SZAKDOLGOZAT

Az ügyészség szervezete és

működése

2013.

Konzulens: Készítette:

Dr. Panyi Béla Hajdu Krisztián

ME – ÁJK V. évfolyamos jogász

Alkotmányjogi Tanszék hallgató

1

TARTALOMJEGYZÉK

I. BEVEZETŐ ............................................................................................................................ 2

II. AZ ÜGYÉSZSÉG, MINT ÁLLAMI SZERV KIALAKULÁSA ........................................... 4

1. AZ ÜGYÉSZSÉG EURÓPAI KIALAKULÁSA ............................................................................... 4

2. AZ ÜGYÉSZSÉG MAGYARORSZÁGI KIALAKULÁSA ................................................................ 7

III. AZ ÜGYÉSZSÉG ALKOTMÁNYJOGI HELYZETE ................................................... 166

1. A VÉGREHAJTÓ HATALOMNAK ALÁRENDELT ÜGYÉSZSÉGSÉG .......................................... 166

2. A PARLAMENTNEK ALÁRENDELT ÜGYÉSZSÉGSÉG .............................................................. 18

3. A FÜGGETLEN ÜGYÉSZSÉG ............................................................................................... 199

IV. AZ ÜGYÉSZSÉG FELADATAI ....................................................................................... 23

1. AZ ALKOTMÁNYOS HELYZET ÉS A FELADATOK KÖZTI ÖSSZEFÜGGÉS ................................. 23

2. AZ ÜGYÉSZSÉG BÜNTETŐJOGI TEVÉKENYSÉGE................................................................... 24

2.1. Ügyész részvétele a nyomozásban ............................................................................. 25

2.1.1. Az ügyész feladatai a nyomozó hatóságok által végzett nyomozás során .......... 26

2.1.2. Ügyészségi nyomozási tevékenység ................................................................... 30

2.2. Vádemelés és vádképviselet ....................................................................................... 33

2.3. A büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyelete ................................... 37

2.4. Nemzetközi bűnügyi együttműködés ........................................................................... 41

3. AZ ÜGYÉSZ KÖZÉRDEKVÉDELMI FELADATAI ...................................................................... 43

3. 1. Közérdekvédelmi hatáskörök általában, a közérdekvédelem közös szabályai ......... 43

3. 2. A polgári bíróság előtti ügyészi tevékenység ............................................................ 46

3. 3. Az egyes jogi személyekkel és jogi személyiséggel nem rendelkező

szervezetekkel, hatósági eljárásokkal és szabálysértési ügyekkel kapcsolatos

ügyészi feladatok ............................................................................................................... 49

3. 4. A Legfőbb Ügyész közérdekvédelmi hatáskörei ........................................................ 51

4. GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGVÉDELMI FELADATOK ..................................................................... 53

V. UTASÍTÁS ÉS AZ ÜGYÉSZSÉG ...................................................................................... 57

1. AZ ÜGYÉSZSÉGET KÍVÜLRŐL ÉRŐ UTASÍTÁS....................................................................... 57

2. SZERVEZETEN BELÜLI UTASÍTÁS ........................................................................................ 58

VI. MI LEGYEN AZ ÜGYÉSZSÉGGEL? .............................................................................. 59

MELLÉKLETEK ..................................................................................................................... 62

IRODALOMJEGYZÉK ........................................................................................................... 67

2

I. Bevezető

Az ügyészség az elmúlt években egyáltalán nem könnyű körülmények között egyenletes

színvonalon teljesített. A kvantitatív mutatók magas értékei alapján lehet kijelenteni,

hogy az ügyészség az igazságügy egyik leghatékonyabb szervezete volt az elmúlt

években. A huszadik század utolsó évében hivatalba lépő új legfőbb ügyész vezetése

mellett várt az ügyészségre az új reformok kihívása. Ebben az időszakban az ügyészség

a közérdeklődés középpontjába került, melynek során fokozott erőfeszítéseket követelt

meg az egész szervezettől. A következmények az ügyészség alkotmányos

kötelezettségeinek teljesíthetőségét árnyékolták be.

A megoldást az Alkotmánybíróság határozata hozta, mely kiterjedő hatállyal döntötte el

az ügyészség alkotmányos jogállásának nyitott kérdéseit. Az Alkotmánybíróság 2004

évben hozott döntésének köszönhetően a legfőbb ügyész független, nincs alárendelve az

Országgyűlésnek. A határozat lehetővé tette, hogy a legfőbb ügyész az

igazságszolgáltatás szakmai feladataira összpontosítson. Nagy változás következett be

az igazságszolgáltatás szervezetrendszerének többi szereplőjével együtt az ügyészségre

2003 évben. Ebben az évben született meg az igazságszolgáltatás egészét érintő

szervezeti és a büntető igazságszolgáltatást átalakító eljárási reform. Az ítélőtáblák és

fellebbviteli főügyészségek működésének megkezdése és az új büntetőeljárási törvény

alkalmazásának megkezdése nagy kihívást jelentett a szervezetre nézve.

A nehezebb eljárásokat előíró törvény alkalmazása során, néhány területen nőtt az

ügyészség hatékonysága a megelőző időszakhoz képest. 2004 nem csak az ügyészség új

eljárási törvény keretei közötti működés kezdete, hanem Magyarország történetének egy

újabb korszakhatára is. Május 1. napjától az Európai Unió tagállamaként kellett

működnie az országnak, és egyben uniós vádhatóságként az ügyészségnek. Az Európai

Unióhoz való csatlakozást sok éves, tudatos felkészülés előzte meg. A csatlakozás óta

szerzett tapasztalatok gazdagították az ügyészi munkát, illetve előmozdították az

európai ügyészi kultúrába való beilleszkedést. Az ügyészségre vár az ezredváltozás

kihívása, mely nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is nagy megmérettetést jelent.

3

Szakdolgozatom témájának kiválasztásakor, döntésemben szerepet játszott, hogy az

ügyészség tevékenysége számtalan ponton kötődik a büntetőjoghoz, illetőleg

közvetlenül is alkalmazza a büntető anyagi jog, illetőleg a büntető eljárásjog

rendelkezéseit. Rendőri hivatásomnál fogva esett a választásom a fenti témára, mivel

munkavégzésem során nap, mint nap találkozom az ügyészségi szervezet

tevékenységével.

4

II. Az ügyészség, mint állami szerv kialakulása

1. Az ügyészség európai kialakulása

Már a Római Birodalomban, a császárság idején megjelent az úgynevezett province

praeses, valamint a városokban a civitatis defensor, akiknek hivatásszerű kötelessége

volt az elkövetett bűncselekményeket nyomozni, a bűnelkövetőket üldözni, tettenérés

esetén elfogatni. Tehát már ebben az időben is keresték és megtalálták azt a szervtípust,

amely a magánérdek mellett a közérdeket volt hivatva képviselni és érvényesíteni. Az

ügyészség kialakulásánál a közérdek érvényre juttatásának van nagy szerepe. A

történelmi korszakok során kezdett megszűnni a korlátlan jellegű hűbéri államok

magánérdekei és helyükbe lépett a közérdek, mint az állam legerősebb feladata. A

felvilágosodás eszméje háttérbe szorította a középkori hűbéri államok magánérdekeit.

Ekkor megjelent az a felfogás, hogy a bűncselekmények nemcsak a sértett

magánérdekeit, hanem az egész jogrendet és ezzel a közérdeket is sérti. Általános

nézetté vált, hogy a közérdeket sértő cselekmények megtorlására az államnak kell

rendelkezni egy szervezettel. Ehhez szükségessé vált a büntetőjog szolgáltatást

átalakítani, valamint kellett egy olyan szervezet, mely a közérdek képviseletében a

bűnelkövető megbüntetésében közreműködik. Az eszme legnagyobb akadályát a

kánonjog jelentette, mely a bűnvádi eljárás inquisitorius elven alapult. Az igazság

felderítésére hívatott bíró minden lényeges funkciót maga teljesített, így a közvádló

feladatát feleslegesé tette.

Franciaországban a XV. században bekövetkezett az áttörés, mely a parlamentnek a

királyi hatalommal történt gyakori összeütközéseinek köszönhető. A francia

államügyész a királyság közvetlen érdekét érvényesítette. Az államügyészség a

parlament, a semmisítőszék és az alsó bíróságok mellé volt rendelve. Hatásköre az

igazságszolgáltatáson túl kiterjedt a politikai teendőkre is. Beavatkozott a bűnügyekbe,

a közrend feletti felügyelet, a bűncselekmények üldözése és az ítéletek végrehajtása

által. A polgári ügyekben képviselte az állam és a korona jogait, valamint felügyelte a

kiskorúak, a távollévők, a polgári jogvesztettek, az egyház és más testületek érdekeit. A

korona és a parlament közötti közvetítőként a törvényeket, a rendeleteket és más

szabályzatokat a király nevében a bíróságokkal közölte, és azok betartását biztosította,

5

ellenőrizte. Kötelessége volt a monarchia alaptörvényeit, a nemzet és egyes tagjainak a

jogait és a szabadságát őrizni, és a jogsértőkkel szemben fellépni.

Vallási ügyekben is felléphetett, indítványozhatta olyan pápai bullák és brévek

végrehajtásának megtagadását, melyek a francia egyház elveivel, jogaival ellentétesek

voltak. A korabeli francia államügyészség nagy kiterjedésű és fontos hatáskörétől

nevezik az ügyészséget a törvények őrének. A francia ügyészség képes volt a királlyal is

szembeszállni, a királlyal is ellentétesen állást foglalni. Ezek miatt működését

közbizalom övezte. Az abszolút hatalomra törekvő királyok igyekeztek, hogy a

népszerű, az érdekeinek nem megfelelő intézményből eltávolítsák legjelesebb tagjait, és

a szervezet megváltoztatásának érdekeinek megfelelő szervezetet hozzanak létre. A

folyamat XIV., XV. és XVI. Lajos uralkodásának idejére esett.

Az 1789. évi forradalom nem hagyta érintetlenül az ügyészi szervezetet sem. Szinte

évente változtattak az ügyészség szervezetén és hatáskörén. Az ügyészek 1790-ben csak

a törvények megtartásának őrei lehettek, majd 1792-ben felruházták őket indítványozási

joggal a bűnügyekben. Később ez differenciálódott a vád kifejtésére, a felmentésre és a

büntetés kiszabásának indítványozására, valamint a büntetés végrehajtás ellenőrzésére

is. Az ügyészség bűnügyi hatásköre korlátozva lett.

Franciaországban az ügyészséget érintő megoldást az 1808 – 1810-ben meghozott

napóleoni törvények hozták meg. Az államügyészség közhivatal volt, melynek feladata

az állam érdekeit bizonyos törvényileg megállapított köz- és magánügyekben a

bíróságok előtt képviselni. Tagjait a kormány nevezte ki, helyezte át és bocsátotta el.

Minden bíróság mellett működött államügyész. Az alsóbb államügyészek a felsőbb

államügyészeknek voltak alárendelve. Az államügyészség vezetője, pedig az

igazságügyért felelős miniszternek volt alárendelve. A fellebbviteli bíróság és a

semmisítőszék mellett működő államügyészeknek jogában állt az alárendelt

államügyészek indítványaiba betekinteni és bármely ügyet magához venni. Az ügyészek

saját meggyőződésüknek megfelelően végezhették tevékenységüket. A szervek,

személyek közötti véleményeltérés esetén a kérdést az illető törvényszék mellett

működő valamennyi államügyészségi tag elé kellett terjeszteni, és döntött a többségi

vélemény. A kisebbségnek megvolt a joga ahhoz, hogy az ügyet maga vegye át.

6

A francia ügyészség a bíróságoktól független volt. Ez alól két esetben volt kivétel.

Amikor a fellebbviteli törvényszék vádtanácsa a vádindítvány kiegészítését vagy

kicserélését rendelte el, illetve amikor a törvényszék egyesült tanácsai a vizsgálatnak

más irányú megkezdését vagy kiterjesztését látták szükségesnek.

Nyilvános törvényszéki ülést sem bűnügyben, sem polgári ügyben az államügyész

jelenléte nélkül nem lehetett megtartani. Az ügyészi indítványt a bíróság nem volt

köteles elfogadni. A bíróság tanácskozásán az ügyész nem lehetett jelen. Az

államügyészség köteles volt minden bűncselekményt az állam nevében üldözni és a

közvádat képviselni. Az ügyész indítványa nélkül bűnvádi eljárás nem volt indítható, a

feljelentést az ügyésznél kellett megtenni. Köteles volt más úton tudomására jutott

bűncselekmények miatt az eljárást megindítani. Intézkedhetett a vádlott letartóztatására,

a helyszíni szemlére meg kellett hívni, a vizsgálati iratokat megtekinthette. A vizsgálat

befejezését követően az iratokat átvette, azokat tanulmányozva intézkedett a vád alá

helyezés iránt az illetékes vádtanács előtt. Kidolgozta a vádlevelet és bemutatta a tanúk

névsorát. Az ítélőszék előtt a vádat kifejtette és indokolta.

Joga volt továbbá a vádlotthoz és a tanúkhoz kérdést intézni, vallomásukra

megjegyzéseket tenni. A tárgyalás eredményeként kifejtette meggyőződését, és ha a

vádlottat bűnösnek találta, a büntetés nemére és mértékére indítványt tett. Az ítéletek

ellen fellebbezéssel és semmisségi folyamodással élhetett, de csak kizárólag a vádlott

terhére. Az esetben, ha az államügyész a közvád emelésének helyét nem látta, a sértett

vagy károsult az államügyész felettesénél panaszt tehetett, és magánvádlóként léphetett

fel. Az államügyész feladata volt még az ítéletek végrehajtása is. Az államügyész a

polgári ügyekben fő- vagy mellékperszemélyként léphetett fel. Mellékperszemélyként

azt felügyelte, hogy a törvényeket betartsák.

Törvénysértés esetén jogában állt véleményes indítványával álláspontját a bíróság előtt

kifejteni. A felek jogai nem illeték meg, a felek az ügyész véleményét

visszautasíthatták. Azonban olyan ügyek is előfordultak, melyekben a bíróság az ítélet

semmisségének terhével köteles volt meghallgatni az államügyészt.

A francia ügyészség lett a minta az Európa államainak törvényhozása előtt, amikor a

XIX. században az egyes államok létrehozták a saját ügyészségi szervezetüket. Az

ingnisitorius eljárást fokozatosan felváltotta az accusatorius eljárás. Az európai

7

törvényhozások többsége biztosította az ügyészek függetlenségét és önállóságát. Az

ügyészeket a bírákkal egyenlő szintre emelték, és fizetésüket is azonos mértékben

állapították meg. Európa legtöbb országában a törvényhozás, az ügyészség túlhatalmától

nem fogadta el a francia intézmény azon elvét, hogy közvetítőként áll a végrehajtó

hatalom és a bíróságok között.

A végrehajtó hatalom és az ügyészség viszonya már a XIX. században is a vita tárgyát

képezte. A legtöbb ország a francia mintát követte, az ügyészség a kormánynak volt

alárendelve. A francia mintától eltérő szervezeti megoldás is volt. Spanyolországban azt

az elvet képviselték, hogy az ügyészségnek nem a kormányt, hanem a törvényt kell

képviselnie.

2. Az ügyészség magyarországi kialakulása

Az ügyészi tevékenység évszázadokra nyúlik vissza Magyarország történelmében.

Királyi szervként működött a középkor óta a jogügyigazgató, akihez 1774-től hivatali

szervezet is társult. A tisztség elnevezése a királyi ügyek igazgatója és a Szent Korona

ügyésze. Egyrészt hatáskörébe tartozott a király képviselete, feladatkörében felperesként

vagy vádlóként szerepelt. A vádfunkciót a király személyét és az államrendet

veszélyeztető bűncselekmények esetén gyakorolta a jogügyigazgató. Eljárt még a

kincstár képviseletében az olyan peres ügyekben is, amelyekben az anyagilag érdekelve

volt, úgy mint a királyi monopóliumok védelmében.

A törvényhatóságokban választott tiszti ügyészek a XVII-XVIII. századtól működtek. A

teendőik közé tartozott a vád alá helyezés előkészítése, a vádképviselet, a büntetések

végrehajtásának ellenőrzése. A tiszti ügyész vádlói feladatai azonban csak egyes

ügyekben jelentek meg, máskor a törvényhatóság jogtanácsosaként járt el, illetve

magánszemélyek részére ügyvédi megbízásokat is teljesített. Szervezeti kapcsolat a

tiszti ügyészek és a jogügyigazgató között nem volt. A magán-jogszolgáltatásban, az

úriszékeken a földesúr ügyvédeként működő uradalmi ügyész járt el.

Deák Ferenc igazságügy-miniszter 1848-ban elválasztotta a jogügyigazgató büntetőjogi

és pénzügyi igazgatási, képviseleti feladatait, országos közvádlókat nevezett ki, és ezek

8

feladatainak elősegítését előírta a törvényhatóságok tiszti ügyészeinek. A közvádló

feladata az állami büntető igény érvényesítése volt.

Az Országos Honvédelmi Bizottmány 1849 februárjában létrehozta a rögtönítélő

bíróságokat, amelyek mellett a kormány által kinevezett és annak alárendelt közvádlók

jártak el, akik az eljárás során közreműködtek a tényállás megállapításában, majd a

bizonyítás befejeztével nyilatkoztak a vádról, az azt igazoló tényekről, körülményekről.

1849 májusában az Igazságügyi Minisztériumon belül felállították az Álladalmi ügyészi

osztályt, az állam érdekeit sértő bűncselekmények miatti eljárásokra.

A szabadságharc leverése után elkezdődött a jogrendszer modernizációja. Az új

intézmények közé tartozott az államügyészség is, amely a francia minta után a 19.

század közepére egész Európában elterjedt. Összefüggött azzal, hogy az európai jogi

gondolkodásban kialakult az a felfogás, miszerint a bűncselekmények a társadalom

egészét, így a közérdeket képviselő államot sértik, ezért joga van fellépni az

elkövetőkkel szemben a megsértett jogrend nevében, a törvények érvényesítéséért.

Az államügyészséget e felfogásnak megfelelően hozták létre a Habsburg Birodalomban

is 1849-ben, mint az igazságügy-miniszternek alárendelt szervezetet. Az államügyészek

közreműködtek a büntető, polgári és fegyelmi eljárásokban.

A szervezet Magyarország jogfosztott helyzetében népszerűtlen intézmény volt, így a

magyar alkotmányosság részleges helyreállítását hozó 1860-as Októberi Diploma után

megszüntetésre került hazánkban, majd pár évig a hagyományos magyar megoldások

működtek. Az igazságszolgáltatást rendező törvények között született meg a királyi

ügyészségről szóló 1871. évi XXXIII. törvénycikk. A királyi ügyészség a kor európai

megoldásának megfelelően az igazságügy-miniszternek alárendelten került

megszervezésre.1

A személyzeti és tárgyi feltételek biztosítása után 1872. január 1-jén hatályba léptek az

igazságügyi szervezeti törvények, az új állami bíróságok és ügyészségek megkezdték

működésüket. Az ünnepségek fénypontja az eskü letétele volt. Ennek szövege

rendszereken keresztül lényegileg változatlan maradt, de a kezdő sorokban a politikai,

1 Lásd bővebben az 1871. évi XXXIII. törvényczikk a királyi ügyészségről.

9

alkotmányjogi helyzetnek megfelelően a királyra, köztársaságra, kormányzóra,

nemzetvezetőre, népköztársaságra kellett esküdni.

Az ügyészség működésének kialakításában nagy szerepe volt az első főügyésznek,

Kozma Sándornak, aki 25 éves munkásságával megbecsülést szerzett a szervezetnek.

A királyi ügyészség szervezetként két szinten működött. Kezdetben 2, 1890-as évtől 5,

1900-as évtől pedig 11 főügyészségi kerület létezett az ítélőtáblák mellett. A szervezeti

beosztást az I. világháború utáni átrendezés megváltoztatta, melyből fakadóan a trianoni

területen 5, majd a terület-visszacsatolások eredményeként 9 főügyészségi kerület

működött. A szervezet alapegységeit a törvényszékek mellett lévő ügyészségek

alkották.

Az ügyészségi alkalmazottak a főügyésznek voltak alárendelve. A főügyész működése

során általános és egyedi utasításokat bocsátott ki. A főügyészek felett az igazságügy-

miniszter rendelkezett, a Minisztérium végezte a szervezet külső irányítását. Az

ügyészek jogállását, szolgálati viszonyát az ügyészségről szóló törvény határozta meg.

A királyi ügyészségnek a törvény a bűnvádi és fegyelmi ügyekben adott hatásköröket,

továbbá felruházta a bírósági börtönök feletti felügyelet ellátásával.

Eljárási szabályok hiányában hosszú időn keresztül az ügyészségről szóló törvény

rendelkezései, az igazságügy-miniszter vagy a főügyész által kiadott utasítások,

állásfoglalások, és a bírósági gyakorlat alakította a hatáskört. Az ország erdélyi részén

az 1853-as osztrák perrendtartás maradt hatályban.

A dualizmus időszakában folyamatosan bővült a királyi ügyészség jogköre. Az

ügyészek hatásköre kiterjedt ezután az ügyvédek, közjegyzők, a községi és

törvényhatósági tisztviselők elleni fegyelmi eljárásokra, részt vettek az erdei

kihágásokra illetékes másodfokú hatóság eljárásában, felügyeleti jogot kapott a

közjegyzői tevékenység zálogául szolgáló biztosíték felett, a csődeljárásban

megtekinthette az iratokat, valamint tagja lett a törvényhatóságok közigazgatási

bizottságainak. A korszak nagy jogalkotásai műve, a bűnvádi perrendtartásról szóló

1896. évi XXXIII. törvénycikk, mely alapvetően befolyásolta az ügyészség szervezetét

és feladatait. A bűnvádi perrend a vádrendszer elvén épült, így ez szükségessé tette a

négyszintű bírósági szervezet valamennyi fokán az ügyészi közreműködést. Ennek

10

eredményeként a járásbíróságok mellett feltűntek az ügyészségi megbízottak, akiket

díjazás ellenében általában az ügyvédek közül jelölt ki az igazságügy-miniszter a vádlói

feladatok ellátására. A bűnvádi perrend 1900. január 1-jei hatályba lépésével kezdetét

vette a királyi ügyészség klasszikus korszaka, ezután az ország egész területén egységes

szabályok alapján, egy teljesen kiépített vádhatóság működött.2

Ebben az időben kezdte meg működését a Kúria mellett a koronaügyész is, aki sajátos

helyzetben volt, ugyan is ő a legmagasabb rangú ügyész, de mégsem tagja a

szervezetnek. A bíróságtól független, felügyeleti hatósága az igazságügy-miniszter, de a

koronaügyésznek felügyeleti, utasítási joga nem volt az ügyészségekkel kapcsolatban. A

koronaügyész legfontosabb hatásköre szerint a jogegység érdekében bármely büntető

vagy polgári bíróság jogerős döntése ellen perorvoslattal élhetett a Kúriánál. Az

országgyűlés felsőházáról szóló 1926. évi XXII. törvénycikk 4. § bekezdése emelte a

koronaügyész jogállását, „Méltóságuk vagy hivataluk alapján és tartama alatt tagjai a

felsőháznak”.3

A politikai, történelmi változások kihatottak az ügyészségre is. Az I. világháború alatt

meg növekedett az ügyészség hatásköre. Ellátta a sajtócenzúra feladatait, valamint

önállóan is nyomozhatott a gyorsított bűnvádi szabályok alapján.

Az 1918 őszén kikiáltott Népköztársaság tartalmi változásokat nem hozott az

igazságügyi szervezetben, de megváltoztak a formák. A törvényszékek mellett

államügyészségek, az ítélőtábláknál főállamügyészségek, a Kúriánál pedig Legfőbb

Államügyészség működött.

1919 tavaszán a Tanácsköztársaság létrejötte néhány személyi változás kivételével nem

érintette az államügyészi szerveket, amelyek a szünetelő tárgyalások kivételével ellátták

korábbi teendőiket. A büntetőeljárás terén azonban hatáskörüket meg kellett osztaniuk a

forradalmi törvényszékek vádbiztosaival. A büntető intézetek fenntartása és vezetése

viszont továbbra is rájuk hárult.

2 Lásd bővebben az 1896. évi XXXIII. törvényczikk a bűnvádi perrendtartás tárgyában

3 Lásd bővebben az 1926. évi XXII. törvényczikk az országgyűlés felsőházáról 4.§ bekezdés A/6. pont

11

A jogfolytonosság helyreállításával, 1920-tól ismét királyi ügyészség néven működött a

szervezet, de igazolási, fegyelmi és büntető eljárásokra is sor került az igazságügyi

apparátusokban, a forradalmi időszakban tanúsított magatartások miatt.

A kaotikus időkben egyszerűsödtek az eljárási szabályok, és megtörve az addigi

legalitási elvet megjelent a magyar jogrend talaján az opportunitás néhány eleme is.

Az újabb nagy háború előszele megjelent a harmincas évek végének jogalkotásában. Az

ekkor alkotott jogszabályok befolyásolták az igazságügyi szervezetet is, így a zsidók

közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939. évi IV. törvénycikk

alapján megtörtént a bíróságok, ügyészségek faji alapú megtisztítása.4

Az 1944. valamint 1945. év meghozta a királyi ügyészség végét, amikor összeomlott az

a hatalom, melynek szerveként működött, de az ügyészek gyakran a helyükön maradtak,

vagy a menekülés, kitelepítés után visszatértek, és az újonnan alakult demokratikus

kormány hatóságaként, mint államügyészség folytatták munkájukat.

Az 1945-öt követő időszakban mind szervezeti, mind eljárási szempontból helyreállt a

korábbi magyar igazságügyi szervezet, így a továbbra is az Igazságügyi Minisztérium

irányítása alatt álló államügyészség.

A népbíráskodásról szóló 81/1945. (II. 5.) ME rendelet azonban egy párhuzamos

szervezetet is felállított, a népügyészségeket, amelyek feladata a háborús és népellenes

bűncselekmények miatti eljárás volt. Ezen szervezet ugyancsak az igazságügy-miniszter

felügyelete alatt működött, és itt is gyakran az államügyészek látták el a vádlói

teendőket 1950-ig, a népbíráskodás megszüntetéséig.5

A korszak jellemzője, hogy az állami szervek vezetése túlnyomórészt az MKP, majd a

kizárólagos hatalmat gyakorló MDP kezére került, így kezdetben a személyeken, majd a

szervezetek átalakításán keresztül megtörtént az államszervezet és a jogrendszer szovjet

minta alapján való átalakítása. Az állambiztonsági, belügyi szervek az egyes ügyek

kapcsán előre meghatározták az eljárások menetét, benne az államügyészek, bírák

feladatait.

4 Lásd bővebben az 1939. évi IV. törvényczikk a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának

korlátozásáról 5 V.ö. a 81/1945. (II. 5.) ME rendelet a népbíróságokról

12

A hatalom kisajátítása keretében lépések történtek az igazságügyi apparátus tagjainak

kicserélésére is, melyet az ítélőbírák és államügyészségi tagok végelbánás alá vonásáról

szóló 1948. évi XXII. törvény tett meg.6

A politikai fordulat után megalkotott 1949. évi XX. törvénnyel kihirdetett Magyar

Népköztársaság Alkotmánya formálisan létrehozta az új államszervezet. Ez az

ügyészséget illetően gyökeres változást írt elő azzal, hogy kimondta, hogy a „A

törvényesség megtartása felett a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze őrködik”7,

akit Országgyűlés választ meg, valamint vezeti és irányítja az ügyészség szervezetét.

1950-ben az új megyebeosztás következtében több törvényszéket és államügyészséget

megszüntettek. A Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról szóló 1950.

évi IV. törvény megszüntette az ítélőtáblákat korábban felváltó felsőbíróságokat,

továbbá a főállamügyészségeket.

E szabály kiépítette az új ügyészségi hierarchiát, amikor a járásbírósági közvádló

intézkedései ellen a megyénként szervezett államügyészséghez, míg annak döntései

ellen a Legfőbb Államügyészséghez utalta a panaszok elbírálását.8

Módosultak a büntetőeljárási szabályok is, amelyek kihatottak az államügyészség

hatáskörére. A bűnvádi ügyekben a vizsgálat megszüntetéséről szóló 1950. évi 12.

törvényerejű rendelet a vizsgálóbíró intézményét megszüntetve feladatait az

államügyészre ruházta.9 A többször módosított régi bűnvádi perrendtartást pedig

felváltotta az 1951. évi III. törvény10

, mely hasonlított a korábbi kódexhez.

A párthatározatoknak megfelelve az Igazságügyi Minisztérium Büntetőjogi és

Államügyészségi Főosztálya, ezekben az években sorozatban bocsátotta ki az

utasításokat, iránymutatásokat, tájékoztatásokat az aktuális jogpolitikai feladatokról, a

kívánatos eljárásokról, büntetésekről. Ezekben az években a politikai hatalom

kriminalizálta a társadalmat jogalkotásával, és ezt érvényesítő jogalkalmazásával

emberek tömegei kerültek eljárások hatálya alá, szenvedtek különböző szankciókat. A

6 Lásd bővebben az 1948. évi XXII. törvény az ítélőbírák áthelyezésének, úgyszintén az ítélőbírák és az

államügyészségi tagok végelbánás alá vonásának átmeneti szabályozásáról 7 1949. évi XX. törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmánya 42.§ (1) bekezdés

8 Lásd bővebben az 1950. évi IV. törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról

9 Lásd bővebben az 1950. évi 12. törvényerejű rendelet a bűnvádi ügyekben a vizsgálat megszüntetéséről

10 A bűntető perrendtartásról szóló 1951. évi III. törvény

13

politikát ki nem szolgáló bírák, ügyészek is több alkalommal váltak eljárások

áldozatává.

Az Alkotmánynak megfelelő ügyészi szervezet létrehozására az Országgyűlés 1953.

július 4-én megválasztotta a legfőbb ügyészt, majd sor került a Legfőbb Ügyészség

felállítására. A szervezet következő fokát a megyei, míg az alapszintet a városi, járási,

fővárosi kerületi ügyészségek alkották. A Magyar Népköztársaság ügyészségéről szóló

1953. évi 13. törvényerejű rendelet szerint az ügyészség kötelessége felügyelni a

büntetőeljárás és a büntetés végrehajtása törvényességét. További feladatkört jelentett a

Minisztériumok, az alájuk rendelt hivatalok, a helyi államhatalmi szervek által kiadott

rendelkezések, határozatok, utasítások törvényességének felügyelete.11

Eddig a Honvédelmi Minisztérium szerveként tevékenykedett katonai ügyészek az

egységes ügyészségbe integrálódtak, a legfőbb ügyész egyik helyetteseként is működő

katonai főügyész irányítása alatt. Az 1989-ig terjedő korszakot a pártállam elnevezés

fémjelzi, amelyben az egyetlen kizárólagos hatalmi központ által meghatározott keretek

között tevékenykedhetett az állam és társadalom minden szervezete.

Ezen keretek között az ügyészség a mindenkori politikai akarat alapján létrehozott

jogszabályok szerint tevékenykedett, de a működését döntően a szakmaiság jellemezte.

Ebben a korszakban a törvényerejű rendeletekkel történő szabályozás után az ügyészi

feladatoknak és a szervezetnek az újraszabályozására törvényi szinten a 2011-ig

többször módosított 1972. évi V. törvénnyel12

került sor.

A szervezet életét meghatározta az a változás, amely az addigi alkotmányos, továbbá

szervezeti és eljárási szabályozás megtartásával, a társadalomban bekövetkezett

átalakulás hatására 1989. október 23-án létrehozta a Magyar Köztársaság ügyészségét,

amelynek célja a jogállam szolgálata.

Az ezredfordulót követően alakult ki az igazságszolgáltatás jelenlegi szervezete. Az

ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének

megállapításáról szóló 2002. évi XXII. törvény13

alapján létrejöttek e szervezeti

11

Lásd bővebben az 1953. évi 13. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság ügyészségéről 12

A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény 13

Lásd bővebben 2002. évi XXII. törvény az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének

és illetékességi területének megállapításáról

14

egységek. A budapesti, pécsi és szegedi fellebbviteli főügyészségek az ítélőtáblákkal, a

Katonai Fellebbviteli Ügyészség pedig a Fővárosi Ítélőtáblával egyidejűleg, 2003. július

1-jén kezdte meg működését. A bírósági és az ügyészségi szervezet harmadik szintje

2005. január 1-jén a debreceni és a győri ítélőtáblával és fellebbviteli főügyészséggel

vált teljessé.

Az ügyészség büntetőjogi tevékenységében a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX.

törvény (a továbbiakban: Be.) alapján 2003. július 1-jétől a vádelőkészítés egyik eleme,

az ügyészségi nyomozás nyomatékosabb szerepet kapott és ezzel összefüggésben a

2006. évi VII. törvény14

lehetővé tette a főügyészségi nyomozó hivatalok nyomozó

ügyészségekké való átalakítását. Kimondta, hogy az ügyészségi nyomozás, továbbá

indokolt esetben más ügyészségi feladatok ellátására önálló helyi ügyészség vagy önálló

főügyészség létesíthető. Az Országgyűlés így hozta létre a Központi Nyomozó

Főügyészséget, míg a legfőbb ügyész utasításával nyomozó ügyészségeket. A Központi

Nyomozó Főügyészség a törvény 2006. január 12-ei hatálybalépésével létrejött, a helyi

ügyészségekként megszervezett nyomozó ügyészségek pedig 2006. február 1-jével

alakultak meg.

A magyar jogfejlődés során irányadó volt, hogy a bírák és az ügyészek, valamint a

bírósági és ügyészségi alkalmazottak jogállásának, munkajogi helyzetének a

szabályozása azonos vagy hasonló legyen.

Ezt az elvet követve, a bírákra és az igazságügyi alkalmazottakra vonatkozó

megváltozott szabályokhoz igazodva, az ügyészségi szolgálati viszonyt és az ügyészek,

ügyészségi alkalmazottak javadalmazását érintő szabályokat is módosítani kellett. Ezt

végezte el az ügyészségi szolgálati törvény módosításáról rendelkező 1997. évi LXXI.

törvény, amely szigorította az ügyésszé válás feltételeit az ügyészségi fogalmazóként

eltöltendő joggyakorlati idő 3 évre hosszabbításával, a titkári működés általánossá

tételével, a pályaalkalmasság és a tényleges büntetlenség vizsgálatának előírásával.

Bevezette, hogy az ügyész első kinevezése határozott időre, azaz 3 évre szól, mely alatt

megítélhető, hogy az ügyész alkalmas-e hivatása gyakorlására, illetőleg bővítette a

kizárólag pályázat útján betölthető álláshelyek körét.

14

2006. évi VII. törvény a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény, valamint az

ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény

módosításáról

15

2004. május 1-jével Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozásával a

magyar ügyészség egyben uniós ügyészséggé vált. A csatlakozás lehetővé tette

Magyarországnak az Eurojustban való részvételét is, ezáltal a magyar ügyészség teljes

joggal beilleszkedett az EU bűnüldözési rendszerébe. A tagállami működés során az

ügyészi szervezetre háruló feladatok közül az egyik legjelentősebb az Európai Unióról

szóló Szerződés 29. cikke szerint a tagállami igazságügyi hatóságok

együttműködésének szorosabbá tétele.

A katonai ügyészség az egységes szervezet integráns része. A katonai ügyészi

szervezetet a Katonai Főügyészség, a Katonai Fellebbviteli Ügyészség, továbbá az öt

területi katonai ügyészség alkotja, amelyek több megyére kiterjedő illetékességi

területükön főügyészségi jogkörben járnak el.

2012. január 01. napon hatályba lépett Magyarország Alaptörvénye, mely az ügyészség

jogállására és működésére nézve alapvető fontosságú. Az Alaptörvény 29. cikke

kimondja a szervezettel kapcsolatosan, hogy a legfőbb ügyész és az ügyészség az

igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntetőigényét érvényesíti. Az

ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és

mulasztásokkal szemben, továbbá elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését.

Az Alaptörvény alapján az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény, továbbá a

legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi

életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvény megalkotta a szervezetre és a szolgálatra

vonatkozó új szabályokat.

Napjainkban a Legfőbb Ügyészség irányítása alá öt fellebbviteli főügyészség, 21

főügyészség tartozik, míg a fővárosban és a megyékben összesen 137 helyi ügyészség

működik.

16

III. Az ügyészség alkotmányjogi helyzete

1. A végrehajtó hatalomnak alárendelt ügyészségség

Az ügyészség alkotmányos helyzetének alapvetően kétféle modellje alakult ki

Európában. A kormány alá rendelt, illetve a parlamenti ellenőrzés alatt álló ügyészség.

A kormány alá rendelt ügyészség modellje Franciaországban alakult ki, és Európa

számos országában működik. Az igazságügy miniszter viseli a felelősséget az

ügyészség működéséért, és cserébe utasítási joggal rendelkezik az ügyészség felé.

A végrehajtó hatalom alá rendelt ügyészség a kormány alárendeltségében működik.

Felügyeletet ellátó szerve az igazságügy miniszter. A büntetőpolitika alakítását

jogszabály és utasítás útján gyakorolja az ügyészség. Az igazságügyi miniszter a

Parlamentnek, míg a Legfőbb Ügyész az igazságügyi miniszternek felelős. A legfőbb

ügyészt a Miniszterelnök javaslatára a Köztársasági Elnök nevezi ki, esetlegesen

parlamenti egyetértéssel. A végrehajtó hatalomnak alárendelt ügyészségnek

törvényességi felügyelete nincs az állami szervek felett. A miniszter normatív és egyedi

utasításokkal irányítja a hierarchikusan felépített szervezetett. Az ügyészség

alkotmányos helyzete szempontjából ez a minta jellemzi Franciaországot, Nagy-

Britanniát, Németországot és Ausztriát.

Magyarországon az előző, diktatórikus rendszerben tértek át a kormánytól független

ügyészség modelljére. A rendszerváltáskor felmerült, hogy a modellt meg kellene

változtatni, az ügyészséget a kormány alá kellene rendelni, ahogy a legtöbb nyugati

demokráciában működik. Fontos érvként szolgált, hogy a szocializmust megelőző

időszakban a kormány alá volt rendelve az ügyészség, azaz Magyarországon közjogi

hagyományok is emellett szólnak. A korábbi helyzet fenntartása mellett érvelők

azonban felhívták a figyelmet arra, hogy 1871-ben mikor az ügyészségről szóló törvény

vitája folyt, jelentős támogatottsága volt a parlamentnek alá rendelt ügyészségnek.

Olyannyira, hogy a végső szavazásnál csak igen szoros arányban (111:94) sikerült

elfogadtatni az ügyészség igazságügy miniszter alá rendelését.15

Érdemes áttekinteni,

15

Lőrinczi György: A magyar jogállamiság egyik feltétele: a kormánytól független ügyészség? In:

Magyar Jog 1991/11.

17

hogy mely érvek szólnak a modell mellett és ellen, mikor a kormány alárendeltségében

van az ügyészség.

Az államhatalmi ágak megosztásának elmélete alapján az ügyészség nem sorolható sem

a törvényhozói, sem az igazságszolgáltatási hatalmi ágba, így a végrehajtó hatalomhoz

kell, hogy tartozzon. Az ügyészség tevékenységéért a miniszter viseli a felelősséget.16

A

Magyar közjogi hagyományok mellette szólnak. A nyugat-európai országok nagy

részében kormány alá rendelt ügyészség működik. A parlament alá rendelt ügyészség a

szovjet megoldás másolásával jött létre, így, mint Sztálini kövület jelenik meg. Az

ügyészség kormányzati alárendeltségének hiánya eszköztelenné teszi a mindenkori

kormányt a büntetőpolitika alakításában. A parlamenttel való szorosabb kapcsolat

túlpolitizálná az ügyészséget, míg a kormány alá rendelés megszüntetné ennek a

veszélyét.17

Az ügyészség függetlenségének szempontjából ez a megoldás is

rendelkezik egyaránt előnyökkel és hátrányokkal. A kormány alá rendelt ügyészségek

esetében a kormány viseli a politikai felelősséget, mivel az ügyészség hozzá tartozik.

Egy kormány alá rendelt ügyészséggel rendelkező országban a hatalmon lévőkön nagy a

nyomás, hogy a politikai természetű ügyeket az ügyészség csak törvényes szempontok

alapján ítélje meg, hiszen bármilyen visszáság esetén a kormányon csattan az ostor.

Az Európához való csatlakozás követelménye bizonyos alkotmányjogi standardok

figyelembe vételét megköveteli. Nincs olyan nemzetközi szerződés, vagy ajánlás, amely

kötelezné az országokat arra, hogy az ügyészség a végráhajtói hatalom része legyen.

A pro és kontra érvek még hosszan lennének sorolhatók. Az utóbbi tizenhárom évben a

különböző politikai erők mindig felvetették az ügyészség igazságügyi miniszter alá

rendelésének szükségességét. Az Alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados

többség viszont soha nem jött létre a Parlamentben. Azok a pártok, amelyek egyébként

elvben egyet értettek a változtatással ellenzéki pozícióban ezt nem voltak hajlandók

megszavazni.

16

Hack Péter: Az ügyészség alkotmányos helyzete és az új büntetőeljárási törvény. In: Magyar Jog.

1998/6. 335. oldal 17

Hack Péter: Az ügyészség alkotmányos helyzete és az új büntetőeljárási törvény. In: Magyar Jog.

1998/6. 335. oldal

18

2. A parlamentnek alárendelt ügyészségség

Az ügyészség alkotmányos helyzetének megfelelően a kialakult másik modell a

parlamentnek alárendelt ügyészség. A parlamenti ellenőrzés alatt álló ügyészség

esetében az ügyészség vezetője közvetlenül a parlamentnek felelős.

A parlamenti ellenőrzés alatt álló ügyészség független a hatalmi ágaktól. Az ügyészség

felügyeletét a parlament látja el. A Legfőbb Ügyész a parlamentnek, míg az ügyészek a

legfőbb ügyésznek felelősek. A legfőbb ügyészt a Köztársasági Elnök javaslatára az

Országgyűlés választja. Törvényességi felügyelet az állami szervek felett a volt

szocialista országokra jellemző. Az ügyészség alkotmányos helyzete szempontjából ez a

minta jellemzi Portugáliát, Magyarországot, Finnországot és Szlovákiát.

Tekintsük át a kormánytól független, parlament alá rendelt ügyészség melletti érveket.

Az államhatalmi ágak megosztásának elméletébe egy sor újonnan keletkezett intézmény

nem sorolható be. A törvényhozói hatalom ellenőrzése alatt álló ügyészség jelentős

eszköz a végrehajtó hatalom ellenőrzésére. Ugyanakkor, az ügyészséggel megerősített

végrehajtó hatalmi ág jelentős hatalomra tenne szert.18

A közjogi hagyomány vitatható,

a már korábban említett szavazási hányad miatt. Az akkori parlamentnek vitatható a

legitimitása is.19

A nyugat-európai országok nagy részében az igazságügy miniszter alá

rendeltség a legtöbb esetben névleges, a miniszter csak kivételesen él utasítási jogával,

ami az esetek nagy részében ráadásul csak pozitív utasításra ad lehetőséget. Ráadásul az

utóbbi évek tendenciája azt mutatja, hogy egyes országok áttérnek a parlament alá

rendeltségre. Továbbá van olyan nyugati demokrácia, ahol a parlament alá rendelt

ügyészség működik. A demokráciának tehát nem szükségszerű feltétele a kormány alá

rendelt ügyészség.20

A kormánynak vannak egyéb, megfelelő eszközei is a

büntetőpolitika alakítására, úgy, mint a jogalkotás. A bűnüldözés területén is

rendelkezik a megfelelő szervvel, a rendőrséggel, ráadásul az ügyészség elsősorban nem

bűnüldöző szerv.21

18

Beck Károly: Az ügyészi szervezet alkotmányos szabályozásának egyes kérdései. In: Ügyészségi

Értesítő 1988/2. 4. oldal 19

Szíjártó Károly: Az Országgyűlés és az ügyészség alkotmányos viszonyáról. In: Ügyészségi Értesítő

1989/2. 1. oldal 20

Bócz Endre: Az ügyészség alkotmányos helyzetéről. In: Ügyészségi Értesítő 1994/3. 4. oldal 21

Lőrinczi György: A magyar jogállamiság egyik feltétele: a kormánytól független ügyészség? In:

Magyar Jog 1991/11. 665. oldal

19

Az ügyészséget még jobban fenyegeti a politikai befolyásolás veszélye, ha az

igazságügy minisztériumhoz tartozik. A parlamenti alárendeltségben az ellenzéki pártok

is informálódhatnak, illetve akár védelmet is nyújthatnak az esetleges kormányzati

befolyással szemben. A parlament nyilvánossága is visszatartó erőt jelent, míg a

minisztériumon belül jóval nagyobb a befolyásolás lehetősége.

A parlamenti ellenőrzés alatt álló ügyészségek esetében a politikai felelősség kérdése

nehezen tisztázható, a független ügyészség vezetője felelős-e politikailag az ügyészség

tevékenységéért? Különösen politikai jellegű ügyek vizsgálata esetén merül fel ez a

kérdés.

A parlamenti ellenőrzés alatt álló, független ügyészségnek, egy politikai természetű ügy

esetén, mindenképpen szembe kell nézniük függetlenségük és pártatlanságuk

megkérdőjelezésének vádjával. Mivel az ügyészség hierarchikus szervezet, a vádak

elsősorban a vezetőre, azaz a legfőbb ügyészre irányulnak.

3. A független ügyészség

Kiemelkedő jelentőségű esemény az Alkotmánybíróság 3/2004. (II.17.) AB

határozatának kihirdetése. Az említett határozatában az Alkotmánybíróság tisztázta

azokat a jogértelmezési kérdéseket, amelyek az ügyészség alkotmányos helyzetével, a

legfőbb ügyész szerepével összefüggésben, az utóbbi időben merültek fel.

Az Alkotmány értelmezése tárgyában a legfőbb ügyész indítványa alapján született

döntés szükségességét a legfőbb ügyészhez intézett interpellációk, és interpellációk

sorsa vetette fel.

A legfőbb ügyész az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában kifejtette, hogy

„az elmúlt időszakban, több esetben intéztek a legfőbb ügyészhez interpellációt konkrét

ügyben, amelyekben az interpelláló képviselő büntető, illetve polgári anyagi, vagy

eljárásjogi jogszabályok meghatározott módon történt alkalmazására kért magyarázatot.

Az el nem fogadott interpelláció bizottsági tárgyalása során utalás történt arra, hogy az

ügyben eljáró ügyésznek másként kellett volna döntenie. A Házszabálynak a legfőbb

ügyészhez intézett interpellációkra is irányadó szabályai szerint nem kizárt, hogy az

20

Országgyűlés illetékes bizottsága eljárása során a konkrét ügyekre irányadó intézkedési

tervet dolgoz ki”.

Kizárólag az Alkotmány értelmezése útján volt eldönthető, hogy a legfőbb ügyész

Országgyűléssel szembeni felelősségéből, illetve az Alkotmánynak az interpellálható

személyekre vonatkozó általános rendelkezéséből következik-e a legfőbb ügyész

interpellálhatósága konkrét ügyben, a jogalkalmazás körében meghozott döntésre,

illetve foganatosított intézkedésekre vonatkozóan?

Alkotmány-értelmezést igényelt annak eldöntése is, hogy az általános jelleggel

megfogalmazott interpelláció, az interpellációra adott válasz elutasítása, vagy az

Országgyűlésnek az interpelláció tárgyában kialakított egyéb állásfoglalása

tartalmazhat-e konkrét ügyre vonatkozóan a jogalkalmazás körébe tartozó közvetlen,

vagy közvetett utasítást a legfőbb ügyész számára? Kötelezheti-e az Országgyűlés a

legfőbb ügyészt arra, hogy konkrét ügyben saját, illetve az eljáró ügyész jogalkalmazói

meggyőződésétől függetlenül meghatározott intézkedést tegyen?

Az ügyészség szempontjából kimagasló jelentőségű, alkotmányos problémákat felvető

indítvány ily módon a Parlament és az ügyészség viszonyrendszerére, a legfőbb ügyész

parlamenti felelőssége kereteire és tartalmára, valamint az ügyészség tevékenysége

vonatkozásában a szakmai és politikai elemek megkülönböztetésére irányult.

A kezdeményezésnek különleges aktualitást adott, hogy a sajtóban megjelent

híresztelések szerint a legfőbb ügyészhez intézett interpellációk el nem fogadása a

legfőbb ügyész mandátumának lejárta előtti visszahívhatóságát alapozhatja meg.

Az Alkotmánybíróság a döntésében valamennyi felmerült kérdésre részletes választ

adva mutatott rá, hogy az Országgyűlés által választott legfőbb ügyész a feladatai

ellátása során hozott egyedi döntéseiért nem tartozik felelősséggel az Országgyűlésnek,

a hozzá intézett interpellációra adott válaszának el nem fogadása a közjogi helyzetét

nem érinti. A legfőbb ügyész alkotmányos helyzetéből és az interpelláció

rendeltetéséből az következik, hogy az interpellációra adott válaszának el nem fogadása

esetén nem vonható felelősségre.

21

Az ügyészség alkotmányos helyzetét tisztázta a döntés azon megállapítása, amely

szerint a legfőbb ügyész és az ügyészség nincs alárendelve az Országgyűlésnek. A

legfőbb ügyész ezért sem közvetlenül, sem közvetve nem utasítható valamely

meghatározott tartalmú, egyedi döntés meghozatalára vagy megváltoztatására.

Az Alkotmánybíróság a felelősség kérdésében úgy foglalt állást, hogy a legfőbb ügyész

politikai felelősségének hiánya nem érinti az Országgyűlés irányában fennálló közjogi,

alkotmányos felelősségét. A legfőbb ügyész közjogi felelőssége az Alaptörvény 29.

cikkében foglalt kötelezettségeinek és feladatainak teljesítését, évenkénti beszámolási

kötelezettséget az Országgyűlésnek kötelezettségét foglalja magában.

Az Alkotmánybírósági határozat az indoklásában számos további lényeges

megállapítást is tett. Rendkívüli fontosságú az ügyészség szerepére vonatkozó

állásfoglalása. Eszerint az ügyészség bár nem önálló hatalmi ág, de önálló alkotmányos

szervezet. Ehhez kapcsolódik, hogy az ügyészség a jelenlegi alkotmányos

konstrukciókban, a szélesebb értelemben vett igazságszolgáltatás egyik önálló,

alkotmányos szervezete.

A döntés azt is tartalmazza, hogy a legfőbb ügyész a neki alárendelt szervezetnek

szakmai és nem politikai vezetője, így az Országgyűlés felé fennálló felelőssége csak

beszámolási, a magyarázat- és válaszadási, továbbá a megjelenési, valamint az

Alaptörvényben meghatározott feladatai ellátásának kötelezettségét foglalja magába. A

legfőbb ügyész alkotmányjogi értelemben vett politikai felelősséggel ennek

megfelelően a Parlamentnek nem tartozik. Ily módon az Alaptörvény rendelkezései

alapján a legfőbb ügyészt az Országgyűlés a szakmai vagy politikai bizalom

megrendülése esetén, nem mozdíthatja el a pozíciójából. Nincs tehát alkotmányos

lehetőség arra, hogy a legfőbb ügyész megbízatása a politikai bizalom hiánya miatt

szűnne meg.

Az ügyészség függetlensége vonatkozásában kiemelést érdemel az a magyarázat, mely

szerint a legfőbb ügyész egyetlen más szervnek, így az Országgyűlésnek sincs

alárendelve. Az Országgyűlés az ügyészség tevékenységét kétféle módon, az éves

legfőbb ügyészi beszámoló, illetve a legfőbb ügyésznek a rendelkező rész szerinti

korlátozott válaszadási kötelezettségén keresztül ellenőrzi. Minden más értelmezés

22

ellentétes a hatalommegosztás és az alkotmányos szervek egymástól elkülönült

független működésének biztosítása elvével.

Ebből nyilvánvaló, hogy az ügyészségnek és a legfőbb ügyésznek a feladata ellátása

során csak az Alaptörvényre és más jogszabályokra kell tekintettel lennie, más szervnek

vagy közjogi méltóságnak nincs alárendelve.

Az ügyészeknek utasítást csak a felettes ügyész, illetve a legfőbb ügyész adhat, a

legfőbb ügyész azonban nem utasítható. A legfőbb ügyészhez kérdés és interpelláció

intézhető, ugyanakkor nem kérhető rajta számon az ügyészi döntés tartalma. A legfőbb

ügyész vagy az ügyészség által konkrét ügyben hozott döntés minderre tekintettel nem

eredményezheti a legfőbb ügyész hivatalából való elmozdítását az Országgyűlés által.

23

IV. Az ügyészség feladatai

1. Az alkotmányos helyzet és a feladatok közti összefüggés

Az ügyészség alkotmányos helyzete körüli zavarokat jól jelzi, hogy 2011-ig az 1972.

évi V. törvény szólt az ügyészségről, amelyet többször módosítottak, de az ügyészség

feladatai meghatározásának átfogó reformja csak 2011-ben történt meg.

Magyarország Alaptörvénye és az új ügyészségi törvény22

2012. január 01-jén lépett

hatályba.

Az ügyészség jogállása és feladatai, az alkotmányos intézmények rendszerében betöltött

szerepe tekintetében az Alaptörvény két számottevő változást eredményezett. Egyrészt

azzal, hogy a 29. cikk (1) bekezdése a legfőbb ügyész és az ügyészséget az

igazságszolgáltatás közreműködőjeként azonosítja, másrészt a korábbiakhoz képest

szűkíti az intézmény által szem előtt tartandó elsődleges szempontokat, meghatározza

működésének fő célját és eszközeit. Az Alaptörvény az ügyészség fő feladataként az

állam büntetőigényének érvényesítését nevezi meg - és a jogvédelmi szerepet nem a

törvény nem tartalmazza -, ezzel rögzíti, hogy a „tevékenysége nem az absztrakt

törvényesség biztosítása, hanem célirányosan a jogsértések, ezen belül elsősorban az

anyagi büntetőjog szabályai megsértésének megtorlása.”23

Az ügyészség feladatai két nagy csoportba sorolhatók. Az első csoport a

büntetőeljáráshoz kapcsolódó feladatok csoportja. Ide sorolható a kizárólagos ügyészi

nyomozati hatáskörbe tartozó ügyek nyomozása, a nyomozások felügyelete, valamint a

vádképviseleti jogosítványok.

A második csoportba ügyészség közérdekvédelmi feladatai tartoznak, melyek között a

legfontosabbak az ügyészség polgári bíróság előtti tevékenysége, az egyes jogi

személyekkel és hatósági nyilvántartásokkal kapcsolatos feladatai.

22

2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről 23

dr. Varga Zs. András: Az Alaptörvény és az ügyészség közjogi hatáskörei. In: Magyar Jog 2012. 3.

szám 130. oldal

24

A leglényegesebb változás a szocialista ügyészi modellhez képest a polgári jogi

területen következett be, de ez sem az ügyészség vagy a jogalkotó akaratából, hanem az

Alkotmánybíróság döntése miatt. Az Alkotmánybíróság 1994-ben az 1/1994. (I. 4.) AB

határozatban radikálisan korlátozta az ügyész korábban meglévő jogosítványait a

polgári perekben.

Tekintettel arra, hogy bár az ügyészségi törvény rögzíti az ügyészség pártatlanságát és

függetlenségét, ahhoz, hogy az egész szervezet pártosan és elfogultan működjön, elég,

ha a centrális irányítás alatt lévő szervezetben a szervezet vezetője nem felel meg ennek

a követelménynek. A legfőbb ügyész megválasztásának szabályai nem zárják ki

személyes elfogultságát és pártosságát, és amennyiben ez a pártosság és elfogultság az

ügyészség munkájában megjelenne, abban az esetben a magyar közjognak nincs olyan

intézménye, amely ezzel a helyzettel szemben védelmet jelentene.

Az esetleges elfogultság vagy pártpolitikai érdekek érvényesítése az ügyészi

tevékenységben két területen jelent különösen súlyos veszélyt. Az egyik terület az

általános felügyeleti jogkör, a másik a büntetőügyekben eljáró ügyész szerepe. A

polgári perbeli ügyészi beleszólás lehetőségének csökkentése és a büntetés-végrehajtás

felügyelete korlátozott politizálási lehetőségeket nyit.

2. Az ügyészség büntetőjogi tevékenysége

A büntetőeljárás egyik legfontosabb alapelve az officialitás. Ebből kifolyólag – a

törvényi feltételei fennállása estén – az ügyész kötelessége is a büntetőeljárás

megindítása, illetve lefolytatása.

Ezzel egyidejűleg a bűnözés elleni küzdelemben az ügyész feladata a büntető anyagi

jogi és eljárásjogi, valamint a végrehajtásai szabályok betartása és betarttatása, emellett

az eljárásban résztvevők – különös tekintettel a fiatalkorúakra – jogainak védelme.

Minderről az Ütv. 16. § (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az ügyész köteles biztosítani

a) minden, a hivatali tevékenysége során tudomására jutott bűncselekmény

következetes üldözését; továbbá

25

b) hogy senkit törvényellenesen ne vonjanak büntetőjogi felelősségre, ne fosszanak

meg személyi szabadságától, senki törvénytelen jogfosztás, korlátozás vagy

zaklatás ne érjen.”

Az ügyész tehát meglehetősen sokrétű feladatköröket lát el a büntetőjogi tevékenysége

során; ezek legfontosabb csoportjai 1. a nyomozás végeztetése, illetve annak

felügyelete; 2. nyomozás 3. vádemelés és vádképviselet a büntetőbíróságon 4. a

büntetés-végrehajtás törvényességének felügyelete.

2.1. Ügyész részvétele a nyomozásban

„Az ügyészi tevékenység a büntető igazságszolgáltatás folyamatát egészében átfogja,

annak minden szakaszára kiterjed, mintegy összekötve a büntető felelősségre vonás

szakaszait; a nyomozást, a bírósági tárgyalást, a büntetés-végrehajtást, sőt, az ezt követő

visszailleszkedést. Az ügyész a bűnügyet teljességében átlátva tudja megtenni a

szükséges intézkedést.”24

A büntetőeljárás alapvető célja és egyben feladata a bűncselekmények és azok

elkövetőinek felderítése, a bizonyítási eszközök felkutatása, összegyűjtése. Az ügyész a

büntetőeljárás nyomozási szakaszában különböző feladatok ellátásával teljesítheti az

Alaptörvényben meghatározott, az állam büntetőigényének érvényesítése

követelményét:

A nyomozás a vádemelést előkészítő eljárás, hiszen a nyomozás során a vádemelés

feltételeit kell vizsgálni. Ennek érdekében az ügyész egyrészt „nyomozást végeztet”25

és

„felügyel arra, hogy a nyomozó hatóság az önállóan végzett nyomozást a törvény

rendelkezéseit megtartva végezze (nyomozás feletti felügyelet)26

, másrészt a

büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvényben (a továbbiakban: Be.) meghatározott

ügyekben maga végzi a nyomozást (ügyészségi nyomozás).

24

Vókó György: Magyar büntetés-végrehajtási jog. Dialóg Campus. Budapest-Pécs, 2006. 412. oldal 25

2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről 17. § (1) bekezdés a) pont 26

2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről 2.§ (1) bekezdés a) pont

26

A rendőrség által folytatott nyomozás során az ügyész feladatai sokrétűek;

felügyeli annak törvényességét, utasításokat adhat, állást foglal, figyelemmel kíséri az

egyes eljárási határidőket (lásd 2.1.1.).

A Be. 28. § (1) bekezdése szerint az ügyész közvádló, a (3) bekezdés értelmében

a vádemelés feltételeinek megállapítása végett nyomozást végeztet vagy nyomoz.

Szabály szerint az ügyész bármely ügyben nyomozhat azáltal, hogy magához vonja az

adott ügyben a nyomozást, azonban ez nem túl gyakori hazánkban. A jellemzőbb a

„kötelező” nyomozás, amikor a rendőrségnek nincs hatásköre az ügyben eljárni. A

büntetőeljárási törvény felsorolja azokat a bűncselekményeket, melyek miatt kizárólag

az ügyészség végzi a nyomozást (lásd 2.1.2.).

2.1.1. Az ügyész feladatai a nyomozó hatóságok által végzett nyomozás során

A büntetőeljárásról szóló törvény szerint a nyomozás során fel kell deríteni a

bűncselekményt, az elkövető személyét, fel kell kutatni, és biztosítani kell a bizonyítási

eszközöket. A tényállást oly mértékben kell felderíteni, hogy a vádló dönthessen arról,

hogy vádat emel-e. A nyomozás alapozza meg, hogy a bűnelkövetők bíróság előtti

törvényes felelősségre vonására sor kerülhessen, illetve, hogy senkit ne vonjanak

törvénytelenül büntetőúton felelősségre. Ebben az értelemben tehát a törvényes,

megalapozott vád szempontjából a nyomozás változatlanul meghatározó jelentőségű.

A nyomozás törvényes lefolytatása, megalapozottsága és időszerűsége szempontjából

meghatározó jelentősége van a törvényi tényállás felismerésének, annak, hogy az adott

ügyben milyen tények bizonyítására kell törekedni. Különösen a jogi megítélés

nehézségeinél fogva ténybélileg is bonyolulttá váló bűncselekmények esetén merül fel a

bizonyítandó tények pontos és gondos meghatározásának szükségessége. A gazdasági,

pénzügyi irányítás eszközeinek, az erre vonatkozó különböző jogszabályok pontos

ismerete, azok helyes értelmezése és alkalmazása jelentős tényezője a nyomozások

törvényességének. Azokból következik, hogy az elbírálásra kerülő magatartás a

büntetőtörvénybe ütközik-e. A nyomozás sikere szempontjából nem közömbös, hogy

helyesen ismerik-e fel, választják-e ki. Egy adott bűncselekmény bizonyítását

27

különböző módon lehet elvégezni. Az eszköz jó kiválasztása befolyásolja a nyomozás

sikerét, időszerűségét, megkönnyíti a cél, pontosabban a vádemelés elérését.

A büntetőjogi felelősségre vonás eredményességét meghatározhatják egyes eljárási

cselekmények, bizonyítási eljárások is. Ezen eljárási cselekmények a nyomozásnak

olyan része, amelyek meghatározóak lehetnek az egész eljárás kimenetele

szempontjából.

A fenti feltételek teljesítését szem előtt tartva rendelkeznek a jogszabályok az ügyész

feladatiról a nyomozás során. A Be. és az Ütv. mellett ügyész büntetőjogi tevékenységét

a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádelemeléssel

kapcsolatos ügyészi feladatokról szóló 1/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás szabályozza.

Ezen szabályok értelmében az ügyész a nyomozás iratait bármikor bekérheti, azokba

betekinthet, a nyomozó hatóságot írásbeli utasításában határidő megjelölésével

meghatározott eljárási cselekmények elvégzésével bízhatja meg. A törvény

rendelkezései szerint az ügyész rendelkezik a nyomozásról, az ügyész a nyomozó

hatóságot utasíthatja, a nyomozó hatóság az ügyésznek a nyomozásra vonatkozó

utasításait határidőre teljesíti.27

A Be. 28. § (4) bekezdés b) pontja bármely eljárási

cselekménynél részvételi jogot biztosít számára; sőt egyes cselekmények – mint például

a közjegyzői vagy ügyvédi irodában, illetőleg egészségügyi intézményben tartandó

házkutatás, ha a közjegyzői vagy ügyvédi tevékenységgel összefüggő hivatásbeli titkot,

illetőleg egészségügyi adatot tartalmazó irat megtalálására irányul – csak az ügyész

jelenlétében végezhetők.

A nyomozás felügyeletét ellátó ügyész rendelkezik továbbá az egyes határidők

meghosszabbításáról; a nyomozás határidejéről az ügyész, míg az előzetes letartóztatás

és más kényszerintézkedések határidejének meghosszabbításáról az ügyész indítványa

alapján a bíróság határoz. Ezen határidőket az ügyész is figyelemmel kíséri, az előzetes

letartóztatás vonatkozásában minden intézkedést köteles megtenni, hogy a fogva tartás

csak az elengedhetetlenül szükséges időre korlátozódjon.

27

Lásd bővebben a 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 165. § (1)-(2) bekezdés

28

Az ügyész bírálja el továbbá a nyomozó hatóságok intézkedései, határozata ellen

bejelentett panaszokat; vizsgálja a hatóság nyomozást felfüggesztő, illetve megszüntető

határozatának törvényességét, törvényben meghatározott esetben mag rendelkezik a

felfüggesztéséről, illetve megszüntetésről. Törvénysértő határozat esetében annak

hatályon kívül helyezéséről és indokolt esetben az eljárás folytatásáról is intézkedik.

Az ügyész vádelőkészítő tevékenységének leghatékonyabb eszköze a fokozott

felügyelet. A fokozott felügyelet az ügyész nyomozásbeli részvételének az a módja,

amikor a nyomozás egészét folyamatosan figyelemmel kíséri, az ügy iratainak egyes

eljárási cselekmények elvégzése előtti vagy utáni, meghatározott időben történő

bemutatását igényli, illetve amikor az ügyész meghatározott nyomozási cselekmények

lefolytatásában részt vesz, vagy egyes nyomozási cselekményeket maga végez.

A fokozott felügyelet gyakorlása során a legfontosabb feladat a bizonyítandó tények

pontos körülhatárolása. A jelentős kárt, hátrányt okozó gazdasági bűncselekmények

miatt indult nyomozásokat rendszerint megelőzi valamely ellenőrzésre hivatott szerv

vizsgálata. Ezek a vizsgálatok nem büntetőjogiasak. Észlelik a szabálytalanságokat,

visszaéléseket és észlelik, hogy azokkal bűncselekményeket lepleztek el. Az ilyen

vizsgálatok akkor a legeredményesebbek, ha a vizsgálat eredményeként

büntetőfeljelentést is tesznek. Az ilyen vizsgálatok megállapításait a büntetőjogi

relevancia szempontjából alaposan elemezni kell, abból a szempontból, hogy a

nyomozás kereteinek meghatározása helyesen történjen. Ellenkező esetben a nyomozás

mellékvágányra kerülhet; olyan ügyekbe bonyolódhat bele, amelyek bűncselekmény

megállapításához nem vezethetnek, vagy súlyos bűncselekmények felett elsiklanak. A

szabálytalanságot, a visszaélést nem szabad összetéveszteni a bűncselekménnyel.

Egyre gyakrabban fordul elő olyan bűnügy, amely az elkövetéssel érintett személy

közjogi státusa, beosztása, a terheltek nagy száma, az okozott kár, hátrány jelentős volta

vagy más körülmény miatt országos jelentőségűvé, határon túli érdeklődést kiváltóvá

válik. Az ilyen ügyekben a felügyeletnek különösen intenzívnek, alaposnak kell lennie.

Az ilyen ügyekben nem elég, ha az ügyész figyelemmel kíséri a nyomozást; a

felügyeletnek ki kell terjednie minden nyomozási cselekményre. Ez jelentheti azt, hogy

a jelentősebb eljárási cselekmények foganatosítása előtt az iratokat be kell mutatni az

ügyésznek, véleményét, az állásfoglalását ki kell kérni, és a jelentősebb eljárási

cselekményeknél az ügyésznek jelen kell lennie.

29

A már említett szakági alaputasítás 37. §-a szerint „az ügyész a nyomozó hatóság

önállóan végzett nyomozása felett fokozott felügyeletet gyakorol, ha

a) az ügy ténybeli, jogi megítélése vagy a bűncselekmény bizonyítása bonyolult

b) a nyomozás során lényeges törvénysértést, mulasztást vagy a nyomozás

eredményességét veszélyeztető körülményt észlelt

c) a gyanúsított személyi szabadságát korlátozó kényszerintézkedés elrendelése óta

hat hónap eltelt

d) a meghatározott személy ellen folyó nyomozás megindításától (Be. 176. § (2)

bekezdés) számított egy év eltelt

e) a nyomozás olyan bűncselekmény miatt folyik, amelyet a törvény tíz évet

meghaladó szabadságvesztéssel fenyeget

f) a bíróság az ügyben a tanút védetté nyilvánította

g) az ügyet kiemelt üggyé nyilvánították (12//2012. (VI.8.) LÜ utasítás 16. § (1)

bekezdés am) pont), továbbá, ha

h) azt bármely más okból szükségesnek látja.”

Fokozott ügyészi felügyelet gyakorlása esetén az ügyész a bármilyen okból hozzá

megküldött iratokat teljes terjedelmükben megvizsgálja, és haladéktalanul megtesz

minden intézkedést, amely a felügyelet céljának az elérése érdekében szükséges.

Ennek során:

- határidő megjelölésével utasítást ad az elmulasztott cselekmények elvégzésére

- meghatározza a nyomozás kereteit

- megjelöli azokat a bizonyítási eszközöket és bizonyítási eljárásokat, amelyeket a

további nyomozás során be kell szerezni, illetve le kell folytatni

- megjelöli azt a nyomozási cselekményt, amelynek az elvégzése, vagy azt a

határidőt, amelynek az eltelte után az iratokat számára meg kell küldeni;

- utasítást ad a nyomozás befejezésére, amennyiben a tényeket az ügy eldöntésére

alkalmas módon már felderítették.28

Az ügyész a fokozott felügyeletet a nyomozó szerv vezetőjénél írásban jelenti be. Az

ügyészi felügyelet során tett eljárásairól a házi iratok között kezelt feljegyzést készít, és

28

Lásd a 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti

felügyelettel és a vádelemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról 38. §

30

ha az iratot bármi oknál fogva a felettes ügyészhez kell felterjesztenie, a feljegyzést a

felterjesztéshez csatolja.

Az ügyészi szervezet jellegéből eredően előfordulhat az az eset is, hogy a felettes

ügyész, utasítást ad a fokozott ügyészi felügyeletet bejelentésére.

Az alaputasítás a fokozott felügyelet körében tehető intézkedéseket általánosságban

fogalmazza meg, mely nem tartalmaz előírást, hogy az ügyész mely nyomozási

cselekmények, bizonyítási eljárások, kényszerintézkedések foganatosításán vegyen

részt. Ennek megválasztását, a felügyeletet gyakorló ügyészre bízza azzal, hogy az ügy

eldöntése szempontjából meghatározó, illetve kiemelkedően fontos jelentőségű

cselekmények foganatosításán vegyen részt.

2.1.2. Ügyészségi nyomozási tevékenység

A hazai jogi hagyományok szerint az általános nyomozó hatóság a rendőrség. A korábbi

jogszabályok úgy fogalmaztak, hogy az ügyész nyomozási feladatait nemcsak

felügyeletként határozták meg, hanem úgy rendelkeztek, hogy a jogszabály által

meghatározott esetekben az ügyész maga is nyomoz, az eljárást a nyomozó hatóságtól

magához vonhatja. Erre tekintettel a 1998. évi XIX. törvény előtti eljárási kódexek az

ügyészséget is nyomozó hatóságnak nevezték. A Be. szakított ezzel, és a nyomozó

hatóságok között az ügyészséget, az ügyészt nem nevesíti; tehát az ügyészség speciális

nyomozó szerv.

A büntetőeljárási törvény felsorolja azokat a bűncselekményeket, melyek miatt

kizárólag az ügyészség végzi a nyomozást. Az ügyész is, a nyomozó hatóságokra is

kötelező, nyomozásra vonatkozó szabályok szerint végzi a nyomozást.

Az ügyészi nyomozás során is működik a jogorvoslati jogosultság, a nyomozási bíró, és

közvetlenül a nyomozást végző ügyész által tett indítványok elbírálásának összes

következménye is. Az ügyészi nyomozás is felügyelet alatt működik.

31

Jogi hatóságnak tekinthető az a hatóság, amelyik az állampolgár jogait és kötelességeit

érintő jogi tevékenységet végez, márpedig az ügyészségi nyomozás ilyen tevékenység.

A rendőrség, mint általános nyomozó hatóság csak akkor folytathatja a nyomozást, ha a

törvény valamely bűncselekmény nyomozását nem utalja más szerv hatáskörébe. Az

ügyészség nyomoz azokban az ügyekben, amelyekben a nyomozást kizárólag az

ügyészség hatáskörébe utalja a törvény. Az ügyészség tehát speciális nyomozó szerv.

Az ügyészségi nyomozást illetően, az eljárási törvény felsorolja azokat az ügyeket,

melyek kizárólag ügyészségi nyomozásra utaltak. A Be. 29. §-a szerint „kizárólag az

ügyészség végzi a nyomozást a következő bűncselekmények miatt:

a) a közjogi tisztség betöltésén alapuló mentességet élvező személy, a nemzetközi jogon

alapuló mentességet élvező személy által elkövetett bűncselekmény, a sérelmükre

elkövetett hivatalos személy elleni erőszak, a működésükkel kapcsolatban elkövetett

más bűncselekmény, továbbá a nemzetközileg védett személy elleni erőszak

b) a bíró, az ügyész, a bírósági és ügyészségi titkár, az alügyész, a bírósági és az

ügyészségi fogalmazó, az ügyészségi megbízott és a bírósági ügyintéző, az ügyészségi

nyomozó, az önálló és a törvényszéki végrehajtó és végrehajtó-helyettes, a közjegyző és

a közjegyzőhelyettes, a rendőrség hivatásos állományú tagja ellen elkövetett emberölés,

hivatalos személy ellen elkövetett emberrablás, hivatalos személy elleni erőszak,

hivatalos személy ellen, hivatalos eljárása alatt elkövetett rablás,

c) a rendőrség hivatásos állományú tagjainak kivételével a b) pontban felsoroltak által

elkövetett bármilyen bűncselekmény, valamint az ülnöknek az igazságszolgáltatással

összefüggésben elkövetett bűncselekménye,

d) a b) pontban felsoroltak vonatkozásában elkövetett vesztegetés, a vezető beosztású

vagy a fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott más hivatalos személy által elkövetett

vesztegetés, a vesztegetésnek a Btk. 255. §-a szerinti alakzata, a vesztegetés

feljelentésének elmulasztása és a befolyással üzérkedés,

32

e) a rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági

szolgálatok hivatásos állományú tagja által elkövetett, nem katonai büntetőeljárásra

tartozó bűncselekmény, a Nemzeti adó-és Vámhivatal, a hivatásos katasztrófavédelmi

szerve hivatásos állományú tagja, továbbá a pénzügyi nyomozó által elkövetett

bármilyen bűncselekmény,

f) az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények közül

- a hamis vád,

- a hatóság félrevezetése,

- a hamis tanúzás,

- a hamis tanúzásra felhívás,

- a hatósági eljárás akadályozása,

- a hatóság eljárásának megzavarása,

- a mentő körülmény elhallgatása,

- a hivatalos személy eljárása során elkövetett bűnpártolás,

- az ügyvédi visszaélés,

- a zugírászat,

- a nemzetközi bíróság előtt elkövetett igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény

g) a külföldi hivatalos személy ellen elkövetett bűncselekmények, valamint a

nemzetközi közélet tisztasága ellen elkövetett bűncselekmények,

h) az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének

kizárásáról, valamint a kommunista diktatúrában elkövetett egyes bűncselekmények

üldözéséről szóló törvényben meghatározott kommunista bűncselekmények valamint a

nemzetközi jog szerint el nem évülő bűncselekmények.”

A szakági alaputasítás 48. § (1) bekezdés b)-d) pontjai értelmében a Be. 29. §-ban

meghatározott bűncselekményeken kívül az ügyészség a vádemelés feltételeinek

megállapítása véget nyomozást végez:

- a katonai büntetőeljárásra tarozó ügyekben, kivéve ha törvény másként

rendelkezik,

33

- az olyan ügyben, amelyben az országos hatáskörű nyomoz hatóság vezetőjével

szemben a Be. 38. §-ának (1) bekezdésében szabályozott kizárási ok áll fenn,

- az olyan ügyben, amelyben a nyomozást magához vonta.

A kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyek nyomozását az ügyészségi nyomozó hivatalok

végzik, egyes eljárási cselekményeket az alügyész, ügyészségi fogalmazó, valamint

ügyészségi megbízott is végezhet. A Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal

illetékessége az ország egész területére kiterjed.

2.2. Vádemelés és vádképviselet

Az Ütv. 19. (1) bekezdése értelmében „közvádlóként az ügyész dönt a vádemelésről,

vagy az eljárás más, a büntetőeljárási törvényben meghatározott módon történő

befejezéséről”. Az ügyirat hozzá érkezését követően az ügyész ellenőrzi, hogy az ügy

vádemelésre alkalmas-e. Ennek keretében vizsgálja, hogy a bűncselekmény

tényállásának felderítése és bizonyítása megtörtént-e, felderítették-e a büntetés

kiszabása vagy büntetőjogi intézkedés alkalmazás szempontjából jelentőséggel bíró

körülményeket, a bizonyítási eszközök beszerzésekor megtartották-e az azokra

vonatkozó törvényes rendelkezéseket és hogy ne korlátozták-e törvénysértően a

gyanúsított és a védő jogait.29

Az ügy iratainak fenti kritériumoknak megfelelő ellenőrzését követően az ügyész

további nyomozási cselekményeket végezhet, vagy a nyomozó hatóságot utasítja

további nyomozási cselekmények elvégzésére, a nyomozást felfüggesztheti,

megszüntetheti, az ügyet közvetítői eljárásra utalhatja, határozhat a vádemelés

elhalasztásáról, vagy részbeni mellőzéséről, illetve vádat emelhet.

A vádat illetően abból kell kiindulni, hogy a büntetőeljárási törvény 6. § (1) bekezdése

az ügyésznek kötelezettségévé teszi, hogy a törvényben megállapított feltételek esetén a

büntetőeljárást megindítsa, illetőleg az eljárást lefolytassa. Arról, hogy valaki

elkövetett-e valamely bűncselekményt, egyedül a bíróság jogosult dönteni, a bíróság

pedig vád alapján jár el.

29

Lásd a 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti

felügyelettel és a vádelemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról 63. § (1) bekezdés

34

A bíróság csak annak a személynek a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen vádat

emeltek, és csak olyan cselekmény alapján, amelyet a vád tartalmaz.30

A közvádló pedig

az ügyész. A törvény az oppurtunus intézkedések kivételével, ha megvannak a bírósági

eljárás ténybeli és jogi feltételei, az ügyészt vádemelésre szólítja fel; a vádemelés alól

nem adnak felmentést.31

A vádemelés alapja a vádirat. A vádirat az ügyész által kibocsátott olyan irat, amelyben

a nyomozás irataival alátámasztva azt állítja, hogy a vádlott a vádiratban leírt

bűncselekményt elkövette és ő ezt a bíróság előtt bizonyítani fogja, és ezért

indítványozza a vádlott bűnösségének megállapítását, és vele szemben a törvény szerinti

büntetések és intézkedések kiszabását. Ezért az ügyésznek a vádirat elkészítésekor, a

bírósághoz való benyújtásakor, különösen a tényállás közlésekor nagy körültekintéssel

kell eljárni.

A vádirat tartalmi kellékeit a Be. 217. § (3) bekezdése, valamint a vádelőkészítéssel, a

nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos ügyészi

feladatokról rendelkező 11/2003. (ÜK. 7.) legfőbb ügyészi utasítás 70. §-a tartalmazza.

A vádirat a következők szerint tagolódik:

a) Az első része megjelöli a terhelttel szemben alkalmazott személyi szabadságot elvonó

vagy korlátozó kényszerintézkedéseket és az azokra vonatkozó időpontokat, a

vádlottnak a Be. 117. § (1) bekezdésében felsorolt személyi adatait és azokat a

körülményeket, amelyek az ügy megítélése szempontjából jelentősek, így azokat a

korábbi büntetéseket, amelyek a bűncselekmény minősítésére, a büntetésekre vagy

intézkedésekre kihatással lehetnek.

b) A vádirat második részében a vád tárgyává tett cselekményt, több cselekmény esetén

egymástól elkülönítetten kell röviden leírni, a bizonyítási eszközök megjelölésével. A

tényállásból ki kell tűnnie, hogy mely tények képezik a vád tárgyát. A tényállásnak

tartalmaznia kell a bűncselekmény elkövetésének idejét és helyét, indítékait, az

30

Lásd a 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 2. § (3) bekezdés 31

Bárd Károly: A büntető hatalom megosztásának buktatói, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Bp.,

1987, 84 -85. oldal

35

elkövetés eszközét, módját és annak következményeit is. A tényállás tagolását

meghatározhatja a vád tárgyává tett bűncselekmények súlya, összefüggése, illetve

logikai vagy időbeli sorrendje.

c) A harmadik rész az ügyészségnek a vádolást tartalmazó közléséből és a vád tárgyává

tett bűncselekmények büntetőtörvénykönyv szerinti minősítését tartalmazza.

Amennyiben szükséges, meg kell jelölni, hogy a minősítés a tényállás mely részére

vonatkozik.

d) A vádirat negyedik része tartalmazza:

- az eljárás megindításához szükséges külön törvényi feltétel meglétét

- a bíróság és a vádat emelő ügyészség hatáskörére és illetékességére vonatkozó

jogszabályi hivatkozásokat

- a büntetés kiszabására vagy intézkedés alkalmazására vonatkozó indítványt

- annak közlését, hogy az ügyész nem vesz részt a tárgyaláson

- a bejelentett polgári jogi igényt

- egyéb indítványokat

- a tárgyaláson való bizonyítás felvételének sorrendjét

- a tárgyalásra idézendőket és az arról értesítendőket.

A vádemelés elleni panaszt a törvény kizárja.32

Ennek indokát abból lehet levezetni,

hogy a vád megalapozottságát és törvényességét a vádemelést követően a bírósági

eljárásban nyomban megvizsgálják.

A vádemeléssel a büntetőeljárás a perszakba lép. Az ügyész bíróság előtti tevékenységét

az Ütv. és a Be. mellett a büntetőbíróság előtti ügyészi tevékenységről szóló 12/2003.

(ÜK. 7.) LÜ utasítás szabályozza.

Az ügyész bíróság előtti tevékenységét alapvetően az határozza meg, hogy a vád

bizonyítása őt terheli. A már említett szakági utasítás kötelezi az ügyészt arra, hogy a

tárgyalás során különös gondossággal kísérje figyelemmel a bizonyítási eljárást, és

amennyiben megítélése szerint további, a vádiratban nem szereplő bizonyítási eszközök

32

Lásd az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról 228. § (5) bekezdés

36

is alátámaszthatják a vádat, azok beszerzését, megvizsgálását haladéktalanul

indítványoznia kell. A büntetőeljárás szabályainak betartására nemcsak a vád

bizonyítása során kell

A vád képviselete során az ügyész a korlátlanul rendelkezik a váddal: a vádbeszéd előtt

annak módosítására van lehetősége, amennyiben a cselekményt jogilag másként

értékeli, megváltoztatja, ha a vádlottat más bűncselekményben is bűnösnek tartja,

kiterjeszti, ha pedig az eredeti vád nem tartható, a vádat ejti vagy indítványozza a

vádlott felmentését.

Az ügyész a bizonyítási eljárás befejezését követően perbeszédet tart, ennek tartalmát

(szerkezetét, terjedelmét, hangvételét stb.) az ügy sajátosságaitól függően szabja meg,

de részletesen elemezni kell a bizonyítás anyagát, egyenként és összefüggésükben

értékelni a bizonyítékokat, részletesen foglalkozni a vádlott védekezését támogató, és

cáfoló adatokkal is.

Indokolt indítványt terjeszt elő valamennyi olyan kérdésben, amelyben a bíróságnak

döntenie kell, különös figyelmet fordítva a bűnösség kérdésére, a bűncselekmény jogi

minősítésére, valamint az alkalmazandó büntetésre, intézkedésre. A védő ezt követően

megtartott perbeszédére viszonválasszal élhet.

Az első fokú bíróság ügydöntő határozata ellen az ügyész – mint ahogyan a vádlott és

védője is – ha azt törvénysértőnek, vagy megalapozatlannak tartja, mind a vádlott

terhére, mind a javára egyaránt fellebbezéssel élhet. A vádlott terhére bejelentett

fellebbezésnek nagy jelen tősége van, hiszen annak hiányában a másodfokú bíróság a

felmentett vádlott bűnösségét nem állapíthatja meg, a kiszabott büntetést, illetve a

büntetés helyett alkalmazott intézkedést pedig nem súlyosíthatja.

A másod- és a harmadfokú eljárás tárgya már nem a vád, hanem a bíróság első és

másodfokú, fellebbezéssel támadott ügydöntő határozata. Itt az ügyész már nem a

vádképviselet körében tevékenykedik; hanem az a feladata, hogy közreműködjön egy

törvényes és megalapozott határozat meghozatalában. A különböző jogszabályok az

ügyészt ezen feladatai ellátásához döntési joggal ruházzák fel az első fokon eljárt

ügyész fellebbezésének fenntartása, vagy visszavonása tekintetében, illetve

indítványtételi jogot biztosítanak a számára az első fokú határozat helybenhagyására,

37

megváltoztatására, vagy hatályon kívül helyezésére – akár a vádlott terhére, akár a

javára.

„Az ügyész, a vádlott és a védő - az első fokú eljáráshoz képest jelentősen szűkebb

körben - csak abban az esetben jelenthet be fellebbezést a másodfokú bíróság érdemi

ügydöntő határozata ellen, ha álláspontja szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú

bíróságtól a bűnösség kérdésében eltérő határozatát a büntető anyagi jog szabályainak

megsértésével hozta.”33

Az ügyész a vádlott terhére, illetve javára egyaránt fellebbezhet.

A másod- és a harmadfokú tárgyaláson (a nyilvános ülésen) az ügyész perbeszéde az

első fokú perbeszédnél lényegesen nagyobb mértékben tartalmaz jogi érveket,

tömörebb; méginkább a bíróságnak szól.

2.3. A büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyelete

Az igazságszolgáltatásban és ezzel együtt a büntetés-végrehajtásban sincs fontosabb

követelmény, mint a törvényesség megtartása. Bármilyen szankció törvénysértő

meghozatala vagy végrehajtása minden jogállamban lehetetlenné teszi a büntetési cél

megvalósulását, vagyis egyetlen büntetőbírósági vagy más hatósági határozat sem

töltheti be a funkcióját törvénytelen eszközzel.

A törvényesség fontossága a világ minden egyes államában – így hazánkban is –

kiemelkedő jelentőséggel bír: a törvényesség biztosítása, azaz a jogállamiságnak egyes,

konkrét ügyben történő érvényre juttatása azt jelenti, hogy „minden állami hatóság,

szerv köteles a rá vonatkozó törvényeket maradéktalanul megtartani, döntéseinek

kialakítása során a rá vonatkozó anyagi és eljárási jogi jogszabályokat következetesen

figyelembe venni”.34

A büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyelete éppen ezen okokból

kifolyólag alakult ki hazánkban is; egy több százéves múltra visszatekintő

jogintézményről van szó, szinte egyidős magával az ügyészséggel. „A büntetés-

33

http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/ 34

Belovics Ervin: A büntetés-végrehajtás ügyészi törvényességi felügyeletének szerepéről. In:

Börtönügyi Szemle 2008. 1. szám 2. oldal

38

végrehajtási ügyészi törvényességi felügyelet – amely bizonyos tekintetben elkülönül a

többi ügyészi tevékenységtől, de egyben tartja a szoros munkakapcsolatot is – jelenti az

állampolgárok, az elítéltek jogainak védelmét, de egyben az állam büntetőigénye

érvényesülésének eszközét is, a társadalom és a többi állampolgár védelmét, az állami

szervek kötelezettségei teljesítésének kikényszerítését, az esetleges joggal való –

mindkét oldalú – visszaélés kiküszöbölésének garanciáját. Célja a büntető határozat

törvényes végrehajtásának elősegítése, de cél annak előmozdítása is, hogy az adott

büntetés, intézkedés betöltse rendeltetését, amit a törvénysértések feltárásával,

megelőzésével szolgál.”35

Az ügyész ezen tevékenységét az Alaptörvény 29. cikk (2) bekezdésének c) pontja

deklarálja, míg a részletszabályokat, az ügyész feladat- és hatásköreit az Ütv. 22-24. §-

a és a büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyeletéről szóló 5/2012. (I.

27.) LÜ utasítás tartalmazza; de számos egyéb jogszabályban is nevesítésre kerül ez a

jogintézmény.

A büntetés-végrehajtás ügyészi törvényességi felügyelete nem szó szerint értendő, a

szabályozás nemcsak a büntetésekre, hanem mellékbüntetésekre, intézkedésekre,

büntetőeljárási kényszerintézkedésekre és az egyes nyilvántartásokra is kiterjed.

A már említett szakági alaputasítás 2. § (1) bekezdése kimondja, hogy

„Az ügyész a büntetés-végrehajtási felügyelet során ellenőrzi:

a) a büntetés-végrehajtási intézetekben (a továbbiakban: bv. intézet) és a nyomozó

hatóságoknál a szabadságvesztés, az őrizet és az előzetes letartóztatás, a

kényszergyógykezelés és az ideiglenes kényszergyógykezelés, az idegenrendészeti

eljárásban elrendelt őrizet, a szabálysértési és a pénzbírságot helyettesítő elzárás,

valamint a nyomozó hatóságok előállító helyiségeiben foganatosított személyes

szabadságkorlátozás végrehajtásának,

b) a BÁH közösségi szállásain és befogadó állomásain a kijelölt kötelező tartózkodás

foganatosításának,

c) a büntetések, a mellékbüntetések és az intézkedések végrehajtásának,

d) a házi őrizet végrehajtásának,

35

Vókó György: Magyar büntetés-végrehajtási jog. Dialóg Campus. Budapest-Pécs, 2006. 412. oldal

39

e) a 2009. évi XLVII. törvény36

hatálya alá tartozó nyilvántartásoknak,

f) a körözési nyilvántartásnak,

g) az utógondozás végrehajtásának, valamint

h) a kitoloncolás végrehajtásának

a törvényességét.”

A felügyelet gyakorlásához az ügyész különféle jogosultságokkal (illetve adott esetben

kötelezettségekkel rendelkezik): személyesen ellenőrizheti a bv. helyiségeit, a fogdákat,

előállítókat, ellenőrizheti a kényszerintézkedéssel érintett személy fogva tartásával, a

feltételes szabadság nyilvántartásával, a közérdekű munka végrehajtásával stb.

kapcsolatos iratokat, meghallgathatja a fogvatartottakat, a feltételes szabadságon lévőt,

közmunkára ítéltet. Munkaköre tartalmazza a tájékoztatás kérésének, az indítványtételi

jogának és egyes bírósági meghallgatáson történő részvételi jog lehetőségét is.

Az ügyész a törvényességi felügyelet keretében „köteles az őrizet és az előzetes

letartóztatás, az idegenrendészeti eljárásban elrendelt őrizet, a BÁH közösségi szállásán

és befogadó állomásán kijelölt kötelező tartózkodás, a szabálysértési és a pénzbírságot,

rendbírságot helyettesítő elzárás, valamint a nyomozó hatóságok előállító helyiségeiben

foganatosított személyes szabadságkorlátozás végrehajtásának törvényességét havonta

legalább kétszer ellenőrizni, megvizsgálni a befogadás alapjául szolgáló iratok

szabályszerűségét, az ezekben írt rendelkezések végrehajtását, a fogva tartási határidők

betartását”.37

Az ügyészi felügyeletről rendelkező – már említett 5/2012. számú –

Legfőbb Ügyészi utasítás 5. §-ának (2)-(4) bekezdései rendelkeznek továbbá a fogva

tartás rendjének törvényessége folyamatos vizsgálatáról, és adott esetben a szükséges

intézkedések megtételének kötelezettségéről. Különösen fontos ennek keretében a fogva

tartási szabályokban előírt jogok biztosításának és a kötelességek teljesítésének a

megkövetelése; a fogva tartás körülményeinek, kiemelten a fogva tartottakkal való

bánásmódnak a vizsgálata.

36

A bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar

állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus

adatok nyilvántartásáról szóló törvény 37

V.ö. 5/2012. (I. 27.) LÜ utasítás a büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyeletéről 5. §

(1) bekezdés

40

Jogerősen szabadságvesztésre ítélt személyek vonatkozásában az ügyésznek szintén

ellenőrzési kötelessége van a befogadási eljárás, a fogva tartás és szabadítás

törvényessége, a szabadságvesztés végrehajtásának rendjére, az elítéltek jogaira és

kötelezettségeire, anyagi és egészségügyi ellátásra, jutalmazásukra és fegyelmezésükre,

valamint a munkáltatásukra vonatkozó rendelkezések betartása tekintetében.

Az ellenőrzés keretében – bármilyen jogcímen – fogvatartott személyt az ügyész

meghallgatja, amelyről feljegyzést készít; jogszabálysértés gyanújának esetén megteszi

a szükséges intézkedést.

A büntetés-végrehajtás törvényessége feletti felügyelet módszerei és intézkedései38

:

- a törvényességi vizsgálatok,

- az intézkedések,

- a rendelkezés,

- a felhívás és

- a felelősségre vonás kezdeményezése.

A büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyeletéről szóló 5/2012. (I. 27.)

LÜ utasítás 29. § (1) bekezdése értelmében „a büntetőügyben hozott határozat

végrehajtásának törvényessége feletti felügyelet főbb módszerei: a Legfőbb Ügyész

által előírt és a helyi törvényességi vizsgálatok”. A megtartott vizsgálatról – annak

jellegétől függően – külön-külön vagy összefoglaló feljegyzést kel készíteni. A

vizsgálatról készült feljegyzést az ügyész külön átirattal megküldi a vizsgált szerv

vezetőjének; és a szükséges intézkedést az átiratban kell kérni a bíróságtól, vagy

rendelkezést, illetve felhívást adni más szerveknek39.

Abban az esetben, ha felhívásnak nincs helye, de az ügyész törvénysértést észlel,

rendelkezést ad. Ebben az ügyész utasítja az illetékes szerv vezetőjét a törvénysértés

azonnali megszüntetésére, egyben 15 napos határidő megjelölésével a rendelkezés

végrehajtásáról tájékoztatás adását írja elő. Nem teljesítés esetén az ügyész az Önálló

Osztálynak jelent.

38

V.ö. 5/2012. (I. 27.) LÜ utasítás a büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyeletéről 29-36.

§ 39

Lásd 5/2012. (I. 27.) LÜ utasítás a büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyeletéről 31. §

41

A Legfőbb Ügyészi Utasítás 33. §-ának rendelkezései szerint felhívással akkor fordul az

ügyész az illetékes szerv vezetőjéhez, ha „törvénysértő gyakorlatot vagy mulasztásban

megnyilvánuló törvénysértést észlel”. A felhívásra az illetékes vezető intézkedni

köteles.

Amennyiben az ügyész felügyeleti tevékenysége során bűncselekmény, szabálysértés

vagy egyéb törvénysértő tevékenység vagy mulasztás elkövetését tapasztalja, a

cselekmény jellegétől függően az alábbiak szerint kezdeményezheti a felelősségre

vonást:

- amennyiben bűncselekmény elkövetésének gyanúja merül fel, részletesen leírt

tényállással és a rendelkezésre álló bizonyítékok megjelölésével készített

feljegyzéssel tájékoztatja a megyei (fővárosi) főügyészt

- fegyelmi vétség esetén az arra illetékes szerv vezetőjénél fegyelmi eljárást, míg

- szabálysértés megállapítására alkalmas cselekmény elkövetése esetén

szabálysértési eljárást kezdeményez

- kártérítési eljárás proponálására akkor van lehetősége, ha a törvénysértés folytán

károkozás is történt és kezdeményezést fontos állami vagy társadalmi érdek

indokolja, illetve ha a jogosult nem képes jogainak védelmére.40

2.4. Nemzetközi bűnügyi együttműködés

Napjainkban a bűnözés már nem áll meg a nemzeti határoknál, így bűncselekmények

eredményes üldözéséhez nemcsak a nyomozó hatóságoknak, hanem ügyészségeknek is

nemzetközi együttműködésre van szüksége.

Ezt felismerve az Európai Unióhoz történő csatlakozást követően Magyarország legfőbb

ügyésze 1998 óta részt vesz az EU tagországok legfőbb ügyészei Eurojustice

tanácskozásain. Emellett a Hágában működő igazságügyi együttműködési és

koordinációs szerv, az Eurojust Kollégiumának magyar tagja is van, aki a Legfőbb

40

V.ö. 5/2012. (I. 27.) LÜ utasítás a büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi felügyeletéről 34-36.

§

42

Ügyészség delegáltja; elősegítve ezzel a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés,

a jogsegélyek és egyéb kérelmek teljesítését.

Az Eurojust kiemelt partnere az Európai Igazságügyi Hálózat. Az „Európai Igazságügyi

Hálózat idegen nyelve(ke)t beszélő nemzeti kontaktpontokból áll, akik egyéb hazai

munkájuk mellett a tagállamok közötti kétoldalú kapcsolatokban aktív közvetítőkként

hasznos információkkal képesek szolgálni konkrét büntetőügyekben az igazságügyi

együttműködés megkönnyítéséhez. Magyarország két nemzeti kontaktpontja közül az

egyik a Legfőbb Ügyészségen működik.”41

Az Európa Tanács különféle szakértői munkacsoportjaiban szintén számos ügyész vett

és vesz részt, mint ahogy a 2000-ben létrehozott Európai Legfőbb Ügyészek

Konferenciája tevékenységében is.

A még hatékonyabb bűnözés elleni küzdelem érdekében az Európai Unió tagállamaiban

több, bűnügyi együttműködésről szóló törvény született; melyek lehetővé tették a

tagállamok illetékes igazságügyi hatóságai közötti közvetlen érintkezést.

E törvények rendelkezései alapján a magyar hatóság közvetlenül tehet feljelentést a

külföldi állam igazságügyi hatóságánál és közvetlenül kérhet, valamint fogadhat eljárási

jogsegélyt.

Amennyiben a nemzetközi bűnügyi együttműködésről szóló törvények másként nem

rendelkeznek, a legfőbb ügyész dönt

- a büntetőeljárás külföldi hatóság részére történő átadásáról vagy a külföldi hatóság

által felajánlott büntetőeljárás átvételéről;

- a külföldi hatóságnál történő feljelentésről; valamint

- másik állam igazságügyi hatósága részére adható, illetve az attól kérhető eljárási

jogsegélyek

tárgyában.

A nemzetközi bűnügyi együttműködés terén a legfőbb ügyész kizárólagos hatáskörébe

tartozik a joghatóságról való lemondás kérdésében történő döntés.

41

http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/

43

3. Az ügyész közérdekvédelmi feladatai

3. 1. Közérdekvédelmi hatáskörök általában, a közérdekvédelem közös szabályai

Az új ügyészségi törvény közérdekvédelmi hatáskörei szabályainak bemutatását két

észrevétellel kell kezdenünk. Az egyik, hogy „a törvény belső szerkezete illeszkedik az

általánostól a különös felé haladó szabályozáshoz: Alaptörvény => ÚjÜtv. (általános

szabályok => általános közérdekvédelmi szabályok => speciális szabályok) => eljárási

kódexek => szaktörvények.”42

A másik, hogy az Alaptörvény büntetőeljáráson kívüli

ügyészi feladatokat nem nevesít, azaz az Ütv. lényegében a primer szabályozást végzi.

Az általános eljárási szabályok vonatkozásában a régi törvényhez képest sok változás

nincsen. Az új Ütv. deklarálja, hogy az ügyészség közreműködik abban, hogy a bírósági

eljárásokban a törvényeket helyesen alkalmazzák, elősegíti a jogszabályok

rendelkezéseinek megtartását a hatósági jogkört gyakorló, illetve bíróságon kívüli

jogvitát intéző szervek esetében. Változatlanul megmaradt az ügyész büntető-,

fegyelmi, szabálysértési és más hatósági, valamint büntetés-végrehajtási ügyekben

kártérítési eljárás kezdeményezésének a lehetősége.

Ezek annyiban különlegesek, hogy ezekben az ügyész félként nem vesz részt, tehát

igazából bejelentőként jár el. Ezt a törvény azzal is kifejezi, hogy ugyanabban a

szakaszban rendelkezik róluk, mint a kérelmek intézésének szabályairól.

A közérdekvédelmi feladatok közös szabályait az ügyészségi törvény önálló (IV.)

fejezetben, egyetlen hosszú szakaszban rögzíti. Ez jelzi, hogy az ügyészség

büntetőjogon kívüli közérdekvédelmi feladat- és hatásköreit az Ütv. mellett külön

törvények is szabályozzák, mindemellett a törvény azt is rögzíti, hogy ezeket a

feladatokat a törvénysértések kiküszöbölése érdekében elsősorban bírósági peres és

nemperes eljárások megindításával, hatósági eljárások kezdeményezésével (perindítási

jog) és jogorvoslat előterjesztésével (továbbiakban együtt: fellépés) az

igazságszolgáltatás közreműködőjeként látja el.43

42

dr. Varga Zs. András: Az Alaptörvény és az ügyészség közjogi hatáskörei. In: Magyar Jog 2012. 3.

szám 132. oldal 43

2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről 26. § (1) bekezdés

44

Az ügyészségi törvény és az egyes törvények mellett a közérdekvédelmi feladatok

részletszabályait az ún. közérdekvédelmi alaputasítás, vagyis az ügyészség

közérdekvédelmi feladatairól szóló 3/2012. (I.6.) LÜ utasítás tartalmazza.

A szakági alaputasítás 1. §-a értelmében:

„Az ügyész közérdekvédelmi tevékenysége keretében törvényben meghatározott

esetben és módon

a) peres és nemperes eljárást, valamint törvényben szabályozott egyéb eljárást indít és

kezdeményez, illetve azokban részt vesz,

b) a tudomására jutott jogsértés vagy jogsértő mulasztás esetén ellenőrzi a hatósági

jogkört gyakorló, illetve a bíróságon kívüli más jogalkalmazó szervek bíróság által felül

nem vizsgált jogerős vagy végrehajtható egyedi döntéseinek, valamint hatósági

intézkedéseinek és eljárásnak törvényességét,

c) törvényben meghatározott szervezetek és szervek eljárása, döntései és működése

felett törvényességi ellenőrzést gyakorol,

d) közreműködik abban, hogy az igazságszolgáltatás elérhető legyen azok számára is,

akik jogaik érvényesítésére vagy védelmére fogyatékosságuknál, koruknál, helyzetüknél

fogva, vagy bármely okból nem képesek, valamint

e) közreműködik abban, hogy a jogszabályokat a bírósági eljárásban helyesen

alkalmazzák, ezzel összefüggésben részt vesz a joggyakorlat továbbfejlesztésében és az

egységes ítélkezési gyakorlat biztosításában.”44

Az utasítás rögzíti továbbá, hogy az ügyészség „közérdekvédelmi feladatainak ellátása

során kizárólag azt vizsgálja, hogy a hatáskörébe tartozó szerv (szervezet) eljárása,

működése, illetve döntése törvényes-e”45

. Az utasítás 2. §-ának rendelkezései

értelmében ügyész a közérdek sérelmével járó súlyos törvénysértés esetén lép fel;

törvény eltérő rendelkezése hiányában valamely döntés célszerűségi, szakmai, és

gazdaságossági vizsgálata nem tartozik a hatáskörébe.

A (korábban törvényességinek nevezett) kérelmeket – mely magában foglalja a hatósági

határozat, intézkedés, jogszabálysértő mulasztás ellen hozzá intézett kérelmeket,

közérdekű bejelentéseket, panaszokat, illetve jogsértésre utaló jelzéseket – az ügyész

44

3/2012. (I.6.) LÜ utasítás az ügyészség közérdekvédelmi feladatairól 1. § 45

3/2012. (I.6.) LÜ utasítás az ügyészség közérdekvédelmi feladatairól 2. § (1) bekezdés

45

csak abban az esetben nem köteles – az iratok hiánytalan beérkezésétől számított 30

napon belül – elbírálni, amennyiben nem a hatáskörébe tartozik; ilyen esetben annak

áttételéről 8 napon belül, azonnali intézkedést igénylő esetben haladéktalanul

gondoskodnia kell.

Az írástudatlan, vagy valamilyen oknál fogva írásában gátolt személy, továbbá az

azonnalos intézkedést igénylő esetben a szóban előadott kérelmet egyszerűbb esetben

feljegyzés, más esetben jegyzőkönyv formájában rögzíti. Ez mellőzhető, ha a kérelem

szóbeli jogi tanácsadással vagy felvilágosítással is elintézhető.46

Az ügyész az alaptalannak talált kérelmet indokolt állásfoglalásával utasíthatja el, de

jogorvoslati lehetőségként a kérelmező a felettes ügyészhez fordulhat. A határidőn túli,

ismételt kérelmek elbírálása a kérelmező tájékoztatása mellett mellőzhető.

Az ügyészi vizsgálatot egyedi az ügyész hivatalból folytatja intézkedésének

megalapozása érdekében.

A vizsgálat nem általános információszerzési lehetőség, hanem az ügyész tudomására

jutott adat vagy más körülmény által megalapozott súlyos törvénysértés, mulasztás vagy

törvénysértő állapot (együtt: törvénysértés) feltárásnak eszköze, amelyet az ügyész a

büntetőeljáráshoz hasonlóan hivatalból folytat (officialitás).47

Abban az esetben, ha az ellenérdekű fél a fellépésre okot adó körülményt saját maga is

orvosolni tudja, az ügyész a fellépését megelőzően önkéntes teljesítésre történő

felhívással (a továbbiakban: felhívás) élhet. Ez a korábbi óvás helyébe lépő, de ahhoz

képest nagymértékben átalakult jogintézmény lényegében egy, az ügyészre nézve nem

kötelezően alkalmazandó perelhárító lehetőség. A felhívásban az ügyész 60 napon

belüli határidő tűzésével indítványozza a törvénysértés megszüntetését. A szabott

határidőn belül a felhívás címzettje tájékoztatja az ügyészt arról, hogy a törvénysértést

46

Lásd bővebben 3/2012. (I.6.) LÜ utasítás az ügyészség közérdekvédelmi feladatairól 2. § (1) bekezdés 47

dr. Varga Zs. András: Az Alaptörvény és az ügyészség közjogi hatáskörei. In: Magyar Jog 2012. 3.

szám 133. oldal

46

orvosolta, testületi döntést igénylő esetben a testület összehívásáról intézkedett, vagy -

indokai kifejtésével - arról, hogy a felhívásban foglaltakkal nem ért egyet.48

Amennyiben a felhívás eredménytelen, azaz annak címzettje az ügyész által megadott

határidőn belül a felhívásban foglaltaknak nem tesz eleget, nem válaszol, vagy a

felhívásban foglaltakkal nem ért egyet, az ügyész 30 napon belül fellép, vagy az eljárást

megszünteti.

Az olyan hiányosság, ami törvénysértésnek nem minősül és a csekély jelentőségű

törvénysértés esetén – ha a fellépés indokai nem állnak fenn - az ügyész jelzésben hívja

fel az illetékes szerv vezetőjének figyelmét. Ha az ügyész ezt kéri, az illetékes szerv

vezetője a jelzéssel kapcsolatos álláspontjáról az ügyészt harminc napon belül értesíti.

A közös szabályok sorát a különös szabályokra utaló rendelkezések zárják; miszerint a

törvény feljogosítja az ügyészt az egyes eljárások (mint például a közigazgatási és

szabálysértési eljárásban elrendelt kényszerintézkedés foganatosítása, büntetőeljáráson

kívüli titkos információszerzésre irányuló hatósági eljárás megindítása) előzetes

jóváhagyására vagy megtiltására.

3. 2. A polgári bíróság előtti ügyészi tevékenység

Az ügyészségi törvény és a már említett közérdekvédelmi alaputasítás közös szabályait

a közérdekvédelmi feladatok speciális szabályainak a részletezése követi.

Az Ütv. 27. § (1)-(3) bekezdéseinek rendelkezéseit a peres szabályok általános

rétegének tekinthetjük. Ezek rendezik az ügyész perbeli pozícióját (miszerint fel- vagy

alperes, és a féllel azonos jogok illetik meg, de a felek autonómiáját köteles tiszteletben

tartani), mások között folyó perben az 1/1994. (I.7.) AB határozat alkotmányos

előírásainak megfelelően – miszerint az ügyész általános perindítási, fellépési és

jogorvoslati joga alkotmányellenes – külön törvény szabályai szerint biztosítják számára

a fellépést, illetve a belépést.

48

Lásd bővebben 3/2012. (I.6.) LÜ utasítás az ügyészség közérdekvédelmi feladatairól 32. §

47

Az ügyész jogorvoslati jogát már a peres szabályok speciális szabályaként értékelhetjük.

A törvény 27. § (4) bekezdése szerint a peres és nemperes eljárásban hozott határozatok

közül azokkal szemben van jogorvoslati joga, amelyet vele bármely módon közölni kell,

akkor is ha, az eljárásban félként nem vett részt.

A törvény a különösen szó használatával nem konjuktív, csak példálózó felsorolást ad

azokra a hatáskörökre nézve, melyek tekintetében az ügyésznek perindítási jogosultsága

van. A példálózó felsorolás alkalmazása véleményem szerint nem a legmegfelelőbb

megoldás, mert egy teljes, mindenre kiterjedő felsorolás ugyan nem lett volna

lehetséges, de ezzel csak a „szemezgetett” a jogalkotó a legfontosabb védeni kívánt

jogintézmények közül. Mindenesetre a cél és a legfontosabb értékek

megfogalmazódtak.

Az Ütv. 27. § (5) bekezdése szerint

„Törvény perindításra jogosíthatja az ügyészt különösen

a) a nemzeti vagyonnal történő rendelkezéssel,

b) a közpénzek jogszerűtlen felhasználásával,

c) a semmis szerződéssel a közérdekben okozott sérelem megszüntetésével,

d) a közhiteles nyilvántartásba bejegyzett adatokkal,

e) a környezet, természet és termőföld védelmével,

f) magánszemélyek fogyasztói szerződései (általános szerződési feltételek)

megtámadásával,

g) családi jogállás megváltoztatásával

összefüggésben.

Az ügyésznek a kereset megindítására a közérdekvédelmi alaputasítás 38. § (1)-(2)

bekezdései alapján akkor van lehetősége, ha jogszabály erre kizárólag, vagy más

jogosult mellett feljogosítja; más személy javára pedig akkor indokolt a keresetindítás,

ha annak személyi körülményei vagy más ok miatt a pert saját maga megindítani nem

tudja, vagy jelentős nehézségekbe ütközik igényének érvényesítése. A 42. § értelmében

azonban nem indíthat keresetet olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban

meghatározott személy vagy szervezet érvényesíthet (mint például házassági bontóper),

és nem indítható kereset abban az esetben sem, ha az igény más eljárás útján,

egyszerűbben érvényesíthető.

48

Valamely szerződés semmisségének megállapítása iránt akkor jogosult az ügyész pert

indítani, ha a társadalom egészének vagy csoportjának sérelmét orvosolhatja. Ezen

szerződés megindításának nem akadálya az időközbeni teljesítés. A semmis szerződések

új esetköre a jogerősen elítélt által elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatosan tett

nyilatkozata. Eszerint az elítélt vagy rá tekintettel más személy részére vagyoni előny

nem köthető ki addig, amíg az elítélt a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem

mentesül. Az ezzel ellentétes megállapodás semmis. Az ügyész keresete alapján az

állam javára kell megítélni a semmis megállapodás alapján a szolgáltatott és a

szolgáltatást nyújtó félnek visszajáró vagy a már nyújtott szolgáltatásért kikötött, de

még nem teljesített vagyoni előnyt.

A peres eljárásokkal kapcsolatban további részletezést igénylő szabályozást az Ütv. 27.

§-ának (6) bekezdése, mely szerint „Ha a törvény az ügyészt perindításra jogosítja, az

eljárás közérdekűségét vélelmezni kell.”

Ennek jogpolitikai indoka, illetve alapja az, hogy az ügyész közjogi hatásköreit a

közérdek védelmében gyakorolja, de egyben azzal is jár, hogy az ügyész a fellépését

nem köteles igazolni. Lefordítva: a vélelemmel a törvény a fellépés közérdekűségét

kivonja a bizonyítandó (következésképpen az ellenbizonyítással semlegesíthető)

körülmények közül.49

Ez felveti azt a kérdést, hogy ezáltal a törvény meghagyja-e az

ügyésznek a mérlegelési lehetőségét a fellépésre, illetve más nézőpontból: a

közérdekűség vélelme az ügyészt mindenképpen fellépésre kötelezi-e. Azt gondolom, a

kérdés megválaszolása csak a jövőben lehetséges, ha már egységes joggyakorlat alakult

ennek vonatkozásában.

Nemperes eljárásban az alaputasítás 47. § alapján az ügyész akkor vehet részt, illetve

egyéb bírósági eljárást akkor kezdeményezhet, ha arra külön jogszabály feljogosítja,

vagy valamely jog a jogszabály értelmében nemcsak személyesen érvényesíthető. Az

ügyész nemperes eljárásokban való részvételére egyebekben az alaputasítás 50. §-ának

rendelkezései szerint a peres eljárásokra vonatkozó szabályokat kell értelemszerűen

alkalmazni.

49

dr. Varga Zs. András: Az Alaptörvény és az ügyészség közjogi hatáskörei. In: Magyar Jog 2012. 3.

szám 133. oldal

49

3. 3. Az egyes jogi személyekkel és jogi személyiséggel nem rendelkező

szervezetekkel, hatósági eljárásokkal és szabálysértési ügyekkel kapcsolatos

ügyészi feladatok

A törvényben meghatározott jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező

szervezetek (a továbbiakban együtt: jogi személy) közhiteles nyilvántartásba vételét

(bejegyzését), törlését elrendelő, valamint a nyilvántartásba bejegyzett adatok

változásával kapcsolatban hozott bírósági határozattal (hatósági döntés) szemben az

ügyészt jogorvoslati vagy perindítási jog illeti meg; a törvénysértő adatok törlését,

kijavítását, megváltoztatását kezdeményezheti.50

Külön törvény feljogosíthatja az ügyészt bizonyos jogi személyek (például egyesületek,

alapítványok) működésének törvényességi ellenőrzésére is. Ilyen esetben a

nyilvántartásba történt bejegyzésről a határozat megküldésével az ügyészt értesíteni

kell. Indokolt esetben az ügyész perindításra jogosult a jogi személy feloszlatás,

megszüntetése vagy törvényes működésének helyreállítása érdekében is. Ilyen indok a

súlyos jogszabálysértés, a jogi személy működésének beszüntetése, illetve az

Alaptörvényt vagy jogszabályt sértő tevékenység folytatása. Az előző szabályozással

ellentétben az ügyésznek ez a joga időben korlátozott, hiszen az Ütv. 28. § (5)

bekezdése szerint – a folyamatos törvénysértést kivéve – a pert megelőző felhívásra az

ügyész tudomására jutástól számított 6 hónapon belül, de legkésőbb (az arra okot adó

körülmény bekövetkezésétől számított) 3 éven belül kerülhet sor.

Az egyes jogi személyek működésének törvényességi ellenőrzését a szakági alaputasítás

56-58. §-ai szabályozzák. Ennek értelmében az ellenőrzés keretében az ügyész a jogi

személy belső szabályzatait, szerveinek működését és döntéseit ellenőrzi olyan

szempontból, hogy azok megfelelnek-e a jogszabályoknak.

Az ellenőrzés a jogi személy gazdálkodására, döntéseinek célszerűségi ellenőrzésére,

illetve olyan ügyre, melyben bírósági vagy más hatósági eljárásnak van helye, nem

terjedhet ki, csak törvény eltérő rendelkezése esetén.

Amennyiben nem az ügyész, hanem más szerv gyakorol törvényességi felügyeletet a

jogi személy működésének törvényessége felett, törvény alapján az ügyész eljárást

50

Lásd 2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről 28. § (1) bekezdés

50

kezdeményezhet, ilyen esetben azonban felhívás nem bocsátható ki (az ügyész

közreműködésével végzett törvényességi ellenőrzés). Ha az ügyész nem indít eljárást,

vagy eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtására sem jogosult, a tudomására

jutott jogszabálysértésről bejelentés formájában tájékoztatja a törvényességi felügyeletet

gyakorló szervet. Van olyan jogi személy (mint például a közhasznú jogállású nonprofit

gazdasági társaság), melynek működése kapcsán az ügyész részben gyakorol

törvényességi ellenőrzést (felügyeletet).

Az egyes hatósági eljárásokkal kapcsolatos ügyészi hatáskörökre a régi Ütv.-hez

képest egészen más szabályok vonatkoznak; az új törvény jelentősen leszűkítette az

ügyész lehetőségeit. A közigazgatási hatósági eljárások, valamint a bíróságon kívüli

más jogalkalmazó szervek által hozott egyedi, bíróság által felül nem bírált jogerős vagy

végrehajtható döntések, valamint hatósági intézkedések törvényességének ellenőrzése,

ahogy dr. Varga Zs. András is írja, az új Ütv-ben biztosított hatáskör, vagyis ezt más

jogszabály nem szűkítheti. Az Ütv. 29. § (2) bekezdése értelmében azonban a felhívás

jóval szűkebb időtartamon belül alkalmazható: a közigazgatási hatósági döntés

érdemére kiható törvénysértés esetén a jogerőre elemelkedéstől vagy a végrehajtás

elrendelésétől számított legfeljebb egy éven belül, kötelezettséget megállapító, jogot

elvonó vagy korlátozó döntés esetén a végrehajtáshoz való jog elévüléséig, követelés

biztosítását vagy dolog zárlatát elrendelő döntéssel szemben az állapot fennállásáig. A

törvény szövegéből, miszerint az ügyész a törvénysértés megszüntetése érdekében

felhívással él, látszik, hogy a közös közérdekvédelmi előírásoktól eltérő szabályozás

van érvényben, hiszen a megfogalmazás által a törvény kötelezővé teszi a felhívás

intézményét; csak ezt követően fordulhat az ügyész a bírósághoz. A hivatkozott szakasz

(3) bekezdése rendelkezik arról, hogy a felhívásban az ügyész indítványozhatja a

törvénysértő döntés végrehajtásának felfüggesztését, az (5) szakaszban foglaltak alapján

pedig a felhívás eredménytelensége estén az ügyész az alapügyben hozott jogerős

döntést támadhatja meg bíróság előtt.

A szabálysértési ügyekkel kapcsolatos ügyészi feladatokról és hatáskörökről az Ütv.

59-64. §-ai, a Szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény, valamint a szakági

alaputasítás 30. §-a rendelkezik. Ezek értelmében az ügyész felhívással él a

szabálysértési hatóság törvénysértő intézkedése, mulasztása, vagy határozata ellen,

51

továbbá, ha az bűncselekményt bírált el szabálysértésként, illetve, ha az elkövető javára

kell fellépnie.

A felhívásnak időbeli korlátai vannak: el első esetben a bűncselekmény elévülési

határidején belül, míg az elkövető javára a szabálysértésről a nyilvántartásban kezelt

adatok törléséig van lehetőség a felhívásra. Ennek eredménytelensége esetén a

szabálysértési hatóság felhívásban foglaltak teljesítésére kötelezését, a határozat

megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését indítványozhatja a bíróságnál.

A szabálysértési törvény 78. § (4) bekezdése értelmében „a szabálysértési hatóság által

elrendelt elővezetés az ügyész jóváhagyásával hajtható végre”, emellett az ügyész felül

is vizsgálja az elővezetést elrendelő, valamint eljárást megszüntető határozatot; emellett

kötelessége 8 napon belül elbírálni a szabálysértési hatóság intézkedése vagy határozata

ellen benyújtott panaszt, mely döntése a szabálysértési hatóságra nézve kötelező.

Az Ütv. 30. § (3) és (6) bekezdése alapján a bíróság előtti eljárásban az ügyész a

szabálysértési hatóság észrevételeire nyilatkozatot, az ügy eldöntésére irányuló

indítványt tehet, míg törvényben meghatározott okból és esetekben a bíróság jogerős

határozata ellen jogorvoslattal élhet.

3. 4. A Legfőbb Ügyész közérdekvédelmi hatáskörei

Az ügyészségi törvény – bár nem a közérdekvédelmi szabályok között – speciális

közérdekvédelmi feladatokat is előír. Ezek nem minden ügyész, csak a legfőbb ügyész

részére előírt és csak általa gyakorolható hatáskörök.

A törvény 11. §-ának (2) bekezdése értelmében: a legfőbb ügyész tanácskozási joggal

részt vehet az Országgyűlés és a Kúria teljes ülésein; a Kúria előtt jogegységi eljárást

kezdeményezhet, az önkormányzati rendelet tervezetét kivéve jogszabály tervezetére

véleményt nyilváníthat (kötelezően véleményt nyilvánít, ha a tervezet az ügyészség

jogállását, feladatkörét érinti), illetve jogszabály, illetve közjogi szervezetszabályozó

eszköz alkotását, módosítását vagy hatályon kívül helyezését javasolhatja.51

51

V.ö. 2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről 11. § (2) bekezdés a), d), f) és g) pontok

52

Ezek a jogosultságai (és egyben kötelezettségei) korábban is ismertek voltak a Kúria

teljes ülésein való részvétel kivételével.

Tekintettel arra, hogy a legfőbb ügyész normakontroll jellegű tevékenysége a

jogszabállyal szemben benyújtható óvás megszűnése folytán leszűkült, a törvény 11. §-

ának (2) bekezdés h) és i) pontjaiban megállapított hatásköre emiatt jelentős szerepet

kap. Az Ütv. ugyanis feljogosítja a legfőbb ügyészt arra is, hogy abban az esetben, ha a

jogosult maga nem képes jogainak védelmére vagy a sérelem a személyek nagyobb

csoportját érinti, az ügyész részvételével folyó egyedi ügyben alkalmazott jogszabály és

az Alaptörvény közötti összhang biztosítása érdekében alkotmányjogi panasszal

forduljon az Alkotmánybírósághoz. Emellett a legfőbb ügyész kezdeményezheti az

Alkotmánybíróságnál jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát.

Ezek a jogosultságok azért is kiemelendők, mert az Alaptörvény az absztrakt, vagyis

nem érintettségen alapuló normakontroll kezdeményezésének jogát csak a Kormány, az

országgyűlési képviselők egynegyede és az alapvető jogok biztosa számára teszi

lehetővé; a legfőbb ügyész számára tehát nem. Mindemellett a legfőbb ügyész konkrét

eljárásokban észlelhet olyan alkotmányellenességet, ami a közérdeket érinti, és a

közérdek védelmezőjeként kötelessége fellépni. Az Ütv. ezzel a szabályozással tehát –

bár meglehetősen korlátozott formában – megteremti a legfőbb ügyész számára a

normakontroll lehetőségét.

Teljesen új hatáskör, ami alapján a legfőbb ügyész a Kúria előtti eljárásban

jogkérdésben szakmai véleményét kifejtheti vagy kifejti. A törvény 11. § (2) bekezdés j)

pontja értelmében ezt a legfőbb ügyész saját kezdeményezésére, vagy bármely fél

kérelmére a közérdeket képviselve, a bíróságok ítélkezési gyakorlatának egységesítése

érdekében teheti meg; a Kúria felhívására pedig meg kell tennie, akkor is, ha ügyész az

eljárásban nem vett vagy vesz részt. A törvény azt is előírja, hogy a legfőbb ügyész

véleményét, amely a Kúriát nem köti, az eljárásban részt vevő felekkel közölni kell.

53

4. Gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok

Az ügyészségi törvény 2. § (1) bekezdés h) pontja értelmében „az ügyészség kiemelt

figyelmet fordít a kiskorúak által és a sérelmükre elkövetett bűncselekmények

üldözésére, a fiatalkorúak ellen indult szabálysértési és büntetőeljárás különös

szabályainak betartására; törvényben meghatározott esetekben közreműködik a

kiskorúak jogainak érvényre juttatásában és eljárást kezdeményez a szükséges

gyermekvédelmi intézkedések megtétele érdekében.”

A gyermek- és ifjúságvédelmi ügyészi tevékenység a kiskorúak fokozott garanciális

védelmét hivatott szolgálni. Az ehhez kapcsolódó feladatok megjelennek mind az

ügyészség büntetőjogi, mind magánjogi tevékenységei között, de kiemelt jelentőségük

miatt célszerű őket külön kezelve felsorolni.

A kiemelt jelentőséget jelzi, hogy – mind a büntetőjogi, mind a közérdekvédelmi

szakterületen – a szükséges feladatok ellátására külön osztályok alakultak (pl. a

Legfőbb Ügyészségen a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Önálló Osztály, Budapesten a

Budapesti I. és XII. Kerületi Ügyészség Gyermek-és Ifjúságvédelmi Osztálya), ahol a

gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokat ellátó ügyészek (a továbbiakban: fiatalkorúak

ügyésze) tevékenykednek a kiskorúak jogainak fokozott védelme céljából.

A fiatalkorúak ügyésze ezen tevékenységét (feladatait, hatáskörét és illetékességét) a

hatályos legfőbb ügyészi szakági alaputasítás, a gyermek-és ifjúságvédelmi ügyészi

szakfeladatok ellátásáról szóló 9/2012. (II.16.) LÜ utasítás szabályai szerint végzi.

Ezen utasítás 2. §-ának (1) bekezdése szerint az ügyész „a hatáskörébe tartozó ügyekben

a) ellátja a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel, a

vádemeléssel kapcsolatos feladatot;

b) közreműködik a büntetőbírósági eljárásban (a rendkívüli perorvoslati, valamint a

különleges eljárásokban, illetve a külön eljárás törvényben meghatározott

eseteiben);

c) törvényben meghatározott joghátrányokat tartalmazó jogerős döntések

végrehajtása törvényességének felügyeletével kapcsolatos feladatokat lát el;

54

d) ellátja a javítóintézetek működésének és a javítóintézeti nevelés

törvényességével összefüggő feladatokat;

e) intézkedik az egyes büntető jogszabályok büntetőeljáráson kívüli végrehajtása

érdekében, különösen a pártfogó felügyelet, valamint a gyámhatósági

gyermekvédelmi intézkedések alkalmazása körében;

f) ellát közérdekvédelmi feladatokat;

g) szükség szerint együttműködik a gyermek- és ifjúságvédelemben érdekelt állami

és társadalmi szervekkel.”

Az utasításban előírtak szerint ezeket az ügyész a fiatalkorú jövőbeni helyes fejlődését

szem előtt tartásával köteles végezni.

A büntetőjogi szakterületen a fiatalkorúak ügyészének hatáskörébe tartoznak:

- a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények miatt indult büntetőügyek,

- a fiatalkorúak és a felnőtt korúak összefüggő büntetőügyei (vegyes büntetőügyek),

- a gyermekkorúak ügyei, kivéve, ha azok kizárólag felnőtt korúak ügyével állnak

összefüggésben.52

A fiatalkorú elkövetőkkel szembeni büntetőügyekre speciális büntető anyagi jogi és

eljárásjogi szabályok vonatkoznak. Ezek közül a legfontosabbak: a

környezettanulmány, a nevelői (intézeti, büntetés-végrehajtási) jellemzés, az erkölcsi

bizonyítvány, valamint – amennyiben volt ilyen, – a korábbi gyámhatósági intézkedések

iratainak beszerzése. védő kirendelése, a védő és a fiatalkorú törvényes képviselőjének

eljárási cselekményekről történő értesítése. A fiatalkorúak ügyészének a feladata, hogy

ezeknek a szabályoknak a betartását vizsgálja, szükség esetén előírja.

Mindezek mellett kiemelten fontos szerepe van ez eljárás mielőbbi befejezésének is,

ezért az ügyésznek „arra kell törekednie, hogy az arra alkalmas ügyekben a bírósági

útról elterelést lehetővé tevő, valamint az eljárás gyorsítását szolgáló jogintézmények

minél szélesebb körben kerüljenek alkalmazásra, illetve indítványozásra”.53

52

9/2012. (II.16.) LÜ utasítás a gyermek-és ifjúságvédelmi ügyészi szakfeladatok ellátásról 3. § (1)

bekezdés 53

http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/

55

A kiskorú veszélyeztetettségére utaló körülmények esetén a fiatalkorúak ügyésze a

vádelőkészítés során, vagy ha az eljárás befejezését követően tartja indokoltnak, azután

megteszi a gyermekvédelmi intézkedéseket is.

A büntetőbíróság előtti eljárásban az ügyész kiemelendő feladata, hogy a fiatalkorú

helyes irányú fejlődését szem előtt tartásával közreműködjön abban, hogy a bíróság a

terhelt minden körülményének ismeretében a legcélravezetőbb joghátrányt alkalmazza.

A büntetés-végrehajtás törvényességének felügyelete során a fiatalkorúak ügyésze az

illetékességi területén működő javítóintézetben havonta legalább kétszer ellenőrzi a

javítóintézeti nevelés, valamint az előzetes letartóztatás végrehajtásának törvényességét;

különösen a befogadás alapjául szolgáló iratok szabályszerűségét, a fogva tartási

határidő megtartását, a fogva tartás körülményeit és a fogvatartottak jogainak

biztosítását.54

A gyermekvédelmi alaputasítás 14. § (2)-(4) bekezdései értelmében az

ügyész a rendőrségi fogdában, illetve a büntetés-végrehajtási intézetben negyedéveként

ellenőrzi a fiatalkorú előzetesen letartóztatottra, illetve elítéltekre vonatkozó speciális

végrehajtási szabályok érvényesülését; a szükségessé váló intézkedéseket a Legfőbb

Ügyészség Gyermek- és Ifjúságvédelmi Önálló Osztályára kell felterjeszteni.

Közérdekvédelmi területen a fiatalkorúak ügyészének hatáskörébe tartozik különösen

a gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokat ellátó közigazgatási hatóságokkal, valamint a

bíróságon kívül más jogalkalmazó szervekkel összefüggő, a gyermekvédelmi

szolgáltató tevékenységet folytató intézmények működésével és a szabálysértési hatóság

előtt kiskorúak által elkövetett cselekmények miatt indult eljárásokkal, továbbá a

gyermekotthonok törvényességi ellenőrzésével kapcsolatos ügyészi tevékenység.55

E feladatainak ellátása során a fiatalkorúak ügyésze elbírálja a fenti szervek eljárásával

kapcsolatban a hozzá intézett kérelmeket, bejelentéseket, panaszokat stb., ellenőrizheti a

gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet folytató intézmények működésének

törvényességét, a tudomására jutott jogsértés esetén megteszi a szükséges

intézkedéseket.

54

Lásd 9/2012. (II.16.) LÜ utasítás a gyermek-és ifjúságvédelmi ügyészi szakfeladatok ellátásról 14. § (1)

bekezdés 55

V.ö. 9/2012. (II.16.) LÜ utasítás a gyermek-és ifjúságvédelmi ügyészi szakfeladatok ellátásról 20. §

56

A szakági alaputasítás 22. §-a szakasza az ügyészt évenkénti ellenőrzésre kötelezi a

gyermekvédelmi szakellátás keretébe tartozó otthont nyújtó ellátások közül a speciális

gyermekotthonok tekintetében, míg a gyermekvédelmi szolgáltató tevékenységet

folytató más intézményekben akkor, ha kiskorú jogainak sérelmével járó jogsértés, vagy

jogsértő mulasztás jut a tudomására.

A szabálysértési eljárásokban a fiatalkorúak ügyészének hasonlóképpen a

büntetőeljáráshoz, az ügyész kötelessége a speciális szabályok betartásának vizsgálata, a

szükséges gyermekvédelmi intézkedések megtétele.

„A fiatalkorúak ügyésze együttműködik a gyermek- és ifjúságvédelemben érdekelt

szervekkel. Az együttműködés keretében a bűnüldözési és vizsgálati tapasztalataival,

sajátos ügyészi eszközeivel elősegíti a kiskorúak veszélyeztetettségének és bűnözésének

megelőzését, valamint törvényes jogaik védelmét.”56

56

9/2012. (II.16.) LÜ utasítás a gyermek-és ifjúságvédelmi ügyészi szakfeladatok ellátásról 25. §

57

V. Utasítás és az ügyészség

1. Az ügyészséget kívülről érő utasítás

A legfőbb ügyészt az ügyészek közül a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés

választja kilenc évre. A legfőbb ügyész megválasztásához az országgyűlési képviselők

kétharmadának szavazata szükséges, aki a megválasztása után az Országgyűlés előtt

esküt tesz. A legfőbb ügyész évente beszámol tevékenységéről az Országgyűlésnek.

A legfőbb ügyészt az Alkotmánybíróság, illetve a Kúria előtt eljárás-kezdeményezési

jog illeti meg. Törvény kezdeményezésére, rendelet és közjogi szervezetszabályozó

eszköz kibocsátására jogosult szervnél jogszabály, illetve közjogi keretszabályozó

eszköz alkotását, módosítását vagy hatályon kívül helyezést javasolhatja, jogszabály

tervezetére véleményt nyilváníthat, a Kúria előtt kifejtheti véleményét, jogegységi

eljárást kezdeményezhet, meghatározott esetekben az Alkotmánybírósághoz fordulhat.57

A legfőbb ügyész jogállását tekintve a Parlamenthez kötődik. Voltaképpen nincs a

parlamentnek alárendelve, hiszen az sem utasítási, sem irányítási jogosultságokkal nem

rendelkezik fölötte. Az ügyészség sui generis állami szerv, a Parlament pusztán

ellenőrzési jogokkal bír. Ennek alapján, a legfőbb ügyész felelős a Parlamentnek ám a

felelősség nem teljes. Vele szemben nem nyújtható be bizalmatlansági indítvány, jogi

felelősség megállapítása és szankcionálása csak a köztársasági elnök kezdeményezésére

lehetséges.

A legfőbb ügyész fölött a Parlament nem pusztán törvényességi kontrollt gyakorol,

nemcsak azt vizsgálja, hogy az adott ügyben a törvényeknek megfelelően járt-e el az

ügyészség. A szavazások során a parlament politikailag ítéli meg a legfőbb ügyész

tevékenységét.

57

Lásd 2011. évi CLXIII. törvény az ügyészségről 11. §

58

2. Szervezeten belüli utasítás

Az ügyészek a legfőbb ügyésznek alárendelten működnek, utasítást csak a legfőbb

ügyész és a felettes ügyész adhat nekik. Az ügyész ezen utasításoknak köteles eleget

tenni. Az utasítást az ügyész kívánságára írásba kell foglalni.

Az ügyész az utasítást megtagadhatja, ha annak teljesítése az életét, az egészségét vagy

a testi épségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Az utasítás végrehajtását köteles

megtagadni, ha annak a teljesítésével bűncselekményt, illetve szabálysértést valósítana

meg.

A törvény biztosítja az ügyésznek az úgynevezett kitérési jogot, ha az utasítást az

ügyész jogszabállyal vagy jogi meggyőződésével nem tartja összeegyeztethetőnek, az

ügy elintézése alól a mentesítést kérheti, köteles jogi álláspontját írásban kifejteni. A

kérelem teljesítése nem tagadható meg, ilyen esetben az ügy elintézését más ügyészre

kell bízni, vagy azt a felettes ügyész a saját hatáskörébe vonhatja.

Amennyiben az utasítás végrehajtása kárt idézhet elő, és az ügyész ezzel számolhat,

köteles az erre utasítást adó figyelmét felhívni. Halaszthatatlan intézkedést az

ügyésznek akkor is végre kell hajtania, ha az utasítás alól felmentését kérte.58

A legfőbb ügyész utasításának a megjelölése magában foglalja a kibocsátó

megnevezését, az utasítás számát (arab számmal), kiadásának évét, valamint zárójelben

az Ügyészségi Közlöny betűjeles rövidítését (ÜK.) és sorszámát (arab számmal), a

Legfőbb Ügyészség rövidítését (LÜ.), az utasítás megnevezését, továbbá az utasítás

címét. Az utasítást évenként 1-től kezdődően folyamatosan kell számozni.59

58

Lásd a 1994. évi LXXX. törvény az ügyészség szolgálati viszonyáról és az ügyészségi adatkezelésről 59

Lásd a 7/1994. (ÜK. 7.) LÜ utasítás 1. §

59

VI. Mi legyen az ügyészséggel?

Sokféle megoldási lehetőség kínálkozik a felemásra sikeredett magyar közjogi helyzet

feloldására. Az egyik lehetséges megoldás az ügyészség kormány alá rendelése. Ez

esetben a legfőbb ügyész lehetne az igazságügy-miniszter helyettese, vagy maga az

igazságügy-miniszter, de elképzelhető az a megoldás is, hogy a legfőbb ügyészt

egyszerű többséggel négy évre választja az országgyűlés, és továbbra is kérdezhető és

interpellálható marad.

Ez a megoldás egyértelművé tenné az ügyészek közjogi felelősségét, és világossá válna,

hogy milyen eszközök állnak a kormány rendelkezésére büntetőpolitikájának

érvényesítésére. Ha erre a megoldásra esne a választás, úgy az magával vonná az

ügyészi hatáskörök újragondolását, és szükségessé tenné, hogy a törvényességi

felügyeleti jogköröket valamely más szervezet lássa el. Ebben a modellben az

ügyészség dominánsan nyomozó- és vádhatóságként járna el, oly módon, hogy közben a

büntetőeljárás nyomozati szakaszában lényegesen megnövekedne a nyomozási bíró

szerepe, aki gyakorlatilag minden alapjog-korlátozó döntésben meghatározó szerepet

kapna.

A politikai befolyás ellensúlyozására garanciákat lehetne beépíteni a törvénybe,

amelyek egyrészről tiltanák a negatív érdemi döntésre irányuló legfőbb ügyészi

utasítást. Másrészről a pozitív utasítást is írásbeli formához lehetne kötni, úgy, hogy az

utasítást az ügy iratai között kelljen tárolni, hogy a felek számára világossá váljon a

beavatkozás ténye. További garanciát jelenthet ebben a rendszerben a szigorú hierarchia

oldása, az eljáró ügyészek függetlenségének erősítése, olyan konstrukció létrehozása,

amely megszünteti az egyes ügyészek konkrét ügyben való utasíthatóságának jogát. A

jogpolitika érvényesítésére azonban a kormány vagy a miniszter normatív utasításokat

adhatna. Ez a modell felel meg leginkább a kontinentális európai országok

gyakorlatának is.60

60

Lásd bővebben Hack Péter: Az ügyészség alkotmányos helyzete és az új büntetőeljárási törvény.

Magyar Jog. 1998/6.

60

A másik lehetséges megoldás a legfőbb ügyész függetlenségének erősítése. Ennek

érdekében elő lehetne írni, hogy a legfőbb ügyészt kizárólag a legalább tizenöt éve

ügyészként dolgozó ügyészek közül, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács vagy a

Legfelsőbb Bíróság egyetértésével, a köztársasági elnök javaslatára, kétharmados

többséggel az országgyűlés választja. Ezek a garanciák biztosíthatnák, hogy a legfőbb

ügyész politikai befolyásoktól mentesen független közjogi szereplőként lássa el

feladatát. Ebben a konstrukcióban azonban újra kellene gondolni az ügyészség szerepét

a nyomozásokban, hiszen az bizonyosan nem kívánatos, hogy semmilyen befolyása ne

maradjon a mindenkori kormányzatnak az igazságszolgáltatás menetére. Ennek ugyanis

két olyan következménye is lehet, ami súlyos károkat okoz az igazságszolgáltatásnak és

a jogbiztonságnak.

Az egyik lehetséges következmény az, ha a mindenkori parlamenti többség csak az

anyagi jogszabályok változtatásával tudja érvényesíteni jogpolitikáját. Probléma

természetesen nem a jogpolitikai elképzelések különbözőségével van, hanem azzal,

hogy egyéb eszköz híján az eltérő elképzelések a büntető törvénykönyvben jelennek

meg.

A másik lehetséges következmény a kormány alá rendelt rendőrség és a kormánytól

független ügyészség közötti konkurenciaharc vagy politikai indíttatású rivalizálás

kialakulása lehet. Ez a konfliktus ugyanis alapjaiban rendítheti meg a büntető

igazságszolgáltatást. Rövidtávon bizonyosan nem lenne szerencsés az ügyészség teljes

kivonása a nyomozati eljárásokból, ahogyan az angolszász rendszerekben történik,

mivel a rendőrség szakmai felkészültsége nem teszi lehetővé a szakmai felügyelet

nélküli munkát, de hosszabb távon ez a megoldás is megfontolandó, természetesen csak

oly módon, hogy az ügyészi nyomozási jogkörök megszüntetésével együtt törvény írná

elő a nyomozást vezetők kötelező szakmai képzettségét.

Csak a tiszta közjogi megoldások teszik lehetővé azt, hogy az igazságszolgáltatást

amennyire lehet, kivonjuk a politikai küzdelmek alól, és helyreállítsuk az ügyészség

iránti közbizalmat. Ebben a vonatkozásban nem az a kérdés, hogy szakmailag

helytállóak-e a legfőbb ügyészség azon döntései, amelyeket a parlamentben támadások

értek. Ezt ugyanis csak a bíróság tudná eldönteni, amely bíróságot éppen a vádemelés

elmaradása foszt meg rendszeresen a döntés lehetőségétől.

61

Amennyiben a kormány alá tartozó legfőbb ügyész feladata a vádképviselet és a

nyomozások felügyelete, akkor a független bíróságoknak megmarad a lehetősége arra,

hogy őrködjenek az alapjogok betartásán és döntsenek a büntetőjogi felelősség ügyében.

Amennyiben a törvényhozó a független ügyészség mellett dönt, akkor is lehetnek viták

arról, hogy jól döntött-e egy ügyben az ügyészség, vagy sem, de a politikai befolyás

vádját viszonylag könnyű lenne visszautasítani.

A Németh-kormány által elkészített alkotmánykoncepció háromféle variánst

tartalmazott az ügyészségre vonatkozóan. Az A variáció a korábbi helyzet fenntartását

javasolta, a B variáns ugyanezt, annyi különbséggel, hogy meg kívánta szüntetni az

ügyészség általános törvényességi felügyeletét. A C verzió a törvényességi felügyelet

megszüntetése mellett az ügyészség kormány alá rendelését javasolta.61

A

rendszerváltás során végül is nem változtatták meg az ügyészség alkotmányos helyzetét,

hanem beillesztették azt a jogállami keretekbe.

Végül befejezésként a magyar államügyészség atyjának, Kozma Sándornak 1872-ben írt

gondolatait idézném, mely szerint az ügyész „az állam igazságszolgáltatásának oly

önálló közege, tényezője, mely közvetlen az államtól nyert felhatalmazása folytán,

amidőn a bűnt és a bűnöst üldözőbe veszi, függetlenül, egyedül az anyagi igazság

érdekében küzd. Az ügyész nem peres fél, aki ellenesén minden áron diadalmaskodni

akar, hanem közege azon erkölcsi hatalomnak, amely igazságot kutat és követel.”

61

Panyi Béla: Gondolatok az ügyészi szervezet reformjához. Ügyészi Értesítő. 1990/1.

62

Mellékletek

1. számú melléklet

63

2. számú melléklet

64

3. számú melléklet

Mezőkövesd Városi Ügyészség büntetőjogi tevékenysége 2005. – 2007. években:

2005. 2006. 2007.

Befejezett nyomozás iratai 428 444 483

Vádemelési javaslattal érkezett ügy 391 414 462

Nyomozás megszüntetésére irányuló javaslat 37 30 21

Vádemeléssel érintett ügy 238 266 286

Vádemeléssel érintett személyek 308 342 367

Nyomozás megszüntetése vádemelési javaslat után 51 40 50

Vádemelés elhalasztása (ügy) 28 19 16

Vádemelés elhalasztása (személyek) 49 47 20

Fokozott ügyészi felügyelettel érintett ügyek 71 62 53

További nyomozás elrendelés 68 74 93

Fellebbezések száma 41 24 28

Bíróság elé állítással érintett ügyek 31 32 33

Előzetes letartóztatással érintett személyek 8 11 13

Tárgyalásai napok száma 167 168 167

Tárgyalás mellőzésére tett indítvány 46 42 55

0

50

100

150

200

250

300

350

400

450

500

2005. 2006. 2007.

Befejezett nyomozás iratai

Vádemelési javaslattal érkezett

ügy

Nyomozás megszüntetésére

irányuló javaslat

Vádemeléssel érintett ügy

Vádemeléssel érintett személyek

Nyomozás megszüntetése

vádemelési javaslat után

Vádemelés elhalasztása (ügy)

Vádemelés elhalasztása

(személyek)

Fokozott ügyészi felügyelettel

érintett ügyek

További nyomozás elrendelés

Fellebbezések száma

Bíróság elé állítással érintett

ügyek

Előzetes letartóztatással érintett

személyek

Tárgyalásai napok száma

Tárgyalás mellőzésére tett

indítvány

65

4. számú melléklet Mezőkövesd Városi Ügyészség törvényességi felügyeleti tevékenysége 2005.- 2007.

években:

2005. 2006. 2007.

Érkezett ügyek száma 353 445 725

Vizsgálatok,

utóvizsgálatok,

vizsgálatkezdeményezések,

összefoglaló jelentések

40 45 48

Törvényességi kérelmek 3 6 17

Saját kezdeményezés 0 0 0

Szabálysértéssel

kapcsolatos ügyészi

tevékenység

200 150 207

Felterjesztett vizsgálatok

és intézkedések 0 0 0

Elővezetések 84 221 363

Érkezett határozatok 0 0 0

A nevesített egyéb 20 10 67

Egyéb 6 13 23

Összes intézkedés 413 512 885

Érdemi intézkedés 383 474 773

Nem érdemi intézkedés 30 38 112

0

100

200

300

400

500

600

700

800

900

2005. 2006. 2007.

Érkezett ügyek száma

Vizsgálatok, utóvizsgálatok,

vizsgálatkezdeményezések,

összefoglaló jelentésekTörvényességi kérelmek

Saját kezdeményezés

Szabálysértéssel kapcsolatos ügyészi

tevékenység

Felterjesztett vizsgálatok és

intézkedések

Elővezetések

Érkezett határozatok

A nevesített egyéb

Egyéb

Összes intézkedés

Érdemi intézkedés

Nem érdemi intézkedés

66

5. számú melléklet Mezőkövesd Városi Ügyészség magánjogi ügyforgalma 2005. – 2007. években:

2005. 2006. 2007.

Érkezett ügyek

száma 10 7 3

Saját kezdeményezés 0 0 1

Bíróságtól érkezés 0 1 1

Felektől érkező 6 6 1

Egyéb 4 0 0

Intézkedések

összesen 39 33 22

Érdemi intézkedés 13 11 8

Nem érdemi

intézkedés 26 22 14

Bírósági

irattanulmányozás 0 0 0

Tárgyalási

tevékenység 3 5 8

Instruálás alárendelt

ügyészségnél 0 0 0

0

5

10

15

20

25

30

35

40

2005. 2006. 2007.

Érkezett ügyek száma

Saját kezdeményezés

Bíróságtól érkezés

Felektől érkező

Egyéb

Intézkedések összesen

Érdemi intézkedés

Nem érdemi intézkedés

Bírósági irattanulmányozás

Tárgyalási tevékenység

Instruálás alárendelt ügyészségnél

67

Irodalomjegyzék

Felhasznált irodalom:

Bárd Károly: A büntető hatalom megosztásának buktatói, Közgazdasági és Jogi

Könyvkiadó, Bp., 1987.

Beck Károly: Az ügyészi szervezet alkotmányos szabályozásának egyes kérdései.

Ügyészségi Értesítő 1988/2. 4.

Belovics Ervin: A büntetés-végrehajtás ügyészi törvényességi felügyeletének

szerepéről. In: Börtönügyi Szemle 2008. 1. szám

Bócz Endre: Az ügyészség alkotmányos helyzetéről. Ügyészségi Értesítő 1994/3. 4.

Hack Péter: Az ügyészség alkotmányos helyzete és az új büntetőeljárási törvény.

Magyar Jog. 1998/6.

Hack Péter: Az ügyészség, a velünk élő múlt. Beszélő, 2005. december, 10. Évfolyam,

12. szám

Lőrinczi György: A magyar jogállamiság egyik feltétele: a kormánytól független

ügyészség? Magyar Jog 1991/11. 665.

Lőrinczi György: Miért indokolt a magyar ügyészség Parlament alá rendeltsége?

Ügyészek Lapja 1999/6. 15.

Szendrei Géza: A magyar ügyészség évszázadai. Rejtjel kiadó 2005.

Szíjártó Károly: Az Országgyűlés és az ügyészség alkotmányos viszonyáról.

Ügyészségi Értesítő 1989/2. 1.

Panyi Béla: Gondolatok az ügyészi szervezet reformjához. Ügyészségi Értesítő 1990/1.

dr. Varga Zs. András: Az Alaptörvény és az ügyészség közjogi hatáskörei. In: Magyar

Jog 2012. 3. szám 130. oldal

Vókó György: Magyar büntetés-végrehajtási jog. Dialóg Campus Kiadó, Budapest,

1999.

68

Felhasznált jogszabályok:

1871. évi XXXIII. törvénycikk a királyi ügyészségről

1878. évi V. törvénycikk – a magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről

1896. évi XXXIII. törvénycikk – a Bűnvádi Perrendtartás tárgyában

1926. évi XXII. törvénycikk az országgyűlés felsőházáról (4.§ bekezdés A/6. pont)

1939. évi IV. törvénycikk a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról

1948. évi XXII. törvény az ítélőbírák áthelyezésének, úgyszintén az ítélőbírák és az

államügyészségi tagok végelbánás alá vonásának átmeneti szabályozásáról

1949. évi. XX. törvény a Magyar Köztársaság alkotmányáról

1950. évi IV. törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmányának módosításáról

1951. évi III. törvény a Büntető perrendtartásról

1972. évi V. törvény a Magyar Köztársaság Ügyészségéről

1978. évi IV. törvény a Büntető törvénykönyvről

1998. évi XIX. törvény a Büntetőeljárásról

2002. évi XXII. törvény az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének

és illetékességi területének megállapításáról

2006. évi VII. törvény a Magyar Köztársaság Ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény,

valamint az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló

1994. évi LXXX. törvény módosításáról

2011. évi CLXIII. törvény az Ügyészségről

Magyarország Alaptörvénye

1950. évi 12. törvényerejű rendelet a bűnvádi ügyekben a vizsgálat megszüntetéséről

1953. évi 13. törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság ügyészségéről

81/1945. (II. 5.) ME rendelet a népbíróságokról

3/2004. (II.17.) AB határozat

11/2003. (ÜK.7.) LÜ utasítás a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti

felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról

12/2003. (ÜK.7.) LÜ utasítás a büntetőbíróság előtti ügyészi tevékenységről

3/2012. (I.6.) LÜ utasítás az ügyészség közérdekvédelmi feladatiról

5/2012. (I.27.) LÜ utasítás a büntetés-végrehajtás törvényességének ügyészi

felügyeletéről

9/2012. (II.16.) LÜ utasítás a gyermek-és ifjúságvédelmi ügyészi szakfeladatok

ellátásról