a birosagi jogkorben okozott karterites gyakorlata

5/9/2018 A Birosagi Jogkorben Okozott Karterites Gyakorlata - slidepdf.com

http://slidepdf.com/reader/full/a-birosagi-jogkorben-okozott-karterites-gyakorlata 1/33

Dr. Éles Anita

A bírósági jogkörben okozott kártérítés

gyakorlata



2

A bírósági jogkörben okozott kártérítés gyakorlata

I. Bevezet ő – II. A bírósági jogkörben okozott károk megtérítése iránti perek általános kérdései – III. A felek tisztességes, pártatlan, ésszer ű id ő n belül befejezett bírósági eljáráshoz való jogát nevesít ő jogszabályok – IV. A kártérítés jogalapja és feltételei – V. Zárszó

I. Bevezet ő

A természetes és a jogi személyek egyre több kártérítési pert indítanak a közhatalmiszervekkel, többek között a bíróságokkal szemben. Az emberek szélesebb kör ű jogitájékozottsága, – országunknak az Európai Unióhoz történt csatlakozása – várhatóan e perek számának további növekedését fogja eredményezni.

A statisztikai adatok szerint a bíróságok pernyertességének aránya évek óta 90 % feletti, ám

ez a tendencia – ha nem is jelentő

s mértékben, de – csökken, így a bíróságoknak többfigyelmet kell szentelniük a gyors, pontos, időszer ű jogalkalmazásra, hogy ne szolgáltassanak alapot az ellenük irányuló kereseti követelések előterjesztésére, s a jogkeresők igényének megfelelő, magas színvonalú jogszolgáltatást nyújtsanak.

A bírósági jogkörben okozott károkért való felelősségre a Polgári Törvénykönyvünk 1 szűkszavú rendelkezést tartalmaz, amelyet tartalommal a bírói gyakorlatnak kell, illetvekellett megtöltenie iránymutatást adva a bíróságok és más jogalkalmazók számára.

A kialakult ítélkezési gyakorlat – a korábbihoz képest – az alkalmazotti felelősségre nemhivatkozik, ehelyett az Európai Unió tagállamai bíróságainak ítélkezését is követve a

bíróságok felelőssége kerül előtérbe. Az Európai Emberi Jogok Bíróságának esetjoga isalátámasztja ezt, amely szerint az államok nem hivatkozhatnak például a bírósági szervezettúlterheltségére, bíróhiányra, adminisztrációs vagy technikai nehézségekre.2

A bíróságokkal szemben támasztható kártérítési követelés jogcíme – a fentiek miatt is – bővül, s ezzel a bírói gyakorlat hézagpótló, jogfejlesztő szerepe er ősödik. Ehhez hozzájárul azis, hogy az új jogcímeket meghatározó jogszabályi rendelkezések nem mindig egyértelműek,emellett számos általános fogalmat alkalmaznak, melyek jelentéstartalmát a konkrétesetekben kell meghatározni – pl.: jogellenesség, ésszer ű időtartam, a perek tisztességeslefolytatása, méltányos elégtétel. Bár a jogalkotó törekszik a felmerülő jogviták részletesszabályozására, e törekvésnek értelemszer űen vannak korlátai, ezért is fontos a bírói gyakorlat

fejlődési irányának vizsgálata. Másrészt a bírói gyakorlat által kimunkált hézagpótló, jogfejlesztő megoldások – amennyiben helytállóságukat a hosszabb idejű alkalmazásuk is bizonyítja – idővel jogszabály formájában ölthetnek testet, illetve kidolgozottabb,hatékonyabb szabályozásra sarkallhatják a jogalkotót.

A bírósági jogkörben okozott károk megtérítéséért való speciális felelősség vonatkozik a bíróságoknak a polgári, a büntető, a munkaügyi vagy a közigazgatási peres, peren kívüli,rendes, illetve rendkívüli, valamint a végrehajtási eljárásuk során okozott károk megtérítésére,sőt, a jogszabállyal a bíróságokhoz telepített feladatok – például a bírósági panaszirodai jogitájékoztatás3 – ellátásával összefüggésben okozott károk megtérítésére is. A bírósági jogkör fogalma alá tartozik minden magatartás, amelyet a bíróság képviseletébeneljáró személy, alkalmazott a hatósági tevékenysége során tanúsít.



3

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalának statisztikai jelentése szerint a bíróságokkal szemben indított egyes perek kereseti jogcím szerinti megoszlása a 2003-asévben a következők szerint alakult:

- végrehajtás megszüntetése iránt indított perek – 1 %

- végrehajtási igényperek – 1 %- munkáltatói kölcsön visszafizetése iránt indított perek – 1 %- munkaügyi perek – 1 %- közös tulajdon megszüntetése iránti perek – 4 %- személyiségi jog megsértése miatt indított perek – 3 %- egyéb perek – 1%- bírósági jogkörben okozott kártérítés megfizetésére irányuló perek – 88 %

Bíróságokkal szemben indított egyes perek kereseti

jogcím szerinti megoszlása 2003.

1%1%

1%

4%

1%

1%

88%

3%

Végrehajtás megszüntetése iránt

indított perek

Végrehajtási igényperek

Munkáltatói kölcsön

visszafizetése iránt indított perek

Munkaügyi perek

Közös tulajdon megszüntetése

iránti perek

Személyiségi jog megsértése

miatt indított perek

Egyéb perek

Bírósági jogkörben okozott

kártérítés megfiz.-re ir. perek

A fenti adatokból is egyértelműen megállapítható, hogy a bíróságokkal szemben támasztott

igények nagy részét arra alapozzák, hogy a kárt bírósági jogkörben okozták.

II. A bírósági jogkörben okozott károk megtérítése iránti perek általános kérdései

II/1. Felperes - II/2. Alperes - II/3. Képviselet - II/4. Hatáskör - II/5. I lletékesség - II/6. Eljárási illeték - II/7. Elévülés

II/1.

A bírósági jogkörben okozott károk megtérítése iránt pert a károsult indíthat, aki lehet

természetes, illetve jogi személy, vagy jogi személyiség nélküli gazdálkodó szervezet.

II/2.

A bíróság mint a per alperese, speciális jogalanynak tekinthető. A helyi és a munkaügyi

bíróság perbeli jogképességgel nem rendelkezik, így amennyiben a kárt a helyi vagy a

munkaügyi bíróság okozza, az illetékes megyei (f ővárosi) bíróság perelhető.4

Viszonylag gyakran fordul elő, hogy a felperesek a bíró ellen vagy a bíróság mellett az eljáró

bíró, bírák ellen is indítanak kártérítési pert. Abban az esetben, ha a felperesek a kártérítési

követelésüket arra alapítják, hogy a bíró az ítélkezési tevékenysége ellátása során okozta a

kárukat, az alkalmazotti felelősség szabályai alapján a bíróság perelhető. Más kérdés, hogy ha

a felperesek ragaszkodnak ahhoz, hogy alperesként a bíró álljon perben, akkor az ítéletet a bíróval szemben kell meghozni – tartalmilag a kereset elutasításával.



4

Amennyiben a felperesek személyhez f űződő jogaik megsértése címén a PolgáriTörvénykönyvr ől szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 84. § (1) bekezdése a-d)

pontjaiban meghatározott igényeket érvényesítenek, úgy a keresetet a bíróval szemben iselőterjeszthetik.5 A Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kártérítés azonban ez esetben iscsak a bírósággal szemben érvényesíthető.

A bíróság marasztalása esetén a bírónak a bírósággal szembeni kártérítési felelőssége a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 85-88. §-ain alapul.

Számtalanszor előfordul, hogy a vélt vagy valódi sérelmet szenvedett felperes a bíróságivégrehajtó károkozása miatt indít pert. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény(a továbbiakban: Vht.) alapján megkülönböztetünk önálló, illetve megyei bíróságivégrehajtókat. Amennyiben a kárt önálló bírósági végrehajtó okozza, úgy a kártérítési pert aVht. 236. § (1) bekezdése értelmében6 a személyes felelőséggel bíró önálló bíróságivégrehajtó ellen kell megindítani, s a per lefolytatása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik. 7 A megyei (f ővárosi) bírósággal szolgálati jogviszonyban álló megyei bírósági végrehajtó mint

bírósági alkalmazott károkozása esetén azonban a Vht. 256. § (1) bekezdése8 és a Ptk. 349. §-a

alapján a megyei (f ővárosi) bíróság perelhető.

A Vht. 1994. szeptember 1-től 2001. augusztus 31-ig hatályos 230. §-ának (2)-(3) bekezdéseialapján, miszerint a végrehajtó eljárásának törvényességét a megyei bíróság elnöke felügyelte,ügyvitelének és hivatali működésének felügyelete pedig a helyi bíróság elnökének feladatavolt, az önálló bírósági végrehajtó jogellenes tevékenysége, mulasztása miatt is a megyei(f ővárosi) bíróság ellen léptek fel a károsultak. A törvényességi felügyelet, illetőleg azügyviteli és hivatali működés, szakmai ellenőrzés azonban nem jelent folyamatos, tételesvizsgálatot a megyei bíróság elnöke részér ől, ezért ilyen esetben a megyei bírósággalszembeni kártérítési követelés nem lehet megalapozott. Ezt a gondolatot támasztja alárendezve a korábban vitás kérdést a Vht. 2001. szeptember elsején hatályba lépett módosításais, amely az önálló bírósági végrehajtóval kapcsolatos – eddig a megyei (f ővárosi) bíróságelnökére ruházott – feladatokat a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara hatáskörébe utalta.9

A végrehajtók károkozó magatartásával kapcsolatban tehát elmondhatjuk, hogy a bíróságkizárólag a megyei (f ővárosi) bírósági végrehajtók jogellenes tevékenysége vagy mulasztásamiatt perelhető eredményesen, jóllehet, ezt a felfogást – figyelembe véve az ilyen címenelőterjesztett keresetekben hozott döntéseket – nem minden bíróság osztja.

II/3.

A bíróságok perbeli képviselete többféleképpen valósulhat meg. A bíróságok szervezetér ől ésigazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 20. § (3) bekezdéseszerint a megyei bíróság jogi személy, ugyanezen törvényhely (2) bekezdése szerint pedig amegyei bíróságot az elnök vezeti. A megyei bíróság elnöke mint törvényes képviselő (Ptk. 29.§ (3) bekezdés) a bíróságok képviseletében maga is eljárhat, vagy a képviselet ellátásávalügyvédet vagy ügyvédi irodát bízhat meg. Annak sincs akadálya, hogy a megyei bíróságelnöke a bírósággal munkaviszonyban álló jogtanácsost alkalmazzon, vagy a Polgári

perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 67. § (1) bekezdés d) pontjaalapján a bíróság valamely ügyintéző alkalmazottját bízza meg a jogi képviselettel.

A törvényes képviseletnek egy másik formája is ismert, eszerint a bíróságok jogiképviseletér ől az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (a továbbiakban: OIT) gondoskodik.10



5

Az OIT Szervezeti és Működési Szabályzata a jogi képviselet ellátását a Bsz. 55. §-a alapjánfelállított Hivatal Módszertani és Jogi Képviseleti Főosztályára bízta. Az OITH ügyintéző tisztviselői pedig a Pp. 67. § (1) bekezdés d) pontja alapján járhatnak el a bíróságképviseletében.E jogi képviseleti formák közül a leggyakrabban az utóbbival találkozhatunk, amikor a

bíróság képviseletében az OITH ügyintézőként feltüntetett, az OITH-hoz az OIT által beosztott – ítélkezést nem folytató – bíró jár el.

II/4.

A bírósági jogkörben okozott károk megtérítésére irányuló perek a Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontja alapján a megyei bíróságok hatáskörébe tartoznak. E hatásköri szabályalkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte egy indítványozó arra hivatkozással, hogy nemvárható el tárgyilagos és elfogulatlan ügyintézés a megyei bíróságtól, ha bármely más

bíróságot kellene elmarasztalnia egy harmadik személy vagy szervezet javára. Az

Alkotmánybíróság a vizsgálatát kiterjesztette a Ptk. 7. §-ának (1) bekezdésére is, amelyszerint a törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük – ha törvény másképpen nem rendelkezik – bírósági útra tartozik.

Az Alkotmánybíróság – az általa e témában hozott határozatában – rámutatott arra, hogy az akörülmény, miszerint a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség eldöntése is bíróiútra tartozik, nem állítja szembe a Ptk. 7. §-át az Alkotmány 57. §-ában11 írt „pártatlanság”követelményével. A konkrét ügyekben eljáró bíróság pártatlanságát a bírák kizárásáról szólóeljárási szabályok garantálják. A különféle szintű bíróságok közötti ügymegosztás – ahatáskör – szabályozásában a jogalkotót nagyfokú szabadság illeti meg, azon túl, hogy atörvényi szabályozásnak bizonyos alkotmányos követelményeket (pl. a jogorvoslathoz való

alapvető jog tényleges megvalósíthatóságát) ki kell elégítenie. A vizsgált körben azonban ahatáskör szabályozása sem a jogbiztonság követelményét, sem a bírói úthoz való jogot nemsérti. Az Alkotmány ugyan lehetővé teszi külön bíróságok létesítését, azt azonban nem lehetmegállapítani, hogy az Alkotmányból kényszer űen következnék az ügyek e csoportjának arendes bíróságok hatásköréből való kivétele, akár az alap-, akár jogorvoslati eljárásban.Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. 23. § (1) bekezdés b) pontját támadóindítványt elutasította.12

II/5.

A bírósági jogkörben okozott károk megtérítése iránti perek elbírálására illetékes bíróság azáltalános illetékességi szabályok alapján, az alperes székhelye szerint illetékes – megyeihatáskör ű – bíróság. Speciális szabály e körben nem érvényesül. Az más kérdés – éppen azelőzőekben is említett pártatlanság elvének érvényesülése érdekében – hogy az ügyet nem

bírálhatja el az a bíróság, amely ellen keresetet terjesztettek elő. Erre figyelemmel, az eljárásitörvény alapján a kijelölési szabályokat kell alkalmazni. Amennyiben a kárt a megyei bíróságokozta, a kártérítési per lefolytatására illetékes megyei bíróságot az ítélőtáblának kellkijelölnie. Egyéb esetben a kijelölés kérdésében a Legfelső bb Bíróság dönt.13 Akkor, ha az alperesi bíróság valamennyi bírája elfogultsági kifogást terjeszt elő, vagy a Pp.13. § (1) bekezdés a-c) pontjaiban14 meghatározott kizárási ok a bíróság vezető jével szembenáll fenn, illetve, ha a károsult az ítélőtáblát kívánja perelni, az iratokat az illetékes bíróságkijelölése céljából a Legfelső bb Bírósághoz kell felterjeszteni.



6

II/6.

A bírósági jogkörben okozott károk megtérítésére irányuló perek tárgyi illeték-feljegyzési jogosak,15 ami azt jelenti, hogy a per megindításakor a felperesnek nem kell eljárási illetéketlerónia, annak viselésér ől a bíróság a pert befejező határozatában dönt. Ez a szabály arra

ösztönözheti az igényérvényesítő

ket, hogy a követelésüket minél magasabb összegbenhatározzák meg, s teszik ezt azért is, mert nem gondolnak arra, hogy az előzetesen le nem rótteljárási illetéket általában a pervesztes félnek kell viselnie.

II/7.

A Ptk. 349. §-ának 1992. október 29. napjáig hatályban volt (2) bekezdése a bírósági jogkörben okozott kárigény érvényesítésére vonatkozó elévülési időt egy évben határoztameg. Az 53/1992. (X. 29.) AB határozat a fenti rendelkezést megsemmisítette arrahivatkozással, hogy az elévülés tekintetében a közhatalmi aktussal vagy egyébként aközhatalom gyakorlása során kárt okozó államigazgatási (bírósági, ügyészségi) szervek kedvezményezésének más szervezetekkel és egyéb személyekkel szembenimegkülönböztetésnek alkotmányos alapja nincs. E tekintetben ugyanis az alkalmazottikárokozás tényállásához képest az államigazgatási jogkörben való károkozásnak semmifélespecifikuma nem állapítható meg. Ennek hiányában, a szabályozásban az adott tényálláslényeges elemére nézve – a diszkrimináció tilalma folytán – egyenlőségnek kell fennállnia.Az egyenlőség követelményét sértő szabályozás a kártérítési processzusban résztvevő alanyok közötti diszkriminációt jelent, ezért az alkotmányellenes.

Az Alkotmánybíróság e határozatának közzétételét követően keletkezett jogviszonyok eseténaz általános elévülési szabályokat kell alkalmazni, így az elévülési határidő a bírósági

jogkörben okozott károk megtérítése iránti igények előterjesztése tekintetében öt év.

Polgári jogi felelősségi rendszerünk szerint minden károkozás – amely nem minősül jogszer űnek – jogellenes. Tekintsük át, azokat a jogszabályi rendelkezéseket, amelyek a felek jogaiként nevesítve tartalmaznak előírásokat, részben megadva ezáltal a bíróságok eljárásának keretét.

III. A felek tisztességes, pártatlan, ésszer ű id ő n belül befejezett bírósági eljáráshoz való jogát nevesít ő jogszabályok

III/1. A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény III/2. Az emberi jogok és alapvet ő szabadságok védelmér ő l szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó

nyolc kiegészít ő jegyző könyv kihirdetésér ő l szóló 1993. évi XXXI. törvény III/3. A bíróságok szervezetér ő l és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény

III/4. A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

III/1.

A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 57. § (1) bekezdéseszerint a Magyar Köztársaságban (…) mindenkinek joga van ahhoz, hogy (…) valamely

perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.Ugyanezen szakasz (5) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban a törvénybenmeghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és máshatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták

ésszer ű

id ő

n belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő

országgyű

lésiképvisel ő k kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.



7

III/2.

Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetésér ől szóló1993. évi XXXI. törvény 6. Cikke (a továbbiakban: Római Egyezmény) azt a mindenkit

megillet ő

jogot rögzíti, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszer ű id ő n belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában (…). III/3.

A Bsz. tartalmazza, hogy a Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a bíróságok gyakorolják.16 A bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról - törvényben szabályozott eljárás során - véglegesen döntenek.17 A bíróság határozata mindenkire kötelező (…).18 Mindenkinek joga van ahhoz, hogy bírói útra tartozó ügyét független és pártatlan bíróság tisztességes eljárás során és ésszer ű határid ő n belül bírálja el.19

III/4.

A Pp-t módosító 1999. évi CX. törvény – az Országos Ítélőtábla székhelyének ésilletékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról – 2000. január elsejei hatállyal a bíróságok feladatátújrafogalmazta. Eszerint a bíróságnak az a feladata, hogy – összhangban a törvény céljával – a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszer ű id ő n belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse.20

Abban az esetben, ha valakinek e jogát a bíróság megsérti, az ebből eredő teljes kárának megtérítését polgári perben követelheti, amennyiben az eredeti állapot helyreállítása nemlehetséges, vagy azt a károsult alapos okkal nem kívánja.21

Ahhoz, „hogy ilyen kártérítő kötelem valaki terhére keletkezzék, természetesen mindigvalamely jogalap (kauza) fennforgása szükséges. E nélkül a kár azt terheli, akit ért. Ezt (éscsak ezt) fejezi ki az ismert regula: casum sentit dominus, - ami egyúttal azt is jelenti, hogyadott esetben a károsult feladata annak a kauzának, melynek alapján kártérítést követel,felhívása és bizonyítása.”22

IV. A kártérítés jogalapja és feltételei

IV/A. A Ptk. 339. §-a, 349. § (1) és (3) bekezdése1. Általános kritériumok 2. Jogellenesség és felróhatóság

2.1. Kimentés2.2. Jogértelmezési tévedés2.3. Nem jogértelmezésbő l ered ő tévedés2.4. Bizonyítékok vagy egyéb körülmények téves mérlegelése, a bizonyítékok bizonyító erejének eltér ő mérlegelése2.5. Joger ő s ítélet tartalma2.6. Eljárási szabálysértések 2.7. Kártalanítás – kártérítés

3. Kár 3.1. A kár fogalma3.2. Nem vagyoni kár 3.3. Vagyoni kár

3.3.1. Damnum emergens – vagyoncsökkenés3.3.2. Lucrum cessans – elmaradt haszon3.3.3. Felmerült költség

4. Okozati összefüggés

5. A kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illet ő leg a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehet ő ségeket a károsult igénybe vette

IV/B. A Pp. 2. § (3) bekezdése



8

IV/A/1.

A bírósági jogkörben okozott kárért való felelősségre a Ptk. speciális szabályt tartalmaz,23 amelyet azonban együtt kell alkalmazni a kártérítés általános felelősségi alakzatával.24 A

bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére ugyanis csak akkor kerülhet sor, ha a kártérítésáltalános – Ptk. 339. § (1) bekezdés – és különös feltételei – Ptk. 349. § (1) bekezdés – isadottak.25

A Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felel ő sség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Az általános kártérítés alapvető feltételei:

• jogellenes magatartás (tevékenység vagy mulasztás)• kár bekövetkezése• okozati összefüggés megléte a kár és a jogellenes magatartás között• felróhatóság (vagyis a károkozó nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben

általában elvárható)

Az általános feltételek közül a jogellenes magatartással okozott kárt és a kettő közti okozatiösszefüggést a károsultnak kell bizonyítania. A károkozót (alperest) terheli annak bizonyítása,hogy magatartása jogszer ű volt vagy hogy az általános, objektív emberi gondosságkövetelményének megfelelően járt el, azaz magatartása nem volt felróható.

A Ptk. 349. § (3) bekezdésének utaló szabálya folytán alkalmazott 349. § (1) bekezdése a bírósági jogkörben okozott károkért való felelősség megállapításához ezeken az általánosfeltételeken túl további ismérveket határoz meg, melyek fenn nem állása esetén a kereset nemlehet megalapozott.

A bírósági jogkörben okozott kár megtérítésének kritériumai tehát a Ptk 349. §-ábanmeghatározott speciális és a Ptk. 339. §-ában előírt általános feltételek alapján azalábbiak:

• jogellenesség

• a bírósági eljárással kapcsolatban keletkezett kár • okozati összefüggés a jogellenes magatartás és a kár között• felróhatóság (mely nem szükségszer ű elem)• a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a kár elhárítására alkalmas

rendes jogorvoslati lehetőségeket a károsult igénybe vette

Amennyiben az első feltétel, a jogellenes magatartás – mely tevékenységben vagymulasztásban is megnyilvánulhat – hiányzik, az egyéb feltételek meglétét nem szükségesvizsgálni, hisz a kárfelelősség nem állhat fenn. Egyes jogtudósok szerint a felelősségielméletek a jogellenesség mozzanatát összetévesztik a vétkességgel.26 A jogirodalomban pediga vétkességet a felróhatósággal keverik. A jogellenesség független a vétkességtől,27 illetve a

felróhatóságtól, 28 a régi felelősségtan azonban a vétkesség elvére épült, ezért nehezenszakítottak ezen elmélet téziseivel.



9

A jogtudósok elméleteinek hatása ma is érezhető. Az eseti döntések sem különítik elegyértelműen, s nem használják az eredeti jelentéstartalmuk szerint a jogellenesség, afelróhatóság és a vétkesség fogalmát, ezért a kártérítés megállapításához szükséges egyesfeltételek meglétének vizsgálatakor a jogellenesség, és a felróhatóság megvalósulását együtt

kell bemutatni. A dolgozat szempontjából a vétőképesség nem bír relevanciával, így azrendszertanilag említésre kerül, de a kidolgozás mellőzése indokolt.

IV/A/2.1.

Felelősségi rendszerünk exculpátiós lehetőséget biztosít a kárfelelősség alól. Amennyibena károkozó jogszerűen járt el, mentesül a felelősség alól. Ugyancsak kimentési ok lehet, ha akárokozó az objektív, általános gondossági követelménynek megfelelő magatartásttanúsított, azaz bonus et diligens paterfamilias-ként járt el.

A korábban leírtak szerint, felelősségi rendszerünkben általános nézet, hogy mindenvagyoni károkozás, amely nem minősül jogszerűnek, jogellenes. Jogszer ű az, amelyet jogszabály nem tilt, vagy kifejezetten megenged, pl.: jogos védelem, szükséghelyzet, arendeltetésszer ű joggyakorlással okozott kár mint a kisajátítás vagy a szolgalmi joggyakorlásának esete vagy a károsult beleegyezése. A jogellenesség megnyilvánulhat aktívmagatartásban, tevékenységben vagy akár mulasztásban is. A jogellenességet bármely joginorma megszegése megalapozhatja.

A felróhatóság a bírósági jogkörben okozott kártérítésnek nem szükségképpeni eleme,hiszen felróhatóság nélküli felelősségi alakzatok is léteznek,29 amelyekr ől e munkában akéső bbiekben esik szó. A felróhatóság kérdésének elbírálásánál kiindulópont, hogy

mindenkinek úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Azelvárhatóság objektív fogalom; a társadalmi elvárhatóságot, nem pedig az egyéni adottságok alapján elvárható magatartást jelenti. Az adott helyzetben kitétellel pedig a jogalkotó annak vizsgálatát írja elő, hogy a konkrét tényállás esetén mi tekinthető általánosan elvárhatónak.

Sokszínű és sokféle azon okok köre, amelyekre a kártérítési igényeket a jogkereső állampolgárok és más személyek alapozzák.

A felperesek által jogalapként hivatkozott jogszabálysértés, jogellenesség lehet mind anyagi, mind eljárásjogi természetű. E szabálysértések a kereseti követelések alapjaként általábanösszefonódva jelennek meg.

IV/A/2.2.

Számos esetben a kártérítési igényt arra hivatkozással terjesztik elő, hogy a bíróság jogértelmezési tévedést követett el. E körben a Magyar Köztársaság Legfelső bb Bírósága (atovábbiakban: Legfelső bb Bíróság) eseti döntéseiben általános jelleggel a következőketfejtette ki:

Nem lehet szó a felróhatóság körén kívül eső téves jogalkalmazásról, ha a jogszabály

rendelkezése teljesen és nyilvánvalóan egyértelmű, a ténymegállapítás és a döntés pedig nemmérlegelés eredménye.30



10

Amennyiben a jogalkalmazó szerv a jogszabály egyértelmű, több értelmezési lehetőséget nemengedő rendelkezését hagyja figyelmen kívül, menthető jogalkalmazási tévedésr ől szinténnem beszélhetünk.31

A jogszabály eltér ő értelmezése egymagában jogellenes és felróható magatartást nem valósít

meg, ezért a téves jogszabály-értelmezésen alapuló határozat meghozatala a bíróságalkalmazottja vétkességének megállapításához nem elegendő. Erre csak a nyilvánvaló éskirívó jogsértés esetén van jogi lehetőség.32

A Legfelső bb Bíróságnak az egyik fellebbviteli ügyben az álláspontja az volt, hogy az eljáró bíróságnak ellenőriznie kell, hogy a fél által kitöltött végrehajtási lap adatai mindenbenmegegyeznek-e a joger ős és végrehajtható határozatban foglaltakkal. Amennyiben ezt avégrehajtási lapot kibocsátó bíróság elmulasztja, úgy a bíróság magatartása és a felperes(végrehajtást kér ő) kára közötti okozati összefüggés fennáll. A bíróságnak a végrehajtási lapkiállítását ez esetben meg kell tagadnia, mivel a felperes végrehajtási kérelme alaptalan.Jogszer ű döntés esetén, végrehajtás hiányában a felperesnek ezzel összefüggésben költségei,

kiadásai nem merülhetnek fel. Az okozati összefüggés így közvetlen és kétségtelen. Avégrehajtási lapot kibocsátó bíróság nyilvánvaló hibája a felróhatóságnak olyan fokátvalósította meg, amely miatt az alperes kárfelelősségét meg kell állapítani.

Egy másik – perfeljegyzés elrendelésével kapcsolatos – ügyben a Legfelső bb Bíróság úgyfoglalt állást, hogy a téves jogértelmezés nem elegendő a bíróság vétkességének amegállapítására, amennyiben a téves jogi álláspont nem minősül olyan nyilvánvaló és kirívó

jogsértésnek, amely megalapozza az alperes kárfelelősségét.33

Az egységes bírói gyakorlat szerint egy új jogszabály értelmezésével kapcsolatos bizonytalanság önmagában nem jelent felróható magatartást, s így ez nem alapozza meg a bíróság kárfelelősségét. Önmagában az a körülmény, hogy a bíróság határozata utóbbtévesnek bizonyul, sem vezethet annak megállapítására, hogy a meghozatalában közreműködő

bíró vétkes magatartást tanúsított.E döntésnek az a magyarázata, hogy az ítélkező munkával együtt járó jogszabály-alkalmazásiés -értelmezési tévedések a felróhatóság körén kívül esnek. Kivételt az egyértelműen súlyos,feltűnően kirívó jogértelmezési tévedések képeznek.34

Mindezek alapján megállapítható, hogy a bírósági jogkörben okozott kár megtérítéséreirányuló kereseti követelések alapjául csak az adott ügy szempontjából lényeges kérdésekbentörtént súlyos jogértelmezési tévedések szolgálhatnak.

IV/A/2.3.

A bíróságnak a nem jogértelmezésből eredő tévedése sem alapozza meg a bírósági jogkörben okozott kártérítési igényeket. Jellemző példa erre a gyermektartásdíj-hátralék megállapításánál a bonyolult számítások során elkövetett számítási hiba, illetve valamely tételtéves figyelembevétele. Ez önmagában nem jelent szándékos vagy súlyos gondatlan tévedést,nem alapozza meg a vétkességet, s így a bíróság kártérítési felelőssége nem áll fenn. Ezenfelül a számítási hiba kiküszöbölésére a felperes jogorvoslatot (kijavítás) vehet igénybe.35

A bírósági jogkörben okozott kárért való felelősség megállapításakor a felróhatóság

megítélése körében kettő

s követelmény érvényesül a gyakorlatban: egyfelő

l elvárható atörvényességnek megfelelő lelkiismeretes bírói munka, ugyanakkor e téren is érvényre kell jutnia az ítélkezés függetlensége garanciális elvének.



11

Egymagában az a körülmény, hogy a bíróság határozata utóbb tévesnek (törvénysértőnek) bizonyult, nem vezethet annak megállapítására, hogy a meghozatalában közreműködő bíróvétkes magatartást tanúsított, így felróhatóság hiányában a kártérítési felelősség sem állhatfenn.36

IV/A/2.4.

A joggyakorlat szerint a bírósági jogkörben okozott kártérítési felelősséget az semalapozza meg, ha a határozat a bizonyítékok vagy egyéb körülmények téves mérlegelésén,37 vagy a bizonyítékok bizonyító erejének eltérő mérlegelésén38 alapult.

Nem nyújt alapot a kártérítési felelősség megállapítására az sem, ha a határozatot hozó szerv a jogszabály által megengedett mérlegelés eredményeképpen döntött. Csak akkor érvényesíthetkártérítési igényt a fél, ha megállapítható, hogy a határozatot hozó szerv felróható módon,kirívóan okszer űtlenül mérlegelve hozta meg határozatát.39

IV/A/2.5.

A bírósági jogkörben okozott károk megtérítésére irányuló kereseti követelések közöttalig találunk olyat, amely ne vitatná az „alapügyben” hozott joger ős ítélet tartalmát, ezértkellett a Legfelső bb Bíróságnak nyomatékkal kimondania, hogy ezekben a perekben a

jogerős ítélet tartalmára alappal nem lehet hivatkozni.40

A Legfelső bb Bíróság következetes gyakorlata értelmében a kártérítési per nem teremt új jogorvoslati fórumot a fél számára kedvezőtlen joger ős ítélet felülvizsgálatára. A kártérítési

per bírósága a joger ős ítélethez kötve van, s a kártérítés alapjául nem szolgálhat, hogy a fél azttartalmi okokból vagy eljárási szabálysértésre hivatkozással továbbra is vitatja. 41 A jogbiztonságot veszélyeztetné, ha az ítélt dolgot utóbb ismét vitássá lehetne tenni.

Gyakran fordul elő, hogy a rendkívüli jogorvoslatot igénybe véve a felek a felülvizsgálatieljárás szabályainak téves alkalmazására hivatkozással terjesztenek elő kártérítési igényt aLegfelső bb Bírósággal szemben.

Az egyik ügyben a felperes bírósági jogkörben okozott kár megtérítése címén közel 600.000.-Ft megfizetésére kérte a Legfelső bb Bíróság alperes kötelezését.Keresetét arra alapította, hogy az alperes a felülvizsgálati eljárásban jogellenesen, az eljárási

szabályok megsértésével hozta meg a döntését. A felperes a joger ős ítélet jogszabálysértésétBsz 7. §-a42, a Ptk. 349. §-ának (1) és (3) bekezdése 43 téves alkalmazásában jelölte meg.Kifejtette, hogy keresetében nem a felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet tartalmát, hanem azalperes jogszer űtlen eljárását jelölte meg kártérítési igénye jogalapjaként. Állította, hogy aBsz 7. §-ának rendelkezése nem zárja ki adott esetben a Ptk. 349. §-a (3) bekezdésének azalkalmazását. A felróhatóság megítélése az adott ügyben eljárt bíróság tevékenységének konkrét és objektív vizsgálatát igényelte volna. Ezt a másodfokú bíróság elmulasztotta, mivelnem értékelte, hogy a felülvizsgálati fórumként eljáró alperes a felülmérlegelés tilalmának megszegésével hozta meg a döntését. Eljárása a Pp. 275/A. §-a (2) bekezdésének arendelkezését is sértette, mivel – a felperes által legalábbis valószínűsített – kártérítésifelelősség bizonyítatlanságának észlelése esetén a joger ős ítélet hatályon kívül helyezésének és a bíróság további eljárásra utasításának lett volna helye.



12

A határozatában a Legfelső bb Bíróság kifejtette azt a gyakorlatban általánosan elfogadottnézetet, miszerint a Bsz 2. §-a szerint a bíróságok a vitássá tett vagy megsértett jogról – atörvényben szabályozott eljárás során – véglegesen döntenek. A bíróságok a jogalkalmazásitevékenységük során biztosítják a jogszabályok érvényesülését. A Bsz 7. §-ának értelmében e

jogalkalmazó tevékenységük keretében hozott végleges döntésük mindenkire kötelező, beleértve az ügyben érintett személyeket és az állam szervezeteit is.

A polgári perekben a végleges és senki által nem vitatható döntés meghozatalának eljárásirendjét a törvény céljának megfelelően (Pp. 1. §) a Polgári Perrendtartás szabályozza. Azanyagi joger ővel (Pp. 229. § (1) bekezdés) rendelkező joger ős ítéletet jogszabálysértésrehivatkozással már csak a Pp. által biztosított rendkívüli perorvoslattal, az egy ízbenelőterjeszthető felülvizsgálati kérelemmel lehet támadni.44 Az anyagi és az eljárásjogiszabályok megsértése egyaránt alapot ad a felülvizsgálati kérelem előterjesztésére. A

jogorvoslati rendszer szabályozásából következően azonban a felülvizsgálati eljárásban hozottérdemi döntés végleges. Annak jogszabálysértő voltára a Pp. szabályainak megsértése okából

sem lehet hivatkozni.

A példaképpen ismertetett fenti perben a felperes kártérítési keresete ténybeli és jogalapjakörében arra, hogy az alperes a felülvizsgálati eljárás szabályainak megsértésével hozta megaz ítéletét. A felperes által sérelmezett jogalkalmazás ugyanúgy az érdemi döntésben öltötttestet, mint az anyagi jogi jogszabályok alkalmazása. Ebből következően a felülvizsgálatieljárásban hozott ítélet tartalmától elválaszthatatlan eljárásjogi jogalkalmazás sem ad alapot asérelmezett ítélet jogellenessége vizsgálatára, és erre alapítottan a rendkívüli perorvoslatotelbíráló bíróság ellen kártérítési igény érvényesítésére.

A kártérítési per bírósága tehát a Bsz. 7. §-a alapján nem bírálhatja felül a sérelmesnek tartott joger ős ítéletet, nem állapíthatja meg annak jogellenességét. Jogellenesség hiányában pedig azalperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg.45

IV/A/2.6.

A károsultak leggyakrabban polgári vagy büntető eljárásjogi szabálysértésre – az eljáró bíró mulasztására vagy törvénysértő intézkedésére, az eljárás elhúzódására – hivatkozvaterjesztenek elő kártérítési igényt. Ezek közül is jellemzően a kézbesítési szabályok megsértésére, elfogultsági kifogásra, az előzetes bizonyítás szabályainak, illetve azilletékességi előírásoknak a megszegésére alapozzák követelésüket.

A kézbesítési szabályokkal kapcsolatban kialakult bírói gyakorlat e körben azt alakítottaki, hogy nem jogszabálysértő, ha a bíróság a pénzbüntetés megfizetésére szóló felhívást akötelezett bejelentett lakóhelyére, illetve tartózkodási helyére küldi. Amennyiben a kötelezettnem jelentette be az önkormányzat jegyző jének a tartózkodási helyének címét, nemérvényesíthet kárigényt a lakcímkutatást is folytató bírósággal szemben arra hivatkozással,hogy a felhívást nem ide küldte. Minthogy az alperes nem járt el jogellenesen, a felperes kárátkizárólag a saját felróható magatartása okozta, ezért annak megtérítését az alperestől alappalnem követelheti.46



13

A dolgozat alapjául szolgáló vizsgált ügyekben fordult elő, hogy a büntetőügyben hozottítéletnek a fellebbezés visszavonása miatti joger őre emelkedésér ől hozott végzést a bíróságkésedelmesen kézbesíttette a vádlottak részére.A gyakorlat szerint a fél évet is meghaladó kézbesítési késedelem olyan súlyos

gondatlanságot jelent, amely miatt a bíróság kárfelelősségét indokolt megállapítani.47

Az elmúlt években megfigyelhető tendencia, hogy a felperesek egyre gyakrabbanterjesztenek elő elfogultsági kifogást az eljáró bírósággal, annak egy vagy több, esetlegesenvalamennyi bírájával szemben. Az ún. perlekedő típusú állampolgárokra ez a magatartásfokozottan jellemző.Az alaptalan elfogultsági kifogások sorozatos előterjesztése nem csak az eljárások időtartamának elhúzódását eredményezi, hanem a bíróságok számára feleslegesadminisztrációt is okoz. Ennek elkerülésére a bíróság a Pp. 19. § (2) bekezdése 48 alapján

pénzbírságot szabhat ki az ismételten alaptalan indítványt előterjesztő féllel szemben. Volt rá

példa, hogy az így kiszabott pénzbírságot a bírósággal szemben kártérítési igényként kívánták érvényesíteni, de erre jogellenesség hiányában nincs jogi lehetőség.49

Többször merült fel olyan tényállás is, amikor a büntetőeljárás során elrendelt elmeorvosivizsgálat miatt kívántak kártérítési igényt érvényesíteni a bírósággal szemben. Az ilyen igényazonban jogellenesség hiányában ne megalapozott, ha az elmeorvosi vizsgálatot abüntetőeljárás rendelkezéseinek megtartásával rendelték el.50

Sajnálatos, de előfordult olyan eset is, amikor az előzetes bizonyítás keretében eljáró bíróság csak másfél év múlva határozott a szakértő kirendelésér ől.51 Bár az előzetes bizonyításra vonatkozó eljárási szabályok 52 az előzetes bizonyítás lefolytatására határidőt nemírnak elő, a jogintézmény célját tekintve kétséget kizáróan megállapítható, hogy az előzetes

bizonyítás keretében előterjesztett bizonyítási indítvány elrendelésér ől vagy annak elutasításáról belátható, ésszer ű időn belül kell dönteni. A másfél éves időtartam nemtekinthető ésszer űnek, így a bíróság jogellenes és felróható mulasztása következtében afelperesi igény megalapozott volt az eljáró bíróság álláspontja szerint.

A perindítási okok további vizsgálatával megállapítható, hogy az egyértelmű

illetékességi szabály olyan eljárásjogi rendelkezés, amelynek alkalmazása során a bíróságnak nincs mérlegelési lehetősége, így annak megsértésével megvalósulhat olyan jogellenesmagatartás, amelyet szintén olyannak kell tekinteni, amely megalapozza a jogalkalmazó szervkárfelelősségét.53

Volt példa arra is, hogy az eljárási szabálysértések között több esetben jelölték meg afelperesek perindítási okként a hiányos jegyzőkönyvezést, a téves idézést valamint abizonyítási indítványok indokolatlan mellőzését, a biztosítási intézkedés késedelmeselrendelését.



14

Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala által szolgáltatott statisztikai adatok

szerint, a bíróságok ellen indított kártérítési perek jogalapjaként a 2003-as évben az alábbi jogszabálysértésekre hivatkoztak:

- a Btk. rendelkezéseinek megsértése – 3 %- a Csjt. szabályainak megsértése – 2 %- a munkajogi szabályok figyelmen kívül hagyása – 2 %- a büntetőeljárási rendelkezések megszegése – 8 %- a bírósági végrehajtás előírásainak megsértése – 10 %- a csőd és felszámolási eljárással kapcsolatos sérelem – 2 %- a Pp. szabályainak megszegése – 35 %- a Ptk. rendelkezéseinek megsértése – 38 %

2%

2%

8%

10%

2%

35%

38%

3%A Bt. rendelkezéseinek

megsértése

A Csjt. szabályainak

megsértése

A munkajogi szabályok

figyelmen kívül hagyása

A büntetőeljráási

rendelkezések megszegése

A bírósági végrehajtás

előírásainak megsértése

A csőd és felszámolási

eljárással kapcsolatos sérelem

A Pp. szabályainak

megszegése

A Ptk. rendelkezéseinek

megsértése

IV/A/2.7.

A dolgozat keretein belül szükséges megemlíteni, hogy sok igényérvényesítő összekeveria kártalanítást a kártérítéssel. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (atovábbiakban: Be.) szabályozza a kártalanítási eljárást. Kártalanítási igényt a jogszerűen eljáró bírósággal szemben lehet érvényesíteni. E kárfelelősségi alakzat objektív,felróhatóságtól független.

A Be. szerinti kártalanítási igényt a Magyar Állammal szemben – akinek képviseletét azigazságügyminiszter 54 látja el – akkor lehet előterjeszteni, amikor a büntetőeljárás során azeljárás alá vont személlyel szemben szabadságot korlátozó intézkedéseket alkalmaznak,illetve szabadságelvonással járó büntetést, intézkedést hajtanak végre, s utóbb megállapítják,hogy az alkalmazott büntetésre, intézkedésre – késő bbi eljárási cselekmények, pl.: a

nyomozás megszüntetése, a terhelt felmentése stb. következtében – törvényes ok hiányábankerült sor.



15

A Be-ben meghatározott feltételek fennállása esetén kártalanítás járhat többek között azelőzetes letartóztatásért és az ideiglenes kényszergyógykezelésért stb.55 A kártalanítási eljárástaz ügyben egyébként illetékes büntető bíróság székhelye szerint illetékes polgári, helyi

bíróság56 a Be-ben meghatározott eltérésekkel a Pp. alapján folytatja le. Ennek a bíróságnak

kell döntenie mind a kártalanítási igény jogalapja, mind pedig az összegszer űség kérdésében.57 A kártalanítás módjára és mértékére a Ptk-nak a szerződésen kívül okozott kárért valófelelősségére vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.58 A kártalanítást az állam kötelesmegfizetni.59

Az életviszonyok bonyolultságából adódóan merül fel, hogy a Be. által szabályozottkártalanítás kizárja-e, hogy a károsult a bírósági jogkörben okozott kára megtérítésétigényelje? A Legfelső bb Bíróság több eseti döntésben úgy foglalt állást, hogy nincs kizáróok, és a kártalanítástól függetlenül kell vizsgálni a kártérítési felelősség fennállásának törvényi előfeltételeit.60 A kártérítési per nem folytatása a kártalanítási eljárásnak. A

kártalanítási és a kártérítési pernek eltér ő a jogalapja.61 A kapcsolódás csupán annyi, hogy amegállapított kártalanítás kárként már nem érvényesíthető. A polgári bíróságnak a

büntető bíróság eljárására alapított kárfelelősséget – mind a jogalapot, mind azösszegszer űséget érintően – önállóan kell elbírálnia.62 Mindemellett a kártérítési keresetnek nem törvényi előfeltétele a büntetőeljárás szabályaiszerinti kártalanítási eljárás lefolytatása.63

A kártérítési és a kártalanítási igény gyakorlati előfordulására példa az az eset, amikor afelperes vagyoni és nem vagyoni kártérítési igényt terjesztett elő a bírósággal szemben arrahivatkozással, hogy bár az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a bűnösségét, és veleszemben szabadságvesztés büntetést szabott ki, de a másodfokú bíróság az elsőfokúhatározatot hatályon kívül helyezte, és a megismételt eljárásban bizonyítottság hiányában

joger ősen felmentették a vád alól, így az ártatlanul előzetes letartóztatásban töltött idő alattvagyoni és nem vagyoni kára keletkezett. A Legfelső bb Bíróság megállapította, hogy afelperes sérelmét a kereseti és fellebbezési álláspontja szerint az okozta, hogy a joger ősfelmentő ítélet tükrében az előzetes letartóztatás elrendelése és fenntartása indokolatlannak tűnt. Ilyen esetben azonban, amikor a terhelt kárát a bíróság jogszer ű eljárásával okozta, nemkártérítésnek, hanem a Be. szerinti kártalanításnak van helye. A jelen esetben a felpereskártalanításra irányuló keresetlevelét a bíróság – a Be-ben meghatározott keresetindításihatáridő elmulasztása miatt – idézés kibocsátása nélkül elutasította. A jogellenes és felróható

magatartáson alapuló kártérítés intézménye azonban nem lép az elkésetten előterjesztettkártalanítási kereset helyébe, ezért a felperes elkésett kártalanítási igényét az alperestől bírósági jogkörben okozott kár megtérítése jogcímén nem követelheti.64

Örvendetes, hogy az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Tematikája a Be-benszabályozott ezen „tisztán magánjogi igényt” a Ptk-ban kívánja szabályozni,65 ezzel iselősegítve a kártalanítás és a kártérítés intézményének könnyebb áttekintését, funkcióbelielkülönítését.



16

IV/A/3.1.

„Kár alatt értünk tágabb értelemben minden olyan hátrányt, mely valamely esemény (kár-ok)folytán valakit személyében vagy vagyonában ér. Szorosabb, közönségesebb értelembenazonban kár alatt mégis vagyoni kárt szoktunk érteni, s ekkor e szó azt a hátrányos

különbözetet jelenti, mely valakinek a vagyonában elő

állott akár azzal, hogy a károkozó tényfolytán onnan némely vagyonalkatrész vagy részek kiestek vagy értékükbenmegfogyatkoztak, s ezzel a vagyon a maga egészében pozitíve csökkent (ú.m. damnumemergens), akár azzal, hogy oda bekerülendő vagyonrészek kimaradtak, illetőleg már

bennlévő vagyonrészek várható értékemelkedése elmaradt (lucrum cessans).”66

A kár tehát lehet vagyoni – vagyoncsökkenés, elmaradt haszon vagy költség –, illetve nemvagyoni jellegű.

A bíróságok ellen indított kártérítési perek pertárgyértéke, vagyis a felperesek által megjelöltkár mértéke igen magasnak mondható. A korábban említettek szerint ennek indoka lehet az is,

hogy e perek tárgyi illeték-feljegyzési jogosak, s ez a kedvezmény mintegy ösztönzi afelpereseket az irreálisan magas összegű kártérítési követelések előterjesztésére. E fizetésikedvezmény indokoltságát támasztaná alá a felperesek alárendeltségi viszonya, kiszolgáltatotthelyzete, vagy az igényérvényesítési lehetőség speciális jellege. Ezeknél a pereknél isérvényesül azonban a felek egyenlőségének elve, a tisztességes eljárás és a pártatlan

bíráskodás követelménye, melyet az eljárási szabályok biztosítanak, így a keresetindítás ilyenfajta könnyítése kétségbe vonható.

A reális összegben meghatározott kereseti követelések előterjesztését kívánja előmozdítani aPp. 81. § (2) bekezdése, amely szerint, részleges pernyertesség esetén, ha a per kártérítésreirányul, vagy egyéb olyan követelés iránt folyik, amelynek összegszer ű megállapítása bírói

mérlegeléstől függ, az ellenfelet akkor is kötelezni lehet a terhére megállapított marasztalásiösszegnek megfelelő perköltség megfizetésére, ha a bíróság a követelt összegnél kevesebbetítélt ugyan meg, de a követelt összeg nem tekinthető nyilvánvalóan túlzottnak. Az illetékekr őlszóló 1990. évi XCIII. törvény 62. § (2) bekezdése pedig a tárgyi illeték-feljegyzési jogos

perekre érvényesen, ugyanezen feltételek mellett – részbeni pervesztesség, az összegszer űségmegállapítása a bíróság mérlegelésétől függ, és a kereset nem volt nyilvánvalóan eltúlzott – kimondja, hogy a bíróság a fél illetékfizetésre való kötelezését mellőzheti.

A statisztikából megismert adatok szerint – jelenleg – a bíróságokkal szembeni kártérítésiigényeknek kevesebb mint 10 %-a alapos, s a pervesztesekkel szemben a bíróság többilletéket állapít meg, mint amennyit kártérítésként ki kell fizetnie”.67

A felperesek a bíróság jogellenes magatartásával összefüggésben felmerült kárukat igenváltozatos formában nevesítik.

IV/A/3.2.

A vélt vagy valós sérelmet szenvedett felperesek számtalanszor hivatkoznak aszemélyiségi jogaik – mint jó hírnév, becsület, emberi méltóság stb. – megsértésére (pl.:elmevizsgálat elrendelésével, szabadságelvonással).68 Az egyik esetben a felperes aztsérelmezte, hogy a bíróság a pénzbüntetést kiszabó határozatát – felperes megítélése szerint – nem az eljárási szabályok szerint kísérelte meg a részére kézbesíteni, így a határozatról nemszerzett tudomást.



17

A pénzbüntetést, annak meg nem fizetése miatt a bíróság szabadságvesztésre változtatta át. Afelperest a rendőrség a szabadságvesztés foganatba vétele miatt az otthonából a büntetés-végrehajtási intézetbe szállította, melynek a felperes szomszédai szemtanúi voltak. Felperes a

jó hírének, valamint a cége üzleti jó hírének sérelme miatt nem vagyoni kártérítést követelt.69

A kereseti követeléssel élők a médiából, illetve egyre szélesedő jogi ismereteikbőlmerítve a hátrányos megkülönböztetésre hivatkozással is terjesztenek elő kártérítési igényt a bírósággal szemben. Egy esetben a jogtanácsosként eljáró felperes a kártérítési követelésétarra alapozta, hogy az alperesi bíróságra történő bejutás érdekében át kellett haladnia azátvilágító kapun, ellentétben az ügyvédekkel, s ezzel az alperes vele szemben diszkriminációtvalósított meg.

A nem vagyoni kár körében gyakori a személyi szabadság hosszabb időtartamú jelentőskorlátozása miatt fellépő pszichikai illetve egészségkárosodás,70 a jövő beni életvitel, amunkahelyi elhelyezkedés nehézségei miatt előterjesztett kompenzációs követelés is.

IV/A/3.3.1.

Megállapítható tehát – a bemutatott estekből is –, hogy polgári peres és nem pereseljárásokban felmerült vagyoni kárként megjelölt esetek köre igen színes képet mutat.Gyakran sérelmezik a felperesek, hogy az eljárás elhúzódása vagy a biztosítási intézkedéskésedelmes elrendelése miatt követelésük behajtásának lehetőségétől elestek . Jellemző hivatkozási alap az is, hogy a bíróság az adós ingatlanát érintő perfeljegyzésr ől hozottvégzését nem vagy csak késedelmesen küldte meg a földhivatalnak, s emiatt a felperesek azadóssal szembeni követelésüket nem tudták végrehajtani.71

Volt arra is példa, hogy a felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az általa korábbankezdeményezett perben előterjesztett beadványai a bíróságon elvesztek , emiatt őt kár érte,mivel az igényét ezen iratok hiányában nem tudta érvényesíteni.72 A kár és a károkozómagatartás közti okozati összefüggés fennállása esetén a kárigény megalapozott lehet.

A cégbírósági bejegyzési, változás-bejegyzési eljárások során megvalósuló tévesbejegyzések miatt, az érintett cég gazdasági életben való részvételének megnehezítésérehivatkozással is már több kártérítési igényt terjesztettek elő, melyek közül többet a bíróságalaposnak is talált.

Az utóbbi években elszaporodtak a bírósági letét be helyezett vagyontárgyak nemmegfelelő őrzéséből, kezeléséből, állagromlásából, a kiadandó tárgyak hiányából eredő kárigénye. A bűnjelként lefoglalt vagyontárgyak jogszabályba ütköző őrzésére, kezelésérealapítva is terjesztettek elő kártérítési keresetet a bírósággal szemben.73 Az említett perek megalapozottságát nagyrészt a bírósági tárolóhelyek hiánya, a létszámhiány, a vagyontárgyak átvételére és kezelésére vonatkozó előírások meg nem felelő volta okozza. A problémákra a

jelenleg készülő szabályok remélhetőleg megoldást kínálnak, s így e jelentős értéket képviselő keresetek száma a jövő ben csökkenni fog.

Egy a már korábbiakban hivatkozott esetben a felperes vagyoni kárként jelölte meg azt azösszeget, amellyel – álláspontja szerint – a bíróság elszámolta az őt terhelő gyermektartásdíj-

hátralék összegét.74

Az ilyen jellegű

számítási hiba önmagában nem szolgálhat a bírósággalszembeni kártérítési követelés alapjául, figyelemmel arra is, hogy ez esetben a sérelemkiküszöbölésére jogorvoslati lehetőség is áll a felperes rendelkezésére.



18

Számtalanszor jelölik meg jogalapként a bírósági eljárás elhúzódását, amely időtartam

alatt felesleges kiadásuk, költségük merült fel. Egy ilyen esetben az igényérvényesítő aházassági bontóperében azt kérte a bíróságtól, hogy a közös bérlakás használatára őt jogosítsafel. Előadása szerint, az elhúzódó peres eljárás tartamára albérletbe kényszerült, s megítélése

szerint a bíróság mulasztására visszavezethető okból került ilyen helyzetbe, ezért a bíróságtólaz albérleti díj megtérítését kérte. Az ilyen típusú kereseti követelés megalapozott lehet, ha azeljárás elhúzódása kizárólag a bíróság érdekkörében felmerült okra vezethető vissza, s akártérítés egyéb feltételei is fennállnak.

Sűr űn előforduló hivatkozási alap a bírósági végrehajtók jogellenes eljárása. Egy esetidöntés szerint a bíróság alkalmazottjaként eljáró bírósági végrehajtó teljes ingatlantértékesített a felperes részére annak ellenére, hogy az ingatlan-nyilvántartási adatok szerint isaz adós csak az ingatlan fele részének volt a tulajdonosa. Felperes a kárát a közös tulajdonmegszüntetéséhez – az ingatlan fele részének megváltásához – szükséges vételárban jelöltemeg.75

A felperesek sokszor alapították a keresetüket arra, hogy a bíróság a felülvizsgálatieljárásban jogellenesen, az eljárási szabályok megsértésével helyezte hatályon kívül a

joger ős ítéletet, és változtatta meg a javukra szóló döntést. Kárukat a joger ős ítéletben javukramegítélt, de a bíróságnak a felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete alapján a per alperesének visszafizetendő nem vagyoni kártérítésben jelölték meg, 76 a legtöbbször alaptalanul.

Kárigényt arra is alapítottak, hogy a bíróság perfeljegyzésről rendelkező jogszabálysértő végzése miatt nem tudtak eleget tenni az előszerződésben vállaltkötelezettségüknek, s ezért a kapott foglalót kétszeresen kellett visszatéríteniük.77

Az is gyakori, hogy a felperesek az ingatlan tulajdonjogát érintő – pl.: közös tulajdontmegszüntető – ítéletnek a földhivatal részére történő késedelmes megküldése miatt indítanak kártérítési pert a bírósággal szemben arra hivatkozással, hogy az ingatlant értékesíteni tudták volna, de a bíróság mulasztása miatt a vevő elállt a vételtől, és az ingatlant azóta nem sikerültértékesíteni. E körben az is többször előforduló hivatkozási alap, hogy a vagyoniértékcsökkenés a bíróság eljárási szabálysértései miatt keletkezett azáltal, hogy e

jogszabálysértések következtében a károsult nem szerezhetett ingatlantulajdont.78

Több esetben hivatkoztak az ismételt, alaptalan elfogultsági kifogás előterjesztése miattkiszabott pénzbírság összegére mint felmerült kárra azzal, hogy az elfogultsági kifogás nem

volt alaptalan, s így a pénzbírság kiszabása jogellenesen történt.79

Az így előterjesztettkártérítési igény az eljárási szabályok megtartása esetén nem lehet eredményes.

Jellemző az a példa is, amikor a felperesek a tőlük lefoglalt áru értékét nevezik megkárként arra hivatkozással, hogy a lefoglalt áru elkobzásáról rendelkező ítéletet a bíróság

jogellenesen nyilvánította jogerősnek és végrehajthatónak , így a vámhatóság a nem joger ős ítélet alapján nem értékesíthette volna a lefoglalt árut.80

A példálódzó jelleggel felsorolt vagyoni kárigények alaposságát mindig az adott esetetfigyelembe véve, az összes körülmény gondos mérlegelésével lehet eldönteni.



19

IV/A/3.3.2.

A bírósági jogkörben okozott károk megtérítésére irányuló keresetek körében nem ritka,hogy a felperesek elmaradt hasznukat kívánják kárként érvényesíteni a bírósággal szemben.

Leggyakrabban a személyi szabadság hosszabb idő

tartamú jelentő

s korlátozása miattterjesztenek elő vagyoni kárigényt, mint jövedelem kiesést, elmaradt jutalmat, természetbeni juttatást, családtagként dolgozók kiesett jövedelmét, jövedelem nélküli eltartottak, tanulók létfenntartásához szükséges összeget stb.

Egy a korábban már ismertetett esetben a bíróság a pénzbüntetést kiszabó határozatát – felperes megítélése szerint – nem az eljárási szabályok szerint kísérelte meg a részérekézbesíteni, így a határozatról nem szerzett tudomást, s emiatt a pénzbüntetést a bíróságszabadságvesztésre változtatta át, a felperes elmaradt haszonként a cége üzleti forgalmának visszaesésére hivatkozott.81

Figyelemre méltó volt az a perindítási ok is, amikor a felperes a mezőgazdasági ingatlanaterméskiesését jelölte meg kárként, s a bíróság károkozó magatartását úgy határozta meg,hogy a bíróság az előzetes bizonyítás keretében csak másfél év elteltével határozott szakértő kirendelésér ől.82 Ez esetben a bíróság a felperes kárigényét megalapozottnak találta.

Kárként jelölték meg több esetben a bíróság határozatának tartalma vagy a bíróságelhúzódó eljárása miatt elmaradt jövő beni kedvező pozíciót, álláslehetőséget, mint pl.:egyetemi tanári kinevezés elmaradását, illetve országgyűlési és helyi önkormányzativálasztásokon a képviselő jelöltként indulás lehetőségétől való elesést.83

Az elmaradt haszon mint kárigény tekintetében nem ritka, hogy a bírósági letét be

helyezett pénzösszeg utáni kamatot kívánják a bírósággal szemben érvényesíteni. 84 Mivel bírósági letétre vonatkozó jogszabály szerint a letétbe helyezett pénzösszeg után a bíróságkamatot nem térít, 85 az erre irányuló petitum nem lehet megalapozott. A felperesek az eljáráselhúzódása miatti kamatveszteség címén, illetőleg az általuk fizetendő összeg utáni – azeljárás elhúzódása miatt – több éves kamatfizetési kötelezettségükre hivatkozással isterjesztettek elő kártérítésre irányuló keresetet. Az esetek többségében ez az igény sem lehetalapos, mivel a késedelembe esést, s így a kamatfizetési kötelezettséget, pl.: letétbe történő teljesítéssel a felperesek elkerülhették volna.

IV/A/3.3.3.

E körben a felperesnél felmerült kárként például a jogellenesen elrendelt végrehajtásieljárás költségét szokták megnevezni.86

Általános megállapításként rögzíthető, hogy a kár nem pillanatnyi jelenség, hanem huzamosállapot, mely addig tart, amíg kiegyenlítéssel meg nem szűnik. A bíróságnak a kár mértékét azítélethozatal idő pontjában kell megállapítania azzal, hogy a kártérítésnek a kár keretei közöttkell maradnia, vagyis a kártérítés a károsult számára nem válhat nyereség forrásává.



20

IV/A/4.

Az okozati összefüggés két szempontból is jelentőséggel bír a kártérítés megítélésénél;egyrészt a jogellenes károkozás és a kár közti ok-okozati kapcsolat megléte előfeltétele akártérítési szankció alkalmazásának, másrészt a kártérítési kötelezettség mértéke függ attól,

hogy a kárt mennyiben idézte elő

a károkozó magatartása, illetve az mennyiben tulajdoníthatómás személy magatartásának vagy természeti er ő hatásának.A dolgozat terjedelmi korlátaira tekintettel az okozati összefüggésnek csak a témaszempontjából releváns elemei kerülnek kiemelésre.

A Ptk. 340. § (1) bekezdése szerint a károsult a kár elhárítása, illet ő leg csökkentéseérdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amely abból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget.Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint a károsult terhére esik mindazok mulasztása,akiknek magatartásáért felel ő s.

Mindezek alapján a kár megelőzése, elhárítása, csökkentése érdekében a károsult is úgyköteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni akárnak azt a részét, amely önhibából adódik, ilyenkor a károkozó és a károsult közöttkármegosztásra kerül sor.

A Legfelső bb Bíróság a már korábban hivatkozott eseti döntésében, amely szerint az eljáró bíróságnak ellenőriznie kell, hogy a fél által kitöltött végrehajtási lap adatai mindenbenmegegyeznek-e a joger ős és végrehajtható határozatban foglaltakkal, a kármegosztáslényegére is rámutatott. A döntés szerint, bár a bíróság magatartása és a felperes kára köztiokozati összefüggés közvetlen és kétségtelen, azonban a károsult magatartása – miszerint a

joger ős ítélettől eltér ő tartalmú végrehajtási lap kibocsátását kérte – a bírósági jogkörbenokozott kár megtérítése iránti eljárásban sem maradhat értékelés nélkül. Irányadóak tehát aPtk. 340. § (1) bekezdésében foglaltak.87 A bíróság meglátása szerint a felperesnek az ítélettel való tudatos szembeszegülése olyanvétkes magatartás, amely miatt kárának 50 %-át saját maga köteles viselni.88

IV/A/5.

Ez az ismérv természetesen csak akkor feltétele a kárfelelősség megállapításának, ha akárt a bíróság határozathozatallal okozza. Amennyiben a károkozó magatartás nemhatározatban nyilvánul meg, hanem egyéb intézkedéssel vagy mulasztással okozzák – például

jogszabályok tartalmáról adott téves tájékoztatás a bírósági panaszirodán – a jogorvoslatigénybevétele fogalmilag kizárt.

A kár rendes jogorvoslattal történő elhárításának követelménye leggyakrabban azidőelőttiség problematikáját veti fel.

Amennyiben a rendes jogorvoslati eljárás – mint például a fellebbezés, a határozat kijavítása,kiegészítése, az igazolási kérelem, a végrehajtási kifogás elbírálására irányuló eljárás – vagy ahatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás folyamatban van, a bírósági jogkörbenokozott kár megtérítése iránt előterjesztett igény idő előtti.89 A bírósági eljárások joger ős

befejezését követően terjeszthető elő kártérítési kereset a bíróságokkal szemben, hiszen amíga peres eljárások folyamatban vannak, nem állapítható meg, hogy mi az az ésszer ű időtartam,amely alatt a per befejezhető.



21

A rendes jogorvoslati lehetőség igénybe vételének eljárási akadályai is lehetnek. Nyilvánvalóan nem lehet szó a jogorvoslattal történő elhárításról akkor, ha a bírósághatározatot nem hozott, vagy azt szabályszer űen nem kézbesítették, vagy a határozat nem,illetve nem megfelelően tartalmazza a jogorvoslati kitanítást.A határozatoknak telefax útján történt közlése nem tekinthető szabályszer ű kézbesítésnek,

ebben az esetben a fellebbezési határidő meg sem kezdődik. A kárigény érvényesítéseszempontjából ez azt jelenti, hogy nem tekinthető mulasztásnak, ha ilyenkor a fél nem élt afellebbezés lehetőségével.90

A bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perben speciális kárelhárító,kármegelőző kötelezettséget ír elő a jogszabály a károsult részére azzal, hogy megkívánja arendes jogorvoslati lehetőségek igénybevételét, kimerítését.

Több esetben előfordult, hogy a felperes az ellene indított felszámolási eljárásban a rendes jogorvoslati lehetőségeket nem merítette ki akkor, amikor a nem kellő körültekintésselmeghozott, a felszámolását elrendelő végzés ellen az igazolási kérelmét és fellebbezését

előterjesztette ugyan, a jogorvoslat eredményét azonban már nem várta be, hanem azok elbírálását megelőzően a felszámolóval a felszámolási díj megfizetése tárgyában egyezségetkötött. A jogorvoslati jog kimerítése hiányában a felperes kárigénye – a felszámolási díjösszege – nem lehet alapos, mert a felperes még az egyezséget jóváhagyó végzés ellen isfellebbezést terjeszthetett volna elő.91

Gyakori az az eset is, amikor a felperes arra hivatkozik, hogy a bíróság az ítéletet csak a pártfogó ügyvéd részére kézbesítette, s ezért mulasztotta el a határozatot megfellebbezni. Azegységes jogértelmezés szerint a kirendelt ügyvéd részére adott meghatalmazást a bíróságkirendelő határozata pótolja,92 így az ítéletet a bíróság szabályszer űen – jogszer űen éskötelezően – kézbesíti a pártfogó ügyvéd részére. Az ítélet elleni fellebbezés elmulasztásávala felperes a rendes jogorvoslati lehetőséget nem meríti ki, s ez a körülmény önmagábankizárja a kárigény érvényesítését.93

A rendes jogorvoslati lehetőség igénybevétele nem tekinthető elmulasztottnak akkor, ha avégrehajtó sérelmezett késlekedése csak néhány hónap múlva jut a felperes tudomására, akiekkor azonban haladéktalanul bejelentéssel él, s végrehajtási kifogást terjeszt elő.94

A Ptk. 349. § (3) bekezdésének rendelkezése utal arra is, hogy a Ptk. 349. § (1) bekezdésében meghatározottak a bírósági jogkörben okozott kárért való felelősségre akkor alkalmazandóak, ha a jogszabály másként nem rendelkezik. Eltér ő jogszabályi

rendelkezéseket – vagyis más kártérítési jogcímet – találunk az alábbi esetben: IV/B.

A Pp. 2. § (1) bekezdése 2000. január elsejei hatállyal – a korábban már hivatkozottak szerint – a következőképpen határozza meg a bíróság feladatát: a bíróságnak az a feladata,hogy – összhangban az 1. §-ban foglaltakkal – a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszer ű id ő n belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse.Ugyanezen törvényhely (2) bekezdése szerint a per befejezésének ésszer ű id ő tartama a

jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is

figyelembe véve határozható meg. Nem hivatkozhat a per ésszer ű

id ő

n belül történő

befejezésének követelményére az a fél, aki magatartásával, illetve mulasztásával a per elhúzódásához maga is hozzájárult.



22

A 2003. július elsejei hatállyal módosított Pp. 2. § (3) bekezdése az alábbi anyagi jellegű szabályt vezette be: Az (1) bekezdésben foglaltak teljesítésének elmulasztása esetén a fél – azalapvet ő jogait ért sérelemre hivatkozással – méltányos elégtételt biztosító kártérítésre tarthat igényt, feltéve, hogy a sérelem a jogorvoslati eljárásban nem orvosolható. Az igény elbírálása

során a bíróság soron kívül jár el. A kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható.

A bíróságok ellen indított perekben a bírósági eljárások elhúzódására már korábban – aPp. 2. § (3) bekezdésének hatályba lépését megelőzően – is hivatkoztak, utalva az 1976. évi 8.törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya(a továbbiakban: PPJNE) 9. Cikkének 5. Pontjára,95 valamint a Római Egyezmény 6.Cikkére.96 Ekkoriban az alperes a védekezésében arra hivatkozott, hogy az Egyezményekreközvetlen hatállyal hivatkozni nem lehet, mert az a Magyar Állam felelősségét az államok közötti nemzetközi közjogi viszonyokban alapozza meg.

A fent idézett Pp. módosítás a jogalkalmazók – különösen a bíróságok számára jogértelmezési feladatot teremtett – bár a rendelkezés hatályba lépésének idő pontjárafigyelemmel joger ős határozat e szabályra hivatkozással még nem született, számos kérdéstvet fel az alkalmazása.

A Pp. 2. § (3) bekezdésében meghatározott kártérítés vajon a Ptk-ban már létező bírósági jogkörben okozott kárfelelősség – Ptk. 349. § – speciális esete, vagy attól különböző felelősségi alakzatnak tekinthető?97

A Pp. 2. § (3) bekezdésében meghatározott kártérítési felelősség objektív, a felróhatóságtólfüggetlen felelősséget hozott létre. Ezen objektív felelősség körébe tartozik a feleknek a

jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és az ésszer ű időn belüli befejezéséhez való jogának megsértése miatt előterjesztett kártérítési igény.

Érdekes problémát vet fel, hogy a Pp. anyagi jellegű szabályára hivatkozva a bíróság azalkalmazottja felróhatóságától függetlenül felel az okozott kárért, míg a Ptk. 349. §-ának felhívása esetén a bíróság gondos eljárását – mint exculpátiós lehetőséget –, vagyis afelróhatóságot továbbra is vizsgálni kell.

Az az eltérés is szembeötlő, hogy míg a Ptk. 349. § (1) bekezdése előírja a rendes jogorvoslatilehetőség igénybevételét, addig a Pp. 2. § (3) bekezdése azt kívánja meg, hogy a sérelem a

jogorvoslati eljárásban nem volt orvosolható.

Az is elgondolkodtató, hogy károkozás esetén a közhatalmi szervek közül miért csak a bíróság felel felróhatóságtól függetlenül?

A bíróság és más közigazgatási szerv – pl.: földhivatal, rendőrség, ügyészség – együttes perlése esetén felmerül az a kérdés is, hogy közös károkozás esetén mellőzhető-e azegyetemleges felelősség megállapítása a bíróság és más közigazgatási szerv tekintetében,figyelemmel arra, hogy a bíróság a Pp. 2. § (3) bekezdése értelmében felróhatóságtólfüggetlenül, az egyéb közigazgatási szerv pedig a Ptk. 349. §-a és 339. §-a alapjánfelróhatóságtól függően felel az általa okozott kárért.



23

A Pp-be korporált anyagi jellegű rendelkezés a Ptk. 349. §-ában meghatározott bírósági jogkörben okozott kártérítési felelősséghez képest – a felróhatóságtól függetlenkárfelelősségen98 kívül – további eltér ő rendelkezést vezetett be, nevezetesen azt, hogy nemhivatkozhat a per ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a fél, akimagatartásával, illetve mulasztásával a per elhúzódásához maga is hozzájárult.99

Bizonyára méltánytalan ilyen szigorú feltétel előírása. Amennyiben megállapítható, hogy a bíróság az ésszer ű időn belüli elbírálás követelményét – például az eljárási határidők meg nemtartásával, indokolatlan inaktivitással – megszegte, de megállapítható az is, hogy a fél nem

jelent meg a bíróság által kitűzött valamely tárgyaláson, s a mulasztását nem mentette ki, így a per elhúzódásához maga is hozzájárult, a Pp. 2. § (3) bekezdésére hivatkozással kártérítésiigényt a bírósággal szemben nem terjeszthet elő. Ebben a kérdésben a törvénymódosításminiszteri indokolása sem ad eligazítást.

A 2003. július elsejét megelőzően hatályos kárfelelősségi szabályok figyelembe vételévelmegfelelő bb lett volna egy olyan előírás, mely erre az esetre a felperes és az alperes között

perelhúzó magatartásuk arányában kármegosztásra adott volna lehetőséget, illetőleg, amely akármegosztás tekintetében visszautalt volna a Ptk. rendelkezéseire, s azok alkalmazását írtavolna elő.

A jogalkotó által hagyott joghézagokat a jövő ben minden bizonnyal a bírói gyakorlat fogjakitölteni, áthidalni.

Azt a gondolatot, miszerint a Pp. 2. § (3) bekezdésében foglaltak hatályba léptetése a jogalkalmazók – különösen a bíróságok számára jogértelmezési feladatot teremtett, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Tematikája100 azalábbiakat fogalmazza meg: Az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felel ő sség

szabálya több vonatkozásban is átalakításra szorul. Ennek során indokolt volna a bírósági jogkörben okozott kárért való felel ő sséget külön, önálló felel ő sségi tényállásba foglalni. E szabályozásba bele kell foglalni a Pp. 2 §-a szerinti felróhatóságtól független felel ő sséget. Itt kell szabályozni a jogtalan letartóztatás vagy fogva tartás miatti kártérítési igényeket is.

Általános felel ő sségkizáró szabályként kellene megállapítani, hogy az egyedi ügyekben hozott joger ő s döntések tartalmi vitatása nem alapozza meg az állam kártérítési felel ő sségét.Megfontolandó, hogy az új kódex megállapítsa az állam jogszabályalkotással okozott károkért való felel ő sségét kizárólag alkotmányellenes jogalkotás esetén. (…) Ugyanakkor az uniós

jogközelítésre is figyelemmel megfontolandó, nem kell-e a bírósági jogkörben okozott

károkért való felel ő sség szabályait külön, önálló törvényi tényállásban megállapítani. Ennek egyik indoka a Pp. 2. §-ában foglalt – nyilvánvalóan nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi – rendelkezés, amely a perek tisztességes lefolyásához és ésszer ű id ő n belül történő befejezéséhez f ű ző d ő jogosultság megsértésével történt sérelemokozás esetére az állam

felróhatóságtól független felel ő sségét mondja ki. A másik ok, hogy a jogtalan fogva tartás és el ő zetes letartóztatás miatti kártalanításról a

büntet ő eljárásról szóló törvény (…) rendelkezik, holott ez tisztán magánjogi igény. Egészennyilvánvaló, hogy a Be. vonatkozó rendelkezése helyett a szabályt az új Ptk-ba kell illeszteni.



24

V. Zárszó - V/1. Nemzetközi kitekintés - V/2. A kifogás intézménye

V/1.

A nemzetközi gyakorlat és a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történt csatlakozásahatásaként a bírósági jogkörben okozott kárfelelősségi szabályok várható változása kerül

bemutatásra.

A közösségi jog első bbséget élvez a nemzeti jogrendszer szabályaihoz képest. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a közösségi jog ellentétben áll az egyes nemzeti jogszabályokkal,úgy a közösségi jogot kell alkalmazni. A közösségi és a nemzeti jog viszonyában jelentős azEurópai Bíróság 1991-ben hozott ítélete, mely Francovich ügy néven vált ismertté. Ebben azügyben az Európai Bíróság kimondta, hogy amikor egy tagállam nem hajtja végre a közösségi

jogot – az irányelv beiktatásának elmulasztása révén – és ez egy természetes vagy jogiszemélynek kárt okoz, az államnak mögöttes felelőssége van.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága a 2003. év végéig benyújtott ügyekre vonatkozóstatisztikai adatok szerint 12 esetben hozott Magyarországot marasztaló vagy részbenmarasztaló ítéletet.101 Az összefoglaló megállapítások szerint a kérelmezők többsége aztsérelmezte, hogy a perük ésszer űtlenül hosszú ideig tartott, s ezzel a bíróságok megsértették aRómai Egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését. Az Európai Bíróság eljárása során vizsgálta azadott eljárások időtartamát, amelyet a keresetlevél, illetve a vádirat benyújtásától afelülvizsgálati eljárásban hozott határozat meghozataláig vett számításba. Emellett elemezteaz adott ügy bonyolultságát, a kérelmezőknek az eljárás során tanúsított magatartását valaminta bíróságok perbeli cselekményeit, azok gondos voltát. A magyar államot elmarasztalóítéletek indokolása alapján megállapítható, hogy a bírósági eljárások elhúzódását általában azalábbi okok alapozták meg:

- többszöri áttétel alkalmazása, míg a keresetlevél a hatáskörrel és illetékességgelrendelkező bíróság elé kerül (pl.: Magyar kontra Magyarország ügyben)

- az eljárások indokolatlanul hosszú időtartamra történő felfüggesztése- a tárgyalások ésszer űtlenül és indokolatlanul nagyobb tárgyalási időközre történő

kitűzése (pl.: Sikó kontra Magyarország ügyben)- inaktív periódusok léte, mely időtartam alatt a bíróság érdemi intézkedést

indokolatlanul nem tesz az ügyben (pl.: Lévai és Nagy kontra Magyarország ügyben)- a szakértők kirendelésének nehézkessége és késedelme (pl.: az Erdős kontra

Magyarország ügyben)- a sorozatos elfogultsági kifogások előterjesztőit a bíróság nem sújtja szankcióval (pl.:

Militaru kontra Magyarország ügyben)- a másodfokú bírósághoz késedelmesen terjesztik fel a periratokat- többszöri hatályon kívül helyezés- a Legfelső bb Bíróság a fellebbezési, illetve felülvizsgálati eljárások során gyakorta

késedelmesen hoz határozatot

A jogalkalmazók a fentiek ismeretében indokoltnak tartják az illetékes fórumok szakmaikonzultációját, különös tekintettel a Pp. módosítására, s emellett a „kifogás” új

jogintézményének tervezett törvényi szintű szabályozására.



25

V/2.

A kifogás mint új jogintézmény jelentősége.

Jóllehet, még csak törvénytervezet formájában létezik, de az Igazságügyi Minisztérium ez

év második félévi jogalkotási tervében szerepel a kifogás jogintézménye, melyet már az OITis megtárgyalt. Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk után időszer űvé vált a bíróságieljárások elhúzódása miatt előterjeszthető kifogás intézményének a hazai eljárásjogba történő

bevezetése, s remény van arra, hogy a Parlament a tervezetet még ebben az évben elfogadja.

A kifogás új jogintézményének célja, hogy a még folyamatban lévő bírósági eljárásban – ésnem csak annak lezárulta után – jogorvoslattal lehessen élni a bíróság késedelmes intézkedésemiatt.

A javaslat szerint három esetben kerülhetne sor a kifogás előterjesztésére:

• ha a törvényi határidő anélkül telt el, hogy a bíróság a törvényben előírtkötelezettségének – pl. az ítélet írásba foglalásának – eleget tett volna• ha hosszú – inaktív – idő telt el a bíróság utolsó érdemi intézkedésének meghozatala

óta• ha a per valamely szereplő je részére szabott bírói határidő eredménytelenül telt el – pl.

a szakértő a szakvéleményét nem terjeszti elő –, a perbeli szereplő a mulasztását nemmenti ki és a bíróság ennek ellenére a mulasztást nem szankcionálja

Az új jogintézmény nem terjedne ki arra az esetre, ha a fél megítélése szerint feleslegesenrendel el bizonyítást a bíróság.A kifogást annál a bíróságnál kell majd előterjeszteni, amelyik előtt a mulasztás történt,illetve, amelyik a mulasztással érintett. Amennyiben a bíróság a kifogásban meghatározottsérelmet a kifogás bírósághoz érkezését követő 30 napon belül saját hatáskörében nemorvosolja, a helyi és a munkaügyi bíróságok mulasztásával szembeni kifogást az ítélőtábla, azítélőtábla mulasztásával szembeni kifogást a Legfelső bb Bíróság három hivatásos bíróból állótanácsa, a Legfelső bb Bíróság mulasztása esetén a Legfelső bb Bíróság másik tanácsa bírálnáel tárgyaláson kívül. A kifogás alapossága esetén a kifogást elbíráló bíróság a mulasztó

bíróságot határidő tűzésével a szükséges eljárási cselekmény elvégzésére utasíthatná.

A javaslatról egyelőre megoszlanak a vélemények. Az előterjesztő várakozása szerint az új

jogintézmény bevezetésével kisebb lesz annak az esélye, hogy a bírósági eljáráselhúzódásának okaként a bíróság mulasztását jelöljék meg, és felek perben tanúsított nagyobbfokú gondossága és aktivitása is megkövetelhető lesz.

A jogalkalmazók, elsősorban a bíróságok álláspontja szerint az elsőfokú eljárásra vonatkozó jogszabályok annyira hiányosak, hogy az időszer űség betartása sokszor el sem várható akezdő vagy kevesebb gyakorlattal rendelkező bíráktól. Úgy foglaltak állást, hogy a kifogásintézményének hatályba léptetésével egyidejűleg a bírói munka hatékonyságát és az eljárások egyszer űsítését, gyorsítását célzó eljárási szabályok módosítására van szükség.102

Jóllehet, a vázolt új intézmény a jogbiztonság szempontjából megfelelő eszközt jelentene a

felek részére, azonban kétséges, hogy a peres eljárások tartamának rövidítéséhez valóbanhozzájárul-e, s ezen újabb jogorvoslati fórum megalkotása nem vezet-e az eljárások további



26

elhúzódásához. Amennyiben az Országgyűlés a tervezett jogintézményt eljárásjogunkba bevezeti, úgy annak elbírálására rövid – 8 napos – határidőt kellene meghatározni annak elkerülése végett, hogy a kártérítési per esetlegesen hamarabb befejeződjön mint a kifogáselbírálása, amely így elveszítené bevezetésének célját.

A fent vázolt jövő beli változások ismeretében is kijelenthető, hogy a bírói gyakorlathézagpótló, jogfejlesztő szerepére a továbbiakban is szükség lesz. A bírósági jogkörbenokozott kártérítés gyakorlata – amint az a jelen dolgozatban is olvasható – eddig is jelentősismérveket dolgozott ki e kárfelelősség körében, általános jogszabályi fogalmakat, feltételekettöltött meg tartalommal, s ez – a jogalkalmazás részeként – nyilvánvalóan a késő bbiekben isfontos feladata lesz.

A bírósági jogkörben okozott kártérítés esetleges jövő beli szabályozása esetén azelőírások egységesítése és egyértelművé tétele mellett arra is ügyelni kellene, hogy a bíróság aközigazgatási szervekhez képest ne kerüljön privilegizált helyzetbe. A bíróság felelősségének,

felelősség alóli mentesülésének ugyanolyan feltételeken kell alapulnia, mint amilyeneken atöbbi állami, közhatalmi szerv felelőssége, mentesülése alapul.

A dolgozat – a terjedelmi korlátokra tekintettel – nyilvánvalóan a teljesség igénye nélkülgyű jtötte össze azokat a legfontosabbnak vélt eseteket, melyek az elmúlt években

jogalkalmazói kérdéseket vetettek fel. A felmerült joghézagok, jogalkalmazási problémák tekintetében a jövő útja az lehet, hogy a jogalkotó e témakört illetően is hatékonyabbanalkalmazható, egyértelmű bb szabályozásra törekedjen, a jogalkalmazó pedig azt mélyebbenmegismerje, és megfelelően értelmezze. Ezzel bizonyára elérhető az a legfontosabbnak tartottcél, hogy az állampolgárok és más jogalanyok vélt vagy valós jogsérelmeikkel ilyen címenkevesebb számban forduljanak a bíróságokhoz.



27

Felhasznált irodalom:

- Dr. Gellérthegyi István – Dr. Uttó György: A közigazgatási szervek, a nyomozóhatóságok és a bíróságok kárfelelőssége 1996-2002, Közigazgatási Döntvénytár, HVG-

ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2003.

- Dr. Könyves Béláné – Dr. Böcskeiné dr. Leicht Erika: Gondolatok egy Pp. módosításmargójára, Magyar Jog, Fórum, 2001/9. szám, 527-530. oldal

- Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit – Holakovszkiné dr. Pestovics Ilona – dr. Kaszainé dr.Mezei Katalin – dr. Mecsér Györgyike – dr. Mohácsy Zsuzsanna – dr. Pongrácz Eszter – Sósné dr. Lajos Ilona – Szolnoki Józsefné dr. – dr. Udvary Katalin: Kommentár a PolgáriTörvénykönyvr ől szóló 1959. évi IV. törvényhez

- Szladits Károly: A magyar magánjog, harmadik kötet, Kötelmi jog Általános Része,

Budapest, 1941., Grill Károly Könyvkiadóvállalata

- Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Tematikája, Negyedik Könyv: Kötelmi jog, Ötödik Rész: Felelősség szerződésen kívül okozott károkért, V. Cím: A felelősség egyesesetei, 10. Fejezet: Az állam kárfelelőssége

- Dr. Zanathy János: Tájékoztató az Országos Igazságszolgáltatási Tanács részére azEmberi Jogok Európai Bíróságának Magyarországot érintő ítéleteir ől, Bírósági Közlöny2004/4. szám, 12-17. oldal

- Pálmai Erika: Még várhatunk a pereknél a „kifogásra”, Népszava, 2004. április 26., 4.oldal

- Kerületi bírósági vezetői értekezlet 2004. március 25., Kisbíró, a Fővárosi Bírósághírlevele, 2004. áprilisi szám, 2. oldal, második bekezdés

- Kártérítési perek a bíróságok ellen – Tavaly százmilliárdot követeltek, de csak hatmilliótnyertek, Népszabadság, 2004. július 15., 8. oldal



28

1 A Polgári Törvénykönyvr ől szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 349. § (1)és (3) bekezdései

2

Dr. Gellérthegyi István – Dr. Uttó György: A közigazgatási szervek, a nyomozó hatóságok és a bíróságok kárfelelőssége 1996-2002, Közigazgatási Döntvénytár, HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2003, Bevezetés

3 A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 6. §-ának (1) bekezdése valamint 7. §-ának (1) és (3) bekezdései írják elő a bíróság jogi tájékoztatásikötelezettségét

4 A bíróságok szervezetér ől és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban:Bsz.) 19. § (5) bekezdése, 20. § (3) bekezdése

5 A Magyar Köztársaság Legfelső bb Bírósága (a továbbiakban: Legfelső bb Bíróság) Pf. V.21.476/1995/5; Pfv. X. 22.391/1996/16.

6 A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 236. § (1) bekezdés: A végrehajtó a végrehajtói működése körében, illetőleg az eljárása során okozottkár megtérítéséért a Polgári Törvénykönyv szerint felel.

7 A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 23. § (1) bekezdés b) pont: A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak azok a perek, amelyeket aközigazgatási jogkörben eljáró személyek által hivatalos eljárásukban okozott károk megtérítése iránt indítanak; BH. 1998. 285.

8 Vht. 256. § (1) bekezdése szerint a megyei bírósági végrehajtó a megyei bíróságnálszolgálati viszonyban álló bírósági tisztviselő.

9 Vht. 230. § (3) bekezdés, 250. § (2) bekezdés h) pont

10 Bsz. 39. § j és k) pontja, 55. § (1) bekezdése

11 A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény 57. § (1) bekezdésekimondja, hogy a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, ésmindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a

jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és

nyilvános tárgyaláson bírálja el.12 339/B/1993. számú AB határozat; 1938/B/1991. számú AB határozat

13 Pp. 45. § (2) bekezdés

14 Pp. 13. § (1) bekezdése szerint, az ügy elintézéséből ki van zárva, és abban mint bíró nemvehet részt:a) a fél, a féllel együtt jogosított vagy kötelezett személy, továbbá az, aki a per tárgyát

egészen vagy részben a maga részére követeli, vagy akinek jogaira vagykötelezettségeire a per eredménye kihatással lehet;

b) az a) pont alá eső

személy képviselő

je vagy olyan volt képviselő

je, aki az ügybeneljárt;



29

c) az a) vagy a b) pont alá eső személynek a (2) bekezdésben megjelölt hozzátartozójavagy volt házastársa

d)15 Az illetékekr ől szóló 1990. évi XCIII. törvény 62. § (1) bekezdés g) pontja értelmében

16 Bsz. 1. §-a

17 Bsz. 2. § (1) bekezdése

18 Bsz. 7. §-a

19 Bsz. 9. §-a

20 Pp. 2. § (1) bekezdése

21 Ptk. 355. § (1) bekezdés: A kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot

helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja,köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni.

22 Szladits Károly: A magyar magánjog, Kötelmi jog általános része, Budapest, 1941, GrillKároly Könyvkiadó Vállalata, harmadik kötet, negyedik fejezet: 25. §. Kártérítés, 358.oldal

23 Ptk. 349. § (1) és (3) bekezdései

24 Ptk. 339. §

25 BH. 1995. 403.; Legfelső bb Bíróság Pf. V. 21.287/1996/4.

26 Szladits Károly: A magyar magánjog, Kötelmi jog általános része, Budapest, 1941, GrillKároly Könyvkiadó Vállalata, harmadik kötet, negyedik fejezet: 25. §. Kártérítés, 380.oldal

27 A vétkesség a károkozó tudatállapota (szándékosság, gondatlanság) által motivált károkozómagatartáshoz kötődik. A vétőképesség alapja a belátási képesség, azaz, hogy a károkozóelőre látja magatartása lehetséges következményeit, és ezek társadalmi megítélését isismeri. A bíróság vétőképes alkalmazottjának bírósági jogkörben tanúsított magatartása a

bíróság felelősségét megalapozza. – a szerző.

28 A felróhatóság tág értelemben az általános gondos eljárási kötelezettséghez köthető,vagyis, hogy a károkozó úgy járt-e el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható,szűk értelemben a még objektíve elhárítható károkért való felelősséget is jelenti – a szerző.

29 A Pp. 2. § (3) bekezdésében szabályozott, a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszer ű időn belüli befejezéséhez való jogának megsértéseesetén igényelhető kártérítésre irányuló valamint a Be. 580-581. §-ai szerinti kártalanításieljárás.

30 BH. 2001. 423.; BH. 2001. 526.

31

BH. 2003. 236.



30

32 BH. 1996. 311.; Legfelső bb Bíróság Pf. III. 21.102/1987/3.

33 Legfelső bb Bíróság Pf. V. 23.940/1998/3.



36 BH. 1982. 140.; PK. 42. számú állásfoglalás

37 Legfeleső bb Bíróság Pf. III. 20.430/1986.

38 BH. 1996. 362.

39 BH. 1986. 417; BH. 1992. 103.

40

BH. 1993. 1.; BH. 1993. 32.;Legfelső bb Bíróság Pf. III. 20.558/1992.; Legfelső bb Bíróság Pf. V. 24.692/1999/7.;Legfelső bb Bíróság Pfv. X. 20.924/2001.; Legfelső bb Bíróság Pf. V. 25.625/2001/2.;Legfelső bb Bíróság Pf. V. 25.256/2001/6.

41 Legfelső bb Bíróság Pf. IX. 25.196/2001/13.

42 Bsz. 7. §: A bíróság határozata mindenkire kötelező, ideértve azt is, ha a bíróság valamelyügyben hatáskörét vagy ennek hiányát állapítja meg.

43 Ptk. 349. § (1) bekezdés: Államigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg akárosult a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket igénybe vette.Ptk. 349. § (3) bekezdés: Ezeket a szabályokat kell alkalmazni a bírósági és ügyészségi

jogkörben okozott kárért való felelősségre is, ha jogszabály másként nem rendelkezik.

44 Pp. 270. § (1) bekezdés, 271. § (2) bekezdés

45 Legfelső bb Bíróság Pfv. X. 21.328/2001/5.



48 Ha a fél nyilvánvalóan alaptalanul tesz kizárásra irányuló bejelentést, vagy ugyanabban a perben ugyanazon bíró ellen ismételten alaptalan bejelentést tesz, őt a kizárást megtagadóhatározatban pénzbírsággal (120. §) lehet sújtani.



51 Legfelső bb Bíróság Pf. V. 20.218/1998/5.; BH. 2003. 152.

52 Pp. 207 – 211. §-ai




31

54 Be. 584. § (2) bekezdés

55 A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 580-581. §-ai

56 Be. 584. § (1) bekezdés57 23/1995. (IV. 5.) AB határozat

58 Be. 582. §

59 Be. 584. § (4) bekezdés

60 BH. 1991. 170; BH. 1996. 202.

61 A kártalanítási eljárás objektív tényeken és a Be. szabályain alapul. A kártérítési eljárás

viszont a Ptk. 349. §-án és felróhatóságon alapul. A kártalanítás nem teremt önmagában jogalapot a Ptk. 349. §-a szerinti kártérítésre.

62 BH. 1996. 150.; Legfelső bb Bíróság Pf. V. 20.265/1995/2.

63 BH1993. 424.; Legfelső bb Bíróság Pf. IV. 21.350/1992.; 66/1991. (XII. 21.) AB határozat


65 Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Tematikája, Negyedik Könyv: Kötelmi jog, Ötödik Rész: Felelősség szerződésen kívül okozott károkért, V. Cím: A felelősség egyesesetei, 10. Fejezet: Az állam felelőssége

66 Szladits Károly: A magyar magánjog, Kötelmi jog általános része, Budapest, 1941, GrillKároly Könyvkiadó Vállalata, harmadik kötet, negyedik fejezet: 25. §. Kártérítés, 360-361.oldal

68 Legfelső bb Bíróság Pf. V. 22.048/1996/4.; Legfelső bb Bíróság Pf. V. 23.904/1997/7.



71

Legfelső bb Bíróság Pf. V. 25.185/2001/8.72 Legfelső bb Bíróság Pf. V. 25.206/2001/11.





77

Legfelső bb Bíróság Pf. V. 23.940/1998/3.



32






83 Legfelső bb Bíróság Pf. V. 24.513/1999/7.; Legfelső bb Bíróság Pf. V. 25.376/2001/5.;Legfelső bb Bíróság Pf. V. 21.025/1996/3.


85 A bíróságon kezelt letétekr ől szóló 27/2003. (VII.2) IM rendelet 3. §-a


87 A károsult a kár elhárítása, illetőleg csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az azadott helyzetben általában elvárható. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyabból származott, hogy a károsult e kötelezettségének nem tett eleget.


89 Legfelső bb Bíróság Pf. IX. 24.535/2001/15.; Legfelső bb Bíróság Pf. IX. 24.742/2001/7.

90 BH. 1999. 458.


92 Az ügyvédekr ől szóló 1998. évi XI. törvény 32. §



95 Az 1976. évi 8. tvr-rel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya(a továbbiakban: PPJNE) 9. Cikkének 5. Pontja: annak a személynek, aki törvénytelen

fogva tartás áldozata volt, kikényszeríthető joga van kártalanításra.96 Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmér ől szóló, Rómában, 1950. november 4-

én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetésér ől szóló1993. évi XXXI. törvény 6. Cikke (a továbbiakban: Római Egyezmény) kimondja, hogyMindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan

bíróság tisztességesen nyilvánosan és ésszer ű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában (…).

97 Dr. Könyves Béláné – Dr. Böcskeiné dr. Leicht Erika: Gondolatok egy Pp. módosításmargójára, Magyar Jog, Fórum, 2001/9. szám, 527. oldal, ötödik bekezdés

98 Pp. 2. § (3) bekezdésének harmadik mondata: A kártérítés megállapítását nem zárja ki, ha a bíróság nevében eljárt személynek az okozott jogsérelem közvetlenül nem volt felróható.



33

99 Pp. 2. § (2) bekezdés második mondata.

100 Az új Polgári Törvénykönyv Koncepciója és Tematikája, Negyedik Könyv: Kötelmi jog,

Ötödik Rész: Felelő

sség szerző

désen kívül okozott károkért, V. Cím: A felelő

sség egyesesetei, 10. Fejezet: Az állam felelőssége, Megjelent a Magyar Közlöny 2002/15/II.számában

101 Dr. Zanathy János: Tájékoztató az Országos Igazságszolgáltatási Tanács részére az EmberiJogok Európai Bíróságának Magyarországot érintő ítéleteir ől, Bírósági Közlöny 2004/4.szám, 12-17. oldal

102 Kerületi bírósági vezetői értekezlet 2004. március 25., Kisbíró, a Fővárosi Bírósághírlevele, 2004. áprilisi szám, 2. oldal, második bekezdés

a birosagi jogkorben okozott karterites gyakorlata

Documents