122 OSTEOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 2004/2

A nyaki gerinc MRI vizsgálat általában nem alkalmas afelsõ háti gerinc betegségeinek kimutatására. A háti éscervicalis gerinc degeneratív discus eltérései közötti ösz-szefüggés nem igazán ismert.

A thoracalis gerincben a degeneratív discus elváltozá-sok (a jelintenzitás csökkenésétõl egészen a discus el-mozdulásáig) az alsó szakaszon gyakoriak. , a Th 1-2-tõla Th 4-5-ig szakasz érintett a legkevésbé.

A szerzõk azt próbálták megállapítani, hogy nyaki fáj-dalom esetén a nyaki gerincrõl készült MRI képeken mi-lyen gyakorisággal figyelhetõk meg a felsõ háti discusokeltérései, és hogy elõfordulásuk között van-e valamilyenkapcsolat.

A tanulmány során 156 (83 nõ, 73 férfi), 19 és 83 évközötti, több mint 3 hónapja fennálló nyaki fájdalomrólbeszámoló betegrõl készített nyaki gerinc MR vizsgála-tokat elemezték.

Az MR vizsgálat valamennyi esetben 1,5 T erõsségûkészülékkel történt, 3 különbözõ protokollt alkalmazva(sagittalis T1 súlyozott, sagittalis T2 súlyozott spin-echogradiens és axialis T2* súlyozott gradiens echo). A vizs-gálatokat, a Th 4. csigolyától a clivusig végezték

Az intervertebralis discusok MR eltéréseit (elsõsorbana kontúrok tekintetében) legalább két radiológus egybe-hangzó véleménye alapján értékelték, és az alábbi 3 kate-gória valamelyikébe sorolták be:1. normális, ép discus(A discus pereme nem ér túl az intervertebralis résen.).2.protrusio (A discus generalizáltan, körkörösen elõdom-borodik és/vagy fokálisan illetve aszimmetrikusankiboltosul.) 3.extrusio (A szerzõk ez alatt az olyan nyil-vánvaló protrusiót illetve discus herniát értik, amikor akiboltosult discusrész ugyanakkora vagy nagyobb, mintaz intervertebralis résben maradt, nem protrahálódott dis-cus maradvány, valamint ide sorolják azt az esetet, ami-kor a kiboltosult discus betör a gerinccsatornába.)

A megfigyelések kizárólag a discus kontúrokat érintõelváltozásokra vonatkoztak, így sem a jelintenzitás csök-kenése, sem az intervertebralis rések szûkülete nem vol-tak tekintettel

Eredmények

21 esetben (13,4%) találtak degeneratív, discus kontúrtérintõ elváltozást a felsõ háti gerincszakaszon: 3 esetbena Th 3-4. közötti, 15 betegnél a Th 2-3. közötti discusprotrusióját, ugyanitt 1 extrusiót, és 14 alkalommal for-dult elõ protrusio a Th 1-2. közötti discuson.

A nyaki gerincen a C 2-3. közötti discus 146, míg a C5-6. közötti discus csak 27 esetben bizonyult épnek. Va-gyis a vizsgált betegek 82,7%-nál került felismerésredegeneratív jellegû discuskontúr abnormalitás a nyakon.

A C 7-Th 1., Th 1-2., Th 2-3. és a Th 3-4. közötti dis-cusokon látott kóros elváltozások között szignifikánsösszefüggés mutatkozott, épp úgy, mint az egyes cervi-calis discus abnormalitások megjelenése között, amelyekazonban nem függtek össze a thoracalis elváltozásokkal.

A cervicalis discusok kontúreltérésekor gyakoribb voltaz idegi compressio, mint thoracalis discus elváltozásesetén.

Megbeszélés

Egy korábbi, a teljes háti gerincre kiterjedõ, panaszmen-tes betegeket vizsgáló tanulmány során 23,6%-os volt adiscus hernia elõfordulási gyakorisága, szemben az ittmegállapított 13,4 %-os értékkel. Az eltérést magyaráz-za, egyrészt hogy a felsõ thoracalis szakaszon ritkábbaka discusok megbetegedései, másrészt pedig, hogy a jelentanulmányban nyaki fájdalomról panaszkodó betegeketvizsgáltak.

Még a legnagyobb, 82 esetet feldolgozó, thoracalisdiscus herniákra vonatkozó idegsebészeti tanulmány semtalált egy esetben sem eltérést a felsõ háti szakaszon, an-nál inkább a caudalisabb régiókban. Az alsóbb régiókgyakoribb érintettségét magyarázza, hogy itt a discusokcranio-caudalis átmérõje már nagyobb, mozgásuk foko-zottabb, mivel ezen a szakaszon a bordák szabadon vég-zõdnek.

A tüneteket nem okozó thoracalis discus herniák általá-ban tünetmentesek maradnak a késõbbiekben is. A kis mé-retû herniák méretükben többnyire nem változnak vagynövekednek, míg a nagyobbak mérete inkább csökken.

A háti discus eltérések idõskorra jellemzõ dominanci-ája azt tükrözi, hogy az életkor elõrehaladtával mechani-kai eredetû változások mennek végbe a nyaki gerincen.Idõs korban spondylosis következtében a középsõ és al-só nyaki gerinc szakasz merevebbé válik, ezáltal a me-chanikai terhelés és az ezzel járó discus degeneratiók afelsõ nyaki szakaszra illetve a normálisan legmerevebbthoracalis gerincre terjednek át.

A nyaki discus eltérései leggyakrabban a C 5-6. ma-gasságában fordulnak elõ, ezt gyakoriságban a C 6-7. kö-zötti discus elváltozásai követik. Nem véletlenül, hiszenismeretes, hogy fiatal (60 év alatti) korban ez a legmobil-isabb és a terhelésnek leginkább kitett nyaki régió. MRIsegítségével megállapítható, hogy az életkor elõrehalad-tával tünetmentes esetekben is egyre gyakoribbak adegeneratív eltérések a cervicalis discusokon, bár mégígy is ritkábban diagnosztizálhatók, mint panaszokatokozó esetekben.

Valószínüleg az eltérõ biomechanikai és anatómiai té-nyezõkbõl adódik, hogy statisztikai összefüggés van a C

Discus degeneratiók a felsõ háti gerincen nyaki fájdalom eseténArana E., Martí–Bonmatí L., Mollá E., Costa S.: Skeletal Radiol 2004 33. 29–33.

2004/2 OSTEOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 123

7-Th1., Th 1-2., Th 2-3. és Th 3-4. közötti discusokdegeneratív eltérései között, amely azonban nem hozhatóösszefüggésbe egyéb nyaki discus degeneratiók elõfordu-lásával. A nyaki és háti gerinc a sagittalis sikban valómozgás mértékének és irányának tekintetében egymás ki-egészítõi. A cervico-thoracalis átmenetre ható mechanikaierõk különböznek a gerinc egyéb szakaszain fellépõ erõk-tõl, hiszen itt megy át a nyaki lordosis háti kyphosisba, amobilis cervicalis gerinc a rigid thoracalis szakaszba. Akülönbözõ gerincszakaszokon megjelenõ különbözõ fokúdiscus abnormalitásokért az egyes szakaszok eltérõ moz-gékonysága felelõs, így a kóros elváltozások leginkább alumbalis és az alsó háti gerincen jelentkeznek.

Az egyes discus eltérések MR képeken látott radioló-giai jelei felhasználhatók a discus betegségek osztályozá-sában, azonban MR alapján nincs különbség a tünetmen-tes és a klinikailag manifeszt eltérések között.

A degeneratív nyaki discus eltérések az idegi struktú-rákat sokkal inkább veszélyeztetik, mint a háti gerinc be-tegségei, ami a nyaki panaszok emelkedõ tendenciájáértfelelõs. A neurológiai tünetek ugyanakkor nem feltétlenülfelelnek meg a képalkotó módszerrel felfedezett eltéré-sek helyének, és félrevezetõ lelet születhet.

A tanulmány a felsõ thoracalis gerincen látott MRI el-változások klinikai jelentõségének megítélésére nem ter-jedt ki. Ehhez egy átfogó, prospektív követéses vizsgálatlenne szükséges, amely tünetmentes és klinikailag mani-feszt betegcsoportokkal dolgozik. A tanulmány nemvizsgálta az MRI szenzitivitását és specificitását a thora-calis discus eltérések vonatkozásában, hiszen nem voltakvalódi és álnegatív csoportok, így inkább csak áttekintéstad a nyaki MRI-vel detektálható thoracalis discus eltéré-sekrõl.

Nagy Ildikó dr.