191

tálban, kilenc jóakarója támogatta apróösszegekkel, s végül a megye is hozzá-járult szülöttének taníttatásához.1910-ben már ismert kezdő szobrász-ként telepedett le Budapesten, s önállóműtermet nyitott, de szülőföldjére, ta-lán hálából is, gyakran ellátogatott,rendszeresen részt vett a becskereki ki-állításokon, megyei megrendeléseknektett eleget, heteket töltött Begaszent-györgyön is. Egyik fő művének az1920-ban mintázott Bigéző fiút tekin-tik. Ezt akár a torontáli gyermekévekemlékének is tekinthetjük.Szentgyörgyi István az akadémiai szob-rászat híve volt, sok köztéri szobrot al-kotott – Törökkanizsán is van egy, Tal-lián Emil utazó emlékére avatták s újí-tották föl 2002-ben –, de igazi területea portré, az akt. Női képmásai közül aPanasz című (1908) díjnyertes karcsúaktját tartják a legjobbnak meg a Kí-gyóbűvölőt. Erről az utóbbiról írja LykaKároly a Szobrászatunk a századfordu-lón című könyvében: „Magasra arca eléemelt bal karjára kis kígyó csavarodottkarperec módjára, a kis állat kíváncsiannéz a leány arcába, aki mosolyogva bű-völgeti kedvencét.”

SZENTKLÁRAY JENŐ (Törökbe-cse, 1843. január 21.–Temesvár, 1925.október 12.) – Az ismert történész, abudapesti és a belgrádi akadémia tagjaa vidékünkön oly gyakori vegyes há-zasságban született. A törökbecseianyakönyvben Eugen Neditsként vanbevezetve. Apja, a gabonakereskedőNaum Nedić cincár volt, azaz elszlávo-sodott macedoromán, anyja pedig ma-gyar, a csantavéri Szalay Zsófia.A kis Nedits iskoláit Törökbecsén ésNagybecskereken végezte, majd Szege-den folytatta, ahol megtanult magyarul.Ez idő tájt elszegényedett szülei már

nehezen viselték iskoláztatásának ter-hét, mire a jó előmenetelű diák beálltpapnövendéknek Temesvárra, s így in-gyen folytathatta tanulmányait. 1866-ban szülőhelyén szentelték fel pappá. Akövetkező évben, a kiegyezés örömére,Szentklárayra magyarosította nevét.Felavatása Szent Klára napján történt aSzent Klára nevét viselő törökbecseitemplomban – innen a névválasztás.Két évig a resicai bányatelepen káplán-kodott, 1868-ban a nagykikindai elemiiskola igazgatója és a reáliskola tanáralett, 1869-ben pedig a temesvári főgim-názium tanára.Ezekben az években kezdte meg tudo-mányos munkásságát meg közéleti sze-replését is. A Torontál indulásakor,1872-ben, hazahívták, mert számítottaktollára. A törökbecsei plébánia élérekerült, s a lap főmunkatársaként, egyrövid időre főszerkesztőjeként, ő írtahétről hétre a lap politikai szemléjét.Cikkeiben és általában nyilvános sze-replései során is a magyarosító kor-mánypolitika egyik leghangosabb híveés szellemi hordozója volt ezen a tájon.A törökbecsei parókia csendjébenazonban egy másfajta Szentkláray Jenőis érlelődött, működött: a történész, atudós, aki eredményes kutatásokat vég-zett a bécsi, pesti meg a karlócai államiés egyházi levéltárakban, egymás utánjelentette meg a fontos, forrásértékűmunkáit. Lőrinc Péter, a Bánát XIX.századi szellemi életét feltérképező ésértékelő könyveinek egyikében különfejezetet szentelt neki, és munkásságá-nak elemzése után arra a megállapítás-ra jutott, hogy „Szentkláray Jenő feltét-lenül jelentős pozitívuma Bánátnak, abánáti magyar–szerb, de a német és aromán történetírásnak is. Egyes műveinélkül el sem képzelhetnők, sőt újon-nan elölről kezdhetnők írni a bánáti és a

192

vajdasági (magyar, jugoszláv, román)történelmet, különösen a XVIII. századtörténelmének tanulmányozását.”A tudományos metodológia, a tudomá-nyos igazság tiszteletben tartása eseté-ben is igen erős gátnak bizonyult a na-pi politika szertelenségeinek árjávalszemben.Fő művének, a Száz év Dél-Magyaror-szág történelméből című munkájánakmegjelenése után, 1882-ben, a MagyarTudományos Akadémia levelező tagjá-vá választotta. Három évvel később,1885-ben, „a magyarországi szerbektörténelmi emlékeinek felkutatása terénszerzett érdemeiért” a belgrádi Srpskokraljevsko učeno društvo (Szerb KirályiTudós Társaság) választotta meg tagjaisorába. Ugyanezt tette az újvidékiMatica srpska is 1910-ben, miután meg-jelent A szerb monostoregyházak emlé-kei Magyarországon című munkája.

SZENTMÁRTONYI IGNÁC (Koto-riba, 1718. október 28.–Belica, 1793.április 15.) – A Mura és a Dráva folyókközött fekvő dimbes-dombos Muraközalföldies területén jött a világra. Tizen-három éves korában belépett a jezsuitarendbe, amely azután kitaníttatta, azazlehetővé tette, hogy eljusson a kor leg-jobb iskoláiba: a teológiát Bécsben, abölcsészetet Grazban fejezte be. Azutóbbi városban természettudományi ésmatematikai előadásokat hallgatott,csillagászati ismereteket szerzett, s egyideig tanított is. Még nem múlt el har-mincéves, amikor V. János portugál ki-rály földmérőket és csillagászokat ke-resett gyarmati szolgálatra, s a graziegyetemen jezsuita tanárai többek kö-zött őt is ajánlották az uralkodónak.1749-ben érkezett meg az észak-brazí-liai Maranhao államba, a jezsuita misz-szionáriusok ottani fő telepére.

Az ő megbízatása azonban nem a hitté-rítés, hanem a spanyol gyarmatokkalhatáros vidékek (Peru, Bolívia) feltér-képezése volt, azaz felfedezői és tudo-mányos munka. Ennek volt egy érdekesepizódja is. Megtörtént ugyanis, hogyhol a portugál hittérítők hatoltak be aspanyolnak kikiáltott területekre, hol aspanyol misszionáriusok a portugál föl-dekre, ami aztán feszültséget idézett előa két hódító ország között. A viszályrendezésére Szentmártonyit küldte ki aportugál kormány. Ezt ő, a területekpontos feltérképezése után, meg is tet-te. Az egyeztető tárgyalások során aportugál határ menti területek hatóságátFáy Dániel képviselte, aki Szentmár-tonyi Ignáccal együtt érkezett Brazíliá-ba, és a guyanai indiánok között vég-zett térítő munkát. Nem kis meglepeté-sükre a spanyol felet szintén egy ma-gyar jezsuita páter, azaz esetünkbenBrentán Károly padre képviselte. Ígyaztán a portugál–spanyol határviszálythárom magyar Jézus-társaságbeli szer-zetes rendezte el. Persze nem ők voltakaz egyedüliek, akik a XVII. század vé-ge felé és a XVIII. században hittérítőszolgálatot teljesítettek Dél-Amerikaalig ismert térségeiben. Rajtuk kívülmég Szerdahelyi Ferenc, Orosz László,Szluha János, Koncsag Nándor,Platinich Miklós, Rátkay János és má-sok vállaltak missziós feladatokat azemberfejvadász vagy félig vad indiántörzsek között, azaz „művelték” az agerDeit, vagyis az Isten szántóföldjét.Szentmártonyi Ignác vázolta fel előszörÉszak-Brazília hatalmas térségeit. Szi-gorúan titkos megbízatása során, mint-egy tíz év alatt, harminc–harmincötezerkilométernyi utat tett meg az Amazona-son és mellékfolyóin, a trópusi őserdőkés a mocsaras medencék tövében, amitmég ma is nagy és módfelett veszélyes