A tartalomból:

Egy új tudomány: bioetika (2. old.)

XXXII. évfolyam, 5. szám

= É S I M Ű W i U c f e í [KÊYtKlEYO W

1993. április 20.

— Ösztöndíjjal Bradfordban (3. old.)

— Belányi György új könyvéről (4. old.)

— Lapszemle: Oslobodenje (6. old.)

Ára: 4,50 Ft - A fotózás alkonya (8. old.)

Akik a legjobbak voltak A Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán 4 szekcióban ren-

dezték meg az Országos Tudományos Diákkörök konferenciáját április 6—8. között. A „tudós hallgatók" vetélkedésén a követ-kezők bizonyultak a legjobbnak:

KÖNYVTÁRTUDOMÁNY

I. díjasok: Áldozó Tamás (Témavezető: Rétfalvi Gá-bor), Szvetelszky Zsuzsanna (dr. Darányi Sándor), Benkő Beáta—Galambos Zsuzsa (dr. Marton János).

II. díjasok: Szili Erika (dr. Rétfalvi Gábor), Lukácsné Varga Judit (Ferenczi Zsu-zsanna), Miksi Szilvia (dr. Marton János).

III. díjasok: Csuk Csaba (Ferenczi Zsuzsanna).

Különdíjasok: Lengyel Mó-nika (dr. Darányi Sándor), Bacsáné Makai Margit (Barátné dr. Hajdú Ágnes), Csapó Edit.

ESZTÉTIKA ALSZEKCIÓ

I. díj: Grünwald Stefánia (Török Gábor).

II. díj: Rádi Balázs (Török Gábor).

III. díj: Kalmár Melinda (Török Gábor).

NÉPRAJZ ALSZEKCIÓ

I. díjasok: Harcz Katalin (Mészáros Györgyné), Tánczos Laura (Mészáros Györgyné).

Különdíjasok: Fekete Nagy Katalin (Barátné dr. Hajdú Ág-nes), Anveiler Judit—Tóth Erika (dr. Marton János), Mikulás Gábor—Mark Dec-kers (Martién Vermeulen, Cholnoky Győző), Koleszár Viktória—Lovas Laura (dr. Marton János).

PEDAGÓGIA

NKM fődíj: Barnafi Már-ta—Kucs Márta—Takács Attila (dr. Kurucz Rózsa).

Bács-Kiskun megye fődíja: Bencsik Edit—Füstös Zsu-zsanna (dr. Helembai Korné-lia, dr. Hunya Péter, dr. Amb-rus Margit).

I. díjasok: Bácsiné Polyvás Imola (Palotai Ferencné), Illés Mariann—Zakar Erika (Feróné Komolai Anikó), Mezei Ildikó—Mucza Tünde (Balogh Éva), Glomonné Keszthelyi Ildikó, Vigassy Zsó-fia (Kollár Éva), Mezővári Henriett (dr. Hanicz Tiborné), Virga Zoltán (Bánhidyné dr. Szlovák Éva, dr. Szilágyi Klára), Vitai Miklós (Ambrusné Kéri Katalin), Rózsa Zsolt (Csondor Attiláné dr.).

U. díjasok: Brecska Szilvia (Feróné Komolai Anikó), Konyor Judit—Polecskó Judit (Balogh Éva), Kovács Tibor (Sóstói Pálné dr.), Kalmárné Foltányi Hedvig (dr. Csehi La-jos), Kmetty Ilona (Lőrinczné dr. Szabó Margit), Fodor Emese (Szuromi István),

Fekete Gyöngyi—Németh •Esz-ter (dr. Kis Kond László), Csordás Anna Tünde (dr. Hor-váth Sándor), Buda András (dr. Orosz Gábor), Málikné Ecsedi Éva (Székelyné dr. Si-pos Klára).

III. díjasok: Ökrös Ildikó— Szabó Erzsébet (dr. Hajzer Sze-rén), Abonyi Klára (Szuromi István), Zsákai Ildikó (Veresné dr. Gönczy Ibolya), Lukács Krisztina (Lőrinczné dr. Szabó Margit), Vaskó János (Kádár Gyula), Kóré Csilla (dr. Hanitz Tiborné), Szőke Szilvia (dr. Orosz Gábor), Gesztey Tamás (Hatos Gyula), Pintér Henrietta (Veresné dr. Gönczi Ibolya), Gerlinger Juli-anna (dr. Fehér Irén), Hakker Edina (Hunyadi Györgyné dr.).

PSZICHOLÓGIA

I. díjasok: Kelemen Ágnes (dr. Csányi Yvone), Csahóczi Tímea (dr. Horváth Sándor), Szent-Gály Viola (Jávorszky Edit), Speer Dóra.

II. díjasok: Gaschler Hedvig (dr. Gáspár Mihály), Urbán Róbert, Wolf Zsuzsanna (dr. Függ Zsuzsanna), Kurdi Mari-etta (dr. Horváth Sándor).

ü l . díjasok: Készei László (Mérő László), Soros Noémi (Girasek János), Antal Károly (Geier János), Kovács Györ-gyi—Kriston Vizi Gyula (dr. Kiss Géza), Bajnok Andrea (dr. Pethő Csilla), Buza Noémi (Bódi Andrásné dr.), Morvái Katalin (Sassné dr. Kiss Gabri-ella), Salomvári György (Bánhidyné dr. Szlovák Éva), Tűnik Júlia (Pinczésné dr. Pa-lásthy Ildikó).

KÖZMŰVELŐDÉS

Művelődéstörténet alszek-ció:

I. díjasok: Lampert Péter (dr. Szála Erzsébet), Sebestyén Dénes (dr. Szála Erzsébet).

Különdíj: Garami Veronika (dr. Dombi Józsefné).

Könyvjutalom: Takács And-rea (Bejczy Károly).

Művelődésszociológiai szekció:

al-

I. díj: Papp Mónika—Berki Krisztina—Kiss Hajnalka (dr. Fónay Mihály).

II. díj: Bencsik János (dr. Hetesi Erzsébet).

Könyvjutalom: Bajnay Krisztina—Katona Anita-Varga Andrea.

Különdíjasok: Schwarcz Fe-kete Szilvia—Kristóf Enikő (dr. Gáspár Mihály), Kelemen Ág-nes (dr. Csányi Yvonne), Zvelihár Bernadette (Pető Il-dikó).

A lelke nem volt eladó

Bay Zoltán emlékülés 1931 és 37 között, hat évig

töltötte be a professzori tisz-tet a szegedi tudományegye-tem elméleti fizikai tanszé-kén, 1991-ben az egyetem díszdoktora lett. Tudo-mánytörténeti jelentőségű kutatások sora fűződik a ne-véhez; elektronsokszoro-zója a világ legnagyobb mű-szaki kiállításán, a washing-toni történelmi és technoló-giai múzeumban van kiál-lítva, 1946-ban a világon másodikként sikerült a Hold által visszavert radar-vissz-hangot kimutatnia, 1983-ban a métert a fény sebessé-gével meghatároznia.

Bay Zoltán egyike volt azon sokaknak, akik — a fizikus szavaival élve — „az őrültség orgiája" elől kény-telen volt külföldre mene-külni. Az Egyesült Izzó Tungsram Laboratóriumá-nak vezetőjeként a háború alatt radarkísérleteket vég-zett. A német megszállás

után a gyárat és a laboratóri-umot fel akarták robban-tani. Bay az ellenállásban résztvevő Szent-Györgyi Alberttel talált kapcsolatot, letartóztatták. A koncep-ciós perek elől 1948-ban Amerikába menekült, foly-tatta kutatásait. 1992 októ-berében hunyt el Washing-tonban. Végső akarata sze-rint szülőföldjén, Gyulavá-riban helyezték végső nyu-galomra április 10-én. Ham-vainak hazahozatala alkal-mából az ország több váro-sában tartottak megemléke-zést.

Április 6-án Szegeden rendeztek tudományos em-lékülést a kiváló fizikus tisz-teletére. A rendezvényen részt vett Bay Zoltán özve-gye is. Előadást tartott Marx György akadémikus, Bor Zsolt akadémikus, tanszék-vezető egyetemi tanár (JATE), Toró Tibor, professzor Temesvárról.

Palyazat A Democracy After Com-

munism (DAC) Alapítvány ösztöndíj pályázatot hirdet társadalomtudományi sza-kon tanuló egyetemisták és fiatal társadalomkutatók szá-mára. Az Ala-pítvány szán-déka olyan kuta-tások támoga-tása, • amelyek hozzájárulhat-nak a magyar és a kelet-európai gazdasági, poli-tikai, társadalmi és kulturális vál-tozások, vala-

DEMOCRACY A F T E R

esetleg publikációinak jegy-zékét. A pályázóknak mun-katervet kell benyújtaniuk, amely tartalmazza a kutatás témáját, főbb hipotéziseit, módszerét, a várt ered-_ _ _ _ _ _ ményeket, a fel-

dolgozandó iro-dalom jegyzé-két, és azt, hogy mennyi időre kérik az ösztön-díjat. A pályá-zathoz egy aján-lást kell csatolni.

Az ösztöndíj elnyerése esetén az kutatás ered-

mint a kialakult FOUNDATION ményeit tartal-új rendszerek "*""" működésének jobb megérté-séhez. ' Az elnyert ösztöndí-jak folyósítását az Alapít-vány 1993 szeptemberétől kezdi meg.

Az Alapítvány által nyúj-tott támogatás időtartama 3—12 hónap, összege havi 10 000 forint. A pályázaton mindenki részt vehet, aki még nem töltötte be 35. élet-évét. A pályázatnak tartal-

mazó dolgozatot az ösztöndíj lejárta után az Alapítványhoz be kell nyúj-tani.

Az Alapítvány lehetőség szerint gondoskodik a ki-emelkedő munkák publiká-lásáról.

A géppel írt pályázatokat 1993. április 30-ig kell a DAC címére eljuttatni. (DAC 1015 Budapest, Hattyú u. 16., III/l.) Az Alapítvány 1993.

maznia kell a pályázó rövid június 30-ig bírálja el a pálya-életrajzát, eddigi szakmai te- munkákat, és értesíti dönté-vékenységének leírását, séről a pályázókat.

Kedves Olvasónk! Szerkesztőségünk ismét költözött. Új címünk (re-

mélhetően a végleges): 6722 Szeged, Egyetem u. 2—6. JATEBTKII. emelet.

Megváltozott a telefonszámunk is. Az új szám: 62/321-111/139-es mellék, vagy közvetlenül (ez fax is egyben): 62/312-311.

Kérjük a továbbiakban ezen a címen, illetve telefonszámon keresse szerkesztőségünket! Köszön-jük!

A Szerkesztőség

Uj díszdoktor a JATE-n A József Attila Tudo-

mányegyetem, április 13-án megtartott ünnepi tanácsülé-sén, Honoris Causa doktori címet adományozott dr. John Peberdynek. Az angliai Not-thinghami Egyetemi mikro-biológus professzora évtize-dek óta működik együtt a JATE Mikrobiológiai Tan-székének oktatóival és kuta-tóival. Az angol professzor jelentős mértékben segítette és segíti a tudományegyetem ezen intézetének fejlődését. Számos szegedi kutató kö-szönheti Peberdy profesz-szornak, hogy Notthingham egyetemén folytathatott ta-nulmányokat, képezhette to-vább magát. A szegedi és a

notthinghami kutatók külö-nösen a mikrobiális eukari-ota génátvitel területén értek el kiváló eredményeket áz együttműködés során. En-nek jó mutatói a szegedi tan-székvezető professzor, dr. Fereczy Lajos akadémikus és dr. J. Peberdy professzor kö-zösen publikált kutatási eredményei, illetve közösen írt könyvük. A két kutató együttműködését támogatta hat éven át a Britisch Counsil is, s ezáltal jelentősen fejlőd-hetett a JATE-s tanszék tár-gyi felszereltsége is.

Peberdy professzor az ok-tatás és kutatás mellett hat-hatós tudományszervezői te-vékenységet is folytat.

Idén március 20-25-e között tartotta tavaszi közgyűlését az ELSA (The European Law Students' Association; Európai Joghallga-tók Szövetsége) Hamburgban. A szövetség 1981-ben alakult Bécs-ben, azóta harminc tagországot tartanak nyilván, a központja Brüsz-szelben található. Minden évben kétszer találkoznak az európai joghallgatók képviselői, hogy megvitassák az ELSA-t érintő aktuális kérdéseket, és persze, hogy együtt legyenek.

Az ELSA politikamentes, non-profit szervezet, amely három szintből épül fel. Az első szintet a jogi karokon létrehozott helyi csoportok jelentik. Jelenleg Magyarországon két helyi csoport műkö-dik, Budapesten és Szegeden. A Szegedi Joghallgatók Egyesületét önálló jogi személyként 1992-ben jegyezte be a Csongrád Megyei Bíróság.

A helyi csoportokat a National Board, Nemzeti Szervezet fogja össze, ennek központja Budapest. Minden nemzeti szervezetet a harmadik szint, az International Board koordinál. A hivatalos nyelv az angol, a minden évben megrendezésre kerülő tucatnyi szemináriu-mon és konferencián ezen a nyelven folyik a diskurzus.

Az ELSA-nak alkalmi kiadványa, valamint jogi folyóirata is van, ez utóbbi szakmai kérdésekkel foglalkozó periodika. A szakmájuk-ban elmélyülni kívánóknak tág teret nyújt az ELSA: szakmai csereprogramok, nyári táborok, nemzetközi jogi versenyek állnak a tagok és a joghallgatók rendelkezésére.

Jelenleg kétoldalú cserekapcsolatról számolhatunk be Spanyol-ország, Finnország és Magyarország között.

Az ELSA non-profit szervezet, a működéssel járó költségeket alapítványok, szponzorok segítségével egyenlíti ki. A hamburgi közgyűlést többek között a Shell, a Coca-Cola, és a Mercedes-Benz támogatta.

Az ELSA „politikamentes szervezet". Ez Hamburgban számta-lanszor kiderült. Kétnapos vita után például úgy döntött a közgyűlés, nem zárja ki Kis-Jugoszláviát. A háborúról nem a diákok tehetnek.

A szlovák delegációnak elsőként mi, magyarok gratulálunk. „Feel the ELSA spirit!" — érezd meg az ELSA szellemiségét! — „figyelmeztették" kedvesen az érkezőket vendéglátóink. A szállás egyébiránt a MIR nevű orosz hajón találtatott, az orosz—magyar barátság pedig végképp helyreállt, amikor maradék barackpálinká-mat felajánlottam az orosz legénységnek.

Repülővel jöttünk hazafelé, az ember ilyenkor egy picit mindig meg van hatva, meg aztán fél is, kissé magasztosabb gondolatok jutnak az eszébe a felhők felett. Lábam alatt egy összehajtott újság, erre esik pillantásom, cím: „Európa újjászületése".

A stewardes mosolyogva teszi elém a gyönyörű söröspoharat.

HEKELI GÁBOR

Egy „új" tudomány: bioetika Városunk vendége páter

Sonfai Béla, aki a Szent-Györgyi Albert Orovstudo-mányi Egyetem és a Hittudo-mányi Főiskola közös meghí-vottjaként tartózkodik itt. Előadásai témái a bioetika tárgyköréből valók. Életútjá-ról, céljairól és a bioetikai magyarországi helyzetéről kérdeztük.

— Kérem, meséljen életút-járól és jelenlegi tevékenysé-géről!

— Kaposváron jártam kö-zépiskolába, majd beléptem a jezsuiták soraiba. A rend fel-oszlatása után Magyarorszá-gon tanultam egy darabig teo-lógiát, majd 1956-ban elhagy-tam az országot. Egy ideig Rómában tanultam, utána pedig az amerikai konti-nensre kerültem, ahol is az USA-ban és Kanadában foly-tattam tanulmányaimat. Je-lenleg Torontóban oktatok, az ottani egyetem teológiai fakultásán bioetikát.

— A bioetika hazánkban bizonyára sokaknak ismeret-lenül hangzik. Mondana róla néhány szót?

— Hogyne! Annál is in-kább, mert egyik célom az, hogy minél jobban megismer-jék Magyarországon is ezt az interdiszciplináris tu-dományt.

A bioetika tulajdonképpen a biológia, a jog és az erkölcs-tan által felhalmozott ismere-teket ötvözi, és próbál egysé-ges egészként nézni rá. A hat-vanas évek vége óta a biológia robbanásszerű fejlődésen ment keresztül, s nagy ered-ményeket ért el főleg a gene-tika, a születésszabályozás, a mesterséges megtermékenyí-tés terén.

Ezeknek az eredmények-nek az alkalmazása azonban egy sor etikai problémát vet fel, a helsinki megállapodá-sok óta pedig az emberi jogi körvonalak is kirajzolódtak.

A mesterséges életfenntar-tás, az embrió státusa és a fogamzás mind jogi és etikai oldalról is megközelíthetők. A bioetika tehát a biológiai jelenségeket jogi és etikai ol-dalról közelíti meg.

— Mennyi ideig tanít a SZOTE-n és a Hittudományi Főiskolán?

— Meghívásom fél évre szól. Az Orvostudományi Egyetemen egy kurzust tar-tottam, a Hittudományi Főis-kolán eddig a kispapoknak kettőt tartok. Ezenkívül felhí-vom a figyelmet, hogy az egyik előadássorozat minden universitaspolgár számára nyitva áll. Ezt keddenként este tartom 1/2 6-tól 7-ig a Hittudományi Főiskolán.

— Milyennek találja a bio-etika helyzetét Magyarorszá-gon?

— Sajnos, még kezdeti stá-diumban van idehaza ez a tu-domány. A témáról körülbe-lül egy tucat magyar nyelvű könyv áll rendelkezésre, míg az angol nyelvű irodalom en-nek sokszorosa, és sokkal sokrétűbb. Ezenkívül itt nin-csenek ilyen témájú folyóira-tok sem.

Egyik célom ezért a Bitnet-hálózaton keresztül folyóirat megjelentetése és informá-ciók nyújtása hazai egyete-meknek. Ehhez szeretném most a kapcsolatokat kiépí-teni, a helyzetet felmérni.

P. J.

r

Pályázati felhívás A József Attila Tudományegyetem Eötvös Loránd

Kollégiumának Igazgató Tanácsa és Kollégiumi Bizottsága felvételit hirdet az 1993/94-es tanév első félévére.

Az 1931-ben alapított, komoly hagyományokra vissza-tekintő kollégium alapvető célkitűzései a három kar legkivá-lóbb hallgatóinak aktív, öntevékeny, alkotó közösséggé formálása, valamint minél jobb körülmények biztosítása az átlagost meghaladó, elmélyült tanulmányi és tudományos munkához.

Jelenleg a kollégium 54 lakója kétágyas szobákban él. A hallgatók szakmai felkészülését könyvtár, fénymásoló, az egyetemi hálózatra is rákötött számítógépek segítik. Rend-szeresen indulnak nyelvtanfolyamok, szakszemináriumok a kollégisták érdeklődésének megfelelően. Minden évben többféle filmklub-, színház- és hangversenybérletet vásáro-lunk. A sportolni vágyók uszodabérleteinket, asztalitenisz-és konditermünket vehetik igénybe.

Azon, jelenleg első—harmadéves, valamint negyedé-ves hallgatók jelentkezését váljak, akiknek az előző két félévben legalább 4,5 volt a tanulmányi átlaguk. A pályázat-hoz csatolni kell egy részletes önéletrajzot, szakvezető, vagy annak hiányában évfolyamfelelős tanár, ¡11. ugyanazon a szakon tanuló felsőbbéves Eötvös-kollégista ajánlását. A leendő kollégistától elváijnk, hogy harmadéves korától kezdődően kapcsolódjon be a tudományos munkába vagy valamilyen formában aktívan vegyen részt az egyetemi oktatásban. Ezért harmad- és negyedéves pályázóinktól egy maximálisan egyoldalas, géppel írott összefoglalót kérünk végzett TI)K-munkájáról, oktatói tevékenységéről. A ne-gyedéves jelentkezőknek egy szaklapban megjelent publiká-cióval vagy valamely fórum előtt megvédett dolgozattal kell rendelkeznie.

A pályázatokat 1993. április 27. 14.00 óráig kell eljut-tatni a kollégium rímére (6725 Szeged, Tisza Lajos krt. 103.) A pályázókkal a kollégium, elsősorban egyetemi tanárokból álló Védnöki Köre, valamint a kollégium közössége szeretne elbeszélgetni. Erre május második hetében kerül sor. E beszélgetések konkrét időpontjait a pályázókkal levélben közöljük, ¡11. a karok tanulmányi osztályainak hirdetőtábláin közzétesszük. A felvételi eredményéről legkésőbb 1993. május 25-ig értesítést küldünk.

Csűri Péter, a Kollégiumi Bizottság titkára

DR. KÉRCHY LÁSZLÓ, az Igazgató Tanács elnöke

Kiadói est Április 29-én este 7 óra-

kor a JATE-klubban az Atlantisz Kiadó mutatko-zik be. Miklós Tamás kia-dói igazgató vendégei lesz-nek Ludassy Mária, Tatár György és Tengelyi László filozófusok.

Ankét A Világ mezőgazdaságáról

A Szegedi Akadémiai Bizottság Közgazdasági Munkabizottsága április 29-én, csütörtökön délután 2 órakor nyilvános ankétot rendez a SZAB (Somogyi B. u. 10. sz.) székházában Burgerné Gimes Anna egyetemi tanár (JATE) „A Világ mezőgazdasága — Gazdaságföldrajzi áttekin-tés" c. könyvéről. A könyv öt átfogó részben tárgyalja a mezőgazdaság gazdasági fejlettségének, növekedé-sének, világkereskedelmé-nek, termelési tényezőinek és természeti környezeté-nek, a termelés területi el-helyezkedésének, továbbá földtulajdonának és föld-használatának kérdéseit világszerte és azon belül a volt és meglévő szocialista országokban. Az ankét be-vezető előadását dr. Benet Iván egyetemi tanár, a MTA Közgazdaság Tudo-mányi Intézet osztályveze-tője tartja.

A „mi"alapítványunk „Prudentia Haliagatói Jó-

léti és Vállalkozásfejlesztési Alapítvány" — ha máshonnan nem is, de a könyvcsekk borí-tójáról biztos mindenkinek rémlik. Ám azt, hogy ponto-san mi is ez, milyen célokkal dolgozik talán kevesebben tudják, pedig ez is ugyanúgy része az egyetemi életünk-nek, mint a HÖK. Az alapít-ványról Mátics Péter titkárral beszélgettem a Hallgatói Ön-kormányzattal közös irodá-ban.

— Mikor és miért volt szükség az alapítvány létre-hozására?

— A Hallgatói Önkor-mányzat nagyon sok jogosít-vánnyal bírt, csak egy nagyon fontos dolog hiányzott: nem volt önálló jogi személy. Ezért semmit nem tudott csi-nálni az egyetem berkein kí-vül. Nem arról van szó, hogy különcködni akart, csak egy-szerűen szüksége volt erre a jogra, hogy lépni tudjon. Sok- , féle forma került szóba, de jogilag az alapítvány látszott a legegyszerűbbnek. 1991 októ-berében bejegyezték. Azért is döntöttünk ezen forma mel-lett, mert ennek van egy álta-lánosan elfogadott jótékony-kodó szerepe, ami a hallgató-ság esetében pozitív lehet. Emellett olyan vállalkozáso-kat folytathat, amik elsősor-ban szintén a diákság érdekeit szolgálja. Az alapítvány nyílt, az okirat megtekinthető.

— Az egyetem vezetése ho-gyan reagált erre?

— Addig, amíg keveset tudtak az alapítványról, rosz-szul fogadták. Úgy vélték, olyasmit csinálunk, ami telje-sen független az egyetemtől. A bizalmatlanságot megfelelő információkkal és beszélgeté-sekkel oldottuk fel.

— Hogy működhessen egy alapítvány, ahhoz pénz kell. Honnan teremtődik elő az anyagi bázis?

— Nekem, mint titkárnak a feladatatom, hogy az alapít-vány vagyonát gyarapítsam. Az alapítvány nyílt, bárki be-fizetéssel csatlakozhat hozzá. Nem tudom, eddig pontosan hányan csatlakoztak, de van-nak közöttük például művészek, akik ily módon ajánlottak fel pénzt JATE-soknak. És volt olyan könyvárus is, aki a hallgatók körében forgalmazott, majd megkérdezte, hogy miként segíthetne nekünk, s ajánla-tunkra ő is csatlakozott. Te-hát széles a skála. A csatlako-zókon kívül a vállalkozása-inkból is próbálunk bevéte-lekre szert tenni, ilyen pél-dául a fénymásoló szalon, ami

' azonban egyelőre nullszaldós

dolog. Ennek a beindításához egyébként nem kellett tőke, mert olyan bérleti szerződést sikerült kötnünk, hogy bár a gépek nem lettek a tulajdo-nunk, de határozatlan ideig itt vannak.

A Prudentia Alapítvány pályázatot ír ki „Hallga-

tók a tudományért" c. téma-körben.

Az alapítvány segítséget kíván nyújtani azoknak a hallgatóknak, akik kiemel-kedően jó szakmai eredmé-nyeket értek el, és tudomá-nyos továbbfejlődésükhöz anyagi támogatás szükséges. A támogatás elsődleges célja, hogy a tehetséges fia-talok eljuthassanak olyan tu-dományos tanácskozásokra, konferenciákra, ahol saját eredményeiket ismertetik, vagy további kapcsolatok ki-építését teszik lehetővé.

A támogatást a JATE nappali tagozatos hallgatói pályázhatják meg.

A pályázatnak tartalmaz-nia kell:

— a pályázó nevét, értesí-tési címét; az adott területen eddig elért szakmai eredmé-nyeket; két ajánlást, amit az egyetem szakmailag illeté-kes oktatója, vagy az adott szakterületen elismert sze-mély írt; a rendezvény rövid ismertetését (idejét, helyét, jellegét, programját).

A pályázathoz csatolni kell:

Iskolalátogatási igazolást, a részvétel költségvetését.

Az alapítvány fenntartja magának azt a jogot, hogy a tudományos tevékenység tartalmasságát szakértőkkel kontrolálltatja.

A pályázat a kiírástól kez-dődően folyamatos, elbírá-lása havonta történik, mely-nek eredményéről levélben értesítjük a pályázókat.

A beadás legkésőbbi ha-tárideje 1993. június 15., a pályázati cél megvalósításá-nak legkésőbbi határideje 1993. szeptember 30.

A pályázatot az alapítvány irodájába kell eljutuitni sze-mélyesen, vagy levélben (6720 Szeged, Boldogasz-szony sgt. 4., a HÖK-iroda mellett).

GARAMHEGYI ÁBEL a kuratórium elnöke

— A HÖK hogyan kapcso-lódik az alapítványhoz?

— Az alapítvány kurató-riuma azokból áll, akik az egyetemi tanács hallgatói-tag-jai, magyarul, választott kép-viselők. Az EHÖK elnöke az alapítvány elnöke is egyben, s ahogy az önkormányzat évente változik, úgy az alapít-vány kuratóriuma is megújul. Pénzügyileg nem kapcsoló-dunk egymáshoz, mert költ-ségvetési intézmény pénzt nem juttathat alapítványba. A közös iroda az, ami még összeköti a kettőt.

— Mekkora összegből gaz-dálkodhat az alapítvány eb-ben az évben?

— Erre a kérdésre mindig azt szoktam mondani, hogy ez kiderül a megpályázható ösz-szegekból. A mostani pályá-zati anyagra nem írtunk konk-rét összeget, de körülbelül kilencszázezer forint kerülhet felosztásra, de ez még' a to-vábbi csatlakozóktól is függ. Konkrét összeg az'ért sem sze-repel, mert a minőségtől kí-vánjuk ezt függővé tenni.

— Milyen területeken lehet pályázni?

— Aíz alapítvány olyan cél-lal jött létre, hogy ha megjele-nik a tandíj, akkor ezt vala-hogy kompenzálni lehessen. Az alapító okirat szerint olyan területekre pályázható pénz, mint alanyi jogú jutta-tás, szociális támogatás, tanul-mányi ösztöndíj. Ezeken kí-vül vállalkozások beindításá-ról is szó lehetne, de a rendel-kezésünkre álló pénzek miatt ez egy kicsit kilóg a sorból. A profilunkba beletartozik a most kiírt szakmai utak támo-gatása, mert fontosnak tart-juk, hogy egy-egy jóképes-ségű diák eljuthasson a szak-mai fejlődéshez szükséges konferenciára.

— A HÖK is szinte ugya-nezzelfoglalkozik.

— Mindig a kuratórium dönti el, hogy miben akar pá-lyázatot kiírni. Tehát ez nem egymástól függetlenül törté-nik, hanem egy megbeszélés eredménye, hogy ki mit csiná-1. Amíg van elosztható hallga-tói normatíva, addig nincs égető szükség az alapvető dol-gok támogatására. Akkor már sokkal érdekesebb lesz a helyzet, ha ez megszűnik. Most hozzá tudnánk járulni mindenki pénzéhez kettőszáz forinttal, ami azt hiszem, nem lenne látványos.

— Milyen tervei vannak az alapítványnak?

— Van egy régi tervünk, csak az a baj, hogy egy kicsit nehézkesen működik az egye-tem helyiségeinek az elosz-tása, mert mindenki szeretne kapni belőle. Szeretnénk megnyitni egy hallgatói bol-tot, ahol olyan termékeket forgalmaznánk, amik a hall-gatók profiljához illenek. Természetesen nem haszonra törekednénk, csak a ráfordí-tások fedezését próbálnánk kitermelni. Az lenne az érde-künk, hogy olcsók legyenek a könyvek, ceruzák, füzetek, sportcuccok, és erre gyakor-latilag már a beszerzési csa-tornáink is megvannak. Egy-szerűen helyre van szükség és működik!

BAJNAI ZSOLT

SZEGEDI EGYETEM 3 ]

/ C

Egy tanár, egy diák és egy képviselő Ösztöndíjjal Bradfordban

Szeged és Bradford angliai város kapcsolatai igen jónak nevezhetők. Ezt bizonyítja az is, hogy az elmúlt hónapokban többeket az a szerencse ért, hogy kint végezhettek tanulmányokat ebben az egyetemmel is rendelkező városban. Közülük Várnai Ernővel, a JATE ÁJTK Közigazgatási Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszékének oktatójával, valamint Balogh Edina IV. éves joghallgatóval és Czombos Tamás joghallgató — önkormányzati képviselővel beszélget-tem.

— Hogyan sikerült kijut-niuk — illetve kijutnotok — Angliába tanulni?

B. E.: - Egy TEMPUS-ösztöndíj nyújtott lehetőséget rá. Hét hely volt Angliába, ü l . és IV. éves hallgatók pá-lyázhattak. Mivel negyedéves vagyok, megpróbálkoztam vele, és sikerült is elnyernem az egyik féléves ösztöndíjat, így az European Studies egyik hallgatója lettem.

V. E.: — A két egyetem jó kapcsolatának gyümölcse volt az, hogy lehetőséget kaptam a kéthónapos kinntartózko-dásrs Ez ala * egy ún. Updating nevű felzárkóztató-felfrissító képzésen vettem részt, valamint az európai képzéssel ismerkedtem.

Cz. T.: — A Bradford Egyetem és a JATE közt fen-nálló kapcsolatoknak köszön-hetően évente öthetes perió-dusokra két önkormányzati képviselő és egy egyetemi ta-nár vehet részt a kinti egye-tem által szervezett tanfolya-mon, ahol az angol közigazga-tás, illetve az önkormányza-tok gazdasági szerepvállalásá-nak tanulmányozása a cél. Én mint képviselő vettem ezen részt a polgármester úrral együtt.

— Milyen tapasztalatok gyűltek össze a kint töltött idő alatt, és mit nyújtott az angliai ösztöndíj a további munkához?

V. E.: — A képzés alatt az előadások domináltak. Az előadó mondja a magáét, a hallgatóktól nem kérdez, s azok se nagyon hajlandók párbeszédbe elegyedni vele. Ennyiben hasonló a légkör az itthonival. Ám az előadók igen képzettek, sok informá-ciót nyújtanak, s egy videóve-títés se csupán a lejátszásból

áll például, hanem annak elő-készítése és megbeszélése is az óra anyagához tartozik. Az évfolyamdolgozatok és önálló munkák készítése igen domi-nálnak, s nagyobb hangsú-lyuk van, mint a szóbeli be-számolóknak.

Magamról szólva, sok in-formációval és tapasztalattal gazdagabb lettem. Nagyon jó könyvtárat találtam kint, s végre elegendő időm volt ah-hoz is, hogy leüljek, elolvas-sak, s kijegyzeteljek egy-egy könyvet.

Cz T.: — Az öt hét alatt az egy hét nyelvtanfolyamot két-hetes elmélet, majd újabb kéthetes gyakorlati idő kö-vette. Ezalatt a bradfordi ön-kormányzaton keresztül ta-nulmányoztuk az angliai ön-kormányzatok felépítését és működését. Bemutatták a gazdaságregeneráló progra-mokat, s azokat a techniká-kat, melyekkel vonzani lehet a tőkét. Bradford húzóágaza-tát a textilipar adta, amely most válságban van. Ebből a válságból próbálnak kiutat keresni, s ebbe a kiútkere-sésbe is betekintést engedtek.

A kint tanultak sok segítsé-get nyújtottak számomra az itthoni képviselői munkám-hoz, bár hátrány, hogy az ön-kormányzati képviselők nagy része nem rendelkezik a kint nyújtott szemlélettel, így a mi munkánk is nehezebb.

B. E.: - Eddig két hóna-pot töltöttem le csupán a hat-ból, de már vannak tapaszta-lataim. Az előadókról a véle-ményem megegyezik Várnai tanár úréval. Ettől eltérést csak az jelentett, hogy — bár lehet, csak azért, mert mi kül-földiek vagyunk — a tanárok jobban odafigyelnek ránk, s gyakran érdeklődnek, van-e valami problémánk?

Elsőre feltűnt, hogy nincs tanulmányi osztály, illetve csak egy iroda, s abban admi-nisztrátorok vannak, akik készséggel segítenek mindig. A negatív tapasztalatok in-kább ¡{thonhoz kötődnek. Mivel ugyanis ez nem jogi egyetem, a kinti tanulmányo-kat nem fogadják el itthon. Mikor kimentünk, teljes volta bizonytalanság akörül, hogy most halasztanunk kell-e vagy nem? Végül is két hónap alatt megjött az engedély az egyéni tanrendre, s eszerint levizs-gázhatok a félév anyagából, ha hazatérek. Erre lesz öt na-pom'?

— Mik a tapasztalatok a „hideg" angolokról?

Cz T.: — A hidegvérűség valóban áll rájuk annyiban, hogy sokkal mértéktartóbbak mint mi. Ehhez viszont nagy-fokú tolerancia párosul. A ne-gatív oldal annyi, hogy hiány-zik náluk az, amit úgy hívnak itt, hogy hangulat. Voltunk például dzsesszklubban, ahol mindenki illedelmesen tap-solt, de ezenkívül semmi érze-lemkitörésre nem ragadtatták magukat az emberek. Pedig az együttes mindent kihozott magából, amit csak tudott.

V. E.: — Semmiképpen sem érzelem nélküliek, csak éppen más a kifejezésmód-juk. Alapvetően tartózko-dók: megvannak a jól begya-korolt érintkezési fonnák. Jellemző, hogy igen nagy együttműködési készséggel rendelkeznek, s ez a segítő-készség nemcsak felszín, a kapcsolat végéig megmarad.

B. E.: — Sok tapaszta-latra nem tettem szert, s most még nem merek ítéletet mon-dani. Első benyomásom az, hogy kevésbé barátkozók.

PAULIK JÓZSEF

Április 21., szerda 17 óra.

VIDEÓ KLUB Szamárköhögés (R.: Gár-

dos Péter)

Április 21., szerda 19.30 óra.

JACKSON MAC LOW & ANNE TARDOS (New York)

hangköltészeti koncertest

Április 22., csütörtök 18 óra.

ALBA KLUB (Erőszak nélkül a békéért)

Mustó Péter előadása A felfedezések éve után

1993. az indiánok éve? Dél-Amerikai ma — cím-

mel.

AzIH-ajánlata Április 22., csütörtök 20

óra. PEGE QUARTETT jazz-

rock koncertje Pege Aladár — bőgő Horányi Sándor — gitár Makovics Dénes — szaxo-

fon Balázs Elemér — dob Április 24., szombat 9—12

óráig. CSIRIBIRI gyermekkuckó Akarsz-e varázsló lenni? Utolsó varázsóra: varázsló-

vizsga

Április 24., szombat 17 órá-tól 22.30-ig.

IH-PARTY 17 óra: Számítógépes játé-

kok Ördögi Kör — kommuni-

kációs játékok Videofilm: Sörgyári capric-

cio 19 óra: AKCIÓEGYSÉG

együttes lemezbemutató kon-certje

„Új hangok, ú j remények!" címmel

20.30-tól 22.30 óráig: DISCO

Pink Floyd — Pompeji kon-certfilm

Belépés csak diákigazol-ványnyal.

Április 26-, hétfő 17 óra.

ÖTÓRAI TINTTEA Pomádé c. film vetítése

Az előző számban megje-lent: „Az én HÖKÖM szín-pada" című írásra reflektálva néhány apró és egy nagyobb gondra hívnám fel szíves fi-gyelmeteket:

Először, a Hallgatói Könyvutalvány nem a HÖK által kezelt pénzből, hanem az gyetem keretéből finanszí-rozott szolgáltatás. Összegét a HÖK és az egyetem közti „alku" eredménye határozza meg. A '93/94 első félévi ösz-szeg reményeink és tárgyalá-saink szerint ismét 2500 Ft lehet, mert szeptemberben nyilván több jegyzetre, könyvre van szükség. Nem a juttatás csökkentését kellene kifogásolni, hanem legalább észrevenni (ha már az elisme-rés kizárt), hogy egyáltalán van. Létezik egyetem az or-szágban, ahol a HÖK kontra egyetem alku ennél keve-sebb, vagy nulla forintos tá-mogatást eredményez.

Másodszor, a csúsztatott ösztöndíjfizetés nem „sus-kus". Működik másutt is, de hf valaki nen tisztán értené a lé. jegét vag_, készleteit, higy-gye el, szívesen elmagyaráz-zuk, ha felkeres minket.

Harmadszor, a rendszeres szociális támogatás „egy főre jutó kerete" nem 8000 Ft, nincs is ilyen keret. Az egye-temista létminimum a 8000, amihez a segélyek összegét a HÖK pénztárcájához képest viszonyítjuk. Az új rendszer valóban arra épül, hogy nem kell papírokkal „hitelt érdem-lően igazolni" az igénylő kö-rülményeit, hanem feltételez-zük, hogy az igazat úja.

Kár, hogy a már említett cikk írójától olyan távol áll ez

HelyerIGAZítás a nézet, hogy még a számító-gép pártatlanságát sem képes elképzelni, nemhogy a HÖK-tagok igazmondását. Pedig mondtuk már, nem férünk, nem férhetünk hozzá az álta-lunk kezelt pénzhez. Nem költünk abból autófenntar-tásra egyetlen fillért sem. Nem károsítjuk meg az ötödé-veseket, sem senki mást. Igaz, ezt csak akkor tudnám „hitelt érdemlően bizonyí-tani", ha a szerző művének megírása előtt alaposan tájé-kozódott volna nálunk, vagy ha ez nem elég bizonyosság — mert hát hazudik itt min-denki, csak, hogy a bőrét mentse — a Gazdasági Hiva-talban, ahová elszámolni va-gyunk kötelesek. Ám ezek a kisebb bajok. A nagyobb, amit nem lehet javítani, kifo-gásolni vagy helyreigazítani, az az eredendő rosszindulat, amivel a szerző a témához áll. Névtelenségbe burkolózva utalgat az önkormányzati tisztségviselők cs 'ásaira, hallgatóellenes, önös érdekű szervezkedéseire, és ostoba szerepvállalására. Honnan e rosszindulat? Miért kell pél-dául megtagadni a szerző ne-vének nyilvánosságra hozá-sát? E lap főszerkesztője a félelemre hivatkozik, mert véleménye szerint a jelenlegi HÖK komolyabb, félelmet keltőbb hatalmi elit, mint a KISZ valaha volt. Valóban ez volna a közvélemény? Való-ban hely volt, van ilyen írá-soknak ebben a lapban? Re-mélem, nem. Ezért hát első-sorban nem is a szerzőt hibáz-tatom azért, hogy egy ilyen

írás megjelenhetett, és az azt követő procedúra a szerző kö-rül lejátszódhatott. Hiszen ha ugyanezt megírja nekünk, bizton állíthatom, megvála-szoljuk, és minden tőlünk tel-hetőt megteszünk a felvilágo-sításra vagy az orvoslásra. A felelősség inkább a főszer-kesztőé. Csak sajnálkozni tu-dok, és ismételten hangot adni annak a meggyőződé-semnek: a HÖK minden kriti-kát, jobbító szándékú észre-vételt szívesen fogad. Nincs joga, eszköze és hajlama bár-kire elmarasztaló vélemény miatt bármiféle nyomást gya-korolni. Működésével kap-csolatban a JATE rektora és ifjúsági rektorhelyettese nyi-tott minden esetleges vissza-élést feltáró bejelentésre.

GARAMHEGYI ÁBEL

HÖK-elnök

A felelősség valóban a fő-szerkesztőé — mindig. Azért szerkesztő. A hallgatói féle-lemre hivatkoztam, mcit az általam ismert hallgatói véle-mények szerint a HÖK mint „hatalom" viselkedik. Ennyit állítottam, állítok.

A Szegedi Egyetem 1992. szept. 24-ei számában egyéb-ként olvasható a hallgatói könyvutalványok összegének ilyetén alakulása, míg az október 9-ei lapban a szociális támogatás rendszere. Erre a szerkesztőnek fel kellett volna hívnia az Olvasók és — ms — figyelmét. Ez elmaradt — az én hibám volt.

Aszerk.

Csodalatos z?agy> Oscar> — s nekem juss! — gondol-

ták pár napja a filmszakma ver-senyzői. 230 mű nevezett, s im-már hatvanötödszörre állítot-ták fel a háromméteres szob-rot, melynek designja annak idején mindössze 500 dollárba került.

Az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia tiszteletet parancsoló nevű in-tézménye osztott, s egymilliárd ember nézhette a show-t, amely az idén a nők jegyében bonyolódott — lévén a nők éve. A színpadról lemosolygott Glen Glose, Liza Minelli, Jodie Foster, Diane Keaton, s Barb-ra Straisand, aki felvetette: „Lehet, hogy egyszer nem le-szünk külön kategória?"

Clint Eastwood esős antiwes-ternje 9 jelölésből négy Oscar-ral távozott — ügetett el. „Erő-szakellenes beállítású erőszak-film — mondta a két szobrot elnyert rendező. — „A Los An-geles-i zavargások késztettek a film elkészítésére, az erőszak elkövetése során tönkremegy az áldozat és az elkövető is, a győztes sem diadalmasan távo-zik." Persze van, aki erről a békeharcra asszociál.

Kedvez manapság a csillagok állása Al Pacinónak, akiről úgy tartják, minden újabb ráncával csak vonzóbb lesz: első házas-ságát, a Golden Globe díjat és Oscaiját ünnepelheti most. Hat díjtalan jelölés után az

„Egy asszony illata" című kö-zönségkedvenc filmjéért kapta. A filmet végigillatozzák a höl-gyek: — „Megérzem parfümö-det, s megmondom, ki vagy" — lehetett volna a vak Slade ezre-des jelmondata. Tudnánk csak mi úgy vakon! S persze gonosz-ság elárulni, hogy egy tehera-utó platójára szerelt fél Ferrari-ban vették fel a jelenetet.

A „Howards End" (a „Ház szelleme") 9 jelölésből három díjat kapott; kár, hogy a hazai mozikban kevés kópiával fut. A film egy független stúdió al-kotása, ezek mind sikereseb-ben dolgoznak. Megnyugatóan hagyományos, lineáris futású, mesélő film, amely emberi lép-tékű trgédiákról szól. James Ivori harmadízben filmesített meg E. M. Foster-tegényt, ezúttal az Edward-kori Anglia világa kel életre. „Olyan, mint a tiszta gyapjúpulóver: fino-man és egyenletesen kötött, meleg és puha." Színérzékün-ket is simogatja meleg barna fényével.

A zenei Oscart rajzfilmek szokták elvinni, most az „Alad-din" című lett a győztes. A /iang-kategóriában az „Utolsó mohikánt" díjazták, amely is-mét bebizonyította, hogy Ame-rikában erősen ajánlatos a film főhősének életben maradnia, így a Cooper-szereplőket addig kevergették, míg Corát sikerült életben tartani, noha a regény-

író szigorúbb volt hozzá. E sza-bály alól szerencsés kivétel a nemrégiben a televízióban vetí-tett „Maszk"című film, amely-ben az énekesnő Cher kitűnően alakította a beteg fiáért küzdő anyát. (Oscart ő is kapott '88-ban a „Moonstruck" c. filmbeli szerepéért.)

Vesztes film volt a „Férjek és feleségek", pedig a kamera dí-jaznivalóan próbálta követni négy ember veszekedését. A néző elszédült, a vitázok nem. Az „Elemi ösztön" sem járt si-kerrel, pedig az erotikus krimi-ben már a rendőrfelügyelő is gyanús volt. Alul maradt az „Egy becsületbeli ügy" Tom Cruise és Jack Nicholson is. Jack persze mosolyogva távo-zott.

Méltán állva tapsolták meg az életmúdíjas Fellinit. Honfitársai, Marcello Mastroi-anni, Sophia Loren, s az ese-ményt megkönnyező feleség, Juliette Masina köszöntötték a Mestert. (Egy kicsit Európa is ez az Oscar.) — „Ez egy nagy cikrusz — zajos és fenyegető — otthon érzem magam" — mondta az ötödik szobrocskát hazavivó 74 esztendős rendező. „Apám mérnöknek, anyám püspöknek szánt, végered-ményben ez is egy siker, hogy egy jelző lettem: »fellinis«. Még nem fejezhetem be" — búcsúzik.

IVÁN ÉVA

SZEGEDI EGYETEM 3 ]

Belányi György

A távol közelében Testszagodban vittem magam végig a városon, és hazaértem. Az úton közel, közeldőlt hozzám az ég, s csak el-lökött. Nagy, melegbarna csönd volt a te arcod, ahogy arcomról még hangtalan lefordult az éjszaka —, a fákat is egyre boldogítóbb némaságban haj-togatta körém a föld. Nem volt szám, úgy hajnalodott. Szavaim visszabújtak a szádra —, akkor csak azt tudtam én már, hogy nélküledül pusztulok.

(Zengem, sikoltom)

Nincs bennem se fény, se félelem, se álom, nincs én-bennem többé, nincsen arc. Szavaimra szavakat nem váltok, de beszédem a fáknak visszaad. Elindulnak bennem földek, egek, vizek, napjaimra mé-gis nincs mentség, szelek fognak körbe, nagy szelek visznek, s a múltam elmúlt rég.

Hol vagy te most, hol vagy, ha nem lehetsz, és nincs többé velem nélküled? Válladról most hol van, hová sodort téged egy tűnő rezdület? Milyen bánat hordja, hosszan és némán, tekinteted hozzám vissza még? Arcunk milyen öröm fordítja az égre, milyen öröm bontja szét?

Mintha mégis — gondolatok Belányi György verseskötetéről —

(Verődve földön és égbolton)

sincs arra, hogy elválasszon már téged tetőlem. Egy darab súly volt sokáig az arcom, a napok zajtalan húzták fel bennem saját hiányom. És olyan lettem, amilyen már csak te lehetnél újra énveled. De kegyelem sincsen többé —, tebenned megint elhagyott még az, ami lehettem volna. Ahogy egy kész történet hagyatkozik az ese-ményekre, vittél, csak vittél jeltelen. Se szó, se száj nem kell most énnekem —, itt a némaság, helyén is pontos, egyre pontosabb minden csend, öreg vagyok, és arcoddal az arcomban irgalmatlan öregszem tovább. Nagy, tömött lombjait meghimbálja fölöttem az éjszaka —, vállaimra egy ég, egy föld lökődik hallgatag. Nincs nyugtom nékem a hajnal kitámasztott fényében sem —, hull, csak hull, súlyaira hull bennem az ablak mind.

(Te édes mostoha)

Olyan bűnös voltam, hogy elfeledtem tán a neved is. Vétkeimet szótlan vettem én magamra nap mint nap, ahogy elindultam feléd. Egy tekintet, egy tárgy is —, mintha ajtót nem nyitna többé senlu, senki ránk.

Akkora lett a csönd, hogy pontosan elfértünk benne ketten. , Melled és combod csak várt a kivetett partokon, ringatva, szépen. Fehér volt rajtam a száj is —, mint lágy földekre ve-tődő hajléktalan, haraptam tnsed. Enni kell belőled, hogy megmaradj még nekem, mert egyedül vagy,-mim számban az étel. És egyedül maradok itt én is, mint a súlyomat majd kitöltő föld. Nincs remény már arra, hogy tőled múljak el, terhed azért egyre finomabban osztja szét bennem ez az éjszaka. És emlék, se álom nem lesz arról, mi tör-tént mégis szüntelen —, csak a fák barna, meleg sóhajtása érzi, hogy itt, itt mozdítja tovább az eget egy könnyű széllökés —

Ahogyan a fák ágainak számából, évenkénti gyarapodásuk tükrében, avagy a Nautflus nevezetű tengeri állat vagy egy borostyánlevél szerkezeti szimmetriájának rendszeréből ki-bomlik a természetes növekedés (Fibonacci-féle számsorral demonstrált: 2, 3, 5, 8, 12, 21...) törvénye, mely kezdetektől követendő mértéke a természet után alkotó művészeknek (aranymetszés; bartóki tengelyrendszer, alfa, béta, gamma, epszilon akkordok) — úgy bomlanak ki a természetből, a létből az ittlétbe, Belányi György öttételes (2+3=5) kötetének (I. Hamlet naplójából, II. Sibylla, III. Parafrázis, IV. Nem is szóltam, V. Elbeszélem a hallgatásodat) versei. De talán, a könyvet olvasván, nem is beszélhetünk itt „hagyományos" természetről, hanem sokkal inkább egy, Spinoza rendszeréből kinövő, táplálkozó, panteista-animista természetfelfogásról, természetértelmezésről, melyet a magyar irodalomban talán Kosztolányi világképével rokoníthatnánk legjobban (Szeptem-beri áhítat). Persze semmiképpen nincs szándékomban a fenti megállapítással a szerző kötetére valamiféle világnézeteinkét ragasztani. Ha figyelmesen olvassuk, előbb-utóbb rájövünk: nem is lehet. Sokkal inkább jellemző e könyvre a paradoxonok-ban való gondolkodás szilárd világnézet-kialakítást gátló ha-tása. Hogy egyazon igazság fényében válhat benne élővé szél, kő, súly, tárgy, csönd, szó; ahogyan halottá fa, lomb, fű vagy madár: s csúszhat egymásba szubjektív, objektív. Ugyanígy kapcsolódnak, vándorolnak egymás felé és egymásba, s gyak-ran egymás helyére a versek horizontján felmerülő idősíkok is. S ha az előbbiekben felidéződött bennünk Kosztolányi, most bizonnyal eszünkbe fog jutni Krúdy is: „A királyok még mindig haragudtak arra a városra, ahová Szindbád elutazott, mert a toronyórák is megállottak itt. Valami olyan időt mutattak az órák, amilyen talán soha nincs." (A hídon, 1911) Vizsgált kötetünk verseinek időszemlélete persze kissé össze-tettebb, árnyaltabb, keveredvén benne az ideális, a reális, a szemléleti, s a négydimenziós téridő, valamint a relativitás problematikája: „Álom álomra torlódik szívemben — nem jár tán az idő sem, ott, ahol én vagyok." (A jóslat) „A múlt helyén még vakító, rendes pusztaság, óra, nap, év, még a földbe vert fák sora. Az történik csupán, amik vagyunk." (Elégia) S e végletekig vitt, következetesen végokokat feszegető, a végső kérdésekre rákérdező igazságkeresésben azután Belányi is bele-ütközik a valóság szavak által kifejezhető végességébe. Hiába tartja kézben mesterien a nyelvet, a versek képi és grammatikai rétegét, a valóság egzakt kifejezésének igénye, a késői Heideg-gerhez hasonlóan, új nyelvi konstrukciók megalkotására kény-szeríti. Hasonlatképpen talán a „das Man" jellegzetesen

Idő Pintér D. István

Mint a fű... mint a fű ha kő alá kerül úgy állok egy szobában egyedül gyér fény cementje arcomon megköt szobor leszek ledönthető de állok még így amíg csak lehet apadnak bennem szivárgó terek az ajtó ha nyílik kikérdez kivel mikor hogyan és mivégre egy füzet a ház ahol a falak rajtam lapokként összecsukódnak ha az írás vagyok mit tegyek idebent hogy ne olvasson bennem akárki idegen mint a fű ha kő alá kerül úgy állok egy szobában egyedül lehull a csend hava betakar a kéz dörömböl mégis mit akar

heideggeri nyelvkreációt említhetnénk, ahol is a semleges „das" névelő szerepel a „man" előtt. Az utóbbi a német nyelvben általános alanyként szerepel, ezt változtatja Heidegger nagy kezdőbetűvel „Mann" főnévvé, hogy a „das Man" segítségével kifejezhesse a személytelen, arc nélküli tömegembert. Meg-erősítésül egy idézet A távol közelében c. versből: „Idő sincs arra, hogy elválasszon már téged tetőlem. Egy darab súly volt sokáig az arcom, a napok zajtalan húzták fel bennem saját hiányom. És olyan lettem, amilyen már csak te lehetnél újra énveled." Ilyen, és ehhez hasonló eszközökkel próbálja meg a költő a semmi elrejtettségéból a létezés el nem rejtettségébe emelni, és felmutatni az igazságot. „A művészet az igazság működésbe lépése." S hogy ennek az igazságnak a relativitása könnyen azzal járhat, hogy elveszítjük lábunk alól a talajt, s a felismerések csodásan félelmetes súlya alatt görnyedve dado-gókká válunk („Miért csodálkozol, csodálatos?") az szintén fölmérhető Belányi György verseinek ars poeticájából. Nyoma sincs már itt a „zseni" világmegváltó és -értelmező gőgjéből, a camus-i sziszüphoszi embereszményből (Egy konstruktív álom) — de sokkal több a felismert paradoxonok lélekben visszaverődő, elbizonytalanító hatásából, az ebből adódó rezig-nációból — a napfényre hozott igazságok elmagányosító erejé-ből „Tanúm az éj, hogy a gyilkosénál van még nagyobb magány..." (ma is mára) — s a viszonylagosságok tétovaságot gerjesztő hatásából: „Trónra hogy is léphetnék..., mintha csak a tenger süllyedne vissza medrébe..., mintha betűket róttam volna..., mintha az egek földek rendje kezdettől fogva örök lenne..." — és a hallgatás (az elhallgatás) wittgensteini („Ami-ről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell") fontosságának hangsúlyozásából. Meddig feszíthető még ez a húr az elpatta-nás veszélye nélkül? Nem tudjuk. Talán Belányi, ő talán tudja... Mindenesetre, befejezésül, a kötetet újra végiggondolva eszembe jut még Nietzsche provokatív kijelentésének igaza is: „a művészet többet ér, mint az igazság".****

Veszel ka Attila * M. Heidegger: Der Ursprung des Kunstwerkes ** Kosztolányi: Szeptemberi áhítat *** L. Wittgenstein: Tractatus logico-philosophicus **** F. Nietzsche: Der Wille zur Macht

A verseskötetet idén, 1993 áprilisában jelent meg, Szeged Megyei Jogú Város önkormányzatának támogatásával. Címe: Mintha mégis.

Aki beszél Pilinszky János emlékére

1. életet ha választasz amit kimondasz csak abban vagy jelen

2. mintha marokra fogott kalapáccsal dörömbölne szájpadlásodon a hiány

3. beszélni akarsz és torkodból ki-kihallszik a kopácsolás

JELEN VAGY MINDEN MÚLANDÓ DOLOGBAN 4. amikor szobádban fekve egyszer

majd úgy érzed magad mintha bukórepülést végeznél Szemirámisz kertjei felett

5. hallani fogod akkor valaki kívülről kopogtat mintha beszögezné ajtóidat

6. kimondjad ne mondjad

Mi az amiből mindig kimaradsz?

\

SZEGEDI EGYETEM 3 ]

Donath Tibor

Ballada Faludy Györgynek

Éjjel felvisított ölemben egy szajha, mikor elsuhant kordélyával a clochard. S nászúnkon elkacagta magát a Szajna, arcomba csapódott Párisz szennye a sár.

Eddig hajszoltam mindenféle ideát, csókoltam szüzet, kéjnőt s szedtem pirulát, Megfúrtam titokban egy vad orchideát.

Keble kibuggyant, nem vártam meg, hogy hívjon, széttéptem combjait, hadd pukkadjon Gijjom. Rablógyilkos lettem, én magiszter Villon.

Eszembe ötlött a retkes koldust nézve, mi lesz, ha Faludy azt mondja unottan: Khm... drága Barátom, szaladjunk le a térre, mert elárvult szonettjeinket kidobtam!

1990. aug. 11.

Faust éneke

Vízöntők szerelmét add, Sátán, te drága,

holdtöltekor, mikor száz boszorka csókol

s lüktető lelkemet dühödt táncuk járja.

Kutyád ugat, hogy én lettem korcs és kóbor.

őrü l t magányomban illatukra vágyom,

pézsma szagú lotyók, ibolya Helénák...

Életem a nők és végzetem, halálom,

legyenek rongy életű, véres ölű cédák!

Succubus testükkel hívják az enyémet

s vörös hajukban hogy háborog a tenger!

Hosszú csókot lopnak s combomról friss mézet,

pokolra szállunk! Az ördög meg egy ember.

Klárinak

Engedd csókolnom tüzelő nyakad,

mandula szemed s éhes női szád.

C o m b o d húrján, hol ősi nedv fakad,

nyelvem penget egy lágy melódiát.

Nyakamra fonod rózsaszín bokád,

tejszín hasadon táncolni kezdek

s melledről sz ívom be az ibolyát.

Magadba hívsz, már sosem eresztlek

bársony lágyékhoz simuló köldök.

G y ö n g y ö t találok karcsú füledben

s hátamba hasít ölelő körmöd.

Barack válladba gyengén harapok.

Lecsukott pillád sikoltva rebben

s méhedbe hullnak apró csillagok.

Előjáték VÖRÖS ISTVÁN: INNEN VILÁG Add nekem a combod, vagy szépséges vállad,

Széttéplek, haraplak úgy, mint egy vadállat!

Nyelvemmel ölellek s szirmodat kitárom,

Pengetőd leszek a húrtalan gitáron.

Nektárod részegít, szürcsölöm a mámort

S felszippantasz, ahogy szomjas föld a záport.

Száraz levél leszek, fúj a szél és kavar,

Hasadra telepszek, beborít az avar.

Aztán tovább röpít, hínár hajadba fon,

Vadul hömpölygök le-föl szirén nyakadon

S szétfeszített szádban ízlelem a húst.

Virgoncok legyünk, vagy játszunk már háborúst?

Lassan megfordulunk, hasad alatt vánkos,

Szárnyra kapunk, mint a mesebeli táltos...

1992.

Vörös István könyve nem tetszett. És nem is tetszik. Megpróbáltam végigelemezni mindegyik írását, aztán hagytam az egészet. „Az idő ugyanis csak telt, de nem fogyott." S mintha már minden sora ismerős lett volna valahonnan. Mondataiból Faustok és Mephistók köszön-gettek ki, Esti Kornél integetett felém, Őszi szonáták hangjai idéződtek fel bennem.

Az olvasó ismerős világba kerül, mégis izgatottan várja, mi újat fog még megtudni. Aztán csalódottan veszi tudomásul, hogy bizony-bizony a visszatérő témák néha megmaradnak közhelyeknek, unalmas frázisoknak, vagy éppen nagyon is túlírt művekké válnak.

Tétova, bénán szenvedő alakok alig-kamasz fiúk vágyai, öregember filozofikus elmélkedése és egyéb szív-melengető téma. Krisztus, aki nagyon cinikus és minden-mindegy akar lenni, de csak egy szerencsétlen, fontoskodó alakká válik. Szakállukat vakargató, tutyi-mutyi emberek, akik orrukat piszkálgatva döbbennek rá erre-arra. — Kegyetlenül szatirikus kép — lehetne... Ördögök, akik buzgón dolgoznak a még meg sem teremtett illúzió lerom-bolásán. Ádám és Éva pedig, mint szőrös állatok és emberré váló, tengő-lengő alakok összegyúrt egyvelege. Esznek, isznak, szeretkeznek. Sokszor még azt sem. Van-nak. Aztán néha, nagyon néha, gondolkodnak. Elméjü-ket, legalábbis Ádámét, beindítja az isteni szikra, és hallatlanul fontos dolgokra jön rá. Példának okáért az idő múlására, az emberi szeretetre — meg egyéb elmésségekre. Amelyek önmagukban fontosak és izgalmasak. Ám mú-beni megjelenésük semmitmondó, értelmetlen.

Nemcsak a szereplők tanácstalanok és bizonytalanok. Maga a szerző sem tudja pontosan, mit is akart mondani, mire akart kilyukadni. Pedig a szerző ötletei — ha nem is mindig eredetiek — nem rosszak.

Megjelenített képei között is akadnak nagyon jók. Sőt; előfordulnak megdöbbentően szépek is. Azonban ezek is csak felvillanások maradnak. Vörös nem tudja megfogni a pillanatot, nem tudja kibontani képeit. Megfogalmazza és hagyja őket kicsúszni kezéből. Ez azért is sajnálatos, mert akit ennyire izgat az idő, az idő problematikája, annak illene figyelnie is rá. Szereplőinek „ még nem volt múltjuk ". „A jövőjükből kell tehát hitelezni nekik." — Nemcsak az ördögnek, a szerzőnek sem sikerült. Ez sem.

Bibliai utalásokból kiindulva mutatja be a Paradi-csom—Föld—Pokol hármasságot, s megpróbálja felépí-teni, ül. felépíttetni a Purgatóriumot. Robotoló ördögök, Lucifer és Ábel döcögő, erőltetettnek tűnő beszélgetése. — Ennyi elég is ahhoz, hogy egy elkezdett mítosz, a Purgató-rium, az időtlen idő mítosza semmissé váljon, az építkezés leomló falai Kőműves Kelemenként temessék maguk alá a szereplőket és a szerzőt. Vajon kid mit kellett volna befa-lazni, hogy legalább egy rövidke elbeszélés megállja a helyét?

„Az ószifutás a kötet leggyengébb darabja. Ezt maga a szerző is érezhette, mert idegenszerűen kezeli a témát, hőse érzéseivel képtelen azonosulni, választott elbeszélői magatartása döcög. Generációváltásról, jövőépítésről is — teljesen élvezhetetlenül, „anélkül, hogy tudta volna, mit keres itt."

A novellák „legjobbja" a Diktálás közben című opusz. Egy Dosztojevszkij-mű (A játékos) életrajzi mel-lékzöngéje. Az író és gépírónőjének szerelme, játéka jelenítődik meg, műbeli részletekkel váltakozva. Az ötlet nem rossz, sőt érdekes. Mondhatni: oázis a sivatagban. De lehet, csak A beszéd után tűnt üdítően frissnek.

A beszéd-ben is jelen van a játék, a nagy filozofikus gondolatok — de ugyanúgy unalomba fulladnak, ahogy a többi darabban. Ismerkedés a nyelvvel, hagyomá-nyokkal, halál-élet misztikája stb. — semmi új gondolat, új megközelítés. Csupáncsak egy etnográfiai leírás az istentudjaholvan falu életéről.

„Először van az irodalom, aztán az élet." — állítja a szerző. S ha igaza is lenne, először neki kéne megterem-tenie saját irodalmát. Ám ez egyelőre nem nagyon sikerült neki. Sőt olyan érzésünk van, mintha nekünk kellene „Állni egy kerítés mellett, és a fogunkat végig-húzni egy kiálló kövön."

A szerzői ajánlás szerint a könyv első változata merőben más volt, csak a cím maradt, mely egyre több novellát vonzott s egyre többet vetett el. Talán érdemes lett volna kinyitni az ajtót ezek előtt a novellák előtt is, hadd menjenek tovább. Vagy meghagyni az eredetit. S akkor az Innenvilág valóban innenvilág lett volna. Ami, ugye, bárkié. De így, feltehetően, csak a szerző számára maradt élvezhető.

K . E .

Széphalom Kiadó, 1992.

SZEGEDI EGYETEM 5 ,

OSLOBOBEM Dacára a háborús viszonyoknak a szarajevói Oslobodenje című lap

naponta megjelenik. A Reporters saru frontiers és a World Media Network kezdeményezésére nemzetközi összefogással harminchárom országban jelentetik az Oslobodenjét többek között az Al-Ahram (Egyiptom), Al-Fajr (Izrael), Der Standard (Ausztria), HVG (Magyar-ország), La Stampa (Olaszország), The Independent (Nagy-Britannia). 22 (Románia), Yomiuri Shimbu (Japán), Zeri i Rimise (Albánia) készít válogatást a boszniai híranyagból, vagy jelentet meg különszámokat.

A fentiekben említett két sajtóvállalkozás gyűjtést kezdeményezett a szarajevói lap fenntartására: Fondation de France/Oslobodenje, nr. cont. 500417,40, Avenue Hoche, 75008 Paris - Francé.

gyűlölet gyökerei

M M E D I A

Nem létezik író, aki többel mondott volna nekünk Boszniáról, mint Ivo Andiit.

A gyéiöietrói című esszéjében részletesen bemutatja a hazájában uralkodó gyűlölettel átitatott hangulatot, arról a gyűlöletről be-szél, amely minden repedésbe beférkőzik, amely minden lakásba beszivárog elárasztva a szobákat, a bútorokat, de még az ósdi kofferek mélyén rejtőző, régi családi erek-lyéket is.

És az emberek, az emberek, akik Bosz-niában ma egymás zsigereit marcangolják, közös származásúak, szlávok és azonos nyelvet beszélnek Ettől még ellentmondá-sosabbnak tűnik egy sok mindent megért, indiai ENSZ-tábomoknak a kijelentése, mely szerint sehol a világon nem látott ilyen iszonyú gyűlölettel megnyilvánuló konflik-tust. A* is lehet, hogy ez a düh nem is annyira a másságból származik, hanem in-kább az erőszakkal kényszerűen korábbi, remegi! testvériség következménye.

A Piroska és a farkas című mesét idézzük emlékezetünkben: tudjuk, hogy az éhes far-kas. csak akkor feküdhet le /óllakottan, ha elfogyasztotta két áldozatát: Piroskái és a nagymamát, öt évszázaddal ezelőtt a törö-kök is hasonlóan cselekedtek: meghódítot-ták Bizáncot, majd a Balkánt is, hagyván Európa megmaradt nyugati felét, hogy bé-kében éldr féljen és épüge a reneszánsz'

Abban az időben, amikor Michelangelo a

Sixtusi kápolna mennyezetét festette, itt erre, mifelénk a gondolatok bezáródlak a lel-kekbe, s az emberek fokozatosan képtele-nekké váltak arra, hogy egymás előtt meg-nyilatkozzanak, történelmünk és kultúránk minden emléke ebben az állati nyugtalan-ságban pusztult el. Akik a török hódoltság vasketrecébe kerüllek, azoknak a keresztény vallás jelentette az utolsó mentsvárat, ahová méltóságuk utolsó maradványait, identitá-sukat menekíthették.

Ebben a kényszerhelyzetben, az iszlám-mal való állandó ütközésben, szakadás tör-tént azok között, akik szerencsével vagy éppen az életük kockáztatásával megőriz-hették hitüket és épségüket, ellentétes hely-zetbe kerüllek mohamedánná tett honfitár-saikkal.

Most a későbbi utódok, az igazak és az árulók kerülnek ismét szembe egymással. A gyűlölet ellenzői eközben sajátos gyűlölettel állnak elő. Az évszázadok kohójában va-lami fura alkímia szerint forrnak az apokrif iratokból származó törvények s változtatják igazsággá a szemenszedett hamisságot . És jó, hogy ekképp történik, mert másként talán itt már élni sem lehetne?!

A balkáni föld mélyében lakó ördögök most Bosznia földjén gyűllek össze, s nincs az az ima. az a böjt vagy bűnbánat í elmélkedés amely kimt eme ebből helyzetből.

Nemrégiben azonban láthattam egy tele-víziós tudósítást, amely arról győzött meg. hogy egyfajta ördögűzés mégiscsak létezik, mert Szarajevó városában mégiscsak olt van az Oslobodenje című lap, amely fel-fel vil-lantja az igazságosság szikráit.

De mégis: vajon milyen jövőt jósolhatnék a Balkánnak? A századokon át felhalmozó-dottszenvedés és feszültségek alapján arra is gondolhatok, hogy itt van a földi pokol epicemlruma, de ugyanakkor, épp ennél az oknál fogva, reménykedhetnék is, hogy itt fog majd működni a jövendő fényforrása.

Amikor Radovan Karadzic arcát látom, Angéla Carter írása ötlik fel bennem, amely-ben a farkasok olyan szörnyekként jelennek meg, amelyek képtelenek felismerni a jóér-zés hangját, amelyeknek az irgalom ismeret-len fogalom. És ugyanakkor tudom azt is, hogy ott Boszniában olyanok is élnek, akik mindent kockáztatva, naponta utcára viszik az Oslobodenje friss számait és terjesztik a megbékélés, a megbocsájtás gondolatát.

Miféle alternatíva létezne a balkáni népek számára, ha nem a béke? Milyen lehetőség áll az emberiség előtt, ha nem akar eltűnni a Földszínéről?

Dimitri Korudzsiev bolgár író, ortodox teológus

és ellenzéki politikus

Helyzetjelentés egyéves ostrom után Egy év leli el azóta, hogy az első

bombák Szarajevóra hullottak, s megkezdődött a háború Bosznia-Hercegovinában. Akkoriban még senki sem hitte volna, hogy a lehe-leden Európa képtelen lesz e válság súlytotta övezetben elveit érvénye-süeni. >4z eltelt 365 nap során mindvégig dörögtek a fegyverek. Számunkra, Szarajevóban, ezáltal megszűnt az igazságban és a jog-rendben való hit.

Hazudnak, akik azt állítják, hogy Szarajevóban a szerb, a mo-hamedán és a horvát etnikum ütkö-zik meg egymással. Hazugság az is, hogy ennek a konfliktusnak feleke-zeti jellege lenne. És ezt a háborút polgárháborúnak sem nevezhet-jük.

Ügy látjuk, hogy Szarajevó la-kossága, nemzetiségre való tekintet nélkül összefogott azok ellen, akik egy civilizációt akarnak

Hírek Dinár és márka

A szarajevói katedrális elótt működó feketepiac, ahol a márka az elfogadott fizetőeszköz, vilá-gosan kifejeződik a dinár elérték-telenedése. A pénz helyett ki-adott jegyek manapság már csak a kenyér és az újság megvásárlá-sára elegendőek. Az Oslobo-denje — 800 dinár, egy vekni — 1000 dinár! Nem nagy dolog ki-számítani azt, hogy mire ele-gendő egy harmincezer dináros alapfizetés... Egyébként egy do-boz cigaretta „feketén" 10 már-kába, egy kilogramm burgonya 15 márkába, egy kilogramm kávé 60 márkába kerül, amely egy ma-gasrangú állami hivatalnok fize-tésének a kétszerese! A központi bank igazgatójának kijelentése szerint már a márka sem áll ellen sokáig ilyen mértékű inflációnak. Sehol a világon nincs szükség ennyi márkára egy cigaretta vagy

A válogatást a Bukarestben

megjelenő „22" című

ellenzéki hetilap 1993. április 5-én

megjelent számából

állították össze. Az oldalt

szerkesztette Simó Márton.

elpusztítani és a nemzetiséget az Ember elé próbálják helyezni; szá-mukra az értéket a vér szava és a gének hamis logikája jelenti. Ezek-nek az embereknek nincs helyük Szarajevóban, a városban, amely a szabadság tiszteletben tartásának szimbóluma, s ahol eleddig az em-beri szabadság előítéletektől füg-getíenül érvényesülhetett.

Egy év háborúskodás után szük-ségszerűen fogalmazódik meg a kérdés az emberben: vajon nem túl késő-e megoldást találni? A háború áldozatainak szánt humanitárius segélynek vajon van-e valamilyen értelme? Vajon Európa rádöb-ben-e arra, hogy a barbárság ellen-ében sorra megbuknak azok az elvek, amelyekre a civilizációt ala-pozták?

Sürgősen el kellene utasítani a tömegőrületet, amely a naciona-lista terrorizmussal és a sovén

egy kiló burgonya meg-vásárlására.

1993. január 4.

Hogyan fogják bíróság elé

állítani a háborús bűnösöket

Zdravko Grebo szarajevói jo-gászprofesszor kijelentette: „Legfontosabb problémánk az, hogy kiket hatalmaznak föl a nemzetek közössége nevében vagy a nemzetközi bíróság nevé-ben arra, hogy igazságszolgálta-tás elé állítsák a bűnösöket. Úgy vélem, hogy ez a művelet hasonló lesz a korábbi kezdeményezések-hez, inkább jelképes értékű lesz: erkölcsi ítélet, s nem igazi bíró-sági eljárás. Az eljárás értelmét az adná, ha bűnösöket ténylege-sen előállítanák. Az érdekelt felek széles körű együttműkö-dése szükséges ahhoz, hogy

HiLOMviC ÉT Lt HO~»f W'LOJt v't am» rue wkl» ß\ HASAN F Ai. Lie.

ekszkluzivizmussal együtt pusztít. Hamis az illúzió, amely szerint

Párizs és London messzire van Szarajevótól! Ez a háború tulaj-donképpen Európa szívében dúl és a magukat biztonságban érző váro-sok kapuinál tart. Az újabb, etnikai alapon történő felosztás is újabb (szintén véres) konfliktusokat fog szülni, amelyeket senki sem tud majd ellenőrizni. Egy ilyen felosz-tás precedenst teremtene arra, hogy a határokat erőszakkal, fegyverek-kel lehet megváltoztatni és bebizo-nyítaná azt, hogy a fegyver célrave-zetőbb a jognál.

Európa, saját jövője érdekében, humanista terveiért, köteles lenne fenntartani és támogatni a békét, nemcsak Szarajevóban, hanem máshol is.

Zlatko Dizdarevii 1993. április S.

(Fordította: Both Csaba)

minden háborús bűnöst megtalál-junk. Módot kell találni arra, hogy a bűnösök kiadására kény-szerítsük a különböző országo-kat."

1993. április 5. Ademir Kenoviö

új filmje Abdullah Sidran íróval együtt-

működve, KenoviC az ismert bos-nyák rendező Szarajevóban ké-szít filmet. A film ideiglenes címe: Tiltott film. Az alapötletet Kenovié Sidran fiktív életrajzi re-génye adta. A két ismert művész írta a forgatókönyvet és a filme-zés idején is együtt dolgoztak. A bemutatóra a közeljövőben már sor kerülhet, amelyben a főszere-pet maga az író játssza. A film producerei a szarajevói Saga Pro-duction, a párizsi Magda Produc-tion és a Saga filmgyár prágai képviselete.

1993. január 12.

Ki menedzseli a kultúrát?

Ez volt a címe annak a konfe-renciának, amelyet a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Közművelődési Tanszéke szer-vezett március 31. és április 3. között. A konferenciára az or-szág felsőoktatási központjai-ból hívtak szakembereket és diákokat, hogy ezen a négy na-pon át, viták és kötetlen beszél-getések során felmérjék a vál-tozó viszonyok között is létezni akaró kultúra lehetőségeit és esélyeit. A rendezvény célja mindezek mellett egyfajta ha-gyomány megteremtése volt, hi-szen a szakembereket képző in-tézményeknek fokozott együtt-működésre, állandó tapaszta-lat- és információcserére van szüksége.

Dr. Rigó Jázon, a JGYTF Közművelődési Tanszékinek vezetője a konferencia kezdete-kor hangsúlyozta, hogy sokat vár ettől a találkozótól. „Mind-össze katalizátorként vettem részt a szervezőmunkában, kap-csolatokat kerestem és találtam, a találkozó gyakorlati részét a kollégáim és a hallgatók végez-ték, ezzel is bizonyítva, hogy az érezhető válság ellenére is képe-sek nagyon operatívan dolgoz-

va, előteremteni az anyagiakat, megteremteni a feltételeket."

A konferencia után az ered-ményekről kérdeztük a tanár urat.

Az érdeklődés országos mé-retű volt, sokan eljöttek és nem csak közönségként vettek részt, hanem — véleményem szerint — tartalmas beszélgetések zaj-lottak és kezdeményezések szü-lettek. Elmondhatom, hogy még az úgynevezett „alternatív rendezvényeken" is sok érdekes dolog elhangzott. Beláthattunk a debreceni és a pécsi központok munkájába is. Debrecenben hozzánk hasonló dolgokat vé-geznek a közművelődési tanszé-ken, Pécsett, a Janus Pannonius Egyetemen már egy fejlettebb munkacsoportot találunk, ott kft.-szerűen működnek, poszt-graduális szakként és humán szervező képzésnek nevezik a programjukat. Már kapcsolato-kat is teremtettek a más orszá-gokban működó intézmények-kel és hasznosítottak néhány ta-pasztalatot. Dr. Koltai Dénessel a továbbképzési szekció vezető-jével arról állapodtunk meg, hogy információs központot ho-zunk létre, amelyet folyamato-san működtetünk... A pécsiek egyébként a mi oktatási módsze-reinket tanulmányozták, hiszen köztudott, hogy nálunk a t; nári szak mellett vehető fel a ko. ab-ban népművelésnek nevezett szak, s a négyéves képzés alatt a hallgató, miután az első két év-ben elsajátította az alapvető is-mereteket, a harmadik évtől szakosodva menedzserré, akár kultúrmenedzserré vagy újság-íróvá válhat. Kétségtelen, hogy ez a megoldás szerencsés és pél-daként szolgálhat más intézmé-nyek részére...

Visszakanyarodva egy másik gondolathoz, el kell monda-nom, ami a megnyitóról maradt meg emlékezetemben, dr. Di-nya László a Kertészeti és Élel-miszeripari Egyetem Élelmi-szeripari Főiskolai Karának fői-gazgatója mondotta: „...vége van annak az időszaknak, ami-kor ilyen-olyan tanfolyamokon úgynevezett menedzsereket ké-peztek." Szerte a világban ma már azt hangoztatják, hogy vala-mit kell menedzselni, tehát elő-ször meg kell tanulni, hogy mi a kultúra, mi a kulturális érték és utána lehet elsajátítani azokat a módszereket, amelyekkel eze-ket az értékeket tovább kell adni egy megyében, egy községben vagy akár a legkisebb emberi közösségekben... Röviden: mit kell tenni és hogyan... Ilyen vo-natkozásban minden kollégám-mal egyetértettem.

Dr. Szalay István főigazgató úr is meglátogatta a konferencia néhány rendezvényét, elégedet-ten szólt a látottakról. Kissé fáj-dalmas volt tapasztalni, hogy a tanszékek vezetői közül kevesen jöttek el, mintha tudomásul se vették volna a programot. A főiskola tanárai, úgy látszik, nem szokták meg, hogy érdek-lődni kell más tanszékek mun-kája iránt is.

Mindenkepp szeretnénk eredményessé tenni a munkán-kat, ezért elhatároztuk, hogy alapítványt hozunk létre, amely-nek célja a kultúra menedzse-lése lesz. Ez a mostani felada-tunk, s a frissen szerzett kapcso-latok fejlesztése. Baja városa ér-deklődött, igen élénken. Elkép-zelhető, hogy nemsokára, közös egyeztetés alapján már együtt-működhetünk.

Média-fó rum Márok Tamás, a Reggeli

Délvilág munkatársa vezette a konferencia egyik rendezvé-nyeként szervezett média-fóru-mot. Ezen a beszélgetésen szakemberek vettek részt a leg-különbözőbb médiáktól: Sár-közi Erika, a rádió Reggel című műsorának főszerkesztője, Farkas Zoltán, a Magyar Rádió főmunkatársa, gazdaságpoliti-kai újságíró, Vágvölgyi B. András a Magyar Narancs fő-szerkesztője, Bubriák Istyán, az MTV Szeged Körzeti Stúdi-ójának főszerkesztője, Pikó András, a rádió Szeged Körzeti Stúdiójának munkatársa és Dlusztus Imre, a Délmagyaror-szág és egyéb lapok főszerkesz-tője. A fórum után az elhang-zottakról beszélgettünk, ösz-szegezve a felszólalások lénye-gét, érintettük a média magya-rországi gondjait, talán azokat is, amelyek a vita során a te-remben nem hangzottak el.

A főiskola részéről dr. He-tesi Erzsébet szociológus jelölt meg néhány kérdést, amelyek-ről szólni kellett volna, de eze-ket csak részben sikerült betar-tani, mert sokan szólaltak fel, hiszen a különböző médiák te-rületéről érkeztek az emberek, volt itt regionális sajtó, orszá-gos hetilap és napilap munka-társa is, igen erőteljesen jelent

meg az elektronikus sajtó, s ha átfogó képet akarunk adni más vonatkozásban, akkor beszél-hetünk a profitorientált és a közszolgálati médiák jelenlété-ről is... Amikor a televíziózás és rádiózás témáit érintettük, vita alakult ki, amelyet eléggé negatív végszóval zártunk, hi-szen köztudott, hogy a válasz-tások előtt nem várható a frek-venciamoratórium feloldása, s bár alkotmányellenes a köz-ponti rádió és televízió fölötti állami ellenőrzés, csak vidéki és körzeti magánstúdiók létre-jöttére lehet számítani... Dlusztus Imre, a Délmagyaror-szág főszerkesztője, amikor ja-vában zajlott a beszélgetés ar-ról, hogy ki mit mendzsel, mit köteles megtenni az állam mi a közszolgálati média ma, itt Ma-gyarországon, megjegyezte, hogy, mint vidéki napilap fő-szerkesztője milliókról gondol-kodik, amelyeket meg kell ke-resni, hiszen a magánkézben levő lap profitorientált. Ugyan-ezzel hozakodott elő Vágvölgyi B. András is, a Magyar Na-rancs főszerkesztője, mond-ván, hogy amíg a Délmagyaror-szágnak sikerül profitot termel-nie, addig a Magyar Narancs még kampányt folytat az olva-sók megnyerésére. Bizako-dóan nyilatkozott, abban a re-

ményben, hogy ez a stratégia hosszú távon nyereséges le-het... Úgy véltük, hogy ha-sonló jelenségek bukkannának fel az elektronikus sajtóban is, ha nemcsak az az egyetlen ko-szos Magyar Televízió lenne; akkor nemcsak arról esne szó, hogy ki legyen az igazgató, ak-kor nem az lenne a lényeg, hogy ki egy-egy ismertebb mű-sor szerkesztője... Ennek a ta-lálkozásnak, végeredményben, nem is az volt a legnagyobb érdeme, hogy létrejött és felvo-nultatta e képviselőket, hanem lényegében az, hogy láttatta a hallgatósággal a magyar média heterogén voltát. Ilyen jellegű demonstráció is történt, amely-lyel be lehetett mutatni a kö-zönségnek azt, hogy ugyan-azon jelenségre mekkora kü-lönbségekkel reagálnak egyes sajtóorgánumok. Talán egy lé-pésnyi továbblépés is történt, talán rájöttek az emberek, hogy más elvárásokkal kell for-dulniuk egy közszolgálati rádió és mással egy kereskedelmi rá-dió felé, másképp kell viszo-nyulni egy országos napilap-hoz, mint egy vidéki hetilap-hoz. Ennek a felismerésnek a tükrében láthatóak az informá-ciók, ezért is érdemes volt ezt a fórumot megtartani.

FELHÍVÁS! A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Közművelődési Tan-

széke Alapítványt hoz létre a nonprofit menedzserképzésért. Az Alapítvány célja a kulturális menedzserképzés segítése,

szakmai tapasztalatcserék, konferenciák szervezése, tehetséges menedzser, média szakos hallgatók munkájának támogatása.

Az Alapítvány nyitott, amelyhez bárki csatlakozhat. Az alapítók nem zárják ki azt a lehetőséget sem, hogy a

fenti célnak megfelelően, további feladatok bővülésével fogad-janak el felajánlásokat, segítséget.

Várjuk csatlakozó támogatásukat, szándéknyilatkozatu-kat.

Szeged, 1993. márc. 22. Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Közművelődési Tanszék 6726, Szeged, Bal fasor 39-43. Tel.: 433-480

SZEGEDI EGYETEM 3 ]

.onoz es Stuttgarthoz 78 méter kellene" „Stílus! írtál már sok labdásról,

de atléta még nem szerepelt a bemutatottak között" — nehez-ményezte a téli újság szerinti holt szezon idején Kiss Gábor adjunk-tus úr, egykori magyar bajnok gerelyhajító.

„— Ennek csak az az akadálya, hogy nem ismerem a sztárjaito-kat! —" feleltem. — Pedig van egy kétszeres magyar bajnok tanít-ványom! — válaszolta Gábor ba-rátom, s így ez lett az indítéka annak a beszélgetésnek, amely

cipészek az endrődi cipógyárban. — Térjünk vissza az atlétiká-

hoz! Egy olyan kézilabdakultúrá-val rendelkező faluban (lásd: Gi-ricz Sándor; Kurilla Lajos) mint Endrőd, hogy lehettél atléta?

— Kézilabdáztam is, de a há-romtusa bajnokságon, országos úttörő olimpiára nem jutottunk el.

— Gondolom, Gyomán foly-tattad az iskolát...

— Igen, a Kiss Lajos Gimnázi-umban. amelvet most Knerr

- A MEFOB-on elsőben győztem, másodikban második lettem a BME-s, Óz Tamás mö-gött. A pedagógusspartakiádot háromszor nyertem meg. Eddigi legjobbamat, 72 méter 14 centi-métert Zalaegerszegen '91-ben dobtam, amivel vidékbajnok let-tem. '92-ben megnyertem 68,76-tal a felnőtt és 67,50-nel a junior-bajnokságot. Kétszeres váloga-tott vagyok, egyszeres felnőtt és egyszeres junior.

— Idei céljaid?

Varga Lajos és köztem esett meg a tavaszi szünet előtt.

— Ki is vagy Te, Varga Lajos? Mit kell rólad tudni?

— Jelenleg a gerelyhajítás ma-gyar bajnoki címének védője va-gyok junior és felnőtt korcsoport-ban.

— No, ne rohanjunk úgy előre, Te sem gerellyel a kezedben jöttél a világra!

— Olyannyira nem, hogy kö-zépiskolában vettem először kézbe ezt a szert. Szóval Endrőd szülötte vagyok. 1970. október elsején láttam meg a napvilágot. Úgy látszik jó termőtalaj talál-ható ebben a Békés megyei kis faluban, hiszen a magyar atlétika egyik legnagyobb alakja — ered-ményessége, ez méretei miatt is mondható — Varjú Vilmos sport-pályafutása is innen indult. (1966-os Európa-bajnok — a szerző.) Az ottani általános iskolában kezdtem el atlétizálni, dr. Valach Bélánénál.

— Szüleid sportoltak-e? — Édesapám focizott a helyi

Spartacusban. Egyébként édes-anyámmal együtt mindketten

(Fotó: Miskolczi Róbert) Izidor giminek hívnak. Ott kezd-tem, egy verseny előtt pár nappal gerelyezni, szinte pár hajítás után. Többször nyertem megyei középiskolás bajnokságot. Ne-gyedikes koromban Békéscsa-bára igazoltam, ahol Kiss Ferenc keze alatt országos ifi CSB-ezüs-töt szereztünk. Ez nehéz időszak volt, hetente kétszer utaztam Gyomáról Csabára kétórás edzé-sért, négy órát.

— A továbbtanulásod hogyan alakult?

— Először a TF-re akartam menni, de harmadikban össze-vesztem az osztályfőnökömmel és abbahagytam a biológia tanu-lását. '89-ben sikertelenül felvé-teliztem a JGYTF-re. Ezután jött egy profi évem, amikor pénzt és lakást kaptam Csabán és egy át-képző tanfolyam (számítógép-ke-zelói) mellett csak sportoltam. '90-ben azután felvettek a tanár-képző testnevelés—földrajz sza-kára. Azóta a Szeged SC-ben atle-tizálok, Kiss Gábor irányítása mellett.

— Most halljunk az eredmé-nyeidről!

— Jól sikerült a felkészülé-sem, kétszer kéthetente edzőtá-boroztam Tatán. Jó erőben ér-zem magam, remélem bennem lesz ügy 75 méter. Igaz, a baffalói Universiádéra, illetve a stuttgarti felnőtt vb-re az IAAF 78 métert írt ki szintnek, de az elmúlt év tapasztalatai szerint 75 méter is elég lehet.

— Lajos, szép célok ezek, de hogy tudod összehozni a tanulás-sal? Vannak-e gondjaid?

— Tanáraim jól tolerálták ed-dig az edzőtáborokat, a verse-nyek többsége pedig általában nyáron van. Gondom csak a 3000 méteres nagy halállal van, ezt tehát kevésbé szeretem. Egyéb-ként jó rendű tanuló vagyok.

P. S.: S hogy milyen kegyetlen az élet! Beszélgetésünk után egy nappal dr. Csiszér Előd főorvos úrtól kaptam a hírt, hogy Varga Lajos megsérült edzés közben. Remélem, ez nem gátolja majd céljai elérésében!

B.I .

„Én már tanár maradok, amíg élek..." Riportalanyomhoz régi barát-

ság fűz. Tanári pályám kezdetén a JGYTF kézilabdacsapatából a Vízügy SE-hez igazoltam. Igazi örömkézilabdát játszó csapat volt ott együtt, főiskolán tanító ka-pussal, azóta Vásárhely-szerte elismert nőgyógyász bal átlövő-vel, mérnökökkel, üzemigazga-tókkal. Ennek a csapatnak az egyes számú mezét viselte Pártos István, a SZOTE főiskolai kará-nak testnevelője. Később a Vo-lán-öregfiúkkal újra csapattársak lettünk. Pista, bár már 46. évét tapossa, még mindig véd az NB Il-es Pincegazdaság csapatában. Már ez is elégséges érv lenne a riporthoz, de hír és a tény, hogy február 15-e óta ó a Pick Szeged kézilabda csapatának pályaed-zője, mindenféleképpen tollvégre való.

Egy középiskolás úszóverseny után ültünk le beszélgetni, ahol főiskolás hallgatóival volt jelen megfigyelőként.

— Pista, hol kezdtél el spor-tolni?

— 1947-ben Kenderesen szü-lettem. Édesapám kántortanító, édesanyám tanyasi tanítónő volt. Ez egyben determinálta a pálya-választásomat. Sportolni Török-szentmiklóson, a Bercsényi Mik-lós Gimnáziumban kezdtem. Egyszerre kosárlabdáztam és ké-zilabdáztam, akkor még mezőny-ben.

— Mikor kerültél Szegedre? — 1967-ben sikeresen felvéte-

liztem a tanárképző testneve-lés—történelem szakára. (Akkor még volt ilyen párosítás.) A főis-kolán kosaraztam és kéziztem to-vább. Véletlenül kerültem a ka-puba, egy házibajnoki mérkőzé-sen. Bennragadtam, olyannyira, hogy '70-ben leigazolt a Szegedi Volán, és ősszel a nyitómeccsen már én voltam a második kapus a Komló elleni NB I./B-ben. '73-ig voltam volános, onnan a Szegedi Postás NB Il-es kosárlabda (!) csapata igazolt le két évre! '75-tól újra a kézilabda következett nap-jainkig ugyanabban a csapatban, amelynek azonban a neve több-ször megváltozott. (Sz. Vízügy, Felszabadulás Tsz, Pincegazda-ság SE — a szerző.) Négyszer egy-egy évig szerepeltünk az NB II-ben, most harmadik éve folya-matosan.

— Tanári utad ez idáig? — '71-ben végeztem a főisko-

lán és a Móricz általános iskolá-ban kezdtem tanítani. '74 őszétől

Tulajdonképpen „felemás szereplés" is lehetett volna a fenti cím, hiszen az elmúlt idő-szakban a sikerek mellett vere-ségek, kiesések is kísérték csa-patainkat.

Labdarúgásban a Tanárképző 4-0-ra lelépte debreceni ellenfe-lét és már csak komoly fejreállás esetén eshetnek ki.

A JGYTF röplabdásai sikere-ket (döntőbe jutás) és kudarcot is megértek az elmúlt pár héten. A lányok bejutottak az április végi békéscsabai döntőbe, a fiúk útját viszont sikerrel állta el a TF.

A megyei II. osztályban to-vább folytatódott a bajnokság, s mindkét csapatunk 50 %-osan szerepelt, egy-egy győzelemmel és vereséggel. Helyzetük azon-ban nem rossz, főleg ha a főis-kola őszi mélyrepülésére gondo-lunk.

Labdarúgás

Megyei II. osztályú mérkőzé-sek:

Tanárképző—UTC 1-2 (1-2) TK: Steigerwald — Nagy, Berta, Bucsy, Búzás — Lakatos (Csipak), Adorján, Cs. Nagy, Belegrai (Gergely) — Kedves, Holl. Edző: dr. Miskolczi József G.: Cs. Nagy

Bizakodva várták a hazaiak a mérkőzést, hiszen az elmúlt for-dulóban egy ötöst rúgtak a NOVO-TEL-nek, míg jelenlegi ellenfelük, a feljutásért harcoló UTC gyenge játékot produkálva szerezte meg a két pontot a JATE SC ellen. Az előjelek

tehát jó meccset ígértek, a 90 perc teljesítménye azonban el-maradt a várakozástól.

A vendégek szerezték meg a vezetést, méghozzá egy óriási taktikai hiba folytán. Egy jobb oldali szögletet követően az új-szegediek támadója zavartala-nul fejelhetett a hálóba. (Mint azt dr. Miskolczi József el-mondta, a mérkőzés előtt külön felhívta játékosai figyelmét a szögleteknél történő helyezke-désre. A mester szava ezúttal mit sem ért.) Röviddel a gól után jött a TK válasza. Ismét a jobb oldalról ívelódött be a labda, amit Cs. Nagy a 11-es ponton rosszul talált el. A ven-dégek kapusa csak ámult, így a pettyes akadálytalanul vánszo-roghatott a kapuba. Nem sokáig örülhettek azonban a főiskolá-sok az egyenlítésnek, ugyanis még a félidő lefújása előtt újra megszerezte a vezetést az UTC. Megint csak jobbról jött be a labda, amit a vendégek játékosa három védó és Steigerwald hat-hatós közreműködése közepette bólintott a léc alá. Annak elle-nére, hogy a második játékrész-ben még mindkét oldalon akad-tak lehetőségek a gólszerzésre, az eredmény a továbbiakban már nem változott. A mindvégig mezónyfölényben játszó újsze-gediek megérdemelten szerez-ték meg a két bajnoki pontot, az ezúttal kissé visszafogottan ját-szó főiskolások ellen.

Szatymaz-JATE SC 1-0 (0-0)

JATE SC: Bíró - Gálik, Gardi, Kiss, Ószi — Vass, Tóth

K., Csigér (Joó) — Baranyai, Tussinger (Varga), Kristán. Edzó: Tóth Károly.

Kiegyenlített erők küzdelme jellemezte a 90 percet. Ez első-sorban a JATE-ra nézve kritika, hisz a kieső helyen álló hazaia-kat gólokkal kellett volna verni. De ezen a napon — talán a meleg, talán a játékfelfogás mi-att — az egyetemisták nem tud-ták gólra váltani enyhe mezőny-fölényüket. Sőt, a hazaiak még büntetőt is hibáztak, amiben persze Bíró kapus keze is benne volt. A szatymazi gól védelmi hiba folytán — ez szintén az indiszponáltságot jelzi — esett. Látszólag veszélytelen támadás végén egy felpattanó labdára csapott rá a hazai csatár az elalvó egyetemisták között, s lőtte azt a kapuba. Az egyenlí-tés, s ezáltal a gólszerzés, mi-ként a gól előtt, azután sem sikerült, így a két pontot Szaty-mazon hagyták a JATE játéko-sai.

Jó: Bíró.

Tanárképző—Szatymaz 2-1 (2-1)

TK: Steigerwald — Lakatos, Bucsy, Cs. Nagy, Búzás — Föl-desi, Berta, Adorján, Cs. Tóth - Kedves (Csipak), Holl. Edző: dr. Miskolczi József. G.: Holl, Kedves

Küzdelmes mérkőzésen a fel-ázott, mélytalajú pályán a Ta-nárképző megérdemelten nyerte a kiesési rangadót.

(Fotó: Rarnok) '75 augusztusáig az úttöröház igazgatója voltam, onnan kerül-tem jelenlegi munkahelyemre, '75. szeptember elsején. Az isko-lát akkor még OTKI Egészség-ügyi Főiskolai karnak hívták. Kezdetben egyedül voltam test-nevelő, de a főiskola fejlődésével ma már testnevelési csoport dol-gozik, melynek vezető tanára va-gyok. Onnan végeztem el a TF tanári kiegészítőjét 1977—80-ig.

— Milyen az edzői múltad? — Még '71-ben edzettem a

Szegedi Kender férfi megyei I. osztályú csapatát. A nyolcvanas évek elején sikerült egy jó kis csapatot összehoznom a főisko-lán, két idényt játszottunk a vá-rosi bajnokságban. Sajnos a test-nevelés helyzetének változása szétszedte a csapatot.

— Erről egy kicsit bővebben beszélj!

— '83-ig kalkulust kaptak a hallgatók testnevelésből, s ez ak-kor emelte vagy rontotta az átla-gukat. így könnyű volt toborozni a játékosokat. Később ez meg-szűnt, s a lányok már nem vállal-ták a plusz munkát.

— Most mi a helyzet? — A testnevelés ugyan köte-

lező, de mi megpróbáljuk színesí-teni a lehetőségeket. Fakultatív jellegel választhatnak féléven-ként oktatót és sportágat a hallga-tók. Kézilabda, kosárlabda, ae-robic, tenisz, úszás, triatlon és korcsolya szerepel a kínálati pa-lettán. Három éve már férfi hall-gatóink is vannak, akik a szociális munkás szakmát tanulják, három évig. Nekik hetente egyszer a Sporcsarnok küzdőterét bérel-jük, a többi termi órát pedig a csarnok edzőtermeiben tartjuk.

— A gyógytornászképzés mi-lyen változást hozott?

— Ez már igazi szakmai munka, hiszen például nekem, aki az úszást oktatom, négy fél-éves gyakorlati jegyes, vizsgakö-teles szaktárgyam lett így.

— Milyen sportágakban vesz-tek részt külső versenyeken?

— Ósszel már indultunk úszóversenyen. A SZOTE DSE tagjaként részt vettünk a ME-FOB-on, ahol is a női triatloncsa-patunk a harmadik lett. Részt vettünk még duatlonversenyeken és minden jó tömeg-sportrendezvényen, ahol lehe-tett.

— Miiyen a háttered? — Fantasztikus. Nem vélet-

len, hogy 18 éve itt vagyok. Dr. Szél Éva professzornó, a fő-igazgatónk, mindig kiemelten tá-mogatta a sportot, így nem csoda, hogy nekünk van az egyik leg-szebb pályánk. Évek óta járha-tunk sítáborba a hallgatóinkkal, legutóbb a romániai Pöltinisben voltunk.

— Most téijünk vissza a kézi-labdára!

— Volt még egy csapatom a Tápé Háziipari, majd több alka-lommal, amikor éppen nem volt edzője a Pincegazdaságnak, én ugrottam be. Február 15-től pe-dig a Pick másodedzője, illetve a „Pince" vezető edzője vagyok.

— Gondolom, nem sűrűn lát-nak otthon?

— Sajnos, ez igaz, hiszen heti 24 órányi edzést tartok, szinte már be is költöztem a Sportcsar-nokba.

— Pista, meddig még? — A Pick-kel június 15-ig kö-

töttem szerződést, amíg úgy ér-zem kellek és hasznukra vagyok, maradok. Főállásban azonban semmi esetre sem lennék edzó. Én már tanár maradok, amíg élek. Kapus pedig addig, míg örö-met nyújt, illetve amíg nem lesz nálam két jobb kapusa a csapat-nak.

— Egykor, ha jól emlékszem vadásztál. Most jut-e rá időd?

— Valóban, 1980 óta vagyok tagja egy vadásztársaságnak. Imádom a természetet és ezt a nemes sportot. Sajnos, mostaná-ban nem csak a vad lett sokkal kevesebb, hanem az időm is, így a puskámat egyenlőre szegre akasztottam.

BÁROK ISTVÁN

JATE SC-Zsombó 4-2 (2-2) JATE SC: Bíró - Gálik,

Gardi, Kiss, Ószi — Vass, Tóth K. (Tóth G.), Varga (Joó) — Baranyai, Tussinger (Golyha), Csigér. Edző: Tóth Károly. G.: Varga, Golyha, Csigér

Nagy sárdagasztás jellemezte a focinak nehezen nevezhető mérkőzést. A talaj mindkét csa-patot többször megtréfálta mint az ellenfél. így eshetett, hogy az első fél óra elteltével már négy gól esett. A lelkes vendégek a 15. percben szereztek vezetést, majd két perc múlva Varga egy kapu előtti kavarodásból hig-gadt emeléssel egyenlített. Ujabb két perc múlva Gálik tört előre, és egyéni akciója végén a hosszú sarokba lótt. Áz egyenlí-tés nem sokat váratott magára, 10 percen belül a sárban fekvő védők közül kilépő zsombói csa-tár talált a hazai hálóba. Szüne-tig már csak párharcok, sárcsa-ták zajlottak. A második félidő-ben a vendégek fáradni látszot-tak. A JATE egyre többet táma-dott, és két szép góllal biztosí-totta be a győzelmet: először Tóth K. húzott el a bal oldalon, beadását Golyha gyötörte be vé-dővel és kapussal a nyakában, majd a játékrész közepe táján Baranyai leheletfinom beívelé-sét Csigér helyezte a kimozduló kapus mellett a hosszú sarokba. A biztos vezetés tudatában a JATE továbbra is fölényben ját-szott, ám újabb gólt nem sikerült elérniük. Győzelmük azonban így is teljesen megérdemelt.

Jók: Gardi, Ószi, Vass, Bara-nyai, Csigér.

Az Országos Főiskolai Bajnokságba jutásért

A négyes döntőbe kerülésért játszott a:

Szegedi Tanárképző—Debre-ceni Tanárképző 4-0 (3-0)

Szegedi TK: Steigerwald — Berta, Paksi, Bucsy, Cs. Tóth (Cs. Nagy) — Bóka, Szalai, Gréczi (Földesi), Telek - Már-ton, Holl. Edző: dr. Miskolczi József.

G.: Cs. Tóth, Bóka (11-es-ből), Holl, Szalai.

Aki elkésett a találkozó elejé-ről, bizony sok mindenről lema-radt. Az első félóra végén ugyanis már harmadszor táncolt a labda a vendégek kapujában. A szegediek végig mezőnyfö-lényben játszottak, s helyzetei-ket is elég jó százalékkal hasz-nálták ki, ennek köszönhették, hogy a mérkőzés (talán még a továbbjutás is) már az első játék-rész végére eldőlt. A biztonság kedvéért aztán a találkozó az utolsó játékrész végére eldőlt. A biztonság kedvéért aztán a talál-kozó utolsó percében berámol-tak még egyet a debreceniek-nek, teljesítményüket így koro-názva meg. A látottak alapján ez ellen az igen gyenge játékerőt képviselő debreceni csapat ellen a visszavágó már csak formali-tás.

Röplabda MEFOB; Nők

A Tanárképző Főiskola női csapata eleddig három győze-

lemmel dicsekedhetett az április végi békéscsabai döntő felé ve-zető úton. Mindkétszer le-győzték a kaposvári Tanító-képző Főiskolát 3:0, 3:0-ra. A szombathelyi TK-t pedig olyan meggyőző fölénnyel verték meg a Szegeden, hogy a testnevelő-jük felajánlotta a szegedieknek a második meccs nélküli továbbju-tást, költségkímélés okán. A fő-iskolás-bajnokság idei kiírása te-hát kedvezett a mieinknek, mi-vel játszhatott a tavaly végzett Kormos és Nagy Andrea is. A Komáromi, Balogh, Szikszói, Barta, Nagy, Kormos összeté-telű 6-os játszott mindhárom meccsen.

A férfiak is könnyedén vették az első akadályt, mindkét mecs-csen 3:0-ra verték a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolát. Ez-után következett a sokkal egysé-gesebb TF (amely tulajdonkép-pen TE hiszen már egyetemi rangú, csak nehéz az átállás), s a játékosanyagában nem erósebb pesti társaság az Alkotmány ut-cában 3:0 (16-14, 15-11,15-12)-re verte a szegedi fiúkat. A meg-szerzett 37 pont még adna esélyt a szegedi visszavágóra de két meghatározó játékos szereplése még bizonytalan. A magyar baj-noki címért szombaton kezdődő Papiron— Kaposvár párharcban érdekelt Csíkos és a harmadik helyért harcba induló malévos Róka játéka ugyanis kérdéses. Az eddigi mérkőzéseket a kö-vetkező csapat játszotta: Csíkos, Róka, Vörös, Sári, Toma, Ko-szonics, Kósa, Konkoly, Bővíz. Mindkét nem csapatvezetője Tomkánédr. Hóbel Márta.

SZEGEDI EGYETEM 3 ]

Andy Warhol Szegeden Kézzel írott plakátok hirdették a bölcsész-

karon, hogy van fíaccus csoport, s hogy bolondok napjától egy karnyújtásnyira, már-cius 31-én szobaszínházunkban műsorra tűzik Andy Warhol „Evés" c. filmjének színpadi változatát. (Belépőjegy csak 25 Ft.)

— Vannak dolgok, amiket nem szabad ki-hagyni — legalábbis így gondolta az a tízegy-néhány néző, aki türelmesen kuporogva egy sötét szoba ágyainak és foteljeinek mélyén az előadás kezdetét várta.

Bacchusék előzékenyen teát szolgáltak fel az igényesebb színházlátogatóknak, és a sarki Non-stopban tevékenykedő díszletmunkáso-kat ócsárolva megejtő szerénységgel (oly rit-kán tapasztalni ilyet a művészvilágban ma-napság) mentegetőztek a félórás csúszás mi-att, hiszen a tervezett műsorkezdés pillanatá-ban a legfontosabb kellékek hiányoztak még: a Párizsi meg a Kenyér.

Ám rafinált nézőkről lévén szó, mindenki pontosan tudta, hogy a késés szervesen hoz-zátartozik az előadás koncepciójához és arra szolgál, hogy időközben pontosan fel lehes-sen térképzeni a berendezett szobaszínpadot, így utólag, az előadás ismeretében, bátran megállapítható, hogy a díszlet igazi, autenti-kus játéktérként funkcionált: a négylábú asz-tal a négy szék, a színpadképbe belógó pa-pucs, a szanaszét heverő könyvek, a háttér-ben szerényen terpeszkedő vitrinesszekrénv, az álló falióra, s mindehhez még a bérházak jellegzetes illata — hamisíthatatlan diákalbér-let-hangulatot idézett. Külön említést érde-mel még az asztalon álló kancsó, s benne a víz — ez a díszletelem is jelként működött, mint-egy a Bacchus csoport emberi-művészi maga-tartását, a hagyományok bátor vállalását su-gallta: „Csak tiszta forrásból".

— A színház: varázslat. Mágia. Itt a leg-hétköznapibb mozdulatok is a szertartás fon-tos részeivé válnak, súlyt kapnak, átértéke-lődnek és sajátos jelentéssel telítődnek.

A színháf: Templom: Ide nem lehet csak úgy ázott kutyaként beülni: az előadás mindig akkor kezdődik, amikor minden néző átitató-dott áhítattal (és teával), amikor felkészült az összetett élmények befogadására, amikor

már képes arra, hogy kellóképpen értékelje és élvezze a bevonuló színészek — jelen esetben Bacchusék — csontos, érzéki, erény-től sugárzó ábrázatát vagy hátát (kinek mije látszott), ami ugyanakkor légies is a szoba-színház sejtelmes megvilágításában.

Az asztal körül elhelyezkedő színészek esz-ményien szótlanok, rejtelmesek — Csak Lou Reed recsegő magnóhangja hallik — ők né-gyen, és külön-külön is: a Hallgatag Szépség megtestesítői, mély titkok tudói. Az első jelenetben jól begyakorolt mozdulattal nyúl-nak a kenyérszeletek után.

A második jelenet egyszerűbb leírhatatlan: a kenyér, a kés meg a vaj egymásra omló bája...

A harmadik jelenet villát tartó kezei széles ívben csapnak le a gyanútlan párizsi-to-ronyra!

A negyedik jelenetben ajkak közelednek lágyan a sokat szenvedett kenyérszeletek felé, majd sóvár türelmetlenséggel, cinikus mosollyal harapnak beléjük.

Az ötödik jelenetben — egy lehetséges értelmezés morzsáit felvillantva — a Bacchu-sék átal megjelenített figurák ráérősen forgat-ják nyelvükön a falatot, rágnak, miközben érezhetően magukhoz hordozzák származá-suk, családjuk, életmódjuk, világlátásuk ösz-szes ballasztját és léggömbjét is.

Csak dicséret illeti a rendezőt, aki felis-merte, és Warhol-adaptációjában művészi formába öntötte az életnek azt az igazságát, miszerint az ismétlődés-egzisztenciális hata-lom: hiszen ritmus (és pénz) nélkül elképzel-hetetlen az élet. így a továbbiakban a darab — érthető módon — az első öt jelenet káprá-zatos variációira épült.

Nemcsak a gyarló emberi vágyak és ösztö-nök mutatkoztak meg az előadás ideje alatt, s nemcsak a potens, nemzetfenntartó erők tár-gyiasultak egy pillanatra a desszertként elfo-gyasztott apró Nestle-csokiban, de — főleg a művész-néző találkozón — felragyogott, Baudelaire szavaival szólva: „a mozdulatok patetikus igazsága is, az élet nagy pillanatai-ban".

— balázs —

A reménytelenség rendje Spiró-tragédia a kisszínpadon

Az ember mindenképpen felteszi magának a kérdést, mi-ért ilyen szerencsétlenek ezek az emberek. Nem a nyomor miatt, az biztos. Egyrészt, mert egynek-kettönek közülük van pénze, másrészt, mert bizo-nyára szegényen is lehetne egy kicsit jobban. Betegség sem sújtja őket, semmi tragédia. Az ember végül arra jut, az lehet a baj, hogy mind értelmetlen éle-tet élnek, hosszan és unalma-san, azzal az egyedüli céllal, hogy majd a végére éljenek valamikor. Nem tesznek sem-mit, csak vannak. Nevüksincs típushósök, nyomtalanul tűn-nek el halálukkal. Képtelenek kapcsolatot teremteni egymás-sal. Amikor mégis közös „ü-gyük" lesz, és szóba kell áll-niuk, például egy macska fel-akasztása miatt, kinyílnak a régi sebek, újakat karmolnak egymáson megint. Éldegélnek egy pesti bérház udvarában, egy akkor és ott valóságban, mégis, valahogy kívül a vilá-gon, az értelmetlenség légüres terében.

Olyan az az udvar — a ren-dező, Galgóczy Judit munkája — mint a börtönfolyosó, kétol-dalt zárt ajtók sorban, fémháló fölül, és valami sötét fal hátul, résnyi kijárat az isten tudja, hova. Jönnek sorban. Előszóra Vénasszony. Hógye Zsuzsának sikerül kiemelnie a Spiró-figu-rának egy ritkán látott, ám

rendkívül fontos oldalát. Hő-gye vénasszonya nem jó. Szán-nivaló, ahogy hazavonszolja magát, beszél a macskájához a hosszú sorokról a boltban, a villamoson kiolvadó csirkefej-ról. Annyira sajnáljuk, amikor meglátja az állatot felkötve, hogy már kinyújtanánk felé a kezünket. De megállunk, mert van benne valami taszító, va-lami reménytelenül hozzáfér-hetetlen, megcsontosodott, embertelen. Nem is lesz belőle áldozat, és a többiekból sem, bár sajnáljuk őket szívből, iga-zán. Egyedül a srácból. Hiába van része a gyilkosságban, sok-kal inkább áldozata ennek a vénasszonyos világnak. Dégi János alakításaiban van valami lágyság, tétovaság. Mégis, a Srác szerepére sikerül megke-ményítenie magát, levetkőznie a nyegleséget. Játékával a figu-rát mindvégig azon a ponton tartja, ahonnan még mehet erre is, arra is, még sikerülhet neki, de kudarcot is vallhat végleg.

A többiek Fekete Gizi (a Nő) alakításában nem érezni folya-matosan, hogy már alig bírja, hogy a szépség, a rendezettség, a kívánás és a kívánhatóság már csak kétségbeesett erőfe-szítéssel tartható. Hogy a re-mény már csak egy kispolszki, egy garázs. Rendkívül értékes, intenzív, a figura egészét fel-mutató pillanata viszont az,

amikor — szerencsésen a szín-pad elülső közepére rendezve — az autójáért könyörög. Karczag Ferenc (a Tanár) sze-repe és alakítása kissé halvá-nyabb. Beletöródöttsége hite-les, de lehetne erőteljesebb azokban a jelenetekben, ami-kor a gondolkodó ember ki-dugja a fejét és lázad. Miske László (az Apa, m. v.) játéka — feltehetően a rendezői szán-dék szerint — túlzó, szélsősé-ges. Nem mesterkélt, éppen el-lenkezőleg, természetesen ható és jól kidolgozott, hiszen a részeg ember valóban ilyen. Ám talán árnyaltabb, tartalma-sabb lett volna az alakítás, ha visszafogottabb.

Galgóczy Judit rendező nem éri be azzal, hogy a hangulattal érje el; ügy érezzük, a dolog reménytelen. A nehezebb megoldást választja: a szerke-zetre összpontosít. Rendet te-remt a színpadon. Megtartja és hangsúlyozza a darab szimmet-riáját. A legidősebbre és a leg-fiatalabbra, a gyilkosra és az áldozatra épít, körülöttük ren-dezi el szépen, arányosan a párokat, a két lányt, két ren-dőrt, férjet, feleséget. A sze-replók maguk a lehetőségek: el lehet menni, ha tudsz, bele le-het süllyedni, ha nem, bele-halni is lehet. Megváltoztatni? Megoldani? Ugyan.

KECZER GABRIELLA

A fotózás alkonya — avagy kit fenyeget a visual reality ?

Lassan 160 éve lesz, hogy megjelentek párizsi kiállításo-kon az első, ezüstlemezre ké-szült fényképek, a dagerrotí-piák. Óriási hatást gyakorol-tak rögtön. A felajzott közvé-lemény máris a festészet kö-zeli végét jósolgatta. Pedig ezek a dagerrotípiák — még akkori szemmel nézve is — a kezdetlegesnél is kezdetlege-sebb minőségűek és techniká-júak voltak: szemcsés-homá-lyos, csillogó felületű, csak egy bizonyos szögből látható fényképek, amelyek elkészül-téhez többórányi megvilágí-tási időre volt szükség, és'rá-adásul sokszorosítani sem le-hetett őket. Ám maga a puszta tény, hogy a képeken egy minden eddiginél hűbb valóságábrázolás jelent meg, mindenkit lenyűgözött. Lám, gondolhatták, így is lehet, nemcsak festékkel, meg ecsettel.

Napjainkban úgy áll szem-ben az újonnan feltűnt elekt-ronikus fényképezés a hagyo-mányossal, mint hajdanán a dagerrotípia a festóművészet-tel. Az előbbi minőségileg még gyerekcipőben jár, az utóbbinak sokak szerint már a múzeumban a helye. Persze tudjuk, a festészet végül is túlélte a támadást, sót a to-vábbiakban új tartalmakkal gazdagodott — de vajon van-e

erre lehetősége a hagyomá-nyos fotónak is? Erről elmél-kedtek vagy inkább vitatkoz-tak egy estén a JATE-klub-ban, Bán András művészet-történész és Lugosi „Lugó" László fotóművész az érdek-lődő közönség előtt. A kér-dező Bán András volt; arra akart rádöbbenteni, hogy az új találmány, ha majd teljesen kifejlesztik, kiszorítja a piac-ról a hagyományos fotográ-fiát. Igaz, a kifejlesztéshez még legalább 10 év kell. A fotóművész szerint ehhez 2-3 év is elég, de úgyis mindegy, mert az elektronikus fotó nem művészet, csupán játék, szemfényvesztés — ezért az igazi művészek soha nem fog-

y j á k komolyan venni. A ha-

gyományos technika tehát fennmarad. „Szakmai vita" — gondolhatta volna a felszí-nes érdeklődő a kissé provo-katív kérdések és a látszólag hanyagul odavetett válaszok hallatán. De azt hiszem itt sokkal többről volt szó. Olyasvalamiről, amit hacsak végiggondoltam, belebor-zongtam.

Nem tudom, a két be-szélgetőpartner-szakember

mennyire ijesztette meg ma-gát a perspektívával. Szá-momra meglehetősen rémítő: úgy tűnik, a technika újabb sikeres előrelépést könyvel-het el az ember további mani-pulásásának irányában. Ezt az előrelépést a visual rea-lity fogalma fémjelzi, illetve azok a talánok, amelyek e gyűjtőfogalom körébe tartoz-nak. Most hadd ne magyaráz-zam hosszadalmasan, mi is az a visual reality, a végén úgyis túlontúl érthető lesz majd, in-kább a találmányok közül ra-gadok ki egyet-kettőt. Pél-dául a már említett elektro-nikus fotót. Elve igen egy-szerű: előállításához nem kell semmiféle modell, leképe-zendő valóság — ha mondjuk az Akropoliszról akarok fény-képet csinálni, nem szükséges odautaznom és lefotóznom — csupán egy számítógépre van szükség, amely összerakja a képet. így, ha éppen kedvem szottyan rá, sosemvolt törté-netről is „fényképet" csinál-hatok, tetszés szerinti hely-színnel, fiktív, vagy már nem élő szereplőkkel. Megkom-ponálhatom Hitlert és Sztá-lint, amint egymást és szöszke kislányokat kézenfogva esz-terláncicérnát játszanak egy hamutartóban. Mindezt a ha-gyományos és szánalmas sza-tócstechnikák: a montázs, a retusálás teljes mellőzésével! Nemsokára nyugodtan felsó-hajthatunk: hol vannak már a régi szép idők, amikor ember-ember olló segítségével 4-5 fényképből állította össze a Nagy Művet? Hol vannak már a diktátorok, akik cso-portképeikről eltüntethették a későbbiekben nemkívána-

tossá vált elvtársaikat/bajtár-saikat? A fejlődés szédületes! Az elektronikus fotó után már csak egy lépés az ugyan-ilyen mozgófilm, de azt hi-szem mindkettőjüket lepi-pálja a hírhedett varázsszem-üveg, a visual reality igazi fe-negyereke. Ezt csak fel kell tenni, kiválasztani a kívánt programot és máris indiánok-kal, vagy King-Konggal csa-tázhatunk, esetleg sétálgatha-tunk a Marson — mindezt 3 dimenzióban, nem holmi kép-ernyő előtt! Magam előtt lá-tom az amerikai, japán gyer-kőcöket, akik talán máris hét-számra nyúzzák anyucit és apucit varázsszemüvegért. Az ósdi videó pedig a kazettákkal együtt örüljön, ha kap egy csendes sarkot a lomtárban.

Itt már nincs min lelke-sedni. Ez kifejezetten félel-metes. Ilyesmik jutnak az eszembe: milyen bizonyító ereje lesz pl. egy rendőrségi fotónak, ha egyszer számító-géppel bármilyet csinálha-tok? Ki mit hazudhat ezek után „képileg"? Mi értelme van elmenni távoli tájakat megcsodálni, városokat meg-nézni, ha ezt varázsszem-üveggel a szobámban is meg-tehetem? (Csak föl ne rúgjam közben a papás-mamást ját-szó gyereket.) Mi történik, ha valahol elszabadul egy ámok-futó, mert nem tudja, hogy most éppen nincs rajta varázsszemüveg, és ő nem chicagói gengszter? Meddig és hány gyermeket rontanak még meg?

A visual reality mindössze két szó, de ugyannyi hazug-ság. Vizuális? Nem, annál jó-val több: imaginárius-mani-puláns. Realitás? Abból, hogy százezernyi apró, számí-tógépen tárolt, valóságdarab-kát összerakunk, még nem lesz valóság, realitás. Sót, a legteljesebb, legfélelmete-sebb irrealitás születhet be-lőle.

Hogy nehéz eldönteni, mű-vészet-e, vagy sem — ez le-gyen a legnagyobb baj!

MEZEY ANDRÁS

V I D E Ó

ÁPRILIS JATE-klub

20., kedd Picasso kalandjai -19.00/21.30

21., szerda Rain man - 20.00 23., péntek Kabaré -18.30 26., hétfő Hajnali háztetők -19.00/21.30 27., kedd Tűz van babám-21.30 28., szerda A postás mindig kétszer csenget-20.00 30., péntek Csapd le csacsi-18.30

Vetítés a videoteremben, projektorról. Klubtagoknak ingyenes, külsősöknek 40 Ft.

SZEGEDI EGYETEM

A József Attila Tudományegyetem lapja

Felelős szerkesztő: GRÓF RÓZA

Szerkesztőség: 6722 Szeged, JATE BTK Egyetem u. 2 - 6 . II. em.

Telefon és fax: 62/312-311 vagy 62/321 -111/139-cs mellék

Megjelenik kéthetente egyszer Ára: 4,50 forint.

Kiadja: a József Attila Tudományegyetem

Telefon: 324-022 Felelős kiadó: dr. Szajbély Mihály

Szegedi Nyomda. Szeged Nyomdaigazgató:

Perényi Ottó Fekete sas u. 28.6720

92-939 ISSN 0230-79IX