4. tétel: A vizuális problémák rendszere az óvodai nevelési

program alapján. A foglalkozások tervezése, szervezése. A

vizuális nevelés módszerei

A vizuális problémák rendszere az óvodai nevelési

program alapján

Az óvodai vizuális nevelés hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy az óvodapedagógus

milyen mélységben és alapossággal ismeri szakterületét, hogyan tudja pedagógiai,

pszichológiai és egyéb tudományos ismereteit ötvözni a vizuális nevelés szűkebben

értelmezett speciális szaktárgyi ismereteivel.

Az óvodai Nevelési Program is utal azokra a vizuális problémákra, amelyek megközelítése,

kibontakoztatása éppen az adott életkorban a legoptimálisabb. A továbbiakban felvázoljuk a

spirálisan bővülő vizuális problémák rendszerét.

Az óvodáskor kezdeti szakaszában a képalakítás alapjául szolgáló vizuális

problémák: - a szín: színválasztás, színhasználat, színazonosítás és -megkülönböztetés,

színösszehasonlítás

- a forma: egész és részforma, formarészlet, formaalkotás vonallal és folttal

- a folt: foltképzés vonalakkal, színnel

- a kompozíció: képi elemek szétszórt elrendezésben, tájékozódás a kép síkján, térviszonyra

történő jelképszerű utalás (verbális kiegészítéssel)

- a ritmus: ismerkedés a ritmusképzés legegyszerűbb módjával (szín- és foltritmus)

A plasztikai munkák vizuális problémái: - a képlékeny anyag - tapintással megismerhető tulajdonságai (nyomkodható, gyúrható

és térben alakítható)

- a képlékeny anyag alakítása nyomán létrejött téri formákba valaminek a „belelátása"

- a téri forma: egész és részforma

- a téri forma és az azt létrehozó mintázási technika és munkafogás közti összefüggés

- a díszítés: nyomképzés, applikálás a képlékeny anyagba

- a faktúra: a felületi minőségek sokfélesége.

Az építés vizuális problémái:

- a tér: a tárgyak térbeli helyzete, egymáshoz rendelésének egyszerű lehetőségei;

soralkotás, ritmusképzés

- a szín: színhasználat, színválasztás

- a forma: a részformák és egész formák a térben

- az arány: összehasonlítás (kisebb, nagyobb stb.)

Vizuális problémák a 4-5 évesek csoportjában (az előzőekben felsoroltakon túl,

illetve magasabb szinten megjelenő formában)

A képalakítás vizuális problémái: - a vonal: vonalfajták és vonalminőségek

- a szín: színkeverés, színegyüttesek, színállandóság

- a forma: tagolt forma, formaképzés színfoltokkal

- a kompozíció: a képelemek elrendezése a szétszórt elrendezéstől az egyvonalas

sorakoztatás felé; agyagkompozíciók és azok díszítése.

A plasztikai munkák vizuális problémái: - a téri forma: a formai jellemző jegyek alapján történő összehasonlítás, a formák

felületi minősége (természeti formák és mesterséges formák esetében is) a formai jegyek

megjelenítésének problémái (emberi alak, állatfigura stb.)

- az arány: a téri formák közti arányviszonyok

- a forma és az anyagok sokféleségének egymáshoz rendelése (anyagszerűség, stílus stb.) a

funkció szemszögéből.

-

Az építés vizuális problémái: - a téri forma: egyszerű forma, összetett forma, formacsoport; alapvető egyensúlyi

helyzetek (stabil, instabil); az építőelemek összeillesztésének sorrendje és módozatai

- az arány: az építmény méretei és funkciója

- a téri helyzet: a téri elemek elrendezésének szempontjai, a téri viszonyok célszem

pontú alakítása.

Vizuális problémák az 5-6-7 évesek csoportjában (az előzőeken

túl):

Képalakítás: - a forma: a formák gazdagítása újabb részformákkal, valamint a formák díszítése, a

formák karakterjegyeinek kifejezése

- a ritmus: színritmus, formaritmus stb.

- a szín: egyéni színkedvelés, színmegfigyelések kifejezése, díszítés színnel

- a kompozíció: egyéni témák megjelenítése a fő- és mellékalakok, valamint a

környezeti elemek jelölésével; egyéni és közös kompozíciók

Plasztikai munkák: - a tér: térkifejezés a kép síkján.

- a forma: karakteres formák létrehozása

- a kompozíció: térbeli kompozíciók kétalakos szoborral is kiegészítve

- a díszítés: változatos alapanyagokon az ismert és újabb formaelemekkel és elrendezéssel

- az arány: az arányviszonyok finomodása a formák között és a formán belül.

Az építés vizuális problémái: - a tér: több térrészlet összekapcsolása; statikai viszonylatok (stabilitás, labilitás, alá

támasztás stb.)

- az arány: differenciáltabb arányviszonyok

- a forma: gazdagodó formavilág az építményekben, a valóságos formák leképezése

(makett)

A műalkotások nézegetése során felmerülő vizuális problémák: - a téma: a mű tartalmi üzenete

- a kompozíció: téri vagy sík-kompozíció;

a mű kompozíciós rendje;

fő- és mellékalakok a műben;

kiemelés, alárendelés

- az arány: a mű belső arányrendszere,

a műalkotás és környezetének rendszere

- a szín: a mű meghatározó színvilága, a színek hangulatkifejező értéke

- a felület minősége: szobrok, plakettek, érmek felületének tapintással történő érzékelése.

A fejlesztés tartalma. A tevékenység

megszervezésének ajánlott módszerei

Az 1989-ben kiadott - 1990. IX. 1-jétől bevezetett - Óvodai Nevelési Program életkori

csoportokhoz kötve fejti ki a fejlesztés tartalmait és a tevékenység megszervezésének

ajánlott módszereit:

3-4 éves korban a fejlesztés tartalmának alapja az anyagokkal, eszközökkel,

valamint a technika kivitelezés lehetőségeivel történő ismerkedés.

A tevékenységek a képalakítás, a plasztikai munkák és az építés tevékenységformái köré

rendeződnek. Különös hangsúlyt kap a gyermekek önkéntessége, az élményeikhez

kapcsolódó egyénileg választott témák kifejezhetősége: a gyerekek kedve, érdeklődése

szerint, képzeteik, emlékképeik, képzeletük nyomán.

A képalakítás megindításának útját a szórt elrendezéstől a képelemek, részformák

elemeinek egymáshoz rendelésének próbálgatásában jelöli meg. E vizuális probléma

megközelítéséhez többféle technikai eljárás kipróbálását is ajánlja. Az ajánlott módszerek

felsorakoztatásában, pedig hangsúlyozza az eszközök, anyagok használatának óvónő által

történő bemutatását.

A vizuális és tapintási tapasztalatok gazdagítására az apróbb tárgyak gyűjtését,

válogatását javasolja - az érzékelési és észlelési tapasztalatok verbális kifejezésének

próbálgatásával történő kiegészítéssel. A próbálgatást, az anyagok tulajdonságaival való

ismerkedést a plasztikai alakításban is részletezi, majd felsorolja a mintázási technikákat,

munkafogásokat. Részletesen felsorolja az építés által létrehozható alakzatokat, az általuk

nyerhető alapvető térbeli tapasztalatokat. Felvázolja a belső terekben megvalósítható építési

lehetőségeket és utal az óvodaudvaron, a szabadban történő játékos térbeli tevékenységre

alkalmas lehetőségekre.

A tevékenység megszervezése kapcsán hangsúlyozza az oldott csoportlégkör

megteremtésének fontosságát. Praktikus tanácsokat ad az eszközök, anyagok tárolásához.

Nevelési módszereket ajánl a tevékenység irányításához (a serkentés formáit: biztatás, dicséret,

elismerés stb.). Szervezési útmutatást is ad - elsősorban a differenciált . irányítás lehetőségének

megteremtéséhez. Az ábrázolással összefüggő szokásrendszer megalapozására is felhívja a

figyelmet.

4-5 éves korban a fejlesztés tartalmát a gyermekek személyes élményeire,

elképzeléseire és tapasztalataira alapozott képi-plasztikai kifejezésre alapozza. A gyermekek

vizuális képességei fejlődésének megfelelően bővülnek az alkotó-alakító tevékenység

lehetőségei: játékeszközök, bábok és kellékek, alkalmi ajándéktárgyak stb. készítése és

díszítése is lehetővé válik ebben az életkorban - a fokozatosság érvényesítésével. Meg jelennek a

képalakítás gazdag változatai; a formafejlődés, a színhasználatban bekövetkezett gazdagodás

(színkeverés is), a kompozíciós képesség fejlődésének megindulása is ebben az irányban hat.

A plasztikai munkák készítése során ez a korosztály a formák tagolása, az alapvető formai

jellemzők kifejezése felé halad. Az alapvető formanyelv ismeretének birtokában - az

alaptechnikák és munkafogásainak alkalmazásával képesek emberi alakok, állat-és

játékfigurák mintázására. Az építés lehetőségeinek részletezése a tér alakításának

sokféleségére utal - a gyermekek által kedvelt témakörök építményeinek (vár, alagút, sátor

stb.) gyakori megvalósításával.

A tevékenység megszervezésének ajánlott módszerei kifejtésében körültekintő tá-

jékozódást, a téma és a technika választhatóságát emeli ki a kötelező foglalkozások

bevezetéseinél. Hangsúlyozza a tapasztalatokon és élményeken alapuló egyéni kifejezés

lehetőségeinek érvényre jutását, valamint a színválasztás szabadságát. Újabb eszközök és

anyagok megismertetését is javasolja a program e fejezete. A mikrocsoportos alkotómunka

bevezetését is ajánlja, valamint az értékelés módjára is ad útmutatást.

5-6-» 7 éves korban a fejlesztés tartalma a kifejezés témáinak képi-plasztikai meg-

jelenítésére utal, majd a környezetalakításban történő aktív - tárgykészítéssel is bővíthető -

gyermeki közreműködést helyezi a figyelem középpontjába. A képalakításban megjelennek

a közös kompozíciók. Ismét felszínre kerülnek újabb technikai megoldások. A plasztikai

munkák körében a többalakos térbeli kompozíciók, a változatos anyagok és eszközök, illetve

szerszámok használata jelenik meg. Az építésben tapasztalatok gazdagodása nyomán

makettek, modellek és egyéb változatos építmények alkotása várható a nagycsoportban. A

programnak e változatában a műalkotások nézegetése ebben a fejezetben jelenik meg először -

természetesen nem kizárólagossággal -, tehát a korábbi életszakaszokban is mutathatunk

értékes képzőművészeti alkotásokat.

A tevékenység megszervezésének ajánlott módszerei a gyermeki önállóságot, a saját

kifejezési módot, egy távolabbi cél érdekében történő tevékenykedést, nagyobb témakör

hosszabb ideig történő feldolgozását javasolja az eddig megismert módozatok Kiegészítésére.

Az ún. „íráselőkészítő gyakorlatokat" az óvodai vizuális neveléstől idegennek tartja. Útmutatást

ad a múzeumlátogatások célszerű módjához, s a környezettel való meghitt kapcsolat

kialakításához.

A korosztályonkénti részletes ajánlások után közöl néhány átfogó „Minden korosztály

számára érvényes javaslatok"-at Ezek hasznos útmutatások a gyermek alkotó alakító

tevékenységével és a kész munkákkal kapcsolatos óvónői eljárásokhoz.

A fejlődés jellemzői

Ez a fejezet a fejlesztés várható eredményeit összegzi, melyek a természetes fejlődésmenet

és a fejlesztés kölcsönhatásaként jönnek létre. E megállapítások is életkori szakaszonként

különülnek el. A fejlődés folyamata nem halad minden gyermeknél egyenlő ütemben, így

természetesen a fejlettség szintjei sem azonosak az azonos életkorú gyermekek esetében. A

feltüntetett értékek, megállapítások támpontokat jelenthetnek - elsősorban a fejlődéslélektani

gyermekmunka-elemzésekhez és a gyermekek speciális szituációkban történő viselkedésének

értékeléséhez. Ennek részletezését az Óvodai Nevelési Program 203-206-ig terjedő oldalain

ismerhetjük meg.

A foglalkozások tervezéséről

Az ajánlás alapján megtervezhetők a célok és feladatok egész évre. Melléjük konkrét

témákat lehet rendelni, melyek az adott helyzetnek megfelelően kerülhetnek

megvalósításra. Egy cél és feladat több témában is megvalósulhat.

A már meglévő ismeretekre kell építeni, mindig nehezítve a gyerekek fejlettségi

szintjétől függően a feladatokat, hogy a fejlődés biztosított legyen!

A következetes tervezést segíti az is elő, ha nemcsak az ÓNP által behatárolt területeket

(képalakítás, plasztikai munkák, építés), hanem ezeken belül az ábrázolás, díszítés,

kézművesség minőségileg szintén eltérő területeit is jelzi az óvodapedagógus. Ez lehetővé

teszi a helyes arány kialakítását, hiszen az ábrázolás, díszítés, kézművesség más-más

fejlesztési lehetőségeket ad, ám a gyerek életében nem azonos súllyal vannak jelen.

Ugyanakkor mindhárom területet tartalmazza a képalakítás és plasztikai munka is.

Ajánlatos feltüntetni az integráció módjait is, hiszen a komplex módon megtervezett

nap feltétlenül hatásosabb fejlesztést nyújt, mint az egy-két foglalkozásra építő.

Tulajdonképpen minden nap sorra kellene kerülnie mindegyik foglalkozásnak úgy, hogy

közülük naponta másikra kerül a hangsúly, és a köré csoportosított a többi.

A feladatcsoport megoldására hagyjon a pedagógus hosszabb időt, hogy mindegyik

gyereknek legyen módja elvégezni. Erre azért van szükség, hogy a továbbhaladást ne

akadályozza a nagyon eltérő szint, ami abból adódik, hogy nem mindegyik gyerek birkózik

meg az egymásra épülő feladatokkal. Az ÓNP kissé ellentétben áll ezzel, de ha az a cél, hogy

kellő időben iskolaéretté váljanak a gyerekek, és lehetőleg ne durva kényszer hatására,

csak ez a mód kínálkozik rá.

Az irányítás, a motiválás lelkes, közös cselekvés legyen, mert ez a feltétele annak, hogy ne

kényszernek éljék meg a gyerekek a vizuális foglalkozásokat, és megmaradjon belső igényük,

sőt fokozódjon a vizuális közlés, kifejezés iránt. Ez a pedagógus munkáját is hatékonyabbá,

élvezetesebbé teszi, és kevésbé zavarja járkálásával, nézegetésével, érdeklődésével az

elmélyült, alkotó munkát.

A vegyes csoportoknál ésszerű a tervezésben a korcsoportból adódó más-más feladatot is

feltüntetni, hogy könnyebben lehessen összehangolni a munkát, és érvényesülhessen a

nagyobbak által nyújtott példa és segítség is.

Szólnom kell a természet megfigyelés utáni ábrázolásról is, vagy másképpen a közvetlen

megfigyelés alapján történő ábrázolásról: nem mellőzhető ez az óvodában sem, de feltétlenül

érdemes összekötni, integrálni más foglalkozással, pl. a természet megismerésére neveléssel,

vagy az irodalmi neveléssel stb. Nyomon követhetik egy magocska csírázását, és a növényke

növekedését, vagy az élősarok állatkáina’ életét. Ez a megfigyelés nem idegen az

óvodáskorú gyermektől, ugyanakkor kielégíti a közvetlen megfigyelés kritériumait is. Ez az

ábrázolás elősegíti a megfigyelő és koncentráló képesség fejlődését, a képzetek kialakulását,

gazdagodását. Tájékoztatást ad a pedagógusnak arról, hogy ép-e a gyerek színérzékelése

(természetesen, ha színekkel dolgoznak). Ez fontos, hiszen másfajta fejlesztést, feladat- és

célkitűzést igényelnek a színtévesztő és színvak gyerekek. Erről természetesen csak orvosi

vizsgálat adhat biztos diagnózist, de a pedagógus jelezheti gyanúját a szemorvosnak. A

színvak gyermekek a színlátóknál jóval érzékenyebbek a tónusokra. Ez például olyan

szempont, melyet figyelembe kell venni az ilyen gyermek vizuális nevelésénél.

A vizuális nevelés módszerei

A hatékony munkának feltétele, hogy jól megválasztott, megfelelő helyen és időben

alkalmazott módszereket használjon a pedagógus. Néhány, a vizuális nevelésben

nélkülözhetetlen módszert ismertetek itt.

Bemutatás: A vizuális nevelésben bemutatáson többnyire a technikai fogások (anyag-

és eszközhasználat) szemléletes közlését értjük.

Szemléltetés: A vizuális nevelésben a szemléltetés a vizuális feladathoz és témához

kapcsolódó tárgyak, jelenségek, ábrák, folyamatok képszerű bemutatása.

Magyarázat: szóbeli eligazítást jelent, mely a bemutatás, szemléltetés módszerét egészíti

ki.

Beszélgetés: a pedagógiában a nevelő és a gyermek közötti kapcsolat leggyakoribb

módja. Olyan kétoldalú szakasza a nevelésnek, amelyben mindkét fél: a pedagógus és a

gyermek egyaránt aktívan vesz részt. Változatai: kérdés - felelet problémamegoldás szabad

beszélgetés.

Elbeszélés: a szóbeli közlés egyik fajtája. Az elbeszélés módszerén a különböző

események, folyamatok és jelenségek eleven, szemléletes és érzelemgazdag kifejezését

értjük. Alkalmazásának fontos követelménye a felépítés egyszerűsége, a beszéd érthetősége

és világossága.

Ellenőrzés: a nevelési folyamatban a feladatok rendszeres, hibátlan, színvonalas

teljesítésének biztosítására szolgáló módszer. Az ellenőrzés tartalmában és formájában

az életkortól és a fejlettségi szinttől változik. Az ellenőrzés kiterjed a tárgyi feltételekre is.

Értékelés: a (tanulói) teljesítmények mennyiségi és minőségi elemzése és összegezése,

más szóval minősítés. Az óvodában a pedagógus a gyermek munkáját több szempont

szerint értékeli: a gyermek személyiségének fejlődése szempontjából - pl. feladatmegértés,

feladattudat alakulása, képességek fejlődése stb.; a csoport általános fejlődési jellemzőinek

alakulása szempontjából stb. Az értékelés folyamatosan történik. Lehet emellett értékelni a

foglalkozások után a gyerekek aktív részvételével is. Az értékelésnek fontos szerepe van az

esztétikai nevelésben: megalapozza az értékrendet, az önértékelést, a vizuális esztétikai

értékek szóbeli kifejezéséhez ad mintát, bővíti a szókincset.

Természetesen ezzel a néhány módszerrel nem merült ki a vizuális nevelésben alkalmazható

eljárások összes fajtája. Ezek a módszerek azonban szinte minden vizuális foglalkozáson

jelen vannak. Törekedni kell arra is, hogy a csak szóbeli megközelítést lehetőleg mellőzze

a nevelő, és kerüljenek előtérbe a gyakorlati, szemléletes jellegű módszerek, mert azok

eredményesebbek a gyermek utánzási készenléte miatt! Sokszor, ahol a magyarázat

csődöt mond, ott a szemléltetés, bemutatás teljes sikerrel jár.