49

E L S Ő L E V É L A KO R I N T U S I A K N A K

Jerome Murphy-O’Connor O.P.

I R O D A L O M

1 Allo, E.-B.: Saint Paul. Première épître aux Corinthiens, Ebib, Paris 19562. Barrett, C. K.: The First Epistle to the Corinthians, HNTC, New York 1968. Conzelmann, H.: 1 Corinthians, Hermeneia, Philadelphia 1975. Fascher, E.: Der erste Brief des Paulus an die Korinther. Kapitel 1-7, THK 7/1, Berlin 19802. Godet, F.: La première épître aux Corinthiens, Neuchâtel 19652. Hurd, J. C.: The Origin of the 1 Corinthians, New York 1965. Lietzmann, H.: An die Korinther I-II, HNT 9, Tübingen 19494. Murphy-O’Connor, J.: St. Paul’s Corinth: Texts and Archeology, GNS 6, Wilmington 1983. Robertson, A., Plummer, A.: The First Epistle of St. Paul to the Corinthians, ICC, Edinburgh 19142. Ruef, J.: Paul’s First Letter to Corinth, PC, Philadelphia 1977. Senft, C.: La première épître aux Corinthiens, CNT 2/7, Neuchâtel 1979. Theissen, G.: The Social Setting of Pauline Christianity.Essays on Corinth, Philadelphia 1982. Thrall, M. E.: I and II Corinthians, Cambridge NEB, Cambridge 1965. Weiss, J.: Der erste Korintherbrief, MeyerK, Göttingen 1910, repr. 1970. Wendland, H. D.: Die Briefe an die Korinther, NTD 7, Göttingen 1963. Wolff, C.: Der erste Brief des Paulus an die Korinther. Kapitel 8-16, THK 7/2, Berlin 1982.

DBSup 7, 171-183. IDBSup, 180-183. Kümmel, INT, 269-279. Wik-Schm, ENT, 420-432.

B E V E Z E T Ő

2 (I) Korintus. Korintus a keskeny isztmoszi szoros D-i végén levő fennsíkon helyezkedik el; mögötte áll a mintegy 534 m magas Akrokorintus. A város ellenőrzése alatt tartotta a Peloponneszoszból a görög szárazföldre vezető utat, és kenkreai, ill. lechaeumi kikötőjével kijárata volt az Égei, illetve az Adriai tengerhez. Már a kora-ókorban, az É-D-i és K-Ny-i átutazásból befolyó vámok által kiérdemelte a “jómódú” jelzőt (Homérosz: Iliász 2, 570. J. B. Salmon: Wealthy Corinth, Oxford 1984). Az 1896-ban Athénben megkezdett ásatások, amelyeket a Klasszikus Tanulmányok Amerikai Iskolája végzett, kiegészítést nyújtanak a történelméről írt számos klasszikus szöveghez (az eredményeket a Corinth című sorozatban adták ki).3 A várost Kr.e. 146-ban a római hadvezér, Lucius Mummius elpusztította; Julius Caesar Kr.e. 44-ben újjáépítette és a Colonia Laus Julia Corinthiensis nevet adta neki. Az első telepesek többnyire szabad emberek voltak (Strabón: Geogr., VIII.6.23; Appian: Hist., 8,136), akik Görögországból, Szíriából, Egyiptomból és Júdeából származtak. Mintegy negyven éven belül a fontosabb kereskedők eléggé gazdaggá váltak ahhoz, hogy támogassák az iszthmoszi játékokat, amelyek székhelyét Kr.e. 146-ban Sicyonból helyezték át ide. A játékokat minden második év tavaszán tartották, az isthmiai Posszeidon szentélyénél; ez a nagy összhellén ünnepség jelentőség szempontjából az olimposzi játékokat követte. Az erős versenyszellemből, amely ennek a sikernek ihletője volt, született az a közmondás, hogy “Nem való mindenkinek Korintusba utazni” (Horatius: Ep. 1, 17.36; Strabón: Geogr., VIII.6.20). Egy nyitott kikötőváros világa volt ez, a hagyományok súlya és az öröklött előjogokkal rendelkező patricius-osztály terhe nélkül. Annak ellenére, hogy Kr.e. VI. sz.-ban számos terv született, Korintus vagyona nem volt elég egy csatorna építéséhez; ehelyett a kis hajókat a diolcos-on vezették át a szoroson.4 Közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy Korintus Achája szenátusi tartomány fővárosa volt, amelyet évente Rómából küldött prokonzul vezetett. Kr.u. 51–52-ben ezt a tisztet Lucius Iunius Gallio töltötte be (→ 79:9). A város kormányzata kicsiben utánozta a köztársasági Rómát. A választópolgárok évenként négy magisztrátust választottak, aki visszavonult, a városi tanács tagja lett. A duoviri, az idősebb magisztrátusok segítségére volt a két aedil. Egy, a színháztól keletre található feliraton ez áll: “Erastus, edil-tisztéért cserében, saját költségén kikövezte (a területet)”. Ezt a személyt azonosítják azzal az Erástusszal, aki Pál és a kereszténység idején a város kincstárnoka volt (Róm 16,23).

1

5 A Kr.u. első sz. legelején Korintusnak élő zsidó közössége volt (Philón: De legat., 281), de ennek egyedüli fennmaradó tárgyi emléke egy keltezetlen ajtófélfa [Syna]gógé Hebr[aión] felirata. Más vallási csoportok is szép számmal képviselték magukat. A számos templom, melyet a császárnak, különféle görög istenségeknek és az egyiptomi isteneknek emeltek, utal annak a városnak a vallási és etnikai sokféleségére, amelyet Pál a kora-kereszténység egyik legfontosabb központjává tett.6 Korintus Strabón megállapításának köszönheti “bűnös város” hírnevét, aki azt állította, hogy az Afrodité-templomnak több mint 1000 kultikus prostituáltja volt (Geogr., VIII,6.20), valamint annak, hogy a város nevét a szexuális szabadosságot jelölő szó előtagjaként használták: pl. korinthiastés, “prostituálttal kereskedő”, korinthiazestai, “paráználkodni”, korinthia koré, “prostituált”. Ezek a kifejezések mindenesetre csak Kr.e. IV. sz.-i athéni szerzők műveiben szerepelnek, és soha nem váltak az általános beszélt nyelvben. A Strabón által elbeszélt történet, amely ráadásul a Kr.e. 146 előtti városról szól, teljesen alaptalannak bizonyult. Azt, hogy Afrodité teljesen háttérbe szorult a korintusi Panteonban, az is alátámasztja, hogy a neki szentelt két templom, az egyik az Akrokorintuson, a másik az agorán, kicsi és jelentéktelen. A nemi erkölcs tekintetében Korintus nem volt semmivel sem rosszabb bármely mediterrán kikötőnél.

(Conzelmann, H.: “Korinth und die Mädchen der Aphrodite. Zur Religionsgeschichte der Stadt Korinth”, NAWG 8 [1967] 247-261. Furnish, V. P.: II Corinthians, AB 32A, Garden City 1984, 4-22. Murphy-O’Connor, J.: St. Paul’s Corinth. Roux, G.: Pausanias en Corinthie, Livre II, 1 à 15, Paris 1958. Saffrey, H. D., “Aphrodite à Corinth: Réflexions sur une idée reçue”, RB 92 [1985] 359-374. Wiseman, J.: “Corinth and Rome I: 228 BC-AD 267”, ANRW II/7, 1, 438-548.)

7 (II) Az egyház összetétele. A korintusi egyház társadalmi összetételéről több adat áll rendelkezésünkre mint bármely más egyházéról. 16 tag neve az Csel 18-ból, az 1Kor 16-ból és a Róm 16-ból ismert, és a velük kapcsolatos kifejezett vagy bennfoglalt részleteket sokféleképpen lehet elemezni. A közösségnek jelentős zsidó magja volt, de sok volt a pogány származású is. Hiányzott a görög-római társadalom legfelsőbb és legalsóbb rétege. Legtöbbjük társadalmi helyzete ellentmondásos; némely szempontból jól szituáltak, másrészt viszont nem: pl. valaki gazdag, de nő (Phoebe), más rabszolgából lett városi hivatalnok (Erastus), vagy ügyes kézműves az illető, de zsidó származású, akinek magasabb rangú felesége van (Aqvila). Frusztrációtól hajtva, az ilyen egyének a kereszténység felvétele után nem szűntek meg különböző kérdéseket felvetni és vizsgálódni, és így Pálnak sokféle problémát okoztak, többet, mint bármely más egyház. Különböző nézőpontokat sajátítottak el a kereszténységről, és egymással vetekedtek a lelki tekintélyért.

(Judge, E. A.: The Social Patternof Christian Groups in the First Century, London 1960. Meerks, W. A.: The First Urban Christians, New Haven 1983. Theissen, G.: The Social Setting of Pauline Christianity.)

8 (III) A levél keltezése és megírásának helye. Maga Pál mondja, hogy az 1Kor-t tavasszal írta Efezusból (16,8), de az év vita tárgyát képezi. A javasolt időpontok Kr.u. 52-től 57-ig terjednek, és a legtöbben ez időszak közepe tájáról keltezik a levelet. Ha figyelembe vesszük Pál bonyolult kapcsolatait a korintusiakkal, a legvalószínűbb időpont Kr.u. 54 tavasza (vö. Barrett, Furnisz, Georgi, KINT 2, 120-126; de → 79:41). Az 1Kor hitelessége vitathatatlan.9 (IV) A megírás alkalma és célja. Az 1Kor a korintusi helyzettel kapcsolatos kétféle adatra adott bonyolult válasz. Egy levélben (7,1), amelyet valószínű Sztefanász és mások hoztak (16,17), a korintusiak felhívják Pál figyelmét különféle problémákra, amelyekben tanácsát kérik. Ezt a hivatalos információt kiegészítette a pletyka. Kloé emberei (1,11), korintusi üzleti utazásból visszatérve, beszámoltak Pálnak a korintusi egyház olyan megnyilvánulásairól, amelyek meglepték őket, de amelyek – úgy tűnt – nem okoztak gondot a korintusiaknak. Ezek a megfigyelések feltártak Pál előtt néhány alapvető hiányosságot abban a módban, ahogyan a korintusiak a keresztény közösséget értelmezték. Következésképpen a kérdéseikre adott válaszait beépítette abba a nagyobb összefüggésbe, amellyel rá akarta vezetni őket a Krisztusban való hiteles életre.10 (V) Tartalom. Az 1Kor tartalmát a következőképpen lehet felvázolni:

(I) Bevezetés: üdvözlet és hálaadás (1,1-9)(II) Első rész: A közösség megosztottsága (1,10–4,21)

(A) Rivális csoportok a közösségen belül (1,10-17)(B) Istennek más mércéje van (1,18-31)(C) Pál igehirdetésének ereje (2,1-5)

2

(D) Az igazi bölcsesség és a szeretet hangja (2,6–3,4)(E) Helyes magatartás a lelkipásztorokkal szemben (3,5–4,5)(F) Alkalmazás a korintusiakra (4,6-13)(G) Timóteus látogatása (4,14-21)

(III) Második rész: A test fontossága (5,1–6,20)(A) A vérfertőzés (5,1-8)(B) Egy félreértés tisztázása (5,9-13)(C) A keresztények peres ügyei (6,1-11)(D) Alkalmi nemi kapcsolatok (6,12-20)

(IV) Harmadik rész: Válasz a korintusiak kérdéseire (7,1–14,40)(A) A társadalmi helyzettel kapcsolatos kérdések (7,1-40)

(a) Nemi kapcsolatok a házasságban (7,1-9)(b) Házasság és válás (7,10-16)(c) A társadalmi helyzet megváltoztatása (7,17-24)(d) A nemi státusz megváltoztatása (7,25-40)

(B) A pogány környezet miatt adódó problémák (8,1–11,1)(a) A bálványoknak áldozott eledel (8,1-13)(b) Pál lemond jogairól (9,1-27)(c) A túlzó bizakodás veszélyei (10,1-13)(d) A társadalmi magatartás jelentősége (10,14-22)(e) A gyengék aggályai (10,23–11,1)

(C) A liturgikus összejövetel problémái (11,2–14,40)(a) Az öltözködés a liturgikus összejövetelen (11,2-16)(b) Az eukarisztia (11,17-34)(c) A Lélek ajándékai (12,1-11)(d) A testnek sok tagja van (12,12-21)(e) A szeretet a legnagyobb ajándék (13,1-13)(f) A prófétálás fontosabb a nyelveken való beszédnél (14,1-25)(g) A lelki adományok használatának rendje (14,26-40)

(V) Negyedik rész: a feltámadás (15,1-58)(A) Az egyház hitvallása (15,1-11)(B) Az eltérő tanok következményei (15,12-28)

(a) A korintusiak állításai (15,12-19)(b) Pál tanítása (15,20-28)

(C) Argumenta ad hominem a feltámadás igaza mellett (15,29-34)(D) A feltámadt test (15,35-49)(E) Át kell alakulni (15,50-58)

(VI) Befejezés (16,1-4)(A) Gyűjtés Jeruzsálem javára (16,1-4)(B) Pál útitervei (16,5-9)(C) Néhány ajánlás (16,10-18)(D) Záró üdvözlet (16,19-24)

K O M M E N T Á R

11 (I) Bevezetés: üdvözlet és hálaadás (1,1-9). 1-3. A bevezető formula a hagyományos mintát követi (→ 45:8A). 1. apostol: Ez a cím kiemeli Pálnak, mint Krisztus küldöttének tekintélyét. Szosztenész: Valószínűleg ugyanaz, mint akit az Csel 18,17 említ. Timóteus neve nem szerepel (2Kor 1,1), ami arra utal, hogy már úton lehetett Korintus felé (4,17; 16,10-11). 2. Isten egyháza: → 82:134–135. a meghívott szenteknek: Az erősen tömör formula – klétois hagiois – azt jelenti, hogy Isten kiválasztotta a hívőket, nem azt, hogy ők maguk szentek. Ebben az értelemben “Krisztusban megszenteltek” (→ 82:77) és arra kell törekedniük, hogy méltók legyenek a kapott lehetőséghez (1Tessz 4,3-7). mindazoknak, akik minden helyen, náluk vagy nálunk segítségül hívják Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak nevét: Sokféle magyarázat lehetséges (Barrett), de az 1Kor általános iránya azt sugallja, hogy Pál egyszerűen emlékezteti a korintusiakat, hogy máshol is vannak keresztények (11,16; 2Kor 1,1). Ez kizárná azt a lehetőséget, hogy a “helyet” házi egyházként értelmezzük (Barrett; ld. U. Wickert: ZNW 50 [1959] 73-82). A “náluk vagy nálunk” a helyre vonatkoztatható, de ez a magyarázat leegyszerűsítő. Valamennyi keresztény az egy Úrnak szolgál.

3

12 4-9. A páli levél hálaadása helyén áll (→ 45:8B). 4. kegyelemért: Pál hálájának oka Isten ajándéka, amelyet Krisztus közvetített, és amelynek nyilvánvalóvá kell válnia. 5. minden igében és ismeretben (ÚKB: “minden tanításban)”: Az utalás arra, hogy a korintusiak el vannak halmozva lelki adományokkal (ld. 1Kor 12-14), hízelgő lehetett rájuk nézve, de Pál itt ítéletet mond fölöttük látszólagos dicséretével. Más közösségekben a kegyelem a hitben, reményben és szeretetben nyilvánul meg (1Tesz 1,3), hitként (Róm1,8), vagy az igehirdetésben való részvételként (Fil 1,5), de ezek a tulajdonságok nem nyilvánvalók Korintusban. 6. A Krisztus melletti tanúságtétel is megszilárdult: Mivel a kontextus azt sugallja, hogy itt olyasmiről van szó, amit Isten cselekedett a korintusiakban – figyelemre méltó a “megszilárdult” passivum divinuma (ZBG, §236) –, valószínű, hogy a sokat vitatott hely jelentése: “tanúságot tenni Krisztusról” (ld. G. W. MacRae: in Harry M. Orlinsky Volume, ErIsr 16, Jerusalem 1982, 171-175). 7. semmi kegyelmet sem nélkülöztök: A korintusiak el vannak halmozva kegyelmi ajándékokkal. megjelenését várjátok: A korintusiak hajlamosak voltak az érdekfeszítő jelenre összpontosítani, ezért Pálnak eszükbe kellett juttatnia, hogy a beteljesülés a jövőben következik be. A megjelenés a parúzia, Krisztus második eljövetele. 8. megerősít titeket: Itt a 6. versben található vers aktív formája olvasható. Ismét csak Isten a cselekvő. feddhetetlenek: A hívők eszkatologikus ítéletének pozitív kimenetele Isten segítségének köszönhető. Ld. a 10,13 magyarázatát. Urunk, Jézus Krisztus napján: Jahve napjának keresztény alkalmazása (Ám 5,18; Jo 3,4 = Csel 2,20); ld. még 1Kor 3,13; 4,3. 9. hűséges az Isten: Isten nem hagyja félbe azt, amit megkezdett (1Kor 10,13; 1Tessz 5,24). aki által meghívást kaptatok: Az egyház tagjait gyakran nevezik így: hoi klétoi, “a meghívottak” (1Kor 2,2.24; Róm 1,6-7; 8,28), és a kalein ige az egész üdvtörténeti folyamat terminus technicusa (ld. K. L. Schmidt: TDNT 3,492). Az üdvösségre való meghívásban (1Kor 7,15.22; Gal 1,6; 5,13; 1Tesz 4,7) bennfoglaltan jelen van a meghívás a dicsőségre (Róm 8,28-30; Fil 3,14; 1Tesz 2,12); ezt mindig Isten, ho kalón műveli (Gal 5,8; 1Tesz 5,24; ld. J. Murphy-O’Connor: Paul on Preaching, Chicago 1964, 21-26). Urunknak közösségébe: Pál a koinōnia szót használja, hogy azt az eleven egységet írja le, amely a hívők között van, és amely Krisztussal való egységükből fakad. Ezt az egymással megosztott létet, Krisztus testének tagjaiként, (1Kor 12,12-27) az eukarisztia fejezi ki (1Kor 10,16-17). (Ld. G. Panilulam, Koinōnia in the New Testament, AnBib 85, Roma 1979.)13 (II) Első rész: A közösség megosztottsága (1,10–4,21).

(A) Rivális csoportok a közösségen belül (1,10-17). Tekintettel arra, hogy a keresztény élet alapja és egyetlen hiteles kifejezése a koinónia, Pál nagyon érzékeny a közösség egységének megbomlására, és ezért tárgyalja a korintusi helyzetet. 10. hogy mindnyájan ugyanazt mondjátok (ÚKB: “éljetek mindnyájan egyetértésben”): A 12. v. vezérszavaira utal, ami azt mutatja, hogy a korintusiak csak névleg “testvérek”. Nincs közös látásmódjuk. 11. viszálykodások vannak (ÚKB: “pártokra szakadtatok”): A csoportok ellenségesek voltak egymással szemben, de még nem volt teljes szakítás köztük. Kloé házanépétől (ÚKB: “hozzátartozói”): Ezek egy pogány kereskedő asszony alkalmazottai vagy rabszolgái voltak (vö. Csel 16,14), valószínű Efezus székhellyel, és ezért érzékenyen érintették egy másik közösségben előforduló rendellenességek. 12. Pál: Ez a csoport valószínű a többivel szemben létesült. Pál a saját magatartására hivatkozhatott (1Kor 4,17; 11,1), anélkül, hogy minden alkalommal kihangsúlyozta volna, hogy ő Krisztust követte (Fil 4,9; Gal 4,12). Apolló: Alexandriából származott (Csel 18,24–19,1) és Korintusban prédikált Pál távollétében (1Kor 3,6); amikor Pál Efezusból megírta levelét, vele volt (1Kor 16,12). A magukat bölcsnek tartók talán jobban értékelték ékesszólását, Pál esetlenségével szemben. Talán általa hatolt be a közösségbe a philóni bölcsességi okoskodás; → 8–21. Kéfás: Az arám kēpā’, “sziklából” (Jn 1,42; Mt 16,18; ld. J. A. Fitzmyer: TAG 112-124); Pál általában így nevezi Pétert (1Kor 3,22; 9,5; 15,5; Gal 1,18; 2,9.11.14), de van amikor a név görög formáját használja – Petrosz (Gal 2,7-8). Nincs kizárva, hogy Kéfa járt Korintusban. Ha nem, akkor a zsidó-keresztények nevére hivatkoztak, hogy igazoljanak egy törvény-központúbb kereszténységet, mint amilyen Pál tetszése szerint volt (ld. C. K. Barrett, “Cephas and Corinth”; Abraham unser Vater, Fest. O. Michel, szerk. O. Betz és mások, AGJU 5, Leiden 1963, 1-12). Krisztus: Ez a legtitokzatosabb csoportosulás. Talán a túlzó spirituálisok elvetették az egyház vagy kérügma közvetítését, és közvetlenül Krisztushoz fordultak.14 1. talán részekre oszlott Krisztus?: Az eredeti kérdésfeltevés (“nemde megoszlott Krisztus?”) igenlő választ követel, ami akkor érthető, ha “Krisztus” a közösséget jelenti, mint az 1Kor 6,15; 12,12-ben. Az egyház folytatja a történelmi Jézus küldetését; ő a feltámadt Krisztus megjelenítője a történelemben. A következő két kérdésben szereplő gör. mé miatt tagadó válasznak kell következnie. 14-16. Senki sem követelhet előjogokat azért, mert Pál keresztelte meg. Valószínű, hogy egy adott területen ő keresztelte meg az első megtérőket, majd a felelősséget átadta másoknak. 14. Kriszpusz: A korintusi zsinagóga elöljárója (Csel 18,8). Gájusz: Jómódú ember, akinek háza befogadhatta az egész

4

egyházközösséget (Róm 16,23; 1Kor 14,23), amely több család-egyházból tevődött össze (1Kor 16,19). 15. Ez a gyakorlati következményt tükrözi, nem Pál akkori szándékát. 16. Sztefanász: Ld. a 16,15 magyarázatát. háznépét: Mivel valakinek a háza (háznépe) szinte biztosan magába foglalta a gyermekeket is, ezzel a verssel szokták bizonyítani, hogy az ősegyház megkeresztelte a kisgyermekeket is (ld. J. Jeremias: Infant Baptism in the First Four Centuries, Philadelphia 1960). Mégis ez a jelentés kizártnak tekinthető, mivel a 16,15 Sztefanász oikos-át csak a felnőttekre vonatkoztatja (ld. A. Strobel: ZNW 56 [1965] 91-100; P. Weigandt: NovT 6 [1963] 49-74). 17. Csak abból a szempontból nézve, hogy Pál mit tekint elsődleges feladatának, tűnhet a keresztelés némiképp leértékeltnek. nem szavak bölcsességével: A hiteles igehirdetés (ld. a 2Kor 4,7-12 magyarázatát) felszabadítja az evangélium erejét (Róm 1,16). Ezt az erőt semlegesítik az olyan próbálkozások, amelyek racionálissá akarják tenni okos érvekkel, vagy retorikai fogásokkal vonzóvá, és ezzel a bukott emberiség szintjére süllyesztik.15 (B) Istennek más mércéje van (1,18-31). A hívőknek el kell távolodniuk a bukott emberiség elvárásaitól – amelyek Korintusban a megoszlás okozói –, hogyha meg akarják érteni azt a módot, ahogyan Isten viszonyul hozzájuk. A különböző próbálkozások (ld. V. Branick: JBL 101 [1982] 251-269) annak bizonyítására, hogy itt Pál újra felhasznál egy más hallgatóságnak szánt anyagot, nem meggyőzőek. 18. Az elfogadás vagy visszautasítás ténye két csoportra osztja az emberiséget. Isten nem predestinált egyeseket az üdvösségre, és másokat a kárhozatra. A jövőben bármely csoport valamely tagjának a helyzete megváltozhat (1Kor 5,5; 10,12). 19. Isten elítélte az evilági bölcsességet, amely elveti a jóhírt (ld. Iz 29,14 LXX). 20. Az Iz 19,11; 33,18; 44,25; Jób 12,17 által ihletett retorikai kérdés jelentését megvilágítja a következő két vers, amelyet az epeidé, “mivel” szó vezet be. 21. isteni bölcsességében: Ez nem isteni tervet jelent, hiszen ez elvenné az érv minden erejét, hanem a teremtés rendezettségét és szépségét (Róm 1,19-20). a maga bölcsességével: Az okoskodás, amely a világban bölcsességnek számít, nem tudta felfogni, hogy Isten egy szenvedő üdvözítő által cselekedett. az igehirdetés oktalansága által: Ez a keresztről szóló beszéd (1,18). 22. jeleket kívánnak: A csodavárás az Istenbe vetett bizalom elutasítását jelenti és az adott helyzettel való elégedettséget leplezi. a görögök: Mivel a következő versben az ethnoi szerepel, az utalás általánosan a pogányokra vonatkozik (Gal 3,28). bölcsességet keresnek: Egy vallási rendszert állítottak fel, és csak ennek a követelményeit tudják elfogadni. 23. Isten oktalansága a keresztrefeszített Krisztus, akit a zsidók messiási elvárásaik miatt, a pogányok racionalizmusuk miatt utasítanak el. 24. a meghívottaknak: Noha az evangélium mindenkinek szól, Pál fenntartja a klétoi címet azoknak, akik elfogadták azt (ld. az 1,19 magyarázatát). Krisztus: Jézus igaz embersége láthatóvá teszi Isten szándékát az emberi nemmel, és sugárzásával olyan vonzást gyakorol, amely lehetővé teszi elfogadását. 25. A végsőkig sarkított paradoxon hangsúlyozza, hogy Isten útjai nem az ember útjai (Róm 11,33).

(Müller, K.: “1Kor 1,18-25: Die eschatologisch-kritische Verkündigung des Kreuzes”, BZ 10 [1966] 246-272. Penna, R.: “La dynamis theou: Riflessioni in margine a 1Cor 1,18-25”, RivB [1967] 281-294. Wilckens, U.: Weisheit und Torheit, BHT 26, Tübingen 1959, 21-41.)

16 26-31. A korintusi egyház összetétele megvilágítja az 1,25-ben foglalt paradoxont. Isten nem azokat hívta meg, hogy megvalósítsa az emberiségre vonatkozó tervét, akiket a világ hívott volna meg. 26. Ezt a verset kérdésként is meg lehetne fogalmazni, amely igenlő választ vár (ld. W. H. Wuellner: SE VI 666-672), de ez lerombolná Pál érvét. test szerint: A bukott emberiség elvárásai szerint. 27-28. a világ szerint: Az általános megítélés szerint. 29. dicsekedhessék: Pál szókincsében ez bűnös önbizalmat jelent, amely nem veszi figyelembe a 4,7-ben megfogalmazott kérdést. Ami Korintusban történt, az nem a hívek képességeinek köszönhető. 30. Általa vagytok ti Krisztus Jézusban: Az igét esté-ként kellene hangsúlyozni (Allo), mert egy új létmódról van szó, a valóság egy egészen új szemléletéről. bölcsességünkké: Ezt az új szemléletet közli a hívekkel az a bölcsesség, amelyet Krisztus nyilatkoztat ki az emberiségnek, és amelynek tartalmát a felsorolt három fogalom tükrözi. Azzal, hogy elkülönülnek a bűnösöktől (megszentelődés), a hívek felszabadulnak a bűn uralma alól (megváltás), és így azzá válnak Isten előtt, amivé lenniük kell (igazság) (ld. W. Bender: ZNW 71 [1980] 263-268; → 82:68–70, 75, 77). 31. Noha úgy szerepel, mint egy ószövetségi idézet, csak a ho kaukhomenos és kaukhastho származik a Jer 9,24-ből vagy a 2Sám 2,10-ből. az Úrban: Utalás Isten tevékenységére a történelemben. Ugyanez a formula szerepel a 2Kor 10,17-ben (ld. Meeks: First Urban Christians, 51-73).17 (C) Pál igehirdetésének ereje (2,1-5). Pál hűnek bizonyul az előző szakaszban megfogalmazott elvéhez, kibontva az 1,17-ben foglaltakat. 1. tanúságot tegyek Istenről (KNB: hirdessem nektek Isten titkát): A gör. martyrion, “tanúság” olvasat valószínűbb, mint a szintén

5

igazolható mystérion, “titok” (Barrett). Az Istenről szóló tanúságtételről van szó, vagy az Isten által Krisztusban kinyilatkoztatott titokról, amelyet Pál nem akart retorikai fogásokkal vagy okos érvekkel szépíteni. 2. nem akartam másról tudni: Pál figyelme a megfeszített Krisztusra összpontosul, aki más megváltó volt, mint amilyet a zsidók vagy a pogányok vártak. 3. Pál magatartása a vándor filozófusokénak ellentéte volt; nekik jó megélhetést biztosított az egyszerűek hiszékenysége. 4. a bölcsesség meggyőző szavaival: Néhány szövegtanú kiegészíti az “emberi” jelzővel, hogy kifejezze a bölcsesség pejoratív jelentését a kontextusban. a Lélek és az erő bizonyságából: Pál ismét a hatásból következtet az okra. A Lélek ereje (hendiadisz) az egyetlen magyarázata annak, hogy a korintusiakat meggyőzte Pál beszéde. 5. A meggyőzésen alapuló hit meginoghat más érvek hatására. Isten erején: A keresztény hit tárgya nem Isten önmagában (in se), hanem a történelemben cselekvő Isten.18 (D) Az igazi bölcsesség és a szeretet hangja (2,6–3,4). Nincs nagy valószínűsége annak a véleménynek, hogy a 2,6-16 egy interpoláció (M. Widmann: ZNW 70 [1979] 44,53); inkább arról van szó, hogy itt Pál ellenfeleivel szemben saját gondolataikat és saját terminológiájukat használja. Nem a gnoszticizmus hatása alatt álltak (vö. W. Schmithals: Gnosticism in Corinth, New York 1971), hanem a philóni hellenista-zsidó bölcseleti okoskodás érvényesült náluk, amely talán Apollón keresztül hatolt be Korintusba (Csel 18,24-28). Néhány keresztény azt gondolta, hogy megszerezte a “bölcsességet”, amely “felnőtté” vagy “tökéletessé” tette, és feljogosította, hogy másokat lenézve “gyermeknek” tekintsen őket. Ezek az utóbbiak voltak a “testi emberek”, akik csak a testtel, annak szükségleteivel törődtek, míg a tökéletesek a “lelki emberek” voltak, akik Krisztusról, a “dicsőség Uráról” elmélkedtek, és nagyra tartották az ékesszólást.

(Davis, J. A.: Wisdom and Spirit, Lanham 1984. Horsley, R. A.: “Pneumatikos versus Psychikos: Distinctions of Status among the Corinthians”, HTR 69 [1976] 269-288. “Wisdom of Word and Words of Wisdom in Corinth”, CBQ 39 [1977], 224-239. Pearson, B.: The Pneumatikos–Psychikos Terminology in 1 Corinthians, SBLDS 12, Missoula 1973. Winter, M.: Pneumatiker und Psychiker in Korinth, MarTS 12, Marburg 1975).

19 6. A kezdő szavak merő gúnyt tartalmaznak, amely csak a 3,1 által válik érthetővé; a híveket nem lehet megkülönböztetni valamilyen kevés, kiválasztott léleknek szánt tudás alapján. bölcsességet: A kifejezés páli értelme a következő versből derül ki. A két minősítő mondat kifejezi Pál ítéletét az okoskodások fölött, amelyek megbabonázták a korintusiakat. ennek a világnak: Ld. a Gal 1,4 magyarázatát. ennek a világnak fejedelmei: A három elterjedt magyarázat közül – földi vezetők, démoni erők, vagy a démoni erők eszközeként működő földi vezetők – az első a legvalószínűbb (ld. M. Pesce: Paolo e gli arconti a Corinto, Testi e ricerche di scienze religiose 13, Brescia 1977.) A bukott emberiség nézetei tükröződnek a romlott, pusztulásra ítélt társadalom struktúráiban. 7. Istennek bölcsességét: Isten üdvösségterve az egyetlen hiteles bölcsesség, amely hozzáférhetetlen az bölcseleti okoskodás számára (2,11-12). a mi dicsőségünkre: A bukás következtében az emberiség már nem képes Istent dicsőíteni (Ap.Móz. 20,1-2; 21,6; Róm 3,23). Krisztus tudja ezt megtenni, és azok, akik hozzátartoznak, fokozatosan képessé válnak rá (2Kor 3,18). Ilyen értelemben a dicsőség az üdvösségterv célja (ld. J. Coppens: ETL 46 [1970] 389-392). 8. ezt: Közvetlenül a dicsőségre vonatkozik, de alapjában véve az üdvösségtervről van szó. Ha a gőgös vezetők felismerték volna, hogy ez Jézus megalázó halálán keresztül valósul meg, meg próbálták volna meghiúsítani azzal, hogy élni hagyják. a dicsőség Urát: Az 1Hén. 63,2-ben isteni címként szerepel, akárcsak a Zsolt 24,8-ban, de itt Krisztusnak arra a vonására utal, amelyre a “lelki emberek” szívesebben gondoltak. Mégis a feltámadt Krisztus lényegileg azonos a keresztrefeszített Krisztussal (Ef 4,21; ld. I. de la Potterie: SPC 2, 45-47).20 9. amint meg van írva: Pál megszokott gyakorlatától eltérően (1,31; 2Kor 8,15; 9,9; Róm passim) ez a formula nem vezet be egy ószövetségi jövendölést. Az első rész legrégibb tanúja Ps.-Philón: Bib.Ant., 26,13 (a későbbi változatokról ld. K. Berger: NTS 24 [1977-1978] 271-283), amely az Iz 64,3-ból meríthetett. A két rész egybeszerkesztése valószínűleg egy hosszú folyamat eredménye (ld. H. Ponsot: RB 90 [1983] 229-242), de a gör. hosa vonatkozó névmás ügyetlen használata a 9b-ben arra utal, hogy a második rész már nem tartozik az idézethez, hanem Pál hozzáfűzött kommentárja. Jól megfelel céljának, hogy a szeretetet tegye mércévé (Róm 8,28; ld. J. B. Bauer: ZNW 50 [1959] 106-112). 10. feltárta Isten: A kinyilatkoztatás tárgya a 9. versben szerepel. 11. Az érv az ember világának tagoltságán alapul. Mindenkiben van egy belső hely, ahova senki sem hatolhat. Csak az ember öntudata tárhatja fel ezt a rejtett világot. Hasonlóképpen csak az isteni öntudat (Isten Lelke) hatolhat be az isteni mélységekbe. 12. a világ lelkét: Amennyiben ez a megromlott társadalom szelleme, “az Istentől eredő Lélek” a hiteles keresztény közösség szelleme. A titkokat csak az elköteleződés által lehet megragadni. 13. A közlés eszközei megfelelnek a megismerés módjának. nem az emberi

6

bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít: A hívő új létmódja (1,30) Isten kezdeményezésében gyökerezik, és így mind a vele járó ösztönös tudás, mind az azt kifejező beszéd neki tulajdonítható. pneumatikois pneumatika synkrinontes: Különböző értelmezések lehetségesek (ld. Robertson-Plummer: First Epistle, 47), de a kontextus szerint jelentése “lelki módon értelmezni a lelki igazságokat” (vö. Barrett, Conzelmann; ÚKB: lelki embereknek lelkieket nyújtva). 14. Pál a korintusiak ellen fordítja saját megkülönböztetésüket (→ 18). Ha a “lelki emberek” nem értik őt, akkor ők a “testi emberek”. A megkülönböztetés alapját Philón magyarázza meg a Quod det. 86-ban. 15. Ez a korintusi elv (Philón: Leg. alleg. 1,94), amelynek nagyon káros hatása volt az egyház történelme során, az összefüggésben azt jelentheti, hogy Pált nem érinti ellenfeleinek ítélete; ld a 4,3-5 magyarázatát. 16. Az Iz 40,13 (LXX) ereje csak akkor lesz nyilvánvaló, ha figyelembe vesszük a 10. és 12. verseket. Ha Pál ellenfelei nem ismerték meg Istent, hogyan érthetnék meg műveit, azaz ők a lélekben tökéletesek? Krisztus gondolatai: Istent csak Krisztus által lehet megismerni, akinek a gondolatai nem az okoskodásra irányulnak, hanem az engedelmességre és a szolgálatra (Fil 2,5-7).21 3,1-4. Pál lemond az értelmi tornáról, amely elragadtatná a korintusiakat, és itt megfogalmazza legfőbb kifogását magatartásukkal szemben. Nem tekinthetők felnőtt keresztényeknek, mivel nem fogták fel a hiteles közösség lényegét. 1. nem szólhattam úgy, mint lelki emberekhez, hanem csak mint testiekhez: Olyanok, akik még a bukott világ mércéjéhez igazodnak; ld. R. Bultmann: Az Újszövetség teológiája 1, 232-239. 3. nem viselkedtek-e emberi módon: A gör. kata theon ellentéteként (2Kor 7,9-10), kata anthrópon (1Kor 9,8; 15,32; Gal 3,15; Róm 3,5) a megszokott emberi gondolkodásmódot jelenti. Azzal, hogy elfogadhatónak tekintik az irigységet és a viszályt, azt bizonyítják, hogy szokványos módon gondolkodnak arról, hogy mire képes az ember. 4. nem vagytok-e emberiek: Pártoskodó jelszavakat használva (1,12) megszokott embereknek bizonyulnak, nem pedig megvilágosodott szellemi vezetőknek, mint amilyennek magukat tekintik.22 (E) Helyes magatartás a lelkipásztorokkal szemben (3,5–4,5). A 3,5-9-ben megfogalmazott központi téma visszatér a 4,1-5-ben. A két rész közötti fejtegetés (3,10-23) kevésbé kapcsolódik a tárgyhoz. 5. mi: Azt várnák, hogy azt kérdezze, “ki?”, de szándékosan használja a semleges nemet itt és a 7. versben, hogy kiemelje a szolgálat eszköz-jellegét. akik által hívők lettetek (ÚKB; KNB: akik hitre vezettek titeket): Noha a hit isteni ajándék (12,9), nem kerüli ki a megtestesülés útját. Egy hibás eszköz megakadályozhatja vagy eltorzíthatja az elsődleges ok hatását (1,17). 6. Az időrendi sorrend figyelembe vételével Pál és Apolló úgy szerepel, mint evangélista és katekéta. 7. Istennek nincs szüksége emberi eszközökre, de bölcsességében úgy határozott, hogy felhasználja azokat. 8. mind egy: Hatásukat tekintve Pál és Apolló egyetlen összetett eszközt képez. Milyen oktalan ezért egymással szembefordítani őket. mindegyikük a saját jutalmát nyeri majd el: Noha Istené minden elismerés, ez a mondat tudomásul veszi a lelkipásztor hozzájárulásának valóságát. 9. Isten munkatársai: Vö. P. Furnish (JBL 80 [1961] 364-370), az Isten és ember közötti együttműködésről van szó (1Tesz 3,2), az isteni cselekvésnek arról a módjáról, amely Krisztusban kezdődött el. Isten szántóföldje, Isten épülete: A két kép társítása nagyon gyakori (ld. Conzelmann: 1Corinthians, 75). A köves Palesztina területén a föld megtisztítása együtt járt a falak építésével (Jer 1,10).23 10. Az épület képéből kiindulva Pál belekezd egy fejtegetésbe arról, hogy milyen hozzájárulást vár el másoktól a szolgálatban. 11. Egy zárójeles utalás a Kéfa-pártiak igényére, amely szerint az egyháznak Péterre kell épülnie (Mt 16,18); ld. az 1,12 magyarázatát. 13. Az (Úr) napja: A tűz (Iz 26,11; Dán 7,9-11; Mal 4,1) mindig hozzátartozik Jahve eszkatologikus napjának forgatókönyvéhez (Iz 2,12; Jer 46,10; Ám 5,18). Pál itt Krisztus második eljövetelének szemléltetésére alkalmazza (4,5; 5,5). 14. jutalomban részesül: Isten elismeri a talentumok teljes felhasználását az egyház lényegének megfelelő hozzájárulás formájában. 15. kárt vall: Utalás például Kéfa pártjára, amely arra törekedett, hogy a zsidó törvényeket ráerőltesse az egyházra, vagy arra, hogy valaki rosszul használja fel tehetségét; az ilyen éppen úgy üdvözül, mint valaki, aki kirohan az égő házból. Nem a tisztítótűzről van szó (ld. S. Cipriani: RivB 1 [1959] 25-43; J. Gnilka: Ist 1 Kor 3,10-15 ein Schriftzeugnis für das Fegfeuer?, Düsseldorf 1955; J. Michl: SPC 1, 395-401). 16. Az építéstől Pál áttér magára az épületre. Isten temploma: Az esszénusokkal ellentétben, akik ezt a fogalmat a lelki áldozatra vonatkoztatják (1QS 8,4-9; 9,3-5), Pál Isten jelenlétére helyezi a hangsúlyt (6,19; 2Kor 6,16; ld. G. Klinzing: Die Umdeutung des Kultus in der Qumrangemeinde und im Neuen Testament, SUNT 7, Göttingen 1971, 435-440). 17. Isten temploma szent: A közösséget tönkreteszi a szentség hiánya (ld. I. de la Potterie – S. Lyonnet: La vie selon l’Esprit, Paris 1965, 7. fej.).24 18. A szentség nem más mint szolgáló szeretet, az evilági elvárásokat követő, a korintusi bölcseleti okoskodás által kiváltott pártoskodás ellentéte. legyen oktalanná: A kereszt oktalanságát elfogadva (1,18-25). 19. Itt is, akár a Róm 11,35-ben a LXX-tól eltérően idézi a Jób 5,13-at. Amit a

7

korintusiak bölcsességnek tekintenek, az csak fortélyosság. 20. A Zsolt 94,11-et idézve Pál az “emberek” helyett “bölcsek”-ről beszél. 21-22. A sztoikus elvet követve, mely szerint “minden a bölcseké” (Diog. Laertius, Vit. 7, 125), a korintusiaknak meg kellene fordítaniuk jelszavukat (1,12). 23. A 21-22. versekben használt érv ad hominem jellegű – ezt emeli ki annak a formális kijelentése, hogy mindenki Krisztushoz tartozik, ő pedig Istennek veti alá magát (15,28). 25 4,1. Végkövetkeztetésként Pál egyszerűen kijelenti, hogyan kell e korintusiaknak pásztoraikra tekinteniük. Krisztus szolgáira: A hypéretés gyakran jelent “hivatalos tanút” (ld. Murphy-O’Connor: Paul on Preaching, 60-64). intézőire: A kifejezést a vallási tisztségviselőkre is alkalmazták (ld. H. Cadbury, JBL 50 [1931] 47-51; J. Reumann: JBL 77 [1958] 339-349). 2-3. Mivel nem Pál választotta ki magát, és a korintusiak sem nevezték ki őt, ítéletük értelmetlen. 4. lelkiismeretem tiszta (ÚKB: “semmiben sem érzem magamat bűnösnek”): Pál nem érez lelkiismeretfurdalást (ld. C. A. Pierce: Conscience in the NT, SBT 15, London 1955, 21,28), de ez még nem jelent bizonyosságot afelől, hogy az egy igaz bíró is egyetért. 5. idő előtt: Az idő Krisztus parúziájára vonatkozik. “Tekintettel az utolsó ítéletre, minden emberi ítéletmondás elő-ítélet” (Barrett: First Epistle, 103). Világos a hiperbola használata.26 Alkalmazás a korintusiakra (4,6-13). 6. Pál önmagára és Apollóra alkalmazza metaforáit (3,6; 4,1), hogy megvilágítsa szerepüket (ld. M. Hooker: NTS 10 [1963-64] 131). A “nem” a megírtak felett van (KNB, ÚKB: Ne többet annál, ami írva van): J. Strugnell (CBQ 36 [1974] 555-558) rámutatott arra, a mé hyper ha gegraptai a másoló széljegyzete; az ő példányából hiányzott a mé, “nem”, amit ő a heis elé helyezett (ti. “senki se kérkedjék”). 7. A korintusiaknak önmagukban semmijük nincs, ami egy párt vezetőjének számítana. 8-13. A gúny keserű mellékízt kap. Az igehirdetőkkel szemben, akik csak szenvedésről és küzdelemről tudnak, a korintusiak úgy vélték, hogy már részesei Isten eszkatologikus uralmának. Téves eszkatológiájukat (Ld. A. C. Thiselton: NTS 24 [1977-78] megerősítette a sztoikus elképzelés, miszerint a bölcsek királyok (Weiss).27 (G) Timóteus látogatása (4,14-21). 14. A szigort gyöngédség követi. 15. paidagógos: Szószerint “a fiú kísérője”, általában egy olyan rabszolga volt, aki felügyelt az ifjú viselkedésére, de nem tanította őt (ld. a Gal 3,24 magyarázatát). én adtam nektek életet: Krisztus erejéből (1,24), amelyet Pál evangéliuma közvetít (1,17) új élet születik (1,30; ld. P. Gutierrez: La paternité spirituelle selon saint Paul, EBib, Paris 1968). 16. Ld. a 11,1 magyarázatát. 17. Elküldtem hozzátok Timóteust: Az aor. nem a levél-műfajból következik, amint az 1,1 és a 16,11 bizonyítja. Timóteust ismerték Korintusban (1Tessz 3,2). Küldetésére Kr.e. 54 májusában kerülhetett sor, amikor Pál Kloé házanépének pletykájára akart reagálni (1,11) az én utamat Krisztusban: Keresztény életvitelemet. 18. A Timóteus miatti aggódástól Pál ismét haragra gerjed. 19. hamarosan elmegyek hozzátok: Ez a hirtelen bejelentés nincs ellentétben Pál részletes útitervével, amelyről a 16,5-9 számol be. 20. Isten országának valósága átalakító erejében áll, nem okoskodásban (Róm 14,17-18). 21. Az atyai szeretetről tanúskodik mind a gyöngédség, mind a büntetés (Jób 37,13; ld. C. Spicq: RB 60 [1953] 509-512).28 (III) Második rész: A test fontossága (5,1–6,20). A három témakör, amely a nemiség–pereskedés–nemiség mintába illeszkedik, azt szemlélteti, hogy a korintusiak szerint a testi cselekedeteknek nincs erkölcsi értéke (6,18b). Pál számára a test az a tér, amelyben a Krisztusnak való elköteleződés valóságossá válik, vagyis nem létezik tisztán szellemi kereszténység. 29 (A) A vérfertőzés (5,1-8). 1. A mostohaanyával kötött házasságot vagy együttélést mind a zsidóság (Lev 18,8; 20,11; m.Szanh. 7,4), mind a pogány törvények (Caius: Inst., 1,63) elítélték. 2. ti még kérkedtek: A közösség gyerekes büszkeséggel (3,1) gondolt másságára, holott szomorkodniuk kellett volna, és őszinteségüket azzal kellett volna bizonyítaniuk, hogy kizárják maguk közül a vétkest (a hina magyarázó szerepet tölt be). Mivel az asszonyról nem esik szó, valószínű, hogy nem keresztény. 3. lélekben közel: Tekintettel arra, hogy a megtisztulást a közösségnek kellett végbevinnie, Pál csak lelki jelenlétére hivatkozva adhatott hangot véleményének. afölött, aki így viselkedett: Urunk, Jézus Krisztus nevében: A korintusiak Krisztusban való szabadságukra hivatkozva igazolták magatartásukat (ld. J. Murphy-O’Connor: RB 86 [1977] 239-245). 4. egyesüljünk: A döntést az egész közösségnek kell meghoznia. 5. adjuk át az ilyet: Az infinitivusban levő paradounai elé kell gondolni azt, hogy chré vagy dei, “kell”. Pál jelzi, hogy milyen döntést szeretne, de nem kényszeríti ki azt. a sátánnak: Megszemélyesített gonosz erő, amelyet Pál csak a hívőkkel kapcsolatban említ (ld. T. Ling: The Significance of Satan, London 1961). testének romlására: A vétkes közösségből való kizárásának negatív célja téves irányultságának megszűntetése, ami nem föltétlenül halál vagy betegség által történik (ld. A. C. Thiselton: SJT 26 [1973] 204-228). hogy lelke üdvözüljön: Pozitív módon megfogalmazva a kiközösítésnek az a célja, hogy Istenre irányítsa az embert. A Sátán művéből a 2Kor

8

12,7-ben is valami jó származik. az Úr napján: Ld. az 1,8; 4,5 magyarázatát. 6. egy kevés kovász: Egynek rossz példája mindegyiküket megronthatja; minden bűnnek társadalmi vonatkozása is van (Róm 14,7; vö. Gal 5,9). 7. el a régi kovásszal: A bűnös múlt maradványa, amelytől már meg kellett volna tisztulni (3,17).

(Collins, A. Y.: “The Function of ‘Excommunication’ in Paul”, HTR 73 [1980] 251-263. Derrett, J. D. M.: “‘Handing over to Satan’: An Explanation of 1Cor 5:1-7”, RIDA 26 [1979] 11-30. Forkman, G.: The Limits of the Religious Community, ConBNT 5, Lund 1972. Roetzel, C. J.: Judgement in the Community, Leiden 1972.)

30 Egy félreértés tisztázása (5,9-13). 9. Ez a korábbi levél elveszett. 10. A korintusiak nagyon szigorúan értelmezték Pál utasítását, és ezzel eltekinthettek annak lényegétől. 11. Az egyház csak akkor teljesítheti küldetését, ha magatartása lényegesen jobb, mint a társadalomé. akit testvérnek hívnak: Valaki, aki viselkedését tekintve csak névleges keresztény. 12. kívülállókon: Tilos a nem-hívőkkel közösséget vállalni (10,27). 13. a gonoszt: Az 1-5. versekben elítélt embert. A fogalmazás a MTörv 17,7-re emlékeztet,

(Dahl, N. A.: “Der Epheserbrief und der verlorene, erste Brief des Paulus an die Korinther”, Abraham unser Vater, 65-77. Zaas, P. S.: “Cast out the Evil Man from Your Midst (1Cor 5:13b)”, JBL 103 [1984] 259-261).

31 (C) A keresztények peres ügyei (6,1-11). Az ítélkezésről és a kívülállókról szólva, Pálnak eszébe jut egy másik téma, amely nem a nemiséggel kapcsolatos (vö. P. Richardson: NovT 25 [1983] 37-58. 1. a nem-igazaknál (ÚKB, KNB: hitetleneknél): Nem romlott bírák, hanem egyszerűen hitetlenek. A közösségnek azzal kellene tanúságot tennie a megosztott világ előtt, hogy képes kiengesztelni egymással saját tagjait (ld. W. C. van Unnik: “Die Rücksicht auf die Reaktion der Nicht-Christen als Motiv in der altchristlichen Paränese”, Judentum–Urchristentum–Kirche [Fest. J. Jeremias, szerk. W. Eltester] BZNW 20, Berlin 1960, 221-234). 2. Ha a választottak részvesznek az eszkatologikus ítéletben (Dán 7,22; Bölcs 3,8; 1QpHab 5,4; Jub. 24,29; Mt 19,28; 1Tessz 4,16-17), arra is képesek, hogy egymás ügyei fölött ítélkezzenek. 3. A gonosz angyalok fölött is ítéletet mondanak a parúzia alkalmával (Júd 6; 2Pét 2,4; vö. 1Hén. 91,15). 4. akik a közösségben jelentéktelenek: Érvelésében Pál azoknak a szemszögéből nézi a kérdést, akik lenézik keresztény társaikat (→ 18). A fortiori a hitetleneket kellett volna kevesebbnek tartaniuk. 5. A “bölcsek” és “tökéletesek” követeléseinek hiábavalósága lelepleződik: képtelennek bizonyulnak az egyszerű ítéletalkotásra! 7. Miután megállapította, hogyan kellene megoldani a peres ügyeket, Pál tovább megy és azt mondja, hogy ezeknek elő sem kellene fordulniuk. pereskedtek egymással: Ez az alapvető hiba. A test egységéből következik (12,12-27), hogy aki testvérét perbe fogja, önmagával pereskedik (Róm 12,5). A két kérdés a Mt 5,39-42-t idézi. 9-10. Az 5,10-11-ben olvasható bűnlista négy fogalommal bővül. A “tolvajok” említése helyén van itt (ld. 7. v.), a “házasságtörők” a 6,12-20–ban jelennek meg; a “kéjencek” és “szodomiták” említése (ÚKB: “kicsapongók”; ld. D. F. Wright: VC 38 [1984] 125-153) valószínű a 11,2-16-ot készíti elő (ld. S. Wibbing: Die Tugend- und Lasterkataloge im NT, BZNW 25, Berlin 1959). Isten országát: Itt egy eljövendő valóság, akár a 15,50-ben és a Gal 5,21-ben, de a jelenre is vonatkozhat (4,20; 15,24; Róm 14,17; 1Tessz 2,12). 11. Néhányan bizony ilyenek voltatok: Másik utalás a korintusi közösség hátterére; a lista nemcsak a hagyományos anyag ismétlése. megtisztultatok: A keresztséget kérték. szentek lettetek, és megigazultatok: Isten elkülönítette őket Krisztusban (1,2), és ezáltal előtte kedvessé tette őket. A mondatban szerepel Isten, Krisztus és a Lélek, de a gondolat még nem szentháromságos.

(Delcor, M.: “The Courts of the Church of Corinth and the Courts of Qumran”, Paul and Qumran [szerk. J. Murphy-O’Connor] London 1968, 69-84. Meurer, S.: Das Recht im Dienst der Versöhnung und des Friedens, ATANT 63, Zürich 1972. Vischer, L.: Die Auslegungsgeschichte von 1Kor. 6:1-11, BGBE 1, Tübingen 1955.)

32 (D) Alkalmi nemi kapcsolatok (6,12-20). A nemi szabadosság említése a bűnlista keretében visszavezeti Pált az 5,1-8-ban tárgyalt témához. 12. minden szabad nekem: Egy korintusi vezérszó (ld. Hurd: Origin, 68), amelynek alkalmazását Pál korlátozza, mivel nem minden építi a közösséget; bizonyos dolgok rombolják azt (Gal 4,9). 13a. Az étel a gyomorért van, a gyomor az ételért, de Isten mindkettőt elpusztítja: Másik korintusi mondás, amely azt akarja igazolni, hogy a testi

9

cselekedeteknek nincs erkölcsi értékük. 13b-14. Pál válasza találóan célozza meg a szlogen minden elemét. Ha testünk fel fog támadni, Isten jelentőséget tulajdonít a testben és test által végbevitt cselekedeteknek. Noha felcserélhető a “mi” vagy a “ti”-vel, a sóma mindig fizikai jellegű (ld. R. H. Gundry: ‘Sóma’ in Biblical Theology, SNTSMS 29, Cambridge 1976; ilyen minőségében a kommunikáció eszköze (ld. B. Byrne: CBQ 45 [1983] 608-616). Krisztus: Akárcsak a 12,12-ben “Krisztus” a keresztény közösséget jelöli, az ő testi jelenlétét a világban. Egy másik személlyel való alkalmi egyesülés a Krisztusnak való elköteleződést tagadja meg. 16. Az átmeneti élvezet valódi kapcsolat nélkül ellentétben áll azzal a teljes egységgel, amelyhez a Teremtő a testi egyesülést kötötte a Ter 2,24 értelmében. 17. Tisztán formális ellentét, amely a 16. versben olvasható “egy test” ihletett, és célja felidézni a korintusiak elköteleződését a Léleknek (→ 18). 18. Kerüljétek az erkölcstelenséget: Ez Pál végkövetkeztetése, de azonnal felidézi a korintusiak egy harmadik szlogenjét. Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testén kívül van: Csak az ok számít, a cselekedet nem (ld. 13a). a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét: Azzal, hogy visszautasítja a másik személynek való elkötelezettséget meghamisítja a legbensőségesebb testi cselekedet szándékát. 19. testetek: Mivel a sóma e.sz.-ban van, a hymón pedig t.sz.-ban, arra lehetne gondolni, hogy utalás történik Krisztus testére, de ezt a kontextus kizárja; a sóma kollektív e.sz. (2Kor 4,10; Róm 8,23). Szentlélek temploma: A közösség szentségének (3,16-17) tükröződnie kell minden egyes tagjának magatartásában. nem vagytok a magatokéi: Mivel a Lélek birtokolja őket és Krisztushoz tartoznak (3,23). 20. váltságdíjatok: A kifejezés egy rabszolga vagy egy fogoly (Gal 5,1) kiváltását idézi fel (1,30). dicsőítsétek meg Istent: Azzal, hogy a testet a nemi kapcsolatokban helyesen használják (16. vers), de azzal is, hogy mások szolgálatára vannak (Gal 5,13).

(Kempthorne, R.: “Incest and the Body of Christ: A Study of 1Cor 6:16-20”, NTS 14 [1967-68] 568-574. Miller, J. I.: “A Fresh Look at 1Cor 6:16f.”, NTS 27 [1980-81] 125-127. Murphy O’Connor, J.: “Corinthian Slogans in 1Cor 6:16-20”, CBQ 40 [1978] 391-396. Romaniuk, K.: “Exégèse du Nouveau Testament et ponctuation” NovT 23 [1981] 195-209).

33 (IV) Harmadik rész: Válasz a korintusiak kérdéseire (7,1–14,40). A korintusiak levelére válaszolva (7,1), Pál nagyon sokféle kérdést érint, de azok tárgyalása nem ötletszerű. Először a társadalmi állapottal kapcsolatos problémákról szól (7,1-40), majd azokkal foglalkozik, amelyek a pogány környezettel való érintkezésből adódnak (8,1–11,1), és végül a liturgikus összejövetellel összefüggő kérdésekkel (11,2–14,40). A hangvétel és a tárgyalás módja megfelel az adott kérdésnek. 34 A társadalmi helyzettel kapcsolatos kérdések (7,1-40). Pál a nemiséggel jelentkező problémákkal kezdi (7,1-16) és végzi (7,25-40) válaszát, a központi rész viszont (7,17-24) a körülmetéltek/körülmetéletlenek, illetve a szabad emberek/rabszolgák helyzetével foglakozik. A szerkezet a Gal 3,28-at és a Kol 3,11-et idézi fel.35 (a) NEMI KAPCSOLATOK A HÁZASSÁGBAN (7,1-9). 1. ami pedig azt illeti: A gör. peri de a korintusiak által felvetett újabb kérdéseket vezeti be a 7,25-ben, 8,1-ben, 12,1-ben és 16,1-ben. jó az embernek asszonyt nem illetni: Ez nem Pál saját véleménye, hanem egyes korintusiaké, akik idealisztikusan azt gondolták, hogy a házastársaknak tartózkodniuk kell a nemi kapcsolatoktól (ld. Hued: Origins, 68; W. E. Phipps: NTS 28 [1982] 126-131). 2. legyen: Akárcsak az 5,1-ben az echein-nek szexuális vonatkozása van. Nem az a kérdés, hogy megházasodjanak-e, hanem, hogy a házasságban rendes nemi kapcsolatuk legyen 3-4. A nemi kapcsolatban (Pál itt a házasságnak csak ezzel a vonatkozásával foglakozik) az egyik társ a másiknak ajándékozza testét, tehát a másik birtokolja azt, ami által egy “tartozás” jön létre (ld. B. Bruns: MTZ 33 [1982] 177-194). 5. Ennél fogva az egymástól való tartózkodás csak kölcsönös megegyezéssel történhet, és csak bizonyos időre. A zsidó törvény a férj számára lehetővé tette az egyoldalú döntést (Str-B 3, 37-72). hogy az imádságnak éljetek: Az egyik ok, amely igazolhatja a tartózkodást. a sátán: ld. az 5,5 magyarázatát.36 6. ezt: A touto névmás (akárcsak a 26. és 35. versekben) előre mutat, nem hátra (ld. N. Baumert, Ehelosigkeit und Ehe im Herrn, FB 47, Würzburg 1984, 48-63). Pál csak tanácsot ad. 7. mint én magam: A levél megírása idején Pál nőtlen, de J. Jeremias (ZNW 25 [1926] 310-312; 28 [1929] 321-323) azt bizonyítja, hogy özvegy volt (→ 79:19). mindenkinek saját ajándéka van: Pál nem akarja kötelezni a cölibátust, amint a házasságot sem kényszeríti. Amit az emberek ösztönösen választanak, az Isten ajándékát tükrözi. Ezért biztosnak veszi, hogy a házasok nincsenek cölibátusra hivatva. 8-9. Az egyedülállók választásának gyakorlati megfontolásokon kell alapulnia. jobb megházasodni, mint égni: A meghiúsult égő szenvedély (helyesen így fordítja F. Lang: TDNT 6, 948-951; vö. M. L. Barré, CBQ 36 [1974] 193-202) akadályozza a keresztény életet.

10

37 (b) HÁZASSÁG ÉS VÁLÁS (7,10-16). 10-11. Ez a két vers nem egy általános elvi megállapítást tartalmaz, hanem az Úrnak a válásra vonatkozó utasítását alkalmazza egy nagyon sajátos esetre (ld. J. Murphy O’Connor: JBL 100 [1981] 601-606). 10. nem én parancsolom, hanem az Úr: Az Úr utasítására való hivatkozás egy utógondolat. a feleség a férjétől el ne váljon: Az eredeti igemód passzív (“ne engedje, hogy el legyen választva”); jelentéséről ld. BDF, 314. A feleség ne engedje, hogy férje elváljon tőle. 11. ha pedig el lett bocsátva (KNB: “ha pedig elválik”): A korábban függőben levő válás bekövetkezhetett, mire a levél megérkezett. maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki férjével: Mivel férje a korintusi elv értelmében (1b vers) önhatalmúlag elbocsátotta őt, az asszony természetesen arra gondolhatott, hogy újraházasodik, de ez megakadályozta volna őt abban, hogy teljesen megbocsásson férjének (ld. Pászt.Par. 4,1), amikor, amint Pál őszintén remélte, a férfi jobb belátásra jutott volna. a férj se bocsássa el a feleségét: Jézus válásra vonatkozó tilalma (Mt 19,9; Lk 16,18) a férfinak szól, hiszen a zsidó törvény értelmében csak neki volt joga a válást kezdeményezni (m.Yebam. 14,1; m.Ketub. 7,9-10; m.Gi. 9,8). 38 12-16. Korintusban némelyek azt javasolták, hogy bontsák fel azokat a házasságokat, amelyekben az egyik fél kereszténnyé lett, valószínűleg ezért, mert úgy érezték, hogy a bűnös világ így túl közel kerül az egyházhoz (2Kor 6,14–7,1). Pál megkülönböztetéssel él. 12-13. Méltányolni kell a pogány fél jóindulatát, aki beleegyezik, hogy megtért házastársával együtt éljen (ld. 16. v.). Ezért az ilyen házasságot nem kell felbontani. 13. A 10-11. versekkel ellentétben, itt a nő is kezdeményezheti a válást, a görög és római jog értelmében (ld. RAC 4, 707-719). 14. a hitetlen megszentelődik (KNB: “a hitetlen férj megszentelődik a felesége által, és a hitetlen asszony megszentelődik a férje által”): Különböző magyarázatok keletkeztek (ld. G. Delling: Studien zum Neuen Testament und zum hellenistischen Judentum, Göttingen 1970, 257-260. A legegyszerűbb magyarázat, hogy Pál szentnek tekinti a hitetlen felet, mivel azzal, hogy megmaradt a házasságban, az isteni tervnek (Ter 2,24 = 1Kor 6,17) és az Úr rendelkezésének (7,10-11) megfelelően cselekedett (ld. J. Murphy O’Connor: RB 84 [1977] 349-361). a hívő által: A házasság fenntartásához nyilván a keresztény fél döntése is kellett. fiaitok nem tisztátalanok, hanem szentek: Hogy megértesse a “szent” minősítő alkalmazását egy pogányra magatartása alapján, Pál a közösség gyermekeire hivatkozik, akik nem-hívőként és meg nem kereszteltként elméletben “tisztátalanok” voltak. De viselkedésüket a keresztény szülők példája mintázta, gyakorlatilag “szentek” voltak. Az akatharsia és a hagiósyné (vagy egy rokon kifejezés) az emberiség kétféle létmódját jelöli, az 1Tessz 4,3-7 és Róm 6,19-22 értelmében (vö. Róm 12,1-2). 15. Jézus tiltásával ellentétesen, amelyet ő a zsidóknak címzett (Mt 19,3), és amelyet minden emberre kiterjesztettek (Mt 19,4-6), Pál megengedi a teljes válást, ami mind a pogány (ld. PW 5, 1241-1245, 2011-2013), mind a zsidó törvényben (m.Gi. 9,3) alapvetően az újraházasodás jogát jelentette (vö. D. Dungan: The Sayings of Jesus in the Churches of Paul, Philadelphia 1971, 89-99; J. K. Elliott: NTS 19 [1972-1973] 223-225). nincs lekötve (KNB: nincs szolgaságra kötelezve): A válólevél felszabadítást jelentett (m.Gi. 9,3). békességre hívott meg minket az Isten: A gar hiánya azt jelenti, hogy ez a mondat a következőhöz kapcsolódik (a magyar fordításokban a “hiszen” az előzőhöz kapcsolja). 16. lehet, hogy megmentheted: A mondat szándéka pozitív (ld. J. Jeremias: “Die missionarische Ausgabe in der Mischehe (IKor 7:16)”, Neutestamentliche Studien für R. Bultmann [szerk. W. Eltester] BZNW 21, Berlin 1954, 255-260, vö. S. Kubo: NTS 24 [1978] 539-544). A helyzetet az 1Pét 3,1-2 szemlélteti. 39 (c) A TÁRSADALMI HELYZET MEGVÁLTOZTATÁSA (7,17-24). Bármely társadalmi-jogi állapot jelentéktelenségét bizonyítja, hogy Isten hívása (ld. az 1,9 magyarázatát) minden helyzetben az egyénhez szól. Ezért a társadalmi állapot megváltoztatása nem javítja Isten értékelését. Pál társadalmi egyenlőségre vonatkozó nézeteit (pl. Gal 3,28) egyes korintusiak úgy értelmezhették, mint egy szociális megmozdulás programját (ld. E. Neuhäusler, BZ 3 [1959] 43-60). 21. A mallon khrésai akkor válik érthetővé, ha kiegészítjük a tárggyal. Sokan té douleia-val egészítik ki, azaz “még ha szabaddá lehetnél is, maradj meg benne (a szolgaságban)” (Conzelmann; vö. ÚKB). A 20. versben megfogalmazott elvnek megfelelően, a rabszolgának, még ha fel is kínálnák neki a szabadságot, meg kellene maradnia a szolgaságban. Mindenesetre a rabszolgának nem lehetett beleszólása, ami a felszabadítását illette; olyan állapotváltoztatás volt, amely fölött nem rendelkezhetett (így a gondolat párhuzamba állítható a 15. v.-sel). Ezért helyesebb kiegészítés a té eleutheria, azaz: “Mégis, ha szabaddá válhatnál, használd fel ezt (ti. a lehetőséget)” (Robertson-Plummer; S. S. Bartchy: Mallon Chrēsai, SBLDS 11, Missoula 1973. P. Trummer: Bib 56 [1975] 344-368). A rabszolgának nem kellene visszautasítania a felszabadítást a 20. versben megfogalmazott elv miatt. 22. Az isteni hívásra adott válasz szempontjából lényegtelen, hogy valaki rabszolga vagy szabad. 23. váltságdíjatok: A megváltás gondolata (6,20; → 82:75) a bűn rabságát, a keresztség előtti állapotot idézi fel (Róm 3,9). emberek rabszolgái: Ez nem a rabszolgaságnak, mint olyannak, hanem a bukott ember magatartásának a bírálata (ld. a 3,3-4 magyarázatát).

11

40 (d) A NEMI STÁTUSZ MEGVÁLTOZTATÁSA (7,25-40). 25. a szüzekre nézve: A kifejezés a korintusiak által felvetett másik kérdéskört vezeti be (ld. a 7,1-hez fűzötteket). A parthenoi jelentése vitatott, és aligha lehet biztosat mondani. Akik szóba jöhetnek, azok az elkötelezett párok vagy azok, akik a házasságban önmegtartóztató életet folytatnak, de adott esetben mindkettőre vonatkozhat. 26. jó az embernek így maradnia: Ez a gyakorlati elv ennek a résznek a központi gondolata., de Pál néhány kivételt is engedélyez. 28. nem vétkezel: Ez egy fogadalom megszegésére vonatkozhat (Weiss), és ezáltal a lelki házasság eszményére utalhat (ld. a 36. vers magyarázatát). testi gyötrelmük lesz: Legalábbis egy bonyolultabb életük, de lehet, hogy ez a korintusi aszkéták bírálata (ld. a 7,1 magyarázatát). 29-30. Pál a parúzia közeli eljövetelét várta (1Tessz 4,16-17; 1Kor 15,51-52), és azt javasolta, hogy ne ragaszkodjanak a földi dolgokhoz, hanem tartsák távol magukat ezektől. Értelmetlen lenne újabb elköteleződést vállalni, amikor közeledik a vég. 32. mentek volnátok a gondtól: A megváltatlan lét jellemzője az aggodalmaskodás (ld. R. Bultmann: TDNT 5, 589-593). a nőtlen: Annak ellenére, hogy az Úrra irányulnak gondolatai, aggódása nem helyes, mert behízelgő szolgalelkűsége azt tanúsítja, hogy nem bízik eléggé Isten szeretetében. Barrett ebben a mondatban helyesen a Korintusban dívó aszketizmus bírálatát látja. 33. a nős: Pál nem a férj és feleség szeretetére gondol (Gal 5,13-14), hanem az új házasok egymásban való elmerülésére. Mivel a nős férfi egy szeretetközösség tagja, ragaszkodásának elsősorban, de nem kizárólagosan feleségére kell irányulnia. 34. Pál nézetét a férfi és a nő egyenlőségéről az tükrözi, hogy a nőnek is pontosan ugyanazt mondja, mint a férfinak. a nem házas asszony és a szűz: A kifejezés azt mutatja, hogy a parthenos terminus technicus-ként szerepel. Ezért egy olyan valakire vonatkozhat, aki lelki házasságot kötött (ld. Pászt.Péld. 9,11). 35. Pál világos tanácsot ad, de nem kényszerít senkire bizonyos megoldásokat. 36-38. A vélemények erősen megoszlanak az itt tárgyal sajátos eset jelentéséről (ld. W. G. Kümmel: “Verlobung und Heirat bei Paulus (I Kor 7,36-38)”, Neutestamentliche Studien für R. Bultmann, 275-295; J. J. O’Rourke: CBQ 20 [1958] 292-298). 36. szűze (UBK, KNB – “hajadon lánya”): Úgy vélik, hogy jelentheti lányát, jegyesét vagy lelki feleségét. Noha hagyományosan az elsővel szokták fordítani, ez a legkevésbé valószínű; csak a gamizein támasztja alá (38. v.), de ez nem jelenti föltétlenül azt, hogy “férjhez adja” “megházasítja” (ld. BDF 101). A “jegyes” jelentés valószínűségét megkérdőjelezi a bűnre való utalás (ld. 28. v.). Miért tekintette volna bárki is bűnnek, ha egy elkötelezett pár házasságot köt? Sőt ezzel a kérdéssel foglalkozott már a 7,8-9. Ezért ez a hely a lelki házasságra vonatkozhat; Pál azt tanácsolja, hogy amennyiben nem tudnak nemi vágyukon uralkodni, lelkiismeretfurdalás nélkül normális házastársi viszonyt kezdhetnek. Azt akarja, hogy mentesek legyenek a gondtól (32. v.), és semmi ne vonja el figyelmüket az Úrtól (35. v.). 37. minden kényszerítő ok nélkül: Akik képesek megmaradni a lelki házasságban, azok őrizzék meg elköteleződésüket. 38. jól teszi: Arról van szó, hogy mi számít jónak egyénileg, nem elvileg, de Pál nem tudja megállni, hogy ne mondja ki saját véleményét arról, hogy az egyedüllétet jobbnak tekinti (7,7-8). Az ok nem az állapot lényegi felsőbbrendűségében van, hanem az idő-tényezőben (7,28-31). 39. szabadon férjhez mehet: A gondolattársítás útján Pál eljut az újraházasodás kérdéséhez, noha erről tárgyalt már a 7,8-9-ben. Az eszmény a kitartás a házasságban, de a halál szabaddá teszi a túlélő házastársat (Róm 7,2). csak az Úrban: Emlékezve arra, hogy a keresztény – talán utalás arra, hogy ne kössön házasságot nem-kereszténnyel. 40. hiszem, hogy bennem is Isten Lelke van: Némi iróniával önmagát kisebbíti.

(Adinolfi, M.: “Motivi parenetici del matrimonio e del celibato in 1 Cor 7” RivB 26 [1978] 71-91. Byron, B.: “1 Cor 7:10-15: A Basis for Future Catholic Discipline on Marriage and Divorce?” TS 34 [9173] 429-445. Cartlidge, D. R.: “1 Cor 7 as a Foundation for a Christian Sexual Ethic”, JR 55 [1975] 220-234. Ford, J. M.: “St. Paul the Philogamist (1 Cor. VII in Early Patristic Exegesis)”, NTS 11 [1964-65] 326-348. Glazer, J. W.: “Commands-Counsels: A Paulien Teaching?”, TS 31 [1970] 275-287. Moiser, J.: “A Reassessment of Paul’s Views of Marriage with Refferance to 1 Cor 7”, JSNT 18 [1983] 103-122. Niederwimmer, K.: Askese und Mysterium, FRLANT 113, Göttingen 1975).41 (B) A pogány környezetből adódó problémák (8,1–11,1). Pál a bálványoknak áldozott hússal kapcsolatos keresztény magatartással kezdi (8,1-13) és végzi (10,23–11,1) fejtegetését. Az erre vonatkozó teológiai elveket elmélyíti a látszólag ide nem kapcsolódó kérdések tárgyalása a 9,1–10,22–ben. Általánosságban az ókori világban a hús csak nagy ünnepek után volt beszerezhető, amikor a papok eladták az ő részüket képező áldozati hús fölöslegét (ld. J. Casabona, Récherches sur le vocabulaire des sacrifices en Grec, Paris 1966, 28-38). Korintusban az “erőseket” és a “gyengéket” (a kifejezések a Róm 15,1-ből származnak) megosztotta az áldozati hús fogyasztásának erkölcsi megítélése; az első csoport elfogadhatónak tartotta, a második elvetette. A Róm 14,1–15,13 is tárgyal a kérdésről.

12

(Fee, G. D.: “Eidolothyta Once Again: An Interpretation of 1 Cor 8–10”, Bib 61 [1980] 172-197. Horsley, R. A.: “Consciousness and Freedom among the Corinthians: 1 Cor 8–10”, CBQ 40 [1978] 574-589. Lorenzi, L de [szerk.], Freedom and Love, Benedictina 6, Roma 1981).

42 (a) A BÁLVÁNYOKNAK ÁLDOZOTT ELEDEL (8,1-13). 1. A bálványoknak feláldozott húsra vonatkozólag: A korintusiak által felvetett újabb kérdés (ld. 7,1). mindnyájunknak van ismeretünk: Az erősek állítása, amelyet a 4. v. világít meg. a szeretet épít: A hiteles keresztény ismeretnek a szeretetben kell gyökereznie (Fil 1,9-10). 3. az Isten is ismeri (ÚKB: “a magáénak tudja”, KNB: “megismerte Istent”): A szeretetre adott válasz az isteni kiválasztás jele (Róm 8,23). Pál kisebbíti a tudás jelentőségét. 4. Az erősek a monoteizmussal, annak pozitív és negatív kifejezésével igazolták a bálványoknak áldozott hús fogyasztását. bálvány nincs a világon: Ha a bálvány valójában nem létezik (ld. C. H. Giblin: CBQ 37 [1975] 530-532), a neki áldozott hús nem mehetett át változáson. Isten csak egy van: Az alapvető ósz-i meggyőződés (MTörv 6,4; Iz 44,8; 45,5). 5. úgynevezett istenek: Noha a bálványok objektíve nem léteztek, sokak számára szubjektív szempontból valóságosak voltak. Az erősek nem vették figyelembe ezt a gyakorlati szempontot. 6. egy az Istenünk: Pál kiigazítja az erősek elvont monoteizmusát egy akklamáció idézése által (ld. E. Peterson: Heis Theos, FRLANT 41, Göttingen 1926), amelyet valószínű a keresztelés liturgiájában használtak, és Krisztus szerepét emeli ki. A mondatot inkább mozgást kifejező igékkel (“jön”, “megy”) kell kiegészíteni, mint a létigével (ld. F. M. M. Sagnard: ETL 26 [1950] 54-58). minden: A kozmológiai értelmezés (ld. E. Norden, Agnostos Theos, Leipzig 1913, 240-250) kevésbé valószínű, mint a szóteriológiai magyarázat, amely jobban megfelel a páli szóhasználatnak (Róm 11,36; 1Kor 2,10-13; 12,4-6; 2Kor 4,14-15; 5,18; ld. J. Murphy O’Connor: RB 85 [1978] 253-267). Nem Krisztus preegzisztenciájára utal (ld. J. D. G. Dunn, Christology in the Making, London 1980, 179-183).43 7. a bálványokhoz vannak szokva: A pogányságból megtértek még nem tették magukévá érzelmileg is az értelmi monoteizmust. lelkiismeretük gyönge (ÚKB: “téves”): Az erősek így minősíthették a gyengék objektív szempontból helytelen válaszát. Pál itt használja először a syneidésis szót, amely azt jelenti, hogy valaki tudatában van annak, hogy vétkezett (ld. R. Jewett: Paul’s Anthropological Therms, AGJU 10, Leiden 1971, 402-439; → 82:146). 8. az étel nem visz Isten (ítélőszéke) elé (ÚKB, KNB: “nem tesz kedvesebbé Isten előtt”): Elvükhöz ragaszkodva (6,13), az erősek erkölcsi szempontból közömbösnek mondják az ételt. Ha nem eszünk, azzal nem vagyunk jobbak, de ha eszünk, azzal sem vagyunk rosszabbak: Ez az olvasat helyesebb, és a karizmákra utal. Akik tartózkodnak a hústól, nem válnak jobbá ettől, akik pedig esznek a bálványoknak áldozott húsból, nem lesznek kisebbé tőle (ld. J. Murphy O’Connor: CBQ 41 [1979] 292-298). 9. Pál elutasítja az erősek által megfogalmazott kritériumokat. A kereszténynek döntéseiben tekintettel kell lennie arra, hogy cselekedetei milyen hatással vannak másokra. 10. a bálványtemplom asztalánál: A tény, hogy az erősek részt vettek a templomban rendezett lakomán, lehetetlen helyzetbe hozta a gyengéket, amikor például meghívást kaptak olyan családi összejövetelekre, amelyeken áldozati húst szolgáltak fel (ld. J. Murphy O’Connor: St. Paul’s Corinth, 161-165). a gyengék lelkiismerete: Már nem a 7. versben szereplő “gyenge lelkiismeretről” van szó. Pál megpróbál törődésre indítani egy szükségben levő emberrel szemben. felbátorodik: A hangvétel erősen ironikus, és csak akkor érthető, ha az erősek azt mondták, hogy “a gyenge lelkiismeretűnek fel kell bátorodnia”. Azt gondolták, hogy ezt el lehet érni neveléssel, de Pál átlátta, hogy az ilyen magatartás sokkal mélyebben gyökerezik a személyiségben. 11. testvéredet: A 10. versben szereplő “gyenge egyén” itt Krisztusban testvér, aki ugyanarra a szeretetre méltó, amelyet Krisztus tanúsított. tönkreteszed: A cselekedet és belső indítás közti feszültség marcangolja. 12. Krisztus ellen vétkezel: A kontextusban ez azt jelenti, hogy Krisztust pusztítja el, és így “Krisztus” a közösséget jelöli (ld. a 6,15; 12,12 magyarázatát), amelyet tönkre tesz a mindenkit összhangban egybekötő szeretet hiánya (vö. Kol 3,14). 13. Pál nem kényszerít egy bizonyos magatartásformát az erősekre. Egyszerűen kiemeli azokat az elveket, amelyekről el kell gondolkodniuk, és amelyeket ő követne.44 (b) PÁL LEMOND JOGAIRÓL (9,1-27). Hogy az utolsó vers mondanivalóját kiemelje, Pál rávilágít életének olyan területeire, ahol elfogadta szabadsága korlátozását, mások javára való tekintettel. A témát két kérdés vezeti be, amelyeket fordított sorrendben tárgyal. Az 1c-18. v.-ben apostoli szolgálatáról beszél, a 19-27. versekben szabadságáról.45 1-2. Pál apostol, mert a feltámadott Úr megjelent neki (15,8), és megbízást adott neki (Gal 1,15-16). A korintusiaknak következtetniük kellett volna erre, hiszen ő volt annak az isteni erőnek a csatornája (2,4; 2Kor 4,7), amely létrehozta a közösséget. 3. az én védekezésem: Pál apostoli küldetése támadás célpontja lett. 4. jogunk: Mivel Pál nem élt az apostol azon jogával, hogy a közösség

13

támogassa, némelyek azt a következtetést vonták le, hogy nincs is ilyen joga, tehát nem apostol. 5. A feleségre vonatkozó, nem releváns megjegyzést az előző, evés–ivásról szóló utalás váltotta ki. “Egyél, igyál, élvezd az életet” (Lk 12,19) elterjedt hármasban az utolsó elem egy eufemizmus volt, és a nemi érintkezést jelentette (2Sám 11,11; Tób 7,10; ld. az 1Kor 10,6 magyarázatát; vö. J. B. Bauer: BZ 3 [1959] 94-102). Az összehasonlításban említett személyek neve azt mutatja, hogy a konfliktus Jeruzsálemből eredt. az Úr testvérei: Pál egyedül Jakabot említi (Gal 1,19; vö. Mk 3,31; 6,3; Csel 1,14). Kéfás: Ld. az 1,12 magyarázatát. 6. Barnabás: Ld. Gal 2,1.13. Mivel a bevezető monos, “egyedül” egyes számban van, Pálnak valószínű hirtelen eszébe juthatott egy másik apostol, aki az ő példáját követte. jogunk arra, hogy ne dolgozzunk: Pál négy érvet használ, (7, 8, 13, 14 versek), hogy igazolja ahhoz való jogát, hogy a közösség eltartsa. 7. A józan észből adódó érvet a 2Tim 2,3-6 is használja. 8. emberi módon (ÚKB: “megfontolásból”): Ez úgy jellemzi a 7. versben foglalt érvet, mint amely megfelel az általános nézetnek (ld. a 3,3 magyarázatát; vö. C. J. Bjerkelund: ST 26 [1972] 63-100; D. Daube: The New Testament and Rabbinic Judaism, London 1956, 394-400). 9-10. A MTörv 25,4-ből vett idézetet úgy értelmezi, hogy ha Isten gondoskodik az állatokról, sokkal inkább gonját viseli az embereknek. (Mt 6,26). 11. Az első két érv következtetése quid pro quo-ként van megfogalmazva (Gal 6,6). 12a. A korintusiak tulajdonképpen elfogadták azt a kölcsönösséget, amiről az imént szó volt. Pálon kívül más, adott esetben vele szembenálló misszionáriusok (ld. a 4-5 vv-ről) legalábbis áthaladtak Korintuson. 12b. Azért, hogy elköteleződése tanúságtevő erővel rendelkezzen, és hogy elkülönüljön a csalóktól, akik jól megéltek az egyszerű emberek hiszékenységéből (ld. A. D. Nock, Conversion, Oxford 1933, 77-98), Pál eltartotta saját magát (4,12; vö. 1Tessz 2,9). 46 13-15. A szerkezet azonos a 7-12. versekével. 13. Az érv mind a zsidó, mind a pogány ókori kultuszban ismeretes gyakorlatra épít. 14. az evangéliumból éljenek: A parancs az igehirdetőknek, nem a hallgatóiknak szólt, és a palesztinai misszióra vonatkozó utasítást foglalt össze (Mk 6,8-9 párh.; vö. 1Tim 5,18). Újabb utalást találunk arra, hogy honnan jöttek Pál ellenfelei. 15. mindebből semmit sem élveztem: A 7, 8, és 13. v.-ben foglalt érvek olyan előjogot biztosítottak Pálnak, amelyről lemondhatott volna, de az Úr parancsa kötelezte, hogy használja. Az a tény, hogy ennek mégsem engedelmeskedett azt mutatja, hogy adott esetben még az Úr parancsait sem tartotta kötelezőnek (ld. a 7,15 magyarázatát). 16. az evangéliumot hirdetem: Az igehirdetés jellemzi Pált mint keresztényt, ezért nem érdemel különösebb elismerést. 17-18a. Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. Mi tehát a jutalmam?: A 16. vers mondanivalója újra megfogalmazva, bonyolult módon, ami sok fejtörést okozott. 18b. ingyen: Pál enyhén tréfásan válaszol az előbbi kérdésre: Annak a jutalma, aki semmire sincs feljogosítva az, hogy ingyen dolgozzon. ne éljek az evangéliumban gyökerező jogommal: Szándékosan használja az összetett katakhraomai igét (BAGD, 420), hogy leplezzen egy gondolatbeli fenntartást, mert amíg Pál Korintusban tartózkodott, Macedoniából támogatták őt (2Kor 11,7-9).

(Dautzenberg, G.: “Der Verzicht auf das apostolische Unterhaltsrecht: Eine exegetische Untersuchung zu 1Kor 9”, Bib 50 [1969] 212-232. Dungan, D.: Sayings of Jesus, 3-80. Käsemann, E.: NTQT 217-235. Lüdemann, G.: Paulus, den Heidenapostel: II. Antipaulinismus im frühen Christentum, FRLANT 130, Göttingen 1983, 105-115. Pesch, W.: “Der Sonderlohn für die Verkündiger des Evangeliums”, Neutestamentliche Aufsätze, Fest. J. Schmid, szerk. J. Blinzler és mások, Regensburg 1963, 199-206. Theissen, G.: Social Setting, 27-67.)

47 19. Pál most az 1. versben bejelentett szabadság-témához tér vissza. mindenkitől független voltam: Mivel saját maga biztosítja megélhetését, nem főzik senkihez az anyagilag függő személy kötöttségei. 20. zsidóvá: Amikor azok közt volt, akik úgy érezték, hogy a Törvény alatt élnek, mind társadalmi, mind vallási szempontból zsidóként viselkedett. Elvét a Gal 4,12 fejezi ki. noha magam nem vagyok a törvénynek alárendelve: Mózes törvénye nem vonatkozott a keresztényekre. 21. aki a törvényen kívül áll: Elsődlegesen a pogányokra utal, de a következő vers azt mutatja, hogy a “törvény nélküli” erősekre is gondol, akik azt hirdették, hogy panta exestin (6,12; 10,23). Krisztus törvényének vagyok alárendelve: Nem egy új törvénykönyvre gondol (vö. C. H. Dodd: More New Testament Studies, Grand Rapids 1968, 134-148), hanem a szeretet-parancsra, amelyre Krisztus adott példát (Gal 6,2). Christu a tartalom gen.-a (BDF, 167). 22. gyönge lettem: A 8,13-ban Pál alárendeli magát a gyöngék lelkiismeretének. hogy megnyerjem a gyöngéket: Amint a 10,23–11,1-ből kiderül, a gyöngék szívének is át kellett alakulnia. mindenkinek mindene: Pál integritásának alapja a minden ember iránti szeretet, vallási vagy társadalmi helyzetüktől függetlenül. 23. hogy nekem is részem legyen benne: Mivel Pál létének alapjához tartozik apostol-mivolta (9,16), csak úgy részesedhet az evangélium gyümölcseiből, ha másoknak hirdeti azt. 24-27. Pál nem csak azzal korlátozza szabadságát, hogy alárendeli magát mások szükségeinek, hanem az önfegyelem gyakorlása által. A megtérés csak egy

14

folyamat kezdete, amelyet a bűn megszakíthat (ld. a 10,1-22 magyarázatát). 27. öklözöm a testemet: Az ökölvívásból vett metaforát nem szabad úgy értelmezni, mintha Pál az önsanyargatási gyakorlatok szorgalmazója lett volna. Számára a test nem volt rossz, hanem az elköteleződés közege és a szeretet eszköze. Edzeni kell a testet, hogy inkább a mások szükségeinek, mintsem a saját igényeinek teljesítésére legyen kész.

(Bornkamm, G.: in StLA 194-207. Broneer, O.: “The Apostle Paul and the Isthmian Games”, BA 25 [1962] 1-31. Chadwick, H.: “‛All Things to all Men’ (1 Cor ix.22)”, NTS 1 [1954-55] 261-275. Pfitzner, V. C.: Paul and the Agon Motif, NovTSup 16, Leiden 1967. Richardson, P.: “Pauline Inconsistency: 1 Cor 9:19-23 and Gal 2,11-14”, NTS 26 [1979-1980] 347-362.)

48 (c) A TÚLZÓ BIZAKODÁS VESZÉLYEI (10,1-13). Pál ószövetségi példákkal figyelmezteti a korintusiakat arra, hogy Isten azokat is megbünteti hűtlenségükért, akiket ő hívott meg. 1-4. Pál párhuzamot von az izraeliták pusztai vándorlás alatti helyzete és a korintusiak helyzete között. Biztosra veszi, hogy olvasói ismerik a Kivonulás könyvének elbeszélését, amelynek sorrendjét követi: a felhő (Kiv 13,21), a tenger (14,21), a manna (16,4.14-18), a víz (17,6) és a lázadás (32,6). 1. a felhő alatt: Akárcsak a Zsolt 105,39-ben (LXX). 2. megkeresztelkedtek Mózesre: Egy tisztán keresztény értelmezés, amely a “Krisztusba való megkeresztelkedésből” merít (Gal 3,27; Róm 6,3). 3-4. lelki ételt/italt: A pneumatikon jelző csodás eredetükre mutat, és világos az utalás az eukarisztiára. a lelki sziklából, amely kísérte őket: Az ÓSz-ben nincs szó arról, hogy a szikla megmozdult volna, hanem Pál egy legendából merít, amely a Szám 21,17 zsidó értelmezéséből ered (ld. E. E. Ellis: JBL 76 [1957] 53-56). a szikla Krisztus volt: Azért, hogy fokozza a korintusiak érzékét a párhuzamos helyzetek iránt, Pál meg akarja láttatni velük, hogy a szikla azt a szerepet töltötte be, mint ma Krisztus. A köztes elem az ajándékozás folyamatosságának gondolata, nem a philóni azonosítás a szikla és a Bölcsesség között (Leg. alleg. 2,86). Nem azért használja a múlt időt, mert Krisztus a múltban is létezett, hanem mivel a szikla nem a jelen időben létezik (ld. Dunn: Christology, 183-184). 6. Ez pedig számunkra előképként történt: Pál a Kivonulás könyvének tipikus értelmét vette alapul (→ 71:46–48). 7. Ne legyetek bálványimádóvá: Noha a korintusiak nem imádták a pogány isteneket, néhányan résztvettek a pogány kultikus lakomákon (ld. 8,10; 10,14-22). fölkeltek játszani (ÚKB: táncolni): A zsidó hagyomány a paizein-nel fordított héber igét különféleképpen értelmezte (t.Soa 6,6), beleértve a nemi erkölcstelenséget is; a paráznaságra való következő utalás azt mutatja, hogy ez a legvalószínűbb értelme a kontextusban (ld. 9,5). 8. A Szám 25,1-9 szerint számuk 24 000 volt. 9. Szám 21,4-6. A korintusiak próbára tették Istent gyerekes önközpontúságuk által. 10. Valószínű Szám 17,10. a pusztító: A kifejezés nem szerepel a LXX-ban. A Kiv 12,23, 2Sám 24,16; 1Krón 21,15; Bölcs 18,20-25 alapján a rabbik hitték, hogy van külön egy pusztító angyal (Str-B 3,412). 11. Ld. a 6. v. magyarázatát. akik a végső időkben élünk: Nincs elégséges magyarázata a többes számnak, de jelentése az, hogy a keresztények az emberiség történelmének utolsó korszakában élnek (→ 82:42). 12. Ez az egész szakasz központi gondolata. 13. emberi erőt meghaladó: A korintusiak, akik közül egyesek felsőbbrendűnek gondolták magukat, elbuktak azokon a próbákon, amelyeken az emberek általában keresztülmennek, noha ellenállhattak volna. Isten megengedi a próbatételt, de a bukás sohasem elkerülhetetlen.

(Goppelt, L.: “Paul and Heilsgeschichte: Conclusions from Rom 4 and 1 Cor 10:1-13”, Int 21 [1967] 315-326. Martelet, G.: “Sacrements, figures et exhortation en 1 Cor x:1-11”, RSR 44 [1956] 323-359. Meeks, W. A.: “‛And Rose up to Play”: Midrash and Paraenesis in 1 Cor 10:1-22”, JSNT 16 [1982] 64-78. Perrot, C.: “Les exemples du désert (1 Co 10,6-11)”, NTS 29 [1983] 437-452.)

49 (d) A TÁRSADALMI MAGATARTÁS JELENTŐSÉGE (10,14-22). Az erősek nem azzal a szándékkal vettek részt a templomi lakomákon, hogy a bálványokat imádják, de Pál úgy vélte, hogy az ilyen társadalmi magatartásnak volt egy objektív jelentése, függetlenül a cselekvő szándékától. Hasonló módon érvelt a nemi érintkezésről (6,12-20). 14. kerüljétek: Figyelemre méltó a párhuzam a 6,18a-val. 15. értelmes emberekhez: Az értelemre hivatkozik, de a kiindulópont hit kérdése. 16. részesedés: Pál a közös alapból indul ki. A korintusiak elfogadták, hogy az eukarisztikus kenyér és bor azonos Krisztussal, és hitték, hogy ebből az eledelből részesülve közösségre léptek Krisztussal és a többi hívővel (koinonia – közös részesedés, egység). Pál megfordítja a megszokott sorrendet – a kenyér és a kehely megosztása (11,23-29) –, hogy könnyebben rátérjen a következő vers mondanivalójára. 17. egy kenyér: Azzal, hogy közösen részesednek az életforrásból, a kenyérből, amely Krisztus teste, a hívők egy testté válnak, amelyben tagjai sokfélesége szerves egységben van. 18. Izraelt: Hasonló jelenséget

15

szemlétet azzal, hogy felidézi az izraelita közösségi áldozatot (ld. R. de Vaux: Studies in Old Testament Sacrifice, Cardiff 1964, 27-51), amelyben az áldozati állatot megosztották Isten (akit az oltár képviselt), a pap és a felajánló között (Lev 3; 7; 1Sám 9,10-24). Az osztozás köteléket hozott létre a résztvevők között. 19. a bálvány ér valamit?: Pál elővételez egy lehetséges ellenérvet. Az a tény, hogy a bálványisten nem létezik (8,4), érvényteleníti az analógiát. 20-21. A valós vertikális kapcsolat hiánya a bálványimádásban nem szüntette meg az osztozás gesztusa által létrehozott horizontális kapcsolatot. Tehát azzal, hogy részt vettek a templomi lakomákon, az erősek közösségre léptek a pogányokkal, akik hitük által szubjektív létet kölcsönöztek a bálványoknak, és ez előmozdította az istenellenes erők (“démonok”) működését a világban. Az erősek a gonosz lélek munkatársai lettek azzal, hogy ártottak más keresztényeknek, és a közösség elpusztítását kezdeményezték (8,10-12). Ez soha nem volt szándékukban, de magatartásuk tényszerű következménye volt. 22. Isten erősebb az erőseknél.50 (e) A GYENGÉK AGGÁLYAI (10,23–11,1). Miután a 8,1-13-ban közvetlenül, a 9,1–10,22-ben közvetve tárgyalta az erőseknek a bálványoknak áldozott hússal kapcsolatos álláspontját, Pál rátér a gyöngék álláspontjára, amelynek ugyancsak vannak kifogásolható elemei. 23. Újból bírálja a korintusiak 6,23-ban megfogalmazott szlogenjét, de ezúttal a közösség szemszögéből. használ: A “felépítés” (oikodomein) szempontjából, amely elsődlegesen a közösség felépítésére vonatkozik (ld. 12–14. fej.). 24. a másét: A kontextusban a másik az, akivel ösztönösen nem értek egyet (Barrett); mind az erősekre, mind a gyöngékre vonatkozhat. 25. mindenből: Ennek a tanácsnak az erőteljes pragmatizmusa (“amiről nem tudsz, az nem árthat”) mutatja, hogy Pál mennyire eltávolodott a zsidó elvtől, amely szerint “a tudatlan nem lehet szent” (m.’Abot 2,6; vö. 4,13). 26. A zsidók az eledel megáldását igazolták a Zsolt 24,1 idézésével (ld. E. Lohse: ZNW 47 [1956] 277-280), de biztosan nem azt, hogy bármit meg lehet enni. 27. ha meghív egy hitetlen: A 10,20-21 tiltásának fényében egy magánházban tartott étkezésről van szó. 28-29a. Pál hirtelen ráeszmél, hogy szavait az erősek is olvashatják, és ezért kitérőjében eszükbe juttatja, hogy a 8,13-ban megfogalmazott viselkedési szabály érvényben van. amiatt, aki szóvá tette: Akárcsak a 8,11-ben Pál a személyre van tekintettel (10,24), de a lelkiismeretre is utal (syneidésis, ld. a 8,7 magyarázatát), a korintusiak által kedvelt kifejezésre, amelyhez azonban minősítőt kell kapcsolnia, a félreértés elkerülése végett. Az ilyen hús evése csak a gyöngék lelkiismeretét bántotta volna, és aki a kérdést szóvá tette, közéjük tartozott. 29b-30. Pál most az egyes szám első személyre tér, akárcsak a 8,13-ban, és a gyönge által kitámadott erős szemszögéből szól. Miért vessem alá szabadságomat egy másik lelkiismeret ítéletének?: A gyöngék azt feltételezték, hogy az erősek lelkiismeretük ellen cselekedtek, és nyilvánosan megrótták őket (ld. J. Murphy O’Connor: RB 85 [1978] 555-556). Erre az erősek meglepődve kérdezték: “Miért ítélnek el?”. Az a tény, hogy Istennek hálát adva megáldották az ételt, azt bizonyítja, hogy jóhiszeműen cselekedtek. Az erősek pártjára állva Pál a gyöngék szeretetlenségére mutatott rá. 31. tegyetek mindent Isten dicsőségére: Fel lehet figyelni a párhuzamos záró buzdításra a 6,20-ban; ld. a 2,7 magyarázatát. 32. Se zsidót, se pogányt ne botránkoztassatok meg: Amint a következő vers mutatja, a közösségnek missziós feladata van (14,3; Fil 2,14-16). Elő kell segítenie a megtéréseket, és nem elégedhet meg azzal, hogy nem botránkoztat meg senkit. 33. mindenkinek kedvében járok: Missziós küldetésének ez az összefoglalása (ld. a 9,19-23 magyarázatát) nem áll ellentétben a Gal 1,10 vagy 1Tessz 2,4-gyel. 11,1. Krisztus az emberiség eszményképe, minden hívő felé törekszik, de mivel nem láthatják őt, Pál viselkedésének “Jézus életét” kell tükröznie (2Kor 4,10). Ez az egyetlen hiteles magyarázat. Ez a téma visszatér minden olyan közösséggel kapcsolatban, amely személyesen ismerte Pált (1Kor 4,16; Gal 4,12; Fil 3,17; 4,9; 1Tesz 1,6; 2,14).

(Ld. az irodalmat → 41. Betz, H. D.: Nachfolge und Nachahmung Jesu Christi im Neuen Testament, BHT 37, Tübingen 1967. Cadbury, H. J.: “The Macellum of Corinth”, JBL 53 [1934] 134-141. De Boer, W. P.: The Imitation of Paul, Kampen 1962. Stainley, D. M.: “‛Become Imitators of Me’: The Pauline Conception of Apostolic Tradition”, Bib 40 [1959] 859-877.)

51 (C) A liturgikus összejövetel problémái (11,2–14,40). A lelki adományokra vonatkozó kérdésekkel (12,1) ellentétben, a 11,2-34–ben tárgyalt két témát nem a korintusiak levele veti fel (7,1). Ezekről szóban számoltak be Pálnak (11,1; → 9). Pál mégis utal a levélre a 11,2-ben (ld. Hurd: Origins, 68). A korintusiak talán ezzel zárták az áldozati húsra vonatkozó beszámolót: “Emlékezünk mindarra, amit mondtál, és megtartjuk azt, amit ránk hagytál. Összegyűlünk imádságra és az eukarisztia ünneplésére.” Ez könnyen megmagyarázza az újabb témára való áttérést, de az is lehet, hogy mivel Pál korábban pogányokkal kapcsolatos társadalmi kérdésekről tárgyalt (10,14–22.27), talán arra gondolt, hogy a keresztény közösség társadalmi kérdéseivel is foglalkozik.

16

52 (a) AZ ÖLTÖZKÖDÉS A LITURGIKUS ÖSSZEJÖVETELEN (11,2-16). Nem meggyőzőek W. O. Walker (JBL 94 [1975] 94-110) és G. W. Trompf (CBQ 42 [1980] 196-215) kísérletei annak bizonyítására, hogy ez a szakasz nem Páltól származik. A mód, ahogy egyes férfiak, és talán egyes nők is a hajukat viselték, homoszexuális tendenciákra utalt. Pál válaszával a nemek közti különbség jelentőségét hangsúlyozza ki (valamennyi kérdésről részletesebben ld. J. Murphy O’Connor: CBQ 42 [1980] 482-500).53 3. feje: A gör. kephalé sohasem jelent tekintély vagy fensőbbséget (vö. S. Bedale: JTS 5 [1954] 211-215); az egyetlen megfelelő jelentés itt a “forrás” (LSJ 945). minden személy új létének forrása Krisztus (KNB: “minden férfinek feje Krisztus”): Pál itt Krisztusnak (ld. az 1,30 magyarázatát; 4,15) az új teremtésben betöltött szerepét idézi fel (2Kor 5,17). A kontextus általános jellege értelmében az anér az emberi nemet jelenti (ld. A. Oepke: TDNT 1, 360-362). minden asszony lényének forrása a férfi (ÚKB, KNB: “az asszony feje a férfi”): Ld. a 8. v. magyarázatát. Krisztus lényének forrása az Isten (ÚKB: “Krisztus feje pedig az Isten”): Pál számára Krisztus a küldött (Gal 4,4-5; Róm 8,3), akinek üdvözítő feladata van (1Tesz 1,10; Gal 2,20; Róm 8,29.32); itt az ő lényéről, mint Üdvözítőről van szó. 4. imádkozik: Hangosan és nyilvánosan, esetleg vezető szerepet betöltve. prófétál: Az ige szolgálata (14,3.22.31), amely Isten titkainak az Íráson alapuló mélységes ismeretéből fakad (13,2) (ld. C. Perrot: LumVie 115 [1973] 25-39). valami csüngve a fejéről: Akárcsak a 14. v., a hosszú hajra utal, amelyet a homoszexuális férfiak azért növesztettek meg, hogy bonyolult frizurát lehessen készíteni (ld. Philón: De spec. leg., 3,36). szégyent hoz fejére: Kephalé itt az egész személyt jelenti (ld. H. Schlier: TDNT 3, 674). 5. A párhuzamos szerkezet azt mutatja, hogy a közös fogalmaknak ugyanaz a jelentése, mint a 4. versben. be nem kötött (ÚKB, KNB: födetlen) fővel: Haja nincs elrendezve (ld. a 15. vershez fűzötteket). mintha megnyírták volna: Férfias a kinézése. Pál folytatja, hogy megértesse magát. 6. Ha pedig az asszony nem akarja fejét befödni, vágassa le a haját: A rendezetlen hajviselet csak nagyon tág értelemben nem volt nőies. Nem utalt rendetlen nemi hajlamra, mint a férfi esetében, de Pál párhuzamba állítja a két esetet. Ha egy nő gondozza a haját, akár az ellenkező végletbe is eshet, és férfias megjelenést vehet fel; a férfiak egyébként is rövid hajukat bizonyos ünnepekre leborotválták (ld. Apuleius: Metamorphoses, 11,10).54 7-10. Pál első ellenérve a korintusiak magatartásával szemben a Ter 2-ben kinyilatkoztatott isteni akaraton alapul; a megteremtésük különbsége azt mutatja, hogy Isten azt akarta, hogy a férfi és a nő különbözzön egymástól. 7. A férfinak nem kell befednie a fejét: Ez férfiatlan lenne. A nőre vonatkozó párhuzamos következtetés a 10. versben szerepel. Isten képmása és dicsősége: Mivel a bűnbeeséskor az ember elvesztette Isten dicsőségét (ld. a 2,7 magyarázatát), Pál itt az emberiség eredeti állapotát idézi fel. az asszony a férfi dicsősége (ÚKB: dísze): Az zsidó hagyományban, amelyet Pál jól ismert, a nő is Isten képmása (Ter 1,27; vö. J. Jervell: Imago Dei, FRLANT 76, Göttingen 1960) és Isten dicsősége (Ap.Móz. 20,1-2). De Pál ezt itt nem mondhatta. Olyan formulát kellett találnia, amely a férfi és a nő különbözőségét emelte ki, és a Ter 2,18 igazolta azt a gondolatot, amelyre a 9. v. utal, hogy a nő a férfi dicsősége volt (ld. A. Feuillet: RB 81 [1974] 161-182). A Ter 2,21-23 szerint a nő a férfi oldalából lett, míg a férfi a föld porából (Ter 2,7). Pál azt akarja, mondani, hogy ha Isten azt akarta volna, hogy a férfi és a nő egyforma legyen, akkor ugyanúgy teremtette volna meg őket. 10. viselje az asszony annak jelét, hogy hatalom alatt áll: Pál fogalmazása annyira tömör, hogy jelentésére csak a kontextusból lehet következtetni. A gör. exusian echein csak azt jelentheti “hatalmat gyakorolni/ tekintéllyel bírni”, és Pál biztosra veszi, hogy a nő vezető szerepet tölt be a közösségben (5. v.). Éppen nőként bír tekintéllyel, és ezért női mivoltát hajviseletével is ki kell fejeznie. az angyalokra való tekintettel: Hogy ne botránkoztassa meg más egyházak küldötteit. A hasonló szóhasználatot ld. a Gal 4,14; Lk 7,24; 9,52-ben, a Gal 1,8 ellentéteként. 11-12. Pál érvének a 7-10. versekben foglalt alapja a teremtés elbeszélés volt, amelyet a zsidók arra használtak, hogy a nő kisebbrendűségét bizonyítsák a férfival szemben (Josephus: Cont.Ap. 2,24 §201; ld. J. B. Segal: JJS 30 [1979] 121-137). Pál itt egyszerűen elutasítja ezt az értelmezést. 11. az asszony nem más, mint a férfi: A keresztény közösségben a nő nem ér kevesebbet, mint a férfi (ld. J. Kürzinger: BZ 22 [1978] 270-275). 12. minden Istentől van: Az a tény, hogy a férfi forrása a nő (a 3b-vel ellentétesen), ugyancsak az isteni szándék megnyilatkozása, és a Ter 2,21-23 zsidó értelmezését megcáfolja (ld. Philón: Quaest.Gen. 1,16).55 13-15. Pál második érve a gyakran már természettörvénynek számító, általános szokás kanonizálára épül. 14. ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik: A homoszexualitás jele. 15. haját fátyol gyanánt kapta: I. sz.-beli ábrázolásokon a nők hosszú hajfonatokba burkoltan láthatóak (ld. E. Pottier – M. Albert – E. Sapiglio: “Coma”, Dict. des antiquités grecques et romaines, Paris

17

1887, 1361, 1368-1370). 16. Pál utolsó érve más egyházak gyakorlatával kapcsolatos. Biztos benne, hogy mindenki egyetértene abban, hogy a férfiaknak férfiasan, a nőknek nőiesen kell kinéznie.

(Adinolfi, M.: “Il velo della donna e la rilettura paolina di 1 Cor 11:2-16”, RivB 23 [1975] 94-110. Boucher, M.: “Some Uneexplored Parallels to 1 Cor 11:11-12 and Gal 3,28”, CBQ 31 [1969] 505-508. Martin, W. J.: “1 Cor 11:2-16: An Interpretation”, Apostolic History and the Gospel [Fest. F. F. Bruce, szerk. W. W. Gasque és mások] Exeter 1970, 231-241. Meier, J. P.: “On the Veiling of Hermeneutics (1 Cor 11:2-16)”, CBQ 40 [1978] 212-226. Padgett, A.: “Paul on Women in the Church: The Contradiction of Coiffure in 1 Cor 11:2-16”, JSNT 20 [1984] 69-86. Pagels, E.: “Paul on Women: A Response to Recent Discussion”, JAAR 42 [1974] 538-549. Scorggs, R.: “Paul and the Eschatological Woman”, JAAR 40 [1972] 283-303.; “Paul and the Eschatological Woman: Revisited”, JAAR 42 [1974] 532-537.)

56 (b) AZ EUKARISZTIA (11,17-34). Pál a keresztény közösség másik társadalmi problémájára tér rá (→ 51). Válaszának lényege, hogy nem lehet eukarisztiát ünnepelni egy olyan közösségben, amelynek tagjai nem szeretik egymást. 17. miközben ezt hangsúlyozom (ÚKB, KNB: a következő intézkedéssel kapcsolatban): A meglehetősen ügyetlen váltás a 16. versre tekint vissza, míg a vers utolsó része az elkövetkezőkre irányul. 18. szakadások vannak köztetek: A helyzetről valószínű Kloé népe számolt be Pálnak (1,11). A szakadások ebben az esetben (21-22. versek) mást jellegűek, mint az 1,12-ben leírt pártoskodás. ezt részben el is hiszem: Pál nem szívesen, de tudomásul veszi a hírt. 19. Kell is, hogy szakadás legyen: Nem egyszerű beletörődés a megváltoztathatatlanban, hanem egy eszkatologikus szükségszerűség megfogalmazása (figyelemreméltó a dei használata a 15,25.53-ban); itt ez figyelmeztetésként hangzik. Egyes keresztények helytelen magatartása kiemeli az igazi hívők viselkedését, és így megkönnyíti Isten ítéletét. 20. már nem az Úr vacsoráját eszitek: Annak ellenére, hogy elhangzottak a rituális szavak (24-25. v.), a szeretet hiánya miatt (21-22. v.) a valóságban nem történt meg az eukarisztia ünneplése. 21. Az étkezésre magánháznál került sor (Róm 16,23), amelynek szobái nem voltak elég tágasak ahhoz, hogy a közösség valamennyi tagja egy helyen lehessen. Az így létrejött megosztottságot kiélezhette az a római szokás, hogy a vendégeket társadalmi rangjuk szerint osztályozzák, és ezért az alacsonyabb rangúak kevesebbet vagy semmit nem kaptak (ld. J. Murphy O’Connor: St. Paul’s Corinth, 153-161). ki-ki a saját vacsoráját veszi elő: Csak a közösség jómódú tagjai engedhették meg maguknak, hogy korán érkezzenek, és egyedül saját vágyaik betöltése foglalkoztatta őket. A közösség szegényebb tagjai esetleg egész nap étlen dolgoztak. 22. Nincs otthonotok evésre-ivásra?: Ha nem érdekelte őket egyéb, mint az evés és az ivás, inkább otthon kellett volna maradniuk, és nem tették volna nevetség tárgyává az egyszerű étkezést. a nincsteleneket: Sok korintusi hívő szegény volt (1,26), és a mástól való függéssel járó megaláztatást súlyosbította a megvetéssel telt elhanyagolás. 57 23. Pál úgy jelenik meg, mint egy láncszem abban a hagyomány-láncolatban, amely Jézusig megy vissza; az ő tekintélye jelen van az egyházban. 24-25. Az alapítási igék páli változata közelebb áll a Lukácséhoz (22,15-20), de nem függ tőle. Az apostol kisebb módosításokat eszközölt a szövegben, amely már változott a liturgikus használat során (ld. EWJ). Az eukarisztia jelentéséről → 82:128–132. 25. Lukáccsal ellentétben, aki az anamnésist csak a kenyérrel kapcsolatban említi (22,19), Pálnál a kehellyel kapcsolatban is van egy (esetleg tőle származó) buzdítás. Az “ezt tegyétek az én emlékezetemre” formula jelentése sok vitát váltott ki (ld. F. Chenderlin: Do This as My Memorial, An Bib 99, Rome 1982), de a kontextusban értelmét a 26. vers határozza meg, amely tk. Pál kommentárja, azzal a céllal, hogy a korintusiakat szembesítse az eukarisztia egzisztenciális jelentőségével. 26. az Úr halálát hirdetitek: Jézus halálát, amely a szeretet tette (Gal 2,20), egzisztenciális módon hirdetik (2Kor 4,10-11), az ételből és italból való közös részesedés által (10,16). A hiteles emlékezés Krisztus utánzása (11,1), amely által Isten megmentő szeretete (Róm 8,39) hatékonyan jelenvalóvá válik a világban. Ebből a szemszögből nézve világos, hogy miért tette lehetetlenné az eukarisztia hiteles ünneplését a korintusiak magatartása (20-21 v.). amíg el nem jön: Krisztus dicsőséges visszajöveteléig (15,23).58 27. Pál a korintusi helyzetre alkalmazza az eukarisztiának ezt az értelmezését. aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét: Pál a korintusiak egymással szemben tanúsított szeretetlen magatartására gondol (21. v.). A gen.-ban levő tu kyriu nyilvánvalóan mind a kenyérre, mind pedig a kehelyre vonatkozik. az Úr teste és vére ellen vét: Ha az eukarisztikus lakoma résztvevőit nem egyesíti a szeretet (26. v.), azok közé számítanak, akik Jézust megölték (MTörv 19,10; vö. Zsid 6,4-6; 10,29). 28. Ebből adódik a kiengesztelődéshez vezető önvizsgálat jelentősége (Mt 5,23-24) az eukarisztia ünneplése előtt. 29. megkülönböztetné az (Úr) testét: A hívőknek e kritérium alapján kell megítélniük magukat. Meg kell vizsgálniuk, mennyire hiteles a viszonyulásuk Krisztus testének többi tagjához – ez

18

a téma már ismerős a korintusiak számára (6,15), és a 10,17 is említést tesz róla. 30. gyöngék és betegek: A zsidó gondolkodásnak megfelelően, amely összefüggésbe hozta a bűnt és a betegséget (Mk 2,1-12; Jn 9,1-2), Pál isteni büntetésnek tekint egy korintusi járványt. sokan: Sokan (hikanoi, ld. BAGD, 374) meghaltak, és sokan legyengültek. 31. Ha megítélnénk magunkat: Az isteni büntetést csak az önfegyelem által lehet elkerülni. 32. Ha azonban az Úr ítél meg bennünket, az fenyítésünkre szolgál: Azzal, hogy a kellemetlen tapasztalatokat nevelő célú figyelmeztetésnek tekintik, ösztönzést kapnak arra, hogy elkerüljék a büntetést érdemlő viselkedést. ezzel a világgal együtt: A korintusiak által tanúsított önzés azokat jellemezte, “akik elvesznek” (1,18). 33. várjátok meg egymást: Gyakorlati tanács arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet a “testet megkülönböztetni” (29. v.) és kiküszöbölni az önzést (21. v.), amely lehetetlenné teszi azt az osztozást, amelynek jellemeznie kellene az eukarisztia ünneplését. 34a. Összevetve a 22. verssel ez egy fajta kompromisszum, amelynek az a célja, hogy csökkentse a társadalmi különbségeknek a közösségi életre gyakorolt hatását. A gazdagok jóllakhatnak otthon, de az eukarisztikus lakomán meg kell elégedniük a közös javakkal. 34b. a többit: Pál a liturgikus ünneplés egyéb vonatkozásaival is elégedetlen volt, de ezek nem voltak annyira súlyosak, és ráért megérkezésekor foglalkozni ezekkel.(Käsemenn, E.: “The Pauline Doctrine of the Lord’s Supper”, ENTT 108-135. Klauck, H.-J.: Herrenmahl und hellenistischer Kult, NTAbh 15, Münster 1982. Léon-Dufour, X., Le partage du pain eucharistique selon le Nouveau Testament. Paris 1982. Murphy O’Connor, J.: “Eucharist and Community in 1 Cor”, Worship 50 [1976] 370-385; 51 [1977] 56-69. Theissen, G.: Social Setting, 145-174).

59 (c) A LÉLEK AJÁNDÉKAI (12,1-11). A peri de bevezető formula arra utal, hogy ez is a korintusiak által felvetett kérdés. Pál válasza, amely a 14,40-ig tart, arra utal, hogy a kérdés a lelki ajándékok hierarchiájára vonatkozott. Meg lehetett figyelni egy énközpontú vetélkedést, amely ártott az egyház egységének. 1-3. E kritérium szerint kell megítélni a Lélek ajándékait. 2. hogyan hajszoltak benneteket: Valamikor az eksztázis tette elfogadhatóvá a bálványimádást. átkozott legyen Jézus: Bizonyos megvetés volt abban a módban, ahogyan a “lelki emberek” semmibe vették a történelmi Jézus életének tanulságát (2Kor 5,15), és valószínű Pál alkotta ezt a meghökkentő formulát, azért, hogy tömören fogalmazza meg ennek a magatartásnak a következményeit. Jézus az Úr: Pál elejét veszi minden lelki elitizmusnak azzal, hogy eszükbe juttatja: valamennyien letették ezt a keresztségi hitvallást (Róm 10,9). Ld. J. M. Bassler: JBL 101 (1982) 415-418; 52-54. 4-7. Mivel valamennyi ajándékoknak közös eredete van, ugyanazt a célt kellene szolgálniuk. 8-10. Az adományok listája (vö. 12,27-30; Róm 12,6-8; Ef 4,11) nem kimerítő jellegű, és nem lehet pontos meghatározásokat adni. A karizmatikus csoportok által vélelmezett értelmezések jórésze tetszőleges. 11. Mivel a Lélek az, aki adja és “cselekszi” az adományt, senkinek sincs oka kevélynek lenni (ld. J. Koenig: Charismata, Philadelphia 1978.)60 (D) A TESTNEK SOK TAGJA VAN (12,12-21). Noha az ókorban szélesen elterjedt volt a társadalomnak a testhez való hasonlítása, nem valószínű, hogy ez volt a páli fogalom gyökere (→ 82:122–127). Mindenekelőtt azt tapasztalta, hogy a társadalmat a megosztottság határozza meg (Gal 3,28), és a keresztény közösség “test” mivoltát állította, hogy kihangsúlyozza szerves egységét. Lehet, hogy a fogalom közvetlen kiváltója az volt, hogy a korintusi Aszképiosz-templomban testtagokat ábrázoló fogadalmi ajándékokat látott (ld. Murphy O’Connor: St. Paul’s Corinth, 165). 12. sok tagja van: A sokféleség az egységben gyökerezik. A különféle tagok az egy közös létben részesednek. Krisztus: Akárcsak a 6,15-ben a közösséget jelöli. 13. egy Lélek itatott át: A tény, hogy a potizein ige aoristosban áll, azt mutatja, hogy nem az eucharisztiáról van szó (3,6-8). A Lélek jelen van az egyházban (3,16; 6,19). 14. nem egyetlen tagból: Ez a szövegösszefüggés központi gondolata. Amint az emberi testnek sok tagra van szüksége (14-20. versek), ugyanúgy az egyháznak is sokféle lelki adományra van szüksége, és mindegyiknek magvan a maga szerepe. 21. Nincs rád szükségem: A nézőpont kissé megváltozik. Most arról van szó, hogy a tagoknak szükségük van egymásra. 23-25. Az öltözköds tekintetében a nemi szervek nagyobb figyelemben részesülnek mint a szem vagy az orr. A szemérem ösztöne rávilágít az isteni tervre, amelynek értelmében pl. a szem nem áll mindenek fölött. 27. egyenként tagjai: Az ek merous pontos szándéka nem egészen világos. Közösségileg a korintusiak egy testet alkotnak, de egyenként annak tagjai (vö. Róm 12,5). 28-30. Pál a lelki adományra alkalmazza a 14. verset. 28. Az első három ajándék, amely külön, személyhez kapcsolva szerepel, az ige alapvető, hármas szolgálatát képezi, amelyre az egyház épül. másokat prófétává: Ld. a 14,3 magyarázatát. másokat tanítóvá: Szerepük abban különbözhetett a prófétákétól, hogy azt a liturgikus összejövetel keretein kívül gyakorolhatták (ld. a Róm 12,6-7 magyarázatát). 31. értékesebb adományokra: Vagy a 28. versben felsoroltak, amennyiben az ige felszólító módban áll, vagy azok az ajándékok, amelyeket a korintusiak helytelen módon túlbecsültek, ha állításról van szó.

19

61 (e) A SZERETET A LEGNAGYOBB AJÁNDÉK (13,1-13). Első látásra úgy tűnik, hogy a 13. fej. megbontja a 12. és 14. fej. egységét. Ezért úgy vélték, hogy (a) ez egy kiegészítés, amely nem Páltól származik (E. L. Titus: JBR 27 1959, 299-302); (b) egy ide helyezett töredék valamelyik levélből, amelyet az 1Kor-ba illesztettek (W. Schenk: ZNW 60 1969 219-243); (c) egy más alkalomra írt levél, amelyet maga Pál illesztett ide (Barrett, Conzelmann). Az első két hipotézis alaptalan. A harmadikat alátámasztja az írás stílusa (Weiss), és a “legfőbb erény dicsérete” hellenista irodalmi műfaj használata (vö. U. Schmid: Die Primael der Werte im Griechischen von Homer bis Paulus, Wiesbaden 1964), amely a zsidó bölcsességi irodalomba is bekerült (pl. Bölcs 7,22–8,1; 1Ezd 4,34-40). Ennek ellenére a közvetlen kontextussal és a korintusi helyzettel való kapcsolat annyira sajátos, hogy gyakorlatilag biztos, hogy a 13. fej., jelenlegi helyén az 1Kor része.62 1-3. A három állítás hasonló minta szerint épül fel. Mindegyik esetben a feltételes protázisz utalást tartalmaz egy olyan karizmára, amelyről a 12. fej.-ben szó van, ld. nyelvek adománya (1. v. = 12,28), prófétálás (2. v. = 12,10.28), tudás (2. v. = 12,8), hit (2. v. = 12,9), segítés (3. v. = 12,28). Egyfajta fejlődés van az alacsonyabb rendű adományoktól – a nyelvek adománya (14,6-12), a szellemi adományokon és a csodát művelő hiten át, a mások javát szolgáló legtökéletesebb odaadásig. 2. semmi sem vagyok (ÚKB: mit sem érek): A keresztény csak a szeretet által létezik igazán (1,30). 3. hogy elégessék (ÚKB: égőáldozatul; KNB: hogy dicsekedhessem): Helyesebb a kauthésomai olvasat a kauchésómai változattal szemben (R. Kieffer: NTS 22 1975-76 95-97). Miután valaki szétosztotta javait, már csak a testét adhatja oda. Az elégetés a legszörnyűbb halálnemnek számított. 4-7. Ahelyett, hogy meghatározná a szeretetet, Pál megszemélyesíti. A 15 ige mindegyike egy másik személyt feltételez, és olyan erényekre figyelmeztet, amelyeket a korintusiak elhanyagoltak. Az erősek nem voltak “türelmesek és jóságosak” (8,1-13). Akik önmegtartoztatást gyakoroltak a nemi életben csak a maguk útját tartották jónak (7,1-40). A közösség " a rossznak örült” (5,1-8). 8-13. Pál szembeállítja a jelent (“most”), amelyben a korintusiak túlbecsülik a lelki adományokat, a jövővel (“akkor”), amikor majd mindenekfölött a lényeges erényeket, a hitet, reményt és szeretetet fogják értékelni (ld. E. Miguens, CBQ 37 1975 76-97). 10. amikor pedig eljön majd a tökéletes, a töredékes véget fog érni: A to teleion – ek merus ellentétpár hasonló gondolatot fejez ki, mint a következő vers (felnőttkor – gyermekkor). Pál gyerekesnek tartotta a korintusiakat (3,1; 14,20), és azt várta tőlük, hogy felnőtté váljanak (14,20). 12. akkor pedig majd színről színre látunk: A metafora csak azt fejezi ki, amit az epignósomai, “valóban ismerni fogok”, és az ÓSz azt a módot fejezi ki vele, ahogy Mózes itt a földön ismeri Istent (Kiv 33,11; Szám 12,8; MTörv 34,10). Nem a boldogító színelátásra utal. mint ahogy én is ismert vagyok: Ld. 8,3; Gal 4,9; Róm 8,29. 13. A hit és a szeretet megszűnik a boldogító színelátáskor, de a szeretettel együtt lényegesek a keresztény élet számára (1Tessz 1,3; 2Tessz 1,3-4; Kol 1,4-5).

(Kieffer, R.: Le primat de l’amour, LD 85, Paris 1975. Sanders, J. T.: “1Cor 13: Its Interpretation since the First World War”, Int 20 1966 159-187. Spicq, C.: Agapé dans le Nouveau Testament, II, EBib, Paris 1959, 53-120).

63 (f) A PRÓFÉTÁLÁS FONTOSABB A NYELVEKEN VALÓ BESZÉDNÉL (14,1-25). A tény, hogy Pál bírálja a nyelveken való beszédet azt mutatja, hogy a korintusiak túl értékelték ezt az adományt. Úgy vélték, hogy az érthetetlen hangok titokzatos dadogása a Lélek birtoklásának legvilágosabb jele volt, és ezzel növelte a társadalmi megbecsülést. Pál leleplezi a lappangó individualizmust azzal, hogy a közösség hasznát emeli ki, amikor szembeállítja a nyelvek adományával a prófétálást. 1. törekedjetek: Van bizonyos valóságalapja annak a gondolatnak, hogy a hívők megkapják azt az ajándékot, amelyre vágynak. 2. nyelveken szól: Noha hallható, a glosszolália csak Isten számára érthető, aki ezt az ajándékot adta, és ezáltal különbözik az idegen nyelveken szólástól, amelyet az Csel 2,4-11 említ (vö. R. H. Gundry: JTS 1966 299-307). 3. prófétál: A prófétálást a közösségre gyakorolt hatása határozza meg. A kinyilatkoztatás, az üdvösség titkának újszerű megértése aktualizálódik a lelkivezetésben és a tanításban; ld. az 1Tessz 5,19-21 és Róm 12,6 magyarázatát. 5. kivéve, ha valaki meg is magyarázza: Ebben az esetben nincs különbség a glosszolália és a prófétálás között; ld. a 13,27-28. v. magyarázatát. 6-12. Pál három érvet használ annak igazolására, hogy az érthetetlen hangok semmit sem használnak: saját szolgálatát (6. v.), a hangszereket (7-8. v.), és az idegen nyelveket (10-11. versek). 11. idegen leszek annak, aki beszél: Habár a hit közösségében a másiknak testvérnek kellene számítania (8,11-12)! A glosszolália megbontja a közösség egységét. Az “idegen” a barbaros, “barbár” fordítása ; → 51:18. 13-19. A nyelveken szólás is használhat a közösségnek, amennyiben az értelem használata kíséri és érthetővé teszi. 13. aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy érthetően meg is tudja magyarázni: A többieknek nincs egy másik, a nyelveken szólókétól különböző adományuk az “értelmezésre”. Ez utóbbianak kell törekedniük egy másik ajándékra, hogy a többiek homályos istentapasztalatát

20

érthetővé tegyék (ld. A. C. Thiselton: JTS 30 1979 15-36). 14. a szellemem (KNB: értelmem): A Szentlélek ajándékként jelen van az emberben, és a racionális észtől különböző lelki csatornán keresztül működik. 15. A Szentlélek megfoghatatlan tevékenységének be kell hatolnia az értelembe és érthetővé kell válnia. énekeljek lélekben, de énekeljek értelemmel is: Ld. Kol 3,16. 16. ha csak lélekben mondasz hálaadást: Istent hálaadással (eucharistia) dicsérik kegyelméért (ld. 2Kor 1,3-4; 2,14). avatatlan: Egy hívő, aki nem érti, mi történik, vagy egy nem-keresztény. mondja rá (...) az ‘ámen’-t: A kereszténység a zsidóságtól vette át a szokást, hogy ámennel fejezze ki egyetértését az imádságban (MTörv 27,14-26; 1Krón 16,7-36; Neh 5,13; 8,6). Ez “az egész egyház felelősségét fejezi ki, hogy halljon, megértsen, próbára tegyen és ellenőrizzen” (Barrett). 20-25. Miután a glosszolália közösségen belüli dimenziójával foglalkozott, Pál ezúttal a közösség apostoli küldetésével kapcsolatban tárgyal róla. 21. Pál az Iz 28,11-12-t idézi, egy olyan fordításból, amely hasonlít az Aquilaszéhoz. Mivel az izraeliták nem hallgattak a prófétára, azzal fenyegeti őket, hogy olyan ellenség jön majd rájuk, aki félelmetesen “dadogó szavakkal és idegen nyelven szól” (Robertson-Plummer), ezért nem tudják megérteni. 22. Diatribé-műfajban ( 82:12) Pál egy képzelt ellenfél szájába ad egy, az idézetből levont következtetést, miszerint ha a glosszolália, a prófétálással ellentétesen haszontalan az egyházban, akkor az lehet a célja, hogy apologetikus jel legyen azok számára, akik nem rendelkeznek vele (ld. B. C. Johanson: NTS 25 1978–79 180-203. 23. Pál összefoglalja érvét (az un ilyen értelméről ld. BDF, 451, 1), és ellentmond beszédpartnerének. avatatlanok vagy hitetlenek: A két fogalom ugyanannak a csoportnak az objektív (kívülállók, avatatlanok) és szubjektív (hitetlenség) vonását fejezi ki. őrjöngtök (ÚKB: elment az eszetek): A következtetés egy szintre helyezi a kereszténységet és a pogány eksztatikus misztériumkultuszokat. 24-25. A mások építésében, bátorításában és vigasztalásában kifejeződő kölcsönös gondoskodás olyan nyilvánvalóan jó, és annyira más, mint a “világ” önközpontúsága, hogy a kívülálló számára kihívást jelent arra, hogy felismerje Isten cselekvő jelenlétét a közösségben.64 (g) A LELKI ADOMÁNYOK HASZNÁLATÁNAK RENDJE (14,26-40). A rendetlen vagy túl hosszú liturgikus összejövetel nem építi a közösséget. Következésképpen Pál ellentmond annak a véleménynek, miszerint annak, akinek valamilyen adománya van, ki kell tűnnie az összejövetelen. 26. zsoltára (ÚKB: dicsőítő éneke): Nem egy ószövetségi zsoltár, hanem egy spontán kompozíció, talán amilyen a Fil 2,6-11 vagy az 1Tim 3,16. kinyilatkoztatása: A prófétai beszéd alapja. 27b-28. egy pedig értelmezze. Ha nincs, aki értelmez, akkor hallgasson az egyházban: Ld. a 14,13 magyarázatát. 29. a többiek pedig ítéljék meg: Pál minden jelenlevőre gondol (14,16; 1Tessz 5,19-22), nemcsak a többi prófétára (vö. D. E. Aune, Prophecy, 219-222). Az elbírálás kritériuma minden bizonnyal az elmondottak összhangja a közösség hitével. 34-35. Ezek a versek nem egy korintusi mondást idéznek, amit egyesek érveltek (N. Flanagan – E. H. Snyder: BTB 11 1981 10-11; D. W. Odell-Scott: BTB 13 1983 90-93), hanem egy Pál utáni kiegészítést (G. Fitzer: Das Weib schweige in der Gemeinde, TEH 110, München 1963). Nemcsak hogy a Törvényre (talán Ter 3,16) való hivatkozás idegen Páltól, hanem a versek ellentmondanak a 11,5-nek. A tiltások az 1Tim 2,11-14 nőgyűlöletét tükrözik, és valószínű, hogy ugyanabból a körből származnak, mint az említett levél. Néhány kéziratban ezek a versek a 40. vers után szerepelnek. 36. vajon: A retorikus kérdés, amelyet kiemel a vagylagos é szócska, a 26-33. versekben leírt helyzetet utasítja el. 37. az Úrtól van (KNB: az Úr parancsa, ÚKB: akarata): Pál rendelkezett a küldetéséből fakadó tekintéllyel (15,8-11), és az övé volt Krisztus gondolata (2,16). Noha a P46-ban szerepel, az entolé, “parancs” nem hiteles (ld. G. Zuntz: The Text of the Epistles, London 1953, 139-140). 38. őt sem fogják elismerni: (ÚKB: róla sem vesznek majd tudomást): Pál nem tekinti Istentől ihletettnek (vö. 29. v.).

(Aune, D. E.: Prophecy in the Early Christianity and the Ancient Mediterranean World, Grand Rapids 1983. Cothenet, E.: DBSup 8, 12222-1337. Grundem, W. A.: The Gift of Prophecy in 1 Cor, Washington 1982. Hill, D.: New Testament Prophecy, Atlanta 1979.)

65 (V) Negyedik rész: a feltámadás (15,1-58). Különböző nézetek alakultak ki arról a helyzetről, amellyel Pál szembesült (ld. J. H. Wilson: ZNW 59 1968 90-107), de a legvalószínűbb hipotézis (ld. R. A. Horsley: NovT 20 1978 203-231), hogy a “lelki emberek” tagadták a feltámadást (12. v.; → 18), mivel a philóni bölcsességi okoskodás hatására úgy gondolták, hogy ők már birtokolják az örök életet (pl. De spec. leg., 1, 345). A test feltámadása értelmetlen volt azok számára, akik jelentéktelennek tartották a testet (ld. 6,12-20). Nem világos, hogy Pál hogyan szerzett tudomást a kérdésről.

21

66 (A) Az egyház hitvallása (15,1-11). 1. az evangéliumot: Pál válaszának alapja az egyháznak Jézus feltámadásába vetett hite. Mivel ő valóban feltámadt a halottak közül, a feltámadás már nem egyszerűen egy lehetséges elmélet a halál utáni életre vonatkozóan (→ 77:173–174). 2. A rendkívüli tömörség lehetetlenné teszi a pontos fordítást; legalább hat különböző lehetséges mondatszerkezetet javasoltak (ld. Conzelmann: 1 Corinthians, 250). úgy, ahogy hirdettem nektek: A pontos páli fogalmazás fontos. 3a. amit magam is kaptam: Bevezető a hitvalláshoz, amelyet Pál kapott és továbbadott. 3b-5. Semmi sem bizonyítja, hogy ez a legkorábbi hitvallás egy szemita formula fordítása lenne, de nagyon valószínű, hogy a palesztinai közösségből származott. Pál kiegészítése a háromszoros kai hoti, “és hogy”. 3b. Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint: Jézus halálának értelmezése az Iz 53,5 fényében talán magára Jézusra megy vissza (ld. JNTT 287-288). 4. eltemették: Ez megerősítette a halál tényét. harmadnapon feltámadt, az Írások szerint: Az egyetlen világos ószövetségi kapcsolat az Óz 6,2, de a későbbi zsidó hagyomány a harmadik napot az üdvösség napjaként értelmezte (Gen.Rab. 5b a Ter 22,4-5-höz; H. Friedman – M. Simon: Midrash Rabbah, London 1939, 1, 491). 5. Megmutatta magát: Az ophté ige nem passzív, hanem medio-passzív (ld. A. Pelletier: Bib 51 1970 76-79). A hangsúly Jézus kezdeményezésén van, nem az őt megtapasztalókon. 6. Pál kiegészítése azt emeli ki, hogy a szemtanúk egy része még elérhető volt. Nem a pünkösdi eseményről szóló beszámoló dublettje (ld. C. F. Sleeper: JBL 84 1965 389-399). 7. Jakabnak, majd valamennyi apostolnak: Egy hagyománytöredék, amelyet Pál közbeiktatott, hogy átvezessen saját tapasztalatához. Akárcsak Pál, Jakab, “az Úr testvére” (Gal 1,19), nem volt Jézus tanítványa (vö. Csel 1,21-22). A Ev.Héb. 7. fejezete számol be arról, hogy Jézus megjelent Jakabnak (HSNTA 1, 165). 8. mint egy elvetéltnek (KNB: félresikerültnek): Lehet, hogy a kifejezés Pál ellenségeitől származik, akik így gúnyolták őt, megjelenése miatt (1Kor 10,10), és apostol mivoltát tagadták (1Kor 9,1-18). 10. valamennyiüknél többet munkálkodtam: A polémikus megjegyzés a 9,1-18-ban tárgyalt helyzetre utal.

(Kremer, J., Das Älteste Zeugnis von der Auferstehung Christi SBS 17, Suttgart, 1966; Lehmann, K., Auferweckt am dritten Tag nach der Schrift QD 38, Freiburg, 1968; Murphy O’Connor, J., “Tradition and Redaction in 1Cor 15,3-7”, CBQ 43 1981 582-589.)

67 Az eltérő tanok következményei (15,12-28). Az alapvetés után Pál szembesíti a korintusiakat tagadásuk következményeivel, és rámutat a feltámadásba vetett hitből fakadó jóra.

(a) A KORINTUSIAK ÁLLÍTÁSAI (15,12-19). Pál rávilágít arra, hogy amennyiben a korintusiak állításai igazak (12. v.), négy következtetést kell levonni: (1) Krisztus nem támadt fel (13.,16. versek); (2) Pál igehirdetése hiábavaló (14. v.), és azzal lehet vádolni, hogy tévesen szól Istenről (15. vers); (3) a korintusiak hite értelmetlen, és még mindig bűnösök (14, 17. versek); (4) az elhunyt keresztények véglegesen elvesztek (18. v.). Egy meglehetősen érzelmi jellegű megállapítással zárja gondolatmentét (19. v.). 12-13. Amennyiben itt és a 15-16. versekben Pál egy bizonyos személyről, Krisztusról fogalmaz meg következtetéseket, a korintusiak állításának azt kell jelentenie, hogy a feltámadás nem létezik, az nem része az emberiségre vonatkozó isteni tervnek. 14. hiábavaló: Pál szóhasználatában (1Kor 15,10.58; 2Kor 6,1; Fil 2,16; 1Tessz 2,1; 3,5) a kenos haszontalant jelent. Igehirdetése nem hozott semmi újjat, és a korintusiak sem változtak meg. 17. Hatástalan (ÚKB; KNB: hiábavaló): A mataia kifejezést használva (ld. 3,20), Pál még erőteljesebbé teszi a kenos jelentését. Ennek a versnek kulcsszerepe van az érvek sorában, és legjobban célba talált a korintusiaknál. Magukról úgy gondolták, hogy eltöltötte őket a bölcsesség (→ 65), éppen mivel keresztények voltak (ld. 2,8; 6,4). A Krisztushoz való megtérés által átalakultak, egy új létformába emelkedtek (ld. az 1,30; 4,15 magyarázatát), viszont ha Krisztus nem az volt, akinek Pál mondotta, akkor semmi sem változott. Olyanok voltak mint a többi ember. A feltámadás tagadásával éppen az általuk nagyra tartott állapotukat ásták alá ((ld. az 2,6-16 magyarázatát). 18. akik Krisztusban elszenderültek: Akik keresztényként haltak meg (1Tessz 4,16; 5,10) elvesztek, még akkor is ha életükben azt gondolták, hogy ők “lelki emberek” (az 1,18–ban ugyanaz az ige a hitetlenekre vonatkozik). Ez a 17. versből levont másik következtetés. 19. ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban: A pogányok közül sokan – Pál véleménye szerint alaptalanul – reménykedtek egy eljövendő boldogságban. Krisztus feltámadása által a halál utáni élet nem csak elméleti valószínűség, hanem valódi lehetőség volt; Krisztus feltámadását tagadva a keresztények ugyanolyan nyomorult helyzetbe kerültek.

(Bachmann, M.: “Zur Gedankführung in 1 Kor 15:12ff.”, TZ 34 1978 265-276. Bucher, T. G.: “Die logische Argumentation in 1 Kor 15:12-20”, Bib 55 1974 465-486. “Nochmals zur Beweisführung in 1 Kor 15:12-20”, TZ 36 1980 129-152.)

22

68 (b) PÁL TANÍTÁSA (15,20-28). Az emberi logikát itt felváltja a próféta minden értelmet és tapasztalatot meghaladó meggyőződésének szenvedélyes hirdetése. 20. zsengéje: Amit Krisztus sal megtett, Isten másokkal is megteheti, és jósága azt igazolja, hogy meg is fogja tenni. 21-22. Ld. Róm 5,12-21. Az Ádám-Krisztus párhuzam alapja az odatartozás (Ádámhoz a természet révén, Krisztushoz a döntés által) és az okság (Ádám megfertőzte az emberiséget a bűnnel és a halállal, Krisztus életet ad). 23. eljövetelekor: Az általános feltámadás Krisztus második eljövetelekor következik be (1 Tessz 4,16). 24-26. Feltámadása által Úrrá felmagasztalva (15,45; Róm 1,3-4; 14,9) Krisztusnak folytatnia kell művét legyőzve az ellenséges hatalmakat (2,6b), amelyek fogva tartják az élőket, majd a Halált, a halál fejedelmét. Uralma még nem tökéletes, és a korintusiak még nem uralkodnak (4,8). 24. minden fejedelemséget, minden hatalmasságot és erőt: A mitológiából merített kifejezések, amelyek az emberiség-ellenes erőket személyesítik meg. Ld. Róm 8,38; vö. Kol 1,16; 2,10; Ef 1,21. 25. addig kell neki uralkodnia: A szükségszerűség a prófétai zsoltárokban kinyilatkoztatott isteni tervből következik (bennfoglalt utalás a Zsolt 110,1b-re.) 26. A Halál megszemélyesítése az ÓSz-ből ismerős, pl. Zsolt 33,19; 49, 14; Jer 9,20-22; Hab 2,5; ld. N. J. Tromp: Primitive Conceptions of Death and the Netherworld in the OT, BibOr 21, Roma 1976). 27. Az Ef 1,20-22-ben is együtt szerepel a Zsolt 8,7 és 110,1. Mindkét zsoltáridézet a mindent hangsúlyozza ki, és ez lehetővé teszi a halálra való kiterjesztést, de egyben félreértésre adhat okot. Ezért Pál folytatja: “Világos, hogy az ő (Isten) kivételével, aki mindent alávetett neki (Krisztusnak).” 28. a Fiú maga: A történelemben Krisztus Isten nevében gyakorolja az uralmat, de mihelyt a történelem véget ér (24a. v.), már nem lesz küzdelem (24b. v.), ezért Atyja kezébe adja azt a tekintélyt, amelyet üdvözítő küldetése érdekében kapott. Krisztus alárendelése az Atyának problémás a dogmatikusok számára.

(Barth, G.: “Erwägungen zu 1 Kor 15:20-28”, EvT 30 1970 515-527. Cothenet, E.: DBSup 10, 173-180. Lambrecht, J.: “Paul’s Christological Use of Scripture in 1 Cor 15:20-28”, NTS 28 1982 502-527. Schendel, E.: Herrschatf und Unterwerfung Christi, BGBE 12, Tübingen 1971. Wilcke, H. A.: Das Problem eines messianischen Zwischenreiches bei Paulus, Zürich 1967.)

69 (C) Argumenta ad hominem a feltámadás igaza mellett (15,29-34). Pál hirtelen újból nagyon határozott stílusban szól, akárcsak a 12-19. versekben. Érveit 1) saját apostoli elköteleződéséből, és 2) a feltámadás tagadásának elkerülhetetlen etikai következményeiből meríti. 70 29. Számtalan magyarázat született e versre vonatkotóan (Foschini, Rissi), de a legelterjedtebb nézet szerint Pál a közösség azon tagjaira gondol, akik megkeresztelkedtek hitetlenként elhunyt rokonaik vagy barátaik javára (ld. Barrett, Conzelmann, Senft és mások). Pál szentségtana semmiképpen nem fért össze ilyen babonával, s még kevésbé használta volna érvként. Sőt az összefüggésben a 29. vers általánosan hivatkozik Pál küldetésére, akárcsak a 30-32a. versek. Ha így nézzük, akkor így lehetne fordítani: “Miért pusztítják el magukat a megholtakért (azokért, akik halottak a magasabbrendű szellemi igazságok számára)? Ha azok, akik valóban halottak, nem támadnak fel, miért pusztítják el magukat értük?” A korintusi “lelki emberek” azok, akik tagadták a feltámadást (→ 65), kigúnyolták Pált azért az erőfeszítésért, amelyet a szerintük “testi emberekre” pazarolt (→ 18). Azzal, hogy a második kérdésben még radikálisabban fejezi ki az ellentmondást, Pál felhívja figyelmüket ennek a törekvésnek a következményeire. Nem dolgozna a kimerülésig, ha nem lenne teljesen meggyőződve arról, hogy a halottak feltámadnak.

(Foschini, B. M.: “‘Those Who Are Baptized for the Dead’ 1 Cor 15:29”, CBQ 12 1950 260-276, 379-399; 13 1951 46-78; 276-283; Rissi, M., Die Taufe für die Toten, ATANT 42, Zürich 1962. Murphy O’Connor, J., “‘Baptized for the Dead’ 1 Cor 15:29 A Corinthian Slogan?, RB 88 1981 532-543.)

71 30. Miért tesszük ki mi is magunkat veszélynek minden órában?: Ennek a feszültségnek a kimerítő hatása alátámasztja a 29. v.-ben szereplő baptizontai fenti értelmezését (ld. Oepke: TDNT 1, 530). 31. a veletek való dicsekvésem: A látszólagos ellentmondás miatt kiegészítésnek lehetne tekinteni a verset (D. R. MacDonald: HTR 93 1980 265-276), de a birtokos hymetera jelző tisztázza a homályos genitívuszt (BDF, 285), és tárgyszerűen kell értelmezni, akárcsak a Róm 11,31-ben. Pál dicsekszik a korintusiakkal (9,2; 2Kor 3,2). 32a. emberi módon szólva: Ezzel a mondattal (ld. a 9,8 magyarázatát) Pál arra utal, hogy a vadállatokkal való küzdelmet Efezusban képletesen kell érteni, akárcsak az “oroszlán torkából menekülést” Zsolt 22,21; 1Makk 2,60; 2Tim 4,17; 1QH 5,9.11.19). Ld. A. J. Malherbe: JBL 87 1968 71-80. 32b. Ha a halottak nem támadnak fel: Ha csak ez az egy életünk van, miért szenteljük azt másoknak? Itt közvetlenül Pálról van szó, de a gondolatmenet alkalmazása széleskörű lehet. Az Iz 22,11-ből vett idézet az epikureus mondást idézhette fel, és a korintusi “lelki

23

embereknek” nem tetszhetett, hogy ilyen materialistákkal hozzák összefüggésbe. 33. Ne engedjétek magatokat félrevezetni: Pál most a közösség egészéhez szól. A Menanderből vett idézet (Thais, 218. töredék) közmondásnak számított, és a gonosz társaság itt azokat jelenti, aki tagadták a feltámadást. 34. némelyek ugyanis nem ismerik Istent: Valószínű utalás a 8,1-ben említett szlogenre, és arra mutat, hogy az erősek csoportja és a vers címzettje, a “lelki emberek” csoportja között bizonyos átfedések voltak.72 (D) A feltámadt test (15,35-49). Pál két egymáshoz kapcsolódó kérdésről tárgyal. Milyen a feltámadott test (35-44a versek)? Miből gondolhatjuk, hogy egy ilyen test valóban létezik (44b-49. v.)?73 35. A diatribé műfajban megfogalmazott kérdések (→ 82:12) egy valódi ellenvetést tartalmaznak. Ha a feltámadott testről semmit sem lehet mondani, akkor értelmetlen a feltámadásról tárgyalni. Milyen testben jönnek majd elő?: A judaizmusban ezt a kérdést első alkalommal Báruk Apokalipszisének második könyve veti fel (49,2), amelyet mintegy 30 évvel az 1Kor után írták. 36-38. A magból kikelő növénynek a teste különbözik az elvetett magétól. A növény alakját Isten határozza meg, és a mag formájából senki sem tudja kitalálni az ő szándékát, különösen hogy nagyon sok különböző növény hasonló formájú magból bújik ki. 39-41. A versek arról szólnak, hogy a “test” és “dicsőség” szavak nem egyértelműek. Mindegyikből többféle van, az általuk kifejezett valóságok is többfélék lehetnek, tehát más valóságokra is lehetne alkalmazni. 40. A zsidó hagyományban a csillagokat élőlényeknek tekintették (1Hén. 18,13-16; 21,3-6; Philón: De Plant. 12). 42-44a. Miután képzelt beszélőpartnerét így felkészítette, Pál úgy válaszolja meg a 35. v-ben megfogalmazott kérdést, hogy a jelenlegi test négy negatív tulajdonságát pozitív minőségekké alakítja át. A kiválasztott negatív tulajdonságok mindegyikével ellenfelei szívesen egyetértettek volna, és kiválasztásuk Pál tapintatáról tanúskodott. Az “elvetni” igét a 36-38. versekben foglalt gondolat kibontása miatt használja: a folyamatosság összeférhet a gyökeres változással. A két természetesen az eltemetést idézi fel. 44a. fizikai testet (ÚKB, KNB: érzéki testet): A jelző a psyché, “lélek” szóból származik, amelyet esetleg tisztán anyagi éltető elvnek tartottak (Quis rer. div. 55). A “földi test” kifejezés egyértelműbb lett volna, de Pál ezt (és ennek ellentétét) használta már a 40. v.-ben más értelemben. szellemi test (KNB: lelki test): Az Isten Lelke által átalakított emberi test, amely egy egészen más létmódot birtokol (ld. az 51-53 magyarázatát).74 44b. van lelki test is: Pál most kezdi megválaszolni a kérdést, hogy miből gondolhatjuk, hogy tényleg létezik a feltámadott test. Állítása bizonyos mértékig az ellenfeleiével közös alapon áll, és ez lehet a kiindulópont. Philón, ahhoz, hogy összhangba hozza a két teremtés-elbeszélést, megkülönböztette a Ter 1 lelki emberét a Ter 2 testi emberétől (Leg. alleg. 1, 31-32), és azt állította, hogy a második, a történeti ember az első, eszményi ember képmása volt (De op. mund., 134). Pál elfogadja ezt a megkülönböztetést, de azt mondja (valószínű Krisztusra gondolva), hogy a kapcsolatot másként kell érteni. 45. Ádám, az első ember, élőlénnyé lett: Azzal, hogy a Ter 2,7-ből vett idézetet kiegészíti “Ádámmal”, Pál történeti alaknak tekinti őt. Azáltal, hogy hozzáadja “az elsőt”, Philón exegéziséhez csatlakozik. az utolsó Ádám pedig éltető lélekké: A zsidó hagyomány, abban a meggyőződésben, hogy a vég megfelel majd a kezdetnek, az eszkatonban is szerepet tulajdonított Ádámnak (1Hén. 85-90; Ap.Móz. 21,6; 39,2; 41,1-3). Ez Pálnak lehetőséget adott arra, hogy Krisztust úgy mutassa be, mint a második Ádámot. Feltámadva Krisztus úrrá lett (Róm 1,3-4; 14,9), és így, az első Ádámmal ellentétesen, életadónak, nem pedig az élet befogadójának számított. 46. az első: Mivel Philón számára a mennyei ember testetlen és romolhatatlan volt (De op. mund., 134), testét “szellemiként” lehetett meghatározni. Pál szerint ezt csak Krisztus testéről lehetett állítani. Ezért megfordítja Philón sorrendjét, tehát visszájára fordítja ellenfelei véleményét, hiszen ők elfogadták a mennyei ember eszmét, és ezáltal megerősíti a 44b. versben megfogalmazott tanítását. 47. Pál még hangsúlyosabbá teszi, amit az imént állított, Philónra emlékeztető szavakkal. a földből való, a mennyből való: A kontextusban ezek a sokértelmű mondatok azt mutatják, hogy hova tartozik Ádám, illetve Krisztus, hiszen pl. az az állítás, hogy “valaki Írországból származik”, bizonyos tulajdonságokat feltételez. 48-49. Ezek a versek megismétlik a 21-22. v. gondolatát, de kissé különböző szemszögből. Mind Ádám, mind Krisztus az emberi lét egy bizonyos módját, reális lehetőségét jelenti, hiszen mindenki olyan, amilyen Ádám volt, és mindenki olyanná lehet, amilyen Krisztus. 49. hordtuk a képét: Ugyanolyan testtel rendelkezni.

(Altermath, F.: Du corps physique au corps spirituel, BGBE 18, Tübingen 1977. Barrett, C. K.: From First Adam to Last, London 1961. Dunn, J. D. G.: “1 Cor 15:45 – Last Adam, Life-giving Spirit”, Christ and Spirit in the New Testament [Fest. C. F. D. Moule, szerk. S. S. Smaley és mások] Cambridge 1973, 127-141. Morisette, R.: “La condition de ressuscité. 1 Cor 15:35-49: Structure littéraire de la péricope”, Bib 53 [1972] 208-228.

24

Pearson, B.: The Pneumatikos–Psychicos Terminology in 1 Corinthians; Scroggs, R.: The Last Adam, Oxford 1966. Sharp, J. L.: “The Second Adam in the Apocalypse of Moses”, CBQ 35 1973 35-46. Stemberger, G.: Der Leib der Auferstehung, AnBib 36, Roma 1972.)

75 Át kell alakulni (15,50-58). 50. J. Jeremias (NTS 2 1955-56 151-159) úgy véli, hogy a vers két része kiegészíti egymást, mert a “test és vér” alatt élő lényt ért, a “romlandóság” alatt pedig azokat, akik már meghaltak. Talán inkább arról van szó, hogy a “test és vér” a “romlandóság” miatt nem fér össze az örökkévaló országgal. 51. titkot: Rejtett igazság a végső eseményekről (Róm 11,25), amely Pálnak és Pál által lett kinyilatkoztatva. nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni: Hacsak a pantes u nem azonos az u pantes-szel (BDF, 433), Pál arra gondolt, hogy a parúzia azelőtt következik be, hogy a többi korintusi meghalna. Néhány szövegtanú kiiktatja a tagadószót, hogy kiküszöbölje Pál be nem teljesedett reményét, hogy megéri a parúziát. 52. Az élők és holtak megkülönböztetése azt a célt szolgálja, hogy kiemelje mindkét csoport esélyegyenlőségét; az emberi természethez kapcsolódik. a végső harsonaszóra: A harsona a zsidó apokaliptikus képek egyike (Jo 2,1; Szof 1,16; Ap.Esdr. 6,23; vö. 1Tessz 4,13-18). 53. Ha szó szerint vesszük az aphtharsia, “romolhatatlanság” és az athanasia, “halhatatlanság” nem szinonimák. Az első csak a testi létezőkre vonazkozhat (Bölcs 2,23; vö. J. Reese. Hellenistic Influence on the Book of Wisdom and Its Consequences, AnBib 41, Rome 1970, 65-66), de Pál Istenről is állítja a Róm 1,23-ban. Itt arról beszél, hogy milyen változáson kell keresztülmenniük az élőknek. 54b. A csúcspont elérésekor Pál két ószövetségi szöveget illeszt össze. Csak a Theodotion-féle fordítás közelíti meg Pál Iz 25,8 változatát (ld. A. Rahlfs: ZNW 20 1921) 182-199), amely arra indította, hogy az Óz 13,14–be beillessze a “győzelem” szót 56. Mindeddig a bűn, halál és törvény nem töltött be különösebb szerepet Pál teológiájában (→ 82:82–100). A vers egy Pál utáni lapszéli kiegészítésből származhat. 57. Jellemző módon Pál kiemeli, hogy a halál fölötti győzelem Jézus Krisztusnak köszönhető. 58. legyetek állhatatosak, rendíthetetlenek: A buzdítás a 2. v.-t idézi fel – “ha kitartotok benne” –, és így egy inklúzió jön létre.76 Befejezés (16,1-4).

(A) Gyűjtés Jeruzsálem javára (16,1-4). 1. ami pedig: A formula azt jelzi, hogy ezt a kérdést is a korintusiak vetették fel (7,1). A jeruzsálemi zsinaton (Gal 2,10), az Csel 15,36–18,22-ben leírt események után határozták el, hogy gyűjtést rendeznek a jeruzsálemi szegények javára, 51 legelején, (ld. J. Murphy O’Connor: RB 89 1982 71-91); vagy talán Kr.u. 49-ben (→ 79:31–33). Pál azt remélte, hogy jószándékú gesztusa áthidalja az egyre mélyülő szakadékot az egyház zsidó és pogány szárnya között (Róm 15,25-31). Galácia egyházainak: Pál valószínű második látogatása alkalmával értesítette erről a galatákat (Csel 18,23), Efezusba vezető útján. ti is úgy tegyetek, amint azt elrendeltem: Valószínű, hogy hosszú efezusi tartózkodása idején kérhette a korintusiak támogatását (Csel 19,8-10), talán egy előző levélben (1Kor 5,9), hiszen ezúttal kérdésük a gyűjtés módjára vonatkozott. Nincs utalás közvetlen kapcsolatra a korintusiak és a galaták között, hiszen Pál azzal folytatja, hogy megismétli az utóbbiaknak adott utasítást. 2. a hét első napján: Vasárnap (ld. W. Roloff: Sunday, Philadelphia 1968). A liturgikus összejövetelben kifejeződő összetartozás arra kell indítsa őket, hogy másokkal szemben nagylelkűek legyenek. mindegyiktek: A korintusi hívek egyike sem volt nélkülöző (1,26), de a szöveg azt a benyomást kelti, hogy a rendelkezésre álló összegyűjtött pénz kevés volt. Azért, hogy a begyűjtött pénzösszeg tiszteletére legyen az egyháznak, hetente félre kellett tenni valamennyit. Arról, hogy miként válaszoltak erre a kérdésre, ld. 2Kor 8–9. 3-4. Ezek az utasítások arról tanúskodnak, mennyire ügyelt Pál arra, hogy a pénzről való gondoskodás ne homályosítsa el szolgálatának tanúságtétel-jellegét (9,15; 1Tessz 2,5-9). Alaptalan az olyan feltételezés, hogy Pált az anyagiak helytelen kezelésével vádolták volna.

(Georgi, D.: Die Geschichte der Kollekte des Paulus für Jerusalem, TF 38, Hamburg 1965. Nickle, K. F.: The Collection, SBT 48, London 1966).

77 (B) Pál útitervei (16,5-9). 5-7. A körülmények arra kényszerítették Pált, hogy változtasson tervein (→ 50:9). 8. Ez a vers mutat rá az 1Kor megírásának helyére.

78 (C) Néhány ajánlás (16,10-18). 10-11. Timóteus már elindult, és Pál korintusi fogadtatása miatt aggódik (4,17). 12. Apolló: A korintusiak szembeállították Pált és Apollót (1,12; vö. 3,5-9; 4,6); Pál világosan megmondja, hogy ő nem akadályozta meg Apolló visszatérését Korintusba. 15-18. Sztefanász, Fortunátusz és Achaikusz hozhatták a korintusiak levelét (7,1). Ha ez így van, akkor talán ők erősítették meg a Kloé háznépe által hozott híreket (1,11). 15. Sztefanász háznépét: Pál keresztelte

25

meg (1,16), tehát az első korintusi megtértek közé tartozott (vö. Csel 17,34). Achája: Görögország déli és központi része, Kr.e. 27-től római tartomány (Strabón: Geogr., 17.3,25). magukat a szentek szolgálatára szentelték: A szükséget látva cselekedtek. 16. A keresztény tekintély alapja a közösség tevékeny szolgálata. Pál sürgeti a korintusiakat, hogy ismerjék el a 15. versben kimondott tényt. 17. Achaikusz: A becenév (“az achájai”) arra utal, hogy egy olyan felszabadított rabszolga lehetett, aki egy ideig Görögországon kívül élt.

79 (D) Záró üdvözlet (16,19-24). 19. Aqvila és Priszcilla: Priskáról férje előtt tesz említést a Róm 16,3 (→ 51:132) és az Csel 18,18.26. Ez azt mutatja, hogy magasabb státusza volt, mint férjének (ld. Meeks: First Urban Christians, 59). a házukban összejövő egész egyházzal: Ez a fajta összejövetelt meg kell különböztetni az egész egyház összejövetelétől (14,23; Róm 16,23). A kisebb csoportok összejövetelét az átlagos házak korlátozott befogadóképessége tette szükségessé (ld. a 11,21 magyarázatát). 20. szent csókkal: Ld. a Róm 16,16 magyarázatát. A csók határozottan része volt a 2. sz.-beli keresztény liturgiának (ld. K.-M. Hofmann: Philema Hagion, BFCT, Gütersloh 1938), de Pál idején csak valószínű, hogy az volt (ld. G. Stählin: TDNT 9, 139-140). Tehát ez az utasítás nem bizonyítja, hogy Pál leveleit a liturgikus összejöveteleken olvasták fel. 21. Mivel a leveleket különböző titkárok írták (Róm 16,22; ld. G. Bahr: CBQ 28 1966 465-477), Pálnak hitelesítenie kellett azokat (Gal 6,11; Filem 19; Kol 4,18; ld. G. Bahr: JBL 87 1968 27-41). A hamisítás nem volt ismeretlen (2Tessz 2,2; vö. 3,17); → 45:19–22. 22. aki nem szereti az Urat: A philein használata a megszokot páli agapein helyett arra utal, hogy ez egy hagyományos keresztény formula lehetett, amely talán a liturgiából származott (ld. C. Spicq: NovT 1 1956 200-204). átkozott legyen (ÚKB; KNB: legyen kitaszított): Ld. a 12,3 magyarázatát. Maranatha: A sokféleképpen értelmezett kifejezés (Did. 10,6) valószínű az arám mārânā’ ’athā’ (“Urunk, jöjj el”) összevonásából származik. Mivel nincs korabeli tanú a felszólító módra, de alanyi rag szerepel a 4QEnb 1 iii 14-ben (ld. Fitzmyer, TAG, 223-229). A formula a liturgiából eredő könyörgés az Úr második eljöveteléért (4,5; 5,5; 11,26; 15,23). 24. szeretetem legyen mindnyájatokkal: Mindazon nehézség ellenére, amit a korintusiak okoztak neki, figyelemre méltó Pál atyai szeretetének megnyilvánulása (4,14-15; 2Kor 12,14).

26