1941 ABttÜSCTüS 14. JM8YAR HÍRLAP 3 - I K 0 1 0 * 1

ELMENNEK, MINT A ROSSZ ALOM Homestead és Duquesne épü­

leteinek nagy részét lebontják, hogy uj nagy acéltelepet épít­senek a helyükre, s egy év múlva senki nem fog ezekre a városokra ismerni.

Időszerű, hogy Homesteadet, rdfr) régit letörülik a föld színé­

ről, mert akkor igazán teljes lesz az a változás, amely egy korszak teljes letűntét jelenti.

Elmúlik majd az a Home­stead amely sötét és szerény lyukakban adott szállást a ne­hezen dolgozó munkásnak, ahogy elmúlt az a véres Home­stead, amelyhez az ország ipari történetének egyik legszomo­rúbb fejezete fűződik.

Sdkan tudják, többen nem tudják, hogy Homestead egy véres határkő abban a végnél küli kálvária-járásban a mun­kások százezrei dőltei ki, hogy az acélipart nagyra építsék en­nek a hazának.

A "Homestead Sztrájkéban folyt ki az a vér, amelyből a Carnegie milliók fakadtak, s a Homestead sztrájkban ömlött Ki az a vér, amelyből évtizede­kig tartó gyűlölet fakadt ki. a mellyel a bevándoroltat ebben a hazában fogadták.

A Homestead sztrájk volt ta­lán az első bevándorlást korlá­tozó törvény forrása, mert ak­kor állították szembe Lengyel­ország éhes kivándorlóit a ke­nyérért küzdő amerikai mun­kással.

Mikor az acéltruszt — Mor­gan — a Carnegie vállalato­kat az értékük sokszorosáért átvette és megszámlálhatatlan milliókért pumpázott "vizet" beléjük, a nem létező beruhá-

- zások után a munkás verejté­kéből kellett az osztalékot pum pázni.

Levágták a bérét &s acél-munkásnak, s felemelték az acél árát, hogy jövedelmet pré seljenek ki azok után a részvé­nyek után, amelyeknek az árát soha be nem fektették, amit Oarnegienek fizettek, s amin a bankárok osztoztak.

Az iparfejedelmek kalózhad­járatának a korszakát élte a nemzet abban az időben, s minden szabad volt, amit el tudtak képzelni. S amit a Mor gan bank rendelkezésére álló életbiztosító társaságok pénzé­vel meg tudtak csinálni.

Élet-halál harc lett a Morga-nok és a munkások közt a do­logból.

Homesteaden, az acélterme­lés központjában sztrájkoltak, mire a Morganék acéltrusztja hajórakomány számára hozat­ta a bevándoroltakat, legin­kább Lengyelországból.

És jöttek, megszámlálhatat­lan mennyiségben jöttek a sze­gény 'bohunk"-ok, akik nem tudták, hogy mire hozzák őket ide, akiket csábított az a jólét, amit a hajóstársaságok köny­vecskéiben láttak lefestve.

Ha nem. volt pénzük, az nem volt baj.

A fórman utján a társaság szívesen adott hajójegyre John iiak, higy Mike nevü testvérét sógorát vagy földijét hivja ki magához.

És Amerika sztrájkoló mun­kásai azt látták, hogy hiába való a küzdelmük, hogy ha szá­zan kimennek sztrájkolni, ezer "bohunkot" hoznak helyettük.

Ki csodálkozhatna, hogy el­keseredtek, hogy a bevándorol­

takat nemcsak Idegenkedéssel, de gyűlölettel fogadták?

Ki csodálhatná, hogy mikor a Homestead sztrájk vérbe rob­bant, hosszú rekriminácló kö­vetkezett utána.

Hogy végre az amerikai mun kások a kongresszushoz mene­kültek, ahol a kivándorlásra való csábítás ellen gátat emel­tek.

Ennek a következménye volt az a törvény, amely megtil­totta, hogy szerződött mun­kára érkező bevándoroltakat ne engedjenek be ebbe a ha­zába, hanem vegye mindenki a chanc-et, aki itt kenyeret és uj hazát keres magának.

Ennek a következménye volt hogy a hajóstársaságok nyaká­ra ráléptek, és megtiltották a kivándorlásra való toborzást.

Ennek a következménye •.olt az is, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya egy magyar embert — néhai Braun Már­kust — küldött Európába hogy utána nézzen ott a hely­zetnek és tegyen róla jelen-:ést, hogy folytatják-e a hajós­társaságok a kivándorlásra va­ló csábítást.

S ennek a következménye lett áz első idegen-ellenes hul­lám, amely a Kelet és Dél­európai bevándoroltat itt fo­gadta.

A szegény bohunknak kellett «• gyűlölködés árát fizetni, de a bűnös az acéltruszt volt, a mely "rossz időkben" olyan lel­ketlenül dobta az ide csábított, ide importált bohunkot az ut­cára.

Régen folyik az a lázadás, amely megpróbálta, hogy a kor látlan hatalmat kivegye az acélkirályságok kezéből.

De tíz évvel ezelőtt engedély nélkül még a madárnak sem lehetett beröpülni például egy-egy Frick. telepre az uj deal-nek kellett jönnie, hogy abban az iparban és a szénbánya iparban rendet csináljon. Hogy a Frick bányákat, a Colorado Fuel acéltelepeit, meg a többi homesteadokat is az Egyesült Államokhoz csatolják.

Mint tudjuk, mindez meg­történt.

Ma az Egyesült Államok al­kotmánya és törvényei na­gyobb urak az acélfejedelmek­nél s többé nem lehet egy sztrájkot messziről importált bohunkokkal letörni.

Egy korszak végződött ebben a hazában az uj deallel, egy korszak, amelyet a véres Home­stead sztrájk nyitott meg.

Nem nagy kár, hogy az uj korszak kezdetével a réginek a füstös, kormos emlékeit is le­bontják s van valami jelképes dolog abban, hogy Homestead­et, a régi Homestead-et letör­lik a föld színéről.

Senki nem fogja siratni.

Több a kő, amit eldobnak, mint a kenyér, amit visszadob­nak. Persze, hiszen a kő sok­kal olcsóbb.

* * *

A világ most kezdi csak megtanulni, hogy nagy baj az, ha kevés a buza, de éppen olyan baj az is, ha sok a buza.

• * • Sanyarú vigasztalás az, hogy

gyalog is el lehet jutni minden­hová.

A NAGY HÁBORÚ LEGÚJABB ESEMÉNYEI y9

<F PRPPPI

AZ ELEMI IGAZSÁGOK sorából való az, hogy a levegőből nem

lehet megélni. Minden vállalkozásnak az üzletfelek jóakaratú pártfogása az alap­ja és így az újság is olvasó táborának kész­ségére van utalva. Ennek látható Jele az, hogy az olvasó meg­adja a kellő ellenértéket az újságjának az előfizetés formájában. A lap első oldalán látható címzés ponto­san megmondja az előfizetés lejáratának napját. Kérjük, nézze azt meg és küldje be előfizetését, ugy hogy a lap lejárati napját mindig idejekorán megújíthassuk.

A LEGÚJABB JELENTÉSEK

A német vezérkar jelentése szerint Ukrainaban, Kievtől messze délre áttörték teljesen az orosz vonalat és Odessza, a híres Fekete tengeri kikötővel veszélyeztetve van és hamaro­san nazi kézre kerül.

Az orosz jelentés szerint Sta­lin csapatai mindenütt erősen állják a helyüket, de Odessza tényleg veszedelemben forog.

Az angolok állandóan és egy­re erőteljesebben bombázzák a német városokat és alig talál­nak valami ellenállásra a né­metek részéről a levegőben.

Vichyben a 'francia Petain kormány kétszínű játéka kivi­láglik apránként. Minden pil­lanatban várható a jelentés, hogy Petain és kormánya csat­lakoztak a tengely hatalmak­hoz és háborúba is bocsátkoz­nak Angliával.

Londonban nagy izgatottsá­got keltett az, hogy Japán nem hátrált meg, hanem egyre erő-sebb nyomást gyakorol Thai­land (Sziám) kormányára és talán már a napokban bevo­nulnak a japán katonák Thai­land földjére, ami nagyon ne­héz helyzetet jelent majd Sin­gapore városára, meg kikötő­jére és Burmara. Ha háborúra kerülne a sor Japánnal, akkor az Egyesült Államok aligha állhat a helyszínen semleges nézőként.

Ausztrália kormánya olyan veszedelmesnek látja a japán helyzetet, hogy rendkívüli ta­nácskozást tartott és a védelmi mozdulatokat tárgyalta meg.

A megszállott európai orszá­gokban a nazik elleni megmoz­dulás egyre nagyobb arányo­kat ölt. Ez indította a tengely hatalmakat arra, hogy egy kö­zös konferenciát helyezzenek kilátásba, amelyen a megszál­lott országokkal együttesen ta­nácskoznának afelett, hogy az uj európai rendet megteremt­sék. E konferencia során derül majd ki az, hogy Hitler milyen fölényt akar biztosítani a nazik részére az uj Európa kialaku­lásában.

OROSZORSZÁG SEGÍTSÉGET KAP

Oroszország legnehezebb órái­ban váratlanul megjelent Moszkvában egy repülőgép, a mely Londonból jött és utas gyanánt Roosevelt elnök leg­közvetlenebb megbízottját, az állandóan a Fehér Házban lakó Harry Hopkinst vitte magával, ami természetesen világszerte nagy feltűnést keltett.

Két izben tárgyalt Hopkins Stalin orosz diktátorral afelől, hogy milyen segítséget adhat­na az Egyerült Államok a nazik ellen harcoló orosz seregeknek és miként lehetne ezt a segít­séget eljuttatni az oroszok ke­zébe.

Mielőtt Hopkins elhagyta volna Moszkvát, előbb repülő­gépen látogatást tett az orosz harctéren, majd távozása előtt kijelentette, hogy az Egyesült Államok a legmesszebbmenő segítséget fogja nyújtani Sta-linnak, akit csakúgy, mint az angolok, most fegyver társnak tekint és elbukni nem hagyja.

Arról, hogy mit ad az Egye­sült Államok Stalinnak segít­ségül, nem is kell beszélni. Mindent, ami a hadjárat si­keres folytatásához szükséges. Sokkal nehezebb kérdés az, hogy miként lehetne a segítsé­get eljuttatni az oroszok kezé­be, mert hiszen az odavezető utak java zárva van.

Ha Hopkins repülőgépen el tudott jutni Londonból Moszk­vába, akkor látható, hogy az amerikai hadi repülőgépek is elmehetnek oda. Másként áll a dolog azonban a tankekkel, ágyukkal, gépfegyverekkel és főleg a gazolinnal.

Két utja van ma Oroszor­szágnak. Az egyik a magas északon Murmansk kikötője,

ahol azonban már ott vannak a finnek és a nazik és így két­séges, hogy e kikötőn keresztül lehet-e valamit szállítani? Biz­tonságban semmi esetre sem és nagyon megfontolandó minden szállítmány, mert hiszen köny nyen a nazi hadsereg kezébe eshetik és Hitlert fogja segí­teni.

A másik ut Szibérián át ve­zetne, ha Vladivosztok kikötő­jét nyitva lehet tartani. Ezt viszont a japánok vették zár­lat alá és nagyon kérdéses, hogy meg lehet-e azt nyitni háború nélkül az amerikai ha­jók előtt. Vladivosztoktól az egyetlen szibériai vasút visz Moszkvába és hetekig tart, amig az amerikai anyagok az orosz fővárosba érkezhetnek. De akkor is hasznosan jönnek.

Felmerült az a terv, hogy Alaskából, a Behring szoroson át küldjenek segítséget az oro­szoknak. Mikor ezt a tervet megfontolás alá vették, akkor jöttek rá, hogy ez lehetetlen. Kétezerkétszáz mértföldre van orosz földön a legközelebbi vas­úti állomás Alaskától és azt az utat hadiszerek nem tehetik meg, mert állandóan jég és hó borítja az egész területet.

Ez a megállapítás egyben arra a következtetésre vezetett, hogy csak a térképet egyálta­lán nem ismerő emberek be­széltek arról, mintha Alaskát Szibérián keresztül meg lehet­ne támadni, ha a nazik odáig jutnának, hogy Szibériát is a maguk hatalmi körébe tudják szerezni. Hadsereg erre a terü­letre nem vonulhat fel és a Behring szoroson át nem tá­madhatja Alaskát.

AZ OROSZ CSATATÉR NEM OMLOTT ÖSSZE

Nagy hiba lenne annak taga­dása, hogy as orosz csatatere­ken még mindig a nazi hadse­reg van fölényben és lassan ugyan, de állandóan halad elő­re. Ha nincs is villám-hadjárat, de állandó a német előrenyo­mulás.

Ezzel szemben az oroszok olyan erős ellenállást fejtenek ki, ami az egész világot megle­pi és nagyon .keserű órákat szerez a nazi vezérkarnak. Egy német leirás az orosz ellenál­lásról ezeket mondja:

— Ezek az oroszok nem tud­ják, hogy mikor vannak meg­verve. Ugy harcolnak, hogy nem is látnak semmi egyebet és agyon kell lőni a legtöbbet, hogy végre el lehessen tenni az útból. Az ellenállás bámula­tos.

A német vezérkar svéd új­ságírókkal olvastatta meg a fogságba került orosz katoná­kat és csak azután jelentette, hogy 980,000 orosz foglya van. Ezzel szemben a német jelenté­sek három millió orosz katona elestéről számolnak be, ami ugyan nagyon túlzottnak lát­szik, annál is inkább, mert jegyzik, hegy ebben a számban csak a halottak vannak benne, nem a sebesültek.

Kétségtelen, hogy ember­életben nagy volt az orosz | veszteség, de ez egy cseppet se vette el az oroszok harci ked­vét. Látható, hogy a most a harctéren vérző orosz katonák hisznek a szovjet ügyében és hajlandók ezért az életüket ii feláldozni. Csakis ezzel magya­rázható a mai ellenállás.

A hadseregeit nagy gyorsa­sággal folyton jobbra és balra átszervező német haditaktika számit arra mindig, hogy az oroszok — vasutak hiányában — nem tudják a védő sereget egyik helyről a másikra átvin­ni. Tankekben is nagy veszte­ségeket szenvedtek, meg ágyuk ban is. A német vezérkar te­hát jóformán napról-napra más helyen intéz támadást, így azután sikerül áttörni a gyengén védett hadállásokat, mert mire a felmentő segítség megérkeznék a veszélyeztetett helyre, a nazik már jól be van­

nak fészkelve és máshová vit­ték a fő haderőt, ami katonai­lag nagyon ügyes mozdulat­nak mondható.

Hetekig tartó ostrom után Kiev körül van kerítve és el van szigetelve az oroszok ré­szére. Ugyanez a helyzet Szmo-lenszk körül is és végül Szent­pétervár ellen lassan, de biz­tosan megy előre a finn és né­met közös támadás. Ennek da­cára nagyon sokáig tart még — valószínűleg — amig Moszk­va és Szentpétervár elesnek, de valószínű, hogy az ukrán búza­mezők Kievvel együtt hamaro­san a nazik kezére kerülnek. Kiev alatt egyébként már ott van a magyar hadsereg is, mig a románok —- rendes szo­kásukhoz híven — sehol sin­csenek.

Augusztus hónap során a kitűnő ellenálláson kivül egye­bet nem lehet várni az oro­szoktól, de szeptemberre ta­lán más helyről jön a segít­ség.

NORVÉGIÁBAN MÁR NAGYON LÁZONGANAK Hitlerre nézve egy cseppet se

kellemes az, hogy a norvégek megmozdultak és erősen köve­telik, hogy a német megszálló csapatokat vonják ki és a nor­vég nemzetnek adják vissza a teljes önkormányzati jogot.

Véres verekedésekre került a sor a nazi katonák és nor­vég polgárok között több he­lyen, aminek eredménye azon­ban szomorú lett. Hitler nyíl­tan s katona uralom alá he­lyezte az egész Norvégát, ami súlyosbítja a helyzetet.

Nagyon nagy gondot okoz ez a norvég megmozdulás nazi körökben, mert sok katonát köt le, akiket másutt tudna a német hadvezetőség használ­ni és mert ilyen helyzetben a norvég ipartól nem sok segítsé­get lehet várni. Ez azért is kel­lemetlen a nazikra, mert ha nem is nyíltan, de azért érez­hetően mozdultak meg a bel­ga, holland és dán hadiszer gyárak munkásai is és csak felét termelik annak, amit a nazik tőlük várnak.

A norvég példa ragadós le­het valamennyi megszállott országban. Különösen Szerbiá­ban hatott sokat a norvég pél­da, ahol nyíltan léptek fel a nazi megszálló csapatok ellen. Elrettentő például ugyan csak­nem száz embert felakasztottak nyilvánosan Belgrád főterén a názik, de ez a nyugalmat nem állította helyre, csak az elnyo­mott szerbek keserűségét fo­kozta.

Olyan órisi hadsereg kell Európában a levert nemzetek őrzésére, hogy azt a németek nem bírhatják. Valami gyors megoldást kell tehát keresse­nek, mert örökös lázongás mel lett soha nem lehetnek bizton­ságban akkor, mikor az orosz mezőkön kell harcolni, amelyek nagyon távol vannak.

A helyzetből arra következ­tetnek, hogy Hitler az oroszok leverése után egyenesen kény­szerül valamilyen béke ajánlat­ra és igen messzemő engedmé­nyeket fog ajánlani Angliának, hogy végre békéhez juthasson.

A JAPÁN HELYZET MÉG VÁLTOZATLAN

A franciák által átengedett Indo-China birodalmat Japán már teljesen megszállta és hi­teles jelentések szerint több, mint félmillió japán katona van ezen a területen teljes fel­szereléssel és harcra is készen.

Ez a nagy erő bátorságot adott Japánnak arra, hogy Thailand (Sziám) kormányával szemben erősebben lépjen fel. Senki nem tudja, hogy mit kért ott Japán, de valószínű, hogy katonailag szeretné meg­szállni ezt az országot, amely­hez különben igen erős baráti szálak fűzik.

Ha Japán be tud vonulai

Thailand területére és ha hoz­zá csatlakozik a sziámi hadse­reg is, akkor nemcsak a szom­szédos, angol fenhatóság alatt levő Burmát tudja fenyegetni, hanem hátulról mehet a ma­la ji félszigetre, amelynek csú­csán ott van a hires szinga-porei hadi kikötő.

Az angolok érzik, hogy itt fenyeget a veszedelem és állí­tólag százezer katona már meg is érkezett Szingaporeba. Ezek persze benszülött indiai kato­nák, mert most máshonnan nem lehet Szingapore felé an­gol hadsereget vinni.

Egyre nyíltabban beszélnek arról, hogy Angolország most nem akar lekésni a vasútról. Nem fogja megvárni, hogy a japánok vonuljanak Sziamba, hanem önvédelem címe alatt saját maga rendeli el a bevo­nulást. Ez persze azonnali há­borút jelent a japánokkal igen nehéz körülmények között.

A kérdésbe az Egyesült Álla­mok is beleszólt. Értesítette a japánokat, hogy Thaüand (Sziám) esetleges megszállását nem hajlandó megengedni és további gazdasági lépéseket tenne ez esetben Japán ellen.

Nagyobb nyomaték kedvéért két amerikai hadihajó ment Ausztráliába, hogy az Egyesült Államok harcias készségét je­lezze. Az amerikai nyilatkozat azonban nagyon óvatos han­gú és egyetlen szóval se beszél arról, hogy esetleg háborúba bo csátkoznék Japánnal az ame­rikai hadi tengerészet.

Nem egészen biztos, de ugy látszik, hogy Japán Sziám kö­rül csak álcázó mozdulatokat tesz. Közben ugyanis már ki­sebb harcokba keveredett a Szibériát védő oroszokkal és mozdulatai azt árulják el, hogy Vladivosztok kikötőjét akarja a maga kezére kerí­teni.

FRANCIAORSZÁG NEM ŐSZINTE

Az amerikai kormány arra kényszerült, hogy egy nagyon éles hangú levélben kérdezze meg Petain marshalltól, mi a franciák terve az afrikai Dakar városával és kikötőjével? Át akarják-e engedni a naziknak, mert ha a helyzet így áll, akT

kor az Egyesült Államok azon­nal szakítani fog a Vichy vá­rosában székelő francia kor­mánnyal és más intézkedése­ket tesz.

Sokáig kerülgették a fran­ciák forró kása módjára ezt a kényes kérdést és végre egy nagyon sokféleképpen magya­rázható válaszban azt mond­ták, hogy Franciaország meg fogja maga védelmezni az Af­rikában levő gyarmatait.

Ez a nyilatkozat nem kielé­gítő. A nazik máris építettek egy kitűnő szárazföldi utat Tangirból Dakarba, amelyen keresztül minden akadály nél­kül vonulhat fel bármilyen nagy sereg. Ezenkívül Dakart már német mérnökök megerő­sítették és a szokott módon nazi turisták lepték el, akik persze nazi katonák és készen állanak arra, hogy Dakart el­foglalj ák.

Ha összeütközésre kerülne a sor, akkor nem lehet tudni, hogy Petain marshall katonái

kivel harcolnának? Valószínű, hogy igénybe vennék a Da­karban levő német turistákat, akik esetleg francia egyenru­hákban, de mégis harcolnának, sőt az egész afrikai hadjáratot vezetnék a franciák részére.

Nem lehet többé megbízni Petain kormányában és csak attól kell félni, hogy ha az meg bukik, akkor még rosszabb kor­mány jön utána.

AZ AZORI SZIGETEK MEGSZÁLLÁSA

Az Azori szigetek az Atlanti tenger keleti részében feküsz-nek és Portugália tulajdoná­ban vannak. Kétségtelen, hogy ezek a szigetek a tenger euró­pai feléhez tartoznak, de azok mellett visz el az ut ugy Észak, mint Délamerikába és igy na­gyon fontosak az amerikai kontinens védelmére.

Sokszor szóbajött már, hogy ezeket a szigeteket biztosítani kellene, hogy még véletlenül se kerülhessenek Hitler kezeire.

Pár hónap előtt Roosevelt el­nök egyik beszédében meg­mondta, hogy soha nem en­gedné meg az Azori szigetek elfoglalását, vagy megszállását a nazik által, mert ebben az esetben se a tengereknek nem volna meg a kellő biztonsága, se a Panama csatorna, se Dél Amerika nem volna kellőleg megvédve. Célzást tett arra, hogy ezeket a szigeteket éppen ugy meg kell szállni, mint azt Iceland esetében tette Amerika az ottani kormány kérésére.

E beszéd hatása alatt a po^ tugál kormány a legerőtelje­sebb tiltakozást jelentette be. Elsősorban egész kis hadsere­get szállított nyomban az Azori szigetekre és azután ér­tesítette a világot, hogy akár­ki próbálkoznék e szigetek megszállásával és Portugália birodalmi érdekeinek megsér­tésével, azt az Azori szigetek­ről véres fejjel vernék vissza.

A portugál kormány nyilat­kozata dacára a háború ese­ményei folytán még mindig nyitott kérdés maradt az Azori szigetek ügye. A kicsiny és gyenge Portugália nem bírná önmagát és a szigeteket Hit­lerrel szemben tartani és akár hadsereggel vernék le, akár önként csatlakoznék a tengely hatalmakhoz, mindenképpen veszélyesek lennének a szigetek a jövőre.

Az amerikai kormány mosst Braziliához fordult és azt aján­lotta, hogy a portugál nyelvet beszélő, tehát portugál rokon brazíliai nemzet szállja meg ezeket a szigeteket. így el len­ne kerülve a látszata annak, mintha a Egyesült Államok hódítani és terjeszkedni akar* na ebben az irányban.

A brazíliai kormány erre a szokatlan felhívásra nem vá-szolt egyelőre. A portugál kor­mány azonban tudomást vett a sajtóben is közölt ajánlat fe­lől és nyomban tudtára adta a brazíliai kormánynak, hogy nagyon súlyos sértést, sőt egye­nesen árulást látna abban, ha az ajánlatot elfogadnák. Annál nehezebb az ajánlat, mert Washington egyben saját ame­rikai hadihajóit is felajánlotta a megszállás céljaira a- brar ziliai kormánynak.

H *• /£ Everybody raves about youi

salads, Peg.What's the secret!

M I R A C L E W H I P ! ^ Its "different" flo¥»p

always makes a hit.

MILLIONS AOIEI—Miracle Whip does work wonders with salads! A unique combination of old-fashioned boiled dressing and fine mayonnaise, Miracle Whip it by far America's favorite salad dressing.

'•Jl