oldalY Az Érmelléken együtt élõ nemzetiségek

közös népdal- és néptáncfesztiválja

ÉÉrr hhaanngg jjaaSzékelyhíd és környékehavilapja

G Y 2010. október

Jótékonysági komolyzenei koncert Székelyhídon

Baráti társaságbólnyertes focicsapat

Mindenki azt mondja,hogy… tehát utána jártunkGG A székelyhídi ANL-lakások sorsa

oldalY Amerikai önkéntessel tanulhatnak

angol nyelvet a székelyhídi diákok33 55 oldal

Y Felavatták a Petõfi Sándor-líceumGólyabálján a fiatal „gólyákat”66 oldal

Y Hagyományteremtõ szüretifelvonulás és bál Székelyhídon77

Y Az idén átadott ANL-tömbházak sorsárajellemzõ egy szép régi közmondásunk: „Azigazság odaát van.” Azt mondja a városipletyka, hogy nem lakik benne mindenki. Eznem igazán tetszik az ott lakóknak, sem azok-nak, akik nem kaptak lakást.

Igaz, sokan sokszor még a fáradtságot semveszik, hogy utána nézzenek dolgoknak, csakmondják a számukra is szinte anekdotánaktûnõ „igaz információkat”, mert hallotta,amint valaki mondta valakinek, hogy valakivalakivel, valahol, valamit tett vagy elköve-tett, aminek valaha vagy lesz vagy nem vala-hol valami hatása. Mi utánajártunk. Arra gon-doltunk, hogy jobb, ha a polgármestert, Bé-res Csabát kérdezzük meg egyenesen, gon-doltuk õ több információval rendelkezik,mint egy átlagember.

– Igaz-e az, hogy nem mindenki költözött beaz idén kiosztott ANL-lakásokba? – Pontosan azt tudjuk, hogy mindenki aláírtaa szerzõdést, igényt tartva a lakásokra. Nemolyan nagy településünk, hogy ne jusson elhozzánk is az az információ, amely szerintnem mindenki költözött be a lakásába. Hal-lottunk mi is az alpolgármester úrral külön-

bözõ híreket, amelyek arra sarkaltak ben-nünket, hogy kivizsgáljuk az ügyet.– Mi lesz, ha beigazolódik a gyanú és még-iscsak vannak olyan családok, akik nem lak-nak ott? – Semmi, törvény szerint kell eljárnunk,amely kimondja, hogy amennyiben a szer-zõdés aláírásától számított 90 napon belülnem költöznek be a bérlõk, akkor az ön-kormányzat kötelessége felbontani a mármegkötött szerzõdést és a lakásokat kiosz-tó bizottságnak a kompetenciája kiadni amár megszavazott listán következõ csalá-doknak a lakásokat. Felbontjuk a szerzõdé-seket, és újabb bérlõkkel kötünk bérletiszerzõdéseket, amelyekre ugyanazok a sza-bályok érvényesek, mint bárhol másutt azországban.– Milyen operatívan jár el ebben az ügybenaz önkormányzat, mikorra várható a kivizs-gálás? – A lehetõ leghamarabb. Reményeim sze-rint, mire ez a cikk megjelenik, akkoráramár lesznek fejlemények ebben az ügyben.Igazából saját véleményem szerint, ha van-nak olyanok, akik nem költöztek be a laká-sokba, nemcsak törvényt sértenek, hanem

saját szomszédjukkal szemben is erkölcste-lenül járnak el. A közös lépcsõházban valóélés közös költségekkel jár (lépcsõházi vilá-gítás, fûtés, takarítás stb.), ha valamely csa-lád nem lakik ott, akkor minek fizessen, deha már a lakást megkapta, akkor nem tehetimeg, hogy ennyi idõ után se lakja be a há-zat. Most, amikor minden kicsi kiadásra odakell figyelni, nem várhatja el senki, hogy aráesõ közterheket mások fizessék, mert õktörvényt sértenek. De szerintem ne men-jünk elébe a dolgoknak, várjuk meg a vizs-gálat eredményét, és aztán cselekedjünk.De egyet ígérhetek: a lehetõ legpontosab-ban fogjuk a törvény betûit betartani, be-tartatni.

Köszönjük a rövid interjút a polgármesterúrnak, és reméljük így is lesz. Azt mi is tud-juk, hogy az igazságnak több arca, oldala isvan, de reméljük, hogy most a „jobbik oldalakerül ki gyõztesnek”. Habár – ha jobban bele-gondolok – a jobbik oldal is relatív, mert so-ha nincs olyan oldal, amely igazságát bizo-nyítva ne okozzon fájdalmat valakinek vagyvalakiknek.

CC Gazda Réka

Y A csokalyi Interstecs futballcsapat 2004-benalakult, amikor néhány sportkedvelõ barátnak azaz ötlete támadt, hogy a hétvégi labdarugdosás-nál kicsit tovább lépjenek. A nem bejegyzett, ama-tõr csapat összetétele igen vegyes: csokalyiak,diószegiek és székelyhídiak egyaránt oszlopostagjai. Csuka József, Erdei Imre és ªtefan Dániel isközéjük tartoznak, ám õk nem a labdával játsza-nak, sokkal inkább a számjegyekkel, hiszen õk acsapat anyagi támogatói.

Erdei Imrétõl megtudtunk, hogy külön edzõjükugyan nincs, ám ez nem jelenti azt, hogy ne gya-korolnának eleget, hiszen heti két alkalommalgyûlnek össze a székelyhídi sportcsarnokban ösz-szecsiszolódni egymással és a labdával. Mikor azelért eredményekrõl kérdeztük, dagadó büszke-séggel mesélt a rengeteg megszerzett kupáról, fel-sorolni is alig bírta, hogy mikor és hol nyertek.Csak néhányat emelt ki legutóbbi eredményeikközül. Mint mondta, bár õk kispályások, idénmégis megnyerték az RMDSZ kupát, melyértnagypályán játszó társaik is harcba szálltak.Létavértesen is a dobogó legfelsõ fokára állhat-tak, ahol a minden télen megrendezett bajnoksá-gon 36 csapat közül bizonyultak õk a legjobbnak.

CC Folytatás a 6. oldalon

Y Fantasztikus élményben lehetettrésze a Classic Arts Mûvészeti Egyesü-let jótékonysági komolyzenei kon-certje közönségének október 31-én.A székelyhídi múzeumban összegyûl-tek a mûvészek – László Melinda,Oláh Boglárka, Székely István, Tasná-di Ferencz, Thurzó Zoltán – által te-remtett hangjátéknak örülhettek azÉrmelléki Református Diakóniai Ala-pítvány vezetõsége által szervezettrendezvényen.

Mivel Chopin-év van, az este a len-gyel zeneszerzõ Nocturne-ével kez-dõdött. A mûvészek elõadásábanbarokk, klasszikus, romantikus ésXX. századi zenemûvek, opera rész-letek hangzottak el, valamint ízelí-tõt kaphattunk a Hegedûs a házte-tõn, My Fair Lady musicalekbõl és aCsárdáskirálynõ címû operettbõl iselhangzott egy részlet. Felejthetet-len élményt nyújtott a zongora, kla-rinét és a hegedû csodálatos együtt-hangzása, de az énekesek (szoprán,mélybariton) is megérintették ahallgatóság lelkét. A koncert utániszeretetvendégségen kaláccsal, po-gácsával, szendviccsel, üdítõvel

vagy egy pohár borral kedvesked-tek a gyülekezetek.

Szervezõkként kicsit aggódtunkamiatt, hogy a komolyzenét vajonmennyire fogadják szívesen az Ér-melléki Református Egyházmegyé-ben, hiszen a tapasztalat azt mutatja,hogy a mai világban kevesen érdek-lõdnek a kultúra ezen területe iránt.Aggodalmunk szertefoszlott, amikora koncertet megelõzõ percekben fo-lyamatosan érkeztek a segíteni vá-gyó, klasszikus zenét kedvelõk. Úgyérzem, a résztvevõk nevében is bát-ran kijelenthetem, hogy egy lelki

többletet kaphattunk mindannyian,akik ezen az estén részt vettünk.Ugyanakkor egy szép összeg gyûlt azÉrmelléki Református Diakóniai Ala-pítvány részére, amit a rászorulónagycsaládosok és fogyatékkal élõkcsaládjainak támogatására fogunkfordítani. A begyûlt összeg is mutatja,hogy lehet nagyot álmodni és közöserõvel, közös összefogással és termé-szetesen Isten áldásával akár valórais válhat az álom.

Meghívónkban azt írtuk, hogy cé-lunk a tradícióteremtés és a jóté-konyság nemes hagyományának

felelevenítése. Ez a mai este sikere,az átélt zenei élmény is erõt és len-dületet ad majd a következõ meg-rendezésre kerülõ jótékonysági estmegszervezéséhez.

Ezúton is szeretném köszönetemetkifejezni az alapítvány vezetõsége ne-vében mindazoknak, akik meghallot-ták és elfogadták meghívásunkat, és

azoknak is, akik bár nem tudtak el-jönni, de adományaikat eljuttatták aperselyekbe. Köszönet illeti mindazo-kat, akik valamilyen módon hozzájá-rultak ahhoz, hogy ez az este megva-lósuljon.

Isten gazdag áldása legyen az ada-kozók és segítõk életén!

CC Balogh Anikó diakónus

Tisztelt olvasók!Az Ér hangja szerkesztõsége

az Önök hirdetéseita 0762-830344-es telefonszámon várja.

A mûvészek mûsorát népes közönség kísérte figyelemmel

A Classic ArtsMûvészetiEgyesület

fantasztikusestével örven-

deztette meg a hallgatóságot

CC Fotók: Balogh Renáta

Át lapoz ó

Y 2010. október22 ÉÉrr hhaanngg jjaaG

Hatvankét esztendeje, hogy már-tír halált haltak az aradi tizen-

hármak, hosszú idõ és mégis úgyrémlik, mintha tegnap történt volnae gyászos esemény. Mert a magyarnem egyhamar felejti történeténeklegsötétebb, legfájdalmasabb pont-jait.

Az aradi vértanúk emlékezete épen,üdén élt bennünk, szívünkben meg-dönthetetlen oszlopot emeltünk a hõ-sök hõseinek, szabadság-harcunk di-csõ félisteneinek. És bensõnk legmé-lyén ott lappang, ott pislákol és néhaott tüzel és lángol a gyûlölet, a dühzsarátnoka, hogy hatalmas lángelmé-inktõl, csodás vitézségû hadvezére-inktõl fosztottak meg bennünket.

És õk, a nagyok, a dicsõk, a hõsökfelemelt fejjel, bátran mentek a bitóalá és most sem rettegték a biztos éscsúfos halált, mint száz meg száz elke-seredett ütközetben, ahol mindig ahadseregek élén voltak.

És bevégeztetett… ott sírt, jajveszé-kelt az egész nemzet a legdrágább, alegigazabb könnyek öntözték, a frisshantokat, a halhatatlan emlékû már-

tírok többé nem ébredtek fel,testük a rideg síré maradt. Defeltámadt szellemük, a ragyo-gó, a glóriás fényt sugárzó. Ésa csüggedt, reményvesztettnemzet lassan-lassan magáhoztért, eszmélt, régi energiája,tettvágya, bátorsága vissza-szállt és dolgozni kezdett. Bí-zott magában, hitt még meg-maradt nagy fiaiban és remélta jövõben.

A tizenhármak szelleme azonbanott élt a nemzet lelkében és bármintis fordult Magyarország sorsa, a hazahû fiai nem tudtak és nem tudnak fe-lejteni.

Esztendõrõl-esztendõre nagyobbranõnek szemünkben és évrõl-évreélénkebben rajzolódik le képzele-tünkben, lelkünkben a gyászos napemlékezete. Ápoljuk e szent nap em-lékét bensõnkben, õrizzük meg azaradi vértanúk emlékezetét lelküle-tünkben, nemzedékrõl-nemzedékre,apáról fiúra szálljon a nagy hõsökimádata, a sötét nap emlékének mél-tó és kegyeletes megünneplése, mert

október 6-át ki irtani, kigyomlálni szí-vünkbõl, emlékezetünkbõl nem hagy-juk, nem engedjük, de nem is lehet.

Ünnepeljük meg csendesen, méltó-an október 6-ának emlékezetét. Azegész ország, az egész nemzet egyön-tetûen ünnepeljen, hogy lássa a világ,hogy lássa a sok ellenségünk, hogyMagyarország fiai a gyászban, a ke-gyeletadózásban egyek, a nagy gyász-napok a legnemesebb, a legmagaszto-sabb érzelmeket váltják ki belõlünk,nem affektáljuk, nem mímeljük a fá-jó, a marcangoló érzéseket, de férfia-san, fenségesen ünnepeljük a vérta-núk halálának soha el nem felejthetõévfordulóját.

Gyászolj, ünnepelj Magyarország,sirasd el te a nemzet legszentebb, leg-drágább könnyeidet, emlékezzünkdicsõ kor csodás hõseirõl, adózzunk anagy mártírok halhatatlan emlékeze-tének.

Gyászolj nemzet, magyar nemzet,gyászolj ország, Magyarország. Sírj,zokogj te nép, omoljanak forró köny-nyeid! Dicsõk, nagyok, szentek voltaka mártírjaink, büszkén, délcegen, né-mán mentek a bitó alá s utolsó lehele-tük, utolsó szavuk is a drága, imádotthaza volt. Megmutatták, hogy a ho-nért nemcsak élni, a honért meghalniis tudnak. Megmutatták, hogy nekikaz elsõ gondolatuk a haza.

Elporlottak a dicsõ, a csodás hõsök,elenyésztek a félistenek, de nevükfennáll, lelkünkben élnek, szellemükközöttünk jár, buzdítva, lelkesítve ahonszerelemre.

Forgassuk e nagy napon a történe-lem lapjait, olvassuk el malaszt gya-nánt, gyógyírként dicsõ, tünemé-nyes, fenséges cselekedeteiket, ol-vassuk el a hatalmas vezérek regébeillõ, vitézi tetteit s nyerjünk enyh-ületet általuk, tanuljunk hazaszere-tetet, tetterõt, bátorságot és halál-megvetést belõlük.

Büszkék lehetünk a múltunkra, arraa múltra, mely telve volt megannyi

fájdalmas és szomorú, de annál cso-dásabb, annál istenibb események-kel, büszkék lehetünk arra a múl-tunkra, melyben megmutattuk, hogyélni tudunk, akarunk és fogunk, nemrettegve soha a számos ellenséget, el-szántan szembeszállva velük.

A nagyoktól merítsünk igaz, hatal-mas érzést, lelkesedést, álljunk szilár-dan és rendíthetetlenül, jussunkértmeg az életünket is adjuk oda, de gyá-vák, ijedõsek, honárulók, ne legyünksoha.

A nagy évforduló alkalmából adóz-zunk illõ kegyelettel az aradi vérta-núk emlékezetének, rójuk le kegyele-tünknek igaz adóját a nagyok szelle-me elõtt. Zarándokoljunk el szent sír-jukhoz és ihlettessük meg lelkünket,szívünket csodás szellemüktõl. De hatávol is volnánk szent sírjuktól, min-den gondolatunk, minden érzésünkaz övéké legyen, s révükön a hazáé, anemzeté, azé a nemzeté, melynek olyhatalmas, csodás és szent fiai voltak.

Sírj, zokogj te nép, omoljanak forrókönnyeid, de ezek nem annyira a fáj-dalom könnyei, mint inkább az örömkönnyei legyenek, hogy oly félisteneivoltak nemzetünknek, mint a tizen-hármak.

Isten áldása lebegjen emlékezetükfelett! []

Október 6.GG A Székelyhídi hírlap 1911. október 5-i vezércikke

Fõhajtás a vértanúk elõttGG Október 6-i megemlékezések Székelyhídon

Y Október 6-án az aradi vértanúk elõtti fõhajtásévolt a fõszerep Székelyhídon. A megemlékezéseksorát a székelyhídi Petõfi Sándor Elméleti Líceumtanulói nyitották, akik délután 2 órakor az iskolanévadójának a tanintézmény elõtt álló szobránálbemutatták a Wilhelm Júlia Mária, illetve Kormá-nyos László történelemtanárok által megálmodottrövid elõadásukat. Az ünneplõbe öltözött diákokfelelevenítették a szabadságharc fontosabb esemé-nyeit, s a tizenhárom tábornok szerepébe bújvaezek utolsó szavait is tolmácsolták a megjelentek-nek. Ezt követõen virágokat helyeztek el a szobor-nál, így tisztelegve a kivégzettek emléke elõtt.

A megemlékezés a református templomban folyta-tódott délután hatkor, ahol Gavrucza Tibor lelki-pásztor a múlt eseményeibõl kiindulva a jelenlegiproblémákra próbálta felhívni a gyülekezet figyel-mét. „Megint a megosztás fenyegeti csipetnyi né-pünket” – mondta, s kihangsúlyozta, hogy szüksé-günk van az Isten szent lelkére, mert ez az, ami ösz-szefog minket; az aradi vértanúkban azokat az em-bereket tisztelhetjük, akik mertek bátrak lenni,akiknek fontosabb volt az igazság, mint a saját éle-

tük. Hálát adott azért, hogy már húsz éve szabadonmegemlékezhetünk róluk, együtt reformátusok ésnem reformátusok. Prédikációjából a biztatás semmaradt ki. Biztatott arra, hogy merjünk büszkénmagyarnak lenni, büszkén magyarul beszélni, mertnincs mit szégyellni a nemzetünkön, buzdított, hogyszolgáljuk a jövendõt, a népet és a hazát, mert nemkell hõsi halottnak lenni ahhoz, hogy áldozatot vál-laljunk. Végül imádkozott a világ magyarjaiért ésköszönetet mondott azért, hogy emelt fõvel, magya-rul imádkozhatunk. Ez után a konfirmáló fiatalok,valamint a férfi-, illetve az asszonykórus énekei szí-nesítették a megemlékezést; a székelyhídi iskola ta-nulói újra bemutatták elõadásukat, melyet délutánmár láthattak az érdeklõdõk az új iskola elõtt. To-vábbi színfoltot jelentettek még a nagy áhítattal el-szavalt költemények, melyek után a gyülekezetegyütt elénekelte a Szózatot.

A templomi megemlékezés után a jelenlévõk kivo-nultak a templomkertben álló kopjafához, ahol márégett a tizenhárom mécses. Itt halk zenei aláfestéskíséretében elõször Fekete Katalin helyi kulturálisigazgató szavalatát hallgathattuk meg, majd Béres

Csaba, Székelyhíd polgármestere osztotta meg ve-lünk gondolatait. Gavrucza Tiborhoz hasonlóan õ isfontosnak tartotta elmondani, mennyire nagy aszéthúzás, és hogy saját magunk ellenségei va-gyunk, pedig most összefogásra van szükség. A vá-ros elöljárója azt is kihangsúlyozta, hogy az aradi ti-zenhármak azért haltak meg, mert hittek a szebb,jobb jövõ lehetõségében, épp ezért nekünk erkölcsikötelességünk megemlékezni róluk. Ezt követõenSzabó József, helyi lakos szavalta el nagy átéléssel aSzózatot, majd sokak meglepetésére térdre borultés megcsókolta a földet. A nem mindennapi jelenetután Domahidi Sándor RMDSZ-képviselõ vette át aszót, aki ünnepnek, de egyben gyásznapnak is ne-vezte október 6-át, és beszédében emlékeztetett,hogy ennek a küzdelemnek igazából sokkal több ál-dozata volt, mint tizenhárom, és nekünk kötelessé-günk rájuk emlékezni. Az elõtte szólókhoz hasonló-an õ is figyelmeztetett: legyünk bölcsek, tanuljunk atörténelem hibáiból, és ne húzzunk szét.

Az emlékezés koszorúzással, a virágok, mécsesekelhelyezésével, a Himnusz eléneklésével ért véget.

CC Pap Enikõ

Oláh Éva

Esõfelhõk gyülekeznek,tornyosulnak az égen.Bárányfelhõt kergetnek,széllel versenyeznek.Vihar van készülõbena láthatáron,reméljük, mire hozzánkér a határon,megbékél.Messze földrõl vándorolnak,vándorbotot nem ragadnak,jégkockákat osztogatnak,bozótkat megtépáznak.Ömlik a zuhatag,zúdul az áradat.A földet, árkot ellepi,nem gyõzi a föld beszívni.A mennyiséget maga elõtt gyûri,sodorja az árakat,viszi az ágakat.Mígnem messzeségbe érnek,viszi üzenetét az embernek.Vigyázz az áradatraés önmagadra!Óvd, mit megtermeltél!Védd, mit megteremtettél!A viharral a bátrak viaskodnak,sokan ezért emlékezni fognak.

2004. június

Y Nagyváradra kirándultak ok-tóber 16-án a érköbölkúti iskolaI–IV. osztályos tanulói. A kirán-dulás a HegyközszentmiklósértEgyesület támogatásának köszön-hetõen a gyerekek számára ingye-nes volt. A gyermekek körében alegnagyobb sikert a gyermekvá-ros aratta, a Szent László-bazilikaés Nagyváradi Állami Színházmellett. CC

Esõben

Diákok váradikirándulása

CCFo

tók:

Maj

or L

ajos

Ünnepi istentisztelet a református templomban Megemlékezés a templomkertben álló kopjafánál

33ÉÉrr hhaanngg jjaaG

2010. október Y

– Milyen pályázati források vannaka mezõgazdaság támogatására?– A kis és közepes mezõgazdaságipályázatok 2013-ig, valószínûlegévente 2-2 alkalommal kerülnek ki-írásra.– Milyen feltétellel pályázhatnakezeken a kiírásokon a székelyhídikisebb mezõgazdasági farmok?Volt-e már erre példa?– Székelyhídon és a hozzá tartozófalvakban az emberek pályázati kul-túrája még „gyerekcipõben” jár. So-kan félnek belevágni, még a 100%-os támogatottságú pályázatokba is.A kisebb pályázati források közül a1.4.1-es intézkedési program, a lét-fenntartást felerészben biztosítógazdaságok támogatása emelhetõki. Ennek keretén belül a kisebb gaz-daságok öt évig évi 1500 eurós visz-sza nem térítendõ támogatásra jo-gosultak. A követelményrendszer-nek a környéken nagyon sok gazda-ság tesz eleget. Elrettentõ ereje, fõ-ként nyertes pályázat esetén a jogiszemélyiség bejegyzési kötelezettsé-gének, valamint a vállalt fejleszté-seknek van. Ennek ellenére több ki-sebb gazda, néhány hektár terület-tel és otthoni kisebb állatállomány-nyal is sikeresen pályázott. A tavalyi

és idei évben a cégünk által leadotthét ilyen típusú pályázat mindegyi-ke támogatást nyert, minden pályá-zó Székelyhídról és a hozzá tartozófalvakból került ki.– Mi a helyzet a fiatal gazdálkodók-kal? Milyen forrásokat vehetnekigénybe?– A közepes mezõgazdasági pályá-zatok közül kiemelkedik az 1.1.2-esintézkedési program, amelyben a fi-atal gazdák a mezõgazdasági terme-lés elindítására pályázhatnak. A ki-

írás keretén belül 10–25 ezer euróközötti vissza nem térítendõ támo-gatást lehet elnyerni. Az 1.4.1-esprogramhoz hasonlóan ez is 100%-os támogatást jelent. Itt már többkövetelménynek kell eleget tenni: apályázó életkora 18–40 év közöttkell legyen, a bejegyzett gazdaságnem lehet egyévesnél idõsebb, a pá-lyázónak vagy mezõgazdasági szak-irányú végzettséggel vagy érettségidiplomával és legalább 150 órásszakképzéssel kell rendelkeznie.

A gazdaság mérete határozza mega pályázható összeget, ami 6 és 40UDE között kell, hogy legyen. EgyUDE-pont hozzávetõlegesen öt hek-tár szántóföldnek felel meg (kultú-ránként változó). Az állatok közülhozzávetõlegesen négy fejõstehén,négy kocadisznó vagy 200 tyúk felelmeg egy UDE-pontnak. A „támoga-tás fejében” nyertes pályázat eseténfel kell vállalni a jogi személyiségbejegyzését, valamint a gazdaságfejlesztését. Ez a kiírás nagy népsze-rûségnek örvend, bár érdekes, hogycégünket többen keresik meg, másrégiókból (Érszõllõs, Kiskereki,Hegyközszentmiklós stb.), mint Szé-kelyhídról. Az általunk leadott 18ilyen jellegû pályázatból, eddig

nyolcnak van eredménye, ezekmind sikeresek. A döntéshozatalsokszor elhúzódik, elõfordul, hogya leadástól számított tíz hónap múl-va érkezik meg az eredmény.– Milyen iratok szükségesek a pá-lyázatok leadásához?– Az 1.1.2-es pályázatok esetén bizo-nyítani kell a mezõgazdasági vég-zettséget és a személyazonosságiigazolvány segítségével a 18–40 évközötti életkort. A használt földterü-leteket a Mezõgazdasági Intervenci-ós és Kifizetési Ügynökség (APIA) ál-tal kiadott „print screen”, valaminta polgármesteri hivatalból kapottregiszter bizonyítja. A földterületektulajdonjogát tulajdonosi okirat se-gítségével vagy bérleti joggal, bérle-ti szerzõdés segítségével kell igazol-ni. Az állatok igazolására az Állat-egészségügyi és -Jóléti Hivatal(DSVSA) megyei kirendeltségénekbizonylata szükséges. Szükség vanmég a helyi polgármesteri hivatal-tól, valamint a pénzügyõrségtõl egy-egy bizonylatra, amelyek igazolják,hogy a pályázónak nincs köztartozá-sa. Az állatok esetében bizonyítanikell még az állatok lakóhelyét, tulaj-donjoggal vagy bérleti joggal. Az1.4.1-es pályázat ennél egyszerûbb.

Itt csupán a földterületeket és az ál-latokat kell a fenn említett iratok se-gítségével bizonyítani. Ezeken kívültermészetesen a pályázat tartalmaz-za még a pályázati kérelmet, nyilat-kozatokat és egy üzleti tervet is,ezeknek az iratoknak az elkészítésea pályázatíró feladata.– Hová kell a dokumentációt lead-ni és hogyan történik az elbírálás?– Az 1.1.2-es pályázatok leadása aNemzeti Vidékfejlesztési és Halásza-ti Ügynökségnél történik Nagyvára-don, míg az 1.4.1-es pályázatokat aMezõgazdasági VidékfejlesztésiIgazgatóságon kell benyújtani, szin-tén Nagyváradon. A benyújtást kö-vetõen formai és tartalmi ellenõr-zés végeznek, amit helyszíni ellen-õrzés követ. Az elbírálás pontrend-szer alapján történik, ami azonbancsak akkor alkalmaznak, ha az igé-nyelt támogatási összegek megha-ladják a rendelkezésre álló forráso-kat. Az utóbbi idõben ez csak az1.4.1-es pályázatnál fordult elõ. Ittpontot lehet szerezni az üzleti tervminõségével, a 40 év alatti életkor-ral, szakmai szervezetben valórésztvétellel stb.– Köszönjük az információkat.

CC Ványa Blanka

VI. Bihar megyeiKi mit tud?-elõdöntõA RMDSZ Bihar megyei szervezeteés a Varadinum Kulturális Alapít-vány által szervezett VI. Bihar me-gyei Ki mit tud?-vetélkedõ Székely-híd és vidéke környéki elõdöntõjenovember 14-én, vasárnap 14 órá-tól lesz.

Jelentkezni lehet Fekete Katalin-nál a székelyhídi polgármesteri hi-vatalban vagy a 0740-685332-estelefonszámon. Jelentkezési határ-idõ november 10.

Adventaz Érmelléken

„Amíg egy nép énekel,messze hallatszik,

hogy létezik”(Sütõ András)

Az idei VII. Érmelléki Kórustalálko-zó mottójául választott gondolat-tal várnak minden érdeklõdõt no-vember 27-én 16 órára a székely-hídi sportcsarnokba.

Fellép a bihari református egy-házmegye lelkészkórusa, a körös-szegapáti Harmónia Énekkar, anyíradonyi Pávakör, a létavértesinépdalkör, az Érmihályfalvi VárosiKórus, a szalacsi Örökzöld asz-szonykórus, a margittai HorváthJános Énekkar, a BihardiószegiVegyeskórus, a székelyhídi Búzavi-rág Népdalkör, a kolozsvári Vissz-hang Kórus és a Székelyhídi Férfi-kórus.

Program-ajánló

Sok ideje egyedül dolgozott tágasmûhelyében. Egykoron, nagyon jókovács hírében állott, de amióta rá-kapott a sligovicára, naponta több-ször is felment a központba egy-egydeci pálinkát meginni. Sokszor amûhely kapuját is nyitva hagyta,még a lópatkoló szerszámok is kintmaradtak a mûhely elõtt. Senki nemvitt el semmit Zoli bácsi mûhelyébõl.Ha nem volt ott, a kocsisok ott vára-koztak türelemmel. Akivel közeli ba-rátságban volt, nélküle is hozzáké-szült a patkoláshoz, ahogy Zoli bácsimesterfogásait látta.

Az utóbbi idõben nem akadt megnála segéd, de még inas sem! A fele-sége is többször átjött a mûhelybe,

hogy lássa, ott van-e a férje, meghogy pénzt kérjen a házbavalóra. Hanem találta, tudta, hogy pálinkáznivan. Sokszor elköltötte a kasszábólminden pénzét, mert az iszogató ba-rátoknak is fizetett egy-egy italt!

Erzsike, a felesége, egyszer elõálltZolinak a kéréssel:

– Hallod-é, mit mondok én nekedZoltán?! Nem bánom, ha megiszolegy kis pálinkát, akár többször is na-ponta, mert én is megkívánom oly-kor-olykor! Itt van egy kis üveg, ne-kem is hozzál benne, amikor mészpálinkázni! – mondta, és odanyom-ta kezébe az üveget.

Zoli bácsi meglepõdött ugyan, denem vitatkozott a feleségével, mert

az iszogatáson kívül jó ember volt,mindig hallgatott a felesége szavára.Elvette az üveget és rábólintott. Azasszony bement a házba, Zoli bácsitovább végezte a munkáját…

Ezentúl vitte magával az üveget,odaadta a kocsmárosnak, aki abbais beletöltötte a decit, tudta, hogy afeleségének viszi. Mosolygott is rajta,hogy milyen jól összeillenek, hogy azasszony is ennyire szereti a pálin-kát. Zoli bácsi, amikor délután be-zárta a mûhelyt, vitte az üvegben anéhány decit, amit letett az asztalraés mosolyogva mondta:

– Erzsike, hoztam a pálinkádat, decsak kicsi kortyokban igyad, nehogymegártson!

Az asszonynak eszében sem volt,hogy igyon belõle, elfordulva éppencsak megnyalta az üveg száját…

Már hosszú ideje, napról-napra ígyment, amikor az asszony elõhoza-kodott Zoltánnak:

– Zoltánom, ne várakoztasd a kun-csaftokat, megveszem én elõre ne-ked azt a pálinkát, s te, miután meg-ittad, beleteszed az árát a kaszlin ál-ló perselybe!…

Zoli bácsinak jó volt a barátokkalelbeszélgetni és koccintgatni, ezértvágyott a kocsmába, de ha a feleségeígy akarja?!…

Mikor beteg lett, a felesége megkér-dezte, mi lenne a kívánsága, mireZoli bácsi így válaszolt:

– Hát, elmenni a központba, pálin-kázni a barátokkal!…

CC Forrás: Nánási Zoltán:Egykori székelyhídi történetek,

mindennapi apró villanások,anekdoták

Y „Amerikából jöttem, mesterségem címere...” –jutott eszembe a gyermekkori játék, amint az ame-rikai önkéntesre vártunk, aki két évig fog tanítaniés programokat szervezni nálunk.

Amikor elõször merült fel egy önkéntes érkezé-sének ötlete, minden nyelvszakos kolléganõ egyhelyes amerikai srác mellett tette le a voksát. He-lyette egy kedves szemüveges lány üdvözölt ben-nünket. Brittany (képünkön) Louisianából érke-zett hozzánk a Békehadtest önkénteseként. A re-formátus egyház biztosított számára szállást, amithamarosan otthonossá varázsoltak a kollégák ap-ró ajándékai. A várost nagyon hamar megkedvel-te, kedvencei a régi épületek és a zöld övezetek.

Hamar kiderült számomra, mennyi elõítéletethordozunk magunkban másokkal szemben, mi-lyen torz az a kép, amit az amerikaiakról általábanalkotunk. Az az Amerika, amit Brittanyban látok,tiszta szívû, elfogadó, létezik benne az egyenjogú-

ság és egyenlõség fogalma. Ennek ékes bizonyíté-ka az általa választott szimbólum, amit a karjáratetováltatott, egy egyenlõségjel az elfogadásért,az ellentétek eltörléséért. Beszélgetéseinkbõl ki-derült, hogy ezen elvek gyakorlatba ültetése a leg-fõbb célja, ezért ittléte alatt nagyon sok jótékony-sági programban kíván részt venni.

Az iskolában a gyerekek nagy örömmel és vára-kozással fogadták az új tanárnõt. Bár a lelkesedésnéha nagyobb, mint a tudás, de így is öröm a mun-ka és sokszor elõfordulnak vicces helyzetek is.Egyik kedvenc „aranyköpésem” egy hatodikoskisfiú szájából hangzott el: „Britanius do youspeak hungarische?”

Sokszor eszembe jut, milyen nagy öröm lett vol-na számomra is egy hasonló program, amikormég iskolába jártam. Remélem, hogy a mostani di-ákok tudnak majd élni a lehetõséggel. Én személyszerint mindenkit arra buzdítok, hogy bátran áll-

jon szóba Brittanyval, mert ez egy soha visszanem térõ alkalom, hogy ismerkedjünk, tanuljunkés néhány foghíjat betömjünk nyelvtudásunkon.

CC Ványa Blanka

Made in AmericaGG Louisianai önkéntes tanár és programszervezõ érkezett Székelyhídra

Pályázatok mezõgazdászoknakGG Beszélgetés Cservid Leventével, a Becebe kft. ügyvezetõjével az agrártámogatásokról

A Malom-utcai kovács

Y 2010. október44 ÉÉrr hhaanngg jjaaG

Y A világ legnagyobb fájdalma: a háború. Eb-ben az egy szóban mérhetetlen, gyász, értelmet-len halál, menekülés, bujkálás, szenvedés, árva-ság, féktelen erõszak, éhhalál, fagyhalál, teme-tetlen halott katonák, fiak és apjuk után síróanyák és gyermekek, egyszóval minden, ami fáj-dalom, minden, ami rossz benne van. Igaza vanCsoóri Sándornak, mikor azt írja, hogy a hõsihalott katonák névsoránál nincs fájdalmasabbolvasmány. Leírni egy nevet nem jelent semmit,de ha végig gondoljuk attól a pillanattól a sorsátannak a katonának, hogy valaki vagy valakik ki-kísérték az állomásra (az anya, a feleség, a gyer-mek vagy a szerelme), abban reménykedve,hogy õ úgyis haza jön, aztán soha többé nem lát-ták. Milyen mérhetetlen fájdalom volt az, mikormegjött az a bizonyos „hír” és mennyi szenve-dés volt mögötte, s az a tengernyi könny amivelel- vagy megsiratták. De akirõl még „hír” se jött,azokat hogy lehetett meggyászolni, az az édes-anya kitõl kapott a miértekre választ?

Még ha nagyon nehéz is beszélni errõl a lenem zárt, át nem beszélt, el nem rendezett, na-gyon hanyagul elfeledett, közönnyel kezelt tör-ténelmi eseményrõl, (Székelyhídon) akár tet-szik, akár nem, a végére kell járni és egy emlék-hellyel helyére lehetne tenni a dolgot, mert „...a lélek a túlvilágon csak akkor nyugszik meg, haakad a Földön valaki, aki élete igazságát ki-mondja”.

Azok az emberek, kik ennek az egész világ-égésnek szenvedõi voltak, megjárták a szovjetfogolytáborokat és a harcmezõt, elszenvedtéka szovjet megszállást „és ami vele járt”. Éheztek,és bujkáltak és borzalmasan féltek és féltettéklányaikat és azt csak a Jó Isten tudja még, hogymi mindent kellet elszenvedniük, és még sohasenki nem vette a fáradságot, hogy csak meg-hallgassa a lelkük legmélyére zárt fájdalmukat.Ennek a következménye pedig az, hogy a mainapig nem tudtak megszabadulni attól a féle-lemtõl, ami évtizedeken át beléjük rögzült, ha

csak arra gondolunk, hogy mi minden történtazalatt a pár hét alatt, míg az oroszok átvonul-tak a községen.

A polgármesteri hivatal vezetõi minden meg-hívásnak eleget téve elmennek a környezõ vá-rosokba vagy Magyarországra különbözõ hõ-sök emlékhelyeit megkoszorúzni. Amivel sem-mi baj nincsen, de mondja már meg valaki,hogy itt Székelyhídon hol van egy elsõ vagy egymásodik világháborús emlékhely? Ahol nem-csak a hivatal, hanem azon hõs katonák hozzá-tartozói is meggyújthatnának egy szál gyertyátvagy esetleg ha meghívnak valakit? Melyik em-lékmûvet koszorúzzák meg, a turulmadarast,ahova azok a szovjet katonák vannak eltemet-ve, akik kifosztották, megerõszakolták és meg-gyalázták az egész községet egy hónapon át?

CC Nagy M.

Két ország, egy cél, közös siker!

HAJDÚ-BIHAR ÉS BIHOR HATÁRMENTI TERMÉSZETI ÉRTÉKEIcímmel vándorkiállítás látható, az alábbi helyszíneken és idõpontban

2010. október 14-étõl október 21-éig – VÁROSI MÛVELÕDÉSI HÁZ ÉS KÖNYVTÁR (Vámospércs, Debreceni u. 2.)2010. október 26-átõl november 8-áig – KÖZSÉGI KÖZMÛVELÕDÉSI KÖNYVTÁR (Bagamér, Kossuth u. 5.)

2010. november 9-étõl november 22-éig – BOCSKAI ISTVÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS ÓVODA (Kismarja, Bocskai u. 30.)2010. november 23-átõl november 30-áig – ARANY JÁNOS ÁLTALÁNOS ISKOLA (Létavértes, Árpád tér 10.)

A Hajdú-Bihar és Bihor természeti értékeinek védelméért magyar–román határmenti projekt célja a két szomszédos megye országhatár menti területein atermészetileg értékes területek, védett fajok állományainak kutatása, dokumentálása és néhány, a határmenti sávban található kiemelten értékes területkijelölése természetvédelmi területté. Kiállításunk ezek bemutatásra törekszik, amelyet minden helyszínen – a helyszínenként külön hirdetményben köz-zétéve annak pontos idõpontját – egy-egy ismertterjesztõ elõadás kísér.

A HURO 0801/072 projekt gazdái a ZÖLD KÖR (HU), a DÉL-NYÍRSÉGI BIHARI TÁJVÉDELMI EGYESÜLET (HU)és az ECOTOP Oradea (RO) szervezetek.

Bõvebb információ: www.zoldkor.net, www.nyirsegbihar.csillagpark.hu,www.ecotoporadea.ro

Az áldozatok emlékéreGG Székelyhídon az 1944-es szovjet megszállásnak nincs emlékhelye

„Úgy gondolom, nem tévedek, ha azt mondom az e sorokat olvasókközött is akad olyan, aki a mai napig bizonytalanságban él, ami ta-lán még rosszabb, mint ama szörnyû, de biztos hír, hogy akit szere-

tett, nincs többé. S e szívfacsaró érzéseket tovább fokozza, hogy soká-ig, nagyon sokáig nem sirathatták el nyíltan, felvállalva a gyászt,csak lopva, titokban ejthettek könnyeket az oly nagyon szeretett,

gyermekért, testvérért, férjért, vagy apáért.” (dr. Bús János)1944. október 16-án az orosz hadsereg megszállta a községet reggel félhét órakor – és Székelyhídon elkezdõdött az elmondhatatlan szenvedés,a borzalom napja lett és ami utána következett az maga a pokol volt.Szemtanúk elmondása szerint az oroszok több oldalról vonultak be Szé-kelyhídra, Nagyvárad és a magyar határ felõl is. A németek még ekkornem vonultak el teljesen, két náci géppuskás befészkelte magát a katoli-kus templom tornyába, onnan lõtték az oroszokat valameddig, de aztánágyútalálat érte a templom tornyot és a két német katonát kilõtték. Aztánahogy közeledtek, úgy nõtt az áldozatok száma és mindent kifosztottak,és az a sok erõszak...

Az elsõ áldozat a 69 éves Barabás Zsigmond volt reggel nyolc órakor;katolikus vallású, a felsõ-városon lakott (akkor Bercsényi út), õ a bevonu-lást követõ elsõ órában vesztette életét; a pincébe akart lemenni a többi-ek után, de neki nem sikerült már oda lejutni, egy repeszdarab találta el,és azonnal meghalt. A második áldozat Kelemen András, 71 éves, szinténkatolikus, a Király-kútoldalon lakott, délelõtt a legelõre indult, hogy meg-fejje a tehenet; volt egy kis unokája, aki várta, hogy a nagytata hozza ne-ki a friss tejet, de többet nem ment haza, olyan találat érte, hogy a fejeszinte elvált a testétõl. Ezeket a borzalmakat csak azért írom le, mert tudo-másul kell venni hogy hús-vér emberek voltak és ártatlanok, és hogy mégma is félnek róla beszélni a közeli hozzátartozók. [...] A harmadik áldozat,Kalló Julianna délelõtt kilenc órakor halt meg; õ hetvennégy éves volt,baptista vallású. A Kisvecseri hegyen, a saját házánál a diófa alá volt elte-metve, ott alussza örök álmát. A temetõbe nem lehetett egyetlen áldoza-tot sem kivinni a szovjet megszállás alatt, így mindegyiket a saját telkénhantolták el, majd késõbb, mikor elcsendesedett a helyzet, akkor kiásták

és újratemették kint a temetõbe. Az egyetlen kivétel az említett Kalló Juli-anna volt, akit nem tudjuk, milyen okból a diófa alatt hagytak pihenni jel-telenül. Az áldozatok közt a következõ Lakatos Sándor malomtulajdonostdélelõtt tíz órakor gránáttalálat érte, õ a saját háza ajtójában esett összeholtan. Volt egy vak lánya, akit Lakatos Icukának hívtak; biztos sokan em-lékeznek rá, világtalan volt, a késõbbi hatalomra jutó kommunisták ki-semmizték, a családi házból is kirakták. Az ötödik áldozat, Pollák Ignácdélben halt meg (katolikus, a temetõutcán lakott). Világ járta fiatalembervolt, mint vándorszínész bejárta fél Európát, õt a felesége karjából rángat-ták ki, felvitték a kerten a temetõbe, és szabályosan kivégezték: annyi go-lyót engedtek bele, hogy a teste kétfelé vált, a felesége két hónap múlvamegszülte fiúgyermeküket, aki soha nem láthatta apját. Az a két testvér,akikkel a szovjet katonák végeztek, talán a legszomorúbb története amegszállásnak. Krobák Mihály 14, Krobák János 17 éves volt. Az édesap-jukat azelõtt két héttel temették el, mert olyan sebesülést kapott a fron-ton, hogy hazaszállították Nagyváradra a kórházba, ahol nem sokkal utá-na meghalt. Ez a két gyerek hazafelé ment a Vecser felõl át a legelõn, igye-keztek haza özvegy édesanyjukhoz. Õk a házhelyen laktak valahol az el-sõ utca vége felé, a legelõre akkoriban a Cseh Feri bácsi háza mellett voltegy lejáró és ott igyekeztek hazafelé. Mikor már majdnem kiértek alegelõre, a kisebbik fiút hátból lelõtték; a nagyobbik fiú felvette öccsét azölébe és elindult kétségbeesve hazafelé a karjába a testvérével, de né-hány lépés után a nagyobbik fiút is meglõtték és úgy haltak meg egymáskarjában. [...] Egy 65 éves néni, akit Kindili Lídiának hívtak – a felsõváro-son lakott és katolikus volt –, a saját házában halt meg, a bejárati ajtóbaegy gránátot dobtak és egy repesz a fejébe fúródott, azonnal szörnyethalt.Az egészet a négyéves unokája végignézte, ugyanis mellette feküdt az ágy-on. A kilencedik áldozatot, Szilágyi Józsefet (õ is a felsõvároson lakott) ál-lítólag tévedésbõl lõtték le, mert vasutas volt és megtévesztette a szovje-teket az egyenruha. 44 éves volt, fia mint levente harcolt Székesfehérvárkörnyékén. A 39 éves gazdálkodó földmûves ember, Ruska János a tize-dik áldozat; õ is a felsõvároson lakott, egyszerûen agyonlõtték. GalambJános egyszerû gyári munkás volt; ez a bácsi nagyothallott és nem hallot-ta a „sztoj!” (vagyis ,, megállj!”) parancsoló szót és ez okozta a halálát.

Y A Székelyhídi Városi Könyvtár olvasóver-senyt hirdetett a nyári vakáció idejére az I–V.osztályos gyerekek részére. Minden elolva-sott (!) könyv után egy-egy lepke szállt a gye-rekek olvasólapjára. A vetélkedõben az 51részt vevõ kisdiáknak 259 lepkét sikerült ös-szegyûjtenie.

A díjkiosztót az elmúlt hetekben tartottákmeg, amikor is személyre szóló emléklapot,valamint könyvet és ajándékokat vehettek áta kis olvasók.

A verseny abszolút gyõztese Balla Fruzsina(VI. C. osztály), akinek 20 lepkét sikerült be-gyûjtenie! Ezúton is gratulálunk kitartásáért,szorgalmáért. Meg kell említeni, hogy Fruzsinaévek óta rendszeres olvasónk. Második helye-zett Horváth Anett (IV. D.), aki szintén egésznyáron látogatott bennünket és sikerült 17lepkét összegyûjtenie. A harmadik helyet Mol-nár Emese (II. B.) érdemelte ki 14 lepkével.Külön dicséret illeti Emesét, aki csak most ta-nult meg olvasni(!), és már ilyen eredményes„lepkevadász” lett.

További díjazottak: Soós Aliz (III. B.) – 11,Nagy Nándor (VI. B.) – 10, Magyar Szabina-Tün-de (III. B.) és Salánki Alexandra (II. B.) – 9-9,Baczoni Péter-Balázs (VI. B.) – 8, valamint BorosCsenge-Vivien (II. B.), Erdei Petra (IV. C.), HoverVeronika (IV. A.), Kuncz Márk (VI. B.), Szabó Ti-bor Dávid (VI. B.), Szondi Árpád János (VI. B.) ésTárkányi Nóra (III. B.) – 7-7 lepke.

Gratulálunk minden résztvevõnek és szere-tettel várunk benneteket a könyvtárban az el-következendõkben is.

Külön szeretnénk megköszönni az ajándék-csomagokat Fekete Katalinnak, Gacsádi Judit-nak, Oláh Katalinnak és Sóki Bélának.

A könyvtár télen is várja kedves olvasóit, na-ponta 8–18 óra között.

CC Kerekes Terézia, Orosz Annamária

Székelyhídi vonatkozások

LepkevadászatkönyvolvasássalGG Balla Fruzsina nyerte

a városi könyvtár versenyét

Lapunk megkeresésére a városvezetés közölte:dolgoznak az emlekmû felállításának ügyén.

55ÉÉrr hhaanngg jjaaG

2010. október Y

Y Ötödszörre rendezték meg az Ér-melléken együtt élõ nemzetiségeknépdal- és néptáncfesztiválját Szé-kelyhídon. A Pro Székelyhíd Egyesü-let rendezvényének célja az együttélõ nemzetiségek népi kultúrájának,néptáncainak és hagyományos nép-viseletének megismerése és megis-mertetése, a népi hagyományok meg-õrzése és ápolása. Az idei fesztiváltRománia kormányának Nemzetisé-gek Közötti Kapcsolatok Ügyosztályatámogatta.

A rendezvény szervezõinek nem tit-kolt szándéka, hogy újraélessze Szé-kelyhídon is a hagyományos népikultúrát, megszerettesse a közönség-gel a népzenét, népdalt, néptáncot.Sajnos a mûvelõdési házban ez alka-lommal is többnek bizonyult a fellé-põ, mint a közönség, pedig plakátok,szórólapok, kábeltévé, sajtó hirdettea hagyományõrzõ rendezvényt.

Az idei fesztiválra nyolc hagyo-mányápoló néptáncegyüttes mintegy350 táncosa kapott meghívást, akiknyolc településen élõ három nemzeti-séget képviseltek.

A fesztivál programját az érsemjéniEzüstperje néptánccsoport nyitottaszatmári táncokkal. A fesztivál állan-dó résztvevõjének számító együttes2004 novemberében alakult hét pár-

ral, Sütõ Szabolcs néptáncos vezeté-sével. Jelenleg harminc állandó tagotszámlál, de ugyanakkor az utánpót-láscsoportban negyven gyermek ta-nulja a magyar néptánc elemeit. AMagyar Kultúra-díjas csoport az estfolyamán késõbb ördöngösfüzesi éskalotaszegi táncot is bemutatott.

Az érmelléki románságot a bihar-diószegi általános iskola IV. osztályostanulóinak népdal- és néptánccso-portja képviselte, akik Negrean Emí-lia tanítónõ vezetésével bihari románnépdalokat és táncokat mutattak be.

Megalakulásuk óta elõször vettekrészt a fesztiválon a nagykágyai Har-matcseppek, mely együttes kis cso-portja énekes gyermekjátékokat, kö-zépsõ csoportja vajdaszentiványi tán-cokat mutatott be Szabó Amália veze-tésével.

Õket az egyik legelsõként alakult bi-hari néptáncegyüttes, a micskei Gör-böc mûsora követte. Az együttesrejellemzõ, hogy több korosztály is tag-ja a csoportnak, együtt lépnek szín-padra, kortól függetlenül ugyanolyanlelkesedéssel szolgálják és élvezik ahagyományos magyar népi kultúrát.Elõadásukban gyimesi és mezõságitáncokat láthatott a közönség.

A Görböc táncosait a székelyhídiKankalin néptánccsoport ifjú tagjai

követték a színpadon, akik HodgyaiEdit és Erdei Sándor néptáncoktatókáltal betanított szatmári táncot mu-tattak be furulyafelvezetéssel.

A gyermekelõadókat az érmihály-falvi Nyíló Akác táncosai követték. AzÉrmihályfalva kulturális nagykövete-inek is tekintett, immár több minthúszéves tapasztalattal rendelkezõegyüttes Borbély Simon Csaba veze-tésével ezúttal is fergeteges produkci-óval ajándékozta meg a közönséget.Elõadásukban kalotaszegi, illetve a

Maros és Küküllõk vidékére jellemzõférfitáncot, a pontozót, valamint éne-kes nõi körtáncot láthattak a nézõk.

A margittai Gyöngyvetõk évek ótarésztvevõi a partiumi hagyományõr-zõ rendezvényeknek. Vezetõik, DeákAndrea, Fügedi Anikó, Juhos Márta ésTimár Angéla nagyon fontosnak tart-ják, hogy a legfiatalabb korosztály isbekapcsolódjon a hagyományõrzõ te-vékenységbe. A néptánccsoportmarosszéki és rábaközi táncokat mu-tatott be.

Az érmelléki német nemzetiséghagyományos viseletét, dalait éstáncait a monospetri Német Demok-rata Fórum égisze alatt mûködõ,Zelina Juliánna vezette Szivárványnéptánccsoport mutatta be. A ren-dezvény visszatérõ vendégeinek te-hetségérõl Bihar megye határainbelül, de más vidékeken is meggyõ-zõdhetett közönségük.

Az Érmelléken együtt élõ nemzeti-ségek V. népdal- és néptáncfesztivál-ját a Nyíló Akác és az Ezüstperje kö-zös produkciója, kalotaszegi táncok-ból összeállított koreográfia zárta.

A rendezvény végén Béres Csaba,Székelyhíd polgármestere köszöntemeg a csoportok tagjainak és mûvé-szeti vezetõiknek lelkes tevékenysé-gét, elõadásaiknak kiváló színvona-lát, majd a részvételi okleveleket át-adva, további sikeres munkát kívántminden résztvevõnek.

A szervezõk és a fellépõ együtteseknevében köszönetet szeretnék mon-dani mindazoknak, akik megtisztel-ték jelenlétükkel ezt a rendezvényt.Akik pedig ez alkalommal távol ma-radtak, azokkal reményeink szerinttalálkozunk majd a jövõre megrende-zendõ VI. Érmelléki Nemzetiségi Nép-táncfesztiválon.

CC Fekete Evetke

Közös érmelléki dalolás és táncGG Az együtt élõ nemzetiségek népdal- és néptáncfesztiválja Székelyhídon

Érolasziban is megéretta fekete szõlõ

Krumplibál és Halloween-buli ÉrköbölkútonY Még a szokásosnál is nagyobb volt a zsivaj az érköbölkútiúj iskolaépületben, hiszen míg a nagycsoportos óvodásokkrumplibáloztak, addig az általános iskolások a közelgõ Hal-loween apropóján különbözõ programokban vettek részt ok-tóber 29-én, pénteken.

Az óvodások elõször Kányádi Sándor Krumplis mese címûversét adták elõ színdarab formájában Raþiu Rozália óvónõirányítása alatt, majd az õszhöz kötõdõ mondókákat és éne-keket is hallhattunk tõlük. És mivel a hûvös ellenére napos,tiszta idõ volt, a kicsik megmutatták, hogy a szabadban isugyanolyan ügyesek, mint a négy fal között: zsákbaugró ver-senyt rendeztek, aztán édesanyáikat is bevonták a játékba,minden anyuka lábát hozzákötötték a gyerekének a lábához,így kellett a pároknak minél ügyesebben és gyorsabbanegyütt lépegetniük. Külön izgalmat jelentett az ovisoknak,hogy megkeresték a krumplikat, amiket Õszanyó eldugott. Azígy megszerzett zsákmányból a szülõk tárcsalapon szal-makrumplit sütöttek az addigra már igen éhes apróságok-nak, akik eközben korgó gyomruk ellenére tovább játszottak,kihasználva a lassan búcsút intõ jó idõt.

Ezzel párhuzamosan zajlottak az iskolásoknak szervezettvetélkedõk. A két- illetve háromfõs csapatoknak elõször meg-adott szavakból kellett a Halloweenhez kapcsolódó verset ír-niuk és ezt felolvasniuk, majd ugyancsak ebben a témakör-ben rajzot készíteniük. Kreativitásban nem volt hiány egyikversenyszám teljesítése alatt sem. A rímfaragás olyannyirajól sikerült, hogy egy-két alkotásban parafrázisokat is fellel-hettünk, sõt néhány olyan vers is akadt, amit akár a posztmo-dern kategóriába is besorolhatnánk. Minden jelenlevõ jót de-rült ezeken a nem mindennapi alkotásokon. A rajzversenyt il-letõen sem szûkölködtek a gyerekek leleményességben, min-denki azzal rajzolt és festett, ami éppen a keze ügyébe került,akár a saját ujjával is. Míg a háromtagú zsûri (Árus Tünderajztanárnõ, Béres Angéla vallástanárnõ, illetve Kaszoni Má-ria kisegítõ tanár) a verseket és a rajzokat értékelte, addig acsapatok hozzáláttak a tökfaragáshoz, ami a legnépszerûbbversenyszámnak bizonyult. A gyerkõcök elõkapták bicskái-kat, kanalaikat és megmutatták, hogy dolgoznak a köbölkútitökszobrászok. Miután a zsûri értékelte az elkészült töklám-pásokat, megkezdõdött a negyedik és egyben utolsó verseny-szám, a karaoke. A versenyzõket ez a feladat izzasztotta meglegjobban, hiszen le kellett küzdeniük a lámpalázukat, hogykiálljanak mindenki elé és elõadják az általuk kiválasztott

dalt. Sokan meg is futamodtak a kihívás elõl, és inkább átru-házták csapattársaikra azt a megtisztelõ feladatot, hogy füligpirulva a dalos pacsirta szerepébe bújjanak.

Miután sikerült az összes versenyszámon átverekedniükmagukat, a résztvevõk bulizhattak, vagy társasjátékokatjátszhattak. Jó alkalom volt ez arra, hogy tanáraikat is és egy-mást is megismerjék egy másik oldalukról. S míg a kártyajá-tékok, a sakk, a römi vagy a malmozás lefoglalta a gyereke-ket, addig a zsûri összedugta a fejét és odaítélte a díjakat. Kétkategóriában jutalmazták meg a résztvevõket. Az V–VI. osztá-lyosok közül harmadik lett a Szuper csapat (Kaszonyi Antó-nia és Szalók Sándor), második a Hármas páros (Bartus Ba-lázs, Egeresi Imre és Gõdér Gyula), a gyõztes pedig a Vámpír-fiúk csapata (Kaszonyi Ákos és Kovács Csaba). A VII-VIII. osz-tályosok kategóriájában harmadik lett a Boszik csapata(Gõdér Szabina és Varga Emese), második a Vaskarom csapat(Katona Róbert és Molnár Krisztofer), a dobogó legfelsõ foká-ra pedig az Ezek megõrültek 2 csapata állhatott fel (KovácsDávid és Molnár Nándor).

Az oklevelek és díjak kiosztása után tovább folytatódott ajáték kora délutánig. A gyerekek bebizonyították, hogy nem-csak a televízió vagy a számítógép elõtt tudnak kikapcsolód-ni és jól érezni magukat.

CC Pap Enikõ

Y Szüreti bált tartottak Érolasziban október 2-án. A lelkes hu-szonöt fiatalból álló csapat három héten keresztül majdnem min-den nap próbált és gyakorolt, hogy egy lenyûgözõ táncot mutat-hasson be. A fiatalok nagy segítségére volt a szervezésben AszalósTímea helyi RMDSZ-elnök és Kovács Ferencz, Aszalós Margit nénipedig nagy szeretettel, minden munkáját félretéve megvarrta a lá-nyok szoknyáit és kötõit. Ezúton is szeretnénk hálánkat kifejezniés megköszönni mindenkinek a segítséget.

Szombat délelõtt, rövid próba és megbeszélés után, elindultunka faluban bemutatni táncunkat, éneklés és a kisbíró hívogató sza-vai közepette jártuk az utcákat és közel tíz helyen álltunk meg tán-colni. Majd szekérre ülve és közben énekelve indultunk Érköböl-kútra, hogy ott is bemutassuk táncunkat. Délután fájó lábbal, elfá-radva érkeztünk vissza, a hosszú nap után ínycsiklandó bográcsosvárta a táncosokat, amelyet Komsa Cecília készített el nekünk, há-lás köszönetünk érte. A tánc és uzsonna után rövid mûsorral ked-veskedtünk a közönségnek, majd ezek után kezdetét vette a bál,amelyen igen nagy számmal voltak jelen. Éjfélkor tombolasorso-lásra került sor, amelyben értékes nyeremények találtak gazdára,majd ezt követõen kihirdették a szórakozni vágyók által megvá-lasztott legjobb háziasszony díjat, valamint a bál királyát és király-nõjét. A bál alatt Tivadar József biztosította a talpalávalót.

A bevételbõl megmaradt pénzbõl a fiatalok lefestették a község-háza kapuját és kerítését.

CC Fazekas Evelin

CCK

ustá

n Lá

szló

A micskei Görböc Néptáncegyüttes

... és életre keltek a tökök és lettek töklámpásokJó hangulatú hagyományõrzés CC

A s

zerz

õ fe

lvét

ele

sa

r ok

D i á k

Y 2010. október66 ÉÉrr hhaanngg jjaaG

Y „Gólyák” kelepelésétõl volt han-gos az október 29-i péntek, ugyanisaz volt az a nap, amikor a székelyhídiPetõfi Sándor Elméleti Líceum végzõ-sei próbára tették a kilencedikesgólyapárokat. Ebben a tanévben egy-gyel több IX. osztály indult a középis-kolába iratkozók nagy száma miatt,így idén elõször hat helyett nyolcgólyapár vetekedhetett a gólyakirálycímért.

Máshol a gólyák önkéntesen jelent-keznek a megmérettetésre és általá-ban a diáktanács szervezi a Gólyabáltvagy Gólyatábort, azonban nálunk aza szép hagyománya alakult ki, hogy avégzõsök szervezik az egészet, õk ta-lálják ki a próbákat és õk is választjákki a szerencsés jelölteket. Általábanezt (irányított) sorsolással döntik el,azonban a C osztály most beújított,Buddha segítségét kérték, hogy rig-musok segítségével jelölje ki az ideiáldozatokat.

A próbákról annyit, hogy kivétele-sen nem voltak azok a hû, de durva-dolgok, kifejezetten enyhék voltak.Az A osztály javaslatára volt tojásve-zetés a fiú nadrágjában és zeneszámfelismerése dúdolás alapján; a B-seklehetõséget biztosítottak, hogy a lá-nyok kipróbálhassák magukat kisma-

maként és a kisgyerekké vált fiúkatmegszoptassák cumisüvegbõl, majdírhattak egy-egy szerelmes levelet akijelölt tanárnak; míg a C-sek azt ta-lálták ki, hogy a fiúk bekötött szem-mel rúzsozzák ki a lányokat, õk pedigpuszikat nyomjanak egy papírlapra,második próbaként pedig beugratóskérdésekkel bombázták szegényeket.

De hogy ne csak a gólyák szerepelje-nek, és legyen idejük pihenni egy-egypróba közt, a végzõsök is készülteknéhány rövid kis jelenettel. Érdekes-ségképp menjünk visszafele: a C-sekbemutatták, hogyan udvarol egy szé-

kely legény a leánynak – hátha valakihasznát veszi a bál utáni diszkóban –,természetesen magyar szinkronnal; aB-sek egy filmmentes reklámesttelkedveskedtek, amelyben bemutattákkedvenc reklámjaikat, többek közötta Kistejest kedvelõ kistehenet; míg azA-sok két humorban gazdag tánccalkészültek, amelyben hogy, hogy nem,még a Mikulás is megjelent.

A próbatételek végén, míg a zsûridöntött, a iskola nemrégiben alakultgitárcsoportja szórakoztatta a közön-séget két dallal, ezzel úgymond meg-volt a lelkes kis csapat bemutatkozó

elõadása. Közben a zsûri döntött,hosszú évek óta elõször a IX. C-bõl ke-rült ki a gyõztes gólyapár, amely Bi-hari Vivienbõl és Széles Istvánból állt– mint végzõs, ez úton is szeretnékgratulálni nekik: Nagyon ügyik vagy-tok, gratula!

A végére muszáj egy kis kritikát be-levigyek. Rettenetesen felháborít,hogy Székelyhídon a Dj (lemezlovas,hangosító) kifejezés azt jelenti, hogy:van hangcuccom, felnyomom a basz-szust, feltekerem a hangerõt és adjadneki, had rezegjen az ablak és hadhulljon a vakolat. Az már csöppet

sem számít, hogy a mélyen tiszteltpublikum érti-e a szöveget vagy hall-ja-e tisztán a zenét, vagy csak valamidiszkós dübörgés jön át? Nem akaroksenkit leszólni, pusztán jó szándéktólvezérelve írtam ezt ide, hátha elgon-dolkoznak rajta az illetékesek, hogymit is akarunk?

Végezettel ismételten gratulálni sze-retnék a gólyáknak – mind a száz va-lamennyinek –, továbbá emlékeztet-ni szeretném õket, hogy a gólyaságegész évre szól, tehát néhanapjánmég lehet megviccelünk benneteket!

CC Major Lajos

Y Jól sikerült futóversenyt szervezett aNagykágyai Mezõgazdasági Líceum októ-ber 22-én, pénteken. A szép környezetben,kb. 200 nézõ elõtt zajló versenyen többmint 60 tanuló vett részt, a helyi verseny-zõkön kívül a kereki és a keserûi általánosiskolások, valamint a székelyhídi PetõfiSándor Elméleti Líceum diákjai mértékössze gyorsaságukat. A versenyszámok el-sõ három helyezettjei diplomát vehettekát, a nyertesek édességet is kaptak. AVII–VIII. és a IX–XII. osztályos futók közüla három-három legjobb továbbjutott a me-gyei szakaszra, amelyet 2011 márciusá-ban fognak tartani Félixfürdõn.

CC Molnár Andrea testnevelõ tanár,a verseny szervezõje

Folytatás az 1. oldalról CCÁm Magyarországnál messzebbre is eljutottakmár, hiszen egy Romániából elszármazott katoli-kus atya meghívására minden évben ellátogathat-nak Németországba megmutatni, hogy rúgják abõrt az Érmelléken. Erdei Imre örvendetesnek ne-vezte, hogy utánpótlás is van. Bár nekik maguk-nak nincs saját gyerekcsapatuk, több játékosuk-nak a fia már egész komolyan és jól játszik, ki Ma-gyarországon, ki pedig itt helyben izzadva azedzéseken. Azt is kiemelte, hogy mennyire fontosmegmozgatni az itteni embereket, akiknek sajnosnem túl sok lehetõségük van kikapcsolódni. Pél-daként említette, hogy amikor Székelyhídon meg-szervezik a bajnokságot – melyre körülbelül tíz-ti-

zenkét csapat szokott jelentkezni – az durván200–300 embernek jelent szórakozást. Beszélge-tésünk végéhez közeledve a sok pozitív dologmellett egy igen szomorú dolgot is kötelességé-nek érzett megemlíteni. Sajnos idén az egyik dió-szegi játékosuk és barátjuk, Coita Dacian autóbal-esetben elhunyt; emlékére focitornát rendezneknovember 6-tól. Ez egy tízhetes program lesz,melynek keretén belül minden szombaton baj-nokságot tartanak Székelyhídon.

Végezetül célkitûzéseikrõl kérdeztük, melyregondolkodás nélkül egyszerûen csak annyit mon-dott, hogy addig fociznak, ameddig jólesik, amed-dig jól érzik magukat abban, amit csinálnak.

CC Pap Enikõ

Száz gólya a mûvelõdési házbanGG Próbára tették a kilencedikeseket a székelyhídi Petõfi Sándor-líceum gólyabálján

Y Halloween-bulit szervezett a Szé-kelyhídi Diáktanács október 30-án aDiákbunkerben, amelyen a középis-kolások és nyolcadikosok közül bár-ki részt vehetett, aki magára öltöttvalamilyen jelmezt (kisebbekért

nem vállaltak felelõsségét, mivel éj-félig tartott a program). Így a húsz-nál több résztvevõnek köszönhetõ-en megcsodálhattunk egy porcelán-babát, találkozhattunk egyiptomifickóval, békaemberrel, Hulkkal, ci-

gányasszonnyal, szolid boszival,krampusszal, bibircsókos asz-szonnyal, édességgel (Candy), gáz-maszkossal, múmiával, csontkollek-cióval, sõt még a Sikolynak, Dr.House-nak és Darth Vadernek is ki-fejezhettük tiszteletünket. Igen, va-lóban nem sok az a bõ húsz ember –nyilván a Gólyabálnak is köszönhe-tõ, hisz egy hajnalig tartó buli utánnem vállaltak be még egyet az em-berkék – azonban én úgy gondo-lom, nem az a lényeg, hogy hányanvagyunk, hanem hogy együtt le-gyünk és jól érezzük magunkat lét-számtól függetlenül. Ugyanis, akikeljöttek, azok táncolhattak, karao-kézhattak, beszélgethettek és renge-teget nevethettek, és ez a fontos.

Meg kell még említenem, hogynem csak a buliból állt ez az egész,ugyanis két nappal elõtte volt egytökfaragó-verseny is, melynek al-kotásai képezték a buli fõ dekoráci-

ós elemeit. Továbbá halottak nap-ján a diáktanács tagjai gesztus-értékûen az elhagyatott, gondozat-lan sírokon is meggyújtottak egy-e-gy szál gyertyát.

Nyilván most arra gondol a tiszteltolvasó, hogy ez a tökös, hallowee-nos hóbelevanc megint egy hülyeAmerika-majmolás. Nem tagadom,éppenséggel van benne valami,azonban annyit tudni kell, hogynem amerikai szokásról van szó, ha-nem egy kelta ünnepre vezethetõvissza, amely az idõk során sok min-dennel keveredett, amelyet valóbanAmerika ponyva kultúrája népsze-rûsített. Nevezzük majmolásnakvagy nevezzük civilizáltabb szórako-zási lehetõségnek, ahol együtt lehet-nek és ismerkedhetnek a fiatalok.Hiszem, hogy egy cigi füstös, alko-holtól tompult agyas, üvegcserepe-ken lötyögõs diszkónál sokkal jobb.

CC Major LajosV–VI. osztályosok, lányok: I. hely: SzûcsKrisztina (Keserû), II. hely: Szûcs Beatrix(Nagykágya), III. hely: Bartók Kinga(Nagykágya); fiúk: I. Kiss Zsolt (Keserû),II. Péter István (Keserû), III. VenczelRóbert (Nagykágya).VII–VIII. osztályosok, lányok: I. Kiss Re-náta (Székelyhíd, II. Vasok Laura (Nagy-kágya), III. Venczel Ágnes (Nagykágya);fiúk: I. Bucãtaru Alin (Székelyhíd), II.Makkai Tibor (Kereki), III. Balázs Attila(Székelyhíd).IX–X. osztályosok, lányok: I. Balázs Erika(Hegyközszentmiklós), II. Mucza Erika(Székelyhíd); fiúk: I. Hendre Sándor(Nagykágya), II. Csorján Gergõ (Nagy-kágya), III. András István (Székelyhíd).XI–XII. osztályosok, lányok: I. Varga Má-ria (Nagykágya); fiúk: I. Giczei Zoltán(Nagykágya), II. Bolla Zsolt (Nagyká-gya), III. Bálint Zsigmond (Nagykágya).

Halloween-buli a Diákbunkerben

Baráti társaságból nyertes focicsapat

Izgatottan várják a gólyák a „megpróbáltatásokat” Gitározással színesítették a mûsort, ameddig a zsûri dolgozott

Határtalan fantaziájú maskarákat csodálhattak meg a jelenlevõk

FutóversenyNagykágyán

A nyertes tanulók

CC A szerzõ felvételei

CC A szerzõ felvétele

CC Cseh Tímea

Y Hagyományõrzõ szüreti szekeres fel-vonulást és bált szervezett Székelyhídonoktóber 16-án a helyi RMDSZ.

A mulatságot Székelyhíd utcáin felvo-nulás elõzte meg, amikor a tizenöt pár-ból álló lelkes csapat hívogató táncát ésa kisbíró hívogató szavai láthatták, hall-hatták az érdeklõdõk. A fiatalok toborzá-sát és a táncoktatást Angyal Sándornakköszönhetjük, aki fontosnak érzi hagyo-mányõrzést és azt, hogy a fiatalok in-kább énekkel, tánccal, társaságba járvatöltsek el szabadidejüket ne a kocsmábavagy a számítógép elõtt. Az esti bálhozTivadar József szolgáltatta a talpaláva-lót. Fellépett Székely Zsolt szatmárné-meti zenész, humorista, aki már más er-délyi rendezvényeken is szórakoztatta anagyérdemût. A bál ideje alatt szõlõt, al-mát lehetett lopni, ami a fiatalok õriztek,emellett szépséglapot lehetett vásárolni,és lehetett licitálni a szõlõharangra. Azidei év szüret szépe Vigh Larisza-Beatrixlett. A licitálást a szõlõharangra MolnárCsaba nyerte meg és vihette haza a óriá-si szõlõharangot.

Akik ott voltak nagyon jól érezték ma-gukat, és azt mondták jövõre ugyanittismét találkoznak.

CC Aszalós Tímea

77ÉÉrr hhaanngg jjaaG

2010. október Y

– Hány természetvédelmi területvan Székelyhídon és a hozzá tartozótelepüléseken?– Országos szinten természetvédelmiterület a Csíkos-tó, a Gémtelep és akét kastélypark, a Stubenberg-kastélyparkja és a Pongrácz-kastély parkja.– Hol található a Gémtelep?– A Gémtelep az Érolaszi-tó fölött, atölgyesben található, a Csíkos-tó aÉrolaszi felé vezetõ út mentén, a Pon-grácz-kastély parkja Nagykágyán, aStubenberg-kastély parkja pedig Szé-kelyhídon.– Mióta léteznek ezek a természet-védelmi területek?– Gyakorlatilag ezek már a ’70-esévek elején lettek elõször természet-védelmi területté nyilvánítva, illetvemost a Natura 2000-es program kere-tén belül ismét megújították a védett-ségüket. A Gémtelepet ekkor nyilvá-nították országos védettségûvé.

– Milyen formában történik ezeknekegy terület védetté nyilvánítása? Ho-gyan történik, milyen eljárás során?– A Natura 2000-es leltár során ter-jesztették ki. A Natura 2000-es felmé-rés az Európai Unió által szabályozottmódszer. A leltározásokat az Unió-ban már 2000-ben, nálunk pedig azelõcsatlakozási tárgyalások soránmegkezdték, az idei év elején kaptukaz értesítést a természetvédelmi hiva-taltól, hogy meg vannak húzva a ha-tárok.– Megkérdeznek szakembereket, bi-ológusokat, erdészeket? Õk azok,akik javasolják, hogy mely területe-ket lehetne védetté nyilvánítani?– Igen, természetesen.– Mennyire van a Natura 2000 köz-pontosítva, Nagyvárad, Bukarestvagy régiókra vannak osztva, eset-leg Kolozsvár mondja meg, hogyhol a határa?

– A területeknek a feltérképezéseországos szinten történik, habára védett területeknek a kezelésenincs központosítva. Normális kö-rülmények között ez úgy kellene ki-nézzen, hogy minden területnekmegvan a kezelõje. Ezeknek a fel-ügyelõknek a megtalálása azonbanelég hosszadalmas folyamat, jelenpillanatban Székelyhíd egyetlen vé-dett területének sincs hivatalos fel-ügyelõje.– A felügyelõk milyen feltételeknek(végzettség, tapasztalat) kell elegettegyenek?– Nemcsak a végzettség feltétel, ha-nem egy kezelési tervet is össze kellállítaniuk, azzal kell megpályázni afeladatot. Gyakorlatilag bárki lehet,nem feltétlenül állami közigazgatásiszerv kell ezt elvégezze, akár non-profit szervezet is csinálhatja, csak je-len pillanatban nincs erre senkinekkapacitása vagy lehetõsége.– Mennyire köztudott ezekrõl a te-rületekrõl, hogy védett területek és,hogy melyek azok a tevékenységek,amelyeket ezeken a területekennem szabad végezni?

– A szigorúan védett területek eléggéközismertek, mind a négyet azértnagyjából tudják az emberek. Kevés-bé talán a Gémtelepet, mert az a leg-újabb, de a Csíkos-tavat és a két kas-télyparkot azt nagyjából tudják.– Ezeken a területeken milyen szi-gorú szabályok léteznek? Példáulnem szabad például tüzet rakni...– Ezeket a szabályokat kellene rögzí-tenie és számon kérnie következete-sen annak, akinek a kezelésében len-ne. Éppen ezért lenne szükség kezelé-si tervre.– Mit tehetnek a hétköznapi, min-dennapi emberek?– Ezekbe a dolgokba a hétköznapiemberek akkor tudnak beleszólni, halétrehoznak egy nonprofit szerveze-tet. Magánemberként nincs lehetõsé-gük ebbe a dologba beavatkozni.– Mi az, amit tehetnek annak érde-kében olyan szempontból, hogy tud-ják, hogy az természetvédelmi terü-let, nyilván nem viszik oda a szeme-tüket például?– A szemét az egész más kérdés. Egyfelelõs állampolgár egyáltalán se-hol nem szemetel. Sokminden vo-

natkozik egy hétköznapi állampol-gárra. Az sokkal inkább a Natura2000-es területnek a kevésbé vé-dett, hétköznapibb része, mivel je-len pillanatban még mi sem kaptukmeg a pontos térképet erre a terü-letre vonatkozóan, viszont ez egysokkal nagyobb terület, több 10hektár csak Székelyhíd területénbelül. Erre megvannak az ide vonat-kozó törvények, hogy például me-zõgazdasági mûvelést milyen kere-tek között szabad végezni, példáulmûtrágyák használata, rovarirtószerek használata és a többi. Ezek adolgok szabályozottak, csak jelenpillanatban annyira felületes a tör-vény ismerete meg a betartatása is,hogy ezt kéne tudatosítani inkábbaz emberekben.

A Natura 2000-es területekkel kap-csolatban például nem tudják az em-berek, hogy nem szabad mûtrágyát,rovarirtószereket használni, ez hát-rány. Viszont elõny az, hogy az euró-pai uniós pályázatok során pluszpon-tokat kap a pályázó, ha ilyen terület-tel kapcsolatban pályázik.CC Aszalós Tímea, Fazekas Evelin

Hagyományteremtõ szüreti felvonulásés bál Székelyhídon

Itt élünk velük, vajon tudunk róla?GG Wilhelm Ákos környezetvédelmi referenst kistérségünk természetvédelmi területeirõl kérdeztük

Hetente, lehet naponta elmegyünk mellettük, ott járunk közel vagy éppenkeresztül visz utunk ezeken a területeken. Nem tudjuk, mekkora ter-mészeti és történelmi értékekkel élünk együtt az Érmellék szegletében.Ezekrõl kérdeztük Wilhelm Ákost, a székelyhídi önkormányzat környezet-védelmi referensét.

Kisbíró hivatója

Jól ropják a táncosok

NNyyeerrjjeenn kköönnyyvveett!!Szerkesztõségünk értékes könyveket sorsol kia fentebbi keresztrejtvény megfejtõi között.

MEGFEJTÉS: ________________________

Név: ____________________________________Telefonszám ___________________Postacím: _________________________________________________________________________

Kérjük, a kivágott szelvényt dobja be november 25-éig az Ér hangjadobozba, melyeket a következõ helyeken lehet megtalálni:SZÉKELYHÍD – Petõfi Sándor Elméleti Líceum könyvtára,

Székelyhídi Városi Könyvtár, Magyari papírbolt,CSOKALY – kocsma, ÉRKÖBÖLKÚT – ABC, ÉROLASZI – ABC,

HEGYKÖZSZENTMIKLÓS – ABC, NAGYKÁGYA – mezõgazdasági iskola.

Elõzõ számunk keresztrejvényének megfejtõi közül könyvetnyert: Balázs Erika (Hegyközszentmiklós), Kaszonyi János(Érköbölkút), Költõ Éva (Székelyhíd).

�

CC Fotók: Mihai Tirlea

MEG-FEJTÉS 2.

BEFELE!

NÕI NÉVCSELGÁNCS-

SZÕNYEG

TÉLENHULL

G. VERDIOPERÁJA

ARABFÉRFINÉVKÖTÕSZÓ

SZICÍLIAIVULKÁN

SZEMÉLYESNÉVMÁS

ÍRÓESZKÖZ

OKTATÁSSZEREPLÕ

A BIKA-VIADALON

MEG-FEJTÉS 1.

KAPÁLNIKEZD!

BECÉZETTSZÜLÕ

RANGJELZÕA TÖBBI-

EKTÕLELVÁLASZT

ESÕCSEPP!GOMBA-

FAJTA

PÁRATLANLÓTUSZ!FINOM-

MÛSZERÉSZ...GRÁF,

NYOMDA-GÉP3,14

AROMAHAMIS

ALGÉRIAIVÁROSLAKÓJA

LE

MEGLELÕLEKÖTELE-

ZETT

MAKETT-DARAB!

CÉGFORMA(RÖV.)FLUOR

NYAKRA-VALÓ SZALAD

,

Y 2010. október88 ÉÉrr hhaanngg jjaaG

Székelyhíd és környéke havilapja. Kiadja és ingyenesen terjesztia Pro Székelyhíd Egyesület. Nyomás: Eden Productions, NagyváradFelelõs kiadó: Béres Csaba Y Felelõs szerkesztõ: Aszalós Tímea

Lapterv és tördelés: E. Y Munkatársak: Fazekas Evelin, Fekete Evetke, Gazda Réka,Holczman Gergõ, Major Lajos, Pap Enikõ, Ványa BlankaSzerkesztõség elérhetõsége: 417435 Sãcueni str. Ady Endre nr. 30, e-mail: proszekelyhid@gmail.com

ÉÉrr hhaanngg jjaaG

A KIADVÁNY MEGJELENÉSÉT TÁMOGATTA:

BiharMegyeiTanács

Direcþþiade Dezvoltareººi ImplementareProiecte (DDIP)

SzékelyhídVárosPolgármesteriHivatala

K a n a p é

– Mikor alakult a néptánccsoport, mi adta azötletet az induláshoz és mennyire fogadtákezt pozitívan a gyerekek és a faluközösség?– Nagykágyán a Harmatcsepp néptánccsoportmost lesz egy éves, és az egész dolog másfél évekezdõdött, amikor a gyerekek a gólyabálonmeglátták az én tánccsoportomat táncolni, on-nan kaptak kedvet. Elõször a középsõ csoportindult útnak, aztán pedig majd nyár közepe fe-le indult el a kiscsoport és a nagycsoport. Elégszép számban vannak, hál’Istennek és én úgyvettem észre, hogy a közösség nemcsak pozití-van áll hozzá, hanem még támogatja is õket éslelkesíti és bátorítja a gyerekeket.– Ön belényesújlaki. Nem jelent túl nagy prob-lémát Kágyára eljutni és nem nehezíti-e mega próbák megszervezését ez a távolság?– Ugyanúgy, ahogy megszervezzük Belényes-újlakon a próbákat, ugyanúgy megbeszéltük ittis a szülõkkel, hogy ha a gyerekek szeretnék eztfolytatni, akkor meg lehet oldani, hogy egy hó-napban egyszer egy egész hétvégén vagy legfel-jebb kétszer kijövök. Ilyenkor muszáj idõt sza-kítanom a tánccsoportra, és ha már kedvet kap-tak hozzá, akkor ne legyen akadály, hogy énnem itt tanítok vagy én nem ide való vagyok, ésmûködik hál’Istennek ez így.– Hogyan zajlanak a próbák, és mennyi idõbekerül egy-egy ilyen táncot betanulni a gyere-kekkel?– A gyerekek miatt még csak gyerekjátékokatszoktunk gyakorolni, olyanokkal vezetjük be atánclépéseket, mert ugye az õ világukban még

nem lehet nagy tánctudásra alapozni. A na-gyobbaknál már a tehetségtõl is függ, hogymennyi idõ alatt tanulnak meg egy táncot. Énnem kötöttem feltétlenül egy tánchoz az õ mû-ködésüket, hanem inkább arra, hogy tudjákmagukat feltalálni, másféle táncot is táncolni,és ha elmennek egy közösségbe valahova tán-colni, akkor azt nyugodtan lehessen szabadonmûvelni, nem az legyen, hogy megtanultak egy

koreográfiát és csak azt tudják. De kell hozzá jóidõ, egy fél év-év el kell teljen, míg egy táncotéreznek és magukévá tudnak tenni. Tehát nemúgy, hogy kell figyeljem a zenét és gondolkod-jak azon, hogy most mi jön vagy mit csináljak,hanem a zene hozza magától azt, hogy õ mittáncoljon.– Ezek szerint nem csak néptáncot tanít a gye-rekeknek.– Így van. Tanultunk társasági táncot, keringõt,diszkó foxot, illetve lassú bluesokra táncolni,tangó fog következni nemsokára, ha minden si-kerül. Mindezt azért, hogy minél könnyebbenbeilleszkedjenek, és minél könnyebben kösse-nek barátságot, hogyha elmennek valahova,akkor ne legyen probléma az, hogy nem tud-nak tánc.– A ruhák, cipõk mind pénzbe kerülnek.Kaptak esetleg bármilyen jellegû segítséget afalu vezetõségétõl vagy a szülõktõl, gondolokitt anyagiakra vagy a ruhák megvarratásárapéldául?– Még eddig Nagykágyán mindenki a saját ci-põjében táncolt, tehát oda még nem jutottunk,hogy tánccipõre jusson, az még nagyon messzevan. A ruháink is elég kezdetlegesek még vagykölcsönadtuk a belényesújlakiak ruháit. A fel-lépések bevételébõl varrattuk a ruhákat és ab-ból vettük az anyagokat is. De támogat minketa falu vezetése is, viszont, ha nagyon sokanvannak, akkor nagyon sokba kerül az ilyen.Azért reméljük, hogy a jövõben ez össze fogjönni minél jobban.

– Mondta, hogy nem túl régen alakultatok.Ennek ellenére ismernek titeket a környéken.Kaptok-e sok felkérést?– Még eddig nem igazán. Ami fellépésünk eddigvolt, az vagy Belényesújlakon volt, ahova elvit-tem én õket vagy Nagykágyán. Elõször is megkell tanulni valamit, elõ kell adni ahhoz, hogymegismerjenek bennünket. Ez a székelyhídi fel-lépés volt az elsõ olyan alkalom, hogy másholvoltunk, de én tudom az én csapatomról, hogynehezen indulnak az ilyen dolgok el, idõbe te-lik míg az embert megismerik és egyre több fel-lépés alakul. Ehhez is idõ kell, nem lehet egyikpercrõl a másikra.– Szoktak-e esetleg tánctáborokat szervezni,hogy megismertessétek, megszerettessétek agyerekekkel a néptáncot?– A tavaly már szerveztünk néptánc tábortBelényesújlakon, ahol a nagykágyai csapat isrészt vett, és az idén is sikerült ezt megszervez-ni. Mikor megszerveztük, nem azért szerveztük,hogy többen legyenek, hanem azért, hogy a tán-cot jobban megtanulják és hál’ Istennek nagyonjól sikerült az idei is és jól megtanulták. Ezt kel-lene még gyarapítsuk és virágoztassuk tovább.– Mik a jövõre nézõ tervei, reményei?– Én nagyon örülnék neki, ha gyarapodnánk,de fõleg annak, ha jobban odafigyelnének, éshogy amikor ott vagyunk, akkor egymásra han-golódnának és próbálna a csapat összhangbakerülni. Aztán meg a fellépések majd jönni fog-nak maguktól.

CC Pap Enikõ

Y Hálaadó Zenés Ifjúsági Találkozóttartottak október 3-án, vasárnap aszékelyhídi baptista imaházban a he-lyi gyülekezet szervezésében. Az ima-ház zsúfolásig megtelt, ugyanis majd-nem kétszáz vendég érkezett számoshelyrõl (Asszonyvására, Bihar,Biharpüspöki, Csokaly, Érmihályfal-va, Érszõllõs, Értarcsa, Hegyközszen-timre, Hodos, Margitta, Nagykároly,Nagyvárad, Paptamási, Szalárd, Szen-tjános).

Az idei hálaadó zenenap témája ésmottója a Mi után vágyakozol? volt,melyet az igehirdetõ Balla Frigyes, ahelyi baptista gyülekezet vezetõje Ja-kab apostol levele elsõ részének12–15. verseivel vezetett fel. Ezekbõlaz igeversekbõl kiderül, hogy nem Is-ten kísért minket gonoszsággal, ha-nem a kívánságaink, a vágyaink kí-sértenek bennünket, amelyek elõbb-utóbb gonoszságot, bûnt szülnek. Ép-pen ezért jól meg kell gondolnunk,hogy mit kívánunk, mi után vágyako-zunk. Ugyanis nyilván egy ifjú sokmindenrõl: hírnévrõl, hatalomról,

párkapcsolatról, pénzrõl, sztárságról,közösséghez tartozásról álmodozik,azonban nem biztos, hogy mind Is-tennek tetszõ dolog. Éppen ezért átkell gondolni, és válogatni kell belõ-lük, hogy ne vigyenek tévútra a ha-mis vágyak.

A találkozó programja igen érdeke-sen volt beosztva; a délelõtti igehir-detés elõtt a helyi kórus szolgált BallaDóra vezetésével, majd az érmihály-falvi Kondor Sándor és a nagyváradimagyar baptista gyülekezet misszio-náriusa, a székelyhídi származásúPetyár Lóránd imára buzdította azegybegyûlteket. S mivel zenenap, azigehirdetés is idõrõl-idõre meg lettszakítva az érszõllõsi pünkösdistagyülekezet dicsõítõ csoportjának kéttagja, Balog András és felesége, Móni-ka szolgálatával, akik gitár kíséreté-vel egyházi dalokat énekeltek – el-végre akkor szól a legszebben a hang-szer, ha az alkotóját dicséri.

A délelõtti igehirdetést követõen avendégsereg elfogyaszthatott egymeleg ebédet, majd visszatérve az

imaházba, öt csoportra osztva, biblia-ismereti vetélkedõn vehettek részt.Ezt követõen folytatódott az igehir-detés, amelybe bizonyságtétellel be-kapcsolódott a körzeti lelkipásztor,Szabó András is. A délutáni progra-mot tovább színesítette, hogy Bandiés felesége szolgálatán túl, a vendég-csoportok is szolgálhattak, így szinte

mindenik helységbõl érkezettektõl ishallhatunk néhány éneket.

A délutáni igehirdetés végeztévelnem ért véget a program, ugyanis aki-nek kedve volt, az maradhatott mégéneklni, hisz Bandi és felesége szíve-sen vállalta a zenés kíséretet, és Csor-ján Barna továbbra is kivetítette azaktuális éneket.

Az ifjúsági találkozót a baptistagyülekezet minden évben megszer-vezi október hónap elsõ vasárnap-ján, úgyhogy jövõre egész nyugod-tan eljöhetsz, az ajtó mindenkielõtt nyitva áll. Addig is gondol-kozz el azon, hogy te mi után vá-gyakozol?

CC Major Lajos

Mi után vágyakozol?GG Hálaadó Zenés Ifjúsági Találkozót szervezett

a székelyhídi baptista gyülekezet

Tánctanulás a könnyebbbeilleszkedésért és barátkozásértGG Beszélgetés Szabó Amáliával, a nagykágyai Harmatcsepp néptánccsoport vezetõjével

Ünneplõka baptistaimaházban

CC Major Lajos

CC A szerzõ felvétele