sikoly, 5. szám, 2005. tél

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél

http://slidepdf.com/reader/full/sikoly-5-szam-2005-tel 1/117

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


TARTALOM

JÓZSEF Attila: Születésnapomra 2

SÁNDOR Zoltán: A költészet eufóriája 6

TÉTOVA HOVA...

BOGDÁN József: Kis versek / Ott állok 12

CSORBA Béla: Gyuráki Gáspár / Hamvas Béla 14WEISS Zoltán: Szeretet 15PINTÉR Lajos: Az angyal szárnysuhogása 16B. HORVÁTH István: Kérdések / Egyetlenegy sejtben / Nem küldivissza 18MIHÁLLYI Czobor: Ha összeszámolnám egyszer 20TÓTH Béla: Én / Jó-sok / Stanicliban 22EMESZ Margit: Szégyentelenül 25

N. CZIROK Ferenc: Irodalmi dínom-dánom / Göröngy Terror Szabadság / Nika te édes 26CSEKE Gábor: Lírai tőzsde: Fontos versek 29

SZŐCS Kálmán: Istenem, telefonálj! 30CSEKE Gábor: Nem fogadott hívás 31LADÁNYI Mihály: Mit csinál most a hős? 32CSEKE Gábor: A túlélő 33SZABÉDI László: Külön kerék 34

CSEKE Gábor: A vihar utasai 35SZÉKELY János: Galambok 36CSEKE Gábor: Mámor 37VERESS Gerzson: Holdtölte 38CSEKE Gábor: Holdtalanul 39

NAGY FARKAS DUDÁS Erika: Huang Honak 40SÁFRÁNY Attila: Este / Az utolsó cigaretta / Ősz 41BAKOS András: Haza a magasból / Különös 42

BURUNKA András: Ha Krisztus újra... / Én lenni lelkész /Vannak édesanyák / Kényszer / Kivérzett, nehézszagú szavak /Csótány ésreverendagomb / Meztelen volt a csirke... / Szerbia 43KISS Áron: Születésnapomra 49Victor Martin Von BACHAROFF: Duna-utca végén: Jazz / Dóm 50GOLDGRUBER Katalin: Otthon / Nyár / Ébredés / Zavar 52

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


CZIROK Attila: Fátum / Várok... 54MIHÁLYI Ádám: Ne! 55SZÖGI Csaba: Karcolatok 56RÁCZ Vince: A város követe szól 58

RETTEGI Attila: Kézen fog, mint egy gyermeket / Animáció 59 NAGY FARKAS Emília: Falu / Leltár 60HORVÁTH Ödön: Elégedettség 62KELEMEN Zoltán: Álomkép 63

NAGY Károly: Madár / Karcoljuk... / Komolyan gondoltam 64KEULER Jenő: A zene partján 66PÉCSI Sándor: Tükrös 67

NYÍRFALVI Károly: Esti tűzfal / Tekintet / Hányja, veti / [Töredék

egész] / Tölgyerdő / Kiegészítés 68CSÍK Mónika: Önazonosság / Tétova hova / Apokrif / Szakítópróba /Igéink 71SÁNDOR Zoltán: Palackozott versköpetek / eXtázia 74GÉBER Zsófia: Ár (vakság HELYE:tt) / Elválás / Titok 76WERNKE Bernát: J.P.-nek / Kihűlt kóborlók 78KOVÁCS Karolina: Megszállottan / Mandala / Önzés / Szomj 80

TEHOZZÁD ÉNTŐLEMFEKETE J. József: A nyelv csendjének poétikája 84Saša RADOJČIĆ: Fohász az angyalhoz (részletek) / Pannon etűdök:

Négy Évszak – Tél (részletek) (Fordította: N. CZIROK Ferenc) 91Dan CULCER: Tehozzád éntőlem / Menedék / Rendülés / Máglya-fohász / Ráolvasó / Közmondás (Fordította: CSEKE Gábor) 95Dragana MOKAN: Hogyan telt el az időm / Hé / Ébredés / Esemény /

Az arktiki pékek dala / Megismerkedés / Talán / Fantázia (Fordította:SÁNDOR Zoltán) 100BÁBA Zoltán: Dragana Mokan három gráciája (Fordította: SÁNDORZoltán) 103Milan FOŠNER: Mindazok a kisvárosi vendégszereplések / Egyszerűéjszaka (Fordította: SÁNDOR Zoltán) 104Brano HOCHEL: Főnix (Fordította: HORVÁTH Erika) 107AMBRÓZI László: Hat haiku (Fordította: SÁNDOR Zoltán) 109

SZIVERI János: Állat-világ 115

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


KÉPJEGYZÉK

CZIROK Ferenc: A bűnök kertjében 1Jozef TIHANYI: Rajz 2HAGYMÁS István: Tájmontázs 2. 7VITÉZ Judit: B.2 11BÉREI Zoltán: Páratlan kapcsok 13MATZON Ákos: Kalligram II. 17BARCSAI Tibor: Ungvár 21BÁNSÁGHI Tibor Vincze: A transzcendens felé 2. 25CZAFRANGÓ Szilvia: Labirintus No 1. 29

AMBRUS Lajos: Az ősök pillantása 33DRÉHER János: Építészeti fosszíliák 37fe LUGOSSY László: Fekete rajz III. 41Zdenko HUZJAN: Szituáció 2. 45LOVÁSZ Erzsébet: Fej tenyérben 49KRIZBAI Sándor: Szent Kristóf vázlat 2. 53PÉTER László: Délvidéki anzix 57

HERNÁDI Paula: Életfa 61KUSZTOS Endre: Zuhanás 65GYŐRFFY Sándor: Stesso movimento No 2. 69VARGA Weither Júlia: Duett 3. 73Suzanne KIRÁLY-MOSS: Senki más 77KONDÉ László: Emberpár 81KOCSIS Ernő: Kezek – Érintkezési kísérlet 83

Anna Barbara TSCHARNER: Ősz 93BUGYÁCS Sándor: A másik lélek 97Štefan HUZJAN: Organikus formák 1. 101PAPP Oszkár: Négy fej (részlet) 107STARK István: Interferencia 115LÁBIK János: Tavaszvárás 116

A Sikoly 5. számát a pilisvörösvári Muravidék Baráti Kör KulturálisEgyesület (MBKKE) által szervezett képzőművészeti tárlatokonkiállított alkotóknak a műveivel illusztráltuk, akik szinte kivétel nélkülaz egyesület tagjai. A számban szereplő alkotások nagy része azMBKKE gondozásában megjelent Hidak a Dunán (2002) és a Kép-hangok (2005) című kiadványokban, illetve az MBKKE Muravidék című kulturális folyóirata különböző számaiban szerepel.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


6

SÁNDOR ZOLTÁNA KÖLTÉSZET EUFÓRIÁJA

„A művész feladata, hogy eszméketnyilatkoztasson ki számunkra,alaktalan spirituális esszenciákat.Egy műalkotással kapcsolatban alegeslegfontosabb kérdés, hogy azélet milyen mélységeiből fakad.”

James Joyce

A mellettem lévő üres ülésre fektettem Hölderlinverseskötetét, amelyet mindodáig lélegzetvisszafojtva olvastam,és kinéztem az ablakon. A busz költőies tájakon át robogott:mélyen elnyújtózó völgyek és katlanok, átláthatatlanfenyveserdők, a messzeségben, a halványan zöldellő magaslatok lankáin kígyózó, Andersen és a Grimm-testvérek meséit idéző,csodálatos kisvárosok között. Teljesen lenyűgözött éselkápráztatott a látvány. Tisztára megszédültem tőle. Azt hiszem,néhány percig önkívületi állapotban voltam. Mikor észhez tértem,szégyenlősen néztem szét magam körül, vajon észrevette-e valakiaz aléltságomat, de utastársaim valamennyien, hozzám hasonlóancsak bámultak maguk elé. Végignéztem néhányukon,megfigyeltem, ugyan mit művelnek, megpróbáltam kifürkészni,vajon min ábrándoznak, amikor hirtelen belémnyilallt a régi

rögeszmém, amely már esztendők óta veszett kópóként üldöz éskísért, és általában olyankor támadja meg pszichém, habzsolja belétem, amikor a legkevésbé várok, illetve gondolok rá. Nemvagyok tökéletes ember! Még én sem! Ez aggaszt. Óvatosanfelemelkedtem, megálltam az ülések közötti keskeny ösvényen,végignéztem utastársaimon és félhangon, inkább magamnak, mintnekik, de úgy, hogy ők is hallhassák, kiöntöttem a lelkem.

– Egy gondolat bánt engemet – kezdtem el a mondókámat. – Nem vagyok tökéletes ember! Mert a tökéletes ember az Ő képéreteremtődött. Ő pedig tiszta szellem! A tökéletes embernek semmiszüksége sincs olyasmire, ami a külső, anyagi világból származik.

Nekem pedig van: egy tányér paprikásra, egy tál földieperre,néhány pohárka borra, dohányfüstre, erre a mozgékony szobára,

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


7

könyvekre, olykor egy beszélgetőtársra, máskor valakire, akialkalomadtán beleolvas irományaimba, Rátok, akik mostvégighallgatjátok idegőrlő beszámolómat, Egy Nő-re… – Sohasem leszünk tökéletesek – folytattam rövid hatásszünet

után –, csak ha visszatérünk! – kiáltottam fel. – Bár fogalmamsincs, hová kéne visszatérnünk – jegyeztem meg magamnak kurtán. – De emiatt nem szabad elcsüggednünk – mondtamcsüggedten. – Lehetünk szellemileg kifogástalanabbak és ezzelegyidőben valóságosabbak is, ha mondjuk, nincs szükségünk méregdrága parfümökre és körömlakkra, csillogó-villogó estélyirevagy elvakító ékszerekre, ha nem igénylünk izomfejlesztésre ésfogyókúrára alkalmas szereket, nyomós ok nélkül plasztikus-

sebész szolgálatait stb, és máris közelebb kerülünk Hozzá – magyaráztam lelkesen. – A dolgok úgy állnak – szólalt meg higgadtan a hátsó ülések

egyikéről Basara bajtársam –, hogy amikor az ember valójábannem létezik, akkor nagy gondot fordít a külalakra. Ez egyébkéntmagától értetődik, hisz az minden, amivel rendelkezik.

– Ha mélyebben belegondolunk a dolog lényegébe, lesújtó a

ráismerés, hogy mennyi mindenre van szüksége az embernek atúléléshez, a megmaradáshoz: kívülről befelé. Nem nagy elég-

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


8

tétel, de számomra igen fontos, hogy érkezik valami belülrőlkifelé is: a versek... Leszaggatom magamról a pizsamát...Versenyt futok álmaimmal... Vagy: Elvesztem eszméletem...Szabad leszek... – dúdoltam.

Néhány másodpercig néma csend honolt, csak a mozgásbanlévő jármű eltompított brummogása hallatszott. A tiszta, szinteföldönkívüli zaj dallamosságát a mögöttem lévő ülésenelhelyezkedett idős bácsi szakította meg. Felszedelőzködöttülőhelyén, mindkét tenyerét végigsímította öltözékén, kivasaltamagán a több órás utazás alatt kissé összegyűrődött öltönyt,megköszörülte torkát, majd megkérdezte.

– Ezek az ön verssorai? – Igen – válaszoltam. – Azt árulja el nekem, tisztelt fiatalember, vajon mi értelme

ilyeneket írni? Azt akarja mondani, hogy akkor a legszabadabb,amikor eszméletét veszti? Milyen hatást akar ezzel kiváltani azesetleges olvasóból, illetve hallgatóközönségből?

Felkacagtam.

– Maga nyilván nem érti… És nem is értheti, mert ön is,akárcsak az összes többi történeti ember, túlságosan eltévedt azanyagi világban. Innen ered a dolgok állandó félreértelmezése,valamint a számos nézeteltérés. Ön már csak abban hisz, amit megtud érinteni és le tud köpni. És képtelen felfogni, hogy mindenegyes jelenségnek és tárgynak sokkal mélyebb értelme és üzenetevan, mint ahogyan az első pillantásra vagy hallásra tűnik. Még a

szavaknak is. Néhány másodpercre elhallgattam, közben végignéztem atöbbi utason – többségük elégedetten cincogott magában, egyedülcsak a bácsi figyelt kissé meghökkenten, kidüllesztettszemgolyókkal. – A néhai archaikus ember tudta azt, amiről most én beszélek –

folytattam. – Azt lehetne mondani, hogy érettebb éstermészethűbb volt nálunk; közelebb állt az Istenhez. Elegendő

csak beleolvasni a különféle mítoszokba, vallási jellegűszövegekbe és bármely ókori irodalmi műbe, hogymeggyőződjünk és bebizonyosodjunk erről. – A mítoszban a kimondhatatlan képi formát ölt – vágott közbe

Turai Kamil az első ülések egyikéről. Hátrakanyarította fejét ésmagabiztosan magyarázott. – A mítosz anyaga a mese. Mennél

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


9

hihetetlenebb, annál valóságosabb. A mítosz az istenek világáthozza vissza a természettudományos gúzsok után. A mítoszéleterő, megélhető. A misztikus képes a mítoszokat újra hatóerővélényegíteni. – Az archaikus ember misztikus volt, a történeti ember viszont

haszoncentrikus, legalábbis azt hiszi magáról. Mert még a haszonigazi értelmét is elveszítette. Az anyagi javakban képzeli azokat.Ezért van az, hogy maga – mondtam a megrökönyödött bácsiképébe – értelmetlennek találja az archaikus misztikusok egyetlenigazi utódának – a költőnek – a tevékenységét. Mi haszna belőle,kérdi magától, pedig… – A költészet vad szépségű esztelensége rátok cáfol, ti

hasznosság örök hirdetői! – kapcsolódott be a társalgásba Nietzsche is. Hetyke mozdulattal pödört egyet a bajszán és emelttónussal folytatta. – Az embert éppen az emelte föl, hogy végremeg akart szabadulni a hasznosságtól, ez inspirálta a művészetreés a moralitásra! – Ennek ellenére – folytattam –, valamilyen módon, az

archaikus ember is a hasznot kereste. Tudta, hogy a zene, a

zenének a ritmusa az, ami legközvetlenebb kapcsolatot teremtember és Isten között. Ezért engedte behatolni a beszédbe aritmust, ezért találta ki az imát és a költészetet. Ezt a

beszédformát, amely úgy rendezi be a szavakat és a gondolatokata szövegbe, hogy azok teljesen átlényegülnek: elidegenednek eredeti jelentésüktől, de ugyanakkor az ősi eredethez térnek vissza, ami által az ember az isteneket kegyesebb hajlandóságra

kényszerítette saját ügyei iránt. – Hallotta?! – ripakodott rá Nietzsche a bácsira. – Ezen ababonás hasznosságon járt az emberek esze, amikor költenikezdtek. – Mi a költőket félisteneknek tartottuk – szólalt meg ekkor

Homérosz. Mozdulatlanul ült ülésén, sötét napszemüveg volt aszemén. – Engem is annak tartottak társaim. Tudták, hogyvilágtalanságom ellenére jobban és tisztábban látom a dolgokat az

egyszerű földi halandóknál. A pithagoreusoknál a költészetfilozófiai tanként, valamint nevelési műfogásként jelentkezett.Mítoszaink tanúvallomást tesznek a költészet gyógyító hatásárólis. Empedoklész verseket olvasva lenyugtatott egy dühöngőőrültet, Damón egy szerelemittas ifjú lelkét tisztította meg vele.Költészettel csillapítottuk a vérszomjas és feldühödött isteneket is,

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


10

mert a költészet megfékezi az indulatokat, kitisztítja a lelket,egyszóval: csillapítja azt, amit önök fericia animi-nek avagy alélek vadságának hívnak. – Attól tartok, hogy kedves barátunk ily módon sohasem fogja

megérteni, miről is beszélünk neki – mondta Heiddeger ésméltóságteljesen odasétált hozzánk. – Kérem – szólt hozzám –,legyen szíves, olvasson fel nekünk valamit ebből a könyvből – mondta, s ezzel felemelte és a kezembe nyomta a mellettem lévőülésen fekvő Hölderlin-kötetet.

Átvettem a könyvet, találomra felütöttem, majd fennhangonfelolvastam két verssort. – Tele érdemmel, de költőien / lakozik a földön az ember.

– Költőien lakozni azt jelenti: az istenek jelenlétében élni, ésérintve lenni a dolgok lényegközelségétől – magyaráztaHeiddeger, majd a következő szavakkal folytatta kommentárját. – A költészet a valótlan és az álom látszatát kelti, szemben akézzelfogható és hangos valósággal, amelyben otthonosnak véljük magunkat. És mégis, fordítva, az a valóság, amit a költő mond ésamivé lenni vállalkozik.

– Nagyszerű! – lelkesedtem. – Érti már?! Ha az ágyban fekve,vagy mint most, a mozgásban lévő autóbuszban ülve/állva, féliglehunyt szemmel, lágyan azt mondom: a tenger..., akkor nem ahomokban sütkérező pucér nőcskékre és a pancsoló gyerekekregondolok, hanem valamilyen titokzatos, empirikusanmegfoghatatlan és megmagyarázhatatlan mélységre: a tökélyre, akiismerhetetlen Mindenre. Eszméletem elvesztésével nem

szédülök el, csak elszakadok a mindennapi dolgok értelmetlenségétől, az anyagtól; elmélyedek a tengerben, sajátmikrokozmoszomban, amely kapcsolatban áll amakrokozmosszal, mert minden hullám a tenger része, és nem ahajókhoz, hanem a vízhez kell neki ragaszkodnia; ilyenkor nemérintenek a külső történések, nem hatnak rám, azokban a

pillanatokban nem befolyásolnak – és én teljesen szabad vagyok!Ábrándozom, álmodom, szeretkezek, szerelmes vagyok, utazom

vagy éppenséggel verset költök... Eufóriában.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


T É T O VA

H O VA …

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


12

BOGDÁN JÓZSEF

KIS VERSEK

kis alattomos hókupacok a plébániámelőtt kormos idegcsomók valaki meghaltkibontja esernyőjét tüdőmben a fájdalomfehér csengőjüket rázva hóvirágok forgolódnak a föld alatt

isten szomorú karjai a fák mozdulatlanok

akár az életem a vasárnapi nagymisék után nem érdemes ölelésre tárni a karodmert úgy maradsz mint krisztus a kálváriánkis ezüstbilincsek a megvénült bokrokon

a vöröshajú nő az irodám asztalára csapottés azt mondta plébános úr kötelességeeltemetni a húgomat igaza van mondtammegbékélve a sorsommal és egy pillanatraártatlan sírásónak éreztem magam aki aszépen felöltöztetett kaucsuk-babák között

bóklászik egy lélektelen budapesti áruházban

a vasárnapi mise után a frissen megkereszteltkisbabát az édesanyja óvatosan a karjaimba

tette sohasem volt szebb karácsonyommegőszült szárnyaikkal öreg toprongyosvarjak verdesték plébániám ablakátsohasem volt szebb karácsonyom

összerándult bennem az élet mint akisbabák keze amikor alszanak szerbiában

esik a hó, fúj a szél, zord a tél tömeggyilkosok ölelgetik fehérre meszelt áldozataikategy halálra kínzott gólyát találtam a pravoszlávtemetőben köszönöm nem kérek kávét

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


13

OTT ÁLLOK

amikor nevelőanyám bogdán szül. püspök ilonaa kilencvenes évek kezdetén egy vasárnap délutánkirúgta maga alól a sámlit nyitott szájából mint egykibelezett piros bokszkesztyű kibukott a miatyánk istenem azóta hány ember harapta el a nyelvéthorgostól dragasig és én még mindig ott állok abbana magyarkanizsai udvarban mint egy félnótáshalmozottan sérült virágaimat bámulom

BOGDÁN J ózsef – 1956-ban született Zentán. Teológiát és filozófiáttanult. 1983-ban Nagybecskereken pappá szentelték. Napjainkig hatverseskötete jelent meg. Jelenleg törökkanizsai plébános.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


14

CSORBA BÉLA

GYURÁKI GÁSPÁR

A távoli arcokat újraidézni a féktelen éveken át!Kincse, mi még van: acélkilincse. Senki sem ismeri lába nyomát.

Lobog szakálla, utána úszik, messzire söpri az utca porát,Míg vértelen élete végre kiissza a végtelen pálmaborát.

(1974)

HAMVAS BÉLA

Bársonytökű félisten pásztázza az izzó csillagnapot.A boroshordókat sós tengervízzelmossák és a fürtökről sárgánelcsöppen a méz.Görög színház romján magasló

kolostor: egy bársonytökű félisten,aki mindig a fénybe tekint,megmossa arcát. Lát a sötétben.De nem látja a Sötétet magát.A sötétben nem csak szörnyek nyüzsögnek,de ott vonaglik az áldozatok

véres hínárja is. Benne a haldokló Ökör.Sorsa, hogy ökör maradjon.Csakhogy bika volt egykoron.Sem fájdalmát, sem az istenek bűnétszentté avatása nem feledteti.

CSORBA Béla– 1950-ben született Temerinben, ahol jelenleg is él. Azújvidéki BTK munkatársa főlektori minőségben. Napjainkig négy

verseskötete, hat néprajzi, folklorisztikai kiadványa, a NATO- bombázások idején írt naplója, egy publicisztikakötete és többtörténelmi, helyismereti, folyóirat-történeti monográfiája ésdokumentumkötete jelent meg, melyek egy részét társszerzőkkel jegyzi.Lírikusi és néprajzkutatói ténykedését Sinkó- illetve Kiss Lajos Díjjalhonorálták.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


15

WEISS ZOLTÁN

SZERETET

Én egyirányú utca vagyok.

Minden szeretet egy halálugrás.A szeretetben az ember megteremti önmagát.A szeretet ellentétea gyűlölet?A szeretet ellentétea félelemés nem a gyűlölet.Agape a szeretet.Filos a szeretet.Eros a szeretet.

Nincs szeretet

szenvedés nélkül,mert szabadok vagyunk.

De én egyirányú utca vagyok!

WEISS Zoltán – 1932-ben született Belgrádban. Színházi rendező ésszínész. Önálló kötete: Salom. Magyarkanizsán él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


16

PINTÉR LAJOS

AZ ANGYAL SZÁRNYSUHOGÁSA

Séneriádamihályrajzolt

babátfestett

bakátfestett

huszártfestett betyárts mostfölragyoga baráti kör

– pedig nem iscsaládi kör –

schéner mihályajándékozse nem

babátfestett

bakát

ajándékbakossuth-kabát

büszkénvesszük

büszkénhordjuk

parázslunk

az ősök üszkén

nem ér semmitaz a kabátaki hordjaha nem vitézszív vitéze

pusztulássalha nem vitázszíveket akabát alá

az égbolton

égi bál vannem angyalok suhanásaangyalszárnyak ívelésezuhanásaaz égbolton

égi bál vanördögök dobbantásarikkantásaördöngősök lázadásaegyik ördög

fölfeszül aszivárványraki adott jeltföldi jeletégi jelet

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


17

pusztulásra pusztításra

schéner mihályrajzolt

babátfestett

bakátfestetthuszárt

festett betyártfestettföldet melymegőszültfestettcigányt ki

megőrült babáját bájoljaördög

bakát huszártvert seregkéntüldözik az

ördöngősök betyárjátépp most akasztják akasztják a

rabló betyártakasztják ki neki végülciterájántamburájánangyalszárnyánvirradatigcsak muzsikáltmennyi ember mind ürességmi kell ahhoz

hogy kitessék mennyi szólammind ürességmi kell hozzáhogy kitessék

életet a

halál elééletet ahalál ellennem lesz elégaz a kabátszíveket akabát alá

szíveket akabát alá!

PINTÉR Lajos – 1953-ban született Szegeden. Az ELTE BTK magyar-népművelés szakán tanult. 1976-tól a Forrás című irodalmifolyóirat szerkesztője, főmunkatársa. Eddigi munkásságát többek között a Móra Könyvkiadó Nívódíjával, József Attila-díjjal, RadnótiMiklós-díjjal, Tekintet-díjjal, a Magyar Köztársaság AranyÉrdemkesztjével, a Magyar Művészeti Akadémia Arany Oklevelével

jutalmazták. Napjainkig 16 önálló kötete jelent meg. Kecskeméten él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


18

B. HORVÁTH ISTVÁN

KÉRDÉSEK

Miért vékonyodik el elménkben a sztratoszféra?Micsoda ózonlyuk tátong tudatunk egén?Miféle értelmen túli sugárzás tör be rajta?Mi ez a neoglobális felmelegedés?

Mi ez a szellemet perzselő üvegházhatása lélek jégkorszaka előtt? Honnan? Mi ez?

Miért az érthetetlen ösztönhavazás?Hány Ötzi fagy még a bűn gleccsereiben?

Miféle feketelyuk a hazugság, hogymindent elnyel, magához vonz gravitációja?Milyen atomfelhő gombázik butaságból,hogy az értelem nem menekülhet alóla?

Mi ez a totális környezetszennyezés?Hány agyat mérgez az érdek Aranyos patakja?Mi ez az irtás a hit esőerdejében? Ésmeddig esünk még a sokkoktól transzba?

Meddig keresi magát az idő? Mitől? Miig?

Dinoszaurusz-magány megkövült nyomokban?Eljut-e a víz öröme a pálmás oázisig?Vagy eltűnik a sivatag a homokban?

Megtudom-e hány életet rejt egy sejt, egy virág?Az embernek zoon politikonnak kell lennie?Hányszor kell meghalni, kiveszni ostobán,hogy a világot ne vegye félvállról senki se?

Mi kell, hogy ne pompeji legyen az emlék?Lesz-e a jövőben hihető múlt: történelem?(Anyaméhben fogannak vagy lombikban a peték?)Megtudhatom egyszer, hogy mi történt velem?

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


19

EGYETLENEGY SEJTBEN

Visszafejlődni kezdetig.

ÚjraszerveződniEgyetlenegy sejtben.Megszületni megint,S átélni a tökéletlenLétezést – csak szebben!,Hogy értelme legyen a gének Munkájának, ha zeng az ének

Vagy csend van.

Mert rend van!

NEM KÜLDI VISSZA

A múltból annyit hasznosíthat a jövő,Mit-mennyit megment emlék és emlékezet,S regisztrálja isteni sugallatból növőCselekvés. Kép, írás, szobor: nem felejt.Akkor térül megA befektetés ára,Ha a tudatot nemŰzi vissza a fáraAz érdek!... – és fenn a magasban, lesben

Nem egy artikulálni képtelen majom, Nem állat dühöng emberszabású testben.Mert elvész az ember, a munka, a nyom.

B. HORVÁTH István – Többkötetes költő. Baján él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


20

MIHÁLLYI CZOBOR

HA ÖSSZESZÁMOLNÁM EGYSZER

ha összeszámolnám egyszer mennyivel tartoznak kiadók szerkesztők lapok média

tiszteletdíj (?) – évek óta – fizetség nélkülközölt írásaimért

amelyeket kérésükre követelésükrevagy csak úgya magam jelenlétigényének pátyolgatásáraés szövegtemetőik helykitöltésének érdekébenadtam leszóval tartoznak értük ha összeszámolnám egyszer

de legyek őszintenem adósaim ők igazábólcsak tartoznak mert az írásaim

föltártak átvilágítottak

helyzetbe hoztak kirángattak a takarásbólmintha vért vettek volnatőlem

– járna valami érte – két szendvics, kakaó, gyümölcsízmert

talánvalamit ér-tek ha összeszámolnám egyszer akkor egyedül azt nemtudnám elszámolni hogy

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


21

mi gond volt evers

jobb időkben soronkéntfizették

címének megfogalmazásávallegyen inkábbha összeszámolnámegyszer stilisztikailag elfogadhatóbbvagy a feltételes módban is határozottabb

ha egyszer összeszámolnámegyedül ez fogna ki rajtam

nemtudommennyit nyomhatna a latban

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


22

TÓTH BÉLA

ÉN

Egyszemélyes felekezetiGyülekezet vagyok Párbeszélgetek önmagammalMagamba fojtom indulataimJelentős hányadát, a többitEgyszerűen lenyelemMiközben figyelem gondolatom

Büszkén mondogatom Nálam a múlandóság is állandóMinden más lényegtelenLátvány, ha hagynámLelkemnek lenne holmiSzárnyalás, nekem megSzarnyalás… Mikor

Idézem önmagam„vakarom régi hasam”elképedve helyi MÁRtierOK

jóltápláltságán, kik magángyűjtői szorgalommallesütött szemekkel szeretkeznek színes fotóikkal, holottszemélyes névmásuk egyedüli képmásuk Most aztán kész gyönyör B e g u r u l n i !

Muzsla 2004.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


23

JÓ-SOK FÁRAszt a részletMindig a mérleg másik Oldalán a lényeg

Nem számítanak a tények Vékony fonálon lógAz élet a béred seMéret szerint jár Már a napi tétel isEgy adag hideg ételLeöblítve COCACólikával ÉS

Nincs Hiány aHiányérzetből miutánA TÖMeg bedőla MESTERségesen adagolterőszak tiszta adómentesHAszon és borban vagyTerrorban az igazság és

Képernyőkímélő programokatUszítanak az ártatlanAgyú NÉZőkreIN CINO VERITASHALUCINOGénHalucinogsz TEŐ is Halucinog miközben

Dicsőn DOPAMINULUNK KITaposott utunk menténLábbeli nyomoktólJólét hasogatja oldalamDerekam is buzgónFicamodik, mikor ledőlök „jóból is kevés a sok”*, DE

Én már nem hiszem, hiszen Napszám szerint módosula HISZEKEGY

beszorozva a szentek pillanatnyi létszámával…

* 1 9 8 5 j ú l . 2 5 - é n , 2 1 1 2 ` - k o r j e l e n t e t t e k i J . I . e g y k i a d ó s d o r b é z o l á s

k ö z b e n .

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


24

STANICLIBAN

Igen aggaszt már az Úr is gazra

bízza a gaztigaz magasztos

beszédek hangzanak lépten nyomon énnyomom mint süket

a (szerencse) gombota nyomott hangulat ismáshol matatelhagyott minketitt semmi a mindenha jobban tetszik mindenünk a semmi

azt is el kell vennivallják a gazok vagy jönnek amazok „úgy forog a világ, mintmajom faszán a stanicli”*minden stréber stricisunyin konyít

*Csorba Béla verse után

TÓTH Béla– 1949-ben született Muzslán. Az ÚjvidékiKépzőművészeti Főiskolán szerzett oklevelet. Tagja a Sikoly szerkesztőségének. Önálló kötete: Elnapolták a holnapot. Muzslán él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


25

EMESZ MARGIT

SZÉGYENTELENÜL

Rücskös mennyezet bőrétSugaras csillár tapogatjaKajánul befogjaA síkba feszülő testet

Belül oválisan kéjelegKörülötte újabb

Körvonalak burjánzanak Nyújtják csápjaikat széjjel

Gyávák Kulcslyukon átElfognák A sugártördelő

Hatalmas eget is

EMESZ Margit – 1947-ben született Csávolyban. A bajai TanítóképzőFőiskolán szerzett oklevelet. Pedagógusként dolgozik Baján.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


26

N. CZIROK FERENC

IRODALMI DÍNOM-DÁNOM

Sándor Zolinak Nekem a cirkuszt sem adják ingyen,tetteimre rámegy minden gatyám s ingem!

Az este, ahogy ott ültél a szláv költők asztalánálAkár babér-dekoráció, magyar íz-köret,Gondoltam most ledobom szívemről a követ.Ismerjük mi jól más irodalmát;legyen az angol, spanyol, szerb vagy dalmát.Szláv zenére mulatunk, szelíden mint bárány,ha meghívnak hébe-hóba mások,lásd máris a nacionalizmusban vájkálok!

Na de, ihajla-csuhajla,dalomat a „nagy testvér”

szándékosan meg nem hallja.Hiszen minket nem veszélyeztet nép

sem védtelen lét elégedetlenség.Erős oldalunk az asszimilálódó képesség,és nincs igényünk munkára nyereségre,örülünk, ha nem vájnak késsel a nyakérbe.Lehetünk boldog vesztesek (nem hiába halott Sziveri),

lépteink ritmusát magyar szellem és szív veri.A száműzöttek sorában (hol a pannóniai)üti a magyar rákfenét, veri a Feri,s amíg a fagyos fényt ablakom visszaveriKalács Tanácsunk főnöke bajuszos szemétkisebbségi tökünkön „legelteti”,s létünk lényegét az első menetben

tirannusi ranggal, a ringből kiüti.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


27

GÖRÖNGY TERROR SZABADSÁG

álmodtam a nyári porbancsizmák jöttek felszabadítottak álmodtam a téli hóbantankok jöttek felszabadítottak

göröngy voltam porrá zúztak eső esett sárhant lettemmeghúzódtam jéggörönggyé lettemkerekek tapostak csizmák vonszoltak

felszabadítottak ó szabadságte büdös kurva szabad sosem voltamszabadon száguld lován az indiáneljártam táncom a szerémségi ingyián

büdös munkás lettem éles kristály

tűz göröngy magyar néger szamár és új nótát fütyült a szamovár éljen a műveletlen nép király

szabadság ó te édes utcalánymennyi bűn tapad testedhezés újabban megannyi terror

szárad lelkedenálmodtam a nyári porbanvagyok tűz göröngy indiánvagyok arab terrorista magyar cigányálmodtam a téli hóbanvagyok szén néger göröngyfiatal melleken csecsen újszülött gyönyör

ismét jöttek felszabadítottak alólad szabadság te gyönyörűválogatós kurva

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


28

NIKA TE ÉDES

már nem én játszom veled Nika te édescsak a vénülő képzeletamíg szoknyád lehúzodén meg pofámról a bőrtno nem azért mert szégyen érta húgomért aki azt mondjaszebb vagyok ha megborotválkozomigaz te huszonéves lehetsz

én meg úgy ötvenmondom játszik veled a képzeletamely engem budára elvezetnézzük majd egymásts halkan beszélgetünk Feri bácsi jól vagyhát persze Nika te édes

és akkor biztos tél leszmár van islármásan csörömpölveszívemben is telel

Gyere Nika simogassuk megFlórát a macskát

N. CZIROK Ferenc – 1956-ban született Zentán. A Sziveri JánosMűvészeti Színpad megalapozója és első elnöke. Tagja a Sikoly szerkesztőségének, valamint a muzslai Zeppelin Rádió Mi szél hozott?című művelődési műsorának a szerkesztője. Önálló kötetei: Elodázottversek avagy csendélet kalodával és Sorspecsét. Muzslán él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


29

CSEKE GÁBOR

LÍRAI TŐZSDE: FONTOS VERSEK

2005 nyarán fura gondolatom támadt: egy barokk templomban ülvén és Händel-muzsikát hallgatván, megszólalt asekrestyében egy mobiltelefon, és egyre makacsabbul követelte,hogy foglalkozzon valaki vele. Mígnem kikapcsolták.

Akkor eszembe villant a megboldogult, marosvásárhelyiSzőcs Kálmán egy szívbemarkoló verse, az isten telefonjára

sóvárgó magányos ember gyötrelmeiről, s estére megszületett azellenverse. Azóta a magyar költészet tárházában lapozgatvakeresem a feleselésre, kiegészítésre vagy továbbgondolásraalkalmas darabokat. E számomra Fontos versek-nek ítélt,

biztosan gyarapodó gyűjteményből adok át néhányat a Sikoly-nak.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


30

SZŐCS KÁLMÁNISTENEM, TELEFONÁLJ!

Napok óta vagyok némaságban,

nem beszélek senkivel, hát senkisem beszél velem,motorzúgás és benzin a világ,

némán égnek lelkem pattanásaiesténként, a piros petúniák.

Gyűlöltem azokat ott kint, és mégis bánt, hogy nincsen hírem róluk,elbújtam, de lesem, hogy csenget-evalaki. Magány van és alku van,nem teszem ki a tejesüveget, hogy a hölgyrám kopogjon reggel: „Bocsánat, uram. ”

Emberhang kellene, az kellene,amit utálok. Amire példa nincs, s miremár nem lesz mentség. Kiáltanom kell,tornyomban nincsen már harang,várom hát, hogy a kagylóban, ott azajtó mellett, szelíd csengetés után

megszólal a hang.

SZŐCS Kálmán (sz. 1942 – mh. 1973) posztumusz megjelent, de mégáltala szerkesztett és átnézett Töklámpás című kötetébe felvett

emblematikus verse. Szorongásait, rajta mind jobban eluralkodómagányát vetíti ki benne szokatlan szuggesztivitással. Azóta kísértengem e kétségbeesett gondolatfutam képvilága, a kagyló mélyénfölbúgó, mindenható hang. Majd nemrég, egy templomi hangversenyfélig álomba ájult délutánján, a hűvös homályban, valahol a sekrestyemélyén hosszan kicsöngött egy gazdátlan telefon...

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


31

CSEKE GÁBOR NEM FOGADOTT HÍVÁS

homálylott már szitált az estea menekülő fényt kereste

a templom falán a sok szentségkölyökangyal s az égi fennségis elvonult vackára térvemintha csak összebeszélvekiürítve az isten házátamig a csillagport kirázzák odafentről az éji fények

gerjesztői a víg legények kik az urat magára hagyták gondjaival s az időt múlatták az öreg meg egyet töprengettnem hitte hogy meg is pihenhetkedve támadt fentről leszólnivalakinek kitárulkoznihisz annyi minden nyomta lelkétde őt mindig csak ünnepelték imádták nem hallgattak rájaövé a menny hát csak csináljamit jónak vél dolgunk ezernyinem érünk rá kedvére tennide amit ő egyszer kiterveltaz valóra vált így hát felkelt

s a telefont kezébe véveegy sor számot ütött a gépbeamely valahol kicsengett szépencsak úgy visszhangzott a fülébenválasz nem jött s magába nézettlátta amint egy levitézlettöregúr diszkrét kosarat kap

hiába övé az égi ablak s a kagylót csöndesen leraktatán el is szunnyadt virradatra

mobilomon reggel az írásÉN VOLTAM

NEM FOGADOTT HÍVÁS

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


32

LADÁNYI MIHÁLYMIT CSINÁL MOST A HŐS?

Mit csinál most a Hős, merre kószál?Miket beszél, ha mondandója van?Sziszeg a Hős, akár szélben a nádszál,vagy ökle fölé töpped szótalan?

Hozzászoktam a Hőshöz s nem felejtem:ha megszült, legyen fölnevelni kedve.Hajoljon rám, szeme legyen fölöttem,ne révedjen folyvást a végtelenbe.

Sebhely legyen a Hősömön, ne érem,s ne hivatalban térdepeljen, ámigyon velem, vagy ha nincs pénze éppen,ücsörögjünk kedvetlenül a térens bámuljunk együtt a nők után.

LADÁNYI Mihály (sz. 1934 – mh. 1986) szememben igazi népi hősvolt; amolyan szegénylegény, aki olykor váratlanul fölbukkant a románfővárosban és megmerült az ismeretlen közeg póri élvezeteiben: pia,nők... És verset mondott. És mindenkit szeretett. Nem gyűlölködött.Köpcös, kopasz, kis magyar Che Guevara volt a szememben, aki immárnem lehetünk soha...

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


33

CSEKE GÁBOR A TÚLÉLŐ

ki hős ki nem az egyszer úgyis eldőlcsak élni kell s a perc majd ránktalálmegérint s lassan kicsúszik a kezedbőlmielőtt valamit is mondanál

busa fején a seb sohase gyógyulhiába koszlik s frissül fel a kötésnévjegyét nyújtja neked búcsúzóul

és minden szava csípősen epés

ha iszik is magában hajt föl ezt-azthadovájával versenyezni kár reádpirít hogy múltadba ragadtálte gyáva bunkó pedig az élet elszálls kurváktól hemzseg mindenütt a határ

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


34

SZABÉDI LÁSZLÓKÜLÖN KERÉK

Mikor születtem, kész volt a világ;tudásomnak volt híja, nem az égnek,tudatlanságom láttatott hibáiOtt is, hol lelkesedtek már a vének.

Soká hitette velem valami,hogy küldetés az én megszületésem:az ó világon kijavítani,ami rosszul van, vagy nincs jól egészen.

Sokáig ünnepeltem úgy magam – táplálta büszkeségemet alázat – mint alkatrészt, melyre szüksége vana mindenséget összetartó váznak.

Országokat bejártam; otthon is – látszatra tétlen – ott se ültem resten, betűk világába merülve isa helyemet, a helyemet kerestem!

Hiába. Ép, egész, tökéletesa pokol is, a föld is és az ég is.

Hadd járjon a világ! Fölöslegeskülön kerékként elkeringek én is.

1940.

SZABÉDI László (sz. 1907 – mh. 1959) fölösleges embere aszereptévesztés tragédiája. Úgy akar alázatos alkatrésze lenni egybonyolult szerkezetű világnak, hogy tulajdonképpen, titkon főszerep jusson neki, vagyis nélküle lehetőleg összedőljön a mindenség. De amindenség ennél sokkal több lábon áll...

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


35

CSEKE GÁBOR A VIHAR UTASAI

vitorlabontás közben feltámadt a szélkezünkből kitépett vásznat kötelets mellen taszított mint a kocsmai duhaj

lökés lökés után jött ellenállhatatlanhullámokba oltva bőgve hánykolódóhajónkra támadt és mi meglapultunk

mint egerek a lyukban zsák mélyénszuszogó lisztben dehogy emeltük volna fel tekintetünket fájtunk

magunkban a ránkmért gyávaságtólreszketve csak álmodtuk valamikor hogy minden lehetnénk a kivont kard

kicsorbult megrepedt bojtja szutykoslett szennyes kezünktől mákszemnyi túlélők vagyunk isten markában mikor ejt le végleg

csak ő tudja vagy tán ő semvelünk kering a nagyidő táncába lökve

fölöttünk a téveteg ég is viháncol

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


36

SZÉKELY JÁNOSGALAMBOK

Mért szállanak, hová repülnek,Minek köröznek, Istenem,

Ezek a hófehér galambok Ezen a tintakék égen?

Mért rajzanak a hűs magasba?Milyen hatalmak rendelik,Hogy ott csillogva és ragyogvaRóják gyönyörű köreik?

Mondják, az állati világbanAz éhség és a félelemSzavára mozdul, ami mozdul,És minden más elégtelen.

Hát tévedés! Naponta jönnek,

S nem űzi őket soha más,Csak maga ez az örömittasÉs diadalmas szárnyalás!

Ó, bárcsak tudnék még repülni,Róhatnám számtalan körömOly örömszerző repüléssel,Amelyet látni is öröm,

Repülni, ahogy ők repülnek, – Oly céltalanul, Istenem –,Ezek a hófehér galambok Ezen a tintakék égen.

1965.

SZÉKELY J ános(sz. 1929 – mh. 1992) versgondolataitólminduntalan beindult bennem a szakmai irigység: hogyan lehet alegnyilvánvalóbb és legegyszerűbb kérdéseket föltenni úgy, hogy bártulajdonképpen válasz nélkül maradnak, az az érzésünk támad, hogymár nincsenek is kérdéseink.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


37

CSEKE GÁBOR MÁMOR

az erdő fölött szárnysuhanás lebegveszáll velük egy lelkes kis csapatsárkányrepülők lendülnek végtelenbesenki se mondja fogd vissza magadalájukforog minden amit mi itt a földöngörcsös kezünkkel csak szorongatunk fölöttük kinyílt semmivé vált a börtönkapuja mindjárt égbe juthatunk a lélek oly kicsiny szemünk mélyén is elfér

pupillánkon át olykor ki-kiröppenrakoncátlanul messzire csatangolillanni készül táguló körökben

bolond ki feljutott és visszatérne máriskőként hull vissza mígnem józanulvele zuhan az élet és a vágy is

s az este hűs cellájába vonul

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


38

VERESS GERZSONHOLDTÖLTE

Csillaggal sarkantyúz a menny – kezdhetnénk így is a mesét – s ég alján ha hajnal csobog,elmossa az éj szennyesét,mely tépetten himbál alá,napsugársál a fogason,meggyekkel világít a kert,lobban, lába kél, eloson.

Pipacsok nyitott sebeivérzik fel a búzamezőt

– mintha suhannál széltiben – zöldből szőkébe zendülőt,mert kétszerkettő ez a nyár,halk áramán már ősz dereng

míg ablakodban gyertya ing,huzat denevérszárnya leng,

s jön a virágfojtogató,a testtelen és nevenincs,kulcsrazárt ajtónk fölszakad,elhúz fölöttünk a kilincs;

ma önkéntes holdtölte vans míg párzik fönn a félelem,sikolyra fenten azt lesem,mint él le engem életem.

VERESS Gerzson (sz. 1956, Sepsiszentgyörgy – mh. 1998, ugyanott)egyetlen megjelent kötettel igazolt át a túlvilágra, s pár év múlvaédesapja, Veress Dániel író is követte. Egyszer nagyon megsértettemönérzetét, kincstári fegyelmet kérve számon, és éppen őrajta, aszabadosság ígéretes lovagján, akinek túlságosan is reményteljesenfelfutó ifjúkorát korán lehervasztotta a kór, a gyógyíthatatlan betegség,majd a tragikusan önhatalmú és -kezű áttűnés a Semmibe...

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


39

CSEKE GÁBOR HOLDTALANUL

megették holdunk’ a kutyák üvöltve tépték szanaszéts csillag eltévedt sugaránmentette át magát az éghogy ránk ne dőljön sátorátvad szelek támasztják alávakon járjuk az utcabáltmintha hold fénye hullna rá

mert holdtalan’ is lelkesültenvárjuk: nappal legyen megintaz éj bugyraiba merültenvíg élet zajlik odakintminden oly mélykék mint a tintaés mélyfekete mint a gyász

de te már nem fordulhatsz vissza

hátad mögött kigyúl a ház

láng nélkül ég csak füstje vantüdődbe tódul fuldokolszsosem látlak már boldogan

pedig talán még visszaszólszmíg összedőlnek a falak alattuk jól befüstölődsza holdra sok-sok eb ugatkurva nyarat kerget az ősz

Magamról annyit: 1941. július 29-én születtem Kolozsváron, mintmagyar állampolgár, és most már minden bizonnyal a XXI. században,román állampolgárként hunyom le végleg a szemem. A két dátum ésminőség közötti űrt igyekeztem hasznosan kitölteni. Egyesek szerintsikerült. (csg)

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


40

NAGY FARKAS DUDÁS ERIKAHUANG HONAK

Lásd, süketen azelmúlásban én üdénvárom a véget.

Ebbe a percbemég én is beleférek,nincs következő.

Karmod halálrasebzi a menekülőt,vére havat ér.

Szemek hullnak, piros gyöngyök mutatják a fájdalmat.

Aki ott szalad,utána a köd-falak:lelkedet viszi.

Nem keresel, nemtalálhatsz. Hegyet, völgyet

összevon patak.

Kalász a fényben,érett szemek tengere.

Nincs különállás.

Semmi az egész,

benne senkik vagyunk miis. Csak a szemed

csend üledéke, porszem köré: mi vagyunk a kagyló-otthon.

N A G Y

F A

R K A S

D U D Á S

E r i k a

– 1 9 6 0 - b a n s z ü l e t e t t

K i s h e g y e s e n ,

a h o l j e l e n l e g i s é l . M ű v e i s z á m o

s f o l y ó i r a t b a n é s n é g y a n t o l ó g i á b a n

j e l e n t e k m e g . A K é p e s I f j ú s á g é s

a T á l t o s m u n k a t á r s a v o l t , j e l e n l e g a

S i k o l y

f ő m

u n k a t á r s a . T ö b b e s s z é - , p u b l i c i s z t i k a - é s n

o v e l l a p á l y á z a t

d í j a z o t t j a .

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


41

SÁFRÁNY ATTILAESTE

Tóparton ülve,

magam ban, az alkonyatnyugalma vagyok.

AZ UTOLSÓ CIGARETTA

Izzik a tégla,vöröslő fény táncol a

vasoszlopokon.Cigarettásdobozraírok, már nincs többdohány.

ŐSZ

Egy békaugrás,a gyűrűzve szétfutóősz hullámai.

SÁFRÁNY Attila – 1969-ben született Topolyán. A szabadkaiTeológiai-Katekétikai Intézetben szerzett főiskolai oklevelet. Jelenleg aSzegedi Tudományegyetem vallástudományi szakának hallgatója. 1996és 1999 között a Táltoscímű folyóirat főszerkesztője volt. Több esszé-,vers- és novellapályázat díjazottja. Önálló kötete: Dosztojevszkijszelleme. Kishegyesen él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


42

BAKOS ANDRÁSHAZA A MAGASBÓL

Sokáig úgy tudtam, minálunk

vannak csak ilyen hatalmas, narancsszínüveggolyók a villanyvezetéken,a karókhoz közel: ahogy sötétüla délután, fölfénylenek, ragyognak.Az alacsonyan húzó repülőgépvezetője pedig láthatja fényüket:a távolságot, késő éjjel is.

KÜLÖNÖS

Kaland a Szentestén, hazafelé menet:az új kocsma előtt helybeliek állják körül a csillogó csatornafedelet,

bámulják a pálcikalábakon állótűzijáték-rakétát, az meg éles hangonfölsír, aztán nem sokkal a fejünk

fölött sivít el. Ránk merednek ijedten,mi pedig megállunk, és nézzük ezt.Különben, igaz is, mindig szerettemvolna tudni, kik engednek föl ilyeneket.Most látom. Ez is ajándék, vagylegalábbis „meglepetés”. Mármint az,hogy felnőttek: nagyobb társaság, férfiak és nők vegyesen. Fölöttük, az eresz

végén a bádog sárkányfej ontjaaz elszívókból kivezetett dohányfüstöt. Nincs mit mondani, továbbmegyünk,aztán otthon korán leoltjuk a villanyt.A gyerekek azt hiszik, már alszunk,a nagyobbik be is kapcsolja a zsebrádiót.Bárcsak végül tényleg az jönne el:a „Különös szilveszter”.

BAKOS András– 1972-ben született Szegeden. A Csongrád megyébenmegjelenő Délvilág című napilap rovatvezetője. Verseket 1990 óta

publikál, prózamunkáival több antológiában is szerepel, többek között azEtna gondozásában megjelent Citadella.doc című kötetben is.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


43

BURUNKA ANDRÁSHA KRISZTUS ÚJRA…

Ha Krisztus újra a földre szállna,lagymatag, félórás prédikációmba köpne,és én a sekrestye penészrajzát bámulnámaz enyhe mécsvilágnál mindörökre.

Ha Krisztus újra a földre szállna,alultáplált, csenevész hitünket látva,

csendben elmosolyodna, és magunkra hagyna,hogy lúdbőrözve nyüszítsünk az éjszakába.

Ha Krisztus újra a földre szállna,az emberek között az embert keresve,tömérdek mocsokkal a talpán, mint kiitt se volt, köszönés nélkül visszamenne.

ÉN LENNI LELKÉSZ

én lenni lelkész temetni a holtak kik tegnapelőtt még itt zakatoltak ölteni palást lenni mindig résen

parádés ló egy pompás temetésennem félni halott szája nyitva maradtodaát biztos égi mannát harapodaát biztos nézni a szentképetszent mihály lovát betöri az életcsalás csordogál a kitágult érbenegyszer majd én is... mindig ettől féltemén is felbukni jó ha mise közben

ez itt a váltás eddig csak röhögtemhétfőn vagy kedden esős délutánonmilyen lesz vajon a saját halálom

jön az esperes... bámul... én csak hagyom pecséttel látja el sárga homlokom

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


44

VANNAK ÉDESANYÁK

vannak édesanyák akik megeszik

plébános fiukat mint szalvétába csavartcsirkecombot először a lábukatszopogatják le nagy nagy élvezettelhogy ne járjanak el a diszkó-bárbane ropják a táncot szülinapokonaz anyjuk mindenit ne szambázzanak a szent fazekakkal a szent bödönökkelazután a kezüket csócsálják meg

mint kocsonyába fagyott csontokathogy ne tapintsák a melltartó kapcsátno még pont az hiányzik fenék formájúszombatokon a pezsgőbe mártózónői mell no még pont az hiányzik drága kisfiam egy szürke kocsmamajzos asztalánál a frissen depillált

lábak költészete most képzelje ela világ most képzelje el a világ mostképzeld el egyetlen drága kisfiam

KÉNYSZER

a vízumkényszert júniusban vezették beés én júliusban mentem hozzád budapestre

panni az a csöppnyi fehér selyemrongyikaamit a kéken sistergő üvegasztalodra tettéla bugyid volt de ez már csak a magyar-szerbhatáron tisztázódott bennem majd eljön az időamikor tisztán fogok látni mindent mert tudoditt még mindig panni itt még mindig szerbiábanmég mindig bottal törlik az ablakot

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


45

KIVÉRZETT, NEHÉZSZAGÚ SZAVAK

Istenben megboldogult elődöm, azoroszlámosi plébános, pillanatokkalhalála után valósággal felrobbant.Cukros és kövér volt, csak nemrégenvacsorázott, mondogatták.A rendőrök a friss, még meleg Magyar Szóvasárnapi számával takarták le az arcát.

A demokratikus közvélemény átvérzettnapilapjának címoldalán a kanizsaistrandszépe választás idei győztesemosolygott a bambán bámuló utódra.

Kivérzett, nehézszagú magyar szavak a bánsági plébániákon mindenütt.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


46

CSÓTÁNY ÉS REVERENDAGOMB 1a pedofil anyádat mondta zlatko

a kis ministránsom karácsony esteamikor közöltem vele hogy farmernadrágbannem ministrálhat künn az utcán a jugoszlávelnök kiüresedett választási jelszavaicsattogtak nagypéntek töviskoszorúshangulatát idézve

2amikor panni felhívott a telefon kagylójáta zuhanyzó rózsája felé tartotta meztelenvagyok mondta anyaszült meztelen és fürdök a szentháromság titkát nem lehet megérteni

panni isten végtelen szeretetébe takart minket

üdvözlöm édesanyádat áldás és békesség

3nincs is isten sziszegte könnyeivel küszködveöcsém miután közöltem vele hogy nem vagyok hajlandó minden hónapban pénzt adni nekiamikor magamra maradtam erősen összeszorított

markomból halványkék húsz eurós csöpögöttíróasztalom üveglapjára

4a papok is csak emberek mondta kukucska nénia sekrestye vizes falához dőlve miközben rózsa-

fűzérszemek pattogtak köténye zsebéből a csicsegőtéglákra a papok is csak emberek a papok is csak emberek a papok is csak emberek ismételgettemmagamban az évvégi hálaadó szentmisén mint egy pisisutálatos kisgyerek

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


47

5a szagos mise után egy marék szent antal szobrocskátdobott utánam kukucska néni nesze neked második vatikáni

zsinat ordította az első vatikáni zsinat az igen az elsővatikánumotmegértem akkor még földig érő hűségben földig érőerkölcsbenföldig érő coelibátusban éltek a papok aztán a második vatikánizsinat olyan huzatot csinált hogy bedugult tőle a fülem

hát kell nekünk fürdőgatyás lelkiségi találkozó a kurvaanyját az életnek

pünkösd napján az úrfelmutatás alatt megszólaltzsebemben a mobiltelefon6ez temette a nászomat ez temette a nászomat

bökött felém ezeréves sárgacsontujjával kukucska nénia zsúfolásig megtelt buszban néhány napra rá a németcaritas egy vadonatúj jugóronccsal ajándékozott meg

MEZTELEN VOLT A CSIRKE...szerettem nézni mikor a csirkét koppasztotta dobróka

dénes

a halálba ájult gőzölgő csirkét koppasztotta minket iskoppasztottak

mondta a csirke nyakát megmarkolva negyvennégybenminket is koppasztottak mondta arca vörös volt mint a

hunyorgó koraszülöttémikor a csirkét koppasztotta már meztelen volt a csirke

piros volt a nyakkendőjenegyvennégyben minket is koppasztottak mondta egy partizánnő levágta

a hímvesszőmet piros volt a nyakkendője mondta a csirkenyakát megmarkolva.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


48

SZERBIA

bicskei béla temetése után a halotti torra

készített sonkás szendvicsen finoman felszeleteltfőttojás és kovászos uborka is voltaz elhunyt felesége egy kecses mozdulattal kétkockacukrot pottyantott feketémbe miközbenmegajándékozott mosolyávalistenem ha már itt vagyok minek hazamenniszépen bebútorozott léghűtött siralomházamba

minek hazamenni

először csak nagyokat krákogott de amikor aközvetlen közelébe értem leköpött a szép szálszerb legény törökkanizsa főutcájánnem szóltam semmit csak hirtelen megálltammint a megiramló viaszcsepp a lángoló

húsvéti gyertya oldalána pápa boszniai látogatásának napján a koradélutáni órákban szokásomhoz híven kávéznimentem szomszédomhoz dušanhoz slobodanmilošević egykori munkatársához aki egy nagymásodik világháborús katonaláda előtt ülvekoszos zoknikat párosított ügyesen labdává formálvaőket üljön le plébános úr mondta rám se nézve ésés mélyen belehajtotta fejét a bűzös ládába

kapja be plébános úr azt amire gondolok mondtakukucska magda néni és egy ügyes mozdulattalkikapta szájából vadonatúj műfogsorát szép idővolt akkor temettem egyházaskéren a vukovári

harcokban elesett kukucska mihály rendőrszázadostszép idő volt

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


49

KISS ÁRONSZÜLETÉSNAPOMRA

de szeretnék koccintanicímoldalon belügymini járni-kelni mosolyogniöt forintért pukedlizni

hejteddrá mégférrá

míg a pezsgőm szopogatnámúj jelmezem mutogatnám

mindent folyton kicserélnék míg a szél belőlem kifér

KISS Áron – 1980-ban született Szabadkán. Szegeden érettségizett, jelenleg művészettörténet szakos hallgató Budapesten.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


50

VICTOR MARTIN VON BACHAROFF

DUNA-UTCA VÉGÉN: JAZZ

görnyedten villogva-sikító imádban,dühöngve sírod őrjöngő álmodsosem feledve:elátkozó igéd zokogó hitét,susogva pergő tejfehér jegéna dübörgésnek, mégha zihálva magadhoz ragadván ismégsem zúzhatod tovább.

por, imbolygó fénykupak-pillangók és vokálonánia...

toporzékolva húzod végig vonód idegéta már-már alvadó, újra feltépett

burjánzó hegek sajgón-csíráztató rónáin

billentyűidhez lassulva,tapadsz a színpadhoz,kúszva lopakodsz kottád sorai közötts nyúlékonyan, pusmogva simulsz újra elhalványultan – süppedőn-remegve

mint habkő sercegő pórusait betömő homokszem – a hangjegyekhez

nem vársz...

...sem rám, sem magadra

rengőre zokogod, a szeplőscintányér-potrohon a füstöt, szuhanva tűnsz el az éjben...

megbántottalak?sírsz még?

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


51

DÓM

te taszítasz?

vagy csak a gőzölgő mélység vonz magához?odalenn az Éden vár, s hártyövezte otthon,nyugalmas biztonság az elísiumi borszín-lombikban

ám nem maradhatok!

a korbácsoló vágyak visszatérő magvát szopogatom,ízlelem széjjeligyekvő oltárod

cseresznyeíz íveit

a gótikus pillérek rideg, pőre táncaárnyaival kovácsolta egybea rozettaszirmok kövült bibéit

szárnyalsz?

lágy nesz:szusszanva roppan ketté alattunk a márvány,hirtelen döngve horkanvaszakadt ránk a csúcsíves boltozat

ezüstösen piheg az égi páholy,

delejes sóhaj,fáradt ajkaid a holdvilág tarka ruhájábanremegnek egy bíborszín langymeleg csókért

letekintek s te is vissza

Victor Martin von BACHAROFF – 1986-ban született Újvidéken. AzÚjvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének ahallgatója.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


52

GOLDGRUBER KATALINOTTHON

Szárazság és füst szaladt át egy poshadt pesti reggelen akörúti könnyben. Elcsöppent a lég.Megcsúszott a város.Soha nem fog felkelni a büdös,rongyos, ázott mennyből. Itt élek.

NYÁR

Hova mennék mikor az erdőkben is csak zaj van? Ha rohannék a poshadt avarban,és elnézném a fákat egy pillanatra, csak sikoltanék.

Nem fájna, csak üvöltenék, mert jólesik.De most nincs hova menni, már kiégett

a lég, porzik utána a csók. Egy ragadós, izzadt, sós;hosszan nyúlik, és csak harmadnapra múlik.

Szikkadt vagyok, száradt, összeaszott,szemem repedezett. Susognak körülöttem, őrjöngenek,tépik a szám, a ruhám, szorítják a kezemet.

Hát hova bújnék ha az erdőben is csak zaj van?Ha fetrengenék a poshadt avarban,és elnézném a fákat egy pillanatra, csak hánynék.Fájna, és üvöltenék, mert kell.De most nincs hova menni, még vért köpök azemlékekkel.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


53

ÉBREDÉS

Szolganépek vállvonásadeszkába marja jelüket.És senki, senki nem nevet,és senki, senki nem marad,és mindenhonnan dal fakad,és megszűnik a félelem,lázadnak a földeken.

ZAVAR

És fog egy párnát, széttépi.És fog egy babát, széttépi.És fog egy embert, széttépi.És fogja magát, széttépi.De nem. Nem. Nem.Elégedetlen.

GOLDGRUBER Katalin – 1988-ban született Budapesten, és azóta isott él. Jelenleg egy közgazdasági gimnázium művészet és történelemtagozatának tanulója.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


54

CZIROK ATTILA

FÁTUM

Felveszel, összegyűrszeldobsz.Játékod lehetek,vagy eszközöd.Összetörhetsz,felrúghatsz,kínozhatsz.

Nem nyersz.

VÁROK…

Halandó percek és esőcseppek társaságában állok

az út mellett.Várok.Csodát.Változást.Hosszú ésnehéz utakat.Kihívást.

Csalódást.Hosszú éssáros utakat.Várok.

Nem jön semmi.Az utak könnyeznek.

CZIROK Attila – 1988-ban született Nagybecskereken. Jelenleg anagybecskereki villamossági szakközépiskola tanulója. Muzslán él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


55

MIHÁLYI ÁDÁM

NE!

ne sikíts te rongy!azt hiszed nekem öröm hogy átvágom a torkod?egyébként igen...megmagyarázhatatlan öröm vesz erőt minden porcikámonahogy azt látom hogy fetrengszfetrengsz a saját véredbenújabb és újabb tócsákat köpvelevegő után kapkodó fennakadt tekintetedmindent elárulminden kínod nyitott könyv számomraszemélyes tragédiád nem érdekel senkitcsak engemhiába kiabálszhiába ordítaszcsak engem érdekel

én viszont élvezettel nézlek élvezem minden elfúló hörgésedminden pici fájdalomtól terhes mozdulatodés szurkolok hogy minél tovább tartson!élvezd ki te istalán sosem lesz alkalmad többé

átélni ilyesmitszenvedj!szenvedj!talán utoljára tesznek magukévá a görcsök de most még szenvedj!szenvedj!szenvedj te átok!

szenvedj te féreg!én pedig nézlek nézlek ahogy te néztél engem mindiga tükör túloldaláról...

MIHÁLYI Ádám – 1985-ben született Miskolcon, ahol jelenleg is él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


56

SZÖGI CSABAKARCOLATOK

Nem értesz. Egyszerű vagyok.Bántnak a nagyok, óriásgyűrűleng bánatom lenge szárnyaifelett, megadom magam az égnek,csak hagyj élni, kedves, élni amagam kis világát, egyszerűen,szépen, mindörökké

Gépek. Fények ölelnek koszorúba, hihetetlen erőmeglazítja létbe eresztettkarmaim, déja vu, eztmár láttam valaha, va-lahol, de akkor szelídlég emelt ég fölé, s én

nyugodtan ellazultamlágy, lenge lajtorjalegalján. Léteztem még.Valahol.

Gondolom, megérted, hafejem lekvárba mártva

rohanok lezüllött vona-tok nyomában, Yumában,Arizona állam börtönében.Lelketlen vagonok vakonvonszolnak tova, méztőlcsepegő füleim integetnek még feléd. Isten veled...

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


57

Véges végletek közt vergődömvégtelen vágányok vaginájavájja véknyam vékonyvitorlái között. Mit vétet-tem nektek, úttalan utak,hogy vonszoltok, csak von-szoltok, végtelen kitartástok

beleim boncolja szétapró, illatos darabokkáhoppá! szerencsém lehetmég: szarba léptem

SZÖGI Csaba– 1975-ben született. A gödöllői Szent István Egyetemkörnyezet- és tájgazdálkodási szakán szerzett oklevelet. A KépesIfjúság munkatársa. Önálló kötetei: Költőfogyatkozás, Drót. Zentán él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


58

RÁCZ VINCE

A VÁROS KÖVETE SZÓL

„Úgy érezték, hogy az elnyomottak szívébenlakozó isten szolgálattevői

s az egyetemes bosszú főpapjai“

Uram, az udvari jósok holtak csontját veszik szájukba,hallgatásuk félelmet kelt szolgáidkörében, az undokságot evők népe,

kiket eddig kordában tartott a félsz,szemet vetett asszonyainkra,a szikomorfák tövében mellénk telepszik a félelem, idegenek hűsölnek a kertek alján, és reggelrehiúzvizelettől bűzlenek Karthágó utcái.Uram, a ciszternák vize mérgezett,

az esővizet kortyolva pedigsakál szőre akad meg torkunkon,mondják, Sabar hava elhozzaa pusztulást, az ég őrzője látni vélte,a lelkek kapuja feltárult a Kosban.Palotád eunuchok rikoltozásától hangos,ki volna bátor, reszket egyre, elpártolnak

sorra híveid, főpapjaid, kiket komorrátett a hit, Bál-Zebubot rettegik,a templom kéjnői barbárokkal hálnak a gyermekáldozat sem segít, az istenek nem engesztelődnek, oltáraink ledőltek, holnap a Róma-bérenc zsoldosok

prédája lesz és szétfoszlik a legszebb álom,a köztársaság.

RÁCZ Vince – 1976-ban született Dunaszerdahelyen (Szlovákia).Versei a Kalligramés az Irodalmi szemlecímű pozsonyi folyóiratokban

jelennek meg. Szerepelt a szlovákiai magyar versek antológiájában,amely 2004-ben Zsé arca címmel jelent meg a Lilium Aurum kiadógondozásában. Az Új Szóújságírója. Pozsonyban él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


59

RETTEGI ATTILA

KÉZEN FOG, MINT EGY GYERMEKET

A vers kézen fog, mint egy gyermeket,erővel húz és távolokba ránt.Elengedett a Semmi. A haláltaz utcák kövezetén kergeted

magad előtt. Lázforró éveketidéz a szél. Szoknyák körvonalát

látod lebegni. Koboldok dalátízlelgeted, mint enyhe mérgeket

a szenvedő. Szorongó izgalomvak táncát lejti, majd öledbe ül.Az éjszakádra könnyű ritmusok

vadásznak. Dobot vernek. A falon

ingaóra kattog végtelenül.Bordád mögött lüktető jambusok.

ANIMÁCIÓ

néhány kép maradta többit elorozta a jótékony idő

kusza vezérvonalakat rajzolok céltalan ahogy az álom cikázik

az ezüstös tavon

csak a kezdet és a vég világos előttema program kitölti majd a köztes helyeket

elbűvöl a mozgás pedig csak huszonöt kimerevített pillanat áll ma össze filmmé

RETTEGI Attila – 1962-ben született. Magyar-orosz szakos végzettsége van,magyar nyelvet tanít. Szombathelyen él, egy szakképző iskola igazgatójakéntdolgozik. Az idén jelenik meg első verseskötete.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


60

NAGY FARKAS EMÍLIAFALU

Csak egy utca,Csak egy ház,Csak egy álom,És egy vágy.Egy folyó,Egy park,egy régi állomás.egy templom,egy köröszt,egy kihalt kávéház.Romok, homok,Por és per,Sár és sírok,Temető,Ravatal,

Halotti tor,Karácsony,Angyalok,Hózápor.Titkok,Hazugság,Befogott fülek,

Gépek,Gyárak,Ígéretek.Esküvő,Öröm,Bor és malac.Öregség,

Nyomor.Te itt maradsz?

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


61

LELTÁR

Óvatosan körülnéz,

Felméri a terepet,Majd egy hirtelen mozdulattalBeleugrik a megélhetést jelentőKonténerbe.Száraz, savanyú kenyér Lapul a szemét alján.Egy kettőbe tört esőernyő,

Néhány üveg, amibenMég akad egy-két szem

Nyárízű cseresznye.Papírdarabok, üresFlakonok.A gyereknek egy fél pár zokni.

NAGY FARKAS Emília – 1986-ban született Topolyán. A Gábor Dénes Főiskola szabadkai kirendeltségének első éves hallgatójainformatika szakon. Kishegyesen él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


62

HORVÁTH ÖDÖN

ELÉGEDETTSÉG

Előnyös korban élünk, már a mennybőlis tréfát űzünk; jólétünkért mindentmegteszünk: csalunk, lopunk, véres szennytőlsem rettenünk vissza, elrabolt kincset

értékesítünk, uzsorakamatraadunk kölcsönt, s aki nem fizet vissza,megfizet érte, két-három darabbatörjük kezét, lábát. Ez megtanítja:

velünk nem illendő kukoricázni.

Kedvenc lotyóink elegánsan járnak,amit szemük-szájuk megkíván, megvan.

Senki se mondhatja, hogy téglagyáriízlésünk van, bár többen így pofáznak.Ezért egyikük egyszer még szörnyethal!

HORVÁTH Ödön – 1938-ban született Budapesten. Az AmszterdamiTeológiai Főiskolán szerzett hittantanári oklevelet. A KismarosiTeleház Alapítvány vezetőségének a tagja. Művei és műfordításai többirodalmi folyóiratban, valamint a Terebess kiadó honlapján jelentek meg. Társszerzője A Dunakanyar költészete című versantológiának.Kismaroson él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


63

KELEMEN ZOLTÁN

ÁLOMKÉP

Megálmodtam e pár szótLeírni most hogy fogom?Hoppá! Gondolkodjunk csak!Talán egy vessző kimaradt?Mondd meg te, én nem tudom.

A rímeket is alig ismerem

Hogy fog ez majd kinézni?Már előre félem bántó szavadat!A Ly-t és a J-t is keveremEngem ugyan minek fogsz becézni?

Az ám! Itt valami nem stimmel!A szótagszám nem ugyanaz talán?

Eh! Már megint kimaradt a vessző!Vagy valami baj van a rímmel?Ha addig élek is, megtudom… Talán

Most meg ismétlem magamat!Rímnek… két ugyanaz a szóHm…Valamit már megint elírtam…

Ám ha elemzed minden szavamat,Mondd, egyáltalán, van közöttük jó?

Mohol, 2005. június 27.

KELEMEN Zoltán – 1962-ben született Adán. Napjainkig verseikülönféle internetes honlapokon, helyi lapokban és a Magyar SzóKilátó című művelődési rovatában jelentek meg. Moholon él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


64

NAGY KÁROLYMADÁR

Nem szólít az Elefántcsont-torony,négyfal-bezártságomfikció.Betölthetetlen szabadságomonnem tör át önmegvalósító dikció.

Tegnap elnéztem egy madarat.Könnyű volt, gyors és koszos.

Nem szégyelltem, hogy ott ragadt

szemem, míg ágaim közt ugrándozott.Felnéztem, elgondoltam az eget:magasság, ez csak az övé.Ő felül, én alul verdesek az evolúció külön csúcsaiért.

Repülhet ember is.

Könnyed távolság Párizs, vagy London.Egyre nem képes mégsem az ember:drótkerítésen ülni – ez a gondom.

KARCOLJUK...

Karcoljuk jelünk kérgükbe a fáknak,vagy szeretkezzünk pergő homokon –

játsszuk el: e történet nem látszat,simuljunk át a makacs dolgokon.

Az elmúlást kéne elhazudni.Most! Mert elveszik ezer részletünk.

Percekké összefutni, nem csak múlni,hisz ezerszer visszafájhat, ha külön ébredünk.Boldog, okosabb csalás, ha másképpen nézed

azt, ami sohasem ugyanaz –

hogy ezt meglásd, pillanatokká kell égned,s részleteidre bont téged a pillanat.

Így izgalmas, különös furcsaság,ami perzselhet, átizzhat téged és engem.

Legyen örök elmélet ez a vágy,hogy bizonyosak legyünk a szerelemben!

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


65

KOMOLYAN GONDOLTAM

Én komolyan gondoltam másokat.

S míg játékaimon át kilestem,híg szerelmes-késekkel szurkáltak,ahol vágytam, felesleges lettem.

Csábító lobogás volt. Semmi tűz,de már tikkasztó kályhákban laktam;szétmállott számban a föld és az űr – olvasztottam az olvaszthatatlant.

Hogyha bármi tört, felfelé emelt;s az illúziókkal már úgy teszek,mint két magányos: egymásnak teher,de egymás nélkül csupán végzetes.

Én mindent annak ismertem: ami.

De most az undok holnap hívogatvégtelen mezőkre kihajtani – mint egy papirost – zörgő kínomat.

NAGY Károly– Bajai költő.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


66

KEULER JENŐA ZENE PARTJÁN

Kifeküdtem a zene partjára.Sokan lézengünk itt így magányosan.Összecsobbannak a hullámok, az érzés hullámai,gyengéden, állhatatosan miként a reményeink.

Most tisztán kivehetők a zátonyok is.Csak közelebb kell menni, és meglátni azokat,

akik szerencsétlenül jártak.

Mozdulatlanul heverek baloldalamon,szívem oldalán,

és hallgatom, ami a távolban történik.

Mondják, hogy a tengereknek tündérei vannak!Karban dalolnak!

Fölverik a hajósszívek nyugalmát!

Óh muzsika! Tenger!

Valahol messze szól már a halálos kórus!

A túlsó kiszögellésnél most megrándult egy markáns, csontosarc.Mintha felém kémlelne.

Én is körültekintek.Legközelebbi társam föltérdepel,

néhányan közelebb húzódnak a parthoz.

Még nem tudjuk,melyikünk gázol be elsőnek.

KEULER J enő– 1936-ban született. Budapesten él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


67

PÉCSI SÁNDOR TÜKRÖS

Ódon tükrös fedelén vésett alakok Készítette Király Zsiga 1842-dik évbenBetyár és szeretője egymásra néznek Tulipánok kígyóznak a lány kezébőlPipázik a betyár Megszólítja a lány a betyárt

Csillog a szemed, termeted sudár Nagyon kívánlak, csak gyilkos ne volnálVéres a fokosod, kormos a puskádCsak gyilkos ne volnálCsak gyilkos ne volnál

Ha nem köllök elmegyek Gyilkos nem vagyok Hátulról nem ölök

El ne fordulj tőlem el ne hagyj

Szabad vagy, szép vagy de gyilkos vagyÓdon tükrös fedelén így beszélnek a karcok Aztán maradt a lány pártábanSenkinek se kellett akasztott ember babája

PÉCSI Sándor – 1960-ban született Budapesten. Restaurátor ésfafaragó. A Buddhista Főiskolán keleti filozófiát és vallástörténetettanult. Verseket és esszéket ír. A Titanic művészeti csoport tagja.Társszerzője A Dunakanyar költészetecímű versantológiának.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


68

NYÍRFALVI KÁROLYESTI TŰZFAL

Bőröndbe szórva, mi nem kell, dúvadkéntutcára teszem a kacatokat is,hogy hordaná el már magát végre...De ki? Valami megroppan a szív

rostjaiban, a szobát elönti azutolsó esti fény, s tudom, ahogysosem, nekem kell indulnom, leválvamagamról, de minek bőrönd, egyéb

csomagok... Bőrömet kellene el-veszejtenem, akár a kígyó ésmások, de ami az egészet adja,nem hagy el, nem enged... És ott neszel,

és liheg a sötétben kúszó árnyék...

TEKINTET

Ne tégy a zsebedbe senkit.Összegyűröd az arcát, hogy emlékszelmajd rá, mikor végleg elmegy, s nem ül

le a padra a napfényben, falak

közé a szúrófényben egy utolsóelőtti felvételhez.

HÁNYJA, VETI

Szelíden fodroz a víz. Öregember ül a parton, fejét lehajtja. Éselkomorul minden, elócskul avers is...

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


69

[TÖREDÉK EGÉSZ]

A kiszáradt frissítőkendő arra

még jó, hogy felitassam homlokomróla lecsorgó gyöngyöket egy majdnemunalmas délután, amikor várok

valamit, de az idő visszabeszél.Mint homokórában szortyogó homok,úgy vagyok én, mozdulnom kell; történjék,amire várok, de nem tudok róla,

remélve, én irányítok, s nem a Nap cibál ide-oda...

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


70

TÖLGYERDŐSzauer Ágostonnak

Eres levelek a makkot elfedik,kérgéből minden olvasható, görcsük fejnyi, már-már emberszerű,kucsmás arcokkal, ha eljő a tél.

Hangya mászik nyári illatok után,vágya ágán mérhető az idő.Jobb elmenni. Közelre és távolra.

Nem látni, ereje mily késő,

de hegyek magasán, völgyek mélyén pisla hajnalon lassan kiderül:ez hát, ilyen a rendszer; hunyó fák,szűkös nagyvilág, köztük szép és avíttroskatag relikviák a fák, a

levelek, a makkok. Te mire gondolsz?

KIEGÉSZÍTÉS

Innen már eltalálok, kiismeremmagam, legutóbb itt tévedtem el,könnyedén keverve az oldalakat.

Térkép kellene belső utaimhoz

is, mert felemel és leterít az,amit nem tudok előre, beszakadaz asztal lapja, a térdemre írok,tenyeremre rajzolok, szagom pedig

bizton irányt mutat.

NYÍRFALVI Károly – 1960-ban született Békéscsabán. Könyvtáros.Önálló kötetei: Testünk jele a papíron; Szél és Nap; Ülök a küszöbön(Cinkotai versek). 1992 óta Budapesten él. 2002-ben „Az énBudapestem” című pályázat fődíjasa volt.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


71

CSÍK MÓNIKAÖNAZONOSSÁG

röghözkötöttségem ahajdani növényi létgénkapszulába rejtettrégmúlt-hozadéka

itt késztet élninem ereszt

bár ezek azillatok és ízek láthatatlan szálak sóhajok és vétkek

nélkülén magam

se lennék az, aki

TÉTOVA HOVA

még ha

lenne ishovámennem

hogyan

hisz a

honnan- ban semvagyok

biztos

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


72

APOKRIF

bicegő bűntudattalfekszem, kelek s töprengek néha,vajon a kárhozattólremegő mitikusfélelem, vagy atömegből való

kitűnés rémetartja koponyámcsontkaranténjábana gondolatokat,a vétkeket

SZAKÍTÓPRÓBA

Ha agénjeimbe égettfreudi

péniszirigységetleküzdvekurta furcsanői elmémTartaroszábavetve amiérteket

kérdések és

féltések sallangjaitóllecsupaszítva

pőrénvacognék előtted –

egy

kicsit mégkellenék?

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


73

IGÉINK

tör mar

ver árulátver írtsújtrontöl

dúlijesztfosztrúgcsalrémítámíthitegetkábít

bontnyúztéptipor lelépelhagy

kiosztkicsinálfelcsinál

(el)keserít(ő)

CSÍK Mónika – 1978-ban született Zentán. Az Újvidéki Egyetem BTK

Magyar Nyelv és Irodalom tanszékének az abszolvense. A Sziveri JánosMűvészeti Színpad legutóbbi Verspályázatának a díjazottja. Metszetekcímű első verseskötete a Sikoly következő számának a mellékleteként fogmegjelenni. Kispiacon él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


74

SÁNDOR ZOLTÁN

PALACKOZOTT VERSKÖPETEK

Ma már a fájdalmat palackokba töltik és

teherautókkal szállítják a tetthelyre – Hozzám (is),aki őstehetség vagyok a melankóliára,Meursault-, K.-, Murphy-ivadék,Borges könyvéből kimaradt képzelt lény

– sebzett Tigris.Önbeképzelt Önnön létezésem már-már

átsüvít a mitologikus fegyelmezetlenség határán.Fulladok, ha lélegzem;s ha nem – megfulladok.És Te?! Aki vagy, aki vagy – még Kierkegaard sem fogalmazhatna meg jobban!Félve és reszketvea Nélküled töltött percek őrületében

a csodalámpát dörzsölgetve1001 éjszakán át haldoklom: Érted!és Élek (Baszd Meg!): csakis Érted!Karácsony éjszakája közeledik...

Nedvezz!Megszületünk hamarosan mindannyian:J.K., Te & Én

– Posztmodern Szentháromság! – Kiképzetten a

GolgotáraHalálraFeltámadásra…

Üvegpalackokba csomagolom Én-emés Téged.

Szétrobbantom vélükversem szerkezetét.Önreflexiót gyakorlom.Ez a kedvenc hobbim hiányodban!Minden Veled töltött pillanat pedig

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


75

tüdővészes aggastyánból érkezősötétszürke, plazmahalmazállapotúköpet a halál szemébe;amit teherautókkal akarok szállíttatnia tetthely(ek)re – Meursault, K., Murphy és a Tigris

emlékére.

EXTÁZIA

Ólomeső áztatja hajadat.Az ózonlyukon keresztül

hipermodern műholdak – virtuálisgondolatrendőrök – kísérik nyomodat.

eXtáziában extasytzabálsz,

majd hódító táncot jársz.A hüvelynedv közvetlenkapcsolatban álla hallásszervvel,a fajfenntartásszolgálatában

– eXtáziában – a hazugság megengedett.

A vécéfülkében patakokban

csörgedezik azoldó,ondóés az aids.

Posztmodern kamikázélettél,rendíthetetlen hóhér.Öngyilkolod magadatmásodik személyben

– hátulról.

Mára már a távolságok értelmüket veszítették.Bárhol elérhető vagy

– eXtáziában – szelleműzés idején.

SÁNDOR Zoltán – 1973-ban született Nagybecskereken. Az ÚjvidékiEgyetem Jogi Karán abszolvált. A Magyar Szó munkatársa, a SziveriJános Művészeti Színpad elnöke és a Sikoly főszerkesztője. Önálló kötetei:Sár; Az élő J . K.; A szoba. Muzslán él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


76

GÉBER ZSÓFIA

ÁR (vakság HELYE:tt)

folyóként szaladUNK igen: mert te is velem (!)

ébresztŐŐŐŐŐŐŐŐŐŐmagas fényes édes

a tájtenger madarak maradnak őszülő halakkal párbanindulunk és haladsz te is saját méhednek zaja felémint a hajnal mentén hasadó ütem – éles – hangja utánamikor a – súly lehull és szárnyalsz

mert zavarnak – nélkül – bármi nélkül

élsz és HALsz te is mint az ÖRÖKKÉvaló( – ) bennemSZERETLEK…de nem ÚGY.

ELVÁLÁS

erő((ltetet)t) mentett egy hajszálon múlt tettel érezgyengédnek kapaszkodót a testbenmeztelen érintésthajSzolok némán…int és el sem köszön

fordít hátat és hátba döf ölelés helyett vihar az agyban éskiakaszt akár piros bugyit a fára[( el )múltkor]

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


77

TITOK

fiktív vállvonáS ébreSzt hangtalan dadogáStaltat kéz láb Szél

nézz Szét Szép Szék Szendereg az aSztalnáléS ringat miSztikuS moSolyodSzól Szót’ Szép Szavakat Szendereghangtalan tekereg fényeS Szeleken Szopogat SzeretetSzeretlek SzeretemSzeretSzeretSzte iS mert én vagyok én iS mert hangtalanő iS mert haSztalan tekereg üldözve nevetek rajtad iS mert Szereted

GÉBER Zsófia– 1986-ban született. Az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének a hallgatója.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


78

WERNKE BERNÁTJ.P.-NEK

kárpátok távoli

ormánég aljánlobbant felelőszőr alángnapnyugta után

szeszélyesen tolongtak a forrósodózuhatagokra

a hűvösbenkalapban, pálcával

fonnyadottak

és hódoltak

az elhagyottak iseleven tűznek szélére csúszotthasáb sustorgásain

a sűrűbblobogástól ők messzebb ültek

száritgatják kabátjaik bővebben tépázott

oldalait

és a rájuk szivárgómeleg sugár

bűvöli arcukhoz

szél ötvözteutak porátólérc kemény

hajuk

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


79

KIHŰLT KÓBORLÓK

erény szineiben

látjátok mostmagatok, véretekbengyűrve járó

gondotelbújva sóvárogtok fonnyadón, azárnyékban dalolóegykoron

heverő hallgatagságbasodornak folyamló

iramok kiáltó szelévelmég egyszer felszállni

akartok de már mélybehullottak a

hársfák vert arcotokonkihűlt a

borvirág

WERNKE Bernát – 1954-ben született Pincehelyen. A Muravidékcíműkulturális folyóirat szerkesztője. Önálló kötetei: Esztergomi éj ésVillanások. Berlinben és Esztergomban él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


80

KOVÁCS KAROLINAMEGSZÁLLOTTAN

végszavakat gyűjtök, bizalmatlanságod emlékköveit.Jöhetnek az újabb nyavalygások megannyi akvarell vagy grafit,néhány fénykép akár, ha már folytonlefestesz, adhatsz újabb végetJób történetének, kétségbe vonhatodhitem, nem hiszem, hogy a létvéletlen, de hogy vétlen sem vagyok,az kétségtelen.

MANDALA

Mielőtt elalszom,nem tudhatom,

engem szólít az Úr vagy én szólítom.

Mielőtt elalszom,a jobb oldalamra fordulok halálfélelmema baloldalon.

Mielőtt elalszom,listát készítek:kinek, mitamim van, szétosztom.

Álmomban búcsúbeszédet

mondok,és nem jelent gondot,hogy nincs gyakorlatom.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


82

SZOMJ

ízed

zsurló kamillávalkakukkfű mentávalkicsordult málnalé.

pőre tőr evádli éle

combtövedben megreked.nem ment meg

javas sem csontrakó

szedem inad feszítemszét szana

vért maszatolszájszegletem.fejed mellemen

domboruldörömböl

ötfelé karmolóujjad kutat kiutat.nincs négyesbusz

mi elvihetvágy mi jobban

lekötheta szünetjel is

szünetel.add meg magadfehér zsebkendővel

mi letörölés újrakezd

KOVÁCS Karolina – 1976-ban született Óbecsén. Az Újvidéki EgyetemBTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén abszolvált, a DebreceniReformátus Hittudományi Egyetem Vallástanári Tanszékén szerzettoklevelet. A Fiatal Írók Szövetségének a tagja. Önálló kötete:Szembeszélés. Kiskunhalason dolgozik.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


TEHOZZÁD…

…ÉNTŐLEM

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


84

FEKETE J. JÓZSEFA NYELV CSENDJÉNEK POÉTIKÁJA

– SAŠA RADOJČIĆ KÖLTÉSZETÉRŐL –

A mű magáért beszél. Vagy hallgat. Kitárulkozik, vagy bezárkózik.Értelmet keres, értelmezőre vár. Olvasóra, hallgatóra számít, aki azezredfordulón a modernitás álszimptómájaként jelentkezőelidegenedés-tünetek, elmagányosodás-szarkómák és az egyénnek avilág kontextusából való kiszakadás-hipochondriájának nyománönnön megtestesülésének páncélzatában találja a műalkotást, hiszen

már a műalkotás se érdekli, vagy ha mégis, akkor arra már igazánnem jut ideje, hogy az alkotójával is törődjön.Magáért beszél a mű, ez kétségtelen. Markáns határ húzható a műés a szerző, az alkotás és az élet, az életmű és az életrajz között.Kétségtelen. Csakhogy a műalkotásokat manapság még jószerévelemberek hozzák létre. Igaz, hogy Quirinus Kuhlmann (1651–1689)sziléziai német költő már a tizenhetedik század derekán megalkotta

a versíró gép modelljét, amely a szavak kombinálásával hozta létreaz eszményi műalkotást, a huszadik század második felébenmegszülettek a szöveggenerátorok – Az első magyar szöveggenerátort Papp Tibor alkotta meg 1993-ban Disztichon Alfa néven. –, vizuális alkotások létrehozására pedig emberi értelemmelfel nem ruházott élőlények is képesek, de a verset általában mégmindig a világnak az ember általi lábjegyzeteléseként olvasunk.Bocsánat: Olvasok. Saša Radojčičot ráadásul ismerem is.Ennélfogva képtelen vagyok elkülöníteni egymástól a halk szavú,higgadt, egyszerűségében briliáns gondolatmenetű filozófust, astíluscikornyától mentes, visszafogott, harsányságtól menekülőköltészetét, a csendre – nem az elnémulásra, hanem a halk megszólalásra épülő –, a nyelvvel, mint alapvető élménnyelszámoló poétikáját. Se a tágra nyílt pupilláit, amivel folytonrácsodálkozik a világra az új naivitás meghirdetett költői programja

mögül. Hiszen ha valaki a nyelvvel, mint a költészet tárgyával ésanyagával szembesül, előbb-utóbb (Saša Radojčić előbb) eljut afölismerésig, hogy a nyelv elégtelen a valóság leírásához, és ennek

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


85

a fölismerésnek a tematizálása bölcseleti és költészeti kérdésként isfolytonos, teremtő kételkedést gerjeszt és műalkotásban ölt testet.Az új naivitás szellemhatára természetesen nosztalgikus, éstermészetesen a nosztalgiának abban (az egyedül valós) értelmében,amely nem az egykor elveszítettre, hanem a soha nem voltra, a sohanem tapasztaltra, de óhajtottra vonatkozik: a világgal és a benne élőmivoltunkkal való közvetlen találkozásra, az ártalmatlan, idillikusmegismerésre, amiből ki lehetne, ki kellene iktatni a nyelvkulturális megterheltségének és a tapasztalás

prekondicionáltságának beágyazottságát, és nekilátni a dolgok újbóli megnevezésének, mert a költő (az ember) csak azáltalalakíthat ki viszonyt a világgal, ha megnevezi a dolgokat. A

névadás teremtés. A szavak ismétlése pedig a papagájok kitüntető – és veszélytelen – kiváltsága. És innét eredeztethető a költőiszembesülés drámájának mélysége: több könyv, mint nap – ha aszavakkal törődünk, elmulasztjuk a valóság tapasztalását, amimindig közvetlenebb, erőteljesebb, átfogóbb és teljesebb, mint aszavak, ám szavak nélkül képtelenség megjeleníteni a tapasztalatot,a világról csak közvetve, vokális vagy vizuális eszközöket

fölhasználva készíthetünk értelmezhető lenyomatot. A helyzetkülönössége csak akkor válik nyomatékossá, ha a szavakkalfoglalkozó költő mégis inkább a megismerés közvetlenségéretörekszik, mint hogy egyre rafináltabb nyelvi attrakciókba

bonyolódjék.Ez a közvetlenség és átgondoltság sugározza át Saša Radojčićversekről, költészetről szóló esszé- és kritikaírását is. Nem az a

költő ő ugyanis, akit meglegyintett az ihlet szellője és egészhabitusán eluralkodott lírai énje, hanem azon egyre fogyatkozólétszámú, majdhogynem titkos társaságnak a tagja, amelyfoglalkozik és törődik a költészettel. Értelemadó és értelmezőolvasatai, továbbgondolásai a kortárs szerb költészetnek azezredfordulón felvázolható állapotrajzán túlmenően a németbőlfordított filozófiai-irodalomtudományi esszék közvetítésével aköltészet 20., 21. században megjelenő irodalmi és irodalmon kívüli

kérdésköreire is kivetülnek.„A poétikai viszonylagosság az értékmércék viszonylagosságának előcsarnoka” – írja egyik esszéjében, utalván arra, hogy a szerbköltészetet – akárcsak a magyart, tehetjük hozzá – a változatos

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


87

vizsgálódás tárgyát képezhetik ezek a műalkotások, noha ahagyományos tartalmi és formai megoldásokat továbbéltetőhagyományőrzés lombosodása, a neoavantgárd nyelvi ésértelmezési korlátokat átszakító nyomulása, a posztmodern

játékossága, az egyén és a világ határainak fölülvizsgálását célzómetafizikai átgondolás nyomán születő költészet inkábbkaleidoszkópszerű mozaikjelleget ölt, mintsem egységes képbeállna össze, noha e törekvések több síkon találkoznak, metszik ésátfedik egymást. A változatosság ellenére a szerb költészetben mégma is szinte szűz terület az elektronikus médiumok nyújtotta

poétikai lehetőségek új, jelentésteremtő és értelemalakítótapasztalati síkja. Saša Radojčić úgy véli, hogy a szerb költészet

még nem nyújtotta be igényét a participatív irodalom új lehetőségeiiránt, ám fejlődésében ezt az igényét is hamar fölismeri majd.A kritikus persze nem látnok. De ha műítészi gyakorlatát átülteti aköltészet talajába, kielemezhető lesz a kettő egybevágósága,eltérése, átfedése, szimbiózisa. Lássuk végül, mit mond a kritikaSaša Radojčić költészetéről!

Csendes diszkommunikáció a világgal1

Aleksandar B. Laković nagyívű esszéjében2 annak ellenére, hogy aszavakkal és a nyelvből építkező költészet esetében sokkalnehezebb a csendről beszélni, még nehezebb a csendet és azelnémulást megjeleníteni, mint például más művészeti ágakban, ígya zenében vagy a festészetben, Saša Radojčić poétikájának

középpontjába éppen a csendet helyezi, ami egyfelől a megismerésés az önmegismerés kontemplatív feladatát hivatott segíteni,másfelől pedig a világ jelenlegi állapotával szembeni tiltakozás(csendes) kifejezőjévé válik. A csend a költő minden verssorátátitatja és autentikus költői módszerének védjegyévé vált, írjaLaković. Bármiről írhat a költő, „a tavaszról, áradásról, aszemekről, angyalokról, a fiáról, Athénről, Amerikáról, a

1 Dragan Hamović: Za novu naivnost. in. Saša Radojčić: Elegije, nokturna,etide. Narodna biblioteka „Radoslav Vesnić”, Kraljevo, 2001, 10. o.2 Aleksandar B. Laković: Poezija Saše Radojčića iz same tišine. in.Aleksandar B. Laković: Tokovi van tokova. Rad. Bgd. , 2004

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


88

költészetről, a milléniumról, az ózonlyukakról, pókokról, történelmiszemélyekről vagy gyermekkorának udvaráról, elmaradnak afelkiáltójelek, hiányoznak az affektív nyomatékosítások, nincs

begörcsölés, nem változik meg az első verssor (»minél halkabbintenzitású«)3 hangfekvése, nem hevül föl a vers hőfoka, tehát azenei kompozícióban az adagiót kivéve más tétel nincs is…”4 A huszadik század második felének szerb költészetét vizsgálóGojko Božović is a csönd központi poétikai jelentőségéthangsúlyozza Saša Radojčić költészetében, a dolgok megnevezéséhez való visszatérést a verizmus implicitmegnyilvánulási formájaként értékeli és erős késztetést érez, hogyaz ízig-vérig modern költőt az utolsó szerb klasszicistának nevezze.

Az 1991-ben kiadott Kamerna muzika című kötetről szólva írja akövetkezőket: „E könyv kamara-elhalkulását a nyelvnek szentelte,mert ez minden, amit a költő birtokol, és ez minden, amimegmaradt a világból. Ahhoz azonban, hogy ezt halkan, akamarazene hangján mondhassuk ki, arra van szükség, hogykülönböző módon, de mindig ugyanazzal, az alig hallhatóságintenzitásával ejtsük ki »a dolgokra való emlékezésünket«. Saša

Radojčić költői szótárában a dolgok szó a világtörténelmi jelenségek másik elnevezése.”5 Alen Bešić a legutóbbi Radojčić-könyv, a Đura Jakšić Irodalmi Díjjal jutalmazott Četiri godišnjadoba ismertetésében6 olyan fokú nyelvkritikai ráhangoltságottapasztal a költőnél, ami jószerével nem csak alkalmatlannak,hanem illetlennek, ennélfogva majdhogynem illetéktelennek tartja anyelvet a világ és az egyén idillikus egybeolvadásának kifejezésére.

3 Gojko Božović: Povratak stvarima. in. Gojko Božović: Poezija uvremenu. O srpskoj poeziji druge polovine 20. veka. Oktoih, Podgorica,2000, 303. o.4 Aleksandar B. Laković: Poezija Saše Radojčića iz same tišine. in.Aleksandar B. Laković: Tokovi van tokova. Rad. Bgd. , 2004, 245. o.

5 Gojko Božović: Povratak stvarima. in. Gojko Božović: Poezija uvremenu. O srpskoj poeziji druge polovine 20. veka. Oktoih, Podgorica,2000., 303. o.6 Alen Bešić: Vrijeme tihe strasti. Politika. 2005. április 23.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


90

Költészetét Karlóca város pecsétjével, Branko Ćopić és ĐuraJakšić irodalmi díjakkal, irodalomkritikusi munkásságát MilanBogdanović Díjjal, műfordítói tevékenységét pedig a VajdaságiÍróegyesület Évi Díjával jutalmazták.

Eddig öt verseskötete jelent meg: Uzalud snovi [Hiábavalóálmok], Bieliczky Károly Városi Könyvtár, Zombor, 1985;Kamerna muzika [Kamarazene], Nolit, Bgd., 1991; Amerika i drugepesme[Amerika és más versek], Nolit, Bgd., 1994; Elegije,nokturna, etide[Elégiák, noktürnök, etűdök], Stefan Prvovenčani

Népkönyvtár, Kraljevo, 2001; Četiri godišnja doba [Négy évszak],Rad, Bgd., 2004; esszéit és kritikáit két kötetben adta közre:Providni anđeli. Eseji o srpskim pesnicima. [Áttetsző angyalok.

Esszék szerb költőkről]. Rad. Bgd., 2003; Poezija, vreme buduće.Književne kritike. [Költészet, jövő idő. Irodalomkritikák]. Alfagraf.Újvidék, 2003.

Fontos irodalomelméleti munkákat ültetett át szerb nyelvre: HansGeorg Gadamer: Pohvala teoriji. [Az elmélet dicsérete]. (válogatta ésfordította) Oktoih. Podgorica, 1996; Hans Georg Gadamer: Filozofija ipoezija [Filozófia és költészet]. Službeni list, Bgd., 2002; Wilhelm Dilthy:Doživljaj i pesništvo. [Élmény és költészet]. Službeni list – Orpheus,Belgrád – Újvidék, 2004.

Szerkesztőként a következő köteteket jegyzi: Poetike krajavijeka [A századvég poétikái]. (Miodrag Raičevićtyel együtt)Oktoih, Podgorica, 1996; Svetlosti tajne. Zapisi o DraganuStojkovu. [A titok fényei. Írások Dragan Stojkovról]. Prosveta,Bgd., 1996; Jovan Hristić: Sabrane pesme[Összegyűjtött versek].(szerkesztette és az utószót írta) Rad, Bgd., 2002; Mirjana

Stefanović: Iskisli čovek. [Elázott ember]. (szerkesztette és azutószót írta) Nolit. Bgd., 2003; Vojislav V. Jovanović: Groblja [Temetők] (szerkesztette és az utószót írta) Gradac, Čačak, 2003.

FEKETE J . J ózsef – 1957-ben született Bácskossuthfalván. Az ÚjvidékiEgyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén szerzett oklevelet. AZombori Rádió felelős szerkesztője. Kritikusi és esszéírói munkásságátSinkó-díjjal, Üzenet-díjjal, Szenteleky Kornél-díjjal, Herceg JánosIrodalmi Díjjal, Pro Literatura Díjjal és Arany János-díjjal jutalmazták. AMagyar Művészeti Akadémia rendes tagja. Napjainkig kilenc kötete jelentmeg nyomtatásban, a legutóbbi az újvidéki Forum Könyvkiadógondozásában POST – Szentkuthy Miklós és művei címmel. Zomborban él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


91

SAŠA RADOJČIĆFOHÁSZ AZ ANGYALHOZ

(RÉSZLETEK)

1.

Törékeny vagyok, te szigorú Angyal.A mindennapok ezer darabraTörnek és várok,Felkészületlen a félelemre,Elégtelenül ijedten a reményre,A hosszú gyógyító éjszakára,Amely darabjaiból újra összerak,Engem álomba merült lepkét:Gyengéd vadállatot,A tiédtől is törékenyebb szárnyat.

Hogy vagyok aki voltam Angyalom,

Bűnöm a bizonyíték.És a végtelen szomorúság:

Napjaim cérnaszálon lógnak, s tudják Hogy egy pillanat sincs számomra,Az élet örökkévalóságából.

2.

Könnyebb neked ítélkezni AngyalomA csendes vágyak idejében – Mint nekem vétkezniTartósan hazugságban.Hogy lehetséges énem alá

Ne süllyedjek,

Hogy másokat átneveljek,Hogy magam is szenvedő becsapott legyek És bűnös a kívánságért,A szenvedésért, a vágyakozásért.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


92

Ezért szigorú Angyal,Fogadd el tőlem,Az egyszerű verset és a tiszta könnyem.A fény végét,Melyen templomot építettem,Hogy óvjon és elrejtsen,Hogy szólva e szentélyről,Rám is emlékezzenek.

6.

Mert egyedül vagyunk Angyalom,Kigyógyíthatatlan:A gond és az öröm,Csak jelek és kapocs,Jelek a tenyérnyi földön,Ahol találkozunk,Ahol elválunk:

Hártya amely összeköt,Engem erről s téged a másik oldalról.

Egyedül vagyunk Angyalom.És szükséged van rám,Akár nekem terád.Egymás nélkül elferdült

Szembenéző tükrök sem vagyunk,Melyek között a valószínűÖrökkévalóság arca lebeg.

8.

A halál kegyelem,Amely csak egyszer adatik.

Ne fordítsd el a te arcodTőlem,Mosolyogj!

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


93

PANNON ETŰDÖK: NÉGY ÉVSZAK - TÉL(Zombor, Versec)

(RÉSZLETEK)

Akár a hó, csendes szóEreszkedett ma a városra.Hullott a szó, hideg takaró.

***

És elkezdődött a hosszú éjszaka.Hosszú és csillogó,Benső fényben ragyogó.

Nem a lélek fénye volt,Sem a szív lángja,Az elme fényesen,Amely világokat mozgat.

Hasonlatos a nehéz bilincshez,A halál hideg fényéhez,A végtelen kopárhoz –,A havas síksághoz,Hol szél rója a hosszú utcákat,A tekintet sarkig kitárul,Ijedten,

Védtelen.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


94

***

A télről mesélek neked,A hosszú és hideg télről – És az örökkévalóság fényéről,Melyet lépteimmel igyekszem utolérni.A holdról, a hóról és a félelemről,A félelemről beszélek,A megérkező megnyugvásról.

***

TévhiteinkbőlMeggyúrjuk a lényeget.TévedéseinkbőlVerseket faragunk Az utazásról és a visszatérésről.Az utas nem tért vissza

A költő, akit nyomába küldtek Akár a verssor, csak visszacsengettMint a hosszan csiszolt szavak,Mint a zene fénylő kristályai.Különben: összeszerelhetők és összerakhatók Akár hasznos dolgok A csendes városi házban,

Melynek ablakai a kertre néznek.Mondjuk a kerti kútra,A hóval takartKopasz gyümölcsösreÉs mintha Spinoza csiszolta volna,Esetleg valaki, aki sohasem utazott,Sohasem járt kastélyban,S csak távolról látott szigetet,

Meg sem halt,Mégis az angyalokkal levelezett.

Fordította: N. Czirok Ferenc

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


96

RENDÜLÉS(Cutremur)

Egy nap, amikor megszólalnak a harangok,a tőletek elválasztó lépcső pár fokánleereszkedem, kezem ujjait nyakam körüllassan a fulladásig szorítomgyönyörű nap lesz, a tiszta égbolt kinyílik

bár korán van még, túl korán.Darvak, amelyek a tengeren túlra visznek sebesülten gunnyasztanak barátok tekintetében.Síró falak tövében roskadunk elpihent óraművek, rugóik felhúzatlanok maradtak Ki állja majd e mai henyélést, bátor élenjárók vagy a megtizedeltek, a végtelen sorozatú prím- és páratlanszámok?A meleg, mint a télelő végső rendüléseMaguktól megszólalnak a harangok, ingó fekete repedések,

roppant ollók.Hol vagyunk? Veletek, e szobában várva a magányelbődülését.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


97

MÁGLYA-FOHÁSZ(Ruga-rugaciune) J an Palach-nak

E négy fal közöttcsukott szájjal mozdulatlanulvalaki hiszi győzni fogsenki nem lehet egyedüle négy fal közöttkegyetlenül és végeérhetetlen.Holnap ki menekülne így

Az ifjú istenség halott s mertrajtunk senki nem segíthasztalan égetjük elszent hamvainkat az utca kövén

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


98

RÁOLVASÓ(Un descantec)

Fehérlő szemekkel, józanul, magát kihúzva áll

Fehér hajfürtök s vas utak között.Szavakat suttogott fogain át.Általa feltárt, öregektől tanultDalokat fütyörészett.

A vasúton, Sepsiszentgyörgy állomásánA Fény szívében, a robogó mozdony

Szelíden leállt, sárkányként prüszköltA híd alatt, a vas úton.

A Költő az Idő, sárkányok, vas utak ura.Csak a daltalan madarak pusztulnak el.„Egy vak énekes, éjjel egy rendezőpályaudvar vágányai közétévedve, megmenekül a haláltól, mert a mozdony magától megáll,

mielőtt agyongázolná.Senki sem érti, miként volt lehetséges.” (A lapok)

* * *

Másodikán, harmadikán, decemberben, két decemvriustólközrefogva

– két arkangyal hatalmas, vanádiumszárnnyal – izgatottan, kuszán

írok.rozsdás kézzel, kádmium-foltok, vérfoltok,vörös tintacseppek a jelszavak áttetsző kreppapírján.Az ég felé menetelünk, hármasban, én köddé válva,füstté, szmoggá, kígyózó csíkká vékonyodvakit a hatalom parancsára az Arkangyalok szigorúan őriznek hogy meg ne lépjek, s jussak a Felső Birodalomba

a véghetetlen száműzetés helyett, büntetéskénta véget nem érő mondatokban elmondott vagy papírra vetettszavakért.

2002. December 2.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


99

KÖZMONDÁS(Proverb)

Atyaságos, rebellis, szűz Romániábanegy akkora házban mint egy agyonlőttló traktorrá vált koponyájafélszemű bajszos tábornok lakottörökké taknyos orra csapként csobogott,

hullt csöppre csöpp levesébe vitézülanya mulatta, apa siratta, a fiú zokogta

leves után legott a világ szófosottmíg kommunizmust mértek gépdaru tövén a sorba’

ebédkor a nagy asztal körülmindenki pimaszul osztotta a semmit.

„De jutalmul akinek messze ért a nyelve

öt év dukált a sóhegyekbe”

Fordította: Cseke Gábor

Dan CULCER – 1941-ben született román erdélyi családban. 1963-banelvégezte a kolozsvári Babes-Bolyai bölcsészkarát, majd 1971-ben amarosvásárhelyi Vatra irodalmi folyóirat szerkesztõje lett. Fordítottmagyar nyelvbõl is. 1987-tõl politikai menekült Párizsban, 1996-banelnyeri a francia állampolgárságot. Lapszerkesztõ, a Román Újságírók

Nyugati Szövetségének elnöke, az újjászületet, rangos irodalmi fórummávált Vatra párizsi tudósítója. Asymetria címmel kitûnõ nemzetközi

internetes folyóiratot indított és szerkeszt a mai napig. Elsõ verseimagyarul jelentek meg a bukaresti Ifjúmunkásban. Verseibõl készültválogatás magyar nyelven Cseke Gábor Kölcsönsorok címûantológiájában (Pontfix kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2004.) olvasható.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


100

DRAGANA MOKAN

HOGYAN TELT EL AZ IDŐM

A mandarinszörpötaz ingujjamrólkét percig

a gázkályha fölöttszárítottam.

HÉ

Hé, ti, kik mások gondolatait olvassátok,

hajtsatok fejet ez a macska előtt,amely a talpát

nyaldossa.

ÉBREDÉS

Lelkembenmerengve dohányzik

egy őz.Ébred az élet kést kínál

mindenkinek.

ESEMÉNY

Önbizalommal telten sétála muslinca a szekrényen.A mutatóujj szégyenlősen

agyonnyomja.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


101

AZ ARKTIKI PÉKEK DALA

Amikor mezítláb futkosol jéggel borított tájakon

éhes leszel.Ha volna olyankor

forró kenyér a közeledbena lábaidra húznád.

MEGISMERKEDÉS

Végre megismerkedtünk a lábam és én

a szőnyegekkel, padlózattalzoknikkal, papucsokkal.

Még csak az út a tengerre és a sétaa partmenti apró kavicsokon maradt hátra,

hogy teljesen boldogok legyünk.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


102

TALÁN

Talán én vagyok a legboldogtalanabbszemély a világon

de a hangyák is ismerik a szomorúságot.

FANTÁZIA

Hajjal betakarvaalszik

a párna.

Fordította: Sándor Zoltán

Dragana MOKAN – 1981-ben született Nagybecskereken. Már általánosiskolásként megpróbálkozott versírással. Gimnazista korában kezdett

publikálni. Versei napjainkig több szerbiai, montenegrói és vajdaságiirodalmi folyóiratban jelentek meg. Néhány évvel ezelőtt az Ulaznica című folyóirat országos szintű irodalmi pályázatán verseivel második díjatért el. A Hogyan telt el az időm(Kako mi je prošlo vreme) című elsőverseskötete a nagybecskereki „Žarko Zrenjanin” Városi Népkönyvtár

gondozásában 2003-ban látott napvilágot. Jelenleg a Belgrádi EgyetemBTK Olasz Nyelv és Irodalom Tanszékének a hallgatója.

BÁBA Zoltán– 1961-ben született Nagybecskereken, ahol jelenleg is él.Az Újvidéki Egyetem Jogi Karán szerzett oklevelet. A nagybecskerekiZrenjanincímű hetilap munkatársa. Önálló kötetei: Poetika mikrobajke –A mikromese költőisége, Bečkerečki mirakulum – Becskereki mirákulum ésBanatski Brevijar – Bánáti breviárium. Több haiku-antológia társszerzője,illetve szerkesztője. Haikuival egy nemzeti és egy nemzetközi (Boston,USA) díjat érdemelt ki.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


103

BÁBA ZOLTÁNDRAGANA MOKAN HÁROM GRÁCIÁJA

Dragana Mokan: Kako mi je prošlo vreme, Gradska narodna biblioteka

„Žarko Zrenjanin”, Nagybecskerek, 2003.Dragana Mokan-nak a nagybecskereki Városi Népkönyvtár

országos szintű díja alapján megjelentetett Hogyan telt el az időm(Kako mi je prošlo vreme) című első verseskötete az irodalomaranykapuját nyitotta meg egy fiatal költőlány előtt, akinek alkotóiszellemét a gyermekkor zsenialitása, valamint schilleri értelembenvett naivitása jellemzi, amire már jó régóta vágyódik a kortárs

költészet. Teljesen friss és elbűvölő költői gyűjteményét a költőlánymindössze tizenhat-tizenhét évesen, a művészeti világ és a„banális” hétköznapok teogóniai feldolgozásának eljárásával hoztalétre. Olyan „alkotói megfontolásoktól”, mint amilyenek ahagyományokra való támaszkodás, az olvasottság és bármilyenféleoktatói-pedagógiai patronátus, Dragana teljesen mentes, verseibenspontán módon és lírailag egyedülállóan dolgozta fel élményeit, s

kétségtelenül ebben rejlik hamisítatlan és cinegedalhoz hasonlóanélénk költészetének összes titka.

Dragana Mokan költői elsőszülöttje a bájosság, a szépség és aszerelem megtestesítője – három gráciája pedig, mint Vénuszistennőt örökös újraszületésében a vízben, hűen követi őt, nyilváninnen erednek a tenger, a szél, a kagyló és a csillagok, mint szinteállandó szimbólumai verseinek. Azonban téves lenne azt gondolni,

hogy Dragana költészetében nincs szomorúság – a mindenkoriköltészet ősoka. Erről tanúskodik az a tény is, hogy a gyermek,akárcsak az első ember (Ádám), a paradicsomkertből – amely azelsődleges egzisztencia (Gyermekkor) tökéletességében teljesedik ki – való kiűzetésre van ítélve. Dragana Mokan ezt a kiűzettetéstsejtető költő, költészete pedig titkos búcsúzás a gyermeki Édenáldásaitól.

Mindez Dragana könyvét egy érett és lekerekített költőiópuszként ajánlja olvasásra, amely minden valószínűség szerintmég a legválogatósabb irodalomínyenc ízlését sem hagyja majdközömbösen. Fordította: Sándor Zoltán

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


104

MILAN FOŠNER

MINDAZOK A KISVÁROSI VENDÉGSZEREPLÉSEK

soha semmi jó nem származottmindazokból a kisvárosi vendégszereplésekbőlminden alkalommal betegen jöttem hazaa reggeli vonatokra és autóbuszokra való várakozás

és a wc-ben látott gyermekfogak emléke miatt.

mindazok a kislányok nem voltak erősebbek a várakozásnála reggeli vonatokra és autóbuszokra.

csocsózás a vendéglátókkal billiárddal és darts-szal töltött éjszakák ötvenéves asszonyokkal és

szájrúzsaikkal töltött éjszakák mindig több kiló rúzs volt az ajkukonmindig hánytam attól a sminktőlsokkal ritkábban a sörtől,ők sohasem vettek könyvetazt hitték hogy majda sminkjük elegendő lesz

nem volt elegendő, sose volt elegendő.

valamennyiőjük elvált volt és saját lakással rendelkezettszekrénybe akasztott múltjuk adott nekik erőt hozzámokádtam az állomásokon utánuk.

szép pillanatok is akadtak rendszerint plakátokkal vártak

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


105

a felvezető szöveg mindig megható volt,és aztán minden elindult a maga menete szerint:

versek sör melléversek bor melléversek cigaretta mellé

versek a távolodó közönségnek versek a feledésnek

majd ismét minden a maga módján:a rendőrök a személyit kérik és az okot miért vagyok itt

nem tudtak velem mit kezdeni,én sem tudtam.

minden a maga módjánkalauzok főállomása villamos amely sohasem érkezik

hányásalvásfejfájásúj nap.

soha semmi jó nem származottmindazokból a kisvárosi vendégszereplésekből

a nagy zágrábi költőa városotokban járt

holnap mehettek iskolábaholnap mehettek a munkábaholnap mehettek az anyátok picsájába

ami engem illet

bizonyára majd egy év múlvaismét találkozunk.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


106

EGYSZERŰ ÉJSZAKA

15-től 20 cigaretta (teli hamutálca)

és fél üveg royal brucewhiskey2 gyertya és a ventillátor amely forog jobbra-balra, jobbra-balra.

a rádióban Tom Waits és a 15 dolláros kurva,az arcomon sebek, a hasam meg egyre nagyobb.üldöz a gondolat

hogy a magányra terelő ösztön – magánál a magánynál is veszélyesebb,

a kedvesem túl messze van, hogy láthassa mindezt,a világ pedig túl közel van a számomraés én gépelek mint egy őrült...

egyszerű éjszaka vana macskák a szemteskukákban kotorásznak egyszerű éjszaka vanaz autók egyenesen a halálba rohannak

egyszerű éjszaka van

a számukra és a számomra.

Fordította: Sándor Zoltán

Milan FOŠNER – 1971-ben született Sisak-on. Önálló kötetei: Put odLjubljane do Folnegovićevog naselja és Život u kući slijepih. Zágrábbanél.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


107

BRANO HOCHEL

FŐNIX

I.Bármikor keresgélek (még ha hamuban is),mellettem vanfőnixeim egyike.Kutyaszemeivel bámul,simogatásra várva.

Érthetetlenül legyőzhetetlen,legyőzhetetlenül érthetetlen,nem érti (saját) értetlenségét.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


110

AZ ILLUSZTRÁCIÓK SZERZŐI

AMBRUS Lajos – 1958-ban született Kolozsváron. 1984-bendiplomázott a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti

Egyetemen. 1986-ban Svédországba költözött. 1990 óta vesz résztkiállításokon. A képzőművészet mellett lételméleti témájúszövegeket ír. Stockholmban és Budapesten él.

BARCSAI Tibor – 1937-ben született Pécsett. Egy évre ráUngvárra került, itt végezte el 1959-ben az Iparművészeti Főiskolát.1966-ban visszatelepült Magyarországra. Főként tollrajzokat készít

és fatáblára fest ikonszerű képeket. Esztergomban él.BÁNSÁGHI Tibor Vincze – 1953-ban született Budapesten, ahol

jelenleg is él. 1986-ban diplomázott a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán.

BEREI Zoltán – 1972-ben született Sátoraljaújhelyen. Festő-,grafikus- és videoművész. A Nyíregyházi Tanárképző Főiskola

vizuális kommunikáció szakán 1999-ben, a Magyar IparművészetiEgyetem média szakán 2003-ban diplomázott. Budapesten él.

BUGYÁCS Sándor – 1951-ben született Párkányban (Szlovákia),ahol ma is él. Húszéves kora óta érdeklődik a művészet iránt. Azutóbbi években főként egyedi grafikákat és fekete-fehér, illetveszínes tollrajzokat készít. Tagja a Szlovákiai Magyar

Képzőművészek Társaságának és a Szlovák KépzőművészetiUniónak.

CZAFRANGÓ Sylvia – 1979-ben született Komáromban(Szlovákia), ahol ma is él. 2002-ben a Nyitrai Egyetemenképzőművészet-tanári diplomát szerzett. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetem doktorandusza festő szakon. AKomáromi Alkotóművészek Egyesületének elnöke, a Nyugat-

Szlovákiai Képzőművészek Társaságának és a Magyar Fotóművészek Világszövetségének tagja.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


111

CZIROK Ferenc – 1951-ben született Budapesten. 26 éves koráigEsztergomban élt. Verseket, útirajzokat, novellákat ír, grafikákat,festményeket és tűzzománcokat készít. Budapesten és Zell am See-

ben (Ausztria) él.

DRÉHER J ános – 1958-ban született Budapesten. A szegediJuhász Gyula Tanárképző Főiskolán 1977-ben, a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán pedig 1988-ban diplomázott. Festő ésgrafikusművész, a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanára.Budapesten él.

GYŐRFFY Sándor – 1951-ben született Kapolcson. 1975 ótafoglalkozik művészetekkel: kísérleti színház és film, performance,mail art, fotó, egyedi és sokszorosított grafika, festészet, szobrászat,installáció és térberendezés. 1991 óta nemzetközi művészetifesztiválokat szervez. A Muravidék című kulturális folyóiratfőszerkesztője. Budapesten él.

HAGYMÁS István – 1955-ben született Újvidéken. Zentánnevelkedett. 1982-ben orvosi diplomát szerzett Debrecenben. Író,

fotóművész, emellett asztrál-mitológiával foglalkozik. A SzlovéniaiMagyar Írók Társaságának alapító tagja. Kötetei: UtazásokFellinivel, Magsejtés. Lendván (Szlovénia) él, pszichiáterkéntdolgozik.

HERNÁDI Paula – 1947-ben született Budapesten. Az EgriTanárképző Főiskolán 1970-ben földrajz-rajz szakos tanáridiplomát, a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán pedig1977-ben kiegészítő diplomát szerzett. Tagja a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, alapító tagja a Magyar Tűzzománcművészek Társaságának, valamint alapító és vezetőségitagja a Magyar Elektrográfiai Társaságnak. Több képzőművészetidíj tulajdonosa.

HUZJ AN Štefan – 1944-ben született Lentiben. A Csáktornyai

Tanárképző Főiskolán 1972-ben rajztanári oklevelet szerzett.Képzőművészettel, zenével, irodalommal foglalkozik. Lendván(Szlovénia) él, tanárként dolgozik.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


112

HUZJ AN Zdenko– 1948-ban született Lendván (Szlovénia). 1972- ben diplomázott a ljubljanai Képzőművészeti Akadémián. Afestészet mellett versírással is foglalkozik. Kötetei: Znamenja,Mačuhice. Ljubljanában él, a Pedagógiai Főiskola tanára.

KIRÁLY-MOSS Suzanne – 1937-ben született Chicago-ban. A New York-i The Art Students League-, a Zágrábi- és a BécsiKépzőművészeti Akadémián tanult. Versei angol, szlovén ésmagyar nyelven jelennek meg. Tagja a Szlovén Képzőművészek Egyesületének és a Muravidéki és Prlekiai Képzőművészek Társulatának. Lendván (Szlovénia) él.

KOCSIS Ernő – 1937-ben született Párkányban (Szlovákia). A Nyitrai Tanárképző Főiskola orosz-rajz szakán szerzett oklevelet.1976-tól a főiskola (1992-től Konstantin Egyetem) Pedagógiai Kar Rajztanszékének tanára. 1980-ban a prágai Károly Egyetemendoktorált, 1985-ben ugyanitt szerezte meg kandidátusi fokozatát is.Festészettel, grafikával, az építészetben alkalmazott monumentálisalkotások készítésével foglalkozik, aktuális társadalmi eseményekrekarikatúráival reagál. Tudományos kutatómunkája mellett

költeményeket is publikál. Révkomáromban él.

KONDÉ László – 1954-ben született Győrben. 1986-bandiplomázott a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskola festőszakán. 1990-ig Bécsben, majd Sidney-ben élt. 1991-94 között agyőri Bencés Gimnáziumban, 1996-tól a budapesti KézműipariSzakközépiskolában tanított. 2002-ben halt meg Budapesten.

KRIZBAI Sándor – 1949-ben született Marosvásárhelyen. AzApolló Ifjúsági Alkotókör, a Marosvásárhelyi Műhely, aPANTENON csoport és a MAMŰ Társaság alapító tagja. 1984-benáttelepült Magyarországra. A Vajda Lajos Stúdió tagja. Festészettel,multimédiával és zenével foglalkozik. Szentendrén él.

KUSZTOS Endre – 1925-ben született Makfalván. 1955-ben

szerzett diplomát a Kolozsvári Ion Andreescu KépzőművészetiFőiskola festő szakán. 1962-65 között az Erdőszentgyörgyi KörzetiMúzeum munkatársa volt. Részt vett a Kovásznai, a

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


113

Székelyudvarhelyi és a Zerindi Képtár alapításában. Makfalván ésSzovátán él.

LÁBIK J ános – 1933-ban született Párkányban (Szlovákia). 1982- ben megalapította a Párkányi Képzőművészeti Szakkört. 1993-ban

a Párkányi Városi Galéria alapító tagja. A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága és a Szlovák Képzőművészeti Uniótagja. Főként a külvilág realitása ihlette olajfestményeket ésakvarelleket készít.

LOVÁSZ Erzsébet – 1954-ben született Budapesten. A budapestiMagyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán diplomázott 1981-

ben. A színes, expresszív festményei mellett jelentősek fekete-fehér tusrajzai. Budaörsön él.

fe. LUGOSSY László – 1947-ben született Kecskeméten. Költő,képzőművész, performer, zenész, filmrendező, színész. A VajdaLajos Stúdió és az A. E. Bizottság zenekar alapító tagja. Kötete:Atavisztikus levelek. Filmjei: J égkrémbalett, Neoszarvasbika, ÁdámÉva & Joe. Sárospatakon él.

MATZON Ákos – 1945-ben született Budapesten. 1970-igművészeti szabadiskolákban tanult, majd 1986-ban a BudapestiMűszaki Egyetemen diplomázott. Építészként dolgozott. 1998-banPollock-Krasner (New York) ösztöndíjat nyert. Solymáron él.

PAPP Oszkár – 1925-ben született Budapesten. 1950-bendiplomázott a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő szakán.

Falképrestaurátorként, majd a Művelődéskutató Intézetmunkatársaként dolgozott. A Szürenon művészcsoport tagja.Festményt, grafikát és zománcműveket, könyvillusztrációt, színházidíszletet, animációs filmet készít. Művészetelméleti szövegeket ír.Budapesten él.

PÉTER László – 1958-ban született Székelykevén. 1976-91 között

a temerini TAKT állandó résztvevője volt. 1983-ban diplomázott aBelgrádi Iparművészeti Egyetem grafikus-festő szakán. Egyedi éssokszorosított grafikát, monotípiát, könyvillusztrációt, grafikaimappákat, animációs filmeket készít. Herceghalmon él.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


114

STARK István – 1960-ban született Sárospatakon. 1982-87 között aMagyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Rézkarcnyomdász, aRézkarcoló Művészek Alkotóközösségének tagja.

TIHANYI J ozef – 1950-ben született Csesztén (Szlovákia).

Autodidakta művész. Festményeket, sokszorosított grafikát ésegyedi technikájú ceruzarajzokat készít. Pozsonyban él.

Anna Barbara TSCHARNER – Churban (Svájc) született.Witwatersrandban festészetet, Johannesburgban díszlet- és

jelmeztervezést, a Bécsi Képzőművészeti Akadémián pedig az iparitextil-szakon tanult. Bécsben él.

VARGA Welther J úlia – 1955-ben született Kisfaludon (Erdély).1979-ben a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolafestészeti szakán, 1984-ben a Bécsi Képzőművészeti Akadémiándiplomázott. Festészettel, valamint egyedi és sokszorosítottgrafikával foglalkozik. Berndorfban (Ausztria) él.

VITÉZ J udit – 1974-ben született Nyíregyházán. 1998-ban a

nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola matematika-rajz szakán diplomázott. Emellett elvégezte a Magyar Iparművészeti Egyetem Felsőfokú Tipográfusképző Tanfolyamát.

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


SIKOLYirodalmi és művészetifolyóirat

II. évfolyam, 5. szám – 2005. TÉLMegjelenik évente négyszer

Kiadó: Sziveri J ános Művészeti Színpad – Muzsla

Főszerkesztő: Sándor Zoltán A szerkesztőség tagjai: Tóth Béla, N. Czirok FerencFőmunkatárs: Nagy Farkas Dudás ErikaA szám munkatársa: Ruda GáborMunkatársak: Fekete J . J ózsef, Rózsa Róbert, Bába Zoltán Lektor: Kovács J olánka Műszaki szerkesztő: Deák Róbert Illusztrációk: Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület –Pilisvörösvár Készült az újvidéki VERZAL nyomdában.Támogatási díj: 120 dinár

Postacím: Magyar Kommün 39, 23206 Muzsla e-mail: [email protected] vagy [email protected] az Interneten: www.sikoly.gurulo.com és www.sikoly-muzsla.com

A szám megjelenését a Nagybecskerek községi képviselő-testület, anagybecskereki Foto Studio AS, a temerini Pázmány Péter Diákklub ésa muzslai Sisi Market (tulajdonos: Ispánovics Ibolya) támogatták.

CIP – A készülő kiadvány katalogizálásaA Matica srpska könyvtára, Novi Sad

82+7 (05)SIKOLY : irodalmi és művészeti folyóirat / Főszerkesztő Sándor Zoltán. – 2.

évf., 5. sz. (2005) – Muzsla : Sziveri János Művészeti Színpad, 2005 – (Újvidék :Verzal). – Ilustr. ; 21 cm

Évente négyszer

ISSN 1820-4112

COBISS.SR-ID 198808327

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


SZIVERI JÁNOSÁLLAT-VILÁG

Röfög a vezérkan - finoman: sertés -,sivalkodik, hörög; fölfal, ha kor-pa közé keveredsz. B?zlik az akolahol lakik. (Rá nézve ez sértés!)

De végül is: ki ? - az itt a kérdés.Ki hatalmasodik, mint a bujakór?Hullik a makk. Nemzetközileg vackolaz állat, s esik belé a kísértés...

Visszavonulni manapság nagy trükk -mivelhogy nincs honnan! Az óra ver, üt,de emberállomány nem lázad. Húzza

a búcsúmuzsikát az elv-társulat --Miközben a böllér b?rünket nyúzza- bár látom, alig hiszem -, a plebsz mulat!

7/30/2019 Sikoly, 5. szám, 2005. tél


sikoly, 5. szám, 2005. tél

Documents