magyarorszag_tortenete_15

8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15

1/104

MAGYARORSZÁGT Ö R T É N E T E

POLGÁRI ÁTALAKULÁSÉS NEOABSZOLUTIZMUS

1849-1867

Deák Ágnes

15


2/104

D E Á K A G N E S

Polgári átalakulásés neoabszolutizmus

18491867Fős zer kes ztő Romsics Ignác

K O S S U T H K I A D Ó


3/104

Írta: Deák Ágnes

Főszerkesztő: Romsics Ignác

Sorozatszerkesztő: Nagy Mézes RitaKépszerkesztő: Demeter Zsuzsanna

A térképeket készttette: Nagy Béla A kötetet tervezte: Badics IlonaKiadói programvezető: Szuba JolantaKiadói programkoordinátor: Winter Angéla

A képek válogatásában részt vett: Vajda László

Közreműködő intézmények:Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum,

Magyar Országos Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár,amelyek a sorozat képanyagát a rendelkezésünkre bocsátották.

Egyéb források: Dobó István Vármúzeum (Eger),Érseki Gyűjteményi Központ (Eger), Hermann Róbert gyűjteménye,Magyar Képek Archívum, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet,Semmelweis Orvostörténeti Múzeum

Fotók: Bakos Ágnes, Barnaföldi Gábor, Broczkó Tamás, Czikkelyné Nagy Erika,Dabasi András, Farkas Árpád, Hapák József, Hegyi Gábor, Jaksity László,Képessy Bence, Mudrák Attila, Nagy Zoltán, Soós Ferenc Szalatnyay Judit,Szelényi Károly, Szepsy Szűcs Levente, Tihanyi Bence

ISBN 9789630956932

Minden jog fenntartva

© Kossuth Kiadó 2009© Deák Ágnes 2009

Felelős kiadó Kocsis András Sándora Kossuth Kiadó zRt. elnökvezérigazgatója

Akiadó az 1795ben a lapí tott Magyar Könyvk iadókés Könyvterjesztők Egyesülésének a tagjaMűszaki vezető Badics Ilona

Nyomdai előkészítés Veres IldikóKorrektor Török MáriaKépkidolgozás GMN Repró Stúdió

A nyomtatás és a k ötés a debreceni nyo mdás zattöbb mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomd a zRt. munká jaFelelős vezető György Géza vezérigazgató

www.kossuth.hu / email: [email protected]

http://www.kossuth.hu/mailto:[email protected]:[email protected]://www.kossuth.hu/


4/104

Tartalom

EGY DINASZTIKUS NAGYHATALOM A MODERN NACIONALIZMUSOK

KERESZTTÜZÉBEN

Bevezetés • 8

18481849 és politikai öröksége • 9

A magyarországi politika formálódása, 1848. november1849 késő nyara • 16

A RENDIES ÉS POLGÁRI TÁRSADALOM KERESZTÚTJAIN

Magyarország népessége a 19. század közepén • 22

Gazdasági folyamatok és gazdaságpolitikai intézkedések • 26

ÚJ ÁLLAMSZERVEZET A BIRODALMI EGYSÉG ÁRNYÉKÁBAN

A katonai igazgatás időszaka • 36

Polgári igazgatás provizórium • 40

Polgári igazgatás definitívum • 42

EGYHÁZAK, ISKOLÁK ÉS MŰVELŐDÉSI INTÉZMÉNYEK

A KORMÁNYZATI POLITIKA TERÉBEN

A felekezetek és a kormányzat • 48

Az oktatás szervezeti reformja • 52

A művelődés színterei: sajtó, színházak, egyesületek • 57

POLITIKAI DERMEDTSÉG ÉS TÁRSASÁGI AKTIVITÁS

POLITIKAI TÁRSADALOM AZ 1850ES ÉVEKBEN

Határainkon innen • 62

Határainkon túl • 67

ÚT AZ ÁLLAMJOGI KOMPROMISSZUM FELÉ

A birodalmi kormányzat tétova útkeresése, 18591861 • 72

A várakozás újabb év ei ki mire vár? • 86

A kiegyezés formálódása • 94

Ajánlott irodalom • 104


5/104


6/104

Egy dinasztikus nagyhatalom a modern

nacionalizmusok kereszttüzében

Bevezetés • 8

18481849 és politikai öröksége • 9

A magyarországi politika formálódása,

1848. november1849 késő nyara • 16


7/104

Bevezetés

Magyarország leigázása1849ben. Kovács Mihályolajfestménye, 1861

Az 1849 és 1867 kö zö tt i id ősza k na p

jaink ig mi nt a 19. századi magyar tör

ténelem mélypontja él a magyar

történeti köztudatban. Olyan közjátékként,

amely a polgári átalakulást megalapozódicsőséges reformkor, az azt véghezvivő

18481849es forradalom és függetlenségi

küzdelem után az I. Ferenc József osztrák

császárralmagyar királlyal kötött 1867es

államjogi kompromisszum nyomán meg-

induló dinamikus gazdaságitársadalmi fej-

lődést megelőzően kényszerű várakozó-

pályára terelte a magyar társadalmat és

a politikai elitet egyaránt. A nemzeti elnyo-

matás , az önkényu ralom, a stagnálás fogal-

mai kapcsolódnak hagyományosan ehhez

az időszakhoz.

Az elmúlt né há ny évt izedb en az on ba n

sok tekintetben átformálódott a történet-

tudomány képe erről a periódusról. A dua-

lizmuskori impozáns gazdasági fejlődés

ugyanis szervesen épült a megelőző évtize-

dek gazdasági átalakulására a gazdasági

folyamatok egyébként is csak áttételesen

mutatják a poli tikatört énetben korszakvál-

tónak tekintett események lenyomatát.

Másrészt a rendi társadalom jogi keretei-

nek felszámolása után 18481849ben,a nemzetiségi és politikai konfliktusokkal,

polgárháborús gócokkal és külső katonai

támadást követő honvédő háborúval ter-

helt időszakban nem volt lehetősége a ma-

gyar liberális politikai elitnek a polgári jog-

egyenlőség társadalma jogi kereteinek

kiformálására, s a társadalom átalakulása is

épp csak megindulhatott. A reformkorban

megálmodott polgári átalakulás kezde-

teit az ostromállapot katonairendőri in-

tézkedéseinek közepette, az uralkodói ab-

szolutizmus Magyarországon évtizedek óta

ismeretlen intézményeinek politikai nyo-

mása alatt, a magyar alkotmányospolitikaihagyományok kényszerű felfüggesztésének

vis zonya i kö zö tt kelle tt átél nie a magy ar or -

szági társadalomnak. A polgári átalakulás

sémáit, ütemét és kereteit pedig a bécsi bi-

rodalmi központ politikusai kívánták dik-

tálni, ami a nemzeti ellenállás reakcióit

hívta életre. Mégis ezek az évek a modern

Magya rors zág szüle téséne k évei. 1867ben

a politiku sok vissz atérhetnek jogi fikció-

ként 1848 áprilisának törvényeihez mint

kiindulóponthoz az alkotmányos politikai

intézményrendszer megteremtésekor, de

az ország egésze csak folytathatta az új po-litikai keretek között mindennapjait, me-

lyeket a megelőző közel két évtized for-

mált. Ezért nem tekinthetjük zárójelbe

tehető közjátéknak csupán ezt az idősza-

kot, hosszú időre formálta és deformálta a

gazdaságitársadalmi folyamatokat épp-

úgy, ahogy a politikai közgondolkodást is.

Politikai kényszerpályán ugyan, de meg-

kezdődött a polgári Magyarország születése.


8/104

18481849 és politikai öröksége

Kelet Közép Európ ában 1848 tava-

l s z á n a k f or rada lm i m ozga lm ai t hár

mas célkitűzés táplálta: a rendi ta-

goltságra épülő társadalomszerveződés fel-

váltása az ál lampol gári jogegye nlő ségreépülő polgári társadalommal; az uralkodói

abszolutizmus vagy a rendi alkotmányos-

ság intézményrendszerének a modern libe-

rális alkotmá nyos elvek szerinti átalakítása;

va la mint az ál lamipo li tika i in té zm én ye k

megújítása a modern nemzeti eszme jegyé-

be n: a töb b nemzet is ég által lako tt álla-

mokban biztosítani az államhatalomból

való kolle ktív részesülést a nemzet i csop or-

tok számára, s ezzel együtt biztosítani a kü-

lönféle nyelvek használatának szabadságát

az államéletben, a felekezeti, az egyesületi

tevékenységben, az oktatásban és a magán-életben. A nemzeti mozgalmak követelései

a birodalom szinte minden pontján fesze

gették az addigi politikaiközigazgatási

kereteket. A birodalom kis népeinek

nemzeti mozgalmai (az északitáliai

olaszok kivételével) saját népük törté-

neti fejlődése számára a cári Orosz-ország és az egységesülés útján elindult

Németország köztes erőterében ked-

vezőnek íté lték a Ha bs bu rg bi ro da lm i

keret fennmaradását, azt feltételezve, hogy

két nagyhatalom köztes terében kis, füg-

getlen nemzetállamok nem lennének elég

erősek függetlenségüket tartósan megőriz-

ni. Emellett azonban azok a nemzeti cso-

portok, amelyek az állami önállóság több-

kevesebb elemét megőrizték (magyarok,

horvátok, csehek), igyekeztek a meglévő

politikaiközigazgatási kereteket a nem-

zetállamiság lehető legtöbb kellékével fel-szerelni. Az ezzel nem rendelkezők viszont

a történeti jogok tagadásával, akár az előb

Emlékérem az OsztrákCsászárság újjászületésére,1849

A bécsi Hofburg. Színeze ttrézmetszet


9/104

Au sz tr os zl áv moz ga lm ak

A Habsburg Birodalom szláv nemzetiségeinek kulturális és politikaiegyüttműködését hirdető irányzat legtekintélyesebb képviselőjea cseh történetíró, Frantisek Palacky. Hívei elutasították a nagynémetegységet, a Habsburg Birodalmat mint önálló államot kívánták fenn-tartani. Élesen szembenálltak a valamennyi szláv nép Oroszország vezetése alatt történő kulturálispolitikai egyesítésének úgynevezettpánszláv eszméjével.

biekke l sz em be n is a te rmés ze tj og ra hivat-

kozva igényeltek nemzetiségük számára

politikai státust az államéletben. A biroda-

lom átalakítását célzó programok három

alaptípusa jelent meg:

a) az osztráknémet liberális és konzervatív

erők által hirdetett birodalmi centralizmus

Az o sz trákné metek számár a 1848 tavaszán -

nyarán a német egység megteremtése volt

a legfontosabb cél, remélték, sikerül a Habs-

bu rg u ra lk od ó fősége ala tt egy föderatív

nagy Németországot létrehozni, melynek

részét képezik a Habsburg Birodalom örö-

kös tartományai. A Magyar Korona orszá-

gai pedig a közös uralkodón keresztül vé-delmi közösségben kapcsolód hatnának ezen

államalakulathoz, függetlenségük megőrzé-

sével. Ahogy azonban 1848 őszére a nagy-

néme t remények elhalványodtak, a meglévő

Habsburg birodalmi keretek megerősítése

vál t els ődl ege s fontosságú fel ada ttá, s eh -

hez a korábbi föderatív jellegű tartományi

kapcsok szorosabbá tétele, mindenekelőtt

a Magyar Korona országainak szorosabb

integrálása a birodalom szervezetébe. A ré-

gi típusú dinasztikus birodalmat centrali

1848:3. törvénycikk 6. §

„Mindazon tárgyakban, melyek eddig a magyar királyi udvari kancel-

láriának, a királyi helytartó tanácsnak s a királyi kincstárnak, ide ért-

vén a bányászatot is, köréhez tartoztak, vagy azokhoz tartozniok

kellett volna, s általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai

és általában minden honvédelmi tárgyakban Őfelsége a végrehajtó

hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar minisztérium által fogja

gyakorolni."

zált modern állami szervezettel kívánták

felváltani, erős birodalmi parlamenttel és

kormánnyal, amely valamennyi fontos ál-

lami szektort irányítása alatt tartja, s a tar-

tományok számára csak nagyon korláto-

zott önkormányzatot biztosít.

b) a történeti tartományokat vagy

a nemzetietnikai tagoltság szerint

kialakítandó új tartományi egységeket

alapul vevő föderalizmus

A fö dera tív át al ak ít ás hívei az ausz troszl áv

eszmékkel rokonszenvező szláv nemzeti

mozgalmak voltak. Arra hivatkozva, hogy

a birodalom össznépességének közel 40

százalékát valamely szláv nemzetiséghez

tartozók alkották, igényeltek ennek megfe-

lelő politikai súlyt a birodalom vezetésén

be lü l. Pr og ra mj uk a b iro da lma t al ko tó ta r-

tományok közös birodalmi ügyeként elis-

merte a külügyek, hadügyek, pénzügyek és

a kereskedelmi ügyek igazgatását, ezek in-

tézésére birodalmi parlamentet és kor-

mányt kívántak felállítani. Az államélet

más területeit azonban a tartományok bel-

ső ügyének tekintették , s tart omán yi parla-

mentek és azoknak felelős kormányok ke-zelésére kívánták bízni. A Magyar Korona

országai számára szintén a többi tarto-

mány számára biztosított jogkört kívánták

bizt os ít an i, s el ut as ít ot tá k, ho gy a Ma gy ar

Korona országai megkülönböztetett állam-

jog i st át us t élv ezzenek .

c) a magyar „dualizmus"" koncepciója

A magyar politikai elit 1848 tavaszánnya-

rán az 1848. áprilisi törvények által biztosí-

tott államjogi különállást a birodalmon

belü l az ál lami sz uv er en it ás le he tő le gt öb b

ismérvének megszerzésével a perszonál

unió laza államjogi függésévé törekedettalakítani, amelyben a Magyar Korona or-

szágait, másrészt pedig az Osztrák Császár-

ságot mint független államokat csak a közös

uralkodó személye (aki egyben a nagyné-

met állam uralkodója is), s annak védelmé-

hez kapcsolódóan védelmi kötelezettség

kötötte volna össze.

1848 novemberében megalakult a Felix

zu Schwarzenberg herceg által vezetett új


10/104

I. Ferenc József képmása. Barabás Miklósolajfestménye, 1853

I. Ferenc József,osztrák császár (183 0191 6)

Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegnő

gyermeke, akit születésétől fogva az osztrák

császári trón várományosaként neveltek, ma-gát Isten kegyelméből uralkodó monarchiá-nak tekintette, nem rokonszenvezett a nép-felség és az alkotmányos monarchia elvével.Gyermekkora óta szenvedélyesen vonzották

a katonai erények; az uralkodást mindennapi

kormányzati feladatok kötelességtudó vég-zésének tekintette. 1848. december 2tólosztrák császár, 1854ben kötött házasságota bajor Wittelsbach uralkodói család egyik ol-dalágából származó Erzsébettel. 1857ben

az uralkodói pár gyermekeivel együtt kerestefel Magyarországot. 1867. július 8án koro-názták magyar királlyá.

ausztriai kormány, majd december 2ánlemondott a császári trónról V. Ferdinánd,s helyét I. Ferenc József foglalta el. Mindezfordulópontot jelentett a politikai küzdel-

mekben. Az addig politikai védekezésbeszorult Habsburg központi kormányzatminden vonatkozásban támadásba len-dült. Parlament i bemuta tkozó beszédébenaz új miniszterelnök alkotmányos kor-mányzást és a birodalom megrendült egysé-gének helyreállítását jelölte meg fő feladat-ként, ezt sugallta az új uralkodó választott

je lm on da ta is: „Egyesült erő ve l! " (Unitisviribus!)

Az eg yü tt mű kö dé s az on ba n az ok tó be ri bécsi fo rr ad al om leverés e ut án a mo rv ao r-szági Kremsier városában összeülő alkot

mányozó birodalmi gyűlés politikai erőiveligen hama r feszültté vált. 1849 januárjábanmár megszületett a döntés, hogy a kor-mány a színfalak mögött saját alkotmány-tervezetet készít, mely immáron nemcsaka birodalom nyugati tartományaira terjedki, hanem az időközben a császári csapa-tokkal nyílt háborúban álló Magyar Koro-na országaira is. Az alkotmány kidolgo-zásának fő motorja Franz Stadion gróf

bel ügy mi niszt er vol t, aki mi ni szte re lnök é- vel, va lami nt az ifjú uralkodóva l együtt úgyítélte meg, hogy az 1848as európai forra-dalmi hullám elültével, az északitáliai há-

bo rú sike res befejezése ut án , az ok tó be ri bécs i forra dalom ka tona i elfojtása nyo-mán, ha katonai erő\'el sikerül felszámolnia magyar politikai elit ellenállását, évszá-zadok óta a legkedvezőbb politikai pillanatkövetkezhet be arra, hogy a Magyar Korona

Franz Seraph StadionWarthausen gróf (18061853)

18411847 között a Tengermellék kormányzója, 18471848ban Ga-lícia kormányzója, tekintélyes közigazgatási tapasztalatokkal rendel-kezett, jól ismerte a birodalom nyugati tartományainak helyzetét;a nemzetiségi kérdés szakértőjének számított, személyében a szláv

nyelvhasználati, kulturális igények támogatója került a belügyminisz-teri posztra 18481849ben. Galíciai kormányzósága idején a lengyelnemzeti mozgalom egyenesen azzal vádolta, hogy ő „találta ki" a ru-tén nemzetiséget. Politikai ideálja II. József felvilágosult abszolutistareformpolitikája volt. A Schwarzenbergkormány programalkotótekintélye, a mérsékelt liberális elvek támogatója; a kortársak egye-nesen SchwarzenbergStadionkormányról beszéltek. 1849 későtavaszán azonban idegösszeomlást kapott, s már nem tért visszaa politika színpadára.


11/104

A no va rr ai cs ata ,

1849. március 23.

Litográfia

országainak különállását megszüntessék.

Az ön ál ló ma gy ar al ko tm án yo s in té zm é-

nyek fennállását az ausztriai államférfiak

legtöbbje évszázadok óta a birodalom

nagyhatalmi állásának és egységének bizto-

sítását fenyegető legfőbb akadálynak tekin-

tette. A birodalom élén álló politikusok

hittek abban 1848 végén s utána még leg-

alább egy jó évtizedig, hogy Magyarország

végre be ta go lh at ó lesz a bi ro da lo m általá-

nos jogrendjébe és intézményrendszerébe,

s néhány évtized alatt ugyanúgy beilleszt-

hető lesz, ahogy az Csehország esetében

történt a 17. században. Az alkotmányterv

emellett az uralkodói hatalom megerősíté-

sét és a föderatív átalakítási programok el-

lenében a centralizált birodalom program-

já na k pr ok la má lá sá t is szolgálta.

Ferenc József 1849. március 4én 01

mützben uralkodói pátens útján hirdette

ki az új Ausztriának szánt mérsékelt liberá-

lis alkotmányt, amely Osztrák Császárság

néven egységes, oszthatatlan alkotmányos

monarchiává nyilvánította a Habsburg

Birodalom egészét. A birodalom egységes

vá m és ke re sk ed el mi te rü le te t al ko to tt ,

s csak egy általános ausztriai birodalmi

polgárjog létezett. Az alk otm ány megerősí-

tette a polgári jogegyenlőség 1848ban már

elért és törvénybe iktatott eredményeit:

a rendi privilégiumok eltörlését, a közte-

herviselést és a jobbágyfelszabadítást. Ki-

mondta, hogy a birodalomban élő „min-

den népfaj egyenjogú, s minden népfajnak

Az ol mü tz i al ko tm án y, O lmütz, 1849. márc ius 4. (rés zle t)

„IX. Fejezet. A tartományi alkotmányok és tartományi

gyűlésekről

71. § A magyarországi királyság alkotmánya annyiban

tartatik fenn, hogy azon szabályok, melyek ezen birodalmi

alkotmánnyal nincsenek összhangzásban, erejöket el-

vesztik, és hogy minden nemzetiségek s a tartományban

divatozó nyelvek egyenjogúsága a nyilvános és polgári

élet minden viszonyaiban célszerű intézmények által bizto-

síttatik. Különös szabály rendezendi ezen viszonyokat.

72. § A szerb vajdaságnak oly intézkedések biztosíttatnak,

melyek egyházi közösségök és nemzetiségök fenntartásá-ra régibb szabadságlevelekben és császári, a legújabb

korbeli nyilatkozatokon alapulnak.

73. § A horvát és tótországi királyságokban a hozzá tar-

tozó tengermellék, továbbá Fiume városa és a hozzá

tartozó területtel egyetemben, ezen tartományoknak saját-

ságos intézményeik a birodalommal ezen birodalmi alkot-

mány által szabályozott összeköttetésén belől, azoknak

a magyarországi királyságtól teljes függetlenségében

fenntartatnak. Dalmácia követei fognak ezen királyságok

tartományi gyűlésével a birodalmi végrehajtó hatalom köz-

benjárása mellett a csatlakozás és annak feltételei iránt

tanácskozni, s az eredményt a császár sanctiója alá

terjeszteni.

74. § Az erdélyi nagyfejedelemség belszerkezete és alkot-

mánya, a magyarországi királyságtóli teljes függetlenség

s a tartományban lakó minden nemzetek egyenjogúsága

alapján, ezen birodalmi alkotmánnyal összhangzólag új

tartományi szabály által fog rendeztetni.

A szász nemzet jogai ezen birodalmi alkotmányon belőlfenntartatnak.

75. § A birodalom integritása védelmére fennálló intézmé-

nye a határőrvidéknek katonai organisatiójában

fenntartatik, és mint a birodalmi hadsereg kiegészítő része

a végrehajtó birodalmi hatalomnak marad alárendelve.

Külön szabály a határőrvidéki lakosoknak birtokviszo-

nyaira nézve ugyanazon könnyebbítóseket biztosítandja,

melyekben egyéb tartományok lakosai részesültek."


12/104

sérthetetlen joga van nemzetisége és nyelve

fenntartása és művelésére". Szigorúan

centralizált birodalmat hozott létre, az ál-

lamélet legtöbb területét birodalmi ügynek

nyilvánította, az egyes tartományok hatás-

körében csak olyan kérdések maradtak,

mint a földművelés, a középítkezések, a jó-

tékony intézetek, a tartományi költségve-

tés, a községi ügyek, az egyházi és iskolai

ügyek, a hadsereg élelmezése és beszállá-

solása. Az alkotmány rendkívül kiterjedt

jogkört biztos ítot t az ur al ko dó számár a:az uralkodó „szent, sérthetlen és nem fele-

lős"; a törvényhozást ugyan a birodalmi

gyűléssel és a tartományi gyűlésekkel meg-

osztva gyakorolja, de a végrehajtó hatalom

már kizárólag őt illeti. A külügyek irányítá-

sa teljes egészében az ő kezében marad:

ő küld és fogad követeket, köt nemzetközi

szerződéseket. Ő a hadsereg főparancsno-

ka, határoz béke és háború felett. Az alkot-

mány előirányzott egy egységes birodalmi

parlamentet, amelynek alsóházában az ál-

lampolgárok közvetlenül választották vol-

na meg képviselőiket, a felsőházba pedig

a tartományi gyűlések delegáltak volna. A szav azat i jogot ad óc en zush oz kö tö tt e az

alkotmány, a szavazás nyilvános és szóbeli

volt . A vég rehajtó ha ta lom legfon tosabb bi-

rodalmi szerve a minisztertanács volt. Az al-

kotmány ugyanakkor kimondta a miniszte-

ri felelősség elvét, s tartalmazta a miniszteri

ellenjegyzés intézményét is. Rendelkezett az

úgynevezett birodalmi tanács felállításáról

az uralkodó szűk körű tanácsadó testülete-

ként. Kezdeményezési joga nem volt, csak

tanácsadó funkciója a minisztertanács, illet-

ve az ur al kodó által hoz zá utalt ügy ekb en. Az

alkotmány előirányozta a közigazgatás és azigazságszolgáltatás elválasztását, a bírók el

mozdíthatatlanságának elvét is, a törvény-

széki eljárást nyilvánossá és szóbelivé tette,

politikai és sajtóvétségekben esküdtszékek

felállítását irányozta elő. Az alkotmány ren-

delkezése szerint először a tartományi al-

kotmányokat, statútumokat kellett kidol-

gozni, azután kerülhetett sor a tartományi

gyűlések, s csak ezt követően a birodalmi

gyűlés, azaz a birodalmi parlament összehí-

vására. A törvé nyh ozó tes tül ete k létrejö tté ig

az alkotmány az uralkodót felhatalmazta

a rendeleti kormányzásra. Ugyancsak már-

cius 4én Ferenc József pátensben szabá-

lyozta a politikai szabadságjogokat elismerte

a lelkiismereti szabadságot, a véleménynyil-

vání tás szabadságát, a saj tószabadságot és

a szabad egyesülés jogát. 1849. március 17én

pedig „ideiglenes községi törvény" kibocsá-

tására került sor, mely a helységek autonóm

igazgatásának intézményeit foglalta prog-

ramba.

Az al ko tm ány k ibocsátás a ut án a belü gy-

minisztériumban megkezdődtek a mun-

kálatok a tartományi statútumok kidol-

gozására Alexander Bach belügyminiszter

irányítása alatt . 1849 végére jó néhá ny el is

készült, bevezetésüket azonba n elhalasztot-

ták arra az időre, amikor a Magyar Koro-

na országaiban is stabilizálódik a politikai

helyzet. Így aztán teljes egészében elmaradta törvényhozó testületek felállítása, azaz az

alkotmány soha nem lépett hatályba.

Milyen politikai programot ígért az al-

kotmány az uralkodó népei számára?

A ko rm án yz at energikus me gh at ár oz ó sze-

mélyiségei az államélet átfogó reformját

tűzték ki maguk elé, nem visszatérést hir-

dettek az 1848 tavaszát megelőző viszo-

nyokhoz, ellenkezőleg, a polgári jogegyen

Az É rseki Pa lota, ahol 1848.december 2án a nagykorúI. Ferenc Józsefet császárrákiáltották ki, illetve a lőszer-tár épülete Olmützben


13/104

Felix zu Schwarzenberg herceg (18001852)

Diplomata, altábornagy; évtizedek diplomata

tevékenysége után 1848 nyarán maga jelent-

kezett északitáliai katonai szolgálatra a biro-

dalom megmentésének jegyében. 1849 no-

vemberében sógora, Alfréd zu WindischGrátz

herceg javasolta miniszterelnöknek. Céltuda-

tos, kemény akaratú, tehetséges politikus,

a magyar különállási törekvések elszánt el-

lenfele. Ferenc József politikai tanítómeste-rének tekintette, s még élete vége felé is mint

legjobb miniszterelnökét tartotta számon.

1852 tavaszán bekövetkezett hirtelen haláláig

ő határozta meg a bécsi birodalmi politikát.Felix Schwarzenbergképmása

Jogeljátszáselmélet(Verwirkungstheorie)

A magyar alkot-

mány eltörlését

indokló kormányza-

ti elv, mely szerint

a törvényes uralko-

dó elleni lázadással,

mindenekelőtt az

1849. április 1.41

Függetlenségi Nyi-

latkozattal Magyar-

ország eljátszotta

történeti alkotmá-

nyos jogait.

lőség megteremtését elfogadva, a moderngazdaság jogi megalapozását, az állami in-tézmények megújítását tűzték ki célul azállami bürokrácia által „felülről" vezéreltreformok útján. Az 1848as forradalmimozgalmak hármas célkitűzéséből a gaz-dasági és társadalmi intézményrendszer át-alakítását elfogadták és támogatták, egybe-kötve azt az államszervezet megújításával,az alkotmányos alapintézmények tisztelet- be n tartás ával . Ezek együtt esé vel re mé lt ékháttérbe szorítani a soknemzetiségű biro-dalom kohézióját gyengítő modern nacio-nalizmust. Sőt a „nemzeti egyenjogúsítás"programját is beépítették a hivatalos poli-tikai célkitűzések közé, az állampolgárokszámára e kormányzat lehetőséget ígért ar-ra, hogy az államhatalom minden szer-

vével sz em be n an ya nyelvét ha sz ná lh as -sa, alsó és középfokú tanulmányait saját

nyelvén végezhesse, egyházában szabadnyelvhasználatot élvezhessen, s azon kívülszabadon egyesülhessen másokkal nyelveés kultúrája ápolására és fejlesztésére. Ígér-te a nemzeti csoportoknak, hogy a közigaz-gatásban a községi autonómia keretében a helyijárásimegyeikerületi közigazga-tás a helyi nemzeti többség nemzeti bé-lyegét viselheti magán: annak nyelve leheta hivatalok külső, helyijárásimegyei szin-

ten pedig a belső ügykezelési nyelve is,

az ott alkalmazott hivatalnokok nagyrészt

saját nemzetiségének soraiból kerülnek ki.

Emellett ígérte a kormányzat a gazdasági

erejüket és társadalmipolitikai súlyukat

tekintve legerősebb társadalmi csoportok-

hoz tartozó állampolgároknak azt a jogot

is, hogy az alkotmányos intézményrend-

szeren keresztül lehetőséget biztosít a poli-

tikaformálásban való részvételre.

A tö rt én et i sz ak ir od al om ban mind ig is

vi ta folyt ar ró l, ho gy az ol mü tz i alkot-

mányban deklarált alkotmányos ígéretek

1849 márciusában pusztán taktikai, álcázó

politikai manőver részét alkották a politi-

kai döntéshozók és az uralkodó részéről,

avagy csak a következő hónapok, évek po-

litikai viszonyai és konfliktusai sodorták az

uralkodót és politikusait az uralkodói ab-

szolutizmus deklarálásának és politikai

gyakorlatának útjára. Azt tudjuk, hogy Fe-

renc József egészen bizo nyo san n em szim-

patizált az uralkodói hatalmat korlátozó

alkotmányos eszmékkel és saját magát az

„Isten kegyelméből" uralkodó monarchiá-

nak tekintette. Minisz tériumán ak tevékeny-ségét ezzel szemben 18491850 folyamán

egyfajta reformigyekezet jellemezte. Ale-

xander Bach belügyminisztériumában lá-

zas munka folyt, Lombardia és Velence

tartományok és a Magyar Korona országai

kivételével minden tartomány statútuma

kidolgozásra, uralkodói jóváhagyásra, sőt

kihirdetésre került 1850 tavaszáig. Beveze-

tésüket azonban a birodalmi egység gon-

dolatának jegyében arra az időre halasztot-

ták, amikor a Magyar Korona országaiban

és az északitáliai tartományokban is lehe-

tőség nyílik hasonló intézmények beveze-tésére. S arra aztán soha nem kerül sor.

A ko rm án yz at i ha tal om cs úc sain ug ya n-

is mindvégig többféle irányzat képviselőit

találjuk. A kormányzat mindennapjaiban

1849 őszétől már érezhető volt a lassú elka

nyarodás az év tavaszán még oly nagy len-

dülettel hirdetett programtól. E folyamatot

mindenekelőtt a már ekkor körvonalazó-

dó, majd az évtized későbbi éveiben meg


14/104

merevedő politikai irányzatok kötélhúzása

bef oly ásol ta. A fel ülr ől jö vő am bi ci óz us re -

formokat és szigorúan centralizált biro-

dalmi egységet hirdető, a mérsékelt liberá-

lis eszméket is akceptáló csoport mellett,

amely önmagát a jozefinista hagyomány

folytatójának tekintette, egyre nagyobb te-

ret nyert az 1848 előtti birodalmi politiká-

hoz kötődő csoport, amelynek legbefo-

lyásosabb képviselője mindenekelőtt Karl

Friedrich Kübeck báró volt, az 1851. április

13án uralkodói pátenssel valóban felállí-

tott birodalmi tanács elnöke. Az uralkodóiabszolutizmus visszaállításának leglelke-

sebb hívei ebből a körből kerültek ki. Leg-

főbb érvük az volt, hogy a soknemzetiségű

bi rodalomb an az al ko tm án yo s in té zm é-

nyek a nemzeti széthúzás színterei, a biro-

dalmat csak az erőskezű abszolút uralkodó

tarthatja össze. Nem zárkóztak el a kor-

mányzati reformoktól, de elutasították a li-

be rá li s es zm ék et . A biro da lm i ce nt ra li zá -

ciót ugyanúgy támogatták, bár éppen az

1848 előtti viszonyokhoz való szorosabb

kötődés jegyében e tábor egyes tagjai bizo-

nyos mértékig hajlandóak voltak tudomá-sul venni a birodalom tartományainak el-

térő történelmi hagyományait és jelenbeli

vi sz on ya it . A fia tal ura lkod óra az els ő

években mindenekelőtt a kétféle irány kö-

zött kiegyenlítő szerepet játszó Schwarzen-

be rg min is zt er el nök gy ak or ol t er ős poli ti -

kai hatást, akire élete vége felé is mint

legjobb miniszterelnökére emlékezett visz

sza. Nem tekinthetjük azonban ebben az

időszakban sem önálló akarat nélküli té-

nyezőnek a kormányzásban, de kétségte-

len, hogy a herceg halála (1852. április)

után ugrásszerűen megnőtt önállósága éspolitikai súlya a döntéshozatalban. Állás-

pontja pedig egyre inkább a második ha-

talmi csoportosulás nézeteihez közeledett.

1851 tavaszáranyarára a kormányzati kö-

rökben túlsúlyba került az az elv, hogy az

alkotmányosság nem léptethető életbe.

1851. augusztus 20án az uralkodó pá-

tensben felfüggesztette az alkotmányt,

ugyanezen a napon Ferenc József kabineti

Karl Friedrich Kübeck von Kübau báró (17801855)

18401848 között a bécsi udvari ka-

mara elnöke, a birodalom pénz-

ügyeinek felelőse; 1848ban az a l

kotmányozó birodalmi gyűlés tagja,18501855 között a birodalmi ta-

nács elnöke, az 1848 előtti abszolút

kormányzati rendszer hagyományai-

nak képviselője. A Schwarzenberg

miniszterelnök halála utáni években

ő volt az ifjú császár számára a leg-nagyobb politikai tekintély. Karl Friedrich Kübeck képmása

iratában visszavonta a miniszteri felelősségelvét, azaz deklarálta, hogy a miniszte-rek kizárólag neki tartoznak felelősséggel.Ugyanakkor korlátozta a miniszteri ellen-

jegyzés je len tő ség ét is, ez ut án az pu sz tá na császári rendeletek kihirdetésének pon-tosságát igazolta. Kübeck báró elnökletével bi zo tt sá g alaku lt az al ko tm án y felülvizs gá-latára, de már senkinek sem okozott meg-lepetést, hogy az az év végén az alkotmány

teljes visszavonását indítványozta. Még-sem az 1848 előtti kormányzati kurzus viszszatéréséről beszélhetünk, ezért is neveziezt a kormányzatot a történeti irodaloma „neoabszolutizmus" kormányzatának:mind a hatalomgyakorlás intézményei,mind eszköztára, mind pedig célkitűzéseimagán viselik 18481849 nagy történelmi

vi ha rá na k le ny om at ai t. Vi ta to tt a ma gy ar -országi történeti szakirodalomban, hasz-nálhatóe a „neoabszolutizmus" fogalmaa magyar történelem e szakaszára, vagysem. Mivel 1848 előtt Magyarországonnem abszolutizmus, hanem rendi alkot-mányos kormányzás volt, az 1850es évekabszolutizmusa nem „neo", pusztán ab-szolutizmus szól a fogalom használa-tát ellenzők legfontosabb érve. Másrészt vi sz on t az 1849 et kö ve tő két év ti zedb ena magyar történelem a legszorosabban il-leszkedett a Habsburg Birodalom „biro-dalmi történeté"nek kereteibe, ami viszontindokolja a fogalom használatát.


15/104

A magyarországi politika formálódása,1848. november1849 késő nyara

A Sc hw ar ze nb er g he rceg által veze tett

új kormány megalakulása forduló

pontot jelentett a Magyarországgal

kapcsolatos politikai irányvonal kialakítá-

sában is, bár már hónapokkal korábbanmegtörtént a szakítás a magyar politikai

elit és az ausztriai kormányzat között az

1848. augusztus 31i Államirat kapcsán.

Nem volt nézetkülönbség a birodalmi ve-

zetés tagjai között abban a tekintetben,

hogy a rebellis magyar parlamenttel és

a Honvédelmi Bizottmánnyal szemben az

első lépés csakis az ország katonai meg-

hódítása lehet. Ennek jegyében lépték át

a határt 1848. december 13án a császári

csapatok Alfréd zu WindischGrátz her-

ceg táborszernagy főparancsnoksága alatt.

A ka to na i ma nő ve re k há tt er éb en az on -

ba n me g kel let t ke zd eni az elő készülete ket

a majdani politikai konszolidációra, annál

is inkább, mivel nem számítottak hóna-

pokra elnyúló, hosszú harcokra. Egyrészt

meg kellett kezdeni a jövőre vonatko-

zó tervek kidolgozását, másrészt pedig fel

kellett venni a kapcsolatot a potenciálispolitikai szövetségesekkel.

Mindenekelőtt a magyar kormánnyal

szemben álló, egyes vidékeken polgárhá-

bo rú s ál la po to ka t el ői dé ző ne mz et i mo z-

galmak kínálkoztak megnyerhető szövet-

ségesnek. A színfalak mögött megindult

a Magyarország jövőbeli berendezkedését

illető átfogó alapelvek kidolgozása, első-

sorban Stadion belügyminiszter kezdemé-

nyezésére. Közöttük a legfontosabb, Kari

Ludwig Rosenfeld báró udvari tanácsosé,

1848. december 27én került a miniszter-

tanács elé. Rosenfeld erdélyi szász szárma-zású udvari kamarai tisztviselő volt, 1848

tavasza előtt az Államtanács tagja, aki már

A császári csapatokbevonulása Pestre,

1849. január 5. Litográfia


16/104

korábban is a magyarokat élesen támadó

röpiratokkal lépett fel. Terve nemzetiségi

megoszlás szerinti területi felosztást irány-

zott elő. Az Ausztriával határos terüle-

tekből egy német tartományt, egy felső-

magyarországi szlovák tartományt kívánt

volna létr ehozni, a ru té ne k által lako tt te -

rületeket illetően nyitva hagyta a kérdést,

hogy azok önálló koronatartományt alkos-

sanak, avagy egyesítsék őket a Galíciában

lakó rutén területekkel. Továbbá felvá-

zolt egy román, egy szerb tartományt (de

a szerbek által igényeltnél lényegesen ki-sebb kiterjedésben), valamint egy horvát

tartományt. A többi terv is mind a födera-

tív típusú átszervezési programokhoz tar-

tozott, s Magyarország teljes államjogi

vagy köz iga zgatási fe ldarabo lásának szü k-

ségességéből indult ki. Rosenfeld javaslatát

a minisztertanács támogatta, és decem-

ber végén St ad io n vélem ény ezés végett el-

küldte azt az akkor már Magyarországon

tartózkodó WindischGrätz hercegnek is.

Wi nd is ch Grätz az on ba n elutas ítot ta a ter -

vet azzal, hogy mivel a magya ror szági ne m-

zetiségek egymással keverten élnek, nemtartja kivitelezhetőnek a nemzetiségi elven

történő szétszabdalást. Időközben Schwar-

zenberg álláspontja is változott, s így leke-

rültek a napirendről az effajta tervezgetések.

A ma gyar érdeke k figyele mbev ételéne k

a szándéka egyfelől, másrészről a nemzeti-

ségi mozgalmakkal való óvatosabb politika

(melyet erősíthetett a szláv többségű biro-

dalmi alkotmányozó gyűlés és a kormány-

zat közötti növekvő politikai feszültség) bi-

zonyos közeledést eredményezett a magyar

konzervatívokhoz. Februárban létrehoztak

egy bizottságot a magyar kormánnyal éle-

sen szemben álló magyar konzervatívok

prominens képviselőiből Apponyi György

gróf vezetésével, amely bizottság március-

ba n kés zül t el jav asl ata iva l: Magyar or -

szág alkotmányos különállását fenntartani

kívánták, miközben a kül, had, pénz és

kereskedelemügyek birodalmi közösségét

elfogadták. Horvátország különválását tisz-

teletben tartották, ahogy Erdély külön tar-

tományi státusát is, más területi leválasz-

tásról azonban hallani sem akartak. Lénye-

gében némileg modernizált formában az

1848 áprilisa előtti államjogi különállást

igényelték a Magyar Korona országai szá

Osztrák gúnyrajz

a magyarokról, akika horvátoktól való

félelmükben nem veszikészre az igazi veszélyt, 1848

Ap pony i Gy örgy gró f (1 8 08 1 899)

18461848 között magyar udvari

kancellár, a Konzervatív Párt vezetője.

18481849ben teljesen visszavonult

a magyarországi politikai színpadról,később sem vállalt pozíciót. 1860 ta-

vaszán az úgyne veze tt mege rősí tett

birodalmi tanács tagja, az 1860. októ-

beri diploma egyik megalkotója. 1860

végé től 1863 tavas záig országbí ró,

1862. végi memorandum a a későbbi

államjogi kiegyezés közvetlen előfutára. Képviselő az 18651868. évi

országgyűlésen, 1867 után a Deákpárt támogatója.

App onyi György arckép e


17/104

Julius Haynau képmása.

Litográfia

mára. Javaslataikat WindischGrátz herceg

is támogatta. A má rc iu s 4ei alkotmány kibocsátása

azonban alapvetően megváltoztatta a politi-kai helyzetet. Bár nem deklarálta, de lénye-gében eltörölte a magyar alkotmányt. A Ma-gyar Királyságnak a koronatartományoksorában jutott szerep, nemcsak az 1848 áp-rilisában kivívott kiterjesztett jogkört, de az1848 márciusa előtti rendi országgyűlésautonóm jogkörét is egy tollvonással meg-szűntnek minősítette. HorvátSzlavónor

Kossuth levele az angliai és franciaországi magyar

követekhez és diplomáciai ügynökségekhez, Vidin, 1 8 4 9. s ze pte mb er 1 2. ( ré szlet)

„Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeinkereje, hanem árulás s alávalóság által... Ó, hogy ezt megértem,s mégsem szabad meghalnom.Görgeyt felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazá- jának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn.

Kossuth Lajos: írások és beszédek 18481849böl. Kiadta Katona Tamás.

Budapest. 1987. SOS. old.

szagot Fiumével együtt (mely utóbbi 1779óta közvetlenül a magyarországi igazgatás-hoz tartozó szabad kerület volt) önálló ko-ronatartománynak minősítette, ahogy azErdélyi Nagyfejedelemséget is. Külön em-lítette, mint egy új, közvetlenül Bécsbőlirányított, elkülönült nemzetiközigazga-tási területet, a Szerb Vajdaságot, de aza koronatartományok felsorolásánál nemszerepelt, mivel a horvátok követelték, aztmajd HorvátSzlavónországgal egyesítsék,

s az adott pillanatban ebben nem akarta kormány állást foglalni. A katonai határ-őrvidéket az alkotmány önálló egységkénttovábbra is fenntartotta, ami a szerb éshorvát nemzeti mozgalmak lényeges köve-telésének visszautasítását jelentette.

Az al ko tm án y t eh át a bir od al mi cent ra li-záció intézményrendszerébe tagolta a Ma-gyar Korona országait. Ennek igazolásáraa bécsi kormányzat által a következő közelkét évtizedben hirdetett úgynevezett jogel-

já tsz áse lméle t szo lgá lt. Fe re nc József 1849. jú ni us 4én jó vá ha gyta a mi ni sz te rt an ác s

előterjesztését, amely szerint Magyarorszá-gon katonai kivételes törvények és igazgatásfenntartására van szükség. Az ostromálla-pot kivételes rendelkezései aztán Magyar-országon 1853ig, Erdélyben pedig 1854igmaradtak fenn.

Mindenekelőtt azonban a „lázadó" alatt- va ló k megb ün tet és én ek és a hűségesekmegjutalmazásának feladata várt az ifjúuralkodóra és magyarországi megbízott-

ja ira. Jú lius Hay na u bár ó tá bo rs ze rnag y-nak, a Magyarországon állomásozó oszt-rákhaderő akkori főparancsnokának 1849.

jú li us 1jei pr ok la má ci ój án ak ér te lm éb enMagyarországon 1848. október 8., Erdély-

be n ok tó be r 18. ut án mind en a párt ütésse lkapcsolatba hozható tett haditörvényekhatálya alá esett. 1849 őszének tömegeshadbírósági eljárásai folyamán két ténye-zőt tekintettek perdöntőnek a politiku-sok kompromittáltságának megállapításá-nál: az 1848. október 8a utáni politikaitevékenységet s a Függetlenségi Nyilatko-zat kibocsátásában való bármiféle közre


18/104

működést. Összességében 120150 főre te-

hetjük a ténylegesen kivégzettek összlét-

számát (ebből formális hadbírósági íté-

lettel 81 főt). A halálos ítéletek száma

azonban ennél jóval magasabb, körülbelül

500 volt, de ezek egy részét aztán súlyos

sánc vagy várfogságra enyhítették (fontos

kormánybiztosi vagy más politikai posztot

be tö lt ők re 1220 évnyi várfogság v ár t) , kö -

rülbelül 10001200 körülire tehetjük a be

bö rt ön zö tt ek sz ám át . Er dé ly be n lega lább

97 főt ítéltek halálra, de jelenlegi tudomá-

sunk szerint csak két ítéletet hajtottak vég-

re, itt jóval enyhébb volt az ottani kato-

nai főparancsnok eljárása. A törökországi

emigrációban tartózkodó politikusok kö-

zül 36nak in effigie jelképes kivégzése

is megtö rtént 1851. szepte mber 22én Pes-

ten, az Újépület börtönnek használt épü-

letrésze előtt, azaz a nevükkel ellátott cédu-

lákat az akasztófákra szegezték. Annál is

inkább feltűnő volt a magyar alattvalókkal

szembeni kérlelhetetlenség, mivel Észak

Itáliában a SzárdPiemonti Királysággal

kötött fegyverszüneti szerződés pontjai kö-

zé augusztus elején bekerült a lombardiai

és velencei forradalmároknak adott általá-

nos amnesztia, 90 személyt vettek csak ki

annak hatálya alól, akik nem térhettek

ugyan otthonaikba, de kérvényezhették ki-

ván do rl ásu ka t kü lf öl dr e. Ma gy ar or sz ág on

bü nt et le ns ég et csak a ké t le ge rőse bb ma -

gyarországi erődítmény, a péterváradi és

a komáromi vár védői tudtak kialkudni

a maguk számára. Kisebb kört érintő am-

nesztiarendeletre a következő években

többször is sor került, nagyobb mértékben

majd csa k 1854ben F eren c József és Erzsé-

be t ki rá ly né há za ss ág kö té se ka pc sá n, illetve 1856 áp ri li sá ba n. Az ut ol só elí té ltek

azonban majd csak 18581859ben szaba-

dultak. A teljes amnesztiára pedig 1867. jú-

nius 8ig, Ferenc József magyar királlyá ko-

ronázásának napjáig kellett várni.

1849 késő nyarán Ferenc József meg volt

győződve arról, hogy az „isteni rend" ellen

fellázadt alattvalókkal szembeni kímélet-

len példastatuálás igazságos és a helyreállí-

tandó rend alapját képezi. A kíméletlen

megtorlás fő célja a lakosság megfélemlíté-

se volt, ami rövid távon sikeresnek bizo-

nyulhatott ugyan, a megtorlás szülte döb-

be ne t és gyű löl et, ann ak nyomán pe di g az

uralkodóval szembeni mély bizalmatlan-

ság mély nyomot hagyott a magyar alatt-

valók szívé ben , s ez a bi za lm at la ns ág mégnagyon sokáig a legnehezebben leküzdhe-

tő akadálynak bizonyult az államjogi meg-

egyezés útjában. Azt követően is évtizedek-

nek kell majd eltelniük ahhoz, hogy Ferenc

Józsefet a magyar szívek elfogadják legitim

királyuknak.

Az Újép ület. Vízfest mény

Politikai foglyok szabadon

bocsátása, 1851


19/104


20/104

A rendies és polgári társadalomkeresztútjain

Magyarország népessége a 19. századközepén • 22

Gazdasági folyamatok és gazdaságpolitikai intézkedések • 26


21/104

Magyarország népességea 19. század közepén

A Magyar Koronaországainak etnikai képe18501851ben

Az 1848. ápr ili si tö rvén ye k fel szá molták

a rendi tagoltságot, kimondták a job

bágyfelszabadí tást és az ál la mp ol -

gári jogegyenlőséget, azaz körvonalazták

a modern polgári társadalom jogi alapjait. Ám az éles po li tika i kü zd el me kkel , majd

a katonai önvédelmi harccal teli hónapok

nem voltak alkalmasak a részletes jogi ke-

retek kidolgozására, még kevésbé a törvé-

nyekben előirányzott társadalmi alakulás

kibontakozására. Átalakulóban levő társa-

dalom volt ez, rendies és polgári vonások

egyaránt jellemezték.

A kor má ny zat első in té zk ed ései ne k

egyikeként népszámlálást rendelt el a Ma-

gyar Korona országaiban. Korábban nem

kerülhetett sor a népesség egészére kiter-

je dő népességös szeí rásra itt , miv el egy

1802ben hozott törvény mentesítette a

nemességet és az egyházi személyeket azalól. Az 18501851. évi népszámlálást szá-

mos korabeli és későbbi szakmai és politi-

kai kritika érte. A hiányosságok ellenére

azonban az első átfogó 19. századi magyar-

országi népszámlálást mégis kiindulópont-

nak választhatjuk a magyarországi népes-

ség viszonyainak jellemzésére. 1857ben

azután újra sor került egy átfogó népszám-

lálásra, amely már sok tekintetben korri-

gálta a hiányosságokat.


22/104

A népszáml álás er ed mé ny ei szer int a M a-

gyar Korona országainak jelen levő össz-

népessége (HorvátSzlavónországgal együtt)

13 191 553 fő (a jogi honos népesség száma

pedig 12 945 838), 1857ben pedig 13 768 513

fő volt.

Az 18 50 18 5l e s né pe ss ég öss ze ír ásszámadatai mutatják, hogy „soknemzeti-

ségű" és „sokfelekezetű" országról beszél-

hetünk.

A Ma gy ar Királyságon belül a ró ma i ka-

tolikus felekezet nagyon csekély mérték-

be n, de ab sz ol út tö bb sé ge t al ko to tt (53,8

százalék), míg a két legfontosabb protes-

táns felekezet, az evangélikusok (jobbára

németek és szlovákok) és a reformátusok

(magyarok) együttes aránya 28 százalékot

tett ki. A tiszántúli területeken viszont ők

alkották a relatív többséget. Emellett az or-

todox felekezet hívei is jelentős számban

éltek itt, s a katolikus egyházon belül a gö-

rög katolikusok is jelentős tömeget alkot-

tak. A legkiegyenlítettebb viszonyok az Er-

délyi Nagyfejedelemségben uralkodtak, ahol

a két nagy, közel azonos súllyal rendelkez ő,

együtt abszolút többséget alkotó felekezet

(görög katolikus, ortodox) mellett még

négy egyház (református, evangélikus,

unitárius, római katolikus) rendelkezett

je lentős sz ám ú hívőv el. A má si k pó lu so n

HorvátSzlavónország foglalt helyet a ró-

mai katolikus egyház egyértelmű túlsúlyá-

val . A fele kezeti hel yi er őv is zo ny ok teh át

nagyon sokszínűek voltak, minden feleke-

zetnek megvolt a maga területi és nemz eti-

ségi bázisa.

Az 18501851es né ps zá ml ál ás na gy új -

donsága volt az, hogy az állampolgároknemzetiségi hovatartozására vonatkozóan

is adatgyűjtés folyt. Az összeírtaknak, pon-

tosabban a nevükben nyilatkozó család-

főknek kellett nyilatkozniuk a maguk és

a háznépük egyes tagjainak nemzetiségé-

ről. A kormányzati célok között ugyanis

BudaPest látképe, 1853.

Franz Xaver Sandmannszínezett litográfiája

Román pár Kétegyházáról.Színezett litográfia


23/104

fontos szerepet játszott, hogy az állam

pontos képet nyerjen a magyarországi

nemzetiségi viszonyokról. A nemzetiségi

igények kereszttüzében lévő kormánynak

ugyanis nem lehetett könnyű annak felmé-

rése, hogy a megfogalmazottak mennyiben

felelnek meg a lakosság valódi nyelvi, nem-

zetiségi viszonyainak. Panasz ok áradata kí-

sérte azonban ezt a kísérletet, hiszen a ve-

gyes lakosságú vidékeken még nagyon

frissen éltek a megelőző évek nemzetikonfliktusainak és sérelmeinek emlékei,

a különböző nemzetiségűek kölcsönösen

egymást vádolták az adatok manipuláció

Magyar nemesekhagyományos ünnepi

viseletben. Színezettlitográfia

jáv ai. Az min de nk ép pen te tt en ér he tő ,

hogy az ország fővárosa(i), Pest és Buda

német jellegének kimutatása kiemelt fon-

tosságú volt a kormányza t számára, olyany

nyira, hogy a hivatalos eredmények ellen

Pest polgármestere is nyilvánosan szót

emelt. 1857ben már maga a kormány is

negatívan értékelte a nemzetiségi hovatar-

tozás szerinti összeírás tapasztalatait, ezért

aztán az 1857es népszámlálás alkalmával

már nem szerepelt az összeírási szempon-

tok között nemzetiségre vonat kozó kérdés.

A ké ső bb i év ti ze de kb en a magy ar sta tis z-tikusok az adatok korrekciójára több kí-

sérletet is tettek. Mivel azonban egészen

1880ig nem rendelkezünk megbízható

statisztikai összeírással e tekintetben, min-

denképpen elfogadhatjuk kiindulópont-

nak az 1850185les adatokat a lehetsé-

ges torzítások mellett is.

A ma gy ar ok ar án ya a Ma gy ar Kir ály sá-

gon, azaz az öt közigazgatási kerületen be-

lül (a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság,

az Erdélyi Nagyfejedelemség, valamint

HorvátSzlavónország nélkül) 49 százalé-

kot tett ki, miközben jelenlétük HorvátSzlavónországban és a katonai határőr-

vi dé ke n el ha ny ag ol ha tó nagy ságú volt.

Területileg azonban igen különböző vi-

szonyok tárulnak a szemünk elé, legin-

kább még a pestbudai kerület tekint-

hető nemzetiségi szempontból homogénnek

79,5 százalékos magyar lakosságával.

A tö bb i közigazg atás i ke rü le tb en leg alább

két nemzetiség rendelkezett meghatározó

súllyal. A kassai kerületben a szlovák,

a magyar és rutén nemzetiség aránya a

szlovákok enyhe számbeli relatív többsége

mellett is igen kiegyenlített volt. Az adatok

jól rávi lágí tanak a Szerb Vajda ság és Te -mesi Bánság kevert népességére is, s arra,

hogy bár elnevezésében a „szerb" nem-

zetiségi megjelölést viselte népessége kö-

zött a románok és a Bánságban élő svábok

is megelőzték számukat tekintve a szerbe-

ket, s a magyarokkal kiegészülve az itt élő

négy fő nemzetiség igen kiegyenlített vi-

szonyokat mutat. Az Erdélyi Nagyfejede

Magyarország népei.

Színes litográfia, 7855


24/104

lemségben a román lakosság abszolút

többséget (59,5 százalék) alkotott, itt azon-

ban egyes te le pü lé se ke n belü l igen nagy

volt a ke ve re dé s, na gy on sok te le pülé se n veg yes en élt le ga lább ké t, es et en ké nt há -

rom vagy ennél több nemzetiség.

Az 185 0 185 1. évi né pszá ml ál ás so rá n

megkérdezték a megszámláltak foglalkozá-

sát, de az adatokat nem dolgozták fel.

1857ben viszont a férfiak foglalkozását

alapul véve készültek ilyen összesítéseket,

16 foglalkozási csoportba sorolták a kere-

sőket. Eszerint a keresők (1,1 millió férfi)

között a mezőgazdaságban foglalkoztatot-

tak voltak döntő többségben, a Magyar Ko-

rona országaiban összességében 46,5 szá-

zalékot tett ki ez a csoport, a legmagasabb

(77 százalék) HorvátSzlavónországban volt

az arányuk, a legalacsonyabb a pestbudai

kerületben (32), amely a legiparosodot

tabb terület volt. Az adatok olyan agrár-

jel leg ű ország ké pé t érzékeltet ik, ah ol a

kisbirtok, kisüzem és kisvállalkozás volt

a domináns.

A következő évt izede k fo lya mán ho ss zú

távú folyamatok indultak el a társadalmi

szerkezet alakulásában: az arisztokrácia

megőrizte gazdaságitársadalmi pozícióit,míg a köznemesség e tekintetb en má r 1848

előtt is nagyon differenciált csoportja las-

san dezintegrálódott. A kereskedők és álta-

lában a városi polgárság számának gyors

növekedése mutatható ki, ezen belül az iz-

raelita népesség gazdasági, társadalmi állá-

sának megerősödése. A paraszti társadal-

mon belül is meglevő differenciálódás

tovább fokozódik; az ipari munkásság még

kisipari keretekben működött, a szakmun-

kások leginkább külföldiek voltak. A ha-

gyományos nemesi értelmiség háttérbe

szorult, és kialakult a modern professzio-

nális értelmiség. Mindennek azonban még

csak a kezdetén járt a magyar társadalom

az 1850es évek elején: a rendi társadalom

jog i falai led ől tek ugyan 1848ban , de ne m

könnyen alakultak ki az új jogi intéz-

ményeknek megfelelő magatartásminták és

normá k a társada lmon belül.

Megérkezés a kastélyba.

Színezett litográfia, 1861


25/104

Gazdasági folyamatokés gazdaságpolitikai intézkedések

Osztrák váltópénz.

1 krajcár, 1851

Az 1848as tav asz i forr ad al om dön tő

ZJL áttörést hozot t a hagyomá nyos gaz

L. \ dasági szerkezet lebontása terén,

mégis a magyarországi tőkés átalakulás

legfontosabb sajátossága az, hogy a liberá-lis gazdaságpolitikai intézményrendszer

bev ezetéséne k dö nt ő lépé seit a forra-

dalmakat katonai erővel elfojtó neoab-

szolutizmus hajtotta végre: megteremtette

a polgári tulajdon jogi kereteit, biztosítot-

ta a kötöttségektől mentes gazdasági tevé-

kenység játékszabályainak érvényesülését,

részletesen szabályozta a jobbágyfelszaba-

dítást. Mindemellett a birodalmi egység

alapelve természetesen itt is érvényesült,

s a célok között szerepelt az egységes biro-

dalmi piac és gazdaság kiépítése.

A bécsi ko rm án yz at a helyi piacokat bi-rodalmi piaccá formáló egységesítés jegyé-

be n me gs zü nt et te a Mag yar Ko ro na or-

szágait a birodalom másik részétől a 18.

század közepétől elválasztó belső vámha-

tárt, s 1851. július ljétől teljes vámunió

val ósu lt me g. 185 21853ban a bi ro da lo m

külső vámhatárát érintő fontos lépések

nyomán megtörténtek az első lépések a

vámlibe ralizálás felé. Sor ke rü lt Ma gy ar or -

szágon a birodalom nyugati felében hasz-nálatos mérték és súlyrendszer bevezeté-

sére. Nagy szerepet játszott a közlekedés

fejlesztése, mindenekelőtt a központi vas-

úti vonalak kiépítése. Míg 1848 előtt össze-

sen 178 kilométernyi vasút vonal épült ki az

ország területén, 1866ban már 2160 kilo-

méternyi vasútvonal állt rendelkezésre,

a területi megoszlás azonban egyenetlen

vol t. Eme llett na gy ar án yb an bő vü lt a du-

nai gőzhajózás is. Ugyanakkor a közutak

állapota nem sokat javult. Lényeges ténye-

ző volt viszont a centralizált posta és táv-

íróforgalom megszervezése és működteté-

se is. Arra vonatkozóan, hogy az egységes

bi ro da lm i pi ac me gt er em té se mi lyen jelen-

tőségű volt a birodalom egészének és Ma-

gyarország gazdaságának fejlődési ívében,

eltérnek a vélemények. A magyar történet

A p esti indóh áz ábráz olásacéltáblán, 1854


26/104

írás általában az 1848as törvények megha-

tározó szerepét hangsúlyozza, bár nem ta-

gadja az egységes birodalmi piac előnyeit

sem. Ezzel szemben az Egyesült Államok-

ba n élő gazd as ág történ észe k ele mzé sei azt

mutatják, hogy az ív alapvetően nem vál-

tozott 1848 előtt és után, de 1850 előtt és

után sem, s a magyar és a monarchiabeli

gazdasági változások sokkal inkább a gaz-

dasági ciklusok hatását viselték magukon,

mintsem az új gazdaságpolitikáét.

Az 1848. ápr ili si tö rv én ye k me gt et té k az

első lépést a jobbágyrendszer felszámolásá-

ra, a polgári földtulajdon megteremtésé-

re. A jogi keretek kijelölésén túl azonban

a forradalom és szabadságharc hónapjai

nem nyújtottak alkalmat a részletes jo-

gi szabályozás kidolgozására. Ausztriában

a birodalmi gyűlés 1848. szeptember 7i

határo zata utá n 1849. márci us 4én pátens

szabályozta a jobbágyfelszabadítást. Nem

a teljes állami kárpótlást tart almazta, az ál-

lam ugyanis csupán egyharmad részt vál-

lalt magára a volt földbirtokosok kártalaní-

tásából negyvenéves lejárattal, egyharmad

részt a volt jobbágynak kellett fizetnie

húszéves lejárattal, míg egyharmad volt a

nemesi földbirtokos kára. A nem úrbéres

jel legű terület eket (ir tás földek, bérelt föl-

dek) a jobbágyoknak teljes egészében ön-

erőből kellett megváltaniuk. Kivételt csak

Galícia képezett, ott ugyanis az állam a pa-

rasztokra eső kárpótlási hányadot is ma-

gára vállalta. 1853. március 2án jelentek

meg a Magyarországra, HorvátSzlavón-

országra és a Szerb Vajdaságra vonatkozó

úrbéri pátensek, amelyeket 1854. június

21én követett az erdélyi szabályozás. Ezek

fenntartották a teljes állami kárpótlás elvét,

de azt szigorúan csak az egyértelműen úr

Üvegpohár vonatábrázolás-

sal, 1860 körül

Vasút, posta éstávíróhálózat, 1867ben


27/104

Aratás közbe n pihenő

paras ztok. Jose f Heick evízfestménye, 1848

bé re sn ek mi nő sü lő te rü le te kr e korl átoz-

ták, a maradványföldeket a parasztok saját

erőből megválthatták, a nem úrbéres sző-

lők dézsmakötelezettségének megválthatá-

sát azonban a földesúr beleegyezésétől tet-

ték függővé. Elrendelték a legelők kötelező

elkülönítését a volt földesúr és a közsé-

gek között. Összességében az úrbéri pátens

nyomán a jobbágyok a korábban általuk

bi rt ok ol t földn ek 6667 százalékát ál lam i

kárpótlással kapták tulajdonként, körülbe-

lül 20 százalékát önerőből váltották meg,

s az is polgári tulajdonná vált, de 34 száza-

léknyi területet elveszítettek. Az úrbéres te-

rülettel rendelkezők aránya azonban a job-

bágycsaládok (1 366 749 csa lád) között

43,7 százalék volt 1848ban (közülük kö-

rülbelül 45 fél telekkel, 4042 százalék pe-

dig negyed telekkel rendelkezett. (Egy telek

nagysága 2357 hold között mozgott a te-

repadottságoktól, földminőségtől függően.)

Házas zsellér mintegy 53,33 százalék, ha-

zátlan zsellér pedig 7,17 százalék volt. A csa-

ládtagok számát is figyelembe véve az úr-

béres föl dde l re nd el ke ző k ar án ya a j ob bágy

össznépességen belül körülbelül 5254 szá-

zalék lehetett. A zsellérek részére pedig ezek

a pátensek ahogy az 1848. áprilisi törvé-

nyek is csak korlátozottan kínáltak tulaj-

donszerzési lehetőséget, amennyiben házuk

és a házhoz kapcsolt belső terület került

csak a tulajdonukba.

Ugyancsak 1853ban szabályozták a volt

nemesi tulajdonosok kártalanítását is.

Úrbéres telkenként 300700, házas zsellé-

renként 50 ezüst forintban állapították

meg a kárpótlást. E célra földtehermen

tesítési alapot hoztak létre, annak feltölté-

sére földtehermentesítési járulék nevű

pótadót vetettek ki, ami akkor a földadó

15 százalékára rúgott, s ez az arány később

Nyomtatószérű

az uradalmi birtokon.Színes litográfia, 1855


28/104

Emléklap a Nemzeti

Múzeumban tartott

terménykiállításról, 1851

emelkedett. Magyarországon ahogy Ga-

líciában is súlyosabb terhet jelentett ez

a lakosság számára, mint más tarto-

mányokban (a nyugati tartományokbana rendes adó körülbelül 20, a Magyar Ko-

rona országaiban és Galíciában annak

50 százalékát fordították e célra), de itt az

állami kárpótlás aránya jóval nagyobb

vol t, mint a töb bi te rü le te n. 1855 előt t

csak kártalanítási előlegeket utaltak ki,

1856tól kamatozó kötvényekben kapták

a kárpótlást a nemesi volt tulajdonosok,

a kamatokat félévenként fizették, a tör-

lesztésre pedig évenként kétszeri sorsolással

ötven év alatt került sor. A magyar mező-

gazdaság egyik legsúlyosabb problémája

azonban már 1848 előtt is a tőke és a hi-

telhiány volt, az állami kárpótlás meg-

valósult fo rm áj áb an eze n ne m se gí th et et t,

a nemesi földbirtokosok sokkal inkább

adósságtörlesztésre, mint beruházásokra

fordították. Eladósodottságuk enyhítése

céljából ugyan a kormány az úrbéri kár-

pótlás rendezetlensége miatt adósságaik

vis sza fizetésér e 1856ig moratór iumot

rendelt el, azt követően azonban az adós-

ságteher nyomasztó kötelezettségként új-

ra a nyakukba szakadt.

Az úr bé ri mu nk ál at ok ka l pá rh uzam o-

san megindult a polgári földtulajdon meg

Vidats Istvánmezőgazdaságigépgyárának számlája,1853 után


29/104

A gőzgé p felhasználása

a mezőgazdaságban

1863ban

teremtésének előfeltételeként a modern te

lekkönyvezés meghonosítása, az úgyneve-

zett ősiségi pátens (1852) pedig eltörölte az

ősiség intézményét. Ugyanakkor a hitbizo

mányok intézménye fennmaradt, ami az

arisztokrata nagybirtokokon belül tovább-

ra is lehetővé tette kötött birtoktestek elkü-

lönítését és kizárását a birtokforgalomból.

Az 1852ben Ma gy ar or sz ág on is beve ze te tt

osztrák polgári törvénykönyv azután biz-

tosította a jogi keretfeltételeket.

Az 1850es év ti ze db en a ma gy ar me ző -

gazdaság teljesítményének számszerűsít-

hető mutatói igen kedvező folyamatokat

mutatnak. Ennek oka elsősorban az volt,

hogy az 18501873 közötti időszak Euró-

pában a gabonakonjunktúra időszaka

volt, am it to vá bb er ős ít et t a kr ím i há bo rú

(18531856) nyomán fellépő gabonake-

reslet, ami kedvező gazdasági feltételeket

teremt ett az árute rmelő nemesi és paraszti

bi rt ok oso kna k eg ya rá nt . La ssan in te nz í-

ve bb é és ter mel ék en ye bb é vá lt a pa ra sz ti

gazdálkodás: a nyomásos gazdálkodás las-

san, de lazulni kezdett, terjedt a vetésforgó

használata; átalakult az eszközku ltúra, a fa-

eke helyett elterjedt a vastestű eke, a beta-

karításnál pedig a sarló helyett a kasza, az

1860as évektől nagy ütemben szaporod-

tak a gőzcséplőgépek. Némileg átalakult

a termékszerkezet is a paraszti gazdasá-

gokban, nőtt a búza, a kukorica és burgo-

nya aránya a hagyományos rozs és zab

mellett. A nemesi birtokosok legnagyobb

gondja a tőkehiány mellett az ingyen job-

bágym unk a he ly et te sí té se vo lt . ös sz es sé -

gében becslések szerint az 1860as évtized

derekára a magyar tartományok gabona-

termése legalább 2030 százalékkal nö-

ve ke de tt , le gn ag yo bb ará ny ba n a bú za -

termelés, ráadásul ugrásszerűen megnőtt

a piacra kerülő termények aránya az össz


30/104

termelésen belül. A gabonaexport pedig

mintegy hatszorosára nőtt.

A ko rm án yz at lén yeg es lép éseket te tt

az iparszabadság megteremtése terén is.

1851ben Kari Geringer báró ideiglenes

kormányzó rendeletében szabad és enge-

délyezett iparokat különböztetett meg. Meg-

tiltotta újabb céhek alapítását, s a céhekbe

való bel épé st sz ab ad dá te tt e te kint et né lkül

a felekezethez, illetve nemzetiséghez való

tartozásra. Az 1840. évi váltótörvények he-

lyébe az osztrák kereskedelmi és váltójogot vezették be . Az 1859ben az egész bi ro da -

lom területére érvényes Iparrendtartás pe-

dig az iparűzés jogát mindenki számára

biztos ítot ta , né hány sz ak ma kivételével el-

törölte a képesítési kötelezettséget. A több-

ségben lévő „szabad iparoknál" csak be-

jelenté si köte le ze tt sé ge t ír t elő , s csak az

„engedélyezett iparoknál" volt szükséges

előzetes hatósági engedély. A céheket a ren-

delet ugyan nem törölte el, de semmiféle

hatósági jogkört nem gyakoroltak már a

továbbiakban. (Megszüntetésüket csak az

1872es magyar ipartörvény rendelte el.)

Az ip ar i te rm el és fej lőd ése jóval kevés bé

vol t di na mi kus az év tize d fo lyam án , mi nt

azt a mezőgazdaság esetében láttuk. Mind-

azonáltal itt is fokozatos növekedés és át-

alakulás jellemző, illetve az ipari forra-

dalom bázisának részleges kiformálódása.

Legerőteljesebben az ipari nyersanyagok

kitermelése, az ipari alapanyagok előállítá-

sa fejlődött, illetve az agrártermékek (cu-

kor, szesz, malomipar) feldolgozása. Ezzel

együtt is a kereseti adó 17 százalék esett

Magyarországra az 1860as évek elején,

azaz a háziipari szintet meghaladó ma-

gyarországi ipari termelés az összbirodalmi termelés mintegy ötödéthatodát te-

hette csak ki.

A mod er n hi te li nt éz mé ny ek kialakulá-

sának folyamata csak vontatott ütemben

haladt előre. A tőkehiánnyal küzdő mező-

gazdaságnak mindenekelőtt jól műkö-

dő földhitelintézményekre volt szüksége.

1856ban jött létre az Osztrák Nemzeti

Bank jelzáloghitel osztálya, majd a bécsi

székhelyű, de elsősorban Magyarországra

hitelező Bodenkreditanstalt. 1863ban

követte azokat a magyarországi alapítású

Magyar Földhitelintézet, amely azonban

már elsősorban a magyar konzervatív és li-

berális pol it ika i elit összefogásának ered-

ményeképpen jöhetet t létre.

Az 1848. ápri lisi törvé nye k ki mo nd ták

a közteherviselést és a nemesi adómentes-ség megszüntetését, modern adórendszer

kidolgozására és bevezetésére azonban

egyáltalán nem maradt idő. 1849 után a bi-

rodalmi pénzügyi igazgatás legfontosabb

feladata a háborús kiadások következté-

be n föl duzzad t ál lamad ósság kezelése vol t,

miközben hatalmas költségeket jelentett

a katonaság, a csendőrség, a rendőrség és

az államapparátus fönntartása. Az állam-

háztartás deficitje gyorsan nőtt, mérséklé-

séhez az adórendszer egységesítésére, az adók

szigorú behajtására és a bevételek állandó

növelésére volt szükség. A bécsi kormány-

zat az újjáalakított osztrák adórendszert vezette be Magya rországon is, megter emtv e

ezzel a modern adózás alapjait: egyenes

adókat (földadót, házadót, kereseti adót)

és jövedelemadót (a kereseti adó egyfaj-

ta pótléka). Az egyenes adók kivetésének

alapjául a bevallás, illetve a jövedelembecs-

lés szolgált. Másrészt megjelentek a közve-

tett fogyasztási adók (só, cukor, hús, szesz

stb.) és monopóliumok (dohányjövedék),

A d iósgyő ri vashám or.Ludwig Rohbockacélmetszete, 1860


31/104

Ipari vállalkozások jöved elem adó ja az OsztrákCsászárságban 1862ben

illetve az illetékek. Összességében az adó-

terhek lényegesen emelkedtek.

Szabad György számításai szerint 1850

be n a sz űk eb b Magy ar or sz ág ró l (Erdé ly és

HorvátSzlavónország nélkül) 11 mil-

lió, 1857ben 1718 millió, 1864ben már

28 millió osztrák értékű forint folyt be a bi-

rod almi ki ncstárba. Ezt egészítette ki a köz-

vete tt ad ók bó l bef oly ó 12 mi ll ió , 37 mi ll ió ,

illetve 47 millió forint. Miközben 1848

előtt Magyarország összadója nem egészen20 millió pengő, azaz 21 millió osztrák ér-

tékű forint volt. A polgárok adóterhe

1848ban tiszta jövedelmük 4 százalékát,

a következő évtizedben azonban már 16,

majd 20 százalékát tette ki. Harm Hi mri ch

Brandt viszont összehasonlítva a különbö-

ző tartományok adóterheit arra a megál-

lapításra jutott, hogy az adóterhelés Ma-

gyarországon (1851: 4,28 forint/fő; 1859:

6,18 forint/fő) ahogy Galíciában is el-

maradt a birodalom nyugati felének terhe-

lésétől (például AlsóAusztriában 1851:

22,37, 1859: 27,15 forint/fő), azaz nem te-

kinthető a magyarországi terhelés megkü-

lönböztetetten hátrányosnak. Mindazon-

által azt is hozzátette, hogy az a sietség és

érzéketlen kíméletlenség, ahogy a „most

vag y soh a" l en dü le té be n az ad ót er he lé s t ar -

tományok közötti kiegyenlítésének célját

kitűző kormányzat végigvitte Magyaror-

szágon néhány év alatt a teljes adórendszer bev eze tését, má r ma gá ba n ho rd ta a bu ká s

csíráját, s a bécsi kormányzattal való szem-

bená llás egyik le gf onto sabb té nye ző je volt.

A lakosság pé nz üg yi te rh elés ét foko zó

sajátos tényező volt Magyarországon az

18481849ben királyi jóváhagyás nélkül

kibocsátott Kossuthbankók kárpótlás nél-

küli kivonása a forgalomból és megsemmi-

sítésük. Ezáltal összesen 6266 millió fo-

rintnyi összeget veszített el a lakosság.


32/104

A magyar tö rt én et ír ás ba n igen vita to tt

a bécsi kormányzat gazdaságpolitikájának

értékelése. Az egyik álláspont arra helyezi

a hangsúlyt, hogy a birodalmi kormányzat

a hazai hagyományoktól idegen, osztrák in-

tézményeket vezetett be Magyarországon,

a jobbágyfelszabadítás végrehajtásánál az

arisztokráciának kedvezett, az adóterheket

többszörösé re emelte és regresszíven vetette

ki, a belső vámhatár eltörlésével az ország

beo lvasztását kí vánta elé rni , ezért kiszolg ál-

tatta a magyar ipart a fejlettebb örökös tar-tományoknak. A másik álláspont szerint

a neoabszolutizmus gazdasági koncepcióját

egy logikusan felépített gazdasági filozófia

határozta meg, amelyet nem vezérelt politi-

kai diszkriminációs szándék a Magyar Ko-

rona országaival szemben, s a biro dalo m min-

den országában, tarto mányába n ugyanazon

elveket követte. Egyfelől a forgalom élénkí-

tésére, a piacosításra, másfelől a magántu-

lajdon megerősítésére, illetve privatizációra

törekedtek. E kettő révén várható volt a tel-

je sí tm énye k fokozása, ille tve ezáltal az álla-

mi bevételek növekedése. A nagy létszámú

hadsereg fenntartása, valamint a centrali-

zált birodalmi bürokrácia kiépítésének és

fenntartásának hatalmas költségei folytán

azonban az államháztartásra nagy nyomás

nehezedett, amelyet csak az adóztatás foko-

zásával tudott kordában tartani a kormány-

zat. A liberális gazdaságpolitika és az ural-

kodói abszolutizmus egymás mellett élése

következtében a magyar társadalom mind-

ezt felülről jött, „idegen" intézmények pa-

rancsszóval történő meghonosításaként élteát, ami a liberális gazdaságpolitika pozitívu-

mait is elhomályosította a kortársak szeme

előtt, annál is inkább, hiszen a nemesi po-

litikai elit a radikálisan megváltozott gaz-

dasági feltételrendszer folytán a mező-

gazdasági konjunktúra kedvező folyamatai

ellenére is a kényszerű alkalmazkodás ne-

héz éveit élte át. Ennek ellenére a dualizmus

korának gazdasági növekedése és látványos

gazdasági sikerei Magyarországon az ebben

az időszakban lezajlott változások alapjaira

épülnek majd. Az Óbudai Hajó gyár.Indriovics János litográfiája


33/104


34/104

Új államszervezeta birodalmi egység árnyékában

A katonai igazgatás időszaka • 36

Polgári igazgatás provizórium • 40

Polgári igazgatás definitívum • 42


35/104

A katonai igazgatás időszaka

A bécsi kor má ny ra 1849 őszé n a ma

gyarországi államszervezet átfogó

átszervezésének feladata várt a már-

cius 4i alkotmányban megjelölt általános

elvek alapján, miközben még évekig ér-

vé ny be n vol t az os tr om ál la po t. A leg főbb

célkitűzés az volt, hogy a magyar közigaz-gatást, igazságszolgáltatást teljes egészében

a birodalmi államszervezet kötelékeibe ta-

golják, s megszüntessék az 1848 tavasza

előtt fennállt különbségeket a birodalom

nyugati és keleti tartományai között.

Mindenekelőtt pontosan körül kellett

területileg határolni a megszervezendő új

koronatartományt, a még függőben lévő,

vi ta to tt te rü le ti ké rdéseket le kel let t zárn i.

1849 decemberében a Muraközt, amely

Zala megyéhez tartozott, de mivel lakossá-

gának túlnyomó többsége horvát volt,

a horvát nemzeti mozgalom Horvátország

részének tekintette, HorvátSzlavónor-

szághoz csatolták. A három partiumi vár-

megyét (Zaránd, KözépSzolnok, Kraszna

megye) és Kővár vidékét pedig az Erdélyi

Nagyfejedelemség részévé nyilvánították.

1849. november 18án uralkodói pátens

hivatalosan is létrehozta a Szerb Vajdaságés Temesi Bánságot, de továbbra is nyitva

hagyva, hogy az tartósan önálló koronatar-

tomány lesze vagy sem.

A ma gy ar or sz ág i igazgatás szervezeté nek

történetében az 1850es években három

periódust különböztethetünk meg: 1. a ka-

tonai igazgatás időszakát, 2. a polgári igaz-

gatás első időszakát, az úgynevezett provi-

zóriumot, 3. annak második időszakát, az

úgynevezett definitívumot. Az első kettőt

igen nehéz időben egymástól pontosan el-

határolni, mivel a civil igazgatás alapintéz-

ményei a katonai igazgatás árnyékában fo-lyamatosan alakultak ki, így nem húzható

éles határvonal a két periódus között.

A ka to na i igazgatás id ős za ká ba n a kö z-

igazgatásipolitikai hatalom a katonai pa-

rancsnokok kezében volt. Haynau tábor-

szernagy a Magyarországon állomásozó

III. hadsereg főparancsn okaként állt a ma-

gyarországi igazgatás élén, melléje 1849 jú-

niusában kinevezték Kari Geringer báró

be lü gy mi ni sz té ri um i ta ná cs os t a po lg ár i

ügyek teljhatalmú császári biztosává. Köz-

ponti irodáját Pesten rendezte be, közvet-

lenül a minisztertanács irányítása alatt állt,

de minden fontosabb rendelkezését a fő-

parancsnokkal egyeztetve adhatta csak ki.

A ha ds er eg főp ar an cs no ks ág ke re te in be -

lül két osztályt szerveztek a nem katonai

jel leg ű ügy ek vite lér e. Má r 1849 ele jétől,

az ország katonai megszállásától kezdve

katonai kerületekre osztották az ország te-

rületét, 1849 novemberére öt nagy kerület

Johann Kempen vonFichtenstamm báró,

a Legfelsőbb RendőriHivatal vezetőjének

képmása


36/104

37

maradt a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság

területét nem számítva (Erdélyben is hat

kerületet hoztak létre). A katonai kerület

parancsnoka volt a kerületben a végrehaj-

tó hatalom vezetője, ő felelt a közrend

fenntartásáért. A polgári ügyeket a mellet-

te működő miniszteri biztosok intézték.

A ka to na i ke rü le te ke t a sz ék he ly ük ül szo l-

gáló városokról nevezték el: pest(buda)i,

pozsonyi, kassai, soproni, nagyváradi ke-

rület, s mindegyiket 23 polgári kerületre

osztották fel a földrajzi, nemzetiségi és

közigazgatási szempontok alapján, de jó-részt megtartották a korábbi megyehatá-

rokat. A magyar közvélemény igen nagy

aggodalommal fogadta a kerületekre szab

dalást, mivel teljesen világos volt, hogy

fennáll az a veszély, hogy ez a lépés csak

nyitánya lesz az ország több tartományra

való fe losz tásának.

A régi közigazgatás i te rü le ti beoszt ás t

a kerületektől eltekintve alapjában át-

vevő új igazgatás tar tal má ba n al ap ve tő en

különbözött az 1848 előtti magyar nemesi

igazgatástól. Megindult az állami bürokr á-

cia kialakulása Magyarországon. A tisztvi-selői posztokat kizárólag kinevezéssel töl-

tötték be (a községekben és a városokban is

csak a járási vagy megyei közigazgatási ve-

zető által kinevezett hivatalnokok működ-

hettek). A tisztviselők elé szigorú képesítési

követelményeket állítottak, szabályozták

a hivatali ügymenetet, a munkarendet,

a hivatalok belső felépítését, elvárták, hogy

a hivat alnok rendelkezzen az adott vidéken

szükséges nyelvtudással (latin, magyar és

az adott környék többségi nyelve), de az is

fontos volt, hogy politikailag megbízható

legyen, ismerje a helyi viszonyokat, ugyan-akkor családi kötelékek, korábbi párthar-

cokban való részvétel vagy saját birtokvi-

szonyai ne gátolják a pártatlan eljárásban.

A közigazg atás im máron elvágva ha gy o-

mányos kapcsolódási pontjait a politika és

az igazságszolgáltatás felé nagy lépést tett

előre a szakszerűség útján. Megindult az

igazságszolgáltató szervezet kiépítése is,

a három legfontosabb alapelv a bírósági és

a közigazgatási funkciók elválasztása, a jog-

szolgáltatás teljes államosítása, az ügyész-

ségnek a bíróságok keretéből való kieme-

lése és külön szervezetbe foglalása volt.

Megkezdődött a közigazgatási hivataloktól

elkülönített szakigazgatási szervek (pénz-

ügyigazgatóságok, rendőrigazgatóságok,

csendőrség) létrehozása is.

Érthető módon kiemelt figyelem övezte

a rendőri hatóságok működését, hiszen az

állami rendőrség teljesen új intézmény volt

Magyarországon, 1848 előtt a rendfenn-

tartás a nemesi vármegye feladata volt.

A re nd őr i ha tó sá go k élé re kivétel né lküla Magyar Korona országain kívüli tarto-

mányokból idevezényelt rendőrhivatalno-

kok kerültek, a magyar nyelvet, hagyomá-

nyokat, magát a társadalmi és politikai

közeget nem ismerték. Hivatalosan kettős

alárendeltségben működtek: közvetlenül

a magyar helytartóság, majd a kormán yzó -

ság felügyelte őket, „igazi" felettesük azon-

ba n a be lü gy mi ni sz te r vol t. 1852 ny ar án

azután létrejött a Legfelsőbb Rendőri Hi-

vat al Jo ha nn Ke mp en vo n Fi ch ten sta mm

bá ró al tá bornag y, a cs en dő rs ég fő pa ra nc s-

nokának vezetése alatt. A magyar történetiirodalom előszeretettel idézi azt a mon-

dást, miszerint a neoabszolutizmus rend-

szere az álló katonák, az ülő hivatalnokok,

a térdeplő papság mellett a csúszómászó

rendőrségi besúgókra épült. A kortársak

s nemcsak Magyarországon igen ma-

gasra becsülték a fizetett rendőrségi infor-

mátorok számát ebben az időszakban, Ma-

gyarországon akár húszezres létszámról is

A magyaro rszági köziga zga-

tás szervezete I. (A katonai

igazgatás időszaka)1849. nyár1850. december

Karl Geringerbáró (18061889)

Erdélyi szász szár-

mazású magyaror-

szági nemes, 1848

előtt császári hiva-

talnok Bécsben;

18481849ben

a bécsi belügyminisz-

térium tisztviselője;

18491851 között

a magyarországi pol-

gári ügyek császári

biztosa, 18511852

között ideiglenes kor-

mányzó; az 1860asévekben az uralkodó

tanácsadó testületé-

nek, az Államtanács-

nak a tagjaként be-

folyással rendelkezett

a Magyarországgal

kapcsolatos uralko-

dói döntésekre.


37/10

magyarorszag_tortenete_15

Documents