az evangélium tanítása és tanulása: kézikönyv ifjúsági és felsőfokú

Az evangélium tanítása és tanulásaKézikönyv ifjúsági és felsőfokú hitoktatók és vezetők számára

Az evangélium tanítása és tanulásaKézikönyv ifjúsági és felsőfokú hitoktatók és vezetők számára

Kiadja Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Utah, Salt Lake City

Méltányoljuk e könyvvel kapcsolatos megjegyzéseidet és javaslataidat. Kérjük, a következő címre küldd el ezeket:

Seminaries and Institutes of Religion Administration 50 E. North Temple Street, Floor 9

Salt Lake City UT 84150-0009 USA E-mail cím: ces-manuals@ ldschurch .org

Kérjük, tüntesd fel nevedet, címedet, egyházközségedet és cövekedet! Ne felejtsd el megadni a kézikönyv címét! Ezt követően írd le a megjegyzéseidet!

© Intellectual Reserve, Inc., 2012 Minden jog fenntartva

Printed in GermanyAz angol eredeti jóváhagyva: 12/11

A fordítás jóváhagyva: 12/11 Az evangélium tanítása és tanulása fordítása

Hungarian 10581 135

TartalomElőszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . V

A Szabadító módján történő tanítás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . VBevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . IX

Az Egyházi Oktatási Szervezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . IXIfjúsági és Felsőfokú Hitoktatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . IX

1. A célkitűzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1Célunk [1.1] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1Evangélium szerinti élet [1.2] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2Tanítás [1.3] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5Igazgatás [1.4] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8

2. Az evangélium tanításának és tanulásának alapjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10A Lélek által taníts és tanulj! [2.1] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11Teremts olyan tanulási környezetet, mely szeretetre és tiszteletre épül, valamint célok kitűzésére

ösztönöz! [2.2] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14Naponta tanulmányozd a szentírásokat, és olvasd el a kurzus anyagát! [2.3] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20Értsd meg a szentírások és a próféták szavainak összefüggéseit és tartalmát! [2.4] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25Ismerd fel, értsd meg és alkalmazd az evangélium tanait és tantételeit, valamint érezd át igazságukat és

jelentőségüket! [2.5] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27Magyarázd el és oszd meg az evangélium tanait és tantételeit, valamint tégy bizonyságot azokról! [2.6] . . . . . . 33Tanuld meg kívülről a kulcsfontosságú szentírásverseket és az alapvető tanokat! [2.7] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35

3. A szentírások tanítása az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás keretein belül . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40Az evangélium tanítása és tanulása alapjainak beépítése [3.1] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41Lukács 5: Példa [3.2] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44

4. Felkészülés a tanításra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51Személyes felkészülés [4.1] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51Tanulói felkészülés [4.2] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54A lecke előkészítése [4.3] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55

5. Tanítási módszerek, készségek és szemléletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64Kérdések [5.1] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64Osztálybeszélgetés [5.2] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69Osztályban zajló közös szentírásolvasás [5.3] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71Tanítói előadás [5.4] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71Történetek [5.5] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73Kiscsoportos beszélgetések és feladatok [5.6] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74Írásbeli feladatok [5.7] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75Tábla [5.8] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76Tárgyak és képek [5.9] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76Audiovizuális és számítógépes bemutatók [5.10] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77Zene [5.11] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81Általános tanácsok és figyelmeztetések [5.12] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82

6. A hitoktatóként való fejlődés folytatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84Az Úr ígérete [6.1] . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 85

Tárgymutató . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87

V

Előszó„Amikor elkezdjük megvizsgálni önmagunkat és módot keresünk fejlődésünkre hitoktatóként, találhatnánk-e jobb követendő példát? Vállalkozhatnánk-e neme-sebb tanulmányra, mint saját elképzeléseink, céljaink és módszereink elemzésére, és azok Jézus Krisztuséival való összevetésére?” (Boyd K. Packer, Teach Ye Dili-gently, rev. ed. [1991], 22).

A Szabadító módján történő tanításGondolkodj el egy pillanatra azon, hogy mit tudsz a Szabadítóról! Látod-e Őt magad előtt – tanítványaival körülvéve? Látod-e magad előtt, amint a töme-geket tanítja a Galileai-tenger partján, vagy amint négyszemközt beszélget az asszonnyal a kútnál? Mit veszel észre tanítási és vezetési módszerei kapcsán? Miként segített másoknak tanulni, lelkileg növekedni, illetve megtérni evangéli-umához?

Szerette őket, imádkozott értük, és állandóan szolgálta őket. Lehetőségeket talált arra, hogy együtt legyen velük és kifejezésre juttassa szeretetét. Ismerte érdeklődési körüket, reményeiket és vágyaikat, és tudta, mi történik velük az életükben.

Tudta, kik ők, és kikké válhatnak. Egyedülálló módokat talált arra, hogy segítsen nekik tanulni és növekedni – olyan módokat, melyek kifejezetten rájuk voltak szabva. Amikor küszködtek, nem mondott le róluk, hanem továbbra is szerette és szolgálta őket.

Azzal készült a tanításra, hogy időt fordított a magányos imádkozásra és böjtö-lésre. A mindennapos egyedül töltött pillanatok során Mennyei Atyja útmutatá-sát kereste.

Használta a szentírásokat, hogy küldetéséről tanítson és bizonyságot tegyen. Arra tanította az embereket, hogy maguk is gondolkodjanak el a szentíráso-kon, és forduljanak hozzájuk, amikor választ keresnek saját kérdéseikre. Szívük lángra gyúlt bensőjükben, amikor Jézus hatalommal és felhatalmazással taní-totta Isten igéjét, és saját maguk tudták, hogy a szentírások igazak.

Megosztott egyszerű történeteket, példázatokat és a valós életből vett példákat, melyek jelentőséggel bírtak számukra. Segített nekik felfedezni evangéliumi tanulságokat saját tapasztalataikban és az őket körülvevő világban. Beszélt halá-szatról, gyermekek születéséről, a mezőn való munkálkodásról. Hogy az egymás iránti gondoskodásról tanítson, elveszett bárányok megmentéséről mesélt. Hogy megtanítsa tanítványait megbízni a Mennyei Atya gyengéd gondoskodásában, arra biztatta őket, hogy tekintsenek a mező liliomaira.

Olyan kérdéseket tett fel, melyek gondolkodásra késztették és mély érzésekre ébresztették őket. Őszinte érdeklődést tanúsított válaszaik iránt, és örvendezett, amikor kifejezésre juttatták hitüket. Lehetőségeket adott nekik saját kérdéseik feltevésére és meglátásaik megosztására, Ő pedig megválaszolta kérdéseiket és meghallgatta élményeiket. Szeretetéből adódóan az emberek biztonságban érez-ték magukat, amikor megosztották Vele gondolataikat és személyes érzéseiket.

VI

Megkérte őket, hogy tegyék bizonyságukat, és amikor így tettek, a Lélek meg-érintette szívüket. „Ti… kinek mondotok engem?” – kérdezte. Amikor Péter felelt, megerősödött a bizonysága: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.”

Jézus megbízott bennük, felkészítette őket, és fontos megbízatásokat adott ne-kik mások tanítására, megáldására és szolgálatára. „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek” – hangzott fel számukra adott parancsolata. Az volt a célja, hogy segítsen megtérniük a másoknak nyúj-tott szolgálatuk által.

Megkérte őket, hogy hittel cselekedjenek, és éljenek az Őáltala tanított igazsá-gok szerint. Minden tanításában arra összpontosított, hogy segítsen követőinek teljes szívükkel az evangélium szerint élni. Ennek eléréséhez lehetőségeket talált arra, hogy erőteljes tapasztalatok által tanuljanak. Amikor megjelent a nefitáknak, arra kérte őket, hogy egyesével jöjjenek Hozzá, hogy személyesen láthassák, érezhessék és megismerhessék Őt. Amikor azt érezte, hogy nem értik

VII

teljes mértékben az üzenetét, arra kérte őket, hogy térjenek haza és készüljenek fel, hogy visszajöjjenek és további ismeretekre tegyenek szert.

Minden körülmények közepette Ő volt a példaképük és az útmutatójuk. Megta-nította őket imádkozni azáltal, hogy velük együtt imádkozott. Megtanította őket szeretni és szolgálni azzal, ahogyan Ő szerette és szolgálta őket. Megtanította őket arra, hogyan tanítsák evangéliumát, azáltal, ahogyan Ő tanított.

Jól látható, hogy a Szabadító tanítási módszere különbözik a világ módszerétől.

Ez tehát a te szent elhívásod – hogy úgy taníts, ahogyan a Szabadító tanított. Ha így teszel, a fiatalok helyet adnak szívükben az evangélium magjának, hogy el lehessen ültetni, és az megduzzadjon és növekedjen. Ez vezet majd a megté-réshez – tanításod végső céljához. Miközben segítesz a fiataloknak megtérni, se-gítesz felkészülniük arra, hogy egész életük során a Szabadítót kövessék – hogy missziót szolgáljanak, elnyerjék a templomi szertartásokat, igazlelkű családot neveljenek, és építsék Isten királyságát szerte az egész világon.

IX

BevezetésAz Egyházi Oktatási SzervezetAz Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Egyházi Oktatási Szervezete (EOSZ) Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Oktatási Testületének és Igazgatóságainak irányítása alatt áll. Az Első El-nökség tagjai, a Tizenkét Apostol Kvóruma kiválasztott tagjai, illetve további általános felhatalmazottak és általános egyházi tisztségviselők alkotják az Oktatási Testületet.

Az Egyházi Oktatási Szervezeten belül önálló egységeket képez az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás, a Brigham Young Egyetem, a Brigham Young Egye-tem – Idaho, a Brigham Young Egyetem – Hawaii, valamint az UNSZ Üzleti Főiskola.

Ifjúsági és Felsőfokú HitoktatásAz Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás (IFH) hét közbeni vallási oktatást bizto-sít a fiataloknak és a fiatal felnőtteknek. Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás felügyeli továbbá az általános és középiskolákat néhány helyen az Egyesült Államok területén kívül.

Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatásban a feladatunk nem puszta oktatás, ha-nem vallási oktatás. A vallási oktatásnak örökkévaló vonatkozásai vannak, és megköveteli az Úr Lelkének befolyását. Ifjúsági és felsőfokú hitoktatókhoz szólva ifj. J. Reuben Clark elnök ezt tanította: „Hatalmas küldetésetek van nektek, tanítóknak! Tanítókként az oktatás legmagasabb csúcsán álltok, mert felbecsülhetetlen érték és hosszantartó hatás tekintetében ugyan milyen taní-tás érhet fel olyasvalamivel, ami azzal foglalkozik, ami az ember az örökkéva-lóság tegnapjában volt, ami a ma halandóságában, és ami a jövő holnapjában lesz!” (The Charted Course of the Church in Education, rev. ed. [1994], 9).

Világszerte ifjúsági és felsőfokú hitoktatók és vezetők ezrei segítik az egy-ház fiataljait és fiatal felnőtteit abban, hogy magukévá tegyék Jézus Krisztus evangéliumát és annak tantételei szerint éljenek.

Annak érdekében, hogy a tanítók segítséget kapjanak erőfeszítéseikben, létrejött ez Az evangélium tanítása és tanulása címet viselő kézikönyv. Ez egy forrásanyag. A tanítók alaposan ismerjék meg tartalmát, és újra és újra la-pozzák fel, különös figyelmet fordítva azon területekre, amelyek a leginkább a segítségükre lesznek! Miközben a hitoktatók tanulmányozzák ezt a kézi-könyvet és útmutatást kérnek az Úrtól, Ő sugalmazást ad nekik felkészülé-sük során, megerősíti a tanulóikkal kialakított kapcsolatukat, felmagasztalja a tanításukat, és megáldja őket a Lélekkel, hogy még teljesebb mértékben el tudják végezni a munkáját.

X

Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzéseAz a célunk, hogy segítsünk a fiataloknak és a fiatal felnőtteknek megérteni és rábízni magukat a Jézus Krisztus engeszteléséről szóló tanításokra, érdemessé válni a templom áldásaira, és felkészíteni magukat, családjukat és más embereket a Mennyei Atyánkkal való örök életre.

Célunkat az alábbiak által érhetjük el:

Evangélium szerinti életJézus Krisztus evangéliuma szerint élünk, és törekszünk a Lélek társaságára. Visel-kedésünk és kapcsolataink példaértékűek otthonunkban, az osztályteremben és a közösségben. Folyamatosan törekszünk jobbá tenni teljesítményünket, tudásunkat, hozzá állásunkat és jellemünket.

TanításAz evangélium tanait és tantételeit tanítjuk a tanulóknak, amint azok a szentírásokban és a próféták szavaiban találhatók. Ezek a tanok és tantételek oly módon kerülnek tanításra, amely megértéshez és épüléshez vezet. Segítünk a tanulóknak betölteni szerepüket a tanulási folyamatban, és felkészítjük őket arra, hogy maguk is tanítsák az evangéliumot másoknak.

IgazgatásMegfelelő módon igazgatjuk programjainkat és kezeljük forrásainkat. Erőfeszítéseink révén támogatjuk a szülőket azon felelősségük betöltésében, hogy megerősítsék a család-jukat. Szorosan együttműködünk a papsági vezetőkkel, miközben részvételre buzdítjuk a tanulókat, és olyan lelki környezetet biztosítunk számukra, ahol barátkozhatnak egymás-sal és együtt tanulhatnak.

Notes

1

1A célkitűzésJézus Krisztus evangéliuma tanítóinak szent megbízatás adatott. Céljuk túl-

mutat azon, hogy egyszerűen csak átadják a tananyagot. Dallin H. Oaks el-der ezt mondta: „Az evangéliumi tanító sosem elégedik meg csupán egy üzenet átadásával vagy egy beszéd elmondásával. Egy kiváló evangéliumi ta-nító segédkezni akar az Úr munkájában, hogy örök életet hozzon az Ő gyer-mekeinek” (Evangéliumi tanítás. Liahóna, 2000. jan. 97.).

Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzése világos útmutatást nyújt az ok-tatóknak és a vezetőknek arra irányuló erőfeszítéseiket illetően, hogy segítse-nek az Úr munkájában.

Célunk [1.1]

Az a célunk, hogy segítsünk a fiataloknak és a fiatal felnőtteknek meg-érteni és rábízni magukat a Jézus Krisztus engeszteléséről szóló taní-tásokra, érdemessé válni a templom áldásaira, és felkészíteni magukat, családjukat és más embereket a Mennyei Atyánkkal való örök életre.

Mennyei Atyánk azt szeretné, ha minden gyermeke elnyerné az örök életet (lásd Mózes 1:39). A Szabadító azt tanította: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisz-tust” (János 17:3). Ennélfogva az áll a vallási oktatás középpontjában, hogy segíteni kell a tanulóknak megismerni és szeretni Mennyei Atyjukat és Fiát, Jézus Krisztust, továbbá segíteni kell nekik megérteni a Szabadító tanításait és engesztelését, és arra támaszkodni.

Jézus Krisztus engesztelése központi szerepet játszik a szabadítás tervében. Ez az az alapvető igazság, melyen az evangélium tanai és tantételei ala-pulnak, és ennek kell állnia minden evangéliumi tanítás és tanulás közép-pontjában. Boyd K. Packer elder tanúságot tett arról, hogy az engesztelés „jelenti a keresztény tan gyökerét. Lehetséges, hogy sokat tudtok az evan-géliumról, amint az szerteágazik onnan, azonban ha csupán az ágakat ismeritek, és ha az ágak nem érintkeznek azzal a gyökérrel, ha elvágat-tak attól az igazságtól, akkor nem lesz bennük sem élet, sem erő, sem megváltás” (“The Mediator,” Ensign, May 1977, 56).

Miközben a tanulók tanulnak Jézus Krisztusról, követik tanításait és példáját, valamint alkalmazzák életükben az Ő engesztelé-sét, erőt kaphatnak, és megtapasztalhatják a megbocsátást, gyógyulást és megtérést. Henry B. Eyring elder ezt tanította:

„Magasabbra kell tekintenünk! Meg kell tartanunk a cé-lokat, melyek mindig is előttünk lebegtek: beiratkozás, rendszeres részvétel, bizonyítványszerzés, a szentírások ismerete, és annak megtapasztalása, hogy a Szentlélek megerősíti az igazságot. Ezenkívül meg kell céloznunk a missziós mezőt és a templomot. A tanulóknak azon-ban többre van szükségük az alatt az idő alatt, amíg a mi tanulóink. […]

2

AZ EVANGÉLIUM TANÍTÁSA ÉS TANULÁSA

Jegyzetek Jézus Krisztus tiszta evangéliumának be kell hatolnia a ta-nulók szívébe a Szentlélek ereje által. […] Velük kapcsolatos célunk az legyen, hogy őszintén megtérjenek Jézus Krisztus visszaállított evangéliumához, míg köztünk vannak” (“We Must Raise Our Sights” [EOSZ konferencia a Mormon könyvéről, 2001. aug. 14.], 2).

A valódi megtérés Jézus Krisztus evangéliumának legna-gyobb áldásaihoz vezet, melyek a templom szertartásain keresztül válnak elérhetővé. Amikor a tanulók hithűen meg-kötik és megtartják a templomi szövetségeket, érdemessé válnak azokra az áldásokra, melyek közé tartoznak a felma-gasztosulás és az örökkévaló családok. Fokozott lelki erőt, nagyobb békességet és további személyes kinyilatkoztatást fognak megtapasztalni.

Azok a tanulók, akik életüket a Szabadítóra és a templomra összpontosítják, fokozottabb védelemre tehetnek szert a világ csábításaival és megtévesztéseivel szemben, és felké-szültebbek lesznek arra, hogy elvégezzenek mindent, amit Mennyei Atyánk tőlük kér. Meglehet az erejük ahhoz, hogy

szilárdan megmaradjanak azon az ösvényen, amely az örök élethez vezet, és nagyobb segítséget tudnak nyújtani a családjuknak és másoknak is abban, hogy maguk is megtalálják és kövessék a tanítványság ugyanezen ösvényét.

Evangélium szerinti élet [1.2]

Jézus Krisztus evangéliuma szerint élünk, és törekszünk a Lélek társaságára. [1.2.1]

Az egyik legnagyobb dolog, amit a tanító megtehet azért, hogy segítsen a tanulóknak elérni az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzését, az a Jézus Krisztus evangéliuma iránti következetes és hithű engedelmesség. Amikor a tanítók törekednek krisztusi jellemet kialakítani, valamint törekszenek meg-ismerni Mennyei Atyánkat és a kedvére tenni életük minden tekintetében, akkor megáldatnak az isteni hatalom olyan mértékével, amely hatással lehet arra, hogy tanulóik miként fogadják és értik meg az evangéliumi üzenetet.

Amikor a tanítók hithűen élnek az evangélium szerint, akkor méltók lesznek a Szentlélek társaságára, amely elengedhetetlenül fontos az ifjúsági és felső-fokú hitoktatók sikeréhez. A Tan és a szövetségekben az Úr kihangsúlyozta: „ha nem kapjátok meg a Lelket, akkor nem taníthattok” (T&Sz 42:14). Ro-bert D. Hales elder ezt a tanácsot adta: „Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatók-nak sok felelősségük van, de ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni ezeknek, először a személyes igazlelkűségre kell törekedniük. Tanítókként úgy kell az evangélium szerint élnünk, hogy a Lélek örökké velünk legyen” (“Teaching by Faith” [an evening with Elder Robert D. Hales, Feb. 1, 2002], 1).

Viselkedésünk és kapcsolataink példaértékűek otthonunkban, az osztályteremben és a közösségben. [1.2.2]

A tanítóknak felelősségük, hogy feddhetetlenül éljék életüket, illetve hogy méltón példázzák a tanokat és tantételeket, melyeket tanítanak. A tanítóknak

„Ha megtanítjuk fiataljainknak, hogy szeressék a Szabadító Jézus Krisztust, akkor ők a Mester hű tanítványaivá válnak. Ez a folyamat felkészíti őket arra, hogy hűséges, szerető férjek és apák, feleségek és anyák legyenek, vagyis az örökkévaló családok vezetői. A templom életük természetes és fontos részévé válik. Misszionáriusokká válnak, akik fiatal felnőttként, majd később érett házaspárokként az Urat szolgálják a missziójukon. […] Amikor fiataljainkat erősítjük, Krisztus felé vezetve őket, akkor a családokat és az egyházat is erősítjük.”

(Dieter F. Uchtdorf, “A Teacher of God’s Children” [an evening with President Dieter F. Uchtdorf, Jan. 28, 2011], 3)

3

A cÉLkITűZÉS

Jegyzetekminden körülmények közepette úgy kell beszélniük, szolgálniuk és élniük, hogy az összhangban álljon egy olyan ember életével, aki szereti az Urat és rendelkezik a Szentlélek társaságával.

Elsődleges jelentősége van annak, hogy a tanítók miként viselkednek saját otthonuk zártabb világában, és miként bánnak házastársukkal és gyermeke-ikkel. Eme legjelentősebb kapcsolataikban „meggyőzéssel, hosszútűréssel, gyengédséggel és szelídséggel, és színleletlen szeretettel” kell viselkedniük (lásd T&Sz 121:41). Ezra Taft Benson elnök a következőket mondta: „Remél-jük, kiváló kapcsolat van közöttetek férjként és feleségként. Reméljük, hogy otthonotokban megvan a Szabadító békességének és szeretetének lelkülete, és ez nyilvánvaló mindazok számára, akik belépnek oda. Ne legyen vita és súrlódás az otthonotokban! […] Házaspárként ti az Első Elnökséget képvise-litek a megjelenésetekben és mindenben, amit tesztek” (“The Gospel Teacher and His Message” [address to CES religious educators, Sept. 17, 1976], 7).

Az osztályteremben a tanítóknak nap mint nap lehetőségük adódik arra, hogy krisztusi jellemvonásokat példázzanak, mint amilyen a jószívűség, a türelem, a kedvesség, a tisztelet, valamint a szent dolgok iránti áhítat. A tanítók ápoljanak po-zitív és helyénvaló kapcsolatot tanulóikkal, és kerüljék, hogy bárki iránt is megkülönböztetett figyelmet tanúsítsanak, ami félreérthető lenne, illetve szóbeszédre adhatna okot.

A tanítók törekedjenek krisztusi módon viselkedni, miköz-ben részt vesznek a különféle iskolai, közösségi és egyházi tevékenységeken és eseményeken. Igyekezzenek megfelelő és támogató kapcsolatot kialakítani és ápolni a szülőkkel, a munkatársakkal, a vallási vezetőkkel és a közösség tagjaival. Ha következetesen így élnek, azzal a Jézus Krisztus evangéli-uma iránti őszinte benső elkötelezettségről tesznek tanúsá-got, és egyre inkább képesek lesznek jó hatást gyakorolni mások életére.

Folyamatosan törekszünk jobbá tenni teljesítményünket, tudásunkat, hozzáállásunkat és jellemünket. [1.2.3]

Isten gyermekeiként a tanítókban megvan az isteniség egy része, amely táp-lálja az ember vágyát a jobbá válásra, a fejlődésre és arra, hogy egyre inkább hasonlóvá váljunk Mennyei Atyánkhoz és Jézus Krisztushoz. Folyamatosan ápolják ezt a vágyat, és az Úr és mások segítségével cselekedjenek az olyan benyomások szerint, melyek fejlődéshez vezetnek! Gordon B. Hinckley elder kihangsúlyozta, milyen fontos az állandó egyéni fejlődés:

„Hiszek a jobbá válásban. Hiszek a növekedésben. […]

Növekedjetek tovább, fivéreim és nőtestvéreim, legyetek akár harminc, akár hetven esztendősek!” (“Four Imperatives for Religious Educators” [address to CES religious educators, Sept. 15, 1978], 2).

A fejlődéshez szükség van vágyra, szorgalomra, türelemre, valamint az Úr elmélkedés és ima által kért segítségére. Henry B. Eyring elder fontos tanté-telt tanított önmagunk jobbá tételével kapcsolatosan: „Legtöbbünknek van némi tapasztalata önmagunk fejlesztését illetően. A tapasztalatom a követ-kezőket tanította meg nekem arról, hogy miként válnak jobbá az emberek és

„Mindannyian rég felismertétek, hogy azt tanítjátok, amik vagytok. […] Összességében véve jellemvonásaitokra jobban fognak emlékezni, mint egy bizonyos igazságra egy bizonyos

leckében. […] Mert ha tanítványi mivoltotok komoly, az meg fog mutatkozni, és emlékezni fognak rá. Az efféle kilátás, hogy miként fognak emlékezni rátok, továbbá személyes igazlelkűségetek lesz az, ami lehetővé teszi számotokra, hogy valódi hozzájárulást tegyetek tanulóitok életében.”

(Neal A. Maxwell, “But a Few Days” [address to CES religious educators, Sept. 10, 1982], 2)

4


Jegyzetek a szervezetek: legjobb, ha apró változtatásokat keresünk, amelyeket a gya-korta végzett dolgokban eszközölhetünk. Hatalom rejlik a kitartásban és az ismétlésben. És ha sugalmazás vezet minket a megfelelő apró dolgok kivá-lasztásában, amelyekben változtathatunk, akkor a következetes engedelmes-ség nagy fejlődést fog előidézni” (“The Lord Will Multiply the Harvest” [an evening with Elder Henry B. Eyring, Feb. 6, 1998], 3).

Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatók folyamatosan törekedjenek jobbá tenni teljesítményüket, tudásukat, hozzáállásukat és jellemüket!

Teljesítmény. A tanítók rendszeresen törekedjenek jobbá tenni teljesítmé-nyüket, ami a tanítással és adminisztrációval járó kötelességeiket illeti! Ezt megtehetik azzal, ha kiegyensúlyozott, kitartó és szorgalmas erőfeszítést tesznek az alapvető tantételek és készségek megértésére és alkalmazására. Ha segítségért fordulnak az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási segédanyagok-hoz, a tanfelügyelőkhöz, a munkatársakhoz, a tanulókhoz, a papsági veze-tőkhöz és másokhoz, az segíteni fog a tanítóknak és a vezetőknek pontosabb képet kapni teljesítményükről, illetve útmutatást kapni arról, hogy mely területen van a leginkább szükségük fejlődésre.

Tudás. A tanítók állandóan törekedjenek arra, hogy tanulmá-nyozzák a szentírásokban és a próféták szavaiban található szövegösszefüggéseket, tartalmakat, tanokat és tantételeket! Amikor így tesznek, gyarapodni fog a Szabadító evangéliu-máról és engeszteléséről való tudásuk, és nagyobb mértékben tudják majd megáldani tanulóik életét. A tanítók mélyítsék el a tanítás alapelveiről és hatékony módszereiről való ismeretü-ket és megértésüket, melyek megtalálhatók a szentírásokban és az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási anyagokban egyaránt! Ismerjék továbbá a megfelelő igazgatás tantételeit is (lásd az „Igazgatás” című 1.4-es részt a 7. oldalon), valamint értsék az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás irányelveit és gyakorlatait!

Hozzáállás. A tanítók hozzáállása nagy mértékben megha-tározza saját boldogságukat, valamint azt, hogy mennyire képesek jó hatással lenni tanulóikra. A tanítók, akik állan-dóan arra törekszenek, hogy örvendjenek (lásd 2 Nefi 4:30), másokat szolgáljanak, egységet alakítsanak ki, illetve a le-hető legjobbat hozzák ki a kihívást jelentő helyzetekből, ál-dást fognak jelenteni a tanulóik és munkatársaik életére.

Jellem. Azok a tanítók, akik törekszenek az evangélium sze-rint élni, és akik következetesen és őszintén megpróbálják fejleszteni a teljesítményüket, tudásukat és hozzáállásukat, természetes módon olyan jellemet fognak kialakítani, amely szükséges az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzés elé-réséhez. Richard G. Scott elder ezt tanította: „Úgy válunk

azzá, amik lenni szeretnénk, hogy következetesen, mindennap azok vagyunk, amivé válni akarunk. Az igazlelkű jellem becses megnyilvánulása annak, hogy éppen mivé válunk. Az igazlelkű jellem értékesebb minden általunk birtokolt fizikai tárgynál, minden tanulás által nyert tudásnál, és minden el-ért célnál” (A hit és a jellem átformáló ereje. Liahóna, 2010. nov. 43.).

Végső soron a teljesítményünk, tudásunk, hozzáállásunk és jellemünk fejleszté-sének kulcsa Jézus Krisztus példájának követésében rejlik. Howard W. Hunter

„Fivéreim és nőtestvéreim, egyikünk sem tud eleget. A tanulási folyamat vég nélküli folyamat. Olvasnunk kell, megfigyeléseket kell tennünk, be kell építenünk a tanultakat, és elmélkednünk kell mindazon, amit elménk elé tárunk.”

(Gordon B. Hinckley, “Four Imperatives for Religious Educators,” 2)

„[H]a hozzám jönnek az emberek, akkor megmutatom nekik a gyengeségüket. …kegyelmem elegendő minden olyan embernek, aki megalázkodik előttem; mert ha megalázkodnak előttem és hisznek bennem, akkor erőssé teszem számukra a gyenge dolgokat.”

(Ether 12:27)

5

A cÉLkITűZÉS

Jegyzetekelnök ezt mondta: „Az Úr Jézus Krisztus tanításai és példája az, ami alakítja vi-selkedésünket és formálja jellemünket az élet minden területén – személyesen, az otthonunkban, a foglalkozásunkban és közösségi életünkben, illetve az azon egyház iránti odaadásunkban, amely az Ő nevét viseli” (“Standing as Witnes-ses of God,” Ensign, May 1990, 60).

Tanítás [1.3]

Az evangélium tanait és tantételeit tanítjuk a tanulóknak, amint azok a szentírásokban és a próféták szavaiban találhatók. [1.3.1]

Jézus Krisztus evangéliuma tanainak és tantételeinek ismerete, megér-tése és a róluk való bizonyság megadja a tanulóknak a szükséges út-mutatást és erőt ahhoz, hogy olyan döntéseket tudjanak hozni, melyek összhangban állnak Mennyei Atyánk akaratával.

A tan Jézus Krisztus evangéliumának valamely alapvető és változatlan igazsága. Boyd K. Packer elder ezt tanította:

„Az igaz tan, amennyiben megértik, megváltoztatja a hoz-záállást és a viselkedést.

Az evangélium tanainak tanulmányozása gyorsabban fog javulást hozni a viselkedésben, mint csupán a viselkedés tanulmányozása” (“Little Children,” Ensign, Nov. 1986, 17).

Richard G. Scott elder kihangsúlyozta: „A tantételek tömény igazságok, melye-ket a körülmények széles skáláján alkalmazhatunk. Egy igaz tantétel világossá teszi a döntéseket még a legzavarosabb és legkényszerítőbb körülmények kö-zött is” (“Acquiring Spiritual Knowledge,” Ensign, Nov. 1993, 86).

A szentírások és a próféták szavai magukban foglalják az evangélium azon tanait és tantételeit, melyek megértésére, tanítására és alkalmazására a taní-tóknak és a tanulóknak törekedniük kell. Azoknak, akik az evangéliumot ta-nítják az utolsó napokban, az Úr ezt az utasítást adta: „…tanítsák evangéliumom tantételeit, amelyek benne vannak a Bibliában és a Mormon könyvében, amelyben ott van az evangélium teljessége” (T&Sz 42:12). Az Úr megerősítette továbbá azt is, milyen fontos megérteni és követni az utolsó napi szent próféták tanításait. „…szívleljétek meg [a próféta] minden szavát és parancsolatát, amelyet úgy ad nektek, ahogyan ő kapja azokat… [A]z ő szavát úgy fogadjátok, mintha az én számból eredne” (T&SzC 21:4–5).

1938-ban ifj. J. Reuben Clark elnök az Első Elnökség nevében döntő jelentő-ségű beszédet mondott az ifjúsági és felsőfokú hitoktatóknak. Beszédében ezt mondta:

„Elsődleges érdekeltségetek, alapvető és szinte egyetlen kötelességetek az Úr Jézus Krisztus evangéliumának tanítása, ahogy az ezekben az utolsó na-pokban kinyilatkoztatásra került. Úgy kell tanítanotok ezt az evangéliumot, hogy forrásaitokként és hivatkozásaitokként az egyház alapműveit és mind-azok szavait használjátok, akiket Isten elhívott népének vezetésére ezekben az utolsó napokban.

[…] Akár magasabb, akár alacsonyabb tisztséget töltötök be, nem szabad meg-változtatnotok az egyház tanait, illetve eltérnetek attól, amint azok az egyház

6


Jegyzetek alapműveiben állnak, illetőleg azok szavaiban, akiknek felhatalmazás adatott kijelenteni az Úr szándékát és akaratát az egyházra vonatkozóan” (The Charted Course of the Church in Education, rev. ed. [1994], 10; lásd még T&Sz 42:12–13).

Ezek a tanok és tantételek oly módon kerülnek tanításra, amely megértéshez és épüléshez vezet. [2.3.1]

Amikor a tanítók meghatározzák, miként tanítsák az evangélium tanait és tantételeit, válasszanak olyan módszereket, amelyek eljuttatják a tanulókat eme fontos igazságok megértéséhez, valamint elősegítik, hogy a Szentlélek építőleg és felemelően hasson rájuk. A tanítók és a tanulók akkor értik meg a tanokat és tantételeket, amikor felfogják értelmüket, meglátják más tanté-telekhez és tanokhoz fűződő viszonyukat, és megértik, milyen jelentőséggel bírnak azok a szabadítás tervében, csakúgy, mint saját életükben. Az örök-kévaló tantételek és tanok megértése csak akkor következik be, amikor az egyének az evangélium tantételei szerint élnek, és elméjüket megvilágosítja a Szentlélek.

A szentírások megértését az egyén épülésének kell kísérnie. Az épülés szó angol megfelelője (edify) eredetileg a latin aedes szóból ered, amely lakhelyet vagy templomot jelent, illetve a facere szóból, melynek jelentése: készíteni (lásd Collins English Dictionary—Complete and Unabridged [2003], “edify”). Ennélfogva az épülés kapcsolódik a templomépítéshez is, és azt jelenti, hogy lelkileg építeni vagy megerősíteni. Az épüléshez olyan fogalmak társulnak, mint az öröm, a békesség, a megvilágosodás, valamint az igazlelkű élet iránti vágy. A szentírások azt az ígéretet teszik, hogy ha mind a tanító, mind a ta-nuló a Lélek útmutatása alatt cselekszik a tanítási és tanulási folyamat során, akkor „[a]ki… prédikál, és aki fogadja, megértik egymást, és mindketten épülnek, és együtt örvendeznek” (T&Sz 50:22).

Segítünk a tanulóknak betölteni szerepüket a tanulási folyamatban, és felkészítjük őket arra, hogy maguk is tanítsák az evangéliumot másoknak. [3.3.1]

Az olyasfajta evangéliumi tanulás, amely előidézi a megtérést, valamint elő-segíti, hogy az evangélium mélyen a tanulók szívébe vésődjön, többet kíván a tanító részéről megtett szorgalmas erőfeszítésnél. A lelki tanuláshoz erőfe-szítésre és az önrendelkezés gyakorlására van szükség a tanuló részéről. Henry B. Eyring elder ezt tanította: „A valódi megtérés azon múlik, hogy a tanuló szabadon kutasson hittel és nagy erőfeszítéssel” (“We Must Raise Our Sights,” 4). David A. Bednar elder kihangsúlyozta, hogy a tanulók által tett erőfeszítések meghívják szívünkbe a Szentlélek hatását:

„A tanító magyarázhat, szemléltethet, meggyőzhet és bi-zonyságot tehet, akár hatalmas lelki erővel és hatékonyság-gal. Végül azonban az üzenet és a Szentlélek tanúságtétele csak akkor hatol be a szívbe, ha az illető lehetővé teszi, hogy bejusson. […]

Amikor a tanuló helyesen gyakorolja az önrendelkezését az-által, hogy a helyes tantételek szerint cselekszik, akkor szíve megnyílik a Szentlélek befolyása előtt, ezáltal pedig meg-hívja az Ő tanító és bizonyságtevő hatalmát, illetve megerő-sítő tanúságát” (“Seek Learning by Faith” [an evening with Elder David A. Bednar, Feb. 3, 2006], 1, 3).

„Hittől vezérelt tetteink őszinteségével és következetességével mutatjuk ki Mennyei Atyánknak és Fiának, Jézus Krisztusnak, hogy hajlandók vagyunk tanulni és utasításokat kapni a Szentlélektől.”

(David A. Bednar, “Seek Learning by Faith,” 3)

7

A cÉLkITűZÉS

JegyzetekA szentírások azt tanítják, hogy azoknak, akik lelki tanulásra törekednek, fel kell készíteniük elméjüket és szívüket az útmutatás befogadására; szorgalma-san keresniük kell a tudást és a megértést tanulmányozás, elmélkedés és ima által; valamint követniük kell a Szentlélektől kapott benyomásokat (lásd Ezsd-rás 7:10; 1 Nefi 10:17–19; T&Sz 138:1–11; Joseph Smith története 1:10–20). Sok tanulónak talán szokatlannak és nehéznek tűnhet efféle erőfeszítést tenni a szentírások tanulmányozására. A tanítók azonban segíthetnek nekik megérteni, elfogadni és betölteni szerepüket az evangéliumi tanulás terén. A tanítók segít-hetnek a tanulóknak elsajátítani azt, hogy miként vállalhatnak aktív szerepet lelki tanulásukban. Ezt azzal tehetik meg, ha a következőkre biztatják őket:

• Alakítsák ki a mindennapos szentírás-tanulmányozás szokását!• Készítsék fel szívüket és elméjüket a Lélek hatására!• Fedezzenek fel és fogalmazzanak meg olyan tanokat és tantételeket,

melyek fontosak személyes életükben!• Mélyítsék el a szentírásokról való megértésüket szorgalmas tanulmá-

nyozás, elmélkedés és ima által!• Tegyenek fel kérdéseket és keressenek rájuk válaszokat, melyek se-

gítségével jobban megérthetik az evangéliumot és azt, hogy az mi-ként vonatkozik az életükre!

• Osszák meg meglátásaikat, tapasztalataikat és érzéseiket!• Magyarázzák el az evangéliumi tanokat és tantételeket, és tegyenek

bizonyságot igazságukról!• Alakítsanak ki megfelelő szentírás-tanulmányozási készségeket,

úgymint a megjelölés, keresztutalások készítése, illetve a szentírás-tanulmányozás segédeszközeinek használata!

Azzal, hogy a tanulók eleget tesznek a lelki tanulásban betöltendő szerepüknek, kinyilvánítják, hogy készek tanulni a Szentlélektől. Gyakran elkötelezettebbek és izgatottabbak a szentírások miatt. Világosabban megértik és felidézik a szabadító tanokat és tantételeket, és nagyobb valószínűség-gel alkalmazzák a tanultakat. Amikor a tanulók felfedezik az evangélium tanait és tantételeit, kérdéseket tesznek fel, valamint megosztják válaszaikat, értékes készségekre is szert tesznek az egyéni tanuláshoz.Az ilyesfajta részvétel által a tanulók képessé válnak hatéko-nyabban tanítani az evangéliumot családtagjaiknak, barátaik-nak és másoknak. Felkészültebbek lesznek arra is, hogy a jövőben misszionáriusokként, szülőkként, tanítókként és ve-zetőkként tanítsák az evangélium tanait és tantételeit.

Igazgatás [1.4]

Megfelelő módon igazgatjuk programjainkat és kezeljük forrásainkat. [1.4.1]

Az igazgatás utalhat az emberek vezetésére és szolgálatára, illetve a progra-mok és források irányítására és kezelésére is. Jézus Krisztus, aki mindenben tökéletes példát mutatott, megtestesítette az igazi vezető isteni jellemvoná-sait. Bármi legyen is jelenlegi megbízásuk, az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás

„[A tanulók] azon döntése, hogy részt vesznek [az órán], az önrendelkezés gyakorlása, ami segít a Szentléleknek abban, hogy személyre szabott üzenetet kommunikáljon egyéni

szükségleteiknek megfelelően. A részvétel légkörének megteremtése fokozza annak valószínűségét, hogy a Lélek fontosabb leckéket tanítson, mint amilyeneket ti magatok taníthatnátok.

A részvétel elhozza majd életükbe a Lélek útmutatását.”

(Richard G. Scott, “To Learn and to Teach More Effectively,” in Brigham Young University 2007–2008 Speeches [2008], 4–5)

8


Jegyzetek minden vezetőjének és tanítójának lehetősége és felelőssége, hogy krisztusi módon vezessen és igazgasson.

A jószívűség, az előrelátás és az alázat jellemvonásai lehetővé teszik szá-munkra, hogy elvégezzük az Úr munkáját úgy, ahogyan Ő szeretné. A jószí-vűség, vagyis Krisztus tiszta szeretete képezze az alapját a tanítónak a tanulókkal, a papsági vezetőkkel, a szülőkkel, a munkatársakkal és a tanfelü-gyelőkkel kialakított kapcsolatának! A jószívűség nem pusztán egy érzés, hanem a cselekvés és a létezés egy bizonyos módja is (lásd Moróni 7:45). Az a vezető, akiben megvan az előrelátás, sugalmazott útmutatást nyújt, kiala-kítja a céltudatosság érzését, és lelkesedéssel tölti el a körülötte lévőket. A szentírások azt tanítják, hogy„mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul” (Példabeszédek 29:18). Az alázat lehetővé teszi az igazgatóknak és a tanítók-nak, hogy felismerjék az Úrtól való függésüket, és arra indítja őket, hogy másokkal együttműködve munkálkodjanak az Ifjúsági és Felsőfokú Hitokta-tás célkitűzésének elérésén. Az Úr ezt mondta: „…senki nem segíthet ebben a munkában, csak akkor, ha alázatos és telve van szeretettel – hittel, re-ménnyel és jószívűséggel rendelkezve, mértéktartó lévén minden dologban, amit csak a gondjára bíznak” (T&Sz 12:8).

Minden tanítónak és vezetőnek megadatott a lehetőség és a felelősség, hogy megfelelőképpen igazgassa és kezelje a programokat és a forrásokat. Az igazgatással járó feladatok az egyének megáldásának lelki célját szolgálják. „A költség-vetések és jelentések elkészítése, az egyházi tulajdonok és források gondozása, a biztonsági óvintézkedések betartása, a programok felügyelete, …a tanácsokban való részvétel, [va-lamint a tanulókkal, szülőkkel és papsági vezetőkkel való kommunikáció] mind elengedhetetlenül fontos igazgatási feladat (Administering Appropriately: A Handbook for CES Le-aders and Teachers [2003], 2). Henry B. Eyring elder azt taní-totta: „Soha, de soha ne becsüljétek alá az általatok szolgált emberekért jól végzett világi dolgok lelki értékét!” (“The Book of Mormon Will Change Your Life” [CES symposium

on the Book of Mormon, Aug. 17, 1990], 7).

Erőfeszítéseink révén támogatjuk a szülőket azon felelősségük betöltésében, hogy megerősítsék a családjukat. [1.4.2]

A szülőké annak elsődleges felelőssége, hogy megtanítsák gyermekeiknek Jézus Krisztus evangéliumát, továbbá hogy felügyeljék gyermekeik szociális fejlődését, társas kapcsolatait, öltözködési normáit, illetve hogy megválaszol-ják tanbéli kérdéseiket. Az egyházi vezetők segítenek a szülőknek e felelős-ségükben.

Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási vezetők és tanítók elsődlegesen abban nyújtanak segítséget a szülőknek, hogy tanítják a tanulóknak Jézus Krisztus evangéliumát, amint az a szentírásokban és a próféták szavaiban áll, kie-melve a család tanbéli jelentőségét, illetve hangsúlyozva a családtagoknak és a családi tevékenységeknek kijáró elsőséget (lásd Administering Appropria-tely, 4). A tanítók biztassák a tanulókat, hogy tiszteljék szüleiket és fordulja-nak hozzájuk tanácsért, illetve útmutatásért! A tanítók megoszthatják a szülőkkel is, hogy mi hangzott el az osztályteremben.

„És a jószívűség hosszan tűrő, és kedves, és nem irigykedik, és nem fuvalkodik fel, nem keresi a maga hasznát, nem könnyű felbosszantani, nem gondol rosszra, és nem örvend a gonoszságnak, hanem az igazságnak örvend, minden dolgot elbír, minden dologban hisz, minden dolgot remél és minden dolgot elvisel.”

(Moróni 7:45)

9

A cÉLkITűZÉS

JegyzetekSzorosan együttműködünk a papsági vezetőkkel, miközben részvételre buzdítjuk a tanulókat, és olyan lelki környezetet biztosítunk számukra, ahol barátkozhatnak egymással és együtt tanulhatnak. [1.4.3]

Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatáson belül minden program az általános és helyi papsági vezetők irányítása alatt működik, akik rendelkeznek a megfe-lelő papsági kulcsokkal.

A fiatalok és a fiatal felnőttek megáldására tett erőfeszítéseikben fontos, hogy az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás vezetői és tanítói szorosan és közö-sen munkálkodjanak együtt a helyi papsági vezetőkkel. A papsági vezetők irányítása alatt tanácskoznak és együtt dolgoznak annak biztosítására, hogy minden egyes fiatalt és fiatal felnőttet meghívnak és biztatnak a beiratko-zásra, a részvételre és az adott kurzus teljesítésére. A tanítók és az igazgatók a papsági vezetőkkel együtt tevékenyen vegyenek részt az ifjúsági és felső-fokú hitoktatásba tartozó tanulók beíratásában és megtartásában, és ne elé-gedjenek meg pusztán azok tanításával, akik aktívan járnak az óráikra!

A lefektetett irányelvekkel és eljárásokkal összhangban az ifjúsági és felső-fokú hitoktatási vezetők és tanítók azon is munkálkodjanak együtt a papsági vezetőkkel, hogy megfelelő helyszínt, valamint olyan helyénvaló lelki és tár-

sas környezetet biztosítsanak, ahol a bizonyságok megerő-södhetnek és az evangélium ismerete elmélyülhet. A taní-tók és az igazgatók kövessék a mindenkori ifjúsági és felső-fokú hitoktatási irányelveket, valamint tanácskozzanak a helyi papsági vezetőkkel arról, hogy miféle és milyen gyakori társas- és szolgálati összejöve-teleket tartsanak, annak érde-kében, hogy támogassák, ne pedig keresztezzék a papsági és segédszervezeti vezetők ál-tal már megtervezett és meg-szervezett tevékenységeket.

A tanítók és az igazgatók működjenek együtt továbbá a Fiatal Férfiak és Fia-tal Nők vezetőivel, és megfelelően biztassák a fiatalokat az Isten iránti köte-lesség, illetve a Személyes fejlődés programban való részvételre. Ahol lehetséges, az ifjúsági hitoktatók tanácskozzanak a fiatalok más tanítóival, tanácsadóival és vezetőivel a fiatalok szükségleteiről.

(Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatási igazgatás tantételeiről és gyakorlatairól részletesebb információ található az Administering Appropriately című kézi-könyvben.)

Notes

10

Az evangélium tanításának és tanulásának alapjaiAz Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzése három alapvető tanítási célt

jelöl meg, melynek elérésére az igazgatóknak és tanítóknak törekedniük kell annak érdekében, hogy eleget tudjanak tenni az Ifjúsági és Felsőfokú Hit-oktatás célkitűzésének:

1. Az evangélium tanait és tantételeit tanítjuk a tanulóknak, amint azok a szentírásokban és a próféták szavaiban találhatók.

2. Ezek a tanok és tantételek oly módon kerülnek tanításra, amely megér-téshez és épüléshez vezet.

3. Segítünk a tanulóknak betölteni szerepüket a tanulási folyamatban, és felkészítjük őket arra, hogy maguk is tanítsák az evangéliumot másoknak.

E célok eléréséhez különösen biztatjuk a tanítókat és a tanulókat mind az ifjú-sági, mind pedig a felsőfokú hitoktatásban, hogy kövessék az evangélium ta-nításának és tanulásának alapjait.

Az evangélium tanításának és tanulásának alapjaiA tanítók és a tanulók tegyék meg a következőket:

• A Lélek által tanítsanak és tanuljanak!• Teremtsenek olyan tanulási környezetet, mely szeretetre és tisz-

teletre épül, valamint célok kitűzésére ösztönöz!• Naponta tanulmányozzák a szentírásokat, és olvassák el a kurzus

anyagát!• Értsék meg a szentírások és a próféták szavainak összefüggéseit

és tartalmát!• Ismerjék fel, értsék meg és alkalmazzák az evangélium tanait és

tantételeit, valamint érezzék át igazságukat és jelentőségüket!• Magyarázzák el és osszák meg az evangélium tanait és tantéte-

leit, valamint tegyenek bizonyságot azokról!• Tanulják meg kívülről a kulcsfontosságú szentírásverseket és az

alapvető tanokat!

Ezek a tantételek, gyakorlatok és eredmények szorosan összefonódnak. Ami-kor bölcsen, egymással összhangban alkalmazzák őket, akkor ezek az alapis-meretek nagymértékben hozzájárulnak a tanulók arra irányuló képességéhez, hogy megértsék a szentírásokat, valamint a bennük rejlő tanokat és tantétele-ket. Arra is biztatják a tanulókat, hogy legyenek aktív résztvevői az evangéli-umi tanulás folyamatának, továbbá fokozzák a tanulók azon képességét, hogy az evangélium szerint éljenek, illetve azt másoknak is tanítsák.

2

11

AZ EVANGÉLIUM TANÍTÁSÁNAk ÉS TANULÁSÁNAk ALApJAI

JegyzetekA Lélek által taníts és tanulj! [2.1]

Az evangéliumi tanítás és tanulás a Szentlélek hatalma által zajlik. A Lélek általi tanítás és tanulás akkor következik be, amikor a Szentlélek elvégzi szerepét, illetve a tanítóval, a tanulóval, vagy mindkettejükkel együtt mun-kálkodik. Csakis a Lélek általi tanítás és tanulás révén jutnak el a tanulók oda, hogy megértik és alapul veszik Jézus Krisztus tanításait és engeszte-lését olyan mértékben, hogy alkalmassá váljanak az örök életre.

Henry B. Eyring elnök kihangsúlyozta, milyen elengedhetetlenül fontos szerepet tölt be a Szentlélek a lelki tanulás folyamatában, amikor ezt tanította: „A tanulóink nem ismerhetik Istent, és nem képesek úgy szeretni, ahogy kellene, amíg nem taníttatnak a Szent Lélek által. Csakis a Lélek által tudhatják meg, hogy Isten annyira szeretett bennünket, hogy elküldte Fiát, hogy engesztelést hoz-zon a bűneinkért, és hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, aki megfi-zetett a bűneinkért. És csakis a Lélek által tudhatják meg, hogy Mennyei Atyánk és az Ő feltámadt és megdicsőült Fia megjelentek Joseph Smithnek. Csakis a Lélek által tudhatják meg, hogy a Mor-mon könyve Isten igaz szavát tartalmazza, és csakis sugalmazás ál-tal érezhetik az Atya és a Fiú irántuk érzett szeretetének abban való megnyilvánulását, hogy megadták nekünk az örök élet elnyeréséhez szükséges szertartásokat. Csakis e tanúságok elnyerése által, melye-ket a Szentlélek fog a szívük mélyén elültetni, csakis ezek által verhetnek gyökeret a biztos alapba, hogy majd életük kísértései és megpróbáltatási kö-zepette is szilárdan állhassanak” (“To Know and to Love God” [an evening with President Henry B. Eyring, Feb. 26, 2010], 2).

A következő felsorolás tartalmazza a Szentlélek néhány olyan szerepkörét, amely közvetlenül kapcsolódik az evangélium tanításában és tanulásában betöltött szerepéhez:

• Tanúságot tesz az Atyaistenről és Fiáról, Jézus Krisztusról (lásd 1 Ko-rinthusbeliek 12:3; Ether 12:41).

• Építi (felemeli és lelkileg építi, erősíti) mind a tanítót, mind a tanulót (lásd 1 Korinthusbeliek 14:12; T&Sz 50:22–23; 84:106).

• Megadja „a Lélek gyümölcsét”, melybe beletartozik az öröm, a szere-tet, a békesség, a türelem és a szelídség (lásd Galátziabeliek 5:22–23; Rómabeliek 15:13; T&Sz 6:23; 11:12–13).

• Erőt ad az embernek, hogy felhatalmazással és nyíltan beszéljen (lásd 1 Nefi 10:22; Alma 18:35; Moróni 8:16).

• Tanúságot tesz az evangélium tanainak és tantételeinek igaz voltáról (lásd János 15:26; T&Sz 21:9; 100:8).

• Igazságot, tudást, meglátásokat, megértést és megvilágosodást ad (lásd János 16:13; 1 Korinthusbeliek 2:9–11, 14; T&Sz 6:14; 11:13–14; 76:5–10, 116).

• Segít a tanítóknak és a tanulóknak emlékezni az elgondolásokra, fo-galmakra és tantételekre (lásd János 14:26).

• Sugalmazást ad az embernek, hogy mit mondjon és mit ne mondjon (lásd Lukács 12:11–12; 2 Nefi 32:7; T&Sz 84:85; 100:5–6).

12


Jegyzetek • Elviszi az igazságot az emberek szívéhez (lásd 2 Nefi 33:1).• Meglágyítja az emberek szívét (lásd 1 Nefi 2:16; Alma 24:8).• Vigaszt nyújt (lásd János 14:26; T&Sz 88:3).• Megszenteli és megváltoztatja a szíveket (lásd Móziás 5:2; 3 Nefi

27:20; Moróni 6:4).

Amint megértik, milyen fontos szerepet tölt be a Szentlélek a lelki ta-nulásban, a tanítók minden tőlük telhetőt meg fognak tenni azért, hogy meghívják a Lelket e szerepkörök betöltésére. Ehhez törekedni fognak a személyes érdemességre. A „hit imája” lesz fohászuk (T&Sz 42:14), és törekszenek teljes mértékben felkészülni minden egyes órára. Törekedni fognak arra, hogy tanulóik tanulási élményére összpontosítsanak, és hogy békesség honoljon szívükben ahelyett, hogy más dolgok kapcsán harago-sak vagy nyugtalanok lennének. Az alázatos érdeklődés lelkületét fogják tanúsítani. Tanulóikat is arra fogják biztatni, hogy hívják meg a Szentlelket saját tanulási élményükbe.

A tanítók és tanulók a következők megtételével tudnak segíteni olyan lég-kört teremteni, amely kedvez a Szentlélek jelenlétének:

• Jelentőségteljes áhítatok.• A szentírások és a próféták szavainak olvasása és tanítása.• A példák és beszélgetések középpontjába a Szabadító és a Róla való

bizonyságtétel állítása.• Az evangélium tanainak és tantételeinek egyszerű és világos megfo-

galmazása.• Időt fordítanak az elmélyedt elmélkedésre a sugalmazott csendes

pillanatokban.• Helyénvaló személyes élmények megosztása, valamint a tanokról és

tantételekről való bizonyságtétel.• Inspiráló zene használata.• Az egymás és az Úr iránti szeretet és hála kifejezésre juttatása.

A tanítók érezhetik, hogy a Lélek működése megnyilvánul-e az óráikon, ha elgondolkodnak a következő kérdéseken:

• A tanulók mélyebb szeretetet éreznek-e a Szabadító, az evangélium és a szentírások iránt?

• Világosan értik-e a tanított tantételeket?• Épülnek-e a tanulók, és inspirálva érzik-e magukat arra, hogy a ta-

nult tantételek alapján cselekedjenek?• Mélyül-e az osztály egysége?• Kifejezésre jutnak-e és erősödnek-e a bizonyságok?

• Érdeklődéssel tölti-e el a tanulókat a tanulási folyamat, és aktívan részt vesznek-e benne?• Jelen van-e az osztályteremben a „szeretet, öröm, bé-kesség, béketűrés, szívesség, jóság” és a hit (Galátziabe-liek 5:22)?

Fontos emlékezni arra, hogy egyetlen tanító sem képes betölteni a Lélek szerepköreit, legyen bármily tehetséges vagy hithű is. Néha előfordul, hogy a tanítók megpróbálnak

„A nyugodt környezet elengedhetetlen ahhoz, hogy az Úr Lelke jelen legyen az órán.”

(Jeffrey R. Holland: Tanítás és tanulás az egyházban. [Világméretű vezetőképző gyűlés, 2007. febr. 10.], lásd még Ensign, June 2007, 91)

13


Jegyzetekmesterségesen előidézni lelki élményeket. Boyd K. Packer elder ezt tanította: „Nem erőltethetitek a lelki dolgokat. […] A Lelket sem tudjátok gyorsabb válaszadásra kényszeríteni, mint egy babszemet a csírázásra, vagy egy fiókát az idejekorán történő kikelésre. Létrehozhatjátok a növekedést, táplálást és védelmet elősegítő légkört; de nem kényszeríthettek vagy erőszakoskod-hattok: ki kell várnotok a növekedést!” (“Candle of the Lord,” Ensign, Jan. 1983, 53).

A tanítók, akik a Lélek által kívánnak tanítani, elsősorban ne saját intellektu-sukra, tanári tapasztalatukra vagy személyiségükre támaszkodjanak, hanem a Szentlélek befolyására (lásd 2 Nefi 4:34). Kerüljék továbbá azt is, hogy manipulálják az érzelmeket, illetve megpróbáljanak tudatosan könnyeket fa-kasztani annak bizonyságául, hogy a Lélek jelen van. Howard W. Hunter el-nök így figyelmeztetett: „Úgy vélem, hogy ha nem ügyelünk …tanítókként, akik nap mint nap az osztályteremben munkálkodunk, akkor talán idővel oda jutunk, hogy megkíséreljük hamisítani az Úr Lelkének hatását érdem-telen és manipulatív módokon. Aggodalmat vált ki belőlem, ha úgy tűnik, hogy az erős érzelmeket vagy a kicsorduló könnyeket egyenlővé teszik a Lélek jelenlétével. Bár az Úr Lelke kiválthat erős érzelmeket, akár könnyeket is, ez a külső megnyilvánulás nem tévesztendő össze magának a Léleknek a jelenlétével” (“Eternal Investments” [an evening with President Howard W. Hunter, Feb. 10, 1989], 4).

A tanítók óvatosan használjanak olyan kifejezéseket, mint „A Lélek azt mondta nekem, hogy…” vagy „A Lélek arra indított, hogy…”. Ezek a kife-jezések szándékosan vagy akaratlanul is azt az érzetet keltik, hogy a tanító előtérbe helyezi önmagát, és azt sugallja, hogy mélyebb lelkiséggel rendel-kezik. Mindez egyfajta lelki kényszert idézhet elő másokban. Általában ele-gendő, ha a tanítók a Lélek késztetései szerint cselekszenek, anélkül, hogy annak hangot adnának.

Henry B. Eyring elder a következő tanácsot adta: „Tapasztalatokat biztosítani a tanulóknak a Lélekkel sokkal fontosabb, mint beszélni róla. És tartsátok szem előtt, hogy minden ember egy kicsit másként tapasztalja meg a Lelket. […] Úgy vélem, annyira egyedi ez, hogy én személy szerint ügyelnék arra, hogy ne mondjak túl sok konkrétumot. Úgy gondolom, hogy a megtapasz-talása …jobb, mint ha állandóan azt ismételgetjük: »Érzitek a Lelket?« Sze-rintem ezzel épp az ellenkező hatást érhetjük el” (“Elder Richard G. Scott and Elder Henry B. Eyring Discussion” [CES satellite training broadcast, Aug. 2003], 8).

A tanítók tartsák szem előtt, hogy a Lélek általi tanítás nem veszi le a vál-lukról annak felelősségét, hogy szorgalmasan, körültekintően előkészítsék a leckét, ideértve a számukra biztosított tananyag követését is. Másrészről azonban a Lélek általi tanítás többet kíván annál, mint hogy az ember ima, elmélkedés és lehetséges vonatkoztatás nélkül követi a tanmenet minden javaslatát. Ezenkívül a tanítók ne ragaszkodjanak olyan mereven az óraváz-latuk követéséhez, hogy elzárkózzanak a Lélek benyomásainak elnyerésétől és követésétől az óra alatt!

14


Jegyzetek

Notes linesCover up

Teremts olyan tanulási környezetet, mely szeretetre és tiszteletre épül, valamint célok kitűzésére ösztönöz! [2.2]

Amikor a tanítók és a tanulók szeretik és tisztelik az Urat, egymást és Isten igéjét, az fokozza a tanulási élményt. A közös céltudat összehangolja az erő-feszítéseket és elvárásokat, valamint megfelelő mederben tartja az osztály-termi tapasztalatot. A szeretet, tisztelet és céltudat ilyesfajta környezetének létrehozatala és fenntartása egyaránt jelenti a tanítók és a tanulók felelőssé-gét, és meghívja a Szentlélek építő hatását.

Szeretet és tisztelet [2.2.1]

A szeretet meglágyítja a szíveket és meghívja a Szentlélek befolyását. Ami-kor a tanítók úgy szeretnek, ahogyan a Szabadító szeret, akkor úgy látnak másokat, ahogyan Ő látja őket. A krisztusi szeretet arra indítja a tanítót, hogy soha ne mondjon le arról, hogy segítsen minden egyes fiatal férfinak és nőnek valóban megtérni. Dallin H. Oaks elder ezt tanította: „Amikor ta-nítani hívnak el minket, azért kell elfogadnunk az elhívást és tanítanunk, mert szeretjük Istent, az Örökkévaló Atyát, és az Ő Fiát, Jézus Krisztust. Ezenkívül egy evangéliumi tanítónak mindig a hallgatók iránti szeretettel kell tanítania. […] Isten szeretete és az Ő gyermekeinek a szeretete a leg-főbb ok a szolgálatra. Akik szeretettől vezérelve tanítanak, felmagasztaltat-nak eszközként Annak kezében, akit szolgálnak” (lásd Evangéliumi tanítás. Liahóna, 2000. jan. 96.).

A tanítók és tanulók, akik szeretik az Urat és tudatában vannak az Ő irántuk való szeretetének, őszinte vágyat éreznek arra, hogy az Úr közelségében él-

jenek és egyre hasonlóbbá váljanak Hozzá. Tisztelettel és áhítattal viszonyulnak szavaihoz és prófétái szavaihoz, ami arra indítja őket, hogy szorgalmasan tanulmányozzák a szentírásokat, illetve alkalmazzák és másokkal is megosszák a tanultakat.

Amikor a tanulók tudják, hogy tanítójuk és tanulótársaik szeretik és tisztelik őket, akkor nagyobb valószínűséggel fognak úgy érkezni az órára, hogy készen állnak a tanulásra. A másoktól érzett elfogadás és szeretet meglágyíthatja szí-vüket, csökkentheti félelmüket, és elültetheti bennük az ah-hoz szükséges vágyat és magabiztosságot, hogy megosszák tapasztalataikat és érzéseiket tanítójukkal és az osztály többi tagjával.

A tanítók azzal táplálhatják a tanulók az Úr iránti szereteté-nek és tiszteletének érzését, hogy segítenek nekik megérteni az engesztelést, tanítanak nekik isteni természetükről és

végtelen értékükről Mennyei Atyánk és Fia szemében, valamint helyénvaló és tiszteletteljes módon beszélnek és tesznek bizonyságot Róluk.

A tanítóknak ápolniuk kell a tanulóik iránti szeretetüket és tiszteletüket. Ha így tesznek, azzal segítenek Krisztus tiszta szeretetét sugározni tanulóik felé, és egyre könnyebbé válik számukra türelemmel és együttérzéssel tanítani. A taní-tók tanulják meg a tanulók nevét, és törekedjenek megtudni, mi iránt érdek-lődnek, milyen tehetségeik és képességeik vannak, illetve milyen kihívásokkal

15


Jegyzeteknéznek szembe. Imádkozhatnak értük osztályként és egyénenként egyaránt. A tanítók személyesen köszönthetik az egyes tanulókat, és mindenkinek lehető-séget biztosíthatnak a részvételre. Figyeljenek oda, amikor a tanulók kérdéseket tesznek fel, vagy megosztják gondolataikat és érzéseiket! Ezenkívül a tanítók részt vehetnek olyan előadásokon, sportversenyeken vagy más eseményeken, amelyeken tanulóik szerepelnek. Azon erőfeszítéseik során, hogy szeressék a tanulókat, ne próbálják meg átvenni a szülők vagy papsági vezetők helyét, il-letve ne váljanak a tanulók személyes tanácsadóivá!

A legtöbb tanító találkozik olyan tanulókkal az osztályban, akiknek bizonyos mértékben korlátozottak a képességeik, il-letve fizikai vagy szellemi fogyatékossággal küzdenek. Ezek a tanulók ugyanúgy Mennyei Atyánk gyermekei, és az egyéni kihívások vagy a halandóságban tapasztalt korlátok ellenére nekik is meg kell tanulniuk az evangéliumot. Joseph Smith próféta ezt tanította: „Mindazok az értelmek és lelkek, ame-lyeket Isten valaha is leküldött a világba, képesek a növeke-désre” (Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph Smith [2007]. 218.). A tanítók legyenek tekintettel minden tanulóra, és ve-gyék figyelembe egyéni szükségleteiket és képességeiket, miközben felkészülnek a tanításra és megtartják az óráikat!

Az nyújthatja az egyik legnagyobb segítséget a tanítóknak a tanulóik iránti őszinte szeretet kifejlesztése során, ha szívből jövő imában törekszenek a jószívűség ajándékára. Mormon próféta ezt taní-totta: „Imádkozzatok tehát, szeretett testvéreim, szívetek minden erejével az Atyához, hogy eltöltsön benneteket ez a szeretet, melyet mindenkinek meg-adott, aki igaz követője Fiának, Jézus Krisztusnak” (Moróni 7:48).

Céltudatosság [2.2.2]

A tanító és a tanuló közötti közös céltudat gyarapíthatja a hitet, valamint irányt és értelmet adhat az osztálytermi tapasztalatnak. A tanulóknak meg kell érteniük, hogy azért járnak az órára, hogy megismerjék a Mennyei Atyát és Fiát, Jézus Krisztust, továbbá hogy előrehaladjanak az örök élet felé a szentírások és a próféták szavainak tanulmányozása által. Hinniük kell, hogy azáltal, hogy az Úrhoz közelednek kérdések és ima útján, a Szentlélek képes lesz tanítani és felemelni őket. Amikor a tanítók és a tanulók azzal a várako-zással közelítenek a szentírások tanulmányozásához, hogy tanulni fognak a Lélektől és egymástól, azzal olyan környezetet ápolnak, amely lehetővé teszi a kinyilatkoztatást.

A tanítók a következők megtételével ösztönözhetnek a céltudatosság kiala-kítására az osztályban:

• Várd el a résztvevőktől, hogy tegyenek eleget tanulói szerepüknek! Céltu-datosság uralkodik az osztályban, ha a tanító elvárja a tanulóktól, hogy tegyenek eleget tanulói szerepüknek, ha ebben segítségükre van, illetve ha bízik abban, hogy a tanulók jelentőségteljes módon hozzá fognak járulni a tanításhoz. A céltudatos tanítók, akik igazán szeretik tanulóikat, túlságosan is törődnek majd fejlődésükkel és si-kerükkel ahhoz, hogy megelégedjenek a minimális erőfeszítéssel. Az ilyen tanítók szeretettel fognak ösztönözni, és felemelik tanulóikat, hogy elérhessék lehetőségeiket tanulókként és Jézus Krisztus tanít-ványaiként.

„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő ércz vagy pengő czimbalom.

És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.”

(1 Korinthusbeliek 13:1–2)

16


Jegyzetek • Légy őszinte, lelkes és energikus a szentírásokat és az evangéliumot ille-tően! A tanulókban általában nagyobb vágy él a céltudatos tanulás iránt, amikor látják, tanítójuk milyen lelkesedést és hitet tanúsít az épp tárgyalt anyaggal szemben.

• Készíts építő leckéket! Amikor a tanítók jól előkészített, építő leckével érkeznek az osztályterembe, és magabiztosak a számukra kijelölt irány követésében, akkor olyan céltudatosságot közvetítenek tanu-lóik felé, amelyet könnyen fel lehet ismerni.

• Készítsd elő a szükséges anyagokat és eszközöket! A tanítók a tanulók előtt érkezzenek meg a terembe, hogy elő tudják készíteni a szük-séges anyagokat és eszközöket! Ez lehetőséget biztosít a tanítónak arra, hogy üdvözölje majd az érkező tanulókat. A tanulók töreked-jenek arra, hogy időben érkezzenek az órára, és minden szükséges taneszköz – mint például a szentírások, a jelölő ceruzák, a naplójuk – ott legyen előttük az asztalukon az óra kezdetére!

• Ne vesztegesd az időt! Amikor az óra időben elkezdődik, és a tanu-lók látják, hogy nincs vesztegetni való idő, érezni fogják a céltuda-tosságot.

• Alakíts ki órai rutint! A gyakran ismétlődő rutintevékenységekhez kapcsolódó munkarend kialakítása a rendszeresség és a céltudatos-ság érzetét fogja előidézni. Az órai rutin részvételre ösztönöz minden tanulót, és segíteni fog a tanítóknak és a tanulóknak egyaránt haté-konyabban kezelni a tanórák becses perceit. Kialakíthatnak rutinokat az olyan tevékenységekhez, mint például a szentírások és tananya-gok elővétele és elrakása, a felemelő áhítatok megszervezése és le-bonyolítása, valamint lapok és anyagok kiosztása vagy beszedése. A bejelentésekre, a jelenléti ív vezetésére, a feladatok ellenőrzésére és további ügyek elintézésére a legjobb az áhítat és a lecke megkezdése előtti időszak.

További javaslatok a megfelelő tanulási környezet fenntartásához [2.2.3]

A szereteten, tiszteleten és céltudaton túl az evangéliumi tanulás ideális színteréhez szükséges a rend, az áhítat és a békesség érzete is. Boyd K. Packer elder azt tanította, hogy „könnyebben adatik sugalmazás békés körülmények közepette”, illetve hogy „az áhítat meghívja a kinyilatkoztatást” (“Reverence Invites Revelation,” Ensign, Nov. 1991, 21–22). Az alábbiakban néhány további javaslatot adunk, melyek segítségével a tanítók kialakíthatják és fenntarthatják az evangéliumi tanulást elősegítő légkört.

Alakítsd ki a tanulás fizikai körülményeit!A fizikai körülmények hatással lehetnek arra, hogy milyen tapasztalatokat szereznek a tanulók az evangéliumi tanulás során. A tanítók tegyenek meg minden tőlük telhetőt az osztályterem előkészítésére, hogy a tanulók ké-nyelmesen érezzék magukat, és képesek legyenek a leckére összpontosítani! Figyelembe lehet venni a következő tényezőket:

Ültetés. Néhány kivételes esettől eltekintve minden tanulónak legyen ké-nyelmes ülőhelye, legyen hová tennie a szentírásait és taneszközeit, illető-leg legyen hol írnia! Az ülésrend tegye lehetővé a tanulóknak, hogy jól lássák a tanítót és minden szemléltető eszközt, amelyet esetleg használ!

17


JegyzetekAhol lehetséges, használhatnak különböző ülésrendeket különféle tanulási tevékenységek során. A kijelölt ülésrend segíthet abban, hogy a tanítók ha-mar megtanulják a tanulók nevét, az osztályt könnyen csoportokra lehessen osztani kisebb csoportos munkához vagy szentírás-memoriterrel kapcsola-tos gyakorlatokhoz, illetve segíthet elválasztani egymástól azokat a tanuló-kat, akik beszélgetni szoktak egymással az óra alatt. A tanítók figyeljenek oda azokra a tanulókra, akiknek esetleg korlátozottak a mozgáslehetőségeik vagy nem látnak jól, és úgy alakítsák ki az ülésrendet, hogy azzal az ilyen tanulókat is részvételre ösztönözzék!

Figyelemelterelő tényezők. A tanítók igyekezzenek fel-számolni minden figyelemelterelő tényezőt, amely megza-varhatná a tanítás és tanulás menetét! Ha a tanítás egy otthonban zajlik, adódhatnak bizonyos kihívások, de gon-dos tervezéssel a tanító még az ilyen környezetben is a mi-nimálisra tudja csökkenteni a zavaró tényezőket.

Az osztályterem megjelenése. Az evangéliumi témájú képek, illusztrációk, poszterek és más szemléltető eszközök gyakran gazdagítják a tanulási folyamatot. A rendezett, tiszta osztályterem tiszteletre ösztönöz, és olyan környeze-tet biztosít, amely kedvez a Lélek befolyásának.

A tanító megjelenése. A tanulók jobban felismerik a ta-nulási élmény jelentőségét, amikor a tanító öltözködése és egész megjelenése visszafogott, helyénvaló, az evangélium üzenetének szent természetét tükröző.

Hívd meg a Lelket hatékony áhítatok által!Az órát rövid áhítattal kell kezdeni. Az áhítat kiváló lehetőséget nyújthat a tanulóknak arra, hogy gondolataikat és szívüket a lelki dolgok felé fordítsák. Segíthet a tanítóknak és a tanulóknak érezni a Lelket és felkészülni a tanu-lásra. Az áhítat általában egy himnuszból, egy imából és egy szentírásbeli gondolatból áll. Akkor a leghatékonyabb, ha a tanulók megosztják érzéseiket és meglátásaikat, melyeket szentírás-tanulmányozásuk során tapasztaltak, il-letve ha bizonyságot tesznek. A hosszadalmas áhítatok nemcsak időt vesz-nek el a leckétől, hanem akár még távozásra is késztethetik a Lelket. Az olyan áhítatok, amelynek részeként frissítőket szolgálnak fel, szinte bizo-nyos, hogy könnyed, játékos hangulatot teremtenek, nem pedig lelkit. A ta-nítók fordítsanak időt arra, hogy beszélnek a tanulókkal – különösen az osztály vezetőivel – az áhítatok céljáról, arról, hogy miként tehetik őket jobbá, illetve hogy miként ösztönözhetnek mindenkit a részvételre!

Beszéljétek meg a lelki tanulás tantételeit!A tanév kezdetén a tanítók bevonhatják a tanulókat egy arról szóló beszél-getésbe, hogy milyen körülmények kedveznek a lelki tanulásnak (lásd 1 Korinthusbeliek 2:10–11; T&Sz 50:17–22; 88:121–126). Ezek a beszélgeté-sek összpontosíthatnak arra, hogy milyen viselkedés hívja meg az Úr Lelkét az evangéliumi tanulás során, illetve milyen magatartásformák indíthatják arra, hogy visszahúzódjon. A tanítók és tanulók rendszeresen biztassák egymást azon elvek követésére, melyekben megegyeztek, hogy azok meg-hívják a Lelket! Az ilyen erőfeszítések segíthetnek mind a tanulóknak, mind

Notes linesCover up

18


Jegyzetek a tanítónak megérteni és betölteni szerepüket a Lélek tanulási folyamatba való meghívásában.

Gondosan válaszd meg a tanulási tevékenységeket!A tanítók legyenek tudatában annak, hogy a különböző tanulási tevékenysé-gek különféle hangulatokat és hozzáállást váltanak ki a tanulókban. Például miután egy tanító egy mozgalmas játékot vezetett le a lecke bevezetéseként, később frusztrálta, hogy nem tudott nagyobb lelkiséget elérni az óra végén. Egy másik tanító azt tapasztalta, hogy fegyelmezéssel kapcsolatos gondjai tovább fokozódtak, amikor frissítőket adott diákjainak az óra során.

Kísérd figyelemmel a tanulók viselkedését, és megfelelően reagálj!A tanítók legyenek tudatában annak, mi történik az óra során, és megfelelő módon reagálják le a különféle helyzeteket! Ha a tanulók unottnak vagy nyugtalannak tűnnek, annak lehet az az oka, hogy nem vesznek részt kellő-képpen, vagy nem értik, mit tanítasz, vagy hogy miként vonatkozik rájuk a tanítás. Lehet, hogy a tanítónak változtatnia kell valamin a lecke tanításakor ahhoz, hogy segítsen a tanulóknak az összpontosításban. Ha a tanulók nem megfelelően viselkednek, és távozásra késztetik a Lelket, akkor a tanítónak sugalmazást kell kérnie a probléma megoldására, ahelyett, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyná. A tanítók figyeljenek oda azokra a tanulókra is, akik nem keresik a többiek társaságát vagy magányosnak látszanak! Előfordulhat, hogy ezek a tanulók több személyes odafigyelést igényelnek a tanítótól vagy a többi tanulótól. Ilyen esetekben a tanítók beszélhetnek a szülőkkel és a papsági vezetőkkel, hogy megtudják, van-e esetleg olyan mögöttes ok vagy állapot, amelyről tudniuk kellene.

Lépj fel a rendetlen vagy nem helyénvaló viselkedés ellen!Van néhány általános alapelv, melynek szem előtt tartása segíteni fog a taní-tónak abban, hogy megfelelő rendet és tiszteletet tudjon fenntartani az osz-tályteremben. A rend nem mindig azt jelenti, hogy teljes csend honol, és azt sem jelenti, hogy az óra ne lehetne élvezetes és derűs. Egy rendbontó vagy tiszteletlen tanuló vagy csoport azonban negatív hatással lehet a tanulási fo-lyamatra, és hátráltathatja a Szentlélek munkálkodását.

Amikor egy tanuló vagy tanulók egy csoportja helytelenül viselkedik, az feszültséget idézhet elő a tanítóban és a többi tanulóban. Ilyen alkalmak-kor különösen fontos, hogy a tanító ura maradjon érzéseinek, és a Lélek befolyására törekedjen. A tanítónak az adott helyzetre adott reakciója fon-tosabb lehet, mint maga a felmerülő helyzet; reagálása következtében a ta-nulók tisztelete és bizalma fokozódhat vagy csökkenhet. Amikor a tanítók fellépnek a nem helyénvaló viselkedéssel szemben, legyenek határozottak, de barátságosak, igazságosak és törődőek, az incidens után pedig azonnal

folytassák a tanítást! Az adott tanuló viselkedését nyilvá-nosan nevetség tárgyává tenni talán egy időre helyreiga-zítja a helytelen viselkedést, azonban ez nem válik javára sem a tanítónak, sem a tanulónak. Emellett azt is eredmé-nyezheti, hogy a többi tanulóban félelem támad a tanító iránt, vagy megrendül benne a bizalma. A tanítók tartsák szem előtt a meggyőzés, hosszútűrés, gyengédség, szelíd-ség, színleletlen szeretet és kedvesség igazlelkű hatását (lásd T&Sz 121:41–42).

„Soha ne engedjük, hogy egy megoldandó probléma fontosabb legyen egy ember szereteténél.”

(Thomas S. Monson: Örömet lelni a földi utazásunkban. Liahóna, 2008. nov. 86.)

19


JegyzetekVannak konkrét lépések, melyeket a tanítók megtehetnek a felmerülő prob-lémák kezelése során. Ezek a fegyelmezés problémáinak lehetséges megkö-zelítései, melyek azonban nem feltétlenül alkalmazhatók egyformán minden tanuló vagy helyzet esetében:

• Tarts fenn megfelelő szemkontaktust! Gyakran a tanulók azért beszél-getnek az óra alatt, mert azt hiszik, a tanító nem fogja észrevenni. A tanító nézzen a tanulókra, és vegye fel velük a szemkontaktust, hogy tudják: tudatában van annak, mi folyik körülötte!

• Hagyd abba a beszédet! Ha a tanulók beszélgetnek, amikor pedig fi-gyelniük kellene, a tanító abbahagyhatja a beszédet, akár a mondat közepén is, ha szükséges. Általánosságban elmondható, hogy nem fogja megoldani a problémát az, ha a tanító felemeli a hangját, hogy túlkiabálja a hallgatóságot.

• Lépj közelebb! Egy másik módja a helytelen viselkedés elleni fellépés-nek, amely nem kíván közvetlen konfrontációt, az, ha a helytelenül viselkedő tanuló mellé lépünk. A tanító tovább folytathatja a lec-két, de a tanuló általában megérzi a tanító jelenlétét, és abba fogja hagyni, amit csinál.

• Tegyél fel kérdést! Anélkül, hogy felhívná a figyelmet a helytelen vi-selkedésre, a tanító feltehet egy kérdést a rendbontó tanulónak a ta-nultakhoz kapcsolódóan. Ne azzal a szándékkal tegye, hogy zavarba hozza a tanulót, hanem hogy visszavezesse a beszélgetésbe!

Előfordulhat, hogy a tanulók nem reagálnak ezekre a kevésbé közvetlen módszerekre, és tovább zavarják a tanítást. A következőkben felsorolunk né-hány további, közvetlenebb lépést, melyek segíthetnek a tanítónak a rend fenntartásában:

• Beszélgess el az adott tanulóval négyszemközt! Az Úr azt mondta, hogy ha valaki megbánt valakit, akkor az, akit megbántottak, beszéljen a vétkes féllel négyszemközt (lásd T&Sz 42:88). A tanító beszélhet a tanulóval arról, hogy mi indítja a fiatalt helytelen viselkedésre, és elmondhatja neki, hogy változtatnia kell magatartásán, különben to-vábbi lépéseket fog tenni. A tanítók ügyeljenek arra, hogy a tanulók viselkedését különválasszák a egyéni értéküktől! Fontos, hogy a ta-nítók szem előtt tartsák, hogy „a lelkek értéke nagy Isten szemében” (T&Sz 18:10). Azt közvetítsék a tanulók felé, hogy bár helytelen vi-selkedésük nem elfogadható, ők maguk mégis nagyon értékesek. Az Úr tanácsát megfogadva és követve mutassanak fokozott szeretetet az iránt, akit megfeddtek (lásd T&Sz 121:43)!

• Ültesd külön a rendbontó tanulókat!• Tanácskozz a szülőkkel vagy a papsági vezetőkkel! Ha tartósan fennáll a

helytelen viselkedés, gyakran segít, ha a tanító elbeszélget az adott tanuló szüleivel. Gyakorta a szülők tudnak olyan további meglátáso-kat és ötleteket adni, amelyek segítenek a probléma megoldásában. Néhány esetben segítséget nyújthat a tanuló püspöke is.

• Zárd ki a tanulót az osztályból! David O. McKay elnök a következő tanácsot adta a tanítóknak: „Ha [erőfeszítéseid] kudarcot vallanak, akkor a szülőkhöz fordulva elmondhatod nekik: »Ha a gyermek helytelen viselkedése tovább folytatódik, akkor törölnöm kell őt a ta-nulók névsorából.« Ez a legvégső lépés. Bármilyen tanító ki tud zárni

20


Jegyzetek egy [tanulót] – muszáj kiaknázni minden más forrást, mielőtt erre sor kerülne! De muszáj rendet tartanunk! Szükséges a lélek növeke-déséhez, és ha van egy [tanuló], aki nem hajlandó, vagy két [tanuló], aki nem hajlandó megteremteni ezt a közeget, akkor távozniuk kell. Jobb, ha egyetlen [tanuló] éhezik, mint hogy egy egész osztály le-gyen megmérgezve lassanként” (“Guidance of a Human Soul—The Teacher’s Greatest Responsibility,” Instructor, Sept. 1965, 343).

Mielőtt a tanító hosszabb távozásra szólítaná fel a tanulót, tanácskozzon a szülőkkel, az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás tanfelügyelőivel, valamint a megfelelő papsági vezetőkkel! Ilyen esetekben fontos, hogy a tanító segítsen a tanulóknak és a szülőknek megérteni, hogy az adott tanuló maga dön-tött úgy, hogy kilép az ifjúsági hitoktatásból, azzal, hogy nem fogadta el a helyes viselkedés szabályait. A rendbontás az, ami elfogadhatatlan, nem maga a tanuló. Amikor a ta-nuló meggondolja magát, szeretettel visszavárják az órákra.

Naponta tanulmányozd a szentírásokat, és olvasd el a kurzus anyagát! [2.3]

Naponta tanulmányozd a szentírásokat! [2.3.1]

A mindennapos egyéni szentírás-tanulmányozás folyamatos lehetőséget biztosít a tanítóknak és a tanulóknak arra, hogy megismerjék az evangéliu-mot, kialakítsák bizonyságukat, és meghallják az Úr hangját. Az Úr a követ-kezőket mondja a Tan és a szövetségekben: „…a szentírásokat tőlem kaptátok az okulásotokra” (T&Sz 33:16). Nefi próféta azt tanította, hogy azok, akik „előre töreked[nek], Krisztus szaván lakmározva, és mindvégig kitart[anak]”, azoknak örök életük lesz (2 Nefi 31:20), valamint hogy „Krisz-tus szavai minden olyan dolgot meg fognak mondani nektek, amit meg kell tennetek” (2 Nefi 32:3).

Az utolsó napi próféták sokszor hangsúlyozták a szentírások mindennapos tanulmányozásának jelentőségét. Harold B. Lee elnök így intett: „Ha nem olvassuk naponta a szentírásokat, akkor bizonyságunk egyre inkább gyérül, és nem mélyül el a lelkiségünk” (Az egyház elnökeinek tanításai: Harold B. Lee [2000]. 66.). Howard W. Hunter elder szintén így tanított: „Bizonyos, hogy aki minden nap tanulmányozza a szentírásokat, sokkal többet ér el, mint az, aki jelentős időt szentel erre egy nap, majd napokat enged elmúlni, mielőtt folytatná” (“Reading the Scriptures,” Ensign, Nov. 1979, 64).

Richard G. Scott elder ezt kérte: „Kérlek, tápláljátok a szentírások szeretetét minden egyes drága fiatal elméjében és szívében! Segítsetek lángra lobban-tani minden egyes fiatalban azt az olthatatlan tüzet, amely mindazokat, akik megérezték már, arra a vágyra ösztönzi, hogy mind többet tudjanak meg az Úr szavából, és megértsék, alkalmazzák és másokkal is megosszák tanítá-sait! […]

Először is lépésről lépésre járjátok be tanulóitokkal az Úr szent igéjének számtalan szakaszát! Segítsetek nekik átérezni a szentírások iránti lelkese-déseteket, tiszteleteteket és szereteteteket!

„Ha az ilyen [tanulók] nem fogékonyak, akkor lehet, hogy most még nem tudjátok tanítani őket, de szerethetitek őket. És ha szeretitek őket ma, holnap talán már tanítani is tudjátok őket.”

(Jeffrey R. Holland, “Teaching and Learning in the Church,” 102)

21


JegyzetekMásodszor pedig segítsetek nekik megtanulni magukban olvasni, elmél-kedni és imádkozni, hogy felfedezhessék a szentírásokból áradó erőt és bé-kességet!” (“Four Fundamentals for Those Who Teach and Inspire Youth” [CES symposium on the Old Testament, Aug. 14, 1987], 5).

Kevés olyan dolgot tehetnek a tanítók, amely erőteljesebb és maradandóbb jóra indító hatással lehet tanulóik életében, mint az, ha segítenek nekik megszeretni és mindennap ta-nulmányozni a szentírásokat. Ez gyakorta azzal kezdődik, hogy a tanító jó példát mutat a mindennapi szentírás-tanul-mányozás terén. Ha a tanító nap mint nap elmerül a jelentő-ségteljes egyéni szentírás-tanulmányozásban, az képessé teszi arra, hogy személyes bizonyságot tegyen tanulóinak a szentírások értékéről a saját életükben. Az efféle bizonyság fontos tényezőként szolgálhat abban, hogy elősegítse a tanu-lók elkötelezettségének kialakulását a szentírások rendszeres egyéni tanulmányozása iránt.

A tanítók következetesen tanítsák tanulóikat a mindennapos egyéni szentí-rás-tanulmányozás mögötti tanokról és tantételekről. A tanítók arra is biztat-hatják a tanulókat, hogy különítsenek el egy bizonyos időt mindennap az egyéni szentírás-tanulmányozásra. Segíthetnek a tanulóknak felelősséget vállalni mindennapi tanulmányozásukért a teljesítményüket megfelelően nyomon követő rendszer használatával, illetve rendszeresen lehetőséget is biztosíthatnak az órán, hogy a tanulók megosszanak egymással néhány olyan dolgot, amelyet személyes tanulmányozásuk során tanulnak és érez-nek. Miközben a tanítók a mindennapi szentírás-tanulmányozásra biztatnak, ügyeljenek arra, hogy ne hozzák zavarba vagy ne kedvetlenítsék el azokat a tanulókat, akik esetleg küszködnek a szentírások egyéni tanulmányozásával.

Az olyan tanulók számára, akik olvasási vagy más tanulási zavarral küzdenek, legyen biztosítva a szentírások olyan for-mátumban való tanulmányozása, amely jobban megfelel szükségleteiknek, például hangfelvétel, jelbeszéd vagy Brail-le-írás használatával. Sok olvasási nehézséggel küzdő tanuló számára segítséget jelent, ha a könyv lapján követi a szava-kat, miközben valaki hangosan felolvassa az adott részt.

A szentírás-tanulmányozás készségei és módszereiA tanítók segíthetnek a tanulóknak sikeressé válni a szentírások egyéni ta-nulmányozásában azzal, hogy segítenek nekik kifejleszteni és alkalmazni különféle szentírás-tanulmányozási készségeket és módszereket. Az itt fel-sorolt készségek és módszerek, illetve továbbiak, amelyeket e könyv nem tárgyal, mind arra irányuljanak, hogy segítségükkel a tanulók képesek legye-nek a Lélek által tanulni, megérteni a szentírásokat, illetve felfedezni és éle-tükben alkalmazni az evangélium tanait és tantételeit.

Használj szentírás-tanulmányozási segédleteket! Az egyház kiterjedt ta-nulmányi segédlettárat készített a szentírások tanulmányozásához, amelyek megtalálhatóak az alapművek bizonyos nyelveken kiadott változataiban. (A Kalauz a szentírásokhoz olyan tanulmányi segédlet, amelyet a többi nyelven kiadott szentírások tartalmaznak.) E tanulmányi segédletek közé tartoznak a lábjegyzetek, a fejezetek fejlécei, a Tárgymutató, a Bibliaszótár, illetve a térké-pek. Ezek igen értékes segítséget nyújthatnak a tanítóknak és a tanulóknak a

„Mielőtt meg tudnátok erősíteni tanulóitokat, elengedhetetlen, hogy tanulmányozzátok a királyság tanait, és megismerjétek az evangéliumot tanulmányozás és hit által.”

(Ezra Taft Benson, “The Gospel Teacher and His Message” [address to CES religious educators, Sept. 17, 1976], 3)

„…tegyétek félre elmétekben állandóan az élet szavait…”

(Tan és a szövetségek 84:85)

22


Jegyzetek szentírás-tanulmányozás során. A tanítók segíthetnek tanu-lóiknak megismerni ezeket a tanulmányi segédleteket és for-rásokat azzal, ha megfelelőképp használják őket az órákon. Az egyház további hasznos forrásanyagokat is elérhetővé tett az interneten.

Használj jelöléseket és írj megjegyzéseket! Az egyik leg-nagyobb segítséget az jelentheti a tanítóknak és a tanulók-nak az olvasottak megértéséhez és emlékezetben tartásához, hogy megjelölik és megjegyzésekkel látják el a szentírásokat. Megjelölni annyit tesz: kijelölni, kiemelni, elkülöníteni, il-letve felhívni rá a figyelmet. Ez történhet a kulcsszavak vagy fontos szakaszok aláhúzásával, besatírozásával vagy bekari-kázásával a szentírásokban. Megjegyzésekkel ellátni azt je-lenti, hogy magyarázatot vagy kiegészítést fűzni valamihez. A szentírásbeli megjegyzések között lehetnek személyes be-nyomások feljegyzései, próféták odaillő szavai, keresztutalá-sok, szómagyarázatok, illetve a többi tanuló által hozzáfűzött gondolatokból eredő betekintések leírása az adott szentírás-rész mellé a margón.

A szentírások megjelölése és megjegyzésekkel való kiegészí-tése a következőkben segítheti a tanulókat és tanítókat:

• Fontos szavak, kifejezések, gondolatok, igazságok, sze-mélyek és események könnyebben felidézhetővé és meg-találhatóvá tétele.• Szentírásbeli szöveg jelentésének tisztázása és megértése.• Személyesen szerzett betekintések és mások meglátá-sainak megőrzése.• Felkészülés az evangélium másoknak való tanítására.

A tanítók a következőkhöz hasonló szavakkal biztathatják tanulóikat a szentírások megjelölésére: „Miközben e verseket tanulmányozzátok, jelölje-tek be egy fontos tantételt, amelyre felfigyeltek!”, vagy „Itt egy fontos ke-resztutalás. Odaírhatjátok a margóra a szentírásokban”. Jobb egy konkrét jelölőrendszer tanítása helyett a szentírások megjelölésének alapvető elemeit tanítani, szemléltetni és gyakorolni folyamatosan az év során.

Elmélkedj! Az elmélkedés azt jelenti: eltűnődni, mélyen átgondolni valamit, gyakran ima kíséretében. Amikor a tanulók megtanulnak elmélkedni szemé-lyes szentírás-tanulmányozásuk közben, akkor a Lélek gyakran fogja kinyi-latkoztatni nekik az igazságot, és segíteni fog nekik tudni, hogy miként válhatnak hasonlóbbá Jézus Krisztushoz.

Miután a Szabadító tanította a nefitákat, ezt mondta nekik: „…gondolkoz-zatok el azokon a dolgokon, amiket mondtam” (3 Nefi 17:3). Az egyik módja annak, hogy segíts a tanulóknak lelkileg is részt venni az órán, és biz-tasd őket a tanultak alkalmazására és ismereteik elmélyítésére az, hogy időt biztosítasz számukra az óra során a tanultakról való elmélkedésre. Ilyen al-kalmakkor a tanítók ösztönözzék a tanulókat arra, hogy kérjenek segítséget az Úrtól!

Notes/lines

Cover up

23


JegyzetekTegyél fel kérdéseket! Az egyik leglényegesebb szentírás-tanulmányozási készség, amelyet a tanulók kialakíthatnak, a kérdések feltevése és a válaszok keresése a szentírások ta-nulmányozása közben. A kérdések feltevése által a tanulók jobban megérthetik a szentírások szövegösszefüggéseit és tartalmát, valamint felfedezhetik és megérthetik az evangé-lium fontos tanait és tantételeit. A tanulók megtanulhatnak olyan kérdéseket feltenni, amelyek elvezetik őket oda, hogy érezzék az igazságát és jelentőségét mindannak, amit tanul-nak, illetve hogy tudják, miként vonatkoztassák magukra a tanultakat.

Magyarázd meg a nehéz szavakat és kifejezéseket! A szótárak, tanulói kézikönyvek, lábjegyzetek és szentírás-ta-nulmányozási segédletek gyakran segíthetnek a tanulóknak a nehéz szavak és kifejezések megértésében.

Jelenítsd meg az olvasottakat! A megjelenítés azt jelenti, hogy a tanulók elképzelik magukban, ami a szentírásbeli fel-jegyzésben történik. Például a tanulók elképzelhetik, amint Péter a vízen járva közeledik a Szabadító felé (lásd Máté 14:28–29), vagy amint Sidrákot, Misákot és Abednégót a tü-zes kemencébe vetik (lásd Dániel 3:19–25). A megjelenítés elevenebbé és va-lóságosabbá teszi a szentírásbéli történeteket a tanulók számára.

Vonatkoztassátok magatokra a szentírásokat! A szentírások önmagunkra vonatkoztatása azt jelenti, hogy összevetjük azokat a saját életünkkel. A ta-nulók feltehetnek ilyesfajta kérdéseket: „Milyen körülmények és helyzetek vannak az én életemben, amelyek hasonlítanak az ebben a szentírásszakasz-ban álló körülményekhez és helyzetekhez?” Vagy: „Én milyen tekintetben hasonlítok azokhoz az emberekhez, akikről a szentírásokban tanulunk?” Amikor a tanulók meglátják a hasonlóságokat saját tapasztalataik és a szent-írásokban megjelenő emberek tapasztalatai között, akkor jobban fel tudják ismerni az evangélium tanait és tantételeit, valamint látni fogják azt is, hogy ezek a tantételek miként alkalmazhatók életük hasonló helyzeteiben.

Használj keresztutalásokat! A keresztutalás egy újabb szentírásutalást je-lent, amely további információt és betekintést nyújthat az épp tanulmányo-zott szentíráshoz. A keresztutalás vagy „összekapcsolás” olyan szentírásutalások egymáshoz kötését jelenti, amelyek segítenek a tanulók-nak egy szentírásrész, illetve egy tan vagy tantétel megértésében. Hasznos keresztutalások találhatók a lábjegyzetekben és más tanulmányi segédletek-ben, a tanítói és tanulói kézikönyvekben, valamint az általános konferenciai beszédekben. A tanítók és a tanulók egyéni tanulmányozásuk során szintén felfedezhetnek további lényeges keresztutalásokat.

Végezz összehasonlítást és szembeállítást! Gyakorta akkor válik egyértel-művé egy adott szentírásrész, illetve egy tan vagy tantétel jelentése, amikor összevetjük vagy szembeállítjuk valami mással. Ha számba vesszük az adott tanítások, személyek vagy események közötti hasonlóságokat és különbsé-geket, azzal élesebb fókuszba állíthatjuk az evangéliumi igazságokat. Például Benjámin király és Noé király uralkodásának összehasonlítása lehetővé teszi a tanulók számára, hogy tisztán lássák, milyen áldást jelent az igazlelkű ve-zető, és milyen pusztító hatású a gonosz vezető. Jákób és Alma életének,

„Kérjétek meg [tanulóitokat], hogy olvassanak lassabban, nagyobb odafigyeléssel és több kérdést megfogalmazva elméjükben! Segítsetek nekik fontolóra venni és megvizsgálni minden szót, minden szentírásbeli gyöngy

szemet! Tanítsátok meg nekik, hogy tartsák fel azokat a fény felé, forgassák körbe, és figyelmesen nézzék meg, mi tükröződik és verődik vissza bennük! Néhány tanuló esetében egy adott napon, egy adott szükséglet árnyékában az efféle vizsgálat egy mezőben elrejtett kincset hozhat napvilágra: egy nagyértékű gyöngyöt, egy minden földi árat meghaladó értékű gyöngyöt.”

(Jeffrey R. Holland, “Students Need Teachers to Guide Them” [CES satellite broadcast, June 20, 1992], 4)

24


Jegyzetek tanításainak és bizonyságának összevetése Sérem és Korihór filozófiájával és életével segíthet a tanulóknak könnyebben felismerni a mai világban elter-jedt hamis tanításokat, valamint megtudni, hogy miként tudnak szembe-szállni azokkal. Ha összehasonlítják és összevetik a különféle utakat, melyeket Izráel gyermekei, Lehi és családja, valamint a járediták tettek a megígért földre, olyan tantételeket tanulhatnak, melyek segíthetnek mind a tanítóknak, mind a tanulóknak a saját életükben tett utazások során.

Készíts felsorolásokat! A felsorolás egymáshoz kapcsolódó gondolatok, öt-letek vagy utasítások sorozata. Ha felsorolásokat keresnek a szentírásokban, a tanítók és a tanulók könnyebben beazonosíthatják azokat a kulcsfontos-ságú dolgokat, melyeket az író hangsúlyozni kíván. Például a tízparancsolat egy felsorolás (lásd 2 Mózes 20). A boldogmondások szintén tekinthetők egyfajta felsorolásnak (lásd Máté 5:3–12; 3 Nefi 12:3–11 ). A Tan és a szövet-ségek 4 felsorolja, milyen jellemvonásokkal kell rendelkeznie azoknak, aki-ket elhívnak az Úr szolgálatára.

Keress kapcsolatokat, mintákat és visszatérő motívumokat! A tanulókat ösztönözheted kapcsolatok, minták és visszatérő motívumok keresésére a szentírás-tanulmányozás során. David A. Bednar elder ezt mondta: „Ha kapcsolatokat, mintákat és visszatérő motívumokat keresünk a kinyilatkozta-tásokban, az tovább építi és bővíti a már meglévő lelki tudásunkat…; kitá-gítja látókörünket és ismereteinket a szabadítás tervét illetően” (“A Reservoir of Living Water” [CES fireside for young adults, Feb. 4, 2007], 2).

A tanítók és a tanulók általában sokszor alkalmazzák az itt felsorolt készsé-geket és módszereket az órákon az év során. Miközben így tesznek, a taní-tók alkalmanként megállhatnak, hogy röviden megbeszéljék tanulóikkal, épp milyen módszert vagy készséget alkalmaztak, és ösztönözzék őket arra, hogy személyes tanulmányozásuk során is használják ezeket.

Olvasd el a kurzus anyagát! [2.3.2]

Az alapművek mindegyike – az Ó- és az Újszövetség, a Mormon könyve, a Tan és a szövetségek, valamint a Nagy-értékű gyöngy – sugalmazott írás, melyek az evangélium ta-nait és tantételeit tartalmazzák. Szemléltetik Istennek az emberrel végzett munkálkodását, és Jézus Krisztus engesz-teléséről tanítanak. Egyenként is fontosak, együttesen pedig mélyebb megértést adnak az evangéliumról és a Mennyei Atyánk által előkészített szabadítás tervéről.

A tanulók és a tanítók olvassák el és tanulmányozzák az egyes kurzusok anyagát képező szentíráskötet egészét (az Ószövetség bizonyos részei kivételével, amint azt a tana-nyag jelzi)!

Értsd meg a szentírások és a próféták szavainak összefüggéseit és tartalmát! [2.4]

A szentírások és a próféták szavai összefüggéseinek és tar-talmának megértése felkészíti a tanítókat és a tanulókat arra,

„Mennyei Atyánk mindig is megihletett bizonyos férfiakat és nőket, akik a Szentlélek útmutatását követve megoldásokat találtak az élet legnyugtalanítóbb problémáira. Ezek a felhatalmazott szolgák sugalmazás által mintegy kézikönyvet írva feljegyezték ezeket a megoldásokat azon gyermekei számára, akik hisznek majd az Ő boldogságtervében, valamint Szeretett Fiában, Jézus Krisztusban. Ehhez az útmutatáshoz könnyedén hozzáférhetünk abban a kincsestárban, amelyet alapműveknek nevezünk: az Ó és az Újszövetségben, a Mormon könyvében, a Tan és a szövetségekben, valamint a Nagyértékű gyöngyben.”

(Richard G. Scott: A szentírások ereje. Liahóna, 2011. nov. 6.)

25


Jegyzetekhogy felismerjék a sugalmazott szerzők üzeneteit. Az összefüggések és a tartalom megvilágítja és szemlélteti a mások tapasztalataiban és tanításaiban feljegyzett evangéliumi tanokat és tantételeket. Noha a most következő rész kifejezetten a szentírások szövegösszefüggéseinek és tartalmának megértését emeli ki, az itt felsorolt tantételek és gondolatok java alkalmazható az utolsó napi szent próféták szavainak és üzeneteinek tanulmányozása során is.

Szövegösszefüggés [2.4.1]

A szövegösszefüggés (1) azon szentírásrészeket jelenti, melyek megelőzik vagy követik az adott verset vagy szakaszt, illetve (2) mindazon körülményt, amely körülveszi vagy hátteret biztosít egy bizonyos szentírásbeli résznek, eseménynek vagy történetnek.

A szövegösszefüggés eszközt jelent a szentírások jelentésének megértésé-hez. Olyan háttér-információt nyújt, amely világossá teszi és elmélyíti az adott történetek, tanítások, tanok és tantételek értelmét a szentírásbeli szö-vegben. A szentírások minden egyes feljegyzője úgy írt, amint a Szentlélek diktálta neki, azonban írásaikat saját képi világuk és kultúrájuk köntösébe bújtatták. Ahhoz, hogy a tanítók és a tanulók megértsék írásaikat, elméjük-kel – amennyire csak lehetséges – „be kell lépniük világukba”, hogy úgy lás-sák a dolgokat, ahogyan az írók látták. A következőkben a szövegösszefüggés különböző szempontjainak példái találhatók.

Történelmi háttér. Annak felismerése, hogy Joseph Smith a Liberty börtönben volt, amikor megkapta és lejegyezte a Tan és a szövetségek 121., 122. és 123. szakaszát, további mélysé-get és erőt kölcsönöz az e szakaszokban tanított tanoknak és tantételeknek olyan dolgok vonatkozásában, mint a gyötrel-mek, valamint a hatalom és felhatalmazás használata.

Kulturális háttér. Az ősi Izráel ünnepei és ünnepnapjai hát-terének ismerete érthetővé teheti, hogy azok miként kapcso-lódnak jelképesen a Szabadítóhoz és küldetéséhez. Ha az ember tisztában van a szamaritánusok eredetével és azzal, hogy a zsidók milyen érzéseket tápláltak irántuk Krisztus idején, az megfelelő fényt vet az irgalmas szamaritánus pél-dázatára, és mélyebb jelentéssel tölti meg a Szabadítónak a szamaritánus asszonnyal való beszélgetését a kútnál.

A példázatot, eseményt, tant vagy tantételt kiváltó kérdés vagy helyzet. Annak megértése, hogy a Tan és a szövetségek 9. szakasza arra adott válasz volt, hogy Oliver Cowdery nem tudott fordítani, világossá teszi az e szakasz-ban a kinyilatkoztatással kapcsolatosan tanított tantételeket.

Ki beszél kihez, és miért. Almának az engesztelésről, a fel-támadásról, az ítéletről, az irgalomról és az igazságosságról szóló tanításai mélyebb értelmet kapnak, amikor felismerjük, hogy e tanítások hátterében a fiával, Koriántonnal való be-szélgetése áll, akit aggodalommal töltöttek el az általa elkö-vetett súlyos bűnök következményei.

Földrajzi háttér. Kánaán földrajzának ismerete segít alapo-sabban megértenünk, hogy hol telepedett le Lót és Ábrahám,

„Ismerjétek meg a szentírások által tanított leckéket! Ismerjétek meg a Mester példázatainak hátterét és körülményeit, valamint a próféták figyelmeztetéseit! Úgy tanulmányozzátok

őket, mintha hozzátok szólnának, mert ez így is van.”

(Thomas S. Monson: Tegyétek meg, ami tőletek telik! Liahóna, 2009. máj. 68.)

„Van egy eszközöm, mellyel értelmezem a szentírásokat. Felteszem a kérdést: mi volt az a kérdés, amely kiváltotta ezt a választ…?”

(Joseph Smith, in History of the Church, 5:261)

26


Jegyzetek az milyen hatással volt az általuk hozott döntésekre, továbbá hogy e dönté-sek miként hatottak családjaikra.

A szentírások, a szentírásokban található tanulmányi segédletek, valamint a tananyag általában megfelelő háttér-információt biztosít, hogy a tanítók és a tanulók jobban megértsék a szentírások tartalmát.

Tartalom [2.4.2]

A tartalom magában foglalja mindazon történeti szálakat, személyeket, ese-ményeket, prédikációkat és sugalmazott magyarázatokat, melyek a szentí-rásbeli szöveget alkotják. A szentírások tartalma élettel és jelentőséggel tölti meg az adott szentírásrészben szereplő tanokat és tantételeket. Például az a történet, amelyben Nefi megszerzi a rézlemezeket, azt a tantételt tanítja, hogy az Úrba vetett hit és a Lélekre való odafigyelés segíthet az egyéneknek le-győzni látszólag legyőzhetetlen kihívásokat is. A kivonulás eseményeinek meg-értése világossá teszi, hogy az Úrba vetett bizalom és a próféta követése eljuttathatja az embereket és a népeket az Úr ígért áldásainak elnyeréséhez, vi-szont az áldások visszatartatnak, amikor az emberek zúgolódnak és engedetlenek.

A szentírásokban szereplő emberek megismerése révén a tanulók ösztönzést és bátorítást kaphatnak ahhoz, hogy szembenézzenek az előttük álló kihívá-sokkal és hittel éljenek. Ahogyan Richard G. Scott elder ígérte a Mormon könyve kapcsán:

„Fedőlapjai között rá fogtok lelni Nefi, Jákób, Énós, Benjámin, Alma, Am-mon, Hélamán, Mormon, Moróni és sok másik ember barátságára és méltó példájára, akik újra fellobbantják a bátorságot, és kijelölik a hithez és enge-delmességhez vezető ösvényt.

[…] És ami még fontosabb, mindannyian, kivétel nélkül, a tökéletes barátra fogják irányítani tekinteteteket, aki nem más, mint Szabadítónk és Megvál-tónk, Jézus, a Krisztus” (“True Friends That Lift,” Ensign, Nov. 1988, 77).

A prédikációk, melyeket oly gondosan megőriztek a szentírásokban, szintén nagyon fontos részét képezik a tartalomnak. Egy bűnnel küszködő tanuló számára Pál vagy az ifjabb Alma prédikációi a remény és a bátorítás forrásait jelenthetik. Benjámin király népéhez intézett utolsó beszéde mesterien tanít a Szabadító és engesztelése hatalmáról és jelentőségéről, valamint tisztázza, mit jelent a szolgálat, milyen áldásokkal jár az engedelmesség, illetve miért fontos kezünket nyújtani a szükséget látóknak. A tanuló, aki arra törekszik, hogy Jézus Krisztus tanítványa legyen, nagyszerű meglátásokra tehet szert, amikor tanulmányozza és alkalmazni próbálja a Szabadító szavait, melyeket a hegyi beszéd során mondott.

A tartalom megértésének része a nehéz szavak és kifejezések jelentésének megismerése, valamint a példázatok, jelképek stb. értelmezése. Például az olyan szavak jelentésének ismerete, mint például szövétnek (Zsoltárok 119:105) vagy gubacs (Móziás 27:29; Alma 41:11), illetve az olyan kifejezések megértése, mint „övezzétek fel derekatokat” (lásd T&Sz 75:22) vagy „er-szény és táska” (lásd Lukács 10:4), segítenek megvilágosítani a szentírások szövegét. A Szabadító példázataiban tanított tantételek könnyebben érthe-tővé válnak, amikor megértjük, mi is az olyan dolgok jelképes értelme, mint az igazgyöngy (lásd Máté 13:45–46), a búza és a konkoly (lásd Máté 13:24–30), illetve az elveszett juh (lásd Lukács 15:4–7).

27


JegyzetekMinden olyan információ esetében, amelyet meg lehet tanulni és tanítani, a tanítók bölcsen határozzák meg, mennyi időt fordítanak a szövegösszefüg-gésre és a tartalomra, és mennyit az evangélium tanainak és tantételeinek tanulmányozására. Fontos, hogy a tanító megfelelő segítséget adjon a tanu-lóknak a szövegösszefüggést és a tartalmat illetően, hogy megérthessék a szentírásbeli feljegyzésben álló örök igazságokat, de ne fektessen akkora hangsúlyt a háttér-információra és a részletekre, hogy azok váljanak az óra fő mondanivalójává!

Ismerd fel, értsd meg és alkalmazd az evangélium tanait és tantételeit, valamint érezd át igazságukat és jelentőségüket! [2.5]

Az evangélium tanainak és tantételeinek felismerése és megértése segít a tanítóknak és a tanulóknak, hogy saját életükre tudják vonatkoztatni a szentírásokat és a próféták szavait, valamint utat mutat számukra döntéseik meghozatala során. Az evangélium tanai és tantételei igazságának, jelen-tőségének és sürgető voltának átérzése gyakran indít arra, hogy az ember alkalmazza, amit tanul. Az evangélium alkalmazása biztosítja a megígért áldásokat, elmélyíti a tudást és a megtérést, valamint segít a tanítóknak és a tanulóknak egyre inkább hasonlóvá válni a Szabadítóhoz.

A tan Jézus Krisztus evangéliumának valamely alapvető és változatlan igaz-sága. Az olyan igazságok, mint például hogy Mennyei Atyánknak húsból és csontból való teste van, a keresztelkedés szükséges az Isten királyságába való belé-péshez, vagy hogy minden ember fel fog támadni, néhány példa a tanra.

A tantétel egy maradandó igazság vagy előírás, melyet befogadva segítsé-get kaphatunk döntéseink meghozatalában. Az evangélium tantételei egyetemesek, és segítenek a mindennapi életünkben alkalmaznunk az evangélium tanait. Richard G. Scott elder ezt tanította: „A tanté-telek tömény igazságok, melyeket… alkalmazhatunk” (“Acquiring Spiritual Knowledge,” Ensign, Nov. 1993, 86). Ez azt jelenti, hogy az evangéliumi tantételek általában tettekre ösztökélnek, és ma-gukban hordozzák a következményeket is. Például: az imádkozás mindig segíthet legyőznünk a kísértéseket (lásd T&Sz 10:5), és ha követjük a Szentlélek sugalmazásait, akkor Ő segíteni fog véghezvin-nünk, amit az Úr megparancsolt (lásd 1 Nefi 4).

Néha nehéz meglátni, mi a különbség a tan és a tantétel kö-zött. Henry B. Eyring elder a következőket mondta: „Jómagam mellesleg nem fordítanék túl sok időt arra, hogy megpróbáljak különbséget tenni egy tantétel és egy tan között. Sok erről szóló beszélgetést hallottam már, amely nem volt túlzottan gyü-mölcsöző” (“Training Guidelines and Resources: Elder Ric-hard G. Scott and Elder Henry B. Eyring Discussion,” [Aug. 2003 CES satellite training broadcast], 10).

28


Jegyzetek Ismerd fel a tanokat és a tantételeket! [2.5.1]

A szentírások egyik legfőbb célja az, hogy megtanítsák nekünk az evangé-lium tanait és tantételeit. Marion G. Romney elnök elmagyarázta: „Az ember nem tanulmányozhatja őszintén a szentírásokat anélkül, hogy el ne sajátí-taná az evangélium tantételeit, mivel a szentírások azért írattak, hogy megő-rizzék javunkra a tantételeket” (“The Message of the Old Testament” [CES symposium on the Old Testament, Aug. 17, 1979], 3). Boyd K. Packer elder ezt tanította: „A [tantételek] a szentírásokban találhatók. Ezek képezik a ki-nyilatkoztatások alkotórészeit és célját” (“Principles,” Ensign, Mar. 1985, 8). Ebben az adományozási korszakban az Úr azt parancsolta egyháza tanítói-nak és vezetőinek, hogy tanítsák az evangélium tantételeit, amint azok a szentírásokban állnak: „Továbbá ezen egyház elderei, papjai és tanítói tanít-sák evangéliumom tantételeit, amelyek benne vannak a Bibliában és a Mor-mon könyvében, amelyben ott van az evangélium teljessége” (T&Sz 42:12).

Gondos erőfeszítést és gyakorlatot kíván annak elsajátítása, hogy miként le-het beazonosítani a szentírásokban az evangéliumi tanokat és tantételeket. Erről az erőfeszítésről szólva Richard G. Scott elder ezt mondta: „Kutassatok tantételek után! Gondosan válasszátok el őket a magyarázatukra használt részletektől!” (“Acquiring Spiritual Knowledge,” 86).

Az óra során néha a tanító mutat rá a tanokra és tantételekre, máskor a ta-nító csupán útmutatást és biztatást nyújt, és engedi, hogy a tanulók maguk fedezzék fel azokat. A tanítók kitartóan segítsenek tanulóiknak szert tenni arra a képességre, hogy egyedül is megtalálják a tanokat és tantételeket!

Néhány evangéliumi tan és tantétel könnyen azonosítható, mivel egyértel-műen van kijelentve. Efféle nyíltan kijelentett tantételeket gyakran vezetnek be olyan kifejezések, mint „és láthatjuk”, „ezért”, „annak okáért” vagy „íme”, azt sugallva, hogy a szentírás szerzője valószínűleg összefoglalja üzenetét vagy valamilyen következtetést von le.

Például a Hélamán 3:27-ben ez áll: „Így láthatjuk, hogy az Úr mindazokhoz irgalmas, akik szívük őszinteségében szólítják az ő szent nevét.”

Az Alma 12:10 kijelenti: „És ezért aki megkeményíti a szívét, az az ige kisebb részét kapja meg; és aki nem keményíti meg a szívét, annak az ige nagyobb része adatik”.

Az Efézusbeliek 6:13 azt tanítja: „Annakokáért vegyétek föl az Istennek min-den fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket el-végezvén megállhassatok.”

Az Alma 41:10 e szavakkal szól: „Íme, azt mondom neked, hogy a gonoszság sohasem volt boldogság.”

Sok tantételt nem nevez meg közvetlenül a szentírás írója, inkább csak utalás esik rájuk. A sugallt tantételek eredhetnek egy teljes szentíráskönyvből, egy fe-jezetből vagy egyetlen versből, és előfordulhat, hogy mélyen beágyazódnak a szentírásbeli történeti vonalba, eseményekbe vagy példázatokba. A sugallt tantételek felismeréséhez hozzá tartozik a szentírásbeli feljegyzésben szemlél-tetett igazságok meglátása, valamint azok világos és velős megfogalmazása. Ehhez gyakran időre és alapos megfontolásra van szükség. Richard G. Scott elder ezt tanította: „Megér minden erőfeszítést, hogy az általunk összegyűjtött

29


Jegyzetekigazságokat a tantételek egyszerű kijelentéseivé rendezzük össze” (“Acquiring Spiritual Knowledge,” 86).

A sugallt tantételeket sokszor akkor vesszük észre, amikor ok-okozati össze-függést keresünk az adott szentírásrészben. Az egyének vagy népcsoportok tetteinek, hozzáállásának és viselkedésformáinak megvizsgálása, illetve az ezekből fakadó áldások vagy következmények felismerése révén szembetű-nőbbé válnak az evangéliumi tantételek.

A sugallt tantételek megtalálását elősegítheti a következő kérdések megvála-szolása is:

• Mi a történet mondandója vagy lényege?• Mit gondolsz, miért tette a szerző a feljegyzés részévé ezeket az ese-

ményeket vagy szakaszokat?• Vajon mit szeretett volna megtanítani nekünk a szerző?• Milyen alapvető igazságokat tanít ez a rész?

A következőkben néhány példát sorolunk fel a sugallt tantételekre:

Az ifjabb Alma és Pál életének eseményeiből: Aki befogadja az igazságot és megbánja bűneit, másokat is elvezethet az evangélium áldásaihoz (lásd Alma 36:10–21; Cselekedetek 9:4–20).

A tíz szűz példázatából: Ha hűen felkészülünk lelkileg, akkor készen fo-gunk állni, amikor az Úr eljön; vagy azokat, akik elhanyagolják lelki fel-készülésüket, az Úr nem fogadja be az eljövetelekor (lásd Máté 25:1–13).

Dávid és Góliát történetéből: Amikor bátran és Istenbe vetett hittel cse-lekszünk, le tudjuk győzni életünk hatalmas kihívásait (lásd 1 Sámuel 17:40–51).

A tantételek és tanok felismerésében a következőkhöz hasonló mó-dokon lehet segítséget nyújtani a tanulóknak:

• Kérd meg a tanulókat, írják le a tanult elgondolást „ha-akkor” kapcsolatot kifejező állításban!

• Bízd meg a tanulókat „és így láthatjuk” kijelentések megfogal-mazásával, hogy összefoglalják a tanult igazságokat!

• Kérd meg a tanulókat, hogy vázolják fel az adott szentírásrész-ben szereplő személyek tetteit, és nézzék meg, milyen áldások vagy következmények fakadtak e tettekből!

• Biztasd a tanulókat, hogy húzzanak alá a szentírásaikban olyan kulcsfontosságú szavakat vagy kifejezéseket, amelyek tantéte-leket vagy tanbéli kijelentéseket tartalmaznak!

• Írj fel a táblára egy tant vagy tantételt a tanulmányozott szent-írásrészből! Kérd meg a tanulókat, hogy kutassák át a részletet, és keressenek bizonyítékot az adott tantételre!

Amikor ráleltek a tantételekre és tanokra, fontos, hogy világosan és érthetően megfogalmazzátok őket. „»Ahhoz, hogy ismerjük, az igazságot ki kell jelenteni, és minél világosabb és tisztább a kijelen-tés, annál jobb lehetősége lesz a Szent Léleknek, hogy bizonyságot tegyen az emberek lelkének a munka igaz voltáról« [New Witnesses for God,

30


Jegyzetek 3 vols. (1909), 2:vii]” (B. H. Roberts, in James E. Faust, “What I Want My Son to Know before He Leaves on His Mission,” Ensign, May 1996, 41; Prédikál-játok evangéliumomat! [2008]. 182.).

Ha a tanító felírja a táblára a megnevezett tantételt vagy tant, vagy megkéri a tanulókat, hogy írják be vagy húzzák alá azt a szentírásaikban, az sokat se-gíthet abban, hogy az osztály tagjai világosan lássák ezeket az igazságokat.

Értsd meg a tanokat és tantételeket! [2.5.2]

Egy evangéliumi tan vagy tantétel megértése azt jelenti, hogy a tanulók megértik a megtalált igazságokat, illetve azok kapcsolatát további tantételek-kel és tanokkal az Úr tervében, valamint azt is, hogy miként tudják alkal-mazni az adott tantételt a saját életükben. Amikor a tanító vagy a tanulók megértenek egy tant vagy tantételt, akkor nem csupán azt tudják, mi a sza-vak jelentése, hanem azt is, hogy a tan vagy tantétel milyen hatással lehet az életükre. Akkor lehet alkalmazni egy tant vagy tantételt, amikor az ember fel-ismeri és megérti azt.

A tanítók és tanulók elmélyíthetik az evangélium tanairól és tantételeiről való tudásukat azzal, hogy vonatkozó tanításokat és további meglátásokat keresve kutatják a szentírásokat; az utolsó napi szent próféták és apostolok tanításaihoz fordulnak; elmagyarázzák másoknak azokat az igazságokat, amelyeket épp tanulmányoznak; valamint imádkoznak a Szentlélek segítsé-géért. A tudás fokozatosan tovább mélyül, amikor alkalmazzák is a tanult tantételeket.

A tanítók segíthetnek tanulóiknak megérteni a tanokat és tantételeket, ha olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek a jelentés megvizsgálására indítják a tanulókat. Például a Mormon könyvében szereplő 2000 ifjú harcos történeté-ből megtanulhatjuk azt a tantételt, hogy ha nem kételkedünk, Isten megszabadít minket (lásd Alma 56:47–48). Annak érdekében, hogy jobban megértsék e tantétel jelentését, a tanítók és tanulók fontolóra vehetnek az alábbiakhoz hasonló kérdéseket:

• Miben nem kételkedtek az ifjú harcosok?• Milyen bizonyítékot láttok arra, hogy ezek az ifjú harcosok nem ké-

telkedtek?• Hogyan szabadította meg Isten az ifjú harcosokat?• Ma milyen „csatákat” kell megvívniuk az egyház fiataljainak?• Isten milyen módokon szabadíthatja meg őket ezekből a csatákból?• Mit tanít nekünk Abinádi, Joseph Smith, vagy Sidrák, Misák és Abed-

négó élménye arról, hogy mit jelent megszabadulni?

Naámán és Elizeus ószövetségbeli történetéből megtanulhatjuk azt a tanté-telt, hogy ha alázatosak vagyunk, és készen állunk a próféta tanácsának követé-sére, akkor meggyógyulhatunk (lásd 2 Királyok 5:1–14). Annak érdekében, hogy jobban megértsék e tantétel jelentését, a tanítók és tanulók fontolóra vehet-nek az alábbiakhoz hasonló kérdéseket:

• Miként segít minket az alázat abban, hogy kövessük a próféta tanácsát?• Az, hogy Naámán végül hajlandó volt hétszer megfürödni a Jordán-

ban, hogyan segít nekünk annak megértésében, hogy mit jelent iga-zán követni a próféta tanácsát?

31


Jegyzetek• A fizikai betegségen kívül miből lehet még szükséges meggyógyul-nunk napjainkban?

• Milyen dolgokat kérnek tőlünk a próféták, amelyek lelki gyógyulást hoznak számunkra, a világ számára azonban talán értelmetlennek tűnnek?

Érezd át a tanok és tantételek igazságát és jelentőségét! [2.5.3]

Előfordulhat, hogy noha a tanulók felismerik és megértik az evangélium tantételeit és tanait, gyakran mégsem alkalmazzák azokat addig, amíg át nem érzik igazságukat és jelentőségüket a Lélek által, illetve valamilyen mértékben meg nem tapasztalják az arra vonatkozó sürgető érzést, hogy építsék be életükbe az adott tantételt. Robert D. Hales elder ezt a magyará-zatot fűzte ehhez: „Az igaz tanító, mihelyt megtanította [az evangélium] té-nyeit…, egy lépéssel tovább vezeti [a tanulókat] a lelki tanúság és a szívbéli megértés elnyeréséhez, amely aztán előidézi a cselekvést és a tettet” (“Tea-ching by Faith” [an evening with Elder Robert D. Hales, Feb. 1, 2002], 5).

A Szentlélek elmélyítheti a tanulók elméjében és szívében egy tan vagy tan-tétel jelentőségét, vágyat ébreszthet bennük a tantétel alkalmazására, és erőt adhat nekik ennek megtételéhez. A tanítók tegyenek meg minden erőfeszí-tést annak érdekében, hogy elősegítsék ezt az élményt osztá-lyuk minden egyes tanulója esetében! Richard G. Scott elder e szavakkal buzdította a tanítókat: „Imádkozzatok útmutatá-sért arra vonatkozóan, hogy miként tudnátok elérni, hogy az igazság mélyen beleivódjék tanulóitok elméjébe és szívébe, hogy egész életükön át használni tudják azt! Amikor imád-ságos lélekkel módokat kerestek erre, akkor tudom, hogy az Úr vezetni fog benneteket” (“To Understand and Live Truth,” [an evening with Elder Richard G. Scott, Feb. 4, 2005], 2).

Az egyik leghatékonyabb mód, amellyel segíteni lehet a ta-nulóknak, hogy meghívják a Lélek hatását a szívükbe, és fel-készüljenek a tanult tantétel alapján cselekedni, az, ha a tanító arra biztatja őket, hogy tűnődjenek el az adott tanté-telhez kapcsolódó személyes élményeiken (lásd az 5.1.3 sza-kaszt, „Kérdések, melyek érzéseket és bizonyságot ébresztenek”, 67. oldal). Ez segít a tanulóknak felismerni, milyen hatással volt az adott tantétel a saját életükre vagy mások életére. Például a tizedről folytatott beszélgetés után a tanítók megkérdezhetik: „Milyen áldásokat láttatok a saját életetekben vagy mások életében a tized törvényének megtartásából adódóan?” Amikor a ta-nulók elgondolkodnak az ilyesfajta kérdéseken és megosztják a helyénvaló élményeiket az osztállyal, a Szentlélek segíthet tisztábban látniuk mindazon áldásokat, amelyeket ők és mások kapnak az evangélium tanai és tantételei megtartásának köszönhetően. A Lélek abban is segíteni fog, hogy a tanulók nagyobb vágyat érezzenek ezen igazságok alkalmazására az életükben. A ta-nítók szintén megoszthatnak igaz történeteket saját életükből vagy mások életéből, hogy segítsenek a tanulóknak átérezni a tanult tantétel szerinti élet igazságát és jelentőségét.

„Evangéliumi tanításunknak minden eddiginél jobban alá kell húznia Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma igazságát, időszerűségét és sürgető érzését. A tanítási célkitűzések e hár

masa azért roppant fontos, mert erejük siettetni fogja a teljes megtérést.”

(Neal A. Maxwell, “Those Seedling Saints Who Sit before You” [CES symposium on the Old Testament, Aug. 19, 1983], 2)

32


Jegyzetek A tanítók lehetőségeket biztosíthatnak a tanulóknak a tantételek és tanok igazságáról való bizonyságtételre. Ők maguk is keressenek lehetőséget saját bizonyságuk megosztására. Ezenkívül a tanítók azzal is segíthetnek a tanu-lóknak átérezni a tanok és tantételek igazságát és jelentőségét, ha rámutat-nak a szentírásokban szereplő személyek bizonyságtételére, vagy ha felolvassák vagy meghallgatják az utolsó napi szent próféták és apostolok bizonyságait.

Alkalmazd a tanokat és tantételeket! [2.5.4]

Alkalmazásra akkor kerül sor, amikor a tanulók az általuk megismert tantételek szerint gondolkodnak, beszélnek és élnek. Richard G. Scott elder az alkalmazás jelentőségéről szólva ezt mondta: „Az osztályteremben zajló munka haté-konyságának legjobb mutatója az, ha megfigyeljük, hogy a tanulók megértik és alkalmazzák életükben az igazságokat” (“To Understand and Live Truth,” 3).

Ha a tanítók alkalmazzák életükben az evangélium tantéte-leit, el fogják nyerni az ígért áldásokat. Mélyebb tudásuk és bizonyságuk lesz az alkalmazott tanról vagy tantételről. Pél-dául azok a tanulók, akik megszentelik a sabbat napját, tel-

jesebb mértékben fogják érteni, hogy az mit is jelent, mint azok, akik nem így tesznek. Azok a tanulók, akiknek teljes bizodalmuk van az Úrban (lásd Példabeszédek 3:5), és egy nehézség vagy megpróbáltatás alkalmával erőt és vigasztalást kaptak, tisztábban értik ezt a tantételt, mint azok, akiknek nincs ilyesfajta hitük.

A tanítók biztosítsanak időt az óra folyamán a tanulóknak arra, hogy elmél-kedjenek, elgondolkodjanak vagy pár gondolatot leírjanak arról, mit értettek meg és mit éreztek, továbbá hogy fontolóra vegyék, milyen konkrét lépése-ket tehetnek azért, hogy alkalmazni tudják az adott tantételt az életükben. Ilyen alkalmakkor a tanítók ösztönözzék a tanulókat arra, hogy kérjenek út-mutatást és irányítást az Úrtól! A tanítók beszélgetést kezdeményezhetnek olyan tapasztalatokról is, melyeket a tanulók épp átélnek, és megkérhetik őket, hogy osszák meg a gondolataikat arról, hogy miként áldhatja meg éle-tüket, ha alkalmazzák az evangélium tantételeit ezekben a helyzetekben. Ja-vasolhatják, hogy a tanulók tűzzenek ki egy olyan célt, amely segíteni fog nekik a tanult tantétel szerint élni. A tanítók kiosztmányként előkészíthet-nek egy szentírást, idézetet, verset vagy részletet egy himnuszból, hogy a ta-nulók hazavihessék az adott tantételre utaló emlékeztetőként.

Előfordulhat, hogy a tanító vagy az osztály tagjai javaslatokat tesznek arra, hogy miként lehetne alkalmazni az evangélium tantételeit. Az efféle példák hasznos ötleteket adhatnak a tanulóknak arra vonatkozóan, hogy ők maguk miként tudják alkalmazni az evangélium tantételeit a saját mindennapi éle-tükben. A tanítók azonban ügyeljenek arra, hogy az egyes konkrét javaslatok ne hassanak kötelező érvényű előírásként a tanulók számára! Tartsák szem előtt, hogy a személyes alkalmazást illető legjelentőségteljesebb útmutatás sugalmazásként és kinyilatkoztatásként adatik az Úrtól a Szentlélek által! Dallin H. Oaks elder ezt tanította: „Azok a tanítók, akik parancsolatba kap-ták, hogy tanítsák az »evangélium tantételeit« és »a királyság tanát«

„Az evangéliumi tanítás célja… nem az, hogy »információt töltsünk« az osztály tagjainak fejébe… Az a cél, hogy arra ösztönözzük az egyént, hogy gondolatok és érzések támadjanak benne az evangélium tantételeivel kapcsolatosan, majd pedig mindezt tettek is kövessék.”

(Thomas S. Monson, in Conference Report, Oct. 1970, 107)

33


Jegyzetek(T&Sz 88:77), általánosságban véve tartózkodjanak attól, hogy meghatáro-zott szabályokat vagy gyakorlati alkalmazásokat tanítsanak. […] Amikor egy tanító megtanította a tant, és összekapcsolta a szentírásokból és az élő pró-fétáktól vett tantételekkel, az ilyen meghatározott gyakorlati alkalmazások vagy szabályok általában már az egyes emberek és családok felelősségévé válnak” (lásd Evangéliumi tanítás. 96.).

Magyarázd el és oszd meg az evangélium tanait és tantételeit, valamint tégy bizonyságot azokról! [2.6]

A tanok és tantételek elmagyarázása, a meglátások és odaillő élmények megosztása, valamint az isteni igazságról való bizonyságtétel elmélyíti az egyén megértését az evangélium tanait és tantételeit illetően, valamint fo-kozza azon képességét, hogy az evangéliumot tanítsa másoknak. Miközben a tanulók magyaráznak, megosztanak és bizonyságot tesznek, a Szentlélek gyakran indítja őket még mélyebb bizonyságra épp azon dolgok kapcsán, amelyekről beszélnek. A Szentlélek ereje által szavaik és kifejezéseik jelentős hatással lehetnek kortársaik vagy más hallgatóságuk szívére és elméjére.

A tanítók, akik figyelmesen és imádságos lélekkel tanulmányozzák, előké-szítik és leadják a leckét, maguk is sokat tanulnak. Ugyanez az alapelv igaz a tanulók esetében is. Amikor tanulmányozzák és egymásnak tanítják a visszaállított evangélium tanait és tantételeit, nagyobb megértésre és erő-sebb bizonyságra tesznek szert.

Magyarázd el! [2.6.1]

A szentírások megértése fokozott lesz, amikor a tanulók és a tanítók elma-gyarázzák egymásnak a szentírásokat. Az arra való felkészülés, hogy világo-san és egyszerűen elmondják, mit is jelent egy adott szentírásrész, illetve egy tan vagy tantétel, arra fogja késztetni a tanítókat és a tanulókat, hogy elmél-kedjenek az adott versekről, fogalmazzák meg gondolataikat, és hívják meg a Szentlelket tanítóul.

Spencer W. Kimball elnök ezt tanította: „A cselekvés által tanulunk meg cse-lekedni. Ha azzal a céllal tanulmányozzuk az evangéliumot, hogy tanítsuk, akkor tudásra teszünk szert, hiszen amikor a lámpást tartva megvilágítjuk mások ösvényét, azzal saját utunkat is megvilágítjuk. Amikor a szentírásokat vizsgáljuk és összerendezzük oly módon, hogy elfogadható leckét tanítsuk másoknak, azzal rendet teszünk a saját elménkben is. Amikor elmagyarázunk valami olyat, amit mi már tudunk, olybá tűnik, mintha további igazságok tá-rulnának fel előttünk; értelmünk kitágul, új összefüggéseket és vonatkozáso-kat látunk meg” (The Teachings of Spencer W. Kimball [1982], 530).

Ha a tanulók lehetőséget kapnak arra, hogy valaki másnak elmagyarázzanak egy tant vagy tantételt, az arra ösztönzi őket, hogy mélyebben elgondolkod-janak, és nagyobb megértésre törekedjenek, mielőtt másoknak megtaníta-nák, amit ők már megtanultak. A tanítók felkérhetik a tanulókat, hogy

34


Jegyzetek magyarázzák el, miért fontos hinni, megkeresztelkedni, vagy betartani a tized törvényét. Felkérhetik őket, hogy beszéljenek valakinek a teremtésről, a bukásról, vagy arról, hogy véleményük szerint a családok miért játszanak központi szerepet Mennyei Atyánk tervében. Ez történhet párokban vagy ki-sebb csoportokban, szerepjáték keretén belül, az osztály egészével, illetve írásban. Szintén helyénvaló lehet esetenként arra kérni a tanulókat, hogy magyarázzanak el egy szentírásrészt, vagy tanítsanak egy tanról vagy tanté-telről egyik szülőjüknek, testvérüknek, barátjuknak vagy szobatársuknak.

Oszd meg! [2.6.2]

Mind a tanítóknak, mind a tanulóknak biztosítani kell a le-hetőséget, hogy megosszák meglátásaikat és értelmezésü-ket, valamint személyes élményeiket az adott tannal vagy tantétellel kapcsolatban. Elmesélhetnek olyan élményeket is, amelyeket mások életében láttak.

Ifj. J. Reuben Clark elnök ezt mondta: „Aligha akad olyan fi-atal, aki úgy lépné át az ifjúsági vagy felsőfokú hitoktatás aj-taját, hogy ne lett volna tudatos haszonélvezője lelki áldásoknak; aki ne tapasztalta volna meg az ima hatékony-ságát; aki ne lett volna tanúja a hit betegeket gyógyító erejé-nek; illetve aki ne látott volna olyan lelki kiáradásokat, melyek tekintetében a világ javarészt tudatlan” (The Charted Course of the Church in Education, rev. ed. [1994], 9). A tanu-lók kapjanak lehetőséget, hogy megosszák ilyesfajta élmé-

nyeiket az osztállyal! (Lehet, hogy a tanítóknak segíteniük kell a tanulóknak megérteni, hogy néhány élmény túl szent vagy személyes ahhoz, hogy egy ilyesfajta órai környezetben megosszák; lásd Alma 12:9; T&Sz 63:64.)

Tégy bizonyságot! [2.6.3]

Amikor a tanulók elmagyarázzák az evangéliumi tantételeket, és megosztják tapasztalataikat azoknak az életükben való alkalmazásáról, akkor felkészül-tebbek arra, hogy tanúságot tegyenek arról, amiről kialakult a hitük.

Boyd K. Packer elder elmagyarázta, mi a bizonyságtétel egyik áldása: „Ó, bárcsak meg tudnám tanítani nektek ezt az egyetlen tantételt: a bizonyság annak megosztásában rejlik! […]

Egy dolog tanúságot kapni arról, amit olvasunk, vagy amit valaki mondott – és ez egy szükséges kezdet. De egészen más dolog, ha a Lélek megerősíti keblünkben, hogy igaz az, amiről mi magunk bizonyságot tettünk” (“The Candle of the Lord,” 54–55).

A bizonyság megosztása nem csupán azt az embert áldja meg, aki bizonyságot tesz, hanem meg tudja erősíteni má-sok hitét és bizonyságát is. A bizonyságtétel lehetőséget ad a Szentléleknek, hogy tanúságot tegyen a visszaállított evangélium konkrét tanairól és tantételeiről. A bizonyság nem mindig kezdődik azzal a frázissal, hogy „szeretném bi-zonyságomat tenni”. Lehet egyszerűen egy olyan dolog őszintén és meggyőződéssel való kijelentése, amiről az

„A bizonyság – a valódi bizonyság, melyet a Szentlélek szül és erősít meg – életeket változtat meg.”

(M. Russell Ballard: Tiszta bizonyság. Liahóna, 2004. nov. 40.)

Notes linesCover up

35


Jegyzetek ember tudja, hogy igaz. Lehet egyszerű kijelentése annak, amit az ember az evangélium valamely tana vagy tantétele iránt érez, valamint annak, hogy az milyen változást idézett elő az illető életében. A tanulók világosabban érthe-tik, miként alkalmazhatók az evangélium tantételei, és nagyobb késztetést érezhetnek azoknak a saját életükben való alkalmazására, amikor hallják a tanítót és a többi tanulót bizonyságot tenni az adott tantételek értékéről.

A tanítók azzal is bátoríthatják a tanulókat az evangéliumi igazságokról való bizonyságtételre, hogy olyan kérdéseket tesznek fel, amelyek ösztönzik őket tapasztalataik és hitel-veik megosztására (lásd az 5.1.3 szakaszt, „Kérdések, melyek érzéseket és bizonyságot ébresztenek”, 67. oldal). További lehető-ségeket is biztosíthatnak a tanulóknak, hogy bizonyságot te-gyenek a kortársaiknak. A tanítók legyenek tekintettel a bizonyság személyes és szent természetére; felkérhetik a ta-nulókat bizonyságuk megosztására, de soha ne követeljék azt meg tőlük. A tanítók éljenek a lehetőséggel, hogy gyak-ran bizonyságukat tegyék a Mennyei Atyánk és Fia, Jézus Krisztus iránti sze-retetükről, valamint az evangéliumi tanok és tantételek igazságáról és értékéről. A tanítók legyenek tudatában és gyakran utaljanak a Szabadító ál-tal tett bizonyságokra, csakúgy, mint az utolsó napi próféták és apostolok bi-zonyságtételeire.

Tanuld meg kívülről a kulcsfontosságú szentírásverseket és az alapvető tanokat! [2.7]

Amikor az emberek kincsként felhalmozzák elméjükben és szívükben az örök igazságokat, a Szentlélek majd emlékezetükbe idézi ezeket az igazsá-gokat a szükség idején, és megadja nekik a bátorságot a hittel való cselek-véshez. Howard W. Hunter elnök ezt tanította:

„Erőteljesen buzdítalak benneteket arra, hogy használjátok a szentírásokat a tanításotokban, valamint hogy tegyetek meg minden tőletek telhetőt annak érdekében, hogy segítsetek a tanulóknak használni és alaposan megismerni a szentírásokat. Szeretném, ha fiataljaink bizodalmukat helyeznék a szentí-rásokba.

[…] Először is szeretnénk, ha a tanulók bíznának a szentírások erejében és igazságaiban; bíznának abban, hogy Mennyei Atyjuk valóban hozzájuk szól a szentírásokon keresztül; bíznának abban, hogy a szentírásokhoz fordulva választ kaphatnak problémáikra és imáikra.

[…] Reméljük, hogy tanulóitok között egy sem lesz, aki félelemmel telve vagy pironkodva vagy szégyenkezve hagyná el az osztálytermet amiatt, hogy nem kapja meg a szükséges segítséget, mert nem ismeri a szentírásokat elég jól ahhoz, hogy megtalálja a megfelelő szakaszokat” (“Eternal Invest-ments,” 2).

Annak érdekében, hogy segítsen a tanulóknak kincsként felhalmozni az örök igazságokat és növelni a szentírásokba vetett bizalmukat, az IFH ki-választott néhány szentírás-memoriter részletet, és létrehozta az alapvető

„Hitet tápláló esetekre akkor kerül sor a tanítás során, amikor a tanulók szerepet vállalnak a tanításban és a bizonyságtételben kortársaik előtt.”

(Robert D. Hales, “Teaching by Faith,” 4)

36


Jegyzetek tanok listáját. A szentírás-memoriter szakaszok és e tanok tanulmányozásá-val párhuzamosan célszerű haladni, hogy a tanulók elsajátíthassák, miként fejezzék ki e tanokat saját szavaikkal, és a szentírás-memoritereket támasz-ként használják ezen igazságok elmagyarázásához és a róluk való bizony-ságtétel során.

Szentírásmemoriter [2.7.1]

Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás 25 szentírás-memoritert választott ki mind a négy ifjúsági hitoktatási kurzushoz. Ezek a szakaszok fontos szentí-rásbeli alapot nyújtanak az evangélium megértéséhez és megosztásához, va-lamint a hit megerősítéséhez. Az ifjúsági hitoktatás tanulóit arra buzdítják, hogy tanulják meg kívülről e szentírásrészeket, az alábbiak figyelembevéte-lével. A felsőfokú hitoktatásban részt vevő tanulókat arra ösztönzik, hogy építsenek e 100 szentírás-memoriter alapjára, és tegyenek szert mélyebb is-meretre további kulcsfontosságú szentírásrészek esetében is.

A szentírásrészek elsajátítása a következőket foglalja magában:

• A versek fellelhetőségének ismerete a vonatkozó szentírásutalások ismeretében.

• A szentírásrészek szövegösszefüggéseinek és tartalmának megér-tése.

• A szentírásrészekben tanított evangéliumi tantételek és tanok alkal-mazása.

• A szentírásrészek memorizálása.

A memorizálás kiváló eszközt jelenthet arra, hogy segítsen a tanulóknak ismerni és szeretni néhány válogatott szentírás-részt. Amint azt Richard G. Scott elder elmondta: „Amikor a szentírásokat úgy használják, ahogy az Úr feljegyeztette azokat, olyan belső erejük van, amit nem lehet érezni, hogyha más szavakkal mondják el a szentírást” (Ő él! Lia-hóna, 2000. jan. 106.). Ügyelni kell azonban arra, hogy az el-várásokat az egyes tanulók képességeihez és körülményeihez szabják. Nem szabad, hogy a tanulók szé-gyenkezzenek vagy túlságosan nagy tehernek éljék meg, ha nem tudnak memorizálni.

A tanítók jobban tudnak segíteni a tanulóiknak, ha maguk is megtanulják ezeket a szakaszokat. Amikor a tanítók kö-

vetkezetesen visszautalnak ezekre a szentírás-memoriterekre, megfelelő el-várásokat tartanak fenn, illetve különböző tanulási formáknak kedvező módszereket alkalmaznak, akkor nagyobb sikerrel tudják segíteni tanulóikat e kulcsfontosságú részek elsajátítása során. Az órák során használják a szentírás-memoritereket a kapcsolódó tanok és tantételek értelmezéséhez. Használhatják őket az áhítatok témájaként, vagy akár ki is függeszthetik őket valahol az osztályteremben. A tanulókat buzdítani kell arra, hogy az osztálytermen kívül is tanulmányozzák és alkalmazzák ezeket.

„A szentírások memorizálása hatalmas erőt adhat. Amikor szentírást memorizálunk, új barátságot kovácsolunk. Olyan, mintha megismernénk valakit, aki segíthet a bajban, sugalmazást és vigaszt nyújthat, és rávehet minket szükséges változásokra.”

(Richard G. Scott: A szentírások ereje. 6.)

37


JegyzetekAz olyan helyszíneken, ahol több tanító szolgál együtt a tantestületben, a ta-nulók sikerét nagyban elősegíti, ha a tanítók egységes megközelítést alkal-maznak a szentírás-memoritereket illetően. A tanítók bizonyos időközönként átismételhetik a korábbi évek szentírás-memoritereit, hogy a tanulók ne veszítsék el a már megszerzett tudást.

Bár a szentírás-memoriterek fontos részét képezik a tananyagnak, azok ne szorítsák a háttérbe, hanem csak egészítsék ki a szentírások mindennapi, egymásra épülő tanulmányozását! A tanítók bölcsen válasszák meg, mennyi időt fordítanak a szentírás-memoriterekre! Az otthontanuló kurzusok tanítói különösen ügyeljenek arra, hogy a heti tanóra nem válik heti szentírás-me-moriter tevékenységgé! Válasszanak olyan módszereket, tevékenységeket és zenét, amelyek összhangban állnak a szentírások méltóságával, céljával és lelkiségével, és segítenek elkerülni a viszálykodást!

Alapvető tanok [2.7.2]

Azért határoztak meg alapvető tanokat, hogy azokat kiemeljék az ifjúsági és a felsőfokú hitoktatás óráin. A tanítók segítsenek a tanulóknak felismerni, megérteni, hinni, elmagyarázni és alkalmazni az evangélium ezen alapvető tanait! Ezáltal a tanulók meg fogják erősíteni bizonyságukat, és elmélyítik a Jézus Krisztus visszaállított evangéliuma iránti nagyrabecsülésüket. E tanok tanulmányozása abban is segít nekik, hogy felkészültebben tudják tanítani másoknak ezeket a fontos igazságokat.

Fontos szem előtt tartani, hogy tanulni fognak az evangélium más jelentő-ségteljes tanairól is, annak ellenére, hogy azok talán nincsenek felsorolva az alapvető tanok között.

Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás által kiválasztott alapvető tanok a következők:

• Az Istenség• A szabadítás terve• Jézus Krisztus engesztelése• Az adományozási korszakok, a hitehagyás és a visszaállítás• A próféták és a kinyilatkoztatás• A papság és a papsági kulcsok• A szövetségek és a szertartások• A házasság és a család• A parancsolatok

38


Jegyzetek Ha a tanítók egyénileg tanulmányozzák és megértik e tanokat, akkor termé-szetesebb lesz számukra, hogy utalást tegyenek ezekre és bizonyságot tegye-nek róluk a tanítás során. Ne térjenek el azonban a szentírások sorrendben történő tanításától azért, hogy teljes mértékben e tanokra összpontosítsanak! Inkább gondosan és következetesen fordítsanak figyelmet e tanokra, amikor természetes módon megjelennek a szentírásbeli szövegben és a kurzusok anyagában! Ily módon az alapvető tanok listája leginkább emlékeztetőül szolgál, hogy azokra az örökkévaló igazságokra összpontosítsanak, amelyek a legnagyobb értékkel bírnak a tanulók számára, valamint hogy ezeket az egész kurzus folyamán hangsúlyozzák. Az alapvető tanokat az áhítatok té-májaként is használhatjátok.

A bölcs tanító azt is szem előtt fogja tartani, hogy a türelem és a következe-tesség fontos tényező, ha segíteni szeretne a tanulóknak megérteni e tano-kat. Nem várhatjuk el, hogy a tanulók mindent egyszerre megértsenek a maguk teljességében. Az Úr sorról sorra, előírásról előírásra tanítja gyerme-keit (lásd T&Sz 98:12). A tanítók és a tanulók úgy tekintsenek e tanok meg-értésére, hogy az az ifjúsági hitoktatás négy éve során megkezdett folyamat, amely aztán tovább folytatódik a felsőfokú hitoktatásban töltött évek alatt.

39


Jegyzetek

Notes

Notes/linesCover up

A szentírások tanítása az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás keretein belülAhhoz, hogy a tanítók segíteni tudjanak a fiataloknak és a fiatal felnőttek-

nek megérteni és rábízni magukat a Jézus Krisztus engeszteléséről szóló tanításokra, azt a megbízást kapják, hogy úgy tanítsák az evangélium tanait és tantételeit, ahogyan azok a szentírásokban állnak. Ennek elérése érdekében az IFH igazgatása úgy határozott, hogy az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás szentí-rásokat tanulmányozó kurzusain a szentírások könyveit és fejezeteit abban a sorrendben kell tanítani, amint az az alapművekben található. Bár ez nem azt jelenti, hogy minden egyes verset pontosan abban a sorrendben kell tanítani, ahogyan megjelenik, az egyes leckék azonban általánosságban véve a versek történeti vonalát vagy természetes egymásutániságát követik. A szentírások ily módon történő tanulmányozása jó alapot biztosít a sugalmazott szerző által átadni kívánt üzenet teljességének megértéséhez, és lehetővé teszi az evangé-lium tantételeinek és tanainak olyan formában való tanulmányozását, aho-gyan azokat a szentírásbeli feljegyzések kiemelik és szemléltetik.

A szentírások sorrendben való tanulmányozása:

• Lehetővé teszi a tanítók és a tanulók számára, hogy az evangéli-umi igazságokat egymással összhangban és a szentírások további részeivel való összefüggésükben tanulmányozzák. Ezáltal a taní-tók és a tanulók képesek lesznek tisztán és erőteljesen meglátni és megérteni a szentírásokban álló sugalmazott üzeneteket.

• Biztosítja az evangélium tanainak és tantételeinek megfelelő kiemelését és ismétlését úgy, ahogyan azok a szentírásokban szerepelnek.

• Segít a tanulóknak és a tanítóknak könnyebben meglátni az ok-okozati összefüggéseket.

• Segítséget nyújt a tanulóknak abban, hogy felismerjenek és megértsenek összetett evangéliumi tantételeket, még akkor is, ha esetleg nem beszélik meg őket részletesen az órán. Az egyes tanulók számára a Szentlélek megvilágosíthatja ezeket az igazságokat, majd pedig egyedi körülményeikre vonat-koztathatja azokat.

• Lehetővé teszi a tanítók és a tanulók számára, hogy az evangélium tanait és tantételeit a múltban élő emberek éle-tének és tapasztalatainak viszonylatában tanulmányozzák. Ez segíteni fog a tanulóknak könnyebben meglátni ezeket a tantételeket és tanokat a saját életük viszonylataiban.

• Segít bizonyos fokú jártasságot szerezni az alapművek mindegyikében, a maguk teljességében.

3

41

A SZENTÍrÁSok TANÍTÁSA AZ IfJúSÁGI ÉS fELSőfokú hITokTATÁS kErETEIN BELüL

Jegyzetek

Notes/linesCover up

David A. Bednar elder azt tanította, hogy ha egy szentíráskönyvet „elejétől a végéig [elolvasunk, az] utat nyit az élő víz életünkbe áradása előtt azzal, hogy megismertet velünk fontos történeteket, evangéliumi tanokat és időtálló tan-tételeket. Ez a megközelítés azt is lehetővé teszi számunkra, hogy megismer-jük a szentírások fő alakjait, valamint az események és tanítások sorrendjét, időzítését és szövegkörnyezetét. Az írott ige ily módon való olvasása kitágítja számunkra a szentíráskötet hatósugarát. Ez az élő víz elnyerésének elsődleges és legalapvetőbb módja” (“A Reservoir of Living Water” [CES fireside for young adults, Feb. 4, 2007], 2).

Az evangélium tanítása és tanulása alapjainak beépítése [3.1]

Az ifjúsági vagy felsőfokú hitoktatás minden szentírás-alapú leckéje egy adott szentírásblokkra összpontosít, nem csupán egy bizonyos elgondolásra, tanra vagy tantételre. A tanmenet alakítja ki ezeket a blokkokat a szentírá-sokban; lehetnek egy fejezet (vagy egy szakasz) hosszúságúak, vagy akár egy teljes szentíráskönyvet is felölelhetnek. A legtöbb szentírásblokkban vannak természetes töréspontok, ahol változás áll be a cselekményben vagy a té-mában. E változásokat követve a szentírásblokk további rövidebb részekre vagy verscsoportokra van bontva. A teljes szentírásblokk tanulmányozásának rövidebb részekre bontása megfelelő keretet biztosít a sugalmazott szerző üzenetének megértéséhez és tanításához.

Miközben a tanítók és a tanulók a szentírásblokkok e részeit sorrendben tanulmányozzák, sokat beépítenek az evangélium tanításának és tanulásá-nak alapjaiból. Az evangélium tanításának és tanulásának alapjai – melyek közé tartozik a szövegösszefüggés és a tartalom megértése, az evangélium tanainak és tantételeinek felismerése, megértése, igazságuk és jelentőségük átérzése, valamint megfelelő alkalmazása – nem módszerek, hanem csupán elérendő eredmények. Ezek az alapvető dolgok egymással összhangban mű-ködnek, és olyan alapvető mintát fektetnek le, melynek követésével a tanítók és a tanulók elültethetik az evangéliumot az elméjükben és a szívükben. Ezt a mintát a következőképpen lehet leírni:

1. Értsd meg a szövegkörnyezetet és a tartalmat! A szentírások ta-nítása folyamatában alapvető lépés, hogy a tanítók segítsenek a tanu-lóknak megérteni az adott szentírásrész összefüggéseit és tartalmát. Az olyan információ megértése, mint a háttér és a történeti vonal, megfelelő alapot biztosít az evangéliumi tantételek és tanok felfedezéséhez, vala-mint szemlélteti és érthetőbbé is teszi az adott szentírásblokkban álló igazságokat. Gyakran elhalványul vagy teljesen elveszik az ezen alap ál-tal biztosított megértés tisztasága és mélysége, ha csupán egy-két verset emelnek ki a szentírásblokkból.

2. Ismerd fel a tanokat és a tantételeket! A szentírások tartalmának ismerete felkészíti a tanulókat és a tanítókat az adott szentírásrészben szereplő tanok és tantételek felismerésére. Van, hogy a szentírás szerzője egyértelműen kijelenti a tantételt vagy tant, amelyet át akar adni. Máskor inkább csak utalás esik az igazságokra, amikor megjelennek a szentírásbeli feljegyzésben, és emiatt egyszerű kijelentésben kell kifejezni az evangéli-umi tanítást.

42


Jegyzetek 3. Értsd meg a tanok és tantételek jelentését! Amikor beazonosították a tantételeket és tanokat, a tanulók és a tanítók törekedjenek jobban megérteni eme igazságokat jelentésük megvizsgálásával és megbeszélé-sével! Gyakran maga a szentírásrész tartalmaz egy magyarázatot, amely segíthet a tanulóknak meglátni a tan vagy tantétel jelentését. Emellett a szentírások mai környezetbe ültetése szintén segíthet a tanulóknak jobban megérteni, mit jelentenek az adott tantételek és tanok az életük-ben. Amikor a tanulók egyre inkább megértik az adott tan vagy tantétel jelentését, tovább erősíti és finomítja saját tudásukat az, ha lehetőséget kapnak az evangéliumi igazság elmagyarázására.

4. Érezd át a tantétel vagy tan igazságát és jelentőségét a Lélek hatása által! Az adott tantétel vagy tan világos megértése felkészíti a tanulókat arra, hogy átérezzék annak igazságát és jelentőségét. Amikor a tanulók a Lélek hatása által átérzik a tantétel vagy tan igazságát, jelen-tőségét és sürgető voltát, fokozódik a vágyuk, hogy életükben alkalmaz-zák az adott igazságot. A tanítók segíthetnek a tanulóknak meghívni és táplálni ezeket a Lélektől jövő érzéseket azzal, hogy lehetőséget adnak nekik tapasztalataik megosztására egy evangéliumi tantétel követése kapcsán, illetve az igazságáról való bizonyságtételre. A tanítók szintén megoszthatják saját bizonyságukat és tapasztalataikat. Sok esetben a szentírás szerzője maga is bizonyságot tesz a tanított tantételről vagy tanról. A tanítók és a tanulók keressék ezeket a megerősítő tanúságokat a szentírásblokk verseiben!

5. Alkalmazd a tanokat és a tantételeket! A tan vagy tantétel igazsá-gának és jelentőségének érzése megnyitja a kaput a tanulók előtt annak alkalmazására az életükben. Annak ellenére, hogy az evangélium tan-tételeinek személyes alkalmazására leginkább az osztálytermen kívül kerül sor, fontos dolgok történhetnek a lecke során, amelyek segítenek megszilárdítani a tanulók az iránti elkötelezettségét és képességét, hogy jelentőségteljes módon alkalmazzák a tanultakat. A tanítók lehetősége-ket biztosíthatnak a tanulóknak arra, hogy átgondolják saját helyzetüket, és konkrét módokat keressenek az adott tantétel vagy tan alkalmazására. Amikor a tanulók időt kapnak annak átgondolására és megfontolására, hogy miként tehetnék életük részévé az adott tantételt, a Lélek szemé-lyes útmutatást nyújthat elméjüknek. Amikor helyénvaló, a tanítók meg-kérhetik a tanulókat, hogy osszák meg gondolataikat arról, hogy miként alkalmazhatnák a tantételt a jövőben.

Ez az alapvető minta ismétlődik teljesen vagy részben az egész lecke során, miközben a tanítók és a tanulók áttanulmányozzák a szentírásblokk minden verscsoportját.

Előfordulhat, hogy a szentírásblokk bizonyos részei nagyobb hangsúlyt kapnak, míg másoknak kevesebb figyelem jut, mivel kevésbé központi he-lyen állnak a sugalmazott szerző általános üzenetében vagy a tanulók adott

43


Jegyzetekigényei tekintetében. Néhány részlet esetében sok időt és erőfeszítést fordí-tanak majd a szövegösszefüggés és a tartalom megértésére, az evangélium tanainak és tantételeinek felfedezésére, illetőleg arra, hogy a tanítók tovább vezessék tanulóikat a megértésnek, az igazság és jelentőség átérzésének és a tantétel alkalmazásának teljes folyamatában.

Más esetekben a szövegösszefüggés és a tartalom annyi figyelmet kap, hogy beazonosítsák a tantételt vagy tant, mielőtt továbblépnének a szentírás-blokk következő részére. Amikor a tanítók vagy a tanulók röviden megem-lítik a tanokat vagy tantételeket, amikor nyilvánvalóvá válnak a szövegben, az lehetőséget biztosít a Szentléleknek, hogy tanítson és az egyes tanulók szükségleteinek megfelelően egyénre szabja az evangéliumi igazságokat, még akkor is, ha ezekről az igazságokról talán nem beszélnek hosszasan az óra alatt.

Megint más részek esetében a tanítók és a tanulók esetleg csak a szöveg-összefüggést és a tartalmat tanulmányozzák, vagy a tanítók csupán össze-foglalják a történeti vonalat vagy a tartalmat, mielőtt továbblépnének a következő verscsoportra. Az összefoglalás azt jelenti, hogy röviden elmond-juk, mit tartalmaznak azok a fejezetek vagy versek, amelyek nem kapnak külön hangsúlyt az óra során. Az összefoglalás lehetővé teszi a tanító számára, hogy gyorsan haladjon a szentírásblokk egyes részei-vel. Amikor a szentírásblokk részeit összefoglalja, nem csupán átugorja, azzal segít a tanulóknak, hogy jól átlássák a történetet és a szövegösszefüggést, és biztos alapjuk legyen azon tan-tételek vagy tanok felfedezéséhez és megértéséhez, amelyek később előjönnek majd a szentírásblokk tanulmányozása so-rán. Az összefoglalás segít továbbá megőrizni a sugalmazott szerző üzenetének egységét és folytonosságát.

Miközben a tanítók és a tanulók ezt a módszert kö-vetve sorrendben tanulmányozzák a szent-írásblokkok minden egyes részét, jobban megértik, hogy egy adott verscsoport miként kapcsolódik a többihez. A szentírásblokk egyes részei közötti kapcsolat meglá-tása nem csupán abban segít mind a tanítóknak, mind a tanulóknak, hogy mélyeb-ben megértsék az egyes tanokat és tantételeket, hanem segít tágabb képet kapniuk arról, amit a szentírások tanítanak.

44


Jegyzetek Lukács 5: Példa [3.2]

A következő példa szemlélteti, hogyan taníthatja a tanító az adott szentí-rásblokkot az evangélium tanításának és tanulásának alapjainak figyelembe vételével.

A példában szereplő szentírásblokk, a Lukács 5, a következő kisebb verscso-portokra vagy szegmensekre osztható a történeti vonal vagy téma változásai alapján:

Lukács 5:1–11 Miután Péter, Jakab és János csodálatos módon nagyon sok halat fognak, az Úr elhívja őket, hogy embereket ha-lásszanak.

Lukács 5:12–26 Jézus sokakat meggyógyít, akik fizikai betegséggel küsz-ködnek, és megbocsátja a bűnöket.

Lukács 5:27–35 Jézus vámszedőkkel és bűnösökkel étkezik, ami pedig zúgolódásra készteti az írástudókat és a farizeusokat.

Lukács 5:36–39 Jézus elmondja a régi tömlőbe töltött új bor példázatát.

A következő ábra szemlélteti, hogy miként halad majd végig ez az óraminta az egyes részleteken. Azt is bemutatja, hogy milyen mértékben tervezi a tanító alkalmazni az egyes verscsoportokban az evangélium tanításának és tanulásának alapjait.

Az e

vang

éliu

m ta

nítá

sána

k és

tanu

lásá

nak

alap

jai Alkalmazd a

tanokat és a tantételeket!

Érezd át a tanok és tantételek igazságát és jelentőségét!

Értsd meg a tanokat és a tantételeket!

Ismerd fel a tanokat és a tantételeket!

Értsd meg a szöveg összefüggést

és a tartalmat!

A szentírásblokk sorrendben való tanulmányozása

36–39.27–35.12–26.versek: 1–11.Lukács 5

45


Jegyzetekversek: 1–11.Miután Péter, Jakab és János csodálatos módon nagyon sok halat fognak, az Úr elhívja őket, hogy embereket halásszanak.A tanító azzal kezdi, hogy segít a tanulóknak megérteni a szövegösszefüg-gést és a tartalmat a Lukács 5:1–11-ben. E versek tanulmányozása során a tanulók tanulnak arról, hogy Jézus ezt mondta Péternek: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra” (4. vers). Látni fogják, hogy annak ellenére, hogy Péter és társai egész éjjel halásztak és mégsem fogtak semmit (lásd 5. vers), Péter mégis engedelmeskedett az Úrnak, és nagy ámulatára renge-teg halat fogtak. Péter élményéből a tanulók képesek lesznek beazonosítani a tantételt: Ha megtesszük, amit az Úr kér, még akkor is, amikor talán nem ért-jük, miért, akkor Ő sokkal nagyobb áldásokat ad, mint amire számítottunk. A ta-nító ekkor segíthet a tanulóknak még jobban megérteni ezt az alapelvet és azt, hogy mit jelent ez számukra, amikor megbeszélik, miként hasonlíthat Péter élménye saját életük körülményeihez, illetve ha megosztanak egy ide-vágó kijelentést egy utolsó napi prófétától vagy apostoltól.

E versek kapcsán a tanító nemcsak abban szeretne segíteni a tanulóknak, hogy megtalálják és megértsék ezt a fontos tantételt, hanem abban is, hogy átérezzék igazságát és jelentőségét a Lélek hatásának köszönhetően. Ehhez a tanító felkérheti a tanulókat, hogy osszák meg, milyen módon részesültek áldásban, amikor követték az Úr útmutatását még akkor is, ha nem értették teljesen, hogy miért kell úgy tenniük. Amikor a tanulók és a tanító bizonysá-got tesznek arról, hogy miként látták megnyilvánulni ezt a tantételt az életük-ben, akkor a Lélek bizonyságot tehet nekik annak igazságáról, és cselekvésre ösztönözheti őket. A tanító ekkor adhat néhány percet a tanulóknak, hogy át-gondolják és leírják, hogy miként tudnák alkalmazni ezt a tantételt.

Az ábra most azt mutatja, hogy az evangélium tanításának és tanulásának alapjai közül melyek lettek alkalmazva ebben a verscsoportban.

46


Jegyzetek

versek: 12–26.Jézus sokakat meggyógyít, akik fizikai betegséggel küszködnek, és megbocsátja a bűnöket.Ahhoz, hogy a tanító segítsen a tanulóknak megérteni a tartalmat ezekben a versekben, először meg kell ismertetnie velük a leprás (bélpoklos) és a béna (gutaütött) meggyógyításának történetét. Hogy elmélyítse a tartalom megértését a tanulókban, megkérheti őket, hogy vizsgálják meg, miben ha-sonlít és miben különbözik ez a két gyógyítás. Segítségképp megkérheti őket annak átgondolására, hogy milyen szerepet játszott a hit az egyes ese-tekben. Miután a tanulók felismerik, hogy mindkét esetben szükséges volt a hit, megtörténhet a tantétel beazonosítása: amikor hitet gyakorlunk és a Sza-badítóhoz térünk, akkor Ő meg tud gyógyítani minket. A két történet különbsé-geinek vizsgálatakor a tanulók felfigyelhetnek arra, hogy míg a leprás magától jött az Úrhoz, a bénának szüksége volt mások segítségére. Ebből a tanulók megláthatnak még egy tantételt: segíthetünk másoknak a Szabadítóhoz jönni, hogy meggyógyulhassanak.

A tanító segíthet a tanulóknak megérteni e tantételeket azzal, hogy meg-kéri őket, soroljanak fel olyan dolgokat a fizikai betegségeken kívül, ame-lyekből az emberek meggyógyulhatnak. A beszélgetés segíthet a tanulóknak megérteni, hogy az e versekben feljegyzett fizikai gyógyítások jelképezhetik

Az e

vang

éliu

m ta

nítá

sána

k és

tanu

lásá

nak

alap

jai Alkalmazd a






és a tartalmat!


36–39.27–35.12–26.versek: 1–11.Lukács 5

47


Jegyzetek

Az e

vang

éliu

m ta

nítá

sána

k és

tanu

lásá

nak

alap

jai Alkalmazd a






és a tartalmat!


36–39.27–35.12–26.versek: 1–11.Lukács 5

az Úr arra való képességét, hogy lelkileg meggyógyítson minket. Ide tartoz-hatnak olyan dolgok, mint a bűneink megbocsátása, megvigasztalásunk a szomorúság idején, vagy félelmeink és aggályaink csillapítása.

Ahhoz, hogy a tanító segítsen a tanulóknak átérezni e tantételek igazságát és jelentőségét, megkérheti őket egy olyan élmény megosztására, amikor ők vagy valaki, akit ismernek, meggyógyult fizikailag vagy lelkileg. Olyan példák megosztására is felkérheti őket, amikor azt látták, hogy valaki mást az Úrhoz vezettek, aki aztán részesült a Szabadító gyógyító hatásában. (Amikor a tanu-lók ilyesfajta példákat mondanak, emlékeztessék őket arra, hogy ne nevezzék meg a szereplőket!) A tanító felkérheti a tanulókat arra, hogy tegyék bizony-ságukat a Szabadító szeretetéről és a gyógyításunkra való hatalmáról.

Az alkalmazás ösztönzésére a tanító megkérheti a tanulókat, hogy gondol-janak egy konkrét dologra, amit megtehetnek annak érdekében, hogy hitet gyakoroljanak ahhoz, hogy meggyógyuljanak, bocsánatot nyerjenek, vigaszt kapjanak, illetve hogy egy barátjukat vagy valaki mást a Szabadítóhoz vezes-senek.

Mielőtt továbbmennének a 27–35-ös versekre, a tanító megkérheti a tanuló-kat, hogy osszák meg, mit tanultak a Szabadítóról ezekből a versekből. Az e felkérésre adott válaszok hálatelt érzéseket ébreszthetnek, és a Szabadító könyörületének felismerésére indíthatnak.

48


Jegyzetek versek: 27–35.Jézus vámszedőkkel és bűnösökkel étkezik, ami pedig zúgolódásra készteti az írástudókat és a farizeusokat.Ebben a részben a tanító csak abban tervez segítséget nyújtani a tanulóknak, hogy megértsék a szövegösszefüggést és a tartalmat. E versek tanulmá-nyozásakor a tanulók tanulni fognak a vámszedő Lévi, vagyis Máté elhívásá-ról, illetve arról, hogy Jézus együtt étkezett a vámszedőkkel és a bűnösökkel (tartalom). A tanító segíthet a tanulóknak megérteni, hogy a vámszedőket a zsidók számkivetettnek és bűnösnek tekintették (szövegösszefüggés). Ez a szövegösszefüggés segít a tanulóknak megérteni, milyen jelentőséggel bírt Máté elhívása, hogy az Úr tanítványa legyen. Ezenkívül további jelentéssel tölti meg azt az e versekben található beszélgetést a farizeusok és az Úr kö-zött, mely során szemére vetették, hogy miért eszik és iszik a vámszedőkkel és a bűnösökkel, illetve zúgolódtak a bűnösök megsegítését célzó küldetésé-vel kapcsolatban (lásd 30–32. vers).

Az e

vang

éliu

m ta

nítá

sána

k és

tanu

lásá

nak

alap

jai Alkalmazd a






és a tartalmat!


36–39.27–35.12–26.versek: 1–11.Lukács 5

49


Jegyzetekversek: 36–39.Jézus elmondja a régi tömlőbe töltött új bor példázatát.Ahhoz, hogy a tanító segítsen a tanulóknak megérteni a szövegösszefüg-gést és a tartalmat ebben a példázatban, elmondhatja nekik, hogy a tömlő bőrből készült tárolózsák, és beszélhetnek arról, mi a különbség az új (puha és rugalmas) és a régi (megkeményedett és rugalmatlan) bőr között. Ezután a tanító elmagyarázhatja, hogy Jézus a farizeusokhoz beszélt ekkor (szöveg-összefüggés), és hogy az e példázatban szereplő „ó posztó” és „ó tömlő” a farizeusokat jelképezik, akik nem voltak hajlandóak megváltozni és elfo-gadni Krisztus tanát. A tanító rámutathat arra is, hogy az „új posztó” és „új tömlő” azokat az embereket jelképezik, akik készek voltak megváltozni és elfogadni a Szabadítót és az Ő tanításait.

Ekkor a tanító megkérheti a tanulókat, hogy azonosítsanak be egy tanté-telt e példázat alapján. Egy lehetséges igazság, amelyet a tanulók megemlít-hetnek, a következő: ahhoz, hogy befogadjuk a Szabadítót és az Ő evangéliumát, alázatosnak kell lennünk és hajlandónak kell lennünk megváltozni. Ezután a ta-nító megkérheti a tanulókat, hogy nézzék át a fejezetet, példákat keresve olyan emberekre, akik megkeményítették szívüket és elutasítóan viselkedtek a Szabadítóval és tanításaival szemben, valamint keressenek olyanokra is, akik alázatosak voltak és készen álltak változtatni az életükön. Ez a te-vékenység segít a tanulóknak jobban megérteni ezt a tantételt.

A tanító lezárhatja a leckét azzal, hogy felkéri a tanulókat további olyan meglátások vagy benyomások megosztására, amelyekre a Lukács 5 tanulmá-nyozása során tettek szert. Bizonyságot tehet a tanított igazságokról, és biz-tathatja a tanulókat a felfedezett tantételek és tanok szerinti cselekvésre.

50


Jegyzetek

Az e

vang

éliu

m ta

nítá

sána

k és

tanu

lásá

nak

alap

jai Alkalmazd a






és a tartalmat!


36–39.27–35.12–26.versek: 1–11.Lukács 5

Notes

51

Notes/linesCover up

felkészülés a tanításraSzemélyes felkészülés [4.1]

Boyd K. Packer elder azt mondta: „Erő rejlik abban, amikor a tanító megtesz minden tőle telhetőt, hogy felkészüljön, nem pusztán az adott leckére, ha-

nem azzal is, hogy életét összhangban tartja a Lélekkel. Ha megtanul a Lé-lekre támaszkodni sugalmazásért, akkor azzal a biztos tudattal állhat… osztálya elé, hogy képes lesz sugalmazással tanítani” (Teach Ye Diligently, rev. ed. [1991], 358–59).

Az evangéliumi tanító felkészülésének legfontosabb és legalapvetőbb eleme önmaga lelki felkészítése. A felkészülésnek részét képezi az evangélium szerinti élet, a segítséget és útmutatást kérő ima, a hit gyakorlása, valamint a továbbképzéseken való részvétel.

Élj az evangélium szerint! [4.1.1]

Az, hogy a tanítók mennyire élnek hűen az evangéliumhoz, kihat tanításuk minden aspektusára. Nincs nagyszerűbb felkészülés annál, hogy az ember érdemesen éli az életét a Szentlélek vezető és erőt adó társaságára (lásd 1.2 rész, „Evangélium szerinti élet”, 2. o.).

Imádkozz segítségért és útmutatásért! [4.1.2]

Az ima szerves részét képezi a tanításra való felkészülésnek (lásd T&Sz 42:14; 104:79, 82). A tanító imádkozhat azért, hogy a Lélek segítsen neki megérteni a szentírásokat és az evangéliumi tantételeket; imád-kozhat bölcsességért, hogy el tudja dönteni, mi a legjobb módja az adott tantételek tanításának a Lélek által; imádkozhat segítségért és útmutatásért minden egyes óra előtt; és imádkozhat azért, hogy a ta-nulók hajlandók legyenek érezni a Lelket és tanulni általa. A tanítók kérhetik az Úrtól a tisztánlátás ajándékát, hogy jobban megértsék az egyes tanulókat; kérhetnek segítséget ahhoz, hogy meg tudják érinteni azokat a tanulókat, akik küszködnek; és kérhetik a jószí-vűség ajándékát, hogy szeretni tudják azokat a tanulókat, akik esetében ez egy kis erőfeszítést igényel (lásd Moróni 7:48).

Gyakorolj hitet! [4.1.3]

Az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzésének tanítással kapcsolatos bekezdése azt sugallja, hogy a hatékony tanító-nak bíznia kell Isten szavának erejében, hinnie kell az Úr-ban és a Szentlélekben, illetve bíznia kell a tanulókban. A tanítók gyakorta azért nem sikeresek, mert hiányzik ezen összetevők egyike.

4

52


Jegyzetek

Notes linesCover up

Az ige erejébe vetett bizalom. A tanítók olykor talán azt hihetik, hogy a ta-nulók nem fogják élvezni a szentírások tanulmányozását, illetve hogy nem ta-níthatják a szentírásokat nap mint nap úgy, hogy a tanulók ne veszítsék el érdeklődésüket. Szem előtt kell tartaniuk azonban, hogy a szentírások „az élet szavait” rejtik (T&Sz 84:85), valamint hogy az igének „erősebb hatása [van] az emberek elméjére, mint a kard[nak] vagy bármi más[nak]” (Alma 31:5).

Henry B. Eyring elder ezt mondta: „Könyörgök nektek saját magatok és ta-nulóitok érdekében is, hogy higgyetek abban, hogy olvasni akarják majd [a szentírásokat]; nem úgy, hogy nektek majd kényszerítenetek kell őket erre, hanem hogy a szentírások majd magukhoz vonzzák őket. […] Az Úr írta a könyvet. Megmutatta Nefinek, hogy miként tegye úgy, hogy az majd magá-hoz vonzzon titeket. És magához fogja vonzani a tanulóitokat is” (“The Book of Mormon Will Change Your Life” [CES symposium on the Book of Mormon, Aug. 17, 1990], 2).

Az Úrba és a Lélekbe vetett hit. A tanítók néha kihívásokkal telinek és erejüket meghaladó feladatnak érezhetik a felelősséget, hogy a fiataloknak és a fiatal felnőtteknek tanítsák az evangélium tantételeit. De ez az Úr mun-kája, Ő pedig segíteni fog azoknak, akik hittel Hozzá fordulnak. Mormon azt tanította: „És Krisztus ezt mondta: Ha hisztek énbennem, hatalmatokban lesz mindazt megtenni, amit én jónak látok” (Moróni 7:33).

A tanítók bízzanak abban, hogy az Úr megérti minden egyes tanuló szükségle-teit, és szeretné megáldani őket. Higgyenek abban, hogy a Szentlélek eljuttatja az evangélium üzenetét minden egyes tanulóhoz, valamint szükségleteiknek és körülményeiknek megfelelően az evangéliumi tantételek alkalmazására fogja ösztönözni őket. A tanítók emlékezzenek arra, hogy a Vigasztaló az, akit az Úr „elküld[ött], hogy tanítsa az igazságot” (T&Sz 50:14).

A tanulókba vetett bizalom. A tanítók higgyenek abban, hogy a tanulók – megfelelő útmutatás és biztatás mellett – képesek lesznek megérteni a szentírásokat, meg tudják ta-nulni beazonosítani a tanokat és tantételeket, el tudják magyarázni másoknak az evangéliumot, és alkalmazni tud-ják életükben az evangélium tanításait. Ifj. J. Reuben Clark elnök a következőképpen jellemezte az ifjúsági és felsőfokú hitoktatásban részt vevőket:

„Az egyház fiataljai éhezik a Lélek dolgait, sóvárognak az evangéliumi tudásra, és azt tisztán, hígítatlanul akarják megkapni.

[…] Nem kell e lelkileg tapasztalt fiatalok mögé lopóznotok, és vallást suttognotok a fülükbe; egyenesen eléjük állhattok, szemtől szembe, és beszélgethettek velük. Nem kell világi dolgok álruhájába rejtenetek a vallási igazságokat; nyíltan… eléjük tárhatjátok ezeket az igazságokat” (The Charted Co-urse of the Church in Education, rev. ed. [1994], 3, 9).

Időnként a tanulók megjelenése, viselkedése, illetve az evangéliumi tanu-lásra adott reakciója azt sugallhatja, hogy nem igazán „éhezik a Lélek

53

fELkÉSZüLÉS A TANÍTÁSrA

Jegyzetek dolgait”. Ilyen körülmények közepette különösen fontos, hogy a tanítók hi-tet gyakoroljanak Clark elnök tanításaiban. Henry B. Eyring elder ezt a meg-nyugtató ígéretet tette: „Lehet, hogy tanulóink nem is tudják, hogy az éh-ségtől ájuldoznak, Isten szavai azonban olyan szomjúságot fognak eloltani bennük, amelynek létezéséről nem is tudtak, a Szentlélek pedig a szívükbe ülteti az üzenetet” (“We Must Raise Our Sights” [CES conference on the Book of Mormon, Aug. 14, 2001], 3).

A tanítónak, aki követni kívánja az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitű-zését azáltal, hogy bízik Isten szavának erejében, az Úrban, a Szentlélekben, valamint a tanulókban, folyamatosan fel kell tennie magában a következő kérdéseket:

Tanításom vajon:

1. Elősegíti-e Isten igéjének mélyebb megértését és szeretetét? 2. Meghívja-e a Szentlelket és épüléshez vezet-e? 3. Arra ösztönöz-e minden egyes tanulót, hogy saját maga tanuljon és hit-

tel éljen az evangélium szerint? 4. Segít-e a tanulóimnak jobban megismerni, szeretni és követni Jézus

Krisztust?

Vegyél részt a tanévközi képzéseken! [4.1.4]

Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás képzési lehetőségeket biztosít minden ta-nítója és vezetője számára. A képzések elsődleges célja a tanítás jobbá tétele, az evangéliumi tudás gyarapítása, valamint a tanítók támogatása az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás igazgatási kérdéseiben.

E képzés egyik formáját a rendszeresen megtartott hivatalos tanévközi gyű-lések jelentik, melyeken elvárják, hogy a tanítók és a vezetők részt vegyenek. E gyűléseken a résztvevők közösen tanulmányozzák és megbeszélik a szent-írásokat, hogy elmélyítsék a róluk való megértésüket, valamint megismerik és gyakorolják a tanítás inspiráló módszereit is. Ezenkívül megosztják gon-dolataikat a beiratkozás, a részvétel és a teljesítés arányának növeléséről; ta-nácskoznak a mindenkori szükségletekről; illetve tanulnak arról, miként tegyenek eleget igazgatási feladataiknak.

A képzés egy másik formája magában foglalja az óralátoga-tást és a megfigyelést. A tanítóknak nagyon hasznos lehet, ha meghívnak egy koordinátort, igazgatót vagy tanítótársat, hogy figyelje meg tanításukat és adjon hasznos visszajel-zést. A megfigyelőt felkérhetik konkrét visszajelzésre egy adott tanítási készséget illetően, melyet az adott tanító fej-leszteni törekszik. Ha lehetőség adódik rá, a tanító szá-mára hasznosnak bizonyulhat az is, ha ő is meg tud figyelni más tanítókat.

Mindazok, akik hittel, valamint a tanulás és fejlő-dés iránti őszinte vággyal közelítik meg a tanév-közi képzéseket, folyamatos növekedést és fejlődést fognak tapasztalni.

Notes/linesCover up

54


Jegyzetek Tanulói felkészülés [4.2]

A szentírások többször beszélnek az azok szívében és elméjében bekövet-kezett felkészülés vagy készenlét állapotáról, akik lelki tanulásra töreksze-nek. Például Ezsdrás, egy ószövetségi pap és történetíró, felkészítette szívét, vagyis „erős szívvel törekedett keresni és cselekedni az Úr törvényét” (Ezsd-rás 7:10). A Cselekedetek könyve említést tesz olyan hithű szentekről, akik „bevevék az ígét teljes készséggel” (Cselekedetek 17:11). A Nefi népénél tett látogatása során a Szabadító a következőkre ösztönözte az embereket: „…készítsétek elő elméteket a holnapi napra” (3 Nefi 17:3).

Ahhoz, hogy a tanulók érezni tudják a Szentlélek felemelő hatá-sát tanulási élményük során, nekik is „kész[en kell állniuk] az ige meghallgatására”(Alma 32:6). Az osztályteremben a tanulók akkor állnak készen a tanulásra, ha elméjük éber, figyelmük a tanulási tapasztalatra for-dul, és hajlandóságot mutatnak arra, hogy a Lélek tanítsa őket. A tanító sokat tehet azért, hogy segítsen tanulóinak felkészíteni szívüket és elméjüket az evangéliumi tanulásra, köztük a következőket:

Imádkozz a tanulókért! A tanítók könyöröghetnek az Úrhoz, hogy töltse ki Lelkét a tanulóikra, „hogy előkészítse szívüket az ige befogadására…, hogy örömmel fogadják az igét” (Alma 16:16–17).

Teremts szeretettel és tisztelettel teljes légkört! Azok a tanulók, akik érzik, hogy tanítójuk és tanulótársaik szeretik és értékelik őket, valamint bíznak bennük, nyitottabbak lesznek az órán a Lélek hatására, és erősebb vágyuk lesz a részvételre.

Alakítsd ki a céltudatosság érzését! A tanítók segítsenek tanulóiknak megérteni, hogy azért járnak az órára, hogy megismerjék a Mennyei Atyát és Fiát, Jézus Krisztust, továbbá hogy előrehaladjanak az örök élet felé az Úr evangéliumának tanulmányozása által, ahogyan az a szentírásokban és a próféták szavaiban található.

Tarts érdekes, jelentőségteljes és építő jellegű órákat! Amikor a tanítók folyamatosan építő jellegű órákat készítenek elő és tartanak meg, akkor a tanulókban fokozatosan kialakul az az elvárás, hogy valami értékeset fog-nak tanulni minden alkalommal, amikor részt vesznek az órán. Boyd K. Packer elder ezt tanította: „Amikor órát tartasz…, [a tanulók] nem fognak lelkesedve visszatérni, hacsak nem tanultak valamit. Tanulniuk kell valamit ahhoz, hogy vissza akarjanak jönni. Készségesen, sőt, buzgó vággyal fognak eljönni egy olyan órára, ahol… táplálják őket” (Teach Ye Diligently, 182).

Hívd meg a Szentlelket az óra kezdetén! Gyakorta egy jól előkészített ta-nulói áhítat – amelynek részét képezi az ima, egy himnusz eléneklése, illetve egy gondolat a szentírásokból – meghívja a Lelket, összekovácsolja a tanuló-kat, és előkészíti elméjüket és szívüket a lelki tanulásra.

Ragadd meg és tartsd fenn a tanulók érdeklődését! A tanítók segíthetnek a tanulási élményre összpontosítani tanulóik elméjét azáltal, hogy minden egyes órát olyasvalamivel kezdenek, ami megragadja a tanulók figyelmét, és arra indítja őket, hogy nagyobb céltudatossággal kutassák a szentírásokat.

55


JegyzetekPéldául az óra előtt felírhatnak a táblára egy érdekes kérdést, vagy kitehet-nek egy tárgyat vagy egy képet, amelyre a tanulók felfigyelnek, amikor be-lépnek a tanterembe.

Mivel sok tanuló korlátozott ideig tud csak figyelni, a bölcs tanító mindig keresi a módját, hogy miként tudná újra és újra felkelteni érdeklődésüket és lelkesedésüket az óra menete során. Mindezt oly módon tegye, hogy a tanu-lók figyelmét a tanulmányozandó szentírásokra irányítsa!

Készítsd fel a tanulókat arra, hogy sikeresen tanuljanak! Mielőtt a taní-tók felkérnék a tanulókat a részvételre, világosan magyarázzák el, mit várnak tőlük, mondjanak példát, adjanak időt a felkészülésre és a gyakorlásra, aztán pedig ösztönözzék és ismerjék el a tanulók arra irányuló erőfeszítéseit, hogy betöltsék szerepüket a tanulási folyamatban. Sokkal nagyobb sikerrel teljesí-tik az Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzését azok a tanítók, akik segí-tenek a tanulóknak eleget tenni tanulói szerepkörüknek.

A lecke előkészítése [4.3]

Forrásanyagok a leckére való felkészüléshez [4.3.1]

SzentírásokMind a négy ifjúsági hitoktatási kurzus, valamint a legtöbb jóváhagyott fel-sőfokú hitoktatási kurzus középpontjában az alapművek tanulmányozása áll. A tanítandó anyag meghatározásának elsődleges forrását maguk a szentírá-sok jelentik. Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatókhoz intézett egyik beszédében Ezra Taft Benson elnök ezt tanította: „Mindig emlékezzetek arra, hogy semmi sem helyettesítheti kellőképp a szentírásokat és az élő próféták sza-vait! Ezek szolgáljanak alapvető forrásaitokként!” (“The Gospel Teacher and His Message” [address to CES religious educators, Sept. 17, 1976], 3).

Néhány felsőfokú hitoktatási kurzus evangéliumi témaköröket tárgyal az alapművek tanulmányozása helyett. Az ilyen kurzusok tanítói a felsőfokú hit oktatás tanmenetében javasolt anyagot (és a szentírásokat) használják fel-készülésük alapvető forrásául! Folyamatosan keressenek lehetőségeket arra, hogy a szentírások és a próféták szavai segítségével tegyék érthetővé és szemléltessék az e kurzusokon tanított tanokat és tantételeket!

Az ifjúsági és a felsőfokú hitoktatás tananyagaAz ifjúsági és a felsőfokú hitoktatás tananyagát azzal a céllal hozták létre, hogy a tanítók felkészülésének és hatékony tanításának legfőbb forrását ké-pezze. A tananyag háttér-információt nyújt a szentírásokkal és szövegössze-függéseikkel kapcsolatban, magyarázatot ad a nehéz szavakra és kifejezésekre, idézeteket tartalmaz általános felhatalmazottaktól a szentírá-sokban tanított tanokat és tantételeket illetően, továbbá javaslatokat tesz arra, mely tartalmakat, tanokat és tantételeket tanítsák. Ezenkívül javaslato-kat ad a tanítás mikéntjére is. Amikor a tanítók a tananyagot a szentírás-ta-nulmányozásukkal együtt használják, akkor a Szentlélek sugalmazást adhat nekik, miközben a tanulóik igényeihez igazítják a leckét.

56


Jegyzetek Henry B. Eyring elder a következő magyarázatot fűzte a felkészüléshez és a tananyag használatához: „Azok, akiket a próféta elhívott az egyházban taní-tott tan helyes voltának biztosítására, áttekintenek minden egyes szót, min-den egyes képet és minden egyes ábrát a tananyagban, amelyet ti kézhez kaptok. Fel tudjuk tárni a tananyag erejét, ha egyszerűen azon hitünk szerint cselekszünk, hogy azt Isten sugallta.

[…] Ha követjük a tananyag tartalmát és sorrendjét, az ajtót fog nyitni egyedi tanítási ajándékaink előtt, ahelyett, hogy elfojtaná azokat” (“The Lord Will Multiply the Harvest” [an evening with Elder Henry B. Eyring, Feb. 6, 1998],4–5).

További forrásokA tanítók használhatnak további forrásokat, például az egyházi folyóiratokat, különösen az általános konferencia tanításait, ha azok hozzájárulnak a szentírásblokk világosabb megértéséhez. Ne használjanak azonban olyan forrásanyagokat, amelyek találgatásokra indíthatnak, szenzációhajhászok, vagy olyan elképzeléseket tanítanak, melyeket az egyház nem fektetett le vi-lágosan. Meglehet, hogy egy adott anyag használata akkor sem helyénvaló az órán, ha korábban már elfogadták és kiadták. A leckék építsék a tanulók hitét és bizonyságát!

Döntsd el, mit tanítasz és hogyan fogod tanítani! [4.3.2]

A lecke előkészítése során minden tanítónak el kell döntenie a következő-ket: „Mit fogok tanítani?” és „Hogyan fogom tanítani?”. A mit tanítsak kér-désébe a következők tartoznak: szövegösszefüggés (ideértve a hátteret, a kultúrát és a környezetet), tartalom (vagyis a történeti vonal, a szereplők, az események, a prédikációk és a sugalmazott magyarázatok), valamint az adott szentírásblokkban szereplő fontos evangéliumi igazságok. A hogyan tanítsak kérdésébe tartoznak azok a módszerek, megközelítések és tevékenységek, amelyek alkalmazásával a tanító segít a tanulóknak tanulni (például megbe-szélés, audiovizuális forrásanyagok, írásbeli feladatok és kiscsoportos munka). A mit tanítsak meghatározásának meg kell előznie a hogyan tanítsak meghatározását, hogy az elsődleges hangsúly a szentírásoké maradjon, ne pedig a módszerekre vagy technikákra helyeződjön át.

A lecke előkészítése során a tanítók fordítsanak kellő időt és energiát mind a mit tanítsak, mind pedig a hogyan tanítsak meghatározására. Ha a mit tanítsak kérdésére kerül a legnagyobb hangsúly a lecke előkészítése során, akkor a tanítónak nem lesz elegendő ideje annak átgondolására, hogy miként segít-het a tanulóknak részt venni a tanulásban, ez pedig gyakran unalmas és túl-zottan tanár-központú órákhoz vezet. Amikor a tanító túlságosan a hogyan tanítsak kérdésére összpontosít, a leckék összefüggéstelenné, céltalanná és erőtlenné válhatnak.

Döntsd el, mit fogsz tanítani! [4.3.3]

A tanítók négy alapvető lépést járnak be, miközben előkészítik, mit fognak tanítani: Először is törekszenek megérteni a szentírásblokk szövegösszefüg-géseit és tartalmát. Másodszor, beazonosítják és megértik a szentírásrészben található tanokat és tantételeket. Harmadszor, eldöntik, mely tantételek

57


Jegyzetek

Notes/linesCover up

megtanulása és alkalmazása a legfontosabb tanulóik számára, és negyedszer, eldöntik, mekkora hangsúlyt fognak fektetni a szentírásblokk egyes részeire.

1. Értsd meg a tanított szentírásblokk szövegösszefüggéseit és tartalmát!A tanítók törekedjenek megérteni a szentírásblokk szövegösszefüggéseit (vagyis hátterét), és merüljenek el a szentírásrészben, amíg alaposan megis-merik a tartalmát! A szentírásokban való elmerülés azt jelenti, hogy az em-ber olvas, tanulmányoz, elmélkedik, valamint sugalmazásért és megértésért imádkozik az olvasottakkal kapcsolatban.

Az egyik leghasznosabb dolog, amit a tanító tehet a szentírás tartalmának megértése érdekében, az, ha megjelöli a szentírásblokkban azokat a termé-szetes töréspontokat, ahol változás áll be a témában vagy a cselekményben. Ezután a tananyag és saját meglátásaik segítségével fel tudják osztani a szentírásblokkokat kisebb szegmensekre vagy verscsoportokra e természetes töréspontok alapján. Ezek a kisebb szakaszok fontos építőelemekként vagy alkotórészekként szolgálnak majd, melyeket a tanítók a felkészülés során használhatnak az óra folyamának megtervezéséhez, illetőleg segítséget nyúj-tanak ahhoz is, hogy az adott szentírásblokk teljes tartalma kapjon vala-mennyi figyelmet.

Miközben a tanítók ily módon felvázolják a szentírásblokkot, törekedjenek arra is, hogy átlássák a fontosabb szereplőket, helyszíneket, eseményeket és ok-okozati összefüggéseket, és megismerjék a nehéz szavak vagy kifejezések jelentését. A tartalom megfelelő megismeréséhez gyakran többször is át kell olvasni az adott szentírásrészt.

2. Ismerd fel és értsd meg a tanokat és a tantételeket!A szövegösszefüggés és a tartalom megértése mellett a tanítóknak fel kell is-merniük és meg kell érteniük a szentírásrészben álló tanokat és tantételeket, továbbá át kell nézniük a tananyagban javasoltakat is. Ha a tananyagban nem szerepelne, akkor a tanító saját szavaival fogalmazza meg a tanokat és tantételeket világos, tömör kijelentésekben. Ez segíteni fog tisztán látnia mind a tantételeket, mind pedig azok jelentését. Segítséget nyújt az órai tanulási tevékenységek irányításában is, továbbá elősegíti, hogy a tanu-lók jobban megértsék és konkrétabban alkalmazzák a tanultakat.

3. Döntsd el, mely tantételek és tanok elsajátítása és alkalmazása a legfontosabb a tanulók számára!Egy átlagos szentírásblokk szinte mindig több anyagot tartalmaz, mint amennyit egy óra alatt alaposan át lehet beszélni. Miután a tanítók áttanulmányozták a szentírásokat és a tananyagot, el kell dönteniük, hogy tanulóik számára mely tanok és tantételek megismerése és alkalmazása a legfontosabb. E döntés meghoza-tala során vegyék figyelembe a következőket:

A Szentlélek késztetései. Annak meghatározásához, hogy mely tantételeket és tanokat hangsúlyozzák az órán, a tanítók folya-matosan törekedjenek a Szentlélek útmutatására.

A sugalmazott szerző szándéka. A tanítók törekedjenek annak meghatározására, hogy vajon mit szándékozott átadni a prófétai

58


Jegyzetek szerző. Ezra Taft Benson elnök azt mondta: „Ha [a szerzők] látták napjainkat és azon dolgokat választották ki, amelyek leginkább értékesek lesznek szá-munkra, vajon nem így kell-e tanulmányoznunk a Mormon könyvét? Állan-dóan fel kellene tennünk magunknak a kérdést: »Miért sugalmazta az Úr Mormonnak (vagy Moróninak vagy Almának), hogy vegye bele ezt a feljegy-zésébe? Milyen leckét tanulhatok meg ebből, ami segíteni fogja az életemet ezekben a napokban és ebben a korban?«” (“The Book of Mormon— Keystone of Our Religion,” Ensign, Nov. 1986, 6). A tanítók gondolkodjanak el ezeken a kérdéseken, amikor felkészülnek a tanításra bármely szentírást tárgyaló kurzus során.

Azt is tartsák szem előtt, hogy a szentírásokban a próféták központi helyen álló szándéka mindig az, hogy tanúságot tegyenek Jézus Krisztusról. Ahogy Nefi mondta: „…szándékom teljessége az, hogy az embereket meggyőzhes-sem, hogy jöjjenek Ábrahám Istenéhez, és Izsák Istenéhez és Jákób Istené-hez, és legyenek megszabadítva” (1 Nefi 6:4). Ezért aztán a tanítónak fel kell tennie a kérdést: „Mit tanít ez a szentírásblokk Jézus Krisztusról, ami segít-hetne tanulóimnak jobban megérteni tanításait és engesztelését, és fokozot-tabban ezekre támaszkodni?”

Miközben a tanítók megpróbálják meghatározni a sugalma-zott szerző szándékát, ügyeljenek arra, hogy ne lépjenek túl azon, ami a szövegben világosan szerepel. Henry B. Eyring elder a következő figyelmeztetést adta: „Nem szabad úgy tennem, mintha minden szerző esetében tudnám, mit szán-dékozott vagy mit nem szándékozott mondani” (“‘And Thus We See:’ Helping a Student in a Moment of Doubt” [an evening with Elder Henry B. Eyring, Feb. 5, 1993], 6).

Változásra indító tantételek és alapvető tanok. Amikor a tanító meghatározza a mit tanítsak kérdését, vegye figye-lembe a következőket: „Mindazon igazságok közül, amelye-ket hangsúlyozni lehetne e szentírásblokkból, melyek fognak a leginkább segíteni tanulóimnak abban, hogy köze-lebb kerüljenek a Mennyei Atyához és a Szabadítóhoz, il-letve melyek vezetnek szabaduláshoz?” Henry B. Eyring elder ezt a tanácsot adta: „Amikor az órára készülsz, keress változásra indító tantételeket! […] A változásra indító tanté-tel olyan tantétel, amely az Isten akaratának való engedel-mességre vezet” (“Converting Principles” [remarks at an evening with Elder L. Tom Perry, Feb. 2, 1996], 1).

A tanítóknak meg kell vizsgálniuk azt is, hogy a tanulmá-nyozott szentírásblokk tartalmaz-e olyan alapvető tanokat, amelyekre az IFH kiemelt hangsúlyt fektet. Ezek a tanok se-gítenek a tanulóknak megérteni Mennyei Atyánk tervét és az egyház alapvető hitelveit (lásd 2.7.2 rész, „Alapvető ta-nok”, 37. o.).

A tanulók szükségletei és képességei. Minél alaposabban ismeri és érti a tanító a tanulóit, annál könnyebben tudja

„Kétféleképpen lehet tekinteni az evangéliumra – és mindkettő látásmód helytálló. Hatalmas különbséget jelentenek tanításotok erejében. Az egyik látásmód szerint az evangélium az igazság teljessége. És így is van. Az evangélium igazság. Ezzel a szemlélettel szinte bármilyen igazságot tudok tanítani az osztályteremben azzal, hogy az evangéliumot tanítom. A másik szemlélet szerint az evangélium tantételek, parancsolatok és szertartások összessége, melyek megtartása, követése és elfogadása örök élethez fog vezetni. Ez szintén igaz.

Amikor döntést hozok abban a kérdésben, hogy e szemléletek melyikének engedem, hogy uralja a tanításomat, hatalmas lépést teszek. Ha azt a szemléletet követem, hogy az evangélium az igazság teljessége, ahelyett, hogy olyan szertartások, tantételek és parancsolatok összességeként tekinteném, melyek megtartása, követése és elfogadása örök élethez fog vezetni, akkor azzal szinte már ki is szálltam a versenyből, hogy segítsek egy tanulónak megállni a szenny áradatával szemben.”

(Henry B. Eyring, “Eyes to See, Ears to Hear” [CES symposium on the New Testament, Aug. 16, 1984], 6)

59


Jegyzetekmajd meghatározni és kihangsúlyozni azokat az odaillő tantételeket, melye-ket aztán alkalmazni tudnak. Miközben a tanítók az adott szentírásblokkot tanulmányozzák, felfedezhetnek olyan gondolatokat vagy elképzeléseket, amelyeket személy szerint érdekesnek találnak vagy magukra vonatkozóan kimondottan jelentőségteljesnek tartanak, de amelyek talán meghaladják a tanulók lelki felkészültségét és felfogását (lásd például Pál tanácsát a tejről és a szilárd táplálékról, 1 Korinthusbeliek 3:2). Néhány tantétel, amely a tanító számára nem új vagy érdekes, hatalmas jelentőséggel bírhat a tanulók szá-mára. A tanítóknak emlékezniük kell arra, hogy tanulókat tanítanak, nem csupán leckéket. Tanulási élményt teremtenek, nem pusztán óravázlatot ké-szítenek. A tananyag különösen hasznosnak bizonyulhat a tanítóknak, ami-kor meghatározzák, mely tantételek és tanok a legfontosabbak a tanulók számára.

Richard G. Scott elder ezt tanította: „Tanulóitok egyéni képességei és szük-ségletei alapján határozzátok meg, mi a leglényegesebb! Ha a tanulók meg-értenek, szívükbe ültetnek és életük útikalauzának részévé tesznek egy kulcsfontosságú tantételt, akkor sikerült elérni a legfontosabb célkitűzést” (“To Understand and Live Truth,” [an evening with Elder Richard G. Scott, Feb. 4, 2005], 2–3).

Miközben eldönti, mely igazságokat hangsúlyozza, a tanító megtervezheti azt is, hogy röviden rámutat egy olyan tantételre vagy tanra, amelyet nem tervez bővebben tárgyalni a szentírásrész tanulmányozása során. Ez lehető-séget nyújthat a Szentléleknek arra, hogy személyre szabjon egy olyan tan-tételt, amely bár nem kiemelten hangsúlyos a leckében, talán fontos lehet egy adott tanulónak. A tanítók azt is tartsák szem előtt, hogy talán a tanulók maguk is felfedeznek és meg akarnak beszélni olyan evangéliumi igazságo-kat, amelyeket a tanító nem vett észre, vagy nem tervezett megbeszélni.

Mindezen dolgok figyelembe vétele során a tanítók kérjék a Lélek megerősí-tését. A Lélek segíteni fog nekik jobban megérteni a szentírás sugalmazott szerzőjének szándékát, a tanulók szükségleteit, valamint azt, hogy mely evangéliumi igazságok fognak segíteni a tanulóknak közelebb kerülni Mennyei Atyjukhoz és a Szabadítóhoz.

4. Döntsd el, mekkora hangsúlyt szeretnél fektetni a szentírásblokk egyes részeire!Amikor a tanítók már értik a szentírásblokk szövegösszefüggéseit és tartal-mát, kisebb, tartalmilag összefüggő részekre osztották azt, valamint beazo-nosították, milyen evangéliumi igazságokat szeretnének a tanulókkal megértetni és alkalmaztatni, akkor készen állnak arra, hogy meghatározzák, mekkora hangsúlyt fektessenek a szentírásblokk egyes szegmenseire. Álta-lában azok a részek kapják a legnagyobb hangsúlyt, amelyek azokat a tano-kat és tantételeket tartalmazzák, amelyeket a tanító ki szeretne emelni az óra során. Ez azt jelenti, hogy e verscsoportok esetében a tanító vezeti a ta-nulókat, hogy megértsék szövegösszefüggéseiket és tartalmukat; beazono-sítsák és megértsék a bennük található fontos tanokat és tantételeket; szívükben átérezzék e tanok és tantételek igazságát és jelentőségét; és se-gítsenek nekik meglátni, hogy miként tudják alkalmazni ezeket az igazsá-gokat az életükben.

60


Jegyzetek A szentírásblokk további részei talán kevésbé összpontosítanak a leckében hangsúlyozott igazságokra, de ne ugorják át vagy hagyják figyelmen kívül őket, hanem a tanítók készüljenek fel legalább a verscsoportok összefoglalására!

Megjegyzés: Igen ritka az, hogy a tanítónak korlátlan idő álljon a rendelkezé-sére a felkészüléshez. A tanítók gyakran esnek abba a hibába, hogy olyan sok időt fordítanak az olvasásra, a tanulmányozásra és a mit tanítsak meghatáro-zására, hogy nem marad elegendő idő a hogyan tanítsak kérdés alapos átgon-dolására. Minden óra előkészítése során eljön az a pont, amikor a tanítónak azt kell mondania: „Úgy érzem, kellőképpen értem, hogy mit tanítsak. Most pedig el kell döntenem, hogyan tanítsak, hogy tanításom hatékony legyen.”

Döntsd el, hogyan fogsz tanítani! [4.3.4]

Gyakran megesik, hogy a tanítókat felvillanyozzák a tanítandó szentírás-blokk és a felfedezett igazságok. A tanulmányozásra, a megértésre és a Lélektől való tanulásra tett szorgalmas erőfeszítéseiknek köszönhetően épülnek, és természetes módon vágynak arra, hogy átadják mindazt, amit felkészülésük során elsajátítottak. Noha ez helyénvaló lehet, mégis szem előtt kell tartani, hogy minden lecke célja az, hogy a tanulók megértsék a szentírásokat, tanuljanak a Szentlélektől, és ösztönzést érezzenek arra, hogy alkalmazzák, amit ők maguk tanulnak. Ehhez szinte mindig több kell annál, mint hogy a tanítók pusztán elmondják a tanulóknak, hogy ők maguk mit tanultak a szentírásokból, és hogy azt miért érzik fontosnak. Több kell hozzá, mint hogy a tanító felolvassa az adott verset, magyarázatot fűzzön hozzá, aztán áttérjen a következő versre.

A tanulók akkor épülnek, amikor átvezetik őket egy ahhoz hasonló tanulási folyamaton, amilyet a tanító maga megtapasztalt a lecke előkészítése során. A tanulókat vezetni kell, hogy megértésre törekedve kutassák a szentírásokat, és saját maguk fedezzék fel az evangélium igazságait. Lehetőségeket kell biz-tosítani számukra, hogy saját szavaikkal elmagyarázzák az evangéliumot, va-lamint hogy megosszák tudásukat és érzéseiket, és bizonyságot tegyenek róluk. Ez elősegíti, hogy az evangélium lejusson a fejükből a szívükbe.

Amikor a tanulók folyamatosan így tapasztalják meg az evangélium tanul-mányozását, akkor jobban bíznak abban, hogy képesek egyedül is tanulmá-nyozni a szentírásokat és a Lélek által tanulni. Vágy ébred bennük, hogy életükben alkalmazzák mindazt, amit tanulnak, továbbá felkészültebbek lesznek majd arra, hogy másoknak is elmagyarázzák, miben hisznek, illetve hogy bizonyságot tegyenek az evangélium tanairól és tantételeiről.

A tanítók készüljenek fel olyan módszerek alkalmazására, amelyek segíteni fognak a tanulóknak megtapasztalni ezt a tanulási folyamatot, miközben kö-zösen végighaladnak a szentírásokon az osztállyal. Miközben a tanítók elké-szítik óravázlatukat, a következő kérdésekre adott válaszok megfelelő alapot adnak a hogyan tanítsak meghatározásához:

1. Milyen módszerek vagy tanulási tevékenységek fognak segíteni a tanu-lóimnak megérteni a szövegösszefüggést és a tartalmat, amelyet ismer-niük kell?

61


Jegyzetek 2. Milyen módszerek fognak segíteni a tanulóknak abban, hogy képesek legyenek beazonosítani és megfogalmazni a kulcsfontosságú tanokat és tantételeket, illetve továbbiakat találni?

3. Miként tudok a leginkább segíteni tanulóimnak megérteni ezeket a tan-tételeket és tanokat?

4. Milyen módszerek és megközelítések révén fognak tanulóim eljutni oda, hogy átérezzék e tantételek igazságát és jelentőségét, illetve hogy vágyjanak megosztani ezeket és bizonyságot tenni róluk?

5. Milyen hatékony módon tudok segíteni nekik meglátni, hogy miként tudják alkalmazni ezeket a tantételeket az életükben, és hogyan tudom ösztönözni őket erre?

A következőkben felsorolunk néhány szempontot, melyet figyelembe kell venni a tanítás mikéntjének meghatározásakor.

Ügyelj arra, hogy a tanítási módszerek összhangban álljanak a tanított üzenettel, és kedvezzenek a Lélek befolyásának! Néha, amikor a tanítók megpróbálják szórakoztatni a tanulókat vagy fenntartani érdeklődésüket, olyan módszereket választanak vagy olyan technikákat alkalmaznak, ame-lyek nem vezetnek megértéshez és épüléshez. A módszerek megválasztása-kor a tanítók vegyék figyelembe, hogy az adott módszer hangsúlyosabbá teszi-e az üzenetet, melyet szeretné, ha a tanulók a magukévá tennének, vagy inkább a háttérbe szorítja. Például egy oktató jellegű játék élvezetes és hatékony módja lehet bizonyos információk megtanításának (például a Bib-lia könyvei sorrendjének tanítása során), de szinte minden bizonnyal ellen-kező hatása lesz, ha a lelkiség megteremtése a célunk. A kisebb csoportokban végzett munka hatékony lehet, de mivel sok időt igényel, le-het, hogy nem ez a legjobb választás, ha egy egyszerűen kijelentett tantételt szeretnénk beazonosítani.

A tanító ügyeljen arra, hogy a tanítási módszerek és tevékenységek helyén-valók az evangéliumi tanuláshoz, nem lesznek bántók vagy sértők senki szá-mára, valamint kedveznek a Lélek befolyásának!

Használd a tananyagot! Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás tananyaga javaslatokat tartalmaz a hogyan tanítsak kérdésé-ben, melyek figyelembe veszik az evangélium tanításának és tanulásának alapjait. Amikor a tanítók felkészülnek az egyes leckékre, alaposan nézzék át a tananyagot, és válasszák ki, mely információkat és módszereket fogják használni a szent-írásblokk tanítása során. Dönthetnek a tananyag összes vagy csak néhány javaslatának felhasználása mellett, illetve a java-solt ötleteket átalakíthatják osztályuk szükségleteinek és kö-rülményeinek megfelelően.

Alakítsd ki a jelentőség és a céltudatosság érzését! Amikor a tanulók lát-ják, hogy a szentírásblokkban tanultak jelentőséggel bírnak saját helyzetük-ben és körülményeikben, akkor általában nagyobb motivációt éreznek az evangélium tanításainak megismerésére és alkalmazására. Fel tudják ismerni azt is, hogy a szentírások miként nyújtanak válaszokat és útmutatást, melyek vezethetik őket a valós élet helyzeteiben.

„[A]z evangélium kiváló tanítója az előírt tananyagból tanít, a legnagyobb hangsúlyt fektetve Jézus Krisztus evangéliuma tanának, [tantételeinek] és szövetségeinek tanítására.”

(Dallin H. Oaks: Evangéliumi tanítás. Liahóna, 2000. jan. 96.)

62


Jegyzetek

Notes linesCover up

Ezért aztán a hogyan tanítsak rész megfontolásakor a tanítók bölcsen teszik, ha eltűnődnek a szentírásrészben álló örök igazságokon, és fontolóra veszik, hogy azok miként lehetnek hasznosak és jelentőségteljesek a tanulók életé-ben. Ezt szem előtt tartva a tanítók gyakran egy jelentőségteljes kérdés, helyzet vagy probléma felvetésével indítják az órát, ami arra indítja a tanuló-kat, hogy olyan evangéliumi tantételeket és tanokat keressenek a szentírá-sokban, amelyek útmutatást nyújtanak nekik. A leckére való felkészülés során a tanítók tervezzék el azt is, hogy miként fogják fenntartani a tanulók figyelmét, és folyamatosan vonják be a tanulókat a tanulási folyamatba!

Döntsd el, milyen ütemben haladsz a tananyaggal! A tanítók tegyenek szorgalmas erőfeszítést a teljes szentírásblokk átvételére! Amikor azonban meghatározzák, hogy mennyi időt fordítanak a lecke különböző részeire, fontos észben tartaniuk, hogy embereket, nem pedig csak leckéket taníta-nak! A tanítók ne akarják olyan szigorúan követni az óravázlatot, hogy ne adjanak teret a sugalmazásnak vagy a be nem tervezett tanulói hozzászólá-soknak, melyek szükségessé tehetik a lecke módosítását!

A tanítók egyik leggyakoribb hibája az, hogy túl sok időt fordítanak a lecke első felére, ami miatt a második részen már csak átfutni van idejük. A felké-szülés során becsüljék meg, hogy mennyi időt fog igényelni a lecke egyes ré-szeinek megtárgyalása a választott módszerek segítségével. Mivel szinte mindig több megtanítanivaló anyag lesz, mint amennyire idő van, a tanítók-nak meg kell határozniuk, hogy a szentírásrész mely részei kapjanak na-gyobb hangsúlyt, és melyeket fogják inkább csak összefoglalni.

A haladás ütemezésének meghatározása a kurzus egészére is vonatkozik, nem csupán az egyes leckékre. Például ha egy újszövetségi kurzusban túl sok időt fordítanak a négy evangéliumra, akkor nem marad elég idő, hogy megbeszéljék a későbbi könyvekben található fontos evangéliumi igazsá-gokat.

A legtöbb ifjúsági és felsőfokú hitoktatási tananyag tartalmaz javaslatokat a haladás megfelelő ütemezésére és egy tantervet is a teljes kurzus átvételére.

63


JegyzetekÖsszpontosíts arra, hogy segítesz a tanulóknak betölteni a szerepüket! Miközben a tanítók megtervezik, hogyan fognak tanítani, mindig a tanulóra összpontosítsanak, ne csupán arra, hogy mit fognak ők megtenni tanítóként! Ahelyett, hogy csupán azt kérdeznék: „Mit fogok ma csinálni az órán?” vagy „Mit fogok tanítani a tanulóimnak?”, az órára való felkészülés idején fel kell tenniük ezeket a kérdéseket is: „Mit fognak ma csinálni a tanulóim?”, „Ho-gyan fogok segíteni a tanulóimnak meglátni azt, amit tudniuk kell?”.

Használj többféle módszert és megközelítést! Még egy meggyőző taní-tási technika is hatását veszti vagy unalmassá válik, ha túl sokszor alkalmaz-zák. Bár nem javasolt, hogy a tanítók csupán a változatosság kedvéért variálják a módszereket, de a hatékony tanítók váltogatják a módszereiket az adott leckén belül, illetve óráról órára is. A tanítók legyenek készek változ-tatni a módszerükön a lecke során, ha a tanulók figyelme lankad, vagy ha a választott módszer úgy tűnik, nem segít a tanulóknak a kívánt eredmény el-érésében.

A különféle tanítási módszerek használata segítséget nyújthat azon tanulók bevonásához is, akik másképp tanulnak. Az olyan tanítási módszerek vagy tanulási tevékenységek, amelyek különféle érzékszerveik használatát igény-lik a tanulóktól (például látás, hallás, tapintás), segíthetnek fokozni a tanulók részvételét és a tanultak megjegyzését.

Noha általánosságban véve a tanítóknak olyan módszereket kell választa-niuk, amelyek alkalmazása természetes számukra és alkalmasnak érzik ma-gukat rá, hajlandónak kell lenniük új módszerek és szemléletek kipróbálására is, amelyek még hatékonyabbá tehetik őket.

A kézikönyv következő szakasza olyan különféle tanítási módszereket és szemléleteket tárgyal, melyeket a tanítók figyelembe vehetnek, amikor át-gondolják a hogyan tanítsak kérdését.

Notes

64

Tanítási módszerek, készségek és szemléletekA tanítás összetett és sokszínű feladat. A tanítási módszerek és technikák lis-

tája sok ötletet és példát tartalmazhatna, amelyek teljes körű tárgyalása több kötetnyi könyvet tölthetne meg. Lehetséges azonban a hatékony tanítás-hoz elengedhetetlenül szükséges tanítási módszereket, készségeket és szem-léleteket kisebb csoportokba rendezni. Ez a fejezet ezeket a lényeges területeket fogja tárgyalni.

Amikor meg akarjuk határozni, hogy tanításunk során milyen módszereket al-kalmazzunk, fontos szem előtt tartani, hogy a módszerek és a készségek csu-pán az eszközt, nem pedig a célt jelentik. A tanítók olyan módszereket válasszanak, amelyek a leginkább segítenek tanulóiknak megérteni az adott szentírásrész tartalmát, tanait és tantételeit, továbbá elősegítik az épülést és az alkalmazást. Ha a tanítók szem előtt tartják, miért is alkalmaznak egy konkrét készséget vagy technikát, akkor jelentőségteljesebb módon fogják tudni a lec ke részévé tenni. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Lélek nélkül még a leghatékonyabb tanítási módszerek és szemléletek sem hoznak sikert.

Kérdések [5.1]

A hatékony kérdezés az egyik legfontosabb készség, amelyet a tanítók fej-leszthetnek. A kérdések bevonhatják a tanulókat a szentírások megértésének folyamatába, illetve segíthetnek nekik felfedezni és megérteni fontos evan-géliumi igazságokat. A kérdések segíthetnek a tanulóknak abban is, hogy átgondolják, milyen hatással volt az evangélium addigi életükre, és miként alkalmazhatnák az evangélium tantételeit most és a jövőben. A hatékony kérdezés ösztönözheti a tanulókat arra, hogy meghívják tanulási élmé-nyükbe a Szentlelket önrendelkezésük gyakorlásával és szerepük betöltésé-vel a tanulási folyamatban.

A lecke előkészítésekor érdemes nagy erőfeszítést fordítani olyan kérdések gondos megfogalmazására, amelyek meg-értéshez vezetnek és megmozgatják a tanulók elméjét és szívét a tanulás során. A kérdések megtervezésekor a tanító először is határozza meg, mi a szándéka az adott kérdés feltevésével (például lehet, hogy azt szeretné, ha a tanulók megtalálnának valamilyen információt a szentírásrészben, vagy elgondolkodnának egy bizonyos rész jelentésén, illetve megosztanák bizonyságukat egy tantétel igaz voltáról). Ezt követően a tanító fogalmazza meg a kérdést alaposan át-

gondolva és e célt szem előtt tartva. Néhány gondosan megválasztott szó nagy szerepet játszhat abban, hogy az adott kérdés meghozza-e a kívánt eredményt.

A tanítók törekedjenek arra, hogy olyan kérdéseket fogalmazzanak meg és tegyenek fel, amelyek gondolkodásra és érzésre indítanak. Általában

„A kérdések felvetése és megválaszolása áll minden tanulás és minden tanítás középpontjában.”

(Henry B. Eyring, “The Lord Will Multiply the Harvest” [an evening with Elder Henry B. Eyring, Feb. 6, 1998], 5–6)

5

TANÍTÁSI MódSZErEk, kÉSZSÉGEk ÉS SZEMLÉLETEk

Jegyzetekkerülniük kell az egyszerűen igennel vagy nemmel megválaszolható kér-déseket, illetve az olyan kérdéseket, amelyekre olyan egyértelmű a válasz, hogy a tanulók nem is éreznek késztetést az átgondolásukra. Kerüljék továbbá az olyan kérdéseket is, amelyek vitát szülhetnek, mivel az nyug-talanná teheti a tanulókat és viszályt teremthet az osztályban, ami pedig elkeseríti a Lelket (lásd 3 Nefi 11:29).

Amikor a tanítók kérdéseket tesznek fel az órán, fontos, hogy hagyjanak időt a tanulóknak a válasz átgondolására. Előfordul, hogy a tanító feltesz egy kérdést, vár egy pillanatig, aztán amikor senki sem válaszol azon nyomban, kétségbe esik és maga válaszolja meg a kérdést. A hatékony kérdések azon-ban gyakran gondolkodást és tűnődést kívánnak, és a tanulóknak időre lehet szükségük arra, hogy megtalálják a választ a szentírásokban, illetve hogy megfogalmazzanak egy átgondolt választ. Néha segítséget jelenthet, ha a tanulók időt kapnak arra, hogy a válaszadás előtt leírják válaszaikat.

Jézus Krisztus, a Mester Tanító, különféle kérdéseket tett fel, hogy töp-rengésre és az általa tanított tantételek alkalmazására buzdítsa az embereket. Kérdései aszerint változtak, hogy mit szándéko-zott előidézni a tanított személyek életében. Néhány kérdés arra sarkallta a hallgatóit, hogy elmélkedjenek és forduljanak a szentírásokhoz a válaszokért, például amikor ezt kérdezte: „A törvényben mi van megírva? mint olvasod?” (Lukács 10:26). Más kérdéseket azzal a szándékkal tett fel, hogy elkötelezettséget éb-resszen, például ennél a kérdésnél: „Milyen embereknek kell hát lennetek?” (3 Nefi 27:27).

Noha a tanítók számtalanféle kérdést alkalmazhatnak, a kérdé-seket négy fő csoportra lehet osztani, mely csoportok mind kü-lönösen fontosak az evangélium tanítása és tanulása során:

1. Kérdések, amelyek arra indítják a tanulókat, hogy keres-senek információkat

2. Kérdések, amelyek arra ösztönzik a tanulókat, hogy a megértés elősegítése érdekében végezzenek elemzést

3. Kérdések, amelyek érzéseket és bizonyságot ébresztenek 4. Kérdések, amelyek alkalmazásra sarkallnak

Kérdések, amelyek arra indítják a tanulókat, hogy keressenek információkat [5.1.1]

A keresésre indító kérdések segítenek építeni a tanulók alapvető szentírásismeretét azzal, hogy az adott szent-írásblokk tartalmához kapcsolódó fontos részletek megtalálására kéri őket. Mivel az ilyen kérdések arra ösztönzik a tanulókat, hogy bizonyos informá-ciókat keressenek a szentírások szövegében, hasznos, ha a kérdéseket még azon versek olvasása előtt felte-szik, amelyekben a válaszok állnak. Ez megfelelő irányba tereli a tanulók gondolatait, és lehetővé teszi számukra a ke-resett válasz megtalálását a szentírásbeli feljegyzésben.

Notes/linesCover up

66


Jegyzetek A keresésre indító kérdések általában valamilyen kérdőszót tartalmaznak, mint például ki, mi, kit, mit, mikor, hogyan, hol és miért. Néhány példa olyan kérdésekre, amelyek arra indítják a tanulókat, hogy keressenek információkat :

• A Máté 19:22 szerint miért ment el szomorkodva a gazdag ifjú?• Az 1 Sámuel 17:24-ben hogyan reagáltak Izráel férfijai, amikor meg-

látták Góliátot? Hogyan reagált Dávid a 26. versben?• Milyen tanácsot adott Alma fiának, Siblonnak az Alma 38. fejezeté-

nek 5–15. versében?

A keresésre indító kérdések általában megteremtik az alapvető megértés alapját, melyre aztán további kérdéseket lehet építeni a mélyebb megértés és az alkalmazás elősegítése érdekében. A Szabadító e kérdése: „Engemet, em-bernek Fiát, kinek mondanak az emberek?” (Máté 16:13), háttér-információt nyújtott. A tanítványok által adott válaszok előkészítették őket a mélyebb és áthatóbb kérdésre: „Ti pedig kinek mondotok engem?” (Máté 16:15).

Kérdések, amelyek arra ösztönzik a tanulókat, hogy a megértés elősegítése érdekében végezzenek elemzést [5.1.2]

Az elemzésre irányuló kérdések általában akkor kerülnek sorra, amikor a ta-nulók már valamelyest ismerik a tanulmányozott verseket; a szentírások tá-gabb és mélyebb megértésére ösztönözhetik őket. Segíthetnek a tanulóknak megvizsgálni és felfedezni a szentírásokban rejlő kapcsolatokat, mintákat és ellentéteket. Az elemző kérdésekre szinte mindig több lehetséges válasz is adható.

Az efféle kérdések általában az alábbi három cél valamelyikét szolgálják. Se-gíthetnek a tanulóknak:

• Jobban megérteni a szentírások szövegösszefüggéseit és tartalmát.• Felismerni az evangéliumi tantételeket és tanokat.• Alaposabban megérteni a felismert tantételek és tanok jelentését.

Segíteni a tanulóknak jobban megérteni a szentírások szövegösszefüg-géseit és tartalmát. Az elemző kérdések segíthetnek elmélyíteni a tanulók-nak a szentírásbeli szövegről és eseményekről való megértését azáltal, hogy segítenek nekik a történelmi és kulturális háttér vagy további szentírásrészek viszonylatában megvizsgálni bizonyos szentírásrészeket. Az ilyen kérdések segíthetnek a tanulóknak megérteni bizonyos szavakat vagy kifejezéseket, il-letve segítséget nyújthatnak a történeti vonal részleteinek elemzéséhez a jobb megértés érdekében. Ez a folyamat előkészíti a tanulókat arra, hogy ké-pesek legyenek felismerni a tanokat és a tantételeket.

Néhány példa e kérdések különböző típusaira:

• Miként segít Jézus magyarázata a Máté 13:18–23-ban megértenünk a 3–8. versben álló tanításait?

• Milyen különbségeket láttok abban, ahogyan Lámán és Lemuel, il-letve Nefi reagált az angyal útmutatására? (Lásd 1 Nefi 3:31; 4:1–7.)

• Mi vezetett a 116 oldal elvesztéséhez, ami aztán arra indította az Urat, hogy tanácsában ezt mondja Joseph Smithnek: „nem kellett volna jobban félned az emberektől, mint Istentől” (T&Sz 3:7)?

67


JegyzetekSegíteni a tanulóknak felismerni az evangéliumi tantételeket és tano-kat. Amikor a tanulók egyre jobban értik a szentírások szövegösszefüggéseit és tartalmát, akkor könnyebben tudják felismerni a bennük rejlő tantételeket és tanokat. Az elemzésre indító kérdések segíteni tudnak a tanulóknak le-vonni a következtetéseket, valamint világosan megfogalmazni az adott szentírásblokkban talált tantételeket vagy tanokat (lásd 2.5.1 rész, „Ismerd fel a tanokat és a tantételeket!”, 28. o.).

Néhány példa ezekre a kérdésekre:

• Milyen tantételt szemléltet az, hogy Nefinek a nagy nehézségek elle-nére is sikerült megszereznie a rézlemezeket? (Lásd 1 Nefi 3–4.)

• Az első látomásból milyen tanokat tanulhatunk Isten természetéről? (Lásd JST 1:15–20.)

• Milyen leckét tanulhatunk abból, hogy a vérfolyásos asszony mek-kora erőfeszítéseket tett azért, hogy megérinthesse a Szabadítót, és mit tanulhatunk a Szabadító neki adott válaszából? (Lásd Márk 5:24–34.)

Segíteni a tanulóknak alaposabban megérteni a felismert tantételek és tanok jelentését. A tantételek és tanok felismerésén túl fontos a tanulóknak megérteni azokat, mielőtt jelentőségteljes módon alkalmazni tudnák őket. Különösen hasznosak az olyan kérdések, amelyek egy adott tantétel vagy tan jelentésének világosabb megértéséhez vezetnek; arra ösztönzik a tanuló-kat, hogy mai összefüggésben vizsgáljanak meg egy konkrét tantételt; illetve arra indítják a tanulókat, hogy magyarázzák el, ők miként értelmezik a tan-tételt. A következőkben bemutatunk néhány példát:

• Mivel bizonyíthatjuk, hogy teljes lelkünkkel, elménkkel és erőnkkel (lásd Moróni 10:32) szeretjük Istent?

• Miért tud az ima mindig segíteni abban, hogy szert tegyünk az olyan kísértések legyőzéséhez szükséges lelki erőre, mint amilyen például a bántó beszéd vagy a Lelket sértő szórakozás? (Lásd T&Sz 10:5.)

• Milyen viselkedésformákat és jellemvonásokat láthatunk egy olyan ember életében, aki Krisztus alapjára épít? (Lásd Hélamán 5:1–14.)

• Az Alma 40. fejezetében tanultak alapján hogyan magyaráznátok el a feltámadás tanát egy olyan barátotoknak, aki nem a mi hitünket vallja?

Kérdések, amelyek érzéseket és bizonyságot ébresztenek [5.1.3]

Néhány kérdés abban segít a tanulóknak, hogy átgondolják és megértsék az evangélium tantételeit és tanait, más kérdések pedig arra indíthatják őket, hogy mélyebben átérezzék az adott evangéliumi tantétel vagy tan igazságát és jelen-tőségét a saját életükben. Az ilyen érzések gyakorta még erőteljesebben arra in-dítják a tanulókat a szívükben, hogy nagyobb hithűséget tanúsítsanak egy-egy evangéliumi tantétel követésében. Egy EOSZ oktatók számára tartott beszédé-ben Henry B. Eyring elder ezekre a kérdésekre utalt, amikor ezt mondta:

„Néhány kérdés sugalmazást szül. A jó tanítók ilyen kérdéseket tesznek fel. […] A következő kérdés nem igazán kedvez a sugalmazásnak: »Miről ismer-hető fel az igaz próféta?« Ez a kérdés olyan választ kíván, amely felsorolást tartalmaz, a szentírásokról és az élő próféták szavairól való emlékképnek megfelelően. Sok tanuló részt vehet a válaszadásban; sokuk legalábbis elfo-gadható javaslatot tehet, és még az agyukat is dolgoztatniuk kell.

68


Jegyzetek Azonban megfogalmazhatjuk a kérdést a következőképpen is, csupán egy apró változtatással: »Ti mikor éreztétek már, hogy egy próféta jelenlétében álltok?« Ez pedig arra indítja az egyéneket, hogy érzések után kutatva vizs-gálják meg emlékeiket. A kérdés feltevése után bölcsen tesszük, ha kis ideig várunk, mielőtt valakit felszólítanánk a válaszadásra. Közben pedig azok is lelki élményeken gondolkodnak, akik épp nem beszélnek. Ez pedig meg-hívja a Szentlelket” (“The Lord Will Multiply the Harvest,” 6).

Az ilyen kérdések arra ösztönzik a tanulókat, hogy tűnődjenek el a múlton, „érzések után kutatva vizsgálják meg emlékeiket”, és gondoljanak a beszél-getés alapját képező evangéliumi tannal vagy tantétellel kapcsolatos lelki él-ményeikre. A kérdések gyakorta azt eredményezik, hogy a tanulók megosztják érzéseiket és tapasztalataikat, illetve bizonyságot tesznek a tan-ról vagy tantételről. Ezek a kérdések elősegítik, hogy az evangélium lejusson a fejükből a szívükbe. Amikor pedig szívükben érzik egy evangéliumi tan vagy tantétel igazságát és jelentőségét, akkor nagyobb valószínűséggel fog-ják alkalmazni azt az életükben.

Az alábbiakban található néhány példa olyan kérdésekre, amelyek érzéseket és bizonyságot ébreszthetnek:

• Mikor éreztétek már a másoknak való megbocsátásból fakadó békes-séget és örömöt?

• Gondoljatok egy olyan időszakra, amikor az Úr vezérelte döntéseite-ket annak köszönhetően, hogy Benne bíztatok, ahelyett, hogy saját értelmetekre támaszkodtatok volna (lásd Példabeszédek 3:5–6)! Mi-lyen áldásokban részesültetek emiatt?

• Ha személyesen kifejezhetnétek a Szabadítónak az értetek hozott áldozatáért érzett hálátokat, mit mondanátok Neki?

• Miben lett más az életetek amiatt, ami a szent ligetben történt?• Láttátok-e már, hogy mások hithűen válaszoltak a megpróbáltatá-

sokra? Ez milyen hatással volt rátok?

Figyelem! Az ilyen természetű kérdésekre adott válaszok különösen szemé-lyesek és kényesek lehetnek. A tanítók ügyeljenek arra, hogy a tanulók nem érzik kötelezőnek a válaszadást, érzéseik vagy tapasztalataik megosztását, il-letve a bizonyságtételt. Továbbá a tanítók segítsenek a tanulóknak megérteni azt is, hogy a személyes lelki élmények szentek, és biztassák a tanulókat él-ményeik helyénvaló módon történő megosztására (lásd T&Sz 63:64).

Kérdések, amelyek alkalmazásra sarkallnak [5.1.4]

Az evangéliumi tanítás végső célja az, hogy a tanítók segítsenek a tanulók-nak alkalmazni a szentírásokban található tantételeket és tanokat, valamint érdemessé válni a hithűek és engedelmesek számára ígért áldások elnyeré-sére. Azok a tanulók, akik észre tudják venni, milyen áldásokban részesül-tek a múltban az evangélium tantételei szerinti élet miatt, jobban fognak vágyni és felkészültebbek lesznek arra, hogy a jövőben is sikeresen alkal-mazzák azokat. A kérdések létfontosságú szerepet játszhatnak annak előse-gítésében, hogy a tanulók meglássák, miként tudják alkalmazni ezeket a tantételeket jelenlegi helyzetükben, és átgondolják, miként alkalmazhatják azokat a jövőben is.

69


JegyzetekAz alábbiakban néhány olyan kérdés példája áll, amelyek segíthetnek a ta-nulóknak konkrét alkalmazási lehetőségeket keresni az adott tantételeket és tanokat illetően:

• Milyen változtatásokat kellene eszközölnötök a sabbat napjának még teljesebb megszenteléséhez, hogy még inkább szeplőtelennek tart-hassátok magatokat a világtól? (Lásd T&Sz 59:9–13.)

• Milyen tanácsot adott a próféta, amelyet pontosabban kellene követ-netek? (Lásd Alma 57:1–27.)

• Hogyan segíthet az előttetek álló két-három év céljai és tevékeny-ségei fontossági sorrendjének kialakításában az a tantétel, hogy ha Isten királyságát keressük először, akkor áldottak leszünk életünk más terü-letein is ? (Lásd Máté 6:33.)

Osztálybeszélgetés [5.2]

A jelentőségteljes osztálybeszélgetés elengedhetetlenül fon-tos szerepet tölt be az evangélium tanításában és tanulásá-ban. Osztálybeszélgetésre akkor kerül sor, amikor a tanítók verbális kapcsolatot teremtenek a tanulókkal, akik aztán maguk is verbális kapcsolatra lépnek egymással, méghozzá a tanulást elősegítő módon. Egy jó beszélgetés segíthet a tanulóknak ráébredni, miért fontos válaszokat keresni a lényegi kérdésekre, illetve hogy milyen értékes, ha meghall-gatjuk mások hozzászólásait, ötleteit és tapasztalatait, és tanulunk belőlük. Segíthet továbbá fenntartani a figyelmet és az órai részvételt, ami pedig gyakran a megbeszélt evan-géliumi tanok és tantételek mélyebb megértéséhez vezet, il-letve őszintébb vágyat ébreszt a tanulók szívében arra, hogy alkalmazzák mindazt, amit tanultak és éreztek.

A következőkben néhány olyan ötletet adunk, melyek se-gítségével a tanítók lebilincselő és inspiráló beszélgetéseket vezethetnek:

Tervezd meg a beszélgetést! A tanítás más módszereihez hasonlóan a be-szélgetést is gondosan elő kell készíteni, majd pedig a Lélek hatása alatt kell levezetni. A tanítónak előre át kell gondolnia, hogy a beszélgetés miként fog segíteni a tanulóknak megérteni, amit meg kell tanulniuk, illetve milyen kér-dések sorozata fog elvezetni ehhez a célhoz, hogyan tegyék fel e kérdéseket a lehető leghatékonyabban, és hogyan reagáljanak, ha egy tanuló válasza váratlan mederbe terelné a beszélgetést.

Kerüld a túlzott tanári magyarázatot! A beszélgetés fonalát túlzottan a kezükben tartó tanítók elvehetik a tanulók kedvét a részvételtől, mert azt az érzetet keltik bennük, hogy ők maguk akarják megválaszolni az általuk feltett kérdéseket. A túlzott tanári magyarázat miatt a tanulók úgy érezhetik, hogy az ő hozzászólásaik kevésbé értékesek, és ennek köszönhetően figyel-mük is lankadhat.

Kérd fel az összes tanulót a részvételre! A tanítók törekedjenek lehetősé-get találni arra, hogy helyénvaló módon minden tanulót felkérjenek a jelen-tőségteljes beszélgetésekben való részvételre, még azokat is, akik különféle

70


Jegyzetek okok miatt esetleg haboznak részt venni. A tanítók ügyeljenek arra, hogy ne hozzák kényelmetlen helyzetbe a tanulókat azzal, hogy felszólítják őket, amikor tudják, hogy nem állnak készen a válaszadásra.

Néha egy tanuló vagy tanulók kisebb csoportja hajlamos uralni az órai be-szélgetést. Előfordulhat, hogy a tanítóknak négyszemközt kell beszélniük az ilyen egyénekkel; köszönjék meg nekik, hogy mindig készek a részvételre, mondják el nekik, hogy fontos az osztály minden tagját részvételre ösztö-nözni, valamint magyarázzák el, miért nem fogják minden esetben felszólí-tani őket, amikor jelentkeznek.

Név szerint szólítsd fel a tanulókat! A tanulók név szerinti felszólítása egy kérdés megválaszolására vagy egy hozzáfűzés elmondására segít szeretettel és tisztelettel teljes tanulási légkört táplálni.

Ne félj a csendtől! Egy hatékony kérdés után a tanulók nem mindig felel-nek azonnal. A beállt csend ne zavarja a tanítót, feltéve, hogy nem húzódik nagyon el. Néha a tanulóknak lehetőséget kell adni, hogy átgondolják, mit is kérdeztek tőlük, és milyen választ adhatnának a kérdésre. Az efféle gondol-kodás jó táptalajt nyújthat a Szentlélek általi tanulásnak.

Fogalmazd meg más szavakkal a kérdést! Előfordulhat, hogy a tanulók-nak nehézséget okoz egy kérdés megválaszolása, mert az nem világos a számukra. Lehet, hogy a tanítónak más szavakkal megfogalmazva újra fel kell tennie a kérdést, esetleg meg kell kérdeznie a tanulóktól, hogy értik-e azt. Kerüljék azonban azt, hogy sorozatos kérdéseket intéznek a tanulók-hoz anélkül, hogy elegendő időt adnának a megfelelő válasz kellően mély átgondolására.

Figyelj oda a válaszokra, és tegyél fel ellenőrző kérdéseket! A tanítókat néha annyira foglalkoztatja, hogy mit mondjanak vagy tegyenek következő-leg, hogy nem figyelnek oda a tanulók mondandójára. Ha gondosan szemmel kísérik és meghallgatják a tanulókat, fel tudják ismerni a szükségleteiket, és képesek lesznek a Szentlélek irányítása alatt vezetni a beszélgetést. A tanítók a következőkhöz hasonló kérdések feltevésével tudnak meggyőződni arról, hogy értik-e a tanulók válaszait: „Segítenél megértenem, mit is értesz ez alatt?” vagy „Tudnál példát mondani arra, hogy mit értesz ez alatt?”. Az ef-féle ellenőrző kérdések gyakran bátorítóan hatnak a tanulóra, aki aztán rész-letesebben is kifejti, mit gondol vagy érez, és gyakorta meghívják a válaszba a bizonyság lelkületét is. A tanítók emlékeztessék a tanulókat, hogy ők szintén figyeljenek egymásra, és ne beszéljenek, amikor valaki más beszél.

Irányítsd tovább a tanulók hozzászólásait vagy kér-déseit! Sok esetben az órai beszélgetés úgy zajlik, hogy a tanító feltesz egy kérdést, egy tanuló válaszol, aztán a tanító hozzáfűzi a saját gondolatait, majd pedig továbblép a követ-kező kérdésre. A beszélgetés azonban sokkal jelentőségtel-jesebb, lendületesebb és hatékonyabb lehet, ha a tanító az egyik tanulótól kapott választ vagy hozzászólást továbbirá-nyítja a többi tanulóhoz. Az olyan egyszerű kérdések, mint „Te mit tennél hozzá ehhez?” vagy „Te mit gondolsz erről a hozzászólásról?”, kialakíthatják azt a mintát, amelyben a ta-nulók egymásnak válaszolnak. Ez pedig gyakran nagymér-tékben fokozza a tanulási élményt. Általában – amennyiben

„Jelöljetek ki magatok között egy tanítót, és ne legyen mindenki egyszerre szóvivő, inkább egyszerre egy valaki beszéljen, és mindenki hallgassa a beszédét, hogy miután mindannyian szóltak, mindenki épülhessen mindenki által, és hogy minden embernek egyenlően lehessen kiváltsága.”

(Tan és a szövetségek 88:122)

71


Jegyzetekaz idő engedi – lehetőséget kell adni a felszólalásra minden tanulónak, aki szeretne hozzászólni.

Pozitív elismeréssel fogadd a választ! Amikor a tanuló feleletet ad, a ta-nítónak valamiképpen reagálnia kell rá. Lehet ez egy egyszerű „köszönöm”, vagy a válaszhoz fűzött megjegyzés. Ha egy tanuló helytelen választ ad, a tanító ügyeljen arra, hogy ne szégyenítse meg! A hatékony tanító képes a válasz helyes elemére építeni, illetve feltenni egy olyan ellenőrző kérdést, amely lehetővé teszi a tanulónak a felelet átgondolását.

Osztályban zajló közös szentírásolvasás [5.3]

A szentírások órai olvasása segíthet a tanulóknak jobban megismerni és megérteni a tanulmányozott verseket. Segítséget nyújthat abban is, hogy nagyobb magabiztossággal tudják saját maguk is olvasni a szentírásokat. A tanítók ügyeljenek arra, hogy ne hozzák kellemetlen helyzetbe azokat, akik nem olvasnak jól vagy nagyon visszahúzódók. Nem szabad erőltetni a han-gos olvasást azoknál a tanulóknál, akik nem akarnak ily módon részt venni az órában, viszont ösztönözhetik őket a számukra megfelelőbb módokon való részvételre. Például ha egy tanulónak előre kiadnak egy rövid szentí-rásrészt, amelynek felolvasását begyakorolhatja, azzal megfelelő módon be lehet vonni az órai részvételbe.

Számos különböző módja van annak, hogy az osztály közösen olvassa a szentírásokat:

• A tanulók olvassanak hangosan, akár egyesével, akár kórusban!• A tanulók olvassanak egymásnak!• A tanulók olvassanak el magukban egy-egy részt!• Jelölj ki bizonyos tanulókat egy szentírásbeli történet különböző sze-

replői szavainak felolvasására!• Olvass fel a tanulóknak, miközben ők a saját szentírásukban követik

az olvasottakat!

Tanítói előadás [5.4]

Bár a tanulók aktív részvétele a tanulási folyamatban igen nagy jelentőséggel bír a szentírásokról való megértésüket és alkalmazásukat illetően, az még-sem helyettesítheti a tanító azon szerepét, hogy különböző időszakonként megfelelőképpen átadja az információkat, miközben a tanulók hallgatják. E kézikönyvben azt az időt, amikor a tanító beszél, a tanulók pedig hallgat-ják, „tanítói előadás”-nak nevezzük. Helyesen használva a tanítói előadás fokozhatja a többi tanítási módszer sikerét. Ha azonban túlságosan sokszor alkalmazzák, akkor ez a tanítóközpontú tevékenység csökkentheti a tanítás hatékonyságát, és korlátozhatja a tanulók lehetőségét a tanulmányozás és hit általi tanulásra.

A tanítói előadás igencsak hatékony lehet nagymennyiségű anyag össze-foglalásakor, a tanulók számára új információ átadásakor, a lecke különböző részei közti átmenet biztosításakor, valamint a következtetések levonásakor. Előfordulhat, hogy a tanítónak magyaráznia, értelmeznie vagy szemléltetnie kell valamit, hogy a tanulók világosabban érthessék az adott szentírásrész

Notes/linesCover up

72


Jegyzetek szövegösszefüggését. A tanító kiemelheti a kulcsfontosságú tanokat és tantételeket is, és azok alkalmazására intheti a tanulókat. Ami talán a legfontosabb azonban, a tanítók bizonyságot tehetnek az evangélium igazságairól, és kifeje-zésre juttathatják a Mennyei Atya és Fia iránti szeretetüket.

A tanítói előadás alkalmazásakor – mint minden egyéb ta-nítási módszer esetén – a tanítók folyamatosan mérjék fel a tanulók befogadóképességét olyan kérdéseket téve fel maguknak, hogy: „Tanulóim érdeklődést és figyelmet tanú-sítanak-e?” és „Vajon értik-e a tanításomat?”. Végső soron ennek és minden más tanítási módszernek az eredményes-sége azon múlik, hogy a tanulók a Lélek által tanulnak-e, megértvén a szentírásokat és vágyat érezve a tanultak alkal-mazására.

A következő ötletek segíthetnek a tanítóknak még hatéko-nyabban használni ezt a módszert.

Tervezd meg az óra tanítói előadásait! Előfordul, hogy a tanítók gondo-san előkészítik az óra más részeit, azokra a részekre azonban nem fordí-tanak kellő figyelmet, amikor ők viszik a beszéd fonalának javát. A tanítói előadással kapcsolatos egyik aggály az, hogy a tanulók könnyedén passzív résztvevőkké válhatnak a tanulási folyamatban. Ezért aztán a tanítói előadást szintén gondosan meg kell tervezni és elő kell készíteni. Ennek része annak meghatározása, hogy miként fogják elkezdeni és logikus gondolatmenetet követve kifejteni a tanítást.

A tanítói előadást tervezve a tanítók jól gondolják át, hogy mely résznél lenne különösen fontos a tanulók aktív szerepvállalása. Általában a lecke előrehaladtával, onnan, hogy megértik a szentírásblokk szövegösszefüggéseit és tartalmát, és eljutnak oda, hogy felfedezzék, megbeszéljék és alkalmazzák a tantételeket és tanokat, egyre fontosabbá válik a tanulók aktivizálása.

Kombináld a tanítói előadást más módszerekkel! A tanítói előadás ha-tékony osztálytermi használata azt jelenti, hogy egy olyan átfogó óravázlat részeként szerepel, amely magában foglal több más módszert és megköze-lítést is. Az előadásnak elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy változtatni lehessen rajta, ha esetleg a tanulók szemmel láthatóan unatkoznak vagy nem tudják követni a gondolatmenetet. Ily módon a fő hangsúly még akkor is a tanulóké és a tanulásé lesz, amikor a tanító beszél, mert a tanító változ-tathat a tervén, ha szükséges. Valaki egyszer azt mondta, hogy a tanítói előa-dás olyan, mint a damil, amelyre a nyaklánc egyes gyöngyszemeit felfűzik. A gyöngyszemek a tanító által használt különböző módszereket jelképezik (kérdések, megbeszélés, csoportos munka, audiovizuális bemutatók stb.), ám azokat a tanító előadása és magyarázata fűzi össze és tartja egyben. A damil önmagában nem alkot mutatós nyakláncot.

Légy változatos az előadásodban! Különféle módokon lehet biztosítani a változatosságot a tanítói előadásokban. A tanítók elkerülhetik a monotóniát a hanghordozás, a hanglejtés és a hangerő változtatásával, illetve azzal, hogy az előadás során járkálnak a teremben. Változatosságot nyújthat az előa-dás anyaga is. Például a tanítók mesélhetnek történeteket, használhatnak helyénvaló humort, ráirányíthatják a tanulók figyelmét képekre vagy más osztálytermi szemléltetőeszközökre, felolvashatnak idézeteket, használhatják

73


Jegyzeteka táblát vagy audiovizuális bemutatókat, valamint bizonyságot tehetnek. A tanítói előadás megfelelő változatosságának célja mindig az legyen, hogy se-gítsen a tanulóknak jobban megérteni és alkalmazni a szentírásokat.

Történetek [5.5]

A történetek segíthetnek megszilárdítani a tanulók hitét Jézus Krisztus evangéliumában. Felkelthetik az érdeklődést, és segíthetnek a tanulóknak megérteni az evangéliumot mások élményei által. A történetek különösen hatékony segítséget jelenthetnek ahhoz, hogy a tanulók megértsék a szentí-rásrészben felfedezett evangéliumi tantételeket. Az evangélium tantételeinek mai környezetben való szemléltetése révén – a szentírások szövegösszefüg-gésein túl – a történetek segíthetnek a tanulóknak megérteni, miként vo-natkozik életükre egy-egy evangéliumi tantétel, és segíthet vágyat érezniük annak alkalmazására.

Bruce R. McConkie elder ezt tanította: „Természetesen nincs abban semmi rossz, ha elmesélünk egy hitet ébresztő történetet napjainkból, egy olyan esetet, amely a mi adományozási korszakunkban történt meg. […] Sőt, mi több, ezt teljes mértékben ösztönözni kell! Meg kell tennünk mindent an-nak érdekében, hogy megmutassuk, hogy ugyanazok a dolgok történnek a szentek életében manapság, mint amilyenek a letűnt korok hithű embereivel történtek. […]

A hitet ébresztő történetek előadásának talán az a legtökéletesebb min-tája, hogy megtanítjuk, ami a szentírásokban áll, majd pedig megpecsétel-jük azt az élő valóság pecsétjével azáltal, hogy elmesélünk egy hasonló és egyenértékű dolgot, ami a mi adományozási korszakunkban történt, a mi népünkkel, sőt, ideális esetben saját magunkkal” (“The How and Why of Faith-Promoting Stories,” New Era, July 1978, 4–5).

A tanítók megoszthatnak történeteket a próféták életéből, az egyháztörté-netből, az általános konferenciai beszédekből vagy az egyházi folyóiratok írásaiból. Megoszthatnak saját magukkal megesett igaz történeteket is. Néha akkor kerül sor a legjelentőségteljesebb és legnagyobb hatással lévő tanulási élményre, amikor a tanító megkéri a tanulókat, hogy osszanak meg olyan történeteket saját életükből, amelyek szemléltetik, milyen áldottak voltak egy evangéliumi tantétel betartása miatt.

Meg kell említeni néhány figyelmeztetést és tanácsot a történetek alkalma-zásával kapcsolatban.

• Ha a történetmesélés válik a legdominánsabb tanítási módszerré vagy technikává, akkor maguk a történetek kerülhetnek a lecke kö-zéppontjába, a minimumra csökkentve magukban a szentírásokban töltött időt, és háttérbe szorítva a bennük tanított tanokat és tantéte-leket.

• Ha a tanítók túl sok történetet mesélnek a saját életükből, az önma-guk előtérbe helyezéséhez és ahhoz vezethet, hogy „magukat állítják világosságként a világ elé” (2 Nefi 26:29).

• Bár a történetek megvilágosíthatják és életre kelthetik a szentírások tanításait, és segíthetnek a tanulóknak megérezni a Lélek erejét, soha nem szabad őket érzelmi hatáskeltés céljával alkalmazni!

Notes/linesCover up

74


Jegyzetek • A tanítók ügyeljenek arra, hogy ne színezzék ki egy igaz történet té-nyeit azért, hogy drámaibbá vagy hatáskeltőbbé tegyék!

• Ha nem igaz történetet mesélünk, például egy lényeges részletet szemléltető humoros történetet osztunk meg, akkor világosan le kell szögeznünk már az elején, hogy az a képzelet szüleménye.

Kiscsoportos beszélgetések és feladatok [5.6]

Alkalmanként hasznos az osztályt párokra vagy kisebb cso-portokra osztani, hogy a tanulók részt vehessenek egy ta-nulási tevékenységben vagy beszélgetésben. A kiscsoportos tevékenységek gyakran több tanuló számára teszik lehetővé a részvételt, és biztonságos környezetet biztosíthatnak, ahol a tanulók megoszthatják egymással érzéseiket, gondolata-ikat és bizonyságukat. Ezek a tevékenységek lehetőségeket biztosíthatnak a tanulóknak arra is, hogy másoknak tanítsák az evangéliumot, illetve segítenek felkészülniük az evan-gélium tanítására a jövőben. A kisebb csoportokban zajló beszélgetések hatékonyan bevonhatják azokat, akiknek láthatóan hanyatlik az érdeklődése és a figyelme, valamint lehetővé tehetik a tanulóknak kommunikációs készségeik fejlesztését és a megfelelő társas és lelki kapcsolatok meg-erősítését. Magabiztossággal ruházhatják fel a visszafogott

tanulókat, jelentőségteljesebb részvételre indítva őket.

A tanulók párokra vagy kisebb csoportokra osztásakor hasznos lehet szem előtt tartani a következőket:

• A tanulók kisebb csoportokra osztása előtt a tanítók adjanak egyér-telmű utasításokat arra vonatkozóan, hogy minek a megtételét várják a tanulóktól a tevékenység során. Segíthet, ha az utasításokat felírják a táblára, illetve írott formában kiadják, hogy a tanulók a tevékenység alatt bármikor újra átolvashassák azokat.

• Az olyan kiscsoportos tanulási tevékenységek, amelyek kapcsolód-nak a tanulók életéhez és körülményeihez, általában nagyobb érdek-lődést és részvételt váltanak ki.

• Segít a csoportoknak mindvégig a feladatra koncentrálni, ha a ta-nítók kijelölnek egy csoportvezetőt, és pontosan meghatározott időkorlátot szabnak. Az elhúzódó csoportmunka gyakran azt ered-ményezi, hogy a csoportok különböző időben fejezik be a munkát és rendetlenkedni kezdenek.

• A tanulók általában nagyobb érdeklődéssel vesznek részt a tevékeny-ségben, ha a tanító előre felkéri őket, hogy majd osszanak meg vagy tanítsanak meg az osztálynak valamit, amit a tevékenység során ta-nultak. Ez arra is lehetőségeket nyújt a tanulóknak, hogy gyakorolják az evangélium másoknak való tanítását.

• A tanulók gyakran jobban dolgoznak csoportokban, amikor előtte egyénileg kutatják a szentírásokat, elolvasnak egy idézetet, vagy va-lamilyen más feladatot teljesítenek.

• Az öt vagy több főből álló csoportokban nehezebben kivitelezhető, hogy minden egyes tanuló jelentőségteljes hozzájárulást nyújtson.

75


JegyzetekEmellett a nagyobb csoportok általában könnyebben eltérnek a feladattól.

• A csoportok kialakítása időt igényel, ezért a csoportmunka talán nem a legjobb módszer egyszerű kérdések megválaszolásakor.

• A csoportos tanulási tevékenységek veszíthetnek hatékonyságukból, ha túl sokszor alkalmazzák őket.

A kiscsoportos beszélgetések vagy feladatok során előfordulhat, hogy a tanulók figyelme elkalandozik a tevékenység céljáról, magánjellegű be-szélgetéseket folytatnak, illetve nem veszik komolyan a tanulást. A tanítók segíthetnek a tanulóknak mindvégig a feladatra összpontosítani és a lehető legtöbbet meríteni a feladatból, ha folyamatosan csoportról csoportra járva felügyelik a tanulási tevékenységet.

Írásbeli feladatok [5.7]

A tanítók kérjék meg a tanulókat írásbeli feladatok végzésére, melyek között szerepelhet a jegyzetelés, a naplójukban végzendő feladatok, a feladatlapok, a személyes elmélkedés, valamint az esszéírás. Ha a tanulókat időnként arra kérik, hogy egy gondolatébresztő kérdésre írásban válaszoljanak, az segíthet elmélyíteni és rendszerezni a gondolataikat. Ha megkérik őket, hogy írásban adjanak választ, mielőtt gondolataikat megosztanák az osztállyal, az időt ad nekik arra, hogy megfogalmazzák mondanivalójukat és benyomásokat kapjanak a Szentlélektől. A tanulók szívesebben megosztják gondolataikat, ha előtte leírták őket, és szavaik gyakrabban jelentőségteljesebbek is így. Az írásbeli feladatok többek között arra is lehetőséget biztosítanak a tanu-lóknak, hogy egyénileg részt vegyenek, sugalmazást kapjanak, felkészül-jenek mások tanítására és érzéseik megosztására, felismerjék az Úr kezét az életükben, valamint hangot adjanak bizonyságuknak. Amikor a tanítók fontolóra veszik, milyen írásbeli feladatok lennének megfelelőek a tanulási élmény során, tartsák szem előtt a következő alapelvet, amelyet David A. Bednar elder osztott meg: „Az elmélkedés, valamint a Szentlélek állandó irányítása hatékony meghívásának egy másik formája az, ha a szentírások tanulmányozása közben leírjuk, hogy mit tanulunk, mit gondolunk, és ho-gyan érzünk” (Mert szemünk előtt vannak. Liahóna, 2006. ápr. 21.).

Az írásbeli feladatokat módosítani kell a fiatalabb vagy korlátozottabb ké-pességű tanulók esetében, hogy ők is sikerrel járhassanak. Például a tanító készíthet kitöltendő feladatlapokat, ahol az információk többsége meg van adva, és nekik csak néhányat kell beírni. A tanítók azzal is segíthetnek az ilyen tanulóknak, hogy az írásbeli feladatokat rövid szentírásrészekre vagy konkrét kérdésekre alapozzák, és elegendő időt hagynak a feladat elvégzésére.

A tanulóknak általában jobban javukra válnak az írásbeli feladatok, ha:

• A tanítók világos, írásbeli utasításokat adnak, melyeket a tanulók a munka teljes ideje alatt láthatnak.

• A feladat olyan evangéliumi igazságokra fordítja gondolataikat, me-lyek vonatkoznak az ő egyéni körülményeikre is.

• A tevékenység segít nekik az adott igazságok személyes alkalmazá-sában.

76


Jegyzetek • A tanító az egész feladat alatt támogatja és segíti a tanulókat.• A feladat nehézségének nagyjából megfelelő időkorlátot szabnak.• A tanulókat felkérik, hogy magyarázzanak el vagy osszanak meg va-

lamit, amit a tevékenységből tanultak, illetőleg tegyenek bizonyságot róla.

• A tanulók biztosak lehetnek abban, hogy a személyes érzésekre vagy elkötelezettségekre irányuló feladatok válaszait az ő engedélyük nél-kül senki sem fogja elolvasni, még a tanító sem.

• A tevékenység szerves részét képezi az óravázlatnak, nem pedig büntetésként vagy azért kapják a tanulók, hogy lefoglalják őket.

• Az íráskészség nehézségeivel küszködő tanulók számára lehetőség van gondolataik és elképzeléseik másként való feljegyzésére. Ilyen lehet például az, ha egy másik tanuló ír helyettük, vagy ha hangfel-vételt készítenek és így tovább.

• Az írásbeli feladatokat nem alkalmazzák túlságosan gyakran.

Tábla [5.8]

A jól előkészített tábla tanúsíthatja a tanító felkészültségét, és hozzájárulhat a céltudatosság érzéséhez az osztályteremben. A tábla hatékony haszná-lata az óra során felkészítheti a tanulókat a tanulásra, és jelentőségteljes órai munkára serkentheti őket. Különösen igaz ez a vizuálisan könnyebben tanuló egyének esetében. Amikor a tanítók a táblát használják, írjanak ol-vashatóan és mindenki számára jól láthatóan, ügyelve arra, hogy az anyag megfelelően tagolt, rendezett és könnyen olvasható. Ha nem áll rendelke-zésre tábla, a célnak megfelelhet egy nagy papírlap vagy karton is.

A táblán a tanító felvázolhatja a lecke főbb pontjait vagy tantételeit, táblá-zatba foglalhat egy tant vagy eseményt, rajzolhat térképeket, folyamatábrá-kat, kitehet vagy rajzolhat képeket a szentírásokban található történetekről, készíthet táblázatokat történelmi eseményekről, listákat írhat fel a szentírá-sokból a tanulók felsorolása alapján, illetve számos további tevékenységet végezhet a tanulás színesítésére.

Tárgyak és képek [5.9]

Gyakran nehéz az evangélium elvontabb dolgairól tanítani. Különféle tárgyak és képek használatával a tanítók hatékony segítséget nyújthatnak a tanulóknak a lelki tantételek megértéséhez. Például egy olyan ismerős tárgy, mint a szappan, segíthet a tanulóknak megérteni a bűnbánat elvon-tabb fogalmát. A Szabadító gyakorta utalt földi tárgyakra (például kenyérre, vízre, gyertyára, vékára), hogy segítsen hallgatóinak a lelki tantételek meg-értésében.

A tárgyak és a képek segíthetnek a tanulóknak elképzelni, milyenek lehet-tek a szentírásokban szereplő személyek, helyszínek, események, tárgyak vagy jelképek. Ahelyett, hogy csak beszélnének arról, mi is az iga (lásd Máté 11:28–30), a tanító hozhat egy igát az órára, vagy megmutathat róla egy képet, illetve felrajzolhatja a táblára. A tanulók megszagolhatnak vagy megérinthetnek egy virágot, amikor a mező liliomairól olvasnak (lásd Máté 6:28–29). Megkóstolhatják, milyen a kovásztalan kenyér.

Notes linesCover up

77


JegyzetekA tárgyak és képek – ideértve a térképeket és táblázatokat is – hasznos segítséget nyújthatnak abban, hogy a tanulók elképzeljék, elemezzék és megértsék a szentírásokat, külö-nösen akkor, amikor azokat a beszélgetés megindításához használják. Ha ki van téve egy tárgy vagy egy kép, amikor a tanulók belépnek az osztályterembe, az megteremtheti a megfelelő tanulási légkört, és kialakíthatja a tanulókban a kérdezés lelkét.

Két fontos figyelmeztetés a tárgyak és képek használata kapcsán: Először is, ezek a szemléltetőeszközök mindig erő-sítsék a lecke célját, ahelyett, hogy elvonnák róla a figyelmet. Másodszor pedig mindig a szentírásbeli feljegyzés, ne pedig egy azt ábrázoló művészi alkotás szolgáljon az adott ese-mény környezetéről és részleteiről folytatott órai beszélgetés forrásaként.

Audiovizuális és számítógépes bemutatók [5.10]

A szentírásokban sok olyan beszámoló található, amely-ben az Úr képi megjelenítés és hang kíséretében segített gyermekeinek megérteni a tanításait (lásd 1 Nefi 11–14; T&Sz 76; Mózes 1:7–8, 27–29). A megfelelően alkalmazott audiovizuális eszközök és technológia segíthet a tanulóknak jobban megérteni a szentírásokat, valamint elsajátítani és alkal-mazni az evangélium igazságait.

Az audiovizuális forrásanyagok megjeleníthetnek fontos szentírásbeli ese-ményeket, és segíthetnek a tanulóknak maguk elé képzelni és átélni ezeket a történéseket. Előadhatják, miként alkalmazzák egyesek az evangélium tanté-teleit kihívásaik és nehézségeik legyőzésére, és lehetőségeket biztosíthatnak a Léleknek az igazságról való bizonyságtételre.

A számítógépes technológia lehetővé teszi a tanítóknak egyes videorészletek bemutatását; fontos kérdéseket, képeket vagy idézeteket tudnak megjelení-teni az általános felhatalmazottaktól; vagy kiemelhetik a lecke során megta-lált tantételeket és tanokat. A számítógépes bemutatókat a táblai munkához hasonlóan lehet használni: a lecke kulcsfontosságú pontjainak kiemelésére, a szentírásutalások megjelenítésére, az egyéni, páros vagy csoportos munka feladataira vonatkozó utasítások szem előtt tartására. A technológia efféle alkalmazása hasznára válhat a vizuális beállítottságú tanulóknak, valamint segíthet az osztálynak rendszerben látni és jobban megérteni a tanultakat.

Az audiovizuális, számítástechnikai vagy más műszaki eszközök használa-tának célja a lecke érthetővé, érdekessé és emlékezetessé tétele legyen; ne vonja el a tanulókat a Lélek benyomásainak megérzésétől!

Az audiovizuális bemutatók akkor tudnak a leginkább segíteni a tanulók-nak az evangéliumi tantételek elsajátításában és alkalmazásában, ha azokat gondolatok és érzések felserkentésére, valamint a szentírásbeli szövegben való elmélyülésre használják. Hasznos lehet felírni a táblára néhány konkrét dolgot, amelyet a bemutató megtekintése vagy meghallgatása során meg-kereshetnek, illetve olyan kérdéseket, melyekre szintén megkereshetik a választ. Jó ötlet lehet időnként megállítani a felvételt, hogy megbeszélhessék

Notes/linesCover up

78


Jegyzetek az addigiakkal kapcsolatos kérdéseket, illetve hogy a tanító ki tudjon emelni olyan információkat, amelyek segíthetnek a tanulóknak. Sokszor elegendő az audiovizuális forrás-anyag egy részlete is a tanító céljának eléréséhez. Ha a taní-tók kiegészítik más módszerekkel az audiovizuális anyagok használatát – például beszélgetést és írásbeli feladatokat alkalmaznak –, az nagyobb valószínűséggel eredményezi azt, hogy a tanulók megértik és magukévá teszik az evan-géliumi tantételeket. Ha lehetőség van rá, segíthet a felira-tozás bekapcsolása a megértés és a megjegyzés elősegítése érdekében, különösen a hallási nehézségekkel küszködő tanulók esetében.

Ha a tanítók audiovizuális eszközöket vagy számítógépes technológiát terveznek használni a lecke során, az óra előtt állítsák fel a berendezést, és ellenőrizzék, hogy megfele-lően működik-e. Ügyeljenek arra is, hogy minden tanuló

jól fogja majd látni és hallani a bemutatót a helyéről. Az óra kezdete előtt készítsék elő a forrásanyagot úgy, hogy a megfelelő helyen induljon, amikor sor kerül rá az órán. Amennyiben szükséges, a tanítók gyakorolhatják is az adott eszköz használatát az órát megelőzően.

Irányelvek [5.10.1]

Az audiovizuális források és a technikai eszközök használata talán minden más tanítási módszer alkalmazásánál több problémát vethet fel. A tanítók bölcsen határozzák meg, hogy helyénvaló és hasznos lenne-e az adott anyag bemutatása az órán. A technológia túlzott alkalmazása ahhoz vezethet, hogy az órákat inkább a technika és a média uralja ahelyett, hogy a szentírásokra és a tanulókra koncentrálnának. A következő kérdések segíthetnek a taní-tóknak bölcsen dönteni az audiovizuális és számítástechnikai forrásanyagok használatát illetően:

1. A forrásanyag vajon olyasvalamit segít a tanulóknak elsajátítani, ami fontos? Az audiovizuális bemutatók nagyon szórakoztatók vagy lenyű-gözőek lehetnek a tanulók számára, de vajon közvetlenül hozzájárul-nak-e a lecke céljaihoz és ahhoz, amit a tanulóknak meg kell tanulniuk? Nem elegendő indok azért alkalmazni ezeket a forrásokat, hogy szóra-kozást nyújtsanak vagy hogy kitöltsék az időt. A tanítók mindig nézzék meg a lejátszani kívánt bemutatót még az óra előtt, és győződjenek meg arról, hogy az megerősíti vagy alátámasztja a szentírásokat és a lecké-ben tanított tanokat és tantételeket.

2. A forrásanyag vajon kiegészíti a leckét, vagy az kerül a középpontba? Boyd K. Packer elder a következő tanácsot adta: „Az audiovizuális se-gédletek órai alkalmazása jelenthet áldást vagy átkot, attól függően, hogyan használják őket. Az ételbe kerülő fűszerhez vagy ízesítéshez hasonlíthatók. Csínján kell bánni velük, hogy hangsúlyt adjanak és ér-dekessé tegyék a leckét” (Teach Ye Diligently, rev. ed. [1991], 265).

3. Helyénvaló-e, és összhangban áll-e az egyházi normákkal? Felemelő-e? Sok olyan film és más anyag van a világon, amely talán jó üzenetet közvetít, de gyakran a tartalma nem kívánatos, sértő a Lélek számára, vagy olyan gondolatokat ébreszt, amelyek nincsenek összhangban az evangélium tanításaival. Még ha a video- vagy audioanyag kiválasztott

79


Jegyzetekrészlete helyénvaló is, akkor se használjuk, ha a forrás egésze megkér-dőjelezhető anyagot tartalmaz. Az ellentmondó vagy szenzációhajhász dolgok általában nem építik a hitet és a bizonyságot.

4. Az adott anyag használata sért-e szerzői jogokat vagy más vonatkozó törvényeket? Sok videó, dal vagy más audiovizuális anyag használatát korlátozzák szerzői jogi törvények vagy felhasználói megállapodások. Fontos, hogy minden ifjúsági és felsőfokú hitoktató és vezető betartsa az abban az országban fennálló szerzői jogi törvényeket, ahol tanítanak, és minden egyéb ide vonatkozó törvényt és kötelezettséget, hogy sem ők, sem az egyház ne legyen jogi felelősség alá vonható.

A következő irányelvek minden országban vonatkoznak az ifjúsági és felső-fokú hitoktatókra és vezetőkre.

Az egyház által kiadott anyagok használata [5.10.2]

Ha az egyház által kiadott anyagokon nincs másképp feltüntetve, akkor a ta-nítók és vezetők készíthetnek másolatokat és bemutathatják az egyház által kiadott filmeket, videókat, képeket és zenei felvételeket nem kereskedelmi egyházi, illetve ifjúsági és felsőfokú hitoktatási célokra. A Himnuszok, a Gyer-mekek énekeskönyve, valamint az egyházi folyóiratok használhatók nem ke-reskedelmi egyházi, illetve ifjúsági és felsőfokú hitoktatási célokra, kivéve, ha az erre vonatkozó korlátozás kifejezetten fel van tüntetve a himnusz vagy dal esetében. Az ifjúsági és felsőfokú hitoktatók és vezetők letölthetik és be-mutathatják az egyház által kiadott anyagokat az órán, kivéve, ha az anya-gon korlátozás fel van tüntetve.

A nem az egyház által kiadott anyagok használata [5.10.3]

Általános szabályként elmondható, hogy nem tölthetők le az internetről programok, szoftverek és audiovizuális anyagok, illetve azok nem mutatha-tók be az órán közvetlenül az interneten, hacsak meg nem vásárolták a megfelelő engedélyeket. Hacsak az adott videó, dal vagy egyéb anyag nem áll az egyház tulajdonában, akkor minden országban fennáll a veszélye, hogy az adott anyag használata törvénybe ütközik. Ennélfogva általános sza-bályként az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás tanítói és vezetői ne mutassanak be az osztályukban olyan anyagokat, amelyeket nem az egyház adott ki.

A szerzői joggal védett anyagok (például kották vagy zenei felvételek) máso-lása sérti a szerzői jogi törvényeket, kivéve, ha a szerzői jog tulajdonosa írás-beli engedélyt adott a sokszorosításra. Egy szerzői joggal védett dal szövegének engedély nélküli másolása szintén törvénybe ütközik.

A következő irányelvek konkrétan felsorolnak néhány kivételt az Egyesült Államokban érvényes szerzői jogi törvények alól, amelyek lehetővé teszik az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás tanítói és vezetői számára, hogy az órán video bejátszásokat játsszanak le anélkül, hogy előtte engedélyt szereznének a videó szerzői jogainak tulajdonosától. Bár vannak hasonló kivételek más országokban is, az ifjúsági és felsőfokú hitoktatók vegyék fel a kapcsolatot a Szellemi Tulajdon Hivatalával, hogy megismerjék a hazájukra vonatkozó tör-vényeket és kivételeket, mielőtt lejátszanának egy-egy részletet a televízióból felvett vagy az interneten elérhető, eredetileg kereskedelmi forgalmazásra gyártott filmekből vagy programokból.

80


Jegyzetek Kereskedelmi forgalomban lévő filmek használata. Az Egyesült Államok törvénye tartalmaz egy kivételt, amely lehetővé teszi a tanítóknak és tanu-lóknak a kereskedelmi forgalomban lévő filmek osztálytermi használatát fel-használói licenc megvásárlása nélkül. Ebben az esetben is csak akkor használhatók a kereskedelmi forgalomban lévő filmek, ha a következő felté-telek mindegyike fennáll. A filmrészlet: (a) legális másolaton található; (b) konkrét tanítási helyzetben használják, vagyis a lejátszás alatt jelen kell lennie egy tanítónak vagy vezetőnek; (c) osztályteremben vagy hasonló, ok-tatási céllal használt teremben kell bemutatni; (d) nonprofit oktatási szerve-zet mutatja be (ilyen egy ifjúsági vagy felsőfokú hitoktatási osztály is); valamint (e) tanítási céllal játsszák le, közvetlenül a tananyaghoz kapcsoló-dóan, nem pedig szórakoztatás céljával. Törvénybe ütköző és becstelen tett a kölcsönzött vagy megvásárolt kereskedelmi médiát puszta szórakozási céllal lejátszani az óra előtt, alatt vagy után. Ez szinte minden esetben igaz akkor, ha a teljes filmet lejátsszák.

A televízióból felvett műsorok használata. Az Egyesült Államokban a nagyközönség számára ingyenesen hozzáférhető és a televízióból vagy ká-belről felvett televízió-műsorokat csak akkor szabad az osztályteremben le-játszani, ha fennállnak a következő körülmények: (a) a felvételt maximum 45 napig őrzik meg, a 45 nap eltelte után pedig azonnal letörlik. (b) A felvé-telt csak a felvétel készítése utáni 10 napon belül mutatják be az osztályban (az első 10 nap elteltével, ha még nem telt el a 45 nap, a tanító megtekint-heti azt értékeléshez vagy annak meghatározásához, hogy használja-e ké-sőbbi leckék során). (c) A felvételt csak egyszer játsszák le (kétszer csak abban az esetben, ha szükséges a tanítás megerősítése). (d) A felvételt csak az osztályteremben vagy hasonló, oktatási céllal használt teremben játsszák le. (e) A műsor átfogó üzenete vagy tartalma nem kerül módosításra. (f) A felvétel nem másolható másokkal való megosztás céljából. (g) Minden felvé-telnek tartalmaznia kell a megfelelő szerzői jogi információkat. (h) A műsort nem szabad összevágni (ténylegesen vagy elektronikusan) más műsorokkal egy tanítási gyűjtemény vagy más termék létrehozásához.

A fenti követelményeken kívül a kereskedelmi forgalomra gyártott filmekből és műsorokból vett bejátszások, melyeket a televízióból vagy az internetről vettek fel, feleljenek meg a következőknek is: (a) a filmnek vagy műsornak csak egy részét játsszák le; (b) ne változtassanak rajta és ne szerkesszék; (c) ne használják olyan módon, amely azt sugallja, hogy a műsor készítői vagy tulajdonosai azonosulnak az egyházzal, az ifjúsági és felsőfokú hitokta-tással vagy tanításaival, illetve olyan módon sem, amely azt sugallja, hogy az egyház vagy az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás azonosul a műsorral, annak készítőivel vagy tulajdonosaival; (d) ne használják olyan módon, amely nem megalapozottan kijelenti, hogy támogatja az egyházat vagy az ifjúsági és fel-sőfokú hitoktatást; továbbá (e) feleljenek meg az ismert tartalmi korlátozá-soknak és az egyházi irányelveknek.

Ha az ifjúsági és felsőfokú hitoktatás tanítóinak és vezetőinek további kérdé-sei vannak, melyekre nem kapnak választ az itt felsorolt irányelvekben, ol-vassák el az egyházi kézikönyv 21.1.12-es, „Jogvédett anyagok” című részét (2. kézikönyv: Az egyház igazgatása [2010], 21.1.12). Amennyiben szükséges, vegyék fel a kapcsolatot a Szellemi Tulajdon Hivatalával az alábbi elérhető-ségek valamelyikén:

81


JegyzetekIntellectual Property Office 50 E. North Temple Street, Room 1888 Salt Lake City, UT 84150-0018 Telefonszám: 1-801-240-3959 vagy 1-800-453-3860, 2-3959-es mellék Fax: 1-801-240-1187 E-mail: cor-intellectualproperty@ ldschurch .org

Zene [5.11]

A zene, különösen az egyház himnuszai, fontos szerepet játszhat annak előidézésében, hogy a tanulók érezzék a Szentlélek hatását az evangéliumi tanulásuk során. Az egyházi himnuszos könyv előszavában az Első Elnökség ki-jelentette: „Az inspiráló zene fontos része az egyházi gyűlé-seinknek. A himnuszok meghívják az Úr Lelkét, és áhítatot teremtenek. Egységet alakítanak ki köztünk, egyháztagok között, valamint általuk dicsérhetjük az Urat.

A legnagyszerűbb prédikációkat olykor maguk a himnuszok [éneklése jelenti]. A himnuszok bűnbánatra és jó cselekede-tekre indítanak bennünket, erősítik a bizonyságot és a hitet; megvigasztalják az elcsüggedteket, felszárítják a gyászolók könnyeit, és arra buzdítanak minket, hogy tartsunk ki mind-végig” (Himnuszok. IX.). Dallin H. Oaks elder ezt tanította: „Azon tűnődöm, hogy vajon eléggé kihasználjuk-e ezt a mennyből küldött forrást a gyűléseinken, az óráinkon és az otthonainkban.

[…] Szent dallamaink erőteljes előkészítést nyújtanak az imához és az evan-gélium tanításához” (“Worship through Music,” Ensign, Nov. 1994, 10, 12). A tanítók segítsenek a tanulóknak megérteni, milyen jelentős szerepet játszik a zene a hódolatban, és hogyan segíthet olyan légkört kialakítani, amelyben a Lélek még hatékonyabban tud működni.

A következőkben javaslatok állnak arra, hogy a tanítók miként tudják a ze-nével gazdagabbá tenni a tanulók evangéliumi tanulási élményét:

• Szóljon inspiráló zene, miközben a tanulók megérkeznek az osz-tályba, illetve az óra alatt, miközben írásbeli feladatokon dolgoznak!

• Kérd meg és biztasd a tanulókat arra, hogy teljes szívükkel vegyenek részt, amikor az osztály közösen énekli a himnuszokat!

• Az evangéliumi tantételek áttekintése és a további meglátások meg-osztása során énekeljetek el végig vagy egy versszakot egy olyan himnuszból, amely közvetlenül kapcsolódik az aznap tanultakhoz! A himnuszoskönyv végén található kétféle tárgymutató is, amelyek sokat segíthetnek ebben. Az egyik a kapcsolódó szentírások szerint, a másik témakörök szerint sorolja fel a himnuszokat.

• Teremts olyan lehetőségeket, melyek során a himnuszok szövegének felolvasása segíthet a tanulóknak megerősíteni és kifejezésre juttatni az evangélium tanairól és tantételeiről való bizonyságukat!

• Kérj meg néhány tanulót, hogy adjanak elő az órán odaillő zeneszá-mokat!

Notes linesCover up

82


Jegyzetek Amikor a tanítók döntéseket hoznak a zene bármiféle osztálytermi hasz-nálatát illetően (például háttérzeneként, illetve a szentírás-memoriterek megtanulásának vagy valami más memorizálásának elősegítéseként), fontos szem előtt tartani Boyd K. Packer elder következő figyelmeztetését: „Sok próbálkozás volt már arra, hogy szent evangéliumi témákat mai zenével dol-gozzanak fel annak reményében, hogy az majd annak üzenetéhez vonzza fiataljainkat. […] Nem tudom, hogyan lehetne ezt úgy tenni, hogy nagyobb lelkiséget eredményezzen. Véleményem szerint nem lehet” (That All May Be Edified [1982], 279). Végső soron a tanító felelőssége arra ügyelni, hogy a tanulási élmény során használt bármiféle zene összhangban álljon az egyház normáival, és semmilyen módon ne legyen sértő az Úr Lelke számára.

Általános tanácsok és figyelmeztetések [5.12]

Bár helyénvaló az a vágy, hogy a tanítók jó kapcsolatot alakítsanak ki a ta-nulókkal, ha nem kapnak kellő pozitív visszajelzést, akkor az elismerés iránti vágyuk azt eredményezheti, hogy jobban törődnek azzal, hogy a tanulók mi-ként vélekednek róluk, mint azzal, hogy segítsenek a tanulóknak tanulni és fejlődni. Ez gyakran oda vezet, hogy a tanítók a Szentlélek meghívását célzó módszereket olyanokkal váltják fel, amelyek célja saját maguk felnagyítása a tanulók szemében. Azok a tanítók, akik beleesnek ebbe a csapdába, a papi mesterkedés vétkébe esnek, mivel „magukat állítják világosságként a világ elé, hogy nyerészkedjenek és elnyerjék a világ dicséretét” (2 Nefi 26:29). A tanítók ügyeljenek arra, hogy amikor humort, személyes történeteket vagy bármilyen más tanítási módszert alkalmaznak, azt ne azzal a szándékkal tegyék, hogy szórakoztassák vagy elkápráztassák a tanulókat, illetve hogy el-nyerjék az elismerésüket. Ehelyett minden vallási oktatónak inkább arra kell összpontosítania, hogy dicsőítse a Mennyei Atyát, és tanulóit Jézus Krisztus-hoz vezesse.

Howard W. Hunter elnök ezt tanította: „Bizonyos vagyok abban, hogy fel-ismeritek annak lehetséges veszélyét, hogy oly nagy hatásotok van és olyan meggyőzőek vagytok, hogy tanulóitok inkább hozzátok kötődnek, semmint az evangéliumhoz. Nos, ez egy szép megoldandó probléma, és csak remélni tudjuk, hogy mindannyian ilyen karizmatikus tanítók vagytok. Viszont valós veszélyt rejt magában. Ez az oka annak, hogy meg kell hívnotok tanulóito-kat magukba a szentírásokba, ahelyett, hogy csupán megadnátok nekik a ti értelmezéseteket és előadásotokat. Ez az oka annak, hogy fel kell hívnotok tanulóitokat arra, hogy érezzék az Úr Lelkét, ahelyett, hogy csupán megmu-tatnátok nekik annak tükröződését bennetek. Ez az oka annak, hogy végső soron meg kell hívnotok tanulóitokat közvetlenül Krisztushoz, nem csupán ahhoz a személyhez, aki az Ő tanait tanítja, bármily kiválóan is. Nem lesztek

83


Jegyzetekmindig kéznél a tanulóitok életében. Nem foghatjátok a kezüket, miután kilépnek a középiskolából vagy az egyetemről. És nincs szükségetek sze-mélyes tanítványokra” (“Eternal Investments” [an evening with President Howard W. Hunter, Feb. 10, 1989], 2).

Ezenkívül a következő tanácsok és figyelmeztetések vonatkoznak a külön-féle tanítási módszerekre és helyzetekre:

• Versenyhelyzet teremtése. A tanítók óvatosan használjanak versengést az osztályban, különösképpen amikor az egyes tanulók egyénenként versenyeznek egymással. A versengés széthúzáshoz, csüggedéshez, csúfolódáshoz és szégyenkezéshez vezethet, és arra késztetheti a Lelket, hogy visszahúzódjon.

• Negatív megerősítés. A tanítók legyenek bölcsek, amikor hangot adnak csalódottságuknak az osztály vagy egy tanuló irányában. A legtöbb tanuló bizonyos mértékben elégedetlen önmagával, és biztatásra és bátorításra van szükségük a gyengeségeik hangsúlyozása helyett.

• Szarkazmus. Akár a tanító használ szarkazmust egy tanuló irányában, akár a tanulók egymás között, az szinte mindig negatív és bántó, és gúnyolódáshoz, illetve a Lélek elvesztéséhez vezethet.

• Nem helyénvaló kommunikáció és nyelvezet. A tanítók kerüljék a tanu-lókkal való kiabálást vagy vitatkozást! Ezenkívül a profán és közön-séges nyelvezetnek sincs semmi keresnivalója egy vallási oktatási környezetben.

• Fizikai erő alkalmazása. A tanítók soha ne használják testi adott-ságaikat vagy erejüket a rendbontó tanuló megfélemlítésére vagy megfegyelmezésére! Még a játékos fizikai kontaktus is félreérthető lehet, illetve komolyabbra fordulhat. A tanító csak akkor lépjen fel fizikálisan egy tanulóval szemben, amikor a többi tanuló védelme indokolttá teszi.

• Nemek szerinti megkülönböztetés a nyelvezetben. A tanítók ismerjék fel és legyenek érzékenyek a szentírásokban használt, nemek szerint differenciált nyelvezetre. Néhány szentírás a forrásnyelv természeté-nek köszönhetően hímnemet használó megfogalmazásban íródott. A tanítók emlékeztessék a tanulókat, hogy néhány hímnemben álló utalás egyaránt vonatkozik férfiakra és nőkre is. Például amikor a Zsoltáríró azt írja, hogy „az Úrnak öröksége, a fiak” (Zsoltárok 127:3), akkor természetesen mind a fiakat, mind a leányokat érti ezalatt. Vannak olyan esetek is, amikor a hímnemű megfogalmazás tényleges és helytálló. Például az Istenség tagjai hímneműek, illetve a papsági kötelességek a férfitestvérekre vonatkoznak.

Notes

84

A hitoktatóként való fejlődés folytatásaAmint a tanítók törekszenek elsajátítani az e kézikönyvben kifejtett alapel-

veket és módszereket, folyamatosan és türelmesen azon kell munkálkod-niuk, hogy egyre jobbá váljanak. El kell sajátítaniuk a hatékony tanítás alapelveit és mesterfokon magukévá kell tenniük a hatékony tanítási készsé-geket sorról sorra, tanulmányozás, hit, türelem és tapasztalat útján. Számtalan módja van a tanítói hatékonyság felmérésének, és sokféle lehetőség adódik visszajelzést és segítséget kérni a fejlődés elősegítése érdekében. Van néhány kötöttebb, szervezettebb mód a tanítók fejlődésének elősegítésére; ilyen pél-dául a megfigyelés és a társaktól, a tanfelügyelőktől vagy a tanulóktól kapott visszajelzés. Vannak kötetlenebb módok is, például a tanulók meghallgatása, más tanítók megfigyelése, illetve az ötletek és tapasztalatok megosztása a munkatársakkal.

A visszajelzés egyik legértékesebb forrása lehet a Szentlélek útmutatása alatti önértékelés. Henry B. Eyring elder ezt tanította:

„Az óra után fordítsatok egy percet arra, hogy imádkozzatok, hogy tisztán lát-hassátok, mi is történt az órán és mi történt a tanulók életében. Ezt megtehe-titek bárhogy, ahogy nektek tetszik, de én valami hasonló módon szeretem tenni: Felteszem magamnak a kérdést: »Volt-e valami, amit én mondtam vagy tettem, illetve amit ők mondtak vagy tettek, ami felemelte őket?« […]

Ha imában teszitek fel a kérdést, alázatosan és hittel, akkor néha – vagy talán gyakran – emlékezetetekbe ötlenek bizonyos pillanatok az órából, egy kifeje-zés valamelyik tanuló arcán, vagy egy tanuló hanghordozása, vagy akár az, ahogyan az egyik tanuló felegyenesedve ülve előre hajolt a lecke során – és ez mind megerősítést adhat nektek arról, hogy felemelő élményben volt részük.

Ám ami még ennél is fontosabb: mindez lehetőséget adhat nektek a tanu-lásra. Tudást kaphattok arról, hogy mi történt az osztályteremben, és megta-nulhatjátok, mit tehettek azért, hogy újra és újra előidézzétek ezeket a felemelő élményeket tanulóitok életében” (“Converting Principles” [remarks at an evening with Elder L. Tom Perry, Feb. 2, 1996], 2).

Amikor a tanítók vágyat éreznek a fejlődésre, és következetesen tesznek is azért, hogy oly módon tanítsanak, amely tetsző Mennyei Atyánk számára, ak-kor Ő sugalmazást ad nekik felkészülésük során, megerősíti a tanulóikkal kia-lakított kapcsolatukat, felmagasztalja az osztályteremben végzett erőfeszítéseiket, és megáldja őket a Lelkével, hogy még teljesebb mértékben el tudják végezni az Ő munkáját. Segíteni fog nekik abban is, hogy meglássák, mely területeken kell tovább fejlődniük, amikor úgy törekszenek tanítani, hogy azzal a tanulókat elvezessék Jézus Krisztus engesztelésének megértésé-hez és elérjék, hogy az engesztelésre támaszkodjanak.

6

85

A hITokTATókÉNT VALó fEJLődÉS foLyTATÁSA

JegyzetekAz legyen minden vallási oktató legfőbb célja, hogy amennyire csak lehetséges, a világ Szabadítóját képviselje Istentől jött tanítóként (lásd János 3:2). Egy ifjúsági és felsőfokú hitokta-tási tantestület előtt tartott beszédében Boyd K. Packer el-der ezt mondta: „Azok a jellemvonások, amelyeket különleges kiváltságomban állt megfigyelni az évek so-rán bennetek, fivéreim és nőtestvéreim, nem többek és nem kevesebbek, mint a Tanítómester belőletek sugárzó arcmása. Úgy hiszem, hogy amilyen mértékben megfe-leltek az előttetek álló kihívásnak és feladatnak, olyan mértékben vésődik be arcvonásaitokba Krisztus kép-mása. És a gyakorlati célok elősegítése érdekében az adott osztályteremben, az adott időre, az adott kifeje-zésben és az adott sugalmazással eggyé lesztek Ővele” (“The Ideal Teacher” [address to seminary and institute faculty, June 28, 1962], 5–6).

Az Úr ígérete [6.1]

Az evangélium tanítása az Úr munkája, Ő pedig azt sze-retné, ha az ifjúsági és felsőfokú hitoktatók sikerrel teljesíte-nék ezt a feladatot. Amikor a tanítók és a vezetők nap mint nap Hozzá fordulnak, érezni fogják, amint megadatik nekik a segítség az Úrtól, aki a következő ígéretet teszi azoknak, akik törekszenek evangéliuma szerint élni és azt tanítani:

„Bizony mondom tehát nektek, emeljétek fel hango-tokat ehhez a néphez; mondjátok el a gondolatokat, amelyeket a szívetekbe helyezek, és nem szégyenül-tök meg az emberek előtt;

Mert az adott órában, igen, az adott pillanatban megadatik nektek, hogy mit mondjatok.

De parancsolatot adok nektek, hogy amit az én nevemben hirdettek, azt minden dologban ko-moly szívvel, a szelídség lelkével hirdessétek.

És ezt az ígéretet adom nektek, hogy amennyiben ezt teszitek, kitöltetik a Szent-lélek, bizonyságot téve mindazon dolgokról, amiket mondotok” (T&Sz 100:5–8).

Notes/linesCover up

87

A, Á

áhítatok ........................12, 16, 17, 36, 54alapvető tanok ........................ 37–38, 58alkalmazd a tanokat és a tantételeket ........... 10, 21, 27, 32–33, 42, 45, 61, 68, 73, 76–77

lásd még kérdések, amelyek alkalmazásra sarkallnak

audiovizuális és számítógépes bemutatók .................................. 77–78

irányelvek ..................................... 78

B

Ballard, M. Russellbizonyság életeket változtat meg ..... 34

beazonosítás (felismerés)értsd meg és alkalmazd az

evangélium tanait és tantételeit, valamint érezd át igazságukat és jelentőségüket ...................... 28–33

tanok és tantételek ~a .............. 28–30, 41, 45, 57, 61, 66, 67

Bednar, David A.hittől vezérelt tettek hajlandóságról

tanúskodnak ...............................6írásba foglalás meghívja

a Szentlelket ............................. 75kapcsolatok, minták és visszatérő

motívumok ............................... 24szentírások olvasása elejétől

a végéig .................................... 41Szentlélek a szívbe hatol ..................6

beiratkozás ................................... 9, 53Benson, Ezra Taft

elengedhetetlen, hogy a tanítók megismerjék az evangéliumot ..... 21

férj és feleség kapcsolata ..................3szentírásbeli szerzők

látták napjainkat ........................ 57szentírások szolgáljanak alapvető

forrásként ................................. 55beszélgetés ....................... 69–71, 77–78bizonyság, megerősítése ...............VI, 20, 31–32, 34, 37, 60–61, 68

lásd még megtérés, szív, evangélium eljuttatása a ~be

bizonyságtétel ................... VI, 12, 32, 34, 42, 45, 60, 68, 72

C

célkitűzés~t elősegítő környezet ápolása ....... 16,

54–55, 61IFH ~e ............................ 1, 10, 57, 84lásd még Jézus Krisztus, megtérés, szív,

evangélium eljuttatása a ~beClark, J. Reuben, ifj.

evangéliumot úgy kell tanítani, ahogyan a szentírások tanítják .......5

fiatalok éhezik a Lélek dolgait ......... 52fiatalok már tapasztaltak lelki

áldásokat .................................. 34„Hatalmas küldetésetek van nektek,

tanároknak!” ............................. IX

Cs

család, segítségnyújtás a ~nak ..............8csend ......................................... 12, 70csoportok, csoportos munka .................... 34, 74–75

D

döntsd el, mit tanítasz és hogyan fogod tanítani .................. 56–63

E, É

Egyházi Oktatási Szervezet ................ IXegység ..................................... 4, 12, 54

lásd még teremts olyan tanulási környezetet, mely szeretetre és tiszteletre épül, valamint célok kitűzésére ösztönöz

elemzés .............. 29, 30, 33, 42, 46, 66, 77lásd még kérdések, amelyek arra

ösztönzik a tanulókat, hogy a megértés elősegítése érdekében végezzenek elemzést

élj az evangélium szerint .......... X, 2, 4, 51elmélkedés ................... 22, 32, 42, 75–76Első Elnökség

himnuszok meghívják az Úr Lelkét .................................. 81

épülés ............................X, 6, 10, 11, 15, 53, 60, 70–71érdemesség .............................. 2, 12, 51

lásd még élj az evangélium szerint

érezd át a tanok és tantételek igazságát és jelentőségét ...................10, 27, 31–32, 42, 46–47, 61evangélium tanításának és tanulásának alapjai ............ 10–39, 41–43Eyring, Henry B.

célunk tanítóként ............................1csak a Lélek által ........................... 11evangélium kétféle látásmódja ........ 58jól végzett világi dolgok ....................8kérdések jelentik minden tanulás

és tanítás középpontját ............... 64körültekintően beszélni

a Lélekről ................................. 13következetes engedelmesség

fejődést idéz elő ...........................3különbséget tenni a tantétel

és a tan között ...................... 27–28néhány kérdés sugalmazást szül ...... 67nem tudhatjuk pontosan, mire gondolt

a szentírásbeli szerző .................. 58önértékelés ima segítségével ........... 84szentírások szomjat oltanak ............ 52szentírások vonzani fogják

a tanulókat ................................ 52tananyag tartalmának követése ....... 55tanuló szabadon kutat hittel .............6változásra indító

tantételeket keresni .................... 58

F

Faust, James E.igazságot ki kell jelenteni (B. H.

Roberts szavait idézve) .......... 29–30fegyelmezés ................................ 18–19felkészülés

leckékre való ~lásd lecke előkészítése

személyes ~ ............................. 51–53tanulói ~ ..............................6, 54–55

felkészülés a tanításra ................... 51–63felsorolások, ~ készítése a szentírásokból ................................ 24figyelemelterelő tényezők, csökkentése 17fogyatékkal élő tanulók ....... 15, 21, 76, 77frissítők ........................................... 18

Tárgymutató

88

H

ha-akkor kapcsolatok ................... 29–30Hales, Robert D.

segíteni a tanulóknak lelki tanúságot kapni........................................ 31

tanulók tanítása és bizonyságtétele táplálja a hitüket ........................ 34

törekedni a személyes igazlelkűségre .............................2

háttér-információ .............................. 25himnuszok

lásd zeneHinckley, Gordon B.

„egyikünk sem tud eleget” ...............4„Növekedjetek tovább…!”................3

hit .............................................. 51–53~től vezérelt tettek ...................... VI, 6

lásd még Szentlélek, hatásának meghívása, tanuló szerepe

igébe vetett ~ ........................... 51–52tanulókba vetett ~ .................... 52–53Úrba vetett ~ ................................ 52

hitoktatóként való fejlődés ........ 3, 51–53, 84–85hogyan tanítsunk, eldöntése ............................6, 56, 60–63Holland, Jeffrey R.

megkérni a tanulókat a szentírások megvizsgálására ........................ 23

nyugodt környezet elengedhetetlen ......................... 12

szeretni kell a nem fogékony tanulókat is ............................... 20

Hunter, Howard W.fiatalok bíznak a szentírásokban ...... 35Jézus Krisztus tanítása

és példája....................................4lehetséges veszély karizmatikus

tanítók esetében ........................ 82ne hamisítsuk a Lélek hatását ......... 12tanulmányozzuk a szentírásokat

mindennap ............................... 20

I, Í

Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás ....... IX, 9Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzése .............. X, 1–9, 10, 15, 51, 55igazgatás ...........................................7

programok ~a és források kezelése .........................7

ima .................................... 3, 12, 13, 84a tanításra való

felkészülés során .......... V, 13, 51, 56a tanulókért ..........................V, 15, 54

írás ........................................ 29, 32, 34írásbeli feladatok ................. 75–76, 78

Isten iránti kötelesség program .............9

J

jelölések és megjegyzések ............ 22, 29, 75–76Jézus Krisztus

áldások, melyek azoknak a tanulóknak adatnak, akik megismerik és követik ~t ..............................................1

evangélium segít hasonlóbbá válnunk ~hoz ........................................ 27

ígérete azoknak, akik evangéliumát tanítják ..................................... 85

képmása a tanító ábrázatán ............ 84Lélek meghívása ~ példáira

összpontosítva és azokról beszélgetve ............................... 12

olyan igazságok kiemelése, amelyek segítenek a tanulóknak közelebb kerülni ~hoz ............................. 58

próféták tanúságot tesznek ~ról .............................. 58

segíteni a tanulóknak megtanulni, hogyan válhatnak hasonlóvá ~hoz elmélkedés által ......................... 22

szentírások ~ra emelik a tekintetet................................ 26

Szentlélek által tanulni ~ról ............ 11tanítók fő célja az legyen, hogy a

tanulókat ~hoz vezessék ............. 82tanítók tegyenek bizonyságot ~ iránti

szeretetükről ............................. 34tanítók vágya, hogy olyanná váljanak,

mint ~ ........................................3tanulók azért járnak az órára, hogy

megismerjék ~t .................... 15, 54táplálni a tanulók ~

iránti szeretetét .......................... 14úgy tanítani, mint ~ ............ V–VI, 3, 4,

14, 65, 76, 84–85Jézus Krisztus engesztelése ................X, 1, 11, 14, 24, 26jószívűség ........................ 3, 8, 14–15, 51

K

kapcsolatokmásokkal ................................... 2, 3papsági vezetőkkel ................... 3, 8–9tanulókkal ............. 3, 13–14, 54, 82, 84

kérdések .............. V, 23, 30, 55, 63, 64–68amelyek alkalmazásra sarkallnak ..... 68amelyek arra indítják a tanulókat, hogy

keressenek információkat ........... 65

amelyek arra ösztönzik a tanulókat, hogy a megértés elősegítése érdekében végezzenek elemzést ......................... 30, 66–67

amelyek érzéseket és bizonyságot ébresztenek ................ 31, 35, 67–68

keresésre indító kérdéseklásd kérdések, amelyek arra indítják

a tanulókat, hogy keressenek információkat

keresztutalások használata ................. 23készenlét, tanulók ~e ............. 15, 54–55, 61–62, 76

lásd még tanulók, felkészülésük a tanulásra

kiemelés, hangsúlyozás .......... 42, 57–58, 59–60, 62Kimball, Spencer W.

cselekvés által tanulni .................... 33kinyilatkoztatás és sugalmazás ..............15, 16, 32, 67, 75–76

lásd még Szentlélek, hatásának meghívása

környezetföldrajzi ........................................ 25kulturális ................................. 25, 66történelmi ............................... 25, 66

közeli kapcsolat kialakítása a tanulókkal ........................... 14–15, 54kurzusok elvégzése ........................ 9, 53

L

lecke átalakítása ................. 14, 17–18, 55, 61, 62–63, 72lecke előkészítése.............. 13, 16, 55–63, 64, 71–72

döntsd el, hogyan fogsz tanítani ...............6, 56, 60–63

döntsd el, mit fogsz tanítani ....... 56–60forrásanyagok a ~hez ..................... 55

lecke személyre szabása ............ 7, 42–43, 55, 58Lee, Harold B.

bizonyságok gyérülnek................... 20Lélek, ~ általi tanítás

lásd Lélek által taníts és tanulj, Szentlélek

Lélek által taníts és tanulj .................................. 6, 11–13, 15, 51

lásd még Szentléleklelki manipuláció vagy kényszer ..... 13, 73Lukács 5: Példa ................................. 44

89

M

magyarázat .................. 30–31, 33, 42, 60evangéliumi tanok és tantételek

megosztása, róluk való bizonyságtétel ...................... 33–35

magyarázd meg a nehéz szavakat és kifejezéseket .......................... 23, 26, 57Maxwell, Neal A.

azt tanítod, ami vagy ........................3hangsúlyozni kell a megtérés

igazságát, időszerűségét és sürgető érzését ...................................... 31

McConkie, Bruce R.hitet ébresztő történetek

napjainkból ............................... 73McKay, David O.

„muszáj rendet tartanunk” ........ 19–20megértés

szentírások és próféták szavai összefüggéseinek és tartalmának ~e ................10, 24–27, 36, 41, 42–43, 45–50, 56, 60–61, 65–67, 71

tanok és tantételek ~e ............... 6, 30–31, 33, 42, 45–47, 49, 57, 61, 67, 73, 76–77

megfigyelés ................................. 53, 84megjelenítés ................................ 23, 77megosztás ..................... V, 12, 32, 34, 42, 45–50, 68, 74, 75

szent személyes élmények ~a ......... 68megtérés ...................... V, VII, 2, 6, 14, 27

lásd még IFH célkitűzése, Ifjúsági és Felsőfokú Hitoktatás célkitűzése, szív, evangélium eljuttatása a ~be

Mennyei Atya~nak tetsző tanítás áldásai .............. 84dicsőítése a tanítás során ................ 82emlékezni arra, hogy a fogyatékkal élő

tanulók ~ gyermekei .................. 15megihletett férfiakat és nőket a

szentírások feljegyzésére ............. 24megtanítani a tanulóknak, hogy

végtelenül értékesek ~ szemében ................................. 14

olyan igazságok kiemelése, amelyek segítenek a tanulóknak közelebb kerülni ~hoz ............................. 58

segíteni a fiataloknak felkészülni az örök életre ~val ....................... X, 1

segíteni a tanulóknak felkészülni annak elérésére, amit ~ kér ...........2

segíteni a tanulóknak megismerni és szeretni ~t............................... X, 1

szentírásokon keresztül szól a tanulókhoz ............................... 35

Szentlélek által tanulni ~ról ............ 11tanítók tegyenek bizonyságot ~ iránti

szeretetükről ............................. 34tanítók vágya, hogy olyanná váljanak,

mint ~ ........................................3tanulók azért járnak az órára, hogy

megismerjék ~t .................... 15, 54tanulók erőt kapnak, hogy

választásaikat összhangba állítsák ~ akaratával ......................5

mindennapi szentírás-tanulmányozás ...... 7, 10, 20–21mit tanítsunk, eldöntése ............... 56–60Monson, Thomas S.

egyén fontosabb, mint a megoldandó probléma .................................. 18

evangéliumi tanítás célja ................ 32szentírások történelmi hátterének

megismerése ............................. 25

N

naplóírás .......................................... 75naponta tanulmányozd a szentírásokat, és olvasd el a kurzus anyagát ......... 20–24nemek szerinti megkülönböztetés a nyelvezetben.................................. 83

Ny

nyíltan kijelentett tantételek .......... 28–29

O, Ó

Oaks, Dallin H.himnuszok, mennyből küldött forrás 81ne tanítsunk meghatározott

szabályokat ............................... 32szeretetből tanítani ........................ 14tanítók segédkeznek az Úr

munkájában ................................1tanok, tantételek és szövetségek

hangsúlyozása ........................... 61ok-okozati összefüggések ........ 29, 40, 57Oktatási Testület ............................... IXolvasás

kurzus anyagának ~a ..................... 24szentírások közös ~a az

osztályban ................................ 71órai rutin ......................................... 16osztály kezelése

lásd teremts olyan tanulási környezetet, mely szeretetre és tiszteletre épül, valamint célok kitűzésére ösztönöz

osztályterem megjelenése .................. 17

Ö

önrendelkezéshittől vezérelt tett ........................ 6–7tanuló ~t gyakorol ...................... 6, 64

összefoglalás ..................... 43, 60, 62, 71összehasonlítás és szembeállítás ......... 23

P

Packer, Boyd K.a bizonyság annak megosztásában

rejlik ........................................ 34a Szabadító képmása a tanító

ábrázatán .................................. 84a Szabadító mint a tanítás követendő

példája ...................................... Vaudiovizuális segédletek –

áldás vagy átok .......................... 78az áhítat meghívja a

kinyilatkoztatást ........................ 16engesztelés a keresztény

tan gyökere .................................1erő rejlik abban, ha életünket

összhangban tartjuk a Lélekkel .... 51evangéliumi témákat mai zenével

társítani .................................... 82megértett igaz tan ...........................5„Nem erőltethetitek a

lelki dolgokat.” .......................... 13szentírások alkotórészei és célja ...... 28tanulók buzgó vággyal jönnek,

amikor táplálják őket .................. 54papi mesterkedés ......................... 74, 82papsági vezetők, ~kel való együttműködés ......................8, 9, 18, 20próféták és apostolok szavai .................. 5, 30, 31, 35

R

rendetlen vagy nem helyénvaló viselkedés elleni fellépés ............... 18–19Roberts, B. H.

igazságot ki kell jelenteni .......... 29–30Romney, Marion G.

szentírások megőrzik a tantételeket ............................ 28

S

Scott, Richard G.barátok a szentírásokban ................ 26hatékony tanítás mércéje ................ 32igazlelkű jellem kialakítása ...............4

90

szemmel kísérni, meghallgatni, felismerni ..............14, 18, 51, 70, 72

szentírások az ifjúsági és felsőfokú hitoktatásban ....................... 40–50

szentírások sorrendben való ~a .................... 40

tanok és tantételek ~a ............5, 40–50tanító

~i előadás ................................ 71–73középpontban állása ................ 56, 60,

63, 69, 71megjelenése ................................. 17

tanító hozzáállása ...............................4tanító jelleme .....................................4tanító példája ........................... 2, 21, 36tanok és tantételek ............... 5, 27–28, 40

megfogalmazás, kijelentés .......... 12, 29, 57, 76, 77–78

tanítás .............................. 5, 6, 40–50tantételek

lásd tanok és tantételektanulás

~i környezet ................................. 14Lélek általi ~ .................. 10, 17, 21, 60,

71–72lásd még Lélek által taníts és tanulj,

Szentlélektanulás fizikai körülményei ................ 16tanuld meg kívülről a kulcsfontosságú szentírásverseket és az alapvető tanokat .......................... 35–38tanuló

lásd tanuló szerepetanulók

evangélium tanítása másoknak ............ 6, 7, 34, 60–61, 74

felkészülésük a tanulásra .............. 6, 54–55, 63, 76

szerepük a tanulásbanlásd tanuló szerepe

szükségletei és képességei .......... 9, 15, 42, 52, 55, 58

tanulók meghallgatása .................. 15, 70tanulók részvétele ...................6–7, 9, 22, 54, 56, 69, 74, 76tanulók szülei ....................... X, 8, 18, 20tárgyak és képek ..................... 55, 76–77teremts olyan tanulási környezetet, mely szeretetre és tiszteletre épül, valamint célok kitűzésére ösztönöz ...................... 10, 14–20, 54, 69továbbképzések ........................... 51, 53történetek ...........................V, 31, 73–74

szentírásrészek memorizálása ............. 35Szentlélek

épülés a ~ által ................................6hatásának meghívása ...................... 6,

7, 12, 14, 15, 18, 31, 33, 43, 53, 54, 61, 64, 67, 69, 75, 81

segítsége a felkészülés során ......................... 55, 57–58, 84

szerepe a tanulásban ................1–2, 6, 10–13, 15, 33, 35, 40, 52, 60

szerepkörei ................................... 11törekedjünk társaságára ...................2

szerepjátékok ................................... 34szerepkör

Szentlélek ~elásd Lélek által taníts és tanulj,

Szentlélektanuló ~e........................ 6, 15, 18, 55,

60, 63, 64, 72szeretet és tisztelet

a tanulók iránt ......14, 15, 18, 51, 54, 69az Úr iránt ............. 2, 11, 12, 14, 35, 72lásd még jószívűség, teremts olyan

tanulási környezetet, mely szeretetre és tiszteletre épül, valamint célok kitűzésére ösztönöz

szerzői jogi törvények ........................ 78szív, evangélium eljuttatása a ~be ............. VII, 1, 6, 11, 29, 31, 41, 60, 68, 69

lásd még megtérésszövegösszefüggés és tartalom ............................. 25–26, 57

lásd még értsd meg a szövegösszefüggést és a tartalmat

T

tábla ...................................... 29, 76–77tanácskozás a tanulókkal 14–15, 19, 82–83tananyag ...........................13, 25, 41, 55, 56, 59, 61, 62tanítás

általános tanácsok és figyelmeztetések ................... 82–83

döntsd el, hogyan fogsz tanítani ...............6, 56, 60–63

döntsd el, mit fogsz tanítani ....... 56–60kerülni kell a találgatásokat ............ 56Lélek általi ~

lásd Lélek által taníts és tanuljmódszerek, készségek

és szemléletek ................. 61, 64–83Szabadító módján történő ~ ............ V

segíteni, hogy az igazság mélyen beleivódjék a tanulókba .............. 32

segíteni a tanulóknak szeretni a szentírásokat ............................. 20

szentírásokat úgy használni, ahogy feljegyzésre kerültek ................... 36

szentírások memorizálása olyan, mint barátságot kovácsolni ................. 36

szentírások olyanok, mint egy kézikönyv ................................. 24

tanítás legfontosabb célkitűzése ...... 59tantételek egyszerű kijelentései ....... 29tantételek és részletek

különválasztása ......................... 28tantételek tömény

igazságok .............................. 5, 27tanulók részvétele

meghívja a Lelket ........................7Smith, Joseph

minden lélek képes a növekedésre .............................. 15

szentírások megértésének kulcsa .................. 25

sorrendben tanítani a szentírásokatlásd szentírások sorrendben való

tanításasugallt tantételek .............................. 29

Sz

számítógépes bemutatók .............. 77–78szarkazmus ...................................... 83Személyes fejlődés program .................9személyes szentírás-tanulmányozás ......... 20–24, 26szemléltetőeszközök

lásd audiovizuális és számítógépes bemutatók, tárgyak és képek

szentírás~blokk meghatározása

és magyarázata ......................... 41~-memoriter ............................ 35–36leckére való felkészülés elsődleges

forrása ...................................... 55tanításuk ............................... V, 5, 40tanok és tantételek

a ~ban ......................... 5, 28, 57, 66tanulmányi segédletek .............. 21–22tanulmányozásuk készségei és

módszerei ............................ 21–23szentírásbeli szerző szándéka .................24, 25, 28, 40, 41, 58szentírásblokk részei ............... 41, 56, 60szentírások tanításának mintája .......... 41szentírások vonatkoztatása ........... 23, 42

91

U

Uchtdorf, Dieter F.Krisztus felé vezetni

a fiatalokat ..................................2

Ü

ülésrend .......................................... 16ütemezés ......................................... 62

V

vallási oktatás ................................ IX, 1változásra indító tantételek ................ 58változatosság ............................... 63, 72versek csoportosítása

lásd szentírásblokk részeiversengés ......................................... 83videó

lásd audiovizuális és számítógépes bemutatók

visszajelzés ................................. 53, 84vonatkozás ............................. 54, 61–62

Z

zene ..................................12, 37, 54, 81

az evangélium tanítása és tanulása: kézikönyv ifjúsági és felsőfokú

Documents