Ér hang jaSzékelyhíd és környékehavilapja

G Y II. évfolyam, 4. szám, 2011. április

Végérvényesen pontot tenni a földkérdésreG Rendezni kívánja a problémás tulajdonjogi viszonyokat a székelyhídi polgármesteri hivatal

Költemények gyermekszemmelG XII. József Attila Szavalóverseny Hegyközszentmiklóson

oldal Y A karate-világbajnokság a cél Flóra Fruzsinaországos bajnok, Eb-bronzérmes diáklány számára33 oldal Y Szentföldi impressziók – Sóki Béla tanár

izraeli utazási élménybeszámolója képekben55 oldal Y Egy igazi lokálpatrióta – beszélgetés a Stubenberg-kastélyt felújító Sedevi Imre épületrestaurátorral88

CC Fotó: Fekete Evetke

A hallgatóság érdeklõdve figyelte a szavalatokat

– Mit lehet tudni a székelyhídi földvagyon jelenle-gi helyzetérõl?– Székelyhídnak és a hozzátartozó településekfalvainak összesen 15 140 hektár földje van,amibe beletartoznak a nádasok, legelõk erdõk,szántóterületek. A mai napig az adózott terüle-tek összessége 11 177,22 hektár, a többi föld

adózási szempontból nem létezik. Sokan nemjelentik be a föld vásárlásának tényét, vagynem íratják le a saját nevükrõl, vagy mertnem tudják, vagy mert nem akarják. A 2010-esévben az emberek 10 830,88 hektár föld utánfizették ki az adót. A szomorú tapasztalat az,hogy nem az egyszerû munkásemberek

azok, akik nem rendezik az állam felé a tartozá-saikat.– Hogyan jutottunk el ehhez a helyzethez? Mikép-pen alakultak a föld-visszaszolgáltatási jogsza-bályok a rendszerváltás után?– Két földtörvény alapján kezdték el visszaosztani aföldeket. Az egyik az 1991/18 számú törvény, azúgynevezett földtörvény. Ez a jogszabály kimondja,hogy a Románia területén lévõ telkek – legyenekazok mezõgazdasági megmunkálásra alkalmasakvagy erdõk, melyek a kommunizmus idõszakábanvalamilyen formában államosításra kerültek, ter-melõszövetkezetben (CAP) vettek részt, régi tulaj-donosaiktól elidegenítettek – visszaigényelhetõeka volt tulajdonos, illetve örökösei által. A törvénytöbbször is kiegészítésre került, legutóbb a2005/247. számú törvény által. A fent említett tör-vény értelmében lehetõvé vált az államosított kül-illetve beltelkek visszaigénylése, e célból kérelme-ket lehetett letenni több idõszakban is, legutóbb2005 végéig. A másik törvény az államosított ingat-lanokról rendelkezik, illetve azokról, amelyek az ál-lam közigazgatása alá kerültek, bármilyen okbóladódóan a kommunista diktatúra évei alatt. Ezekvisszaigényelhetõek a 2001/10. számú törvényalapján, amely elõírja, hogy 2001 folyamán egyvisszaigénylésrõl szóló kérelmet kell letenni. A2001/10 számú törvényre vonatkozó késõbbitörvénykiegészítések – mint például a 2005/247 ésa 2009/1. számú törvények – nem újították meg azállamosított ingatlanok visszaigénylési kérelmei-nek benyújtására vonatkozó periódusát.

C Folytatás a 2. oldalon

Y Habár nem volt tanítás április11-én, hétfõn a hegyközszentmik-lósi Toldy Általános Iskolában, anyüzsgés így is korán elkezdõdött,hiszen az iskola tanárai lelkesen ésjókedvûen készültek a szavalók fo-gadására. Már az iskola folyosójárabelépve a költészet napját hirdetõés az idén „évfordulós” magyar köl-tõinket népszerûsítõ képek, írásokfogadták az érkezõket. A tíz órátólkezdõdõ verseny, amely közel százdiákot mozgatott meg, két terem-ben zajlott párhuzamosan. Egyik-ben az I–IV. osztályosokat pontoztaa háromtagú zsûri (Béres Imreszentmiklósi tanító, Fekete Katalinszékelyhídi kultúrigazgató és SzabóTibor székelyhídi közgazdász), má-sikban az V–VIII. osztályosok telje-

sítményét értékelte a szintén há-romtagú pontozóbizottság (DandéTibor magyar szakos tanár, vala-mint Árus Csongor László hegyköz-szentmiklósi, illetve Gavrucza Ti-bor székelyhídi lelkész). A gyere-keknek két verset kellett elõadniuk,egyet a 2011-ben évfordulós költõ-ink valamelyikétõl (Babits Mihály,Bajor Andor, Kriza János, NemesNagy Ágnes, Szilágyi Domokos,Tóth Árpád, illetve Zelk Zoltán), amásikat pedig egy szabadon válasz-tott magyar költõtõl.

A zsûrielnökök, Béres Imre ésGavrucza Tibor sem a dicséretek-kel, sem az építõ jellegû kritikákkal,tanácsokkal nem bántak szûkmar-kúan.

C Folytatás a 3. oldalon

A hagyományossá vált hegyközszentmiklósi József Attila Szavalóversenyidén éppen a költõ születésnapjára, a magyar költészet napjára, azaz áp-rilis 11-re esett. A vetélkedõn tizenhat település diákjai – köztük magyar-országi tanulók is – mérhették össze szavalásban való jártasságukat.

A földterületek ügye aktuális téma, hiszen ha belegondolunk, szinte minden székelyhídi és a hozzá-tartozó települések családjainak fontos. Nagyon sokan hosszú évek óta próbálják visszakapni felmenõ-iktõl örökölt földjeiket, több-kevesebb sikerrel, mint ahogy kiderül, sokan még a mai napig várják ajogos örökség tulajdonbavételét. Errõl a kényes kérdésrõl faggatom a polgármestert, Béres Csabát.

Y Szabó István fafaragómûvész kétúj alkotásával gazdagodott Érköböl-kúton az 1848/49-es magyar forrada-lom és szabadságharc helyi vonatko-zású eseményeinek emléket állítószoborpark. A Vasvári Pálnak, a sza-badságharc Rákóczi-szabadcsapatahõsi halált halt toborzójának és pa-rancsnokának, illetve a csatákban el-pusztult katonalovak tiszteletéreemelt alkotásokat az április 16-iünnepségen leplezték le.C Összeállításunk a 6. oldalon

Vasvári-szoborÉrköbölkúton

Anyák napitulipánosztásY Május elsõ vasárnapján idén im-már harmadik éve osztottak tuli-pánt az édesanyáknak Székelyhídonés a hozzátartozó öt faluban. BéresCsaba polgármester és a helyiRMDSZ kezdeményezésére 800 szálvirágot adtak át a református, a ka-tolikus, a baptista és az ortodox gyü-lekezetekben, így köszöntve azédesanyákat és nagymamákat azona napon, melyen az anyaságról em-lékezünk meg.C

Nagyon sokan hosszú évek óta próbálják visszakapni felmenõiktõl örökölt földjeiket

Y 2011. április22 Ér hang jaG

VilágvégeábécéErre inni kell!Leszek a Zs-éd,Ha te Á-m leszel.

Kezdet és végHa egyszer összeér,Forrni fog a vér.

Ahogy a történet eleje s vége,Egyáltalán nem függ össze,S ahogy az akarat porba hullTe csak nevetsz vadúl.

A fehérnek s feketéneknem jó keveredni,mert illenék szürkének maradni.

Gáz és fék,Föld és ég, Á-k és Zs-ékSoha sem találkozunk!

ValahabüszkénValaha büszkén álltálvad hegyek ormán.Ágaid tépte boldog madárdal,vagy átkozott orkán.De te büszkén tûrted mindkettõt,s egyedül védted a kopár hegytetõt.Most, hogy itt fekszenek testedélettelen mozaik darabjai.kályhákban jók csak tüzet gyújtani.Tüzed lobog, meleged feledni

álmodozni vár.S midõn parazsad hamuvá

szunnyad már,Csak én emlékszem rád hogy:Valaha büszkén álltálvad hegyek ormán.De most se madárdal, se orkán.Eltûnt mindkettõ.S ma mindennél kopárabbaz a hegytetõ.

Német Andrea:Világvége ábécé (2010)

Folytatás az 1. oldalról CEnnek következtében ezen módosí-tások haszonélvezõi kizárólag azonszemélyek, akik 2001 folyamán ké-relmeket nyújtottak be az államosí-tott ingatlanok visszaszolgáltatásá-ért, illetve kárterítés megítéléséért.A jogszabály kiegészítésre került az2009. január 30./1 számú törvényáltal. – Hogy áll a földtulajdoni viszonyokrendezése városunkban és a fal-vakban most? – A természetbeli visszaszolgáltatás-ra irányuló kérelmek nagy részétmára már megoldották, a kártérítés-rõl szóló kérelmek nagyobb részepedig még megoldás alatt áll. Ez afolyamat lassú, mivelhogy nem állrendelkezésre megfelelõ anyagi ke-ret a kártérítések kifizetésére.– Húsz éves folyamatról beszélünk.Milyen problémák adódnak jelen-leg ezen a területen?

– A legnagyobb gond az, hogy sokanmegtalálták a kiskapukat a föld visz-szaosztása során, hiszen egyazon te-rületre több tulajdonos is igényttart. Úgynevezett „gumiföldek” van-nak a településeinken. Elõfordult,hogy egy adott területnek több tu-lajdonosa van, vagy egy 50 hektá-ros parcellára 54 hektár tulajdonilapot osztottak ki, vagy az ügyeske-dõk nem az õket megilletõ földetkapták vissza, hanem a legjobb he-lyeken lévõket. A jogos tulajdonosma már bottal ütheti a nyomukat,hiszen ezek a földterületek már bevannak telekkönyvezve, vagy a tu-lajdoni lap mindenképpen ki van ál-lítva régi földterületeikre.– Polgármester úr, tudna néhánykonkrét példát is említeni?– Vegyük elsõsorban a falvakat gór-csõ alá. Csokalyon a Papszász családvisszaigénylési kérelmei ellenéremég nem került kimérésre 50 hek-

tár föld. Nagykágyán gróf PongráczVilmos több mint 100 hektár föld jo-gos tulajdonosa – papíron. Hegy-közszentmiklóson Király Gábormég mindig 10 hektárral kevesebbfölddel rendelkezik, mint amennyijár neki, Érolasziban és Érköbölkú-ton a Bónis család még mindig nemkapott vissza több mint 50 hektárterületet.

Székelyhíd sem maradhat ki a sor-ból, a Balog (Sete) család örököseimég mindig nem kaptak vissza 20hektár területet, a Kató család is 5hektár után várakozik... és még so-rolhatnánk, de nem igazán látjuk avégét. Sokan jogtalanul használjáka földeket, sokan meg jogosan hasz-nálnák, csak éppen nincs mit. – És ilyenkor mi a teendõ? Mit tudtenni az önkormányzat? – Leltározunk. Keményen, nagyonkeményen leltározunk. Nos, amikormegválasztottak, 1504 tulajdoni la-

pot kellett még kiadni a tulajdono-soknak. Azóta már több mint ötszá-zat sikerült kibocsátani. A tulajdonilapok kiadása folyamatos, a lehetõ-ségeinkhez mérten. – Nyilván a tulajdonjogi problémákmegoldása számos vitát szül...– Rengeteg konfliktusunk van eb-bõl származóan. Akik eddig jogtala-nul használták a földeket, nagyonnehezen ismerik el, hogy õk nemrendelkeznek tulajdoni lappal és

mindenféle fenyegetéssel próbál-koznak. Nekem, mint polgármester-nek az az érdekem, hogy a lehetõlegnagyobb nyilvánosság melletttisztázzam és végérvényesen pon-tot tegyek a földdel kapcsolatoskérdésekre. Egyrészt, mert nagyonsok jogos tulajdonos nem kaptavissza a földjeit, másrészt mert na-gyon sok föld után nem fizetnekadót, harmadrészt mert a rendszer-váltás után 21 évvel valakinek felkell vállalnia a konfrontációt annakérdekében, hogy egyszer és min-denkorra legyenek lezárva a föld-del kapcsolatos dolgok. – Nem fél nekifogni a „tisztogatás-nak”? – Nem. Nekem nincs titkolnivalóm,egyébként meg azért választottakmeg, hogy merjem felvállalni a dol-gokat és tisztázni a problémás kér-déseket.

C G. R.

Pontot tenni a földkérdésreG Végérvényesen rendezni kívánja a problémás tulajdonjogi viszonyokat a polgármesteri hivatal

Föld-visszaszolgáltatások és a tu-lajdonjogi papírok kiadásának ál-lapota Székelyhídon és a környe-zõ településeken (hektárban):2008 júniusa elõtt 9178,032008. július–december 457,1982009-ben 1073,122010-ben 147,632011-ben 118,10Összesen 2008 jún.-tól 1796,048

Forrás: polgármesteri hivatal

JókaihozWass Albert

A jövõ század regényét megértük,S jöttek utána bús Hétköznapok.Reménnyel élünk mi, Gazdag szegények, S rablott kincsen a Szegény gazdagok.

Aki a szívét homlokán hordja,Rab Ráby módon tengõdik csupán.Az aranyembernek keserves a sorsaA Politikai divatok után.

Enyém, tiéd, övé lett az ország,Magyar elõidõkbõl nincs napunk,A Csataképek még elõttünk állnak,S a Szélcsend alatt még kisírjuk magunk.

Lesz idõ, hogy kötünk még egy csokrot,S a sok Névtelen vár gazdát cserél.Öregember nem vénember, s bízunk,S A húnok utóda tûr, szenved, remél.

Hova lettek a Fekete gyémántok?S a vén Kárpátok büszke hegysora?Látod-e onnan Jókai az égbõl,Hogy Erdélynek nincs már aranykora?

A kõszívû ember is rég megtért fiaihoz,Magyar nábob és hely is kevés maradt.De Egy az Isten, s tudjuk, hogy él mégA Magyar Szabadság a hó alatt.

Mester! Ha most itt lennél közöttünkEnyhítenéd-e szívünk bánatát?Elmondanád-e, hogy Mire megvénülünk,Összeszedjük a szétszórt garmadát?

Nagy szíved ezüst hegedûjénEgy jobb jövõrõl zengene a húr,Végét jósolnád a Szomorú napoknakS hogy nem lesz többé köztünk Új földesúr.

Mesédet most az angyalok hallgatják,Nekünk csak az emlék maradt,De azt mélyen a szívünkbe zárjuk,Mint egy bûbájos aranysugarat.

Neved nagyságát gyermekükbe oltjákA magyar anyák édes csókjai.Öröm, dicsõség magyarnak születni,Mert Te is magyar voltál: Jókai.

1934

Anno 2003. május 30.Oláh Éva

Perzselõ, rekkenõ hõség volt.Vakított a napsugár.A bokrok árnyékában meghúzódvaÖleltük egymást.Testünkön keresztül Perzselt a hõség.Bûntudatot nem érezveSemmisnek tûnt a bõség.A bõséget nem gazdagság adta,Hanem a belõlünk áradóSzeretet sugallta.Õszinték voltunk egymáshoz.

Ez adta e megértést.A megbecsülés és tiszteletIrányította tetteinket.Hittünk az emberekben,Pedig tudtuk, hogy árulók.Becsaptak és színeskedtekNap, mint nap.Vége lett a nagy csodának.Ez háromnapos volt.Jöttek a félreértésekÉs kudarcok sorozata.Egy év elmúltávalMár csodákra nem vágyom,Szívem szögletébe bezáromSorsadta magányom.

2004. június

Az Érték-határ: Innovatív határon átnyúló közösségi szolgáltatási rendszer kialakítása címû projektnyitókonferenciáját tartották pénteken április 29-én 11 órától a múzeum épületében Székelyhí-don. A résztvevõ önkormányzatok, Újfehértó és Nyíradony Magyarországról, Székelyhíd ésKiskereki Romániából a konferencián a projekt résztvevõiként egyedülálló együttmûködést hatá-roztak el a települési és térségi közszolgáltatások nyújtásában, a településgazdálkodás értékköz-pontú átalakításában. A projekt sikeréhez nagyban hozzájárulhat a közszolgáltatások nyújtásá-ban érdekelt civil és vállalkozói szféra minél aktívabb bekapcsolódása. A települések általuk ki-dolgozott modellt és együttmûködési formát a térség minél több településére ki kívánják terjeszte-ni, hiszen a nagyobb összefogás nagyobb lehetõségeket nyit meg a benne résztvevõk számára.

Érték-határ: konferencia a közösségi szolgáltatásról

33Ér hang jaG

2011. április Y

– Hogyan döntötted el, hogy karatézni sze-retnél?– A történet kicsit vicces, mert egy véletlenfolytán kezdtem el sportolni. Apukámmal el-kísértem a nõvérem edzésre, és mikor ott sé-tálgattam, egyszer csak a Sensei (mester – aszerk. megj.) rámrivallt: „Hát te mit téblá-bolsz itt? Szaladj vissza gyorsan a többiekhezgyakorolni!” Szóval összetévesztettek ben-nünket. Ezután a szüleim úgy gondolták ak-kor, hogy bár csak hatéves vagyok, én is jár-hatnék edzésre. Késõbb majd hasznomra vá-lik, meg tudom védeni magam, ha baj van. Ígykezdtem el karatézni.– Mikor nagyobb lettél és már önállóan dönt-hettél volna, akkor sem indultál el más, nõi-esebb sportok felé?– Bár a karate nem kifejezetten nõi sport, deaz edzéseken sok lány vesz részt. Nem gondol-tam soha a váltásra, mert nagyon szeretem eztcsinálni. A karate egyébként szó szerint üreskezet jelent, fegyver nélküli harcot, mely kétfél egymással szembeni becsületes küzdelme.Szerintem a karate az egyik legtisztességesebbküzdõsport. Ezenkívül még számos más do-logra is jut idõm. Benne vagyok a suli gitárcsa-patában, valamint a Flying Steps tánccsoport-nak is tagja vagyok.– Az edzések igazán sok elfoglaltságot jelen-tenek. Nem túl fárasztó ez, hogyan bírodenergiával?– Tény, hogy heti három karateedzés, a gitár-órák és a tánc így együtt sok idõt elvesz. De akarate nagyon sokat segít a mindennapok-ban is. Azon kívül, hogy fegyelmet tanulunk,az erõnlétünkre is igazán jó hatással van.Sokkal jobban bírom a szaladást és erõsebbis lettem tõle. Például nekem a suliban a tor-naóra igazán egyszerû, olyan mint egy kis be-melegítés.– A rengeteg edzés mellett szoktatok kicsitlazítani is?– Persze, nyáron nekünk is van egy hónapnagyvakációnk, amikor nem edzünk. Edzõtá-boraink is vannak, melyekbe a munka mel-

lett belefér a móka és kacagás is. Voltunkmár Nagykárolyban, Feketeerdõn, Hegyköz-szentmiklóson és minden alkalmat nagyonélveztem. – Mikor kezdted, még csak hatéves voltál.Hány éves kortól kezdhetnek el a gyerekekkaratézni?– A legkisebbek ötévesek. Õk még sokat kelltanuljanak, meg kell szokják a rendet, önfe-gyelmet. A kicsiket a szülõk is elkísérik azedzésekre. A múltkor az egyik kisfiúval na-gyon vicces dolog történt. Figyelmetlen voltés a Sensei megbüntette, hogy csináljon ötvenfekvõtámaszt. Ekkor méltatlankodva az anyu-

kájára nézett, és így szólt: „De anya, hát énnem is tudok ötvenig számolni!”– Azóta sok idõ telt el, és számos eredmény-nyel büszkélkedhetsz. Melyek számodra alegkedvesebbek?– Az utóbbi idõben számos versenyen vettemrészt és hál’ Istennek jó eredményekkel. Nemhinném azt, hogy büszke vagyok, de az orszá-gos I. helynek és az Európa-bajnoki bronz-éremnek nagyon örültem. Ezeken kívül vol-tunk még Aradon és Temesváron is, ahol egyIII. és II. helyet szereztem.– Már a szavaidból is kiderül, hogy külön-bözõ japán nyelvû kifejezéseket használtok

az edzéseken. Mesélnél nekünk egy kicsitezekrõl?– A karaténak számos ága van. Mi az edzése-ink során formagyakorlatokkal (‘katá’) és „ve-rekedéssel” (‘kumité’) foglalkozunk. Számosidegen kifejezést is használunk. Elmondok né-hányat, ezek a legfontosabbak. Egy kicsitolyan lesz ez, mint egy karateszótár: ‘Sensei’ =‘mester’, ‘Otogani’ = ‘tanítvány’, az ‘Oss’ pediga köszönés.– Mi, a kívülállók láthatjuk, hogy számos kü-lönbözõ színû övet viseltek. Hogyan épül felez a rendszer?– Igen, tíz öv van különbözõ színekben: fehér,sárga, narancs, zöld, kék, barna és fekete. Min-den öv megszerzéséhez egy vizsgát kell letenni.A fekete öv után azonban még következnek adanok, amikbõl szintén tíz van, de ezeket márnehezebb megszerezni, a vizsgák hároméventevannak. Egyszer a Sensei mesélt róla nekünk,és ha jól emlékszem úgy mondta, hogy a tízdant hivatalosan csak halála után kaphatjameg valaki. Vannak azonban olyan idõsebbmesterek, akik már úgy érzik, mindent tudnaka karatéról, és megadják maguknak a tíz dant.– Úgy látom, nagyon sok mindent tudsz errõla sportról. Hogy érzed, ez késõbb is szervesrésze lesz az életednek?– Igen, én ezt szeretném folytatni és késõbbis részt venni versenyeken, rendezvényeken.A legutóbb, mikor Egerben voltunk az Eb-n,láttam 60–70 éves néniket is versenyezni.Pont ugyanolyan szépen és jól csinálták,ahogy mi, ahogyan kell. Nekem ez nagyontetszett. Remélem egyszer én is olyan leszek,mint õk.– Befejezésként mesélnél kicsit a jövõbeliterveidrõl?– Most a legfõbb cél az októberi világbajnok-ságra való felkészülés. Nagyon sok munkávaljár, de remélem az eredmény is meglesz. Ezen-kívül természetesen szeretném még megsze-rezni a hiányzó két övem is, még két vizsga ésén is feketeöves leszek. Utána pedig szeretnékminél több versenyen résztvenni, kipróbálnimagam és ha igazán keményen dolgozok, ta-lán a tíz dan sem egy elérhetetlen álom. A leg-fontosabb a kitartás!

C Ványa Blanka

A székelyhídi karatekölyök új versenyekre készülG Flóra Fruzsina országos bajnok, Európa-bajnoki bronzérmes diáklány számára még a tízdanos fokozat sem elérhetetlen álom

Folytatás az 1. oldalról CMiután elmondták észrevételeiket,kiosztották az okleveleket, illetve akönyvjutalmakat, melyekkel aHegyközszentmiklósért Egyesület,valamint egy magánszemély jóvol-tából sikerült a résztvevõket megju-talmazni.

A gyerekek között akadt bátrabbés félénkebb, a szavalásban tapasz-

taltabb és kevésbé jártas is, ámmindannyian a tõlük telhetõ leg-többet tették meg azért, hogy a ver-seny József Attila költõtõl szárma-zó mottóját („Szállj költemény,szólj költemény / mindenkihezkülön-külön…”) saját szavalatai-kon keresztül mindenkinek továb-bítsák.

C Pap Enikõ

Költemények gyermekszemmelG XII. József Attila Szavalóverseny Hegyközszentmiklóson

I–II. osztály: 1. Bere Bernadett (Félegyháza), 2. Izsó Evódia (Székelyhíd),3. Márton István (Székelyhíd), különdíj: Móricz Letícia (Kereki, Magyaror-szág), Tóth Angéla (Adony, Magyarország)III–IV. osztály: 1. Béres Emese, 2. Molnár Edina, 3. Béres Vivien (mindhár-man Hegyközszentmiklós), különdíj: Szabó Dóra és Gábor Zoltán (mind-ketten Székelyhíd)V–VI. osztály: 1. Csütörtöki Tamara (Szalacs), 2. Sztretye Bernadett(Kereki), 3. Flóra Fruzsina (Székelyhíd), különdíj: Bartos Emese(Hegyközszentmiklós), Pál Máté (Székelyhíd)VII–VIII. osztály: 1. Erdei Mátyás (Hegyközszentmiklós), 2. Kósa Zsuzsa(Érkeserû), 3. Nyilas Beatrix (Hegyközszentmiklós), különdíj: KovácsAlexa (Kereki), Horváth Beatrix és Podholiczki Evelin (Szanda, Magyar-ország)

A vetélkedõ díjazottjai

Flóra Fruzsina elsõ látásra olyan, mint bármelyik másik ötödikes diák. Kevesen tudják azonban róla, hogy hat éve intenzíven sportol, és hogyaz idei évben végre beérett munkája gyümölcse. A bukaresti országos karatebajnokságon gyõzött, majd az Egerben rendezett legutóbbi karate-Európa-bajnokságon III. helyet szerzett. A következõ cél az idén õsszel megrendezendõ világbajnokság.

Az õszi világbajnokság elõtt álló Fruzsina (elsõ sorban balról a második)ideje megoszlik a karate, a gitárcsapat és a Flying Steps tánccsoport között

Díjátadáskor könyvjutalmat kaptak az ügyesen szavaló diákok

CC Fotó: Fekete Evetke

Diáksarok

Y 2011. április44 Ér hang jaG

Y Április elseje különleges nap volta város életében, ugyanis ekkor ik-tatták be tisztségébe Székelyhíd elsõdiákpolgármesterét, Takács Tamást,és a diáktanácsosok is ekkor foglal-ták el helyeiket a tanácsteremben.

A fordított nap ötletét Béres Csabapolgármester vetette fel, aki régebbSzékelyföldön látott ilyet, és annyi-ra megtetszett neki a dolog, hogy el-határozta, biza ezt nálunk is megkell szervezni. Ez abból áll, hogy egy

napra – mondjuk április 1-jén, bo-londok napján – átadja hivatali szé-két egy ifjú titánnak, hogy belekós-tolhasson a városvezetés „szépsége-ibe”, a döntéshozatal nehézségeibe.Márciusban megkereste a Szé-

kelyhídi Diáktanácsot, hogy kezd-jen el szervezkedni. Az Petõfi-líce-umban meghirdették, hogy polgár-mester- és tanácsosjelöltek kerestet-nek, majd beindult a választási kam-pány: plakátozás, szórólapozás,ígérgetés, tervezgetés, mígnem el-jött a választás napja.

Ekkor az iskola elõcsarnokában fel-állítottak egy szavazófülkét, ügyes le-ánykák elfoglalták bizottsági székü-ket, hogy zökkenõmentesen lebo-nyolíthassák a szavazást. Ez olyany-nyira népszerû lett, hogy a 278 po-tenciális szavazó diákból 228 sze-mély voksolt, ami 82 százalékos rész-vételt jelent – az igazi választásokonkorántsem ekkora az érdeklõdés.

Délután 3-ig lezajlott az szavazás,utána összeszámolták a szavazato-kat, így a négy jelöltbõl a polgár-mester hivatalosan is a XI. osztá-lyos Takács Tamás lett, míg a taná-csosok a következõk: Béldi Judith,Cheregi Barbara, Déczeg Gergõ,Horváth Hanna, Kiss László, KovácsLilla, Magyari Márk, Major Lajos,Major Zsuzsa, Perecsenyi Balázs,Pop Richárd, Preznyák László,Püsök Levente, Székely Annabellaés Törõ Attila. Õk azok a diákok,akik április elsején, pénteken beül-hettek a tanácsterembe, és részt ve-hettek a dísztanácsülésen.

Ez abból állt, hogy a „rendes” pol-gármester és alpolgármester, az ön-kormányzat jegyzõje, illetve Hegye-

si Viktor igazgató úr jelenlétébenmindenki felesküdött az alkotmány-ra és az ország törvényeire, majdmegválasztották az diák-alpolgár-mestert, aki Pop Richárd lett. Ezt kö-vetõen megbeszéltek néhány aktuá-lis problémát, a Székelyhídi Diákta-nács honlapjának projektjét, annakfenntartását, egy nyári vándortá-bort, valamint az iskola udvaránakszebbé tételét, ún. területrendezé-sét. Ezek megvalósításához megsza-vaztak a „tanácsosok” kétezer lejtalaptõkeként, amelyet meg is kap adiáktanács, ha a polgármester úr-nak (mármint az igazinak, persze)sikerül keresztülvinnie a valódi ta-nácson a dolgot.

A tanácsülés után kötetlenebb for-mában folytatódott a beszélgetés,ahol felvetõdött néhány aktuálisprobléma, mint a szemét kérdésevagy a focipálya állapota, de az Ér-melléki Õsz is szóba került. A prog-ram végén a Béres Csaba elmondta,hogy õ azt szeretné, ha itt nem érnevéget a dolog, mivel a diákpol-gármesterség és tanácsosság egyévre szól, tehát az lenne jó, ha ez atanács folyamatosan részt venne avárosvezetésben, olyan szinten,hogy felhívnák a „nagyok” figyel-mét a diákság, fiatalság problémái-ra, és ötletekkel, tanácsokkal lát-nák el õket a város fejlesztését ille-tõen.

C ifj. Major Lajos

SzalagavatóünnepségNagykágyán

Közös Ügyünk: a vízG Sikeresen szerepelt a székelyhídi csapat a Felsõ-Tisza-menti környezetvédelmi vetélkedõn

Y Búcsúzott a XIII. A élelmiszer-ipari ésa XIII. B kõmûvesosztály a NagykágyaiMezõgazdasági Iskolacsoporttól. A tizen-kettedikes diákok meglepetésmûsorralkészültek és búcsúztatták a már végzõsdiákokat. Búcsúzó gondolatokkal, éne-kekkel indították útra a diáktársaikat. Denem maradhatott el a vidám színdarab,tanárparódia és a vidám videóösszeál-lítás róluk.

A felkészülésben segítettek az osztályfõ-nökök, Biró Margaretta és Forró Corinatanárnõ, valamint Sas Enikõ magyar,Muntean Sorina román, Balla Frigyes val-lás, Szabó Péter angol, Lázár Emil földrajzszakos tanárok.

A mûsort egyórás áramszünet is „színe-sítette”, amikor is kénytelenek voltunkkényszerpihenõt tartani és arról témáz-tunk, hogy ez egy különleges és emléke-zetes szalagavató.

Az ünnepséget a XIII. A-s végzõs diákokmeglepetése zárta, amit az osztályfõnökszámára készítettek. Ezt követõen a vég-zõs diákok osztályfõnökei, Lázár Gabriel-la és Réti Béla feltûzték a kitûzõket, amitbúcsúajándékként kaptak a következõgenerációtól, akik sok sikert kívántak azelkövetkezõ megpróbáltatásokhoz.

C Zelevics Emõke

A diák-tanácstestület fõ feladata, hogy problémákat jelezzen és ötleteket adjon a valódi városvezetésnek

Y A székelyhídi Szimata csapatnak a Csí-kos-tó és Gémtelep természetvédelmi te-rületeinkrõl szóló prezentációja és a pla-kátja is bekerült a legjobbak közzé a Kö-zös Ügyünk – Felsõ-Tisza-menti környezet-védelmi vetélkedõn. Ez a duplázás egye-düli csapatként nekik sikerült a magyaror-szági Vásárosnaményban március 25-én ahelyi Természetbarát Diákkör fõszervezé-sében kilencedik alkalommal zajló verse-nyen. Idén a negyedszerre részt vevõ ér-melléki csapatot Német Mariann tanárnõvezette, a csapat tagjai pedig Szilágyi Szil-via, Takács Tamás és alulírott voltak.

A vetélkedõ kétfordulós, két hónaponkeresztül zajlik feladatsorok kitöltésével,és most az elsõ forduló feladatai közöttvolt kettõ, amelyik kötõdött a víz világ-napjához. Ez azt jelentette, hogy a 160 csa-pat prezentációi közül kiválogatták a leg-jobb tízet, melyeknek alkotói részt vehet-tek és bemutathatták csapatuk munkáját avíz világnapjához kapcsolódó rendezvé-nyen. A versenyen a három legjobb plaká-tot is díjazták.

Már folyik a második forduló feladatai-nak kidolgozása, a jövõben pedig, ha sike-rül bejutni az elsõ tizenöt csapatba, akkormájus 20-22. között részt vehetünk a díjki-osztással egybekötött Ifjúsági Találkozón,ahol várhatóan hajókázhatunk is egyet aTiszán.

C ifj. Major Lajos

Fordított nap az önkormányzatnál,avagy megduplázódott városvezetésG Beiktatták Székelyhíd elsõ diákpolgármesterét és diák-tanácstestületét április elsején

A víz maga az élet – üzeniaz érmelléki csapat dön-tõbe jutott plakátja

CCA

sze

rzõ

felv

étel

e

55Ér hang jaG

2011. április Y

Y Bár kis létszámú, deigen lelkes csapat vette bir-tokába azon a délutánon akistermet, hogy az elõadósegédletével részesei lehes-senek egy csodálatos kör-utazásnak. Az élmény nemmaradt el. A színpompásképek, pontos leírások,egyéni tapasztalatok meg-tették hatásukat, és né-hány óra erejéig mindenkielutazhatott Izraelbe, hogyszámos információval ésérdekes tudnivalóval tér-jen vissza a szürke hétköz-napokba.

Felelevenedett számosbibliai történet a kánaimenyegzõtõl egészen a ke-resztútig, láthattuk a cso-dálatos kenyér- és halsza-porítás helyét, a Genezá-ret-tavat, mely Jézus taní-tásainak egyik fõ színterevolt.

Minden városról megtudhattuk a hozzákapcsolódó legendákat, de történelmimúltja és a földrajzi látványosságok, érde-

kességek leírása sem maradt ki a nagyonprecíz bemutatóból. Megismerhettünk szá-mos templomot, mûemléket és mindenki

kedvére válogathatott a hatalmas infor-mációáradatból.

Az élménybeszámolót a személyes ta-pasztalatok és érzések leírása fûszereztemeg igazán. Külön érdekességnek számí-tott, amikor az elõadó arról mesélt, hol élteát azt a vallási áhítatot, melyet hasonló he-lyek nyújtanak egy keresztény embernek.Nem volt meglepõ, hogy nem a legismer-tebbek és legnépszerûbbek gyakorolták ráa legnagyobb hatást, hanem például a Ge-nezáret-tó, ahol napi szinten képzõdik vi-har, a tó földrajzi fekvésébõl kifolyólag ésfelelevenedik a nagy bibliai viharok képeaz utazó képzeletében.

Az utazás kedvelõinek jó hírrel szolgál-hatunk. Az élménybeszámolónak lesz foly-tatása is. A következõ úti cél Egyiptom, me-lyet májusban mutatnak majd be. Nincsszükség sem útlevélre, sem több ezereuróra, csak egy pár órára kell megálljunka nagy rohanásban. A rendezvény pontosidõpontját plakátok hirdetik majd, tehátnem árt szemfülesnek lenni. A rendezõkmindenkit nagy-nagy szeretettel várnak azingyenes utazásra!

C Ér hangja

Néhány hónapja lelkes amatõr focicsapat ala-kult Hegyközszentmiklóson, ahol a kézilabdamellett most már a labdarúgás is képviselte-ti magát.

Y Sokszori kérlelés után a hegyközszentmik-lósi iskola igazgatója, Mocsár László úgy dön-tött, hogy csapatot szervez az iskola focikedve-lõi számára. A fiúk kitartóak voltak, ezért azigazgató megkérte egykori iskolatársát és ba-rátját, Ványa Lászlót, hogy vállalja el az edzõszerepét, így minden készen állt a sikeres kez-déshez.

A lelkes kemény mag szentmiklósi diákokbóláll, akiknek a foci az életük és szívüket-lelküketbeleadják az edzésekbe, meccsekbe. Az összeál-lítás a következõ: Barta István, Bíró Olivér,Egeresi Norbert, Erdei Mátyás, Horvát Csaba,Istvándi Gábor, Istvándi Márk, Istvándi Ri-

chárd, Istvándi Tibor, Kaszoni Sándor, KirályJózsef, Koptyil József, Oláh Róbert, Szabó Ger-gõ, Szabó Nándor. Nagy többségük az V–VIII-oskorosztályt képviseli. A csapat „Jose Mourinho-ja” nem kíméli ám a fiúkat, így hetente kétszertartanak edzést hol a helyi pályán, hol a szé-kelyhídi tornateremben.

2010 tavaszán kezdõdtek az edzések, de az-óta már igen sok víz lefolyt a Dunán. A kis csa-pat számos rendezvényen mutatkozhatot be,megcsillogtatva tehetségét. Részt vettek aSzékelyhídon megrendezett teremfoci-baj-nokságon, ahol líceumi korosztályban cso-portharmadik helyezést értek el, ezzel to-vábbjutottak a hamarosan megrendezésrekerülõ döntõre.

Ezenkívül a Érmihályfalván megrendezetttornaolimpiász labdarúgás alágában körzetiszinten I. helyet szereztek, maguk mögé utasít-

va Érkörtvélyes, Értarcsa és Érköbölkút csapa-tait. Innen továbbjutottak a nagyürögdi zonálisszakaszra, ahol a körzetek legjobb csapatai ve-hettek részt. Bár itt sajnos nem jutottak tovább,de így is sikeresen helytálltak, képviselve ki-csinyke településüket a nagyok között (Sonko-lyos, Széplak, Bihar).

A csapat tehetséges ifjoncaira nem csak edzõ-jük, de a nagyváradi Partium FC csapat váloga-tásán is felfigyeltek és helyet is biztosítottakszámukra az utánpótláscsapatban, amit sajnosanyagi okok miatt nem tudtak elfogadni.

A csapat jelenleg sportszeretõ emberek ado-mányaiból és szülõi segítségbõl tarja fenn ma-gát (néhány szülõ besegít a gyerekek utaztatá-sánál meccsek vagy edzések alkalmával). Márrendelkeznek focilabdákkal és a közeljövõbenmezek és különbözõ sporteszközök beszerzéseis esedékes.

Nem titkolt szándéka a kezdeményezésnekkülönbözõ pályázatok elnyerése, melyek jelen-leg a Hegyközszentmiklósért Egyesület védõ-szárnyai alatt futnak. Ezzel a céllal alapítottákmeg nemrégiben a Toldy Iskolai Sportegyesüle-tet, mely hivatalos formát adott az eddigi mun-kának. A bejegyzett sportegyesület jelentõsenmegkönnyíti a különbözõ támogatási lehetõsé-gek megpályázását.

A jövõbeli tervek szerint a fõ cél megszerettet-ni a fiatalokkal a mozgást, a sportot, ezáltal isfellendítve a helyi kulturális életet. Sok célkitû-zés szerepel a listán, de egyelõre még mindesetleges dolgok: rendbe tenni a helyi focipá-lyát, fellendíteni a sportéletet és talán a csapategyszer a székelyhídi focicsapat a Törekvésutánpótlás csapatává is válhatna, mely igen-csak „elidegenedett” az utóbbi idõben.

A lelkesedés megvan, a tudás alakul, a szeren-cse pedig remélhetõleg melléjük fog szegõdniterveik megvalósításában.

C V. B.

Amatõr lelkesedésbõl létrejött sportcsapatok

Y Az elõzõ lapszámunkban bemutatott Kuka IrodalmiKör (K.I.K.) megtartotta második gyûlését április 8-án,pénteken a székelyhídi Petõfi Sándor Elméleti Líceumkönyvtár melletti dokkjában. A kör témája Paulo CoelhoVeronika meg akar halni címû kisregénye volt.

Mivel elsõ gyûlésünkre csak kevesen jöttek el, péntekdélután kevéssel a kezdés elõtt izgatottan, de egybentartva az érdektelenségtõl is vártuk, hogy végre egészetüssön az óra, s elkezdjük elsõ igazi eszmecserénket. Meg-lepetésünkre többen voltak kíváncsiak ránk és a kivá-lasztott mûre, mint azt remélni mertük. Miután hallhat-tunk pár mondatot Coelho életének meghatározóbb epi-zódjairól, rátértünk a tényleges témára, a könyvre, mely-ben annyi kérdés és annyi válasz, annyi lehetõség ésannyi kérdõjel találkozik. Az a körülbelül két óra, amit ajelenlevõk együtt töltöttek, igazán jó hangulatban és tar-talmasan telt, nagyon sok témát érintettünk, néha kicsitelkalandoztunk a kiválasztott mûtõl, ám a közös beszél-getés mindannyiunkban jólesõ érzést hagyott.

A találkozó záróakkordjaként együtt választottuk ki akövetkezõ alkalom témáját, mely George Orwell angolíró 1984 címû mûve lesz. Ennek idõpontja május 13., 18óra, a helyszín pedig változatlanul a Petõfi-líceumkönyvtár melletti dokkja. Sok szeretettel várunk min-denkit.

C Pap Enikõ

Paulo Coelho-mûaz irodalmi körönG A májusi találkozón Orwell

1984 címû regénye lesz a téma

„Ismét egy jó este”SzentmiklósonG Hazai elõadók Thália templomában

Y Hegyközszentmikós lakói a tél folyamán ellátogattaka színház világába. Több nívós elõadásnak voltunk ta-núi, részesei. Falunkba látogatott az érmihályfalvi Mókaszínjátszó csoport és a váradi Kabaré.

Minden alkalommal úgy tértünk haza elõadás után,hogy megint kaptunk valamit, gazdagodott lelki vilá-gunk, feltöltõdtünk lélekben.

Jó volt látni, hogy falun is össze tudunk gyûlni, együttnevetni és szórakozni, kicsit elfeledni a mindennapokgondjait, összesen tizenhárman, alakítottak egy színját-szó csoportot Kaszoni Mária vezetésével. Nagyon ked-ves, aranyos arcok, egy szívvel, egy lélekkel munkálkod-tak még iskola mellett is. Sikerült egy igen különleges fel-emelõ elõadást tartaniuk. Az elõadott darabok: A postánnyert võlegény, A harmadik, Hófehérke és a hét elgyö-tört törpe, Jelenet egy házasságból.

A Postán nyert võlegényben a postás szavajárása ezvolt: „hogy van egy ilyen.” Mi pedig reméljük, hogy leszrészünk még ilyen elõadásban. Köszönet a szereplõknekés a rendezõnek.

C Béres Angéla

Szentföldi impressziókG Izraeli utazási élménybeszámoló képekbenUtazási élménybeszámolónak lehettek szem- és fültanúi az odaérkezõk a székelyhídi kultúrház kistermében április 6-án. Az elõadóSóki Béla matematika szakos tanár volt, aki szakképzett idegenvezetõként kalauzolt bennünket végig Izrael legfontosabb települé-sein, saját tapasztalataival fûszerezve a bibliai és történelmi tényeket.

Az elõadás jelentõs részét szentföldi vallási helyszínekrõl készített képek alkották

Sóki Béla tanár (jobbról) személyes tapasztalatokat is megosztott a közönséggel

CC Kerekes Teréz

Y 2011. április66 Ér hang jaG

Y Két új alkotással gazdagodottÉrköbölkúton az 1848/49-es magyarforradalom és szabadságharc helyivonatkozású eseményeinek emléketállító szoborpark. Április 16-án Vas-vári Pálnak, a szabadságharc Rákóczi-szabadcsapata hõsi halált halt tobor-zójának és parancsnokának emléké-re állítottak szobrot. (Mint ismeretes,1849 tavaszi hónapjaiban Érköböl-kút egyik központja volt a „nagysá-gos fejedelem” nevét viselõ szabad-csapat felállításának.) Ugyanakkoremléket állítottak a csatákban elpusz-tult katonalovak tiszteletére is. Mind-két mû a Monospetriben élõ SzabóIstván fafaragómûvész alkotása.

Az iskola elõtti téren álló szobor-park létrehozását a Pro ÉrköbölkútEgyesület és annak elnöke, RákócziLajos tanár kezdeményezte. Az ava-tást szervezõ egyesületi elnök külön-ben úgy idõzítette az ünnepséget,hogy annak idõpontja egybeessen ahagyományõrzõ huszárok közös ta-vaszi portyájával, melynek évek ótamaga is aktív résztvevõje. A Szen-tjobb felõl a falu utcáiba ereszkedõ,korhû mundérokban pompázó deb-receni, kápolnásfalui, szovátai, gyer-gyószentmiklósi, csíkszeredai, szent-egyházai, bihardiószegi és szentjobbihuszárok, valamint a lovasokat kísé-rõ tizenhat társzekér, melyek egyikea huszárportyák egyik elengedhetet-

len kellékét, a zenekart – idén a SzõcsLõrincz prímás vezette Kovász Zene-kart – szállította, nagy feltûnést ésnem egy esetben a szemekbe könnye-ket csaló meghatottságot keltettek.

Az iskola elõtti térre felsereglett hu-szárság és az ekkorra már több százfõre duzzadt, helyi és környékbeli la-

kosokból álló ünneplõ tömeg jelen-létében kezdetét vette a szoboravatóünnepség.

Elsõként a Székelyhídi Férfikórusénekelte a Szózatot, katonadalokatés a Kossuth-nótát, majd azérköbölkúti iskolások adták elõ alka-lomhoz illõ versekbõl összeállított

mûsorukat, amit Meleg Vilmos szín-mûvész verskoszorúja követett.

Az ünnepi szónokok sorát SzilágyiMátyás, Magyarország kolozsvári fõ-konzulja nyitotta, aki beszédében kö-szöntötte a történelmi hely, Érköböl-kút lakosságát, majd utalva a Szabad-ságharc erdélyi, 1849. tavaszán vég-bemenõ eseményeire, nemzeti tragé-diának nevezte a magyar és a románnép korabeli megbékélésének kése-delmét, melynek egyik áldozata lettVasvári Pál is. „Ideje, hogy mindkétfél hõsei méltó emléket kapjanak, eza XXI. század üzenete, ezt kell megad-juk mi is, és ezt várjuk el is.” – fogal-mazott a fõkonzul.

Gavrucza Tibor székelyhídi lelkész,a Bihar Megyei Tanács kulturálisszakbizottságának elnöke Adyt idéz-te, majd beszédében köszönetet mon-dott az emléket állítóknak, hisz „...minden rögöt meg kell vigyázni!”.

A fából faragott szobrot, melynektalapzatán a címben szereplõ, Vasvá-ri Páltól származó idézet áll, Szilágyi

Mátyás, Gavrucza Tibor és az alkotó,Szabó István leplezték le. A szoborleleplezését követõen felolvastákKelemen Hunor kulturális miniszter,az RMDSZ elnöke üdvözlõ levelét,majd dr. Papp Gyula nyugalmazottezredes, a Hajdú-Bihar megyei ha-gyományõrzõ huszárbandériumtiszteletbeli elnöke szólt a magyar-ság aggasztó fogyásáról. Rákóczi La-jos, az esemény rendezõje és fõszer-vezõje ünnepi beszéde után okleve-lekkel jutalmazta azokat, akik évekóta szolgálják a magyar kultúrát és ahagyományõrzésben is önzetlenülkiveszik részüket.

Az ünnepi rendezvény elsõ részé-nek záróakkordjaként a jelenlévõka Székelyhídi Férfikórussal együtténekelték nemzeti imánkat, a Him-nuszt, majd Czondi István helyi re-formátus lelkész megáldotta az em-lékmûvet, a résztvevõk pedig elhe-lyezték a kegyelet és emlékezés ko-szorúit.

Az ünnepség második részében aszabadságharc katonalovainak állí-tott emléket – szintén Szabó Istvánalkotása – leplezték le. Ez alkalom-ból dr. Papp Gyula ezredes úr beszé-dében az ember és a ló spirituáliskapcsolatáról szólt, hangot advaazon meggyõzõdésének, hogy az em-ber és a ló évezredes kapcsolata, akatonalovak különféle hadszíntere-ken hozott áldozatának emléke nemlehet mulandó. Az emlékmû talapza-tán a „Non omnis moriar” (nem min-den mulandó) Horatius ókori rómaiköltõtõl származó idézet áll. A szob-rot a mû elõtt felsorakozott hagyo-mányõrzõ huszáregyesületek veze-tõi és dr. Papp Gyula közösen leplez-ték le, huszárnóták és a Székely him-nusz akkordjainak kíséretében.

Az ünnepi rendezvény táboriebéddel zárult, mellyel a Rákóczicsalád kedveskedett a mintegy 150vendégnek. A szabadban felállítotttábori asztalok mellett nemcsak afelszolgált finom étkeké volt a fõsze-rep. A résztvevõk itt hallgathattákmeg dr. Csikány Tamás hadtörté-nésznek, a budapesti Zrínyi MiklósNemzetvédelmi Egyetem docensé-nek Vasvári Pálról és a korabeli ese-ményekrõl tartott elõadását. Ezutánkötetlen beszélgetést folytathattaka történelem, a hagyományõrzésiránt érdeklõdõk felsõvárdási vitézEmõdi Dániel báróval, a Pro PatriaAlapítvány elnökével, valamint aszintén jelen lévõ, székelyhídi szüle-tésû, Budapesten élõ Mihály Gáborszobrászmûvésszel, aki az elmúltévekben már számos érmelléki tele-pülésen álló szobornak, emlékmû-nek az alkotója.

Az indulást a legifjabb huszár, aBihardiószegrõl érkezett BenedekAnnamária kürtjele jelezte a huszá-roknak, akik a kürtjel és a vezénysza-vak hallatán katonás fegyelemmelnyergeltek és indultak tavaszi portyá-juk végállomása, Szentjobb irányába.

C Fekete Evetke

„A lelkiismeret teszi mennyországgávagy pokollá az életet...”G Két új alkotással bõvült az 1848–49-es forradalom és szabadságharc érköbölkúti szoborparkja

A huszárok érkezése

Tisztelgés a leleplezett Vasvári-emlékszobor elõtt

Vasvári Pál Tiszavasvári egyik jogelõdközségé-ben, Büdön (késõbb Tiszabüd) született 1826. jú-lius 14-én, Fejér Pál néven. A családjával 1836-ban Nyírvasváriba költözött, s 1847-ben errõl afaluról vette fel a nevét. A pesti egyetemen jogottanult, de Horváth István professzor hatására el-kötelezte magát a történetírás mellett, igen te-hetséges volt és sokat publikált. Tudott latinul,franciául és németül. Elõadásokat tartott azegyetemen, majd 1847-tõl Teleki Blanka leány-nevelõ intézetében történelmet tanított.

Az 1848. márciusi forradalom elõtt a radikálisegyetemi ifjúság, az Ifjú Magyarország, a Pilvax-kör egyik vezéralakja. 1848. március 15-én anap eseményeinek egyik fõ mozgatója volt:részt vett a 12 pont szerkesztésében, mindenüttelöl haladt, minden küldöttségben részt vett, ígya nyomdában a sajtót lefoglaló, a városházára ésa Helytartótanácshoz menõ delegációban is, to-vábbá lelkesítõ beszédet mondott egyebek kö-

zött a pesti céhlegényeknek és este a NemzetiSzínházban. Az Országos Közcsendi Bizottmány-ba is beválasztották. Látható volt a pozsonyi or-

szággyûléshez menesztett küldöttségben, majdPesten a város polgársága nevében üdvözölte aBécsbõl érkezõ, elsõ kinevezett felelõs miniszte-reket.

Csakhamar Kossuth legbensõségesebb politi-kai híve, futára, minisztériumának titkára lett.1848. szeptembertõl a Somogy vármegyei nép-felkelés egyik vezetõje, novembertõl hadtörté-netet tanított a pesti egyetemen.

1849 elején Debrecenben tartózkodott, majdSzabolcs, Szatmár és Bihar vármegyékben szabad-csapatokat szervezett. A Rákóczi-szabadcsapat ve-zetõje volt õrnagyi rangban. A Honvédelmi Bizott-mány parancsa értelmében Erdélybe, a bécsi ud-var által fellázított román felkelõk ellen vonultak,1849 áprilisában. E csapat élén esett el 1849. júli-us 5-én a Gyalui-havasokban, Marisel mellett, aFuntinella-fennsíkon. Halálának pontos körülmé-nyei – akárcsak Petõfié – máig ismeretlenek.

C Forrás: Mitták Ferenc:Képes magyar história

Ki volt Vasvári Pál?

CCFo

tók:

Zsi

gmon

d Le

vnte

77Ér hang jaG

2011. április Y

Y Csillagászati érdekességeket láthattak azérköbölkúti iskola diákjai április 8-án este, akikegy távcsöves bemutatóval és vetítéssel, vala-mint iskola-planetáriumi bemutatóval színe-sített mûsort tekinthettek meg a debreceni Mag-nitúdó Csillagászati Egyesület, valamint Rákó-czi Lajos helyi pedagógus szervezésében. Aprogram elõadója Szoboszlai Endre debreceni

csillagász-ismeretterjesztõ volt, aki korábban –a határ menti kapcsolatok építésének jegyében– Nagyváradon, Margittán, Albison, Szalacson,Székelyhídon és Érmihályfalván is bemutattamár az égbolt titkait hallgatóságának. A rendez-vény után kis játékos kérdés-felelet követke-zett, majd a magyarországi szakember huszár-képeket is levetített az érdeklõdõknek, mivel a

hajdú-bihari huszárbandérium kapitányakénttöbb partiumi és erdélyi településen is szere-pelt már, és ezen túrák képeit is megosztotta ajelenlévõkkel.

A csillagászat iránt érdeklõdõk a debreceniegyesület honlapján (www.macsed.csillaga-szat.hu) további érdekességeket találhatnak.

C Sz. E.

Y Második alkalommal kaptak megtisztelõmeghívást az érköbölkúti iskola sportolói aVámoslázán (Chi�laz) megrendezett TavasziKupa elnevezésû labdarúgó-bajnokságra. A ta-valyi rendkívül jó szereplés után (a csapat a do-bogó második fokára állhatott fel), méltán voltvárható az idén is hasonló eredmény. Most elõ-ször egyesült két iskola (Érköbölkút ésHegyközszentmiklós) csapata, hogy a verseny-ben résztvevõ többi csapatot legyõzzék.

A csapat jól indult, és igaz, hogy az elsõ meccsBerettyókirályi (Chiraleu) ellen nem volt köny-nyû, a fiúknak az elsõ félidõs eredményt (1-0 aberettyókirályi csapat részére) sikerült megfor-dítaniuk, elõször tizenegyest értékesített biztoslábbal Kele–Vajda Sándor (Érköbölkút), majd amindent eldöntõ gólt Szabó Gergõ (Hegyköz-szentmiklós) fejelte az ellenfél kapujába, így ala-kult ki a 2-1-es végeredmény Érköbölkút-Hegyközszentmiklós egyesített csapatának.

Sajnos a döntõben a szerencse már nem pár-

tolt a fiatal és lelkes csapatunkhoz, így a máso-dik félidõ utolsó két percében kapott két gól el-döntötte, hogy az arany kinek a nyakában fogragyogni. A fiúk kénytelenek megelégedni azezüstéremmel, amely nagyon jó eredmény egyolyan versenyen, ahol még szerepeltek Vámos-láz, Bisztraterebes (Chiribi�), Berettyókirályicsapatai is.

Nem egészen egy héttel késõbb, immár aToldy csapatra újabb megmérettetés várt, még-pedig Biharon.

Itt egy speciális iskoláknak megszervezettlabdarúgótornán mérhették össze tudásukatTelegddel, a Bihar 1 és Bihar 2, illetve a nagy-váradi Orizont, azaz a 2-es és 3-as számú isko-la összevont csapataival és a ugyancsak nagy-váradi Centru de plasament 2-es számú isko-lával.

A mérkõzések kemények voltak, és a fiainkbátran állták helyüket. Az elsõ meccsen a házi-gazda Biharral egy kitûnõ döntetlen ered-

ményt (2-2) értek el. A sok munkának megvolttehát az eredménye. Sajnos a továbbiakban afiúknak nem sikerült megmutatni ügyességü-ket, ezért meg kellett elégedniük az ötödikhellyel egy olyan mezõnyben, amely megyeiszinten is elismert.

Nagy meglepetést okozott viszont ugyan-

csak a Toldy csapat tagjaként versenyzõ fia-tal diáklány, Szilágyi Regina, aki igaz nemlabdarúgásban, hanem 800 méteres síkfutás-ban harmadik helyezést ért el egy olyan me-zõnyben, ahol minden versenyzõ idõsebbvolt nála.

C Zs. L.

YMegtartották Nagyváradon a Kétország, egy cél, közös siker! címû,határon átívelõ képzéssorozat má-sodik részét, melynek célja a képzéselsõ részében, Debrecenben szer-zett elméleti ismeretek gyakorlatbaültetése volt. A kicsi, de lelkes csa-pat elõször érkezõ résztvevõi spon-tán frizbizéssel várták a késõkásá-kat a helyi Silver hotelbe. Ezután fel-gyorsultak az események. Vacsoraközben mindenki „párra” talált, ígyaz ezt követõ beszélgetés már oldottbaráti hangulatban zajlott.

A házigazda Nagyváradi Magyar Di-ákszövetség (NMD) tagjainak rövidbeszéde után átvették a szót a profidebreceni képzõk. Már a kis jégtörõkközben sem hiányoztak a nagy bará-ti röhögések, poénkodások. Egyperc állt mindenki rendelkezésére,hogy beszéljen arról, mi minden tör-tént vele az utóbbi idõben, ezt pedigkreatív játékok követték. Mindenkihozta a tõle megszokott formát, sok-szor a többiek nem kis derültségére.

Nem maradt el a házi feladatok be-mutatása sem, amit a résztvevõk

rendes diákhoz méltón el is készítet-tek, várva a szigorú Porcsin Zsolt ta-nár úr ítéletét. A közös kiértékelésmindenki számára nagyon hasznosvolt. A hangsúlyt az általánosan el-terjedt hibák, hibás kifejezések, szó-fordulatok kiemelésére fektették,hogy a résztvevõk a közeljövõbenelkerülhessék õket.

A képzés második felébe beletarto-zott interjúkészítés, cikkírás, sok-sokcsapatmunka és az újságírótanoncoka kamera elõtt is kipróbálhatták ma-gukat, hiszen rövid idõre kis tévéstá-

bok alakultak. Volt reklámfilm, lovestory és divatshow és természetesensok háttérmunka és tapasztalatcsere.A jól végzett munkát esténként bará-ti kikapcsolódás, karaokéestek, rög-tönzött szalzatanfolyam és esti vá-rosnézõ körutak követték.

Mint mindennek, sajnos a képzés-sorozatnak is elég hamar elérkezetta vége, és ezzel lezárult egy fejezet arésztvevõk és szervezõk életében is.Búcsúzásként mindenki megosztha-tott egymással valamit magáról, te-lepülésérõl: rendezvényekre hívott

másokat, vagy kicsit reklámozta te-lepülését, annak lapját, honlapját. Arésztvevõk oklevelekkel, számos po-zitív tapasztalattal és természetesenrengeteg gyakorlati tudással hagy-ták el a Silver szálloda elõcsarnokát.

A debrecenihez hasonlóan jó han-gulatban zárult a nagyváradi képzésis, abban a reményben, hogy az ittszövõdött kapcsolatok, barátságoka közeljövõben létrehozhatnak egyinformációhálót a határ két oldalaközött és szorosabbra fonhatják ezt.

C Ványa Blanka

Két ország, egy cél, közös siker! 2.G Második, befejezõ részéhez érkezett a határon átívelõ képzéssorozat

Örvendenek a focizásnak

Érdekes felfedezésekettehettek a diákok

a távcsõ segítségével

Csillagászati érdekességek Érköbölkúton

Jó sporteredményeket értek elaz érköbölkúti diákok

KörnyezetvédésrajzversennyelY Áprilisban a hegyközszentmiklósi ésérköbölkúti iskolákban megrendeztük azÓvd a környezetedet! címû, átfogó jellegûrajzversenyt, amely a kisebb-nagyobb kor-osztályokat szólította megmérettetésre,szép és kifejezõ munkákkal gazdagítva in-tézményünket.

Információink jelentõs részét a látás útjánnyerjük, sokkal hamarabb reagálunk egy vi-zuális ingerre, mint bármelyik másikra. Eb-bõl az elgondolásból kiindulva arra ösztö-nöztük tanulóinkat, hogy olyan munkákatkészítsenek, amelyek felhívják a figyelmetszûkebb és tágabb környezetünk védelmé-re, tisztán tartására.

A gyermekek tolmácsolásában láttuk vi-szont azokat a problémákat, amelyek márglobális méretûek, figyelmeztetve arra,hogy többet kell tennünk a környezetrom-bolás megakadályozásáért, valamint a szépés igényes, ugyanakkor egészséges környe-zet kialakításáért és annak megõrzéséért.

Ezúton mondunk köszönetet a székelyhí-di polgármesteri hivatalnak, hogy segítsé-get nyújtott a verseny megrendezéséhezszükséges rajzfelszerelések beszerzésében,és legvégül pedig azoknak, akik fáradságotés idõt nem sajnálva segítettek a versenygördülékeny lebonyolításában.

C Árus Tünde

CC Kovács Antal

CC A szerzõ felvétele

Kanapé

Y 2011. április88Ér hang jaG

Elõzõ számunk keresztrejvényének megfejtõi közül könyvet nyert:Bánhegyesi Gyula (Székelyhíd), Salánki Melinda (Székelyhíd) és Zsíros Ibolya (Székelyhíd)

Székelyhíd és környéke havilapja. Kiadja és ingyenesen terjesztia Pro Székelyhíd Egyesület. Nyomás: Eden Productions, NagyváradFelelõs kiadó: Béres CsabaY Felelõs szerkesztõ: Aszalós Tímea

Lapterv és tördelés: E. YMunkatársak: Bíró Orsolya, Cseh Tímea, Fazekas Evelin,Holczman Gergõ, ifj. Major Lajos, Pap Enikõ, Ványa Blanka, Zsigmond LeventeSzerkesztõség elérhetõsége: 417435 Sãcueni str. Ady Endre nr. 30, e-mail: proszekelyhid@gmail.com

Ér hang jaG

NNyyeerrjjeenn kköönnyyvveett!!Szerkesztõségünk értékes könyvnyereményeket sorsol ki

a mellékelt keresztrejtvény megfejtõi között.

A REJTVÉNY MEGFEJTÉSE: _____________________________

Név: __________________________ Telefonszám ___________________Postacím: ___________________________________________________

Kérjük a kivágott szelvényt dobja be az Ér hangja dobozba május 23-ig, melyeka következõ helyeken lehet megtalálni: SZÉKELYHÍD – Petõfi Sándor Elméleti Líceum

könyvtára, SzékelyhídiVárosi Könyvtár, Magyari papírbolt, CSOKALY – kocsma,ÉRKÖBÖLKÚT – ABC, ÉROLASZI – ABC, HEGYKÖZSZENTMIKLÓS – ABC,

NAGYKÁGYA – mezõgazdasági iskola.

– Nagyon zavar! Állandóan csörög.Amíg nem volt, sokkal egyszerûbbenmegoldottam minden problémámat.Úgy gondoltam, hogy még van 30évem az életbõl, hogy még tudokannyit dolgozni, de ez – mutat a tele-fonra – már ellopott belõle húszat,tehát tíz maradt csak.– Mióta foglalkozik épületek helyre-állításával? – Apám is ezt csinálta. Mondhatom,hogy gyerekkoromban kezdtem,mert mindig nagyon rossz kölyökvoltam és húzgált magával a vakáció-ban, mert ott nem tudtam rosszal-kodni, hiszen szem elõtt voltam. Hi-vatalosan pedig 1960-ban. Akkormentem Nagyváradra, és ott kezd-tem el az elsõ rekonstrukciókat.– Emlékszik még az elsõ munkájá-ra?– Az elsõ önálló munkám, amit na-gyon nagy szeretettel csináltam, aBarokk palotának a díszterme. Énrestauráltam és a díszítése most isúgy van. Abban az idõben az aranyo-zást is és az imitációkat az ajtókratölgyfából és márványból is én készí-tettem. Hat évig dolgoztam ott egy-folytában. Azt szerettem. Szép mun-ka volt. Ott voltak a Szent László le-gendái, amiket most restauráltak, énakkor megcsináltam volna ingyen,csak szeretetbõl, de nem engedtékmeg abban az idõben. A rendszersem engedte meg és nem volt vég-zettségem sem. Ez végigkísért engemegészen a mai napig. Sokat ugráltamakkor még, a sors vetett ide-oda, vol-tak nehézségek, anyagi problémák,aztán a korai nõsülés, és félbehagy-tam az iskolát Váradon. Aztán elmen-tem Kolozsvárra, ott is elkezdtem,ott is félbehagytam, és közben dol-goztam, futkostam a pénz után.– Mikor jött az áttörés?– Ha lehet így nevezni, az áttörés ak-kor jött, amikor úgymond felfedez-ték a tudásomat úgy, hogy ugyenem volt végzettségem. Akkor kap-tam egy munkát, meghívást az euró-

pai nagykövetségeknek a karban-tartására. Akkor oda szegõdtem, akülügyminisztériumnak voltam azalkalmazottja szolgálati útlevéllel.Ott rengeteget tanultam. Végigjár-tam sok szép várost, szép épületet,például Varsót. De Budapesten vol-tam a legtöbbet, ahol beálltam in-gyen a restaurátorokhoz dolgoznibaráti alapon. Akkor restaurálták azOperaházat, a román kultúra házapedig pont az Operaház mellettvolt, az akkori Népköztársaság út-ján (jelenleg Andrássy-út – szerk.megj.). Ott is sokat tanultam. Aztánvoltam egy kicsit Moszkvában, ott isszép épületek vannak, és hát így sze-reztem tapasztalatot.– Mit jelent önnek a munkája? Me-lyek a jelenleg is folyó munkái?– Ha valamit meg kell csinálni, aminagyon tönkre van menve, olyannincs, hogy ne tudjam megcsinálni.Vagyis ha nem én csinálom, de le tu-

dom vezetni, megcsináltatom. Meg-tanítom azt a valakit, aki arra való,hogy azt el kell végezni, és meg is csi-náljuk. Jelenleg egy kicsit az anyagi-ak miatt leapadtam, azt hiszem 28munkással dolgozom most, de volttöbb is. Van olyan munkás, akivel45–50 éve együtt dolgozom. Nem tu-dom tovább emelni a létszámot,mert az anyagra nagyon sok kell,pénz meg sajnos nincs. Itt a kastély-nál most két asztalos dolgozik, lent aMunkásklubnál 12-en vannak. A töb-biek Váradon vannak. Ott most fejez-tem be az Orsolya-rend épületének akülsõ restaurálását. Ez az az épület,amelyikben az Ady Endre-líceum isvan. Az is egy szép munka volt, anégy évre felvállalt munkát háromév alatt befejeztük. Ez állandó, ilyetis csak én csinálok ma már, hogy tar-tom a határidõt. Mert úgy gondolom,hogy ha én tartom, akkor a határidõttartják a pénzzel is, de sajnos mindig

csalódnom kell. Én tartom, csinálomés befejezem, és azt mondják, hogyaz árát majd megkapom, de volt márolyan is, hogy sose kaptam meg.– Hogyan választja ki az új munká-sokat vagy a megfelelõ munkást egybizonyos feladat elvégzésére?– Amíg az építõiparban dolgoztam,rengeteg emberrel dolgoztam együt-t, és én magam is mindenfélét csinál-tam. Minden mesterségre, mindenmunkára tudom, hogy ki a tökéletes,akit oda kell tenni és ha ott van, ak-kor jól végzi el a munkáját. Az újak-nál meg, ha nem tudnak valamit, ad-dig segítek, amíg megtanulja, demost már inkább olyanokkal dolgo-zok szívesen, akinek nem kell a kezétfogni. Ha van akarata meg egy kis te-hetsége, az már elég.– Hogyan kezd neki egy munkának?Például mikor elvállalta a kastélyt,mit nézett meg elõször?– Ez könnyû volt, mert ugye elsõsor-ban megnézem és meg kell tetszed-jen a munka. Én meg itt jártam isko-lába. Elõször, mikor ide betettem alábam, olyan három és fél éves lehet-tem. Az intézõ úr anyámat meg nagy-anyámat bevezette a díszterembe, ésakkor végigmentünk a piros folyo-són, ott voltak a tükrök, meg hát ak-kor még szinte teljesen megvolt min-den. – Melyik munkájára emlékszik vis-sza legszívesebben, esetleg melyikvolt a legnehezebb?– A nagyváradi vártemplomnak afelújítása nagyon nehéz volt. Akkorszámolták fel onnan a börtönt, és akatolikus egyház rendbetétette. Naott dolgoztam, de akkor nem ma-gamnak, hanem egy vállalatnak. Egynehéz munka volt, mert tönkre voltmenve nagyon, el lehet képzelni, ottvolt katonaság, rendõrség, aztán arabok, de az is kész lett. Volt még egyszép munka, amire szívesen emlék-szem, az a szentjobbi katolikus temp-lom, az még most is úgy van, ahogyén befejeztem a rendszerváltás utániévekben.– Van mindig munka, vagy voltakesetleg olyan idõszakok, amikor so-kat kellett keresni, hogy legyen?

– Nem. Soha nem volt, hogy én ke-ressek. Mindig megkerestek, mindigvolt annyi, amennyi kellett. Most ezrossz idõszak. Nem tudom, hogy át-vészelem-e még, hogy hagynak-e át-vészelni. Ez a kérdés, hogy hagy-nak-e. Ha megkérdezik tõlem, hogyvagyok, mindig azt felelem, ahogyhagynak, mert ha hagynának, jóllennék. De így nem tudom.– Fontos önnek, hogy kötõdjön azépületekhez, amelyeken dolgozik?– Homlokzatrestaurálás, felújításNagyváradon lenne most négy, amitszeretnék megcsinálni, azért mertazok a legnehezebbek, és ez kihívás,próbatétel lenne nekem is. Az olyanmunkát szeretem, megfog és így ta-lán kötõdöm is hozzá.– Melyek a tervei a jövõre nézve?– Azt szeretném, ha folytatnánk ezta munkát itt a kastélyban, de attólfélek, hogy nem lesz már idõm befe-jezni. Az atya biztat, és akarja ezt to-vább csinálni, de nem tudom, hogymilyen segítséget kap hozzá. Ittvannak például ezek a nagy díszter-mek, amelyek tele vannak orna-mentekkel, díszítõelemekkel, ésamelyeknek a restaurálását a gyere-kek, akik majd benne élnek, nemfeltétlenül igényelnék, viszont amûemlékvédõk miatt és mert való-jában úgy lenne újra önmaga, azeredeti állapotát kellene visszaál-lítani.

Ez viszont óriási pénzbe kerül. Haviszont semmi nincs csinálva vele,akkor csak romlik, romlik és romlik.Egyes részei, például az bejárat fö-lötti jelkép már annyira tönkre-ment, hogy azt már nem lehet resta-urálni, esetleg lehet egy újat csinál-ni. Sokszor ledolgoznám azt a 20órát, mert négy elég lenne a pihenés-re, csak hagynának békén, csak nezavarna, hát hogy is mondjam, arendszer. De nem hagynak élni, nemhagynak levegõhöz jutni. Borzal-mas. Gondolom itt lesz majd a bu-kás. Lassan be kell fejezzem így is,úgy is, az idõm után már be kéne,hisz 67 éves vagyok. Ha hagynak,akkor még befejezem.

C Cseh Tímea

Egy igazi lokálpatriótaG Beszélgetés Sedevi Imre székelyhídi származású épületrestaurátorralSedevi Imre Székelyhídon született, ma Nagyváradon élõ restaurátor. Imre bácsival a Stubenberg-kastély kertjé-ben beszélgettünk, amelyet jelenleg is restaurálnak, és a munkálatokat éppen õ vezeti. Közben megcsörren a mo-biltelefon, Imre bácsi pedig felveszi, majd szabadkozva kezdi a beszélgetésünket:

CC A szerzõ felvétele

SzékelyhídVárosPolgármesteriHivatala

A kiadvány megjelenését támogatta:

HÍRT ADVALAMIRÕL

KÉMIAIELEM

KICSIMIHÁLY

TARTÓSÍTÁ-SI MÛVELET

EGYESÜLTÁLLAMOK

(RÖV.)ENERGIA

FELTÉVEHÁPOGNI

KEZD!IDÕS

PORTÉKAHUN KIRÁLY

VOLT

N

METRÓGAZDAG

ARADI AU-TÓ JELZÉSE

AZONOSMÁSOLAT

KUTYA,KÖZÉPEN!HEGEDÛ

TARTOZÉKA

ILLETÉKETFIZET

FEJETLENLÚD!

INDULAT-SZÓ

AMA PÁRJA

TÁVÍRÓ-HANGKISSÉ

REMEG!

VÉGTELENSÁL!

ARRAFELE!

LEJTÕNLEFELEERESZTTE ÉS Õ

RÉGIBÖRTÖNRUHA RÉ-

SZE LEHET

ADÁS-KÖZVETÍTÕSZERKEZETZORRO JELE

SPANYOLNÕI NÉV

KÍGYÓTEHETI

HAD-MÛVELET

MEGFEJTÉS