magyarorszag_tortenete_15
TRANSCRIPT
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
1/104
MAGYARORSZÁGT Ö R T É N E T E
POLGÁRI ÁTALAKULÁSÉS NEOABSZOLUTIZMUS
1849-1867
Deák Ágnes
15
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
2/104
D E Á K A G N E S
Polgári átalakulásés neoabszolutizmus
18491867Fős zer kes ztő Romsics Ignác
K O S S U T H K I A D Ó
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
3/104
Írta: Deák Ágnes
Főszerkesztő: Romsics Ignác
Sorozatszerkesztő: Nagy Mézes RitaKépszerkesztő: Demeter Zsuzsanna
A térképeket készttette: Nagy Béla A kötetet tervezte: Badics IlonaKiadói programvezető: Szuba JolantaKiadói programkoordinátor: Winter Angéla
A képek válogatásában részt vett: Vajda László
Közreműködő intézmények:Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum,
Magyar Országos Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár,amelyek a sorozat képanyagát a rendelkezésünkre bocsátották.
Egyéb források: Dobó István Vármúzeum (Eger),Érseki Gyűjteményi Központ (Eger), Hermann Róbert gyűjteménye,Magyar Képek Archívum, MTA Művészettörténeti Kutatóintézet,Semmelweis Orvostörténeti Múzeum
Fotók: Bakos Ágnes, Barnaföldi Gábor, Broczkó Tamás, Czikkelyné Nagy Erika,Dabasi András, Farkas Árpád, Hapák József, Hegyi Gábor, Jaksity László,Képessy Bence, Mudrák Attila, Nagy Zoltán, Soós Ferenc Szalatnyay Judit,Szelényi Károly, Szepsy Szűcs Levente, Tihanyi Bence
ISBN 9789630956932
Minden jog fenntartva
© Kossuth Kiadó 2009© Deák Ágnes 2009
Felelős kiadó Kocsis András Sándora Kossuth Kiadó zRt. elnökvezérigazgatója
Akiadó az 1795ben a lapí tott Magyar Könyvk iadókés Könyvterjesztők Egyesülésének a tagjaMűszaki vezető Badics Ilona
Nyomdai előkészítés Veres IldikóKorrektor Török MáriaKépkidolgozás GMN Repró Stúdió
A nyomtatás és a k ötés a debreceni nyo mdás zattöbb mint négy évszázados hagyományait őrző Alföldi Nyomd a zRt. munká jaFelelős vezető György Géza vezérigazgató
www.kossuth.hu / email: [email protected]
http://www.kossuth.hu/mailto:[email protected]:[email protected]://www.kossuth.hu/
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
4/104
Tartalom
EGY DINASZTIKUS NAGYHATALOM A MODERN NACIONALIZMUSOK
KERESZTTÜZÉBEN
Bevezetés • 8
18481849 és politikai öröksége • 9
A magyarországi politika formálódása, 1848. november1849 késő nyara • 16
A RENDIES ÉS POLGÁRI TÁRSADALOM KERESZTÚTJAIN
Magyarország népessége a 19. század közepén • 22
Gazdasági folyamatok és gazdaságpolitikai intézkedések • 26
ÚJ ÁLLAMSZERVEZET A BIRODALMI EGYSÉG ÁRNYÉKÁBAN
A katonai igazgatás időszaka • 36
Polgári igazgatás provizórium • 40
Polgári igazgatás definitívum • 42
EGYHÁZAK, ISKOLÁK ÉS MŰVELŐDÉSI INTÉZMÉNYEK
A KORMÁNYZATI POLITIKA TERÉBEN
A felekezetek és a kormányzat • 48
Az oktatás szervezeti reformja • 52
A művelődés színterei: sajtó, színházak, egyesületek • 57
POLITIKAI DERMEDTSÉG ÉS TÁRSASÁGI AKTIVITÁS
POLITIKAI TÁRSADALOM AZ 1850ES ÉVEKBEN
Határainkon innen • 62
Határainkon túl • 67
ÚT AZ ÁLLAMJOGI KOMPROMISSZUM FELÉ
A birodalmi kormányzat tétova útkeresése, 18591861 • 72
A várakozás újabb év ei ki mire vár? • 86
A kiegyezés formálódása • 94
Ajánlott irodalom • 104
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
5/104
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
6/104
Egy dinasztikus nagyhatalom a modern
nacionalizmusok kereszttüzében
Bevezetés • 8
18481849 és politikai öröksége • 9
A magyarországi politika formálódása,
1848. november1849 késő nyara • 16
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
7/104
Bevezetés
Magyarország leigázása1849ben. Kovács Mihályolajfestménye, 1861
Az 1849 és 1867 kö zö tt i id ősza k na p
jaink ig mi nt a 19. századi magyar tör
ténelem mélypontja él a magyar
történeti köztudatban. Olyan közjátékként,
amely a polgári átalakulást megalapozódicsőséges reformkor, az azt véghezvivő
18481849es forradalom és függetlenségi
küzdelem után az I. Ferenc József osztrák
császárralmagyar királlyal kötött 1867es
államjogi kompromisszum nyomán meg-
induló dinamikus gazdaságitársadalmi fej-
lődést megelőzően kényszerű várakozó-
pályára terelte a magyar társadalmat és
a politikai elitet egyaránt. A nemzeti elnyo-
matás , az önkényu ralom, a stagnálás fogal-
mai kapcsolódnak hagyományosan ehhez
az időszakhoz.
Az elmúlt né há ny évt izedb en az on ba n
sok tekintetben átformálódott a történet-
tudomány képe erről a periódusról. A dua-
lizmuskori impozáns gazdasági fejlődés
ugyanis szervesen épült a megelőző évtize-
dek gazdasági átalakulására a gazdasági
folyamatok egyébként is csak áttételesen
mutatják a poli tikatört énetben korszakvál-
tónak tekintett események lenyomatát.
Másrészt a rendi társadalom jogi keretei-
nek felszámolása után 18481849ben,a nemzetiségi és politikai konfliktusokkal,
polgárháborús gócokkal és külső katonai
támadást követő honvédő háborúval ter-
helt időszakban nem volt lehetősége a ma-
gyar liberális politikai elitnek a polgári jog-
egyenlőség társadalma jogi kereteinek
kiformálására, s a társadalom átalakulása is
épp csak megindulhatott. A reformkorban
megálmodott polgári átalakulás kezde-
teit az ostromállapot katonairendőri in-
tézkedéseinek közepette, az uralkodói ab-
szolutizmus Magyarországon évtizedek óta
ismeretlen intézményeinek politikai nyo-
mása alatt, a magyar alkotmányospolitikaihagyományok kényszerű felfüggesztésének
vis zonya i kö zö tt kelle tt átél nie a magy ar or -
szági társadalomnak. A polgári átalakulás
sémáit, ütemét és kereteit pedig a bécsi bi-
rodalmi központ politikusai kívánták dik-
tálni, ami a nemzeti ellenállás reakcióit
hívta életre. Mégis ezek az évek a modern
Magya rors zág szüle téséne k évei. 1867ben
a politiku sok vissz atérhetnek jogi fikció-
ként 1848 áprilisának törvényeihez mint
kiindulóponthoz az alkotmányos politikai
intézményrendszer megteremtésekor, de
az ország egésze csak folytathatta az új po-litikai keretek között mindennapjait, me-
lyeket a megelőző közel két évtized for-
mált. Ezért nem tekinthetjük zárójelbe
tehető közjátéknak csupán ezt az idősza-
kot, hosszú időre formálta és deformálta a
gazdaságitársadalmi folyamatokat épp-
úgy, ahogy a politikai közgondolkodást is.
Politikai kényszerpályán ugyan, de meg-
kezdődött a polgári Magyarország születése.
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
8/104
18481849 és politikai öröksége
Kelet Közép Európ ában 1848 tava-
l s z á n a k f or rada lm i m ozga lm ai t hár
mas célkitűzés táplálta: a rendi ta-
goltságra épülő társadalomszerveződés fel-
váltása az ál lampol gári jogegye nlő ségreépülő polgári társadalommal; az uralkodói
abszolutizmus vagy a rendi alkotmányos-
ság intézményrendszerének a modern libe-
rális alkotmá nyos elvek szerinti átalakítása;
va la mint az ál lamipo li tika i in té zm én ye k
megújítása a modern nemzeti eszme jegyé-
be n: a töb b nemzet is ég által lako tt álla-
mokban biztosítani az államhatalomból
való kolle ktív részesülést a nemzet i csop or-
tok számára, s ezzel együtt biztosítani a kü-
lönféle nyelvek használatának szabadságát
az államéletben, a felekezeti, az egyesületi
tevékenységben, az oktatásban és a magán-életben. A nemzeti mozgalmak követelései
a birodalom szinte minden pontján fesze
gették az addigi politikaiközigazgatási
kereteket. A birodalom kis népeinek
nemzeti mozgalmai (az északitáliai
olaszok kivételével) saját népük törté-
neti fejlődése számára a cári Orosz-ország és az egységesülés útján elindult
Németország köztes erőterében ked-
vezőnek íté lték a Ha bs bu rg bi ro da lm i
keret fennmaradását, azt feltételezve, hogy
két nagyhatalom köztes terében kis, füg-
getlen nemzetállamok nem lennének elég
erősek függetlenségüket tartósan megőriz-
ni. Emellett azonban azok a nemzeti cso-
portok, amelyek az állami önállóság több-
kevesebb elemét megőrizték (magyarok,
horvátok, csehek), igyekeztek a meglévő
politikaiközigazgatási kereteket a nem-
zetállamiság lehető legtöbb kellékével fel-szerelni. Az ezzel nem rendelkezők viszont
a történeti jogok tagadásával, akár az előb
Emlékérem az OsztrákCsászárság újjászületésére,1849
A bécsi Hofburg. Színeze ttrézmetszet
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
9/104
Au sz tr os zl áv moz ga lm ak
A Habsburg Birodalom szláv nemzetiségeinek kulturális és politikaiegyüttműködését hirdető irányzat legtekintélyesebb képviselőjea cseh történetíró, Frantisek Palacky. Hívei elutasították a nagynémetegységet, a Habsburg Birodalmat mint önálló államot kívánták fenn-tartani. Élesen szembenálltak a valamennyi szláv nép Oroszország vezetése alatt történő kulturálispolitikai egyesítésének úgynevezettpánszláv eszméjével.
biekke l sz em be n is a te rmés ze tj og ra hivat-
kozva igényeltek nemzetiségük számára
politikai státust az államéletben. A biroda-
lom átalakítását célzó programok három
alaptípusa jelent meg:
a) az osztráknémet liberális és konzervatív
erők által hirdetett birodalmi centralizmus
Az o sz trákné metek számár a 1848 tavaszán -
nyarán a német egység megteremtése volt
a legfontosabb cél, remélték, sikerül a Habs-
bu rg u ra lk od ó fősége ala tt egy föderatív
nagy Németországot létrehozni, melynek
részét képezik a Habsburg Birodalom örö-
kös tartományai. A Magyar Korona orszá-
gai pedig a közös uralkodón keresztül vé-delmi közösségben kapcsolód hatnának ezen
államalakulathoz, függetlenségük megőrzé-
sével. Ahogy azonban 1848 őszére a nagy-
néme t remények elhalványodtak, a meglévő
Habsburg birodalmi keretek megerősítése
vál t els ődl ege s fontosságú fel ada ttá, s eh -
hez a korábbi föderatív jellegű tartományi
kapcsok szorosabbá tétele, mindenekelőtt
a Magyar Korona országainak szorosabb
integrálása a birodalom szervezetébe. A ré-
gi típusú dinasztikus birodalmat centrali
1848:3. törvénycikk 6. §
„Mindazon tárgyakban, melyek eddig a magyar királyi udvari kancel-
láriának, a királyi helytartó tanácsnak s a királyi kincstárnak, ide ért-
vén a bányászatot is, köréhez tartoztak, vagy azokhoz tartozniok
kellett volna, s általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai
és általában minden honvédelmi tárgyakban Őfelsége a végrehajtó
hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar minisztérium által fogja
gyakorolni."
zált modern állami szervezettel kívánták
felváltani, erős birodalmi parlamenttel és
kormánnyal, amely valamennyi fontos ál-
lami szektort irányítása alatt tartja, s a tar-
tományok számára csak nagyon korláto-
zott önkormányzatot biztosít.
b) a történeti tartományokat vagy
a nemzetietnikai tagoltság szerint
kialakítandó új tartományi egységeket
alapul vevő föderalizmus
A fö dera tív át al ak ít ás hívei az ausz troszl áv
eszmékkel rokonszenvező szláv nemzeti
mozgalmak voltak. Arra hivatkozva, hogy
a birodalom össznépességének közel 40
százalékát valamely szláv nemzetiséghez
tartozók alkották, igényeltek ennek megfe-
lelő politikai súlyt a birodalom vezetésén
be lü l. Pr og ra mj uk a b iro da lma t al ko tó ta r-
tományok közös birodalmi ügyeként elis-
merte a külügyek, hadügyek, pénzügyek és
a kereskedelmi ügyek igazgatását, ezek in-
tézésére birodalmi parlamentet és kor-
mányt kívántak felállítani. Az államélet
más területeit azonban a tartományok bel-
ső ügyének tekintették , s tart omán yi parla-
mentek és azoknak felelős kormányok ke-zelésére kívánták bízni. A Magyar Korona
országai számára szintén a többi tarto-
mány számára biztosított jogkört kívánták
bizt os ít an i, s el ut as ít ot tá k, ho gy a Ma gy ar
Korona országai megkülönböztetett állam-
jog i st át us t élv ezzenek .
c) a magyar „dualizmus"" koncepciója
A magyar politikai elit 1848 tavaszánnya-
rán az 1848. áprilisi törvények által biztosí-
tott államjogi különállást a birodalmon
belü l az ál lami sz uv er en it ás le he tő le gt öb b
ismérvének megszerzésével a perszonál
unió laza államjogi függésévé törekedettalakítani, amelyben a Magyar Korona or-
szágait, másrészt pedig az Osztrák Császár-
ságot mint független államokat csak a közös
uralkodó személye (aki egyben a nagyné-
met állam uralkodója is), s annak védelmé-
hez kapcsolódóan védelmi kötelezettség
kötötte volna össze.
1848 novemberében megalakult a Felix
zu Schwarzenberg herceg által vezetett új
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
10/104
I. Ferenc József képmása. Barabás Miklósolajfestménye, 1853
I. Ferenc József,osztrák császár (183 0191 6)
Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegnő
gyermeke, akit születésétől fogva az osztrák
császári trón várományosaként neveltek, ma-gát Isten kegyelméből uralkodó monarchiá-nak tekintette, nem rokonszenvezett a nép-felség és az alkotmányos monarchia elvével.Gyermekkora óta szenvedélyesen vonzották
a katonai erények; az uralkodást mindennapi
kormányzati feladatok kötelességtudó vég-zésének tekintette. 1848. december 2tólosztrák császár, 1854ben kötött házasságota bajor Wittelsbach uralkodói család egyik ol-dalágából származó Erzsébettel. 1857ben
az uralkodói pár gyermekeivel együtt kerestefel Magyarországot. 1867. július 8án koro-názták magyar királlyá.
ausztriai kormány, majd december 2ánlemondott a császári trónról V. Ferdinánd,s helyét I. Ferenc József foglalta el. Mindezfordulópontot jelentett a politikai küzdel-
mekben. Az addig politikai védekezésbeszorult Habsburg központi kormányzatminden vonatkozásban támadásba len-dült. Parlament i bemuta tkozó beszédébenaz új miniszterelnök alkotmányos kor-mányzást és a birodalom megrendült egysé-gének helyreállítását jelölte meg fő feladat-ként, ezt sugallta az új uralkodó választott
je lm on da ta is: „Egyesült erő ve l! " (Unitisviribus!)
Az eg yü tt mű kö dé s az on ba n az ok tó be ri bécsi fo rr ad al om leverés e ut án a mo rv ao r-szági Kremsier városában összeülő alkot
mányozó birodalmi gyűlés politikai erőiveligen hama r feszültté vált. 1849 januárjábanmár megszületett a döntés, hogy a kor-mány a színfalak mögött saját alkotmány-tervezetet készít, mely immáron nemcsaka birodalom nyugati tartományaira terjedki, hanem az időközben a császári csapa-tokkal nyílt háborúban álló Magyar Koro-na országaira is. Az alkotmány kidolgo-zásának fő motorja Franz Stadion gróf
bel ügy mi niszt er vol t, aki mi ni szte re lnök é- vel, va lami nt az ifjú uralkodóva l együtt úgyítélte meg, hogy az 1848as európai forra-dalmi hullám elültével, az északitáliai há-
bo rú sike res befejezése ut án , az ok tó be ri bécs i forra dalom ka tona i elfojtása nyo-mán, ha katonai erő\'el sikerül felszámolnia magyar politikai elit ellenállását, évszá-zadok óta a legkedvezőbb politikai pillanatkövetkezhet be arra, hogy a Magyar Korona
Franz Seraph StadionWarthausen gróf (18061853)
18411847 között a Tengermellék kormányzója, 18471848ban Ga-lícia kormányzója, tekintélyes közigazgatási tapasztalatokkal rendel-kezett, jól ismerte a birodalom nyugati tartományainak helyzetét;a nemzetiségi kérdés szakértőjének számított, személyében a szláv
nyelvhasználati, kulturális igények támogatója került a belügyminisz-teri posztra 18481849ben. Galíciai kormányzósága idején a lengyelnemzeti mozgalom egyenesen azzal vádolta, hogy ő „találta ki" a ru-tén nemzetiséget. Politikai ideálja II. József felvilágosult abszolutistareformpolitikája volt. A Schwarzenbergkormány programalkotótekintélye, a mérsékelt liberális elvek támogatója; a kortársak egye-nesen SchwarzenbergStadionkormányról beszéltek. 1849 későtavaszán azonban idegösszeomlást kapott, s már nem tért visszaa politika színpadára.
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
11/104
A no va rr ai cs ata ,
1849. március 23.
Litográfia
országainak különállását megszüntessék.
Az ön ál ló ma gy ar al ko tm án yo s in té zm é-
nyek fennállását az ausztriai államférfiak
legtöbbje évszázadok óta a birodalom
nagyhatalmi állásának és egységének bizto-
sítását fenyegető legfőbb akadálynak tekin-
tette. A birodalom élén álló politikusok
hittek abban 1848 végén s utána még leg-
alább egy jó évtizedig, hogy Magyarország
végre be ta go lh at ó lesz a bi ro da lo m általá-
nos jogrendjébe és intézményrendszerébe,
s néhány évtized alatt ugyanúgy beilleszt-
hető lesz, ahogy az Csehország esetében
történt a 17. században. Az alkotmányterv
emellett az uralkodói hatalom megerősíté-
sét és a föderatív átalakítási programok el-
lenében a centralizált birodalom program-
já na k pr ok la má lá sá t is szolgálta.
Ferenc József 1849. március 4én 01
mützben uralkodói pátens útján hirdette
ki az új Ausztriának szánt mérsékelt liberá-
lis alkotmányt, amely Osztrák Császárság
néven egységes, oszthatatlan alkotmányos
monarchiává nyilvánította a Habsburg
Birodalom egészét. A birodalom egységes
vá m és ke re sk ed el mi te rü le te t al ko to tt ,
s csak egy általános ausztriai birodalmi
polgárjog létezett. Az alk otm ány megerősí-
tette a polgári jogegyenlőség 1848ban már
elért és törvénybe iktatott eredményeit:
a rendi privilégiumok eltörlését, a közte-
herviselést és a jobbágyfelszabadítást. Ki-
mondta, hogy a birodalomban élő „min-
den népfaj egyenjogú, s minden népfajnak
Az ol mü tz i al ko tm án y, O lmütz, 1849. márc ius 4. (rés zle t)
„IX. Fejezet. A tartományi alkotmányok és tartományi
gyűlésekről
71. § A magyarországi királyság alkotmánya annyiban
tartatik fenn, hogy azon szabályok, melyek ezen birodalmi
alkotmánnyal nincsenek összhangzásban, erejöket el-
vesztik, és hogy minden nemzetiségek s a tartományban
divatozó nyelvek egyenjogúsága a nyilvános és polgári
élet minden viszonyaiban célszerű intézmények által bizto-
síttatik. Különös szabály rendezendi ezen viszonyokat.
72. § A szerb vajdaságnak oly intézkedések biztosíttatnak,
melyek egyházi közösségök és nemzetiségök fenntartásá-ra régibb szabadságlevelekben és császári, a legújabb
korbeli nyilatkozatokon alapulnak.
73. § A horvát és tótországi királyságokban a hozzá tar-
tozó tengermellék, továbbá Fiume városa és a hozzá
tartozó területtel egyetemben, ezen tartományoknak saját-
ságos intézményeik a birodalommal ezen birodalmi alkot-
mány által szabályozott összeköttetésén belől, azoknak
a magyarországi királyságtól teljes függetlenségében
fenntartatnak. Dalmácia követei fognak ezen királyságok
tartományi gyűlésével a birodalmi végrehajtó hatalom köz-
benjárása mellett a csatlakozás és annak feltételei iránt
tanácskozni, s az eredményt a császár sanctiója alá
terjeszteni.
74. § Az erdélyi nagyfejedelemség belszerkezete és alkot-
mánya, a magyarországi királyságtóli teljes függetlenség
s a tartományban lakó minden nemzetek egyenjogúsága
alapján, ezen birodalmi alkotmánnyal összhangzólag új
tartományi szabály által fog rendeztetni.
A szász nemzet jogai ezen birodalmi alkotmányon belőlfenntartatnak.
75. § A birodalom integritása védelmére fennálló intézmé-
nye a határőrvidéknek katonai organisatiójában
fenntartatik, és mint a birodalmi hadsereg kiegészítő része
a végrehajtó birodalmi hatalomnak marad alárendelve.
Külön szabály a határőrvidéki lakosoknak birtokviszo-
nyaira nézve ugyanazon könnyebbítóseket biztosítandja,
melyekben egyéb tartományok lakosai részesültek."
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
12/104
sérthetetlen joga van nemzetisége és nyelve
fenntartása és művelésére". Szigorúan
centralizált birodalmat hozott létre, az ál-
lamélet legtöbb területét birodalmi ügynek
nyilvánította, az egyes tartományok hatás-
körében csak olyan kérdések maradtak,
mint a földművelés, a középítkezések, a jó-
tékony intézetek, a tartományi költségve-
tés, a községi ügyek, az egyházi és iskolai
ügyek, a hadsereg élelmezése és beszállá-
solása. Az alkotmány rendkívül kiterjedt
jogkört biztos ítot t az ur al ko dó számár a:az uralkodó „szent, sérthetlen és nem fele-
lős"; a törvényhozást ugyan a birodalmi
gyűléssel és a tartományi gyűlésekkel meg-
osztva gyakorolja, de a végrehajtó hatalom
már kizárólag őt illeti. A külügyek irányítá-
sa teljes egészében az ő kezében marad:
ő küld és fogad követeket, köt nemzetközi
szerződéseket. Ő a hadsereg főparancsno-
ka, határoz béke és háború felett. Az alkot-
mány előirányzott egy egységes birodalmi
parlamentet, amelynek alsóházában az ál-
lampolgárok közvetlenül választották vol-
na meg képviselőiket, a felsőházba pedig
a tartományi gyűlések delegáltak volna. A szav azat i jogot ad óc en zush oz kö tö tt e az
alkotmány, a szavazás nyilvános és szóbeli
volt . A vég rehajtó ha ta lom legfon tosabb bi-
rodalmi szerve a minisztertanács volt. Az al-
kotmány ugyanakkor kimondta a miniszte-
ri felelősség elvét, s tartalmazta a miniszteri
ellenjegyzés intézményét is. Rendelkezett az
úgynevezett birodalmi tanács felállításáról
az uralkodó szűk körű tanácsadó testülete-
ként. Kezdeményezési joga nem volt, csak
tanácsadó funkciója a minisztertanács, illet-
ve az ur al kodó által hoz zá utalt ügy ekb en. Az
alkotmány előirányozta a közigazgatás és azigazságszolgáltatás elválasztását, a bírók el
mozdíthatatlanságának elvét is, a törvény-
széki eljárást nyilvánossá és szóbelivé tette,
politikai és sajtóvétségekben esküdtszékek
felállítását irányozta elő. Az alkotmány ren-
delkezése szerint először a tartományi al-
kotmányokat, statútumokat kellett kidol-
gozni, azután kerülhetett sor a tartományi
gyűlések, s csak ezt követően a birodalmi
gyűlés, azaz a birodalmi parlament összehí-
vására. A törvé nyh ozó tes tül ete k létrejö tté ig
az alkotmány az uralkodót felhatalmazta
a rendeleti kormányzásra. Ugyancsak már-
cius 4én Ferenc József pátensben szabá-
lyozta a politikai szabadságjogokat elismerte
a lelkiismereti szabadságot, a véleménynyil-
vání tás szabadságát, a saj tószabadságot és
a szabad egyesülés jogát. 1849. március 17én
pedig „ideiglenes községi törvény" kibocsá-
tására került sor, mely a helységek autonóm
igazgatásának intézményeit foglalta prog-
ramba.
Az al ko tm ány k ibocsátás a ut án a belü gy-
minisztériumban megkezdődtek a mun-
kálatok a tartományi statútumok kidol-
gozására Alexander Bach belügyminiszter
irányítása alatt . 1849 végére jó néhá ny el is
készült, bevezetésüket azonba n elhalasztot-
ták arra az időre, amikor a Magyar Koro-
na országaiban is stabilizálódik a politikai
helyzet. Így aztán teljes egészében elmaradta törvényhozó testületek felállítása, azaz az
alkotmány soha nem lépett hatályba.
Milyen politikai programot ígért az al-
kotmány az uralkodó népei számára?
A ko rm án yz at energikus me gh at ár oz ó sze-
mélyiségei az államélet átfogó reformját
tűzték ki maguk elé, nem visszatérést hir-
dettek az 1848 tavaszát megelőző viszo-
nyokhoz, ellenkezőleg, a polgári jogegyen
Az É rseki Pa lota, ahol 1848.december 2án a nagykorúI. Ferenc Józsefet császárrákiáltották ki, illetve a lőszer-tár épülete Olmützben
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
13/104
Felix zu Schwarzenberg herceg (18001852)
Diplomata, altábornagy; évtizedek diplomata
tevékenysége után 1848 nyarán maga jelent-
kezett északitáliai katonai szolgálatra a biro-
dalom megmentésének jegyében. 1849 no-
vemberében sógora, Alfréd zu WindischGrátz
herceg javasolta miniszterelnöknek. Céltuda-
tos, kemény akaratú, tehetséges politikus,
a magyar különállási törekvések elszánt el-
lenfele. Ferenc József politikai tanítómeste-rének tekintette, s még élete vége felé is mint
legjobb miniszterelnökét tartotta számon.
1852 tavaszán bekövetkezett hirtelen haláláig
ő határozta meg a bécsi birodalmi politikát.Felix Schwarzenbergképmása
Jogeljátszáselmélet(Verwirkungstheorie)
A magyar alkot-
mány eltörlését
indokló kormányza-
ti elv, mely szerint
a törvényes uralko-
dó elleni lázadással,
mindenekelőtt az
1849. április 1.41
Függetlenségi Nyi-
latkozattal Magyar-
ország eljátszotta
történeti alkotmá-
nyos jogait.
lőség megteremtését elfogadva, a moderngazdaság jogi megalapozását, az állami in-tézmények megújítását tűzték ki célul azállami bürokrácia által „felülről" vezéreltreformok útján. Az 1848as forradalmimozgalmak hármas célkitűzéséből a gaz-dasági és társadalmi intézményrendszer át-alakítását elfogadták és támogatták, egybe-kötve azt az államszervezet megújításával,az alkotmányos alapintézmények tisztelet- be n tartás ával . Ezek együtt esé vel re mé lt ékháttérbe szorítani a soknemzetiségű biro-dalom kohézióját gyengítő modern nacio-nalizmust. Sőt a „nemzeti egyenjogúsítás"programját is beépítették a hivatalos poli-tikai célkitűzések közé, az állampolgárokszámára e kormányzat lehetőséget ígért ar-ra, hogy az államhatalom minden szer-
vével sz em be n an ya nyelvét ha sz ná lh as -sa, alsó és középfokú tanulmányait saját
nyelvén végezhesse, egyházában szabadnyelvhasználatot élvezhessen, s azon kívülszabadon egyesülhessen másokkal nyelveés kultúrája ápolására és fejlesztésére. Ígér-te a nemzeti csoportoknak, hogy a közigaz-gatásban a községi autonómia keretében a helyijárásimegyeikerületi közigazga-tás a helyi nemzeti többség nemzeti bé-lyegét viselheti magán: annak nyelve leheta hivatalok külső, helyijárásimegyei szin-
ten pedig a belső ügykezelési nyelve is,
az ott alkalmazott hivatalnokok nagyrészt
saját nemzetiségének soraiból kerülnek ki.
Emellett ígérte a kormányzat a gazdasági
erejüket és társadalmipolitikai súlyukat
tekintve legerősebb társadalmi csoportok-
hoz tartozó állampolgároknak azt a jogot
is, hogy az alkotmányos intézményrend-
szeren keresztül lehetőséget biztosít a poli-
tikaformálásban való részvételre.
A tö rt én et i sz ak ir od al om ban mind ig is
vi ta folyt ar ró l, ho gy az ol mü tz i alkot-
mányban deklarált alkotmányos ígéretek
1849 márciusában pusztán taktikai, álcázó
politikai manőver részét alkották a politi-
kai döntéshozók és az uralkodó részéről,
avagy csak a következő hónapok, évek po-
litikai viszonyai és konfliktusai sodorták az
uralkodót és politikusait az uralkodói ab-
szolutizmus deklarálásának és politikai
gyakorlatának útjára. Azt tudjuk, hogy Fe-
renc József egészen bizo nyo san n em szim-
patizált az uralkodói hatalmat korlátozó
alkotmányos eszmékkel és saját magát az
„Isten kegyelméből" uralkodó monarchiá-
nak tekintette. Minisz tériumán ak tevékeny-ségét ezzel szemben 18491850 folyamán
egyfajta reformigyekezet jellemezte. Ale-
xander Bach belügyminisztériumában lá-
zas munka folyt, Lombardia és Velence
tartományok és a Magyar Korona országai
kivételével minden tartomány statútuma
kidolgozásra, uralkodói jóváhagyásra, sőt
kihirdetésre került 1850 tavaszáig. Beveze-
tésüket azonban a birodalmi egység gon-
dolatának jegyében arra az időre halasztot-
ták, amikor a Magyar Korona országaiban
és az északitáliai tartományokban is lehe-
tőség nyílik hasonló intézmények beveze-tésére. S arra aztán soha nem kerül sor.
A ko rm án yz at i ha tal om cs úc sain ug ya n-
is mindvégig többféle irányzat képviselőit
találjuk. A kormányzat mindennapjaiban
1849 őszétől már érezhető volt a lassú elka
nyarodás az év tavaszán még oly nagy len-
dülettel hirdetett programtól. E folyamatot
mindenekelőtt a már ekkor körvonalazó-
dó, majd az évtized későbbi éveiben meg
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
14/104
merevedő politikai irányzatok kötélhúzása
bef oly ásol ta. A fel ülr ől jö vő am bi ci óz us re -
formokat és szigorúan centralizált biro-
dalmi egységet hirdető, a mérsékelt liberá-
lis eszméket is akceptáló csoport mellett,
amely önmagát a jozefinista hagyomány
folytatójának tekintette, egyre nagyobb te-
ret nyert az 1848 előtti birodalmi politiká-
hoz kötődő csoport, amelynek legbefo-
lyásosabb képviselője mindenekelőtt Karl
Friedrich Kübeck báró volt, az 1851. április
13án uralkodói pátenssel valóban felállí-
tott birodalmi tanács elnöke. Az uralkodóiabszolutizmus visszaállításának leglelke-
sebb hívei ebből a körből kerültek ki. Leg-
főbb érvük az volt, hogy a soknemzetiségű
bi rodalomb an az al ko tm án yo s in té zm é-
nyek a nemzeti széthúzás színterei, a biro-
dalmat csak az erőskezű abszolút uralkodó
tarthatja össze. Nem zárkóztak el a kor-
mányzati reformoktól, de elutasították a li-
be rá li s es zm ék et . A biro da lm i ce nt ra li zá -
ciót ugyanúgy támogatták, bár éppen az
1848 előtti viszonyokhoz való szorosabb
kötődés jegyében e tábor egyes tagjai bizo-
nyos mértékig hajlandóak voltak tudomá-sul venni a birodalom tartományainak el-
térő történelmi hagyományait és jelenbeli
vi sz on ya it . A fia tal ura lkod óra az els ő
években mindenekelőtt a kétféle irány kö-
zött kiegyenlítő szerepet játszó Schwarzen-
be rg min is zt er el nök gy ak or ol t er ős poli ti -
kai hatást, akire élete vége felé is mint
legjobb miniszterelnökére emlékezett visz
sza. Nem tekinthetjük azonban ebben az
időszakban sem önálló akarat nélküli té-
nyezőnek a kormányzásban, de kétségte-
len, hogy a herceg halála (1852. április)
után ugrásszerűen megnőtt önállósága éspolitikai súlya a döntéshozatalban. Állás-
pontja pedig egyre inkább a második ha-
talmi csoportosulás nézeteihez közeledett.
1851 tavaszáranyarára a kormányzati kö-
rökben túlsúlyba került az az elv, hogy az
alkotmányosság nem léptethető életbe.
1851. augusztus 20án az uralkodó pá-
tensben felfüggesztette az alkotmányt,
ugyanezen a napon Ferenc József kabineti
Karl Friedrich Kübeck von Kübau báró (17801855)
18401848 között a bécsi udvari ka-
mara elnöke, a birodalom pénz-
ügyeinek felelőse; 1848ban az a l
kotmányozó birodalmi gyűlés tagja,18501855 között a birodalmi ta-
nács elnöke, az 1848 előtti abszolút
kormányzati rendszer hagyományai-
nak képviselője. A Schwarzenberg
miniszterelnök halála utáni években
ő volt az ifjú császár számára a leg-nagyobb politikai tekintély. Karl Friedrich Kübeck képmása
iratában visszavonta a miniszteri felelősségelvét, azaz deklarálta, hogy a miniszte-rek kizárólag neki tartoznak felelősséggel.Ugyanakkor korlátozta a miniszteri ellen-
jegyzés je len tő ség ét is, ez ut án az pu sz tá na császári rendeletek kihirdetésének pon-tosságát igazolta. Kübeck báró elnökletével bi zo tt sá g alaku lt az al ko tm án y felülvizs gá-latára, de már senkinek sem okozott meg-lepetést, hogy az az év végén az alkotmány
teljes visszavonását indítványozta. Még-sem az 1848 előtti kormányzati kurzus viszszatéréséről beszélhetünk, ezért is neveziezt a kormányzatot a történeti irodaloma „neoabszolutizmus" kormányzatának:mind a hatalomgyakorlás intézményei,mind eszköztára, mind pedig célkitűzéseimagán viselik 18481849 nagy történelmi
vi ha rá na k le ny om at ai t. Vi ta to tt a ma gy ar -országi történeti szakirodalomban, hasz-nálhatóe a „neoabszolutizmus" fogalmaa magyar történelem e szakaszára, vagysem. Mivel 1848 előtt Magyarországonnem abszolutizmus, hanem rendi alkot-mányos kormányzás volt, az 1850es évekabszolutizmusa nem „neo", pusztán ab-szolutizmus szól a fogalom használa-tát ellenzők legfontosabb érve. Másrészt vi sz on t az 1849 et kö ve tő két év ti zedb ena magyar történelem a legszorosabban il-leszkedett a Habsburg Birodalom „biro-dalmi történeté"nek kereteibe, ami viszontindokolja a fogalom használatát.
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
15/104
A magyarországi politika formálódása,1848. november1849 késő nyara
A Sc hw ar ze nb er g he rceg által veze tett
új kormány megalakulása forduló
pontot jelentett a Magyarországgal
kapcsolatos politikai irányvonal kialakítá-
sában is, bár már hónapokkal korábbanmegtörtént a szakítás a magyar politikai
elit és az ausztriai kormányzat között az
1848. augusztus 31i Államirat kapcsán.
Nem volt nézetkülönbség a birodalmi ve-
zetés tagjai között abban a tekintetben,
hogy a rebellis magyar parlamenttel és
a Honvédelmi Bizottmánnyal szemben az
első lépés csakis az ország katonai meg-
hódítása lehet. Ennek jegyében lépték át
a határt 1848. december 13án a császári
csapatok Alfréd zu WindischGrátz her-
ceg táborszernagy főparancsnoksága alatt.
A ka to na i ma nő ve re k há tt er éb en az on -
ba n me g kel let t ke zd eni az elő készülete ket
a majdani politikai konszolidációra, annál
is inkább, mivel nem számítottak hóna-
pokra elnyúló, hosszú harcokra. Egyrészt
meg kellett kezdeni a jövőre vonatko-
zó tervek kidolgozását, másrészt pedig fel
kellett venni a kapcsolatot a potenciálispolitikai szövetségesekkel.
Mindenekelőtt a magyar kormánnyal
szemben álló, egyes vidékeken polgárhá-
bo rú s ál la po to ka t el ői dé ző ne mz et i mo z-
galmak kínálkoztak megnyerhető szövet-
ségesnek. A színfalak mögött megindult
a Magyarország jövőbeli berendezkedését
illető átfogó alapelvek kidolgozása, első-
sorban Stadion belügyminiszter kezdemé-
nyezésére. Közöttük a legfontosabb, Kari
Ludwig Rosenfeld báró udvari tanácsosé,
1848. december 27én került a miniszter-
tanács elé. Rosenfeld erdélyi szász szárma-zású udvari kamarai tisztviselő volt, 1848
tavasza előtt az Államtanács tagja, aki már
A császári csapatokbevonulása Pestre,
1849. január 5. Litográfia
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
16/104
korábban is a magyarokat élesen támadó
röpiratokkal lépett fel. Terve nemzetiségi
megoszlás szerinti területi felosztást irány-
zott elő. Az Ausztriával határos terüle-
tekből egy német tartományt, egy felső-
magyarországi szlovák tartományt kívánt
volna létr ehozni, a ru té ne k által lako tt te -
rületeket illetően nyitva hagyta a kérdést,
hogy azok önálló koronatartományt alkos-
sanak, avagy egyesítsék őket a Galíciában
lakó rutén területekkel. Továbbá felvá-
zolt egy román, egy szerb tartományt (de
a szerbek által igényeltnél lényegesen ki-sebb kiterjedésben), valamint egy horvát
tartományt. A többi terv is mind a födera-
tív típusú átszervezési programokhoz tar-
tozott, s Magyarország teljes államjogi
vagy köz iga zgatási fe ldarabo lásának szü k-
ségességéből indult ki. Rosenfeld javaslatát
a minisztertanács támogatta, és decem-
ber végén St ad io n vélem ény ezés végett el-
küldte azt az akkor már Magyarországon
tartózkodó WindischGrätz hercegnek is.
Wi nd is ch Grätz az on ba n elutas ítot ta a ter -
vet azzal, hogy mivel a magya ror szági ne m-
zetiségek egymással keverten élnek, nemtartja kivitelezhetőnek a nemzetiségi elven
történő szétszabdalást. Időközben Schwar-
zenberg álláspontja is változott, s így leke-
rültek a napirendről az effajta tervezgetések.
A ma gyar érdeke k figyele mbev ételéne k
a szándéka egyfelől, másrészről a nemzeti-
ségi mozgalmakkal való óvatosabb politika
(melyet erősíthetett a szláv többségű biro-
dalmi alkotmányozó gyűlés és a kormány-
zat közötti növekvő politikai feszültség) bi-
zonyos közeledést eredményezett a magyar
konzervatívokhoz. Februárban létrehoztak
egy bizottságot a magyar kormánnyal éle-
sen szemben álló magyar konzervatívok
prominens képviselőiből Apponyi György
gróf vezetésével, amely bizottság március-
ba n kés zül t el jav asl ata iva l: Magyar or -
szág alkotmányos különállását fenntartani
kívánták, miközben a kül, had, pénz és
kereskedelemügyek birodalmi közösségét
elfogadták. Horvátország különválását tisz-
teletben tartották, ahogy Erdély külön tar-
tományi státusát is, más területi leválasz-
tásról azonban hallani sem akartak. Lénye-
gében némileg modernizált formában az
1848 áprilisa előtti államjogi különállást
igényelték a Magyar Korona országai szá
Osztrák gúnyrajz
a magyarokról, akika horvátoktól való
félelmükben nem veszikészre az igazi veszélyt, 1848
Ap pony i Gy örgy gró f (1 8 08 1 899)
18461848 között magyar udvari
kancellár, a Konzervatív Párt vezetője.
18481849ben teljesen visszavonult
a magyarországi politikai színpadról,később sem vállalt pozíciót. 1860 ta-
vaszán az úgyne veze tt mege rősí tett
birodalmi tanács tagja, az 1860. októ-
beri diploma egyik megalkotója. 1860
végé től 1863 tavas záig országbí ró,
1862. végi memorandum a a későbbi
államjogi kiegyezés közvetlen előfutára. Képviselő az 18651868. évi
országgyűlésen, 1867 után a Deákpárt támogatója.
App onyi György arckép e
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
17/104
Julius Haynau képmása.
Litográfia
mára. Javaslataikat WindischGrátz herceg
is támogatta. A má rc iu s 4ei alkotmány kibocsátása
azonban alapvetően megváltoztatta a politi-kai helyzetet. Bár nem deklarálta, de lénye-gében eltörölte a magyar alkotmányt. A Ma-gyar Királyságnak a koronatartományoksorában jutott szerep, nemcsak az 1848 áp-rilisában kivívott kiterjesztett jogkört, de az1848 márciusa előtti rendi országgyűlésautonóm jogkörét is egy tollvonással meg-szűntnek minősítette. HorvátSzlavónor
Kossuth levele az angliai és franciaországi magyar
követekhez és diplomáciai ügynökségekhez, Vidin, 1 8 4 9. s ze pte mb er 1 2. ( ré szlet)
„Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeinkereje, hanem árulás s alávalóság által... Ó, hogy ezt megértem,s mégsem szabad meghalnom.Görgeyt felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazá- jának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn.
Kossuth Lajos: írások és beszédek 18481849böl. Kiadta Katona Tamás.
Budapest. 1987. SOS. old.
szagot Fiumével együtt (mely utóbbi 1779óta közvetlenül a magyarországi igazgatás-hoz tartozó szabad kerület volt) önálló ko-ronatartománynak minősítette, ahogy azErdélyi Nagyfejedelemséget is. Külön em-lítette, mint egy új, közvetlenül Bécsbőlirányított, elkülönült nemzetiközigazga-tási területet, a Szerb Vajdaságot, de aza koronatartományok felsorolásánál nemszerepelt, mivel a horvátok követelték, aztmajd HorvátSzlavónországgal egyesítsék,
s az adott pillanatban ebben nem akarta kormány állást foglalni. A katonai határ-őrvidéket az alkotmány önálló egységkénttovábbra is fenntartotta, ami a szerb éshorvát nemzeti mozgalmak lényeges köve-telésének visszautasítását jelentette.
Az al ko tm án y t eh át a bir od al mi cent ra li-záció intézményrendszerébe tagolta a Ma-gyar Korona országait. Ennek igazolásáraa bécsi kormányzat által a következő közelkét évtizedben hirdetett úgynevezett jogel-
já tsz áse lméle t szo lgá lt. Fe re nc József 1849. jú ni us 4én jó vá ha gyta a mi ni sz te rt an ác s
előterjesztését, amely szerint Magyarorszá-gon katonai kivételes törvények és igazgatásfenntartására van szükség. Az ostromálla-pot kivételes rendelkezései aztán Magyar-országon 1853ig, Erdélyben pedig 1854igmaradtak fenn.
Mindenekelőtt azonban a „lázadó" alatt- va ló k megb ün tet és én ek és a hűségesekmegjutalmazásának feladata várt az ifjúuralkodóra és magyarországi megbízott-
ja ira. Jú lius Hay na u bár ó tá bo rs ze rnag y-nak, a Magyarországon állomásozó oszt-rákhaderő akkori főparancsnokának 1849.
jú li us 1jei pr ok la má ci ój án ak ér te lm éb enMagyarországon 1848. október 8., Erdély-
be n ok tó be r 18. ut án mind en a párt ütésse lkapcsolatba hozható tett haditörvényekhatálya alá esett. 1849 őszének tömegeshadbírósági eljárásai folyamán két ténye-zőt tekintettek perdöntőnek a politiku-sok kompromittáltságának megállapításá-nál: az 1848. október 8a utáni politikaitevékenységet s a Függetlenségi Nyilatko-zat kibocsátásában való bármiféle közre
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
18/104
működést. Összességében 120150 főre te-
hetjük a ténylegesen kivégzettek összlét-
számát (ebből formális hadbírósági íté-
lettel 81 főt). A halálos ítéletek száma
azonban ennél jóval magasabb, körülbelül
500 volt, de ezek egy részét aztán súlyos
sánc vagy várfogságra enyhítették (fontos
kormánybiztosi vagy más politikai posztot
be tö lt ők re 1220 évnyi várfogság v ár t) , kö -
rülbelül 10001200 körülire tehetjük a be
bö rt ön zö tt ek sz ám át . Er dé ly be n lega lább
97 főt ítéltek halálra, de jelenlegi tudomá-
sunk szerint csak két ítéletet hajtottak vég-
re, itt jóval enyhébb volt az ottani kato-
nai főparancsnok eljárása. A törökországi
emigrációban tartózkodó politikusok kö-
zül 36nak in effigie jelképes kivégzése
is megtö rtént 1851. szepte mber 22én Pes-
ten, az Újépület börtönnek használt épü-
letrésze előtt, azaz a nevükkel ellátott cédu-
lákat az akasztófákra szegezték. Annál is
inkább feltűnő volt a magyar alattvalókkal
szembeni kérlelhetetlenség, mivel Észak
Itáliában a SzárdPiemonti Királysággal
kötött fegyverszüneti szerződés pontjai kö-
zé augusztus elején bekerült a lombardiai
és velencei forradalmároknak adott általá-
nos amnesztia, 90 személyt vettek csak ki
annak hatálya alól, akik nem térhettek
ugyan otthonaikba, de kérvényezhették ki-
ván do rl ásu ka t kü lf öl dr e. Ma gy ar or sz ág on
bü nt et le ns ég et csak a ké t le ge rőse bb ma -
gyarországi erődítmény, a péterváradi és
a komáromi vár védői tudtak kialkudni
a maguk számára. Kisebb kört érintő am-
nesztiarendeletre a következő években
többször is sor került, nagyobb mértékben
majd csa k 1854ben F eren c József és Erzsé-
be t ki rá ly né há za ss ág kö té se ka pc sá n, illet- ve 1856 áp ri li sá ba n. Az ut ol só elí té ltek
azonban majd csak 18581859ben szaba-
dultak. A teljes amnesztiára pedig 1867. jú-
nius 8ig, Ferenc József magyar királlyá ko-
ronázásának napjáig kellett várni.
1849 késő nyarán Ferenc József meg volt
győződve arról, hogy az „isteni rend" ellen
fellázadt alattvalókkal szembeni kímélet-
len példastatuálás igazságos és a helyreállí-
tandó rend alapját képezi. A kíméletlen
megtorlás fő célja a lakosság megfélemlíté-
se volt, ami rövid távon sikeresnek bizo-
nyulhatott ugyan, a megtorlás szülte döb-
be ne t és gyű löl et, ann ak nyomán pe di g az
uralkodóval szembeni mély bizalmatlan-
ság mély nyomot hagyott a magyar alatt-
valók szívé ben , s ez a bi za lm at la ns ág mégnagyon sokáig a legnehezebben leküzdhe-
tő akadálynak bizonyult az államjogi meg-
egyezés útjában. Azt követően is évtizedek-
nek kell majd eltelniük ahhoz, hogy Ferenc
Józsefet a magyar szívek elfogadják legitim
királyuknak.
Az Újép ület. Vízfest mény
Politikai foglyok szabadon
bocsátása, 1851
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
19/104
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
20/104
A rendies és polgári társadalomkeresztútjain
Magyarország népessége a 19. századközepén • 22
Gazdasági folyamatok és gazdaságpolitikai intézkedések • 26
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
21/104
Magyarország népességea 19. század közepén
A Magyar Koronaországainak etnikai képe18501851ben
Az 1848. ápr ili si tö rvén ye k fel szá molták
a rendi tagoltságot, kimondták a job
bágyfelszabadí tást és az ál la mp ol -
gári jogegyenlőséget, azaz körvonalazták
a modern polgári társadalom jogi alapjait. Ám az éles po li tika i kü zd el me kkel , majd
a katonai önvédelmi harccal teli hónapok
nem voltak alkalmasak a részletes jogi ke-
retek kidolgozására, még kevésbé a törvé-
nyekben előirányzott társadalmi alakulás
kibontakozására. Átalakulóban levő társa-
dalom volt ez, rendies és polgári vonások
egyaránt jellemezték.
A kor má ny zat első in té zk ed ései ne k
egyikeként népszámlálást rendelt el a Ma-
gyar Korona országaiban. Korábban nem
kerülhetett sor a népesség egészére kiter-
je dő népességös szeí rásra itt , miv el egy
1802ben hozott törvény mentesítette a
nemességet és az egyházi személyeket azalól. Az 18501851. évi népszámlálást szá-
mos korabeli és későbbi szakmai és politi-
kai kritika érte. A hiányosságok ellenére
azonban az első átfogó 19. századi magyar-
országi népszámlálást mégis kiindulópont-
nak választhatjuk a magyarországi népes-
ség viszonyainak jellemzésére. 1857ben
azután újra sor került egy átfogó népszám-
lálásra, amely már sok tekintetben korri-
gálta a hiányosságokat.
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
22/104
A népszáml álás er ed mé ny ei szer int a M a-
gyar Korona országainak jelen levő össz-
népessége (HorvátSzlavónországgal együtt)
13 191 553 fő (a jogi honos népesség száma
pedig 12 945 838), 1857ben pedig 13 768 513
fő volt.
Az 18 50 18 5l e s né pe ss ég öss ze ír ásszámadatai mutatják, hogy „soknemzeti-
ségű" és „sokfelekezetű" országról beszél-
hetünk.
A Ma gy ar Királyságon belül a ró ma i ka-
tolikus felekezet nagyon csekély mérték-
be n, de ab sz ol út tö bb sé ge t al ko to tt (53,8
százalék), míg a két legfontosabb protes-
táns felekezet, az evangélikusok (jobbára
németek és szlovákok) és a reformátusok
(magyarok) együttes aránya 28 százalékot
tett ki. A tiszántúli területeken viszont ők
alkották a relatív többséget. Emellett az or-
todox felekezet hívei is jelentős számban
éltek itt, s a katolikus egyházon belül a gö-
rög katolikusok is jelentős tömeget alkot-
tak. A legkiegyenlítettebb viszonyok az Er-
délyi Nagyfejedelemségben uralkodtak, ahol
a két nagy, közel azonos súllyal rendelkez ő,
együtt abszolút többséget alkotó felekezet
(görög katolikus, ortodox) mellett még
négy egyház (református, evangélikus,
unitárius, római katolikus) rendelkezett
je lentős sz ám ú hívőv el. A má si k pó lu so n
HorvátSzlavónország foglalt helyet a ró-
mai katolikus egyház egyértelmű túlsúlyá-
val . A fele kezeti hel yi er őv is zo ny ok teh át
nagyon sokszínűek voltak, minden feleke-
zetnek megvolt a maga területi és nemz eti-
ségi bázisa.
Az 18501851es né ps zá ml ál ás na gy új -
donsága volt az, hogy az állampolgároknemzetiségi hovatartozására vonatkozóan
is adatgyűjtés folyt. Az összeírtaknak, pon-
tosabban a nevükben nyilatkozó család-
főknek kellett nyilatkozniuk a maguk és
a háznépük egyes tagjainak nemzetiségé-
ről. A kormányzati célok között ugyanis
BudaPest látképe, 1853.
Franz Xaver Sandmannszínezett litográfiája
Román pár Kétegyházáról.Színezett litográfia
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
23/104
fontos szerepet játszott, hogy az állam
pontos képet nyerjen a magyarországi
nemzetiségi viszonyokról. A nemzetiségi
igények kereszttüzében lévő kormánynak
ugyanis nem lehetett könnyű annak felmé-
rése, hogy a megfogalmazottak mennyiben
felelnek meg a lakosság valódi nyelvi, nem-
zetiségi viszonyainak. Panasz ok áradata kí-
sérte azonban ezt a kísérletet, hiszen a ve-
gyes lakosságú vidékeken még nagyon
frissen éltek a megelőző évek nemzetikonfliktusainak és sérelmeinek emlékei,
a különböző nemzetiségűek kölcsönösen
egymást vádolták az adatok manipuláció
Magyar nemesekhagyományos ünnepi
viseletben. Színezettlitográfia
jáv ai. Az min de nk ép pen te tt en ér he tő ,
hogy az ország fővárosa(i), Pest és Buda
német jellegének kimutatása kiemelt fon-
tosságú volt a kormányza t számára, olyany
nyira, hogy a hivatalos eredmények ellen
Pest polgármestere is nyilvánosan szót
emelt. 1857ben már maga a kormány is
negatívan értékelte a nemzetiségi hovatar-
tozás szerinti összeírás tapasztalatait, ezért
aztán az 1857es népszámlálás alkalmával
már nem szerepelt az összeírási szempon-
tok között nemzetiségre vonat kozó kérdés.
A ké ső bb i év ti ze de kb en a magy ar sta tis z-tikusok az adatok korrekciójára több kí-
sérletet is tettek. Mivel azonban egészen
1880ig nem rendelkezünk megbízható
statisztikai összeírással e tekintetben, min-
denképpen elfogadhatjuk kiindulópont-
nak az 1850185les adatokat a lehetsé-
ges torzítások mellett is.
A ma gy ar ok ar án ya a Ma gy ar Kir ály sá-
gon, azaz az öt közigazgatási kerületen be-
lül (a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság,
az Erdélyi Nagyfejedelemség, valamint
HorvátSzlavónország nélkül) 49 százalé-
kot tett ki, miközben jelenlétük HorvátSzlavónországban és a katonai határőr-
vi dé ke n el ha ny ag ol ha tó nagy ságú volt.
Területileg azonban igen különböző vi-
szonyok tárulnak a szemünk elé, legin-
kább még a pestbudai kerület tekint-
hető nemzetiségi szempontból homogénnek
79,5 százalékos magyar lakosságával.
A tö bb i közigazg atás i ke rü le tb en leg alább
két nemzetiség rendelkezett meghatározó
súllyal. A kassai kerületben a szlovák,
a magyar és rutén nemzetiség aránya a
szlovákok enyhe számbeli relatív többsége
mellett is igen kiegyenlített volt. Az adatok
jól rávi lágí tanak a Szerb Vajda ság és Te -mesi Bánság kevert népességére is, s arra,
hogy bár elnevezésében a „szerb" nem-
zetiségi megjelölést viselte népessége kö-
zött a románok és a Bánságban élő svábok
is megelőzték számukat tekintve a szerbe-
ket, s a magyarokkal kiegészülve az itt élő
négy fő nemzetiség igen kiegyenlített vi-
szonyokat mutat. Az Erdélyi Nagyfejede
Magyarország népei.
Színes litográfia, 7855
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
24/104
lemségben a román lakosság abszolút
többséget (59,5 százalék) alkotott, itt azon-
ban egyes te le pü lé se ke n belü l igen nagy
volt a ke ve re dé s, na gy on sok te le pülé se n veg yes en élt le ga lább ké t, es et en ké nt há -
rom vagy ennél több nemzetiség.
Az 185 0 185 1. évi né pszá ml ál ás so rá n
megkérdezték a megszámláltak foglalkozá-
sát, de az adatokat nem dolgozták fel.
1857ben viszont a férfiak foglalkozását
alapul véve készültek ilyen összesítéseket,
16 foglalkozási csoportba sorolták a kere-
sőket. Eszerint a keresők (1,1 millió férfi)
között a mezőgazdaságban foglalkoztatot-
tak voltak döntő többségben, a Magyar Ko-
rona országaiban összességében 46,5 szá-
zalékot tett ki ez a csoport, a legmagasabb
(77 százalék) HorvátSzlavónországban volt
az arányuk, a legalacsonyabb a pestbudai
kerületben (32), amely a legiparosodot
tabb terület volt. Az adatok olyan agrár-
jel leg ű ország ké pé t érzékeltet ik, ah ol a
kisbirtok, kisüzem és kisvállalkozás volt
a domináns.
A következő évt izede k fo lya mán ho ss zú
távú folyamatok indultak el a társadalmi
szerkezet alakulásában: az arisztokrácia
megőrizte gazdaságitársadalmi pozícióit,míg a köznemesség e tekintetb en má r 1848
előtt is nagyon differenciált csoportja las-
san dezintegrálódott. A kereskedők és álta-
lában a városi polgárság számának gyors
növekedése mutatható ki, ezen belül az iz-
raelita népesség gazdasági, társadalmi állá-
sának megerősödése. A paraszti társadal-
mon belül is meglevő differenciálódás
tovább fokozódik; az ipari munkásság még
kisipari keretekben működött, a szakmun-
kások leginkább külföldiek voltak. A ha-
gyományos nemesi értelmiség háttérbe
szorult, és kialakult a modern professzio-
nális értelmiség. Mindennek azonban még
csak a kezdetén járt a magyar társadalom
az 1850es évek elején: a rendi társadalom
jog i falai led ől tek ugyan 1848ban , de ne m
könnyen alakultak ki az új jogi intéz-
ményeknek megfelelő magatartásminták és
normá k a társada lmon belül.
Megérkezés a kastélyba.
Színezett litográfia, 1861
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
25/104
Gazdasági folyamatokés gazdaságpolitikai intézkedések
Osztrák váltópénz.
1 krajcár, 1851
Az 1848as tav asz i forr ad al om dön tő
ZJL áttörést hozot t a hagyomá nyos gaz
L. \ dasági szerkezet lebontása terén,
mégis a magyarországi tőkés átalakulás
legfontosabb sajátossága az, hogy a liberá-lis gazdaságpolitikai intézményrendszer
bev ezetéséne k dö nt ő lépé seit a forra-
dalmakat katonai erővel elfojtó neoab-
szolutizmus hajtotta végre: megteremtette
a polgári tulajdon jogi kereteit, biztosítot-
ta a kötöttségektől mentes gazdasági tevé-
kenység játékszabályainak érvényesülését,
részletesen szabályozta a jobbágyfelszaba-
dítást. Mindemellett a birodalmi egység
alapelve természetesen itt is érvényesült,
s a célok között szerepelt az egységes biro-
dalmi piac és gazdaság kiépítése.
A bécsi ko rm án yz at a helyi piacokat bi-rodalmi piaccá formáló egységesítés jegyé-
be n me gs zü nt et te a Mag yar Ko ro na or-
szágait a birodalom másik részétől a 18.
század közepétől elválasztó belső vámha-
tárt, s 1851. július ljétől teljes vámunió
val ósu lt me g. 185 21853ban a bi ro da lo m
külső vámhatárát érintő fontos lépések
nyomán megtörténtek az első lépések a
vámlibe ralizálás felé. Sor ke rü lt Ma gy ar or -
szágon a birodalom nyugati felében hasz-nálatos mérték és súlyrendszer bevezeté-
sére. Nagy szerepet játszott a közlekedés
fejlesztése, mindenekelőtt a központi vas-
úti vonalak kiépítése. Míg 1848 előtt össze-
sen 178 kilométernyi vasút vonal épült ki az
ország területén, 1866ban már 2160 kilo-
méternyi vasútvonal állt rendelkezésre,
a területi megoszlás azonban egyenetlen
vol t. Eme llett na gy ar án yb an bő vü lt a du-
nai gőzhajózás is. Ugyanakkor a közutak
állapota nem sokat javult. Lényeges ténye-
ző volt viszont a centralizált posta és táv-
íróforgalom megszervezése és működteté-
se is. Arra vonatkozóan, hogy az egységes
bi ro da lm i pi ac me gt er em té se mi lyen jelen-
tőségű volt a birodalom egészének és Ma-
gyarország gazdaságának fejlődési ívében,
eltérnek a vélemények. A magyar történet
A p esti indóh áz ábráz olásacéltáblán, 1854
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
26/104
írás általában az 1848as törvények megha-
tározó szerepét hangsúlyozza, bár nem ta-
gadja az egységes birodalmi piac előnyeit
sem. Ezzel szemben az Egyesült Államok-
ba n élő gazd as ág történ észe k ele mzé sei azt
mutatják, hogy az ív alapvetően nem vál-
tozott 1848 előtt és után, de 1850 előtt és
után sem, s a magyar és a monarchiabeli
gazdasági változások sokkal inkább a gaz-
dasági ciklusok hatását viselték magukon,
mintsem az új gazdaságpolitikáét.
Az 1848. ápr ili si tö rv én ye k me gt et té k az
első lépést a jobbágyrendszer felszámolásá-
ra, a polgári földtulajdon megteremtésé-
re. A jogi keretek kijelölésén túl azonban
a forradalom és szabadságharc hónapjai
nem nyújtottak alkalmat a részletes jo-
gi szabályozás kidolgozására. Ausztriában
a birodalmi gyűlés 1848. szeptember 7i
határo zata utá n 1849. márci us 4én pátens
szabályozta a jobbágyfelszabadítást. Nem
a teljes állami kárpótlást tart almazta, az ál-
lam ugyanis csupán egyharmad részt vál-
lalt magára a volt földbirtokosok kártalaní-
tásából negyvenéves lejárattal, egyharmad
részt a volt jobbágynak kellett fizetnie
húszéves lejárattal, míg egyharmad volt a
nemesi földbirtokos kára. A nem úrbéres
jel legű terület eket (ir tás földek, bérelt föl-
dek) a jobbágyoknak teljes egészében ön-
erőből kellett megváltaniuk. Kivételt csak
Galícia képezett, ott ugyanis az állam a pa-
rasztokra eső kárpótlási hányadot is ma-
gára vállalta. 1853. március 2án jelentek
meg a Magyarországra, HorvátSzlavón-
országra és a Szerb Vajdaságra vonatkozó
úrbéri pátensek, amelyeket 1854. június
21én követett az erdélyi szabályozás. Ezek
fenntartották a teljes állami kárpótlás elvét,
de azt szigorúan csak az egyértelműen úr
Üvegpohár vonatábrázolás-
sal, 1860 körül
Vasút, posta éstávíróhálózat, 1867ben
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
27/104
Aratás közbe n pihenő
paras ztok. Jose f Heick evízfestménye, 1848
bé re sn ek mi nő sü lő te rü le te kr e korl átoz-
ták, a maradványföldeket a parasztok saját
erőből megválthatták, a nem úrbéres sző-
lők dézsmakötelezettségének megválthatá-
sát azonban a földesúr beleegyezésétől tet-
ték függővé. Elrendelték a legelők kötelező
elkülönítését a volt földesúr és a közsé-
gek között. Összességében az úrbéri pátens
nyomán a jobbágyok a korábban általuk
bi rt ok ol t földn ek 6667 százalékát ál lam i
kárpótlással kapták tulajdonként, körülbe-
lül 20 százalékát önerőből váltották meg,
s az is polgári tulajdonná vált, de 34 száza-
léknyi területet elveszítettek. Az úrbéres te-
rülettel rendelkezők aránya azonban a job-
bágycsaládok (1 366 749 csa lád) között
43,7 százalék volt 1848ban (közülük kö-
rülbelül 45 fél telekkel, 4042 százalék pe-
dig negyed telekkel rendelkezett. (Egy telek
nagysága 2357 hold között mozgott a te-
repadottságoktól, földminőségtől függően.)
Házas zsellér mintegy 53,33 százalék, ha-
zátlan zsellér pedig 7,17 százalék volt. A csa-
ládtagok számát is figyelembe véve az úr-
béres föl dde l re nd el ke ző k ar án ya a j ob bágy
össznépességen belül körülbelül 5254 szá-
zalék lehetett. A zsellérek részére pedig ezek
a pátensek ahogy az 1848. áprilisi törvé-
nyek is csak korlátozottan kínáltak tulaj-
donszerzési lehetőséget, amennyiben házuk
és a házhoz kapcsolt belső terület került
csak a tulajdonukba.
Ugyancsak 1853ban szabályozták a volt
nemesi tulajdonosok kártalanítását is.
Úrbéres telkenként 300700, házas zsellé-
renként 50 ezüst forintban állapították
meg a kárpótlást. E célra földtehermen
tesítési alapot hoztak létre, annak feltölté-
sére földtehermentesítési járulék nevű
pótadót vetettek ki, ami akkor a földadó
15 százalékára rúgott, s ez az arány később
Nyomtatószérű
az uradalmi birtokon.Színes litográfia, 1855
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
28/104
Emléklap a Nemzeti
Múzeumban tartott
terménykiállításról, 1851
emelkedett. Magyarországon ahogy Ga-
líciában is súlyosabb terhet jelentett ez
a lakosság számára, mint más tarto-
mányokban (a nyugati tartományokbana rendes adó körülbelül 20, a Magyar Ko-
rona országaiban és Galíciában annak
50 százalékát fordították e célra), de itt az
állami kárpótlás aránya jóval nagyobb
vol t, mint a töb bi te rü le te n. 1855 előt t
csak kártalanítási előlegeket utaltak ki,
1856tól kamatozó kötvényekben kapták
a kárpótlást a nemesi volt tulajdonosok,
a kamatokat félévenként fizették, a tör-
lesztésre pedig évenként kétszeri sorsolással
ötven év alatt került sor. A magyar mező-
gazdaság egyik legsúlyosabb problémája
azonban már 1848 előtt is a tőke és a hi-
telhiány volt, az állami kárpótlás meg-
valósult fo rm áj áb an eze n ne m se gí th et et t,
a nemesi földbirtokosok sokkal inkább
adósságtörlesztésre, mint beruházásokra
fordították. Eladósodottságuk enyhítése
céljából ugyan a kormány az úrbéri kár-
pótlás rendezetlensége miatt adósságaik
vis sza fizetésér e 1856ig moratór iumot
rendelt el, azt követően azonban az adós-
ságteher nyomasztó kötelezettségként új-
ra a nyakukba szakadt.
Az úr bé ri mu nk ál at ok ka l pá rh uzam o-
san megindult a polgári földtulajdon meg
Vidats Istvánmezőgazdaságigépgyárának számlája,1853 után
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
29/104
A gőzgé p felhasználása
a mezőgazdaságban
1863ban
teremtésének előfeltételeként a modern te
lekkönyvezés meghonosítása, az úgyneve-
zett ősiségi pátens (1852) pedig eltörölte az
ősiség intézményét. Ugyanakkor a hitbizo
mányok intézménye fennmaradt, ami az
arisztokrata nagybirtokokon belül tovább-
ra is lehetővé tette kötött birtoktestek elkü-
lönítését és kizárását a birtokforgalomból.
Az 1852ben Ma gy ar or sz ág on is beve ze te tt
osztrák polgári törvénykönyv azután biz-
tosította a jogi keretfeltételeket.
Az 1850es év ti ze db en a ma gy ar me ző -
gazdaság teljesítményének számszerűsít-
hető mutatói igen kedvező folyamatokat
mutatnak. Ennek oka elsősorban az volt,
hogy az 18501873 közötti időszak Euró-
pában a gabonakonjunktúra időszaka
volt, am it to vá bb er ős ít et t a kr ím i há bo rú
(18531856) nyomán fellépő gabonake-
reslet, ami kedvező gazdasági feltételeket
teremt ett az árute rmelő nemesi és paraszti
bi rt ok oso kna k eg ya rá nt . La ssan in te nz í-
ve bb é és ter mel ék en ye bb é vá lt a pa ra sz ti
gazdálkodás: a nyomásos gazdálkodás las-
san, de lazulni kezdett, terjedt a vetésforgó
használata; átalakult az eszközku ltúra, a fa-
eke helyett elterjedt a vastestű eke, a beta-
karításnál pedig a sarló helyett a kasza, az
1860as évektől nagy ütemben szaporod-
tak a gőzcséplőgépek. Némileg átalakult
a termékszerkezet is a paraszti gazdasá-
gokban, nőtt a búza, a kukorica és burgo-
nya aránya a hagyományos rozs és zab
mellett. A nemesi birtokosok legnagyobb
gondja a tőkehiány mellett az ingyen job-
bágym unk a he ly et te sí té se vo lt . ös sz es sé -
gében becslések szerint az 1860as évtized
derekára a magyar tartományok gabona-
termése legalább 2030 százalékkal nö-
ve ke de tt , le gn ag yo bb ará ny ba n a bú za -
termelés, ráadásul ugrásszerűen megnőtt
a piacra kerülő termények aránya az össz
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
30/104
termelésen belül. A gabonaexport pedig
mintegy hatszorosára nőtt.
A ko rm án yz at lén yeg es lép éseket te tt
az iparszabadság megteremtése terén is.
1851ben Kari Geringer báró ideiglenes
kormányzó rendeletében szabad és enge-
délyezett iparokat különböztetett meg. Meg-
tiltotta újabb céhek alapítását, s a céhekbe
való bel épé st sz ab ad dá te tt e te kint et né lkül
a felekezethez, illetve nemzetiséghez való
tartozásra. Az 1840. évi váltótörvények he-
lyébe az osztrák kereskedelmi és váltójogot vezették be . Az 1859ben az egész bi ro da -
lom területére érvényes Iparrendtartás pe-
dig az iparűzés jogát mindenki számára
biztos ítot ta , né hány sz ak ma kivételével el-
törölte a képesítési kötelezettséget. A több-
ségben lévő „szabad iparoknál" csak be-
jelenté si köte le ze tt sé ge t ír t elő , s csak az
„engedélyezett iparoknál" volt szükséges
előzetes hatósági engedély. A céheket a ren-
delet ugyan nem törölte el, de semmiféle
hatósági jogkört nem gyakoroltak már a
továbbiakban. (Megszüntetésüket csak az
1872es magyar ipartörvény rendelte el.)
Az ip ar i te rm el és fej lőd ése jóval kevés bé
vol t di na mi kus az év tize d fo lyam án , mi nt
azt a mezőgazdaság esetében láttuk. Mind-
azonáltal itt is fokozatos növekedés és át-
alakulás jellemző, illetve az ipari forra-
dalom bázisának részleges kiformálódása.
Legerőteljesebben az ipari nyersanyagok
kitermelése, az ipari alapanyagok előállítá-
sa fejlődött, illetve az agrártermékek (cu-
kor, szesz, malomipar) feldolgozása. Ezzel
együtt is a kereseti adó 17 százalék esett
Magyarországra az 1860as évek elején,
azaz a háziipari szintet meghaladó ma-
gyarországi ipari termelés az összbirodalmi termelés mintegy ötödéthatodát te-
hette csak ki.
A mod er n hi te li nt éz mé ny ek kialakulá-
sának folyamata csak vontatott ütemben
haladt előre. A tőkehiánnyal küzdő mező-
gazdaságnak mindenekelőtt jól műkö-
dő földhitelintézményekre volt szüksége.
1856ban jött létre az Osztrák Nemzeti
Bank jelzáloghitel osztálya, majd a bécsi
székhelyű, de elsősorban Magyarországra
hitelező Bodenkreditanstalt. 1863ban
követte azokat a magyarországi alapítású
Magyar Földhitelintézet, amely azonban
már elsősorban a magyar konzervatív és li-
berális pol it ika i elit összefogásának ered-
ményeképpen jöhetet t létre.
Az 1848. ápri lisi törvé nye k ki mo nd ták
a közteherviselést és a nemesi adómentes-ség megszüntetését, modern adórendszer
kidolgozására és bevezetésére azonban
egyáltalán nem maradt idő. 1849 után a bi-
rodalmi pénzügyi igazgatás legfontosabb
feladata a háborús kiadások következté-
be n föl duzzad t ál lamad ósság kezelése vol t,
miközben hatalmas költségeket jelentett
a katonaság, a csendőrség, a rendőrség és
az államapparátus fönntartása. Az állam-
háztartás deficitje gyorsan nőtt, mérséklé-
séhez az adórendszer egységesítésére, az adók
szigorú behajtására és a bevételek állandó
növelésére volt szükség. A bécsi kormány-
zat az újjáalakított osztrák adórendszert vezette be Magya rországon is, megter emtv e
ezzel a modern adózás alapjait: egyenes
adókat (földadót, házadót, kereseti adót)
és jövedelemadót (a kereseti adó egyfaj-
ta pótléka). Az egyenes adók kivetésének
alapjául a bevallás, illetve a jövedelembecs-
lés szolgált. Másrészt megjelentek a közve-
tett fogyasztási adók (só, cukor, hús, szesz
stb.) és monopóliumok (dohányjövedék),
A d iósgyő ri vashám or.Ludwig Rohbockacélmetszete, 1860
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
31/104
Ipari vállalkozások jöved elem adó ja az OsztrákCsászárságban 1862ben
illetve az illetékek. Összességében az adó-
terhek lényegesen emelkedtek.
Szabad György számításai szerint 1850
be n a sz űk eb b Magy ar or sz ág ró l (Erdé ly és
HorvátSzlavónország nélkül) 11 mil-
lió, 1857ben 1718 millió, 1864ben már
28 millió osztrák értékű forint folyt be a bi-
rod almi ki ncstárba. Ezt egészítette ki a köz-
vete tt ad ók bó l bef oly ó 12 mi ll ió , 37 mi ll ió ,
illetve 47 millió forint. Miközben 1848
előtt Magyarország összadója nem egészen20 millió pengő, azaz 21 millió osztrák ér-
tékű forint volt. A polgárok adóterhe
1848ban tiszta jövedelmük 4 százalékát,
a következő évtizedben azonban már 16,
majd 20 százalékát tette ki. Harm Hi mri ch
Brandt viszont összehasonlítva a különbö-
ző tartományok adóterheit arra a megál-
lapításra jutott, hogy az adóterhelés Ma-
gyarországon (1851: 4,28 forint/fő; 1859:
6,18 forint/fő) ahogy Galíciában is el-
maradt a birodalom nyugati felének terhe-
lésétől (például AlsóAusztriában 1851:
22,37, 1859: 27,15 forint/fő), azaz nem te-
kinthető a magyarországi terhelés megkü-
lönböztetetten hátrányosnak. Mindazon-
által azt is hozzátette, hogy az a sietség és
érzéketlen kíméletlenség, ahogy a „most
vag y soh a" l en dü le té be n az ad ót er he lé s t ar -
tományok közötti kiegyenlítésének célját
kitűző kormányzat végigvitte Magyaror-
szágon néhány év alatt a teljes adórendszer bev eze tését, má r ma gá ba n ho rd ta a bu ká s
csíráját, s a bécsi kormányzattal való szem-
bená llás egyik le gf onto sabb té nye ző je volt.
A lakosság pé nz üg yi te rh elés ét foko zó
sajátos tényező volt Magyarországon az
18481849ben királyi jóváhagyás nélkül
kibocsátott Kossuthbankók kárpótlás nél-
küli kivonása a forgalomból és megsemmi-
sítésük. Ezáltal összesen 6266 millió fo-
rintnyi összeget veszített el a lakosság.
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
32/104
A magyar tö rt én et ír ás ba n igen vita to tt
a bécsi kormányzat gazdaságpolitikájának
értékelése. Az egyik álláspont arra helyezi
a hangsúlyt, hogy a birodalmi kormányzat
a hazai hagyományoktól idegen, osztrák in-
tézményeket vezetett be Magyarországon,
a jobbágyfelszabadítás végrehajtásánál az
arisztokráciának kedvezett, az adóterheket
többszörösé re emelte és regresszíven vetette
ki, a belső vámhatár eltörlésével az ország
beo lvasztását kí vánta elé rni , ezért kiszolg ál-
tatta a magyar ipart a fejlettebb örökös tar-tományoknak. A másik álláspont szerint
a neoabszolutizmus gazdasági koncepcióját
egy logikusan felépített gazdasági filozófia
határozta meg, amelyet nem vezérelt politi-
kai diszkriminációs szándék a Magyar Ko-
rona országaival szemben, s a biro dalo m min-
den országában, tarto mányába n ugyanazon
elveket követte. Egyfelől a forgalom élénkí-
tésére, a piacosításra, másfelől a magántu-
lajdon megerősítésére, illetve privatizációra
törekedtek. E kettő révén várható volt a tel-
je sí tm énye k fokozása, ille tve ezáltal az álla-
mi bevételek növekedése. A nagy létszámú
hadsereg fenntartása, valamint a centrali-
zált birodalmi bürokrácia kiépítésének és
fenntartásának hatalmas költségei folytán
azonban az államháztartásra nagy nyomás
nehezedett, amelyet csak az adóztatás foko-
zásával tudott kordában tartani a kormány-
zat. A liberális gazdaságpolitika és az ural-
kodói abszolutizmus egymás mellett élése
következtében a magyar társadalom mind-
ezt felülről jött, „idegen" intézmények pa-
rancsszóval történő meghonosításaként élteát, ami a liberális gazdaságpolitika pozitívu-
mait is elhomályosította a kortársak szeme
előtt, annál is inkább, hiszen a nemesi po-
litikai elit a radikálisan megváltozott gaz-
dasági feltételrendszer folytán a mező-
gazdasági konjunktúra kedvező folyamatai
ellenére is a kényszerű alkalmazkodás ne-
héz éveit élte át. Ennek ellenére a dualizmus
korának gazdasági növekedése és látványos
gazdasági sikerei Magyarországon az ebben
az időszakban lezajlott változások alapjaira
épülnek majd. Az Óbudai Hajó gyár.Indriovics János litográfiája
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
33/104
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
34/104
Új államszervezeta birodalmi egység árnyékában
A katonai igazgatás időszaka • 36
Polgári igazgatás provizórium • 40
Polgári igazgatás definitívum • 42
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
35/104
A katonai igazgatás időszaka
A bécsi kor má ny ra 1849 őszé n a ma
gyarországi államszervezet átfogó
átszervezésének feladata várt a már-
cius 4i alkotmányban megjelölt általános
elvek alapján, miközben még évekig ér-
vé ny be n vol t az os tr om ál la po t. A leg főbb
célkitűzés az volt, hogy a magyar közigaz-gatást, igazságszolgáltatást teljes egészében
a birodalmi államszervezet kötelékeibe ta-
golják, s megszüntessék az 1848 tavasza
előtt fennállt különbségeket a birodalom
nyugati és keleti tartományai között.
Mindenekelőtt pontosan körül kellett
területileg határolni a megszervezendő új
koronatartományt, a még függőben lévő,
vi ta to tt te rü le ti ké rdéseket le kel let t zárn i.
1849 decemberében a Muraközt, amely
Zala megyéhez tartozott, de mivel lakossá-
gának túlnyomó többsége horvát volt,
a horvát nemzeti mozgalom Horvátország
részének tekintette, HorvátSzlavónor-
szághoz csatolták. A három partiumi vár-
megyét (Zaránd, KözépSzolnok, Kraszna
megye) és Kővár vidékét pedig az Erdélyi
Nagyfejedelemség részévé nyilvánították.
1849. november 18án uralkodói pátens
hivatalosan is létrehozta a Szerb Vajdaságés Temesi Bánságot, de továbbra is nyitva
hagyva, hogy az tartósan önálló koronatar-
tomány lesze vagy sem.
A ma gy ar or sz ág i igazgatás szervezeté nek
történetében az 1850es években három
periódust különböztethetünk meg: 1. a ka-
tonai igazgatás időszakát, 2. a polgári igaz-
gatás első időszakát, az úgynevezett provi-
zóriumot, 3. annak második időszakát, az
úgynevezett definitívumot. Az első kettőt
igen nehéz időben egymástól pontosan el-
határolni, mivel a civil igazgatás alapintéz-
ményei a katonai igazgatás árnyékában fo-lyamatosan alakultak ki, így nem húzható
éles határvonal a két periódus között.
A ka to na i igazgatás id ős za ká ba n a kö z-
igazgatásipolitikai hatalom a katonai pa-
rancsnokok kezében volt. Haynau tábor-
szernagy a Magyarországon állomásozó
III. hadsereg főparancsn okaként állt a ma-
gyarországi igazgatás élén, melléje 1849 jú-
niusában kinevezték Kari Geringer báró
be lü gy mi ni sz té ri um i ta ná cs os t a po lg ár i
ügyek teljhatalmú császári biztosává. Köz-
ponti irodáját Pesten rendezte be, közvet-
lenül a minisztertanács irányítása alatt állt,
de minden fontosabb rendelkezését a fő-
parancsnokkal egyeztetve adhatta csak ki.
A ha ds er eg főp ar an cs no ks ág ke re te in be -
lül két osztályt szerveztek a nem katonai
jel leg ű ügy ek vite lér e. Má r 1849 ele jétől,
az ország katonai megszállásától kezdve
katonai kerületekre osztották az ország te-
rületét, 1849 novemberére öt nagy kerület
Johann Kempen vonFichtenstamm báró,
a Legfelsőbb RendőriHivatal vezetőjének
képmása
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
36/104
37
maradt a Szerb Vajdaság és Temesi Bánság
területét nem számítva (Erdélyben is hat
kerületet hoztak létre). A katonai kerület
parancsnoka volt a kerületben a végrehaj-
tó hatalom vezetője, ő felelt a közrend
fenntartásáért. A polgári ügyeket a mellet-
te működő miniszteri biztosok intézték.
A ka to na i ke rü le te ke t a sz ék he ly ük ül szo l-
gáló városokról nevezték el: pest(buda)i,
pozsonyi, kassai, soproni, nagyváradi ke-
rület, s mindegyiket 23 polgári kerületre
osztották fel a földrajzi, nemzetiségi és
közigazgatási szempontok alapján, de jó-részt megtartották a korábbi megyehatá-
rokat. A magyar közvélemény igen nagy
aggodalommal fogadta a kerületekre szab
dalást, mivel teljesen világos volt, hogy
fennáll az a veszély, hogy ez a lépés csak
nyitánya lesz az ország több tartományra
való fe losz tásának.
A régi közigazgatás i te rü le ti beoszt ás t
a kerületektől eltekintve alapjában át-
vevő új igazgatás tar tal má ba n al ap ve tő en
különbözött az 1848 előtti magyar nemesi
igazgatástól. Megindult az állami bürokr á-
cia kialakulása Magyarországon. A tisztvi-selői posztokat kizárólag kinevezéssel töl-
tötték be (a községekben és a városokban is
csak a járási vagy megyei közigazgatási ve-
zető által kinevezett hivatalnokok működ-
hettek). A tisztviselők elé szigorú képesítési
követelményeket állítottak, szabályozták
a hivatali ügymenetet, a munkarendet,
a hivatalok belső felépítését, elvárták, hogy
a hivat alnok rendelkezzen az adott vidéken
szükséges nyelvtudással (latin, magyar és
az adott környék többségi nyelve), de az is
fontos volt, hogy politikailag megbízható
legyen, ismerje a helyi viszonyokat, ugyan-akkor családi kötelékek, korábbi párthar-
cokban való részvétel vagy saját birtokvi-
szonyai ne gátolják a pártatlan eljárásban.
A közigazg atás im máron elvágva ha gy o-
mányos kapcsolódási pontjait a politika és
az igazságszolgáltatás felé nagy lépést tett
előre a szakszerűség útján. Megindult az
igazságszolgáltató szervezet kiépítése is,
a három legfontosabb alapelv a bírósági és
a közigazgatási funkciók elválasztása, a jog-
szolgáltatás teljes államosítása, az ügyész-
ségnek a bíróságok keretéből való kieme-
lése és külön szervezetbe foglalása volt.
Megkezdődött a közigazgatási hivataloktól
elkülönített szakigazgatási szervek (pénz-
ügyigazgatóságok, rendőrigazgatóságok,
csendőrség) létrehozása is.
Érthető módon kiemelt figyelem övezte
a rendőri hatóságok működését, hiszen az
állami rendőrség teljesen új intézmény volt
Magyarországon, 1848 előtt a rendfenn-
tartás a nemesi vármegye feladata volt.
A re nd őr i ha tó sá go k élé re kivétel né lküla Magyar Korona országain kívüli tarto-
mányokból idevezényelt rendőrhivatalno-
kok kerültek, a magyar nyelvet, hagyomá-
nyokat, magát a társadalmi és politikai
közeget nem ismerték. Hivatalosan kettős
alárendeltségben működtek: közvetlenül
a magyar helytartóság, majd a kormán yzó -
ság felügyelte őket, „igazi" felettesük azon-
ba n a be lü gy mi ni sz te r vol t. 1852 ny ar án
azután létrejött a Legfelsőbb Rendőri Hi-
vat al Jo ha nn Ke mp en vo n Fi ch ten sta mm
bá ró al tá bornag y, a cs en dő rs ég fő pa ra nc s-
nokának vezetése alatt. A magyar történetiirodalom előszeretettel idézi azt a mon-
dást, miszerint a neoabszolutizmus rend-
szere az álló katonák, az ülő hivatalnokok,
a térdeplő papság mellett a csúszómászó
rendőrségi besúgókra épült. A kortársak
s nemcsak Magyarországon igen ma-
gasra becsülték a fizetett rendőrségi infor-
mátorok számát ebben az időszakban, Ma-
gyarországon akár húszezres létszámról is
A magyaro rszági köziga zga-
tás szervezete I. (A katonai
igazgatás időszaka)1849. nyár1850. december
Karl Geringerbáró (18061889)
Erdélyi szász szár-
mazású magyaror-
szági nemes, 1848
előtt császári hiva-
talnok Bécsben;
18481849ben
a bécsi belügyminisz-
térium tisztviselője;
18491851 között
a magyarországi pol-
gári ügyek császári
biztosa, 18511852
között ideiglenes kor-
mányzó; az 1860asévekben az uralkodó
tanácsadó testületé-
nek, az Államtanács-
nak a tagjaként be-
folyással rendelkezett
a Magyarországgal
kapcsolatos uralko-
dói döntésekre.
-
8/9/2019 Magyarorszag_tortenete_15
37/10