borito4 1 - zenekar · eljárás, amelyrôl részletesen magi istván, az elôadó-mûvészeti...

zene 2009/02

A NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELI ELJÁRÁS SZABÁLYAIRÓL

PRÓBAJÁTÉK ÉS MINÔSÍTÉS

TÖRVÉNYEN KÍVÜL

ISMÉT ÚJ IGAZGATÓ SZOMBATHELYEN

OKM RENDELET

Ismét Szimfonikus Körkép a MÜPÁ-ban – Héja Domonkos vezényli az Óbudai Danubia Zenekart2FO

TÓ:S

IPO

SZO

LTÁ

N

A KULTÚRPONT IRODA hírei

KALENDÁRIUM

ZENEI KÖZÉLETÜNK

A követelmények kemény munkával teljesíthetôkA Magyar Zenemûvészek és Táncmûvészek Szakszervezete,valamint a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége 2009. már-cius 4-e és 6-a között tartotta rendes évi, összevont közgyûlését Za-márdiban, a Mûvészeti Szakszervezetek Szövetségének üdülôjé-ben. Nagyon fontos téma volt a nyilvántartásba vételi és besorolásieljárás, amelyrôl részletesen Magi István, az Elôadó-mûvészetiIroda szakmai tanácsadója beszélt.

Napirenden a próbajáték, a teljesítményértékelés és a minô-síés kérdése Nagy érdeklôdést és vitát váltott ki a Szövetség közgyûlésén „azeredményes szakmai próbajáték” fogalomkörének megtárgyalása,amelynek részletes szabályait az Elôadó-mûvészeti törvény végrehaj-tási rendelete fogja tartalmazni. Popa Pétert, a Szövetség fôtitkárát –mint a témakör egyik elôkészítôjét – arról kérdeztük, hogy miért tart-ja fontosnak a próbajáték fogalmának tisztázását, illetve mi volt azoka annak, hogy a „sikeres szakmai próbajáték” meghatározásaegyáltalán belekerült a törvény szövegébe. (Réfi Zsuzsanna)

Az elôadó-mûvészeti törvény hatályán kívülTavaly, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekaránál meghirdetettmeghallgatás ellen vétójoggal élt az együttes szakszervezete. Nem-rég született meg a másodfokú végzés, és a munkaügyi bíróságelutasította a szakszervezet beadványát (Réfi Zsuzsanna)

Mintaszervezetként mûködik Közép-Kelet-Európábana Magyar Zenei TanácsA Nemzetközi-, az Európai-, a Magyar Zenei Tanács és az EuropaCantat Közép-Kelet-Európai Központja nemzetközi mûhelyta-nácskozást rendezett február végén, a Pomázi Zenekastélyban. ANemzetközi Zenei Tanács (IMC) idén áttekintette tagszervezetei,elsôsorban a nemzeti zenei tanácsok tevékenységét, munkáját.

(Bilkei Éva)

Megalakul a Kulturális Ágazati Szakmapolitikai TanácsKialakulófélben van egy, a teljes mûvészeti területet lefedô szerve-zet, amelynek mûvészeti szakágába február végén huszonhét társa-dalmi civil szervezet hat fô tagot delegált. A Kulturális Ágazati Szak-mapolitikai Tanács létrahozásának céljairól, jövôbeli szerepérôlMihályfi László, a Kulturális Örökségvédelmi és Koordinációs Fô-osztály vezetôje beszélt lapunknak. (Bilkei Éva)

Szimfonikus Zenekari Körkép – Célzott támogatás a kortár-

saknakMarad minden a régi, mégis évrôl évre megújulva várja egyrebôvülô közönségét a Magyar Szimfonikus Körkép. A MûvészetekPalotájának nagyzenekari sorozatának kellôs közepén jártunk,amikor megkerestük Csonka Andrást, az intézmény vezérigazgató-helyettesét, aki elmondta, milyen újításokkal igyekszik mégvonzóbbá tenni a mûsort a szervezôgárda már idén is, de fôképpjövôre. (Bilkei Éva)

Ismét új igazgató, új elképzelések a Savaria Szimfonikus Zene-karnálAz elmúlt hónapban döntött a Vas megyei közgyûlés a SavariaSzimfonikus Zenekar igazgatójáról. 30 igen szavazattal, 1 tartózko-

dás mellett Mérei Tamást nevezte ki a posztra. A megye képviselôiután a szombathelyi városatyák egyhangúan támogatták a cselló-mûvész jelölését, aki március 1-jétôl öt éven keresztül tölti be ezt apozíciót. Az új igazgató nincs könnyû helyzetben, hiszen a zenekarcsökkenô támogatásra számíthat, emellett az együttesnél létszám-csökkentést is végre kell hajtani. A szimfonikusoknak – a direktorszerint – a Weöres Sándor Színház is konkurenciát jelent. Ezértnyitniuk kell a közönség felé, és ha a szombathelyiek nem mennekbe a Bartók terembe, akkor a zenekarnak kell kimennie az embe-rek közé – vélekedik Mérei Tamás. (Réfi Zsuzsanna)

Változások a Gyôri FilharmonikusoknálBerkes Kálmán klarinétmûvész-karmester tölti be április 1-tôl aGyôri Filharmonikusok mûvészeti vezetôi posztját. Mint meg-tudtuk, ez a státusz eddig hivatalosan nem létezett az együttesnél,Medveczky Ádám szerzôdésében, akit korábban sokan mûvészetivezetôként emlegettek, ez a munkakör nem szerepelt. A Liszt-díjas,érdemes mûvész egyébként marad a zenekarnál, és továbbra isvezetô karmester lesz. (Kiss Eszter Veronika)

Éva néni Az Égben is szerethették, mert úgy aludt el örökre kilencvenedikévesen egy január eleji éjszakán, mint akinek mindegy, hogy más-nap, a Mária utca reggeli zajára ébred, vagy a feltámadás har-sonaszavára. (Kovács Géza)

PORTRÉ„Elsô ember szerettem volna lenni”Nem nevezhetô világhírûnek, de jól tudjuk, hogy a jó muzsikusnem feltétlenül az. Koussevitzky fedezte fel, jól ismerte Bernsteint,Solti asszisztenseként dolgozott a Chicagói Szimfonikusoknál,többször kísérte zenekarával Glenn Gouldot, aki neki köszönhettekésôbb mindenhová magával cipelt, híresen alacsony székét. IrwinHoffman a MÁV Szimfonikusokat vezényelni érkezett Budapestre –a nyolcvannégy éves dirigenst a koncert után kértük meg, meséljenszínes és gazdag életérôl, valamint arról, hogy miért Dél-Amerikátválasztotta otthonául, miután szép pályát futott be az amerikai kon-tinens északi részén. (Várkonyi Tamás)

KRITIKA

HangversenykritikaA Budafoki Dohnányi Ernô Szimfonikus Zenekar, a Budapesti Fil-harmóniai Társaság Zenekara, a Magyar Telekom Szimfonikus Ze-nekar, a Debreceni Filharmonikus Zenekar, a Gyôri FilharmonikusZenekar, a Szegedi Szimfonikus Zenekar, a Pannon Filharmoniku-sok, az Óbudai Danubia Zenekar, az MR Szimfonikusok, a MÁVSzimfonikus Zenekar, a Miskolci Szimfonikus Zenekar és a Nem-zeti Filharmonikus Zenekar hangversenyirôl.

(Fittler Katalin és Várkonyi Tamás)

ZENETÖRTÉNET

Reményi Ede hegedûmûvész életrajza – 9.Utolsó látogatás a hazában (1891) (Közreadja: Rakos Miklós)

OKM RENDELET

HANGVERSENYNAPTÁR

TARTALOM

2 XVI. ÉVFOLYAM 2. SZÁM

3

4

6

8

11

12

13

14

17

18

19

15

31

37

22

40

A KULTÚRPONT IRODA HÍREI

KULTÚRA MOZGÁSBAN – A KULTÚRAPROGRAM KIADVÁNYA Az angol után német és francia nyelven ismegjelentették a Kultúra keretprogram2008 decemberében kiadott, Kultúra moz-gásban címû kiadványát, amely a mûvészekés a mûvészeti alkotások mobilitását, a kul-turális örökséget, a kultúrák közötti párbe-szédet, a kreativitást és az innovációt nép-szerûsíti a fiatalok bevonásával, illetvekülönbözô projektek bemutatásával. Az is-mertetett projekteket részben a Kultúra2000, részben a Kultúra keretprogram tá-mogatásával valósították meg, 2000 óta. A kiadványt eredetileg a 2008. december12-én Brüsszelben megrendezett Kultúraprogram konferenciára jelentették meg,amelynek célja a megszerzett tapasztalatokés a jó gyakorlatok megosztása volt.

A KREATIVITÁS ÉS INNOVÁCIÓ EURÓPAIÉVÉNEK HAZAI PROGRAMSOROZATA A kreativitás és innováció európai éve 2009programsorozata hazánkban 2009. február25-én vette kezdetét hivatalosan. A megnyi-tóünnepségen az év magyarországi esemé-nyeit is ismerteti a hazai koordinációért fe-lelôs Tempus Közalapítvány. Az európai évmagyarországi programjai között szerepelpéldául a 2008-ban Moholy-Nagy Lászlóformatervezési ösztöndíjat nyert fiatal de-signerek éves munkájából összeállított kiál-lítás és a 7. Arcusfest Magyarországi Nemze-tiségi Színházi Találkozó is. A Kreativitás és Innováció Európai Éve kez-deményezés célja, hogy felhívja a figyelmeta kreativitás és innováció egyéni, társadalmiés gazdasági jelentôségére. A kreativitásraés az innovációra összpontosítva az egyesemberek alkotó és újító potenciáljának erô-sítésével lehet biztosítani Európa jövôjét aglobális versenyben.

A KREATIVITÁS ÉS INNOVÁCIÓ EURÓ-PAI ÉVE: HAZAI HONLAP Számos érdekességgel várja olvasóit A krea-tivitás és innováció európai éve 2009 prog-ramsorozat nemrég elindult magyarországihonlapja. A weblap rendezvénynaptára tar-talmazza a hivatalos hazai programot, ésmegtalálhatóak rajta az évhez kapcsolódófelhívások, pályázatok is. A honlap kínálatafolyamatosan bôvül, hírekkel, projektbe-mutatókkal, személyes interjúkkal, könyv-ajánlókkal, valamint további érdekessé-gekkel várja az érdeklôdôket.

A KODÁLY ZOLTÁN IFJÚSÁGI VILÁGZE-NEKAR PÁLYÁZATA A Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar szak-

középiskolások, fôiskolások, egyetemi hall-gatók és fiatal zenetanárok jelentkezésétvárja az Ifjú Zenemûvészek NemzetköziNyári Akadémiájára és a Világzenekarba. A2009. július 17-én kezdôdô, a DebreceniEgyetem Zenemûvészeti Kara által szerve-zett táborban válogatják ki azt a közel het-ven fôt, akik a zenekarral nemzetközi kon-certkörútra indulhatnak a DebreceniEgyetemrôl 2009. július 30-án. Jelentkezési határidô: 2009. április 30.

NEMZETKÖZI BARTÓK SZEMINÁRIUMÉS FESZTIVÁL 2009. július 6. és 18. között rendezik megSzombathelyen a Nemzetközi Bartók Sze-minárium és Fesztivált, melynek 2009-esalaptémája a zene és a színpad kapcsolatalesz. A kéthetes rendezvényre várják fiatalzenészek, zenepedagógusok és mindenérdeklôdô jelentkezését. A résztvevôk zon-gora, fuvola, gordonka és kamarazene mes-terkurzusokon ismerkednek meg BartókBéla mûveivel, valamint 20. századi és kor-társ zenemûvekkel. A mesterkurzusok ve-zetôi: Eötvös Péter, Vajda Gergely, KovalikBalázs, Jan Michiels, Rohmann Imre, Gyön-gyössy Zoltán, Perényi Miklós és HeinzHolliger. A szeminárium legnagyobb vállal-kozása Bartók: A kékszakállú herceg váracímû operájának színpadra állítása. A rész-vételhez elôzetes regisztráció szükséges. Jelentkezési határidô: 2009. május 1.

VONÓSNÉGYES-FESZTIVÁL LONDONBAN A londoni Trinity College of Music ad otthont2009. április 17. és 19. között a GreenwichInternational String Quartet Festival (Green-wich-i Nemzetközi Vonósnégyes Fesztivál)címû eseménynek, melyen többek közöttBartók, Haydn, Mozart, Schubert és Beetho-ven vonósnégyesre írt mûveit hallhatják azérdeklôdôk. A fesztivál ideje alatt filmvetíté-seket, mesterkurzusokat és beszélgetéseketszerveznek, valamint versenyt rendeznek azeneiskola diákjainak és más egyetemekhallgatóinak.

EUFONIA 2009 HANGSZERKÉSZÍTÔ PÁ-LYÁZAT Eufonia 2009 címmel hangszerkészítô pályá-zatot hirdetnek hegedû-, mélyhegedû-, csel-ló- és nagybôgô-készítô mestereknek éstanulóknak. A pályázat célja, hogy megôriz-zék az európai kulturális örökség részét je-lentô mesterséget a jövô számára, lehetôsé-get biztosítsanak a fiataloknak a tanulásra. Alegjobban sikerült hangszerek európai kon-certeken mutatkozhatnak be. A hangszerekelôzetes bírálatát 2009 novemberében Szó-

fiában tartják. A verseny három részbôl áll: atechnikai és a zenei versenyprogramot Szófiá-ban tartják, a végsô rangsort pedig Brüsszel-ben állítják fel. Itt rendezik meg 2009. decem-ber 2-án a díjátadó ünnepséget is. Jelentkezési határidô: 2009. május 30.

TÁRSSZERVEZÔT KERES A SPANYOLEXPOCORUNA A spanyol Expocoruna kulturális szervezetaz Európai Unió Kultúra programjában be-adandó Move címû projektjéhez keres társ-szervezôket. A projekt célja, hogy kiállítások,a zene, az elôadómûvészetek és az utcamû-vészet kombinálásával hozza össze a külön-bözô generációkat, és a különféle élethely-zetû embereket. Az Expocoruna olyanpartnereket vár a 2009 novembere és 2011között megvalósuló projektjéhez, akik adigitális mûvészetek, a zene és az elôadó-mûvészetek területein tevékenykednek.

MEGKEZDTE MÛKÖDÉSÉT AZ ELÔADÓ-MÛVÉSZETI IRODA Az elôadómûvészeti szervezetek mûködé-sével összefüggô közigazgatási hatósági ésszolgáltatási feladatok ellátására hoztáklétre a 2009 márciusától mûködô Elôadó-mûvészeti Irodát. A szervezet a KulturálisÖrökségvédelmi Hivatal keretében mûkö-dik, azon belül a Filmirodával közös szer-vezeti egységet alkot Film- és Elôadómû-vészeti Iroda néven. Az Iroda feladatatöbbek között a törvény szerinti adóked-vezmény igénybe vételére jogosító iga-zolások kiállítása. Ezen túl adatszolgál-tatási tevékenységet végez, és ellátja azElôadómûvészeti Tanács mûködtetésévelkapcsolatos adminisztratív feladatokat. A nyilvántartásba vétel kezdeményezésenem kötelezô, de 2010-tôl csak azok az elô-adó-mûvészeti szervezetek (színházak,balett- és táncegyüttesek, zenekarok ésénekkarok) részesülhetnek központi költ-ségvetési támogatásban, melyeket az Irodanyilvántartásba vett.

ÖSZTÖNDÍJAK: MIT, HONNAN? Kezdôknek szóló ösztöndíj-kalauzt készí-tettünk honlapunkra, mivel sokan fordul-nak a KultúrPont Irodához utazási, kutatásiösztöndíjakat keresve. Hírlevelünkbenrendszeresen jelentetünk meg ösztöndíj-hí-reket – az ezekbôl készült aktuális(automatikusan frissülô) válogatásunk szin-tén honlapunkon érhetô el.

XVI. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 3

Bôvebb információ valamennyi hírrôl:

www.kulturpont.hu/zenekar

KOCSIS ÉS AZ NFZ SIKERE BÉCSBEN. A Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekar január 18-án tomboló sikert aratott a bécsiMusikvereinsaalban. A szûnni nem akaró taps hatására a koncert mindkét része után ráadást kellett adni. A zenekar másnap este ugyan-ezzel a mûsorral lépett fel a St. Pölten-i Festspielhausban, hasonló sikerrel.

ELÔSZÖR KONCERTEZETT KÖZÖSEN a MÁV Szimfonikus Zenekar és a világhírû zongoramûvész, karmester Vásáry Tamás. A Rossini-,Mozart- és Beethoven-mûveket felvonultató elôadást a Zeneakadémia Nagytermében hallhatta a közönség.

CSELLISTA KÁNAÁN. Négy nemzetközileg is elismert csellóvirtuóz tart mesterkurzust a Stuttgart melletti Rutesheimban április 13. és 18.között: Fenyô László, Jens Peter Maintz, Wolfgang Emanuel Schmidt és Claudio Bohórquez. A négy csellómûvész angol és német nyelventanít majd, munkájukat egy gyakorlott korrepetitor fogja segíteni. A résztvevôknek a két koncert egyikén lehetôségük lesz fellépni zon-gora-, vagy zenekari kísérettel. A kurzuson Wolfram Huschke, a „cello-entertainer” is részt vesz majd, elôadásokkal segíti a muzsikusoklátókörének szélesítését.

JOSÉ CURA ÚJRA BUDAPESTEN. José Cura ismét a Zeneakadémián adott koncertet, ahol az Óbudai Danubia Zenekart vezényelte.A hangversenyen Rimszkij-Korszakov, Bizet, Ravel, Buchardo, Piazzolla és Ginastera mûvei csendültek fel.

DÍJESÔ A BARTÓK KONZI DIÁKJAINAK. A Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskola és Gimnázium tanulói nyerték a VII. OrszágosZenekari Verseny mindkét kategóriáját. A versenyre 8 szakközépiskolából 11 együttes (482 tanuló) nevezett. A Zeneakadémia Nagyter-mében rendezett megmérettetésen számos különdíj is gazdára talált.

TURNÉ A KANÁRI-SZIGETEKEN. A Kanári-szigeteken koncertezett a Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekar. Az együttesaz immár 25. alkalommal megrendezett Kanári-szigeteki Zenei Fesztivál meghívásának tett eleget a négy hangversenybôl álló turnéval.A jubileumi fesztiválon az NFZ-n kívül fellépett többek között a Bécsi Filharmonikusok Lorin Maazel irányításával, a SzentpéterváriMariinszkij Színház Zenekara Valeri Gergiev vezényletével, valamint a Philadelphia Zenekar Christoph Eschenbach dirigálásával.

A GRAMMY KLASSZIKUSAI. Idén 51. alkalommal, 31 terület 110 kategóriájában adták át a Recording Academy elismerését, a Grammy-díjat a 2007. október 1. és 2008. szeptember 30. között legjobb kiadott lemezeknek. A klasszikus albumok közül Bertolt Brecht és KurtWeill Mahagonnyja lett a Los Angeles-i Opera elôadásának felvételében. Sosztakovics 4. szimfóniájának felvétele, amelyen Bernard Haitinkvezényli a Chicagói Szimfonikus Zenekart, érdemelte ki a zenekari felvételek Grammyjét.

FÉLMILLIÓS ADOMÁNY A BUDAPESTI ZENEISKOLÁKNAK. A budapesti zeneiskolák támogatására szervezett „Egy este Gershwinnel” cí-mû koncerten fellépô amerikai zongoristák – Frances Veri és Michael Jamanis – félmillió forint adományt adott át négy budapesti zeneiskolavezetôjének. A budapesti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola, Gimnázium és Zeneiskola mellett a Bartók Béla, a Weiner Leó és aSzent István Király Zenemûvészeti Szakközépiskola kapott összesen fél millió forintot a koncert bevételébôl. Mindezek mellett a jóté-konysági koncertet szervezô Amerikai Ház Kft. felajánlott a Kodály Zoltán és a Bartók Béla zeneiskoláknak egy-egy professzionális digi-tális hordozható hangfelvevô eszközt, amely ideális a próbák és koncertek hanganyagának rögzítésére.

DEBRECENBE KÖLTÖZIK A KODÁLY ZOLTÁN IFJÚSÁGI VILÁGZENEKAR. A Vásáry Tamás által alapított Kodály Zoltán Ifjúsági Világ-zenekar idén nyáron a Debreceni Egyetemrôl indul nemzetközi koncertkörútjára. A koncertsorozat elsô állomása július 30-án lesz a cívis-városban, amely egyben az Ifjú Zenemûvészek Nemzetközi Nyári Akadémiájának záróelôadásául is szolgál. A Debreceni Egyetem Zene-mûvészeti Karának rangos nyári akadémiáján a hagyományokhoz híven nemzetközileg elismert mûvésztanárok segítik az ifjútehetségeket a zenei kibontakozásban: a hazai oktatókon kívül idén Skóciából, Japánból, Franciaországból, Horvátországból, Ausztriábólés Németországból is érkeznek neves mûvésztanárok, akik napközben egyénileg foglalkoznak hallgatóikkal, esténként pedig koncert-jeikkel színesítik a város kulturális életét. A szervezôk április 30-ig várják a tehetséges szakközépiskolás növendékek, fôiskolások,egyetemi hallgatók, valamint fiatal zenetanárok jelentkezését. A programról és a jelentkezés részleteirôl a www.ymsa.unideb.hu oldaltájékoztat bôvebben.

NAGY CSABA TROMBITAMÛVÉSZÉ A FERENCSIK-DÍJ. Nagy Csaba trombitamûvész vette át Kovács János elsô karmestertôl az elmúltévad legjobb mûvészi teljesítményéért járó Ferencsik-díjat. Az alapítvány mûködésének változásával ma már kizárólag az Operaház hang-szeres mûvészei kaphatják az elismerést.

GILBERT VARGA A NEMZETI FILHARMONIKUSOKAT DIRIGÁLTA. A Svájcban élô, mindkét ágon magyar származású dirigens – a híreshegedûmûvész, Varga Tibor fia – legutóbb 2005 áprilisában vezényelte az együttest, szintén a Mûvészetek Palotájában.

EURÓPAI EGYHÁZZENEI DÍJ 2009. Sofia Gubaidulina kapta az ötezer eurós díjat, amelyet Schwäbisch Gmünd városa alapított. A díját-adás júliusban lesz, a város Augustinus-templomában, az Európai Egyházzenei Fesztiválon, ahol felhangzanak Sofia Gubaidulina mûvei isa Litván Rádió Kórusának és Ramon Jaffénak elôadásában. Az orosz zeneszerzô nô magas színvonalú és nagy kifejezô erejû egyházi mû-veiért érdemelte ki az idén 11. alkalommal odaítélt díjat, amelynek korábbi kitüntetettjei között Krzysztof Penderecki, Arvo Pärt, PeterSchreier és Helmuth Rilling is megtalálható. Az indoklás szerint expresszív, spirituális és személyes kompozíciói a mindennapok élményeitúj megvilágításba helyezik, azoknak új horizontot nyitnak.


KALENDÁRIUM

KALENDÁRIUM


INDUL A SION VALAIS NEMZETKÖZI HEGEDÛVERSENY. Az augusztus végén megrendezendô, Shlomo Mintz vezette rangos svájci meg-mérettetésre március 31-ig jelentkezhetnek 15 és 32 év közötti hegedûsök. A versenyzôk mellett a Budafoki Dohnányi Zenekar is hazánkatképviseli, a muzsikusok Shlomo Mintz hegedûmûvész vezényletével kísérik a döntôsöket a gálakoncerten augusztus 23-án.

LEONARD ELSCHENBROICH-É A LEONARD BERNSTEIN-DÍJ. A csellistát tüntetik ki az idei Schleswig-Holstein-i Zenei Fesztiválon a díj-jal, ami 10 000 euróval jár. Az elsimerést a kieli Arenában adják át július közepén. A díjátadáson Elschenbroich Anne-Sophie Mutterrel ésa Schleswig-Holstein-i Fesztivál Zenekarával lép fel, a koncert mûsorán Johannes Brahms a-moll hegedû-gordonka versenye szerepel.

IFJÚSÁGI KORTÁRS ZENEI ESTEK. Az Ifjúsági Kortárs Zenei Estek (IKZE) hangversenysorozatán 17 fiatal zeneszerzô 18 új mûvévelismerkedhetett meg a közönség az Óbudai Társaskörben. A sorozat végén elôször adták át a Strém Kálmán emlékére alapított Ígéret-díjata koncertek legkiemelkedôbb fiatal elôadómûvészének.

VISEGRÁDI OPERAIGAZGATÓK TALÁLKOZÓJA. A visegrádi országok operaházai esetében a költségvetési források apadása jelentetteproblémák egyik megoldása lehet a közös produkciók létrehozása, a rendezôk, díszlettervezôk, koreográfusok cseréje – hangzott el avisegrádi operaigazgatók kétnapos budapesti megbeszélését követô sajtótájékoztatón. A Magyar Állami Operaházban tartott tanácskozá-son Vass Lajos mellett a varsói Teatr Wielki, a prágai Állami Opera és a prágai Nemzeti Színház, a pozsonyi Nemzeti Színház, valamint akassai Állami Színház igazgatói, illetve vezetô munkatársai vettek részt.

MEGALAKULT A YOU TUBE SZIMFONIKUS ZENEKAR. A világ elsô online klasszikus nagyzenekarába beválogattak két magyarmuzsikust, Bencze László nagybôgôst és Bátki Viktor brácsást is. A csaknem kilencven zenészt több mint háromezer jelentkezô közülválasztották ki. Áprilisban a szervezô You Tube meghívja a zenészeket New Yorkba, ahol három nap alatt betanulják Tan Dun InternetSzimfónia No. 1, Eroica címû mûvét. Az alkotást a világ egyik legrangosabb koncerttermében, a Carnegie Hallban adják elô április 15-én.Vezényel Michael Tilson Thomas, a San Franciso Symphony Orchestra zenei igazgatója.

NEMZETKÖZI FÚVÓSZENEKARI KARMESTERKURZUS. Különleges zenei élménynek ígérkezik Hidas Frigyes Dél-afrikai szvitjének euró-pai bemutatója, amelyet a március 9. és 13. között rendezett nemzetközi fúvószenekari karmesterkurzushoz kapcsolódva szólaltatnak megGyôrött. A kurzuson húsz-huszonkét karmester veszt részt, a hazaiakon kívül Németországból várnak vendégeket. Lendvay KamillóKossuth-díjas zeneszerzô szintén bekapcsolódik a kurzus szakmai tevékenységébe – közölte Szabó Ferenc. A mûhelymunkán egyik mûvételemzi, a március 13-i díszelôadáson pedig felcsendül az idôs mester egyik kompozíciója.

NEMZETKÖZI KODÁLY HÉT 20. ALKALOMMAL Helsinkiben. Idén 20. alkalommal rendezték meg a Nemzetközi Kodály HetetHelsinkiben, Magyarországot a zenei rendezvényen Csonka Emil brácsa- és Falvai Katalin zongoramûvész képviselte. A Nemzetközi KodályHét zenei vezetôje a Szilvay testvérpár, Csaba és Géza, akik a Kelet-helsinki Zeneiskola mellett megalapították a most tíz éves ZeneiIntézetet, amelyet eddig kétezren látogattak meg írektôl franciákon, ausztrálokon, japánokon át kínaiakig, hogy tanulmányozzák a Kodály-módszert, a szolmizációt.

HAYDN- ÉS MENDELSSOHN-ZONGORAVERSENYT HIRDET AZ MR3-BARTÓK Rádió. Joseph Haydn halálának és Felix Mendelssohnszületésének kétszázadik évfordulója alkalmából versenyt hirdetett fiatal zenészek számára a Magyar Rádió komolyzenei adója. Az MR3-Bartók Rádió megmérettetésére május 15-ig jelentkezhetnek az 1976. január 1. után született, magyar állampolgárságú zongoristák. A zsûritNagy Péter, a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem tanszékvezetô egyetemi tanára vezeti, tagjai: Jandó Jenô, Klukon Edit és Némethy Attilazongoramûvész, valamint Kovács Sándor zenetörténész.

A BELGRÁDI FILHARMÓNIA IGAZGATÓJA, IVAN TASOVAC 2009. március 4-én benyújtotta lemondását. A neves nemzeti intézmény vezetô-je döntését azzal indokolta, hogy a szimfonikus zenekar hazai és nemzetközi sikereinek elismerését a minisztérium és a városi önkormányzatrészérôl 8 év óta hiába várja. Ivan Tasovac korábban jelezte, hogy 38.000 dinár (kb. 400 euro) a havi átlagfizetés együttesében, amibôl megél-ni nem lehet. A zenekar alkalmazottainak juttatása lényegesen alacsonyabb azokénál, akik más nemzeti intézményeknél dolgoznak. A zenekar2009-re benyújtott, a gazdasági helyzetet tekintetbe vett büdzséjét a minisztérium jócskán megkurtította, a januári és februári támogatásösszegét még március elején sem utalta át. Ivan Tasovac lemondásának indokolásában szerepelt, hogy a Köztársasági Választási Bizottságszámára a Minisztérium által juttatott összeg elég lenne a zenekari bérek 100 százalékos emeléséhez. A Minisztérium az igazgatónak ezt amegállapítását úgy értelmezte, hogy az muzsikusainak 100 százalékos fizetésemelést követelt. A zenekar társadalmi vezetôsége a helyzetet elfo-gadhatatlannak ítélte, és tekintettel a 2009-2010-es szezon szerzôdött eseményeire, neves karmesterek meghívására, külföldi turnékra és azeladott jegyekre, remélte, hogy a Kulturális Minisztérium a jelenlegi gazdasági helyzetben is talál megoldást a problémára, és kijelöli az utat anemzeti prioritásoknak. A Belgrádi Filharmonikus Zenekarban keletkezett helyzetet elemezték a Szerb Muzsikusok Szakszervezete, a Belgrá-di Zenekarok Szövetsége és a Szerb Elôadómûvészek Szakszervezet képviselôi is, megállapították, hogy az igazgató nem követelt 100 száza-lékos fizetés emelést, és kiálltak Ivan Tasovac, mint sikeres vezetô és sikeres reformok végrehajtója mellett. A Minisztérium Ivan Tasovaclemondását „sajnálattal elfogadta”. Zubin Mehta sztárdirigens Boris Tadic szerb államelnökhöz fordult a Belgrádi Filharmonikus Zenekar anya-gi helyzetének rendezése érdekében. Március 10-én minden szerb napilap közölte Mehta levelét.

A MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAROK SZÖVETSÉGE XVII. közgyûlésén Gyüdi Sándor visszalépése miatt megüresedô elnökségihelyre Lendvai Györgyöt választották a tagszervezetek vezetôi.

y Ha jól vettem ki a tanácskozáson el-mondott szavaiból, a nyilvántartásbavételi és besorolási eljárás nem más,mint hatósági eljárás.

Így igaz. Nagyon lényeges egy ilyen regiszt-ráció, hiszen nincs két egyforma szervezet,mindenki sajátos problémákkal küzd. A jószabályozás kulcsa, hogy sikerüljön a meg-felelô arányt megállapítani az általános jel-lemzôk és az egyedi sajátosságok viszony-latában, olyat, amelyben a normatív elemeknem helyezik jogszabályon kívülre azegyedi problémákkal küzdô, de értékesszakmai munkát végzô szervezeteket. Anyilvántartásba vételrôl szóló rendelet többelembôl áll. Vannak technikai jellegû ren-delkezések, melyek azokat a szakmai szem-pontokat bontják le adatszolgáltatási szint-re, amelyeket a törvény határozott meg,illetve az esetleges szervezeti átalakítások-kal kapcsolatos tennivalókat veszik szám-ba. A törvény felhatalmazása alapján azon-ban a rendelet megállapít olyan tartalmielemeket is, mint a fizetônézô szám alsó ha-tára, vagy az egyes kategóriákba soroláshozszükséges tárgyi feltételek.

y A regisztráció azért is nagyon lényeges,hiszen 2010-ben csak az a szervezetkaphat állami támogatást, amely azElôadó-mûvészeti Iroda nyilvántartásá-ban szerepel, és az egyéb feltételeknek ismegfelel.

Az iroda március 1-jétôl mûködik, és mun-katársaimmal mindenkinek segítséget nyúj-tunk, aki hozzánk fordul. E-mailben is lehetaz irodát keresni, ügyfélszolgálati idôbenpedig telefonon és személyesen is elérhe-tôek vagyunk. Az iroda elérhetôségei meg-találhatók a minisztérium honlapján és anemzetifilmiroda.hu weblapon is. Az állami fenntartású, illetve a miniszté-riummal közszolgáltatási szerzôdést kötöttszervezeteket csak nyilvántartásba vesszük, a

többieket kategóriába is soroljuk. Ha valakitegyszer már nyilvántartásba vettek, akkor akövetkezô esztendôben nem kell újból re-gisztráltatni a szervezetet, de az adatszolgál-tatási kötelezettség évente fennáll. Az eljá-rás során több okirat hiteles másolatát iscsatolni szükséges, például a létesítô doku-mentumét vagy az önkormányzattal kötöttközszolgáltatási szerzôdését, amely a támo-gatás évére is érvényes.

y Ilyet azonban nem lesz könnyû kér-niük a zenekaroknak, hiszen több évreelôre ritkán dönt konkrét támogatásiösszegrôl az önkormányzat…

Ez igaz, de jogszerû és elfogadható az amegoldás, hogy a szerzôdés több évre szól,a konkrét támogatási összeget azonbanévente határozza meg a költségvetési ren-delet.

y Melyek még a lényeges adatok?Az eljárásban meg kell jelölni, hogy azegyüttes melyik kategóriába szeretne tar-tozni. A kitöltendô kérdôívek kategórián-ként találhatók meg az Iroda honlapján. Ahozzájuk szolgáló kitöltési útmutató is segíta megfelelô kategória kiválasztásában. Azeljárást a szervezetek fenntartóinak kellkezdeményezni, tehát az adatközlés a szer-vezet és a fenntartó szoros együttmûködé-sét kívánja meg. Az adatlapokat a szervezet-nek, a fenntartónak és a támogatónakegyaránt alá kell írnia, s nyilatkozniuk kell aszolgáltatott adatok valódiságáról is. A nyil-vántartásba vételért és a besorolásért igaz-gatási szolgáltatási díjat kell fizetni, eztbanki átutalással lehet teljesíteni.

y A végrehajtási utasítást is hosszas szak-mai egyeztetés elôzte meg. Melyik pontváltotta ki a legnagyobb vitát? Mertlátom, a szimfonikus zenekarok ter-vezett 30 ezres minimális fizetônézô


ZENEI KÖZÉLETÜNK

„A követelmények kemény munkával teljesíthetôk”A nyilvántartásba vételi és besorolási eljárásszabályairól és problémás pontjairól

A Magyar Zenemûvészek és Tánc-

mûvészek Szakszervezete, valamint a

Magyar Szimfonikus Zenekarok Szö-

vetsége 2009. március 4-e és 6-a kö-

zött tartotta rendes évi, összevont

közgyûlését Zamárdiban, a Mûvészeti

Szakszervezetek Szövetségének üdü-

lôjében. A tanácskozáson szó esett

az elôadó-mûvészeti törvényrôl

és az elfogadása utáni teendôkrôl.

Tájékoztató is elhangzott a törvény

végrehajtási rendeleteirôl, valamint

azok alkalmazásáról.

Megvitattak olyan készülô ren-

deleteket, mint a szakmai próbajáték

részletes szabályai, a mûvészi

munkakörök és a szakképesítések.

Nagyon fontos téma volt a nyilván-

tartásba vételi és besorolási eljárás,

amelyrôl részletesen Magi István,

az Elôadó-mûvészeti Iroda szakmai

tanácsadója beszélt.


ZENEI KÖZÉLETÜNK

száma az elsô kategóriában például 22ezerre csökkent…

Szerencsés gyakorlattá vált az elôadó-mû-vészeti törvény elôkészítése során, hogy aszakmai szervezetekkel közösen készítettükel a jogszabály javaslatát, s ezt a szokást avégrehajtási utasításoknál is folytattuk. Azelsô, a tervezetben szereplô számok is aszakmai szervezetek javaslatai voltak. Ahogya végsô limitek is velük egyeztetve születtekmeg. S mivel a szervezetek ezeket a számo-kat minden évben, eddig is jelezték, amikorpályáztak a minisztériumnál igényelhetôközponti támogatásokra, így képünk voltarról, mi a realitás. Úgy vélem, ezek a köve-telmények teljesíthetôk, természetesen ke-ményen dolgozni kell értük. Ezzel a szakmaiszervezetek is egyetértenek. Egy olyan vá-rosban, ahol a legnagyobb terem 400 fôs,biztos, hogy több koncertet kell tartani.Számoltunk azzal is, hogy a zenekaroknakolyan feladatokat is el kell látniuk – pl.ifjúsági koncertek, kortárs mûvek bemuta-tása – amelyek valószínûleg kisebb nézôszá-mot vonzanak. Ez a törvény nem azért szü-letett, ahogy a végrehajtási utasítás sem,hogy a zenekarok a teljesítménymutatókathasználják aranyfonálként, és ezek alapjánállítsák össze programjukat. Nem, az együt-teseknek az általuk mûvészileg legjobbnaktartott évadtervet kell megvalósítaniuk,eközben azonban vannak dolgok, amelyekteljesítésére oda kell figyelni.

y A zamárdi tanácskozáson szintén hek-tikus pontnak tûnt a saját használatúpróbaterem…

Ez a kérdés már az egyeztetés során is gon-dot okozott. Egy valamit azonban tudomá-sul kell venni: ha valaki arra vállalkozott,hogy fenntart egy olyan magas mûvésziminôséget képviselô zenekart, amely álla-mi támogatásban is részesül, akkor egyilyen együttes számára biztosítani kell amûködési feltételeket. Ezek közé tartozik apróbaterem is. Hiszen ha osztozkodniakell, akkor nem tud tisztességesenfelkészülni a hangversenyeire. Termé-szetesen a saját próbáin felül az adottegyüttes lehetôséget biztosíthat másokszámára, hogy ott dolgozhassanak. De neneki kelljen bekéredzkednie a próba-terembe. Ahogy egy hivatásos énekkarnálazt is alapvetô feltételnek tartom, hogyrendelkezzék saját korrepetitorral, akirendszeresen foglalkozik az énekesekkel.A mûvészeti vezetônek is szüksége vansaját helyiségre, ahol megfelelô hang-rögzítô berendezések és egyéb szakmaifelszerelések is rendelkezésére állnak.Ezek ugyanis olyan követelmények, ame-lyek a kívánt színvonalú mûvészi munká-hoz szükségesek.

y A nyilvántartásba vételi és a besorolásieljárásra kilencven nap áll rendelke-zésre, azaz a végsô határideje május 29.

Mi történik azzal a szervezettel, amelyikelmulasztja ezt a határidôt?

Ha a fenntartó és a szervezet jól mûködikegyütt, akkor két-három hét alatt be tudjákszerezni a szükséges dokumentumokat,össze tudják gyûjteni a szükséges adatokat.A hatósági eljárásnak szabályai vannak. Havalaki hiányosan adja be a kérelmét, fel-szólítást kap a hiánypótlásra. Ha azonban akérelem nem érkezik meg idejében, akkor aszervezet kieshet a következô évben azállami támogatásra jogosultak körébôl.

y Problémásnak érzem, hogy az adat-szolgáltatás évét megelôzô esztendôrôl,azaz tavalyról kell összegyûjteni az ada-tokat. Ez mindenki számára egyszerûfeladat?

Ezekkel az adatokkal minden együttesnekrendelkeznie kell, akár költségvetési, akárüzleti tervérôl szóló beszámolója okán. Azegyüttesek vezetôi nem is jelezték fenntar-tásukat emiatt. S idén már – tudva, hogyerre szükség lesz – ilyen szempontokszerint is gyûjthetôk folyamatosan az ada-tok. A támogatások elosztásánál pedig azidei év adatai számítanak majd. Az egyes kategóriákhoz rendelt költségve-tési támogatási elôirányzatokról évente aköltségvetési törvény rendelkezik, kialakí-tásukban pedig fontos szerepet játszik majdaz Elôadó-mûvészeti Tanács is.

R. Zs.

Kötetlen fomában zajlik a munkaanyagok megbeszélése Zamárdiban

Mindenekelôtt le kell szögezni, hogy azelôadó-mûvészeti törvény megalkotásapéldaértékû és irigylésre méltó sok máseurópai ország számára. Számos olyan vív-mányára lehetünk büszkék, amelyek mér-földkônek számítanak a hazai jogalkotás-ban éppúgy, mint a mûvészeti életben,hiszen, ha csupán arra gondolunk, hogyelôször került bele a jogalkotói szótárba azelôadó-mûvészet, illetve a mûvész fogalma,már az is nagy vívmánynak számít, de ezenfelül számos olyan elem került a törvénybe,amely kiszámíthatóbbá és biztonságosabbáteszi a mûvészeti élet résztvevôi számára amûködést. Itt nem csupán a teljesítmény-arányos támogatási rendszerre gondolok,de arra is, hogy igen jelentôs támogatásiösszegek áramolhatnak e területre, hiszenminden nyilvántartásba vett elôadó-mûvé-szeti szervezet a jegybevétele 80%-áig adhatki támogatási igazolásokat, és azok a támo-gatók, akik az – egyébként a költségvetés-nek befizetendô – adójukat ilyen szerveze-teknek juttatják, további kedvezményekreszámíthatnak. Ez a rendelkezés nagyság-rendekkel növelheti a szponzorálási kedvetMagyarországon. Az ilyen nagy horderejûkérdések mellett azonban – pontosan ahazai igen sajátságos helyzet miatt – olyanterületeket is szabályozni kellett, amelyekelsô pillanatra talán lényegtelennek tûnhet-nek. Azonban a zenekari gyakorlatban egy-re gyakrabban tapasztalható és különösen

hazánkra jellemzô, a munkáltatónak és amunkavállalónak egyaránt gondot okozóminôségjavító törekvések erôsen vitathatómegoldásokat eredményeztek. Egyben rá-világítottak arra, hogy a problémát – kü-lönösen az elszabaduló indulatok miatt –jogszabályi úton és komplex módon kellszabályozni. Egyszerû evidencia, hogy egyzenekarhoz csak próbajátékkal lehet beke-rülni. Ennek többnyire ki is alakultak amajdnem egységes formái. A gondot inkábbaz jelentette, hogy hazánkban a próbajátékintézményét különbözô elnevezésekkelálcázva próbálták a már jogviszonyban állómunkavállalóknál olyankor is alkalmazni,amikor ez nem csupán indokolatlan volt, deegyenesen a munkaszerzôdésbe, vagy akollektív szerzôdésbe ütközött.

y Mi késztette a hazai zenekarok egyrészét arra, hogy alkalmazásban lévômuzsikusok számára ún. belsô próba-játékokat írjanak elô?

Ennek nagyon mélyre nyúlnak a gyökerei.Röviden úgy lehetne megfogalmazni, hogyMagyarországon és fôleg a kelet-európai,ismert múlttal rendelkezô országokban másutat jártak be a zenekarok, máshogyan szo-cializálódtak az emberek és merôben más-hogy alakultak a különbözô munkaválla-lókhoz, illetve munkakörökhöz kapcsolódóhatáskörök, jogkörök és kötelezettségek,mint más társadalmakban. Kétségtelen

tény, ez is egyik oka lehet annak, hogy amagyar zenekarok esetenként változó szín-vonalon teljesítenek és nem feltétlenül atényleges képességeik szintjén. A felelôsségelmosása, a gyenge teljesítmények eltusso-lása, a rosszul értelmezett kollegiális maga-tartás, a „haverkodás” vezethet egy olyanközösségi magatartásforma kialakulásához,amely nemhogy a gyengét nem sarkalljajobb munkára, vagy nem veti ki maga kö-zül, de lezser munkához állásával még egy-fajta kétes sikert is elérhet, ezzel is vonzástgyakorolva az ilyen munkafeltételeketkeresôkre. Mindannyian tudjuk, hogy akülönbözô törvények nyújtotta elôjogok ár-nyékában nincsenek eszközök sem a lus-taságból gyengén teljesítôk, sem a képes-ségeiket valamilyen okból kifolyólagelvesztôk által okozott gondok kezelésére.Talán éppen ez vezethetett oda, hogy egy-más után születtek azok a próbálkozások,amelyek formáit és eredményeit igen két-ségesnek tartom. Így, véleményem szerintegy tradicionálisan mûködô, saját stílust éshangot kialakítani szándékozó együttesnélsem az a megoldás nem kaphat létjogosult-


ZENEI KÖZÉLETÜNK

Napirenden a próbajáték, a teljesít-ményértékelés és a minôsítés kérdése „Meg kell teremteni a biztonságos, nyugodt és félelemmentes munka-légkört motivációs eszközökkel, ugyanakkor lehetôséget kell adni a munkáltatóknak a gyengén teljesítôk minôségének feljavítására”

Nagy érdeklôdést és vitát váltott ki a Szövetség közgyûlésén „az eredményes

szakmai próbajáték” fogalomkörének megtárgyalása, amelynek részletes szabá-

lyait az Elôadó-mûvészeti törvény végrehajtási rendelete fogja tartalmazni.

Popa Pétert, a Szövetség fôtitkárát – mint a témakör egyik elôkészítôjét – arról

kérdeztük, hogy miért tartja fontosnak a próbajáték fogalmának tisztázását,

illetve mi volt az oka annak, hogy a „sikeres szakmai próbajáték” meghatáro-

zása egyáltalán belekerült a törvény szövegébe.

ságot, amely a zenész kiszolgáltatottságáraépít rövid idôtartamú szerzôdésekkel, semaz, amelyik folyamatos pszichikai nyomás-gyakorlást alkalmaz. Ezeken felül az semjárható út, amelyik a tényleges egyéni telje-sítménytôl függetlenül rendszeres idôkö-zökben, nem munkaköri feladatok elvégzé-sére kényszeríti a muzsikust, nevezetesenaz ún. belsô próbajáték „intézményét” al-kalmazva. Az ilyen gyakorlatok nem a mi-nôségemelés pozitív eszközei, hanem a ne-gatívnak mondható megfélemlítés irányábamutatnak. Eredményeket természetesen ígyis lehet elérni, de ezek nemcsak, hogy át-menetiek, de ráadásul nem feltétlenül te-remtik meg a magasrendû mûvészi alkotá-sok elengedhetetlen kellékét, a felszabadultalkotói légkört.

y A végrehajtási rendelet világosan fogal-maz, amikor kimondja, hogy „a mun-káltató nem rendelhet el próbajátékot avele foglakoztatásra irányuló jogvi-szonyban álló zenekari, vagy énekkaritag munkavállaló számára.” Hogyan le-het mégis eleget tenni egy, a minôség ja-vítására irányuló igénynek?

Nem kétséges, hogy eredményes közösségimunkát csak akkor lehet elérni, ha az egyénfelismeri a közösségi teljesítmény közvetettvisszahatását saját teljesítményére, sôt sajátegzisztenciális helyzetére. A zenekari mu-zsikus folyamatos kontroll alatt áll pulttársa,kollégái, fônökei és a karmester által. Azon-ban, ha ennek nincsenek kézzelfoghatóvisszajelzései, akkor nem feltétlenül alakulki a helyes önkontroll képessége. Bár soktekintetben igen nagy vívmány a közalkal-mazotti lét által biztosított bértábla, azon-ban minôségi kontroll és minôségi motiválórendszerek nélkül a zenekari színvonalrainkább károsan, mint elônyösen hathat. Ép-pen ezért a közgyûlésünk egyik legfonto-sabb mozzanatának tartom, hogy a próba-játék fogalmának és alkalmazhatóságánakmeghatározása mellett a szakma egy jelen-tôs része felismerte a teljesítményértékelésfontosságát és a benne rejlô lehetôségeket,mint például a teljesítményalapú motivációjelentôségét.

y Mi tehát a legfontosabb különbség apróbajáték és egy motivációs célra létre-hozandó teljesítményértékelés, illetve mi-nôsítési eljárás között?

A próbajáték foglalkoztatásra irányuló jogvi-szony megteremtése érdekében rendez-hetô, és elsôsorban a jelentkezô hangsze-res elôadómûvészi képességeit, technikaiszínvonalát vizsgálja egy adott pillanatban.

A teljesítményértékelés egy olyan motiválórendszer, amely alkalmazásban lévô mun-kavállalók esetében a zenekari mûvész fel-adatkörébe tartozó mûvek elôadását (a be-illeszkedési képességet, a szólamanyagtudást, a mûvészi fegyelmet, stb.) a zene-kari munka (szólampróbák, próbák éshangversenyek) során vizsgálja, és nem le-het közvetlen munkajogi következménye.A teljesítményértékelés igénye mögött ki-zárólag mûvészi okoknak kell meghúzód-niuk. Ezzel szemben alkalmas lehet – akárönkéntes alapon történô részvétel estén is– minôsítésre, vagyis, amennyiben rendel-kezésre áll, egy minôségi bérpótlék, vagyegy magasabb beosztás megpályázására,de más esetben arra is használható, hogy amûvészeti vezetés által gyengén teljesí-tônek ítélt munkavállaló esetében szi-gorúan munkaköri leírásba tartozó felada-tok teljesítésének minôségét vizsgálják ésértékeljék. És ez az a pont, ahol egy meg-felelô értékelési rendszer, továbbá meg-felelô számú vizsgálat során kialakuló so-rozatosan gyenge eredménynek akármunkajogi következménye is lehet. Termé-szetesen az ilyen jellegû minôsítések kö-rülményeit és gyakoriságát pontosan kellmeghatározni. A feladat kettôs: egyrészrôlmeg kell teremteni a biztonságos, nyugodtés félelemmentes munkalégkört motivációseszközökkel, másrészrôl lehetôséget kelladni a munkáltatóknak a gyengén teljesítôkminôségének feljavítására, vagy, ha ez bi-zonyítottan nem lehetséges, akkor el-távolítására.

y Mit tehet az az együttes, amelynek nemáll rendelkezésre motivációs, vagy minô-ségi bérpótlék?

A szigorú bérkeretek, különösen a Kjt-n be-lül, valóban túl szûkre szabják a lehetôsége-ket. Azonban alig tudok elképzelni olyanegyüttest, amely hozzáértô menedzsmentetfeltételezve, ne tudna saját bevételre szerttenni. Innen pedig már csupán szándékkérdése, hogy a rendelkezésre álló eszkö-zöket milyen módon és milyen célra hasz-nálják fel. Félreértés ne essék, a minôség-ellenôrzés a megfelelô keretek között nemördögtôl való találmány, és ezért nem feltét-lenül jár anyagi motiváció. De az a munkál-tató, amelyik nem ismeri fel a jobban telje-sítôk anyagi motivációjában rejlô hatalmasminôségjavító húzóerôt, az valószínûlegnem ismeri kellôképpen a csoport-pszicho-lógiát sem. Márpedig a zenekar nem kato-naság… A megfélemlített muzsikusok pa-rancsra végzett munkája nem tartalmazmûvészi többletet.

y Hogyan értékelhetô a zenekari játékosa zenekari tutti munka folyamán?

Ahogy említettem, a zenekari muzsikusokfolyamatos kontroll alatt dolgoznak. Jó-magam közel négy évtizednyi zenekari ésszólamvezetôi tapasztalattal állíthatom,hogy minden egyes kolléga teljesítményé-rôl, képességérôl és hozzáállásáról pontosképet tudtam alkotni a zenekari munkasorán. A probléma nem a véleményalkotás-nál, hanem annak megnyilvánulásánál, il-letve felhasználásánál jelentkezik. A fele-lôsségi és jogkörök tisztázatlansága, az erôsalapokon nyugvó hierarchikus zenekarirendszer kialakulatlansága eddig nem te-remtette meg a munkahelyi kritika gyakor-lásának lehetôségét. Ebbôl következôen akritikai kontroll sem mûködhetett, hiszenaz értékítéletek személyeskedéssé degra-dálása, felhasználhatóságának rendezetlen-sége, a következménynélküliség, valaminta minôségi bérpótlék, vagy egyéb premi-zálási keretek felhasználása szociáliscélokra, nem segítette a belsô igény kiala-kulását egy jobb minôség elérésére. Éppenezért, ha valóban cél a megfélemlítésnélküli, motiváción alapuló minôségfej-lesztés, akkor fel kell ismerni azokat a lehe-tôségeket, amelyek e cél megvalósításáraalkalmasak. Ebben egyébként nagy elôre-lépésnek tartom a Kjt módosítását, amelyszintén meghatározza a minôsítés fogalmát.Természetesen a zenei együttesekre ezekaz irányelvek nem használhatók maradék-talanul, de alkalmasak arra, hogy fôbbmozzanataira építkezve a szakterületi mi-nôsítési eljárást egy további jogszabálybanrögzítsük, ezt pedig ágazati megállapodáskeretében a nem a Kjt hatálya alá tartozóegyütteseknél is kötelezôvé tegyük.

y Mit tart a szimfonikus zenekari tagokteljesítményértékelése szempontjából alegfontosabb irányelveknek?

Elôször is meg kell határozni a teljesít-ményértékelés célját, amely kizárólag azegyüttes színvonalának emelése lehet,amelyhez kapcsolódóan az értékelés ered-ménye, annak összes elôre tisztázott követ-kezményével, mint a motivációs eszközökegyike szerepelhet. Továbbá meg kell hatá-rozni, hogy mikor, milyen gyakorisággal ésmilyen körülmények között lehet egy telje-sítményértékelést lefolytatni. Mivel a próba-játék alkalmazhatósága szigorú határok kö-zé került, ezzel a szabályozással kellmegteremteni annak a lehetôségét, hogy azeljárás végén történô minôsítés mind minô-ségi bérpótlék keret létrehozásával, moti-vációs célok mentén – akár önkéntes jelent-


ZENEI KÖZÉLETÜNK

kezési alapon –, mind pedig, a gyengén tel-jesítôk esetében, bérpótlék juttatása nélkül,kötelezô jelleggel, a mûvészeti vezetésjavaslatára is alkalmazható legyen. Nem el-hanyagolható körülmény, hogy a teljesít-ményértékelés és a minôsítés nem feltétle-nül kötendô egy meghatározott idôben,meghatározott körülmények között lefoly-tatandó cselekménysorozathoz. (Konkrétidôpontban szólamanyag felmondás!) Al-kalmazható az általában jól teljesítôk to-vábbi motiválása, vagy differenciált jutalma-zása érdekében, amely kizárólag a zenekarimunka során nyújtott, hosszabb periódusrakiterjedô, folyamatos teljesítményt értékel-heti szigorú szempontrendszer alapján. (pl.:ritmikai és intonációs beilleszkedô képes-ség, kamarázási képesség a nagyzenekarijátékon belül, szólamanyag tudásának mér-téke már az elsô próba alkalmával, mûvésziés viselkedési fegyelem, stb.) Ugyanakkornem zárja ki a vizsgált hosszabb idôszakalatt az aktuális anyagnak a szólampróbáksorán történô egyénenkénti felmondásátvagy gyakoroltatását. Az értékelés folyama-tába természetesen bevonható minden ze-nekari, vagy szólamtag a megfelelô szem-pontrendszereket tartalmazó ûrlapokkialakításával. Más esetben a folyamatosangyengébb teljesítmény miatt felmerülôproblémák kezelésére lehet alkalmazni aztaz eljárást, amely ugyancsak a munkakörifeladatok területén mozog, hogy köte-lezhetô a zenekari mûvész a feladatkörébetartozó mûvek szólamanyagainak egy kü-lön, erre a célra meghatározott idôpontban,szólóban történô elôadására, esetleg füg-getlen szakmai zsûri bevonásával. Fenti lo-gikából következôen, a második lehetôségalkalmazása feltételezi az együttes átlagá-hoz viszonyított gyengébb teljesítményt.Csoportos, vagy kollektív alkalmazása márnyilvánvalóan nem az egyén munkájánakés teljesítményének értékelésére, minôsíté-sére irányul, hanem – prekoncepcionálisan– magát a kollektívát minôsíti gyengének,aminek várható kétes következményei is-mét a csoport-pszichológia vizsgálati tárgy-körébe tartoznak.

y Milyen egyéb fontos szempontokat kellmég a jogszabály kialakításánál figye-lembe venni?

Mindenféleképpen útmutatást kell adni vé-leményalkotási szempontok meghatározásamellett a véleményalkotók csoportjánakmeghatározása, a kialakult vélemények sú-lyozása és az értékelés módszertanát ille-tôen, bár itt helyesebb volna a részleteket ahelyi szabályozásra bízni.

y Mikorra várható a minôsítési eljárásjogszabályi formában történô megje-lenése?

Mondhatnánk azt is, hogy ezt a kérdést azelôadó-mûvészeti törvény végrehajtási ren-deletében, a próbajátékkal együtt kellettvolna szabályozni. Azonban a Kjt idevonat-kozó módosítása is csupán az említetttörvény beterjesztése után készült el, ésamennyiben a szakma a közeljövôben kon-szenzusra jut a kérdést illetôen – amibenerôsen reménykedem – akkor sem az ága-zati megállapodásnak, sem pedig a Kjt-bevaló, belátható idôn belüli beillesztésneknem látom akadályát. Mindnyájunk érdekea megfelelô egyensúlyi helyzet kialakítása,a munkavállalók jogtalan zaklatása lehetô-ségének megszüntetése éppúgy, mint agyengén teljesítôk esetében alkalmazhatóeljárások és azok lehetséges következ-ményeit meghatározó, a munkáltatók minô-ségjavító szándékait segítô szabályozáslétrehozása. R. ZS.


ZENEI KÖZÉLETÜNK

Próbajáték

Elrendelhetôség:

A munkáltató nem rendelhet el

próbajátékot a vele foglalkoztatásra

irányuló jogviszonyban álló zenekari

tag vagy énekkari tag munkavállaló

számára.

Célja:

Foglalkoztatásra irányuló jogvi-

szony létesítése

Tárgya:

Elôadómûvészi képesség (verseny-

mû), zenekari repertoár ismeret,

technikai színvonal vizsgálata egy

adott pillanatban

Értékelôk:

Szakmai vezetôk, illetékes szólamok

Lehetséges következménye:

Foglalkoztatásra irányuló jogvi-

szony létesítése

Teljesítményértékelés

Elrendelhetôség

A munkáltató teljesítményértéke-

lést végezhet a vele foglalkoztatás-

ra irányuló jogviszonyban álló mun-

kavállaló esetében.

Célja:

Az együttes színvonalának emelése,

az egyéni teljesítmények értékelé-

sén keresztül

Tárgya:

A zenekari munka során (szólam-

próba, próba, hangverseny) nyúj-

tott teljesítmény (beilleszkedési ké-

pesség, a szólamanyag tudás, a

mûvészi fegyelem, stb)

Értékelôk:

Szakmai vezetôk, szekció és szó-

lamtagok, független szakmai zsûri

Lehetséges következménye:

Minôsítés

1. Erkölcsi, vagy anyagi motivá-

cióra való felhasználás céljából

periodikusan, vagy önkéntes

alapon

2. Magasabb beosztás elnyerése

céljából, önkéntes alapon

3. Gyenge teljesítmény esetén a

mûvészeti vezetés javaslatára,

meghatározott idôponthoz kö-

tött, elrendelt, egyéni teljesít-

ményértékelés céljából, szóló-

ban elôadott, a munkaköri

leírásban szereplô feladat tel-

jesítése közben

4. Többszöri elégtelen minôsítés

elérése esetén a foglalkoztatás-

ra irányuló jogviszony módosí-

tásának kezdeményezése cél-

jából

Tavaly, a Magyar Rádió Szimfonikus

Zenekaránál meghirdetett meghall-

gatás ellen vétójoggal élt az együttes

szakszervezete. Nemrég született meg

a másodfokú végzés, és a munkaügyi

bíróság elutasította a szakszervezet

beadványát. Dr. Gyimesi László,

a Mûvészeti Szakszervezetek Szövet-

ségének elnöke, a Magyar Zene-

mûvészek és Táncmûvészek Szakszer-

vezetének fôtitkára nem tartja nagy

bírósági kudarcnak a végzést, s azt

mondja, ettôl függetlenül, ha valami-

rôl a szakszervezetnek van konkrét

jogi álláspontja, azt a jövôben is kifej-

tik majd. Úgy véli, ebbôl az ügybôl

szintén kiderült, mennyire lényeges,

hogy rendeletileg szabályozzák a

próbajáték és a minôsítés pontos

folyamatát.

Ahogy a Zamárdiban rendezett közgyûlé-sen is elhangzott, nagyon fontos, hogy sza-bályozott legyen a próbajáték módja –mondja dr. Gyimesi László – hiszen így egy-értelmûvé tudjuk tenni a próbajáték és ameghallgatás közötti különbséget. A Rádió-zenekarnál a nyár folyamán meghirdettekegy meghallgatást, amelynek a kiírásábanszerepelt a próbajáték elnevezés is. A miálláspontunk szerint ennek nem voltmegfelelôen körülírva a célja. Ezért a helyiszakszervezet – élve a jogaival – kifogást,azaz vétót emelt. Egyébként mindez nemtartozik a munkajog különösebben izgal-mas eszközei közé. Nem is igazán klaszikusperes ügy, hiszen a szakszervezeti kifogást abíróság nem peres eljárásban vizsgálja, ésmás módon is dönt az ilyen ügyekrôl.Gyakorlatilag így a vitatkozó felek nemtalálkoznak egymással soha. A bíróság a fe-lek által benyújtott dokumentumokból dol-gozik. Február végén érkezett meg a másod-fokú, már jogerôs végzése a bíróságnak, amimegerôsítve az elsô fok álláspontját, elutasí-totta a mi kifogásunkat.

y Lehet innen még továbbmenni?Lehetne még felülvizsgálati eljárást kérni,de nem tartom valószínûnek, hogy ilyen lé-pést tennénk. A bíróság ugyanis láthatóanegy vonal, egyetlen fô szempont menténítéli meg az egész ügyet. Bár ezt vitatható-nak tartom, de a bíróság ez alapján döntött.Ezért úgy gondolom, a felülvizsgálati kérel-münk is erre a sorsra jutna. Ez azonban nemklasszikus, nagy bírósági döntés, mivel azítélethozó testület annyit állapított meg,hogy a szakszervezet, amikor jogszerûengyakorolta egy jogát, akkor az álláspontja –a bíróság vélekedése szerint – nem volthelytálló.

y Ennek a döntésnek milyen következmé-nyei vannak?

Semmilyen következménye sincs. Sajátos ahelyzet, hiszen itt egy intézkedésrôl volt szó.A munkáltató elrendelte ezt az ominózusmeghallgatást és próbajátékot, amit a követ-kezô hónapok során akartak végrehajtani.

Most, márciusban már nem tudja megtartaniezt a munkáltató, ezért számára a bíróságiítélet inkább morális elégtétel, hogy helye-sen járt el. Igazság szerint számunkra végülis mindez annyit jelez, hogy egy jogvitábannem nekünk adott igazat a bíróság. Nemakarom lebecsülni a jelentôségét, de nemtartom különösebb kudarcnak, ráadásulsemmilyen precedensrôl sem beszélhetünk.Végül is azt gondolom, hogy mi mindig rop-pant mértéktartóak voltunk ebben az ügy-ben, nem fordultunk a sajtóhoz, nem vertüksem a nagydobot, sem a mellünket, hogymennyire igazunk lenne. A szakszervezetegy ilyen kifogást akkor emel, amikor úgygondolja, igaza van, s hogy a munkáltatóvalamilyen jogi tévedést követett el. Az idôannyiban feltétlenül igazolt bennünket,hogy a nyárra elrendelt meghallgatás érte-lemszerûen elmaradt, és a Rádiót emiatt sem-milyen kár, senkit semmilyen hátrány semért. Kiderült, fél évig remekül mûködött azegyüttes meghallgatás nélkül is… Majd vé-gül, a szakszervezet és a munkáltató között,kifejezetten a Mûvészetek Palotája Wagner-sorozatával összefüggésben, létrejött egymegegyezés, ami önkéntes alapú meghall-gatás elrendelését eredményezte. Ez a mun-káltatói intézkedés, amely világosan megfo-galmazta, mi a célja, tartalmában világosanválaszolt mindazokra a kérdésekre, ame-lyekre az elôbb kifogásolt meghallgatás-elrendelés nem. Ezekrôl tehát mindentovábbi nélkül meg lehetett volna egyezni,és nem került volna sor a vétóra. Számomramindez azt jelenti, hogy bár a szakszervezeta bíróság álláspontja szerint jogilag tévesenjárt el, de mégiscsak saját logikája és érvelé-se szerint helyesen cselekedett. Hiszen mi-helyst azok a javaslatai, kérései, amelyekhiányoztak, vagy másként kerültek bele azelôzô meghallgatás és próbajáték kiírásba,korrigálva lettek, illetve helyénvaló megfo-galmazást kaptak, akkor fel sem merült aszakszervezetben, hogy újabb kifogást kel-lene emelnie az intézkedés ellen. Mindez arrais jó volt, hogy ennek az ügynek mentén job-ban megtanultuk a meghallgatásokkal össze-függô jogi érveket, s azt is, hogy mire kell, és


ZENEI KÖZÉLETÜNK

Az elôadó-mûvészeti törvény hatályán kívül„A jövôben sem fogunk megengedni olyan intézkedéséket, amelyek a mi véleményünk szerint jogszerûtlenek”

A Nemzetközi-, az Európai-, a Magyar ZeneiTanács és az Europa Cantat Közép-Kelet-Európai Központja nemzetközi mûhely-tanácskozást rendezett február végén, aPomázi Zenekastélyban. A Nemzetközi Ze-nei Tanács (IMC) idén áttekintette tag-szervezetei, elsôsorban a nemzeti zenei ta-nácsok tevékenységét, munkáját. Az IMC anemzeti szekcióktól az egyes országok zeneiéletének átfogó képviseletét, valódi érdekér-vényesítô tevékenységet vár el. A felmé-résbôl kiderült, hogy a zenei tanácsok szá-mos országban csak a zenei élet egy szûkszeletét fedik le, csak egyetlen (általában aklasszikus) zenei irányzattal foglalkoznak. AMagyar Zenei Tanács az önértékelésen ala-

puló vizsgálat során a kiemelt csoportbakerült, egyik példaként arra, hogy hogyanlehet aránylag szerény anyagi eszközökkel iseredményes, sok különbözô területet átfogó,a szakminisztérium és más szakmai fórumokáltal is elismert és igényelt munkát folytatni.A tapasztalatok megosztásának fóruma volt afebruár végi pomázi rendezvény, melyreelsôsorban a közép-kelet-európai régió zeneitanácsainak, a nemzetközi zenei szervezeteke régióban mûködô tagcsoportjainakképviselôit hívta a Magyar Zenei Tanács,amely impulzust szeretett volna adni azon or-szágok zenei szervezeteit képviselô kollé-gáknak, ahol nincs, vagy nem megfelelôenmûködik zenei tanács. A tanácskozás arra a meggyôzôdésre alapult,hogy a hasonló társadalmi-történelmi-gaz-dasági környezetben dolgozó szakemberekeszmecseréje, a jó tapasztalatok adaptálása újlendületet adhat a zenei tanácsok munkájá-nak, a nemzetközi együttmûködéseknek. Akétnapos konferencián többek közt arra ke-resték a választ a résztvevôk, hogyan válhategyesületük reprezentatív ernyôszervezetté,hogyan nyissanak a különbözô zenei mûfa-

jok felé, hogyan mûködjenek együtt másmûvészeti területek szervezeteivel és szóesett az európai és nemzetközi együttmûkö-dések esélyeirôl, kihívásairól is. Victor Máté, a Magyar Zenei Tanács elnökeeredményesnek nevezte az összejövetelt.Mint elmondta, az Európai Zenei Tanács általvégzett reprezentatív felmérés azt mutatta,hogy csak az észteknél mûködik az MZT-hezhasonló ernyôszervezet, de náluk sem olyanvegytiszta, mint nálunk. Míg a Magyar ZeneiTanács kizárólag civil szervezetekbôl áll,addig az észteknél például a zeneakadémiaés az állami operaház is rendes tagja a zeneitanácsnak. – Nálunk az ilyenek csak úgy-nevezett társult intézményi tagok lehetnek.Részt vehetnek a munkában és fontos, amitmondanak, de nem szavazhatnak. A találko-zón a közép-kelet-európai régió számosországának képviselôi megjelentek. Voltakrésztvevôk Moldáviából, Romániából, Szlo-véniából, Horvátországból, Szerbiából, Szlo-vákiából. A kétnapos konferencián a MagyarZenei Tanács mintaszervezetként igyekezettátadni a tapasztalatait a többi szervezetnek –tette hozzá Victor Máté. Bilkei Éva

mire nem kell figyelni. Úgy, hogy végül isezzel senkinek sem okoztunk kárt. Megkoc-káztatom, hogy bizonyos tanulságai talán aRádió számára is akadnak. Különösen úgy,hogy egybekapcsolták az önkéntes meg-hallgatással. Talán ez a leglényegesebb.Megjegyzem azt is, hogy nem ijedtünk megattól az eredménytôl, hogy a bíróság a miálláspontunkat nem fogadta el. Mindez nemtart bennünket vissza attól, ha valamirôl vanjogi álláspontunk, akkor azt ne fejtsük ki akövetkezô alkalommal is. A jövôben semfogunk megengedni olyan intézkedéseket,amelyek a mi véleményünk szerint jogsze-rûtlenek. Mert az élet nem precedensek,hanem konkrét esetek összessége. Nagyonbízom abban, hogy kölcsönösen megkí-méljük egymást a különbözô jogi bead-ványok és az arra készülô válaszok elkészí-tésétôl. Ehelyett inkább megegyezünk amunkáltatókkal mindarról, amirôl meg kellegyezni, s akkor fölöslegessé válik, hogymegelôzô lépéseket tegyünk.

y Ezért is szerencsés, hogy a most készülôvégrehajtási rendeletben szerepel egyolyan pont, amely részletesen taglalja apróbajáték feltételeit, s késôbb a minôsí-tésrôl is születik majd egy ilyen rendelke-zés. Ha elôbb létezett volna ez a szabá-

lyozás, akkor mennyiben befolyásoltavolna a Rádiós ügyet?

Ha ez a rendelet korábban megszületik, ak-kor elkerülhetô lett volna a Rádióval ez a vita,vagy legalábbis más mederbe terelôdik.Noha megjegyzem, lényegesen bonyo-lultabbá teszi a helyzetet, hogy a Rádió zeneiegyüttesei nem önálló jogi személyek. Ezértaz elôadó-mûvészeti törvény hatálya nemterjed ki a Rádió mûvészeti együtteseire.

y Ennek mi az oka?Mert az csak önálló jogi személyiségû elô-adó-mûvészeti szervezetekre vonatkozik.Ezért is furcsa, hogy a legjelesebb, legpati-násabb magyar mûvészeti együttesek közétartozó szimfonikus zenekar és énekkarilyen jogi helyzetbe kerül. Egyébként nyil-vánvalóan önhibáján kívül. Disszonáns ez ajogi helyzet. Ezt a jogalkotóknak vagy aRádió vezetésének végig kell gondolnia. Apróbajáték ugyanis csak csepp a tengerben.Reményeink szerint az az adókedvezményrendszer, amely az elôadó-mûvészeti tör-vénnyel összefüggésben megjelenik a társa-sági törvényben, a jövôben komoly támo-gatási bevételhez juttathatja a mûvészetiegyütteseket. A dolog jelenlegi állásaszerint – tekintettel arra, hogy a Rádió zeneiegyüttesei nem önálló jogi személyek – el

fognak esni ettôl az adókedvezményi lehe-tôségtôl. Ez ugyanis csak arra vonatkozik,aki nyilvántartásba véteti magát, ezért úgygondolom, hogy ezt a helyzetet minden-kinek mérlegelnie kell.

y Különösen azért, hiszen évek óta hal-lani, hogy a Rádió zenei együttesei mi-lyen komoly anyagi problémákkal küz-denek, s erre is megoldást jelenthetne eza támogatási rendszer…

Nem ismerem közelrôl a Rádió gazdaságihelyzetét, de felteszem, hogy minden forintszámít. Többszörösen hangsúlyozták ugyan-is az intézmény vezetôi, hogy a mûvészetiegyüttesek milyen komoly anyagi terhetjelentenek számukra. Nyilván egy ilyenadókedvezmény, ha nem is azonnal, de egyidô után segítséget jelentene, ahogy a többimûvészeti szervezet számára is. Abban,ettôl függetlenül bízom, hogy a törvény és avégrehajtási rendeletek számos jövôbelikonfliktust megelôzhetnek. R. Zs.


ZENEI KÖZÉLETÜNKAZ ELÔADÓ-MÛVÉSZETI TÖRVÉNY HATÁLYÁN KÍVÜL

PéldaadókMintaszervezetkéntmûködik Közép-Kelet-Európábana Magyar Zenei Tanács

Lapzárta után kaptuk a hírt, miszerint SuchGyörgy a Magyar Rádió elnöke megszünteti aRádiózenekar tagsági viszonyát szövetsé-günkben. A témával következô lapszámunk-ban kívánunk foglalkozni.

Lapunk másodszor szerette volna a Rádiózenekar új mûvészeti vezetôjének saját véleményét megtudni az együttes átalakításával kapcsolatban, demunkatársunk a megkeresésre lapzártáig sajnos nem kapott választ. Oldalainkon természetesen a jôvôben is lehetôséget kínálunk Steven D'Agostinoszámára, amennyiben gondolatait meg kívánja ismertetni a Zenekar olvasóival.


ZENEI KÖZÉLETÜNK

Kialakulófélben van egy, a teljes

mûvészeti területet lefedô szerve-

zet, amelynek mûvészeti szakágába

február végén huszonhét társadalmi

civil szervezet hat fôt delegált.

A Kulturális Ágazati Szakmapolitikai

Tanács létrahozásának céljairól,

jövôbeli szerepérôl Mihályfi László,

a Kulturális Örökségvédelmi

és Koordinációs Fôosztály vezetôje

beszélt lapunknak.

y Tulajdonképpen miért kezdeményezteennek a tanácsnak a létrejöttét a kul-turális tárca?

A Kulturális Ágazati Szakmapolitikai Taná-csot (KÁSzT) az Oktatási és Kulturális Mi-nisztérium azért szándékozik létrehozni,hogy minden olyan kormányzati intézkedéskérdésében - legyen az akár törvényalkotás,akár egyéb jogalkotás, vagy bármilyen kor-mányzati szándék, amely érinti a kulturálisterületet, illetve az abban tevékenykedôket– ki tudjuk kérni a szakma véleményét. Ígyértelem szerint javaslataikat be is tudjukmajd építeni ezekbe az intézkedésekbe. Eza gondolat nem új keletû, hiszen évek ótalétezik egy Kulturális Ágazati Érdek-egyeztetô Tanács (KÁÉT), amely nagyjábólhasonló céllal jött létre, ugyanakkor szerve-zeti sajátosságaiból fakadóan – mivel enneka tanácsnak a civil oldalát kizárólagosanszakszervezetek képviselik – a KÁÉT a kü-lönbözô kormányzati intézkedéseknél elsô-sorban a munkavállalókat érintô, szakszer-vezeti érdekkörbe vonható kérdésekügyében tudott megnyilvánulni, javaslato-kat tenni, véleményt formálni. A tárcánkszámára ugyanakkor nagyon fontos, hogymaga a szakma, a gyakorló szakemberekvéleményét is megismerhesse, ezért mostaz érdekegyeztetô tanács mellett egy új fó-rumot kívánunk létrehozni. Ez kifejezettena kultúra területén tevékenykedô társadal-

mi, civil szervezetek vélemény-nyilvánításá-nak ad majd teret.

y A februári tanácskozáson kisebb vita iskialakult. Volt, aki abbeli aggodalmátfejezte ki, hogy a Kulturális ÁgazatiSzakmapolitikai Tanács csupán egyújabb formális szervezet lesz.

Mindenkinek lehet külön véleménye, lehet-nek elôítéletei, ugyanakkor azt gondolom,ezek a vádak alaptalanok. Nem csak azért,mert évek óta mûködik egy társadalmi,szakszervezeti érdekegyeztetô fórum, deazért is, mert többek között ennek ered-ményeként az elmúlt idôszakban abszolútkonszenzusteremtéssel, a társadalmi szer-vezetek véleményének kikérésével, annakbeépítésével, és ily módon e szervezetektámogatásával két olyan törvény is szület-hetett, ami a kultúrát érinti. Az egyik ilyen afilmtörvény volt, ami még a parlamentben isegyhangú támogatást kapott, a másik pediga tavaly megszületett elôadó-mûvészetitörvény, amely a jelenlegi kormány parla-menti helyzeténél lényegesen nagyobbtámogatást tudott szerezni az Országház-ban. Ez a két kulturális stratégiai törvény aztbizonyítja, hogy az érdekegyeztetés nem-hogy alibi tevékenység lenne, de ezeken afórumokon kifejezetten érdemi tevékeny-ség folyik, és rendszeresen olyan javaslatokérkeznek a civil oldalról, amelyeket be isépít a tervezett intézkedésekbe a kormány-zat, jelen esetben a kulturális tárca, amelyinnentôl fogva a szakma megelégedett-ségére és támogatására is számot tart.

y A tagokról lehet közelebbit tudni, azontúl, hogy szakmabeliek?

Természetesen. A Kulturális Ágazati Szak-mapolitikai Tanácsnak lesz egy kormányza-ti, egy fenntartói, egy szakszervezeti és egyszakmai oldala. Ez utóbbi a legösszetettebbés a legnagyobb is, ezt összesen tizennégyfô alkotja, akik a kultúra területén négyrelevánsan elkülöníthetô – a mûvészeti, aközmûvelôdési, a közgyûjteményi és azörökségvédelmi – szakágból kerültek ki. A

mûvészeti szakág volt a legnépszerûbb, ideregisztrált a legtöbb civil szervezet is. Számszerint huszonheten jelentek meg a dele-gáló ülésen, s tagjaik közül hat fô képviselôtdelegáltak a tanácsba, név szerint VictorMátét, Csóti Józsefet, Csaplár Vilmost, KissJánost, Butah Andrást és Kárpáti Györgyöt.

y Mikor alakul meg a tanács?Ez egy demokratikus alapon önszervezôdôgrémium, amely akkor alakul meg, amikora tagok, akiket a különbözô delegálásrajogosult szervezetek képviselôi kijelöltek,errôl döntenek. Ôk saját maguk fogják lét-rehozni a tanácsot, és a mûködésre vo-natkozó ügyrendet is ôk alakítják ki. Hogyennél valamelyest konkrétabbat is mond-jak, a szakszervezeti oldal és a szakmai ol-dal február 26-án megtette azokat a delegá-lásokat, amelyek alapján most már tudjuk,hogy név szerint kik azok a személyek, akikrészt fognak venni a munkában. Jelenlegzajlik a kormányzati oldal és a fenntartói ol-dal delegáltjainak a kijelölése. Mihelyt azösszes tag készen áll, azonnal meg lehet tar-tani az alakuló ülést, el lehet fogadni azügyrendet, és onnantól jogszerûen is mû-ködni tud a testület. Ma még a megalakulásfázisában vagyunk. Mivel szükségszerûensokkal több szakmai szervezet regisztrált,mint ahány tag lehet ebben a tanácsban,nagyon fontosnak tartom, hogy ezek a gré-miumok, amelyek beleszólást kértek atanács által tárgyalt napirendi pontokba, le-gyenek résen, hogy érdekeiket a delegáltakmegfelelôen képviseljék. A kormányzatszerepe itt csupán az, hogy segíti a szerve-zet jogi életbelépését és koordinálja a mû-ködését, de hogy a huszonhét mûvészetiszakágazatban érintett társadalmi, civilszervezetbôl az a hat ember, akit kiválasz-tottak, pontosan hogyan és milyen érdeke-ket képvisel majd, ez a szervezetek felelôs-sége. Nekik kell saját hatáskörükbenkidolgozniuk azt a mechanizmust, amelyalapján a delegáltak mindegyik szervezetvéleményét képviselni tudják.

Bilkei Éva

Megalakul a KulturálisÁgazati SzakmapolitikaiTanács

Marad minden a régi, mégis évrôl

évre megújulva várja egyre bôvülô

közönségét a Magyar Szimfonikus

Körkép. A Mûvészetek Palotájának

nagyzenekari sorozatának kellôs

közepén jártunk, amikor megkeres-

tük Csonka Andrást, az intézmény

vezérigazgató-helyettesét, aki

elmondta, milyen újításokkal igyek-

szik még vonzóbbá tenni a mûsort

a szervezôgárda már idén is, de

fôképp jövôre.

y Amikor beszélgetünk, már hét kon-certen túl vagyunk és elôttünk van mégkilenc elôadás a Magyar SzimfonikusKörképbôl. Változott valamit a koncep-ció idén?

A koncepció nem változott, továbbra is ahazai, hivatásos szimfonikus zenekarokathívjuk meg a körképbe. Most is egyetlenkérésünk volt az együttesek felé a mûsortilletôen, az, hogy koncertjükön egy magyarkortárs mûvet is játsszanak el. Összeállítot-tunk egy listát arról, hogy eddig milyenkortárs darabok hangzottak el a Mûvésze-tek Palotájában, és ezt figyelembe véve ké-szítettünk egy „étlapot”, amelyrôl a zeneka-rok választhatják ki az általuk eljátszanikívánt mûveket. A tudatos mûsorpolitikávaligyekeztünk ráirányítani a figyelmet olyanszerzôkre, illetve mûvekre, amelyeket mégnem hallhatott nálunk a közönség. Például

Balassa Sándornak még egyetlen alkotásasem hangzott el a MûPában, de több nevetis sorolhatnék. Ez a szándék valójában majda 2010-es körképre fog célt érni, annak aprogramján már most dolgozunk, és azonreményeink szerint sokkal jobban látszikmajd ez a tudatos mûsorfelépítés. A koordi-náció másik része volt, hogy igyekeztünkelkerülni a párhuzamosságokat a repertoár-ban. Idén a Haydn-év miatt nagyon sokzenekar választott Haydn-darabokat, denem szerettük volna, hogy emiatt nagyonhasonló legyen a program, és ezt szeren-csésen sikerült is elkerülni.

y Milyen volt a kortárs menü fogad-tatása?

Egyértelmûen pozitív. Körmendy Ferencetkértük meg arra, hogy segítsen azÛ„étlap”összeállításában. Ô sokáig a Bartók Rádiószerkesztôje volt, maga is zenész és sokatfoglalkozik kortárs zenével, így nem esettnehezére ez a munka. Mint utóbb kiderült,a lista a zenekarvezetôknek is fontos tám-pontot adott, és nagy volt a rácsodálkozás isamiatt, hogy bizonyos szerzôkrôl, mûvekrôlkiderült, még nem játszotta ôket nálunksenki; több darab már rögtön a megbeszé-lésen „elkelt”.

y A közönség hogy fogadja a kortárs da-rabokat?

A kortárs mûvekkel nem könnyû közönsé-get csalogatni, de mivel nagyon szép klasz-szikus mûsorokat állítottak össze melléjük azenekarok, így a program eladhatóvá válik.Egyébként a sorozat beérni látszik, hiszenamíg a kezdetekkor komoly nehézségeinkis adódtak a jegyértékesítéssel, addig máraez egyre kevésbé okoz problémát. Magukaz együttesek is nagyon komolyan veszik ahelyi közönség mozgósítását. Más a helyzetazokkal a zenekarokkal, amelyek egyéb-ként is fel szoktak lépni a MûPá-ban, ôkjobban tudnak támaszkodni állandó közön-ségükre. Minden elôadásról igyekszünkprofesszionális felvételt készíteni, és most

alakul egy együttmûködés a Magyar Televí-zióval is. Bízunk benne, hogy még ha nemis teljes egészükben, de több körképes kon-certet le fognak adni.

y Van-e változás a fellépôket illetôen?Nagyon fájlaljuk, de a Magyar Rádió szimfo-nikus zenekara lemondta a körképes sze-replést, mivel a koncertjük éppen a zene-kari tagok meghallgatásának idejére esettvolna. Így a tavalyi tizenhét koncerthez ké-pest most eggyel kevesebb lesz. Jövôre leszegy váltás, a programban szereplô „kakukk-tojás”, a Budapesti Vonósok helyett 2010-ben a Liszt Ferenc Kamarazenekart hívjukmeg, hiszen, bár ôk sem alkotnak teljesszimfonikus zenekart, de szintén tudnakolyan repertoárt hozni, amely beleillik akörképbe. Nagy örömünkre szolgál továb-bá, hogy 2010-ben a Budapesti Fesztiválze-nekar is csatlakozik a Magyar SzimfonikusKörképhez.

y Hogy alakul a jövôben a Wagner-pro-dukció? Továbbra is a Rádiózenekarbangondolkodik a MûPa?

A Ringet a Rádiózenekar tudja a legjobbanMagyarországon, ezt a tizennégy órányizeneanyagot most valamelyik másikegyüttesnek átadni azzal, hogy tanulja meg,úgy gondolom, luxus lenne. Én számítok rá,hogy jövôre még meg tudjuk oldani aRádiózenekarral a Ringet, de a 2010-es újbemutatót, a Trisztánt már a Magyar ÁllamiOperaház zenekarával fogjuk megvalósí-tani. Késôbb valószínûleg lekerül majd aRing a repertoárról és más, új produkció jönbe helyette, de hogy abban a Rádiózenekar-nak lesz-e szerepe, azt most nem tudnámmegmondani.

y Hosszabb távú együttmûködés is kilá-tásban van az Operaházzal, igaz?

Igen, de egyelôre csak a Trisztánról szüle-tett megállapodás, a további tervekrôl mégtárgyalásokat folytatunk.

Bilkei Éva


ZENEI KÖZÉLETÜNKSZIMFONIKUS ZENEKARI KÖRKÉP

Célzott támogatás a kortársaknakNagyon fájlaljuk, de a Magyar Rádió szimfonikuszenekara lemondta a körképes szereplést

Az elmúlt hónapban döntött a Vas

megyei közgyûlés a Savaria Szim-

fonikus Zenekar igazgatói pályáza-

táról. 30 igen szavazattal, 1 tartóz-

kodás mellett Mérei Tamást

nevezte ki a posztra. A megye

képviselôi után a szombathelyi

városatyák egyhangúan támogat-

ták a csellómûvész jelölését, aki

március 1-jétôl öt éven keresztül

tölti be ezt a pozíciót. Az új igaz-

gató nincs könnyû helyzetben,

hiszen a zenekar csökkenô támo-

gatásra számíthat, emellett az

együttesnél létszámcsökkentést

is végre kell hajtani. A szimfoni-

kusoknak – a direktor szerint – a

Weöres Sándor Színház is konku-

renciát jelent. Ezért nyitniuk kell

a közönség felé, és ha a szombat-

helyiek nem mennek be a Bartók

terembe, akkor a zenekarnak kell

kimennie az emberek közé – véle-

kedik Mérei Tamás.

y Egy sikeres gordonkamûvész, aki többversenyen is díjat szerzett, kamara-együttesekben muzsikál , éveken át taní-tott a Zeneakadémián, s emellett mégsaját vállalkozást is mûködtet, miértdönt úgy, hogy jelentkezik a zenekariigazgatói posztra?

Még tavaly tavasszal megkeresett néhány ahelyi kulturális életben meghatározó sze-mély valamint zenekari tagok is, hogy nemgondolkodnék-e el a jelentkezésen. Mivelnem vagyok hûbelebalázs típus, ezért elô-ször alaposan körbejártam a témát, beszél-gettem korábbi igazgatókkal, karmester-ekkel, és persze a zenekar tagjaival. Az volt

a nagy elônyöm, hogy az édesanyám tavalyelôtt, harmincnyolc éves szolgálatot köve-tôen ment nyugdíjba az együttesbôl, koráb-ban az édesapám is játszott a zenekarban,így jól ismertem az ott folyó munkát. Aztkell mondjam, hogy a Petró János 1991-estávozása óta eltelt 18 évben – bár akadtakjobb tendenciák is – de összességében egy-re rosszabb helyzetbe került az együttes. Akoncertek, a közönség száma, a turnék év-rôl évre csökkennek. A nyolcvanas évek-ben még a vidék legjobb zenekaraként em-legették az együttest. A Bartók Fesztivál azenei élet fellegvárává emelte Szombat-helyt… Természetesen én is feltettem ma-gamnak a kérdést, hogy mindez mitôl válto-zott meg. Nyilvánvalóan vannak objektívokok is, de szerény véleményem szerintszinte minden igazgató hozzáállásában,munkájában akadtak olyan tényezôk, ame-lyek komoly következményekkel jártak.Úgy vélem, nekem nincs vesztenivalóm.Nem az igazgatói karrier érdekel elsôsor-ban, nem az egyéni érdekeimet kívánomképviselni. Az motivál a leginkább, hogyhasznos legyek, hogy a múltjához méltóhelyzetbe tudjam ismét hozni az együttest.Nekem ez a legfontosabb. Egyébként is itt-hon akartam élni, ezért is költöztünk a csa-ládommal haza. S bár az elsô megkeresésekután sokat gondolkoztam azon, hogy vál-lalkozzam-e a feladatra, úgy véltem, muszájmegpróbálnom. Ha néhány év múlva azegyüttes még rosszabb helyzetbe kerül,akkor nem tudnék tükörbe nézni, ha megsem próbálok segíteni.

y Az elsô pályázat körül azonban akadtnémi botrány, hiszen a megye és a városis más-más jelöltet látott volna szívesenaz együttes élén. Hiába támogatta azÖn pályázatát a város, mégis sikertelenvolt a megmérettetés. Ennek ellenéremásodszor is jelentkezett…

Megkérdeztem a nem engem választó tes-tületet, hogy van-e ellenem szakmaikifogásuk. Nem volt. S tulajdonképpen

másodszor is aktuálisnak éreztem a pá-lyázatomat. A szöveget elolvastam a téliszünet alatt, egy-két bekezdést kihúztam, skiegészítettem az elôadó mûvészeti tör-vény, valamint a világgazdasági válságvárható hatásaival.

y A másik jelölttel, Pados Róberttel, akiegyébként eddig a megbízott igazgatóposztját töltötte be, milyen a viszonya?

Nagyon jó. Mindenben támogat, s ezt már agyakorlatban is tapasztalhattam. Most, a ze-nekar ismét választhatott a jelentkezôkközül, s nagyon-nagy arányban voksoltakmellettem. A szavazók közel 80%-a válasz-tott engem, ekkora támogatást tudomásomszerint még egyetlen másik igazgatójelöltsem kapott. Sajnos ennek is akad rákfenéje,már érzem is, milyen óriási elvárásokat tá-masztanak velem szemben…

y Mennyire nehezíti meg a feladatát,hogy a mûvészeti vezetô, Alpaslan Er-tüngealp maga is pályázott erre a poszt-ra, tehát nagyon határozott elképzelé-sekkel rendelkezik a zenekari igazgatóteendôirôl…

A pozitív oldalról szemlélem ezt, nagyon jó,ha a mûvészeti vezetô átlátja az egész intéz-mény mûködését, a feladatokat, a felelôs-ségeket. Nem kell ugyanis mindent külön-külön megértetni vele, hiszen ô már ezeketa dolgokat átgondolta. Ez számomra elônykell, hogy legyen. Egyébként sem lehet ki-találni a spanyolviaszt. Nincs ugyanis ezer-nyi út. A koncertszámot növelni kell, a kö-zönséget a mûsorpolitikával és máseszközökkel meg kell nyerni. Jelen kelllennünk a régiónk egész területén. Nagyonfontos az is, hogy több osztrák koncertetadjunk, hiszen a határ tíz kilométerre van.Petró János idejében, 1991-ben már aküszöbön állt egy burgenlandi bérlet meg-valósulása. Azóta minden igazgató leírta,mekkora szükség lenne erre, és mégsemtörtént semmi…


ZENEI KÖZÉLETÜNK

Ismét új igazgató, új elképzelések a Savaria Szimfonikus Zenekarnál„Minden erômmel a csoda megvalósításán dolgozom”

y Ezek az elképzelések, gondolom, már apályázatában is megjelentek. Mit emelnemég ki a dolgozatából? Melyek a sarok-pontjai?

Nagyon lényegesnek tartom a régiós szem-léletet, hiszen régebben Zágrábban, Mari-borban, Grazban, Linzben, Pozsonyban ésKassán is rendszeresen koncertezett aszombathelyi együttes. Tíz évvel ezelôtt 45osztrák fellépésünk volt, most csupán 4…Ezen kell elsôsorban változtatni.

y Mit tud tenni a gazdasági gondokellen, hiszen már a korábbi pályázatnális köztudott volt, hogy több tízmillióshiánnyal küzd az együttes, s emellett abüdzsé is jelentôsen csökken…

Egy önkormányzati intézmény pénzügyigazdálkodása érdekes kérdés… Ami szá-momra nagyon szomorú, hogy rögtön le-építéssel kell kezdenem a munkámat. 39millió forinttal kevesebb támogatás forrásátkellett még a megbízott igazgatónak, PadosRóbertnek megtalálni, s ebbôl 19 milliótszemélyi kiadásból… ô kidolgozott egyolyan konstrukciót, ami a legkevésbé fáj-dalmas. Összesen hat státusszal kell a lét-számot csökkentenünk. Két öregségi nyug-díjas távozik, s a szakmai nyugdíjasoknálfélállásokat hozunk létre az eddigi teljesstátuszok helyett. Egyébként a fenntartócsodálkozva néz rám, amikor megkér-dezem, végeztek-e hatástanulmányt, elôze-

tes kalkuláció arról, hogy hány fôvel a leg-olcsóbb egy szimfonikus repertoárt játszóegyüttes mûködtetése… Hiszen így kise-gítôket kell hívni, vagy túlórát fizetni, amiszintén pénz. Nincs elég muzsikus, hiszeneddig is minimális létszámmal dolgozott azenekar és most 63 fôre kellene csökken-tenünk… Született optimistaként azonbanbízom abban, hogy bár mindkét közgyûlésáldását adta erre az intézkedésre, valahogymeg tudom gyôzni ôket, hogy ez a lépésösszességében, hosszú távon nem vezetspóroláshoz.

y Új SzMSzt készítenek?Az SzMSz létezik, de erôsen hiányos, ki kellegészíteni, a kollektív szerzôdést pedig elkell készítenünk, mert jelenleg nincs ishatályos. Közös érdek, hogy minden szabá-lyozva legyen. Szeretném, ha ez egy hónapalatt megszületne, mert így pontosantisztázhatjuk, hogy kinek mi a feladata. Depersze a létszámleépítés nagyon rosszhangulatot kelt, én pedig a nyugodtmunkában hiszek. Ennek feltétele az is,hogy a mûvészeti vezetô és a zenekari igaz-gató jól megértse egymást.

y A szezontervezésben is részt vesz?Nem, a következô évadtervet már teljesenkészen kaptam. Örvendetes módon aFilharmóniával is újra elindult az együtt-mûködésünk.

y Az elôadó-mûvészeti törvény regisztrá-ciós rendszere szerint az I. kategóriához22 ezer fizetô nézôre van szükség. Ezt anézôszámot tudja teljesíteni a szombat-helyi együttes?

Történt egy elôzetes kalkuláció, és éppenátvittük a lécet, 23 ezer körüli nézôszám-mal. Nagyon nehéz feladat ez, hiszen a Bar-tók terem csak 360 fô befogadására alkal-mas, és Szombathely is a legkisebblélekszámú település a zenekarral ren-delkezôk közül…A jelenlegi szezon kon-cert számát tekintve jövôre már nemleszünk gondban. A Zamárdiban rendezettzenekari közgyûlésnek számomra az azegyik legfontosabb tapasztalata, hogy telje-sen logikus módon nem tudnak bennünketnem a többi együtteshez mérni. A közönségszámánál óriási tehát a hendikepünk, de azösszes többi mérôszám esetében is jelenlegaz utolsó helyen állunk, egyedül a sajátpróbatermünkre lehetünk büszkék. Annakazonban nagyon örülök, hogy végre meg-született ez a törvény. Óriási eredmény. Deazt is látnunk kell, hogy a többszörösenhátrányos helyzetünkön csak részben segí-tenek ezek az új jogszabályok. Ugyanis ná-lunk a legkisebb összegû a támogatás, alegkisebb a létszám, s az sem teszi egysze-rûbbé az életünket, hogy megszületett aWeöres Sándor Színház. Bár ezzel tényleg aváros több évtizedes álma teljesült, a kultú-rára azonban nem lett az embereknek többpénze …A teátrum is biztosan elcsábít majdnéhányat a bérletvásárlóink közül, s az isegyértelmû már, hogy Jordán Tamás csakalkalmanként kíván zenés mûveket mûsor-ra tûzni. Igyekszem azonban elôremenekülni.

y Segítséget jelent például az elôadó-mû-vészeti törvényben szereplô adójóváírás?

Az igazgatónak úgy kell dolgoznia, hogyélni tudjon ezzel a hatalmas lehetôséggel.Egyébként a saját bevételeinket is növel-nünk kell, s ehhez egyértelmûen a mûsor-politika az egyik kulcs. Szerencsére a zene-igazgató 5 éves koncepciójában is mostéppen a Beethoven programok következ-nek. Úgy vélem, ki kell menni az em-berekhez. Például a Savaria történelmikarnevál európai hírû rendezvény, a zene-karnak ott a helye a szabadtéri programokközött. Nagyon várom az Iseum helyreál-lítását is, hiszen két Isis istennô tiszte-letére épített templomot találni összesenEurópában, s ebbôl az egyik éppen Szom-bathelyen látható. 2011-re lesz kész, ésazonnal szeretném visszaállítani az ittenioperaelôadások hagyományát. Korábban


ZENEI KÖZÉLETÜNK

Amerikától AusztriáigMérei Tamás gordonkamûvész 1973-ban, zenész családban született, öt éves kora óta

csellózik. A szombathelyi Zeneiskola és Szakközépiskola elvégzése után a budapesti Liszt

Ferenc Zenemûvészeti Fôiskolán Onczay Csaba, Devich Sándor és Rados Ferenc

növendékeként szerzett mûvészdiplomát. Fôdíjat kapott a „Young European Strings"

nyári akadémián 1993-ban, Budapesten. Egy évvel késôbb – a verseny történetének leg-

fiatalabbjaként – a Popper Gordonkaverseny I. helyezettje lett. 1994-ben a „Classical Win-

ter in Jerusalem" (Izrael), 1995-ben a „Pacific Music Festival" (Japán) fesztiválon vívta ki a

szólócsellista címet, és olyan karmesterekkel dolgozhatott, mint Lorin Maazel, Christoph

Eschenbach és Michael Tilson Thomas. 1996-ban az Indiana Universityre, Starker János

professzor osztályába kapott meghívást, majd egy „Fulbright-Soros" ösztöndíj jóvoltából

a Yale Universityn, valamint a Juilliard Schoolon, New Yorkban Aldo Parisot professzornál

képezhette tovább magát. 1997-ben az Egyesült Államokban nemzetközi versenyen

II. díjat nyert, és még ebben az évben – elsô magyar résztvevôként – a Los Angeles-i

Piatigorsky Csellófesztivál Fôdíját kapta. 1998-ban a Magyar Rádió Országos Gordonka-

versenyén I. díjat, valamint különdíjat nyert. Szólistaként fellépett Európa szinte vala-

mennyi országában, az USA-ban, Japánban, Izraelben. Játszott Helmut Kohlnak, George

Bushnak, Jitzak Rabinnak, valamint II. János Pálnak. Rádió- és televízió-felvételei mellett

CD lemezeket készített a Deutsche Welle, a Conservatoire de Paris és a Hungaroton Classic

számára. 1999-ben – a világon elsôként – lemezre vette Paganini 24 hegedû capriccióját

csellón, saját átiratában. 2000-tôl 2006-ig a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem tanára.

Nyolc esztendôt töltött Ausztriában, a Klagenfurti Színház Zenekarának szóló csellistá-

jaként tevékenykedett, és tagja volt a kiváló zenészekbôl alakult, szombathelyi Kalló Quar-

tettnek is. 2001-ben Artisjus díjat kapott a kortárs magyar zenemûvek bemutatása terén

kifejtett kiemelkedô tevékenységéért. Az Esterházy Trió alapító tagja és a Sándor Quar-

tettben is rendszeresen muzsikál.

minden nyáron A varázsfuvola ment itt, delehetne Aidát is játszani. Operettet, musicaltis mûsorra tûzhetünk. Vissza kell ugyaniscsalogatnunk a közönséget.

y Ezek remek elgondolások, de inkább amûvészeti vezetô hatáskörébe tartoznak,ráadásul külön költségvetést igényelnek…

A pályázatomat nyár óta Alpaslan Ertün-gealp is ismeri, már az elsô megmérettetéselôtt is egyeztettem vele, s végig a támoga-tásáról biztosított. Remélem, a külföldi fel-lépéseinkbôl marad majd ilyen rendhagyóelôadásokra is pénz… Minimum 30-35 kon-certet szeretnék Ausztriában tartani. Úgygondolom, hogy figyelmet kellene fordíta-nunk a marketing területen az úgynevezetton és offline felületek összekapcsolására is,amelyek kihasználtsága jelenleg nulla… Azta Németországban is ismert modellt tarta-nám jónak, amikor egy város, egy régió –nálunk megye – kulturális arculata az intéz-mények közös munkája nyomán kifelé egy-séges arculatot mutat. Ez természetesennem merül ki az egymásra mutató linkek-ben… De honlapunk interaktívvá tételesokat segíthet. A reklám nem feltétlenülkell, hogy tudatosan hasson. A cél, hogy be-épüljünk, szerves részévé váljunk az itt élôkgondolkodásának. Szeretném azt is, hogy aszakközépiskolával, amely egyben mûvé-szeti gimnázium, együttmûködést alakít-

sunk ki. A növendékek beülhetnek közénkegy vagy két alkalommal, s emellett életrehívunk egy olyan versenyt is, amelynek az adíja, hogy a gyôztes felléphet a zenekarral.Ez biztosan azt eredményezi, hogy jönnek acsaládtagok is a hangversenyre. A képzô-mûvészetisek problémája pedig az, hogynehezen találnak kiállítóteret. Mi ren-dezhetnénk a Bartók Terem folyosóján tár-latot, hiszen így olyan emberek is kíváncsiaklennének ránk, akik egyébként nem nagyonjárnak koncertekre. Szükség lenne még amai reklám-trendnek megfelelôen inkábbkevesebb, de nagyméretû, úgynevezettóriás, mint „költséghatékony” A4-es plaká-tokra, de rengeteg dolgot sorolhatnék még.

y Melyek a legégetôbb teendôi?A legbanálisabb dolgokkal is foglalkoznomkell. Két éve készült el a felújított BartókTerem, s a nôi hangolón azóta sincs füg-göny… Döntenem kell, hogy a rendelke-zésre álló pénzt a függönyre vagy a másikteremben rothadó falra költöm… De szeret-ném minél elôbb elérni azt az állapotot,amikor az igazgató nincs arra kárhoztatva,hogy napi nyolc órát az irodájában tölt-sön… Akkor vagyok ugyanis hatékony ve-zetô, ha megyek, tárgyalok, egyeztetek, ésazzal foglalkozom, hogy megvalósuljanak akülönleges hangversenyek. Szeretnék pél-dául filmzenébôl koncertet életre hívni.

Ehhez természetesen számos egyedi ötlet istársulna, például a nézôk vörös szônyegenérkezhetnének, a büfé James Bond bárráalakulna. A muzsikához vetítés és narrátortartozna. Így valóban komplex, nagy hatá-sú élményt nyújthatnánk. Nem tagadom,ezt az ötletet Klagenfurtból veszem. Ott akezdeményezés nagy sikert aratott, pedignulláról indult, de ma már egy évre elôrenincs rá jegy. Szóval fontos, hogy önjárólegyen az együttes, s a lényeges dolgokrajusson idô, energia.

y Öt évre szól a megbízatása. 2014-benmivel lenne elégedett?

Nagyon jó kérdés… Szeretném, ha akkormár felfelé szálló ágban lenne az együttes,ha megvalósulna a burgenlandi bérlet, haezek a koncertek tényleg közönségcsalo-gatóak lennének, s ha jobb lenne a finan-szírozási helyzet. Bár bevallom, kissé nyo-maszt, de egyben inspirál is, hogymindenhonnan csodaváró hangulat veszkörül. Azt mondtam azonban a zenekarnak,a bemutatásomat követôen, hogy ezt a foko-zott várakozást is igyekszem a pozitív ol-daláról szemlélni, hiszen nyilvánvalóanakkor vár el az ember valakitôl valamit,amikor azt látja, hogy reális esélye van a ter-vek megvalósulásának. A csoda egyébkéntjogos elvárás, és én minden erômmel a meg-valósításán dolgozom. R. Zs.


ZENEI KÖZÉLETÜNK

Már a gyôztes pályázatomban is leírtam,hogy szeretnék egy mûvészeti igazgatóistátuszt létrehozni, mivel ez korábban nemlétezett. Nem Medveczky Ádámot sze-retnénk ellehetetleníteni ezzel, inkább az acélunk, hogy a zenekar menedzsmentjétegy új személlyel erôsítsük – mondta la-punknak Fûke Géza, aki megjegyezte:maga a tény nem lehetett meglepetés,hiszen az évadnyitó társulati ülésen isszóba került már, de akkor senkinek nem

volt ezzel kapcsolatosan észrevétele. Azenekar igazgatója hangsúlyozza: nem le-váltják Medveczky Ádámot, hanem egy újposztot hoznak létre, a karmesterszerzôdése ugyanis nem tartalmazta ezt acímet, és a feladatai sem fedték le amûvészeti vezetô munkakörét. Mint mond-ta, Medveczky Ádámra továbbra is számí-tanak, ô vezényel a jövô szezonban többnagybérletes hangversenyt. Az áprilistólmunkába álló mûvészeti igazgatótól,Berkes Kálmántól pedig elsôsorban újimpulzusokat, friss szellemiséget várnak.Február elején behívatott az igazgató, FûkeGéza, és elmondta, hogy Berkes Kálmánlesz áprilistól a mûvészeti igazgató, de rög-tön azt is hozzátette, hogy a kapcsolatunkezzel nem szakad meg, karmesterkénttovábbra is számítanak rám – mondta Med-

veczky Ádám. – Nem örülök a döntésnek,de tudomásul veszem – fogalmazott, majdhozzátette: három bérletes koncertenegészen biztosan ô fog dirigálni, köztük aszeptemberi szezonnyitó hangversenyen,és ígéretet kapott arra, hogy ez a szám to-vábbi lehetôségekkel bôvül majd. Egy ideje az interneten is terjed egy írás,amely a döntés hátterében politikai okokatsejtet, ezt azonban maga Medveczky Ádámis kifejezetten cáfolta, és „teljesen kizárt-nak” nevezte. Mint mondta, jó a kapcsola-ta Gyôr önkormányzatával, amely mindigis elismerte a városért tett érdemeit.A változások a zenekar összetételét is érin-tik: a létszám ugyan nem változik, de mivela közeljövôben többen nyugdíjba mennek,cserék lesznek, a próbajátékokat már ki isírták. Pál Eszter

Változások a Gyôri Filharmonikusoknál

Berkes Kálmán klarinétmûvész-

karmester tölti be április 1-tôl a

Gyôri Filharmonikusok mûvészeti

vezetôi posztját. Mint megtudtuk,

ez a státusz eddig hivatalosan nem

létezett az együttesnél, Medveczky

Ádám szerzôdésében, akit korábban

sokan mûvészeti vezetôként emle-

gettek, ez a munkakör nem szere-

pelt. A Liszt-díjas, érdemes mûvész

egyébként marad a zenekarnál, és

továbbra is vezetô karmester lesz.

Az Égben is szerethették, mert úgy aludt el örökre

kilencvenedik évesen egy január eleji éjszakán, mint

akinek mindegy, hogy másnap, a Mária utca reggeli

zajára ébred, vagy a feltámadás harsonaszavára. A

hosszan tartó testi szenvedés méltánytalanságától is

megkímélte teremtôje. Életével rá is szolgált e mél-

tányosságra.

Több, mint négy évtizeden át szolgálta a magyar ze-

nei életet, ám érdemei felsorolása nem itt kezdôdik:

nemes, kemény anyagból gyúrt ember volt, ki a hu-

szadik század diktálta összes jellempróbát makulát-

lanul állta.

Hável Évaként nagyon tehetôs, nagypolgári családba

született. Gyakran mondogatta: „Nagypapám építet-

te fel Budapestet, Papám építette újjá.” Kifogástalan

nevelésben részesült itthon és Rómában, már na-

gyon fiatalon eljegyzik egymást a tenisszel, de tanul-

mányaiból hazatérve nem elégszik meg a gazdag

úrilányok unalmas életével: önhatalmúlag dolgozni

megy.

Minthogy munkájához jogosítvány kell, megszerzi

hát azt is. Nagyot fordul a történelem, mire vissza-

tér elsô munkahelyének helyszínére, a Vörösmarty

térre, ugyanis az Opel-Blitz Szalon abban az épület-

ben mûködött a ’30-as években, melyet a háború-

ban lebombáztak és majd csak a ’70-es évek elején

épül fel helyén a „Zenepalota”, „Filharmónia”, „ORI”,

stb. csúnyácska épülete. Lebontása elôtt a bécsi

klasszika korán elhalt géniuszáról elnevezett marci-

pános golyócskákat árulták ott, ahol Éva néni – még

mint ifjú lány – bepattant a kuncsafttal a Blitz-Ka-

dettbe és át az Erzsébet hídon a Gellért-hegyre kap-

tatva mutatta be a német ipar remekeit. Ám e né-

met ipar egyre több harckocsit gyártott ugyanakkor

a háború kitörésekor beszüntették a polgári autó-

gyártást, az Opel-Blitz Kadetteket és Kapitaineket a

Blitzkrieg sodorta el. Nem volt mit eladni a Vörös-

marty téri szalonban.

Most sem maradt dologtalan, elment néhány utcá-

val arrébb. A Magyar Rádióban ugyanis épp meghall-

gatást hirdettek bemondók, mûsorközlôk számára.

Gyönyörûen beszélt magyarul – meg németül, meg

olaszul, meg franciául, meg angolul – így hát kétszáz

anonim jelentkezô közül azonnal kiválasztották. Rá

jellemzô módon mélyen hallgatott arról, hogy a Rá-

dió elnöke történetesen a nagybátyja...

Gyönyörû artikulációja és kellemes orgánuma mellett

a Rádióban méltányolták nyelvtudását, intelligen-

ciáját, így hírolvasóként, az idegen nyelvû adások

bemondójaként, színházi és hangverseny-közvetíté-

sek szpíkereként volt éveken át a „Budapest1.” egyik

meghatározó hangja. Aztán egy ôszi hajnalon az

épületbe lépve árpádsávos karszalagosokat talált, a

hírolvasó asztalon pedig a nyilas hatalomátvétel

sorait. Gyorsan megállapította magában, hogy ez a

rádió ettôl kezdve nem az ô Rádiója. Szó nélkül sar-

kon fordult és meg sem állt az elsô nôvérképzôig,

ahol egy hét alatt szakképzett kórházi ápolót farag-

tak belôle. A Gellért-hegy alatti Sziklakórházba került.

Addigra a front már Pest határaihoz ért. Víz, villany

alig, viszont förtelmes sebesülésektôl szenvedô ka-

tona annál több. Egy hét alatt több mint tíz kilót fo-

gyott a rádióstúdióból, az épp letûnni készülô pol-

gári jólétbôl érkezô úrilány. Segített a szenvedôkön

ahogy tudott, majd evakuálván a kórházat, Csepelen

cserélgette az átvérzett kötéseket, amikor szemük

összevillant egy katonaorvossal.

A háború után nem sokat teketóriáztak: a Sziklaká-

polnában esküdtek egymásnak örök hûséget. Ezt be

is tartották – bár önhibájukon kívül nem sokáig örül-

hettek a család melegének. A férj, dr. Horányi János

az 1. sz. Sebészeti Klinika igazgatójaként végigdol-

gozta az ötvenes éveket, míg Éva néni fiukkal és lá-

nyukkal várta ôt haza. Egy napon hiába…

Így lett özv. dr. Horányi Jánosné 1958-ban az Orszá-

gos Filharmónia adminisztratív alkalmazottja, és lett

egyben a Filharmónia aranykorának egyik jellegzetes

alakja, aki a partizán múltja miatt igazgatással meg-

bízott – és saját tisztessége jogán tekintélyt és tisz-

teletet szerzô pártfunkcionárius – Lakatos Évával (ô

volt az egyetlen akit le-elvtársnôzött) nem egyszer

közölte: „Elvtársnô, bár én vallásos ember vagyok és

világok választanak bennünket el, ha minden kom-

munista olyan lenne, mint Maga, még én is belépnék

a pártba”. (Jellemzô, hogy amikor a mások által éve-

kig körüludvarolt, nagyhatalmú, ám tisztességét

mindvégig megôrzô igazgatónô nyugdíjba vonult,

jórészt elfelejtették. Éva néni, Pándi Marianne… és

rajtuk kívül nem sokan nyitották rá rendszeresen az

ajtót jó szóval, segítséggel…)

A Filharmónia átköltözött a Semmelweiss utcából a

Vörösmarty térre, a zenei nagyüzem gyártotta a

koncerteket, Éva néni meg a „Tervlapokat”. Gregor

„Jóska” mindig szomorúan konstatálta, ha legendás

gombás és húsos táskái már azelôtt elfogytak, hogy

irodájába visszatért volna. Kovács János, a nagy tu-

dású zenetörténész-igazgató-helyettes még nyug-

díjazása után sok-sok évvel is megjelent Éva néni

aktuális szolgálati helyén minden Karácsony elôtt,

hogy szolid, de kifogástalan eleganciájával az Éva-

napi virágcsokrot átadhassa. Szerették a benne lakó

jóságos, az elesettel törôdô embert, és tartottak a

mûvelt, szikár jellemû, a silányságot, sunyiságot bár-

mikor leleplezô egyenes derekú asszonytól.

Bennünket húsz éve a szerencse hozott úgy össze,

hogy az együtt töltött éveket a sors ajándékaként

élem ma is. Az éppen „Országosból” „Nemzetivé”

vedlô Filharmóniában úgy döntöttek, hogy nem kell

nekik Éva néni. A MÁV Szimfonikusok igazgatójaként

egy próbaszünetben Erdélyi Miklósnak fôztem

kávét, panaszkodva, nincs alkalmas titkárnôm. Ha azt

akarja, hogy nyugodtan beszélgethessünk, segítsen.

Segített.

Másnap, az elôzetes telefonos egyeztetést követôen

ott állt az irodám ajtajában egy határozott külsejû

hölgy, mint egy jóllakott angyal, két szatyorral a ke-

zében, melyeket le sem téve kérdezte: „Ugye, vala-

mi fiatalabb csibére gondolt? Ha alkalmazni kíván,

van két kikötésem. Hétfôn és csütörtökön délután

öttôl teniszezem, szeptember elsô tíz napján pedig

Keszthelyen nemzetközi veterán tenisztalálkozót

szervezek. Kellek így is?” kérdezte az épp kirúgott

filharmóniai munkatárs. Kellett.

Akkor sem volt könnyû sorsa a vasúttársaság zene-

karának, de Éva néni sziklából épített akarata és jelle-

me nem egyszer segített ki a kétségbeesésbôl, a re-

ménytelennek tûnô bajokból. Szövetség szövôdött

közöttünk, és amikor sorsom az akkori – még egy

rövid ideig a Filharmóniához tartozó – ÁHZ-hoz sod-

rott, természetesnek véltem, hogy együtt me-

gyünk. Elôször alig fogtam fel, miért mondja: „Direk-

tor úr, én már oda kétszer költöztem dolgozni. Nem

szeretnék harmadszor is visszamenni.” (Hej, pedig

de sokszor lett volna szükségem az elkövetkezô

években arra az erôre, amit ô tudott adni!…)

Maradt hát a kölcsönös szeretet, a kölcsönös fi-

gyelés egymásra. (Már évek óta nem dolgoztunk

együtt, amikor konok hasgörcseimmel kínlódtam.

Az orvosok sok okosat mondtak, írtak görcsoldókat,

de a tünetek csak súlyosbodtak. Feleségem kétség-

beesésében felhívta Éva nénit. „Vakbél lesz az And-

reám!” És én hamarosan ott voltam – hol máshol? Az

1. sz. Sebészeti Klinikán, ahol Éva néni fia, ifj.dr. Ho-

rányi János a fôorvos – és épp perforálni készülô

vakbelemtôl megszabadított a fôorvos úr. Mint

ahogy kétes mûködésû pajzsmirigyem fölöslegétôl

is, néhány év múlva. Krisztina lánya amúgy férjével

együtt szintén emberek gyógyításával foglalkozik.)

A Zeneakadémia mûvész-szobájánál inspekciózva

még kilencven felé is európai szellemet árasztva ele-

gyedett szóba bármely náció karmesterével, mûvé-

szével. A lakástól a „munkahelyig” – a családtagok

egyre nagyobb rémületére – a legutóbbi idôkig

autóval járt. Trabantok, Marutik szolgálták a Blitz-

szalon hajdani sportos amazonját. Aztán a jogosít-

ványba sem került már újabb pecsét. A lábán régóta

gyógyulni nem akaró seb egyre jobban ágyhoz kö-

tötte.

Odamaradtak a teniszpartik is. Bár az unokák, déd-

unokák közt nem egy igazi tenisztehetség, a sok ve-

terántalálkozót megélt ütôk lassan elárvultak.

Mint ahogy mi is. Éva néni elment. Nem lánglelkû ze-

neszerzô, nem sikeres mûvészeti menedzser, nem

ünnepelt díva, nem pótolhatatlan zenemûvész volt,

hanem – sok egyéb mellett – a magyar zenei élet

adminisztrátora. Titkárnô.

Szeretnék olyan világban élni, ahol olyan adminiszt-

rátorok, titkárnôk ülnének minden nekik fenntartott

poszton, mint Éva néni. Ugyanis az egy tisztességes,

mûvelt, megbízható és legfôképp emberséges világ

lenne. Hogy Éva néni békében nyugszik, afelôl nincs

kétségem. Ám, hogy mi is békében nyugodjunk,

becsüljük meg a még élô Éva néniket!

Kovács Géza


ZENEI KÖZÉLETÜNK

„Elsô emberszerettem

volna lenni”

Éva néni

y Hogyan lett Serge Koussevitzky pártfo-goltja?

A Juilliard Schoolban tanultam, a növen-dékzenekart vezényeltem. Robert Shawkarnagy eljött egy próbára, ami után barát-ja, Koussevitzky figyelmébe ajánlott. 1948nyarát így már Tanglewoodban tölthettem,s azon kívül még két nyarat töltöttem a híresnyári akadémián. Ezt követôen Kousse-vitzky vendégkarmesternek ajánlott a ka-nadai Vancouveri Szimfonikusokhoz. Ak-kor négy koncertre szerzôdtettek, detizenkét év együttmûködés lett belôle.

y Bernstein is Tanglewoodban kezdte…Nagyon jól ismertük egymást, Koussevitzkykarmester-óráin rendszerint Bernstein zon-gorázta a mûveket, amiket én vezényeltem.

y Milyen ember volt Koussevitzky?

Nagybôgôsként kezdte a pályáját. Majdmiután egy dúsgazdag teakereskedôlányát vette el, kibérelte a Berlini Filhar-monikusokat, hogy velük debütáljon, aRahmanyinov-zongoraverseny szólistájamaga a szerzô volt. Moszkvában zenekartalapított, de fiatal karmesterként, 1920-ban Párizsba ment, ahol megrendezte aConcerts Koussevitzky sorozatot – márekkor kiemelt figyelmet szentelt a kortárszenének. Ebben az idôben kérte fel Raveltis a Kiállítás képei meghangszerelésére.Négy-öt évvel késôbb kinevezték aBostoni Szimfonikusok karmesterének,amely posztot Pierre Monteux-tôl vette át.Nagylelkû ember és nagyon erôs szemé-lyiség volt, a bostoni közönséget is ren-geteg kortárs zenével árasztotta el. Számosamerikai, akkor még ismeretlen zene-szerzôre hívta fel a szakma és a publikum

figyelmét, a leghíresebb közülük talánAaron Copland. Sok olyan mûvet rendelt,amelyek ma már a klasszikus zenekarirepertoár részei: például Stravinsky Zsol-társzimfóniáját, Bartók Concertóját. AzEgyesült Államokban sok zeneszerzôt tettismertté, akik nélküle bizonyára nem vál-tak volna azzá. A Koussevitzky Ala-pítvány egyébként ma is mûködik, fiatalhangszereseket, zeneszerzôket, karmes-tereket támogat. A mester minden nyáronhíres zeneszerzôket hívott Tanglewood-ba, Hindemithet, Honeggert, Messiaent,Brittent.

y Milyen volt Koussevitzky mint karmes-ter-tanár?

Fôleg a vezénylés technikai oldalával foglal-kozott; a francia és az orosz repertoár (kicsitaz amerikai is) különösen fontos volt neki.Szeretett beszélni Ravel, Debussy, Prokofjevzenéjérôl, mert személyesen ismerte e szer-zôket. Amikor még Oroszországban vezé-nyelt, a tízes években, moszkvai zenekará-val a Volga mentén hangversenyezett, ésszámos kortárs mûvet illesztett a mûsoraiba.Ekkor például ott volt vele Debussy is. Ami-kor A tengert és a Három noktürnt vezé-nyeltem neki, hitelesen tudott hozzászólni,mert információi magától Debussytôl szár-maztak.

y Vancouveri évei alatt dolgozott együttGlenn Goulddal?

Igen. Érdekes, hogy ismeri Gould nevét…


ZENEI KÖZÉLETÜNKPORTRÉ

Nem nevezhetô világhírûnek, de jól tudjuk, hogy a jó muzsikus nem feltét-

lenül az. Koussevitzky fedezte fel, jól ismerte Bernsteint, Solti asszisztense-

ként dolgozott a Chicagói Szimfonikusoknál, többször kísérte zenekarával

Glenn Gouldot, aki neki köszönhette késôbb mindenhová magával cipelt, híre-

sen alacsony székét. Irwin Hoffman a MÁV Szimfonikusokat vezényelni

érkezett Budapestre – a nyolcvannégy éves dirigenst a koncert után kértük

meg, meséljen színes és gazdag életérôl, valamint arról, hogy miért Dél-

Amerikát választotta otthonául, miután szép pályát futott be az amerikai

kontinens északi részén.

„Elsô emberszerettem

volna lenni”

Beszélgetés

Irwin Hoffman

karmesterrel

y Magyarországon ô elég ismert.Nagyon korán meghalt. Óriási, több szem-pontból is különleges zenész volt. Amikorelôször tûztek ki olyan koncertet, amin énvezényeltem, ô pedig szólistaként mûkö-dött közre – ez 1956-ban volt –, a zenekarigazgatója szerette volna, ha népszerû, köny-nyed mûvekbôl álló mûsort játszunk, lehet-ôleg minél több embernek. MegkértemGlennt, hogy javasoljon néhány mûvet, amikönnyed, és a közönségnek könnyû befo-gadni. Végül Beethoven Esz-dúr zongora-versenyének nyitótételét választotta – ezneki egy könnyed darab volt. Megkértem,hogy a koncert második felében játsszonegy kis Chopint vagy Lisztet, vagyis olyanmûveket, amelyek könnyebben megfog-hatják az embereket, esetleg amelyeket is-mernek is. Azt mondta, erre ô képtelen.Végül játszott néhány tételt a Goldberg-va-riációkból (ami egyáltalán nem volt nép-szerû mû akkoriban), majd a 16–17. századinémetalföldi szerzô, Sweelinck egyik fan-táziáját – mondanom sem kell, az igazgatónem ilyen mûsorra gondolt… Végül egyBrahms-keringôt adott elô, ami az egyetlenkönnyedebb, tetszetôsebb fajta muzsikavolt a koncerten. Azelôtt soha nem léptemfel vele, és nem tudtam mire vélni, hogy aBeethoven-zongoraversenyben a tuttikat ôis vezényli, velem szimultán. Azt is kérte,hogy legyen egy pohár víz a zongoráján,

arra az esetre, ha megszomjazna. Az egyikelsô próbán azt mondta nekem, hogy túlmagas a szék, kerítsek egy alacsonyabbat.Mutattam neki, hogy ez egy normális, állít-ható magasságú zongoraszék – mi kell en-nél több? Nem, ô egy nagyon alacsony szé-ket szeretne. Végül szereztünk egy széket,aminek lefûrészeltünk a lábából. Na, ezzelelégedett volt. De aztán szeretett volna mégegy kis szônyeget is alá. Egy barátom adottegy kis plédet, amit alátehetett. MiutánGould elhagyta Vancouvert, ezt a széket ésezt a szônyeget vitte mindenhová magával.Késôbb is játszottunk együtt, például a Van-couveri Fesztiválon. Elmentem hozzá aszállodába, forró nyári nap volt. Bekopog-tam. Tízcentis résre nyitotta ki az ajtót, éssürgetett, hogy menjek be. Minden ablakzárva volt – kérdeztem, nem lehetne-e ki-nyitni egyet. Mondta, hogy nem, nem bírjaa mozgó levegôt. Ebben a füllesztô meleg-ben beszéltük meg a mûveket. Ha furcsadolgai voltak is – a zenében és az életbenegyaránt –, mindig tudta, mit akar és ho-gyan. Többek nem értettek vele egyet; egy-szer például Brahms d-moll koncertjét adtaelô Bernsteinnel és a New York-i Filharmo-nikusokkal. Mielôtt avizót adott volna,Bernstein odafordult a közönséghez, és kö-zölte, hogy Glenn Gould tempóit vezényli,és nem az általa jónak tartottakat. Gouldsoha nem változtatott az elképzelésein.

y Került vele emiatt konfliktusba?Mindig csodáltam a zenélését és azt a fan-tasztikus módot, ahogyan a bachi ellenpontéletre kel a keze alatt. Minden szólamotolyan tisztán formált meg, ahogyan aztsenki mástól nem hallottam. Olyan volt,mint valami elképesztô közlekedési káosz:hajmeresztô manôvereket hajtanak végre ajármûvek, de senki nem karambolozik.Rendkívüli fickó volt.

y Kanadából a Chicagói Szimfoniku-sokhoz került, amely zenekart nemsokkal azelôtt még Reiner Frigyes vezet-te. Hogyan sikerült a világ egyik leg-jobb szimfonikus együtteséhez átiga-zolnia?

Korábban több nyáron, hat héten keresztülvezényeltem a chicagóiakat. 1964-ben Ver-di Rekviemjét dirigáltam. Az egyik muzsi-kus felhívta a figyelmemet, hogy az elsôsorban ülô ember Jean Martinon, a zenekarzeneigazgatója. Reiner után jött ô, éppenelsô éve végén volt, a másodkarmestere pe-dig akkor mondott fel. Még a koncert utánelhívott a zenekar menedzseréhez. Megkér-dezte, lenne-e kedvem hozzá csatlakozni?Sosem találkoztam vele azelôtt. Csatlakoz-tam a zenekarhoz, és négy évig voltam Mar-tinon mellett asszisztens. Miután 1968-banelment az együttestôl, egy évig én voltam amegbízott zeneigazgató, de már tudnilehetett, hogy Solti lesz a következô. Kétévig voltam az asszisztense. Kezdetbennem töltött sok idôt Chicagóban, így – amunka folyamatosságának az érzetét meg-ôrizendô – a zenekarnak szüksége volt va-lakire, aki ott él velük mindaddig, míg Soltinem határozza el, hogy több idôt tölt azegyüttessel. Ô volt a „music director”, énpedig a „conductor”. Miután ott telepedettle, kért, hogy maradjak, de a Floridai Zene-kar megalapítása és vezetése nagyobb kihí-vást jelentett nekem.

y Képes volt otthagyni a világ egyik leg-jobb zenekarát?

Elsô ember szerettem volna lenni, és nemmásnak az árnyékában tevékenykedni,noha Soltit nagyon tiszteltem. Korábban azélvonalbeli Vancouveri Szimfonikusoknálvoltam zeneigazgató, majd Jean Martinonmellett másodkarmester, és úgy éreztem,ideje váltani. Floridában létrehoztam a déliországrész egyik legjobbjaként számon tar-tott zenekarát, a Floridai Zenekart. Eredeti-leg a Tampai Filharmonikusok vezetôjénekkértek fel, de én inkább nagyzenekartszerettem volna vezetni. Azt javasoltam,vonjuk össze Tampa és az attól harminc



2009. február 17-én IrwinHoffman vezényletével azalábbi mûvek csendültek fel:

Verdi: A végzet hatalma – nyitány

Ginastera: Hárfaverseny

Berlioz: Fantasztikus szimfónia

A hangverseny vendégszólistája,

Deborah Hoffmann az amerikai

hárfások „first ladyje”: a Manhat-

tan Zenemûvészeti Fõiskola pro-

fesszora, 1986 óta a Metropolitan

Opera zenekarának szólóhárfása,

több nemzetközi verseny díj-

nyertese. Szólistaként beutazta

az egész amerikai kontinenst és

Európa több nagy zenekarával is

fellépett már. Ginastera, az ar-

gentin zeneszerzô, Astor Piazzo-

la kortársa és lényegében

ugyanazt a vonalat követi, mint

híres honfitársa: az argentin

tangó hagyományait és jel-

legzetes hangzását ötvözi a 20.

századi zene hangjával.

kilométerre található Saint Petersburg zene-karát. Így is történt. Minden koncertmûsortháromszor adtunk elô: e két városon kívülClearwaterben, ami szintén a környékentalálható. Abban az idôben, amíg ott vol-tam, három új koncertterem épült a zenekar-nak, mindhárom említett városban egy. Amígott voltam, nem vállaltam vendégszereplést,viszont négy évig az év felét Brüsszelbentöltöttem, a Belga Rádió és Televízió Szim-fonikus Zenekarának vezetôjeként.

y 1987-ben azonban a Costa Rica-i Fil-harmonikusok zeneigazgatója lett,amely poszton tizenöt évig állt. Miérthagyta ott a zenekari kultúrában jóvalfejlettebb északot?

Többször vendégeskedtem a Costa Rica-iSzimfonikusoknál, és ôk mindig marasztal-tak–kértek, hogy legyek a zeneigazgatójuk.Én ezt többször visszautasítottam, míg egyhegedûs hölggyel össze nem hozott a sors.Feleségül vettem, és Costa Ricában teleped-tem le. Egy hegyen lakunk, húsz percre afôvárostól, San Josétól. Öt kutyánk van, egyfarmon élünk, és onnan kelek útra oda,ahova éppen hívnak. Négy gyerekem van:Deborah a New York-i Metropolitan hárfása– ô volt a közremûködôje a MÁV Szimfo-nikusokkal adott koncertemnek is –, Garycsellista, Joel zeneszerzô, Toby pedigkarmester. A dél-amerikai zenei életbe ha-mar bekapcsolódtam: Chile fôvárosában,Santiagóban négy évig voltam zeneigaz-

gató, majd a Kolumbiai Nemzeti Zenekar-nál, Bogotában. Majdnem minden ország-ban – például Argentínában, Uruguayban,Peruban, Mexikóban – felléptem, de köz-ben többször vezényeltem Európában is.2005-ben már jártam egyszer a MÁV Szim-fonikusoknál.

y Milyenek a dél-amerikai zenekarok?Nagy különbségek vannak közöttük. Kétmásik közép-amerikai országban például,Guatemalában és El Salvadorban olyansúlyú anyagi gondokkal küzdenek, hogy azenészek nem tudnak megélni, meg isszüntették ezeket a kultuszminiszterek.Mexikóban egész jó zenekarok vannak,mert több pénz jut rájuk. Majdnem mind-egyik latin-amerikai ország szimfonikuszenekarát az állam tartja fenn, egy-egyegyüttes bevételének kilencven százalékaszármazik az államtól. A legjobb zenekar,amit vezényeltem Latin-Amerikában, aBogotái Filharmonikusok. A Buenos Aires-iis jó együttes, de nekik is az anyagiak jelen-tik a fô akadályt. Normális esetben egyargentin peso egy dollárt ér, de néhány évedevalválódott a peso, és egyik napról amásikra már három dollárral lett egyenér-tékû. Ez tönkretette a zenekarokat (is).Nem tudtak külföldi vendégkarmestereket,szólistákat szerzôdtetni. Nem szokatlanarrafelé, hogy hétfôn még virágzik egyegyüttes, de kedden már megélhetési gon-dokkal küzd. Amikor elôször vezényeltem



ÖN IS LEGYEN ELÔFIZETÔNK!A MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAROK SZÖVETSÉGÉNEK, VALAMINT A MAGYAR ZENEMÛVÉSZEK

ÉS TÁNCMÛVÉSZEK SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZÖS SZAKLAPJA

Megjelenik: évi 6 alkalommalElôfizetôknek: 1640 Ft + postaköltség. Összesen 2300 Ft /év.

Eljut: minden magyar szimfonikus zenekarhoz, zenei intézményhez, és a zene iránt érdeklôdôkhöz.

Foglalkozik: A magyar és külföldi zenei közélet aktuális történéseivel, szakmai érdekességek-kel, hangversenykritikákkal, zenetörténeti írásokkal, hangszertörténettel és a ze-nészek egészségi bántalmaival, illetve azok megelôzésével és gyógyításával,valamint hangverseny-programokkal.

Egyes cikkek és a hangverseny-programok az interneten is olvashatók: www.zenekarujsag.hu

Megrendelhetô: e-mailben: [email protected]

Rio de Janeiróban, nem volt sok pénzük, ésaz egyébként nagy együttes sem volt kife-jezetten jó. Második és harmadik alkalom-mal már jobb volt a helyzet, mert a brazilgazdaság közben gyors ütemben fejlôdött,egészen a mostani válságig. Caracasban isrendszeresen dirigálok, néhány hete vezé-nyeltem ott Verdi Rekviemjét. Venezuelaelnöke, Hugo Chávez elnök nagyon sokpénz fölött rendelkezik, mert az országnakszámottevô kôolaj-készletei vannak – azenészeknek is jó a fizetésük. Az elnökminden évben Európába küldi a zenekart,talán propaganda céllal, mert politikusokközött nem örvend túl jó hírnévnek. Azenekarok tehát ki vannak szolgáltatva agazdagsági helyzetnek. A mostani válság azô életüket is megnehezíti, mert az exportcsökkent, kevés a gyár. Chilében, Argen-tínában vannak ugyan gyárak, de a többségmezôgazdasággal foglalkozik, és elsôsor-ban az Egyesült Államokba exportál. Demivel ott jóval kevesebbet fogyasztanak,mint korábban, ez érzékenyen érinti ezeketaz országokat. Costa Rica értékei a turiz-mus, a cukor és a kávé – ezek is csak kor-látozott lehetôségeket jelentenek.

y Mit gondol a fiatal sztárokról? A hu-szonnyolc éves venezuelai dirigens, Gus-tavo Dudamel nemrég tûnt fel.

Természetesen lehet egy fiatal rendkívül te-hetséges, és sztár is lehet belôle, de egy kar-mester, aki nagy zeneszerzôk – Csajkovsz-kij, Beethoven, Brahms, Debussy – mûveitdirigálja, nem tudhat annyit, amennyit kel-lene. Évekig kell együtt élnie ezekkel aszerzôkkel és zenékkel ahhoz, hogy meg-értse ôket. Amikor elsô élvonalbeli zene-karomat dirigáltam, a Vancouverieket –amely a harmadik legjobb zenekar voltKanadában akkoriban –, széles repertoártkellett kézben tartanom. Ahogy teltek-múl-tak az évek, sok olyan mûvet vezényeltem avilágon, amelyeket egykor Vancouverben,és egyre mélyebben értettem meg e zené-ket. Húszévesen az ember nem úgy értiBeethoven Kilencedikjét, mint ötven-évesen. A hegedûsökre vetítve: vannak,akik el tudják játszani a Beethoven-hegedûversenyt tízévesen is, de a mû telje-sen más lesz, ha húsz-harminc év múlvajátsszák. Lehet, hogy a megvalósítás tech-nikai színvonala nem változik, de amegértés mélysége bizonyosan. Ugyanezvonatkozik a karmesterre is, azzal a különb-séggel, hogy neki nem kell tisztán játszania,„csupán” kontrollálni a zenei folyamatot ésa zenészek játékát.

Várkonyi Tamás

Január 18-án a Vox Fortissima sorozat 3. est-jeként a Budafoki Dohnányi Ernô Szim-fonikus Zenekar – énekkarok közremû-ködésével – Sztravinszkij: Oedipus Rexéttûzte mûsorra. Utóbb kiderült, hogy máso-dik részként Muszorgszkij Boris Godunov-jának részleteit (a Prológot és a IV. felvo-nást) is elôadják. A vendégkarmester abolgár Dian Tschobanov volt, aki látványrafiatal-karcsú Hollerung Gábort formáz, smozdulataiban, dirigensi habitusában issokban emlékeztet az együttes mûvészetivezetôjére.Kétségkívül, a Sztravinszkij-mû volt a na-gyobb falat – megszólaltatásáért csak hálá-val tartozhat a közönség. Oedipus szerepétMartyn Hill, Teiresiasét Evert Sooster éne-kelte, a többiek hazai erôk. A narrátor sze-repét a közremûködô Honvéd Férfikarvezetô karnagya, Drucker Péter vállalta.Napjainkban, amikor mind többször lát-hatunk fél-szcenírozott operaelôadásokat,korántsem érzôdik „problematikusnak” adarab mûfaja, opera- és oratórium-közöt-tisége. Sôt, a zenei duktusból adódóan, akárelsô hallásra is meggyôzô! Kiváltképp, merteléggé nem értékelhetô figyelmességgel,gondoskodtak szövegkönyvrôl, s a Borisz-részletek esetében olyan részletezô ismerte-tésrôl, melyet követve, a leglaikusabb hall-gató is „képben érezhette magát”.Sztravinszkij zenéje rendkívüli igényeket tá-maszt az elôadókkal; nem elsôsorban tech-nikai szempontból, hanem azért, mert azelôadási jelekkel gondosan berendezettpartitúrában minden utasításnak konkrétjelentése van. Konkrét, tehát nem utalás-jel-legû, vagy beleérzôképességet inspiráló.Ugyanakkor, e „tárgyilagosság” nem jelent-het szenvtelenséget. Tschobanov elsôsor-ban az énekesekkel törôdött. Hill esetébenmindig volt gondja arra, hogy olyan dina-mikai környezetbe kerüljön, amelyen ért-hetôen átjön a hangja. Sajnos, nem mond-ható el ez a többiek esetében; Fátrai JánosHírnöke súlytalan maradt. SzerekovánJános Pásztora viszont már-már bel cantodalolásával hívta fel magára a figyelmet. AzIokasztét éneklô Wiedemann Bernadettnélezúttal elôször tûnt fel konzekvens hibásszövegejtés (sz-hangzók).A zenekar: igyekezett, éspedig eredménye-sen. Fôként a tutti-jellegû részek voltak ahelyükön, a szóló-állások arányain (s általá-

ban, a dinamikai arányokon) még lett volnafinomítanivaló. Mindenesetre, a mérlegegyértelmûen pozitív, hiszen a repertoár-bôvítés ezúttal a hallgatóság koncertenszerezhetô ismeretanyagát is növelte. Akikorábban tanácstalankodott volna, azelôadás után feltétlenül igennel válaszol akérdésre, szereti-e Sztravinszkij zenéjét.A Borisz könnyebb és mutatósabb feladatvolt. Itt a szolnoki Bartók Béla Kamara-kórus, a Budapesti Akadémiai Kórustár-saság, a Honvéd Férfikar, a Magnificat Gyer-mekkar és az MR Énekkar mûködött közre.A címszerepet Evert Sooster énekelte,Sujszkij herceget Martyn Hill. A szólistákközül a karakterszerepekben gyakranremeklô Derecskei Zsoltot érdemes kiemel-ni (Bolond). Az áradó-szép hangzást hallvacsakhamar kiderült, mi jelentett szokatlanfeladatot a zenekarnak a Sztravinszkij-mûben: a gyakran váltakozó szólisták kísé-rete. Amikor Muszorgszkijnál az összkarpartnere volt, sokkal felszabadultabban, ott-honosabban muzsikált. Tanulság: érdemeslenne a közeljövôben sokat foglalkozniukSztravinszkij egyéb mûveivel is. (FK)

* * *

Az idén 16 rendezvénybôl álló MagyarSzimfonikus Körkép nyitókoncertjét január19-én a Budapesti Filharmóniai Társa-ság Zenekara adta, egészen frappáns öt-letekkel. Múltidézôen, karmester nélkül ját-szottak – tehették ezt nagy biztonságban,hiszen koncertmesterük Rolla János volt. Amûsorral a (bécsi) klasszikát idézték, mi-közben eleget tettek a sorozat kritériumá-nak, miszerint szerepelni kell a mûsoronegy 20-21. századi magyar kompozíciónak.A nyitó Haydn-szimfónia (no. 13, D-dúr) fi-náléjának téma-kezdete egyben Mozartotjuttatta eszünkbe (a Jupiter-szimfónia záró-tételébôl közismert, az un. Mozart-névjegynégy hangjával kezdôdik), szerves volt afolytatás – az egyik gyakori program-alaptí-pusnak megfelelôen – versenymûvel,Haydn C-dúr gordonkaversenyével. Mecé-nása által Beethovent idézte meg OrbánGyörgy mûve: Búcsú (Razumovszkij gróf-tól). A zárószám, Schubert V. (B-dúr) szim-fóniája pedig olyan tetszést váltott ki, hogydacolva az idô gyors elôrehaladtával, azárótétel megismétlésével búcsúzott lelkeshallgatóságától a zenekar.

Mérsékelt létszámban lépett fel a zenekar,egyaránt eleget téve a hitelességre törekvôviszonylag kis apparátus és az általuk kívántszimfonikus hangzást létrehozni képesegyüttes követelményének. Az ülésrendmegtervezett volt, nemcsak a vonósszóla-mok elhelyezkedését illetôen (szünet utánmegváltoztatták az elrendezést), hanemabban is, hogy nem a szólamonkénti sávokdomináltak, hanem az azonos számú pul-tok elnyújtott félkör-ívû elrendezése. Csak-hamar nyilvánvalóvá vált: a vitális hangzás-ban jelentôs része van a szólamvezetôkaktív egymásrafigyelésének. A két hegedû-szólam aránya ideális volt, a cselló-hangzásmindig az adott pillanatban betöltött funk-ciójának megfelelô, s a brácsa is egyenran-gú partnerként vett részt a kamara-érzé-kenységû muzsikálásban. Legfeljebb akkorhiányoltuk a vezénylô karmester jelenlétét,amikor a társuló fúvósok nem találták el azideális dinamikai szintet. Általában fedés-ben voltak – szándékuk ellenére is illuszt-rálva, hogy a klasszikus zenekari hangzástörzsét a vonóskar képezi.A versenymû szólistájaként Várdai Istvánmegérdemelt sikert aratott. Ismét megcso-dálhattuk azt a könnyedséget, amellyel amagas fekvésekben is tónusosan képes da-loltatni hangszerét. Tempót, dinamikát (le-gyen túl hangos vagy túl halk), szélsôségesváltásokat egyaránt problémamentesengyôz. Ám legyen bármennyire is virtuóz, aszívhez szóló lassú meódiák elôadójakéntmégiscsak felfedi érzékeny lírai alkatát.Talán épp ezt akarja palástolni, amikor fu-tam, vagy formarész záróhangját nemcsakerôteljesen, de már-már erôszakosanhangsúlyozza, vehemensebbnek tüntetvefel habitusát, mint amilyen valójában.A Haydn-mûvek elôadóiként méltán emlé-keztetett a zenekar hozzáállása az Osztrák-Magyar Haydn Zenekaréra, hiszen a játé-kosok egy része mindkét együttes tagja. Azviszont még ezek után is meglepô volt,hogy milyen lelkesedéssel adták át magukatOrbán szellemes muzsikájának. Az öt tétel:tér- és idôjáték, a zeneszerzô által konkreti-zált szituációban. Az érzelmes induló eseté-ben jólesôen ízlelgették a szokatlan metru-mot, az aszimmetriát, tehát mindazt, ami atétel fanyar ízét adja. S ez történt a késôb-bikben is; a IV. tétel táncát („Das CzudarRézangyal”) hallgatva, arra gondoltam:

KRITIKA


HangversenykritikaFittler Katalin és Várkonyi Tamás tollából

mintha messzi idô-távlatból közelebb állnaa mai muzsikusokhoz ez az elrajzolt karak-terizálás, mint máskor annak a vágya, hogya történeti mûvek-kínálta idôutazás soránbelehelyezkedjenek az adott kor érzés- ésindulatvilágába. A szerzôt kitapsolták, felment a pódiumra,meghajolt – valahogyan tudatosítani kel-lene a közönségben: Emberek, ô is „kor-társ”! És ha ez eljutna a (kollektív köz)tudat-ba, nemcsak a távolságtartás kényszerecsökkenne, hanem az érdeklôdés is erô-södne.Schubert szimfóniáját olyannyira felszaba-dult együttes játszotta, amely immárkésôbbi kor kihívásának is megfelelniszándékozott, virtuózzá gyorsított, sistergôfináléjával.Aki gyakran hallja, aligha állítja: ILYEN aBudapesti Filharmóniai Társaság Zenekara.Aki viszont részese volt ennek az estének,tanúsíthatja: sikerült rendkívül megnyerôképet festeni magukról. Ebben látnám aMagyar Szimfonikus Körkép egyik – koráb-ban ritkán kihasznált – lehetôségét; hogyvalamennyi együttesünk tudatosan tet-szetôs beállításban mutatkozhasson meg.

(FK)* * *

Január 22-én befejezô estjéhez érkezett aMagyar Telekom Szimfonikus ZenekarBeethoven-bérlete, melynek programján aszerzô összes zongoraversenye és négyszimfóniája szerepelt. Minden bizonnyal aszólista Ránki Dezsô közremûködése isinspirálóan hatott a zenekarra, s új zene-igazgatója, Keller András vezényletével va-lóban egészen kivételes teljesítményt nyúj-tott az estek során. A vonóskarra nem lehetráismerni; a hegedûsöket mintha kicserél-ték volna! A hangzáskép színes, változatos,nyoma nincsen biztonsági megoldásra-törekvésnek vagy passzív-közömbös sza-kaszoknak. A fináléra tartogatták az igazi„nagy falatot”: két zongoraversenyt (B-dúrés G-dúr), amelyeket a VIII. szimfóniakövetett.Ezt a mûsort nehéz két részre tagolni, a két„félidô” mindenképp „aránytalan” lesz. Azta megoldást választották, hogy a szünetig akét versenymûvet szólaltatták meg (gondol-ván, akkor még pihentebb a hallgatóság), sa második részre maradt a szimfónia. Igen-ám, de így méltánytalan helyzetbe került avarázslatos G-dúr koncert! A nyitószámnakfigyelmes közönség jutott – a G-dúr zongo-raversenyt inkább csak „átismételtük”,vagyis a nagy-élmény lehetôsége elveszett.Persze, így is sikert aratott, természetesen.Részben: jogosan. A VIII. szimfóniának ki-

pihent zenekar veselkedett neki; szólt is,néha indokolatlanul heroikusan. A hang-zásképet tekintve, túldimenzionáltan.Miközben továbbra is elismeréssel adózomannak a zenekarnevelô munkának, mely-nek haszonélvezôi voltunk az elmúlt hóna-pokban, lassanként konkrétan körvonala-zódik az aggályom: a palackból kiszabadultszellem, a zenekari muzsikusok hangsze-res-öntudatra ébredése, és dicséretes játék-öröme mintha háttérbe szorított volna egyrendkívül fontos szempontot. Sokadlagossávált maga a megszólaltatandó mû, az egyesszólamok zenei feladatai mintha gyakorla-tok, mintapéldák lennének, a mûtôl függet-len, önálló életre támadtak. A kompozíciómegmaradt a karmesternél, miközben re-mekül „betanított munkásai” élvezettel tel-jesítették rész-feladataikat. Remélhetôleg ez az állapot: egy hosszabbút állomása, s a folytatás a „kimûvelt kezek”után az egymást-hallgatás irányába vezet.Hogy ne csak a saját-teljesítmény töltse elelégedettséggel a zenekari muzsikusokat,hanem az általuk létrehozott összhangzásélménye is hassa át teljes valójukat. (FK)

* * *

Átgondolt programmal lépett fel január 24-én a Magyar Szimfonikus Körkép sorozatmásodik szereplôje, a Debreceni Filhar-monikus Zenekar (Molnár András és aDebreceni Kodály Kórus közremûködésé-vel). A magyar est (külön köszönet ezért!)Liszt és Farkas Ferenc „jegyében” zajlott: kétszimfonikus költemény (A bölcsôtôl a sírigés Tasso) között Farkastól a Kölcsey szóza-ta, majd Farkas hangszerelésében LisztFunérailles-a csendült fel, Kocsár Balázs ve-zényletével. Ezúttal nem lehetett panasz azérdeklôdésre: sokan voltak kíváncsiak errea produkcióra. A bölcsôtôl a sírig, mint nyi-tószám: merészségre és/vagy bátorságravall. Ezúttal azt az üzenetet hordozhatta,hogy Kocsár Balázs maximálisan bízikzenekarában. Ami a felkészülést illeti, jogo-san. A vonós-unisonók próbáját sikerrelállták ki a szólamok, s a mûsor egészétilletôen egyenletes-alapos felkészülésrôlszámolhatunk be. Mivel már-már „üzembiz-tosnak” hatott a technikailag/zeneileg „rá-zós” részletek megoldása, így csak találgat-ni lehet, miért választott üzembiztosjátékmódot a dirigens. Mert tôle, az ô moz-dulataiból származott a visszafogottság.Már-már száraz, objektív, de mindenképpörömtelen elôadásmód tanúi lehettünk. Smivel a zenekart nem hatotta át a tolmá-csolnivaló öröme, e „zárlatos” interpretációazt eredményezte, hogy a közönség is in-

kább csak végighallgatta, semmint érzelmi-leg végigkövette a mûvek zenei történéseit.Játszottak, jólnevelten – s mi hallgattukôket, jólnevelten. Pedig talán csak egy kicsioldottság, mosoly, bíztatás, lelkesítés kellettvolna, hogy oldódjanak a lelki zsilipek!A romantikus mûveknél aligha kell szemér-mesen bánni az érzelmekkel-indulatokkal –s Kölcsey szózata is hitvalló kompozíció,amit jó, ha a meggyôzôdés ereje hat át.Idônként, amikor a Szimfonikus Körképvalamely koncertje az adott zenekar bérletirendezvénye is egyúttal, több-kevesebbinformációt tartalmazó szórólaphoz, némiolvasnivalóhoz jut a látogató. Ezúttal semmi– pedig Kölcsey szózatával a kézben,kevésbé tûnt volna fel, hogy alig érthetô akórus éneke (a férfiszólamok teljesítményevolt nívósabb!). Furcsa lélektani jelenség,hogy ha olvashatjuk, hogy mit énekelnek –a szöveg ismeretében mintha jobban érte-nénk a szövegmondást. Ezt az esélyt nemkapta meg a Debreceni Kodály Kórus(illetve, a közönség). A zenekarban érdemes lenne tudatosítani:elôadók – tehát, adják elô, tárják fel, amittudnak. Szólamukat, a szólamok összessé-gébôl a mûveket – s ne féljenek attól, fô-képp romantikus mûsor esetében, hogyszemélyessé válik tolmácsolásuk. A túlka-pások kontrollálásának legfôbb ôre a zenei-leg igényes karmester, amíg ô megálljt nemparancsol, engedjék szabadabbra muzsi-kus-személyiségüket! Nehogy a túlzott sze-mélytelenség odáig vezessen, hogy a hall-gatóság arra gondolhasson: érdektelenek.Hogy errôl korántsem lehet szó, azt a két-ségkívül gondos kidolgozottság, a meg-bízható szólam-tudás sejtette a mostanikoncerten. (FK)

* * *

Az utóbbi idôben a sajnos mindinkább szûkszakmai érdeklôk belügyévé vált Mini-Fesz-tivál koncertjeire idén január 23-a és 25-eközött került sor. A Magyar ZenemûvészetiTársaság hangversenyeinek (melyekhez to-vábbi rendezvények társultak) e 21. alka-lommal a Mûvészetek palotája FesztiválSzínháza adott otthont. Az immár hagyomá-nyosnak tekinthetô zenekari záróestnek is,ami kizárólag abból a szempontból jó, hogyaz érdeklôdôk szinte a „teltház” illúziójáttudják kelteni. Az ismert akusztikai problé-mákkal az elôadóknak kellett megküzdeni,ezúttal a Medveczky Ádám vezényelte GyôriFilharmonikus Zenekarnak, s a szólisták-nak (Magyari Imre – kürt, Somogyi Péter –hegedû). A Társaság új elnöke, KörmendiKlára a sorozat végén a rövid állófogadásonmindenkinek köszönetet mondott – nagy


KRITIKA

hálásan a zenekarnak is, munkájáért, teljesít-ményéért. Jogos, és szép a gesztus – szeren-csére az érdekeltek nem hallották – de érzé-sem szerint kicsit fals a beállítás. Legalább„belülrôl” nem kellene gerjeszteni azt a két-ségkívül meglévô szemléletet, miszerintkortás-mûvet játszani: misszió (megjegy-zem, néha a régizenészek is éreztetnekefféle gesztust…). A felelôsséggel összeállí-tott mûsor méltó a megszólaltatásra – s méga kevésbé sikerült kompozícióknak is illikegy esélyt adni, pontosabban, a szerzônek,a konzekvenciák levonására.Maradjunk tehát a konkrétumoknál, a mû-veknél az elhangzás sorrendjében! Buda-pesti bemutatóként hangzott el Hollós MátéCornotturnója. A frappáns cím önmagáértbeszél: kürt játssza a fôszerepet, s a lírai tétela notturnók világát idézi. Talán csak azakusztikát kellett szoknunk (s az elôadók-nak is), mindenesetre, a mû részlegesenáldozatul esett nyitószám-voltának. Utánakövetkezett a zenekart leginkább próbáratévô feladat. Mint a mûsorváltozást tartalma-zó szerzôi írásból kiderül, 2008 decemberé-ben derült ki, hogy a Gyôri FilharmonikusZenekar vonóslétszáma nem elegendô azeredetileg mûsorra tûzött Jeney-mû, a Pavanmegszólaltatásához. Ekkor kovácsolt szük-ségbôl erényt a szerzô, s így született –részben korábbi darabjainak felhasználásá-val a jobb híján Három tanulmány zenekar-ra cím, mely egy Korálelôjátékot, az eredeti-leg nôi karra és zongorára komponáltSolitude vonószenekari átiratát és Hérak-leitosz-sorozat újabb darabját, a Hérakleito-szi árnyékot foglalja magában. Ez a (bemu-tató) elôadás elsôsorban a szerzô számárajelenthetett tanulságot; elsô ízben vizsgázotta három tétel, elôször adhatott választ arra akérdésre, hogy így valóban egy mûvet alkot-nak-e. A hallgatóság számára nyereség volt,újabb adalék Jeney Zoltán zenei nyelvénekalaposabb megismeréséhez.Sugár Miklós mûve, a Szivárvány havasán, a80-as évek termése. Olyan mû, amely meg-érdemelné, hogy nagyobb nyilvánosságelôtt, többször elhangozzék. De szép is len-ne, ha a Mini-Fesztiválon elôadott darab azenekar repertoárján maradhatna! Tipiku-san olyan kompozíció, amely képes lenne anagyközönségnek visszaadni a hitet abban,hogy vannak kortárs-mûvek, amelyek nemkizárólag a szakmabéliek számára érthe-tôek, nem elôfeltételeznek szakmai ismere-teket, stb. – tehát, elég ôket meghallgatni.Durkó Péternek a versenymû mûfajával valóelsô (aktív) találkozása eredményezte az1997-ben komponált Hegedûversenyt,melynek hangversenytermi bemutatójával

folytatódott a mûsor. Talán a szólista szemé-lye és játéka inspirálta a vonósokat, ettôlkezdve mintha másképp szóltak volnahangszereik (vagy csak hozzászoktak éshozzászoktunk a terem akusztikájához?). Azis lehet, hogy a hagyományos történeti for-mákat követô 20. századi mûvekben egy-szerûen jobban (nagyobb kedvvel) tájéko-zódnak; ahol van tematikus anyag, amelyvalamiképp visszatér, s amely meghatáro-zott karakter hordozója. A „semleges” játsza-nivaló (amely másfajta szempontok szerintállít magas mércét az elôadóknak, pl. éppenaz azonos vagy érzékenyen módosulóhangszín-váltásokkal) iránt általában ke-vesebb affinitást mutattak az est folyamán.Méltán aratta a legnagyobb közönségsikertDubrovay László mûve. A Faust, az elkárho-zott címû táncjáték zenéjébôl több szvitetállított össze a szerzô – közülük a III. hang-zott el, úgyszintén hangversenytermi bemu-tatóként. Érdemes rámutatni arra a hang-szerelô tudásra, amely kizárólag a gyakorlatáltal alakulhat/csiszolódhat. Dubrovayhangjegy-közelben éli életét. Miközbenhíres/hírhedt Solo-sorozatának darabjaibanegy-egy hangszer kifejezési (hangadási,hangképzési) lehetôségeinek határait fesze-geti, olyan hangszín- és egyáltalán, hang-szerelési kultúrára tett szert, hogy bármit isakarjon kifejezni, megvannak hozzá a min-denkor ideális eszközei. Az átiratokkal, át-hangszerelésekkel is ez a célja; továbbá az,hogy az esetenkénti rendelkezésre álló ap-parátus számára megszólaltatható legyen atervezett darabja. Nem ír kompromisszu-mosan könnyû szólamokat – de nem isakarja megoldhatatlan feladat elé állítani ajátékosokat. „Mer” harmonikus zenét kom-ponálni, akár tetszetôs-szépet is, lehetbenne hármashangzat vagy dúdolható dal-lam – de gondoskodik arról, hogy zenéjemindenkor magán viselje a kor pecsétjét.Történésekben gazdag ez a zene, legyenszó akár színekrôl, akár feszültség-elemek-rôl. A Gyôri Filharmonikus Zenekar érezhe-tôen kedvvel játszotta. Kevés dolga akadt itta karmesternek – aki korábban erôs kon-centrációval kellett, hogy kísérje a passzí-vabb zenei felületek megjelenítését.Ennek a mûsornak a megtanulása: két-ségkívül jelentôs munka volt. Többszörieljátszás során kamatozna – s közben beér-nének azok a komponensek, amelyek néhaaz esetlegesség érzetét keltették. Az mármost is érezhetô volt, hogy idônként érzé-keny akusztikus kontrollal kapcsolódtakegymáshoz a szólamok, s a szépen kivite-lezett szólók általában érzékeny kíséretetkaptak. (FK)

* * *Január 28-án a Magyar Szimfonikus Körképharmadik estjén a Szegedi SzimfonikusZenekar lépett fel Gyüdi Sándor vezényle-tével, a Vaszy Viktor Kórus közremûködé-sével. Választékos mûsorral jelentkeztek,ám a kivitelezés, kívánnivalókat hagyottmaga után… Kezdôdött a hangolással –amit olyan szinten hagytak abba, ahol másegyüttes elkezdené. Goldmark nyitánya(Sába királynôje) kizárólag a „bemelegítést”szolgálta. Madarász Iván mûve, az Egytörténet fejezetei, fôként az énekkarnakköszönhetôen ért el hatást. Mintha csakBeckett gondolatát vezetné tovább (What isthe word?), Madarász szöveg nélküli kórustalkalmaz, amelynek feladata így arra irá-nyul, hogy a szavak közvetítô közegét kikü-szöbölve, közvetlenül adja át az érzelmekés indulatok egymásutánjából kialakuló„történetet”. Dinamikailag kevéssé volt dif-ferenciált a zenekar játéka; pontosabban, ahangerô-változások mechanikusan követ-ték a kottába írottakat, bármiféle arányosí-tás szándéka nélkül. A forte, az forte – füg-getlenül attól, hogy milyen kontextusbanjelent meg. A szemantikai kidolgozatlanság még bán-tóbb volt a mûsor második felét alkotóRichard Strauss-mû, az Alpesi szimfóniaesetében. Minden elismerésem a zenekarmunkabírásáé, amiért képesek voltak telje-síteni a nagy feladatot – s elsôsorban a kar-mester számlájára írom azt, hogy adósakmaradtak a kompozíció átélésével, s ezáltalköltôi programjának közvetítésével. GyüdiSándor elsôdlegesen koordinátor; fô felada-tának a darabok végigjátszását tekinti. Hogygimnasztikai gyakorlatokat végez, az ön-magában nem lenne baj – az viszont annálinkább, hogy közben nem zavartatja magáta felcsendülô hangzásoktól. Matematikailagfurcsa lélektani igazság, hogy a zenekari mûnem azonos a szólamok egyidejû megszó-laltatásának összegével. A zenemû: hang-zástérben születik, amelyben mélységnek,magasságnak, közelségnek, távolságnakjelentése van. Azaz, kell hogy legyen. Csúcs-pontot, tetôpontot többféleképp el lehetérni – a konkrét utat az értô kottaolvasómegtalálja. Az értetlen viszont legfeljebbelmosódott térképvázlattá sematizálja azevidenciákat is.Az „irányító”, tehát az összhangzásért fele-lôs karmester: történeti jelenség – RichardStrauss zenéjéhez elengedhetetlen. Ahhoz,hogy a grandiózus tájélmény elérje a kívánthatást. Ez a hangzáskép egyszerûen „nemvolt berendezve”. A karmester (vagy beta-nító segítségei) feladata, hogy a zenekari


KRITIKA

szólóállásoknak megfelelô környezetet biz-tosítson. Olyan hangzó keretet, amelybenkényelmesen elfér, otthonosan érzi magát adallam-játszással kitüntetett hangszeres.Ennek hiányában „ritmustalan” lesz a szóló,az elôadó feszeng, nem tudja, meddig ter-jeszkedhet. A hallgató pedig a hangfestés-nek nem az eredményét észleli, hanem afolyamat részleteiben vész el – mint ha a raj-zolónak nem a ceruzája hegyét, hanem akarját, kezét néznénk… Dolgozott a zene-kar, korrekten. „Beadták” tudásukat, amit afelkészülés során szereztek. Hogy hova? –azzal nem törôdtek; a hangzó végeredményeleve kiszámíthatatlan volt. Így történhetetta próbákon is – és nem hozhatott más ered-ményt az elôadás sem.A Szegedi Szimfonikus Zenekar érzékenymuzsikusokból áll, olyanokból, akik pró-bálnak megfelelni a karmesteri elvárások-nak. Ha ilyenek – zenei értelemben – nin-csenek, akkor marad a „favágás”, és azelégedettség a (mennyiségi) teljesítménybirtokában. (FK)

* * *Január 30-án került sor a Pannon Filhar-monikusok „A tavasz megszentelése”címû, négy koncertbôl álló bérletsorozatá-nak nyitókoncertjére a Bartók Béla NemzetiHangversenyteremben. Budapesti bérleteiksorában ez már az ötödik – nem csoda, hogyszokás szerint élénk érdeklôdést keltett.Ebben ezúttal jelentôs része lehetett aszólistának, a nálunk leginkább felvételeialapján ismert Sharon Kamnak – ám a mûsoris ígéretes volt. Hindemith Weber témáirakomponált Szimfonikus metamorfózisaiután Weber f-moll klarinétversenye csendültfel, az est második részében pedig Schu-mann I., „Tavaszi” szimfóniája kapott helyet,Hamar Zsolt vezényletével. Emlékezetessé aszólista tette az estet; ahogyan benne él amuzsikában, az egyszerûen lenyûgözô.Embere válogatja, szereti-e, ha a szólista„lemozogja” a mûveket – ezúttal olyannyiraösszhangban volt a mozgás látványa és aténylegesen realizált hangzás, hogy arra kel-lett gondolnunk: a karót-nyelt szólistáknak(a saját érdekükben) érdemes lenne kísér-letet tenni valamiféle koreográfiára, s talánoly módon felszabadulnának az elzárt érzé-seik-indulataik. Sharon Kam: olyan jelenség,aki „felette áll” technikai problémáknak, rész-letkérdéseknek; ahányszor pódiumra lép,annyiszor fontos számára az „ÚT”, amely azelképzelt hangzás megvalósításához vezet.Teszi mindezt szinte eszköztelenül, vagyis,önmagát eszmei szócsôként állítva a kife-jezés érdekében. A ráadás (a SummertimeGershwintôl) elementáris élmény volt. Mert

halkan játszani – nem kis bátorságra vall, s aleheletfinom hangok, amelyek sohasem vál-tak jelentéktelenné, ritka-kivételes élménytjelentettek. A közönség az elsô hangtól azutolsóig átvette a klarinétmûvész jelenlété-nek aktivitását. Itt valósult meg leginkább,amit a Pannon Filharmonikusok mûsorfüze-tén a félretett telefonkagyló sugall: sikerültmegfeledkezni mindenrôl, a felcsendülôzenén kívül.Hindemith mûvével sokan talán mostismerkedtek – elsô találkozásnak nem voltrossz! Schumann szimfóniájának hallatánváltak szavakba foglalhatóvá a zenekar tel-jesítményének határértékei. Hála HamarZsolt rendszeres-következetes zenekar-nevelô munkájának, „kézhez szokott” azegyüttes. Az igazsághoz tartozik az is, hogysokat változott az elmúlt évek során a kéz is– beszédessé vált, s a meglévô erényekhezdifferenciáltabb mozdulat-készlet járult. Hamar Zsolt azok közé a karmesterek közétartozik immár, akiknek mozdulatait általá-ban érdemes nézni. Ami kezdettôl erénye: azenének a levegôhöz juttatása, hogy idôthagy a formarészek, frázisok indulására.Ehhez járul a mind differenciáltabb dinami-ka, ami a dallamvilág karakterizálását segíti.Ez a mérleg egyik serpenyôje. A másik semüres; vannak csúnya hangindulások, s amivisszatérô jelenség: a felület-kitöltô kísérô-figurák indifferenssé válnak, mozgás-for-mává, függetlenedve attól, hogy mit kísér-nek. A kíséret korántsem értékcsökkentfunkciót jelent; akkor teljesíti rendeltetését,ha olyan zenei hátteret biztosít, amelybôlkiemelkedve, megnô a dallam jelentôsége. Bujtor Balázs koncertmesterre az egész szó-lamnak érdemes lenne jobban figyelni; hanemcsak a vonásnemeket vennék át, ha-nem azt is, ahogyan a vonóval gazdálkodik,tónusosabb lenne a prím-szólam. A vonós-basszus aktivitása a remek szólamvezetôérdeme. A fúvósok között a legstabilabbminôség továbbra is a fagott.A koncert végén a lelkes tetszésnyilvánítása köszönet és a bizalom jele; olyan tényezô,amely bármely elôadó számára: ajándék.Ajándék, amely kötelez – és amely kevésséértékorientált világunkban azt az üzenetethordozza, hogy tartós a közönség érdek-lôdése. (FK)

* * *Magyar 20–21. századi mûsor szerepelt aMagyar Szimfonikus Körkép 4. estjénekmûsorán. Január 31-én az Óbudai Danu-bia Zenekar, Héja Domonkos vezényleté-vel Bartóktól a Magyar képeket, Dohnányi-tól az I. szimfóniát, s a kettô közöttGyöngyösi Levente Verkündigung címû

kompozícióját adta elô. A Magyar képekremûfajilag szépen rímelt a folytatás; a Rilke-verseken alapuló ciklus alcíme: öt szim-fonikus kép. Ráadásul, mind a Gyöngyösi-,mind a Dohnányi-mû öt tételes. A Gyön-gyösi-opusz mûsorra tûzése rendkívül ör-vendetes: annakidején Héja Domonkos és aDanubia Ifjúsági Szimfonikus Zenekar ren-delésére készült, s az együttes fennállásá-nak 10. évfordulóján került bemutatásra(2003 májusában). A felkérés, a komponá-lás külsô indítéka esetenként belsô indít-tatással találkozhat, tehát voltaképp meg-könnyíti a darab megszületését. Gyakorijelenség viszont, hogy további életérôl nemgondoskodnak; a bemutatót követôencsakhamar a feledés homályába kerül,vagyis, nincs módja életképességét bizonyí-tani. A Danubiának köszönhetôen, a Ver-kündigung nem jutott ilyen sorsra.Ez az est egyben a Palota-bérlet 2. koncert-je volt; a lelkes törzsközönséggel rendelke-zô zenekar biztos lehetett a sikerben. Nemis kellett csalódnia – igaz, a hallgatóságnaksem. Annak ellenére, hogy egyenetlen-ségek szép számmal akadtak mindhárommûsorszámban. Beckmesser, vagy HansSachs legyen a talpán, aki szigorúan szá-montartja valamennyit – annál is inkább,mivel a szép megoldások kétségkívül több-ségben voltak.A Bartók-mûnek nem jutott elég figyelem. Anépszerû tételek úgysem tévesztik el hatá-sukat – gondolhatták, s valóban így is volt,jóllehet, néhány sikerületlen szólisztikusmegoldás a laikusoknak is feltûnhetett. AGyöngyösi-mû egyik nagy élményét is szó-listának köszönhettük; a nyitótétel kezdôfuvola-szólója atmoszféra-teremtô volt. Úgyérintette meg a hallgatóságot, hogy már azelsô pillanattól belefeledkeztünk ebbe a ze-nei világba, s otthonosan érezhettük bennemagunkat. Érdekes tapasztalat, hogy – talánéppen azért, mert a folyamatos „belefeled-kezést” akadályozta – az egyes tételek elôtta tételcímadó Rilke-vers felolvasása nemtûnt szerencsés megoldásnak. A hangok,Konrád Antal hangján a versek, elszálltak;amikor a zenei hangok szóltak, már aliggondoltunk rájuk. A „zenekari dalok szövegnélkül” esetében talán szerencsésebb lettvolna, ha kézhez kapjuk a versfordításokat– s ki-ki szabadon eldönti, a tételszünetek-ben elôreolvas, vagy a zene közben is ol-vasgat. A Dohnányi-szimfónia is adott lehe-tôséget szólisztikus érvényesülésre (fôképpaz angolkürtnek és a brácsának), de akivitelezôk ezúttal nem remekeltek. Mégis,csak hálásak lehetünk a ritkán hallhatókompozíció elôadásáért; a Bartók Béla


KRITIKA

Nemzeti Hangversenyteremben jól érvé-nyesültek a hangszercsoportok közötti pár-beszédek, kiváltképp a rézfúvós-tömbökváltakozása adott olyan térélményt, amely-hez hangfelvételen is ritkán jutni. És a vé-gére tartogattam a Danubia Zenekarnak azta sajátosságát, hogy az összhangzás náluknem a szólamok összegzôdésébôl születik,hanem azokból a viszonylatokból, ame-lyekben a dallamot és kíséretet, témákat éstöltôanyagot felváltva játszó muzsikusokérzékenyen alakítanak ki. Konkrétan: amindenkori „kíséret” nem légüres térbe kül-dött részanyag, hanem szerves tartozékaannak a szólamnak, amelyhez tartozik(amelynek alárendeltje, illetve, amelynekkiemelkedéséhez hatásos hátteret vagyalapot biztosít). Hallottunk érzékeny-széphalk hangzásokat, s ha a csúcspontokhozvezetô út néha kissé „göcsörtös” is volt, atetôpontok, a kulminációk, a konklúziókmindig meggyôzôen szóltak. (FK)

* * *

Február 4-én is vendégkarmesterrel, ezúttalKarl-Heinz Steffensszel lépett fel a Budafo-ki Dohnányi Ernô Szimfonikus Zene-kar. Az Universitas-bérlet koncertjénekmûsorán Mozart „Linzi” szimfóniája és Dvorák VII., d-moll szimfóniája, valamintNino Rota nagybôgôre és zenekarra írtDivertimento concertantéja szerepelt, anémet-egyiptomi Nabil Shehata szólójával.A kínálat: zenei vegyeskereskedés, benneez is, az is. Aki szereti a hirtelen váltásokat,kifejezetten örülhetett ennek a programnak.Másrészt viszont akár azt a tanulságot is le-szûrhettük, hogy a komoly- és könnyûze-neszerzôk mûvei között – egymás tükrében– hiába keresnénk áthidalhatatlan sza-kadékot. Igaz, nehéz lett volna kitalálni anagybôgôverseny szerzôjét, ha nem tudjukelôre a nevét. Merthogy a mûfaj szinteperdöntô jelentôségû; filmzenéi „hatá-sosságának” nyoma sincs a verseny-mûvé-ben. Itt a szólóhangszer sajátos hangzásaitakarta érvényre juttatni; megmutatni, hogya sokáig zenekari funkciós-basszus szerep-re kárhoztatott hangszer dallamot is tud ját-szani, akár kifejezetten gyorsan is. Tehát,nemcsak támasztó-hangokat, hanem melo-dikus anyagot, éneklô karakterrel. Kihasz-nálja a hangszer magas regiszterét – amipróbára teheti a szólista virtuozitását, azontúl pedig egzotikus tónusú. Csakhogy, ahangszernek mindezeket a sajátosságaitnem elsôként (és nem is utolsóként) „fe-dezte fel”a szerzô; így közben jutott figyel-münkbôl a zenei anyagra is, ami viszontkorántsem mondható invenció-gazdagnak.

Kellemes muzsika, a szólista intonációjabiztonságosan tiszta volt – a dinamikai skálaszûkössége is hozzájárult ahhoz, hogy ne iskeressünk mélységet-magasságot, drámaitöltést e mûben. Napjaink korhûségre tö-rekvô Mozart-elôadásai után szinte ritkaság-számba menô élményt jelentett a viszonylagnagy apparátuson felcsendülô szimfónia.Steffens erôssége a tiszta-áttekinthetô for-málás; végigvezetettek a folyamatok, ame-lyek meghatározott dramaturgiát követvekapcsolódnak egymáshoz. Kidolgozott-szép produkció volt, habár kissé „idônkívüli” (aligha gondolnánk, hogy 2009-eselôadás!). A teljes vonóskar kapott lehetôsé-get Mozart-szimfónia megszólaltatására;azaz, a klasszikus szimfóniával való foglal-kozás zenekari mûhelymunka értékû. En-nek haszna sokszorosan kamatozik!A VII. szimfónia szinte a február 28-i Dvorák-maraton elôhangjaként is értelmezhetô. Aromantika területén igazán otthonos a ze-nekar; gyönyörködtetô hangözönök követ-ték egymást, érzések, indulatok, színek ésfeszültségek – éneklô dallamokkal, pregnáns(nem ritkán már-már táncos) ritmikával. Összességében: a „komolyzenét” kedvelô„hagyományos” közönség ritka „kaland-nak” tekinthette a Rota-darabot; ám akitNino Rota neve csalogatott el a koncertre,minden bizonnyal azzal a meggyôzôdésseltávozott, hogy a történeti zenék méltán tar-tanak igényt játszottságra napjainkban is.

(FK)* * *

Nem voltak könnyû helyzetben az MRSzimfonikusok azon a koncerten, ame-lyen új mûvészeti vezetôjük, StephenD’Agostino elôször vezényelte ôket ebben atisztségében. (Zeneakadémia, 2009. február5.) A zeneakadémiai nagyterem nyolcadiksorába a Saint Martin in the Fields Kamara-zenekar csodahangzásával a fülembenültem le – a brit együttes három héttel ko-rábban lépett fel a Mûvészetek Palotájában,Sir Neville Marriner vezényletével. Mertmióta sztárzenekarok szinte mindennaposvendégnek számítanak Budapesten – akar-va-akaratlanul –, a hazai zenekarokat ishozzájuk mérjük.Azonban nem kellett ahhoz minta, hogy aRádiózenekar koncertjén észrevegyük: amagas színvonalú zenéléshez szükségesalapvetô „összetevôk” hiányoznak. A mos-tani produkció csak megerôsítette vélemé-nyemet, amit a dirigens tavaly decemberikoncertje után fogalmaztam meg e lap ha-sábjain, nevezetesen azt, hogy D’Agostinotucatkarmester. Sôt, e hangverseny soránolyan jelekre is felfigyelhettünk, amelyek a

dirigens szakmai kompetenciája ellen szól-nak. Másképp gondolom, mint a néhai SoltiGyörgy, aki – egy mûvészeti ügynökséghonlapja szerint – D’Agostinót rendkívülmuzikális, született karmesternek tartotta.Lássuk az „összetevôket”!A zenekartól nem hallottunk íveket – nem-hogy a nagyformán belül, de a zene legki-sebb egységeinek (dallam, motívum), sôtmég a természetes dinamika szintjén sem. Ahangindítás minôsége, artikuláció, motí-vumértelmezô hangsúlyok, tagolás – ezek aszavak is hiányoznak a dirigens szótárából.Ez azért aggasztó, mert ha sokat dolgozik azenekarral, felületességre szoktatja a zené-szeket. E „született karmester” a zárótémátis úgy kezdi el, mintha egy potpourri újabbmelódiájához érkezett volna. A lassú, lírairészeket nem tudja megtölteni tartalommal,töltéssel – ezek teljes unalomba fúltak –, adinamikai skála rendkívül szûk. D’Agostinonem kellôen érzékeny fülû muzsikus: a har-sona-háttérakkordok, amelyek DvorákNyolcadikját indító gyönyörû dallamotszínezik, túl hangosak voltak, ráadásul adallamot olyan szívhez szólóan akarta meg-formálni a dirigens, hogy az Allegro conbrio felirat ellenére azt hihettük, lassú tétel-lel kezdôdik a mû. (Hasonló érzésünk volta finálé fôtémájánál is.) D’Agostino vagy tet-szeni szeretne a közönségnek, vagy ténylegnem tudja megkülönböztetni a vezetô szó-lamot a kísérettôl: a komikum határát súrol-ta, amint egyszer az elsôhegedû felé for-dulva vezényelte nagy elánnal a gyorsmozgású kíséretet, míg a fafúvósokon szólótémáról csak az tudta, hogy fôdallam, akivalamelyest tapasztalt az e típusú zene fel-építésében. A showman-attitûd egyértelmûmegnyilvánulásaként a ráadást tartom szá-mon – Bernstein Candide-nyitányát –,amelyben olyan tempót diktált, hogy a han-gokat fizikai lehetetlenség volt eljátszani, akapkodás és a rohanás jegyében zajlott leaz „otthonról hozott” kompozíció, amivelD’Agostino magával ragadó dinamizmussalés lendülettel kísérelte meg végleg lehen-gerelni hallgatóságát. Az egyetlen kellemesmeglepetést a szimfónia lassú tétele jelen-tette, amelyben a dirigens valódi, hangulat-ban, karakterben megalapozott, jól fel-épített csúcspontra vezette az együttest.A zenekar elsô mûvészeti vezetôjének fisz-moll szvitje remek választás volt, bár nembiztos, hogy e Dohnányi-mûvet nyitószám-nak szerkesztettem volna a mûsorba. Fino-man meghangszerelt, érzékeny zene, mégha kicsit túlméretezett is – igazán kár, hogyhiányzik a koncertrepertoárból. Liszt eztkövetô A-dúr zongoraversenyében Jandó


KRITIKA

Jenô most nem brillírozott – nem tudom, amû vagy a hangzásarány a felelôs-e ezért. Végül egy zárójeles megjegyzés. Egy zene-kar megítélésének csak egyik része alapul azenei teljesítményen. Nem kevésbé fontos –és talán elôbbire is hat – a színpadi fegye-lem. Abból a hangzavarból, amivé a han-golás fajult minden mû elôtt, egészen a kar-mester bejöveteléig, arra következtetünk,hogy a zenekarnak nem jelent különbségeta koncert és a próba – vagy nem fontosnekik, milyen képet nyújtanak magukról.

(VT)* * *

A Mesterbérlet 1. estjén amerikai vendég-mûvészekkel lépett fel a MûvészetekPalotájában a MÁV Szimfonikus Zenekar:Irwin Hoffman vezényelt, s lánya, Deborahvolt Ginastera Hárfaversenyének szólistája.A 85 (!) éves karmester, aki vezetô karmes-terként Solti György elôde volt a ChicagóiSzimfonikus Zenekarnál, 2000 óta a BogotaiFilharmonikus Zenekar zeneigazgatója.Aktív, szemmel láthatóan fáradhatatlan, smegkülönböztetett figyelmet érdemel abbóla szempontból is, hogy a közelmúlt vezény-lési stílusából ad bemutatót, ami különlege-sen tanulságos az ifjabb karmester-generá-cióknak (örömmel láttuk, hogy a zenekarvezetô karmestere csakúgy, mint állandóvendégkarmestere megtisztelte jelenlétévela koncertet). A kezdô mûsorszám, a kon-certek mûsorán otthonos Verdi-nyitány (Avégzet hatalma) nem sok jóval kecsegtetett.A versenymû, mint kevéssé ismert kompo-zíció, nagyobb figyelést kívánt az elôadók-tól, s nagyobb érdeklôdést kapott a közön-ségtôl. Deborah Hoffman, aki nem kisebbegyüttesben, mint a MET zenekarában elsôhárfás, rendszeresen koncertezik szólista-ként és kamarazenészként is. Amit a BartókBéla Nemzeti Hangversenyteremben meg-csodálhattunk, az hangjának magvassága,széles dinamikai skálája. Kár, hogy Ginas-tera mûve nem használja ki a hangszerhangterjedelmét (gyakran idôz a felsô re-giszterben). Az est második része önmagá-ban is úgy épült fel, mint a koncert egésze:gyengébb kezdet után hatásos fokozás. Anagy létszámúvá duzzasztott zenekarbanmintha mindenki jobban érezte volna ma-gát. Tónusosan szóltak a vonósok, s érezhe-tôen élvezettel formálták meg a szólisztikusállásokat a fúvósok. A dirigens – épp a vál-tozatos faktúra hatására – személyesebbenfordult az egyes hangszercsoportokhoz, ésbiztonságot sugárzóan tartotta kézben ahangzás egészét. Mintha ôt is az összetet-tebb feladat inspirálná. A folyamatra, a fo-lyamatokra irányította elsôdlegesen a fi-

gyelmet, dicséretesen nem „fontoskodott” aszólóállásoknál. Tudta, elôre várják a „juta-lomjáték” lehetôségét a játékosok, selkövetik a tôlük telhetôt, felelôsséggel. Ezmeg is történt. Kétségkívül érdemes ôt nézni. Semmi feles-leges koreográfia, közönségnek szóló hó-kuszpókusz – de minden új zenei gondola-tot irányított, nemcsak tempót, de karaktertsugalló mozdulattal. Ennek köszönhetôen azene lélegzik a keze alatt, van idô arra,hogy az új formarészeket (kisebb léptékbena tematikus szakaszokat) úgy indítsákmuzsikusai, hogy a lendületbôl szinte elôreérezhetô legyen a szegmens léptéke. Balkezének avizóit tanítani kellene. Hoffman nem elôször dirigálta a MÁV Szim-fonikusokat. Feltétlenül érdemes volt meg-hívni, hiszen a zenekari játékosok számárarendkívül tanulságos lehetett a másfajtakarmesteri szemléletmód gyakorlati megis-merése. Eme tapasztalatok birtokában vár-hatóan érzékenyebben fognak reagálni azismert karmesteri gesztus- és mozdulat-készlet megszokott formuláira is. (FK)

* * *

A Magyar Szimfonikus Körkép keretébenôsbemutatóval kezdte február 22-i kon-certjét a Budafoki Dohnányi Ernô Szim-fonikus Zenekar, Hollerung Gábor ve-zényletével. Az utóbbi idôben örvendetestendenciaként figyelhetô meg, hogy nem-csak egy-egy elôadáson tûznek mûsorraVajda János-mûvet, hanem (akár nevükhözfûzôdik a bemutató, akár nem) az egyszermegtanultat több alkalommal is eljátsszák.Remélhetôleg e darabok listájára is felkerüla vitális Last Minute Tour. A zenekar Vajdairánti lelkesedése egyértelmû, jól felkészül-tek a bemutatóra – azonban a virtuóz tételttalán merészség volt a nyitány funkciójábatenni: óhatatlanul felvállalta a „bemelegítés”funkcióját; s miközben megteremtette ajátékosok koncentrált jelenlétét, érthetôennem sikerülhetett mindig-minden hajszál-pontosra. Leszámítva a bemutatónak szóló„drukkot”, hatásos mûsorszáma lehet azegyüttesnek.Hogy Hollerung Gábor ezúttal elsôsorban ametrikus összetartásra törekedett, tehát azidô-faktorra koncentrált, érthetô. Schumannzongoraversenye esetében is jogos, hiszena szólista Elena Bashkirova korántsem köl-csönös kapcsolatot alakított ki a zenekarral.Leginkább saját játszanivalójával törôdött(erre nem abból következtetek, hogy kot-tából játszott!), néha meglepôen visszafo-gott, mondhatni, biztonsági tempót véve.Vagyis, fokozatosan kelt hangzó életre egy-

egy tétel, anélkül, hogy az indítás szintekijelölte, azaz sejtette volna a nagyformaívét. Az állandóan aktív párbeszéd hiányamiatt a zenekar ezúttal pusztán a kíséretetbiztosíthatta (más körülmények közöttugyanennyi szólamtudás eredôjeként olyanelôadás jöhetett volna létre, amibe önfe-ledten belefeledkezhet a hallgató).Richard Strauss Hôsi élet címû monumen-tális szimfonikus költeményét ritkán hall-hatjuk koncerten. Itt a korrekt megszólal-tatás tényének örvendtünk – és várjuk abeérés folyamatát. Amihez, természetesen,többszöri eljátszásra lesz még szükség. Samikor már nem a saját szólama köti le ajátékosok figyelmét, megindulhat az a mi-nôségi munka, amelynek során folyamato-san mûködik az akusztikus kontroll; amikorHollerung mind több konkrét gesztussal-mozdulattal „nyúl bele” a zenei folyamatba,a közös elképzelés maradéktalan meg-valósítása kedvéért. Addig ezúttal is maradtaz ideális tempókeretek figyelmes biz-tosítása, a dirigenstôl szokatlanul sok tükör-mozgással. (FK)

* * *Február 23-án és 24-án a Budapesti Filhar-móniai Társaság Zenekara az Opera-házban Héja Domonkos vezényletévelugyanazt a mûsort játszotta el kétszer: Pet-rovics Emil 2. szimfóniáját és Orfftól aCarmina Buranát (az utóbbit Rácz Rita,Derecskei Zsolt és Massányi Viktor szólójá-val, a Magyar Állami Operaház Énekkara ésGyermekkara közremûködésével). A máso-dik elôadást hallottam. Annak ellenére,hogy bérleti koncertrôl volt szó, jócskán le-hetett hallani a szünetben idegen nyelvûbeszélgetést. Nem lehetett okuk panaszra akülföldi érdeklôdôknek sem: hallhattak egymagyar mûvet, amelyet másutt a világbanaligha, és az egyik legnépszerûbb 20. száza-di kompozíciót. Ilyen vonatkozásban több-let-értéke volt a szimfóniának, hiszen nemvalami egzotikum jelentkezett couleur lo-calként, hanem olyan alkotás, amelyet a tör-téneti zeneirodalmi ismeretekkel rendel-kezô pontosan el tud helyezni. PetrovicsEmil 2. szimfóniája 2002-ben került elôszörközönség elé. A Pécsi Szimfonikus Zenekarfelkérésére írott mû elsô hallásra megtaláljaaz utat közönségéhez. Nem igényel elôta-nulmányokat, háttérinformációt. Szól, hatá-sosan – oly módon, hogy leköti a figyelmet.Felépítése áttekinthetô, biztonsággal tájé-kozódik benne elôadó és hallgató egyaránt.Az egyes témáknak, tematikus szakaszok-nak, formarészeknek hangulatuk van, ezekegymásutánjából alakul ki a négy tétel so-rán a „történet” – amely egyszersmind négy


KRITIKA

tablóként is értelmezhetô. Petrovics remekérzékkel találja el, hogy hol az a határ,ameddig érdemes részletezni egy-egy gon-dolatot, s meddig nem fárad el egy-egy ze-nei faktúra. A tételeken belül átgondolt dra-maturgia érvényesül, a zenekari felrakásváltozatos, a váltások dinamikusan követikegymást, a fokozások hatásosak. Ha a zene:nyelv, Petrovics szókincse rendkívül gaz-dag. Ráadásul, érzékeny ismerôje a több-jelentésû szavaknak. Pontosan fel tudjamérni, milyen másodlagos jelentéseket ké-pes felfogni a hallgató; az imitáló szerkezet,a fugato egyszerre sejtet kánont (törvényt),emlékeztet történeti korok formamûvésze-tére, s gesztus-dallamai révén a közelmúlt-ból bartóki reminiszcenciákat is kelthet.Otthonosság-érzetet áraszt több tételben isvalamiféle korál-féle anyag, amely jellegé-bôl adódóan közösségi funkciójú, ugyan-akkor egy szólamának dallamkénti kieme-lése (sajátos cantus firmus) személyesséteszi. A vonóskar valamennyi szólamánakad rangos játszanivalót a szerzô, s gyakrankapnak szólisztikus szerepet a fúvósok. Azütôsök a szín-palettát teszik változatossá, anagy hangerejû dobok pedig a fokozásokfôszereplôi. A zenekari tagok kedvvel játszották szóla-mukat, hallhatóan tisztában voltak min-denkori funkciójukkal. Héja Domonkossem elôször vezényel Petrovics-mûvet: értôvezetôje volt az együttesnek. Orff Carmina Buranáját most hallottamelôször az Operaház színpadán. A nagyhangzástérben a gyermekkórus kedvezôhelyet kapott, míg a vegyeskar túlságosantávol került a vonóskartól és a karmestertôl.Módosultak ily módon a hangzási arányok– vagy éppen ezekhez a hangzásiarányokhoz alkalmazkodva jött létre sajátoskoncepció. Tény, hogy többnyire bom-basztikus elôadásban halljuk – s ha a hatásnem lehengerlô, már-már zavarba jövünk.Ezúttal tudatos szándékról árulkodott a dif-ferenciált kidolgozás; a halknak különbözôszínû, fényû árnyalatai voltak. Héja Domon-kos gondoskodott a feszes tartásról, amikorpedig a tartalom lehetôvé (sôt, kötelezôvé)tette a rubatót, a parlandót, egyáltalán, azagogikát, akkor a pillanatnyi szabadság ele-mentáris erôvel hatott. Massányi Viktortöbb zenekar szólistájaként, sokszor éne-kelte már szólamát; afféle „szerep” ez szá-mára, díszlet és jelmez nélkül is. Frappánskarakterformálásával azonban feladja aleckét kísérôinek – ilyen helyeken lennemég csiszolnivaló. Általában jól érvényesülta melodikus elem, bár a kórus – fôként anôi szólamok – néha nincs a helyzet magas-

latán (hangképzésbôl adódó hangszín-problémák). A zenekar lelkesen játszik HéjaDomonkos irányításával, bár érzésem sze-rint eléggé leköti ôket szólamuk, így kevés-sé tudják átadni magukat játék közben aszületô zene hangulatának. De minôségimunkájukkal mindenkor lehetôvé teszik,hogy a hallgató továbbra is megunhatatlan-nak tartsa ezt a kompozíciót. (FK)

* * *

Február 26-án elôször hallottam legújabbotthonában a Gyôri FilharmonikusZenekart. A Richter-teremben Drahos Bélavezényletével szendvics-mûsort játszottak:Weber és Brahms között Láng István egymûvét. A bûvös vadász nyitányát követôenKlenyán Csaba és Polónyi Ágnes szólójávala Kettôsversenyt adták elô (klarinétra éshárfára), a szünet után Brahms I. szimfóniá-ja csendült fel. Elôrebocsátom: a mûsor test-reszabott, a szendvics fogyasztható volt. Aromantikus mûvek esetében az újrahall-gatás szándékával számolhattak a programösszeállítói, az újdonságot a 20. századi mûjelentette. Mintegy 30 éve komponálta aKettôsversenyt a szerzô – ami történeti lép-tékkel rövid távolság. Az elôadás tanúságaszerint: interpretációs szempontból koránt-sem. A mûbôl készült hangfelvétel (MarosÉva és Kovács Béla szólójával, a MagyarRádió Szimfonikus Zenekara elôadásában,Lehel György vezényletével) LP-n nehezenhozzáférhetô – így sokak számára az újdon-ság erejével hathatott a mû. A felvétel isme-retében viszont fokozott mértékben volttanulságos az interpretáció. Az elmúlt évti-zedek sok-stílusú környezetében a maihangszeresek másképp olvassák a kottát.Nem jobban, nem rosszabbul, hanem egy-szerûen másképp. Ugyanazt a zenei nyelvetbeszélik, de idôközben változott a köznyel-vi szókincs, módosult némely gesztusok ér-zelmi-indulati tartalma. Ami egykor megle-pô-szokatlan effektus volt, mára esetlegritkán használt, ám közérthetô nyelvi fordu-lattá vált. Ettôl azonban korántsem fakultmeg a közlendô, sôt, mintha a külsôségekrôlinkább a lényegre irányulhatna a figyelem.Személyesebbé váltak a szólók, amelyekmindig kidolgozott zenei háttérbôl bon-takoznak ki. A legközvetlenebb a középsô(III.) tételben a kapcsolat, ahol a szólisták-hoz mindösszesen szólóhegedû, szólóhar-sona és a vibrafon társul. A leghatásosabb aIV. tétel, ahol a szólóhangszerek külön-kü-lön, majd együttesen játszanak hatásos ca-denzát, amely visszaidézi a II. tétel anyagát.A centrális szerkesztésû darab sajátos for-mai elrendezése mindvégig ébren tartja a

figyelmet. A vonóskarhoz társuló két-kétkürt és harsona, a tuba, és az ütôhangszerekjátszanivalója mindig felelôsségteljes; meg-határozott funkciót tölt be. Ami inspirálólehet valamennyi elôadó számára: sohasemtámadhat olyan érzésük, hogy töltelék-szólam játszására kárhoztatottak. A zeneianyagot a dualitás különbözô szinteken,léptékekben hatja át. Klenyán Csaba a kor-társ zeneirodalom alapos ismeretében ját-szott, és Polónyi Ágnes is magabiztosantárta fel, mi mindenre képes a hangszere.Pedig nem kell ahhoz hangszeren játszani,hogy felmérjük: a szokatlan játékmódokugyancsak próbára teszik a szólistákat. Agyôri koncert másnapján Szombathelyenkerült elôadásra ez a mûsor. Érdemes lennea zenekarnak a repertoárdarabjai közébesorolni a Kettôsversenyt. És érdemeslenne ismét visszatérni ahhoz a mûsorpoli-tikához, amely lehetôvé teszi, hogy az egyikmûvel való alapos ismerkedés során tanul-tak a zenekari praxisban csakhamar kama-tozhassanak. Nyilván a Kettôsversennyel kellett a legtöb-bet foglalkozni a felkészülés során – s ezabban is megmutatkozott, hogy az ismer-tebb daraboknak kevés jutott a hangszere-sek érdeklôdô figyelmébôl. A nyugodt lel-kiismeret késztethette ôket arra, hogy biztosszólamtudás birtokában ne törôdjenek amû-egésszel, s épp a kielégítô szólamtudá-suk által érezhette Drahos Béla úgy, hogyelég a nagyformákra koncentrálnia. Pedigha több konkrét instrukciót ad (bal kezemozdulataival), differenciáltabb hangzáské-pet tudott volna kialakítani. A szimfóniábana tematikus-motívikus szerkesztés így isappercipiálható volt – de mennyivel gyö-nyörködtetôbb lett volna, ha odafordulógesztusaival adott esetben tényleges pár-beszédeket provokál a felelgetô dallamfor-dulatok között! Mert ami kívül marad akarmester figyelmén, annak jelentôségeelsikkad a játékosok számára – s így a hall-gatósághoz is csak töredéke juthatott elannak, ami pedig érezhetôen benne volt alevegôben. (FK)

* * *Február 27-én állandó vendégkarmestere,Rodrigo de Carvalho vezényletével adotthangulatos estet a Zeneakadémián a MÁVSzimfonikus Zenekar. A maradandóélményt Prokofjev Sinfonia Concertantéjaadta, az a rendhagyó gordonkaverseny,amely többszöri átdolgozás után nyerte elalakját. Várdai Istvánnak köszönhettük, akiezen az estén bárkit meggyôzhetett arról,hogy a hangszerek hangszere a gordonka.Legutóbbi, „halmozott” versenygyôzelme


KRITIKA

óta (amikor tarolt a nemzetközi megméret-tetésben, az I. díj mellé begyûjtve a közön-ségdíjat és két különdíjat) örvendetesengyakran halljuk – ez a szereplése azonbankiemelkedik a korábbiak sorából. Prokofjev125. opusza korántsem tartozik a verseny-mû-irodalom slágerdarabjai közé – éppenezért a közönség nem újrahallgatja a mûvet,hanem ismerkedik vele. A remek elôadás-nak köszönhetôen figyelmünk úgy irányul-hatott a mûre, hogy készségesen egyenlô-ségjelet tettünk az interpretáció és akompozíció közé. Ritkán történik ilyesmi;nem ritka, hogy a kiváló szólista teljesítmé-nyében gyönyörködve, szinte másodlagossádegradálódik, hogy mit is játszik. Izgalmasés érdekes volt mindhárom tétel, azinspiráló légkörben a zenekar igyekezett fel-nôni a szólistához, a játékosok teljes jelen-léttel vettek részt a folyamatokban. Hogymennyire „megtörtént” a mû, látványként islemérhettük az elôadókon. A jól végzettmunka örömével fogadták a tapsot vala-mennyien, s felcsillant a szólista tiszta mo-solya, ami immár nemcsak a tetszésnyil-vánításnak szólt. De hogy mennyirekomolyan vette a szereplést s közönségétegyaránt, azt a finom érzékkel megválasztottráadásszámmal is kifejezésre juttatta. Bachotjátszott, természetesen – éteri tisztasággal. A Prokofjev-mûvet Csajkovszkij Anyeginjé-nek Polonéze készítette elô – s hasonló fel-építésû volt a mûsor második része is, mely-ben azonos évben, 1907-ben született kétszerzô darabja szerepelt. Elôször a karmes-ter honfitársának, az ismertetôszöveg írójaáltal második legnagyobb brazil szerzôkéntértékelt Camargo Guarnierinek Brazil tán-cok címû, három tételes ciklusa csendültfel. A különbözô hangulatú tételekben jel-legzetes brazil ütôhangszerek is megszólal-tak – érdekes-egzotikus zenei világba csöp-pentünk. A folytatás annál ismerôsebb volt:az 1. szvit Ránki György remekébôl, a Po-mádé király új ruhájából. Ez az a muzsika,amelyet bátran mondhatunk megunhatat-lannak. Kiváltképp azok hallgatják kedv-telve, akiknek van színpadi emlékük az idô-rôl-idôre felújított, gyakran játszottoperából. Lopva figyeltem a hallgatóságotis; aki a hangversenynek „kijáró” komoly-sággal próbálta hallgatni, az is csakhamar aszellemes muzsika hatása alá került. Rodri-go de Carvalho számára sem okozott„nyelvi nehézséget” a partitúra megannyipoénja – együtt lélegzett muzsikusaival,balkeze impulzív mozdulataival inspirálvanéha már-már deklamáló, értôen tagoltjátékra valamennyi hangszercsoportot. Nemes szórakoztatás volt az est – pihen-

tebben távoztunk, mint ahogyan érkeztünk,s olyan oldottan, hogy ezúttal még aruhatárnál sem szabadultak el agresszív in-dulatok. És senki sem furcsállotta, ha valakimég az utcán is dúdolta vagy fütyörészte aRánki-muzsika valamely fülbemászó fordu-latát. (Az Aranykor utóérzete? Amikor mégnem különült el a komoly- és a szórakoz-tató zene; pontosabban, csupán mûfajaibankülönült el, ám a szerzôk mindkét területetmûvelték…) (FK)

* * *Ôszinte örömmel számolhatok be a Mis-kolci Szimfonikus Zenekar március 2-ifellépésérôl: a Magyar Szimfonikus Körképkeretében kiérdemelten arattak nagy sikert.Ezúttal a mûsorválasztásuk telitalálat volt:volt közös szál, amire felfûzhetôek a dara-bok, ugyanakkor stilárisan változatos mu-zsikát hallhattunk. Kerek Gábor Négyikonjának „létjogosultságát” Bruch II. he-gedûversenye bizonyította utólag; a szünetután Rachmaminov Szimfonikus táncokcímû opusza csendült fel. Jól érvényesült azenekar „erôssége”, a pregnáns ritmikusprofil megjelenítése. Ehhez társult az együt-tes jó diszpozíciója; a remek koncertmesterirányításával tónusosan szóltak a hegedûk,s hála a dirigens mûhelymunkájának,artikulációsan kidolgozott mûvek sorjáztak.Úgy tûnt, e szereplés lehetôsége inspirálóanhatott; olyan egyenletesen kidolgozott pro-dukciókkal jelentkeztek, amelyek egyarántelismerést érdemelnek. Mindig az a mû tûntfontosnak számukra, amelyiket megszólal-tatják, s a hangszeresek fáradhatatlannakbizonyultak. Lendület hatotta át játékukat,gyôzték a technikai nehézségeket, s lelke-sen fogadták a kihívásokat. Kerek Gábormûvében is megjelent egyfajta idézet-tech-nika; hasonló a késôbbi mûsorszámokéhoz.Nem a konkrét ráismertetés lehetett a szer-zô célja, hanem inkább egyfajta „szakrali-tás” felmutatása; világosan érezhetô távol-ságtartás a korántsem talált, hanemnyilvánvalóan tudatosan kiválasztott anyag-tól, amely azonban ennek ellenére semkülönült el idegen testként környezetétôl. „A konzervatív romantika irányvonalátkövetô mûveit ma már elavultnak érezzük.Talán csak g-moll hegedûversenye bizo-nyult valóban idôtállónak” – e sorok 1973-ban íródtak Max Bruchról. Változnak azidôk, az ízlések – Jávorkai Sándor szólójávala d-moll hegedûverseny olyan hallgatniva-lónak bizonyult, amely lekötötte a figyel-met. A szerzô vállalt-személyes hangja néhaleíró, máskor hangfestô jellegû – katarzistkiváltó drámai konfliktus hiába is keres-nénk benne. Elsô hallásra is készségesen

elhittük, hogy az elôadás jóvoltából valósképet alkothatunk a mûrôl. RachmaninovSzimfonikus táncaiban mérhettük le igazána zenekar és karmester közös-alapos mun-káját; színekben-árnyalatokban gazdag, át-tekinthetôen formált, mindig élô-lélegzômuzsikálásuk azt sejttette: otthon érzik ma-gukat immár a Bartók Béla Nemzeti Hang-versenyteremben. Élménnyel gazdagon távoztunk – és csakazon sajnálkozhatunk, hogy a sorozat szó-rólapján kívül semmi „kézzelfoghatót” nemvihettünk magunkkal. A Mûvészetek Palo-tája megnyitása óta rendszeresen-folyama-tosan kényezteti látogatóit, gazdag pros-pektus- és mûsor-kínálatával. A MagyarSzimfonikus Körkép viszont mostoha-gyereknek számít – csak azokon az estjeinkap az elôadókról és a mûsorról bármiféleismertetôt a közönség, amelyek egyúttalvalamely más rendezvénysorozatnak is ré-szei. A sikeres „vendégszereplôknek” leg-feljebb nevüket jegyezhetjük meg – ám egyidô után csak elmosódó benyomásokat ôrizmeg az emlékezet… (FK)

* * *

Méltán tarthatott igényt érdeklôdésre aNemzeti Filharmonikus Zenekar már-cius 6-i koncertje: mûsorán három önmagá-ban is figyelemreméltó kompozíció szere-pelt. Olyanok, amelyek annakidejénmeglepetést-megütközést keltettek. Sztra-vinszkij Zsoltárszimfóniája volt a nyitószám,melyet Prokofjev I. zongoraversenye kö-vetett Jandó Jenô szólójával, a másodikrészben pedig Webber Requiemje csendültfel. A keretezô mûsorszámokban a NemzetiÉnekkart hallottuk, a Zsoltárszimfóniában aMR Gyermekkórusával, a Requiembenpedig szólisták (Szabóki Tünde, NyáriZoltán és az MR Gyermekkórusából kétlány) közremûködésével. A dirigens AntalMátyás volt.A hallgatóság megélhette a „mi a modern?”megannyi tanulságát. Sztravinszkij idôköz-ben szinte klasszicizálódott mûvét immárújrahallgatjuk, az interpretáció sajátosságaitvéve észre, Prokofjev ifjúkori mûvében aszólistára rótt feladat erôt-próbáló voltárakell rácsodálkoznunk, míg az etalonnánemesedett felvételrôl közismert Requiemhallgatása közben a „komoly” és „könnyû”határvonalát feszegetve elmélkedhettünk. Antal Mátyás le sem tagadhatta volna, hogya Nemzeti Énekkar karigazgatója – figyel-mének javarészét az énekkarra fordította.Ám miközben velük „törôdött” kimerítôen,a hangszeresek méltán érezhették magukatelhanyagoltnak. Nekik taktírozás jutott, al-


KRITIKA

kalmanként beintések – de a dinamikaiösszerendezésnek még csak a szándékasem látszott. A kottába beírott elôadóiutasításokat – természetesen – magától érte-tôdôen követi a remek együttes; ám amikoraz elôadói apparátus egyedi, s fôként, ami-kor a hangszercsoportok elhelyezkedéseszokatlan, a karmesterre hárul a dinamikaiösszkép kontrollálásának a feladata. Többfigyelmet érdemelt volna – kiváltképp a fak-túráját tekintve imitációs szakaszokban – aszólisztikus tematikus anyag; hogy azartikuláció és frazírozás minél egységesebblegyen. A hangszeresekkel való kontaktusgyengeségét érhettük tetten azokban azapró pontatlanságokban, amikor az agogi-kai finomságokat szinte kizárólag az éneke-sekkel egyetértésben kérte (és kapta) a kar-mester, s néha az összhangzásra (is) figyelômuzsikusok lélekjelenlétén múlt, hogy vil-lámgyorsan tudtak alkalmazkodni, s ígymegszûnt a borulás-veszély.A Zongoraversenyben is voltak kínos pil-lanatok – ezek feloldásában a szólista ját-szott fôszerepet. Bizonyára valamennyizenekar egyetért abban, hogy Jandó JenôJolly Joker a szólisták között: szólamán túlmindig figyel partnereire, s azzal is képesemelkedett pillanatokat szerezni, hogy akoncerten inspiráló kamara-partneri köz-vetlen kapcsolatot teremt a zenekari muzsi-kusokkal, akik megtáltosodnak ettôl. Ezenaz estén a hangszerelés finomságaiból sokminden benne maradt a partitúrában.Webber Requiemjének megszólaltatásakorvalószínûleg az elôadók sem tudnak meg-szabadulni az etalon-értékû felvétel emlé-kétôl. Utánozni azt aligha lehet – arra vál-lalkozni, hogy hasonló rangú produkciókerüljön a mérleg másik serpenyôjébe, re-ménytelen vállalkozás. Az elôadók számáramarad tehát egyetlen üdvözítô megoldás-nak a mû rajongó szeretete, amikor a lelke-sedés képes felforrósítani a légkört. A gaz-dag irodalom-ismeret birtokában, érzésemszerint nem jutott elég hely e kompozíció-nak. A személyesség intenzitása hiányzottleginkább. A közelmúlt Fidelio-felújításánakLeonórája fôként indulatosra vette szólamát,részben vélhetôen azért, hogy stilárisanközeledjék Nyári Zoltán hangvételéhez,akinél viszont (fôként nagy hangközökéneklésekor) a hang nyersesége tûnt fel,ami a dallamosság rovására ment. Különle-gesség volt a lány-szólisták szerepeltetése; aPie Jesu tétel duettjének szín-élménye így ismeggyôzô volt. A hallgatóság sorában több generáció fog-lalt helyet; olyan tálalásban kapták mindhá-rom kompozíciót, hogy a legérzékenyebb

kedélyek sem borzolódtak. Ennek legna-gyobb haszna nyilvánvalóan abban rejlik,hogy remélhetôleg csökken tartózkodásuka számukra korábban ismeretlen szerzôk-mûfajok muzsikája iránt. (FK)

* * *

Izgalmas mûsorral álltak ki az MR Szimfo-nikusok Hollerung Gábor vezényletével.Szentpáli Roland Trombitaversenyének ôs-bemutatója nyitotta a koncertet, majd a ha-zai hangverseny-látogató elôtt elvileg nemismeretlen kortárs magyar alkotás, VajdaJános Magnificatja következett, míg a má-sodik félidôben egy majd’ kétszáz éves, dea koncertrepertoárból – eme elhangzásalapján állítom: – fájdalmasan hiányzó mû,Mendelssohn Az elsô Walpurgis-éj címûkantátája csendült fel.Szentpáli Roland alkotását fantasztikus vir-tuozitással szólaltatta meg Tarkövi Gábor.De nemcsak a Bajor Rádió Zenekaránakegykori és a Berlini Filharmonikusok jelen-legi tagja tud mindent a hangszerrôl, hanema harmincegy éves zeneszerzô is. Utóbbi ke-zét egyértelmûen az érzelmek vezetik a kot-tapapíron; ezért hat zenéje természetesnek.A zenei anyag nem túl erôs, nem különö-sebben eredeti; mindvégig leköt, de mélynyomokat nem hagy. Az opus azon ver-senymûvek közé tartozik, amelyekben aszóló hangszer nem külön „személyiség”,akivel a zenekar versenyez, beszélget; aszólista ugyan kiemelt fontosságú szólamotjátszik, de a zenekar része. A fiatal szerzôkiváló rézfúvós háttértudása dicsérendô, dea zenei szövet a fortissimo részeknél olyansûrû, hogy néhol csak a látvány segített hoz-zá egy-egy szólam észleléséhez. (Áttetszôségszempontjából mindenképpen javaslomneki Vajda János Magnificat-partitúrájánaktanulmányozását.) Számára a gesztus afontos – az, hogy ezt milyen hangokkal ériel, másodlagos; ahol módom volt megfi-gyelni, a „töltelékszólamokat” kevésbé hal-lottam értékesnek. Érdekes volt viszont azelsô tétel fôtémája, a kromatikusan kacska-ringózó apró mozgások, amelyek felett atrombita témája többször – néhol sajnos azelôre sejthetôségig – visszatért. A lassú tétel-bôl a keretként szolgált, Barber Adagiójáraemlékeztetô, akkordikus anyag maradtmeg, a harmadikból pedig a jazzes hang-ütés.Vajda alkotását nem elôször hallottam –most nem annyira a karakterek változatos-sága, mint inkább a mû dramaturgiai fordu-latai vonták magukra a figyelmemet: acsúcspontok és a lazább, hangulatilag er-nyedtebb részek egymást kiegészítô volta,

az intenzitás nagyszerû eloszlása a mû vo-nulatán. Elég csak a „Quia fecit mihi magna”kezdetû tétel törzsi zenére emlékeztetô,szûk basszus-kánonból induló, nagydob-bal, üstdobbal, fagottal kísért, az extázisigduzzadó zseniális fokozásra gondolni, vagya különös módon kettévágott doxológiaelsô részének halmozását említeni, amiután a mondat második fele („miképpenkezdetben…”) és egyben a mû epilógusacsendes pizzicatóval köszönt be. A csúcs-pontnál elkélt volna a zenei erôviszonyokkörültekintôbb súlyozása, mert a kórustelnyomta a zenekari apparátus. Ide tarto-zik, hogy Hollerung Gábor a Mendelssohn-mûben többször engedte el a gyeplôt: afortissimo szakaszoknál nem lehet figyel-men kívül hagyni, hogy a mai zenekar har-sonái és üstdobjai hangerôben jóval meg-haladják Mendelssohnéit, míg az énekhangma sem tud többet adni. Az MR Énekkaregyébként is az orgonaülésre szorult, jólle-het ez a hendikep megfelelô artikulációval,szövegmondással valamelyest talán ellen-súlyozható lett volna. E téren sok a ten-nivalója a kórusnak, de úgy érzem, ha újkarigazgatója, Somos Csaba erre kellô súlythelyez, a megfelelô létszám a korábbináljóval rugalmasabb, alakíthatóbb hangzásúés szuggesztívebb elôadásra alkalmasegyüttest eredményezhet.Mendelssohn opus 60-as számot viselô kan-tátája, Az elsô Walpurgis-éj néhány éve sze-repelt a zenekar mûsorán. Akkor nem voltalkalmam meghallgatni, de hálás vagyok azegyüttesnek, hogy ismét mûsorra tûzte,mert nagyszerû zene, érthetetlen, miérthiányzik a koncertrepertoárból. A nyitánytjelentô zord viharzene megszólalhatottvolna pregnánsabb ritmikával, akcentusok-ban gazdagabban, színesebben, a gesztu-sokat erôteljesebben megformálva; ekkor azene „kizöldülése” is jobban érvényesül-hetett volna, ami közvetlenül bevezeti akórus megszólalását: „Nevet a május!”Meláth Andrea itt mélyebb regiszterbenkapott énekelni valót – ez az ô lágéja; aVajda-mû magasságai nem az ô hangjárakívánkoznak. Nagyszerû választás volt atenor szólista, Szappanos Tibor, valamint amindvégig kottájába merülô, de nagyhangúbasszus, Gábor Géza is. A mûismertetôkmellé megkaptuk a vokális mûvek magyarfordítását is, ami teljessé tette a mû-élvezetet. Ilyen vállalkozó szellemû kon-certeken nyílik igazán lehetôség megérezni,micsoda kalandot jelent ismeretlen zenéveltalálkozni.(Zeneakadémia, 2009. március 13.)

VT

30

KRITIKA

UTOLSÓ LÁTOGATÁS A HAZÁBAN (1891)

Atyám Bécsig elébe utazott mûvész öccsé-nek. Budapesten, a vasúti állomásonmegjelent a budapesti 1848-49-es Honvéd-egylet elnöksége, és a Zenetanárok Orszá-gos Egyesületének küldöttsége, és lelkesenfogadták Reményit, mint soká nélkülözötthazafit és honvéd bajtársat, illetve mint amagyar mûvészet egyik ragyogó csillagát.A mûvész egyelôre atyám lakásában szálltmeg. Késôbb, mikor családja is utána jött,külön lakást bérelt, ha jól emlékszem aMúzeum körút 15. szám I. emelet alatt.Régi barátok és ismerôsök egymás után ke-resték fel a hazatért mûvészt, és felidéztékvele a múlt emlékeit. A beharangozás ahírlapok útján megszakítás nélkül folyt.Úgy látszott tehát, hogy ha a hangulat nemis olyan, mint 31 évvel ezelôtt, 1860-ban,de legalábbis hasonló volna. De azért akülönben harmonikus üdvözlô zöngékbemár akkor belevegyült néhány erôsendisszonáns hang. Reményit nem csak régibarátai nem felejtették el, de régi ellenségeisem, ezek is nyilatkoztak a sajtóban. Egyiklegkonokabb ellensége Ágai Adolf volt, akia „Borsszem Jankó”-ban már Reményi jöt-tét, és a jövetelének kissé tényleg túlreklá-mozott beharangozását gunyoros megjegy-zésekkel kísérte, például „Ô jön!” címmel,vagy pedig így írván Reményi nevét – a„Repülj fecském” elferdítésével –, „Remé-nyülj fecském”. Ágai malmára vizet hajtotta jórészt ügyetlenül vezetett hírlapi reklám:„Reményi búcsú-hangversenye” – „Remé-nyi ezzel a turnéjával befejezi virtuóz pá-lyáját” – „Reményi leghatásosabb darab-jait fogja játszani”, stb., valamint az is,hogy Reményi az országot járván mindenapró-cseprô városkát meglátogatott, nyíl-ván pénzszerzés céljából. A „Pester Lloyd”is hûvös, fölényes, kicsinylô hangot hasz-nált, nemkülönben Sztojanovits is, a „Ze-nevilág” szerkesztôje, és az „Egyetértés”zenei referense. Kár, hogy a Reményivelrokonszenvezô sajtó közleményeinek meg-fogalmazására nem fordítottak kellôfigyelmet, s nem követték mindenben Re-ményi Károlynak, a mûvész öccsének

tanácsait. Tudjuk, hogy ô mintegy 12 évenát volt mûvész bátyjának úgyszólvánimpresszáriója az 1860-76 közti idôszak-ban, s akkor rendkívül bôséges tapasztala-tokat szerzett e téren. Ezért ô, ki most Ba-lassagyarmaton volt megtelepedve mintügyvéd, késôbb mint városbíró, testvériszeretetétôl indíttatva, már Reményi Edetervezett hazajövetelének elsô hírére, vagyismár 1890 november hava óta sûrûn le-velezett fôleg atyámmal, ki legalább eleintea mûvész hangversenyeinek általános ren-dezését intézte, vagy közvetítette. ReményiKároly szakszerû tanácsokat adott az érin-tett városok, a meglátogatandó személyek,s fôleg a sajtóközleményekre nézve. Külön-ben ô maga is írt ily közleményeket. Ha ta-nácsait megfogadják, valószínûleg sokkalharmonikusabb, szebb és eredményesebblett volna a mûvész legutolsó szereplése ahazában. A többi közt óva intette bátyját, hogy a „Re-pülj fecském”-et és a „Rákóczi induló”-t so-ha ne játssza, még mûsoron kívül, közkí-vánatra sem, mert ellenfelei rögtön aztfogják állítani, hogy igen, a magyarokatjól játssza, de csakis ezeket, klasszikus da-rabokat nem tud játszani; különben is,semmi szüksége népszerûséget hajhászni.Sajnos, a mûvésznek nem volt erélye a „Re-pülj fecském” iránt, több ízben viharosanmegnyilatkozó közkívánatnak ellenállni.Azt is ügyetlenül, és a valóságnak nemmegfelelôen hangsúlyozta Hubay Károly alapokban, hogy Reményi a „Repülj fecs-kém”-mel, és más effajta darabokkalalapította meg világhírét. Reményi Károlyhelyesen utalt arra, hogy az ilyen ügyetlen-ségek csak Reményi Ede ellenségeinek mal-mára hajtják a vizet. Ehelyett azt kellettvolna kiemelni, hogy Reményi Bachklasszikus szóló-hegedûmûveibôl is fog ját-szani, amelyeknek révén a londoni Bach-Társulat csak az imént választotta megtagjává. Ha Reményi nem vett volna felegy-két magyar számot most is mindenmûsorába, amelynek zöme különben aklasszikusok és romantikusok mûveibôlvolt elég változatosan összeállítva, ezzeltermészetesen megtagadta volna egész,

nem dicstelen múltját. Igyekezett azonbannem régi magyar repertoárjára szorítkoz-ni, ami meglehetôs gondot okozott neki.Hiszen 15 év óta semmi kontaktusa nemvolt a magyarországi zenei élettel, s nemismerte újabb fejleményeit. Sok válogatásután megtetszett neki Szentirmay Elemér-nek „Csak egy kislány van a világon” címûdala (amelyet különben Sarasate is fel-használt „Cigánydalok” címû magyaregyvelegében), s e dal felett budapestiidôzése alatt variációs parafrázis-félétkomponált, mely e dalt a mûzene szférájá-ba emelte. Elô is adta ezen átiratát nyil-vánosan. Atyám egy meglehetôsen hosszú körútrakötött szerzôdést öccse nevében a „Harmo-nia” nevû vállalattal, melynek vezetôjeHubay Károly volt. E szerzôdés nem bi-zonyult elônyösnek, mert a mûvész úgytalálta, hogy hangversenyeinek látoga-tottságát tekintve jóval nagyobb javadal-mazásban kellett volna részesülnie. Mint-hogy pedig neki igen nagy pénzre voltszüksége – nagy összegeket kellett külde-nie Párizsba, családja ottani adóssá-gainak kiegyenlítésére, továbbá családjá-nak utaztatása és budapesti tartózkodásais sok pénzt emésztett föl –, ennélfogva a„Harmónia” rendezte körút után még egy,vagy két körutat tett, melynek rendezésétmás vállalkozókra bízta. Jobban járt-eezekkel, nem tudom. Mindenesetre vi-szonylag legjobban jövedelmeztek azonhangversenyei, melyeket unokaöccse, ifj.Farkas Ferenc rendezett Balassagyarma-ton, Losoncon és Esztergomban. (Meg-jegyzés: Reményi Gézától tudjuk, hogy az1905-ben születetett Farkas Ferenc zene-szerzô közeli rokoni kapcsolatban állt azemlített ifj. Farkas Ferenccel.) Nem tartomérdektelennek egyik vidéki hangver-senyének, a kassainak, még a „Harmó-nia”-féle rendezés idejébôl való elszá-molását közzétenni. A „Harmónia” ottanimegbízottja egy bizonyos Maurer Adolfvolt, aki az elszámolás és az azt kísérôlevél után ítélve inkább a mûvész, mint a„Harmónia” érdekeit iparkodott érvénye-síteni.

ZENETÖRTÉNET


Reményi Ferenc:

Reményi Ede hegedûmûvész életrajza– 9. rész

B e v é t e l: 151 körszék, ár 2.50 Ft . . . . 377.50 Ft241 zártszék, ár 1.50 . . . . . . 361.50 Ft33 karzat, ár 1 Ft . . . . . . . . . 33 Ft150 állóhely, ár 0.60 Ft . . . . 90 Ft

Ö s s z e s b e v é t e l: 862 Ft

K i a d á s:Terem: 80 FtNyomda: 11.90 FtZongora: 10 FtRendezôség: 15 FtRendôri engedély: 17 FtSürgöny, bérkocsi: 5.12 Ft

Ö s s z e s k i a d á s: 139.02 Ft

M a r a d t i s z t a b e v é t e l: 722. 98 Ft

Ebbôl átutalt a „Harmónia” részére 250 Ft-ot, azután a „Hamóniá”-n át Reményirészére 200 Ft-ot (ezt az összeget azonbana vállalat nem akarta kiadni a mû-vésznek), 200 Ft mint „jutalék a régi deficitfedezésére” számoltatott el, 20 Ft-ot kapotta zongorakísérô, s végül az 52.18 forintnyimaradványt Maurer közvetlenül a mû-vésznek küldte meg. Maurer az elszámolásután megjegyzi, hogy azon esetben, ha amûvész Kassán még egy hangversenyt óhaj-tana adni, ô rendelkezésére áll mindenprovisio (jutalék) nélkül, s bizonyosra veszi,hogy ha a bevételeknek egy bizonyos száza-léka a kassai múzeum támogatásárafordíttatnék, ismét oly nagyszámú közön-ség látogatná a hangversenyt, mint az elôb-bit. Ilyen esetekben a mûvész valószínûleg meg-bánta, hogy nem ô rendezi lelkes és ön-zetlen helyi vállalkozók segélyével hangver-senyeit, hanem egy szûkmarkú vállalatútján, amelynek a mûvészet nem öncél, ha-nem üzlet. A zongorakíséretnek egyáltalánnem lényegtelen kérdése csakhamar ésmegfelelôen elintézést nyert egy fiatal éskezdô zongoramûvésznek, Bodó Alajosnakszerzôdtetésével, ki Hubay Jenôt is kísértevolt oroszországi körútján. Bodó, mint né-hány próba alkalmával magam is ta-pasztaltam, csakhamar hozzáilleszkedettmesterének egyéni felfogásához, és önállózongoraszámait is szabatosan, briliánstechnikával játszotta, megérdemelt tap-sokat aratva. Úgy tudom, hogy ô kísérteReményit összes magyarországi hang-versenyein. Utóbb azonban visszavonult amûvészi pályáról, megházasodott, és jogipályára lépett.

Reményi jónak látta magyarországi tur-néját nem a fôvárosban, hanem vidékenkezdeni meg. Egerbe és Miskolcra látogatottel legelôbb, ahol nevelkedett, illetve szüle-tett. A rendelkezésemre álló adatokból nemállapíthatom meg pontosan, hogy melyvidéki városokban, és mikor fordult meg.Annyi bizonyos, hogy Eger és Miskolc utánmég februárban Debrecen következett kéthangversennyel, valamint Nagyvárad ésUngvár. Március 2-án Kassán játszott, sazután következett elsô budapesti hang-versenye (márc. 4.).Nyitrán március 22-én játszott. Áprilisban,1-én és 14-én volt két hangversenye Buda-pesten, a kettô között megjárta Esztergomot(ápr. 2.), Balassagyarmatot (ápr. 4.), ésLosoncot (ápr. 5.). Májusban az Alföld, Er-dély és általában Magyarország keleti részekerült sorra: Marosvásárhely két hang-versennyel (egyik május 2-án), Szatmár,Nagybánya (május 6.), Fogaras, Nyíregy-háza (május 10.), Miskolc még egyszer(május 11.), s valószínûleg még május hófolyamán Szeged, Arad és Pécs. De ez csak igen hiányos felsorolása az álta-la több mint három hónapon át, fáradha-tatlanul végzett mûvészi vándorlásfolyamán érintett városoknak, melyeknekegyikében vagy másikában kétszer is meg-fordult. De nem is szükséges a hiánytalansorozatot megállapítani. Hiszen fogad-tatása és szereplése a vidéken majdnem ti-pikus volt, s folyvást megismétlôdött.Elegendô lesz tehát egyik-másik vidékihangversenyét ismertetni, és szembeállítanibudapesti hangversenyinek lefolyásával,melyek egészen más jellegûek. Megál-lapítható az is, hogy kár volt oly tömérdekhangversenyt adni akkor is, szûk hazánk-ban. Ellenfelei azonnal kihasználták eténykedését, népszerûség- és pénzhajhászá-sát vetették – bár burkoltan – szemére, srámutattak azon tényre is, hogy a nagykülföldi mûvészek csak a fôvárosban lép-nek fel, de még hazai mûvészeink sem jár-ják végig az országot. Lejáratta tehát ma-gát. Ez az eredmény ismét csak aztbizonyítja, hogy mindenben bölcs mérsék-letet kell tartani, és hogy a több sokszor ke-vesebbet ér, mint a kevés. Mentségére fel-hozhatjuk nem csak a már érintett okot,hogy tudniillik pénzre tényleg nagy szük-sége volt, hanem azt is, hogy vidéken min-denütt nagyon lelkesen fogadták, és nehézlett volna ellenállni a csábításnak, melyújabb és újabb sikereket és ovációkat ígért,ha folytatja turnéját. Mielôtt Reményi vidéki és budapesti szerep-lését leírnám, néhány vonással jellemezni

akarom a nagy különbséget a vidéki és fô-városi intelligencia hazafias érzülete közt,ahogy az utóbbi félszázad folyamán ki-alakult. A múlt század közepén e tekintet-ben különbség nem volt, sôt tudjuk, hogy aforradalmi mozgalmak éppen Pestrôl in-dultak ki. Az 1860 idején beállott nemzetifelbuzdulás is erôs hullámokat vert még,nem csak a provinciában, hanem a fôvá-rosban is. Korábban már láttuk, hogy milyelemi erôvel követelte a Nemzeti Színházközönsége Reményitôl, hogy a rendôrségáltal eltiltott Rákóczit játssza. A változás érezhetôen a kiegyezéssel (1867)kezdôdik. A magyarság elnyomása meg-szûnt, a nemzeti érzelmek szabadon nyil-vánulhattak meg. Az alkotmányos éra be-köszöntével Magyarország, legalább amibelügyeit illeti, önmagát kormányozhatta afelelôs magyar minisztérium és népképvi-selet útján. A kormány, és az azt támogatóparlamenti többség az úgynevezett sza-badelvû politikát követte, amely elvitatha-tatlanul hatalmas lendületet adott a nem-zet életének, fôleg anyagi, közgazdaságitéren. Felvirágzott a kereskedelem, az ipar,a közlekedés. A kormány azonban egyolda-lúan a fôváros érdekeit támogatta intézke-déseivel. Budapest lett az egész vasúti há-lózat gócpontja, ott alakult meg a legtöbbgyár, s egyéb üzem. A fôváros ennek folytánmajdnem amerikai arányokban fejlôdött.Ennek az lett a következménye, hogy az anépességi elem, melynek igazi hazájanincs, s melynek csak két eszménye van: apénz és az érzéki élv, melyet pénzzel meg-szerezni lehet, azonnal megérezte a pénz-szerzés nagy lehetôségét Budapesten, ottnagy számmal letelepedett, elszaporodott,meggazdagodott, tehát el is hatalmasodott.Pénzével, mozgékonyságával, élelmességé-vel s hatalmas törtetésével egymás után ha-talmába, vagy legalább is befolyása alá ke-rítette összes kultúrtényezôinket, mindenekelôtt a szuggesztív erejû sajtót. Fôleg e sajtóalámosó hatása alatt, a fôváros egyéb intel-ligenciájának, fôleg pedig a munkásosz-tálynak jó része lassankint elanyagiaso-dott. A nemzeti eszmények háttérbeszorultak, az anyagi jólét, ez az új ideálBudapesten is uralomra került. Az ekképpelváltozott mentalitású fôvárosi intelligen-cia egész más szempontból néz mindenkultúrmozzanatot, a többi közt a mûvésze-tet is, mint egy hazafias eszményekért élô éslelkesedô közönség. Egy mûvésszel szembentehát nem elsôsorban annak nemzetiértékét méltatja, hanem hidegen mérlegeli,milyen rangot képvisel az illetô mûvészikvalitásaival, a világ összes mûvészeinek


ZENETÖRTÉNET

sorában, sôt a magyar érzület és születésinkább hátrány, mint elôny, mert a külföl-di ember több autoritással (tekintéllyel) bír,mint a hazai. El van kényeztetve, mert avilágjáró mûvészek oda jönnek, ahol pénzvan és viszont, a pénz birtokosai elsôsorbanélvezhetik e mûvész jövevényeket, mert vanpénzük hozzá, és ebbôl bizonyos mérték-ben és irányban kifejlôdött kulturálisigényük. E folyamatnak következménye tehát az,hogy a fôvárosban domináló elem nemzet-közies és anyagias, míg a vidék, amely ná-lunk csak lassan fejlôdik, inkább megóvtarégi jellegét, s ezért még mindig hazafias,és általában az eszmények iránt inkábblelkesedik. Ez az érzelemkülönbözet már 1891-ben ismegvolt, mikor Reményi 15 évi távollétután hazajött. Azonkívül egy új nemzedéknôtt fel, mely ôt csak hírbôl, jórészt ferdehírekbôl ismerte. Ez a fô oka annak, hogymiért fogadta a hazatérô magyar mûvészt,a hajdani szabadságharcost, s a nemzetvigasztaló és feltüzelô hegedûsét a vidékolyan lelkesen, a fôváros közönségének jórésze pedig viszonylag hidegen. A sok vidé-ki szereplés közül kiválasztom a nagyvára-dit, melyrôl a „Szabadság” címû ottaninapilapnak 1891. február 27-iki száma akövetkezôképp számol be.

Remény Ede Nagyváradon (február 26.)

A világszerte ünnepelt mûvészt tegnapNagyvárad falai közt tisztelhettük. Az iz-gatott várakozás, mely fellépése elé irá-nyult, jogosnak bizonyult. Reményi mavalóban a legelsô hegedûmûvész, akit csakbámulni és tapsolni lehet. Délután érkezett meg a 3 órai vonattal. Avasúti állomáson sokan várták. A Zene-egyesület tagjai különösen szép számbanjelentek meg. Amikor Reményi a vonatrólleszállott, s az alacsony termetû, teljesenborotvált arcú, jóságos kinézésû férfit a kö-zönség meglátta, zajos éljenzésben tört ki,mely mindaddig tartott, míg a nagy vendégkísérôjével, a fiatal Bodó zongoramû-vésszel, és Tibor fiával a peronra lépett. Re-ményi, dacára 61 évének, friss és életerôs,mozdulatai ruganyosak, kedélye ép és de-rült. Mezey Mihály, a Zeneegyesület elnökeüdvözlé Reményit. Örömét fejezte ki afelett,hogy a körútban Nagyváradot is megláto-gatta, és a közönségnek alkalmat adottarra, hogy a világ által csodált mûvésze-tében gyönyörködhessék. Reményi válaszá-ban megjegyzé, hogy szívesen jött

Nagyváradra, és óhajtja, hogy csak némilegis megfeleljen a hozzá fûzött várako-zásnak. Az éljenzéssel fogadott válasz, és a bemu-tatások után kocsikra ültek, és Reményi ifj.Bölöny Sándorral, kinek vendéglátásátelfogadta, ennek lakására hajtatott, aholtöbben meglátogatták.A hangverseny este 8 órakor kezdôdött, demár 7 órakor sûrû csoportokban özönlött aközönség a Sas felé, s háromnegyed 8-korzsúfolásig megtelt a nagyterem. Zichy Gézahangversenye alkalmával voltak csakennyien jelen; nem volt egy talpalatnyihely, a melléktermek, a karzat is szoron-gásig megteltek. Nemcsak Nagyvárad kö-zönségének színe-java, de a megye számoselôkelô családja is bejött a hangversenyre. Fullasztó hôség és ideges izgatottságuralkodott, amikor belépett Reményi Ede.Falrengetô taps és éljenzés fogadta, melycsak akkor szûnt meg, mikor Reményi ahegedûjéhez nyúlt. A lélegzet elült az ajkakon; csend honolt azegész teremben, s Reményi elkezdte ját-szani Mendelssohn hegedûversenyébôl az„Andante és a Finale”-t. Az egyszerû szá-razfa hatalma, csodálatos bûbája ko-losszusként emelkedett ki a közönség elôttReményi játékában, amely során aztántöbb zenemûvet is bemutatott. Sírt, jajga-tott, kesergett a hegedû; majd örült ésnevetett; a fájdalom és öröm hangjaitutánozhatatlan finom árnyalatokban, ésszívhez, lélekhez szólva fejezte ki, úgy, hogya közönség nem gyôzte beszívni az édeshangokat, melyek úgy folytak a hegedûbôl,mint a patak vize. Alapos és korrekt techni-ka, és ami a fô: mély érzés és melegség ural-ja Reményi játékát, mely magával ragadjaa közönséget, és minden darab utánviharzó, harsogó tapsözönben tört ki. (Meg-jegyzés: A tudósító valószínûleg nem túlzott.A mûvész 1891. február 12-én, a Londonmelletti New-Elthamben adott hang-versenyérôl írt kritikájában Bernard ShawReményit Sarasatével hasonlította össze, ésígy fogalmazott: „...ami az élet intenzitása ahangban – és ez sarkalatos pontja a hege-dûs erôteljességének –, az elképzelés fris-sessége és a megingathatatlan hit abban asajátos módban, ahogy mindezt csinálja –,ezeket tekintve Reményi mellett Sarasategyakorta nem több közönséges muzsikus-nál.” – „The World” 1891. febr. 18. – Lásd:G. B. Shaw a muzsikáról, Bp., 1959.115–117. l.)A remek zenedarabok, melyeket Reményifelülmúlhatatlan virtuozitással és mûvésziízléssel játszott, minden nagyszerûségük

dacára sem voltak képesek úgy megragadnia közönséget, mint a magyar dalok. Éstényleg ezekben legnagyobb Reményi. Ezek-ben áll elôttünk teljes nagyságában a ma-gyar mûvész; érzéseiben és kifejezéseibenazt rejti, minden motívumán és nyirettyû-vonásán látszik, kiérzik belôlük a magyarszellem, mely annyira becsessé teszi játékát,s amely gyújtó hatást képes elôidézni aleghidegebb hallgatónál is. Mikor a „Repüljfecském” címû, híres force-darabját (erôsoldalát bemutató darabját) elôadta, a kö-zönség nem gyôzte eléggé csodálni a rend-kívül finom játékot, mely a gyönyörû daltvalóban feledhetetlenné tette. Reményit, kivalódi Stradiváriuson játszott, hangversenyközben és után sokan üdvözölték. A hang-verseny után, melynek hatása maradandólesz hosszú idôkig, elôkelô közönség gyûltössze a Sas alsó termeiben, hol Reményitbeléptekor Hamza Miksa és fia cigányzene-kara a Rákóczi-indulóval, a közönség pe-dig éljenekkel fogadta. A vacsora alatt ter-mészetesen tósztok is voltak. Elôször dr.Bodor Károly üdvözlé Reményit csinos be-szédben, a Zeneegyesület nevében, majdEndrôdi Sándor éltette költôi szépségûbeszédben Reményit, kit a madárhoz ha-sonlított, mely vándorútjára is magávalviszi hazája iránti ragaszkodását. Reményiérdeme, hogy a külföldön is magyarnakmaradt minden ízében, szívének mindendobbanásában, a mi szeretetünket, fájdal-munkat és lelkesedésünket visszhangozzákaz ô húrjai. Ezután általános figyelem mel-lett Reményi szólott, s szíve mélyébôl köszö-netet mondott a lelkes szavakért. A sok di-cséretet, amit róla elmondtak, annaktulajdonítja, hogy míg külföldön volt, tehet-ségét mindig a magyar nemzetnek szentelte(éljenzés). Errôl meggyôzôdhetett akárki,aki arra járt, amerre ô. Neki, úgymond, a


ZENETÖRTÉNET

hazafiság olyan, mint a lélegzet (éljenzés).Amint lélegzés nélkül nem élhet, úgy nemélhet hazafiság nélkül sem (zajos éljenzés).Ha tett valami jót és nemeset, az csak haza-fiságának tulajdonítható. Kijelenti azután,hogy az a hír, hogy ô most búcsúhang-versenyt ad, nem való; csak Amerikábamegy egy kicsit, ahol 224 hangversenyt kelladnia egymás után, már október 15-én ját-szania kell, de a vén muzsikus azután semhal meg, hanem visszatér, és állandóanMagyarországon marad (éljenzés), sôtNagyváradra, e szép és nemes városba 2-3hónap múlva is visszajön (lelkes éljenzés).Ha visszatér, be akarja fejezni a magyarzenérôl kezdett tanulmányát is.

Tehát akkor még vissza akart térni Magyar-országra, valószínûleg a lelkes fogadtatáshatása alatt. De csakhamar beláthatta,hogy állandóan a hazában élni éppoly le-hetetlen most, mint volt 1876-ban. EzértAmerikában telepedett le, hol tág tere volt amûködésre, s ellenségei sem voltak, csak ba-rátai. Élete vége felé még egyszer hazaakart jönni. Errôl más helyütt esik szó. Amagyar zenérôl írt tanulmányát soha semfejezte be, amint hogy a nagy mûvek alko-tására e bohém embernek, kit folyton zak-latottak a megélhetés gondjai, sem ideje,sem nyugalma nem volt. A jókedvû tár-saság sokáig maradt együtt. A 12 óra elôtttávozó Reményit lelkes éljenzésekkel észeneszóval kísérték ki a terembôl. Néhol a fogadtatás még melegebb, ünnepé-lyesebb volt. Így például Szegedrôl azt írja amûvész atyámnak: „Na hiszen, egész Sze-ged városa kint volt a fogadtatásomon.”Losoncon, mely városnak Reményi díszpol-gára volt, már a határon üdvözölte ôt anagyszámú küldöttség, A polgármesterrel az élen, a város dísz-fogatán, egy hosszú kocsisor élén vitték anemzetiszínû lobogókkal díszített utcákonát. Ahol ciszterciták, vagy piaristák, vagybencések rendháza volt, többnyire ott szálltmeg, s ilyenkor a rendnek küldötte is fogad-ta. Másutt, például Esztergomban, a hang-verseny folyamán valamely hölgyszónokbabérkoszorút, vagy virágcsokrot nyújtottát neki. Reményi felhasználta vidéki hang-versenyeit arra, hogy szokott jótékonyságátmost is kifejtse, vagy hazafias és társadalmikötelességeinek eleget tegyen. Marosvásár-helyen például az egyik hangversenyétjótékony célra rendezte, és pedig a rómaikatolikus hitközség épülôfélben lévô leány-iskolája és neveldéje javára. „A tiszta jöve-delembôl – írják – Kovács Ferenc ottaniapátplébános atyának, az intézet kápolná-

ja számára oltárt állítunk, melynek hom-lokzata hirdetni fogja az utókornak anagynevû mûvész jótékony szellemét.” Debrecenben koszorúkat tett le a Petôfi-szo-bor mintázatának talapzatára, és a Cso-konai szoborra, meglátogatta a fôiskolát, ésa beteg Révész püspököt. Tiszteletére Dégen-feld fôispán soiré-t (estélyt) adott. Balassa-gyarmaton, midôn értésére esett, hogy aleányneveléssel foglalkozó „Páduai SzentVince leányai” apácarend szintén óhajta-ná ôt hallani, de a rendi szabályok szerintnem vehetnek részt nyilvános hangverse-nyen, legott önként elhatározá, hogy be-megy a rendházba, és játszik e mûvelt lel-kû, áldásosan mûködô, tanító hölgyeknek.Pár órával a hangverseny elôtt megjelent azárdában, hol a fônöknô egybegyûjté társ-nôit a fogadó szobában. Reményi a szobaközepén leült egy kemény székre, s pár perc-nyi magába mélyedés után két igen szép,egyházi stílû darabot, és befejezésül ma-gyar népdalokat hegedült. „Festô ecsetjérelett volna méltó e jelenet”, jegyzi meg a„Nógrádi Lapok” 1891 ápr. 12-iki száma.(Meg is örökítette utóbb egy festô.) „A fônök-nô és a zárdabeli nôvérek a gyönyörû zenehatásától szóhoz is alig jutva köszöntékmeg, és hálálkodtak a mûvésznek e nemestettéért.” Mikor Debrecenbôl Nagyváradrautazván, Püspökladányon négy óra hosszatkellett várakoznia, megtáviratozta Ladány-ba érkezését azzal, hogy jöjjön ki a községnépe a pályaudvarra, játszani fog nekik in-gyen. Impulzív, ötletes, minden nemes cse-lekedetre hajlandó volt tehát most is, úgy,mint fiatal korában. Öreg honvédeket, hatalálkozott velük, megajándékozott. Nagybajt és fejtörést okozott mindenütt vendég-szeretô házigazdáinak, különösen februárés március havában, hogy mivel vendég-eljék meg, mert ô semmi áron nem volt haj-landó eltérni vegetariánus életmódjától,sem szeszes italhoz nem nyúlt hozzá. Mostpedig áttérek budapesti hangversenyeinekismertetésére.Elsô hangversenyét március 4-én tartottameg a Vigadó nagytermében, ilyen mûsorral: Mendelssohn hegedûversenye (mind a há-rom tétel), Paraphrase de Concert Schubertegy témája felett (saját szerzemény), Playeraés Zapateado Sarasatétól, Magyar nemzetidalok (saját szerzemény), Paganini:Caprices (a 21. és 24. szám). Közben Bodójátszott három zongoradarabot. E hang-verseny lefolyásáról két recenzió áll ren-delkezésemre. Az egyik „G” jelöléssel, a„Budapesti Hírlap” 1891. márc. 5-iki szá-mában jelent meg, s méltányos, megértô,meleg hangon van megírva. Jóval hû-

vösebb, kritikusabb, fölényeskedô a másik,melyet valami „X” jelû tudósító írt a „NeuesPester Journal”-ban, ugyanazon a napon.Mindkettôt csak lényegtelen részek kiha-gyásával közlöm, mert élesen világítják mega 60-as évek óta alaposan megváltozottbudapesti közönséget, s annak maga-tartását, bárha ott voltak Reményi barátaiés tisztelôi a régi idôkbôl is. A „BudapestiHírlap” tárcája így szól.

R e m é n y i h a n g v e r s e n y e

A Vigadó nagyterme, mely felé ma este az avalóságos népvándorlás hömpölygött, most20 éve nem volt olyan, mint most. Makevesebb benne a csillogó, és kevesebb arikítóan világos szín. Homályos festékkelvonták be a padozatot, sötétebbre márvá-nyozták az oszlopokat. És ebbe a józanab-bá, egyszerûbbé lett terembe ma egészenmás közönség jár, mint a 70-es évek elején.A mai hangversenyhallgatókban több agondolkozás, mint a lelkesedés, kevesebb amelegség, mint a hideg ítélet. Az elnyomásszomorú ideje már csak emlékezet, és veleegyütt immár csak emlékezet a hatalmasnemzeti reakció is, amelyet az osztrákokjogsértése a természet törvényei szerintfelidézett. Nem járunk többé magyar ruhá-ba, mert nincs ki ellen demonstrálni, nemtombolunk többé, ha a cigány ráhúzza aRákóczit, mert nem tiltja senki. Nagyonmegerôsödtünk. Nem ujjongunk többé, hafelbukkanik egy-egy nagy mûvész, a szép-nek bármely országában, mert az egyetle-nek uralma megszûnt, és egészen közön-séges dolognak tartjuk, ha itthon éskülföldön hazánk fiai szép sikereket érnekel, mert igen sokan dolgoznak és törek-szenek. Megbecsüljük a magunkét most is,de a puszta magyarság egymaga nem tesznaggyá nálunk senkit; mindent a magaérdeme szerint ítélünk meg. Ez elé a meg-erôsödött, megsokasodott, és magában bízómagyar közönség elé lépett ma este Re-ményi, akit a 30 év elôtti nemzedék rajon-gó lelkesedéssel vett körül, mint vigasztaló-ját a szomorú napokban, a nemzetzenéjének legnagyobb megszólaltatóját ahallgatás közepette, s az egyetlen igazimagyar mûvészt az idôben, mikor a LisztFerencek nem voltak itthon, s külföldrôlírták ellenünk a könyveket (a szerzô meg-jegyzése: ez csakis Lisztnek a cigányzenérôlszóló mûvére vonatkozhatik. Liszt sohasemírt magyar hazája és nemzete ellen, s tévesnézetét a magyar zenérôl, melyet cigány-zenének minôsített, késôbb visszavonta). Mikor fölmentem a lépcsôn, és láttam a gyü-


ZENETÖRTÉNET

lekezô sokaságot, azt hittem, hogy ez estemégis a múlt évtizedek lelke fog megeleve-nedni. Egészen más publikum volt ez, minta rendes. Eljött ugyan a mi zeneköztársa-ságunk apraja-nagyja, még a fôúri világbólis. De láttunk sok matrónát, öregurat, kik a„Repülj fecském”-et még mint eladó leány, selsô éves jogász hallgatták, ifjú lelkesedéssel.Láttunk atillás aggastyánokat, kik a sza-badságharcbeli kis ezüstkoszorút viselik amellükön; most viszontlátni jöttek a sötétnapok fényes zenészét. A szakadásig tömöttnagytermet egész ünnepiessé tette ez a szo-katlan gyülekezet; a nyitott kisterem aj-tóiban pedig egymás hátán tolongott né-hány száz fiatalember. Fél 8-ra volt kitûzvea hangverseny kezdete, de Reményi még 8órakor is ott beszélgetett az elsô sorban ülôTisza Lászlóval (a Budapesti Honvédegyletelnöke), s más régi ismerôseivel. A közönségnem is vette észre a fehér nyakkendôs,frakkos, beretvált képû kis embert. Végre akisterem népe türelmetlenné vált, tapsolnikezdett, s egy felfedezésre méltó, hatalmastenorhang óriás „halljuk”-ot és „leülni”-tkiáltott végig a közönség feje felett. Talán ehosszas várakozásból keletkezett ingerültségvolt az oka, hogy a pódiumra lépô Reményitnem fogadta olyan impozáns üdvözlés,mint aminôt kétségkívül megérdemelt volnaa Petôfi-szobor alapvetôje, 20 éves távollétután. Keresetlen, nyugodt megjelenése elevemegcáfolta azokat a legendákat, melyeketaz ô követelô, és elbizakodott voltárólanyáinktól hallottunk. És igen egyszerûen,minden pretenziók (hivalkodások) nélküljátszotta el Mendelssohn legismertebb hege-dûversenyét. Azt hiszem, Amati volt a kezé-ben, mert a cremonai mesterre vall a nemszéles, de szívhez szólóan lágy és édes hang.A laikusok, kik tüstént csodákat vártakReményitôl, nagyot csalódtak. Mert ô ezt akoncertet csak úgy adta elô, mint akárki,nem tolakodott elôtérbe a saját énjével,nagyon mérsékelt volt, csak a közönség „fel-sôbb tízszer tize” vette észre azt, ami e mes-terben a legnagyobb érték: a nemes kantilé-nát, a szentimentalitás nélküli érzést, és aköltôi gondolkozást. Gyönyörû volt az elsôtétel cadentiája, véges-végig megragadó azAndante, és fényes az Allegro molto vivace.A közönség azonban mégis meglepô hide-gen viselkedett, a taps csak udvariasság-számba ment. Hol maradt a lángoló lelkese-dés, amelyet Joachim gyújtott fel ugyanedarabbal? E hûvös hangulat nyitja talánaz, hogy a telitömött két teremben kicsi e he-gedû hangja, és a hátul levô közönségrenézve nagyon sok részlet elveszett. Némileg melegedni kezdett a hallgatóság

Reményi Schubert-átiratára, amely óriásitechnikai nehézségeken épül, és csillogó;Sarasate két, boszorkánymesterséget köve-telô spanyol nótája már akkora tetszészajtidézett fel, hogy a mûvész ráadás gyanánteljátszotta Chopin Esz-dúr Nocturne-jét,saját átiratában. Az igazi, a nagy forron-gást azonban Reményi magyar nótái kel-tették: Két lassú, és a „Kis szekeres, nagyszekeres”, meg a „Szomorúfûz ága”. Nemegyszer volt alkalmunk hirdetni e lapban,hogy a ráfaragott cifraságok elvékonyítják,meggyöngítik a mi népzenénk törzsét, smegmondottuk azt is, hogy e ma már szinteáltalános hiba Reményitôl ered. Ismételjükezt ma is, hallván e virtuózul kieszelt s vir-tuózul elôadott hangcikornyákat. Nemilyen a magyar muzsika, bizony nem. Ésnem is ez lelkesített ma, hanem az igazimagyar zamat, mely kiérzett még az össze-halmozott sok cifraság alól is, a mûvészjátékából. Hej, ha egy igazi nótát hallhat-nánk ettôl a mestertôl, akiben a mi gé-niuszunk él! A közönség riadó tapssal üd-vözölte a ritka, igen ritka vendéget: amagyar szellemet. De Reményi nem ismételtsemmit, csak eljátszotta Paganini 24Capricciójából a legnehezebbet, mely azüveghangoknak örök iskolája. Eljátszottaigen nagy virtuózsággal, akár egy Sarasatevagy Thomson, hanem hát ez nálunk márnem szokatlan dolog. A technika már csakszolgája a talentumnak, az egyszerûanyag, amelyben kifejezôdik. Tíz óra felé járt az idô. A közönség felkere-kedett, és elindult a ruhatárak felé. Ekkorazonban a kisterembôl elôtört néhány százhallgató, akik egész este vajmi keveset hal-lottak, és a pódium köré tódulva lelkes zsar-noksággal követelték, hogy Reményi játsszékmég valamit. „Repülj fecském”, harsogott asok torok. A mester 5-6-szor is megjelent apódiumon, mozdulatokkal fejezve ki, hogynem bír többé; mikor nem használt, szóvalmondta el igen szimpatikus egyszerûséggel:„Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nagyon fáradtvagyok a sok utazástól, meg nagyon elfogulta fogadtatástól. Nem bírok játszani. Demajd, ha visszajövök, játszok Önöknekannyi magyart, amennyi csak kell.” Har-sány éljen felelt e szavakra.Ezzel véget ért ez a szép este, mely csakazokat nem elégítette ki, akik azt képzelték,hogy az idô folyama most az egyszer visszafog vonulni, egy negyedszázad elôtti med-rébe. Reményi az, aki akkor volt: geniálismûvész, egyike az élô legjelesebb hegedû-söknek, és nekünk legkedvesebb, mert a leg-magyarabb. De a közönség megváltozott;rajongani nem igen tud e pozitív gondolko-

dású világban, s babérerdôket sem pusztítel, hogy a mûvészek lábához rakja a lom-bokat. A mai koszorú, a mai tapsok éséljenek sokkal becsesebbek, mint a régi dia-dalok voltak, mert csakis a mûvésznekmagának szólnak.A „Neues Pester Journal” így számol be ahangversenyrôl. Miután egészen hason-lóan, mint a „Budapesti Hírlap”, jellemziReményi jelentôségét a múltban, a mai estszokatlan összetételû, és nagyszámú kö-zönségét, s a hangverseny elôzményeit, eztírja (megjegyzés: a magyar fordítás a németszöveg után található):

„Neben ihnen (tudniillik az öreg honvé-dek, s a vidékrôl is összesereglett polgárok,kik még egyszer akarták hallani Reményit)sassen wir Jüngeren, wir Modernen,welchen bloss der Ruhm von ReményisKünstlerschaft überliefert vorden ist, diewir ihn selbst nicht gehört – aber all' dieanderen Grossen, welche jetzt als leucht-ende Sterne an dem Himmel der Kunstprangen. Da erklingt der Ton der Saiten,die der Künstler stimmt mäuschenstill wirdes im Saale. Ein kleiner Mann mit scharfgemeisseltem Kopf betritt das Podium undrauschende Applausgrüsse, brausendeéljen-Rufe schallen ihm entgegen. In ner-vöser Eregtheit beginnt er das Mendelssohn-konzert zu spielen, er überstürzt sich, erkratzt, er fährt mit dem Bogen unter dieSaiten: die Rührung hat ihn übermannt.Doch bald gewinnt er seine Ruhe, undspielt in tadelloser Präzision weiter. Nachjeder Numer seines Programmes ertöntlauter Beifall, der lauteste nach demungarischen Liedern. (Ezután következik akisterembeli fiatalság elôtörése a pódi-umhoz, további magyar dalok követelése,aminek a mûvész fáradtsága, s elfogultsá-ga miatt nem tud eleget tenni.) Und nun sei, nachdem der Chronist seinerPflicht nachgekommen, auch dem Kritikerein kurzes Wort gegönnt. Gar viele und unshaben Eduard Reményi heute zum erstenMale gehört uns seine vielgerühmte Indi-vidualität kennen gelernt; wir vermögensomit auch über den Künstler ein unbefan-genes Urteil zu fallen. Der heutige Abendhat uns gezeigt, dass Eduard Reményi tat-sächlich unter die hervorragendsten Violin-virtuosen der Gegenwart gehört. SeineTechnik ist eine doch entwickelte, sein tonvon edler, ruhiger Glätte, seine Bogen-führung eine ebenso kühne, wie sichere.Wenn wir indess Reményi nicht auch füreinen gleich grossen Künstler erklären kön-nen, so scheint uns der Grund hiefür in der


ZENETÖRTÉNET

eigentümlichen, festgefügten IndividualitätReményis zu liegen, welche zu einer wirk-lich künstlerischen Abklärung nicht gelan-gen konnte. Das spezifisch magyarischeMoment, welches sich in dem Untergrundeeines zwischen dämonisch-wildem Auf-lodern und melancholisch-süssem Schmach-ten schwankenden Empfindens äussert,tritt bei dem Spiele Reményis im Rhythmus,in der Nuancierung, in der Phrasierungüberall zum Vorschein. Was uns der Kon-zertgeber als Menelssohn-Konzert bot, warein interessantes, ungarisch verschnürtes,stelklenweise willkürlich korrigiertes Ton-stück, welches von ihm mit blendender Vir-tuosität, im Andante mit wohltuenderSchlichtheit des Ausdrucks gespielt wurde,aber Violinkonzert Felix Mendelssohns wares nicht. Diese magyarisirende Bestreben,das immerhin als Originalität gelten mag,findet seinen Ausdruck, ob nun ReményiKompositionen Sarasates, eine Transcrip-tion von Chopin's Es-dur Nocturne, eigeneVariationen über ein Schubertsches Themaoder Kaprizen von Paganini spielt. Inner-halb dieses national verengten Rahmenszeigt aber der Vortrag Reményis so vielAdel, der Form, so viel tiefquellendeEmpfindung, dass ihn unser Herz liebenmuss, wenn ihm auch vielleicht unser Kopfnicht immer zustimmt.”

(Mellettük ültünk mi fiatalok, modernek,akik elôtt Reményi mûvészi hírneve ismertvolt, de akik magát Reményit soha nemhallottunk – hallottuk viszont valamennyimûvésztársát, akik ma világító csillagkéntbüszkélkednek a mûvészet egén. Ekkor fel-hangzott a húrok zenéje, és a teremben né-ma csend lett. Egy éles arcélû, kis emberkelépett a pódiumra, hatalmas tapsvihar köze-pette, és hullámzó éljen-kiáltások vissz-hangzottak feléje. Ideges felindulással kezdijátszani a Mendelssohn-koncertet, túlfûtötten,kaparva húzza a vonót a húrokon: a meg-hatódottság legyôzte. De hamarosan vissza-nyeri nyugalmát, és tökéletes precízséggelfolytatja. Programjának minden egyes számaután hangos tetszésnyilvánítás hangzik fel, aleghangosabb a magyar dalok után. És ezekután, amikor a krónikás megtette kötelessé-gét, szenteljünk néhány szót a kritikának is.Amint sokan mások, mi is ma hallottuk elô-ször Reményi Edét, és ismertük meg sokatdicsért egyéniségét; így megkísérlünk a mû-vészrôl elfogulatlan ítéletet mondani. A maieste megmutatta nekünk, hogy Reményi Edea jelenkor legkiválóbb hegedûvirtuózaiközé tartozik. Kiforrott technikája, nemes,zökkenômentesen csengô, könnyed hege-

dûhangja van, vonóvezetése éppen olyanmerész, mint amennyire biztos. Ha mi eközben Reményit nem a nagy mû-vészekkel egy sorban említjük, ennek okaReményi sajátos individualizmusában kere-sendô, amely nem segíti tisztázni elôttünk,vajon igazi mûvészrôl beszélhetünk-e. Az ajellegzetesen magyaros tényezô, ami a hát-térben, hullámzó érzelmeket fejez ki a dé-monian vad fellángolások, és a melankoli-kusan édes bágyadtság között, jelenik megReményi játékának ritmusában, jön elôfrazeálásában. A Mendelssohn-koncert, amita hangversenyezô elôadott, érdekes, magya-rosan gombolt, helyenként önhatalmúlagkorrigált zenedarab volt, amit ô csodálatosvirtuozitással, az Andantéban pedig jólesôegyszerûséggel játszott, de az nem FelixMendelssohn hegedûversenye volt. Ez azeredetiségnek tûnô, magyaros törekvés aztjuttatta számunkra kifejezésre, hogy Remé-nyi Sarasate mûveit, Chopin Esz-dúr Noc-turne-átiratát, a Schubert-témára készítettvariációt, vagy Paganini Caprice-eit játssza.De ebben a nemzeti sûrítményben Reményielôadása annyi nemességet, formát, mélyrôljövô érzelmet mutatott, aminek szívünk mégakkor sem tudott ellenállni, ha eszünkennek az ellenkezôjét diktálta.)

Nagybátyám e hangversenye napján méglábadozó beteg voltam, s így nem lehettemjelen. Zeneértô rokonaim elbeszélése szerinta mûvész játékán tényleg meglátszott, hogyelfogult volt. Reményi azon mûvészek közétartozott, kiken a hangulat uralkodik.Magam is tapasztaltam ezt egy hónappalkésôbb. Április 1-én adott második buda-pesti hangversenyén már részt vehettem, sott voltam másnap, Esztergomban adotthangversenyén is. Bármennyire tetszettbudapesti játéka, mégis jobban megkapottEsztergomban. Látszott rajta, hogy a melegérzésû, vidéki miliô lelkes fogadtatása ésünneplése egész énjét jólesô melegséggeltöltötték el, mely játékában megkapó, elra-gadó kifejezést nyert. Második budapestihangversenye április 1-én volt, még pedig aVigadó kistermében. E hangversenyrenézve is a legjobbnak vélem, ha a meglévôhárom recenziót kivonatosan ismertetem. A„Nemzet” meleghangú, a „Budapesti Hír-lap” már jóval hûvösebb, és a „Pester Lloyd”éles hangú, gunyoros s bizonyos vállvere-getô fölénnyel írt kritikát (mindhárom ápr.2-án jelent meg). A hangversenyterem is-mét megtelt, s a mûvészt lelkesen fogadták.E hangversenyén természetesen már nemjátszhatta mint „grosse piéce”-t, a Men-delssohn-koncertet, hanem az akkor még

kevéssé ismert, rendkívül szellemes és ér-dekes Godard-féle „Concerto romantique”-ot adta elô. A mûsor többi számait Chopin-és Schubert-mûvekrôl készült saját átiratai,és magyar népdalátiratok képezték. A ”Nemzet” kritikusa bevezetésül megemlíti,hogy Reményi valóságos diadalmenetbenjárta be az országot; hírlik, hogy fog mégegy harmadik hangversenyt is adni a fôvá-rosban, de reméli, hogy ez sem lesz búcsú-hangversenye, hanem, ha nem is zárhatjamagát Magyarország falai közé, ami ért-hetô, mégis reméli, hogy hangversenyéva-dunkat egyszer-egyszer gazdagítani fogjaezután is. „Mai hangversenyére – így írjatovább –, a Vigadó kistermét a legelôkelôbbközönség zsúfolásig megtöltötte, s a lelkese-dés és taps piécérôl piécére (zenedarabrólzenedarabra) növekedett. Godard „Concertromantique”-jával nyitotta meg Reményihangversenyét, s a rendkívül nehéz kon-certdarabot bámulatos virtuozitással, játszikönnyedséggel adta elô. A közönség lelkese-dése akkor hágott azonban a tetôfokra, mi-dôn magyar darabok kezdtek elhangzaninyirettyûje alól. Ezek közül elôször a „Hôsimagyar” címû magyar dalegyveleget ját-szotta, s amelyre az „Ôsi magyar” jelzô mégjobban ráillenék, amennyiben több régikedvelt magyar dalt írt át benne Reményi, amaga eredeti, zamatosan magyaros stílu-sában. Ettôl kezdve az egész mûsor felbom-lott, mert a közönség folyton megismételtettea magyar dalokat. Reményi kénytelen voltmajdnem két hangversenyt elhegedülni egyeste. De a mestert láthatólag felvillanyozta aközönség lelkesedése, játékából a bravúr ésa virtuozitás mellett kiérzett a mûvész érzôszíve, a magyar ember érzése, aki hosszúidôk múltán ismét magyaroknak játszikmagyar dalt. A mai estének kétségkívül alegkiemelkedôbb pontja lesz a „Repülj fecs-kém” kezdetû népdal elôadása. Midôn edalba kezdett Reményi, csend állott be ateremben, mindenki valósággal visszafojtottlélegzettel hallgatta a maestrót, csak hogyegyetlen hangot se veszítsen a híres dalból.Ezt az „Ezt a kerek erdôt járom én” követte.A programmnak ezzel már vége volt, de mi-dôn a közönség csak nem mozdult, hanempercekig tapsolt, Reményi még a Marseillaisemotívumaiból átírt darabbal toldotta meg ahangversenyt. Ez az Amerikai Egyesült Álla-mok számára írt „Szabadság himnusza”,amely egyáltalán nem átirata a Marseil-laise-nek, hanem csak némi ritmikai és igenkevés dallambeli hasonlatossággal bír afrancia szabadságdallal.

Közreadja: Rakos Miklós(Következô számunkban folytatjuk)


ZENETÖRTÉNET

A Magyar Köztársaság 2009. évi költségve-tésérôl szóló 2008. évi CII. törvény 5. számúmelléklete 8. pontjában foglalt felhatal-mazás alapján az oktatási és kulturális mi-niszter feladat- és hatáskörérôl szóló167/2006.(VII. 28.) Korm. rendelet 1.§-ánakd) pontjában meghatározott feladatköröm-ben eljárva a következôket rendelem el:

A rendelet hatálya1. §

E rendelet hatálya kiterjed a) a hivatásos önkormányzati zenekarra és

énekkarra, valamint az e szervezeteketfenntartó vagy támogató helyi önkor-mányzatokra, továbbá

b) az egyéb hivatásos zenei elôadó-mûvésze-ti szervezetekre, valamint az e szervezete-ket támogató helyi önkormányzatokra.

A hivatásos önkormányzati zenekarokés énekkarok támogatása

2. §

(1) E rendelet alkalmazásában hivatásosönkormányzati zenekar és énekkar a helyiönkormányzat által létrehozott és fenntar-tott költségvetési szervként mûködô zene-kar és énekkar, továbbá a helyi önkormány-zat által alapított és kizárólagostulajdonában lévô, és a helyi önkormány-zattal közhasznú megállapodást kötött köz-hasznú társasági formában mûködô zene-kar és énekkar, valamint az olyan önállójogi személyiségû hivatásos zenekar ésénekkar, amellyel, vagy amelynek fenntar-tójával annak mûködtetésére a helyi önkor-mányzat 2008. szeptember 1-je elôtt meg-kötött, hosszú távú legalább 5 éves –közszolgáltatási szerzôdéssel rendelkezik.

(2) A hivatásos önkormányzati zenekarokés énekkarok (a továbbiakban: együttes)közül az részesülhet a 3. §-ban meghatáro-zott támogatásbóla) amelynek alaptevékenysége komolyze-

nei mûvek elôadása,

b) amely többségében felsôfokú szakirá-nyú végzettséggel rendelkezô tagjait afenntartó által vagy a közhasznú megál-lapodásban, illetve a közszolgáltatásiszerzôdésben megállapított – az alapte-vékenység ellátásához szükséges, aszakmai normáknak megfelelô létszám-ban – tartós, legalább 1 éves munkavi-szonyban vagy munkavégzésre irányulóegyéb jogviszonyban foglalkoztatja, és

c) amely az alaptevékenység ellátásáhozszükséges, megfelelô tárgyi feltéte-lekkel, valamint önálló mûvészeti ésadminisztratív vezetéssel rendelkezik.

3. §

Az együttesek mûködési kiadásaira a Ma-gyar Köztársaság 2009. évi költségvetésérôlszóló 2008. évi CII. törvény (továbbiakban:tv.) 5. számú melléklete 8. pontjának a)alpontjában 2009. évre elôirányzott támo-gatást az érintett helyi önkormányzatokolyan célok megvalósításához igényelhetik,amelyek elôsegítik a hivatásos együttesekmûvészi színvonalának emelését és javítjákazok tevékenységének feltételeit.

4. §

(1) A helyi önkormányzatok (a továbbiak-ban: igénylô) igénybejelentés alapján ré-szesülhetnek támogatásban és a támogatástkizárólag az igénybejelentésben meg-határozott célra használhatják fel.

(2) A támogatás mértékét a helyi önkor-mányzatok által szolgáltatott adatok, va-lamint az együttesnek a központi költ-ségvetésbôl juttatott egyéb bevételefigyelembevételével, az Oktatási és Kultu-rális Minisztérium (a továbbiakban: mi-nisztérium), valamint a reprezentatív szak-mai és érdek-képviseleti szervek általjavasolt, az oktatási és kulturális miniszter(a továbbiakban: miniszter) által felkérttagokból álló szakmai bizottság javaslataalapján a miniszter állapítja meg.

5. §

(1) A támogatás igényléséhez az érintetthelyi önkormányzatoknak az alábbi doku-mentumokat és adatokat kell megkülde-niük három példányban: a) az igénylô neve, székhelye (címe), tele-

fon- és telefax száma, valamint elektroni-kus elérhetôsége,

b) az igényelt támogatásból megvalósítani ter-vezett tevékenységek, feladatok ütemezé-se, és azok költségigényének részletes is-mertetése költség-nemenkénti bontásban,

c) a helyi önkormányzat által fenntartottvagy támogatott együttes javára az ön-kormányzati költségvetési rendeletbenmeghatározott – a beruházási és felújításielôirányzatokkal csökkentett – önkor-mányzati hozzájárulás összegérôl szólókimutatás együttesenkénti bontásban,

d) az együttes alapító okiratának vagy aközhasznú, illetve a közszolgáltatásiszerzôdésének a fenntartó által hitelesí-tett másolata,

e) az együttes képviselôje által aláírt és ahelyi önkormányzat által ellenjegyzett,az együttes adatait tartalmazó, a mellék-let szerinti adatlap,

f) a 2008-ban elnyert támogatás felhasz-nálásáról szóló, az együttes helyi önkor-mányzathoz benyújtott szakmai beszá-molójának másolata, és

g) az együttesre vonatkozó, az államház-tartás mûködési rendjérôl szóló217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 83. §(2) bekezdésében meghatározott írásbe-li nyilatkozatok az önkormányzati költ-ségvetési szervként mûködô zenekarokés énekkarok kivételével.

(2) Nem nyújtható támogatás olyan igénylôrészére, akia) a támogatás iránti igénybejelentésében

valótlan vagy megtévesztô adatokat szol-gáltatott,

b) e rendelet kihirdetését megelôzô 5 év-ben az államháztartás bármely alrend-szerébôl folyósított támogatást a támoga-


OKM RENDELET

Az oktatási és kulturális miniszter8/2009. (III. 4.) OKM rendeletea helyi önkormányzatok részére az önkormányzati és egyéb hivatásos zenei elôadó-

mûvészeti szervezetek mûködésére adható támogatások igénybevételének rendjérôl

tási szerzôdésben megjelölt céltól rész-ben vagy egészben eltérô célra használtafel, vagy azzal nem számolt el,

c) nem tett eleget valamely, az elbírálástérintô jogszabályi kötelezettségének.

6. §

A helyi önkormányzatok a támogatást a Ma-gyar Államkincstár Regionális Igazgatóságailletékes megyei szervezeti egységei (a to-vábbiakban: Igazgatóság) útján igénylik2009. március 23-ig (postára adás dátumaszerint). Az Igazgatóság az államháztartás-ról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 64/B. §(3) bekezdésének megfelelôen megvizsgál-ja a támogatási igényt, és legkésôbb április6-ig véleményével együtt továbbítja a mi-nisztériumnak. Az Igazgatóság a helyi ön-kormányzatok számára a hiányok pótlásáralegfeljebb nyolc napos határidôt ad, és nemtovábbítja a támogatási igényt a miniszté-rium részére, ha a támogatás igénylôje ahiánypótlásnak nem tesz eleget, vagy aztnem megfelelôen teljesíti. Az Igazgatóságerrôl tájékoztatja az igényt benyújtó önkor-mányzatot, valamint a minisztériumot.

Az egyéb hivatásos zenei elôadó-mûvészeti szervezetek támogatása

7. §

(1) Pályázati úton a tv. 5. számú melléklete8. pontjának b) alpontja szerint a 2009. évreelôirányzott támogatást kaphatnak a hang-versenyprogramok, operaelôadások, bel-és külföldi vendégszereplések, ifjúsági kon-certek, kortárs zenei bemutatók megren-dezéséhez, hangfelvételek elkészítéséhez,archiválásához, azok az egyéb hivatásoszenei elôadó-mûvészeti szervezetek (atovábbiakban: hivatásos zenei elôadó-mûvészeti szervezetek), amelyeka) alaptevékenysége komolyzenei vagy

jazzmûvek elôadása,b) legalább két éve folyamatosan mûköd-

nek,c) alaptevékenységük ellátásához szüksé-

ges, megfelelô tárgyi feltételekkel, vala-mint önálló mûvészeti és adminisztratívvezetéssel rendelkeznek, és

d) helyi önkormányzattal közszolgáltatásiszerzôdést kötöttek.

(2) Pályázatot a helyi önkormányzat nyújt-hat be a hivatásos zenei elôadó-mûvészetiszervezet számára. (3) A pályázatban meg kell jelölni az aláb-biakat:a) a hivatásos zenei elôadó-mûvészeti szer-

vezet neve, székhelye (címe), telefon- és

telefax száma, valamint elektronikuselérhetôsége,

b) az igényelt támogatásból megvalósítanitervezett tevékenységek, feladatok üte-mezése, és azok költségigényének rész-letes ismertetése költségnemenkéntibontásban, és

c) a 2009. évre tervezett részletes mûvészetielképzelések terve (részletezve a hang-versenyprogramok, bel- és külföldi ven-dégszereplések, ifjúsági koncertek, ahangfelvételek programját).

(4) A pályázathoz a következô dokumen-tumokat kell csatolni:a) az (1) bekezdésében meghatározott fel-

tételek fennállásáról szóló nyilatkoza-tok,

b) a hivatásos zenei elôadó-mûvészeti szer-vezet alapító okiratának és a helyi ön-kormányzattal kötött közszolgáltatásiszerzôdésének hiteles másolata, és

c) az államháztartás mûködési rendjérôlszóló 217/1998. (XII.30.) Korm. rendelet83. § (2) bekezdésében meghatározottírásbeli nyilatkozatok.

(5) A hivatásos zenei elôadó-mûvészetiszervezet a pályázatot a helyi önkormány-zathoz papír alapon három példányban ésezzel egyidejûleg elektronikus úton 2009.március 13-ig (postára adás napja) nyújthat-ja be. A helyi önkormányzat március 23-ignyújtja be a pályázatot az Igazgatóságrészére, és ezzel egyidejûleg elektronikusúton továbbítja a [email protected]ímre. Az Igazgatóság a továbbiakban a 6. §-ban meghatározottak szerint jár el.

(6) A támogatás odaítélésérôl a reprezen-tatív szakmai és érdek-képviseleti szervekáltal javasolt, a miniszter által felkért tagok-ból álló szakmai bizottság javaslata alapjána miniszter dönt.

Közös szabályok8. §

(1) A támogatásról szóló döntést a mi-nisztérium közzéteszi a honlapján és 2009.április 20-ig értesíti az érintett helyi önkor-mányzatokat, ezzel egyidejûleg az önkor-mányzatok és a jóváhagyott összeg jegy-zékét utalványozás céljából megküldi azÖnkormányzati Minisztériumnak. (2) A megítélt támogatást egy összegben aMagyar Államkincstár folyósítja április 27-iga helyi önkormányzatok költségvetésielszámolási számlájára.

9. §

(1) A helyi önkormányzat gondoskodik akapott támogatás felhasználásának elkülö-nített és naprakész nyilvántartásáról, az el-lenôrzésre feljogosított szervek megke-resésére az ellenôrzés lefolytatásáhozszükséges tájékoztatás megadásáról, vala-mint az ellenôrzéshez szükséges dokumen-tumok rendelkezésre bocsátásáról.

(2) A helyi önkormányzat a támogatás ren-deltetésszerû felhasználásáról 2009. decem-ber 31-ig, a mindenkori zárszámadás kere-tében és rendje szerint köteles elszámolni. Atámogatásnak a tárgyév december 31-énfeladattal terhelt maradványával a tárgyévetkövetô év június 30-ig kell elszámolni.

(3) Ha a helyi önkormányzat a támogatástvagy annak egy részét jogtalanul vetteigénybe, azt nem a megjelölt feladatra hasz-nálta fel, vagy a támogatások igényléséhezvalótlan adatot szolgáltatott, a támogatást aközponti költségvetés javára köteles vissza-fizetni. A jogtalanul igénybe vett összegután a helyi önkormányzat a jegybankialapkamat kétszeresének megfelelô mérté-kû kamatot fizet a jogtalan igénybevételnapjától a visszafizetés napjáig.

(4) A támogatások igénybevételének és azelszámolás szabályszerûségének vizsgálatátaz Igazgatóságok végzik.

(5) A támogatások felhasználását – az errekülön jogszabályban meghatározott szerve-ken túlmenôen – alkalomszerûen, helyszíniellenôrzés keretében a minisztérium isellenôrizheti.

(6) Ha a helyi önkormányzat a költségvetésirendeletében e célra saját forrásból ter-vezett támogatását csökkenti, az eredetielôirányzat és a ténylegesen teljesített sajáttámogatás után számított zenekari, énekkarimûködtetési támogatás különbözetére nemjogosult, köteles azt a központi költ-ségvetésnek visszautalni.

10. §

Ez a rendelet a kihirdetését követô napon léphatályba, és 2010. július 1-jén hatályát veszti.

Budapest, 2009. március 4.

Dr. Hiller Istvánoktatási és kulturális miniszter


OKM RENDELET

PRÓBAJÁTÉK


A próbajáték anyaga:

– J. S. Bach: szólószonáta – lassútétel

– F. A. Hoffmeister: D-dúr brácsa-verseny I. tétel kadenciával, vagyC. Stamitz: D-dúr brácsaverseny I. tétel kadenciával

– Zenekari szemelvények


– J. S. Bach: D-dúr, c-moll, vagy Esz-dúr szvitekbôl 2 ellentétes karak-terû tánctétel, vagy prelúdium

– J. Haydn: D-dúr csellóverseny I.tétel kadenciával



– J. S. Bach: szólószonáta lassú tételfúgával, vagy Chaconne

– W. A. Mozart: hegedûverseny I. tétel kadenciával (G-dúr, D-dúr, A-dúr)


Jelentkezéseket a pályázók rövid szakmai önéletrajzával és elérhetôségével együtt a zenekar titkárságára

(9021 Gyôr, Aradi vértanúk útja 16.) vagy e-mailben ([email protected]) kérjük eljuttatni 2009. április 27-ig.

A zenekari állások részletes listája és kottaanyaga a titkárságon átvehetô, vagy a zenekar honlapjáról letölthetô.

Zongorakísérôt a zenekar igény szerint biztosít. További információ a zenekar titkárságán.

Az állás betölthetô 2009. szeptember 1-tôl.Bérezés: megegyezés szerint

Gyôr, 2009. március 6.

BRÁCSA

2009. május 6. szerda 10 óra

CSELLÓ SZÓLAMVEZETÔ-HELYETTES

2009. május 6. szerda 14 óra

HEGEDÛ

2009. május 5. kedd 10 óra

A GYÔRI F ILHARMONIKUS ZENEKAR

P R Ó B A J Á T É K O T hirdet

A próbajáték helye: GYÔR, RICHTER-TEREM 9021 Gyôr, Aradi vértanúk útja 16.


– W. A. Mozart: D-dúr fuvolaversenyI. tétel kadenciával



– W. A. Mozart: D-dúr fuvolaversenyI. tétel kadenciával

– A. Vivaldi: C-dúr pikolóverseny I. II. tétel



– J. S. Bach: G-dúr csellószvit prelúdium

– E. Novotney: A minute of news

– Láng I.: Hét tanulmány timpanira VI., VII. tétel

I. FUVOLA

2009. május 7. csütörtök 10 óra

II. FUVOLA(váltó I.,

pikoló kötelezettséggel)

2009. május 7. csütörtök 10 óra

ÜTÔ – VÁLTÓ TIMPANI (dobfelszerelés

kötelezettséggel)

2009. május 4. hétfô 10 óra

A próbajáték helye: GYÔR, RICHTER-TEREM 9021 Gyôr, Aradi vértanúk útja 16.

Sikeres próbajátékot kívánunk!


HANGVERSENYNAPTÁR

BUDAPESTI FILHARMÓNIAITÁRSASÁG

Március 22., Mûvészetek PalotájaBudapesti Tavaszi FesztiválBartók Béla: A csodálatos mandarinA kékszakállú herceg váraVez.: Kovács JánosKm.: Polgár László, Komlósi Ildikó

Március 23.Dohnányi bérlet/3

Bartók Béla: A csodálatos mandarinA kékszakállú herceg váraVez.: Kovács JánosKm.: Polgár László, Komlósi Ildikó

Március 30., +PécsDvorák: Déli boszorkányHôsi énekSmetana: Hazám – három részlet:Cseh erdôkön és mezôkönSárka, MoldvaVez.: Kovács János

Április 27.Dohnányi bérlet/4

Mendelssohn: Hebridák – nyitányMendelssohn: e-moll hegedûversenyMendelssohn: 4., A-dúr szimfóniaVez.: Pier Giorgio MorandiKm.: Lendvai József

Április 28.Mahler bérlet/5

Mendelssohn: Hebridák – nyitány

Mendelssohn: e-moll hegedûversenyMendelssohn: 4., A-dúr („Olasz”) szimfóniaVez.: Pier Giorgio MorandiKm.: Lendvai József

BUDAFOKI DOHNÁNYISZIMFONIKUS ZENEKAR

Március 21. szombat 11.00Klauzál Gábor Budafok-TétényiMûvelôdési KözpontA ROMANTIKA Részletek hangzanakel az alábbi mûvekbôl

Rossini: Olasz nô Algírban – nyitánySchubert: V. szimfóniaMendelssohn: e-moll hegedûverseny I. tételPaganini: CapriceDvorák: IX. Újvilág szimfónia

Március 27. péntek 19.00Klauzál Gábor Budafok-TétényiMûvelôdési Központ

Wagner: A bolygó hollandi – nyitányHaydn: V. SzimfóniaLiszt: Tasso – szimfonikus költeményVez.: Alpaslan Ertüngealp

Március 29. vasárnap 11.00Zeneakadémia

Csajkovszkij: b-moll zongoraverseny Elôad és vez.: Hollerung Gábor

Április 19. vasárnap 19.30Bartók Béla Nemzeti Hang-versenyterem

Berlioz: RequiemVez.: Hollerung Gábor

Április 25. szombat 11.00Klauzál Gábor Budafok-TétényiMûvelôdési Központ„Most mi muzsikálunk!”

Zeneiskolások hangversenye

Április 29. szerda 19.30Zeneakadémia

Sosztakovics: HegedûversenyMahler: IV. szimfóniaSergey Tsoy – hegedûVez.: Toshihiko Matsunuma

DEBRECENI FILHARMONIKUS ZENEKAR

Március 19., 11.00 és 19.30Bartók Terem

Weber: Oberon – nyitányMendelssohn: e-moll hegedûverseny op.64Dvorák: VII. (d-moll) szimfónia op.70Vez.: Gál Tamás

Március 20. – Debreceni Filhar-monikus Zenekar II. emeleti pró-baterme

Játsszunk zenét sorozat III. rész –Ütôs és pengetôs hangszerek

Március 21. – Víg kamaraszínház Töltse a szombat délutánját a Filhar-monikusokkal!

Weber: Oberon – nyitányMendelssohn: e-moll hegedûversenyDvorák: VII. szimfóniaVez.: Gál TamásKm.: Banda Ádám

Március 26., Miskolc Haydn: TeremtésVez.: Andreas WeissKm.: Debreceni Kodály Kórus

Március 29., Nyíregyháza Erkel Gála

Vez.: Kocsár Balázs

Április 4., Thália SzínházBudapesti Tavaszi Fesztivál

Haydn: Krisztus utolsó héz szava akeresztenSchönberg: Öt zenekari darabVez.: Kocsár Balázs

Április 11., Kölcsey Központ Ünnepi Hangverseny

Handel: Tüzijáték szvitHandel: HallelujaBeethoven: C-dúr miseKm.: Debreceni Kodály Kórus

Április 23., 11.00 és 19.00Bartók Terem

Grofé: Grand Canyon szvitCopland: Old American SongsBernstein: Szimfonikus táncok aWest Side StorybólGershwin dalokKm.: Francesca ProvvisionatoVez.: Kocsár Balázs

Április 25. 17 óra Víg KamaraszínházTöltse a szombat délutánját a Filhar-monikusokkal

Grofé: Grand Canyon szvitCopland: Old American SongsBernstein: Szimfonikus táncok aWest Side StorybólGershwin dalokVez.: Kocsár BalázsKm.: Francesca Provvisionato

DUNA SZIMFONIKUSZENEKARMárcius 20. péntek, 19.00Duna Palota

Borodin: 1. szimfónia Esz-dúrCsajkovszkij: Rokokó variációkBorodin: Polovec táncokVez.: Deák András

Március 29. 10.30, Duna Palota ÉVSZAKOK ÉS NAPSZAKOK

Joseph Haydn halálának 200. évfor-dulója

Április 3. péntek, 19.00Duna Palota

Tavaszi bérlet 5. elŒadásBartók: DivertimentoKodály: Galántai táncokRimszkij-Korszakov: SeherezadeVez.: Ligeti András

Április 11. szombat, 20.00Duna Palota Duna koncert

Április 19. vasárnap, 10.30 Duna Palota Ifjúsági bérlet 7. elôadás

Egzotikus utazásokTávoli földrészek, európaizeneszerzôkVez.: Deák András

Április 30. csütörtök, 19.30Mûvészetek Palotája

Kovács Zoltán: Vae Victis!Revueltas: SensemayaLiszt: HaláltáncDvorák: 4. ( d-moll ) szimfónia op.13.Km.: Oravecz GyörgyVez.: Deák András

GYÔRI FILHARMONIKUSZENEKAR

Április 6. hétfô 19.30Budapest, MÛPA

Orbán Gy.: X. MiseP. Mascagni: ParasztbecsületVez.: Medveczky Ádám

Április 9. csütörtök 19.00Gyôr, Református templom

Pergolesi: Stabat MaterVez.: Medveczky Ádám

Április 16. csütörtök, 12.00Budapest, ZeneakadémiaIfjúsági koncert

Orff: Carmina Burana

A SZEGEDI SZIMFONIKUS ZENEKAR

PRÓBAJÁTÉKOT HIRDET BRÁCSA TUTTI álláshelyre.

A próbajáték anyaga:– J. S. Bach: hegedû-szólószonátákból egy szabadon választott tétel– Stamitz: Brácsaverseny – I. tétel kadenciával

Zenekari állások:Részletek az alábbi mûvekbôl:– Beethoven: IX. szimfónia– Brahms: I., IV. szimfónia– Csajkovszkij: IV. szimfónia– Mendelssohn: III. szimfónia– Bizet: Carmen címû opera– Puccini: Pillangókisasszony címû opera

A próbajáték helyszíne, idôpontja: A zenekar székháza (6720 Szeged, Széchenyi tér 9. Korzó Zeneház),

2009. május 11. hétfô 13 óra.

Bérezés: A Kjt. bértáblázata szerint.

Az állás betölthetô: 2009. szeptember 1-tôl.

Információ, jelentkezés: Szegedi Szimfonikus Zenekar, 6720 Szeged, Széchenyi tér 9.,

tel.: 62 / 426-102/103-as mellék, fax: 62 / 426-102/110-es mellék e-mail: [email protected]

Jelentkezni rövid szakmai önéletrajzzal és elérhetôség megjelölésével leheta fenti címen, faxszámon vagy e-mailben 200. május 4-ig.

A próbajáték anyaga, elôzetes telefon-egyeztetés után, átvehetô a zenekar titkárságán.

Zongorakísérôrôl nem gondoskodunk.

Szeged, 2009. március 12. Baross Gáborigazgató

Km.: Csapó József, Szegedi CsabaVez: Antal Mátyás

Április 23. csütörtök, 19.00 Gyôr, Richter-terem

F. Mendelssohn: Á-dúr IV. „Olasz”szimfónia Op.90F. Mendelssohn: Szentivánéji álom– kísérôzene Op.21Vez.: Medveczky Ádám

Április 24. péntek, 17.00PannonhalmaIfjúsági koncert

Mendelssohn: Olasz szimfónia,Scherzo, Notturno, NászindulóVez.: Medveczky Ádám

Április 25. szombat, 15.30Budapest, Zeneakadémia Ifjúsági koncert

Orff: Carmina BuranaKm.: Sáfár Orsolya, Csapó József,Szegedi CsabaVez.: Antal Mátyás

Április 30. csütörtök, 19.00Gyôr, Richter-terem

W. A. Mozart: g-moll szimfónia KV183L. van Beethoven: G-dúr zongoraverseny Op.58W. A. Mozart:C-dúr szimfónia KV 425Km.: Choi InsuVez.: Medveczky Ádám

MAGYAR RÁDIÓ SZIMFONIKUS ZENEKARA

Április 8. szerda, Veszprém

Április 10. péntek 19.30, ZAKKodály: Galántai TáncokKodály: Fölszállott a páva – vál-tozatok magyar népdalraKodály: Marosszéki TáncokKodály: Psalmus HungaricusVez.: Dénes IstvánKm.: MR Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)

Április 19. csütörtök 19.30, MÜPA Vox-FortissimaBerlioz: RequiemVez: Hollerung Gábor

Április 28., MR 6 EBU koncert

Páncel: Klezmer-szvitSári: Leoniden-cimbalomversenyDubrovay: Kettôsverseny tubákraBartók: Zene húros hangszerekre,ütôkre és cselesztáraVez.: Kollár Imre

MÁV SZIMFONIKUSZENEKARMárcius 20. péntek 19.30Festetics palota tükörteremFestetics bérlet

Vajda János: Sinfonietta

Britten: Szerenád tenor hangra éskürtre Mozart: C-dúr szimfónia K.200Km.: Mukk József – énekThomas Jöbstl – kürtVez.: Kollár Imre

Április 3., péntek 19.30Zeneakadémia nagyteremBeethoven est

István király – nyitányEsz-dúr zongoraversenyVI. (Pastorale) szimfóniaKm.: Kocsis ZoltánVez.: Takács-Nagy Gábor

Április 7., kedd 19.30Bartók Béla Nemzeti HangversenyteremMesterbérlet

Miklósa Erika – másképpKalandozások a magyar, mediter-rán, keleti és amerikai dalokvilágában, mûfaji határok nélkül.Km.: Dolhai Attila, Nyári Zoltán –tenor, Szegedi Csaba – baritonVez.: Kovács János

Április 17., péntek 19.30Zeneakadémia Nagyterem Lukács Miklós Bérlet

Orbán György: SzerenádChopin: f-moll zongoraversenyRimszkij-Korszakov: SeherezádéKm.: Bogányi GergelyVez.: Kollár Imre

Április 24., péntek 19.30Zeneakadémia Nagyterem Erdélyi Miklós Bérlet

Kovács Zoltán: Amor SanctusMozart: RequiemKm.: Kertesi Ingrid, Bódi MariannaFekete Attila, Busa Tamás Nemzeti Énekkarkarigazgató: Antal MátyásVez.: Kollár Imre

MISKOLCI SZIMFONIKUSZENEKAR

Április 4. 15.30Mûvészetek Háza„Játsszunk zenét a Szimfonikusokkal!”

Forgatókönyvíró és mûsorvezetô:Csuka TímeaVez.: Werner Gábor

Április 6. 19.00, Selyemréti templomHúsvéti koncert

Vez.: Werner Gábor

Április 20. 19.00Mûvészetek HázaNépszerû bérlet

Sibelius: d-moll hegedûverseny Nielsen: IV. „A kiolthatatlan” szimfónia Hegedû: Baráti KristófVez.: Mika Eichenholz

HANGVERSENYNAPTÁR


Április 24. 19.00, Selyemréti templomKamarakórus-fesztivál nyitóhang-verseny

Haydn: Nelson-miseKocsár: MagnificatMiskolci Bartók KórusMiskolci Egyetem Bartók Béla Zenemûvészeti IntézeténekNôikaraVez.: Gémesi Géza

NEMZETI FILHARMONIKUSZENEKAR

Március 25. szerdaBBNH Bérleten kívüli elôadás a Budapesti Tavaszi Fesztiválkeretében

Debussy: JeuxBartók: I. és II. hegedûrapszódiaNégy zenekari darab, op. 12Cantata profanaKm.: Nemzeti Énekkar(karigazgató: Antal Mátyás)Kelemen Barnabás – hegedûBrickner Szabolcs, Kálmándi Mihály – énekVez.: Kocsis Zoltán

Április 17. péntekBBNH Ferencsik-bérlet/5

Sztravinszkij: ZongoraversenyekConcerto for Piano and Winds (1950)Capriccio for Piano and Orchestra (1949)Movements for Piano and Orchestra (1959)Cirkusz-polkaNégy norvég kép Fanfár két trombitáraKm.: Olli Mustonen – zongoraVez.: Kocsis Zoltán

ÓBUDAI DANUBIA SZIMFONIKUS ZENEKAR

Április 25. 19.30Zeneakadémia, Nagyterem

Mozart: A varázsfuvola – nyitányRachmaninov: II. zongoraversenyKm.: Benabdallah MarouanBeethoven: V. szimfóniaVez.: Gál Tamás

Április 20., 19.00Óbudai TársaskörDANUBIA+

Bach és a XX. század – kamaraest

PANNON FILHARMONIKUSOK

Március 24. kedd 19.30PTE Aula

Cross-over produkció A Pannon Filharmonikusokés az UniCum Laude közös produkciója

Vez.: Ménesi GergelyMûsor: G.Gershwin: Egy Amerikai Párizsban Anders Edenroth: I sing, you singBilly Joel: And so it goesGeorge Harrison: Here comes the sunBilly Joel: Just the way you areV. Hinkel-P. Freudenthaler: LemontreeBobby McFerrin: Don't worry, be happyEdoardo Bennato: Viva la mammaSteve Royal-Chris Walker: WithYou On My Mind Stephen Foster: Ring The Banjo(Papp Zoltán hangszerelése)Freddie Mercury: Bohemian Rhap-sody (Bókai Zoltán hangszerelése)

Március 27. Budapest, MTA Rosevelt téridísztermeBudapesti Tavaszi Fesztivál

Sibelius: d-moll hegedûverseny op. 47 Mendessohn:e-moll hegedûverseny op. 64Beethoven: C-dúr hármasverseny op. 56 Vez.: Hamar ZsoltKm.: Szabadi Vilmos – hegedû,Gulyás Márta – zongora, Onczay Csaba – cselló

Március 28. szombat, 18.00ANK Segítség, komolyzene!

Schubert: 8. (Befejezetlen) SzimfóniaVez.: Hamar ZsoltKm.: László Csaba – színmûvész

Április 7. szerda 19.00 Cella SeptichoraFülszövegVendég: Howard Griffith karmesterVárdai István gordonkamûvész

Április 8. szerda 19.30PTE Aula

Wagner: A bolygó hollandi - nyitányElgar: e-moll gordonkaverseny, op. 85Mendelssohn: 4., („Olasz”) szimfónia Vez.: Howard GriffithsKm.: Várdai István – gordonka

Április 9. csütörtök 19.30MÜPA Bartók Béla Nemzeti Hang-versenyterem

Wagner: A bolygó hollandi - nyitány Elgar: e-moll gordonkaverseny, op. 85 Mendelssohn: 4., („Olasz”) szimfónia Vez.: Howard Griffiths Km.: Várdai István – gordonka

Április 18. szombat Pécsi Bazilika

2009. április 19. vasárnap, Eszék

2009. április 20. hétfô, Varasdin

2009. április 21. kedd, ZágrábHúsvéti ünnepi hangverseny Davor Bobic : Ézsaiás passió – ôsbemutató Vez.: Hamar Zsolt Km.: Meláth Andrea – alt, Alessandro Codeluppi – tenor, Berislav Jerkovic – bariton BrevisGyermekkórus, J. J. StrossmayerAkadémiai Kórus (karig.: Antoaneta Radocaj)

Április 28. kedd 19.30PTE Aula

Cross-over produkció A PannonFilharmonikusok és az After Crying közös koncertjeMûsor:ÜdvözletModern idôkProvidenceA gadarai megszállottDe ProfundisJónás imájaJó éjt...Az élet megy tovább (Life must goon)Új kor születik (NWC - New World Coming)Titkos SzolgálatEppur si muoveSzabadesésManticore érkezése I.Pilgrims' MarchA világ végénÖsszefoglalás (Conclusion)Minden jót I-II.

SZEGEDI SZIMFONIKUSZENEKAR

Március 20–21. péntek-szombat 19.00Szegedi Nemzeti Színház

Sullivan: KalózkalandVez.: Pál Tamás/KardosGábor/Koczka Ferenc

Március 22. vasárnap 11Szegedi Nemzeti SzínházMatinéhangverseny/3

„ZENÉS ÓRA – tele TELEMANN-nal”Telemann: Alster – szvitTelemann: Don Quijote – szvitSZEGEDI KAMARAZENEKARHangversenymester: Kosztándi IstvánMûsorismertetô: Meszlényi LászlóSullivan: KalózkalandVez.: Pál Tamás/KardosGábor/Koczka Ferenc

Március 24. kedd 19.00Szegedi Nemzeti Színház


Március 25. szerda 18.00Szegedi Nemzeti Színház


Március 26-27.csütörtök-péntek 19.00

Szegedi Nemzeti SzínházSullivan: KalózkalandVez.: Pál Tamás/KardosGábor/Koczka Ferenc

Március 28. szombat 19.00Szegedi Nemzeti Színház


Március 29. vasárnap 15.00 és 19.00Szegedi Nemzeti Színház


Március 31. kedd 19.30Szegedi Nemzeti SzínházFricsay-bérlet/5

Beethoven: VII. szimfónia, A-dúr, Op.92Chopin: e-moll zongoraverseny, Op.11de Falla: Három tánc „A három-szögletû kalap” c. táncjátékbólVez.: Stefano Trasimeni (Spanyolország)Szólista: Farkas Gábor Fischer Annie ösztöndíjas zongoramûvész

Április 3-4. péntek–szombat 19.00Szegedi Nemzeti Színház

Verdi: OtelloVez.: Pál Tamás

Április 7-8. kedd-szerda 19.00Szegedi Nemzeti Színház

Verdi: OtelloVez.: Pál Tamás

Április 9-10. csütörtök–péntek19.00Szegedi Nemzeti Színház

Sullivan: Kalózkaland


HANGVERSENYNAPTÁR

Hagyatékból származó hangszerek és vonók eladók

[email protected]

http

://w

ww

.flic

kr.c

om/p

hoto

s/ 3

5744

659@

N08

/

Vez.: Pál Tamás/KardosGábor/Koczka Ferenc

Április 11. szombat 15.00 és 19.00Szegedi Nemzeti Színház


Április 14-15. kedd-szerda19.00Szegedi Nemzeti Színház


Április 16. csütörtök 19.30Rókusi TemplomHÚSVÉTI KONCERT

Haydn: Stabat materVez.: Gyüdi SándorSzólista: énekmûvészekKm.: Vaszy Viktor Kórus

Április 24–25. péntek–szombat 19.00Szegedi Nemzeti Színház

Berlioz: Faust elkárhozásaVez.: Gyüdi Sándor/Kardos Gábor

Április 28. kedd 19.30Szegedi Nemzeti SzínházVaszy-bérlet/6

Mozart: Don Giovanni –nyitány K.527Mozart: C-dúr („Jupiter”) szimfónia, K.551Beethoven: Hármasverseny hegedûre, gordonkára és zongorára, C-dúr, Op.56Vez.: Rui Massena Szólisták: Kosztándi István –hegedûAnton Niculescu – gordonka(Románia)Zsigmond Zoltán – zongora

Április 29–30.szerda–csütörtök 19.00Szegedi Nemzeti Színház

Berlioz: Faust elkárhozásaVez.: Gyüdi Sándor/KardosGábor

SAVARIA SZIMFONIKUSZENEKAR

Március 20., 19.30, Bartók TeremÚj szimfónia bérlet 6.

A Cseh Rádió SzimfonikusZenekaraVez.: Vladimir Valek

Március 27., 19.30, Bartók TeremMesélô zene bérlet 6.

Esa-Pekka Salonen: L. A. VariációkHaydn: C-dúr oboaverseny,Hob.VIIg: CISibelius: 2. D-dúr szimfónia, op. 43Km.: Lakatos Mihály – oboaVezényel: Jukka Iisakkila

Április 9., 19.30Bartók TeremMesélô zene bérlet 7.

Húsvéti hangversenyBeethoven: Krisztus az olajfákhegyén, op. 85Vez.: Alpaslan Ertüngealp

Április 24., 19.30Bartók TeremÚj szimfónia bérlet 7.

Wagner: Rienzi – nyitányElgar: Enigma variációk, op. 36Vez.: Hollerung Gábor

MAGYAR TELEKOMSZIMFONIKUS ZENEKAR

Március 29. vasárnap, 11.00 Telekom Zeneház Manó bérlet

Zenés évszakok – Tavasz

Április 6. hétfô 19.30ZAK Fischer Annie bérlet

Haydn: F-dúr notturno Nr.7Hob. II. 28Mozart: C-dúr zongoraverseny KV.246Mozart: Esz-dúr zongoraver-seny KV.482

Haydn: B-dúr szimfónia Nr.98Km.: Oleg MaisenbergVez.: Keller András

Április 26. vasárnap, 15.00 Telekom ZeneházPinokkió bérlet

Az ihlettôl a mûig – Forma

ZUGLÓI FILHARMÓNIA –SZENT ISTVÁN KIRÁLYSZIMFONIKUS ZENEKAR

Március 21. szombat 16.00

Április 22. vasárnap 10.30óra és 16.00 óraZuglói Zeneház Nagyterem

Rossini: A sevillai borbély Rendezô:Ionel PanteaVez.: Horváth Gábor

Március 28. szombat, 20.00Mátyás templom TAVASZI FESZTIVÁL 2009

Haydn: PaukenmesseSzent Miklós miseKm.: Geszthy Veronika, Halmai Katalin, SzappanosTibor, Cser Péter,Oratóriumkórus Vez.: Záborszky Kálmán

Április 18. szombat 16.00

Április 22. vasárnap 10.30óra és 16.00 óraZuglói Zeneház Nagyterem A nagy fagott-show

Hangszerbemutató koncertKm.: Lakatos György

Április 25. szombat, 18.00MÜPA Bartók Béla NemzetiHangversenyterem MAGYAR SZIMFONIKUSKÖRKÉP

V. bérleti hanversenyZáborszky József: Virágvasárnapi passioDvorák: IX.szimfónia,e-moll (Az új világból)Km.: énekes szólisták, OratóriumkórusVez.: Ménesi Gergely


HANGVERSENYNAPTÁR

A MAGYAR SZIMFONIKUSZENEKAROK SZÖVETSÉGÉNEK TAGJAI:

DUNA SZIMFONIKUS ZENEKARDuna Palota és Kiadó Kulturális Kht.

Próbaterem: 1038 Budapest, Csobánka tér 5.Tel./fax: (+36-1) 355-83301051 Budapest, Zrínyi u. 5.

Bérletvásárlás, jegyrendelés: Bokor Erzsébet 06/20 937-1399

www.dunaszimfonikusok.huE-mail: [email protected]

Budafoki Dohnányi Ernô Szimfonikus Zenekar Kht.

Cím: 1221 Budapest, Tóth József u. 47.Levélcím: 1775 Budapest, Pf. 122

Mûvészeti titkárság: 1074 Budapest, Rottenbiller u. 16–22.Telefon: 322-1488 • Fax: 413-6365

E-mail: [email protected]

Debreceni Filharmonikus Zenekar4025 Debrecen, Simonffy u. 1/c.

Tel.: (52) 500-200 • Fax: (52) 412-395E-mail: [email protected]

www.dfz.hu

Gyôri Filharmonikus Zenekar9021 Gyôr, Aradi vértanúk u. 16.


www.gyorifilharmonikusok.hu

Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár Kht.

1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.Postacím: 1364 Budapest, Pf. 49Tel.: 411-6610 • Fax: 411-6699

E-mail: [email protected]

Magyar Állami Operaház Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

1061 Budapest, Andrássy út 22.Tel.: 331-2550 • Fax: 331-9478

http://www.bpo.hu

Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara1800 Budapest, Bródy S. u. 5–7.Tel.: 328-8326 • Fax: 328-8910

http://www.radio.hu/muveszet/

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar 1094 Budapest, Páva u. 10–12.Tel.: 215-5770 • Fax: 215-5462

E-mail: [email protected] • http://www.telekomzenekar.hu

MÁV Szimfonikus Zenekar1088 Budapest, Múzeum u. 11.

Tel.: 338-2664 • Tel./fax: 338-4085E-mail: [email protected]

www.mavzenekar.hu

Miskolci Szimfonikus Zenekar3525 Miskolc, Fábián u. 6/a.

Tel.: (46) 323-488 • Mobil: 30/219-8497 E-mail: [email protected] • www.mso.hu.

Óbudai Danubia Zenekar1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 5., I.em 4., kapucsengô: 26.

Levélcím: 1399 Budapest, Pf. 716Tel.: (+36-1) 373-0228 • Tel./fax: (+36-1) 269-1178

E-mail: [email protected] www: danubiazenekar.hu

Pannon Filharmonikusok – Pécs 7621 Pécs, Király u. 19.


www.pannonfilharmonikusok.hu

Szegedi Szimfonikus Zenekar6720 Szeged, Széchenyi tér 9.

Korzó ZeneházTel.: (62) 426-102

E-mail: [email protected] •www.symph-szeged.hu

Savaria Szimfonikus Zenekar9700 Szombathely, Rákóczi u. 3.

Tel.: (94) 314-472 •Fax: (94) 316-808E-mail: [email protected]

www.savariaorchestra.hu

Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar

1145 Budapest, Columbus u. 11.Tel./Fax: (36 1) 467-0788; 467-0788;

E mail: [email protected]// www.szentistvanzene.hu

A MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAROK SZÖVETSÉGÉNEK,VALAMINT A MAGYAR ZENEMÛVÉSZEK ÉS TÁNCMÛVÉSZEK

SZAKSZERVEZETÉNEK KÖZÖS LAPJA, A NEMZETI KULTU-RÁLIS ALAPPROGRAM ÉS A NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG

MINISZTÉRIUMA, VALAMINT A FÔVÁROSI KÖZGYÛLÉS

KULTURÁLIS ÜGYOSZTÁLYA TÁMOGATÁSÁVAL.

ALAPÍTOTTA: POPA PÉTER

A szerkesztôség címe:MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAROK SZÖVETSÉGE

1068 Budapest, Városligeti fasor 38.Telefon: 342-8927 – Fax: 322-5446

e-mail: [email protected]

Felelôs kiadó és szerkesztô: POPA PÉTER

Nyomdai kivitelezés: 1021 Budapest, Tárogató út 26.

Telefon/fax: 200-7330e-mail: [email protected] • www.publicitas.hu

Felelôs vezetô: A Kft. ügyvezetôjeISSN: 1218-2702

Az interjúkban elhangzott véleményekkel és kijelentésekkelszerkesztôségünk nem feltétlenül azonosul.

Észrevételeknek, helyesbítéseknek készséggel helyt adunk.

AMI BENNÜNKET ÉRDEKEL!Új honlapot indított a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége !Kedves Kollégák! Ha a zenekari tagokat igazán érintô híreket, tudósításokat akartok olvasni,vagy azokhoz hozzászólni, látogassátok gyakran új honlapunkat. Itt megtalálhatjátok :• A legújabb kulturális híreket, napi frissítéssel• A Zenekar újság legfrissebb számából ízelítôt és a korábbi számait teljes terjedelmükben• A legfrissebb kritikákat • Hangversenyekrôl – hogy összevethessük és értékelhessük a teljesítményünket • Hangfelvételekrôlk – hogy megismerjük tagzenekaraink felvételeit • Könyvekrôl – hogy tudjuk, mit érdemes elolvasni• Próbajátékok itthon: Minden magyar hivatásos szimfonikus zenekar itt hirdeti meg a megüresedô álláshelyeit• Próbajátékok külföldön: Minden külföldi lehetôségrôl itt lehet tájékozódni• Szakmai törvények és rendeletek: Törvények és rendeletek, amelyek a zenekarokat érintik• Rólunk: Miért alakítottuk meg Szövetségünket, mik a legfontosabb céljaink• Tagzenekarok: Ahol minden tagzenekar honlapjára lehet közvetlenül eljutni• Zenei szakmai szervezetek: Ahol megtalálhatóak a magyar és külföldi szakmai szervezetek linkjei• Hangversenytermek, koncert helyszínek ahol közvetlenül lehet tájékozódni a hangversenytermek mûsorairól• Kultúratámogató szervezetek: Ahol pályázati lehetôségekrôl lehet értesülni• Partnereink: Ahol minden zenei partnerünk és minden zenei portál megtalálható• Képgaléria: Ahol tagzenekarainkról lehet képeket találni• Fórum: Ahol Te is elmondhatod véleményedet mindenrôl, ami a szakmában történt Eseménynaptár: ahol megtalálod az összes tagzenekarunk hangversenyeit

MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAROK SZÖVETSÉGE

borito4 1 - zenekar · eljárás, amelyrôl részletesen magi istván, az elôadó-mûvészeti...

Documents