mantráktitkos3

5/13/2018 Mantr ktitkos3 - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/mantraktitkos3 1/8

Szathmári Botond:

A mantrák titkos élete

(Az imádság sajátos indo-tibeti formájáról)

„Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az ige… Ésaz Ige testté lett és lakozik mi közöttünk...”

János 1.1.-14

Tanulmányomban az ind eredetű mantrikus hagyomány kérdéskörét kívánom vázlatosan bemutatni. A mantrák használatának gyakorlata egyaránt él, a hindú (h: hindū), a buddhista, adzsaina és bön (t: bon) vallásokban. Azonban vele rokon gyakorlatokra a világ szinte mindenvallásában rábukkanhatunk, mint a sumer, a keresztény, a kabbalista, a szúfi, az afrikai dogonés igbo, a mexikói chamula stb. kultúrákban. Mégis a mantrák filozófiai és gyakorlatirendszere talán Indiában a legkidolgozottabb. Mivel a buddhizmus Ázsia középső és keletiterületét erőteljesen befolyásolta, a mantrák jelentősége jóval túlmutat Indián, és Ázsia mástérségeiben is, mint Kína, Japán, Tibet, Délkelet-Ázsia, nagy jelentőségre tett szert. Sőt a XX.században még a keresztény világot is megérintette, oly módon, hogy néhány szerzetes, mintJ. Main, mantra gyakorlatokat tanít.1

A szanszkrit mantra (sz: mantra) szógyöke a man, (sz: man) annyit jelent elme vagygondolkodás. Ez rokonságban áll a görög menosz (óg: μένος, εος, τό) életerő, akarat, törekvés,kívánság, jelentésű szóval, valamint a latin mens, mentis gondolkodás, értelem, belátás

jelentésű névszóval. A szanszkrit tra (sz: tra) pedig mint képző eszközt, szerszámot jelent.Így a mantrát a legszerencsésebb a gondolkodás védőeszközeként, vagy a gondolkodásfelszabadításaként fordítani, azonban mint több kutató is megjegyzi, mivel az eredeti tartalmat

egyik változat sem adja vissza, a legjobb nem lefordítani. A mantra tibeti megfelelője a ngák h

(t: sngags), jelentése mágikus formula, amely többnyire szanszkrit szótagok fűzére, és arecitációjánál tökéletes pontosság szükségeltetik.2 A tibeti alak minden bizonnyal a ngák h (t:

sngag ) dicsőit, magasztal szóra vezethető vissza, és arra utal, hogy a mantrák az egyes buddhista istenségek dicsőítésére szolgálnak.

A manrikus hagyomány Indiában nagyon ősinek mondható, hiszen már a legrégibbvédikus gyűjteményben, a Rigvédá ban (sz: Ŗg-veda) ez áll: „A Himnusz Szavaelpusztíthatatlan,/ Benne rejtőzik valamennyi isten.” (I. 164.39)3 A védikustanítások értelmében a világ a teremtő szóból (sz: śabda) keletkezett, abban létezik, és oda istér vissza. A hang rejtett erejének, vibrációjának a titka a teremtés, a teremtő erő, amit egykor a risik (sz: ŗşi, t: drang-srong ), azaz a látnokok tudtak. A védikus dalnokversenyek risi jei

szóma (sz: soma) segítségével sámáni transzba kerültek, s ebben a hétköznapi tapasztalásszintjét meghaladó ihletett állapotban, sajátos képi nyelven megfogalmazott igéket alkottak.Mindezt így örökíti meg a Rigvéda „Legvégső kezdete az volt a Szónak/ Mikor őknevet adtak, s szeretetüktől/ Ami a legtisztább, ami hibátlan/ A mélyenrejtett feltárult előttük.” (X. 71.1.)4. Később a bráhminok (sz: brāhmaņa t: tram-ze vagybram-ze) kiváltságává vált a mantrák használata. A tőhangsúlyos bra’hman eredetileg annyit

jelentett: a szó kiáradása, ami alatt hatalommal bíró titokzatos igét értették.A védánta szemlélet szerint a brahman a hang által teremt, a hang által okozott rezgések mintegy testet öltenek. Természetesen a szó hatalma, mágikus ereje minden ősi nagy

1 Main, J.: Szótól a csendig. A keresztény meditáció, (Pannonhalma 2005) pp. 80-91.2

Chandra Das, S.: A Tibetan English Dictionary, (Delhi: 1995) p. 372.3 Fórizs L.: Rigvéda, (Budapest: 1995) p. 117.4 U. o. p. 125.



kultúrában ismert volt, gondoljunk a mezopotámiai adeptusokra, az egyiptomi papokra, a perzsa mágusokra, a görög misztikus bölcsekre, vagy a keresztény apostolokra. A mantrák gyakorlatának másfelől kapcsolata van a népi ráolvasó-szövegekkel is, hiszen egyfelől már az

Atharva-véda (sz: Atharva-veda) keletkezésének korában, másfelől az i. utáni századokbaninduló tanrikus korszakban India vallásai nagyon sok népi vallási elemet olvasztottak

magukba. A hindú és buddhista népi vallásosság gyakorlatában máig fellelhető szómágia,áldás és rontás ennek a nyomát őrzi. „Óh, Indra! Óh, Agni! Ti ketten fogtok segíteninekünk, amikor rajtaütünk az ellenségeinken. Égessétek hamuvá agonoszokat.”5 áll az Atharva-védá ban (3. kāņda).

A bráminok bölcsessége szerint az isteni hang három szinten jelenhet meg:1. A pasjantí (sz: paśyantī ), amikor az Ige nem valamiféle konkrét hang formájában nyilvánulmeg. A pasjantí minden szót magába foglal. Ez a tudatosság szintje, amely csak mély

szamádhi ban (sz: samādhi, t: ting-nge-’dzin) tapasztalható meg, s ennek során a teljes igazságfeltárul. Ez valósult meg az ősi risiknél, amikor transz állapotban eggyé váltak az isteniIgével.2. A madhjama (sz: madhyama) szinten az Ige ugyancsak kimondhatatlan, azonban itt az

igazságnak csak egy adott aspektusa tárul fel, mely során az Ige a közvetítőanyag.3. A vaikharí (sz: vaikharī ) Az Ige immáron valós hang alakjában nyilvánul meg. Ezen aszinten zajlik a mantrikus gyakorlat és beavatás is.

Az ősi ind felfogás szerint a hangrezgés hatással van a tudatra, a testre és a külvilágra is.Ennek értelmében a mantrákat hangzó meditációnak kell tekinteni, amely egyfajta egyetemesspirituális istenélmény. Az indeknél kialakult a mantra-vidjá (sz: mantravidyā), azaz mantratudománya, ami nem más, mint a hang metafizikája. A mantrá ban futnak össze a spiritualitás,a meditáció, a jóga és a miszticizmus különböző aspektusai, mint a csakra (sz: cakra), a

jantra (sz: yantra), a mandala (sz: maņd ala), a tantra (sz: tantra) és a kundaliní (sz:kuņdalinī ).6 A Rig véda egyik tanítása: „Négyféle részre oszlik fel a Szent Szó,/

Tudják ezt az ihletett bráhmanák mind,/ Három mélyen el lett rejtveelőttük,/ Ember csak a negyediket beszéli.” (I. 164.45.)7 ennek alapján a hindú bölcsek a hangzás négy formájának kozmikus összefüggéseket tulajdonítanak. 8

Hang Megnyilvánulása Istenség Tudatszint Csakrakimondott(sz: vaikharī )

Beszéd Brahmá ébrenlét(sz: jāgrat )

köldök-csakra(sz: manipūra-cakra)

közbülső(sz: madhyama)

Álomhang Visnu álom(sz: svapna)

szív-csakra(sz: anāhata-cakra)

gondolati(sz: paśyantī )

értelmi jelentés Rudra mélyalvás(sz: suşupti)

torok-csakra(sz: visuddhi-cakra)

felsőbb hang(sz: para-vāc) isteni hang Parabrahman megszabadult(sz: turīya) korona-csakra(sz: sahasrāra-cakra)

A mantra hangjai a világi tapasztalaton túlmutató misztikus hangok, amelyek racionális ésnyelvi magyarázatokkal sohasem fejthetők meg. Minderről így írnak a Védák „Vannak kikhallgatják Őt, mégse hallják;/ Másoknak az Ige feltárja testét,/ Mint uránakvágyón ékes mennyasszony.” (RV. X. 71.4.)9 A transzcendens mantrák az istenhangzó megnyilvánulásai, de az alsó, az ébrenlét-szinten használtatnak. A mantrák

5 Tóth-Soma L.: Varázslatok Könyve. Válogatás az Atharva Védából , (Szeged 1998) p. 48.6 Tigunait, P. R.: A mantra ereje. A beavatás misztériuma, (Budapest: 2007) p. 15.7 Fórizs L.: Rigvéda, (Budapest: 1995) p. 119.

8 Rácz G.: A keleti miszticizmus átélhetősége a nyugati ember számára,(http://btk.pte.hu/tanszekek/irodalom/kutatások/perif3/raczgeza3 2009.05.05-ei állapot) p. 4.9 Fórizs L.: Rigvéda, (Budapest: 1995) p. 125.

http://btk.pte.hu/tanszekek/irodalom/kutat%C3%A1sok/perif3/raczgeza3%202009.05.05




szimbolikus nyelve védelmet is biztosít a szent tartalmaknak. Indiában leginkább a különbözővaisava és saivata jóga-iskolák őrizték meg a mantrák használatát. Az ind jógikus hagyományszerint a mantrák az ismételgetésük során keltett erő révén védelmet biztosítanak. A jógik ötféle formában használják a mantrákat, belső hangnélküli elmélkedés, halk mormolás (sz:

japa), énekbeszéd, hangszerrel kísért ének, vagy énekes-táncos előadás (sz: kīrtana). Ezek

mindegyikében fontos a jógi önátadása. A gyakorolt mantráknak mindig van tikos jelentéseis, amelyet csak a guru (sz: guru) tud feltárni. Gyakorló mantrát csak gurutól kaphat, és amisztikus jelentését csak beavatás révén értheti meg. Minderről Górakhnáth (Gorakhnāth) ígytanított: „Az Ige a zár, és az Ige a kulcs. Egy megvilágosodott mestertől valóéletre keltett Ige az egyetlen, ami felébresztheti az alvó tanítványszívében szunnyadó Igét.”10

A buddhizmusban már a legősibb páli nyelvű szövegekben is, mint az Anguttara-nikája (p: An guttara-nikāya) vagy a Khuddaka-pátha (p: Khuddaka-pāţha) találhatunk

parittákat (p: parittā = óvó formula) amelyeket egyfelől különböző bajok esetén, mint betegség, gonosz szellemek, kígyók, vagy egyéb veszedelmek, elhárítására, másfelől jóhatások, mint jó egészség, szerencse, jólét, béke, kedvező újjászületés elősegítése céljából

alkalmaztak. Az egyik leghíresebb parittá a Mettá-szutta (p: Mettā-sutta).11 Az egyik kánoniszövegben maga a Buddha tanácsolja Angulimálának, akit már előzőleg megtérített, hogy a

beteg asszonyt mantrákkal gyógyítsa meg. A théravádinok mantrák hatásosságát nemkérdőjelezik meg, de gyakorlataikban azonban nem kapnak hangsúlyos szerepet. Amahászanghikák (sz: mahā-sańghika) i. sz. II. századi kánonjában, már fellelhetjük a későbbitantrizmusban oly fontos szerepet játszó mantrákat és dháraní kat (sz: dhāraņī , t: gzungs).12 Adháraní szintén egy mágikus formula, amely értelmetlen szótagok kombinációjából áll.13 Atibeti buddhizmusban használt dháranik formailag különböznek a mantrától, deszerepkörükben nem. A dhri (sz: dhŗ ) szanszkrit szógyök fenntartást, megtartást, a dháraná(sz: dhāraņā) szó megerősítést, koncentrációt jelent. A dháranik általában több mantra vagy

csíraszótag kombinációjából állnak. A vadzsra-jána (sz: vajra-yāna) buddhizmusgyakorlatában nagy szerepük van. Amíg az elmélyedés révén ismerjük föl az igazságot, addiga dháranik segítségével erősíthetjük és őrizhetjük meg azt. A XX. század első felének nyugati

buddhológusai úgy értékelték a mantrikus gyakorlatokat, mint degenerációs tünetet, a buddhizmusnak a brahmani gyakorlatba való visszasüllyedést. Schmidt József buddhizmusrólszóló könyvében ezt írta „Az istenség fogalmának előtérbe nyomulása, az imaalkalmazásához hasonlóan, az eredeti buddhizmus elfajulása.”.14 A mantrikus gyakorlatok megértésének a kérdésében fordulatot, csak azok a tudósok hoztak, akik részben maguk isgyakorlóvá váltak, mint D. Snellgrove, E. Conze, A. Skilton, és nem csak az íróasztal mellettifantáziálások eredményeit tárták a nyugati világ elé.

A mantrika gyakorlata csak a tantrikus áramlatok révén vált általánossá

buddhizmusban, és leginkább Tibeti vadzsrajáná ban teljesedett ki. Ezért a tibeti buddhizmustgyakran nevezik mantra-jánának (sz: mantra-yāna, t: sngags-kyi theg-pa), a mantraösvényének is, mivel ennek az irányzatnak gyakorlatában a mágikus erejű hangsorok központiszerepet játszanak.

A buddhista mantrák olyan rövid és kötött formájú hangsorok, betűk vagy szótagok csoportja, melyek nem tekinthetők hagyományos szavaknak, hiszen gyakran nem érthetőek,eredeti jelentésük általában kideríthetetlen. Leginkább a szanszkrit ábécéből erednek és, vagy

10 Tigunait, P. R.: i. m. p. 25.11 Skilton, A.: A buddhizmus rövid története, (Budapest: 1997) p. 111.12 Govinda, L. A.: Om ma-ni pad-me hum, (Budapest: 1984) p. 35.13 Edgerton, F.: Buddhist Hybrid Sanskrit Grammar and Dictionary II. (Delhi 1998) p. 284.14 Schmidt J.: Ázsia világossága, (Budapest: 1920) p. 224.



szó szerint, vagy szimbolikusan egy istenség kvalitásait fejezik ki, ily módon, az egyénen túlimisztikus hatalommal bírnak. A tantrikus buddhista bölcselet tehát olyan nyelvi struktúrákathasznál, amelyek túlmutatnak a racionalitás szintjén, azaz olyan irracionális tényezővelrendelkeznek, amelyek a logika számára hozzáférhetetlenek. A buddhista Tan mindig ishangoztatta, hogy a tanításai túlmutatnak a szavakon, így a Dharma kizárólag az elme révén

nem fogható fel. Ezért használ a tantrikus buddhizmus dháranikat és mantrákat, melyek averbalitáson túl ritmussal és dallammal is bírnak, zeneiségük van, s ez utóbbi is biztosítja aracionalitás-felettiség dimenzióját. A mantráknak még ha van értelmi jelentésük, akkor semez tekinthető a leglényegesebb aspektusuknak. A mantrák tibeti írásmódja speciális, egyedikombinációkat és mellékjeleket alkalmaz. A ma ismeretes mantra-formák több száz generáció

praxisának kikristályosodott eredményei. Az egyes mantrák a hagyomány általmegszentelődtek, és hangfonálként összekötik a múlt, a jelen, és a jövő gyakorlóit. A mantrák abban segíthetnek, hogy valaki ellenőrzése alá vonhatja tudatát, vagy akár más is erőkethatalma alá helyezhet. A szerzetesek elmélyedése során, a mantrák fenntartják az éberséget,és mintegy rögzítik az azok során tapasztalt élményeket.

A buddhista mantra, ahogyan Govinda láma megállapítja nem varázsszó, mivel nem

képes önmagában hatást kifejteni. Mindezt jól érzékelteti a Dhammapada (a páli nyelvű buddhista kánon) egyik szövegrészlete, melyben ez áll: „A fel nem fogotthimnuszokból/ recitáljon bár ezret is,/ ezer hasztalan himnusznál/ többegy, ha lecsendesít.”15 A mantra ereje tehát nem mechanikusan hat, csak az átélőszellemen keresztül. Ami természetes, hiszen a tibeti tantra egyik filozófiai forrása a

jógácsára (sz: yogācāra, t: rnal-’byor-spyod-pa-ba), azaz csak-tudat iskola. Másfelől maga a buddhizmus is felfogható tudattanként, s ezek értelmében a tudatos jelenlét nélkül recitálthangsorok nem tölthetik be funkciójukat. Mindez nem azt jelenti, hogy a népi vallásosságszintjén, egy nomád vagy földműves tibeti általában ne elégedne meg a mechanikusrecitációval. A buddhista felfogás szerint a mantrát nem a száj teremti, hanem a szellem(tudat), és nem a fül hallja, hanem a szív, hatása tehát spirituális. A mantrát tehát nem elégkimondani, azt érezni, érteni (nem pusztán racionális síkon) és átélni kell. A mantramegnyitja az ember legbelső lényegét, azaz az ürességet. A mantra érvényesülésének agyakorló részéről három feltétele van. A forma síkján a hang és a ritmus, az érzelmek terén avallásos odaadás, míg az eszmék szférájában a vallásos tudás és tapasztalat. A három tényezőharmonikus együttműködése felkelti és megerősíti a megvilágosodáshoz szükséges rejtettspirituális erőket. Ezeken kívül a mantra hatásosságának elengedhetetlen feltétele a szádhaka(sz: sādhaka), azaz a gyakorló erkölcsi tisztasága. A mantra az ember legbelsejében lévőspirituális erőket kelti fel, amely erők nem mások, mint a buddhaság szellemi erői. A mantramásfelől csak azoknak ad tényleges hatalmat, akik a bölcseleti hátterét értik, és a gyakorlatbanalkalmazzák. A mantra az egyik legkézenfekvőbb eszköz a szellemi erők koncentrálására.

Ebben az értelemben mondható mantrákról, hogy hatalommal és teremtő erővel bírnak.A tantrikus szellemiségben, amelynek egyik legfőbb sajátossága az átalakítás, amantrák alkalmazása központi szerephez jutott. A mantrák ugyanis felébresztik és átalakítják a szellemi erőket. A mantrák vadzsrajána ban szorosan kötődnek a meditációhoz, annak szerves részét képezik. A tantrikus meditációk közös célja, hogy a mindennapi világotistenivé transzformálják, ezért nevezik azt istenségjógának (sz: devatā-yoga, t: lha’irnal-’byor ). A tantrika a meditációja során a mantra helyes kiejtésű ismételgetésével,valamint a vizualizációjával szoros karmikus kapcsolatot épít ki egy adott istenséggel. Egyakorlatokban az istenségek, mint a tisztító energiák megtestesülései foghatók fel. Atantrikus meditáció során a gyakorló önmagát valamely isteni létforma középpontjaként,bódhiszattvaként (sz: bodhisattva, p: bodhisatta, t: byang-chub sems-dpa’ ) vagy buddhaként

vizualizálja, s a mantra segíti elkülöníteni a tudatát a hétköznapi jelenségektől. Ezáltal a15 Fórizs L.: Dhammapada, (Budapest: 1994) p. 53.



gyakorló képessé válik, hogy a mindennapi megnyilvánulásai, isteni megnyilatkozásokkálényegüljenek át.16 A vadzsrajáná ban ezért kulcs szerep hárul az egyes istenségek bídzsa-mantráinak (sz: bīja-mantra = csíraszótag), amelyek az adott istenség által képviseltlényegiség esszenciájával azonosak. A vadzsrajána egyes iskolái más-más ideát kapcsolnak ugyanahhoz a csíraszótaghoz. A tantrikus gyakorlatokban alkalmazott mandalák képiségében

gyakran jelennek meg mantrák vagy bídzsa-mantrák. A tantrikus meditációt folytató jógí abídzsa-mantra segítségével a vizualizált mandala gyökéristenségeként tapasztalja magát.A mantrák hosszú időn keresztül titkosak voltak, és csak a beavatott tanítványok kapták

meg. A titok szerepe, nem volt más, mint hogy a gyakorló csak bizonyos erőfeszítések általtudjon eljutni a mantrához. Ahogy a tantra más területén, úgy a mesterek a mantrák átadásátis szellemi kvalitásokhoz kötötték. A mantrákba való beavatásnak megvannak a sajátosfeltételei. Ilyen a lámába való teljes bizalom, a benne testet öltő ideához való szilárdragaszkodás, a spirituális dolgok tisztelete, és az adott hagyomány könyveinek ismerete,valamint a tanulmányoknak szentelt kellő idő.

A vadzsrajána buddhizmus legismertebb, és legszentebb mantrá ja: az „ÓM MÁNI PEME HUM ” (t: Áom ma-ni pad-ma hum), a misztikus hat szótag (t: yi-ge drug ). Ez

Csenreszi, vagy indiai nevén Avalokitésvara (t: sPyan-ras gzigs vagy sPyan-ras gzigs dbang- phyug , sz: Avalokiteśvara) mantrá ja, aki Tibet védőistensége, és akinek a földimegtestesülései a mindenkori dalai lámák. Baktay Ervin költőien ültette át ez mantrátmagyarra, „Ó drágakő a lótuszvirágban”, aminek a felületi értelmezése, a buddha-természet aszívedben van. A máni (t: ma-ni, sz: maņi) drágakövet, a pemá (t: pad-ma, sz: padma) pediglótuszt jelent tibetiül. A hat szótag bölcsessége azonban kimeríthetetlen, tulajdonképpenmagába rejti a tibeti buddhista misztika teljességét. Több tucat tibeti, s nem kevesebb nyugatikönyv magyarázza tanítását. A ÓM az univerzum kvintesszenciája, a világ csírája, amely már a védikus korban központi szerepet játszott. A Mundaka-upanisad (sz: Muņdaka-upanişad )ezt a hangsort hangjaira bontva elemzi: „A”, mint éber-tudat (sz: jāgrat ), „U”, mint álom-tudat (sz: svapna), „M”, mint mélyálom-tudat ( suśupti), az együttesük a mindent átfogó,fogalmakon túli, megszabadult, kozmikus tudat (sz: turīya).17 Az egyes szótagoknak igen sok minden feleltethető meg.

Szótag Világa Színe Buddhák Amitőlmegszabadít

Amitmegtisztít

Tökéletes-sége

Testtáj

ÓM istenek fehér Ratnaszambhava(t: Rin-chen’Byung-ldan, sz:

Ratnasambhava)

büszkeség test nagylelkű-ség

homlok

MÁ félistenek Zöld Amóghasziddhi(t: Don-yod Grub-pa, sz:

Amoghasiddhi)

féltékenység beszéd erkölcs torok

NI emberi sárga Vadzsradhara(t: rDo-rjeChang ,sz: Vajradhara)

szenvedély tudat türelem szív

PE állatok világoskék Vairócsana(t: rNam-par

sNang-mdzad , sz:Vairocana)

butaság érzelmek törekvés köldök

16 Dalai L. H. H. – Tsong-ka-pa – Hopkins, J.: Tantra in Tibet , ( New York 1987) pp. 47-48.17 Govinda, L. A.: Om ma-ni pad-me hum, (Budapest: 1984) p. 22.



ME éhesszellemek

piros Amitábha(t: ’Od-dpag-med, sz:

Amitābha)

birtoklás kötődések meditáció köldök alatt

HUM poklok sötétkék Aksóbhja

(t: rDo-rje Sems-dpa’,sz: Akşobhya)

gyűlölet tudást

borítófátyol

bölcsesség talpközép

A tibeti laikus hívők, ezt a mantrát lépten-nyomon, félhangosan vagy magukbamormolva ismételgetik, s a hatását erősítendő egyik kezükben imamalmot (t: ma-ni 'khor-lo,zh: kyi-ri) forgatnak. Az imamalom belsejében egy a fenti manrával sűrűn teleírt imatekercsettalálunk. A hitük szerint ezzel felhívják magukra a szeretet és együttérzés bódhiszattvá jának,Csenreszinek a figyelmét, aki gondjaikban segítséget nyújt majd számukra. Ezt a mantrátgyakran fa nyomódúccal készített amulett (t: srung-ba) formájában a testükön hordják, amantra így is védelmet biztosít. Tibet vidékein járva a mantra egy másik megjelenési

formájával is találkozhatunk, az utak mentén húzódó kőfalakon. A kies tájakon megdöbbentő,a semmi közepén álló, néha több száz méteres, megannyi mantr ával díszített tenyérnyi kőbőlálló fal megpillantása. A mantra védelmezi az utazókat, és humanizálja a zord tájat. ATibetben mindenütt lobogó szélparipán (t: rlung-rta) különböző mantrák és jókívánságszövegek olvashatók. A tibetiek hite szerint bármely mantra sokkal eredményesebb az ilyenlungtá jelenlétében. A tibetiek hite szerint, ha egy állat meghallja a szent szótagú mantrát,akkor később majd eléri a buddhaságot. Ha egy halott mellett recitáljuk, és ráfújunk ahamvaira, megszabadítjuk az alsóbb világok szenvedéseitől. Sőt a manrtázó testét érintő szél,az áldást tovább viszi, és ha megérint egy lényt, abban elveti a felébredéshez szükségesmagot.

A tibeti buddhista mantrikus gyakorlat célja minden esetben a nirvána (sz: nirvāņa)

elérése. Ennek érdekében a kolostorokban élők naponta többször, több órán keresztülrecitálják a szent szövegeket. A vadzsrajána buddhizmus által megérintett területeken, mintMongólia, Burjátia stb. megfigyelhetjük, hogy a helyi sámánok varázsszövegeikben sok, alámáktól hallott, és általuk esetleg nem is értett, tibeti mantrát használnak. Az ilyen eseteknélazonban megváltozik a hangsorok szerepköre. Mindennek kifejtése egy külön tanulmánytárgya lehetne.

A tibeti bön ben (t: bon) thipák (t: khri-pa) is alkalmaznak mantrákat és meditációt is,melyek segítségével különböző haragvó istennőkkel lépnek kapcsolatba, mint Cshenmo (t:Chen-mo) vagy Valmo (t: dBal-mo). Az ma igen nehezen eldönthető, hogy ezekben mennyiköszönhető a buddhizmus hatásának, az utóbbinál ez talán egyértelmű. A bön mágikusmantrái, formailag eltérnek a buddhista mantráktól. A leggyakoribb bön mantrák akövetkezők: „Om mátri muje szále du”, „ Ká hrá ká hrá”, „Szu ti szu ti” vagy „ Hri hri hárihári tili tili hrom hrom”.18 Ezek minden bizonnyal shangshung (t: zhang-zhung ) nyelvieredetű formulák. Az első értelmezése a bön szövegek szerint. Om = Küntu Szangpo (t: Kun-tu bZang-po), azaz a bön teremtő istene, Má = Küntu Szángpo sakti ja (sz: śakti), nőienergiaprincípiuma, Tri = az istenvilág, Mu = a szellemvilág, Je = az emberi világ, Szá = azállatok világa, Le = a démonvilág, Du = a poklok (t: dmyal-ba) világa. Ennél az értelmezésnélis kiviláglik a rokonság a buddhizmus hat létszférájával. A szurcsö (t: bsang-mchod ), vagyillat-áldozat matrá ja: „Á KÁR Á ME DU TRI SZU NÁGPO SISI MALMAL, Á KÁR Á MEDU TRI SZU NÁGPO SISI MALMAL SZOHÁ”. A mantra magyarázata: Á KÁR, a tudattermészete tiszta, Á ME ennek fényét tisztán látjuk, DU TRI SZU a poklok, a préták (t: yi-

18 Nebesky-Wojkowitz, R. de: Die tibetische Bön-Religion, (Wien 1947)



dwags) birodalma és az állati világ megtisztul, NÁGPO a karma megtisztítása, SISI a szamszára (sz: sam sāra, t: ’khor-ba) szenvedéseinek elnyugtatása, MALMAL a boldogságtudattal rendelkezés, SZOHÁ a helytelen nézetek megsemmisítése. Ezt a törekvésimája követi, mely démonok megbékülését, az alsó újjászületési helyek kiürülését, az érzőlények boldogságát, az érdemek növekedését, az imák hatékonyságát, és a bön terjedését

eredményezi.

Rövidítések:óg = ógörögh = hindí

p = pálisz = szanszkritt = tibetizh = shángshung Felhasznált irodalom:

Baktay Ervin: A világ tetején I-II . (Budapest: Lampel R. K, é. n.)Beidler, William: The Vision of Self in Early Vedanta. (Delhi – Patna – Benares: 1975.)Chandra Das, Sarat: A Tibetan English Dictionary. (Delhi: Motilal Banarsidrass Publishers,1995.)Dalai Lama H. H. – Tsong-ka-pa – Hopkins, Jeffrey: Tantra in Tibet. (New York: Snow LionPublication, 1987)Dasgupta, S. B.: An introduction to Tāntric Buddhism. (Calcutta: 1950)Edgerton, Franklin: Buddhist Hybrid Sanskrit Grammar and Dictionary II. (Delhi: MotialBanarsidass Publishers Private Limited, 1998)Fórizs László (ford): Dhammapada. (Budapest: Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1994)Fórizs László (ford.): Rigvéda. (Budapest: Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 1995)Gonda, Jan: Vedic Literature. Vol. 1, fasc. 1 of History of Indian Literature. (Wiesbaden:Harasosowitz, 1975)Gonda, Jan: The Ritual Sutras. Vol. 1, fasc. 2 of History of Indian Literature. (Wiesbaden:Harasosowitz, 1977)Govinda, Láma Anagarika: Om ma-ni pad-me hum. (Budapest: Buddhista Misszió, 1984)Hopkins, Jeffrey: A tantrikus ösvény alapvetése (Budapest: Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 2003)Klostermayer, Klaus K.: Bevezetés a hinduizmusba.(Budapest: Akkord Kiadó, 2001)Kværna, Per: The Bon Religion of Tibet. (Boston: Shambhala, 1996)

Nebesky-Wojkowitz, Réne de: Oracles and Demons of Tibet. (New Delhi: Paljor Publications, 1998.)

Main, John: Szótól a csendig. A keresztény meditáció. (Pannonhalma: Bencés Kiadó, 2005)Mookerje, Ajit – Madhu Khanna: The Tantric Way. (London – New York: 1977)Pék Zoltán (ford.): Rig-Véda. (Budapest: Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 2000)Rawson, Philip: A tantra művészete. (Budapest: Farkas Lőrinc Imre Kiadó, 2002)Skilton, Andrew: A buddhizmus rövid története. (Budapest: Corvina Kiadó, 1997)Schmidt József: Ázsia világossága. (Budapest: Athenaeum, 1920.)Tigunait, Pandit Radzsmani Ph.D.: A mantra ereje. A beavatás misztériuma. (Budapest:Danvantara Kiadó, 2007)Tóth-Soma László (ford.): Varázslatok Könyve. Válogatás az Atharva Védából. (Szeged:Bába és Társa, 1998)Vekerdi József (ford.): Szanszkrit líra. (Budapest: Európa Kiadó, 1986)

Internet:Rácz Géza: A keleti miszticizmus átélhetősége a nyugati ember számára.



(http://btk.pte.hu/tanszekek/irodalom/kutatások/perif3/raczgeza3, 2009.05.05-eiállapot)

Szathmári Botond: orientalista, vallásfilozófus, főiskolai adjuntus, A Tan Kapuja Buddhista

Főiskola tanára. Régebbi kutatási területei: Tibet történelme, Hamvas Béla munkássága, jelenleg Tibet prebuddhista kultúrája. E-mail: [email protected]



mantráktitkos3

Documents