Nagy Molnár Miklós

Adatok a mezőtúri fazekasságGömör megyei kapcsolataihoz

A magyar népi fazekassággal fog-lalkozó tanulmányok és anyagközlcsekszáma mulatja, hogy a magyar népifazekasság egyike a magyar néprajzlegjobban kutatott témaköreinek.1 Amagyar népi fazekasság Európábanszinte egyedülálló gazdag művészetetfejlesztett ki. A nagy jelentőségű ma-gyar népi fazekasságban - a múlt szá-zad elejétől - fontos szereppel rendel-kezett Mezőtúr fazekassága is.^ Mosta-ni dolgozatomban a mezőtúri fazekas-ságban egykor megvolt Gömör megyeikapcsolatokkal foglalkozom.

Először néhány szót a gömöri faze-kasság külső kapcsolatairól. A jelentó'smagyar fazekasközpontok között tart-juk számon a gömöri fazekasközpon-tot, ahol mázatlan tűzálló edényeketkészítettek nagy mennyiségben, ésszállították azokat minden irányba, el-sősorban az Alföldre. Kresz Mária írja,hogy a Kárpát-medencében tűzállóagyag a hegyesebb vidékeken jobbantalálható, mint a síkabb területeken. Akutatás során arra a megállapításra ju-tott, hogy az alföldi fazekasközpontokagyagjában jóval többaz ásványi szeny-nyezés, és ezért nem tűzálló.

A gömöri fazekasközpont kb. 30falut foglal magába, amelyek jó részeRimaszombat környékén, főleg a vá-rostól északra, másik része Jolsvátóldélre található. Ezekhez a gömöri tele-pülésekhez Kresz Mária nyomán hoz-zásorolandó néhány Nógrád megyeiközség is (pl. Poltár), melyek szerve-sen tartoznak a gömöri központhoz. 4

Gömörről tudjuk, hogy: „korsók, fa-zekak minden formában és nagyság-ban, nagy mennyiséggel vitetnek ki aTisza vidékérc, hol rendesen gabonáértés élelmiszerekért cseréltetnek el."Főleg a rimaszombatiak termékei vol-tak népszerűek. Ők nemcsak cserép-edényt, hanem más árut is szállítottak avásárokba. A főzőedényeket árusítófelvidéki fazekasok nem mindig csak

rimaszombatiak voltak, hanem a szom-szédos fazekasfalvakból is hoztak ter-mékeket. Ezek közül is sokan inkábbrimaszombatinak mondták magukat,mert az alföldi települések lakói job-ban tudták, jobban megértették, hon-nan is jöttek, mintha a valóságos lakó-helyüket mondták volna, hisz az Alföl-dön nem volt mindenki számára egyér-telmű, merre is vannak a községek.Rimaszombat neve hallatán azonbanmár általában sejtették, honnan is érke-zett a tűzálló edény árusa.

Kresz Mária a történeti anyag levél-tári forrásokkal való összevetése soránmegállapította, hogy a gömöri falvakés az Alföld között a századfordulónmeglévő edénykereskedelem több év-százados múltra nyúlik vissza. Véle-ménye szerint a középkorban az Alföl-dön elterjedt fehér színű főzőedényGömörből került használati helyére, sez a kereskedelmi kapcsolat már ahódoltság előtti időktől fogva fennállt,szerinte az Alföld felé irányuló edény-kereskedelem valószínűleg már a XIII.századtól folyamatos volt.

Az alföldi piacokra a gömöri faze-kasok főként a világos színű, nagyonvékony falú, hasas, belül mázas faze-kakat hordták különböző méretekben.A nagy, kétfülű lakodalmas fazekakegy része kívül sima, díszítetlen volt.Ezek közül a nagyobb méretűeket ujj-nyomásos abroncs díszítette a szájalatt. Emellett nagy számban kerültekaz Alföldre olyan lakodalmas fazekakis, ameiyek vállán az abroncs helyettvörös földfestékkel festett zsinórozás,esetleg vörös- sötétbarna színezésűminta volt. Az igen nagy darabokon afestést abroncs is kiegészítette. A fa-zekak mellett a mázatlan korsók, kan-ták is igen keresettek voltak az Alföl-dön.1 0

Kresz Mária tanulmányában mutatrá arra a tényre, hogy az Alföld délibbrészén gömöri mázas edény csak elvét-

ve fordult elő. A mázas edényekkel afazekasok főként a Gömörhöz köze-lebb eső vásárkörzeteket látták el, míga nagy alföldi városokat csupán főzőe-dénnyel. Az Alföld mázasedény- szük-ségletét a helyi fazekasközpontok ter-mékei elégítették ki.11 A Nagykunság-ban és annak közvetlen környezetébena mázasedény-szükségeletet elsősor-ban a mezőtúri fazekasok elégítettékki. Az ő termékeik, mázatlan és mázasedényeik - hasonlóan egyéb alföldifazekasközpontok termékeihez - nemvoltak tűzállóak. így tehát érthető,hogy a Nagykunságban és Mezőtúronis miért lehetett nagy keletje a gömöriközpontból idekerült termékeknek, kü-lönösen a ritkábban használatos nagy-méretű (kb. 20-30 literes) hegyes fene-

12kű „lakodalmas" fazekaknak. A szá-zadforduló táján a mezőtúri fazekasok- a Korsós Társulat jegyzőkönyve ésaz emlékezet szerint - nem tűrték mega helyi piactéren más vidékek - szá-mukra konkurenciát jelentő - fazeka-sait. Ez alól csupán a gömöriek voltakkivételek, akik - mint fentebb utaltunkrá - hiányt pótoltak termékeikkel, s ígyekkor még nem számítottak konkuren-ciának, nem jelentettek veszélyt a me-zőtúriakra. Ezt követően azonbanmár - az emlékezet és a jegyzőköny-vek tanúsága szerint - a túri fazekasokis kísérleteztek a gömöriekhez hasonlótűzálló edények elkészítésével. Tűz-álló agyagot nemcsak a mezőtúri faze-kasok rendeltek Gömörből, hanem másfazekasközpontok is. A gömöri köz-ponbtokból évente mintegy 5 000 má-zsa agyagot szállítottak más vidékek-re.1 5 Az Alföldet főként Fazekaszsalu-zsány és Poltár látta el tűzálló föld-del.16

A mezőtúri vásárokon, piacokon te-hát a század első harmadában márnemcsak a Gömör megyei fazekasokáltal készített főzőedények voltak kap-hatók, hanem a gömöri agyagból hely-

ben készített fazekak, lábasok és máshasználati edények is. A túri fazekasokigyekeztek c gömörihez teljesen ha-sonlatos tárgyakat készíteni. Látszólagszinte alig volt megkülönböztethető avalódi gömöri edény a Mezőtúron ké-szült „gömöri" edénytől. A kettő kö-zötti különbség főleg csak a súlybanjelentkezett. A felvidéki fazekasok ál-lal készített darabok jóval könnyebbekvoltak. A túri „zsíros agyaghoz szo-kott" kezek ugyanis vastagabbra ko-rongolták az edények falát. Jelentő-sebb különbség volt azonban, hogy sokesetben az edények szájának máza el-ütő színű volt.

Az 1920-as években, a mezőtúrifazekasipar hanyatlása idején a fazekasszakosztály tagjai közösen rendeltékmeg a felvidéki tűzálló agyagot. Emel-lett azonban a helybeli kereskedők kö-zött is akadt, aki hozatott, pl. Goldbcr-ger Náthán.' Az ő és a fia közreműkö-désével a tűzálló edény készítése Me-zőtúron az 1920-as évek elején fellen-dült. Azt pontosan nem tudjuk, hogy amezőtúri fazekasok meddig hozattakGömör megyéből agyagot, annyi azon-ban bizonyos, hogy Mezőtúron készülttűzálló főzőedények még az 1930-asévekben is forgalomba kerültek. Ter-mészetesen az agyagszállítás a trianonibékeszerződés életbe lépését követőenegyre nehezebb feladat volt, mivel nemrendelkeztek cseh valutával.

A '20-as evekben az agyagszállításmellett továbbra is jöttek Gömör me-gyei fazekasok, árusok protékáikkal azalföldi, így a túri vásárokra is. Mintmár fentebb utaltunk rá, ebben az idő-szakban hanyatló periódusába kerültMezőtúr fazekasipara. Ebben egyébokok mellett közrejátszottak az egyrenehezedő életfeltételek, a hagyomá-nyos díszítési mód fokozatos eltűnése,a gyáripari fém használati tárgyak na-gyobb térnyerése. Mindezek, de a fo-kozatosan emelkedő adóterhek külö-nösen ahhoz vezettek, hogy a túri faze-kasok egyre ritkábban nézték jó szem-mel a helyi vásárokon, piacokon feltű-nő gömöri fazekasokat, árusokat is,szervezkedni kezdtek, hogy a felvidé-ki, olcsó portékát árusító kereskedőketkitiltassák az alföldi városokból. (19.)Ez a kezdeményezés ekkor még felté-telezhetően nem járt sikerrel. Pontosan

nem tudjuk, hogy az elhatározott bead-vány elkészült- c, s ha el is készült, aminiszter tett-e valamilyen intézkedésta kérdéssel kapcsolatban. Mindeneset-re a Nagykunság vásárain, piacain to-vábbra is árusították a felvidéki faze-kasok, kereskedők termékeiket. Igaz,ezek az árusok már korántsem voltakolyan nagy számban jelen az alföldipiacokon, mint a trianoni békeszerző-dést megelőző időszakban, hisz az őközlekedésük is egyre nehezebbé vált.

A mezőtúri fazekasok az 1924. évikezdeményezés sikertelensége utánsem mondtak le arról a törekvésükről,hogy a gömöri árusokat lehetőleg ki-szorítsák az Alföldről. Ezért is találtnagy visszhangra körükben WeiszBenjámin miskolci „agyagiparos" kez-deményezése. Weisz 1929-ben levél-ben megkereste a nagyobb alföldi faze-kasközpontok, elsősorban Hódmező-vásárhely és Mezőtúr fazekasait, hogytámogassák őt, azaz fogalmazzanakmeg egy memorandumot. Ehhez alá-írásokat kellett volna gyűjteni egyébfazekasközpontokból is. Szerinte amegszerkesztett memorandumnak tar-talmaznia kellett volna, hogy „ezenipar sorvadófélben van, Cse Slovák(sic!) ipar által teljesen tönkre téve,miután Cse (sic!) kereskedők csere út-ján házalva adják el, és mind munkanélkül állunk, minden községbe kirakóvásárt tartanak."20 Weisz már ezt meg-előzően is írt egy levelet, amelybenvázolta a fazekasoknak a kezdeménye-zés lehetőségét. A korábbi levél hatá-sára a mezőtúri fazekasok szakosztá-lyának választmánya elhatározta, hogycsatlakozásra hívják fel a hódmezővá-sárhelyi, tószegi, békéscsabai, karcagistb. fazekasokat is. ! A csatlakozásszervezéséhez a második levél, s azabban körvonalazott memorandum ter-vezetének elkészítése után hozzá isfogtak. Kezdetben nehezen érkeztek atámogató levelek, az első ilyet a karca-gi fazekasok küldték. Ebben a levélírója, Berki Sándor fazekasmester tá-mogatásukról biztosította a Weisz -mezőtúri fazekasok indította kezdemé-nyezést. A karcagiak emellett javasol-ták azt is, hogy necsak a felvidékiekedényszállítását akadályozzák meg, deküzdjenek azért is, hogy a hazai faze-kasok és „kofák" ne hozathassanak be

kész edényeket. Amennyiben ugyanisez utóbbiak behozathattak volna, ezzelnem a hazai fazekasság hasznára, sőt -véleményük szerint - kifejezetten ká-rára lettek volna. " A karcagi csatlako-zást követte a kunszentmártoniak, tó-szegiek és szarvasiak egyetértése is,ezáltal a kezdeményezés kezdett egyrejobban kiterebélyesedni. Az alföldiszervezkedés mellett Weisz BenjáminMiskolcon és környékén szervezte afazekasok csatlakozását a beadvány-hoz.

A mezőtúri fazekasok, miután elké-szítették a debreceni Kerületi Kereske-delmi és Iparkamarának benyújtandóbeadványt, ' annak másolatát meg-küldték Weisz Benjáminnak 1929. má-sodik felében, ezzel segítve Weisz to-borzó munkáját. Weisz Benjámin nem-csak a szervezéssel volt elfoglalva, ha-nem sűrűn utazott a határra is. 1930.júliusában arról tájékoztatta a túri faze-kasokat: „Megjegyzem hogy ez évbenidáig még tavaszon kevesen jöttek át,de most naponként 5-6 szekér átlag2000 litert hoznak, és az egész Alföldetbarangolják."

Az elkészített beadványt az alföldifazekasközpontokba is szétküldték, saz ottani fazekasok zöme is aláírta.Ezáltal tehát az 1929-ben indult szer-vezkedésnek 1930-ban már több támo-gatója lett, így a nagyobb siker remé-nyében tudták a mezőtúriak korábbi,1924-ben elgondolt elképzelésüketképviselni a hivatalos fórumokon.

A debreceni Kerületi Kereskedelmiés Iparkamara elnöksége a beadványrakét levélben reagált, s ezekben bővebbfelvilágosítást kértek az aláíróktól. In-formációt kértek arról, hol, melyik vá-sáron, hány felvidéki vándorcserépá-russal találkoztak, s volt-e valamilyenigazolásuk, melyet a magyar hatósá-goktól kaptak. Miután a szükségesinformációkat a mezőtúri fazekasokmegadták a Kamarának, megkaptákazok tájékoztatását. Eszerint a hatósá-gok ezt követően fokozatosabban elle-nőrizték a Gömör megyei árusokat, s atörvénytelenül árusítók ellen szigorúaneljártak. A Kamara elnöksége felkértea túri fazekasokat is, amennyiben

" * * * »

olyan felvidéki, Gömör megyei keres-kedővel találkoznak, aki törvénytele-nül árul, nem rendelkezik semmilyenigazoló írással, azt jelentsék fel a helyihatóságoknál.'6 A mezőtúriak és Wc-isz Benjámin állal kezdeményezettszervezkedés tehát nem éne el teljesena kitűzött célt, a debreceni KerületiKereskedelmi és Iparkamara nem til-totta ki teljesen az Alföldről a gömörifazekasokat, kereskedőket. Ettől füg-getlenül azonban a kezdeményezésnem maradt eredmény nélkül. Az in-tézkedéseknek köszönhetően ugyanisegyre kevesebb felvidéki fazekas, árushozta olcsó, de kiváló minőségű termé-keit az Alföldre. 1938- ban a FelvidékMagyarországhoz való csatolása azon-ban újra több felvidéki fazekasnak éscdcnykcrcskcdőnck adta meg azesélyt, hogy olcsó áruját az Alföldönértékesítse.

A mezőtúri fazekasság gömöri kap-csolatait vizsgálva meg kell említe-nünk, hogy nemcsak a felvidéki faze-kasság hatott az Alföld fazekasságára,hanem egyes alföldi fazekasok termé-kei is hatottak a gömöri fazekasköz-pont forma- és motívumvilágára. Afelvidéki fazekasok - ahogy erre Kre-isz Mária is utal - az Alföldön jártuk-ban természetszerűen megismerkedteka helyi fazekasközpontok termékeivelis. Kreisz Mária kétséget kizáróanmegállapította, hogy az alföldi faze-kaskö/pontok nagy hatással voltak agömöri mázas edények formavilágá-nak és díszítéseinek alakulására. Már-kus Mihályra utalva megjegyzi, hogyMelléten például Tiszafüredet és Me-zőtúrt tekintették az igazi „magyar"díszítés hazájának."

A dolgozat végén összegzéskéntmegállapíthatjuk, hogy Mezőtúr faze-kassága több szállal kapcsolódott Gö-mörhöz. Az első, s a legfontosabb: aNagykunságban (hagyományosan amezőtúri fazekasok első számú felve-vőpiaca) és Mezőtúron is ismertek, s aszázadfordulón népszerűek voltak agömöri fazekasok termékei, amelyekegyfajta hiányt pótoltak, a jelentkezőszükségleteket elégítettek ki. Ezért biz-

tosították még a századfordulón támo-gatásukról a felvidéki fazekasokat.

A túri fazekasipar hanyatlásakor, a'20-as évek elején, a gömöri főzőedé-nyek hatására a mezőtúri mesterek el-kezdték szállítani, szállíttatni a tűzállóagyagot, s kísérletképpen ők is hozzá-kezdtek a gömöríhez nagyon hasonló,jó minőségű főzőedények készítésé-hez. Tűzálló agyagot még a harmincasévekben is szállíttattak Mezőtúrra, bárekkor már ez nem volt olyan intenzív,mint korábban. A bevált kísérletekután a nehezedő körülmények és anövekvő adóterhek hatására a túri faze-kasok egyre kevésbé vették jónéven agömöri fazekasok, vándorárusok jelen-létét a mezőtúri és a nagykunsági vásá-rokon, piacokon.

A gömöri fazekasok, árusok kitiltá-sa érdekében a miskolci Weisz Benjá-minnak szövetkezve 1929-30-ban fel-hívták az alföldi fazekasközpontokmestereit, hogy támogassanak egy, aKerületi Kereskedelmi és Iparkamaraszámára készülő beadványt. A memo-randumhoz csatlakoztak a karcagi, abékéscsabai, szarvasi fazekasokon kí-vül a kunszentmártoniak és a tószegiekis. A beadvány eredményeképpenmegszigorították a gömöri cserépke-reskedők magyarországi árusítási lehe-tőségeit. A beadványban kértekkel el-lentétben azonban nem tiltották ki vég-legesen őket a Magyar Alföldről, csu-pán az árusok száma csökkent.

Jegyzetek1. A magyar népi kerámiakutatás törté-netével dolgozatomban nem foglalkozom,itt csupán utalok a Szalay Emőke - UjváryZoltán által készített rövid irodalmi áttekin-tésre. Szalay Emőke - Ujváry Zoltán 1982.8-20.2. Bár Mezőtúr fazekasságának kutatásávaleddig többen is foglalkoztak, sajnos átfogó,monografikus igényű tanulmány mind amai napig nem jelent meg. A témával kap-csolatosan mindmáig legteljesebbnek tűnőmunka Kreisz Mária 1951. kéziratos dolgo-zata. Többek között a mezőtúri fazekasságkérdéseivel is foglalkozik Kresz Mária1960., Domanovszky György 1968., 1981.A túri fazekasság történetével foglalkozikK. Sebestyén János 1956. A mezőtúri butel-lákról írt tanulmányt Györffy Lajos 1973.Ezenkívül néhány kiállításvezető áll ren-delkezésünkre: Kresz Mária 1978., GulyásÉva - Szabó László 1979., Szabó László -Gulyás Éva 1983.

3. Kresz Mária 1960. 302.4. Kresz Mária 1960. 306.5. Hunfalvy János 1867. 312.6. Ezeknek az áruknak állandó piaca voltpl. Kecskemét és Nagykőrös is. Vö.: NovakLászló 1978. 15. és 1986. 283.7. Kresz Mária 1960. 315.Vö.: Szalay Emőke - Ujváry Zoltán 1982.18.8. Kresz Mária 1960. 315.9. Kresz Mária 1960. 312.10. Kresz Mária 1960. 314.11. Kresz Mária 1960.314.12. Jász-Nagykun-Szolnok megye telepü-lésein főként télen főztek a kemencébehelyezett gömöri cserépfazekakban, a „tótfazekakban". Nyáron csupán a töltött ká-poszta készítésére használták. Vö.: Szolnokmegye Néprajzi Atlasza L.l. 1974. 279.13. Az 1910. január 9-én megtartott éviközgyűlésen „Badar Balázs azt indítvá-nyozza, hogy itt a mezőtúri piaczon valóárulása, más vidéki fazekasok való eltiltásaellen egy folyamodást kellene tenni, kivévea felföldi főző mázatlan fazekasokat. Ezenindítvány egyhangúlag elfogadtatott." TúriFazekas Múzeum Adattára (továbbiakban:TFMA) 56. A '28-as Mező Túri KorsósTársulat fő jegyzőkönyve, 1910. január 9.14. Az 1908. április 27-én tartott rendkívüliközgyűlés arról határozott, hogy a tűzállóagyag - egyéb, a fazekassághoz szükségesalapanyaggal (tűzifa, ólommáz stb.) együtt- vasúton való szállításához kedvezményestarifa megállapítását kell kérvényezni a ke-rekedelemügyi minisztertől. TFMA 56.1908. április 27.15. Kresz Mária 1960. 306.16.7. tova* Erzsébet 1964. 113.Az ő kutatásaiból tudjuk, hogy a bajaikályhások és fazekasok is Pohárról Faze-kaszsaluzsánybóX és Rimaszombatról sze-rezték be a révi tűzálló föld mellett - akályhák és edények készítéséhez szükségesagyagot. Vö.: J. István Erzsébet 1964. 107.

17. Goldberger Náthánnak 1896-tól voltfazekasanyag lerakata Mezőtúron. Az üzle-tet később fia, Geller Dezső vette át. TFMA62. Csibi Ferenc, mezőtúri fazekas vissza-emlékezései.18. A tűzálló agyagszállítás még a '30-asévek második felében is zajlott. Ennekközvetett bizonyítéka egy 1938. július 9-iértesítés, amelyben Hegedűs Lajos fazekas-mester tudatja a többi mesterrel, „hogyiparom űzését beszüntettem, ennek folytána szakmához szükséges eszközöket ésanyagokat elárusítom. Valamint a Bánom-kertben lévő 9 és 1/2 kubik agyagot. 2 drb.korongot, mázőrlő követ, gyúrópadot, fes-ték álványokal, különböző festékeket, oxi-dokat, szűrött veres és tót agyagot, festékesés mázas edényeket, és más iparhoz szüksé-ges dolgokat stb."Dr. Kőműves Lajos gyűjteménye

39

Itt mondok köszönetet dr. Kőműves Lajos-nak, aki a me/.őiúri fazekasság gömöri kap-csolatainak vizsgálatához iratokat, doku-mentumokat bocsájtotl rendelkezésemre,amelyekel dolgozatomban fel is használ-tam.19. A Fazekas Szakosztály 1924. január20-án - Sipos Antal elnökletével - megtar-tott évi rendes közgyűlésen egyebek közötthatározott - Veress Lajos fazekas indítvá-nyára -, hogy beadványt írnak, „amelyet aKereskedelemügyi Miniszterhez kell bead-ni, hogy a tót fazék behozatali tiltsa el, vagylegalábbis korlátozza"... e beadvány kétmásolatát pedig „Tószegre és Kunszent-mártonba kell küldeni, hogy azok is moz-golódjanak". Jász-Nagykun-Szolnok Me-gyei Levéltár (továbbiakban: J-N-Sz ML)Mezőtúri Ipartestület iratai. Fazekas szak-osztály jkv. 1906-1925. 1. 1924. január 20.20. Weisz Benjámin 1929. március 29-énkelt levele.Dr. Kőműves Lajos gyűjteménye.21. J-N-Sz ML Mezőtúri Fazekas MesterekSzakosztályának a jegyzőkönyve. 1925-1940. 2. 1929. március 3-án tartott választ-mányi ülés jkv.-e.22. Berki Sándor karcagi fazekasmester1929. április 6-án kelt levele.23. E szerint: „fazekasiparosaink panaszol-ják, hogy halódó iparunk pusztulását roha-mosan sietteti az a körülmény, hogy amegszállói felvidékről vándor cserép-edény kereskedők lepik cl az országot, smiután, pl. H.M.v. Mezőtúr és löbb közsé-

gek, a fazekasok által feldolgozásra kerülőagyagot is importálni kell, ezekkel a ver-senyt állani képtelenek vagyunk... Miutánpedig egy különben is messzemenő véde-lemre szoruló ősrégi iparnak a puszta lététveszélyezteti az a körülmény, hogy nem isfelvidéki fazekasiparosok, hanem vándor-kereskedők kóborolják be a falvakat úgyvéljük, minden érzelmi momentum alulfelmentve joggal sürgethetjük ennek az ab-normális állapotnak a megszüntetését."Dr. Kőműves Lajos gyűjteménye.24. Weisz Benjámin 1930. július 9-én keltlevele.Dr. Kőműves Lajos gyűjteménye.25. A debreceni Kerületi Kereskedelmi ésIparkamara elnökségének 1930. július 24-én és augusztus 19-én kelt levele.Dr. Kőműves Lajos gyűjteménye.26. A debreceni Kerületi Kereskedelmi ésIparkamara elnökségének 1930. szeptem-ber 6-án kelt levele.Dr. Kőműves Lajos gyűjteménye.27. Kresz Mária 1960. 329.

IrodalomDomanovszky György 1968.Magyar népi kerámia. BudapestDomanovszky György 1981.A magyar nép díszítőművészete. Budapest,192-197.Györffy Lajos 1973.Feliratos butellák a Túrkevei Finta Múze-umban.

Szolnok megyei Múzeumi Évkönyv. Szol-nok, 1973. 205-216.llunfalvy János 1867.Gömör és Kishont törvényesen egyesültvármegyének leírása. Pest, 1867.J. István Erzsébet 1964.Sárközi népi cserépedények. Néprajzi Érte-sítő XLVI. 91-137.K. Sebestyén János 1956.A mezőtúri fazekasság múltja és jelene.A Néprajzi Múzeum Adattárának Értesí-tője.Afre.rc Mária 1951.Mezőtúri fazekasság. Kézirat EA 4453Kresz Mária 1960.Fazekas, korsós, tálas. Ethnographia LXX1.297-379.Novak László 1978.Nagykőrös mezőváros fejlődése és telepü-lésrendszere a XVI- XIX. században. ActaI. Nagykőrös 9-168.Novak László 1986.A három város. BudapestSzabó László - Gulyás Éva 1979.Mezőtúr fazekassága. Kiállításvezető. Me-zőtúrSzabó László - Gulyás Éva 1983.A mezőtúri kerámia. Kiállításvezető. Me-zőtúrSzalay Emőke - Ujváry Zoltán 1982.Két fazekasfalu Gömörben. Studia Folklo-ristica et Ethnographica 7. Debrecen

Yürükök közt A natóliában. Készül egy új sátor fedőlapja