Az elveszett testvér?

Egy csaj története

A nevem Lysander.

És neked?

Szuszi.

Ez érdekes mert az elveszett húgomnak is

ez volt a neve.

Nekem meg az elveszett bátyámnak.

Lehetséges…

Hogy…te vagy az elveszett bátyám?

Te pedig a hugom?

Ekkor sírni kezdtem mert 17 év után pont mos került elő a bátyám.

De valaki kinyitotta DÖK-ös terem ajtaját és az nem volt más mint Nataniel.

Szuszi?Mégis hogy tehetted ezt ?

Nataniel kérlek megmagyarázom.

Azt hittem te más vagy…De tévedtem!

Nataniel,ő nem a barátnőm hanem az

elveszett hugom.

Várj!Bebizonyítom!

Azzal kivettem a zsebemből egy fényképet ami Lysandert ábrázolta gyerek korában.

Mentem sziasztok.Hogy

lehettem ilyen hülye?

Majd Lysander kiment az ajtón…

Nataniel elvitt a folyosó másik végébe…

Szuszi. Meg tudsz nekem bocsáltani?Csak elfogott a féltékenység

mert az hittem hogy ő…

Hát persze!

Tényleg?Köszönöm…

Majd(megint)sírni kezdtem Nataniel karjaiban.

Később...

Megláttam Castielt:

De később eltűnt a szemem elől.

Kintről hangokat hallottam és gyorsan kirohantam és ezt láttam:

Tudom hogy Natanielt szeretem de,akkor is…Sírni kezdtem(ott helyben)…

És meg is hallották…Jaj,ne!

Castiel,ő meg ki?

Fogalmam sincs.

Ekkora egy taplót!Még hogy nem tudja?!Gyorsan berohantam Natnielhez és csak sírtam sírtam és sírtam….

Szuszi,ne sírj .Mondd ki

bántott,elintézem…

Ca…Castiel…

Ezt kár volt kimondanom mert utána Nataniel nagyon dühösen kirohant a teremből én pedig Nataniel után szaladtam majd

találkoztam Arminnal én pedig akaratlanul a karjaiba estem és ott sírtam tovább…