szegedi tudomÁnyegyetem gazdasÁgtudomÁnyi kar … · 2018-10-30 · 1. bevezető 2 mivel a...

SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM GAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR

TÁVOKTATÁS

Czagány László – Fenyővári Zsolt – Misz József

MIKROÖKONÓMIA

01/2007

TARTALOMJEGYZÉK 1. BEVEZETŐ 1

1.1. Szűkösség és gazdálkodás 1 1.2.Tulajdonjogok és gazdasági rendszerek 3 1.3. Termelési erőforrások, piacok és a gazdasági körforgás 5 1.4. A piaci mechanizmus 7

1.5. A közgazdaságtan módszeréről 12 Összefoglaló 13 Fontos fogalmak 15 Áttekintő kérdések 15 Feladatok 16 2. A FOGYASZTÓI VÁLASZTÁS 17

2.1. A közömbösségi görbék 17 2 2. A helyettesítés határrátája 21 2 3. A hasznossági függvény és a határhaszon 23 2.4. A költségvetési egyenes 27 2.5. A fogyasztó optimális döntése 30 Összefoglaló 32 Fontos fogalmak 32

Áttekintő kérdések 33 Feladatok 33

3. A KERESLET ELEMZÉSE 35

3.1. A jövedelemváltozás hatása 35 3.2. A keresleti görbe levezetése 38 3.3. Az árváltozás helyettesítési és jövedelmi hatása 39 3.4. Helyettesítő és kiegészítő javak 41 3.5. A várakozások hatása 41 3.6. Egyéni és piaci kereslet 42

3.7. A piaci keresletre ható tényezők összefoglalása 43 3.8. A kereslet árrugalmassága 43 3.9. A keresleti ár és a fogyasztói többlet 50 Összefoglaló 53 Fontos fogalmak 54


4. A VÁLLALAT ÉS A TERMELÉSI ELMÉLET ALAPJAI 58

4.1. A vállalat 58 4.2. A termelési függvény 62 4.3. Rövid távú termelési függvény 63 4.4. A munka határterméke 64 4.5. Átlagtermék és határtermék 66 4.6. Hosszú távú termelési függvény 68

Összefoglaló 70 Fontos fogalmak 71


5. A TERMELÉS KÖLTSÉGEI 73

5.1. Költségek és profit 73 5.2. Költségfüggvények 74

5.3. Rövid távú költségfüggvények 77 5.4. A határköltség 78 5.5. Az átlag típusú költségfüggvények 81 5.6. Hosszú távú átlagköltség görbe 84 5.7. A költséggörbék elmozdulása 86 Összefoglaló 87 Fontos fogalmak 88


6. A JAVAK KÍNÁLATA 93 6.1. A kompetitív piac 93 6.2. A profitmaximalizálás logikája 96 6.3. A kompetitív vállalat kínálati görbéje 99

6.4. Egyéni és piaci kínálat 104 6.5. A piaci kínálatra ható tényezők 105 6.6. Hosszú távú egyensúly 106

6.7. A pofit szabályozza a termelési tényezők ágazatok közötti elosztását 109 Összefoglaló 110 Fontos fogalmak 111


7. A TÖKÉLETLEN VERSENY ÉS A MONOPÓLIUM 114

7.1. A kompetitív piactól a monopóliumig: a főbb piaci formák 115 7.2. A tökéletlen verseny kialakulásának főbb okai 117 7.3. A monopólium fogalma 122 7.4. A kereslet és a határbevétel 123 7.5. Profitmaximalizálás 126 7.6. A monopólium jövedelemelosztási és jóléti hatásai 130 Összefoglaló 132 Fontos fogalmak 133


8. A MUNKAPIAC 138 8.1. A munkakínálat 139 8.2. A munkakereslet 143 Összefoglaló 150 Fontos fogalmak 151


9. MEGTAKARÍTÁS ÉS BEFEKTETÉS 154 9.1. Megtakarítás 154 9.2. Befektetések 157 Összefoglaló 164 Fontos fogalmak 165 Áttekintő kérdések 165 Feladatok 165

10. PIACI ELÉGTELENSÉGEK 167

10.1. Külső gazdasági hatások 167 10.2. Közjavak 180 Összefoglaló 182 Fontos fogalmak 183


A FELADATOK MEGOLDÁSA 186 1. Bevezető 186 2. A fogyasztói választás 186 3. A kereslet elemzése 189 4. A vállalat és a termelési elmélet alapjai 191 5. A termelés költségei 193 6. A javak kínálata 196 7. A tökéletlen verseny és a monopólium 198 8. A munkapiac 202 9. Megtakarítás és befektetés 204 10. Piaci elégtelenségek 205

1. fejezet BEVEZETŐ Ebben a fejezetben megismerkedhet ♦ a közgazdaságtan alapkérdésével, a szűkösséggel, ♦ a tulajdonjogokkal, ♦ a gazdaság főszereplőivel, a háztartásokkal és a vállalatokkal, ♦ a gazdaság főbb piacaival, a fogyasztási cikkek és a termelési tényezők piacaival, ♦ a piaci mechanizmussal, a keresleti és kínálati görbével, ♦ az egyensúlyi ár és mennyiség kialakulásával, ♦ a közgazdaságtan fő módszerével, a modell alkotással. 1.1. Szűkösség és gazdálkodás Minden társadalom a szűkösség problémájával néz szembe: a társadalomban élő egyének mindig több jószágot akarnak fogyasztani, mint amennyit a társadalom termelni képes. A szűkösséget a korlátlan szükségletek és a korlátozott erőforrások együttes jelenléte idézi elő. De még a korlátozott szükségletekkel rendelkező archaikus társadalmak és a korlátlannak tűnő erőforrásokkal ellátott határvidéki társadalmak (pl. a vadnyugat meghódítói) is a szűkösség kérdésével szembesültek. Ezekben a szélsőséges esetekben az idő a szűkös erőforrás, amelyet gondosan el kell osztani a javak termelése és a szabadidő fogyasztása között. Ugyanakkora jószágmennyiség elfogyasztása mellett mindenki előnyben részesítené a több szabadidő élvezetét. Ez azonban nem lehetséges, mert a szabadidőt fel kell áldozni a termelés érdekében. A szűkösség a javak és az erőforrások gondos beosztására, gazdálkodásra kényszerít minket. Ha a javak korlátlan mennyiségben állnának rendelkezésre, akkor nem volna szükség gazdálkodásra. A valóságban azonban kevés olyan jószág van, amely korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre. Az ilyen javakat, mint pl. a levegő szabad javaknak nevezzük. A javak túlnyomó része nem szabad, hanem gazdasági jószág, amely korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre. A szabad javak korlátlan mennyiségben állnak rendelkezésre, míg a gazdasági javak mennyisége korlátozott.

1. Bevezető

2

Mivel a szabad javak felhasználása nem igényel gazdálkodási döntéseket, ezért a közgazdaságtan csak a szűkösen rendelkezésre álló, vagyis gazdasági javakkal foglalkozik. A továbbiakban tehát, ha a javak kifejezést használjuk, akkor azon mindig gazdasági javakat értünk. A korlátozott mennyiségen túl a gazdasági javak fontos tulajdonsága, hogy majdnem minden jószágnak több alternatív felhasználási lehetősége van. Ha egy bizonyos irányban fölhasználunk egy jószágot, akkor azt elvontuk más felhasználási lehetőség elől. Így mint láttuk az emberek rendelkezésre álló ideje gazdasági jószág: egy nap 24 órából áll és ennél többet nem lehet felhasználni. Ha ebből mondjuk 8 órát munkavégzésre fordítunk, akkor valamennyivel szaporítjuk az elfogyasztható anyagi javak mennyiségét, viszont 8 órával csökken az élvezhető szabadidő mennyisége. Ilyenformán a gazdasági javak felhasználása hasznosságot eredményez és áldozattal (költséggel) is jár. Ez a költség a felhasznált jószágnak más szükségletünk kielégítésétől való elvonásából áll. A gazdálkodás olyan döntésekből áll, amelyekben a javak bizonyos irányú fölhasználása eredményeként várhatóan keletkező hasznosságot összevetjük az ezzel várhatóan járó áldozattal. A gazdálkodás célja az, hogy a lehető legkisebb áldozattal a legnagyobb hasznosságot érjük el. A közgazdasági elméletek legnagyobb része - és különösképpen a mikroökonómia - a gazdasági és társadalmi jelenségek magyarázata során abból az axiómából indul ki, hogy az emberek racionálisan gazdálkodnak: korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló erőforrásaikat igyekeznek úgy felhasználni, hogy a lehető legnagyobb eredményt érjék el. Az eredmény pedig nem más, mint az elért hasznosság minusz a költségek. Vajon azt jelenti racionális gazdálkodás föltevése, hogy a közgazdaságtan egy olyan “anyagias” világot ábrázol, amelyben “csak a pénz számít”? Korántsem. Mikor hasznosságról és költségről beszélünk, akkor azon alapvetően nem bizonyos pénzmennyiséget értünk. A gazdálkodás célját jelentő hasznosságot úgy határozhatjuk meg, mint az emberek jólétének, megelégedettségének fokát. Hasonlóképpen az áldozat, vagy költség a jólétnek, vagy megelégedettségnek a csökkenését jelenti. A hasznosságot és a költséget alkalmas módon kifejezhetjük pénzben is. Ebben az összefüggésben a pénz csak mérőeszközül szolgál, de nem öncélja a gazdálkodásnak. Pl. milyen megfontolás húzódik meg azon mindennapi gazdálkodási döntés mögött, hogy a boltban 200 Ft-ért veszünk egy liter tejet? A várható haszon a jólétnek az a növekménye, amely a tej elfogyasztásának köszönhető. A tejvásárlás költsége pedig az a hasznosság, amit egy másik, szintén 200 Ft-ba kerülő jószág megvásárlásával szerezhettünk volna meg. Ha a racionálisan gazdálkodó egyén egy liter tejet vásárol, akkor ez annak a jele, hogy a tej elfogyasztása nagyobb mértékben járul hozzá jólétéhez, mint 200 Ft értékű egyéb jószág elfogyasztása. A mikroökonómia minden költséget haszonáldozati, vagy másképpen alternatív költségnek (angol kifejezéssel opportunity cost-nak) tekint. Valamely gazdálkodási döntés alternatív költsége annak a dolognak a hasznossága, amelyről a döntés következtében le kell mondanunk.

1. Bevezető

3

A költségek léte a szűkösség következménye: ha valamiből többet akarunk, akkor másvalamiből kevesebbel kell beérnünk. 1.2. Tulajdonjogok és gazdasági rendszerek Az emberek gazdálkodási döntéseiket mindenkor meghatározott gazdasági intézményrendszerben hozzák meg. A különféle intézményrendszereket felfoghatjuk úgy, mint a tulajdonjogok összességét. A tulajdonjogok az emberek közötti viszonyok, amelyek a javak szűkösségéből fakadnak és a javakhoz való hozzájutást szabályozzák. Ebből a meghatározásból ki kell emelnünk azt, hogy a tulajdonjogok nem dolgok és emberek közötti viszonyokat, hanem emberek egymás közötti viszonyait jelentik. Ha pl. valakinek van egy autója, akkor az autóra vonatkozó tulajdonjogai nem a tulajdonos és az autó, hanem a tulajdonos és a többi ember viszonyát fejezik ki, mondjuk azt hogy a tulajdonos kizárhat másokat az autó használatából. A tulajdonjogok bizonyos viselkedési normákat, köznapi szóval játékszabályokat jelentenek, amelyeket az embereknek tiszteletben kell tartaniuk a többiekkel való kapcsolatukban. Ha a tulajdonjogokról beszélünk, akkor ne csak a magántulajdonra gondoljunk: a magántulajdon csak a tulajdonjogok összeállításának egyik fajtája. A tulajdonjogok összessége az alábbi négy elemet tartalmazza: (1) a vagyontárgy használatának jogát, (2) a vagyontárgyból eredő hasznok elsajátításának jogát, (3) a vagyontárgy formájának és tartalmának megváltoztatására vonatkozó jogot, (4) a fenti jogok részbeni, vagy egészbeni elidegenítésének (ajándékozásának, vagy elcserélésének) jogát. A magántulajdon tiszta esetében a magántulajdonost a fenti jogok gyakorlásában csak törvények korlátozzák. A tulajdonjogok elosztásának egyéb eseteiben a különböző jogok gyakorlásában az egyének egymást korlátozzák. Pl. vessük össze a tisztán magántulajdonban levő autót és a hitelre vásárolt autót. Az első esetben a törvény adta keretek között a tulajdonos gyakorolja az összes tulajdonjogot: ő használja az autót, akár taxizhat is vele, átalakíthatja, vagy szabadon el is adhatja. A második esetben a tulajdonjogok megoszlanak: a forgalmi engedélybe az elidegenítést tiltó bejegyzés kerül, a vásárló nem adhatja el az autót, míg vissza nem fizeti a fölvett hitelt. A tulajdonjogok bizonyos eloszlása meghatározza a várható hasznok és költségek eloszlását az egyének között és ezen keresztül ösztönzést nyújt a gazdálkodási döntések számára. Pl. a munkahelyi telefonok ingyenes és korlátlan használata arra ösztönzi az alkalmazottakat, hogy baráti beszélgetéseiket ne otthonról, hanem a munkahelyükről intézzék. Egy másik példa: ha magántulajdonban van egy vízterület, akkor a tulajdonos valószínűleg úgy halássza le a vizet, hogy a halállomány újretermelődése mindenkor biztosított legyen. Ha viszont bárki használhatja az adott vízterületet, akkor fennáll a túlzott lehalászás veszélye. Ilyenkor általában a használati jogot valamilyen törvényes formában korlátozzák.

1. Bevezető

4

A tulajdonjogok különböző elosztása tehát különböző ösztönzési rendszereket jelent. Így a tulajdonjogok különféle elosztását vizsgálhatjuk aszerint, hogy mennyire ösztönzik az erőforrások hatékony felhasználását. Pl. a modern kapitalista gazdaságokban az újítások magántulajdonban vannak: a bejegyzett újításokat bizonyos ideig (az USA-ban pl. 17, Nagy-Britanniában pedig 14 évig) védi a szabadalmi jog, biztosítva az újítók tulajdonjogait, ideértve az újításból eredő hasznok elsajátításának jogát, valamint az újítás eladásának jogát is. Ezzel szemben a középkori Kínában a császár kötelezte az újítókat arra, hogy tulajdonjogaikat osszák meg: újításaikat az egész birodalomban kötelező volt azonnyomban elterjeszteni. Rövid távon az utóbbi módszer tűnik hatékonynak: a meglevő újítások így gyorsan elterjedhetnek. Hosszú távon viszont az újítások bizonyos ideig tartó magántulajdona látszik hatékonynak, mert ez biztosítja az innovációk létrehozásához szükséges ösztönzést és a védelmi idő elmúltával az innovációk elterjedését is lehetővé teszi. A tulajdonjogok különböző eloszlása alapján különböző gazdasági rendszereket határozhatunk meg. Soron következő vizsgálódásaink tárgya a modern kapitalista gazdaság. A modern gazdaságokban (a kapitalista és a szocialista gazdasági rendszerben) a korábbi rendszerektől eltérően a végső fogyasztás és a termelés szervezetileg elkülönül: a végső fogyasztás színtere a háztartás, a termelés szervezeti egységét pedig vállalatnak nevezzük. A modern gazdasági rendszereken belül a szocialista gazdaságot az állami tulajdon és a központosított gazdaságirányítás túlsúlya jellemezte. Ezzel szemben a kapitalista gazdaságban (1) a termelési erőforrások nagyrészt magántulajdonban vannak, és (2) a szűkös javakhoz való hozzájutást a szabad szerződéseken alapuló piaci csere jellemzi. A két sajátosság, a magántulajdon és a szabad piaci csere szorosan összefügg: mint láttuk, a tulajdonjogok közé tartozik a vagyontárgyak elidegenítésének joga. Így, ha a magántulajdon túlsúlya jellemzi a gazdaságot, akkor domináns lesz a piaci csere is. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a piaci cserék szabad szerződéseken alapulnak. Ez teszi lehetővé, hogy a vevők megkeressék a lehető legkedvezőbb feltételekkel kínáló eladót, az eladók pedig azokat a vevőket, akik a lehető legtöbbet hajlandók fizetni az áruért. Az árakat pedig a vevők és az eladók szabad megegyezése dönti el. A szabadon kötött szerződések a hatékony gazdálkodás szükséges feltételét jelentik. Formailag a szocialista gazdaságban is a piaci cserék dominánsak: a gazdasági szereplők a piaci cseréken keresztül pénz ellenében jutottak a javakhoz és erőforrásokhoz. Ezek a piaci cserék azonban nem szabad szerződéseken alapultak. Az állam sokféle módon meghatározta a piaci folyamatok alakulását. Pl. az eladók számára megszabta, hogy melyik vevőnek és milyen áron kell eladnia áruját. Ilyenformán a piaci cserék nem tudták betölteni szabályozó szerepüket. Ez szükségszerű kiegészítője volt a vállalatok állami tulajdonának.

1. Bevezető

5

1.3. Termelési erőforrások, piacok és a gazdasági körforgás A termelési erőforrásokat a közgazdasági szaknyelv termelési tényezőknek nevezi. A termelési tényezők főbb csoportjai: munka, tőke, és természeti erőforrások. A munka a termelésben közreműködő emberi tevékenység. Bár általában egymással felcserélhetően használjuk a munkapiac és a munkaerőpiac kifejezéseket, mégis meg kell különböztetni a munkát és a munkaerőt. Míg a munka maga a termelő tevékenység, addig a munkaerő az ember munkavégző képessége, azon képességek összessége, melyek az emberek termelésben való részvételét lehetővé teszik. A munkerőt másképpen emberi tőkének is szokták nevezni. A termelési erőforrások közé tartoznak a rendelkezésre álló tőkejavak. Tőkejavakon a termelt termelési eszközöket értjük. Idetartoznak a különböző gépek, épületek, berendezések, műszerek és így tovább. A termelő vagyon a fentieken kívül magában foglalja a rendelkezésre álló földet és az egyéb természeti erőforrásokat. Ezek a nem termelt termelési eszközöket jelentik. Idetartoznak a föld mellett az ásványkincsek, a kitermelhető erdők, stb. Ezekre gyakran csak „föld” elnevezéssel hivatkozunk. A termelési tényezők úgy kerülnek be a termelésbe, hogy az erőforrások tulajdonosai eladják, illetve bérbeadják azokat a gazdaság termelő egységeinek, a vállalatoknak. Így a termelési tényezők piacain az eladók a termelési tényezők tulajdonosai, vevők pedig a vállalatok. A vállalatok a tényező tulajdonosoknak jövedelmeket fizetnek ki. A termelési tényezők minden csoportjának más-más jövedelemforma felel meg: (1) a munkatulajdonosok jövedelme a munka ellenértéke a munkabér, (2) a tőketulajdonosok jövedelme a tőke bérleti díja, a tőkekamat, (3) a földtulajdonosok jövedelme a föld bérleti díja, a földjáradék. Megjegyzendő, hogy a munka- és a földtulajdonosok magát a munkát és a földet bocsátják a vállalatok rendelkezésére, míg a tőkések pénztőkét kölcsönöznek a vállalatoknak, amelyek a kölcsönzött pénztőkéből a termeléshez szükséges tőkejavakat vásárolnak. Ilyenformán a kamat fogalma a pénzhez és nem a tőkéhez tapadt, ami jelentős közgazdasági vitákat eredményezett. A termelési tényezők tulajdonosai jövedelmük egy részéből végső fogyasztásra szolgáló javakat vásárolnak, míg másik részét megtakarítják. Tehát a különféle jövedelmek tulajdonosai a fogyasztási javak piacain vevőként lépnek föl, míg itt az eladók a vállalatok.

1. Bevezető

6

Az el nem fogyasztott, megtakarított jövedelmeket a vállalatoknak adják kölcsön, így ezek tőkefelhalmozásra, a tőkeállomány bővítésére szolgálnak. Az eddigiek alapján a piacok két nagy csoportját különböztethetjük meg: a termelési tényezők és a fogyasztási cikkek piacát. Ezek sok részpiacra tagolódnak, amelyeket mind külön kell vizsgálni. Az alábbi ábrán, a gazdasági körforgást, vagyis a gazdasági szereplők, a háztartások és a vállalatok kapcsolatait, valamint a különböző piacok összefüggéseit láthatjuk..

Ház-tartások Vállalatok

Fogyasztásicikkekpiacai

TermelésitényezÅk

piacai

Kiadások Bevételek

JavakJavak



KöltségekJövedelmek

1.1 ábra A gazdasági körforgás

Az ábra leegyszerűsítve mutatja a gazdasági körforgást. (A legfontosabb egyszerűsítés, hogy elhanyagoltuk az állam szerepét.) A folytonos nyilak a gazdaság reálfolyamatait, vagyis a fogyasztási javak és a termelési tényezők mozgását mutatják, míg a szaggatott nyilak a reálfolyamatokkal ellentétes irányú pénzmozgást jelzik. Kiindulópontként válasszuk azt, hogy a háztartások vevőként lépnek föl a fogyasztási cikkek piacain. A fogyasztási javakra fordított kiadásokból a termelőknek, a vállalatoknak bevételeik lesznek. A fogyasztási javak áramlása természetesen fordított irányú: a vállalatok eladják ezeket a háztartásoknak. A termelési tényezők piacain viszont a vállalatok lépnek föl vásárlóként: az általuk megvásárolt termelési tényezők ellenértéke adja meg a termelés költségeit. A háztartások a termelési tényezők eladói és cserébe jövedelmeket (bért, kamatot, járadékot) kapnak. A termelési tényezők a háztartásoktól a vállalatok felé áramlanak. A fogyasztási cikkek és a termelési tényezők piacai természetesen nem egységesek, hiszen sokféle fogyasztási jószágot és termelési tényezőt tartalmaznak. A mikroökonómiai elemzés elsődlegesen a gazdaság egyes piacainak és e piacok egymásra hatásának vizsgálatát jelenti. A piacok jellemzése során elemezzük az egyes piacokon a keresletre és a kínálatra ható tényezőket. Az elemzés fő célja annak megállapítása, hogy mi határozza meg a kereslet és kínálat egyensúlya eredményeként kialakuló árat és a javak gazdát cserélő mennyiségét.

1. Bevezető

7

Miért érdeklődik a mikroökonómia szinte mániákusan a piacok iránt? Mint láttuk, a kapitalista gazdaságban a szűkös javakhoz és erőforrásokhoz való hozzájutás a piaci cserén alapul. Ilyenformán a fő gazdasági kérdés, a szűkösség problémájának megoldását a kapitalista gazdaságban a piaci mechanizmus biztosítja. 1.4. A piaci mechanizmus A piaci mechanizmus működését a következőkben az úgynevezett kompetitív, vagy versenypiac példáján mutatjuk be. Ennek a piaci formának fő jellegzetessége, hogy a piaci szereplők – vevők és eladók – árelfogadók, azaz egyéni akcióikkal nem képesek befolyásolni a piaci árat. Csakis a kollektív lépések – sok egyén egyidejű akciója – képes megváltoztatni a piaci árat. A kompetitív piac elemzésének alapvető eszköze a keresleti és kínálati görbe. A keresleti görbe A vevők magatartását a keresleti görbe jellemzi. Egy áru keresleti görbéje az áru keresett mennyiségének alakulását mutatja különböző árak mellett, miközben a keresletre ható egyéb tényezők nem változnak. Tipikus esetben a keresleti görbe negatív meredekségű: minél magasabb az áru ára, annál kisebb lesz a vevők által megvásárolni kívánt (keresett) mennyiség. Azt a szabályt, hogy a magasabb ár kisebb keresett mennyiséggel jár együtt, a kereslet törvényének is szokás nevezni. A keresleti görbét koordináta-rendszerben szoktuk ábrázolni, mégpedig úgy, hogy a függőleges tengelyre az áru árát, a vízszintes tengelyre pedig egy bizonyos időszak pl. egy hét alatt keresett mennyiséget vesszük föl. Példaként tekintsük az alábbi ábrát!

Hamburgerára, P (Ft/db)

Hamburger mennyisége, Q (ezer db/hét)

D

0 14 20 30 50

100

200

300

400

A

B

1.2. ábra Egy keresleti görbe

Az ábra függőleges tengelye a hamburger árát mutatja. Az árat P-vel jelöltük (price = ár). A vízszintes tengely a hamburger egy hét alatt egy bizonyos területen (pl. Budapesten) keresett mennyiségét mutatja. A mennyiség jele Q (quantity = mennyiség). Az ábrán D-vel

1. Bevezető

8

jelölt görbe a hamburger keresleti görbéje (demand = kereslet). Látható, hogy a D görbe negatív meredekségű, ami azt mutatja, hogy minél magasabb a hamburger ára, annál kisebb a hetente megvásárolni kívánt mennyiség. Ha pl. egy db hamburger ára 100 Ft-ról 200 Ft-ra emelkedik, akkor a budapesti fogyasztók által keresett mennyiség heti 50 ezer db-ról heti 30 ezer db-ra esik vissza és a keresleti görbe mentén A pontból B-be jutunk el. Megjegyzendő, hogy a keresleti görbe mentén haladva a hamburger árán kívül a fogyasztók döntését befolyásoló egyéb tényezőket pl. a fogyasztók jövedelmét, a melegszendvics és a gyros árát, stb változatlannak tekintettük és feltételeztük, hogy csak a hamburger ára változott. Miért negatív meredekségű a keresleti görbe, azaz magasabb ár mellett miért kisebb a keresett mennyiség? Ennek két alapvető oka van: az egyik a helyettesítési hatás. Ha emelkedik a hamburger ára, akkor a fogyasztók egy része hamburger helyett egyéb helyettesítő terméket pl. melegszendvicset fog fogyasztani. A másik fontos ok a jövedelmi hatás: ha a hamburger ára nő, akkor a hamburger fogyasztók helyzete romlik, reáljövedelmük csökken és így csökkentik a hamburger és más termékek fogyasztását is. (A keresleti görbe negatív meredekségéről részletesebb elemzést a 2. fejezetben olvashatunk.) A hamburger keresleti görbéje a hamburger megvásárolni kívánt mennyiségét mutatja különböző lehetséges hamburger árak mellett, a hamburger fogyasztók döntését befolyásoló egyéb tényezőket változatlannak tekintve. Ha viszont a hamburger fogyasztást befolyásoló egyéb (a hamburger árán kívüli) tényezők változnak, akkor nem a keresleti görbe mentén haladunk, hanem maga a keresleti görbe mozdul el. Ha pl. a szarvasmarhák körében pusztító BSE kórról terjedő hírek hatására a fogyasztók csökkentik a hamburger fogyasztását, akkor a hamburger keresleti görbéje balra mozdul és pl. 100 Ft-os hamburger ár mellett 50 ezer db helyett csak mondjuk 30 ezer db lesz a kereslet. Ha a keresleti görbe balra mozdul és a fogyasztók változatlan ár mellett is csak kevesebbet szeretnének vásárolni, akkor a kereslet csökkenéséről beszélünk. Az alábbi ábrán láthatjuk a kereslet csökkenésének példáját.



D1

0 14 20 30 50

100

200

300

400

10D2

AC

A keresletcsökkenése

1.3. ábra A kereslet csökkenése

Az ábrán D1-gyel jelöltük az eredeti keresleti görbét és D2-vel a rossz hírek terjedése miatt elmozdult szaggatott vonalú keresleti görbét. Látható, hogy a D2 keresleti görbe mentén a megvásárolni kívánt hamburger mennyiség minden ár mellett kisebb, mint az eredeti D1 keresleti görbe mentén. Pl. 100 Ft-os hamburger ár mellett a fogyasztók 50 ezer helyett 30

1. Bevezető

9

ezer db hamburgert kívánnak vásárolni, így a kereslet csökkenése miatt az A pontból a C pontba jutunk. A közgazdászok gyakran megkülönböztetik a keresett mennyiség változását és magának a keresletnek a változását. Ha a hamburger árának emelkedése miatt a fogyasztók kevesebb hamburgert kívánnak vásárolni, akkor a keresleti görbe mentén haladunk és a hamburger keresett mennyiségének csökkenéséről beszélünk. Ha viszont a fogyasztók valamilyen egyéb ok pl. a BSE kór miatt fogják vissza hamburger vásárlásukat, akkor a keresleti görbe balra mozdul és a hamburger kereslet csökkenéséről beszélünk. Hasonlóan ha pl. a fogyasztók jövedelmének emelkedése arra ösztönzi őket, hogy több hamburgert vásároljanak, akkor a keresleti görbe jobbra mozdul és ekkor a kereslet növekedéséről van szó. (A keresleti görbét elmozdító tényezőkről bővebben a 3. fejezetben olvashatunk.) A kínálati görbe A piac elemzésének másik eszköze a kínálati görbe. Egy áru kínálati görbéje az áru kínált mennyiségének alakulását mutatja különböző árak mellett, miközben a kínálat alakulására ható többi tényező nem változik. A kínálati görbe leggyakrabban pozitív meredekségű: minél magasabb az áru ára, annál nagyobb lesz az eladók által piacra vinni kívánt (kínált) mennyiség. Ez a szabály azonban kevésbé általános, mint a kereslet törvénye: előfordulhat függőleges és vízszintes, sőt visszahajló kínálati görbe is (ezekről a 6. és a 9. fejezetben olvashatunk bővebben). Először lássunk azonban egy példát pozitív meredekségű kínálati görbére!


Hamburger mennyisége, Q (ezer db/hét)0 30

100

200

300

400S

10 40 46

A

B

1.4. ábra Egy kínálati görbe

Az ábra függőleges tengelye ismét a hamburger árát, a vízszintes tengely pedig a hamburger heti mennyiségét mutatja. Az ábrán S-sel jelölt görbe a hamburger kínálati görbéje (supply = kínálat). Látható, hogy az S görbe pozitív meredekségű, ami azt mutatja, hogy minél magasabb a hamburger ára, annál nagyobb a hetente eladni kívánt mennyiség. Ha pl. egy db hamburger ára 100 Ft-ról 200 Ft-ra emelkedik, akkor a termelők által kínált mennyiség heti 10 ezer db-ról heti 30 ezer db-ra emelkedik és a kínálati görbe görbe mentén A pontból B-be jutunk el. A keresleti görbéhez hasonlóan a kínálati görbe mentén haladva is a hamburger árán

1. Bevezető

10

kívüli egyéb tényezőket változatlannak tekintettük és feltételeztük, hogy csak a hamburger ára változott. Ekkor a hamburger kínált mennyiségének változásáról beszélhetünk. Ha viszont a hamburger árán kívüli, a termelők helyzetét befolyásoló egyéb tényezők változnak, akkor a hamburger kínálati görbéje mozdul el, vagyis a hamburger kínálat változik. Pl. ha a marhahús ára csökken, akkor olcsóbbá válik a hamburger előállítása és ez a hamburger kínálat növekedésére vezet. Ebben az esetben a hamburger kínálati görbéje jobbra mozdul, vagyis a termelők ugyanakkora ár mellett is nagyobb mennyiséget hajlandóak piacra vinni. Az alábbi ábra szemlélteti a kínálat növekedését.


Hamburger mennyisége, Q (ezer db/hét)0 30

100

200

300

400

S1

10 40 46

S2

50

A C

1.5. ábra A kínálat növekedése

Az ábrán S1-gyel jelöltük az eredeti kínálati görbét és S2-vel a marhahús árcsökkenése miatt elmozdult szaggatott vonalú kínálati görbét. Látható, hogy az S2 kínálati görbe mentén az eladni kívánt hamburger mennyiség minden ár mellett nagyobb, mint az eredeti S1 kínálati görbe mentén. Pl. 100 Ft-os hamburger ár mellett a termelők 10 ezer helyett 30 ezer db hamburgert kívánnak eladni, így a kínálat emelkedése folytán az A pontból a C pontba jutunk. (A kínálat változásait bővebben a 6. és 7. fejezetben tárgyaljuk.) Térjünk kissé vissza a kínálati görbe alakjához! Mivel magyarázható a kínálati görbe pozitív meredeksége, azaz miért növelik a termelők a kínált mennyiséget, ha egy áru ára emelkedik? Ennek alapvető oka a termelők (vállalatok) profitmaximalizáló magatartásában rejlik, vagyis abban, hogy céljuk a minél nagyobb profit elérése. Ha nő a hamburger ára, akkor a termelők profitja – legalábbis rövid távon – emelkedik, még változatlan termelési mennyiség mellett is. Még nagyobb mértékben nő viszont a profit, ha az áremelkedésre válaszul a vállalatok növelik a kínált mennyiséget. Így bizonyos profittól elesnének, ha nem növelnék a kínált mennyiséget. (A kínálati görbe alakjáról bővebben a 6. fejezetben olvashatunk.) A piaci egyensúly Az előzőekben külön-külön vizsgáltuk a keresleti és a kínálati görbét. A piaci kereslet és kínálat között viszont az ár mozgása teremti meg az egyensúlyt.

1. Bevezető

11

Az egyensúlyi ár biztosítja keresett és kínált mennyiség egyenlőségét. Az egyensúlyi ár mellett gazdát cserélő jószágmennyiség az egyensúlyi mennyiség. Az alábbi ábra mutatja a hamburger piacán az egyensúlyi árat és mennyiséget, illetve az egyensúly kialakulásának folyamatát.



D

0 20 30 50

100

200

300

400

S

4010

Túlkínálat

Túlkereslet

E

1.6. ábra A piaci egyensúly

Az ábrán látható, hogy a keresett és a kínált mennyiség a keresleti (D) és a kínálati (S) görbe metszéspontjában (az E pontban) egyenlő, ahol mindkettő 30 ezer db hamburger per hét. Ennél az egyensúlyi mennyiségnél a piaci ár 200 Ft/db, tehát ekkora az egyensúlyi ár. Vizsgáljuk meg, mi történik, ha a pillanatnyi piaci ár eltér az egyensúlyi ártól! Tegyük föl, például, hogy a pillanatnyilag érvényesülő piaci ár 300 Ft/db, tehát magasabb az egyensúlyi árnál. Ekkor a keresett mennyiség 20 ezer db, a kínált mennyiség pedig 40 ezer db hetente. Ilyenformán a piacon 20 ezer db-os túlkínálat uralkodik, vagyis ennyivel haladja meg a kínált mennyiség a keresett mennyiséget. Ez a túlkínálat (a raktárban maradó marhahúspogácsa és zsemle halmok) arra készteti a termelőket, hogy csökkentsék az árat és így növeljék a ténylegesen eladott áruk mennyiségét. agy növelhetik ugyanis profitjukat. Az ár esése a keresett mennyiség emelkedésével és a kínált mennyiség csökkenésével jár együtt, vagyis öszességében csökkenti a túlkínálatot. Az ár csökkenése akkor áll meg, amikor a piac eléri egyensúlyi állapotát, vagyis beáll az egyensúlyi ár. A másik oldalról tekintve a kérdést, tegyük föl, hogy a pillanatnyi piaci ár kisebb az egyensúlyinál, mondjuk 100 Ft/db! Ennél az árnál a keresett mennyiség 50 ezer db, a kínált mennyiség pedig csak 10 ezer db, tehát a piacon 40 ezer db-os túlkereslet uralkodik. Túlkereslet esetén a vevők nem tudnak annyit vásárolni amennyit szeretnének a pillanatnyilag érvényesülő piaci áron, így versenyeznek a meglevő kínálatért. Ennek során magasabb árakat ígérnek, amit az eladók boldogan elfogadnak. A piaci ár növekedése növeli a kínált mennyiséget, csökkenti a keresett mennyiséget és így végül is létrejön az egyensúly. Ha tehát a pillanatnyi piaci ár eltér az egyensúlyi ártól, akkor a túlkínálat árleszorító, vagy a túlkereslet árfelhajtó hatása az egyensúlyi állapot felé tereli a piacot. Az ilyen önmagát

1. Bevezető

12

helyreállító egyensúlyi állapotot stabil egyensúlynak nevezzük. (Ezzel szemben instabil egyensúly esetében az egyensúlyi állapottól való eltérés nem szünteti meg önmagát, hanem még nagyobb egyensúlytalanságot hoz létre.) Mivel (stabil egyensúly esetén) az ár mozgása megtisztítja a piacot a túlkereslettől és túlkínálattól, ezért az egyensúlyi árat piactisztító árnak is szokás nevezni. A kialakult egyensúlyi ár akkor változik, ha a keresleti, vagy a kínálati görbe elmozdul. Ha pl. a kereslet emelkedik, vagy a kínálat csökken, akkor az egyensúlyi ár emelkedni fog. 1.5. A közgazdaságtan módszeréről A modern közgazdaságtan - s így a mikroökonómia - alapvető módszere a modellalkotás. A modell a valóság egyszerűsített, többnyire ábrákkal és egyenletekkel kifejezett megjelenítése. A jó modell elvonatkoztat a valóságnak a vizsgált probléma szempontjából lényegtelen vonásaitól, viszont minden lényeges sajátosságot tartalmaz. A lényegtelen tulajdonságoktól való elvonatkoztatás egyszerűvé és így könnyen kezelhetővé teszi a modellt. Ugyanakkor az egyik probléma szempontjából lényegtelen sajátosság egy másik probléma vizsgálatában fontossá válhat. A fentiekben már megismertünk egy modellt, a hamburger kompetitív piaci modelljét. Ez a modell lényegében a hamburger keresleti és kínálati görbéjéből áll. A modell feltételezi, hogy minden hamburger egyforma és minden hamburgernek ugyanakkora az ára, a piacon kialakult egyensúlyi ár. Tudjuk azonban, hogy a valóságban nem minden hamburger egyforma és még az egyforma hamburgereket is eltérő áron adhatják el a különböző eladók (pl. a McDonald’s és az aluljáróbeli büfé). Az egyszerű kompetitív piaci modell alkalmas lehet arra, hogy mondjuk a marhahús árváltozásának a hamburgerek árára gyakorolt hátását vizsgáljuk. Ekkor a hamburgerek sokfélesége kevéssé fontos, ezért eltekinthetünk ettől. Ha viszont éppen arra vagyunk kíváncsiak, hogy az egyes eladók miért adják különböző árakon a hamburgert, akkor a kompetitív modell helyett egy másikat kell használnunk, amelyben a hamburgerek sokfélesége fontos szerepet játszik. A modelleknek kétféle változójuk van: az exogén (magyarul külső) és az endogén (belső) változók. Az alábbi ábra szemlélteti a változók és a modell kapcsolatát:

1. Bevezető

13

Exogénváltozók Modell Endogén

változók

1.7. ábra A modell és változóinak kapcsolata.

Az exogén változók a modell bemeneti (input) változói: ezeket a modell adottságként kezeli, vagyis nem vizsgálja őket. Az exogén változók empirikus adatokból, vagy akár egy másik modellből származhatnak. A hamburgerpiac modelljének esetében exogén változó pl. a fogyasztók jövedelme, vagy a marhahús ára. Az endogén változók a modell eredményei, kimeneti (output) változói. Ezek az exogén változókból származnak oly módon, hogy a modell feldolgozza az exogén változókat. A hamburgerpiac modelljének endogén változói: a hamburger egyensúlyi ára és mennyisége. A modellek vizsgálatában az exogén változók módosulásának az endogén változókra gyakorolt hatását tekintjük át. Ennek során gyakran élünk a ceteris paribus feltevéssel. Ennek jelentése: egyéb exogén változók állandósága mellett. Vagyis csak egyetlen exogén tényezőt változtatunk meg és a többit állandónak tekintjük, s így vizsgáljuk az endogén változók módosulását. agy a vizsgált változó exogén tényezőnek az endogén változókra gyakorolt hatását tisztán, zavaró körülményektől mentesen vehetjük szemügyre. (A ceteris paribus feltevést valójában már a keresleti és kínálati görbe megrajzolásakor alkalmaztuk, mert feltételeztük, hogy csak a hamburger ára változik és más exogén tényezők pedig állandóak maradnak.) agy a modell alapján a statisztikailag tesztelhető előrejelzéseket teszünk a vizsgált exogén változó hatásáról. Pl. a marhahús árának változását vizsgálva, azt az előrejelzést tehetjük, hogy a marhahús árának esése a hamburger piaci árának csökkenését és forgalmazott mennyiségének emelkedését vonja maga után. A modell használhatóságát az dönti el, hogy mennyire igazolódnak az ilyenfajta előrejelzések. Az elsőéves közgazdász hallgatók gyakran meglepődnek a közgazdasági modellekben alkalmazott „életidegen” feltevések láttán (ilyen feltevés pl. a fogyasztók tökéletes informáltsága, amelyet a 2. fejezetben fogunk alkalmazni). Nos ezek az első pillantásra megdöbbentő feltevések egyrészt a modellek egyszerűsítését, a vizsgált kérdés szempontjából lényegtelen vonások mellőzését szolgálják, másrészt a modellek használhatósága nem múlik azon, hogy feltevései mennyire reálisak. A modellek használhatósága előrejelzéseinek megbízhatóságán alapszik. Összefoglaló Minden társadalomra a szűkösség jellemző: a társadalomban élő egyének mindig több jószágot akarnak fogyasztani, mint amennyit a társadalom termelni képes. A javak döntő többsége korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló (szűkös) gazdasági jószág, amelyek

1. Bevezető

14

felhasználása gazdálkodási döntéseket igényel, míg csekély részük korlátlanul mennyiségű szabad jószág. A javaknak több, alternatív felhasználási lehetősége van. A közgazdaságtan azzal az alapfeltevéssel él, hogy az emberek racionálisan gazdálkodnak: szűkös erőforrásaikat igyekeznek úgy felhasználni, hogy a lehető legnagyobb nettó hasznosságot érjék el. A gazdálkodás célját jelentő hasznosságot úgy határozhatjuk meg, mint az emberek jólétének, megelégedettségének fokát. A költség a jólétnek, vagy megelégedettségnek a csökkenését jelenti. A döntések költségeit alternatív költségnek tekintjük: valamely gazdálkodási döntés költsége annak a dolognak a hasznossága, amelyről a döntés következtében le kell mondanunk. A költségek léte a szűkösség következménye. A gazdálkodás keretét adó különféle intézményrendszereket felfoghatjuk úgy, mint a tulajdonjogok összességét. A tulajdonjogok az emberek közötti viszonyok, amelyek a javak szűkösségéből fakadnak és a javakhoz való hozzájutást szabályozzák. A tulajdonjogok elemei: a vagyontárgy használatának joga, a vagyontárgyből eredő hasznok elsajátításának joga, a vagyontárgy megváltoztatásának joga, valamint a fenti jogok elidegenítésének joga. A tulajdonjogok eloszlása meghatározza a várható hasznok és költségek eloszlását az egyének között és ezen keresztül ösztönzést nyújt a gazdálkodási döntések számára. A modern gazdaságban a végső fogyasztás színtere a háztartás, a termelés szervezeti egysége pedig a vállalat. A kapitalista gazdaságban a termelési tényezők (a munka, tőke és a föld) nagyrészt magántulajdonban vannak, és a szűkös javakhoz való hozzájutást a piaci csere jellemzi. A termelési tényezők piacain az eladók a háztartások, vevők pedig a vállalatok. A munkatulajdonosok jövedelme a munkabér, a tőkések jövedelme a tőkekamat, a földtulajdonosok jövedelme a földjáradék. A fogyasztási javak piacain a háztartások a vevők, az eladók pedig a vállalatok. A mikroökonómiai vizsgálat elsődlegesen a gazdaság egyes piacainak és e piacok egymásra hatásának vizsgálatát jelenti. A piaci mechanizmus működését a közgazdászok a keresleti és kínálati görbe segítségével elemzik. A keresleti görbe a keresett mennyiségének alakulását mutatja különböző árak mellett, miközben a keresletre ható egyéb tényezők nem változnak. Tipikus esetben a keresleti görbe negatív meredekségű: minél magasabb az ár, annál kisebb lesz a keresett mennyiség. Az áron kívüli egyéb tényezők változása elmozdítja a keresleti görbét. Ebben az esetben a kereslet változásáról beszélünk. A kínálati görbe a kínált mennyiség alakulását mutatja különböző árak mellett, miközben a kínálat alakulására ható többi tényező nem változik.. A kínálati görbe leggyakrabban pozitív

1. Bevezető

15

meredekségű: minél magasabb az ár, annál nagyobb lesz kínált mennyiség. Az áron kívüli egyéb tényezők változása elmozdítja a kínálati görbét. Ebben az esetben a kínálat változásáról beszélünk. Az egyensúlyi ár biztosítja keresett és kínált mennyiség egyenlőségét. Az egyensúlyi ár mellett gazdát cserélő jószágmennyiség az egyensúlyi mennyiség. A piaci egyensúly tipikus esetben stabil, mert az egyensúlyi ár fölötti piaci ár túlkínálatot idéz elő, ami lenyomja az árat, míg az egyensúlyi árnál alacsonyabb piaci ár túlkeresletet okoz, ami árfelhajtó hatású. A közgazdaságtan fő módszere a modellalkotás. A modell a valóság egyszerűsített, többnyire ábrákkal és egyenletekkel kifejezett megjelenítése. A modellalkotás a valóság lényegetelennek ítélt vonásaitól való elvonatkoztatás útján történik. Az exogén változók a modell bemeneti, míg az endogén változók a modell eredmény változói. A modell vizsgálata során empirikusan tesztelhető előrejelzéseket teszünk az exogén változóknak az endogén változókra gyakorolt hatásáról. A ceteris paribus módszer alkalmazása során egyetlen exogén tényező változásának az endogén változókra gyakorolt hatását vizsgáljuk a többi exogén változó állandósága mellett.. Fontos fogalmak szűkösség gazdasági javak és szabad javak alternatív költség tulajdonjogok termelési tényezők gazdasági körforgás keresleti görbe kínálati görbe egyensúlyi ár egyensúlyi mennyiség túlkereslet túlkínálat modell exogén és endogén változók ceteris paribus Áttekintő kérdések ♦ Mi a szűkösség? ♦ Mi a gazdasági javak két fontos jellemzője? ♦ Mi a gazdálkodás célja? ♦ Mik az alternatív költségek? ♦ Mik a tulajdonjogok és melyek a tulajdonjogok elemei? ♦ Mi jellemzi a kapitalista gazdaságot? ♦ Melyek a gazdasági körforgásban szerepet játszó piacok? ♦ Melyek a termelési tényezők főbb csoportjai és milyen jövedelemformák felelnek meg az

egyes termelési tényező csoportoknak? ♦ Jellemezze a keresleti és a kínálati görbét! ♦ Mi a különbség a görbék mentén való haladás és a görbék elmozdulása között? ♦ Hogyan biztosítja az ár szabad mozgása az egyensúlyt a piacon? ♦ Mi a modellalkotás lényege? ♦ Mit jelent a ceteris paribus módszer?

1. Bevezető

16

Feladatok 1. Az alábbi táblázat egy áru különböző árai mellett a keresett és a kínált mennyiséget mutatja. Töltse ki a táblázat üresen hagyott rovatait és állapítsa meg az áru egyensúlyi árát és mennyiségét!

Ár (P) Keresett mennyiség (D)

Kínált mennyiség (S) Túlkínálat (S-D)

100 1000 20.000 80 2000 12.000 60 10.000 6000 40 8000 8000 20 16.000 7000

2. Tegyük föl, hogy egy áru keresleti görbéjét a Q = 1000 – 50P egyenlet, míg kínálati görbéjét az Q = 25P – 200 egyenlet írja le, ahol Q a keresett, illetve kínált mennyiséget, P pedig az árat jelöli. a) Határozza meg az egyensúlyi árat és mennyiséget! b) Adja meg a piaci túlkereslet, vagy túlkínálat nagyságát P = 10 és P = 18 ár mellett! c) Mekkora az az ár, amely alatt a kínált mennyiség nulla? Mekkora az az ár, amely felett a keresett mennyiség nulla?

2. fejezet A FOGYASZTÓI VÁLASZTÁS Ebben a fejezetben megismerkedhet ♦ a közömbösségi görbékkel, vagyis azzal, hogy a közgazdászok milyen

eszközökkel modellezik az emberek preferenciáit, ♦ azzal, hogyan írhatók le a preferencia a hasznossági függvénnyel és a

határhaszonnal, ♦ azzal, hogyan jellemzi a költségvetési egyenes a fogyasztási lehetőségeket, ♦ azzal, hogy költheti el a fogyasztó optimálisan jövedelmét. Az 1. fejezetben a gazdasági körforgás áttekintésénél láttuk, hogy a háztartások a megtermelt javak végső fogyasztói, vagyis a háztartások tagjai határozzák meg a megtermelt javak iránti keresletet. A piaci mechanizmus elemzése során a piac keresleti oldalát a negatív meredekségű keresleti görbével jellemeztük. A következőkben mélyebb betekintést nyerünk a fogyasztói választás elméletébe és újabb ismerteket szerzünk a fogyasztói keresletről. A fogyasztói választás elemzésének alapelve az, hogy a fogyasztó célja, hogy adott körülmények között a lehető legnagyobb jólétet érje el, más szóval korlátozott jövedelmének elköltése során a lehető legnagyobb megelégedettséget érje el. A fogyasztó tehát feltételezésünk szerint hasznosságát maximalizálja. Hasznosságnak nevezzük a fogyasztásból származó megelégedettséget. A fogyasztói döntést két dolog határozza meg: egyrészt a fogyasztó izlése, másrészt a fogyasztó pénzügyi lehetőségei. A fogyasztási magatartást a fogyasztó izlését kifejező közömbösségi görbék, és a pénzügyi lehetőségeit kifejező költségvetési egyenes segítségével fogjuk elemezni. 2.1. A KÖZÖMBÖSSÉGI GÖRBÉK A közömbösségi görbék elméletében feltesszük a fogyasztóról, hogy a különféle javakból különböző mennyiségeket tartalmazó jószágkosarakat képes rangsorolni, azaz bármely két jószágkosárról képes eldönteni, hogy az egyiket többre értékeli, mint a másikat, vagy éppen a két jószágkosár számára egyenértékű. A jöszágkosarak rangsorolását a preferál = előnyben részesít szó alapján preferencia-rendezésnek nevezzük.

2. A fogyasztói választás

18

A rangsorolást úgy képzeljük el, mintha a fogyasztónak ingyen felkínálnánk két jószágkosarat; például egy olyat, amelyben két alma és három körte van és egy olyat, mely három almát és két körtét tartalmaz. Ezután megfigyeljük a fogyasztó választását és joggal mondhatjuk, hogy ha a két alma három körte kombinációt választotta, akkor azt többre értékeli, mint a három alma és a két körte együttesét. Ha viszont fogyasztónk vállat vonva azt válaszolja, hogy neki mindegy melyiket kapja, akkor a két jószágkombinációt, úgy tűnik, hogy egyenértékűnek tartja. A többre értékelt jószágkosárról azt mondhatjuk, hogy a fogyasztó számára hasznosabb, mint a másik, míg az egyenértékű jószágkosarakról azt állíthatjuk, hogy hasznosságuk egyenlő. Ha az egyszerűség és az ábrázolhatóság kedvéért csak kétféle jószágot (mondjuk x-et és y-t) tekintünk, akkor a belőlük képzett összes jószágkosarat egy koordinátarendszerben tudjuk ábrázolni. Az így meghatározott sík minden egyes pontja egy meghatározott jószágkosarat mutat. Ha olyan jószágkosarakat választunk ki amelyeket fogyasztónk egymással egyenértékűnek tekint, akkor az így kapott ponthalmaz a fogyasztó egy közömbösségi görbéjét jelenti. A közömbösség szóval arra utalunk, hogy a görbén elhelyezkedő jószágkosarakból a fogyasztó számára közömbös melyiket fogyasztja, mindegyik egyenértékű, vagyis a közömbösségi görbén elhelyezkedő jószágegyüttesek hasznossága a fogyasztó számára egyenlő. Egy közömbösségi görbe a fogyasztó számára azonos megelégedettséget biztosító jószágkosarak halmaza. Természetesen bármely jószágkosárhoz kijelölhetjük a vele egyenértékű kosarakat. Így a közömbösségi görbék végtelen sokaságát, a közömbösségi térképet kapjuk meg. A 2.1. ábra egy fogyasztó közömbösségi térképének részletét mutatja két közömbösségi görbe feltüntetésével, amelyet U0-al és U1-el jelöltünk.

y

x

5

8 14

10A

11

7,5 C

B

U0 U1

0

D

9

2.1. ábra Egy fogyasztó közömbösségi térképének részlete


19

A közömbösségi görbék felrajzolásakor feltesszük a fogyasztóról, hogy telhetetlen, számára a több fogyasztás egyben hasznosabb is, vagyis azt a jószágkombinációt mindenképpen előnyben részesíti egy másikkal szemben, amely legalább egy jószágból többet tartalmaz, mint a másik, s a többi jószágból legalább ugyanannyit tartalmaz.. Például mégha nem is szereti különösebben a körtét, akkor is előnyben részesíti a két alma három körte együttesét a két alma két körte kombinációval szemben. Így a fogyasztót mindenképpen jobb helyzetbe hozzuk, ha egy jószág mennyiségét egyoldalúan növeljük. A fogyasztói telhetetlenségből két dolog következik: Egyrészt, ha valamely jószág mennyiségét egyoldalúan növeljük, akkor növekszik a fogyasztó hasznossága. Ugyanakkor az egyoldalú növelés révén az origóból messzebb levő közömbösségi görbére kerülünk. Például a 2.1. ábrán az A pontból kiindulva, amely 8x-et és 10y-t tartalmaz, ha x mennyiségét y változatlansága mellett 9-re növeljük, akkor az U1 közömbösségi görbén levő D pontba jutunk, amely a fogyasztói telhetetlenség miatt biztosan nagyobb hasznosságot jelent, mint az A jószágegyüttes. Így U1 minden pontja, mivel egyenértékű D-vel, nagyobb hasznosságot jelent, mint az A-val egyenértékű, U0 közömbösségi görbén levő pontok. Így az origótól távolabb fekvő közömbösségi görbén levő kosarakat a fogyasztó többre értékeli, azok számára nagyobb hasznosságúak, mint az origóhoz közelebb fekvő közömbösségi görbén fekvők. Másrészt az ábrán látható, hogy a közömbösségi görbék negatív meredekségűek. A fogyasztói telhetetlenség alapján, ha például x jószág fogyasztott mennyiségét növeljük (az ábrán A pontból B-be haladva, 8-ről 14-re), akkor, hogy egyenértékű (azonos hasznosságú) jószágkosarakat kapjunk, az y jószág mennyiségét valamilyen mértékben csökkentenünk kell (az ábrán 10-ről 5-re). A közömbösségi görbék negatív meredekségűek, mert ugyanazon a közömbösségi görbén haladva, valamely jószág fogyasztásának növekedése a másik jószág fogyasztásának csökkenésével kell társuljon. A közömbösségi görbék másik feltűnő sajátossága a görbék konvex (alulról domború) jellege. Ez a preferenciarendezés azon feltételezett sajátosságával magyarázható, hogy a fogyasztó hasznosabbnak tartja két jószágkosár átlagát, mint az eredeti két kosarat. A 2.1. ábrán a A(8,10) és B(14,5) kosár elemeiből különböző súlyozással képzett átlagok a két pontot összekötő szakaszon helyezkednek el. Tekintsük például a két kosár egyszerű számtani átlagát, a C(11;7,5) kosarat! Feltevésünk értelmében ezt többre értékeli a fogyasztó, mint az egyenértékű A és B kosarat. Ennélfogva az A-val és B-vel egyenértékű többi kosárnak, az U0 közömbösségi görbe pontjainak az AB szakaszhoz (és így C-hez) képest az origóhoz közelebb kell elhelyezkednie, amiből a görbe konvexitása következik. Ha a fogyasztó hasznosabbnak tartja két jószágkosár átlagát, mint az eredeti két kosarat, akkor a közömbösségi görbéi konvexek (alulról domborúak) lesznek A fenti tulajdonságok (a negatív meredekség és a konvexitás) az úgynevezett jól viselkedő közömbösségi görbék jellemző sajátosságai. Elképzelhetünk (logikailag lehetségesek) olyan


20

közömbösségi görbék, amelyek az előbbiekkel ellentétes vonásokat mutatnak. Viszont logikailag kizárt, hogy akár két közömbösségi görbének legyen közös pontja. A közömbösségi görbék nem metszhetik és nem érinthetik egymást. Gondoljuk meg, miért nem! Képzeljük el, hogy két közömbösségi görbe metszi, vagy érinti egymást, mint az alábbi ábrán U0 és U1.

y

x

U0

U1

CB

A

U0

U1

2.2. ábra Ezek nem közömbösségi görbék

Az ábra szerint a fogyasztó A kosarat ugyanannyira értékeli, mint B-t, mert mindkettő az U0 közömbösségi görbén van. Ugyanakkor C és A is közömbös számára, mert mindkettő az U1 görbén helyezkedik el. Ebből B és C egyenértékűsége következne, ehelyett viszont a fogyasztói telhetetlenség értelmében C-t többre értékeli, mint B-t, mivel C mindkét jószágból többet tartalmaz, mint B. Ugyanezt a logikai ellentmondást kapnánk egymást metsző görbék esetén. Ezek alapján állíthatjuk, hogy csak olyan közömbösségi térkép lehetséges, amely párhuzamos (nem metsző és nem érintő) közömbösségi görbéket tartalmaz. Összefoglalásként elmondható, hogy az általában használt, úgynevezett jól viselkedő közömbösségi görbék (1) párhuzamosak; (2) az origótól távolodva nagyobb hasznosságot fejeznek ki; (3) negatív meredekségűek; (4) konvex (alulról domború) görbületűek.


21

2.2. A helyettesítés határrátája Ha az egyik jószág fogyasztását csökkentjük és egy közömbösségi görbe mentén haladunk, vagyis a fogyasztó hasznossági szintje állandó, akkor a fogyasztói telhetetlenség elvéből következően a másik jószág fogyasztását valamilyen mértékben növelnünk kell. Azt az arányt, amely a két jószág fogyasztásának változása között fennáll, a helyettesítés határrátájának nevezzük. A helyettesítés határrátája (jele MRS, marginal rate of substitution) megmutatja, hogy a fogyasztó az egyik jószág egységnyi mennyiségét legalább hány egységnyi másik jószággal hajlandó helyettesíteni x és y jószág esetében a helyettesítési határráta megmutatja, hogy az x jószág fogyasztását egységnyivel csökkentve, hány egységgel kell növelni y fogyasztását, hogy ugyanazon a hasznossági szinten maradjunk. A helyettesítési határráta értékét közelítőleg úgy kaphatjuk meg, hogy a két jószág fogyasztásának változását osztjuk egymással és a kapott hányados abszolút értékét vesszük. Az abszolút érték a kényelmesség kedvéért szükséges, mivel x fogyasztásának csökkentése mindig y fogyasztásának növelésével jár egy közömbösségi görbe mentén, ezért a két jószág fogyasztása változásának aránya önmagában negatív szám lenne. A helyettesítési határráta közelítő értékét a következőképpen kaphatjuk meg:

MRS -y fogyasztásának változásax fogyasztásának változása

= -yx

≈∆∆

.

(A képletben a ∆ jelölés kismértékű változást jelent.) A ”jól viselkedő”, konvex görbületű közömbösségi görbékre a csökkenő helyettesítési határráta jellemző. Illusztrációként tekintsük az alábbi ábrát, amely egy fogyasztó egyik közömbösségi görbéjét mutatja.


22

x

y

0

A

B

C

DE

652 3 4

7

4

2

10,5 MRS = 0,5

MRS = 1

MRS = 2

MRS = 3

1 1 1 1

2.3. ábra A csökkenő helyettesítési ráta

Az ábráról leolvashatjuk, hogy pl. amennyiben a fogyasztó 3 egységnyi x jószággal rendelkezik, akkor egységnyi x jószágot minimum 2 egységnyi y-nal hajlandó helyettesíteni (ennél több y-t elfogadna egységnyi x-ért a fogyasztó, de kevesebbet nem, mert akkor jóléte csökkenne). Látható továbbá, hogy az A pontból E pont felé haladva minél több x jószággal rendelkezik a fogyasztó, annál kevesebb y-ért hajlandó elcserélni egységnyi x-et, vagyis x mennyiségének növelésével x jószág y-nal való helyettesítésének határrátája csökken. A csökkenő helyettesítési határrátát a közömbösségi görbék konvex (az origótól nézve domború) görbülete, vagyis az a feltevés magyarázza, hogy a fogyasztó két jószágegyüttes átlagát preferálja az eredeti két jószágkosárral szemben. Tehát jól viselkedő közömbösségi görbék mentén haladva, ha növeljük valamely jószág mennyiségét, akkor annak helyettesítési határrátája csökken. A helyettesítési ráta csökkenését úgy is felfoghatjuk, hogy minél több x-szel rendelkezik a fogyasztó, annál kevesebbet ér számára egységnyi x és így annál kevesebb y-t is hajlandó elfogadni egységnyi x-ért cserében. Az előzőekben a helyettesítési határráta közelítő értékét jellemeztük, mivel az egyes javak kismértékű változásait tekintettük. Ha a fogyasztás változásait egyre kisebbeknek vesszük, akkor egyre inkább megközelítjük az MRS adott pontbeli pontos értékét. Végül a pontos értéket akkor kapjuk meg, ha végtelen kis változásokat tekintünk. Egy közömbösségi görbét úgy tekinthetünk, mint amely adott hasznossági szint mellett y fogyasztását x fogyasztásának


23

függvényében írja le. Ekkor a helyettesítés határrátája egyenlő az y x szerinti differenciál-hányadosának abszolút értékével:

MRS = -dydx

.

Ebből következik, hogy a helyettesítés határrátájának egy pontban mért értéke megadja a közömbösségi görbéhez adott pontban húzott érintő meredekségének abszolút értékét. Tekintsük az alábbi ábrát!

A

B dxdy

dx

dy

"

$

0 x

y U

2.4. ábra A helyettesítési ráta értéke egyenlő a közömbösségi görbe meredekségének

abszolút értékével.

Az ábrán lévő közömbösségi görbe két pontjához, A-hoz és B-hez is húztunk érintőt. A-ból B-be haladva növeltük x és csökkentettük y fogyasztott mennyiségét. Mivel a közömbösségi görbe konvex, ezért meredekségének abszolút értéke, vagyis a helyettesítési határráta csökken, ahogy növeljük x mennyiségét és csökkentjük y fogyasztását. A helyettesítési határráta A pontbeli értékét az α szög tangense, B pontbeli értékét pedig a β szög tangense mutatja. 2.3. A hasznossági függvény és a határhaszon A XIX. század harmadik harmadában és a XX. század első harmadában a közgazdászok jelentős része a kardinális hasznosság koncepcióját vallotta, vagyis úgy vélte, hogy a fogyasztó jóléte, az elért hasznosság abszolút számokkal, vagy e számok arányával jellemezhető. A fogyasztói kereslet sajátosságait pedig az egyes javakhoz rendelt számok, vagy arányok segítségével magyarázták. E felfogás szerint ha például egy egyén számára egy adag csokoládé hasznossága kétszerese egy adag fagylalténak, akkor az egyén kétszer annyit hajlandó fizetni a csokoládéért, mint a fagylatért.


24

A kardinális felfogással kapcsolatban azonban hamarosan problémák merültek föl: hogyan adható meg a hasznosság mértékegysége? Hogyan található a hasznosság arányainak mérésére alkalmas eljárás? Az ilyen kérdésekre nem találták meg a választ. Ezen túlmenően a közgazdászok lassanként rájöttek arra, hogy a fogyasztói döntések elméleti magyarázatához nem is szükséges a hasznosságot, vagy a hasznossági arányokat számszerűsíteni. Nem szükséges megállapítani, hogy például a megvásárolt jószágkosarat milyen arányban értékelte többre a fogyasztó, mint más jószágkosarakat, elegendő annyit tudni, hogy a fogyasztó hogyan rendezi sorba a különböző jószágkosarakat. Ilyenformán a fogyasztói izlés, a preferenciarendezés leírásához csak az szükséges, hogy a különböző jószágkosarak rangsorát megállapíthassuk, de nem kell tudni, hogy a rangsorban előbb álló jószágkosarak mennyivel, vagy milyen arányban jobbak, mint a rangsorban hátrább lévő kosarak. Az ordinális (rangsoros) hasznossági függvény Ezek a megfontolások vezettek az ordinális, vagyis a rangsoros hasznosság koncepciójához. Ha egy jószágkosár preferált egy másikhoz képest, akkor az ordinális (rangsoros) hasznossági függvény nagyobb számot rendel a preferált jószágkosárhoz, mint a másikhoz. Az egymással szemben közömbös kosarak azonos számértéket kapnak. Az így definiált hasznossági függvényben nem lényeges az egyes jószágkosarakhoz rendelt számok nagysága, vagy aránya, hanem pusztán az számít, hogy a rangsorban előbb álló kosarak nagyobb számértéket kapnak, mint a rangsorban hátrább lévők. Ebből következik, hogy több (végtelen sok) egymással egyenértékű hasznossági függvény is alkalmas ugyanazon preferenciarendezés leírására. Például ha egy fogyasztó számára az A kosár preferált B-vel szemben, B viszont közömbös C-vel szemben, valamint C preferált D-hez képest, akkor az alábbi 2.1. táblázatban látható számsorozatok (hasznossági függvények) egyaránt jól írják le a fogyasztó preferenciáit, mivel mindegyik hasznossági függvény nagyobb számértéket rendel a preferált kosarakhoz és azonos számértéket rendel az egymással szemben közömbös kosarakhoz.

2.1. táblázat Különböző hasznossági függvények használhatók ugyanazon preferenciák leírására

Jószágkosarak 1. hasznossági

függvény 2. hasznossági

függvény 3. hasznossági

függvény A 55 0,9 4000 B 42 0,6 2000 C 42 0,6 2000 D 16 0,2 1000

Az általunk vizsgált két jószágos esetben egy lehetséges ordinális hasznossági függvény általánosan a következőképpen írható fel:

U = U(x,y)


25

ahol U jelzi az egyes jószágkosarakhoz rendelt számértékeket, míg x és y az egyes javakból fogyasztott mennyiség. A határhaszon Ha adott egy, a fogyasztó preferencia rendszerét leíró hasznossági függvény, akkor megvizsgálhatjuk, hogyan változik a fogyasztó hasznossága, ha az egyik jószág fogyasztásának változatlansága mellett kismértékben növeljük a másik jószág fogyasztását. Rögzítsük mondjuk az y jószágból fogyasztott mennyiséget és növeljük egy kicsivel x fogyasztását! A fogyasztó hasznossága ekkor növekszik. Az összes hasznosság változásának és x jószág fogyasztás változásának arányát az x jószág határhasznának nevezzük. A közgazdaságtanban gyakran használt "határ" fogalom azt jelenti, hogy valaminek a pótlólagos, vagyis többlet mennyiségéről van szó. A határfogalom azért fontos számunkra, mert az optimális döntéseket általában a határon levő, azaz a pluszmennyiségek irányítják. A határhaszon esetében arról van szó, hogy ha egy jószágból kicsivel többet fogyasztunk, akkor kissé megnövekszik az elért hasznosság. Egy jószág határhaszna (jele MU, marginal utility) megmutatja, hogy mennyivel növekszik a fogyasztó hasznossága, ha egységnyivel növeli az adott jószág fogyasztását, miközben a többi jószág fogyasztása változatlan marad. A határhaszon tehát arányszám: a teljes haszon változásának és bizonyos jószág fogyasztásának változása közötti arány. x jószág határhasznának közelítő értékét a következőképpen határozhatjuk meg

MU összes hasznosság változásax fogyasztásának változása

= xx ≈

∆∆U

.

Ha a hasznossági függvényt differenciálhatónak tekintjük, akkor pontosabban is megadhatjuk a határhaszon függvényt. Eszerint x jószág határhaszna az U=U(x,y) hasznossági függvény x szerinti (parciális) deriváltja:

MU = Uxx

∂∂

.

Ekkor a deriválás során y mennyiségét változatlannak tekintjük. Hasonlóan határozhatjuk meg a másik jószág határhasznát: y határhaszna megmutatja, mennyivel változik meg a fogyasztó hasznossága, ha egységnyivel növeljük y fogyasztását, miközben x fogyasztása változatlan marad. A határhaszon és a helyettesítés határrátája Az egyes javak határhasznának segítségével meghatározhatjuk e javak közötti helyettesítés határrátáját.


26

A meghatározás lényege, hogy a helyettesítés határrátája megegyezik a határhasznok arányával. Vagyis:

MRS = MUMU

x

y

Ennek bizonyításához tegyük föl, hogy egy közömbösségi görbe mentén haladva kismértékben (dx nagysággal) növeljük x fogyasztását. Ekkor megfelelő (dy) nagysággal csökkentenünk kell y fogyasztását, hogy a fogyasztó hasznossága változatlan maradjon. Tudjuk, hogy x fogyasztásának növekedése önmagában növeli a fogyasztó hasznosságát, míg y fogyasztásának csökkentése önmagában csökkenti a hasznosságot. Hogyan határozhatjuk meg a hasznosság növekedés és a hasznosság csökkenés nagyságát? A hasznosság növekedés egyenlő x fogyasztásának növekedése és x határhasznának szorzatával:

Hasznosság növekedés x fogyasztásának növekedéséből = dx × MUx .

Az y fogyasztás csökkenéséből eredő hasznosság csökkenés egyenlő y fogyasztásának csökkenésének és y határhasznának szorzatával:

Hasznosság csökkenés y fogyasztásának csökkenéséből = dy × MUy .

Mivel ugyanazon közömbösségi görbe mentén mozdultunk el, ezért az összes hasznosság változatlan marad, tehát a hasznosság növekmény és a hasznosság csökkenés éppen kiegyenlíti egymást. Ennélfogva felírhatjuk a következő összefüggést:

Hasznosság növekedés x fogyasztás növekedéséből + hasznosság csökkenés y fogyasztás csökkenéséből = 0

Képletben:

dx × MUx + dy × MUy = 0. Tehát amennyivel nő a hasznosság x növekedése miatt (dx × MUx), éppen annyival csökken a hasznosság y fogyasztásának csökkenése miatt (dy × MUy). A képlet átrendezése során először átvisszük a x-es tagot a jobb oldalra:

dy × MUy = –dx × MUx. Majd osztunk –dx-el és MUy-nal:


27

−dydy

= MUMU

x

y

A bal oldalon álló kifejezés viszont nem más, mint a helyettesítés határrátája! Tehát beláttuk, hogy a helyettesítés határrátája egyenlő x határhasznának és y határhasznának hányadosával. Elemzésunk kiindulópontja az volt, hogy a fogyasztó a számára megfizethető jószágegyüttesek közül a legjobbat választja. Az eddigiekben azt vizsgáltuk, hogyan jellemezhető a közömbösségi térkép, illetve a hasznossági függvény segítségével a fogyasztó preferencia rendezése. A fogyasztói döntés másik tényezője az, hogy mely jószágegyüttesek megfizethetőek a fogyasztó számára. Ezt a javak ára és a fogyasztó jövedelme határozza meg. A megfizethető javak halmazát a költségvetési egyenes segítségével jellemezzük. 2.4. A költségvetési egyenes Az alábbi elemzés során a fogyasztó jövedelmét egyenlőre adottnak vesszük vagyis közelebbről nem vizsgáljuk meg, hogyan alakul ki a jövedelem nagysága. Ugyancsak feltesszük, hogy a fogyasztó teljesen elkölti jövedelmét fogyasztási javakra és nem elemezzük a megtakarítás, az el nem költött jövedelem jelenségét. A fogyasztó nominál- azaz pénzjövedelmét adottnak véve, a javak árai határozzák meg azt, hogy miből mennyit vásárolhat, mennyi a fogyasztó reáljövedelme. A reáljövedelmet a fogyasztó költségvetési egyenese fejezi ki. A költségvetési egyenest a budget = költségvetés szó alapján B-vel fogjuk jelölni. A költségvetési egyenes tehát a pénzjövedelem teljes elköltése mellett megvásárolható javak halmazát jelenti. Az x és y jószágot fogyasztó személy pénzjövedelmét az income = jövedelem szó alapján I-vel jelölve és a javak árát P-vel jelölve a költségvetési egyenes egyenlete a következő alakot ölti:

Px x + Py y = I. Ez az egyenlet semmi mást nem jelent, mint azt, hogy a jövedelem teljes elköltése mellett a fogyasztott javak árösszege megegyezik a jövedelemmel. Legyen a fogyasztó jövedelme I = 1000 Ft, az x jószág ára Px=100 Ft, az y jószág ára pedig Py=125 Ft. Így a 100x + 125y = 1000 egyenlet fejezi ki a költségvetési egyenest. Ezt láthatjuk az alábbi ábrán B0-al jelölve:


28

y

x

8

10

9,6

12

0

1

B

B

A költségvetési egyenes párhuzamosanjobbra tolódik, ha a pénzjövedelem nÅés/vagy az árak ugyanakkora aránybanesnek.

2.5. ábra A költségvetési egyenes (I0 = 1000 Ft, I1 = 1200 Ft, Px = 100 Ft, Py = 125 Ft)

A költségvetési egyenes tengelymetszetei elárulják, mennyit vásárolhat a fogyasztó, ha csak az egyik jószágra költi a pénzét. Például ábránkon a B0 költségvetési egyenes y tengelymetszete 8. Ez azt jelenti, hogy 1000 Ft-ból, ha csak a 125 Ft-ba kerülő y-ra költünk, akkor legfeljebb 1000/125 = 8 egységnyit vehetünk belőle. Ugyanígy x-ből maximum 10 egységnyit vásárolhatunk. Általánosságban a költségvetési egyenes y tengelymetszete I/Py, míg, x tengelymetszete I/Px lesz. A tengelymetszetek segítségével azt is leolvashatjuk, hogy ha a nomináljövedelem változik, pl. 1200 Ft-ra növekszik és a javak ára változatlan marad, akkor a tengelymetszetek a jövedelemváltozással egyenes arányban változnak, így a költségvetési egyenes párhuzamosan kifelé tolódik (lásd a B1 egyenest az ábrán). A fogyasztó most mindegyik jószágból pénzjövedelmének változásával egyenes arányban 20%-kal többet vásárolhat. Szintén párhuzamosan kifelé tolódik a költségvetési egyenes, ha a fogyasztó pénzjövedelme nem változik, de mindegyik jószág ára ugyanolyan arányban csökken. Pl. ha x ára 83(1/3) Ft-ra, y ára pedig 104(1/6) Ft-ra mérséklődik, akkor 1000 Ft-os változatlan nomináljövedelem mellett is az ábrán látható B1 lesz a fogyasztó költségvetési egyenese. Tehát, ha a fogyasztó pénzjövedelme nő és/vagy minden fogyasztott áru ára ugyanolyan arányban csökken, akkor a költségvetési egyenes párhuzamosan jobbra tolódik. (Természetesen az ellenkező irányú változások balra tolják a költségvetési egyenest.)


29

Vizsgáljuk most meg a költségvetési egyenes meredekségét! Rendezzük át y-ra az eredeti Pxx + Pyy = I egyenletünket. Ha az x-es tagot a jobb oldalra visszük át és osztunk Py-nal, akkor a következő egyenletet kapjuk:

y = I

PPP

xy

x

y−

Ebből leolvasható, hogy a költségvetési egyenes meredeksége −PP

x

y, (esetünkben –100/120 =

–0,8). Tehát a költségvetési egyenes meredekségének abszolút értéke megegyezik a javak árarányával. Ebből következően, ha a javak áraránya megváltozik, akkor meg kell változnia a költségvetési egyenes meredekségének is: ha x ára nő y árához képest az egyenes (abszolút értékben) meredekebbé válik. A tengelymetszetek segítségével könnyedén bemutathatjuk az árarányváltozások hatását. Tekintsük az alábbi ábrát, amelyen ismét B0 jelzi az eredeti költségvetési egyenest!

y

x

8

10

0

1

12,5

BB

B2

50

x ára nÅ x ára csökken

2.6. ábra A költségvetési egyenes elmozdulásai x árváltozásai miatt

(I = 1000, Py = 125, Px0 = 100, Px1 = 80, Px2 = 200.

Ha most x ára 100 Ft-ról 80 Ft-ra csökken és egyéb változás nem történik, akkor a költségvetési egyenes x tengelymetszete 10-ről 1000/80 = 12,5-re növekszik (B1 egyenes az ábrán). Tehát x árcsökkenése miatt a fogyasztó több x jószágot képes vásárolni, sőt változatlan x vásárlás mellett még y-ből is többet vásárolhat. Az árcsökkenés miatt a reáljövedelem bővült.


30

Ha viszont y ára és a pénzjövedelem nem változik, de x ára 100 Ft-ról 200 Ft-ra nő, akkor a költségvetési egyenes B2 lesz, amely abszolút értékben meredekebb, mint B1. A reáljövedelem csökken x árnövekedése miatt. 2.5. A fogyasztó optimális döntése Az előzőekben a közömbösségi térkép segítségével megismertük a fogyasztó preferenciarendezését, a számára kívánatos dolgokról felállított rangsorát és a költségvetési egyenes révén leírtük döntése korlátját, a reáljövedelmet. Ezek alapján minden feltétel adott, hogy jellemezzük a háztartás fogyasztói döntését: adottnak véve a közömbösségi térképet, a javak árát és a fogyasztási javakra elkölteni kívánt nomináljövedelmet, milyen jószágkosarat fog megvásárolni a fogyasztó; szokásos két jószágos modellünkben mennyi x és y jószágot fog megvenni. A fogyasztó célja természetesen az, hogy jövedelmét úgy költse el, hogy a számára - a lehetőségeket (a pénzjövedelmet és az árakat) figyelembe véve - legjobb (optimális) jószágegyütteshez jusson, tehát maximális hasznosságot érjen el, vagy - ami ugyanazt jelenti - a legmagasabb, az origótól lehető legtávolabbi közömbösségi görbére jusson. A fogyasztói döntés illusztrálására tekintsük az alábbi ábrát, amelyen B-vel jelöltük a költségvetési egyenest, valamint U0-val és U1-gyel két közömbösségi görbéjét. Az adott költségvetési egyenes mellett mindkét közömbösségi görbe elérhető a fogyasztó számára.

y

x10

12,5 B

0 2 4 6

5

7,5

10A

C

D

U0

U1

Optimálisválasztás

2.7. ábra A fogyasztó optimális döntése

A fogyasztási javakra szánt pénzjövedelem teljes elköltésével a fogyasztó a költségvetési egyenesen mozoghat: megveheti például, az A jószágegyüttest, amely 2x-et és 10y-t


31

tartalmaz, vagy például a C(6,5) kombinációt, esetleg a D(4;7,5) kosarat, vagy bármelyiket az egyenes pontjai közül. De melyiket válassza, melyik a legjobb? Induljunk ki például az A pontból. Ha ezt választja, akkor az U0-al jelzett közömbösségi görbére kerül. Ugyanolyan választás a C kosár, amelynek elfogyasztásával szintén az U0 hasznossági, jóléti szintet érheti el. Növelhető viszont a hasznosság, magasabb közömbösségi görbe érhető el, ha a C-ből kiindulva növeljük az y vásárlását és csökkentjük x-ét, egészen addig míg el nem értük a költségvetési egyenest érintő U1 közömbösségi görbét. Ez a D pontban következik be, vagyis a fogyasztó legjobb választása 4 egység x és 7,5 egység y megvétele. Az A pontból kiindulva viszont x vásárlását kell növelni és csökkenteni y-ét egészen a D pont eléréséig. A fogyasztó optimális választása az a jószágkosár, amelynél a legmagasabban fekvő közömbösségi görbe érinti a költségvetési egyenest. Minden más megoldás ennél rosszabb eredményt hoz, alacsonyabb közömbösségi görbére juttatja a fogyasztót. Az optimális választás pontjáról, az érintési pontról viszont elmondható, hogy ott (néhány kivételes esettől eltekintve) az érintő közömbösségi görbe és a költségvetési egyenes meredeksége megegyezik. Mint láttuk, egy közömbösségi görbe meredekségének abszolút értékét a helyettesítés határrátája, az MRS méri, míg a költségvetési egyenes meredekségének abszolút értéke megegyezik a Px/Py áraránnyal. Így az optimális választás pontjában (kivételes esetektől eltekintve) a helyettesítés határrátája (a javak határhasznának aránya) egyenlő a javak árának arányával. Vagyis az érintési pontban teljesül, hogy

MRS = MUMU

= PP

x

y

x

y.

A fenti összefüggést átrendezve láthatjuk, hogy az optimális választás esetén minden jószágra nézve a határhaszon per ár arány ugyanakkora:

MUP

= MU

Px

x

y

y.

agy optimális jövedelem elköltés esetén minden jószág határhaszna egyenesen arányos a jószág árával, vagyis az egy Ft-ra jutó határhaszon minden jószág esetében ugyanakkora. Ha tehát kólára és hamburgerre jutó pénzünket optimálisan költjük el és egy pohár kóla ára 150 Ft, egy hamburger ára pedig 300 Ft, akkor olyan mennyiséget vásárolunk mindkét termékből, hogy egy hamburgerre költött Ft éppen kétszer akkor határhasznot eredményezzen, mint egy kólára költött Ft. Ha a fogyasztó ennek megfelelően költi el jövedelmét, akkor egyensúlyba, más szóval nyugalmi állapotba kerül, vagyis magatartása nem fog változni, hacsak preferencia rendszere,


32

a javak ára, vagy a jövedelme meg nem változik. A következőkben azt vizsgáljuk, hogyan változik a fogyasztó optimális választása, ha a javak ára, vagy a jövedelem változnak. Összefoglaló Egy közömbösségi görbe a fogyasztó számára egyenértékű jószágkosarak halmaza. A közömbösségi görbék felrajzolásakor feltesszük a fogyasztóról, hogy telhetetlen,. Ebből következik, hogy a közömbösségi görbék negatív meredekségűek és az origótól távolabb fekvő közömbösségi görbén levő kosarakat a fogyasztó többre értékeli, mint az origóhoz közelebb fekvő közömbösségi görbén fekvőket. A “jól viselkedő” közömbösségi görbék konvex görbületűek (alulról domborúak), mert a fogyasztóról föltételezzük, hogy két jószágkosár átlagát mindig többre értékeli, mint az eredeti két kosarat. Logikailag kizárt, hogy a közömbösségi görbék messék, vagy érintsék egymást, így azok párhuzamosak. A x jószág y-nal való helyettesítésének határrátája megmutatja, hogy egységnyi x jószágot minimum hány y jószággal hajlandó a fogyasztó helyettesíteni. A helyettesítés határrátájának egy pontban mért értéke megadja az adott közömbösségi görbéhez adott pontban húzott érintő meredekségének abszolút értékét. Konvex közömbösségi görbék esetén x fogyasztását növelve a helyettesítési határráta csökken. Az ordinális (rangsoros) hasznossági függvény nagyobb függvényértékeket rendel a rangsorban előbb lévő kosarakhoz, továbbá egyenlő értékeket kapnak az egymással közömbös kosarak. Ebből következik, hogy több hasznossági függvény is leírhatja ugyanazt a preferenciarendezést. Egy jószág határhaszna megmutatja, hogy mennyivel növekszik a fogyasztó hasznossága, ha egységnyivel növeli az adott jószág fogyasztását, miközben a többi jószág fogyasztása változatlan marad. A helyettesítés határrátája megegyezik a határhasznok arányával. A költségvetési egyenes a pénzjövedelem teljes elköltése és adott árak mellett megvásárolható javak halmazát jelenti. A költségvetési egyenes kifelé tolódik, ha ceteris paribus a pénzjövedelem nő, vagy a termékárak csökkennek, vagy a pénzjövedelem a termékáraknál nagyobb arányban nő. A költségvetési egyenes laposabbá válik, ha x jószág ára csökken y jószág árához képest. A fogyasztó adott pénzjövedelem és árak mellett általában akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha a közömbösségi görbe és a költségvetési egyenes érintési pontjában fogyaszt. Ebben a pontban a helyettesítési határráta megegyezik az árak arányával. Fontos fogalmak közömbösségi görbe helyettesítési határráta hasznossági függvény határhaszon kardinális hasznosság ordinális hasznosság költségvetési egyenes optimális választás


33

Áttekintő kérdések ♦ Jellemezze a közömbösségi görbék tulajdonságait és a mögöttük meghúzódó feltevéseket! ♦ A közömbösségi görbék mely tulajdonsága logikai szükségszerűség és mely vonásai

lehetnek a „jól viselkedő” közömbösségi görbéktől eltérőek? ♦ Mi a helyettesítés határrátája? ♦ Hogyan alakul a helyettesítés határrátája egy közömbösségi görbe mentén? Mi ennek

magyarázata? ♦ Mi a különbség a hasznosság kardinális és ordinális (rangsoros) felfogása között? ♦ Mi a határhaszon? Hogyan jellemezhető két jószág helyettesítés határrátája és a két jószág

határhaszna közötti kapcsolat? ♦ Mi a költségvetési egyenes? Milyen tényezők hatására tolódik el párhuzamosan és mi

okozhatja a költségvetési egyenes elfordulását? ♦ Jellemezze a fogyasztó optimális döntését! Feladatok 1. Anna kizárólag hamburgert és sült krumplit fogyaszt. Az alábbi adatok mind egyetlen közömbösségi görbéjére vonatkoznak. Ha 4 hamburgere és 1 adag sült krumplija van, akkor 1 hamburgert minimum fél adag sült krumplival hajlandó helyettesíteni. Ha 3 hamburgere van, akkor a hamburger sült krumplival való helyettesítésének határrátája MRS = 1. Ha 2 hamburgere van, akkor 2 adag sült krumpliért hajlandó lemondani 1 hamburgerről.

Adja meg a fenti adatok alapján Anna közömbösségi görbéjének kiszámolható pontjait!

2. Az alábbi táblázat első két oszlopa x és y javak egyenértékű (egy közömbösségi görbén levő) kombinációit tartalmazza. A harmadik oszlopba a helyettesítési határráta megfelelő értékei kerülnek. Töltse ki a táblázat üresen hagyott rovatait!

x y MRS= – ∆y/∆x 2 14 ——— 4 10 7 8 9 0,5 6 1/3

3. Rajzoljon olyan közömbösségi görbéket melyekre növekvő helyettesítési határráta jellemző! A fogyasztói magatartásra vonatkozó milyen feltevés húzódhat meg az ilyen alakú görbék mögött? 4. Tegyük föl, hogy egy koordináta-rendszer vízszintes tengelyén egy káros jószág mennyiségét mértük föl, amelynél a fogyasztás növekedése rontja a fogyasztó jólétét. Legyen ez a káros jószág pl. a munka. A függőleges tengelyen egy hasznos jószág, a jövedelem szerepel, amelynek növekedése javítja a fogyasztó megelégedettségét.

Ábrázolja ebben a koordináta-rendszerben a fogyasztó néhány lehetséges közömbösségi görbéjét. Mi magyarázza e görbék sajátos alakját?


34

5.* Egy fogyasztó hasznossági függvénye legyen U = xy egyenletű. a) Adjon meg néhány olyan jószágkosarat, amely az U = 100 hasznossági értékkel jelölt közömbösségi görbén fekszik! b) Adja meg a helyettesítési határráta képletét! (Használja fel, hogy a helyettesítési határráta egyenlő x határhasznának és y határhasznának hányadosával, vagyis, hogy MRS = MUx/MUy!) c) Mutassa meg, hogy ebben az esetben a helyettesítés határrája csökken x növekedésével és y csökkenésével! Adja meg a helyettesítési határráta értékeit az a) kérdésre adott válasznál megadott jószágegyüttesek esetében! 6.* Egy hasznossági függvény legyen V = x2y2 egyenletű. a) Adja meg a helyettesítés határrátáját! Milyen összefüggést vesz észre az U = xy hasznossági függvény és a V = x2y2 hasznossági függvény helyettesítési határrátája között? b) Mutassa meg, hogy a V = x2y2 hasznossági függvény ugyanazokat a preferenciákat fejezi ki, mint az U = xy hasznossági függvény! 7. Egy fogyasztó jövedelme I = 100. x áru ára px = 8; y áru ára py = 10. a) Adja meg a költségvetési egyenes egyenletét! Mekkora az y és x tengelymetszete? Mekkora az egyenes meredeksége? Ábrázolja a költségvetési egyenest! b) Mutassa meg az ábrán, hogyan változik költségvetési egyenes helyzete, ha y termék ára az eredeti árhoz képest megduplázódik! c) Mutassa meg az ábrán, hogyan változik az a) kérdésbelihez képest a költségvetési egyenes helyzete, ha a fogyasztó jövedelme 20%-kal nő! 8.* Egy fogyasztó jövedelme I = 600. x jószág ára px = 4; y jószág ára py = 5. A fogyasztó hasznossági függvénye U = xy egyenletű. Adja meg a fogyasztó optimális döntését (mennyi x és y jószágot vásárol a hasznosság maximalizáló fogyasztó jövedelme teljes elköltése mellett)! 9. Tegyük föl, hogy Gábor csak hamburgert és kólát fogyaszt, s preferencia rendszerét jól viselkedő közömbösségi görbékkel lehet leírni. Tudjuk még hogy a jelenlegi hamburger és kóla fogyasztása mellett a hamburgernek kólával való helyettesítési határrátája MRS = 1 (A képzeletbeli koordináta-rendszer vízszintes tengelyén a hamburger szerepel). Ismert ezenkívül, hogy a hamburger ára 300 Ft, s a kóla ára 200 Ft. a) Optimális fogyasztási szerkezet, s a jelenlegi árak mellett mennyi lenne a hamburgernek kólával való helyettesítési határrátája? b) Az optimális fogyasztási szerkezet eléréséhez Gábornak hamburger fogyasztását kellene növelni a kóla rovására, vagy a kóla fogyasztást a hamburger rovására, avagy jelenlegi fogyasztási szerkezete is lehet optimális?

3. fejezet A KERESLET ELEMZÉSE Ebben a fejezetben megismerkedhet ♦ azzal, hogy a fogyasztó jövedelmének emelkedésekor egyes javakból növeli

fogyasztását, másokból pedig csökkenti, ♦ a keresleti görbe levezetésével, ♦ az árváltozás helyettesítési és jövedelmi hatásával, ♦ a helyettesítő és kiegészítő javakkal, ♦ a jövőre vonatkozó várakozásoknak a keresletre gyakorolt hatásával, ♦ az egyéni és piaci kereslet összefüggésével, ♦ azzal, hogy az ár emelkedésével a termelők bevétele nemcsak nőhet, de

csökkenhet is, ♦ azzal, hogy a megvásárolt áruk a fogyasztóknak többet érnek, mint amennyit

fizetnek érte. Az optimális fogyasztói döntés alapelveinek vizsgálata után, ebben a fejezetben a jövedelem- és árváltozásoknak az optimális döntésekre gyakorolt hatását elemezzük és így vonunk le következtetéseket a fogyasztói keresletre vonatkozóan. 3.1. A jövedelemváltozás hatása Először a nomináljövedelem változásának, vagy - ami ezzel egyenértékű - a javak azonos arányú árváltozásának hatását elemezzük. Tehát feltesszük, hogy a javak áraránya változatlan. Tegyük föl, hogy egy fogyasztó pénzjövedelme bővül, miközben a javak áraránya változatlan marad. Az alábbi ábrán láthatjuk a jövedelemváltozás hatását az x és y jószág fogyasztására. Ha a javak ára változatlan marad, akkor a költségvetési egyenes párhuzamosan kifelé tolódik (B0-ről B1-re változik az alábbi ábrán), tehát a fogyasztó minden jószágból többet képes vásárolni.

3. A kereslet elemzése 36

y

x10

12,5 B

0 4

7,5 D

U

0

15

125,5

8 E

0U

B1

1

3.1. ábra A pénzjövedelem növekedésének hatása a fogyasztásra, ha x és y normál

jószág

Hogyan változik a jövedelem növekedés hatására a fogyasztó optimális választása? Melyik jószágból vásárol többet és mennyivel, valamint ez hogyan érinti elért jóléti szintjét? Alkalmazva a már megismert optimalizálási elvet az új költségvetési egyenes (B1) és az U1 közömbösségi görbe érintési pontjából leolvassuk a fogyasztó új fogyasztási szerkezetét: ez az E(5;5,8) pont az ábrán. Eszerint a megnövekedett jövedelem hatására fogyasztónk - mint várható volt - minden fogyasztott jószágból (x-ből 1,5-del, y-ból 0,5-del) növelte keresletét, és javult a jóléte is, mert magasabb közömbösségi görbére került. Ugyanezt az eredményt kaptuk volna, ha nem a fogyasztásra szánt nomináljövedelem emelkedik, hanem mindkét jószág ára azonos arányban csökken úgy, hogy a fogyasztó költségvetési egyenese B1 legyen. A fenti példában tehát nem egyszerűen a pénzjövedelem, hanem a reáljövedelem növekedésének hatásait elemeztük. A fogyasztói választás elmélete nem állítja azt, hogy a megnövekedett jövedelem, minden jószág fogyasztásának emelkedésére kell, hogy vezessen. Ennek ellenére a legtöbb jószágra igaz, hogy ha fogyasztóinak jövedelme nő, akkor a jószág kereslete nő. Az ilyen javakat ezért normál javaknak nevezzük. Normál javaknak nevezzük azokat, amelyeknek kereslete nő, ha emelkedik a fogyasztók jövedelme. Ezzel szemben: Alsóbbrendű (inferior) javaknak hívjuk azokat, amelyeknek kereslete visszaesik, ha a fogyasztók jövedelme emelkedik.


Habár a legtöbb jószág normál, inferior javakra is akad példa. Alsóbbrendű jószág pl. a tömegközlekedés. A magas jövedelmű emberek inkább saját autóval közlekednek, míg az alacsonyabb jövedelemmel bírók a tömegközlekedét veszik igénybe. Tekintsük most azt az esetet, melyben valamelyik jószág alsóbbrendű, tehát a jövedelem növekedésével kereslete csökken. Illusztráljuk ezt az összefüggést az előbbi példánkon! y-ról tegyük fel most, hogy alsóbbrendű jószág. Az alábbi ábrán láthatjuk a fogyasztó optimális választását. Az előző esethez képest az a különbség, hogy megváltoztattuk a fogyasztó preferenciarendszerét, azaz közömbösségi térképét, hogy y alsóbbrendű legyen Az alábbi ábrát úgy rajzoltuk meg, hogy y jószág alsóbbrendű legyen.

x10

12,5 B

0 4

7,5 D

U0

15

12

E

0

U

B1

1

6

7,2

y

3.2. ábra A jövedelem növekedésének hatása, ha y alsóbbrendű jószág Ha összehasonlítjuk a 2.8.és az 2.9. ábrát, látható, hogy az előző példához képest megváltozott közömbösségi térképnek köszönhetően a jövedelem növekedésével az alsóbbrendű jószág fogyasztása 7,5-ről 6-ra csökkent, míg x fogyasztása az előző példához képest nagyobb arányban növekedett. Tudjuk, hogy ha y alsóbbrendű jószág, akkor x-nek normál jószágnak kell lennie, hiszen ha az elkölteni kívánt pénzjövedelem nő és y kereslete csökken, akkor az így felszabadult jövedelmet mindenképpen x növekvő fogyasztására kell fordítani. Tehát minden fogyasztott jószág nem lehet alsóbbrendű. Ugyanakkor lehetséges az, hogy egy fogyasztó számára alacsonyabb jövedelmi szinten egy bizonyos jószág normál, míg magasabb jövedelemnél inferior jószágnak számít. Képzeljünk magunk elé egy viszonylag alacsony jövedelmű fogyasztót, aki nagyon kedveli a felvágottakat. Valószínű, hogy ez a fogyasztó olcsó és viszonylag alacsony minőségi osztályba tartozó felvágottat pl. párizsit fog vásárolni. Ha fokozatosan növeljük a fogyasztó


pénzjövedelmét, miközben a javak árai nem változnak, akkor először egyre több párizsit fog fogyasztani. Ha tovább növekszik a jövedelme, akkor a párizsit egy viszonylag drágább és jobb minőségű felvágottal fogja helyettesíteni, pl. sonkával. Ahogy a sonka felváltja a párizsit, úgy csökken a párizsi kereslete. Tehát egészen alacsony jövedelemszintről indulva és fokozatosan növelve fogyasztónk jövedelmét párizsi iránti kereslete először emelkedett, majd visszaesett. Ezt röviden úgy mondjuk, hogy a fogyasztó számára alacsony jövedelemtartományban a párizsi nomál jószág, magasabb jövedelemtartományban pedig alsóbbrendű jószág. 3.2. A keresleti görbe levezetése A következőkben a közömbösségi görbék és a költségvetési egyenes segítségével levezetjük a fogyasztó keresleti görbéjét. Az elemzés tisztasága érdekében feltesszük, hogy egy jószág ára változik, de közben a fogyasztási cikkekre szánt nomináljövedelem és az összes többi jószág ára változatlan. Feltesszük továbbá, hogy x és y egyaránt normál jószág. Az alábbi ábrán felső részén láthatjuk a fogyasztó optimális választását Px különböző értékeinél. Az ábra alsó részén a fentiből levezetve látható az x jószág keresett mennyisége az ár különböző értékeinél.

y

x0 158

15

x

px

0

201310

4

U0

U2

U1

B2BB0 1

AC D

4

10 13

1520

37,5 A’

C’

Dx

D’

3.3. ábra A keresleti görbe levezetése

Ha x árát fokozatosan csökkentjük, akkor a fogyasztó költségvetési egyenese egyre laposabbá válik, lásd az ábra felső részén a költségvetési egyeneseket! x árcsökkenésekor tehát két


folyamat játszódik le: egyrészt a javak áraránya változik, x egyre olcsóbb lesz y-hoz képest; másrészt a fogyasztó reáljövedelme bővül, mindkét jószágból többet tud vásárolni. Ezek miatt változik az optimális választás pontja: A, C és D pont jelzi a legjobb jószágegyütteseket. Ahogy x ára csökken, az optimális jószágkosár egyre több x-et tartalmaz. Ugyanakkor a fogyasztó jóléte növekszik: egyre magasabb közömbösségi görbére kerül (U0, U1 és U2 az ábrán). Az ábra alsó részén a függőleges tengelyen x ára, a vízszintes tengelyen pedig Px különböző értékeinél x különböző keresett mennyiségei láthatók. Az ábráról leolvasható, hogy 37,5 árnál fogyasztónk 4 x-et, 20-as árnál 10 x-et és 15-ös árnál 13 x-et fogyaszt. Ha a végtelen sok lehetséges x árnál megfigyelnénk az optimális választást és mindegyik választás x értékét levetítenénk az alsó ábrára akkor megkapnánk az x jószág egyéni keresleti függvényének folytonos diagramját. A függvény három pontját meghatároztuk és Dx-szel jelölve megrajzoltuk egy lehetséges folytonos grafikonját. Látható, hogy a közömbösségi görbék segítségével megkaptuk az árváltozásnak a keresett mennyiségre gyakorolt hatását kifejező összefüggést; a levezetett keresleti függvény negatív meredekségű: alacsonyabb árhoz nagyobb keresett mennyiség, magasabb árhoz kisebb keresett mennyiség tartozik. 3.3. Az árváltozás helyettesítési és jövedelmi hatása Az árváltozásnak a fogyasztásra gyakorolt teljes hatása két elemre bontható: az árváltozás helyettesítési és jövedelmi hatására. A helyettesítési hatás az árarányoknak, a relatív áraknak a keresett mennyiségre gyakorolt hatását fejezi ki. Tegyük föl, hogy egy áru ára ceteris paribus emelkedik. Hogyan reagálnak a fogyasztók az áremelkedésre? A fogyasztók azt látják, hogy valamely áru megdrágult. Ezzel egyenértékűen azt mondhatjuk, hogy a többi áru viszonylagosan olcsóbbodott. Ha pl. emelik a sertéshús árát, akkor ez azt jelenti, hogy viszonylagosan csökken a pulyka- a marha- a csirkehús ára. Érdemes tehát ritkábban venni sertéshúst és gyakrabban fogyasztani az egyéb húsféléket. Működésbe lép a helyettesítési hatás: a fogyasztók a megdrágult jószágot a viszonylagosan olcsóbbal helyettesíti, és csökkentik a megdrágult jószág keresletét. A sertéshús árának emelkedése és az egyéb húsfélék árának csökkenése a helyettesítési hatás szempontjából egyenértékű, mindkettő lényege a relatív árak megváltozása: a sertéshús relatív megdrágulása és a többi húsféle viszonylagos olcsóbbodása. A helyettesítési hatás mindig egyirányú: ha egy bizonyos áru relatív ára emelkedik, akkor a helyettesítési hatás önmagában véve a keresett mennyiség csökkenését okozza. Ez a megközelítés összhangban van az 1. fejezetben említett alternatív költségekkel: egy áru viszonylagos ára annak alternatív költségét jelenti. Ha pl. egy kg sertéshús ára 500 Ft, egy kg csirkehús ára pedig 400 Ft, akkor egy kg sertéshús 1,25 kg csirkehúst ér, ennyi a sertéshús relatív, csirkehúsban kifejezett ára. Egy kg sertéshús alternatív költsége 1,25 kg csirkehús: ennyi csirkehúsról mond le az, aki egy kg sertéshúst vásárol. Ha a sertéshús ára 600 Ft/kg-ra nő, miközben a csirkehús ára nem változik, akkor egy kg sertéshús alternatív költsége 1,5 kg csirkehúsra emelkedik. Ennek hatására csökken a sertéshúsból keresett mennyiség. A helyettesítési hatás azt jelenti, hogy ha növekszik egy áru alternatív költsége, akkor a fogyasztók csökkentik a keresett mennyiséget.


A dolgokat kissé komplikálja az árváltozás jövedelmi hatása. Ha változatlan pénzjövedelem mellett nő valamely áru ára, akkor ez csökkenti a fogyasztók reáljövedelmét. Szűkül a fogyasztási lehetőségek halmaza, ugyanakkora pénzösszeg fölhasználásával kevesebb dolgot lehet megvásárolni. A jövedelmi hatás a keresett mennyiségnek azon változása, amely az árváltozásnak a fogyasztók reáljövedelmére gyakorolt hatása miatt következik be. Hogyan hat az árváltozás miatt bekövetkező reáljövedelem változás a keresett mennyiségre? Erre a megelőző pont alapján tudunk válaszolni: normál javak esetén a reáljövedelem esése csökkenti a fogyasztást, míg inferior javaknál a reáljövedelem esése növeli a fogyasztást. A jövedelmi hatás iránya tehát nem egyértelmű: az áremelkedés jövedelmi hatása normál javak esetén csökkenti a keresett mennyiséget, míg inferior javaknál növeli azt. Ennélfogva ha az áremelkedés folytán csökken a reáljövedelem, akkor normál javak esetében helyettesítési hatáson kívül a jövedelmi hatás is csökkenti a keresett mennyiséget. Tehát ha egy normál jószág ára ceteris paribus emelkedik, akkor a helyettesítési hatás és a jövedelmi hatás miatt is csökken a keresett mennyiség. Egy normál jószágnak tehát biztosan negatív meredekségű a keresleti görbéje, mert az árváltozás helyettesítési és jövedelmi hatása egymást erősíti. Az alsóbbrendű javaknál viszont a jövedelmi hatás a helyettesítési hatással ellentétes irányú. Az áremelkedés helyettesítési hatása - mint mindig - csökkenti a keresett mennyiséget. Az áremelkedés miatt beálló reáljövedelem csökkenés viszont alsóbbrendű javaknál növeli a keresett mennyiséget. A két ellentétes hatás küzdelmében éppúgy győzhet az egyik vagy a másik. Az alsóbbrendű jószág áremelkedése elvileg éppúgy növelheti, mint csökkentheti a keresett mennyiséget, mert az árváltozás helyettesítési és jövedelmi hatása ellentétes irányban befolyásolja a keresett mennyiséget. Ha egy inferior jószág árváltozásának helyettesítési hatása nagyobb a jövedelmi hatásnál, akkor a jószág keresleti görbéje a szokásos negatív meredekségű görbe lesz. Ha viszont egy alsóbbrendű jószág árváltozásának helyettesítési hatása kisebb a jövedelmi hatásnál, akkor a jószág keresleti görbéje pozitív meredekségű lesz, vagyis az áremelkedés növeli a keresett mennyiséget. Az ilyen javakat Giffen-javaknak nevezzük. A jelenség felfedezője Sir Robert Giffen 19. századi angol statisztikus volt, aki megfigyelte, hogy a szegények több kenyeret fogyasztanak, ha a kenyér ára nő. A Giffen-hatást viszonylag alacsony jövedelmű fogyasztói rétegek esetében lehet megfigyelni, akik jövedelmük nagy hányadát költik néhány alapvető cikk, pl. élelmiszer vásárlására. Képzeljük bele magunkat kissé a Giffen által megfigyelt fogyasztók helyzetébe! A kenyér ára növekszik a többi élelmiszeréhez képest. Ez önmagában arra ösztönözné az embereket, hogy a kenyeret helyettesítsék valamilyen más élelmiszerrel. Ugyanakkor a kenyér árnövekedése nagy mértékben csökkenti a reáljövedelmet, mert jövedelmük nagy részét kenyérre költik. A reáljövedelem jelentős esése ahhoz vezet, hogy más normál jószágnak tekintett élelmiszerek


fogyasztását csökkentsék. Így ezeket a normál javakat fogják kenyérrel helyettesíteni, ami - ha elegendően nagy mértékű - végső fokon a kenyér fogyasztás növekedését idézi elő. Mint a Giffen-javak kapcsán láttuk, a fogyasztói választás elmélete megengedi a pozitív meredekségű keresleti görbék létezését. De ezeknek az előfordulása olyan ritka, hogy a kereslet törvénye legalább annyira megbízható, mint a közgazdaságtan bármely más szabálya. 3.4. Helyettesítő és kiegészítő javak Az eddigiekből is kiviláglott, hogy a különböző javak kereslete nem független egymástól. A különféle javak keresletének egymásra hatása alapján helyettesítő és kiegészítő javakat különböztethetünk meg. Pl. a hamburger egyik helyettesítője a melegszendvics, egyik kiegészítője pedig kóla. Ha ceteris paribus csökken a melegszendvics ára, akkor nő a melegszendvics keresett mennyisége és csökken a hamburger kereslete. (A hamburger keresleti görbéje balra mozdul.) A hamburger keresletének változása a melegszendvics árváltozásának hatására szintén összefüggésbe hozható az alternatív költségekkel. Ha a hamburger ára 200 Ft, a melegszendvics ára pedig 100 Ft, akkor 1 db hamburger alternatív költsége 2 db melegszendvics. Ha a melegszendvics ára ceteris paribus 80 Ft-ra esik, akkor 1 db hamburger alternatív költsége 2,5 db melegszendvicsre emelkedik. Ez eredményezi a hamburger keresletének esését. Ha az egyik jószág árának esése csökkenti egy másik jószág keresletét, akkor a két jószágot helyettesítő javaknak nevezzük. Ha ceteris paribus csökken a kóla ára, akkor nő a kóla keresett mennyisége és szintén növekszik a hamburger kereslete. (A hamburger keresleti görbéje jobbra mozdul.) Ha az egyik jószág árának esése növeli egy másik jószág keresletét, akkor a két jószágot kiegészítő javaknak hívjuk. A helyettesítő javak egymás helyett használhatók, a kiegészítő javakat pedig együtt használhatók. Ha bizonyos javak kereslete nem hat egymásra, akkor semleges javakról beszélünk. 3.5. A várakozások hatása A mai gazdasági döntéseket nemcsak a mai feltételek határozzák meg, hanem a jövőbeli körülményekre vonatkozó várakozások is. agy a fogyasztási döntéseket nemcsak a jelenlegi árak, hanem a jövőbeli árakra vonatkozó várakozások is befolyásolják. Jelentős lehet a várakozások hatása a tartós fogyasztási cikkek keresletére. Ha pl. azt várjuk, hogy a hűtőszekrény ára a jövő hónapban egy akció folytán esni fog, akkor érdemes a hűtőszekrény vásárlást elhalasztani. Ha tömeges ez a várakozás, akkor a hűtőszekrény jelenlegi kereslete esni fog. Különösen nagy a várakozások hatása a vagyontartás céljából vásárolt ún. spekulációs javakra, pl. ingatlanokra, műkincsekre, részvényekre, külföldi valutára, stb. Az ilyen javakat jelentős részben nem is a használatukból eredő hasznosság kedvéért vásárolják a fogyasztók,


hanem éppen azért, mert arra számítanak, hogy a jövőben áruk emelkedni fog és így árnyereségre fognak szert tenni. Tartós fogyasztási cikkek, vagy spekulációs javak esetében a keresletet növeli a jövőben várható áremelkedés és csökkenti a jövőben várható áresés. 3.6. Egyéni és piaci kereslet Az eddigiekben az egyéni fogyasztók keresletét elemeztük. Az egyéni keresletek azonban összegződve az egyes áruk iránti piaci keresletként lépnek fel. Az egyes áruk iránti piaci kereslet az egyéni keresletek összege. A piaci keresletet egyszerűen az egyéni keresletek összeadásával kapjuk meg. Az összeadást elvégezhetjük grafikusan is, ekkor horizontális, vagyis vízszintes tengely irányú összegzésről beszélhetünk. Az alábbi ábrán az egyszerűség kedvéért csak két személy, A és B keresletét adjuk össze, de az összegzés lényege ugyanaz akár több ezer egyénnél is.

P

Q

DBDADA+B

100

0 10 +20 =30

3.4. ábra A piaci kereslet az egyéni keresletek horizontális összegzése

Az ábrán DA és DB A és B egyén keresleti görbéjét, a megvastagított DA+B pedig kettejük összesített, piaci keresleti görbéjét jelöli. Láthatjuk, hogy 100 Ft-os árnál A 10 egységnyit kíván vásárolni, B pedig 20 egységnyit. Kettejük összesített kereslete így 30 egységnyi. A DA+B görbe valamennyi pontját így, a vízszintes tengellyel párhuzamos összegzéssel kaphatjuk meg. A piaci kereslettel kapcsolatban a következő megjegyzéseket tesszük: Mint az ábrán is látszik, a piaci keresleti görbe laposabb, mint bármelyik egyén keresleti görbéje. Ha az ár 10 Ft-os csökkentésére A személy 2 egységgel növeli a keresett mennyiséget, míg B egyén 4 egységgel, akkor a piaci keresett mennyiség mindkettőnél nagyobb mértékben, 6 egységgel fog nőni. Nyilvánvaló az is, hogy a piaci kereslet két oknál fogva is megváltozhat: egyrészt az egyéni keresleti görbék változása miatt, másrészt pedig a fogyasztók számának változása miatt. Ha új fogyasztók lépnek be egy piacra, akkor a piaci kereslet emelkedni fog, még akkor is ha a régi fogyasztók kereslete nem változik.


3.7. A piaci keresletre ható tényezők összefoglalása Az eddigiekben elemeztük az egyes áruk keresletére ható főbb tényezőket. Foglaljuk most össze táblázatban a levont következtetéseket. Példának a videómagnót vesszük. Ne feledjük, hogy a kereslet változása a keresleti görbe elmozdulását jelenti! 3.1. táblázat A piaci keresletre ható tényezők összefoglalása Exogén változó ceteris paribus változása A videó piaci keresletére gyakorolt hatás A videó ára ceteris paribus csökken. A kereslet nem változik, a keresett mennyiség

emelkedik. A fogyasztók átlagos jövedelme ceteris paribus emelkedik

A videó kereslete nő (normál jószág).

A fogyasztók száma (a népesség) növekszik A videó kereslete nő. A videó helyettesítőinek (pl. DVD lejátszó) ára csökken.

A videó kereslete visszaesik.

A videó kiegészítőinek (pl. videókazettán kapható filmek) ára csökken.

A videó kereslete bővül.

A videó jövőbeli ára várhatóan csökken Előfordulhat, hogy a videó (jelenlegi) kereslete csökken.

3.8. A kereslet árrugalmassága A keresleti görbét jellemezhetjük a kereslet árrugalmasságának segítségével. A kereslet árrugalmassága azt mutatja, hány százalékkal változik egy áru keresett mennyisége, ha ára ceteris paribus egy százalékkal megváltozik. Egy jószág keresletének árrugalmasságát megkapjuk, ha a keresett mennyiség százalékos változását osztjuk árának százalékos változásával. Képletben:

E = a keresett mennyiség százalékos változása

ár százalékos változása =

Q(%)P(%)

=

QQ

PP

D

∆∆

∆

∆

(A keresleti rugalmasság jele ED [elaszticitás = rugalmasság], Q a keresett mennyiséget, ∆ kismértékű változást, ⏐⏐ pedig abszolút értéket jelöl). A kereslet árrugalmassága azért fontos mutatószám, mert ugyanakkora abszolút mértékű árváltozás nem ugyanakkora jelentőségű a különböző árú javak esetében. Ha a tejföl ára 20 Ft-tal változik, akkor ez nagymértékben változtatja a tejföl keresletét. Ezzel szemben a rádiók árának 20 Ft-os változását a fogyasztók szinte észre sem veszik. A 20 Ft-os árváltozás a tejföl esetében jelenthet például 40%-os árváltozást, míg a rádiók esetén ugyanez mondjuk 0,5%-os árváltozást jelent.


Így gyakran hasznos vizsgálni a keresleti függvény meredeksége helyett a keresleti függvény rugalmasságát. Mivel a keresleti görbék negatív meredekségűek, vagyis az ár és keresett mennyiség ellentétes irányban változik, ezért a kereslet árrugalmassága negatív szám lenne. Emiatt célszerű ennek abszolút értékét venni. Így rugalmas keresletű jószágról beszélünk, ha a kereslet árrugalmasságának abszolút értéke nagyobb egynél. Ekkor egy százalékos árváltozás a keresett mennyiség egy százaléknál nagyobb változását eredményezi. Egységnyi árrugalmasságú a kereslet, ha a kereslet árrugalmasságának abszolút értéke éppen egy. Ekkor egy százalékos árváltozás a keresett mennyiségnek éppen egy százalékos változását hozza magával. Végül rugalmatlan a kereslet, ha a kereslet árrugalmasságának abszolút értéke kisebb, mint egy. Ekkor egy százalékos árváltozás a keresett mennyiség egy százaléknál kisebb változást okozza. A kereslet rugalmasságát meghatározó tényezők Mely tényezők hatnak a kereslet rugalmasságára? Mi határozza meg egy adott termék keresletének árrugalmasságát? A válaszhoz fel kell idéznünk a keresletről tanultakat. Egy áremelkedés esetén működésbe lép a helyettesítési hatás: az emberek csökkentik a keresletüket a magasabb árú jószág iránt és inkább annak helyettesítői felé fordulnak. Ennélfogva annál nagyobb a kereslet árrugalmassága, minél több és közelebbi helyettesítője van az adott jószágnak. Az asztali só kereslete úgy tűnik, hogy rugalmatlan: ha nő a só ára, csak kevéssé csökken a keresett mennyiség. Az asztali só nehezen helyettesíthető más javakkal. Egy bizonyos sófajta pl. a tengeri só kereslete már rugalmasabb: ha nő a tengeri só ára, a fogyasztók könnyen fordulhatnak a hagyományos konyhasó irányába. Végül a sarki fűszeresnél árusított tengeri só kereslete még rugalmasabb, mert egy másik üzletben könnyen beszerezhető ugyanaz a sófajta. Az árváltozás másik hatása a jövedelmi hatás, amely nomál javak esetén erősíti a helyettesítési hatást. Jövedelmük minél nagyobb részét költik a fogyasztók az adott jószágra, annál erősebb a jövedelmi hatás. Ezért a normál javak kereslete annál rugalmasabb, jövedelmük minél nagyobb részét költik a fogyasztók a kérdéses jószágra. Pl. az asztali só keresletének rugalmatlanságához hozzájárul, hogy a fogyasztók általában jövedelmüknek csak kis részét költik asztali sóra. A jégmentesítésre használt só kereslete rugalmasabb, egyrészt mert könnyebben találhatunk helyettesítőt (pl. egy vasrúddal és némi erőfeszítéssel is eltávolítható a jég), másrészt mert nagyobb mennyiség szükséges belőle, így nagyobb a jövedelmi hatás is. A keresleti rugalmasság értékelésekor figyelembe kell venni, hogy a kereslet reagálásához megfelelő idő szükséges. Idő kell ahhoz, hogy a fogyasztók megtalálják és főleg, hogy a termelők kifejlesszék és piacra dobják a megfelelő helyettesítő javakat. Ennélfogva, minél hosszabb időszakot vizsgálunk, annál nagyobb a kereslet árrugalmassága.


Ha mondjuk jelentős mértékben emelkedik a háztartási energia ára, akkor az emberek először a kezük ügyébe kerülő megoldásokhoz fordulnak: gondosan lekapcsolják a villanyt, kevesebbet fűtenek télen, inkább meleg pulóvert viselnek otthon is, stb. Később megjelennek a hőszigetelő anyagok, és szigetelik az ablakokat, az új lakásoknál fontossá válik a hőszigetelés, piacra kerülnek az energiatakarékos háztartási gépek és izzók és így tovább. Ennélfogva az idő múlásával egyre nagyobb arányú a kereslet csökkenése. A kereslet rugalmassága és a teljes bevétel A kereslet rugalmassága azért is figyelemre méltó, mert fontos összefüggések vannak a keresleti rugalmasság és a termelők árbevételének alakulása között. Ha a piaci keresleti függvényt vizsgáljuk, és megállapítjuk, hogy mondjuk P = 5 árnál a fogyasztók Q = 8000 egység árut vásároltak, akkor az adott terméket előállító ágazat teljes árbevétele TR = P × Q = 5 × 8000 = 40.000 pénzegység volt (TR, total revenue = teljes bevétel). A teljes bevétel tehát az ár és a keresett mennyiség szorzata. Ezek általában ellentétesen alakulnak: ha nő az ár, akkor csökken a mennyiség. Hogyan változik viszont szorzatuk értéke, a teljes bevétel? Erre is választ kaphatunk a keresleti rugalmasság segítségével. Ehhez először tekintsünk egy egyszerű, de hasznos szabályt, amelynek segítségével közelítőleg kiszámíthatjuk a teljes bevétel százalékos változását, az ár és a mennyiség százalékos változásából. Eszerint: A teljes bevétel százalékos változása közelítőleg egyenlő az ár százalékos változásának és a mennyiség százalékos változásának összegével. Rövidítések segítségével felírva:

∆TR(%) ≈ ∆P(%) + ∆Q(%). Ha pl. az ár 5%-kal emelkedik és ennek hatására az eladott mennyiség 3%-kal visszaesik, akkor a teljes bevétel körülbelül 5% - 3% = 2%-kal bővül. (Ez a szabály egyszerűen arra támaszkodik, hogy a szorzat százalékos változása nagyjából egyenlő a szorzótényezők százalékos változásainak összegével.) Most már visszatérhetünk a keresleti rugalmasság és a teljes bevétel összefüggéseihez. Ha a kereslet árrugalmas, akkor áremelkedés esetén 1%-os árnövekedésre a mennyiség 1%-nál nagyobb arányban esik vissza. Így árrugalmas keresletnél az áremelkedés a termelők teljes bevételének csökkenését eredményezi. Az állítás megfordítva is igaz: ha az áremelkedés csökkenti a teljes bevételt, akkor a kereslet árrugalmas. Ha mondjuk 10%-kal nő az ár és a rugalmasság 1,4, akkor az eladott mennyiség 14%-kal esik vissza, tehát az árbevétel kb. 4%-kal csökken. A fentiek szemléltetésére tekintsük az alábbi ábrát!


P

Q

D

P0

P1

Q0Q1

(TR-)

(TR+)

3.5. ábra A teljes bevétel csökken az áremelkedés hatására rugalmas keresletnél

Az ábrán D-vel jelöltük a rugalmas keresletű termék keresleti görbéjét. Kezdetben az ár P0, az eladott mennyiség Q0. Ha P1-re emelkedik az ár, akkor a mennyiség Q1-re csökken. Az árbevétel kezdetben P0×Q0, az áremelés után pedig P1×Q1. Az ábrán vízszintes satírozással és (TR-) jelzéssel jeleztük az áremelkedés miatt kieső árbevételt. Ugyanakkor az eladott mennyiség maradékán a magasabb ár miatt növekszik az árbevétel. Ezt a növekményt keresztsatírozással és (TR+) jellel jelöltük. Mivel a mennyiség csökkenése nagyobb arányú, mint az ár emelkedése, ezért a kieső árbevétel nagyobb, mint az árbevétel növekménye. Így rugalmas keresletnél az ár emelkedése és a mennyiség csökkenése összességében csökkenti az árbevételt. Ha a kereslet árrugalmatlan, akkor 1%-os áremelkedésre a keresett mennyiség 1%-nál kisebb arányú visszesése jut. Ennélfogva rugalmatlan keresletnél az ár emelkedése a termelők teljes bevételének növekedésével jár együtt. Most is érvényes a tétel megfordítása is: ha az árnövekedés miatt nő a teljes bevétel, akkor a kereslet rugalmatlan Tegyük föl, hogy 10%-kal nő az ár és a rugalmasság 0,75, ekkor az eladott mennyiség 7,5%-kal csökken, tehát az árbevétel kb. 2,5%-kal emelkedik. Az alábbi ábra illusztrálja ezt az összefüggést:


P

Q

D

P0

P1

Q1

(TR-)

(TR+)

Q0

3.6. ábra A teljes bevétel növekszik az ár emelkedésével, ha a kereslet rugalmatlan

Az ábra szerint az ár P0-ról P1-re való emelésekor a bevétel növekmény, amelyet a keresztsatírozással és (TR+)-szal jelölt téglalap mutat, meghaladja a bevétel csökkenését amelyet a vízszintes satírozással és (TR-)-szal jelölt téglalap mutat. Mivel az ár növekedése nagyobb arányú, mint a mennyiség csökkenése, ezért a kieső árbevétel kisebb az árbevétel növekményénél. Így rugalmatlan keresletnél az ár emelkedése és a mennyiség csökkenése összességében növeli az árbevételt. Végül egységnyi árrugalmasságú keresletnél 1%-os árnövekedésre a keresett mennyiség éppen 1%-kal csökken. Így egységnyi rugalmasságú kereslet esetében akár csökken, akár nő az ár, a termelők összes bevétele változatlan marad. Ismét igaz a fordított kijelentés is: ha az árváltozás miatt nem változik az összes bevétel, akkor a kereslet rugalmassága egységnyi. Ha az ár 5%-kal emelkedik és a rugalmasság egységnyi, akkor az eladott mennyiség éppen 5%-kal esik vissza, tehát a teljes bevétel nem változik. Az alábbi ábrán az egységnyi rugalmasságú kereslet példáját láthatjuk.


P

Q

DP0

P1

Q1

(TR-)

(TR+)

Q0

3.7. A teljes bevétel nem változik az árváltozás hatására, ha a kereslet egységnyi rugalmasságú

Az ábrán látható, hogy az áremelésnek köszönhető bevétel növekmény (TR+), ugyanakkora, mint a kieső árbevétel, (TR-). Mivel egységnyi rugalmasságú keresletnél az ár növekedése éppen olyan arányú, mint a mennyiség csökkenése, ezért a teljes bevétel nem változik az árváltozás miatt. A fenti összefüggéseket foglaltuk össze az alábbi táblázatban.

3.2. táblázat A kereslet árrugalmassága és a teljes bevétel összefüggései

A kereslet rugalmassága (abszolút érték) Az ár nő, a mennyiség csökken. Emiatt...

Rugalmas kereslet (ED >1) a teljes bevétel csökken,

Egységnyi árrugalmasságú kereslet (ED = 1) a teljes bevétel nem változik,

Rugalmatlan kereslet (0 < ED < 1) a teljes bevétel növekszik.

A rugalmasság két alkalmazása Hogyan hasznosíthatók a keresleti rugalmasság és a teljes bevétel közötti összefüggések? Ezek segítségével választ kaphatunk például arra, hogyan fordulhat elő az, hogy rossz termés esetén gyakran nagyobb a mezőgazdasági termelők összes jövedelme, mint jó termés esetén. Ugyanis mivel az élelmiszerek iránti kereslet árrugalmatlan, ezért árrugalmatlan a mezőgazdasági termékek iránti kereslet is. Ennélfogva rossz termés esetében, mikor a piacra vitt mennyiség csökken, a mennyiség csökkenésénél nagyobb arányú az ár emelkedése és így a termelők teljes bevétele növekszik. A termelők a termés megfelelő csökkentésével, vagy akár egy részének megsemmisítésével növelhetnék árbevételüket. Miért nem tudják kihasználni ezt a lehetőséget a mezőgazdasági termelők? Habár az összes termés iránti kereslet árrugalmatlan, de egyetlen termelő terményei iránt a kereslet rugalmas, hiszen ez könnyedén helyettesíthető egy másik termelő terményeivel. Tehát ha az összes termelő csökkenti a termelést, akkor növekszik az összes árbevételük. Ezzel szemben egyetlen


termelő kínálatának csökkentésével árbevétele is csökken. Az egyes termelő úgy tudja árbevételét növelni, hogy bővíti kínálatát. Ennek az ellentmondásnak a megoldása egy kartellmegállapodás lenne, amelyben a termelők megegyeznének az összes termelés nagyságáról és ezen belül megszabnák azt, hogy az egyes termelők mennyit vihetnek piacra. Így érhetnék el az összes árbevételüket maximalizáló árat és a megnövekedett összes árbevételből az egyes termelők egyéni kínálatuk arányában részesednének. Egy ilyen kartellt azonban nehéz fenntartani, mert az egyes termelőnek mindenkor érdeke a megállapodás fölrúgása, mert ő egyéni kínálatának növelésével érhet el magasabb árbevételt. Ez az oka annak, hogy a kínálat korlátozásán alapuló kartellek ritkán maradnak fönn tartósan. A mezőgazdasági termelők esetéhez hasonló másik eset, hogy a nyersanyagok és energiahordozók iránti világpiaci kereslet rövid távon árrugalmatlan. Így, ha ezen termékek exportőrei az exportmennyiség növelésével próbálják meg exportbevételeiket növelni, akkor az összes mennyiség növekedésénél nagyobb arányú lesz az ár csökkenése és így az összes exportbevétel csökkenni fog. A helyes stratégia megintcsak a fent leírt kartell alkalmazása. Ennek következménye az exportmennyiség csökkentése, amely az exportárak nagyobb arányú növekedésére és így az összes exportbevétel emelkedésére vezet. Ezt a stratégiát követték azok az országok, amelyek megalakították a kőolaj exportáló országok kartelljét, az OPEC-et. Ennek (és a Közel-keleti háborúknak) eredményeként következett be az 1970-es évek olajárrobanása, amely az olajárak történelmi csúcspontjához vezetett A 1980-as években azonban kiderült, hogy az olaj világpiaci kereslete hosszútávon rugalmasabb, mint rövidtávon (elterjedtek az energiatakarékos technológiák és a helyettesítő termékek), továbbá az egyes országok alternatív olajforrásokat voltak képesek kiaknázni (Északi-tengeri olajmezők). Ezenkívül az OPEC kartell-megállapodással is bajok voltak, mert a résztvevő kisebb országok kínálatuk növelésével emelték árbevételüket, így állandóan fölrúgták a megállapodást. Ennek eredményeként az 1990-es években az olajárak ismét korábbi szintjükre, sőt az alá estek. A rugalmasság számításáról Az árrugalmasság kiszámításának több módja is létezik. Pl., ha egy áru ára 100 Ft-ról 130 Ft-ra emelkedik, akkor kérdéses, hogyan számítsuk ki az ár százalékos változását. Ha a változást az eredeti 100 Ft-os árhoz viszonyítjuk, akkor az ár 30%-kal emelkedett. Ha a változást az új 130 Ft-os árhoz viszonyítjuk, akkor az ár kb. 23%-kal emelkedett. Végül ha a változást a régi és az új ár átlagához, a 115 Ft-os árhoz viszonyítjuk, akkor az ár növekedése kb. 26%-os. A teljes bevétel és az árrugalmasság közötti kapcsolatot akkor tükrözi a rugalmassági mutató a leghívebben, ha a rugalmasság számításakor a változásokat az átlagos értékekhez viszonyítjuk. Ezt alkalmazva a rugalmasság kiszámítási módja a következő:


E =

a mennyiség változásamennyiségek átlaga

ár változásaárak átlaga

=

QQ Q

2P

P P2

0 1

0 1

∆

∆

+

+

(A képletben a ∆ (delta) jelölés a mennyiség és az ár kismértékű változására utal, 0 index jelöli a régi, 1 index jelöli a mennyiség és az ár új értékeit.) 3.9. A keresleti ár és a fogyasztói többlet Az eddigiekben tanulmányozott keresleti görbénél az árhoz a javak megvásárolni kívánt mennyiségét rendeljük hozzá. Ugyanakkor bizonyos esetekben hasznos lehet, ha megfordítjuk a keresleti függvény hozzárendelési szabályát: a vásárolni kívánt áru mennyiségét tekintjük független változónak és azt a maximális árat keressük, amelyet egy fogyasztó hajlandó kifizetni az adott árumennyiségért. Azt a legmagasabb árat, amelyet a fogyasztók egy adott jószágmennyiségért hajlandók megfizetni, az adott árumennyiség keresleti árának nevezzük. A keresleti árat PD-vel jelöljük (demand price). A keresleti ár változik a felkínált árumennyiség függvényében. A keresleti görbe vizsgálatánál láttuk, hogy kisebb árhoz nagyobb keresett mennyiség tartozik. Ezzel egyenértékűen azt mondhatjuk, hogy nagyobb mennyiséghez kisebb ár tartozik, vagyis a fogyasztók egyre kisebb egységárat hajlandók megfizetni a megnövekedett jószágmennyiségért. A keresleti ár azért is hasznos fogalom, mert megmutatja, hogy a fogyasztó mennyit hajlandó fizetni az áru plusz egy egységéért, vagyis, hogy a fogyasztó mennyire értékel egységnyi többletfogyasztást az adott jószágból. Ha pedig egy bizonyos jószágmennyiség egymásra következő egységeinek keresleti árát összeadjuk, akkor megkapjuk azt a maximális pénzösszeget, amelyet a fogyasztók az adott árumennyiségért összesen fizetni hajlandók. Ezzel egyfajta mércét kaphatunk arra, hogy összességében mennyire értékeli a fogyasztó az adott jószágmennyiséget. A keresleti ár megmutatja, hogy a fogyasztó mennyire értékel egységnyi többletfogyasztást az adott jószágból. A keresleti árak összege megmutatja, hogy a fogyasztó összességében mennyire értékeli az adott jószágmennyiséget. Az alábbi ábrán szemléltetjük a keresleti árakat és az elfogyasztott jószágmennyiségnek tulajdonított teljes értéket.


P

q

piaci ár

0 1 2 3 4 5 6

120

400

300

220

160120

100

3.8. ábra A keresleti árak és a megvásárolt javaknak tulajdonított teljes érték

A vízszintes tengely a javak mennyiségét, a függőleges tengely az árat mutatja. A lépcsőzetesen sorakozó oszlopok magassága az egyes jószágmennyiségekhez tartozó keresleti árakat mutatja. Pl. a fogyasztó a jószág első egységéért legfeljebb 400 Ft-ot, a második. egységért maximum 300 Ft-ot, a harmadik egységért legfeljebb 220 Ft-ot hajlandó fizetni. Látható, hogy a mennyiség növekedésével a fogyasztó egyre kisebb maximális árat hajlandó megfizetni egységnyi többletjószágért. A fogyasztó addig vásárol, amíg a keresleti ár egyenlő nem lesz a piaci árral. Ha a piaci ár 120 Ft, akkor a fogyasztó 5 egységet vásárol meg. A hatodik egységet már nem veszi meg, mert azért csak 100 Ft-ot lenne hajlandó fizetni, azaz kevesebbre értékeli, mint a piaci ár. A ferdén satírozott terület a keresleti árak összegét mutatja a fogyasztó által megvásárolt mennyiségig (5 egységig) bezárólag. Ez a terület a fogyasztó által megvásárolt javaknak tulajdonított teljes értéket méri. Példánkban a fogyasztó 400 + 300 + 220 + 160 + 120 = 1200 Ft-ra értékeli a megvásárolt 5 egységnyi terméket. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a fogyasztónak minden egyes jószágegységért ugyanazt a piaci árat kell fizetnie, függetlenül a keresleti ártól. A fogyasztó annyit vásárol az adott jószágból, hogy a keresleti ár megegyezzék a piaci árral. A megelőző egységekért viszont a fogyasztó a piaci árnál többet lenne hajlandó fizetni, így a megvásárolt javakért összességében kevesebbet kell fizetnie, mint amennyit hajlandó lenne fizetni, ennélfogva a vásárló fogyasztói többletre tesz szert. Az adott árumennyiség megvásárlásával elért fogyasztói többlet az árumennyiségnek tulajdonított teljes érték és az érte ténylegesen kifizetett pénzösszeg különbsége. Ebben a definícióban az árumennyiségnek tulajdonított teljes értéket a keresleti árak összege méri. A következő ábrán a fogyasztói többletet mutatjuk be.


P

q

piaci ár

0 1 2 3 4 5 6

120

Fogyasztói többlet300

400

220160

120

3.9. ábra A fogyasztói többlet

Az ábrán a pontozott terület a javakért ténylegesen kifizetett pénzmennyiséget mutatja. A fogyasztó 5×120=600 Ft-ot fizetett a megvett javakért. A kereszt satírozással jelölt terület a fogyasztói többletet méri, vagyis a javaknak tulajdonított teljes érték és a ténylegesen kifizetett pénzösszeg különbözetét. A fogyasztó a megvásárolt javakért összesen 1200 Ft-ot lenne hajlandó fizetni, ezzel szemben az adott piaci áron csak 600 Ft-ot kell fizetnie, így fogyasztói többlete 600 Ft lesz. Ha a javakat oszthatónak vesszük, akkor kényelmesebben is ábrázolhatjuk a fogyasztói többletet. Tekintsük az alábbi ábrát!

qq0

qq0

0 0

A q árumennyiségnektulajdonított teljes érték

Fogyasztói többlet0

A kifizetettpénzösszeg

D

P P

D

PD

P0 P0

PD

3.10. ábra A fogyasztói többletet a keresleti görbe, a piaci ár és a függőleges tengely

közötti terület nagysága méri

Az ábrán D jelzi a fogyasztó keresleti görbéjét. Ezzel egybeesik a PD-vel jelölt görbe, amely az áru keresleti árát mutatja a mennyiség függvényében. A P0 piaci ár mellett a fogyasztó q0 mennyiségű jószágot vásárol, mivel q0 mennyiség keresleti ára éppen P0.


Az ábra bal oldali részén a ferdén satírozott, keresleti görbe alatti terület mutatja a keresleti árak összegét, amely azt a legnagyobb pénzösszeget mutatja, amelyet a fogyasztó q0 mennyiségért fizetni hajlandó. Az ábra jobb oldali részén a függőlegesen vonalazott téglalap területe a piaci ár és a megvásárolt mennyiség szorzata, amely a megvásárolt árukért kifizetett pénzmennyiséget mutatja. A P0 áregyenes és a keresleti görbe közötti kereszt satírozással jelölt terület méri a fogyasztói többletet, amelyre a vásárló q0 jószágmennyiség elfogyasztásával nyer. Mennyiben jelent a fogyasztói többlet valóságos jólétet? Azt mondhatják egyesek, hogy a fogyasztói többlet merőben a képzelet szüleménye: ha a fogyasztó 120-as áron megvett 5 darab jószágot, akkor adott 600 pénzegységet és kapott 600 pénzegységnyi értékű árut; semmiféle többletről itt nem lehet szó. A fogyasztói többlet jelentőségét könnyen átláthatjuk. Tegyük fel például, hogy meg kívánjuk tekinteni A csillagok háborúja című film harmadszor felújított változatát és akár 700 Ft-ot is hajlandók vagyunk áldozni a film megnézésért. A moziba érkezve örömmel tapasztaljuk, hogy a jegy ára csak 500 Ft. Megvesszük a jegyet, de örömünk csakhamar szomorúságba fordul, mikor közlik, hogy a film vetítése technikai okokból elmarad, de a jegyek 500 Ft-ért visszaválthatók a pénztárnál. Nos, az a csalódottság amit ilyenkor érzünk, jólétünk csökkenését jelenti. Másképpen megfogalmazva: nem jutottunk 200 Ft-nyi fogyasztói többlethez; elvesztettük a film élményét (legalábbis aznap estére), amit a jegyáron felül előzetesen 200 Ft-ra értékeltünk. A fogyasztói többlet jelentőségét a közgazdaságtan szempontjából az adja, hogy a fogyasztói többlet változása megmutatja, milyen mértékben változik a fogyasztók jóléte bizonyos intézmények (pl. monopóliumok, vagy adók) hatására. Összefoglaló Ha a fogyasztó reáljövedelme nő, akkor normál javakból növeli, alsóbbrendű javakból pedig csökkenti keresletét. Az áremelkedés helyettesítési hatása azt jelenti, hogy egy áru relatív árának (alternatív költségének) emelkedése önmagában az áru keresett mennyiségének csökkenésére vezet. Az áremelkedés jövedelmi hatása abból fakad, hogy az áremelkedés változatlan nomináljövedelem mellett csökkenti a reáljövedelmet. Ez normál javak esetén csökkenti, alsóbbrendű javaknál pedig növeli a keresletet. Normál javak keresett mennyisége biztosan csökken, ha nő az áruk. Ez a helyettesítési és jövedelmi hatás egymást erősítő működéséből következik. Giffen-javak: azon alsóbbrendű javak, amelyeknél a keresett mennyiség bővül az ár emelkedésével. Ha az egyik jószág árának esése csökkenti egy másik jószág keresletét, akkor a két jószágot helyettesítő javaknak nevezzük. Ha az egyik jószág árának esése növeli egy másik jószág keresletét, akkor a két jószágot kiegészítő javaknak hívjuk. Tartós fogyasztási cikkek, vagy spekulációs javak esetében a keresletet növeli a jövőben várható áremelkedés és csökkenti a jövőben várható áresés.


Az egyes áruk iránti piaci kereslet az egyéni keresletek összege. A kereslet árrugalmassága megmutatja, hány százalékkal változik egy áru kereslete, ha ára egy százalékkal megváltozik. Rugalmas keresletnél a mennyiség változása nagyobb arányú az ár változásánál. Ekkor a teljes bevétel csökken az ár emelkedésével. Rugalmatlan kereslet esetén a mennyiség változása kisebb arányú az ár változásánál. Ekkor a teljes bevétel emelkedik az ár emelkedésével. Egységnyi rugalmasságú keresletnél a mennyiség változásának aránya megegyezik az ár változásának arányával. Ekkor a teljes bevétel nem változik az árváltozás miatt. A kereslet annál rugalmasabb, minél több és közelebbi helyettesítője van az adott jószágnak, és a fogyasztók jövedelmük minél nagyobb hányadát költik az adott jószágra, továbbá minél hosszabb a vizsgált időszak. A fogyasztó maximum a keresleti árat hajlandó megfizetni egységenként egy bizonyos árumennyiségért. A keresleti ár méri, hogy mennyire értékel a fogyasztó egységnyi többletfogyasztást. A keresleti árak összege méri, hogy mennyire értékeli a fogyasztó a teljes árumennyiséget. Mivel a fogyasztónak minden áruegységért csak a piaci árat kell megfizetnie, ezért fogyasztói többletre tesz szert. A fogyasztói többlet az árumennyiség teljes értéke és az érte kifizetett pénzösszeg különbsége. A fogyasztói többletet a keresleti görbe és az áregyenes közötti terület méri. Fontos fogalmak normál javak alsóbbrendű javak helyettesítési hatás jövedelmi hatás Giffen-javak helyettesítő javak kiegészítő javak spekulációs javak piaci kereslet a kereslet árrugalmassága rugalmas kereslet rugalmatlan kereslet keresleti ár fogyasztói többlet Áttekintő kérdések ♦ Mi a különbség a normál és az inferior javak között? ♦ Hogyan vezethető le az egyéni keresleti görbe? ♦ Mit jelent és hogyan befolyásolhatja egy jószág fogyasztását az áremelkedés helyettesítési

és jövedelmi hatása? ♦ Hogyan hat a helyettesítő és a kiegészítő javak árának változása a keresletre? ♦ Hogyan hatnak a jövőben várható árváltozások a keresletre? ♦ Hogyan kapható meg a piaci kereslet a fogyasztók egyéni keresletéból? ♦ Foglalja össze a piaci keresletet befolyásoló tényezőket és azok hatását! ♦ Hogyan változik a termelők teljes bevétele az áremelkedés hatására a kereslet

árrugalmasságától függően? ♦ Mi a keresleti ár és a fogyasztói többlet?


Feladatok 1. Tegyük föl, hogy Anna zsebpénze nem változott, miközben a mozijegyek és a színházjegyek ára egyaránt 20%-kal emelkedett. Ennek hatására Anna többet jár moziba és kevesebbet jár színházba. a) Milyen jellegű a két jószág Anna számára? Indokolja válaszát! b) Ábrázolja közömbösségi görbék és költségvetési egyenesek segítségével Anna optimális döntéseit! 2.* Egy fogyasztó x és y jószágot fogyaszt. Hasznossági függvénye U = x2y egyenletű. A fogyasztó jövedelme I=900, y jószág ára pedig állandóan Py = 50.

A fogyasztó optimális választásai alapján adja meg x jószág keresleti függvényét! 3.* Egy fogyasztó x és y jószágot fogyaszt. Hasznossági függvénye U = xy egyenletű. a) Adja meg, hogy mennyi x és y jószágot vásárol a fogyasztó, jövedelmének (I), valamint x és y árának (Px és Py) függvényében! b) Adja meg az x-re és y-ra fordított összes pénzkiadást! A jövedelem hányadrészét költi a fogyasztó x és y jószágra? c) Milyen következtetést vonhatunk le x és y egyéni keresleti görbéjének árrugalmasságáról? d) A jövedelem növekedésével hogyan változik x és y fogyasztása? e) Milyen kapcsolat áll fenn x és y javak fogyasztása között? 4. Egy áru megszerzésének költsége gyakran nem csupán az áru pénzárából áll, hanem egyéb költségekből is. “A” városból “B”-be utazni repülővel egy órát vesz igénybe. Ugyanez busszal nyolc órába kerül. A buszjegy ára 5.000 Ft, a repülőjegyé 30.000 Ft. a) Mennyi a busz- és a repülőutazás költsége annak, aki egy óra alatt 2000 Ft-ot keres, és annak akinek egy órás jövedelme 4000 Ft? b) Milyen órabér mellett lenne egyenlő a busz- és repülőút költsége? c) Ha valakinek emelkedik az óránkénti jövedelme és ennek hatására a busz helyett a repülőt választja, akkor ez a jövedelmi, vagy a helyettesítési hatás példája (esetleg mindkettőé)? 5. Egy fogyasztó x, y és z javakat fogyaszt. Optimális választásai x különböző árainál a következők (x árán kívül a többi tényező változatlan):

Px x y z 10 20 18 10 20 12 14 20

a) Mekkora x árrugalmassága a vizsgált tartományban (használja a szövegben megadott ún. középponti formulát)? b) Milyen kapcsolat van y, z és x között a fogyasztásban? 6. Hogyan és miért hatnak a keresletre az alábbi változások? (Mindig csak egy változást veszünk figyelembe a többi körülményt változatlannak tekintjük.) a) Hogyan és miért hat a földgáz árának emelkedése a széntüzelésű kályhák keresletére? b) Az e-mail elterjedése a telefax és a hagyományos levelezés keresletére? c) A Ft várható leértékelődése az euró iránti keresletre? 7. Mely főbb tényezők okozhatják a kereslet csökkenését? Soroljon fel olyan tényezőket, amelyek csökkenthetik a futball mérkőzések látogatására irányuló keresletet!


8. Tegyük föl, hogy egy áru ára 8%-kal csökkent és a kérdéses szakaszon a kereslet árrugalmassága (abszolút értékben) 1,25. Hogyan változott a termék eladott mennyisége? 9. Tegyük föl, hogy egy erős fagy elpusztítja a világ kávétermésének 25%-át és emiatt a nyerskávé világpiaci ára 400%-kal emelkedik.

Rugalmas, vagy rugalmatlan ebben a példában a kávé kereslete? Mekkora a rugalmasság?

10. Hogyan hatnak az alábbi tényezők a kereslet árrugalmasságára? a) Anna nagyon kedveli a rozskenyeret, viszont úgy gondolja, hogy a búzakenyér egészségtelen. Ezzel szemben Gábor nem tud különbséget tenni a két kenyérfajta között. Melyikük kereslete rugalmasabb e két termékre vonatkozólag? b) Hogyan és miért befolyásolhatja a vezetékes telefonálás iránti kereslet rugalmasságát a mobil telefonok megjelenése? c) Hogyan és miért gyakorolhat hat a termékek keresletének rugalmasságára egy ország közlekedési és szállítási rendszerének fejlődése? d) Hogyan hat a termékek keresletének árrugalmasságára a fogyasztók jövedelmének jelentős bővülése? e) A különböző kenyérfélék kereslete a jelenlegi árak mellett valószínűleg rugalmatlan. Mit gondol mi történik a kereslet rugalmasságával, ha a kenyérfélék relatív ára ötszörösére emelkedik? 11. Milyen rugalmasságú keresletről árulkodnak az alábbi kijelentések? a) Ha növeljük az autópályadíjakat, akkor növekszik az üzemeltetők teljes bevétele. b) Ha rossz időjárás következtében csökken a mezőgazdasági termés, akkor növekszik a termelők összes bevétele. c) Ha csökkentjük a termékegységre kivetett adót, akkor valószínűleg növekedni fog az összes adóbevétel. d) Ha 20%-kal olcsóbban árusítunk, nagyobb bevételhez jutunk. 12.Tegyük föl, hogy egy termék ára 5%-kal emelkedik, s keresletének árrugalmassága a kérdéses szakaszon ED = 1,5.

Hány százalékkal változik a termék eladott mennyisége és a termelők összes bevétele? 13. Gábor az összes zsebpénzét teniszlabdára és mozijegyre költi. Tudjuk, hogy a teniszlabdára vonatkozó kereslete árrugalmas. Ha ceteris paribus nő a teniszlabda ára, akkor Gábor több mozijegyet vásárol. Igaz ez az állítás, vagy hamis? Indokolja válaszát! 14. Tegyük föl, hogy egy áru kereslete magas árnál rugalmas. Ahogy csökkentjük az árat, úgy csökken a kereslet rugalmassága, míg egy bizonyos ár alatt, alacsony árnál rugalmatlanná válik a kereslet,

Milyen rugalmasság mellett a legnagyobb a termelők összes bevétele? Indokolja válaszát!

15. Egy termék keresleti görbéje Q=4000/P egyenletű.

Az összes bevétel alakulásának figyelembe vételével adja meg, hogy mekkora a kereslet rugalmassága!


16. Az alábbi táblázatban két termék keresleti adatait tüntettük föl.

Mozijegy Üdítőital Ár Keresett mennyiség Ár Keresett mennyiség

700 Ft/db 100 db 20 Ft/dl 300 dl 350 Ft/db 200 db 40 Ft/dl 150 dl

A mozijegyek esetében a árat 700-ról 350-re csökkentették, az üdítők esetében pedig 20-ról 40-re növelték. a) Mennyinek kell lenni a két termék keresleti rugalmasságának a teljes bevétel alakulása lapján? b) Számolja ki a két termék keresletének rugalmasságát úgy, hogy a kiinduló ár és mennyiség adatokhoz viszonyítja a változásokat! c) Most számolja ki a rugalmasságokat úgy, hogy a kiinduló és a végső adatok átlagához viszonyítja a változásokat! Miért ez utóbbi a célszerű módja a rugalmasság számításának? 17. Tegyük föl, hogy egy áru keresleti görbéjének egyenlete: Q = 100 – 0,5P. a) Adja meg a keresleti árat a mennyiség függvényében! b) Mennyit vásárolnak a fogyasztók, ha a termék ára P = 60 Ft? c) Mekkora a fogyasztói többlet P = 60 Ft-nál? d) Ha lehetőség nyílna a termék eladójának megvesztegetésére, akkor maximum mennyit fizetnének a fogyasztók azért, hogy az eladók 50 Ft-ra csökkentsék a termék árát?

4. fejezet A VÁLLALAT ÉS A TERMELÉSI ELMÉLET ALAPJAI Ebben a fejezetben megismerkedhet ♦ a vállalat fogalmával és a vállalat tulajdonosának jogaival, ♦ a vállalati formákkal, ♦ a termelési függvénnyel és a gazdasági szereplők cselekvési lehetőségeit

jellemző időtávokkal, ♦ a rövid távú termelési függvény elemzésére használt határtermék és átlagtermék

görbével, ♦ a hosszú távú termelési függvénnyel. 4.1. A vállalat A modern gazdaságban a javak nagy részét többé-kevésbé szervezett termelő egységek, vállalatok állítják elő.

A vállalatok a gazdaság termelő szervezetei. Elsődleges funkciójuk javak és szolgáltatások termelése. A termelés eredményét, legyen az kézzel-fogható termék, vagy anyagi formát nem öltő szolgáltatás, kibocsátásnak, outputnak nevezzük.

Egy vállalat outputja lehet fogyasztási cikk, amelynek vásárlói a háztartások, vagy termelési erőforrás, amelynek vevői más vállalatok. (A fentieken kívül lehet vásárló a kormányzat, valamint külföldi gazdasági szereplő is.)

A vállalatok outputjuk előállításához a piacon megvásárolt termelési tényezőket, inputokat használnak fel.

A vállalatok részben közvetlenül a háztartásoktól vásárolják meg a termelési tényezőket, így a munkát, valamint a természeti erőforrások szolgáltatásait. Másrészt a háztartásoktól bérelt pénztőke segítségével a termelési javakat termelő vállalatoktól szerzik be a termeléshez szükséges termelési eszközöket. Ezek felhasználóik számára inputok, míg termelőik számára outputok.

A vállalatot úgy tekintjük, mint az inputokat outputtá átalakító szervezetet. Az inputok felhasználása költségekkel jár, míg az output eladása révén bevételhez jut a vállalat. A vállalat profitja nem más, mint a bevételek és a költségek különbsége.

4. A vállalat és a termelési elmélet alapjai

59

A kapitalista gazdaságban a vállalatok többsége magántulajdonban van. Mit jelent ez a kijelentés? Milyen tulajdonjogokkal rendelkezik a vállalat tulajdonosa? Tegyük föl, hogy „A” zöldségkereskedő kibérel egy helyiséget, bankkölcsönből berendezi és kiszolgáló személyzetet vesz föl. „B” zöldségkereskedő viszont saját helyiségében rendezi be az üzletet, saját megtakarított pénzéből vásárolja meg a berendezést és kisegítőt sem akar alkalmazni. Úgy tűnik, hogy „B” tulajdonosa üzletének, ezzel szemben „A”-nak még hosszú utat kell megtennie idáig. Valójában azonban mindketten tulajdonosai vállalatuknak. Egy vállalat tulajdona nem az épületre, vagy a berendezésre egyszóval valamely termelési tényezőre vonatkozik, hanem bizonyos jogokra. Milyen tulajdon-jogokkal bír a vállalat tulajdonosa?

A vállalat tulajdonát jelentő első tulajdonjog a vállalat profitjához való jog. A vállalat tulajdonosát illeti meg a vállalat profitja és ő viseli az esetleges veszteséget is. A profit mértékében vagyona nő, a veszteséget a tulajdonos vagyonának csökkenése fedezi. A profit elsajátításának tulajdonjoga arra ösztönzi a tulajdonost, hogy a vállalatot a lehető legnagyobb profit elérése érdekében működtesse.

A második tulajdonjog a munkaszervezetbe történő felvétel és az onnan való elbocsátás joga.

A vállalat tulajdonosának joga van szerződést kötni és így alkalmazottakat felvenni. A munkaszerződés tartalma az, hogy a tulajdonosnak joga van a kifizetett bér fejében az alkalmazottakat utasítani arra, hogy milyen munkát végezzenek, mikor és hogyan.

Végül a vállalat tulajdonát jelentő harmadik tulajdonjog az előző két jog eladásának joga. A vállalat elidegenítésének joga a magántulajdonosi jogok körébe tartozik. Ennek fontos szerepe van a kapitalista gazdaság működésében. Vállalati formák A hagyományos kapitalista vállalat a tulajdonos irányította vállalat. A vállalat tulajdonosa személyesen irányítja a vállalat működését, vagyis ellátja a menedzseri feladatokat is. A tulajdonos-menedzser teljes mértékben ismeri a vállalatot, mindig jelen van és minden alkalmazottat személyesen ismer. Ebből következik, hogy ez a vállalati forma viszonylag kisméretű vállalatot tételez fel. A tulajdonos célja a bevételek és költségek különbözetének, a profitnak a maximalizálása. Mint tudjuk, ez jelenti a tulajdonos jövedelmét. Mivel hatékonyan tudja ellenőrizni a munkások tevékenységét, ezért a termelést úgy tudja irányítani, hogy az a profitmaximalizálási célnak megfeleljen. Ugyanakkor a tulajdonos korlátlan felelősséget vállal, ami azt jelenti, hogy személyes vagyonával is felel a vállalat tartozásaiért. Ilyenformán, ha a vállalat veszteséges, akkor a tulajdonos személyes vagyona is veszélybe kerülhet. Tehát a tulajdonos nagymértékű kockázatot vállal. A tulajdonos-menedzsert vállalkozónak is nevezhetjük.


60

A vállalkozót a fentiek alapján a következők jellemzik: személyesen irányítja vállalatát, rendelkezik a vállalat tulajdonjogaival, profitjövedelmet élvez, és vállalja a vállalati működésből eredő kockázatot.

Az első ipari forradalom kezdetén, a 18. század végén és a 19. század elején a vállalatok zöme a tulajdonosok irányítása alatt állt. Az ipari forradalom azonban megváltoztatta a technológiai lehetőségeket és kifizetődővé tette a tömegtermelést. A technológiai újítások és a tömegtermelés bevezetése az egyes vállalatoktól nagy pénztőkéket igényelt. A korlátlan felelősség rendszerében szinte lehetetlen volt ezeket összegyűjteni, hiszen minden esetleges résztulajdonos teljes személyes vagyonával felelt a vállalat tartozásaiért. Így meglehetősen kockázatos volt új partnereket bevonni a vállalkozásba, hiszen a dilettáns, vagy csaló partner társait is tönkretehette.

A megoldás a korlátolt felelősség intézményének elterjedése volt. Eszerint minden résztulajdonos csak saját részesedésének mértékéig felel a vállalat tartozásaiért, nem pedig egész vagyonával.

A részvénytulajdonos nem egész vagyonát, hanem csak részvényeit kockáztatja, a kft (korlátolt felelősségű társaság) üzletrészének birtokosa pedig csak üzletrészének mértékében felel a vállalat tartozásaiért. Ilyenformán csökken a résztulajdonosok kockázata, tehát részvények kibocsátásával, vagy üzletrészek eladásával nagy összegű pénztőkét lehet összegyűjteni. A társasági formák közül tekintsük a nagyobb vállalatokra jellemző formát, a részvénytársaságot! A részvénytársaságok tulajdona az esetek nagy részében meglehetősen elaprózott, hiszen éppen az a célja, hogy sok ember tőkéjét lehessen összegyűjteni. A részvényesek a vállalat tulajdonosai. Összességükben ugyanazokkal a tulajdonjogokkal rendelkeznek, mint a tulajdonos-menedzser. Egyénenként viszont részvénytulajdonuk mértékében rendelkeznek ezekkel a jogokkal.

A részvényesek tehát jogot formálhatnak a vállalat profitjának elsajátítására, egyénenként a részvénytulajdonuk arányában. A vállalat tartozásaiért is részvénytulajdonuk mértékéig felelősek. A részvényesek összességét képviselőiken keresztül megilleti a munkásfelvétel és elbocsátás joga. Végül mindegyik részvényes eladhatja részvényét, így tulajdonjogait áruba is bocsáthatja.

Habár a részvényesek jogi helyzete ugyanolyan, mint a tulajdonos-menedzseré, gazdasági helyzetük ugyancsak különböző. A részvénytulajdon aprózottsága miatt a részvényesek nem személyesen látják el a vállalat irányításának feladatát, hanem igazgatótanácsot választanak és fizetett menedzsereket alkalmaznak.

Mivel a menedzserek általában sokkal jobban ismerik a vállalatot, mint a részvényesek, továbbá a részvényesek számára költséget (ráfordított időt és fáradságot) jelent a menedzserek ellenőrzése, ezért a menedzserek bizonyos mértékig érvényesíthetik a tulajdonosok érdekeitől eltérő sajátos érdekeiket.

A tulajdonosok érdeke a lehető legmagasabb profit elérése. Ezzel szemben a menedzserek érdekei sokkal kevésbé egyértelműek:


61

érdekük a vállalat növekedése, mert ezzel hatalmuk növekszik; továbbá érdekük személyes fogyasztásuk növekedése, amely ellentmond a profit növekedésének.

A tulajdonosi és menedzseri érdekek tehát eltérnek egymástól és bizonyos mértékig ellentétbe is kerülhetnek. Gondoljunk pl. egy olyan beruházásra, amely a gazdaság átlagánál alacsonyabb jövedelmezőségű. A tulajdono-soknak nem érdekük ezen beruházás megvalósítása, mert máshol nagyobb hozammal fektethetik be pénzüket. A menedzserek viszont jól járhatnak a vállalatnagyság növekedésével. Az ilyen jelenségek miatt a tulajdonosoknak olyan ösztönző rendszert kell alkalmazniuk, amely a menedzserek érdekévé teszik a vállalati profit növelését. Ilyen ösztönzők lehetnek pl.: a menedzserek jutalmazását függővé teszik a vállalat profitjától, a menedzsereknek részvényeket juttatnak, vagyis résztulajdonossá teszik őket, stb. Továbbá a menedzseri munka piacán azok érhetnek magasabb fizetéseket, akik magas profitú vállalatokat vezetnek. Napjainkig úgy tűnt, hogy ezek az ösztönzők jelentős részben hatékonyan működnek és afelé mutatnak, hogy a menedzserek a profitmaximalizálási célnak megfelelően irányítsák a gondjaikra bízott vállalatot. A közelmúltban (2001-től) az Egyesült Államokban kirobbant vállalati botrányok azonban rámutattak arra, hogy a fenti menedzseri ösztönzők nem mindig a racionális gazdálkodás irányába viszik a vállalati vezetőket, hanem arra is, hogy a könyvelés meghamisítása és manipulálása révén kimutatott látszólagos profitokkal a részvényesek kárára jelentős jövedelmeket érjenek el. Mindazonáltal, hogy elkerüljük a tulajdon és az irányítás szétválasztásából adódó bonyodalmakat, a következőkben érdeklődésünk előterében a tulajdonos irányította vállalat áll.

Ennek megfelelően a következőkben mindig föltételezzük, hogy a vállalat működésének célja a minél nagyobb profit elérése, egyszóval a profit maximalizálása.


62

4.2. A termelési függvény Az előző fejezetben a vállalatot úgy írtuk le, mint az inputokat, termelési tényezőket kibocsátássá, outputtá átalakító szervezetet. Az inputok felhasznált mennyisége és az output mennyisége közötti technikai összefüggést termelési függvénynek nevezzük. Amint az 1. fejezetben már láttuk, a termelési tényezők, vagy inputok három nagy csoportját különböztethetjük meg: a munkát, a tőkét, valamint a természeti erőforrásokat.

A termelési függvény a felhasznált inputok mindenkori mennyiségéhez az adott technológiával megtermelhető maximális outputmennyiséget rendeli hozzá.

Az outputot és az inputokat nem pénzegységben, hanem fizikai egységekben mérjük. A definícióban hangsúlyozzuk a „maximális” kifejezést. A terme-lési függvény feltételezi a felhasznált termelési tényezők teljes kihasználását, tehát azt, hogy nincsenek kihasználatlanul álló gépek, tengő-lengő munkások, stb. Megjegyzendő, hogy a termelési függvény független változóiként homogén inputokat kell felvenni. Ha tehát mondjuk egy építőipari vállalat képzetlen munkát, ácsmunkát, falazó munkát, vízvezeték-szerelő munkát, villany-szerelő munkát és burkoló munkát használ fel, akkor mindegyik munkafajta külön homogén inputként szerepel a termelési függvényben és nem egységesen, mint „munka” input. A termelési függvény fenti képletében az egyszerűség kedvéért csak háromfajta homogén inputot szerepeltettünk, amelyek megfelelnek az inputok három nagy csoportjának. Gazdasági időtávok Ahhoz, hogy a vállalat megváltoztassa az output mennyiségét, meg kell változtatnia a felhasznált inputok mennyiségét. Ehhez viszont időre van szükség.

A közgazdaságtanban a különböző időtávokat nem a naptár alapján, hanem aszerint határoljuk el, hogy milyen döntési lehetőségekkel rendelkeznek a gazdasági szereplők.

Egyazon gazdasági időtáv a különböző vállalatok számára különböző naptári időt jelent, mivel a különböző vállalatok eltérő technológiai sajátosságokkal rendelkeznek. Például egy kiskereskedelmi vállalkozás számára a tőkeállomány bővítése sokkal kevesebb naptári időt igényel, mint mondjuk egy energiatermelő vállalat számára. Az előbbi két nap alatt beállíthat egy új hűtőszekrényt a mirelit áruk számára, míg az utóbbinak több hónapba, vagy évbe is beletelhet egy új turbina üzembe helyezése a döntéstől a megvalósításig. A gazdasági időtáv mindkét vállalat számára ugyanaz, de a naptári idő eltérő hosszúságú. A vállalatok döntési lehetőségeinek szempontjából a következő gazdasági időtávokat különböztethetjük meg:

Piaci időtáv, vagy nagyon rövid táv. Ezen idő alatt a vállalat termelési mennyisége nem változtatható meg. Ugyanígy a felhasznált inputok mennyisége is megváltoztathatatlan. A vállalat csak piaci eladás és vétel ügyeiben dönthet.


63

Ez például egy sörfőzde esetén azt jelenti, hogy a vállalat már elkezdte a sör főzését és az eldöntött termelési mennyiségen már nem tud változtatni, mindössze raktárából tud eladni sört. Itt a piaci időtáv hossza a sör készítéséhez szükséges idő. Ugyanakkor egy búzatermelő esetén a piaci időtáv az aratástól számított egy év. Ezalatt nem tud változtatni a termelés mennyiségén, csak a már learatott búzát tudja eladni, vagy visszatartani.

Rövid táv. Azon időtáv, melynek során legalább egy input mennyisége (és így a termelés nagysága is) változtatható, de legalább egy input felhasznált mennyisége nem.

Pl. egy vállalat eldöntheti, hogy több, vagy kevesebb munkát alkalmaz és ezzel befolyásolhatja a termelési mennyiséget, de közben adott számára az igénybevett tőkeállomány nagysága.

Hosszú táv. Ezalatt minden termelési tényező mennyisége változhat, de a vállalat termelési technológiája és a termék jellege nem változhat meg alapvetően.

A vállalat úgy dönthet, hogy új gépeket vásárol, új munkásokat vehet fel, új épületekbe költözik, vagy éppen ellenkezőleg csökkenti a tőkeállományt és a munkafelhasználást egyaránt. A mezőgazdasági termelő megnövelheti bérelt földjeinek nagyságát, gépállományát és a felhasznált munkamennyiséget is. Hosszú távon úgy is dönthet a vállalat, hogy felszámolja magát, vagyis kilép az ágazatból. Ugyanakkor ilyen időtávon új vállalatok is elkezdhetik a termelést, új belépők is megjelenhetnek az ágazatban. Megjegyzendő, hogy hosszú távon, habár a technológia nem változhat meg alapvetően, azért kismértékű technikai változásokra sor kerülhet, azaz egy már meglévő technológia elterjedhet az ágazatban.

Nagyon hosszú táv. Ilyen időtávon a termelési tényezők mennyiségén kívül a vállalat termelési technológiája és a termék jellege is alapvetően megváltozhat.

Például egy számítástechnikai vállalat kifejlesztheti a személyi számító-gépeket. Egészen más technológiával új terméket állíthat elő. Szintén nagyon hosszú távú változás volt, mikor az iparban a gőzenergia használatáról áttértek a villamos energia használatára. A következőkben érdeklődésünk középpontjában a vállalatok rövid távú és hosszú távú magatartása áll. 4.3. A rövid távú termelési függvény Tekintsünk egy (ipari) vállalatot, amely az egyszerűség kedvéért csak kétfajta homogén inputot, munkát és tőkét használ fel. A vállalat termelése adott technológia mellett ekkor csak a felhasznált munka és tőkemennyiségtől függ. Rövid távon, mint láttuk, legalább egy input mennyisége adottság és legalább egy input mennyisége változhat. Kövessük azt a szokásos feltevést, hogy rövid távon a vállalat által felhasznált tőke mennyisége rögzített, míg a felhasznált munkamennyiség változhat. A tőke felhasznált mennyiségét meghatározza a vállalat által bérelt, vagy megvásárolt tőkeállomány nagysága. Ezt a vállalat üzemméretének nevezzük. Rövid távon tehát a vállalat a múltbeli döntések nyomán kialakult, adott nagyságú tőkeállományt használ, adott üzemméret mellett működik. Outputját úgy változtathatja, hogy a felhasznált munka mennyiségén változtat. Esetünkben tehát


64

a rövid távú termelési függvény adott tőkeállomány és technológia mellett a felhasznált munka különböző mennyiségeihez a megtermelhető maximális termékmennyiséget rendeli hozzá.

Az alábbi ábrán láthatjuk a rövid távú termelési függvény egyik lehetséges alakját:

4.1. ábra A rövid távú termelési függvény egyik lehetséges alakja

A termelésmennyisége,Q

0

Qm

Qi

Li Lm A munkamennyisége, L

I

M

Az ábra vízszintes tengelyére a felhasznált munkamennyiséget (L) vettük föl, míg a függőleges tengely a termelés mennyiségét (Q) mutatja. Láthatjuk, hogy az origóból az M pontig a munkamennyiség növelésével növelhető a termelés mennyisége is. Az M pont után további munkások beállításával már csökken a termelés. Azt is mondhatjuk, hogy már olyan sokan vannak a munkások, hogy zavarják egymást a termelésben. A hosszas túlóráztatások tapasztalatai is arra utalnak, hogy túl sok munka hozzáadásával csökkenhet is a termelés. Nyilvánvaló, hogy a vállalatnak nem érdemes Lm munkamennyiségnél többet alkalmaznia. Az ábráról leolvasható az is, hogy az I pontig a munkafelhasználás növelésével gyorsuló ütemben, az I pont után pedig egyre lassuló ütemben nő a termelés. Ennek magyarázatára és a termelési függvény további elemzésére a következő pontban térünk ki. A rövid távú termelési függvény további elemzéséhez két fontos származtatott függvényt használunk fel: a munka határ- és átlagtermék függvényét. 4.4. A munka határterméke A termelés elméletének egyik kulcsfogalma a termelési tényezők határterméke. A rövid távú termelési függvényt elemezhetjük a változó input, a munka határtermékének segítségével.

A munka határterméke megmutatja mennyivel növekszik a kibocsátás, ha egységnyivel növeljük a felhasznált munka mennyiségét, miközben a tőkefelhasználás és a technológia változatlan marad. A munka határtermékének jele: MPL (marginal product of labour).


65

A határhaszonhoz hasonlóan a határtermék is arányszám: az outputváltozás és az inputváltozás hányadosa. Tehát a munka határtermékét közelítőleg a következő módon határozhatjuk meg:

.LQ =

változásasználásmunkafelha változásakibocsátás MPL ∆

∆≈

Mint látni fogjuk a munkafelhasználás különböző értékeinél más és más az inputnövekményre jutó outputnövekmény, így a munka határterméke függ a munkafelhasználástól. Tekintsük újra a rövid távú termelési függvényt és vezessük le a munka határtermék függvényét!

4.2. ábra A termelési függvény és a munka határtermék görbéje

0

0M’

LMunkahatárterméke,MPL

Li LmL

Li Lm

I’MPLmax

I

MQm

Qi

MPL görbe

A termelésmennyisége,Q

Az ábrán látható, hogy a munka határterméke a termelési függvény M pontjáig pozitív, mivel az M pontig a többletmunka hozzáadásával nő a kibocsátás is. Az M pont után, a termelési függvény visszahajló szakaszán a munka határterméke negatív, így az M pontban (az adott technológia és tőkeállomány mellett elérhető maximális termelés pontjában) a munka határterméke éppen nulla. A pozitív határtermék szakasza is két részre bontható: a termelési függvény I pontjáig a munkafelhasználás növelésével a termelés gyorsuló ütemben nő. Ezen a szakaszon a munka határterméke növekvő, vagyis egységnyi többlet-munka egyre nagyobb mértékben növeli meg a kibocsátást.


66

Az I pont után a munkamennyiség további növelésével a termelés már egyre lassuló ütemben nő. Ezen a szakaszon a munka határterméke csökkenő, vagyis egységnyi többletmunka egyre kisebb mértékben növeli a termelést. Az előzőeknek megfelelően az I pontban (a termelési függvény inflexiós pontjában) a munka határterméke eléri maximális értékét. Az ábrán látható ún. vegyes hozadékú termelési függvény elemzése azért célszerű, mert az összes lehetséges esetet, a növekvő és a csökkenő, a pozitív és a negatív határtermék esetét is átfogja. A közgazdaságtanban használt termelési függvények közül némelyik mindhárom esetet tartalmazza, mások csak a pozitív értékű, de csökkenő határtermék szakaszát. A csökkenő határtermék létezése minden termelési folyamatban szükségszerű (különben a vállalatok növekedésének nem volna határa) és mint látni fogjuk, a legtöbb esetben, rövid távon a csökkenő és pozitív határtermék szakaszában helyezkedik a profitmaximalizáló vállalatok outputja és az általuk felhasznált munkamennyiség.

Azt a szabályszerűséget, hogy ha egy input felhasználását ceteris paribus (a többi inputtényezőt változatlanul hagyva) növeljük, akkor előbb-utóbb az input határterméke csökkenni kezd, némileg pontatlanul a csökkenő hozadék elvének nevezzük (e hagyományos elnevezés helyett pontosabb lenne a csökkenő határhozadék megnevezés).

De miért érvényesül a csökkenő hozadék elve? A tipikus esetben a termelés növelése során miért növekszik kezdetben a munka határterméke és miért csökken később? Képzeljük el, hogy nulláról indulva fokozatosan növeljük a munka mennyiségét! A munkások megérkezve az üzembe, kihasználatlan tőke-állománnyal találkoznak. Ahogy növekszik a munkások száma, módjuk van együttműködni és fokozódó mértékben kihasználni a munkamegosztás nyújtotta előnyöket. Így az újabb munkások alkalmazásával egyre nagyobb ütemben növekszik a termelés egészen az I pontig. Egységnyi többletmunkával egyre több többletterméket nyerünk. Ez a növekvő határtermék szakasza. A munkafelhasználás növelése során kihasználták az együttműködés és munkamegosztás leggyümölcsözőbb lehetőségeit. Az I pont után az egyre kevésbé termelékeny lehetőségek kihasználása kerül sorra. Az újabb munkások beállításával a termelés mennyisége növekszik, de egyre csökkenő ütemben. Egységnyi pótlólagos munkával egyre kevesebb többlettermékhez jutunk. Ez a munka csökkenő határtermékének szakasza. 4.5. Átlagtermék és határtermék A termelési függvényt a munka határtermékén kívül a munka átlagterméke segítségével is jellemezhetjük.

A munka átlagterméke (másképpen: a munka termelékenysége) az egységnyi munkafelhasználásra jutó outputmennyiséget jelenti. A munka átlagtermékének jele: APL (average product of labour).

Egy input átlagtermékét megkaphatjuk, ha az össztermék mennyiségét elosztjuk az input felhasznált mennyiségével. Így a munka átlagterméke:


67

.LQ =

iségmunkamennymennyisége kibocsátás = APL

Rövid távon a munka termelékenysége is változik a termelés változásával. A 4.3. ábrán – összegezve a rövid távú termelési függvényről tanultakat – a termelési függvény alatt az abból levezetett határ- és átlag-termék görbét is feltüntettük. Az ábrán látható, hogy a munka átlagterméke (APL) a termelési függvény E pontjáig növekvő, azután pedig csökkenő, tehát a munkafelhasználás emelésével a termelékenység az E pontig nő, majd csökken. Ennek megfelelően az átlagtermék a maximális értékét az E pontban éri el. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy az átlagtermék emelkedő szakaszán a munka határterméke nagyobb az átlagterméknél, míg az átlagtermék csökkenő szakaszán a határtermék kisebb az átlagterméknél. Ennek megfelelően a termelési függvény E pontjában, ahol az átlagtermék a legnagyobb, a munka határ- és átlagterméke éppen egyenlő.

4.3. ábra A rövid távú termelési függvény, a munka átlag- és határtermék görbéje

Qe

Qi I

E

M

LLi

Lm

Le

I’E’

M’

MPL görbe

APL görbe

Li Le

Lm

L

0

0

Munka átlag-éshatárterméke

MPL=APLmax

A termelésmennyisége, Q

Qm

A határ- és átlagtermék ilyen viszonya nem a véletlen műve: ezeket az összefüggéseket bármely függvényből származtatott határ- illetve átlagfüggvényre alkalmazhatjuk. Ennek jó hasznát vesszük majd a költségfüggvények tanulmányozásakor. A határ- és átlagmennyiségek viszonyát általában a következők jellemzik:


68

Ahol a határmennyiség nagyobb, mint az átlagmennyiség, ott az átlag-mennyiség növekszik a független változó növekedésével. (Jelen esetben, ha a munka határterméke nagyobb, mint az átlagtermék, akkor az átlag-termék növekszik a munkafelhasználás növekedésével.)

Ha a határmennyiség kisebb, mint az átlagmennyiség, akkor az átlagmennyiség csökken a független változó növekedésével. (Mint láttuk, ha munka határterméke kisebb, mint az átlagtermék, akkor az átlagtermék csökken a munkamennyiség bővülésével.)

Ha pedig a határmennyiség egyenlő az átlagmennyiséggel, akkor az átlagmennyiség állandó. (Ahol a határtermék egyenlő az átlagtermékkel, ott az átlagtermék maximális, vagyis érintőjének meredeksége nulla. Ebben a pontban az átlagtermék nem változik egy parányi egység munka hozzáadásával).

A fentiekre számtalan példa található a tudományok és a technika világából, valamint a mindennapi életből. Pl. tegyük föl, hogy Ön ebben a vizsgaidőszakban, már öt tárgyból vizsgázott és eddigi átlagosztályzata kereken 4. (Jegyeinek összege 20.) Soron következő vizsgájának jegye határosztályzat, amennyivel plusz egy vizsga növeli a jegyek összegét. Ha a következő vizsga eredménye 5-ös lesz, vagyis a határosztályzat nagyobb az átlagosztályzatnál, akkor az átlag nőni fog. Ha viszont a jegy véletlenül rosszabb lesz 4-esnél, akkor az átlag csökken, mert a határosztályzat kisebb az átlagnál. Ha pedig a jegy éppen 4-es lesz, akkor az átlag nem változik, mert a határosztályzat egyenlő az átlagosztályzattal. 4.6. A hosszú távú termelési függvény A rövid táv után térjünk rá most a hosszú távú termelési függvényre. Mint már tudjuk, hosszú távon, definíció szerint, a vállalat minden termelési tényező felhasznált mennyiségét megváltoztathatja, a munkamennyiség változtatásán kívül új gépeket állíthat üzembe, vagy eladhatja a régieket, nagyobb üzemet építhet, vagy akár be is zárhatja a gyárat és kiléphet a piacról. Ezek szerint ha a vállalat csak munka és tőke inputot használ, akkor hosszú távon a termelés mennyisége a munka és tőke mennyiség módosulása miatt is változhat. Tegyük most föl, hogy a vállalat ugyanazon arányban növeli meg minden termelési tényező felhasznált mennyiségét pl. a felhasznált munka és tőke mennyiséget is megduplázza. Természetesen emiatt a termelés is emelkedik. A kérdés az, hogy az inputok megduplázódása miatt a termelés kevesebb, mint kétszeresére, több, mint kétszeresére, vagy éppen kétszeresére bővül?

Ha minden input felhasznált mennyiségét azonos arányban növeljük és a kibocsátás emiatt az inputoknál nagyobb arányban nő, akkor növekvő skála(méret)hozadékról beszélünk. (A skála kifejezés itt a termelés skálájára, nagyságára, méretére utal.)

Növekvő skálahozadék nyilvánul meg, ha pl. az inputok 20%-os növelése folytán a kibocsátás 25%-kal emelkedik.

Növekvő skálahozadék esetében a termelés növelésével hosszú távon a termékegységre eső költség (hosszú távú átlagköltség) csökken.

A fenti példában az összköltség az inputokkal együtt 20%-kal, míg a termelés 25%-kal nőtt, így a hosszú távú átlagköltség kb. 5%-kal csökkent.


69

Ha minden termelési tényező felhasznált mennyiségét azonos arányban növeljük és a termelés emiatt az inputoknál kisebb arányban nő, akkor ezt csökkenő skálahozadéknak nevezzük.

Csökkenő skálahozadék jelentkezik, ha pl. az inputfelhasználás 10%-os növelése folytán a termelés csak 6%-kal emelkedik.

Csökkenő skálahozadék esetében a kibocsátás növelésével a hosszú távú átlagköltség emelkedik.

A fenti példában a teljes költség az inputokkal azonos arányban 10%-kal, míg a termelés csak 6%-kal nőtt, így a hosszú távú átlagköltség kb. 4%-kal növekedett.

Végül állandó skálahozadék jelentkezik, ha minden inputot azonos arányban növelve a termelés az inputokkal megegyező arányban bővül.

Állandó skálahozadék esetén a termelési tényezők pl. 20%-os növekedése miatt a kibocsátás is 20%-kal nő.

Állandó skálahozadéknál az output növelésével a hosszú távú átlagköltség nem változik. A termelés növelése során hosszú távon elvileg mindhárom fenti lehetőség előfordulhat. A termelési folyamatok legtöbbjénél azonban a következő sorrend figyelhető meg: kis termelési mennyiségről indulva, a munkát és a tőkét is növelve, először növekvő, majd állandó, végül pedig csökkenő skálahozadék jelentkezik. A helyzet formailag hasonló a rövid távú termelési függvénynél megfigyelthez: ott a munka egyoldalú növelése esetén a munka átlag- és határterméke először nőtt, majd a maximum elérése után csökkent, azaz először a munka növekvő, majd állandó, végül csökkenő hozadéka érvényesült. A formai hasonlóság ellenére a két jelenség lényegileg különböző. Rövid távon a munkát adott tőkeállomány, változatlan üzemméret mellett növeltük és ebből vezettük le a munka határtermék görbéjének jellegzetes alakját. Hosszú távon azonban minden input, így a tőkefelszerelés is változó. Ha hosszú távon növeljük a termelést, akkor több munka hozzáadása mellett egyre nagyobb üzemméretet, egyre több tőkét is alkalmazunk. Ez a technológia bizonyos változását is jelenti: lehetővé teszi specializált és termelékenyebb gépek beállítását. Másrészt az üzemméret növelésével lehetőség nyílik nagyobb méretű berendezések beállítására is. Gyakran előfordul, hogy a tőkejószág nagyobb mérete már önmagában is az átlagos inputigényesség csökkenésére vezet. Például egy kocka alakú raktár esetén, ha a raktár oldalait megkétszerezzük, akkor felülete a négyszeresére, térfogata (tárolókapacitása) pedig nyolcszorosára növekszik. Ilyen okok miatt az üzemméret növelésével először a növekvő skálahozadék jelentkezik, tehát csökken az egységnyi outputra jutó költség. Miért nem tart a növekvő skálahozadék a végtelenségig? Az üzemméret növekedésével egyre nő a vállalat felépítésének bonyolultsága, a nagy szervezetekkel együtt járó egyre nagyobb


70

koordinációs problémák jelentkeznek, és csökken az irányítás hatékonysága. Ilyen okok miatt lépünk át előbb-utóbb a csökkenő skálahozadék tartományába. A növekvő és csökkenő skálahozadék között azonban ott van az állandó skálahozadék tartománya. Azt is mondhatjuk, hogy az állandó skálahozadék érvényesülése a termelés normál, szokásos állapota, hiszen ha felépítünk egy gyárat, akkor melléje építhetünk egy másik ugyanolyan gyárat is, amivel az inputok megduplázása útján megduplázhatjuk a termelést is. Összefoglaló A vállalatok a gazdaság termelő szervezetei. A vállalatot inputokat (erőforrásokat) outputtá (termékké) átalakító szervezetnek tekintjük. A kapitalista gazdaságban a vállalatok nagyrészt magántulajdonban vannak. A vállalatokat profitmaximalizálónak tekintjük. A vállalat tulajdonát jelentő jogok: a vállalat profitjához való jog, a munkaszervezetbe történő felvétel és az onnan való elbocsátás joga, s az előző két jog eladásának joga A profit elsajátításának tulajdonjoga arra ösztönzi a tulajdonost, hogy a vállalatot a lehető legnagyobb profit elérése érdekében mûködtesse. A főbb vállalati formák: a tulajdonos (vállalkozó) irányította vállalat, és a részvénytársaság, amelyben a vállalat tulajdona és irányítása szétválik. Az előbbi problémája a korlátlan felelősség, az utóbbié pedig a menedzserek megfelelő ösztönzése. A termelési függvény a felhasznált inputok mennyiségéhez az adott technológiával megtermelhető maximális outputmennyiséget rendeli hozzá. A döntéshozók cselekvési lehetőségei szerint gazdasági időtávokat különböztetünk meg, s így különbözik a rövid távú termelési függvény a hosszú távútól. Rövid távon a vállalat legalább egy inputjának mennyisége rögzített (tipikusan a tőke) és legalább egy input (tipikusan a munka) mennyisége változhat, míg hosszú távon minden input változhat. A rövid távú termelési függvény adott tőkeállomány és technológia mellett a felhasznált munka különböző mennyiségeihez a megtermelhető maximális termékmennyiséget rendeli hozzá. A munka határterméke megmutatja, hogy a munka felhasznált egységnyi növelése mennyivel növeli meg az outputot. Általános esetben a termelés növelésével a munka határterméke előbb nő, majd csökken. A munka átlagterméke az egységnyi munkafelhasználásra jutó outputmennyiséget jelenti. A termelés növelésével az átlagtermék szintén elobb no (ha a határtermék nagyobb az átlagterméknél), majd csökken (amikor a határtermék kisebb az átlagterméknél). Ahol az átlag- és a határtermék egyenlo ott az átlagtermék maximális. A hosszú távú termelési függvény esetében a felhasznált tőke és munka is változhat. A termelés növelésével hosszú távon gyakran előbb a növekvő skálahozadék (csökkenő hosszú távú átlagköltség), majd az állandó skálahozadék (állandó hosszú távú átlagköltség), végül a csökkenő skálahozadék (növekvő hosszú távú átlagköltség) jelentkezik.


71

Fontos fogalmak vállalat a tulajdonos jogai tulajdonos irányította vállalat részvénytársaság termelési függvény gazdasági időtáv nagyon rövid táv rövid táv hosszú táv nagyon hosszú táv rövid távú termelési függvény határtermék átlagtermék hosszú távú termelési függvény Áttekintő kérdések ♦ Határozza meg a vállalat jellemzőit! ♦ Milyen tulajdonjogok illetik meg a vállalat tulajdonosait? ♦ Miért alakult ki a korlátolt felelősség intézménye? ♦ Milyen problémák következnek a tulajdon és az irányítás szétválásából? ♦ Határozza meg a termelési függvény fogalmát! ♦ Milyen gazdasági időtávokat különböztethetünk meg? ♦ Mi jellemzi a vegyes hozadékú rövid távú termelési függvény alakját? ♦ Mi a különbség a munka határterméke és átlagterméke között? ♦ Mi a viszony a munka határterméke és átlagterméke között? ♦ Jellemezze a hosszú távú termelési függvényre jellemző skálahozadéki tartományokat! Feladatok 1. Egy halász az alábbi adatokat jegyzi fel a halfogásra fordított idorol, a kifogott hal mennyiségérol, valamint munkája határ- és átlagtermékéről:

Ráfordított ido L (óra)

Hal mennyisége Q (kg)

Munka határterméke (MPL = ∆Q/∆L)

Munka átlagterméke (APL = Q/L)

0 0 ---- ---- 1 8 2 9 26 8 4 6 5 7,2

Töltse ki a táblázat hiányzó adatait! 2. Az alábbi ábra egy vállalat rövid távú termelési függvényét mutatja. a) Az alsó koordináta-rendszerbe rajzolja be a termelési függvény alakjával összeegyeztethető lehetséges munka határtermék és átlagtermék görbét! Mi jellemzi a termelés bővülésének ütemét a munkamennyiség növelése esetén és abból milyen határtermék és átlagtermék görbe következik? b) Jellemezze a határtermék és az átlagtermék viszonyát!


72

3.* Egy vállalat rövid távú termelési függvényének egyenlete: Q =10L – L2. a) Adja meg a munka határ-, valamint átlagtermék görbéjének egyenletét! Milyen hozadékot mutat ez a termelési függvény (hogyan alakul a határtermék a munkamennyiség növekedésével)? b) Hogyan alakul az átlagtermék és a határtermék viszonya? Hogyan alakul az átlagtermék? c) Mekkora, s mennyi munkával érheto el a rövid távon elérheto maximális termelési mennyiség? 4. Tekintsük a szövegben a 4.3. ábrán felrajzolt vegyes hozadékú termelési függvényt, s a munka határtermék és átlagtermék görbéjét. Döntse el ezekkel kapcsolatban az alábbi állítások helyességét! a) Ahol a munka határterméke a munkamennyiség növelésével csökken, ott az átlagtermék is biztosan csökken. b) Ahol a munka átlagterméke a munkamennyiség növelésével csökken, ott a határtermék is biztosan csökken. c) Ahol a munka határterméke a munkamennyiség növelésével emelkedik, ott az átlagtermék is biztosan no. d) Ahol a munka átlagterméke a munkamennyiség növelésével emelkedik, ott a határtermék is biztosan emelkedik. 5. Az alábbi táblázat egy vállalat hosszú távú termelési függvényérol tartalmaz információkat. Termelés (Q) 100 250 500 1000 1800

Toke (K) 4 8 16 32 64 Munka (L) 2 4 8 16 32

Mely kibocsátási szintek között jellemzo a vállalat termelésére a növekvo, az állandó és a csökkeno skálahozadék? Indokolja válaszát! 6.* Gyakran használt termelési függvény típus a Cobb matematikusról és Douglas közgazdászról elnevezett Cobb-Douglas függvény. Ennek egyenlete: Q = Kα × L1–α, ahol 0 < α < 1. Mutassa meg, hogy ez a termelési függvény állandó skálahozadékot mutat!

5. fejezet A TERMELÉS KÖLTSÉGEI Ebben a fejezetben megismerkedhet ♦ a termelési költségekkel, mint alternatív költségekkel, ♦ az explicit és implicit költségekkel, ♦ a számviteli és gazdasági költségek közötti különbséggel, ♦ a számviteli és gazdasági profit közötti különbséggel, ♦ a rövid távú költségfüggvények tipikus alakjával, ♦ a határköltséggel és az átlagos költségekkel, ♦ a hosszú távú átlagköltség görbével, ♦ azzal, hogy miért változhatnak a költségek akkor is, ha a termelés nem változik. 5.1. Költségek és profit A közgazdászok általában feltételezik, hogy a a vállalatok célja a profit maximalizálása és ez a feltevés a legtöbb esetben működik is. A profit, mint tudjuk, a bevételek és a költségek különbözete. Az árbevétel (az eladott áruk ára szorozva az eladott mennyiséggel) fogalma egyértelmű, kérdéses azonban, hogy milyen költségeket kell levonni a bevételekből, hogy kiszámolhassuk a vállalat profitját. Minden költség alternatív költség A termelési költségek a vállalatok termelési döntéseihez kapcsolódnak. A vállalatok a termeléshez erőforrásokat, inputokat használnak föl. A felhasznált inputokat piaci áron értékelve megkapjuk a termelési költségeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy a termelési költségek (éppúgy, mint bármely más költség) alternatív költségek. Egy döntés az alternatív lehetőségekről való lemondást jelenti. Ezen alternatív lehetőségek közül a legjobbnak az értéke jelenti a döntés alternatív költségét. Ha egy vállalat föl akar használni egy termelési tényezőt, akkor legalább a tényező legjobb alternatív fölhasználási lehetőségének értékét kell megfizetnie a tényező tulajdonosának.

5. A termelés költségei

74

Ha pl. egy vállalat egy munkást akar alkalmazni, akkor minimum a piaci munkabért kell megfizetnie, azaz legalább annyit amennyit a munkás egy másik hasonló munkahelyen keresne. Ugyanez vonatkozik mondjuk egy mázsa öntöttvasra. Ha egy vállalat egy mázsa vasat akar fölhasználni, akkor legalább annyit kell fizetnie érte, amennyit a vas többi lehetséges vevője megfizetne. Ha a vasgyárnak és a fölhasználó acélgyárnak ugyanaz a tulajdonosa, akkor ez vajon megváltoztatja az acélgyár költségeit? Egyáltalán nem, hiszen a vasgyár a piacon eladhatná a vasat a piaci áron. Ha ehelyett a vas a saját tulajdonú acélgyárba kerül, akkor a tulajdonosnak ugyanannyiba kerül egy mázsa vas fölhasználása, mintha a piacon venné azt. Egy másik példa még jobban kidomborítja a költségek alternatív költség jellegét: egy vállalkozó saját megtakarított pénzét fölhasználva rendezi be üzemét. Ily módon nem kell egy hitelezőnek kamatot fizetnie. Ezek szerint tőkéjének nincsen kamatköltsége? Természetesen van, hiszen saját pénzét saját üzemében fölhasználva lemondott arról a lehetőségről, hogy azt másoknak kölcsönadva kamatot kapjon. Tehát ezt az elvesztett kamatot is számításba kell vennie, mikor leendő üzemének költségeit kiszámolja. Explicit és implicit költségek A termelési költségek explicit és implicit költségekre bonthatók. Az explicit (kifejezett) költségek pénzkifizetéseket jelentenek, vagyis a vállalat által a piacon megvásárolt inputok árát jelentik. Ide tartoznak a kifizetett munkabérek, a felvett hitelek kamata, a bérelt földek, bányák ingatlanok bérleti díja, a megvásárolt nyersanyagok, energiahordozók, félkésztermékek ára, valamint a bérelt tőkejavak bérleti díja. Ez utóbbi tartalmazza a tőkejavak árának kamatát, valamint a tőkejószág (például egy gép) használat közbeni értékcsökkenését, amortizációját. Az implicit (rejtett) költségek nem jelentenek pénzkifizetést és mégis költségek. Ezek a vállalkozó saját tulajdonában lévő és a termelési folyamatban felhasznált inputok piaci árát jelentik. Ezen inputokat a vállalkozó a piacon is eladhatta volna. Ha ehelyett saját vállalatában használja föl, akkor lemondott az inputok piaci áráról. Ide tartozik a vállalkozónak a vállalatba fektetett saját pénzének kamata, a tulajdonában lévő tőkejavak bérleti díja, amely magában foglalja a kamatköltséget és az amortizációt is. Továbbá implicit költség a vállalkozó saját menedzseri munkájának bére, a tulajdonában lévő föld és egyéb ingatlanok bérleti díja. Ezek a költségek nem járnak pénzkifizetésekkel, ehelyett viszont elmaradt pénzbeáramlásokat jelentenek. A termelés gazdasági költsége az explicit és implicit költségek összege. A gazdasági költségek kiszámításánál a lényeg az, hogy a termeléshez fölhasznált erőforrásokat piaci áron kell számításba venni, akár a piacon jut hozzá a vállalkozó, akár nem kell megvennie azokat, mert saját tulajdonában vannak.


75

Számviteli és gazdasági költségek Tudnunk kell viszont, hogy a vállalat belső információs rendszere, a számvitel általában nem teljes mértékben tükrözi vissza a gazdasági költségeket. Az összes költségből a számvitelben elsősorban az explicit, a pénzkiadásokban megjelenő költségek jelennek meg. agy pl. ha a vállalat hitelt vesz föl, akkor ennek kamatát költségként elszámolhatja, míg a saját pénzforrások fölhasználásának kamatköltségét nem. Az implicit költségeknek csak egy része jelenik meg a könyvelésben. Ezek az ún. elszámolható implicit költségek. Az implicit költségek közül főként a tőkejavak használatából fakadó kopás és avulás által okozott értékcsökkenést, az amortizációt tükrözi vissza a számvitel. Tehát meg kell különböztetnünk a számviteli költségeket és a gazdasági költségeket. A számviteli költségek azok, amelyeket a könyvelés képes nyomon követni, míg a gazdasági költségek az összes explicit és implicit költséget, tehát a döntések alternatív költségeit jelentik. Ez utóbbiak a döntéshozatal szempontjából figyelembe veendő költségek. Amennyiben tehát a későbbiekben röviden költségekről beszélünk, azon mindig valóságos, tehát gazdasági költségeket értünk. Mivel a profit a bevételek és a költségek különbözete, ezért a költségek meghatározása alapvetően befolyásolja a profit meghatározását. Ha a vállalat összes bevételéből levonjuk a számviteli költségeket, akkor a számviteli profitot kapjuk meg. Ez a számvitelben kimutatott vállalati eredmény. Ha azonban a bevételekből a gazdasági költségeket vonjuk ki, akkor a gazdasági profitot kapjuk eredményül. Ez utóbbi az “igazi” profit, vagyis a bevételeknek a termelésben fölhasznált inputok piaci értéke fölötti többlete. Mivel a gazdasági költségek gyakran meghaladják a számviteli költségeket, ezért a gazdasági profit gyakran kevesebb, mint a számvitelben kimutatott profit. Pl. ha egy kiskereskedő számvitele évi 2 millió Ft profitot mutat, miközben a üzletvezetőként egy kereskedelmi láncban kereshetne évi 2,5 milliót, akkor valójában veszteséges, gazdasági profitja -0,5 millió Ft. Az alábbi táblázatban foglaljuk össze a költségekről és profitról eddig megismerteket

5.1. táblázat Költségek és profitok

Teljes bevétel Összes gazdasági költség Gazdasági

Explicit költségek Implicit költségek profit Számviteli költségek Számviteli profit

A táblázatból látható, hogy a bevételekből levonva az összes gazdasági költséget a gazdasági profitot kapjuk eredményül. Az összes gazdasági költség viszont explicit és implicit költség


76

oszlik meg. Az explicit és implicit költségeknek csak egy része jelenik meg a számvitelben. Így a számviteli profit meghaladhatja a gazdasági profitot. A továbbiakban költségeken mindig gazdasági költséget, profiton pedig mindig gazdasági profitot értünk. 5.2. Költségfüggvények A gazdasági költségek alakulását a termelési mennyiség függvényében a költségfüggvények mutatják meg. A költségfüggvények az output megtermeléséhez szükséges minimális gazdasági költséget rendelik hozzá az output különböző értékeihez. A "minimális" kifejezés nagyon lényeges. Adott outputhoz ugyanis végtelen sok termelési költség tartozhat. Ha a vállalat ésszerűtlenül használja fel erőforrásait, akkor a minimálisan szükségesnél nagyobb költséggel termel. Minél irracionálisabb a vállalati gazdálkodás, annál nagyobb költséggel termelnek meg adott mennyiségű terméket. Minket azonban az ésszerű gazdálkodás szabályai érdekelnek, ennélfogva az, hogy mekkora az output legkisebb gazdasági költsége. Ebből következik, hogy a költségfüggvények szorosan kapcsolódnak a termelési függvényhez, mivel ha egy vállalat a termelési függvényén termel, vagyis az inputok felhasznált mennyiségéből a maximális termelést hozza ki, akkor ezt a termelési mennyiséget valóban a minimális gazdasági költséggel termeli meg. Ha bizonyos mennyiségű kibocsátás termelési költsége az adott output megtermeléséhez minimálisan szükséges inputok árösszegét jelenti, akkor a termelési költség két tényezőtől függ: (1) attól, hogy mennyi inputot használunk fel az output előállításához, valamint (2) az inputok árától. Mivel célunk most a termelési mennyiség és a költségek közötti kapcsolat vizsgálata, ezért a költségfüggvények jellemzésénél az inputok árát adottnak vesszük. Ez azt jelenti, hogy egy input ára ugyan változhat, ha az inputpiaci összkereslet, vagy összkínálat változik, de nem változhat a vállalat saját tevékenysége következtében. Tehát - föltevésünk szerint - egy input ára nem függ attól, hogy mekkora a vállalat input iránti kereslete, sokat vagy keveset használ fel belőle. Így bármekkora termelési mennyiségnél ugyanakkora inputárakkal számolhatunk. Pl. az acél piaci ára nem függ attól, hogy a Suzuki autógyár sok autót gyárt vagy keveset, sok acélt vásárol a gépkocsik előállításához vagy keveset. agy adott acélárakkal számolva írhatjuk fel a gyár költségfüggvényeit. (Azt mondhatjuk, hogy a Suzuki számára az acél ára exogén változó.) Ha viszont az acél ára az acélpiaci összkereslet vagy összkínálat elmozdulása folytán megváltozik, akkor elmozdulnak az autógyár költségfüggvényei. A költségfüggvények alakja függ a vállalat döntési lehetőségeitől, vagyis a vizsgált gazdasági időtávtól. Ennek megfelelően rövid távú és hosszú távú költségfüggvényekről beszélhetünk.


77

5.3. Rövid távú költségfüggvények Mint említettük, a rövid időtávra az a jellemző, hogy a vállalat rendelkezik rögzített és változó inputokkal egyaránt. Konkrétabban kifejezve, a vállalat üzemmérete, az alkalmazott tőkeállomány rövid távon nem változtatható, míg a folyó termeléshez szükséges inputok (munka, energia, nyersanyag) felhasználása változhat. Ha a költségek szempontjából vizsgálódunk, akkor ebből az következik, hogy a rövid távú összes költséget (jele TC, total cost) fix költségre (jele FC, fixed cost) és változó költségre (jele VC, variable cost) lehet felosztani. Képletben kifejezve, a rövid távú összköltség egyenlő a változó és a fix költségek összegével:

TC = VC + FC. A fix költségek a termelés alakulásától függetlenek, a változó költségek pedig függnek a termelés mennyiségétől. A fix költség a rövid távon nem változtatható inputok költsége, a változó költség pedig a termeléssel együtt változó inputok költsége. Így a fix költségek közé tartozik pl. a vállalat irányítási költsége, a tőkeállomány kamatköltsége, a tőke kopásából és avulásából adódó értékcsökkenés (amortizáció), az ingatlanok bérleti díja, stb. A változó költségek közé tartoznak pl. a munkabérek, az energia- és nyersanyag költségek. Rövid távon a vállalat a termelés mennyiségét úgy változtathatja, hogy a változó inputokból használ fel többet, vagy kevesebbet. Ekkor nő, vagy csökken a változó költség, vagyis megváltoznak ezen inputok költségei. Az alábbi ábra mutatja a változó költség, fix költség és a teljes költség függvényt.

0

FC

FC VC

TC

Költségek

Termelési mennyiség, Q

5.1. ábra A rövid távú teljes költség, változó költség és fix költség görbe


78

Az ábra vízszintes tengelyére a termelés, az output mennyiségét (Q) vettük föl. Az állandó költséget az FC vízszintes egyenes jelzi. Ez a költség az output bármely szintjén ugyanakkora. Ugyanakkor látható, hogy változó költség (VC) és a teljes költség (TC) görbéje pozitív meredekségű. Tehát nagyobb outputhoz mindig nagyobb változó és teljes költség tartozik. Ez abból következik, hogy bármennyit termeljünk is, az a minimális költséggel jár, vagyis mindig csak az éppen szükséges inputokat használjuk föl a lehető legkedvezőbb áron. Mivel nincsenek parlagon heverő erőforrások, ezért a termelés növelése mindig új erőforrások igénybevételét követeli meg, ami pedig nagyobb költséggel jár. Ugyanakkor az ábráról az is leolvasható, hogy a változó és a teljes költség közötti távolság mindig a fix költséggel egyenlő, vagyis a TC és a VC görbék párhuzamosak. A teljes költség görbéjét úgy kaphatjuk meg, hogy a változó költség görbét a fix költség nagyságával följebb toljuk. 5.4. A határköltség A termelői döntések szempontjából kiemelt jelentőségű a határköltség. A közgazdaságtanban használt “határ” kifejezés mindig valaminek a növekményére, többletére, pótlólagos mennyiségére utal. Ezek a pótlólagos mennyiségek irányítják a döntéseket, mert a döntések eredményeként bekövetkező többleteredményeket, és többletköltségeket jelentik. Ha a várható többleteredmény meghaladja a várható többletköltséget, akkor célszerű megvalósítani a kérdéses döntést. A termelési költségek növekménye egységnyi többlettermékre vetítve a határköltség. A határköltség (jele MC, marginal cost) megmutatja, hogy egységnyi többlettermék előállítása mennyivel növeli a vállalat összes költségét. Másként fogalmazva: a határköltség az output egységnyi változására jutó költségváltozást méri. A határköltség értékét durván a következőképpen határozhatjuk meg:

MC = a költségek változásaa termelés változása

= TCQ

= VCQ

∆∆

∆∆

.

Mivel az összköltség változása definíció szerint a változó költségek módosulásából adódik, ezért a fenti tört számlálójában éppúgy szerepeltethetjük a VC-t, mint a TC-t. Ha a költségfüggvényeket differenciálhatónak tekintjük, akkor a határköltséget pontosabban is megállapíthatjuk. Eszerint a határköltség függvény a teljes költség függvény, vagy a változó költség függvény output szerint deriváltja. Mivel ezek nem lineáris függvények, ezért a határköltség maga is változik az output nagyságával. Összefoglalásként ezt írhatjuk:

MC =dTCdQ

= dVCdQ

.

Az alábbi ábra mutatja a teljes költség, a változó költség és a határköltség összefüggését:


79

VC

0

TC

MC

Csökkenõhatártermék

Növekvõhatártermék

Qm

QQi

MCmin

Q

Qm

Qi0

I

I’

TC,VC

MC

5.2. ábra A teljes költség, változó költség és a határköltség görbe

Az ábra fölso részén a teljes költség és változó költség görbét, az alsó részén pedig a határköltség görbét mutatjuk be. Az ábráról leolvashatjuk, hogy mivel nagyobb mennyiségu output megtermelése nagyobb változó és teljes költséggel jár, ezért a határköltség értéke mindig pozitív. Ha a határköltség értéke valahol negatív lenne, az azt jelentené, hogy a termelés növelésével az összköltség csökkenne. Ez azonban lehetetlen, ami abból következik, hogy mindig minimális költséggel termelünk, így nagyobb outputnak mindig nagyobb az összes költsége is. Másodszor az is látható, hogy a határköltség görbének két élesen elkülönülo szakasza van. A nullától a TC és VC görbéken jelölt I, valamint I’ pontig a teljes költség és a változó költség lassuló ütemben no a kibocsátás növelésével. Ezen a szakaszon a határköltség görbe negatív meredekségu, vagyis a határköltség csökken az output növelésével. Az I és I’ pontok után a teljes és a változó költség egyre gyorsabban növekszik a termelés bovülésével. Ezen a szakaszon a határköltség görbe pozitív meredekségu, vagyis a határköltség emelkedik a kibocsátás növelésével.


80

A fentieknek megfeleloen a Qi outputnál éppen minimális a határköltség értéke. Mivel magyarázható a határköltség ilyen alakulása? Az output növekedésével eloször miért csökken a határköltség, majd miért növekszik? Kezdetben miért egyre olcsóbb a vállalat számára egységnyi többlettermék eloállítása, majd miért lesz egyre drágább? A választ ezekre a kérdésekre a rövid távú termelési függvény, közelebbrol pedig a munka határtermékének alakulásában találhatjuk meg. Képzeljünk el egy olyan vállalatot, melynek rövid távon egyetlen változó inputja a munka! Mint a termelési függvény elemzésénél már láttuk, a nullától az I pontig fokozatosan növelve a termelést a munka határterméke egyre emelkedik, mert az újabb munkások belépésével egyre bővülnek a kooperáció és a munkamegosztás lehetőségei. Eszerint ezen a szakaszon egységnyi többletmunkával egyre több többletterméket nyerünk, ami azt jelenti, hogy ugyanakkora többletköltséghez (plusz egy munkaegység költségéhez) egyre nagyobb mennyiségű többlettermék tartozik. Ilyenformán egységnyi többlettermék egyre kisebb költségnövekménnyel jár, tehát a határköltség csökken. A termelési függvény elemzésénél azt is láttuk, hogy az I pont után a kibocsátás további növelésével a munka határterméke egyre süllyed, mert a munkafelhasználás növelése során kihasználták az együttműködés és munkamegosztás leggyümölcsözőbb lehetőségeit és most az egyre kevésbé termelékeny lehetőségek kihasználása kerül sorra. Az újabb munkások beállításával a termelés mennyisége növekszik, de egyre csökkenő ütemben. Egységnyi pótlólagos munkával és költséggel most egyre kevesebb többlettermékhez jutunk, vagyis egységnyi többlettermékre egyre nagyobb költségnövekmény jut, tehát a határköltség növekszik. Ha a munkamennyiség és a termelés növelésével a munka határterméke emelkedik, akkor a határköltség csökken. Ha viszont a munkafelhasználás és a kibocsátás bővítésével a munka határterméke csökken, akkor a határköltség emelkedik. A határköltség görbe alakulása tehát a termelési folyamat technológiai sajátosságain, a termelési függvény alakulásán nyugszik (amennyiben nem változnak a tényezőárak). Az 5.2. ábrán látható határköltség görbéhez hasonló görbét olyan termelési folyamatoknál kapunk, amelyekre a vegyes hozadékú termelési függvény jellemző, vagyis kis termelési nagyság esetén egyre fokozódó tere nyílik a munkamegosztásban rejlő előnyök kihasználásának, valamint egy bizonyos termelési mennyiség elérése után egyre szűkülnek a szervezettség előnyei. Természetesen más jellegű termelési folyamatban más alakú határköltség görbét kapunk, így pl. lehetséges mindvégig állandó, vagy csökkenő határköltség is. Témakörhöz kapcsolódó kiegészítés: A határköltség és a határtermék összefüggése Pontosabban is megragadhatjuk a határköltség és a határtermék összefüggéseit. Gondoljuk meg ismét egy olyan vállalat esetét, amely rövid távon egyetlen változó inputtal, munkával rendelkezik! Ekkor változó költsége csak munkaköltségbol áll, vagyis egyenlo a munkafelhasználás és a munkabér szorzatával. Képletben ezt írhatjuk fel: VC = W × L.


81

ahol W a munkabér (wage) egységnyi munka ára és L a vállalat munkafelhasználása. A határköltséget az határozza meg, hogyan változik a változó költség, vagyis esetünkben a munkaköltség az output változásával. Növeljük meg kissé a munkafelhasználást. Ezzel együtt növekszik az output. Hogyan változik a vállalat költsége? Feltevésünk szerint a változó input ára, a munkabér adott, így az nem változik a termelés nagyságával. Ennélfogva a költség változás egyenlo a változatlan munkabér és a munka változásának szorzatával: ∆TC = ∆VC = W × ∆L. Osszuk le most a költségváltozást az output változásával (∆Q-val)! Így az egységnyi outputváltozásra eso költség változást, a határköltséget kapjuk meg: MC = ∆TC/∆Q = ∆VC/∆Q = W × ∆L/∆Q. A képletben szereplő ∆L/∆Q azonban nem más, mint a határtermék (∆Q/∆L) reciproka! Így a fenti képletet a következőképpen írhatjuk át: MC = W/MPL Ezek szerint tehát adott munkabér esetén a határköltség a munkabér és a munka határtermékének hányadosa, vagy általánosabban, ha adott a változó input ára, akkor a határköltség a változó input árának és a változó input határtermékének hányadosa. A határköltség képletébol egyértelmuen látszik, hogy a határköltség értéke egyenesen arányos a bérrel és fordítottan arányos a határtermékkel. 5.5. Az átlag típusú költségfüggvények A határköltség arra ad választ, hogy mennyibe kerül a vállalatnak, ha valamennyi plusz terméket bocsát ki. Emellett gyakran arra vagyunk kíváncsiak, hogy a termékek átlagosan, azaz egységnyi termékre vetítve mennyibe kerülnek. A származtatott költségfüggvények másik gyakran használt típusa az átlagos értékeket kifejező függvény. A teljes költség, a változó költség és a fix költség függvény közül bármelyikből készíthető átlagfüggvény, ha értékét osztjuk az outputtal. Az átlagköltség, a termékegységre jutó összköltség a teljes költség és az output hányadosa (jele: AC, average cost).

AC = TCQ

.

Az átlagos változó költséget, az egységnyi termékre eső változó költséget, úgy kapjuk, hogy a változó költséget osztjuk az outputtal (jele: AVC, average variable cost):

AVC = VCQ

.


82

Az átlagos fix költség, a termékegységre jutó állandó költség a fix költség és a kibocsátás hányadosa (jele AFC, average fixed cost):

AFC = FCQ

.

A különböző átlagos költség függvények definíciójából a következő összefüggés adódik: az átlagköltség egyenlő az átlagos fix költség és az átlagos változó költség összegével.

AC = AFC + AVC. Először a leegyszerűbb átlag típusú költségfüggvényt, az átlagos fix költség görbéjét mutatjuk be:

Q

AFC

0

5.3. ábra Az átlagos fix költség görbe

Az ábrán látható, hogy az átlagos fix költség mindig csökken a kibocsátás növelésével. Ez nyilvánvaló, mert az AFC-t úgy kapjuk meg, hogy egy állandó összeget a termelés bővülésével egyre nagyobb számmal osztunk. A következő ábrán mutatjuk be az átlagköltség, az átlagos változó költség és határköltség görbéket.


83

Q

AC MC

AVC

Qe Qe’

AVCmin

ACmin

0

E

E’

Költségek

5.4. ábra Az átlagköltség, átlagos változó költség és a határköltség görbe

Az ábráról rögtön leolvasható, hogy az átlagköltség (AC) és az átlagos változó költség (AVC) görbék “U” alakúak, azaz a termelés növelésével bizonyos outputszintig az átlagos változó költség és az átlagköltség csökken, majd a termelés további növelésével AVC és AC is nő. Ugyanakkor a két görbe közötti távolság egyre csökken az output növekedésével, vagyis az AC és az AVC görbék mintegy "összetartóak". Ez azzal magyarázható, hogy a két görbe különbségét minden egyes outputértéknél az ott mért átlagos fix költség (AFC) adja meg, amely mindig csökken a kibocsátás növekedésével. Látható továbbá, hogy Qe’ outputig bezárólag a szaggatott vonallal jelzett határköltség kisebb, mint az átlagköltség és ezen a szakaszon az átlagköltség csökkenő. Qe’ output után a határköltség értéke meghaladja az átlagköltség értékét és ebben a tartományban az átlagköltség növekvő. Ennek megfelelően Qe’ outputnál a határköltség egyenlő az átlagköltséggel és itt az átlagköltség értéke minimális. Hasonló összefüggéseket állapíthatunk meg az átlagos változó költség görbe és a határköltség görbe között. Ebben az esetben Qe outputnál kisebb termelés esetén a határköltség kisebb, mint az átlagos változó költség és itt az átlagos változó költség negatív meredekségű. Qe kibocsátási szint után viszont a határköltség nagyobb, mint az átlagos változó költség és ezen a szakaszon az átlag változó költség növekedő. Így Qe termelési szintnél az átlagos változó költség egyenlő a határköltséggel és itt az átlagos változó költség értéke minimális. A határköltség és az átlagköltség, valamint az átlagos változó költség közötti összefüggéseknél is láthatjuk az átlag- és határmennyiség viszonyáról megismerteket. Ha a határmennyiség (MC) a kisebb, akkor az lefelé húzza az átlagmennyiséget (AVC, AC). Ahol a határmennyiség (MC) a nagyobb ott felfelé húzza az átlagmennyiséget (AVC, AC).


84

Témakörhöz kapcsolódó kiegészítés Az átlagos változó költség - átlagtermék, határköltség - határtermék összefüggései Az átlagos változó költség és az átlagtermék között ugyanolyan viszony áll fenn, mint a határköltség és a határtermék között. Tegyük megint föl, hogy egy vállalat rövid távon pusztán a munkamennyiséget változtathatja. agy változó költségei egyenloek a munka költségekkel: VC = W × L. Mindkét oldalt osztva Q-val a bal oldalon az átlagos változó költség jelenik meg: AVC = VC/Q = W × L/Q. A képletben szereplő L/Q viszont nem más, mint a munka átlagtermékének (Q/L-nek) reciproka! Ennélfogva az átlagos változó költség egyenlő a bérnek (a munka árának) és a munka termelékenységének, átlagtermékének hányadosával: AVC = W/APL. Eszerint tehát az átlagos változó költség értéke egyenesen arányos a bérrel és fordítottan arányos a munka átlagtermékével. Vessük ezt össze a határköltségre érvényes, az elozo kiegészítésben szereplo összefüggéssel: MC = W/MPL . A képletek összehasonlításából adódik, hogy a termelésnek azon szakaszán, ahol

MPL > APL ott APL emelkedo és ugyanitt MC < AVC és AVC csökkeno, MPL < APL ott APL csökkeno és ugyanitt MC > AVC és AVC növekvo, MPL = APL ott APL maximális és ugyanitt MC = AVC és AVC minimális.

5.6. Hosszú távú átlagköltség görbe A hosszú távú költségfüggvények a különböző output értékekhez tartozó hosszú távú minimális gazdasági költséget mutatják. A hosszú táv, mint tudjuk, olyan időtáv, amely elegendő arra, hogy a vállalatok mindegyik erőforrásuk fölhasznált mennyiségét meg tudják változtatni. Általában ez azt jelenti, hogy a cég a munka, nyersanyag, energia felhasználás változtatása mellett hosszú távon különböző üzemméreteket választhat, kibővítheti üzemét, vagy csökkentheti az alkalmazott tőke mennyiségét. A költségfüggvényeket tekintve ez azt jelenti, hogy mivel hosszú távon minden input mennyisége változhat, ezért minden költség változó, vagyis hosszú távon nincsen állandó költség.


85

A hosszú távú költségfüggvények közül a hosszú távú átlagköltség függvényt fogjuk elemezni. A vállalat által hosszú távon választható üzemméretekhez tartozik egy-egy rövid távú átlagköltség függvény. Így hosszú távon egész sorozat rövid távú átlagköltség függvény közül lehet válogatni. Ebből a sorozatból kell származtatnunk a hosszú távú átlagköltség függvényt. A hosszú távú átlagköltség görbe (jele: LAC, long run average cost) a rövid távú átlagköltség görbék sorozatából származtatható oly módon, hogy adott termelési mennyiségnél mindig az ott legkisebb átlagköltséget biztosító üzemnagyságot valósítja meg a vállalat. Így a hosszú távú átlagköltség függvény adott mennyiségnél mindig egybeesik a legkisebb költséget biztosító rövid távú átlagköltség függvénnyel. Ha a tőkét végtelenül oszthatónak tételezzük fel, akkor végtelen sok megvalósítható üzemmérettel számolhatunk. Így végtelen sok rövid távú átlagköltség görbét kapunk. Minden egyes rövid távú AC görbe pedig egyetlen ponton érinti a hosszú távú LAC görbét. Az alábbi ábrán láthatjuk ezt a hosszú távú átlagköltség görbét.

0 QQ1

Átlagköltség

LACmin

Q0 Q2

Kisüzem rövidtávú AC görbéje(AC0)

Nagyüzem rövidtávú AC görbéje(AC2)

Optimális üzem-méret rövid távúAC görbéje (AC1)

Hosszú távúátlagköltség(LAC) görbe

NövekvÅskálahozadék

Állandóskálahozadék

CsökkenÅskálahozadék

5.5. ábra Az LAC görbe végtelen sok lehetséges üzemméret esetén

Az ábrán látható, hogy pl. Q0 output termelhető kétféle üzemnagysággal is, kisüzemmel, valamint az optimális üzemmérettel is. Az egyikhez az AC0 rövid távú átlagköltség görbe, a másikhoz pedig az AC1 rövid távú átlagköltség görbe tartozik. Mivel Q0-nál az AC0 biztosít kisebb átlagköltséget, ezért ha vállalat hosszú távon Q0 mennyiséget kíván termelni akkor olyan üzemet kell választani, amelynek átlagköltség görbéje AC0. Ennélfogva a hosszú távú átlagköltség görbe (LAC) Q0 outputnál éppen érinti az AC0 rövid távú átlagköltség görbét. Ehhez hasonlóan Q1 termelésnél a legkedvezőbb az AC1 rövid távú átlagköltség görbe (az optimális üzemméret) és ez adja meg az LAC görbe Q1-hez tartozó


86

pontját. Q2 hosszú távon tervezett outputhoz viszont nagyüzemet célszerű választani, amelynek rövid távú átlagköltség görbéje AC2. Láthatjuk az ábrán, hogy a hosszú távú átlagköltség görbe a lehetséges rövid távú átlagköltség görbék közös érintője, vagy alsó burkoló görbéje. Az ábra szerint Q1 outputig a hosszú távú átlagköltség csökkenő, majd ezután növekvő. Ennek megfelelően Q1- nál a hosszú távú átlagköltség minimális (értéke LACmin). A Q1 outputhoz tartozó, tehát a minimális LAC értéket megvalósító üzemméretet optimális üzemméretnek nevezzük. Mint látható, a hosszú távú átlagköltség függvény alakja nagyon hasonló a rövid távú átlagköltség függvény alakjához: tipikus esetben mindkettő "U" alakú; előbb csökkenő, majd növekvő. Az AC és az LAC görbe hasonló alakja mögött azonban teljesen eltérő okok húzódnak meg. A rövid távú költségfüggvények jellegzetes alakja abból származik, hogy adott üzemnagyság mellett a munkások termelékenysége előbb növekvő, majd csökkenő. A hosszú távú átlagköltség görbe mentén viszont minden termelési tényező, így az üzemméret is változhat. Mint a hosszú távú termelési függvény elemzésénél már láttuk, a hosszú távú átlagköltség görbe alakját a termelés skálahozadéka határozza meg. Növekvő skálahozadék esetén az inputok és a termelés bővítésével a hosszú távú átlagköltség csökken (LAC negatív meredekségű). Állandó skálahozadék esetén a felhasznált termelési tényezők és a kibocsátás növelésével a hosszú távú átlagköltség nem változik (LAC vízszintes). Ábránkon az állandó skálahozadék tartománya egyetlen pontra szűkült, de lehetséges, hogy ez tartomány hosszabb, vagyis több olyan üzemnagyság létezik, amely a minimális hosszú távú átlagköltséget valósítja meg. Csökkenő skálahozadék mellett pedig az inputfelhasználás és az output emelkedésével a hosszú távú átlagköltség emelkedik (LAC pozitív meredekségű). A fentieknek megfelelően LAC akkor csökken a termelés növelésével, ha lehetőség specializált, nagy méretű berendezések beállítására. Viszont az LAC emelkedő szakaszán vagyunk, ha az üzem bővítésével növekszik a vállalat felépítésének bonyolultsága és csökken az irányítás hatékonysága. 5.7. A költséggörbék elmozdulása Ahogyan más (pl. a keresleti és kínálati) görbéknél is, a költségfüggvényeknél is meg kell különböztetni a görbék elmozdulását és a görbék mentén való mozgást. A költségfüggvények akkor mozdulnak el, ha az inputárak, vagy az alkalmazott technológia megváltozik. Ha változatlan tényezőárak és technológia (termelési függvény) mellett változik a termelési mennyiség, akkor a költséggörbék mentén mozdulunk el.


87

Pl. ha a liszt ára, vagy a pékek munkabére emelkedik, akkor a kenyér határköltsége és változó költsége minden lehetséges termelési mennyiségnél nagyobb lesz,. Ekkor a kenyér határköltség görbéje fölfelé mozdul. Ha viszont mondjuk új, energiatakarékos kemencéket állítanak be a termelésbe, akkor a kenyér határköltsége és változó költsége minden outputszinten csökken, vagyis a határköltség görbe és a változó költség görbé lefelé mozdul. A technológiai változások általában minden költséggörbét érintenek, viszont az inputok árváltozásainak hatása rövid távon függ attól, hogy változó input áráról, vagy rövid távon rögzített input áráról van szó. Pl. ha az ingatlanok bérleti díja emelkedik, akkor ez kihat a kenyérgyárak ingatlanainak költségeire is és emeli a fix költséget, valamint az átlagköltséget is, de nem érinti a változó költséget és a határköltséget. Összefoglaló A termelési költségek alternatív költségek, amely a kérdéses input legjobb alternatív fölhasználási lehetőségét tükrözik. A költségek kiszámításakor minden felhasználandó termelési tényezőt piaci áron kell figyelembe venni. A gazdasági költségek implicit (rejtett) és explicit költségekre oszlanak. Az implicit költségek nem járnak pénz kifizetésével és általában a vállalat, vagy a vállalkozó saját tulajdonában levő termelési tényezőinek máshol szerezhető jövedelmét jelentik. A számviteli költségek eltérnek a gazdasági költségektől. A számvitel nem veszi figyelembe az implicit költségek nagy részét. Ennek megfelelően az alternatív (gazdasági) költségek számbavételén alapuló gazdasági profit is eltér a számvitelben kimutatott profittól. A költségfüggvények az output megtermeléséhez szükséges minimális gazdasági költséget rendelik hozzá az output különböző értékeihez. Mivel rövid távon változó és állandó inputtényezőkkel számolhat a vállalat, ezért a rövid távú teljes költség állandó és változó költségekre oszlik. A változó és teljes költség egyre növekszik a termelés emelkedésével. A határköltség az output egységnyi növekményére jutó költségváltozást jelenti. A határköltség görbe jellemzően előbb negatív, majd pozitív meredekségű. Ha a teljes költséget osztjuk az outputtal, akkor az átlagköltség függvényt kapjuk. Ha a változó költséget osztjuk az outputtal akkor az átlagos változó költség függvényt nyerjük. Mindkettő "U" alakú görbe, azaz az output növekedésével előbb negatív, majd pozitív meredekségű. A két függvény görbéje "összetartó", mivel az output növekedésével különbségük, az átlagos fix költség egyre csökken. Ha a határköltség kisebb, mint az átlag, vagy az átlagos változó költség, akkor ez utóbbiak negatív meredekségűek. Ha a határköltség nagyobb, mint az átlagköltség és az átlagos változó költség, akkor az utóbbiak pozitív meredekségűek. Ebből következően a határköltség


88

az átlagköltség függvényt és az átlagos változó költség függvényt is azok minimumpontjában metszi. Hosszú távon minden input felhasznált mennyisége megváltozhat ezért hosszú távon nincsenek fix költségek. A hosszú távú átlagköltség egy bizonyos outputszinten mindig egyenlő az ott minimális rövid távú átlagköltséggel. A hosszú távú átlagköltség görbe jellemzően előbb negatív, majd pozitív meredekségű. Az inputárak emelkedésével a költséggörbék fölfelé mozdulnak, míg a technológia javulásával lefelé mozognak. Fontos fogalmak alternatív költség explicit költség implicit költség gazdasági költség gazdasági profit számviteli költség számviteli profit költségfüggvények rövid távú költségfüggvények teljes költség változó költség fix költség határköltség átlagos változó költség átlagköltség átlagos fix költség hosszú távú átlagköltség Áttekintő kérdések ♦ Miért alternatív költség a sarki fűszeresnél dolgozó alkalmazottak bére? Ha a sarki

fűszeres saját boltjában dolgozik, miért alternatív költség saját munkájának ellenértéke? ♦ Mi a különbség az explicit és az implicit költségek között? Soroljon fel explicit és implicit

költségtételeket! ♦ Mi a különbség a számviteli és a gazdasági költségek között? Soroljon fel olyan

lehetséges gazdasági költségeket, amelyek nem jelennek meg a számvitelben! ♦ Mi a különbség a számviteli és a gazdasági profit között? ♦ Határozza meg a költségfüggvény fogalmát! ♦ Jellemezze a rövid távú teljes költség, változó költség és fix költség görbe alakját! ♦ Mi a határköltség? Milyen összefüggés van a határköltség görbe és a rövid távú teljes

költség görbe alakja között? ♦ Milyen alakú tipikus esetben a rövid távú átlagos változó költség és átlagköltség görbe?

Milyen összefüggés van az átlagos költség görbék és a határköltség görbe között? ♦ Mi a különbség a hosszú távú és a rövid távú költségek között? ♦ Jellemezze a hosszú távú átlagköltség görbét a hosszú távú termelési függvénnyel

összefüggésben!


89

Feladatok 1. Egy mérnök úgy dönt, hogy garázsában (amelyben eddig az autója parkolt) számítógép-javító műhelyet rendez be. Az alábbiak közül melyek tekinthetők ezen a döntés költségeinek? a) A garázs eredeti építési költsége korrigálva az inflációval és az értékcsökkenéssel. b) A mérnök autójának időjárási károsodása, mivel ezentúl az utcán kell parkolnia, valamint az autó esetleges ellopásának költségei, az ellopás valószínűségével súlyozva. c) A garázst kiadhatná bérbe is. A garázs bérleti díja, amennyiben az nagyobb, mint a b) pontban említett költségek összege. d) A műhely berendezésének (asztalok, műszerek, stb) most esedékes beszerzésének költségei. e) A mérnök középiskolai tanulmányainak költségei. f) A műegyetemi tanulmányok költségei. g) Az önkormányzat nem ad engedélyt számítógép-javítási tevékenységre, ha valaki nem rendelkezik számítógép-műszerészi végzettséggel. Ezen végzettség megszerzésének költségei. 2. Az XY ruhaipari vállalat 10 millió Ft értékű tőkével rendelkezik. Az össztőkéből a vállalat tulajdonosainak (X úr és X-né, született Y) saját pénztőkéje 4 millió Ft, a többit bankhitel fedezi. A hitelkamatláb 15%, a betéti kamatláb 12,5% A vállalkozás 10 munkást alkalmaz fejenként 360.000 Ft éves bérrel. Rezsi költségeik (fűtés, világítás, stb.) évi 1,2 millió Ft-ot tesznek ki. Nyersanyag beszerzéseik értéke évi 12 millió Ft. X úr végzi a vállalat vezetésének feladatait, holott vállalhatna üzemvezetői állást egy nagyobb ruhagyárnál évi 2,4 millió Ft-ért. X úr egyetemi tanulmányait annak idején 5%-os kamatra fölvett 1 millió Ft-os tanulmányi hitellel finanszírozta és azok ideje alatt összesen 1,5 millió Ft-ot kereshetett volna. X-né asszony látja el a cég könyvelési feladatait, pedig könyvelőként évi 900 ezer Ft-ot kereshetne. X-né számviteli főiskolai tanulmányaiért annak idején kifizetett 800 ezer Ft-ot, elmaradt keresete pedig 1 millió Ft volt. A vállalat éves árbevétele 20 millió Ft. a) Melyek a vállalat explicit költségei és mennyi az összegük? b) Melyek az implicit költségek és mennyi az összegük? c) Mekkora a gazdasági költség és a gazdasági profit? d) Mekkora a számviteli költség és profit? e) Tegyük föl, hogy X-né asszony anyai örömöknek néz elébe és így visszavonul a munkából, helyette pedig felvesznek egy könyvelőt 900 ezer Ft éves bérért. Hogyan változik ekkor a számviteli és a gazdasági profit nagysága? 3. Igaz-e, hogy azok a mezőgazdasági termelők jövedelmezőbben gazdálkodnak, akik saját földjükön termelnek, azokkal szemben akik bérelt földet használnak, mert az előbbieknek nem kell bérleti díjat fizetniük? 4.Tegyük föl, hogy valaki kábítószert akar becsempészni az országba. Félmillió Ft-nak megfelelő dollár összegért vásárolja és tudja, hogy kb. 2 millió Ft-ért adhatja majd el. Az utazással összefüggő költségek (repülőjegy, szállás) 200 ezer Ft-ot tesznek ki. A lebukás valószínűségét az illető 20%-osra becsüli, a lebukás miatti börtönbüntetés erkölcsi és anyagi kárát pedig 4 millió Ft-ra értékeli.


90

a) Mekkora a csempészés (várható) gazdasági profitja? b) A példa alapján miért fokozza a büntetések elrettentő hatását, ha nagyobb mennyiség csempészéséért nagyobb a várható börtönbüntetés is? 5. Az öreg halász mindennap egyedül száll tengerre. Napi zsákmányát a tengeren töltött idő függvényében az alábbi táblázat rögzíti. A táblázat adatain kívül tudjuk, hogy az öreg halászok órabére a halászati vállalkozásokban általában W = 2000 Ft. A halász bérli eszközeit (háló, csónak, stb.), s a napi bérleti díj R = 4.000 Ft. a) Melyek az öreg halász explicit és implicit költségei? b) A fentiek alapján töltse ki a táblázat üres rovatait! (A költségadatoknál vegye figyelembe, hogy minden tengeren töltött óra költsége 2000 Ft a halász számára, s ne feledje, hogy a határköltség az egységnyi output növekmény többletköltségét jelenti!)

Halászatra fordított idő

(óra/nap)

Kifogott hal mennyisége

(kg/nap)

Munka határterméke

(kg/nap)

Fix költség (Ft/nap)

Változó költség (Ft/nap)

Teljes költség (Ft/nap)

Határ-költség (Ft/kg)

Átlag-költség (Ft/kg)

0 0 --- --- --- 1 10 2 18 3 24 4 28 5 30

c) Az adatok alapján ábrázolja két koordináta-rendszerben a termelési függvényt és a teljes költség görbéjét! d) A kitöltött táblázat és az ábra alapján mit tudunk megállapítani a termelési függvény alakjáról, s ezzel összefüggésben a munka határtermékének alakulásáról? Milyen alakú a teljes költség, a határköltség és az átlagköltség görbe? 6. Az alábbi táblázat egy képzelt vállalat különböző rövid távú költségeinek alakulását mutatja be az output függvényében.

Q TC VC MC AC AVC AFC 0 0 —— —— —— —— 1 10 12 2 8 3 8 4 12 5 67

Töltse ki a táblázat üresen hagyott rovatait! 7.* Egy vállalat rövid távú teljes költség függvényének egyenlete TC = Q2 + Q + 4. a) Adja meg a vállalat fix költségét és a VC, MC, AVC, AFC, AC görbék egyenletét! (Az MC nem más, mint a TC, vagy VC függvény Q szerinti deriváltja.) b) Határozza meg az átlagköltség minimum pontját és az átlagköltség minimum értékét! c) Határozza meg az átlagos változó költség minimum pontját és AVC minimum értékét!


91

d) Két egymás alatti koordináta-rendszerben ábrázolja a TC, FC, MC, AVC, AC függvényeket, s jelölje a görbék fentebb kiszámolt nevezetes pontjait! (A felső koordináta-rendszerben legyen a TC és az FC görbe, az alsóban pedig az MC, AVC és AC.) 8. A rövid távú költségfüggvényekkel kapcsolatban döntse el az alábbi állítások helyességét! a) Adott termelési mennyiséghez tartozó átlagköltség mindig nagyobb az átlagos változó költségnél. b) Ha a kibocsátás növelésével a határköltség csökken, akkor az összköltség is csökken. c) Ha a kibocsátás növelésével a határköltség csökken, akkor ezen a szakaszon az összköltség csökkenő ütemben nő. d) Ha a kibocsátás növelésével a határköltség emelkedik, akkor ezen a szakaszon az összköltség növekvő ütemben nő. e) Ha a kibocsátás növelésével a határköltség emelkedik, akkor ezen a szakaszon az átlagköltség is biztosan növekszik. f) Ha a határköltség kisebb az átlagköltségnél, akkor a termelés növekedésével az átlagköltség biztosan csökken. g) Ha a határköltség nagyobb az átlagköltségnél, akkor a termelés emelkedésével az átlagköltség biztosan nő. i) Ha a határköltség nagyobb az átlagos fix költségnél, akkor a termelés emelkedésével az átlagos fix költség biztosan nő. j) Ha a termelés növekedésével az átlagköltség csökken, akkor biztosan csökken az átlagos változó költség is. k) Ha a termelés növekedésével az átlagos változó költség csökken, akkor biztosan csökken az átlagköltség is. 9. Egy vállalat 3 lehetséges üzemméretet választhat új üzemének építésekor. Az alábbi táblázat az egyes üzemméretek átlagköltségeit mutatja az output különböző értékeinél.

Q AC1 AC2 AC3 LAC 100 35 50 85 200 32 40 65 300 25 30 50 400 28 24 40 500 34 30 35 600 48 40 32 700 64 55 35

a) Jelölje, hogy az output melyik tartományában alkalmazza a vállalat az 1. 2. és a 3. üzemméretet! b) A táblázat LAC oszlopában adja meg a vállalat hosszú távú átlagköltség függvényének értékeit! c) A kitöltött táblázat alapján, a termelés mely szakaszán érvényesül csökkenő, állandó, ill. növekvő skálahozadék?


92

10. Az alábbi táblázat 3 vállalat hosszú távú teljes költségét mutatja az output különböző értékeinél.

Output mennyisége 1 2 3 4 5 hosszú távú teljes költsége 60 70 80 90 100

A vállalat hosszú távú átlagköltsége hosszú távú határköltsége hosszú távú teljes költsége 11 24 39 56 75

B vállalat hosszú távú átlagköltsége hosszú távú határköltsége hosszú távú teljes költsége 21 42 63 84 105

C vállalat hosszú távú átlagköltsége hosszú távú határköltsége

a) Töltse ki a táblázat üres rovatait! b) Melyik vállalat és a termelés mely szakaszán mutat növekvő, csökkenő, vagy állandó skálahozadékot? c) Milyen viszonyban áll egymással a hosszú távú átlag- és határköltség?

6. fejezet A JAVAK KÍNÁLATA Ebben a fejezetben megismerkedhet ♦ a kompetitív (tökéletes versenyző) piac modelljével, ♦ azzal, hogy miképpen maximalizálják a profitjukat a kompetitív vállalatok, s ebből

milyen kínálati görbe következik, ♦ a piaci kínálattal és a kínálatra ható tényezőkkel, . 6.1. A kompetitív piac Ha adottak a vállalat költségfüggvényei, akkor azt kell eldöntenie, hogy mennyit termeljen és milyen áron adja a terméket. Ebben a döntésében termékének kereslete korlátozza. Megszabhat olyan árat amekkorát akar, eladni csak annyit fog, amennyit a vevők megvesznek tőle. A vállalat terméke iránti keresletet a vállalat termékpiaci környezete határozza meg. Ide tartozik az, hogy hány versenytársa van, azaz hány vállalat árul olyan terméket, amely helyettesítheti az övét és ezek a versenytársak mekkora kínálattal lépnek piacra és milyen áron árusítanak. Továbbá a vállalatnak föl kell mérnie, hogyan reagálhatnak versenytársai az ő árra és termelésre vonatkozó döntéseire. A legegyszerűbb piaci környezetet kompetitív piacnak (versenypiacnak, vagy tökéletes versenynek) nevezzük. Kompetitív piacról akkor beszélhetünk, ha egy piacon mindegyik vállalat föltételezi, hogy a piaci ár független a saját kínálatától. Ez azt jelenti, hogy az egyes vállalatok számára a piaci ár exogén adottság, azaz mindegyik vállalat a kialakult piaci áron annyit ad el amennyit csak akar, viszont ennél magasabb áron egyáltalán nem vásárolnak tőle. A tökéletes versenyző piac vállalatai árelfogadók: passzívan elfogadják a piaci árat, egyik vállalat eladási ára sem térhet el a piaci ártól. Ez a föltevés a következőképpen ábrázolható:

6. A javak kínálata

94

P P

Piaci mennyiség, Q Egy vállalat termelése, q

S

D1

D2

0 010.000 20.000 100 150

60 60

90 90

A piac helyzete Egy vállalat számáraexogén árak

6.1. ábra A kompetitív vállalat termékének ára független a vállalat által eladott

mennyiségtől

Az ábra bal oldala a piac helyzetét mutatja, míg a jobb oldalon az egyes vállalat számára adott piaci árak láthatók. Az ábra szerint a kiinduló helyzetben a piaci egyensúlyi ár P=60, az egyensúlyi mennyiség pedig Q=10.000. A jobb oldali koordináta rendszerben a 60-as árnál behúzott vízszintes egyenes azt mutatja, hogy ez a piaci ár nem változik attól, hogy sokat, vagy keveset ad el a vállalat ezen az áron. Látható, hogy a vállalat kínálata az adott piaci áron q=100, ami elhanyagolható a piaci mennyiséghez képest: nem változna érdemben a piaci ár akkor sem, ha a vállalat 50%-kal növelné kínálatát. Ha viszont sok ember egyszrre változtatja meg viselkedését, akkor változhat a kompetitív ár is: a piac ábráján láthatjuk, hogy a kereslet növekedése miatt az egyensúlyi ár és a mennyiség is emelkedett. Emiatt a mi vállalatunk számára is emelkedett az eladási ár, most már a P=90-es árhoz kell alkalmazkodnia. Ez úgy megy végbe, hogy a vállalat növeli eladási mennyiségét (ennek okait részletesen tisztázni fogjuk) mondjuk q=150-re, ami szintén elhanyagolható részét adja a piaci mennyiségnek. A tökéletes verseny nem jelent változatlan piaci árat, csak annyit jelent, hogy az egyes vállalatok tevékenysége nem hat a piaci árra. Milyen körülmények között jöhet létre ez az eset? A kompetitív piacnak számtalan föltétele van, ezek közül emeljük ki a két legfontosabbat: (1) A tökéletes verseny feltételezi, hogy nagyon sok eladó és vevő van a piacon és, hogy (2) a különböző vállalatok egyforma terméket termelnek, azaz a termék homogén. Ha nagyon sok eladó van a piacon, akkor az egyes vállalat nagyon kicsiny a piac méretéhez képest. Akár növeli, akár csökkenti kínálatát, akkor sem tud érezhető hatást gyakorolni az összkínálatra és így nem tudja befolyásolni a piaci árat. Ha pedig a különböző vállalatok egyforma terméket termelnek, akkor a vevők számára az egyes vállalatok termékei tökéletesen helyettesítik egymást. Az egyes vállalatok termékei


95

nem különböznek egymástól, a vevők számára mindegy, hogy melyik vállalat termékét vásárolják meg, így mindig a legolcsóbb terméket fogják venni. Ha egy vállalat a piaci árnál magasabb árat határoz meg, akkor senki nem fog tőle vásárolni. A piaci árnál alacsonyabbat pedig ésszerűtlen lenne megszabni, hiszen a vállalat termelési lehetőségein belül a piaci áron bármennyit el lehet adni. A gyakorlatban néhány mezőgazdasági nyersanyag, a gabonafélék, a kukorica, a gyapot piaca közelíti meg a tökéletes verseny követelményeit. Ezeket a cikkeket nagyszámú termelő állítja elő standardizált minőségben és a termékeket tőzsdén is forgalmazzák. A folyó tőzsdei árat fogadják el piaci árként az eladók és a vevők. Az egyes eladók és vevők nem tudják befolyásolni az összes eladó és vevő tevékenysége nyomán kialakult piaci árat. Ha az eladási ár adott a termelők számára, akkor a kompetitív piac termelői csak azt dönthetik el, hogy mennyit termeljenek. Mivel a céljuk a lehető legnagyobb profit elérése, ezért termelési döntésüket a profitmaximalizálás követelményeinek megfelelően fogják alakítani. Ehhez viszont célszerű tudniuk, hogy mennyivel növekszik az árbevételük, ha megnövelik a termelt és eladott termékek számát. A vállalat teljes árbevételét (jele TR, total revenue) úgy kapjuk meg, hogy az eladott mennyiséget (Q) megszorozzuk a vállalat termékének árával (P). TR = P × Q.

Ha az ár nem változik az outputtal, akkor nagyobb output mindenképpen nagyobb árbevétellel jár együtt, így a teljes bevétel szintén az output függvénye. A határbevétel (jele MR, marginal revenue) megmutatja, hogy mennyivel növekszik a teljes bevétel, ha egységnyivel növekszik az eladott mennyiség. A határbevétel a határköltséghez hasonló fogalom, csak most nem az outputváltozásra eső költségváltozást, hanem az outputváltozásra eső bevétel változást vizsgáljuk. Így a határbevétel közelítőleg:

MR teljes bevétel változásakibocsátás változása

= TRQ

≈∆∆

.

Pontosabban a határbevétel a teljes bevételi függvény output szerinti deriváltja:

MR = dTRdQ

.

Mint láttuk, tökéletes versenyben az ár exogén adottság a vállalat számára. A vállalatnak nem kell csökkentenie termékének árát azért, hogy növelje eladásait. Egységnyivel többet eladva, az összes bevétel éppen a piaci árral megegyezően nő. Ennélfogva a kompetitív vállalat határbevétele megegyezik a piaci árral, tehát az egyes vállalat számára az MR = P összefüggés érvényesül.


96

Ha a piaci ár P=5 és ez állandó a vállalat számára, akkor plusz egy egységet a piacra dobva éppen 5-tel növekszik a teljes bevétele. Másképpen: ekkor teljes bevételi függvénye TR = 5Q egyenletű, aminek Q szerinti deriváltja éppen MR = 5. 6.2. A profitmaximalizálás logikája A következőkben a kompetitív vállalat rövid távú kínálati döntéseit tekintjük át. Azzal a feltevéssel élünk, hogy a vállalat profitjának maximalizálására törekszik, így adottnak véve az output árát és a rövid távú költségfüggvényeket, a termelés mennyiségét űgy szabja meg úgy, hogy a lehető legnagyobb profitot érje el. A profitot úgy határoztuk meg, mint a bevételnek a költségek levonása utáni maradványát. (Természetesen profit alatt gazdasági profitot, a költségek alatt pedig gazdasági költségeket értünk.) Így a vállalat által elért összes profit (jele TΠ , total profit) a teljes bevétel és a teljes költség különbsége:

TΠ = TR – TC. Azt is megvizsgálhatjuk, hogyan változik a teljes profit, ha kismértékben növeljük az outputot. A határprofit (jele MΠ, marginal profit) az egységnyi outputnövekedésre jutó profitnövekményt mutatja. Képletben:

M teljes profit változásakibocsátás változása

= TQ

Π∆ Π∆

≈ .

Pontosabban a határprofit a teljes profit függvényének kibocsátás szerinti deriváltja:

M = dTdQ

ΠΠ

.

A következőkben a határprofit kategóriájának segítségével felvázoljuk, hogyan kell meghatároznia a kompetitív vállalatnak a legnagyobb profitot hozó termelési mennyiséget. Növeljük meg az outputot egy egységgel! Ekkor növekszik bevételünk és növekszik költségünk is. A bevétel növekedése a határbevétel, a költség növekedése a határköltség. Ha a bevételnövekményből levonjuk a költségnövekményt, akkor az output egységnyi növekedésére jutó profit növekedést kapjuk meg. Vagyis a határprofit egyenlő a határbevétel és a határköltség különbségével:

MΠ = MR – MC. A profitmaximalizáló vállalatnak akkor érdemes növelni a termelést, ha a határprofit pozitív, mert ekkor az az output növelése növeli profitját, vagyis nagyobb mértékben növeli bevételét, mint a összes költségét. Tegyük föl például, hogy a kenyérpiacon tökéletes verseny van, s a kenyér piaci ára 150 Ft/kg. Ha egy kenyérgyár számára jelenleg a határköltség 120 Ft/kg, akkor a termelést egy kg-


97

mal növelve bevétele 150 Ft-tal nő, míg költsége csak 120 Ft-tal, így profitja 30 Ft-tal gyarapszik (a határprofit 30 Ft). A kenyérgyár addig növelheti profitját a termelés bővítésével, amig határköltsége el nem éri a kenyér árát, a 150 Ft-ot. Ha viszont a határprofit negatív, akkor csökkenteni érdemes a termelést, mert a termelés csökkentése növeli a profitot. Ha a fenti kenyérgyár határköltsége pillanatnyilag 170 Ft/kg akkor, amennyiben egy kg kenyérrel kevesebbet termel, úgy bevétele ugyan 150 Ft-tal csökken, költsége viszont 170 Ft-tal esik vissza. agy profitja a termelés egységnyi visszefogása révén 20 Ft-tal nő. A kenyérgyárnak addig érdemes csökkenteni a termelést, amíg határköltsége 150 Ft/kg-ra nem csökken. Illusztrációképpen tekintsük az alábbi ábrát!

0

MR

Profitmaximalizálóoutput

A pozitív határprofit szakaszaA negatívhatárprofitszakasza

MC

QQ*

P

Ár és határ-költség

6.2. ábra A profimaximalizáló output meghatározása tökéletes versenyben

Az ábrán egy kompetitív vállalat határköltségét láthatjuk. Látható az is, hogy a határbevétel (MR) egyenlő az output piaci árával (P). A határköltség és a határbevétel egyenlőségéhez tartozó kibocsátást az ábrán Q*-gal jelöltük. Ha a termelés kisebb, mint Q*, akkor a vállalatnak érdemes fokoznia a termelést, mert ekkor a határbevétel nagyobb, mint a határköltség, vagyis a határprofit pozitív. Az output növelése ebben a tartományban növeli a profitot. Ha az output nagyobb, mint Q*, vagyis a határköltség nagyobb, mint a határbevétel, akkor a határprofit negatív; a vállalatnak érdemes csökkenteni termelését, mert ekkor a termelés csökkentése növeli a profitot. Így a profitmaximum a Q* outputnál van, ahol a határbevétel megegyezik a határköltséggel. Kompetitív vállalat esetében ez azt is jelenti, hogy itt a termék ára megegyezik a határköltséggel.


98

Általános esetben a profitmaximalizálás szükséges feltétele

MR = MC. Kompetitív vállalat esetében ez a feltétel a

P = MC alakot ölti, mivel ekkor MR = P. Ha két helyen egyenlő a határköltség az árral Azonban a határköltség és a határbevétel egyenlősége sajnos csak a profitmaximum szükséges feltételét fogalmazza meg, az elégséges feltételt nem. Más szóval: kompetitív piacon, ha tudjuk, hogy bizonyos termelési szintnél maximalizáljuk a profitot, akkor biztosak lehetünk benne, hogy határköltségünk megegyezik az árral. Ha azonban csak azt tudjuk, hogy a határköltség megegyezik az árral, akkor nem biztos, hogy maximalizáljuk a profitot. Mivel a határköltség függvény előbb csökkenő, majd növekvő, ezért könnyen lehetséges, hogy a piaci ár egyenese két helyen is metszi a határköltség görbéjét. Ilyen helyzetet láthatunk az alábbi ábrán:

0

MR

MA<0 MA<0

Profit-maximalizálóoutput

Profit-minimalizálóoutput

MA>0

MC

Q’ Q* Q

P

Ár és határ-költség

6.3. ábra Profitmaximum és profitminimum tökéletes versenyben

A határköltség görbe és az ár első metszéspontja Q' outputnál van a határköltség görbe csökkenő szakaszán. A második metszéspont Q* outputnál van a határköltség görbe emelkedő szakaszán. Ha nulláról fokozatosan növeljük az outputot, akkor Q'-ig egyre csökkenő profittal találkozunk. Az origótól Q'-ig a határköltség minden outputnál nagyobb, mint a határbevétel,


99

vagyis ezen a szakaszon végig a határprofit negatív (ezt MΠ < 0-val jelöltük az ábrán). Ez azt jelenti, hogy itt a profit az output növelésével állandóan csökken. Ha átlépjük Q'-t és tovább növeljük a kibocsátást, akkor profitunk egyre növekszik az output növelésével. Q' outputtól Q* outputig a határköltség minden termelési nagyságnál kisebb, mint a határbevétel. Ebben a tartományban a határprofit pozitív, amit MΠ > 0 jelez az ábrán. Itt a profit az output növelésével állandóan növekszik. Végül Q* termelési nagyság után tovább növelve a kibocsátást ismét csökkenő profittal találkozunk. A határprofit ismét negatív (MΠ < 0 az ábrán), mert az output növelésével járó költség növekedés (MC) ismét nagyobb, mint a bevétel növekedés (MR). Ebben a tartományban a profit az output növekedésével monoton csökken. Ha tehát a kompetitív vállalat határköltség görbéje és a piaci ár egyenese két output értéknél is metszi egymást, akkor a csökkenő határköltségnél levő metszéspont a profitminimumot, míg a növekvő határköltségnél levő metszéspont a profitmaximumot fejezi ki. Így, ha a kompetitív vállalat egyáltalán termel, akkor a profitmaximalizálás szükséges és elégséges feltétele, hogy ott termeljen, ahol a határköltség egyenlő a piaci árral és a határköltség görbe pozitív meredekségű, vagyis alulról metszi a határbevétel egyenesét. Rövidítésekkel kifejezve a profitmaximalizálás szükséges és elégséges feltételét, kompetitív vállalat esetén:

MC = P és dMC/dQ > 0. A profitmaximalizáló termelési mennyiségnek tehát szükségképpen a növekvő határköltség (vagyis a csökkenő határtermék) tartományában kell elhelyezkednie. 6.3. A kompetitív vállalat kínálati görbéje Sajnálatos módon még nem fejeztük be elemzésünket. Az eddigiekben áttekintettük azt, hogy mennyit termeljen a profitmaximalizáló vállalat, ha egyáltalán termel valamennyit. A profitmaximalizálás azonban nem jelenti azt, hogy az elért profit mindenképpen pozitív. Éppígy lehetséges az, hogy az adott költségfüggvények és ár mellett elérhető legnagyobb profit értéke negatív, vagyis a vállalat veszteséget szenved. Vajon igaz-e, hogy veszteséges termelést nem érdemes folytatni? Nos, rövid távon nem feltétlenül igaz. Lehetséges, hogy (a mindennapi "józan ész" megfontolásai ellenére) rövid távon a veszteséges vállalatnak is érdemes termelni. A vállalat előtt ugyan mindig fennáll az a lehetőség, hogy ne termeljen semennyit sem. Ez a döntés viszont azzal a következménnyel jár, hogy a vállalat rövid távon mindenképpen veszteséges lesz! Ha rövid távon nem termel a vállalat, akkor a fix költséggel megegyező összegű veszteséget szenved, mivel ekkor nincsen bevétele és nincsen változó költsége sem, de fölmerülnek a termeléstől független állandó költségek. Vállalatunk akkor fogja rövid távon a veszteséges termelést választani, ha így vesztesége kisebb lesz, mint a fix költsége.


100

De milyen árnál kell beszüntetni a veszteséges termelést és milyen árnál kell folytatni azt? Hasonlítsuk össze a két alternatívát! Ha a vállalat termel, akkor bevétele is van, de fölmerülnek fix és változó költségek egyaránt. Ha nem termel, akkor nincs bevétel és változó költség sem, de továbbra is van fix költség. A két alternatíva közötti különbség az, hogy ha a vállalat termel, akkor van bevétele és változó költsége is. Ennélfogva még a veszteséges termelést is érdemes folytatni, ha a teljes bevétel nagyobb, mint a változó költség. Tehát a termelés folytatásának feltétele:

TR > VC. Ha a teljes bevétel nagyobb, mint a változó költség, akkor a fix költségek egy része megtérül. Ha a vállalat beszüntetné a termelést, akkor a fix költség teljes egészében veszteség lenne. Milyen ár mellett kell a vállalatnak folytatnia a termelést? A TR > VC egyenlőtlenséget osztva a termékmennyiséggel a kérdéses árra vonatkozó következő feltételt kapjuk:

P > AVC. . Eszerint akkor érdemes rövid távon termelni, ha a piaci ár meghaladja az átlagos változó költség nagyságát, mert ez esetben a vállalat esetleges vesztesége kisebb lesz, mint a fix költség nagysága. Ha a piaci ár éppen egyenlő az átlagos változó költséggel akkor akár termel a vállalat a P = MC kritériumnak megfelelően, akár beszünteti a termelést, mindkét esetben a fix költséggel egyenlő veszteséget szenved. Most már felrajzolhatjuk a kompetitív vállalat rövid távú kínálati függvényét. Ez a függvény az adott piaci árhoz a profitmaximalizáló termelési mennyiséget rendeli hozzá. Az alábbi ábrán ábrázoltuk a vállalat átlagos változó költség és határköltség függvényét, S-sel jelöltük és megvastagítottuk a rövid távú kínálati görbét.


101

A kínálati görbealsó szakaszána kínáltmennyiség nulla. 0

MR

PÜ

QQ*

AVC

MCS

S

Ár ésköltségek

P

AVCmin

Üzemszünetiár

Üzemszünetipont

A kínálati görbe felsÅszakasza egybeesik azMC görbével

Ü

6.4. ábra A kompetitív vállalat rövid távú kínálati görbéje

Az ábrán a rövid távú kínálati görbe két szakaszát S-sel jelöltük. Ha nulla árról kiindulva fokozatosan növeljük a termék árát akkor PÜ árig a kínált mennyiség nulla. Ezt a szakaszt a függőleges tengely megvastagítása jelzi. Azért nulla a kínált mennyiség, mert PÜ ár alatt az ár kisebb, mint az átlagos változó költség, így a vállalatnak rövid távon sem éri meg termelni, mivel ha termelne, akkor a fix költségnél nagyobb veszteséget szenvedne. PÜ ár felett a vállalat kínálati görbéje egybeesik a határköltség görbéjével. Ha az ár nagyobb, mint PÜ, akkor adott árhoz úgy találhatjuk meg a profitmaximalizáló kínálatot, hogy alkalmazzuk az ár egyenlő határköltség kritériumot. Így például a fenti ábrán jelzett P árnál a határbevétel P = MR és így a vállalat kínálata Q*. Ha pedig az ár éppen PÜ, akkor a vállalat nulla kínált mennyiséggel, valamint a PÜ = MC kritériumnak megfelelően termelve is a fix költséggel megegyező veszteséget szenved. Ekkor tehát a profitmaximalizálási kritérium alapján nem tudjuk eldönteni mennyit termeljen a vállalat. A PÜ ár kitüntetett jelentőségű, mert ha a piaci ár ennél alacsonyabb, akkor a profitmaximalizáló vállalatnak szüneteltetnie kell a termelést, ha pedig az ár ennél magasabb akkor rövid távon mindenképpen termelnie kell, még akkor is ha profitja negatív lesz. Ezért a PÜ árat üzemszüneti árnak nevezzük. Az ábráról leolvasható, hogy az üzemszüneti ár megegyezik az átlagos változó költség minimum értékével:

PÜ = AVCmin = MC. A határköltség és az átlagos változó költség metszéspontját, ahol AVC értéke minimális, üzemszüneti pontnak nevezzük. Ezt Ü-vel jelöltük.


102

Most már (a PÜ árat kivéve) minden árhoz megtalálhatjuk a kompetitív vállalat profitmaximalizáló kínálati mennyiségét. Az üzemszüneti ár feletti ár esetén a kompetitív vállalat rövid távú kínálati görbéje egybeesik határköltség görbéjének üzemszüneti pont feletti szakaszával. Az üzemszüneti ár alatt a kínált mennyiség nulla. Profit, veszteség és a fedezeti pont Most már tudjuk, hogy adott piaci áron érdemes-e termelni a kompetitív vállalatnak és ha igen, akkor mennyit. Ha ismerjük az átlagköltség függvényét is, akkor meg tudjuk állapítani mekkora a profitja, vagy vesztesége. Az alábbi ábrán ezt grafikusan állapítjuk meg.

0

F

Teljes profitTA0*

AC0

S

MC

PF

P0

QQ0

Ár ésköltségek

AC

QF

ACmin

Fedezeti ár

Fedezetimennyiség

6.5. ábra A profit nagyságának meghatározása és a kompetitív vállalat fedezeti pontja

Az ábrát úgy kaptuk, hogy a határköltség mellé felrajzoltuk a vállalat átlagköltség (AC) görbéjét is. Mint tudjuk, a határköltség görbe az átlagköltséget annak minimumában metszi. Ezt a metszéspontot F-fel jelöltük. Leolvasható az ábráról, hogy ha a termék piaci ára P0 akkor a vállalat profitmaximalizáló módon Q0 egységet termel. A profitmaximalizáló outputnál az átlagköltség értékét AC0-lal jelöltük. Az elért profit (TΠ0*), a teljes bevétel és a teljes költség különbsége, egyenlő a satírozott téglalap területével. Azért csillagoztuk meg a profit rövidítését, mert nem akármilyen profitról van szó, hanem az adott költségfüggvények és piaci ár mellett elérhető legmagasabb gazdasági profitról. Ha csökken a piaci ár, akkor a termelés és a profit is csökken. Ha az ár az ábrán jelölt PF árra csökken, amely egyenlő a vállalat átlagköltségével, akkor a termelés QF -re és a profit nullára süllyed, vagyis a vállalatnak sem profitja, sem vesztesége nem lesz. Ebben a helyzetben az összes bevétel éppen fedezi az összes gazdasági költséget.


103

Azt az árat, amelynél a vállalat profitja éppen nulla, fedezeti árnak nevezzük (PF az ábrán). A fedezeti ár mellett a vállalat az ábrán jelölt F pontban termel. Ezt a pontot fedezeti pontnak hívjuk. A fedezeti pont a határköltség görbe és az átlagköltség görbe metszéspontja, tehát ebben a pontban az átlagköltség minimális. Ennélfogva a fedezeti ár megegyezik az átlagköltség minimumával:

PF = ACmin = MC. Ha a piaci ár a fedezeti ár alá csökken, de még magasabb, mint az üzemszüneti ár, akkor a vállalat az Ü és F pont között termel. Ekkor a vállalat veszteséges, de még érdemes termelnie. Ezt a helyzetet mutatja az alábbi ábra.

F

Ü

Veszteség

0

Megtérülõ fix költség

AC

MC

AVC

QQ1

P1

AVC1

AC1

P1

Ár ésköltségek

6.6. ábra Veszteséges, de termelő kompetitív vállalat helyzete

Az ábrán P1 jelzi az üzembezárási árnál magasabb, de a fedezeti árnál alacsonyabb piaci árat. Ilyen ár mellett a vállalat Q1 profitmaximalizáló outputot termel. Ehhez az outputhoz azonban a piaci árnál magasabb AC1 átlagköltség tartozik. Így a vállalat veszteséget szenved, amelyet az ábrán ferde satírozással jelöltünk. A veszteség ellenére azonban érdemes termelni, mert az ár nagyobb, mint az átlagos változó költség aktuális értéke (P1 > AVC1) Így a fix költségek egy része megtérül. A megtérülő fix költséget üres téglalap jelzi az ábrán. A megtérülő állandó költség nagysága egyenlő az árbevétel és a változó költség különbségével. Láttuk tehát, hogy a tökéletes verseny körülményei között rövid távon a vállalatok egyedi kínálati görbéje megegyezik határköltség görbéjük üzemszüneti pont fölötti szakaszával. Az üzemszüneti ár fölötti ár esetén annyit termelnek, hogy határköltségük megegyezzen a termék piaci árával. Ha a termék ára emelkedik, akkor nő az egyes vállalatok által kínált mennyiség is, mert a határköltség és az ár egyenlősége csak nagyobb output mellett teljesül.


104

6.4. Egyéni és piaci kínálat Az eddigiekben az egyes vállalatok kínálatát figyeltünk meg. Az egyéni kínálatok összegegént kapjuk meg a piaci kínálatot. Az egyes áruk piaci kínálata az egyéni kínálatok összege. Ha rögzítettnek vesszük a termelési tényezők árát, akkor a piaci kínálatot az egyéni kínálatok horizontális összegzésével nyerhetjük ugyanúgy, ahogy a piaci keresletet megkaptuk az egyéni fogyasztók keresletének összegzésével. Az alábbi ábrán az egyszerűség kedvéért csak két vállalat (A és B) kínálatát adtuk össze, de az összegzés lényege ugyanaz több vállalat esetén is.

P

Q

SBSA

SA+B

0

200

50 + 100 = 150

MCBMCA MCA+B

6.7. ábra A piaci kínálat adott inputárak mellett az egyéni kínálatok horizontális

összege

Az ábrán SA és SB A és B vállalat kínálati görbéjét, a megvastagított SA+B pedig kettejük összesített, piaci keresleti görbéjét jelöli. Láthatjuk, hogy 200 Ft-os árnál A vállalat 50 egységnyit kíván termelni, B pedig 100 egységnyit. Kettejük összesített kínálati mennyisége így 150 egységnyi. Az SA+B görbe valamennyi pontját így, a vízszintes tengellyel párhuzamos összegzéssel kaphatjuk meg. Mint az ábrán is látszik, a piaci kínálati görbe laposabb, mint bármelyik vállalat egyéni kínálati görbéje. Ha az ár egységnyi emelkedésére A vállalat mondjuk 5 egységgel, B pedig 10 egységgel növeli termelését, akkor a piaci kínálat 15 egységgel fog nőni. Általában, ha az ár emelkedik, akkor a piacon kínált mennyiség két oknál fogva is változik: egyrészt az emelkedő ár hatására minden régebbi termelő növeli a kínált mennyiséget, mert a magasabb ár mellett az ár és határköltség egyenlősége nagyobb output mellett teljesül; másrészt a növekvő ár miatt egyes vállalatok az üzemszüneti pontjuk fölé kerülnek és ismét elkezdik a termelést.


105

Az ábra a piaci kínálaton felül az ágazati határköltség levezetésére is példát ad. Az ágazat (iparág) nem más, mint az adott terméket termelő vállalatok összessége. Az ágazati határköltség megmutatja, hogy mennyivel nő az ágazat összköltsége, ha egységnyivel emelkedik az ágazat termelése. Az ágazati határköltség az egyes vállalatok határköltségének horizontális összege. Az egyéni kínálati görbe levezetéséből tudjuk, hogy a kínálati görbe (az üzemszüneti ponton felüli szakaszon) egybeesik a vállalat határköltség görbéjével. Pl. az ábrán látható SA görbe egybeesik az A vállalat határköltség görbéjével, MCA-val. Az ágazati kínálati görbe, SA+B pedig egybeesik az ágazat határköltség görbéjével, MCA+B-vel. Az ágazati határköltséget tehát grafikusan ugyanúgy kapjuk meg az egyéni határköltség görbékből, mint a piaci kínálati görbét az egyéni kínálati görbékből. Az ágazati határköltségre (s bármilyen ágazati költségfüggvényre) éppúgy érvényes a költség minimalizálás feltétele, mint az egyes vállalatok költségfüggvényeire. Ha A vállalatnak 50-es termelési mennyiségnél 200 Ft a határköltsége, B vállalatnak pedig a 100-as termeléshez tartozik 200 Ft-os határköltség, akkor az ágazat 150 egységnyi összesített termeléséhez 200 Ft-os ágazati határköltség tartozik. Megjegyzendő, hogy az egész ágazat 150 egységnyi összes termelését olyan megoszlásban teljesítik a vállalatok, hogy határköltségük kiegyenlítődjék, tehát az MCA = MCB feltétel teljesüljön. Ez pedig akkor teljesül, ha A vállalat 50 egyégnyit, B vállalat pedig 100 egységnyit termel. agy az egész ágazat minimális költséggel termel. Adott egyéni költségfüggvények mellett az egész ágazat akkor termel minimális költséggel, ha az egyes vállalatok határköltsége kiegyenlítődik. Ha az ágazati össztermelésből mondjuk mindkét vállalat egyaránt 75-75 egységnyit termelne, akkor A vállalat határköltsége nagyobb lenne B vállalat határköltségénél és így az ágazat egésze nem a minimális költség mellett termelne, hiszen az ágazati összköltség csökkenthető lenne oly módon, hogy a magas határköltségű A vállalat csökkentené termelését, az alacsony határköltségű B vállalat pedig növelné azt. Egészen addig mehetne így az ágazati összköltség csökkentése, amíg a két vállalat határköltsége ki nem egyenlítődik. 6.5. A piaci kínálatra ható tényezők A javak kompetitív piaci kínálati görbéit a költséggörbékből vezettük le. Az egyes vállalatok kínálati görbéjének és az ágazati (piaci) kínálati görbe megismerése után eljött az ideje annak, hogy összegezzük a piaci kínálatra ható tényezőket. Példaként a kereslethez hasonlóan a videómagnókat vesszük. Tegyük föl, hogy a videómagnók termelésében tökéletes verseny uralkodik. Az alábbi táblázat a videómagnók kínálatát, vagy kínált mennyiségét befolyásoló exogén tényezők ceteris paribus változására mutat be példákat. Emlékezzünk arra, hogy kínálat változása a kínálati görbe elmozdulását jelenti.


106

6.1. táblázat A piaci kínálatra ható tényezők összefoglalása Exogén változó ceteris paribus változása A videó piaci kínálatára és költségeire

gyakorolt hatás A videó ára ceteris paribus emelkedik. A kínálat nem változik, a kínált mennyiség

emelkedik. A videót termelő vállalatok száma nő. A rövid távú kínálat bővül. A videó összeszerelésben dolgozó betanított munkások bére emelkedik.

A rövid távú kínálat csökken (a határköltség nő).

A videó gyártás technológiája egy újítás révén fejlődik.

A rövid távú kínálat bővül (a határköltség csökken).

A kamatláb jelentősen emelkedik. A rövid távú kínálat nem változik (csak a fix költség emelkedik).

A videó jövőbeli ára várhatóan csökken Előfordulhat, hogy a videó (jelenlegi) kínálata nő.

6.6. Hosszú távú egyensúly A hosszú táv azt jelenti, hogy ezen az időtávon a vállalatok által fölhasznált összes termelési tényező mennyisége megváltoztatható. Hosszú távon a vállalat a többi termelési tényező mellett a technológiai lehetőségek határain belül szabadon választhatja meg az üzemméretet is. Ezzel összefüggésben hosszú távon új belépők jelenhetnek meg az ágazatban: új vállalatok is berendezhetik saját üzemüket és elkezdhetik az adott termék gyártását. Ugyanakkor egyesek ki is léphetnek az ágazatból: abbahagyhatják a termelést és fölszámolhatják üzemüket. A hosszú táv ilyen definíciójánál föltételezzük, hogy az ágazatba való szabad ki- és belépés biztosított, vagyis nincsenek jogi vagy technológiai akadályai. A hosszú táv definíciójából következik, hogy a kompetitív piac hosszú távú egyensúlyi állapotában a vállalatok gazdasági profitja nulla. A hosszú távú egyensúlyi ár és mennyiség úgy alakul, hogy minden vállalat gazdasági profitja nulla legyen. Mit jelent ez az első pillantásra furcsának tűnő állítás? Először idézzük föl a gazdasági profit jelentését! A gazdasági profit a termelés árbevételének a gazdasági költségek fölötti többlete. A gazdasági költségek a termelés összes alternatív költségét, vagyis a termelés érdekében föláldozott legjobb alternatív lehetőségek értékét jelenti. Például tegyük föl, hogy 10 millió Ft-ot egy pizzasütödébe fektetünk és ezzel egy év alatt 1,5 millió Ft-ot keresünk. Viszont lehetőségünk lenne 10 millió Ft-ot egy lángossütőbe fektetni, és ekkor egy év alatt 1 millió Ft-ot nyernénk. Ha ez a lehetőség a legjobb alternatíva (mondjuk egy bankbetét, vagy más befektetés kevesebbet hozna), akkor a pizzasütöde gazdasági költségei között megjelenik a lángossütővel kereshető 1 millió Ft, így gazdasági


107

profitja a megkeresett másfél millió Ft ellenére csak fél millió Ft. Ha mondjuk a pizza árának esése folytán a pizzasütő számviteli profitja évi 1 millió Ft-ra csökken, miközben a lángossütő számviteli profitja marad 1 millió Ft, akkor a pizzasütöde gazdasági profitja nulla lesz. Ilyenformán a hosszú távú egyensúlyban létrejövő nulla gazdasági profit azt jelenti, hogy hosszú távon a különböző ágazatok jövedelmezősége kiegyenlítődik. Hosszú távon egyik ágazatban sem kereshetünk több pénzt, mint egy másikban. Milyen mechanizmus biztosítja azt, hogy hosszú távú egyensúlyban a tökéletes versenyben működő vállalat profitja nulla legyen? Az alábbi ábrán mutatjuk be egy vállalat és az egész ágazat hosszú távú egyensúlyi helyzetét.

PP

PHPF F

P1 P1

SH

D0 S1

D1 S0

0 0

Egy vállalat helyzete Az ágazat helyzete

Egy vállalat termelése, qÁgazati termelés, Q

LAC

Optimális üzem-mérethez tartozóAC

MC

1.

2. A kínálat nÅ azúj belépÅk miatt

AB

C

Q0 Q1 Q2

Hosszú távúkínálati görbe

6.2.. ábra A kereslet emelkedése hosszú távon csak a mennyiséget növeli, az árat nem változtatja meg

Az ábra bal oldalán egy tipikus vállalat helyzetét láthatjuk, míg az ábra jobb oldala a piac helyzetét mutatja. Az ábrán a hosszú távú egyensúlyi ár PH. Ez az ár éppen nulla profitot biztosít az ágazat vállalatainak. A kompetitív piac hosszú távú kínálati görbéje a PH árnál húzott vízszintes egyenes, amelyet SH-val jelöltünk. Ez azt jelzi, hogy a nullprofitot biztosító PH áron hosszú távon bármekkora mennyiséget képes kibocsátani az ágazat. A nulla profitszint mellett a hosszú távú egyensúlyi mennyiséget a kereslet alakulása szabja meg. Ábránkon a kiinduló helyzetben a piaci egyensúly a jobb oldalon bemutatott A pontban van, ahol a D0 keresleti görbe mentén PH áron a keresett mennyiség Q0. A bal oldalon látható, hogy az egyes vállalat PH ár mellett éppen a fedezeti (F) pontban termel, vagyis profitja nulla. Mi történik akkor, ha rövid távon az ár PH-nál magasabbra emelkedik? Tegyük föl, hogy valamilyen oknál fogva a piaci kereslet D1-re bővül (lásd az 1. nyilat a jobb oldalon)! Az S0 rövid távú kínálati görbe mentén haladva az új egyensúlyi pont a B pont lesz, ahol az egyensúlyi ár P1, a piaci mennyiség pedig Q1. Az ár emelkedése folytán az ágazat vállalatai nyereségesek lesznek, amint az a bal oldali vállalatnál is látható (P1 > AC, a profitot a satírozott téglalap jelzi).


108

Mit jelent ez a profit? Azt, hogy a termelés árbevétele nagyobb, mint gazdasági költsége, vagyis a fölhasznált inputok (munka, tőke, stb) piaci árainak összege. Ezek az inputok termékké átalakítva többet érnek, mint a piacon eladva. Másképpen: ha egy pozitív gazdasági profittal rendelkező vállalatban alkalmazzuk az inputokat, akkor több jövedelem keletkezik, mint ha az inputpiacon adnánk el azokat. Ez a többletjövedelem a vállalat tulajdonosát illeti meg. Bárki szert tehet erre a többletjövedelemre, ha az inputpiacon fennálló árat kifizeti az inputokért és a felhasználásukkal előállított terméket eladja a termékpiacon. A pozitív gazdasági profit, a többletjövedelem reménye tehát új belépőket vonz az ágazatba. Hosszú távon a belépni szándékozók valóban meg is jelennek kínálatukkal a piacon és a piaci kínálat emiatt növekszik (lásd az 2. nyilat az ábrán). A kínálat növekedése folytán a piaci ár csökken Az áresés miatt csökken a vállalatok profitja. Az árcsökkenés és a belépések akkor érnek véget, mikor az ágazatban termelők már nem érnek el gazdasági profitot. Ekkor a piac egyensúlyi pontja C pont, az új rövid távú kínálati görbe S1 és a piaci ár ismét a nulla gazdasági profitot biztosító PH lesz. Ekkor a termelés árbevétele éppen egyenlő lesz az inputok piaci árainak összegével, így nem érdemes újabb erőforrásokat irányítani ebbe az ágazatba: nincsen ok új belépők megjelenésére. A piac hosszú távú egyensúlyba kerül. A 6.2.. ábra bal oldalán látható, hogy hosszú távon egy kompetitív vállalat a fedezeti pontban termel és a legkisebb költséget biztosító optimális üzemméretet alkalmazza, vagyis a szaggatott vonallal jelzett LAC (hosszú távú átlagköltség) görbéjének minimum pontján termel. Hosszú távon a kereslet emelkedésére az egyes vállalat nem növeli kínálatát, hanem a piaci kínálat a termelő vállalatok számának emelkedése miatt bővül. A fentiekkel ellentétes eset az, amikor a kereslet csökken és emiatt a rövid távú piaci ár a nulla profitot biztosító ár alá süllyed. Ekkor az ágazat vállalatai közül néhány veszteséges lesz. Hosszú távon a veszteséges vállalat felhagy a termeléssel és kilép az ágazatból. Eladja gépeit, ingatlanait, készleteit, nem újítja meg lejárt bérleti szerződéseit, elbocsátja munkásait. Vagy - ami a jobbik eset - át tud állni egy másik termék gyártására. Miért lép ki a veszteséges vállalat hosszú távon az ágazatból? Hosszú távon - mivel minden input változó - nincsen fix költség, minden költség változó költség. Ha a vállalat abbahagyja termelést és kilép az ágazatból, akkor nem lesz árbevétele, de nem lesz költsége sem. Így a kilépéssel legalább nulla profitot érhet el. Ezzel szemben, ha bennmarad az ágazatban, akkor veszteséget szenved. Az ésszerű választás a kilépés. Természetesen végül is nem hagyja el minden vállalat az ágazatot: ha néhány vállalat kilép, akkor a piaci kínálat csökken. A kínálat csökkenése miatt a piaci ár emelkedik, a termelők vesztesége csökken. A vállalatok kilépése addig tart, ameddig a piaci ár nem biztosít legalább nulla profitot a bennmaradó termelők számára. Így beáll a hosszú távú piaci egyensúly, amelyet az ágazatban maradó vállalatok nulla gazdasági profitja jellemez. Két oldalról is szemléltettük, hogy a szanad be- és kilépéssel jellemezhető kompetitív piacon hosszú távon be kell állnia a nullprofittal jellemezhető egyensúlynak. Pozitív gazdasági profit esetén az ágazatba belépő vállalatok miatt nő meg a kínálat, ami csökkenti az árat, veszteség esetén pedig az ágazatot elhagyók miatt csökken a kínálat, ami növeli az árat. A nulla profitot biztosító ár az egyetlen, ami összeegyeztethető a hosszú távú egyensúllyal.


109

Az eddigiekben hallgatólagosan föltételeztük, hogy a kompetitív ágazatban megvalósítható technológiai eljárások mindenki számára ismertek és alkalmazhatóak. Ezért mindenki a legjobb technikát alkalmazza, vagyis a vállalatok költségfüggvényei közelítőleg egyformák lesznek. Minden vállalat a fent ábrázolt költségfüggvényekkel rendelkezik és ugyanabban a fedezeti pontban termel. Ilyenformán a hosszú távú egyensúlyi árat a hosszú távú átlagköltség görbe, illetve annak minimuma határozza meg. Ha pl. fejlődik a termelés technológiája, vagy csökkennek az inputok árai, akkor a vállalatok olcsóbban tudnak termelni, és csökken az átlagköltség minimális értéke: az LAC görbe lejjebb mozdul és csökken a nulla profitot biztosító ár. 6.7. A profit szabályozza a termelési tényezők ágazatok közötti elosztását Ha viszont hosszú távon nulla az elérhető profit, akkor mi ösztönzi a vállalkozók tevékenységét? A vállalkozók sajátos jövedelemformája a profit. De ha tökéletes versenyt föltételezünk, akkor bármelyik ágazatban tevékenykednek is, hosszú távon csak nulla profitot érnek el. Miért maradnak mégis a termelésben? A nulla profit elmélete szerint hosszú távon a vállalkozók is megkapják a vállalatukban fölhasznált termelési tényezőik után járó piaci árat. Ha menedzseri, vagy más munkát végeznek saját vállalatukban, akkor megkapják a piaci munkabért. Ha saját tulajdonú tőkejavak, ingatlan, vagy föld fölhasználásával termelnek, akkor megkapják ezeknek a vagyontárgyaknak a piaci bérleti díját. Ha saját pénztőkét fektetnek a vállalkozásba, akkor megkapják ennek piaci kamatát. Korrekt számvitel esetén ezek a tételek számviteli profit formájában jelentkeznek. Közgazdasági szempontból viszont a vállalkozás gazdasági költségének részei, így nem tartoznak a gazdasági profitba. Másrészt a vállalkozók a gazdasági profit reményében vállalják a veszteség kockázatát. Ha nem így lenne, akkor nem kezdenének saját vállalkozásba, hanem rendelkezésre álló erőforrásaikat az inputpiacon adnák el. Pl. egy mezőgazdasági termelő nem vetné be saját földjét, hanem bérbe adná azt. Egy órásmester nem nyitna önálló üzletet, hanem egy nagy óragyár szervizében keresne alkalmazást. A rövid távon elérhető gazdasági profit zsebrevágásával is csinos kis vagyon gyűjthető össze. Pontosan a vállalkozók profit utáni vágya és a veszteség elkerülésének szándéka eredményezi, hogy hosszú távon tökéletes versenyben csak nulla profitot érnek el. Ha - abban a tudatban, hogy hosszú távon úgyis nulla lesz profit - mindenki ölbetett kézzel ülne és nem kívánna belépni a gazdasági profitot hozó ágazatba, illetve nem akarna kilépni a veszteséges ágazatból, akkor tartósan fennmaradhatna egyes ágazatok gazdasági profitja és más ágazatok vesztesége, hiszen éppen a be- és kilépési szándékok miatt lesz hosszú távon nulla a profit. A kompetitív ágazatok helyzete egy nagy többsávos, személyautókkal zsúfolásig megtelt úthoz hasonlítható. Egy ilyen úton végső soron mindegyik sávban ugyanolyan sebességgel halad a forgalom. Ha az egyik sáv gyorsabban halad, akkor egyesek a lassabb sávból átmennek a gyorsabba. Ezzel a gyorsabb sáv lassul, a lassabb sáv pedig gyorsul. Mindez


110

addig tart, ameddig a sávok sebessége ki nem egyenlítődik. Ha nem lennének olyanok akik sávot váltanak, akkor a gyorsabb sáv sebességi előnye tartósan fennmaradna. A hosszú távú egyensúly elemzése rámutatott arra, hogy a kapitalista gazdaságban a profit szabályozza a termelési erőforrások ágazatok közötti elosztását. Ha a gazdasági profit pozitív, akkor a termelési erőforrások termékké átalakítva piaci áruknál többet érnek. Ez a többletjövedelem vonzza a termelési tényezőket az adott ágazatba és az ágazat növekedni fog. Negatív gazdasági profit esetén viszont az erőforrások piaci ára haladja meg a belőlük készített termék értékét. Így érdemes az erőforrásokat kivonni a veszteséges ágazatból és az adott termék termelését csökkenteni. Összefoglaló A sok eladóval és vevővel, valamint homogén termékekkel jellemezhető kompetitív piacon működő vállalat árelfogadó. Termékének ára számára exogén adottság. Feltételezzük, hogy a kompetitív vállalat profitmaximalizáló. A határbevétel megmutatja, hogy mennyivel változik a vállalat teljes bevétele, ha egységnyivel növeli eladásait. A kompetitív vállalat határbevétele megegyezik a piaci árral. A kompetitív vállalat kínálata nulla, ha a piaci ár nem éri el az átlagos változó költség minimumát. Ekkor nulla termelés mellett a vállalat vesztesége megegyezik fix költségével. Az átlagos változó költség minimumában, ahol az átlagos változó költség egyenlő a határköltséggel van a kompetitív vállalat üzemszüneti pontja. Ha a piaci ár nagyobb, mint az átlagos változó költség, akkor a kompetitív vállalat annyit termel, hogy határköltsége egyenlő legyen a piaci árral. Így kínálati görbéje az üzemszüneti pont fölött egybeesik határköltség görbéjével. Ha a piaci ár megegyezik az átlagköltség minimumával, akkor a vállalat gazdasági profitja nulla. Mivel ekkor bevétele éppen fedezi összes gazdasági költségét, ezért az átlagköltség minimum pontját, ahol az átlagköltség egyenlő a határköltséggel, fedezeti pontnak hívjuk. Ha a piaci ár nagyobb, mint az átlagköltség, akkor a vállalat gazdasági profitot realizál. Ha a piaci ár az átlagköltségnél kisebb, de az átlagos változó költségnél nagyobb, akkor a vállalat termel a fedezeti és az üzemszüneti pont közötti szakszon termel és ekkor vesztesége kisebb, mint a fix költsége. A termelési tényezők adott ára mellett a piaci (ágazati) kínálatot az egyéni kínálatok horizontális összegzésével nyerhetjük. Ekkor a piaci kínálati görbe egybeesik az ágazati határköltség görbével. Hosszú távon a szabad be- és kilépéssel jellemezhető kompetitív piacon olyan ár alakul ki, amely mellett a termelők éppen nulla gazdasági profitot érnek el. Ha rövid távon a vállalatok veszteségesek, akkor egyesek kilépnek a piacról, a kínálat csökken, s így a piaci ár nő, amíg el tűnik a veszteség. Ha rövid távon a vállalatok profitot érnek el, akkor az új belépések miatt a piaci kínálat nő, az ár csökken, míg a gazdasági profit nullára nem csökken.


111

A nulla profit azt jelenti, hogy a vállalkozóknak a termék piaci árában éppen megtérül az összes felhasznált termelési tényező piaci ára. A rövid távon elérhető profit szabályozza a termelési tényezők ágazatok közötti elosztását. Fontos fogalmak kompetitív piac kompetitív vállalat határbevétel határprofit profitmaximalizálás üzemszüneti pont fedezeti pont piaci kínálati görbe Áttekintő kérdések ♦ Milyen sajátosságai vannak a kompetitív piacnak? ♦ Hogyan alkalmazkodnak a kompetitív vállalatok a piaci feltételekhez? ♦ Definálja a határbevétel fogalmát! Mi határozza meg a kompetitív vállalatok

határbevételét? ♦ Hogyan maximalizálja a kompetitív vállalat a profitját? ♦ Mikor szünetelteti termelését a kompetitív vállalat? Mikor érdemes rövid távon

veszteséges termelést folytatni? ♦ Irja le a kompetitív vállalat kínálati görbéjének sajátosságait! ♦ Adott inputárak mellett hogyan kapható meg az egyéni kínálati görbék segítségével az

ágazati (piaci) kínálati görbe, valamint az egyéni határköltség görbékből az ágazati határköltség görbe?

♦ Hogyan hatnak egyes exogén tényezők a piaci kínálatra? Feladatok 1. Az alábbi táblázat egy szálloda adatait mutatja: Időszak Bevétel (TR) Változó költség (VC) Fix költség (FC) Főszezon (6 hónap) 5,8 mFt 3,6 mFt 1,2 mFt Holtszezon (6 hónap) 2 mFt 1,8 mFt 1,2 mFt

A szállodának a nagyobb profit érdekében a holtszezonban zárva kell tartania, vagy a holtszezonban is működnie kell? Indokolja válaszát!


112

2. Az alábbi táblázatban egy kompetitiv vállalatra vonatkozó költségadatokat láthatunk. Termelé

s (Q) Határköltség

(MC) Átlagos változó költség (AVC)

Átlagköltség (AC)

Teljes költség (TC)

Változó költség (VC)

0 ---- ---- ---- 20 1 4 2 25 3 2 4 2,75 5 7,6 6 11 7 45 8 87

a) Egészítse ki a táblázatot! b) Tegyük föl, hogy a piaci ár P=16. Mennyit termel a vállalat és mekkora a profitja? c) Mekkora ár alatt szüneteltetné a termelést a vállalat? d) Mekkora ár mellett érne el éppen zérus profitot a cég? 3. Egy teherfuvarozó vállalkozó lízingeli az autóját. Fix költsége a lízingdíj, ami egy napra vetítve 4000 Ft-ot tesz ki. A napi üzemeltetési költségeihez hozzátartozik egy rakodómunkás bére, ami naponta 6000 Ft és saját bére, amit napi 9000 Ft-ra értékel. Kap egy ajánlatot egy vasárnapi egész napos költöztetésre maximum 20.000 Ft értékben. A költöztetéssel kapcsolatos egyéb (benzin) költségei 2000 Ft-ot tesznek ki. a) Mennyi az átlagköltsége a költöztetésnek? b) Elfogadja-e az ajánlatot, ha a költöztetés átlagköltsége meghaladja az ajánlott 20.000 Ft-ot? (Növeli, vagy csökkenti profitját az ajánlat elfogadása?) 4. Két ugyanazon terméket termelő kompetitív vállalatot vizsgálunk. Az 1. vállalat határköltség görbéje MC1= 0,5Q1 + 4, a 2. vállalat határköltség görbéje MC2 = 0,5Q2 + 6 egyenletű.

Melyik vállalat termel többet és mennyivel, ha a termék ára P > 6? 5. Egy gazda primőr paradicsomot is termeszt. Tegyük föl, hogy a termés mennyisége egyedül a melegház fűtésétől függ. Az alábbi táblázat a termés mennyiségét mutatja a fűtésre használt gázolaj napi mennyiségének függvényében:

Gázolaj felhasználás (liter/nap)

Termés (kg/nap)


Átlagos változó költség (Ft/kg)

Határköltség (Ft/kg)

0 0 -- -- -- 10 10 20 25 30 40 40 50 50 55

a) A termelés változó költsége egyedül a felhasznált gázolaj költsége. Adja meg a termelés változó, átlagos változó és határköltségét az üresen hagyott oszlopokban, ha tudjuk, hogy a gázolaj ára 150 Ft/liter!


113

b) Mekkora az a várható paradicsom ár, amely alatt nem érdemes belefogni a termesztésbe? c) Mennyi gázolajat fűt el, s mennyit termel a gazda naponta, ha a paradicsom ára 150 Ft/kg? Mekkora lesz a profitja, ha a termesztés fix költsége 3000 Ft/nap? 6.* Egy kompetitív vállalat teljes költség függvényének egyenlete: TC = 0,4Q2 + 8Q + 1000. Határköltség görbéjének egyenlete MC = 0,8Q + 8. a) Milyen ár alatt kell szüneteltetnie a vállalatnak a termelést? (Hol van az üzemszüneti pont?) b) Milyen árnál fedezi a vállalat összes költségét és mennyit termel ekkor? (Hol van a fedezeti pont?) c) Adja meg a rövid távú kínálati görbe egyenletét! d) Mennyit termel a vállalat és mekkora lesz a profitja, ha az aktuális piaci ár P=40? e) Hogyan változik a d) pontban kiszámolt termelés és a profit, ha a vállalat fix költsége megduplázódik (pl. a telephely bérleti díjának emelkedése miatt)? 7. Egy kompetitív ágazat piacán 150 vállalat működik. A vállalatok két csoportra oszthatók, és az egyes csoportokba tartozó vállalatok határköltsége görbéje egyforma. Az 1. csoportba a jobb vállalatok tartoznak, amelyek határköltség görbéje egyenként MC1 = 0,1Q1 egyenletű. (Q1 egy vállalat termelése). A 2. csoportba a rosszabb vállalatok tartoznak, MC2 = 0,2Q2 + 2 határköltséggel. (Q2 egy vállalat termelése). Mint látható, az 2. csoportba tartozó vállalatok ugyanakkora outputot csak több kétszeres határköltséggel tudnak termelni. Az 1. csoportba 50 vállalat, a 2. csoportba 100 vállalat tartozik. Ha minden vállalat maximalizálja profitját, akkor az ágazat összesen Q=10.000 egység terméket állít elő. a) Mennyit termel az 1. és a 2. csoportba tartozó egy-egy vállalat? b) Mekkora a termék ára? 8. Az eladók, ha emelik termékeik árát, akkor gyakran szoktak arra hivatkozni, hogy költségeik növekedése elkerül-hetetlenné teszi az áremelést. Az alábbiak közül mely esetekben várható, hogy a magasabb ár következzen az emelkedő költségekből? A válaszok során tételezzen fel mindig tökéletes versenyt és rövid távot! a) A nagycsarnokban árusító zöldség kereskedőknek magasabb standbérleti díjakat kell fizetniük. b) Az emelkedő üzemanyagárak a taxitarifák emelésére késztetik a taxisokat. c) A taxisoknak autóik után magasabb súlyadót kell fizetni. d) A vállalatoknak minden eladott termékegység után egy bizonyos fix összegű adót kell fizetniük. e) A vállalatoknak elért profitjuk bizonyos százalékát adóként be kell fizetniük. 9. Egy kompetitív piacon 100 egyforma költségfüggvénnyel rendelkező vállalat termel. Mindegyik vállalat határköltség görbéjének egyenlete: MC = 0,5Q +2. a) Adja meg egy vállalat rövid távú kínálati görbéjének egyenletét! b) Adja meg a piaci kínálati görbe egyenletét!

7. fejezet A TÖKÉLETLEN VERSENY ÉS A MONOPÓLIUM Ebben a fejezetben megismerkedhet ♦ a tökéletes verseny és a tökéletlen verseny közötti különbséggel, ♦ a főbb piaci formák sajátosságaival, ♦ a különböző piaci formák létrejöttének okaival, ♦ a tökéletlen verseny szélsőséges példájával, a monopóliummal, ♦ a monopoltermékek keresletének és határbevételének sajátosságaival, ♦ azzal, hogyan maximalizálja profitját a monopólium és mekkora árat szab meg, ♦ a monopólium jövedelemelosztási és jóléti következményeivel. Az előző fejezetben a kompetitív piac egyensúlyának különböző eseteit tekintettük át. A tökéletes verseny koncepciója hasznos segédeszköze a közgazdászoknak, mert megmutatja, hogyan működne a gazdaság, ha bizonyos idealizált föltételek teljesülnének. Mindazonáltal nem hunyhatunk szemet afölött, hogy a vállalatok nagy része a tökéletes versenytől eltérő piaci környezetben tevékenykedik. A gazdaság jelentős piacain nem sok kisvállalat, hanem néhány nagyvállalat működik. A nagyon sok kisvállalatot föltételező tökéletes versennyel szemben a piaci formák másik szélsőséges esete a monopólium, amelyben egy bizonyos fajta terméket egyetlen termelő állít elő versenytársak nélkül. Habár a tiszta monopólium legalább annyira ritka, mint a tökéletes verseny, ennek a piaci formának az elemzése sem tanulságok nélkül való. Jelen fejezetben a monopólium áll érdeklődésünk homlokterében. Először azonban tekintsük át a piaci környezet különböző formáit, amelyek nagy változatossága a két véglet között helyezkedik el.

7. A tökéletlen verseny és a monopólium

115

7.1. A kompetitív piactól a monopóliumig: a főbb piaci formák A tökéletes verseny meglehetősen speciális piaci forma. Először különböztessük meg egymástól a kompetitív piacot és az összes többi piaci formát! A tökéletes és tökéletlen verseny megkülönböztetése A tökéletes versenytől eltérő összes többi piaci formát tökéletlen versenynek nevezzük. A tökéletlen verseny kifejezés nem arra utal, hogy ezekben a piaci formákban kevésbé intenzív lenne a versengés, vagy ezek eleve valamilyen reménytelenül torzult piaci formák lennének. A tökéletlen verseny kifejezés azt jelenti, hogy a résztvevő vállalatok negatív meredekségű keresleti görbével néznek szembe. Eszerint, ha az egyes vállalat többet akar eladni, akkor csökkentenie kell termékének árát. Ha emeli az árat, akkor csökken a termékének keresett mennyisége, de mégis vevőinek jelentős része megmarad. Ezek a vállalatok árbefolyásoló erővel rendelkeznek, ezért árképzőknek nevezzük őket. Ezzel szemben, mint láttuk, a kompetitív vállalat vízszintes keresleti görbével szembesül. A termék ára az egyes vállalat szempontjából adott. Az érvényes piaci áron annyi terméket ad el amennyit akar, tehát ha növelni akarja eladásait, nem kell csökkentenie az árat. Ha viszont a piaci ár fölé emeli terméke árát, akkor a terméke iránti kereslet nullára csökken, összes vevője átpártol a versenytársakhoz. A tökéletes versenyben résztvevőket árelfogadóknak hívjuk, mert passzívan elfogadják a kialakult piaci árat. A következő ábra szemlélteti az árelfogadó és az árképző vállalat termékének keresleti görbéjét.

Q

Q

P

P

P0D

D

Tökéletes verseny:árelfogadó vállalat

Tökéletlen verseny:árképzõ vállalat

0

0 7.1. ábra Az árelfogadó és az árképző vállalat keresleti görbéje

Az ábra fölső részén a kompetitív vállalat terméke iránti kereslet görbéje látható. A keresleti görbe P0 árnál vízszintes, vagyis a vállalat a P0 piaci áron bármekkora mennyiséget eladhat. A


116

nyíl mutatja, hogy outputjának növeléséhez nem kell csökkenteni az eladási árat. A vállalat elfogadja a P0 árat. Az alsó részen a tökéletlen versenyző vállalat termékének keresleti görbéjét ábrázoltuk. A görbe negatív meredekségű, vagyis alacsonyabb termékárhoz nagyobb keresett mennyiség tartozik. Ebből következőleg - ahogy a nyilak mutatják - ha a vállalat többet akar eladni, akkor kénytelen kisebb termékárat megszabni, hogy a vevők többet vásároljanak tőle. A vállalat árképző. Mi okozza a szembeötlő különbséget a kompetitív piacon és a a többi piaci formában érvényesülő vállalati keresleti görbe között? Miért vízszintes a kompetitív vállalat keresleti görbéje? Ezt alapvetően két tényező okozza. Egyrészt a kompetitív piacon nagyon sok eladó van. Így az egyes eladó nagyon kicsiny a piac méretéhez képest, tehát ha növeli kínálatát, akkor ez nem okoz érzékelhető változást az összkínálatban. Ennélfogva a növekvő egyéni kínálat következtében nem csökken érdemben a piaci ár és az eladó továbbra is a régi áron adhatja el nagyobb kínálatát. Másrészt a kompetitív piacon előállított termékek homogének, azaz egyformák. A fogyasztók számára az ágazat különböző vállalatai által gyártott termékek egymás tökéletes helyettesítői. A fogyasztók számára az árat leszámítva teljesen mindegy, melyik vállalat termékét veszik meg, mindig az olcsóbbat fogják választani. Így, ha valamelyik vállalat emeli az árat, akkor a fogyasztók az olcsóbban árusító versenytársakhoz fordulnak és nem vesznek többet a drágább termékből. Ha a fenti föltevések közül valamelyik nem teljesül, akkor az ágazatban megszűnik a tökéletes verseny és a vállalatok negatív meredekségű keresleti görbével szembesülnek. Először is, ha az ágazatban résztvevő vállalatok száma viszonylag csekély, akkor az egyes vállalatok az összkínálat jelentékeny részét állítják elő. Ennélfogva, ha egy ilyen vállalat növeli kínálatát, akkor az érzékelhető növekedést idéz elő az összkínálatban, és a piaci ár csökkenésére vezet. Így kevés piaci résztvevő esetén a piaci árral együtt a növekvő kínálatú vállalat termékének ára is csökken. Másrészt pedig, előfordulhat, hogy az ágazat nem homogén terméket, hanem differenciált termékeket állít elő. Differenciált termékek azok, amelyekből egyszerre több termékvariáció is létezik. Egyfajta termék különböző variációi ugyanazt a funkciót teljesítik, de különböző változatban. A különböző termékváltozatok lehetnek a valóságban különbözők, de elégséges az is, ha csak a vevők képzeletében különböznek. Differenciált termékről akkor beszélhetünk, ha a fogyasztók még azonos ár mellett is elutasítják, vagy elfogadják az egyes termékváltozatokat. A mindennapokban használt fogyasztási cikkek legtöbbje differenciált termék. Ilyenek a mosóporok, a testápolási szerek, az autók, a ruházati cikkek, az élelmiszerek, az éttermi étkezés és így tovább. A tej pl. differenciált termék, ha különböző márkanevek alatt különböző zsírtartalmú, eltarthatóságú változatok kerülnek piacra. A reklámkampányok általában erősíteni próbálják a termék differenciálódást azzal, hogy az egyes márkanevek sajátos image-ét alakítják ki és ezzel megpróbálnak a vevőkben márkahűséget kialakítani.


117

Ha (akár a valóságban, akár a vevők képzeletében) differenciáltak a termékek, akkor a fogyasztók számára egymás nem-tökéletes helyettesítői. Így a vevők a különböző termékváltozatok közül nem választják automatikusan az olcsóbbikat. Ha egy vállalat emeli terméke árát, akkor nem veszíti el összes vevőjét: termékének csökken a keresett mennyisége, de nem nullára. Így a differenciált termékek létezése önmagában is elégséges ahhoz, hogy a vállalatok negatív meredekségű keresleti görbével szembesüljenek. A tökéletlen verseny kialakulásának okait tehát az ágazatban résztvevő vállalatok számának alakulásában és/vagy a differenciált termékek megjelenésében kell keresnünk. Ennek megfelelően a piaci formákat a résztvevő vállalatok számának és a termékek homogén, vagy differenciált jellegének megfelelően csoportosíthatjuk. A főbb piaci formák Ha nagyon sok eladó van a piacon, akkor versenypiacról beszélünk. Ezen belül megkülönböztetünk tökéletes versenyt, amelyben homogén terméket termelnek és monopolisztikus versenyt, amelyben differenciált termékeket termelnek. A monopolisztikus verseny vállalatai negatív meredekségű keresleti görbével néznek szembe. Ha csak néhány termelő van a piacon, akkor a piac formáját oligopóliumnak nevezzük (az oligopólium szó görögül néhány eladót jelent). A termékek jellegének megfelelően beszélhetünk homogén, vagy differenciált oligopóliumról. Az oligopóliumok esetében a negatív meredekségű vállalati keresleti görbék a csekély vállalatszámból, a viszonylagosan nagy vállalati méretből származnak. Végül, ha egy terméknek csak egyetlen eladója van, akkor monopóliumról beszélhetünk (monopólium = egyetlen eladó). A monopólium termékének keresleti görbéje maga a piaci keresleti görbe, amely természetesen negatív meredekségű. Az alábbi táblázatban foglaltuk össze a főbb piaci formák fenti osztályozását.

7.1. táblázat A főbb piaci formák csoportosítása

Termelők száma Termék jellege Tökéletes verseny Sok Homogén Verseny-

piacok Monopolisztikus verseny Sok Differenciált Oligopólium Néhány Homogén, vagy

differenciált Monopólium Egyetlen Homogén

Megjegyezzük még, hogy a piaci formák elhatárolása nem olyan egyszerű, mint ahogy azt ezek a sémák sugallják, továbbá még kevésbé egyértelmű az egyes ágazatok besorolása az egyes piaci formákba. 7.2. A tökéletlen verseny kialakulásának főbb okai A nem-tökéletes versenyző piaci formák létrejöttének a következő főbb okait említjük meg: a piaci szereplők számának jelentős jogi korlátozása, a termékek differenciálódása, valamint az egyes ágazatok sajátos költségviszonyai.


118

Az állam gyakran jogi eszközökkel korlátozza a termelők számát. Ha a jogszabályok jelentős mértékben csökkentik a piaci szereplők számát, akkor oligopólium, vagy monopólium létrejöttére vezetnek. Pl. a szabadalmi védelem lehetővé teszi az újítóknak a szabadalmaztatott termék, vagy eljárás kizárólagos használatát. Előfordulhat, hogy ennek a következménye monopólium kialakulása: így monopolhelyzetben volt 1947-től kezdve a Polaroid társaság az azonnali filmelőhívást lehetővé tevő fényképezőgépek területén egészen 1976-ig, mikor a Kodak cégnek végre sikerült piacra vinnie saját gyártmányát. A szabadalmi védelem célja az újítások ösztönzése. Más esetben az állam vámok, vagy kvóták (mennyiségi korlátozások) segítségével korlátozza bizonyos termékek importját. Ezzel bizonyos mértékig kizárja a külföldi termékeket a hazai piacról, így korlátozza a versenyt. (Az importkorlátozó intézkedésekről többet a 11. fejezetből tudhatunk meg.) Előfordulhat, hogy az állam csak egyetlen vállalatnak ad engedélyt bizonyos tevékenység folytatására. Gyakran az állam egyetlen vállalat kizárólagos jogává teszi, hogy egy adott területen bizonyos közszolgáltatást (víz-, gáz-, áramszolgáltatás) nyújtson. Ennek fejében az állam szabályozhatja a vállalat termelését, vagy árait, illetve kötelezheti a vállalatot minden fogyasztó kiszolgálására. Ezek az ún. természetes monopóliumok, amelyek esetében általában a költségek csökkentése teszi indokolttá a monopólium létrejöttét. (A természetes monopóliumok létét alátámasztó tényezőkről a következő pontban olvashatunk.) Más esetekben a monopóliumok adományozása nem a fogyasztók érdekében történik. Így pl. Angliában 1600-ban megalapították az Angol Kelet-Indiai Társaságot, amelynek államilag biztosított monopóliuma volt az India és Anglia közötti kereskedelem lebonyolítására. Másik kisebb méretű példa: Magyarországon hosszú ideig csak egyetlen intézmény adhatott állami nyelvvizsga bizonyítványt. A jogi korlátozások mellett a termékek differenciálódása is negatív meredekségű vállalati keresleti görbékhez, vagyis tökéletlen versenyre vezet. A termékdifferenciálásnak általában pontosan az a célja, hogy a márkahűség kialakításával, vagy erősítésével, vagy a kifinomult fogyasztói igényekhez való alkalmazkodással csökkentse a termék iránti kereslet árrugalmasságát és így lehetővé tegye a vállalatnak a profit növelését. A tökéletlen verseny harmadik forrásával, az egyes ágazatokra jellemző sajátos költségviszonyokkal részletesebben is foglalkozunk. A költségek alakulása és a vállalatok száma Tételezzük föl, hogy a termelők homogén termékeket termelnek. Ekkor a termelők számának alakulása szabja meg a piac formáját. Minél kevesebb termelő van az adott piacon, annál nagyobb egy vállalat a piac méretéhez képest, annál valószínűbb, hogy az egyes vállalatok árbefolyásoló erővel bírnak. Hány vállalat maradhat meg hosszú távon egy ágazatban? Tudjuk, hogy a vállalatok kilépnek az ágazatból, ha hosszú távon nem fedezik költségeiket, azaz nem érnek el legalább nulla gazdasági profitot. Hosszú távon annyi vállalat maradhat meg az ágazatban, ahányan képesek legalább nulla profitot elérni. A tökéletes verseny, vagy az ehhez közeli állapot tartós fönnmaradásához az szükséges, hogy a piaci kereslet nagysága és az ágazatra jellemző


119

költséggörbék elegendően nagy számú vállalat számára tegyék lehetővé hosszú távon legalább a nulla profit elérését. Egy vállalat akkor kerülheti el hosszú távon a veszteséget, ha a piaci ár eléri a hosszú távú átlagköltségének minimális értékét. Ha ez alatt marad az ár, akkor a vállalat veszteséges lesz és hosszú távon kilép az ágazatból. Annyi résztvevője lehet a piacnak, ahány résztvevő esetén a piaci ár eléri, vagy meghaladja a hosszú távú átlagköltség minimális értékét. Az alábbi ábra olyan helyzetet mutat, amelyben a költség- és keresleti viszonyok lehetővé teszik a tökéletes verseny tartós fennmaradását.

Egy vállalathosszú távúátlagköltsége

500

Q400 40.000

DP

LAC

0

Piaci kereslet

7.2. ábra A piaci kereslet és az egyes vállalat hosszú távú átlagköltség görbéje

tökéletes versenyben

Az ábrán LAC az ágazat egyforma vállalatai közül az egyik hosszú távú átlagköltség görbéjét jelzi. D a összpiaci keresleti görbe. A vállalat LAC görbéjének minimum pontja 400 db-os termelésnél van és a minimális átlagköltség érték 500 Ft. Ha így alakul az ár, akkor a piaci kereslet 40.000 db. Így maximum 40.000/400 = 100 vállalat hosszú távon is bennmaradhat az ágazatban, mert 500 Ft-os áron nem lesznek veszteségesek. Ha ennél többen lennének, akkor 40.000 db-nál nagyobb lenne az összkínálat, az ár pedig 500 Ft-nál alacsonyabb. Így a termelők veszteségesek lennének, ami kilépésekhez vezet, addig amíg 100 vállalatos létszám mellett a hosszú távú egyensúly ismét beáll. Úgy tűnik, hogy ebben az ágazatban a költségviszonyok és a piaci kereslet lehetővé teszik a tökéletes versenyhez közeli állapot fönnmaradását, mert 100 vállalat már elegendően soknak tűnik ahhoz, hogy egy vállalat ne befolyásolhassa érdemben a piaci árat. A tökéletes verseny azért maradhat fönn, mert a hosszú távú átlagköltség minimuma viszonylag alacsony outputnál helyezkedik el. A technológia tehát olyan jellegű, amelyben nincs nagy szerepe a növekvő skálahozadéknak, vagyis a nagyobb üzemméretekhez kapcsolódó költségmegtakarításnak. Nézzünk most egy más technológiai feltételekkel működő ágazatot! Az alábbi ábra a piaci keresleti görbét és az egyik vállalat hosszú távú átlagköltség görbéjét mutatja.


120

Q

D

LAC

15.000 60.000

P

100

0

7.3. ábra Oligopolista piaci szerkezetet alátámasztó átlagköltség és keresleti görbe

Az LAC görbe minimuma itt 15.000 egységnyi outputnál van, a legkisebb átlagköltség érték pedig 100 Ft. A piaci kereslet 100 Ft-os áron 60.000 egység. Ha teljesülnének a tökéletes verseny föltételei, akkor mindössze négy vállalat maradhatna tartósan a piacon. Ez pedig nyilvánvalóan összeegyeztethetetlen a tökéletes versennyel, hiszen a piacon résztvevő négy vállalat mindegyike árbefolyásoló erővel bír. Ilyenformán a tökéletes verseny összeomlik: a technológiai sajátosságok ebben az ágazatban kevés számú vállalat piaci részvételét engedik csak meg. Végül is valamilyen oligopolista piaci forma alakulhat ki. Milyen technológiai sajátosságok okozzák ezt? Az ábrázolt ágazatban erőteljesen érvényesül a növekvő skálahozadék, tehát az LAC görbe elég hosszú szakaszon negatív meredekségű. Így a nagyobb vállalatok 15.000 egység outputig bezárólag olcsóbban termelhetnek, mint a kisebbek, amelyek kiszorulnak a piacról. Az ilyen típusú ágazatok általában nehézipari jellegűek pl. olajipar, fémkohászat, acélgyártás, autógyártás, stb. Az üzemméret növeléséből adódó megtakarítások még szélsőségesebben is érvényesülhetnek az ún. természetes monopólium esetében. Ekkor a költség- és keresleti viszonyok csak egyetlen vállalat piacon maradását indokolják. Ezt mutatja az alábbi ábra.


121

D

Q

P

0

LAC1V

LAC2V

Egy vállalatLAC-je.

Két vállalatösszegzettLAC-je

7.4. ábra Természetes monopólium

Az ábrán az LAC1V görbe mutatja egyetlen vállalat hosszú távú átlagköltség görbéjét. A szaggatott vonallal rajzolt LAC2V görbe pedig két egyforma vállalat összegzett LAC görbéje. Az átlagköltségek összegzését horizontálisan, a vízszintes tengely mentén végeztük el. Pl. ha egy vállalat átlagköltsége Q=1000-nél 200 Ft, akkor két ilyen vállalat átlagköltsége Q=2000-nél 200 Ft. Az LAC2V görbe mutatja adott termelési mennyiség hosszú távú átlagköltségét, ha két vállalat van a piacon. Az LAC1V pedig ugyanezt jelzi egy vállalatos esetben. Láthatjuk, hogy a piaci kereslet teljes tartományában (a D görbe alatti szakaszon) egy vállalat kisebb átlagköltséggel termel, mint kettő: az LAC1V görbe LAC2V alatt halad. Így az adott piaci keresleti görbénél csak egy vállalatot érdemes alkalmazni, mert a piaci kereslet szóbajöhető tartományában egy vállalat termelési költsége kisebb kettő, vagy több vállalat termelési költségénél. Ez a természetes monopólium esete. A természetes monopólium elnevezés arra utal, hogy két, vagy több vállalat nem tudna rentábilisan (legalább nulla profittal) működni az adott piacon. Mint az ábrán látható, a természetes monopólium létrejöttének feltétele, hogy az LAC görbe elegendően nagy termelési mennyiségig ereszkedő (negatív meredekségű) legyen, vagyis a termelésben a növekvő skálahozadék szakasza legyen domináns. A természetes monopólium jellemzően a közszolgáltatások területén alakul ki. Példái: a víz-, gáz- és villamos áram, kábeltévé szolgáltatás. Ha pl. egy adott körzetben két vízmű versenyezne egymással, akkor ez megkövetelné két párhuzamos vízvezeték hálózat kiépítését. A természetes monopólium ma a monopóliumok leggyakoribb fajtája. Az ilyen típusú monopólium létét az állam gyakran jogilag támogatja. Megakadályozza új belépők megjelenését pontosan a költségek csökkentése érdekében. A jogi védelemért cserébe az állam szabályozhatja a természetes monopólium tevékenységét.


122

7.3. A monopólium fogalma Miután megismerkedtünk a főbb piaci formákkal és a tökéletes versenytől való eltérések főbb forrásaival, ideje, hogy rátérjünk fejezetünk fő témájára, a monopóliumra. Látszatra a monopólium fogalma egyszerű: egy terméket csak egyetlen termelő állít elő. De mit jelent az, hogy egy termék? Pl. a Coca-cola egy termék, amelyet egyetlen termelő állít elő szigorúan védett gyártási titok alapján. Ezek alapján a Coca-cola cég monopólium? Van-e értelme önmagában elemezni a Coca-cola piacát, mint monopolpiacot és eltekinteni mondjuk a Pepsi-colától? Mint már kitalálták, ennek nincs értelme. A Coca-cola valójában nem egyetlen termék, hanem az üdítőitalok termékcsoportjának tagja. Ez a termékcsoport sokfajta differenciált terméket foglal magába. Idetartoznak a különböző szénsavas és szénsavmentes üdítőitalok, a Coca-colán kezdve a Pepsi-colán és Traubisodán át, a különféle gyömölcslevekig bezárólag. Ezeknek a termékekeknek a piacát nincs értelme külön-külön monopóliumként elemezni, mivel egymás közeli helyettesítői. Az üdítőitalokat gyártó cégek teljes mértékben tudatában vannak ennek, árgus szemekkel figyelik egymás tevékenységét és versenytársakként kezelik egymást. Mit jelent a közeli helyettesítés? Ha pl. a Pepsi-cola ára csökken, akkor a Coca-cola kereslete visszaesik. Az alábbi ábra mutatja a Coca-cola keresleti görbéjének elmozdulását.

Coca-colamennyisége

PD0D1

0

7.5. ábra A Coca-cola keresleti görbéjének elmozdulása a Pepsi-cola áresésének

hatására

Az eredeti keresleti görbét D0 jelzi az ábrán. Ha csökken a Pepsi-cola ára, akkor a Coca-cola kereslete csökken. Így a Coca-cola keresleti görbéje korántsem stabil, mivel a helyettesítő termékeket gyártó versenytársak minden lépésére elmozdul helyéből. Ennélfogva a Coca-cola cégnek a döntések meghozatalakor nemcsak saját költségeit és a Coca-cola pillanatnyi keresleti görbéjét, hanem a versenytársak várható reakcióit is figyelembe kell vennie. Ugyanígy kell tennie a Pepsi-cola cégnek és az összes többi üdítőitalt gyártó vállalatnak. Az üdítőitalok piacát tehát nem néhány monopólium jellemzi, hanem differenciált


123

oligopóliumként lehet leírni, tekintettel arra, hogy viszonylag kis számú differenciált termékeket gyártó nagy cég uralja. Ezeknek a vállalatoknak a tevékenységét erős kölcsönös függőség jellemzi. Nem ez a helyzet egy valódi monopólium piacán. Egy tiszta monopólium termékének nincs közeli helyettesítője. Egy terméknek azonban mindig vannak helyettesítői. Akkor beszélhetünk igazán monopóliumról, ha ezek a helyettesítők olyan távoliak, hogy áruk változása érdemben nem hat ki a monopolizált termék keresletére. Így egy valódi monopóliumnak nincsenek versenytársai. Döntéshozatala során csak saját költségeit és termékének keresleti görbéjét kell figyelembe vennie és nem kell tekintettel lennie más helyettesítő termékek gyártóinak várható reakcióira. A szabadalmi monopólium példájaként hoztuk föl a Polaroid céget, amely 1947-től 1976-ig egyedül volt képes azonnali filmelőhívást lehetővé tevő fényképezőgépet előállítani. Valóban monopólium volt a Polaroid cég? A polaroid gép egyik helyettesítője a hagyományos fényképezőgép. Akkor nevezhető a Polaroid monopóliumnak, ha a hagyományos fényképezőgépek árának változása nem érinti érdemben a polaroid gépek keresletét. Ha viszont a hagyományos fényképezőgépek árának változása jelentős változást okoz a polaroid gépek keresletében, akkor nem monopóliumról, hanem sokkal inkább a differenciált termékek piacán résztvevő egyik vállalatról beszélhetünk. A fenti gondolatmenetből következik, hogy a valódi monopólium nagyon ritka, hiszen a monopólium létezésének csak egyik szükséges feltétele, hogy egyetlen eladója legyen az adott terméknek. A másik szükséges föltétel az, hogy a terméknek ne legyen közeli helyettesítője, így más termékek árának változása ne hasson érdemben a monopoltermék keresletére. Ebben a szűk értelmezésben nagyon kevés monopólium létezik és egy termék monopoljellege esetről esetre eldöntendő kérdés. A monopólium tanulmányozásának jelentősége nem is az, hogy nagyon sok ilyen vállalat létezik, hanem az, hogy egyszerűségénél fogva nagyon jó bevezetés az árképző gazdasági szereplők viselkedésének feltérképezéséhez. A továbbiakban tehát föltesszük, hogy tiszta monopólium létezik és megpróbáljuk a tevékenységét jellemezni. 7.4. A kereslet és a határbevétel A fentiekben meghatározott monopólium a termék negatív meredekségű összpiaci keresleti görbéjével szembesül. Ez a keresleti görbe adja tevékenységének piaci korlátját. Ha többet akar eladni, akkor csökkentenie kell terméke árát. Ennek fontos következménye van termékének határbevételére nézve. A határbevétel (MR), mint emlékezhetünk rá, megmutatja, hogyan változik az összes bevétel, ha egységnyivel nő a termékből eladott mennyiség. A tökéletes verseny körülményei között, ha egy vállalat egységnyivel többet ad el, akkor teljes bevétele éppen a piaci árral növekszik, mivel a piaci ár nem változik az egyes vállalat kínálatának növekedésével. A monopólium azonban nagyobb mennyiséget csak csökkentett áron adhat el. Ennek következtében a monopólium határbevételét két sajátosság jellemzi: (1) adott mennyiséghez tartozó határbevétele mindig kisebb lesz, mint a piaci ár, másrészt (2) a határbevétel az eladott mennyiség növekedésével csökken.


124

Mivel magyarázhatók ezek a sajátosságok? Szemléltessük ábrán a problémát!

P

0 Q

D

40

30

200 300

Bevételcsökkenés aváltozatlanmennyiségen

Bevétel növekedés amennyiség bÅvülésén

+3000

–2000

7.6. ábra A monopólium teljes bevételének változása árcsökkentés hatására

Az ábrán D a piaci keresleti görbe. A kiinduló helyzetben a monopólium 200 mennyiséget ad el 40 Ft-os áron. Ha az eladott mennyiséget 300-ra kívánja növelni, akkor az árat 30 Ft-ra kell csökkentenie. Ilyenformán bevétele egyfelől növekszik, mégpedig a mennyiség 100 egysgényi bővülésének és a 30 Ft-os új árnak a szorzatával, tehát 3000 Ft-tal. Ezt a bevétel növekményt a ferdén satírozott téglalap mutatja az ábrán. Másfelől bevétele csökken is, mert nemcsak az eladott mennyiség 100 egységnyi növekményét, hanem az árcsökkentés előtti 200 egységnek megfelelő mennyiséget is 10 Ft-tal olcsóbban kell adnia. A 2000 Ft-os bevétel csökkenés nagyságát a szürke téglalap mutatja az ábrán. Ilyenformán az összes bevétel változása +3000 – 2000 = 1000 Ft, a bevétel növekmény és bevétel csökkenés különbsége. Ebből számítható a határbevétel, mint az eladott mennyiség egységnyi emelkedésére jutó bevétel növekmény: MR = 1000 Ft/100 egység = 10 Ft/egység. Láthatjuk, hogy a határbevétel kisebb a 30 Ft-os piaci árnál. Most már tudjuk, hogy miért kisebb a határbevétel a piaci árnál: mert az árcsökkenés miatt mindig le kell vonnunk az árbevétel növekményéből az árcsökkentés előtt eladott mennyiségnek megfelelő mennyiségen elszenvedett bevétel csökkenést. A fentiekből azt is láthatjuk, hogy a határbevétel azért csökken az output növekedésével, mert a csökkenő ár lefelé szorítja a határbevételt. Ráadásul egyre nagyobb lesz az eladott mennyiség, ami miatt viszont emelkedik a kieső bevétel. A piaci ár, a teljes bevétel és a határbevétel összefüggéseit szemléltethetjük az alábbi ábra segítségével.


125

Q

Q0

0

TR max

0Q

MR

D

TR

PRugalmaskereslet Egységnyi

rugalmasságúkereslet

Rugalmatlankereslet

7.7. ábra A piaci ár, a teljes bevétel és a határbevétel összefüggései

Az ábra alsó részén a monopólium keresleti (D) és határbevételi (MR) görbéjét láthatjuk. A teljes bevételi görbét (TR) mutatja az ábra fölső része. Ez mutatja az összes bevételt az output függvényében. Van egy egyszerű szabály, amelynek segítségével bármely lineáris keresleti görbéhez megrajzolhatjuk a megfelelő határbevételi görbét. Ha minden egyes árnál megfelezzük a függőleges tengely és a keresleti görbe közötti távolságot, akkor ott megkapjuk a határbevételi görbe egy pontját. Az ábráról leolvasható főbb összefüggések: a határbevétel minden pozitív Q-nál kisebb, mint a megfelelő piaci ár nagysága. a határbevétel állandóan csökken az output emelkedésével. Q0 mennyiségig a határbevétel pozitív, tehát a teljes bevétel ebben a tartományban növekszik, ha nő az output. Q0-nál a határbevétel nulla, pozitívból negatívba vált át és ekkor a teljes bevétel maximális. Q0 után a határbevétel negatív, a teljes bevétel csökken, ha tovább növeljük a termelést.


126

Első látásra meghökkentő lehet, hogy a Q0 fölötti tartományban a bevétel csökken, ha növeljük az eladott termékmennyiséget. Azonban ez nem is olyan meglepő, ha belegondolunk, hogy itt már olyan nagy az eladott mennyiség, hogy az árcsökkentés nagyon nagy kieső bevétellel jár együtt. Ha visszaemlékszünk a kereslet árrugalmásságának fogalmára akkor érdekes összefüggéseket állapíthatunk meg a rugalmasság és a határbevétel között is: Rugalmas keresletnél, mint tudjuk, az árcsökkentés a teljes bevétel emelkedésével jár együtt. Rugalmas kereslet esetén tehát a határbevétel pozitív. Rugalmas a kereslet az ábrán Q0 mennyiségnél kisebb mennyiség esetén. Ha a kereslet egységnyi rugalmasságú, akkor az árváltozás nem okoz változást a teljes bevételben. Egységnyi rugalmasságú keresletnél a határbevétel nulla (Q0 mennyiségnél). Végül rugalmatlan kereslet esetén az árcsökkenés hatására csökken az osszes bevétel. Ha rugalmatlan a kereslet, akkor a határbevétel negatív (Q0 output fölött). 7.5. Profitmaximalizálás A monopóliumról, éppúgy mint bármely vállalatról feltételezzük, hogy a maximális profit elérésére törekszik. Döntésének logikája ugyanolyan, mint a kompetitív vállalaté, azaz a monopólium is a határbevételt és a határköltséget veszi figyelembe. Minden termelési szinten megvizsgálja, hogyan változik a profitja, ha valamennyivel változtatja termelését és eladását. Ha egy bizonyos termelési szintnél a határbevétel meghaladja a határköltséget, akkor ott érdemes növelni a termelést, mert ez nagyobb többletbevételt hoz, mint amennyi többletköltséggel jár. Ha pedig adott outputnál a határköltség nagyobb a határbevételnél, akkor ott érdemes csökkenteni a termelést, mert ez nagyobb mértékben csökkenti a költségeket, mint a bevételeket. Ennek megfeleloen a profitmaximalizálás szükséges föltétele a monopólium esetében is az, hogy a határköltség és a határbevétel kiegyenlítodjön. A monopólium profitmaximalizáló döntését ábrán is bemutathatjuk.


127

MC

D

MR

QQm

P

Pozitív határprofitszakasza (MC<MR)

0Negatív határprofitszakasza (MC>MR)

Monopolár = Pm

A

B 1. Az MR és az MC görbemetszéspontja mutatja a Qmprofitmaximalizálómennyiséget...

2.... és a keresleti görbe megmutatjaa Qm mennyiséghez tartozó árat.

7.8. ábra A monopólium profitmaximalizáló döntése

Az ábrán szerepel a monopólium keresleti görbéje (D) és a már ismert határbevételi görbe (MR). Látható, hogy a határbevételi görbe meredekebb a keresleti görbénél és minden pozitív mennyiségnél a keresleti görbe alatt húzódik, mert a határbevétel kisebb az termék áránál. A fentieken kívül az ábrán föltüntettük a vállalat határköltség (MC) görbéjét is. Megfigyelheto, hogy Qm termelésnél kisebb mennyiség esetén a határbevétel nagyobb a határköltségnél. Ez a pozitív határprofit szakasza, ahol a termelés növekedésével a bevétel növekedése meghaladja a költségek emelkedését. Ebben a tartományban (ahogy nyíl mutatja) érdemes növelni a termelést. A Qm output fölötti tartományban a határköltség nagyobb a határbevételnél. Ebben a tartományban a határprofit negatív. Ahogy a nyíl mutatja, itt érdemes csökkenteni a termelést, mert a termelés csökkentésével a költségek nagyobb mértékben csökkennek, mint a bevételek. Ennek megfeleloen a maximális profitot a Qm termelési mennyiség biztosítja, ahol a határbevétel éppen egyenlo a határköltséggel (lásd az A pontot az ábrán). Az optimális termelési mennyiség meghatározása tehát ugyanolyan logikai alapokon nyugszik a monopóliumnál, mint a kompetitív vállalatnál. A monopólium profitmaximalizáló döntése abban különbözik a kompetitív vállalat hasonló döntésétol, hogy a monopóliumnak a termelés mennyiségének meghatározásával párhuzamosan el kell döntenie termékének árát is. A két döntés nem független egymástól, mivel adott mennyiségért csak egy bizonyos maximális árat (a keresleti árat) hajlandóak a fogyasztók megfizetni. A monopólium természetesen ezt a maximális árat fogja fölszámítani termékéért. Qm mennyiség keresleti árát úgy kapjuk meg, hogy a mennyiséget fölvetítjük a keresleti görbére (lásd a B pontot az ábrán). A monopólium tehát a Pm árat fogja meghatározni.


128

A Pm monopolárnak az a sajátossága, hogy magasabb a termék határköltségénél, mivel monopólium esetén azonos mennyiségnél az ár mindig nagyobb a határbevételnél. A kompetitív vállalat és a monopólium optimális döntése közötti különbség és a hasonlóság így summázható: A kompetitív vállalatnál profitmaximalizáló kibocsátásánál igaz, hogy P = MR = MC. A monopólium profitmaximalizáló kibocsátásánál igaz, hogy P > MR = MC. A profitmaximalizálás szükséges föltétele tehát monopólium esetében is a határköltség és a határbevétel kiegyenlítodése. Ha tudjuk, hogy maximalizáltuk a profitot, akkor biztos, hogy határbevételünk egyenlo határköltségünkkel. De ez nem biztos, hogy elégséges föltétel is: elofordulhat, hogy határköltség és a határbevételi görbe két helyen is metszi egymást. A két metszéspont közül csak az egyik maximalizálja a profitot. Ekkor, ha a határköltség egyenlo a határbevétellel, akkor nem biztos, hogy a legnagyobb profitot értük el. Ha MC és MR két kibocsátási szintnél is egyenlő, akkor az első metszéspontban az MC fölülről metszi az MR-t, míg a második metszépontban alulról metszi. A kompetitív vállalatnál megismert logika alapján az első metszéspont a profit minimum pontja, míg a második metszéspontban maximális a profit. Tehát a profitmaximalizáló monopólium ott termel, ahol a határköltség egyenlo a határbevétellel és a határköltség görbe alulról metszi a határbevételi görbét. Természetesen elofordulhat, hogy a monopólium még a fenti föltételek teljesülése esetén is veszteséges lesz. Ekkor a monopóliumnál is felmerül az a probléma, ami a kompetitív vállalatnál ti., hogy érdemes-e rövid távon veszteséges termelést folytatnia? A döntési kritérium a monopólium esetében is az, hogy az árbevétel fedezi-e a változó költségeket. Ha nem fedezi, akkor a monopólium sem termel rövid távon mert, ha termelne, akkor fix költségénél nagyobb veszteség érné. Így a monopólium is csak akkor termel rövid távon, ha olyan árat tud megszabni, amely nagyobb az átlagos változó költségnél. A monopólium profitja Természetesen a monopólium esetében nagy az esélye annak, hogy nem lesz veszteséges. Hogyan állapíthatnánk meg a monopólium profitját? Tekintsük az alábbi ábrát!


129

MC

D

MR

QQm

P

Pm AC

AC(Qm)

Profit

0

7.9. ábra A monopólium profitja

Az ábrán a keresleti és határbevételi görbe, valamint a határköltség görbe mellett föltüntettük a monopólium átlagköltség (AC) görbéjét is. Látható, hogy a profitmaximalizáló termelés Qm, az ár pedig Pm. A Qm termelés mellett az átlagköltség szintjét AC(Qm) mutatja. Mivel az ár nagyobb az átlagköltségnél, ezért a monopólium profitot ér el. A profit nagysága az ár és átlagköltség különbségének és az eladott mennyiségnek a szorzata, amit a téglamintával satírozott téglalap mutat. Mivel a monopolizált ágazatba nincsen új belépo (különben nem volna monopólium) ezért azt várhatjuk, hogy a gazdasági profit hosszú távon is megmarad, mivel nem tünteti el a belépok versenye. De valóban nevezhetjük a monopolhelyzetbol fakadó többletjövedelmet gazdasági profitnak? Ki kapja meg ezt a többletjövedelmet? A válasz attól függ, hogy milyenek a tulajdonviszonyok és mibol fakad a monopólium. Példaként tegyük föl, hogy egy országban mindössze egyetlen bányában lehet bauxitot termelni. A bányát a bányatulajdonos vállalata aknázza ki. Ez a vállalat a bauxit (egy nehezen helyettesítheto anyag) egyetlen hazai termeloje és az importot az állam betiltotta. Ha ezek a föltételek mind teljesülnek, akkor a bányavállalatot joggal nevezhetjük monopolistának a bauxit hazai piacán. Valószínunek tunik, hogy ez a vállalat csinos kis profitot ér el. Legyen ez a profit évi egy milliárd Ft. Ha viszont jelentkezik egy szavahiheto potenciális bérlo (mondjuk egy nagy nemzetközi bányavállalat), hogy egy milliárd Ft évi bérleti díjat hajlandó fizetni a bánya használatáért, akkor ez az ajánlat egycsapásra eltünteti a bányatulajdonos vállalatának profitját és nulla profitossá teszi a vállalatot. Az egy millárd Ft-os bérleti ajánlat ugyanis kerek egy millárd Ft-tal növeli meg a bányavállalat alternatív költségét. Ennyitol esik el a bányatulajdonos, ha továbbra is saját vállalatával aknáztatja ki saját bányáját. Persze nem kell sajnálni szegény bányatulajdonost, hiszen akár így, akár úgy továbbra is gazdagodik évi egy milliárd Ft-tal. Pusztán napvilágra került az a tény, hogy nem mint egy bányavállalat üzemeltetoje jutott évi egy milliárd profithoz, hanem mint bányatulajdonos kapott évi egy millárd bányajáradékot.


130

A példából levonható általánosítható tanulság az, hogy amennyiben egy termék eloállításának monopóliuma valamely speciális, rögzített mennyiségu termelési tényezo tulajdonának kizárólagosságán nyugszik, akkor nem a monopolvállalatnak jutó gazdasági profitról, hanem a termelési tényezo tulajdonosának jutó monopoljáradékról beszélhetünk. Ez persze nem pusztán szóhasználati, hanem jövedelemelosztási kérdés. A monopólium kiváltságos piaci helyzetébol adódó többletet nem a termelést végzo vállalat tulajdonosa, hanem a monopolhelyzetet lehetové tevo speciális termelési tényezo tulajdonosa fogja zsebre tenni bérleti díj, vagy a tényezo eladási árának formájában. 7.6. A monopólium jövedelemelosztási és jóléti hatásai A mikroökonómiában gyakran fölmerülo kérdés, hogy bizonyos intézmények hogyan érintik a jövedelemelosztást és a társadalmi jólétet. Az elozo fejezetben már elemeztük, hogy a termékekre kivetett adóknak milyen jövedelemelosztási és jóléti hatásai vannak a tökéletes verseny körülményei között. Most a monopóliumot vizsgáljuk meg a jövedelemelosztás és a társadalmi jólét szempontjából. Ennek során összevetjük a kompetitív ágazat és a monopólium teljesítményét. Egy ágazat kétféle egyensúlyi helyzetét hasonlítjuk össze. Az ágazat költséggörbéi és a terméke iránti kereslet görbéje mindkét esetben ugyanolyanok. Az ágazat sok kis üzemegységgel termel. Az egyik esetben ezek az üzemek egymástól független tulajdonosok kezében vannak és így tökéletes verseny uralkodik. A másik esetben pedig föltételezzük, hogy egyetlen tulajdonos vásárolta föl az összes kis üzemet és így az ágazat monopóliumként muködik. Az alábbi ábra mutatja az ágazat helyzetét tökéletes versenyben és monopólium esetén rövid távon.

QQm Qk

Kompetitív ár=Pk

Monopolár=Pm

D

MC

MR

A BC

PA = termelÅi többlet növekményeC = termelÅi többlet csökkenéseA+B = fogyasztói veszteségB+C = holtteher-veszteség

0Monopolistatermelés

Kompetitívtermelés

7. 10. ábra A monopólium és a kompetitív ágazat összehasonlítása


131

Az ábrán látható a termék keresleti és a határbevételi görbéje. A pozitív meredekségű MC-vel jelzett egyenes a termelő üzemek összesített határköltség görbéje. Ez azt mutatja, hogy egységnyi többletterméket mekkora többletköltséggel tud kibocsátani az ágazat. Tudjuk, hogy tökéletes versenyben ez az MC görbe egyben megadja az ágazat kínálati görbéjét is. Ha monopóliumként működik az ágazat, akkor profitját úgy maximalizálhatja, hogy az MC és MR görbe metszéspontjának megfelelően Qm outputot termel és Pm áron adja azt el. Ha kompetitív piaci formában működik az ágazat, akkor a D és az MC görbék metszéspontjában Qk mennyiséget termel és az egyensúlyi ár Pk lesz. Az ágazatban uralkodó verseny leszorítja az árat és megnöveli a termelt mennyiséget. A monopólium tehát kisebb mennyiséget ad el és magasabb áron, mint a kompetitív ágazat. A fogyasztók számára nyilvánvalóan kedvezőbb a tökéletes verseny, mint a monopólium. Mennyit veszítenek a fogyasztók a monopolizálódással? Fogyasztói többletüket a mindenkori áregyenes és a keresleti görbe által határolt terület mutatja. A fogyasztói többlet a monopólium miatt a ferdén satírozott A és vízszintesen satírozott B területrész összegével csökken. A monopólium viszont jobban jár a kisebb mennyiséggel és a nagyobb árral, különben nem a Qm mennyiséget és a Pm árat alkalmazná. Mekkora a monopólium nyeresége? Profitja (termelői többlete) növekményét az A területrész mutatja, mert megmaradó Qm termelését magasabb áron adja el. Ugyanakkor bizonyos mennyiségű kieső profittal (termelői többlettel) is számolhat, mert termelése csökken, mégpedig a Qk és a Qm közötti olyan egységekkel, amelyeknek határköltsége kisebb a kompetitív árnál, Pk-nél. Ha ezeket az egységeket Pk áron akarná eladni, akkor minden egyes többletegységgel a Pk ár és a határköltség közötti különbséggel nőne a termelői többlete. (Persze nem akarja ezt tenni, mert akkor a többi termelést is az alacsonyabb áron kellene adnia.) A kieső termelői többletet tehát a határköltség görbe fölött levő függőlegesen satírozott C háromszög terület mutatja. Végül is a monopólium termelői többlete a kompetitív ágazatéhoz képest az A és C terület közötti különbséggel nagyobb. Tehát a monopolprofit (vagy járadék) abból származik, hogy a monopólium a fogyasztói többlet egy részét (az A téglalapnak megfelelő részt) elsajátítja. Ez a fogyasztói veszteség azon része, amely átáramlik a monopólium javára. Ugyanakkor a fogyasztók veszteségének másik része nem válik a monopólium nyereségévé. Ez a keresleti görbe alatt levő B háromszög terület a fogyasztói holtteher-veszteség. Ennek területe olyan fogyasztói veszteség, amely nem válik senki nyereségévé. Végül a kínálati görbe fölött levő C háromszög a termelői holtteher-veszteség, amely a monopólium kialakulása miatt elveszett termelői többletet jelent. Ez a veszteség szintén nem válik senki nyereségévé. Tehát az adóztatáshoz hasonlóan a monopólium esetében is keletkezett társadalmi jóléti veszteség, azaz holtteher-veszteség, mert a monopólium nem termelt meg egy olyan termékmennyiséget, amelyet a tökéletesen versenyző vállalatok megtermeltek volna.


132

A monopólium holtteher-veszteségéhez hasonló holtteher-veszteségek a nem tökéletesen versenyző piaci formák egyéb eseteiben pl. az oligopóliumnál is keletkeznek. Ebből következőleg az állami gazdaságpolitika általában törekszik a piaci szereplők számának növelésére, a verseny minél magasabb szintjének fenntartására. Ha a technológia a verseny fönntartását nem teszi lehetővé, mint pl. a természetes monopóliumok esetében, akkor a gazdaságpolitika szabályozza a természetes monopóliumok outputját, termékük árát, vagy profitjukat, hogy minél kisebb legyen a monopóliumok működéséből adódó társadalmi veszteség. Összefoglaló Tökéletlen versenyről akkor beszélünk, ha a vállalatok negatív meredekségű keresleti görbével néznek szembe. Ez alapvetően két tényező eredményezheti: az eladók viszonylag csekély létszáma, és/vagy a termékek differenciált jellege. Az eladók száma alapján megkülönböztethetünk monopóliumot (egyetlen eladó), oligopóliumot (néhány eladó) és versenypiacot (nagyon sok eladó). Ha kevés eladó van a piacon, akkor egy eladó kínálatának változtatása kihat a piaci árra. Az eladók számát korlátozhatja a jogi szabályozás, bizonyos termelési tényezők kizárólagos birtoklása, valamint a hatékony vállalati méretnek a kereslethez viszonyított nagysága. Differenciált termékek azok, amelyekből többféle egymást tökéletlenül helyettesítő variáció létezik. A termékdifferenciálás alapján beszélhetünk sok eladó esetén monopolisztikus versenyről, kevés eladó esetén pedig differenciált oligopóliumról. A monopólium egy olyan terméknek egyetlen eladója, amelynek nincsenek közeli helyettesítői, így más termékek árának változása nem hat a monopoltermék keresletére. A monopólium fakadhat bizonyos speciális termelési tényező, vagy technológia kizárólagos tulajdonából, a jogi szabályozásból, és a hatékony üzemméret nagyságából (természetes monopólium). A monopólium termékének keresleti görbéje maga a piaci keresleti görbe. Ha a monopólium többet akar eladni, csökkentenie kell terméke árát. Ennek következtében határbevétele minden pozitív outputra nézve kisebb, mint a piaci ár, s emiatt határbevételi görbéje negatív meredekségű. A monopólium akkor maximalizálja profitját pozitív outputnál, ha ott termel, ahol határköltsége megegyezik a határbevétellel és a határköltség görbe alulról metszi a határbevételi görbét, valamint fedezi összes változó költségét is. A profitmaximalizáló monopólium kevesebbet termel és magasabb piaci árat alkalmaz, mint az ugyanolyan keresleti függvény és költségfüggvények mellett működő kompetitív ágazat. Emiatt a fogyasztói többlet csökken, a fogyasztókat veszteség éri. A fogyasztók veszteségének egy része átáramlik a monopóliumhoz és profittá, illetve monopoljáradékká válik. A fogyasztói veszteség másik része pedig holtteher-veszteséggé válik.


133

Fontos fogalmak tökéletlen verseny termékdifferenciálás monopólium oligopólium monopolisztikus verseny természetes monopólium Áttekintő kérdések ♦ Mi különbözteti meg a tökéletes és a tökéletlen versenyt? ♦ Mik a tökéletlen verseny fő formái, s mi jellemzi ezeket a termékdifferenciálás és a

termelők száma szempontjából? ♦ Milyen tényezők eredményezik a tökéletlen verseny létrejöttét? ♦ Határozza meg a monopólium fogalmát! ♦ Mi a természetes monopólium? ♦ Mi jellemzi a monopólium terméke iránti keresletet és a határbevételt? ♦ Hogyan maximalizálja a monopólium a profitját? Hogyan szabja meg a termelési

mennyiséget és az árat? ♦ Mik a monopólium jövedelemelosztási és jóléti hatásai? Feladatok 1.* Az alábbi táblázat 2. oszlopa egy vállalat bizonyos termelési mennyiségekhez tartozó hosszú távú átlagköltség értékeit mutatja. A 4. oszlop az adott mennyiség keresleti árát mutatja. Mennyiség Egy vállalat LAC értékei Két vállalat egyesített LAC

értékei Keresleti ár

50 200 —— 500 100 100 200 400 200 150 300 400 200 200 800 300 100

a) A táblázat 3. oszlopában adja meg két (egyenként az előbbivel megegyező LAC görbével rendelkező) vállalat egyesített LAC görbéjének értékeit! (Segítségül megadtuk a 100-as mennyiséghez tartozó értéket. Ha egy vállalat 50 egységet 200 átlagköltséggel termel, akkor két vállalat összesen 100 egységet termel ugyanakkora átlagköltséggel.) b) Létrejönnek-e az adott adott ágazatban a természetes monopólium feltételei?


134

2. Egy monopólium termékének keresleti adatait láthatjuk az alábbi táblázatban

Ár (Ft) Kereslet (db) Teljes bevétel (Ft) Határbevétel (Ft) 7 300 —— 6 400 5 500 4 600

a) Töltse ki a teljes bevétel és a határbevétel adatait! b) Mekkora a mennyiség növekedése miatti bevételnövekmény és az árcsökkenés miatt kieső bevétel, ha a monopólium 400-ról 500-ra akarja növelni az eladott mennyiséget? Hogyan kapjuk a határbevétel adatát? 3. Egy monopólium terméke iránti kereslet görbéjének egyenlete: Q = 100 – 0,5P, ahol Q a keresett mennyiség. a) Adja meg a keresleti árat a mennyiség függvényében! b) Adja meg a teljes bevételt a a mennyiség függvényében! c) Adja meg a határbevételt a mennyiség függvényében! (A határbevételi függvény a teljes bevétel függvényének Q szerint deriváltja.) d) Milyen összefüggések vannak a keresleti ár és a határbevételi függvény között? 4. Egy piacon a keresleti függvény Q = 100-P. Az ennek megfelelő határbevételi görbe: MR = 100-2Q. A piacon egy monopólium termel MC = 0,5Q határköltség görbével. Mekkora a monopólium termelése és a piaci ár? 5. A profitmaximalizálás logikája alapján, magyarázza el, miért kényszerítik gyakran az edzők a sportolókat több edzésmunka elvégzésére, ha a sportolóknak ugyanúgy érdekük a jobb eredmények elérése, mint az edzőknek? (Segítség: rajzoljon olyan ábrát, amelyen az edzésmunka határeredménye egyre csökken, az edzésmunka határköltsége [fáradsága] pedig egyre növekszik az edzés mennyiségének emelkedésével! Az edzésmunka határköltsége csak a sportolókat terheli, az edzőket nem. Ennek alapján eltér az edzők és a sportolók számára optimális edzésmennyiség.) 6. Magyarázza meg, hogy ha a könyvek szerzőinek tiszteletdíját az eladott könyvek árbevételének bizonyos százalékában állapítják meg, ezzel ellentétben pedig a kiadó profitmaximalizáló, akkor a szerzők miért sokallják gyakran a könyveik bolti árát és miért keveslik a példányszámot? 7. Ha a határköltség mindig pozitív, akkor a profitmaximalizáló monopólium optimális termelési mennyiségénél milyen jellegű a kereslet árrugalmassága?


135

8. Egy monopoltermék keresleti adatait és a monopólium határköltség adatait láthatjuk az alábbi táblázatban:

P (Ft) D (db) TR (Ft) MR (Ft) MC (Ft) MΠ (Ft)

10 0 —— —— ——

9 10 10

8 20 7

7 30 4

6 40 2

5 50 1

4 60 2

a) Adja meg a teljes bevétel (TR),a határbevétel (MR) és a határprofit (MΠ ) adatait! b) Mekkora a profitmaximalizáló output és ár? c) Mekkora a monopólium profitja, ha fix költsége FC=5? 9. Ha egy monopóliumnak (vagy más árképző vállalatnak) módja van arra, hogy piacát részekre ossza és a részpiacok között az áruáramlást megakadólyozza, akkor az egyes részpiacokon ugyanazt az árut különböző áron adja és ezzel növelje profitját. Ezt a gyakorlatot árdiszkriminációnak (megkülönböztetésnek) nevezik. Lássunk erre egy példát! Tegyük föl, hogy egy országban egyetlen lelőhelyen lehet olajat bányászni. Az olaj hazai keresleti árát a mennyiség függvényében a P = 200 – Q egyenlet írja le, a határbevételi görbe egyenlete pedig MR = 200 – 2Q. Az olajtermelő monopólium - politikai összeköttetései révén - eléri az olaj importjának teljes tilalmát. Az olajtermelés határköltség görbéje MC = 0,5Q, átlagköltség görbéje pedig AC = 0,25Q + 6000/Q egyenletű. a) Tegyük föl, hogy a monopólium nem exportál, hanem csak a hazai piacra termel. Mennyit termel és milyen árat szab meg? Mekkora a monopólium profitja (illetve a lelőhely járadéka)? b) Tegyük föl, hogy az olaj világpiaci ára PV = 80 és a monopólium kompetitív vállalatként viselkedik a világpiacon. Mennyit termel a monopólium, ebből mennyit ad el a hazai piacon és mennyit exportál? (Segítség: Ha az egyik piacon a határbevétel nagyobb, mint a másikon, akkor a profit növelhető, ha az áruk a magasabb határbevételű hely felé áramlanak.) Milyen árat szab meg a hazai piacon? c) Mekkora így a monopólium profitja? d) Miért térhet el a hazai ár a világpiaci ártól? 10. Egy piacon a keresleti ár a mennyiség függvényében: P = 40 – 0,2Q. Az ennek megfelelő határbevételi függvény: MR = 40 – 0,4Q. Az ágazat termelésének összes költsége az ágazati output függvényében: TC = 0,3Q2+200. Az ágazat határköltsége: MC = 0,6Q. a) Mekkora a piaci ár és az ágazat termelése, ha tökéletes verseny uralkodik? Mekkora az ágazat vállalatainak profitja? b) Mekkora a piaci ár és az ágazat termelése monopólium esetén? Mekkora a monopólium profitja?


136

c) Mekkora a monopolista termelés holtteher-vesztesége? 11.* A HBO mozicsatorna iránti összes kereslet az egyik kerületben: Q = 10.000 – 0,4P, ahol Q a kerületi elôfizetôk száma, és P az éves elôfizetési díj. A piac határbevételi görbéje: MR = 25.000 – 5Q. A műsor szolgáltatója a helyi kábeltévé (természetes monopólium), amely évenként 10 millió Ft jogdíjat fizet a HBO–nak, az év elején egy összegben. Az éves kamatláb 30%. A műsor szolgáltatásával kapcsolatban egyéb költség nem merül fel. a) Milyen éves elôfizetési díjat szab meg a kábeltévé a szolgáltatásért és hány HBO elôfizetô lesz a kerületben? b) Mekkora lesz a kábeltévé profitja ezen a szolgáltatáson? c) Ha az önkományzat úgy kívánja szabályozni a kábéltévét, hogy az ezen a szolgáltatáson csak nulla gazdasági profitja legyen, milyen intézkedéseket kell tennie? Hány előfizetője lesz ekkor a HBO–nak a kerületben? 12. Egy ágazat hosszú távú határköltsége egyenlő a hosszú távú átlagköltséggel, vagyis tökéletes versenyben a nulla profitot biztosító áron bármekkora mennyiséget képes megtermelni az ágazat. Az alábbi ábra az ágazat hosszú távú határköltségét (LMC), hosszú távú átlagköltségét (LAC), a keresleti (D) és a határbevételi (MR) görbét mutatja.

Q

PD

0

LAC = LMC

MR

a) Jelölje az ábrán a kompetitív ár és termelés nagyságát! b) Jelölje az ábrán, hogy mekkora lesz az ár és termelés, ha az ágazat monopolizált? c) Jelölje a monopolprofit (járadék) nagyságát és a monopólium okozta holtteher-veszteséget! 13. Egy város bizonyos területén Q = 600 kiadható bérlakás található. Nagyon rövid távon vizsgálódunk, amelyen a kiadható lakások száma változatlan. Az egyszerűség kedvéért tegyük föl, hogy a lakások teljesen egyformák, valamint, hogy a lakásfenntartási költségeket teljes egészében a mindenkori bérlők viselik, illetve a ki nem adott lakásoknak nincsen fenntartási költsége. A lakásbérletek iránti kereslet görbéjét a P = 100.000 – 100Q egyenlet adja meg, ahol P a lakások havi bérleti díja Ft-ban, Q pedig a bérelni kívánt lakások száma. A lakásbérletek határbevételi görbéje MR = 100.000 – 200Q egyenletű.


137

a) Ha a lakásbérletek piacán tökéletes verseny van (a lakások különböző személyek tulajdonában vannak, akik versenyeznek egymással), akkor hány lakást adnak ki és mekkora lesz a havi bérleti díj? b) Ha egy monopolista felvásárolja az összes lakást és ő adja ki azokat, akkor hány lakást ad ki és mekkora lesz a havi bérleti díj? c) Számszerűleg határozza meg a monopólium miatt bekövetkező holtteher-veszteség nagyságát! d) Ábrázolja a lakásbérletek piacán kialakult helyzetet tökéletes verseny és a monopólium esetén! Jelölje az ábrán az a), a b) és a c) pontban kapott eredményeket!

8. fejezet A MUNKAPIAC Ebben a fejezetben megismerkedhet ♦ a szabadidővel mint áruval ♦ a munkabér változásának helyettesítési és jövedelmi hatásával, ♦ azzal, hogy a magasabb bér hatására miért csökkenhet a kínált

munkamennyiség, ♦ a visszahajló egyéni és az emelkedő piaci munkakínálati görbével, ♦ azzal, hogyan alakítják ki a kompetitív vállalatok munkakeresletüket rövid távon

és hosszú távon. A fogyasztási javak piacai mellett a gazdaságban fontos szerepet játszanak a termelési tényezők piacai is. A tényezőpiacok közül talán a legfontosabb a munka piaca. Az emberek többsége munkája eladásával szerzi jövedelmét és a vállalatok költségei közül is az egyik legfontosabb költségtétel a munkabérek költsége. A munkapiacon a munka kereslete és kínálata találkozik. A munkatulajdonosok a piacon szakmák szerint specializált kínálattal lépnek föl. Egy bizonyos szakma pl. könyvelő, építész, ács, gépészmérnök, stb munkakínálata rövid távon is változhat, ha a szakmában meglevő emberek többet, vagy kevesebbet kívánnak dolgozni. Hosszú távon nagyobb mértékben változhat a kínált munkamennyiség, ha megváltozik egy bizonyos szakmára kiképzett emberek száma. Ha egy bizonyos foglalkozási ágban emelkedik a várható munkabér, akkor az odavonzza más szakmából az embereket és a pályakezdők körében is népszerűvé teszi a kérdéses foglalkozást. A várható bér jelentős csökkenése viszont pályaelhagyásra vezet. Ahhoz hasonló folyamatról van itt szó, mint amikor a vállalatok a többletjövedelem reményében belépnek egy ágazatba, vagy a veszteség elkerülése végett kilépnek onnan. A vállalatok a termékek előállítása érdekében vásárolják a munkát. Munkakeresletüket éppúgy befolyásolja a termék ára (tökéletlen verseny esetén a határbevétel), mint a kifizetendő munkabér és a munka fizikai termelékenysége, valamint (hosszú távon) a többi termelési tényező ára és termelékenysége. A következőkben először a munkapiac kínálati, majd keresleti oldalát vesszük szemügyre.

8. A munkapiac

139

8.1. A munkakínálat A munkakínálat megértésének kulcsa az, hogy a munkakínálati döntéseket éppúgy a fogyasztó döntési logikája irányítja, mint a fogyasztási javakra irányuló keresleti döntéseket. Ha a fogyasztó valamennyi pénzt elkölt egy bizonyos termékre, akkor ezzel a döntésével lemond arról, hogy az előzővel egyenlő összegért más árut vásároljon. Ilyenformán adott jövedelem mellett a keresleti döntés alternatív költsége a másik áruból feláldozott mennyiség. Ennek mintájára a munka tulajdonosát felfoghatjuk úgy, mint a szabadidő fogyasztóját. Mindenkinek van egy bizonyos rendelkezésre álló ideje pl. a minimálisan szükséges pihenés levonása után naponta 16 óra. Ezt osztja föl munkaidőre és szabadidőre. Ha úgy dönt, hogy egy órával több szabadidőt fogyaszt, akkor lemond egy órányi munkáért kapható jövedelemről, a munkabérről. A szabadidőt éppolyan árunak tekinthetjük, mint bármely más kézzelfogható jószágot. A szabadidő fogyasztása éppúgy növeli jólétünket, mint bármely más jószág fogyasztása. Ezenkívül a szabadidő is szűkös jószág: ugyanúgy fizetni kell érte, mint a többi áruért. Mennyi a szabadidőért fizetendő ár, vagyis a szabadidő megszerzésének alternatív költsége? Ez az a munkabér, amelyről lemondunk, mikor munkavégzés helyett a szabadidőt választjuk. Tehát a szabadidő ára a munkabér, illetve a munkabérért kapható fogyasztási javak mennyisége. Ez utóbbit reálbérnek nevezzük. A munkabér tehát kettős szerepet játszik a munkás számára: a munkabér a munka eladási és egyben a szabadidő vételi ára. A munkabér változás helyettesítési és jövedelmi hatása Az előzőekből következik, hogy a fogyasztási javak árváltozásához hasonlóan a munkabér változásnak is van helyettesítési és jövedelmi hatása. Ha egy jószág viszonylagos (a többi jószág árához viszonyított) ára emelkedik, akkor a fogyasztó - változatlan reáljövedelem mellett - biztosan csökkenti a megdrágult jószág keresett mennyiségét és növeli a többi, olcsóbbá váló jószág fogyasztását. Ez a helyettesítési hatás a fogyasztási cikkek esetében. A helyettesítési hatás a munkára vonatkoztatva a következőképpen néz ki: ha növekszik a munkabér és a fogyasztási javak ára nem változik, akkor a szabadidő a többi jószághoz képest megdrágul. A munka tulajdonosa - változatlan reáljövedelem mellett - csökkenti a szabadidő keresett mennyiségét. Ez azt jelenti, hogy növeli a kínált munkamennyiséget és ezáltal több jövedelemre tesz szert, tehát növeli a többi jószág fogyasztását. Így a munkabér változás helyettesítési hatása önmagában véve arra vezet, hogy növekvő munkabér mellett növekszik a kínált munkamennyiség. (Persze ahhoz, hogy a helyettesítési hatást a maga tisztaságában kimutassuk, a reáljövedelem változatlansága szükséges, tehát a béremelkedés miatt keletkező többletjövedelmet - legalább gondolatban - el kell vonnunk a munkástól.)

8. A munkapiac

140

A munkabér emelkedése miatt bekövetkező jövedelem növekedés viszont azt jelenti, hogy a munkabér változásnak jövedelmi hatása is van. A növekvő jövedelem a legtöbb jószág fogyasztásának bővülésével jár együtt. Mint emlékszünk, ezek az úgynevezett normál javak. A szabadidő szintén normál jószág. Ennélfogva ha emelkedik a munkabér, akkor bővül a jövedelem és növekszik a szabadidő iránti kereslet. Ez természetesen azt jelenti, hogy csökken a munkakínálat. A bérváltozás jövedelmi hatása önmagában tehát azt eredményezi, hogy növekvő munkabér mellett csökken a kínált munkamennyiség. Mint látható, ellentmondásos eredményekre jutottunk. A helyettesítési hatás miatt a növekvő munkabér növekvő kínált munkamennyiséget eredményez; a jövedelmi hatás miatt viszont a munkabér emelkedése csökkenti a kínált munkamennyiséget. A munkabér változásának teljes hatását a jövedelmi és a helyettesítési hatás együttese dönti el: (1) ha a helyettesítési hatás az erősebb, akkor a munkabér emelkedése növeli a kínált munka mennyiségét; (2) ha a jövedelmi hatás dominál, akkor a növekvő bér csökkenti a kínált munkamennyiséget. A fentiek alapján már látható, hogy nincs könnyű dolgunk az egyéni munkakínálati görbe megrajzolásánál, amely a munkabér különböző értékeinél az egyén által kínált munkamennyiséget mutatja. A görbének lehet pozitív meredekségű szakasza, ahol a helyettesítési hatás az erősebb és így a munkabér növekedés bővíti a kínált munkamennyiséget; lehet negatív meredekségű szakasza, ahol a jövedelmi hatás dominál, ekkor a munkabér emelkedés csökkenti a kínált munkamennyiséget; és lehet függőleges szakasza is, ahol a helyettesítési hatás és jövedelmi hatás éppen kiegyenlíti egymást, így a munkabér növekedés változatlanul hagyja a kínált munka mennyiségét. Az egyéni munkakínálati görbe alakja tehát attól függ, hogy mennyire értékeli a munka tulajdonosa a szabadidőt és a feláldozása révén nyerhető jövedelmet. Az egyéni munkakínálati görbe A fentiek alapján megrajzolhatjuk az egyéni munkakínálati görbét. A görbe levezetésénél föltételezzük, hogy a munkás egy adott munkafajtát kínál és ennek a bérét változtatjuk fokozatosan. Nem számolunk tehát a foglalkoztatás váltás lehetőségével. A munkakínálati görbe egyik lehetséges alakját a következő ábrán tüntettük fel.

8. A munkapiac

141

Munkabér,W

Munkamennyiség, L

SL

W0

A jövedelmi hatáserõsebb, mint ahelyettesítési hatás

A helyettesítési hatás erõsebb, mint ajövedelmi hatás

0

A helyettesítési hatás és a jövedelmi hatásegyformán erÅs.

8.1. ábra Visszahajló egyéni munkakínálati görbe

A vízszintes tengelyen a munka mennyiségét tüntettük L-lel jelölve (labour = munka). A munka mennyiségét a munkaidővel mérhetjük. A függőleges tengelyre az egységnyi időre járó munkabért mértük föl W-vel jelölve (wage = bér). Ez lehet órabér, vagy napibér stb. A visszahajló munkakínálati görbét SL-lel jelöltük (supply of labour = munkakínálat). Látható, hogy W0 munkabérszint alatt a kínált munkamennyiség növekszik a bér emelkedésével, míg W0 bér fölött a munkabér emelkedése csökkenti a kínált munkamennyiséget. Minek tulajdonítható a munkakínálati görbe visszahajló alakja? A görbe alsó szakaszán a munkakínálat csekély: nagy a fogyasztott szabadidő mennyisége. A megkeresett jövedelem viszont kis összegű, mert alacsony a bér és kevés a munkaidő nagysága. Ennek megfelelően a munkás kevésre értékeli a szabadidőt és sokra becsüli a többletjövedelmet. Ilyenformán adott nagyságú jövedelem növekedésre nagy mennyiségű szabadidőről hajlandó lemondani: nagy a bérváltozás helyettesítési hatása. Így ez meghaladja a bérváltozás jövedelmi hatását, aminek eredményeként a görbe alsó szakaszán a kínált munkamennyiség bővül a bér emelkedésével együtt. Ahogy emelkedik a bér és a munkamennyiség, úgy nő a jövedelem és csökken a szabadidő mennyisége. Ahogy nő a jövedelem, úgy a fogyasztó egyre kevesebbre értékeli a megkereshető többletjövedelmet. Egyre gyengül a helyettesítési hatás: a munkás adott nagyságú jövedelem növekedésre egyre kevesebb szabadidőről hajlandó lemondani, sőt az ábrázolt W0 bérszint után olyan magas a jövedelem, hogy a jövedelmi hatás fölülmúlja a helyettesítési hatást: a munkamennyiség csökken a bér emelkedésével. Az egyéni munkakínálati görbe fenti alakja persze nem szükségszerű, hanem az egyének különböző értékítéletétől függ. Így elképzelhető olyan egyéni munkakínálati görbe is, amely mindvégig pozitív meredekségű: a bér emelkedésével állandóan növekvő kínált munkamennyiséget mutat. A munkavállaló azonban nemcsak a munkájából juthat jövedelemhez, hanem egyéb jövedelmeket pl. tőkejövedelmet, vagy társadalmi jóléti juttatásokat (családi pótlékot, stb) is

8. A munkapiac

142

kaphat. Ezek a jövedelmek nem függnek a munkakínálattól. Felmerülhet a kérdés: hogyan hatnak az ilyen nem-munkajövedelmek a munkakínálatra? A választ a fentiek alapján könnyedén megadhatjuk. A nem-munkajövedelmek bővitik a fogyasztó jövedelmét, ahhoz képest, mintha csak munkajövedelme lenne. Ez a jövedelem bővülés arra ösztönzi a munkavállalót, hogy minden normál jószágból és így a szabadidőből is többet fogyasszon. Ugyanakkor ezek a jövedelmek, mivel függetlenek a munkaidőtől, nem drágítják meg a szabadidőt: nincs helyettesítési hatásuk. Mindezek miatt a nem-munkajövedelmek csökkentik a munkakínálatot. Ha tehát az egyéni munkakínálati görbét vesszük tekintetbe, akkor az balra, a kisebb munkamennyiség irányába mozdul el, ha a munkás a munkabér mellett nem-munkajövedelemhez is. A piaci munkakínálati görbe Az egyéni munkakínálat áttekintése után lássuk a piaci munkakínálati görbét! A piaci munkakínálat mikroökonómiai értelemben egy speciális szakma, vagyis foglalkozás összes kínálatát jelenti. Így beszélhetünk például a kőműves munka, a könyvelői munka, a szövőmunka, a számítógép programozói munka, stb. piaci kínálatáról. Az érdekes kérdés, amit a piaci munkakínálattal kapcsolatban feltehetünk az, hogy ha minden egyén munkakínálati görbéje visszahajló, akkor vajon ezek összege, a piaci munkakínálati függvény szintén visszahajló lesz-e? Vagyis egy munkafajta összes kínálata szintén csökken-e akkor, ha elegendő magasra emeljük a munkabért? Első látásra logikusnak tűnik az igenlő válasz. Alaposabb vizsgálat után azonban a tagadó válasz éppígy lehetséges. Ugyanis, ha nem minden egyén egyforma, tehát munkakínálati görbéjük visszahajló szakasza más és más bérszintnél kezdődik, akkor az összesített kínálati görbe végig pozitív meredekségű lehet. Ha emeljük a munkabért, akkor egyesek esetleg csökkentik kínálatukat, míg mások éppenhogy jelentősen növelik azt, így a piaci munkakínálat mindvégig emelkedhet. Hangsúlyozzuk, hogy ez lehetőség, de nem bizonyosság. Hosszú távon gondolkodva valószínűnek kell tartanunk azt, hogy az egyes munkafajták piaci kínálata mindvégig pozitív meredekségű. Ugyanis ha egy szakmában a munkabér jelentősen emelkedik más szakmák béréhez képest, akkor ez egyeseket arra indít, hogy szakmát változtassanak és a megnövekedett bérű szakmában próbáljanak szerencsét. Ha pl. nő a könyvelők munkabére, akkor esetleg csökken ugyan a szakmában már dolgozók munkakínálata, de megjelennek a más munkafajtákból átlépők: először valószínűleg a rokon (egyéb közgazdász) szakmákban dolgozók kezdenek könyvelni, majd megjelennek a könyveléstől távolálló szakmák képviselői: mérnökök, tanárok és így tovább. Természetesen az átállás egyik munkafajtáról a másikra nem költségmentes; komoly emberi tőke befektetéseket, átképzést és egyéb erőfeszítéseket igényel. Így elég jelentős béremelkedésre van szükség a könyvelők körében ahhoz, hogy mások belépjenek ebbe a

8. A munkapiac

143

szakmába. Viszont minél nagyobb a bérarány módosulás a könyvelők javára, annál több új belépő jelenik meg, annál nagyobb lesz a könyvelői munka kínálata. Így a hosszú távon mindvégig pozitív meredekségű piaci munkakínálati görbét kapunk. 8.2. A munkakereslet A munkapiacon a vállalatok és az állam lépnek föl kereslettel. A következőkben a vállalatok munkakeresletét vizsgáljuk meg. A munkát (hasonlóan a többi termelési tényezőhöz) azért vásárolják, hogy segítségével termékeket állítsanak elő. A termelési tényezők kereslete származékos kereslet, amely az fogyasztási javak keresletéből számazik. Ilyenformán a termelési tényezők keresletének meghatározásában egyaránt szerepet játszik az inputok ára és a termékek ára. Természetesen a vállalatok nem öncélúan törekednek a fogyasztói kereslet kielégítésére, hanem profitszerzés céljából. Így a javak kínálatához hasonlóan a munka és az egyéb inputok keresletét szintén a vállalatok profitmaximalizáló döntéseiből kell levezetni. A kínálathoz hasonlóan meg kell különböztetni a munkakereslet rövid távú és hosszú távú alakulását. Rövid távú munkakereslet Rövid távon, feltételezésünk szerint, a vállalatok által fölhasznált tőkemennyiség, az üzemméret adott nagyság, míg a munkamennyiség változó. A vállalatnak úgy kell megválasztania a megvásárolni kívánt kínált munkamennyiséget, hogy az maximális profitot eredményezzen. A vállalat termelési és munkafelhasználási döntése természetesen nem egymástól független. A rövid távú termelési függvény bizonyos munkamennyiség felhasználásához meghatározott outputot rendel hozzá. Az összefüggés megfordítva is érvényesül: meghatározott kibocsátáshoz bizonyos minimális munkafelhasználás kapcsolódik. Ha pl. egy autójavító műhely 30 gépkocsi javítását vállalja egy hetes határidőre, akkor ez a döntés már megszabja, hogy legalább hány szerelőt kell alkalmazni ebben az időszakban. Az alábbiakban a kompetitív vállalat magatartását a termelési tényezők keresletének oldaláról vizsgáljuk, vagyis a profitot maximalizáló munkamennyiséget határozzuk meg. Feltételezzük, hogy a vállalat a termékpiacon és az inputpiacon is kompetitív, vagyis számára a termékár és termelési tényezők ára, így a munkabér is exogén adottság. Akár sokat, akár keveset termel a vállalat az nem hat ki termékének piaci árára. Ehhez hasonlóan, akár sok, akár kevés munkát alkalmaz, ez a döntés nem befolyásolja a piacon kialakult munkabért. Tehát a vállalat adott piaci bérszinten bármennyi munkát alkalmazhat. A cég ebben a szituációban is a próba-hiba módszert alkalmazza: megvizsgálja hogyan változik profitja, ha egységnyivel növeli a munka felhasználását. A munka felhasználás növelésével nő a termelés és így a bevétel is. Egységnyi többletmunka alkalmazásának hatására a munka határtermékének megfelelően nő meg a termelés. A kompetitív vállalat a termelés növekményét az exogén piaci áron értékesíti. agy, ha egységnyivel több munkát alkalmaz, akkor bevétele a munka határterméke és a termék árának szorzatával nő meg.

8. A munkapiac

144

A munka határtermék-értéke (jele VMPL, value of marginal product of labour) megmutatja mennyivel nő meg a kompetitív vállalat teljes bevétele, ha egységnyivel növeli a felhasznált munkamennyiséget. A munka határtermék-értéke a munka határtermékének és a termékárnak a szorzata. Képletben:

VMPL = P × MPL Ha mondjuk egy gombaszedő kisvállalkozás egy újabb munkást alkalmaz és ennek hatására naponta 20 kg gombával nő meg a termelés, s a gomba ára 500 Ft/kg, akkor a munka határtermék-értéke VMPL = 500 × 20 = 10.000 Ft. Ennyivel növeli egy újabb munkás alkalmazása a vállalkozás napi bevételét. A munka határtermék-értékének alakulását adott termékár mellett a munka határtermékének alakulása szabja meg. Tipikus esetben tehát, ha nulláról indulva növeljük a foglalkoztatást és a termelést, akkor VMPL először növekszik (mert MPL nő), majd ahogy belépünk a csökkenő határtermék tartományába, úgy VMPL is esik (mert MPL csökken). Az újabb munkások alkalmazása nemcsak többletbevétellel, hanem többletköltséggel is jár. A kompetitív vállalat számára egy újabb munkaegység foglalkoztatásának többletköltsége egyenlő a W munkabérrel (eltekintve a munkabérek kifizetését terhelő adóktól). A kompetitív vállalatnak tehát a profitmaximalizáló döntés meghozatalához az újabb munkások foglalkoztatásával együttjáró bevételnövekményt, a munka határtermék-értékét és a költségnövekményt, a munkabért kell figyelembe vennie. Az alábbi ábra mutatja a vállalat optimális döntését.

8. A munkapiac

145

VMPL

Munka határtermék-érték görbéje

0 L (fÅ/nap)

W, VMPL

Piaci bér6000

8000

5 7 9

4000

A munka pozitív határprofitja A munka negatív

határprofitja.Profitmaximalizálómunkamennyiség

0,4

W=VMPL

8.2. ábra A kompetitív vállalat profitmaximalizáló munkafelhasználása

Az ábra egy hipotetikus gombaszedő kisvállalkozásra jellemző adatokat tüntet fel. Láthatjuk a munka előbb növekvő, majd csökkenő határtermék-érték görbéjét (VMPL). A kompetitív vállalat a munkapiacon kialakult 6000 Ft-os napibérrel szembesül, amelyet vízszintes egyenes mutat, s ez azt jelzi, hogy ez a bér független a vállalat munkafelhasználásától. A nulláról indulva növeljük fokozatosan a vállalat munkafelhasználását (és így termelését is)! A munka határtermék-értéke először emelkedik és 0,4 munkaegységnél eléri a piaci bér szintjét (részmunkaidős foglalkoztatás is lehetséges). Mivel 0,4 munkaegységig a bér nagyobb a határtermék-értéknél ezért itt van a legkisebb profitot eredményező foglalkoztatás. 0,4 munkaegység után a munka határtermék-értéke meghaladja a bérszintet egészen 7 fő/nap foglalkoztatásig. Ezt a szakaszt a munka pozitív határprofitja jellemzi, vagyis ezen a szakaszon egységnyivel növelve a munkafelhasználást a vállalat bevétele nagyobb mértékben nő költségeinél. Pl. 5 főnél egységnyivel növelve a munkamennyiséget a napi bevétel 8000 Ft-tal emelkedik, míg a naponkénti költség csak a bér nagyságával 6000 Ft-tal nő, így a napi profit 2000 Ft-tal emelkedik, vagyis a határprofit 2000 Ft. 7 fő/nap foglalkoztatás után a munka határtermék-értéke (a csökkenő határtermék miatt) már kisebb a munkabérnél, így ezen a szakaszon a munka negatív határprofitja jellemző. Itt a munkamennyiség csökkentésével növelhető a profit. Pl. 9 főnél egységnyivel csökkentve a munkamennyiséget a naponkénti bevétel 4000 Ft-tal esik vissza, míg a napi költség 6000 Ft-tal csökken (a határprofit itt –2000 Ft). Elemzésünk következtetése az, hogy a profitmaximum 7 fő/nap foglalkoztatásnál van, ahol a munka határprofitja nulla, vagyis a munka határtermék-értéke egyenlő a munkabérrel, továbbá a VMPL görbe felülről metszi a bér egyenesét.

8. A munkapiac

146

Tehát, ha a profitmaximalizáló kompetitív vállalat egyáltalán termel, akkor az általa alkalmazott munkamennyiségnél a munka határtermék-értéke egyenlő a bérrel és a munka határtermék-érték görbéje felülről metszi a munkabér egyenesét. A kompetitív vállalat rövid távú munkakeresleti görbéje Az imént levont következtetésben nem véletlenül szerepelt a „ha egyáltalán termel” kitétel. A termékek kínálatának elemzésénél már láttuk, hogy amennyiben a termék ára nem éri el az átlagos változó költség értékét, úgy a profitmaximalizáló vállalat szünetelteti termelését. Az üzemszünet jelenségét a termelési tényezők felhasználásánál is bemutathatjuk. Tegyük föl továbbra is, hogy a vállalat egyetlen változó inputja a munka, rögzített inputja pedig a tőke. A kompetitív vállalatnak nemcsak a munka határtermék-értékét és a munkabért kell figyelemmel kísérnie, hanem azt is, hogy az egy munkásra jutó árbevétel fedezi-e a kifizetendő bért. Ha ugyanis egy munkás bére meghaladja az egy munkásra jutó bevételt, akkor a vállalat árbevételénél összességében több bért fizet ki munkásainak. Ekkor jobban jár, ha szünetelteti termelését, mert így kevesebb veszteséget szenved. Ilyenkor veszteségét a tőkéhez fűződő költségek (a fix költségek adják). Az egy munkásra jutó bevétel egyenlő a termék árának és a munka átlagtermékének (termelékenységének) szorzatával:

Árbevétel/munkamennyiség = P × Q/L = P × APL. agy a profitmaximalizáló vállalat csak akkor termel, ha a munkabér kisebb, mint outputjának ára és a munka átlagtermékének szorzata Tekintsük ismét a gombaszedő cég példáját!

VMPL

0 L (fÅ/nap)

W, VMPL, P×APL

8000

DL

P×APL

Munkaegységre jutóbevétel görbéje

DL=0

4000

6000

97

Üzemszünetipont

5

Munkakeresletigörbe

Munkakeresletigörbe

8.3. ábra A kompetitív vállalat munkakeresleti görbéje

Az ábrán feltüntettük a munkaegységre jutó bevétel (P × APL) görbéjét is. Mivel ennek alakját a munka átlagterméke határozza meg, ezért a VMPL és a P × APL görbe között ugyanolyan a

8. A munkapiac

147

viszony, mint a munka határterméke és átlagterméke között. Megfigyelhetjük, hogy a munkaegységre jutó bevétel maximális nagysága 8000 Ft/fő. Az ábrán látható, hogy a munkakeresleti (DL) görbének két tisztán megkülönböztethető szakasza van. A görbe negatív meredekségű szakasza a munkaegységre jutó bevétel (P × APL) görbe alatt halad és egybeesik a határtermék-érték (VMPL) görbe megfelelő szakaszával. Ha a napibér kisebb 8000 Ft-nál, akkor a vállalat ezen a szakaszon termel a W = VMPL összefüggésnek megfelelően. agy pl. ha a bér 4000 Ft-ról 6000 Ft-ra emelkedik, akkor a vállalat által keresett munkamennyiség napi 9 főről 7 főre csökken. A munkafelhasználás csökkentése emeli a munka határtermékét, s így az új bérszinten ismét létrejön a W = VMPL egyenlőség. (Ehhez nem kell feltétlenül elbocsátania a dolgozókat, elég ha a természetes munkaerő vándorlás révén megüresedett helyekre nem vesz föl új embereket.) Ha viszont a napibér 8000 Ft-ra nő, akkor a vállalat a fentiek szerint csak 5 munkást alkalmazna. Ekkor viszont a napi munkaköltség 5 × 8000 = 40.000 Ft lenne, ami éppen egyenlő a vállalat teljes bevételével, tehát a vállalat mindenképpen a tőkeköltséggel megegyező veszteséget szenved. Ha tovább nő a munkabér, akkor az már meghaladja P × APL értékét (melynek maximuma 8000 Ft/fő), így a vállalat munkaköltsége 8000 Ft fölötti napibér esetén nagyobb, mint a teljes bevétel. agy a vállalat által keresett munkamennyiség nullára csökken. Ezért W > 8000 esetén a DL görbe a függőleges tengellyel egybeeső félegyenest alkot. A fentiek alapján levonhatjuk az alábbi következtetéseket: A kompetitív vállalat a W = VMPL összefüggésnek megfelelően alkalmazza a munkát, ha W < P × APL, és szünetelteti a termelést, ha W > P × APL. Az üzemszünet természetesen bekövetkezhet a munkabér emelkedése folytán, de úgy is, hogy a termék ára süllyed, s ez csökkenti P × APL értékét. Témakörhöz kapcsolódó kiegészítés Egyidejű profitmaximalizálás a termékek és termelési tényezők piacán Az előzőekben hangsúlyoztuk, hogy a vállalat termékpiaci és tényezőpiaci döntései között lényegi kapcsolat áll fenn. Ha a gombaszedő vállalat a most levezetett összefüggések alapján 7 munkás alkalmazásával maximalizálja profitját, akkor ez a munkakeresleti döntés meghatározza azt is, hogy mennyi gombát termel. És megfordítva, ha a termékpiacról tanultak alapján napi 500 kg gomba piacra dobásával ér el maximális profitot, akkor ez kínálati döntés meghatározza azt, hogy hány munkást vegyen fel. agy a termékpiacon optimális döntésből le kell tudnunk vezetni a tényezőpiacon optimális döntést és megfordítva. Az 5. fejezetben, a költségfüggvények tanulmányozásakor láttuk, hogy amennyiben a munka az egyetlen változó input, akkor a határköltség a bér és a munka határtermékének hányadosa: MC = W/MPL.

8. A munkapiac

148

Azt is megfigyeltük, hogy ekkor az átlagos változó költség a bér és a munka átlagtermékének hányadosa: AVC = W/APL. A javak kínálatáról szóló 6. fejezetből tudjuk, hogy a kompetitív vállalat

a P = MC kritérium alapján termel, ha P > AVC és szünetelteti a termelést, ha P < AVC.

A költségfüggvényekre kapott fenti összefüggéseket behelyettesítve kapjuk, hogy a kompetitív vállalat

a P = W/MPL kritérium alapján termel, ha P > W/APL és szünetelteti a termelést, ha P < W/APL.

MPL-lel és APL-lel szorozva az alábbiakat nyerjük: a kompetitív vállalat

a P × MPL = W kritérium alapján termel, ha P × APL > W és szünetelteti a termelést, ha P × APL < W.

agy az outputpiaci optimális döntési kritériumokból levezettük az inputpiaci döntések követelményeit. A munkakeresleti görbe elmozdulásai A fenti elemzésből könnyen levezethetők a rövid távú munkakeresleti görbe elmozdulásai: (1) A munkakereslet nő, ha az output ára emelkedik: ekkor ugyanahhoz a munkamennyiséghez nagyobb határtermék-érték tartozik, mert ugyanakkora MPL-t nagyobb P-vel szorzunk. (2) A munkakereslet nő, ha a technológiai fejlődés, vagy a tőkeállomány növekedése folytán a munka termelékenysége emelkedik: ekkor ugyanakkora munkamennyiséghez szintén nagyobb határtermék-érték tartozik, mert emelkedik a munka határterméke. A fenti változások esetén a megváltozott termákárhoz, vagy technológiához és tőkeállományhoz egy másik, az előzőtől különböző rövid távú munkakeresleti görbe tartozik. A munkakeresleti görbe elmozdulása megváltoztatja a munkapiacon kialakuló egyensúlyi bért és az alkalmazott munkamennyiséget is.

8. A munkapiac

149

DL1

DL2

0 L

W

W2

W1

L1 L2

SLA munkakereslet bÅvülésea termékár emelkedése,a technikai haladás,a tÅkefelhalmozásmiatt.

8.4. ábra A munkakereslet bővülése és a munkapiac

Az ábrán látható, hogy a munkakereslet bővülése növeli az egyensúlyi bért és az egyensúlyi foglalkoztatást is. Hosszú távú munkakereslet Hosszú távon némileg más a munkabér változások hatásmechanizmusa, mint rövid távon. Mivel hosszú távon minden termelési tényező fölhasználása megváltoztatható, ezért tág tere nyílik a tényezők egymás közötti helyettesítésének. Adott termékmennyiség különböző termelési eljárásokkal, a termelési tényezők különböző kombinációival állítható elő. Pl. ha egy árkot akarunk kiásatni, akkor ezt megtehetjük tőkeigényes technológiával, mikor markoló gépeket és néhány munkást alkalmazunk, vagy megtehetjük munkaigényes módon is, ha sok munkást fogadunk föl és mindenkinek adunk egy-egy ásót. Hosszú távon a vállalatok az ismert termelési eljárások közül szabadon választhatnak. Természetesen úgy fognak választani, hogy adott mennyiséget a lehető legkisebb költséggel termeljék meg. A költségeket pedig a termelési tényezők igénybevételéért fizetendő piaci ár jelenti. Ilyenformán az alkalmazott termelési eljárásokat a termelési tényezők árának aránya határozza meg. Ha tehát a munkabér a tőke bérleti díjához képest jelentősen emelkedik, akkor hosszú távon a vállalatok tőkeigényesebb termelési eljárásokra térnek rá, a munkát tőkével helyettesítik, vagyis egységnyi munkára számítva több tőkét alkalmaznak. agy, ha a megtermelendő termékmennyiség változatlan marad, s a munkabér emelkedik a tőke bérleti díjához képest, akkor a keresett munkamennyiség csökken. A vállalatok kevesebb munkát és több tőkét alkalmaznak. Ha viszont a termék iránti kereslet emelkedik, akkor az output nő, s ez növeli a munka keresletét is, így még emelkedő bérek mellett is nőhet a foglalkoztatás.

8. A munkapiac

150

Összefoglaló A munkakínálati döntés szintén fogyasztói döntésként fogható fel. A munka eladója bizonyos mennyiségű szabadidő vásárlója. A szabadidő is szűkös jószág: fogyasztása növeli a jólétet és fizetni is kell érte. A szabadidő ára, alternatív költsége a munkabér. Ha egységnyi szabadidővel többet fogyasztunk, akkor bizonyos mennyiségű munkabért áldozunk föl. A munkabér a munkavállaló szempontjából a munka eladási és a szabadidő vételi ára. A szabadidő keresletére (a munka kínálatára) is értelmezhető a munkabér változásának helyettesítési és jövedelmi hatása. Ha nő a munkabér, akkor ez megdrágítja a szabadidőt: a helyettesítési hatás önmagában a szabadidő keresett mennyiségét csökkenti, a munka kínált mennyiségét növeli. A szabadidő normál jószág. Ha nő a munkabér, akkor nő a jövedelem is: a jövedelmi hatás önmagában növeli a szabadidő keresett mennyiségét és csökkenti a munka kínált mennyiségét. A béremelkedés teljes hatása nem egyértelmű, mert a helyettesítési hatás önmagában növelné, a jövedelmi hatás pedig önmagában csökkentené a kínált munkamennyiséget. A munkakínálati görbe lehet végig pozitív meredekségű, de lehet visszahajló is. Ekkor a bér emelkedése bizonyos szintig növeli a kínált munkamennyiség, utána csökkenti azt. Alacsony munkabérnél a helyettesítési hatás uralkodik, magas munkabérnél a jövedelmi hatás. Egy szakma hosszú távú piaci munkakínálati görbéje nem lehet visszahajló: a növekvő munkabér más szakmákból csábítja át a munkásokat. A munkakereslet (a többi input keresletéhez hasonlóan) származékos kereslet: végső soron a fogyasztási javak keresletéből számazik. A vállalatok termékek jövedelmező előállítása céljából vásárolnak inputokat. A munkakeresletet a vállalat profitmaximalizáló döntéseiből kell levezetni. Ha az egységnyi munkára jutó árbevétel nagyobb a munkabérnél, akkor a kompetitív vállalat annyi munkát alkalmaz, hogy a munka határtermék-értéke megegyezzen a bérrel. Ha a munkabérek emelkednek a termékárakhoz képest, akkor csökken a termelés és ezzel a munkafelhasználás. Ha pedig a termékárak növekednek a munkabérekhez képest, akkor bővül a termelés, ennélfogva a felhasznált munkamennyiség is. Hosszú távon a vállalatok többféle (munka-, vagy tőkeigényes) termelési eljárás közül választhatnak úgy, hogy a legkisebb költséggel termeljenek. Ha nő a munkabér a tőke bérleti díjához képest, akkor a vállalatok tőkeigényesebb eljárásokat fognak választani, s ez csökkentheti a munkafelhasználást.

8. A munkapiac

151

Fontos fogalmak szabadidő egyéni munkakínálat piaci munkakínálat határtermék-érték rövid távú munkakereslet hosszú távú munkakereslet Áttekintő kérdések ♦ Miért fogható fel a munkakínálati döntés fogyasztói döntésnek? ♦ Miért áru a szabadidő? Mi egy óra szabadidő ára? ♦ Mit jelent a munkabérváltozás helyettesítési és jövedelmi hatása? ♦ Hogyan lehet visszahajló az egyéni munkakínálati görbe? ♦ Hogyan hatnak a nem-munkajövedelmek a munkakínálatra? ♦ Milyen a piaci munkakínálati görbe alakja? Miért ilyen? ♦ Hogyan maximalizálja profitját a kompetitív vállalat a munkapiacon? ♦ Mi a munka határtermék-értéke? ♦ Szüneteltetheti-e a termelést a kompetitív vállalat a bérek emelkedése miatt? Ha igen,

akkor milyen bérszintnél? ♦ Hogyan változik a kompetitív vállalat rövid távú munkakereslete, ha emelkedik

termékének ára? ♦ Melyik lehet a rugalmasabb: a rövid távú, vagy a hosszú távú munkakereslet? Mi ennek az

oka? Feladatok 1. a) Vannak olyan adók, amelyeknek összege a munkajövedelem függvényében növekszik pl. ilyen a személyi jövedelemadó, vagy a kötelező társadalombiztosítási hozzájárulás. Milyen jellegű ezen adók kivetésének helyettesítési és jövedelmi hatása? Milyen lehet a kínált munkamennyiségre gyakorolt teljes hatás? b) Egyes adók nem függnek a munkajövedelemtől. Pl. ilyen a kamatadó, a vagyonadó, stb. Hogyan hat ezen az adók kivetése a munkakínálatra? 2. Tegyük föl, hogy minden fogyasztási cikk ára 10%-kal emelkedik, miközben Szorgos Szabolcs órabére változatlan marad. Ennek hatására Szabolcs 10%-kal növeli munkakínálatát. a) Hogyan változott Szabolcs reál munkajövedelme és jóléte? b) Munkakínálati görbéjének melyik szakaszán mozog Szabolcs? 3. Tegyük föl, hogy egy szakszervezet (a tagság többségi akaratának megfelelően) magasabb béreket és rövidebb munkaidőt követel egyidejűleg. Eszerint munkakínálati görbéjének melyik szakaszán van a szakszervezeti tagjainak többsége? 4. Egy munkavállaló napi szabadidő iránti keresleti görbéjének egyenlete Z = 16 – 0,01W, ahol Z a fogyasztott szabadidő mennyisége (óra/nap) és W az órabér. A munkás munkaidőre és szabadidőre felosztható ideje naponta 16 óra. a) Adja meg a munkakínálati görbe egyenletét!

8. A munkapiac

152

b) A munkásnak két állást kínálnak fel: egy napi 6 órás állást 600 Ft-os órabérrel és egy napi 10 órásat 900 Ft-os órabérrel. Melyiket választja a munkás? c) Mekkora a munkás napi munkajövedelme és szabadidő fogyasztásból származó fogyasztói többlete? 5. Az alábbi táblázatban egy pizzasütő kisvállalkozás termelési adatait láthatjuk.

Munkáslétszám (naponta) Pizza mennyisége (db/nap) Munka nettó határbevétele 0 0 —— 1 24 2 44 3 60 4 72 5 80 6 74

Tegyük föl, hogy a pizzapiacon tökéletes verseny van és egy pizza ára 500 Ft. A változó költségek munka-, anyag- és energiaköltségből tevődnek össze. Egy pizza elkészítésének anyag- és energiaköltsége állandó, 100 Ft. a) A táblázat 3. oszlopában adja meg mennyivel növeli a pizzasütöde bevételét az anyag- és energiaköltségek levonása után egységnyi többletmunka alkalmazása! (Ha az anyag- és energia költséget levonjuk, akkor minden egyes újabb pizza eladása 400 Ft-tal növeli a bevételt.) b) Mennyit termel és hány munkást alkalmaz naponta a pizzasütöde, ha egy munkás napi bére 4000 Ft? c) Hogyan változik a termelés és a munkafelhasználás, ha a napi bér ceteris paribus 5000 Ft-ra emelkedik? d) Milyen napi bér mellett alkalmazna a sütöde 5 munkást? 6. Az alábbi táblázatban egy gombaszedéssel foglalkozó kisvállalkozás munkafelhasználási és termelési adatait láthatjuk. Tegyük föl, hogy a gomba piacán tökéletes verseny van. Munkáslétszám (fő/nap) Szedett gomba mennyisége

(kg/nap) Munka határterméke (kg)

0 0 —— 1 10 2 18 3 24 4 28 5 30 6 31

a) A táblázat 3. oszlopába írja be, hogy mennyivel növeli a vállalat termelését egységnyi többletmunka alkalmazása! b) Tegyük föl, hogy a napi munkabér ötszöröse egy kg gomba árának, azaz egy munkás a napi béréből 5 kg gombát tudna vásárolni. Hány munkást alkalmaz és mennyit termel a vállalat?

8. A munkapiac

153

c) Képzeljük el, hogy akár a gomba áremelkedése, akár a munkabér esése folytán most egy munkás csak 1,5 kg gombát tudna vásárolni napi béréből. Hogyan változik a vállalat termelése és munkafelhasználása? d) Milyen napibér/gombaár arányok mellett alkalmaz a vállalat csak két munkást? 7. Tegyük föl, hogy rövid távon egy vállalat egyetlen változtatható termelési tényezője a munka. A vállalat rövid távú határtermék görbéjének egyenlete: MPL = 100 – 2L. A vállalat rövid távú átlagtermék görbéjének egyenlete: APL = 100 – L. A vállalat fix költsége: FC=500. Tudjuk, hogy a vállalat profitmaximalizáló és a termékpiacon, valamint a munkapiacon is tökéletes versenyző. A termék piaci ára P=2. A munka piaci ára W = 120. a) Adja meg a munka határtermék-érték görbéjének és az egy munkásra eső bevétel görbéjének egyenletét! b) Mennyi munkát alkalmaz a vállalat, mennyit termel és mekkora a profitja? c) Adja meg a vállalat munkakeresleti görbéjének egyenletét! (Milyen bér mellett lenne nulla a keresett munkamennyiség?) 8. Egy vállalat hosszú távon különböző termelési eljárásokkal termelhet. Az alábbi táblázat egységnyi termék megtermeléséhez szükséges minimális tőke- és munkamennyiséget mutatja két különböző termelési eljárás (1. és 2. ) esetében.

Eljárások 1. 2. Tőkefelhasználás (gépóra) 4 2

Munkafelhasználás (munkaóra) 4 6 Átlagköltség a) eset Átlagköltség b) eset

a) Melyik termelési eljárást válassza a vállalat, ha a tőkefelszerelés bérleti díja gépóránként 3200 Ft, az órabér pedig 3000 Ft? Írja be a 4. sorba egységnyi termék költségét! b) Tegyük föl, hogy az órabér 3400 Ft-ra nő, miközben a tőke bérleti díja nem változik. Most melyik eljárással érdemes termelni? Írja be az 5. sorba az átlagköltség értékeket! Hogyan változik a termelés tőke- és munkaigényessége a munkabér változás miatt? c) Hogyan kellene változnia a tőke bérleti díjának ahhoz, hogy a 3400 Ft-os órabérnél mégsem a b) pontban kiválasztott termelési eljárást, hanem a másikat alkalmazzák?

9. fejezet MEGTAKARÍTÁS ÉS BEFEKTETÉS Ebben a fejezetben megismerkedhet ♦ a gazdasági szereplők olyan döntéseivel, amelyek a jelen és a jövő közötti

választást jelentik, ♦ a megtakarítási döntéseket meghatározó tényezőkkel, ♦ a nominális és a reálkamatlábbal, s azzal hogyan hat a reálkamatláb a

fogyasztásra és a megtakarításra, ♦ a vagyontárgyak fogalmával és főbb típusaival, ♦ azzal, hogy miképpen lehet a jelenbeni pénz jövőbeli értékét és a jövőben várható

bevételek jelenértékét kiszámítani, ♦ azzal, hogy milyen szempontokat célszerű követni a vagyontárgyakba való

befektetési döntéseknél, ♦ a vagyontárgyak piacával. Elfogyasszák-e a fogyasztók összes jelenbeni jövedelmet, vagy takarítsák meg egy részét? Ez utóbbi esetben a jelenbeni fogyasztás feláldozása árán a jövőben többet fogyaszthatnak. Beruházzanak-e a vállalatok tulajdonosai? Ha jövedelmüket tőkejavak vásárlásába fektetik, akkor elvonják a jelenben képződött profitjukat a fogyasztás elől azért, hogy a jövőben nagyobb profitra tegyenek szert. Akár a megtakarítást, akár beruházást tekintjük, mindegyik döntés lényege a jelen és a jövő közötti választás. 9.1. Megtakarítás A megtakarítás lényege a jelenbeni fogyasztásról való lemondás, vagyis az, hogy a fogyasztók jelenbeni jövedelmük egy részét nem fogyasztják el. A megtakarítások létezése a tőkeállomány gyarapításának, a tőkefelhalmozásnak szükséges feltétele. Ha mindenki összes jelenbeni jövedelmét elfogyasztaná, akkor (a külföldről történő hitelfelvételt leszámítva) nem lenne lehetőség az elhasználódott tőkejavak pótlását meghaladó mértékben tőkejavak termelésére. A fogyasztó megtakarítási döntése során a jelenbeni és a jövőbeni fogyasztás között választ. Ha jövedelme egy részét megtakarítja, akkor lemond a jelenbeni fogyasztás egy részéről (jövedelménél kevesebbet fogyaszt), cserébe viszont a következő időszakban jövőbeni jövedelménél többet fogyaszthat, mivel megtakarításaira kamatot kap.

9. Megtakarítás és befektetés

155

Ugyanakkor a fogyasztó hitelt is vehet fel (negatív megtakarítást is képezhet), aminek segítségével a jelenbeni jövedelménél többet fogyaszthat. A hitelt azonban kamatostul vissza kell fizetni, ami szűkíti a jövőbeni fogyasztás lehetőségeit. A megtakarítási és hitelfölvételi döntéseket főként a fogyasztók jelenbeni és jövőbeni fogyasztással kapcsolatos értékitéletei, valamint a jelenbeni jövedelem és a jövőbeni jövedelemmel kapcsolatos várakozások és a reálkamatláb határozzák meg. Az alábbiakban sorravesszük a megtakarítási és hitelfölvételi döntés ezen tényezőit. A fogyasztói türelmetlenség Ismert jelenség, hogy a jelenbeni fogyasztást többre értékeljük a jövőbeni fogyasztásnál. Ahogy a mondás tartja: “jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok”. A fogyasztói türelmetlenség föltevése szerint minél hamarabb fogyasztunk el valamit, annál többre értékeljük azt. Ennélfogva a fogyasztó hajlamos elfogyasztani összes jövedelmét, sőt kölcsönvenni jövőbeni jövedelmének terhére. A kölcsönvétel segítségével jövőbeni fogyasztását előrehozhatná és így hasznosságát növelhetné. A fogyasztó türelmetlensége a megtakarítások ellen szól. A fogyasztó jelenbeni és jövőben várható jövedelme Ha a fogyasztó arra számít, hogy jövőbeni jövedelme lényegesen kisebb lesz jelenbeni jövedelménél, akkor hajlamos lesz a megtakarításra, vagyis jelenbeni fogyasztásának elhalasztására, azért hogy jelenbeni fogyasztási szintjének legalább egy részét megtarthassa. Ez a motívum elsősorban az életpályájuk delelőjén álló fogyasztókra jellemző, akik időskori nyugdíjas éveikre takarékoskodnak. Ha viszont a fogyasztó várakozásai szerint későbbi jövedelme jelentősen magasabb lesz a mostaninál, akkor a fogyasztó hajlamos lesz arra, hogy hitelfölvétellel jelenbeni fogyasztását növelje jovőbeni fogyasztásának terhére. Ez főleg az életpálya kezdetén álló fogyasztókra jellemző, mivel ők arra számítanak, hogy életpályájuk előrehaladtával egyre növekszik jövedelmük. A példákból látható, hogy a fogyasztók jövedelme erősen ingadozik életpályájuk során: a pályakezdők jövedelme alacsony, az életpálya közepén a jövedelem magas, majd a pálya végén ismét csökken. Ezzel szemben a fogyasztók kisimított fogyasztási pályára törekszenek, amelynek során a fogyasztásuk nagyjából egyenletesen alakul, illetve kismértékben növekszik. Így az életpálya elején a jövedelmet meghaladó fogyasztás a jellemző, a közepén a fogyasztás alatta marad a jövedelemnek, az életpálya végén pedig ismét nagyobb a fogyasztás a jövedelemnél, ezúttal a középső szakaszban fölhalmozott vagyon elfogyasztása révén. A jövő bizonytalansága Mivel nem láthatjuk pontosan a jövőbeni jövedelmeket, illetve a jövőbeni szükségleteket, ennélfogva célszerű megtakarítani, illetve vagyont felhalmozni azért, hogy az esetleges jövőbeni kedvezőtlen fejleményekre (pl. munkanélküliség vagy váratlan betegség esetére)


156

felkészüljünk. Ez adja az alapját az ún. óvatossági megtakarításoknak. A bizonytalanság fokozódása általában növeli a megtakarításokat. Örökség hagyása az utódok számára Ebben az esetben a fogyasztás elhalasztása nem magának a megtakarítónak biztosít a jövőbeni jövedelmet meghaladó fogyasztást, hanem a megtakarító gyermekeinek. A reálkamatláb A fogyasztók értékitéletének és jövedelmének alakulása mellett a megtakarítási, vagy hitelfölvételi döntés meghatározó tényezője a jelenbeni fogyasztás ára. A jelenbeni fogyasztás árát a reálkamatláb határozza meg. A reálkamatlábat meg kell különböztetnünk a névleges, a nominális kamatlábtól. A nominális kamatláb az inflációs rátát is tartalmazó kamatláb. Ezzel a kamatlábbal találkozunk a mindennapokban és a nominális kamattal tetézett összeget kapjuk vissza később, ha kötvényt vásárolunk, vagy tartós betétet nyitunk. A nominális kamatláb tartalmaz egy olyan hányadot, amely a pénz időközbeni értékcsökkenésének ellensúlyozására szolgál. Ugyanis infláció esetén a pénz veszít értékéből és a megtakarítót kárpótolni kell ezen veszteségért. Ezzel szemben reálkamatlábnak az inflációtól, vagyis a pénz értékcsökkenésétől megtisztított kamatlábat nevezzük. A reálkamatláb körülbelüli nagyságát úgy számíthatjuk ki, hogy a nominális kamatlábból kivonjuk az inflációs rátát. Ha pl. 100 Ft-ot egy évre lekötve tartós betétben helyezünk el és az év végére befektetésünk 120 Ft-ra gyarapszik akkor a nominálkamatláb 20%-os. Ha viszont közben 16%-os infláció zajlik le, vagyis az árak az év végén átlagosan 16%-kal magasabbak, mint az év elején, akkor a 20 Ft-nyi kamatból 16 Ft csak az infláció ellensúlyozására szolgál. Az év végén 116 Ft-ból éppen ugyanannyit tudunk vásárolni, mint az év elején 100 Ft-ból. A maradék 4 Ft kamat a reálkamat, ez fejezi ki befektetésünk tényleges hozamát. A reálkamatláb ebben az esetben 4%-os. Hogyan határozza meg a reálkamatláb a jelenbeni fogyasztás árát? A jelenbeni fogyasztás ára, vagyis megszerzésének alternatív költsége egyrészt természetesen az a pénzösszeg, amit fogyasztási javakra költünk. Másrészt a ténylegesen kiadott pénzösszeghez hozzá kell adnunk ennek reálkamatát is. Ha tehát egy adott évben mondjuk 1 millió Ft-ot elköltünk fogyasztási javakra és a reálkamatláb 5%-os, akkor ennek a jelenbeni fogyasztásnak az ára 1,05 × 1 mFt, azaz 1 millió 50 ezer Ft lesz, mert ha nem költenénk el az idén a jövedelmünket, akkor a következő évben változatlan árak mellett 1 millió 50 ezer Ft értékű fogyasztási jószágra tehetnénk szert. Az 1 millió Ft-ot kölcsönadva ugyanis a következő évben 1 millió 50 ezer Ft-ot kapnánk vissza.


157

Hogyan hat a reálkamatláb a megtakarításokra? A reálkamatláb változásánál is megfigyelhetjük a helyettesítési és jövedelmi hatást, csakúgy mint a fogyasztási cikkek árváltozásánál, vagy a munkabér változásánál. A reálkamatláb emelkedésének helyettesítési hatása abból fakad, hogy ha növekszik a reálkamatláb, akkor a jelenbeni fogyasztás megdrágul a jövőbenihez képest. Ez arra ösztönzi a háztartást, hogy csökkentse jelenbeni fogyasztását és inkább a jövőben fogyasszon többet. Tehát a reálkamatláb növekedésének helyettesítési hatása önmagában növeli a megtakarítást. Ugyanakkor a reálkamatláb emelkedésének jövedelmi hatása attól függ, hogy a fogyasztó kezdetben megtakarító (hitelnyújtó) volt-e, vagy hitelfelvevő. Ha a fogyasztó a reálkamatláb megemelkedése előtt hitelnyújtó volt, akkor a reálkamatláb emelkedése növeli a jövedelmét (hiteleire magasabb kamatot fog kapni). Ez arra ösztönzi, hogy minden normál jószágból többet fogyasszon, vagyis növeli jövőbeni és jelenbeni fogyasztását egyaránt. A reálkamatláb növekedésének jövedelmi hatása tehát hitelnyújtók esetében önmagában véve csökkenteni fogja a megtakarítást. Így hitelnyújtók esetében a reálkamatláb változásának hatása nagyon hasonló a munkabér változásának hatásához. Az ellentétes helyettesítési és jövedelmi hatás eredőjeként kialakuló teljes hatás előjelét nehéz megjósolni. Előfordulhat, hogy az egyéni megtakarítási görbe visszahajló lesz, hasonlóan az egyéni munkakínálati görbéhez. Ekkor alacsony reálkamatlábnál erősebb a helyettesítési hatás, mint a jövedelmi hatás és így a reálkamatláb emelkedése növeli a megtakarítást. Ezzel szemben magas reálkamatlábnál a jövedelmi hatás dominál a helyettesítési hatás fölött és így a reálkamatláb további emelkedése csökkenti a megtakarítást. A fentinél egyszerűbb a helyzet, ha a fogyasztó a reálkamatláb emelkedése előtt hitelfelvevő volt. Ekkor a reálkamatláb emelkedése csökkenti a fogyasztó jövedelmét (a felvett hitelekre magasabb kamatot kell fizetni). Ez arra ösztönzi, hogy minden normál jószágból kevesebbet fogyasszon, vagyis csökkenti jövőbeni és jelenbeni fogyasztását egyaránt. A reálkamatláb növekedésének jövedelmi hatása tehát hitelfelvevők esetében önmagában véve növelni fogja a megtakarítást, ami itt azt jelenti, hogy a fogyasztó csökkenti hitelfelvételét. agy a hitelfelvevők esetében a reálkamatláb emelkedésének helyettesítési és jövedelmi hatása egyirányú: mindkettő a jelenbeni fogyasztás és hitelfelvétel csökkentésének irányába hat. 9.2. Befektetések Vagyontárgyak Ha valaki nem fogyasztja el összes jövedelmét, akkor döntenie kell arról, hogy megtakarítását milyen vagyontárgyakba fektesse be. A vagyontárgyak olyan tartós javak, amelyek hosszabb időn át nyújtanak szolgáltatásokat. Ezek a tartós javak lehetnek fizikai, vagy pénzügyi jellegűek, illetve idesorolható az emberi tőke is.


158

A fizikai vagyontárgyak között elsőként említendőek a tőkejavak, amelyeket a vállalatok vásárolnak az elhasznált tőkejavak pótlása, vagy a tőkeállomány bővítése céljából. Szintén a fizikai vagyontárgyak körébe sorolhatók az ingatlanok, műkincsek, nemesfémek stb. amelyeket a jovóbeni értéknövekedés reményében vásárolnak meg. A fizikai vagyontárgyak egy részének pl. a lakásoknak, vagy hétvégi telkeknek lehet fogyasztási hozama is. A pénzügyi javak másokkal szembeni pénzügyi követeléseket jelentenek. Ilyenek a különböző értékpapírok, valamint maga a pénz is. Az értékpapírok közül kiemelkedik két alaptípus: a kötvény és a részvény. A kötvény megvásárlásával hitelt nyújtunk a kötvény kibocsátójának, nevezetesen egy vállalatnak, vagy az államnak. A kötvény lejáratáig rányomtatott névértékének arányában kamatokat fizet, majd lejáratkor visszafizetik a befektetett összeget. A kötvény piaci ára (árfolyama) eltérhet névértékétől. Emiatt a kötvény vásárlója árfolyamkockázatot vállal, hiszen árfolyam emelkedés esetén vagyona n , árfolyamcsökkenés mellett viszont vagyonának értéke apad. A részvény megvásárlásával egy vállalat tulajdonjogainak bizonyos részét szerezzük meg. A részvénynek nincs lejárati ideje. A részvény hozama két részből tevődik össze: a vállalat profitjából való részesedésből, az osztalékból, valamint a részvény árfolyamnyereségéből. A részvények esetében az árfolyamkockázat még nagyobb, mint a kötvényeknél. Végül a pénznek, mint vagyontartási formának sajátossága az, hogy bármikor bármire elcserélhető, viszont nincsen hozama, illetve infláció esetén negatív hozama van. Előny viszont, hogy nincsen árfolyamkockázata. A pénztartás motívumaival a makroökonómia foglalkozik. A fizikai és pénzügyi vagyontárgyak mellett befektethetünk saját emberi tőkénkbe is. Az emberi tőke a társadalom tagjainak munkaereje, munkaképessége. Az emberi tőke elemei az alábbiak: (1) Az emberi tőke magában foglalja az ember természettől fogva adott munkaképességét; természeti felépítésénél fogva az ember képes egyszerű, képzetlen munkát végezni. (2) Másrészt az emberi tőke magában foglalja az iskolákban, tanfolyamokon szerzett tudást, képzettséget; ennyiben az emberi tőke az oktatási rendszer terméke. (3) Harmadrészt az emberi tőke tartalmazza a használata, a munkavégzés során bővülő tudást, termelési tapasztalatot is; ez a munkavégzés melléktermékének tekinthető. Az emberi tőkébe való befektetés éppolyan jövedelmező lehet, mint pl. egy részvénybe való befektetés. Ha mondjuk főiskolai végzettséget szerzünk és vállaljuk ennek költségeit, akkor gyarapítjuk emberi tőkénket. A befektetés viszont megtérülhet, mert a jövőben többet kereshetünk, mint ilyen képzettség nélkül. A vagyontárgyak tartósságából következik, hogy megszerzésük rövidebb ideig, míg használatuk hosszabb ideig tart. Pénzügyi szempontból nézve ez azt jelenti, hogy a megszerzés rövid időszakában (a jelenben) a tulajdonosnak a vagyontárgy megszerzésével kapcsolatban költségei vannak, amelyek a vagyontárgy árát jelentik. Ezután a használat hosszabb időszakában (a jövőben) a tulajdonos a vagyontárgy használatából hozamok sorozatára tesz szert.


159

A vagyontárgy megvételével tehát az újdonsült tulajdonos jelenbeni költségek árán jövőbeni hozamok sorozatához jut. Ezek a hozamok általában kétfélék lehetnek: egyrészt a jövőbeni hozamok ölthetik pénzáramlások formáját, másrészt a hozamok jelentkezhetnek a vagyontárgy piaci árának emelkedése formájában. Ennek egyik példája a részvény, amelynek esetében az osztalék az évenkénti pénzáramlásokat jelenti, a tőzsdei árfolyam növekménye pedig az árfolyamnyereséget. Nyilván akkor érdemes megvásárolni egy vagyontárgyat, ha a jövőbeni hozamok meghaladják a jelenbeni költségeket. Ekkor a következő kérdés merül fel: hogyan vessük össze a jelenbeni költségeket a jövőbeni hozamok sorozatával? A kérdést nem lehet a hozamok egyszerű összeadása útján eldönteni. Nem mondhatjuk pl. azt, hogy ha egy 10 millió Ft-ba kerülő gép megvásárlásával a vállalat a következő 10 évben évenként 1,1 millió Ft összesen tehát 11 millió Ft többletjövedelemhez jut, akkor - mivel 11 millió nagyobb 10 milliónál - mindenképpen érdemes megvásárolni a gépet. Ugyanis a vállalat kölcsönadással kamatoztatva a 10 millió Ft-ot könnyen lehet, hogy nagyobb jövedelemhez jutna, mint a gép megvásárlásával. Mivel a pénzt kölcsönadva bizonyos idő elteltével kamatjövedelemhez juthat bárki, ezért különböző időpontbeli pénzeknek más értéke van. A ma rendelkezésre álló 100 Ft nem egyenértékű az egy év múlva rendelkezésre álló 100 Ft-tal. 10%-os kamatláb mellett a mai 100 Ft az egy év múlva rendelkezésre álló 110 Ft-tal egyenértékű. Mielőtt tehát egy vagyontárgy megvételéről döntenénk, a jelenben felmerülő költségeket és a különböző jövőbeni időpontokban keletkező hozamokat közvetlenül összehasonlíthatóvá kell tenni, vagyis azonos időpontbeli pénzre kell átszámítani. Az azonos időpontbeli pénzre átszámolt költségeket és hozamokat már közvetlenül össze lehet hasonlítani és ennek alapján dönteni lehet a vagyontárgy megvételéről. A különböző időpontbeli pénzek azonos időpontra való átszámításának eszköze a jelenérték, vagy a jövőérték számítása. Jövőérték és jelenérték Először vegyük a jelenbeni pénz jövőértékét! A jelenbeni pénz jövőbeni értékét kamatos kamatszámítással határozhatjuk meg. Képzeljük el, hogy tartós betétként elhelyezünk egy bankba 1000 Ft-ot! A kamatláb 20%. Egy év múlva számlánkon 1000 × 1,2 = 1200 Ft-unk lesz, amit tovább kamatoztatunk. A 2. év végére 1000 × 1,22 = 1440 Ft-ra, a 3. év végére pedig 1000 × 1,23 = 1728 Ft-ra szaporodik a befektetett összeg és így tovább. Ha elég türelmesek vagyunk és n-évig nem veszünk ki a betétszámláról, akkor az n-edik év végére 1000 × 1,2n Ft-unk lesz a számlán. Ez az összeg az eredeti 1000 Ft kamatos kamatokkal megnövelt értéke az n-edik év végére. Azért nevezzük kamatos kamatnak, mert az időközben felgyűlt kamatokat nem vesszük ki a számláról, hanem tovább kamatoztatjuk. A példában 20%-os kamatláb mellett a jelenbeni 1000 Ft egyenértékű a 3 év múlva rendelkezésre álló 1728 Ft-tal.


160

Így C0 összegű jelenbeni pénz t-edik évbeli értékét, azaz a t-edik évre vonatkozó jövőértékét a következő módon számolhatjuk ki:

FVt = C0(1+i)t ahol FVt a C0 jelenbeni pénzösszeg t-edik év végi jövőértéke (FV, future value), és i a kamatláb (interest rate). A jövőbeni pénz jelenértéke pontosan fordított eljárással, az ún. diszkontálással számolható ki. Képzeljük el, hogy 2 év múlva kapunk 14.400 Ft-ot. Mennyi ennek a pénznek a jelenértéke? Tehát milyen összeget kellene kamatoztatni mostantól, hogy két év múlva 14.400 Ft-unk legyen? Ha a kamatláb 20%, akkor 14.400/1,22 = 10.000 Ft-ot kellene kamatoztani, ennyi a két év múlva rendelkezésre álló 14.400 Ft jelenértéke. Általában a Ct összegű, t év múlva rendelkezésre álló pénz jelenértéke a következő:

( )PV =

C1 + i

tt .

ahol PV a jelenérték (present value) nagysága és i a kamatláb (interest rate). Ha egy vagyontárgyat megvásárlunk, akkor tulajdonképpen jogcímet veszünk jövőbeni hozamok bizonyos sorozatára. Hogyan határozható meg a jövőbeni jövedelmek sorozatának jelenértéke? Egyszerűen úgy, hogy az egyes évek várható hozamának jelenértékét kiszámoljuk és a kapott jelenértékeket összeadjuk. Így, ha mondjuk a következő három évben számítunk bizonyos pénzjövedelmekre, akkor ezeknek jelenértékét a következőképpen számíthatjuk ki:

( ) ( ) ( )PV =

C1 + i

+ C

1 + i +

C1 + i

11

22

33 .

ahol C1, C2 és C3 az egyes évekre várható hozam. Ez a képlet egyben megadja egy 3 éves élettartamú vagyontárgy tőkésített értékét. Egy vagyontárgy tőkésített értéke, vagy jelenértéke az élettartama alatt várható hozamai jelenértékének összege. Vigyázzunk! Mivel különböző időpontbeli pénzeket nem szabad összeadni, ezért a tőkésített értéket úgy kapjuk, hogy először az egyes különböző időpontbeli várható hozamok jelenértékét számoljuk ki, majd a jelenértékeket adjuk össze. Lássunk egy, bonyolultnak tetsző, valójában azonban egyszerű és ezért gyakran használt példát a jelenérték kiszámítására! Vannak olyan vagyontárgyak, amelyek végtelen ideig biztosítanak állandó hozamot. Mekkora egy ilyen vagyontárgy jelenértéke? Vegyünk pl. egy lejárat nélküli államkötvényt. Ez örök időre szólóan igér névértékének arányában egy konstans összeget. Ha például névértéke 100 ezer Ft és a rányomtatott kamatláb 20%-os, akkor évente 20 ezer Ft hozamot biztosít állandóan. Mekkora lesz egy ilyen kötvény tőkésített értéke?


161

Úgy is föltehetnénk a kérdést, hogy adott állandó piaci kamatláb mellett milyen összeget kell pénztőkeként kamatoztatni, ahhoz, hogy évi 20 ezer Ft konstans hozamhoz jussunk? Ha például a piaci kamatláb 10%-os, akkor 200 ezer Ft befektetésével juthatnánk évente állandóan 20 ezer Ft-hoz. Így, egy lejárat nélkül állandóan évi 20 ezer Ft konstans hozamot biztosító kötvény tőkésített értéke 10%-os kamatláb mellett 20 ezer Ft/0,1 = 200 ezer Ft lesz. Általánosítva, végtelen ideig konstans hozamot biztosító vagyontárgy jelenértéke:

PV = Ci

. ahol C az állandó hozam és i az állandó kamatláb.

A várható hozamok és a kamatláb Mit kell figyelembe venni a várható hozamok kalkulációjánál? Ha ki akarjuk számítani egy bizonyos vagyontárgy várható hozamát, akkor először is a vagyontárgynak köszönhető várható többletbevételekből levonjuk a vagyontárggyal kapcsolatos várható többletkiadásokat. Ezenfelül - ha számolunk a vagyontárgy eladási lehetőségével - akkor figyelembe kell venni a vagyontárgy várható értéknövekedését is. Továbbá hangsúlyozni kell, hogy a jövőbeni hozamok - habár az egyszerűsített feladatokban általában biztos összegként szerepelnek - várható, becsült értékek. A gazdasági élet bizonytalansága folytán csak különböző valószínűségű becsléseket fogalmazhatunk meg a jövőbeni hozamokkal kapcsolatban. Így egy vagyontárgy tőkésített értéke szintén nem biztos, hanem csak bizonyos valószínűséggel becsült érték. Az üzletember igazi művészete többek között éppen a jövőbeni hozamok és így a jelenérték jó becslésében mutatkozik meg. Milyen kamatlábat válasszunk a jövőben várható hozamok diszkontálására? Először is - habár a tőkésített érték fenti képletében az egyszerűség kedvéért a diszkontálásra egyetlen kamatlábat használtunk - valójában előfordulhat, hogy a különböző évekre vonatkozó kamatlábak különböznek, mert a különböző időszakokban a kamatláb is változhat. Az adott évi hozam diszkontálásánál mindig azt a kamatlábat kell használni, ami a kérdéses időszakban várható. Ha pl. jövőre várunk egy bizonyos hozamot, akkor a jelenérték kiszámításánál a jövőre várható kamatlábat kell használni. Másodszor a jövőbeni hozamokat kiszámolhatjuk jelenbeni, változatlan árakon, vagyis eltekinthetünk a várható inflációtól. Ekkor a jelenérték kiszámítását az inflációt nem tartalmazó reálkamatláb segítségével kell megtenni. Ha pedig a jövőbeni hozamokat a várható jövőbeni árakon számítjuk ki, akkor a diszkontálásnál az inflációs rátát is tartalmazó nominális kamatlábat kell használnunk. Harmadszor pedig figyelembe kell venni, hogy a jövő bizonytalansága következtében az egyes befektetések kockázata különbözhet. Ha két befektetés azonos várható hozamot eredményez, de az egyik éppúgy eredményezhet kiugróan magas hozamot, mint jelentős veszteséget, akkor az ingadozóbb hozamú befektetés kockázatosabb, mint a másik. A kockázatosabb befektetések várható hozamát a kockázat mértékében magasabb kamatlábbal célszerű diszkontálni. Így a kockázatosabb befektetés tőkésített értéke kisebb lesz az ugyanakkora várható hozammal bíró, de kevésbé kockázatos befektetés tőkésített értékénél.


162

A nettó jelenértéken alapuló döntési szabály A tőkésített érték segítségével olyan döntési szabályokat állapíthatunk meg, amelyek alapján eldönthető, hogy mely befektetéseket valósítsunk meg a rendelkezésre álló lehetőségek közül. A döntés szempontjából az egyes befektetési alternatívák nettó jelenértékének kiszámítása a meghatározó. Egy vagyontárgy nettó jelenértékét (NPV, net present value), úgy kapjuk meg, hogy hozamainak tőkésített értékéből kivonjuk a vagyontárgy megszerzésének jelenbeni költségét, vagyis a vagyontárgy árát. A nettó jelenérték nyújtja a legmegbízhatóbb útmutatást afelől, hogy vajon meg kell-e vásárolnunk a vagyontárgyat (vagy ha több vagyontárgy megvásárlására nyílik lehetőségünk, akkor melyeket kell megvásárolnunk). Tehát:

Nettó jelenérték = tőkésített érték – a vagyontárgy ára. Ha van egy három éves élettartamú befektetési lehetőségünk akkor ennek nettó jelenértéke a következőképpen számolható ki:

( ) ( ) ( )NPV = C +

C1 + i

+ C

1 + i +

C1 + i0

11

22

33 .

ahol C0 a nulladik időszak, a jelen hozama amely negatív. Ha a vagyontárgy ára, vagyis megszerzésének költsége mondjuk 1000 Ft, akkor a nulladik időszak hozama C0 = -1000. A vagyontárgy megszerzésének költségei tartalmazzák mind az explicit (ténylegesen kifizetett), mind az implicit (ténylegesen ki nem fizetett) költségeket. Így például, ha a tulajdonunkban lévő üres telken irodaházat akarunk építeni, hogy később az irodákat bérbe adhassuk, akkor az irodaház megszerzésének költségei közé be kell számítanunk egyrészt az irodaház építési költségeit (explicit költség), másrészt a telek eladási árát (implicit költség), hiszen ha nem építenénk irodaházat, akkor a telket el is adhatnánk. Ha a vagyontárgy megszerzése több időszakra (évre) húzódik el, akkor a későbbi időszakok költségeit is jelenértéken kell figyelembe venni. Ha például emberi tőkénk bővítése végett egy több éves főiskolára iratkozunk be, akkor a különböző években felmerült (explicit és implicit) költségeket, mint negatív hozamot is diszkontálnunk kell. Az egyes vagyontárgyak nettó jelenértékének ismeretében a következő döntési szabályokat írhatjuk le: Ha egyetlen vagyontárgy megvételéről lehet dönteni, akkor azt (1) érdemes megvásárolni, ha nettó jelenértéke pozitív, (2) nem szabad megvenni, ha nettó jelenértéke negatív, és (3) közömbös a vagyontárgy megvétele, ha nettó jelenértéke nulla.


163

A pozitív nettó jelenértékű vagyontárgy megvétele várhatóan növeli a vevő vagyonát; negatív nettó jelenérték esetén a vevő vagyona várhatóan csökken; ha pedig a nulla a nettó jelenérték, akkor a vevő vagyona várhatóan változatlan marad. Ha több vagyontárgy közül választhatunk, de ezek egymást kizáró alternatívákat képviselnek, akkor a pozitív nettó jelenértékű vagyontárgyak közül azt kell megvásárolni, amelyiknek nettó jelenértéke a legnagyobb. Ilyen eset például, ha egy mezőgazdasági vállalkozónak mindössze egyetlen traktorra van szüksége gazdasága fejlesztéséhez. Ekkor a számításai szerint pozitív nettó jelenértékű típusok közül választja ki a legnagyobb nettó jelenértékűt. Ha több vagyontárgy egyidejű megvételére nyílik lehetőség, akkor a várható vagyon maximalizálása érdekében mindazokat a vagyontárgyakat meg kell vásárolni amelyeknek nettó jelenértéke pozitív. A vagyontárgy jelenlegi tulajdonosa szempontjából tekintve a kérdést, neki érdemes eladnia a tulajdonában levő vagyontárgyat, ha a vagyontárgy nettó jelenértéke negatív. Ekkor a tőkésített érték kisebb a vagyontárgy eladási áránál. Ilyen helyzetben valaki más több jövedelmet hozhat ki a vagyontárgyból, mint a jelenlegi tulajdonos. Tehát a különböző tulajdonosok számára ugyanazon vagyontárgynak különböző lehet a nettó jelenértéke. Ugyanaz a gép különböző vállalatokban működtetve, különböző tőkésített értékkel bírhat, aszerint, hogy a különböző vállalatokban a gép milyen jövedelmet hoz. A vagyontárgyak piaca Az előző példákból levonhatjuk azt a tanulságot, hogy a vevők maximum a vagyontárgyak tőkésített értékét hajlandók megfizetni a vagyontárgyakért. Ha ennél többet fizetnének, akkor vagyonuk csökkenne. Ha a vagyontárgyak piacain tökéletes verseny érvényesül, akkor a potenciális vevők, sőt még a jelenlegi tulajdonosok is versenyeznek a vagyontárgyak megszerzéséért. A jelenlegi tulajdonosnak érdeke az, hogy a legtöbbet ígérő vevőnek eladja a vagyontárgyat, ha a maximális árajánlat meghaladja a tulajdonos által kiszámolt tőkésített értéket. Ekkor ugyanis a jelenlegi tulajdonos számára a nettó jelenérték negatív lesz. A vagyontárgyak piacain érvényesülő verseny miatt hosszú távon a piacra kerülő vagyontárgyak ára megegyezik a legnagyobb tőkésített értékkel, vagyis a legmagasabb vevői árajánlattal. Ugyanígy a legmagasabb tőkésített értékkel lesz egyenlő a piacra nem kerülő vagyontárgyak közgazdasági értéke, hiszen ha nem adják el a vagyontárgyat, akkor ez annak a jele, hogy a tulajdonos értékeli azt legtöbbre, vagyis a tulajdonos által számított tőkésített érték a legnagyobb.


164

Összefoglaló A fogyasztó megtakarítási és hitelfölvételi döntése során a jelenbeni és a jövőbeni fogyasztás között választ. Megtakarítás esetén jelenbeni fogyasztásának egy részét áldozza fel jövőbeni többletfogyasztásért. A megtakarítás lehetővé teszi a tőkefelhalmozást. Hitelfölvételnél a jövőbeni fogyasztást áldozza fel a jelenbeni többletfogyasztásért. A megtakarítás és hitelfölvétel ösztönzői: a fogyasztói türelmetlenség, a jelenbeni és a jövőben várható jövedelem, a jövő bizonytalansága, örökség hagyása, és a jelenbeni fogyasztás árát befolyásoló reálkamatláb. A reálkamatláb megmutatja, hogy egységnyi jelenbeni fogyasztás mennyi jövőbeni többletfogyasztás feláldozását követeli meg. A reálkamatlábat megkapjuk, ha a nominális kamatlábból kivonjuk az inflációs rátát. A reálkamatláb emelkedése megdrágítja a jelenbeni fogyasztást. Ezért a reálkamatláb növekedésének helyettesítési hatása önmagában növeli a megtakarítást. A reálkamatláb emelkedésének jövedelmi hatása azonban hitelnyújtó fogyasztóknál növeli a fogyasztást, tehát csökkenti a megtakarítást. Ekkor a helyettesítési hatás és a jövedelmi hatás ellentétesek. Eladósodott fogyasztóknál reálkamatláb emelkedésének jövedelmi hatása csökkenti a fogyasztást, s így a helyettesítési hatás és a jövedelmi hatás is csökkenti a hitelfelvételt. A megtakarítással az emberek vagyont halmoznak föl. A vagyontárgyak olyan tartós javak, amelyek hosszabb időn át nyújtanak szolgáltatásokat. A vagyontágyak lehetnek fizikai javak, pénzügyi javak és emberi tőke javak is. A vagyontárgy tulajdonosa jelenbeni költségek árán jövőbeni hozamok sorozatához jut. A jövőbeni hozamok lehetnek pénzáramlások, vagy a vagyontárgy piaci árának emelkedése is. A jelenbeni költségeket a jövőbeni hozamokkal a jelen-, vagy jövőérték számítás útján lehet összevetni. A jövőértéket kamatos kamatszámítással, a jelenértéket diszkontálással határozzuk meg. A tőkésített érték a vagyontárgy várható, becsült jövőbeni hozamainak jelenértéke. Egy vagyontárgyért maximum a tőkésített értékét érdemes kifizetni. Egy befektetés megvalósításának pénzügyi szempontból szükséges feltétele, hogy nettó jelenértéke, vagyis a tőkésített érték és a piaci ár különbözete pozitív legyen. A verseny következtében hosszú távon egy vagyontárgy piaci ára egyenlő lesz tőkésített értékével.


165

Fontos fogalmak megtakarítás nominális kamatláb reálkamatláb vagyontárgyak pénzügyi javak kötvény részvény emberi tőke jövőérték kamatos kamatszámítás jelenérték diszkontálás tőkésített érték nettó jelenérték Áttekintő kérdések ♦ Mi a megtakarítás nemzetgazdasági jelentősége? ♦ Milyen tényezők befolyásolják a jelenbeni fogyasztást és megtakarítást? ♦ Hogyan hat a reálkamatláb változása a fogyasztási és megtakarítási döntésekre? ♦ Melyek a vagyontárgyak főbb típusai? ♦ Mi a jövőérték és a jelenérték számítás lényege? ♦ Hogyan segítheti a jelenérték számítás a befektetési döntéseket? Feladatok 1. Barbara 10.000 tallért örökölt, a pénzt azonban csak esküvője napján kaphatja meg. Sajnos épp most veszett össze barátjával, akivel a hét végére tűzték ki az esküvőt. Szerencsére megjelent a színen régi barátja, és el is határozták, hogy pontosan két év múlva, amikor lejár a fiú külföldi kiküldetése, összeházasodnak.

Ha erre valóban sor kerül, és az éves kamatláb mindvégig 10%, akkor mekkora Barbara összeveszés miatti veszteségének jelenértéke?

2. Egy kiegészítő alkatrész alkalmas az autók fogyasztásának csökkentésére anélkül, hogy a teljesítmény csökkenne. Az alkatrész várható élettartama 3 év. Az alkatrész beépítésével a várható évi futás terhelés és benzinár mellett az egyes években a következő megtakarítások várhatók:

1. év 2. év 3. év Várható megtakarítás 48 eFt 72 eFt 86,4 eFt

Mekkora az a maximális ár amelyet az autó tulajdonosa megadna az alkatrészért, ha a kamatláb mindvégig 20%-os? 3. Egy földtulajdonos élete végéig bérbe adja földjét. A bérleti díj évi 50.000 Ft, amelyet minden évben az inflációval kiigazítanak.

Ha a várható éves reálkamatláb állandó és 2%, akkor minimum mennyiért érdemes eladnia a földet?


166

4. Egy vállalat egy gép megvásárlását fontolgatja. A gép várható élettartama 4 év. A gép piaci ára 10 millió Ft és 4. év végén használtan 1 millió Ft-ért adható el. A reálkamatláb 5%. Az alábbi táblázatban feltüntettük, hogy a gép megvásárlásával a vállalat jelenbeni árakon mérve mekkora többletbevételekkel és többletkiadásokkal számolhat.

0. év (jelen) 1. év 2. év 3. év 4. év Várható többletbevételek 0 20 20 19 18 + 1 Várható többletkiadások 10 16 15 16 17

Várható hozamok Hozamok jelenértéke

a) Töltse ki a táblázat hiányzó adatait! b) Érdemes-e megvásárolni a gépet? Indokolja válaszát!

10. fejezet PIACI ELÉGTELENSÉGEK Ebben a fejezetben megismerkedhet ♦ azokkal a helyzetekkel, amelyekben még a kompetitív piac működése sem tudja

biztosítani a társadalom tagjai számára optimális termelést, ♦ a pozitív és negatív externáliával, ♦ azzal, hogy mi szabja meg egy jószág termelésének és fogyasztásának

társadalmilag optimális mennyiségét, ♦ azzal, hogy externália jelenlétében hogyan tér el a kompetitív piaci kibocsátás az

optimálistól, ♦ az externália okozta jóléti veszteség csökkentésének lehetséges módjaival, ♦ azzal, hogy miképpen csökkenthetők bizonyos környezetszennyezési formák a

szennyezéshez való jogok adás-vételével, ♦ a magánjavakkal és a közjavakkal, ♦ azzal, hogy a közjavakat általában miért kell kényszerrel behajtott adókból

fenntartani. A piaci elégtelenség fogalma olyan helyzeteket jelent, amelyekben a kompetitív piac működése sem tudja biztosítani a társadalmi jólét szempontjából optimális output megtermelését. Ekkor piacon kívüli eszközökkel érdemes megkísérelni az optimális output elérését. Kétféle piaci elégtelenséggel fogunk megismerkedni: a külső gazdasági hatásokkal és a közjavak problémájával. 10.1. Külső gazdasági hatások Külső gazdasági hatásról beszélünk, ha egy gazdasági szereplő tevékenysége piaci ellentételezés nélkül befolyásolja egy másik gazdasági szereplő helyzetét. A külső gazdasági hatásokat idegen szóval externáliának nevezzük. Gondoljuk meg a következő példát! Egy sűrűn lakott területen átvezető útra váratlanul átterelik a városon átmenő teherautó és kamion közlekedést. Itt a közlekedésből eredő eredő zaj-, por- és levegő szennyezés hirtelen megnövekszik, ami komolyan rontja az út közelében lakók életkörülményeit, mégpedig anélkül, hogy a közlekedők ezért fizetnének, illetve az út mentén lakók kárpótlást kapnának az életkörülmények romlásáért. A közlekedők tevékenységük során csak saját hasznosságukat és költségeiket veszik figyelembe és nem

10. Piaci elégtelenségek

168

törődnek azzal, hogy másoknak is költségeket okoznak, illetve mások hasznosságát csökkentik. A negatív külső gazdasági hatás abból fakad, hogy így egyesek (az út mentén lakók) beleegyezésük nélkül költségek viselésére, illetve hasznosságuk csökkenésére kényszerülnek. Mikor lakásukat megvették, olyan árat fizettek érte, amely tartalmazta, hogy a lakás viszonylag csendes, szennyezésmentes helyen fekszik. Ha váratlanul megnövekszik a lakások közelében átvezető útból fakadó szennyezés, akkor a lakások piaci ára hirtelen leesik. Ezt a veszteséget az úton közlekedők nem térítik meg a lakástulajdonosok számára és így negatív külső gazdasági hatás keletkezik. Ezzel szemben, ha valaki a lecsökkent áron venne egy lakást a környéken, akkor számára - jóllehet a szennyezés ugyanakkora - mégsincs külső gazdasági hatás. Ugyanis ő már kárpótlást kapott a hasznosság csökkenéséért, mivel eleve kisebb árat fizetett a lakásért. Beleegyezett abba, hogy hasznossága kisebb, életkörülményei rosszabbak legyenek, de ezért megfelelő ellentételezést kapott. A külső gazdasági hatás lehet pozitív, vagy negatív jellegű. Pozitív externália esetében egy tevékenység egyeseknek olyan előnyöket eredményez, amelyekért azok nem fizetnek. Pl., ha valaki beoltatja magát egy fertőző betegség ellen, akkor ezzel - amellett, hogy saját magát is megvédi - csökkenti annak valószínűségét is, hogy mások megfertőződjenek. A többi ember aki így védettebbé válik, azonban nem fizet ezért a többlet védettségért. Így a hasznosság azon növekedése, amit a védőoltás eredményez, nem jelenik meg teljesen a magát beoltató személy és az oltóanyag termelők közötti adásvételben. Negatív externália esetén egy tevékenység egyeseknek olyan károkat okoz, amelyet neki a piacon keresztül nem térítenek meg. Pl. a mezőgazdasági termelők nagyarányú műtrágya felhasználása az ivóvízforrások szennyeződésével jár, ezáltal pedig költségesebbé teszi az ivóvíz termelését. Így a mezőgazdasági termelők a műtrágya termelés és felhasználás társadalmi költségeit nem fizetik meg teljesen a műtrágya árában, mert ezek a társadalmi költségek magukban foglalják az ivóvíztermelők megnövekedett költségeit is. A következőkben megfigyeljük majd, hogyan hatnak a különböző típusú külső gazdasági hatások a társadalmi jólétre. Először azonban tekintsük át, hogy mikor optimális társadalmi jóléti szempontból egy bizonyos termék termelése és fogyasztása. Optimális termelés és fogyasztás Egy termék termelésének és fogyasztásának társadalmi jóléti szempontból optimális mennyiségét a társadalmi határköltség és a társadalmi határhaszon egyenlősége határozza meg. Ha egységnyivel növeljük egy termék termelését és fogyasztását akkor emiatt megnövekszik a társadalom tagjainak összköltsége és hasznossága is.


169

Egy termék termelésének és fogyasztásának társadalmi határköltsége (jele MSC, marginal social cost) a termelés és fogyasztás egységnyi megváltozására jutó összes költségváltozás. A társadalmi határköltségbe egyrészt természetesen beletartozik az adott termék termelőinek határköltsége, az ágazati határköltség. Ez egységnyi többlettermék megtermelésekor fölmerülő pótlólagos inputfelhasználás költségét foglalja magában. Az adott termék termelőinek határköltségét magán határköltségnek is szoktuk nevezni. Ugyanakkor a társadalmi határköltség magában foglalja az egységnyi többlettermék termeléséhez és fogyasztásához kapcsolódó külső (extern) határköltséget is. A külső határköltség (jele MEC, marginal external cost) az externália által érintett gazdasági szereplőknek a többletköltsége, vagy költségmegtakarítása, amely egységnyi többlettermék megtermeléséhez kapcsolódik. Negatív externália esetén a külső határköltség pozitív. Ilyen külső határköltség például a vegyi szennyezés által érintett halászok többletköltsége, amely a vegyi termékek kibocsátásának egységnyi növeléséhez kapcsolódik. Pozitív externália esetén a külső határköltség negatív. Egy termék társadalmi határköltségét tehát úgy kaphatjuk meg, hogy az ágazati határköltséget és a külső határköltséget összeadjuk:

Társadalmi határköltség = magán határköltség + külső határköltség. Ugyanezt jelölésekkel kifejezve:

MSC = MC + MEC. Ugyanakkor a termelés és a fogyasztás nemcsak költséges, hanem hasznos is a társadalom tagjai számára. Egy termék társadalmi határhaszna (jele MSB, marginal social benefit) azt fejezi ki, hogy a társadalom tagjai pénzben kifejezve mennyire értékelik egy termék fogyasztásának egységnyi emelkedését. A társadalmi határhaszon tartalmazza egyrészt azt, hogy az adott termék fogyasztói mennyire értékelik egységnyi többlettermék fogyasztását. A termék fogyasztóinak értékelése a piacon jelenik meg, mégpedig abban, hogy mennyit hajlandóak maximálisan fizetni a fogyasztók egységnyi többlettermékért. Ezt a termék keresleti ára (PD) méri. A társadalmi határhaszon ugyanakkor tartalmazza a termelés és a fogyasztás külső határhasznát. Egy termék külső (extern) határhaszna (jele MEB, marginal external benefit) azt mutatja, hogy pénzben kifejezve mennyire értékelik egységnyi többlettermék fogyasztását azok az emberek, akik ugyan nem vevői az adott terméknek, de akiket mégis pozitívan, vagy negatívan érint a termék fogyasztása.


170

A külső határhaszon tehát megmutatja, hogy az externália által érintett egyének (például a forgalmas utak mellett lakó emberek) pénzben kifejezve mennyire értékelik az adott termék egységnyi többletének fogyasztását. Pozitív externália esetén a külső határhaszon pozitív (hasznosság növekmény), negatív externália esetén a külső határhaszon negatív (hasznosság csökkenés). Így tehát a társadalmi határhaszon a termék keresleti árát és a külső határhasznot összegzi:

Társadalmi határhaszon = keresleti ár + külső határhaszon. Vagy a megfelelő jelöléseket használva:

MSB = PD + MEB. A társadalmi határköltség és a társadalmi határhaszon fogalmai segítségével meghatározhatjuk egy termék termelésének azon mennyiségét, amely a társadalmi jólét optimumát eredményezi. Tekintsük az alábbi ábrát!

Q

MSBMSC

QoptQ' Q''

OMSB>MSCa társadalmijólét nÅ Qnövelésével

MSC>MSBa társadalmijólét nÅ Qcsökkenésével

0

Társadalmihatárhaszon

Optimálistermékmennyiség

Társadalmihatárköltség

10. 1 ábra Egy termék termelésének és fogyasztásának optimális mennyisége

Az ábrán pozitív meredekségű egyenes jelzi a társadalmi határköltség (MSC) görbéjét. Láthatjuk, hogy a termék termelésének emelkedésével egyre növekszik egységnyi többlettermék társadalmi költsége. A növekedés a magán határköltség és a külső határköltség növekedéséből is fakadhat. Ugyanakkor a mennyiség növekedésével egyre csökken a társadalmi határhaszon, vagyis az pénzösszeg, amelyet az emberek egységnyi többlettermék fogyasztásáért adnának. Ezt jelzi az


171

ábra negatív meredekségű MSB egyenese. A társadalmi határhaszon csökkenése a keresleti ár és a külső határhaszon csökkenéséből is adódhat. A termelés és a fogyasztás optimális szintjét az MSC és az MSB görbék metszéspontja (az O pont) adja meg. Az optimális termékmennyiséget Qopt jelöli. Ennél a mennyiségnél egyenlő a társadalmi határköltség és a társadalmi határhaszon. Vajon miért éppen az MSC és az MSB egyenlősége határozza meg a társadalom számára lehető legnagyobb jólétet biztosító termékmennyiséget? Tegyük fel, hogy a jelenlegi termelés és fogyasztás kisebb az optimálisnál, mondjuk az ábrán feltüntetett Q'. Ekkora outputnál a társadalmi határhaszon meghaladja a társadalmi határköltséget. Ez azt jelenti, hogy ha Q'-ről kiindulva egységnyivel növeljük a termelést és a fogyasztást, akkor a társadalom tagjai többre értékelik a létrehozott többletterméket, mint amekkora költséget annak megtermelése és elfogyasztása okoz. Ilyenformán a társadalmi jólét javul a termelt és fogyasztott mennyiség emelkedésével. Most tekintsük azt az esetet, mikor a termékmennyiség meghaladja az optimálisat. Például a jelenlegi mennyiség legyen az ábrán látható Q'', amely nagyobb, mint Qopt. Q'' outputnál a társadalmi határköltség meghaladja a társadalmi határhasznot. Ekkor a termelés növelésével a társadalmi jólét romlik, mivel a többlettermék társadalmi hasznossága kisebb, mint a társadalmi költsége. Ezzel szemben viszont a termelés és a fogyasztás csökkenése javítja(!) a jólétet, mivel, ha Q'' outputról kiindulva egységnyivel csökkentjük a termelést és a fogyasztást, akkor a társadalom pénzben mért hasznosságának csökkenése kisebb, mint költségeinek csökkenése. Így jóléti szempontból érdemes csökkenteni a termelést és a fogyasztást. A fentiekben szemléltettük, hogy egy termék termelésének és fogyasztásának társadalmi jóléti szempontból optimális mennyisége az, amelyiknél a társadalmi határhaszon megegyezik a társadalmi határköltséggel. Most vizsgáljuk meg, hogy a piaci mechanizmusok mennyiben képesek megvalósítani az egyes termékek optimális termelését és fogyasztását. A vizsgálat során az adott termék piacán tökéletes versenyt tételezünk fel. Először tegyük fel, hogy nincsenek külső gazdasági hatások. Ekkor egy termék termelésének összes költségét az adott ágazatba tartozó termelők viselik és a fogyasztásból eredő összes hasznosság kizárólag a termék fogyasztóinál jelenik meg. Tehát sem a termelés, sem a fogyasztás nem okoz más termelőknél és fogyasztóknál pozitív, illetve negatív hatásokat. Tehát a külső határköltség és a külső határhaszon is nulla. Ekkor a társadalmi határköltség egyenlő a magán határköltséggel: MSC = MC. Továbbá a társadalmi határhaszon egyenlő a termék keresleti árával: MSB = PD. Ábrázolva ezeket a függvényeket, a már ismert Marshall-kereszthez jutunk:


172

Q

MC=MSC

PD =MSB

Qk=Qopt0

K=O

A kompetitív kibocsátás egyenlÅ azoptimális kibocsátással

A keresleti ár egyenlÅa társadalmihatárhaszonnal.

A magán határköltség egyenlÅ a társadalmihatárköltséggel.

10.2. ábra Ha nincsen externália, akkor a kompetitív egyensúlyi mennyiség biztosítja

a társadalmi jóléti optimumot

A tökéletes verseny áttekintésénél láttuk, hogy a piaci mechanizmus olyan árat alakít ki amelynél a piaci kereslet egyenlő a piaci kínálattal. A kereslet és a kínálat egyenlősége megadja a termék egyensúlyi mennyiségét (Qk a fenti ábrán). Az egyensúlyi mennyiségnél viszont a termék keresleti ára (PD) megegyezik kínálati árával, vagyis a termelők magán határköltségével (MC). Externália híján a termék keresleti ára a társadalmi határhasznot fejezi ki (PD=MSB), míg a magán határköltség egyenlő a társadalmi határköltséggel (MC=MSC). Ennélfogva, ha az egyensúlyi mennyiségnél a keresleti ár egyenlő az ágazati határköltséggel (PD=MC), akkor ugyanott a társadalmi határhaszon egyenlő a társadalmi határköltséggel (MSB=MSC), tehát a kompetitív piaci egyensúlyi mennyiség egyenlő a társadalmi jóléti szempontból optimális mennyiséggel (Qk=Qopt). Így a kompetitív piaci egyensúlyt kifejező K pont egybeesik az optimális O ponttal. Tehát externália híján a tökéletes verseny biztosítja a társadalmi jóléti optimumot jelentő termékmennyiség termelését és fogyasztását. Ekkor a kompetitív piac mechanizmusa hatékony módja az optimális termékmennyiség biztosításának. Most vizsgáljuk meg, vajon a piaci mechanizmus mennyiben hatékony a társadalmi jólét szempontjából, ha olyan termékekről van szó, amelyek termelésénél, vagy fogyasztásánál externális hatások jelentkeznek!


173

Negatív externália a termelésben Vegyük például, hogy a fémkohászati üzemek szennyezik a levegőt, vagyis a fém minden egységének megtermeléséhez bizonyos mennyiségű légszennyező anyag kibocsátása társul. A szennyezett levegő belélegzése egészségügyi veszélyt jelent, ezáltal többletköltségeket ró az üzemek körül lakókra és az egészségügyre. Ilyenformán a fémkohászat negatív külső hatással bír. Az alábbi ábra a fémkohászati termékek piacát mutatja.

MC

MSC

Qopt0 Q

PD=MSB

k

K

O

MEC(+)

FémkibocsátásmennyiségeMivel a MSC > MC-nél, ezért

Qopt < Qk-nál.

10. 3. ábra Negatív termelői externália

Ha a fémtermelők határköltségéhez (MC) hozzáadjuk a fémtermelés külső határköltségét [amelyet az ábrán MEC(+) jelöl], tehát a szennyezés által érintettek többletköltségét, akkor a fémtermelés társadalmi határköltségét kapjuk meg. Ezt mutatja az MSC egyenes, amely minden outputnál az MC egyenes felett van, éppen a külső határköltséggel egyenlő nagysággal, kifejezve, hogy a társadalmi határköltség nagyobb a magán határköltségnél. Mivel - feltevésünk szerint - a fémek felhasználásához nem fűződik externália, ezért a fémfogyasztók által megfizetett keresleti ár (PD) egyenlő a pénzben kifejezett társadalmi határhaszonnal (lásd a PD=MSB egyenest az ábrán). A kompetitív piaci egyensúlyban kialakuló outputot Qk mutatja, amelynél a fémtermelők magán határköltsége megegyezik a termék keresleti árával (az ábrán levő K pontban MC=PD=MSB). A társadalmilag optimális output (Qopt) viszont az O pontban alakul ki, az MSC és az MSB görbék metszéspontjában. Mivel a társadalmi határköltség nagyobb a magán határköltségnél, ezért a társadalmi jóléti szempontból optimális output kisebb a kompetitív piaci outputnál (Qopt<Qk). A társadalmi jólétet növelné az output csökkentése. Negatív externáliánál tehát a tökéletes verseny jóléti szempontból túltermelést eredményez.


174

Pozitív externália a termelésben Erre szokványos példa a méztermelők és a gyümölcsöskertek esete. Ha méhészet van a gyümölcsös mellett, akkor a méhek beporozzák a gyümölcsfákat, így csökkentik az gyümölcstermelés költségeit. Itt az externáliát előidéző tevékenység a méztermelés és ennek piacát mutatja az alábbi ábra.

PD=MSB

MC

MSC

Q opt0 Qk

K

O

MEC(-)

MézmennyiségeMivel MSC <MC

ezért Qopt > Qk.

10.4. ábra Pozitív termelői externália

Mivel a mézfogyasztásnak nincsen számottevő pozitív, vagy negatív extern hatása, ezért a méz keresleti görbéje egyben a méz társadalmi határhaszon görbéje is (lásd a PD=MSB negatív meredekségű egyenest az ábrán). Így a mézfogyasztók értékelése egyben a méz társadalmi értékelését fejezi ki. A méztermelők magán határköltségét az MC pozitív meredekségű egyenes jelzi az ábrán. Így a mézpiaci egyensúlyt az K pont reprezentálja. A méztermelés és fogyasztás mennyisége a kompetitív egyensúlyban Qk. Ugyanakkor a méztermelés külső határköltsége negatív, mert a méztermelés csökkenti a gyümölcstermelés költségeit. A negatív külső határköltség nagysága egyenlő a gyümölcstermelők azon költségcsökkenésével, amelyet a méztermelés egységnyi növelése eredményez. Ezt a költségmegtakarítást MEC(-) jelzi az ábrán. A gyümölcstermelők költségcsökkenése miatt a méztermelés társadalmi határköltsége (MSC) végig a magán határköltség (MC) alatt halad, tehát a méztermelés társadalmi költségei kisebbek a méztermelők magánköltségeinél. A gyümölcstermelésben jelentkező költségcsökkenés miatt a tökéletes versenyben kialakuló egyensúlyi méztermelés (Qk) kisebb a társadalmi jólét szempontjából optimális méztermelésnél (Qopt). Mint minden pozitív külső hatású termék esetében, itt is növelné az összjólétet a méztermelés emelkedése.


175

Externália a fogyasztásban A külső gazdasági hatások nemcsak a termelésben, hanem a fogyasztásban is jelentkezhetnek. Gondoljunk például az autóközlekedés során felhasznált üzemanyagok negatív externális hatásaira: a légszennyezésre, a balesetekre, a forgalmi dugókra. Az alábbi ábra az üzemanyagok piacát ábrázolja. A vízszintes tengelyre az elfogyasztott üzemanyag mennyiséget vettük föl.

MC=MSC

MSB

PD

0

K

O

Qopt Qk

MEB(-)

ÜzemanyagokmennyiségeMivel MSB <PD,

ezért Qopt < Qk-nál.

10.5. ábra Negatív fogyasztói externália

Mivel - feltevésünk szerint - a ternelésben nem keletkezik externália, ezért az üzemanyagtermelés társadalmi határköltsége egyenlő a magán határköltséggel; ezt jelzi az MC=MSC egyenes az ábrán. Az üzemanyagok fogyasztóinak inverz keresleti függvénye a negatív meredekségű PD egyenes. Ez mutatja, hogy az üzemanyag fogyasztók mekkora értéket tulajdonítanak az üzemanyagfogyasztás egységnyi növekedésének. A kompetitív egyensúly pontja az MC=MSC és a PD görbék metszéspontjánál levő K pont; az ennek megfelelő mennyiség pedig Qk. Ugyanakkor az üzemanyag fogyasztás negatív külső hatásai folytán csökkenti az emberek jólétét, részben függetlenül attól, hogy személyesen fogyasztanak-e üzemanyagot, vagy sem. Ez azt jelenti, hogy az üzemanyag fogyasztás külső határhaszna negatív. A negatív külső határhasznot úgy számszerűsíthetjük, hogy ez az a pénzmennyiség, amely kompenzálhatja az embereket az üzemanyagfogyasztás egységnyi növekedéséből származó hasznosság csökkenésért. A negatív külső határhaszon nagyságát MEB(-) jelöli az ábrán. Ha a külső határhasznot kifejező pénzösszeget minden egyes mennyiségnél levonjuk a keresleti árból, akkor az üzemanyag termelés és fogyasztás társadalmi határhasznát (MSB) kapjuk meg. A társadalmi határhaszon és határköltség metszéspontja adja meg a társadalmi jóléti optimumot (az O pontot), amelyhez a Qopt mennyiség tartozik. Ez a társadalmi jólét optimumát biztosító termékmennyiség, amely kisebb, mint a kompetitív piaci output.


176

Ismét látjuk tehát, hogy negatív externália esetén a kompetitív piac érvényesülése nagyobb termékmennyiséget eredményez, mint amennyi a társadalmi jóléti optimumát biztosítja. A fogyasztásban keletkező externália természetesen pozitív is lehet Legyen erre példa mondjuk, a már említett fertőző betegségek elleni oltóanyagok piaca. Ezt a piacot láthatjuk az alábbi ábrán.

MSB

P O

K

D

Qk Qopt0

MEB(+)

MC=MSC

OltóanyagmennyiségeMivel PD<MSB

ezért Qk < Qopt.

10.6. ábra Pozitív fogyasztói externália

Mivel feltevésünk szerint az oltóanyagok termelésének nincsen extern hatása, ezért a termelők határköltsége egyenlő a társadalmi határköltséggel (lásd az MC=MSC egyenest az ábrán). Az oltóanyagok fogyasztóinak inverz keresleti görbéjét PD jelzi az ábrán. Ez az a pénzösszeg, amelyet a magukat beoltató személyek hajlandóak kifizetni az oltóanyagért. Ugyanakkor a fogyasztásnak pozitív extern hatása van: olyan személyeket is megvéd a fertőzéstől, akik nem oltatják be magukat. Az a pénzösszeg, amelyet ezen egyének fizetnének egységnyivel több oltóanyagért, adja az oltóanyag pozitív külső határhasznát, amelyet MEB(+)-szal jelöltünk az ábrán. Így az oltóanyagok pénzben mért társadalmi határhaszna (MSB) nagyobb, mint keresleti ára. Ennélfogva a társadalmi jóléti szempontból optimális mennyiség (Qopt) nagyobb, mint a piaci egyensúlyi mennyiség (Qk). Az externália okozta jóléti veszteség csökkentése Az előzőekben láttuk, hogy az externália következtében a tökéletes versenyben termelt és fogyasztott mennyiség eltér a társadalmilag optimális mennyiségtől. Ennélfogva az externália jóléti veszteséget okoz. A gazdasági szereplők, a közgazdaságtan és a gazdaságpolitika számára felvetődik a kérdés: hogyan lehet az externáliából adodó jóléti veszteséget csökkenteni, esetleg teljesen kiküszöbölni?


177

Erre kétféle lehetőség kínálkozik: (1) Az externáliát okozó tevékenység adott mennyiségéhez fűződő negatív externális hatásokat kell csökkenteni. (2) A termelés és fogyasztás szintjét kell a társadalmilag optimális szinthez közelíteni, tehát pozitív externália esetén növelni, negatív externália esetében csökkenteni. Az első esetre példa a gépkocsik katalizátorral való felszerelése és ólommentes üzemanyag használata. Ekkor még azonos nagyságú gépkocsiforgalom mellett is nő a társadalmi jólét, mert csökken a forgalomból eredő szennyezés mértéke. A második esetre példa az, ha az üzemanyagokra kivetett magas adók csökkentik a szennyezést okozó autóforgalmat, s így javul a társadalmi jólét. Az alábbiakban a külső gazdasági hatások szabályozásának néhány a gyakorlatban használt módszerét soroljuk fel: Önkéntes megállapodások Ezek során a külső gazdasági hatás okozója és érintettje önkéntesen megegyeznek egymással. A negatív extern hatás megszüntethető úgy, hogy a külső hatást okozó fizet a hatás elszenvedőjének azért, hogy rábírja a hátrányok elviselésére; de megszüntethető úgy is, hogy a negatív hatás elszenvedője(!) fizet azért, hogy rábírja a hatás okozóját tevékenysége megszüntetésére, vagy visszafogására. A kérdés megoldhatósága jelentős részben a tulajdonjogok tisztázottságán múlik. Kinek van joga a folyó vizének igénybevételére? Ha a kialakult tulajdonjogok értelmében a vegyi üzem használhatja a folyót hulladéktárolóként, akkor a halászoknak kell fizetniük azért, hogy ne szennyezze az üzem a folyót. Így megtérítik az üzem számára az alternatív hulladék elhelyezés többletköltségét. Ha a halászoknak van joguk a folyó igénybevételére, akkor a külső hatás megszüntethető úgy, hogy a gyár fizet a halászoknak azért, hogy hulladékait a folyóba engedhesse. Így megtéríti a halászok többletköltségeit. A külső hatás önkéntes megegyezésen alapuló kiküszöbölése akkor válik különösen nehézzé, ha a tulajdonjogok tisztázatlanok és nem lehet tudni, hogy kinek van joga a folyó használatához. Ha kicsit szétnézünk mindennapjainkban, láthatjuk, hogy a problémák jelentős része a tulajdonjogok tisztázatlanságából fakad. Egy példa 1997 nyaráról: kinek van joga a kelenföldi lakótelepen átvezető út használatára? Az ott lakóknak, vagy az átmenő forgalomnak? Adók és támogatások Gyakran előfordul, hogy a jóléti veszteségek csökkentését célzó önkéntes megállapodások nem jönnek létre, például a tulajdonjogok tisztázatlansága, vagy a megállapodás megkötésével és betartatásával járó magas tranzakciós költségek folytán. Ekkor az állam léphet föl a jóléti veszteségek csökkentése érdekében a jogi kényszer eszközeivel.


178

Az állam úgy közelítheti a piaci egyensúlyi outputot a társadalmi jólét optimuma felé, hogy a negatív külső hatású tevékenységet adóztatja, míg a pozitív külső hatással bíró tevékenységet támogatja. Adók kivetésével csökkenteni lehet egy termék termelését, a támogatás nyújtásával pedig növelni lehet azt. Tehát ha el akarjuk érni a társadalmilag optimális kibocsátást, akkor negatív externália esetén adót kell kivetni az externáliát előidéző tevékenységre. Ilyen típusú adók kivetését javasolta a XX. század elején Arthur Cecil Pigou angol közgazdász és róla ezt Pigou-féle adónak nevezték el. A negatív külső hatású termékek adójára példa az üzemanyagok, a dohánytermékek, valamint az alkoholfélékre kivetett adó. A Pigou-adót nemcsak a termékek forgalmára, hanem közvetlenül a negatív externáliát előidéző anyag kibocsátására, például a szennyező anyag kibocsátásra is kivethetik. Ekkor a befizetett adó összeget nem a termék forgalma, hanem a szennyező anyag kibocsátás határozza meg. A szennyezésre kivetett kellő mértékű adó a szennyezés visszafogására készteti a vállalatokat. Míg a negatív extern hatású terméket, vagy tevékenységet adóztatni kell, addig a pozitív külső hatású tevékenységnek támogatást kell nyújtani és így növelhető az ilyen tevékenység nagysága, ezáltal pedig nő a társadalmi jólét. Hatósági előírások alkalmazása Az adóztatás és támogatás mellett gyakori eszköz a hatósági előírások alkalmazása, más néven a szabályozás. Ennek során jogi úton előírják, hogy mondjuk mennyi lehet egy bizonyos fajta gyár szennyezőanyag kibocsátása, hogy mennyi lehet az autók szénmonoxid kibocsátása, hogy nem lehet zajongani este tíz óra után, hogy mindenkinek kötelező a védőoltás, hogy mindenkinek kötelező elvégezni az általános iskolát és így tovább. A hatósági előírások használata viszonylag egyszerű, de könnyen előfordulhat, hogy nem biztosítják az optimális termékmennyiséget. Pl. a szennyezési normák be nem tartása bírságot von maga után. Ha a bírság kifizetése az olcsóbb, akkor a vállalatok inkább ezt választják, mint a védelmi berendezések felszerelését. Ha az előírást sikerül betartatni, akkor könnyen lehet, hogy éppen olyan helyen fogják vissza a szennyezést, ahol az a legdrágább és nem egy olyan helyen, ahol az viszonylag olcsó. Az is előfordulhat, hogy egy vállalat megfelelő adó esetén visszafogná a szennyezést, de mivel a mindenkinél egyforma nagyságú szennyezési norma alatt marad, ezért nem tesz inkább semmit. Szennyezési jogok piaca Ez a módszer a környezetszennyezésből (elsősorban a víz és levegő szennyezésből) fakadó negatív externális hatások költséghatékony csökkentésére lehet alkalmas. A módszer lényege, hogy a környezetvédelmi hatóságok minden év elején adható-vehető szennyezési engedélyeket bocsátanak ki pl. úgy, hogy árverésre bocsájtják azokat. Ezáltal - szemben a környezetvédelmi normák (hatósági előírások) alkalmazásával - nem az egyes szennyezők által kibocsátott szennyezés nagyságát határozzák meg, hanem az összes szennyezés mértékét. A szennyezés nagysága úgy csökkenthető, hogy minden évben kevesebb engedélyt hoznak forgalomba. Az Egyesült Államokban 1990-ben vezették be a forgatható kén-dioxid szennyezési engedélyek kibocsátását.


179

A szennyezési jogok adás-vétele során azok a vállalatok lépnek fel vételi ajánlattal, akik bővíteni szeretnék termelésüket s ennek során növelni szeretnék a szennyezést, vagy akik csak viszonylagosan költséges módszerek alkalmazásával csökkenthetnék azt. A piac kínálati oldalán pedig azok szerepelnek, akik viszonylag olcsón visszafoghatják szennyező anyag kibocsátásukat. Tekintsük egy képzeletbeli példát arra, hogy ha jól működik a szennyezési jogok piaca, akkor ez hogyan teszi lehetővé a szennyezés költségminimalizáló csökkentését. Tegyük föl, hogy egy városban a levegő kén-dioxiddal való szennyezésének két jól azonosítható jelentős kibocsátója van: egy szénerőmű és egy acélgyár. Az alábbi táblázat mutatja az éves kén-dioxid kibocsátás csökkentésének költségét a két üzem esetében.

10.1. táblázat Példa a szennyezés-csökkentés költségeire

Az éves kén-dioxid kibocsátás csökkentésének nagysága

Szénerőmű költségei Acélmű költségei

10 tonna 100 millió Ft 50 millió Ft 5 tonna 50 millió Ft 25 millió Ft 0 tonna 0 Ft 0 Ft

Látható, hogy az acélgyár fele akkora költséggel foghatja vissza szennyezését, mint az erőmű. Tegyük föl, hogy városi hatóságok előírják, hogy mindkét cég egyenként 5 tonnával fogja vissza kén-dioxid kibocsátását. agy a szennyezés évi 10 tonnával csökken, s ennek költsége 75 millió Ft. Amennyiben működik a szennyezési jogok piaca, akkor a szennyezés úgy csökkenthető, hogy a hatóságok az év elején a kitűzött célnak megfelelően összesen 10 tonnával kevesebb szennyezési engedélyt bocsátanak ki. Tegyük föl, hogy a szennyezési jogokat úgy osztják el, hogy mindkét vállalat a tavalyinál 5 tonnával kevesebb szennyezésre kap jogot. A szénerőmű ekkor megveheti 5 tonna kén-dioxid kibocsátásának jogát az acélműtől, s így nem kell szennyezését csökkentenie. Az acélmű viszont 10 tonnával csökkenti szennyezését, mert ennyivel kevesebb joggal rendelkezik. Tehát a szennyezés összességében évi 10 tonnával esik vissza, de ennek költsége most csak 50 millió Ft, mert csak az acélmű hajtotta végre a környezetvédelmi beruházást. Vajon mindkét vállalat számára előnyös-e az 5 tonnás szennyezési jog cseréje? A szénerőmű maximum 50 millió Ft-ot hajlandó fizetni a szennyezési jogért, míg az acélgyár minimum 25 millió Ft-ot kér érte. agy, ha megegyeznek valamely 50 és 25 millió Ft kozé eső árban. akkor mindkét cég jól jár. Ha mondjuk ez az ár 40 millió Ft, akkor a szénerőmű az 50 millió Ft-os beruházás helyett mindössze 40 millió Ft-ért megfelelhet a törvényes előírásoknak. Az acélmű is jól járt, mert 25 millió Ft helyett csak 50 – 40 = 10 millió Ft-ot kellett a szennyezés csökkentésére költenie. agy önkéntes cserék segítségével biztosítható a szennyezés költséghatékony visszafogása, függetlenül attól, hogy kezdetben hogyan oszlottak meg a szennyezési jogok.


180

10.2. Közjavak Az externália mellett a piaci elégtelenségek másik forrása az ún. közjavak létezése. A szükségletkielégítő javakat magánjavakra és közjavakra oszthatjuk. Az eddigiekben magánjavak termelését és fogyasztását vizsgáltuk. A magánjavak fogyasztására jellemző, hogy versengés (rivalizálás) folyik értük és az egyes fogyasztók (pl. a nem fizetők) kizárhatók a fogyasztásból. A versengés azt jelenti, hogy egyes fogyasztók fogyasztása csökkenti a mások számára rendelkezésére álló készletet. Egyszerre több személy nem fogyaszthatja el ugyanazt a magánjószágot. Ha van mondjuk egy üveg sör, akkor azon két személy megosztozhat, esetleg az egyiké, vagy a másiké lehet teljes egészében, de mindketten egyszerre ugyanazt nem tudják meginni. A versengés arra készteti a fogyasztókat, hogy egymásra licitáljanak a magánjószág megszerzése érdekében és legalább annak piaci árát megfizessék. A kizárás lehetősége azt jelenti, hogy a jószág eladóinak módjuk van arra, hogy egyeseket, akik nem fizetik meg az árat, megakadályozzanak a fogyasztásban, kizárjanak a fogyasztásból. Ennélfogva mindenkivel meg tudják fizettetni az áru árát, aki hozzá akar jutni az áruhoz. A fogyasztók versengése és a kizárás lehetősége miatt mód van arra, hogy a magánjavakat áruként, eladásra termeljék profitszerzési céllal. A közjavak esetében nem teljesülnek a magánjavak fenti kritériumai. A közjavakért nem versengenek a fogyasztók, azaz egyesek fogyasztása nem csökkenti a rendelkezésre álló készletet, illetve nem csorbítja mások elérhető hasznosságát. Pl. attól, hogy valaki televíziót néz, mások éppúgy foghatják az adásokat. Egyesek fogyasztása nem csökkenti a televízió adások készletét. Ha valaki bizonyos tudásra tett szert, mások éppúgy megszerezhetik azt. Egy klasszikus példa: a világítótorony ugyanolyan szolgálatot tesz minden áthaladó hajónak. Egy hegy tetejéről sokan gyönyörködhetnek ugyanabban a kilátásban. Ugyanakkor a közjavak fogyasztásából nem zárhatók ki a fogyasztók. A kizárás bizonyos esetekben egyszerűen lehetetlen, más esetekben túl költséges, vagy társadalmi szempontból nem kívánatos lenne. A honvédelem szolgáltatása a nemzetbiztonság. Ennek áldásaiból nem zárható ki senki az ország területén élők közül. Ugyanez a helyzet a közbiztonsággal. A televíziós adás vételéből sem lehet kizárni senkit. Az utak használatából ugyan kizárhatók mondjuk a nem fizető fogyasztók, de ez az utak nagy többségénél túl költséges lenne. A pozitív extern hatású közjavak használatából, például a közoktatásból való kizárás pedig a társadalmi jólétre lenne káros. A versengés hiánya és a kizárás lehetetlensége szélsőséges formában csak az úgynevezett tiszta közjavaknál valósul meg.


181

A közjavak termelésében azért jelentkezik piaci elégtelenség, mert a fenti vonások miatt a tiszta közjavak nem termelhetők meg áruként, eladási és profitszerzési céllal, hanem az államnak vagy más közösségnek kell biztosítania őket. Ha nem zárhatók ki a fogyasztásból egyes fogyasztók, akkor nem lehet velük az árat megfizettetni. Ha egyesek fogyasztása nem csökkenti a rendelkezésre álló készletet, akkor a fogyasztók nem licitálnak egymásra a javak megszerzéséért, hanem egymás mellett, egymást nem zavarva fogyasztanak. A tiszta magánjavak és a tiszta közjavak között számtalan átmenet létezik: ezeket vegyes javaknak nevezzük. A vegyes javaknál a tiszta magánjavak és a tiszta közjavak vonásai keverednek: A vegyes javak egy részénél nincs rivalizálás, de az egyes fogyasztók kizárhatók a fogyasztásból, így megoldható az, hogy díjat szedjenek a fogyasztásért. Ilyenek a díjköteles javak. Díjköteles jószág például a kábeltelevízió, ahol a modern technika lehetővé teszi a fogyasztók kizárását, vagy az autópálya, ahol viszonylag olcsón megoldható a kizárás. A vegyes javak más részénél nem zárhatók ugyan ki a fogyasztók a fogyasztásból, de mivel ezek a javak térben korlátozottak, ezért használatukban időszakonként versengés, rivalizálás jelentkezik, vagyis egyesek fogyasztása csökkenti mások fogyasztási lehetőségeit. Ezek a túlzsúfoltságra hajlamos javak. Például csúcsforgalom idején tipikus, hogy az utak használatáért és a tömegközlekedés használatáért versengés folyik. Az alábbi táblázatban foglaltuk össze a közjavak, a magánjavak és a vegyes javak jellemző vonásait.

10.2. táblázat A magánjavak, a közjavak és a vegyes javak jellemzői

Versengés van nincs

van

Tiszta magánjavak pl. bor

Vegyes javak 1. díjköteles javak pl. múzeum

Kizárhatóság nincs

Vegyes javak 2. térben korlátozott túlzsúfoltságra

hajlamos javak pl. utak

Tiszta közjavak pl. árvízvédelem

A fentiek után még egy kérdés vetődik fel: Miért szükséges az állam közbelépése, miért kell jogi kényszerrel behajtott jövedelmek, adók segítségével biztosítani a közjavak finanszírozását? Miért nem lehet a legtöbb esetben önkéntes hozzájárulás útján beszedni a szükséges összeget, ha egyszer a szükségletek kielégítéséhez kellenek a közjavak; és a közjavak fogyasztásából is hasznosságra tesznek szert a fogyasztók? Erre az úgynevezett potyutas-jelenség adja meg a választ. A közjavak költségeihez való hozzájárulásban és a közjavak igénybevételében is érvényesül az önérdek követése. Eszerint mindenki arra törekszik, hogy minimalizálja a költségekhez való hozzájárulását és maximalizálja fogyasztásból eredő hasznosságát. Önkéntes hozzájárulás esetén tehát inkább nem fognak fizetni az emberek, mert úgysem zárhatók ki a fogyasztásból. Így - mivel


182

önkéntes hozzájárulások révén nem biztosítható a szükséges mennyiség - a közjavak nagy részének költségeit kényszerrel behajtott adók útján kénytelenek fedezni. Összefoglaló A piaci elégtelenség fogalma olyan helyzeteket jelent, amelyekben a kompetitív piac működése sem tudja biztosítani a társadalmi jólét szempontjából optimális output megtermelését. A külső gazdasági hatások (externália) esetében egy gazdasági szereplő tevékenysége piaci ellentételezés nélkül befolyásolja egy másik gazdasági szereplő helyzetét. Pozitív externália esetében egy tevékenység egyeseknek olyan előnyöket eredményez, amelyekért azok nem fizetnek. Negatív externália esetén egy tevékenység egyeseknek olyan károkat okoz, amelyet neki a piacon keresztül nem térítenek meg. A társadalmi határköltség (MSC) a termelés egységnyi változására jutó összes költségváltozás, amely a magán határköltségből (MC) és a külső határköltségből (MEC) áll. Pozitív externália esetén a külső határköltség negatív, tehát a társadalmi határköltség kisebb a magán határköltségnél. Negatív externália mellett a a külső határköltség pozitív, ennélfogva a társadalmi határköltség meghaladja a magán határköltséget. A társadalmi határhaszon (MSB) megmutatja, hogy pénzben kifejezve mennyire értékelik a társadalom tagjai egy termék fogyasztásának egységnyi emelkedését. A társadalmi határhaszon a termék fogyasztóinak értékelését kifejező keresleti árból (PD), valamint a többi fogyasztó értékelését kifejező külső határhaszonból (MEB) áll. Pozitív externália esetén a külső határhaszon pozitív, így a társadalmi határhaszon nagyobb a termék keresleti áránál. Negatív ezternália fönnállásakor a külső határhaszon negatív, tehát a társadalmi határhaszon kisebb a keresleti árnál. Egy termék társadalmi jóléti szempontból optimális termelési mennyiségét a társadalmi határköltség és a társadalmi határhaszon egyenlősége szabja meg. Externália híján a jóléti szempontból optimális mennyiség éppen megegyezik a kompetitív piacon termelt mennyiséggel. Pozitív externália esetén a jóléti szempontból optimális mennyiség meghaladja a versenyviszonyok mellett termelt mennyiséget. Negatív externália esetén viszont a társadalmi jóléti szempontból optimális mennyiségnél többet termelnek a kompetitív vállalatok. Externália fönnállása mellett a társadalmi jólét növelhető, ha csökkentjük adott termelési és fogyasztási szinthez tartozó negatív externália mértékét, vagy ha a termelt és fogyasztott mennyiséget a társadalmilag optimális szint felé közelítjük. A gyakorlatban az externália kezelésének következő főbb módszereit alkalmazzák: önkéntes megállapodások, adók és támogatások, hatósági előírások alkalmazása, és forgatható szennyezési jogok kibocsátása. A piaci elégtelenségek másik forrása a közjavak létezése. A tiszta közjavakra (szemben a magánjavakkal) az a jellemző, hogy a fogyasztók nem versenyeznek a közjavak


183

fogyasztásáért, továbbá a fogyasztók nem zárhatók ki a fogyasztásból. Ha a tiszta közjavak egyik, vagy másik sajátossága nem teljesül akkor vegyes javakról beszélhetünk. A közjavak termelésében azért jelentkezik piaci elégtelenség, mert a tiszta közjavak nem termelhetők meg áruként, eladási és profitszerzési céllal, hanem az államnak vagy más közösségnek kell biztosítania őket. A potyautas-jelenség miatt a közjavak költségei általában nem fedezhetők önkéntes hozzájárulással, hanem csak jogi kényszerrel behajtott adók útján Fontos fogalmak piaci elégtelenség külső gazdasági hatás pozitív externália negatív externália társadalmi határköltség külső határköltség társadalmi határhaszon külső határhaszon társadalmi jóléti optimum szennyezési jogok piaca közjavak magánjavak versengés kizárhatóság térben korlátozott javak díjköteles javak potyautas-jelenség Áttekintő kérdések ♦ Mit jelent az externália fogalma? ♦ Miért nem jelent minden környezetszennyezés externáliát? ♦ Mi határozza meg a társadalmi jóléti szempontból optimális kibocsátás mennyiségét? ♦ Hogyan tér el a kompetitív piaci output az optimálistól pozitív és negatív externália

esetén? ♦ Milyen módszerekkel csökkenthető az externália okozta jóléti veszteség? ♦ A magánjavakkal szembeállítva melyek a közjavak jellemző vonásai? ♦ Mit jelent a versengés és a fogyasztásból való kizárhatóság? ♦ Milyen javak azok, amelyeknél az emberek kizárhatók a fogyasztásból, de nincsen

versengés a fogyasztásban? ♦ Milyen javak azok, amelyeknél van versengés, de a fogyasztásból senki sem zárható ki? ♦ Miért kell általában jogi kényszerrel behajtani a közjavak fenntartásához szükséges

összegeket? ♦ Mi a potyautas-jelenség?


184

Feladatok 1.* Egy acélgyár egy város lakóterületének közelében helyezkedik el. Az acélkibocsátás a vele járó légszennyezés miatt negatív extern hatással jár. Az acélgyár magán határköltség görbéje MC = 0,5Q + 50 egyenletű ahol Q az acéltermelés mennyisége. Az acélgyár magán átlagos változó költség görbéje AVC = 0,25Q + 50 egyenletű. Az acélgyár magán fix költsége FC = 5625 értékű. A légszennyezés folytán az acéltermelés függvényében növekszik a társadalmi határköltségbe beleszámító extern (külső) határköltség, amely viszont nem érinti a magán határköltséget. Az extern határköltség: MEC = 0,25Q, ahol Q az acéltermelés mennyisége.

Az acélpiacon tökéletes verseny uralkodik és az acél ára P=125. a) Adja meg az acélgyár társadalmi határköltség (MSC) görbéjének egyenletét! Mekkora az acélgyár profitmaximalizáló termelési mennyisége és társadalmilag optimális termelési mennyisége? b) Mekkora profitváltozással járna az acélgyár számára az, ha az egyénileg optimális termelés helyett a társadalmilag optimális szinten termelne?

Mivel a légszennyezés változatlan termelés mellett technikai okok miatt már nem csökkenthető, ezért a helyi önkormányzat a lakossági panaszok nyomán azt szeretné elérni, hogy az acélgyár a társadalmilag optimális szinten termeljen.

Ugyanakkor az önkormányzat figyelembe veszi azt, hogy az acélgyár veszteség esetén hosszú távon kivonul a termelésből (illetve a városból) és ezt az önkormányzat foglalkoztatás-politikai okokból kerülni kívánja.

Ezen célok elérésére az önkormányzat kétfajta eszközzel rendelkezik: adóztathatja és/vagy támogathatja az acélművet.

A kivetett adó és támogatás többféle lehet: ♦ minden megtermelt termékegység után az átlagbevétel bizonyos százaléka, vagy ♦ minden megtermelt termékegység után egy fix összeg, vagy ♦ egyösszegű (átalány jellegű), amely nem veszi figyelembe a termelés nagyságát. c) Mit tegyen az önkormányzat céljainak elérése végett? Ha adót vet ki, akkor számszerűleg határozza meg, hogy mekkora adót vessen ki az acélműre és milyen formában? Ha támogatja, akkor számszerűleg határozza meg milyen mértékben és formában tegye ezt? (Az adó és támogatás természetesen nem zárja ki egymást.) 2.* Egy almáskert mellett méhészet van. A méhészet teljesköltség görbéje TCm=15+Qm

2 egyenletű, ahol Qm a termelt méz mennyisége. A mézpiac kompetitív és a méz ára Pm=10. Tudjuk, hogy a méztermelés egységnyi növekedése 4 pénzegység költség megtakarítást idéz elő az alma termelésben. Így az almáskert teljes költség függvénye: TCa = 50 +Qa

2 – 4Qm. Az almapiacon tökéletes verseny van és az alma ára Pa=20. a) Mekkora a méz és alma termelés, valamint a méhészet és az almáskert profitja, ha mindkét vállalat külön-külön maximalizálja profitját? (Segítség: az almáskert profitjának kiszámolásakor vegye adottnak a méztermelés nagyságát!) Mekkora a két vállalat összegzett profitja?


185

b) Mekkora a méz és alma termelés, valamint az összes profit, ha a méztermelés externális hatását úgy internalizálják, hogy a két vállalatot egyesítik és az egyesített vállalat maximalizálja profitját? Növekszik-e az összes profit?

A FELADATOK MEGOLDÁSAI 1. Bevezető 1. A kitöltött táblázat:

Ár (P) Keresett mennyiség (D)

Kínált mennyiség (S) Túlkínálat (S-D)

100 1000 20.000 19.000 80 2000 14.000 12.000 60 4000 10.000 6000 40* 8000* 8000* 0 20 16.000 7000 -9000

Az egyensúlyi ár P = 40, a mennyiség Q = 8000. 2. a) Az egyensúlyi ár mellett a keresett és kínált mennyiség megegyezik: D = S → 1000 – 50P = 25P – 200 → 1200 = 75P → az egyensúlyi ár: P = 16, az egyensúlyi mennyiség (visszahelyettesítve a keresleti, vagy kínálati görbébe): Q = 200. b) P = 10 mellett S = 50 és D = 500, a túlkereslet tehát D – S = 450. P = 18 mellett S = 250 és D = 100, a túlkínálat tehát S – D = 150. c) S = 0 → 25P – 200 = 0 → P = 4 ár alatt a kínált mennyiség nulla. D = 0 → 1000 – 50P = 0 → P = 20 ár fölött a keresett mennyiség nulla. 2. A fogyasztói választás 1. Anna közömbösségi görbéjének következő pontjait ismerjük: (h=4, s=1), (h=3, s=1,5), (h=2, s=3,5). 2. A kitöltött táblázat:

x y MRS=- y/ x 2 14 ——— 4 10 -(-4/2)=2 7 8 -(-2/3)=2/3 9 7 -(1/2)=0,5 12 6 -(-1/3)=1/3

3. Az alábbi konkáv (alulról homorú) görbék növekvő MRS-t mutatnak. Emögött az a feltevés húzódik meg, hogy a fogyasztó két jószágkosár átlagával szemben az eredeti két kosarat preferálja, pl. az ábrán látható C-vel szemben A-t és B-t.

A feladatok megoldásai

187

y

x0

A

B

C

4. Az alábbi ábrán láthatók a pozitív meredekségű közömbösségi görbék. A káros jószág, a munka növekedésével a hasznos jószágnak, a jövedelemnek is emelkednie kell, hogy a fogyasztó ugyanazon a közömbösségi görbén maradjon.

Káros jószág, pl. munka0

Hasznosjószág, pl.jövedelem

5. a) Bármely olyan jószágegyüttes megfelelő, amelyeknél a két jószág mennyiségének szorzata egyenlő 100-zal. Így például az adott közömbösségi görbén fekszik az (5,20); (10,10); (12,5;8); (25,4) jószágkosár. b) x határhasznát megkaphatjuk, ha az U = xy hasznossági függvényt x szerint differenciáljuk, miközben y-t állandónak vesszük. Így MUX = ∂U/∂x = y. Hasonlóan, y határhasznát a hasznossági függvény y szerinti differenciálásával nyerjük, x állandósága mellett. Tehát MUy = ∂U/∂y = x. Alkalmazva az MRS = MUx/MUy összefüggést, kapjuk, hogy MRS = y/x. c) Ha x fogyasztását növeljük, miközben y fogyasztását csökkenjük, akkor MRS valóban csökken, mivel az y/x tört értéke csökken. Az MRS értéke különböző jószágkosaraknál: (x,y) jószágkosár (5,20) (10,10) (12,5;8) (25,4) MRS = y/x 4 1 0,64 0,16 6. a) A hatványfüggvények differenciálási szabályát alkalmazva x határhaszna y fogyasztását konstansnak véve: ∂V/∂x = 2y2x. Ugyanígy nyerhető y határhaszna: ∂V/∂y = 2x2y. x határhasznát osztva y határhasznával megkapjuk a helyettesítés határrátáját: MRS = 2y2x/2x2y = y/x. Megfigyelhetjük, hogy a V = x2y2 hasznossági függvény helyettesítési határrátája


188

bármely jószágkosár esetén megegyezik az U = xy hasznossági függvény helyettesítési határrátájával. b) Ha az U = xy hasznossági függvény értékeit négyzetre emeljük, akkor éppen a V = x2y2 hasznossági függvény értékeit kapjuk: V = U2. Ha az U hasznossági függvény szerint az "A" jószágkosár preferált "B"-vel szemben, akkor nagyobb U számértéket kap. Ekkor viszont az U érték négyzetét, tehát automatikusan magasabb V számértéket is kap. Az egymással közömbös kosarak viszont egymással egyenlő U és V értéket kapnak. Így, ha bármely jószágkosár preferált egy másikkal szemben az U hasznossági függvény szerint, akkor preferált lesz a V hasznossági függvény szerint is, vagyis U és V ugyanazt a preferencia rendszert írja le. 7. a) A költségvetési egyenes egyenlete: 8x + 10y = 100. y-ra rendezve: y = 10 – 0,8x. Az y tengelymetszet: I/py = 100/10 = 10. Az x tengelymetszet: I/px = 100/8 = 12,5. Az egyenes meredeksége: –px/py = –8/10. b) c) Az alábbi ára mutatja a költségvetési egyenest és elmozdulásait (az indexek és a nyilak betűjelei a kérdésekre utalnak, pl. Ba az a) kérdésbeli egyenes).

y

x

10

5

12,5

12

15

Ba

Bb

Bc

b)

c)

8. A költségvetési egyenes egyenlete: 4x + 5y = 100. Ezenkívül tudjuk, hogy az optimális döntésnél a helyettesítés határrátája megegyezik a javak árarányával, vagyis MRS = px/py. Az adott esetben MRS = y/x és px/py = 4/5 = 0,8. Így y/x = 0,8; tehát y = 0,8x. Ezt behelyettesítve a költségvetési egyenes egyenletébe kapjuk, hogy 4x + 5×0,8x = 600, amiből 8x = 600 adódik. Így a fogyasztó x = 600/8 = 75 egység x jószágot fogyaszt. Az y fogyasztása pedig: y = 0,8x = 0,8×75 = 60 egység lesz. 9. a) Optimális fogyasztási szerkezet és a jelenlegi árak esetén a hamburgernek kólával való helyettesítési határrátája egyenlő az áraránnyal: MRS = 300/200 = 1,5. b) Az optimális fogyasztási szerkezet eléréséhez Gábornak a kóla fogyasztását kellene növelni a hamburger rovására, mert így nőne a hamburger kólával való helyettesítési határrátája, mégpedig 1-ről 1,5-re kellene növelni.


189

3. A kereslet elemzése 1. a) A mozjegy inferior, a színházjegy normál jószág, mert reáljövedelme csökkenése növelte Anna mozi iránti keresletét és csökkentette színház iránti keresletét. b) Az alábbi ábra mutatja a megoldást, kezdetben A pont, később B pont az optimális választás.

Mozijegy

Színházjegy

0

A

B

2. Az optimális választás pontjában a helyettesítés határrátája megegyezik az áraránnyal, vagyis teljesülnie kell az MRS = MUx/MUy = Px/Py összefüggésnek. x határhaszna: MUx = 2yx és y határhaszna: MUy = x2 . Így MRS = MUx/MUy = 2yx/x2 = 2y/x. Az optimális választás feltételét alkalmazva: 2y/x = Px/Py. Ebből: y=(Px/2Py)x = Px x/100. A költségvetési egyenes: Pxx + 50y = 900. Behelyettesítve az y-ra kapott optimum feltételt: Pxx + 50Px x/100 = 900 → Pxx + 0,5Pxx = 900 → 1,5Pxx = 900 → Pxx = 600. Ebből x egyéni keresleti görbéjének egyenlete: x=600/Px. 3. a) Az optimális választás pontjában a helyettesítés határrátája megegyezik az áraránnyal, vagyis teljesülnie kell az MRS = Px/Py összefüggésnek. Mint az előző fejezet 5. feladatában láttuk, az U = xy hasznossági függvény esetében a helyettesítés határrátája MRS = y/x. Így optimális esetben: y/x = Px/Py, amiből y=(Px/Py)x következik. Ezt behelyettesítve a Pxx + Pyy = I költségvetési egyenesbe, azt kapjuk, hogy Pxx + Py(Px/Py)x = I. Ebből viszont 2Pxx = I következik. Így x optimális fogyasztása: x* = (I/2)Px. y optimális fogyasztása megkapható, ha az y* = (Px/Py)x* feltételt alkalmazzuk. y* = (Px/Py)(I/2)Px = (I/2)Py. b) Az x-re fordított összes pénzkiadás: Pxx = I/2. Az y-ra fordított összes pénzkiadás: Pxx = I/2. Tehát a jövedelem felét mindig x-re, másik felét pedig mindig y-ra költi a fogyasztó. c) Mindkét jószág egyéni keresleti görbéje egységnyi árrugalmasságú, mert a fogyasztó x-re, illetve y-ra fordított összkiadása független x és y árától, mindig megegyezik a jövedelem felével. d) A jövedelem növekedésével x és y fogyasztása egyenes arányban változik. e) x fogyasztása semleges y fogyasztására nézve és y fogyasztása is semleges x fogyasztására nézve, mivel mindkét jószág kereslete csak saját árától és a jövedelemtől függ; nem függ tehát a másik jószág árától.


190

4. a) 2000 Ft-os óránkénti jövedelem mellett a buszutazás költsége 5000 + 8×2000 = 21.000 Ft, a repülőé 32.000 Ft. Ugyanez 4000 Ft-os órajövedelemnél: 37.000 Ft és 34.000 Ft. b) Kb. 3571 Ft-os órajövedelemnél. c) Egyszerre tükröz jövedelmi és helyettesítési hatást is.

5. a) x keresletének árrugalmassága: Ex =

−+

−+

=

−

=

12 2020 12

222 1010 22

2

8161216

23

.

b) y fogyasztása csökken x áremelkedésével, így y és x kiegészítő javak, z kereslete növekszik x áremelkedésével, tehát z és x helyettesítők. 6. a) A földgáz árának emelkedése növeli a széntüzelésű kályhák keresletét, mert az emberek egy része a gázfűtést szénfűtéssel helyettesíti. b) A telefax és a levelezés iránti kereslet csökken, mert mindkettőt helyettesíti az e-mail. c) Az euró kereslete nő, mert Ft-ban mért ára várhatóan nőni fog. 7. A keresletet csökkentheti többek között: a nominális jövedelem csökkenése, az ízlés módosulása az adott jószág kárára, a helyettesítő javak árának esése, az árak jövőbeli csökkenését illető várakozás. Néhány tényező, amely a futball mérkőzések keresletét csökkentheti: a futball csapat gyenge szereplése, a középcsatár sérülése, új diszkót nyitnak a városban, a rossz időjárás, a kosárlabda csapat jó szereplése, stb. 8. A termék eladott mennyisége: 1,25×8% = 10%-kal nőtt. 9. A rugalmasság: E = 25/400 = 0,0625. A kereslet nagyon rugalmatlan. 10. a) Anna kereslete mindkét termék iránt rugalmatlanabb, mint Gáboré. Gábor könnyen helyettesíti a két terméket egymással, Anna nem. b) A mobil telefon helyettesítője a vezetékes telefonnak. Megjelenése növeli a vezetékes telefonálás keresletének árrugalmasságát. c) Növeli a kereslet rugalmasságát, mert könnyebben elérhetővé válnak a helyettesítő termékek. d) Csökkenti a rugalmasságot, mert csökkenti a jövedelmi hatást. e) Nő a rugalmasság, mert növekszik a jövedelmi hatás. 11. a) Rugalmatlan kereslet. b) Rugalmatlan kereslet. c) Rugalmas kereslet. d) Rugalmas kereslet. 12. A mennyiség 7,5%-kal csökken (5×1,5=7,5.) A teljes bevétel 2,5%-kal esik vissza (5% - 7,5% = -2,5%). 13. IGAZ, mert ha nő a teniszlabda ára, akkor csökken a teniszlabdára költött pénzösszeg (rugalmas kereslet), így több mozijegyet vásárol.


191

14. Ha magas ártól kiindulva egyre csökkentjük az árat, akkor a keresleti görbe rugalmas szakaszán nő a bevétel, majd a rugalmatlan szakaszon csökken a bevétel. A maximális bevétel ott van, ahol a kereslet rugalmassága éppen egységnyi. 15. Az összes bevétel minden ár mellett P×Q=4000, állandó. Így a kereslet rugalmassága minden ár mellett egységnyi. 16. a) A teljes bevétel egyik esetben sem változik az árak változása miatt, ezért mindkét termék keresleti rugalmasságának egységnyinek kell lenni. b) Mozijegyek: P %-os változása = -350/700 = -50%. Q %-os változása = 100/100 = 100%. A rugalmasság abszolút értéke: E = 100/50 = 2. Üdítőital: P %-os változása = 20/20 = 100%. Q %-os változása = -150/300 = -50%. A rugalmasság abszolút értéke: E = 50/100 = 0,5. c) Mozijegyek: P %-os változása = -350/525 = -2/3. Q %-os változása = 100/150 = 2/3. A rugalmasság abszolút értéke: E = 1. Üdítőital: P %-os változása = 20/30 = 2/3. Q %-os változása = -150/225 = -2/3. A rugalmasság abszolút értéke: E = 1. Azért az átlagbázisú formula célszerűbb, mert ez mutatja a rugalmasság és az összes bevétel közötti összefüggést. 17. a) A Q = 100 – 0,5P egyenlet átrendezésével a keresleti ár egyenlete: P = 200 – 2Q. b) P = 60-as áron Q = 70 mennyiséget vásárolnak. c) A fogyasztói többlet a keresleti görbe, a függőleges tengely és az áregyenes által határolt háromszög terület. Nagysága: 140 × 70/2 = 4900 Ft. d) Maximum a bekövetkező fogyasztói többlet növekményt érdemes megfizetni. P = 50-nél a kereslet Q = 75, a fogyasztói többlet pedig: 150 × 75/2 = 5625 Ft lenne. A fogyasztói többlet növekménye: 725 Ft, ennyit lenne érdemes maximum fizetni az eladóknak. 4. A vállalat és a termelési elmélet alapjai 1. A kitöltött táblázat:

Ráfordított ido L (óra)

Hal mennyisége Q (kg)

Munka határterméke (MPL = ∆Q/∆L)

Munka átlagterméke (APL = Q/L)

0 0 ---- ---- 1 8 8 8 2 18 10 9 3 26 8 8(2/3) 4 32 6 8 5 36 4 7,2

2. a) Az alábbi ábra mutatja a munka határtermék (MPL) és szaggatott vonalú átlagtermék (APL) görbéjét. Látható, hogy a munkamennyiség növelésével egyre csökkenő ütemben nő a termelés (a termelési függvény konkáv, csökkenő meredekségű). Ennek megfelelően a munka határterméke végig csökkenő.


192

L

L

0

0

Q

MPL, APL

MPL

APL

b) A munka határterméke ugyanabból a pontból indul, mint az átlagtermék és mindvégig kisebb az átlagterméknél, tehát az átlagtermék is állandóan csökkenő. 3. a) A határtermék a termelési függvény munka szerinti deriváltja: MPL = dQ/dL = 10 – 2L. Az átlagtermék a termelési függvénynek L-lel való osztása révén kapható meg: APL = 10 – L. A csökkeno hozadék mindvégig érvényesül, azaz a munka határterméke állandóan csökken. b) A határtermék mindvégig kisebb, mint az átlagtermék, tehát az átlagtermék állandóan csökken. c) A termelés rövid távú maximuma ott van, ahol MPL = 0. Ekkor: L = 5 és Q = 10×5 – 52 = 25. 4. a) Hamis. b) Igaz. c) Igaz. d) Hamis. 5. Növekvő skálahozadék érvényesül Q = 100-tól Q = 250-ig, mert L és K megduplázásával a termelés több, mint kétszeresére nő. Állandó a skálahozadék Q = 250-től Q = 1000-ig, mert ebben a tartományban L és K megduplázásával a termelés éppen kétszeresére nő. Végül csökkenő a skálahozadék Q = 1000-től Q = 1800-ig, mert ebben a tartományban L és K megduplázásával a termelés kevesebb, mint kétszeresére nő. 6. Ha K-t és L-t ugyanolyan arányban, mondjuk z-szeresére növeljük (z > 0), akkor a következőt kapjuk: (zK)α × (zL)1–α. Ebből: zα × Kα × z1 – α × L1–α = z × Kα × L1–α = z × Q Tehát a Cobb-Douglas termelési függvény valóban állandó skálahozadékot mutat, mert minden termelési tényezőt z-szeresére növelve az output is z-szeresére nőtt.


193

5. A termelés költségei 1. A számítógép-javító műhely berendezésének költségei: A b) és c) pontban fölsorolt költségek közül a nagyobb. Továbbá idetartoznak a d) és g) pontban fölsorolt költségek. Ezekkel szemben nem tartoznak a műhely berendezésének költségei közé az a), e) és f) pontban fölsoroltak. (mert ezek múltbeli költségek). 2. a) Explicit költségek: hitelkamat = 6 mFt×0,15 = 0,9 mFt, munkabér = 3,6 mFt, rezsi = 1,2, mFt, nyersanyag = 12 mFt. Összes explicit költség = 17,7 mFt. A hajdani egyetemi és főiskolai tanulmányok explicit és implicit költsége múltbeli költség: nem számít a vállalat költségei közé. b) Implicit költségek: saját tőke kamata = 4 mFt×0,125 = 0,5 mFt. X úr feláldozott munkabére = 2,4 mFt. X-né asszony feláldozott bére = 0,9 mFt. Összes implicit költség = 3,8 mFt. c) Összes gazdasági költség = összes explicit + osszes implicit költség = 21,5 mFt. A gazdasági profit negatív: -1,5 mFt. Gazdaságilag veszteséges a cég. d) A példában az összes explicit költség megjelenik a számvitelben és az implicit költségek közül egyik sem. Így az összes számviteli költség = 17,7 mFt. Számviteli értelemben nyereséges a vállalat. A számviteli profit = 2,3 mFt. e) A számviteli profit csökken 0,9 mFt-tal, a gazdasági profit nem változik. 3. Nem igaz, mert a saját földet kiadhatnák bérbe is, így gazdasági költségeikbe beletartozik az elvesztett bérleti díj is. 4. a) A gazdasági profit úgy számolható ki, hogy a várható bevételből levonjuk a vételi, utazási és szállás költségeket, továbbá a várható büntetés erkölcsi és anyagi kárának a lebukás valószínűségével súlyozott értékét. Így a gazdasági profit: 2 mFt – 0,5 mFt – 0,2 mFt – 0,2×4 mFt = 0,5 mFt. b) A gazdasági profit forrása a vételi és eladási ár közötti rés. Így, ha a csempészett mennyiséggel nem változnak a költségek, akkor a mennyiség növelésével nagyobb a profit is. Ezért, ha a mennyiség növekedésével nem változik a büntetés mértéke, akkor ez a nagyobb mennyiség csempészését jövedelmezőbbé teszi. Ezt kell ellensúlyoznia a mennyiség növekedésével emelkedő büntetési tételnek. 5. a) Explicit költség az eszközök bérleti díja, implicit költség pedig a halászati vállalatokban megkereshető bér. b) A kitöltött táblázat:

Halászatra fordított idő

(óra/nap)

Kifogott hal mennyisége

(kg/nap)

Munka határterméke

(kg/nap)

Fix költség (Ft/nap)


Teljes költség (Ft/nap)

Határ-költség (Ft/kg)

Átlag-költség (Ft/kg)

0 0 --- 4.000 0 4.000 --- --- 1 10 10 4.000 2000 6.000 200 600 2 18 8 4.000 4000 8.000 250 444,4 3 24 6 4.000 6000 10.000 333,3 417,7 4 28 4 4.000 8000 12.000 500 428,6 5 30 2 4.000 10.000 14.000 1000 466,7


194

c) A lenti ábra mutatja a termelési függvényt és a teljes költség görbét. d) A táblázat és az ábra alapján megállapítható, hogy a termelési függvény alakja konkáv, azaz a halászatra fordított idő emelkedésével a kifogott hal mennyisége csökkenő ütemben nő, így a határtermék csökken. A teljes költség az output függvényében gyorsuló ütemben növekvő, mert a halászatra fordított idő egységnyi emelkedése egyre kevesebb többletterméket eredményez (a határtermék csökkenő), s emiatt a határköltség növekvő. Figyeljük meg, hogy a határköltség a bérnek és a munka határtermékének hányadosával egyenlő. Megfigyelhető még, hogy az átlagköltség előbb csökken, majd nő.

Q

L0

TC (eFt)

Q01 2 3 4 5 10

18242830

30282418

10

Termelési függvény

468

101214

Teljes költség görbe

6. A kitöltött táblázat:

Q TC VC MC AC AVC AFC 0 FC=12 0 —— —— —— —— 1 22 10 10 22 10 12 2 28 16 6 14 8 6 3 36 24 8 12 8 4 4 48 36 12 12 9 3 5 67 55 19 13,4 11 2,4

7. a) A fix költség: FC=4. A változó költség: VC=Q2+Q. A határköltség: MC=2Q+1. Az átlagos változó költség: AVC=Q+1. Az átlagos fix költség: AFC=4/Q. Az átlagköltség: AC=Q+1+4/Q. b) Az átlagköltség minimuma: AC = MC → Q+1+4/Q = 2Q+1 → 4/Q = Q → 4 = Q2 → Q=2. A minimális AC érték: ACmin = AC(2) = 2+1+4/2 = 5. c) Az átlagos változó költség minimuma Q=0-nál van ahol: AVCmin=AVC=MC=1. d) Az alábbi ábra mutatja a megoldást:


195

Q

TC

0

01

Q

ACMC

AVC

AC

5

2

2

4

10

FC

Origóbólhúzott érintÅ

8. a) Igaz. b) Hamis. c) Igaz. d) Igaz. e) Hamis. f) Igaz. g) Igaz. i) Hamis. j) Hamis. k) Igaz. 9. a) Az alábbi táblázatban vastagon szedtük és *-gal jelöltük az adott tartományban minimális átlagköltség értékeket. Így Q=100 és Q=300 között az 1. üzemméretet alkalmazza a vállalat, 400 és 500 között a 2. üzemméretet, Q=500 fölött pedig a 3. üzemméretet. b) Az LAC oszlopba mindig az a (csillaggal jelölt) AC érték kerül, amelyik az adott termelési szintnél a legkisebb.

Q AC1 AC2 AC3 LAC 100 35* 50 85 35 200 32* 40 65 32 300 25* 30 50 25 400 28 24* 40 24 500 34 30* 35 30 600 48 40 32* 32 700 64 55 35* 35

c) Q=100-tól Q=400-ig növekvő skálahozadék (csökkenő LAC), Q=400 fölött pedig csökkenő skálahozadék (növekvő LAC) érvényesül.


196

10. a) A kitöltött táblázat:

Output mennyisége 1 2 3 4 5 hosszú távú teljes költsége 60 70 80 90 100

A vállalat hosszú távú átlagköltsége 60 35 26,7 22,5 20 hosszú távú határköltsége 60 10 10 10 10 hosszú távú teljes költsége 11 24 39 56 75

B vállalat hosszú távú átlagköltsége 11 12 13 14 15 hosszú távú határköltsége 11 13 15 17 19 hosszú távú teljes költsége 21 42 63 84 105

C vállalat hosszú távú átlagköltsége 21 21 21 21 21 hosszú távú határköltsége 21 21 21 21 21

b) Az adatok alapján látható, hogy az A vállalat végig növekvő skálahozadékot mutat (LAC csökken), a B vállalatnál végig csökkenő a skálahozadék (LAC növekvő), míg a C vállalatban a skálahozadék állandó (LAC állandó). c) A hosszú távú átlag- és határköltség kapcsolata az átlag és határ mennyiségek már megismert viszonyát mutatja: ha a hosszú távú határköltség kisebb a hosszú távú átlagköltségnél, akkor az átlagköltség csökkenő (A vállalat), ha a hosszú távú határköltség nagyobb a hosszú távú átlagköltségnél, akkor az átlagköltség növekvő (B vállalat), s ha a hosszú távú határköltség egyenlő a hosszú távú átlagköltséggel, akkor az átlagköltség és a határköltség is konstans (C vállalat). 6. A javak kínálata 1. Nyitva kell tartani a holtszezonban is, mert a bevétel (2 mFt) meghaladja a változó költség (1,8 mFt) nagyságát, s így fix költség egy része (200 eFt) ekkor is megtérül. 2. a) A kitöltött táblázat: Termelé

s (Q) Határköltség

(MC) Átlagos változó költség (AVC)

Átlagköltség (AC)

Teljes költség (TC)

Változó költség (VC)

0 ---- ---- ---- 20 0 1 4 4 24 24 4 2 1 2,5 12,5 25 5 3 2 2,33 9 27 7 4 4 2,75 7,75 31 11 5 7 3,6 7,6 38 18 6 11 4,83 8,16 49 29 7 16 6,43 9,28 65 45 8 22 8,37 10,87 87 67

b) P=16 mellett a termelés Q=7, a profit TΠ = TR – TC = 112–65 = 47. c) Az AVC minimumnál kisebb ár mellett szüneteltetné a termelést, azaz P<2,33-nál. d) Az AC minimummal egyező ár, azaz P=7,6 mellett éppen zérus gazdasági profitot ér el a vállalat.


197

3. a) Átlagköltség = napi lízingdíj + bérek + benzin = 21.000 Ft. b) Érdemes elfogadni az ajánlatot annak ellenére, hogy az “veszteséges” (erre a napra jutó profit -1000 Ft lesz), mert a költöztetés változó költsége (bérek + benzin) 17.000 Ft. Így a fuvar 3000 Ft-tal növeli a profitot. 4. Az 1. vállalat termel többet, mert ugyanakkora outputszintnél kisebb a határköltsége, mint a 2. vállalatnak. Továbbá azt is tudjuk, hogy mindkét vállalat úgy termel, hogy határköltsége egyenlő legyen az árral. Így a profitmaximalizáló outputnál a két határköltség is megegyezik: P = MC1 = MC2 → 0,5Q1 + 4 = 0,5Q2 +6. Ebből Q1 = Q2 + 4. Az 1. vállalat 4 egységgel termel többet. 5. a) A kitöltött táblázat:

Gázolaj felhasználás (liter/nap)

Termés (kg/nap)


Átlagos változó költség (Ft/kg)

Határköltség (Ft/kg)

0 0 -- -- -- 10 10 1500 150 150 20 25 3000 120 100 30 40 4500 112,5 100 40 50 6000 120 150 50 55 7500 136,4 300

b) Ha a paradicsom ára 112,5 Ft, vagy annál alacsonyabb, akkor nem érdemes termeszteni, mert nem hozza meg a fűtésre használt gázolaj költségét sem. c) Ekkor 40 liter gázolajat használ fel naponta és így napi 50 kg-ot termel. Napi bevétele 50 kg × 150 Ft/kg = 7500 Ft, míg napi költsége 6000 Ft (változó költség) + 3000 Ft (fix költség) = 9000 Ft. Tehát a paradicsom termesztés napi vesztesége 1500 Ft. Ha viszont beszünteti a termelést, akkor a veszteség 3000 Ft lesz naponta. 6. a) A változó költség görbe egyenlete: VC=0,4Q2 + 8Q. Az átlagos változó költség görbe egyenlete: AVC = 0,4Q+8. Az üzemszüneti pont: AVC = MC → 0, 4Q+8 = 0,8Q+8. Az Ü pont Q=0-nál van. Az üzemszüneti ár: PÜ = AVCmin = AVC(0) = MC(0) = 8. Tehát P=8 árnál, vagy az alatt a vállalat szünetelteti a termelést. b) Az átlagköltség görbe egyenlete: AC=0,4Q+8+1000/Q. A fedezeti pont: AC=MC → 0,4Q+8+1000/Q = 0,8Q+8 → 1000/Q = 0,4Q → A fedezeti mennyiség: QF =50. A fedezeti ár: PF = ACmin = AC(50) = MC(50) = 48. Tehát P = 48 árnál a termelés Q=50, s a profit éppen nulla. c) A rövid távú kínálati görbe egyenlete: ha P ≤ 8, akkor S = 0. Ha P > 8, akkor a P = MC kritérium alapján a P = 0,8Q + 8 egyenletből kifejezve Q-t, a kínált mennyiségre kapjuk, hogy: S = Q = 1,25P-10. d) P = 40 esetén - a kínálati görbébe helyettesítve, vagy a P = MC kritérium alapján - a termelés Q = 40. Ekkor az átlagköltség: AC(40) = 49. Minden egyes terméken tehát AC(40)-P = 9 veszteséget szenved a vállalat. A profit tehát: TΠ(40) = -360, vagyis a veszteség 360, ami kisebb a fix költségnél. e) A termelés nem változik, mert nem változik a határköltség görbe. A veszteség viszont a fix költség növekményével (1000-rel) emelkedik, s így 1360 lesz.


198

7. a) Ha az egyes csoportokba tartozó vállalatok egyformák, akkor az összes output: 10.000 = 50Q1 + 100Q2. Profitmaximalizálás esetén bármelyik vállalat határköltsége egyenlő az árral: P = MC1 = MC2. Tehát: 0,1Q1 = 0,2Q2 + 2. Ebből: Q1 = 2Q2 + 20. Ezt behelyettesítve az összes outputba: 10.000 = 50×(2Q2 + 20) + 100Q2. Ebből az egyes vállalatok termelése: Q2 = 45 és Q1 = 110. b) A termék ára egyenlő a határköltséggel: P = MC1(110) = 0,1×110 = 11, vagy P = MC2(45) = 0,2×45 + 2 = 11. 8. Tökéletes versenyben rövid távon azok a tényezők áremelő hatásúak, amelyek a vállalatok határköltségét növelik. Ezek: b) éd d). Azok a tételek, amelyek csak a fix költséget érintik, nem áremelő hatásúak. Ezek: a), c) és e). 9. a) Egy vállalat rövid távú kínálati görbéje: ha P ≤ 2, akkor s = 0. Ha P > 2, akkor a P = MC kritérium alapján a P = 0,5Q + 2 egyenletből kifejezve Q-t, a kínált mennyiségre kapjuk, hogy s = 2P-4. (ahol s egyetlen vállalat kínálata) b) A piaci kínálati görbét az egyéni kínálati görbékből összeadás útján nyerjük. Jelen esetben szorozni kell a vállalatok számával, mert a vállalatok költségfüggvényei egyformák. Így az összkínálat: ha P ≤ 2, akkor S = 0. Ha P > 2, akkor S = 100×s = 200P-400. 7. A tökéletlen verseny és a monopólium 1. a) A kitöltött táblázat: Mennyiség Egy vállalat LAC értékei Két vállalat egyesített LAC értékei Keresleti ár

50 200 ----- 500 100 100 200 400 200 150 100 300 400 200 150 200 800 300 200 100

b) Nem, mert két vállalat 200 egység, vagy annál nagyobb outputot kisebb költséggel tud termelni, mint egy vállalat, és két vállalat termelése jövedelmező lehet 400 egység ouputig. 2. a) A kitöltött táblázat:

Ár (Ft) Kereslet (db) Teljes bevétel (Ft) Határbevétel (Ft) 7 300 2100 ---- 6 400 2400 3 5 500 2500 1 4 600 2400 -1


199

b) A bevételi többlet = 100 db × 5 Ft = 500 Ft. A kieső bevétel = 400 db × 1 Ft = 400 Ft. A bevétel változás = 500 – 400 = 100 Ft. A határbevétel: a bevétel változás egy db-ra vetítve = ∆TR/∆Q = 100 Ft/100 db = 1 Ft/db. 3. a) P-t kifejezve a keresleti görbe egyenletéből a keresleti ár a mennyiség függvényében: P = 200 – 2Q, b) A teljes bevétel függvénye: TR = P×Q = 200Q – 2Q2. c) A határbevétel: MR = dTR/dQ = 200 – 4Q. d) A határbevételi függvény meredeksége kétszerese a keresleti ár görbe meredekségének. Ugyanakkora mennyiségnél a határbevétel kisebb az árnál (kivéve a Q = 0-át). 4. Az MR = MC egyenlőség alapján a profitmaximalizáló output: 100 – 2Q = 0,5Q → Q = 40. A megfelelő ár: P = 100 – Q = 60. 5. Az alábbi ábra mutatja az edzők és sportolók számára optimális edzésmennyiséget. Ha nő az edzés mennyisége, akkor a határeredmény egyre csökken (egységnyi további edzésmunka egyre kevesebb többleteredményt hoz), a határköltség (egységnyi további edzés többletfáradsága) pedig egyre nagyobb lesz. Mivel nem az edzők viselik a határköltséget, ezért ők az eredmények maximalizálásában érdekeltek. Ez olyan edzésmennyiségnél valósul meg, ahol határeredmény nullává válik. A sportolók számára optimális edzésmennyiség pedig ott van, ahol a határköltség és a határeredmény kiegyenlítődik. Mivel az edzői optimum meghaladja a sportolói optimumot, ezért a sportolók nem hajlandók önként teljesíteni az edzők által megkövetelt edzésmunkát. Ezért az edzők gyakran kényszerítéssel póbálnak meg több edzésmunkát végeztetni.

Edzés mennyisége

Edzés határköltsége

Edzés határeredménye

EdzÅioptimum

Sportolóioptimum

6. A szerzők érdeke az árbevétel maximalizálása. Ez ott valósul meg, ahol a határbevétel nullává válik. A kiadók érdeke a profit maximalizálása, a határbevétel és a határköltség metszéspontjában. A kiadói optimum kisebb mennyiségnél és magasabb árnál valósul meg, mint a szerzői optimum. 7. Ha a határköltség pozitív, akkor a profitmaximalizáló monopólium mindig a keresleti görbe árrugalmas szakaszán termel, mert itt a határbevétel is pozitív. Az árcsökkenés növeli a teljes bevételt.


200

8. a) A kitöltött táblázat:

P(Ft) D (db) TR (Ft) MR (Ft) MC (Ft) MΠ (Ft) 10 0 0 ---- ---- ---- 9 10 90 9 10 -1 8 20 160 7 7 0 7 30 210 5 4 +1 6 40 240 3 2 +1 5* 50* 250 1 1 0 4 60 240 -1 2 -3

b) A profitmaximalizáló output Q=50 (60 egység megtermelése már negatív határprofitot eredményezne), az ár P=5. c) A profit: a határprofitok összege az 50-es outputig bezárólag minusz a fix költség: TΠ = 10×(-1)+0+10×1+10×1 – 5 = 5. 9. a) Az MR = MC egyenlőség alapján profitmaximalizáló output: 200 – 2Q = 0,5Q → Q = 80. A megfelelő ár: P = 120. Az átlagköltség: AC(80) = 95. A profit (járadék): TΠ = 25× 80 = 2000. b) Az összes termelés: PV = MRV = MC → 80 = 0,5Q → Q=160. (A világpiaci ár egyenlő a világpiaci határbevétellel.) A hazai piacon eladott mennyiség ott van, ahol a világpiacon elért határbevétel és a hazai piacon elért határbevétel kiegyenlítődik: 80 = 200 – 2Q → QH = 60. A hazai ár: PH =140. Az exportmennyiség: QX = 100. c) Az átlagköltség: AC(160) =77,5. A teljes költség: TC = 160×77,5 = 12.400. A teljes bevétel a hazai piacon: 60×140=8400, az export bevétel: 100×80 = 8000. A teljes bevétel: TR=16.400. A profit: TΠ = TR – TC = 4000. d) Az importtilalom miatt nem lehet olajat szállítani az alacsonyabb árú világpiacról a magasabb árú hazai piacra. 10. a) Tökéletes verseny esetén: P = MC → 40 – 0,2Q = 0,6Q → A mennyiség: Qk=50, az ár: Pk=30. A profit: TΠk = TR – TC = 1500 – 950 = 550. b) Monopólium esetén: MR = MC → 40 – 0,4Q = 0,6Q → Qm=40, Pm=32. TΠ m = TR – TC = 1280 – 680 = 600. c) Fogyasztói holtteher-veszteség = (∆Q×∆P)/2 = (10×2)/2=10. Termelői holtteher-veszteség = (∆Q×∆MC)/2 = (10×6)/2=30. Összes holtteher-veszteség = 40. 11. a) A határköltség nulla, így MR = MC = 0–ból Q = 5.000. Ebbôl az előfizetési díj P = 12.500 Ft/év. b) A teljes bevétel: TR = 12.500 × 5.000 = 62,5 mFt. A teljes költség csak fix költség (kamat költséggel együtt): TC = FC = 10 mFt + 0,3 × 10 mFt = 13 mFt. A profit: TΠ = 49,5 mFt. c) Kötelezni kell a kábeltévét a szolgáltatásra és árszabályozást kell bevezetni. A teljes bevételnek meg kell egyeznie a teljes költséggel: TR = TC → P×Q = P(10.000-0,4P) = 13.000.000. A másodfokú egyenlet megoldásai: P1=23.625, és P2 = 1375. Ezek közül a


201

fogyasztók számára kedvezőbbet, az 1375 Ft-os évi előfizetési díjat kell választani, ilyen árat kell meghatározni. Ekkor az előfizetők száma Q=9450 lesz. 12. a) Az alábbi ábrán tökéletes versenyben a P=LMC összefüggés alapján Pk = LMC = LAC lesz a hosszú távú ár és Qk az egyensúlyi mennyiség. b) Monopólium esetén az LMC = MR összefüggés alapján Qm lesz a hosszú távon termelt mennyiség és Pm az ár. c) Az ábrán jelöltük a monopolprofit téglalapját, s a holtteher-veszteség háromszőgét.

Q

PD

0

LAC = LMC

QkQm

Pm

Pk

Holtteher-veszteség

Monopolprofit

MR

13. a) Tökéletes verseny esetén az egyensúlyi bérleti díjat a lakásbérletek keresett és a kínált mennyiség egyenlősége határozza meg. A keresleti görbe egyenletébe behelyettesítve a kiadó lakások számát megkapjuk a havi bérleti díjat: P=40.000 Ft. Emellett a díj mellett az összes lakást kiadják: Q = 600. b) Mivel a monopóliumnak a lakásokkal kapcsolatos határköltsége nulla, ezért a bérleti díjakból származó árbevétel maximalizálására törekszik, tehát annyi lakást ad ki, hogy MR = 0 legyen. Az MR görbe egyenletéből számítva ez Q = 500 (vagyis 100 lakás üresen marad). A monopolista bérleti díjat megkapjuk a keresleti görbe egyenletébe helyettesítve: P = 50.000 Ft. c) A holtteher-veszteség nagysága az üresen maradó 100 lakás fogyasztói értékelésével egyenlő, vagyis a keresleti görbe alatti trapéz nagyságával: 40.000×100 + (50.000-40.000)×100/2 = 4.500.000 Ft. d) Az alábbi ábra mutatja a kialakult helyzetet. Az ábrán Pk és Qk a kompetitív ár és mennyiség, Pm és Qm pedig a monopol ár és mennyiség. A holtteher-veszteséget ferde satírozás jelzi.


202

100

600=QkQm=500 1000

Pk=40Pm=50

S

DMR

Holtteher-veszteség

0

P (eFt/hó)

Q

8. A munkapiac 1. a) A munkajövedelemtől függő adók kivetése csökkenti a munkavállaló számára a munkabért (a “nettó” bért). Így olcsóbbá teszi a szabadidőt. Ennek helyettesítési hatása önmagában véve növeli a szabadidő keresett mennyiségét, s így csökkenti a kínált munkamennyiséget. Az adók kivetése miatti bércsökkenés ugyanakkor csökkenti a jövedelmet, ami önmagában véve csökkenti a szabadidő keresett mennyiségét, tehát növeli a kínált munkamennyiséget. Az adók teljes hatása növelheti, csökkentheti is, sőt változatlanul is hagyhatja a kínált munkamennyiséget a munkavállaló eredeti helyzetétől és szabadidő értékelésétől függően. b) A nem-munkajövedelmeket terhelő adók kivetése csökkenti a nem-munkajövedelmeket, így csökkentik a szabadidő keresett mennyiségét, tehát növelik a kínált munkamennyiséget. 2. a) A reál munkajövedelem nem változik, mert Szabolcs összes nomináljövedelme követi a fogyasztási cikkek árváltozását. Jóléte romlott, mert ugyanakkora reáljövedelem mellett kevesebb szabadideje marad. b) Munkakínálati görbéjének visszahajló szakaszán mozog, mert reálbérének csökkenésére a kínált munkamennyiség növelésével reagál. 3. A visszahajló szakaszon. 4. a) Ha a rendelkezésre álló idő napi 16 óra, akkor a szabadidő fogyasztása: Z = 16 – L, ahol L a napi munkakínálat. Ezt behelyettesítve a szabadidő keresleti görbébe: 16 – L = 16 – 0,01W. Ebből a munkakínálati görbe egyenlete: L = 0,01W, ahol L ≤ 16. b) W = 600 Ft-os órabérnél a kínált munkamennyiség L = 6 óra/nap. W = 900 Ft-os órabérnél a felajánlott munkamennyiség L = 9 óra/nap. Tehát 900 Ft-os órabérnél nem vállalja el a 10 órás állást, de a 600 Ft-os órabérnél elvállalja a 6 órás állást. c) A napi munkajövedelem: W×L = 3600 Ft. Napi szabadidő fogyasztása: Z= 16 – 6 = 10 óra. A fogyasztói többlet: (10×1000)/2 = 5000 Ft.


203

5. a) A kitöltött táblázat: Munkáslétszám (naponta) Pizza mennyisége (db/nap) Munka nettó határbevétele

0 0 —— 1 24 9600 Ft 2 44 8000 Ft

3** 60** 6400 Ft 4* 72* 4800 Ft 5 80 3200 Ft 6 74 1600 Ft

b) A táblázatban *-gal jelöltük, hogy 4 munkást alkalmaz és 72 pizzát termel a sütöde naponta. Az 5. munkást már nem éri meg alkalmazni, mert nettó határbevétele nem éri el a bérét. c) A táblázatban **-gal jelöltük, hogy a munka felhasználás 3 munkásra, a termelés pedig 60-ra csökken. d) 5 munkást 3200 Ft-os napibér, vagy ennél kisebb bér esetén érné meg foglalkoztatni. 6. a) A kitöltött táblázat:

Munkáslétszám (fő/nap) Gomba mennyisége (kg/nap)

Munka határterméke (kg)

0 0 —— 1 10 10 2 18 8 3* 24* 6 4 28 4

5** 30** 2 6 31 1

b) A táblázatban *-gal jelöltük, hogy 3 munkást alkalmaz és 24 kg gombát termel a vállalat naponta. A 4. munkást már nem érdemes alkalmazni, mert az ő alkalmazásával 1 kg gombát veszítene a vállalat. (bére, amelynek értéke 5 kg gomba ennyivel haladja meg az alkalmazásával nyerhető többletterméket). c) A táblázatban ** mutatja, hogy a munkafelhasználás 5 munkásra, a termelés pedig 30 kg gombára nő. d) Ha a napi bér nagyobb, mint egy kg gomba árának hatszorosa, de kevesebb, mint nyolcszorosa. A napibérből több mint 6 kg, de kevesebb, mint 8 kg gombát lehet vásárolni. 7. a) A munka határtermék-értéke: VMPL = P×MPL = 2×(100 – 2L) = 200 – 4L. Az egy munkásra jutó bevétel: P×APL = 2×(100 – L) = 200 – 2L. b) Profitmaximalizálás esetén a munka határtermék-értéke egyenlő a munkabérrel → 200 – 4L = 120. Ebből az optimális munkafelhasználás: L = 20 A termelés nagysága az átlagtermék és a munkamennyiség szorzata: Q = APL × L. L = 20 esetén az átlagtermék APL = 80, a termelés pedig Q = 1600.


204

A profit az összbevétel és az összköltség különbsége. Esetünkben a bevétel TR = P×Q = 3200, az összköltség pedig a munkaköltségből és a fix költségből áll. A munkaköltség: W×L = 2400. Az összköltség TC=2900. Tehát a profit TΠ = 300. c) A VMPL = W összfüggés alapján: 200 – 2L = W. Ebből a munkakeresleti görbe egyenlete: L = 50 – 0,25W, ha W ≤ 200 és L = 0, ha W > 200. 8. A kitöltött táblázat:

Eljárások 1. 2. Tőkefelhasználás (gépóra) 4 2

Munkafelhasználás (munkaóra) 4 6 Átlagköltség a) eset 24.800 Ft 24.400 Ft* Átlagköltség b) eset 26.400 Ft** 26.800 Ft

a) A kisebb költségű 2. eljárást érdemes választani. b) Most az 1. lesz a kisebb költségű eljárás. A tőkeigényesség nőtt, a munkaigényesség csökkent. c) A tőke bérleti díjának több, mint 3400 Ft-ra kellene emelkednie, hogy mégis a 2. eljárást legyen érdemes választani. 9. Megtakarítás és befektetés 1. A két év múlva megkapott örökség jelenértéke 10%-os kamatláb mellett: 10.000/1,12 = 8264,5 tallér, ami 1735,5 tallérral kevesebb, mint a mostani 10.000 tallér. A veszteség jelenértéke tehát 1735,5 tallér. 2. A maximális ár amelyet az autó tulajdonosa megadna az alkatrészért egyenlő a várható megtakarítások jelenértékének összegével. A várható megtakarítások jelenértékének összege 20%-os várható kamatláb mellett: PV = 48/1,2 + 72/1,22+ 86,4/1,23 = 40 + 50 + 50 = 140 eFt. Ennyit érdemes maximum fizetni az alkatrészért. 3. Minimum a föld tőkésített értékéért érdemes eladni, ami: 50.000/0,02 = 2.500.000 Ft. 4. a) A kitöltött táblázat:

0. év (jelen) 1. év 2. év 3. év 4. év Várható többletbevételek 0 20 20 19 18 + 1 Várható többletkiadások 10 16 15 16 17

Várható hozamok -10 4 5 3 2 Hozamok jelenértéke -10 4/1,05

= 3,81 5/1,052

= 4,53 3/1,053

=2,59 2/1,054 = 1,64

b) A tőkésített érték: PV = 3,81 + 4,53 + 2,59 + 1,64 = 12,57. Ebből levonva a beszerzési árat a nettó jelenérték: NPV = 2,57 > 0. Ez pozitív, ennélfogva érdemes a gépet megvenni. (Ha nincs egy nagyobb nettó jelenértékű vagyontárgy megvételére mód.)


205

10. Piaci elégtelenségek 1. a) A MSC görbe: MSC = MC + MEC = 0,75Q + 50. A profitmaximalizáló termelés nagysága: MC = P → 0,5Q + 50 = 125 → Q = 150. A társadalmilag optimális termelési mennyiség: MSC = P → 0,75Q + 50 = 125 → Q=100. b) Profitmaximalizáló termelés esetén az árbevétel: TR = P×Q = 18.750, a változó költség: VC = 0,25Q2 + 50Q = 13.125. A teljes költség: TC = VC + FC = 18.750. A profit tehát zérus: TΠ=0. Társadalmilag optimális termelés esetén az árbevétel: TR = P×Q = 12.500, a változó költség: VC = 0,25Q2 + 50Q = 7500. A teljes költség: TC = VC + FC = 13.125. A profit tehát TΠ= – 625. A vállalat ekkor veszteséges lenne. c) Minden termékegység után a bevétel 20%-át kell adóként elvonni a gyártól. agy az adózás utáni határbevétel az adózás előtti határbevételnek 80%-a lesz, azaz 0,8×125 = 100, ami arra ösztönzi a vállalatot, hogy a társadalmilag optimális mennyiséget, tehát Q=100-at termeljen. Lehetséges még minden megtermelt termékegység után 25 pénzegység mennyiségi adó is, mert ekkor a határköltség MC= 0,5Q + 75 lesz, ami szintén Q=100 outputot eredményez. Nem megfelelő viszont a termeléstől független összegű adó, mert ez nem ösztönöz a termelés csökkentésére. Az adó kivetése után viszont a vállalat veszteséges lesz: adózás utáni bevétele: TR = 10.000, változó költsége VC = 7500, teljes költsége: TC=13.125, tehát profitja TΠ = -3125. Ezt a veszteséget egyösszegben támogatásként meg kell téríteni számára, hogy ne vonuljon ki a városból. 2. a) A méhészet határköltsége: MCm=2Qm. A méztermelés: Pm=MCm → 10=2Qm → Q*m=5. A profit: TΠ*m = 10×5–15–52 = 10. Az almáskert határköltsége: MCa=2Qa. Az almatermelés: Pa=MCa → 20 = 2Qa → Q*a=10. Az almáskert profitjának kiszámításánál le kell vonni a méztermelés okozta 4×5 = 20 költségcsökkenést: TΠ*a = 20×10 - 50 - 102 - 2×10 = 30. A profitok összege: 10+30=40. b) Ha a két vállalatot egyesítik, akkor az új vállalat költségfüggvénye a következő: TC = (50+15) + Qa

2 + Qm2 – 4Qm. A profitot most úgy maximalizáljuk, hogy a vállalat mindkét

termékére nézve teljesüljön a termék határköltsége és az ár egyenlősége. A különbség az, hogy a méztermelés határköltségéből most levonjuk az almáskertben felmerülő költségmegtakarítást: MCm= 2Qm – 4. Az optimális méztermelés: MCm = Pm → 2Qm – 4 = 10 → Qm*=7. Láthatjuk, hogy a vállalategyesítés után a méztermelés 5-ről 7-re emelkedett. Az optimális almatermelés: MCa = Pa → 2Qa = 20 → Qa*=10. Az almatermelés határköltsége és így mennyisége sem változott. Az új közös vállalat profitja: TΠ = TR – TC = (10×7 + 20×10) – (50 + 15 + 102 + 72 – 4×7) = 270 – 65 – 149 + 28 = 84. Láthatjuk, hogy az egyesített vállalat profitja nagyobb, mint azelőtt az összegzett profit.

szegedi tudomÁnyegyetem gazdasÁgtudomÁnyi kar … · 2018-10-30 · 1. bevezető 2 mivel a...

Documents