1

PROBLÉMÁS ÓVODÁS

KALOCSAI ZITA

MAGYARTANÁR MESTERSZAK

KONZULENS:

DR. LUBINSZKI MÁRIA

EGYETEMI ADJUNKTUS

PSZICHOLÓGIA TANSZÉK

MISKOLC

2012

2

Tartalomjegyzék

1, Bevezetés ................................................................................................................................ 3

2, Miért lehet problémás az óvodás? .......................................................................................... 4

3, Az egészséges óvodás ismérvei .............................................................................................. 6

4, Megfigyelések, tapasztalatok, óvónői vélemények ................................................................ 9

5, Gyermekrajzok, diszlexia prevenciós szűrés........................................................................ 14

6, Mellékletek ........................................................................................................................... 16

7, Rövidítésjegyzék .................................................................................................................. 23

3

1, Bevezetés

Dolgozatomban egy esettanulmány bemutatására vállalkozom: egy problémás óvodás

esetét szeretném bemutatni. Számos dolog jelenthet problémát, mellyel egy kis kitekintő

erejéig foglalkozok a dolgozat bevezetőjeként. Először azzal foglalkozok, hogy milyen egy

hasonlókorú,egészségesen fejlődő, testileg és lelkileg is egészséges óvodás. Ezt pedig

összevetem azzal, amit tapasztaltam megfigyeléseim során: ettől számottevően eltérő

viselkedésű, s fejlettségi szinten álló gyermek helyzetét vizsgálom. Javarészt

megfigyeléseimre támaszkodok. Felhasználom az óvónők korábbi megfigyeléseit illetve

véleményét, ami azért fontos, hogy szemléltessem, azon esetek, melyeket leírok, nem

minősíthetők egyedinek. Ezen túlmenően pedig összevetek néhány rajzot.

4

2,Miért lehet problémás az óvodás?

Felmerülhet a kérdés, hogy mi jelenthet problémát, ha óvodás gyermekről van

szó..Eltekintve az alapvető „problémáktól” – már ha annak lehet nevezni - (nyilvánvalóan

nevelni kell a gyermeket, foglalkozni kell vele, gondozni kel stb.) úgy gondolom, hogy van

még számos megemlítendő ebben a témakörben. Bármely irányba is tér el a gyermek az

átlagtól, az problémát jelenthet mind a szülők, mind pedig az óvoda, s később az iskola

számára, s egyik eset sem könnyű, különböző nehézségeket rejteget mind a két irány.

Ha a gyerek korosztályának megfelelően fejlettebb, mint az átlag, akkor a szülő nem

dőlhet be mindenféle korosztály szerint besorolt gyermekjátéknak, illetve fejlesztőjátéknak

(természetesen egyébként sem csak a puszta számokat kell figyelembe venni). Úgy gondolom,

hogy egyénenként eltérő a gyermekek fejlettségi szintje, s azt a szülőnek kell tudnia

eldöntenie, hogy saját gyermeke milyen játékkal illetve feladattal tud már megbirkózni.

Ahhoz, hogy ezt megfelelően el tudja dönteni, elegendő időt kell töltenie a gyermekkel, hogy

reálisan felmérhesse gyermekének képességeit. Másképp kell foglalkozni a jó képességű

gyermekkel is. Nyilván több és más jellegű figyelmet, törődést igényel. Nem biztos, hogy

leköti az, ami a többi gyermeket. Viszont szülőként szem előtt kell tartani azt is, hogy nem

szabad feleslegesen leterhelni a csemetét. Nem szabad telezsúfolni a napjait tehetséggondozás

címszó alatt, fontos, hogy a kisgyermekeknek megfelelő játékkal teli, felhőtlen életet is

megélje a gyermek. Nem szabad, hogy a tanulás töltse ki a mindennapjait.

Az óvoda részéről valószínűleg sokkal nehezebb az, hogy az óvónő egyszerre lekösse

az egész csoport figyelmét, (hiszen egyszerre több gyerekre kell koncentrálnia) beleértve az

átlagos képességű gyermekeket, s egyben az ettől eltérő képességűeket is. Sokkal hamarabb

készen lesz a többiekhez viszonyítva a kiadott feladattal az a gyermek, akinek jobb képességei

vannak, s a fennmaradó idővel az óvónőnek kezdenie kell valamit. Abban a tekintetben, hogy

több erőfeszítést kell tennie az óvónőnek, ez a helyzet sem másabb, mint egy kevésbé fejlett

gyermek esetében. Ugyanúgy több energiát, több figyelmet, törődést igényel. Ez akár olyan

módon is megjelenhet, hogy a már unatkozó gyermek a társakkal beszélget, rosszalkodik, így

gyakorlati haszna is van, ha az óvónő megfelelően le tudja kötni a gyermeket.

Ha fejletlenebb gyermekről van szó, akkor szintén nincs könnyű helyzete a szülőnek.

Egyrészt fel kell ismernie, hogy a gyermek milyen szinten van. Megfelel-e ez a szint a

korosztályának, s ha nem, akkor milyen mértékben tér el ettől? Nyilván nem minden eltérés

5

jelenti azt, hogy aggódni kellene a gyermekért. Teljesen normális, ha nem minden fejlődési

fázis következik be időben, illetve megtévesztő lehet, ha más gyermeket tekint a szülő

„ideálisan fejlődőnek” (legyen ez akár az adott szülő másik gyermeke). Amint korábban is szó

volt erről, minden egyén másképp, más ütemben fejlődik, s ez alól nem kivételek a testvérek

sem. Segítséget nyújthat a szülőnek, ha más gyermekekkel hasonlítja össze a sajátját (nem

versenyeztetés szempontjából, s nem is csupán az összehasonlítgatás okán, csupán a főbb

fejlődési fázisok tekintetében). A gyermek számára kinyilatkoztatott elégedetlenségünk

(„bezzeg Katika, a barátnőd sokkal ügyesebb”, „a testvéred sokkal hamarabb megtanulta”)

egyáltalán nem segít a helyzet orvoslásában, inkább csak feszültséget kelt a gyermekben, s ez

még inkább gátolja őt a fejlődésben. A gyermek saját hibájaként érzékelheti azt, hogy miért

nem teljesít úgy, mint az összehasonlítás alapjául szolgáló gyermekek, tehát ez debilizáló

szorongásként hat a gyermekre, mely teljesen nemcsak felesleges, hanem káros.

Ha kétségei támadnak a szülőnek, nem szégyen sem az óvónő véleményét kikérni sem

ezen túlmenően szakembertől segítséget kérni, hogy minden rendben van-e a gyermekkel. Bár

legideálisabb eset, ha a szülő már óvodás kor előtt észreveszi azt, ha van némi fejlődési

problémája a gyermekének. Ebben az esetben korábban tud lépni, s fejlesztő pedagógus

segítségével nemcsak megelőzhető, hogy ne legyen komolyabb probléma, hanem akár

gyorsabb fejlődés is elérhető, mint egy egészségesen fejlődő gyermeknél.

Az óvónő könnyebben felismeri azt, hogy a gyermek korosztályának megfelelően

fejlődik-e vagy sem, hiszen rengeteg gyermek veszi körül; tapasztalatból tudja, hogy mik

azok az árulkodó jelek, melyek felhívják a fejlődési rendellenességre a figyelmet. A probléma

orvoslása ennél nehezebb, sokrétűbb, tulajdonképpen a felismerés első lépésként funkcionál.

Elsődlegesen a szülő feladata, hogy gyermekét megfelelő módon gondozza, fejlessze, s ha

úgy ítéli meg, hogy szakember segítségére van szükség, akkor szakemberhez forduljon. Az

óvónő esetleg tanácsolhatja észrevételei alapján, hogy a gyermeknek jót tenne, ha szakember

foglalkozna vele.

Azon a gyermekekre több figyelmet szentel általában az óvónő, akiknek az átlagtól

kissé alacsonyabb a fejlettségi szintjük, hiszen akár ahhoz, hogy a feladatot megértsék,

segítségre lehet szükségük; vagy akár a feladat megoldásában gyakran elakadhatnak.

6

3, Az egészséges óvodás ismérvei

Egészségesnek tekinthetjük azt a gyermeket, aki testileg, lelkileg és szellemileg is

egészséges. A szocializáció során (mely egész életünket átszövi)1 sajátítja el a gyermek azokat

az alapvető tulajdonságokat, képességeket, értékeket és normákat,2 amelyek a későbbiekben

(valamint már gyermekkorban is) alapvetően meghatározzák az egyént, mind viselkedésében,

mind gondolkodásában, s látásmódjában. Minél fejlettebb élőlényről van szó, annál nagyobb

az a szerep, amit a tanulás betölt az egyén életében.3Kezdenek kirajzolódni az óvodás kor

végére személyiségének körvonalai.4 Ilyenek például a szeretetre, örömre, ragaszkodásra,

együttérzésre, szomorúságra való képességek.5 Ezek a későbbiekben kevésbé vagy egyáltalán

nem pótolhatók.6 Ahogyan a nyelv is meghatározza azt, hogy milyen a gondolkodásunk, s a

gondolkodásunk is a nyelvet. Az egyént körülvevő környezetnek is kiemelkedő szerepe van a

gondolkodásra, s az egyén gondolkodása is hat a körülötte levő környezetre.

Deviáns személyiségfejlődéshez vezethet a nem megfelelő szocializáció,7 mely a

későbbiekben rengeteg problémát jelenthet mind a környezetnek, mind a gyermeknek. A

deviáns személyiségfejlődés korrekciója nem mindig kivitelezhető, némely esetekben

normalizálható a deviancia mértéke.

A társas kapcsolataink elengedhetetlenek a fejlődésünk során, ezek meghatározók

személyiségünk a biológiai, a pszichés valamint a szociális szintjeinek kialakulásában.8 A

szocializáció legelső színtere9 a család,

10 ezen belül is kiemelt szerepe van az anyának, s a

későbbiekben a kortárs csoportokra helyeződik át a hangsúly.11

Tőle tanulja meg a gyermek

az anyanyelvtől kezdve a gesztusokig a legalapvetőbb mozzanatokat. Az anya szerep nemcsak

fontos, de egyben felelősségteljes szerep is. A családban megfigyelhető viselkedés, szokás

mind mintát ad a gyermeknek, melynek csak később lesz tudatában. Nem véletlen, hogy a

1 Dr. BAGDY 1977, 12.

2COLE – COLE 2003, 380.

3Fejlődéslélektan olvasókönyv 1997, 9.

4NOWOGRODZKI 1965, 100.

5 Dr. BAGDY 1977, 5.

6 Dr. BAGDY 1977, 19– 20.

7Fejlődéslélektan és a szocializáció alapjai 2009, 77.

8 Dr. BAGDY 1977, 5.

9Fejlődéslélektan olvasókönyv 1997, 12 – 13.

10 Dr. BAGDY 1977, 13.

11 Dr. BAGDY 1977, 13.

7

vadon nevelkedett gyermekek oly másképp viselkednek, hiszen teljesen más környezetben

nőnek, s teljesen más mintát látnak.

A család nemcsak fizikailag táplálja a csemetét, hanem szellemi táplálékkal is ellátja

normális esetben, s ha e két táplálék megfelelő mértékű, a gyermek nem pusztán passzív12

lényként van jelen, hanem aktívként. A családi harmónia döntően befolyásolja a gyermek

lelki kiegyensúlyozottságát, harmonikus voltát, s a lelki megbetegedések elsősorban az egyén

környezetében keresendőek.13

A gyermek fejlődésében jelentős hatással vannak jelen az örökletes tényezők, s a

környezeti hatások14

, vagyis a nevelés.15

Különbözőképpen vélekednek ezek fontosságáról a

pszichológusok: van olyan, aki az örökletes tényezőket részesíti előnyben, s van olyan,

amelyik a nevelést. Abban egyet értenek, hogy mind a kettő nagyon fontos, egyik kiegészíti a

másikat. William Stern volt az első, aki mindkét tényezőt ugyanolyan mértékben16

fontosnak

tartotta („kéttényezős konvergencia-elmélet”). Megkérdőjelezhetetlennek tartom, hogy mind a

kettő nagyon fontos tényező, s nyilván mind a kettő módosít(hat) a másik tényezőn. Viszont

személyes véleményem szerint nagyobb szerepe van a nevelésnek a fejlődésben.

A nevelés és az örökletes tényezők szerepének egymáshoz való viszonyára

analógiaként a család és az óvoda viszonyát említeném meg. Ha nem is hasonló mértékű, de

ugyanúgy nagy port kavart a szakemberek között, hogy mennyire befolyásolja vajon a családi

háttér, s mennyire az iskola17

a tanuló teljesítményét. Bár nem fedi le a hasonlatom a

valóságot, de érzek némi alapot a komparációjogosságához. Az iskolai-pedagógiai rendszer

önmagában is értelmezhető, viszont nem függetleníthető el a családi háttértől,18

a kettő

kölcsönhatásban van egymással. Fontos tényező az is, ahogyan a pedagógusról otthon,19

a

családban vélekednek, s ott milyen hozzáállást tanúsítanak az iskolához. Az általános iskola

kezdetén sokkal nagyobb hatással bír a család,20

mint az iskola, ám ez fordított tendenciát

mutat a későbbiekben, s megnövekszik az iskola szerepe, hatása. Határozottan bizonyítják a

szociolingvisztikai kutatások hogy „az alacsony státuszú és kulturálisan igénytelen családok

12

Dr. BAGDY 1977, 13. 13

Dr. BAGDY 1977, 18. 14

Fejlődéslélektan olvasókönyv 1997, 14. 15

Fejlődéslélektan és a szocializáció alapjai 2009, 10. 16

Fejlődéslélektan és a szocializáció alapjai 2009, 10. 16

Fejlődéslélektan és a szocializáció alapjai 2009, 10. 17

BÁTHORY 1992, 91. A szakirodalomra támaszkodva a család és az iskola kapcsolatának elemzése ébresztette

fel bennem azt a gondolatot, hogy ez a viszony bizonyára az óvodában is jelen van, még ha nem feltétlenül ilyen

arányokban mutatkozik is meg a két kapcsolati elem között közötti egymásra utaltság. 18

BÁTHORY 1992, 92. 19

BÁTHORY 1992, 93. 20

BÁTHORY 1992, 94.

8

gyermekeinek a verbális képessége kevésbé fejlett, mint a magas státuszú, kulturálisan

igényes családok gyermekeié.”21

Ha az iskola és a család viszonyában az iskolát óvodára cseréljük, más eredményekre

juthatunk. Ahogyan a szakirodalom is írja, csak az iskola későbbi szakaszában helyeződik át a

hangsúly az iskolára (természetesen a szülői háttér mellett, s a szülő az iskola hatásosságának

megerősítő gondolkodásával), így nyilvánvalóan az óvoda és a család összehasonlításában

biztosan a család elsőbbsége jut érvényre. Bár már ekkor megkezdődik a kortárs csoportokra

jelentőségének fokozódása,22

de ennek ellenére még mindig a család, s leginkább az anya

biztosítja gyermeke számára a legfontosabbakat: biztonság, szeretet, elfogadás, érzelmi

kiegyensúlyozottság, törődés. Amíg a gyermek nem kapja meg azokat a fontos ingereket

(elsősorban a családjától, s kiemelten fontos ebben az édesanya szerepe), amire neki szüksége

van, addig máshol sem tud megfelelően beilleszkedni (például az óvoda), s addig saját helyét,

sőt saját magát sem fogja megtalálni.Ez ezért is nagyon fontos, mivel az óvodáskorban alakul

ki a közösségbe való beilleszkedés kezdeti képessége.23

Ehhez viszont nem elhanyagolható,

hogy meglegyenek a megfelelő alapok, amire a gyermek tud támaszkodni (korábbi társas

tapasztalatok, élmények). Erre a későbbiekben a megfigyeléseimmel kapcsolatban

visszatérek.

21

BÁTHORY 1992, 96. 22

Dr. BAGDY 1977, 13. 23

Fejlődéslélektan, Az életkori sajátosságok pszichológiája, 1972, 37.

9

4, Megfigyelések, tapasztalatok, óvónői vélemények

Az a kisfiú, akit megfigyelek, öt éves és tíz hónapos, jelenleg nagycsoportos óvodás.

Többször nyílt alkalmam megfigyelni ezt a fiút, akit dolgozatomban Bencének fogok nevezni,

mely név természetesen a gyermek személyiségi jogai miatt nem egyezik a kisfiú eredeti

nevével. Rövidebb idejű gyakorlatot töltöttem el az óvodában, s már akkor feltűnt, hogy a

gyermek nagyon furcsán viselkedik. Kezdetben inkább belesimult a környezetébe számomra.

Valójában a laikus szemével vizsgálva is feltűnik, hogy valami nincs rendben.

Bence rettentően szorong, ez nagyon sokszor megfigyelhető nála. Akár apró játékos

feladatok alkalmával is stresszes, mozgatja mindkét kezét, s emellett nagyon zavart. Az

embernek olyan érzése támad, mintha a gyerek folyamatosan azon gondolkozna, hogy „már

megint szerepelni kell, már megint nem fog sikerülni”. Nyilván a gyermek jól érzékeli, hogy

társai ügyesebbek, okosabbak, s ez számára még stresszesebb szituációkat generál. Olykor

egyszerű kérdésekre sem tudja a választ. Egy eset alkalmával az óvónő felszólított egy lányt, s

megkérte, hogy számolja meg a csoportteremben lévő gyerek asztalokat. A gyerek

megszámolta egyenként, s a helyes eredményt mondta a végén. Majd az óvónő Bencét is

megkérte, hogy számolja meg a csoportteremben levő felnőtt asztalokat. Bence

mechanikusan, az őt megelőző gyermek mintája alapján a gyerek asztalokat kezdte el

számolni, s közben folyamatosan feszengett. Viszont nemcsak, hogy nem értette azt, hogy mit

kérnek tőle (felnőtt asztalokat számolja meg), hanem a számolás és a rámutatás sem volt

szinkronban, míg a korábban felszólított gyermeknél igen. Ezt az óvónők is elmondták, hogy

rettenetesen stresszes, ha meg kell nyilvánulnia, vagy valamilyen képességét „bizonyítania

kell”, tulajdonképpen a vizsgadrukk erőteljes tüneteit produkálja.

Hasonló eset volt az is, amikor az óvónő által mondott számot kellett mutatniuk a

gyerekeknek az ujjaikkal. Az óvónő felszólított egy lányt, hogy mutasson hármat, mire ő

villámgyorsan teljesítette a kérést. Majd Bencén volt a sor. Ő hezitált, s a korábban felszólított

kislány ujjait nézte. Mivel az korábban hármat mutatott, a fiú is hármat mutatott. Jellemző rá,

hogy az esetek nagy többségében a többiek viselkedése alapján próbál megfelelni a

feladatokban (később hoznék még erre példát). Tulajdonképpen az egyetlen, amivel pozitív

értelemben kitűnik társai közül, az az, hogy a csoportban mindössze néhány gyerek (kb. 3)

köszöni meg az ételt, s ő is köztük van.

10

Egy alkalommal, mikor zenés műsoron vettek részt a gyermekek, lehetőségem nyílt

olyan dolgokat is megfigyelni, amik egyébként is jelen vannak nála, viszont itt mindössze 20-

30 percbe sűrűsödve sok jellegzetes tevékenység feltűnt. Több alkalommal megfigyeltem,

akár csak egy napon belül is, hogy saját magával szemben nincsenek nagy igényei Bencének.

Erre a következtetésre úgy jutottam, hogy láttam, mikor felveszi az udvarról bejövetel után a

benti nadrágját, az féloldalasan van rajta. A pólóját fele oldalon bele teszi a nadrágjába, s a

másik felén pedig nem. A cipőjének sarka néhány alkalommal le volt taposva. Ez úgy

gondolom, hogy a szülő figyelmetlenségét, nemtörődömségét is megmutatja, hiszen az a

gyermek, akire a szülő kellőképpen odafigyel, (megigazgatja a ruháját, szépen beágyaz

gyermekének, figyel rá, hogy minél kényelmesebb s jobb legyen gyermekének);

automatikusan is átragasztja gyermekére azt az alapvető igényt, hogy normálisan megigazítja

a ruháját, mikor felveszi. Letaposott cipősarokkal ülte, illetve táncolta végig a műsort, s a nap

további részében viszonylag sokáig fel sem tűnt neki ez, s nem is zavarta (felmerül a kérdés,

hogy vajon reggel az óvodába így adta rá az édesanyja vagy pedig egy órán belül így letaposta

a cipősarkat?). A haja olyan hosszú (persze nem lányosan hosszú), hogy igencsak ráférne egy

hajvágás.

A zenés műsor alatt felszabadultabbnak láttam az egyébként sokszor görcsös, s

szorongó gyermeket. Ez a „felszabadultság” nem olyan mértékű, mint amit más gyereknél

tapasztaltam. A többi gyerek vidáman nevetett, teli torokból, válaszolt a zenész kérdéseire,

sőt, bátran kimentek teljesíteni is a feladatokat. Ezzel szemben Bencén csak nagyon kis

mértékben lehetett látni az öröm jeleit. Mosolygott, de jóformán semmi több reakciójával nem

fejezte ki, hogy tetszik neki a műsor. Viszont ismerve őt, felszabadultabb volta egyértelműen

árulkodó volt. Későbbiekben, mikor megkérdeztem tőle, hogy tetszett-e neki a műsor,

mindössze egy „tetszett” válasszal elintézte.24

Az előadás alatt csak nehezen lehetett őt aktivizálni. Ha ő egyedül nézte volna végig a

műsort, akkor biztos vagyok benne, hogy meg sem mozdult volna. A társak serkentették őt

arra, hogy ő is mozogjon a zenészekkel együtt, ahogyan ők azt kérték. Inkább a passzivitás

jellemző a gyermekre.

Nagyon figyelmetlen, dekoncentrált. Nehezen érti meg, hogy mit kell csinálnia, illetve

nagyfokú bizonytalanság is jellemzi. Hiába hangzik el, hogy mindenki tegye csípőre a kezét,

ő egy arasszal lejjebb, kézfejét kifelé fordítva lépeget, s nem veszi észre, hogy nem jól

csinálja. Páros táncnál felhívták a gyerekek figyelmét arra, hogy forduljanak szembe a

24

Ez a szófukar válasz pedig zárkózottságára utal, s nem arra, hogy ne tetszett volna neki az előadás. Illetve

tudjuk jól, hogy az óvodások nem gyakorolják sűrűn a hazudozást.

11

választott táncpartnerükkel, ő ekkor is csak nehezen fordul partnere irányába. Sarok összeütés

kiáltásra csak emelgeti a lábát, észre sem veszi, hogy más egészen mást csinál. Úgy

gondolom, ennek ellenére, hogy sokszor teljesen mást csinál, s fel sem tűnik neki, pontosan

tudja, hogy a társai ügyesebbek. A helyzet orvoslására pedig azt találta ki, hogy folyamatosan

a társait nézi, hogy ők hogyan csinálják a lépéseket, éppen mit csinálnak. Próbálja ellesni a

technikákat. Másnak ösztönösen jöttek azok a lépések, amiket a zenészek mutatnak, illetve

akár elsőre sokkal ügyesebben végrehajtották ezeket a gyakorlatokat.

Sem ritmusérzéke, sem helyes mozgáskoordinációja nincs, illetve a tapsolással is

problémák adódnak. Még egy-egy mozdulattal megküzd (figyelve a másikat, hogy az hogyan

csinálja), de mikor már a kezet és a lábat is össze kellene hangolni, ott már sajnos kudarcot

vall. Csak az egyikre tud figyelni, arra sem pontosan. Ezt akár járás közben is meg lehet nála

figyelni. Nem húzza kimagát. S akár képes elesni a saját lábában is.

Az óvónők elmondásából tudom, hogy a szókincse rettentően kevés. S ezt a zenés

műsor alatt is bizonyította. A zenészek arra kértek minden legényt, hogy jelentkezzenek. S

majdnem kivétel nélkül mindenki jelentkezett (néhány kiscsoportos fiúcska nem jelentkezett

csupán). Bence körbenézett, s mikor látta, hogy a legények felszólításra a fiúk jelentkeznek,

akkor ő is felemelte a kezét. Sajnos ettől drasztikusabb szemléltetéssel is találkoztam, melyről

a későbbiekben írok. Fontos még az is, hogy zárt szájjal beszél, fogait nagyon összeszorítja,

alig érthető, amit motyog. Egyáltalán nem artikulál. A tízórainál is csak a száját mozgatja a jó

étvágyat óvónői kívánságra

Mikor műsorra készítik fel a gyermekeket az óvónők, az ügyesebb gyerekeknek

hosszabb szöveget adnak, hiszen, azok nagyon jól, probléma nélkül meg tudják őket tanulni, s

érthetően mondják a szöveget. „Felelősségteljes” pozícióba nem választják Bencét, mert

nemcsak, hogy igen nagy nehézséget jelent begyakorolni vele a szöveget, hanem előjön nála a

vizsgadrukk, s rosszul szerepel. Tehát nem őt állítják ki „közszemlére”, mert ez csak rontaná a

gyermek amúgy is gyenge képességeit.

Bence a társaival alig kommunikál, egyáltalán nem láttam, hogy bármilyen kérdése lett

volna az óvónő felé, illetve, bármit közölt volna esetleg vele. Míg a többiek gyakran mennek

oda nap közben, s elmondnak neki egy-egy történetet, akár azzal kapcsolatban, hogy mit

csinált tegnap a család, vagy, hogy kinek lesz születésnapja. Akár olyan bensőséges

információt is megoszt némelyik gyermek az óvónővel, hogy kistesója fog születni. Társaival

testi kontaktust nagyon ritkán létesít, általában csak a kötelező kettes sorban álláskor fogja

meg társa kezét. A többekre jellemző, hogy lökdösődnek, verekednek olyakor, illetve közel

helyezkednek el a másikhoz képest. Némely gyermek még alváskor is fogja társa kezét, vagy

12

simogatja társának arcát. Bencénél egyiket sem figyeltem meg az előbb felsoroltak közül.

Saját magában is nagyon jól el van, úgy veszem észre, hogy nem igényli kifejezetten a

társaságot. Ha szociometria felmérést végeznék el a csoporttal, akkor véleményem szerint

Bencének egy vagy egy viszontválasztása sem lenne. Őt sem hiszem, hogy választaná sok

gyermek, illetve ő is csak maximum 1-2 gyereket tudna megnevezni. Mindössze egy

gyermekkel láttam játszani. Nemcsak, hogy elvan magában, de nem is igényli, hogy bármely

aktivitásban részt vegyen. Ez engem az eddigiek alapján arra enged következtetni, hogy

otthon sem foglalkoznak vele eleget, otthon is biztosan nagyon jól el van egyedül is, ha

„leteszik” valahova. Az a gyermek, akivel foglalkoznak, akihez folyamatosan beszélnek, s

akit folyamatosan kérdeznek; igényli, a törődést, az állandóan nyüzsög, s arra vágyik, hogy

csinálhasson valamit, beszélgethessen, játszhasson. Az a gyermek, mely több ingert kap,

nagyobb igénye lesz a folyamatos, s megfelelő minőségű ingerekre. Majmokkal végezték el

azt a kísérletet, hogy külön ketrecben tartották őket, s bár látták anyjukat, s társaikat, de testi

kapcsolatba nem léphettek velük. Ezek a majmok a normális egyedekhez képest sokkal

passzívabbak voltak, deformizálódott a viselkedésük. Az anyával és a társakkal való testi

kontaktus elengedhetetlen az idegrendszer megfelelő fejlődésének érdekében.25

Érdekes adalék, amit az óvónők mondtak, hogy a gyermek mondta el nekik annak

idején, amikor az óvodába került, hogy ő még nem evett főtt ételt. Csak a főtt krumplit, a

tojást és a húst ismerte, mást nem evett korábban. A szülő elmondása szerint a gyerek nem

volt hajlandó megenni semmi más főtt ételt, s ezért nem is adott neki. Azt hiszem,

kellőképpen mutatja az anya tájékozatlanságát, illetve a nem törődömségét. Az anya nagyon

félti a gyermeket, az első évben nem is íratta be óvodába, s később is nagyon félt attól, hogy

megbetegszik a gyerek. Valószínűleg ez a túlzott mértékű, már-már beteges féltés ragadt rá a

gyerekre, s ezért szorong ennyire.

Bence nagyon zárkózott, nehéz vele szót érteni. Introvertált, s emellett úgy veszem

észre, hogy nagyon bizalmatlan is. Míg a többiek többször odajöttek hozzám megölelgetni,

vagy akár csak beszélgetni, megkérdezni valamit, ő egyáltalán nem jött oda, s a kérdéseimre

is csak szűkszavúan, szinte félve felelt.

Az óvónőktől tudom szintén, hogy amikor az óvodába érkezett Bence, olyan volt,

ahogyan ők mondták, mint egy „vad gyerek”. Szinte egyáltalán nem szocializálódott. A mai

napig befogja a fülét, ha hangoskodnak körülötte a gyerekek, illetve ugyanezt tette a zenés

műsor alatt is. A számára idegen, kellemetlen vagy akárcsak hangos hangokat nem tudja

25

Dr. BAGDY 1977, 21 – 22.

13

elviselni. Ez a viselkedés arra enged következtetni, hogy a gyermek itt, az óvodában kezdte

megtapasztalni, hogy a családon kívül is van élet, s mások is léteznek. Valószínűleg

ingerszegény környezetben nevelheti őt az édesanyja. Az óvónők is azt mondják, hogy soha

nem vitték még el a szülők a fiút bárminemű óvodai programra, s akármikor kérdezik Bencét,

nem tud olyat mesélni, mint a többiek, hogy merre járt. A gyermeknek szüksége van arra,

hogy minél több inger érje, mégpedig éppen ahhoz, hogy fejlődjön. Minél több inger éri, s

minél különbfélék annál jobban fejlődik. S ez sajnos a későbbiekben igen ritkán pótolható.

Közös családi programokról sem tud beszámolni a gyerek. Az édesapát ez idáig (a gyerek

nagycsoportos létére) még egyszer sem látták. Állítólag a két szülő együtt él, s van még egy

kisebb gyermek, akivel az anya éppen GYES-en van otthon. Kezdetben abszolút nem tudtak

vele szót érteni az óvónők, illetve alig beszélt. A beszéd- és az értelmi fejlődés legfontosabb

meghatározója, hogy mennyit foglalkoznak a gyermekkel.26

A mostani állapota már sokkal

biztatóbb, ahhoz képest rengeteget fejlődött.Mikor Bence óvodába került, az óvónők hívták

fel a szülő figyelmét arra, hogy a gyermek nem beszél. S az édesanya tanácsot kért, hogy ezt

hogyan lehetne orvosolni, mire az óvónők elmondták, hogy kérdezgessen tőle például egy

mesés könyvből, hogy mit lát a képen. Az anya rácsodálkozott, hogy így is lehet foglalkozni a

gyermekkel. Az anyuka most már érdeklődő, korábban támadásnak vette, ha az óvónők

segíteni próbáltak. Tavaly, az év végi záróműsoron tűnhetett fel neki, hogy gyermeke sokkal

le van maradva a többi gyermekhez képest, s akkor vitte haza a kis füzetet, mely a tanult

mondókákat, énekeket tartalmazta.

26

Fejlődéslélektan, Az életkori sajátosságok pszichológiája, 1972, 37.

14

5, Gyermekrajzok, diszlexia prevenciós szűrés

Az első rajz emberrajz. Három gyermek ember rajzát vetem össze, hasonló idősek

mindhárman. A mellékletben megtalálható egyessel jelzett rajz Bencéé, s a másik kettő pedig

más gyermekektől származik. Nagyon jól kivehető, hogy a két rajz sokkal tagoltabb,

részletesebb, esztétikusabb. Bár a mellékletben található rajzokon kevésbé kivehető, de

mindkét (kettes és hármas) rajzon megjelennek a szempillák, míg a Bencéén nem. S sokkal

arányosabban is ezek a rajzok. Nagyjából párhuzamosnak tekinthető a rajz fejlődése és az

intellektuális fejlődés. Körülbelül négy éves korban már megjelenik az ember alak.27

Bár már

Bence 5 éves és tíz hónapos, mégis az emberrajz alapján 3-4 éves szinten van.28

Az általa

rajzolt ember zömök, hosszú a karja, s a lábak nagyon aprók, az egész aránytalan. Öt éves

korban már legtöbb gyereknél megjelenik a ruha is az emberrajzokon.29

A házrajzok közül (a mellékletben található) szintén az egyes számmal jelölt a Bencéé.

A térérzékelése abszolút nincs helyén. A napja egyáltalán nem mosolyog, inkább komornak

mondható. A ház fejjel lefelé mered a lap tetejéről. A fa és a ház majdnem egy síkban van, s

majdnem egy méretűek is. A háza ablakai összevissza találhatóak a házon, inkább a tetőtéri

helyiségből nyílnak. Az ajtó a háznak majdnem az oldalán található. Elég magasan van az

ajtó. Megjelennek a fán a gyümölcsök. A kettesszámú rajz sokkal kidolgozottabb. A fán

vannak ágak is és gyümölcsök. Az ajtón található gombkilincs. A háztetőn jól láthatóak a

cserepek. Kis gyalogos út vezet a házhoz.

Két gyermek diszlexiás prevenciós szűrését összehasonlítva jelentős eltéréseket mutat

a Bencéé. Az óvónő rá is írta a lapra, hogy nagyon izgul a gyermek, a keze folyamatosan jár, s

fogait összeszorítja, alig artikulál, gyakran érthetetlen, amit mond. A tárgyak megnevezésében

nagyon bizonytalan, egyértelműen megkésett beszédfejlődésű. A két gyermek hasonló korú,

mindössze néhány hónap köztük a különbség. Míg a kettessel jelzett másik gyermek

eredményei szinte kiválóak (mindössze két hibát tartalmaz), ezzel szemben a Bencéé

soronként 18 hibát tartalmaz. Bár Bence mutat némi hajlandóságot a tanulásra (3 képnél),

ugyanakkor 3 képnél felejt, s 11 képnél pedig fogalmat téveszt egy képsorozaton belül. A

teszt kimutatja, hogy beszédhibával rendelkezik, diszlexiás, felcseréli a szavakon belül a

27

FEUER 2000, 81. 28

FEUER 2000, 82. 29

FEUER 2000, 85.

15

hangokat (kefe- fogkesze, paradicsom- paramicsom). Olykor teljesen oda nem illő, amit mond

(tepsi – ablak). Sokszor az alak alapján ítél (a dobozt azt ismeri, s doboz neki a zacskó, a

lábas, és a konzerv is.) Sok esetben meg sem próbálkozik kimondani, hogy mit lát a képen.

Rettentő szegényes a szókincse, ez is arra vezethető vissza véleményem szerint, hogy keveset

foglalkozik vele az édesanyja, legalábbis nem megfelelő mértékben, ahogy azt a gyermek

igényelné. Körülbelül négyszer olyan gyorsan oldja meg a feladatot a másik gyerek, így

időben is nagyon rossz a teszt eredménye. S csekély javulást mutat az időt tekintve az

ismétlésnél. A gyermek jelenleg a szűrés alapján jár logopédushoz. Azt tanácsolta a

logopédus, hogy maradjon a gyermek még egy évet az óvodában, arra hivatkozva, hogy nem

iskolaérett még.30

30

A kisgyermekkori nevelés és gondozás irányelvei 2005, 22.

16

6, Mellékletek

17

18

19

20

21

22

23

7, Rövidítésjegyzék

1 A kisgyermekkori nevelés és gondozás irányelvei 2005 – A kisgyermekkori nevelés és

gondozás irányelvei, Bp., 2005.

2, Dr. BAGDY 1977 – Dr. BAGDY Emőke, Családi szocializáció és személyiségzavarok,

Tankönyvkiadó, Bp., 1977.

3, BÁTHORY 1992 – BÁTHORY Zoltán, Tanulók, iskolák, különbségek, Tankönyvkiadó, Bp.,

1992.

4, COLE – COLE 2003 – Michael COLE – Sheila R. COLE, Fejlődéslélektan, Osiris Kiadó, Bp.,

2006.

5, Fejlődéslélektan, Az életkori sajátosságok pszichológiája, 1972 – Tankönyvkiadó, Bp.,

1972.

6, Fejlődéslélektan és a szocializáció alapjai2009–Fejlődéslélektan és a szocializáció

alapjai(szerkGALAMBOS Katalin), Műszaki Kiadó, Bp., 2009.

7, Fejlődéslélektan olvasókönyv 1997 – Fejlődéslélektan olvasókönyv, (szetk. BERNÁTH

László, SOLYMOSI Katalin), Tertia Kiadó, Bp., 1997.

8FEUER 2000 – FEUER Mária, A gyermekrajzok fejlődéslélektana, Akadémiai Kiadó, Bp.,

2000.

9, NOWOGRODZKI 1965 – NOWOGRODZKI, T.,Fejlődéslélektan, Tankönyvkiadó, Bp., 1965.