Kedves Testvéreim! Dávid és Góliát története (1Sám 17) az-zal kezdődik, hogy a filiszteusok összevonták seregeiket aharcra. Harc mindig volt és mindig lesz itt a földön. Sőt! Men-nél inkább az Úréi vagyunk, annál több harcunk lesz, mert agonosz is csak ott dolgozik, ahol élet van. És ha vannak küzdel-meink, harcaink, akkor az azt jelenti, hogy élünk. Az a legrosz-szabb, amikor belenyugszunk abba, hogy elbuktunk, elvérez-tünk és szinte beszuggerálja nekünk a Sátán, hogy nem is győz-hetünk.

ABiblia Istene azt mondja, hogy akkor vagy boldog,ha a harcaidban az Isten melletted áll! Ha Jézus azoltalmad. „Harci zajban, küzdelemben oldalunkon

áll, Benne higgyünk, ő segít meg szívünk harcinál” – mondjaegyik énekünk (471,4). A harcokat – a lelkieket legalábbis –biztosan nem tudjuk kikerülni. Nem meg-oldás, hogy kijelentem: inkább ne is tudjaksemmiről, mert akkor nem fáj a fejem.Vagy inkább magamra zárom az ajtót, nemmegyek emberek közé, mert megtudok va-lamit, ami aztán felzaklat; nem hallgatokhíreket, mert akkor nyugtalan leszek… Amegoldás az, hogy ha nyugtalanságomvan, ha zaklatott vagyok, akkor ezeket iselmondom az Úrnak, átadom neki, és Őezeket elrendezi bennem. De akkor nemszűnik a zaklatottság, ha magam akaromkezelni, mert kiderül, hogy nem megy. Ha vannak lelki har-caink, az azt jelenti, hogy az Úr tud rólunk. Persze, tud rólunka gonosz is, és el akar választani Istentől. Azt akarja, hogy buk-junk bele a lelki harcainkba.

„Ekkor kilépett a filiszteusok seregéből egy kiváló harcos (4av.). Az Isten-ellenes seregből kiáll egy belevaló valaki, akinekvan szava, van megjelenése, aki hatalmas erőt mutat. Olyanerőt, amelytől inába száll Isten népének a bátorsága. Góliátolyan óriás toronyként magasodik az egész társaság fölé, minta bennünket ijesztgető félelmeink. A bicepsze majd szétpattan,kérkedése betölti a völgyet. Nyíltan szól a gonosz, szinte Istennépének a szemébe nevet. És nyíltan gúnyolódik: kik vagytokti, Isten népe? Ma azt mondják: mit akartok ti, mai magyar ke-resztyének? Mit tudtok ti, maroknyi felvidéki hívő csapat? Vanmég egyáltalán létalapotok, hát megeszünk benneteket!? Vagyahogyan egy szlovák falubeli a szemébe mosolygott egy ma-

gyarnak: úgyis elfogytok nemsokára. Hát mit is akartok, Istennépe? Mit imádkozgattok még itt, hogy Isten, áldd meg a ma-gyart!? Gondoljátok, hogy kaptok erre még választ, miközbenlátszik, hogy az egyház sem olyan erős?

Azt mondja Góliát: „Állítsatok szembe velem valakit, hogymegvívjunk egymással!” (10. v.). Egy zsidó sem jelentkezik,senki nem mer kiállni. Egészen addig, amíg Isai legkisebb fiá-ban, Dávidban – aki otthagyta a juhok őrzését, hogy apja paran-csára gabonát és kenyeret vigyen a bátyjainak – elkezd érlelőd-ni a döntés: megküzdök vele. Góliát kicsúfolja a gyereket: „Hátkutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” (43. v.) – mondja.Így csúfolódik rajtunk is a gonosz. Csak imádkozol, ennyit te-szel csak? Ez minden? – mondta valaki nemrég egy bajban lévőhívőnek. Lehet itt győzelem? A vézna Dávid szemben az em-

berhegynyi, állatias Góliáttal. A fogpiszká-ló és a forgószél – mondhatnánk. A három-kerekű bicikli nekimegy a tizennyolc kere-kű kamionnak. Milyen esélyt adunk Dá-vidnak az óriással szemben? Lehet, na-gyobbat, mint magunknak a saját óriá-sunkkal szemben…

A mi Góliátunk nem visel kardot, sempajzsot. A munkanélküliség, az elhagya-tottság, a depresszió, a féltékenység, azirigység kardját lengeti felénk. A mi óriá-sunk nem az Élá völgyében járkál fel s alá,

hanem a konyhánkban, a hálószobánkban, a munkahelyünkönlépked szemtelenül. Olyan számlákat hoz egyeseknek, amiketkeservesen vagy egyáltalán nem tudnak kifizetni; olyan embe-reket hoz, akiknek sohasem tehetünk a kedvükre; szeszes italt,amelynek nem tudunk ellenállni; olyan múltat egyeseknek,amelyet nem tudnak lezárni, vagy olyan jövőt, amellyel nemtudnak szembenézni. Jól ismerjük ezeket a Góliátokat. Reggelő az első gondolatunk, este az utolsó aggodalmunk.

De Isten adott képességeket, lelki ajándékokat, melyeksegítségével felvehetjük a harcot. Pál apostol nagyonvilágosan ír erről: „Éppen ezért vegyétek fel az Isten

fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindentleküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve dereka-tokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás pán-célját, felsaruzva lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésé-

(Befejezés a 2. oldalon)

KÁLVINISTASZEMLE

A SZLOVÁKIAI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ

HIVATALOS LAPJA

LXXXI. évfolyam 11. szám Komárom, 2010. november Ára 35 cent

GYŐZELEM AZ ÓRIÁSOK FELETT

KÁLVINISTA SZEMLEA Szlovákiai Református KeresztyénEgyház hivatalos lapja. Kiadja a Zsi-nati Elnökség (Jókai u. 34, 945 01Komárno). Megjelenik havonta.Fõszerkesztõ: Fazekas LászlóSzerkesztõ: A. Kis Béla

Titkár és lapterjesztõ: Kis LuciaElõfizethetõ a szerkesztõség címén és areformátus lelkészi hivatalokban.Elõfizetési díj: egy évre 4,20 euró.

A lapterjesztést a szerkesztõség végzi:930 10 Dolný Štál (Alistál) 386.E-mail: akisbela@ba.telecom.sk

Telefon: 031/55 90 141 (egyben faxés üzenetrögzítõ is)

A kéziratokat nem õrizzük meg, nemküldjük vissza, rövidítésük és szerkesz-

tésük jogát fenntartjuk.Nyomdai elõkészítés: A. Kis BélaNyomja: Reproffset, Dunaszerdahely

ISSN: 1335-7298Nyilvántartási szám: EV 3628/09

KÖZLEMÉNYEK H Í R E K ESEMÉNYEKLelkésztovábbképzés. A szeptember

20-a és 25-e között három helyszínen meg-szervezett lelkésztovábbképző mindegyi-kén megjelent Fazekas László püspök, akiköszöntötte a jelenlevőket és adott esetbenáhítattal is szolgált.

Ökumenikus hálaadó istentisztelet. ARimaszombati Evangélikus Egyházköz-ségben szeptember 26-án a templom épí-tésének 220. évfordulója alkalmából öku-menikus istentiszteletet tartottak. Szlováknyelvű igehirdetéssel Miloš Klátik evan-

gélikus egyetemes püspök szolgált, mígmagyar nyelven egyházunk püspöke, Fa-zekas László hirdette Isten igéjét.

Német lelkészek látogatása. Szeptem-ber 17-én a Közép-németországi Evangé-likus Egyház Református Egyházmegyé-je öt lelkipásztorának a pozsonyi egy-házmegye lelkipásztoraival való találko-zóján Nagymegyeren Martin Filitz halleilelkipásztor Mindenki a pénzről beszélcímmel tartott előadást, majd bemutatko-zott a két egyházmegye. Szabó Andrásesperes Mit mond a Szentírás a pénzről?címmel szólt a jelenlevőkhöz.

Esperes-gondnoki értekezlet. Október7-én Hanván találkoztak egyházmegyéinkesperesei és gondnokai, hogy véleménytcseréljenek az időszerű egyházi kérdések-ről és a friss törvénytervezetekről.

Rádiótanács. Október 20-án Mályibanmegalakult a Kárpát-medencei Reformá-tus Rádiótanács. Célja szolgálati felületmegteremtése az egyházkerületek kom-munikációjához és egy Kárpát-medenceirádiós missziói stratégia kidolgozása.

A Pátria rádióprotestáns műsorai:

November 14-én 8.05-kor a Világos-ság című egyházi műsor reformátusadásának fő témája a tizedik csapás,vagyis az egyiptomi elsőszülöttek meg-ölése. A bibliai eseményt Parti Tiborszesztai lelkipásztor hozza közelebb ahallgatókhoz.

November 28-án, advent első vasár-napján 11 órai kezdettel élőben közve-títjük az istentiszteletet a nagykeszi re-formátus templomból. Igét hirdet SzabóSarolta lelkipásztor.

December 12-én, advent harmadikvasárnapján 8.05-kor a VilágosságbanPartiné Szaszák Katalin szesztai beosz-tott lelkipásztor szól a hallgatókhoz.

A Világosság másnapi (hétfői) ismét-lésének kezdési időpontja: 12.05.Szerkesztő-műsorvezető: Iski Ibolya

Testvéregyházkerületiválasztások

A Királyhágómelléki Református Egy-házkerületben lezajlott általános tisztújí-tás nyomán a kilenc egyházmegye lelké-szi, illetve világi elnöki tisztségeit azalábbi személyek tölthetik be:

Nagybányai egyházmegye – esperes:Varga Károly (Koltó), főgondnok: VicsaiJános (Szamosardó), Szatmári egyházme-gye – esperes: Kovács Sándor (Egri), fő-gondnok: Csűry Miklós (Lázári), Nagy-károlyi egyházmegye – esperes: NagySándor (Lele), főgondnok: Geréb Miklós(Krasznamihályfalva), Érmelléki egyház-megye – esperes: Rákosi Jenő (Szent-jobb), főgondnok: Kürti László (Margit-ta), Bihari egyházmegye – esperes: MiklóFerenc (Nagyszalonta), főgondnok: BődiKálmán (Nagyszalonta), Aradi egyház-megye – esperes: Módi József (Ágya), fő-gondnok: Venter Miklós (Arad-Mosócz),Temesvári egyházmegye – esperes: Faza-kas Csaba (Temesvár-Belváros), főgond-nok: Pataki Károly (Temesvár-Belváros),Szilágysomlyói egyházmegye – esperes:Szőnyi Levente (Szilágylompért), fő-gondnok: Székely Csaba (Szilágylom-pért), Zilahi egyházmegye – esperes:Bogdán Zsolt (Zilah-Fenyves), főgond-nok: Demjén Attila (Zilah-Belváros).

Az október 22-én Nagyváradon meg-tartott választói közgyűlésen 60 szava-zattal újraválasztották Csűry István püs-pököt (Csernák Béla bihari lelkipásztor20 szavazatot kapott, 2 szavazat érvény-telen volt). Főgondnokká 57 szavazattalVarga Attilát (Szatmárnémeti) választot-ták (Kovács Zoltán eddigi főgondnok 25szavazatot kapott, 1 szavazat érvénytelenvolt), és megválasztották a további tiszt-ségviselőket is.

Lelkészi főjegyző: Forró László, pres-biteri főjegyző: Tolnay István, lelkészi al-jegyző: Fazakas Sándor, presbiteri aljegy-ző: Tatár Miklós, missziói előadó: DénesIstván, katechetikai előadó: Szilágyi Zol-tán, ifjúsági előadó: Kánya Zsolt Attila,zenei előadó: Orosz Ottilia, jogtanácsos:Fenesi Tibor, levéltáros: Gellén Sándor.

Előfizetőink figyelmébeLapunk zökkenőmentes megje-

lentetése és januári összpéldány-száma pontos meghatározható-sága érdekében tisztelettel kérjüka gyülekezetek lelkipásztorait,gondnokait és iratterjesztőit, akár-csak egyéni előfizetőinket, hogylegkésőbb december 20-ig jelez-zék a szerkesztőségnek az imp-resszumban megadott elérhető-ségei bármelyikén, amennyibenmódosul a jövő évre előfizetendőpéldányok száma.

Akik a fenti időpontig nem jelez-nek változást, azt vállalják, hogy aKálvinista Szemlét 2011-re u-gyanannyi példányban fizetik elő,mint idén. Tehát az előfizetés fo-lyamatos, akinél nincs semmilyenváltozás, nem kell megújítania.

Lapunk éves előfizetési díja vál-tozatlanul 4,20 euró. Kérjük, azelőfizetési díjat majd csak január-ban azzal a pénzesutalvánnyal té-rítsék meg, amit a januári szám-mal együtt küldünk.

Kérjük azon gyülekezeteket, a-melyek a lapunk mellékletekéntmegjelenő Bibliaolvasó vezérfo-nalakon kívül további példányokatszoktak igényelni a szerkesztő-ségtől, hogy rendelésüket miha-marabb adják le. A falcolt Bibliaol-vasó vezérfonal 2011 ára 17 cent.

A szerkesztőség

Egy kis statisztikaA 2009-es statisztikai adatok szerint

egyházunknak 210 anya- és 108 leány-egyházközsége, valamint 95 szórvány-gyülekezete van. Templomaink száma 308,van 104 imaházunk és 185 parókiánk.

A 2001-es népszámlálás szerinti 109 735református közül nyilvántartunk 61 369egyháztagot (közülük 39 277 személy sze-repel a választói névjegyzékekben).

Tavaly 756 keresztelő, 321 esküvő és1215 temetés zajlott gyülekezeteinkben; akonfirmáltak száma 688 volt.

A szolgálatokat 221 lelkipásztor látta el(130 férfi és 91 nő, közülük 15-en nyugdí-jasok). 34 volt a katechéták száma, egy-házi iskoláinkban pedig 104-en tanítottak.

(Forrás: Zsinati Iroda)

2010. november

Számomra nagyon fontos volt, hogytudjam a kántorkonferencia részletesprogramját – ami október 1-jén és 2-án zajlott Rimaszombatban –, mostmégis úgy gondolom, hogy nem egytényszerű információközlésre vanszükség. (A részleteket arefzene@refzene.sk címen egyébkéntbátran meg lehet érdeklődni.) Így hátkedves Olvasók, most szeretném, habekapcsolnák lelki érzékszerveiket éshagynák, hogy a Szentlélek vezessevégig Önöket ennek a konferenciánakminden élményén, örömén,megtapasztalásán.

Megtisztelő érzés volt újra belépni apatinás rimaszombati gimnázium tárt ka-puján. Hálás szívű, közelről és távolrólérkező résztvevők gyülekeznek a díszte-remben. Az októberi érett napfény meg-világosítja az óriási ablakokat és a nyitottszíveket. Köszöntjük egymást, köszönte-nek minket, és üdvözölve vagyunk az Úr-tól is, mikor csendességre hajtjuk megmagunkat előtte. Szól az igei biztatás,hogy örömmel telve énekelhetünk Iste-nünknek mint Szabadítónknak. Erről az-tán bizonyságot is tehetünk vacsoráhoztelepedve, hogy gondviselő Atyánk sza-badságot ad nekünk magyar szívvel ésszóval zengeni, hogy Ő az, aki „asztaltterít”. A pénteki napnak még nincs vége,ahogy az éneklésnek sem. Egy fiatal lel-kész házaspár lelkesen és gondos igé-nyességgel gyakorlatoztatja meg hangun-kat és virtuális felfogóképességünket.

„Minden ember csak halandó, / Min-den test, mint fű, virág…” – a 405. dicsé-retet tanuljuk. Köszönöm, hogy megta-nulhattam, azóta is ezt dúdolgatom, újraés újra fellapozom. „A sötétség szűnnikezd már, az a csillag eljő hozzánk…”kezdetű kánont énekelve szíveink böl-csőkké váltak az Úr Jézus számára. Éshogy mihez is kellett a virtuális felfogó-képesség? Hát a kottaszerkesztő programmegismeréséhez. Ez aztán igazán izgal-mas dolog minden, zenével kicsit is fog-lalkozó egyén számára. Egy szempillan-tás alatt kerültek a hangjegyek a falra,akarom mondani: a kivetített kottalapra.Temérdek funkció, opció segítségével le-het tökéletesíteni a digitális kottázást. Ésmindez miért? Hogy el lehessen felejtenia fénymásol, nyír, ragaszt, fénymásol,nyír, ragaszt típusú éneksokszorosítást. Agyülekezeti alkalmainkra készített éneke-ket, a kórusénekeket, a zenészek kísére-teit stb. így egy letisztult, egységes és át-tekinthető formában nyújthatjuk minden-ki számára. (Egy technikai akadályt márle is küzdöttünk az új ének tanulásakor.)

Az esti sötétség végül átcsalogatottminket a gimnázium kollégiumának ké-nyelmes foteljaiba, hogy beszélgetéssel,énekblattolással térjünk nyugovóra.

Szombat. Vidám, narancssárga bögrésreggeli. Az örök Világosság szava minketis beragyog az áhítaton, mert a nappal fi-ainak nem kell félniük az ismeretlen jövősötétségétől, hisz az Úr Jézus Krisztus el-jövetelét várhatják.

„Jövel, légy vélünk, Úr Isten, / Segítsmeg minket ügyünkben…” (389. dicséret)– zengjük az új éneket, folytatva szerényistentiszteletünket. Az énekvezetőnk cso-dálatos hasonlattal helyezte szívünkre ezta dicséretet: hitnek tiszta parazsa izzikbenne. És képzeljék csak, kisgyermekekénekeit is ismerjük és mennyire szeretjükénekelni is őket, tiszta egyszerűségükbengyönyörködni: „Szívünk zengje már, / Jé-zus erre jár! / Égi béke, fény kíséri / sfénylő napsugár.” Reformátusok a ke-gyelem trónusánál – talán így lehet egy

mondatba sűríteni a délelőtt elhangzotthárom intenzív előadást. Széles terjede-lemben böngésztük át magyarországiszolgálattevőink vezényletével istentisz-teletünk jelenét és jövőjét, megújulásá-nak teológiai alapelveit, az éneklést ésegyházzenét, a Kálvin versus zene új táv-latait.

Néhány általam írt jegyzettöredék: spi-rituális kiszikkadás – szükséges a lelkitöltet; mennyei istentiszteletbe való be-kapcsolódás; fogyaszthatatlanok az isten-tiszteletek?; táplálóbb istentiszteletet!; is-tentisztelet – útkészítés Istenhez; a Szent-lélek erőterére van szükség; a kötött ésszabad elemek egyensúlya szükségelte-tik; gyülekezeti aktivitás – élje meg agyülekezet az istentiszteletet; a Szentírás

igényes megszólaltatása a méltó; az é-neklés énekelt imádság, aminek közös-ségteremtő ereje van; az Isten igéjéhezméltó egyházzene missziós eszköz…

A tartalmas előadások után az ebédtőlmegerősödve, friss levegővel töltekezveballagunk a református templom felé.Következő előadónk – szerény bevallásaszerint – egy kis faluban szolgáló kántor.Mindenesetre jókora kalandozásra vittbennünket az istentiszteleti orgonajáték,gyülekezeti énekvezetés, „intonáció” vi-lágába. Jókedvvel, zenei szomjúsággalvettük az egyszólamú, többszólamú imp-rovizációs leckéket. Sok-sok hasznos ésigazán gyakorlati tanácsot kaptunk útra-valóul.

Újra a gimnáziumi díszteremben talál-juk magunkat, a záró fórum kellős köze-pén. Fél füllel a megújuló Énekeskönyv-ről folytatott beszélgetést hallgatjuk, köz-ben pedig buzgón töltögetjük a visszajel-zésnek szánt zöld papírokat. De bizony

be kell fejezni a fórumot, beszélgetést, el-mélkedést; a nap végeztével a hálaadás-nak van helye.

Kedves főszervezőnk alázatosan teszbizonyságot Urunk, Istenünk kegyelmé-ről, hogy vele valóban minden lehetsé-ges! Az 1Thessz 5,12–28 igerész záróimádságunk szavaiként kelt életre. Szere-tettel köszönünk el egymástól viszont-látást remélve, szívünkben tisztelettelazok iránt, akik ezért a rendezvényért fá-radoztak, és mély hódolattal az egyedüliiránt, aki mindent lehetővé tett. „Mi isinnen visszatérvén, / Jó szerencsénkenörülvén / Adunk hálát, felemelvén / Sze-meinket, és dicsérvén / Téged mind-örökké, Ámen.” (389. dicséret, 12. vers).

–ana–

TUD

ÓSÍTÁ

S

2010. november2 Kálvinista Szemle

Gyüre Lajos

HA MAJDHa majd végleg hazamegyek,a toronyban harang kondul,s könnyeznek a messzi hegyek.

Ha majd két szál deszka közöttfekszem némán és hallgatom:szegény, az Úrhoz költözött.

Ha majd úgy ébredek egyszer,hogy föntről nézem a testem,s mellettem ott áll a Mester,

gyűrött ruhámon igazít,s kérdi: „Te csak így mezítláb?És hol a cipőd?” „Igaz is –

mondom –, ugyan hova tettem?”Szegény feleségem csak néz,s mosolyog kényszeredetten.

Kálvinista Szemle 15

(Befejezés az 1. oldalról)nek a készségével. Vegyétek fel minden-képpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjá-tok a gonosznak minden tüzes nyilát. Ve-gyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lé-lek kardját, amely az Isten beszéde” (Ef6,13–17). Saul király azért fél, mert nemezek segítségével akar harcolni, hanem amaga eszére hagyatkozik. És ezért fél azember, mert magában bízik, a maga ere-jével, a maga eszével akar valamit meg-oldani. Nem megy! Góliátot hittel és imá-val lehet csak legyőzni! Testvérek, Góliátaz embert, a csak vallásos embert, az IstenSzentlelkével be nem töltekezett embert, ameg nem tért embert, az újjá nem születettembert kineveti! Erre mondja az Úr Jézus,hogy az ízetlen keresztyénséget, az erőt-len hívőket megtapossa a világ. Mert nemérez bennük erőt; isteni erőt, amelyreegyébként senki nem képes magától.

És akkor ennek az ellenkezője is igaz:lehet valaki nagyon kicsi, nagyon gyenge,de ha a Szentlélek Isten ereje benne van,megijed tőle a világ és a gonosz hatalommeghátrál, de minimum megriad. Mertnem érti, hogyan lehet valaki kicsi létérebátor és erős! Mint a történetben a kicsiDávid. Isten a kísértésben, a sokféle gyen-geség felett akar győzelmet adni, és eztúgy tudja megadni, ha beteljesedünk az őjelenlétével. Egy gyülekezet nem akkorlesz erős, ha sok pénze és épületei lesz-nek, hanem akkor, ha imádkozó, bibliaó-

rás, Bibliát olvasó tagjai vannak, akik be-teljesednek Isten Szentlelkével. Ahol i-mádkoznak, ott csodák történnek, győzel-mek születnek.

Isai elküldi a legkisebb fiát, Dávidot,hogy vigyen élelmet a testvéreinek és tu-dakolja meg, hogy jól vannak-e. És ez amondat most hozzánk is elérkezett: Hogyvagy, testvérem? Hogy vagy a harcaiddal?Hiszed, hogy Isten meg akar téged iserősíteni kívül és belül is az ő igéjével?Hogy neked is meg akarja adni, mint Ti-móteusnak, az erő, a szeretet és a józanságlelkét? (Ez a három összefügg, és egyiketsem szabad a másik nélkül alkalmazni.)

Amikor Pál apostol arról ír, hogy erőtelenés úgy érzi magát, mint egy törékeny cse-rép, akkor azt hallotta Jézustól, hogy Jé-zus ereje pont erőtlenség által, tehát Páláltal ér célhoz! Fantasztikus! Pál itt vilá-gosan ír Isten erejéről, hogy ha mégis si-kerül győzni a harcainkban – mert higy-gyük el, hogy sikerül, hogy megváltozhat-nak a dolgok! –, akkor ezt a törékeny cse-répedényben (magunkban) levő erőt nemagunknak tulajdonítsuk, hanem Isten-

nek. Mit jelent ez a gyakorlatban? Itt vanpl. ez az ifjú Dávid, aki a katonák álláig értalán, hogyhogy mégis ki mer állni? Mertott van rajta az Isten Szentlelke! Az élőIsten jelenléte. Dávid nem veszi fel Saulpáncélját, nem olyan módon akar harcol-ni, mint ahogyan azt Saul elképzelte – ésSaul ebben az esetben a világot jelképezi.A hitetlen világot, amely teljesen máskép-pen gondolkodik a harcról és a győzelem-ről. De meg van írva: nem a férfiak és alovak erejében gyönyörködik az Úr, ha-nem az istenfélőkben (Zsolt 147,10–11).

Isten mindnyájunkat keresztyén életrehívott el, és gyógyulásokat, szabaduláso-kat akar adni a bűnökből, a kísértésektől,az elbukásokból. Meg akar szabadítani arossz szokásainktól, a haragtól, indulattól,dühtől, amik olykor legyőznek, lepasszí-roznak bennünket. Győzelmet akar adniaz Isten, de ehhez mi is kellünk. Ehhezkell a kicsi Dávid: hozzá kell tennünk amagunkét, mert nélkülünk Isten nem adgyőzelmet. Ha felettünk szokott győzni abűn, akkor velünk akar győzni a bűn fe-lett. Ezért kell felgerjesztenünk magunk-ban az erő, a szeretet és a józanság lelkét.Vagyis érdeklődővé kell válnunk és egyreinkább fogékonnyá az Isten beszéde és je-lenléte iránt, hogy megerősödhessen a szí-vünkben és lelki harcainkban döntő jelen-tőséggel bírhasson. Ámen.

Vámos Béla(Az V. Bátorkeszi István Napok kereté-

ben 2010. október 27-én Bátorkeszin el-hangzott evangelizációs igehirdetés rövi-dített és szerkesztett változata.)

Az ÚR színe előttIrgalmas, szerető Isten, ájtatosan

szeretnélek most kérni. Te ismeredminden gyengeségemet. Tudod nyo-morúságomat, amiben szenvedek. Tetudod, hogy bűnbe estem és mennyigonosz dologba keveredtem. Tudod,milyen gyakran gyötrődöm, szenve-dek kísértést, nyugtalankodom ésbeszennyeződöm. Tehozzád fordulokorvosságért, menedékért, megköny-nyebbülésért. Tehozzád szólok, akimindentudó vagy, ismered egészbensőmet. Csak Te nyújthatsz nekemmenedéket és segítséget. Szegényvagyok, mezítelenül állok előtted, ke-gyelmedet kérem, irgalomért kiáltokhozzád. Frissíts fel engem, éhezőkoldusodat, a Te szereteted tüze űz-ze el ridegségemet. Világosítsd megsötétségemet jelenléted fényével. E-meld fel szívemet a mennyig, és soseengedd meg, hogy gondolataim a föl-dön tévelyegjenek. Ámen.

Kempis Tamás

IGEH

IRD

ETÉS GYŐZELEM AZ ÓRIÁSOK FELETT

RimaszombatOrszágos kántorkonferencia

A konferencia előadói és résztvevői a rimaszombati gimnázium lépcsőin

És mondja az Úrnak: „Látod,ilyen ez! Mindent csak féligintéz! Vesz inget, kabátot!

S a cipőt ki viszi utánad!?Még ez is! Micsoda szégyen!Nem elég a baj, a bánat!

Itt fekszel két deszka között,s úgy nézel ki, mint egy koldusvagy mint szökött rab, üldözött,

kinek cipőre se telik!S ott fönt miben fogsz majd járni?Keresd ha kell, hát reggelig!”

– mondja, de a Mester ráun.– „Jöhetsz így is!” – szól, és amennykapu mögöttem bezárul.

Szeptember 26-án kedves találkozó volta nagykaposi református gyülekezetben:megújította konfirmációi fogadalmát az ahetvennégy tagból álló csoport, melynektagjai ötven, esetleg több éve Nagyka-poson, Ungcsepelyben, a veskóci leány-egyházban és a budaházai szórványbankonfirmáltak. (Csepely temploma egy ki-lométerre volt a nagykapositól, a másodikvilágháborúban bombatalálat érte, és nemlett újjáépítve. Mivel az egykor háromtelepülésből álló Nagykapos településeimár régen összeértek, az egykori csepelyigyülekezet egyesült a nagykaposival.)

Kedves mozzanat volt, amikor a régenkonfirmáltak (akiknek ruhájára fehér sza-lagos zöld ágacskát tűztek) a lelkész veze-

tésével bevonultak a templomba. Az ige-hirdetés előtt a gyülekezet énekkara aMennyben lakó én Istenem kezdetű ének-kel köszöntötte az ünnepelteket. PándyÁrpád lelkipásztor igehirdetésének azalapigéje az 5Móz 8-nak az első fele volt,amelynek vezérgondolata: Emlékezz visz-sza az egész útra, amelyen vezetett tégedIstened, az Úr! Az igehirdetésben hang-súlyt kapott az üzenet, hogy Isten a pusz-tában azért sanyargatta meg népét, hogymegtudja, kinek mi van a szívében a kü-

lönböző élethelyzetekben. Isten a hitet ke-resi övéinek a szívében, mert azt akarja,hogy aki elindult az ő országa felé, az nehaljon meg a „pusztában”, hanem célhozérjen. Mivel a konfirmációi fogadalom ecél felé indulás első lépése volt, a jubiláló

csapat éppen azért jött össze (némelyektöbb száz kilométert megtéve), hogy foga-dalomtételük megismétlésével a cél felétartás vágyát megerősítsék.

A fogadalom megerősítése előtt és utánFazekasné Géczi Lídia és Vályiné HackErika szavalt egy-egy verset. Utána amostani konfirmandusok egy csoportja aReformátus magyar vagyok kezdetű ének-kel köszöntötte az őszülő emlékezőket. Akonfirmációi fogadalom megerősítése u-tán a gyülekezet énekkara – Barkó Zsu-zsa vezényletével – Az úton című ősi ír ál-dással kívánta Isten vezetésének az aján-dékát mindenkinek.

A szeretetvendégségen Erdélyi Zsu-zsanna egy verssel köszöntötte a kon-

firmációi fogadalmukatmegújítókhoz tartozónagyapát, Sarkady Bé-lát (gyülekezetünk leg-idősebb presbiterét) ésaz egész gyülekezetet.Ebéd közben Papp Jó-zsef, egyházmegyénkelőző gondnoka meg-köszönte a presbitéri-umnak, a nőegyesülettagjainak az alkalmat.

Köszönetet mondott Kis Bálint presbi-ternek és nejének, hogy összegyűjtötték arégi konfirmandusok névsorát, címét s amég fellelhető régi konfirmációs csoport-képeket tablóvá szerkesztve a gyülekezet-nek ajándékozták. Az ebéd végeztévelPapp László és Literáti József gondnok-helyettesek kiosztották az ünnepelteknekaz emléklapot.

A szeretetvendégség után az ünnepeltekés a résztvevők többsége kiment a te-metőbe egykori lelkipásztoruk, Csatlós

Sándor sírjához. Agyülekezet lelkipászto-ra egy rövid áhítat ke-retében kegyeletes sze-retettel emlékezett előd-jére, akinek a sírjáraelhelyezték a kegyeletkoszorúját. Befejezésülidézzük az énekkar ál-tal énekelt ősi ír áldáskét mondatát – abban areményben, hogy eztmindenki a szívébe vés-

te: „Letér az útról a gyarló ember, / ámlelkében Jézus hangja súg, / Kövesd e han-got, azt mondja néked: / Én vagyok az életés az út.”

Pándy Bertalan

2010. november

Az alábbi írás szerzője a Magyar-országi Evangélikus Egyház orszá-gos missziói lelkésze, aki a szeptem-beri lelkésztovábbképzésen egyhá-zunk egész lelkészi karával megosz-totta az örömhír továbbadásávalkapcsolatos gazdag tapasztalatait.Nálunk szerzett benyomásait azEvangélikus Élet 42. száma Útitárscímű mellékletében jelentette meg. Akrisztusi szeretet nemzeteket felül-haladó erejéről tett ragyogó bizony-ságtételét teljes terjedelmébenközöljük. (A szerkesztőség)

Isten ajándéka és időnként fájdalmas,de ugyanakkor gyönyörűséges terherajtam, hogy évtizedek óta látogatom aKárpát-medencei egyházakat, gyüleke-zeteket.

Egy kis írás terjedelmi kereteinem teszik lehetővé, hogy érzé-keltessem a számtalan élményt,

tapasztalatot, a határátkelések „macerá-jától” kezdve a teli templomos gyüleke-zeti evangelizációkon, az elesett állapo-tú cigánytáborok látogatásain keresztüla legkülönbözőbb helyszíneken (koráb-ban titkos házi együttléteken, későbberdélyi egyetemeken vagy a Hargitamagasain) rendezett ifjúsági alkalma-kig. Évi mintegy nyolcvan szolgálati u-tam negyede a határon túli testvérekközé visz.

Legutóbb Szlovákiában jártam: aSzlovákiai Református KeresztyénEgyház püspökének meghívására tar-tottam előadásokat mintegy kétszáz lel-kipásztornak Ha holtakat nem ébreszt,mit ér a trombitaszó? – Misszió az újévezredben címmel három lelkészto-vábbképző konferencián. A pozsonyi, akomáromi és a barsi egyházmegye Ko-máromban, a gömöri, az abaúj-tornai, azempléni és az ungi egyházmegye Ko-marócon, a nagymihályi és az ondava-hernádi egyházmegye Nagymihálybanrendezte értekezletét. (Ez utóbbi megyeszlovák nyelvű gyülekezeteket foglalmagába.)

A felvidéki magyar reformátusoknakönálló püspökségük van, ellentétben amagyar evangélikusokkal. A szlováknyelvű reformátusok a magyar püspökáltal vezetett egyház részei, van viszontszlovák püspökhelyettesük. Mivel többevangélikus gyülekezet az elmúlt évti-zedekben nehéz helyzetbe került – főlegnyelvi okok miatt –, református testvé-reink siettek segítségükre. E helyen isköszönet ezért!

Kis szorongással álltam a nagymihá-lyi új templomban ülő szlovák reformá-tus lelkészek elé mondandómmal. Talánfelvetődött néhányukban az a gondolat,hogy mit keres itt ez a magyarországilutheránus, miről akar minket okítani,szükségünk van-e nekünk arra, hogytolmács segítségével hallgassunk pesti

előadót. És akkor, ott is átéltük a cso-dát, amely nem más, mint Isten meg-győző és ellenállhatatlan jelenléte, min-dünket elfogadó szeretete, mert „Istenmégis nagyobb a mi szívünknél” (1Jn 3,20b). Mert ő nem szlovák, magyar, zsi-dó és nem református, baptista vagy lu-theránus, hanem mindannyiunk Atyja.

Bemutatkozásként elmondtam, hogymagam „csabai” vagyok, felmenőimközött szlovákok is vannak, de magyar

vagyok. Fontos volt már főiskolás ko-romban, a diktatúra idején, hogy elmen-jek például a moldvai csángókhoz is,szervezett, titkos utakon. Vittünk gyógy-szert, könyveket, címeket; tanítottukmagyarul a gyermekeket.

Ugyanakkor amikor első gyülekeze-temben azt tapasztaltam, hogy az ottho-nukban többen szlovákul beszélnek,felajánlottam, hogy harmincöt év szünetután megszervezem a szlovák nyelvűistentiszteletet. A helyiek kezdeti bi-

zonytalansága ellenére – békéscsabailelkész segítségével – megtartottuk azalkalmat. Hibátlanul énekelték a litur-giát. Ezt nekem meg kellett tennem azevangéliumi emberszeretet alapján.

Krisztus a híd a népek, nemzetiségek,felekezetek között is. Életünk meghatá-rozó ajándéka, hogy Jézusban kapcso-

latba kerültünk az Atyával. A Híd-Krisztus szeretete a poklokig is elér.Őbenne, őáltala valóban elérjük egy-mást, de csak benne és általa. Ezt nemlehet megjátszani, erőltetni, mert a mí-melés csúfos kudarcra van ítélve.

Ebben az Istentől kapott hitben szol-gálhatok az Ukrajnához tartozó Kárpát-alján magyar, orosz és ukrán nyelvűgyülekezetekben, cigány közösségek-ben; Erdélyben (de akár Bukarestben

is), ahol nemegyszer románra is fordít-ják a beszédet; magyarul alig vagy máregyáltalán nem tudó szlovéniai testvé-rek között; vagy most legutóbb szlová-kok között.

Tudom, sok a fájdalom, a seb, deKrisztus az áldott orvos. Ő aztakarja, hogy meggyógyulva ál-

dássá legyünk hazánkban és a környezőnépek körében is.

Szeverényi János

2010. november14 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 3

TUD

ÓSÍ

TÁS

Híd-Krisztussal a Kárpát-medencébenJézus Krisztusban megszűnhetnek az ellentétek

BIZ

ON

YSÁG

TÉTEL

NagykaposÜnnepség az emlékezés jegyében

A Biblia útmutatása szerint a gyüleke-zet elöljárói, vénei jó hírben álló, Lélekkeleltelt bölcs férfiak voltak. Krisztus egyhá-zának ma is ilyen odaszánt életű, nagy ta-pasztalatokkal rendelkező, a Bibliábanjártas, imádkozó lelkületű vezetőkre vanszüksége. A presbiter az Igét megélő éshirdető ember legyen!

Erről hallottunk szeptember 26-án Ber-zétén, az abaúj-tornai egyházmegye pres-biteri konferenciája istentiszteleti részé-ben. Mudi Róbert helybeli lelkipásztor a2Sám 17,1–14 alapján kiemelte Dávid ki-rály vén szolgájának, Húsajnak a bölcses-ségét, aki tudta, hogy mi a feladata Isteneszközeként ura és királya szolgálatában.

Ferenczi Zoltán hetényegyházai-mén-teleki lelkipásztor a gyülekezetépítésről,a kis közösségek beindításáról, a mai időkkihívásairól tartott előadásában szembeál-lította a keresztyénség értékrendjét a tár-sadalom pénztől függő értékrendjével. Akeresztyén értékrendet a közösségcentri-kusság, a gyengék erősítése, az esendőkfelkarolása és az Istentől való függőségjellemzi. A Biblia nem a mennyiségre, ha-nem a minőségre helyezi a hangsúlyt.Céljainkhoz mindenkor megfelelő eszkö-zöket kell alkalmaznunk, s akkor Istenmeg fogja mutatni nekünk, hogyan épít-sünk gyülekezetet. Nagyon fontos, hogyminden gondunkat rá vessük, s közösenemeljük fel szívünket az Úrhoz, az ő aka-ratát kövessük mindenben. Legyünk jó-kedvű adakozók, vegyük komolyan azapostoli levelekben lévő intelmeket!

Fodor Gusztáv a Magyar ReformátusSzeretetszolgálat értékeiről, a Kárpát-me-dencében és nemzetközi területeken vég-zett szolgálatáról tájékoztatott bennünket.Előadásából és az áldozatos munkájukatbemutató filmekből láthattuk, hogyan le-het tettekkel bizonyítani a keresztyén sze-retetet. Mind a gyülekezetépítés, mind aszeretetszolgálat fontos feladata az egy-háznak, mely Krisztus teste, és Isten ha-tározta meg minden egyes tag feladatát aző tetszése szerint.„…legyetek szilárdak, rendíthetetlenek,

buzgólkodjatok mindenkor az Úr munká-jában, hiszen tudjátok, hogy fáradozáso-tok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15,58). Ez az ige vezéreljen a szolgálatbanminden presbitert, gondnokot, elöljárót,mint akik tudják, hogy kinek szolgál-nak!

Mixtaj Johanna

BerzéteA presbiteriszolgálatról

A lelkésztovábbképző résztvevői a szerző előadását hallgatják. (A. Kis Béla felvételei)

1943 júniusában eredményesen befe-jeztem a polgári iskolát. Komolyan felve-tődött a kérdés, most merre, hová menjekaz árvaházból. A Timótheus könyvesboltvezetője felajánlotta, hogy tanoncszerző-dést köt velem. Ezt én örömmel fogad-tam, mert akkor már Isten gyermeke vol-tam és szívesen vállalkoztam evangéliumikönyvek terjesztésére. Erre azonban csakszeptember 1-től volt lehetőség. AddigBátorkeszin be kellett szereznem az ehhezszükséges irataimat. Ennek semmi akadá-lya nem volt, hiszen még ma is őrzömőseim családfáját 1848-ig visszamenőleg.(Csukás Zsigmond somorjai esperes e-gyik levelében arra hívta fel a figyelme-met, hogy igyekezzem úgy élni lelki éle-temet, mint Szenczi Molnár Albert egyikleszármazottja.)

Izgalommal készültem hát a szépszolgálatra. Szeptember 1-ig pedigMadaron, Csukás Zsigmond nagy-

bátyjánál dolgoztam mezőgazdasági mun-kásként. E kemény kéthavi munkámértteljes ellátást és egy pár öltő ruhát kaptamfizetségül. Jó családi légkörben töltöttemel ezt a két hónapot. Legnagyobb gondomaz volt, hogy az ökrös szekéren nehezenbarátkoztam meg az ökrök irányításával.Hangomat nem ismerve gyakran menteka tilosba, amiből kellemetlenségek adód-tak, de szerencsére kis idő múltán enge-delmessé váltak ezek az igavonó állatok.

A kemény fizikai munka mellett szel-lemi munkát is végeztem, hisz a Hírmon-dó című újságot szerkesztettem, mely anyári szünidőben összekapcsolta az árva-házban lakó és a nyári szünidőt ottho-nukban töltő internátusi tanulókat. A lelkikapcsolatot így tartottuk fenn egymással.Az újság megtette a maga körútját, ésmindenki megírta benne örömeit, gond-jait, aranymondásait, beszámolt lelkiproblémáiról, és végül visszaérkezett Ma-darra a „szerkesztőhöz”. Ebből tudtukmeg, hol vannak gondok, s ahol mutat-koztak (betegség, lelki problémák), odaelmentünk segíteni, a lelki problémákmegoldásáról beszélgetni.

1943. szeptember 1-től megkezdődtekinaséveim a komáromi Timótheus köny-vesboltban, amely időszak 1946. szep-tember 1-ig tartott. Gaál Zoli bácsi, egy-kori árvaházi nevelőm volt a könyvesbolttulajdonosa, Keszegh Pali bácsi pedig azüzlet cégvezetője. Szép összhangban vé-geztük munkánkat, hisz lelki testvérekvoltunk, mindhárman a Timótheus Szö-vetség tagjai. A cégjelzéses levelezőlaptanúsága szerint a könyvesboltban Bib-liákat, imakönyveket, evangéliumi irato-kat, református egyházi nyomtatványokat,tankönyveket, iskolaszereket és irodai fel-szereléseket árusítottunk a Jókai utca 12.

szám alatt. A lelkészek számára tíz száza-lékos kedvezményt és bizományban törté-nő vásárlást biztosítottunk. Én kezdetbena takarítást végeztem, később részt vettemaz eladói, a könyvelői és a beszerzői mun-kában is. Alkalmam volt sok evangéliumikönyvet elolvasni, és azokat meggyőzőerővel, bizonyságtételekkel ajánlani. Ezadta számomra a legnagyobb örömet. For-galmunk szépen nőtt. Az inasévek letelteután megkaptam a segédlevelet, de to-vábbra is ott dolgoztam.

Ezek az évek számomra egyrészt lelkiszolgálatokat, másrészt számos evangé-liumi könyv elolvasásával lelki gyarapo-dást jelentettek. Számtalan régi, értékeskönyvet tudtam áttanulmányozni, ame-lyeket még ma is féltve őrzök, értékeskincset jelentenek számomra. Isten gyer-mekeként végeztem ezt a munkát, és lelkiéhséggel kutattam az evangéliumi íráso-kat. Mindemellett nagy forgalmat bonyo-lítottunk le még 1944-ben is, amikor máregészen magamra maradtam az üzletben;a tulajdonos és a cégvezető katonai szol-gálatot teljesítettek. A háború vége felé félévig magára maradt az üzlet, be kellettzárni, mert engemet kényszerkatonai szol-gálatra hurcoltak el tizenhét évesen Né-metországba. Isten kegyelméből azonbanhazaérkeztem, mert elfogadtam Isten ígé-retét: „…ha nem hisztek, bizony meg nemmaradtok!” (Ézs 7,9b). Hárman voltunk,akik hittünk és bíztunk Istenben, és az őkegyelme folytán haza is kerültünk az el-hurcolt kétszáz fiatal közül. Hazaérkezé-sem után hozzáláttam a megrongált köny-vesboltunk rendbehozatalához, hogy mi-nél előbb kinyithassam az üzletet és meg-kezdhessem az árusítást. Istenünk csodá-latosképpen megőrizte az üzlethelyiségetés az árukészletet is. Egyedül kezdtemhozzá a rendcsináláshoz és az árusításhoza korábbi meghatalmazás alapján.

Igyekeztem feladatomat hűséggel ellát-ni még ilyen nagy megterhelés mellett is.A feladat nagyon szép volt, szívesen isvégeztem. Az volt a célom, hogy a legna-gyobb szükségben se hiányozzanak azevangéliumi könyvek az otthonokból, ad-janak vigasztalást, lelki erősítést a kétség-beesett embereknek. Nagyon sokan vettekBibliát, evangéliumi könyveket. Igyekez-tem az utánpótlást is biztosítani, hogymindig legyen megfelelő készletünk.Nem is volt hiány a keresett könyvekből,azokat mindig beszereztem.

Egyedül végeztem a takarítást, az áru-sítást, a könyvelést, képek keretezését,töltőtollak javítását, s mivel tüzelő nem

volt, mindezt hidegben, fűtés nélkül kel-lett tennem. Nagy gondot jelentett az ét-kezésem is. Kegyelemkenyéren éltem,sokat éheztem. Előfordult, hogy gyalogmentünk az árvaházi testvéreimmel Ne-gyedre (kb. 40 km); krumplit, babot gyűj-töttünk. A legfőbb gondom az volt, hogynem volt igazi otthonom. Az árvaházbanmár nem lehettem, mert tanonc, majd ké-sőbb segéd lettem. Így hát hol a MézesLaci barátom családjánál, hol a bátyám-nál kaptam éjszakai szállást. A napi étke-zésem egyik nap hideg bableves még hi-degebb krumplifőzelékkel, a másik napugyanez fordítottan: krumplileves babfő-zelékkel volt. Gyakran semmi sem. Ennektüdőbetegség lett a következménye...

Mindezek ellenére nagy erőbedobássalvégeztem a napi feladatokat. Erre legjob-ban az serkentett, hogy ha már Isten olyancsodálatosképpen megőrizte az egyházikönyveket, amire akkor igen nagy szük-ség volt, kötelességemnek tartottam azo-kat eljuttatni a lelkileg szomjazó testvére-inkhez. Másrészt én magam is vágyódtamlelki táplálék után a naponkénti bibliaol-vasás mellett. Gyakran nagyon kockáza-tos módon kutattam fel azokat a könyve-ket, amelyekre a legnagyobb igény volt.Sok lelkileg éhező testvérem keresett felazzal a kéréssel, hogy szerezzem meg ne-ki azt a könyvet, amelynek elolvasásáraoly nagyon vágyódik. Soha senkinek nemmondtam nemet, utánajártam és megsze-reztem. Így vált ez a könyvkereskedésigazi lelki forrássá. Legyen áldott az énmennyei Atyám, hogy adott erőt!

Isten iránti hálával gondolok ezekre anehéz napokra, hónapokra, sőt sokszorévekre. Ő nem hagyott el, gondoskodottlelki táplálásomról. Erőt adott a nehézsé-gek elviseléséhez, vigasztalást a csügge-désekben, testvéri közösséget az árvaház-ban, ahol lelkileg mindig megpihenhet-tem, erőt nyertem. Sokszor mentem hazakéső este egy-egy meghitt testvéri beszél-getés után boldogan fütyörészve: „Dicsőszemélyed, mely velem jár, / Fényt szórutamra, égi fényt, / S tovább vidám szívvelmegyek már, / A holnaptól sem félek én(…) / Melletted óh, be szép az élet! /Szabadság, boldogság, öröm, / Ifjúság,mely örökre szép lett, / Mennyország,mely a földre jött!

Ilyen lelki biztatással már könnyűvolt megélni a nehézségeket, és re-ménységgel tekintettem jövőm felé.

Legyen áldott Isten megőrző, mindvégigsegítő, a jövőmre nézve biztató kegyelme!

Szenczi László

2010. november

Augusztus 29-én az ötven és többmint ötven éve konfirmáltak talál-kozója volt a kistárkányi reformátustemplomban. Az 1954 és 1960 közöttkonfirmáltak létszáma 117 volt. Ezekolyan esztendők voltak, amikor ahittan tanítása a templom falai közészorult, és csak félve lehetettkimondani: „Jézus Krisztusnak igazkövetője, református anyaszent-egyházunknak holtig engedelmes,hűséges és áldozatra kész tagja leszek.”

Az ünnepi istentiszteleten Tarr Ferdi-nánd kistárkányi lelkipásztor hirdette azigét a 2Jn 6–8 alapján. Kiemelte, hogy azapostol a levélben elsősorban a gyüleke-zetre, az egyházra és benne azokra gon-dol, akiket az Isten kiválasztott arra, hogymegkereszteljék őket, hogy konfirmálja-nak, hogy templomban tartsák az esküvő-jüket és hogy egyházi szertartás szerinttemessék el halottaikat. Elmondta, hogymeg kell látni a Szentírásban Isten szavát,az Atyában a Teremtőt, a Fiúban a Meg-váltót. Vigyáznunk kell a hitünkre, hogyne veszítsük el, amit Isten már elért ve-lünk.

Az igehirdetés után a harminckilenc ün-nepelt az úrasztala köré állt, ahol a lelki-

pásztor az 1Sám 7,12 alapján szólt. El-mondta, hogy Sámuelnek voltak szemé-lyes emlékei, amelyek kötötték őt Isten

népéhez. Amint a gyülekezet színe előttállóknak is vannak a konfirmációs előké-születekhez fűződő emlékeik: a lelkipász-torhoz, néhai Kún István espereshez (akiszigorúan terelgetett a hit útjára) és az ak-kori kántorhoz, néhai Fazekas Lászlóhoz(aki a zsoltárok és dicséretek ismeretéretanította a fiatalokat). S ezek a személyes

emlékek, kötődések összekötik mindazo-kat, akik fogadalmuk megerősítésére ösz-szegyűltek. Végezetül kérte a lelkipásztor,

hogy az emlékezőünnepelteket segít-se és vezesse to-vábbra is az Úr az őigaz ismeretére.

A hitvallás- ésfogadástétel meg-erősítése után a lel-kipásztor egy-egyigével áldotta mega jubilálókat, ésemléklapot adott átnekik. Majd a gyü-lekezettel együtt azúj kenyérért hálát

adó úrvacsorai közösségben (a szolgálatotTarr Ivett lelkipásztor végezte) megerő-sítették Istennel kötött szövetségüket.

Adjon az Úristen még sok, az ő szövet-ségéhez és anyaszentegyházához hűségesreformátust!

Bodonné Kún Irén

TUDÓSÍTÁ

S

2010. november4 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 13

EMLÉ

KKÉP

EK Isten országának szolgálatábanInaséveim a komáromi Timótheus könyvesboltban

KistárkányNéhai elöljáróikra is emlékeztek

Szeptember végén három helyszí-nen, de azonos programmal zajlott anégy év után ismét megrendezettlelkésztovábbképzés. Komáromban(20-án és 21-én) a pozsonyi, a ko-máromi és a barsi, Komarócon agömöri, az abaúj-tornai, a zempléni ésaz ungi, míg Nagymihályban a kétszlovák egyházmegye lelkészikarának a tagjai voltak hivatottakmegjelenni.

Fazekas László püspök a 2Kor 10,3–5alapján megtartott nyitó áhítatában rá-mutatott, hogy a lelkészek életvágyánakannak kell lennie, hogy másokat Krisztusfoglyává tudjanak tenni. Ezért a hitheztudást is kell ragasztaniuk.

Szeverényi János, a MagyarországiEvangélikus Egyház országos misszióilelkésze lendületes előadásában (nálunkszerzett benyomásait lapszámunk 3. olda-lán közöljük – a szerk. megj.) hangsúlyoz-ta: a lelkészcentrikus egyházi modellnekvége! De vége annak is, hogy a fáradt, alusta, a szkeptikus lelkész is megél. Szent-nek azt nevezte, aki normális: önazonos.

Magyarné Balogh Erzsébet a magyar-országi Református Missziói Központ te-

vékenységéről számolt be. Nem titkolta,hogy sok olyan munkatársuktól megvál-nak, aki szakmailag ugyan jól teljesít, delelkileg nem tud megfelelni a feladatának.

Anne-Marie Kool, negyed évszázadaMagyarországon élő holland misszioná-rius, a Károli Gáspár Református Egyetemmissziológiaprofesszora hangsúlyozta: haaz egyháztagság nem Jézus Krisztussalvaló közösség a Szentlélek által, akkornem az. A lelkipásztoroknak a szívükrehelyezte, hogy nem elég csak vasárnapprédikálni, hanem aktívan tanítaniuk kell a

mai világ kérdéseivel kapcsolatban. Nagymegtapasztalása: a minőség mennyiségetfog eredményezni!

Egyházunk missziói lehetőségeiről,egyfajta víziójáról Molnár Árpád zsinatitanácsos, a missziói bizottság elnöke szólt.

Számba vette a negatívumokat (elörege-dés, ingatlanközpontúság stb.) és a pozití-vumokat (tenni akarás, egymás felé fordu-lás, az önképzés igénye, evangelizációk,táborok stb.) egyaránt. Idevágóan Süll Ta-más kulcsodi lelkipásztor a Firesz DunaMente munkájába engedett betekintést.

Fruttus István Levente diakóniai mű-helymunkára ösztökélte előadásával a je-lenlevőket, melynek elején feltette a pro-vokatív kérdést: égető szükségszerűség-evagy csupán hálás igei téma a diakónia.Leszögezte: a szeretet cselekedetekbennyilvánul meg. S ahhoz, hogy másoknaksegíteni tudjunk, elsősorban önmagunkdiakónusának kell lennünk.

A sok hasznos ismeretet közvetítő to-vábbképzésen áhítatot tartott Szabó And-rás, a pozsonyi egyházmegye esperese,Pólya Katalin párkányi lelkipásztor ésKiss Pál barsi esperes is.

–akb–

KomáromHasznos ismeretekkel gazdagodtak a lelkészek

Anne-Marie Kool

Fruttus István Levente

2010. november

Amint lapunk előfizetői tapasztal-hatták, az októberi szám kézhezvé-tele után nemsokára – még areformáció havában, „bónuszként”,ingyen – megkapták a Kálvincsillagcímű magazint, a MagyarReformátus Egyház lapjának elsőszámát is. Az impozáns kiállítású,140 oldalas lapkezdemény a tavalyiegyesülés egyik „következménye”.

A kilenc Kárpát-medencei egyház-rész delegáltjaiból összeállt szerkesz-tőbizottság azon igyekezett, hogy azegyházrészek nagyjából arányos ter-jedelemhez jussanak. A szerkesztőktörekedtek a műfaji és tematikus sok-színűségre, amit a kialakított rovatoksikeres megtöltésével a gyakorlatbanki is viteleztek. A lap tucatnyi rovatá-ban többek közt életképek olvashatók

a részegyházak szolgálatáról, és azegyházépítés számtalan megnyilvá-nulása is nagy teret kap. Hangsúlyos areformátori örökség bemutatása, éskiemelt szerepet kapott az oktatássalés neveléssel, az ifjúsággal kapcsola-tos anyag is. Emellett foglalkozik a lapegyházzenével, misszióval és diakó-niával, példamutatásként feltár egyénisorsokat stb.

Tulajdonképpen minden cikk a ma-gyar református egységet kívánjamunkálni (a főszerkesztői ajánlás sze-rint maga a Kálvincsillag is egység-jel-ként vágott neki az útnak; reméljük,hosszú út áll előtte!), miközben ter-mészetesen nem hiányoznak a 2009.május 22-ére utaló írások sem. Ebbea témakörbe vágnak a részegyházakpüspökeinek és főgondnokainak azegységesülés folyamatát üdvözlő, ahatárokon átívelő összetartozásunkaterősítő, a vallási és nemzeti önazo-nosságunkat tápláló, reményt és erőtsugalló magvas gondolatai; akárcsakOrbán Viktor miniszterelnök köszön-tő szavai.

–akb–

OLV

ASÓ

LÁM

PA

2010. november12 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 5

(Befejezés a 11. oldalról)

– Engedélyezi, hogy a Perbetei Refor-mátus Egyházközség elcserélje a felter-jesztett területét a Perbete község tulajdo-nában levő felterjesztett területért. (A cse-re folytán a református templom körülirész, illetve a református iskola előttipark egy szabályos teret alkotna, amelyMadari utcáról át lenne nevezve KálvinJános térre.)

– 2010. október 10-ei hatállyal közösmegegyezés alapján kész felbontani Vlas-ta Vetrecinová sárosmezői lelkész mun-kaszerződését, további szolgálatára (afegyveres erőknél) Isten áldását kéri.

– Engedélyezi, hogy a Hontfüzesgyar-mati Református Egyházközség elcserél-je a tulajdonában levő 3117/2-es és 3117/3-as számú parcellát (összesen 249 négy-zetméter) a Hontfüzesgyarmat község tu-lajdonában levő 2970/1-es és 2970/2-esszámú parcellákért (összesen 2483 négy-zetméter).

– Engedélyezi, hogy az Újlóti Refor-mátus Egyházközség eladjon 168 négy-zetmétert a 273/18-as számú parcellából.

– Hozzájárul ahhoz, hogy a Jénei Re-formátus Egyházközség a 145-ös számú

parcelláját (1,98 ha) és a 316-os számúparcelláját (0,516 ha) elcserélje a CzikóJános és ifj. Czikó László tulajdonábanlevő, 20 884 négyzetméter szántóföldértés 6042 négyzetméter legelőért.

– Úgy határozott, hogy a lévitaként al-kalmazott Pál Bertalan munkaviszonyameghatározott időre, 2010. december 31-ig szól. A Zsinati Tanács megbízza a Zsi-nati Elnökséget, hogy Pál Bertalan to-vábbi alkalmazásáról döntsön.

– Karvanszky Mónika bécsi és ÉlesGyörgy prágai kiküldetését a 2011. évreis meghosszabbítja.

– Az Állami Pedagógiai Intézet meg-vizsgálta egyházunk hitoktatási tanter-veit, és 2010. október 7-én egyhangúlagelfogadásra ajánlotta a Szlovák Köztársa-ság Iskolaügyi Minisztériumának. A Zsi-nati Tanács örömmel vette tudomásulMolnár Árpád zsinati tanácsos beszámo-lóját az egyházunk hitoktatási tantervé-nek elfogadási folyamatáról.

– Tudomásul vette Csík György tanyilelkipásztornak a használt építkezési anya-

goknak az „Áldás – Segen” projekt kere-tében történő beszerzéséről, illetve beho-zataláról szóló jelentését. A Zsinati Ta-nács köszönetet mond a Bethel Diakó-niai Közösség vezetőinek, hogy ilyenmódon támogatják gyülekezeteink és egy-házunk épülését.

– Tudomásul vette Molnár Árpád zsi-nati tanácsos beszámolóját a cigánymisz-szió feltérképezéséről; és egyben meg-bízza, hogy kezdje meg a cigánymisszióalulról történő kiépítését, megfogvaminden kezdeményezést (mind egyházi,mind nem egyházi területen) és működőmissziós tevékenységet a romák körében.

– Tudomásul vette Marián Hamari püs-pökhelyettesnek a Református Egyhá-zak Világközössége tárgyában készült be-számolóját, és egyben megbízza a világ-közösség központi témáival kapcsolatoskérdőív kitöltésével.

– Felmentette tisztségéből Básti Péterzsinati tanácsost.

FeladványHány ága van a kálvincsil-

lagnak?Kérjük, hogy megfejtésüket leg-

később december 15-ig nyílt leve-lezőlapon, képeslapon vagy e-mai-len juttassák el a Kálvinista Szem-le szerkesztőségének címére (93010 Dolný Štál 386). A helyes vá-laszt beküldők közt ajándék köny-veket sorsolunk ki.

A szeptemberi számban feltettkérdésre azok válaszoltak helye-sen, akik szerint Illés halk és szelídhangon való megszólítása az 1Kir19,12-ben van megírva.

Azon kedves olvasóink közül,akik helyes megfejtést küldtek be,hárman részesülnek – a szerkesz-tőség jóvoltából – könyvjutalom-ban: Egri Klára (Őrös), Marko-vics Tiborné (Komáromszent-péter) és Vályi Kálmán (Mátyóc-Vajkóc). Mindhárman egy Károli-fordítású Bibliát kapnak ajándék-ba.

Nyereményükhöz gratulálunk,postán küldjük el.

A szerkesztőség

Kálvincsillag

Augusztus 15-én az újlóti gyülekezetadott otthont a Barsi Református Egyház-megye második kórustalálkozójának, a-mely a „Dicsérjétek az Urat, mert jó azÚr, zengjétek nevét, mert az gyönyörűsé-ges!” igeverssel (Zsolt 135,3) lett meghir-detve.

Az alkalom áhítattal kezdődött. Amb-rus Erika espereshelyettes a 100. zsoltáralapján beszélt a zsoltárok és dicséreteksokszínűségéről. Szólt arról, hogy sok

énekünk van mindenféle élethelyzetre,lelkiállapotra, s hogy ezeknek az énekek-nek, zsoltároknak és dicséreteknek erejükvan. Olyan erő, mely által tudunk lélek-ben szárnyalni, de tudunk a nehézségek-ben bátorsággal kitartani is.

A vendéglátó gyülekezet köszöntésétjelen sorok írója tolmácsolta. Kifejezteörömét, hogy ez a szép alkalom Újlótonvalósulhatott meg, és kérte az Úr áldásátminden megjelent kórusra, énekkarra ésszolgálatukra, hogy az igehirdetésbenemlegetett erő, dinamika sugározzék raj-tuk és szolgálatukon keresztül.

A fellépők sorát a helybeli Remény ne-vű énekkar nyitotta meg, majd a pozbai, anagysallói, a nagyölvedi, a hontfüzes-

gyarmati és az érsekkétyi gyüle-kezet kórusa következett. Az el-hangzott dicsőítő énekek, zsoltá-rok és dicséretek után Édes Ár-pád alistáli lelkipásztor, az egy-házzenei osztály képviselője osz-totta meg a jelenlevőkkel gondo-latait, észrevételeit. Mint kifej-tette, ismét sokszínű volt a fel-lépő kórusok és énekkarok reper-toárja, hiszen voltak szintetizá-torral, csörgővel, dobbal, trian-gulummal kísért énekek is. És

kifejezte afölötti örömét, hogy fiatalokat,kisgyermekeket is láthatott az énekkarok-ban.

A fellépő kórusok fellépésükkel mega-jándékozták a jelenlevőket, de ők is meglettek ajándékozva: mind az újlóti gyüle-

kezettől, mind az egyházzenei osztálytólkaptak ajándékot. Édes Ákos alkalmatbezáró gondolatait és a templomi ünnep-séget szeretetvendégség, beszélgetés kö-vette.

Legyen részünk még sok ilyen közösalkalomban, hogy szívünkben ott muzsi-káljon, ott muzsikálhasson az elhangzotténekeknek az örömüzenete: milyen drágakincs az Úrral és az egymással való kö-zösség!

Édes Réka

TÁJÉ

KO

ZTA

TÁS

TUDÓ

SÍTÁ

S

A Zsinati Tanács 12. üléséről

Amint októberi számunkban már egyrövid hírben tudattuk, Ipolyságon inter-netes könyvesbolt kezdte meg a működé-sét. Megálmodója és működtetője IzsmánJónás helybeli lelkipásztor, aki már komá-romi teológusként is foglalkozott iratter-jesztéssel: a magyarországi keresztyénirodalmat baráti körben terjesztette. A bib-liai példázat nyomán a Keresztyén Mag-vető nevet adta az internetes boltnak,melynek nevével saját céljára is utal: akimegismerte Jézus Krisztus megváltói sze-

retetét, az vágyik másokat is elvezetni erreaz ismeretre – így válik magvetővé.

A könyvesbolt az alábbi kiadókkal, ter-jesztőkkel, szervezetekkel áll kapcsolat-ban: Halleluja, Parakletos Könyvesház,Kálvin, Ébredés Alapítvány, KeresztyénIsmeretterjesztő Alapítvány, Jézus Krisz-tus Evangéliumának Missziós Társasága,Lévita Kiadó, Zúgó Szél Alapítvány, Új

Remény Alapítvány, Good News, Jó HírIratmisszió, Harmat, Szent Gellért Kiadóés Nyomda, Pintér Béla, Keresztyén Isko-lák Nemzetközi Szövetsége, Ethos, Fiata-lok Krisztusért, Éjféli Kiáltás Misszió. Akönyveken kívül CD-k, DVD-k, nyomtat-ványok, emléklapok, könyvjelzők, képes-lapok stb. is szerepelnek a kínálatában.

A bolt internetes elérhetősége: www.magveto.sk (eddigi tapasztalatunk szerintaz Explorer böngésző nem szereti a honla-pot, mert azonnal lefagy), illetve az alábbi

címre postai úton is el lehet juttatni a ren-delést: Izsmán Jónás, Keresztyén Mag-vető, Fő tér 20., 936 01 Šahy, telefon:0904/941-236.

A rendeléseknek postai úton, utánvétteltesznek eleget. A postaköltség a megren-delőt terheli (a díjszabás a honlapon elol-vasható).

–kis–

Internetes keresztyén könyvesbolt nyílt

Az újlóti Remény énekkar

ÚjlótHat gyülekezeti kórus találkozott

A hontfüzesgyarmati éneklőcsoport

A pozbai kórus

Megrendelőre és olvasóra várnak a könyvek a Keresztyén Magvetőinternetes könyvesbolt ipolysági raktárában

2010. november

A Szlovákiai Református Keresz-tyén Egyház Zsinati Tanácsa a 12.ülésén, amelyre 2010. október 8-ánHanván került sor, az alábbiközérdekű határozatokat hozta:

– Jóváhagyta a 10. és 11. ülés jegyző-könyvét, és tudomásul vette az előző üléshatározatainak kiértesítéséről, valamint amég nem teljesített határozatokról szólójelentést. Megállapította, hogy MiroslavKovaľ teljesítette az előírt feltételeket,így érvényesíti neki a teljes lelkészi képe-sítését.

– A Fiat Punto típusú szolgálati autókat2010. november 1-től 2011. október 31-ig a következő lelkészek kapják haszná-latba: Fazekas Zsuzsanna, Nagy ÁkosRóbert és Nagy Andrea közösen, PavolKačkoš, Szabó András, Fazekas Ágnes,Kiss Pál, Mártha Géza; Molnár Elemér,Molnár István és Molnár Éva közösen. Afennmaradt szolgálati autó odaítélését2010. november 31-ig újra kérelmezhetika lelkipásztorok. A Zsinati Tanács meg-bízza a Zsinati Irodát, hogy 2011. márci-us 31-ig készítse el a szolgálati autók kér-dése rendezésének megoldási javaslatát.

– A szeptemberben megtartott lelkész-továbbképzésről való távolmaradás indo-kaként csak a betegállományról szóló je-lentést fogadja el.

– Jóváhagyta, hogy a lelkészek teljesít-ménypótléka 2010. október 1-jei hatály-lyal az esperesek javaslatai alapján le-gyen kifizetve. Mindazoknak, akik egyiknap sem vettek részt a lelkésztovábbkép-zőn és nem rendelkeznek betegállomány-ról szóló igazolással, öt százalékkal csök-ken a teljesítménypótlékuk; akik pedigegy napon nem vettek részt és nem ren-delkeznek betegállományról szóló igazo-lással, azoknak két százalékkal csökkena teljesítménypótlékuk. Az esperesek tel-jesítménypótlékáról a Zsinati Elnökségdönt.

– Tudomásul vette, hogy Véghné Pán-dy Etelka bési lelkipásztor nyugdíjba vo-nul. A Zsinati Tanács köszöni sokéveslelkészi szolgálatát, további életére Istenáldását kéri.

– Mivel Jaroslav Széles lemondott aPetőszinyei Református Egyházközséghelyettes lelkészi állásáról, a Zsinati Ta-nács tudomásul vette, hogy a PetőszinyeiReformátus Egyházközség helyettes lel-készi feladatait 2010. augusztus 28-tólJuraj Brecko esperes végzi.

– Hozzájárul Tirpák István megválasz-tásához a Bési Református Egyházköz-ségbe.

– Utólag megerősítette a Zsinati Elnök-ség ZSE-39/2010-es számú határozatát,

melyben Molnárné Miklós Malvína kálo-sai lelkipásztort 2010. szeptember 15-ihatállyal áthelyezte az Ungi ReformátusEgyházmegyébe esperesi beosztott lel-késznek.

– Jóváhagyta a Zsinati Elnökség ZSE-39/2010-es számú határozatát, miszerintEgri Gergőt (Nagykapos) csak 2010. ok-tóber 15-től, míg Galgóczy Tímeát (Ba-logiványi) 2010. november 1-től alkal-mazza segédlelkészként.

– Tudomásul vette, hogy a Diósförge-patonyi Református Egyházközség 2011.január 1-je után lelkészlak építése tárgyá-ban saját nevében segélykérő levéllelszólítja meg egyházunk egyházközségeit.Ugyanakkor a Zsinati Tanács szomorúanállapította meg, hogy a nevezett egyház-község nem tett eleget a ZST-93/2010-esszámú határozatban megfogalmazott ké-résnek.

– Engedélyezi, hogy az Ímelyi Refor-mátus Egyházközség elcserélje a tulajdo-nában levő 160/3-as parcellaszámú telkétaz Ímely község tulajdonában levő 160/6-os parcellaszámú telekért.

– Megbízza Rákos Loránt zsinati taná-csost, válaszolja meg a Komáromi Refor-mátus Egyházmegye közgyűlésének a-zon kérdését, hogy ki tagja az egyházme-gyei közgyűlésnek (lelkészi és világi ta-nácsbírák, intézeti lelkipásztorok, taná-csosok).

– 2010. október 15-i hatállyal közösmegegyezés alapján kész felbontani Bu-gárné Fazekas Szilvia garamvezekényisegédlelkész munkaszerződését.

– Az egyes egyházi szertartások végzé-sének feltételeiről szóló törvénytervezetet– a Géresi Róbert püspökhelyettes általösszegyűjtött egyházmegyei vélemé-nyekkel együtt – beterjeszti a 2010. éviőszi zsinati ülésre.

– Az egyházközségek jogállásáról szó-ló törvénytervezet további előkészítéséreegy különbizottságot hoz létre, amelybe akövetkező személyeket delegálja: GéresiRóbert, Nagy Ákos Róbert, Rákos Lo-ránt. A bizottságnak 2010. november vé-géig be kell nyújtania a Zsinati Elnökség-nek egy, már a jogi bizottság által is véle-ményezett, szövegszerű javaslatot.

– Megbízza a Zsinati Elnökséget, hogy2010. november 30-ig regisztráltassa aLepramisszió nonprofit szervezetet. Aszervezeti és működési szabályzatának,valamint alapító okiratának szövegét aZsinati Elnökség hagyja jóvá.

– 2010. november 1-től segédlelkész-ként alkalmazza Vargha Balázs lelkészje-

löltet, és 2010. november 1-jei hatállyalkirendeli segédlelkészi szolgálatra a Csi-csói Református Egyházközségbe. Felü-gyelő lelkipásztora: Lévai Attila. Ameny-nyiben Vargha Balázs a legközelebbi al-kalommal nem teszi le az államvizsgát,vagy nem teszi le az I. lelkészképesítővizsgát, munkaviszonya azonnali hatály-lyal megszűnik.

– Süll Tamás kulcsodi lelkipásztort2011. január 1-jei hatállyal kinevezi ifjú-sági lelkésszé egyházunk három nyugatiegyházmegyéjében. Munkaköre: a FireszDuna Mente ifjúsági missziójának koor-dinálása és a komáromi egyetemistákgyülekezetének kiépítése és pásztorolása.

– Tudomásul vette Molnár János dé-kánnak a doktori tanulmányokat folytatólelkipásztorokról szóló jelentését, amelyszerint nappali tagozaton az alábbi sze-mélyek folytatnak doktori tanulmányo-kat: I. évfolyam: Batta István, ErdélyiAnita, Szénási Szilárd és Varga László;II. évfolyam: Bugárné Fazekas Szilvia,Buza Zsolt (halasztást kért), III. évfo-lyam: Czinke Tímea, Galgóczy Tímea,György András, Kis Jolán (utóbbi háromhalasztást kért).

– A Zsinat 3. ülése 2010. november 4-én 16 órakor kezdődik istentisztelettel,ahol a nyugati segélyszervezetek képvi-selőinek jelenlétében kibocsátásra kerül-nek az önkéntes diakónusok. Napirend-jén az alábbi tárgysorozati pontok szere-pelnek: püspöki jelentés a 2009-es évről,a Diakóniai Központ 2009. évi tevékeny-ségéről szóló jelentés, az egyes egyháziszertartások végzésének feltételeiről szó-ló törvénytervezet.

– Hozzájárul ahhoz, hogy a Nagysza-lánci Református Egyházközség eladja acigány villanegyed alatti 973/1-es és 973/23-as számú parcelláját, amennyiben azegyházmegyei tanács hozzájárul az ela-dáshoz. Az eladásból származó bevételtteljes egészében ingatlanvásárlásra kellfordítani.

– Hozzájárul Borsicky Judit megvá-lasztásához a Szap-nyáradi ReformátusEgyházközségbe.

– Süll Tamás kulcsodi lelkipásztor a2011. június 1-je és 5-e között Drezdábanmegtartandó 33. Kirchentag megbízottszervezőjeként 2010. szeptember 22-énkelt levelében tájékoztatta a Zsinati Taná-csot a szervezés folyamatáról. A ZsinatiTanács megbízza a Zsinati Irodát, hogySüll Tamással egyeztetve készítse el egy-házunk prezentációs anyagát.

(Folytatás a 12. oldalon)

TÁJÉK

OZTA

TÁS

2010. november6 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 11

MÚLT

ÉSJELEN A Zsinati Tanács 12. üléséről

Kis- és Nagytoronya két kiszempléni falu Tőketerebestől délre,Sátoraljaújhely és Széphalomközelségében. Kistoronyán alegutóbbi, 2001. évi népszámlálásiadatok szerint a 452 lakosból csupánötvenhatan vallották magukatmagyar nemzetiségűnek, areformátusok száma pedig 138 volt. Aszomszédos Nagytoronyán ugyanvalamivel többen laknak, azonban amagyarok száma csupán tíz, és csakhetvenkét választójogú tagja van areformátus gyülekezetnek. (A gyü-lekezeti tagok számatermészetesen valamivel több, mertgyermekek is tartoznak aközösséghez.) Nagytoronyán alakosok többsége (mintegy kétszázszemély) a görög katolikusfelekezethez tartozik, a szomszédosKistoronyán pedig a Jehova tanúivannak többségben.

A kistoronyai református templom ere-detileg egy 13. századi, román kori pálosmonostornak volt a része. Mai formájátneogótikus átépítéssel nyerte el. Bejáratafölött és belterében számos latin és ma-gyar nyelvű felirat olvasható. A nagytoro-nyai templom még korábban, a 12. és a13. század fordulóján épülhetett, és a 15.század végén emelt keleti templomrészcsillagboltozata részlegesen még ma isfellelhető.

Ennek a két szomszédos, de mégis sok-ban különböző településnek a magyar ésszlovák ajkú reformátusait Pusztai Zol-tán beosztott lelkész pásztorolja, aki ti-zenkét éve került a gyülekezetekbe.

„Hétköznapi alkalmak sajnos egyikgyülekezetben sincsenek, kivételt képezez alól a bűnbánati hét – mondja szomo-rúan a lelkipásztor. – Az idősek már nemtudnak eljönni a bibliaórákra; örülnek, havasárnap ott lehetnek a templomban. Afiatalok pedig különböző okokra hivat-kozva maradnak távol az alkalmaktól, ésinkább csak nagy ünnepek alkalmávalvesznek részt az istentiszteleten.” Va-sárnap délelőtt Kis- és Nagytoronyán ishívogatja a harang a híveket az istentisz-teletre. Délután egy alkalmat tart a lelki-pásztor: egyszer az egyik, másszor a má-sik gyülekezetben; de nagyobb ünnepekidején mind a két helyen szolgál délutánis. (Kivételt képez húsvét és karácsonymásodik napja, mert ilyenkor a tőketere-besi idősotthonban tart úrvacsorás ünnepiszolgálatot.)

Nagytoronyán többnyire az idősek al-kotják a gyülekezet magvát. A fiataloktöbbsége ugyanis házasságkötés után a

jobb munkalehetőség miatt elköltözik afaluból, általában Tőketerebesre vagyKassára. Kistoronya viszont jobban megtudja tartani a fiatalokat, gyermekek isvannak a gyülekezetben. „Lehetnénektöbben is – mondja a lelkipásztor. – A má-sodik világháború után azonban a refor-mátusok nagy számban csatlakoztak aJehova tanúihoz, ezért jócskán megcsap-pant a gyülekezet tagjainak a száma a fa-luban” – mutat rá a történelmi tényrePusztai Zoltán.

Nagytoronyán már inkább szlovákokélnek. Az alsó tagozatos iskolában öt

gyermek jár református hittanra, de máregyikük sem tud magyarul. Kistoronyánviszont még két nyelven hangzanak el aközérdekű falusi hirdetések is, és a gyere-kek is beszélnek magyarul.

Nagytoronyán a hónap első vasárnap-ján szlovák nyelvű istentiszteletet tart alelkipásztor, de úrvacsorás alkalmakkormindkét nyelven szól. A délutáni alkalominkább családias jellegű. A felnőttekhezmagyarul szól, ugyanazt az igeszakaszt agyermekeknek viszont már szlovákul tol-mácsolja a hitoktató. Kistoronyán viszont(ettől a kivételtől eltekintve) minden ma-gyarul zajlik. Temetéseken, keresztelő-kön, esküvőkön viszont már mindkét nyel-ven kérik a lelkipásztori szolgálatot.

Felújítási munkálatokés tervek Nagytoronyán

Nagytoronyán még 2003 novemberé-ben elkezdték a templom felújítását. „Abelső munkálatokkal már végeztek aszakemberek, hátra maradt viszont atemplom újabb kori részén a homlokzatfelújítása, amit a nedvesség miatt szárító-vakolattal kell ellátni. A templom déli ol-dalán van egy freskó, amelyen Mária lát-ható a gyermek Jézussal és angyalokkal.A freskó elé épített védőépítményt kell új-jáépíteni – legalábbis a Műemlékvédelmi

Hivatal munkatársai szerint” – sorolja atennivalókat a lelkipásztor.

A gyülekezet önerőből ugyanakkornem tud mindent fedezni, szüksége vananyagi támogatásra; annak ellenére, hogypéldaértékű a hívek adakozása. PusztaiZoltán lelkipásztor szerint valószínűleg jópéldával járnak elöl a község görög kato-likus hívei, akik szintén támogatják egy-házközségüket és buzgón járnak temp-lomba. „És sok segítség érkezett Nagyto-ronyára a Magyar Köztársaság KulturálisMinisztériumától, a Teleki László Alapít-ványtól és a Szülőföld Alaptól. Ha befe-

jeződnek a templom felújításimunkálatai, akkor az 1910-benépült lelkészlakon kellene sürgő-sen kicserélni a nyílászárókat, a-melyek még száz évvel ezelőttiek”– említi az további teendőket alelkipásztor. Legutóbb 1996-banvégeztek (200 ezer korona érték-ben) nagyobb átalakítást a paró-kián. Új fürdőszobát alakítottak ki,és egy előszobával is bővült a he-lyiségek száma. „A már említettnyílászárókon kívül a padlózatot is

ki kellene cserélni, és egy újabb helyi-ségre is szükség lenne, ahol a presbiterigyűléseket és az egyházlátogatásokat is

meg lehetne tartani. Mindez viszont pénzkérdése” – summázza Pusztai Zoltán lel-kipásztor.

Kistoronyai tervek

A kistoronyai református templomhomlokzatát 2000-ben újíttatta fel a gyü-lekezet. 2003-ban támogatást kapott aKulturális Minisztériumtól a víztelenítés-re. Ennek ellenére továbbra is problémátokoz a templom falán megjelenő nedves-ség. A probléma megoldásával kapcsola-tos újabb munkálatok a kapott árajánlatalapján 13 900 eurót emésztenének fel…

Iski Ibolya

SZOMSZÉDOS, DE KÜLÖNBÖZŐ FALVAKKis - és Nagytoronyán megcsappant a reformátusok száma

A nagytoronyai református templom

A kistoronyai református templom

„…mert tudja a ti Atyátok, mirevan szükségetek” (Mt 6,8b).

Mindennap imádkozol? Reggel,mikor felkelsz, evés előtt, evés u-tán, mielőtt elaludnál? Ha igen, aznagyon jó! Ha nem, próbáld ki!

Tulajdonképpen nem kell hosz-szan imádkozni. Néha elég csupánnéhány szó. Például: Uram, segítsmeg engem, légy velem! Őrizzmeg! De imádkozhatsz így is: U-ram, köszönöm!

Az Úr Jézus világos és érthetődolgokat mondott az imádkozásról,imádságról. Megtalálod ezt a fentidézett bibliai részben. A farizeusok

nagyon büszkék voltak az imádsá-gaikra. Így akarták megmutatni azembereknek, hogy ők milyen jám-borak és hogy mennyi sok időtszentelnek Istennek. Jézus azon-ban megvetette ezt a farizeusi szo-kást. Az imádkozás nem dicseke-désre való.

Jézus így mondta: „Atyád pedig,aki látja, amit titokban teszel, meg-fizet neked” (Mt 6,6b). Nem kell aszót szaporítani, hiszen „tudja a tiAtyátok, mire van szükségetek, mi-előtt még kérnétek tőle” (Mt 6,8b) –mondta az Úr. Milyen jó, hogy eztmaga az Úr Jézus mondja. Köszö-nöm ezt neki! Te is köszönd meg!

Molnárné Miklós Malvína

2010. november

Magyarnak lenni sohasem aztjelentette, hogy másokat kizárni,hanem éppen befogadni. Egy példátmutatunk most be a történelemből,amikor magyar lelkészek mentek aCsehtestvér Egyház megsegítésére a18. század végén. Hamar Istvánnyugdíjas lelkészt hallják, aki etörténelmi kapcsolatok felelevenítésénfáradozik.

Hamar István: Életérzésben, történe-lemlátásban, kegyességben legközelebbegymáshoz a csehtestvérek és a magyarreformátusok állnak. A németekkel ellen-tétben legtöbbször a vesztesek oldalán áll-tunk, tehát másképpen látjuk az egész eu-rópai történelmet. Az egész életérzésünk,világlátásunk, hitéletünk annyira hasonló,mintha összebeszéltünk volna. Hosszúideje vártam, hogy legyen egy kis időmezzel a témával foglalkozni, és amikornyugdíjba mentem, ez az idő elérkezett.Beiratkoztam a cseh nagykövetségen csehtanfolyamra, felelevenítettem a cseh tudá-somat, és így történt, hogy amikor az egy-házi vezetőink közül senki nem tudott el-menni a Csehtestvér Egyház zsinatára, en-gem küldtek el. Az egyetlen külföldi vol-tam, aki csehül köszöntötte a zsinatot. Na-gyon jó beszélgetéseim voltak, úgyhogyazt remélem, hogy a dolog elindult.

Fekete Ágnes: Mit lehet tudni a cseh-testvérekről?

H. I.: Azzal kezdődött a cseh keresz-tyénekkel a kapcsolatunk, hogy amikor amagyarok bevándoroltak a Kárpát-me-dencébe és felvették a keresztyénséget,Adalbert prágai püspök és Asztrik (pan-nonhalmi apát), akik csehek voltak, eljöt-tek hozzánk. A huszita mozgalom hatásaMagyarországon is érződött, és nem kisrésze volt a magyar bibliafordításban (aHuszita Bibliáról talán sokan tudnak). Mi-után a huszitákat leverték, számos mene-kült jött Magyarországra. Közöttük voltComenius is, akit Lorántffy Zsuzsannafogadott be Sárospatakon. Hat évet töltöttnálunk. Bocskai, Bethlen és a Rákócziaksokat segítettek a cseheknek, hogy nesemmisítsék meg a huszitákat.

1620-ban azonban, a fehér-hegyi csatá-ban az osztrákok mindent elsöprő győze-lemmel mégis térdre kényszerítették őket,majd a Habsburgok betiltották a protes-táns vallásgyakorlatot Csehországban. Ahusziták utódai betértek a katolikus egy-házba, a lelkészek pedig elhagyták az or-szágot. Ez így maradt 1781-ig, a Türelmirendeletig, ami öt nemzedéket foglalhatottmagába. II. József kihirdette, hogy havannak még Csehországban olyanok, akika római katolikus egyházon kívül másegyházhoz kívánnának tartozni, megtehe-

tik. Hetvenezer ember jelentkezett. Azötödik nemzedékből hetvenezer ember!Engedélyt kaptak, hogy gyülekezetet ala-pítsanak, de nem voltak lelkészeik, ezért aszomszédos országokhoz fordultak segít-ségért. Néhányan mentek Németország-ból, Lengyelországból, a szlovákok közül,de legtöbben a magyarok közül. Elhívás-nak vették, és összesen hetven végzett te-ológus ment ki a század végéig, azaz húszéven belül Csehországba, az újonnan ala-pított gyülekezetekbe lelkésznek. Nem is-merték a nyelvet, hihetetlen szegénység-ben éltek. Az egyikük a cseh király beik-tatása alkalmából írt egy köszöntő verset,amit cseh ősnyomtatványként tartanakszámon.

F. Á.: Honnan lehet tudni, hogy ma-gyar volt?

H. I.: A nevéről, és persze, hogy annakvallotta magát.

F. Á.: Azt hallottam, hogy sok Molnárnevű él Csehországban.

H. I.: Így van, ezenkívül sok Szalatnai,Szalai, Nagy, Végh, Tardy és Soltész.Ilyen nevű lelkészek ma is vannak, ezekvoltak akkoriban a leggyakoribb nevek.Találkoztam egy brünni lelkésszel, akineka neve Pokorný, az édesanyja pedig Tardyvolt. Ezeknek a magyar lelkészeknek a le-származottai számon is tartják az ősöket,akik vállalták azt a hihetetlen nagy nehéz-séget, hogy a gyülekezeteket újjászervez-zék; minden anyagi segítség nélkül kelletthelytállniuk. Néhányan nyugdíjasként ha-zatértek, de a legtöbben ott maradtak. Agyerekeik Patakon vagy Debrecenben ta-nultak teológiát, majd visszatértek lel-késznek. Ez nemzedékről nemzedékre ígyment. A Türelmi rendelet 200. évforduló-ján meghívott egy cseh lelkész a gyüle-kezetükbe igét hirdetni. Német nyelvűprédikációval készültem, de a lelkész erő-teljesen tiltakozott, mondván hogy a né-metekkel nekik kritikus kapcsolataik van-nak, inkább lefordítja az igehirdetést éstanuljam meg. Így történt, hogy amíg acsaládom szombaton a környéken kirán-dulgatott, én a prédikációt tanultam cse-hül. El is mondtam, aminek az lett a kö-vetkezménye, hogy a gyülekezet idős asz-szonyai kezet akartak csókolni, annyirameghatotta őket, hogy az anyanyelvükönhallottak egy idegent beszélni. A temp-lomkertben (ami egyben temető is volt)volt található Szalatnai János sírja, mel-lette a fiáé, Jan Szalatnaié, mellette pedigaz unokájáé, Jan Szalatnaié. Az emlékün-

nepély kapcsán ennek a családnak a mégélő tagjai eljöttek Pilzenből Moravecbe.Beszélgethettem velük, nagyon kedvesemberek voltak. Szívesen emlékeznek ar-ra, hogy attól a Szalatnaitól származnak,aki a moraveci gyülekezetet újjászervez-te. A legutóbbi időben a csehtestvérekajánlották fel, hogy a Csehszlovák Köz-társaság magyarlakta területeiről a lel-késznövendékek Prágában tanulhattak, hi-szen az akkori körülmények nem tettéklehetővé, hogy a tőlük száz kilométerrefekvő Budapesten tanuljanak teológiát.

F. Á.: Mindig van a csehekkel és aszlovákokkal a trianoni békeszerződésmiatt egy meg nem értés. Ez annyiramegbéklyózta a történelmet!

H. I.: Igen, de ezt a keresztyénség áthi-dalja. A lelkészekkel ezekről a kérdések-ről is nagyon őszintén tudtunk beszél-getni. Ők egy kicsit szégyenlősen beszél-tek Trianonról; érzik, hogy ez így nemvolt igazságos.

F. Á.: Husziták ma már nincsenek is?H. I.: A cseh reformáció többágú, azaz

nem minden kötődik Husz János nevéhez.A csehtestvér mozgalom szervezésébenPrágai Lukácsnak van nagy szerepe. Ké-sőbb ezek összeolvadtak, a husziták pedigkét ágon mentek tovább: a táboriták és akelyhesek oldalán. A táboriak voltak a ra-dikálisok, ennek az iránynak nincs egye-nes folytatása. Az I. világháború után,amikor létrejött Csehszlovákia, a csehekközött elindult egy nemzeti ébredési moz-galom, melynek vallásos jellege is volt.Ennek nem a keresztyén hit volt a lénye-ge, hanem a cseh nemzeti újjáéledés. Ek-kor jött létre a Csehszlovák Egyház. A po-litikai, nemzeti váradalmak alábbhagytak,de akkorra már rájöttek, hogy vissza kelltérni a keresztyénség cseh nemzeti gyöke-reihez, a huszitizmushoz. Ezért ma ezt azegyházat Csehszlovák Huszita Egyháznakhívják. A Csehtestvér Egyház szintén azI. világháború után jött létre, amikor azaddig evangélikus és református egyház-ba tömörült cseh protestánsok (akik a sa-ját gyökereiket az Unitas Fatrumig veze-tik vissza, ami nem huszita) elhatározták,hogy létrehoznak egy evangéliumi hitűCsehtestvér Egyházat. A huszita öröksé-get meggyőződésem szerint ez az egyházviszi tovább igazán.

(Elhangzott 2009. június 24-én a Kos-suth rádió Református félóra című adásá-ban.)

NEM

HALLO

TTA?OLVASSA

EL!

2010. november10 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 7

GYERMEK

EKNEK

,FIATA

LOKNAK Az imádkozásról KÖZEL ÁLLUNK A CSEHTESTVÉREKHEZ

Hamar István nyugalmazott szolnoki lelkész a cseh–magyar egyháztörténeti kapcsolatokat kutatja

…amit elénkbe adott: nevezetesenkét (fél) napot, hogy vele és egymássaltöltsük 2010. október 15-ét és 16-át Sá-toraljaújhelyen. Áhítatokkal, előadá-sokkal, közösségi játékokkal és esti ve-télkedővel, énekléssel, imával, moz-gással, imasétával és úrvacsorai közös-séggel.

Egyházmegyénk hét gyülekezetébőlhuszonhat fiatal és hét lelkipásztor vettrészt az alkalmon, melynek vezérigéjét

jól ismerjük: „Mert én az Úrtól vettem,amit át is adtam néktek…” (1Kor 11,23a); ennek fényében tanultunk arról,mit jelent a közösség Jézus Krisztussalés egymással.

A résztvevők nagy része közös vona-tozás után egy kiadós, szerpentinekkel

tűzdelt sétát követően érkezett a hely-színre, a Várhegy üdülő és panzió terü-letére. Gyönyörű kilátás, fenyves erdő,sportpályák, hinták, játékok, filagóriákés még sorolhatnám, mi minden foga-dott minket. Hogy őszinte legyek, adélutáni gyalogtúrát követően a társa-ságnak kevés ereje maradt arra, hogymindezekben gyönyörködjön – így eztmeghagytuk a szombati napra. A va-csora és a szobák „belakása” után Bla-

nár Gabriella áhítatával kezdődött a„ráhangolódás”, ami énekléssel és Bla-nár Erik előadásával folytatódott. Ahallottakat „megemészteni” csoportosbeszélgetésre vonultunk. Később ját-szottunk: csoportok mérhették összetudásukat és gyorsaságukat a szellemi

vetélkedőben. Az este hivatalos részétzsoltáros-dicséretes csendességgel zár-tuk, melyben megjelent három szín,melyek az evangéliumot szimbolizál-ták: a bűnt a fekete jelképezte, a Krisz-tus vérére és szeretetére a piros emlé-keztetett, a tisztaságra és szentségre pe-dig a fehér utalt. Egy kis ideig még le-hetőség nyílt beszélgetésre, éneklésre,majd nyugovóra tértünk, hogy a más-napi programokra is maradjon erőnk.

A szombat reggel csendességébenSzopó Ferenc vezetett bennünket, bi-zonyságot téve a jó Pásztorról és arról,hogy mennyire szükségünk van az ővezetésére. Nagy Gábor KözösségKrisztussal címmel megtartott előadásaés a csoportos beszélgetés után fociz-tunk, pingpongoztunk, vikingsakkoz-tunk vagy éppen beszélgettünk a gyö-nyörű délelőtti napsütésben. Ebéd utánegyüttlétünk „lelki csúcsára” érkez-tünk: egy imaséta állomásain keresztülkészültünk lélekben a rendhagyó úrva-csorás istentiszteletre. A bepakolás, abúcsú, a vonathoz indulás gyors egy-másutánját követően újra csend lett aháromszáz méteres magasságban.

Rövid beszámolómba nem fér több(kedves Olvasó, kérdezze/kérdezd mega résztvevőket!), de szeretnék köszöne-tet mondani azoknak a fiataloknak,akik eljöttek, a szolgáló lelkészeknek(közülük még nem említettem MolnárIstvánt és Molnár Évát), egyházunk-nak az alkalom támogatásáért, de min-denek előtt és mindenek fölött Urunk-nak, akivel hasznos és tartalmas időttöltöttünk együtt!

Kiss Miklós

Az Úrtól vettük...

„Diocletianus uralkodásának 19.évében xanthikosz hónapban történt(amelyet a rómaiak áprilisnakneveznének), amikorra az Üdvözítőszenvedésének ünnepe esett, amikorFlavianus volt a palesztinai népekkormányzója, tömegestülfüggesztettek ki mindenüttrendeleteket, amelyek előírták, hogyföldig le kell rombolni atemplomokat, az Írásokat fel kelltüzelni, és tudtul adták, hogy akikhivatalt töltenek be, elvesztik azt,akik pedig szolgák, azokszabadságuktól lesznek megfosztva,ha kitartanak elhatározásuk mellett,hogy ők keresztyének.” Ezzel atudósítással kezdi Euszebiosz Apalesztinai vértanúk című művét,amely a kor vértanúaktáival és aszentek szenvedéstörténeteivelegyütt hiteles képet ad a római ke-resztyénüldözés utolsó nagy hullá-máról.

Ez az átfogó és az egész birodalomterületére kiterjedő császári parancsCaius Aurelius Valerius Diocletianusnevéhez fűződik, aki Kr. u. 284-től305-ig (Néróhoz hasonlóan) kegyetle-nül üldözte Krisztus követőit. Valóság-gal lemészároltatta a keresztyéneket(nem kímélte a nőket, a várandós ésszoptatós anyákat sem), akiket a vad-állatok elé dobatott. Szent Perpetua ésSzent Felicitas ilyen módon lettek vér-tanúkká.

Történészek bizonyos csoportjamégis úgy látja, hogy a Diocle-tianus-féle keresztyénüldözés

méreteiben cseppet sem hasonlíthatóössze a Néró általi üldöztetésekkel, mi-vel szerintük maga a korai egyház na-gyította fel és túlozta el a történteket.Azonban a latin nyelven írt vértanúak-ták (a Rómában elhunyt Szent Kozmaés Damján orvosoknak, Maximilianus,Marcellus, Dasziosz, Eiréné és Khiónéthesszalonikabeli szenteknek, Ireneusszirmiumi püspöknek, Crispinának,Euplus diakónusnak, Saturninus kar-thágóbeli presbiternek, Dativusnak,Szent Erazmusnak és Szent Pelágiánakaz aktái) híven bizonyítják azt a tényt,hogy vitathatatlanul egy megtervezettés nagyméretű mészárlási hadjárattalkellett a kor keresztyéneinek szembe-nézniük.

Az effajta üldözési hadjárat elindításanem a császár szeszélyéből fakadt, ha-

nem reformkezdeményezésének egyikvelejárója volt. Diocletianus több poli-tikai, közigazgatási és gazdasági refor-mot is bevezetett, a szétzüllés állapotá-ban leledző birodalmat akarta megerő-síteni, megreformálni; s ennek egyikvelejárója az volt, hogy a politikailagveszélyesnek tartott keresztyéneket, a-kiknek száma a közel ötvenmilliós bi-rodalomban már – becslések szerint –elérte a 7–10 milliót, el kellett némítani.

Rendes bírósági tárgyalásokon ítéle-tet kellett mondani azok felett, akik azevangéliumot olvasták, akik Krisztust

vallották istenüknek. Viszont a vértanú-akták egyike sem bírósági „acta”, mivela keresztyének szenvedéstörténetét leí-ró szerzők elsősorban tanítani szerettekvolna, másodsorban pedig tudósítani atörténésekről. Éppen ezért a visszaem-lékezés, az apológia és a tanítás a főmotívuma a vértanúk aktáinak. S mind-ez teológiailag úgy summázható, hogya szenvedést és kínzást vállaló keresz-tyénekben maga Krisztus beszél, szen-ved és tesz tanúbizonyságot.

„Bármennyire jó orvos volt Kozma ésDamján, megannyi erényök ellenére ismegvádolták őket… keresztyén tanokhíveiként mindenkit egyaránt mágiávalgyógyítanak és az általuk hirdetettKrisztushoz térítenek…” – ez olvashatóa két római orvosnak a vértanúaktájá-ban (az idézetek az Acta Martyrum cí-mű gyűjteményből származnak – G. T.).Marcellusnak az volt a bűne, hogy a„katonai fegyelmet megszegve elvetetteövét, pallosát és pálcáját”, s ugyanak-kor megvallotta hitét, mondván: „Ke-

resztyénnek vallom magamat, s más ka-tonai esküt nem tudok megtartani, csakazt, amelyet az Úr Jézus Krisztusnak, amindenható Isten Fiának tettem.” Da-szioszt azért kellett kivégezni, mertvisszautasította azt a megbízatást, hogyKronosz ünnepének jeles napján meg-rendezze azt az ünnepséget, amelyet akor pogánysága oly nagyra értékelt.Dasziosz maga utasítja vissza a felké-rést, s ezzel kimondja saját ítéletét:„Mivel ily utálatosságra kényszerítet-tek engem, jobb nekem saját elhatáro-zásomból az Úr Krisztus áldozatáválennem, minthogy Kronosz bálványo-tokra áldozzam fel magam.” Euplus di-akónusnak azt a halálos bűnt rótták fel,hogy a császári rendelettel ellentétbenolyan írásokat tart magánál, amelyekettilos olvasni. Miután kihallgatták ésmegkínozták, „nyakába akasztották azevangéliumot, amellyel elfogták, a ki-

kiáltó közben hirdette: Euplus keresz-tyén, az istenek és császárok ellensé-ge…”

Sorolhatnánk a terhelő bizonyíté-kokat, amelyeket a kor jogászaikreáltak azokkal szemben, akik-

nek az volt a bűnük, hogy Krisztust val-lották istenüknek. Diocletianus császár-ként is, majd tetrarchaként (negyedesuralkodóként) is számtalan tárgyalástvezetett le, és az elítéltek sokszor ma-guk sem tudták pontosan üldözteté-sük okát. Egy azonban biztos volt: abírói verdikt a halálos ítéletet jelentet-te.

2010. november

MÚLT

ÉSJELEN

2010. november8 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 9

MÚLT

ÉSJELEN

A keresztyénüldözések Kr. u. 305.május 1-jén, a császár lemondása utánvéget értek. Maga Diocletianus ezutánmég nyolc évet élt abban a pazar spa-latinumi palotában, amelyben még élté-ben kriptát készíttetett magának. Sírhe-lyét bárki felkeresheti. Érdekes viszontaz a tény, hogy a keresztyénüldöző csá-szár sírja felett közel 1700 éve keresz-tyén imádságok hangzanak el.

Akripta fölé emelt székesegy-házban többek között pedigazon vértanúk ereklyéi talál-

hatók meg, akiket maga a császár vé-geztetett ki. A keresztyénüldöző Diocle-tianus sírja fölött naponta többször ismegkondul a harang, amely mintha

szimbolizálná azt a nagy igazságot,hogy a történelem során a végső szómindig az élő Istené.

Keresztyénként azt valljuk, hogy atörténelem során valóban semmi semtörténik véletlenül, mindennek, ígyminden eseménynek jelentősége és ér-telme van. Azonban a diocletianusiszellemiség a 21. században újra rene-szánszát éli. Az iszlám országokbanfolyó keresztyénüldözésről minden tá-jékozott ember tud, és a nyugati világ-ban egyre nagyobb erővel terjed egyszellemiség, amely ellentmond magá-nak az európaiság fogalmának is. ANémet Evangéliumi Allianz vallássza-badsággal foglalkozó munkacsoportja2007-ben olyan nyilatkozatot tett közzé,miszerint Európában a keresztyéneknekegyre inkább hátrányos megkülönböz-tetésben van részük. A munkacsoport

szerint Franciaországban a helyzet márszinte drámai, mert az állam az evange-lizációt egyfajta agymosásnak és pszi-chológiai nyomásgyakorlásnak tartja, ésezt a fajta tevékenységet bíróságilag be

lehet tiltani. Belgiumban pedig az egyikkeresztyén missziós szervezetet figyeltea titkosszolgálat.

Továbbá a nyugati világban egyretöbb politikus és köztisztviselő egyazon„fundamentalista kalap” alá helyezi azerőszakra kész, szélsőséges muzulmá-nokat és a hitvalló keresztyéneket. Szo-morú az a tény is, hogy külföldi keresz-tyén rádióadásokban az igehirdetőkódzkodnak attól, hogy határozottanigent mondjanak Jézus Krisztusra mintaz üdvösségre vezető egyetlen útra.Ismert igehirdetők „szájkosárral” a szá-

jukon úgy prédikálnak, hogy beszédjük-ből hiányzik a szent merészség és azapostoli elhatározottság Krisztus tisztaevangéliuma iránt.

Diocletianus korát idézi az a fajtaállapot is, amikor a nyugati világban akeresztyén templomok harangjai elné-mulnak, mert a környék lakóit zavarja a

harangzúgás, azonban az utóbbi évek-ben épült mecsetekből naponta ötször (alegmodernebb hangtechnikával) imáraszólít a müezzin.

A keresztyénüldöző római császárleromboltatta a keresztyének gyüleke-zési helyeit, manapság pedig keresztyénközösségek és missziós társaságok Eu-rópa sok országában nem kapnak épít-kezési engedélyt céljaik megvalósításá-hoz. Diocletianus betiltatta a szent ira-tok olvasását, tilos volt még otthon tar-tani is őket. Országunkban pedig olyanjelenséggel találkozhattunk, hogy a díj-mentesen terjesztett Bibliát és evangé-liumi irodalmat valakik módszeresenösszeszedték, hogy azok senki kezébene kerüljenek.

Az iratmisszió veszélyes szolgálattálett, mert Jézus Krisztus evangéliuma abűnt bűnnek nevezi; nem gyengeség-nek, másságnak és magánügynek.Krisztus evangéliuma nincs összhang-ban a Diocletianus-féle szellemiséggel,de az európai lelkiséggel és életfilozófi-ával sem. Jézus Krisztus hűséges és el-

szánt követői a római korban szálkavoltak a világ szemében, ám a jelenlegivilágban – ahol állítólag szabadság ésbéke uralkodik – ugyanúgy bántjákazok szemét, akiket elvakított ennek avilágnak az istene.

Biztos vagyok benne, hogy azegyháztörténet kellő ismereteés az igei vezetés nagyon is

szükséges ahhoz, hogy ebben a jelen-való világban Jézus Krisztus követőitisztában legyenek helyzetükkel és elhí-vásukkal, azonban jó tudni azt is, hogymit készít a „császár” Isten gyermekeiszámára.

Gasparecz Tihamér

A KERESZTYÉNÜLDÖZŐ DIOCLETIANUSÉS A 21. SZÁZAD

A KERESZTYÉNÜLDÖZŐ DIOCLETIANUSÉS A 21. SZÁZAD

Euszebiosz egy 18. századirézmetszeten

A spliti székesegyház, amelyben Diocle-tianus császár kriptája is megtalálható

Római katonák a palota udvarán.(Fotók: Gasparecz Ivett és internet)

Keresztyén kőkoporsó a császár kriptájamellett

A palota Ezüst-kapuja

Diocletianus palotájának rekonstrukciója

„Diocletianus uralkodásának 19.évében xanthikosz hónapban történt(amelyet a rómaiak áprilisnakneveznének), amikorra az Üdvözítőszenvedésének ünnepe esett, amikorFlavianus volt a palesztinai népekkormányzója, tömegestülfüggesztettek ki mindenüttrendeleteket, amelyek előírták, hogyföldig le kell rombolni atemplomokat, az Írásokat fel kelltüzelni, és tudtul adták, hogy akikhivatalt töltenek be, elvesztik azt,akik pedig szolgák, azokszabadságuktól lesznek megfosztva,ha kitartanak elhatározásuk mellett,hogy ők keresztyének.” Ezzel atudósítással kezdi Euszebiosz Apalesztinai vértanúk című művét,amely a kor vértanúaktáival és aszentek szenvedéstörténeteivelegyütt hiteles képet ad a római ke-resztyénüldözés utolsó nagy hullá-máról.

Ez az átfogó és az egész birodalomterületére kiterjedő császári parancsCaius Aurelius Valerius Diocletianusnevéhez fűződik, aki Kr. u. 284-től305-ig (Néróhoz hasonlóan) kegyetle-nül üldözte Krisztus követőit. Valóság-gal lemészároltatta a keresztyéneket(nem kímélte a nőket, a várandós ésszoptatós anyákat sem), akiket a vad-állatok elé dobatott. Szent Perpetua ésSzent Felicitas ilyen módon lettek vér-tanúkká.

Történészek bizonyos csoportjamégis úgy látja, hogy a Diocle-tianus-féle keresztyénüldözés

méreteiben cseppet sem hasonlíthatóössze a Néró általi üldöztetésekkel, mi-vel szerintük maga a korai egyház na-gyította fel és túlozta el a történteket.Azonban a latin nyelven írt vértanúak-ták (a Rómában elhunyt Szent Kozmaés Damján orvosoknak, Maximilianus,Marcellus, Dasziosz, Eiréné és Khiónéthesszalonikabeli szenteknek, Ireneusszirmiumi püspöknek, Crispinának,Euplus diakónusnak, Saturninus kar-thágóbeli presbiternek, Dativusnak,Szent Erazmusnak és Szent Pelágiánakaz aktái) híven bizonyítják azt a tényt,hogy vitathatatlanul egy megtervezettés nagyméretű mészárlási hadjárattalkellett a kor keresztyéneinek szembe-nézniük.

Az effajta üldözési hadjárat elindításanem a császár szeszélyéből fakadt, ha-

nem reformkezdeményezésének egyikvelejárója volt. Diocletianus több poli-tikai, közigazgatási és gazdasági refor-mot is bevezetett, a szétzüllés állapotá-ban leledző birodalmat akarta megerő-síteni, megreformálni; s ennek egyikvelejárója az volt, hogy a politikailagveszélyesnek tartott keresztyéneket, a-kiknek száma a közel ötvenmilliós bi-rodalomban már – becslések szerint –elérte a 7–10 milliót, el kellett némítani.

Rendes bírósági tárgyalásokon ítéle-tet kellett mondani azok felett, akik azevangéliumot olvasták, akik Krisztust

vallották istenüknek. Viszont a vértanú-akták egyike sem bírósági „acta”, mivela keresztyének szenvedéstörténetét leí-ró szerzők elsősorban tanítani szerettekvolna, másodsorban pedig tudósítani atörténésekről. Éppen ezért a visszaem-lékezés, az apológia és a tanítás a főmotívuma a vértanúk aktáinak. S mind-ez teológiailag úgy summázható, hogya szenvedést és kínzást vállaló keresz-tyénekben maga Krisztus beszél, szen-ved és tesz tanúbizonyságot.

„Bármennyire jó orvos volt Kozma ésDamján, megannyi erényök ellenére ismegvádolták őket… keresztyén tanokhíveiként mindenkit egyaránt mágiávalgyógyítanak és az általuk hirdetettKrisztushoz térítenek…” – ez olvashatóa két római orvosnak a vértanúaktájá-ban (az idézetek az Acta Martyrum cí-mű gyűjteményből származnak – G. T.).Marcellusnak az volt a bűne, hogy a„katonai fegyelmet megszegve elvetetteövét, pallosát és pálcáját”, s ugyanak-kor megvallotta hitét, mondván: „Ke-

resztyénnek vallom magamat, s más ka-tonai esküt nem tudok megtartani, csakazt, amelyet az Úr Jézus Krisztusnak, amindenható Isten Fiának tettem.” Da-szioszt azért kellett kivégezni, mertvisszautasította azt a megbízatást, hogyKronosz ünnepének jeles napján meg-rendezze azt az ünnepséget, amelyet akor pogánysága oly nagyra értékelt.Dasziosz maga utasítja vissza a felké-rést, s ezzel kimondja saját ítéletét:„Mivel ily utálatosságra kényszerítet-tek engem, jobb nekem saját elhatáro-zásomból az Úr Krisztus áldozatáválennem, minthogy Kronosz bálványo-tokra áldozzam fel magam.” Euplus di-akónusnak azt a halálos bűnt rótták fel,hogy a császári rendelettel ellentétbenolyan írásokat tart magánál, amelyekettilos olvasni. Miután kihallgatták ésmegkínozták, „nyakába akasztották azevangéliumot, amellyel elfogták, a ki-

kiáltó közben hirdette: Euplus keresz-tyén, az istenek és császárok ellensé-ge…”

Sorolhatnánk a terhelő bizonyíté-kokat, amelyeket a kor jogászaikreáltak azokkal szemben, akik-

nek az volt a bűnük, hogy Krisztust val-lották istenüknek. Diocletianus császár-ként is, majd tetrarchaként (negyedesuralkodóként) is számtalan tárgyalástvezetett le, és az elítéltek sokszor ma-guk sem tudták pontosan üldözteté-sük okát. Egy azonban biztos volt: abírói verdikt a halálos ítéletet jelentet-te.

2010. november

MÚLT

ÉSJELEN

2010. november8 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 9

MÚLT

ÉSJELEN

A keresztyénüldözések Kr. u. 305.május 1-jén, a császár lemondása utánvéget értek. Maga Diocletianus ezutánmég nyolc évet élt abban a pazar spa-latinumi palotában, amelyben még élté-ben kriptát készíttetett magának. Sírhe-lyét bárki felkeresheti. Érdekes viszontaz a tény, hogy a keresztyénüldöző csá-szár sírja felett közel 1700 éve keresz-tyén imádságok hangzanak el.

Akripta fölé emelt székesegy-házban többek között pedigazon vértanúk ereklyéi talál-

hatók meg, akiket maga a császár vé-geztetett ki. A keresztyénüldöző Diocle-tianus sírja fölött naponta többször ismegkondul a harang, amely mintha

szimbolizálná azt a nagy igazságot,hogy a történelem során a végső szómindig az élő Istené.

Keresztyénként azt valljuk, hogy atörténelem során valóban semmi semtörténik véletlenül, mindennek, ígyminden eseménynek jelentősége és ér-telme van. Azonban a diocletianusiszellemiség a 21. században újra rene-szánszát éli. Az iszlám országokbanfolyó keresztyénüldözésről minden tá-jékozott ember tud, és a nyugati világ-ban egyre nagyobb erővel terjed egyszellemiség, amely ellentmond magá-nak az európaiság fogalmának is. ANémet Evangéliumi Allianz vallássza-badsággal foglalkozó munkacsoportja2007-ben olyan nyilatkozatot tett közzé,miszerint Európában a keresztyéneknekegyre inkább hátrányos megkülönböz-tetésben van részük. A munkacsoport

szerint Franciaországban a helyzet márszinte drámai, mert az állam az evange-lizációt egyfajta agymosásnak és pszi-chológiai nyomásgyakorlásnak tartja, ésezt a fajta tevékenységet bíróságilag be

lehet tiltani. Belgiumban pedig az egyikkeresztyén missziós szervezetet figyeltea titkosszolgálat.

Továbbá a nyugati világban egyretöbb politikus és köztisztviselő egyazon„fundamentalista kalap” alá helyezi azerőszakra kész, szélsőséges muzulmá-nokat és a hitvalló keresztyéneket. Szo-morú az a tény is, hogy külföldi keresz-tyén rádióadásokban az igehirdetőkódzkodnak attól, hogy határozottanigent mondjanak Jézus Krisztusra mintaz üdvösségre vezető egyetlen útra.Ismert igehirdetők „szájkosárral” a szá-

jukon úgy prédikálnak, hogy beszédjük-ből hiányzik a szent merészség és azapostoli elhatározottság Krisztus tisztaevangéliuma iránt.

Diocletianus korát idézi az a fajtaállapot is, amikor a nyugati világban akeresztyén templomok harangjai elné-mulnak, mert a környék lakóit zavarja a

harangzúgás, azonban az utóbbi évek-ben épült mecsetekből naponta ötször (alegmodernebb hangtechnikával) imáraszólít a müezzin.

A keresztyénüldöző római császárleromboltatta a keresztyének gyüleke-zési helyeit, manapság pedig keresztyénközösségek és missziós társaságok Eu-rópa sok országában nem kapnak épít-kezési engedélyt céljaik megvalósításá-hoz. Diocletianus betiltatta a szent ira-tok olvasását, tilos volt még otthon tar-tani is őket. Országunkban pedig olyanjelenséggel találkozhattunk, hogy a díj-mentesen terjesztett Bibliát és evangé-liumi irodalmat valakik módszeresenösszeszedték, hogy azok senki kezébene kerüljenek.

Az iratmisszió veszélyes szolgálattálett, mert Jézus Krisztus evangéliuma abűnt bűnnek nevezi; nem gyengeség-nek, másságnak és magánügynek.Krisztus evangéliuma nincs összhang-ban a Diocletianus-féle szellemiséggel,de az európai lelkiséggel és életfilozófi-ával sem. Jézus Krisztus hűséges és el-

szánt követői a római korban szálkavoltak a világ szemében, ám a jelenlegivilágban – ahol állítólag szabadság ésbéke uralkodik – ugyanúgy bántjákazok szemét, akiket elvakított ennek avilágnak az istene.

Biztos vagyok benne, hogy azegyháztörténet kellő ismereteés az igei vezetés nagyon is

szükséges ahhoz, hogy ebben a jelen-való világban Jézus Krisztus követőitisztában legyenek helyzetükkel és elhí-vásukkal, azonban jó tudni azt is, hogymit készít a „császár” Isten gyermekeiszámára.

Gasparecz Tihamér

A KERESZTYÉNÜLDÖZŐ DIOCLETIANUSÉS A 21. SZÁZAD

A KERESZTYÉNÜLDÖZŐ DIOCLETIANUSÉS A 21. SZÁZAD

Euszebiosz egy 18. századirézmetszeten

A spliti székesegyház, amelyben Diocle-tianus császár kriptája is megtalálható

Római katonák a palota udvarán.(Fotók: Gasparecz Ivett és internet)

Keresztyén kőkoporsó a császár kriptájamellett

A palota Ezüst-kapuja

Diocletianus palotájának rekonstrukciója

„…mert tudja a ti Atyátok, mirevan szükségetek” (Mt 6,8b).

Mindennap imádkozol? Reggel,mikor felkelsz, evés előtt, evés u-tán, mielőtt elaludnál? Ha igen, aznagyon jó! Ha nem, próbáld ki!

Tulajdonképpen nem kell hosz-szan imádkozni. Néha elég csupánnéhány szó. Például: Uram, segítsmeg engem, légy velem! Őrizzmeg! De imádkozhatsz így is: U-ram, köszönöm!

Az Úr Jézus világos és érthetődolgokat mondott az imádkozásról,imádságról. Megtalálod ezt a fentidézett bibliai részben. A farizeusok

nagyon büszkék voltak az imádsá-gaikra. Így akarták megmutatni azembereknek, hogy ők milyen jám-borak és hogy mennyi sok időtszentelnek Istennek. Jézus azon-ban megvetette ezt a farizeusi szo-kást. Az imádkozás nem dicseke-désre való.

Jézus így mondta: „Atyád pedig,aki látja, amit titokban teszel, meg-fizet neked” (Mt 6,6b). Nem kell aszót szaporítani, hiszen „tudja a tiAtyátok, mire van szükségetek, mi-előtt még kérnétek tőle” (Mt 6,8b) –mondta az Úr. Milyen jó, hogy eztmaga az Úr Jézus mondja. Köszö-nöm ezt neki! Te is köszönd meg!

Molnárné Miklós Malvína

2010. november

Magyarnak lenni sohasem aztjelentette, hogy másokat kizárni,hanem éppen befogadni. Egy példátmutatunk most be a történelemből,amikor magyar lelkészek mentek aCsehtestvér Egyház megsegítésére a18. század végén. Hamar Istvánnyugdíjas lelkészt hallják, aki etörténelmi kapcsolatok felelevenítésénfáradozik.

Hamar István: Életérzésben, történe-lemlátásban, kegyességben legközelebbegymáshoz a csehtestvérek és a magyarreformátusok állnak. A németekkel ellen-tétben legtöbbször a vesztesek oldalán áll-tunk, tehát másképpen látjuk az egész eu-rópai történelmet. Az egész életérzésünk,világlátásunk, hitéletünk annyira hasonló,mintha összebeszéltünk volna. Hosszúideje vártam, hogy legyen egy kis időmezzel a témával foglalkozni, és amikornyugdíjba mentem, ez az idő elérkezett.Beiratkoztam a cseh nagykövetségen csehtanfolyamra, felelevenítettem a cseh tudá-somat, és így történt, hogy amikor az egy-házi vezetőink közül senki nem tudott el-menni a Csehtestvér Egyház zsinatára, en-gem küldtek el. Az egyetlen külföldi vol-tam, aki csehül köszöntötte a zsinatot. Na-gyon jó beszélgetéseim voltak, úgyhogyazt remélem, hogy a dolog elindult.

Fekete Ágnes: Mit lehet tudni a cseh-testvérekről?

H. I.: Azzal kezdődött a cseh keresz-tyénekkel a kapcsolatunk, hogy amikor amagyarok bevándoroltak a Kárpát-me-dencébe és felvették a keresztyénséget,Adalbert prágai püspök és Asztrik (pan-nonhalmi apát), akik csehek voltak, eljöt-tek hozzánk. A huszita mozgalom hatásaMagyarországon is érződött, és nem kisrésze volt a magyar bibliafordításban (aHuszita Bibliáról talán sokan tudnak). Mi-után a huszitákat leverték, számos mene-kült jött Magyarországra. Közöttük voltComenius is, akit Lorántffy Zsuzsannafogadott be Sárospatakon. Hat évet töltöttnálunk. Bocskai, Bethlen és a Rákócziaksokat segítettek a cseheknek, hogy nesemmisítsék meg a huszitákat.

1620-ban azonban, a fehér-hegyi csatá-ban az osztrákok mindent elsöprő győze-lemmel mégis térdre kényszerítették őket,majd a Habsburgok betiltották a protes-táns vallásgyakorlatot Csehországban. Ahusziták utódai betértek a katolikus egy-házba, a lelkészek pedig elhagyták az or-szágot. Ez így maradt 1781-ig, a Türelmirendeletig, ami öt nemzedéket foglalhatottmagába. II. József kihirdette, hogy havannak még Csehországban olyanok, akika római katolikus egyházon kívül másegyházhoz kívánnának tartozni, megtehe-

tik. Hetvenezer ember jelentkezett. Azötödik nemzedékből hetvenezer ember!Engedélyt kaptak, hogy gyülekezetet ala-pítsanak, de nem voltak lelkészeik, ezért aszomszédos országokhoz fordultak segít-ségért. Néhányan mentek Németország-ból, Lengyelországból, a szlovákok közül,de legtöbben a magyarok közül. Elhívás-nak vették, és összesen hetven végzett te-ológus ment ki a század végéig, azaz húszéven belül Csehországba, az újonnan ala-pított gyülekezetekbe lelkésznek. Nem is-merték a nyelvet, hihetetlen szegénység-ben éltek. Az egyikük a cseh király beik-tatása alkalmából írt egy köszöntő verset,amit cseh ősnyomtatványként tartanakszámon.

F. Á.: Honnan lehet tudni, hogy ma-gyar volt?

H. I.: A nevéről, és persze, hogy annakvallotta magát.

F. Á.: Azt hallottam, hogy sok Molnárnevű él Csehországban.

H. I.: Így van, ezenkívül sok Szalatnai,Szalai, Nagy, Végh, Tardy és Soltész.Ilyen nevű lelkészek ma is vannak, ezekvoltak akkoriban a leggyakoribb nevek.Találkoztam egy brünni lelkésszel, akineka neve Pokorný, az édesanyja pedig Tardyvolt. Ezeknek a magyar lelkészeknek a le-származottai számon is tartják az ősöket,akik vállalták azt a hihetetlen nagy nehéz-séget, hogy a gyülekezeteket újjászervez-zék; minden anyagi segítség nélkül kelletthelytállniuk. Néhányan nyugdíjasként ha-zatértek, de a legtöbben ott maradtak. Agyerekeik Patakon vagy Debrecenben ta-nultak teológiát, majd visszatértek lel-késznek. Ez nemzedékről nemzedékre ígyment. A Türelmi rendelet 200. évforduló-ján meghívott egy cseh lelkész a gyüle-kezetükbe igét hirdetni. Német nyelvűprédikációval készültem, de a lelkész erő-teljesen tiltakozott, mondván hogy a né-metekkel nekik kritikus kapcsolataik van-nak, inkább lefordítja az igehirdetést éstanuljam meg. Így történt, hogy amíg acsaládom szombaton a környéken kirán-dulgatott, én a prédikációt tanultam cse-hül. El is mondtam, aminek az lett a kö-vetkezménye, hogy a gyülekezet idős asz-szonyai kezet akartak csókolni, annyirameghatotta őket, hogy az anyanyelvükönhallottak egy idegent beszélni. A temp-lomkertben (ami egyben temető is volt)volt található Szalatnai János sírja, mel-lette a fiáé, Jan Szalatnaié, mellette pedigaz unokájáé, Jan Szalatnaié. Az emlékün-

nepély kapcsán ennek a családnak a mégélő tagjai eljöttek Pilzenből Moravecbe.Beszélgethettem velük, nagyon kedvesemberek voltak. Szívesen emlékeznek ar-ra, hogy attól a Szalatnaitól származnak,aki a moraveci gyülekezetet újjászervez-te. A legutóbbi időben a csehtestvérekajánlották fel, hogy a Csehszlovák Köz-társaság magyarlakta területeiről a lel-késznövendékek Prágában tanulhattak, hi-szen az akkori körülmények nem tettéklehetővé, hogy a tőlük száz kilométerrefekvő Budapesten tanuljanak teológiát.

F. Á.: Mindig van a csehekkel és aszlovákokkal a trianoni békeszerződésmiatt egy meg nem értés. Ez annyiramegbéklyózta a történelmet!

H. I.: Igen, de ezt a keresztyénség áthi-dalja. A lelkészekkel ezekről a kérdések-ről is nagyon őszintén tudtunk beszél-getni. Ők egy kicsit szégyenlősen beszél-tek Trianonról; érzik, hogy ez így nemvolt igazságos.

F. Á.: Husziták ma már nincsenek is?H. I.: A cseh reformáció többágú, azaz

nem minden kötődik Husz János nevéhez.A csehtestvér mozgalom szervezésébenPrágai Lukácsnak van nagy szerepe. Ké-sőbb ezek összeolvadtak, a husziták pedigkét ágon mentek tovább: a táboriták és akelyhesek oldalán. A táboriak voltak a ra-dikálisok, ennek az iránynak nincs egye-nes folytatása. Az I. világháború után,amikor létrejött Csehszlovákia, a csehekközött elindult egy nemzeti ébredési moz-galom, melynek vallásos jellege is volt.Ennek nem a keresztyén hit volt a lénye-ge, hanem a cseh nemzeti újjáéledés. Ek-kor jött létre a Csehszlovák Egyház. A po-litikai, nemzeti váradalmak alábbhagytak,de akkorra már rájöttek, hogy vissza kelltérni a keresztyénség cseh nemzeti gyöke-reihez, a huszitizmushoz. Ezért ma ezt azegyházat Csehszlovák Huszita Egyháznakhívják. A Csehtestvér Egyház szintén azI. világháború után jött létre, amikor azaddig evangélikus és református egyház-ba tömörült cseh protestánsok (akik a sa-ját gyökereiket az Unitas Fatrumig veze-tik vissza, ami nem huszita) elhatározták,hogy létrehoznak egy evangéliumi hitűCsehtestvér Egyházat. A huszita öröksé-get meggyőződésem szerint ez az egyházviszi tovább igazán.

(Elhangzott 2009. június 24-én a Kos-suth rádió Református félóra című adásá-ban.)

NEM

HALLO

TTA?OLVASSA

EL!

2010. november10 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 7

GYERMEK

EKNEK

,FIATA

LOKNAK Az imádkozásról KÖZEL ÁLLUNK A CSEHTESTVÉREKHEZ

Hamar István nyugalmazott szolnoki lelkész a cseh–magyar egyháztörténeti kapcsolatokat kutatja

…amit elénkbe adott: nevezetesenkét (fél) napot, hogy vele és egymássaltöltsük 2010. október 15-ét és 16-át Sá-toraljaújhelyen. Áhítatokkal, előadá-sokkal, közösségi játékokkal és esti ve-télkedővel, énekléssel, imával, moz-gással, imasétával és úrvacsorai közös-séggel.

Egyházmegyénk hét gyülekezetébőlhuszonhat fiatal és hét lelkipásztor vettrészt az alkalmon, melynek vezérigéjét

jól ismerjük: „Mert én az Úrtól vettem,amit át is adtam néktek…” (1Kor 11,23a); ennek fényében tanultunk arról,mit jelent a közösség Jézus Krisztussalés egymással.

A résztvevők nagy része közös vona-tozás után egy kiadós, szerpentinekkel

tűzdelt sétát követően érkezett a hely-színre, a Várhegy üdülő és panzió terü-letére. Gyönyörű kilátás, fenyves erdő,sportpályák, hinták, játékok, filagóriákés még sorolhatnám, mi minden foga-dott minket. Hogy őszinte legyek, adélutáni gyalogtúrát követően a társa-ságnak kevés ereje maradt arra, hogymindezekben gyönyörködjön – így eztmeghagytuk a szombati napra. A va-csora és a szobák „belakása” után Bla-

nár Gabriella áhítatával kezdődött a„ráhangolódás”, ami énekléssel és Bla-nár Erik előadásával folytatódott. Ahallottakat „megemészteni” csoportosbeszélgetésre vonultunk. Később ját-szottunk: csoportok mérhették összetudásukat és gyorsaságukat a szellemi

vetélkedőben. Az este hivatalos részétzsoltáros-dicséretes csendességgel zár-tuk, melyben megjelent három szín,melyek az evangéliumot szimbolizál-ták: a bűnt a fekete jelképezte, a Krisz-tus vérére és szeretetére a piros emlé-keztetett, a tisztaságra és szentségre pe-dig a fehér utalt. Egy kis ideig még le-hetőség nyílt beszélgetésre, éneklésre,majd nyugovóra tértünk, hogy a más-napi programokra is maradjon erőnk.

A szombat reggel csendességébenSzopó Ferenc vezetett bennünket, bi-zonyságot téve a jó Pásztorról és arról,hogy mennyire szükségünk van az ővezetésére. Nagy Gábor KözösségKrisztussal címmel megtartott előadásaés a csoportos beszélgetés után fociz-tunk, pingpongoztunk, vikingsakkoz-tunk vagy éppen beszélgettünk a gyö-nyörű délelőtti napsütésben. Ebéd utánegyüttlétünk „lelki csúcsára” érkez-tünk: egy imaséta állomásain keresztülkészültünk lélekben a rendhagyó úrva-csorás istentiszteletre. A bepakolás, abúcsú, a vonathoz indulás gyors egy-másutánját követően újra csend lett aháromszáz méteres magasságban.

Rövid beszámolómba nem fér több(kedves Olvasó, kérdezze/kérdezd mega résztvevőket!), de szeretnék köszöne-tet mondani azoknak a fiataloknak,akik eljöttek, a szolgáló lelkészeknek(közülük még nem említettem MolnárIstvánt és Molnár Évát), egyházunk-nak az alkalom támogatásáért, de min-denek előtt és mindenek fölött Urunk-nak, akivel hasznos és tartalmas időttöltöttünk együtt!

Kiss Miklós

Az Úrtól vettük...

2010. november

A Szlovákiai Református Keresz-tyén Egyház Zsinati Tanácsa a 12.ülésén, amelyre 2010. október 8-ánHanván került sor, az alábbiközérdekű határozatokat hozta:

– Jóváhagyta a 10. és 11. ülés jegyző-könyvét, és tudomásul vette az előző üléshatározatainak kiértesítéséről, valamint amég nem teljesített határozatokról szólójelentést. Megállapította, hogy MiroslavKovaľ teljesítette az előírt feltételeket,így érvényesíti neki a teljes lelkészi képe-sítését.

– A Fiat Punto típusú szolgálati autókat2010. november 1-től 2011. október 31-ig a következő lelkészek kapják haszná-latba: Fazekas Zsuzsanna, Nagy ÁkosRóbert és Nagy Andrea közösen, PavolKačkoš, Szabó András, Fazekas Ágnes,Kiss Pál, Mártha Géza; Molnár Elemér,Molnár István és Molnár Éva közösen. Afennmaradt szolgálati autó odaítélését2010. november 31-ig újra kérelmezhetika lelkipásztorok. A Zsinati Tanács meg-bízza a Zsinati Irodát, hogy 2011. márci-us 31-ig készítse el a szolgálati autók kér-dése rendezésének megoldási javaslatát.

– A szeptemberben megtartott lelkész-továbbképzésről való távolmaradás indo-kaként csak a betegállományról szóló je-lentést fogadja el.

– Jóváhagyta, hogy a lelkészek teljesít-ménypótléka 2010. október 1-jei hatály-lyal az esperesek javaslatai alapján le-gyen kifizetve. Mindazoknak, akik egyiknap sem vettek részt a lelkésztovábbkép-zőn és nem rendelkeznek betegállomány-ról szóló igazolással, öt százalékkal csök-ken a teljesítménypótlékuk; akik pedigegy napon nem vettek részt és nem ren-delkeznek betegállományról szóló igazo-lással, azoknak két százalékkal csökkena teljesítménypótlékuk. Az esperesek tel-jesítménypótlékáról a Zsinati Elnökségdönt.

– Tudomásul vette, hogy Véghné Pán-dy Etelka bési lelkipásztor nyugdíjba vo-nul. A Zsinati Tanács köszöni sokéveslelkészi szolgálatát, további életére Istenáldását kéri.

– Mivel Jaroslav Széles lemondott aPetőszinyei Református Egyházközséghelyettes lelkészi állásáról, a Zsinati Ta-nács tudomásul vette, hogy a PetőszinyeiReformátus Egyházközség helyettes lel-készi feladatait 2010. augusztus 28-tólJuraj Brecko esperes végzi.

– Hozzájárul Tirpák István megválasz-tásához a Bési Református Egyházköz-ségbe.

– Utólag megerősítette a Zsinati Elnök-ség ZSE-39/2010-es számú határozatát,

melyben Molnárné Miklós Malvína kálo-sai lelkipásztort 2010. szeptember 15-ihatállyal áthelyezte az Ungi ReformátusEgyházmegyébe esperesi beosztott lel-késznek.

– Jóváhagyta a Zsinati Elnökség ZSE-39/2010-es számú határozatát, miszerintEgri Gergőt (Nagykapos) csak 2010. ok-tóber 15-től, míg Galgóczy Tímeát (Ba-logiványi) 2010. november 1-től alkal-mazza segédlelkészként.

– Tudomásul vette, hogy a Diósförge-patonyi Református Egyházközség 2011.január 1-je után lelkészlak építése tárgyá-ban saját nevében segélykérő levéllelszólítja meg egyházunk egyházközségeit.Ugyanakkor a Zsinati Tanács szomorúanállapította meg, hogy a nevezett egyház-község nem tett eleget a ZST-93/2010-esszámú határozatban megfogalmazott ké-résnek.

– Engedélyezi, hogy az Ímelyi Refor-mátus Egyházközség elcserélje a tulajdo-nában levő 160/3-as parcellaszámú telkétaz Ímely község tulajdonában levő 160/6-os parcellaszámú telekért.

– Megbízza Rákos Loránt zsinati taná-csost, válaszolja meg a Komáromi Refor-mátus Egyházmegye közgyűlésének a-zon kérdését, hogy ki tagja az egyházme-gyei közgyűlésnek (lelkészi és világi ta-nácsbírák, intézeti lelkipásztorok, taná-csosok).

– 2010. október 15-i hatállyal közösmegegyezés alapján kész felbontani Bu-gárné Fazekas Szilvia garamvezekényisegédlelkész munkaszerződését.

– Az egyes egyházi szertartások végzé-sének feltételeiről szóló törvénytervezetet– a Géresi Róbert püspökhelyettes általösszegyűjtött egyházmegyei vélemé-nyekkel együtt – beterjeszti a 2010. éviőszi zsinati ülésre.

– Az egyházközségek jogállásáról szó-ló törvénytervezet további előkészítéséreegy különbizottságot hoz létre, amelybe akövetkező személyeket delegálja: GéresiRóbert, Nagy Ákos Róbert, Rákos Lo-ránt. A bizottságnak 2010. november vé-géig be kell nyújtania a Zsinati Elnökség-nek egy, már a jogi bizottság által is véle-ményezett, szövegszerű javaslatot.

– Megbízza a Zsinati Elnökséget, hogy2010. november 30-ig regisztráltassa aLepramisszió nonprofit szervezetet. Aszervezeti és működési szabályzatának,valamint alapító okiratának szövegét aZsinati Elnökség hagyja jóvá.

– 2010. november 1-től segédlelkész-ként alkalmazza Vargha Balázs lelkészje-

löltet, és 2010. november 1-jei hatállyalkirendeli segédlelkészi szolgálatra a Csi-csói Református Egyházközségbe. Felü-gyelő lelkipásztora: Lévai Attila. Ameny-nyiben Vargha Balázs a legközelebbi al-kalommal nem teszi le az államvizsgát,vagy nem teszi le az I. lelkészképesítővizsgát, munkaviszonya azonnali hatály-lyal megszűnik.

– Süll Tamás kulcsodi lelkipásztort2011. január 1-jei hatállyal kinevezi ifjú-sági lelkésszé egyházunk három nyugatiegyházmegyéjében. Munkaköre: a FireszDuna Mente ifjúsági missziójának koor-dinálása és a komáromi egyetemistákgyülekezetének kiépítése és pásztorolása.

– Tudomásul vette Molnár János dé-kánnak a doktori tanulmányokat folytatólelkipásztorokról szóló jelentését, amelyszerint nappali tagozaton az alábbi sze-mélyek folytatnak doktori tanulmányo-kat: I. évfolyam: Batta István, ErdélyiAnita, Szénási Szilárd és Varga László;II. évfolyam: Bugárné Fazekas Szilvia,Buza Zsolt (halasztást kért), III. évfo-lyam: Czinke Tímea, Galgóczy Tímea,György András, Kis Jolán (utóbbi háromhalasztást kért).

– A Zsinat 3. ülése 2010. november 4-én 16 órakor kezdődik istentisztelettel,ahol a nyugati segélyszervezetek képvi-selőinek jelenlétében kibocsátásra kerül-nek az önkéntes diakónusok. Napirend-jén az alábbi tárgysorozati pontok szere-pelnek: püspöki jelentés a 2009-es évről,a Diakóniai Központ 2009. évi tevékeny-ségéről szóló jelentés, az egyes egyháziszertartások végzésének feltételeiről szó-ló törvénytervezet.

– Hozzájárul ahhoz, hogy a Nagysza-lánci Református Egyházközség eladja acigány villanegyed alatti 973/1-es és 973/23-as számú parcelláját, amennyiben azegyházmegyei tanács hozzájárul az ela-dáshoz. Az eladásból származó bevételtteljes egészében ingatlanvásárlásra kellfordítani.

– Hozzájárul Borsicky Judit megvá-lasztásához a Szap-nyáradi ReformátusEgyházközségbe.

– Süll Tamás kulcsodi lelkipásztor a2011. június 1-je és 5-e között Drezdábanmegtartandó 33. Kirchentag megbízottszervezőjeként 2010. szeptember 22-énkelt levelében tájékoztatta a Zsinati Taná-csot a szervezés folyamatáról. A ZsinatiTanács megbízza a Zsinati Irodát, hogySüll Tamással egyeztetve készítse el egy-házunk prezentációs anyagát.

(Folytatás a 12. oldalon)

TÁJÉK

OZTA

TÁS

2010. november6 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 11

MÚLT

ÉSJELEN A Zsinati Tanács 12. üléséről

Kis- és Nagytoronya két kiszempléni falu Tőketerebestől délre,Sátoraljaújhely és Széphalomközelségében. Kistoronyán alegutóbbi, 2001. évi népszámlálásiadatok szerint a 452 lakosból csupánötvenhatan vallották magukatmagyar nemzetiségűnek, areformátusok száma pedig 138 volt. Aszomszédos Nagytoronyán ugyanvalamivel többen laknak, azonban amagyarok száma csupán tíz, és csakhetvenkét választójogú tagja van areformátus gyülekezetnek. (A gyü-lekezeti tagok számatermészetesen valamivel több, mertgyermekek is tartoznak aközösséghez.) Nagytoronyán alakosok többsége (mintegy kétszázszemély) a görög katolikusfelekezethez tartozik, a szomszédosKistoronyán pedig a Jehova tanúivannak többségben.

A kistoronyai református templom ere-detileg egy 13. századi, román kori pálosmonostornak volt a része. Mai formájátneogótikus átépítéssel nyerte el. Bejáratafölött és belterében számos latin és ma-gyar nyelvű felirat olvasható. A nagytoro-nyai templom még korábban, a 12. és a13. század fordulóján épülhetett, és a 15.század végén emelt keleti templomrészcsillagboltozata részlegesen még ma isfellelhető.

Ennek a két szomszédos, de mégis sok-ban különböző településnek a magyar ésszlovák ajkú reformátusait Pusztai Zol-tán beosztott lelkész pásztorolja, aki ti-zenkét éve került a gyülekezetekbe.

„Hétköznapi alkalmak sajnos egyikgyülekezetben sincsenek, kivételt képezez alól a bűnbánati hét – mondja szomo-rúan a lelkipásztor. – Az idősek már nemtudnak eljönni a bibliaórákra; örülnek, havasárnap ott lehetnek a templomban. Afiatalok pedig különböző okokra hivat-kozva maradnak távol az alkalmaktól, ésinkább csak nagy ünnepek alkalmávalvesznek részt az istentiszteleten.” Va-sárnap délelőtt Kis- és Nagytoronyán ishívogatja a harang a híveket az istentisz-teletre. Délután egy alkalmat tart a lelki-pásztor: egyszer az egyik, másszor a má-sik gyülekezetben; de nagyobb ünnepekidején mind a két helyen szolgál délutánis. (Kivételt képez húsvét és karácsonymásodik napja, mert ilyenkor a tőketere-besi idősotthonban tart úrvacsorás ünnepiszolgálatot.)

Nagytoronyán többnyire az idősek al-kotják a gyülekezet magvát. A fiataloktöbbsége ugyanis házasságkötés után a

jobb munkalehetőség miatt elköltözik afaluból, általában Tőketerebesre vagyKassára. Kistoronya viszont jobban megtudja tartani a fiatalokat, gyermekek isvannak a gyülekezetben. „Lehetnénektöbben is – mondja a lelkipásztor. – A má-sodik világháború után azonban a refor-mátusok nagy számban csatlakoztak aJehova tanúihoz, ezért jócskán megcsap-pant a gyülekezet tagjainak a száma a fa-luban” – mutat rá a történelmi tényrePusztai Zoltán.

Nagytoronyán már inkább szlovákokélnek. Az alsó tagozatos iskolában öt

gyermek jár református hittanra, de máregyikük sem tud magyarul. Kistoronyánviszont még két nyelven hangzanak el aközérdekű falusi hirdetések is, és a gyere-kek is beszélnek magyarul.

Nagytoronyán a hónap első vasárnap-ján szlovák nyelvű istentiszteletet tart alelkipásztor, de úrvacsorás alkalmakkormindkét nyelven szól. A délutáni alkalominkább családias jellegű. A felnőttekhezmagyarul szól, ugyanazt az igeszakaszt agyermekeknek viszont már szlovákul tol-mácsolja a hitoktató. Kistoronyán viszont(ettől a kivételtől eltekintve) minden ma-gyarul zajlik. Temetéseken, keresztelő-kön, esküvőkön viszont már mindkét nyel-ven kérik a lelkipásztori szolgálatot.

Felújítási munkálatokés tervek Nagytoronyán

Nagytoronyán még 2003 novemberé-ben elkezdték a templom felújítását. „Abelső munkálatokkal már végeztek aszakemberek, hátra maradt viszont atemplom újabb kori részén a homlokzatfelújítása, amit a nedvesség miatt szárító-vakolattal kell ellátni. A templom déli ol-dalán van egy freskó, amelyen Mária lát-ható a gyermek Jézussal és angyalokkal.A freskó elé épített védőépítményt kell új-jáépíteni – legalábbis a Műemlékvédelmi

Hivatal munkatársai szerint” – sorolja atennivalókat a lelkipásztor.

A gyülekezet önerőből ugyanakkornem tud mindent fedezni, szüksége vananyagi támogatásra; annak ellenére, hogypéldaértékű a hívek adakozása. PusztaiZoltán lelkipásztor szerint valószínűleg jópéldával járnak elöl a község görög kato-likus hívei, akik szintén támogatják egy-házközségüket és buzgón járnak temp-lomba. „És sok segítség érkezett Nagyto-ronyára a Magyar Köztársaság KulturálisMinisztériumától, a Teleki László Alapít-ványtól és a Szülőföld Alaptól. Ha befe-

jeződnek a templom felújításimunkálatai, akkor az 1910-benépült lelkészlakon kellene sürgő-sen kicserélni a nyílászárókat, a-melyek még száz évvel ezelőttiek”– említi az további teendőket alelkipásztor. Legutóbb 1996-banvégeztek (200 ezer korona érték-ben) nagyobb átalakítást a paró-kián. Új fürdőszobát alakítottak ki,és egy előszobával is bővült a he-lyiségek száma. „A már említettnyílászárókon kívül a padlózatot is

ki kellene cserélni, és egy újabb helyi-ségre is szükség lenne, ahol a presbiterigyűléseket és az egyházlátogatásokat is

meg lehetne tartani. Mindez viszont pénzkérdése” – summázza Pusztai Zoltán lel-kipásztor.

Kistoronyai tervek

A kistoronyai református templomhomlokzatát 2000-ben újíttatta fel a gyü-lekezet. 2003-ban támogatást kapott aKulturális Minisztériumtól a víztelenítés-re. Ennek ellenére továbbra is problémátokoz a templom falán megjelenő nedves-ség. A probléma megoldásával kapcsola-tos újabb munkálatok a kapott árajánlatalapján 13 900 eurót emésztenének fel…

Iski Ibolya

SZOMSZÉDOS, DE KÜLÖNBÖZŐ FALVAKKis - és Nagytoronyán megcsappant a reformátusok száma

A nagytoronyai református templom

A kistoronyai református templom

2010. november

Amint lapunk előfizetői tapasztal-hatták, az októberi szám kézhezvé-tele után nemsokára – még areformáció havában, „bónuszként”,ingyen – megkapták a Kálvincsillagcímű magazint, a MagyarReformátus Egyház lapjának elsőszámát is. Az impozáns kiállítású,140 oldalas lapkezdemény a tavalyiegyesülés egyik „következménye”.

A kilenc Kárpát-medencei egyház-rész delegáltjaiból összeállt szerkesz-tőbizottság azon igyekezett, hogy azegyházrészek nagyjából arányos ter-jedelemhez jussanak. A szerkesztőktörekedtek a műfaji és tematikus sok-színűségre, amit a kialakított rovatoksikeres megtöltésével a gyakorlatbanki is viteleztek. A lap tucatnyi rovatá-ban többek közt életképek olvashatók

a részegyházak szolgálatáról, és azegyházépítés számtalan megnyilvá-nulása is nagy teret kap. Hangsúlyos areformátori örökség bemutatása, éskiemelt szerepet kapott az oktatássalés neveléssel, az ifjúsággal kapcsola-tos anyag is. Emellett foglalkozik a lapegyházzenével, misszióval és diakó-niával, példamutatásként feltár egyénisorsokat stb.

Tulajdonképpen minden cikk a ma-gyar református egységet kívánjamunkálni (a főszerkesztői ajánlás sze-rint maga a Kálvincsillag is egység-jel-ként vágott neki az útnak; reméljük,hosszú út áll előtte!), miközben ter-mészetesen nem hiányoznak a 2009.május 22-ére utaló írások sem. Ebbea témakörbe vágnak a részegyházakpüspökeinek és főgondnokainak azegységesülés folyamatát üdvözlő, ahatárokon átívelő összetartozásunkaterősítő, a vallási és nemzeti önazo-nosságunkat tápláló, reményt és erőtsugalló magvas gondolatai; akárcsakOrbán Viktor miniszterelnök köszön-tő szavai.

–akb–

OLV

ASÓ

LÁM

PA

2010. november12 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 5

(Befejezés a 11. oldalról)

– Engedélyezi, hogy a Perbetei Refor-mátus Egyházközség elcserélje a felter-jesztett területét a Perbete község tulajdo-nában levő felterjesztett területért. (A cse-re folytán a református templom körülirész, illetve a református iskola előttipark egy szabályos teret alkotna, amelyMadari utcáról át lenne nevezve KálvinJános térre.)

– 2010. október 10-ei hatállyal közösmegegyezés alapján kész felbontani Vlas-ta Vetrecinová sárosmezői lelkész mun-kaszerződését, további szolgálatára (afegyveres erőknél) Isten áldását kéri.

– Engedélyezi, hogy a Hontfüzesgyar-mati Református Egyházközség elcserél-je a tulajdonában levő 3117/2-es és 3117/3-as számú parcellát (összesen 249 négy-zetméter) a Hontfüzesgyarmat község tu-lajdonában levő 2970/1-es és 2970/2-esszámú parcellákért (összesen 2483 négy-zetméter).

– Engedélyezi, hogy az Újlóti Refor-mátus Egyházközség eladjon 168 négy-zetmétert a 273/18-as számú parcellából.

– Hozzájárul ahhoz, hogy a Jénei Re-formátus Egyházközség a 145-ös számú

parcelláját (1,98 ha) és a 316-os számúparcelláját (0,516 ha) elcserélje a CzikóJános és ifj. Czikó László tulajdonábanlevő, 20 884 négyzetméter szántóföldértés 6042 négyzetméter legelőért.

– Úgy határozott, hogy a lévitaként al-kalmazott Pál Bertalan munkaviszonyameghatározott időre, 2010. december 31-ig szól. A Zsinati Tanács megbízza a Zsi-nati Elnökséget, hogy Pál Bertalan to-vábbi alkalmazásáról döntsön.

– Karvanszky Mónika bécsi és ÉlesGyörgy prágai kiküldetését a 2011. évreis meghosszabbítja.

– Az Állami Pedagógiai Intézet meg-vizsgálta egyházunk hitoktatási tanter-veit, és 2010. október 7-én egyhangúlagelfogadásra ajánlotta a Szlovák Köztársa-ság Iskolaügyi Minisztériumának. A Zsi-nati Tanács örömmel vette tudomásulMolnár Árpád zsinati tanácsos beszámo-lóját az egyházunk hitoktatási tantervé-nek elfogadási folyamatáról.

– Tudomásul vette Csík György tanyilelkipásztornak a használt építkezési anya-

goknak az „Áldás – Segen” projekt kere-tében történő beszerzéséről, illetve beho-zataláról szóló jelentését. A Zsinati Ta-nács köszönetet mond a Bethel Diakó-niai Közösség vezetőinek, hogy ilyenmódon támogatják gyülekezeteink és egy-házunk épülését.

– Tudomásul vette Molnár Árpád zsi-nati tanácsos beszámolóját a cigánymisz-szió feltérképezéséről; és egyben meg-bízza, hogy kezdje meg a cigánymisszióalulról történő kiépítését, megfogvaminden kezdeményezést (mind egyházi,mind nem egyházi területen) és működőmissziós tevékenységet a romák körében.

– Tudomásul vette Marián Hamari püs-pökhelyettesnek a Református Egyhá-zak Világközössége tárgyában készült be-számolóját, és egyben megbízza a világ-közösség központi témáival kapcsolatoskérdőív kitöltésével.

– Felmentette tisztségéből Básti Péterzsinati tanácsost.

FeladványHány ága van a kálvincsil-

lagnak?Kérjük, hogy megfejtésüket leg-

később december 15-ig nyílt leve-lezőlapon, képeslapon vagy e-mai-len juttassák el a Kálvinista Szem-le szerkesztőségének címére (93010 Dolný Štál 386). A helyes vá-laszt beküldők közt ajándék köny-veket sorsolunk ki.

A szeptemberi számban feltettkérdésre azok válaszoltak helye-sen, akik szerint Illés halk és szelídhangon való megszólítása az 1Kir19,12-ben van megírva.

Azon kedves olvasóink közül,akik helyes megfejtést küldtek be,hárman részesülnek – a szerkesz-tőség jóvoltából – könyvjutalom-ban: Egri Klára (Őrös), Marko-vics Tiborné (Komáromszent-péter) és Vályi Kálmán (Mátyóc-Vajkóc). Mindhárman egy Károli-fordítású Bibliát kapnak ajándék-ba.

Nyereményükhöz gratulálunk,postán küldjük el.

A szerkesztőség

Kálvincsillag

Augusztus 15-én az újlóti gyülekezetadott otthont a Barsi Református Egyház-megye második kórustalálkozójának, a-mely a „Dicsérjétek az Urat, mert jó azÚr, zengjétek nevét, mert az gyönyörűsé-ges!” igeverssel (Zsolt 135,3) lett meghir-detve.

Az alkalom áhítattal kezdődött. Amb-rus Erika espereshelyettes a 100. zsoltáralapján beszélt a zsoltárok és dicséreteksokszínűségéről. Szólt arról, hogy sok

énekünk van mindenféle élethelyzetre,lelkiállapotra, s hogy ezeknek az énekek-nek, zsoltároknak és dicséreteknek erejükvan. Olyan erő, mely által tudunk lélek-ben szárnyalni, de tudunk a nehézségek-ben bátorsággal kitartani is.

A vendéglátó gyülekezet köszöntésétjelen sorok írója tolmácsolta. Kifejezteörömét, hogy ez a szép alkalom Újlótonvalósulhatott meg, és kérte az Úr áldásátminden megjelent kórusra, énekkarra ésszolgálatukra, hogy az igehirdetésbenemlegetett erő, dinamika sugározzék raj-tuk és szolgálatukon keresztül.

A fellépők sorát a helybeli Remény ne-vű énekkar nyitotta meg, majd a pozbai, anagysallói, a nagyölvedi, a hontfüzes-

gyarmati és az érsekkétyi gyüle-kezet kórusa következett. Az el-hangzott dicsőítő énekek, zsoltá-rok és dicséretek után Édes Ár-pád alistáli lelkipásztor, az egy-házzenei osztály képviselője osz-totta meg a jelenlevőkkel gondo-latait, észrevételeit. Mint kifej-tette, ismét sokszínű volt a fel-lépő kórusok és énekkarok reper-toárja, hiszen voltak szintetizá-torral, csörgővel, dobbal, trian-gulummal kísért énekek is. És

kifejezte afölötti örömét, hogy fiatalokat,kisgyermekeket is láthatott az énekkarok-ban.

A fellépő kórusok fellépésükkel mega-jándékozták a jelenlevőket, de ők is meglettek ajándékozva: mind az újlóti gyüle-

kezettől, mind az egyházzenei osztálytólkaptak ajándékot. Édes Ákos alkalmatbezáró gondolatait és a templomi ünnep-séget szeretetvendégség, beszélgetés kö-vette.

Legyen részünk még sok ilyen közösalkalomban, hogy szívünkben ott muzsi-káljon, ott muzsikálhasson az elhangzotténekeknek az örömüzenete: milyen drágakincs az Úrral és az egymással való kö-zösség!

Édes Réka

TÁJÉ

KO

ZTA

TÁS

TUDÓ

SÍTÁ

S

A Zsinati Tanács 12. üléséről

Amint októberi számunkban már egyrövid hírben tudattuk, Ipolyságon inter-netes könyvesbolt kezdte meg a működé-sét. Megálmodója és működtetője IzsmánJónás helybeli lelkipásztor, aki már komá-romi teológusként is foglalkozott iratter-jesztéssel: a magyarországi keresztyénirodalmat baráti körben terjesztette. A bib-liai példázat nyomán a Keresztyén Mag-vető nevet adta az internetes boltnak,melynek nevével saját céljára is utal: akimegismerte Jézus Krisztus megváltói sze-

retetét, az vágyik másokat is elvezetni erreaz ismeretre – így válik magvetővé.

A könyvesbolt az alábbi kiadókkal, ter-jesztőkkel, szervezetekkel áll kapcsolat-ban: Halleluja, Parakletos Könyvesház,Kálvin, Ébredés Alapítvány, KeresztyénIsmeretterjesztő Alapítvány, Jézus Krisz-tus Evangéliumának Missziós Társasága,Lévita Kiadó, Zúgó Szél Alapítvány, Új

Remény Alapítvány, Good News, Jó HírIratmisszió, Harmat, Szent Gellért Kiadóés Nyomda, Pintér Béla, Keresztyén Isko-lák Nemzetközi Szövetsége, Ethos, Fiata-lok Krisztusért, Éjféli Kiáltás Misszió. Akönyveken kívül CD-k, DVD-k, nyomtat-ványok, emléklapok, könyvjelzők, képes-lapok stb. is szerepelnek a kínálatában.

A bolt internetes elérhetősége: www.magveto.sk (eddigi tapasztalatunk szerintaz Explorer böngésző nem szereti a honla-pot, mert azonnal lefagy), illetve az alábbi

címre postai úton is el lehet juttatni a ren-delést: Izsmán Jónás, Keresztyén Mag-vető, Fő tér 20., 936 01 Šahy, telefon:0904/941-236.

A rendeléseknek postai úton, utánvétteltesznek eleget. A postaköltség a megren-delőt terheli (a díjszabás a honlapon elol-vasható).

–kis–

Internetes keresztyén könyvesbolt nyílt

Az újlóti Remény énekkar

ÚjlótHat gyülekezeti kórus találkozott

A hontfüzesgyarmati éneklőcsoport

A pozbai kórus

Megrendelőre és olvasóra várnak a könyvek a Keresztyén Magvetőinternetes könyvesbolt ipolysági raktárában

1943 júniusában eredményesen befe-jeztem a polgári iskolát. Komolyan felve-tődött a kérdés, most merre, hová menjekaz árvaházból. A Timótheus könyvesboltvezetője felajánlotta, hogy tanoncszerző-dést köt velem. Ezt én örömmel fogad-tam, mert akkor már Isten gyermeke vol-tam és szívesen vállalkoztam evangéliumikönyvek terjesztésére. Erre azonban csakszeptember 1-től volt lehetőség. AddigBátorkeszin be kellett szereznem az ehhezszükséges irataimat. Ennek semmi akadá-lya nem volt, hiszen még ma is őrzömőseim családfáját 1848-ig visszamenőleg.(Csukás Zsigmond somorjai esperes e-gyik levelében arra hívta fel a figyelme-met, hogy igyekezzem úgy élni lelki éle-temet, mint Szenczi Molnár Albert egyikleszármazottja.)

Izgalommal készültem hát a szépszolgálatra. Szeptember 1-ig pedigMadaron, Csukás Zsigmond nagy-

bátyjánál dolgoztam mezőgazdasági mun-kásként. E kemény kéthavi munkámértteljes ellátást és egy pár öltő ruhát kaptamfizetségül. Jó családi légkörben töltöttemel ezt a két hónapot. Legnagyobb gondomaz volt, hogy az ökrös szekéren nehezenbarátkoztam meg az ökrök irányításával.Hangomat nem ismerve gyakran menteka tilosba, amiből kellemetlenségek adód-tak, de szerencsére kis idő múltán enge-delmessé váltak ezek az igavonó állatok.

A kemény fizikai munka mellett szel-lemi munkát is végeztem, hisz a Hírmon-dó című újságot szerkesztettem, mely anyári szünidőben összekapcsolta az árva-házban lakó és a nyári szünidőt ottho-nukban töltő internátusi tanulókat. A lelkikapcsolatot így tartottuk fenn egymással.Az újság megtette a maga körútját, ésmindenki megírta benne örömeit, gond-jait, aranymondásait, beszámolt lelkiproblémáiról, és végül visszaérkezett Ma-darra a „szerkesztőhöz”. Ebből tudtukmeg, hol vannak gondok, s ahol mutat-koztak (betegség, lelki problémák), odaelmentünk segíteni, a lelki problémákmegoldásáról beszélgetni.

1943. szeptember 1-től megkezdődtekinaséveim a komáromi Timótheus köny-vesboltban, amely időszak 1946. szep-tember 1-ig tartott. Gaál Zoli bácsi, egy-kori árvaházi nevelőm volt a könyvesbolttulajdonosa, Keszegh Pali bácsi pedig azüzlet cégvezetője. Szép összhangban vé-geztük munkánkat, hisz lelki testvérekvoltunk, mindhárman a Timótheus Szö-vetség tagjai. A cégjelzéses levelezőlaptanúsága szerint a könyvesboltban Bib-liákat, imakönyveket, evangéliumi irato-kat, református egyházi nyomtatványokat,tankönyveket, iskolaszereket és irodai fel-szereléseket árusítottunk a Jókai utca 12.

szám alatt. A lelkészek számára tíz száza-lékos kedvezményt és bizományban törté-nő vásárlást biztosítottunk. Én kezdetbena takarítást végeztem, később részt vettemaz eladói, a könyvelői és a beszerzői mun-kában is. Alkalmam volt sok evangéliumikönyvet elolvasni, és azokat meggyőzőerővel, bizonyságtételekkel ajánlani. Ezadta számomra a legnagyobb örömet. For-galmunk szépen nőtt. Az inasévek letelteután megkaptam a segédlevelet, de to-vábbra is ott dolgoztam.

Ezek az évek számomra egyrészt lelkiszolgálatokat, másrészt számos evangé-liumi könyv elolvasásával lelki gyarapo-dást jelentettek. Számtalan régi, értékeskönyvet tudtam áttanulmányozni, ame-lyeket még ma is féltve őrzök, értékeskincset jelentenek számomra. Isten gyer-mekeként végeztem ezt a munkát, és lelkiéhséggel kutattam az evangéliumi íráso-kat. Mindemellett nagy forgalmat bonyo-lítottunk le még 1944-ben is, amikor máregészen magamra maradtam az üzletben;a tulajdonos és a cégvezető katonai szol-gálatot teljesítettek. A háború vége felé félévig magára maradt az üzlet, be kellettzárni, mert engemet kényszerkatonai szol-gálatra hurcoltak el tizenhét évesen Né-metországba. Isten kegyelméből azonbanhazaérkeztem, mert elfogadtam Isten ígé-retét: „…ha nem hisztek, bizony meg nemmaradtok!” (Ézs 7,9b). Hárman voltunk,akik hittünk és bíztunk Istenben, és az őkegyelme folytán haza is kerültünk az el-hurcolt kétszáz fiatal közül. Hazaérkezé-sem után hozzáláttam a megrongált köny-vesboltunk rendbehozatalához, hogy mi-nél előbb kinyithassam az üzletet és meg-kezdhessem az árusítást. Istenünk csodá-latosképpen megőrizte az üzlethelyiségetés az árukészletet is. Egyedül kezdtemhozzá a rendcsináláshoz és az árusításhoza korábbi meghatalmazás alapján.

Igyekeztem feladatomat hűséggel ellát-ni még ilyen nagy megterhelés mellett is.A feladat nagyon szép volt, szívesen isvégeztem. Az volt a célom, hogy a legna-gyobb szükségben se hiányozzanak azevangéliumi könyvek az otthonokból, ad-janak vigasztalást, lelki erősítést a kétség-beesett embereknek. Nagyon sokan vettekBibliát, evangéliumi könyveket. Igyekez-tem az utánpótlást is biztosítani, hogymindig legyen megfelelő készletünk.Nem is volt hiány a keresett könyvekből,azokat mindig beszereztem.

Egyedül végeztem a takarítást, az áru-sítást, a könyvelést, képek keretezését,töltőtollak javítását, s mivel tüzelő nem

volt, mindezt hidegben, fűtés nélkül kel-lett tennem. Nagy gondot jelentett az ét-kezésem is. Kegyelemkenyéren éltem,sokat éheztem. Előfordult, hogy gyalogmentünk az árvaházi testvéreimmel Ne-gyedre (kb. 40 km); krumplit, babot gyűj-töttünk. A legfőbb gondom az volt, hogynem volt igazi otthonom. Az árvaházbanmár nem lehettem, mert tanonc, majd ké-sőbb segéd lettem. Így hát hol a MézesLaci barátom családjánál, hol a bátyám-nál kaptam éjszakai szállást. A napi étke-zésem egyik nap hideg bableves még hi-degebb krumplifőzelékkel, a másik napugyanez fordítottan: krumplileves babfő-zelékkel volt. Gyakran semmi sem. Ennektüdőbetegség lett a következménye...

Mindezek ellenére nagy erőbedobássalvégeztem a napi feladatokat. Erre legjob-ban az serkentett, hogy ha már Isten olyancsodálatosképpen megőrizte az egyházikönyveket, amire akkor igen nagy szük-ség volt, kötelességemnek tartottam azo-kat eljuttatni a lelkileg szomjazó testvére-inkhez. Másrészt én magam is vágyódtamlelki táplálék után a naponkénti bibliaol-vasás mellett. Gyakran nagyon kockáza-tos módon kutattam fel azokat a könyve-ket, amelyekre a legnagyobb igény volt.Sok lelkileg éhező testvérem keresett felazzal a kéréssel, hogy szerezzem meg ne-ki azt a könyvet, amelynek elolvasásáraoly nagyon vágyódik. Soha senkinek nemmondtam nemet, utánajártam és megsze-reztem. Így vált ez a könyvkereskedésigazi lelki forrássá. Legyen áldott az énmennyei Atyám, hogy adott erőt!

Isten iránti hálával gondolok ezekre anehéz napokra, hónapokra, sőt sokszorévekre. Ő nem hagyott el, gondoskodottlelki táplálásomról. Erőt adott a nehézsé-gek elviseléséhez, vigasztalást a csügge-désekben, testvéri közösséget az árvaház-ban, ahol lelkileg mindig megpihenhet-tem, erőt nyertem. Sokszor mentem hazakéső este egy-egy meghitt testvéri beszél-getés után boldogan fütyörészve: „Dicsőszemélyed, mely velem jár, / Fényt szórutamra, égi fényt, / S tovább vidám szívvelmegyek már, / A holnaptól sem félek én(…) / Melletted óh, be szép az élet! /Szabadság, boldogság, öröm, / Ifjúság,mely örökre szép lett, / Mennyország,mely a földre jött!

Ilyen lelki biztatással már könnyűvolt megélni a nehézségeket, és re-ménységgel tekintettem jövőm felé.

Legyen áldott Isten megőrző, mindvégigsegítő, a jövőmre nézve biztató kegyelme!

Szenczi László

2010. november

Augusztus 29-én az ötven és többmint ötven éve konfirmáltak talál-kozója volt a kistárkányi reformátustemplomban. Az 1954 és 1960 közöttkonfirmáltak létszáma 117 volt. Ezekolyan esztendők voltak, amikor ahittan tanítása a templom falai közészorult, és csak félve lehetettkimondani: „Jézus Krisztusnak igazkövetője, református anyaszent-egyházunknak holtig engedelmes,hűséges és áldozatra kész tagja leszek.”

Az ünnepi istentiszteleten Tarr Ferdi-nánd kistárkányi lelkipásztor hirdette azigét a 2Jn 6–8 alapján. Kiemelte, hogy azapostol a levélben elsősorban a gyüleke-zetre, az egyházra és benne azokra gon-dol, akiket az Isten kiválasztott arra, hogymegkereszteljék őket, hogy konfirmálja-nak, hogy templomban tartsák az esküvő-jüket és hogy egyházi szertartás szerinttemessék el halottaikat. Elmondta, hogymeg kell látni a Szentírásban Isten szavát,az Atyában a Teremtőt, a Fiúban a Meg-váltót. Vigyáznunk kell a hitünkre, hogyne veszítsük el, amit Isten már elért ve-lünk.

Az igehirdetés után a harminckilenc ün-nepelt az úrasztala köré állt, ahol a lelki-

pásztor az 1Sám 7,12 alapján szólt. El-mondta, hogy Sámuelnek voltak szemé-lyes emlékei, amelyek kötötték őt Isten

népéhez. Amint a gyülekezet színe előttállóknak is vannak a konfirmációs előké-születekhez fűződő emlékeik: a lelkipász-torhoz, néhai Kún István espereshez (akiszigorúan terelgetett a hit útjára) és az ak-kori kántorhoz, néhai Fazekas Lászlóhoz(aki a zsoltárok és dicséretek ismeretéretanította a fiatalokat). S ezek a személyes

emlékek, kötődések összekötik mindazo-kat, akik fogadalmuk megerősítésére ösz-szegyűltek. Végezetül kérte a lelkipásztor,

hogy az emlékezőünnepelteket segít-se és vezesse to-vábbra is az Úr az őigaz ismeretére.

A hitvallás- ésfogadástétel meg-erősítése után a lel-kipásztor egy-egyigével áldotta mega jubilálókat, ésemléklapot adott átnekik. Majd a gyü-lekezettel együtt azúj kenyérért hálát

adó úrvacsorai közösségben (a szolgálatotTarr Ivett lelkipásztor végezte) megerő-sítették Istennel kötött szövetségüket.

Adjon az Úristen még sok, az ő szövet-ségéhez és anyaszentegyházához hűségesreformátust!

Bodonné Kún Irén

TUDÓSÍTÁ

S

2010. november4 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 13

EMLÉ

KKÉP

EK Isten országának szolgálatábanInaséveim a komáromi Timótheus könyvesboltban

KistárkányNéhai elöljáróikra is emlékeztek

Szeptember végén három helyszí-nen, de azonos programmal zajlott anégy év után ismét megrendezettlelkésztovábbképzés. Komáromban(20-án és 21-én) a pozsonyi, a ko-máromi és a barsi, Komarócon agömöri, az abaúj-tornai, a zempléni ésaz ungi, míg Nagymihályban a kétszlovák egyházmegye lelkészikarának a tagjai voltak hivatottakmegjelenni.

Fazekas László püspök a 2Kor 10,3–5alapján megtartott nyitó áhítatában rá-mutatott, hogy a lelkészek életvágyánakannak kell lennie, hogy másokat Krisztusfoglyává tudjanak tenni. Ezért a hitheztudást is kell ragasztaniuk.

Szeverényi János, a MagyarországiEvangélikus Egyház országos misszióilelkésze lendületes előadásában (nálunkszerzett benyomásait lapszámunk 3. olda-lán közöljük – a szerk. megj.) hangsúlyoz-ta: a lelkészcentrikus egyházi modellnekvége! De vége annak is, hogy a fáradt, alusta, a szkeptikus lelkész is megél. Szent-nek azt nevezte, aki normális: önazonos.

Magyarné Balogh Erzsébet a magyar-országi Református Missziói Központ te-

vékenységéről számolt be. Nem titkolta,hogy sok olyan munkatársuktól megvál-nak, aki szakmailag ugyan jól teljesít, delelkileg nem tud megfelelni a feladatának.

Anne-Marie Kool, negyed évszázadaMagyarországon élő holland misszioná-rius, a Károli Gáspár Református Egyetemmissziológiaprofesszora hangsúlyozta: haaz egyháztagság nem Jézus Krisztussalvaló közösség a Szentlélek által, akkornem az. A lelkipásztoroknak a szívükrehelyezte, hogy nem elég csak vasárnapprédikálni, hanem aktívan tanítaniuk kell a

mai világ kérdéseivel kapcsolatban. Nagymegtapasztalása: a minőség mennyiségetfog eredményezni!

Egyházunk missziói lehetőségeiről,egyfajta víziójáról Molnár Árpád zsinatitanácsos, a missziói bizottság elnöke szólt.

Számba vette a negatívumokat (elörege-dés, ingatlanközpontúság stb.) és a pozití-vumokat (tenni akarás, egymás felé fordu-lás, az önképzés igénye, evangelizációk,táborok stb.) egyaránt. Idevágóan Süll Ta-más kulcsodi lelkipásztor a Firesz DunaMente munkájába engedett betekintést.

Fruttus István Levente diakóniai mű-helymunkára ösztökélte előadásával a je-lenlevőket, melynek elején feltette a pro-vokatív kérdést: égető szükségszerűség-evagy csupán hálás igei téma a diakónia.Leszögezte: a szeretet cselekedetekbennyilvánul meg. S ahhoz, hogy másoknaksegíteni tudjunk, elsősorban önmagunkdiakónusának kell lennünk.

A sok hasznos ismeretet közvetítő to-vábbképzésen áhítatot tartott Szabó And-rás, a pozsonyi egyházmegye esperese,Pólya Katalin párkányi lelkipásztor ésKiss Pál barsi esperes is.

–akb–

KomáromHasznos ismeretekkel gazdagodtak a lelkészek

Anne-Marie Kool

Fruttus István Levente

Szeptember 26-án kedves találkozó volta nagykaposi református gyülekezetben:megújította konfirmációi fogadalmát az ahetvennégy tagból álló csoport, melynektagjai ötven, esetleg több éve Nagyka-poson, Ungcsepelyben, a veskóci leány-egyházban és a budaházai szórványbankonfirmáltak. (Csepely temploma egy ki-lométerre volt a nagykapositól, a másodikvilágháborúban bombatalálat érte, és nemlett újjáépítve. Mivel az egykor háromtelepülésből álló Nagykapos településeimár régen összeértek, az egykori csepelyigyülekezet egyesült a nagykaposival.)

Kedves mozzanat volt, amikor a régenkonfirmáltak (akiknek ruhájára fehér sza-lagos zöld ágacskát tűztek) a lelkész veze-

tésével bevonultak a templomba. Az ige-hirdetés előtt a gyülekezet énekkara aMennyben lakó én Istenem kezdetű ének-kel köszöntötte az ünnepelteket. PándyÁrpád lelkipásztor igehirdetésének azalapigéje az 5Móz 8-nak az első fele volt,amelynek vezérgondolata: Emlékezz visz-sza az egész útra, amelyen vezetett tégedIstened, az Úr! Az igehirdetésben hang-súlyt kapott az üzenet, hogy Isten a pusz-tában azért sanyargatta meg népét, hogymegtudja, kinek mi van a szívében a kü-

lönböző élethelyzetekben. Isten a hitet ke-resi övéinek a szívében, mert azt akarja,hogy aki elindult az ő országa felé, az nehaljon meg a „pusztában”, hanem célhozérjen. Mivel a konfirmációi fogadalom ecél felé indulás első lépése volt, a jubiláló

csapat éppen azért jött össze (némelyektöbb száz kilométert megtéve), hogy foga-dalomtételük megismétlésével a cél felétartás vágyát megerősítsék.

A fogadalom megerősítése előtt és utánFazekasné Géczi Lídia és Vályiné HackErika szavalt egy-egy verset. Utána amostani konfirmandusok egy csoportja aReformátus magyar vagyok kezdetű ének-kel köszöntötte az őszülő emlékezőket. Akonfirmációi fogadalom megerősítése u-tán a gyülekezet énekkara – Barkó Zsu-zsa vezényletével – Az úton című ősi ír ál-dással kívánta Isten vezetésének az aján-dékát mindenkinek.

A szeretetvendégségen Erdélyi Zsu-zsanna egy verssel köszöntötte a kon-

firmációi fogadalmukatmegújítókhoz tartozónagyapát, Sarkady Bé-lát (gyülekezetünk leg-idősebb presbiterét) ésaz egész gyülekezetet.Ebéd közben Papp Jó-zsef, egyházmegyénkelőző gondnoka meg-köszönte a presbitéri-umnak, a nőegyesülettagjainak az alkalmat.

Köszönetet mondott Kis Bálint presbi-ternek és nejének, hogy összegyűjtötték arégi konfirmandusok névsorát, címét s amég fellelhető régi konfirmációs csoport-képeket tablóvá szerkesztve a gyülekezet-nek ajándékozták. Az ebéd végeztévelPapp László és Literáti József gondnok-helyettesek kiosztották az ünnepelteknekaz emléklapot.

A szeretetvendégség után az ünnepeltekés a résztvevők többsége kiment a te-metőbe egykori lelkipásztoruk, Csatlós

Sándor sírjához. Agyülekezet lelkipászto-ra egy rövid áhítat ke-retében kegyeletes sze-retettel emlékezett előd-jére, akinek a sírjáraelhelyezték a kegyeletkoszorúját. Befejezésülidézzük az énekkar ál-tal énekelt ősi ír áldáskét mondatát – abban areményben, hogy eztmindenki a szívébe vés-

te: „Letér az útról a gyarló ember, / ámlelkében Jézus hangja súg, / Kövesd e han-got, azt mondja néked: / Én vagyok az életés az út.”

Pándy Bertalan

2010. november

Az alábbi írás szerzője a Magyar-országi Evangélikus Egyház orszá-gos missziói lelkésze, aki a szeptem-beri lelkésztovábbképzésen egyhá-zunk egész lelkészi karával megosz-totta az örömhír továbbadásávalkapcsolatos gazdag tapasztalatait.Nálunk szerzett benyomásait azEvangélikus Élet 42. száma Útitárscímű mellékletében jelentette meg. Akrisztusi szeretet nemzeteket felül-haladó erejéről tett ragyogó bizony-ságtételét teljes terjedelmébenközöljük. (A szerkesztőség)

Isten ajándéka és időnként fájdalmas,de ugyanakkor gyönyörűséges terherajtam, hogy évtizedek óta látogatom aKárpát-medencei egyházakat, gyüleke-zeteket.

Egy kis írás terjedelmi kereteinem teszik lehetővé, hogy érzé-keltessem a számtalan élményt,

tapasztalatot, a határátkelések „macerá-jától” kezdve a teli templomos gyüleke-zeti evangelizációkon, az elesett állapo-tú cigánytáborok látogatásain keresztüla legkülönbözőbb helyszíneken (koráb-ban titkos házi együttléteken, későbberdélyi egyetemeken vagy a Hargitamagasain) rendezett ifjúsági alkalma-kig. Évi mintegy nyolcvan szolgálati u-tam negyede a határon túli testvérekközé visz.

Legutóbb Szlovákiában jártam: aSzlovákiai Református KeresztyénEgyház püspökének meghívására tar-tottam előadásokat mintegy kétszáz lel-kipásztornak Ha holtakat nem ébreszt,mit ér a trombitaszó? – Misszió az újévezredben címmel három lelkészto-vábbképző konferencián. A pozsonyi, akomáromi és a barsi egyházmegye Ko-máromban, a gömöri, az abaúj-tornai, azempléni és az ungi egyházmegye Ko-marócon, a nagymihályi és az ondava-hernádi egyházmegye Nagymihálybanrendezte értekezletét. (Ez utóbbi megyeszlovák nyelvű gyülekezeteket foglalmagába.)

A felvidéki magyar reformátusoknakönálló püspökségük van, ellentétben amagyar evangélikusokkal. A szlováknyelvű reformátusok a magyar püspökáltal vezetett egyház részei, van viszontszlovák püspökhelyettesük. Mivel többevangélikus gyülekezet az elmúlt évti-zedekben nehéz helyzetbe került – főlegnyelvi okok miatt –, református testvé-reink siettek segítségükre. E helyen isköszönet ezért!

Kis szorongással álltam a nagymihá-lyi új templomban ülő szlovák reformá-tus lelkészek elé mondandómmal. Talánfelvetődött néhányukban az a gondolat,hogy mit keres itt ez a magyarországilutheránus, miről akar minket okítani,szükségünk van-e nekünk arra, hogytolmács segítségével hallgassunk pesti

előadót. És akkor, ott is átéltük a cso-dát, amely nem más, mint Isten meg-győző és ellenállhatatlan jelenléte, min-dünket elfogadó szeretete, mert „Istenmégis nagyobb a mi szívünknél” (1Jn 3,20b). Mert ő nem szlovák, magyar, zsi-dó és nem református, baptista vagy lu-theránus, hanem mindannyiunk Atyja.

Bemutatkozásként elmondtam, hogymagam „csabai” vagyok, felmenőimközött szlovákok is vannak, de magyar

vagyok. Fontos volt már főiskolás ko-romban, a diktatúra idején, hogy elmen-jek például a moldvai csángókhoz is,szervezett, titkos utakon. Vittünk gyógy-szert, könyveket, címeket; tanítottukmagyarul a gyermekeket.

Ugyanakkor amikor első gyülekeze-temben azt tapasztaltam, hogy az ottho-nukban többen szlovákul beszélnek,felajánlottam, hogy harmincöt év szünetután megszervezem a szlovák nyelvűistentiszteletet. A helyiek kezdeti bi-

zonytalansága ellenére – békéscsabailelkész segítségével – megtartottuk azalkalmat. Hibátlanul énekelték a litur-giát. Ezt nekem meg kellett tennem azevangéliumi emberszeretet alapján.

Krisztus a híd a népek, nemzetiségek,felekezetek között is. Életünk meghatá-rozó ajándéka, hogy Jézusban kapcso-

latba kerültünk az Atyával. A Híd-Krisztus szeretete a poklokig is elér.Őbenne, őáltala valóban elérjük egy-mást, de csak benne és általa. Ezt nemlehet megjátszani, erőltetni, mert a mí-melés csúfos kudarcra van ítélve.

Ebben az Istentől kapott hitben szol-gálhatok az Ukrajnához tartozó Kárpát-alján magyar, orosz és ukrán nyelvűgyülekezetekben, cigány közösségek-ben; Erdélyben (de akár Bukarestben

is), ahol nemegyszer románra is fordít-ják a beszédet; magyarul alig vagy máregyáltalán nem tudó szlovéniai testvé-rek között; vagy most legutóbb szlová-kok között.

Tudom, sok a fájdalom, a seb, deKrisztus az áldott orvos. Ő aztakarja, hogy meggyógyulva ál-

dássá legyünk hazánkban és a környezőnépek körében is.

Szeverényi János

2010. november14 Kálvinista Szemle Kálvinista Szemle 3

TUD

ÓSÍ

TÁS

Híd-Krisztussal a Kárpát-medencébenJézus Krisztusban megszűnhetnek az ellentétek

BIZ

ON

YSÁG

TÉTEL

NagykaposÜnnepség az emlékezés jegyében

A Biblia útmutatása szerint a gyüleke-zet elöljárói, vénei jó hírben álló, Lélekkeleltelt bölcs férfiak voltak. Krisztus egyhá-zának ma is ilyen odaszánt életű, nagy ta-pasztalatokkal rendelkező, a Bibliábanjártas, imádkozó lelkületű vezetőkre vanszüksége. A presbiter az Igét megélő éshirdető ember legyen!

Erről hallottunk szeptember 26-án Ber-zétén, az abaúj-tornai egyházmegye pres-biteri konferenciája istentiszteleti részé-ben. Mudi Róbert helybeli lelkipásztor a2Sám 17,1–14 alapján kiemelte Dávid ki-rály vén szolgájának, Húsajnak a bölcses-ségét, aki tudta, hogy mi a feladata Isteneszközeként ura és királya szolgálatában.

Ferenczi Zoltán hetényegyházai-mén-teleki lelkipásztor a gyülekezetépítésről,a kis közösségek beindításáról, a mai időkkihívásairól tartott előadásában szembeál-lította a keresztyénség értékrendjét a tár-sadalom pénztől függő értékrendjével. Akeresztyén értékrendet a közösségcentri-kusság, a gyengék erősítése, az esendőkfelkarolása és az Istentől való függőségjellemzi. A Biblia nem a mennyiségre, ha-nem a minőségre helyezi a hangsúlyt.Céljainkhoz mindenkor megfelelő eszkö-zöket kell alkalmaznunk, s akkor Istenmeg fogja mutatni nekünk, hogyan épít-sünk gyülekezetet. Nagyon fontos, hogyminden gondunkat rá vessük, s közösenemeljük fel szívünket az Úrhoz, az ő aka-ratát kövessük mindenben. Legyünk jó-kedvű adakozók, vegyük komolyan azapostoli levelekben lévő intelmeket!

Fodor Gusztáv a Magyar ReformátusSzeretetszolgálat értékeiről, a Kárpát-me-dencében és nemzetközi területeken vég-zett szolgálatáról tájékoztatott bennünket.Előadásából és az áldozatos munkájukatbemutató filmekből láthattuk, hogyan le-het tettekkel bizonyítani a keresztyén sze-retetet. Mind a gyülekezetépítés, mind aszeretetszolgálat fontos feladata az egy-háznak, mely Krisztus teste, és Isten ha-tározta meg minden egyes tag feladatát aző tetszése szerint.„…legyetek szilárdak, rendíthetetlenek,

buzgólkodjatok mindenkor az Úr munká-jában, hiszen tudjátok, hogy fáradozáso-tok nem hiábavaló az Úrban” (1Kor 15,58). Ez az ige vezéreljen a szolgálatbanminden presbitert, gondnokot, elöljárót,mint akik tudják, hogy kinek szolgál-nak!

Mixtaj Johanna

BerzéteA presbiteriszolgálatról

A lelkésztovábbképző résztvevői a szerző előadását hallgatják. (A. Kis Béla felvételei)

2010. november

Számomra nagyon fontos volt, hogytudjam a kántorkonferencia részletesprogramját – ami október 1-jén és 2-án zajlott Rimaszombatban –, mostmégis úgy gondolom, hogy nem egytényszerű információközlésre vanszükség. (A részleteket arefzene@refzene.sk címen egyébkéntbátran meg lehet érdeklődni.) Így hátkedves Olvasók, most szeretném, habekapcsolnák lelki érzékszerveiket éshagynák, hogy a Szentlélek vezessevégig Önöket ennek a konferenciánakminden élményén, örömén,megtapasztalásán.

Megtisztelő érzés volt újra belépni apatinás rimaszombati gimnázium tárt ka-puján. Hálás szívű, közelről és távolrólérkező résztvevők gyülekeznek a díszte-remben. Az októberi érett napfény meg-világosítja az óriási ablakokat és a nyitottszíveket. Köszöntjük egymást, köszönte-nek minket, és üdvözölve vagyunk az Úr-tól is, mikor csendességre hajtjuk megmagunkat előtte. Szól az igei biztatás,hogy örömmel telve énekelhetünk Iste-nünknek mint Szabadítónknak. Erről az-tán bizonyságot is tehetünk vacsoráhoztelepedve, hogy gondviselő Atyánk sza-badságot ad nekünk magyar szívvel ésszóval zengeni, hogy Ő az, aki „asztaltterít”. A pénteki napnak még nincs vége,ahogy az éneklésnek sem. Egy fiatal lel-kész házaspár lelkesen és gondos igé-nyességgel gyakorlatoztatja meg hangun-kat és virtuális felfogóképességünket.

„Minden ember csak halandó, / Min-den test, mint fű, virág…” – a 405. dicsé-retet tanuljuk. Köszönöm, hogy megta-nulhattam, azóta is ezt dúdolgatom, újraés újra fellapozom. „A sötétség szűnnikezd már, az a csillag eljő hozzánk…”kezdetű kánont énekelve szíveink böl-csőkké váltak az Úr Jézus számára. Éshogy mihez is kellett a virtuális felfogó-képesség? Hát a kottaszerkesztő programmegismeréséhez. Ez aztán igazán izgal-mas dolog minden, zenével kicsit is fog-lalkozó egyén számára. Egy szempillan-tás alatt kerültek a hangjegyek a falra,akarom mondani: a kivetített kottalapra.Temérdek funkció, opció segítségével le-het tökéletesíteni a digitális kottázást. Ésmindez miért? Hogy el lehessen felejtenia fénymásol, nyír, ragaszt, fénymásol,nyír, ragaszt típusú éneksokszorosítást. Agyülekezeti alkalmainkra készített éneke-ket, a kórusénekeket, a zenészek kísére-teit stb. így egy letisztult, egységes és át-tekinthető formában nyújthatjuk minden-ki számára. (Egy technikai akadályt márle is küzdöttünk az új ének tanulásakor.)

Az esti sötétség végül átcsalogatottminket a gimnázium kollégiumának ké-nyelmes foteljaiba, hogy beszélgetéssel,énekblattolással térjünk nyugovóra.

Szombat. Vidám, narancssárga bögrésreggeli. Az örök Világosság szava minketis beragyog az áhítaton, mert a nappal fi-ainak nem kell félniük az ismeretlen jövősötétségétől, hisz az Úr Jézus Krisztus el-jövetelét várhatják.

„Jövel, légy vélünk, Úr Isten, / Segítsmeg minket ügyünkben…” (389. dicséret)– zengjük az új éneket, folytatva szerényistentiszteletünket. Az énekvezetőnk cso-dálatos hasonlattal helyezte szívünkre ezta dicséretet: hitnek tiszta parazsa izzikbenne. És képzeljék csak, kisgyermekekénekeit is ismerjük és mennyire szeretjükénekelni is őket, tiszta egyszerűségükbengyönyörködni: „Szívünk zengje már, / Jé-zus erre jár! / Égi béke, fény kíséri / sfénylő napsugár.” Reformátusok a ke-gyelem trónusánál – talán így lehet egy

mondatba sűríteni a délelőtt elhangzotthárom intenzív előadást. Széles terjede-lemben böngésztük át magyarországiszolgálattevőink vezényletével istentisz-teletünk jelenét és jövőjét, megújulásá-nak teológiai alapelveit, az éneklést ésegyházzenét, a Kálvin versus zene új táv-latait.

Néhány általam írt jegyzettöredék: spi-rituális kiszikkadás – szükséges a lelkitöltet; mennyei istentiszteletbe való be-kapcsolódás; fogyaszthatatlanok az isten-tiszteletek?; táplálóbb istentiszteletet!; is-tentisztelet – útkészítés Istenhez; a Szent-lélek erőterére van szükség; a kötött ésszabad elemek egyensúlya szükségelte-tik; gyülekezeti aktivitás – élje meg agyülekezet az istentiszteletet; a Szentírás

igényes megszólaltatása a méltó; az é-neklés énekelt imádság, aminek közös-ségteremtő ereje van; az Isten igéjéhezméltó egyházzene missziós eszköz…

A tartalmas előadások után az ebédtőlmegerősödve, friss levegővel töltekezveballagunk a református templom felé.Következő előadónk – szerény bevallásaszerint – egy kis faluban szolgáló kántor.Mindenesetre jókora kalandozásra vittbennünket az istentiszteleti orgonajáték,gyülekezeti énekvezetés, „intonáció” vi-lágába. Jókedvvel, zenei szomjúsággalvettük az egyszólamú, többszólamú imp-rovizációs leckéket. Sok-sok hasznos ésigazán gyakorlati tanácsot kaptunk útra-valóul.

Újra a gimnáziumi díszteremben talál-juk magunkat, a záró fórum kellős köze-pén. Fél füllel a megújuló Énekeskönyv-ről folytatott beszélgetést hallgatjuk, köz-ben pedig buzgón töltögetjük a visszajel-zésnek szánt zöld papírokat. De bizony

be kell fejezni a fórumot, beszélgetést, el-mélkedést; a nap végeztével a hálaadás-nak van helye.

Kedves főszervezőnk alázatosan teszbizonyságot Urunk, Istenünk kegyelmé-ről, hogy vele valóban minden lehetsé-ges! Az 1Thessz 5,12–28 igerész záróimádságunk szavaiként kelt életre. Szere-tettel köszönünk el egymástól viszont-látást remélve, szívünkben tisztelettelazok iránt, akik ezért a rendezvényért fá-radoztak, és mély hódolattal az egyedüliiránt, aki mindent lehetővé tett. „Mi isinnen visszatérvén, / Jó szerencsénkenörülvén / Adunk hálát, felemelvén / Sze-meinket, és dicsérvén / Téged mind-örökké, Ámen.” (389. dicséret, 12. vers).

–ana–

TUD

ÓSÍTÁ

S

2010. november2 Kálvinista Szemle

Gyüre Lajos

HA MAJDHa majd végleg hazamegyek,a toronyban harang kondul,s könnyeznek a messzi hegyek.

Ha majd két szál deszka közöttfekszem némán és hallgatom:szegény, az Úrhoz költözött.

Ha majd úgy ébredek egyszer,hogy föntről nézem a testem,s mellettem ott áll a Mester,

gyűrött ruhámon igazít,s kérdi: „Te csak így mezítláb?És hol a cipőd?” „Igaz is –

mondom –, ugyan hova tettem?”Szegény feleségem csak néz,s mosolyog kényszeredetten.

Kálvinista Szemle 15

(Befejezés az 1. oldalról)nek a készségével. Vegyétek fel minden-képpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjá-tok a gonosznak minden tüzes nyilát. Ve-gyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lé-lek kardját, amely az Isten beszéde” (Ef6,13–17). Saul király azért fél, mert nemezek segítségével akar harcolni, hanem amaga eszére hagyatkozik. És ezért fél azember, mert magában bízik, a maga ere-jével, a maga eszével akar valamit meg-oldani. Nem megy! Góliátot hittel és imá-val lehet csak legyőzni! Testvérek, Góliátaz embert, a csak vallásos embert, az IstenSzentlelkével be nem töltekezett embert, ameg nem tért embert, az újjá nem születettembert kineveti! Erre mondja az Úr Jézus,hogy az ízetlen keresztyénséget, az erőt-len hívőket megtapossa a világ. Mert nemérez bennük erőt; isteni erőt, amelyreegyébként senki nem képes magától.

És akkor ennek az ellenkezője is igaz:lehet valaki nagyon kicsi, nagyon gyenge,de ha a Szentlélek Isten ereje benne van,megijed tőle a világ és a gonosz hatalommeghátrál, de minimum megriad. Mertnem érti, hogyan lehet valaki kicsi létérebátor és erős! Mint a történetben a kicsiDávid. Isten a kísértésben, a sokféle gyen-geség felett akar győzelmet adni, és eztúgy tudja megadni, ha beteljesedünk az őjelenlétével. Egy gyülekezet nem akkorlesz erős, ha sok pénze és épületei lesz-nek, hanem akkor, ha imádkozó, bibliaó-

rás, Bibliát olvasó tagjai vannak, akik be-teljesednek Isten Szentlelkével. Ahol i-mádkoznak, ott csodák történnek, győzel-mek születnek.

Isai elküldi a legkisebb fiát, Dávidot,hogy vigyen élelmet a testvéreinek és tu-dakolja meg, hogy jól vannak-e. És ez amondat most hozzánk is elérkezett: Hogyvagy, testvérem? Hogy vagy a harcaiddal?Hiszed, hogy Isten meg akar téged iserősíteni kívül és belül is az ő igéjével?Hogy neked is meg akarja adni, mint Ti-móteusnak, az erő, a szeretet és a józanságlelkét? (Ez a három összefügg, és egyiketsem szabad a másik nélkül alkalmazni.)

Amikor Pál apostol arról ír, hogy erőtelenés úgy érzi magát, mint egy törékeny cse-rép, akkor azt hallotta Jézustól, hogy Jé-zus ereje pont erőtlenség által, tehát Páláltal ér célhoz! Fantasztikus! Pál itt vilá-gosan ír Isten erejéről, hogy ha mégis si-kerül győzni a harcainkban – mert higy-gyük el, hogy sikerül, hogy megváltozhat-nak a dolgok! –, akkor ezt a törékeny cse-répedényben (magunkban) levő erőt nemagunknak tulajdonítsuk, hanem Isten-

nek. Mit jelent ez a gyakorlatban? Itt vanpl. ez az ifjú Dávid, aki a katonák álláig értalán, hogyhogy mégis ki mer állni? Mertott van rajta az Isten Szentlelke! Az élőIsten jelenléte. Dávid nem veszi fel Saulpáncélját, nem olyan módon akar harcol-ni, mint ahogyan azt Saul elképzelte – ésSaul ebben az esetben a világot jelképezi.A hitetlen világot, amely teljesen máskép-pen gondolkodik a harcról és a győzelem-ről. De meg van írva: nem a férfiak és alovak erejében gyönyörködik az Úr, ha-nem az istenfélőkben (Zsolt 147,10–11).

Isten mindnyájunkat keresztyén életrehívott el, és gyógyulásokat, szabaduláso-kat akar adni a bűnökből, a kísértésektől,az elbukásokból. Meg akar szabadítani arossz szokásainktól, a haragtól, indulattól,dühtől, amik olykor legyőznek, lepasszí-roznak bennünket. Győzelmet akar adniaz Isten, de ehhez mi is kellünk. Ehhezkell a kicsi Dávid: hozzá kell tennünk amagunkét, mert nélkülünk Isten nem adgyőzelmet. Ha felettünk szokott győzni abűn, akkor velünk akar győzni a bűn fe-lett. Ezért kell felgerjesztenünk magunk-ban az erő, a szeretet és a józanság lelkét.Vagyis érdeklődővé kell válnunk és egyreinkább fogékonnyá az Isten beszéde és je-lenléte iránt, hogy megerősödhessen a szí-vünkben és lelki harcainkban döntő jelen-tőséggel bírhasson. Ámen.

Vámos Béla(Az V. Bátorkeszi István Napok kereté-

ben 2010. október 27-én Bátorkeszin el-hangzott evangelizációs igehirdetés rövi-dített és szerkesztett változata.)

Az ÚR színe előttIrgalmas, szerető Isten, ájtatosan

szeretnélek most kérni. Te ismeredminden gyengeségemet. Tudod nyo-morúságomat, amiben szenvedek. Tetudod, hogy bűnbe estem és mennyigonosz dologba keveredtem. Tudod,milyen gyakran gyötrődöm, szenve-dek kísértést, nyugtalankodom ésbeszennyeződöm. Tehozzád fordulokorvosságért, menedékért, megköny-nyebbülésért. Tehozzád szólok, akimindentudó vagy, ismered egészbensőmet. Csak Te nyújthatsz nekemmenedéket és segítséget. Szegényvagyok, mezítelenül állok előtted, ke-gyelmedet kérem, irgalomért kiáltokhozzád. Frissíts fel engem, éhezőkoldusodat, a Te szereteted tüze űz-ze el ridegségemet. Világosítsd megsötétségemet jelenléted fényével. E-meld fel szívemet a mennyig, és soseengedd meg, hogy gondolataim a föl-dön tévelyegjenek. Ámen.

Kempis Tamás

IGEH

IRD

ETÉS GYŐZELEM AZ ÓRIÁSOK FELETT

RimaszombatOrszágos kántorkonferencia

A konferencia előadói és résztvevői a rimaszombati gimnázium lépcsőin

És mondja az Úrnak: „Látod,ilyen ez! Mindent csak féligintéz! Vesz inget, kabátot!

S a cipőt ki viszi utánad!?Még ez is! Micsoda szégyen!Nem elég a baj, a bánat!

Itt fekszel két deszka között,s úgy nézel ki, mint egy koldusvagy mint szökött rab, üldözött,

kinek cipőre se telik!S ott fönt miben fogsz majd járni?Keresd ha kell, hát reggelig!”

– mondja, de a Mester ráun.– „Jöhetsz így is!” – szól, és amennykapu mögöttem bezárul.

Kedves Testvéreim! Dávid és Góliát története (1Sám 17) az-zal kezdődik, hogy a filiszteusok összevonták seregeiket aharcra. Harc mindig volt és mindig lesz itt a földön. Sőt! Men-nél inkább az Úréi vagyunk, annál több harcunk lesz, mert agonosz is csak ott dolgozik, ahol élet van. És ha vannak küzdel-meink, harcaink, akkor az azt jelenti, hogy élünk. Az a legrosz-szabb, amikor belenyugszunk abba, hogy elbuktunk, elvérez-tünk és szinte beszuggerálja nekünk a Sátán, hogy nem is győz-hetünk.

ABiblia Istene azt mondja, hogy akkor vagy boldog,ha a harcaidban az Isten melletted áll! Ha Jézus azoltalmad. „Harci zajban, küzdelemben oldalunkon

áll, Benne higgyünk, ő segít meg szívünk harcinál” – mondjaegyik énekünk (471,4). A harcokat – a lelkieket legalábbis –biztosan nem tudjuk kikerülni. Nem meg-oldás, hogy kijelentem: inkább ne is tudjaksemmiről, mert akkor nem fáj a fejem.Vagy inkább magamra zárom az ajtót, nemmegyek emberek közé, mert megtudok va-lamit, ami aztán felzaklat; nem hallgatokhíreket, mert akkor nyugtalan leszek… Amegoldás az, hogy ha nyugtalanságomvan, ha zaklatott vagyok, akkor ezeket iselmondom az Úrnak, átadom neki, és Őezeket elrendezi bennem. De akkor nemszűnik a zaklatottság, ha magam akaromkezelni, mert kiderül, hogy nem megy. Ha vannak lelki har-caink, az azt jelenti, hogy az Úr tud rólunk. Persze, tud rólunka gonosz is, és el akar választani Istentől. Azt akarja, hogy buk-junk bele a lelki harcainkba.

„Ekkor kilépett a filiszteusok seregéből egy kiváló harcos (4av.). Az Isten-ellenes seregből kiáll egy belevaló valaki, akinekvan szava, van megjelenése, aki hatalmas erőt mutat. Olyanerőt, amelytől inába száll Isten népének a bátorsága. Góliátolyan óriás toronyként magasodik az egész társaság fölé, minta bennünket ijesztgető félelmeink. A bicepsze majd szétpattan,kérkedése betölti a völgyet. Nyíltan szól a gonosz, szinte Istennépének a szemébe nevet. És nyíltan gúnyolódik: kik vagytokti, Isten népe? Ma azt mondják: mit akartok ti, mai magyar ke-resztyének? Mit tudtok ti, maroknyi felvidéki hívő csapat? Vanmég egyáltalán létalapotok, hát megeszünk benneteket!? Vagyahogyan egy szlovák falubeli a szemébe mosolygott egy ma-

gyarnak: úgyis elfogytok nemsokára. Hát mit is akartok, Istennépe? Mit imádkozgattok még itt, hogy Isten, áldd meg a ma-gyart!? Gondoljátok, hogy kaptok erre még választ, miközbenlátszik, hogy az egyház sem olyan erős?

Azt mondja Góliát: „Állítsatok szembe velem valakit, hogymegvívjunk egymással!” (10. v.). Egy zsidó sem jelentkezik,senki nem mer kiállni. Egészen addig, amíg Isai legkisebb fiá-ban, Dávidban – aki otthagyta a juhok őrzését, hogy apja paran-csára gabonát és kenyeret vigyen a bátyjainak – elkezd érlelőd-ni a döntés: megküzdök vele. Góliát kicsúfolja a gyereket: „Hátkutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem?” (43. v.) – mondja.Így csúfolódik rajtunk is a gonosz. Csak imádkozol, ennyit te-szel csak? Ez minden? – mondta valaki nemrég egy bajban lévőhívőnek. Lehet itt győzelem? A vézna Dávid szemben az em-

berhegynyi, állatias Góliáttal. A fogpiszká-ló és a forgószél – mondhatnánk. A három-kerekű bicikli nekimegy a tizennyolc kere-kű kamionnak. Milyen esélyt adunk Dá-vidnak az óriással szemben? Lehet, na-gyobbat, mint magunknak a saját óriá-sunkkal szemben…

A mi Góliátunk nem visel kardot, sempajzsot. A munkanélküliség, az elhagya-tottság, a depresszió, a féltékenység, azirigység kardját lengeti felénk. A mi óriá-sunk nem az Élá völgyében járkál fel s alá,

hanem a konyhánkban, a hálószobánkban, a munkahelyünkönlépked szemtelenül. Olyan számlákat hoz egyeseknek, amiketkeservesen vagy egyáltalán nem tudnak kifizetni; olyan embe-reket hoz, akiknek sohasem tehetünk a kedvükre; szeszes italt,amelynek nem tudunk ellenállni; olyan múltat egyeseknek,amelyet nem tudnak lezárni, vagy olyan jövőt, amellyel nemtudnak szembenézni. Jól ismerjük ezeket a Góliátokat. Reggelő az első gondolatunk, este az utolsó aggodalmunk.

De Isten adott képességeket, lelki ajándékokat, melyeksegítségével felvehetjük a harcot. Pál apostol nagyonvilágosan ír erről: „Éppen ezért vegyétek fel az Isten

fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, és mindentleküzdve megállhassatok. Álljatok meg tehát, felövezve dereka-tokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás pán-célját, felsaruzva lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésé-

(Befejezés a 2. oldalon)

KÁLVINISTASZEMLE

A SZLOVÁKIAI REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ

HIVATALOS LAPJA

LXXXI. évfolyam 11. szám Komárom, 2010. november Ára 35 cent

GYŐZELEM AZ ÓRIÁSOK FELETT

KÁLVINISTA SZEMLEA Szlovákiai Református KeresztyénEgyház hivatalos lapja. Kiadja a Zsi-nati Elnökség (Jókai u. 34, 945 01Komárno). Megjelenik havonta.Fõszerkesztõ: Fazekas LászlóSzerkesztõ: A. Kis Béla

Titkár és lapterjesztõ: Kis LuciaElõfizethetõ a szerkesztõség címén és areformátus lelkészi hivatalokban.Elõfizetési díj: egy évre 4,20 euró.

A lapterjesztést a szerkesztõség végzi:930 10 Dolný Štál (Alistál) 386.E-mail: akisbela@ba.telecom.sk

Telefon: 031/55 90 141 (egyben faxés üzenetrögzítõ is)

A kéziratokat nem õrizzük meg, nemküldjük vissza, rövidítésük és szerkesz-

tésük jogát fenntartjuk.Nyomdai elõkészítés: A. Kis BélaNyomja: Reproffset, Dunaszerdahely

ISSN: 1335-7298Nyilvántartási szám: EV 3628/09

KÖZLEMÉNYEK H Í R E K ESEMÉNYEKLelkésztovábbképzés. A szeptember

20-a és 25-e között három helyszínen meg-szervezett lelkésztovábbképző mindegyi-kén megjelent Fazekas László püspök, akiköszöntötte a jelenlevőket és adott esetbenáhítattal is szolgált.

Ökumenikus hálaadó istentisztelet. ARimaszombati Evangélikus Egyházköz-ségben szeptember 26-án a templom épí-tésének 220. évfordulója alkalmából öku-menikus istentiszteletet tartottak. Szlováknyelvű igehirdetéssel Miloš Klátik evan-

gélikus egyetemes püspök szolgált, mígmagyar nyelven egyházunk püspöke, Fa-zekas László hirdette Isten igéjét.

Német lelkészek látogatása. Szeptem-ber 17-én a Közép-németországi Evangé-likus Egyház Református Egyházmegyé-je öt lelkipásztorának a pozsonyi egy-házmegye lelkipásztoraival való találko-zóján Nagymegyeren Martin Filitz halleilelkipásztor Mindenki a pénzről beszélcímmel tartott előadást, majd bemutatko-zott a két egyházmegye. Szabó Andrásesperes Mit mond a Szentírás a pénzről?címmel szólt a jelenlevőkhöz.

Esperes-gondnoki értekezlet. Október7-én Hanván találkoztak egyházmegyéinkesperesei és gondnokai, hogy véleménytcseréljenek az időszerű egyházi kérdések-ről és a friss törvénytervezetekről.

Rádiótanács. Október 20-án Mályibanmegalakult a Kárpát-medencei Reformá-tus Rádiótanács. Célja szolgálati felületmegteremtése az egyházkerületek kom-munikációjához és egy Kárpát-medenceirádiós missziói stratégia kidolgozása.

A Pátria rádióprotestáns műsorai:

November 14-én 8.05-kor a Világos-ság című egyházi műsor reformátusadásának fő témája a tizedik csapás,vagyis az egyiptomi elsőszülöttek meg-ölése. A bibliai eseményt Parti Tiborszesztai lelkipásztor hozza közelebb ahallgatókhoz.

November 28-án, advent első vasár-napján 11 órai kezdettel élőben közve-títjük az istentiszteletet a nagykeszi re-formátus templomból. Igét hirdet SzabóSarolta lelkipásztor.

December 12-én, advent harmadikvasárnapján 8.05-kor a VilágosságbanPartiné Szaszák Katalin szesztai beosz-tott lelkipásztor szól a hallgatókhoz.

A Világosság másnapi (hétfői) ismét-lésének kezdési időpontja: 12.05.Szerkesztő-műsorvezető: Iski Ibolya

Testvéregyházkerületiválasztások

A Királyhágómelléki Református Egy-házkerületben lezajlott általános tisztújí-tás nyomán a kilenc egyházmegye lelké-szi, illetve világi elnöki tisztségeit azalábbi személyek tölthetik be:

Nagybányai egyházmegye – esperes:Varga Károly (Koltó), főgondnok: VicsaiJános (Szamosardó), Szatmári egyházme-gye – esperes: Kovács Sándor (Egri), fő-gondnok: Csűry Miklós (Lázári), Nagy-károlyi egyházmegye – esperes: NagySándor (Lele), főgondnok: Geréb Miklós(Krasznamihályfalva), Érmelléki egyház-megye – esperes: Rákosi Jenő (Szent-jobb), főgondnok: Kürti László (Margit-ta), Bihari egyházmegye – esperes: MiklóFerenc (Nagyszalonta), főgondnok: BődiKálmán (Nagyszalonta), Aradi egyház-megye – esperes: Módi József (Ágya), fő-gondnok: Venter Miklós (Arad-Mosócz),Temesvári egyházmegye – esperes: Faza-kas Csaba (Temesvár-Belváros), főgond-nok: Pataki Károly (Temesvár-Belváros),Szilágysomlyói egyházmegye – esperes:Szőnyi Levente (Szilágylompért), fő-gondnok: Székely Csaba (Szilágylom-pért), Zilahi egyházmegye – esperes:Bogdán Zsolt (Zilah-Fenyves), főgond-nok: Demjén Attila (Zilah-Belváros).

Az október 22-én Nagyváradon meg-tartott választói közgyűlésen 60 szava-zattal újraválasztották Csűry István püs-pököt (Csernák Béla bihari lelkipásztor20 szavazatot kapott, 2 szavazat érvény-telen volt). Főgondnokká 57 szavazattalVarga Attilát (Szatmárnémeti) választot-ták (Kovács Zoltán eddigi főgondnok 25szavazatot kapott, 1 szavazat érvénytelenvolt), és megválasztották a további tiszt-ségviselőket is.

Lelkészi főjegyző: Forró László, pres-biteri főjegyző: Tolnay István, lelkészi al-jegyző: Fazakas Sándor, presbiteri aljegy-ző: Tatár Miklós, missziói előadó: DénesIstván, katechetikai előadó: Szilágyi Zol-tán, ifjúsági előadó: Kánya Zsolt Attila,zenei előadó: Orosz Ottilia, jogtanácsos:Fenesi Tibor, levéltáros: Gellén Sándor.

Előfizetőink figyelmébeLapunk zökkenőmentes megje-

lentetése és januári összpéldány-száma pontos meghatározható-sága érdekében tisztelettel kérjüka gyülekezetek lelkipásztorait,gondnokait és iratterjesztőit, akár-csak egyéni előfizetőinket, hogylegkésőbb december 20-ig jelez-zék a szerkesztőségnek az imp-resszumban megadott elérhető-ségei bármelyikén, amennyibenmódosul a jövő évre előfizetendőpéldányok száma.

Akik a fenti időpontig nem jelez-nek változást, azt vállalják, hogy aKálvinista Szemlét 2011-re u-gyanannyi példányban fizetik elő,mint idén. Tehát az előfizetés fo-lyamatos, akinél nincs semmilyenváltozás, nem kell megújítania.

Lapunk éves előfizetési díja vál-tozatlanul 4,20 euró. Kérjük, azelőfizetési díjat majd csak január-ban azzal a pénzesutalvánnyal té-rítsék meg, amit a januári szám-mal együtt küldünk.

Kérjük azon gyülekezeteket, a-melyek a lapunk mellékletekéntmegjelenő Bibliaolvasó vezérfo-nalakon kívül további példányokatszoktak igényelni a szerkesztő-ségtől, hogy rendelésüket miha-marabb adják le. A falcolt Bibliaol-vasó vezérfonal 2011 ára 17 cent.

A szerkesztőség

Egy kis statisztikaA 2009-es statisztikai adatok szerint

egyházunknak 210 anya- és 108 leány-egyházközsége, valamint 95 szórvány-gyülekezete van. Templomaink száma 308,van 104 imaházunk és 185 parókiánk.

A 2001-es népszámlálás szerinti 109 735református közül nyilvántartunk 61 369egyháztagot (közülük 39 277 személy sze-repel a választói névjegyzékekben).

Tavaly 756 keresztelő, 321 esküvő és1215 temetés zajlott gyülekezeteinkben; akonfirmáltak száma 688 volt.

A szolgálatokat 221 lelkipásztor látta el(130 férfi és 91 nő, közülük 15-en nyugdí-jasok). 34 volt a katechéták száma, egy-házi iskoláinkban pedig 104-en tanítottak.

(Forrás: Zsinati Iroda)