sikoly, 17. szám, 2008. tél

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél

http://slidepdf.com/reader/full/sikoly-17-szam-2008-tel 1/110

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


A M A G

Á N Y M E G

S Z Ó L Í T Á S A

ERDÉLYI ÁKOS

ÍGY LETTEM

Egy rossz festmény víziói láttánPorból kockákat gyúrt az unalom:Így lettem.És most vagyok.

Nem vár senki, sehol, Nem hiányzik senki sem már.Béna vagyok, s látom magam,Miként csüngök az ördög

Vastag líceumán.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


TARTALOM

ERDÉLYI Ákos: Így lettem

N. CZIROK Ferenc: Széljegyzet másfél évtizedhez A MAGÁNY MEGSZÓLÍTÁSA

BÁNKI Éva: Hogyan választottak királyt az állatok?NYÍRFALVI Károly: Öt felhõLENNERT Tímea: Groteszk

N. CZIROK Ferenc: A szemSZIRMAI Péter: Kiszállni lehetetlen KORDOKUMENTUMOK LENKES László: DokumentumPEJIN Andrea: Egy sötét rejtett szobábanOLÁH Tamás: Csak fénytócsák nevenincs... /(Made In China) / Létezhetetlen nincstelenek GAZSÓ Orsolya: Bábból pillangó?BARÁTH Dániel: Riadók

DÖME Szabolcs: Csak az égbolt / Minden hosszabb éjCZIROK Attila: Esztergomi õsz KÉPLÉKENY UNIVERZUMOK SZÖGI Csaba: Isten csendje – Verebes Ernõ prózáihozVEREBES Ernõ: Szkizofónia, avagy Isten csendje –

K ésõkamaszkori kihallások ÉTERI VONZÁS SUGARÁBAN FEKETE J. József: Író a lapszélen – Mûfaji marginalitás Szentkuthy Miklós(1908. június 2.–1988. július 18.) életmûvében

2

5

8141618

23

3037

3842

44

4546

48

56

ERDÉLYI Ákos: Így lettem

N. CZIROK Ferenc: Széljegyzet másfél évtizedhez

A MAGÁNY MEGSZÓLÍTÁSA

BÁNKI Éva: Hogyan választottak királyt az állatok?NYÍRFALVI Károly: Öt felhõ

LENNERT Tímea: GroteszkN. CZIROK Ferenc: A szem

SZIRMAI Péter: Kiszállni lehetetlen

KORDOKUMENTUMOK

LENKES László: DokumentumPEJIN Andrea: Egy sötét rejtett szobában

OLÁH Tamás: Csak fénytócsák nevenincs... /(Made In China) / Létezhetetlen nincstelenek

GAZSÓ Orsolya: Bábból pillangó?BARÁTH Dániel: Riadók

DÖME Szabolcs: Csak az égbolt / Minden hosszabb éjCZIROK Attila: Esztergomi õsz

KÉPLÉKENY UNIVERZUMOK

SZÖGI Csaba: Isten csendje – Verebes Ernõ prózáihozVEREBES Ernõ: Szkizofónia, avagy Isten csendje –

Késõkamaszkori kihallások

ÉTERI VONZÁS SUGARÁBAN

FEKETE J. József: Író a lapszélen –Mûfaji marginalitás Szentkuthy Miklós

(1908. június 2.–1988. július 18.) életmûvében

2

5

814161823

3037

384244

4546

48

56

76

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


SÁFRÁNY Attila: Az egyszarvú föltûnése – Tisztelgés az esszéírás mestere elõtt

MEGTEREMTENI A VALÓSÁGOT

MÁRKUS András: Az öngyilkos merénylõk pszichológiája – Hany Abu-Assad Mennyország most címû filmje alapjánCSÍK Mónika: Mesetérbe ömlesztett világ – Torok Melinda (el)varázslatai

CSÍK Mónika: Kép fehérrel

KÉPJEGYZÉK A számot TOROK Melinda alkotásaival illusztráltuk.

I see (színes ceruza – 2004)Shiva of the Drawers (tus – 2008)Basch-ház (tus – 2008)Jegyzet (filc – 2008)Rezgés (filc – 2008) 22Álom (tus, toll – 2008)Gyík (tus, grafit – 2008)Változó formák (tus – 2008)Crazy Plant (tus – 2008)Tér (filc – 2008)Dream (színes ceruza – 2004) RÉSZLET

Journey (filc – 2008)

84

92

102

109

12

715

29384758

6791

109

SÁFRÁNY Attila: Az egyszarvú föltûnése –Tisztelgés az esszéírás mestere elõtt

MEGTEREMTENI A VALÓSÁGOT

MÁRKUS András: Az öngyilkos merénylõk pszichológiája –Hany Abu-Assad Mennyország most címû filmje alapján

CSÍK Mónika: Mesetérbe ömlesztett világ –Torok Melinda (el)varázslatai

CSÍK Mónika: Kép fehérrel

KÉPJEGYZÉKA számot TOROK Melinda alkotásaival illusztráltuk.

I see (színes ceruza – 2004)Shiva of the Drawers (tus – 2008)

Basch-ház (tus – 2008)Jegyzet (filc – 2008)Rezgés (filc – 2008)

Álom (tus, toll – 2008)Gyík (tus, grafit – 2008)

Változó formák (tus – 2008)Tér (filc – 2008)

Crazy Plant (tus – 2008)Dream (színes ceruza – 2004) RÉSZLET

Journey (filc – 2008)

84

92

102

109

127

1522293847586791

109

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


5

Kedves bajtársam az olvasásban! E megszólításból akkor fo-god igazán érezni, hogy valóban hozzád szólok, ha elfogadod azt,hogy írásom természetszerûen szubjektív; ha megérted azt, hogya dolgokat úgy igyekszem feltárni, ahogy azok egyéniségemben

visszatükrözõdnek. Bevezetõként hadd idézzem Nagygellért KissJúlia színmûvésznõ levelét, amelyben az 1992. október 28-ai Ma-gyar Szóban megjelent felhívásra reagál.

Tisztelt Muzslaiak, Kedves Barátok!

Megkésve küldöm e sorokat, mert idõszûkében vagyok. Remé -lem nem késem le döntésmeghozatalukat Sziveri-ügyben. Istenments! Amikor fogyatkozóban vagyunk, többen távol, mint közel,annyira kell, égetõen kell egy ilyen nemes kezdeményezés, mint azÖnöké. Bátor, önfeláldozó emberek. Arról ne is szóljak, hogy Vaj-daságunk elüldözött, kitaszított nagy magyar költõjérõl van szó.

Idegenben szebben szóltak sorai? Érthetõbben? Vagy ott a fülek és a lelkek megértõbbek? Melegebbek? Netán értõbbek, mint mi?

Egy hibát kétszer ne kövessünk el, mi, maroknyi magyarok. Olyan

örömmel olvastam a cikket, lám a szülõföld emlékezni is tud. Engedjék meg, hogy kitartó és sikeres munkát kívánjak. Ter-

mészetesnek tekintem, hogy bevesznek tagnak. Szerény nyugdí- jamból támogatást is felajánlok.

Tisztelettel: Nagygellért Kiss Júlia

Újvidék, 1992. november 10.Tény az, hogy 1993 márciusában, Muzslán megalakult a Szi-

veri János Mûvészeti Színpad. Az is tény, hogy akkor kevesenszerettek minket, alapítókat, tagokat. Ám az általuk használt jel-zõs megjelölést („Sziverisek”) már akkor is büszkén vállaltuk, ésviseljük ma is, immár megalapozottan, el nem vitatható cseleke-

N. CZIROK FERENC

SZÉLJEGYZET MÁSFÉL ÉVTIZEDHEZ

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


6

detként. Már a megalakulás évében meghirdettük az I. vajdaságiszintû verspályázatunkat, amely évrõl évre minõségesebbé vált.

A kezdetektõl arra törekedtünk, hogy a SZJMSZ a fiatalokszínpada lehessen. Hogy törekvésünket következetesség

jellemzi, példa rá, hogy irodalmi-mûvészeti folyóiratunk, aSikoly is jórészt a fiata-loké. Nekik nyújt lehetõségetbemutatkozásra, közlésre, mûvészi kinyilatkoztatásra, és immár négy éve kacérkodik mindazokkal, akik még mindig nemszeretnek bennünket, „Sziveriseket”.

Természetesen, a Sziveri János Mûvészeti Színpad egyik alap-feladata, a fiataloknak nyújtott lehetõség mellett, névadó költõnkemlékének és szellemiségének megõrzése is. S ha most azt meré-szelem állítani, Kedves Olvasó, hogy õt is csak kevesen szeretikmég ma is, tizennyolc évvel a halála után, akkor ez az állítás is egytény. Legalábbis Vajdaságban. Tudjuk, hogy Magyarországonmás a helyzet. Ott olvassák, szavalják és Uram bocsá’, már akadtoly „pimasz” egyén is, aki Sziveri költészetébõl doktorált! S most

jön a bökkenõ, vagy a bukkanó az „úton”. A „pimasz” egyén eszé-ki származású, és a magam részérõl irodalmi vitézként tisztelem.Becsületes neve Lábadi Zsombor. Természetesen, hibát követnékel, ha e jegyzetben nem hangsúlyoznám ki Csányi Erzsébet je-lentõs hozzájárulását a Mûvészeti Színpad tevékenységéhez, ésha nem köszönném meg neki következetes, önzetlen segítségét,amely a Mûvészeti Színpad fejlõdésének egyik rugójaként szol-

gált. S már hallom is Csányi Erzsébet ellenvetését, tiltakozását:Ugyan, Feri, ezt nem kellett volna, nem volt az olyan nagy dolog! Embere válogatja.

Úgy vélem, még néhány nevet illik megemlítenem azon dél-vidékiek közül, akik vagy alapító tagjai, vagy erkölcsi támogatóivoltak és maradtak a Sziveri János Mûvészeti Színpadnak: Bog-dán József, Szûgyi Zoltán, N. Kiss Júlia, Cs. Simon István, Náray

Éva, Beszédes István, Fekete J. József, Kontra Ferenc stb.Kedves bajtársam az olvasásban, van egy merész gondolatom:válogatást kellene készíteni Sziveri költészetébõl, és kötet formá-

jában megjelentetni azt Vajdaságban, Sziveri János legszebb ver- sei címmel. Leszámítva egy politikai indíttatásból létrejött, szórasem érdemes „szörnyszülöttet”, ki emlékszik, mikor jelent meglegutóbb Sziveri-kötet idehaza magyarul?

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


HORROR LOCAL

S Z Á

A M A G Á N

Y M E G Ó L Í T

S A

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


8

Volt egyszer egy ember, aki egész életében mást sem tett,csak vadászgatott a hegyekben. Neve is volt, Juannak vagy Álva-

rónak hívták. Az ám, hisz oly egymagában élt, hogy hetekig nemakadt senki, aki a nevén szólíthatta volna.Így élt ki tudja, hány esztendeje már. Reggel vállára vetette a

puskáját, füttyentett a kutyájának, aztán indult a rengetegbe. Ámegyszer mégiscsak elhagyta a szerencséje. Egyik reggel, amikor épp fácánra lesett, megcsúszott a vízmosásban, és csúnyán meg-ütötte magát.

Na, most mi lesz velem, töprengett. Kikecmergett az árok-

ból, és nagy üggyel-bajjal elvánszorgott a kunyhójához. Addig-addig forgolódott a vackán, míg végre elnyomta az álom. Hatal-mas volt a meleg, a levegõ úgy izzott, mintha az erdõ – vagy nem-csak az erdõ, az egész világ – viharra készülne.

Azt álmodta, hogy hûvös hajnal van, az ösvények felett zöl-deskék pára lengedez, õ jön-megy az erdõben, és csodák csodá-

jára érti, amit az állatok beszélnek. – Hogy megy a sorod, Colón?

– kérdezgették a madarak, amin az emberünk módfelett elcsodál-kozott, mert eddig még nem nevezte senki Colónnak. – Hogyszolgál az egészséged? – kérdezgette egy szarvastehén, és a va-dász igencsak furcsán érezte magát. Hamarosan felriadt, de aztánmegint visszaálmodta magát.

És mit ad isten, álmában az állatok megint beszéltek hozzá!Most is a vízmosás felé tartott, és egyszer csak elébe penderült egy

nyúl. – Ki fia vagy te? – kérdezte a vadász a nyulat, aki ahelyett,hogy futásnak eredt volna, arról kezdett mesélni, hogyan válasz-tottak régen az állatok királyt maguknak.

A vadász figyelt is, nem is, és zavarában egyre csak a puská- ját markolászta. – Aztán miért hívtok ti engem Colónnak? – kér-dezte, de a nyúl, mintha csak füttyentettek volna a bozótból, nya-ka közé kapta a lábát, és elszaladt.

BÁNKI ÉVA

HOGYAN VÁLASZTOTTAK

KIRÁLYT AZ ÁLLATOK?

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


9

Az ember megcélozta a puskájával, ám nem volt elég erõ azujjaiban.

És ez így folytatódott hosszú heteken át. A napok félálombanteltek, a seb lassan gyógyult, ezért a vadásznak rengeteg ideje ma-radt, hogy az állatokkal társalogjon.

Egyszer – mikor már nagyon éhes volt – kifogott egy piszt-rángot a patakból. Igen megörült, de a pisztráng könyörgõre fogtaa dolgot. – Csak nem akarsz engem megenni, komám? – rimánko-dott, és eldicsekedett, hogy õ a legöregebb hal az egész Montaña

Verdén. Úgy ám, még a vadász nagybátyjára is emlékezett!Mikor a vadász felébredt, átsuhant rajta a sejtés, hogy hama-

rosan õ is meg fog halni. Számba vette élete jó napjait, rossz napjait; és annak is megpróbált utánaszámolni, vajon hány éves lehet.Azt is fontolgatta, hogy leküldi a kutyáját egy nyakára kötött ró-zsafüzérrel a faluba, hadd tudják meg az emberek, hogy haldok-lik. De korai volt még a halálra gondolnia.

Hát ahogy egyszer ébren hevert, megpróbált az állatok nyel-vére visszaemlékezni. Ám ak árhogy is erõlködött, egyetlen szósem jutott eszébe. Viszont ha egyetlen percre is elszundított,köny-nyû, türkizes fény öntötte el a kunyhót, és a madarak feléjefordul-tak az ablakból, és kérdezgették, mi van az egészségével.A vadász is üdvözölte õket, és megköszönte szívesérdeklõdésüket. Ezután – félénken és alázatosan – a kutyája is

bekapcsolódott a beszél-getésbe.Ez így nem mehet tovább, gondolta az ember ébren. Én va-

gyok a leghíresebb vadász a Montaña Verdén, ám ezek az állatok bolondot csinálnak belõlem. De mit is tehetne? Megfogadta, hogymihelyt felépül, levánszorog faluba, hogy a többi embertõl taná-csot kérjen. Ha így gondolta, így is tett. Fogta a tarisznyáját, ésegyik reggel lement a faluba. Lecövekelt a templom elé, és leste a

plébánost, hogy megkérdezze, hogyan lehet visszaemlékezni az

állatok nyelvére.A plébános – akit Cunqueirónak hívtak – csak nézett rá nagy

bambán. Idejét sem tudta, mikor látta a vadászt (de még abbansem volt biztos, látta-e valaha). Ám mivel a férfi nem tágított, aplébános meg igen jószívû volt, azért mégiscsak meghányta-ve-tette magában a dolgot. Azt tanácsolta, elõször ne az egész nyelv-re, hanem csak egy-két szóra próbáljon meg emlékezni. – És le-

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


10

gyen óvatos – tette hozzá –, az is lehet, hogy sértõdékenyek azállatok. Talán megbántódnak, ha valaki ébren is megpróbál szót

érteni velük.A vadász bólogatott, köszönte a jó tanácsot, és vállára kapva

a puskáját indult hazafelé. Most már – hogy a hosszú gyaloglás iskimerítette – igazán zöldet-vereset látott az éhségtõl. Hirtelen elépenderült egy nyúl. Ugyanaz a nyúl, akivel álmában olyan szépenelbeszélgetett. Colón elõkapta a puskáját, de a nyúl most már egycseppet sem félt tõle, csak bámult rá barátságos szemekkel. – Hát

merre jártál, komám? – kérdezte az embert.A vadász elvánszorgott, hogy szégyenszemre aznap este iscsak bogyókat egyen. De addig-addig forgolódott, míg elnyomtaaz álom, és õ végre újra bevette magát erdõbe. Most megint külö-nös pára borította az ösvényeket. Mint a türkiz, gondolta a vadász,és eszébe jutott, hogy olyan gyorsan halad, mintha az ösvényekfutnának helyette. A vízmosás felé vivõ úton egyszer csak szem-bejött egy vaddisznó.

Udvarias vaddisznó volt, rögtön komámuramnak szólította.Az ember (vagyis Colón, ahogy az állatok nevezték) leült egy ki-száradt köszmétebokor mellé, hogy diskuráljon a vaddisznóval acsúnya járványról, amely tavasszal megtizedelte a tóban a béká-kat. – Hetvenhét esztendõt élt – dicsekedett a vaddisznó –, és min-dent láttam, ami a Montaña Verdén történt.

Beszélt az állatok gyûléseirõl, Colón nagybátyjáról, aki épp

tizenhét esztendeje „tette le a hivatalát”. Elmesélte, hogyan jelöl-tek ki az öreg, megbízható nyúl személyében szószólót. – És mostazt is elmondom, hogyan választanak maguknak királyt az állatok

– szólt a vaddisznó.Colón hallgatott-hallgatott, de a mese csak nem akart a végé-

re érni. Ám egyszer csak felriadt, és –láss csodát! – a vaddisznóbeszédébõl három szóra vissza tudott emlékezni: mahire mahha

ram. A vadász semmit sem bízott a véletlenre, a vackán hajnaligegyre ezt a három szót ismételgette. – Lássuk csak – mondta magának. Pirkadatkor füttyentett a

kutyának, ám mire a vízmosáshoz értek, az ég elfelhõsödött, és akutyája csak vonakodva követte. Na, mindegy, gondolta a vadász.Letáborozott a köszmétebokornál, és türelmetlenül várta az álla-tokat.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


11

Elõször az öreg, megbízható nyúl érkezett. Udvariasan meg-hajolt, érdeklõdött Colón hogylétérõl, és megint mesélni kezdett.

Az ember értette is, nem is. Most nem lebegett pára a bokrokon, azember mégis lehajolt a nyúlhoz, hogy belesuttogja a fülébe:

Mahire mahha ram.A madarak elhallgattak, a nyúl megvetõen bámult vissza. A

vadász meghökkent, mert a kutya, az addig hûséges, jó kutya pe-dig rá se pillantva gazdájára, elindult visszafelé. De Colón nem tö-rõdött vele, a patakhoz rohant, hogy a halaknak is odakiáltsa: –

Mahire mahha ram! – Ám a pisztráng is úgy tett, mintha megsér-tõdött volna. Most már csak a vaddisznó van hátra, gondolta Co-

lón, és a tölgyes felé indult.

De hiába is beszélt, hiába is rimánkodott, Colónt attól a nap-tól fogva meggyûlölték az állatok. A galambok csúfolkodtak vele,a héja a levegõbõl kinevette, és mikor egyik este a cserjésben bók-lászott, érezte, hogy a vaddisznók valamit tervelnek ellene. Delegjobban a kutya árulása fájt, a kutyájáé, aki néha ott lopakodottmögötte az árnyékban, mintha vadászna rá. Egy reggel azon kaptamagát, hogy fél tõle.

Ekkor már nem is aludt a házában, hanem éjjel-nappal az er-dõt járta, hogy amennyire csak az erejébõl telik, segítse az állato-kat. Hogy soha ne fogja el a kísértés, az elsõ héten elásta a puskájáta köszmétebokor alá. Az egyetlen ember vagyok, aki érti az álla-

tok beszédét, mondogatta magának. Minden nap korán kelt, jártaaz ösvényeket, szólítgatta a vadakat, és ha madárfiókát lelt azúton, lehajolt, hogy visszategye õt a fészkébe. Csak bogyókon élt,de láss csodát!, éhséget sohasem érzett.

Egyszer az a rejtélyes, zöldes pára, amely az elsõ álma óta azösvények fölött lebegett, kicsalogatta az erdõbõl. Ahogy Colónmindig is sejtette, az erdõ másik oldalán egy roppant sivatag terült

el. Egy borzasztó sivatag, ahol nem jártak madarak, és nem nõttegy árva bokor sem. Egész nap a kövek között bóklászott, mígvégre összetalálkozott egy hatalmas, bölcs kígyóval.

– Hogy megy a sorod, komám? – k érdezgette a kígyót barát-ságosan. A kígyó megvetõen sziszegett, ám amikor meglátta Co-lón csalódott ábrázatát, mégiscsak visszafordult hozzá. – Elintéz-ted magad mifelénk, barátocskám. Míg vadászni jártál, keresték a

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


12

kegyeidet a négylábúak. De most már – és a kígyó itt suttogórafogta a hangját – az a hír járja rólad, hogy fatökû vagy.

Colón mérgesen felpattant, és most elõször sajnálta, hogy el-ásta a földbe a puskáját.

– Még mit nem! – dadogta felháborodottan, és kedvet érzett,hogy a lábával rátaposson a kígyóra. Sebbel-lobbal visszatért azerdõbe, és megpróbálta a köszmétebokor alól a puskáját kikapar-ni, de csodák csodája!, nem talált a bokor alatt semmit. Egy akko-ra puskát sem, mint a kisujjam. Mégsem hagyta magát: gyorsan

visszatért a kunyhójába, kikergette a bent tanyázó fácánokat, ésnagy dérrel-dúrral rendet rakott a házban. – Még hogy én… – do-hogott akkor is, mikor lement a faluba, és lecövekelt a templomelõtt, hogy beszéljen a plébánossal.

– Micsoda népek ezek! Mindegyik hálátlan, mindegyik szemtelen! – mesélte az atyának, aki jót nevetett Colón kaland-

jain: – Hát te aztán pórul jártál, barátocskám – szögezte le, és nohanem ismerte jól a vadászt, azért kölcsönadta a saját puskáját. – Majd megörvendeztetsz néhány jó falattal – kacsintott rá. – A sza-k ácsnõm ért a vadpecsenyékhez – tette hozzá, és barátságosan ke-zet rázott Colónnal.

Mire a vadász visszatért a kunyhóba, kutyája a küszöbön vár-ta. – Jól van, na – dadogta Colón, és nekiült a fegyvert megtiszto-gatni, nehogy a kutya észrevegye meghatottságát. – Holnap már nem éhezünk – mormolta, miközben a kutya engedelmes alázattal

bámult rá.Ám három napba telt, mire puskavégre kapta az öreg nyulat.

Nem törõdött a jajgató nyúlfeleséggel, a síró-rívó nyúlfiakkal, azállat levágott füleit odatette szépen az üreg bejáratához. – Nemállok bosszút az egész családon, ne higgye senki, hogy kegyetlenvagyok – mondta, és a megnyúzott nyulat a vállára vetve kényel-mesen hazaballagott. Az öreg pisztrángot is kifogta, és egy szép

reggel elvitte a pap szakácsnéjának.Az atyát éppen haldoklóhoz hívták, így aztán a szakácsnõ,egy megtermett, mosolygós asszonyság egymaga fogadta a kony-hában. – Aztán mondja ám meg a gazdának, hogy Juan Garcia Per-rín küldi a halat – harsogta a vadász. Egész megkönnyebbült,ahogy a régi nevét kimondta. Meg sem várva, hogy az asszonyságköszönetet mondjon, fütyörészve hazaindult.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


13

Telt-múlt az idõ, és az arca szépen kikerekedett. Ha kifáradt avadászatban, a kutyájával heverészett a kunyhó elõtt, a napsütés-

ben. A puskáján rovátkák jelezték az elejtett állatokat. – Rendvan, a kutyafáját! – mormolta, és azt is megfogadta, halegközelebb a faluban jár, nemcsak szappant, hanem

borotvahabot is vesz ma-gának.De jöttek az õszi esõk, és ilyenkor bizony egyetlen vadász-

nak sincs kedve a sárban caplatni. Reggelente titokzatos köd, ké-keszöld pára borította az ösvényeket, és a vadász – mit tehetett

volna mást? – behúzódott a kunyhójába. Vajon mit csinál most akígyó, milyen idõ lehet a sivatagban?, töprengett, és sokszor, na-gyon sokszor gondolt az állatok gyûlésére.

Egyszer álmában újra megállt a vízmosás melletti úton, aholrégen eltemette a puskáját. Ha most ásni kezdenék, könnyedénmegtalálnám, gondolta. Furcsa idõ volt, mintha az erdõ sem tudnáeldönteni, kire várakozzon. Újra zöldes pára lebegett az ösvényekfelett. Az ember várt, várakozott, míg egyszer csak felbukkant atölgyesbõl a vaddisznó. Most rálõhetnék, gondolta, de az állatigen-igen udvarias volt. – Hogy telik a sorod, komám? – kérdezte,és alázatosan helyet foglalt a vadász lábánál.

A vaddisznó folyékonyan, embernyelven szólt hozzá. Éshogy a vadász kedvében járjon, újra elbeszélte, milyen nevezetes

járványok pusztítottak az erdõben, s hogy mi történt az állatokgyûlésén fél esztendeje. De Juan Garcia Perrínnek láthatólag nem

volt kedve diskurálni vele. – Akkor elmondom neked még egyszer, barátom, hogyan is

választanak királyt az állatok – kezdett bele újra a vaddisznó sut-1togóra fogott hangon.

1A novella a szerzõ Magyar Dekameron címû kötetébõl származik.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


14

Ha lemérném magányomsúlyát, ahogy hallgatásomterhét dobnám le a vállamrólde minden kép zavar.

Minden képzavar.Mindenképp zavar.Mindenképpen.

*

Azt váromhogy kérjenek tõlem valamit

arra várokhogy megszólítsanakmég fel is ajánlottamszolgálataima varázsszóra várokmég kicsinykétahogy a szólás is tartjaés ott hallgatok elhol más megszólalna

*

Nem halhatsz megmondtam neki

de tudtamnem hallhat megüvölthetek ismert már halotts csak mondtam egyremintha mindegy volnaés az is...

NYÍRFALVI KÁROLY

ÖT FELHÕ

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


15

*

Ások a kertbenegy mély gödröt.Majd betemetem.Fölé keresztet helyezek.Várom a csontok érkezését.A jel éppen elég.

*

Lesiklunk adolgok felszínén.Amit nem tudszaz a legfontosabb.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


16

Indián nyár volt,dédnagymamám holt,

játszik bennem a vér,mint fehér pónin a piros szalag:

él...Elkotrom magam fölül a levélhullást:ég-vágy,(vágy ég)újra meg újratollhegyet mászni:a csúcsok csúcsa...Árkot ásó alkotás,(az alkotó árkot ás)tükörképe:ember a vízbe!ember a vízbe!Alámerül és föl,

alámerül és:föld...Megmásíthatatlan partokonvizes lábbal táncol,nem józan,nem részeg,átadja magát az újjászületésnek...

Groteszk: jellemvonás a test,szürkeség helyett:falfestmény,cseppet sem absztrakt,cseppet sem giccs,

LENNERT TÍMEA

GROTESZK

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


17

rajta a síró nõvel valódi...Miközben megérinted a mellét

és világgá kiáltod, hogy ez szépén elszívom az anyatejétés felsóhajtok:mindkettõnknekmás kép(másképp)szép...Párharc(pár harc)egy szerepcsiganõ,kígyóbûvölõ,eltakart szemekkel senki sem lát,

ha hozzád érek együtt botlunk el,ha rólad nem beszélek nem lesznek szavaim:félek...!Elveszettségemmások szemében:csillagok

(csillag-ok),a kígyó halott,képzelt liánok,élõ fabot...Hol a fejemethol a mellkasomat ütöm,nem vérzik,nem tûröm,rég rajzoltam vérrel virágot,nincs, ne is legyen látszat...

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


18

1. K ÜLSÕ, TAVASZI KÉSÕ DÉLUTÁN

Kép, békaperspektívából templomtorony. Harangok egyre

közelebbrõl. Az asszony ijedten néz. Karján batyu. Templomto-rony dõl. Az asszony futni kezd. Városi utcán, katonaság díszlé -

pésben. Az asszony a város szélén fut, a sík földek felé. Fáradtanmenetelõ katonaság érkezik a város széléhez. Templomtoronydõl. Az asszony néha hátratekint. Templomtorony messzirõl. Faaz út szélén. Az asszony megáll elõtte.

ASSZONY: Montam, hogy belepusztulok, ha a városbanmaradok, írtam a rendõrfõnöknek is, felém se gyütt, inkább hagy-gya, hogy az û lelkin száradjon a halálom, mindenki kinevet, bo-londnak tartanak, az ördög bújt beléjük, ujjal mutogatnak, ottmegy a bolond asszony, a katonaság gatyáját mosta egísz életen át.

2. BELSÕ, ÉJJEL

Tûzhely, rajta gõzölgõ fazék. A tûzhelybõl kitódul a füst.Szét -oszlik, az asszony teknõ fölé hajolva ruhákat mos.

3. KÜLSÕ, ALKONYATKOR

Az asszony széles, végeláthatatlan, terebélyes fákkal övezett földúton megy.

ASSZONY: Megpusztulok a városban, állandóan félek, azértgyüttem ki ide, erre a széles szép nagy útra, hosszú is, széles is, ha-talmas fák kerítik, még mária terézia ültette ûket, de itt az úton

jobban vagyok, itt nem félek senkitû, merthogy a szerbek mitakarnak nem tudom, de minden szál az Eszterhöz vezet, tudomám, hogy éccaka a kályhában fõzi a mérgeket, az û kéményin ki a

N. CZIROK FERENC

A SZEM(RÖVIDFILM-FORGATÓKÖNYV)

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


19

füst, és huss a kéményen át, a kályha ajtaján a szobámba, aztán afülemen be, kiégeti az életet belüllem.

4. KÜLSÕ, REGGEL

Terebélyes fa tövében száraz avar. M ûtrágyás nejlonzsák. Azasszony kidugja fejét. Kibújik a nejlon és az avar alól. Felszedibatyuját. Megy az úton.

5. KÜLSÕ, ÉJJEL

Csendes városi utca. Felismerhetetlen alak a sötét utcán. Ab-lak, egy kéz zörög az ablakon. Fegyverropogás. Csend. Kialszik egy utcai lámpa.

ASSZONY: Üzentem a rendõrfõnöknek, titkos küldöncök-kel megverettem az ablakát éccaka, jelet festettem neki, szignatú-

rát, ezt tudom, olvastam a lesz-ikonban, a maga pisztolya fallosz,nem mondja el senkinek, pedig a katonaság gatyáját mostam,mégse véd meg, megpusztulok te tulok, senki se segít, a városbannagyszakállú csetnikek is vannak, megyek ezen az úton, itt a fák védenek, a városban összeesküttek ellenem.

6. KÜLSÕ, DÉLELÕTT

Az asszony a széles, hosszú úton. Hol messzebbrõl, hol köze-lebbrõl látni. A fáknak integet. Megáll. Leereszkedik az útszéliárokba. Friss, tavaszi füvet szed. Egy marékkal a szájába töm.

Megrágja. Kiköpi. Kétszer megismétli.

ASSZONY: Montam a rendõrfõnöknek, ördög vót a papo-tok, de minden szál az Eszterhöz vezet, ha az uccán megyek, kine-

vet, itt az úton kevesen járnak, néha parasztok traktorral, vattávalbetömtem a fülem, de nem nyugszik az Eszter, most is hallom,mindenbû kiforgatna, boszorkányos könyve van, láttam, átválto-zik macskává, odaáll a kapuba, úgy csönget mint a postás, azértgyüttem az útra, megyek, mindig megyek, így jobb, így biztosabb,lehet hogy a vasúton is jó lenne, csak a vonatra kell vigyázni, min-dig szerettem a vasutakat, a sineket, azok messzire visznek, kiné-

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


20

zek a vonatból, futnak a fák, a fõdek, gyorsan elhagyom az idõt,vonattal megszökök a rossz idõtû, csak lássam a tornyot, elmúl-

nak a rossz idõk, visszajövök, csak lássam a tornyot.

7. KÜLSÕ, NAPPAL

Az árok partján vonat robog el. Az asszony kimászik az árok-ból. Sí ntalpakon lépdel. Messzirõl templomtorony, vasútállomás.

Közelebbrõl va sútállomás, majd templomtorony.

8. BELSÕ, NAPPAL

Konyha. Középen asztal. Az asztalon befõttes üvegek, k ézzel készített címkékkel. Az üvegek mellett tál. Macska iszik a tálból.

ASSZONY: Írtam a rendõrfõnöknek, összeszettem a mérget,amit az Eszter behozott a kerteken át, macska képibe, üvegekbe

raktam, meg is számoztam, dátumoztam, gondótam elviszem azorvosnak meg a laborba, ott majd megvizsgájják, az tiszta méreg,a macska mindenhová bekúszik, mondják nekem, a csetnikek nyálát csöpögteti a tálakba, minden ételbe, de én tudom, hogy azEszter csinájja, a szomszédok éccaka az ágyukhoz kötik az összesugatós kutyát, ha gyünnének a gyilkosok.

9. BELSÕ, ESTE

Alacsony, kis méretû furdõszoba. Nagy kád, mosdó, régi ke-retes tükör a mosdó fölött. Az asszony a tükör elõtt mosdik, fésül-ködik. A tükörhöz beszél.

ASSZONY: Én montam a rendõrfõnöknek, csak az Esztergyühet macska képibe, akkor a kutyák sem ugatnak, asztán olyat

is csinálnak, hogy a halott asszony tejit öntik a zacskóba, ráírjákmagyarul hogy TEJ, csak igyam meg, attú asztán szörnyû rette-nettel megpusztulok, hajnalba gyün, lopakodik felém, a kilincsrespárgát köttem, bevezettem, kis csengõt köttem a végire, a tollas-cigány is este gyütt bicskával, a vérem kérte, de én a kádban alut-tam, nagy titokban, a dunyha alá bábúfejet tettem, burkok véde-nek, kád, ruha, pokróc meg a lelkem, montam a rendõrfõnöknek,

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


21

maga is velük van, az Eszter tyúkjai meg betegek, varas kórság, aszárnyuk alatt a rosseb, az én nyugdíjamat akarta ellopni, most

megyek, megnézem a levest, mer’ elfór, rögtön gyüvök.

10. BELSÕ, ESTE

Konyha. Középen asztal, hokedlik. Fal mellett régi konyha-szekrény, tüzelõsporhet. Falon kereszt, feszület. Az asszony mint-ha a megfeszített Krisztushoz beszélne.

ASSZONY: Itt vagyok, mit félek én tülletek, nézd csak meg,tegyük ki az asztalra ezt a kis bögrét, a bögre csak akkor van, havalaki nézi, a templomban is ez van, a szem, tudod mire gondolok,lerajzolom, ide erre a papírosra:

A nézõ szem, de ha elfordulok, nem nézem tovább a bögrét, akkónincs, hiába mondod, hogy van, bedugom a fülem vattával, tégedse hallak, hiába mongyák hogy a világ akkó is van, ha én nem va-

gyok, én azt nem tudom, akkó nincs, se Eszter, se csetnikek, se ké-sek, se mérgek, csak bennem van itt minden, az út is, csak én va-gyok, ti is csak azért vagytok, háború se nincs, gyilkosok sem,csak a szem, ami néz és lát, hiába mondod hunnyam be a szememés tapogassam meg a bögrét ott van-e, csak én vagyok.

11. BELSÕ, VAKÍTÓ FÉNY

A vakító fény megszûnik, az asszony a kádban fekszik, pok ró-cok, régi télikabátok között.

ASSZONY: Gyermekeim vagytok, gonoszok, de én megbo-csátok, gyertek majd el húsvétra, lesz sonka, kolbász, megmosomlábaitok, le is fektetlek titeket, be is takarlak, és virrasztunk egé-szen addig, amíg meg nem halok, addig vagyunk, addig vagytok.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


22


Templomtorony. Harangok. Menetelõ katonaság. Azasszony hálóruhában a város utcáján. A menetelõ katonaságletapossa.

AZ ASSZONY HANGJA: Montam, hogy belepusztulok, ír-tam a rendõrfõnöknek is, inkább haggya hogy az û lelkin száragy-gyon a halálom, az ördög bújt beléjük, ott megy a bolond asszony,

a katonaság gatyáját mosta egész életin át, de én tudom, hogy min-den szál az Eszterhöz vezet, mindenbû kiforgatna, boszorkányoskönyve van.


Az asszony fut a széles, végeláthatatlan úton. Azután csak aszéles, terebélyes fákkal övezett út mint futószalag. Az út elfogy.Templomtorony közelrõl. A torony oldalán kimerevedik a „nézõ szem”.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


23

1.

Elgémberedett ujjaim között már a füstszûrõig égett a cigaret-ta, miközben a távolban, a jegenyesor hajladozó, karcsú törzsûfáit figyeltem, ahogyan lombjuk lágyan rezgett a hûvös márciusi

szélben. Felszisszenve dobtam el a csikket, de nem voltam mér-ges. Az elmúlt idõk kusza szövetét simítottam széjjel magamban,hogy tisztábban láthassam rajta az alakokat és a cselekményt.

A sír, amin ültem, nem tudtam kié, de nem is érdekelt. Két hó-napja dolgoztam itt, mint sírásó. Az utolsó idõszakban már igenrosszul éreztem magam az építõipari cégnél. A fõnöknõmmelkez-dettõl fogva feszült volt a viszonyunk, aztán ez idõvel

elmérgese-dett, és határozottan gyûlöltük egymást. Meg a munkais sablo-nossá vált: húzni azokat a kurva vonalakat a géppel. Aberuházók úgy játszottak velünk, mint macska az egérrel. Úgyéreztem, ideje ebbõl kiszállni. De ki lehet-e ebbõl szállni?

Miért pont a temetkezési vállalat? Azt hiszem, volt az egész-ben némi tudatosság. Megcsömörlöttem az emberektõl, így va-lamiféle kéjes örömet éreztem, hogy ha lezáródik egy élet, én

asszisztálhatok ehhez.

2.

Miután otthagytam régi helyemet, rászoktam, hogy a nemzetinapilap gyászjelentései között szinte rögeszmésen k eressem a fõ-nöknõm nevét, hátha... Valamit tennem kell, mert megbolon-dulok, gondoltam. Hogy abbahagyjam e rögeszmés keresést, el-

határoztam, hogy mostantól a lapnak e gyászos oldalát simán át-hajtom, s úgy teszek, mintha ott sem lenne. Nem is sejtettem, hogyez milyen nehéz feladat.

Az új munka nem volt könnyû, de a váltás megtette elõnyöshatását. Levegõn voltam, s irodában szerzett tespedtségem isapadni látszott. A környezet, ha a sírokat leszámítom, gyönyörûvolt. Hatalmas, több, mint száz éves f ák, köröttük színes virágok.

SZIRMAI PÉTER

KISZÁLLNI LEHETETLEN

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


24

Aztán idõvel megszoktam a sírok látványát is. Sõt, azzal hiteget-tem magam, mert olvastam valahol, hogy még jót is tesz ilyenkor

ez a fajta környezet, mivel a betegséget ugyanazzal a princípium-mal kell gyógyítani, melybõl a kórság származik, csak kisebb dó-zisban. És valóban, némi eredményt már el is könyvelhettem. Me-lankóliámra a halál ilyetén közelsége nyugtatóan hatott. Nem vol-tunk barátok, de jó ismerõsök igen, akik idõnként köszöntek isegymásnak, jelezve: látlak, tudok rólad.

3.

Megráztam a dobozt. Még egy szál volt benne. Ezzel is taka-rékoskodnom kell. Kevesebb a fizetésem, gondoltam. Felszök-kent a kis láng, és ahogy a számhoz közelítettem, megvilágítottaaz arcomat. Nagyot szippantottam utolsó cigarettámból. Már jócs-kán besötétedett, és én még mindig itt vagyok.

Botorkálva elindultam, a meglehetõsen gyenge világítás hal-

vány csóvájában. A hamvasztó mellett, behúzott farokkal egy ku-tya futott el mellettem. A Ferié... Persze, a múltkor megtámadott,aztán jól elvertem egy telefonkábellel... azért fél ennyire, moso-lyogtam.

A templom mellett egy sötét alak állt, szinte vigyázzban, akára jegenyék. Ki a fene lehet ez, hiszen a záróra már elmúlt, néztema karórámra. Ilyenkor már senki... Az alak elõrelépett, így a fényegy vékony pászmája megvilágította puha, petyhüdtnek látszó ar-cát... Apa...?, izzadtam le azonnal. Hülye vagyok, gondoltam, hi-szen õ nem lehet!

– Mit csinálsz itt, kölyök? – kérdezte szemrehányó arccal. – Kicsoda...? – Nem itt a helyed! Ezt te is tudod!Ez nem lehet apa! Neem, nem... Már két éve halott... én meg

nem hiszek az ilyen fantasztikus történetekben. Én határozottan a

földön járok... – Kicsoda maga? – keményítettem a hangomon. Nem kaptam választ. – Mi a faszt akar?Az alak azonban belépett a templom árnyékkúpjába, s mikor

utána akartam lépni, már csak a hûlt helyét találtam. Megõrül-tem?, kérdeztem félhangosan. Jobb, ha kialszom magam.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


26

dolom, hogy nyert, és én is. És valahol mindkettõnknek igaza van.Délután még három hatvanéves férfit, egy negyvenes nõt,

meg egy harmincas éveiben járó párt temettünk, két kiskorú gye-rekével együtt. K ésõn értem haza.

5.

Másnap, ahogy beléptem a kapun, majd beljebb a táblára te-kintettem, megdöbbenve figyeltem fel a fõnöknõm nevére. Esze-

rint tizenegykor fogjuk temetni. Megdöbbenésemben szólni semtudtam. Csak ingattam a fejem, mint aki beszedett egy kemény balcsapottat, és menekül a szorító sarkába, hogy valamelyest kijóza-nodjon.

De hát akkor tegnap... Akkor még élt... A temetést ilyengyorsan elintézték? Igen... hát igen... Miért is ne... Neeem... Nem,ilyen gyorsan nem lehet... Illetve lehet, csak nem szokás..., megnincs is értelme...

Tíz perc múlva elkezdtük ásni a fél tízest. Kemény volt a föld, jó agyagos, az esõ pedig már hosszú ideje elkerült minket. Köze-pes szertartás volt, a református pap idõnként olyanokat mondott,hogy felkaptam a fejem, és elégedetten csettintettem a nyelvem-mel.

Kényelmesen készültünk a tizenegy órásra, a fõnöknõmre. Ahelyszín egy hatalmas családi kripta volt, csak le kellett emelni a

fedõkövet. Mennyi pénze van ezeknek, gondoltam. Sok koporsóhevert szép egyenletes rendben, a földalatti helyiségben. Ide kerülez a patkány is, gondoltam, s kéjes elégtételt éreztem a szívem-

ben.Fél tizenegykor elkezdtek gyülekezni a gyászolók. Jöttek a

családtagok, a rokonok..., majd a kollégák, elõzõ helyérõl, meg amostaniról. Természetesen, a volt cégemtõl érk ezõket mind is-

mertem. Felvonultak, mint régen, május elsején. Noha sokan utál-ták, mégis szinte mindenki eljött. Sokan megismertek, voltak,akik félszegen köszöntek, voltak, akik csak mogorván bólintot-tak, s voltak, akik nem is foglalkoztak velem.

A katolik us pap elmondta a prédikációt, megemlékezett azegy hete, sajnálatosan elhunyt halottról, s én idegesen izegni-mozogni kezdtem, a felvonult arcokat pásztáztam, hogy õk sejte-

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


27

nek-e valamit, valami hibát a gépezetben, de nem, bamba, üvegesszemmel meredtek a semmibe. Ének következett, majd társaim

elhelyezték a lezárt koporsót a kriptába.Már húztuk vissza a követ a helyére, amikor egyszerre valaki-nek a szúró tekintetét éreztem a halántékomon. Önkéntelenül isoldalt fordultam, s láttam, hogy egy fekete képû, kövér férfi fi-gyel, a haja hátrasimítva brillantinnal, copfban összefogva. Hon-nan ismerhetném...?, kúszott elõ bennem az idegesen reszketõkérdés. Mikor látta, hogy viszonzom a tekintetét, lassú mozdulat-

tal levette fekete szemüvegét, majd finoman rám mosolygott. Ek-kor villant belém a felismerés: ez a görény ült a fõnöknõm mellett,a hatalmas kocsiban..., tegnap. Nem tetszett a mosolya. Éreztem,hogy ez a mosoly, vagy inkább beteges vigyor, a kezdete leszvala-minek, valaminek, ami rossz.

6.

A nap további része úgy telt, ahogy a többi. Két öngyilkostmeg egy gázrobbanásban elhunyt családot búcsúztattunk. Kon-centrációm azonban nem volt a régi. Néhány bakimnál furcsánnéztek rám a többiek. A fõnök rám is szólt.

Most munka után nem tekeregtem. Siettem haza. Útközbenúgy éreztem, figyelnek. Persze próbáltam elhessegetni a gondo-latot, mégsem sikerült. S valóban téblábolt körülöttem néhány

gyanús alak: szemüveges, bõrkabátos végrehajtók tipikus fajtái.Aztán az egyik keresztezõdésnél, ahol csak én álltam a járdán,

feltûnt a semmibõl egy fekete terepjáró, s eszeveszett iramban át-száguldott a piroson, majd hirtelen a zebra elõtti szigetre hajtott,pontosan oda, ahol én álltam. Mivel zsigereimben már felkészül-tem és észleltem is a veszélyt, egy villanyoszlop mögé húzódtam,így nem ért el a lökhárítója, de a hirtelen mozdulattól kificamodott

a bok ám. A kocsi nagy fékcsikorgást követõen úgy tûnt el, ahogyérkezett. A hátrább állók fölsegítettek, és kérdezgették, hogy ba- jom esett-e. A bokámra mutattam.

Egy hatvanéves, régi vágású, termetes férfi javasolta, hogyelkísér a kórházba. Ahogy a vállára támaszkodtam, megpróbál-tam összerakni az események szétszóródott alkotóelemeit. Nemvolt kétségem afelõl, hogy az elõzõ eset kapcsolatban áll a fõnök-

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


28

nõmmel. Az a fickó, a fõnöknõm mellett... az lehet a testõre... Deennyire fontos lett ez a vén kurva?! Valamibe belekeveredett...

Vagy õ vezeti az egészet! Hirtelen fölkaptam a fejem. – Fáj? – k érdezte a becsületes képû. Sziszegve bólogattam.Ki akart szállni, és...! Folyamatosan bólogattam, miközben

üveges tekintetem megpihent az aszfalton. Egy keresztezõdéshezértünk, s megálltunk a lámpánál. Nem is figyeltem, hogy eddigmerre mentünk. Próbáltam a fejemet forgatva, ide-oda nézelõdveazonosítani a helyet, ahol járunk. Már koromsötét volt. Az utcai

lámpák, valószínûleg érintkezési meghibásodás miatt, furcsánvillogtak. Határozottan elhagyatottnak tetszett ez a városrész.Csak egy-két lézengõ alak botorkált az utcán.

Ahogy ott álltunk, éreztem, hogy az eddiginél erõsebbre fo-nódik a férfi fogása, szinte megbénít a szorítás okozta fájdalom,szinte odaszegez a járdához, aztán hallottam, hogy iszonyú erõvelfelbúg egy motor, láttam, hogy megvillan két fényszóró, és már repültem is az úttestre, egyenesen a kocsi elé...

– Nem hallja? Hahó! A mad árfejû nõ, a fõnöknõm, ott áll fölöttem. Kampós, kon-

zervnyitószerû orra a bõrömbe metsz. – Hogy? – Ne haragudjon... M ár vagy két perce próbálom elvonni a fi-

gyelmét a... szóval arról a valamirõl, ami miatt képtelen figyelni.

Már megint! – Elnézést... – Mi a z a szöveg a képernyõjén? – Ez?Gyorsan lenyomom a megfelelõ billentyûkombinációt, és el-

tûnik a dokumentum. – Ez... ööö... semmi!

– Akkor jó. Nem szeretném még egyszer meglátni, hogy mun-kaidõben a maszek ügyein dolgozik! – ... – Itt vannak a megrendel õk. Hozza a rajzokat, hogy megmu-

tathassuk nekik. Végül is ebbõl élünk, vagy nem?

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


HORROR LOCAL

K O R D O K

U M E N T U M O

K

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


30

használt autó házak megyünk lassanszeptemberi teljességaznap egy csokor vérvörös rózsát kapott tõle

pedig nem szokottnem azért mert nem szeretivagy a virágokat nem szereticsak egyszerûenelveszi a munkaa figyelmét a szeretetét az idejét az idegét a reményéta mennyiségkullancs vájja betaposott furatait

figyelj csak két orvosság-reklám közöttteliszájjal okádik a közönyhallatlanul hulla-halkanmint az a rozsdás bordó zsírosbödönyegy XIX. századi végház padlásán

barna-fehér-piros zsírtmost kezdtem érezni a vöröshagyma-illatottegnap van s ír a frissen hiába sülõmindennapi kenyerünk a vajdasági hajnalok hajnalánamikor a visszajáró lelkek tánca bejárja

a bácskai traktor-sáros utcákatkísértésfeláll a szõr libabõr verejték rezgésde mi nem vesszük ezt beszemünk-szánk diétánk ezt tettük magunkkal ezt ettük magunkkal

LENKES LÁSZLÓ

DOKUMENTUM

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


31

megegy MPEG fájl a dalom

egy emberfájdalomaz út menti európa mutatja reál-arcáta méhcsípés elmúlik fáj és gyógyítközben egészségesaz árok menti európa múlatja valós arcáta pióca leesik a vizelettõl közben fáj és gyógyít

és még egészséges isa nagy heje-hujában észre sem vettükhogy minden fõvárosunk egyformává nõttcsakis és kizárólaga falvak a folyók a hegyek és az erdõkegyüttes csárdásától lesz az élet élhetõtovábbra is

vajvidéken/déldaságbanittahol ez nincsott ez kincsott élnek a tiszták ott él a vesztes élet babilon büszke béresei

gondnélküli életvéresre izzadt dagadt hiú homálygyenge gennyes ürülék de lemossuk a legújabbmosó-módszerrelígy felfrissül a képés utat kap a szépamit a holnapi napcsúnyává hasznosít újravisszahaszonanyád-apád itt teremjenróluk beszél a szél

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


32

vagy ez csak szellentésa borulás avantgárdja

milyen szépek ezek a digitális fényképek édes(halk brit-pop zene a rádióban, kellemes)ha leszaladsz a Tisza-partraés belenézel a lelkébehogy él(egy sötét bõrû bal kéza húrok közé csapés lélekfrissítõen üde akusztikus gitár hangok pattannak fel a tárgyaktólidõn kívüli szellõ-könnyed üveghang tánc koppan,a Tisza játszik Magyarkanizsától Törökbecséig)mert nem hiába nevezték el

élõnek a Tiszát felmenõink héõ mosolyog megzen-él él elalél de fõlegfélegy korhadt fakérgengályarab ritmust dobol a Tisza jön a vihar

a természet hangjainak hard core loopjaisovány világvégi vigaszaz MPEG fájl dalomnak végehogy tud örülni egy gyerek ma egy DVD-nekaz asztalon õszidélutáni csendkint szél ver bentlangyos a levegõ s lehalkul hirtelen mindenlassan lelassulez az a néhány perc amikor az érzés jó vigyázzés idõközben az asztalon

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


34

a kagyló a tajték a homok a sára hullám a szél a felhõk a nyár

a nap és a kavicsoknem hazudnaknem jellemzõ rájuka fülembe zenélik a bõr alatt maradt gyógyító sósuttogó zenéjének meséjétés e gyerekek felnõttekkitaposott tervekennyüzsögve remélnek a központi téren szombaton délelõttkorszerû játszóteret ültet egy véngyerekédesen ártatlanul kedves-bénánvisszaegy korhadt fakérgen dobol a Tisza

a gyerekek felnõttekbejáródottan félnekmegtanulták félnia hullámokatunalmassá tennikönnyen fogyaszthatóváamihez csak hozzá lehet érni

amihez csak hozzá tudnak férnihasználttá feketévé semmivékávé-lelkû szülõk cola-lelkû sarjaisemmivé mûvivé tartalmatlannáhírekké reklámmá ügynökkébranddé fakóvá szarráképtelen képek egy idejétmúlt mozivásznonlejárt a szalag a gép kattog visszhangzik a négy falkihallom a Tisza-partraa képen kihûlt mobil-töltõkfehéregerek feketemacskák útvesztõkbenfehérnégerek feketeárják egy az egybenén meg ülök itt a víz mellett amely tükrén

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


35

tegnap átballagott valakiitt vannak a nyomai a vasárnapi ebédem levesén

akár át is mehetnék rajta Hozzád én isde már voltamlent isahol minden enyhén rendetlenpiszkos kedves õszinte és természetesés süt a napúgy ahogy kelltermészetesensüt

mint a friss kenyér hajnalbanmint a feketekávé reggelmint a méhcsípés délelõttmint egy tányér kedves forró leves délben

mint egy váratlanul õszinte mosoly a fõutcán délutánmint az utolsó vacsora és utána a felszabadulássüt mint az álomami sohasem válik valóra itt lenttermészetesenés éppen ezért kellfeltölt mikor lent vagy és letör mikor fent vagy

és voltam fent isahol minden szentély kietlentiszta mû és szinte természetellenesensüt a napés átvette a virágotnagyon örült nekiha már egyszer kapta

bele is tesziaz egyetlen kínai vázábahárom euróa használt autó házábanmajd egyesbe váltjaa többi dokumentum mellé

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


36

hogy vagylassan majd elszárad

mehetne új autót vennivehetne új autót mennién meg ülök itt a víz mellettmintha õrizném azt a vizet emberés egyszerreegy használt autó szeli át az egetegy akvarell-kék alapon egy tüneménnyi fehér csík messze-messzenem ismertem fel a típusáta színét sem meg a hangjátvalakielment(éljenek a bizonyosság világformáló textusai

annak szent variációiés az abba mártott azt-hittük-dokumentumaink az égnek)egy használt auto-didakta dalbanés nem jön többé vissza mert ott jobbülök a víz melletta szoba fala víz tükör

az ég álddarvak az égenemberszarvak a népenördöglepkék régenképlékenymozaik-álmok mi változott meg

semmia semmi változott megmég üresebb lettél

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


37

Feje lehanyatlani látszott. Sötét a terem. A csend fönnakadt alevegõben. Oktondi volt. Kis buta. Nem értette... mért nem értette?Megérthette volna. Nagyobb is lehetett volna. Szebb is lehetettvolna. Okosabb meg pláne lehetett volna. Nem vagyok bolond. Nem. Ezt hinnétek rólam? Mért is lennék az? Elmesélem, miért is

vagyok itt... hogy hol? Hát itt. Nem érted? És még én vagyok bo-lond. Te nem tudod, hol van az az itt. Pedig nagyon szép hely. Úgy bizony. Nem látja senki, ha olyat csinálsz. Tudod. Olyan rossz dol-gokat. Olyan nagyon csúnya dolgokat. És én szeretek itt lenni.

Õ nem szeretett. Soha nem szerette, ha itt vagyok. Azt mondta,megijesztem, ha ide jövök... Még egyszer régen elhoztam õt is. Idebe. Azóta sem fogta be a száját. Pedig mondtam neki, hogy idege-

sít, ha állandóan jártatja. Én nem vagyok bolond. Csak kicsit gyen-ge idegzetû. Hát... olyan gyönyörû nyaka volt. Nekem meg méggyönyörûbb éles késem. Elkezdett sikoltozni. Azt végképpen nemszeretem. Csak rá akartam ijeszteni, hogy ne beszéljen annyit. De õcsak sikoltozott és torkaszakadtából üvöltött. Nem bírtam. Gyorsvoltam és... végleg elhallgatott. ELHALLGATHATOTT VOLNA!De még akkor is hallottam, csak beszélt és beszélt. Össze-vissza.Értelmetlen, rikácsoló hangon. Idebent, a szobámban. Mért csiná-lod ezt? Hagyd már abba! Mért nem fogod már be? Egyedül akarok lenni!

Idebent. Érzed? Érted? Idebent. Neked is van szobád. Sõt, ne-kem több is van. Mindegyikben van valami szép. Valami rejtett.Sötét. Õt nem akartam beengedni. Csak befurakodott. Azóta isbent van. Csak beszél és beszél... Nem hagyja abba. Már sohasemfogja ab bahagyni. Beletörõdtem. Tényleg bolond vagyok? Megle-

het. De egy bolond nem tudna ilyen precízen elrejtõzni. Egy ilyenpatyolatfehér szobában lenni. Én kaptam. Személyre szabottan,kipárnázva. De bennem jobb szoba van. Csak õk ezt nem tudják.Milyen frappáns gondolatokat szövögetek. Hát lehetek én bolond?

Csak nem értem, hogy azt a fehér blúzt mért kellett NEKIannyira összevéreznie... gyönyörû fehér volt... fehérebb, mint ez aszoba... de sötétebb az enyémnél...

PEJIN ANDREA

EGY SÖTÉT REJTETT SZOBÁBAN

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


38

csak fénytócsáknevenincs rétegigazságokhaldokolnak az értelemgályákevezõi mögött.

felesleges már válaszokat várnia tavak mélyén fekvõ öntudatmegigazította félregomboltszeretetvágyát.az öröklétbe kiáltott versekegymásra válaszolnakcsukott szemmel járni a

legegyszerûbb...

OLÁH TAMÁS

CSAK FÉNYTÓCSÁK NEVENINCS...

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


39

*

szajha vagyaz ágyhoz bilincseltek akiszáradt szájú holnaputánokõrizem még nyelvem alatta nyaraknak testétsoha nem akarnék mást zordködök börtönében elrohadni látni

irgalom vizekben fuldokolninetán kozmosz színû semmiberohannia remény combtövének melegségemásképp hat húsomba reggelentemint úgy általában szokott a kávé

három kockacukorraltej nélkülvágy nélkülkilátások nélkülbestiák tépnek soraim közéa homály mögött megszûnnilátszik a hamisság

a páncélszekrény menedékérintésed már nem hat olyanlilán mint egykor gondolataimbólkitörölted magad

(MADE IN CHINA)

elmúltak már az évszakok.emlékeken ülök egy húsbólfaragott tolószékben. fehérszínû lett már minden szerelem.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


40

összegyûrt gondolatgalacsinokhevernek köröttem. koponyám

kalitkájában mûanyag kanári.(made in china)régen még fennkölt énekeketzengett a gyomrába telepítettgramofon.régen még nem féltem ennyirea kimondott szavaktól. hazudoztunk

egymásnak és boldogok voltunkegymás nélkül.szépek voltak az álmok.szépek voltak a fények.a karok melyek dióhéj bölcsõdetringatták amíg be nem reteszelted

a szemüregeidet.a holnapokról fantáziáltál.az eljövendõ évek tolvaj valótlanságáról.egy dallamról a rádióban. játékokról melyek soha nem lettekvégigjátszva.fagylaltról, megértésrõl, boldogságról...

... és egy pillanatnyi kis halálról.nem akartál felébredni.homlokodat felsértette a töviskoszorú.sebeidet nyalogatta az éjszaka.a jövõ még befõttként pihent a polcon.a diktátorok a torkukat köszörültéka porosodó képcsõben:

(made in china)talán jobb lenne, ha tovább aludnál.talán meggondolnám magam.talán elnyúlnék mellettedaz ágynemû hullámain.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


41

(a mindenkori háborúk áldozataihoz)Leomló vakolat szoknyákból emeltÉpületegyüttesek a tömbök közé meztelenTereket köptek a géplegyekElkallódott életigenlõk csuklójánZsarátnok színû szívfolyadék

Hátukon szántóföldeket visznekEnni magukból sütnek szénkenyeretTalán láttad már õket a pályaudvar Elõtt sorokban élve bõröndjeikTelve sorsmaradványokkalLesznek még változásokEgyszer talán már ma talán csak a

Narancssárga utópiák megperzselt lapjainNevethetnék is mint a száraz többiekIrgalmat nekik nem remélek csakNézem ahogy játékrakétáikkal célba veszikistent s címeznek neki édeskésSemmiség-imádságokat csak úgy ajándékbaTalán hogy szemet hunyjon a kráterekElfeslett ásítozásai felettLéha mellükben gyenge kutyakölykök szopjákEl az ambrózia-tejet s mellé mannát sNektárt s minden egyebetEretnek tetteik átfedéseképpenKortyolnak lelket a vérebek

LÉTEZHETETLEN NINCSTELENEK

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


42

Kitûnõ.De talán Az elcsúszott nemzedékek cím MA jobban kitûnne.TÛ NÉS!... Mintha hirtelen elém állna egy nagykezdõbetûs Valaki,

megsimogatná a fejem és közölné: ne aggódj, nem vagy egyedül a

bizonytalanságoddal, hiszen a világ változóban van. Simogatógondolat, de fiktív. Döbbenten szembesülök önmagammal; mégmindig keresem az Önt és magam. Az ember már-már kezd dep-resszióba zuhanni, amiért az otthon látott mintát nem tudja lemá-solni. Még csak utánozni sem. De miért is kellene?! Miért kelleneegy elavult modellnek megfelelni? Hisz reprodukálni nem nagymûvészet.Produkálni annál nagyobb.

S az ember – nevezzük Fiatalnak – észrevétlenül kerül beleebbe a jövõképünket felborító új rendszerbe...Én is, mint a többi ember – még mindig Fiatal a neve – csak

pr óbálok evickélni ebben az erõteljes sodrásban. Pedig a jövõmintáját talán most épp Mi, a mai, még mindig csak Fiatalok, pró-

báljuk megteremteni.

Asátálgáliv kolataif a – visszafelé is ugyanez érvényes: a fia-talok világlátása.Csikószületés. Mire kiérünk az istállóba, már megvan a kis-

csikó. Nemcsak a születésrõl, de sokszor, sok mindenr õl lemara-dunk. Még meg sem születünk, már késésben vagyunk. Mert min-dig meg kell állnunk, meg kell keresnünk a biztos támaszt, amimajd segít a továbblépésben. Ám tényleg szükségünk van ne-künk, Fiataloknak, mankóra?

Mindenkinek van egy álma – nekem huszonhárom.Mindenkinek van egy társa – én várom.Mindenki néz – látom?Az önmegvalósítás érdekében kellenek az álmok. A Fiatalok-

nak azért van szükségük álmokra, mert ez segít nekik választani a

GAZSÓ ORSOLYA

BÁBBÓL PILLANGÓ?

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


43

lehetõségeik közül. Az idõsebbeknek meg azért kell álmodniuk,mert meghosszab bodott az élet. Itt az idõ, TESSÉK, valóra lehet

váltani a vágyainkat.Tessék? Nincs idõ?A mozik sorozatban játsszák a filmeket, amelyekben idétlen

kamaszok a szüzességüket akarják elveszíteni. „Mert nincs idõ! ”Maradj szeplõtelen és Szûz. Szûzies személyiségedben, szû-

zies lélekben. A lelkedben. Nem árt néha kivillogtatni szeplõsvállad a könnyed ruha alól, nem árt néha könnyednek lenni. Ésmaradni. Nem árt törekedni, villogtatni tudásod. Még ha csöppetszeplõs is...

A fiatalok ma szinte zarándokként keresik fel a pszichológu-sokat a fellegvárukban. Pontos utasításokat várunk az életünkrevonatkozóan. Úgy lépjük át a rendelõ küszöbét, hogy azt hisszük,elég, ha elmondjuk a problémáinkat, megfûszerezzük egy kicsitgyermekkori élményeinkkel, és – éljünk divatos kifejezéssel – alélekbúvár, mint egy válaszautomata, kiböki a helyes döntést. Ha

esélyt lát arra, hogy a bábból egy csodaszép pillangó lesz, vagycsodaszép nélkül csak simán – pillangó –, akkor segíthet lebonta-ni a gubót. Ebben az esetben a pillangó ugyan elõbb bontja ki szár-nyait, de életképtelen lesz.

Vajon tényleg szükségünk van mankóra? Tényleg képtelenek vagyunk önállóan döntést hozni?

Én nem szégyellem azokat a szeplõket. Mára már a vállamtólegészen a hátamig terjednek. Szeplõbõl is kifejlõdhet egy „csoda-szép pillangószárny”.

Mert esélyt adok rá...

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


44

fénysugárrá válok, s az utcalámpák közt milliomkéntlátok: fekete, ázott tájak, mosolyok, elontott ihletek,révedt utcalányok, szürke ködillat, éj-szellemek.lassan táncot járnak a búskomor ég alatt, majd

Robban a csend cikÁznak rombolnak, villámok, elázok!reszkeTnek, sOdornak, „engedj!”, kiáltoK,

riadók, futok, eloltoma szél-hegyet! ég veled...

hangfoszlányként sugdolózok a füledbe: töviskoszorút

hord a hold, villanyoszlop, varjú-kárrr, buja tündérszájak,azúr tengerek idekinn, benn csak egy szoba, halak amadarak, a füles-bögre rád mosolyog, da-da-dadog a lét, és ekkor lánG felfal, széttipOr

elhal, felsikolt kibelez,tépi gyomromból a Napot... szétszeD,összerOgy szétmar,s csak ragyog, megvakít... megöLt, s élVe hAgyott.

BARÁTH DÁNIEL

RIADÓK

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


45

Meg-megemeli köveit az udvar. Nesszel súlyosan még madár ível,de a levél már nem inog. Moccanni vár a virágillat, és lesve a hallgatag pók.

Csak az égbolt formálódik: lélegzetbõl sziklává;az alkonyba apró, penge f ûszál lapul,s látó csöndjét, ha hull, szótlanul figyelem.A féltetõ alatt eltarlott alakzat.

Fölkel, és széjjeldereng az alacsony kerítés,

fekete koppanás érinti a fatörzseket:k iserken, mint éjbõl a harmat,orromból a vér.

MINDEN HOSSZABB ÉJ

Sárgul a földpartokon, mint a dohánylevél, egyrea nyár és nyugtalan: a lombszinten túl a fecskefüzér szétszitál;

õznyomot, mely kékes hajnalon nõtt a dombra, sodorporrá a szél, s ejt romokban el. És ha lehullt, fölszedi a rõzsét a nyomorult, mert feketébb már minden hosszabb éj.

Irgalmatlan ez a nyugalom: a csillagmenny eltûnik,s a levegõ megáll itt lenn, a kerteken, a csörgõ virágokon.De te, nyomorult, egyre csak fülelsz, nyitott szemmelhallgatod a bútorok zaját és szavakat suttogsz újrameg újra, mert feketébb már minden hosszabb éj.

DÖME SZABOLCS

CSAK AZ ÉGBOLT

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


46

fáról a kabátomrakabátomról a szívembe hullottaz esztergomi õsza város mint egy tiszta nõ

egy nõ mint angyal-énekkönnyû zsákmány a lélekfõleg ha férfi-s habár távol a hazamégsem szûk sem messzia Kis-Duna sétányonegy kávézó elõtt ülve

nem földi sem égide múlt és jövõ közöttlebegni késztetõ érzésnincsenek foszlányai a voltnaksem nyomai a lélek-karcoknaknincs bûn nincs szenvedélysem holmi szerelmi bánkódás

–körülölel a föloldozás

CZIROK ATTILA

ESZTERGOMI ÕSZ

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


HORROR LOCAL

K É P L É K E N Y U N I

E R Z U M O K

V

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


48

A HARMADIK TALÁLKOZÁS:ÁRNYAK A TETÕTÉRBEN (zEtna, 2007)

„ Mielõtt messze odafenn megszületett volna Zuhanás, elõttemár világra jött Ártatlanság, Sikoly és Mélység. Féltestvérek vol-tak, egy Anyától s három apától, akiknek akkor még nevük semvolt. Késõbb Megesettnek, Csendbetörõnek és Felpillantónak ke-resztelte õket az, akit még a kezdetek kezdetén Történetként ismert meg az Idõ. Idõ, miután megismerte Történetet, ajándékot adott neki. Történet sokáig vitte magával ajándékát, de végül belefá-

radt, s átadta azt Fentrõlvalónak, Zuhanás jövendõbeli apjának, jelezvén, vagy tartsa meg, vagy adja tovább. Fentrõlvaló álmábanlepte meg ajándékával Anyát, aki elsõ három gyermekének világ-rahozatalát pihente ki éppen akkor. Anya, habár fáradt volt, meg-örült, s hasában cipelte tovább, amit kapott. Ebbõl az ajándékbólszületett meg Zuhanás, Anya és Fentrõlvaló gyermeke, Ártatlan-ság, Sikoly és Mélység legfiatalabb testvére. Anya, Zuhanás

világ-rahozatala után még jobban kimerült. Ekkor jött Észrevehetetlen-ség, és oltalmába fogadta, puha ködévelbetakarta, így láthatat -lanná tette õt kérõi elõtt.”

(Fûvér)

Ha egy tetszõleges pontban lágyan/puhán belehatolunk Vere-bes Ernõ teremtett világába, majd pascali módon, két iránybanmeghosszabbított szemmel – egy, az asztal felé nézõ mikroszkópés egy, a felhõket célzó teleszkóp segítségével –, avagy a Harma-dik Szem kinyitásával széttekintünk, számtalan, hagymalevelek-ként egymásra épülõ univerzumot fogunk megpillantani, melyeka folyamatos megszilárdulás állapotában egzisztálnak, ám sohanem érik el ezt az állapotot (mint ahogy semmi sem a földfeletti égalatt, és azon túl), így örökkön képlékenyek maradnak. De mivel

SZÖGI CSABA

ISTEN CSENDJE(VEREBES ERNÕ PRÓZÁIHOZ)

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


49

ez a látvány az emberi szem (és elme) számára úgyszólván felfog-hatatlan, az egyszerûség kedvéért osszuk csupán két részre ezt a

világot – célszerû, hogy a metszéspontnak azt a bizonyos síkotvegyük, ahol behatoltunk, egyszóval saját énünket. Mit látsz, hamost szétnézel? Van-e értelme a „fentnek” és a „lentnek”? Bizo-nyos értelemben van – még ha tagadjuk is a teret. Azt láthatjuk,amint a szélesmellû Gaia arcában az önmagából életre hívott Ura-nosz tükrözõdik, és fordítva. „Odalent” terül el mindaz, amit „em-berinek” nevezünk, „odafent” pedig az, amit „mitológiainak” (te-hát mélyen emberinek). Olvassuk csak el még egyszer a fenti idé-

zetet! Lehetne ez egy részlet akár a görög mitológiából..., vagy amezopotámiaiból..., vagy a germánból..., és sorolhatnám... A Te-remtés folyamatosan továbbíródik – mint ahogyan az apokalip-szis is már réges-rég elkezdõdött (jól látták ezt a germánok).

„...a mûvészet mindig, szüntelenül két dologgal törõdik.Állandóan a halálon töpreng, és ezzel állandóan életet teremt. Anagy, az igazi mûvészet, az, amit János Jelenéseknek neveznek, és

az, ami tovább írja.” (Paszternak) Ég és Föld egymás után sóvárgótekintetébõl még mindig képes kicsírázni a Mag, bár egyre inkábbszenvedéssel teli a vajúdás, az ember folyamatosan és durván el-választja egymástól az Eget és a Földet (szerencsére a Bárány/azEmber jó erõsen megcsomózta az összetartó kötelet).

Amikor beszerzek egy új Verebes-kötetet, rendszerint rövididõn belül kétszer is elolvasom egymás után (aztán még el lehet

sokszor!) – elõször a felszínen hajókázva, nagyokat lubickolva azüde habok között, másodszor pedig nagy lélegzeteket véve, le-le- bukva, mélytengeri búvárként, a sorok közé/mögé/alá. Máskéntfogalmazva: oly módon olvasom ismét végig, ahogy Hrabal ál-modó könyvbálázója teszi egyes mûvekkel a Túlságosan zajosmagány címû kisregényében: egyszerre csak keveset „harapokki” a szövegbõl, s lassan elszopogatom, mint a cukorkát. Elsõ rá-pillantásra talán hermetikusnak tûnhetnek ezek az írások, de ha azember figyelmesen olvas, hamarosan megfejtheti a szimbólum-rendszerüket, s mint õsi, buja illatú virágok a bimbójukból, úgynyílnak ki egymás után a szeme elõtt a történetek teljes valójuk-ban és szépségükben. (Talán fokozottan vonatkozik mindez az

Árnyak a tetõtérben címû novelláskötetre, mivel Verebes elbe-szélõi stílusa „letisztulni” látszik, nyelvezete „egyszerûsödik”,

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


50

könnyebben „emészthetõ” a szöveg – a sok idézõjel pedig azért,mert valójában szó sincs itt holmi „leegyszerûsítésrõl”: maguk a

Világok gazdagabbak, mint valaha (mint említettem, számtalan egymásra épülõ univerzum!), viszont az „olvasmányosságnak”köszönhetõen könnyebben elnavigál e tartományokat bejáró (ûr) hajós.)

Nem csupán az értelmi koncentráció segíthet bennünket utun-kon – érzelmileg is fókuszálhatunk a szövegekre, hiszen Verebes

prózája legalább annyira lírai, mint epikus. Különben is, „jobbanlát az, aki álmodik, vagyis egy kicsit meghal” ( Nõbekezdések ).

Mindemellett pedig érdekes módon „multimediálissá” képes ten-ni az egyszerû, fehér papírra vetett, fekete betûkkel, balról jobbralineárisan haladó írást (és itt és most nem a fedõlapra és az egyet-len belsõ illusztrációra gondolok, melyek a szerzõ fivérének, Ve-rebes Györgynek a munkáját dicsérik). Mûvészetileg többrétegû,mégpedig azért, mert egyszerre irodalom is és zene is, amirõl ír, azmegelevenedik, ahogy A festõ és a malom piktora a vásznon – a

történet szerint is. A Célfotó kerékpárosa („Amíg megyek, léte-zem, biciklizem, tehát vagyok.”) ellenben maga dermedt egyszer-csak fényképpé, ahogy „út és kerék megbékélt egymással”. Vagya címadó elbeszélés báb-hõsei, akik a kulisszák mögött/fölöttmegelevenedvén valós színházat „csinálnak”, számos tör ténetfilmszerûen pereg (mint például Viannál vagy Nabokovnál). Éssorolhatnám...

Ernõ egyszer arról beszélt nekünk, nem tartja kizártnak, hogymajdan a tudomány is részét képezheti a mûvészetnek – azt hi-szem, olyasvalamire gondolhatott, mint Hesse üveggyöngyjáté-ka. Persze, nincs ebben semmi utópia (Hesse prózája cseppet semutópisztikus – talán kissé „misztikus” –, mint ahogyan Verebesésem), hiszen minden mûvészet – megfelelõ szögbõl vizsgálva ter-mészetesen. Az Univerzum vizsgálatával pedig valahogy úgy va-gyunk, mint a Nõbekezdések egyik (bölcs) hõse, Gajin Predo aNõvel (aki magában szintén egy teljes és rejtélyes univerzum,mint tudjuk): „A nÕ masszírozása különleges szertartás, mely kö-zelebb visz valamihez, ami különben sincs távol, csak éppen elér-hetetlen.”

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


51

A MÁSODIK TALÁLKOZÁS:MAGZATLÉGZÉS (zEtna, 2005)

„S ezen a hídon is csak ÉN állok. Ez tehát már három belõlem.Keresek még egy fényképet. Egy csoportkép. Az apostolokatmint gyermekeket ábrázolja, s a hátlapjára az van írva: Az elsõ reggeli. Most tehát még többen vagyok, illetve leszek, ha a képenfelnö-vök. Az évszám helyét kihagyták. Vagy itt van ez. Egymisztikus tervrajz, amit már Tilla fõmérnök is felfedezett. Késõbbegy ideig érdekes lesz. De itt ÉN vagyok a misztikum. A hisztériamisztiku-ma és a misztéria hisztérikuma. Ezt nevezik színháznak.S ha már itt tartunk, bemutatkoznék. Névjegyem nincs, rá semférne ennyi szöveg. Így hát szóban:

ÉN vagyok. Egy szereplõ, aki mindenkiben ott van. Megjele-nek akármikor, ha valaki azt mondja, ÉN. Én vagyok a mindenki-ben ott lakozó, mégis különálló. A közös gerinc, aki gerinctelen.Hibátlan vagyok, mert az eredendõ bûnt mindenki helyett vise-

lem. Olyan ismeretlen vagyok, akivel mindennap találkoznak. Énhalok meg a férfiak helyett a férfikor delén, s hõhullámaimmal énringatom el a nõket. De egyben én élek helyettük tovább. Hímnõsvagyok, akár a földigiliszta, habár e pillanatban csak hím, hisz azaki beszéltet, férfi. Én feláldozhatom magam mindenki helyett.Emiatt fõszerep jutott énnekem, mégsem gyászol a végén senkisem. Nem vagyok önzõ. Csak mindenkori gazdám az. Felvállalok

mindenkit, aki nem más, mint ÉN. Ezért én mindenki vagyok,mégsem a kimozdíthatatlan tömeg. Éppen a mozdíthatóságom-ban vagyok esendõ. Én vagyok a kemény jégbõl kiolvadó lélek.Én vagyok az „anatómia” szó zenei csengése. Én nem érkeztemsehonnan, mert mindig is itt voltam. Észrevehetõségem azonbanváltozó. Én tökéletes szereplõ vagyok, hisz sosem vagyok önma-gam. Én önmagamnak csupán a hite vagyok. Én hiszek magam-ban, ezek vagyok Ti. Minden nyelven beszélek. Ilyenkor a beszédérthetõsége megszûnik, s intenzitásba csap át. Ezt nem értettékmeg Bábelben, és sok helyen még most sem értik.”

Verebes lebilincselõ témái olyannyira „ellentmondásosnak”tûnnek, hogy a prózakötet a Magzatlégzés helyett akár A Halál

szívdobbanásai címet is viselhetné... Gondolat- és érzelemfoszlá-nyokat szándékozom most papírra vetni a mû kapcsán, hiszen egy

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


52

esetleges „elemzés” két okból sem lenne célszerû: egyrészt ebbena káprázatos metaforahalmazban könnyen melléfoghat az óvatlan

vándor, másrészt én elsõsorban olvasásra szeretném buzdítani atöbbi vándort, ezért nem szeretném õket megfosztani a ráébredésgyönyörétõl, hiszen – a jelentõs esztétikai élmény mellett – ez ad-

ja az olvasmány legfõbb élvezetét.Mit kap kézhez az olvasó? Elsõ a sorban a Kioldás, mely Ta-

nulmány egy végkifejlethez : a novella, a dráma és a forgatókönyv pazar szövedéke. Olvasása közben a jegyzetelgetés mellett rajzol-nom is kellett(!). Idõ? Felejtsd el! Semmiképp sem lineáris, legin-

kább ciklikusnak tûnik, ám egyszerre csak az az érzésünk támad,hogy mégis két irányból – lineárisan – „sûrûsödik” össze, hogyaztán Teremtés és Apokalipszis robbanjon egyetlen pillanatba, svégül feltehetjük az örök kérdést: van-e élet a halál elõtt? Nos,igen: a robbanás. „A Nagy Bumm.” Õsrobbanás? Apokalipszis?Mindkettõ? Egyik sem? Nehéz eldönteni. Szerencsére egy Zenészvezeti a szívünket, ha nem értjük is mindjárt, majd súg a „megér-

zés”... (Ez a Magzatlégzés, a kötet harmadik kisprózája esetébenmég fokozottabban érvényes.) Tér? Persze, az sem egyértelmû.Az égi kupola tükörképeként ott egy földalatti tölcsér – „ami fentvan, az van lent” –, s míg az idõ horizontálisan, emezek vertiká-lisan „zuhannak egymásba”. (Ez az érdekes „térbeli gubanc” méglenyûgözõbb a második kisprózában (Sardaffas, a hím boszor-kány / A lidérc mint megvilágosodás (Filmnovella)), ahol a villá-

mok mintegy a földbõl csapnak ki az ég felé...)S még korántsem jutottunk a végére az idõ- és térbeli furcsa-ságoknak. (Nehéz is lenne...) Vegyük például a (történelmi) kort.A Kioldás látszólag napjainkban játszódik, ugyanakkor vannakbenne utalások az õskeresztény szereplõk jelenlétére (a bibliaiszövegek ismerete jelentõsen megkönnyítheti a mi kis „nyomozá-sunkat”), bár játszódhat mindez a jövõben is, az Apokalipszistmegelõzõen (hm, biztosan jövõ?), ahol ugyanezek a hõsök vélhe-

tõen majd ismét megjelennek. Ugyanakkor elõbukkan egy Kar,akár az ókori görög drámákban, ezúttal egy keringõ három negye-dének alakításá ban. A Sardaffas esetében is hasonló a helyzet, ittlátszólag a Középkorban járunk, ám antik hõsökre emlékeztetõalakok mellett szintén találkozunk õskeresztény karakterekkel,ezenfelül ott a mûanyag csíptetõ, az idõnkénti vonatfütty, mely a

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


53

jelenkorra utal... Ráadásul a fõhõs „a saját csillagjegyében szüle-tett egy olyan napon, amit nem is jegyez a kalendárium”... Vere-bes olyan bravúros módon tud aktualizálni, hogy közben az idõt-lenséget célozza meg. Sikerrel.

Ha az idõ/tér kontinuum ennyire nem egyértelmû, akkor mit mondhatunk el a szereplõkrõl? Errõl álljon itt csak annyi, hogy míg a Kioldás „messiása” nagyjából „pozitív” jellemnek tekinthetõ – csupán kissé „eltehetetlenedett” –, addig a Sardaffas-béli megfele-lõjében már nagymértékben keverednek az angyali és az ördögien démoni vonások (a nõk szûzhártyáját visszanöveszti – tehát „gyó-

gyít” –, ugyanakkor vonzódik a láp mocskához, a pákászokat rio-gatja etc.), rajta és a körülményeken múlik, mivé fejlõdik a végén.

Az író a színház, a film, a dráma, a regény, a rege, a mítosz (sõtolykor a vers, a festmény, a fénykép) eszközeivel járja körül úgy aszereplõit, mint a szituációkat, amint látjuk, igen „sokértelmûen”ábrázolva õket – mikro- és makroszinten. Ettõl lesz az egész mû – abszurd jellege ellenére, vagy tán éppen azért – annyira „élet-

szagú”.S az esztétikai élményrõl alig szóltunk még! „Ízelítõül” álljon

hát itt a végén néhány idézet – melyek némelyikét „szállóigének”ajánlom az utókor számára –, aztán útjára is bocsátom a vándoro-kat a könyv rejtelmekben gazdag ösvényén.

Egy részlet a Kar énekébõl. Figyeljük meg, hogyan teszi aszerzõ „irodalmivá” a biológiából kölcsönvett hiperparazita té-

máját: „ Az idõ élõsködõ. / Táptalaja a mulandóság. / A mulandó-ság is élõsködõ. / Hordozója minden, ami él. / Örök az a berende- zett világ, / Hol odaadó szolga a halál!”

„Úgy vélem, hogy a bensõ béke egy tudatos és szándékosigénytelenség, mely az igényeknek csak a tükörképét látja, s ezért nem hisz azok valódi létezésében.”

„A nagy döntések egyéni szinten születnek, csak egy ország-nak magyarázzák be, hogy egy ország áll mögöttük.”

„ A láthatóságot és a látszólagosságot egyetlenegy dolog kü-lönbözteti meg. A hit.”

„ Istenben a tökéletlenségemet feledem. Magamban bûneimet látom, tükörképemben a vágyaimat, hogy a bûneimet feledjem. Ski jönne rá ebbõl, hogy Isten a vágyaim tükörképe, melyben úgymártózom meg minden reggel, mint egy tiszta tóban?”

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


54

AZ ELSÕ TALÁLKOZÁS:SZKIZOFÓNIA, AVAGY ISTEN CSENDJE

(Thurzó Lajos Közmûvelõdési Központ, Zenta, 1994)Kurjants csak bele a Kozmosz szobacsendjébe, meglátod,

hangod mily hamar elvész az éj hideg sötétjében, Barátom, mertahogy a Költõ mondja: Mindenki Isten csendjében él, még hafüttyent is egyet. Mert e csend a várt válasz hiánya.

Ám e különös kinyilatkoztatás nem a mindenrõl való lemon-dást sugallja, ellenkezõleg: ordíts bele a Csendbe – csendesen,idõrõl idõre, fáradhatatlanul, mert ez a Sorsod, erre születtél...,mert csak így érdemes! Az örök mûvészi feladat, mely az Emberéis egyben: az almába harapni újra és újra és újra. Emelt fõvel,egyenes gerinccel, büszkén elõrelépve az Úton, az örök Körben, aKerttõl Nód föld jéig és vissza, szüntelen. Ha így jársz el, Sorsod

beteljesedik – így vagy úgy, ez már nem rajtad múlik azután.Minden egyszerre van, egyidõben történik, bölcsõd lesz imí-

gyen a koporsód, kifordított ginsbergi vízió: az elsõ vagina lá-tomásával elsütöd a tudat utolsó ondóját. Várnak rád anyáid ésasszonyaid, Ember, az Út mellett langyos tál-vizekkel, s miutánmegtapasztaltad: a zuhanásban van valami felemelõ, Magdalénalehajol, s hajával szárítja meg fáradtságtól remegõ lábfejed, hogyérezd: Új Erõ gerjed máris szikár testedben. S indulsz tovább azÚton. Hajód egyre csak halad felfelé a hegyoldalon, nincs meg-

állás! Soha nincs megállás... Titokban összegyûlnek a tizenkettekmegint, de te hátat fordítasz, s továbbállsz, mihelyt kezdetét vesziaz éjszakai disznóvágás. Mezítelenül lépsz ez ösvényre, s hovámost tar tasz, nem jõ veled már senki se..., de te büszkén elindulsz,hátra se nézel, csak röhögsz az ünnepen, hol tort ülnek nagy némaarcok...

Vale!

Õsi Nap-templom volt a zen-tai szín-ház a '90-es évek elején.Itt találkoztam ebben az életemben elõször Verebes Ernõvel, akiakkor ott több tisztséget is betöltött, ezek közül kétségkívül a leg-

jelentõsebb az volt, hogy amolyan „házi szerzõként” mûködött eszentélyben (s nagyban hozzájárult, hogy a mûvház valóban bizo-nyos szakrális helyként, a Világ Köldökeként funkcionálhatott a

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


55

városban). A színház, mint olyan, mindenképp a lehetõ legélte-tõbb/legélhetõbb közeg egy olyan alkotó szellem számára, mintErnõ, hiszen õbenne nem válik külön a zene és a szöveg, az összesmûvészet szervesen egybetartozik számára – mint ahogyan ezekszétválaszthatatlan Egyet alkotnak a valóságban is. Ugyanazon a„csapon” bugyognak ki a mûvészbõl, s együttesen hivatottakmegtermékenyíteni, a megtisztulásra elõkészíteni az emberi lel-ket (ha a lélekgazda hagyja, ha nyitott érzékekre találnak nála).

Azóta – hála érte az Istennek! – már nagyon sokszor találkoz-tam (és fogok is) a barátommal, a prózáin keresztül is többször,

ám ez az elsõ Találkozás, a Szkizofónia – melyet elõször a színpa-don láthattam életre kelni Hernyák György nagyszerû rendezésé-ben, Nagypál Gáborral a fõszerepben, azután pedig el is olvastam

jónéhányszor – azóta is meghatározó erejû és hatású maradt. Ittmerültem el elõször Verebes szimbólumoktól burjánzó, meghök-kentõen gazdag írói világában, sorai olyanokká váltak számomra,mint végtelenül sokáig szopogatható, ízes cukorkák, melyeket

akárhányszor kóstol végig az ember, mindig tartogatnak még egy-egy újabb, titkosan csábító ízt a számára.

A Szkizofóniát a zentai mûvház adta ki kis példányszámbannem sokkal a darab bemutatója után ('94-ben) mint színpadi szö-veget, de hivatalos nyomtatásban még azóta sem jelent meg, rend-re kimarad a szerzõ prózaköteteibõl, talán éppen azért, mert külö-nösen egyedi ízei miatt nehezen illeszthetõ a többi – nem kevésbé„ízes” elbeszélés közé. Most azonban a Sikoly oldalain szeret-nénk a mûvet a szélesebb olvasóközönség elé tárni.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


56

KÉSÕKAMASZKORI KIHALLÁSOK

Mindenki Isten csendjében él, még ha füttyent is egyet valaki.Mert e csend a várt válasz hiánya.

*

Ha elõrehajolsz, majd egészen le, hogy két lábad között lásd ahátad mögött elterülõ tájat, az eredendõ formát látod, esetleg egymikrofont, mely – mint egy olcsó filmben – belelóg a képbe. Azalapállás idején, ha minden rendben folyik, a tanulmányozandó

tér fokozatosan kitárulkozik. Természetellenes testtartásodra leg-feljebb a fejben jelentkezõ vértolulás utalhat – akár a szülõ nõk-nél –, kiknél viszont éppen e nyomás hivatott a legtermészetesebbúton világra hozni az újszülöttet. S ezzel az apropóval, vissza-számlálásunk célidejét is meghatároztuk.

A majdan mélyvízbe bukó, temetõjáró próféta (Én), ismétvízben lesz kénytelen úszni, most azonban saját anyamedencéjé-

be visszaiparkodván. Mert az eredendõ bûntõl való effajta meg-szabadulás a legegyszerûbb számára – számomra – is.

A táj eredendõen ismerõs. Langyos tál-vizek növekednek ha-talmas rizsföldekké meg halastavakká. A tenger még nem látszik,de ha látszana is, csak egy üres lábast sodorna. Édes és testmeleg evilág. Ujjaim tétován áznak, s érzem, egyszer el kell hagynom ehelyet.

Jobb oldalt az ablak, hóval fedett fenyõk néznek be rajta, a ró-zsaszínû függöny fázik a fényben. Bárgyú mosolyt érzek arco-mon, miközben némán, jövendõbeli tartozásaimat számolom.

Emlékek híján, hisz ez az idõk kezdete maga, utamat csak elõ-re vetíthetem, míg múltbeli támaszom, csupán egy újabb köröm

VEREBES ERNÕ

SZKIZOFÓNIA, AVAGY ISTEN CSENDJE

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


58

volna is, az is olyan lenne, mint egy kiszáradt budi. Vágyaimrólnem tu-dok semmit, mert még csak vágyakozom utánuk. Valamiazonban mégis velük lehet kapcsolatban, ugyanis egyszer majdutolérem magamat, amint az utcán sétálok, s amit akkortapasztalok, látlele-te lehet mindannak, ami már túl van avágyakon: ami örök nyomo-rúság, örök tetvesség, örök szánalom,örök kegyelem, örök bol-dogság, örök lankadás, örök adósság,örök vereség, örök harc, örök gyõzelem, örök látomás, sõt ezmind egyszerre, s még sorol-hatnám is annak árán, hogy elmúlik felettünk az idõ. (Különben is elmúlik, csak nem vesszük észre.)

*

A horrornaszád útra kél. Uraim, ne féljenek! Szívünket átlyu-

kasztották, agyunk fûrészpor, lelkünk a hajókéményen át távo-zott. De haladunk! S amink megmaradt, azt megcáfolni már úgy-sem lehet.

Hajóink a sziklafalon másznak felfelé, s nemsokára a par-nasszus csúcsának párás legelõin várnak ránk anyáink és felesé-geink langyos tál-vizekkel, és bennünket csodáló tágra nyílt sze-

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


59

mekkel, melyek bõl a színes jóság száll felénk útközben kékes-fehérre fagyva, s koppintva bennünket homlokon. Aztán csak le-ülünk és a kálvária jut eszünkbe a városka terén, melynek talap-zatán ottfeledtük piros-fehér pettyes lábasunkat benne a zsírral,amellyel a kezünkbe nyomott kenyeret kellett volna megkennünk.

Ott fenn, de még a Naptól innen, lehajtott fõvel mormoljukfazon-zsebkendõnkbe: a csodák nem hazudnak. Csak a csodálko-zók. Aztán hálás tekintettel hátrálunk a szakadék felé. Akik kísér-nek pedig piros traktorokon ülve, kendõbe kötött fejjel szántják a

még megmaradt fennsíkot, s melegen integetnek viszontlátást.A többire nem emlékszem, talán füttyentett valaki.

*

Mindenesetre a zuhanásban van valami felemelõ. Szakembe-rek szerint ez egy atavisztikus álomkép, melynek folytán a csecse-mõ az anyja után, mi pedig egy faág után kapunk. Sõt, tesszük

mindezt hûvös homlokkal, hisz a több évezredes gyakorlat kifa-csart már belõlünk minden izgalmat és izzadságot.

Így hullunk vissza, s itt kell õszintén megvallanom: egyikevagyok azoknak, akik vízbe esvén nem kapálóznak azonnal felfe-lé, sõt ékszerûen mind lejjebb és lejjeb hatolva, fittyet hányva avíztömeg nyomására, bátran várják ki, míg levegõvel telt tüdejük

ki nem veti õket a felszínre.Ez a nagy pillanat. MOST! – Túléltük! – ziháljuk már fejjel avíz fölött, s másnap az összes temetõt könnyezve járjuk végig, szí-vünk friss vérvirágait hullajtva szét a száradókra. Hisz mi mind-nyájan itt születtünk, a rothadás gyakorlóterén.

Habár hideg szél fúj, könnyû átmeneti kabátomban sétálok anéhaiak gyakorlóterének rendetlen füvén, hátam mögött feketekovácsoltvas kerítés. Valahol messze, mintha hangszeren ját-szanának. Szemeimet résnyire húzom. Nézek mindenfelé, s te-kintetemmel végül egy égbe nyúló, száraz ágon akadok fenn. Ma-dár ül ott, s fújja. Felismerem. Legyen zsák a bendõm, eke a fo-gam, csak kimondani lehessen, csak kimondhassam: hallottam azIstent. (Na, hát kimondtam, szégyellem is nyomban.)

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


60

*

Fehér szakajtóban tündöklöm, s a rámmosolygó szemekbõlvilágokat kiolvasva, immár leírhatom: a Próféta megtalálta sza-vát. Szerepemet betöltöm.

Az ugrálókötél árnyéka árkokat váj, ezekben botladozom.Boldogság ez, vagy a látószögek kudarca?

Alakulok. Már egy pont festményem, versem egyetlen betû.Gõgöm még száraz, szívem vájt odúban bújkál, vashoz csak vélet-

lenül nyúlok.A pék korán kel, s taligán tolja gezemicéjét. S mintha én len-

nék, énekli:

„...nyelvem r õfös kötél húzzabeleráng a fütty mit fújok boldog rosszullét hogy zabál

kemencébe belebújok sártapasztott poklom hasánkezem pihen jóllakottanvigyorogva örül szívemkoromban hogy megmosdhattamennyi jut hát erõmbõla tornácig hol fejet hajtok

s eljátszom az ünnepet hol tort ülnek nagy néma arcok...”

– Ez a vers nem csupán egy betûbõl áll. – Tényleg nem. – Pedig az elõbb azt mondtad, hogy versed egy betû. – Igen, valóban azt mondtam.

– Akkor nem értem az egészet. – Nem is értheted. A te idõd még nem érkezett el. – De hisz itt vagyok, és beszélgetek veled. – Te nem vagy itt. Csak voltál, és leszel. – Hol vagyok akkor szerinted?

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


61

Elég volt. Bár csak tudnám, hogy nemlétezõ emberekkel vantele a világ, és én is egy vagyok közülük. De semmirõl sincs véle-ményem, s ha volna, az is olyan lenne, mint egy kiszáradt budi.

Verset pedig nem írok többé. Betûket, igen.

*

De ezt most hiába olvassátok, mert hosszú napok következ-nek, üveggyöngyök csilingelésével telve. Tartozásaim csillagá-

szati méreteket öltöttek. Már ereimben úsznak, és minden kör után ujjászületnek.

*

Nem szabadulhatok egy furcsa látomástól, melyrõl egyszermár szó esett. Ha kimondanám ismét, nagy baj történhetne. Talánegyszer még megpróbálom.

Addig is, mindennap borotválkozással telik az idõ, habosszõrt hagyva a mosdóban, múladékul. A tükörben idõtlen a kép-más: képmás az idõtlen tükörben. Mindig egy adott pillanatot tük-röz, mely viszontlátja önmagát.

Leteszem a pengét, és lemosom az arcom egy langyos tál-vízben.

*

Így, útra készen állok most az ajtóban.Kikukkantok, azután visszalépek, kikukkantok, azután vissza-

lépek, kikukkantok, azután visszalépek, kikukk... A tükör-effek-tust gyakorolnám? Á, nem. Csak bentrõl még várok valakit. Alko-nyodik, az utca egy kicsit latyakos.

Mégis egyedül indulok el.

*

A városnak van egy tere. Kicsi, szabálytalan háromszög ala-kú, valamikor egy nagy nyárikonyha lehetett. Alacsony házak te-teje felett süt be a nap, itt mindig délután van.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


62

Szendergõ mosónõ gyalogol a nemrég megboldogult gyógy-szerész háza elõtt, s a feszület felé tart. A kálvária betontalapzatátkovácsoltvas kerítés veszi körül, rozsdásan immár, s a járda mel-letti fû gazba serdül. A mosónõ elhalad a kereszt elõtt, és fel semnézve, egy piros-fehér pettyes lábast tesz a talapzatra. Aztán csaktovacsoszog fekete posztóma-muszában.

A lábas tele van disznózsírral.

Ami ezután történik: Krisztus leszáll a keresztrõl, lehajol,

hogy a gaz majdnem teljesen eltakarja testét, majd egy kis idõ után

ismét kiegyenesedve, visszahelyezkedik a feszületre.Bevallom, szerintem az egész történésbõl senki nem látott

semmit.Három napra rá, arra sétálván, láttam, a lábas tele zsírral még

mindig ott volt a feszület talapzatán.Csak negyednapra tûnt el, s ezt már látták néhányan: egy

cigánygyerek felkapta, s elszaladt vele. Messzirõl hallatszott az

ének:

„...sártapasztott poklom hasánkezem pihen jóllakottanvigyorogva örül szívemkoromban hogy megmosdhattam...”

*

A város másik sarkában, egy padlásszobás ház tûzlépcsõjénvártam Amál nénit. A lépcsõ hosszú volt és kacskaringós, régi,zöldre festett kovácsoltvas korlát szegélyezte. A lépcsõfokok ter-mészetellenesen magasak voltak, majdnem térdig értek.

Kissé feljebb, az egyik fordulónál egy kék-fehér rúdra erõsí-tett KIKÖTNI TILOS hajózási táblát vettem észre, amely mellett

jobbra, a tetõn, egy kellõ medermélységre utaló jeltábla merede-zett. A lépcsõ kövei nagyrészt kikoptak vagy kimaródtak, valószí-nûleg az itt elhaladó hajóknak köszönve.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


63

Felnéztem Amál néni ajtaja felé, s e pillanatban mintha süp- pedni kezdett volna a talaj. Egyszeriben rajzfilmmé vált a világ:egyetlen hatalmas lyukban tûnt el fa, bokor, házfal, lépcsõfok.Hátraugrottam s futni kezdtem volna, de a földet már máshol is sû-rû repedések szántották. Ugrálni kényszerültem, tánc lett belõle.Egyszerre ugyanis megszólalt egy csodálatos hang, a 435 Hz-es„a”. Szökkenésekkel mentve felszínenmaradásomat, lihegve fü-leltem, hisz ma az „a”-kat már a magasabb 440, sõt 443 Hz-rehangolják, emiatt a szimfóniák szinte húrpattanásig feszülnek,rikítóan fémszerû hangzataikban tivornyázik a kimûvelt világ. A

frekvencia egyre nõ, az amplitúdók fázósan húzódnak össze, azértelmindenség fel és még feljebb hangolódik, kedélyünk már a

pszichotikus mánia határait súrolja, dagadt erezetû lábunk akara-tosan küszködik a tánc ritmusával, a dobütések is egyre erõseb-bek, s egyszer, egy nagy MOST-ban, valaminek be kell következ-nie. Talán most. Vagy épp most. Talán megállnak futtukban agye-rekek. Vagy megszólalnak az öregek. Talán valaki felfelé

tekint egy lépcsõn, és ekkor meghallja ezt a csodálatos hangot,mely immár a felismerhetetlenségig a miénk, s úgy zeng, minthaIsten, egy fa tetejérõl, pont nekünk énekelne.

Közben egyre nõnek az árkok, és temetik a felszín gazdagsá-gát. Az utca ürül, s mindjobban hasonlít ahhoz, ami önmaga elõttvolt: egy hatalmas térhez. Végre meglátom Amál nénit a távolban,amint felém közelít. Küszködik a széllel, mely hasadékokat átug-ró lomha elrugaszkodásai során odébb-odébb löki. Látom arcán,hogy csodálkozik az egész cirkuszon. Pedig a csodák nem hazud-nak...

Amál néni hitetlenül tekintget a lyukakba tûnõ betondarabokután. Mintha egy hatalmas homokóra lepergését figyelné. Kíván-csian nézem, vajon fél-e. Én félek.

Teszek még egy lépést, aztán megszûnik alattam a talaj. Zu-hanni kezdek. Hogy honnan, nem tudom, de hirtelen látom, hogyAmál néni is velem esik lefelé, egy tágas, szakadéknak is beillõrepedésbe. Lábán fekete posztómamusz, s egy piros traktor kor-mányába kapaszkodik.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


64

*

A zuhanásban mindenesetre van valami felemelõ. Szakembe-rek szerint ez egy atavisztikus álomkép, melynek folytán a csecse-mõ az anyja után, mi pedig, akár az orángután, egy faág után ka-

punk.

*

A legyeket agyon kell csapni, mert még így is vannak legyek.

És legyek légy, ha számuk nem növekedett. Ezért a legyeket igen-is és folyamatosan agyon kell csapni. Méghozzá az én legyeimetnekem magamnak, hogy ne legyek kivétel, s hogy a legyek, mintfaj, tovább élhessenek, és ne legyenek egymás testvéráldozatai akánaán szûk kapujában. Tehát csapjuk õket agyon nyugodtan, etúlélõ legyeket egyszerûen agyon kell csapni.

Furcsa töprengések mögé bújva érek talajt Amál nénivelegyütt, aki most végre elengedte a kormányt. A közvetlen életve-szély elmúltával láthatjuk, hol vagyunk. Hogy merrõl szûrõdik afény, azt szintén mindenki láthatja, s mindenki hallhatja azt a bi-zonyos hangot, mely a földinduláskor megszólalt, és most azzálett, ami. Csenddé.

Amál néni tátott száján most ez a csend kukucskál. Kikuk-kant, aztán visszanéz. Kikukkant, aztán visszanéz. Kikukk... De amost megszólaló zene – valaki a közelben szemtelenül fütyörész – f ülén át a fejébe jut, s ott is reked, sõt egyre gyülemlik a szájábólkukucskáló csend mögött. Féltem õt, nehogy felrobbanjon. Hisz akoponyacsontok csak részben tágíthatók.

Ordítás lesz ennek a vége.

*

– Akkor most már megmondom. – Mit? – Hát tényleg nem emlékszel? – Nem emlékszem. Nem is emlékezhetem. – Igaz, régen történt. Milyen könyvet viszel?

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


65

– Vastagot. – Neked most van a jelenésed? – Ebben a könyvben nincs semmi. – Akkor még új vagy. – Én írom tele. – Mit? – Hát tényleg nem emlékszel? – Nem emlékszem. Nem is emlékezhetem. – Igaz, régen történt. Vagy várj csak! Valami nem stimmel.

Viszel te egyáltalán könyvet?

– Dehogy viszek. – Akkor itt tényleg...

Ebben a pillanatban hatalmas ordítás.

– Jó, jó, abbahagyjuk.

*

Amál néni csak lassan nyugszik meg. Bibircsókos orra halvá-nyodik, keze ki-be jár ruhája zsebébõl. Mindketten óvatosan kö-rülnézünk: nem, ez nem lehet az a tér. Ami itt hasonlít, azok csakmi vagyunk. A túloldalon, egy zöldre meszelt házból oboaszószû-rõdik ki. Már ez is valahogy idegen. Az oboa csak gyárilaghan-golható.

Átvágunk a térségen. A gazos fûbõl egy betontalapzat áll ki.Odamegyek, és felállok rá. Amál néni gyanúsan néz rám, és nemhajlandó közelebb jönni.

Lassan hajolok elõre, majd egészen le, hogy két lábam közöttlássam a hátam mögötti teret; az eredendõ formát, esetleg egymikrofont, mely – mint egy olcsó filmben –, belelóg a képbe. Az

utcai lámpák nem gyúlnak ki, mert nincsenek is. Pedig esteledik.

*

Egyre húzom az idõt, hogy látomásomról beszéljek. Valamivisszafog. Csak gubbasztok õrhelyemen, hogy betöltsem szerepe-met, ám ismét hosszú napok következnek, üveggyöngyök csilin-

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


66

gelésével. Szõrcsomók maradnak a mosdóban múladékul, és idõt-len arcom fintorog vissza rám, ha feltekintek.

Ez így már szinte unalmas.

– Neked nem? – Nem. – Akkor jó. És miért nem? – Mert nem figyelek rád. – Akkor jó. És miért nem? – Mert nem rád figyelek.

– Hát kire? – Magamra. – Az nem unalmas? – De igen.

Ebben a pillanatban ismét Amál néni ordít.

– Igen, persze, abbahagyjuk.

*

Útra készen állok most az ajtóban. Kikukkantok, aztán vissza-lépek, mert bentrõl még várok valakit. Bealkonyodott, a latyak fe-kete tükörré fagyott.

Mégis egyedül indulok el.

Vajon miért csúszik a jég? Valamilyen súrlódás meg hõfejlõ-dés miatt, mely a jégfelület és a talpunk között egy nagyon vékonyvízréteget hoz létre. De vajon ez a hõ abban a pillanatban képescsúszóssá tenni a jeget, amikor ráléptünk? A pillanat képes erre?

*

Tél van, a nagy csúszások ideje. Éppen találkára igyekszem,amolyan idõpont nélkülire, amikor, ha biztosan nem is, de véletle-nül biztosan találkozunk.

Már majdnem elértem az általam megálmodott helyet, ami-kor látom, hogy a hölgy, akivel találkozni szerettem volna, nagy

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


67

léptekkel fut felém, arcából csak villogó szemei látszanak, s így,ide-oda ugrálva közelít a járókelõk között, miközben nyitott ka-bátja hatalmas alakot kölcsönöz neki.

Valami nagy baj történhetett. Kezdek ideges lenni, s ösztönö-sen megállok, hogy bevárjam, hogy futásának méltó távlata éscélja legyen. Közben furcsamód eszembe jut, hogy a rohanás aliggyorsabb a gyaloglásnál, ha vészhelyzetrõl van szó.

Ilyenkor inkább ordítani kellene.

De kedvesem közben egyre csak fut, és ahogy közelebb ér,észreveszem, hogy kezében egy piros mûanyag tálat tart, melyreúgy tûnik, nagyon vigyáz. Megkövülök. Az asszony hozzám ér,

megáll, s egy hirtelen mozdulattal felém libbenti a tál tartalmát.Ijedtemben félrehajolok, de a tálból nem repül ki semmi. Hideg pillantás, majd még egy próbálkozás. Ismét semmi.

Értetlenül nézek rá, a nõre, aki zavarában ajkait harapdálja. Ne haragudj, lihegi, meg szerettelek volna keresztelni. E víz a Jor-dánból való, csak útközben megfagyott.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


68

*

A szakadék, mely ezután következett, csak egy útburkolati hi- ba volt a hátam mögött.

*

Úgy érzem, soha nem sikerült belépnem egy olyan világba,amilyenbe szerettem volna.

Az én hibám volt. A küszöbön megállva mindig egyetlen lé-

pés szegte kedvemet, az utolsó, mely könnyûvé tette volna magáta történést. Most már tudom, a belépésnek ára van. Nem is akár-milyen, magáé a vállalásé. Ennek árán röppenhettem volna fel ké-tes magasságokba, ahol a kitartás az erõ, s az erõ maga a kitartás.Tökéletes egyenlõség, egyetlen dimenzió.

– Komolyan hangzik.

– Minden, ami ismeretlen, k ívülrõl nagyon sötét. – A hordó meg belülrõl. – Ne menjünk ilyen messzire. – Pedig ez van közelebb. – Gondolkodj csak el rajta egy kicsit! – A sötétben?

*

Mindnyájan Isten csendjében élünk, még ha füttyent is egyetvalaki.

Mert e csend a várt válasz hiánya.

*

A szentmisén mindenki csendben van.A jobb oldali mellékhajó elülsõ részében álldogálok, abban a

templomban, mely egy kis térre néz, és melyet nagyon régenkezdtek el építeni. A befejezés még messze van, de az épület áll.

Fel is pislantok az ódon falakra, melyeken tizenkét, Krisztuskeresztútját ábrázoló festmény látható.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


69

A harmadik összeesés után már csak a megfeszítés követke-zett. A drótot is hajlítgatással a legkönnyebb megtörni. Pillantá-som egy hatalmas fak eresztre téved, mely a mellékhajó szembenlévõ falára van kifüggesztve.

Egy fiatal nõvér éppen az Isten bárányát kezdi énekelni, ami-kor hideg légáramlat borzongatja meg hátamat, mely az ajtó csu-kódásával meg is szûnik. Egy kisfiú furakszik át a tömegen szûkposztókabátban, zöld, kötött sapkáját hóna alatt szorongatva. Kintmég tél van, a nagy csúszások ideje.

A gyerek a fõhajóba ér, s tétován megáll, mintha keresne vala-kit. Kezében nagy piaci szatyor, s szemmel láthatóan zavarbanvan a megrovó pillantások miatt.

A fõhajó túloldalán, az oltár felõl, e pillanatban megjelenik azadományokat gyûjtõ perselyezõ.

A kisfiú kipirulva, határozott léptekkel megindul a bácsi felé,

a hívõk sorai között. Látom, amint odaér hozzá, s tenyerét felfelétartva, kinyújtja kezét. A tömegen a megdöbbenés moraja fut vé-gig. Az atya, könyörgésre széttárt kezei közül bámulja a jelenetet.

A szentmise lassan a Nagy Áldozathoz ér. A sekrestyés gyor-san körbetekint, majd perselyébe nyúlva pénzt nyom a kisfiú mar-kába, és átveszi a neki nyújtott piaci szatyrot. S míg az Úr, azon azestén, midõn átadja magát a szenvedésnek, és kezébe veszi a ke-nyeret, hogy megtörje, a gyerek sarkon fordul, s a fõhajón át ki-szalad a templomból.

Nem sokkal késõ bb, amikor a fejek visszafordulnak, a kórusmár zeng. Az Isteni bárány mindenkit meghív vacsorájára, a plé-

bános az áldozók kitátott száját figyeli. A perselyes ember pedig, befejezve az adománygyûjtést, egy piros pettyes, fehér lábast tesz

a falon függõ nagy kereszt alá, melyre senki sincs felfeszítve.

Az edény megcsörren a kövön. Mindenki tudja, hogy üres.

– S a horrornaszád útra kél. – Már megint?

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


70

– Mi az, hogy megint? – Még egyszer? – Törõdj inkább a könyveiddel.

– Éppen az egyikben olvastam, hogy már egyszer útra kélt. – A horrornaszád? – Igen. – Miféle könyvben olvastad te ezt? – Egy elég vastagban. – Ki írta ezt a könyvet? – Többen írták. De fõleg én.

*

Uraim, ne féljenek!Szívünket átlyukasztották, agyunk fûrészpor, lelkünk a hajó-

kéményen át távozott. De amink maradt, azt megcáfolni már úgy-sem lehet.

– Dehogynem. – Hallgass! A Parnasszushoz közel ez már úgysem érdekes. – Dehogynem. – Semmit sem tudsz. Hajóink már a sziklafalon másznak

felfelé. – Ugyanmár. A horrornaszád el sem indult. – Dehogynem. Másznak felfelé. – A nyavalyát másznak. – Felfelé.

Itt ordításnak kéne következnie, ha azonban Amál néni nincsa közelben, légyzümmögés, majd egy csattanás is megteszi.

– Tudjuk már, tudjuk.

*

Egyre azon a látomáson töröm a fejem, amelyben már részemvolt egyszer. Eddig nem mertem szólni róla, most meg már nem istudnék, mert azt hiszem, elfelejtettem.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


71

*

Valóban, a félbevágott disznó eldõlt az ólban. Egy darabig kétlábán egyensúlyozott, aztán röfögve eldõlt, éppen a vágott felére.Ekkor lépett be Amál néni, és látván ezt, bosszúsan mormogottvalamit. Az állat, így fekve, egy rendes, egész disznóra hasonlí-tott, csak laposabb volt egy kicsit.

Meggörnyedve álltam az alacsony ól belsõ sarkában, és arragondoltam, hogy ki kellett volna támasztani, vagy a fal mellé állí-tani, hisz most moshatjuk az egész fél-állatot. A disznógané na-

gyon büdös. Odatocsogtam Amál néni mellé, mire õ lefelé mutat-va megkérdezte, hogy hol ennek a másik fele. Nem tudom, mond-tam, mi ezt kaptuk, a másik fele biztosan egy másik ólban vankitámasztva. Erre megnyugodott, és azt mondta, támasszuk ki miis ezt a felét, ne feküdjön így a ganéban. Nekiveselkedtünk, ésAmál néni, korát meghazudtoló erõvel segített nekem falhoz állí-tani az állat-darabot.

Aztán azt javasoltam, csináljunk fából egy mesterséges tá-masztékot, melyen kerekek is vannak, így a koca sétálhatna egykicsit az udvarban, mielõtt leszúrják. De Amál néni ebbe már nemegyezett bele. Sõt azt mondta, ne humorizáljak, õ tudja, hogy ez azegész nekem úgysem fontos. Köszöni, hogy segítettem neki haza-támogatni a féldisznót, de most akár el is mehetek.

Kissé megbántva léptem ki az ólból, de azért visszafordultam,hogy elköszönjek. Amál néni egyik kezével a disznó fülét fogta,talán, hogy az újból el ne dõljön, a másikat pedig saját homlokáratéve, nagyokat szuszogott. Azt hittem, ordítani fog, de nem történtsemmi.

Zajt hallottam a hátam mögül. Lassan megfordultam, s lát-tam, ahogy a baromfiudvar túlsó végébõl nõm fut felém lélek-szakadva, kezében egy piros tállal. Odakiáltottam neki, hogy for-

duljon vissza, az õ jelenése most nem ide tartozik. De õ csak ro-hant, észre sem vett, kabátja szélesen libegett utána. Az utolsó pil-lanatban félreugrottam elõle, mire õ berohant az ólba.

– Jó, hogy meghoztad a vizet! – hallottam Amál néni hang- ját. – Teljesen bebüdösödik szegény. Gyere segíts, mossuk le!

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


72

Tétlenül álldogálltam a baromfiudvaron. Az ég sötétedni kez-dett, a fák égbe nyúló, kopaszodó ágait hideg szél borotválta.

A ház felõl emberi hangok hallatszottak, a meghívott vendé-gek érkeztek csoportokban.

A be nem teljesülés feszültsége távoli villámként ívelt a ma-gasban, a meg nem érkezésé, mely maga a boldogság, egy útköz-

beni állapoté, mely maga az indulás és az érkezés.Hirtelen nagy csend támadt. Az ég némán feketéllett, a fák

hangtalan mozgása ijesztõvé vált. A kerítés mellõl néztem, ahogyéletre kel a Magány és a Félelem.

Nagyanyám jutott eszembe: „Fiacskám, sose félj” – mondtavolna, de már nem figyeltem rá.

A vendégek lassan közeledve, hang nélkül beszélgettek, szá- juk tátogva nyelte a sötétet. Az udvarból mintha kiszippantottákvolna a levegõt.

Mind a tizenketten itt vannak, állapítottam meg, s mivel en-

gem ide senki sem hívott, a kapu felé indultam. A határtalan csen-den kívül semmi nem hallatszott. Mégis tudtam, hogy hátam mö-gött kezdetét veszi az éjszakai disznóvágás.

*

Útra készen állok már a kapuban. Kikukkantok, aztán vissza-lépek, mert bentrõl még várok valakit. Egy régi dal néhány sorátkezdem fütyörészni:

„...ennyi jut hát erõmbõl

a tornácig hol fejet hajtok s eljátszom az ünnepet hol tort ülnek nagy néma arcok...”

Teljes a sötét, az utca sáros. Mégis egyedül indulok el.

– Én itt vagyok. – Tessék? – Mondom, én itt vagyok.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


73

– Nem hallak. – Akkor honnan tudod, hogy beszélek? – Nem tudom, hogy beszélsz-e. – Saját szavaidat sem hallod? – Nem hallom. – Az elõ bb, mintha fütyörésztél volna... – Nem hallottam. – Az ordítást sem hallod? – Nem hallom. – Pedig szóltak, hogy be kéne fejeznünk.

– Nem hallottam. – Mondj még valamit, gyorsan. – Nem mondok semmit. – Akkor fejezzük be. – Nem fejezzük be. – Amál néni már háromszor ordított. – Ne ordítson, úgysem hallom.

– Hát, jó. Szólj, ha hajlandó leszel befejezni. – Hiába szólnék. Akkor már te sem fogsz hallani.

*

Úgy érzem, soha nem sikerült belépnem egy olyan világba,amilyenbe szerettem volna. A küszöbön állva kedvemet szegte azutolsó lépés, mely már k önnyûvé tette volna magát a történést. Agyújtópont örök sorsa ez, mely saját csendjében ég el, távol azellipszis sikoltva izzó ívétõl.

De vajon képes ez a hõ csúszóssá tenni a jeget?

– Tessék? – Igen? – Nem hallom.

– Én, semmit sem... – Vagy csak egyvalamit... nem hallok?

Hát persze, hogy nem hallanak semmit. Meghaltak. Én mégitt vagyok, mert vészhelyzetekben általában hajóra szállok ésmesszire utazom, hogy ne legyek itt. Mindenkit magammal vi-

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


74

szek és mindenkit itthagyok. A legyeket nem lehet agyoncsapni.Csak röpködnek a fejünk felett, és folyton elszalasztjuk õket. Denekik sem sikerülne bennünket agyoncsapni, még ha hatalmasab-bak lennének is nálunknál. Meghallanánk távoli zümmögésüket,apró robbanásaikat, ahogyan a hangsebességet törik át, s még ide-

jében hajóra szállnánk, hogy felfalhassuk egymást ott messze, akánaán szûk kapujában.

Az alvó nem ásítozik, a halott nem táncol. Õk meghaltak. Énmég itt vagyok, mert vészhelyzetekben általában hajóra szállok és

messzire utazom, hogy ne legyek itt.Én még itt vagyok, mert vészhelyzetekben messzire utazom,

hogy ne legyek itt.

Amál néni! Hall engem? Én még itt vagyok, mert messzireutazom, hogy ne legyek itt. Értette? Hall engem? És hol vannak atöbbiek? Mind megsüketültek?

*

Csupa virág a szobám. Mintha a mennyezetbõl meg a falakbólnõtt volna ki ez a rengeteg növény. Szeretem õket, mert semmihasznuk. S amíg a hasznos dolgok mindig kérnek tõlünk cserébevalamit, ezek a jámbor lények, csendben, csak értünk léteznek.

Ha elszáradnak, ki kell õket dobni.

*

Így, ni! Majd kapok másikat.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


HORROR LOCAL

O É T E R I

V N Z Á S S U G A Á B A N

R

SZENTKUTHY MIKLÓS

HAMVAS BÉLA

1908-1988

1897-1968

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


76

MÛFAJI MARGINALITÁS SZENTKUTHY MIKLÓS(1908. JÚNIUS 2.–1988. JÚLIUS 18.) ÉLETMÛVÉBEN

A száz éve született és húsz éve halott Szentkuthy Miklós ka-maszkorától írta naplóját, 1939-tõl naprakész rendszerességgel és

módszeresen vezette magának szánt feljegyzéseit, azzal a tudatos-sággal végezte a mûre készülés pepecselõ precíz munkáját, amely-lyel a közönség számára készülõ szövegeit, mûveit is írta. Amikor

1 betegsége akadályozta , titk árának, Tompa Máriának diktáltagép-be a kötelezõ napi gyónás, önvizsgálat, reflexiók lecsapódásának diáriumát. Mindent le kell jegyeznie, mert csak az válik számára valósággá, amit leír – mondta el az 1988-ban

megjelent terjedel-mes interjú-vallomásában, a Frivolitások és2hitvallások oldalain. Természetesen nem csupán az elszántlejegyzésvágy motiválta a naplóírását, hanem az önmagával ésmûvével szembeni folyama-tos elégedetlenségbõl eredõönvizsgálat és önelemzés, a vallomá-sos gyónásvágy isközrejátszott ebben. Elannyira, hogy egyre te-rebélyesedõéletmûvét is a naplóanarchia mûfaji megjelöléssel illette, s ezt a

FEKETE J. JÓZSEF

ÍRÓ A LAPSZÉLEN

1 „Annyit dolgozott, hogy a szervezete, a teste fellázadt a szelleme ellen,s a pihenés e borzalmas formáját, a depressziót választotta. Az esze per-sze tiltakozott a kényszerpihenõ ellen” – nyilatkozta az említett beteg-ségrõl az író titkára és munkatársa, hagyatékának gondozója, TompaMária. (Virágszál a bandzsa kisfiú sírján. Kovács Boglárka interjújaTompa Máriával. Népszabadság. 2001. március 17.)2 „[A Frivolitások és hitvallások ] minden eddigi Szentkuthy-mûnek va-lóságos summája, egyúttal az író életregénye is [...] De nevezhetnénkirodalomtörténeti regénynek is ezt a vallomáskötetet, vagy kultúrhistó-riai kisenciklopédiának, ha pozitív ismeretek iránt érdeklõdünk, melyekSzentkuthy írói munkásságával szoros kapcsolatban állnak vagy állhat-nak... [...] nem fontosak a vallomások úgynevezett igazmondásának ahatárai: nem az igazolhatóságuk a dicséretes, hanem az elhitetõ erejük alényeges.” Bori Imre: Fréziák és barkák . in. Bori Imre: Hétrõl hétre.Forum Könyvkiadó, Újvidék, 1998. 101–102. o.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


77

mûfaj-ideált programszerûen is megfogalmazta.A Szentkuthy-naplókról tulajdonképpen csak legendák szól-

3tak 1992-ig, amikor Tompa Mária a gyõri Mûhelyben közreadottegy csokorra valót az író korai, zárolás alá nem került naplójegy-zeteibõl és -illusztrációiból. A kiragadott, kiemelt részletek azon-nal párbeszédbe álltak a posztumusz kiadású regényekkel, ami-nek következtében a napló közlésének esetleges folytatása iránti

4remények fokozódtak. A Fájdalmak és titkok játéka cím alattmegjelent ifjúkori, vagy talán inkább: zárolásra nem került nap-lójegyzetek megjelenésével ezek a remények részben ugyan telje-

sültek, ugyanakkor le is zárultak. Az olvasó ugyanis éppen csakhogy belekóstolhatott az ifjú Szentkuthy élesztõként dagadó érze-lemmasszáját frivol vallomássá tagoló pazar, önmegszólító el-

beszélésbe, máris azzal kellett szembesülnie, hogy folytatása2013 elõtt nem várható, ugyanis az 1948-ig írt naplók zárlatátakkor oldják majd fel, viszont a késõbb keletkezettek 2038-iglesznek zárolva.

Döbbenetes, hogy a nyelvvel mindent leírni, megjeleníteni,valósággá fantáziálni képes Szentkuthy naplójában és életébenegyaránt elégtelennek érezte az irodalom eszközét – bár az is tény,hogy személyiségfejlesztõ önvizsgálatai során valójában a mû-vész-lét, nem pedig az író-lét megvalósítására törekedett –, ésezért képzeletének képzõmûvészeti leképzését a szöveg lejegyzé-sével egyenrangúként kezelte. Ám amíg a szövegben a földkö-

zeliség realitásának a hevülete is átsüt, addig rajzaiban, napló-illusztrációiban az emelkedettség, a spiritualitás folytonosságauralkodik. Alakábrázolásai leginkább lebegtetettek, Greco modo-rában nyújtottak. Figurái mintha valami éteri vonzás sugarába ke-rültek volna, légüres térben lebegõ testüket láthatatlan erõ centri-fugázza maga köré. A minimális eszközökkel megjelenített figu-rális kompozíciók hangsúlyozott jelképiségét nyomatékosítja azugyancsak vázlatszerûen jelzett, de kompozíciójában az antikvi-tást, sõt, a biblikus idõket idézõ háttér. A naplóíró szellemi orgiájaakkor hág tetõpontra, midõn a rajzokat értelmezõ magyarázatok-

3 Az 1992/2 és 1992/3-as jelzésû számokban.4 Fájdalmak és titkok játéka. Naplójegyzetek és naplóillusztrációk 1925–1942. Magvetõ Könyvkiadó, Budapest, 2001

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


78

kal, párhuzamos szövegekkel egészíti ki. A napló némely ilyen,gondolatot és fantáziát egybemosó illusztrációja még a Prae el-vont dialektikus futamainak ismeretében is az értelmezhetetlen-ségig absztrakt marad, mûalkotássá minõsül, amit megmagya-rázni nem, csak élvezni tudunk.

Szentkuthy rajzokkal illusztrált, színes filctollakkal dekorált,tehát a képzõmûvészet világából is kiebrudalhatatlan naplófolya-mát voltaképpen ma is legenda övezi: 1978-ban a Ki kicsoda lexi-kon 50 k ötetes, megközelítõleg 150 000 oldalra rúgó opust említ,a mai becslések az oldalszám kétszeresével számolnak, illetve öt-

5ven-száz nyomtatott kötetre rúgó naplóanyagról számolnak be .Szentkuthy magánkönyvtárának esetében már kiderült a becslé-sek túlzása, egy ideig 20, késõbb 25 ezer kötetesre tették, illetvetette az író maga is, a leltár elkészültével viszont kiderült, 8940mûvet foglal magába ez a könyvtár, ami megközelítõleg 10 000

6kötetet jelent . Meglehet, hogy a naplók oldalszáma esetében istúlzás a 300 000, viszont a bár ötven nyomtatott kötetet kitevõ

anyaggal mindenképpen számolni kell. Persze eleve kétséges,hogy ez az iszonyatos mennyiségû írásos – és ne feledjük: mûvé-szi jellegû – anyag bármikor is napvilágot láthat könyvek soroza-tában, hacsak nem az Európai Digitális Könyvtár on line kereshe-tõ állományában, ám amíg a jelenleg nyilvántartott két és fél mil-liárd könyv digitalizálásra kerül, a magyar nyelv bizonyára elszánt filológusok PhD-dolgozati témája lesz a kihalt nyelvek témakö-

rén belül, s a doktoranduszok Szentkuthy létérõl se tudnak majd.Ehhez hozzá kell tenni, hogy a napló tényleges vizsgálata az emlí-tett Szentkuthy-könyvtár párhuzamos kutatása nélkül elkép-zelhetetlen. A terjedelmes naplófolyam ugyanis komplementerSzentkuthy egyik mikromûfajával, a szorgosan gyûjtött, gyakrantöbbször is újraolvasott könyveibe tett bejegyzéseivel. Szent-kuthy ugyanis nem könyvészeti mûalkotásként kezelte az emberitudás és fantázia elemeit a gutenbergi hagyomány nyomán közve-títõ könyveket, mint például a preciõz Halász Gábor, aki Szent-kuthy emlékezete szerint „... ha a legdémonibb hatású könyvet

5 Serf András: Szentkuthy Miklós rejtélyes naplója. HVG, 2008/29. szám

6 Parragi Mária: Szentkuthy Miklós könyvtára. Petõfi Irodalmi Múzeum,

Bp., 2008

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


79

olvassa, és az õt valami ördögi szenvedélyre lobbantja, akkor egy7

tûhegyes ceruzával egyetlen pontot tesz a margóra” , hanem egy-

fajta modern, participatív olvasóként beleírta bibliofil remekeibeaz olvasás dátumát, hogy honnét került birtokába a könyv, beleírtamagánjellegû kommentárjait, pillanatnyi ötleteit, regénytervei-nek éppen felvillanó mozzanatait az olyan pazar albumokba és rit-kaságnak számító, évszázados kötetekbe is, amiket a megszállottgyûjtõk szabályozott mikroklímájú üvegvitrinekben tárolnának.Szentkuthy számára a könyv az élet lenyomata, az életben pedigsemmi se szent, se nem sérthetetlen, hacsak nincs más kárára, így

nyugodtan hozzátehetünk magunkból, életünkbõl, gondolataink-ból, érzéki tapasztalatainkból és elvonatkoztatott metafizikánk-ból, ha az számunkra szebbé, színesebbé, tartalmasabbá teszi ezt alenyomatot, ami aztán ráadásul dokumentáris szempontokbólvissza is kereshetõ. A lapszéli bejegyzésekben ugyanképzõmûvé-szeti kreativitás is tetten érhetõ, céljuk azonban más:a kompozí-ció sûrítése, akárcsak a középkori miniatúrák

rajzolóinál: egy-másra zsúfolni szereplõket és leírásukat,történéseket és a törté-nések kommentárjait, írói ötletet ésmagánjellegû megjegyzést, filozofikus gondolatot és pikánsészrevételt.

A képekhez, metszetekhez, inspiratív szövegrészekhez fûzöttmegjegyzéseit aztán tovább írta, kifejtette naplójában, vissza-utalva lapidáris széljegyzeteire. S ez a napló, lett légyen akár 50,

akár 100 kötetre terjedõ szövegfolyam, Szentkuthy számára vala-

miféle mitikus képzõdményt jelentett, a Szerb Antal mellett a né-met Geistesgeschichte bûvkörében nevelkedett író késõbb ugyanelutasította a germán szellemtörténet mindent nagy mitológiákkalmagyarázni óhajtó igyekezetét, viszont a naplóra, mint a ködbeveszõ Olümposzra tekintetõ szerzõi szándéka eme (ön)mitologi-záló szándékból fakad, noha távolról sem a mulandósággal szem-

beni küzdelem keretében testet öltõ maradandóság-idea megfo-

galmazásaként, hanem a születendõ mûre készülõdés folyamatátképezi, amit Szentkuthy a tõle megszokott túlzó modorában fo-galmazott meg: „Minden egyes napot, sõt sokszor órát, drámai,

7

Harmonikus tépett lélek. R éz Pál videobeszélgetése Szentkuthy Mik-lóssal. Magvetõ, Bp., 1994. 127. o.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


80

színpadi jelenetként komponálok meg, sõt megsúghatom, konkrét életemet néha naplóm szemszögébõl nézem, és megvalósítás elõtt már megkomponálom, aszerint, hogyan akarom majd leírni nap-

8lómba” (kiemelés: F. J. J.). Az élet és irodalom egybejátszása, anagy mitológiák és a mindennapi, magánjellegû, a perszonizmusa biográfiai hulladékok szemétdombjának terepére szoruló ese-mények egymásra vetítése nyomán létrejövõ virtuális diaporámaSzentkuthy alkotóprogramjának egyik alappillére volt, de az idé-zet második része, amely a magánéletnek az elõre konstruált fik-ció általi befolyásoltságára utal, inkább a magánmítosz építõkö-

vei közé sorolható. A szerepjátszás pózaiban lubickolás oda-visz-sza hullámzó hatása a mû és a magánélet között természetesennem ilyen egyszerû, és legkevésbé sem a biografizmus apológiája,nem az önéletrajzi olvasásmód(ok) hitelesítése. Sokkal inkábbkapcsolható hozzá az írás és megörökítés, az emlékezés és felej-tés, az elzártság és nyilvánosság, az intimitás és indiszkréció, a hi-vatkozás és utalás, a perszonizmus és a medialitás problémaköre,

hiszen mint minden naplóban, így Szentkuthyéban is, ha referen-cialitást keresünk, akkor sem igazán a tények fontosak számunkra

– kivéve a filológiai és irodalomtörténet-írói megközelítést –, ha-

8 Idézi: Serf András

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


81

nem a naplóírónak a tények iránti viszonya. A diáriumot tehát nemreferenciális adathalmazként olvassuk – ugyan miért tennénk? –,hanem a naplóíró önrekonstrukcióját kívánjuk belátni általa, lé-leknaplóként látjuk, ami átvezet a szellem tárgyiasult, de mindigvalamilyen mértékben fik tív világába, ahol a másolás (füzetbeírás) révén minden szöveggé minõsül, s leválik a személyes énrõl.Miként Szilágyi Zsófia írja: „... az önéletrajzi szövegek nem egystabil önkép eredményei, és nem is egyszerûen az énkeresés fo-lyamatába illesztve vizsgálhatók, hiszen a szöveg megírása az

9emlékeket is átalakítja” .

A regényírás, a könyvekbe írt széljegyzetekkel köteléket vál-10laló naplóírás mellé sorolhatjuk a dedik ációt, ugyanis ezt a sót-

lan, és az írók által többnyire kevésbé kedvelt mûfajt Szentkuthy„a káprázat kézjegyeivé” (Nádor Tamás) lombosította és színesí-tette, miként arról mintegy kétezer válogatott dedikációja alapján

11gyõzõdhetünk meg az Örök közelség, ezer emlék kötetben .

A dedikáció a tizenhetedik század legelejérõl származó

Szenczi Molnár-szótár értelmezése szerint szentelést, ajánlást,dedikálást jelent, az ajánlás pedig az áldozás fogalomkörét isátfedi, ebben az értelemben is használták a múltban. „Amikorazonban a mai szer-zõ tiszteli meg kézírásos ajánlással a

12dedikáció címzettjét – írja erre vonatkozóan Kovács Sándor Iván

–, már nem áldozatot hoz vagy mutat be, nem megszenteli, nem acímzettnek szenteli a könyvét, hanem csak autográf hitellel –

tiszteletbõl, szeretetbõl, vagy protokollárisan – odaajándékozza.”Eme gesztusértékû cselekedetbõl Szentkuthy külön mûfajjáemelte regényeibe, fordításköteteibe, folyóiratközlései fölé jegy-zett ajánlásait, amelyek, miként a káprázat kézjegyei találó meg-nevezés utal rá, egyfelõl a képzõmûvészettel is rokonságban áll-nak, viszont sajátos prózaformaként is értelmezhetõk. Szentkuthy

9 Szilágyi Zsófia: Lávaömlés vagy hídláb? A személyesség az elmúlt hu-

szonöt év magyar prózájában. Alföld, 2007/január 10 Ötödik a levélírás, ebbe a témakörbe is hamarosan betekinthetünk Szentkuthy válogatott levelezése megjelenése után.11 Örök közelség, ezer emlék. Szentkuthy Miklós válogatott dedikációi.Szerkesztette Tompa Mária. Hamvas Intézet, Bp., 200712Kovács Sándor Iván: Dedikáció: szentelés, áldozás, ajánlás, dedikálás Irodalomismeret, 2001/1. szám (http://www.c3.hu/~iris/)

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


82

mániákus gyûjtõ- és rendszerezõ szenvedélye mellett a lejegyzéstis létmódjától elszakíthatatlan tevékenységnek tartotta. Ebben aszemléletben fogantak pazar dedikációi, amelyekben az adomá-nyozás pillanatát kívánta a legnagyobb átéléssel, ebbõl eredõenteatralitással és emelkedett pátosszal megörökíteni. A legtöbb írószámára túl szûkös a dedikáció, az ajánlás tere: egyetlen lap, amiráadásul nem is üres, igénytelenebb tördelésû folyóirat esetébenpedig csak a margókra korlátozódik a „beírható” felület. Ez, azeleve a bezártság érzésébõl fakadó szorongást keltõ alig-tér Szent-kuthy számára pazar színpad, alaköltõ játékosságának, az én – pó-

zokkal megtermékenyített – színrevitelének kifutópályája. Ennélfogva a szokványos „tisztelettel”, „barátsággal”, „szeretettel” be-

jegyzések helyett õ mikro-történetekben örökítette meg a dediká-cióval megszólított karakterét, a hozzá fûzõdõ viszonyát, közösélményüket, egyszóval azt az impressziót, amit a dedikáció írásaközben éppen a megajándékozandó iránt meghatározónak tartott.Beck András értelmezésében Szentkuthy dedikációi „egyfajta

színeváltozás, átminõsülés tárgyai lesznek”, a „formális gesztu-sokból irodalmi- és életrutinunkat váratlan villanófénnyel bevilá-13

gító vinyettákká” minõsülnek át. A megbecsülés, a szeretet és ahála felsõfokon süt át sorain, szét is feszítené a pátosz, a megaján-dékozott személyének vagy kiemelt tulajdonságainak aránytalanmegemelése ezeket a barokkosan hajlongó dedikációkat, ha nemhatárolná õket csillag a lap tetején és alján. A dedikáció által

Szentkuthy egy-egy színpadi helyzetrõl készít lenyomatot, amigesztust, emléket, ruhát, történetet, szerelmet idéz fel, olykor filc-tollakkal színesítve a szöveget, akár egy középkori manierista kó-dex lapjain.

Ezek a marginalitások, efemer benyomások, a mindennapoktörténéseinek a mindörökké lét vagy feledés szférájába utalásaátvezet egy újabb marginálisnak minõsülõ, de kutatásra, vagy bár figyelemre érdemes autográf tevékenység pr oduktumára, a tartal-mi kivonatolásra. Nem a tartalomjegyzék-készítésre, ami eleve atartalmi kivonatolás folyománya Szentkuthy minden mûve eseté-ben, hanem azokra a szerzõi bejegyzésekre, amelyek a készülõ re-gény szerkezeti pilléreit nevezik meg. Illetve, a regényvilágba be-vonják a magánszféra csiklandósan intim villanásait is.

13 Beck András: A fölülírt mû . Élet és Irodalom, 2008/24. szám

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


83

Az eddig kiadatlan, 1946–1947-ben írott Pendragon és XIII. Apolló regény kézirata vérbõ Szentkuthy-sziporka, a fóliók hát-lapjain a szerzõ naplószerû, pikáns tartalmi kivonatolást végzett.

Ebben a regényszövegben az autográf betétek szoros rokonságotmutatnak Szentkuthynak az olvasott könyvekbe rótt széljegyze-teivel, amelyekrõl remek hasonlattal mondta, hogy „olyanok ezeka tömör szövegek, mint a gótikus katedrálisok keresztboltozatai-nak találkozásánál a kis dombormûvek, ahol egész bonyolult bib-

14liai történetek vannak kifaragva kis helyen” . A kéziratoldalak hátlapjára rótt bejegyzések a Pendragon és XIII. Apolló születésé-

nek munkanaplójaként is olvashatók. A regény sajátossága, hogya más mûvekhez képest, amelyek ugyancsak bõvelkedtek pazarportrékban, a figurák megjelenítésének parádés tárháza, olykor aportrészenzibilitásból fakadó hasonlat-burjánzás teljesen átfedi akülönben is középkori színpompában lobogó történet epikus vo-nulatát, és az egész Szentkuthy-életmûben itt, ahol tobzódik a re-gényalakok leírása, a hátlapon tett bejegyzések közvetlenül utal-

nak a modellekre, akik egyébként visszaköszönnek a Frivolitások és hitvallások mega-interjú oldalairól. Reichar dt borbély példáulharminc évrõl korábbról, Szentkuthy gyermekkorából elõhívottalak, aki a regényben szereplõ felcser mintájául szolgált, Habdáksuszter meg korabeli friss élmény, Budapest ostroma nyomán ke-rült figura-lenyomatként a regénybe. Legpikánsabb viszont, hogyamikor a regénytöredék felénél kiderül, hogy az eszményi szépsé-get megjelenítõ Pendragon király voltaképpen nõ, az író az akkoriszerelmérõl, Bettáról mintázta a Jézus és Mária Magdolna szemé-lyisége között villózó alkatának érzéki megtestesülését. Amikor Szentkuthy ezt a regényét írta, már megfogalmazta a késõbb nap-lóanarchiának keresztelt mûfajra kiterjesztett igényét, ami teljesintenzitásában leképezve közvetíti a szerzõ valóságigényét, egy-azon szövegstruktúrában mellérendelõ funkcióba állítván fantá-ziát, fikciót, életrajzot, naplót, forgácsot, töredéket, hulladékot,

monumentális konstrukciót, stílust és halandzsát, történelmet éslogoszt, matematikát és kocsmaszámlát. Az önreprezentáció leg-enyhébb mûbehatolásának kaleidoszkópikus tobzódása során is

bár a kódexmásolók keze nyomához hasonlatosan, hogy mindenérzékünkkel tapasztaljuk, ahogy a mindennapok benyomulnak aminiatúrákba.14

Tompa Mária közlése.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


84

NEM MINDEN EGYSZARVÚ EGYSZARVÚ

Kínában az egyszarvút qilin-nek nevezik. Az állatok eme leg-

csodálatosabbikának a teste olyan, mint a szarvasé, nyaka, mint afarkasé, farka, mint a bikáé, patája, mint a lóé, szõre tarka, egyszarva van, ami egy puha, gömbölyded hússapkában végzõdik.Az ideális, bölcs kormányzás elõjelének tekintenek megjelené-sére, amire a hagyomány szerint évszázadokon át kell várni. Föl-tûnése a bölcs és erényes emberek megszületésének a jele. AmintHamvas Béla az Unicornisban írja, Konfuciusz, Kína elsõ számú

tanítómesterének a megszületése elõtt anyjának álmában megje-lent a qilin.A Ming-korszakban Zheng He – magyaros átírásban Cseng

Ho – napnyugat felé vezetõ legendás tengeri útjai során Afrikábólegy Kínában még sosem látott négylábút, egy zsiráfot hozott acsászári állatkertbe. Az eunuchok a különleges lényben a qilin új-

bóli megjelenését ismerték föl annak bizonyítékaként, hogy a Kö-zépsõ Birodalmat az Ég fia a világ csodálatára méltóan, helyesen

kormányozza. A szertartások minisztériuma ennek nyomán úgydöntött, hogy az Ég fiának dicsérõ oklevelet nyújt át, de úgy lát-szik, Yong Le-ban, a harmadik Ming császárban – avagy leg-közelebbi tanácsadóiban – valóban kormányzói bölcsesség lako-zott, mert a személyének hízelgõ ajánlatot elutasítva kijelentette:a birodalom helyes kormányzásának a qilin megjelenése nélkülsincs akadálya, ha a miniszterek kötelességtudóan végzik a fela-

datukat.A történet tanulsága: nem minden egyszarvú qilin. A csodá-latot ébresztõ látvány megcsalhat a káprázat hatása alatt, s a szájsem mond igazat, ha az azt megszólaltató szándék tisztátalan.

SÁFRÁNY ATTILA

AZ EGYSZARVÚ FÖLTÛNÉSETISZTELGÉS AZ ESSZÉÍRÁS MESTERE ELÕTT

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


85

AZ EGYSZARVÚ BEFOGÁSA

A qilin nemcsak az emberi kéz számára megfoghatatlan, azérzékek számára is az: ez az oka, hogy az érzékzavar valamifélekeveréklénynek látja a négylábúak fejét. A qilin megfoghatatlanlétezése arra az egységes szellemi õsképre mutat rá, ahonnan min-den állat származik. Megjelenése az õsforrás föltárulkozása.

A qilin szellemmel, megélt tudással válik megfoghatóvá.

NEM FILOZÓFUS ÉS NEM TUDÓS

Az emberi szellem megnyilvánulásai sokrétûek lehetnek, amegélt tudásban viszont az elméleti és a gyakorlati egyet alkot-nak. A megegyezés aközött, amit az ember gondol, és aközött,amit bensõleg megtapasztal, kizárólag a személyen belül valósul-hat meg. A megélt tudás ezért alanyi tudásnak is nevezhetõ. A kül-sõ látszatában, az érzékelésben megvalósuló megfelelés a gondo-

lat és a tapasztalat között nem a tudás megélése, hanem a megéléstudása. Az utóbbi emiatt tárgyi tudásnak mondható.Az emberi tudás sokrétûsége az elméleti és a gyakorlati tudás-

képesség különválásából származik. A szakadás, amit Karl Jas- pers tengelykorszaknak nevez, valamikor a Kr. e-i VI. századbanvette kezdetét. Hamvas Béla az aranykor végeként és a végkor-szak kezdeteként írja le ezt az egész emberiséget érintõ korszak-váltást. Az aranykor a kezdet felé fordul, az apokaliptikus kor ezzel szemben a vég felé irányul, Hamvas Béla tehát a Kr. e-i VI.században egy száznyolcvan fokos fordulatot vél fölfedezni azösszemberi beállítódásban, aminek k ülsõleg is jól látható meg-nyilvánulása az volt, hogy az ember ekkor kezdi fölfedezni a k ö-zösségi akarattól függetleníthetõ, önálló, autonóm személyiségét.

Az elmélet és a gyakorlat különválása két új tudásdiszciplínáthozott létre. Manapság ezek összehasonlíthatatlanul nagyobb

elismerésnek örvendenek, mint forrásuk, a megélt tudás. Ez a kéttudásforma a filozófia és a tudomány. A bölcselet, az ókor vezetõdiszciplínája, az elméleti felé fordulva a spekulatív tudást fejlesz-tette rendkívül magas fokra. Modern formájában az újkorbanmegszületõ, s a mai napig uralkodó tudásdiszciplína, a tapaszta-lati tudomány a gyakorlati tudást emelte trónusra.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


86

Nehéz azt az alkotót besorolni, kanonizálni, akirõl nem is tud-hatjuk teljes bizonyossággal, hogy ki volt. A Hamvas Bélára ra-gasztott címkék a magyar szellemi panteonban való elhelyezésé-

nek a jóindulatú szándékát tükrözik. Nevezték már a legnagyobb magyar filozófusnak. Õ valóban

kiemelkedõ, az élvonalba tartozó gondolkodó volt, de nem filozó-fus.

Egyik fõmûvének a szent tudomány (scientia sacra) címetadta, ez alapján azonban senki sem gondolhatja, hogy valamiféleõsi, tradicionalista tudomány képviselõjének, netalán vallástu-

dósnak tekintette volna magát. A szent tudomány csak annyibantartható tudománynak, hogy rendszerezve fejti ki nézeteit. Másnem köti a ma uralkodó szellemi irányzathoz, a tapasztalati tudo-mányhoz.

A BORMESTER

Hamvas Béla nem mester volt, legismertebb r egényébõl, aKarneválból vett önmagára utaló névvel legföljebb bormesterneknevezhetõ. A bormester célja megittasulttá tenni és ráébreszteniegy célul kitûzhetõ másmilyen valóságra. A hamvasi életmûennyire képes, a többit az embernek önmagával, önmagában kellvéghezvinnie.

Szerzõi énje sem a mester hangján szólal meg. A bormesteréez a hitelesen és mûvészi fokon megszólaló hang. Ezen az alapontanítványai is csak abban az átvitt értelemben létezhetnek, hogyvoltak emberek, akiket az õ kimondott vagy leírt szavai ébresztet-tek rá az úton való elindulás halaszthatatlanságára.

Azért sem lehet mesternek tekinteni õt, mert amint arra mû-veibõl joggal következtethetünk, õ maga sem járta végig az utat. Acélba ért nem értelmez, hanem tanít; nem ösztönöz, hanem a vég-cél felé vezetve személyre szabott utasításokkal lát el.

A QILINI ÍRÁSFORMA

Írónak sokkal inkább nevezhetnénk Hamvas Bélát, mint filo-zófusnak vagy tudósnak. Alátámasztásul regényeire hivatkozhat-nánk. Csakhogy ezeket a regényeket olyannyira áthatja a megélt

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


87

tudás közvetítõi szándéka és az útkeresés igénye, hogy sem élvez-ni, sem értelmezni nem lehet azokat pusztán csak mint irodalmialkotásokat. Nem is találtak rá az elismerés felé vezetõ útra, még

annyira sem, mint az esszéi.

Hamvas Béla író volt, de íráskészsége esszéista mivoltábanhozta a leghatásosabb eredményeket. Az esszében, s nem a re-gényben találta meg azt a sajátos, sehova sem besorolható, qiliniírásformát, amivel sikeresen volt k épes közvetíteni ébresztõnekszánt gondolatait.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


88

Az esszét szépirodalmi mûfajként tartják számon, de inkábbcsak a kifejezésmódja, mondatszövõ varázslata az, ami szépiro-dalminak nevezhetõ, egyébiránt, legalább annyi köze van a filo-

zófiához, a tudományhoz és az etikához, mint a szóbeli mûvészet-hez. Formailag szépirodalmi eszközökkel él, személyessége er-kölcsi alapállást tükröz, tudásközvetítése pedig egyaránt alkal-mazza a bölcselet és a tudomány módszereit. A jó esszé összhang-

ban egyesíti a qilini, besorolhatatlan írásforma mûvészi, erkölcsi, bölcseleti és gyakorlati tudás jellegét.

Hamvas Béla mesteri fokon mûvelte az esszét. Átvitt értelem-

ben tehát akár az esszéírás mesterének is nevezhetnénk õt.

AMI A HÁROM PONTBÓL KÖVETKEZIK

A létezésnek két olyan pontja van, amelyen keresztül a vi-szonylagos és a föltétlen, más szóval az egy(edi) és az Egy(ség)kapcsolatba léphetnek egymással: ezek a kezdet és a vég pontjai.A kezdet elõtt és a vég után ugyanaz az Egy(ség) van, de a kezdet

és a vég nem ugyanaz a pont. A harmadik pontban, a létezés origó pontjában, „ahol” az Egy(séggel) való egységünket közvetlenültapasztalhatjuk, nincs kezdet és nincs vég. Az alanyiság két alap-formája, az egyedi és a közösségi én e három ponton keresztülérintkezhet a feltétlennel.

Beállítódásuktól függõen egyes emberek a kezdet, mások avég, ismét mások az origó ponthoz fordulva keresik az

Egy(ségg)el való egyesülést. E különbség a nagyközösségi, civi-lizációs énekben is testet ölt. A kínai kultúrkör vallásai, a konfu-cionizmus, a sintoizmus és a taoizmus a kezdet pontján át létesít-hetõ kapcsolat után kutatnak, a közel-keleti eredetû monoteista,világvégét váró hitrendszerek, az iszlám, a keresztény és a zsidóvallás a vég pontján át keresik a kapcsolatot a feltétlennel. A Keletfelé vonuló árják rátelepedve az ottani õslakosokra az origó pon-ton át vezetõ út vallásait fejlesztették ki. E hitrendszerek két cso-

portra oszlanak, a keletebbre vonuló árják az indiai eredetû vallá-sokat, a dzsainizmust, a hinduizmust és a buddhizmust hozzák lét-re, melyek az origó ponton keresztül megélhetõ azonosság utánkutatva – a kezdetet és a véget dialektikus gondolkodással egy-ségben látva – a monisztikus szemléletmódot és a közvetlenségkeresésmódját fejlesztették ki. A tõlük nyugatabbra hazára lelt

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


89

árják, a perzsák – akik a kezdet és a vég kapcsolatát az ellentéteketkizáró, nyugatias logikával gondolkodva egymást kizáró, egyen-rangú hatalmak küzdelmének látták – a dualisztikus szemlé-

letmód kidolgozóivá és a közvetett, megváltót vagy szabadítótigénylõ vallási út híveivé váltak. Hitrendszereik, a manicheizmus,a zoroasztrizmus és a mazdakizmus már eltûntek a történelemsüllyesztõjében, csak a zoroasztrizmus indiai változata, a pársziz-mus létezik még. A közvetlen útnak a másik két civilizációs énhezalkalmazkodó változatai szintén k ülön vallásokká fejlõdtek: amahayana buddhizmus a távol-keleti népek szellemi beállítódását

kielégítve a kezdetet, míg az iszlám misztikus irányzata, a szufiz-mus a perzsák és az arabok szellemi irányultságához idomulva avéget az origó pont hitrendszerévé alakította. A szikh vallás azindiai misztikus út origó pont után kutató közvetlenségének köz-vetetté tétele. A XIX. századi Perzsiában az iszlám siíta irányza-tából kiváló bahái hitet a közvetett út közvetlenbe való átfordulá-sának vallási tapasztalata hozta létre.

Hamvas Bélához, annak ellenére, hogy keresztény civilizá-ciós közegben született, az origó ponton át vezetõ út misztikus tapasztalata állt a legközelebb: az indiai eredetû hitrendszerek és azoroasztrizmus. A könyvekben az emberiség kezdetpontja, közöshagyománya után fáradhatatlanul kutatva leginkább egy konfu-ciánus írástudóra emlékeztetett, visszavonult életmódjával pedigegy taoista bölcsre. A közvetlen út mellett tehát a kezdet pontjánát való kapcsolatteremtésre is erõs hajlamot érzett magában. A

vég felé forduló vallásokat viszont csak közvetlenné tett,misztikus formában volt képes elfogadni, világos jeleként annak,hogy a végélménytõl szellemi irtózás távolította el. Akereszténység élete végéig tartó vívódást jelentett számára. Azzalküszködött, hogy a nyugati kultúrkört meghatározóhitrendszernek, a vallásnak, ami-be beleszületett, helyet találjonaz emberiség egyetemes hagyo-mányában, de ez a kísérlete csak

felemás eredményeket hozha-tott. A vég pontjának a vallásitanítását nem lehet a kezdet pontjá-nak a látásmódján keresztülmegérteni. Emiatt hadakozik Szent Pállal, miközben úgy tûnik,hogy a kereszténység közvetlenné tett útjának, a jánositeológiának a jelentõségét nem ismerte föl . Ke -reszténységmagyarázata a hinduizmus közvetlen útról szóló taní-

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


90

tását tükrözi.

A QILIN, A FÕNIX ÉS A SÁRKÁNY

A qilin minden állatok õse.A fõnix minden madarak õse.A sárkány minden állat, minden repülõ és minden kígyóféle,

csúszómászó lény közös õse.Kínában a sárkány a legszentebb állati lény, a nyugati kultúr-

körben és annak uralkodó vallásában, a kereszténységben viszonta sárkány a sátán jelképe. Mi ebbõl a tanulság?

A központi tanulság, hogy a kezdet nem ugyanaz, mint a vég,s az, hogy az ember nem fordulhat egyszerre a kezdet és a vég felé.Ideje van a születésnek és ideje van a halálnak, de nincs ideje aszületetlennek.

A visszanézõ tanulság az, hogy a korszakváltások alkalmávala véget mindig új kezdet követi. Hamvas Béla a huszadik század-

ban, a történelmi ember eddigi legpusztítóbb századában fölis-

merte a válság, a közelgõ vég jeleit, amitõl rettenettel fordult el.Tekintetét ekkor az emberiség k özös hagyományában õrzött kez-det pont felé fordította. A korszakváltásokkal kapcsolatban a ha-gyomány azt mondja, hogy a pusztulás korszakát egy újabbaranykornak kell követnie.

Az elõre nézõ tanulság az, hogy a pusztulás oka az elmúlásraítélthez való görcsös ragaszkodás. Nem tapasztalja meg az elmú-lást az, aki és ami képesnek mutatkozik a tarthatatlan föladására.

Hamvas Béla írásait a jövõ korosztályai számára csak egy ezt tu-datosító kritikus hozzáállás teheti élõvé. Aktualizálni,

jelenvalóvá kell tenni mûveit önmagunkban és önmagunkkal is.Mindezt nem valamiféle kanonizált formában, avatottnak tartottszakértõk vagy fölkent magyarázók véleményegyeztetésével kellvéghezvinni, hanem minden olvasójának és értelmezõjénekkülön-külön.

Hamvas Béla munkássága elleni merénylet kinyilatkoztatás-ként kezelni az esszéiben megfogalmazottakat.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


HORROR LOCAL

M E G T E R E M T E

I A V A L Ó S Á O T

N G

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


92

HANY ABU-ASSAD MENNYORSZÁG MOST CÍMÛ FILMJE ALAPJÁN

Hany Abu Assad Mennyország most (Paradise Now) címûfilmjét 2005-ben mutatták be. Többek között elnyerte a Berlini

Nemzetközi Filmfesztivál Kék Angyal, az Európai FilmakadémiaLegjobb Forgatókönyv, valamint a legjobb idegen nyelvû filmért

járó Golden Globe díjat. Palesztina ezzel az alkotással nevezett bea 2006-os Oscar-gála legjobb külföldi filmnek járó díjára.

Az alkotás érzékeny és szokatlan oldalár ól mutatja be az izra-eli-palesztin konfliktus központi témájához tartozó öngyilkos

merénylõket. Kritikai visszhangja a témából adódóan elég meg-osztott volt, egyaránt vádolták elfogultsággal, elfogulatlansággalés határozatlansággal. A merénylet elõtti 48 órát bemutató filmnem próbál átfogó képet adni a konfliktusról, inkább a lélektanitörténésekre koncentrálva igyekszik bõvíteni ismereteinknekazon spektrumát, amit a mindennapi híradásokból alkothatunk.

A film két fõszereplõje, Said és Khaled is meghatározó háttér-

rel rendelkezik. Mindketten a ciszjordániai Nablusban élnek. Egyolyan közegben, ahol az Izraellel szemben táplált gyûlölet generá-1ciók életét határozza meg. Said apját még kisgyermekkorában ki-

végezték mint árulót, mivel a családja érdekeit az ellenállás elé

MÁRKUS ANDRÁS

AZ ÖNGYILKOSMERÉNYLÕK PSZICHOLÓGIÁJA

11947. november 29-én az ENSZ Közgyûlés határozata arról döntött,

hogy két – zsidó és arab – részre kell osztani a volt brit mandátumterü-letet, Palesztinát. Az arabok nem fogadták el a felosztást, és Egyiptom,

Szíria, Transzjordánia, Libanon és Irak csapatai megtámadták Izraelt. Azsidó állam sikeresen ellenállt és 1949-re gyõzedelmeskedett. Ezzelazonban még nem oldódott meg semmi. Izrael területérõl hétszázezerpalesztin menekült el, õk és leszármazottaik azóta is menekülttáborok-ban élnek Libanonban, Szíriában, Ciszjordániában és Jordániában. Amai palesztin területeket – a Jordán folyó nyugati partját és a Gáza-öve-zetet – Jordánia és Egyiptom felosztják egymás közt.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


93

Nasszer egyiptomi elnök 1956-ban államosította a brit-francia ellenõr-zés alatt álló Szuezi-csatornát. Izrael, Nagy-Britannia és Franciaország

támadt, de az Egyesült Államok határozott felszólítására hamarosanvisszavonulni kényszerülnek.1959-ben Jasszer Arafat meghatározó szerepe mellett Kuvaitban meg-alakult a Fatah. A gerillaszer vezet késõbb a Palesztin FelszabadításiSzervezet magjává válik, Arafattal az élen. 1964-ben pánarab ellenõrzésalatt megalakult a Palesztin Felszabadítási Szervezet.1967. június 5-én Izrael megelõzõ csapást hajtott végre Egyiptom, Jor-dánia és Szíria ellen. A hatnapos háborúban az arabok elveszítették a Sí-nai-félszigetet, a Golán-fennsíkot, Kelet-Jeruzsálemet, a Gáza-övezetetés Ciszjordániát. Három évvel késõbb a Palesztin Felszabadítási Szerve-zet megpróbálta átvenni a hatalmat Jordániában, de a puccs kudarcbafulladt, így Arafaték Libanonba tették át székhelyüket. 1973-ban kitört a

jóm kippuri háború: Egyiptom és Szíria a zsidó engesztelés napján meg-támadta Izraelt, rövid sikerek után azonban az arabok képtelenek voltak megtartani az elfoglalt területeket.1982-ben Izrael ismét megtámadta Libanont, és egészen Bejrútig nyo-mult, ahonnan kiûzték a Palesztin Felszabadítási Szervezetet.

1987-ben kitört az Intifáda, a palesztin területek – Ciszjordánia és a Gá-za-övezet – felkelése az izraeli uralom ellen. Egy évvel késõbb Arafatelismerte Izrael államot és elítélte a terrorizmust. 1993-ban az Arafat ésRabin izraeli kormányfõ által letárgyalt oslói egyezményben Izrael bele-egyezett a palesztin területek autonómiájába és a korlátozott csapatkivo-násba. Egy évvel késõbb Jordánia is békét kötött Izraellel.Csökkenti az izraeli-palesztin konfliktus megállításának esélyét, hogyszámos elemzõ szerint a Jasszer Arafat vezette Fatah mozgalom és aziszlámista szervezetek, így a Hamász vagy az Iszlám Dzsihád fiatal mili-tánsaiból álló csoportok öngyilkos merényletei, illetve fegyveres táma-dásai nem csak a megszállás elleni harcot testesítik meg: a fiatal nemze-déknek elege van a korrupt, idõsebb vezetõkbõl, akiknek az Izraellelfolytatott tárgyalásai sehova sem vezettek.2004 novemberében elhunyt Jasszer Arafat; a palesztin elnökválasztást2005. január 9-én tartották meg. Az elnökválasztást Mahmúd Abbász, aPalesztinai Felszabadítási Szervezet vezetõje nyerte meg.Ariel Sharon izraeli kormányfõ 2005. február 8-án a Sarm-el-Seikh-benrendezett négyes csúcson bejelentette, hogy Izrael leállítja a palesztinokelleni katonai mûveleteket a Gázai övezetben és Ciszjordániában. Mah-múd Abbász palesztin elnök ígéretet tett, hogy véget vetnek minden Izrael elleni erõszakos cselekménynek. A bejelentést követõ második na-pon azonban palesztin fegyveresek megszegték a tûzszünetet.

(www.hvg.hu,Közel-Kelet, 2008. március 04.)

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


94

helyezte. Khaled családja a palesztin ügy elkötelezett híve, a ka-tonák megnyomorították apját, aki így a büszke kitartás élõ csalá-di példájává vált, súlyos tradicionális értékrendet hagyva a követ-kezõ nemzedékre. A két fiúnak fiatalkora, érzékenysége éskiszol-gáltatottsága lehetõséget ad a szégyen és a családielvárások fel-oldására azáltal, hogy mindkettõjük – akárcsak egygyermekkori fogadalomnak engedelmeskedve – az elsõfelszólításra kész meg-halni Palesztináért.

A két fõszereplõ a palesztin fiatalok átlagos mindennapjaitéli. Alkalmi munkát vállalnak egy autószerelõ mûhelyben. Dél-

után a város feletti autóroncsok között vízipipázva szemlélik a tá- jat. Az idillt csupán egy megszokott rakétatámadás távoli morajazavarja meg, kényszerûen emlékeztetve arra, hogy a város nyu-galma csak átmeneti. A munkából hazaérkezve mindkettõjüketvárja a hír: ha készen állnak, huszonnégy óra múlva a Paradi-csomban lesznek, megtorolva ezzel két palesztin áldozat elvesz-tett életét. Said megismerkedik egy híres mártír, Abu Assad

lányá-val, a Franciaországban nevelkedett Suhával, de a szerelemlehe-tõsége nem elég ok a visszakozásra. Az akció kudarcbafullad, így a két férfinak újabb gyötrelmes és kétségekkel telihuszonnégy óra áll a rendelkezésére, hogy ismét megpróbálják végrehajtani a merényletet.

Bíró Yvette írja: „A krízis az a pont, amelyben az egyéni aka-rat végzetté érlelõdik, vagy ahol a végzet teljesen beáramlott azegyéni akaratba. Az egyéni, szubjektív cél egy adott pontonáltalá-nos érvényûvé magasodik, éppen azon a ponton, ahol az

2ütközés a külsõ világ tényezõivel egybemosódik.” Said életeteljesen deter-minált. Egy meghatározott rendszerbe született

bele. Kisgyer-mekkorától úgy nevelték, hogy Izraelt gyûlölnikell. Az élete úgy-mond a normális menetrendet követi, azáltalunk ismert mintával analóg módon: iskola, munka, család,idõskor. Said számára vi-szont nem a jólét a cél. Az adott

körülmények között ez kevesek kiváltsága. A motivációt nem egy jóléti társadalomban megszo-kott karrier, önérvényesítés, hanemaz ellenállás jelenti. Élete fel-oldódik ebben az állapotban, nemidetartozóvá teszi. Még a leg-alapvetõbb gesztusokra sem képes,

2 Bíró Yvette: A hetedik mûvészet, Budapest, 1994, Századvég Kiadó

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


95

a fényképész hiába kéri meg, hogy mosolyogjon legalább a fotókedvéért. Said élete nem szól másról, mint a biológiaiszükségletek kielégítésérõl, addig a vég-sõ pontig, amikor meg

fogja tenni azt, amire ebben a közegben születni érdemes, ésamiért apja nem volt képes kiállni. Fejlõdés-lélektani folyamataiis csak formálisan követik az általános me-netrendet. A fiatalévek gyorsan változó sokszínûségét felülírja a politika. Amindenkori fiatalokra jellemzõ céltalanság, semmitte-vés, afilmben bemutatott életérzés, öltözködés egy határozottanátmeneti idõszakot szimbolizál. Ezek a motívumok könnyen

összetéveszthetõek az európai fiatalság megváltozott, a mintakö-3

vetõbõl mintaadóvá váló szerepkörével. Said számára ez csupánaz ifjúsági korszakváltás idõszaka. Köztes állapot a gyerekkor ésa szabad – az apáétól eltérõ, de ahhoz viszonyított – döntés által

jelzett felnõttkor között.Khaled családi háttere és ebbõl adódó hozzáállása a merény-

lethez meghatározza a film végkifejletét. A férfi Suhával való be-

szélgetése után ismeri fel, hogy csupán a szülõi hagyományokat, agyermekkori elvakultságot igyekezett saját maga számára ideoló-giai alapokra helyezni. Rá kell döbbennie arra, hogy jobban ra-gaszkodik az élethez, mint a régóta elképzelt Mennyországhoz. Acsaládnak készülõ búcsúfelvételen, a hazaszeretet pátoszát egé-szen profán módon megtörve, hívja fel szülei figyelmét az akciósvízszûrõkre. Semmi nem marad számára azon barátságon kívül,ami Saidhoz fûzi, ahhoz, hogy ismét megpróbálja azt, amit gyer-mekkorától célnak tekintett. Ez a kapcsolat azonban nem elégerõs az öngyilkosság elkövetéséhez.

Meghatározó, lélektani szerepe van a hiteles, objektív kör-nyezetábrázolásnak. A film visszatérõ díszletéül szolgáló lerom-bolt városrészek képe fokozatosan töltõdik fel emberi tartalom-mal és válik Said sorsának irányítójává. A szétroncsolt házak folyamatosan emlékeztetik arra, honnan származik, emlékezte-

tik arra az állandó feszültségre, azokra a problémákra, amelyekelsõbbséget élveznek a normális emberi érzésekkel szemben.Az-zal az állapottal szemben, amit Suha lakása szimbolizál. Azigazi otthont, szerelmet, egy olyan közeget, ami segít elfelejteni

3 Gábor Kálmán: Társadalmi átalakulás és ifjúsági korszakváltás, 1996,

Educatio Füzetek, Vol. 2. 13-34. o.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


96

azokat a problémákat, amelyekre csak az áldozat árán lehethatással. Khaled szerint „inkább hiszek a mennyországban, mintélek a pokolban”. Szavai azonban csak az apai örökséggel

szembeni tiszteletet visszhangozzák. Õ látja Nablus emberioldalát, a sár-kányt eregetõ gyerekeket is. A mer ényletelõkészületei szakrális teret idézõ helyszínen játszódnak. A tisztafalak és a minimális be-rendezés a terrorszervezet búvóhelyét egymegtisztulásra szolgá-ló templom belsejévé lényegíti át. Arendezõ az itt játszódó jele-netsor végére a csoportot LeonardoUtolsó vacsorájának megfe-lelõen ülteti asztalhoz. Ezt a

jelenetet a legtöbb kritika kiemeli, mint a történetbe legkevésbéillõ motívumot. Ez a filmtörténet so-rán többször alkalmazott

beállítás (például Robert Altmannál) mûvészettörténetihordalékával az elõrelátható áldozat jelképévé vált.

A film mûfaji érzékenységébe nehezen illeszthetõ Utolsó va-csora-motívum Said krisztusi áldozatára utal. Õ az, aki az apai

árulás bûnét magára vállalja. Ezt látszik igazolni egyszerû, hanem is tervszerûen tiszta, mártíromságra szánt élete. A „normá-lis”, világi élet lehetõségének kísértése Suha alakjában koncentrá-lódik. Kétségbeesett vívódása apja sírjánál a sikertelen merényletestéjén a Getsemáné kert képét idézi. Ez a keresztény párhuzamerõsen provokatív jellege ellenére talán érthetõbbé teszi az euró-

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


98

csenekrõl Oroszországban. A Közel-Keleten és az iszlám világ-ban az 1980-as évektõl vált ismét elterjedtté a terrorizmusnak ez afajtája. Jelenleg a terror támadásoknak mindössze három száza-léka öngyilkos merénylet, azonban 1980 és 2003 között a terroriz-mus összes áldozatának negyvenöt százaléka ily módon halt meg.Az 1980-as években átlagosan évi háromról, az ilyen támadások száma 2005-re majdnem ötvenre növekedett. Több mint 300 ön-gyilkos merényletet követtek el 16 országban – Afganisztánban,Csecsenföldön/Oroszországban, Kínában, Indonéziában, Irak-

ban, Kasmir/Dzsammuban, Kenyában, Marokkóban, Pakisztán-

ban, Palesztinában/Izraelben, Szaúd-Arábiában, Sri Lankán, Tu-néziában, Törökországban, az Egyesült Államokban és Jemenben

–, melyeknek több mint 5300 halálos áldozata és több mint tízezer 5sebesültje volt.

A felsoroltakból világosan látszik, hogy a történelmi konflik-tusok szinte mindegyikében megtalálható az öngyilkosság politi-kai célokra történõ felhasználása. Felvetõdik a kérdés: kibõl lesz

az öngyilkos merénylõ? Milyen pszichológiai folyamatok révénválik valaki képessé arra, hogy tudatosan a sajátjával együtt má-sok életét is kioltsa? A terrorizmust alapvetõen meghatározó ma-gatartásforma az agresszió, amely végigkíséri az emberiség törté-netét. Konrad Lorenz faj-specifikus gátló mechanizmusokról ír Agresszió címû munkájában. Kutatásai szerint a kevésbé „fel-fegyverzett” (általában növény- és mindenevõ) állatokban nemmûködött olyan szelekciós nyomás, amely lehetõséget adott vol-na azon gátlások kialakulására, amelyek megakadályozzák õketabban, hogy fajtársaikat megöljék. A viszonylag gyenge ember,az eszközhasználat révén – és a fent említett gátlómechanizmusok híján – alkalmassá vált arra, hogy saját fajtársaitelpusztítsa. Az emberek közötti agresszivitás ennekkövetkezményeképpen a gyilkosság elsõdleges oka, vagyis az

6ösztönös viselkedés fáziské-sése a technikai fejlõdéshez képest.

A civilizáltnak nevezett világ története számtalan elrettentõpéldával szolgál arra, milyen válto-zatos formát tud ölteni adestruktivitás. Erich Fromm szerint az agresszív viselkedés okát

5www.nato.int

6Konrad Lorenz: Az agresszió, 2004, Budapest, Cartaphilus, 285. o.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


99

nem az emberi természetben kell keres-ni. A pusztítási hajlamot apermanens negatív körülmények folya-matosan erõsítik,kitöréséért pedig általában váratlan traumatikus hatások a

7felelõsek. Ilyenek a háborúk, a vallási, politikai kon-fliktusok, anyomor, a szélsõséges unalom vagy a jelentéktelenség érzése.Fromm kitér még a vallási kultuszok, rituális táncok, bódí-tóanyagok és a destruktivitás kapcsolatára. A düh és a pusztításvágya nagyban elõsegíti egy önkívületi állapot elõidézését, de afolyamat megfordítható, így módosult tudatállapotban könnyen

8felszínre hozható az elfojtott agresszivitás.

A tipikus öngyilkos merénylõ vallásos, nõtlen, középiskolaivégzettségû, 18 és 27 év közötti férfi. Egyszerû társadalmi közeg-bõl származik, de úgy tudja, hogy önpusztító akciójával hozzájá-rul saját és családja társadalmi helyzetének emelkedéséhez. Hiteszerint mártíromsága a paradicsomi örök életet biztosítja számá-

9ra. Napjaink öngyilkos terrorakcióiban az ideológiai motivációtegyébként jelentõs mértékben a vallás szolgáltatja. A philadel-

phiai Middle East Forum nevû – Közel-Keletet kutató – amerikaiintézet igazgatója, Daniel Pipes az Interneten megjelenõ tanulmá-nyaiban több helyen is megemlít egy, az öngyilkos merényleteketvégrehajtó terroristák világképében felfedezhetõ látszólagosellentmondást. A többnyire moszlim elkövetõk szent könyve, aKorán ugyanis – a legtöbb valláshoz hasonlóan – kifejezetten tilt-

ja az öngyilkosságot. Csakhogy a síita muzulmánok hite szerint ezalól kivételnek tudhatja magát, aki Isten (az igaz hit) szolgá-latában, a biztos halál tudatában mártírként áldozza fel életét. Így

10ugyanis bizonyosan elnyeri az örök életet. A Kor ánban az ön-gyilkos merényletekre vonatkoztatott részek a következõk:

„ És akik elvégezték a higrát Allah útján, aztán megölettek vagy meghaltak, azokról Allah szépen gondoskodva fog gondos-kodni.”

7 Erich Fromm: A rombolás Anatómiája, 2001, Budapest, Háttér kiadó,397. o.8 Uo., 403. o.

9 HVG, 2001. szeptember 22. Kibõl lesz öngyilkos merénylõ?

10 Uo.

11 Korán, 1994, Budapest, 22. szúra 58., 2. szúra 154.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


100

„És ne mondjátok azokról, akik halálukat lelték Allah útján,11hogy halottak! Ellenkezõleg! Élõk õk, de ti nem tudtok errõl.”

A média gyakran egyenlõségjelet tesz a dzsihad és a szent há- ború közé. A „dzsihad” szó pontos jelentése: erõfeszítés Isten út- ján. Minden erõfeszítés a mindennapi életben, mely az isteni kívá-nalmak teljesítésére vállalkozik, dzsihadnak tekinthetõ. A legna-gyobb lépcsõfok a dzsihadon belül az, ha az ember legyõzi önma-ga zsarnokságát, önzõségét, a hazugságot, s az igazság, szeretet ésa béke lép a helyébe. A harc csúcsa az önzésünk legyõzése, a hát-térben mûködõ gonosz visszaszorítása. De dzsihadot jelent az is,

ha egy moszlim megvédi idegen támadóitól országát, vallását. Adzsihad fajtáit egy vallási vezetésnek, vagy moszlim államfõnek kell a Koránból és a Szunnából (Mohammed próféta hagyomá-

12nya) meghatároznia, esetleg nyilvánosságra hoznia.

A fentiekben tárgyalt kulturális hagyományok és az aktuálistársadalmi, politikai viszonyok megfelelõ közeget teremtenek aterrorizmus kialakulásához, azonban szükség van még egy ténye-

zõre, ami a hétköznapi embert képessé teszi arra, hogy végrehajt-son egy öngyilkos merényletet. Ez nem más, mint a Fromm általemlített traumatikus élmény, melynek okai szintén folyamatos,meghatározó szerepet kell, hogy betöltsenek az adott személyéletében. Mario Vargas Llosa 2005-ben készült riportsorozatánakegyik alanya a következõket mondta:

„Elvesztettem az eszméletemet, amikor fölkeresett a Palesz-tin Hatóság két rendõre, és megmondta, hogy az én lányom, VafaIdrisz volt az a vértanú, aki fölrobbantotta magát egy testére erõsí-tett bombával a jeruzsálemi Jaffa utcában. A kórházban tértemmagamhoz, de azóta – 2002 januárja óta – igazából sosem érez-tem úgy, hogy magamnál vagyok. Kábán járok-kelek éjjel-nap-

pal, mintha valami lidércnyomás nehezedne rám. Huszonkilencéves volt Idrisz, és három hónappal azelõtt kapta meg az ápolónõioklevelét. Amariban, ebben a Ramallah környéki menekülttábor-

ban született, és ott is élt mindig. Nem volt vallásos, még az utcánis födetlen fõvel járt. De amikor eltaszította a férje, mert nem tu-

13dott gyereket szülni neki, megszakadt benne valami.”12

www.magyariszlam.hu13

Mario Vargas Llosa: Izrael-Palesztina, béke vagy szent háború, 2007,Budapest, Európa Kiadó

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


101

A filmbeli személyes konfliktus egy minden korban jelenlévõgenerációkat összekötõ és ugyanakkor elválasztó probléma. Aszülõk átélnek egy traumát (világháború, kivándorlás stb.), a má-

sodik generáció beleszületik a szituációba, nem változást él meg,hanem egy állandó körülménnyel, frusztrációval szembesül(Erich Fromm által említett állandó negatív hatás). Ennek a gene-rációnak csupán annyi választási lehetõsége van, hogy elfogadja,követi vagy ellenszegül, megveti a szülõk által felkínált „túlélési”stratégiát. Az idejétmúlt megoldások és a személyes konfliktusok folyamatos konfrontációra kényszerítik a mindenkori ifjúságot

környezetével, és felruházzák a változtatás jogával.

Felhasznált irodalom

Barker, Jonathan: A terrorizmus, 2003, Budapest, HVG könyvekBíró Yvette: A hetedik mûvészet, 1994, Budapest, Századvég KiadóCastiglione László: Az ókor nagyjai, 1978, Budapest, Akadémiai KiadóChomsky, Noam: Hatalom és terror, 2004, Budapest, Független Média

KiadóFromm, Erich: A rombolás anatómiája, 2001, Budapest, Háttér KiadóGábor Kálmán: Társadalmi átalakulás és ifjúsági korszakváltás.Educatio Füzetek, 1996Huntington, Samuel P.: A civilizációk összecsapása és a világrend átala-kulása, 2002, Budapest, Európa KiadóIgnatieff, Michael: Birodalom Light, 2003, Budapest, HVG könyvekKorán, 1994, Budapest, Helikon Kiadó

Lorenz, Konrad: Az agresszió, 2004, Budapest, CartaphilusMaalouf, Amin: A keresztes háborúk arab szemmel, 1997, Budapest,Európa KiadóOz, Ámosz: Hogyan gyógyítsuk a fanatikust, 2007, Budapest, EurópaKiadóUpdike, John: A terrorista, 2007, Budapest, Európa KiadóVargas Llosa, Mario: Izrael, Palesztina béke vagy szent háború, 2007,Budapest, Európa Kiadó

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


102

Ez egy sajátos bújócska. Különös, kétszereplõs játék. Inkábbérezhetõ mint látható a szempilla leheletnyi rezdülése, titok éskellem vegyül, vonz a szemzug hajlatában rejlõ sejtelem. Értel-meznéd az érzést, amit kelt a nézés, megfoghatóvá tennéd a pil-

lantásba sûrítettet. Közelítesz. Ahogy fogy alólad az út – távo-lodik a látvány, és mikorra csak a festõnõ sziluettje sejlik, magadis átitatódsz a keretek között feszülõ vászon színes pórusain.

A hátrahagyott formai világból mesetérbe ömlesztett, képi vi-lágba csöppensz. Tollal és ecsettel teremtett, gyermeki képzeletszabadságát sejtetõ birodalom ez, valósághû, mégis öntörvényû,melyben átértelmezõdnek a hétköznapi élet törvényszerûségei.

Hagyományos, idõ/tér-paraméterekkel behatárolt közegünknek afestõnõ szeme prizmáján átszûrt, tükröztetett másolata ez, melybeaz eredeti világ lényegének kilúgozott, esszenciális elemei men-tõdnek át, egy-egy apró, szikár formai jeggyel ábrázolt lét-elem-ként építve eme új világ szerkezetét. A lecsupaszított, körvonal-vázig egyszerûsített alakzatok a rituális-mágikus mûvészet egyikváltozatát jelenítik meg, mint sajátos déja vu-k a keleti motívum-

és formavilágba nyúlnak vissza, mégsem parafrázisok, csupán di-alógust teremtenek a hagyománnyal, mesével, képzelettel, csendben polemizálnak, megidéznek egy adott kort, szemléletmódot,életérzést. A képi variációk vagy egy szín gazdag tónusértékeibentobzódva az alkotó és a befogadó fantázia együtthatásának képlékeny határmezsgyéjére kalauzolnak, vagy a fekete és fehérellentétpár szembeállításával fokozzák a lendületes tollvonásoknyomán keletkezett, egymásra applikált, szikár valóság-formák

tér-építõ szerepének megvalósulási lehetõségeit. Alapvetõennyelvi formációkként értelmezhetõk, szavak nélkül vallanak,hangok nélkül mesélnek, gesztusok nélkül kalauzolnak, vizuáliskommunikációval ejtenek rabul. A sík és tér figuratív és nonfigu-ratív megjelenítését szolgáló, egyszerû, variálható és a végtelen-ségig folytatható térelem-formák és motívumok (négyzet, kör,

CSÍK MÓNIKA

MESETÉRBE ÖMLESZTETT VILÁGTOROK MELINDA (EL)VARÁZSLATAI

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


103

háromszög, csigavonal), valamint ezek kombinációi (lépcsõ,fiók, egyszerû tárgy-körvonalak) – alkalmasak a világ leképezé-sére, több síkon modellálják annak szerkezetét. A gyakori test

-rész variációk (arc, szem, szív) elsõdleges jelentésükön túl jelké-pekké sûrítik, tömörítik az ábrázoltat, melyhez a különbözõ for-mák egybemosásával vizualizált fogalmak (gabalyodás, rezgés,beszûkülés, minimalizálódás) jelentéstartománya szolgál értel-mezési háttérül. A jelképteremtési szándék a hindu vallásból kira-gadott Siva, az életet elpusztító és megújító istenség képi megfo-galmazásában csúcsosodik ki, amely az alkotó ars poeticájának,

tágabb értelemben a mûvészet célkitûzésének szimbólumaként arombolni kell, hogy teremthessünk törekvést körvonalazza. A for-mák, anyagok, szituációk pillanatnyi állapotokat rögzítenek, azesemény, a történés háttérbe szorul, a könnyen felismerhetõ for-mavilágnak köszönhetõen egyetlen pillantással átélhetõ az alko-tás egésze. Álmokat, belsõ érzéseket fejez ki a mûvész, melyekvirtuális meselenyomatokként törnek felszínre, ezért befogadá-

sukhoz elengedhetetlen némi játékosság és intuíció. A látottakatelõbb tudjuk megérezni mint megérteni, hisz a mûalkotás hordozmagában valami tudatosat és tudattalant, lévén, hogy több vanbenne a mûvész eredeti célkitûzésénél. A képi jel akkor képes hat-ni, akkor közvetíthet, ha már kommunikációba kezdett a szemlé-lõvel. Az alkotás egészéhez hozzá kell adódnia az értelmezõi kép-zeletvilágnak és attitûdnek, hogy nézõ és alkotó együttesen vál-hasson azon illúzió kellékeivé, mely a mindenkori mûvészet cél-kitûzése: megteremteni a valóságot.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


104

Torok Melinda festõmûvész 1976. július 10-én született Bel-grádban. Általános és középiskolás éveit Szabadkán töltötte. Agimnázium harmadik osztályát Magyarországon, Debrecenbenvégezte, az Ady Endre Gimnázium tanulójaként. Szabadkán érett-ségizett. A Belgrádi Mûvészeti Egyetem Képzõmûvészeti Karán(festészeti szakon) szerzett diplomát 2002-ben Anðelka Bojoviæosztályában. Posztgraduális tanulmányait ugyanezen a karon fe-

jezte 2005-ben. Tagja a Szerbiai Képzõmûvészek Egyesületének(ULUS). Oktatói tevékenységét Szabadkán, a Magyar TannyelvûTanítóképzõ Karon magyar nyelven folytatja.

1995 és 2007 között hét önálló kiállítása nyílt, emellett azadott idõszakban mintegy negyven hazai és külföldi csoportos tár-laton állított ki mûveibõl. 1999 óta számos mûvésztelep munkájá-

ban vett részt úgy itthon, mint külföldön (Magyarországon, Mon-

tenegróban, Szlovéniában, Macedóniában, Lengyelországban ésFranciaországban). 2007-ben a DNS posztalfabetikus folyóiratPERSONA és ARIADNE számainak tervezõje és kivitelezõjevolt. E két szám designja megnyerte a 2007. évi Szép Magyar Könyv-különdíjat.

Folyóiratunkban közölt grafikáihoz fûzött mottója: „A fe-kete-fehér rajzok hétköznapi jegyzetek, impressziók különbözõ

hely(zet)ekrõl. A gondolataim vizuális megjelenései, melyekösszekötnek az alkotás folyamatával. Ezek a rajzok idõn és térentúl készültek...” ÖNÁLLÓ TÁRLATAI

1995. Le premier Chemin – Elsõ önálló tárlat Szabadkán a szabad-kai Gimnázium mûvészeti galériájában

2003. Rajzok – Paleta Galéria, Belgrád Kulturális Központja2004. Poetika prostora – A Tér Költészete – Factory Caffe, Szabadka2005. Magistarska izlož ba Transformacije – FLU Galéria,Belgrád2005. Átalakulások – Képzõmûvészeti Találkozó, Szabadka2006. Transformacije – Átalakulások – Zavièajni muzej, Ruma

KICSODA TOROK MELINDA

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


105

2007. Magyar Tannyelvû Tanítóképzõ Kar, Szabadka

CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSAINAK VÁLOGATOTTJEGYZÉKE

1999. XII. Országos Portré Biennálé – Hatvan (Magyarország)2000. I. Nemzetközi Miniatûr Biennálé – Czestochowa(Lengyelország)2000. Országos Tájképfestészeti Biennálé – Hatvan(Magyarország)2002. L' Albaron Kiállítóterem – Bessans (Franciaország)2002. Bonneval sur Arc (Franciaország)

2003. Nemzetközi Miniatûrkiállítás, Kaposvár, (Magyarország)2003. Buðenje – Ébredés – Népszínház, YU FEST, Szabadka2005. Pasztellkiállítás – MBWA Galléria, Nowy Sacz(Lengyelország)2007. Sorsok és Kommentárok: Arc – Válogatás Vajdaság kortársképzõmûvészetébõl, Képzõmûvészeti Találkozó, Szabadka

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


106

SZÁMUNK SZERZÕI

BARÁTH Dániel – 1989-ben született Budapesten. Tizenhárom évesen me-séket kezdett írni, amelyekkel 2. helyezést ért el az országos JanikovszkyÉva meseíró pályázaton. Százhalombattán él.

BÁNKI Éva – 1966-ban született Nagykanizsán. Író, irodalomtörténész.Önálló kötetei: Esõváros (2004), Aranyhímzés (2005), Magyar Dekameron (2007). Fõszerkesztésével megjelent antológiák: Tavaszidõ édessége(2004), Udvariatlan szerelem (2006).

CZIROK Attila – 1988-ban született Nagybecskereken. Tagja a Sikoly szer-kesztõségének, a folyóirat honlapjának webmestere. Muzslán él.

CSÍK Mónika – 1978-ban született Zentán. Az Újvidéki Egyetem BTKMagyar Nyelv és Irodalom tanszékének az abszolvense és a Magyar Szómunkatársa. Tagja a Sikoly szerkesztõségének. Önálló kötete: Metszetek (2006). Kispiacon él.

DÖME Szabolcs – 1988-ban született Zentán, ahol ma is él. Az Újvidéki

Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének hallgatója.

ERDÉLYI Ákos – 1978-ban született Zentán. Az Újvidéki KereskedelmiFõiskolán szerzett oklevelet Kül- és belkereskedelmi szakon. Export-importügyintézõként dolgozik. Magyarkanizsán él.

FEKETE J. József – 1957-ben született Bácskossuthfalván. Az ÚjvidékiEgyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett oklevelet.Kritikusi és esszéírói munkásságát Sinkó-díjjal, Üzenet-díjjal, Szenteleky

Kornél-díjjal, Herceg János Irodalmi Díjjal, Pro Literatura Díjjal, AranyJános-díjjal és Híd Díjjal jutalmazták. A Magyar Mûvészeti Akadémia ren-des tagja. Napjainkig 11 kötete jelent meg, a legutóbbi Mit ér az irodalom,ha magyar? címmel. Zomborban él.

GAZSÓ Orsolya – 1989-ben született Topolyán. A SzegediTudományegye-tem Kommunikáció és média szakának hallgatója.

LENKES László – 1979-ben született Újvidéken. Temerinben nevelkedett,

jelenleg Törökbecsén él. Az újvidéki BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tan-székének abszolvense, underground zenész, mûvészetszeretõ és (egyéb) más.

LENNERT Tímea – 1981-ben született Zomborban. Újságírással ésmûvelõdésszervezéssel foglalkozik. A FISZ tagja. A SZJMSZ 2007-esVerspályázatának a különdíjazottja. Társszerzõje a Szélnek feszül a táj címûversantológiának. Doroszlón él.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


107

MÁRKUS András – 1985-ben született Budapesten. A Moholy-Nagy Mû-vészeti (Iparmûvészeti) Egyetem 4. éves fémmûves, valamint 3. éves tanáriszakos hallgatója.

N. CZIROK Ferenc – 1956-ban született Zentán. A SZJMSZ elnöke. Tagja aSikoly szerkesztõségének. Önálló kötetei: Elodázott versek avagy csendélet kalodával (2001), Sorspecsét (2003), Körhinta/Elmeszelt (f)esték (2007).Muzslán él. NYÍRFALVI Károly – 1960-ban született Békéscsabán. Könyvtáros. Önál-ló kötetei: Testünk jele a papíron, Szél és Nap, Ülök a küszöbön (Cinkotaiversek). Budapesten él.

OLÁH Tamás – 1990-ben született Zentán. A Zentai Gimnázium tanulója.Magyarkanizsán él. PEJIN Andrea – 1991-ben született Zentán, ahol jelenleg is él. A zentaiEgészségügyi Középiskola tanulója. SÁFRÁNY Attila – 1969-ben született Topolyán. A szabadkai Teológiai-Katekétikai Intézetben fõiskolai, a Szegedi Tudományegyetem vallástudo-

mányi szakán pedig egyetemi oklevelet szerzett. Számos tanulmány- ésesszékötet társszerzõje, többek között a Bábel 1997 és Bábel 1999 címûkiadványoké is. Dosztojevszkij szelleme címû önálló esszékötete 2005-benlátott napvilágot. Kishegyesen él. SZIRMAI Péter – 1970-ben született Budapesten. Tanulmányait az YblMiklós Mûszaki Fõiskola Építõmérnöki Karán végezte, jelenleg Budapes-ten él és a környezetvédelem területén dolgozik. Önálló kötete: Hunniábanvalami készül (2007). Honlapja: http://www.freeweb.hu/szirmaipeter. SZÖGI Csaba – 1975-ben született Szabadkán, a Nyilas jegyében, mezíte-lenül. A gödöllõi Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Inté-zetében diplomázott 2000-ben. A Magyar Szó/Képes Ifjúság munkatársa.Tagja a Sikoly szerkesztõségének. Töprengve keres. Tanulva tanít. 1997-ben jelent meg önálló verseskötete Költõfogyatkozás címmel, 2004-ben a Drót címû regénye, 2008-ban pedig Korai orgazmus címû verseskötete.Társszerzõje a Tetszõleges irány címû versantológiának. Zentán él.

VEREBES Ernõ – 1962-ben született. Zeneszerzõ, író. Önálló kötetei:Griff , De hol van itt villamos?, Magzatlégzés, Árnyak a tetõtérben. Zentánél.

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


SIKOLYirodalmi és mûvészeti folyóiratV. évfolyam, 17. szám – 2008. TÉL

Megjelenik évente négyszer

Kiadó: Sziveri János Mûvészeti Színpad–Muzsla Fõszerkesztõ: Sándor ZoltánA szerkesztõség tagjai: N. Czirok Ferenc, Csík Mónika,Czirok Attila, Szögi Csaba, Kónya-Kovács Otília

Munkatár s: Fekete J. József Illusztr ációk: Torok MelindaLektor: Kovács JolánkaMûszaki szerkesztõ: Sándor RóbertKészült az újvidéki VERZAL nyomdában. Támogatási díj: 120 dinár

Postacím: Magyar Kommün 39, 23206 MuzslaE-mail: [email protected] vagy [email protected] az Interneten:

CIP–A készülõ kiadvány katalogizálásaA Matica srpska könyvtára, Novi Sad

www.sikolyfolyoirat.extra.hu

A szám megjelenését a Tartományi Mûvelõdési Titkárság ésSzerbia Köztársaság Mûvelõdési Minisztériuma támogatta.

82+7 (05) SIKOLY : irodalmi és mûvészeti folyóirat /Fõszerkesztõ Sándor Zoltán. – 5. évf., 17. sz. (2008) –

Muzsla : Sziveri János Mûvészeti Színpad, 2008 – (Újvidék : Verzal). – Ilustr. ; 21 cm

Évente négyszerISSN 1820-4112

COBISS.SR-ID 198808327

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


HORROR LOCAL

S Z Á

A M A G Á N

Y M E G Ó L Í T S

A

CSÍK MÓNIKA

KÉP FEHÉRREL kopottas, kifakult brokát az ég,özvegyek fátyla ilyen, bolyhos és néma,tes

meztelen karmok erezik, vájják,készül a tusrajz, cikornyás ábra,sápadó holdfényben híguló festékaz éjszaka ezernyi szurokszín árnya,göröngyön, rögön döccen az út,krétapor-vászon lepi a tájat,

könnyül a menny a szitáló fehérrel,porhanyós glóriát kapnak a házak

tesen, hengergõn foszlik, terül,hûs mint a csatakos gyapjak nyirka,

CSÍK MÓNIKA

KÉP FEHÉRREL kopottas, kifakult brokát az ég,özvegyek fátyla ilyen, bolyhos és néma,testesen, hengergõn foszlik, terül,hûs mint a csatakos gyapjak nyirka,meztelen karmok erezik, vájják,készül a tusrajz, cikornyás ábra,sápadó holdfényben híguló festék az éjszaka ezernyi szurokszín árnya,göröngyön, rögön döccen az út,krétapor-vászon lepi a tájat,

könnyül a menny a szitáló fehérrel, porhanyós glóriát kapnak a házak

7/30/2019 Sikoly, 17. szám, 2008. tél


sikoly, 17. szám, 2008. tél

Documents