a székelyföld fejlõdési esélyei a román területfejlesztési politika ... · földi...

Kolumbán Gábor

A Székelyföld fejlõdési esélyei a román területfejlesztési politika keretei közt

Mottó:„A fejlõdés nem a javakkal

kezdõdik, hanem az emberekkel,

az emberek tanultságával, szer-

vezettségével és fegyelmével.”

Ernst F. Schumacher

Bevezetés

A Székelyföld fejlõdési lehetõségeirõl vitát indítani nem könnyû feladat.Szembe kell nézni a megcsontosodott ideológiákkal, mítoszokkal és a fej-lesztést meghatározó gazdasági és politikai realitásokkal. Írásomban, a tel-jességre való törekvés nélkül, kísérletet teszek a Székelyföldrõl és a székelykérdésrõl szóló nyilvános beszédhez oly módon hozzájárulni, hogy a ki-bontakozó vita racionális és tudományosan megalapozott konkrét társadal-mi cselekvéshez, fejlesztési programokhoz vezessen. A megközelítésmó-dom egyszerre kíván tudományos és gyakorlatias lenni.

A kettõs peremhelyzetbõl és a modernizáció megkésettségébõl fakadófejlettségi hátrány a Székelyföldön több kivándorlási hullámhoz is vezetett.A fejlesztéssel kapcsolatos politikai kezdeményezések azonban többnyire atüneti kezelés szintjén kísérelték meg a székely „népfeleslegbõl” adódó ki-vándorlást korlátozni. A szülõföldhöz ragaszkodás morális imperatívuszahatározta meg a politikusok retorikáját ebben a kérdésben is. Tudatos,összefüggõ területfejlesztési politikáról azonban mindmáig nem beszélhe-tünk. A modernizációs erõfeszítések ellenére az elvándorlás, habár hullá-mokban, mikor erõsebben, mikor gyengébben jelentkezett, de folyamato-san jellemezte a térséget az elmúlt százötven évben. Jelenleg a kivándorláserõteljesebb a magyar lakosság soraiból, emellett pedig a románok beván-dorlása tapasztalható. A fiatal nemzedékek köreiben a morális imperatí-vusz egyre kevésbé hat. A kivándorlás perspektívája meghatározza az élet-út-kezdések nagy részét.

A térségbõl történõ folyamatos elvándorlás bonyolult okainak feltárásanem tárgya írásomnak1. A jelenséget a térséget érintõ fejlesztési erõfeszíté-sek és politikák kudarcaként értelmezem. Vagy a fejlesztés mértéke elégte-len (mennyiségi probléma), vagy a fejlesztés nem a térségben élõ emberek

VITAINDÍTÓ

értékrendje és elvárásai szerint történik (minõségi probléma). Mindkétesetben tulajdonképpen a régió népességmegtartó erejének, és ezen belül amagyarságot megtartó képességének az elégtelenségével kell szembenéz-nünk. Az elvándorlás rendszerint gazdasági okokra vezethetõ vissza, az el-szegényedés veszélyére adott egyéni stratégiának tekinthetõ. Az a tény,hogy a magyarok mennek, és a románok jönnek, számos fejlesztéspolitikaikérdést vet fel, és egyben rávilágít az alkalmazott fejlesztéspolitikáketnocentrikus jellegére.

Erdély és ezen belül a Székelyföld Romániához csatolása óta nem leheteltekinteni attól a helyzettõl, hogy a Székelyföld fejlõdési esélyeit nagymér-tékben meghatározza a román kormány fejlesztési politikája. Ez a hatáserõteljesebb volt a szocialista centralizált tervezési rendszerben, és mind-máig meghatározó következményekkel járt. A rendszerváltás után az Euró-pai Unió által kikényszerített regionális fejlesztési politika és a piaci folya-matok bármennyire is kedvezõen hatnak az utóbbi években, nem tudták el-látni a komplex területfejlesztési szükségleteket.

A Székelyföld fejlesztési esélyeit meghatározó tényezõk:– a térség története (település és gazdaságszerkezet);– a regionális kultúra és identitás;– az etnocentrikus politika;– az Európai Unió területfejlesztési politikája;– a román állam területfejlesztési politikája;– Magyarország regionális gazdaságpolitikája;– a magyar kormány által a határon túli magyaroknak juttatott támoga-tások rendszere;– Románia közigazgatási rendszere, a területi kompetenciák megosztása;– a Székelyföldön élõ közösségek kezdeményezései;– makrogazdasági trendek;– a régió versenyképessége, a gazdaság szerkezete.

A tényezõk egymástól nem teljesen függetlenül fejtik ki hatásukat. A ré-gió hagyományos zártságának következményeként, valamint autonómiájá-nak hiányában a tényezõk többsége azonban a térség számára külsõ ténye-zõként érvényesül. Ezekre nagyon korlátozott mértékben vagy egyáltalánnem lehet a térség szereplõinek befolyása. Ugyanakkor a tényezõk hatásasem egyenletes. Például a magyar kormány határon túli támogatása, az erõ-teljes etnopolitikai jelentõségével ellentétben, gyakorlatilag jelentéktelenfejlesztési hatással van a térségre.

Megítélésem szerint a fejlõdés, fejlesztés esélyeit nagymértékben javítaná:– a helyi közösségek részvételére alapozó fejlesztési filozófia és stratégia

meghonosítása;– a fejlesztési politikák etnocentrikus jellegének csökkentése;

6 VITAINDÍTÓ

– a régió érdekérvényesítõ képességének javítása párhuzamosan a nyi-tottságának növelésével;

– a kereslet orientált fejlesztési politikák súlyának növelése a kínálat ori-entált politikákkal szemben.

A székely kérdés

A székely kérdésként megfogalmazott probléma már a múlt század elején,1902 augusztusában Tusnádfürdõn megtartott Székely Kongresszus témája-ként foglalkoztatta a felelõs közéleti szereplõket (A Székely Kongresszus,2001). Bencze Antal, Csík vármegye alispánja a kongresszushoz intézett üd-vözlõ beszédében a következõképpen fogalmazta meg a problémát:

„Mi a Székelyföldhöz lánczolt hazaszeretet mártírjai másfél ezer év óta ál-lunk õrt az ország keleti határszélén; küzdöttünk, vérzettünk, fogytunk ahosszas harczok alatt, de sohasem panaszkodtunk, mert láttuk, hogy az anya-ország sorsunknak hü osztályosa. Csak az utolsó félszázad alatt szisszentünkfel, midõn egy-egy õsi jogunk elvétetett és helyébe teher vettetett reánk. A békésfejlõdés korszakában az isteni gondviselés számunkat megkétszerezte és azutolsó évtized alatt láttuk, hogy az a föld, mely a miénk, ma már nem képesbennünket eltartani”

A székely kérdés tehát egyidõs a polgári modernizációval, és tulajdon-képpen a modernizáció által jelentett kihívásokra adott nem megfelelõ vá-laszok következtében jelent meg. Hasonlóképpen fogalmazódik meg napja-inkban is, amikor az RMDSZ legutóbbi kongresszusa a Székelyföld moder-nizációjának felgyorsítását tûzte ki célul.

A modernizációs kísérletek, kezdve az elsõ vasútvonal megépítésévelszáz évvel ezelõtt, vagy az ipar és mezõgazdaság technológiáinak korszerû-sítésével, a székely közösségek közmondásos ellenállásába ütköztek (Ká-nya J., 1998). Napjainkban is domináns az önfenntartó mezõgazdaság,amely a termõföld mûvelését jellemzi. A hagyományos kézmûipar jelentõsmunkahelyteremtõ ágazat a gazdaságban. Természetesen jelen van a kor-szerû ipar is. Egyre erõteljesebben fejlõdik a szolgáltatások ágazata, és amodern kommunikációs szolgáltatások elérhetõek a térségben.

A fejlesztési politikák kialakítása szempontjából kulcskérdés az innová-ció és a változásokkal szembeni befogadó készség megléte. A hagyomány-õrzés és a modernizáció közt feszülõ ellentét feloldása a komplementer,egymást erõsítõ jellemzõk értékelésével a Székelyföld fejlesztési stratégiájá-nak egyik kulcsfeladata.

Kolumbán Gábor: A Székelyföld fejlõdési esélyei… 7

A Székelyföld sajátos társadalmi szerkezete a három domináns történel-mi paradigma egyidejû jelenlétét és fenntartható mûködését teszi lehetõvéés követeli meg:

– tradicionális (természetközelség, családcentrikusság, erkölcs, hit, kö-zösség, szabadság, önfenntartás, túlélési ösztön);

– modern (szekularizáció, demokrácia, jogegyenlõség, individualizmus,magántulajdon, jogállam, piac, verseny);

– posztmodern (mobilitás, természettudatosság, kulturális sokszínûség,globalizáció). A fejlesztési stratégia megoldást kell, hogy biztosítson a há-rom paradigma együttélésének fenntarthatóságára.

A székely kérdés lényegét a huszonegyedik század elején abban látom,hogy a Székelyföld modernizációjának kezdete egybeesett a hagyományosszékely küldetéstudat elveszítésével. A Kárpát-medence modern nemzetál-lamainak kialakulása nyomán szükségtelenné vált a gyepûvédõ katonai sze-rep. A védelem az állambiztonság részeként állami monopólium lett, és ki-került a regionális közösség hatáskörébõl. A reguláris katonaság megszer-vezése Mária Terézia idején jelentette a tradicionális székely életmód végét.Ennek következtében a történelmi privilégiumok védhetetlenné váltak, ésaz általános állampolgári adófizetési kötelezettségek és a népességnöveke-dés felkészületlenül érték a székely gazdaságot. A piacgazdaságra való átté-rés a kulturális akadályok miatt megkésett, és ezáltal a régió továbbra sembizonyult képesnek elég jövedelmet termelni a fejlõdés fenntartásához amodern élet magas költségei mellett.

Az utóbbi években a dinamikus magánvállalatok menedzserei és a kül-földi befektetõk emberhiányról panaszkodnak. A Székelyföld gazdasága ér-zi a magyarországi munkaerõpiac elszívó hatását. Az idõszakos elvándor-lás a fejlõdõ ágazatokat érinti a legerõsebben.

A székely kérdés aktuális megfogalmazásban így szólhatna:A székely humánerõforrás minõsége (felkészültség, magatartás) és mennyi-

sége nagymértékben korlátozza a térség fejlõdését.Nem lehet fejlesztési politikáról és stratégiáról beszélni, ameddig a regi-

onális küldetés tudata nem állítódik helyre. A székely ember számára a fo-gyasztói társadalom és az éljünk egyre jobban, fogyasszunk egyre többet út-ja járhatatlan. Olyan „küldetés nyilatkozatra” (mission statement) vanszükség melynek értékei:

– felismerhetõek, megtalálhatóak a hagyományos kultúrában, a kulturá-lis törés elkerülése végett;

– egyeztethetõek a magyar nemzet küldetéstudatával, a nemzeti integrá-ció végett;

– felismerhetõek az Európai Unió értékrendszere által, az európai integ-ráció végett;

– egyetemesek, a globális integráció végett;

8 VITAINDÍTÓ

– sajátosak, a versenyképesség és alapvetõ képességek fenntarthatóságavégett.

A posztmodern világkép lehetõséget ad a premodern és modern kori ér-tékek integrálására. Egy lehetséges jövõkép a Székelyföld fejlesztési straté-giához2:

A Székelység: tájban élõ közösség, melyhagyományos értékei fenntartásával, regionális versenyképességének kiala-

kításával együtt integrálódik a regionális és globális értékteremtésben. A ter-mészetközelség, a közösségi létformák és a gazdálkodás sokszínûsége biztosít-ja a szabadság és önállóság fenntarthatóságát.

A Székelyföld mint régió

A Székelyföldet mint régiót meghatározó érvelések nagy része az etnikaielvet tekinti alapvetõnek. Ennek a megközelítésnek megfelelõen a Székely-föld az a térség vagy pontosabban azon közigazgatási egységek által alko-tott terület, mely az egykori székely székek adminisztrálásában lévõ terüle-ten található, és ahol a magyar etnikum regionális többséget alkot3. A meg-határozás magán hordozza az egykori Magyar Autonóm Tartomány emlé-két4, és a régió lényegét annak magyarságában véli megtalálni5.

Az etnikai elv, mint társadalmi rendezõelv Romániában, a román nem-zetállam alkotmányos meghatározásában öltött politikai formát1990–1991-ben6 és az Iliescu-rezsim meghatározó princípiuma maradt1996-ig. A 2000 novemberi parlamenti választások nyomán a TársadalmiDemokrácia Romániai Pártja nyerte el újabb négy évre a kormányzás lehe-tõségét, és visszaválasztották Ion Iliescut a köztársasági elnöki tisztségbe.Ez a politikai helyzet magában hordozza a rendszerváltás elõtti etnikaisztereotípiák visszatérésének, illetve azok felerõsödésének lehetõségét. Anapjainkban folyó alkotmánymódosítási vita sem teszi lehetõvé azetnopolitikai elv mellõzését a Román Alkotmányból. Talán az EurópaiUnióhoz való csatlakozás közelebb visz a megoldáshoz.

A Székelyföld régióhatárainak meghatározására a történeti szemlélet és astatisztikai adatok szerkezete, illetve elérhetõsége egyaránt a közigazgatásihatárokat jelöli meg. Ezért külön elemzés és kritika tárgyát kell, hogy képez-ze a közigazgatási határok alakulása az idõk folyamán, valamint a jelenlegiközigazgatási határok mesterséges és a régiófejlõdést megtörõ jellege7.

Ahhoz, hogy a Székelyföldben rejlõ önerõs fejlõdési lehetõségeket egykoherens és reális fejlesztési koncepció és stratégia megfogalmazásával ér-vényesíteni lehessen, szükséges a régió nem etnikai elven alapuló meghatá-rozása.

A régió meghatározásának egyik lehetséges módja a különbözõ társadal-mi térségi szintek jellegadó folyamatainak és eszmerendszerének leírása,


amint azt Nemes Nagy József javasolja8. A régió fogalom ennek megfelelõértelmezése egy régió meghatározása a kiinduló térség, a térségben zajló re-álfolyamatok, azok hatásának és eredményének, az eszme– és intézmény-rendszer, valamint ezáltal létrejött új entitás együttes vizsgálatával végezhe-tõ el9. Ebben a megközelítésben a régió kialakulása komplex folyamat, ésa létrejött entitás dinamikus, idõben változó struktúra.

Nyilvánvaló, hogy e meghatározás értelmében a Székelyföld nem, vagymég nem tekinthetõ régiónak. Ugyanakkor fellelhetõek a regionális identitásjegyei, tapasztalható a térség belsõ koherenciájának növekedése, melyneknyomán mind struktúráiban, mind mûködésében a Székelyföld markáns te-rületi entitásként rajzolódik ki Erdélyben.

A Székelyföld mint közösség–irányítási régió egy premodern képzõd-mény. Miként ezt a történészek munkáikban részletekbe menõen hangsú-lyozzák, a Székelyföldön zajló élet rendje szorosan összefügg az itt élõ fa-luközösségek sajátos gyepûvédõ szerepével. A középkorban kialakult sza-bályok a privilégiumokkal együtt összefüggõ rendszert, önszabályozó ren-det alkottak. A rend kialakulása már jóval a modern magyar nemzet szüle-tése elõtt az erdélyi rendi társadalomban megtörtént, és elemeit ma is õrzia faluközösségek emlékezete. Erdélyi sajátosság, hogy a feudális rendek ki-alakulása és léte jól körülhatárolható térségekre, mint amilyenek a Szász-föld és a Székelyföld10. A területhez kötõdõ rendi és etnikai tagoltság na-gyon fontos jellemzõje az erdélyi regionális folyamatoknak11. A rend alap-jait nem a nemzeti öntudat és az országgal kapcsolatos politikai fogalmakképezték. A mindennapi közösségi élet (szomszédság, birtokviszonyok) ésannak fenntarthatóságát biztosító erõforrásokhoz való hozzáférhetõségszabályai, valamint a közteherviselés rendszere alkotja ennek gerincét. Egy-szóval: nem az állam és polgára, állam és közösségek viszonyát rendezikezek, hanem a közösség belsõ, autonóm mûködésének szabályait határoz-zák meg. Azt hiszem, nem tévedek, ha mindezt a szerves fejlõdés eredmé-nyének tekintem, és mint olyat nagy stabilitású képzõdménynek, mely akultúra, szokások és implicit a regionális identitást meghatározó elemekformájában jóval túlélte születése korát.

Az akkori szerves fejlõdést a helyi közösségek és a természet közötti viszonyhatározta meg. A székelység nem nemzet(iség)ként, hanem közösségi életfor-maként alakult ki12. Ezért van az, hogy a modern magyar nemzetbe prob-léma nélkül tudott betagolódni ez az identitás, mint regionális sajátosság.Egyébként más európai regionális identitásokra is jellemzõ ez a folyamat,gondoljunk a dél-tiroli vagy az elzászi közösségekre.

A szerves fejlõdés lehetõségeinek elemzése számára célszerû a természe-ti adottságok által meghatározott tájegység településeinek komplex vizsgá-lata. Ebben a megközelítésben a fejlõdés tulajdonképpen kulturálisan meg-határozott folyamat. A kultúra tágabb értelmezésébe13 beletartozik az em-

10 VITAINDÍTÓ

berek közti viszony, a bizalom jellege, mely meghatározza a gazdasági tár-sulások preferált típusait és méretét, a vallás és vele kapcsolatos munkaer-kölcs, valamint a tõkefelhalmozás és fogyasztás közti egyensúly kialakulá-sát meghatározó magatartás (Fukuyama, 1997). A kultúra magában hor-dozza azt az értékrendszert, mely az emberi cselekvés prioritásait megha-tározza. Ez megnyilvánul a természethez és annak erõforrásaihoz való vi-szonyulásban is.

A fejlõdés olyan folyamat, melynek során az adott területen élõ közössé-gek életminõsége az adott közösség értékrendszerének és törekvéseinekmegfelelõen javul14. A fejlõdés önerõs, ha erõforrásai a régió belsõ adottsá-gai, és fenntartható, ha a fejlõdés során ezek az erõforrások megújíthatóak.

Dumitru Sandu román szociológus a romániai társadalmi változások ku-tatására kulturális zónákat határoz meg, mérhetõ jellemzõk alapján(Sandu, D., 1999). Ezek a jellemzõk területhez kötöttek, a települési ésközigazgatási egységekre vonatkozó statisztikai adatok és a kérdõíves vizs-gálatok alapján a következõk:

– valamelyik történelmi régióhoz való tartozás,– a rurális agrárfejlettség,– az urbánus fejlettség,– a felekezeti megoszlás.

A komplex statisztikai mutatók tulajdonképpen a közösség és a termé-szet közötti kölcsönhatást mérik. A vizsgálat során az adatgyûjtés csak me-gyék szintjére készült, ezért a módszer magán hordozza a jelenlegi közigaz-gatási felosztás torzító hatását. Hargita megye Kovásznával alkot egy kultu-rális térséget, míg Maros megye Kolozzsal hasonló. Település vagy községszintjén elvégzett elemzés bizonyára változtatna ezen a besoroláson.

Az említett modell alapján a Székelyföldet mint Erdélyben fekvõ, köze-pesen fejlett rurális és urbánus fejlettségû, de nagy vidéki fejlõdési potenci-állal rendelkezõ, nem ortodox vallású térségként lehet meghatározni.

A Székelyföld fejlõdését meghatározó gazdasági folyamatok

Erdély és ezen belül a Székelyföld regionális sajátosságainak alakulásátnagymértékben alakították a gazdaság és a terület kapcsolatát érintõ gazda-ságfejlõdési folyamatok. Ezeknek egy része szerves fejlõdésnek tekinthetõ,más részük azonban erõteljes gazdaságpolitikai beavatkozások eredmé-nyei. Az elsõ világháborút követõen Erdély Romániához csatolása tulaj-donképpen véget vetett a még szervesnek tekinthetõ polgári fejlõdésnek. Amúlt század elején az egységes román nemzetállam fejlesztési politikájahátrányosan megkülönböztette Erdélyt. Ez a viszonyulás a második világ-háború után is megmaradt, a szocialista központosított fejlesztési tervek


sem a lehetõségeknek megfelelõen támogatták az erdélyi gazdaságot. A fej-lesztések az erdélyi nagyvárosok etnikai arányának megváltoztatását céloz-ták. Ezért elsõsorban a vidékrõl származó képzetlen munkaerõt felvenniképes iparágakat fejlesztették. Ez a politika kedvezett a gyengébben fejletttérségeknek is elindítva a Székelyföld iparosítását. Ugyanakkor megkezdõ-dött a Székelyföldre a románok betelepítése.

A Székelyföld gazdaságföldrajzi vizsgálata elválaszthatatlan a székely fa-luközösségek hagyományos tájhasználatától és késõbb a huszadik századimodernizáció munkamegosztásától és annak az urbanizáció általi megha-tározottságától15. A Székelyföld munkamegosztásának komplexitása amegkésett modernizációból adódik. Ebben a térségben egy idõben megta-lálhatóak a feudális rendi társadalom idején kialakult tájgazdálkodási for-mák (létfenntartó mezõgazdaság, extenzív állattartás, közbirtokossági er-dõgazdálkodás), az ipari társadalomra jellemzõ primer és szekunder ágaza-tokkal, valamint a posztindusztriális gazdaságra jellemzõ, egyre erõtelje-sebb tercier szektor és a tudásintenzív ágazatok.

A Kárpát-medence feudális kori munkamegosztásának Frisnyák Sándoráltal kidolgozott földrajzi modelljét követve: „A Kárpát-medence ökonómi-ai egysége csak 1920-ban, a történelmi Magyarország szétdarabolásával és arégiók tradicionális kapcsolatrendszerének felszámolásával szûnik meg.” ASzékelyföld gazdaságföldrajzát ezért 1920-ig terjedõ idõszakban célszerûKárpát-medencei kontextusban vizsgálni. A modell szerint a Kárpát-meden-ce alapvetõen két részre tagolódik: a központi medencékre és az 1500 kmhosszú és mintegy 150–200 km széles hegységkeretre. A Székelyföld a hegy-ségkerethez tartozik. A hegyvidék domborzati formái, gazdálkodásra alkal-mas területei és klimaterikus feltételei alakították a Székelyföld település-szerkezetét és gazdaságát16. Ebbõl fakad a mikrotájak17, kistérségek jelentõ-sége a régió szerkezetében. Megosztottság, különbség és másság együtt a kis-térségek kiegészítõ gazdálkodásával és a régión belüli cserepiacokkal18. Amegkésett modernizáció egyik ma is érezhetõ hatása a hagyományos állat-tartás és erdõgazdálkodás jelentõs részaránya a régió gazdaságában19. Nap-jainkban is élnek a háziipar hagyományos szigetei20. Külön kutatást érde-melne annak a folyamatnak a vizsgálata, ahogy a jelenkori tömeges vidékielszegényedés újjáteremti a kézmûves hagyományt és egyrészt a turizmus ál-tal, másrészt Románia más vidékei felé használati tárgyként értékesített ter-mészeti termékek elõállítását a Székelyföld eldugott falvaiban.

A 17–19. században mûködõ piacvárosok árucsere rendszere napjaink-ban is létezik, habár jelentõségébõl sokat veszített21. Egyik jellemzõ voná-sa ezeknek a vásáros helyeknek a Székelyföldön, hogy mindegyik árucseré-re22 és nem a pénz általi piaci cserére volt beállva. Ezért idõnként a széke-lyek javaikat távolabbi piacokra kellett, hogy szállítsák. Ezt a kereskedel-met rendszerint örmény vagy zsidó kereskedõk végezték. A Székelyföld pe-

12 VITAINDÍTÓ

remvidéki státuszára jellemzõ, hogy a Kárpát-medencei munkamegosztás-ban nyersanyag és alacsony feldolgozottságú félkész áru, valamint állandómunkaerõ forrásaként volt jelen. Cserébe pedig termelõeszközöket és fo-gyasztási javakat „importált”.

Vofkori László, a jelenkori Erdély gazdaságföldrajzát három idõkereszt-metszetben vizsgálja (Vofkori, 1994, 92.):

1920–19451945–19891989 után

A fenti megközelítést szükségesnek tartom kiegészíteni az 1848 elõtti ésa dualizmus, valamint a századforduló modernizációs korszakaival, külö-nös tekintettel az infrastruktúra kiépítésére. Vofkori megközelítését nyilvánaz indokolja, hogy a térség gazdaságföldrajzát alapjaiban megváltoztatta,az elsõ világháborút követõen, Erdély Romániához való csatolása. Ez a hi-potézis a régiófejlõdés vonatkozásában csak részlegesen állja meg a helyét.Amint fentebb említést tettem, a régiót meghatározó struktúrák idõben vál-toznak, és adott korbeli helyzet hordozza a megelõzõ korok vonásait is.

A Székelyföld régiófejlõdése a kommunizmus bukása óta felgyorsulnilátszik. A Romániában 1997 óta napvilágot látott, a regionális politikátmegfogalmazó tanulmányok, kutatások egyértelmûen kimutatják Romániaés ezen belül Erdély regionális differenciálódásának, a fejlõdési különbsé-geknek a felerõsödését.

A Székelyföld természeti és elsõsorban az altalaj kincseivel kapcsolat-ban, a gazdagság mítoszával szemben elmondható, hogy egyrészt nem tel-jes ezek feltárása, másrészt a nagy geológiai változatosság sajnos a gazda-ságosság igényeinek nem megfelelõ alacsony koncentrációval és nehéz ki-termelhetõséggel társul. Külön gazdaságtörténeti és mikró-ökonómiaielemzés tárgyát kell, hogy képezze a nagy készletek (ásványvizek, építke-zésre alkalmas kõzetek) lehetõségek mértéke alatti értékesítésének okai ésmikéntje.

A Székelyföld gazdaságának viszonya a természettel három jól elhatárol-ható korszakban jellemezhetõ:

– a szerves fejlõdés korszaka 1950–1960-ig, a mezõgazdaság kolhozosí-tásáig, amikor elkezdõdik a vidék leértékelõdése;– az erõltetett, központosított és intenzív iparfejlesztés, munkaerõ-ván-dorlás faluról városra, valamint az országos érdekek szerinti nagyberuhá-zások kora;– a gazdasági átalakulás 1989 után, visszatérés a magántulajdon domi-nanciáján alapuló piacgazdaságra és a szerves fejlõdéshez.A hiányos infrastruktúra és a földrajzi elszigeteltség miatt Székelyföld

iparának fejlõdése elmaradt Erdély iparosításától. Az 50-es, 60-as évekig a


kézmûipar és a kisipari szövetkezeti formában szervezett fém- és fafeldol-gozás, valamint az élelmiszeripar jelentette az ipari termelést. A 60-as évek-ben beindult iparosítás még követte a szerves fejlõdés vonalait. A kisiparitermelõ szövetkezeti rendszer államosításával és nagy volumenû állami be-ruházásokkal szinte minden székelyföldi városban kialakulnak a gépgyártó-és könnyûipar létesítményei. Marosvásárhelyen pedig elindul a földgázhasznosítására a vegyipar fejlesztése. A hetvenes években azonban az erõl-tetett iparosítás és a Székelyföld etnikai összetételének megváltoztatásáratörekvõ politika elszakítja a térség iparának fejlõdését annak szerves hagyo-mányaitól. Szemléletes példák erre a folyamatra a traktorgyár Csíkszeredá-ban, az ötvözött acélszerszámokat készítõ kovácsüzem Székely-keresztúron, vagy a régen nyersanyag nélkül maradt szentegyházi kohó ésvasüzem továbbfejlesztése23. Az erõltetett iparosítással párhuzamosanfolyt a Székelyföld geológiai tartalékainak feltárása. Egyik jellemzõje enneka kutatásnak, hogy a feltárt altalajkincsek, habár a feldolgozásuk a kortechnológiája szerint nem volt gazdaságos, mégis az ország belterjes gazda-ságpolitikájának elvárásai szerint erõteljes kitermelõ és feldolgozó kapaci-tások létesítéséhez szolgáltak megalapozásul. Példaként említhetõBalánbánya városának létesítése az alacsony koncentrációjú réz kibányá-szására és feldolgozására, a Hargita Fürdõ kaolinbányája, vagy a Barót-medence szénbányászata. Különösen az elõbbi kettõ napjaink egyik legna-gyobb környezetvédelmi problémájaként van jelen. Az iparosítás munka-erõ-tartalékait a városok vonzáskörzetében található falvak szolgáltatták,majd a nyolcvanas években a Kárpátokon túli, többnyire moldvai parasz-tok betelepítésével kívánta az akkori hatalom egyszerre megoldani a mo-dernizációt és az etnikai problémát.

A Székelyföld energiahordozókban szegény. Számottevõ csupán az Oltfolyó völgyében történõ lignitbányászat, mely a Barót-medence szénbányá-szatának fejlõdéséhez adta a nyersanyagot. Barót, Köpec, Nagyajta,Vargyas és Sepsiköröspatak fejlõdtek mint bányásztelepülések. A Barótonmegépített korszerû brikettgyár ugyanakkor csupán napokat üzemelt a het-venes években. A nyolcvanas években végzett nagy bányafejlesztés ellenérea vargyasi kitermelés megszûnt, a létesítmények más gazdasági rendeltetéstkaptak a privatizáció során.

Eutróf tõzegtelepek vannak a Csíki-medencében, de ezeknek nincsengazdasági felhasználásuk. Rendszeres begyulladásuk komoly környezeti ár-talmat jelent Csíkszereda levegõje számára.

Jelentõs földgázlelõhelyek (metán) találhatók Maros megyében:Kissármás, Mezõzáh, Nyárádszereda, Erdõszentgyörgy határában. A kuta-tások folyamatosan történnek Hargita megyében is Etéd és Farkaslaka, va-lamint Székelykeresztúr, Románandrásfalva és Siménfalva vidékén. Az itttalált készletek hasznosítása a magas kéntartalom miatt várat magára. A

14 VITAINDÍTÓ

gázkészletek jelentõsége a Székelyföld számára a Marosvásárhelyen kifej-lesztett vegyipar, a Gyulakután létesített (ma már nem üzemelõ) hõerõmû,valamint a települések fûtési hálózatának kialakításában mutatkozik.

A Keleti-Kárpátok nyugati lejtõin kialakult vízfolyások hozama és mere-deksége nem alkalmas vízi erõmûvek telepítésére. A többnyire árvízvéde-lemre és ivóvíz-készlet tárolására létesített gátak Szépvízen, Zetelakán ésErdõszentgyörgyön nem termelnek villamos energiát.

Stratégiai tartaléknak tekintették a Keleti-Kárpátok ritkafém-készletét.Cinnabaritot bányásztak Csíkszentimre határában, urániumércet Ditróközség határában. Mindkét bányatelepet bezárták, de a megbolygatott lelõ-helyek még sokáig veszélyes környezeti szennyezés forrásaiként léteznek.

A gépgyártás fejlõdése a nyolcvanas években Székelyföldön a hagyo-mánnyal rendelkezõ erdélyi gépgyártó központok szakmai felügyelete ésgazdasági, irányítási alárendeltsége mellett történt. Így jött létreSzékelyudvarhelyen a Fogarassal összekapcsolt vegyipari felszerelésgyár, ésCsíkszeredán a Brassói Traktorgyár fiókvállalataként létesített traktorgyár.Ezek a vállalatok az intenzív iparosítás eredményei voltak. A rendszervál-tás után leváltak az „anyavállalattól”, és súlyos válságon mentek keresztül.

A Székelyföld sajátos gazdaságához gépeket gyártó ipar, mint aszékelyudvarhelyi élelmiszeripari gépeket gyártó, vagy a gyergyószent-miklósi és csíkszeredai erdészeti és faipari gépeket gyártó kapacitások is ne-hezen bírják a nyugati versenytársak piaci térhódítását.

Az elektrotechnikai ipar Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön ésKézdivásárhelyen a kor legfejlettebb üzemeit hozta létre a hetvenes, nyolc-vanas években. Ezeknek privatizációja során sikerült külföldi tõke bevoná-sával korszerûsíteni a gyártásukat.

A nagy tartalékban elérhetõ természeti nyersanyagok közül talán a leg-fontosabb a kõsó24. A Székelyföldön a Sóvidék nevével is jelzi a parajdisóhegy tájat és gazdaságot meghatározó jellegét. Parajd az erdélyi sóbá-nyászat élõ múzeuma. Különbözõ korok sóbányászatának emlékét õrzi aRómai Birodalom idejétõl a napjainkban értékesítési gondokkal küzdõ ki-termelésig. A sót hasznosító vegyipar nagy energiafogyasztó. A rendszer-váltás után a piacok beszûkülése és az energiaárak növekedése miatt gyorshanyatlásnak indult, és csökkent a sókitermelés is. A parajdi sóbánya tech-nológiájának korszerûsítésével és a gyógyüdültetési üzletágba (légúti meg-betegedések és asztmás kezelések a felhagyott tárnákban) való belépésselpróbál alkalmazkodni a megváltozott helyzethez. A parajdi sótömb 25 kmhosszan, Szováta északi részétõl Korondig terjed, több helyen felszínre tör,és látványos vízmosásos formákkal vonzza a természetjáró turistákat. A jóminõségû (94,20% NaCl-tartalom), de közvetlen, dúsítás nélkül nem fel-használható sókészletet több mint negyvenmillió tonnára becsülik. A tisz-


títási technológia növelné a piaci értékesítés lehetõségeit, de a beruházás-hoz hiányzik a tõke.

Az építõanyag-ipar a nagyobb bányákból termeli nyersanyagát. Jelentõsaz alsórákosi és olthévizi bazalt, melyet zúzott formában az építkezéseknélés olvasztott formában a vegyipar berendezéseinek saválló szigetelésérehasználnak, valamint a csíki-, és gyergyó-medencei andezitbányák(Sepsibükszád, Mikóújfalu, Málnás, Gyergyóújfalu, Várhegy).

Az intenzív iparfejlesztés egyik, ma már ellentmondásosnak mutatkozó te-rülete a fafeldolgozás és a bútorgyártás. Az alacsony minõségû, olcsó bútorokszámára megfelelõ nyersanyagot biztosítottak a Keleti-Kárpátok fenyvesei,bükk és tölgy erdei. A KGST keleti és a tömbház-negyedeket építõ Romániabelpiaca kellõ keresletet biztosított a múltban. A rendszerváltás után a piacokbeszûkülése és az erõsödõ verseny európai kiteljesedése a bútorgyárak bezárá-sát hozta több székelyföldi városban. Csupán a több évtizede nyugati piacok-ra is termelõ székelyudvarhelyi bútorgyár élte túl az eltelt tíz évet. Gombamódszaporodtak ellenben a kis magán fafeldolgozó üzemek, megtalálva a kézi ké-szítésû natúr-bútorok piaci rését. Jelentõs a fajáték-gyártás. A térség fafeldol-gozásának termelése többségében áru és épületfa formájában kerül értékesí-tésre. Az iparág, a fahulladék feldolgozásának hiányában, a természeti kör-nyezet egyik jelentõs szennyezõje.

Az általános gazdasági hanyatlás mellett a Székelyföld gazdasága többágazatban is növekedést ért el. Ezek közül a nyomdaipar és könnyûipar agyors technológiafejlesztés és a gyorsan képezhetõ, fegyelmezett munkaerõmeglétére építhetett. Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy ésKézdivásárhely adtak megfelelõ telephelyet ezeknek az új, jelentõs külfölditõkét vonzó befektetéseknek.

Székelyföld legjelentõsebb, de csak részlegesen feltárt és értékesített al-talajkincse a szénsavas ásványvizek és a szikvizek. A több ezer ásványvíz-forrás a balneoturizmus üdülõtelepeit alapozta meg. A megszámlálhatatlanforrás és gázkitörés évszázadokon át a népi fürdõkultúra helyszíneként üze-melt.25 A rendszerváltás után privatizálták és korszerû palackozó berende-zéssel látták el a nagyobb hozamú, kereskedelmi termelésre alkalmas üze-meket. Borszék, Csíkszentkirály, Tusnádfalu, Bodok és Bibarcfalva palac-kozóüzemei a legjelentõsebbek. A kishozamú források: Vargyas,Kászonaltíz, Homoródfürdõ, Királyfürdõ, Szejkefürdõ a helyi önkormány-zatok vagyonkezelésébe kerültek, és a helyi fogyasztást és a gyógyüdültetéstszolgálják. Palackozásuk nem gazdaságos a piaci verseny feltételei mellett.

Székelyföld modernizációs esélyeit és gazdaságának lehetõségeit alapve-tõen befolyásolta a szállítási út- és vasúthálózat fejletlensége. A térségbenTrianon óta nem folytatták a félbemaradt vasútépítést, nem készült el aCsíkszeredát Székelyudvarhellyel összekötõ vonal, és Marosvásárhelyetsem kötötték össze a Székelyföld településeivel.

16 VITAINDÍTÓ

A nagy infrastruktúra-beruházásokat három tényezõ alakította:1. a természeti adottságok (domborzat, vízrajz, klíma);2. a politikai és gazdasági külkapcsolatok irányultsága, a központi gaz-dasági-politikai érdekek;3. az Erdélyen és a Kárpát-medencén belül a területi munkamegosztásáltal keltett forgalom irányok szerinti szerkezete.A régiónak sosem volt és ma sincs befolyása az infrastruktúra-politikák

alakítására26.A közúti forgalom terén is a hálózat kiépítése elkészült a negyvenes

években, azóta csak nagyon rossz minõségû felületi modernizálást végez-tek. A Székelyföld úthálózatának korszerûsítésére nem volt központi poli-tikai akarat. A rendszerváltás után a román kormány a gazdaságilag jelen-tõsebb, a jövõbeli európai korridorok nyomvonalába esõ vonalakat javítot-ta fel. Stratégiai jelentõségû kérdés az autópálya fejlesztése. Az erdélyi tér-ségek nem szerepelnek az elsõ tervekben, a Budapest–Szeged–Arad–Szeben–Piteºti–Bukarest–Konstanca nyomvonalra elképzelt pálya tervezé-se folyamatban van, az erre vonatkozó döntések már nem módosíthatóak.A Nagyvárad–Kolozsvár–Marosvásárhely–Brassó vonalú autópálya kiépí-tése nem valószínû 2020 elõtt27.

A turizmus és idegenforgalom fejlesztése követte az iparosítás erõltetettmódját. Habár léteztek a szerves fejlõdés gyökerei, hiszen évszázados ha-gyományai voltak az üdültetésnek a Székelyföldön, mégis a magánvillák ál-lamosításával és a szállodák építésével beindult egy tájidegen, nem fenn-tartható fejlesztés. A hetvenes években a balneoturizmus Románia belsõ pi-acának, a szociál-turizmusnak igényeit elégítette ki. Nagy állami beruházá-sok történtek a szálloda és kezelõbázis infrastruktúra kiépítésére. Szováta,Parajd, Borszék, Tusnádfürdõ, Kovásznafürdõ a legjelentõsebb, országosérdekeltségû üdülõtelepek. A rendszerváltás után ez az infrastruktúra márnem felelt meg a piac elvárásainak. A bizonytalan politikai helyzet és a tisz-tázatlan tulajdonviszonyok nem tették vonzóvá az ágazatot a szakmai be-fektetõk számára. Sajátossága a jelenkori turizmusnak Székelyföldön, hogya volt állami turizmus beszûkülésével egy idõben, annak szerepét átvéve fej-lõdik a magántulajdonban lévõ kispanziós és a falusi turizmus. A turistákzöme Magyarországról keresi fel a Székelyföld természeti és kulturális von-zó helyeit, látogatja a tömegeket megmozgató események színhelyeit(Csíksomlyói búcsú, Nyergestetõ- és Madéfalva-megemlékezések, Unitári-us Világtalálkozó Székelyudvarhelyen stb.).

A Székelyföld turisztikai potenciálja a térség gyenge közlekedési infra-struktúrája és a nagy távolságok, valamint a vidéki természeti látványossá-gok nehéz megközelíthetõsége miatt nehezen érvényesül. A térség vidékitelepüléseinek általános infrastrukturális fejletlensége nagymértékben kor-látozza azok fogadóképességét. Az elszállásolási kapacitás fejlesztésének


akadálya a turizmus szezonalitása és a korszerû turisztikai termékek hiá-nya. Ezért, a nagy forgalom dacára, az idegenforgalom által a vendégfoga-dók számára generált jövedelem alacsony. Az idegenforgalom gazdaságihozamának jelentõs hányada a bolti és vendéglátó kiskereskedelemi háló-zatban valósul meg.

Székelyföld területe turisztikai zónának tekinthetõ. A Gyilkos-tó, Békás-szoros, a Maros és Olt forrásvidéke és völgyei, a Hargita vulkanikus vonu-lata, a Szent Anna tó és Mohos-láp glaciális korból ránk maradt növényei-vel. A székely népi építészet százados emlékeit õrzõ falvak a ma is élõ õsigazdálkodási és folklór kultúrával, az ásványvizek és gázfürdõk (mofetták)vonzóerejét gondos, a tájjal és hagyományokkal összhangban kell turiszti-kai kínálattá alakítani.

A román területfejlesztési politika28 1998 után

Sajátos kelet-európai jelenség, hogy a pártállami központosított tervezé-si rendszer megszûnése után gyakorlatilag nem létezik területfejlesztési ter-vezés és még kevésbé területfejlesztési politika. Az ágazati megközelítésmindmáig domináns, a szakminisztériumok erõfeszítései közül hiányzik aterületi koordináció.

Romániában a rendszerváltás pillanatában megszûnt a Központi TervHivatal (a hírhedt CSP). Azóta a szakminisztériumok ágazati programokatkészítettek. Ezek közül kiemelkedik a Parlament által törvényerõre emeltOrszágos Területrendezési Terv (Planul Naþional de Amenajare aTeritoriului), amely a területi infrastruktúra rendszerének fejlesztését jelölimeg. A területrendezés a Területrendezési és Közmunkálatok Minisztériu-mának (ma Közmunkálatok, Szállítás és Lakásügyi Minisztérium29) és ahelyi önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Habár az infrastruktúra fej-lesztése meghatározó tényezõje bármilyen fejlesztésnek, mégsem a fejlesz-tési stratégiából vezették le a területrendezési szükségleteket – hiszen ab-ban az idõben nem létezett országos fejlesztési stratégia –, hanem az euró-pai területrendezési elvekbõl és a szállítási korridorok terveibõl, valamint ahelyi önkormányzatok elképzeléseibõl. Ezért a területrendezési terveknagymértékben építenek a rendszerváltás elõtti elképzelésekre, a megkez-dett munkálatok befejezésének igényére.

A területfejlesztés intézményrendszere tulajdonképpen az EU nyomásá-ra jött létre, nem tekinthetõ szerves fejlõdés eredményének. A „szekértöbbszörösen is megelõzte a lovakat”. Elõbb volt területrendezési terv,mint fejlesztési stratégia. Elõbb volt regionális fejlesztési politika, mint or-szágos fejlesztési politika. Elõbb alakult ki a regionális fejlesztés intéz-ményrendszere (a fejlesztési régiók, tanácsok és ügynökségek), mint az or-szágos területfejlesztést koordináló minisztérium. Ennek köszönhetõ azon-

18 VITAINDÍTÓ

ban az a lehetõség is, hogy a tervezés során lehetõség nyílt az alulról épít-kezõ kezdeményezések beépítésére.

A regionális fejlesztésre vonatkozó törvényben rögzített célkitûzés, a te-rületi fejlettségi egyenlõtlenségek csökkentése azonban mégsem valósítha-tó meg két okból. Az egyik a fejlesztési politikák hiányára, illetve megké-settségére, a másik az erõforrások elégtelenségére vezethetõ vissza.

A területfejlesztési rendszert az EU elõcsatlakozási, majd a strukturálisalapjainak felhasználására, „abszorpciójára” hozták létre. Az eltelt progra-mozási gyakorlat azonban azt igazolja, hogy a források felhasználása a hi-ányzó politikák, stratégiák és projektek miatt erõsen korlátozott mértékbenvolt lehetséges. Mindez természetesen a fejlesztéssel foglalkozó intézmé-nyek és szervezetek felkészültségétõl is függ. Ennél azonban nagyobb aka-dály rejlik magában a rendszer felépítésében, mûködésének a filozófiájá-ban. Az elképzelés eleve forrásvezérelt volt. Nem a reális szükségletekbõlés a fejlettségi problémákból, illetve a fejlõdési lehetõségekbõl indult ki, ha-nem feltételezte az uniós pénzeket, és azok megszerzésére készült. Ponto-san ezáltal nem felel meg az EU fejlesztési politikája alapelveinek. Az EUstrukturális alapjai az egyes országok és régiók saját fejlesztési elképzelése-ihez és forrásaihoz kisegítõként rendelhetõek, nem azok helyett. Aszubszidiaritás elve30 az egyik alapelv, melyet mintha nem akarnának kor-mányaink megérteni. Nem az EU fogja Romániát fejleszteni, az továbbrais a román kormány és partnereinek a feladata. A szegénység újra rossz ta-nácsadónak bizonyult ebben a kérdésben is. Az EU forrásaira alapozott fej-lesztés alapvetõen stratégiai hiba. Nem számol az ország reális fejlõdési po-tenciáljával és lehetõségeivel, és figyelmen kívül hagyja az EU-források ki-egészítõ jellegét. Ugyanakkor – habár burkoltan – átruházza a politikai fe-lelõsséget a román kormányról az EU-bizottságra. Ezáltal nehezen elszá-moltathatóvá válik a hazai politika és közélet elõtt.

Az intézményrendszer túlzott centralizáltsága és politikafüggõsége mi-att, mely a Fejlesztési és Elõrejelzési Minisztérium31 létrehozásával mégerõteljesebb lett, a fejlesztés nincsen kellõen „aládúcolva” a civil társada-lom és a helyi önkormányzatok részvételével. A helyi és regionális kezde-ményezések hiányában a gazdaság erõforrásai nehezen mobilizálhatóak afejlesztés érdekében. A fejlesztés intézményrendszere nem tartalmazza adecentralizált döntéshozói kompetenciákat, illetve azok hiányosak a regio-nális fejlesztés esetében. A regionális fejlesztési ügynökségek gyakorlatilaga Fejlesztési Minisztériumnak vannak alárendelve. Az EU a szerzõdéseit aromán kormánnyal köti. A pénzforrások elosztási rendjérõl és a fejlesztésiprioritásokról szintén a kormány dönt. A finanszírozási egység is a Pénz-ügyi Minisztériumban kapott helyet.

Hivatalosan létezik az Országos Fejlesztési Terv (2002–2005 idõszak-ra), melyet a kormány és az EU-bizottság elfogadott32. Készül a Román Te-


rületfejlesztési Törvény is. Mindez természetesen „EU-konform” módon.Az országos fejlesztési terv magában foglalja az ágazati és regionális terve-ket, megkíséreli azok koordinációját, a szinergiát megvalósítani. A területielv azonban nem érvényesült a terv készítésekor. Nem is érvényesülhetett,hiszen a centralizált nemzeti egységállamban hiányoznak a területi sajátos-ságok képviseletének intézményei. Ez a kérdés messze túlmutat a régiók ésa decentralizáció kérdésén. Mélyreható államfilozófiai és alkotmánymódo-sításra lenne szükség egy polgárokhoz közelebb álló és a meglévõregionalizmust hatékonyan érvényesítõ államforma kialakításához. Megíté-lésem szerint erre a mentalitás- és szerkezetváltásra csak Románia EurópaiUniós csatlakozása után lesz lehetõség. Mindenképp pozitívumként köny-velendõ el a kormány nyitottsága és a fejlesztési tervhez való elektronikusvéleményezés lehetõsége. A szöveget olvasva, sajnos, az az érzése az em-bernek, hogy ezt a tervet úgy készítették, hogy tudták, senki nem fogja el-olvasni – az EU bürokratáin kívül.

A bevezetõben megtalálható a terv célja: „Az ország fejlesztési program-jainak EU általi finanszírozási kéréseinek megalapozása”. Megközelítésé-ben követi a Strukturális Alapok módszertanát, hasonlóan az elsõ célkrité-rium országaihoz.

A fejlesztési terv hét fejlesztési irányvonalat (ún. tengelyeket) határozmeg:

1. A termelõszféra és járulékos szolgáltatások fejlesztése, a magángazda-ság támogatása és a versenyképesség erõsítése.2. Infrastruktúra javítása és fejlesztése.3. Humán erõforrás fejlesztés, a munkaerõnek a piacgazdaság feltételei-hez való alkalmazkodási képességének és a szociális szolgáltatások mi-nõségének javítása.4. A mezõgazdaság és a vidék-fejlesztés támogatása.5. A természeti környezet védelme és minõségének javítása.6. A tudományos kutatás és technológia-fejlesztés élénkítése, az informá-ciós társadalom megvalósítása.7. A régiók gazdasági szerkezetének javítása, a kiegyensúlyozott és fenn-tartható regionális fejlesztés támogatása.

Az ágazati és regionális programozás pénzügyi tervezését a költségvetés-tervezéssel összhangban végezték. A programok finanszírozására a költség-vetés, állami garancia mellett felvett hitelek, az elõcsatlakozási alapok és amagánszféra hozzájárulása szolgálnak forrásként.

A fejlesztéspolitika öt „oszlopa”:1. makrogazdaság-politika; a gazdaság stabilizálása és növekedési pályá-ra helyezése;

20 VITAINDÍTÓ

2. a gazdaság szerkezetének átalakítási politikája; az állami vállalatokelõkészítése a magánosításra, az ágazatok szerkezetének az EU gazda-sággal összeférhetõvé alakítása (beleértve a mezõgazdaságot is);3. szociálpolitika és emberi erõforrás-politika; a foglalkoztatottság növe-lése, a munkajog rendszerének harmonizációja az EU jogrendjével. Amunkaügy, tanügy, kultúra, egészségügy és társadalombiztosítás rend-szereinek átalakítása;4. környezetvédelmi politika;5. regionális politika; a regionális fejlettségi eltérések mérséklése, ki-egyensúlyozott fejlõdés támogatása, hátrányos helyzetû térségekrevitalizálása, nemzetközi együttmûködés támogatása a fejlesztés terüle-tén, valamint újabb egyenlõtlenségek kialakulásának megelõzése.

A fejlesztés általános célja az ország gazdasági, társadalmi fejlesztése, afenntartható gazdasági növekedés és stabil munkahelyek biztosítása. Sajná-latos, hogy az ágazati politikák területi vetületei nincsenek a regionális po-litikával egyeztetve. A regionális politikák hiába törekednek kiegyenlítésre,ha az ágazati politikák ereje és a mögöttük meghúzódó politikai lobbik erõ-teljesen teremtik a regionális különbségeket.

A Székelyföld számára azonban tudomásul kell venni, hogy a fejlesztésiforrások szintén a román fejlesztési politika keretei közt érvényesíthetõek.Ezért szükséges a térség prioritásainak egyeztetése az országos tervekkel.Célszerû kialakítani az RMDSZ-politikától független fejlesztési kapcsolat-rendszert, amely az etnopolitikától távolságot tartva a térség érdekeit tudjahosszú távon szolgálni. A románokkal való együttmûködés, a konfliktusokkerülése életbevágó lehet a fejlesztés kérdésében.

Milyen regionális fejlesztési politikát folytassunk?

A fentebb vázolt helyzetben és a romániai politikai erõtérben nagyonkérdéses, hogy lehet-e olyan fejlesztési politikát kialakítani, amely a Szé-kelyföld érdekeit és a térség fejlesztését szolgálná.

A Székelyföld jelenlegi érdekérvényesítõ képességét meghatározza azRMDSZ és az erdélyi magyar politikai elit teljesítménye. Az erdélyi magyarnemzetközösség érdekvédelmi és érdekérvényesítési lehetõségei az eltelttöbb mint tíz évben egyre jobban beszûkülni látszanak. Ez a jelenség ellent-mondásosnak tûnik, hiszen Románia demokratizálódási folyamata és a pi-acgazdaságra való áttérés, habár akadozva, mégis pozitív irányban haladt.Románia még mindig az európai integráció esélyesei között szerepel. ANATO-tagság és a 2007-re ígért EU-tagfelvétel továbbra is nyitva tartják azintegráció kapuit.


A jelenség okát elsõsorban az RMDSZ, a romániai magyarság érdekvé-delmi szervezetének stratégiájában és az annak megfelelõ politizálásábanlátom. 1995-ben a Kolozsvári Kongresszuson a mindenkori román politikaihatalommal való együttmûködés, a kijárásos politika mellett döntött a kül-döttek többsége. Ezáltal gyakorlatilag az etnikai elvû politizálást elfogadvaaz RMDSZ hozzájárul a társadalmi-gazdasági kérdések etnicizálásához, ré-sze az Iliescu–Nãstase rezsim játékterének. Az RMDSZ vezetõi a románpolitikummal való együttmûködést a demokrácia és a magyarság konkrétkéréseinek teljesítésétõl tették függõvé. Habár nem mondatott ki nyilváno-san, ez a döntés a gyakorlatban a közösségi önkormányzat kiépítési straté-giájának (Brassói Kongresszus 1993. határozatai) feladását vagy belátha-tatlan idõre való elodázását eredményezte.

A stratégiaváltás egyik eredménye volt a négyéves koalíciós kormányzás(1996–2000). Ezt követõen, a 2000-es választások eredményeként, az el-lenzékben lévõ RMDSZ, a Román Szociáldemokrata Párttal megkötöttprotokollúm alapján, az Adrian Nãstase miniszterelnök által vezetett kor-mány hûséges támasza lett anélkül, hogy kormányzati felelõsséget vállaltvolna. A nemrég megtartott RMDSZ Kongresszus (2003. február), a TõkésLászló által vezetett radikális szárny kirekesztését eredményezõ alapsza-bálymódosításokkal, a szövetség politikai párttá alakítását bevégezte. Nema radikálisok kirekesztése a lényeges változás ebben a folyamatban, hanema „reálpolitika” útját választó RMDSZ elfordulása a közösségépítés, a bel-sõ autonómiára való felkészítés feladatától.

Ennek a stratégiaváltásnak hosszú távon meghatározó következményeivannak. Ezek közül csupán néhányat említek:

– Az erdélyi magyarság stratégia-alkotási folyamata, ha egyáltalán voltilyen, gazda nélkül maradt, illetve a közösség kontrollja nélkül alárendelõ-dik a román kormányzó pártok érdekeinek és elképzeléseinek.

– A magyar közösség számára elérhetõ fejlesztési erõforrások (a magyarkormány, a román költségvetés és az EU) feletti ellenõrzés megtartása azRMDSZ számára kiszolgáltatja a fejlesztési folyamatokat a külsõ (közössé-gen kívüli) vezérlésnek. A magyarországi közalapítványi rendszer feletti po-litikai kontroll és a Székelyföld fejlesztési régió megalakítási szándéka, afejlesztési ügynökség feletti ellenõrzés megszerzése végett, igazolják a fen-ti feltételezést. Ezáltal az RMDSZ közvetetten akadályozza a belsõ erõfor-rások bekapcsolását a fejlesztési folyamatokba. A román politikumra jel-lemzõ korrupciót az erdélyi „etnobiznisz” sajátosságaival ötvözve azRMDSZ politikai vezetõ elitje tulajdonképpen veszélyezteti a fejlesztésikezdeményezéseket.

– A morális alapozottságnak a feladása a kisebbségpolitikában belátha-tatlan módon rombolja a magyar közösség társadalmi tõkéjét33, a bizalmat-

22 VITAINDÍTÓ

lanság és félelem légkörét tartja fenn. Ezáltal veszélyezteti a tudás alapú fej-lesztési folyamatok beindítását, elvágja a jövõépítés lehetõségét.

– Az anyaországi befektetések és az intézményi kooperáció feletti politi-kai ellenõrzés lecsökkentheti a befektetési kedvet és a befektetések haté-konyságát.

Az utóbbi években, az erdélyi magyarság stratégiai helyzetének újragon-dolását megkövetelõ folyamatok egyre erõsebben éreztetik hatásukat. Ezektöbbnyire a globalizációnak és a térség országainak euró-atlanti integráció-jának következményei, amelyeket lehetõségekként tekintek:

– Az internet és a nagy térségeket átszövõ kommunikációs és kooperáci-ós hálózatok – mind a gazdaságban, mind a civil szférában – radikálisanmegváltoztatják az intézmények hatékonyságát. Nem a mennyiségi, hanema minõségi jellemzõk határozzák meg a versenyképességet. A kizárásra tö-rekvõ versenyt felváltja az együttmûködõ verseny.

– Az információs társadalom hatékony eszközöket nyújt a különbözõkulturális és politikai identitások fenntartására és megnyilvánulására.

– A termelési tényezõk, általában az erõforrások földrajzi függõsége fel-lazul, dominánssá válik a tudásalapú ágazatok szerepe. Az alkalmas embe-ri tényezõ elérhetõsége és minõsége meghatározó minden területen. A fej-lesztési folyamatokat az innováció terjedési lehetõségei, az innovációs mi-liõ nagymértékben meghatározza.

– A regionalizmus térhódítása és a regionális fejlesztés új (posztmo-dern) paradigmája kedvezõ lehet a regionálisan többségben lévõ kulturálisközösségek számára.

– A kulturális, etnikai sokszínûség felértékelõdik az értékelvû Európá-ban.

– A civil társadalom megerõsödése.

Magyarország európai integrációjának közelsége, Románia integrációjá-nak legalább öt-tíz éves lemaradása az erdélyi magyar közösségek számáraaz elvándorlás kényszereként jelentkezhet. Erre a kihívásra nem elegendõa helyben maradás erkölcsi parancsával válaszolni. Ezért a kisebbségpoliti-ka célkitûzéseit három pontban célszerû megjelölni:

1. Magyar integráció. A határon túli magyar közösségek legszélesebb kul-turális, gazdasági, tudományos és oktatási intézményrendszerének,anyaországi kapcsolatrendszerének kiépítése.2. A magyar közösségek autonómiájának növelése a civil szervezetek szá-mára szabadon elérhetõ, közvetlen anyaországi (nemcsak költségvetési)források biztosításával.


3. A magyar közösségek versenyképességének növelése. A jogegyenlõségnéltöbbre van szükség, hiszen regionálisan és országosan is a magyar telepü-lések, térségek és vállalkozások egyre erõsödõ versenynek vannak kitéve.

A modern gazdaság elhelyezkedése térhálózatokkal írható le34. A város-hálózatok horizontálisan szervezõdnek. A városok sikere attól függ, hogy ahálózaton belül milyen szerepeket tudnak maguknak megszerezni. A regi-onális differenciálódás az innovációk létrehozásának, befogadásának és el-terjesztésének képessége szerint megy végbe. A speciális tudás jelenléteazért fontos versenyképességi elem, mert nehezen másolható. Ez a tudásnemcsak a legkorszerûbb, csúcstechnológiai ismereteket jelentheti, hanema hagyományos iparágakban vagy a mezõgazdaságban különleges minõsé-gû termék elõállítására képes, „kézmûves” tudást is. Az új területi egyenlõt-lenségek az emberi tudás földrajzi különbségeit tükrözik.

Az RMDSZ jelenlegi stratégiája a kínálatorientált35 regionális fejleszté-si filozófiát alkalmazza. Teszi ezt egyrészt a térségben jelentkezõ krónikusinfrastruktúra-hiány miatt, másrészt a politikai siker megkövetelte látvá-nyos eredmények reményében.

A kínálatorientált regionális stratégiával – Korompai Attila megfogalma-zásában – „a térséget kívülrõl, a külsõ hatótényezõk felõl érkezõ impulzusok,külsõ feltételek, lehetõségek és korlátok felõl közelítve egyre több belsõ folya-matra, összefüggésre rávilágítva, kívülrõl befelé közelítve fejlesztjük”.36

Ez a megközelítés megfelel a kijárásos politika, a mindenkori kormány-tól kialkudott állami beruházásoknak a politika általi vezérlési gyakorlatá-nak. Minden politikai párt, így az RMDSZ érdeke is megköveteli ennek astratégiának a fenntartását. Az egyébként szükséges külsõ erõforrások be-vonása azonban rendszerint nem a térség erõforrásainak érvényesítésiszándékával, hanem a kivitelezõ gazdasági érdekeinek és a közvetítõ sze-mélyes érdekeltségének megfelelõen történik. A kínálatorientált fejlesztésipolitikák szegény költségvetésû államok esetében nem tudnak kellõmennyiségû erõforrást mozgósítani, és a politikai korrupció miatt ezek fel-használása messze nem hatékonyan történik. A beruházási döntések de-centralizációja, az önkormányzatok forráshiánya miatt, nem jelenthet iga-zi áttörést.

A Székelyföld regionális fejlesztésének eddigi próbálkozásai az önkormány-zatok település- és vidékfejlesztési kísérleteiben merültek ki. Az önkormány-zatok által fejlesztésre biztosított források azonban messze elmaradnak az el-várásoktól. Olyan fejlesztési eszközre is szükség van, amely a gazdaságbanmeglévõ lehetõségekre épít, azok regionális felerõsödését eredményezi.

A területfejlesztési stratégiáról való – a szakemberek bevonásának hiá-nyában, nem mindig tudatos – döntésnek azonban kisebbségpolitikai kö-vetkezményei is lehetnek. Ugyanis a stratégia által vezérelt folyamatok nin-

24 VITAINDÍTÓ

csenek tekintettel a kulturális sajátosságokra, és rendszerint a gazdaságiverseny extenzív növekedését okozzák. Ez a verseny a makrogazdasági ésgazdaságpolitikai feltételek, illetve a sajátos intézményi szerkezet miatt atöbbségi etnikumnak kedvez. Továbbá: a kiélezett verseny a térség saját erõ-forrásainak ésszerûtlen, nem fenntartható módon történõ elhasználásáhozvezethet. Az így kialakított gazdasági tér nem túlzottan vonzó a kreatívszakmákat gyakorlók, az értelmiségiek számára. Ezáltal növekszik annakkivándorlási hajlandósága. A rövid távon elérhetõ gazdasági növekedésvonzóvá teszi a fejlesztett térséget a többségi etnikum számára. Bevándor-lást generálnak a keletkezett, rendszerint képzetlen munkaerõt igénylõ újmunkahelyek is37. A szocialista iparosítás sajátos példája volt a kínálatori-entált fejlesztési stratégiának. Amennyiben a fejlesztés kizárólagosan a kí-nálatorientált megközelítésben történik, a jelenlegi – kezdetleges piacgaz-daságra jellemzõ – gazdasági helyzetben is fennmarad az etnikai arányokmegváltozásának veszélye. Az infrastrukturális beruházások nehezen kon-vertálhatóak a magyar közösség versenyelõnyeivé.

A fenti kihívásokra természetesen nem a fejlõdés ellenzése, még csak akínálatorientált fejlesztés tagadása sem lehet a válasz. Szükséges a kereslet-orientált fejlesztési stratégiák kidolgozása és alkalmazása ahhoz, hogy akulturálisan specifikus helyi és regionális erõforrásokat a fejlesztési folya-matokba be lehessen kapcsolni. Ezáltal lehetõség nyílik az erdélyi magyarközösség versenyképességének növelésére és a román vállalkozókkal törté-nõ kooperatív versenyre.

Kettõs paradigmaváltást jelent mindez az etnikai közösségek életében.Egyrészt átalakítja a magyar közösség viszonyát, önmagához és a minden-kori román kormányhoz. Ez mindenképp az önállóság, saját erõre támasz-kodás és autonómia irányában hat. Másrészt megnyitja a magyar közössé-get a románokkal való fejlesztési, közvetlen (nem a politikum által közve-tített) együttmûködésre. Ez az érett közösségek integrációját jelentheti.

A keresletorientált regionális fejlesztési stratégia – Korompai szerint –„a térséget egységes egészként kezelve, annak belsõ sajátosságaiból, a tér-ségen belülrõl kiindulva, egyre jobban kifelé haladva, mind több külsõ té-nyezõt figyelembe véve” kerül meghatározásra.39

A régió fogalmát a hálózatos paradigma szerint értelmezzük.39Ebben amegközelítésben tárgyalhatóakká válnak:

– A hálózatos gazdaság struktúrái.– A helyi közösség és a terület közti kapcsolat (tájban élõ közösség).– A közösségi tudás (community knowledge) és a kreatív gazdaság kap-

csolata.– A régión belüli interkulturális és interetnikus kapcsolatok rendszere.– A közösségek közti integrációs kapcsolatok rendszere.– Az innováció és a társadalmi tudás terjedésének módozatai.


Ezek közül az innováció szerepére térek ki. Rechnitzer János írja: „a ke-resletorientált regionális stratégiában a hálózati jelleg szükségszerûenegyütt jár az innovációs miliõ kialakulásával. Az innovációs miliõ alattegyik oldalról azoknak az adott földrajzi területen felismerhetõ gazdasági,termelési kapcsolatoknak a csoportját lehet tekinteni, amelyek egységessé-get alakítanak ki a termelési rendszerben a gazdasági szereplõk között és atermelési kultúrában. A kollektív tanulással – helyileg meghatározott for-mában – hozzájárulnak az innovációs folyamatok terjesztéséhez, s egybencsökkentik a piaci kapcsolatok bizonytalanságait, növelik a termelõ egysé-gek és a területi gazdaság versenyképességét. Az innovációs miliõt másikoldalról azok a helyi kultúrában, társadalmi kapcsolatokban és az intéz-ményrendszerben meglévõ sajátosságok is képviselik, amelyek mind a gaz-daságon keresztül, mind a helyi területi szereplõkön át folyamatosan hoz-zájárulnak az újdonságok kialakításához, azok megtelepedéséhez és rész-ben terjesztéséhez. Az innovációs miliõben az adott földrajzi helynek a sze-repe meghatározó. Hiszen egy adott helyhez kapcsolódó humán tõke azegyik hordozója a megújításnak, a kollektív tanulás és ismeretátadás rend-szereinek, amik aztán hozzájárulnak a gazdasági egységek termelési poten-ciáljának erõsítéséhez, azok újszerû kapcsolatainak kialakulásához.”40

A fenti értelmezésbõl világosan kitûnik az innováció alapú regionális fej-lesztési stratégia alkalmassága az alternatív kisebbségpolitika szempontjá-ból is. A stratégia által lehetséges:

1. A közösségi tudás bekapcsolása a tudásalapú gazdaság fejlesztésébe.2. A területi hálózatok emberi erõforrást megtartó erejének növelése.3. A fejlesztendõ területre történõ bevándorlás szabályozása a területi tõ-

ke igényei által.4. A közösség versenyképességének növelése.5. Az új gazdasági ágazatok számára szükséges externáliák fejlesztésére

alkalmas helyi politikák kidolgozása.6. A helyi gazdaság és az önkormányzatok együttmûködése.7. A helyi román és magyar lakosság gazdasági együttmûködése.

A romániai magyar fejlesztéspolitikának nagy dilemmája, hogy kompro-misszum köthetõ-e a román nacionalista érdekekkel. „A fejlesztés az etni-kai arányok megváltoztatása árán” politikai üzlet megkötését kellene elke-rülni, hiszen ez egyenlõ lenne a biztos szavazóbázis elvesztésével. Ugyan-akkor az elégtelen mértékû fejlesztés, amely az apró lépések taktikájánakelengedhetetlen következménye, lassan apasztani látszik a magyar közös-ség politikai támaszát. Az EU-ba belépve értelmét veszti az etnikai alaponvaló politizálás, a román politikumnak nem lesz többé szüksége a stabilitásés emberi jogok látszatát alátámasztó RMDSZ-re. Tulajdonképpen nem islehet etnikai alapon fejlesztéspolitikákat érvényesíteni. Ezért is várhatóan

26 VITAINDÍTÓ

felértékelõdik a nem etnikai elven megfogalmazott regionális fejlesztés gon-dolata.

A Székelyföld fejlesztési régió kérdése

Az utóbbi hónapokban, a legutóbbi RMDSZ Kongresszus határozata ál-tal elindítva, élénk vita követte a Székelyföld fejlesztési régió létrehozásáratörtént kezdeményezést. A Kovászna Megye Tanácsának elnöke által elin-dított folyamat eseményeiben a hagyományos RMDSZ taktika jegyei is-merhetõek fel.

A megalapozatlan és felszínes szakmai elõkészítés nyomán nehezen fenn-tartható kritikus elemzés készült a jelenlegi központi fejlesztési régió eddi-gi tevékenységérõl. A kritika azonban nem ad választ arra a kérdésre, hogymiért lenne mûködõképesebb az azonos rendszerben és játékszabályok sze-rint összehozott új fejlesztési régió. Nem beszélve a Maros megyében léte-zõ politikai erõviszonyok mellõzésérõl, amely nem teszi lehetõvé a „kiszál-lást” engedélyezõ kétharmados szavazati arányt Maros megye számára. Eza kérdés rámutat a jelenlegi megyehatárok regionális átörökítésének prob-lémájára. A nem megfelelõ közigazgatási területi felosztás kérdését a kez-deményezés sem tudja kezelni.

További érvelésként hangzott el a „védelem” szükségessége és sürgõssé-ge az egyes hivatalosságok által megfogalmazott Székelyföld-ellenes köz-igazgatási átszervezések esetlegessége kapcsán. Kovászna megye Bákó ésHargita megye Neamþ megyéhez való csatolásáról van szó. Arról azonbannem esett szó, hogy a közigazgatási határok módosítása a jelenlegi románjogrendszerbe és európai kontextusban csak népszavazással történhet(amint erre vonatkozó gyakorlat is létezik a községek átszervezésének ese-tében). Az irreális politikai veszedelemmel való riogatás nem valószínû, hogykomoly politikai támogatást fog hozni a választásokon.

A rövid távú, aktuálpolitikai motivációról árulkodik az április negyedikisepsiszentgyörgyi találkozó kapcsán közzétett közlemény is, mely szerint akezdeményezés az RMDSZ-tanácsosok mûve. A kisajátítási kísérlet általnemcsak a románokat zárták ki a folyamatból, hanem a független képvise-lõket is. Az etnopolitikai meghatározottság ezzel be is vezette a fejlesztéskérdését az etnikai konfliktusok világába. A Kovászna megyei prefektus ésa román sajtó megfelelõképpen tálalta is az ügyet, megakadályozva, hogy aközeljövõben szakmai érvekkel, etnikumtól függetlenül párbeszédet lehes-sen kezdeményezni az ötlettel kapcsolatosan.

Az elsietett és a román kormány beavatkozása nyomán leállított, vagylegalább is visszafogott kezdeményezés valódi indítórugója – megítélésemszerint – azonban a 2004-ben sorra kerülõ választásokra való felkészülésvolt. Az RMDSZ érezhetõen népszerûtlen a Székelyföldön, a radikálisokat


jobbról elõzve a jelenlegi vezetés igyekszik valami kézzelfoghatót nyújtani,ígérni az elégedetlen székelyeknek.

A politikai ígéret: A fejlesztési régió EU konform csomagolásában tálalt te-rületi autonómia.

A burkolt politikai ígéret azonban nélkülöz minden realitásérzéket. Erremutatott rá Jonathan Scheele, az EU-Bizottság romániai delegációjának ve-zetõje nyilatkozataiban, amelyeket 2003 májusában székelyföldi körútja so-rán tett41. Az EU-delegáció nevében kiadott sajtónyilatkozat a kérdésbenkeletkezett félreértéseket helyesbíti. A közigazgatási átszervezések és a fej-lesztési régiók átalakítását az EU-követelményekkel alátámasztóknak vála-szolva a nagykövet öt pontban pontosít:

1. Az EU Bizottsága úgy tartja, hogy egyedül Románia kormányánakszuverén hatáskörébe tartozik a legmegfelelõbb közigazgatási és intéz-ményi regionális keret megválasztása.2. A jelenlegi nyolc fejlesztési régió szervezése 1998-ban kezdõdött,hosszan tartó szakértõi és EU-Bizottsággal történõ egyeztetések nyo-mán. Ezeknek célja az EU pénzügyi támogatására, különösképpen aStrukturális Alapokra vonatkozó elveknek és elõírásoknak való megfele-lés volt. Michel Barnier EU-komisszár, Romániában tett látogatása so-rán, 2002 októberében azt nyilatkozta, hogy a jelenlegi fejlesztési régiókmegfelelnek a Strukturális Alapok jövõbeni felhasználásának.3. Románia megegyezett az Európai Statisztikai Hivatallal(EUROSTAT), a területi felosztást illetõen, a NUTS 2 és NUTS 3 szin-tekrõl a társulási egyezmény 21. fejezetében – Regionális fejlesztés és fel-készülés a Strukturális Alapokra. A nyolc fejlesztési régió megfelel azEUROSTAT osztályozási elõírásoknak.4. A Romániának az EU-Bizottsággal megkötendõ pénzügyi szerzõdé-sek gyakorlatba ültetése megköveteli az EU-segítség lebonyolításávalmegbízott romániai intézmények stabilitását.5. A román hatóságok kérésére az EU-Bizottság a PHARE-programonkeresztül jelentõs és kitartó pénzügyi segítséget nyújt a jelenlegi decent-ralizált struktúrák létrehozására és megerõsítésére (beleértve a nyolc fej-lesztési régiót és a fejlesztési ügynökségeket). Jelenleg a nyolc ügynök-ség és a Fejlesztési és Elõrejelzési Minisztérium az EU-Bizottság partne-rei a Gazdasági Társadalmi Kohézió programok kidolgozása és gyakor-latba ültetése terén. Ezek a programok a PHARE-programkeret egyhar-madát teszik ki. Egy nemrég készített tanulmány alkalmasnak találja ajelenlegi struktúrákat, megerõsítésük és pénzügy konszolidálásuk esetén,a Strukturális Alapok kezelésére.Kovászna megye 1997-tõl öt és fél millió euró támogatást, míg Hargita

megye ötmillió eurót kapott az EU-programokból.

28 VITAINDÍTÓ

Ezzel a nyilatkozattal az EU-Bizottság képviselõje a helyére tette a szé-kely kezdeményezést azáltal, hogy a jelenlegi regionális szerkezet átalakítá-sa késleltetné az EU integrációs tárgyalásokat. Románia területi közigazga-tási átszervezése nem aktuális. Legalább is az EU-ba való belépés elõtt nemaz. Ezeket az érveket az RMDSZ is ismerhette volna még a kezdeményezésmeghirdetése elõtt, és akkor nem kellett volna a heroikus politikai tettet el-halasztani beláthatatlan idõre. Vagy meg sem kellett volna hirdetni azt?

Természetesen, ezzel a kérdés nincsen elintézve. A helyi közigazgatássokat tehet a térség fejlesztése érdekében, amennyiben komolyan veszi ha-tásköreit és szerepét.

Románia helyi közigazgatása több meghirdetett sikertelen reform után, te-le ellentmondásokkal és finanszírozási nehézségekkel, mégis lassan, de meg-kapja azokat a hatásköröket és azoknak ellátásához elégséges forrásokat, me-lyek egy korszerû közigazgatás ismérvei. Ezek a hatáskörök: területrendezésés –fejlesztés, lakásellátás, úthálózat, közlekedés, képzés, szakképzés és fel-nõttképzés, kulturális tevékenység, könyvtárak és múzeumok, rekreációsszolgáltatások, egészségügy és szociális ellátás, rendõrség, tûzvédelem, helyigazdaságfejlesztés és foglalkoztatás, közmûvek, turizmus, valamint termé-szet- és környezetvédelem (Kovács I. 2001, 32–35). A fenti hatáskörök nemkizárólagosak és nem teljes körûek. Ezeket sok esetben az államdekoncentrált szerveivel, illetve a minisztériumokkal közösen kell ellátni.

Adott régió esetén a létezõ regionalizmus a térséget kulturálisan elhatá-rolja környezetétõl anélkül, hogy lezárná azt. Ebbõl a felismerésbõl kiindul-va fogalmazta meg a Székelyföld 2000 Munkacsoport a 2000 áprilisábanTusnádfürdõn tartott tudományos konferencián a Székelyföld kulturális ré-gió mivoltát. A kulturális régió fejlesztéspolitikai és programozási szem-pontból integrálható a Központi fejlesztési régióban. Ugyanakkor a fejlesz-tés során, elsõsorban önkormányzati hatáskörben, érvényesíthetõek a kul-turális, etnikai elvárások anélkül, hogy ezek gátolnák a fejlesztési források-hoz való hozzáférést. A regionális kulturális sajátosságok vezérelni tudjáka közösségi részvételen alapuló fejlesztési folyamatokat.

A regionalizmus nyomán a helyi önkormányzatok közti együttmûködésmegteremtheti a térség regionalizálódását jelentõ intézményrendszert.Ezek közül a régió fejlesztését szolgáló eszközök közül a Strukturális Ala-pok menedzsmentjét ellátó intézmények csak egy kis hányadát teszik ki aszükséges struktúráknak. A területi önkormányzati együttmûködés megol-dást kínál a kistérségi szervezõdések formájában a közigazgatási határokalkalmatlanságából fakadó funkcionális problémák kezelésére is. Itt keres-hetõ a megoldás a székelyföldi kisvárosok és vidéki környezetük között fe-szülõ fejlettségi különbség kezelésére. A vidék funkciószegény, peremvidékhelyzetének kezelése az integrált vidékfejlesztési programok által válik le-hetségessé, amennyiben a városokat bevonják ezekbe a programokba. Saj-


nálatos módon a Sapard-program erre nem alkalmas, hiszen sem a kistér-ségek, sem a városok nem tartoznak a kedvezményezettek körébe.

A Székelyföld esetén valószínûnek tartom, hogy a jövõben az etnikai ré-gió elveszíti jelentõségét. Helyébe a kulturális régió kerül, amelynek hatá-rai nem feltétlenül esnek egybe a közigazgatási határokkal, sem a NUTSstatisztikai lehatárolással. Ez a helyzet rendkívül bonyolult viszonyrend-szer intézményes kezelését teszi szükségessé.

Következtetések

A Székelyföld jövõjét kettõs erõtér határozza meg, hiszen politikai támo-gatás nélkül nem biztosíthatóak a fejlõdéshez szükséges infrastruktúra-be-ruházások (gyorsforgalmi utak, K-Ny vasútvonal, modern távközlés, nem-zetközi repülõtér), melyekhez állami és nemzetközi források szükségesek.Ugyanakkor a Székelyföld gazdasága számos nyersanyag és az energia be-szerzésében függ az országos ellátó rendszerektõl. Másrészt a térség fej-lesztési potenciálja és a folyamatok rendkívül élénk dinamikája Románia ésa Kárpát-medence egyik lehetséges fejlõdési szigetévé tehetik a Székelyföl-det. A térség fejlettsége és az etnopolitikai viszonyok együttesen határozzákmeg a régió dinamikus stabilitását és az itt élõ közösségek versenyképességét.

A Székelyföld régiófejlõdése az utóbbi években felgyorsult. Ehhez nagy-mértékben hozzájárultak a korunkat jellemzõ gazdasági átalakulások és azerdélyi régió belsõ differenciálódási folyamatai. A térség megkésett moder-nizációja szükségszerûen folytatódik. A készülõ fejlesztési politikák és stra-tégiák azonban a régió komplexitása miatt csak akkor lehetnek sikeresek,ha ezeket sokrétû tudományos kutatás és elemzés alapozza meg.

Irodalom

Ajtay Ferenc: Az Erdélyi-medence nagy kincse: a kõsó. In Boros László (szerk.): Er-dély természeti és történeti földrajza. Nyíregyháza, 2000.

Andreescu Gabriel – Molnár Gusztáv: Problema transilvanã. Polirom, Iaºi, 1999.Beluszky Pál: Egy félsiker hét stációja (avagy a modernizáció regionális különbségei a

századelõ Magyarországán). Alföld és Nagyvilág, MTA Földrajztudományi Kutató Intézet,Budapest, 2000.

Elekes Tibor–Tóth József–Trócsányi András: Erdély változó térszerkezete a XX szá-zadban. In Boros László (szerk.): Erdély természeti és történeti földrajza. Nyíregyháza,2000.

Erdõsi Ferenc: Erdély közlekedéshálózatának kialakulása és fejlõdése. In Boros Lász-ló (szerk.): Erdély természeti és történeti földrajza. Nyíregyháza, 2000.

30 VITAINDÍTÓ

Frisnyák Sándor: A Kárpát-medence feudális kori munkamegosztásának földrajzi mo-dellje. In Boros László (szerk.): Erdély természeti és történeti földrajza. Nyíregyháza, 2000.

Fukuyama, Francis: Bizalom, A társadalmi erények és a jólét megteremtése. Európa, Bu-dapest, 1997.

Hajdú Zoltán: Erdély történetileg változó államföldrajzi problematikája: közigazgatási ré-gió, részállam, önálló állam? In Boros László (szerk.): Erdély természeti és történeti földraj-za. Nyíregyháza, 2000.

Kánya József: A székely vasút Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda–Madéfalva–Csíkgyimes–országhatár vonalának építése. Kézirat. 1998.

Károly Kocsis – Eszter Kocsis-Hodosi: Ethnic Geography of the Hungarian Minorities inthe Carpathian Basin, Geographical Research Institute, Budapest, 1998.

Kolumbán Gábor: A hálózatos paradigma a regionális tudományban, Pécsi Tudomány-egyetem Phd. Évkönyv, 2001.

Korten, David C.: Getting to the XXIth Century, Kumarion Press, 1990.Kovács Ilona: Regionális politika és közigazgatás. Dialóg Campus Kiadó,

Budapest–Pécs, 2001.Nemes Nagy József: Jegyzetek a modernkori térbeliség fogalmainak értelmezéséhez.

Alföld és Nagyvilág, MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, Budapest, 2000.Orosdy Béla: Koordináció, piac, marketing. JPTE, Pécs, 1995.Pinczés Zoltán: Erdély gazdasági életének földrajzi alapjai. In Boros László (szerk.):

Erdély természeti és történeti földrajza. Nyíregyháza, 2000.Rechnitzer János: Területi stratégiák. Dialog Campus, 1998.Sandu, Dumitru: Spaþiul social al tranziþiei. Polirom, Iaºi, 1999.Takács Péter: Erdély regionalitása és gazdasági élete a XVIII–XIX. század fordulóján.

In Boros László (szerk.): Erdély természeti és történeti földrajza. Nyíregyháza, 2000.Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája I. Teleki László Alapítvány, Pro-

Print Könyvkiadó, Budapest, Csíkszereda, 1998.Vofkori László: Erdély társadalom- és gazdaságföldrajza. Stúdium Kiadó, Nyíregyháza,

1994.

Jegyzetek

1 Az erdélyi magyarság demográfiai kérdéseivel részletesen foglalkozik a Magyar Ki-sebbség 2002/4. száma. http://www.hhrf.org/magyarkisebbseg/

2 2000. nyarán, egy közösségi találkozáson a Gyergyó-medencei polgármesterek és ci-vil szervezetek vezetõi a Székelyföld jövõképének meghatározására alkalmasnak találtáka „Tájban élõ közösség” megfogalmazást, és elindították az értékmentõ kalákák sorozatát.(Kolumbán, 2003)

3 Erdély etnikai térképének idõbeli alakulását Kocsis Károly tárgyalja részletesen.Szemléletes térképen követhetõ, amint a középkortól napjainkig eltelt idõszakban etnikai


szigetek alakultak ki Erdély területén. A legnagyobb ilyen sziget a Székelyföld. [Kocsis,(1998, 104, 114, 129.)]

4 A Magyar Autonóm Tartomány idõszakának részletes értékelése még nem készült el.A korszak ellentmondásosságára rámutat Hajdú Zoltán. (Hajdú, 2000, 335.)

5 „1992-ben Székelyföldön élt az erdélyi magyarság közel fele, azaz 720 276 lélek…Napjainkig szinte megbonthatatlan magyar etnikai tömb (tömbmagyarság) elsõsorban aforgalmilag félreesõ (azaz forgalmi árnyékban fekvõ), hegyvidéki környezetnek és a tartósetnikai tudatnak (identitástudat) köszönhette fennmaradását.” (Vofkori L, 1994, 49.)

6 A Román Alkotmány 1. cikkelye Romániát egységes nemzetállamként definiálja. A2. cikkely a nemzet szuverenitását a román nép („poporul român”) tulajdonaként határoz-za meg. A 4. cikkely az állam alapjaként szintén a román nép egységét jelöli meg. Azáltal,hogy a fenti fundamentális meghatározások az etnikai értelemben vett román népre hivat-koznak és nem az állampolgárok nemzeti politikai közösségére, tulajdonképpen az etni-kai kisebbségeket a Román Alkotmány kizárja az államalkotás legitimizálásából. (Romá-nia Alkotmánya, 1991, 1.)

7 A Székelyföld településeinek demográfiai és közigazgatási statisztikája megtalálhatóVarga E. Árpád által összeállított erdélyi adatbázis 1. kötetében, (Varga, 1998).

8 „a régió lehatárolt területi egység a nemzeti és a települési szint között, amelyet a tár-sadalmi folyamatok széles körét átfogó, soktényezõs társadalmi-gazdasági kohézió(regionalizálódás), az érzékelhetõ regionális identitástudat, valamint az érdemi irányításikompetenciájú és önállóságú regionális intézmények rendszere (regionalizmus) fog tartósegységbe.” (Nemes Nagy J. 2000, 147.)

9 Lásd uo. 144.10 „Erdély már 1526 elõtt elindult a sajátos belsõ autonómia és térfejlõdés irányában,

de ennek elsõsorban csak belsõ társadalmi, részben területi megosztottsági alapjaifejlõdtek ki… Erdély szellemisége 1526 elõtt úgy fogalmazható meg, hogy meghatározóeleme a partikularizmus és a különbözõ kiváltságok alapján élõ és szervezõdõ népek éscsoportok rendi különállása, önkormányzatiságának eszméje. (Hajdú Z., 2000, 326.)

11 „Erdély önmagában különös rendisége – létrejöttekor – nemcsak a feudalizmus ko-ri társadalmat tagolta, hanem külön etnikai tudattal is párosult, és földrajzilag is karakte-risztikusan elhatárolódott egymástól. (Takács, 2000, 176.)

12 Szádeczky Lajos 1904-ben a Székely Kongresszuson: „Annyi bizonyos, hogy a szé-kelység, ha eredetére nézve nem is volt külön nemzet... azzá vált intézményei, függetlensajátságos önkormányzata, köz- és magánjogi rendszere és honvédelmi szervezete alapján.Azt mondhatnók, hogy a székelység jogilag, társadalmilag, történelmileg és politikailagegységessé vált, s így nemzetté fejlõdött intézmény volt. Nem az eredet kérdése a székelytörténelem lényege, hanem a székelység történeti hivatásának miként való betöltése.”

13 Boas szerint a kultúra az emberi viselkedés biológiailag nem meghatározott aspek-tusait jelenti… „A kultúra tehát a társadalom és a környezet kölcsönhatását közvetítõ esz-közrendszer, amely egyrészt közvetítõkön (tárgyi eszközök) keresztül lehetõvé teszi a kör-nyezethez való biológiai alkalmazkodási törvények módosítását, megváltozását, másrésztaz ösztönmechanizmusok meghaladását, szabályozását. Kifejezi a tevékenységi mód, an-

32 VITAINDÍTÓ

nak tárgyiasulása és az ember céltudatos aktivitása egységét”. A Fülöp Miklóstól szárma-zó idézetet dr. Orosdy Béla marketing jegyzetébõl vettem át. (Orosdy, 1995, 148.)

14„Development is a process by which the members of a society increase theirpersonal and institutional capacities to mobilize and manage resources to producesustainable and justly distributed improvements in their quality of life consistent withtheir own aspirations.” (Korten, 1990)

15 „…a regionális kutatások idõben meghatározottak: csak attól kezdve értelmez-hetõek, amikortól a termelõerõk fejlõdési folyamata eljutott abba a fázisba, amelyben amunkamegosztás területi aspektusának megfelelõen olyan térségek különülnek el egymás-tól, amelyeknek sajátos fejlõdési ívük, struktúrájuk, jövõjük, így fejlesztési problémáik isvannak, amelyek bizonyos belsõ kohézióval rendelkeznek, textúrájuk a magterületen sûrû,és a perifériák felé ritkul, az ott élõ lakosság tudatában entitásként tükrözõdnek, bizonyoskomplexitásuk van.” (Elekes, Tóth, Trócsányi, 2000, 150.)

16 „… az intramontán kismedencék kedvezõ ökológiai feltételeket biztosítanak mind azállattenyésztõ, mind pedig a földmûvelõ tevékenységhez.” (Frisnyák, 2000, 168.)

17 „Erdély makro-régiói a történelmet a 18–19. század fordulóján megélõ emberek szá-mára csak a tudományos tájékozódás szempontjából jelentettek eligazodási pontokat, deaz ott megtelepedõ populáció életmódját, mozgásterét, gazdálkodását, természettel és lét-tel való küzdelmét sokkal jobban meghatározzák a mikroregionális jellemzõk. (Takács,2000, 175.)

18 „A domborzati és vízrajzi viszonyok nemcsak Erdély település-szerkezetét, falvainakelhelyezkedését határozták meg a történelem során, hanem a 19. század legvégéig, a 20.század elejéig meghatározták a népesség-tömörülés mértékét is, útját állva az urbanizáci-ónak, ezzel együtt a társadalmi munkamegosztás felgyorsulásának, hosszú távonmegõrizve a kis lélekszámú falvakat, konzerválva ezáltal a patriarchális hagyományokat ésaz önellátásra való törekvést. (Takács, 2000, 175, 176.)

19 „ A magassági szintkülönbségek eleve tagolták a termelhetõ javakat… A medencék,dombvidékek fõ állata a ló és szarvasmarha, a hegyes, erdõs vidéké a juh és a kecske. Ba-romfit mindenütt tartottak Erdélyben… Meghatározott szerepet játszott Erdély gazdaságá-ban az erdõélés. Egyrészt a háztartások energia-szükségletét biztosító tûzifát nyerték azerdõbõl… Másrészt az építkezésekhez szükségeltetett épületfát…”. (Takács, 2000, 180,181.)

20 „Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a háziipari térségeket sem, amelyekmûvelõi falvak lakosságának egész sorából kerültek ki. Fõleg a cserépégetés, a famívesség,a posztókészítés, a szövés-, fonás-, kender- gyapjú- és len-feldolgozás divatozott Erdélyben,egész körzetek falvainak biztosítva olykor- olykor megélhetést. (Takács, 2000, 182.)

21 „…a regionálisan végzetesen tagolt erdélyi gazdaság olyan sûrû és rendszeresenmûködõ piac- és vásár–hálózatot alakított ki, amelyik kényszerûen alkalmazkodott

a székelyföld fejlõdési esélyei a román területfejlesztési politika ... · földi...

Documents