Tartalom

A Vértes hegység............................................................................................................2

Miért vértes a Vértes hegység?....................................................................................2

Növény és állatvilág........................................................................................................4

Barlangok a Vértesben....................................................................................................5

Gánti-barlang...............................................................................................................5

Báraczházi-barlang......................................................................................................5

Vértessomlói-barlang...................................................................................................5

A Csóka-hegyi-fennsík karsztmélyedésének barlangjai..............................................6

Várak a Vértesben...........................................................................................................7

Várgesztes....................................................................................................................7

Vitány-vár....................................................................................................................7

Csákvár........................................................................................................................9

A Vértes borai...............................................................................................................10

A Vértesi Natúrpark......................................................................................................11

Tanösvények..................................................................................................................12

Vidrafű tanösvény......................................................................................................12

A Haraszt-hegyi botanikai-geológiai tanösvény........................................................12

A Síkvölgyi maradvány forrásláprét..........................................................................13

A Vértes hegység

(A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.)

A Vértes vagy ritkábban Vértes hegység (gyakran helytelenül: Vértes-hegység) szűken

vett területe – a Dunántúli-középhegység 314 km² nagyságú része – a Bakony és a

Gerecse között terül el a Velencei-hegység és a Velencei-tó szomszédságában. A

Vértes mint tájegység 300-400 m magas hegységet és az azt körülvevő pusztákat,

réteket foglal magába.

A síkság és a hegység találkozásában rendkívül változatos domborzati viszonyok és

klímahatások eredményeként ritka, gazdag élővilág figyelhető meg. A hófehér

dolomittömbök tagolta hegyoldalak déli peremét szubmediterrán klímaviszonyok

mellett sziklagyepek és karsztbokor erdők borítják, míg a völgyek északi oldalán

magashegységet idéző, alhavasi jellegű növényritkaságok rejtőznek.

Ősszel a déli Vértesben a kivillanó fehér sziklákat díszítő, sokak szerint a kanadai

indián nyarat idéző színpompában, a cserszömörce sokszínű lombszíneződésében

gyönyörködhet az idelátogató.

Miért vértes a Vértes hegység?

A Dunántúli-középhegység egyik legszebb, legfestőibb vidéke a Vértes. Nem mindig

hívták így. Elnevezésének történetét mondjuk el az alábbiakban a hírneves Képes

Krónika feljegyzései nyomán.

Szent István király a kereszténység felvételével és a pápától kapott koronával történt

megkoronáztatása után (1001) erélyes kézzel igazgatva az országot helyet szorított

Magyarországnak Európa államai között. Természetesen ez nem jelentette azt, hogy a

nyugati feudális országok, elsősorban a német császárság, ne szerette volna hatalma

alá gyűrni, amikor csak erre alkalom nyílt. Szent István halála után, akinek nem volt

egyenes ági utódja, kínálkozott erre a legalkalmasabb pillanat.

III. Henrik német császár azonban elszámította magát. István után a trónért

háborúskodó két gyenge királyt követve ugyanis I. Endre került az ország élére, aki

kemény kézzel teremtett rendet az országban, a pogányságot megtörte, érvényesítette a

nagy király igazságos törvényeit, keményen fogta az ország gyeplőjét és bátran

szembeszállt a német császárral.

Henrik 1051-ben indított nagy hadjáratot Magyarország ellen. Hadai a Dunával

párhuzamosan haladtak a szárazföldön, a folyón pedig hadi gépekkel, katonákkal,

élelmiszerrel megrakott hatalmas hajóhad követte. A magyar király ravasz hadicsellel

a hódítók előtt haladva az egész vidéket kiürítette, a lakosságnak megparancsolta,

hogy jószágával, minden ingóságával a hegyekbe vonuljon és mindent fölégetett. Az

ellenség sem a katonaság, sem a lovai számára nem talált élelmet. A német császár

lóhalálában futárt küldött a dunai hajóhadhoz, hogy sürgősen küldjenek élelmet

seregének. A küldöncöt a magyarok elfogták és még egy ravasz hadicsellel egy német

paraszttal a császár nevében azt az utasítást adták a hajóhadnak, térjen vissza

Németországba, mert ő is visszavonul, mivel az országot ellenség támadta meg. A

hajóhad vissza is vonult, Henrik császár így hiába várta a segítséget, éhező seregét

meg váratlan rajtaütésekkel, főleg éjszakánként állandóan zaklatták, nyilazták a

magyarok. A német császár kénytelen volt békéért könyörögni.

Ekkor Endre a magyar királyok szokásos bőkezűségével ötven óriási vizát küldött a

császárnak, és ezenfelül kétezer szalonnát, ezer ökröt, több kenyeret, mint amennyit

elbírtak, juhot és még rengeteg bort is. A katonák nagy örömükben, hogy

megmenekültek a halál torkából, futottak haza, elhagyva felszerelésüket, elhajigálva

pajzsaikat, fegyvereiket, vértjeiket. Vértjeik szinte beborították a hegyoldalakat. Éppen

ezért a hegységet mind a mai napig Vértes hegységnek hívják.

Növény és állatvilág

A Vértes ragadozó- és vízimadár állománya Európa-hírű. A szurdokvölgyek és a

hegylábi vidék ürgés legelői felett gyakran kering a levegő óriása a parlagi sas, a

sebesen vadászó kerecsensólyom, vagy a zsákmányára szitálva leső kígyászölyv.

Innen néhány lépésre sík, Hortobágyot idéző napperzselte táj tárul a szemünk elé. Láp-

és mocsárrétek hatalmas madárcsapatokkal, száraz füves puszták tavaszi

virágtengerekkel nyújtóznak a messzeségbe. A gémeskút közelében magyar szürke

marha képe lebeg, és az izzó forrósában időnként tükröt tart a tájra a délibáb. Mintha a

magyar tájak mind adtak volna magukból egy kicsit, hogy itt együtt lehessen minden

érték és szépség, amit a természet alkotott. A fokozottan védett Fáni-völgy szikláin

nyílik a cifra kankalin. Ez a növényfaj igen kényes. Alhavasi faj, a sziklás környezetet

és a napfényt kedveli, de egyben hűs, páradús levegőre is szüksége van. A hegység

déli lejtőinek ritkasága az öves százlábú. Ez a vöröses páncélba öltözött rovar fél

arasznyira is megnő, rágókarmának mérge fájó és elhúzódó gyulladást okoz.

Egyébként hasznos, védett ízeltlábú. Érdekes tulajdonsága, hogy petéit egy hónapon át

magához szorítva dajkálja, közben nem mozdul, nem is táplálkozik.

Barlangok a Vértesben

A túlnyomórészt triász-dolomitból felépülő Vértesben a kőzetanyag karsztosodásra

kevésbé hajlamos volta miatt csak kevés és kisméretű barlang alakult ki. Ebben

jelentősen eltér a Gerecsétől, ahol 300 barlangot tartanak nyilván.

Gánti-barlang

Az itt nyilvántartott 72 barlang közül a legjelentősebb a Gánti-barlang 106 m összes

hosszúságú, inaktív forrásjárat-rendszere, valamint az európai hírű őslénytani

lelőhelyként számon tartott, 90 m-es Báraczházi-barlang (más elnevezéssel: Csákvári-,

Esterházy-barlang).

Báraczházi-barlang

A Vértes barlangjainak többsége ugyan csak kőfülke, öt-tízszemélyes eső elleni

menedék, de a néhány igazi barlang közül a csákvári Gubahegy Báraczházi-barlangja

világhírnévre tett szert. A benne talált jégkorszak előtti, alatti és utáni állati- és

embercsont-leletek ugyanis teljes képet nyújtottak a geológiai fél- és közelmúlt

élővilágáról, klímabeli állapotáról. A legérdekesebb leletek a lófélék evolúciójának

egy-egy érdekesebb állomásáról adtak jól értelmezhető korabeli tudósítást. A barlang

másik érdekessége a bejárat felett száz éve még jól olvasható latin nyelvű felirat volt,

egy kiszolgált Floriana-beli (csákvári) római katonaírásba foglalt (ismeretlen

indíttatású) hálája Diana istennő iránt. Kirándulásra, túrázásra azonban valamennyi

hely kiváló célpont.

Vértessomlói-barlang

A barlang Nagy-Somlyó-hegynél található, 2000-ben fedezte fel Kocsis Ákos, mint az

ország egyik legkülönösebb termálkarsztos barlangját. A barlang első bejárói a

Tatabányai Barlangkutató Egyesület tagjai voltak Polacsek Zsolt vezetésével. A

barlang dachsteni mészkőben alakult ki, jelenleg ismert /2007/ szakasza 2 nagy

teremből és az azokat összekötő szűk járatokból áll, 120 méter hosszú és 30 méter

mély. Képződményei: barit /ez a meglévő barlangrendszerben utólag vált ki, az alsó

terem falaira és aljzatára 10 négyzetméteren borsókő, cseppkő (szerény mértékben),

kalcit.

(Forrás: Kocsis Ákos: A legújabban megismert karsztobjektumok, barlangok a

Vértesben = Karszt és barlang, 2006. I-II, 59-60.p)

A Csóka-hegyi-fennsík karsztmélyedésének barlangjai

A Vértesben víznyelő jellegű karsztobjektum korábban - a Nagy-tisztai-gödör

kivételével, amelynek eredete nem eldöntött - nem volt ismeretes. Nem tisztázott, hogy

a szivárgó vizeknek vagy a beömlő vizeknek volt-e nagyobb szerepük ezek

kialakításában, de jelenleg egyik sem aktív hidrológiailag.

A Szakáll-nyiladéki-barlang egy lefolyástalan terület alján lévő kettős víznyelő alján

lévő tölcsérből nyílik, fődolomitban alakult ki. Az omladékkal tagolt korrodált falú

hasadékaknája 17 méter mély. Itt egy szűkület akadályozza a továbbjutást.

A Dűlt-kúti-völgyi-barlangot egy kutatóaknával ásták ki 2006 tavaszán. Az

omlásveszély miatt egy PVC-anyagú vízvezeték nyomócsővel biztosították ki

lejáróját. Jelenleg kb. 50 méter mély. A bejárati szakasz után a barlang dachsteni

mészkőben folytatódik, az első akna 15 méter mély, lefelé teremmé szélesedik, falain

cseppkőlefolyások, alján teraráta-kérheződések találhatók. A teremből ferde

hasadékakna nyílik és vezet le egy 8 méter vízmélységű tóhoz.

A Hárs-völgyi-barlang. Az omladékony bejáraton 2006-ban sikerült lejutni, az dűlt-

hegyi-barlangéhoz módon biztosították. A dachsteni mészkőben kialakult járatrendszer

kb. 30 méter mélyre nyúlik, az alján agyagos-löszös kitöltéssel. A bejárat közelében

egy nagyobb teremmé állnak össze a 8-10 méter magas kürtők, amelyek a felszínt

megközelítik tetejükkel, összeékelődött kövekkel záródnak. A teremből egy csőszerű

akna vezet a végponthoz, ahová újabb kürtők ágaznak be.

Várak a Vértesben

Várgesztes

A gesztesi vár építéstörténete: A gesztesi vár a vértesi várrendszer legnagyobb és

legjelentősebb tagja volt. Első okleveles említésekor, 1332-ben is már királyi várként

szerepelt. A belső vár szabályos téglalap alaprajzú, melynek külső falai nagyrészt a

második emelet ablakkönyöklőinek magasságában állnak. A vár északi homlokzatán

van a kapubejárat – mely félköríves záródású és egyszerű élszedéssel díszített.

(Szerző: G. Sándor Mária)

A gesztesi vár helyreállítása: Az 1960-ban megindult régészeti kutatás alapul szolgált

a vázlattervek elkészítésére, melyek szerint a helyreállítást végezték. A sokféle igény –

kőtár, raktár, konyha, étterem, turistaszálló, gondnoki lakás – kielégítésére törekedtek,

de előtérbe helyezték a helyreállítási szempontokat, melyek közül a nyílás

kiegészítések jelentették a legnagyobb problémát.

Vitány-vár

A Vértes hegység északi lejtőjén, Körtvélyespuszta fölött, a 417 m magas Nyerges-

hegy közelében egy erdővel borított kisebb kúp tetején találjuk a szabálytalan,

megközelítően ötszög alaprajzú, belsőtornyos, „háromsejtes” elrendezésű, kis területű

vár romjait.

A várnak egy-egy 2,5 m falvastagságú tornya és a kettő között egy udvara volt,

melynek külső falai mintegy 6 m magasan épültek. A lakó- és egyéb épületek a

védőfalak mellett helyezkedtek el. Mindkét torony kb. 15 m magasan ma is áll, tetején

a védőoromzat maradványaival. Nagyméretű ablaknyílásaiban kőkeretes, gótikus

ablakok láthatók. Ma is megfigyelhetők az emeleteket elválasztó fafödémek helyei és a

boltozat nyomai.

A várat mintegy 4,5 m átlagszélességű falszoros vette körül, a védőfalat kívül árok és

sánc övezte, majd 15-20 méterre újabb árok húzódott, ezzel is erősítve a vár védelmét.

A vár keletkezéseinek idejét és építőjének nevét nem ismerjük.

Feltehetően az itt birtokos Csák nemzetség egyik tagja építhette a tatárjárás után.

Várnagyként a Gut-Keled nemzetségből származó II. Mihályt 1319-1324-ben említik

okleveleink, és mint királyi vár „Castrum Vitam, Vytam, Wyttam” alakban 1379-ben

szerepel iratainkban.

Albert király 1437-ben Rozgonyi István fiának, Jánosnak zálogosította el a várat,

melyet I. Ulászló királytól adományként is megkapott. 1445-ben Újlaky Miklós

foglalta el, 1448-tól zálogként bírta. V. László királytól 1453-ban Rozgonyi János,

Rajnáld és Oszváth adománya lett, mely adományt Mátyás király 1458-ban. 1459-ben

és 1460-ban megerősített. Mátyás halála után 1493-ban Csókakő várával együtt

Egerváry László horvát bán, majd István zálogbirtoka. Egerváry István magtalan

halála után, 1512-ben Kanizsai György horvát bán szerezte meg, kitől Kanizsai László

országbíró örökölte. A kettős királyság idején János király parancsára 1534-ben, a

fehérvári keresztesek konventje Héderváry István és fiait, Lőrincet s Györgyöt iktatta

be „castri Wyttham in Albensi” birtokába.

A török először 1529-ben ostromolta, majd 1543-ban el is foglalta. Később magyar

kézre került, de 1559-ben újra a töröké, kiktől 1566-ban sikerült ugyan visszafoglalni,

a következő évben azonban már újra a török birtokolta. Véglegesen Pálffy Miklós

szabadította fel 1597-ben, és a következő évben felrobbantották, megakadályozva

ezzel, hogy a török a vár falai közé befészkelhesse magát.

A XVIII. századtól az Esterházy család tulajdona volt. Anyagát építési célokra

használták fel.

Egy monda is fűződik a várhoz, amely természetesen igazságos Mátyás királyunkhoz

kapcsolódik. A történet Gerencsérvár jóságos és szépséges várkisasszonyának, Ujlaki

Klárának és a szomszédos Vitányvár délceg kapitányának, Héderváry Imrének

szerelméről szól. Amikor apja, Újlaki Miklós – a király hatalmával is dacoló főúr –

egy német grófhoz akarta hozzáadni a lányt, Klára a szökést választotta jegyeséhez

Imréhez, a Vértes északi lejtőjén épült Vitányvárába. A vár körül ma is fellelhetők a

várárok nyomai. Ezek a várárkok is sokat segítettek abban, hogy ellenállhasson az

ostromnak, amelyet Újlaki Miklós a lányáért indított. Nem is tudott volna bejutni, ha

nem akad egy áruló, aki felfedi a titkos folyosót, amely közvetlenül a várkapitány

szobájába vezetett. A bősz apa elvakult dühében az ifjút leütötte, a lányát pedig

magával hurcolta és szörnyű büntetésként vára pincéjébe élve befalazta. A jószívű

szolgák egy titokban hagyott résen keresztül élelemmel és meleg holmival látták el,

törődésükkel segítve szeretett úrnőjük életben maradását. Ők hozták a hírt arról is,

hogy Héderváry Imre felgyógyult, és az igazságos Mátyás támogatásával

menyasszonya kiszabadítására készül. Újlaki Miklósnak tehát kegyetlen tette

következményeként legnagyobb ellenségével, magával a királlyal kellett szembe

néznie. A „saját vérét pusztító keselyű”, a fékezhetetlen, gőgös gerencséri várúr erre az

időre már megtört annyira, hogy a király színe előtt elismerte: „minden vagyonát

odaadná lány egyetlen mosolyáért”. Ekkor lépett elő Klára és Imre. A történet apa és

lánya boldog kibékülésével, a fiatal pár egybekelésével valamint Mátyás király és

Ujlaki Miklós békekötésével zárult. Gerencsérvár és Vitányvár romjai ma békésen

pihennek a Vértesben. Tanulsága: „A szerelem mindent legyőz!”

Csákvár

Itt emelkedett korai Árpád korban a település nevében szereplő Csák nemzetség vára.

A honfoglalást regényes geszta formájában elmondó Anonymus tesz említést

Csákvárról: Árpád vezér (Bodajk hegyétől) kelet felé Elődnek, Szabolcs apjának erdőt

adott, melyet most Vértesnek hívnak. Ez alatt az erdő alatt a Fero-mocsár (Velencei-

tó) mellett Szabolcs unokája, Csák sok idő múltával várat emelt. Kézai Simon is erre a

vidékre helyezte a Szabolcstól eredő Csákok ősi, még honfoglalás kori szállásterületét.

A község nevének legkorábbi írásos előfordulásai: Saac Castrum, Chakvara(1228,

1237, 1460). A XV. században már piacos hely. II. Lajos1519-ben Gesztes várával

együtt Török Imrének adományozta. 1543-ban a török hadak elfoglalták és

elpusztították a Csákvárt és térségét.

A Vértes borai

A régi bortermő vidék a Móri-árokban, a Vértes hegység déli lejtőin terül el. Hírnevét

az 1700-as évek után betelepített németeknek köszönheti. A szőlőkultúrához tartozik a

kopaszmetszéses fejművelés, a gyomlálás. A Vértes hegységet karbon alkotja,

előterébe pannonagyag, lösz, homok kavics található. Szellős huzatos klímájú ami nem

kedvez a gombabetegségeknek. Csak fehérbort termesztenek. Eleinte kizárólag

Ezerjót[7], későbbiekben Leanykát, Zöld veltelinit, Irsai Olivért és Chardonnayt.

A móri borok kellemes illatúak, testesek, tüzesek.

A Vértesi Natúrpark

Csákvár- Gesztner házA Vértes Natúrpark kialakítását az elsők között kezdte meg a

Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány 13 települési önkormányzat és több civil

szervezet összefogásával. A natúrpark északi kapuja Majk, a déli pedig Csákvár.

Bodmér, Bokod, Csákberény, Csákvár, Csókakő, Gánt, Mór, Oroszlány, Pátka,

Pusztavám, Szár, Szárliget, Tatabánya, Várgesztes, Vértesboglár, Vértessomló és

Zámoly valamint a Fejér és a Komárom-Esztergom megye önkormányzata mellett a

Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány, a Duna–Ipoly Nemzeti Park és a Vértesi

Erdő Rt. közreműködésével, tíz éves szervezőmunka után 2005. október 27-én avatták

fel az ország első hivatalosan bejegyzett natúrparkját.

A Vértes Natúrpark avatásán az érintett települések polgármesterei és a szervezetek

képviselői hintón vonultak be az ünnepség helyszínére, elhelyezték jelképes

„hozományukat”, amely a Vértesi Natúrparkba bevitt értékeiket képviseli. A részt

vevők facsemetét ültettek, összeállították a natúrpark „ízlenyomatát”, azaz szabad

tűzön készítették el a vidékre jellemző hagyományos ételeket.

A natúrpark természeti és kulturális kincseit is megtekinthetik az érdeklődők a Vértesi

Múzeumban, amely nemrégiben költözött régi helyéről a Geszner-házba. A Vértes

Natúrparkba látogatók az évszaktól függően kirándulhatnak a környéken:

megtekinthetik a Csíkvarsai rétet, a Báraczházy barlangot, az Esterházy-kastély

parkját. Szakvezetéssel bejárhatják a környék tanösvényeit is.

Tanösvények

Vidrafű tanösvény

A Vidrafű tanösvény a Csíkvarsai-rét kiveszőben lévő lápvilágának titkaiba enged

bepillantást. A túra során végigjárhatjuk a hajdani tó és lápvilág feltöltődésének

valamennyi állomását, felfedezhetjük ritka növényeit, fészkelő, illetve táplálkozó

madarait, valamint találkozhatunk a területet fenntartó szilaj szürkemarha gulyával is.

A túra hossza 13 és fél kilométer, s mivel az útvonal fokozottan védett területen halad

keresztül, csak szakvezetővel látogatható. A kirándulás egészen estig tart, utolsó

programja az esti békakoncert, amikor is az éjszaka rejtelmes hangjainak

megismerésében a vezetőnk segít bennünket.

A Haraszt-hegyi botanikai-geológiai tanösvény

A Haraszt-hegyi botanikai-geológiai tanösvény (Csákvár mellett) a kevésbé edzett

kirándulók számára is kellemes program. Az útvonalat végigjárva megismerkedhetünk

hazánk egyik „szubmediterrán szigetével”, annak jellegzetes délvidéki növény- és

állatvilágával. A tanösvény változatos élőhelyek között kanyarogva ér fel a hegytetőre,

ahonnét csodás kilátás nyílik Csákvárra, a Zámolyi-medencére és a Velencei-

hegységre. A túra hossza három és fél kilométer. A tanösvény szakvezető nélkül is

szabadon látogatható, bejárata a faluból Gánt felé vezető úton, a falu határában, jobb

oldalon található.

A kirándulások előtt és után is érdemes egy kicsit elidőzni a natúrparkban, hiszen

csoportok részére – előzetes bejelentkezés alapján – a Zámolyi-medencében legelésző

szürkemarha húsából bográcsban gulyást készítenek, s mellé házi bodzaszörpöt

kínálnak. Igény és megbeszélés szerint egyéb szürkemarha- és rackajuhételek

elkészítését is vállalják. A vendégek megkóstolhatják a magyar szürkemarha húsából

készült csíkvarsai csípős csodafalat szalámit, a csákvári szeszfőzdében tett látogatás

során pedig bepillanthatnak a pálinkakészítés rejtelmeibe.

A gyermekek és nagyobb csoportok ló vontatta pusztabuszos kiránduláson vehetnek

részt. A 15–20 fős, illetve körülbelül 25 gyermek szállítására alkalmas ló vontatta

ekhós szekerekkel bejárható a Csíkvarsai-rét, megtekinthető a szürkemarhagulya, a

téglaházi kubikgödrök helyén kialakított kis tónál pedig madárles fogadja a

kocsikázókat. A pusztabuszos program mellett lovagoltatásra, lovaglásra is lehetőség

nyílik.

A Síkvölgyi maradvány forrásláprét

Láprét (Lesz-e belőle "Körtike tanösvény?") A síkvölgyi maradvány forrásláprét a

valamikor a Síkvölgy térségére jellemző forrásláp-láprét-rétláp-láperdő növénytársulás

komplex utolsó képviselője. Ezen élőhelyek egykori kiterjedését már csak becsülni

tudjuk. Valószínűleg, hogy a Síkvölgy valamennyi mélyebb térségét, így a jelenlegi

összes horgásztó helyét is ez a növénytársulás együttes uralta. Ez több mint 10

hektárnyi terület!

A horgásztavak kialakításával azonban még mindig maradt egy kb. 2,5 hektárnyi vizes

élőhely együttesből, amely a forrásláprét felett foglalt helyet. Ezt a területet 1981-ben

még a máshol, hasonló élőhelyeken veszélybe került növénypopulációk áttelepítésének

célterületeként határozta meg. Sajnos ez a terület sem kerülhette el a többi síkvölgyi

vizes élőhely sorsát. A 2,5 hektárból mintegy 1,5 hektárt feltöltöttek, így a vizes

élőhely komplex területe a mai 80 m2-nyi igen értékes forrás láprétre és a tőle északra

lévő közel 1 hektár másodlagos égeres láperdőre korlátozódott.

A terület elnevezése – maradvány forrásláprét – sugallja, hogy az átalakulásban

előrehaladott, átmeneti állapotú, kiszáradó és minimálisra csökkentett területű

társulások együtteséről van szó. A forrásláprét szó jelöli, hogy a lápot a területén

fakadó források is táplálják, így meszes forrásláprét jellege van. Valamikor ez a

társulás uralkodó típus lehetett itt, de a feltöltés során ennek döntő része

megsemmisült. Ugyanakkor a láp kiszáradóban van, amelynek legfőbb oka a területről

éveken át a szomszédos tavakba elvezetett lápvíz és kisebb részben az elmúlt évek

szárazabb időjárása. A feltöltődés előrehaladtával és a szárazodással párhuzamosan

jelenleg a láprét majd végül a láperdő lesz jellemző a területre.

A forrásláprét sajátos hideg mikroklímával rendelkezik, melynek köszönhetően a 15

ezer évvel ezelőtti utolsó jégkorszak idején hazánkba érkező széleslevelű gyapjúsás is

előfordul itt. Az érdekesebb, értékesebb növényfajok közül megemlíthető még a tarka

zsurló igen jelentős állománya. Két orchideafaj is előfordul a területen, ezek a

hússzínű ujjaskosbor és a mocsári nőszőfű. Nagy mennyiségben található itt a

kereklevelű körtike, amely jelenlétét a magasabb pontokon jelenlévő fenyők

talajsavanyító hatásának köszönheti. AMBRUS ANDRÁS húsz évvel ezelőtti, főként

szitakötőkkel foglalkozó munkássága során öt olyan védett növényfajt talált meg itt,

amely már kihaltnak tekinthető. Ezek a fehérmájvirág, és négy orchideafaj: fehér

madársisak, kardos madársisak, békakonty és a vitéz kosbor. A forrásláprét még a tíz

évvel ezelőtti állapotához képest is sokat romlott. A valamikor kiemelkedő értéket

képviselő tócsa szitakötő szinte eltűnt, pedig ez utóbbi faj kiemelkedő faunisztikai

érték volt. A forrásláprét fennmaradásának feltétele a folyamatos kezelés. A területet

rendszeresen kaszálni kell és vissza kell szorítani az előretörő láperdőt. A vizet

elvezetni nem szabad, a vízelvezető árkok betemetése ezt a célt szolgálta. A kiszáradás

hatására megjelent a medvefül kankalin. A lápréten való eligazodást immár ismertető

táblák is segítik a természetbarátoknak.

A Vértes térképe A(z) „Vértes” lehetséges további jelentéseiről lásd: Vértes

(egyértelműsítő lap).