katonai_informatika_1

8/13/2019 katonai_informatika_1

http://slidepdf.com/reader/full/katonaiinformatika1 1/84

ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM Vezetés- és Szervezéstudományi Kar

Informatikai tanszék

KATONAI INFORMATIKA I.A katonai informatika alapjai

EGYETEMI JEGYZET

Budapest, 2003



Írta és összeállította:

Dr. Munk Sándor ezds., egyetemi tanár

Lektorálta:

Dr. Szűcs Gáspár mk. ezds.

Felelős kiadó: Dr. Szabó Miklós, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektora

Megjelent a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Egyetemi Kiadó gondozásában

Igazgató: Veverka László

Készült a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem nyomdájában, 150 példányban

Felelős vezető: Kardos István



4

BEVEZETÉS

A katonai szervezetek – mint bármely más szervezet – vezetéséhez békében és hábo-

rúban egyaránt elengedhetetlen a szükséges információk, illetve az ezeket hordozóadatok megfelelő helyen és időben, előírt pontossággal és hitelességgel történő ren-

delkezésre állása. Ennek érdekében minden szervezetben folyik a rendeltetésszerűműködéshez szükséges információk és adatok megszerzése, továbbítása, átalakítása,tárolása és rendelkezésre bocsátása: az információfeldolgozás.

A tudományos-technikai fejlődés, a korszerű informatika eszközök és módszerekegyre bővülő körével segíti ezt a folyamatot, a fejlett információtechnológiák fok o-

zatosan beépülnek az emberi tevékenység minden szférájába. A katonai (ezen belüla csapat-) vezetés hatékonyságának egyik alapvető, egyre növekvő jelentőségű felté-tele az informatikai eszközök, eszközrendszerek alkalmazása, szolgáltatásaik széles-

körű igénybevétele. Jelen jegyzet a katonai informatika alapjait tartalmazza. Ismerteti a tudás, az is-

meretek, az információ és az adat fogalmát, elemzi egymáshoz való viszonyukat.Bemutatja az információ szervezeti erőforrás jellegét és az információgazdálkodásszükségességét. Összegzi az információs tevékenységek és az adatokkal végzett mű-veletek jellemzőit, megvalósításuk lehetőségeit. Ismerteti az informatika fogalmát, bemutatja tudomány- és technikaterületi kapcsolatait. Meghatározza a katonai in-

formatika, mint alkalmazott, vagy szakinfor matika fogalmát, bemutatja ennek NATO értelmezését. Összegzi az információs színtér, az információs környezet ésaz információs infrastruktúra alapfogalmait. Végül bemutatja a katonai informatikaszerepét az információs fölény kivívásában.



5

1. INFORMÁCIÓ ÉS ADAT: A KATONAI VEZETÉS ERŐ-

FORRÁSA

1.1 INFORMÁCIÓ, ISMERET, TUDÁS

Az információ kifejezés széles körben használatos (a köznapi értelemben általá ban

tájékoztatást, közlést, vagy valamire vonatkozó ismeretet jelent), egységesen elfoga-

dott definíciója még sincs. Az egyes emberek, a szervezetek és a társadalom felhasz-

nálnak valamit, amit információnak neveznek, de ennek mibenléte nem teljesen tisz-

tázott. Hasonló ez ahhoz, mint amikor az ember az állati létből kiemelkedve előszöraz anyaggal (kő, bronz, vas, stb.) ismerkedett meg és használta fel, majd jóval k é-sőbb – a XVIII.-XX. században – az energiát (mechanikai, víz- és hő-, majd villa-

mos és atomenergia) állította szolgálatába anélkül, hogy tökéletesen ismerte volna.

Az információ tartalmának legtágabb értelmezése a filozófiai visszatük rözés-el-

méleten alapul. Ennek megfelelően az információ nem más, mint a valóság (egy ré-szének) visszatükröződése. Ez azt jelenti, hogy egymással kölcsönhatásban állóanyagi rendszerek esetében az egyik (visszatükrözött) rendszer sajátosságai másalakban reprodukálódnak a másik (visszatükrözött) rendszer sajátosságaiban. Ebbenaz értelemben a hőmérő információt hordoz, "információval rendelkezik" környezete

hőmérsékletéről, a fa évgyűrűiben őrzi a korábbi évek éghajlati információit. Vagyisaz információ az anyag egyetemes, objektív tulajdonsága és egyaránt értelmezhetőember, valamint élő, vagy élettelen rendszer eseté ben is.

Az információt az említett tág értelmezéssel szemben általá ban - mint ezt a "va-

laki felhasználja" megfogalmazás is sugallja - az emberhez köt jük, egy speciálisrendszerben történő visszatükrözésre értjük. Ez a visszatükrözés tudatos, célorientáltfolyamat, amely azért történik, hogy a környező világ megismerhető és megérthető,ennek alapján a kitűzött célok megvalósíthatóak, az ehhez szükséges tevékenységekvégrehajthatóak legyenek.

Az információ fogalma tehát az ember szempontjából szorosan kapcsolódik az

ismeret(ek) és tudás fogalmakhoz. Az ember, mint biológiai lény egy dinamikusanváltozó környezetben él és folyamatosan érzékelnie kell a környezet hatásait, illetveönmaga állapotát, hogy céljainak, szükségleteinek megfelelően tudjon élni környe-

zetében, alkalmazkodni tudjon a folyton változó körülményekhez, megfelelő visel-

kedéssel reagáljon az őt érő környezeti hatásokra, eredményes tevékenységi formá-kat válasszon és valósítson meg céljai elérése érdekében.

A környezetbe ágyazottság, a célorientáltság (motiváció) és az érzékelés képessé-

ge az élő szervezetek elemi sajátosságai. A célok elérését biztosító viselkedés, tevé-kenység hatékonyságának növelésére az élőlények különböző fajaiban az egyszerűinger-válasz típusú viselkedésszabályozást meghaladó, egyre magasabb szintű kog-

nitív (megismerési) folyamatok alakultak ki. A legmagasabb szintű – a tudáshoz és a



6

tudás megszerzéséhez kapcsolódó – kognitív folyamatok, mint sajátos teljesítőké- pesség, a törzsfejlődés során legteljesebb formában az emberi fajban jelentek meg.

A tudás – viszonylag egységesen elfogadott értelmezés szerint – a közvetlenmegismerés és kommunikáció útján megszerzett, valamint a gondolkodás eredmé-

nyeként létrehozott ismeretek, illetve a gyakorlás útján kialakított speciális képessé-gek (műveletek) összessége1. Az emberi tudás úgynevezett tulajdonított minőség,amelyet a viselkedés alapján ítélünk meg: azt, hogy egy ember mit tud, kérdésekkelés tevékenységek megfigyelésével dönthetjük el. Akkor mondjuk, hogy valaki tudja

(ismeri) egy löveg hatásos lőtávolságát, ha meg tudja válaszolni az erre vonatkozókérdést és akkor mondjuk, hogy tud harckocsit vezetni, ha látjuk, hogy vezeti azt.

A tudás egy része – az úgynevezett "néma" tudás (tacit knowledge)2 – nem fe-

jezhető ki, de ettől még létezik, sőt működik is. Ennek ellentéte az explicit tudás,amely megfogalmazható, kézikönyvek, eljárások vagy szabályok formájában megje-

leníthető. A "néma" tudáshoz tartoznak mindenekelőtt a képességbeli tudásfajták, hi-szen a gyakorlás során elsajátított, többnyire készségszintű műveletekről általábannem tudjuk elmondani: hogyan csináljuk. Ide tartoznak olyan kognitív műveletek is,mint a felismerés, amely nyilvánvalóan meglévő tudásra, ismeretekre épül, mégsemtudjuk kifejezni: hogyan, mi alapján ismerünk fel egyes személyeket.

Egy probléma megoldása, egy feladat végrehajtása során felhasznált tudás fel-

osztható általános jellegű háttértudásra és feladatspecifikus szaktudásra (tárgyköritudásra). A háttértudás a köznapi tudás olyan része, amely nem feladatspecifikus i s-

meretgyűjtemény, de nélküle egy feladat nehezen, vagy egyáltalán nem oldhatómeg. A köznapi tudás nem elméleti jellegű, közvetlen megfigyelésen alapuló, erősen

személyes jellegű – ezért sokszor nehezen formalizálható – ismeretek összessége,amelyet az emberek a környezet megismerésével párhuzamosan, az anyanyelvvel

együtt sajátítanak el. Ez a tudás lényegében a szavak jelentésében rejlő egyszerű tér-

beli, időbeli, ok -okozati összefüggéseket foglal magában, így erősen kötődik a kul-

túrához és a nyelvhez. A tudás egy része öröklött tudás, amellyel minden ember születésétől fogva

rendelkezik, legnagyobb részét azonban úgy kell megszerezni, elsajátítani, megta-

nulni. Tudás megszerezhető önállóan, vagy átvehető másoktól a kommunikáció ré-vén. A önállóan szerzett tudás maga is két részre osztható. Az empírikus tudás a

környezet közvetlen érzékelése, vagy mérőműszerek/eszközök (szenzorok) közvetí-

tése révén keletkezik, jellege egyedi, személyes – szubjektív visszatükrözés eredmé-nye. Az elméleti tudás elemei saját szellemi tevékenység (gondolkodás, következte-

tés, elemzés, általánosítás, elvonatkoztatás, szintézis, stb.) eredményeként keletkez-

nek, majd a környezettel való összevetés, a gyakorlat révén ellenőrizhetők, finomít-hatók, bővíthetők, pontosíthatók, tökéletesíthetők.

Az ismeretek – a tudásról elmondottakhoz illeszkedve – a megismerő tevé-

kenység eredményei, a valós vagy elképzelt világ visszatükröződései az emberi tu-

datban. Ide tartoznak a közvetlen érzékelés révén megismert empirikus tények és k i-

1 Tudni valamiről ("know what"), vagy tudni valamit ("know-how").

2 Részletesen foglalkozott vele Polányi Mihály magyar fizikokémikus, később filozófus "Personal Knowledge, To-wards a Post Critical Epistemology" (1958) és "The Tacit Dimension" (1966) című munkáiban.



7

alakult elképzelések, valamint a fogalmi megismerés útján létrejövő újabb tényekvagy elképzelések, fogalmak, összefüggések (törvények, törvényszerűségek, elvek)

és tevékenységi elgondolások (szabályok, gondolatmenetek, algoritmusok). A felso-

rolt ismeretfajtákhoz tartozó tudáselemek a tudatban nem önállóan, hanem egy-

mással különféle kapcsolatokba rendeződve léteznek. Az ismeretek ebben a megfogalmazásban a tudás egyik alapvető részét alkotják,

megkülönböztetve a tudás másik összetevőjétől.3 Az ismeret és tudás megkülönböz-

tetését az angol nyelvű szakirodalomban jelentős mértékben nehezíti, hogy a két f o-

galomra egy kifejezés (knowledge) létezik.4 Mivel a továbbiakban a tudásnak első-

sorban az ismeretekhez tartozó részével foglalkozunk, ezért a tudás kifejezést is e b-

ben a szűkebb értelemben használjuk és az alábbi általános definíciónak megfelelő-en ér telmezzük:

A szűkebb értelemben vett tudás – az ismeretek – a vil ág visszatük -

röződése, mentális reprezentációja az emberi tudatban.A visszatükröződés módjával, a mentális reprezentáció formáival részletesebben

a későbbiek ben, az információhoz kapcsolódóan foglalkozunk.

Az információ különböző meghatározásait és e kifejezés előfordulásait áttekint-ve megállapítható, hogy ezek szinte minden esetben az ismeretek megszerzéséhez,illetve átadásához kapcsolódnak. Egységesen elfogadott – bár nem feltétlenül egysé-gesen értelmezett – megállapítások szerint az ismeretek elsődleges forrását a való-ságról közvetlen vagy közvetett módon szerzett információk képezik, illetve az is-

meretek információvá alakítva adhatók át, cserélhetők. Az információ az emberi ismeretszerzés folyamatában közbenső pozíciót foglalel a környezeti hatások, üzenetek (hírek) és adatok, valamint a tudás között. Az em -

ber a hatásokat, üzeneteket, adatokat először érzékeli, észleli, majd ér telmezi, végül beépíti ismeretei közé.5

Ez a folyamat természetesen nem feltétlenül halad végig:nem mindent észlelünk, nem minden észlelt dolgot tudunk értelmezni, és nem min-

den értelmezett dolgot építünk be ismer eteink közé.

Az információ az ismeretátadás folyamatában is közbeeső szerepet tölt be, hiszenaz emberi tudatban kialakult szubjektív ismeretek ebben a formában más szubjektumszámára hozzáférhetetlenek: közvetlenül nem tanulmányozhatók, át nem vehetők,

csak ha az ismereteket valamilyen formában – üzenet, írás, adat, stb. – megjelenít- jük. Ennek során értelemszerűen a bonyolult belső struktúrával rendelkező ismer e-

teknek csak egy része, ezek is kapcsolataik jelentős részétől elszakítva adhatók át. Információcsere (kommunikáció) nélkül nincs társadalom, elképzelhetetlen tar tós

közösség. Az emberiség fejlődése szorosan összefügg a kommunikáció fejlődésével.Az első nagy ugrás a beszéd kialakulása volt, amelynek segítségével lehetővé vált a

3 A két összetevő megkülönböztetésére használatos a deklaratív tudás (= ismeretek), illetve a procedurális tudás

(= műveletek) kifejezéspár is. 4 Egyes esetekben az ismeret fogalom megjelölésére megkülönböztetésül a knowledge piece kifejezést használják. 5 Ehhez a gondolatmenethez illeszkednek a következő definíciók: az információ értelmezett adat; az információ az

adathoz rendelt jelentés.



9

vonatkozhat ezek állapotára, vagy időben végbemenő állapotváltozásokra (esemé-nyek re) és állapotváltozás-sorozatokra (folyamatokra, jelenségekre). Az információtárgyának az állapotát egy adott időpontban tulajdonságai (jellemzői, sajátosságai)és viszonyai (kapcsolatai, kölcsönhatásai) határozzák meg: más megfogalmazásban

az állapot a tulajdonságok és viszonyok összessége. Az időben változó valóságot visszatükröző információ vonatkozhat múltbéli, je-

lenlegi és jövőbeni állapotokra, eseményekre és folyamatokra. A jelenre és a múltra(a tényekre) vonatkozó információkat tényinformációk nak, illetve ezen belül azutóbbiakat archív információknak, a jövőre (az elképzelésekre) vonatkozókat pedig

leíró jellegű prognózis-információk nak és előíró jellegű tervinformációk nak ne-

vezzük. Rendeltetéséből következően a múltról szóló információ is a jövőre tekint,

azt alapozza és segíti. A fogalmi megismerés segítségével, a viselkedési döntés szempontjából ekviva-

lens egyedi dolgok és események osztályokba csoportosításával – fogalmak kialak í-tásával – lehetséges a feldolgozandó szenzoros benyomások tömegének redukálása.Ez az általánosítás lehetővé teszi a viselkedés-szabályozás szempontjából relevánsés elhanyagolható tényezők elhatárolását, megkönnyíti az eligazodást a világban. Azosztályba sorolás a dolgok, események meghatározó jegyei, funkcionális tulajdonsá-gai alapján történik.7 Az elsődleges fogalmak, amelyek a gyakorlat során alakulnakki (és már a főemlősöknél kimutathatók), az észlelésből származó szemléletes je-

gyekre épülnek, így a világnak általában csak a felszínét jellemzik.

A magasabbrendű – már csak az emberre jellemző – mentális folyamatok lehető-

vé teszik a világ dolgainak lényegi jellemzését szolgáló elvontabb fogalmak kialakí-

tását, illetve a dolgok, események között fennálló összefüggések – belső, tar talmi,lényegi, okozati kapcsolatok – felismerését. Egyes összefüggések (a törvények)szükségszerűek, állandóan ismétlődő jellegűek, mások (a törvényszerűségek) meg-

határozott valószínűséggel, de nem minden esetben érvényesülnek. Az összefüggé-sek általában nem egyedi dolgokra, vagy eseményekre, hanem ezek csoportjaira vo-

natkoznak: a csoportba tar tozó valamennyi, vagy a legtöbb egyedi dolog eseté ben

fennállnak, teljesülnek. Az elmondottak alapján az információ kifejezés alatt szűkebb értelemben a világ

valós, vagy elképzelt állapotára, változásaira vonatkozó egyedi információkat értjük,míg tágabb értelemben ezek mellett beleértjük az általános ismeretek közé tartozó

fogalmakat, összefüggéseket és tevékenységi elgondolásokat is. A tágabb értelmezéskihangsúlyozása érdekében a továbbiakban az információ kifejezés helyett, vagy aztkiegészítve esetenként a tudásösszetevők kifejezést használjuk.

A tudás, illetve az információk mentális reprezentációja pontosan nem ismert,

ezzel kapcsolatban több elmélet és elgondolás is létezik. A hagyományos megköze -

lítés szerint e reprezentáció szimbolikus jellegű: az emberi tudatban létezik a világegy szimbolikus modell je, amelyet a különböző kognitív folyamatok manipulálnakés felhasználnak. A szimbolikus reprezentációk két alapvető formája az analóg, va-

7 A dolgok bármely tulajdonsága lehet jegy és a motivációtól függően más-más jegyek is meghatározhatják az osz-

tályba sorolást. Ugyanaz a dolog így többféle fogalomnak is megfelelhet: egy növény lehet gyógyszer is, dís z-növény is.



10

lamint a propozicionális (ítélet-formájú) reprezentáció. A 80-as évek vége felé meg-

erősödött másik irányzat – a konnekcionista megközelítés – szerint viszont a tudásszubszimbolikus szintű, elosztott reprezentációk formájában létezik.8

Az analóg reprezentáció legjellemzőbb példái az emlékképek, hangok, illatok.

Ezek jellemzője, hogy "képszerűek", a dolgokat implicit módon reprezentálják 9, éskonkrétak (adott érzéklettípushoz kötöttek). A propozicionális reprezentációk ezzelszemben "nyelvszerűek", a tudás fogalmi tartalmát ragadják meg, a dolgokat explicitmódon írják le, és absztraktak (függetlenek attól, hogy a reprezentált információ ere-

detileg milyen érzéklet formájában jelent meg). Végül az elosztott reprezentáció je l-

lemzője, hogy az információkat egy hálózat elemeinek aktivitás-mintázata hordozza. A továbbiakban elsősorban a szimbolikus reprezentációk kal foglalkozunk, ame-

lyek közül az analóg reprezentáció elsősorban az érzéki megismeréshez, a propozici-

onális pedig a kommunikációhoz és a fogalmi megismeréshez kapcsolható. Az érzé-ki megismerés során az információk minden bizonnyal analóg reprezentáció formá- jában keletkeznek és ebben a formában, vagy további – a már meglévő ismereteket

is felhasználó – mentális műveletek eredményeként keletkező propozicionális repr e-

zentációk formájában (esetleg mindkettőben) k erülnek felhasználásra, vagy épülnek be a tudásba. A kommunikáció során keletkező információk eleve propozicionálisformájúak, és ilyenek a fogalmi megismerés során kialakított elméleti tudás elemeiis.

A társadalomban élő ember információit egyre inkább közvetett módon, adatok

és hírek segítségével szerzi. Az egyének, szervezetek és az egész emberiség számára

egyre növekvő jelentőséggel bír az adatok, tágabb értelemben a rögzített informáci-ók formájában felhalmozott, felhasználásra váró tudáskincs. Az egyes emberek által birtokolt tudás összetevőinek egy része ugyanis – az eszközök, a rajz és az írás meg-

jelenése óta – anyagi formában is objektiválható, rögzített külső reprezentációk for-

májában is megjelenik. Ez utóbbiak két nagy csoportba, a rögzített és beépített tudáskategóriáiba sorolhatók.

A rögzített tudás lényege meghatározott tudásösszetevők valamely anyagi hor-

dozón történő rögzítése, amelyből e tudásösszetevők később visszanyerhetők (meg-

ismerhetők, átvehetők, elsajátíthatók). A tudásösszetevők a későbbi felhasználás biz-

tosítása érdekében a különböző hordozókon meghatározott, egyezményes formábankerülnek rögzítésre. A megszerzett tudás rajzok, képek, jelek, majd mindenekelőtt azírás formájában történő rögzítése évezredek óta szolgálja az emberiség fennmaradá-sát és fejlődését.

A beépített tudás valamely használati tárgyban jelenik meg, lényege a tudásthordozó (mű)tárgy meghatározott funkciója. A beépített tudás alapvető jellegét te-

kintve "rejtett", az adott tárgy e tudás ismerete nélkül is felhasználható. A tudomá-

8 A hagyományos megközelítés alapvetően a Neumann-i felépítésű számítógép, a konnekcionista megközelítés pe-

dig a neuron-hálózat modelljére épül. A kettő egyébként össze is hangolható, amennyiben ezeket eltérő szinte-

ken működőnek tekintjük. 9 Implicit reprezentáció alatt azt értjük, hogy a dolgokat, jellemzőket és viszonyokat nem önállóan, a valóságból k i-

ragadva, hanem a valóság szerkezetét megtartva (azzal analóg módon) írjuk le.



11

nyos-technikai forradalom eredményeként az emberi tudás egyre nagyobb része tá r-

gyiasult a tevékenységet megkönnyítő, vagy új tevékenységeket lehetővé tévő esz-

közök, majd gépek, illetve automatizált berendezések formájá ban.

A rögzített tudás maga is két csoportba sorolható. Az első csoportot az analóg

mentális reprezentációknak megfelelő szemléletes (rögzített) reprezentációk alkot- ják, amelyek az ember által érzékelhető környezeti hatásokat viszonylag valósághűformában reprodukálják, rögzítik. Ide tartoznak a hagyományos rajzok és festmé-nyek, illetve a különböző eszközök segítségével készült – állókép-, mozgókép-,

hang-, stb. – felvételek.10

A szemléletes reprezentációk érzékelése, megszemlélése,vagy lejátszása lényegében mindenkiben az eredeti környezeti hatások érzetét kelti, biztosítja a valóság adott aspektusának megismerését.

A második csoportba az absztrakt reprezentációk tartoznak, amelyek a szemlé-

letes reprezentációkkal szemben nem hordoznak a valósághoz hasonló jellemzőket,kapcsolatuk az általuk reprezentált dolgokkal önkényes (megállapodáson alapul).

Ide tartoznak mindekelőtt a hagyományos írásos szövegek, szimbólumrendszerek, il-letve a különböző – numerikus, logikai, stb. – adatok. Ezek érzékelése nem biztosítjaautomatikusan a reprezentált információ megismerését, hiszen ehhez szükséges azábrázolás szabályainak – az alkalmazott "nyelvnek" – az ismerete is.

Az információ felsorolt reprezentációs formái maguk is különböző formákbankerülhetnek rögzítésre és az idők során ezek köre is változott. Ezen másodlagos re p-

rezentációk között hosszú ideig a papírra (illetve megfelelő felületre) történő írás-

rajzolás játszotta a vezető szerepet. Ezt követte a képek fényérzékeny anyagok segít-ségével (papíron vagy celluloidon), majd a hangok és képek mágneses hordozón –

lényegében analóg formában – történő rögzítése. Ezt napjainkra gyakorlatilag felvál-totta a digitális forma és újabb rögzítési módszerek is megjelentek.

Az adatok szűkebb értelemben az absztrakt külső rögzített reprezentációk egyikcso portját alkotják, tágabb értelemben ez utóbbiak szinonímáját képezik. A szűkebbértelmezés szerint csak a régóta használatos numerikus és logikai adatok, mennyisé-gi és igaz-hamis jellegű tulajdonságok absztrakciói sorolhatók ide. Ezeknek az ada-

toknak – megfelelő összefüggésekre épülő – matematikai és logikai műveletekben,illetve ilyenekből felépített algoritmusokban történő felhasználásával új, eredmény-

adatok állíthatók elő, amelyek értelmezésével aztán új információk nyerhetők. A nu-

merikus és logikai adatokra szűkített értelmezés jelenik meg például a multimédiatartalmának adat, szöveg, hang és kép egyesítéseként történő megfogalmazásában.

Az adatok köre a későbbiekben a számítástechnika által támogatott adatfeldolgo-

zás lehetőségeinek fejlődésével fokozatosan kibővült a szöveges, majd a graf ikus,

hang-, álló- és mozgókép adatokkal és lényegében kiterjedt a rögzített reprezentáci-

ók teljes egészére. A nemzetközi szabványosítási szervezet információtechnológiaiszótárában11 hosszú időn keresztül szerepelt a következő meghatározás: az adat té-

10 Megfelelő eszközök képesek az ember által nem érzékelhető környezeti hatásokat, jellemzőket is (pld. radioak tív

sugárzás, mágneses térerő, stb.) érzékelni, átalakítani és szemléletes formában rögzíteni. 11 ISO/IEC 2382-1, Information technology – Vocabulary, Part 1: Fundamental terms.



12

nyek, vagy elképzelések egyezményesen ábrázolt, emberek és automatizált eszközökáltali továbbításra, feldolgozásra és értelmezésre alkalmas formája. Ugyanezen szó-tár ekkor az információt, mint az adathoz az elfogadott megállapodásnak megfelelő-en rendelt jelentést definiálta.

A fenti, adatfeldolgozás-orientált megközelítés szerint tehát az adat volt az elsőd-leges és az információ a származtatott fogalom, ami a valóságnak nyilvánvalóannem felelt meg, hiszen információ nem csak adatból nyerhető. Emiatt a későbbi vál-

tozatokban már új meghatározások szerepeltek. Eszerint az információ objektumok-

ra – tényekre, eseményekre, dolgokra, folyamatokra és elképzelésekre, köztük f ogal-

makra – vonatkozó ismeret, amelynek meghatározott összefüggésben konkrét jelen-

tése van. Az adat pedig az információ újraértelmezhető, továbbításra, értelmezésre,vagy feldolgozásra alkalmas, formalizált reprezentációja.

A fentiekkel összhangban a továbbiakban az adat fogalma alatt a tágabb értelme -

zésnek megfelelően a következőt ér t jük:

Az adat az információ absztrakt, egyezményes jelrendszerben rög -

zített repr e zentációja.

A fenti (és lényegében minden adatra vonatkozó) definíció lényeges eleme azegyezményes ábrázolás, amely az adat értelmezésének ala pvető feltétele és tágab bértelemben ugyanez igaz a közvetlen kommunikáció során továbbított üzenetekre is.

A más számára felhasználásra szánt információt olyan formában kell előállítani,amelyet a felhasználó ismer és elfogad. Ez egy meghatározott jelkészlet használatátés a jelsorozatok képzési, szintaktikai szabályainak betartását jelenti.

A jelkészlet állhat az ember által közvetlenül érzékelhető (elsősorban vizuális és

hang-) jelekből, illetve más (mindenekelőtt elektromos és mágneses) jelekből, ame-lyek gépi továbbításra és feldolgozásra alkalmasak, de emberi felhasználás előtt át-

alakításra szorulnak. A szintaktikai szabályoknak megfelelő jelsorozat adat esetébenadathordozón (adathordozóban) kerül rögzítésre, üzenet esetében pedig fizikai (elek-

tromágneses, optikai, stb.) mennyiség időbeni változásában jelenik meg. Az egyezményes ábrázolás, a szintaktika ismerete szükséges, de nem elégséges

feltétele az emberi információ létrejöttének. Ezzel csak az érzékelt jelsorozat megér-

tése, az adat (hír) felfogása lehetséges, a jelentés azonban csak az értelmezés soránalakítható ki. A szintaktikai szinthez hasonlóan az egységes értelmezésnek is vanfeltétele, mégpedig a közös fogalomrendszer és tartalmi, szemantikai szabályok is-

merete. Ezek felhasználásával válik hozzáférhetővé az adat (hír) hordozott informá-ciótartalma, valamely tény, vagy elképzelés.

Az információtartalom az ember szempontjából még csak potenciális információ.Információvá (tudati visszatükröződéssé) csak akkor válik, ha beépül az ismere t-

rendszerbe, más információkhoz kapcsolódik, esetleg azoknak új, módosított értel-

met ad. Ezt fejezi ki az információ azon definíciója, amely szerint az új ismeretetnyújtó (bizonytalanságot megszüntető) adat, hír jelentése.



13

Fizikai mennyiségadathordozó

Jelsorozat Hír, adat

Információ

Észlelés

Megértés

Értelmezés

JELRENDSZER(szintaktikai szabályok)

FOGALOMRENDSZER(szemantikai szabályok)

1.1.2 ábra: Az infor máció keletkezésének folyamata

Az információ szintaktikai (formai) és szemantikai (tartalmi) nézőpontja mellettlétezik egy pragmatikai (hasznossági) nézőpont is. Egy információval kapcsolatban

nem csak az vizsgálható, hogy milyen formában jelenik meg és mit jelent valaki

számára, hanem az is, hogy mekkora a haszna. A hasznosság kifejezhető azzal, hogyaz adott információ késztet-e cselekvésre, vagy sem. Ennek megfelelően lehetségesaz, hogy egy hír új ismeretet nyújt, de az nem kapcsolódik a jelenlegi tevékenység-

hez, így pragmatikai szem pontból nem minősül információnak: fogalmazhatunk úgyis, hogy érdektelen információ.

Az adat, információ és ismeret kapcsolatát a NATO értelmezés szerint az úgyn e-vezett információ-, vagy kognitív hierarchia írja le.

E felfogás szerint a tágabb értelemben vett 'információ' különböző formákban ésszinteken jelenik meg: a nyers adatokból feldolgozás után, az adott helyzetnek me g-

felelő összefüggésbe helyezve keletkezik a szűkebb értelemben vett információ12.

Ebből kiértékeléssel és integrálással alakul ki az ismeret (knowledge), amely ellen-

őrzött és tényként elfogadott információ. Végül az ismeretekre alapozódik a megé r-

tés (understanding).13

A struktúra legalacsonyabb szintjén lévő nyers adatok érzékelőberendezésekbőlszármazó, vagy a rendszeren belül áramló – még fel nem dolgozott (összevetett, ér-

tékelt, értelmezett, integrált) – jelek. A második szintet alkotó információk feldolgo-

zott, a felhasználó számára érthető formára alakított, vagy megjelenített14 adatok. Ez

a feldolgozás még általában nem sok értéket ad hozzá a nyers adatokhoz, bár egyesesetekben már ezen információknak is lehet azonnali, nyilvánvaló és jelentős értéke.Az ismeret szintjén az egyes információk már kiértékelésre kerülnek megbízhatóság,

12 Ezt a szintet az 'információ' kifejezés két különböző értelmezésben történő alkalmazásának elkerülésére az Egye-

sült Államok Tengerészgyalogságának egy doktrinális anyaga 'feldolgozott adat'-nak nevezi [MCDP 6, Com-

mand and Control – 68.o.]13 Egyes anyagokban a negyedik szint a bölcsesség (wisdom) [pld. MURPHY et.al.: Information Operations: Wisdom

Warfare for 2025].

14 Például légifelvétel filmtekercséről készített fénykép, kódolt rádióközlemény átirata, számítógépes adatok megje-lenítése szöveges, vagy grafikus formában, stb.



14

relevancia és fontosság szempontjából és összevetésükkel, integrálásukkal, felhasz-

nálásukkal kialakításra kerül egy koherens kép, amely a döntések meghozatalánakalapját képezi. A legfelső szinten az ismereteket a konkrét helyzetre alkalmazva éskiegészítve, a hiányokat a megítélés és az intuíció segítségével kitöltve, jön létre a

megértés.

Feldolgozás

Értelmezés

Megítélés

Nyers adatok

Információ (feldolgozott adatok)

Ismeret

Megértés

1.1.3 ábra: Az információ-hierarchia15

Az információra és az ismeretre vonatkozó álláspontunknak megfelelően az in-

formáció ezen különböző 'szintjei' nem azonos kategóriákat jelölnek. Az első kétszint értelmezésünk szerint még nem tekinthető információnak: ezek csak az info r-

máció keletkezése (az információszerzés) során szerepet játszó – környezeti hatáso-

kat, vagy más forrásokból származó információkat hordozó – objektumok. A két fel-

ső szint tartalma pedig megegyezik az ismeret tartalmával, ennek két – a környezet-

ből beszerezhető, illetve a gondolkodási folyamatokkal és korábban megszerzett in-

formációkkal kiegészített – részre tagolása csak az információfeldolgozási folyamatszakaszaihoz, illetve az információs tevékenységek jellegéhez kapcsolódóan lehet-

séges. Az egyes ember szempontjából értelmezett információ szubjektív jellege a visz-

szatük röződés-alapú értelmezésből logikailag következik.16 Ugyanazok a környezetihatások, üzenetek, vagy adatok más és más emberek (szubjektumok) esetében, azokcéljainak, motivációinak, meglévő ismereteinek megfelelően, többnyire eltérő mó-don tükröződnek vissza a tudatban. Azonos (ha ilyen egyáltalán létezik), vagy ha-

sonló visszatükrözés csak közös tevékenység, vagy kommunikáció segítségével le-

hetséges.

15 Forrás: AJP-3.2.1 Command and Control of Allied Land Forces, Figure 3-3. Cognitive Hierarchy [3-7.o.], illetve

FM 100-6 Information Operations, Figure 2-1. The Cognitive Hierarchy [2-1.o.].

16 Egy másik megfogalmazás szerint nincs szubjektív vagy objektív információ, csupán egy jól meghatározott rend-szerre vonatkoztatott információ van. [HORÁNYI: Jel, jelentés, információ, 15.o. – Kiemelés az eredetiben]



15

1.2 SZERVEZETI INFORMÁCIÓ, SZERVEZETI TUDÁS

Az ember, mint társadalmi lény jellemzője – az előző pontban megfogalmazottakatkiegészítve – nem csak az, hogy egy dinamikusan változó környezetben létezik ésigyekszik abban fennmaradni, céljait megvalósítani, hanem az is, hogy ezt általá ban

más emberekkel együttműködésben, közösen tevékenykedve teszi. Az eredményes

együttműködés feltétele a célok és a tevékenységek összehangolása, az erre vonat-

kozó információk kicserélése, már az állatvilágban is a kommunikáció.17 A kommu-

nikáció nem kizárólag az emberi faj képessége, azonban legmagasabb szintjét – a

beszéd, majd az írás kialakulásával – itt érte el. A kommunikáció szűkebb értelemben18 információk, tágabb értelemben19 in-

formációk, értékek, viselkedési és gondolati minták átadása, átvétele, cseréje. A

kommunikáció for mája lehet közvetlen (mint például a beszéd, a gesztusok, stb.),amely a felek egyidejű részvételét igényli, és kétirányú információcserét tesz lehető-vé, valamint lehet közvetett (mint például az írás, az adatok, stb.), amelynél az egy-

idejű részvétel nem szükséges, de ennek következtében nincs is mód a folyamatosvisszacsatolásra. Léteznek természetesen közbeeső formák is, mint például a számí-tógépes levélváltás, amely kvázi-közvetlen kommunikációnak tekinthető

A kommunikáció során átadható információk köre korlátozott, az átadás lehető-sége is eltérő. Az előző pontban megfogalmazottakból következően nem adható át anéma, vagy hallgatólagos tudás, amelynek éppen az a sajátossága, hogy nem fejez-

hető ki, és nehezen adható át a háttértudás is.20 A reprezentáció formájától függően

nyilvánvalóan elvileg könnyebben adhatók át a propozicionális és nehezebben azanalóg formában reprezentált információk, hiszen egy analóg formában reprezentáltinformáció általában igen sok propozicionális formájú információt "hordoz".

A kommunikáció során az egyik fél (a küldő) az átadandó információt átvitelrealkalmas formába alakítja, ez a közbenső reprezentáció kerül át, jut el a másik félhez(a fogadóhoz), aki ezt értelmezve alakítja ki a saját belső, mentális reprezentációját.Az információ előző pontban ismertetett definíciójából és szubjektív jellegéből kö-vetkezően tehát e folyamatban valójában nem az információ, mint mentális repr e-

zentáció "átvitelére", hanem egy információ megjelenítésére és ennek alapján egy

"másik" információ létrehozására kerül sor.21

17 A kommunikáció olyan viselkedéskoordináló eszköz, amely növeli a csoport együttes teljesítményét, ezzel egybenelőnyös az egyén számára is.

18 (Interperszonális) kommunikáció: legalább két individuum (dialóguspartner) közötti információcsere. [Magyar

Nagylexikon, 11. kötet, Kir -Lem, 233.o.].19 Kommunikáció: Az a művelet, amelyben a résztvevők között információk, értékek, viselkedési és gondolati mi n-

ták átadása, átvétele, cseréje történik. [Pedagógiai lexikon, 260.o.].20 Természetesen nincs elvi akadálya annak, hogy a megismerés eredményeként a néma tudás összetevői explicit tu-

dássá alakíthatók, vagy a háttértudás részei formalizálhatók, majd ezután átadhatók legyenek. 21 A mondat szavakkal kifejezett gondolat, amely csak akkor jelent valamit, ha előidézi azt a gondolatot, amelynek a

kifejezése. A jelentés nem "rejtőzik" a mondatban, hanem a fejünkben keletkezik, amikor a mondatot halljuk,vagy olvassuk. [LEM, Summa technologiae, 130.o.]



16

A hírek eszközökkel történő továbbítása kapcsán jelenik meg a kommunikációmellett a hírközlés, távközlés és a katonai terminológiában szereplő híradás kifejezé-sek használata. A hírközlés küldemények, adatok, jelek, képek, hangok, továbbá in-

formációk továbbítása és vétele hírközlő infrastruktúra rendeltetésszerű felhasználá-

sával. A hírközlési szolgáltatások közé a postai szolgáltatások 22 és a távközlési szol-gáltatások tartoznak. A távközlés értelmezhető formában előállított jelek, jelzések,írás, kép, hang, vagy bármely más természetű egyéb küldemény eljuttatása egy,vagy több felhasználóhoz távközlő hálózatokon keresztül. Végül a katonai termino-

lógiában alkalmazott híradás kifejezés a ‘katonai távközlés’ (‘katonai hírközlés’)szinonimája: „az információk továbbítására alkalmazott módszerek és eljárásokösszessége, amelyeket erre a feladatra felkészített, a szükséges eszközökkel ellátottkatonai szervezetek, a híradó csapatok valósítanak meg”23.

A hírközlés, távközlés és híradás kifejezéseket olyan esetekben használjuk, ami-

kor az információcsere (esetleg csak egyirányú információátvitel) – fizikailag, föld-

rajzilag elkülönült pontok között – közvetve, speciálisan erre a célra létrehozottrendszer segítségével valósul meg. Nem beszélünk hír - vagy távközlésről, híradásrólabban az esetben, amikor a kommunikáció két vagy több ember között közvetlenül – interperszonális módon, pld. beszéd útján – valósul meg.

Az eredményes kommunikáció feltétele – az átvitel során alkalmazott közbensőreprezentáció (pld. a használt nyelv) közös ismerete mellett – a közös értelmezés is,

amely a gyakorlatban alakul ki és szilárdul meg. A világ egyedi dolgaira, esemény e-

ire vonatkozó információk átadása csak akkor lehetséges, ha a hivatkozott dolgok,

tulajdonságok, viszonyok, fogalmak – pontosabban az ezeket reprezentáló kommu-nikációs elemek (pld. szavak, jelek, szimbólumok) – értelmezése azonos. Az azonosértelmezés azt jelenti, hogy a kommunikációban részvevő felek azonos kommuniká-ciós elemet észlelve, azonos – vagy az együttműködéshez szükséges mértékben azo-

nos – mentális reprezentációt alakítanak ki. A közös értelmezés – a kommunikációhoz hasonlóan – gyakorlat-orientált: csak a

világnak az együttműködésben érintett dolgaira, eseményeire vonatkozóan és csakaz együttműködéshez szükséges mértékben alakul ki. Kialakulása részben az emberifaj egyes élettani sajátosságain nyugszik, részben a közös tevékenység, a tanuláseredménye. Az észlelt környezet egyes alapvető dolgainak és jelenségeinek mentálisvisszatükröződése, az érzéki megismerés eredménye az emberi érzékszervi képessé-gek és észlelési mechanizmusok lényegi azonossága következtében főbb elemeibenazonos.24

A fogalmak közös értelmezése általában már csak együttműködés, egyeztetés – leírás, magyarázat, bemutatás, stb. – során alakítható ki, ezek többsége ugyanis kör-

22 Végső formájában fizikai jellegű – információt, közlést, vagy tárgyat tartalmazó – küldemények felvétele, feldol-

gozása, továbbítása és kézbesítése. 23 Lásd Kozák Miklós: „A katonai kommunikációs rendszerek megszervezésének alapjai”, 7. old. 24 Érzékszervi, észlelési betegség, hiba előfordulásának hiányában az emberek hasonló módon különítik el a környe-

zet egyes dolgait, hasonló módon észlelik ezen dolgok érzékszerveik által közvetített jellemzőit (alak, méret,

szín, textúra, hang, szag/illat, íz, stb.), térbeli elhelyezkedését, valamint az időbeni létezést, mozgást, változáso-kat.



18

foglalja tagjai tudását, ismereteit, képességeit, de több is annál, hiszen éppen ebbenrejlik az együttműködés, a szervezettség előnye. Amit a szervezet egy tagja tud,vagy amire képes, azt a szervezet is tudja, de a szervezet olyanra is képes, amelyet

tagjai egyenként nem, csak együttműködve tudnak megvalósítani.

Ahogyan egy személy számára rendelkezésre álló tudás a saját (belső) tudás, i l-letve a hozzáférhető rögzített és beépített külső tudásösszetevők összessége, úgy egyszervezet számára rendelkezésre álló tudás is a szervezet tagjai belső tudásának, va-

lamint a szervezet által birtokolt, vagy hozzáférhető rögzített és beépített tudásössze-

tevőknek az összessége. A tudásmennyiség egyre növekvő ütemű bővülésével egy-

időben figyelhető meg a külső tudás szerepének és részarányának növek edése is. A szervezet birtokában lévő ismeretek – köztük a megszerzett, vagy előállított in-

for mációk – tehát többféle formában létezhetnek. Rendelkezésre állhatnak (belső)mentális reprezentáció formájában a szervezet egyes tagjainak tudatában, vagy anya-

gi formában objektiválódva, valamilyen külső reprezentáció formájá ban. Ennek

megfelelően a szervezeti információ fogalmát a következőképpen definiálhatjuk:

Az információ (egy szervezet szempontjából) a világ egy megrag a-

dott aspektusának közös értelmezés alapján történő visszatükröző-

dése, mentális és/vagy külső reprezentációja a szervezetben.

Ez a definíció a szűkebb értelemben vett (egyedi) információk – a világ dolgaira, jelenségeire, ezek tulajdonságaira és viszonyaira vonatkozó tények és elképzelések – mellett magában foglalja az általános információkat, a világról alkotott fogalmakat,valamint a köztük fennálló összefüggéseket is.

A fenti meghatározás lényeges elemét képezi a közös értelmezés, hiszen ennek

hiányában nem lehetne eldönteni, hogy mit tekintsünk a szervezet által birtokolt in-formációnak. A gyakorlatban persze egy szervezeten belül előfordulhat – sőt gyak-

ran elő is fordul – eltérő értelmezés, ennek kapcsán eltérően értelmezett fogalmak,egymásnak ellentmondó tények, vagy összefüggések is, ezt azonban feloldandó,közbeeső állapotnak tartjuk, amely megszüntetendő.

Az ember esetében is előfordul, hogy különböző érzékszervek ellentmondó mó-don tükrözik vissza a valóságot, azonban a tudat ezt különböző módszerekkel korr i-gálja és a végeredmény már egységes visszatükröződés.26 Az ellentmondások felol-

dása, a korrekciós folyamat az ember esetében gyakorlatilag "automatikusan" vég-

bemegy: maradhatunk bizonytalanok abban, hogy két ellentmondó tény közül me-

lyik igaz, de nem tarthatjuk mindkettőt egyszerre igaznak. Egy szervezetben viszontaz ellentmondások, eltérő értelmezések felismerése nem automatikus, erre különgondot kell fordítani.

A szervezeti információ fenti meghatározása szerint egyaránt megjelenhet a szer-

vezet tagjainak tudatában, vagy valamely külső, rögzített formában. Míg az ember

esetében nincs semmi okunk (bár megtehetnénk), hogy hangsúlyozzuk a különbsé-get az információ, mint a környezet visszatükröződése a tudatban, és annak az embe-

ri szervezeten belül a tárolás, továbbítás és feldolgozás során használt megjelenési

26 Ha például egy másik személy képére maszkírozott ember általunk korábbról ismert hangján szólal meg, a tuda-tunkban végül döntés születik arról, hogy őt kinek tekintsük: a kinézet, vagy a hang alapján azonosítsuk.



20

nak időbeni változása. A szervezetek, mint bonyolult társadalmi rendszerek esetébena működés leírásánál, vagy előírásánál általában csak a szervezeti cél szempontjábóllényeges állapotváltozásokat vesszük figyelembe és alapfogalomnak az ezek kereté-ül szolgáló, ezeket előidéző tevékenységet választ juk. Ennek megfelelően bármely

szervezet működését leírhatjuk egy absztrakt rendszer, a működési rendszer segítsé-gével.

A működési rendszer egy adott szervezetben, a szervezeti cél meg-

valósítása érdekében, egységes elgondolás alapján végrehajtott t e-

vékenységek rendszere.

A működési rendszer elemei – a tevékenységek – között az alapvető kapcsolato-

kat az anyag, az energia, vagy az információ mozgása határozza meg. A tevékenysé-gek közötti, közvetlen kapcsolat lényege a végrehajtás rendjében mutatkozik meg.Logikai kapcsolat esetében egy tevékenység végrehajtásának feltétele a másik tevé-

kenység végrehajtása, mert tevékenységének tárgya, erőforrása, eszköze, vagy vég-rehajtója – illetve ezek megfelelő állapota – a másik tevékenység eredménye, anél-

kül nem létezik. A kizáró kapcsolat esetében a két tevékenység végrehajtásáhozugyanaz a végrehajtó, eszköz, vagy erőforrás szükséges és egyidőben ez nem áll ren-

delkezésre. Ekkor bármelyik tevékenység megelőzheti a másikat, csak időben nemeshetnek egybe.

A tevékenységek a működés során – a működési rendszer alrendszereinek tekint-

hető – folyamatokba csoportosíthatóak. A működési folyamatok egyben a szerve-

zetben végbemenő összefüggő állapotváltozások sorozatát is tükrözik. A tevékeny-

ség tárgya szerint beszélhetünk anyagi (energia), illetve információs folyamatokról,

amelyek természetesen a szer vezettől függően tovább osztályozhatóak. A szervezetműködési folyamatai közül azt, amelyik közvetlenül a szervezeti cél megvalósításárairányul (azt eredményezi), alapfolyamatnak nevezzük. Ez a szervezet jellegétől füg-

gően lehet anyagi vagy információs folyamat is. Egy vállalat alapfolyamata a terme-

lés, egy iskoláé a képzés, egy áruházé az értékesítés, végül egy dandáré háborúban aharc és békében a kiképzés-felkészítés.

A szervezet – működésbe bevont – elemei a működés szempontjából aktív vég-

rehajtó elemekre és passzív eszközökre, tevékenységi erőforrásokra és (önfejlesztésesetén) a tevékenység tárgyára csoportosíthatóak. Ez a felosztás nem abszolút, di-

namikusan változhat, mivel egyes elemek az egyik tevékenységben az erőforrás,

majd a másikban – átalakítás után – a tevékenység tárgya, végül egy harmadikban

annak eszköze, vagy végrehajtója szerepét is betölthetik. Megjegyzendő az is, hogya szervezet nem minden eleme kerül a működés során hozzárendelésre valamely te-

vékenységhez, nem mindegyik vesz részt a működésben. A szervezeti működést megvalósító végrehajtó elemek ma már nem csak embe-

rek lehetnek. A technikai fejlődés során az ember a tevékenységét megkönnyítő esz-

közök mellett egyes műveletek önálló végrehajtására létrehozta a gépeket27. Ezek el-

sősorban fizikai műveletvégzésre képesek, működésük irányítása, ellenőrzése to-

27 A gép olyan működő eszköz, amely az anyag, energia vagy információ helyének, vagy helyzetének megváltozta-

tására, alakjának, formájának átalakítására alkalmas.



21

vábbra is az ember feladata. Ennek következtében meg kell különböztetnünk a ma-

nuális, vagy kézi eszközökkel végrehajtott, és a gépi műveleteket. A technikai fejlődés következő lépcsőfokán megtörtént az áttérés egy újabb em-

beri funkció – az irányítás, ellenőrzés – eszközökkel, gépekkel történő végrehajtásá-

ra. A korábban emberi beavatkozással működő gépek kiegészültek vezérlőberende-zésekkel és képessé váltak összetettebb műveletek végrehajtására: megjelent az au-

tomata, az önállóan működő gép. Az emberi beavatkozás nélküli működés csak jólmeghatározott technikai folyamatokban lehetséges és hatékony. A bonyolultabb te-

vékenységek végrehajtása elsősorban automatizált eszközök – nagyobbrészt önálló-an működő, de szükség és igény esetén az emberi beavatkozást biztosító gépek – se-

gítségével lehetséges. Ilyenformán a tevékenységeket végrehajtó elemek lehetnek emberek és automati-

zált eszközök (gépek). Ennek ellenére ezeket – bár a semlegesebb művelet szó köze-

lebb állna a valósághoz – továbbra is tevékenységnek nevezzük, ami azzal magya-

rázható, hogy a szervezetben dominál az emberi tevékenység, illetve a szervezetegésze is inkább tudatos, élő organizmushoz hasonló, mint gépszerű viselkedést mu-

tat.

Az erőforrás fogalmát szervezetek esetében általában tágabban értelmezzük,szervezeti erőforrásnak tekintünk mindent, ami szervezet rendelkezésére áll és aműködési folyamatok (tevékenységek) végrehajtásához szükséges. Ilyenformán a fo-

galomba beleértendő a tevékenység végrehajtója és eszköze is. Ennek során a sze r-

vezet rendelkezésére állás – vagyis az erőforrás igénybevétele, felhasználása feletti

teljeskörű döntés lehetősége – lényeges kritérium. Ez zárja ki az erőforrások közül atevékenység tárgyát, amennyiben az a rendszeren (szervezeten) kívül helyezkedik el,mint katonai szervezet esetében a szembenálló fél. A szervezeti erőforrásokat ha-

gyományos felosztás szerint az ember (a munkaerő), az anyagok és eszközök, azenergia (energiahordozók), a pénz és az információk képezik. Sok esetben az időt – mint más erőforrásra "átváltható" tényezőt – is az erőforrások közé soroljuk.

Az információnak (tágabb értelemben az ismereteknek, tudásnak) a szervezet éle-

tében betöltött szerepe a működési folyamatok szükségleteiből kiindulva határozhatómeg. Minden tevékenység végrehajtásához információkra (tudásra) van szükség,amelyek – a végrehajtó számára – meghatározzák a tevékenység megkezdésének és befejezésének feltételeit, végrehajtásának módját. Ezek hiányában a tevékenység,legalábbis a kitűzött cél megvalósítását szolgáló módon nem hajtható végre. Tehátaz információ (tudás) a szervezeti működés szempontjából ugyanolyan szerepet ját-

szik, mint bármely más szervezeti erőforrás (emberi erőforrás, eszközök, energia,anyag, pénz, stb.), amelyet a megfelelő helyen, a megfelelő időben, a megfelelőmennyiségben és minőségben kell biztosítani.

Az információ – a szervezeti folyamatokban történő felhasználása mellett – szá-mos más, a hagyományos erőforrásokhoz hasonló sajátossággal rendelkezik. Ilyenek

többek között a következők: nyers adatokból átalakítással kerül a felhasználásra a l-

kalmas formába; életciklusa van; értékkel rendelkezik; költségek rendelhetők hozzá



22

és ezek számviteli módszerekkel menedzselhetőek; végül más erőforrásokkal bizo-

nyos határok között felcserélhető, azokat helyettesíteni képes. A hagyományos erőforrások esetében a felcserélhetőségnek számos formáját ta-

pasztalhatjuk. A technikai erőforrások (eszközök), vagy energia hiányát, esetleg kor-

látos rendelk ezésre állását kompenzálhatja egy magasabb szintű munkaerő-felhasználás. Hatékonyabb technikai erőforrásokhoz többnyire alacsonyabb, kevésbéhatékonyakhoz magasabb szintű energia- és nyersanyag-felhasználás tartozik. Fi-

nanciális erőforrás felhasználásával, "vásárlással", kiváltható a munkaerő, a techn i-

kai erőforrás és az energia. A felsoroltakhoz hasonló tulajdonságokkal – amint azt a következő példák is mu-

tatják – az információ is rendelkezik. Több, pontosabb, részletesebb információk bir tokában ugyanis egy adott tevékenység általában kevesebb hagyományos erőfor-

rás felhasználásával hajtható végre. Egy célpont adott valószínűséggel történő meg-

semmisítéséhez szükséges pusztítóeszköz és harcanyag-mennyiség, illetve idő a cél-

pontról rendelkezésre álló információk függvénye. A célpont jellegének és helyénekadott pontosságú információi birtokában a megsemmisítéshez akár egyetlen lövedék, egyetlen lövés is elég lehet, ellenkező esetben ehhez több löveg, lényegesen több lö-vedék és hosszabb idő szükséges. Árvíz esetén egy folyó várható vízszintjére, tető-zésére vonatkozó pontosabb információk (előrejelzések) birtokában a védekezés ke-

vesebb erőforrás felhasználásával is eredményes lehet. Az információ a hasonlóságok mellett más erőforrásoktól eltérő sajátosságokkal

is rendelkezik. A leggyakrabban említett sajátosságok közé tartozik, hogy az info r-

máció felhasználása során nem használódik el, valamint hogy az információ elvesz-

tése nélkül átadható másnak. Ezek az általános megállapítások azonban továbbimegfontolásokat, értelmezést igényelnek. Bár az információ, mint visszatükröződés,felhasználása során valóban nem "amortizálódik", de az őt hordozó emberi tudat,vagy anyagi információhordozó már igen. Az elvesztés nélküli átadhatóság pedigversengő, vagy konfliktus-helyzetben csak formálisan érvényesül. Egy verseny-

előnyt biztosító információ átadása (vagy másik fél által történő megszerzése) során

ugyanis az eredeti információ ugyan valóban "megmarad", de értéke és felhasznál-hatósága jelentős mértékben csökken, vagy akár teljes mértékben meg is szűnik.

A működéshez szükséges információk (adatok) – hasonlóan, mint más erőforrás-

ok – egy része különböző forrásokból be- vagy megszerezhető, a többit pedig előkell állítani és mindkét esetben el kell juttatni a felhasználás helyére. Az első cso-

portba tartozó adatokat alap – vagy elsődleges – adatoknak nevezzük. Az alapada-

tok a valóságról – a környezetről és magáról a szervezetről – közvetlen megismerés(megfigyelés, mérés, stb.) útján kerülnek a szervezet birtokába, vagy a szervezeten

kívülről érkeznek. Bár ez utóbbiak is lehetnek (akár bonyolult) műveletek eredmé-nyei, a szervezet szem pontjából mégis alapadatoknak kell tekintenünk őket.

A feldolgozás nélküli alapadatok közvetlenül általában nem – vagy csak igen rit-

kán – használhatóak fel a működés szükségleteinek kielégítésére. Ahhoz ugyanis

több információt hordozó – az alapadatokból kiinduló összesítés, csoportosítás, érté-



23

kelés és elemzés során, különböző műveletekkel létrehozott – adatok ra van szükség,amelyeket származtatott adatoknak nevezünk. Az alap- és származtatott adatokközötti különbséget sokszor úgy fejezzük ki, mintha az előbbiek nem hordoznánakinformációt, csak az utóbbiak. A közvetlen felhasználásra alkalmatlan, de a termé-

kek előállításához felhasznált nyersanyagok analógiájára ilyenkor a nyers adat meg-nevezést alkalmazzuk. A korábban elmondottakból következik, hogy ez pragmatikaiaspektusból megfogalmazott megállapítás, hiszen a nyers adatok is – eltekintve az

esetleges ismétlődésektől – új ismeretet hordoznak, csak ebben a formában "nincsrájuk szükség", nem elégségesek valamely tevékenység végrehajtásához.

A szervezeti információkat megkülönböztethetjük jellegük és a szer vezeten belüli- a vezetés és a végrehajtó (szervezeti) elemek közötti - mozgásuk iránya szerint.Mivel a szervezet általában egy magasabb szintű szervezet része, így ugyanez a cso-

por tosítási elv alkalmazható a szervezet és környezete között áramló információkrais. Jelleg szerint két nagy cso port különíthető el: az állapot-információk és a vezérlőinformációk.

Az állapot-információk a szervezet, vagy környezete valamely részének jellem-

zőire, vagy kapcsolataira, illetve ezek változására vonatkozó tényeket és elképzelé-seket tartalmaznak. Ez utóbbiakat esemény-információnak is nevezzük. A statikus – egy adott időpontban érvényes – állapot-információt helyzet-információnak is ne-

vezzük. Ebben az értelemben beszélünk például a szembenálló fél helyzetéről ésvárható tevékenységéről, vagy az időjárási helyzetről és várható alakulásáról. Amindenkori helyzet-információ egy korábbi helyzet-információból és a bekövetk e-

zett változásokat leíró esemény-infor mációk segítségével előállítható. A vezetéstől a

végrehajtó elemekhez, valamint az együttműködő végrehajtó elemek között az álla- pot-infor mációk értesítés, tájékoztatás, a végrehajtó elemektől a vezetéshez pedig je-

lentés, beszámoló, adatszolgáltatás, stb. kereté ben jutnak el.

A vezérlő-információk mindig közvetlenül valamely tevékenység végrehajtásá-nak – azonnali, meghatározott időpontban vagy adott feltételek esetében történő – megkezdését, vagy befejezését kezdeményezik. A vezérlő-infor máció a vezetéstől avégrehajtó elemekhez eljuttatható parancs, intézkedés, utasítás, rendelkezés, feladat-

szabás útján. A végrehajtó elemektől egymáshoz, vagy a vezetéshez – tágabb érte-

lemben vett – vezér lő-információ kérés, igénylés keretében juttatható el. Ez a típuskibernetikai értelemben természetesen nem tekinthető vezérlő-információnak, de jel-

legzetességei mégis ebbe a csoportba sorolását indokolják.

Az információ erőforrás jellegének fel-, illetve elismeréséből az is következik,hogy azt más szervezeti erőforrásokhoz hasonlóan kell kezelni, azzal gazdálkodnikell. A gazdálkodás általánosságban a szervezetek rendeltetésszerű működéséhez ésfejlesztéséhez szükséges szervezeti javak és erőforrások ésszerű, gazdaságos terve-

zésére és felhasználására irányuló céltudatos tevékenységek összessége. Ennek lé-nyeges eleme a gazdaságosságra, vagyis a ráfordítások és eredmények optimális v i-

szonyának elérésére irányuló törekvés. Természetesen a tisztán gazdaságossági

szempontok nem minden szervezet és nem minden tevékenység (feladat) esetében



24

érvényesíthetők. Különösen érvényes ez a katonai szervezetekre (had)műveleteire,valamint a védelmi szféra más szervezeteire és tevékenységeire (rendvédelem, ha-

tárvédelem, katasztrófavédelem). Az információgazdálkodás (információmenedzsment) az információk szervezeti

erőforrásként történő – hatékony, gazdaságos – kezelésére irányuló tevékenységekösszessége, rendszere, amely a hagyományos erőforrásokhoz hasonlóan magábanfoglalja: a szervezeti szükségletek felmérését és tervezését; a tervszerű beszerzést,vagy előállítást; a tárolást (raktározást) és karbantartást; az elosztást, rendelkezésre bocsátást; valamint a szervezeti szintű hasznosítást. Ezek közül jelentőségük miattkiemelést érdemel az elsőként és utoljára említett tevékenységcsoport.

A szervezeti információszükséglet ismerete elengedhetetlen feltétele a megfele-

lő információk megfelelő helyen és időben történő biztosításának. Az információ-szükséglet egy – viszonylag nagyobb – része a folyamatok jellegének és sajátossága-

inak ismeretében előre meghatározható, tervezhető. Erre ala pozva kidolgozhatóakszervezeti szintű szabványos információszolgáltatási eljárások és folyamatok. Az in-

formációszükséglet más része helyzet- és feladatfüggő, amelyet megfelelő pontos-

sággal csak egy adott feladat előkészítése és végrehajtása során lehet meghatározni. A katonai szervezetek által végrehajtott (had)műveletek esetében a helyzetfüggő

információszükséglet alapját a parancsnok által meghatározott követelmények képe-

zik. A NATO doktrinális elveknek megfelelően ezek a parancsnoki kritikus infor-

mációigények 28 formájában jelennek meg.

A parancsnok által az időbeni információkezelés és a döntéshozatali

folyamat elősegítése szempontjából kritikusnak minősített informá-

cióigények átfogó listája, amelyek a feladat eredményes végrehajtá- sát befolyásol ják.29

A kritikus információk körét a parancsnok (a törzs javaslatai alapján) a művel e-

tek kezdetén határozza meg, ez a kör azonban a művelet előkészítése és végrehajtásasorán természetesen változhat (bővülhet és módosulhat). Az információigények egy

részének kielégítéséhez elegendő meglévő tényinformációkat összegyűjteni, más ré-szük (pld. mi a szembenálló fél szándéka, melyek a saját fél aktuális lehetőségei)megválaszolásához viszont elemzésre, értékelésre – a meglévő, vagy megszerezhetőinformációkból új információk előállítására – van szükség.

A parancsnoki kritikus információigények az érintett információk tárgya szerint

három nagy csoportra oszthatók. A kiemelt felderítési információigények 30 a szem-

benálló félre és a környezetre vonatkozó azon igények, amelyekhez a parancsnok

(magas, kiemelt) prioritást rendelt. A saját félre vonatkozó információigények 31 közé

azok tartoznak, amelyek a saját és együttműködő erők (harci) képességeinek megha-

tár ozásához szükségesek. Végül a saját félre vonatkozó lényeges információk 32

28 Commander's Critical Information Requirements (CCIR).29 AJP-3, Allied Joint Operations (Ratification Draft 1). Glossary of Terms and Definitions.30 Priority Intelligence Requirements (PIR).

31 Friendly Forces Information Requirements (FFIR).32 Essential Elements of Friendly Information (EEFI).



25

olyan információigények, amelyek kielégítése a saját erőknek a szembenálló fél in-

formációszerző rendszerei, lehetőségei elleni védelméhez szükségesek.

A szervezeti szintű információhasznosítás feltételeinek biztosítása az informá-ciógazdálkodás egyik alapvető funkciója. Szervezeti szintű hasznosításról akkor be-

szélhetünk, ha az adott erőforrás – esetünkben az információ – közvetlen birtoklójá-tól és konkrét elhelyezkedésétől függetlenül a szervezet átfogó céljait szolgálja. Eh-

hez elengedhetetlen, hogy:

- a szervezet egyes részei és tagjai ismerjék, hogy a szervezet egésze milyen in-

formációkkal rendelkezik és azt képesek is legyenek felhasználni.

- a szervezet, mint egész ismerje, hogy egyes részei és tagjai milyen információk -kal rendelkeznek és azt legyen képes széleskörűen (újra)hasznosítani;

- a szervezet egésze és tagjai külön-külön ismerjék, hogy milyen információkkalnem rendelkeznek és tegyék meg a szükséges lépéseket ezen információk megszer-

zése, vagy létrehozása érdekében. Az információgazdálkodás tevékenységrendszere két irányban is kiterjeszthető,

ami elvezet az információs erőforrásgazdálkodás és a tudásmenedzsment fogalmai-

hoz. Az információs erőforrásgazdálkodás33 az információgazdálkodás kiterjesz-

tése az információs erőforrások – a későbbiekben részletesebben tárgyalandó infor-

mációs infrastruktúra – teljes körére, az információk mellett ideértve az információ-technológiai eszközöket, az információk kezelését végző embereket és az informá-ciók ezelés feltételeit biztosító létesítményeket.

Az információs erőforrásgazdálkodás – 'information management' megnevezéssel – a NATO doktrínális dokumentumokban is megjelenik, mint az információk haté-

kony kezelésének, az információtúlterhelés elkerülésének kulcsfontosságú feltétele: "… A siker kulcsa az információgazdálkodás. Ennek érdekében a parancsnoknak előzetesen meg kell határoznia az információgazdál-

kodás alapelveit és biztosítania kell, hogy ezek a művelet időszaká-ban a csoportosítás egészére következetesen érvényesüljenek. A pa-

rancsnoknak ki kell adnia egy CIS [Communications and Informa-

tion Systems] tervet és biztosítania kell az összes CIS erőforrás me g-

felelő, átfogó kezelését, igazgatását." 34

A tudásmenedzsment az információgazdálkodás másik irányú kiterjesztése aszűkebben értelmezett, egyedi, vagy tény-információkról a tudás más, általánosabb

összetevői (fogalmak, összefüggések, szabályok, stb.) irányába. Kialakulása arra afelismerésre vezethető vissza, amely szerint egy szervezet számára egyre növekvő jelentőséggel bír, hogy "tudja, hogy mit tud" és képes legyen a rendelkezésére állótudást maximális mértékben felhasználni a szervezeti célok elérése érdekében. A tu-

dásmenedzsment a rendelkezésre álló és igényelt tudás(összetevők) azonosítására,felhasználásuk lehetőségének, módjának és hatásainak elemzésére, valamint a tudás-

erőforrások fejlesztésére irányuló tevékenységek összehangolt rendszere.

33 Information Resources Management (IRM).

34 AJP-3, Allied Joint Operations (Ratification Draft 1), Chapter 2 – Command and Control of Allied Joint Opera-tions, 2066.



26

Az információ minősége számos tulajdonsággal jellemezhető. A katonai műve-

letek során ezek közül a legfontosabbnak általában a következőket tekintik: pontos-

ság, relevancia, időszerűség, használhatóság, teljesség, tömörség és biztonság35. Lé-

nyeges minőségi jellemző az információ megbízhatósága

A pontosság (accuracy) a visszatükrözés valóságközeliségét, az eltérés mértékét,más megfogalmazásban a hibamentességet jellemzi. Ez mindenekelőtt az alapadatok

pontosságától és a műveletvégzés során biztosítható műveleti pontosságtól függ. Je-

lentősége elsősorban a folytonos jellemzők diszkrét értékekkel történő ábrázolásánál – például földrajzi koordináták kilométerben vagy méterben történő kifejezése, fel-

derítési fénykép különböző felbontású raszteres megjelenítése, stb. esetén – na-

gyobb. A valóságközeliséget jellemző pontosság nem tévesztendő össze az ábrázolá-si pontossággal (precision).

A relevancia a fontosság, jelentőség, tárgyhoz tartozás jellemzője. Azt tükrözi,hogy az adott információ az adott feladat, helyzet szempontjából mennyire lényeges,milyen jelentőséggel bír. Az időszerűség az adott információ időbeni érvényességét jellemzi, vagyis azt az időpontot, időintervallumot határozza meg, amelyben az in-

formáció tartalma érvényes volt. A használhatóság annak jellemzése, hogy az információ mennyire megszokott,

közérthető formában áll a felhasználó(k) rendelkezésére. A teljesség azt minősíti,hogy a rendelkezésre álló információk köre hogyan viszonyul a tevékenységhez,döntéshez szükséges információk körével – megegyezik azzal, meghaladja azt, vagy

szűkebb annál. A tömörség pedig az információ feladat- és helyzetorientált részlete-

zettségének mértéke. A biztonság az információ veszélyeztetettségének, illetve vé-delmének mértéke, amellyel – kiemelt jelentősége miatt – a későbbiekben részlete-

sen foglalkozunk.

A megbízhatóság az információban foglalt tény, vagy elképzelés igazságának va-

lószínűségét fejezi ki. A megbízhatóság elsősorban az információ forrását és magát,a közvetlen megismerés módját jellemzi. Különböző forrásból származó infor má-

ciók egybevetésével, értékelésével a megbízhatóság növelhető. Mivel sok esetben – például katonai szervezetek esetében a szembenálló félről szerzett információk ese-

tében – a megbízhatóság nem 100 %-os, pragmatikai szempontból az ugyanazon is-

meretet hordozó hírek is (a korábbit megerősítő) információtartalommal rendelkez-

nek.

35 Lásd például: Joint Pub 6-0, Doctrine for Command, Control, Communications, and Computer (C4) Systems Sup- port to Joint Operations [I-5.o.]; FM 100-6, Information Operations [4-1.o.].



27

2. INFORMÁCIÓFELDOLGOZÁS ÉS MEGVALÓSÍTÁSA

2.1 AZ INFORMÁCIÓ KEZELÉSE, INFORMÁCIÓ-

FELDOLGOZÁS

A szervezetben végbemenő – a kitűzött cél megvalósulását szolgáló – állapotválto-

zások szorosan kapcsolódnak tevékenységekhez, mintegy azok keretében valósulnak

meg. Az egyes tevékenységek jellegét alapvetően tárgyuk, illetve annak állapotvál-

tozása határozza meg: ennek megfelelően beszélhetünk anyagi – az anyag (energia)

helyének, helyzetének, formájának megváltoztatására irányuló – és információs – az információhoz, mint a munka tárgyához kapcsolódó – tevékenységek ről. Tekint-

sük át kicsit részletesebben az anyagi és információs tevékenységek kapcsolatát, va-

lamint az információs tevékenységek egymáshoz való viszonyát. Az anyagi és információs tevékenységek kapcsolatának, az információs tevé-

kenységek működésben betöltött helyének és szerepének vizsgálatához az informá-ciónak a tevékenység végrehajtásában felismer hető, korábban már megfogalmazottszerepéből indulhatunk ki, miszerint a tevékenységek megkezdéséhez, végrehajtásá-hoz és befejezéséhez megfelelő vezérlő- és állapot-információkra van szükség. Néz-

zük meg először, hogy melyek ezek az információszükségletek és milyen informác i-

ós tevékenységeket igényelnek. Egy adott tevékenység végrehajtásához szükséges információk egy része a tevé-kenység végrehajtójának eleve rendelkezésére áll (ismeri azokat), másik részéhezközvetlenül a tevékenység megkezdése előtt, vagy annak végrehajtása során kellhozzájutnia. A tevékenység megkezdése minden esetben valamilyen esemény – a

környezetben (valóságban) bekövetkezett állapotváltozás – következménye. Ennekmegfelelően az első információszükséglet az adott eseményről szóló információmegszerzésére irányul. Elemi – további önálló részekre nem tagolt – tevékenységesetében előfordulhat, hogy más információra nincs is szükség, összetettebb esetek-

ben azonban további, a végrehajtáshoz szükséges, vagy a befejezés feltételeit meg-

adó információk megszerzése is szükséges. A tevékenységekhez szükséges információkkal kapcsolatos két alapvető in-

formációs tevékenység-típus az elmondottakból már kitűnik: ezek az információ-

szerzés és az információfelhasználás. Lényegében ezek révén kapcsolódnak összea szervezetben zajló anyagi és információs folyamatok, ezek teremtik meg a kapcso-

latokat az anyagi és – a továbbiakban részletezendő – információs tevékenységekközött.

A teljességhez viszont – az egyszerűbb esetektől eltekintve – legalább még egyinformációs tevékenység-típus: az információ-előállítás is szük séges. Hiszen azadott tevékenységhez szükséges konkrét információ általában a megfelelő tartalom-

mal nem áll rendelkezésre, azt más (megszerzett) információkból kell létrehozni.



28

Ennek megfelelően az anyagi és információs tevékenységek kapcsolatának legáltalá-

nosabb (még az egyedi emberi tevékenységre is érvényes), a környezet hatásaitól el-

tekintő modellje az anyagi folyamathoz szükséges információk rendszeres megszer-

zésének, vagy előállításának, majd felhasználásának rendjét mutatja.

anyagi folyamatok (tevékenységek)

in fo rmáció- előállítás

in formáció-s zerzés

in formációfelhas ználás

2.1.1 ábra: Anyagi és információs tevékenységek kapcsolata

Az egyes ember és az egyedi tevékenység esetében az információs tevékenysé-gek egymással és az anyagi tevékenységekkel még összemosódnak, hiszen például

egy kézigránát eldobásánál sem tudjuk érzékelhető módon különválasztani a távol-ság és más befolyásoló körülmények információinak "megszerzését", a szükségeshajítási szög és dobóerő infor mációinak "előállítását" és végül ezek "felhasználását"a dobáshoz, magától a dobástól. A szervezeti működés során azonban ezek a tevé-kenységek már többnyire szétválnak, sőt a munkamegosztás következtében mégvégrehajtóik is eltér(het)nek egymástól.

A szervezetek működése során az eddig említett három információs tevékenység-

típus mellett két továbbival is találkozhatunk. Szükségességük az információval,mint szervezeti erőforrással szemben támasztott követelményekből – álljon rendel-

kezésre a megfelelő helyen és a megfelelő időben – következik. Információtováb-

bításra akkor van szükség, ha a (tevékenységhez, vagy új információ előállításához)felhasználandó információ rendelkezésre áll, de más – térben eltérő, távolabbi – he-

lyen jelentkezik az információszükséglet, információtárolásra pedig akkor, ha a

megszerzett, előállított információt más – időben eltérő, későbbi – időpontban kellfelhasználni.

Az információfeldolgozás általános értelemben az információs tevékenységekösszessége, más értelmezésben egy adott szempont szerint összetartozó információstevékenységek rendszere. Az információs tevékenységek hagyományos értelembenaz emberhez, az emberi gondolkodáshoz kapcsolódnak. Az információfeldolgozásaz emberiség történetében évezredekig a közvetlen megismerésre (információszer-

zés); az emberi gondolkodásra, vagyis számolásra és következtetésre (információ-



30

Az információvédelem csoportjába sorolt tevékenységek rendeltetése az infor-

mációk bizalmasságának, titkosságának és sértetlenségének védelme; az informáci-

ókhoz történő hozzáférés ellenőrzése; információk tartalmának, ábrázolásának, for-

rásainak és felhasználási helyének hitelesítése; valamint meghatározott szolgáltatási

szint fenntartása. Az információmenedzsment tevékenységeinek rendeltetése információk, infor-

mációs tevékenységek és információs rendszerek tervezése, szervezése, kivitelezése,megvalósítása, működtetése, megfigyelése-ellenőrzése (monitor), ellátása, fenntartá-sa, összehangolása, felügyelete, igazgatása, ellenőrzése, kezelése és elszámolása.

Az információs rendszer működtetés csoportjába azon tevékenységek tartoznak,amelyek rendeltetése az információs rendszer infrastruktúrája elhelyezési, energiael-

látási, szállítási, védelmi és működési feltételeinek, illetve emberi tartózkodási éséletfenntartási feltételeinek biztosítása kedvező és kedvezőtlen, természetes és mes-

terséges környezeti feltételek esetén. Az információszerzés (érzékelés) rendeltetése anyagi vagy nem anyagi entitások

tulajdonságainak, minőségi, mennyiségi, vagy más leíró jellemzőinek detektálása; azészlelt hatásokhoz hasonló, azoknak megfelelő kimenő jelek előállítása az informá-ciós rendszerek általi felhasználásra alkalmas formátumokban.

Az együttműködő emberek tevékenységéhez keretül szolgáló szervezetekben az

állapot-információk mellett jelentős szerep jut a vezérlő információknak is. A mű-ködés során zajló folyamatok összehangolása, koordinációja, a környezeti és belsőváltozásokhoz való igazítása, a szervezeti cél elérése érdekében történő beavatkozá-

sok irányítási tevékenységek végrehajtását igénylik. Ennek alapján a tevékenysége-ket egy másik osztályozás során két nagy csoportba: a végrehajtási és az irányításiszférába sorolhatjuk.

A működési folyamatok irányítási és végrehajtási szférára történő szétválasztásanem egyezik meg az információs és anyagi folyamatokra tagolással, hiszen vannakolyan szervezetek (minisztérium, egyetem, hivatal, stb.) is, amelyek alapfolyamatainformációs folyamat. Az azonban igaz, hogy az irányítási folyamatok információsfolyamatok. Az irányítási és végrehajtási szférába eső információs folyamatok kö-zött általában lényeges különbség mutatkozik atekintetben is, hogy az irányítási f o-

lyamatok a szervezet jellegétől többé-kevésbé független, közös jellegzetességeket

mutatnak, míg a végrehajtási folyamatok jelentős mértékben szervezet-specifikusak.

A szervezet információs tevékenységei egymással kapcsolatban állnak: két tevé-kenység között akkor van közvetlen kapcsolat, ha az egyik olyan információt hasz-

nál fel, amelyet a másik állít elő, vagy bocsát rendelk ezésre. Ebből következik, hogya szervezet infor mációs tevékenységeinek összessége egy absztrakt rendszert alkot,

amelyet ebben a jegyzetben a szervezet információfeldolgozási rendszerének neve-

zünk.

Ezt a fogalmat mindig egy adott szervezethez kötjük, abból kiindulva, hogy ezentevékenységek leglényegesebb csoportosító jellemzője a szervezeti célkitűzés meg-

valósulásának szolgálata. Ebből következik az is, hogy a szervezet teljes egészébenfelügyeli – képes befolyásolni, céljainak megfelelően átalakítani, fejleszteni – in-



31

formációfeldolgozási rendszerét, önállóan határozza meg a szükséges ráfordításokat

és biztosított erőforrásokat, de az ebből származó, a működés eredményességében,hatékonyságában jelentkező előnyöket is közvetlenül ő élvezi.

Egy szervezet információfeldolgozási rendszere a szervezet infor-

mációs tevékenységeinek összessége kapcsolataikkal együtt.

A szervezeti információfeldolgozási rendszer fogalom egy másik lehetséges ér-

telmezése magában foglalja az információs tevékenységek végrehajtásához szüksé-ges szervezeti – emberi, technikai, anyagi és pénzügyi – erőforrásokat is. A kettőközül azonban az előbbi tekinthető elsődlegesnek, hiszen a szervezeti célok és in-

formációigények meghatározzák a szükséges információs tevékenységeket és ezek-

hez kell rendelni a megfelelő erőforrásokat. Ennek megfelelően az információs rend-

szerszervezés első szakaszát az absztrakt információfeldolgozási rendszer felmérése,elemzése és tervezése képezi, majd ezt követi a valós, működő információfeldolgo-

zási (a gyakorlatban adatfeldolgozási) rendszer tervezése és megvalósítása.

Az információfeldolgozási rendszer – mint minden rendszer – különböző szem-

pontok alapján alrendszerekre bontható, hiszen az információs tevékenységek közötteltérő mennyiségű, gyakoriságú és közvetlenségű kapcsolatok lehetségesek. Az ösz-

szetartozó tevékenységek végrehajtásának rendjét és szabályait megfelelő rendelke-

zések rögzítik. Ezek a rendelkezések teszik lehetővé az információfeldolgozási rend-

szer egyes részeinek információs rendszer keretében történő körülhatárolását, elkü-lönítését. Ennek megfelelően találkozhatunk például általánosságban a vezetői in-

formációs rendszer, felderítő információs rendszer, kiképzéstervezési inf ormációsrendszer, pénzügyi információs rendszer kifejezésekkel.

Az információs rendszer (mint tevékenységrendszer) egy szervezet

inform ációfel dolgo zási rendszerének része, olyan alrendszere,

amely egységes szabályozás hatálya alá tartozó információs tev é-

kenységek összes sége.

A fenti – absztrakt tevékenységrendszer jellegű értelmezésre épülő – definícióhelyett a gyakorlatban általában tágabb értelmezésű, az erőforrásokra is kiterjedő de-

finíciók használatosak. A NATO szakterületi (híradó és informatikai) fogalomjegy-

zéke38 szerint:

Az információs rendszer eszközök, módszerek, eljárások, illetve

szükség esetén a működtető személyzet információfeldolgozási

funkciók megvalósítására létrehozott rendszere.39

A meghatározáshoz fűzött megjegyzések szerint információs rendszerek például

a műveleti információs rendszerek (command and control information system), azigazgatási információs rendszerek (management information system), beleértve azirodaautomatizálást és egy információs rendszernek lehetnek az információfeldolgo-

38 AAP-31(A), NATO Glossary of Communication and Information Systems Terms and Definitions.

39 Information system: An assembly of equipment, methods and procedures and, if necessary personnel, organised toaccomplish information processing functions.



32

zást támogató információtovábbítási funkciói is (pld. az információs rendszernekegy adott helyi hálózathoz tartozó számítógépei között).

Az információtechnológiai alapfogalmakat tartalmazó nemzetközi szabványban40

és az erre épülő NATO információtechnológiai fogalomjegyzékben41 az előbbitől

részben eltérő meghatározás szerepel, amely szerint az információs rendszer egy in-formációfeldolgozási rendszer a kapcsolódó szervezeti (emberi, technikai és pénz-

ügyi) erőforrásokkal együtt, amely információkat szolgáltat és oszt el. Az eb ben a

meghatározásban szereplő információfeldolgozási rendszer az általunk k orábbanmegfogalmazottakkal szemben számítástechnikai jellegű fogalom: egy, vagy több,információfeldolgozást megvalósító adatfeldolgozó (számítógépes) rendszer, vagy

eszköz. Az AAP-31- ben szereplő meghatározás a NATO kiegészítéseket tartalmazórészben szerepel.42

Az információs rendszer AAP-31 definíciójában szereplő 'információfeldolgozásifunkció' kifejezés az általunk korábban megfogalmazottnál szűkebb értelmezést ta-

kar, az említett megjegyzésben foglaltaktól eltekintve nem terjed ki az információ-továbbítási funkcióra. Ez utóbbihoz a kommunikációs rendszer fogalma kapcsoló-dik.

A kommunikációs rendszer eszközök, módszerek, eljárások, illetve

szükség esetén a működtető személyzet információtovábbítási

funkciók megvalósítására létrehozott r endszere.43

Ehhez a meghatározáshoz is kapcsolódik megjegyzés, amely szerint egy kommu-

nikációs rendszernek lehetnek az információtovábbítást támogató információtárolásiés –feldolgozási funkciói is. Az információs tevékenységek teljes körére kiterjedő

fogalom megnevezése a NATO értelmezés szerint kommunikációs és információsrendszerek (communication and information systems – CIS), amelyekkel részlete-

sebben majd az informatikai rendszerek fogalmát tárgyaló részben foglalkozunk. Azinformációs rendszer, illetve a kommunikációs rendszer fenti definíciói egyébkéntcsak 2002 során kerültek be az alapvető NATO fogalomjegyzékbe44

, szemben az

kommunikációs és információs rendszerek fogalommal, amely már 1990 óta szer e-

pel abban.

Egy szervezet információfeldolgozási rendszerének alrendszerekre tagolása tö b-

bek között történhet a szervezet hierarchikus felépítése és az irányítási, döntési szin-tek szerint vertikálisan, a vezetési szinteket átmetsző szervezeti funkcionális terüle-

tek szerint horizontálisan, vagy például a vezetési funk ciók alapján. A vertikális alrendszerekre bontás végrehajtható vezetési szintenként és az egyes

vezetési szinteken belül is. Az előbbi megfelel a szervezeti felépítés szerinti tagolás-

40 ISO/IEC 2382-1, Information Technology – Vocabulary, Part 1: Fundamental Terms.41 ADatP-02, NATO Information Technology Glossary.42 Információs rendszer [01.01.22], információfeldolgozási rendszer [01.01.21.], információs rendszer, AAP -31 sze-

rint [01.NN.32]43 Communication system: An assembly of equipment, methods and procedures and, if necessary personnel, organi-

sed to accomplish information transfer functions.44 AAP-6(2003), NATO Glossary of Terms and Definitions.



33

nak. Így áll össze például egy dandár információfeldolgozási rendszere a dandárpa-

rancsnoksági alrendszerből, valamint a zászlóaljak és a dandárközvetlenek alrend-

szereiből, ami természetesen a zászlóaljak esetében tovább tagolható a zászlóaljpa-

rancsnokság, a századok és a zászlóaljközvetlenek alrendszereire.

Egy adott vezetési szinten belül is megkülönböztethetünk vertikálisan egymásraépülő alrendszereket, mint a végrehajtási folyamat(ok) információs szükségleteitközvetlenül kielégítő operatív irányítási tevékenységeket magukba foglaló alrend-

szer(ek), valamint az ezeket az operatív tevékenységeket összehangoló, szabályozórövidtávú (taktikai), középtávú (stratégiai) és hosszútávú (szervezetpolitikai) vezeté-si tevékenységekből felépülő alrendszerek . Természetesen a zárójelben szereplő – avezetési tevékenységek szintjét, gyakoriságát, az előállított vezérlő információk idő- beni érvényességét jelölő – megnevezések és a katonai szervezetek harcászati éshadműveleti szintje között semmiféle összefüggés nincs.

A horizontális alrendszerekre bontás az információs tevékenységek funkcionálisterületenkénti csoportosításával történhet, alapvetően aszerint, hogy a feldolgozott

információk elsődlegesen mire vonatkoznak. Ennek alapján beszélhetünk katonaiszervezetek esetében például hadműveleti, kiképzési, személyügyi, pénzügyi, gaz-

dálkodási, stb. alrendszerekről. Természetesen a vertikális tagoláshoz hasonlóanezek is tovább bonthatóak, például a hadműveleti alrendszer összfegyvernemi, tüzér,légvédelmi, stb. alrendszerekre.

A kétféle felbontás mátrix-szerűen kombinálható, hiszen a vezetési szint szerintialrendszerek funkcionálisan, illetve a funkcionális alrendszerek vezetési szintenkénttovább tagolhatóak. A mátrix-elrendezésből következően a zászlóalj pénzügyi al-

rendszer egyaránt része a zászlóalj alrendszerének és a pénzügyi alrendszernek.

dd. pság

alrendszer

1. z.

alrendszer

2. z.

alrendszer

dd. közv.

alrendszer

Hadműveleti alrendszer

Kiképzési alrendszer

Pénzügyi alrendszer 2. z. pü.alrendszer

2.1.2 ábra: Alrendszerekre (információs rendszerekre) bontás

A vezetési funkciók szerinti felbontás az információs tevékenységeknek a veze-

tési folyamatban betöltött szerepe alapján csoportosít. Ennek megfelelően beszélhe-

tünk az információfeldolgozási rendszer – esetenként egymást átfedő – tájékoztatási,

tervezési, döntéselőkészítési, ellenőrzési, stb. alrendszereiről. Ez a felbontás elké p-



34

zelhető az előbb említett mátrix-elrendezésre merőlegesen, így a dandár pénzügyitervezési alrendszer már három – eltérő szempont alapján kialakított – alrendszer r é-szének is tekinthető.

A bemutatott felbontási lehetőségek egy szervezet információfeldolgozási rend-

szerének igen nagyszámú részre (alrendszerre) történő tagolását eredményezik. Hamindezen részeket információs rendszernek tekintenénk, akkor Moliére híres hős-

ének a prózáról mondottakhoz hasonlóan elcsodálkozhatnánk: nem is tudtuk, hogymindig információs rendszereket használunk. Vizsgáljuk meg azonban, hogy milyencélból határoljuk körül az infor mációs tevékenységek egy csoportját a valóságban.Ennek végső gyakorlati célja minden esetben a szervezeti működés egy adott terüle-

tén az eredményesség, vagy hatékonyság növelése a kapcsolódó információs tevé-kenységek elemzésével és szervezettségük fokozásával. Azt határoljuk körül, amitle- vagy előírni akarunk, vagy tudunk. Nézzük meg ezek után, hogy mi ennek a t e-

vékenységnek a feltétele és eredménye.

A feltételek vizsgálatánál abból kell kiindulnunk (amit korábban már megállapí-tottunk), hogy a szervezetek nagyon bonyolult rendszerek, így működésük teljesegészében és részleteiben nem írható le. Közrejátszik ebben az is, hogy a működésnemcsak bonyolult, hanem valószínűségi jellegű is, vagyis az eseményekre történőreagálás – többek között az ember részvétele következté ben – nem mechanikus meg-

határozottsággal történik. A működés egyes részei ugyanis algoritmus formájá ban

előírhatóak, más részei azonban csak egészen általános előírásokkal szabályozható-

ak. A két véglet között sokféle változat tapasztalható az egyes működési területek

lehetséges le- és előírásában. Ennek alapján a működés – és ehhez kapcsolódóan az

információfeldolgozási rendszer – egyes összetartozó részei részletesebben leírásra,a kapcsolódó (köztük információs) tevékenységek és végrehajtási rendjük megf elelőszabályozó(k)ban előírásra kerültek és kerülnek, míg más területeken ez nem történtmeg.

Az elmondottak alapján – visszautalva a korábban már megfogalmazott definíci-

óra is – információs rendszernek a szervezet információfeldolgozási rendszerénekcsak azon alrendszereit tekintjük és nevezzük, amelyek szabályozó(k)ban konkrétankörülhatárolásra és szabályozásra kerültek. Ebből következik, hogy az információsrendszerek a szervezetben folyó információs tevékenységek egy részét fedik csak le, bár ez a rész a tudományos eredmények felhasználásának és a technikai lehetőségek

bővülésének mértékében folyamatosan növelhető.

A szervezet információfeldolgozási rendszeréhez szorosan kapcsolódik – annak

elemei között az alapvető kapcsolatokat teremti meg – a rendelkezésre álló informá-ciók összessége. Ezek az információk is rendszert, a szervezet információrendszerétalkotják. Tulajdonképpen az információfeldolgozási és az információrendszer közülaz utóbbi a meghatározó, annak van elsőbbsége. Hiszen az információfeldolgozásirendszer célja nem más, mint a működéshez szükséges információk megfelelő he-

lyen és időben történő rendelkezésre bocsátása.



35

Az információrendszer egy szervezet információfel dolgo zási rend-

szerében felhasznált információk és kapcsolataik összessé ge.

Az információrendszer elemei – az információk – a valóság, a szervezet és kör-

nyezete jellemzőinek és kapcsolatainak tükörképei, mégpedig olyan terjedelemben

és részletességgel, ahogy azt a szervezeti működés közvetlenül, vagy közvetve meg-

követeli. Ennek megfelelően az információrendszer igen bonyolult, változó rend-

szer, amely teljes egészében nem írható le, csak különböző szinten – meghatározottszempontok szerinti lényeges elemek kiemelésével – modellezhető.



36

2.2 MŰVELETEK ADATOKKAL, ADATFELDOLGOZÁS

Az információs tevékenységek adatokon végzett műveletekkel történő megvalósítá-sának megjelenése és elterjedése lényegében az információfeldolgozás gépesítéséhezés automatizálásához kapcsolódik, hiszen az ember információit éppen azért alakítjaadattá, hogy feldolgozásuk minél nagyobb részét végezhesse gyorsabban, pontosa b-

ban, megbízhatóbban ilyen célra konstruált technikai eszközökkel. Így az adatok ésa technika egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Az információ- és az adatfeldolgo-

zás kapcsolatát a következő ábra szemlélteti.

Objektumokravonatkozóismeretek

Információ(k)reprezentációja

Adat(ok)értelmezése

Az információtárgya

Objektumok(tények, események,

…, fogalmak)

Objektumok(tények, események,

…, fogalmak)

Információ(k) Információ(k)

Adat (ok) Adat (ok)

Információ-feldolgozás

Adat-feldolgozás

Feldolgozáselőtt

Feldolgozásután

Feldolgozás

2.2.1 ábra: Információ- és adatfeldolgozás45

Az adatokkal végzett műveleteket vizsgálhatjuk az egyes információs tevékeny-

ség-típusok végrehajtásához kapcsolódóan. Az információszerzés érdekében adatgyűjtésre, adatrögzítésre és adatbevitelre

kerülhet sor. Az adatgyűjtés az adatok megszer zésének speciális módja, amikor egytechnikai eszköz eseményeket, mért értékeket, fizikai állapotokat, stb. jegyez fel f o-

45 Forrás: ADatP-2, NATO Information Technology Glossary [2-1-13.o.]



37

lyamatosan, rendszerint időrendben – esetleges előfeldolgozás és rendszerezés után – azonnali vagy k ésőbbi feldolgozásra alkalmas formában.

Az adatrögzítés (számítógépes adatelőkészítés) – általában nagytömegű – adatok

géppel olvasható formára történő alakítása, géppel olvasható adathordozóra történő

felvitele. A rendszerint szakállomány által végzett tevékenység elsődleges adathor-dozók (ember által olvasható bizonylatok, kódlapok, stb.) alapján történik és másod-

lagos adathordozót (korábban lyukszalagot, lyukkártyát, vagy mágnesszalagot, ma pedig elsősorban mágneslemezt) állít elő. A közvetlen ember -gép kapcsolat előtérbekerülésével az adatrögzítés szerepe csökkent.

Az adatbevitel az adatokat az adatfeldolgozó (számító-) gépbe juttató tevékeny-

ség, vagy folyamat. Az adatbevitel lehet közvetett és közvetlen. Nagytömegű elsőd-

leges adathordozón rendelkezésre álló adat a bevitel előtt általában rögzítésre kerül,de mód van közvetlen bevitelre is párbeszédes készülékek – billentyűzet és képer-

nyő – segítségével.

Az információfelhasználáshoz az azt hordozó adatot rendelkezésre kell bocsáta-

ni, meg kell jeleníteni. Az adat rendelkezésre bocsátása számítógépben használtformából az ember által használt formátumra alakítás. Ez leggyakra b ban papíralapúadathordozón, vagy vizuális formában történik. Ez utó bbit adatmegjelenítésnek ne-

vezzük. Napjainkban az adatok már audio- és audiovizuális formában is rendelk e-

zésre bocsáthatók. Ezek a tevékenységek kiviteli műveletek, ami szélesebb tartalmat

takar. Az adatkivitel az a folyamat, amelynek során adat kerül ki az azokat feldolgo-

zó rendszerből, vagy készülékből. Az információtovábbítás során általában adatátalakításra és adatátvitelre kerül

sor. Az adatátalakítás (adatkonverzió) az adat formájának, ábrázolási módjánakmegváltoztatása a tartalom (jelentés) lényegi módosulása nélkül. Az adatátvitel ada-

tok el juttatása egy helyről a másikra a távközlés eszközeinek felhasználásával. Azátalakítás (illetve a visszaalakítás) tulajdonképpen az adatátvitel érdekében, az átvi-

teli eszköz által továbbítható formára hozás. Az átalakítás egy speciális – az átvitelsorán is használt – formája az adattömörítés, amely az átviendő mennyiséget, vagy atárigényt olymódon csökkenti, hogy az eredeti alak visszaállítható legyen. E tevé-kenység ellenpárja az adatki bontás (más néven lazítás), amely a tömörített formábólvisszaállítja az eredeti, tömörítés előtti állapotot.

Az információtároláshoz kapcsolódó műveletek az adattárolás, adattör lés, adat-

másolás, adatmozgatás, adatsokszorosítás, illetve az adatmódosítás, adatkarbantar -tás, adatvisszakeresés, adatkimentés és visszatöltés. A tárolás két elemi művelete azadat (be)írása – ami állandó, vagy átmeneti rögzítés tár ban, vagy adathor dozón – ésaz adat (ki)olvasása, ami tárban, adathordozón rögzített adat átvétele további fel-

használás céljából. Az adattárolás adatok megőrzése olyan eszközök segítségével, amelyek biztosít-

ják ezek beírását és kiolvasását. Az adattörlés tárolt adat helyébe speciális érték(például nulla, vagy szóköz) beírása, aminek következtében az eredeti érték többémár nem nyerhető vissza. Az adatmásolás az adat valamilyen forrásból (tár, adat-

hordozó) történő kiolvasása és más helyre történő beírása olymódon, hogy az eredeti

adat változatlan marad. Az adat sokszorosítás az adatmásoláshoz hasonló tevékeny-



38

ség, ahol azonban a kiolvasott adat (egyidőben, vagy egymást követően) több pél -

dányban, több helyen kerül beírásra. Az adatmozga tás során is a kiolvasott adat egy

más helyen beírásra kerül, de ezzel egyidőben az eredeti adat törlődik. Az adatmoz-

gatás tulajdonképpen "rövidtávú" – egy berendezésen belüli – adatátvitel.

Az adatmódosítás egy tárolt adat megváltoztatása új érték beírásával. Az adat- karbanta rtás a tárolt adatok folyamatos módosítása abból a célból, hogy azok min-

dig az aktuális – a valós állapotnak megfelelő – értéket tartalmazzák. Az adatvissza-

ke resés meghatározott tulajdonságú adat(ok) megtalálását és rendelkezésre bocsátá-sát eredményező folyamat, amely a szükséges információhoz jutásra irányul. Azadatkimentés speciális adatmásolás, amelynek célja meghatározott adat(ok) sérülés,megsemmisülés elleni védelme biztonsági másolat készítésével. A kimentés általá-

ban tömörített formában történik. A bekövetkező adatvesztés esetén a helyreállításadatvisszatöltés segítségével lehetséges.

Az eddig felsorolt – adatokkal végezhető – műveletek zöme lényegében függet-

len az adat típusától. Ez a megállapítás azonban már nem igaz az információelőállí -tás során és érdekében végrehajtott műveletekre. Az alapvető adattípusokat é ppen az

határolja el egymástól, hogy milyen tartalmi műveleteket végezhetünk velük. E b bőla szempontból megkülönböztethetünk numerikus, logikai, szöveges, grafikus, képi,hang és más típusú adatokat. Az egyes típusokkal végezhető műveletek köre – külö-nösen a gépi adatfeldolgozás hatókörébe újonnan bekerülő típusok eseté ben – nem

végérvényesen rögzített, a technikai lehetőségek fejlődésével bővülhet. Vegyük sor-

ra tehát az egyes adattípusokat, ábrázolásuk lehetőségeit és jellemzőit, valamint az

alkalmazható műveleteket.A numerikus adatok az adatfeldolgozás számára legrégebben rendelk ezésre álló

adattípust alkotnak. A valós világ mennyiségi jellemzőinek absztrakciója révén jö t-

tek létre a számok és született meg az egyik legáltalánosabb tudomány: a matemat i-

ka. A különböző számszerűsíthető jellemzők mért értéke és a feldolgozás során k e-

letkező részeredmények, valamint az eredményadatok formá jukat tekintve lehetnek

egész számok és (valódi, vagy tizedes) törtszámok. Ábrázolásuk különböző – az ál-

talánosan használt decimális (10-es alapú), valamint a gépi bináris (2-es alapú), he-

xadecimális (16-os alapú), esetleg oktális (8-as alapú) – számrendszerekben történ-

het. A gépi ábrázolás jellemzője a korlátozott nagyság és pontosság, ami az ábráz o-

lás módja mellett elsősorban a tárolásra rendelkezésre álló hely függvénye. A numerikus adatokkal végezhető műveletek sorába tartoznak az aritmetikai

alapműveletek (összeadás, kivonás, szorzás, osztás, hatványozás), a gyök vonás éslogaritmusképzés, egy sor gyakran használatos – trigonometrikus és transzcendens – elemi függvény, valamint egyes speciális műveletek (típuskonverzió, kerekítés, le-

vágás, stb.). A numerikus adatok köréből már kivezetnek, de ide tartoznak a külön-

böző hasonlítási műveletek (egyenlő-e, nem egyenlő-e, nagyobb-e, stb.) is. Az eddig

említett skaláris adatok mellett a numerikus adatok közé tartoznak az ezekből fel -

épülő komplex számok, vektorok és mátrixok is, amelyek saját műveletekkel (pél-

dául skalárszorzás, vektorszorzás, stb.) rendelkeznek.



39

A logikai adatok szintén régóta használatos adattípust alkotnak, amelyek kétér-

tékű döntési állapotot, igazságtartalmat rögzítenek igen-nem (igaz-hamis) formában.Logikai adatokkal az általánosan használt (a Boole-algebra részét képező) logikai

műveleteket végezhetjük, mint a tagadás (negáció – nem), az összekapcsolás (kon-

junkció – és), a kizáró vagy megengedő vagylagosság (antivalencia, diszjunkció – vagy), a következtetés (implikáció – ha-akkor), stb.

A szöveges adatok , mint adattípus tulajdonképpen a rögzített beszéd, az írásgéppel feldolgozható formáját képviselik. Ez a típus kezdetben szinte kizárólag afelhasználóbarát ember -gép párbeszéd megvalósítására született, nem pedig ilyen

adatok feldolgozása, átalakítása, előállítása céljából. A szöveges adatok ábrázolásakaraktersorozat formájában történhet. A karakter adatábrázolásra általános érvény-

nyel, vagy megállapodásszerűen elfogadott kifejezési eszköz (szimbólum), például

betű, számjegy, műveleti jel, írásjel, stb. A karaktersorozat behatárolása tör ténhet akarakterek számának előzetes megadásával, vagy a karaktersorozat végének egyspeciális – általában az úgynevezett NULL – karakterrel történő lezárásával. Az elsőváltozat a számábrázolási lehetőség következtében a maximális hosszat (jellemzően255 karakterre) korlátozza, míg a másodiknál ilyen nincs. Az ábrázolás lényeges jel-

lemzője az ábrázolható karakterkészlet és az egyes karakterek (betűk, számjegyek,speciális szimbólumok) belső ábrázolása, az úgynevezett kódtábla.

A karaktersorozatokkal – szövegelemekkel – végezhető elemi műveletek töb bek

között az összefűzés (egyik karaktersorozatnak a másik után illesztése), a levágás(egy karaktersorozat adott hossz utáni elemeinek elhagyása), a kivágás (egy ka-

raktersorozat valamely részének kiemelése), a karakterenkénti átkódolás és adott k a-

rakter(ek) keresése. Mivel a karakteres ábrázolásmód az ember által olvasható, ille t-ve az adatokat többnyire ilyen formá ban adja meg, speciális adatátalakítási műveleta konverzió a belső számábrázolás és a karakteres számábrázolás között.

A szöveges adatokhoz az egyszerű karaktersorozatok mellett összetettebb struk-

túrával rendelkező típusok, szövegek is tar toznak. Ezek legegyszerűbb változata asorokból álló szöveg, bonyolultabb esetekben a sorok bekezdésekké, a bekezdésekhierar chikusan egymásbaágyazott szövegrészekké (alpont, pont, fejezet, stb.) cso-

portosíthatóak. Ezek ábrázolásában a hagyományos karak terek mellett megjelennek

speciális (sorvég, bekezdésvég, szövegvég, stb.) karakterek is.

A szövegekkel végezhető műveleteket szövegszerkesztő műveleteknek nevezzük.

Ezek közé tartoznak többek között a szövegen belüli blokkok – összefüggő sor rész,sor, egymást követő sorok, stb. – kijelölése, másolása, áthelyezése, törlése, valamint

a formátumot beállító, változtató műveletek, mint kijelölt rész(ek) aláhúzott, kövérí-tett, dőlt, duplaszéles, megemelt (felső index), lesüllyesztett (alsó index), vagy mástipográfiailag megkülönböztető megjelenítése, illetve kijelölt sor(ok) bal- és job b-

margójának beállítása és ezeken belül balra, jobbra, középre igazítása, vagykétoldalra történő kiigazítása. Egy sor beállító művelet segít(het)i a szöveg lapokra

tördelését, mint a laponkénti sorszám, a sortávolság, a felső és alsó margó, a lapszá-

mozás helyének, stb. megadása.

A grafikus adatok megjelenésével a vizuális információk leegyszerűsített for -

mája, a rajz vált kezelhetővé, feldolgozhatóvá. A rajz tulajdonképpen nem más, mint



40

vonalas ábra, amely tartalmazhat egyes karaktereket és kisebb szövegeket is. Grafi-

kus adatok legjellemzőbb alkalmazásai az összefüggéseket szemléltető grafikonok,diagramok, folyamat- és struktúra-ábrák, valamint a különböző vázlatok, tervrajzok,valamint ez utóbbiak – akár háromdimenziós – nézetei.

A grafikus adatok ábrázolása alapvetően kétféle módon történhet: raszteres ábrá-zolásnál a kép alapelemei a sorokba és oszlopokba rendezett képpontok, a vektorosábrázolásnál pedig egyenes vonalszakaszok. Mindkét esetben lehetséges a háttérszín(általában fehér) melletti egy- (általában fekete), több szürkeárnyalatos, vagy töb b-

színű ábrázolás. A grafikus adatokkal végzett műveletek magukban foglalják a szokásos manuális

grafikus műveletek zömét: - rajzelemek (szakaszok, töröttvonalak, téglalapok, sokszögek, körök, kör ívek,

körszeletek, stb.) beépítését, vagy törlését; - a rajz egészének, vagy részeinek másolását, törlését, eltolását, forgatását, tükrö-

zését, kicsinyítését, nagyítását; - összetett rajzelemek (szimbólumok) létrehozását, rajzelemkönyvtárak alkalma-

zását, karbantartását; - rajzelemek színének megadását, módosítását, vonalakkal határolt területek k i-

színezését. A felsoroltak mellett szükség lehet a kétféle ábrázolásmód közötti konver zióra. A képi- és hangadatok összetettebb feldolgozása a 90-es évek elején kezdett le-

hetővé válni az úgynevezett multimédia rendszerek és alkalmazások keretében. Atechnikai feltételek már korábban, fokozatosan megszülettek az elfogadható felbon-

tással és színárnyalattal történő digitalizált (raszteres) képá brázolásra, valamint azeredeti hangzást megközelítő digitalizált hang (beszéd, zene, effektusok) ábrázolásá-ra, ilyen adatok bevitelére, továbbítására és megjelenítésére. A tényleges kép- éshangfeldolgozás kiterjedéséhez elsősorban bonyolult alakfelismerési algoritmusok

és az egyszerűbb (numerikus, szöveges grafikus) adatokhoz viszonyítva nagyságren-

dekkel nagyobb információmennyiség valós idejű, hatékony tömörítésének és kibon-

tásának módszerei szükségesek. Mindez átvezet a jelfeldolgozás témaköréhez.

A jelfeldolgozás és az ehhez kapcsolódó jelfogalom először a híradástechnikában jelent meg, majd az irányítástechnika, elektronika területén vált alapvető jelentősé-gűvé. A jel (signal) általában valamely fizikai mennyiség (állapothatározó) olyan ér-

téke, vagy értékváltozása, amely egy egyértelműen hozzárendelt információ szerzé-sére, tová b bítására, vagy tárolására alkalmas. A jelfeldolgozás értelmezése szerint a jel egy adott jellemző változása egy, vagy több másik – általában térbeli, vagy idő- beni – jellemző függvényében.

A jelek származhatnak a környezetből és előállíthatók "mesterséges" úton is. A jellemző változása általában nagymennyiségű (potenciális) információt hordoz. Akörnyezetből származó – vizuális, akusztikus, termikus, stb. – hatások, mint jelek

érzékelése és feldolgozása biztosítja az ember számára ezen környezet megismeré-



41

sét, a benne lévő objektumok és jelenségek felismerését, különböző tulajdonságaikmeghatározását.

Az ember által érzékelhető környezeti hatások mellett számos más természeti ésmesterséges jellemző-változás felel meg a jel-fogalom meghatározásának. Ilyenek

többek között az elektromágneses (pld. rádió-) hullámok, a szeizmikus vibrációk,különböző típusú kibocsátott hullámok visszavert jelei (radar, szonar, vibráció, stb.),valamint az orvosi diagnosztikában felhasznált EKG és EEG jelek, illetve a külön-

böző képalkotó jelek (röntgen, ultrahang, CT, MRI, stb.). A jelfeldolgozás esetében a jelhordozó leggyakrabban villamos mennyiség (f e-

szültség, áram, tér erősség), de az elektronikában és az irányítástechnikában az e

funkciót betöltő fizikai mennyiségek köre ennél sokkal szélesebb (szinte mindenmérhető fizikai mennyiség lehet jelhor dozó).

A jelek a független jellemzők és a függő jellemző lehetséges értékei alapján le-

hetnek analóg, diszkrét, vagy digitális jelek. Az analóg jel esetében mind a független jellemzők, mind a függő jellemző tetszőleges ér tékeket vehetnek fel egy folytonosintervallumból. A diszkrét jel esetében a független jellemző(k) értékei diszkrétek,míg a függő jellemző értékkészlete folytonos. Végül digitális jel esetében valameny-

nyi jellemző értékkészlete diszkrét. Az analóg jelek általában a természetre, a diszkrét jelek pedig a technikai rend-

szerekre jellemzőek (bár kivételek természetesen vannak). A digitális jelek általábananalóg jelek reprezentációi digitális technikai rendszerekben, vagy ilyen rendszerek

által generált jelek. Az analóg jelek mintavételezéssel tehetők diszkrétté, ezek pedigkvantálással digitálissá.

Más értelmezések szerint a jel analóg, vagy digitális voltát alapvetően az érték-készlet folytonossága, vagy diszkrét jellege határozza meg. Ennek megfelelően azanalóg jelek értelmezési tartománya is lehet diszkrét, illetve a digitális jel értelmezé-si tartománya is lehet folytonos.

A jelfeldolgozás fogalma alatt napjainkban különböző jelek analóg, vagy digitá-lis eszközökkel és módszerekkel történő szűrésének, kódolásának, átvitelének, de-

tektálásnak, elemzésének, felismerésének, szintetizálásának, rögzítésének és repr o-

dukálásának elméletét és gyakorlatát értjük. Egy időben korábbi, szűkebb értelmezésszerint a jelfeldolgozás az elektronikában mindazon folyamatok összessége, ame-

lyek során az érzék elők villamos kimeneti jelét kijelzésre, regisztrálására, távadásra

alkalmassá teszik.A jelfeldolgozás által kezelt jelek közé mindenekelőtt az audio, video, beszéd,

kép, kommunikációs, geofizikai, szonár, radar, orvosi és zenei jelek tartoznak. A je-

lek típusa meghatározza a jelfeldolgozás típusát, ennek megfelelően beszélhetünkanalóg jelfeldolgozásról, vagy digitális jelfeldolgozásról; illetve audio-jel feldolgo-

zásról, beszéd- jel feldolgozásról, video- jel feldolgozásról, képjel feldolgozásról, stb. A jelfeldolgozás műveletei, tevékenységei az információfeldolgozás, illetve adat-

feldolgozás során történő felhasználás szempontjából két nagy csoportba sorolhatók,amelyek a feldolgozott jelek információtartalmának változásai alapján különböztet-

hetők meg. Mivel az adatokat (az információk emberi tudaton kívüli reprezentációit)

jelek hordozzák, így az adatokkal végzett műveleteket is jelekkel végzett műveletek



42

révén lehet megvalósítani. A számítástechnikai eszközök esetében ezt a processzo-

rok műveletvégző egységének alkotóelemeit képező logikai áramkörök valósítjákmeg.

Mindezek alapján az első csoportot a jelfeldolgozás azon műveletei, tevékenysé-

gei alkotják, amelyek nem módosítják a jelek által hordozott infor mációk tartalmát,csak az információkat hordozó adatok típusát, formátumát, vagy az adatokat hordo-

zó jelek típusát, jellegét, vagy meghatározott jellemzőit változtatják. A jelfeldolgo-

zási műveletek második csoportjába pedig azon műveletek tartoznak, amelyek új,vagy bővített, javított tartalmú információkat hordozó jeleket állítanak elő.



43

2.3 INFORMATIKA, KATONAI INFORMATIKA

Az emberi tevékenység szinte minden területéhez - így az információkkal kapcsola-tos tevékenységekhez is - három szorosan összetartozó társadalmi folyamat kapcso-

lódik: a gyakorlat, a technika és a tudomány. A gyakorlat a technika fejlődésének el-sődleges ösztönzője és ezen keresztül a tudomány legfontosabb mozgatója. A tud o-

mányos haladás, a törvényszerűségek megismerése meghatározza a technikának, a

törvényszerűségek felhasználási területének fejlődési útjait. A gyakorlat pedig atechnika alkalmazása során új jelenségeket tár fel, magyarázatokat követel e jelensé-gekre.

Nincs ez másként vizsgálatunk tárgyával, az informatikával sem, így elsőként aztaz alkalmazási területet – az emberi praxis egy részét – kell körülhatárolnunk,amelyhez a megfelelő tudomány- és technikaterület kapcsolódik. Ez a körülhatárolásnem egyszerű feladat, mert nyilvánvalóan többféle módon megtehető és tulajdon-

képpen mindmáig nincs teljeskörűen elfogadott változata. Lényegében két eltérő te-

rülethez kapcsolódóan használatos az informatika megnevezés. Ezek: a tudományosinformáció (tájékoztatás), illetve az információfeldolgozás általában.

2.3.1 Az informatika fogalmának kialakulása, értelmezése

Az új szakterület legkorábbi felfogásának kiinduló alapjául a tudományos forr a-

dalom, a tudományos információk mennyiségének ugrásszerű növekedése szolgált.

Ez századunk közepétől egyfajta információs válságot eredményezett, amelynek lé-nyege abban állt, hogy míg az emberiség az információk tömegét halmozta fel, aszükséges információk megszerzése és befogadása egyre nagyobb nehézségekbe üt-

között. Ennek következtében egyre fokozódó információigény volt tapasztalhatószinte minden területen a magánélettől kezdve, a gazdasági életen és a tudományostevékenységen át a politikáig.

A tudományos információkhoz kapcsolódó tájékoztatási tevékenység elméleté-nek megnevezésére 1965- ben alkotta meg A. A. Korkevics, F. Dreifus és J. G. Dorf -man az informatika (informatics) kifejezést46, majd ezt A. I. Mihajlov professzor is-

mertette 1967- ben egy tokiói előadásában. Ez sok európai országban elfogadásra k e-

rült, ugyanakkor Amerikában – és általában az angol nyelvterületen – az Informa-

tion Science (információtudomány) terjedt el. A német szak emberek egy része azInformatik , más része az Informations- und Dokumentationswissenschaft (in-

formáció és dokumentációtudomány) kifejezést használta. A másik értelmezés forrása az elektronikus számítógépek megjelenése volt szá-

zadunk közepén, majd kilépése a kutatóintézetek és egyetemek falai közül, beépülé-se a vállalatok, irodák, később az egyén életébe. A kezdetben szinte kizárólag nume-

rikus adatokkal foglalkozó eszközök fokozatosan váltak alkalmasakká a különbözőinformációk mind több típusának és formájának kezelésére.

46 A kifejezés a matematics, physics, semiotics, bionics, stb. szavak mintájára született meg.



44

Az informatique elnevezés így Franciaországban és néhány más országban kizá-rólag az elektronikus adatfeldolgozást jelentette. A Francia Akadémia 1966 áprilisá- ban a következő meghatározást fogadta el: "azon információk szisztematikus és ha-

tékony – főként automatikus gépekkel történő – kezelésének tudománya, amelyeket

az emberi tudás és kommunikáció hordozójának tekintünk műszaki, gazdasági éstársadalmi összefüggésekben". A két, terjedelmében eltérő meghatározás közül egy-

re inkább az utóbbi, tágabb értelmezés hódított tért. Az alkalmazási terület mellett jelentős eltérések mutatkoznak abban is, hogy mi

az informatika tárgya, milyen jelenségek tanulmányozására hivatott. A különbözőnézeteket nagyjából három csoportra oszthatjuk. Egyes vélemények szerint az infor-

matika tárgya maga az információ. Ennek az álláspontnak a problémá ja – mint azt

többen is kimutatták – abban rejlik, hogy egyes szakterületek információinak vizsgá-lata, értékelése, felhasználása az adott terület feladatkörébe tartozik. Ebben az érte-

lemben tulajdonképpen nem beszélhetnénk új diszci plínáról. A szakemberek egy másik csoportja szerint az informatika azokat a jelenségeket

és folyamatokat vizsgálja, amelyek az információk gyűjtésétől közreadásukig men-

nek végbe. Központi kérdése pedig az eközben végbemenő információs folyamatokautomatizálása. Ez a felfogás már egy önállóan tanulmányozható – más tudományte-

rületek által teljességében nem vizsgált – tárgyat jelöl meg, de kihagyja a folyamatkét lényeges szereplőjét: az információk létrehozóját és felhasználóját.

Véleményünk szerint a leghasználhatóbbnak a harmadik álláspont tűnik, amely a

vizsgálati területet kiterjeszti az infor máció keletkezésétől a felhasználásáig terjedőegész folyamatra. Ennek megfelelően az informatika tárgykörébe tartoznak tehát az

információ forrásai és felhasználói, valamint mindazok az eszközök és módszerek,amelyek az információs folyamatok során felhasználásra k erülnek. Az eddig elmondottak alapján az informatika fogalmát – mint elméleti és gyakor-

lati kérdések összességét – a továbbiakban mindkét szempont szerint a legtágabb ér-

telmezésnek megfelelően fogjuk használni. Tágabb értelemben az informatika fogal-

mába beleértjük eszközrendszerének alkalmazását is. Ennek megfelelően:

Az informatika a tudomány és technika azon területe, amely az i n-

formációk keletkezésének, kezelésének és felhasználásának elmé -

letével, gyakorlati megvalósításával és eszközrendszerével foglal -

kozik.

Az informatika tudományterületi oldala sok más, a 20. század második felébenkialakult új tudománnyal (elsősorban a rendszerelmélettel és a k i bernetikával) együttspeciális csoportba tar tozik. Ezeket a – sokszor integrált, vagy metatudományoknaknevezett – tudományokat az jellemzi, hogy nem egy-egy anyagi mozgásformáhozkötődnek, hanem több, vagy valamennyi mozgásformára érvényes törvényszerűsé-geket kutatnak. Létrejöttük a tudomány különböző területeihez tartozó ismeretek

szintéziséhez kapcsolódik, alapjuk nem az anyagi azonosság, hanem a felépítésbeli,működésbeli, vagy viselkedésbeli hasonlóság.



45

2.3.2 Az informatika tudomány- és technikaterületi kapcsola-

tai

Az informatika számos más tudomány- és technikaterülettel áll kapcsolatban, ér-

telmezése sok esetben keveredik is ezek egyikével, vagy másikával (az informatikafogalma alatt sokan például még ma is lényegében a számítástechnikával azonos tar-

talmat értenek). A különböző értelmezések alapját az képezi, hogy az informatika

sok más szak területtel együtt vizsgálja az információt és az információ különbözőoldalaival foglalkozó szakterületek (és képviselőik) előszeretettel használják fel, sőtsajátítják ki ezt a kézenfekvő elnevezést. Az informatikával legszorosabb kapcsolat-

ban álló, vagy legtöbbször együtt emlegetett szakterületek közé tartoznak a követk e-

zők: információelmélet, jelelmélet, kommunikációelmélet, kibernetika, információ-tudomány, valamint a számítástudomány.

Az információelmélet volt az első tudományterület, amely elsődlegesen az infor-

mációval - átvitelének egyes kérdéseivel és mennyiségének mérésével - foglalkozott.

A hírközléselmélethez kapcsolódó, a b ból kinövő új elmélet megszületését C. E.Shannon nevéhez és az 1948-as esztendőhöz kötik. Az elmélet fő célkitűzése az volt,hogy megoldja az elektromos híradás tervezésének feladatait: meghatározza a közle-

mények terjedelmét és a híradás csatornáinak szükséges átbocsátóképességét, meg-

találja a közlemények összesűrítésének módját, növelje a híradás zavartűrését és biz-

tosítsa rejtettségét. Az információelmélet alapvető modellje a forrást, az adót, a v o-

nalat, a vevőt és a felhasználót, valamint a zavarhatást tartalmazza.

Az információelmélet gyakorlati alkalmazása megszabadította a mérnököket at-

tól, hogy minden egyes híradó rendszer megteremtésekor majdnem kisipari és intui-tív módszerekkel dolgozzanak és egyben kijelölte e téren a lehetséges és lehetetlenközti határt. De ennél is jóval nagyobb jelentősége volt annak, hogy tételeiben ésszellemében sok hasonlóságot mutatott az anyag és energiamegmaradás törvényével, bevezette az információs entrópia fogalmát és összefüggését, különbözőségét a ter-

modinamikai entrópiával. Az információelmélet teljes egészében eltekintett az átviendő információ tartal-

mától, kizárólag mennyiségi szempontból foglalkozott vele. Igy az informatikáhozképest jóval szűkebb szempontból vizsgálta azt. Tulajdonképpen ebből következik,hogy a pontos megnevezése inkább kvantitatív információelmélet kellene legyen. A

szakterületet ma már inkább az információ matematikai elméletének, vagy matema-tikai információelméletnek nevezik.

A jelelmélet (szemiotika) szintén az információ átviteléhez – a kommunikáció-hoz – kapcsolódik, elnevezését a múlt század utolsó harmadában Pierce vezette be.

A jelelmélet központi kategóriája a jel és azt vizsgálja, hogy miért, hogyan és meny-

nyiben tölthetik be a jelek az információátvitelt megvalósító szerepüket. Az elméleta jelek, jelrendszerek, jelhelyzetek kutatása során olyan modellt alkalmaz, amely ben

a feladó és címzett kapcsolódik össze egy közös jelrendszer (kód) segítségével. A jelelméleti modellben a közlések azonos értelmezését a jelzett objektum (szitu-

áció, környezet) azonossága biztosítja. Tulajdonképpen a feladó és a címzett közé a

jelzett objektum képmása kerül a jelek közvetítésével. Ennek során önállóan vizsgál-



46

ható a jel és a képmás viszonya (a jelentés), a jel és a jelzett objektum viszonya, a jelés a kommunikációban résztvevők viszonya és végül a jelek egymás közötti viszo-

nya. Ezek a viszonyok a jelelmélet – egy kivételével már említett – négy dimenzió- ját, sorrendben a szemantikai, szigmatikai, pragmatikai és szintaktikai dimenziót ír-

ják le. A szintaktikai dimenzió elvezet egészen a természetes és mesterséges nyel-vekkel foglalkozó nyelvészetig.

A kommunikációelmélet a harmadik tudományterület, amely az információk át-

vitelét vizsgálja, csak míg az információelmélet ezt technikai (mennyiségi), a jelel-

mélet pedig jelölési szempont ból teszi meg, ebben a kutatás az emberek közötti, tár-

sadalmi viszonyokat k özvetítő, vagyis speciális információátvitelre irányul és korlá-tozódik. Az előbbiekkel szemben vizsgálja a kommunikáló személyek viszonyátegymáshoz, viszonyukat a kommunikáció tárgyához, valamint viszonyukat ahhoz a

helyzethez, amelyben kommunikálnak. A kommunikációelmélet lényeges megálla-

pítása, hogy az információ átvitele jelentős mértékben függ a helyzettől, sőt – mint

más kutatások kimutatták – még a kultúrális jellemzőktől is. Ez utóbbi már átvezet arészletesebben nem elemzendő kognitív pszichológia területére.

A kibernetika, mint a gépekben, az élő szervezetekben és a társadalomban meg-

valósuló irányítás és kommunikáció általános (közös) törvényszerűségeinek tudo-

mánya, jött létre. A megnevezést először N. Wiener használta 1948-ban megjelent

könyve címében. A tudományterület a 2. világháború során felmerült problémákelemzéséből keletkezett, amikoris kitűnt az irányítási folyamatok hasonlósága tech-

nikai és ember -gép rendszerekben. A felismert közös törvényszerűségek létezésétkésőbb a természet-, a társadalom- és a műszaki tudományok kutatói fokozatosan

megerősítették. A kibernetika alapvető modellje az irányító és irányított elemet, a bennük vég-

bemenő transzformációkat és a köztük lévő információs kapcsolatokat tartalmazza.Vizsgálja az irányítás különböző típusait (vezérlés, szabályozás, stb.), a visszacsato-

lási módokat és az irányító elem felépítését, feladatait, működését. Ebből követk e-

zik, hogy alapvető fogalma az irányítás mellett az információ. Az 50-es években egyes kutatók a kibernetikát egy mindenek felett álló filozófiai

szintű tudománynak tekintették, amely magában foglalja a (shannoni) információ-elméletet, az algoritmuselméletet, az operációkutatást, stb. Az informatika és a k i- bernetika viszonyának meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy az információ-

nak az irányításban betöltött szerepe nem meríti ki az információ valamennyi funk-cióját, sőt a funkció oldaláról történő megközelítés sem az egyedüli lehetséges módaz információ vizsgálatára.

Az információtudomány (Information Science) interdiszciplináris tudományte-

rületként született meg 1961-ben egy, a Georgia Institute of Technology egyetemen

megrendezett konferencián. Az ott elfogadott definíció szerint az információtudo-

mány "Az a tudomány, amely az információk tulajdonságait és viselkedését, azáramlásukat meghatározó erőket, valamint az optimális hozzáférhetőséget és haszno-

síthatóságot biztosító feldolgozó eszközöket vizsgál ja. A feldolgozásba beletartozikaz információk létrehozása, elosztása, összegyűjtése, rendszerezése, tárolása, vissza-

keresése, értelmezése és felhasználása. Eredetét és kutatási területét tekintve kapcso-



48

kalmazható törvényszerűségekhez jusson. A vezetéselmélet kialakulása és fejlődésesorán sajátos irányzatok alakultak ki, melyek között általában az a különbség, hogy avezetés mely – általuk fontosnak ítélt – összetevőjét állítják vizsgálatuk középpont-

jába, mi képezi szemléletük alapját. Az informatika a különböző irányzatok közül

elsősorban a vezetésfolyamati iskolával áll kapcsolatban.A vezetés folyamata egyfajta leegyszerűsítésben nem más, mint információs te-

vékenységek sorozata: információfeldolgozás. Ilyenformán az informatika szoroskapcsolatban áll a vezetéselmélettel, hiszen több vezetési funkciót – információgyű j-tés, információ szelektálás és szintetizálás – vizsgál sajátos nézőpontból és szolgál-

tatja megvalósításuk eszközeit és módszereit. A kapcsolat erősségét csak növeli az amegállapítás, hogy ezen funkciók elemei minden vezetési funkcióban megjelennek.

A döntéselmélet részterületei közül a döntéstámogató irányzat teremt kiemelt

kapcsolatot az informatikával. Ez az irányzat a döntéselemzési technológiában ösz-

szekapcsolja a döntésben érintetteket az információtechnológiával és az értékelésitechnológiával. A gyakorlati alkalmazás számára ezek alkotóelemeiből úgynevezettdöntéstámogató rendszert hoznak létre, amely intenzíven épít az informatika eszköz-

rendszerére és módszereire. Az informatika szoros kapcsolatban áll egyes technika-területekkel is, ahol a

technika fogalma alatt valamely tevékenységi terület felhasznált eszközeinek, eljárá-sainak és módszereinek összességét értjük. A technika fejlődése az emberi tevé-kenység fejlődésének állandó kísérője, összetevője. Az egyre fejlettebb eszközökmind több területen vették és veszik át a korábban kizárólag az ember által végreha j-tott funkciókat és képesek azok pontosabb, gyorsabb, fáradhatatlanabb megvalósítá-

sára. Az emberiség ilymódon meghatványozva önnön lehetőségeit képessé válik atermészet újabb és újabb területeinek megismerésére, meghódítására, átalakítására éssaját szolgálatába állítására. Igaz ez az információfeldolgozás – az információs tevé-kenységek, információs folyamatok – esetében is.

Az informatikához közvetve vagy közvetlenül kapcsolódó technika-területek kö-zé mindenekelőtt az elektronika, a mikroelektronika, a híradástechnika, a szűkebbértelemben vett számítástechnika, valamint az integrálódás következtében kialakulóinformációtechnológia és infokommunikáció (infokommunikációs technológia) tar-

toznak.

Az elektronika – az elektronokkal dolgozó készülékek, berendezések elméleté-vel, gyakorlati megvalósításával, kapcsolástechnikájával foglalkozó szakterület – az

elektroncsövek megjelenésekor vált külön az elektromosságtantól és az elektrotech-

nikától, mint az elektromos eszközökkel és gépekkel foglalkozó tudomány és tech-

nikaterülettől. A szakterület ugrásszerű fejlődését a tranzisztor 1948- ban történő fel-

találása eredményezte, amely kis méretével, megbízhatóságával, alacsony fogyasztá-sával az elektronikai ipar felfutását, a számítástechnika, automatika, híradástechnikafejlődési bázisának létrejöttét eredményezte.

A tudományos-technikai fejlődés a megbízhatóságot és az előállítás termelékeny-

ségét növelő nyomtatott áramköri technológia kifejlesztése (1958) után röviddel má-



49

ig is dinamikusan folytatódó miniatűrizálásra vezetett. Az integrált áramkörök meg-

jelenése (1962) tovább specializálta az elektronikát, új terület alakult ki. A mikro-

elektronika – a magas fokon miniatűrizált áramkörök elméletével, gyakorlati meg-

valósításával, kapcsolástechnikájával foglalkozó szakterület – szinte forradalmasí-

totta egy sor alkalmazási terület fejlődését, különösen az automatizálás elterjedését biztosította. Jó néhány területen (hang- és képrögzítés, híradástechnika) a mikro-

elektronikai eszközbázis előnyeinek kihasználására megkezdődött az áttérés a digitá-lis technikára, ami egyben előrelépést is eredményezett.

Az elektromos áram jelek továbbítására való alkalmasságának felismerése, a táv-

író (1837), a távbeszélő (1876), majd a vezeték nélküli átvitel (1898) feltalálása egyúj szakterület különválását eredményezte az elektromosságtanból és elektrotechni-

kából. A híradástechnika – az infor máció elektromos, vagy elektromágneses jellétörténő átalakításának, továbbításának és visszaalakításának elméletével és gyakorla-

ti megvalósításával foglalkozó szakterület – eszközeire alapuló vezetékes és veze-

téknélküli híradás a távközlés alapvető módjává vált és az egész Földre kiterjedő há-lózatával a "világ összezsugorodását" vonta maga után.

Az adatfeldolgozás céljaira régebbóta használtak elsősorban mechanikus elven

működő eszközöket, számológépeket. Az elektromechanikus változatok után az esz-

közrendszer fejlődését az elektronika tette lehetővé, megjelentek a számítógépek,melyek létrejötte és dinamikus fejlődése az adatfeldolgozást szinte eggyé tette az au-

tomatizált adatfeldolgozással, ez utóbbit pedig az elektronikus adatfeldolgozással.Az új eszközrendszerrel kialakult egy új technikaterület, a számítástechnika – az

automatizált adatfeldolgozás elméletével és gyakorlati megvalósításával foglalkozó

szakterület – is, amely hamarosan a technikai fejlődés egyik motorjává vált. Az információtechnológia (Information Technology – IT) kifejezés elsődlegesértelmezése technikai jellegű szakterületet takar, amely kezdetben lényegében aszámítástechnika, az elektronikus adatfeldolgozás szinonímáját képezte49, máraazonban már tartalma kibővült. Egy meghatározás szerint az információtechnológiaaz infor mációk gyűjtését, tárolását, feldolgozását és továbbítását szolgáló elektroni-

kus technológiák összessége, amelynek két fő csoportját az információt feldolgozó(adatfeldolgozó, számítástechnikai), valamint az információt továbbító (távközlési,híradástechnikai) technológiák képezik.50

Az információtechnológia ebben az érte-

lemben tehát a számítástechnika és a távközléstechnika (híradástechnika) összefog-

laló megnevezése, illetve az integrálódó szakterület közös megnevezése. Találkoz-hatunk olyan állás ponttal is, amely szerint az információtechnológia egyszerűen azinformatika szinonímája.51

Végül az infokommunikáció fogalma további integrációt takar: bár a szóössze-

tétel első tagja az információra, az informatikára, második fele pedig a kommuniká-cióra, a távközlésre utal, maga a kifejezés azonban a viszonylag egységesen elfog a-

dott értelmezés szerint ennél többet jelöl. Infokommunikáció alatt ma a távközlés, a

49 Lásd pld. az alapvetően a számítástechnikával, adatfeldolgozással foglalkozó két fogalomjegyzék megnevezését:ADatP-2, NATO Information Technology Glossary; ISO/IEC 2382, Information Technology – Vocabulary.

50 Lásd pld. GÁBOR (szerk.): Információmenedzsment. [9.o.]51 Lásd pld. K OVÁCS M.: Mikroszámítógép alkalmazása értelmező szótár.



50

számítástechnika és az elektronikus média (együttesen infokommunikációs techno-

lógiák 52) konvergenciája, illetve az ennek bázisán megjelenő információs hálózatokeredményeként kialakult integrálódó szakterületet értjük. Az infokommunikáció k i-fejezéssel elsősorban gyakorlat- és technológia-orientált értelemben találkozhatunk,

kialakulását minden bizonnyal az 'informatika = számítástechnika' értelmezés meg-haladásának igénye indokolta. Tartalmát tekintve megállapítható, hogy részét képeziaz előzőekben megfogalmazott, tágan értelmezett informatikának.

2.3.3 Alkalmazott informatika, katonai informatika

Az informatika egyrészt egységes rendszert alkot, általános érvényű törvénysze-

rűségeket tár fel, széleskörűen használható eszközöket és módszereket állít elő az al-kalmazás, a gyakorlat számára, másrészt eltérő módon jelenik meg egyes alkalmazá-si területeken. Más szóval a tudományágon belül beszélhetünk általános informati-

káról és alkalmazott informatikáról. Az alkalmazott informatika maga is több részre oszlik. Az egyes csoportok é p-

pen az alkalmazási területek szerint határolódnak el, ami sok esetben funkcionáliskülönbözőséget is jelent. Ilyen értelemben találkozhatunk az államigazgatási infor-

matika, jogi informatika, kr iminálinformatika, gazdasági informatika, vagy térin-

formatika kifejezésekkel. Ezek megjelölésére a szakinformatika megjelölést ishasználjuk.

Egy speciális alkalmazási terület a hadseregekben, katonai szervezetekben törté-nő alkalmazás is, így beszélhetünk a katonai informatikáról, mint szakinformatiká-ról. Ennek megfelelően a katonai informatika a fegyveres erők eredményes műkö-

dését biztosító, a vezetési tevékenységeket támogató informatikai rendszerek, eszkö-zök létrehozásának, működtetésének és hasznosításának elméletével és gyakorlatá-val foglalkozó szakinformatika.

Az egyes szakinformatikákat jelölő kifejezéseket – mint arra már az informatika

fogalmánál utaltunk – általában tágabb értelemben is használ juk: a tudomány- éstechnikaterület jellegű értelmezés mellett gyakran tevékenységrendszert értünk alat-

tuk. Ebben az értelemben a katonai informatika az informatikai tevékenységek ösz-

szessége. A két értelmezést összefoglalva fogalmazható meg, hogy a katonai infor-

matika nem más, mint az informatika katonai alkalmazásának elmélete és gya-

korlata.

A szervezetben végbemenő információs és anyagi tevékenységeket informatikai

szempontból – mesterségesen – két nagy csoportra oszthatjuk. Informatikai tevé-kenységnek nevezzük közülük azokat, amelyek – közvetve vagy közvetlenül – az

informatikai rendszerek , eszközök alkalmazására, működési feltételeinek biztosítá-sára, védelmére, illetve fe jlesztésére irányulnak.

Az informatikai tevékenységek egy részének végrehajtása speciális felkészítést,vagy végzettséget feltételez, informatikai szakemberek (szakállomány, informatikaiszervezeti elem) közreműködését igényli, így ezeket informatikai szaktevékenysé-

52 Infocommunication(s) technology – ICT.



51

gek nek nevezzük. Más részük végrehajtásához ilyen felkészítésre, előképzettségrenincs szükség: ezek az általános informatikai tevékenységek 53.

A katonai informatika – mint tevékenységrendszer – és a katonai szervezetekben

folyó információfeldolgozás között hasonló kapcsolat van, mint a híradás és a kom-

munikáció között. A kommunikáció és az infor mációfeldolgozás tágabb fogalmak, ahíradás és a katonai informatika pedig szűkebbek, megvalósítás-orientáltak. Lénye-

gét tekintve az előbbi az információcserének a kommunikációs (hír -) rendszer segít-ségével; az utóbbi pedig az információfeldolgozásnak az informatikai rendszer se-

gítségével történő megvalósításához kapcsolódik.

A katonai informatika maga is tovább tagolható, részterületei az alábbiak lehe t-

nek:

- a katonai informatika általános elmélete; - a katonai szervezetek informatikai rendszereinek alkalmazása;

- a katonai szervezetek informatikai rendszereinek fejlesztése;

- a katonai szervezetek informatikai rendszerei működési feltételeinek biztosítá-sa, valamint;

- a katonai informatikai rendszerek védelme. A katonai informatika általános elmélete elsősorban elméleti jellegű részterü-

let, amelynek kutatása és a kutatás eredményeinek hasznosítása a hatékony informa-

tika-alkalmazás elengedhetetlen feltétele. Alapvető kutatási kérdései közé minde-

nekelőtt a következők tartoznak: - melyek azok az információk, amelyek az egyes vezetési szinteken feltétlenül

szükségesek az alaprendeltetés szerinti feladatok eredményes teljesítéséhez;

- melyek a vezetéshez szükséges, említett információk megszerzésének, gyűjté-sének, tárolásának, továbbításának célszerű módszerei;

- melyek a katonai szervezetek állapotát, tevékenységét leíró alapvető jellemzők,mutatók és milyen módszerrel lehet ezekből új, magasabb szintű mutatókat előállí-tani;

- milyen informatikai eszközrendszer létrehozása szükséges a katonai szervezetekvezetésének és működésének támogatására.

A katonai informatika további részterületei a különböző vezetési szinteken el-

térő szereppel és jelentőséggel bírnak. Az informatika-alkalmazás és az informatikaivédelem (ezek tervezése, szervezése, illetve megvalósítása) valamennyi vezetési

szinten egyformán jelentkező feladat. Az informatikai fejlesztés (tervezése, koordi-nálása és megvalósítása) elsősorban a hadászati, a Magyar Honvédség egészének a l-

kalmazására kiterjedő szint feladatai közé tartozik. Az informatikai támogatás szin-

tén valamennyi vezetési szinten megjelenik, de a jövőben súlypontja – mindenek-

előtt megvalósítása – várhatóan a harcászati vezetési szinten alakul ki. Az egyesrészterületek sajátosságainak, feladatainak és azok végrehajtási rendjének részletesismertetésére a 3. fejezetben kerül majd sor.

53 Ilyen tevékenységet végeznek jellemzően a törzsek informatikai eszközöket alkalmazó tisztjei.



52

A NATO-ban elfogadott értelmezés szerint a katonai informatika – és egyes ka p-

csolódó szakterületek, mindenekelőtt a katonai kommunikáció (híradás) – termino-

lógia-rendszerének ala pvető fogalma a consultation, command and control (C3),

amelynek leggyakoribb magyar fordítása 'konzultáció, vezetés és irányítás' (illetve

jelzőként történő alkalmazása esetén 'konzultációs, vezetési és irányítási').54 Ez gya-korlatilag kizárólagosan NATO kifejezés és lényegét tekintve két, szorosan össze-

kapcsolódó fogalom – consultation ('konzultáció'), illetve command and control

('vezetés és irányítás') – tartalmát egyesíti magában. A két összetevő tartalmát azalapvető NATO fogalomjegyzékek (kisebb eltérésekkel) az alábbiak szerint definiál-

ják:

Consultation: A politikai, katonai és polgári vezető szervek felelő s-

ségi köre, il letve tevékenysége a politikai konzultáció, többek közötta válságkezelés, a nukleáris konzultáció és a polgári veszélyhelyzeti

tervezés során. [AAP -31]Consultation: Előzetes egyeztetés és véleménycsere a szövetség le g-

felső pol itikai vezető szervei és a tagállamok között a válságkezelés,a döntéshozatal, valamint a katonai parancsnokoknak kiadandódöntések összehangoltságának biztosítása érdekében. [AAP-6]

55

Command and Control (C2): A [katonai] parancsnokok jog- és fel e-

lősségi köre, illetve tevékenysége az erők irányítása és koordinálása,a műveletek végrehajtásához kapcsolódó parancsok megvalósításaérdekében. [AAP -31]

Mint látható, a 'konzultáció' fogalmát a két NATO szabályozó kismértékben elté-rő módon definiálja, azonban mindkét meghatározás lényegében azonos tartalmatkörvonalaz.

A 'konzultáció, vezetés és irányítás' definíciója lényegében nem önálló meghatá-rozás, hanem összegezett formában, szó szerint megismétli a két összetevő definí-cióit.

Consultation, Command and Control (C3): A [NATO] politikai, ka-

tonai és polgári vezetők (vezető szervek) jog - és felelősségi köre, t e-

vékenysége a politikai kon zultáció, többek között a válságkezelés, anukleáris konzultáció és a polgári veszélyhelyzeti tervezés, valamint

a [NATO] műveleteket végrehajtó erők vezetése, irányítása, tevé-kenységük koordinálása során. [AAP -31]

A fenti definíció tehát tartalmilag a NATO politikai, katonai és polgári vezetőszervek minden időszakra és területre kiterjedő vezetési jog- és felelősségi körét, il-letve tevékenységét, míg két összetevőjének definíciói ennek két elhatárolt részterü-letét fogalmazzák meg. Ezt a NATO C3 Szervezet alapító okirata oly módon fogal-

mazza meg, hogy:

54 Lásd pld. NATO kézikönyv, 51.o., 211.o., 437.o., illetve AAP-31, Kifejezés és szógyűjtemény (Fordítás). 55 AAP-6(V), 2-C-9.o (1/11/90)



53

"A 'konzultáció' a NATO politikai vezető szervek felelőssége, a NATO részére kijelölt erők 'vezetése és irányítása' (C2) pedig a NATO katonai vezető szervek (NATO Military Authorities – NMAs)

felelő s sége." 56

Ennek megfelelően a consultation, command and control által jelölt fogalom tar-

talmára a 'NATO vezetés', míg a consultation tartalmának megjelölésére a 'NATO politikai vezetés' kifejezések a legalkalmasabbak. Ez utóbbi indoka, hogy a kézen-

fekvőnek látszó 'konzultáció' kifejezés általánosan elfogadott értelmezése jóval tá-gabb, mint a definícióban foglalt tartalom, illetve a definiált tartalom (a megneve-

zéssel ellentétben) nem csak konzultációt, hanem más jellegű – a konzultáció soránmegvalósított – tevékenységeket is magá ban foglal.

Az elmúlt években meggyökeresedni látszó gyakorlattal szemben a command

and control kifejezés magyar fordítására vonatkozóan a 'vezetés és irányítás' helyett

pontosabb lenne egyszerűen a katonai vezetés (illetve katonai szövegkörnyezetbenröviden a vezetés) kifejezés alkalmazása. Ennek indokát maga a fogalom tartalmaadja, amelyet elemezve látható, hogy lényegében megegyezik a magyar (általános éskatonai) vezetéselméleti kutatásban és gyakorlatban elfogadott 'vezetés' fogalom tar-

talmával. Az eddigiekben elmondottakkal részben ellentétes módon a NATO-ban a C3 ki-

fejezés nem elsősorban a vezetéshez általában, hanem a vezetést támogató (azon be-

lül is mindenekelőtt a híradó és informatikai) rendszerekhez kapcsolódóan kerül a l-

kalmazásra. Ezt szemlélteti többek között a már hivatkozott alapító okirat két meg-

fogalmazása, amelyek szerint:

"A 'konzultáció, vezetés és irányítás' funkcióinak megvalósításához szükség van egy eg y séges C3 képességre, amely NATO és nemzeti személyi állományt, NATO szinten egyeztetett eljárásokat, valamintközponti beszerzésű, több nemzet együttműködésével kialakított, il-letve nemzeti rendszereket, szolgáltatásokat és létesítményeket foglal

ma gában." 57

"A C3 kifejezés ezen alapító okirat esetében azokat a rendszereket, szolgáltatásokat, valamint kapcsolódó létesítményeket és eljárásokat foglalja magában, amelyek a 'konzultáció, vezetés és irányítás' funk-

cióinak megvalósításához szükséges képe s ségeket biztosítják." 58

Mindezek alapján felmerülhetne a vezetéstámogatás kifejezés használata is,azonban ez ellentétes lenne az előzőekben definiált tartalommal, így csak a fogalom

értelmezéséhez, illetve alkalmazásához fűződő megjegyzésként célszerű szerepeltet-

ni.

56 Charter for the C3 Organization, Preamble, 2. – 5.o.

57 Charter for the C3 Organization, Preamble, 3. – 5.o.58 Charter for the C3 Organization, Preamble, 4. – 5.o.



54

3. AZ INFORMATIKA SZEREPE AZ INFORMÁCIÓS FÖ-

LÉNY KIVÍVÁSÁBAN

3.1 AZ INFORMÁCIÓS SZÍNTÉR ÉS ÖSSZETEVŐI

3.1.1 Információs színtér, információs környezet

Az információs színtér és szinonimaként használt kifejezései általában objektumokés jelenségek egy olyan összességét jelölik, amelynek jellemzője, hogy különbözőszereplők (személyek, csoportok, szervezetek) különböző erőforrások felhasználásá-

val információs tevékenységeket hajtanak végre. Az információs színtér (szféra, d i-menzió) kifejezések elvileg kétféle tartalmat hordozhatnak: jelölhetik az előzőekbenemlített objektumok és jelenségek összességét; vagy jelölhetnek egy elképzelt "üresteret", amelyben az adott objektumok (szereplők és erőforrások) megjelennek és azadott jelenségek (tevékenységek) végbemennek. Mivel a témakör szempontjából e l-

sősorban a szereplők, erőforrások, tevékenységek és információk az elsődlegesek, atovábbiakban e két értelmezési lehetőség eltéréseire általában nem építünk, a ka p-

csolódó fogalmakat pedig az alábbiakban vázolt tartalommal használjuk. Az információs tevékenységek olyan – közvetlenül, vagy közvetve személyi,

vagy szervezeti információszükségletek kielégítését szolgáló – tevékenységek, ame-

lyek tárgya az információ. Alapvető típusaik közé az információ megszerzését, tár o-

lását, továbbítását, előállítását, valamint rendelkezésre bocsátását/felhasználásátszolgáló tevékenységek tartoznak. Az egyes információs tevékenységek egymássaláltalában kapcsolatban állnak és ennek megfelelően információs folyamatokba59

,

ezek pedig összetettebb folyamatrendszerekbe rendeződnek. Az információs rendszerek szűkebb értelemben funkcionálisan összetartozó,

egységes szabályozás hatálya alá tartozó, szervezett információs tevékenységek, f o-

lyamatok. Tágabb értelemben az egyes információs rendszerek részét képezik az á l-

taluk kezelt információk, az információs tevékenységeket végrehajtó szereplők és avégrehajtás során felhasznált erőfor rások is.60 Egy szervezetben folyó információstevékenységek összessége, a szervezeti infor mációfeldolgozás számos, egymássalösszekapcsolódó információs rendszerbe szerveződik.

Az információs színtér (hagyományos) szereplői közé az információs tevé-

kenységeket megvalósító egyes emberek, csoportok és szervezetek tartoznak. Az in-

59 Egy doktrinális dokumentum szerint például "Az információs rendszer információk szervezett, meghatározott eljá-

rások ala p ján történő – manuális vagy automatizált – gyűjtése, feldolgozása, továbbítása és elosztása.", amelyetcsak az információs hadviselés vonatkozásában egészít ki a végrehajtást megvalósító infrastruktúrával, szerve-

zettel és más összetevőkkel. [Joint Pub 3-13.1; GL-8.o.]60 Például: "Az információs rendszer információk gyűjtését, feldolgozását, tárolását, továbbítását, megjelenítését, el-

osztását és a tevékenységek során történő felhasználását végző infrastruktúra, szervezet, személyzet és összet e-

vők összessége." [Joint Pub 1-02; 221.o.], illetve ugyanez kiegészítve a "magában foglalja az információs f o-lyamatokat is" résszel. [Joint Pub 3-13; I-11.o.]



55

formációs színtér ezen szereplői a valóságban a "valós színtér" (vagy egy időben kü-lönböző más színterek) szereplői is: a munka világának résztvevői, sportolók és ma-

gánemberek; államigazgatási, gazdálkodó, katonai, stb. szervezetek, társadalmi egy-

ségek és jogi személyek. Mivel az információ mindenfajta lét, tevékenység és mű-

ködés alapvető feltétele, általános értelemben – mint információt kezelő, infor -mációs tevékenységeket végző "objektum" – minden személy, csoport és szervezet

az információs színtér szereplőjének tekinthető. A szereplők az egyes információs tevékenységek és rendszerek vonatkozásá ban

kétféle szerepet tölthetnek be: lehetnek ezek (illetve az ezek által szolgáltatott in-

formációk, vagy megvalósított szolgáltatások) felhasználói és lehetnek a tevékeny-

ségek végrehajtói, vagy végrehajtásában közreműködői. Az egyes szereplők és tevé-kenységek (rendszerek) közötti konk rét viszony is sokrétű lehet. Egy szereplő lehetegy adott tevékenység végrehajtója, ugyanak kor annak egyedüli, vagy másokkalegyütt felhasználója is. Ugyanaz a szereplő egy időben lehet egy, vagy több infor-

mációs rendszer felhasználója, ugyanakkor más információs rendszer(ek) működte-

tője. Az egyes szereplők "jelenléte" az információs színtéren – kötődésük, függésük –

nem azonos "erősségű". A megkülönböztetés alapját az információs tevékenységekkét nagy csoportba sorolása képezheti. Az első csoportba azon tevékenységek tar-

toznak, amelyek egyetlen szereplőhöz és annak erőforrásaihoz kötődnek, bennükmás szereplők, vagy az információs színtér más erőforrásai nem játszanak szerepet.A második csoportot alkotó tevékenységek végrehajtásában ezzel szemben több sze-

replő is érintett, különböző erőforrások kerülnek felhasználásra. A két csoportba tar-

tozó tevékenységeket nevezhetjük belső információs tevékenységeknek, illetve azinformációs színtér tevékenységeinek. Ennek megfelelően az egyes információs f o-

lyamatok is lehetnek tisztán belső folyamatok, illetve az információs színtérhez iskötődő (de természetesen belső információs tevékenységeket is magukban foglaló)folyamatok.

Az információs tevékenységek fenti csoportosítására alapozva az információsszíntéren való "jelenlét" mértéke abszolút értelemben, illetve más szereplőkhöz vi-

szonyítva az adott szereplő információs színtéren végrehajtott tevékenységeinekmennyiségével jellemezhető. A jelenlétet – illetve annak mértékét – tehát mindenek-

előtt az határozza meg, hogy az adott szereplő milyen mértékben szerez be informá-

ciókat az információs színtérről; cserél információkat más szereplőkkel; valamintvesz igénybe és nyújt információs szolgáltatásokat. Korábban az információs színtér a szereplői többségének szempontjából másod-

lagos szerepet játszott, a szereplők alapvető tevékenysége, alaprendeltetése más mű-ködési területekhez kötődött és ezt az információs színtéren való intenzívebb jelenlétnélkül is meg tudták valósítani. A társadalmi-technikai fejlődés következtében ebbena helyzetben két alapvető változás is bekövetkezett. Egyrészt jelentős mértékbenmegnőtt és napjainkban is folyamatosan nő azon szereplők száma, amelyek elsődle-

gesen az információs színtér szereplői, másrészt az alapvetően más területhez tartozószereplők kapcsolódása az információs színtérhez is ugrásszerűen növekszik.



56

Az információs erőforrások közé az információszerzést, tárolást, továbbítást,feldolgozást és megjelenítést végző – számítástechnikai, híradástechnikai és más – eszközrendszerek, eszközök; a tevékenységekhez szükséges segédanyagok; valaminta különböző információhordozók tartoznak. Az egyes információs erőforrások az in-

formációs színtér különböző szereplőinek birtokában, kezelésében, működtetésé benvannak és jellegükből, valamint képességeikből következően általában több – akáregy időben végbemenő – információs tevékenység végrehajtása során használhatókfel.

Az információs színtér objektumai és jelenségei a különböző tevékenységek,köztük a katonai műveletek szereplői számára egy sajátos, egyre növekvő jelentősé-gű környezetet alkotnak. A katonai műveletek esetében a szereplők köre konkrétszemélyektől, különböző csoportokon és szervezeteken át, szuverén államokig,

nemzetközi szervezetekig terjed. Ezek más szempontból a biztonságpolitikai színtérautonóm szereplőire, valamint az ezen szereplők által működtetett állandó jellegűszervekre, szervezetekre és egy adott művelet, tevékenység végrehajtására létreho-

zott működési elemek re csoportosíthatók. Ez utóbbiak nem teljes önállósággal bírószereplők, hanem egy biztonságpolitikai szereplő céljait megvalósító végrehajtóelemek.

Egy tevékenység, művelet környezetét különböző objektumok és jelenségek al-

kotják, amelyek elsődleges rendszerezésük céljából három csopor tba – a természeti,a technikai és a társadalmi szférákba – sorolhatók. A természeti környezethez tar-

toznak az élettelen és élő természet objektumai és jelenségei, az emberek és azok

csoportjai kivételével (akik vagy szereplők, vagy a társadalmi környezet összetevői).A technikai környezethez az emberi tevékenység eredményeként létrehozott, mester-

séges objektumok (alapvetően az épített környezet elemei) tartoznak, kivéve azegyes szereplők erőforrásait képező technikai eszközöket és anyagokat. A társadalmikörnyezet pedig azon embercsoportok, szervezetek, intézményrendszerek összessé-ge, amelyek k ülönböző okokból nem tartoznak a művelet szereplői közé, oda nemkerültek besor olásra. A környezet objektumai és jelenségei más szempontok alapjánis csoportosíthatók, ennek megfelelően beszélhetünk többek között biztonságpolit i-kai környezetről, gazdasági környezetről, vagy információs környezetről és elektr o-

mágneses környezetről. Az információs környezet fogalmát (jelző nélkül) a katonai szakirodalom a kö-

vetkező formában fogalmazza meg:

"Az információs környezet információkat gyűjtő, feldolgozó, vagyelosztó személyek, szervezetek, vagy rendszerek, valamint maguknak

az információknak az összessége." 61

A fenti definíció a környezet tágabb értelmezésére épül, amely szerint egy adott

objektum és jelenségcsoport valamennyi eleme a környezet részét (annak egyes

konkrét esetekben potenciális összetevőjét) képezi. Ebben az értelemben használjuk

61 Joint Pub 3-13, Joint Doctrine for Information Operations – GL-7.o.; (továbbá Joint Pub 1-02, 221.o.)



57

például legtöbbször a "természeti környezet" kifejezést. A tágabb értelmezésű in-

for mációs környezet tartalma így megegyezik az információs színtér egészével, ma-

gában foglalva annak valamennyi szereplőjét és erőforrásait, illetve tevékenységeités folyamatait.

Megítélésünk szerint hasonló értelmezésre épül a globális információs környe-zet (Global Information Environment – GIE) fogalom is, amelynek definíciói közétö b bek között a következők tartoznak:

"A globális információs környezet mindazon – nagyrészt a kat onai,

vagy nemzeti vezetés hatókörén is kívüli – személyek, szervezetek,

vagy r endszerek összessége, amelyek információkat gyűjtenek, dol-

goznak fel és osztanak el a nemzeti, vagy nemzetközi közönség szá-mára." 62

"A globális információs környezet információforrások, információ-

tárak és információ- felhasználók világméretű hálózata, valamint azennek keretét biztosító architektúra." 63

Az utóbb hivatkozott dokumentum a globális információs környezet részét képe-

ző, azt befolyásoló szereplők közé sorolja a különböző kormányzatokat; ENSZ ésmás szervezeteket; tömegtájékoztatási (köztük egyre nagyobb számban on-line) mé-diumokat; felsőoktatási és kutatási intézményeket; nem-kormányzati és önkéntes ci-

vil szervezeteket; nemzeti és nemzetközi gazdálkodó szervezeteket; vallási, regioná-lis, vagy ideológiai alapon szerveződött csoportokat, valamint az egyetlen szervezett

csoporthoz sem tartozó személyeket és e környezet részének tekinti az egymáshozkapcsolódó információs infrastruktúrákat.64

Így tehát a globális információs környezet és az általunk a bevezetőben használtinformációs színtér kifejezések – az utóbbi tágabb értelmezése esetén – egymás szi-

nonimáinak tekinthetők: ennek megfelelően egymással egyenértékű módon mond-

hatjuk, hogy egy adott szereplő (egy haderő, vagy egy adott csoportosítás) a globálisinformációs környezetben, vagy az információs színtéren tevékenykedik. Az egyet-

len – a dolog lényegét csak kismértékben érintő – különbségtételi lehetőség az lehet,hogy egy adott szereplő esetében önmaga az információs színtér szereplője, de a sa-

ját nézőpontjából nem szereplője a globális információs környezetnek (önmagánaknem környezete).

Mindezek alapján a továbbiakban a globális információs környezet fogalmát akövetkező értelmezésben használjuk.

A globális információs környezet (információs színtér) i n formációs

tevékenységeket végrehajtó szereplők, a tevékenységek végrehajtá-

sa során felhasznált eszközök és más erőforrások, valamint a k e-

zelt információk világméretű ös szessége.

A globális információs környezet összetevőinek meghatározása során felmerülheta kérdés, hogy mely szereplők, illetve mely eszközök és erőforrások képezik a kör-

62 FM 100-6, Information Operations – Glossary-6.o.;

63 Concept for Future Joint Operations – 84.o.64 i.m. – 36.o.



58

nyezet részét. Mint azt már korábban megállapítottuk, elvileg minden személy, cso-

port és szervezet az információs környezet részének tekintendő, hiszen mindannyianvégeznek információs tevékenységeket és nem lehet olyan kritériumot sem megadni,amely alapján egy adott szereplő kizárható lenne e körből. Nem tekinthető ilyen k i-

záró kritériumnak az sem (bár jelentőségét, szerepét lényegesen befolyásolja), hogyaz adott szereplő hozzáfér -e, kapcsolódik -e az információs környezet lényeges részétképező – a későbbiekben ismertetendő – információs infrastruktúrá(k)hoz.

Az információs környezet fogalma nem csak az előzőekben említett, tágabb érte-

lem ben használható, hanem konkrétabban – szereplő-, tevékenység- és helyzetfüggőmódon is. Ezen értelmezés alapját a rendszerelméleti meghatározás képezi, amelyszerint a környezet azon rendszeren kívüli elemek összessége, amelyek az adottrendszerrel hatáskapcsolatban vannak; anyagi, energia és információs hatásokat fe j-tenek ki a rendszerre, illetve elszenvedik annak hasonló jellegű hatásait.

A katonai műveletek esetében ezt a szűkebb értelmezést a katonai információskörnyezet fogalma képviseli, amelynek definíciója:

"A katonai információs környezet a globális információs környezet

része, a zon – saját és szembenálló, katonai és nem-katonai – infor-

mációs rendszerek és szervezetek összessége, amelyek egy adott k a-

tonai műveletet támogatnak, lehetővé tesznek, vagy jelentősen bef o-

lyásolnak." 65

Az információs környezet ebben az értelmezésben szerepel a katonai műveletekkörnyezetének egyik lényeges, új, nem földrajzi jellegű dimenziójaként.66 Ennek

megfelelően a az információs színtér információs környezethez tartozó elemeinek

meghatározása a helyzetértékelés (a harcmező felderítő előkészítése) folyamatánakrészét képezi.

Mindezek alapján a továbbiakban a (szűkebb értelemben vett) információs kör-

nyezet és annak a katonai alkalmazás esetében érvényes fogalma alatt a következő-ket értjük:

Az információs környezet a globális információs környezet (infor -

mációs szí n tér) azon szereplőinek, eszközeinek és erőforrásainak,

valamint információinak összes sége, amelyek lényeges hatással

vannak egy adott szereplőre és annak tevékenységé re.

A katonai információs környezet a globális információs környezet(információs színtér) azon szereplőinek, eszközeinek és erőforrása-

inak, valamint információinak összessége, amelyek lényeges ha-

tással vannak egy adott katonai művelet végrehajtására.

A katonai alkalmazásban találkozhatunk még az infoszféra (infosphere) és a k i- bertér (cyberspace) kifejezésekkel is. Az előbbit egyaránt használják a tágabb érte-

lemben vett információs színtér és a szűkebb értelemben vett információs (had)szín-

tér (katonai információs környezet) megjelölésére, de ezek mellett – mint a követk e-

65 FM 100-6, Information Operations – Glossary-10.o.;

66 Joint Pub 2-01.3, Joint Tactics, Techniques, and Procedures for Joint Intelligence Preparation of the Battlespace – I-2.o.



59

zőkben majd bemutatjuk – előfordulnak más értelmezései is. Az utóbbi pedig általá- ban egy szűkebb tartalmat, az információs színtér számítógép-hálózati alapú össze-

tevőit jelöli, kiemelt jelentőséget tulajdonítva annak 'virtuális tér'-ként történő értel-

mezésére.67

3.1.2 Inf ormációs infrastruktúra

Az információtechnológia fejlődése és eszközeinek rohamos elterjedése következté- ben a XX. század végére az egyes információs rendszerek és erőforrások előbb szer-

vezeti szintű, majd regionális és világméretű is összekapcsolódásából egy új, egyre bővülő infrastruktúra típus alakult ki, amely átszövi a gazdasági, tömegkommuniká-ciós és k atonai szervezeteket, a kormányzati és nem-kormányzati szférát egyaránt.

Az információs környezet alapvető összetevőit a helyi – egy adott földrajzi he-

lyen elhelyezkedő, egységes irányítás alatt álló – információs környezetek képezik,

amelyek maguk is két részből állnak. Az elsőbe a helyi környezet információs esz-közei és más technikai erőforrásai (végberendezései és kommunikációs elemei), in-

formációi és alkalmazásai, valamint a működtető szervezetek és személyek tartoz-

nak. A másikat az adott környezet szereplői – információszolgáltatói és felhasználói – alkotják.

Az információs környezet további lényeges összetevőjét képezi az információsinfrastruktúra, amely egyrészt a helyi információs környezetek közötti információ-áramlást biztosító kommunikációs (hálózati) rendszerek, eszközök és erőforrások;másrészt azon szervezetek, eszközök és más erőforrások összessége, amelyek másalapvető, vagy értéknövelő (információvédelmi, logisztikai, stb.) szolgáltatásokat

nyújtanak.

Az infrastruktúra fogalma a gazdaságtudományban jelent meg, mint "olyangazdasági feltételek (úthálózat […], kikötők, közművek, közoktatás, stb.) gyűjtőne-

ve, amelyek nem vesznek részt közvetlenül a termelési folyamatban, de közvetve be-

folyásolják a termelés fejlesztésének lehetőségeit".68 Ennek alapján a műszaki infr a-

struktúra "alapvető létesítmények[..], létesítményrendszerek[..], hálózatok[..], ame-

lyek […] alapjai – létesítési és üzemeltetési feltételei – […] konkrét cél végett meg-

valósítandó létesítményeknek."69, illetve a társadalmi értelemben vett infrastruktúra

"mindazon szervezetek, létesítmények, létesítményrendszerek, hálózatok összessége,amelyek egy országon belül a lakosság szellemi és tárgyi életfeltételeit megteremtik,a gazdaság működését elősegítik, ill. lehetővé teszik."

70

Az infrastruktúra a katonai alkalmazás és a tágabb értelemben vett védelmi szféraszempontjából is lényeges fogalom, amelynek definíciói közé tartoznak a követk e-

zők:

67 "A kibertér az a képzeletbeli környezet, amelyben a digitalizált információ mozog a számítógépes hálózatokban."

[i.m. – GL-4.o.].68 Közgazdasági Kislexikon – 232.o.

69 Műszaki Lexikon, II. kötet, G-M – 354.o.70 Magyar Nagylexikon, 9. kötet, Gyer -Iq – 871.o.



61

sége, amely analóg és digitális hang -, adat- , kép- és multimédiaadatokat hordoz." 74

A globális információs infrastruktúra a következő hat elemet foglal-

ja magában: kommunikációs infrastruktúra; számítógépek és beren-

dezések; szoftverek és alkalmazások; az információtartalom; az in f-rastruk túra összetevőit fejlesztő, gyártó, forgalmazó és szervizelő személyek és szervezetek; valamint az infrastruktúrát használó sze-

mélyek és szervezetek.75

"A globális információs infrastruktúra számítógép-vezérlésű tel e-

kommunikációs hálózatok ipari, média, kormányzati, katonai, ésmás nem-kormányzati elemeket átfogó háló zata." 76

"A globális információs infrastruktúra összekapcsolt információsrendszerek és az őket összekapcsoló rendszerek világméretű össze s-

sége." 77

"A globális információs infrastruktúra kommunikációs háló zatok,

számítógépek, adatbázisok és felhasználói elektronika világméretűösszekapcsolódása, amely óriási mennyiségű információt tesz hozzá- férhetővé a felhasználók számára." 78

A felsorolt példákból látható, hogy a definíciók mindenekelőtt az információsinfrastruktúrát alkotó összetevők felsorolására és kevésbé az infrastruktúra lényegéreösszpontosítanak.

Megítélésünk szerint az információs infrastruktúra nevéből következő két alapve-

tő sa játossága, hogy infrastruktúra és hogy információs szolgáltatásokat nyújt. Azelőbbiből következik, hogy az információs infrastruktúra és egy adott helyzetbenhozzáférhető informatikai rendszer nem azonosak.79 Az utóbbival kapcsolatban vi-szont azt kell kiemelnünk, hogy az információs szolgáltatás kifejezést tágabb érte-

lemben használjuk, amelynek a leggyakrabban használt és alapvetőnek tekintett in-

formációszolgáltatás és információtovábbítás mellett részét képezik más típusú in-

formációs tevékenységek is. Az információs infrastruktúra szolgáltatásai térbeli hozzáférhetőségének alapját

egyik lényeges összetevője, a hálózati (kommunikációs) infrastruktúra képezi. Eztaz összetevőt azonosítja a köznapi szóhasználat az Internettel és erre használta az

amerikai politika a XX. század végén az információs szupersztráda80 kifejezést. Ez azonban önmagában – amint az a gyakorlat ban hamarosan ki is derült – nem elégíti

74 WALTZ: Information Warfare Principles and Operations.75 EUROBIT-ITI-JEIDA: A Globális Információs Infrastruktúra (GII). Tanulmány a globális információs társada-

lommal foglalkozó G-7 tanácskozás előkészítésére. [In. Mi a jövő? – 103-104.o.]76 Joint Pub 6-0, Doctrine for C4 Systems Support to Joint Operations – II-11.o.77 Joint Pub 3-13.1, Joint Doctrine for Command and Control Warfare – GL-8.o.78 Joint Pub 3-13, Joint Doctrine for Information Operations – GL-6.o.; (továbbá Joint Pub 1-02, 190.o.)79 Mint ahogy az elektromos energiaszolgáltató infrastruktúra sem foglalja magában a hálózathoz kapcsolódó, azt

ideiglenesen kiegészítő vezetékeket és nem tartozik hozzá az ily módon biztosított áramszolgáltatás sem. 80 Az információs szupersztráda (Information Superhighway) politikai programját Al Gore amerikai alelnök hi rdette

meg 1993-ban egy Buenos Aires- ben megtartott beszédében.



62

ki teljeskörűen az információs társadalom által támasztott széleskörű információsigényeket, sőt nem is képezi annak lényegét.81

Az információs infrastruktúra másik lényeges összetevőjét a különböző informá-ciós tartalom- és funkció-szolgáltatók összessége képezi, amelyek a hálózati infr a-

struktúrához kapcsolódva, sok esetben egymással együttműködve, vagy egymásszolgáltatásaira támaszkodva (azokat kiegészítve) biztosítják szolgáltatásaikat az inf-

rastruktúra felhasználói számára. Mindezek a továbbiakban a következő definícióratámaszkodunk:

Az információs infrastruktúra szervezetek, eszközök és erőforrások

sz éles körben hozzáférhető, egységes rendszere, amelynek rendel -

tetése szer veze tek és személyek alapvető információ- és informá-

ciós szolgáltatás- igényeinek k i elégítése.

Az információs infrastruktúra "határainak" meghúzása nehéz feladat. Kérdéses

lehet például egy olyan szolgáltatónak az infrastruktúrához való sorolása, amelycsak rendszertelenül, időben korlátozott módon férhető hozzá. Mivel értelmezésünkszerint az infrastruktúra lényeges jellemzője a széleskörű és időben stabil hozzáféré-si lehetőség, így az említett szolgáltatót és szolgáltatását nem tekintjük az infrastruk-

túra részének, ebben az esetben az infrastruktúra szolgáltatásának csak a hozzáférésfeltételeinek biztosítása tekinthető.

Az információs infrastruktúra – a hozzáférés lehetősége alapján – különbözőszintek hez (térbeli kiterjedéshez), vagy szektorokhoz (funkcionális szerepekhez)köthető. Ennek megfelelően beszélhetünk többek között globális (világméretű), r e-

gionális (pld. európai), nemzeti (országos), valamint kormányzati, védelmi, vagy k u-

tatási információs infrastruktúrákról. A különböző információs infrastruktúrák határainak meghatározása során kétféle

szemléletmód érvényesül: az első szerint egy magasabb szintű infrastruktúra magá- ban foglal ja az alacsonyabb szintűeket, a második szerint viszont csak saját önállóerőforrásait és az alacsonyabb szintű infrastruktúrák összekapcsolását biztosító ösz-

szetevőket (gerinchálózatot) tartalmazza. A továbbiakban ez utóbbi értelmezést fog-

juk használni. A különböző infrastruktúrák egymással általában összekapcsolódnak, de egyéb

szolgáltatásaikat csak különböző korlátozásokkal bocsátják a felhasználók rendelk e-

zésére. A széleskörű hozzáférési lehetőség már említett kritériumából következik,

hogy egy adott összetevő – például egy tartalomszolgáltató, vagy egy hálózat-rész – lehet egy kisebb információs infrastruktúra része úgy, hogy ugyanakkor nem részeegy kapcsolódó nagyobb infrastruktúrának. Egy hadműveleti rendeltetésű (pld. fel-

derítési) információszolgáltató például része lehet egy adott nemzet védelmi infor-

mációs infrastruktúrájának, de nem része (csak szükség esetén felhasználója) a nem-

zeti és a globális infrastruktúráknak.

81 A kifejezés hétköznapi analógiájához kapcsolódva megállapítható, hogy bár igen lényeges és más szolgáltatá sok

elérésének alapvető feltételét képezi, de önmagában kevéssé hasznos egy olyan sztráda(hálózat), amelyen min-

denhová gyorsan és kényelmesen el lehet jutni, de sehol sem találunk semmit (látványosságot, szórakozóhelyet,szállodát, éttermet, stb.).



63

A globális információs infrastruktúra jelentős mértékben az egyes nemzetekmegfelelő hálózataira, rendszereire és szolgáltatásaira épül. Ennek alapján nem meg-

lepő, hogy a nemzeti információs infrastruktúra (National Information Infrastruc-

ture – NII) szakirodalmakban fellelhető meghatározásai a hatókörtől eltekintve lé-nyegében megegyeznek a globális információs infrastruktúra tartalmával, amelyet azalá b bi definíció is szemléltet:

"A nemzeti információs infrastruktúra kommunikációs hálózatok,

számítógépek, adat bázisok és felhasználói elektronika nemzeti szintűösszekapcsolódása, amely óriási mennyiségű információt tesz hozzá- férhetővé a felhasználók számára." 82

A Magyar Köztársaság esetében a Nemzeti Információs Infrastruktúra kifejezés1986 óta elsősorban a kutatási, fejlesztési, felsőoktatási és közgyűjteményi szféra in-

formációs inf rastruktúráját jelenti, amelynek fejlesztése kezdetben az InformációsInfrastruktúra Fejlesztési (IIF) Program, majd 1995-től a Nemzeti Információs Infr a-

struktúra Fejlesztési (NIIF) Program keretében történt. A kormányzati szabályozók-

ban és tervekben a nemzeti információs infrastruktúra átfogó fogalma és tartalma lé-nyegében nem jelenik meg. A kapcsolódó fogalmak közül mindenekelőtt a távközlé-si infrastruktúra, illetve az ennek bázisán megvalósuló távközlési-informatikai infra-

struktúra, vagy integrált információs infrastruktúra kifejezésekkel találkozhatunk 83.

Mindezek, valamint az információs infrastruktúráról az előzőekben elmondottak

alapján a nemzeti információs infrastruktúra fogalmát a következőképpen értelmez-

zük:

A nemzeti információs infrastruktúra szervezetek, eszközök és erő-

források széles körben hozzáférhető, egységes rendsz ere, amelynek

rendeltetése elsősorban egy adott nemzet kormányzati, gazdálkodó

és más szervezetei, valamint állampol gárai alapvető információ- és

információs szolgáltatás- igényeinek elsősorban az adott ország t e-

rületén történő kielégítése.

A globális információs infrastruktúrával szemben (ahol ez tulajdonképpen felsem merül) jóval bonyolultabb feladat annak meghatározása, hogy mely összetevőkés milyen kritériumok alapján képezik a nemzeti információs infrastruktúra részét. A

lehetséges kritériumok közé tartozhat többek között: az adott összetevő tulajdonosa(működtetője); földrajzi elhelyezkedése; felhasználói körének földrajzi elhelyezk e-

dése; valamint a felette érvényesülő joghatóság. Ezek azonban az információs szféraesetében más infrastrukturális területekhez viszonyítva lényegesen eltérő módon é r-

vényesülnek. A nemzeti infrastruktúra-összetevők egy része kiemelt jelentőséggel bír, egyesek

olyan létfontosságúak, hogy működésképtelenségük, vagy megsemmisülésük lénye-

gesen gyengíti a védelmi képességet, a nemzetgazdaság biztonságát, valamint a köz-

82 Joint Pub 3-13 Joint Doctrine for Information Operations – GL-8.o.; (továbbá Joint Pub 1-02, 307.o.)83 Lsád például az 1071/1998. Korm. határozatot a hírközléspolitikáról.



64

jólétet vagy közbiztonságot.84 Az infrastruktúra ezen összetevői közé tartoznak első-

sorban a közművek (villamosenergia-előállítás és elosztás; víz-, gáz- és távfűtőmű-vek); közlekedés és szállítás; távközlés; üzemanyag-ellátás; a katasztrófa- és bal-

esetelhárítási rendszerek; a banki és pénzügyi szolgáltató rendszer; valamint a köz-

igazgatási rendszer.Egy adott nemzet számára kritikus infrastruktúrák tehát a társadalom, a gazda-

ság, a kormányzat zavartalan működéséhez lényeges fizikai és információs rendsze-

rek. Kor ábban egy nemzet kritikus infrastruktúrái fizikailag és logikailag lényegébenönállóak voltak, egymástól csak kismértékben függtek. Az információtechnológiafejlődése következtében ezek a rendszerek ma már egyre inkább automatizáltak ésegymással összekapcsoltak. Irányítási, vezetési és karbantartási rendszereik zöme(vagy egésze) alapvetően függ az információtechnológiától és az információs rend-

szerektől. Ennek következtében a nemzeti információs infrastruktúra a kritikus inf-

rastruktúrák egyikévé vált.

A védelmi információs infrastruktúra (Defense Information Infrastructure – DII) fogalmát az amerikai doktrinális dokumentumok túlnyomó többsége 1996 és2000 között azonos módon definiálja. Emellett azonban találkozhatunk egy korábbiés egy későbbi, eltérő megnevezésű, de lényegében azonos, vagy nagyon hasonlótartalmú meghatározással is. Ezek a következők:

"A védelmi információs infrastruktúra számítógépek, kommunikáci-

ós eszközök, adatok, alkalmazások, biztonság, emberek, kiké p zés ésmás támogató struktúrák megosztott vagy összekapcsolt rendszere,amely a Védelmi Minisztérium helyi, nemzeti és világméretű infor-

mációszükségleteinek kielégítését szolgálja." 85

"Az infoszféra (infosphere) katonai és polgári C4 rendszerek és há-lózatok információs adatbázisokat és fúziós központokat összeka p-

csoló, gyorsan növekvő, globális hálózata, amely a harcolók számá-ra hozzáférhető bárhol, bármikor, bármely feladat végrehajtása ér-

dekében." 86

"A globális információs háló (Global Information Grid) információsképességek, folyamatok és személyzet globálisan összekapcsolt, il-

leszkedő összessége információk gyűjtésére, feldolgozására, tárolá- sára, elosztására és kezelésére a harcolók, a politikai vezetés és atámogató erők számára." 87

A felsorolt meghatározások közül az infoszféra ezen értelmezése lényegébenmegegyezik a védelmi információs infrastruktúráéval, míg a globális infor mációs

84 Information Assurance, Glossary – F-7.o.85 Joint Pub 3-13.1, I-2.o.; Joint Pub 3-13, GL-5.o.; Joint Pub 1-02, 127.o.

86 FM 100-6 Information Operations – Glossary-8.o.87 Enabling the Joint Vision – 2.o.



65

hálóé alaposabb elemzés után eltér attól, amelyet a korábbiakra is alapozva a köve t-

kezők szerint definiálunk:

A védelmi információs infrastruktúra szervezetek, eszközök és erő -

források széles körben hozzáférhető, egységes rendszere, amelynek

rendeltetése egy adott állam védelmi szférába tartozó szervezetei

alapvető információ- és információs szolgáltatás- igé nyeinek kiel é-

gíté se.

A globális információs háló a részletesebb leírás szerint88 saját és bérelt kommu-

nikációs és számítási rendszerek és szolgáltatások, szoftver összetevők (köztük al-

kalmazások), adatok, információvédelmi és más kapcsolódó szolgáltatások összes-

sége, amely magában foglal meghatározott nemzetbiztonsági rendszereket is. Arendszer a hadseregen kívül támogatja a nemzetbiztonsági szervezetek feladatait ésfunkcióit is, békében és háborúban egyaránt; szolgáltatásai minden alkalmazási he-

lyen (helyőrségekben, támaszpontokon, tábori elhelyezésben, állomáshelyeken,hadműveleti területen és mobil platformokon) elérhetők; valamint kapcsolódási le-

hetőséget biztosít a védelmi szféra más szervezetei, illetve szövetséges, vagy koalí-ciós szervezetek és intézmények rendszereihez.

A fentiekből látható, hogy a globális információs háló a haderő, illetve a védelmiszf éra erői számára rugalmasan változó módon és formában, egy adott helyzetbenrendelkezésre álló valamennyi információs eszköz és szolgáltatás összessége. Ez arendszer értelemszerűen magában foglalja a védelmi információs infrastruktúrát (haannak egyes szolgáltatásait nem is használja), emellett azonban tartalmaz az infr a-

struktúrához kapcsolódó, azt helyzetfüggő módon kiegészítő további összetevőket

is. Ennek megfelelően a globális információs háló kifejezést az adott haderő info r-matikai rendszere (vagy tágabb értelmezés esetén a védelmi informatikai rendszer)szinonimájának tekintjük.

Az Egyesült Államok haderejének tevékenységét támogató védelmi információsinf rastruktúra részét képezi például a Védelmi Információs Rendszerek Hálózata89

ésaz egyes haderőnemek ezt kiegészítő gerinchálózatai, vagy a digitális térképi adato-

kat szolgáltató információs rendszer. Nem tartoznak viszont az infrastruktúrához – de a haderő informatikai rendszerének aktuálisan részeit képezik – az egyes csopor-

tosítások, alkalmi harci kötelékek sajátosságaiknak megfelelő, a gerincrendszerhezcsatlakozó ideiglenes hálózati megoldásai és összetevői, vagy egy telepített, helyi

időjárási előrejelzéseket szolgáltató információs rendszer.

88 Uo.89 Defense Information Systems Network (DISN) amelynek alapvető összetevői: Defense Switch Network (DCS),

Defense Red Switch Network (DRSN), Unclassified but Sensitive Internet Protocol Router Network

(NIPRNET), Secret Internet Protocol Router Network (SIPRNET), Joint Worldwide Intelligence Communica-tions Network (JWICS), Video Teleconferencing (VTC). [C4I for the Warrior – 19.o.]



66

3.2 INFORMÁCIÓS FÖLÉNY, INFORMÁCIÓS

MŰVELETEK

3.2.1 Információs tevékenységek és képességek

Az információs színtér folyamatait alapvetően a szereplők információs tevékenysé-gei határozzák meg, amelyek viszont tevékenységi (működési) rendszerük részét k é- pezik. Az egyes szereplők meghatározott célok elérése érdekében, meghatározottkörnyezet ben, a rendelkezésükre álló erőforrások felhasználásával tevékenykednek.Ennek során (az információs tevékenységek szempontjából vizsgálva):

- érzékelik, megfigyelik a környezetükből érkező hatásokat, jelzéseket, illetvemegszerzik a környezetre vonatkozó, szükségesnek ítélt adatokat;

- összegyűjtik a saját állapotukra vonatkozó, szükséges adatokat; - a környezeti és saját állapotra vonatkozó adatokat összegezve és értékelve k i-

alakítanak, illetve folyamatosan fenntartanak egy releváns, célorientált hely-

zetképet; - a helyzetkép és a motivációk alapján kialakítják, vagy módosítják az elérendő

célt; - az aktuális helyzetre és annak korábbi változásaira alapozva előrejelzéseket ké-

szítenek a környezet és saját állapotuk jövőbeni alakulására; - a célok, az aktuális helyzet és az előrejelzések figyelembevételével meghatá-

rozzák, illetve szükség esetén pontosítják vagy módosítják a végrehajtandó te-

vékenységeket és azok végrehajtási rendjét; - a kialakított terveknek, elgondolásoknak megfelelően végrehajtják az egyes

(rész)tevékenységeket. A tevékenységek fentiekben vázolt végrehajtási modelljéből következik, hogy az

eredményes és hatékony végrehajtáshoz a szereplőknek szükségük van: - az elérendő (kívülről előírt, vagy önállóan meghatározott) cél ismeretére; - a korábbi, az aktuális és a jövőben várható helyzetre (a környezetre és magára a

végrehajtóra) vonatkozó információkra; - a tevékenység végrehajtásának tervezett rendjére vonatkozó ismer etekre;

- az egyes (rész)tevékenységek végrehajtásához szükséges elméleti (szak)ismere-tekre és gyakorlati képességekre. A felsorolt információk és más tudásösszetevők a műveletek (tevékenységek) lé-

nyeges, sőt egyre növekvő jelentőségű erőforrását képezik.

A szereplőknek céljaik eléréséhez, tevékenységeik eredményes, hatékony és a le-

hető legkevesebb erőforrás felhasználásával történő végrehajtásához tehát jelentősmennyiségű és meghatározott minőségű információkra van szükségük, azonban ezek

önmagukban nem elegendők. A szükséges információk túlnyomó többsége ugyanis – a tevékenységi modellből is láthatóan a megkívánt formában – nem áll rendelk e-

zésre és meg sem szerezhető, azokat általában csak más információkból, a meglévő

ismeretekre (tapasztalatokra) is támaszkodva lehet előállítani. Ennek megfelelően a



67

hatékony működéshez a szűkebb értelemben vett (tény)információk mellett más tu-

dásösszetevőkre, illetve az információs tevékenységek – információgyűjtés, szelek-

tálás, feldolgozás, tárolás, továbbítás és rendelkezésre bocsátás – végrehajtására vo-

natkozó, információs képességekre is szükség van.

Az előzőekben elmondottak szerint az egyes szereplők rendelkezésére álló in-formációmennyiség és információs képesség – különösen az információs korszakban

– jelentős mértékben befolyásolja tevékenységük eredményességét és hatékonysá-gát. Emiatt az infor mációs erőforrások és képességek fejlesztése minden szereplőszámára fontos feladat. Különösen így van ez olyan helyzetekben (és a valós helyze-

tek gyakorlatilag mindig ilyenek), amelyekben a célok elérése más szereplők tevé-kenységétől is lényeges mértékben függ. A többszereplős helyzetek alapvető típusaiközé az együttműködő, a versengő és a konfliktus-helyzetek tartoznak.

Az együttműködő helyzetben egy adott szereplő céljai egyedül, önálló tevé-kenységgel nem, csak más szereplők tevékenységével összehangolva érhetők el. Azegyüttműködés alapját a közös cél mellett éppen az információs szférában megjele-

nő összetevők: a közös és egyeztetett helyzetismeret, valamint tervek képezik.Ezekhez pedig további tudásösszetevőkre (például azonosan értelmezett fogalmakra,közösen elfogadott elvekre, szabályokra), illetve ezek szükséges mértékű egyezteté-sére van szükség. Az együttműködésben résztvevők tudásának (infor mációinak) ésinformációs folyamatainak célorientált felhasználása, működtetése tehát sajátos – az

egyes szereplők egyedi információs képességeit kiegészítő – képességeket igényel..Ezen képességek szerepe a katonai alkalmazásban különösen a többnemzetiségűösszhaderőnemi alkalmi harci kötelékek (CJTF) megjelenésével és általánossá válá-

sával kerül előtérbe, és csak növekszik a nem háborús műveletekben, ahol a katonaiszervezetek sok leggyakrabban más kor mányzati, vagy nem kormányzati (civil)szervezetekkel is együttműködve tevékenykednek.

A versengő helyzetben az egyes résztvevők céljai egymással ütköznek: egyszer-

re nem, vagy nem azonos mértékben érhetők el, egyidejű teljesülésük egymást kizár-

ja. Ez a helyzet különösen a gazdasági tevékenységekre jellemző. Az egyes gazda-

sági szereplőknek a versengő szereplőkkel szemben információs téren megnyilvánu-

ló előnyei ma már elismerten a hatékony döntéshozatal kulcsfontosságú feltételét, akompetitív előnyök alapvető összetevőjét képezik. Ezek az előnyök a helyzetismer et

minőségében, illetve a rendelkezésre álló információk felhasználásának színvonalá-

ban nyilvánulnak meg. A fogyasztók (ügyfelek), a versenytársak, valamint a gazdasági környezet jobbismerete teszi lehetővé például többek között a termékek, szolgáltatások értékét leg-

inkább befolyásoló jellemzők meghatározását; a termelés, szolgáltatás hatékonysá-gának növelését. Hasonlóképpen növeli a gazdasági eredményességet a helyzetrevonatkozó információk alapján készített prognózisok és az ezekre is épülő tervekminősége.

A versenytársakkal szembeni, kompetitív információs előnyök végső soron arendelkezésre álló, vagy előállított információk mennyiségében, minőségében, illet-

ve ezen információk megszerzésének, vagy keletkezésének idejében megtestesülve



68

vannak hatással az alaptevékenységre. A korábbiakban ismertetett tevékenységi mo-

dellt elemezve látható, hogy mindehhez a következők megvalósítása járulhat hozzá: - több, pontosabb, időszerűbb adat megszerzése a környezetről, illetve a saját ál-

lapotról;

- pontosabb, részletesebb, időszerűbb, célirányosabb, (bonyolultabb szervezetesetében emellett) összehangoltabb helyzetismeret k ialakítása;

- pontosabb, hosszabb időtávra érvényes, nagyobb megbízhatóságú (nagyobb va-

lószínűséggel bekövetkező) előrejelzések készítése a környezet és a saját álla-

pot várható alak ulására; - részletesebb, hosszabb időre szóló, összehangoltabb, az elérendő célokat, ren-

delkezésre álló erőforrásokat és lehetőségeket, valamint befolyásoló körülmé-nyeket job ban figyelembevevő, megalapozottabb tervek k észítése;

- végül mindezek érdekében az egyes információs (rész)tevékenységek haték o-

nyabb, eredményesebb, gyorsabb végr ehajtása. Az együttműködő helyzettel szemben versengés esetén már megjelenik az infor-

mációs előny (fölény) jelentősége, vagyis a kitűzött cél eléréséhez, a hatékony tevé-kenységhez már nem elég a saját információs képesség önálló ütemű és mértékű fe j-lesztése, hanem e képességet a versenytársakét megelőző mértékben és mértékre kellemelni. Emellett ebben a helyzetben jelenik meg intenzíven először a szándékos in-

formációs titoksértés, beavatkozás, vagy károkozás elleni védelem szükségessége. A konfliktus-helyzetben az egyes szereplők céljai szintén ellentétesek, sőt a ver-

sengő helyzettel ellentétben a legtöbbször antagonisztikusak. A konfliktus-helyzet

másik lényeges sajátossága a szereplők közötti kölcsönhatásokban rejlik. A tiszta

(korrekt) versengő helyzet esetében a szereplők egymás tevékenységét közvetlenülnem befolyásolják, a céljaik eléréséhez szükséges előnyöket elsősorban saját tevé-kenységük révén, esetleg a káros hatások ellen védekezve szerzik meg. Ezzel sze m-

ben konfliktus-helyzetben a cél eléréséhez szükséges előnyök gyakorlatilag bármelymódon – az ellenség tevékenységének akadályozásával, vagy az ellenségre, valamint

annak különböző képességeire gyakorolt hatásokkal is – megszerezhetők. A rendelkezésre álló, hozzáférhető információk (adatok) mennyiségének nö-

velése önmagában azonban nem csak nem elegendő, hanem az öncélú módon meg-

valósított növelés felesleges és egyenesen káros is. A XXI. századi katonai művele-

teket megvívó csoportosítások korábban elképzelhetetlen mennyiségű – különböző

szenzorok, illetve hagyományos és elektronikus, belső és külső információforrásokáltal biztosított – információtömeghez férhetnek hozzá és maguk is jelentős mennyi-

ségű információt állítanak elő, azonban a "több" ez esetben is lehet "kevesebb".

A környezetre és a saját állapotra vonatkozó helyzet-információk szerepe elsőd-

legesen a művelet végrehajtásához szükséges tartalmú és minőségű helyzetismeret

kialakításának és fenntartásának a megalapozása. Mivel a helyzetismeret tartalmi ésminőségi követelményeit a helyzetismeret alanyának, illetve a végrehajtandó műve-

letnek az igényei (sajátosságai) határozzák meg, közvetve ezek alapján jelölhető ki – még ha nem is általános érvénnyel és teljes pontossággal – azon objektumok és jel-

lemzőik köre, illetve ezen jellemzők legfontosabb minőségi sajátosságai, amelyekre



69

szükség van. Az ezt a kört meghaladó információk 90 tehát nem (vagy érzékelhető

módon nem) járulnak hozzá az információfölényhez, így a megszerzésükre, feldo l-

gozásukra vagy tárolásukra felhasznált erőforrások és idő felesleges, esetleg máscélra hasznosítható ráfordítások.

Mivel a katonai műveletek a konfliktus-helyzetekben lezajló tevékenységek tipi-kus képviselői, illetve mert az információs korszak egyik lényegi sajátossága az in-

formációs erőforrások és képességek szerepének felértékelődése, előtérbe kerülése,az információs fölény a XXI. századi katonai jövőképek egyik meghatározó össze-

tevője, a hadtudományi kutatások egyik kiemelt tárgya lett.

3.2.2 Az információs fölény fogalma, jellemzői, összetevői

Az információs fölény – illetve annak különböző szintjei (pld. előny, uralom) – fo-

galmára és tartalmára az amerikai doktrinális dokumentumokban és a szakirodalom-

ban számos k ifejezéssel91 és meghatározással találkozhatunk. Ezek között (mint azta következő példák is bizonyítják) mindmáig jelentős különbségek tapasztalhatók:

"Az információs uralom (dominance) egy 'differencia' – két szem-

benálló katonai parancsnok számára hozzáférhető információtömegközötti különbség. Azonban több is ennél: ezen információknak egymeghatározott feladathoz tartozó kontextu sban történő értelmezéseközötti különbség, ami e definíció kulcsfontosságú eleme. Az infor-

mációs uralom tehát a harcmező vizualizációnak 92 nevezett folyama-

tok közötti különb séget jelöli." 93

"Az információs fölény (superiority) az információs színtéren fennál-ló fölény (dominance) azon foka, amely lehetővé teszi a(had)műveletek hatásos ellentevékenység nélküli végrehajtását." 94

"Az információs uralom (dominance) az információs fölény(superiority) azon foka, amely birtokosának lehetővé teszi az infor-

mációs rendszerek és képességek felhasználását egy konfliktusbanhadműveleti előnyök elérésére, vagy nem háborús műveletekben ahelyzet ellenőrzésére, ugyanakkor biztosítja a szembenálló fél ezenképességei akadályozását." 95

90 Ide tartoznak például a művelet szempontjából lényegtelen objektumokra (pld. egyedi ruházati anyagok), lényeges

objektumok lényegtelen jellemzőire (pld. gépjárművek alvázszámára) vonatkozó, vagy szükségtelen pontosságúinformációk (pld. hőmérséklet meghatározása ezredfok pontossággal, tengerszint feletti magasság meghatározá-sa cm x cm-es rács pontjaiban, stb.).

91 Information advantage, information superiority, information dominance, information supremacy. Superiority = f ö-lény, felsőbbség; supremacy = felsőbbség, főhatalom; dominance = uralkodás, túlsúly, fölény; advantage =előny. Ezek közül kezdetben a dominance, később a superiority használata vált általánossá.

92 A harcmező vizualizációja (battlefield visualization) az a folyamat, amely során a parancsnok értelmezi az ellen-

séghez és a környezethez viszonyított helyzetét, elképzeli a feladat végr ehajtását reprezentáló végállapotot,majd végiggondolja azt a tevékenységsorozatot, amely a rendelkezésére álló erőket a jelenlegi helyzetből ebbe avégállapotba juttatja. [TRADOC Pam 525-70, Battlefield Visualization Concept]

93 LINK : Information Dominance, White Paper.

94 Joint Pub 3-13.1, Command and Control Warfare – GL-8.o.95 FM 100-6, Information Operations (Glossary) – GL-7.o.



70

"Az információs fölény (dominance) az információk létrehozásában,kezelésében és felhasználásában megnyilvánuló olyan fölényként(superiority ) definiál ható, amely elegendő ahhoz, hogy birtokosai számára katonai fölényt (dominance) biztosí tson." 96

"Az információs fölény (superiority) az információs színtéren(domain) fennál ló fölény (dominance) azon foka, amely a saját erők számára lehetővé teszi az információk hatásos ellentevékenység nél-

küli gyűjtését, ellenőrzését, felhasználását és védelmét." 97

"Az információs fölény (superiority) az információk megszakításnélküli gyűjtésének, feldolgozásának és elosztásának, ugyanakkoregy szembenálló fél ugyanezen lehetőségei kihasználásának és ak a-

dályozásának képessége." 98

Bár a felsorolt példák mindegyike a katonai tevékenységhez kötődik, mégis meg-

felelő kiinduló alapot biztosítanak az információs fölény általánosabb értelmezésé-nek kialakításához.

Az információs fölény a fölény egy fajtája, amelyhez kapcsolódóan a következőalapvető jellemzőket látjuk szükségesnek kiemelni: a fölény két fél közötti relatívviszony; a fölénynek csak eltérő érdekekkel, célokkal rendelkező felek között van jelentősége; végül a fölény felhasználható a saját célok, érdekek másik félnél ered-

ményesebb érvényesítésére. A fölény tehát tulajdonságok, képességek, lehetőségekközötti célorientált, helyzetfüggő, előnyös különbség. Ennek megfelelően nem te-

kintjük és nem nevezzük fölénynek az olyan különbségeket, amelyek lényegébennem, vagy lényeges módon nem járulnak hozzá az adott célok megvalósításához.99

Többoldalú konfliktus-, vagy versenyhelyzetben a fölény fogalma, mint kétoldalúviszonyok bonyolult rendszere értelmezhető. Ebben az esetben egy adott fél érdekeiteredményesen akkor tudja érvényesíteni, ha valamennyi más féllel szemben rende l-

kezik a szükséges fölénnyel. Ha ilyen általános fölénnyel rendelkező fél nincs, akkora felek egymással ellentétes céljaikat csak részben, a képességeik és lehetőségeikközötti különbségek függvényében képesek megvalósítani.

A fölénnyel kapcsolatban a felsorolt alapvető sajátosságok mellett további je l-

lemzők is megfogalmazhatók. A fölény például szintje – a felek képességei közöttikülönbség mértéke – szerint lehet előny, fölény, uralom, stb. A fölény időbeni fenn-

állása szerint lehet állandó, tartós, ideiglenes, változó, stb. Ebből következően a fö-lény, mint viszony(rendszer) fennállása, vagy hiánya egyben egy adott konkrét hely-

zetet is jellemez, ezért a légifölény, vagy információs fölény kifejezés egyaránt je-

lentheti a szembenálló felek közötti viszonyt, valamint azt a helyzetet, amelyben eza viszony fennáll.

Az információs fölény (általában) meghatározó sajátossága (differentia specificu-

ma) az infor mációs jelleg, vagyis az alapot képező tulajdonságok, képességek, lehe-

96 LIBICKI: Information Dominance.97 AFDD 2-5, Information Operations – 41-42.o.98 Joint Pub 1-02, DoD Dictionary of Military and Associated Terms – 221.o.

99 Így két kosárlabda-csapat esetében van értelme a magassági fölény kifejezésnek, míg két sakk -csapat eseté bencsak a magasságkülönbségről beszélhetünk.



71

tőségek információs jellege. Ez a megszorítás azonban még különböző ta r talmú ésszintű értelmezéseket tesz lehetővé100. A legtágabb értelmezés kiterjed a bir tokolt ésmegszerezhető információkra (tudásösszetevőkre), az információs (kognitív) tevé-kenységek végrehajtására vonatkozó képességekre, valamint az ezek alapját képező

módszerekre és eszközökre – összefoglaló megnevezéssel az információs képessé-gekre.

Az információs képesség lényege a célirányos, eredményes és hatékony szerve-

zeti tevékenységhez szükséges információk (tudásösszetevők) megfelelő mennyi-

ségben és minőségben, a megfelelő helyen és időben történő biztosítására irányul.Az információs képesség alapját és realizálásának feltételeit az információk meg-

szerzésében, feldolgozásában (előállításában) és rendelkezésre bocsátásában közr e-

működő személyek, valamint az ezen tevékenységeket támogató eszközök (eszköz-

rendszerek) képezik. Természetesen mint minden képesség, így az információs ké- pesség esetében is meg lehet különböztetni a potenciális és az aktuális, adott körül-

mények között realizálható képességet. Az információs fölény általában nem közvetlenül biztosítja az adott fél által kitű-

zött cél(ok) elérését, hanem közvetve, az adott tevékenységi területtől függő más jel-

legű – katonai műveletek esetében például a (had)műveleti – fölény megteremtésé-hez történő hozzájárulása révén. Ez elsősorban olyan esetekben jellemző, amelyek-

ben a felek által kitűzött célok csak reál- (anyagi-) folyamatok révén érhetők el. Acélok megvalósítása bizonyos körülmények között azonban – mint azt a későbbiek-

ben részletesebben elemezzük – lehetséges elsődlegesen információs tevékenységeksegítségével is.

Az információs fölény további – tevékenységi területtől függő – specifikuma te-hát az elérendő cél jellege. Katonai szervezetek esetében például az információs fö-lény megszerzése, és annak meghatározó összetevői nem gazdasági, hanem (had)-műveleti célok elérésére irányulnak. Természetesen hasonlóképpen határozható megmás típusú szervezetek, vagy tevékenységrendszerek esetében az információs fölénycélorientált sajátossága. Ennek megfelelően fogalmazható meg a következő két def i-níció, amelyre a továbbiakban építünk:

Az információs fölény (általában) különböző felek információs ké-

pességei közötti, az adott fél számára elérhető eredményekben rea-

lizálható előnyös különbség.

Az információs fölény (a katonai alkalmazásban) az érintett felek

informáci ós képességei közötti, az adott fél számára hadműveleti

eredményekben realizálható előnyös különb ség.

A korábban ismertetett definíciókat elemezve megállapítható, hogy egy részüknem tartalmazza a fölény alapját képező jellemző meghatározását, mások pedigrészben, vagy egészében eltérő jellemzőket határoznak meg. Ez utóbbiak nagyobb

(elsősorban a doktrinális dokumentumok ban megtalálható) részének lényegét a saját

100 Egy fél fölényben lehet többek között: a birtokolt információk mennyiségében; a hozzáférhető információk köré-

nek terjedelmében; a rendelkezésre álló tudás mennyiségében és minőségében; az információk megszerzésénekk épességében; az információfeldolgozási képességekben összességében; stb.



72

információs képességek védelmére, valamint a szembenálló fél információs képes-

ségeinek csökkentésére irányuló képesség alkot ja, míg a definíciók kisebb részénekalapja maga az aktuális információs képesség.

Az információs fölényhez kapcsolódóan találkozhatunk a katonai szakirodalom-

ban három további kifejezéssel, a tudásfölénnyel, a döntési fölénnyel és a vezetésifölénnyel. A tudásfölény fogalom alapját az 'információ' és 'tudás' fogalmak tartal-

ma közötti – többek között az Egyesült Államok hadseregében és annak doktrinálisdokumentumaiban érvényesülő – megkülönböztetés képezi. Az 1.1.1 pontban meg-

fogalmazottak alapján a tudásfölény fogalmát – lényegét illetően – nem tekintjük azinformációs fölény általunk meghatározott fogalmától eltérőnek. A két kifejezés kö-zötti különbség csak akkor létezik (és a tudásfölény kifejezés előfor dulása is azzalmagyarázható), ha az információs fölény alatt a környezetből megszerezhető infor-

mációk mennyiségében megmutatkozó különbséget értjük. Ez a leszűkített értelme-

zés azonban ellentétes a korábban már ismertetett elgondolással. A döntési fölény, illetve a vezetési fölény kifejezések használata ezzel szemben

abból a korábban is említett tényhez kapcsolódik, hogy az információs fölény nemöncélú, a szervezeti célok megvalósítását - a katonai szférában a (had)műveleti fö-lény elérésének elősegítésével – biztosító kategória. A különbséget hangsúlyozó do-

kumentumok megfogalmazása szerint az információs fölény csak akkor biztosítkompetitív előnyöket a katonai erők számára, ha eredményeként a fölény az aktuálistudásszintben, illetve ez alapján a döntésekben is megnyilvánul. A végcél eszerint adöntési fölény, amely konfliktus-helyzetben jobb, a többi (szembenálló) fél reagáló-

képességéhez képest gyorsabban meghozott és megvalósított döntéseket jelent, a

nem háborús műveletek esetében pedig olyan ütemben meghozott döntéseket, ame-lyek lehetővé teszik a helyzet ellenőrzését és biztosítják a változásokra történő rea-

gálási képességet.101

Mivel a döntés meghozatala értelmezésünk szerint információs tevékenység (f o-

lyamat), ezért a döntési fölény kifejezést az információs fölény az információs f o-

lyamatok egy adott – vezetési szempontból az egyik legfontosabb – területén történőmegnyilvánulásának, összetevőjének tekintjük. Ebben az értelemben viszont beszél-

hetnénk információgyűjtési fölényről, vagy információelosztási fölényről is. A vezetési fölény esetében megítélésünk szerint más a helyzet, mivel a vezetési

folyamat – bár egy bizonyos nézőpontból tekinthető annak, de – nem szűkíthető le

információfeldolgozásra, információs folyamatokra. A vezetési teljesítményt és ké- pességeket jelentős mértékben ugyanis befolyásolják a vezető szerveket alkotó sze-

mélyek olyan képességei, amelyek között az információs folyamatokhoz kapcsolódókognitív képességek mellett számos más típusú (pld. érzelmi, akarati, stb.) is lénye-

ges szerepet játszik. Másrészt könnyen belátható, hogy a szervezeten belüli informá-ciós folyamatok nem szűkíthetők le a vezetés során végbemenő információs folya-

matokra. Ennek megfelelően megítélésünk szerint a vezetési fölény kifejezés rész-

ben szélesebb, részben szűkebb tartalmat jelöl, mint az információs fölény.

101 Joint Vision 2020 – 8.o.



73

3.2.3 Az információs fölény kivívása, információs műveletek

A kitűzött célok elérését elősegítő információs fölény kialakítása és fenntartása a d i-

namikusan változó környezetben aktív tevékenységeket is igényel, ennek megfelelő-

en az információs fölénnyel párhuzamosan találkozhatunk az információs műveletek(information operations) és az információs hadviselés (information warfare) össze-

tartozó kifejezéseivel és azok definícióival:

"Az információs műveletek a döntéshozókat befolyásoló, politikai éskatonai célkitűzések megvalósítását támogató tevékenységek, ame-

lyek más felek infor mációi, információs folyamatai, vezetési (C2),híradó és informatikai (CIS) rendszerei befolyásolására, ugyanak-

kor a saját információk és információs rendszerek felhasználásáraés védelmére irányulnak." 102

"Az információs műveletek a szembenálló fél információi és infor-mációs rendszerei befolyásolására, illetve a saját információk és in-

formációs rendszerek védel mére irányuló tevékenységek." 103

"Az információs műveletek a katonai információs környezetben vé g-

rehajtott folyamatos (had)műveletek, amelyek a (had)műveletekbármely fajtájában történő előnyszerzés érdekében biztosítják, növe-

lik és védik a saját erők képességét az információk gyűjtésére, fel-

dolgozására és felhasználására; az információs műveletek maguk-

ban foglalják a globális információs környezettel kapcsolatos tevé-kenységeket, valamint a szembenálló fél információs és dönté si k é-

pességei104 kihasználását, vagy korlátozását." 105 "Az információs műveletek az információk és információs rendsze-

rek felhasználására, védelmére, vagy támadására irányuló tevé-kenységek, amelyek magukban foglalják az 'hadműveleti információ- feldolgozást' (in formation-in-warfare) és az információs hadvi seléstis." 106

"Az információs hadviselés a válsághelyzetben és konfliktusok soránvégreha jtott, konkrét szembenálló fél, vagy felek elleni konkrét célokelérését biztosító, vagy támogató információs műveletek öss zessé-

ge."

107

"Az információs hadviselés az információs fölény elérése érdekében

végrehajtott, a szembenálló fél információi, információ-alapú f o-

102 AJP-01(B) Allied Joint Doctrine. Ratification Draft 1. – 14-1.o.103 Joint Pub 1-02, DoD Dictionary of Military and Associated Terms, 221.o.; Joint Pub 3-13, Joint Doctrine for In-

formation Operations (Glossary), GL-7.o.;104 Egy korábbi dokumentumban (TRADOC Pam 525-69, Concept for Information Operations, 1995) a kiemelt r é-

szek helyett még "a parancsnoki vezetési ciklust és a feladatvégrehajtást", illetve az "információs és döntésirendszerei" megfogalmazások szerepelnek.

105 FM 100-6, Information Operations (Glossary) – GL-7.o.106 AFDD 2-5, Information Operations (Glossary) – 41.o.

107 Joint Pub 1-02, DoD Dictionary of Military and Associated Terms, 221.o.; Joint Pub 3-13, Joint Doctrine for In-formation Operations (Glossary), GL-7.o.;



74

lyamatai, információs rendszerei és számítógépes hálózatai befolyá- solására, illetve a saját információk, információ-alapú folyamatok,

információs rendszerek és számítógépes hálózatok védelmére irá-nyuló tevékenységek összessége." 108

"Az információs hadviselés a saját információs rendszer integritá- sának jogtalan felhasználás, rongálás és megsemmisítés elleni vé-delmére, ugyanakkor a szembenálló fél információs rendszere fel-

használására, rongálására és megsemmisítésére, valamint az erőkalkalmazása során információs előnyök elérésére irányuló tevéken y-

ségek összessége." 109

"Az információs hadviselés a saját információk és információs rend-

szerek védelmére, illetve a szembenálló fél információi és informá-ciós rendszerei támadására és befolyásolására végrehajtott infor-

mációs műveletek összessége." 110

Bár az itt ismertetett egyes definíciókban még előfordul eltérés az információs

műveletek és az információs hadviselés fogalmai közötti viszony értelmezésében,mára már viszonylag egységesen elfogadott az a nézet, hogy az információs műveleta tágabb és az információs hadviselés a szűkebb fogalom. Ezzel egyetértve jelen jegyzet is arra az értelmezésre épít, hogy – a későbbiekben részletesebben tárgyalt – információs műveletek a (had)műveletek minden fajtájában és minden időszakban(békében, válság, illetve konfliktus idején) folynak, míg az információs hadviselésműveletei elsősorban csak a két utóbbiban.

Az információs fölény elérését biztosító tevékenységek, műveletek rendszerezé-

sével a szakirodalomban számos helyen és eltérő tartalommal találkozhatunk. Ezekközé tartoznak többek között az alábbiak:

"Az információs fölény három forrása: - a vezetés, amely lehetővé teszi, hogy tudjuk: hol vagyunk a harcitérben és képessé tesz a (had)műveletek szükséges időben és gyorsa-

sággal történő végrehajtására;

- a felderítés, amely az ellenség elhelyezkedésének ismeretétől az el-

lenséges erőforrások helyének ismeretéig terjed – valós-időben és az"egy lövéssel történő megsemmisítéshez" szükséges pontossá ggal;

- az információs hadviselés, amely különböző pontokon (szenzorok,kommunikáció, feldolgozás és vezetés) pusztítja az ellenséges infor-

mációs rendszereket, ugyanakkor védi a saját hasonló rendszer e-

ket." 111

108 FM 100-6, Information Operations – Glossary, GL-8.o.109 TRADOC Pamphlet 525-69, Concept for Information Operations.

110 AFDD 2-5, Information Operations (Glossary) – 42.o.111 LIBICKI: Information Dominance.



75

"Az információs fölény a felderítésben elért fölény; a vezetésben,híradásban és informatikában (C4) elért fölény; valamint az infor-

mációs műveletek segítségével érhető el." 112

"A vezetési hadviselés definíciójában megtalálható két alapvető ö sz-

szetevő (C2-támadás és C2-védelem) mellett egy harmadik kategó-riát alkot az információs technológia integrálása a fegyverrendsze-

rekbe, azok 'okossá' 113 tétele. Így a három összetevő megnevezése in-

formációs támadás, információs védelem és információs fe jlesztés(information-attack, protect, és enhance)." … "Az információs fe j-lesztés célja, hogy egy pontos és átfogó képet biztosítson a paranc s-

nok sz ámára a harci térről, elősegítse a környezet értelmezését." 114

"Az információs hadviselésnek ki kell terjednie egy adott félnek azaktuális, vagy potenciális ellenfelekkel szembeni 'versengése' három,

egymással nagymértékben összefüggő szférájára:- a szembenálló fél (felek) döntéshozatali struktúrái és folyamatai el-

leni támadó tevékenységekre; - a saját döntések meghozatalát és hatását biztosító képességek vé-delmére; - az információk saját célok érdekében történő létrehozásának és felhasználásának a szembenálló félnél (feleknél) nagyobb hatékon y-

ságára." 115

Az ismertetett definíciókkal és megállapításokkal részben megegyezően, részbenegyesekkel ellentétben az információs fölény kialakításának és növelésének négy

alapvető, formális logikai úton is levezethető lehetősége megítélésünk szerint a kö-vetkező:

- a saját infor mációs képesség növelése, optimális kihasználása; - a saját információs képesség káros külső hatások elleni védelme;

- a szembenálló fél információs képességének csökkentése, korlátozása; - illetve a további szereplők saját fél számára kedvező befolyásolása.

Ezt a felosztást szemlélteti az információs műveletek modellje, amelyet a követ-

kező ábra tartalmaz.

112 Information Assurance Through Defense in Depth, 2000 – 4.o.113 Smart weapons , "okos" fegyverek.

114 GORTLER : Understanding Information Power and Organizing for Victory in Joint Warfighting.115 R OTHROCK : Information warfare. Time for some constructive scepticism?



77

si, illetve civil-katonai kapcsolatokhoz tartozó tevékenységeket sorolják, míg a sa játinformációs képességek növeléséhez kapcsolódó tevékenységcsoport meghatározá-sát önálló megnevezéssel a szakirodalom csak a következő formákban tartalmazza:

"A 'hadműveleti információfeldolgozás' (information-in-warfare) a

Légierőnek a katonai műveletek minden fajtájában biztosítandó gl o-

bális helyzetismeretére irányuló – integrált felderítő, megfigyelő(ISR) erőforrásaira; információgyű jtő és elosztó tevékenységeire;valamint globális navigációs és helymeghatár o zó, időjárási helyzetnyilvántartó, és kommunikációs lehetőségeire alapozott – kiterjedt

képességeit foglalja magában." 119

"Az információ-alapú hadviselés (information-based warfare) ren-

deltetése a katonai célkitűzések elérésének támogatása az informá-ciós erőforrások leghatékonyabb alkalmazásával." 120

A fenti megállapításokat elemezve látható, hogy az információs fölény elérését biztosító ezen tevékenységi terület alapvető összetevői közé az információgyűjtő,feldolgozó és elosztó tevékenységek tartoznak, amelyeket más – a korábbiakban már bemutatott – megfogalmazások a felderítés és a vezetés (vezetéstámogatás), vagy a"releváns információk és információs rendszerek" formájában próbáltak meghatá-rozni. E tevékenységrendszer megnevezésére – a jellegzetesen válság és konfliktus-

helyzetekben alkalmazott "hadviselés" utótagú kifejezés helyett – megítélésünk sze-

rint a támogató információs műveletek kifejezés bevezetése célszerű. Az információs fölényt biztosító műveleteknek ki kell terjednie a teljes kognitív

folyamatra, amelynek során a rendelkezésre álló információk és információs képes-

ségek hozzájárulnak a hatékony döntések meghozatalához. Ennek során el kell kü-löníteni e folyamat k orábban már említett szintjeit: az információkat, az ismeretet ésa megértést. Valaki ugyanis rendelkezhet információkkal valamiről anélkül, hogyazt összességében, vagy részleteiben ismerné és ismerhet valamit (akár nagyon jólis) anélkül, hogy értené annak lényegét, vagy következményeit: különösen annak akonkrét körülményekkel kapcsolatos kölcsönhatásait. Nem ugyanaz sokat tudni va-

lamiről és (meg)érteni azt. Az információs műveletek bonyolultságát fokozza az a – korunkat jellemző

aszimmetrikus veszélyeztetésekből következő – tény, hogy egy fejlett hadseregnekképesnek kell lennie a szembenálló felek esetleg sokkal fejletlenebb információs(döntéshozatali) struktúráinak és képességeinek támadására, ugyanakkor a saját fe j-lett képességeinek és infrastruktúrájának védelmére a viszonylag egyszerű, de jelen-

tős károkat okozni képes fenyegetésekkel szemben.121

A támadó és a védelmi információs műveletek bonyolultságát számos ellentmon-

dás is növeli, amelyek feloldása nem egyszerű feladat. A támadó műveletek eseté- ben például dönteni kell aközött, hogy egyes ellenséges, vagy semleges információ-forrásokat kihasználni érdemes, vagy megsemmisíteni, akadályozni. A védelmi te-

119 AFDD 2-5, Information Operations – 2.o.

120 WALTZ: Information Warfare Operations and Principles – 107.o.121 Részletesebben lásd [R OTHROCK : Information warfare. Time for some constructive scepticism?]



78

vékenységek esetében talán még nagyobb ellentmondás: itt k ényelmes és hatékonyhasználat áll szemben a sebezhetőséggel és a védelem magasabb "költségével".

Nem kevésbé bonyolult a saját információfeldolgozási és döntéshozatali struktú-rák és folyamatok relatíve nagyobb hatékonyságának biztosítása. Még ha el is tekin-

tünk az egymás információs képességei elleni közvetlen támadásoktól, e képessé-geknek az időbeni, eredményes döntések meghozatalához történő hatékony felhasz-

nálása akkor is egy nagyon bonyolult probléma.122 E feladat megoldása elsődlegesentudományos kihívás és csak másodsorban technikai probléma. A katonai műveletekvezetése (de általában a vezetés) olyan (szak)tudásigényes folyamat, amelynek haté-kony támogatását, az e téren elérhető fölény kivívását elsősor ban tudás-alapú – bártermészetesen a rendelkezésre álló technikai lehetőségeket optimális mértékben k i-használó – megoldásokkal, módszerekkel lehet biztosítani.

Az elmondottak alapján az információs fölény elérését biztosító alapvető tevé-kenységi formákat a következőkben az alábbi tartalommal definiáljuk és használjuk:

Az információs műveletek a katonai információs környezetben

végrehajtott, az információs fölény kialakítására és fenntartására

irányuló műveletek, amelyek a saját információs képességek opt i -

mális kihasználására és védelmére; a szembenálló felek informá-

ciós képességeinek korlátozására, valamint az információs környe-

zet saját fél számára kedvező befolyásolására irányuló tevékenysé-

geket foglalnak magukban.

A támogató információs műveletek olyan információs műveletek,

amelyek a saját fél információszükségletei hatékony kielégítésére

irányulnak.

A védelmi információs műveletek olyan információs műveletek,

amelyek a saját fél információi, információs folyamatai és erőfor-

rásai káros külső behatások elleni védelmére irányulnak.

A támadó információs műveletek olyan információs műveletek,

amelyek a szembenálló fél (felek) információi, információs folya-

matai és erőforrásai megsemmisítésére, akadályozására, vagy be-

fo lyásolására irányulnak.

A véleményformáló információs műveletek olyan információs mű-

ve letek, amelyek az információs környezet (had)műveletben köz- vet lenül nem érintett szereplőinek a saját fél számára kedvező be-

folyásolására irányulnak.

A szakirodalomban a saját információs képességek növelésére irányuló tevé-kenységekkel kapcsolatban eddig gyakorlatilag nem merült fel a 'művelet' kifejezésalkalmazása. Az ide sorolható felderítő feladatok esetében ugyan már elfogadott a

122 Mindezt jelzi a k orábban már említett információ-alapú hadviselés (information- based warfare) fogalmának be-vezetése és elterjedése az USA Nemzetvédelmi Egyetemén folyó oktatásban.



79

'felderítő műveletek' kifejezés használata123, azonban ezek hatóköre csak az "idegennemzetekre, ellenséges vagy potenciálisan ellenséges erőkre és elemekre, valamintaz aktuális, vagy lehetséges műveletek területeire vonatkozó információk"-ra124 ter-

jed ki, amelyek csak egy részét alkotják a katonai vezetés, a katonai műveletek in-

formációszükségleteinek. Ezzel szemben eddig nem tekintették 'műveleteknek' a sa- ját és együttműködő felekre vonatkozó információk összegyűjtésére, illetve a szük-

séges információk előállítására és továbbítására irányuló vezetéstámogató – infor-

matikai és híradó – tevékenységek rendszerét. A katonai műveleteket napjainkban még sok tekintetben az információs – ezen

belül mindenekelőtt a vezetési és vezetéstámogatási – tevékenységek, folyamatokelőre meghatározott és szabályozott, lényegében a hierarchikus vezetési struktúráhozilleszkedő, alapvetően az adott tartalmú harci okmányok továbbítására épülő rendje jellemzi. Ezt a rendszert csak kisebb mértékben egészíti ki, illeszti az aktuális hely-

zethez, szervezethez és feladathoz például az összekötő csoportok (személyek) tevé-kenysége és a rajtuk keresztül áramló információk.

A katonai műveletek e hagyományos információs rendszerében csak a kiemelt je-

lentőséggel bíró információk áramlanak térben és időben viszonylag szabadon; ju t-

nak el rövid idő alatt mindazon helyekre, ahol felhasználásuk szükséges és lényeges

mértékben hozzájárul a művelet sikeréhez. Az úgynevezett rutin-információk ezzelszemben csak az információáramlás előre szabályozott rendjében mozognak és álta-

lában akkor is csak azokra a helyekre, amelyeket a harci okmányok tervezett elos z-

tási rendje előre meghatároz. Emellett az egyes infor mációk kiemelt jelentőségénekazonosítása sem minden esetben biztosított, hiszen ezt a jelenlegi rendszerben előze-

tesen a különböző szabályozók, egy adott aktuális helyzetben pedig a parancsnok á l-tal – a vezetési folyamat egy adott fázisában – meghatározott információs követel-

mények határozzák meg. Ez a rendszer tehát nem biztosítja kellő rugalmassággal ahelyzettől függően fontossá váló és a szervezeten belül valahol már rendelkezésre ál-

ló információk hoz történő hozzáférést.

Az információs képességek optimális kihasználására irányuló tevékenységrend-

szer formálisan ugyan nem illeszkedik a (had)művelet kifejezés jelenleg elfogadottértelmezéséhez125, de a közeljövő, illetve a későbbi időszak katonai műveletei eseté- ben már lényegében alig fog különbözni a definícióban konkrétan említett más tevé-kenységi területektől. Az információs korszak hadseregei esetében ugyanis a műve-

leteket végrehajtó – jellemzően többnemzetiségű, különböző haderőnemekhez tarto-zó és nem katonai – együttműködő szervezetek (szervezeti elemek) rendelkezéséreálló információk, információs erőforrások és képességek már olymértékben lesznekheterogének, hogy ezek összehangolása, összehangolt felhasználása sokrétű és nagy-

számú; előzetesen megtervezhető és helyzetfüggő információs tevékenység végr e-

hajtását fogja igényli.

123 Joint Pub 1-02, DoD Dictionary of Military and Associated Terms – 228.o.124 AAP-6, NATO Glossary of Terms and Definitions – 2-I-5.o.125 (Had)művelet (operation): Katonai tevékenység, illetve hadászati, harcászati-hadműveleti, kiszolgáló, kiké pzési

vagy katonai igazgatási feladat végrehajtása; a harc megvívásának folyamata, beleértve a kitűzött célok elérésé-

hez szükséges erő-eszköz mozgatást, utánpótlást, támadást, védekezést és manővereket. [AAP-6, NATOGlossary of Terms and Abbreviations – 2-O-2.o.]



80

Ma még – amikor valójában kevés haderő rendelkezik kiterjedt információs ké- pességekkel – e tevékenység szerepe viszonylag csekély, de már korunk műveletei-

ben is érzékelhető a terület jelentőségének növekedése és egyre jobban kirajzolód-

nak jövőbeni szerepének körvonalai. A katonai műveletet végrehajtó csoportosítá-

sok, valamint az azokat létrehozó szereplők rendelkezésére álló információk és in-formációs képességek a XXI. századi hadviselésben, illetve műveletekben már olyandöntő jelentőségű erőforrást képviselnek, amelynek optimális hasznosítása csakszervezeti szintű információkezelés – információmenedzsment, információgazdál-

kodás – esetén lehetséges.



82

A FELHASZNÁLT IRODALOM JEGYZÉKE

1071/1998. Korm. határozat. a hírközléspolitikáról. – Magyar Közlöny, 1998/42 (V.22.)

AAP-6(V), NATO Glossary of Terms and Definitions (English and French). Modi-

fied Version 02. – NATO Military Agency for Standardization, Brussels, 2000.

AAP-6(2003), NATO Glossary of Terms and Definitions (English and French). – NATO Standardization Agency, 2003.

AAP-31, Kifejezés és szógyűjtemény (Fordítás). – HVK Euro-atlanti IntegrációsMunkacsoport, Budapest, 1996.

AAP-31(A), NATO Glossary of Communication and Information Systems Terms and Definitions. – NATO C3 Agency, 1998.

ADatP-02 (H), NATO Information Technology Glossary. – NATO Military Agency

for Standardization, 2000.

AFDD 2-5, Information Operations. – US Air Force, 1998.

AJP-3, Allied Joint Operations (Ratification Draft 1). – NATO Standardization

Agency, 2000.

AJP-3.2.1, Command and Control of Allied Land Forces (Coordinating Draft). – Department of the Army, US Army Combined Arms Command, Forth Leaven-

worth, 2002.

BOGNÁR Vilmos – FEHÉR Zsuzsa – VARGA Csaba (szerk.): MI A JÖVŐ? Tudástár- sadalom? Információs társadalom? Telekommunikációs társadalom? Kultúr a-

társadalom? Az információs társadalom és a magyar kezdeményezések. – Or-

szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság, Országos Rádió és Televízió Testület,HÉA Stratégiakutató Intézet, Budapest, 1998.

C4I for the Warrior, "The Joint Vision for C4I Interoperability". – Joint Chiefs of

Staff, 1998.

Charter for the NATO C3 Organization. (Appendix 1 to Annex to PO(96)99). – North Atlantic Council, Brussels, 1996.

Concept for Future Joint Operations. Expanding Joint Vision 2010. – Joint Chiefs of

Staff, 1997.

Department of Defense Militarily Critical Technologies, Part III: Developing Criti-

cal Technologies, Section 10: Information Technology. – Defense Threat Re-

duction Agency, Dulles, 2000.

Enabling the Joint Vision. – Joint Chiefs of Staff, 2000.

FM 100-6, Information Operations. – Headquarters Department of the Army, Wa-

shington, 1996.

GÁBOR András (szerk .): Információmenedzsment. – Aula Kiadó, 1997. GORTLER , Fred W.: Understanding Information Power and Organizing for Victory

in Joint Warfighting. – Marine Corps Command and Staff College, 1995.

HORÁNYI Özséb: Jel, jelentés, információ. – Magvető Kiadó, Budapest, 1973.



83

Information Assurance. Legal, Regulatory, Policy, and Organizational Considera-

tions. (4th Edition). – Joint Chiefs of Staff, 1999.

Information Assurance Through Defense in Depth. – Joint Chiefs of Staff, 2000.

International Military and Defense Encyclopedia. Vol 1-6. – Brassey's (US), Wa-

shington – New York, 1993. ISO/IEC 2382-1, Information technology – Vocabulary, Part 1: Fundamental

Terms. Third edition. – 1993.

Joint Pub 1-02, DoD Dictionary of Military and Associated Terms. – Joint Chiefs of

Staff, 2000.

Joint Pub 2-01.3, Joint Tactics, Techniques, and Procedures for Joint Intelligence

Preparation of the Battlespace. – Joint Chiefs of Staff, 2000.

Joint Pub 3-13, Joint Doctrine for Information Operations. - Joint Chiefs of Staff,

1998.

Joint Pub 3-13.1, Joint Doctrine for Command and Control Warfare (C2W). – Joint

Chiefs of Staff, 1996.

Joint Pub 6-0, Doctrine for Command, Control, Communications, and Computers

(C4) Systems Support to Joint Operations. – Joint Chiefs of Staff, 1995.

Joint Vision 2020. – Joint Chiefs of Staff, 2000.

K OVÁCS Magda: Mikroszámítógép alkalmazása értelmező szótár. – LSI OktatóKöz pont, Budapest.

K OZÁK Miklós: A katonai kommunikációs rendszerek megszervezésének alapjai. – Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, 1998.

Közgazdasági Kislexikon. (Negyedik bővített és átdolgozott kiadás) – Kossuth

Könyvkiadó, Budapest, 1987. LEM, Stanislaw: Summa technologiae. Tudomány, civilizáció, jövő. – Kossuth

Könyvkiadó, Budapest, 1972. LIBICKI, Martin C.: Information Dominance. In. Strategic Forum, Number 32, Nov-

ember 1997. – National Defense University, Institute for Strategic Studies.

LINK , David M.: Information Dominance, White Paper. – Doctrine Library.

Magyar Nagylexikon. 1.-11. kötet. – Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 1998-

2001.

MCDP 6, Command and Control. – Department of the Navy, HQ US Marine Corps,

Washington, 1996.

MURPHY, Edward F. – BENDER , Gary C. – SCHAEFER , Larry J. – SHEPARD, MichaelM. – WILLIAMSON III, Charles W.: Information Operations: Wisdom Warfare

for 2025. – US Air Force, 1996.

Műszaki Lexikon. I.- IV. kötet. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. NATO kézikönyv. 3. javított kiadás. – Stratégiai Védelmi Kutató Intézet, Budapest,

1997.

Pedagógiai lexikon. I - III. kötet. – Keraban Könyvkiadó, Budapest, 1997. R OTHROCK , John: Information Warfare: Time for Some Constructive Skepticism? In

ARQUILLA, John – R ONFELDT, David (szerk.): Athena's Camp: Preparing for

the Conflict in the Information Age. – RAND Corporation, 1997.



The New Encyclopaedia Britannica: in 32 volumes. Macropaedia. Knowledge in

Depth. – University of Chicago Press, 1991.

TRADOC Pamphlet 525-69, Concept for Information Operations. – US Army

Training and Doctrine Command, Fort Monroe, 1995.

TRADOC Pamphlet 525-70, Battlefield Visualization Concept. – US Army Trainingand Doctrine Command, Fort Monroe, 1995.

WALTZ, Edward: Information Warfare Principles and Operations. – Artech House,

Boston-London, 1998.

katonai_informatika_1

Documents