1

BALASKÓ VILMOS

Élet a föld alatt

Ajánlom ezen könyvemetnéhai svájci konzulné Welti asszony õméltósága,

az Érmellék egykori nagy pártfogója és az õ fogadott fia,néhai Sass Kálmán emlékezetének.

2

Megjelent

a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával

3

ÉLETA FÖLD ALATT

Balaskó Vilmos

Királyhágómelléki Református Egyházkerület

2001

4

Szerkesztette és a bevezetõ tanulmányt írta:

Tófalvi Zoltán

Szövegkorrektúra:

Mihálka Magdolna

Számítógépes szerkesztés:

Fórizs Edit

A könyvborítót– Balaskó Nándor szobrászmûvészhagyatékából származó illusztrációk

felhasználásával –készítette:

Fórizs Attila

Kiadja

a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Kiadói és Sajtóosztálya

Felelõs kiadó:

Dr. Hermán M. János

5

ELÕSZÓ

Az éveken, évtizedeken át a különös „palackpostába” – három vaskos iskolás-füzetbe – zárt üzenet, Balaskó Vilmos, jelenleg Máramarosszigeten élõ nyugdíjasreformátus lelkipásztor üzenete végre eljut az igazi és legbecsesebb címzetthez,az Olvasóhoz.

Az utóbbi egy évtizedben könyvtárnyi visszaemlékezés, vallomás, interjú látottnapvilágot a román kommunista diktatúra atrocitásairól, a román börtönökembertelen világáról. Ezek a visszaemlékezések, vallomások szinte kivétel nélkülaz 1989 decemberi „Nagy Rendetlenség” után íródtak, szerzõik akkor merteknyíltan beszélni szenvedéseikrõl. Balaskó Vilmos akkor vetette papírra sorsalegnagyobb tragédiájáról szóló feljegyzéseit, amikor ezért a legdrágábbal, azéletével fizethetett volna. Ha 1983-ban – amikor a különös, az utókornak szánt„palackpostát” megalkotta – ezek a füzetek a hírhedt Securitate kezébe kerülnek,minden bizonnyal végrehajtják rajta az 1958. október 6-án a Kolozsvári KatonaiTörvényszék nagyváradi fiókja által kimondott halálos ítéletet!

Az íráskényszernek, a vallomástevésnek milyen felemelõ csodája: az íróemberakár élete kockáztatásával, a biztos pusztulás tudatában is rögzíti mindazt, amitfontosnak tart elmondani! Balaskó Vilmos emlékirata éppen azáltal válik egyedül-állóvá, hogy a végtelenül szerény, befeléforduló, halkszavú lelkipásztor a mindjobban bekeményedõ Ceauºescu-diktatúra, a legvadabb terror idõszakában semtud ellenállni a fehér papír kihívásának, viviszekcióra emlékeztetõ õszinteséggeljegyzi le a letartóztatás, a vallatások, kínzások, az ítélethozatal, a siralomházban,majd a különbözõ börtönökben végigélt szenvedések minden fontosabb mozzanatát.Az is egyedülállóvá varázsolja ezt az emlékiratot, hogy Balaskó Vilmosnak sietniekellett – az éjszaka csöndjében, a magány félóráiban – az emlékirat elkészítésével,mert a börtönben elszenvedett vallatások, kínzások hatására napról napra haladta megvakulás felé! A fehér papírnak vallotta meg élete legfontosabb titkait,rögzítette szülõfaluja, Szalacs páratlanul gazdag szokásvilágát.

A második világháborút követõ, a kommunista párt vezényletével végrehajtottgyilkosságokról, atrocitásokról, tömegméretû retorziókról még mindig nagy-nagyfehér foltokkal tarkított ismereteink vannak. Sokan el sem hiszik, hogy mindeztilyen kegyetlenséggel, szadista kéjjel hajtották végre a diktatúra verõlegényei éshóhérai.

6

Hadd oszlassam el a kétkedõkben megfogalmazódott bizonytalanságot egyet-len idézettel. 1959. július 17-én a bukaresti látogatáson lévõ Kállai Gyulának, azegyik magyar „pártvezérnek” Nicolae Ceauºescu, a késõbbi diktátor kertelés nélkülkijelentette: „Bennünk nincs semmiféle szentimentalizmus (...) és úgy gondoljuk,hogy nem kell azt kérdeznünk, hogy mit szólna a reakció, hanem együttesen odakell ütnünk.”

Ennek az „együttes odaütésnek” az egyik áldozata: Balaskó Vilmos.Az 1956-os magyar forradalommal és szabadságharccal való szolidarizálás

ürügyén Romániában a katonai törvényszékek 15 halálos ítéletet mondtak ki.Közülük 13-at végre is hajtottak. Az egyik halálraítélt: Balaskó Vilmos reformátuslelkipásztor!

Csodával határos módon történõ megmenekülésével a halálos ítélet élet-fogytiglani börtönbüntetésre való változtatásával, a mérhetetlen szenvedésmeghosszabbításával az utókor lett gazdagabb: az egyetlen és valóban hitelesdokumentumot olvashatjuk a romániai börtönök siralomházainak egyikérõl!Enélkül csak képzelõdnénk, s a fantázia valóságot nélkülözõ szárnyalásairabízhatnánk magunkat, amikor elképzeljük: a román börtönökben a kivégzõosztagok elé vezényelt sorsosaink szenvedéseit.

A Gondviselés elrendelését látom abban, hogy 1994 márciusában BalaskóVilmos máramarosszigeti lakására vezérelt, s egy televíziós film kapcsán meg-ismerhettem a román börtönökrõl szóló egyik legdöbbenetesebb krónikát. Hatévnek kellett eltelnie, amíg túlságosan hosszúra sikeredett átmeneti világunkban– ahol minden bizonytalan és cseppfolyós állapotban van! – végre napvilágot láthata teljes kézirat.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület nagy-nagy érdeme, hogy fel-karolta hûséges szolgája önéletírásának, visszaemlékezés kötetének a meg-jelentetését, s vállalta a gépeléssel, szerkesztéssel, tördeléssel és nyomtatássaljáró költségeket! Amikor már azt hittem, hogy a „palackposta” nem jut el acímzetthez, hiába dolgoztam az elõszó megírásán, a jegyzetapparátus elkészítésén,az Úr nyújtotta ki segítõ karját, s egyik napról a másikra lett pénz, s hihetetlengyorsasággal beindult a kötet megjelentetésének jótékony izgalmakkal ésstresszekkel járó munkálata. Már nem csak a folyóiratokban, különbözõ egyháziés világi kiadványokban olvashatnak részleteket a második világégést követõenszületett erdélyi emlékirat-irodalom egyik remekébõl, hanem a teljes mûvet,Balaskó Vilmos emlékiratát tarthatják a kezükben!

A most 86 éves lelkipásztort megsegítette a Gondviselõ Jóisten, hogy megérjea kötet megjelenését! Van ennél, lehet ennél felemelõbb pillanata egy emberiéletnek?

Marosvásárhely, 2000. december 22.

Tófalvi Zoltán

7

Az érmihályfalvi csoport pere

„A Gulág-szigetcsoporton belül, az orosz sztyeppéktõl egészen az európaikontinens közepéig, ameddig csak a szovjet birodalom határai nyúltak, a kegyet-lenség mindenhol táptalajra talált. Mindenütt voltak szadista hóhérok, leírhatatlankínzások, koholt vádak és nem kevésbé koholt perek, mindenféle módszerrelvégrehajtott szisztematikus gyilkosságok a halálra éheztetéstõl az agyonkínzásig.”(Virgil Ierunca: A Pitesti szigetcsoport., Hét Torony Könyvkiadó, Budapest, 1992,75. oldal.)

A 73 kihallgatott, meghúrcolt, végül 31 érmelléki magyar ellen indítottkoncepciós per az úgynevezett „hazaárulási perek” egyik mintapéldája. Mindmáigsûrû homály fedi: a román kommunista diktatúra és az õt kutya hûséggel kiszolgáló„bíróság” mit tartott hazaárulásnak, hogyan és milyen bizonyítékok alapjánállította össze a vádiratot a soha nem létezõ „fegyveres összeesküvésrõl” és a „népidemokratikus állam megdöntését” célzó, úgynevezett „árnyékkormány” meg-alakításáról.

Fontos ez a per azért is, mert Balaskó Vilmos jóvoltából ránkmaradt az egyetlenhiteles dokumentum arról, hogy 1956 ürügyén Romániában ártatlan embereketítéltek halálra, a fizikai megsemmisítéssel próbálták elfojtani a másként gondol-kodásnak még a legelemibb megnyilatkozását is. (A mellékletben az ítélet románszövegének fénymásolatát, illetve annak magyar fordítását egyaránt publikáljuk.)A vallatások során, a börtönben elszenvedett kínzások minden képzeletet meg-haladó „mértékét” bizonyítja, hogy jelenleg mindössze ketten élnek: Balaskó VilmosMáramarosszigeten élõ nyugalmazott református lelkipásztor és Székely Gyulaegykori kisiparos. Mindketten közel a 90. életévhez.

Az érmihályfalvi csoport pere elválaszthatatlan azoktól a koncepciós perektõl,amelyek során az erdélyi magyarság legismertebb személyiségeit több évi vagyéletfogytiglani börtönbüntetéssel sújtottak. Az általános tisztogatások néhányhéttel az 1947. évi párizsi békeszerzõdés aláírása után megkezdõdtek. 1947tavaszán, nyarán mintegy százharminc erdélyi magyar értelmiségit, lelkipásztort,ügyvédet, tanítót, tisztviselõt, gyárigazgatót, munkást, kisiparost, egyszerûföldmûvest tartóztattak le és minden bírósági ítélet nélkül internáltak a szamos-újvári börtönbe. Nagy részüket egy évig tartották fogva. Közöttük volt azérmihályfalvi csoport fõvádlottja, vezéregyénisége, Sass Kálmán reformátuslelkipásztor is.

A romániai börtönök iszonyatáról, az embertelen állapotokról könyvtárnyivisszaemlékezés, emlékirat született. Elegendõ hivatkoznom Virgil Ierunca APitesti szigetcsoport címû kötetére, amelyben – a nemzetközi összehasonlításokalapján! – félreérthetetlenül, megfogalmazta a román börtönökben gyakorolt kínaitípusú átnevelés lényegét: „Senki sem hagyhatja el a börtönt mindaddig, amígszázszázalékos kommunista nem lesz belõle. Meg kell tehát változnod. Le kellmondanod reakciós meggyõzõdéseidrõl és meg kell tagadnod bûneidet. De nemelég megígérned, nem szavakra, hanem tettekre van szükségünk. Amikor már betudod ismerni bûneidet, amikor megtanulsz másokat vádolni, még a legjobb

8

barátaidat is, amikor eredményesen kémkedsz cellatársaid után és szembeköpöda nép ellenségeit, amikor már boldogan veszel részt az agymosáson, amikor lelkesenmegöngyilkolod személyiségedet (...), akkor és csakis akkor tekintjük bizonyítottnak,hogy a nép teljes jogú tagja lettél.”1 (Kiemelés: T.Z.) Mindezt nem véletlenül idéztem:az érmihályfalvi csoportnál az agymosás felgyorsítása érdekében Mescalin nevûgyógyszert használtak, amely közlési kényszert váltott ki a vádlottakban.

Balaskó Vilmos emlékiratában többször hivatkozik a társaságon eluralkodókülönös és megmagyarázhatatlan révületi állapotokra.

Ifjabb dr. Andrássy Ernõ budapesti orvos – édesapja dr. Andrássy ErnõÉrmihályfalva és az Érmelléke mindmáig legnépszerûbb nõgyógyásza és tudósa,a per egyik vádlottja! – segítségével sikerült megfejtenem a titkot.

A Mescalin nevû gyógyszert Dél-Amerikában honos fafajtából vonták ki.Injekció formájában „adagolták” a vádlottaknak. Rátették a szemükre a sötétszemüveget, s a folyosón – legtöbbször a ruházaton keresztül! – „beadták“ azinjekciót. Ennek elsõ hatása az volt, hogy a szerencsétlen emberek úgy érezték:valami agyon akarja nyomni. Amikor ez megszûnt, közlési kényszerük alakult ki.Mindent elmondtak, amit korábban veréssel, kínzással, éheztetéssel sem tudtakkicsikarni belõlük. A hatása rövid ideig tartott, ezért az áldozatokat többször isinjekciózták.

Látszólag egyfajta rémtörténet, amelyet jóformán nem hisz el senki. A Mescalina KGB kedvenc gyógyszere volt. Az egész keleti tömbben, így a Szovjetunióban,Romániában, Magyarországon, az NDK-ban is elõszeretettel alkalmazták avallatásnak, az agymosásnak ezt a módszerét. Ez is hozzájárult, hogy azérmihályfalvi csoport tagjaival a legképtelenebb vádakat is elismertették.

Még a szovjet hadifogságból – többszöri „tetvetlenítés”, költözés, állandómotozás és ellenõrzés után és ellenére! – csempésztek haza Erdélybe, szivarpapírraírt feljegyzéseket. (Zsigmond Ferencnek a Kriterion Könyvkiadónál 1995-benmegjelent Hadifogságban /Naplótöredékek, emlékfoszlányok 1944–1948/ címûkötetére gondolok), a romániai börtönök szavakkal nehezen körülírható embertelenvilágáról mindössze Puskás Lajos kolozsvári piarista tanár papírszeletekre írtbörtönnaplója és az a névsor maradt fenn, amelyet 1947 karácsonyán Sass Kálmánés cellatársai aláírásukkal hitelesítettek, s a melynek hátlapján ott látható aszamosújvári börtön rajza is. (A mellékletben közöljük a tenyérnyi papírfecnimindkét oldalának fényképét.) Eddigi ismereteink szerint sem azelõttrõl semazutánról nem maradt fenn más, börtönben készült feljegyzés. A romániaibörtönökben 1989 decemberéig agyonveréssel is büntethettek, ha valakinélegyetlen darabka újságpapírt, ne adj Isten: nyomtatott szöveget találtak.

Így tehát csak a véges emlékezet õrizte meg az 1947-ben a szamosújváribörtönbe internáltak és 1948 tavaszáig raboskodók hozzávetõleges névsorát. ElekesKárolyné Mahulik Júliának (a férje is az internáltak között volt!) és PuskásLajosnak köszönhetjük, hogy ez a hiányos névsor megmaradt! Az általánostisztogatásra Luka Lászlónak (Vasile Lucának), a Román Kommunista Párt egyiktitkárának, 1947 és 1949 közötti pénzügyminiszternek a kolozsvári Igazság 1947.május 22-i számában megjelent A romániai magyarság útja címet viselõ purifi-kációra felszólító vezércikke jelentette az ideológiai megindoklást.2 Arra szólítottafel a román hatóságokat, hogy az EMGE, az EMKE élérõl, a Bolyai Tudo-

9

mányegyetemrõl, a magyar intézményekbõl távolítsák el – az osztályharc jegyében!– a „kizsákmányolókat”, a frontot, szovjet vagy nyugati hadifogságot megjárt„fasisztákat”. Már elõre elkészült a letartóztatási lista, a megbélyegzettek kapujára,lakására ilyen „figyelmeztetéseket” írtak:

„Vigyázz, vigyázz fasiszta, sorsod meg van pecsételve!”A mintegy százharminc letartóztatottat gyalog akarták Szamosújvárra vinni,

hogy még jobban megfélemlítsék az erdélyi magyarságot. A névsort végigtekintve,egyértelmû: mindenhonnan a legtekintélyesebb, kisebb-nagyobb közösségeketirányító vezetõ személyiségeket emelték ki, hogy a bizalmatlanság, a félelemlégkörét alakítsák ki, s ezzel – mintegy – kedvezõ feltételeket teremtsenek azállamosítás, a kollektivizálás, az önálló kisebbségi intézményhálózat fokozatoselsorvasztási tervének megvalósítására. A letartóztatottak és internáltak közöttvolt Venczel József, a Bolyai Tudományegyetem statisztika professzora, MártonÁron erdélyi római katolikus püspök egyik legfõbb bizalmasa, és sok-sok jeleserdélyi magyar értelmiségi.

A történelmi Erdély, a Bánság és a Partium minden részébõl, a moldvai csángó-magyarok körébõl hurcolták el a kiszemelteket. Puskás Lajos, a kolozsvárikegyesrendi (piarista) gimnázium történelem-latin szakos tanára, a szövetkezetimozgalom egyik szervezõje és vezetõje, a Márton Áron püspök által is nagyra-becsült Erdélyi Iskola címû folyóirat munkatársa, Észak-Erdély cserkész-parancsnoka, a kolozvári Tízes Szervezet megalapítója és elnöke, kijátszva abörtönõrök éberségét és az akkori „átmeneti rendszer” zavarodottságát, egyceruzacsonkkal papírra vetette az internáltak börtönélményeit.

Az internálásra bármilyen „vétség” ürügyül szolgálhatott: „...már hetekkelazelõtt sugdosták (Puskás Lajost 1947. május 5-én tartóztatták le – kiemelés:T.Z.), hogy listák készülnek, házkutatások lesznek, és elvitelek. Engem speciálisanfigyelmeztetett valaki, hogy ne kritizáljam a demokráciát, mert nem lesz jó vége.Mikor én csodálkozva mondtam, hogy én ezt nem tettem, õ utalt egy kollégámra,akinek panaszkodtam, hogy olyan nyomorúságban élünk, hogy a cipõmet semtudtam megtalpaltatni. A kolléga tehát ezt feljelentette illetékes helyen.”

Sajnos, hasonló, valójában semmitmondó kijelentésekért a késõbbiekben isnehéz börtönévekkel sújtottak ártatlan embereket. A rendszer lényegéhez tartozotta megfélemlítés. Az internáltak csak rabságuk vége felé tudták meg az igazi okot:„Végre megtudjuk, miért internáltak: a nép izgatói a kormányzat ellen. Nemkeresnek rá bizonyítékot.”

Sass Kálmánt 1947. július 17-én szállították Szamosújvárra. 1947 augusztusközepén a szamosújvári táborban már 496-on raboskodtak: kétharmada román,egyharmada magyar. A különbözõ járványok, a gyenge és ehetetlen táplálék miatt,mint õsszel a legyek, úgy hulltak a rabok: „Az utolsó két hónapban 37-et temettek”– írta börtönnaplójában Puskás Lajos.

A szamosújvári börtönbõl szabaduló, 75 éves ªireagu esperes (apja az 1894.évi kolozsvári Memorandum-per egyik vádlottja volt) meg is jegyezte: a szegediCsillagbörtön Szamosújvár mellett szálloda volt.

Az elhurcoltak között volt Bartha Ignác, a magyar országgyûlés észak-erdélyiképviselõje, dr. Pásztai (Deutschek) Géza szociáldemokrata ügyvéd, Kõmíves NagyLajos újságíró, rendezõ, a Szentgyörgyi István Színmûvészeti Intézet tanára,Elekes Viktor nagyenyedi rektorprofesszor, Kakassy Endre, a legjelesebb Emi-

10

nescu-kutatók egyike, Csipak kanonok, Szigeti József, a késõbbi egyetemi tanár,irodalomtörténész, Ipsen, szász paptanár. Kolozsvárról, Marosvásárhelyrõl,Nagyenyedrõl, Szászrégenbõl összesen 23 személyt internáltak. (Az enyediek aligszabadultak a Tîrgu Jiu-i lágerbõl, ahol nyolc hónapot töltöttek!) Volt közöttükkommunista, a Magyar Népi Szövetség aktivistája, szociáldemokrata, rómaikatolikus kanonok, esperes, református lelkipásztor.

Az elhurcoltak között három egyetemi tanár, hat ügyvéd, hét római katolikusplébános, három református lelkész, kilenc tanár, tanító, egy fõszolgabíró, kétgyáros, egy volt országgyûlési képviselõ, három jegyzõ, tizennyolc földmûves,tizenkét munkás, kisiparos, egy-egy író, szerkesztõ, nyomdász található, a többiekkülönbözõ mesterségek képviselõi voltak. Egyetlen bûnük: „a nép izgatói voltak.”3

Az internáltak között ott találjuk a késõbbi koncepciós perek sok-sok vádlottját:Sass Kálmánt, Venczel Józsefet, dr. Hadnagy János zetelaki római katolikusesperest, Juhász Antal marosvásárhelyi káplánt. Az utóbbi olyan nagyon szen-vedett a Duna-csatornánál, hogy a lábáról valósággal lerothadt a hús.

A Sass Kálmánék csoportját jóval késõbb engedték ki a szamosújvári börtönbõl.A papírfecnire írt, saját aláírásukkal hitelesített feljegyzés szerint 1947 karácsonyestéjén a következõk voltak egy cellában:

l. Dr. Hadnagy János római katolikus esperes2. Szõke Albert volt jegyzõ – Komandó, Zetelaka3. Kuhórik Zoltán hentes – Felsõbánya4. Dr. Kovács József fõszolgabíró – Oklánd5. Bezsényi József szûcsmester – Csíkszereda6. Baróthy Béla kereskedõ – Körtvélyes7. Müller Béla kereskedõ – Maroshévíz8. Ferencz Lajos ügyvéd – Érmihályfalva9. Stemparsky Péter munkás – Nagybánya10. Sass Kálmán református lelkész – Érmihályfalva11. Elekes Károly tanító – Bályok.

Korabeli fénykép õrzi a Romániából két csoportban kitoloncolt erdélyi, partiumimagyarok emlékét. Sass Kálmán és családja – közel egy évi számûzetés után –csak a második bécsi döntést követõen, 1940 szeptemberében térhetett visszaÉrmihályfalvára! A gyülekezet újjongó lelkesedéssel fogadta.

Azonnal hozzáfogott az egyházközség újjászervezéséhez. 1942-ben kiadta azElvész a nép, amely tudomány nélkül való címû értekezését, amelyben azoknakállított emléket, akik adományaikkal segítették a kétszintes, késõbb a románhatalom által irredenta fészeknek tartott, majd lebontott református iskolafelépítését. Külön nyomdát szerzett az érmihályfalvi egyházközségnek, s az általaalapított legényegylet bevonásával 1944-ben Üzenet címmel közlönyt jelentetettmeg – hívei és a nagyközség lakói számára.

1940-tõl kezdõdõen karrierje, szellemi értékelése magasan ívelt felfelé.Miniszterek, politikusok, neves értelmiségiek keresték fel, kérték a tanácsait éssegítségét. A nemrég leköszönt magyar államelnök, Göncz Árpád és Tildy Zoltánis többször megfordult a barantói tanyán.

11

Név Foglalkozás Lakhely

1. Bessenyei Gyula földmûves Árpád2. Bessenyei Imre földmûves Árpád3. Faluvégi Gergely földmûves Székelyszentistván4. Kovács György gépész Kolozsvár5. Tóth István fodrász Brassó6. Lõrincz János földmûves Ormán7. Szabó József gyógyszerész Margitta8. Kovács Ferenc tanító Érbogyoszló9. Krepelka János munkás Feketeerdõ10. Krepelka József munkás Feketeerdõ11. Rozin Rudolf munkás Feketeerdõ12. Ákos Zsiga hentes Biharpüspöki13. Jenei Mihály földmûves Szalárd14. Medve József földmûves Szalonta15. Járai Márton ref. lelkész Fogaras16. Bernát János földmûves Slanic17. Bezsényi József szûcs Csíkszereda18. Farkas Gábor egy. hallgató Tusnád19. Bencze József szabó Tusnád20. Sándor József földmûves Csíkverebes21. Dobos Áron r. kat. lelkész Brassó22. Fazekas Imre r. kat. lelkész Gyimes23. László Imre r. kat. esperes Bereck24. Kölönte József tanító Gyergyószentmiklós25. Erõss Dénes tanító Borzsova26. Sánta Albert gyáros Gyimes27. Sánta Domokos földmûves Csíkpálfalva28. Sánta Lajos fölmûves Csíkpálfalva29. Csedõ Imre földmûves Csíktapolca30. Dr. Kovács József fõszolgabíró Okland31. Dr. Váró György ügyvéd Udvarhely32. Dr. Hadnagy János r. kat. esperes Zetelaka33. Imecs Béla asztalos Udvarhely34. Puskai Endre mérnök Hévíz35. Szõke Albert jegyzõ Komandó36. Régeni Zoltán Kézdivásárhely37. Korbita János Marosvásárhely38. Gagyi András földmûves Zetelaka39. Puskás Lajos tanár Kolozsvár40. Lakatos Béla földmûves Micske (Margitta)4l. Kovács Sándor földmûves Micske (Margitta)42. Barabás Imre földmûves Micske (Margitta)43. Mellen Lajos földmûves Micske (Margitta)44. Sall Gyula földmûves Micske (Margitta)

12

45. Gábor István földmûves Kalotaszentkirály46. Kiss Bertalan ref. lelkész Szatmárnémeti47. Kuhórik Zoltán hentes Felsõbánya48. Stemparszky Péter munkás Nagybánya49. Benedek Benjámin tisztviselõ Máramarossziget50. Nagy Jakab ügyvéd Dés51. Bartha István ügyvéd Kolozsvár52. Gávris Gergely kereskedõ Szamosújvár53. Oriold Béla egy. tanár Kolozsvár54. Dr. Kapussy Dezsõ ügyvéd Szászrégen55. Logyim Kelemen munkás Marosvásárhely56. Barics Dénes r. kat. lelkész Marosvásárhely57. Szilágyi Jenõ nyomdász Marosvásárhely58. Tõkés Imre munkás Marosvásárhely59. Fey Loránd gyárigazgató Kolozsvár60. Juhász Antal r. kat. lelkész Marosvásárhely61. Vilcsek József munkás Marosvásárhely62. Páll József tímár Marosvásárhely63. Tamás János kesztyûs Marosvásárhely64. Nuridzsáni Béla tisztviselõ Kolozsvár65. Pikéti Árpád kereskedõ Kolozsvár66. Koncz Rudolf tanár Kolozsvár67. Kakassy Endre szerkesztõ Kolozsvár68. Kónya Ernõ ref. lelkész Székes69. Incze Gyula jegyzõ Székelyvaja70. Szigeti József író Kolozsvár71. Müller Béla kereskedõ Maroshévíz72. Dr. Sebesi Sándor ügyvéd Torda73. Elekes Károly tanító Bályok74. Makk Géza iparos Vízakna75. Vörös Zoltán ref. lelkész Gencs76. Sass Kálmán ref. lelkész Érmihályfalva77. Dr. Nemecz Alajos ügyvéd Szilágycseh78. Ferencz Lajos ügyvéd Érmihályfalva79. Kovács Károly tanár Zilah80. Halliárszky Ernõ titkár Kraszna8l. Simonkovics Imre tanár Szilágysomlyó82. Baróthi Béla kereskedõ Körtvélyes83. Dr. Venczel József egy. tanár Kolozsvár84. Haáz Sándor tanár Székelyudvarhely85. Dr. Pásztai (Deutschek) Géza ügyvéd Kolozsvár86. Kõmíves Nagy Lajos rendezõ Kolozsvár87. Csipak ... kanonok88. Elekes Viktor tanár Nagyenyed89. Bartha Ignác orsz. képv. Kolozsvár

13

Az érmihályfalvi csoport pere nem elõzmények nélküli. Az erõszakos kollektivi-zálás, kolhozosítás ellen itt tört ki az elsõ „kuláklázadás”. A román–magyar határmentén, a dúsgazdag vidéken a padlások lesöprése, a magtárak kiürítése már1949-ben napirenden volt. Mindez több célt is szolgált: a kollektivizálás gyorsbefejezése, a parasztság kiéheztetése, legfõképpen pedig a megfélemlítése.

1950-ben Bihar község éhezõ lakói tüntetni kezdtek, mindennapi kenyerüketkövetelték. A Nagyvárad szomszédságában lévõ nagyközség vezetõi az akkorformálódó szekuritátétól kértek segítséget. A félelem és a terror lett úrrá a biharitájakon. Több tucat falusi embert Nagyváradra hurcoltak, köztük a két módosgazdát, Szabó Pétert és Darabont Ferencet, akik ott sem voltak a tüntetésen, de,akikrõl a párthatalom pontosan tudta, hogy a kollektivizálás esküdt ellenségei.

A két letartóztatott abban reménykedett, hogy a bíróságon kiderül az ártat-lanságuk. Naivságukat a szekuritáté kegyetlenül kihasználta: Szabó Pétert ésDarabont Ferencet autóra ültették és elindultak velük Bihar község felé. Útközbenvégig verték, kínozták õket. Amikor beértek a faluba, a szekus százados rájukordított:

– Ugorjatok, banditák! Na, mi lesz már?Az autó lassított, a két szerencsétlen leugrott, s elkezdett szaladni. Ekkor a

százados elõkapta a géppisztolyát s valósággal lekaszálta a menekülõket. A kétgazda ott, helyben szörnyethalt. A szekuritáté jegyzõkönyvébe ez az eset az eredeti„forgatókönyv” szerint került be: Szabó Pétert és Darabont Ferencet „szökés közbenagyonlõtték, mivel a felszólításra nem álltak meg”. Azelõtt is, azután is gyakrankerült sor hasonló kivégzésekre.

Bihar községben a falu szeme láttára végezték ki a rendszer ellenségeinektartott kiszemelteket. Az elrettentés fokozására két napon át azt is megtiltották,hogy a hozzátartozók az áldozatokat otthonaikba vigyék, emberhez méltóanfelravatalozzák. Szeretteiket elsiratni is már csak titokban, zárt ajtók mögöttmerték.

A határmenti falvakban – ma is minden település ki- és bejáratánál figyel-meztetõ tábla jelzi: „határmenti övezet” – olyan rettegés, félelem lett úrrá, amelyettalán csak évtizedek múlva lehet végleg kitörölni az emberek tudatából.(Valahányszor a gyilkosságokról, a perekrõl érdeklõdtem, megdermedt körülöttema levegõ! A meghurcoltak hozzátartozóinak egy része most, 2001-ben is megtiltotta,hogy bekapcsoljam a magnetofont, egyáltalán jegyzeteljek. Ehhez hasonló elemirettegéssel, lemerevítõ félelemmel sehol nem találkoztam!)

Történt ugyanis, hogy Hodoson és Biharfélegyházán három fiatal – a huszon-négy éves hodosi Oláh Lajos, a huszonkét éves Kiss József és a huszonnégy évesbiharfélegyházi Uri Imre – bosszút esküdött, s elhatározták, hogy rajtaütnek aszekuritátés különítményen. Lõfegyvert is szereztek, Oláh Lajos pedig a helyikovácsnál kiéleztette a baltáját. Meglesték, hogy a szekusok esténként egy feketeVolgán Margittáról Nagyvárad felé száguldoznak. A Berettyó folyó közelében, azországút szélén egy hatalmas fenyõfa állott. A fát a tövénél majdnem teljesenberótták. Egyikük százötven méterre õrséget állott, s amikor a fekete Volga feltûntzseblámpával jelzett a másik kettõnek. Azok gyorsan berótták a fenyõfa törzsét, sa fa keresztben kidõlt az országútra. A szekus autónak mindenképpen lassítaniakellett. Ekkor a fiatalok tüzet nyitottak, a kocsi pedig az árokba borult. A háromlegény elmenekült. Minderre 1950. április 19-én került sor.

14

A szekusok bántódás nélkül kikászálódtak a kocsiból, s elindultak a tettesekkeresésére. A három legény elkövette azt a megbocsáthatatlan hibát, hogy a baltátott felejtették a fenyõfa tövénél. Azonnal beindult a szekus megtorló henger. Abaltával a kezükben egyenesen a hodosi kovácshoz mentek:

– Ismerõs magának ez a balta?– Hogyne lenne! Megismerem a munkám nyomát.– Kié a balta?– Az Oláh Lajosé. Kitûnõ anyagból van.Oláh Lajost azonnal letartóztatták. Már az autóban félig agyonverték. Vele

egyidõben még harmincöt fiatalt hurcoltak el Hodosról és Biharfélegyházáról. Aszomszédos Tóttelekrõl is összegyûjtötték a „gyanúsabbakat”. Az egymást követõházkutatások során több lõfegyvert találtak és nagyon sok „Körösvölgyi” aláírásúröpcédulát. A letartóztatottak elleni vád: államellenes összeesküvés, fegyveresfelkelés elõkészítése és végrehajtása. A hivatalból kinevezett védelem arrahivatkozott: az autóban ülõk közül senki sem sérült meg. Ezt a megállapítástazonban figyelembe sem vették. A kolozsvári hadbíróság Nagyváradra kihelyezetttanácsa rendkívül kegyetlen ítéletet hozott: Oláh Lajost, Kiss Józsefet és Uri Imréthalálra ítélték. 1950 augusztusában végezték ki õket. Elõbb fekete szemüvegettettek a szemükre, bilincsbe verték és beültették az autóba. A Rulikowski temetõmellett álltak meg, a katonai gyakorlótéren. Utolsó kívánságuk az volt, hogyelbúcsúzhassanak a szüleiktõl. „Természetesen” megtagadták kérésük teljesítését.Valószínû mindhármukat a kivégzés után ott, a gyakorlótéren kaparták el.

A retorzió hihetetlenül kegyetlen volt. Akinél röpcédulát találtak, azt öttõltizenöt esztendei szigorított börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Tizennyolcilyen ítéletet hoztak. Tizenöt személyt tíztõl huszonöt évig terjedõ kényszer-munkára és teljes vagyonelkobzásra ítéltek.

Akárcsak az 1958-ban kivégzett Sass Kálmán református lelkipásztor és dr.Hollós István hadbíró százados esetében, a hozzátartozók ma sem tudják, holpihennek szeretteik földi maradványai. Minderrõl az egykori röpcédulák feltehetõszerzõje, Körösvölgyi Iván vallott az Erdélyi Napló 1993. december 8-i számában.

Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkipásztor az érmelléki, partiumimagyarság egyik legjelesebb vezéregyénisége, Balaskó Vilmos rabtársa szerint:Messiása.

1904. április 17-én született Gálospetriben, kisbirtokos családból. Mivelédesapja 1915-ben Doberdónál hõsi halált halt, nehéz megélhetés várt a 11 évesfiúra és két testvérére, meg özvegy édesanyjukra. Sass Kálmán nappal dolgozott,éjszakánként tanult. Elõbb a máramarosszigeti piarista gimnázium tanulója lett,majd az orosz betörés miatt a nyírbátori, aztán pedig a nagykárolyi piaristagimnáziumban folytatta tanulmányait. Itt érettségizett, négy év múlva pedigelvégezte a kolozsvári teológiai fõiskolát. Egy évig Domahidán volt segédlelkészés a Domahidy család gyermekeinek nevelõje. Ezután következett a két évig tartónémetországi és svájci tanulmányút, mely döntõ hatással volt életére: egy sornemes eszmét, humánus törekvést tett magáévá. Már itt megmutatkozottkülönleges szervezõi képessége, melynek köszönhetõen idegen létére egyik vezetõjelett a 40 ezer tagot számláló Ifjúsági Egyesületnek, melynek fõ célja az ifjúságkulturális és testi nevelése volt. Kapcsolatokat könnyen teremtõ, megnyerõ ésszuggesztív egyénisége révén kapcsolatba, sõt barátságba került a leggazdagabbés legelõkelõbb családokkal. A svájciak elismerték tehetségét, megkedvelték, mint

15

embert, és szívesen ottmarasztották volna. De õ tudta, hogy tudására, külfölditapasztalataira, személyes ismeretségeire elsõsorban itthon, a kisebbségi létbenvan különösen nagy szükség. Hazatérte (1931) után Sulyok István püspök nem isengedte el maga mellõl, két évig püspöki káplánként mûködött. 1932-ben hívtameg a mezõtelegdi egyházközség a megüresedett lelkészi hivatalra. Itt nagyonkomoly és rendkívül okos munkára volt szükség, hogy rendbe hozza az eladósodottegyház pénzügyeit, megszervezze az õsi templom tatarozását és környékénekrendbetételét; anélkül, hogy megterhelte volna a híveket. Hogy az embereketönkéntes munkára buzdítsa, elsõnek maga mászott ki a templom szédítõen magastetejére. A nõszövetség, a legényegylet, bibliakör megalakításával összegyûjtötteaz embereket, megerõsítette az egyházfegyelmet, és igyekezett az egyháztagokközti széthúzást elsimítani. A hívek hamar megszerették és mind lelkesebbenkövették minden munkában elõljáró papjuk példáját. Neve csakhamar ismerttévált az egész egyházkerületben.

Mindezek mellett jutott ideje Telegd történetének megírására, tudományoscikkek megjelentetésére a hazai és a külföldi sajtóban, sõt az arameus nyelvtanulmányozására is. Bár ennek eredményérõl nem tudunk, de így is el kellismernünk rendkívüli munkabírását. Lelkipásztori mûködésének sarkalatospontja volt egyházközsége ifjúságának lelki és testi nevelése.

Még telegdi tartózkodása idején felhasználta az alkalmat, hogy Magaslakon(Élesd felett) gróf Zichy Jenõnek, a bécsi Cabinet Noir (titkosszolgálat) egykorifõnökének könyv- és levéltárában búvárkodjék. A kastélyban végzett kutatásaieredményeként jutott az 1848-as forradalmat követõ évek nyomozási jegyzõ-könyveinek és a megfigyelés alá helyezettek lajstromának birtokába. Így ismertemeg a Bémer László nagyváradi római katolikus püspök elleni eljárás iratait ésgazdagíthatta újabbakkal a Petõfire vonatkozó adatgyûjtését. Sajnos, ennek apárját rikító dokumentációnak is nyoma veszett Sass Kálmán elhurcolásakor.

Szép tervét: egész Telegd kulturális haladásának jelentékeny elõmozdításátmár nem tudta megvalósítani, mert Érmihályfalvára távozott. 1936. szeptember13-án nagy ünnepségek közepette iktatták be ottani lelkésznek. Kevéssel elõttemegházasodott: 1936 húsvétján vette feleségül Tõkés Máriát, az értarcsai lelkészleányát. Öt gyermekük született: Enikõ (Marosvásárhelyen él), Gyöngyi (maPiteºti-en él), Huba (számtantanár és csillagász), Kálmán (bányamérnök) és Béla(gépészmérnök).

Több mint húsz évig volt Érmihályfalva református lelkésze. Itt kölcsön-könyvtárt alapított és vezetett, szorgalmazta az új református iskola építését,gyarapította alapítványait. 1937-ben Nagyváradon jelentette meg Iskoláinktörténete címû forrásértékû munkáját, melyben 1816-ig visszamenõ népesedésiadatokkal támasztotta alá az érmihályfalvi református iskola történetét. MárTelegden megszervezte az összes belmissziói alakulatokat, de igazában Érmihály-falván virágoztatta fel õket. A hét minden napjára esett egy-egy alakulatösszejövetele. Dalárdát is szervezett és vezetett.

1938-ban vagy 1939-ben „az õ mihályfalvi ügye” egyházmegyei fegyelmi bíróságelé került – írja egykori rabtársa, Balaskó Vilmos. Nem tudjuk, mit takar ez akifejezés. Balaskó azt is írja, hogy lelkésztársai elhidegültek tõle, késõbb pedigegy váratlanul kipattant politikai botrány miatt állásából elmozdították. Errõlegyelõre csak annyit tudunk, hogy Sass Kálmán is részt vett – nem tudni milyenszinten és milyen mértékben – az Önvédelmi Szervezet nevû észak-erdélyi titkos

16

magyar szervezkedésben. A román titkosrendõrség, a Sziguranca 1939 októberébenfedezte fel ezt a „terrorista szervezkedést”, ahogy hivatalosan nevezte, és összesen172 gyanúsítottat tartóztatott le és gyûjtött össze a kolozsvári katonai börtönbe.1939. december 21-én 36 egyént, 1940. május 17-én pedig 16 személyt utasítottakki Romániából és tették át a magyar határon. Az elsõ csoportban volt 15 rómaikatolikus és 9 református lelkész, köztük Sass Kálmán is. A magyar állammindõjüket befogadta. Sass Kálmánné csak késõbb követhette férjét – terhességemiatt. 1940 szeptemberéig Budapesten tartózkodtak, második gyermekük is ittszületett. A Fasori templom lelkipásztora volt.4

Az Önvédelmi Szervezet állítólagos „román- és társadalmi rend ellenes”tevékenysége egyfajta leitmotívum a Sass Kálmán ellen indított támadás-sorozatban. Egyik ítéleten jóformán meg sem száradt a tinta, máris indulhatott akövetkezõ tárgyalásra. A Magyar Kisebbség 1937. április 1-jén megjelent számanem áprilisi tréfának szánta a Sass Kálmán ki tudja hányadik meghurcoltatásárólszóló tudósítást.

Felmentette a törvényszék a társadalmi rend elleni izgatással vádolt SassKálmán református lelkészt.

„Érdekes pert tárgyalt március 26-án az oradeai törvényszék Popescu –Hortopan tanácsa. A vádlottak padján ezúttal Sass Kálmán volt tileagdi, jelenlegvalea-lui-mihai-i református lelkész ült, aki ellen csendõrségi feljelentésre indultmeg az eljárás társadalmi rend elleni izgatás miatt.

A vádirat szerint Sass Kálmán még tileagdi lelkész korában egy szabadbantartott istentisztelet során olyan kijelentést tett, mely kimeríti az izgatás fogalmátés a szegényeket a vagyonosok ellen izgatta. A vád igazolására a csendõrség kétcigányt jelentett be, akik a tárgyaláson is fenntartották zavaros állításaikat. SassKálmán vádlott kijelentette a bíróság elõtt, hogy a neki tulajdonított izgatókijelentéseket soha sem tette meg és kérte tanúinak, köztük ªtefãnicã Ioan tileagdijárási fõszolgabírónak kihallgatását is.

A bejelentett tanúk mind a vád ellen nyilatkoztak. Maga ªtefãnicã fõszolgabíróis, aki kijelentette, hogy Sass Kálmán tileagdi mûködése alatt csak lelkészimunkáját végezte, politikai ügyekben soha nem avatkozott bele.

Petruc ügyész ekkor közbeszólt és elmondotta, hogy Sass Kálmán ellen mártöbb eljárás folyt, mire ªtefãnicã fõszolgabíró kijelentette, hogy a vizsgálatok soránmindig tisztázták a megvádolt lelkipásztort.

Dr. Szathmáry Ferenc ügyvéd védõbeszéde után rövid tanácskozásra vonultvissza a bíróság, majd kihirdette az ítéletet, amely szerint a társadalmi rend elleniizgatással vádolt Sass Kálmánt bizonyítékok hiányában felmenti a vád és annakkövetkezményei alól.“ 5

Sass Kálmán az Elvész a nép, mely tudomány nélkül való értekezésében az„iskolák felette szükséges voltáról“ szóló Apáczai Csere János-gondolatot tartjaegyedüli helyes alternatívának, a mind veszedelmesebben közeledõ frontárnyékában is:

„Igen, az iskola a templom elõcsarnoka. Tudták azt nagyon jól eleink. Meg isépítették az iskolát mindenfelé, sokszor hamarabb, mint a templomot. Reformátusnépünk ma is nagy szeretettel ragaszkodik felekezeti iskolájához, valahogy sejti,csak ott van igazi egyházi élet, ahol a felekezeti iskola a fundamentumot lerakta.”6

17

A háború, a világégés legviharosabb napjaiban is a magyarság sorskérdéseifoglalkoztatták: „Keresõ tekinteted a háború végét, a nemzetek megbékélését, ajobb, emberibb életmód feltételeit kutatja. De nem láthat semmi bizonyosat, Istenatyai keze takarta azt el elõled.

De engedd egy pillanatra úrrá lenni magadon a lélek legragyogóbb tollúmadarát: a hitet” – írta az általa szerkesztett folyóirat beköszöntõjében.7

A hitben és a magyarsághoz való ragaszkodásban látja a megmaradás legfõbbesélyét. A követendõ példát mindig Svájcban keresi: „Különbözõ fajú, felekezetûnépek élnek ott is, mint Erdélyben, azonban a viszony egészen más köztük. Mígitt egymás ellen, jobb esetben egymás mellett helyezkednek el az erõk, addig ottfeltétlenül együtt haladnak a fajták és felekezetek a belsõ békesség, az államiegység szolgálatában.”8

A debreceni dr. Erdõs Károly professzorral nagyon közeli, baráti kapcsolatotalakított ki. Õ szorgalmazta, hogy az egyháztörténeti tanszéken vállaljon munkát,oktassa a jövõ lelkészeit. Sass Kálmán visszautasított minden kecsegtetõ ajánlatot.Még a fogadott „szülei”, Welti Henry svájci meghívását sem fogadta el.

A franciául, németül anyanyelvi szinten beszélõ Sass Kálmán hallani semakart arról, hogy Svájcban maradjon, egyházi, esetleg diplomáciai pályán fussonbe látványos karriert. (Az elõzményekhez tartozik egy romantikus történet: svájcitartózkodása idején a Genfi-tóból kimentette a dúsgazdag Welti konzul feleségét,Berta Welti-Schneidert. Ezért a Welti család örökbe fogadta.)

Magyarországot 1944. március 19-én megszállták a német csapatok. SassKálmán a nagyszámú érmihályfalvi zsidóság egyik védelmezõje lett. A 25 hektáros,a jelenlegi román–magyar határon átnyúló tanyáját, Barantót szánta búvóhelynek.A holocaust érmihályfalvi túlélõi ma is a legnagyobb szeretettel említik a késõbbmártírrá lett református lelkész nevét.

A front közeledtével egyre nagyobb teher nehezedett a határmenti nagy-községre. Sass Kálmánnak köszönhetõ, hogy a település lakói nem menekültekel. 1932-ben Mezõtelegden megtanult tárogatózni, ennek most nagy hasznát vette.Esténként a templom tornyában – akárcsak a Rákóczi-szabadságharc idején –megszólalt a tárogatója:

„Itthon van a tiszteletes úr, akkor nagy baj nem lehet”– mondogatták egy-másnak a lápok, mocsarak közé menekült érmihályfalviak.

Szóbeszéd járja, hogy Sass Kálmán beleegyezett: a honvédség a szovjetcsapatok elõrenyomulásának megakadályozására a Barantón is építsen ki védelmivonalat. (Az egyik vélemény szerint a román kommunista hatalom már csak ezértis végképp le akart számolni Sass Kálmánnal!)

Partizánok védelmezõje

A német megszállók ellen Erdélyben magyar partizánként harcoló MaléterPál, a magyar forradalom és szabadságharc honvédelmi miniszterének életútja abarantói tanyán találkozott a Sass Kálmánéval.

Az 1944. május 2-án szovjet hadifogságba esett Maléter Pál, amikor arrólértesült, hogy várható Magyarország kilépése a háborúból, vállalta, hogy résztvesza harcok beszüntetését felgyorsító partizánakciókban. A 15 fõbõl álló magyarosztaghoz két orosz nemzetiségû is csatlakozott.9

18

A terv szerint a partizánokat a kijevi repülõtérrõl induló két géprõl 1944.szeptember 17-én ejtõernyõvel Tasnád környékén dobják le.

„Az elsõ gép fedélzetén – írja Horváth Miklós Maléter Pálról szóló könyvében– a tizenhárom magyar és a két orosz emelkedett a magasba. Maléter ekkor mégnem tudta, hogy közülük csak egy partizánt láthat majd viszont. Ez a repülõ célttévesztett, a ledobás tervezett helyétõl nagyon messze, Debrecentõl 25 km-rekeletre, Debrecen és Érmihályfalva között dobta le szállítmányát. Balázs Sándor(valójában Zsigmond, Maléter Pál parancsnok politikai helyettese! – T.Z.) cso-portjából néhányan egy falu házaira ereszkedtek le. Hiába menekültek a közelikiserdõbe, üldözõik körülvették õket, a magyar és német csapatok gránátvetõtüzében egy kivételével mindnyájan életüket vesztették. A súlyosan sebesültFischer Józsefnek sikerült a bokrok között elrejtõznie. A lakosság gondos ápolásaés a szovjet csapatok gyors beérkezése mentette meg az életét.”10

A második gépbõl ugrott ki Maléter Pál. Társaival egészen 1944. novemberelsejéig vett részt a partizánakciókban. November 8-án Szatmáron, a 2. UkránFront törzsében találkozott Fischer Józseffel, aki elmondta, hogy az Érmihályfalvakörnyékén elesetteket a helybéli református pap (Sass Kálmán – T.Z.) keresz-tényekhez illõ módon temette el. A nyakukban lévõ „dögcéduláról” olvasta le aneveket – beleértve a két oroszét is –, s mind a tizenegy nevet bevezette azérmihályfalvi református egyház anyakönyvébe. (Sajnos, ezek az oldalak teljes-séggel hiányoznak az anyakönyvbõl! – T.Z.) Maléter Pál két köszöntõ levelet küldöttSass Kálmánnak 1947–48-ban, akkor ez a két levél mentette meg a továbbibörtönbüntetéstõl, 1957-ben ugyanez a két levél jelentette a végzetes corpusdelictit.

A Budapesten élõ Andrássy Péter (dr. Andrássy Ernõt, az édesapját, 25 évreítélték az érmihályfalvi csoport perében) így emlékszik vissza az akkor történtekre:

– Barantó tanya lakói 1944. szeptember 18-án a bokrok között megtalálták azeldugott ejtõernyõket. Jelentették a magyar csendõrségnek. Rögtön tudták, hogya környéken partizánok vannak.

A Mihályfalván lévõ csendõrök hozzánk is beszóltak, menjünk segíteni! Én aCsákyék fiával biciklivel mentem a barantói vasútállomásig. A partizánok közülhárom Szatmár környéki volt. Õk azért jelentkeztek a szovjet hadifogságbankiképzésre, mert haza akartak jönni.

Nekünk egy jegyzõkönyvet kellett aláírni. Mi szeptember 28-án Budapestrejöttünk, itt éltük át a fõváros ostromát, további részleteket tehát nem tudok.

Sass Kálmán Nagyváradon élõ özvegye, az ország különbözõ részeibe szét-szóródott gyermekei többször is határozottan állították: a saját szemükkel láttákaz érmihályfalvi református egyházközség anyakönyvébe bevezetett és eltemetettpartizánok nevét. A hiteles dokumentumok eltüntetésének orwelli módszere akommunista diktatúra állandó ténykedései közé tartozott.

Észak-Erdély történetében – a négyéves „magyar világ” után – 1944októberének végén új, sajátos helyzet alakult ki. Ez döntõ mértékben meghatároztaSass Kálmán további életútját. Balaskó Vilmos visszaemlékezése szerint: SassKálmán ellenségei csak a megfelelõ ürügyre vártak, hogy lecsapjanak rá.

Biztonsági okokra, a magyarok és a románok közötti állandó torzsalkodásokra,incidensekre hivatkozva a szovjetek már október 24-én bevezették a katonai

19

adminisztrációt Észak-Erdély nagy részében. Bihar megyében erre 1944. novemberelején került sor.11

A hírhedt Gavrilã Olteanu vezette, Iuliu Maniu nevét viselõ „voluntar” alakulatszékelyföldi atrocitásainak, az egeresi, bánffyhunyadi, gyantai gyilkosságoknaka híre hamar eljutott Érmihályfalvára. A közel négy hónapig – 1944. november12-tõl 1945. március 8-ig – tartó észak-erdélyi „respublika” idején, egészen az1947. évi letartóztatásáig, Sass Kálmán teljes erejével támogatta a Magyar NépiSzövetség munkáját. Megalakította a Magyar Népi Szövetség érmihályfalvi fiókját,amelynek elnöke is lett. Õ volt a „zászló” az Érmelléken. Képviselõhelyettesitisztséget ajánlottak fel neki, abban a reményben, hogy nevének puszta említésérea lakosság tömegesen jelentkezik az 1946. november 19-i választásokon, és a„demokratikus baloldal”-ra adják voksukat.

Sass Kálmán, amikor 1947 júliusában letartóztatták, a saját bõrén tapasztalta,hogy – Charles Gati szavaival élve – a „demokratikus közjáték”-nak vége, a„magyarbarát”-ként tetszelgõ dr. Petru Groza minden ígérgetése egy „politikaikaméleon” (Charles Gati) szemfényvesztése.

Rá kellett döbbennie: a Magyar Népi Szövetség valójában a Román Kommu-nista Párt egyik fiókszervezetévé vált, hogy semmi nem lett abból, amit az 1946.évi parlamenti választások elõtt nagy csinnadrattával megígértek: sem a Székely-föld, sem Erdély nem kapott önkormányzatot, és a román–magyar határ„légiesítése” helyett 1947-ben leereszkedett a vasfüggöny. Oly annyira, hogy a 25hektáros Barantó tanya magyarországi részére – ahová a futóhomok „megfogására”szõlõt és erdõt telepített – át sem mehetett. A birtokrész Atlantiszként süllyedt ela család számára.

Valóságossá vált viszont a román kormány által 1945 nyarán kibocsátott és a„suttogó propaganda” által terjesztett titkos rendelet, miszerint a nemzetiségügyiállamtitkárnak alárendelt szervek „a jelenleg román közigazgatás alatt élõ magyarnemzetiségûket állampolgárságukra való tekintet nélkül «fasiszta magatartás,rémhírterjesztés, izgatás, oroszokkal való összeférhetetlenség és szabotázs»jogcímén fogják kiutasítani.”12

Sass Kálmán, akit 1939-ben egyszer már kitoloncoltak az országból, akinekbirtokán 1940 és 1944 között magyar kormányfõk, miniszterek, magas rangúkatonatisztek fordultak meg, akinek egész lénye, lelkészi, könyvkiadói, közösség-szervezõ munkássága vörös posztó volt a mind nagyobb hatalomra szert tevõkommunista diktatúra számára, joggal tartott a retorziótól. A kortársai, ismerõseimegjegyezték: puszta lénye, páratlan tekintélye, népszerûsége az Érmellékentulajdonképpen állandó „kihívás” volt a hatalom számára. Többször megkérdeztema feleségétõl, gyermekeitõl: miért nem szöktek át a zöld határon, hiszenÉrmihályfalva karnyújtásnyira fekszik a magyar határtól? A válasz mindig azvolt: élete feláldozása árán is hû akart maradni ahhoz a közösséghez, amelyvezérévé választotta! A per során vádlottársai lettek Érmihályfalva legjelesebbszemélyiségei: dr. Andrássy Ernõ nõgyógyász, európai hírû régész, ornitológus,Fekete Károly festõmûvész, dr. Visky József orvos, Sallay Lajos és a román ManCornel gyógyszerész, a lápoktól övezett Érkeserûben menedéket, megnyugvástkeresõ Számadó Ernõ költõ, Balaskó Vilmos érolaszi református lelkipásztor, sok-sok névtelen kisiparos és gazdaember, akikkel a háborúban oly sokat szenvedettÉrmelléke talpraállításának lehetõségeit tervezgették.

20

Sass Kálmán mártíromságának van egy sajátos, eddig ismeretlen fejezete,amely mindennél szemléletesebben bizonyítja: milyen galád módon lehet kijátszania nacionalista „ütõkártyát”!

Az 1947. évi nagy szárazság idején öt ókirályságbeli román gyereket fogadtakbe, hogy megmentsék az éhhaláltól. A barantói tanyán, a parókián együtt játszottakSass Kálmán gyermekeivel. A román gyerekeket sajátjukként etették, gondozták,nevelték.

Amikor majd kutatható lesz a szekuritáté titkos irattára, amikor majdtanulmányozható lesz a vizsgálati jegyzõkönyvek sokasága, talán fény derül arra:hogyan, milyen eszközökkel vették rá – vagy saját elhatározásából vállalkozottminderre? –, hogy a kedvenc román kislány a bírósági tárgyalás során azt állította:Sass Kálmán el akarta õket magyarosítani. A „hazaárulás” mellett a román-ellenesség, az „elmagyarosítás” volt a legfontosabb vád és terhelõ bizonyíték.

A futóhomok városa: Érmihályfalva

Röviden szólnunk kell az 1270-tõl, az elsõ írásos dokumentumtól, fontostelepülésnek tartott Érmihályfalváról. A Csák Máté elleni háborúban vált ismertté,a török hódoltság korában nagyon sokat szenvedett település. 1844-ben V. Ferdi-nánd király adománylevelével a nagyközség mezõváros lett. („Érmihályfalvaszabad mezõváros” – olvasható az 1864-ben készült hivatali pecséten.) Az 1886.évi összeírás szerint a településnek 3896 lakosa volt, akik közül 3580 magyar, 494zsidó, 82 rutén, 45 német. A Debrecen–Nagykároly, majd a Nagyvárad–Érmihályfalva vasútvonal megépítésével a század elején jelentõs vasúti központtávált. Megkezdõdött a románság fokozatos beszivárgása, majd a két világháborúközött az állam politikai rangjára emelt elrománosítási szándékkal történõbetelepítése.

Az 1989. május 5-én várossá nyilvánított Érmihályfalván, az 1992. évi nép-számlálás adatai szerint a 10 432 lakosból 8 921 magyar, 1340 román, 213 cigány,a többi német, zsidó, szlovák és ukrán.13

A kelet-közép-európai erjedési folyamatérmelléki lecsapódása

„Tudjuk jól, hogy az érmelléki határok mentén nem szünetelt egy pillanatigsem az immár láthatatlanná vált háború, itt nem volt békekötés, csak a bosszúlihegése. És mégis elhagytam én is az addig védelmezõ máramarosi bérceket éseljöttem haza meghalni, magammal hoztam a családomat is, ahelyett, hogyotthagytam volna. Féltett kincse volt az érmihályfalvi papnak (Sass Kálmánnak!– T.Z.) az általuk teremtett „polgári iskola”, tíz nagy érmelléki községnek azegyetlen középfokú iskolája. Annak kellett egy vezetõ, az elmenekült vezetõkhelyett. S én lettem az áldozati bárány.

(...) Ilyen körülmények között is csak nagy rábeszélésre és ígéretek alapjánhagytam el védett otthonomat és fogadtam el az Érmihályfalvi Állami KoedukációsGimnázium vezetését. A szülõföld legyõzhetetlen varázsa és az ottani nagy szükségkényszerített rá, hogy visszatérjek az Érmellékre” – írja visszaemlékezésébenBalaskó Vilmos.

21

Sass Kálmánnak szívügye volt a kétszíntes, az õ vezetésével épült „reformátuspolgári iskola”. Nagy tervei voltak vele. Nagykároly és Nagyvárad között ez voltaz egyetlen magyar nyelvû középiskola. Nagyon sok volt a tehetséges gyermek,õket szerette volna továbbtaníttatni. Ingyenes kollégiumot szervezett Érmihály-falván, tehetségkutatók járták be az Érmelléke egyébként gazdag településeit. Aháború katasztrófája miatt megszûnt a kollégium, ennek ellenére a gimnáziumbanmaradt 300–400 gyerek, akikben a szó szoros értelmében égett a tanulási vágy. Atanárok jó része elmenekült. Sass Kálmán ekkor hívta meg igazgatónak BalaskóVilmos lelkipásztort, és tanárnak pedig a szobrászmûvészként is elismert BalaskóNándort, az elõbbi öccsét. Balaskó Vilmos feleségének egyházi tanítói állást, acsaládnak pedig szolgálati lakást ígért.

Balaskó Vilmosék 1946 õszén költöztek Érmihályfalvára. Valósággal toboroznikellett a tanárokat. Az érmihályfalvi református polgári koedukációs iskolalátványos sikerei újabb vádpontot jelentettek Sass Kálmán ellen. Állandó jelleggela mind hangosabb kommunista sajtó támadásainak pergõtüzében állott. Az 1948.évi tanügyi reformmal megszûnt a vallástanári katedra, így meg kellett válnialegértékesebb munkatársától, barátjától, Balaskó Vilmostól, aki egyévi munka-nélküliség után Érolaszi református lelkipásztora lett. 1949 és 1956 között teljesenfelújították az érolaszi templomot, református egyházi énekkaruk sikerei kivál-tották a helyi párttitkár haragját.

1956 „forró nyarának és õszének” minden magyarországi eseményérõl azonnalértesültek az érmellékiek. A határ néhány méterre volt. Balaskó Vilmos vissza-emlékezésében megkapó tömörséggel összegezi 1956 õszének hangulatát. Kétkoma beszélget:

– Na, hallod, komám, csuda dolgok mennek ám „odaát” végbe!– Nem bánom én, komám, nem is akarok hallani róla!– De, komám, ott úgy verekednek és olyan dolgokat beszélnek!– Milyen dolgokat te, komám?– Hát, én nem tudom elmondani, de ha én is odamennék, te mit csinálnál,

komám?– Hát, akkor én is mennék, komám!A visszaélések, az erõltetett kollektivizálás, a kötelezõ beszolgáltatás, kulák-

listák összeállítása nyomán elkövetett gyilkosságok, megtorlások, visszaéléseksérelmei napról napra fokozódtak. 1956. október 23-a után egyfajta reménységlett úrrá az Érmelléken: hátha a forradalom hullámai átcsapnak Romániában,hátha itt is enyhül a diktatúra szorítása.

A Román Munkáspárt Központi Vezetõségének megbízásából naponta érkezteka szigorúan bizalmas és titkos jelentések a lakosság hangulatáról. 1956. október28-án az érmihályfalvi postás egy magyar nyelvû felhívást talált:

„Magyar és román testvérek! Velünk közös harcban vívjuk ki a függetlenséget!Ne egyetek több puliszkát, ne higgyetek a hazug híreknek! Budapest a miénk!”14

A titkos jelentés azt is megemlíti, hogy a határmenti falvakban a parasztoknagy mennyiségben vásárolnak olajat, cukrot, petróleumot, mert az a hír járja,hogy „nálunk is hasonló lesz a helyzet, mint Magyarországon.”15

22

1956. október 28-án este Érmihályfalván több, kézzel írott röplapot találtak,amelyek szerint Erdély Magyarországhoz fog tartozni. Az államvédelem megkezdtea kivizsgálást.16

A hatalom, a pártaktivisták körében eluralkodott páni félelmet igazolja, hogyott is veszélyt láttak, ahol az emberek rezignáltan követték a rájuk zúdulóinformációkat. A lakosság „hangulatát” firtató titkos jelentések is ezt bizonyítják:

„Egyes falusi értelmiségek, papok, volt földbirtokosok, akiknek rádiójuk van,a lakásukon közösen hallgatják az adásokat. Ezeken a kollektív rádióhallgatásokongyanús elemek vesznek részt, akik elõadásokat tartanak, s izgatják az embereket.Egyes településekben, így Nagyváradon, megnõtt az ipari termékek felvásárlása,elszigetelt, ellenséges elemek a kollektív és társas gazdaságok és a kötelezõbeszolgáltatások ellen lázítanak, azt állítják, hogy Magyarországon már megszûnta kötelezõ beszolgáltatás.”17

A határmenti településekben egyfajta szükségállapot uralkodott. Gheorghiu-Dej kommunista diktatúrája mindent elkövetett, hogy a forradalom eszméi nehogylángra borítsák az országot. A szervezkedési kísérletek száma megnövekedett. Afalakon, kerítéseken, a közintézményeken megjelentek a szocialista rendszertelítélõ, a magyar forradalmat és Nagy Imrét éltetõ feliratok.

Sass Kálmán és társai letartóztatása

Ioan Mihai Pacepa A Securitate fekete könyve címû trilógiájában a romániaiszovjetizálás különbözõ fokozatairól értekezik. Már 1944 októberében Visinszkijközvetlen irányításával Teohari Georgescu belügyi államtitkár, a késõbbi belügy-miniszter vezetésével megalakult a hírhedt Mozgó Brigád, a szekuritáté elõdje.

A Mozgó Brigád egyik legfontosabb feladata volt, hogy a lakosságot meg-gyõzzék: az ország katasztrofális gazdasági helyzetéért, a nyomorért, nélkülözésértegyedül a levitézlett burzsoá kormány, a háborús bûnösök a felelõsek. Ezért avolt kormány tagjait, a háborús bûnösöket népbíróság elé kell állítani, likvidálnikell! (A román népbíróságok különösen aktívak voltak az aránytalanul fel-duzzasztott észak-erdélyi magyar „háborús bûnösök” fizikai megsemmisítésében!– Kiemelés: T.Z.)

A Mozgó Brigád másik fontos feladata volt a gazdasági, pénzügyi, politikai,egyházi elit és a legismertebb humán értelmiségiek börtönbejuttatása, meg-semmisítése, hogy helyüket a moszkovita apparatcsikok foglalhassák el.18

A határmenti politikai tisztogatások, retorziók áldozatai között ott találjuk akésõbbi érmihályfalvi csoport elítéltjeit. A titkos szolgálat, a belügy, a milícia példátstatuáló eréllyel csapott le mindazokra, akik a négyéves „magyar világ” idejénvalamilyen tisztséget töltöttek be, vagy – ne add Isten! –a „rongyos gárda”szervezésében közremûködtek. A „rongyos gárda” még a mai romániai sajtóban isa mindenkori románellenesség megtestesítõje és szinonimája. Különös elõszere-tettel emlegetik fel a második bécsi döntés után elkövetett „szörnyûségeket.”

„A megyében – írja a Nagyváradon megjelenõ Criºana – a magyar „nemzetigárdák” gyorsan megalakultak, igazi bizonyítékaként annak, hogy a revizionistaerõk elõre felkészültek, s belsõ csapásokkal is sietették a hatalomátvételt. Azérmihályfalvi dr. Andrássy Ernõ által vezetett „gárda” megalakulása utánDiószegen, Gyapolyon (Mihai Bravun), Érkenézen, Érsemjénben, Szalontán,

23

Székelyhídon, Margittán és máshol is érzõdik a jelenlétük, azáltal, hogy rátérteka románok megfélemlítésére, fenyegetésére és a magyar katonai alakulatokkalkaröltve, hamarabb bevonultak az átadott területekre, mint ahogyan azt azegyezmények elõírták. Megkezdõdött a terror. Így, szeptember 4-én (1940 – T.Z.)– figyelmen kívül hagyva, hogy az egyezmény szerint a magyar csapatokszeptember 6-án vonulnak be Diószegre –, a horthysta katonák behatoltak a faluba,tüzet nyitottak a román határõrökbõl álló csoportra, ötöt közülük megöltek, egyetsúlyosan megsebesítettek, az érmihályfalvi jegyzõt meglincselték, szeptember 7-én pedig húsz Mihai Bravu-i román parasztot letartóztattak, egy elhagyotttemetõbe vitték és megverték”.19

Mindez felnagyítva, az 1957-ben letartóztatottak számlájára írva, ott szerepeltaz érmihályfalvi csoport vádiratában.

A szekuritáté szellemi atyjaként számontartott Saharovski szovjet tábornokGajane fedõnéven ( Aram Hacsaturján 1943-ban Sztálin-díjjal kitüntetett balett-mûve nyomán) hirdette meg – az osztályharc jegyében! – a burzsoázia felszá-molásának jelszavát. A szekuritáté „kátéjában” a burzsoázia utolsó bástyája ésmaradványa: az egyház. Elõször a római katolikus egyház ellen indították amegsemmisítõnek vélt támadást. Egyik ürügy az volt, hogy a Szentszék nemismerte el a romániai görög katolikus egyház 1948. december elsején történtfelszámolását és az ortodox egyházba való erõszakos beolvasztását, másrészt aboldog emlékû Márton Áron erdélyi római katolikus püspök és egyháza már régótaa román kommunista diktatúra egyik legfontosabb célpontja volt.

Márton Áron püspök és társai perében hozott ítélet magyar fordítása aSzékelyföld 1999. júniusi számában látott napvilágot.20 Vincze Gábor szegeditörténész a folyóirat novemberi számában nagyon fontos információkkal egészítetteki a perrel kapcsolatos ismereteinket.21

1951. július 30-a és augusztus 7-e között a Bukaresti Katonai TörvényszékMárton Áron és társai perében meghallgatta a vádiratot, majd ítéletet hozott.Márton Áron gyulafehérvári római katolikus püspököt a kommunista hatalomraoly annyira jellemzõ csalárd módon 1949. június 21-én a csíksomlyói búcsú utántartóztatták le. 1949. november 3-án Kolozsváron letartóztatták Kurkó Gyárfást,a Magyar Népi Szövetség 1945–1947 közötti elnökét, országgyûlési képviselõt,Szász Pált, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület volt elnökét, Korparich Edét,a Kaláka Szövetkezeti Központ egykori igazgatósági elnökét. 1950. február 17-éntartóztatták le Lakatos István szociáldemokrata politikust, országgyûlésiképviselõt, Venczel József szociológust, a Bolyai Tudományegyetem statisztikaprofesszorát, gróf Teleki Ádámot, az EMGE egyik vezetõjét, Bodor Bertalant, akolozsvári Erdélyi Bank volt igazgatóját és Pásztai Géza szociáldemokrataügyvédet.22

Mihai Pacepa szerint Sztálin azt parancsolta Pantelimon Bondarenkónak(Pantyusának), a szekuritáté akkori vezetõjének, hogy – kémkedés vádjával –minél több egyházi méltóságot tartóztasson le. Állítása szerint egyetlen éjszaka400 római katolikus lelkészt hurcoltak el.23

Az egyház elleni hajszának valóságos irodalma van. A Szekuritáté fehér könyveközli azt a dokumentumot, amely szerint Scheffler János szatmár–nagyváradirómai katolikus megyés püspök népi demokratikus rendszerellenes tevékenységetfolytat.24

24

Márton Áron püspök – akit a román kommunista hatalom a „magyar reakció”vezetõjének tartott – 1947-ben kiadott 1988. számú körlevelében megtiltotta, hogya római katolikus papok a Magyar Népi Szövetségbe bármilyen tisztségetvállaljanak. A magyarországi származású, nagy tudású, németül, franciául, latinul,olaszul anyanyelvi szinten beszélõ, Budapesten és Rómában tanult Scheffler Jánosmegyés püspök papjainak szintén megtiltotta, hogy a Magyar Népi Szövetséggelbármilyen kapcsolatot tartsanak, így Bihar megyében valósággal „megbénította”annak munkáját.25

A fõ vádpont Márton Áron és társai ellen az volt, hogy „egy felforgató csoportotalkottak, kapcsolatba léptek a Magyar Népköztársaságban mûködõ Rajk–Gyön-gyössy-féle felforgató szervzettel..., akitõl olyan utasításokat kaptak, hogy döntsékmeg az RNK népi demokratikus rendszerét, és hogy az imperiálisták, valamintazok belgrádi és magyarországi ügynökei segítségével erõszakkal állítsák visszaa kapitalizmust, és hogy illegális eszközökkel tartsák érvényben a bécsi diktátumot,sõt, hogy egész Erdélyt csatolják vissza Magyarországhoz...”26

A Rajk László ellen felhozott minden vád koholt vád volt, semmilyen felforgatószervezetet nem hozott létre, tehát Márton Áronék nem vehették fel a kapcsolatotegy olyan szervezettel, amelyik nem létezik. Ezt a bírák és ügyvédek is nagyon jóltudták. Ennek ellenére Márton Áron püspököt a legsúlyosabb büntetésre,életfogytiglani kényszermunkára, Korparich Edét öt év nehéz börtönre, háromévi jogvesztésre, Szász Pált 10 év nehéz börtönre, 10 évi jogvesztésre (éhen haltaz Ocnele Mare-i börtönben), Lakatos Istvánt és Kurkó Gyárfást 25 év kényszer-munkára, Teleki Ádámot 15 év, Venczel Józsefet 12 év, Bodor Bertalant 5 év nehézbörtönre ítélték.

Az érmihályfalvi csoport esetében is ugyanazok a vádak hangzottak el, csupána „belgrádi és az imperialista ügynökökkel” való kapcsolatot hagyták ki avádiratból.

Az „örökmozgó” Sass Kálmán állandó kapcsolatot tartott fenn a római katolikusegyházzal. A kezdeti lendület és a reménykedés után kiábrándult a Magyar NépiSzövetségbõl. A Román Kommunista Párt „fiókszervezetévé” vált szövetségvezetõinek dogmatikus és baloldali elkötelezettségét bizonyítja, hogy azonnaltámadást indítottak Sass Kálmán és elvbarátai ellen.

– Miért zaklatták állandóan? – ismétli meg a kérdést Sass Kálmán özvegye,Tõkés Mária, majd így válaszol:

– Köztudott, hogy az ifjúsággal való foglalkozás mindig nagy szálka volt aromán hatóságok szemében, a két világháború között is, a második világháborúután is.

Én rövid ismeretség után lettem a felesége. Az esküvõ után úgy akartbemutatni a gyülekezetében, hogy kirándulást rendeztek, ahol szabadtériistentiszteletet tartott. Rengetegen vettek részt. Másnap berendelték a szigu-ranciára, ahol kommunista gyûlésnek tüntették fel a kirándulást. Nagyon nehezentudott kibújni a vád alól.

1933 szeptember elején erdélyi, székelyföldi kirándulást szervezett, amelyenrésztvett az akkori amerikai nagykövet felesége, a partiumi közélet több jelesképviselõje.

A vádiratban ez a kirándulás Erdély Magyarországhoz való csatolási kísér-letnek minõsült! Mint ahogy a határmenti erõszakos betelepítések elleni tilta-

25

kozását is „nacionalista-sovinista” jelzõvel illették, a királyi Romániában és aGheorghiu-Dej által bitorolt Romániában egyaránt.

– Ott, tudniillik a határ mentén – rögzíti a magnószalag Sass Kálmánnévallomását – nehezebb volt a helyzet. Mert rebellis magyar papnak volt el-könyvelve. Az igaz, hogy lehetõleg ellene állt a román erõszakos betelepítéseknek.Akkor már, 1945 után, nem kommunistaként, hanem fasisztaként volt elkönyvelve.Ezért, ha valami magyarellenes megmozdulás volt, rögtön elvitték.

A magyar idõben – 1940-tõl 1944-ig – Érmihályfalván nagyon élénk egyháziélet folyt. Ugyanúgy, mint Mezõtelegden. Nemcsak papja, de édesapja volt azegész környék magyarjainak. Nem volt olyan problémája bárkinek, hogy ne segítettvolna. Éjjel-nappal a hívek, a magyarok rendelkezésére állt. Fáradhatatlan em-ber volt. Ez volt a nagy baj!

Ha választás volt, „kivonták a forgalomból”, néha hosszabb idõre is. Nemmenekültünk el az oroszok bejövetelekor sem. Este a tárogatójával nyugtatta afalut, így tudták, hogy ott van közöttük.

A magyar forradalomkor itt is megijedtek, hogy átterjed ide is. Mivel ott, ahatár mellett volt valaki, akit elrettentésképpen elõ lehetett venni, meg is tették.Derült égbõl villámként csapott le ránk hat szekus tiszt, késõ délután. A nagyleányom, Enikõ esküvõjére készültünk. Az uram szemén láttam, hogy õ tisztábanvan azzal, hogy mit akarnak. Házkutatás. Fegyvereket kerestek, a pincében, apadláson. Mindent felforgattak. A rengeteg könyvet egyenként dobálták a földre.Semmi gyanús nem került elõ, csak az íróasztal fiókjából két levél, melyeketMaléter Pál írt. Egyéb sem kellett, ez megpecsételte a sorsát. Éjjel, amikor elakarták vinni, megkértem az „urakat”, hogy engedjék meg azt, hogy a leányunkatmegeskesse a võlegényével. Az esküvõi beszédben mindnyájunktól elbúcsúzott.Csak arra emlékszem, hogy a kisfiamnak azt mondta: „Én is apa nélkül nõttemfel, mégis ember lett belõlem”.

Õ tudta, hogy nem fog visszajönni!Elvitele után semmit sem tudtunk róla. Egy fél év után (valójában egy év

után – T.Z.) bevittek egy ottani tanárt, dr. Hollós Istvánt, aki harminchat embertrántott be maga után Érmihályfalváról. Így lett a csapat neve: Sass Kálmán-csoportja. Semmi sem szivárgott ki, a tárgyalásról sem tudtunk. Azt sem, hogymilyen ítéleteket kaptak, hol vannak?

A feleség és a gyerekek visszaemlékezése szerint Sass Kálmánt 1957. február5-én tartóztatták le. A romániai börtönök központi igazgatósága által 1993. február12-én kiadott igazolás szerint 1957. február 19-én vették õrizetbe. A két idõpontközötti kéthetes eltérés azzal magyarázható, hogy a szekuritáté rendszerintkésõbbi idõpontot rögzített a hivatalos nyilvántartásban, ezzel is fokozva azáldozatok szenvedéseit. A legtöbb verést, kínzást rendszerint ezeken, a nyilván-tartásban nem szereplõ napokon alkalmazták. Ez is hozzátartozott a kirakatperekforgatókönyvéhez.

Hasonló módon jártak el a másik, ugyancsak „hazaárulási-per”, a SzoboszlayAladár arad–magyarpécskai plébános nevével fémjelzett szervezkedési kísérletáldozataival is: a fõvádlott letartóztatása és kínzása után egy jó évet vártak, amíga másodrendû vádlottat is elhurcolták. A két per – úgymond – párhuzamosanfutott. A Szoboszlay csoport tárgyalására és elítélésére Temesváron, az érmi-hályfalviak elítélésére pedig Nagyváradon került sor. Még a helyszín is nagyjából

26

azonos volt: Temesváron az állomás melletti munkásklubban, Nagyváradon pediga várad-velencei Petõfi Sándor kultúrotthonban. Az elõbbinél tizenegy, a máso-diknál három halálos ítéletet hoztak. Mindkét csoport esetében egy-egy személyneka halálos ítéletét életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. A Szoboszlaycsoportból Drãgãniþa Magyarós Mária, az érmihályfalviból pedig Balaskó Vilmosreformátus lelkész maradt életben.

A román kommunista diktatúra koncentrált – és tegyük hozzá: sajnos,eredményes! – támadást intézett a Partium és a Bánság volt földbirtokosai, magyartörténelmi egyházai, vezetõ értelmiségei, a legismertebb közéleti személyiségeiellen. Az érmihályfalvi csoport (valójában gyûjtõnévrõl van szó, 17 elítéltérmihályfalvi, 9 biharvajdai, és öten érolasziból kerültek a bíróság elé) másod-rendû vádlottját, a román származású dr. Hollós (Hriczu) Istvánt mindenvalószínûség szerint 1958. március elején tartóztatták le. Hollós István volt hadbírószázadosról és tanárról nagyon kevés adat maradt fenn. Ez egyrészt azzalmagyarázható, hogy a vádlottársak õt okolják a lebukásért, az „árnyékkormányról”szõtt délibábos álmokért. Állítólag õ szervezte be az embereket: akivel szóbaállt,mind börtönbe kerültek. Volt egy füzete, abba írta a neveket. Készített egy térképetis, hogy kiknél járt, annak alapján azonosították a neveket.

Romániában maradt három gyermeke szerint Érmihályfalván született – 1907-ben –, elemi iskoláit szülõfalujában, a gimnáziumot Nagyváradon végezte. Eztkövetõen beiratkozott a gyulafehérvári római katolikus teológiára. Tanulmányaitbefejezte, de nem szentelték pappá. Édesapja „kitántorgott” Amerikába, s többetnem törõdött a családjával, a három gyerekkel. Édesanyja nagyon nehéz anyagikörülmények között, szülésznõként tartotta fenn a családját. Hollós István volt alegkisebb, s a legértelmesebb gyermek a családban. A tanítási költségeket anagybátyja, a székelyhídi állomásfõnök állta.

A gyulafehérvári teológia elvégzése után átszökött Magyarországra, beirat-kozott a budapesti jogi karra. 1933-ban doktorált. Késõbb bölcsészetbõl is doktoricímet szerzett. Anyanyelvi szinten beszélt angolul, franciául, németül, görögbõl,latinból, románból fordított. Szabad idejében három gyermekével franciáultársalgott.

1933 után Budapesten maradt, a katonai törvényszékre került, hadbírószázados lett. A legenda szerint Horthy Miklós kormányzó fontolgatta, hogykultuszminiszternek nevezze ki.

A második bécsi döntés után résztvett a magyar honvédek észak-erdélyibevonulásában. A felesége, Kovács Mária-Emília, 1914-ben Kalocsán született. AFerenc-rendieknél tanult, tanítónõi oklevelet szerzett. Hatan voltak testvérek. AHollós-házaspár elsõ két gyereke – István és Attila – Budapesten született. HollósIstván résztvett az észak-erdélyi erõdök védelmi harcaiban, a magyar csapatokkalegyütt egészen Németországig vonult vissza.

1945-ben visszajött Magyarországra és 1946-ig az igazságügyi miniszté-riumban dolgozott. 1946-ban a katonai ügyészségen való korábbi ténykedései miattvizsgálatot indítottak ellene. A megtorlástól való félelmében feleségével és kisebbikfiával Romániába szökött. 1949-ben kommunistaellenes plakátok készítéséért ésterjesztéséért hat hónapi börtönre ítélték. Egyes vádlottársai szerint: a titkosrendõrség szervezte meg a román határon való átszökését, s ettõl kezdve mindenlépését követték.

27

Sass Kálmánnal még a második világháború elõtt szoros barátságot kötött. Õhívta meg magyar–francia szakos tanárnak az érmihályfalvi koedukációsgimnáziumba. Így került közvetlen kapcsolatba a harmadrendû vádlottal, BalaskóVilmos lelkésszel, illetve vallástanárral.

Amikor a szekus pribékek Hollós Istvánt is elvitték, valóságos rettegés lettúrrá az Érmelléken. Annyira féltek, hogy az idõközben két kisgyerekkel szapo-rodott Hollós családot ebédre sem merték meghívni. A felesége a történtek hatásáramegzavarodott, zárt osztályra került. A gyakori letartóztatások, a hírhedt „feketekocsi” hatására senki nem mert Hollós István mellett és érdekében tanúskodni.Facsal István tanár titokban szerzett élelmiszerjegyeket – ahogy akkor nevezték:„pontokat” – a gyerekeknek. Egy paraszt család vette gondozásba a három teljesenmagára maradt gyereket. A tárgyalás során külön terhelõ bizonyíték volt, hogy alegnagyobbik fia, István, közvetlenül résztvett az 1956-os magyarországiforradalmi harcokban. A forradalom leverése után az Amerikai EgyesültÁllamokba disszidált.

A következõ fiút, a 16 éves Attilát is édesapja letartóztatása után körözték, õazonban egy ókirályságbeli építõtelepen keresett menedéket. Jelenleg Bukarestbenél, román nõt vett feleségül. A harmadik fiú, Csaba, a székelykeresztúri árvaházbakerült, majd a gimnázium elvégzése után a Piatra Neamþ-i faipari technikumbaküldték. Jelenleg Szovátán, a hajdani „lomási-gátter” örökébe lépõ fûrésztelepentechnikus. Hollós István lánya, Enikõ, Bihar megyében volt vasúti pénztáros.

A harmadrendû vádlottat, Balaskó Vilmos lelkészt és érmihályfalvi vallás-tanárt 1958. május 21-én tartóztatták le, Érolasziban.

Szalacson született 1914. szeptember 19-én. Az édesapja Budapesten voltmunkás, majd gépész a szalacsi „tüzes” cséplõgépnél. Több mint kétszáz évesprotestáns család sarja. Hárman voltak testvérek. Közülük a leglátványosabbkarriert Balaskó Nándor szobrászmûvész futotta be. Nemrég hunyt el Portu-gáliában. Egy ideig tanított az érmihályfalvi koedukációs iskolában, majd amarosvásárhelyi mûvészeti líceumban. 1975-ben és 1976-ban a brüsszeli nemzet-közi szobrászkiállításon aranyérmet nyert, szárnyára kapta a világhír.

Balaskó Vilmos az érettségi után a kolozsvári teológián tanult. Egész életétdöntõ mértékben meghatározta a szülõfalu, Szalacs, gazdag szokásvilága, his-tóriája. Itt húzódik a történelmi Erdély és Partium határa, a tutajosok idáig hoztáka dési, marosújvári sót, hogy azután a „királyi granáriumba”, Szalacson raktá-rozták el. A településen áthaladt a híres „Magna via Zoloch”, a Szolnokig vezetõközépkori sóút, amelyet „király útjának” is neveztek.

Balaskó Vilmos számára a második meghatározó élmény a zilahi WesselényiKollégium és nem a teológia volt. Itt tanult Ady Endre, az Érmelléke mai napiglegnagyobb óriása:

„...mert világ csodája:Valaki az Értõl indul elS befut a szent, nagy Oceánba.”

(Az Értõl az Oceánig)

A szalacsiak szemében hasonlóan amolyan „világ csodája“ volt, hogy a Balaskó-fiúk közül az egyik pap, a másik szobrászmûvész lett: „Ez az érmelléki föld

28

évszázadokon át nem dobott fel magából egyetlen tanult embert sem!” – jegyzimeg keserûen.

Pappá szentelése után Érkeserû református lelkipásztora lett, majd Mára-marosszigetre került. 1945 januárjától az újonnan szervezõdött máramarosszigetimagyar gimnázium vallástanárává és igazgatójává nevezték ki. A felesége areformátus felekezeti iskola tanítónõje.

1946-ban Sass Kálmán meghívta az érmihályfalvi koedukációs gimnáziumigazgatójának és vallástanárának. Az 1948-as tanügyi reformmal vallástanáriállása megszûnt, egy évig parókiát sem kapott. Késõbb érolaszi lelkipásztora lett.Itt tartóztatták le 1958. május 21-én. Neki köszönhetjük az Érmelléke, elsõsorbanSzalacs mindmáig leggazdagabb és legteljesebb krónikáját.

A per negyedrendû vádlottja az európai hírû tudós, régész, ornitológus,antropológus, Érmihályfalva és környéke nagy tiszteletnek örvendõ nõgyógyászszakorvosa, dr. Andrássy Ernõ, mindenki Nõci bácsija.

Bár negyedrendû vádlott volt, õt tartóztatták le legutoljára, harminc-hatodiknak. A magyarázat amilyen egyszerû, annyira jellemzõ a román kommu-nista diktatúra egészére. Heteken át rettegésben élt a család, sejteni lehetett,hogy rá is sor kerül. Csak utólag derült ki, hogy azért hagyták utoljára, mert azegyik érmihályfalvi milicista felesége terhes volt, s minden áron dr. AndrássyErnõnél akart szülni, az orvosok közül csak benne bízott. 1958. július 23-án,szerdán világra segítette a milicista gyerekét, 25-én pénteken este 9 óra utánmár le is tartóztatták. 15 szekus és milicista szállta meg a házat. (A „szabadulólevél” július 28-át említi a letartóztatás idõpontjának. Itt is csaltak 3 napot!)

Minderrõl a Magyarországról Érmihályfalvára utazó 82 éves anyósa levelébõlértesült az anyaországba áttelepedett két fia és lánya, illetve az Amerikai EgyesültÁllamokban élõ sógornõje, dr. Ladányi Frigyesné.

„Júl. 23-án indultam Irénékhez. Miután szomorú ottlétem 28 napig voltengedve, azért indultam mielõbb. 24-én délelõtt, egész éjjeli utazás után érkeztemIrénékhez és este 9 után elvitték Nõcit, azzal a kijelentéssel, hogy valamifelvilágosítást kérnek tõle és másnap már itthon lesz... Csak már 8-ik hete éssemmit nem tudunk róla... Egy szál nyári ruhában, fehérnemû nélkül –...Megkérdezte az illetõktõl, nem lesz valami házi rendezés (biztosan a házkutatásragondolt!) „Dehogy, Doktor úr.” Éppen elmentek vele, azután ugyanezek jöttekvissza, csak nem kettõ, de nyolcan és mondta az egyik, hogy a munka el vanrendelve. Még Ilonka is ott volt, mert õ elibém jött Váradra, így hárman zokogtunkegész éjjel. Reggel 5 utánig nem volt itt semmi; csak a könyvtárban, ami a Nõcikémapja idejébõl kezdõdött, minden érából van könyve, legalább 4000 (4200 – T.Z.) éselvittek 68-at...És voltak felszabadulási újságcikkek is (a bécsi döntés idejébõl),ezeket mind elvitték. Aztán ittmaradt egy, kivont fegyverrel és õrizte a múzeumot,ami megért félmillió leit. 2 nap múlva jöttek és lepecsételték.

A Jóisten ujja volt, hogy én éppen tegnap érkeztem, mert szegény Irénemmegõrült volna, ha ezt a szörnyûséget, abban a nagy házban, egyedül éli át. Nemtudod Katám, (dr. Ladányi Katalin – T.Z.) elképzelni, leírni nem lehet azt, mitálltunk ki, egy perc alatt a békés, boldog otthon, ahol minden fájdalommegnyugvást talált, egy siralomház lett... Napokon keresztül nem aludtunk, nemtudtunk enni, csak kétségbeesve sírtunk. Nem tudtam vigasztalni a gyermekemet,mert nincs kiút és nem tudjuk, miért? Engem is vigasztalni kellett volna, napról

29

napra gyengültünk le, mi lesz? Az a gyenge, 20 év óta szívbajos ember, aki eddigcsak azért élt, mert úgy volt gondozva, a rendelõben is vele volt Irén. Hogy él-emég, vagy mi lesz vele, a jó Isten tudja csak? És mi lesz Irénnel, lehet mindenételkobozzák, ha politikai bûnösnek nyilvánítják...De õ nem foglalkozott soha mással,mint a praxisával és a múzeumával, ahol az ásatásokat õ csinálta.

Ilonka (a mûvészettörténész Banner Zoltán édesanyja, dr. Banner Antalné,dr. Andrássy Ernõ másik sógornõje – T.Z.) aztán hazament Szatmárra, kettenmaradtunk. Ötödik nap este megint zörgettek az ablakon, hogy nyissuk ki azajtót – a rendõr és egy másik egyén. Leltározás volt, késõ éjszaka mentek el. Arendelõt lepecsételték.

Szegény, drága Irénem, az õrüléshez közeli bánatában, – mi lesz velem, anyám,kilöknek az utcára, mindenembõl kifosztanak – sírni, zokogni lehetett... és ilyenhelyzetben, persze, nem adtak további tartózkodási engedélyt –, nincs Nõcikém,nincs semmi és senki nem segít, mert nem lehet. Hogy mibe keverték bele szegényt,ártatlanul, vagy csak a nevét? Már elõbb mentek el, orvos, patikus, fogorvos,tanárok és a legvégén Nõci...Még ilyet, hogy ki lehet bírni élve, nem tudtam elsem képzelni... Teljesen élõ halottak voltunk, azt a mélységes mély bánatot, ahogyIrén szenved, sem leírni, nincs olyan festõ, aki élethûen meg tudná örökíteni...Már próbáltam egy kicsit erõltetni magam, mert éreztem, hogy elpusztulok, decsak ránéztem, mintha a szívembe szúrtak volna, olyan fájdalom látni a gyer-mekem ilyen mélységes fájdalommal.

Mióta hazajöttem is, folyton sírok, ha megjelenik elõttem, hogy egyedül vanabban a nagy házban. Csak a kocsisék vannak ott, mert személyzete nincs már,csak meg fog õrülni... Annyira féltünk, különösen, ahogy esteledett, ha nyílt azutca-ajtó, mindég azt hittük, hogy jönnek... Azóta is voltak, mióta eljöttem, megintleltározni. De akkor még Katáék (a lányuk) ott voltak 3 gyerekkel; sok volt adolog, még én is ott voltam 2 hétig, muszáj volt fõzni, így mégis, én is, Irén is,ettünk egy kicsit. És mit állhat ki szegény Nõci, hogy Irénnel mi van? Õ azt hiszi,hogy én ott vagyok sokáig, nem gondolja, hogy nem engedtek.

Akiket jól meggyötörtek, biztosan kényszerítették, hogy mondja be a nevét,mert itt nemcsak a név, a nemzetiség, hanem a vagyon kell! Amit összedolgoztakegész életükben, egy perc alatt fog elmenni...Nem lehet itt gondolkozni, nem tudjaaz ember, milyen tragédia várható még? A három gyermeke nincs vele, én is ittvagyok Miskolcon – õ ott fog elpusztulni vagy megõrülni –, lehet, egy kis kofferrelkilökik a házból és mehet koldulni? Nem is tudom, mi jön még rám, csak éppenelég, amiket átéltem... Szegény Nõcikém, mindig azt akarta, hogy végleg menjekhozzájuk lakni, de olyan csodálatos elõérzetem volt, mindig az volt elõttem, hogyaz a kis nyugdíj, amit itt kapok, mégis az enyém s amíg náluk vagyok, összegyûltkicsit s tudok venni magamnak rajta szükséges dolgokat...

1958. szeptember 11.”27

Dr. Andrássy Ernõ családja Kászonjakabfalváról származott. Elõnevük:Nagykászoni Jakabfalvi Andrássy család. Dr. Andrássy Ernõ 1894-ben születettSzalacson. Amikor letartóztatták 64 éves volt. A családban õ már a másodikorvosnemzedék volt, az édesapja, idõs Andrássy Ernõ szintén orvos volt.

Anyai nagyapja, Hetényi Kovács János 40 évig a híres Debreceni ReformátusKollégium tanára volt. Móricz Zsigmond a Légy jó mindhalálig címû regényében

30

nagy-nagy szeretettel írt róla. A tudós professzor 1899-ben, nyugdíjazása után,Szalacsra költözött. Tulajdonképpen neki köszönhetõ, hogy a budapesti és amüncheni egyetemen orvosi diplomát szerzõ ifjú Andrássy Ernõ oly nagy szeretettelvonzódott a természethez, a madarakhoz, a régészethez.Visszaemlékezéseibenígy örökítette meg Hetényi Kovács János alakját: „...nekem állandóan mesélt,tanítgatott, mit lehet látni, találni a mezõn, a nádasban az Ér-partján és azerdõben? Megvette a Brehms teljes kiadását. Sokat mesélt az 1850-es évekbentett egyiptomi gyûjtõútjáról. Tisza Domokost (az elsõ magyar Afrika-kutató – T.Z.)kísérte el és az ott gyûjtött 47 ládát odaajándékozta a Nemzeti Múzeumnak. Aleégett Múzeum Afrika kiállításának elsõ termében volt nagyapám életnagyságúképe.

Szalacson gyûjtöttünk mindent, lepkét, bogarat, növényeket. Engem amadártojások és a régi pénzek érdekeltek. Megtanított preparálni is. Andrássynagyapám bányamérnök volt és a Kolozsvári Múzeum alapító tagja. Nagyon sokrómai feliratos faragott követ ajándékozott a múzeumnak. Így hát az archeo-lógiával való foglalkozásom is örökletes.

47 éve vagyok orvos az Érmelléken, Érmihályfalván. Tehát volt alkalmammegismerni ezt a vidéket, az itt mozgó mindenféle lényt. Tojásgyûjteményembenaz itt fészkelõ 110 féle madárnak a tojásai megvoltak. (És az egész világból sokcserepéldány.) Volt több mint 6000 régi pénzem. És a saját pénzemen végzettásatásaim eredménye 4500 darab archeológiai tárgy, kezdve a pattintott kõkoritárgyakon át minden korból. Közben a nagyapák által elkezdett 4200 köteteskönyvtár. De, sajnos 1958 nyarán lettem elítélve, vagyonelkobzással súlyosbítva.Így a hatalmas és szép gyûjteményem is oda van. Szerencsére a legnagyobb részbena nagyváradi múzeumban került be és így szakértõ kezekbe került. Az írógépemis ott van. Hat év alatt a tollal való írástól elszoktam. Bocsánatot kérek ezért arossz írásért.

A Madártani Intézettel 1923 óta vagyok összeköttetésben. Õket kértem meg,hogy juttassák el az összeállított állatok névsorát Önökhöz. Örülnék, ha így fentmaradna az Érmelléken élt állatok neve. A madártani, de fõleg régészeti ásatásifeljegyzéseim nem tudom hol vannak. Éppen akkor akartam végleges formábanmegírni az Érmellék bronzkorát és külön az itt talált jégkorszaki állatcsontokat,amikor le kellett tennem a tollat. Illetve felálltam az írógép mellõl. Ezt pedigemlékezetbõl megírni már nem tudom.”28

Orvostanhallgatóként 1914 és 1918 között az édesapja által vezetett érmi-hályfalvi hadikórházban dolgozott. Az orvosi diploma megszerzése után rövid ideiga debreceni bábaképzõ orvosa volt, majd az egyetem akkor induló szülészetiklinikájára nevezték ki. 1919-ben édesapja kérésére és súlyos betegségének hírérevégleg hazaköltözött Érmihályfalvára. A trianoni békeszerzõdés aláírása utánelveszítette körorvosi állását, 1926-ban magánrendelõt nyitott, ahol 1958. július25-ig, letartóztatásáig dolgozott.

Dr. Andrássy Ernõ az Érmellék jeles közéleti személyisége volt: 1920 és 1940között a legálisan mûködõ Magyar Párt járási elnökévé választották. Mint hithûrómai katolikus, az Érmelléki Római Katolikus Egyházközség világi elnökeként,a Pro Deo et Ecclesia pápai kitüntetés tulajdonosaként tevékenykedett haláláig.1940. szeptember 5-én az Érmihályfalvára bevonuló magyar csapatokat õ fogadta.Beszédében védelmet kért az Érmelléken akkor még csak szórványban élõ

31

románok, illetve Érmihályfalva és a környék nagyszámú zsidó lakossága számára.(1958-ban az ítélet meghozatalakor mindez súlyosbító körülménynek számított!A megmentett román jegyzõ azt állította, hogy a magyarok meglincselték!)

Magyarországot 1944. március 19-én megszállták a németek. Megkezdõdöttaz észak-erdélyi zsidók megsemmisítõ táborokba való szállítása. A zsidók elhur-colásuk elõtt egyházi irataik megõrzésével dr. Andrássy Ernõt bízták meg. Emiattgyakran került összetûzésbe az akkori magyar hatóságokkal. A román és zsidólakosság védelmében szerzett érdemeit a tárgyalás során szóra sem méltatták.Társaival együtt „hazaárulás és fegyveres összeesküvésben való részvétel” vádjávalelõbb életfogytiglani, majd 25 évi börtönbüntetésre ítélték.

Dr. Andrássy Ernõ tudományos munkásságát Európa-szerte ismerik, számon-tartják. Az a mocsárvilág, amelyet õ kutatott, már nincs, teljesen megszûnt, csakaz õ kutatásai alapján varázsolhatjuk magunk elé! Ceauºescu õrülete nyomán1968-ban – többszöri próbálkozás után – a mocsárvidéket teljesen lecsapolták.Odalett a mocsárlakók õsi életformája, eltûnt a mocsárvidék pótolhatatlan,csodálatosan gazdag élõvilága, a Duna-deltával vetekedõ páratlan madárvilága.29

A sors keserû fintora, hogy a londoni Oológusok Társaságának tagjai (madár-tojás gyûjtõk) Andrássy Ernõ letartóztatása után nem a tudós egyéni sorsa,drámája felõl érdeklõdtek, hanem a páratlan tojásgyûjtemény megmaradásafoglalkoztatta.

Dr. Andrássy Ernõ régészeti kutatásai során kapcsolatba került dr. RoskaMártonnal, a Ferenc József Tudományegyetem tudós professzorával, akivel azottományi földvárban végzett ásatások során a bronzkor addig ismeretlenkultúrszintjét fedezték fel, melyet a „locus classicus”-elv alapján ottományikultúraként írtak le, s így tartja számon a nemzetközi régészet. A tárgyalás soránszó esett a román hatóságok által kegyetlenül üldözött és többször megalázottRoska Mártonnal való kapcsolatáról is!

Dr. Andrássy Ernõ egész orvosi jövedelmét arra fordította, hogy a rendelõmellett létrehozza az 50-es évek Romániájának talán legnagyobb értékû magán-múzeumát. Az Érmellékrõl mintegy 6 000 régi pénzt, érmét és 4 500 darab régészetiés õslénytani tárgyat, kövületet gyûjtött össze. Mindezt az akkori tudományosvilág igényeinek és szabályainak megfelelõen rendszerezte. Egyedülálló nép-szerûségre tett szert, s ez szemet szúrt a szekuritáténak, a hatóságoknak. Mamár egyértelmûen állíthatjuk: ennek a múzeumnak a megkaparintása, államo-sítása volt az igazi ürügy a súlyos szívbeteg, légynek sem ártó dr. Andrássy Ernõletartóztatásánál!

Ezért tértek többször is vissza a szekuritáté pribékjei, ezért leltározták 14napon át a páratlan gyûjtemény darabjait. A hevenyészve elkészített „leltár” egypéldánya a feleségénél megmaradt. A kommunista diktatúra sem az emberre,sem a tudományra, sem az egyedülálló értékekre nem volt tekintettel!Pótolhatatlan értékek pusztultak el!

Dr. Andrássy Ernõ letartóztatása után a múzeumi gyûjteményét, a 4200 kötetetszámláló, nemzedékeken át gondosan rendszerezett könyvtár egészét, jegyzeteit,írógépét elkobozták. A múzeum egy része a székelyhídi, nagyobbik része anagyváradi múzeumba került. Nagyértékû tárgyak, régészeti emlékek, egyedifeljegyzések örök idõkre elkallódtak, nagy-nagy veszteséget okozva ezzel az egésztudományos világnak. A tudomány elleni, államilag támogatott merényletiskolapéldájáról van szó!

32

A rendszer embertelenségét, kegyetlenségét bizonyítja, hogy a múzeumigyûjtemény, a könyvtár leltározását a nagyváradi múzeum munkatársaivalvégeztették el, akiket fiaiként nevelt, tájékoztatott saját felfedezésérõl! Mindenbizonnyal 1968. május 1-jén bekövetkezett halálához az is hozzájárult, hogy azÉrmellék mocsárvilágának a lecsapolása már befejezéséhez közeledett.

Nemcsak a tudóst, a magyar, román és zsidó betegek körében népszerû orvostakarták megbüntetni (a harmincas években, amikor szívizomgyulladás miatt életés halál között vergõdött, az érmihályfalvi zsidó hitközség tagjai a zsinagógábanelõször imádkoztak nyilvánosan egy keresztény orvosért!), hanem az erdélyimagyarság jogfosztását bizonyító dokumentumok külföldre juttatóját is. Akkoratekintélye volt a környéken, hogyha valakit fogadott az érmihályfalvi állomáson,a rendõrség, a sziguranca, késõbb a szekuritáté, ott helyben nem merte letar-tóztatni, barátai csomagjait a román vámosok soha nem ellenõrizték. Dr. MajláthGusztáv Károly erdélyi római katolikus püspök a két világháború között dr.Andrássy Ernõ segítségével vitt ki Magyarországra a román hatóságok kisebbségipolitikájára vonatkozóan terhelõ bizonyítékokat. Mindez az 1958. október 6-ánmeghozott ítéletkor súlyos vádpontként szerepelt.

Bár a tárgyaláson sûrûn hangoztatták a Sass Kálmánhoz fûzõdõ kapcsolatát,nem tartozott a református lelkipásztor szûk baráti köréhez.

– Sass Kálmán gyakran jött hozzánk, de nem voltak barátok. Amikor bejött arendelõbe, mindig a politikáról beszélgettek. Sass Kálmán olyan valaki volt, akineksokszor akadt baja a hatóságokkal. Szókimondása, prédikációi miatt. A köz-ségünkben töltött lelkészsége alatt többször volt börtönben. Szinte nem iscsodálkoztunk, amikor Budapestrõl hazamentünk, s azt hallottuk: Sass Kálmántismét elvitték. Senkit nem rántott magával. 1957-ben is õt tartóztatták lelegelõször, majd egy jó év múlva következtek a többiek – emlékezik dr. AndrássyErnõ lánya, dr. Andrássy Kata.

Az ítélet meghozatalában az is terhelõ bizonyítéknak számított, hogy dr.Andrássy Ernõ a szatmárnémeti gimnáziumban iskolatársa – tehát barátja – voltScheffler János megyés püspöknek, aki megtiltotta papjainak, hogy a MagyarNépi Szövetségben tevékenykedjenek, s akit a „népi demokratikus rendszer elleniszervezkedésért” Mindszenty József bíborossal, Magyarországgal való kap-csolataiért és Actio Catolica-ban való részvételéért életfogytiglani börtönbüntetésreítélték. Éhenhalt a börtönben!

Dr. Andrássy Ernõt a tárgyaláson az „önálló Erdélyért” való összeesküvésselvádolták. Az ügyész és a vád képviselõje minden bizonyíték nélkül azt a kép-telenséget állította, hogy: Érmihályfalva határában leszállt egy nyugati repülõgép,s annak pilótájától kémjelentéseket küldött Münchenbe!(?)

Mindez ma már abszurd drámának tûnik. Sajnos, a kommunista diktatúránakez a véres „színjátéka” emberek százainak, ezreinek az életét követelte.

Dr. Andrássy Ernõ a vallatások és kihallgatások során, a börtönben is legjobbana 4200 kötetes, igazi ritkaságokat tartalmazó, minden valószínûség szerint azúzdába juttatott könyvtárát sajnálta. A 14 napon át „leltározó” szekus pribékekügybuzgóságát bizonyítja, hogy még a három gyerek mesés könyveit is elhordták.

Egy koncepciós perrõl szóló tanulmányban nem vállalkozhatunk a polihisztoriéletmû bemutatására.

Már letartóztatása elõtt meggyûlt a baja a régi pénzek magánmúzeumbanvaló õrzéséért. A rendõrségen többször feljelentették, hogy aranypénzt rejteget.

33

Ismert volt, hogy dr. Andrássy Ernõ régi pénzgyûjteményében van egy II. Józsefcsászár emlékét idézõ 1791. évi aranypénzt. Végül a pénz a Román NemzetiBank tulajdonába került. Az „ügy” a Székelyhíd rajoni, majd a Nagyváradtartományi bíróságra került. Dr. Andrássy Ernõ, aki minden vagyonát, szabadidejét a tudományos kutatásra áldozta, ki kellett fizesse a perköltséget, s mégörülhetett, hogy ennyivel megúszta.30 1952 decemberében a numizmatikaigyûjteményét elásta. Feljelentették. 1953 januárjában a tartományi milíciakiszállt, s elkobozta a 6 kg-os ezüstpénz-gyûjteményt.

A román kommunista hatalom rablását bizonyítja, hogy a páratlan értékûgyûjteményeken kívül – köztük 4560 darab régészeti leletet, 6000 régi pénzt –elvittek 40 márkás festményt, szõnyegeket, a zongorát, ritka ezüst evõeszközöket,régi bútorokat, porcelánt. Még szerencse, hogy a szülõi házat az édesanyja 1930-ban dr. Andrássy Ernõ feleségére íratta, így a családot nem rakhatták ki az utcára.Minden más vagyonukat, a hatalmas szõlõst elvették!

Dr. Andrássy Ernõ a második bécsi döntés után õrséget állítatott a románcsaládok védelmére. Pop Victor közjegyzõt – aki magyarellenességérõl voltközismert – felváltva védelmezték, a házát, az életét. Vallomásában mégis aztállította, hogy dr. Andrássy Ernõ összeverette a magyar kakastollas csendõrökkel.Ez is súlyosbító körülménynek számított a 25 évi börtönbüntetés kiszabásánál...

Még azt is „bûneként” rótták fel, hogy Dalol a falu címmel háromfelvonásosparasztoperettet írt, s mutatott be Érmihályfalva lelkes színjátszóival. Ezzel –állítólag – a kulákokat dicsérték. Ennyi képtelenség láttán és hallatán egyszerûenmegáll az ész!

Az ötödrendû vádlott, a román származású Man Cornel (Kornél – mindenkiígy szólította) gyógyszerész. 1893. június 9-én született az akkori Nagyváradjáráshoz tartozó Szentandráson, Todor és Juliana fiaként. Gyógyszerész okleveletKolozsváron szerzett, Érmihályfalván patikát nyitott. Dr. Andrássy Ernõ közelibarátja volt. A második bécsi döntés után sem menekült el Érmihályfalváról, mintahogy tették azok, akik 1918 és 1940 között a román csendõrökkel magyarokatverettek meg, lecserélték a magyar tisztviselõket.

A román kommunista hatalom 1949. április 2-án Man Cornel gyógyszertárátállamosította, s ezzel minden vagyonától megfosztotta. A Székesfehérváron éltlánya, dr. Steffler Györgyné Man Olympia szerint: – Politikával sohasem foglal-kozott, még társasági szinten sem. Ennek ellenére 1958. június 14-én letar-tóztatták, minden személyi vagyonát elkobozták. A nagyváradi Securitatéra vitték,ahol az idõs, 65 éves férfit hat héten át a legkegyetlenebb módszerekkel vallatták,amíg azt nem vallotta, amit hallani akartak tõle, hogy: „hazaáruló, mert atársadalmi rend elleni összeesküvésben vett részt. Ez volt a koholt vád is ellene.

Édesapám ereje hat hét után végül megtört, s aláírta az elõre elkészített«beismerõ vallomást». Saját elmondása szerint a hathetes kínzás után annyirakimerült volt, annyira meggyötörték, hogy a halálos ítéletét is aláírta volna.”

A hatodrendû vádlott Számadó Ernõ, az Érmellék költõje volt. 1907-benszületett Ausztriában. Törvénytelen gyermek volt, egy Seligo nevû olasz férfi voltaz édesapja és egy Számadó nevû magyar nõ az édesanyja. Az anyakönyvbe mégSeligo néven írták be, de késõbb hivatalosan is Számadóra változtatta a nevét.

A költészet, az újságírás és a színészet egyaránt vonzotta. Választott falujában,Érkeserûben is vándorkomédiásként érkezett, de lemaradt a társulattól, „mert

34

egy egész életen át hûséges Sárikája szemei és az érmelléki lápvilág egyarántmegigézik.”31

1934-ben a Vasárnapi Újság munkatársa lett, 1942-ben megjelent az elsõverseskötete. Számadó Ernõt az Érmelléke Áprilyjaként tartják számon. Õ keltiéletre a „Roppant kiterjedésû nádasok, mocsarak, morotvák, láperdõk, dágványok,tavak, erek” világát.

Politikai okokból már a harmincas években elítélték. Bírósági eljárás indultellene, támadó hangvételû, lázító versei miatt. A háború elõl, Budapest zajátólmenekülve a történelmet õrzõ, elfelejtett „szigeten”, az Érmelléken keresettmenedéket és megnyugvást. Ahogyan Tuduka Oszkár írja: „Érkeserû nemkeserûséget hoz, hanem az újramegtalálás vigaszát. Benne él a maga teremtettemesében, a valótlan valóban.“

„Kandallóból szökött aranylepkékJátszadoznak a sublód felett,Míg szívem bölcsõjénél halkanMesét mond a tündér képzelet.”

Békést vallotta „szûkebb hazájának”, nevelõ szülei itt járatták iskolába,Mezõberényben végezte a gimnáziumi osztályokat. Sok mindennel próbálkozott:volt órásinas, kifutó fiú, vándorszínész. Budapest utcáin saját festményeitárusította, s közben rangos folyóiratok közölték a verseit.32

A népiesek közé tartozott, mindvégig megõrizte a magyar dalformát. Aharmincas években több lap és folyóirat – Perspektíva, az Erdélyi Helikon, aNépszava, a Napkelet, Tolnai Világlapja, a Színházi Élet, az Új Idõk, a Vasárnap– közli verseit. Ekkor megjelent kötetei: Újsütet kenyér, Arccal borulok a földre,Májusfa. Nagyon sok verset írt gyermekeknek és felnõtteknek. Igazi otthonra,megértõ társra Érkeserûben talált. Átszelvén a „kardok csörtetését”, itt szólalmeg igazi hangján: „Finom hangú, impresszionista veretû képsorokkal idézi a tájsajátos világát, levegõjét, színeit, s szinte tárgyszerû pontossággal írja le azokatúgy, hogy a láp, az Ér muzsikája a költõ bensõ érzésvilágának, halk szavúszomorúságának a kifejezõje legyen:

„Az én szívem csupa-csupa vérItt temet el a bánat, amerreVirágok közt kanyarog az Ér.”

(A legszebb hajnalon)

Még 1956-ban megjelennek a bukaresti Állami Kiadónál meséi (Csodálatosmakrapipa), s verseit is közlik erdélyi folyóiratok, de verseskötete már nemláthatott napvilágot.”33

Nem, mert Számadó Ernõt is 73 társával együtt „hazaárulás” és „az államrendelleni fegyveres összeesküvés” vádjával 1958 júniusában (a pontos dátumotegyelõre nem tudjuk) letartóztatták. Nem sokkal letartóztatása elõtt vette át azErdélyi Ifjúság Babérkoszorúját. A kirakatperhez szükség volt egy rendkívülnépszerû, közkedvelt költõre, akire – micsoda paradoxon: a Horthy-rendszer ellenlázadozott – rá lehetett fogni az úgynevezett tõkés-földesúri rendszer mindenbûnét, a hazaárulás „gaztettét is”.

A hetedrendû vádlott Fekete Károly festõmûvész volt. Érmihályfalván született1898-ban. Szorgalmas, jómódú iparos családból származott. Tehetségét korán

35

felismerték. Elõbb a nagybányai szabadtéri festõiskolában tanult, majd a budapestiakadémiára került, ahol Réthy István, a Képzõmûvészeti Akadémia rektorafelismerte kivételes tehetségét, s nemcsak támogatta mûvészi pályáján, hanemközvetlen barátjává fogadta. Olyan mûvészeket mondhat barátjának, mint Iványi-Grünwald Béla, Csók István, Thorma János, Szabó István, a KépzõmûvészetiAkadémia tanára.

A másik nagyon tehetséges festõmûvésszel, Pirk Jánossal közösen készítettékel az érmihályfalvi római katolikus templom freskóit, belsõ díszítését. FeketeKároly készítette el az oltár háta mögötti fal festményeit. Az angyalok címûfestményéhez Andrássy Kata, Popovici Lucia érmihályfalvi gyerekek „álltakmodellt.”

Fekete Károly családja az érmihályfalvi kéményseprõüzem (ilyen is volt!) ajómódú, tehetõs iparosai közé tartozott. Fiukat nagy gonddal és nem kis költséggeltaníttatták. Elõbb a nagykárolyi, majd a szalontai gimnáziumban tanult, 1916-ban a Debreceni Református Kollégiumban érettségizett.

Beiratkozott a nagyváradi Jogakadémiára, de tanulmányait rövidesen abbahagyta, mert – kortársaihoz hasonlóan – vonzotta a nagybányai festõiskola. Párizsfényei, az impresszionizmus villanásai akkor érik el Erdélyt, amikor Fekete Károlya festõiskola növendéke, majd hat évig a budapesti akadémián tanult. Innen indultEurópa nagy mûvészeti központjai felé. Tanulmányútjának fontosabb állomásai:Bécs, Párizs, Róma, Firenze, München. A Vatikánban XI. Pius pápa már magán-kihallgatáson fogadta.

Hat év után visszatért szülõvárosába, Érmihályfalvára. Akárcsak SzámadóErnõt, vonzotta a süppedõ homok világa, a végtelen kiterjedésû láp. Elsõkiállítására is Érmihályfalván került sor. Emlékezetes kiállításai voltak Kolozs-váron, Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Aradon, Temesváron, Nagykárolybanés Budapesten, a Nemzeti Szalonban. Festményei már a harmincas évekbeneljutottak az Amerikai Egyesült Államokba. A harmincas évek derekán – 1934-ben – elkészítette a zilahi görög katolikus templom ikonosztázát. Az ítélethozatalkorez is vádpontként szerepelt, a felszámolt görög katolikus egyházat támogatta.

A második világégés idején sem hagyta el szülõföldjét. Az 1956-os magyarforradalom kitörése bizakodással és reménységgel töltötte el. Akárcsak vádlott-társai, abban reménykedett, hogy a budapesti és vidéki forradalom elhozza azutódállamokban élõ magyarság összefogását, sikerül végképp megszabadulni aszovjetek és a kommunisták diktatúrájától.

Fekete Károly Sass Kálmán baráti köréhez tartozott. Neve ott szerepelt dr.Hollós István noteszében is. A jegyzetfüzetbe beírt 73 személyt – köztük FeketeKárolyt is – 1958-ban letartóztatták. Ez a jegyzetfüzet vált a tárgyaláson döntõbizonyítékká.34

A romániai koncepciós perekben corpus delicti-ként gyakran emlegetnekkülönbözõ jegyzetfüzeteket, névsorokat tartalmazó noteszeket. Hollós István sema „fegyveres összeesküvés” vagy a „kémcsoport” tagjainak a névsorát írta be azalkalmi füzetbe, hanem azokat, akikhez személyes jóbarátság fûzte. Éppen ezérta gondatlanul és felelõtlenül összeállított névsorért tartják – utólagosan is – HollósIstvánt a szekuritáté kollaboránsának, besúgónak. Tény: dr. Hollós Istvánõrizetbevétele után egymás után következtek a letartóztatások. 1958. júniuselejétõl 1958. július 25-ig a csoport minden tagját letartóztatták. Fekete Károlyvolt a hírhedt jegyzetfüzet egyik áldozata.

36

Az érmihályfalvi csoport valóban a határmente legtekintélyesebb, legnagyobbtársadalmi befolyású magyar személyiségeibõl állott, akik a polgári értékrendettekintették igazi mércének. A kommunista hatalom ezt a réteget vette célba, atekintélyes vagyonokat akarta megkaparintani. Az Érmelléke falvaiban azúgynevezett kulákság fizikai megsemmisítésével remélték a kollektivizálás, aszovjetizálás folyamatának felgyorsítását.

A legtekintélyesebb gazdák közé tartozott a biharfélegyházi Borbély József.Kivételes intelligenciával áldotta meg a Teremtõ ezt a hallgatag, szerény embert.Ez lett a veszte! Amolyan bihari ezermester volt. Igazi élete, szenvedélye a zenevolt, imádta az orgonát. Elõbb énekelt a templomi kórusban, majd fillérekérthasználhatatlan harmónikákat vásárolt a nagyváradi és érmihályfalvi ócska-piacon. Azok alkatrészeibõl egy használható harmóniumot készített. KözbenNagyváradon napszámos munkával pótolta a jövedelmét. Így tornázta fel magáta jobb módú parasztok közé. Ráadásul a felekezeti iskolák 1948-ban történtállamosítása után õ lett a biharfélegyházi református egyházközség kántora, egyiklegmegbecsültebb presbitere. Az ilyen feltörekvõ, önerõbõl tollasodó kiválógazdaembereket szívbõl utálták a kiskirályként viselkedõ, rendszerint analfabétapárttitkárok. Könnyû volt bárkire ráfogni, hogy szabotálja valamelyik mezõ-gazdasági kampányt, a szérûn való cséplést, a kötelezõ beszolgáltatást. Innenmár csak egy lépés volt – a hatalom szemében! – a „fegyveres összeesküvés”-benvaló részvételig, az „önálló Erdély megalapításának” szorgalmazásáig, a„kémkedésig.”

A vizsgálati fogság, a vallatások és kínzások sora, majd a börtönévek olyanlelki sérüléseket okoztak, hogy nemcsak az elítéltek, hanem a közvetlen hozzá-tartozók, a családtagok nagy része néhány év leforgása alatt elköltözött az élõksorából. Nagyon nehéz, néha lehetetlen rekonstruálni az egykori meghurcoltakéletútját.

Erzsébet diakonisszát például azért sújtották 15 évi börtönbüntetéssel, mertaz érmihályfalvi egyházközség tagjaként vezette a presbiteri jegyzõkönyveket, õírta be az Érmihályfalvi Református Egyház emlékkönyvébe mindazokat, amiketSass Kálmán fontosnak tartott. Õ volt a koronatanúja Sass Kálmán prédikációravaló felkészüléseinek. Balaskó Vilmos emlékirata második kötetében (419. oldal)megjegyzi: „Tömve volt mindig a templom, amikor Kálmán prédikált. Lehetõségszerint én is a templomban voltam, a növendékek kíséretében. Oly vakmerõenprédikált, hogy több alkalommal megdöbbentem az olyan nyílt kijelentésein, hogy:«nem Hitler és nem Sztálin intézi a világ sorsát, hanem a magasságos mennybéliÚristen!»”.

Erzsébet diakonisszát és még néhány kiváló érmihályfalvi gazdát azért kellettvégképp elhallgattatni, mert koronatanúi voltak a kollektivizálási õrület vissza-éléseinek. Sajnos, Érmihályfalva dúsgazdag határát, termékeny földjeit, szõlõ-ültetvényeit a román kommunista állam megkaparintotta, s ezzel évtizedekrevisszavetette a század elején és a két világháború között elkezdõdött gazdaságifellendülést.

„Kálmán, mint a célbavett nemes vad, azonnal felfogta a veszély nagyságát. Apresbitériumban gyötrõdve tárgyalták a lehetõségeket. Õszintén feltárták azeshetõségeket, azt is, hogy elõre kilátástalan minden ellenállás.

37

(...) A presbiterek közül vagy hármat Kálmán gyõzött meg, hogy adja be avagyonát a termelõ szövetkezetbe. (Valójában egy sajátos társas gazdaságba, aholcsak a gépeket vásárolták közösen, a földet egyénileg mûvelték! – T.Z.) Ezek egyike(Rimay János – T.Z.) lett ott az elsõ elnök. Ezt is elítélték” – írja emlékiratábanBalaskó Vilmos. Rimay Jánost azért ítélték 25 évi fegyházra, azért keverték belea „fegyveres szervezkedésbe”, mert kiváló gazdaként nem tudta tétlenül nézniazt a rablást, ami a „közösben” folyt, józan ösztönével tiltakozott a gazdaszellemszétverése, megcsúfolása ellen. 40 hektár földje volt.

Sass Kálmán több mint egyévi vizsgálati fogsága után Érmihályfalváról 24személyt tartóztattak le. Köztük – a már ismerteken kívül – dr. Visky József orvost,Oláh Nándor fogtechnikust, ezermestert, Sallay Lajos gyógyszerészt, Torda Dánielkiváló géplakatost, Csongrádi Gábor lakatost, Csongrádi Ferenc asztalost, NagyLajos szabómestert, Fehérvári Elek vasutast, Ragyavay János földbirtokost, ZefferMihály kollektivista földmûvest, Somogyi Ferencet.

Közülük a „koronatanúként” emlegetett Fehérvári Elek életútja a „leg-színesebb.” Õ volt a vasúti raktár fõnöke, amolyan mindentudó és „minden lébenkanál”-ember. A vádirat szerint a csoport tagjai Belgiumból kapták aszervezkedésre és a rendszer elleni támadásra vonatkozó híreket. Mindezt –közvetítõk útján – Magyarországon keresztül szóban és írásban juttatták el SassKálmánhoz, az „árnyékkormány” miniszterelnökéhez. Fehárvári Elek továbbítottaa híreket. Fehérvárinak két gyönyörû lánya volt, mindkettõt letartóztatták,vizsgálati fogságban tartották, de nem ítélték el. Van egy olyan változat is, hogy akisebbik lányt bezárták, annyira megijesztették, hogy kész tényként „köpte be“az egész, Belgiumból irányított, minden reális alapot nélkülözõ kémkedésihistóriát. Sajnos, a hatalom által tudatosan táplált rettegés és félelem megtette amaga romboló hatását: Fehárvári Elek mindkét lánya rákban pusztult el!

Tanulmányunkban többször említettük, hogy a meghurcoltak, elítéltek dr.Hollós Istvánt tekintették a fõbûnösnek, besúgónak, a szekuritáté informátorának.Balaskó Vilmos emlékirata második kötete 63. oldalán a következõ sorokatolvashatjuk:

„Az egyik jónevû lakatosmestert (minden bizonnyal a cséplõgép-tulajdonosTorda Dánielrõl van szó – T.Z.) például úgy „szervezte be” Hollós Pista, hogy bementhozzá a mûhelyébe és beszélgetni kezdett vele. Aki pedig Hollóssal odáig ment,az megállt kint az ajtó mellett és hallgatózott.

Aztán szokás szerint Hollós mindjárt arra fordította a beszélgetést, hogy megfog változni a világ (minderre a magyarországi forradalom és szabadságharc idejénkerült sor! – T.Z.), és akkor õ mihályfalvi rendõrkapitánnyá fogja kinevezni alakatosmestert. Az pedig haraggal rákiabált:

– Menjen innen ki, uram, mert hozzávágom ezt a kalapácsotErre Hollós eltávozott, de amit rábíztak, elvégezte és érvényes maradt. Mert,

akinek valamit ígért Hollós, azt „beszervezte” – mondta egy alkalommal azankétáló tiszt.

A „beszervezettek” között volt Oláh Nándor fogtechnikus, akinek egy legfõbbbûne volt, hogy hajóval akart a Fekete- tengerre kijutni, s ott – a képtelenségekettartalmazó vádirat szerint – az „imperialistákkal akart kapcsolatot teremteni”.Érolasziból Balaskó Vilmos harmadrendû vádlottat tartóztatták le legelõször, 1958.

38

május 20-án. Õt követte Kövessy Árpád földbirtokos. A szervezkedésben valórészvétel mellett ellene az volt a másik vád, hogy tiszt volt a Horthy-hadseregben.

Kövessy Árpád után Nagy Imre, Deák József, Kövesi Imre és Szodrai Gáborföldmûveseket tartóztatták le. Az õ letartóztatásukkal, majd elítéltetésükkel afõcél: a kollektivizálás ütemének meggyorsítása az Érmelléken.

Biharvajdáról elsõként Virágh Lajos református lelkészt tartóztatták le. Ebbena csoportban már a harmadik református lelkész raboskodott. Virágh Lajos feleségea helyi kollektív gazdaságban dolgozott, a helyi kiskirályok, tartományi kiküldöttekés pártaktivisták ágyasa lett. A lelkész minderrõl tudott és saját maga terjesztettea feleségével kapcsolatos pletykákat. A közvetlenül érintett párttitkár letar-tóztatta. Akkor már egymásután tartóztatták le az érmihályfalviakat, így az õ„ügyét” is a csoporthoz csapták. Már a tárgyalás idején a felesége elvált tõle, segybekelt a párttitkárral.

Egymás után tartóztatták le Szász Ferenc tanárt, Hadnagy László tisztviselõt,Székely Gyula kisiparost, Székely Albert kocsigyártót, Székely József kisiparost,Szabó Sándort és a született tehetségként számontartott Borbély József földmûvest.

Az érmihályfalvi csoporthoz csatolták az Uray báró ügyét is, akinek Körtvélyesés Piskolt között, Érmihályfalva mellett volt tekintélyes birtoka. Uray Lászlóvalegyütt még öt személyt – köztük Báthory Zsigmondot és Biki Károlyt – tartóztattakle, s terepjáróval szállították a szekuritáté nagyváradi börtönébe.

Uray bárónak származása mellett egyik „fõbenjáró bûne” volt, hogy mindeneszközzel hadakozott a traktor elterjedése ellen. Legendás mondását a tárgyalásonis felemlegették:

„A traktor az büdösít, az ökör az trágyáz is!”

Vizsgálati fogság, tárgyalás

Sass Kálmánt 1957. február 5-én tartóztatták le. Õt több mint egy éven átvallatták, kínozták. Balaskó Vilmos emlékiratában joggal jegyzi meg:

„... 1958 októberéig Kálmán szenvedett a legtöbbet! (...) Általában eddigmellõztem a megpróbáltatásaink részletes leírását. De most, Kálmán esetében,kénytelen vagyok részletesen kitérni, hogy milyen „bõrremenõ” próbák közt voltkénytelen olyan kijelentéseket és vallomásokat tenni, amelyeknek nem volt semmivalóságos alapjuk.

A tárgyalás alkalmával láttuk újra egymást. (...) S Kálmán, ez az egykor erõsnézésû, fekete szemû, inkább vad és elszánt tekintetû, máskor oly erõs alkat,most meg volt görnyedve, arca, szeme beesve öregesen, bõre, az egykor piros-barna, most hamuszürke, hallása meggyengülve. Alig lehetett ráismerni!

Mikor összekerültünk a cellában, a vasak és láncok súlya alatt, s a halálnakárnyékában, lassan megnyílt a szíve neki is és elbeszélte szenvedéseit.

Elõbb valami altatási eljárással próbálkoztak. Ehhez azonban túl erõs volt aKálmán ellenállása. Aztán nekem is eszembe jutott, hogy én is álmos lettem akihallgatások alkalmával és nem emlékeztem semmire, amikor a cellába vissza-tértem.

(...) Majd sokkal késõbb Andrássy doktor sok szakértelemmel beszélte el, hogyvele is úgy történt, mondván: „Amikor a fejem lekókadt, már tudtam, hogyhipnotizálnak valahonnan. Ismertem én jól ezt az eljárást!”

39

(...) Mikor aztán az altatási módszer nem vezetett kellõ eredményre, komolyabb„módszerek” kerültek sorra. A legutolsó lett a legsúlyosabb. (...) Így került Kálmánegy szokatlan pozícióba, hogy a két asztal között egy vasrúdon fejjel lefelé csüngöttés a két talpát kezdték korbácsolni. Most már úgy érezte Kálmán, mondván: „Ittmár nincs reménység semmi szabadulásra, itt már úgyis minden mindegy, mondokén, amit csak akarnak tõlem!”

Minden ütésnél folyton kérdezték: „Mit csináltál? Mi voltál, te, az emberekközött, vezér?

– Nem! – nyögtem kínomban – én kém voltam!– Mi voltál: kém?– Igen, kém voltam.Nagyon élvezték ezt a fordulatot, nagyokat kacagtak. Még egyet szorítottak

rajtam. Ekkor Édesanyám fehér alakja jelent meg elõttem Gálospetribõl,gyermekkoromból. És tovább nyögtem: Igen, én kém voltam! Mister Gál (Gálos-petribõl).

– És mivel kémkedtél?– Repülõgéppel!Harsányan nevettek. Erre én elvesztettem az öntudatomat.– Mikor magamhoz tértem – beszélte tovább Kálmán –, a cellámban feküdtem

a betonágyon. Tagjaim súlyosak voltak, mint az ólom. A két talpam és a lábamfeje úgy fel volt dagadva, hogy semmiféle lábbelit vagy papucsot nem tudtamfelhúzni. Erre kaptam egy olyan szõrposztó csizmát, amit télen az õrségbe állókszoktak a csizmára felül ráhúzni. Ebben jártam, amíg le nem lohadt a lábam. Úgylátszott, megelégelték a próbákat és többet nem vittek kihallgatásra. Meg lehettekelégedve az eredménnyel.

(...) A repülõgép meg onnan juthatott eszembe, a tudat alatt, hogy egyszer, azodaát való forradalom idején alkalmam lett volna egy helikopterrel elmenni ésitthagyni mindent. De nem tudtam megtenni.”

A siralomházban elhangzott utolsó Sass Kálmán-vallomás mintegy „hitelesíti”a szekuritáté legkegyetlenebb és leghírhedtebb vallatási módszerét: addig vertéka letartóztatott talpát, amíg mindent beismert, amit a vallatók hallani szerettekvolna! A késõbbi letartóztatottak általában kétkednek a szadizmus ilyen abszur-ditása hallatán. Balaskó Vilmosnak, a legjobb barátnak, maga a halálraítélt, akivégzés elõtt álló Sass Kálmán vallotta meg mérhetetlen szenvedéseinek egyévesidõszakát.

A szekuritáté pribékjei miért alkalmazták a kínzásnak ezt a legembertelenebbformáját?

A második bécsi döntés után Érmihályfalván, a Gorove-erdõségben nagy-szabású erõdépítési munkálatokat terveztek. A magyar honvédség vezérkaramindenben kikérte Sass Kálmán véleményét.

Az úgynevezett „székely korridor” esetleges megvalósításának egyik fontosláncszeme lett volna a román–magyar határ közelében lévõ Érmihályfalva. Amagyar Államtudományi Intézet munkatársai 1940-ben, amikor felmerült atrianoni békeszerzõdés megváltoztatásának lehetõsége, a területrendezés külön-bözõ módszereit dolgozták ki.

Az egyik elképzelés az úgynevezett „korridoros” megoldás lett volna. Ennekis volt egy „egyszerû” és egy „bõvített” változata. Az „egyszerû korridor”-oselképzelés szerint Észak-Erdély román többségû vármegyéi továbbra is Romá-

40

niához tartoznak, s a döntõ többségben magyarok lakta Székelyföldet egy keskeny„köldökzsinór” – Nagyvárad–Királyhágó–Kalotaszeg–Kolozsvár–Torda–Dicsõ-szentmárton–Marosvásárhely vonallal – kapcsolta volna az anyaországhoz.

A „bõvített korridor”-os változat szerint a Székelyföld egy széles, egész Közép-Erdélyen áthaladó sávval kapcsolódott volna Magyarországhoz. A „partiumos”megoldás szerint a Partium és Bánság egy része Magyarországhoz került volna.

Volt egy „nyelvhatáros” változat, amely szerint a határmenti keskeny sáv –Szatmárnémeti–Nagykároly–Nagyvárad–Arad – került volna vissza Magyar-országhoz.

A második bécsi döntés során a „bõvített korridor”-os megoldás alapjánosztották el Észak- és Dél-Erdélyt, Románia és Magyarország között.35

Érmihályfalvának és környékének a vitás területek megosztásában minden-képpen fontos szerepet szántak. A román kémelhárításnak még a magyarcserkészet felépítésérõl is pontos információi voltak. Az 1990 után megjelentdokumentumkötetekben egymást érik a „rongyos gárda” mûködésérõl szóló titkosjelentések. Sass Kálmánról a román szigurancia már a két világháború közöttvaskos dossziét készített. Nyomon követték minden lépését. A vallatások soránminden bizonnyal a védelmi tervekkel kapcsolatos információkat akarták kiverni– bármilyen áron! – a letartóztatottból.

Az 1939-ben Romániából kitoloncoltak, majd a második bécsi döntés utánErdélybe visszatérõk mindenikét a román hatóságok meghurcolták, internálták,bebörtönözték. Az 1882-ben Hajdúböszörményben született, majd Szamoskrassónreformátus lelkipásztori szolgálatot végzõ Oláh Sándor is az „államellenesösszeesküvés” vádjával kitoloncoltak között volt. 1940 szeptemberében a bevonulómagyar hadsereggel tért vissza Nagybányára. 1945-ben átélte Budapest ostromát,majd visszatért a Zazar-parti városba. Másnap a román hatóságok letartóztatták:Fernezelyre, Szatmárnémetibe, majd Nagyváradra hurcolták. Késõbb, espereskorában is állandóan zaklatták, a szekuritáté elkobozta az egyházmegye történetétbemutató kéziratát.36

Ha az 1939 októberében letartóztatott, majd december 21-én Romániábólkitoloncolt, majd visszatelepült magyarok közül bárkit letartóztattak, azt azonnalkapcsolatba hozták Sass Kálmánnal. Amikor a nagybányai Oláh Sándor refor-mátus lelkipásztort letartóztatták, azonnal házkutatást tartottak Sass Kálmánérmihályfalvi parókiáján is. A pincében valami robbanóanyagot találtak, amit akáplánja, Horváth Viktor rejtett el. Sass Kálmánt azonnal letartóztatták!

Meghurcoltatásával kapcsolatban van egy döbbenetes egyéni élményem. Asvédországi Erdélyi Könyv Egylet – az EKE – meghívásának köszönhetõen 1994októberében és novemberében két hetet töltöttem Svédországban. Gazda Józseffelközösen írtuk meg a Kövek egy siratófalhoz címû kötetet, amely az EKE jóvoltábóllátott napvilágot. A kötet a román kommunista diktatúra által kivégzett, öngyil-kosságba kergetett – „megöngyilkolt” – erdélyi magyar mártírokról szólt.

Lundban, a Magyar Házban tartottam elõadást az érmihályfalvi csoportmeghurcoltatásáról, az elítéltek szenvedéseirõl. Elõadás után felszólalt az azótaelhunyt zombori (Jugoszlávia) református lelkész, Békássy Zoltán. Tito titkos-rendõrsége heteken át zaklatta, kihallgatta, mert a kolozsvári teológián év-folyamtársa volt az 1958-ban kivégzett Sass Kálmánnak. A magyarországikapcsolataira, egyetemi tevékenységére voltak kíváncsiak.

41

Ez is 1956 hiteles történetéhez tartozik: a volt szocialista blokk titkos-rendõrsége együttmûködött a különbözõ országok belsõ ellenzékének elhallgat-tatásában vagy akár fizikai megsemmisítésében! A zombori református lelkésztéjszakákon át vallatták: mit tud az érmihályfalvi „fegyveres összeesküvésrõl”, az„árnyékkormányról”?

Csak a titkos dokumentumok zárlatának feloldása után tudhatjuk meg: aszekuritáté miféle „államellenes összeesküvéssel”, nemzetközi „kémkapcso-latokkal” vádolta Sass Kálmánt és társait? A nagyváradi Criºana 1993-as lapszámaki is mondja a „szentenciát”: Sass Kálmán 1939. évi kitoloncolása után „Budapestenkémiskolában” készült a románok elleni támadásra. Ilyen „egyszerû” volt az egész.Holott 1939. december 21-e és 1940 szeptembere között a budapesti Fasori templomlelkipásztora volt, Szabó Imrével együtt. A felesége, Tõkés Mária, ideérkezett alegnagyobb gyermekükkel, Enikõvel együtt. Magyarországon született a másodikgyermekük.

A vallatások során nagyon sokat zaklatták az 1939-ben felerõsödõ románnacionalizmus fenyegetése ellen polgári kezdeményezésre alakult ÖnvédelmiSzervezet miatt. Többszörösen a fejére olvasták azokat a vádakat, amelyekért 1939-ben egyszer már kitoloncolták.

A másik „bûne” az 1944–1945-ös impériumváltozást követõ szerepvállalásavolt. 1952-ben is bebörtönözték.

Sass Kálmánt 1957. február 5-tõl 1958. február végéig vallatták. Ekkortartóztatták le a másodrendû vádlottat, dr. Hollós Istvánt. Hogyan emlékszik visszaminderre dr. Andrássy Ernõ? (Szerencsére megmaradt a szabadulás utánifeljegyzése!)

„Még a magyar uralom alatt történt, hogy nyílt gyûlésen (nõegyleti) erõsenkikelt a románság ellen Sass Kálmán tiszteletes. Azonnal megmondtam neki,nem lovagias azokat bántani, akik most védtelenek. Majd az impériumváltozásután figyelmeztettem, hogy költözzenek innen, mert ezt még számonkérik tõle.Majd az 1956-os események alkalmával néhány udvarban röpcédulát találtak.Ezeket Sassnak tulajdonították. Késõbb 1957-ben letartóztatták, Váradra vittéknéhány más fiatalemberrel együtt. Majd 1958 tavaszán dr. Hollós Istvánt vittékel. Aztán április után gyakran két-három embert éjszaka bevittek Váradra.Többeket kihallgatás után hazaengedtek. Június közepéig összesen tizenhatszemélyt vittek be, akik bent is maradtak. A hazajöttek elmesélték, hogykihallgatás közben sokszor az én nevem is elõkerült. Majd egy párttag nõ bejött arendelõbe. Ne tessék félni, mi nem engedjük, hogy a doktor urat elvigyék.Nyugodtan lehet aludni. – Mivel soha nem tettem semmit sem a Párt, sem azállam ellen, tényleg nyugodt voltam. Folytattam az ottományi földvári szigeten abronzkori ásatást. Kaptam 1–1 autót, hogy hamar megjárjam a szigetet. (OrdenlichIván múzeumi asszisztens állandóan kint dolgozott, illetve dolgoztatott. Anapszámot a saját zsebembõl fizettem.)

1958. VII. 25-ikén d.u. 6 órakor behozta Iván a két nagy ládát tele ásottrégiségekkel. Kifizettem 2800 leit. D.e. megérkezett az anyósom Miskolcról, asógornõm – Ilonka – utazott elébe Püspökiig. Ugyanakkor itt volt nálunk Ernõfiamék kislánya, Juditka. De napközben annyi betegem volt, hogy nem tudtam acsaláddal beszélgetni. Este fáradtan lefeküdtem szokásom szerint. Fél 10-korbekopogtattak: Államvédelmi rendõrség.

42

Ilonka beengedte, én kezdtem öltözködni. Nagyon udvariasan mondták:Mennem kell velük Váradra, a parancsnok óhajt kihallgatni, de pár nap múlvajöhetek haza. Elhittem.

Amikor a családtól elbúcsúztam, kérdezte a kisunokám: Nagyapa téged mosthová visznek? Könnyes szemmel megcsókoltam. Irénkémtõl nem is búcsúztam elérzékenyen, mert bíztam abban, hogy jövök vissza. – A két tiszt, Kanalas és Ficakikísértek az utcán várakozó dzsiphez. Ott volt egy sofõr és egy civil, akinek afarzsebébõl egy nagy pisztoly állt ki. Beültem hátra. A két tiszt elköszönt. Mentekvissza házkutatást tartani, ami reggel 5 óráig tartott. A hálószoba nem érdekelteõket. De annál inkább a könyvtár. Képesek voltak szinte egyenként átnézni a4200 darab könyvet. Az õket érdeklõ példányokat félretették. Mivel a váradi államikönyvtár és levéltár is megbízott, hogy minden olyan könyvet, akár fasisztatartalmú vásároljam meg, és ami nekik fontos lesz, odaajándékozom. Így voltelég sok úgynevezett tilos könyvem is. Tudtam, hogy az ilyenek nem lesznek újrakinyomtatva, tehát féltve vigyáztam rájuk. Megtörtént, hogy 1–1 érdekes könyvetmaga a Siguranca kérte el tõlem vagy kölcsön, vagy örökre. Tehát az én könyvtáramnem volt „titok”.

Összesen: 61 darabot vittek el. Mindenikbe a feleségemnek kellett aláírásávaligazolni, hogy az én tulajdonom volt. 20 darabot külön le is fényképeztek és aletartóztatási aktákhoz csatolták. – 10 órakor indultunk a kis kocsival. Székely-hídon át az út rossz, rázós. Útközben beszélgettünk udvariasan. Püspökinélmegálltunk. Szép csendes éjszaka volt. Amikor a vasútállomás elõtt elrobogtunkaz óra 12-t mutatott. Pár perc múlva a Siguranca kapuja elõtt álltunk meg. Kettõtdudált. Kinyílt a nagykapu és mindjárt be is csukták, hogy szinte automatikusanzárt a belsõ kapu. Ott kiszálltam és felvezettek (mellettem jött egy õr) a fõlépcsõnaz emeletre. Ott egy fõhadnagy fogadott. Nevemen szólított. Bementünk azirodába. Leültetett. Banális dolgokról beszélgettünk. Közölte: ki fognak hallgatnia többi mihályfalvi letartóztatottakról. Elébem tett egy csomó papírt. Írjakjellemzést mindenkirõl, a sorrend nem fontos. Kirõl mit tartok fontosnak? Lassanmúltak az órák. Fáradt voltam. Egyszer csak kezdtem szédülni és a szívemkihagyva verni. Kértem engedjen a földre ülni. Nekitámaszkodtam a falnak.Jobban lettem. Visszaültem az íróasztalhoz és folyattam az írást. 7 órakor cseréltéka tisztet. A két új kihallgató köszönt. „Maga az a hullarabló?” Igennel feleltem.Tekintve, hogy ásatás miatt már sok sírt nyitottam fel és a csontvázak melletttalált tárgyakat magamhoz vettem és a múzeumba helyeztem el. Aztán és késõbbmás kihallgatásoknál is azt firtatták, miért én lettem a Magyar Párt elnöke a 40-es évek elõtt? Miért? Mert engem választottak meg, engem szerettek. Tudták,hogy nem vagyok soviniszta. Kerestem a román–magyar barátságot. De úgy látom,most õk szakították meg ezt az általam óhajtott barátságot. – Amikor kihallgatásrafelvezettek, olyan szemüveget tettek a szemem elé, amin üveg helyett fekete pléhvolt. A legcsekélyebb világosság sem jött be sem rajta, sem mellette. – Amikor egykihallgatáson olyan nevetséges vádakkal jött elõ az õrnagy, Wohl, hogy leszálltnálunk a falu szélén egy német repülõgép és én azzal küldtem kémjelentéseketMünchenbe, ilyen abszurdum vádra természetesen dühbejöttem. Felugrottam.Tiltakoztam. Odajött mellém Wohl. Kérem ne izgassa fel magát, hiszen mi jobbanismerjük, mint saját maga. És tudjuk, hogy nem csinált semmit. De rendeletetkaptunk, félre kell állítani. Csengetett az õrnek. Visszavezettek. – Pár nap múlva

43

ismét felvezettek. Próbált félszemével szuggerálni. Álmos voltam. Éreztem, hogyaz ételembe valamit tettek. (Ezt másokkal is megcsinálták.) Nem tudtam jólkoncentrálni. Nem tudtam összefüggõen gondolkozni. Kihagyott az eszem.Egyszercsak hallom, mintha valaki messzirõl beszélne: „Vallja be, hogy maga aRendszer ellensége.” – „Ez nem igaz. Sosem tettem ellene semmit.” Beszélt sokat.Nem tudtam odafigyelni, közben írt is valamit. De milyen érdekes. Azt veszemészre, hogy a fal mozog. A szoba hol bõvül, hol szûkül. Kezdem magam rosszulérezni. Wohl elhallgat. Figyel reám. Aztán reám kiállt: Mondja, hogy igen. – Szinteordítom: Nem. Ez még párszor ismétlõdik. Aztán érzem fent vagyok egy gyár-kémény tetején. Alattam szédítõ mélység, amelybõl füst gomolyog fel. Szédülök.Ismét kiált: Igen. Bólintok a fejemmel és halkan mondom: Igen. – Hamar elémtolja a papírt. Kezembe nyom egy tollat: Itt írja alá. – Aláírtam. Elvezettek.Reggelig nagyon jól aludtam. – Másnap este mégegyszer felvittek. Felolvasta azelég hosszú jegyzõkönyvet. Közben szépen megmagyarázta, hogyha visszavonomaz aláírásomat, más eszközökkel is tudnak rám hatni. Megnyugtattam, mint orvosismerem az itteni vallatási módokat. Eddig is köszönöm, hogy egy ujjal sem nyúltakhozzám. Noha tudtam, hogy ezzel az ítéletemet írtam alá. Itt igazolódott be: Akiidõt nyer, életet nyer. – Még tovább mintegy hónapig eleinte sûrûn, majd ritkábbanláttam a falakon torz arcokat, férfiakat, véres nyakat megjelenni. Aztán utcaitömegfelvonulásokat. Mindenki mozgott, hadonászott. A cella fala hol kitágult,hol annyira összeszûkült, attól lehetett félni, hogy összeprésel. Nyugodt voltam,mert tudtam, hogy ez mind gyógyszerhatás. Valószínûleg indiai kender (Caccalisindica), vegyileg hasis. Sajnos Rimay és Halmágyi még évek múlva is hallucináltak.Balaskót sikerült meggyõznöm, hogy nem elmebajos. Csak a kapott szerektõl voltez és el fog múlni. 2–3 hónap alatt rendbe is jött szellemileg. – 3 hétig egyedülvoltam a kétszemélyes cellában. Tömött szalmazsák volt. Az ajtón kinyithatónyíláson reggel beadták a seprût, kis lapátot. Ugyanitt adták be reggel a feketekávét, kis marmeládot és pici darab kenyeret. Délben a pléhtányérban a levesételt, puliszkát, kanalat, este valami meleg ételt.“

A letartóztatások, elhurcolások célja: megfélemlíteni, kezes bárányokkászelídíteni az Érmellék és a határmenti övezet magyarságát. Korábban a „feketeautókkal”, a magyar forradalom és szabadságharc leverése után a tömegesletartóztatással tartották állandó rettegésben a történelmi Erdély, a Bánság,Partium lakosságát. Érmihályfalván egy váratlan esemény akadályozta meg, hogyújabb és újabb áldozatokat szállítsanak a nagyváradi szekuritátéra.

Dr. Andrássy Ernõ letartóztatása után az asszonyok követelték a helyi milíciaparancsnokságán, hogy bocsássák szabadon a „megmentõjüket”, 2042 gyermekvilágra segítõjét. Az õrparancsnok mindent megígért, csak egyszerû beidézésrõlbeszélt.Valójában a csoport sorsáról a legfelsõbb párt- és államvezetés szintjéndöntöttek.

A vallatások és kínzások során – Balaskó Vilmos és a többi elítélt feltételezéseszerint felgöngyölítették az egész „szervezkedést”. 1947-ben az iskolai szünidõbendr. Hollós István átment Magyarországra. (Akkor még nem ereszkedett le avasfüggöny a magyar–román határon.) Ott részt vett egy titkos politikai gyûlésen,ahol, mint egykori hadbíró századost azzal bízták meg, hogy visszatérve Romániába„szervezkedjék”. Õ azonban nyugatra akart szökni, de a magyar–osztrák határonelfogták. Az akkori magyar államvédelmi hatóságok kihallgatták, majd késõ õsszel

44

átadták a román titkos rendõrségnek, az akkor formálódó szekuritáténak. Afeltételezés szerint: dr. Hollós István érmihályfalvi majd biharvajdai tanár aszekuritáté megbízásából fogott hozzá az „árnyékkormány” létrehozásához.Ugyancsak a feltételezés világába tartozik, hogy a szegény sorsú, gyakran éhezõHollós István kenyér és krumpli ellenében hivatalokat és jó állásokat ígértmindazoknak, akikhez kölcsönért, élelemért bekopogtatott.

Valószínûbbnek tûnik, hogy addig verték a szerencsétlen letartóztatottakat,amíg bevallották, hogy Hollós miniszteri, államtitkári állást ígért, abban azesetben, ha „megváltozik a világ”.

Balaskó Vilmos emlékiratában is utal arra, hogy a szekuritáté nagyváradibörtönében, a vizsgálati fogság idején, a perkezíció (cellakutatás) során a vallatótiszt dühösen ordította Sass Kálmánnak: „Miért akartál te miniszter lenni?” HollósIstvánnak: „És te miért akartál államtitkár lenni?”

Balaskó Vilmos visszaemlékezése szerint a csoportot azzal is vádolták, hogyaz egyik sárgára festett érmihályfalvi ház falára õk festették a vérbe mártotttenyér lenyomatát.

„Érmihályfalván, a háború idején egy háznak a sárga falán, egy vérbe mártott,széttárt ujjú tenyér lenyomata volt látható. Õsrégi, napkeleti, babonás jelvényvolt ez, a pusztulásnak, a kétségbeesésnek és a vérbosszúnak égbekiáltó bûvöspecsétje” – írja Balaskó Vilmos. Érmihályfalva nagy számú zsidóságának igenjelentõs része ott pusztult el a nácik megsemmisítõ táboraiban.

Ezzel a vádponttal Sass Kálmán és néhány társa antiszemitizmusát, zsidó-ellenességét akarták hangsúlyozni, fölnagyítani. Ebben egy szekussá vedlett,egykori margittai izraelita mészáros járt elõl, aki kegyetlenül bánt Sass Kálmánnalés a letartóztatottakkal. Valójában az ellenkezõje volt az igaz: zsidókat mentettekmeg a haláltáborokba való elhurcolástól. Mindezt jó néhány, az auschwitzi poklottúlélt zsidó bizonyította, akik továbbra is közeli barátságban vannak az egykorielítéltekkel.

A vallatások során, a vádirat összeállításánál a szervezkedés csoportos jellegéthangsúlyozták, mint akik elõre elhatározott módon, program alapján akartákmegdönteni a népi demokratikus rendszert. Mindennek annyi valóság alapja volt,hogy a letartóztatottak nagy része közeli, baráti kapcsolatban álltak egymással.Kivétel nélkül megfordultak Sass Kálmán parókiáján, résztvettek egymás névnapi,születésnapi ünnepségein. A vádlottak a kihallgatások során, majd a tárgyalásonis tagadták, hogy csoportos szervezkedés tagjai. Azt elismerték: ha el is hangzottaka rendszert elmarasztaló vagy a magyar forradalmat éltetõ kijelentések, azokmindig megmaradtak a magánvélemény szintjén. A vádlottak – amint a vissza-emlékezésekbõl kiderül – hevesen tiltakoztak az „államellenes összeesküvés”,„fegyveres szervezkedés” vádja ellen.

Mindennek a vizsgálati jegyzõkönyvekben nyoma sincs. A Visinszkij-féle„igazságszolgáltatás” szerint: a vádlott elítéléséhez nincs szükség tárgyi bizo-nyítékokra. Legtöbbször a tanúkat is mellõzni lehet. A vádlottakat állították odaegymás ellen „tanúskodni”. Minderrõl így ír Balaskó Vilmos:

„Aztán kiderült, hogy valami államellenes összeesküvés vádja merült fel, ésvalaki engem is „beszervezett.” Én mindezt csodálkozva hallgattam és tiltakoztamellene. Eleinte még simán mentek a dolgok, de látván az én naivságomat és

45

tudatlanságomat, úgy feldühödött ellenem az anketáló tiszt – aki addig tisztes-ségesen és magyarul tárgyalt velem –, hogy megragadta a mellemen a kabátot ésannál fogva elkezdett rángatni, jobbra és balra, és döngette velem a kis szobafalát, errõl és túl. (...) Majd késõbb a volt kurátoraim iránt érdeklõdtek: kik voltak,hogy hívták õket, hány évesek? Én meg naivul szépen megneveztem õket, nem isálmodván, milyen célból volt erre szükség. Ily módon „szerveztem be” én is ártatlanembereket. Így kerültek majd késõbb ezek az emberek engemet vádoló tanúnak akatonai törvényszéken.”

Az éjszakai vallatásokkal, az alvás megvonásával tették pokollá a letar-tóztatottak életét. Balaskó Vilmos teljesen megõszült az 1958. május 20-tól október6-ig tartó vizsgálati fogság idején. Sass Kálmán egyik tanúja, Somogyi Ferencszerint: 73 személyt tartóztattak le. Legtöbben májustól szeptember 13-ig, atárgyalás kezdetéig raboskodtak. Végül 31 vádlottat ítéltek el. A vádirat szerintmindannyian hazaárulók, kémek, imperialista államok ügynökeinek továbbítottakkatonai jellegû információkat, meg akarták dönteni a szocialista rendszert,fegyveres összeesküvést szerveztek, árnyékkormányt akartak létrehozni. Averéssel, kínzásokkal kicsikart vallomásokat „bizonyíték”-ként használták fel. Ígykapott a paroxizmus határát súroló méretet a „kémhistória.”

Az egyértelmûen megállapítható, a vádiratból, a visszaemlékezésekbõl iskiderül: a letartóztatottak, elítéltek a népi demokratikus rendszert valóbanbírálták, elmarasztalták, elutasították a magyar forradalom és szabadságharcleverése után mind erõteljesebb és agresszívebbé váló nacionálkommunistakurzust, megkérdõjelezték a helyi és központi pártvezetés nemzetiségi politikáját.Ha így vesszük, akkor õk valóban a rendszer ellenségei voltak! Mindez azonbancsak a beszélgetések és nem a tettek szintjén nyilvánult meg. Konkrét programokata rendszer megdöntésére nem dolgoztak ki. A maguk módján tiltakoztak akollektivizálás, a kötelezõ beszolgáltatás, a terror ellen. Az egyéni vagy csoportosbeszélgetések során bírálták a Román Munkáspárt politikáját, tiltakoztak az ellen,hogy az általuk megtermelt értékeket, élelmet a Szovjetunióba szállítják, miközbena korábban dúsgazdag határmente mind jobban és jobban leszegényedik.

„Itt bent, a rabok közt nem lehetett a rendszert dicsérni, még hízelgésbõl sem!Itt a rendszernek igazi, nagy harcos ellenségei vannak, hiszen ezért vannak itt” –jegyzi meg Balaskó Vilmos.

A magyar forradalom kitörésével, célkitûzéseivel teljes mértékben egyet-értettek, s amint a szekuritáté titkos jelentéseibõl kiderül: várták, hogy aforradalom hullámai Romániára is átterjedjenek. A forradalmat az egész magyar-ság forradalmának tekintették.

Ezzel azonban ki is merült az egész ellenzéki magatartásuk. Az 1956. október28-án talált röpcédulák is egyfajta provokációnak tûnnek.

Sajnos, az akkori egyház vezetõsége is cinkosságot vállalt a retorziót kezde-ményezõ kommunista diktatúrával. A késõbbi nagyváradi református püspökimádkozott a szószékrõl azokért, akik a kollektív gazdaságban dolgoznak, SzablyárKornél székelyhídi esperes kitüntetést kapott az érmihályfalvi csoportmeghurcolásáért. A köröstárkányi pap kertjét teleszórták pálinkafõzõ üstökkel,így tiltakoztak, hogy együttmûködött az ellenõrökkel. A kommunista diktatúra45 évig tartó morális eróziója ma is koloncként nehezedik minden reformkísérletre.

46

A tárgyalás és a példát statuáló ítéletek

A letartóztatottak csak abból sejtették, hogy a vádiratot összeállították, hogyegyik napról a másikra valamelyest javult a börtönkoszt. Sass Kálmán mellé egybánsági volt SS-tisztet raktak, aki csokoládét, finom falatokat tartalmazócsomagokat kapott, s azt megosztotta a rabtársával. Néhány letartóztatottnak –így dr. Andrássy Ernõnek – megengedték, hogy a felesége, hozzátartozója váltófehérnemût küldjön. Balaskó Vilmos feleségének sikerült bejuttatnia a börtönbea férje számára oly fontos szíverõsítõ gyógyszert.

A tárgyalás idõpontjával, helyszínével, lefolyásával kapcsolatosan dr. AndrássyErnõ utólagos feljegyzése a leghitelesebb és legpontosabb.

„Végre szept. 13-ikán jelezték öltözzem fel szépen, adjam ki az ingemet,ruhámat vasalni. Megberetváltak és másnap (IX.14.) korán reggel betereltek egydubába (rabszállító zárt autó). Ott találkoztam a többiekkel, nem mindenik voltvelem. Két milicista is beült közénk. Aztán megindult az autó. Többször isátmentünk a hídon. Már volt aki azt hitte, Kolozsvárra megyünk. Éreztem ezcsak félrevezetõ autóztatás. Végre megérkeztünk a várad-velencei katolikuskultúrház udvarára. Ott bevittek egy kis szobába. Ott is voltak a mieink közül. 8órakor kezdtek egyenként felhívni kihallgatásra. Késõn este került reám a sor. –Nagyterem, színpad. Elkerített 31 darab szék. Mert nemcsak mihályfalviak voltakott, hanem mások is, akiknek a vádját sikerült összekapcsolni Sass Kálmán ésdr. Hollós István „ügyével”. Evésre, délben és estefelé kaptunk szalonnát, sóstúrót és kenyeret. Másnap ismét autóztunk, és borotváltak. IX. 17-én ült össze azegész kolozsvári hadbíróság: 5 bíró, 2 ügyész, 3 írnok, l tolmács és vagy 20 ügyvéd.(Nem, akit mi kértünk, hanem akit hivatalból kirendeltek. Így aztán legtöbbügyvéd félelmében nem segített, még szinte belemártott).

Be volt idézve néhány tanú is. Természetesen azt mondták, amire be lettektanítva. Még Somogyi Feri (Sass tanúja) volt a legmerészebb, aki nemet is mertmondani. Délelõtt pár száz munkást engedtek be hallgatónak, délután pedignagyobb iskolásokat. Volt, aki látott az Arovitból bejött munkásokat. IX.15 estevégzõdött a tárgyalás és másnap délelõtt átvittek a nagyváradi börtönbe.Elszortíroztak. 8-an kerültünk egy cellába. II. emelet 28. sz. Volt benne 4 ágy.Tehát másodmagunkban feküdtünk. Pár nap múlva betették még hozzánkHalmágyit. Egyik alsó ágyon hárman feküdtek. Illetve kínlódtak.

A hónap végefelé adtak savanyított káposztát tüdõvel. Nekem nincs szaglásom,így megettem. És másnap már én is, de a többiek is diarét kaptunk. Nekem aztánvérhas (Disentheria) lett belõle. Félóránként ültem le a „tinette” nevû dézsára.Enni paszulyt adtak és ismét káposztát. Rimay Jani ápolt és mosta ki a bepiszkítottfehérnemûmet. (A jó Isten áldja meg érte.) Egy vasárnap olyan rosszul lettem,hogy dr. Visky addig dörömbölt az ajtón, amíg az õr az utcáról be nem hívott egyorvost. Ugyanis szolgálatos orvos nem volt. – Volt nála két tabletta sulfaguanidin.Mást nem kaptam. Lassanként meggyógyultam orvosság és diéta nélkül. – Aztánlevittek a földszint 12. szobába. Közben október 6. este egyenként hívtak az irodára.Közölték és alá is kellett írni: ítélet életfogytiglani kényszermunka. Hálát adtamaz Istennek mert ez mutatta, hogy nem csináltam semmit. Így volt a szerepkiosztva reám. Ugyanis akire bebizonyosodott, hogy valamit csinált (pl. énekeltehangosan a magyar Himnuszt), az kapott 5–10 évet. Sasst, Hollóst halálra ítélték

47

(azóta sem kerültek elõ). Viszont Balaskó Vilmos halálos ítéletét átváltoztattákéletfogytiglanira, mert a fegyverszakértõk megállapították, hogy a nála találtrevolver riasztó pisztoly volt a kutyák ellen.“

Az érmihályfalvi csoport ügyének tárgyalására 1958. szeptember 13-a és 18-aközött került sor. Három forrás is ezt az idõpontot rögzítette: Balaskó Vilmosemlékirata, dr. Andrássy Ernõné akkor papírra vetett feljegyzése és AndrássyErnõ utólagos visszaemlékezése.

Abban is különbözik ez a per a többitõl, hogy a közvetlen hozzátartozókat,tehát még a feleségeket sem engedték be a várad-velencei mûvelõdési otthonbantartott tárgyalásra. Annál több volt a „meghívott”: pártaktivisták, munkások,diákok.

A vizsgálati fogság, a vallatások, kínzások sora megtették a maguk hatását:zömmel idegroncsok kerültek az öt bírából, két ügyészbõl, húsz ügyvédbõl, háromírnokból és egy tolmácsból álló bírói testület elé.

A két ügyész egymás után sorolta a vádakat: államellenes fegyveres össze-esküvés, hazaárulás, az önálló Erdély létrehozására irányuló lázítás, felbujtás, aszocialista államrend elleni szervezkedés, a magyar ellenforradalommal valószolidarizálás, kapcsolat, röpcédulák készítése és terjesztése, románellenesség!

Az államellenes fegyveres összeesküvés bizonyítására egy egész sor „tárgyibizonyítékot” említettek. Sass Kálmán letartóztatásakor semmilyen fegyvert nemtaláltak, mégis a tárgyaláson különbözõ „gránátok”, „dinamit”, „kézi fegyverek”szolgáltatták a corpus delictit. Ezeknek jórésze az elsõ világháború idején eldugott,használhatatlan, rozsdás fegyver volt, melyekrõl nem lehetett tudni, ki a gazdája,hogyan kerültek a „szalmatetõ” alá vagy a padlásra. A Balaskó Vilmos lakásántalált riasztó pisztoly is a „fegyveres szervezkedés” „cáfolhatatlan” bizonyítékávávált.

A románellenesség és nacionalizmus bizonyítására felhasználták az 1947-esnagy szárazság idején a Sass Kálmánék által az éhhaláltól megmentett ókirály-ságbeli román leány vallomását, s azt a piros-fehér-zöld zászlót, amelyet aházkutatáskor a parókián találtak. Hiába bizonyították tanúkkal, hogy a zászlóaz 1940. évi második bécsi döntés után került a parókia tulajdonába, s azt azegyház páncélszekrényében õrizték, az 1956-os magyar forradalom idején aztpropaganda céllal, a lázadásra való felbujtásra semmiképpen nem használták, azítélet meghozatalánál súlyosbító körülménynek számított.

Az 1956. október 28-án talált röpcédulák is tárgyi bizonyítéknak számítottak,s azok elkészítésével és terjesztésével a Sass családot vádolták. Somogyi Ferencletartóztatott és késõbb szabadon engedett tanú hiába bizonyította, hogy azérmihályfalvi csoport nem készített, nem készíthetett röpcédulákat, a tárgyalásonvallomását nem vették figyelembe.

A Sass Kálmán elleni vádpontok sorában az elsõk között említették az ötvenesévekben fõbenjáró bûnnek számító „dollárügyet”. Ahogy Balaskó Vilmos írjaemlékiratában: Sass Kálmán „nagy tehetségével és fejével nem talált a magaszámára érvényesülési lehetõséget”, s ezért üzleti vállalkozásokba kezdett.Gyertyagyárat szervezett a hadiözvegy édesanyjának Gálospetriben, gyapjú-kártoló, fonó- és szövõ üzemet rendezett be Érmihályfalván. A háborús nélkülö-zések idején, majd a második világégést követõen jó hasznot hozott arongytépésekbõl készített vászon értékesítése, majd az állati bõrökkel való

48

magyarországi kereskedés. Bár Sass Kálmán idejében megneszelte, hogy az üzletivállalkozásoknak hamar befellegzik, s túladott a szövõüzemen, a bõrökkel valókereskedésbõl megmaradt száz dollárnyi megtakarított pénze. Ezt egy befõttesüvegben a parókia ablaka alatt ásta el. A vallatások, kínzások során „beismerte”,hogy dollárt rejteget. Újabb házkutatás következett, elõkerült a befõttes üveg,benne az „amerikai imperialistáktól” származó pénz, s máris kész volt a„bizonyíték” az egész kémhistória kiagyalására.

A magyarországi „ellenforradalom”-mal való kapcsolat bizonyítására kéznélvolt a házkutatás során megtalált két Maléter Pál-levél, s az a levél, amelyet SassKálmán küldött a Debreceni Református Püspökségre. Sass Kálmánt alaposfelkészültségéért, történelmi ismereteiért felkérték, hogy vállaljon tanári állást adebreceni teológia egyháztörténeti tanszékén. Õ ezt visszautasította. A forradalomidején egyetlen levelet küldött a debreceni püspökségre, s az is egyházi jellegûvolt. Somogyi Ferencet azért tartóztatták le, s idézték meg tanúnak, hogybizonyítsák a magyar ellenforradalmárok és Sass Kálmán szoros kapcsolatát. SassKálmán ezt határozottan tagadta, Somogyi Ferenc is mellette tanúskodott, s mégisa fõvádpont az volt ellene, hogy a magyar ellenforradalmárokkal való kapcsolatanyomán szerezte meg az államellenes fegyveres összeesküvést!

Az öt napig tartó „tárgyalás” egy abszurd drámára emlékeztet. Sass Kálmánthiába próbálták a tárgyalás napjára felhízlalni.

„Amikor elõször az érmihályfalvi papot, Sass Kálmánt kérdezték, az a hozzáintézett kérdéseket se hallotta jól, a tenyerét a füléhez tartotta, úgy értette meg abeszédet és válaszolt valamit halkan. Aztán tanúkat hoztak ellenünk, akikrõllerítt, hogy nem tudják voltaképpen, miket beszélnek ellenünk, hogy a halálunkmellett tanúskodnak.

(...) Hozzátartozót senki nem engedtek oda, nem is tudatták velük az idõpontot.A tárgyalás végén láthattuk, hogy sok jót nem várhatunk, bár nem is voltunkabban az állapotban, hogy képesek lettünk volna felfogni a helyzetet” – írjaemlékiratában Balaskó Vilmos.

Az érolaszi gyülekezet egyik legkedvesebb kurátora, Szodrai Gábor – amegfélemlítések hallatára – azt vallotta Balaskó Vilmos ellen: „Azt mondta a pap,aki belép a kollektívába, fel lesz akasztva.”

A paroxizmusig fokozott hisztériát bizonyítja, hogy amikor az ügyész avádlottakra a halálos ítélet kimondását kérte, a meghívott pártaktivisták,odarendelt munkások tapsoltak, mint egy színpadi elõadáson. A hatalom sunyi-ságára vall, hogy a rabszállító kocsin a «Pîine» (Kenyér) felirat díszelgett. Az utolsótárgyaláson a bíró sorra megkérdezte a vádlottakat beismerik-e bûnösségüket? Aválasz: „Nem!“

A tárgyaláson nem ismertették az ítéletet. Erre 1958. október 6-án került sor.A sorsuk további alakulását váró rabokat a nagyváradi börtönben zsúfolták össze.Rendszerint ketten-hárman aludtak egy-egy priccsen. 1958. október 6-án a csoporttagjait egyenként hívták be a börtön irodájába, itt közölték velük az ítéleteket is.

Az ítélethirdetés idõpontjának megválasztása a román kommunista diktatúramagyarellenességét bizonyítja: 1849. október 6-a az aradi 13 honvédtábornokkivégzésének idõpontja! Ezzel is fokozni akarták, egyrészt az elítéltek szenvedését,másrészt a határmenti lakosság megfélemlítését.

49

„Kísértetiesen világos kezdett lenni a helyzetünk – emlékezik Balaskó Vilmos–, itt mártírok kellettek valakiknek és csináltak mártírokat. Mint ahogy mégrégebben mondta az egyik õrmester:

« – Ti ennyit csináltatok! – s mutatott a két tenyere között egy arasznyi helyet,s mások ennyit csináltak belõle: és széttárta a két karját.»

Akkor történt, hogy a perkezíció alkalmával széthányt holmimból felvett egyfehér zsebkendõt és szétnyitva, letakarta vele a fejemet. A régi napkeletizsarnokoknál volt az a szokás, hogy a halálraítéltek fejét letakarták. De újabbanaz akasztófa alá állított elítéltek fejére is kendõt borítottak és úgy tették nyakáraa kötelet.”

Még az ítélethirdetéskor sem mondtak le a Mescalin és a minden valószínûségszerint hasis adagolásától. Az elítéltekbõl ez látomásokat, hallucinációkat váltottki: a falakon torz arcokat, véres emberi nyakakat láttak, a cella fala hol kitágult,hol annyira összeszûkült, hogy attól tartottak: agyonnyomja õket. (Rimay Jánosés Halmágyi még évek múlva is hallucináltak.)

Az érmihályfalvi csoport vádlottjai közül háromra mondták ki a halálosítéletet: Sass Kálmánra, dr. Hollós Istvánra és Balaskó Vilmosra. Akárcsak aSzoboszlay-per esetében, rendkívül szigorú ítéleteket hoztak.

Érmihályfalva:

l. Dr. Andrássy Ernõ orvos: 25 év (Elhunyt 1968. május l.)2. Dr. Visky József orvos: 25 év (Elhunyt 1983-ban Nagykárolyban)3. Számadó Ernõ költõ: 25 év (Elhunyt 1983-ban Érkeserûn)4. Sallay Lajos gyógyszerész: 25 év (Elhunyt Nagykárolyban)5. Man Cornel gyógyszerész: 25 év (Elhunyt Székesfehérváron)6. Fekete Károly festõmûvész: 25 év (Elhunyt 1981-ben)7. Torda Dániel géplakatos: 25 év (Elhunyt 1973. július 13.)8. Oláh Nándor fogtechnikus: 25 év (Elhunyt 1987-ben)9. Rimay János földbirtokos, a helyi társasgazdaság elnöke: 25 év (Elhunyt1998. augusztus 4.)

10. Szász Ferenc biológiatanár: 25 év (Elhunyt)11. Zeffer Mihály földmûves: 25 év (Elhunyt)12. Csongrádi Gábor géplakatos: 25 év (Elhunyt)13. Csongrádi Ferenc asztalos: 25 év (Elhunyt 1996. december 29.)14. Nagy Lajos szabómester: 25 év (Elhunyt 1991-ben)15. Székely Gyula kisiparos: 25 év (Egyedül van életben!)16. Uray Károly báró, földbirtokos: 25 év (Elhunyt)17. Erzsébet diakonissza: 15 év (Elhunyt)18. Fehérvári Elek vasutas: 10 év (Elhunyt 1966-ban)19. Báthory Zsigmond: 20 év (Elhunyt 1966-ban)20. Biki Károly: 20 év (Elhunyt)Az utolsó kettõt késõbb csapták a csoport peréhez! Így lett végül 32 elítélt!

Érolaszi

l. Balaskó Vilmos református lelkész. Elõbb halálbüntetés, amelyet életfogytig-lanira változtattak. 86 éves, Máramarosszigeten él.2. Kövesi Imre gazdálkodó: 25 év (Elhunyt)

50

3. Nagy Imre gazdálkodó: 25 év (Elhunyt)4. Deák József gazdálkodó: 25 év (Elhunyt)5. Szodrai Gábor gazdálkodó: 25 év (Elhunyt)

Biharvajda:l. Virágh Lajos református lelkész: 25 év (Elhunyt)2. Borbély József gazdálkodó: 25 év (Elhunyt)3. Hadnagy László tisztviselõ: 25 év (Elhunyt)4. Székely Albert kocsigyártó: 25 év (Elhunyt)5. Kövessy Árpád földbirtokos: 25 év (Elhunyt)6. Székely József kisiparos: 20 év (Elhunyt)7. Szabó Sándor: 20 év (Elhunyt)

A halálraítélteket azonnal megbilincselték. A kezüket egy hétig hátra kötötték.Ettõl a kézfej oly annyira megdagadt, hogy mozgatni sem tudták a kezüket. EkkorT-alakú bilinccsel a lábukhoz kötötték a kezüket, úgy, hogy csak középmagasságigtudták felemelni a láncokat. Ráadásul – mivel Sass Kálmánnak nagyon kicsikézfeje volt –, a három halálraítéltet azzal vádolta az õr, hogy éjszaka a kézfejükrõllehúzták a bilincset. Ezért büntetésképpen közel két hónapon át tartották – aszabályzat ellenére! – T-alakú bilincsben. A minden képzeletet felülmúlószadizmust bizonyítja, hogy a három szerencsétlent arra kényszerítették, hogyezekkel a nehéz bilincsekkel megmásszák a háromemeletes ágyakat.

Amikor a nagyváradi börtönben felolvasták a halálos ítéletet, mindhármukonteljes apátia lett úrrá. Nem hitték el, hogy a kivégzésre sor kerülhet. Hollós Istvánreménykedett a leginkább: egy csöndes, szõlõvel, gyümölcsfákkal beültetett zugrólálmodozott, valahol a világ sarkában.

A három halálraítélt minden este imádkozott, egy puliszka darabbal és egykorty vízzel úrvacsorát vettek. Még Hollós István is, aki római katolikus vallásúvolt. A családot, a gyermekek nevét nem merték említeni, mert az okozott alegnagyobb szenvedést. Mindhárman népes családot – Sass Kálmán öt, HollósIstván négy és Balaskó Vilmos három gyermeket – hagyott otthon. Semmit semtudtak további sorsukról. Hollós István legkisebb lányát siratta: „Édes kisEncikém!” – kiáltással.

„Hátunk megett egy elrontott élet, elveszített otthon, család, egy egészelveszített világ, elõttünk pedig köd és beláthatatlan homály! Hát miért kell mégélni ezek után?”– tört ki a keserûség az eseményeket rekonstruáló BalaskóVilmosban. Minden nap, így 1958. november 7-én is várták a kivégzést. 1958.december 2-án vált bizonyossá, hogy a szörnyû tragédia mégis bekövetkezik.

„Csak bejöttek négyen a cellába, két tiszt, a grefa (írnok) és a szolgálatosõrmester. Egy tenyérnyi lapot adtak sorban mindenikõnk elé, elõbb mindégKálmán elé, aztán Pista és én következtünk. Ez volt a „nagyság” szerinti sorrend.Mi olyan élhetetlenek voltunk, hogy nem is tudtuk, mi van a papírra nyomtatvavagy gépelve, sohse emlékeztem semmiféle paragrafusra, amelyen az ítélet alapult,csak azt az egyet láttuk elködösödött szemmel: „pedeapsa cu moartea” – „halálosítélet”. Alá kellett írnunk és azzal elmentek. Még aznap valami kegyelmi kérvénytkellett megírnunk, kint, a folyosón, egy asztalnál. Mivel a másik kettõ nem tudott

51

nagyon az állam nyelvén, én írtam meg mind a hármat. Mindenik diktálta, amitjónak gondolt a saját mentségére. Aznap este kettõnket, Kálmánnal, kivittek egyraktár féle szobába, ahol sok csomag volt összehányva. Ki kellett keresnünk amagunkét.

(...) A következõ reggelen (a tegnapelõtt reggel volt) a felkelési idõ után, hogynyílott az ajtó kettõs lakatja, nagy robajjal a két tolózár, és bejöttek hozzánk többen,tisztek és a szolgálatos gárdián. Maguk elõtt félkörbe állítottak bennünket, azelõírt pozícióba, láb széjjel, a kezek félmagasságba emelve, ahogy a láncokengedték. Ezután a neveket szólították: elõbb Kálmánt. Kivitték és bezárult azajtó. Aztán visszajöttek. Minket kettönket valahogy összetévesztettek.

(...) Akkor háromszor mutattak reánk, és háromszor kellett mondanunk anevünket: Hollós – Balaskó; Hollós – Balaskó; Hollós – Balaskó. Mikor harmadszoris elmondtuk, az egyik tiszt rámutatott Pistára: „Ez az!” És kivitték Pistát ésbecsukódott az ajtó. És értem nem jöttek vissza! Hallottam és figyeltem jól, hogyamikor kivittek egyet, a keresztfolyosónál levágták a bilincset a lábáról. Aztánmély csend lett. Ijesztõ, bénító csend” – olvassuk Balaskó Vilmos siralomházivisszaemlékezésében.

Azt már az idõsebb raboktól tudták, hogy akinek a lábáról leverik a bilincset,azt viszik a kivégzésre.

A halálos ítélet egyaránt lesújtotta a legerõsebbnek hitt Sass Kálmánt és avérhassal szenvedõ dr. Hollós Istvánt. Sass Kálmán végig azt hajtogatta: „Az õokos fejét ki fogják lyuggatni a golyók.”

A vérhastól csonttá és bõrré fogyott Hollós István rezignáltan vette tudomásul:„bevégeztetett.” Sass Kálmánt és dr. Hollós Istvánt 1958. december 2-án, különrepülõgéppel Nagyváradról a szamosújvári börtönbe szállították. Itt volt a III-asszámú kolozsvári katonai körzet – amelyhez Nagyvárad is tartozott – kivégzõhelye. A központi börtönparancsnokság igazolása szerint: Sass Kálmánt és dr.Hollós Istvánt 1958. december 2-án végezték ki – valószínû sortûz áldozatai! – aszamosújvári börtönben. A kivégzés után itt kaparták el mindkettõjük holttestét.A hozzátartozók, a gyerekek azóta keresik a férjük, édesapjuk végsõ nyughelyét,hogy megadhassák a halottnak járó tisztességet.

Néhány nap múlva újra kinyílt a siralomház ajtaja. A megbilincselt BalaskóVilmosnak újra átnyújtottak egy tenyérnyi papírt, amin az állt: „Életfogytiglanikényszermunka“. („Munca silnicã pe viaþã.”) A gárdián csak annyit jegyzett meg:„Látod, élet!” („Vezi, viaþã!”)

A rendszer embertelenségéhez szervesen hozzátartozott: a „megbélyegzettek”-nek még haláluk után is viselniük kellett a családok ezreit pusztulásra ítélõbillogot! Az 1989. évi rendszerváltozás után nem tudták és nem is akarták a 45éven át elkövetett szörnyûségeket teljes mélységükben feltárni.

Az már bizonyos, hogy Balaskó Vilmos halálos ítéletének megváltoztatásáttestvéröccsének, Balaskó Nándor szobrászmûvésznek köszönheti!

Mûvészetét elismerték a legfelsõbb párt- és államvezetés szintjén is. A HunyadiJánosról készült, két és fél méter magas lovasszobor-makettet dr. Petru Grozakormányfõ is nagyra értékelte. Arról áradozott, hogy a vajdahunyadi vár udvaránállítják majd fel. Ez is, mint annyi minden, a magyarság sorsát érintõ ígérgetés,fedezet nélküli kijelentés maradt. Balaskó Nándor nem jutott be a kihallgatásraGheorghiu-Dejhez, a Román Munkáspárt akkori elsõ titkárához, de idejében

52

tudomást szerzett a fellebbezés idõpontjáról, s így sikerült elérnie, hogy a halálosítéletet életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. A Bukarestbõl akkor küldötttávirat – „Élet, nem halál” – egy embertelen, szörnyûségekkel, bebörtönzésekkel,kivégzésekkel, megtorlásokkal teli korszak fontos dokumentuma! A kor ijesztõhangulatát, rettenetét bizonyítja, hogy Balaskó Vilmos Máramarosszigeten maradtcsaládja, a felesége, az apósa teljesen félreértették a táviratot. Az apósa 1963-banabban a tudatban halt meg, hogy a vejét kivégezték!

A romániai börtönök sajátos „logikájához” az is hozzátartozott, hogy az életbenmaradottakat elválasztották egymástól. Nemcsak egy börtönön belül, hanem azország különbözõ börtöneiben is szétszórták õket, hogy ne kommunikálhassanakegymás között. Legtöbben csak a tárgyalások idején találkoztak egymássalutoljára.

Balaskó Vilmos a nagyváradi börtönben ideig-óráig együtt raboskodott dr.Andrássy Ernõvel. Itt tudta meg, hogy Érmihályfalva kedves, öreg nõgyógyászorvosa világi szerzetes volt, állandóan a derekán hordta a szerzetesi övet, amit abörtönben azonnal elkoboztak tõle.

A romániai börtönök testet, lelket felõrölõ, a fizikai megsemmisítést legfõbbcéljának tekintõ világát csak azok vészelték át ép elmével és viszonylag kevéslelki sérüléssel, akikben rendkívül erõs volt a hit, s akikben maradt kevéshumorérzék. A foglárok, börtönõrök – valójában maguk is rabok voltak! – állatigyûlölettel, szadizmussal próbálták megkeseríteni a rabok életét.

Nagy Lajos szabómester tudni szerette volna: mi történt az otthon maradt szép,fiatal feleségével? A nagyváradi börtönben még elcsukló hangon énekelte vérzõszíve egyetlen dalát: „Te melletted úgy éreztem,/ Boldogságos álom ez az élet...”

Emiatt aztán a börtönõrök gúnyolódásának céltáblája lett. Kérvényt nyújtottbe a börtön igazgatóságához, tudakolják meg: mi van a feleségével?

A kérés soha nem jutott el a címzetthez, a „választ” viszont megkapta NagyLajos szabómester: a felesége elvált, férjhezment egy szekuritátés tiszthez. NagyLajos olyan rosszul lett, hogy orvosi kezelésre szorult, a társai attól tartottak:megõrül, menthetetlenül elpusztul mindattól, amit hallott! 1964-ben, amikorkiszabadult, csak akkor tudta meg, hogy felesége példás hûséggel várt rá, eszeágában sem volt teljesíteni a hatalom parancsát: elválni a férjétõl!

A szekuritáté módszerei közé tartozott, hogy a verést, kínzást, a fizikaigyötrelmeket lelki terrorral is fokozták. A családtagok néha többet szenvedtek,mint a bebörtönzöttek.

Az érmihályfalvi csoport börtönbeli kálváriájáról csak emlékfoszlányok,töredékek maradtak fenn. Nagyon sokan életben maradásukat a börtönbeliszolidaritásnak köszönhették. A súlyos szívbeteg, korábban néhány lépés megtételeután megállni kényszerülõ dr. Andrássy Ernõt felismerte a börtönorvos, akimindent elkövetett, hogy megmentse õt.

– Magának beteg a tüdeje! – mondta a börtönorvos. – Az én tüdõmnek semmibaja, doktor úr! – válaszolta Andrássy. Erre az orvos nyomatékkal ismételte: – Atüdeje beteg és jobb kosztot fog kapni! Nemcsak szíverõsítõ orvosságokkal láttael, hanem külön diétás kosztot is biztosított számára, s állandóan figyelemmelkövette minden lépését. Andrássy Ernõ a közelében lévõkkel mindig megosztottaa táplálóbb élelmet. Ha valakinek két szem paszuly került a levesébe, akkor aztmegosztotta a társával! Az emberi szolidaritás valóban a börtönben nyilvánulmeg leginkább.

53

„– Azzal versenyeztünk – írja dr. Andrássy Ernõ –, hogy ki tud kedvesebblenni a másikhoz? És mit tud ajándékozni? Egy gombot – mert az nagy vagyonvolt –, vagy egy kevéske lekvárt. Legnagyobb kincsnek a kenyér számított. Fontosvolt: nem szabad elkeseredni! Pedig elképzelhetetlen kínzás volt, nem tudni 6évig semmit a szeretteinkrõl és nem adhatni magunkról hírt...

De a Jóisten még most is tesz csodát, szinte naponként. Kibírtam mindent!Még náthás is ritkán voltam. Naponként hideg vízben mosdottam derékig, ésreggel-este jógáztam (másokat is tanítottam). És sokat, nagyon sokat imád-koztunk.”

Balaskó Vilmos, dr. Andrássy Ernõ, dr. Visky József, Man Cornel, Sallay Lajos,Borbély József, Számadó Ernõ, Oláh Nándor, Fekete Károly, Virágh Lajos, RimayJános, Csongrádi Gábor és Ferenc együtt raboskodott – természetesen más-máscellákban – Nagyváradon, Piteºti-en, Désen és Szamosújváron.

A börtönben derült ki, hogy dr. Andrássy Ernõ a vizsgálati jegyzõkönyvet„Ernest Andrasi”-ként írta alá, ezzel is jelezni kívánta az utókornak, az esetlegeskésõbbi búvárkodóknak, hogy a „bûntény bevallását” nem szabad akaratából,hanem kényszer hatására tette.

A romániai börtönökben hihetetlen kegyetlenséggel bántak a politikai elítél-tekkel. A szovjet gulágok smasszerei akár „továbbképzõ tanfolyamra” is járhattakvolna hozzájuk. A legembertelenebb módszer az élelem megvonása volt. Reggelfekete kávénak becézett löttyöt, s az egész napra való puliszka adagot kaptak,amit a falánkabbak azonnal felfaltak. Délben egy fél csajka „levest” kaptakrendszerint savanyított káposztát, amitõl egész nap olthatatlan szomjúság gyötörteaz elítélteket. Vacsorára rendszerint nem kaptak semmit. Hogy még jobbanfokozzák az éhségérzetet, amikor sétára vitték õket, rendszerint a köztörvényesek– tolvajok, gyilkosok, rablók mellett vitték el, s úgy idõzítették az idõpontot, hogyéppen akkor szállították el a disznóknak a zsíros ételmaradékot. A politikai foglyokbele-belekapkodtak a cseberbe, s nagyon boldognak mondhatta magát, aki egyázott kenyérdarabot kihalászhatott.

A politikai foglyokat, különösen a több évtizedre elítélteket, nem vittékmunkára. Ez még elviselhetetlenebbé tette a börtön amúgy is nyomasztó egy-hangúságát. A túlzsúfoltság – hárman is aludtak egy-egy priccsen, hegyén-hátána cementpadlón, az ágyak alatt – szintén egyik sajátossága volt a mindenkoriromániai börtönöknek.

„Változatosságot” legfennebb az jelentett, hogy vitték egyik börtönbõl amásikba. A beszélgetések nagy része az étel, a finomabb falatok, a család körülkavarogtak. A börtönök vezetõsége idõnként azzal szórakozott, hogy írópapírt ésírószert adtak a politikai foglyoknak, hogy nyugodtan írják meg haza az üzene-teiket és kívánságaikat. Amikor majd hozzáférhetõvé, kutathatóvá válnak aszekuritáté titkos levéltárai, bizonyosan a romániai börtönök minden képzeletetfelülmúló embertelen világa bontakozik ki a mézet, süteményt, sülteket kérõ-sóvárgó levelek nyomán.

1959. április 4-én újra megbilincselték az érmihályfalvi csoport néhány tagját,dr. Andrássy Ernõt, Balaskó Vilmost, Csongrádi Gábort és Ferencet, BorbélyJózsefet, és óriási kerülõvel – Temesvár, Oravica, Craiova, Bukarest „érintésével”– az ország leghírhedtebb gulágjára, Piteºti-re szállították. Balaskó Vilmos íróivénájára vall, hogy Oravicán érmelléki Mikes Kelemenként kiált fel:

54

„Nagyot dobbant a szívem, hiszen itt lakott a mozdonyvezetõ testvérem, Edebátyám. Vajon, nem éppen õ vezette a vonatot, vajon gondolta-e, hogy kik vannak,hogy én is ott vagyok a dubában?

(...) Megkértem a társakat, hogy engedjenek engemet a nyíláshoz, háthamegláthatom még utoljára a testvéremet. (...) Meg-megdobbant a szívem, haközelebb került egy vasutas, mindenkiben a testvéremet véltem felfedezni...”

A rabok hihetetlenül sokat szenvedtek amiatt, hogy hosszú éveken át acsaládtagokról, a feleségükrõl, a gyerekeikrõl semmi hírt, információt nem kaptak!A vergõdésüket, szenvedésüket szadista kéjjel figyelõ és fokozó hatalom annyitkiszivárogtatott, hogy a retorzió a családtagokat sem kímélte. Az ítéletek mindenesetben tartalmazták a teljes vagyonelkobzást, így az otthonmaradók egyikpillanatról a másikra földönfutókká váltak. Sehol nem kaptak munkát, örök-ségükbõl kiforgatták, a gyerekeiket az iskolában, a gyerekközösségekben meg-alázták, ujjal mutogattak rájuk: „Íme, itt vannak a hazaárulók gyermekei,közösítsétek ki õket mindenbõl!”

Hasonló pszichikai megtorlásra csak a Szovjetunióban került sor! A hozzá-tartozók néha nagyobb számban pusztultak el, mint a börtönben sínylõdõk. Azérmihályfalvi csoport esetében kétszeresen példát statuáltak. Amikor mármindenki azt hitte, vége a deportálások idõszakának, a hírhedt D.O.-nak (Domiciliuobligatoriu — kényszerlakhely), a legsúlyosabb büntetéssel sújtották hozzátar-tozóit a bãrãgani pusztába szállították. A Sass Kálmán családját különös kegyet-lenséggel próbálták a teljes pusztulásba kergetni. Miután megfosztották mindenvagyonuktól, a feleségét és négy gyermekét – Gyöngyit, Kálmánt, Bélát és Hubát– 1959. augusztus l-jétõl Olaru faluba deportálták. A felsõbb parancsot végrehajtószekusok kegyetlenségét bizonyítja, hogy a véletlenül a nagyanyjánál tartózkodó,alig kétéves unokát, Enikõt (jelenleg orvos Karcagon) is a kényszerlakhelyrehurcolták! Az emberi szolidaritás bizonyítja, hogy a kis unokát végül sikerültkilopatni Olaruból és a Marosvásárhelyen élõ szüleihez szállítani.

„– Elvittek, úgy, minden nélkül! Azt sem tudtuk, hogy hová visznek. Sõt, mikormár olyan sokat ment a vonat, azt hittem, hogy Oroszországba, Szibériába visznek.Levittek egészen Cãlãraºi-ra.

A két nagyobb fiamat, amikor vittek a Bãrãganba, levették a vonatról.Mindkettõ két és fél évet töltött börtönben. Amikor kiszabadultak, a tizenkét km-re lévõ Cãlãraºi városba járhattak gimnáziumba. Azt hiszem csak azért, mertSass Kálmán gyermekei voltak. Megokolás nem volt!

Olaruban 800 házszám volt eredetileg. Az elsõ telepítettek építették a falvakat,elõírt beosztás és forma szerint. Többnyire a Bánátból németek és az oda márkorábban betelepített besszarábiai románok voltak. Õk legalább állatokat, bútortvihettek magukkal. Mi semmit!

Eleinte ház sem volt, a telet földbeásott gödrökben húzták ki. Õk telepítettéka nagy kiterjedésû gyümölcsösöket, kezdték el a gyapottermelést, a farmon valógazdálkodást. Húsz ilyen falu alakult a kényszerlakhelyesekbõl. Mire mi oda-kerültünk, már sok omladozó ház üres volt. Innen szereztük be a „bútorzatunkat”:négy cölöpre egy ajtó, rá egy kis szalma, ez volt az ágy. Ugyanúgy volt elkészítveaz asztal is. Azután mindig csak alakulgatott, amikor a szüleim csomagokat küldtek.

A gyermekek napszámba jártak, én, amikor a varrógépem eljutott hozzám – anyolcvanéves édesapám hozta el! – varrónõ lettem. Én foltoztam a falu ruháit,pár tojásért, krumpliért, ki mit tudott adni. Késõbb bekerültem egy közeli

55

„tyúkászatra” munkásnak. Ott a mérnöknõnek fõztem is, így a kosztom megvolt,és a kevés fizetésemet elküldtem a gyermekeimnek az egyetemre.

Igazi demokrácia volt a deportáltak falvaiban. Volt Oxfordban végzett öregbojár, Bécsben végzett görög katolikus pap, mesterember, gazdálkodó, cigány. Õkvehettek kenyeret, mi nem! Tõlük vásároltunk felárral.

Négy magyar volt Olaruban. Õk, amikor meghallották, hogy magyar családérkezett, még késõn este eljöttek. Mindenik felajánlotta a segítséget” – emlékezika megpróbáltatások nehéz éveire Sass Kálmánné Tõkés Mária. (Jelenleg anyugdíjas lelkész, ugyancsak meghurcolt Orth Imre felesége.)

A román kommunista diktatúra az atyák állítólagos bûneit a fiakon és acsaládtagokon is keményen megtorolta. Sass Kálmán középsõ fiát, Bélát, 1957.február 17-én – néhány nappal az édesapja letartóztatása után – már õrizetbevették. Tizennégy évesen a Juhász Gyula fiúgimnázium kollégiumából hurcoltákel. Azt akarták, hogy terhelõ vallomást csikarjanak ki az édesapja ellen. Avallatások során verték, kínozták. Mindez amnéziás tüneteket váltott ki, kórházikezelésre szorult. Az édesanyja azt hitte, ha Szatmárnémetiben folytatja atanulmányait, „szem elõl tévesztik.” Nem így történt!

„– Onnan Nagybányára mentem, napszámosnak a villanytelepre. 1959 nyaránKálmán bátyámmal, aki a bányában dolgozott akkor, meg a Rimay fiával (Jánossal)összeszedtek és elindítottak a Bãrãgan felé. Útközben, 59. június 31-én tartóztattakle. Öt napig „sétáltattak” a fogdavagonnal, majd Konstancára vittek. Itt augusztus4-én a szocialista rendszer elleni izgatás vádjával két és fél évre elítéltek. Az 1956.október 28-án az érmihályfalvi postán talált röpcédulák készítésével és ter-jesztésével vádoltak. Késõbb fölgöngyölítették a Szabadságra Vágyó IfjakSzervezetének egész történetét, mûködési mechanizmusát. 1961 õszén – tehát abüntetés letöltése közben! – kezdtek vallatni a váradi csoportról. Még kiskorúvoltam! Öt börtönben raboskodtam: Jilaván, a brãilai Nagyszigeten, Luciu-Giurgeni-ben. Együtt raboskodtam Csiha Kálmán késõbbi püspökkel, PáskándiGézával, Páll Lajossal, Fülöp G. Dénessel, Vastag Lajossal.

1961 késõ õszét soha nem felejtem el. A nagy esõzések miatt sártenger volt avédõgát építõtelepe. Kora hajnalban már kihajtottak. A töltésrõl többször vissza-csúsztam, éreztem, hogy nem tudok lépést tartani. Megálltam: lõjenek le, nemtudok továbbmenni!

Két fiú megfogott és visszavonszolt a táborba. Könyörögtem az ugyancsak raborvosnak: betegítsen meg, az ezerkétszáz emberbõl legalább kilencszáz tífuszos.A doktor – Steinhausz László – összekulcsolt kézzel ült elõttem, nézett a lába elésokáig, aztán egyszer odahoz egy edényt, kanalat: tedd át ebbe a kásádat! A korondiPáll Laji (a festõ-költõ) evett belõle. Szerencsésen „belém költözött” a tífusz. Énátkerültem a kórházba. Karácsony este volt. Boldog ünnep. Lám, ilyen is lehet aboldogság“ – mondja rekedtes hangon a súlyos beteg (torokrákos) Sass BélaBukarestben élõ betegnyugdíjas kutatómérnök.

Sass Bélát késõbb azért vitték át a szekuritáté nagyváradi börtönébe, hogy adiákszervezkedésrõl vallassák, amelynek Rocska Gyulával, Takács Ferenccel,Domokos Miklóssal egyik alapítója volt. Mivel letartóztatása miatt korán megválta csoporttól, nem sikerült rábizonyítani, hogy aktívan résztvett annak különbözõakcióiban. 1962 februárjában szabadult.

56

A legidõsebb Sass-fiút, Kálmánt, 1960-ban politikai huliganizmus vádjávalugyancsak két és fél évi kényszermunkára ítélték el. A dossziéjára ráírták:különösen veszélyes! Ezért a foglárok megkülönböztetett kegyetlenséggel kínozták.Corpus delicti-ként azt a levelet lobogtatták, amelyet egyik barátjának írt, samelyben beszámolt arról, hogy a farmon naponta két-három lejért dolgoztatják.A két idõsebb szabadulása után a három Sass-fiú földmûveléssel foglalkozott,dughagymát termesztettek, kecskét neveltek. Magánúton fejezték be tanul-mányaikat a cãlãraºi-i gimnáziumban. Mindhárman 1964-ben érettségiztek. Azédesapjukról semmilyen információ nem érkezett a bãrãgani pusztaságba. Amikormindhárman egyetemi hallgatók voltak, akkor kérték az elsõ igazolást azédesapjuk haláláról.

Ezt az igazolást is csak úgy kapták meg, hogy az édesanyjuk elvált a kivégzettférjtõl! A Sass-fiúk méltók apjuk hírnevéhez, tekintélyéhez. Kiváló eredménnyelvégezték egyetemi tanulmányaikat: Kálmán bányamérnök Felsõbányán, Béla abukaresti Gépipari tervezõ intézet kutatója lett, Huba matematikatanár, acsillagászati tudományok doktora. Jelenleg Németországban él.

Sajnos a diktatúra egyik legfontosabb célja megvalósult: a minden vagyonátólmegfosztott Sass család szétszóródott a nagyvilágban, atomjaira hullott szét. Asorrendben második lány, Gyöngyi Bufteán él, a férje egy volt „D.O.”-s románagrármérnök

A kényszerlakhely, az állandó rendõrségi ellenõrzés, az a tény, hogy a munkaelvégzése után sem hagyhatták el a kijelölt helyet, megtette a maga rombolóhatását. A börtönben agyonvert Torda Dániel kiváló géplakatos felesége is többszáz km-re halt meg Érmihályfalvától. Elszakították a gyermekeitõl is, a bãrãganiViiºoarán temették el.

A jelentõs földbirtokkal rendelkezõ Rimay János feleségét és fiát a Brãilamegyei Satul Nou (Rubla) faluban hurcolták el. Itt négy évet töltöttek. RimayJánosné háromszor próbált öngyilkosságot elkövetni, mindannyiszor a sorstársaimentették meg. Külön érdekessége a négyéves kényszerlakhelynek, hogy együttszenvedtek Constantin Brâncuºi világhírû szobrászmûvész unokájával, AlexandruBotez-zel, aki a Pogány kisasszony-szobor öröklése körüli nemzetközi bonyodalomkulcsfigurája lett.

Talán szerencsés volt, hogy a bebörtönzöttek a hozzátartozók, a gyerekeikszenvedéseirõl, kényszerlakhelyre hurcolásukról, kilakoltatásukról, állandómegaláztatásukról jóformán semmit sem tudtak. A minden valószínûség szerintDésen vagy a szamosújvári börtönben agyonvert Torda Dániel Piteºti-en mégörömmel újságolta: Balaskó Vilmos boldog lehet, mert a családja Máramaros-szigetre költözött, õ pedig semmit sem tud a szeretteirõl. Nem is tudhatott, hiszena felesége Viiºoarán raboskodott.

A börtönök világát vasfüggöny választotta el a mindennapi élettõl. Döbbenetesélményrõl számol be Balaskó Vilmos: a WC-ben az egyik õr a tilalom ellenére egykét ujjnyi újságpapírral „törölte meg magát”. Az újságpapír-darabkát a raboktisztára mosták, a néhány mondatfoszlányból próbáltak a külvilágban zajlóeseményekre következtetni. A betûéhségnek ilyen mély, már-már paranoiásmegnyilatkozásával a börtön-irodalomban eddig még nem találkoztam!

Nemcsak a börtönök és a külvilág között húzódott vasfüggöny, hanem az egyesbörtönök és néha az egyes cellák között is. A rabok morzejelekkel, a dísznek számító

57

távfûtési hálózat vascsöveinek kopogtatásával értesítették egymást a fontosabbeseményekrõl – mint amilyen a szamosújvári börtönlázadás volt 1958. július 14-én! –, de a cellák belsõ életérõl a szomszédban is alig tudtak valamit.

Balaskó Vilmos emlékirata azért is döbbenetes, mert Szolzsenyicinhez hasonlómemóriával áldotta meg a Teremtõ. Ahogyan összegezi a dési „püspökök cellá-jának” mindennapi rezdüléseit, szinte íróra vall. Már-már rezignáltan, amolyan„kívülállóként”, az élmény súlya alatt összeroskadva jegyzi le: meghalt Nagy József,az „ENSZ-memorandum” egyik elítéltje, a kínzásokba halt bele; meghalt RusuAlexandru öreg metropolita, Andrei Asaftei jászvásári (Iaºi) római katolikuslelkész, Condeescu „comandor”. A halálesetet soha nem jelentették azonnal azõröknek: a „polonikárok” (ételosztók) által kimért árpakásán osztozott az ágytársés a szomszéd. Az is megtörtént, hogy a elhunyt teteme két napig ott feküdt apriccsen, s csak azután jelentették a foglároknak!

Az önmagát „leghumánusabbnak” kikiáltó rendszer a legnagyobb gaztetteketkövette el az ember ellen! A szörnyûségek teljes „kelléktárát”, mértékét – mindenbizonnyal – csak évtizedek múlva ismerjük meg.

Minden, 1956 ürügyén elítélt csíkos rabruhájának hátán ott díszelgett a kétbetû: C.R. (Contrarevoluþionar) az „ellenforradalmár” billoga. A vallatások,kínzások, a börtönévek során naponta többször ordították:

„A börtönben fognak a csontjaid megrohadni! Innen csak levélben szabadulsz!”A román „igazságszolgáltatás” egyik sajátossága, hogy állandóan kapcsolatot

sejtett a különbözõ szervezkedési kísérletek, csoportok között. Dr. András Ágoston,nagy tiszteletnek örvendõ magyartanárt, a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezeténekegyik fõvádlottját heteken át azért vallatták, mert egy éjszaka Sass Kálmánéknálaludt és találkozott Számadó Ernõ költõvel. Ugyancsak kapcsolatot kerestek azÉrmelléke másik nagy perével, az 1960. szeptember 3-án államellenes szervezkedésvádjával elítélt nyolc érendrédi jeles értelmiségivel.

A Bujdosó Géza állatorvos nevével fémjelzett kísérlet tagjait azzal vádolták,hogy Érendréd községben az 1956-os magyarországi „események” idején, amagyarországi forradalom eszméivel teljesen azonosulva, ellenforradalmi szer-vezetet alapítottak, több gyûlést tartottak, amelyeken maguknak közjogi címeketosztogattak, fegyverszerzésrõl és új tagok beszervezésérõl tárgyaltak. Az ítéletekazért voltak valamivel enyhébbek, mert õket nem vádolták hazaárulással.

Egy ilyen kis régióban, mint amilyen az Érmellék, Nagyvárad és környéke, ahárom, kivégzésekkel, életfogytiglani börtönbüntetésekkel, börtönbeli agyon-verésekkel, több tucat jómódú család szétverésével, teljes vagyonelkobzásával,kényszerlakhelyre hurcolásával végzõdõ per, sajnos, a diktatúra által várteredményhez vezetett: az ország leggazdagabb vidékén megszûnt a középosztály,futószalagszerûen alakultak meg a kollektív gazdaságok, s elindult az a moráliserózió, amelynek következményeit belátható idõn belül nehezen tudja kiheverni aromán–magyar határ mentén mind jobban szórványosodó magyarság! Megrendültaz egyház tekintélye, a lelkészeket megfélemlítették, az egyházközségeketvagyonuktól, ingatlanaiktól teljesen megfosztották. Mindennek folytatásaként ésbetetõzéseként következett a Papp László püspök nevéhez fûzõdõ, a kommunistahatalmat önként kiszolgáló, annak teljesen behódoló végzetes, valóban nemzet- éshazaárulásnak tekinthetõ politika. 1990 elején ezt a fájdalmas örökséget vette átTõkés László királyhágómelléki református püspök, ezért kell naponta meg-

58

küzdenie a visszahúzó indákkal, a 45 évig tartó idõszak szellemi, morális erózió-jával, minden következményeivel.

Balaskó Vilmos emlékirata, 1983-ban papírra vetett különös krónikája ígykap történelmi hátszelet, s így válik az erdélyi, a határmenti magyarság egyikleghitelesebb krónikájává.

Marosvásárhely, 2000. október–december

Tófalvi Zoltán

Jegyzetek:

l. Virgil Ierunca: A Pitesti szigetcsoport. Hét Torony Könyvkiadó, Budapest, 1992., 77–78. oldal2. Vincze Gábor: Adalékok a Márton Áron per történetéhez. Székelyföld. III évfolyam, 1999/11.szám., 102. oldal

3. Puskás Lajos: Börtönnapló – Szamosújvár – 1947. RMSZ., 2000. február 9., 5 oldal.4. Sass Kálmán, Kupán Árpád, Varga Árpád: Mezõtelegd története, A KirályhágómellékiReformátus Egyházkerület kiadása, Nagyvárad, 1996. 5–6. oldal

5. Felmentette a törvényszék a társadalmi rend elleni izgatással vádolt Sass Kálmán reformátuslelkészt. Magyar Kisebbség. (Szerkesztik: dr. Jakabffy Elemér, dr. Sulyok István, dr. WillerJózsef) XVI. évf., 1937. április 1., 7. szám.

6. Sass Kálmán: Elvész a nép, mely tudomány nélkül való. Üzenet az érmihályfalvai reformátushíveknek. Szerkeszti: Sass Kálmán, Érmihályfalva, 1944., 9. oldal.

7. Sass Kálmán: i.m. 1. oldal8. Sass Kálmán: i.m. 13. oldal9. Horváth Miklós: Maléter Pál, Oziris-Századvég, 1956-os Intézet kiadása. Budapest, 1995.26–27 oldal.

10. Horváth Miklós: i.m. 28. oldal.11. Vincze Gábor: Illúziók és csalódások. Fejezetek a romániai magyarság második világháború

utáni történetébõl, Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999. 36. oldal.A Magyar Népi Szövetség történetét Lipcsey Ildikó: A Romániai Magyar Népi Szövetség azönfeladás útján címû kötetében részletesen tárgyalja. Possum Kiadó, 1998.

12. Vincze Gábor: i.m., 73. oldal.13. Az adatok a Nánási Zoltán történelemtanár, Gede Ildikó református lelkipásztor, Kárászi

Éva Zsuzsanna által írt Érmihályfalva monográfiából származnak.14. Corneliu Mihai Lungu, Mihai Retegan: 1956, Explozia, Univers Enciclopedic Könyvkiadó,

Bukarest, 1996., 120. oldal.15. Corneliu Mihai Lungu, Mihai Retegan: i.m.., 120 oldal.16. Corneliu Mihai Lungu, Mihai Retegan: i.m. 127 oldal.17. Corneliu Mihai Lungu, Mihai Retegan: i.m. 138. oldal.18. Ioan Mihai Pacepa: Cartea neagrã a Securitãþii. Biblioteca Ziua, Omega Kiadó, Bukarest,

1999., I. kötet, 107. oldal19. Flacãra, IV. évf. Nagyvárad, 1993. augusztus 27.20. 50 éve tartóztatták le Márton Áront. Márton Áronék pere. Székelyföld. III évfolyam., 1999/

6 szám. 41–76. oldal21. Vincze Gábor: Adalékok a Márton Áron-per történetéhez. 91–106. oldal.22. Vincze Gábor: i.m. 92. oldal23. Ioan Mihai Pacepa: i.m. 178–180. oldal24. A Szekuritáté fehér könyve. 1944. augusztus 23–1948. augusztus 30. I. kötet, Bukarest,

1997., 417–419 oldal.25. Ugyanott

59

26. Vincze Gábor: Adalékok a Márton Áron-per történetéhez. Székelyföld, 1999/6 szám., 93 oldal.27. Ezért a levélért ezúton is köszönetet mondok dr. Ladányi Frigyesnének, dr. Andrássy Ernõ

sógornõjének, aki férjével együtt meghatározó szerepet vállalt a második világháború végéna Magyar Nemzeti Bank aranytartalékának megmentésében.

28. Dr. Kovács Lajos: Az Érmelléke jeles kutatójáról. Romániai Magyar Szó, Új sorozat, 1993.november 20–21.

A Tisza síkságának keleti peremvidékét, a Krasznától a Berettyóig terjedõ mocsárvilága természetbúvárok igazi paradicsoma: az Érmelléke. 42 település alakult itt ki, a leg-jelentõsebbek: Érendréd, Szalacs, Érmihályfalva, Székelyhíd, Diószeg, Biharfélegyháza. AzÉrmellék jeles szülöttei: Diószegi Kis István (Diószeg, 1635–1698), Kazinczy Ferenc(Érsemjén, 1759 – Széphalom, 1831.), Szentjóbi Szabó László (Ottomány, 1767 – Kufstein,1795.), Fényes Elek (Csokaly, 1807 – Újpest, 1876), Irinyi József (Albis, 1822 – Pest, 1859),Gyalókay Lajos (Szalacs, 1825 – Nagyvárad?, 1899), Fráter Loránd (Érsemjén, 1872 –Budapest, 1930), Ady Endre (Érdmindszent, 1877 – Budapest, 1919), Ady Lajos(Érdmindszent, 1881 – Budapest, 1940), dr. Andrássy Ernõ (Szalacs, 1894 – Érmihályfalva,1968).

29. Dr. Andrássy Ernõ nagy érdeme, hogy felhívta a tudományos világ figyelmét az Érmellékre,akkor még teljes gazdagságában pompázó csodálatos világára, így több tudományágszámára megnyílt a lehetõség az Ér völgye kutatására.

Mintaszerûen, nagy-nagy tudományos igénnyel létrehozott madártojás-gyûjteménye mais a nagyváradi múzeum egyik legértékesebb része. Madártani kutatásai elismeréseként1924-tõl a Magyar Madártani Intézet „rendes megfigyelõ” tagja lett, 1934-tõl pedig a londoniOológusok Társaságának (madártojás-gyûjtõk) tagja volt, s ezzel megnyílt számára acserelehetõség öt világrész kutatóival. Több ezer hazai és külföldi tojásból álló gyûjteménytállított össze, megtanulta a tojáspreparálás és fészekaljak nemzetközi normák szerintinyilvántartását.

30. Nánási Zoltán: Városunk jeles polgára volt. Érmihályfalvi Figyelõ. III. évfolyam, 1999. július-augusztus, 5–6. szám.

Dr. Andrássy fontosabb numizmatikai gyûjteményei: a 675 darabból álló, 14–16. századiérmihályfalvi ezüstérem-kincslelet (Ulászló, IV. Kázmér, János Albert, Sándor – lengyel, II.Ulászló, I. Lajos – cseh, II. Lajos – magyar, I. Ferdinánd, Miksa, II. Rudolf – osztrák, I.Károly, Brandenburgi Albert – porosz királytól származó pénzek), az 1700 darabból állóértarcsai ezüstpénzlelet (Mihály király, II. Rudolf, Báthori István lengyel király idejébõlszármazó pénzek), a gálospetribõl származó, római császárkori – 3–4. századi – rendkívülértékes és ritka pénzlelet, a régészeti-történelmi jelentõségû, egyedülálló, elõkelõ gepidaharcos sírjának feltárásakor elõkerült ékszerek (halotti áldozati ajándékként II. Theodosiuscsászár 440. évi adójából származó arany solidus), 11–13. századi sírok feltárása nyománelõkerült pénzek, köztük a Salamon király idejébõl ( 1063 – 1074) származó két ezüstdénár.

Madártojás-gyûjteménye 10.000 darabból állt. Annyira szakszerûen, tudományosigénnyel rendszerezte és tárolta, hogy a nagyváradi muzeológusok egyszerûen csakelhelyezték a kijelölt teremben. A gyûjtemény ma is úgy várja a látogatókat, ahogyan dr.Andrássy Ernõ évtizedeken át rendszerezte. Éveken át „fiatal román gyûjtõk kollekciójaként”mutogatták!

31. Makay Botond: Sok kérdõjel, kevés felelet. Akik imádkoztak üldözõikért. Az ErdélyiReformátus Egyházkerület kiadása, Kolozsvár, 1996., II. kötet, 169. oldal.

32. Tuduka Oszkár: Egy poklot járt élet. Akik imádkoztak üldözõikért. II. kötet., 167–168. oldal.33. Tuduka Oszkár: i.m.34. Nánási Zoltán: Érmihályfalva kiváló személyiségei. Érmihályfalva monográfiája. 69. oldal35. Vincze Gábor: Illúziók és csalódások. 6–7. oldal36. Farkas Zoltán: Kihallgatások keserû során. Akik imádkoztak üldözõikért. I. kötet., 209.

oldal.

60

Kiáltás Erdélybõl

Köszöntjük a távolból azokat, akik hittel és imádsággal gondolnak reánk ésJézus nevében segítségünkre vannak, mint a svájciak vagy Hollandiából a vordenigyülekezet. Ez a köszöntés a kifejezõje hálánknak innen, a ma már szinte aligismert sarkából Európának; ebbõl az egykor virágzó, de mára csak szenvedõ,hanyatló Erdélyországból. Ez a név most szinte alig mond valamit a mai Nyugatszámára, holott 1648-ban azok között az uralkodók között, akik VesztfáliábanEurópa sorsáról döntöttek, ott tündökölt maga I. Rákóczi György is, Erdélyfejedelme.

Svájc és Hollandia jelentik számunkra mindazt, ami idõt álló, megbízható,míg fölöttünk Erdélyben egyre dúltak a történelem viharai. Így volt lehetséges,hogy mi, kik az évszázad elsõ évtizedében születtünk és még megvagyunk, hatkormányzatot kellett itt megélnünk. Az elsõ világháborúig az Osztrák–MagyarMonarchia alattvalói voltunk, aztán a trianoni béke következményeként a RománKirálysághoz kerültünk. Két évtized múlva Magyarország kormányzott fölöttünk,majd a második világháború után ismét a román koronához tartoztunk egy rövididõre. Ezután a Román Népköztársaság következett, majd a negyven évikommunizmus.

Mindenik történelmi idõszaknak megvoltak a maguk erõpróbái, a maguk élet-halál küzdelmei, szenvedések és veszteségek mik döntõen befolyásolták életünket,rányomták bélyegüket magatartásunkra, a népünk érdekében végzett munkánkminden részletére.

De mindez nem temetési beszéd akart lenni, hisz még életben vagyunk! Emeköszöntés a messzeségbõl inkább örömkiáltást jelent, mert a világ mindenváltozása közepette hitben és lélekben mégis gyözedelmeskedtünk, a magyarkisebbségi sors bármi nehézsége ellenére is.

Milyen is akkor egy erdélyi sors?Köszönetképpen támogatásaikért, az én személyes példámat hozom fel.

Megpróbálom leírni nyugtalan életemet, a családom viszontagságait és ezeken átaz erdélyi sorsot bemutatni. Összefoglalni mindezt röviden, nem lesz könnyû !

Most nyolcvannhárom éves vagyok, és ha idõsnek lenni Isten adománya, úgymegadatott nekem átélni és átszenvedni ezt a véres évszázadot a kezdetétõl avégéig.

Volt egy család az Érmelléken, Bihar megyében, a Balaskó család. Eleinte egygazdálkodó család volt, de késõbb ipari munkások is lettek a családban. ÍgyÉdesapám is egy budapesti gépgyárban kezdett dolgozni. A háborúból vissza-kerülve hazahozta családját szülõfalujába, Szalacsra. Három fia volt. Nemgondolhatta, mi mindent tartogat itt számára a jövõ. Erdély és Magyarországközé országhatár került. A hegyek többé nem voltak már védõfalak; a Balkánpolipjai kinyúltak Erdélybe is, kiszívva onnan mindent: gazdagságot, életkedvet,erõt. A pesti munkahely és élet után milyen jövõ várhatott itthon erre a családra?Aztán jöttek a további viharos idõk, változások...

61

De a mi családunk Isten kegyelmében volt és Õ atyai gondviseléssel vigyáztalépteit. Mi mindég is az Õ választottjainak éreztük és érezzük ma is magunkat.

A nagyobbik fivérem mozdonyvezetõ lett és átélte a Duna-csatorna poklát is,ahova kényszermunkára került, holott nem egyszer mozdonyok zuhantak ott amélybe, magukkal sodorva a halálba mindenkit, aki rajta, körülötte volt. A késõbbi,engem ért tragikus idõkben õ fogadta örökbe nagyobbik fiamat, aki ez által sikereskarriert futott be.

A középsõ és gyengébbik testvér én voltam. A Kolozsvári Teológia bevégzéseután lelkész lettem, majd Debrecenben vallástanári képesítést nyertem. A másodikvilágháború után mint vallástanár dolgoztam egy állami iskolában, ahol késõbbigazgatónak neveztek ki. De a kommunista iskolareform után elvesztettemállásomat, majd röviddel ezt követõen, egy faluban, Érolasziban vállaltam lelkésziállást. És jöttek a nehéz idõk, majd a Tragédia!

A kisebbik fivérem, Balaskó Nándor szobrász lett és elõbb Marosvásárhelyen,majd késõbb a Kolozsvári Mûvészeti Fõiskolán tanár.

De kezdtek gyûlni a sötét fellegek az életünk egén. A tragikus családunkszámára a kommunizmus maga volt. Szüleink sokat szenvedtek, mindenüketelvesztették. Apám az úgynevezett kuláklistára került a cséplõgépe miatt, amitsaját maga ócskavasból szerelt össze és tett használhatóvá, s az egész falumegbecsülését és tiszteletét vívta ki vele. Elítélték és börtönbe került, mint olysokan abban az idõben.

Az 1956-os magyarországi forradalom, minket, erdélyi magyarokat egészkülönleges veszélybe sodort. Az államhatalom félelme gyûlöletté fajult irányunkba.A haditörvényszékek sok százat börtönbe küldtek, családokat, gyermeket depor-táltak, ítéltek nehéz kényszermunkára. De legtöbbet szenvedett talán a magyarhatár közeli vidék, az Érmellék lakossága. A szomorú sors minket is elért; többedmagammal engem is letartóztattak. Innen kezdõdõleg lett a sorsom régi bará-tommal, Sass Kálmánnal elválaszthatatlanul összefonódva. Õ volt régóta a lelkiés politikai vezetõje az érmelléki magyar kisebbségnek. A Kolozsvári Teológiabevégzése után az akkori svájci konzul, Welti Henrik segítségével, két évistippendiummal Bázelben tanult tovább. Hazatérte után mint káplán, a váradipüspök mellé került. Az õ közvetítésével támogatásokat, segélyeket kapott azegyház, és így lett a püspöki rezidencia felépítve a legnagyobb munkanélküliségközepette.

Sass Kálmán olyan nagy tekintélynek örvendett, hogy képviselõnek lettmegválasztva, de késõbb mondvacsinált vádak alapján elítélték és börtönbe került.Még volt azelõtt is politikai okokból letartóztatva, de mindég, mint most is, kiderültutólag az ártatlansága.

Az 1956-os magyarországi események után is a tét többek között az õmegsemmisítése volt. Államellenes tevékenységek miatt letartóztatták és másfélévi raboskodás után a nagyváradi haditörvényszék 1958. október hatodikán halálraítélte. Éppen a magyarok gyásznapján, az 1848-as forradalom mártírjainaknapján! Vele együtt lettem én is halálra, és más harminc rabtársunk 25 évi börtön-büntetésre ítélve. Ettõl a naptól kezdve készültünk együtt hónapokon át anagyváradi börtönben bilincsbe verve a kivégzésünkre. Minden este úrvacsorát

62

vettünk a cellánkban egy darab puliszkával és vízzel. Számunkra, Jézus hatal-mából a víz és puliszka borrá és kenyérré változott, erõt adva így a továbbéléshez.

Sass Kálmánt 1958. december 2-án kivégezték. Hol lehet a sírja, senki semtudja. Íme egy példa az áldozatos életre!

Az én ítéletem életfogytiglani kényszermunkára lett változtatva. Igen, mondtanekem ott a fegyõr: Látod? ÉLET! És így maradtam én életben. Még sok mindentörtént velünk, velem, amikrõl késõbb több alkalommal írtam is. Ki gondolta volnamég akkor, hogy az életfogytiglani ítélet egy hat és fél éves börtönbüntetéssel fogvégzõdni? 1964-ben a politikai rabok általános kegyelemben részesültek és ígykerültem én is szabadlábra.

A szabadulásom után tudtam meg, hogy életben maradásom öcsémnekköszönhettem, aki közbenjárt miattam a legfelsõbb államhatalomnál. A Jóistenadta neki hozzá az erõt! Mindent játékba tett: a munkáját, a maga és családjasorsát, karrierjét, végeredményben saját életét is. Mindezek után emigrálnia iskellett az elsõ adódó alkalommal, mert mindent elkövettek, hogy megsemmisítsékés mint mûvészt lehetetlenné tegyék. Családját Kolozsváron hátrahagyva, elõbbPárizs, majd Madrid és Los Angeles után, végül a portugáliai Sintrában telepedettle. Nagy tehetségének köszönhetõen sok világi és egyházi támogatót talált, váltvilághírû mûvésszé és nyerte el két világkiállításon is a modern szobrászataranydíját. Mûvei ma szinte a Föld minden táján megtalálhatók. 1996-ban, 78éves korában halt meg, és mint Ady Endre, a magyar költõ, aki szavai szerint azÉrtõl az Óceánig jutott, az én öcsém az Értõl indulva csillaggá lett a mûvészetegén.

Szabadulásom után mint lelkész mûködtem az Erdélyi Egyházmegyébennyugdíjazásomig. A számomra rosszemlékû Nagyváradi Egyházmegyét elhagytam,túl sok gyötrelem, szomorúság kötött oda!

A tragikus idõk alatt családom hazamenekült Máramarosszigetre Apóso-mékhoz. Ez mentette meg õket, mert az Érmelléken maradt családtagokat minddeportálták, mint a Sass Kálmán feleségét és gyerekeit is a Bãrãganba. A hosszú,kínzó nehézrab élet engem is tönkre tett, a szemeim egyre gyengültek, pár év ótateljesen elvesztettem látásomat. Miután nyugdíjba vonultam, én is Máramaros-szigeten telepedtem le Feleségemmel, aki Istennek hála ugyancsak túlélte amegpróbáltatásokat, és ma is mellettem áll itt, ahol 1941 decemberében együttindultunk el a közös útra, Istenben bízva.

Akiket több érdekel, olvashatják írásaimat a Kolozsvárt megjelent kétkötetesmunkában: Akik imádkoztak üldözõikért.

Mégegyszer köszönve támogatásukat, maradok Jézus Krisztus örökszolgájaként testvéri üdvözlettel,

Balaskó Vilmosnyugalmazott lelkész

Máramarossziget, 1998. október 6.

63

I. RÉSZ

Szalacsi nyár – 1929

1. fejezet

Az aratás

Nyár elején már aranyló színben ringott a végtelen búzatenger a szalacsihatárban. Napisten szolgája, a Szellõ minden reggel végigsimította, megfésülgettemindenik kalászt. Napközben pedig már teljes csendben és nyugalomban suttogtáktitkukat egymásnak és érlelték rejtett gyermekeiket, a magot. S ilyenkor mármozgolódtak is puha, pelyvás fészkükben az új kenyér ígéreteit, az aranyosbúzaszemek. Már készülõdtek nemsokára kiperdülni, ha idejében le nem aratjákõket. Amíg zöldek és fiatalok voltak ezek a búzakalászok egyenesen és hetykénállottak, jól feltartották a fejüket. De voltak, akik meglesték a titkot, hogy mindenhajnalban meghajoltak kelet felé, hogy hódoljanak az élet Urának, a felkelõNapnak. Ezért aztán a Napisten teremtõ sugarat küldött rájuk, amely meg-termékenyítette õket. S ahogy erõsödtek titkos ölükben a kicsiny szemek, egyrehálásabban hajlongtak a felkelõ nap elõtt a kalászok, s végül úgy megszoktákmár ezt a hódoló alázatot, hogy egyre erõsödõ és sárguló nyakuk végleg úgy maradtmeghajolva a teremtõ erõ elõtt. Ekkor aztán a Napisten már minden hajnalonaranyos sugárt küldött rájuk és ettõl napról napra aranyosabbak és szebbek lettek.Akadt ugyan nagy ritkán egy-egy kevélykedõ, hetyke búzaszál, melynek kalászfejenem akart engedelmeskedni az örök törvénynek és nem akart alázattal meghajolni.Ezért aztán büntetésbõl nem is kapott teremtõ sugarat s még aranyozó sugártsem. Ezért aztán a földek verejtékezõ munkásai nem is becsülték az ilyen kalászt,sõt egymás között is azt mondták a hitvány és kérkedõ emberre, hogy olyan mintaz a búzaszál, amely magasan hordja üres fejét! A búzaszálak nem tudtákfennszóval dicsérni a Napistent, ezért megkérték a köztük tanyázó pacsirtákattitkos beszéddel, hogy minden hajnalban zengjék el a búzatáblák felett magasanszálldosva helyettük is a halleluját az élet Urának! Azóta a pacsirták leg-szívesebben a búzatáblák között tanyáztak és azok fölött énekeltek a legbol-dogabban. Ezért aztán bõséges eledelt kaptak. A búzatáblák széleit piros pipa-csokkal és búzavirágok kékjével ékesítette fel a Napisten, hogy szebb legyen azaz engedelmes és hálás búzarengeteg, mely kenyérmagot szül a föld emberének.Ezért meg nagyon hálás lett a gondviselésért az ember és dehogy vágta volna belea kaszáját csak egy is, amíg a templomban nem imádkozott minden nyár elejénés végén a mindennapi kenyérért. Most is már tanakodott mind a két nagy templompapja a kurátorokkal és bölcsekkel, hogy mikor tartsák meg az aratást kezdõhálaadást. Jó, fényes nyáridõben pontosan meg lehetett ezt állapítani. Amikormár nem viaszos a búzaszem, hanem a fogak közt a szájban éppen csak megroppan,akkor már lehet aratni. Majd a kévékben, a keresztekben megpihenve és melegedve

64

acélosodik kõkeményre. Akkor lesz jó kenyér belõle. Nem kell túl korán, de elkésnisem szabad, mert kiperegnek a fürge kis szemek. Mikor aztán a megfelelõvasárnapon megtörtént a hálaadás, másnap, hétfõn hajnalban már ki-ki ott állotta búzatáblája szélén aratásra megfelelõen elkészített csapós kaszával, marokszedõés kévekötõ segítõkkel. Legelõbb is, amíg még harmatos és hajékony volt abúzaszál, az aznapra körülbelül elegendõ kötelékeket csavarták meg és tettékazokat lehetõleg árnyékos helyre. Aztán a kaszás eléállott, felnézett az égre, afelkelõ napra, felésóhajtott hálából és belesuhintotta éles kaszáját a ringó búzába.A szegény ember az õ kicsi földjének éppen úgy örült, mint a gazdag a soknak,amint nógatta tempós napszámosait. Mert nem kell sohasem, semmivel sietni,megvan mindennek a maga falusi rendje és tempója.

Csak akkor szorult el a földmûvelõ ember szíve, amikor kedvezõtlen volt azidõ, vagy éppen esni kezdett naphosszat, amikor már aratni kellett volna. Vagymikor, mintha valamiért bosszút akartak volna állni a búzakalászok is azemberiségen, fellázadtak dacosan egyenesen állva a Napisten elõtt, aki nem küldöttteremtõ erõt, de mintha ki akarta volna égetni a gyökereket és el akart volnaveszíteni forró, apaszthatatlan, csillapíthatatlan tûzerejével minden fûszálat ésminden teremtményt. A pacsirták hiába sírtak halleluját, a kalászok dölyfösen,dacosan, egyenesen állottak. S a szegény emberek, földjeik szélén térdepelve, sírvakönyörögtek esõért, irgalomért és életért. A Napisten sujkoló keze volt ez, ha azember nem becsülte meg a kenyerét és nem imádkozva vette szájába a mindennapifalatot. Egyszer, jóval késõbb, a harmincas évek legelején, amikor vakációramentem haza a gimnáziumból, feltünt nekem, hogy a szekérút mellett, a búza-táblákban égbekiáltóan egyenesen, peckesen álltak a búzakalászok. S milyenszürkés fehér volt a színük, mintha a nagy por õket is belepte volna. Hol volt arégi, sugárzó szépségû, ennivalóan gyönyörûséges aranyszínben játszó duzzadó,alázatosan meghajló arcocskájuk. Hiszen néha ettük is a markunkban kimorzsolt,zsenge búzaszemeket. Most pedig hiába simogatta, cirógatta egymást a sok millióbúzaszál, meddõ maradt a keblük mélye, a földanya száraz, megrepedt, kiszikkadtvolt, nem adott táplálékot, a millió búzaszál atyja, a Nap most kérlelhetetlenülégette és perzselte. A pacsirták sem lebegtek a búzatáblák felett, hanem azútszéleken zsibongtak, jajongtak állati hulladékok után szaladgálva. És hang-talanul sírt, szívfájdító némaságban égre meredve minden meddõ búzaszál és sírta föld, és sírt a föld népe bûnei miatt.

Igaz, már írta egyik levelében édesanyám, hogy azon a tavaszon nagy aszályvolt és „megszorult” a búza, nem is lett kenyér. Hogy abban az évben milyentragikomikusan vészeltük át az inséget, arról majd késõbb számolok be emlé-kezéseim során.

Most azonban hálaadással, fáradtan, de csöndes megelégedéssel fejezték beaz emberek az aratást. És a búzarengeteg helyett, most bámulatosan egyenessorokban, katonásan sorakoztak, végtelen mennyiségben a búzakeresztek. A halálfelett gyõzedelmeskedõ élet rengeteg hadtestei. Mert nagyon hosszú és ezerveszéllyel terhes az út a magvetéstõl az aratásig.

Nálunk a búzakeresztek „tizesek” voltak, tíz kévébõl összerakva észak, dél,kelet és nyugat felé, hogy hirdessék az évi gyõzedelmet a világ minden tájának.

65

Így a búzakévék úgy voltak négyfelõl egymásra rakva a torsaikkal kifelé, hogy abúzával telt kalászok fedjék és védjék egymást. A legfelsõ kévét nevezték „papnak”.Ez védte a többit, ezt érte az égetõ napsugár, verte az esõ, tépte a szél és roncsoltaa jégverés. Az õsi idõkben ezt a kévét, a tizediket adták a papnak vagy földesúrnak.Szalacson már ebben az évszázadban nem volt földesúr. Urbarialis helyzete amúlt század közepén szünt meg. Egy 1820. október 27-én kelt okirat szerint Szalacsmég „mezõváros” volt. A községházát az itt lakó idõs emberek a mai napig is„városházának” mondják.

Az évenként meg-megjelenõ zivatarok mellett, súlyos történelmi viharok isátzúgtak e határ és e vidék felett. A Dózsa seregei is tanyáztak erre. A vezér nevétmai napig is viseli egy forráskút a „varbot” mellett. A község nyugati határábanlevõ egykori avar földvár maradványait nevezik így. A helység keleti részébenlevõ dombon volt a királyi vár.

A határban itt-ott felmagaslanak az egykori „vezéri halmok.” (Ezek nem kun-halmok, mint másutt). Mint gyermekek, sokszor felmentünk az ún. „nagy-halom”tetejére. Messzire el lehetett onnan látni. Északnak Kéc falun túl Margitta városfelé, délen Kupóc pusztán és tanyán túl Vasad nevû román falu felé, keleten Pirközség vörös dombjai látszottak, a szõlõhegyen túl, míg nyugat felõl egy sornagyközség: Ottomány, Asszonyvására, Gálospetri, s a homályba veszõ Székelyhídés Érmihályfalva városok felé. A kelet-nyugati irányban húzódó dombvonulatoldalában feküdt a nagyközség, Szalacs, mintha egy õsrégi nagy folyamnak azegyik partja lett volna, míg észak felé a homályba veszõ túlsó partig vízfolyások,nádasok, mocsarak vidéke terült el, mint talán a Tisza vizének egykor itt zúgóárja kései maradványai.

Aratás után néhány hétig pihen a búza, a föld. De nyáron az embereknek nemlehet pihenése. Az aratást folyamatosan kell végezni, hogy el ne érjen a búza ésezalatt hátramarad a többi mezei munka, a tengeri közt, a szõlõben, a takar-mánynövényekkel. A háztáji munkát eddig is az otthonmaradt öregek ésgyermekek végezték. A szarvas jószág vagy kint volt a mezõn, a legelõn, vagy aférfiakkal a határban. Ami otthon, az ólban maradt, az kora reggel és késõ estekapott enni és délben inni, ha merték az öregek vagy gyermekek. Az asszonyokrais súlyos terhek nehezedtek, mert ha segíteni kellett az aratásnál, akkor estekellett gyorsan ételt készíteni. Kevés gazdasszony engedhette azt meg, hogy otthonmaradjon ilyenkor a házkörül dolgozni és maga helyett napszámost állítani. Akkormeg néki ételt kellett vinni vagy küldeni délben az aratóknak. Másoknak csakkenyér, szalonna és hagyma volt a reggeli és ebéd is. De ki gondolt ilyenkor ezzel,majd a télen ráérnek enni is, pihenni is. Most aratás van, kenyérkeresés aszegénynek, mindenki telve van reménységgel, mert nyár van, gazdag és boldogítónyár!

Ilyenkor mulatozás sincs. Vasárnaponként erõgyûjtés van! Dehogy menne ilyennapon dolgozni még a legsürgõsebb helyzetben is az ember, istenkísértés és nagyhálátlanság volna az! – akkor még így hitték ezt a földmûvelõ emberek. Ezért nemvolt mifelénk „aratási ünnepély” sem, ez csak a szüret utáni bállal voltösszekapcsolva. Az utolsó egyházi ünneptõl kezdve késõ õszig nem lehetett bál,mulatság.

66

2. fejezet

A cséplés

Tikkasztóan forró nyári délben egy kisfiú megy mezitláb a szekérút porában.Már negyedikes gimnazista, nem illenék mezitláb járni, dehát nincsen abbansemmi szégyen. A felnõttek is úgy járnak. Az lenne a vétek, nyáron is nyûni alábbelit. Van abban valami bizseregtetõ jó érzés, ahogy az érzékeny talpatcsiklandozza a forró por. A nehéz, búzás szekerek kerekei úgy felvágták aszárazságban az utat, hogy bokáig ér a por. De a levegõ fülledt, vihar vankészülõben. Érbogyoszló felõl már gyûlnek, tülekednek is elõre és jönnek a nehéz,sötét színû fellegek. Nyomásuk alatt a levegõ, az ég se mer rebbenni. A kisfiúebédet viszen az édesapjának a cséplõgéphez. A község felett, a felsõ határbancsépelnek most. Ott állnak sorjában a nagy dûlõben bal felõl a gépek, három,négy is, ameddig a szem ellát. Az õ apjáé a második szérû. Sohasem sikerült nekielsõnek lenni, mert valamelyik ügyesebb gépész vagy a géptulajdonos mindig elébetudott bújni, pedig már alig volt meg a szükséges távolság a községtõl. Most anyomasztó csendben a gépek is hallgatnak. Ebédidõ van. Kora reggeltõl késõalkonyatig duruzsolnak nagy erõvel, kellemes, biztató zsongással töltvén be alevegõt a község felett, amely hosszan nyúlik el kelet-nyugati irányban a dombalatt. Dehát megvan az ideje a fröstöknek, ebédnek és az uzsonnának is. Agõzkazánok nagy füttyszóval jelzik a pihenés kezdetét és végét. A reggelizést ésuzsonnázást a tarisznyából ejtik meg a munkások. Azonban délben mindenvalamirevaló asszony fõtt ételt viszen az urának. Már elviharzott az asszonyokcsoportja, amint gyorsan lépkedve, beszélgetve, nagy szilkékben, mázas cserép-edényekben, hosszú végû kosornyákban kötve vitték az ebédet. Mezitláb voltakezek is, csak a kényesebb gazdasszonyok lábán csattogott a papucs. A kisfiú ráértkésõbb vinni az ebédet, mert az õ apja a gépész, az most még nem ebédelhet amunkásokkal egyidõben, mert ilyenkor kell átnézni mindent. Rostákat takarítani,ebben segítenek az „etetõk”, azután a szíjakat ellenõrizni, meghúzni amelyikmegtágult, csavart pótolni ahol kiesett, csapágyakat kenni, ha pedig valamelyikbemelegedett, kibontani, megnézni mi a baja, ha pótolni, cserélni kell valamit, azmár hosszadalmasabb munka, elnyúlik vele a déli szünet, kevesebbre haladnak amunkával, tehát az ilyesmit éjjel kell megcsinálni. Azonban ilyenkor az éjszakais rövid, tehát a jó gépésznek úgy kell elõre felkészülni mindennel, még a télen éstavaszon, hogy ilyenkor ne történhessék üzemzavar. Nagy ritkán történiktengelytörés, különösen az igen furcsán görbülõ villahajtó tengelynél, de olyankoraztán napokig kell várni, míg sikerül mással helyettesíteni. De a jó gépész jólállítja be a csapágyakat, vigyáz az olajozásra, rendszeres zsírozásra, ebbensegítenek a fõ gépmunkások is. Elég gond úgy is még hengerolajról, kenõzsírrólgondoskodni minden héten. A kisfiú apja jó, tapasztalt és világot járt gépész volt.Erre büszkék is voltak a gyermekei és munkásai. Ezért adta gimnáziumba is afiait, ami akkor még ritkaságszámba ment.

A kisfiú már nem mázasedényben, hanem „ételhordóban” vitte a kétfogásosebédet. Azonban alig hagyta el az elsõ szérût és még messze volt a második – megkellett legyen közöttük a kötelezõ távolság –, amikor kitört a vihar. Rettenetes

67

erõvel csapott le a fergeteg, úgy hogy a fiú kénytelen volt bemenekülni a dûlõ jobbfelén húzódó tengeri táblák sûrû levelei közé, ahol bár a nyakába csurgott az esõ,de nem vágott olyan nagyon. Aztán eldübörgött a veszedelem, nagyobb kár nemtörtént Kiderült hamar az ég és sütni kezdett újra a meleg nap, de a fiú bõrigázva, mégis dideregve érkezett meg a szérûre. Az édesapja már elvégezte aszükséges ellenõrzéseket, az „etetõk”, zsákosok már megkenték a csapágyakat éscserélték, ha kellett a rostákat. A munkások is kezdtek elõbújni asszonyaikkal agép szárnyai alól vagy a szalma védelme alól. Kitakargatták a sebtiben beszal-mázott, félben lévõ asztagot, búzás zsákokat; a fütõ már javában tüzelt, dugta aszalmát a kazán bádog csatornájába, ebbe az örökké telhetetlen éhes szájba, hogylegyen elég gõz, mire indulni kell. Az apa csak akkor vette észre didergõ gyermekét.Gyorsan egy üres nagy zsákot kerített a nyaka köré és odaállította a meleg kazánmellé. Maga pedig hozzáfogott ebédelni úgy, olajos kézzel, alig öblítve le egy kevésvízzel a kazán mellett álló óriási nagy vizeskádból. Az asszonyok szedelõzködtekgyorsan, igyekeztek haza, mert otthon is vár a munka a jószágnál az istállóban, adisznó, aprójószág etetése mind asszonyok munkája ilyenkor éppen, amíg a csépléstart, mert aratásnál és csépelésnél kell megkeresni a téli kenyerét a szegényembernek. – A kazán mellett melegedõ fiú sajnálta, hogy ma megint elszalasztottaa nagy élvezetet, hogy lássa ebédelni a gépmunkásokat. Általában már azt isszégyellte, hogy neki késõn kell vinnie az ebédet, nem akkor, amikor mások. Attólfélt, hogy azt gondolják, az õ édesanyja nem tudja idejében elkészíteni az ebédet.De az anya megnyugtatta, hogy édesapja kérte ezt így, hogy ne kelljen elhûltebédet ennie, miután a gépet átvizsgálta. Aztán, ha a gép elindult és jól megy, vanideje nyugodtan ebédelni. Nem is szokta az édesanyja általában a gyermekeit, adiák fiait terhelni az ebédhordással, de most beteg lett Eszti, a hosszúlábúparasztlány és helyette kell ételt hordani. Rendesen a kisfiú is kint szokott lennia cséplõgép mellett, sõt neki is szoktak ebédet vinni. Az aztán a nagy öröm, együttebédelni édesapjával. Milyen büszke is az õ édesapjára, hiszen õ itt a legnagyobbember, nemcsak, hogy övé a cséplõgarnitúra, ez sem minden gépésznek adatikmeg. A faluban már van két-három gazdag parasztember is, akinek cséplõgépjevan, igaz nem mind ilyen nagy „nyolcas”, hanem kicsi „hatos” és ott a gépészekpercentet kapnak a javításért és kezelésért. A szalacsi nagy határban már ekkorhat cséplõgép falta a nehéz búzakévéket és ontotta az aranyló búzaszemeket. Aszekerek alig gyõzték hordani hazafelé a nehéz zsákokat. De az a diadalmasannagy dolog a kisfiú elõtt, ahogy az õ apja elindítja a nagy gõzkazánt és felzúg acséplõ a sok kerekével, csattogó szíjával, dübörgõ nagy „dobjával”, ahova a kévéketeregetik – hogy kell ott vigyázni! –, hát még a törek rázó és a csodásan lökdösõdõ,szalmahányó „villák”, ez mind olyan gyönyörûséges! Óh, bárcsak õ is ilyen gépészlehetne valamikor! Igaz ugyan, hogy ezt a kazánelindítást már az ügyes, szemfülesrégi fûtõ is eltanulta és õ is nagyokat kiált indulás elõtt az emberekre: „Huppra akereket, emberek!” A nagy lendítõ kazánkerék tengelyének ugyanis van egyhajlata, amit a gõzdugattyú mozgat, aminek egybizonyos helyzetben kell állaniaindulás elõtt, hogy a dugattyú kellõ lökést tudjon adni és forgásba lendüljön akerék, másként leesik róla még a fõszíj is, ez a harminc méternyi hosszú hajtószíj.Akkor azt újra fel kell tenni és „huppra” állítani – ami elég szégyen az indítófûtõnek. Az õ édesapjával ez nem eshetett meg, legfeljebb csak akkor, ha el voltdugulva, be volt „fulladva” a dob. Akkor azt elõbb, a cséplõ tetején rúddal kikellett mozgatni, felszabadítani, kitakarítani. De ez csak nagyritkán, vizes

68

búzakévék esetén történhetett meg. Erre meg vigyázni az etetõ dolga volt. Annyiminden érdekes dolgot lehetett látni, tanulni itt a cséplõgép mellett, hogy nemcsoda, hogy a kisfiú szíve-lelke oda volt kötve a nagy élményhez és egész kicsikorától fogva együtt élt vele. Most azonban frissiben, megint az ebédelési élménytszalasztotta el. Hát az valami ünnepélyesen fenséges, amikor a gépmunkásokebédelnek... Elõbb a fûtõ ebédel, még a gép leállása elõtt, addig egy éppenpihenõben levõ kévehányó dug szalmát a kazánba, hogy tartson ki a gõz. Aztán,ha füttyent egy rövidet, lassan elcsendesedik a gépzúgás és megáll a munka. Azemberek elõjönnek a reggeli induláskor megállapított helyekrõl – már az ún. „forgómunkások”, meg a többiek –, elsõ a két bölcs, tapasztalt etetõ, akik óránkéntváltják egymást, tõlük függ a gép sima, zökkenõmentes duruzsolása; mellettükállandó munkás a „kévevágó”, ez egy idõsebb, tekintélyes lány, esetleg egy gyengébbalkatú, aki nem bírja a pelyvahordó munkát, de nagyon vigyázni kell, hogy belene lépjen vagy szédüljön a forgó dobba, amely mellett áll, míg körülötte ide-odadõlnek az alulról felhányt, súlyos búzakévék. Õ állítja oda a kévéket az etetõ elé,közben egy mozdulattal, szabályszerûen lefelé állítani a kaszából készített késtés mikor megfogja az etetõ a kévét, kettévágja a köteléket. Veszélyes hely, nemmindenkit engednek oda fel, a „dobra”, a cséplõgép tetejére. A férfi munkások,legények, de inkább fiatal házasok, hosszú, házi vászon gatyában és vászon ingbendolgoztak a forró napsütésben. Akkor még szégyen lett volna pucér felsõtestteldolgozni, mint néhány évtizeddel késõbb. Bizony telistele volt porral, polyvával,szalmával és kalászhulladékkal a kendervászon, alig gyõzték valamennyire iskirázni magukból. Legnehezebb dolga a négy kévehányónak volt. Jó termés idejénsúlyosak voltak és nagyok a kévék. Nehéz volt feldobni villahegyrõl, a hosszúnyelûvasvillával, a gép tetejére. Óránként kettesével váltották ezek is egymást, közbennagy suttyomban, a kazán mellett, a vizes kád fölé hajolva, elszívtak egy „fél”cigarettát. Kivált, ha versengtek is elõbb egymással, hogy ki dobja „könnyedébben”fel a kévét. Bizony itt is legénynek kellett mutatnia magát, ha birta. Aztán jötteka szalmarázótól a két villás ember, aztán a négy – két pár – rudashordó, majdtávolabbról a három kazalrakó ember. Aztán abbahagyta a számolást a két idõszsákos – ezek voltak rendszerint a „vállalkozók” –, õk válogatták össze még tél éstavasz folyamán a banda tagjait. De inkább állandó, összeszokott munkáscsoportjavolt minden cséplõgépnek. Így kívánták ezt meg a gazdák, a munka rendes végzésemiatt és ez volt a géptulajdonos jól felfogott, érdeke. Legérdekesebbek voltakazonban a szegény pelyvás lányok. Általában hatan voltak. Két pár hordta a szélespelyvahordóval a pelyvát ( a „pévát” ahogy õk mondták), de kettõ volt a pelyva-rázónál, a „lyukban”. Itt is naponként váltogatták egymást a párok, és búsítódolog volt a lyukba kerülni. Az egyik leány fejkendõt kötött az orra elé az arcáraés belülrõl tolta kifelé gereblyével a pelyvát, míg a másik rakta a villával a„hordóra”. Bizony, mikor elõjöttek, nem lehetett rájuk ismerni, úgy tele voltakporral, pelyvával, szeméttel. Délben nem nagyon volt idõ mosakodni, fáradtak isvoltak. Csak este, otthon tudtak megtisztálkodni. Mégis a lányok csak feleannyitkaptak a részosztáskor, mint a férfiak. Késõbb itt változás is lett, nem vállaltákmár a lányok és inkább három-négy fiút állítottak be egész részért. – Ilyen munkaután jól esett az ebéd. A hozzátartozók már vártak mindenkit a megfelelõ helyen.Az átlagos színvonalú munkások közben ebédeltek a szérû tágasabb helyén, azelõtérben, a kazántól két oldalt. A nagyon szegények félrébb húzódtak, hogy ne

69

lássa más, mi van a szilkében. Pedig mindenki igyekezett a tõle telhetõ legjobbatfõzni, mert nehéz a munka és kell az erõ. Csak aprójószág vésze idején nem voltmindennap csirke- vagy tyúkhúsleves. De ilyenkor levágták az utolsó tyúkot is.Mindég volt valami sütemény is. Nagyon elesett szegény volt az, aki „kenyérbõlsem ehetett eleget.” Az ilyenek nem is lehettek gépmunkások. Inkább lettek„kerülõk” a határban, vagy beálltak cselédnek a gazdákhoz.

A szérûk elõkelõségei voltak a gazdák. Akiknek már vagy csépeltek és az„emberölõ” nagy alföldi búzászsákjaikkal hordták haza, vagy még most hordattáka nagy ponyvás szekerekkel a határból a búzát és rakták a szép nagy asztagokat.Hogy milyen mûvészei voltak a búzaasztagok rakásának?! Ha sok búzájuk volt,akkor nagy kerek asztagot raktak, nagy magasan, mint a torony, úgy „befedelezve”a kévéket, hogy egymást úgy takarják és védjék, mint a cserepek a háztetõn,hogy a legnagyobb esõben se ázzon be az asztag. Ha kevesebb búzája volt valakinek,akkor téglalap alakúan rakták és a tetejét, mint a háztetõt. Az asztagok helyének,a „fenéknek” a kiszámításában, a méreteiben is milyen okosnak és elõrelátónakkellett lenni, aszerint, hogy hány búzakeresztje lett a földjén. Egész tudományvolt ez. De errõl majd késõbb. Most még a délebéd szertartásánál vagyunk. Agazdák kissé dölyfösen ringatják a bõ, szintén házi, kendervászon gatyáikat, demár bakancs van a lábukon, ha még úgy füzetlenül is, mert szúrós a tarló. Feketemellény van rajtuk, mert kell a két mellényzseb a rézkupakos pipának, megdohánynak és gyufának. A legnagyobb gazdák már hófehér gyolcsgatyában járnakés nyári melegben is boksz-csizmában.

Ezzel a korcos gatyával különben sok gond járt együtt. A módosabbak sokanyagból, bõ szárral készítették, hogy járás közben szebben lebbenjen. A sok ráncotkorcba húzták össze és a korcba ún. „gatyamadzagot” húztak s elõl szakértelemmelmegkötötték. Ezt a különleges madzagot nálunk a cigány asszonyok fonták kisújnyiszélesre, laposra, több ágból. Nagyon erõs volt és ha sürgös dolog esetén göbreszaladt, nem lévén idõ a boncolgatásra, bizony el kellett vágni. Ha pedig sokáraelvásott valahol, fõleg a kötésnél és váratlanul elszakadt, az bizony elég baj volt –még nóta is maradt róla! –, mert fél kézzel fogni kellett az elomló bõ anyagot,amíg valami megoldásra sor kerülhetett, kihúzni, összekötni s megint behúzni.Iskolás korunkban még ilyen korcos gatyában jártunk, csak nekem még „cájg”nadrágot is csinált felül édesanyám. A korcos gatyán nem volt elõl nyílás, ezértáltalában a fél szárát húzták fel a férfiak s úgy végezték kisebb szükségüket.Majd a biztonság kedvéért divatba jött a kék kötény. Gyermekkorunkban mégvasárnap is fel volt kötve a derékra a tiszta kék kötõ az ünneplõ nadrág elé aférfiaknál is. – Egyszer a cséplõgépnél ez a kötény volt a szerencséje annak afiatal legénynek, aki ebédszünetben hanyatt feküdt és elaludt a közeli szalmakazalárnyékában. Az árnyék azonban tovább ment s a legény ott maradt a tûzõ napsugarában. Igen átforrósodott a teste s egyszercsak a szennyes gatyája a köténnyelegyütt elõl magasra emelkedett. Nem lett belõle semmi baj, nem látszott ki semmiegyéb. Kevesen vették észre, nem is törõdtek vele.

A rézkupakos, gondosan záródó pipa állandóan a szájukban csüngött, haddlássák, hogy nem kell a dohánnyal spórolniuk!, lefelé csüngõ csibukjuk volt, nemúgy elõre álló, hosszú szárral, mint a szegényebbeknek. Elég bajos volt, hogy lekellett tenni a pipát, amíg a búzát rakták fel vagy le, mert hát ki látott már nagyembert pipa vagy bagó nélkül?!

70

Aztán a gazdák is letelepedtek a szekereik körül. Letették a kalapjukat magukmellé, pödörtek egyet a bajuszon és körülnéztek. Addig a jómódú és jól öltözöttasszonyságok kirakták az ételt, volt aki még tányért („tángyért”) is hozott, hogyne kelljen az õ édes urának a napszámosokkal együtt kanalazni a szilkébõl. Ahófehér kenyér mellé elékerült a sült pecsenye, rizskására (ami akkor jó drágavolt) vagy csak tört krumplira rakva, bõ paprikás zsírral, hogy csak úgy lecsurgotta porcellán tál szélére. Elõkerültek a pufók, piros, „szalagos” fánkok is! Haddlássa a világ, hogy van! Az italkérdés egy külön probléma volt. A szalacsiak reggelcsak erõs pálinkát ittak, törkölybõl vagy szilvából fõzve. Délben és este csak borjárta. De ezek az italok minden evés elõtt és után kijártak a cselédnek és a legutolsónapszámosnak is. Nagy szégyen és szegénység jele volt az, ha a napszámos nemkapott egy pohár italt.

Az ebédidõ végeztével az emberek újra kezdték a fárasztó munkát, azasszonyok pedig összeszedték a holmikat, aztán nagy csapatban, beszélgetveelindultak haza. A cséplõgépek felzúgó duruzsolása kísérte õket. Jó idõben, jószáraz és telt búzából, azaz jó terméskor, százhúsz, sõt százötven mázsáig csépelteknaponta a nagy gépek. Nem erõltették túl a munkát, inkább egyenletes buzga-lommal munkálkodtak, mert kell az erõ máskorra is.

De a gazdák is gyakran megjelentek a törekrázó faránál és tenyerüketodatartva kémlelték, nem jön-é ki vagy egy-két szem a törekbe? S jaj volt azetetõknek, ha „zavarták” a gépet, azaz túl gyorsan hányták a kévéket befelé. Mégvasvillával is megfenyegették õket, ha nem ment kedvükre, tempósan a munka!Ott valóban szemveszteség nélkül kellett dolgozni! Nem is vittek rossz hírbenálló cséplõshöz gépelni valót!

Még uzsonnatájban pihentek egy kicsit, akinek volt mit, falatozott, vagyelszívott egy cigarettát óvatosan a vizeskád mellett és folytatták a munkátnaplemente után is jóval. Végül hosszút fütyült a kazán és be lett fejezve a napimunka. A gazdák hazahordták a zsákokat, a „zsákos” vállalkozók pedig kiszá-mították, hogy aznap mennyit gépeltek és a kijáró géprészt félre rakták. Agéptulajdonos részét minden este hazavitte a vízhordó lovas- vagy bivalyszekér,két munkás kíséretében, akik azért otthon pálinkát kaptak. A munkások részétpedig csomóra rakták az egész heti keresetet, befedték a zsákokat szalmával ésminden éjjel két-két munkás hált mellette õrzés végett, míg vasárnap reggel,ünnepélyesen széjjelosztották. De még milyen ünnepélyesen, szertartásosan, kinekmi járt, körbe állva a középre kiömlesztett búza garmadáját. Aztán a vízhordószekérnek volt kötelessége utcáról utcára haza vinni mindenki heti keresetét. Õezért is kapta az „egész” részt, a vízhordás mellett, mert a gõzkazánnak sok vízrevolt szüksége. Boldogok voltak a gépmunkások, ha egy-egy héten egy egész zsákterményt kerestek és szomorúak, ha esõs idõben vagy rossz terméskor csak hetinéhány vékát vagy annyit se. Olykor bizony nehéz télnek néztek elébe. Dehátmost nyár van, boldog a határ, bõ a termés, ember és állat, ha elfáradva is a napimegeröltetéstõl, nyugodtan és reménnyel telve néz a holnap elé. Lám, a szegénymunkáslányok is, azok a pelyvások, alig rázták le magukról a port, piszkot,összekapták a kevés cókmókot, vállukra vették – mint a legények – a vasvillájukatés már nevetgélve, csoportosan elindultak hazafelé. Mire kiértek a poros útra,már el is felejtették a napi kínlódást és a vezérlány ajakán felcsendült a nóta:„Megyen már a hajnalcsillag lefelé. Az én rózsám most ballag hazafelé...” Sietõs

71

lépteikkel már messzire járnak, mert rövid az éjjel, kevés idõ van a pihenésre ésholnap elõlrõl kezdõdik minden.

Ezek a forró nyári, cséplési idõszakok edzették meg azt a kisfiút és tettékegész életére félelmet nem ismerõ s azzal nem is gondoló bátorrá. Igénytelen,kevés beszédû lett, tûrt éhséget és szomjúságot. Iskolai szünidõ lévén, már akkorott volt, amikor a cséplõgépeket kihúzták a falu végén levõ nagy gépszínbõl ahatárba, a már learatott búzaföldekre. Ez rendesen vasárnap reggel, ünnepélyesentörtént. Öt vagy hat pár ökör állott ott járomban, „tézslával”, hogy egyvégtébeakasszák össze gazdáik. Azonban a neház géprúdba senki se akarta a féltett ökrétbefogni. Ezért édesapámnak végül is el kellett cserélnie a lófogatát egy pár bivalyraés azokat fogták be elõbb a géprúdba. Megrendítõ élmény volt a gyermekszívneklátni, amint a két nagyszarvú bivaly az erõlködéstõl letérdepelt és úgy mozdítottaki a nagy nehéz gépet a szekérútra. Akkor aztán már könnyen vitte tovább a nagysor, kövér ökör. Pedig a gazdáik ezért egy-egy percent kedvezményt kaptakcsépléskor. – Az a széles búzaföld, ahová a gépeket húzták, már elõre el voltkészítve. A szérû helyeket elõre meg kellett beszélni a gazdákkal és bejelenteni aközségházán tûzbiztonsági okokból. Már aratáskor a tábla két szélére rakták abúzakereszteket, hogy legyen elég hely a szérû kialakításához. Középen pedigegyelõre még magányosan, ott állottak elõl a kazán, mögötte a cséplõ. Körülöttükegy hordó víz és üresen még a nagy kád. Volt még ott a kazán mellett egy nagyszerszámos láda, és egy szép kis vasalt, orvosságos láda, elsõsegélyre.

A cséplõ tetején voltak a rudashordó rudak és a pelyva hordók. Még napokvagy hetek teltek el, az idõtõl függõen, amíg itt megindult az élet. Elõbb a cséplõmellett jobbról és balról feldaraszolták éles kapával a tarlót, „feneket” készítetteka hordandó búzaasztagoknak, ki-ki akkora nagyot, amennyi búzakeresztje lett.Pontos méretét tudták annak, hogy mekkora hely kell és kerek vagy hosszúkás,ötven, száz, vagy több száz keresztnek. Majd csak ezután kezdõdhetett a hordás,az asztagolás, szépen sorjában, egymásután, ahogy a cséplõ mellett elindult kétoldalt a sor, végül hetek múlva már olyan hosszú és gyönyörûséges lett a szérû,hogy alig lehetett látni a végét. Ennek örült igazán minden cséplõgép-tulajdonos,mert akkor lesz kereset, a gépnek is, a munkásoknak is.

De amíg a szérûhordás megkezdõdött, ki vigyázott a magányos cséplõgépre?Ez bizony a fûtõ szerzõdéses kötelessége lett volna. De hát olyankor még annyi amezei munka, talán még õ is aratott, vagy napszámba járt. A fûtõink általában alegjobb embereink voltak és édesapám sokat elnézett nekik. Legelsõ emlékemegy Füzesi nevû jóindulatú fûtõhöz kapcsolódik, akinek a nagyszõrû játékoskutyájával nagyon összebarátkoztam.

Tehát a gépek kihúzatásakor és cséplések végeztével, a hazahúzatás elõttkerültem én, kicsi létemre, a figyelem napsugarába. Milyen boldog és önérzeteslettem, hogy ezt a nem éppen könnyû és veszélytelen kötelességet reám bízták.Egy kis vászon tarisnyával, benne bicska és pár napra való kenyér és szalonna,kezemben egy kis bottal mentem a cséplõgép után, maradtam vele éjjel és nappalegyedül, és sok olyan nyár volt, amikor csak a gépek hazahúzatásával mentemhaza és aludtam rendes ágyban. Alig kezdtem pedig elemi iskolába járni. De sokhideg, kegyetlen éjszakát töltöttem a cséplõ alá, vagy éppen a törekrázó, rostásasztalra bebújva, vagy esõs, viharos napokon dideregtem, mezítláb, gyengeruhában, egy vékony, házi, ún. rongypokrócba beburkolózva. Ha szomjas voltam,

72

egy szalmaszállal ittam a vizes hordóból, ha éhes voltam ettem a tarisnyámból,ha még volt mit. Esõs idõben bizony nem igen volt kedve senkinek meglátogatniés elégszer éheztem. – Amikor kihúzták a gépet és én kint maradtam, elsõ estevégig kutattam a búzakereszteket és összehordtam a cséplõ alá az ún. „kaparék-kévéket”. Aratás végeztével, széles gereblyékkel fésülték át a tarlókat és az ígyösszegyûlt, elhullatott kalászokat külön kévébe kötötték, nem rakták soha abúzakeresztbe, csak úgy, a kereszt egy sarkába nyomták. Ezt nevezték kaparék-kévének. Mikor így jó ágyat készítettem, két oldalt odatámasztottam a kétpelyvahordót és oda is tettem pár kéve kaparékot, ha még találtam. De emlékszemegy esõs, hideg éjszakára, amikor a fázás miatt aludni sem tudtam s reggel, mikora nap kisütött, arrafelé fordítottam nagy nehezen a vizeskádat és a belsejébe,félhold alakban feküdtem, hogy melengessen a napsugár. Akkor tudtam csakelaludni, úgy talált rám édesapám, aki ennivalót hozott és körülnézett a gép körül,megvan-e minden. Sokkal jobb volt akkor õrizni a gépet, amikor cséplés utánvoltunk és köröskörül nagy szalmakazlak voltak. Ha késõ õsz volt is, volt márhova bújni. Akkor már nem a cséplõ alá, hanem a legközelebbi kazalban csináltamfészket magamnak, pedig ez már nagyon tûzveszélyes hely volt, de nem gondoltamvele, csak ne fázzak. Éjszakánként kijárt hozzám a fûtõ kedves kutyája és odafeküdt a szalmalyuk elé, ahol én aludtam. Ilyenkor nyugodt volt mindig az álmomés szalonnabõrrel s maradék kenyérrel jutalmaztam a hûséges társamat nagyegyedülvalóságomban. Ilyen körülmények között lettem kevés beszédû, érzelmeit,gondolatait magába záró s nehezen megnyíló gyermekké.

Persze, a cséplési idõk alatt élmények is adódtak. Tûzveszedelem, jó szeren-csénkre, mindig elkerült bennünket. Megtörtént ugyan néha – egyszer az éngyermekkoromban –, hogy egy furfangos ember jó elõre kigondolt tervvel fogadtael, hogy földjén szérû legyen. Soványak voltak a földjei, nemigen trágyázta õket.Tudta azt általában mindenki, hogy a szalmapernye, az, ami a szalma elégéseután marad, jó trágya a földnek. A mi atyánkfia türelmesen várta az alkalmasidõt. Cséplés végeztével a legsürgõsebb többi mezei munka elvégzése utánkövetkezett a szalmahordás. Az volt ám az igazi élvezet egy gyermeknek, egyháznagyságú megrakott szénás szekér tetejére felülni. Mert a könnyû, szárazszalmából hatalmas szekérrel tudtak rakni. Megvolt annak a módja. A villávalnagy szalmagöngyölegbõl ún. „szarvakat” raktak a szekerek oldalsó segédrúdjára,jó szélesen kirakták, a közepét pedig állandóan taposták. Ebben segítettünksokszor mi, gyermekek is. Egyenletesen, a szekérrúd irányítása alapján, pontosankellett ám tudni rakni, máskülönben leborult az egész, különösen ha még dombosúton kellett ereszkedni hazafelé. Szomorú látvány volt – és elég szégyen is –útközben felborult szalmás vagy szénás szekeret látni. Voltak akik félrefordulvamosolyogtak is rajta. Kissé sáros, csúszós úton bizony megtörténhetett. Nemminden évben volt lehetõség, alkalmas, jó idõben behordani mindent. Mikor aztánmár a java szérût elhordták, még a legszegényebbek kis, összerakott szalmaboglyáivoltak csak kint, de a szérû tele volt bokáig érõ elhullott szalmával, akkor eljöttaz alkalmas pillanat. Egy késõ este megkondultak a tüzet jelzõ vészharangok atornyokban, nagy rohanás kezdõdött az utcán, nemsokára feldübörögtek a jólszervezett és három tûzoltó géppel is felszerelt tûzoltó szekerek kerekei. Mi isrohantunk nézni, hol van a tûz? Egy szérû ég a pusztaszõlõben ! – kiáltották azemberek. Azon évben abban a dûlõben csépeltek. Mire kiértek az emberek és atûzoltók, már semmit sem tehettek. A szalma hamar elégett és csak az izzó

73

pernyecsomók világítottak. Nem tudták ki gyújtotta meg a szérût, de mindenkigondolta kinek lesz haszna belõle. A tûzoltó parancsnok éjszakára õröket rendelta helyszínre és lassan hazaszéledtek az emberek, zajosan tárgyalva az eseményt.

Már nagyobb fiú voltam, pár évvel érettségi elõtt, amikor egyik nyáron beteglett a fûtõ. Vége felé volt már a cséplés. Édesapám nem akart már új fûtõt fogadni,nem is volt mindig alkalmas ember. Megnyugtattam édesapámat, hogy arra a párhétre elvégzem én ezt a munkát. Hiszen addig is már, naponként legtöbbször éndugtam a szalmát a kazánba, a fûtõ csak az olajozást, vízöntést végezte a kazánszívó csövei alatt lévõ, már jól elolajozódott hordóban, na meg cséplési szünetben,délben és este a kazán másik végén levõ, nagy kerek ajtó mögött lévõ kazáncsövekettisztította ki, „húzta ki” belõlük egy hosszú vasrúdra kötött rongycsomóval a közbenlerakódott pernyét. Nagy szakértõje lettem én is az egész gépnek, hiszen ott nõttemfel édesapám mellett. Akár le is tehettem volna a „fûtõ-vizsgát”. Nahát ekkor jólle is vizsgáztam! Két hét múlva már alig álltam a lábamon a fáradtságtól. Pedigédesapám lehetõség szerint a közelemben volt, õ indította a gépet, megállítanikönnyû volt, vigyázott a henger és dugattyú rendszeres olajozására, a csapágyakolajozóira, a kazán vízmutatóját is figyelte, nehogy elfelejtkezzem róla és kiolvadjéka kazánrobbanást elhárító biztosíték, az „ólomszeg”. Dehát nem fûthetett he-lyettem, hiszen részes munkás lettem és vasárnaponként én is ott álltam azsákommal a körben, a „mérésnél”. De ki voltam merülve. Késõn, holt fáradtandöltem le aludni a kazán elõtti szalmacsomóra. Reggel, még sötétben fel kellettkelni, begyújtani, hogy még napfeljötte elõtt kellõ gõz legyen s minden készen azindulásra, mire a munkások megérkeznek. De a fûtõk versenyeztek is egymással,hogy kinek lesz hamarabb annyi gõze, hogy egy hosszút fütyöltethessen. A falubanmár ismerték mindenik gép fütyölõjének a hangját. Ezek a hangok ébresztettéknyáron át, cséplések idején a falu népét.

Egyik fáradságos napon aztán, amikor elõl a kazán melegített, hátulról pedigizzóan sütött a nap, valahogy megfeledkeztem a veszélyrõl, amely alattomosanbekúszott azon a nyíláson, amely a kazánt etetõ bádogcsatorna mellett volt, samelyen a meggyûlt pernyét húztuk ki a pernyevonóval ! Csak azt vettem észreszédülõ fejjel, hogy a hátamnál félkörben ég a szalmacsomó. Védelemként mindigott volt ugyan e helyen egy veder víz, de én a félelemtõl megdermedve nem tudtammeg sem mozdulni. Láttam, hogy apám közel, a kád mellett beszélget néhánygazdával. Csak annyit tudtam végül kiáltani: „Édesapám!” – Erre õ megfordult ésmeglátván a veszélyt, mint a villám ugrott oda a vederhez és egyetlen félkörösloccsantással eloltotta a tüzet. Ilyen még nem történt velünk soha. Pár nap múlvamár vége is lett ezen a szérûn a cséplésnek és másik helyre húzódtunk, de ezt azesetet nem tudtam elfelejteni.

Nagyon kedves élményem volt kicsi koromtól fogva a vízhordó szekérrel járni.Még akkor nem tudtam fûteni sem és szórakozásból felültem a kocsis mellé. Eleintemég két szép lovunk volt és én nagyon boldog voltam, ha a kocsis ideadta agyeplõszárat. Persze, a lovak kapdosták a fejüket a legyek miatt és engem majdlerántottak a szekérrõl. A kocsis azonban vigyázott rám. Késõbb nagyszarvúbivalyaink lettek, azok elég lassan jártak, de nagyobb hordót tettek a szekérre,hogy gyõzzék a vízhordást. A felsõ határban ugyanis elég probléma volt a vízellátás.A dûlõk között egy helyen volt egy vizenyõs, hosszú rét, amely felnyúlott egészena bogyoszlói határig. Ezt a rétet „pariccsának” nevezték. Valószínûleg a régiparittyáról és „nyilasoknak” nevezett porciókban adta ki az elöljáróság a kaszá-

74

lókat. De olyan különös mocsárszaga volt itt a fûnek, különösen a sásnak, amellyeltele volt a kaszáló, hogy nem ette a jószág, csak végsõ szükségben. Még a margittaivásáron is csak szagolgatták a venni szándékozók és már mondták is: „Pariccsa,pariccsa!” Ezen a réten, bizonyos idõben a tehéncsorda is járt. Az ökörcsorda ésrideg gulya lent a réten, a nádasok között járt. Ott nem volt probléma a víz. De ittminden kilométeren „csorda-kút” volt ásva és nyáron felszerelve a kútágasvedrekkel. Most már amelyik kúthoz közelebb volt a cséplõgép, onnan hordták avizet. De nyáron gyakran megtörtént, hogy megapadt a víz és távolabbi, kevésbékihasznált kúthoz kellett járni. Ilyenkor mentem én legszívesebben a vízhordóval,mert eljutottunk ahhoz a kúthoz, amely mellett volt egy „malomárok”-nak nevezetthely. Ebben a víz nem fagyott be soha, télen sem és hosszú rudakkal is alig értükel még akkor a víz alját. És valami tündéri virágok nyíltak itt. Édesapám„lótusznak” mondta, mert ilyesmit, csak jóval nagyobbat, a nagyváradi Félixfürdõmeleg vizében láttak, amikor Édesanyám betegségével gyógyulni odajártak.Nehezen lehetett két-három szép fehér virágot kihalászni, mert féltünk, hogybelecsúszunk a mély vízbe. Boldogan mutogattuk aztán a gépnél. Vajon mi lettazóta ezzel a csodaárokkal?!

A csépléshez kapcsolódik elsõ leányélményem emléke is. Eleinte kicsi voltammég ahhoz, hogy megértsem a nagyok játékát. Nem is igen volt alkalmam játszásraa fárasztó, nehéz munkában, porban, tikkasztó napsütésben. Nem értettem miértsikongtak a lányok, ha pár pillanatra leültek pihenni a gömbölyû búzás zsákokraés egy-egy mókás öregember hátulról odalopakodott és átölelte, megszorongattaõket. Fájt talán? – hiszen csak játék volt! Késõbb, mikor nagyobbacska lettem,már többet láttam és több mindent megértettem. De egy évben történt egyszámomra csúnya dolog. Amolyan pótcséplésen szedett-vetett munkásaink voltak.Voltak lányok is. Észrevettem, hogy egy telt idomú, szebb arcú lányra nagyonrákaptak a legények és amikor csak szerét ejthették fogdosták és kergették. Azegyik legény egyszer bezavarta a szalmakazlak közé. Csak néhány pillanatigtüntek el a többiek szeme elõl, amikor a legény nagy röhögéssel elõjött és mégkiabált és csúfolta a lányt. Meglátta ugyanis, hogy beteg volt a lány és kendõvelvolt körülkötve a csípõje a por és szemét ellen. Én akkor nagyon megbotránkoztamés magamban elítéltem a legényt.

Volt azonban nekem egy személyes jóbarátom, a Badé. Bandi volt a rendesneve, de mindnyájan csak „Badé”-nak hívtuk. Az én „szegény”– anyai nagyanyámfelé lakott a Bécs utcában és arra én sokszor jártam, így barátkoztunk össze. (Azapai nagyanyánkat meg „gazdag” nagyanyánknak hívtuk, családi okoknál fogva,mert gõgös, büszke asszony volt!). – Ez az én Badé barátom nagyon szeretett akislányokkal játszani. Egy alkalommal a cséplõhöz is kijött hozzám és hozottmagával két kislányt. Az egyik az õ állandó kis barátnõje volt. A másik egy nekünktávoli rokonunknak a kislánya, szép arcú, karcsú kis teremtés, akit én sokszorbámultam úgy távolról. Úgy látszik észrevette és utánam jöttek. Egy darabigszépen játszadoztunk. A cséplõgép zúgott, mindenki szorgosan jött-ment, senkisem törõdött velünk. S egy adott pillanatban a Badé vezényletével eltüntünk aszalmakazlak között.

A nagy szalmarakást nálunk „kazalnak” hívták.A búza rakást „asztagnak” nevezték.A széna csomót „boglyának” hívták.Ezeket az elnevezéseket nem lehetett felcserélni.

75

Nem lehetett „szalma-asztagot” mondani szalmakazal helyett. És nem lehetett„búza-kazalt” mondani búzaasztag helyett.

A szalmakazaltenger, a cséplõgépek mellett jobbról és balról beláthatatlanmennyiségben, volt mindenkor a gyermekek paradicsoma. Rengeteget játszottunka szalmakazlak között. A kazlak belsejét kitéptük és nagy lyukakat, „lakásokat”készítettünk. Esõs idõben még a nagyok is odabújtak és nagyokat aludtak.

Én általában fiúkkal játszottam, Badé barátom meg ritkán járt a cséplõgépkörül. Amikor kijött is, egészen másképp játszott, mint mi. Badé a kis barátnõjévelgyorsan „házat” csináltak két szalmakazal vége között, amiben mi is segédkeztünk.Én teljesen gyanútlanul mentem bele a játékba, csak akkor figyeltem fel, amikora kis házunkban közbül rekesztéket csinált Badé és az egyik részben elbújtakketten, a másikban pedig mi is magunkra maradtunk. Én még átleskelõdtem azalacsony szalmafalon, hogy lássam Badéék mit mûvelnek, aki már nagy szak-értelemmel, kellõ jártassággal birtokba vette a kislányt, még parancsolgatott is,hogy így meg úgy... Akkor engem elkezdett ölelgetni és csókolgatni a kis társamés felhúzta amúgy is kurta, ócska ruhácskáját. Én csak ültem mozdulatlanul,megdermedten ennyi csuda láttán. Majd csak arra emlékeztem, hogy újra a kazánmellett álltam egyedül és a fûtõ, vigyorgó olajos képével felém súgta: „Jó volt aszalma közt?” – Én értetlenül belebámultam az arcába és faképnél hagytam.

Ez az esetem aztán jellemzõ lett rám nézve egész életem folyamán a lányokkalkapcsolatosan. Mi otthon hárman voltunk fiútestvérek. A lányokat csak messzirõlbámultam, fõleg a templomban, ahol szemben ültünk a padsorokban. De ha közelkerültem hozzájuk, mintha üvegfal vett volna körül, érinthetetlen távol állt tõlemminden leány-csoda. Így kerültem tapasztalatlanul a gimnáziumba, le is érettsé-giztem, aztán zavaros évek következtek, de tiszta szívvel végeztem el a fõiskolátés kezdtem meg palástos szolgálatom elsõ, nehéz esztendeit egy távolabbi faluban.S akkor, pusztán szórakozásból, elrontott egy ingatag erkölcsû, rafinált kis nõ.Aztán az orromnál fogva akart vezetni és végül túlnézett rajtam. Ezen azönérzetem annyira fenékig felkavarodott, hogy forgott velem a világ. Csak nagyonnehezen és sokára gyógyultam meg e lelki bajból, s még hasznomra is lett késõbbaz élet folyamán. Ez is az Érmelléken történt, amelynek mocsaras, fertõzõ vidékérõlel is menekültem egy idõre a Máramarosi-hegyek közé, ahova áthelyezésemetkértem. Onnan késõbb még egyszer levelet írtam az illetõnek, hogy magas, tiszta,hegyi levegõben, igaz szerelem támadt és egy életre való elkötelezettség. Aztválaszolta reá, hogy aznap, amikor levelemet megkapta, nagyon sós lett délbenaz étele!

– Cséplési idõk alatt ritkán fordult elõ, hogy vasárnap templomba mehettünk.Olyankor alig vártuk, hogy délben ebédeljünk, aztán csoportosan elindultunk arétre, a nádasok közé. Kisebb, nagyobb iskolások, vegyesen voltunk. Elõbb ismegfürödtünk a „szénakert” hídnál. Akkor még ott nyakig érõ víz folydogált. Aztánbolyongtunk a nádasok suhogó, rejtelmes világában. Tudtuk elbeszélésekbõl ésolvasmányokból, hogy valamikor itt rejtõzködtek megközelíthetetlen búvó-helyeiken a „betyárok”, a valamilyen oknál fogva elbújdosott szegénylegények. Afalvak legkülönb legényei szöktek el sokszor a kényszerû katonaság elõl, de voltakköztük olyanok, akik tánc közben felhevülve, ittasan bicskáztak – errõl híresekvoltak a szalacsiak –, hogy nem igen múlt el bál vagy lakodalom verekedés, sõthaláleset nélkül. Akkor aztán hirtelen kijózanodva elmenekültek a követ-kezmények elõl. A zsandárok hiába keresték és lesték õket sokáig, a nádasokba

76

pedig nem volt tanácsos bemerészkedni. Itt éltek, nappal halászgattak jámborképpel a betyárok. De az éjjelek sötét leple alatt elõjöttek és ahonnan tudtak,onnan vittek maguknak élelmet és italt. Ilyenkor nem volt tanácsos velüktalálkozni, vagy felismerni õket, érthetõ okokból. Ezekrõl sok mende-monda élt afaluban. Fõleg télen, a hosszú estéken meséltek sokat róluk. A nádasok világavégig terjedt az Érmelléken. Különösen esõs években gyûlt meg mindenütt a víz,nagy tavakat alkotva. Ha meg árvíz volt és fent Nagykároly környékén átvágtáka Kraszna gátjait, vagy az ár tépte szét, akkor nálunk is még a falu alját is elöntöttea víz. Olyankor nagy veszedelem volt. Érmihályfalván túl volt egy ún. „hármassziget”. Ez három vármegye (Bihar, Szatmár és Hajdú) találkozásánál feküdt. Ezvolt a betyárok fõ fészke, mert onnan mindhárom megye felé menekülhettek, haüldözték õket. (A legnevezetesebb betyárvezér itt egy idõben Angyal Bandi volt.Még ma is sok nóta szól róla a szalacsiak ajkán.) – Ebben a titokzatos regényes,nádas világban éreztük nagyon jól magunkat, mi gyermekek. Egy öreg halászt isfelkerestünk, a nevét már elfelejtettem, mert nemcsak méhkasai voltak hosszúsorban, hanem csónakja is. Milyen boldogok voltunk, ha megcsónakáztatottbennünket. Ott tanultam meg, hogy kell a csónakkal bánni sekély vízben és mélyvízben. Mindenütt repdestek a vízimadarak, a vadrucák, a fürge kercikék és anehéztestû, nagy tõkés kacsák, ahogy nagy loccsanással vízre ereszkedtek. Avadlibák mindég magasan, ék alakban repültek, nem tudtuk hová. A darvakatcsak tavasszal és õsszel láttuk, titkos „daru-szállásaikat” csak az öreg halászokismerték és sokat meséltek csodálatos életükrõl. Alkonyatig játszottunk a vízben,a nádas szélén és bergettük a „tikbódus” csibéket, melyek azonban olyan ügyesenbuktak alá a vízben és tüntek el, hogy nem tudtuk megfogni õket. Amint aztánlement a nap, a nádasok mélyérõl felbúgott a „bölönbika” hangja és a nádasokfélelmetesen visszhangozták. És megborzongva gyorsan öltözködtünk és igye-keztünk hazafelé. Nem tudtuk mi akkor még, hogy ez a félelmetes, öblös hangúcsodalény egy ártatlan vízimadár volt, csak a hangja volt olyan csodálatos, hogyvégig lúdbõrözött tõle a hátunk. Ha édesapámmal jártunk arra – nekünk is voltegy helyen réti földünk –, sokszor mutatott nekem a nádszálak derekára fûzöttmadárfészkeket és rétiegérfészket, a csíkos tó sarából pedig vasvillával szedte elõaz arasznyi fekete csíkokat, de nem emlékszem, hogy ettünk is volna belõle.Általában halat is nagyon ritkán ettünk. Nem szerettük meg soha. A végtelennádasokról még fennmaradt egy eset emléke, mely szerint egy helybeli, falubeliember is eltévedt benne. Mikor már nem tudott semmiképp kiútat találni,felkiáltott: Itt vagyok, Uram, a Sigében! – azt jelenthette ez a kiáltás, hogy keressélmeg, Uram és találj reám s vezessél ki innen ! Aztán Isten segítségével valahogykivergõdött és hazatalált. Ez a Sige volt a legnagyobb nádas.

Nagyon messze, a gálospetri határ felé volt a „vaskapu” nevû híd. Néha oda iselmerészkedtünk, mert ott mindég nagy volt a víz. De félelmetes töltéseken átvezetett arra az út és nagy esõk idején olyan nagy volt a sár és vízmosás, hogyüres szekérrel is bedõltek az árokba. Márpedig erre vitt az út Gálospetrin át azérmihályfalvi vásárra. Sok keserves emlék fûzõdött ehhez az úthoz. A mocsarakmenekülõ helyek is voltak veszett háborúk idején. És mi lett ebbõl a mocsaras,nádas világból alig egy félévszázad múlva?! A technika rohamos fejlõdése nyomán,bámulatos gyorsasággal két csatorna is elkészült, hogy levezesse az Érmellékbolyongó vadvizeit. És eltüntek a nádasok. A vízibetyárok még elébb, a múlt századvégén, csak a szárazföldiek maradtak meg, hogy õrizzék a régi regényes idõk

77

emlékét a szívük mélyén elrejtve, ahonnan csak mámoros kedvükben tört fel abetyárnóták fojtott dallamaiban. Vajon csak a dalokban? Azt még meglátjuk akésõbbiek során.

Felnõtt koromban még láttam a „szénakert” hídjának magas pilléreit árván,a kiszáradt meder felett. Amerre egykor a vize folyt, már új házsorok és utcákvannak. Nem igen fenyegeti már õket az árvíz.

.......................................

Ahogy teltek az évek, a cséplési boldog idõkrõl átterelõdött a figyelmem aboldogtalanabb idõkre. Bár még sokáig fenntartottam az elhatározásomat, hogykövetem édesapám példáját: gépész leszek, sõt gépészmérnök ! De ebben meg-elõzött a bátyám, aki a tanulásban nem bizonyult elég kitartónak, a negyedikgimnáziumi osztály másodszori elvégzése után elszegõdött Margittára mûhely-gyakornoknak, hogy azután a temesvári politechikára mehessen. Persze ebbõl selett semmi, gazdasági okok miatt.

Én már elõbb egyszer változtattam pályatervemen, mert még egész kicsikoromban, ha megkérdezték, hogy mi akarok lenni, csillogó szemmel válaszoltam,hogy: Vagy kondás, vagy doktor! Az történt ugyanis, hogy még iskolába se jártam,amikor tavaszonként, mikor kikapattunk egy-két süldõt a disznónyájba, én ismentem velük, segítettem a kondásnak hajkurászni õket és egész napokatelcsavarogtam a nyáj után a legelõkön. Fenséges élmények voltak ezek a napok,látni a nagy kant uralkodni a kocák felett, hát még a szomszédos gulyát látni,vagy ahogy nálunk nevezték: a csordát! Ez csak tehéncsorda volt. Az ökrök ésfiatal tinók „rideg-gulyában” voltak a nádasokban egész késõ õszig, míg a dér lenem esett. Az öreg Szántó bácsi volt a csordásunk. – Óh! milyen szépen tudott aztülkölni, éppen a mi ablakunk alatt azon tavaszi hajnalon, amikor elõször hajtottaki a csordáját! – De a tehéncsordában bikák voltak! Félelmetes, nagy szarvú,fehér bikák, csak a két szemük környéke, meg a nyakuk volt ijesztõ fekete.

Sok rege élt Szalacson ezekrõl a bikákról! Hogy tudtak ezek udvarolni egy-egy számukra kellemes szagú üszõnek vagy tehénnek. Egész délelõtt folyamánellegelészgettek félrébb vonulva, kettesben. Csak a déli meleg idõben, jóllakásután párosodtak össze méltóságosan... Elõttem nagyon szép élet volt ez kondásnakés csordásnak lenni, szép karikás sallangos ostorral a vállán, szép bõrtarisz-nyájában az eledele, jó nagy, régi, patinás pásztorbot a kezében, amelyet csaknagyritkán hajított oda egy-egy elcsavargó jószág után. A karikás ostor csattog-tatása csak a kihajtás alkalmával kellett. Estefelé már úgy igyekeztek hazafeléaz állatok, hogy erõvel kellett visszatartani õket, nehogy kimelegedve érkezzenekhaza és jót igyanak a vályúból, s tüdõgyulladást kapjanak. A gondatlan pásztortnem is választották meg a következõ évre. Legfenségesebb azonban mégis csak aménes volt! Én nem tanultam meg sohasem lovagolni, így csak távolról csodáltamõket. Apai nagyapámnak gyönyörû lovai voltak az én gyermekkoromban. Akkormég három katonaviselt legényfia volt otthon, azok nevelték (az elsõ világháborúután). Hosszú, fekete farkukat a földön húzták, amint esténként hazatértek. Nagyvágtatással érkeztek mindig, úgy kellett minden gazdának az utcán nagykiáltozással betéríteni, hogy tovább ne szaladjanak és el ne tévedjenek. Demennyire féltették is õket! Egy nagyon szomorú történet maradt is fent errõl a

78

családunkban. A csikósnak volt egy gyenge csõdöre, amelyet kint legeltetett aménesben. A gazdák mindég figyelmeztették, hogy ha az õ nemes lovaikatmeghágja ez a csõdör, rosszul fog járni, mert elverik érte. És megtörtént a baj,éppen a nagyapám egyik legszebb kancájával. Akkortájt volt a nagyapámnak egyigen délceg, verekedõs, szegénylegény cselédje. Ez igen feldühödvén az eseten,egy este elment és megverte a csikóst. De úgy sikerült akaratlanul a verés, hogynemsokára belehalt. Nagy baj kavarodott ebbõl, a csendõrök kinyomozták, hogyki cselekedte. Persze nem a szegénylegényt büntették, hanem a gazdáját, aztállítván, hogy õ bíztatta fel a szolgáját. Meglehet, hogy a legény is ezt vallotta,hogy mentse a bõrét. Nagyapát elítélték hat esztendei börtönre, nem szándékosemberölésért. Hiába fellebbeztek az ítélet ellen. Pedig fizettek is sokat sokfelé. Sakkor nagyanyám, a délceg, szép falusi asszony a császártól, Ferenc Józseftõlkért kihallgatást, elébe is járult könyörögni az õ édes uráért! De hiábavaló voltminden. Hogy pedig a baj ne járjon egyedül, ezt a szép asszonyt valaki megejtettenéhány év múlva és mire a férje hazakerült, egy „fattyú” gyermek is lett az amúgyis népes családban. Odalett a boldog élet. Fentmaradt a családban az emléke,hogy a sokat szenvedett és elkeseredett férj, néha éjjelenként a felesége hátáraülve, ütötte-verte ököllel, ahol érte. Azt tartották a családban, hogy bár az erõsasszony jóval túlélte férjét, de mégis az ekkor szerzett nyomorúságba pusztultbele. – Az én édesanyámmal kapcsolatosan is külön, fájó emléket hagyott magaután ez a szép, gazdag és büszke asszony.

Ilyen körülmények között aztán a szép pásztoréletbõl is kiábrándultam. Majdjöttek a harmincas évek súlyos gazdasági nehézségei. Akkor már érettségi elõttálltam, amikor ránk jöttek a nagy megpróbáltatások. Többször kettesével voltunka gimnáziumban, mert a bátyám még negyedikes volt, amikor következtem utánaén. Mikor pedig én lettem negyedikes, jött velem a kisebbik testvérem. Hogy miértküldött bennünket gimnáziumba a világot járt édesapánk, annak külön históriájavolt, hiszen a falunkból addig még, az évszázad elején, csak egy fiúból lett „tanult”orvos, „nadrágos” ember! – Amíg édesapám a cséplõgéppel jól keresett és házatépített, a bátyánk gondtalanul tanulhatott volna, ha lett volna kedve hozzá! Mi,az öcsémmel szorgalmasak voltunk, de már a tandíjat nem bírták fizetni.Szerencsénk volt, hogy a gimnáziumnak amúgy is kevés növendéke volt ésfennmaradása érdekében kénytelen volt tûrni és reménykedni az idõk jobbra-fordulásán. A mi kettõnk tartozása akkor már elérte a 15 ezer lejt. Amikor a búzamázsája 6–700 lej volt, egy pár jó csizma már két mázsa búza ára (a régi egymázsa helyett), a bátyámnak 900 lejért csináltatott édesanyám egy pár sárgafélcipõt, hogy az õ fia rendesen járjon. Amikor még elõzõ években jó termés, sokbúza volt, akkor meg nem vették meg semennyiért az érmihályfalvi termény-kereskedõk. Így történt meg egyszer, hogy igen szorították az adót a végrehajtókés egy jó nagy szekér búzát elvittünk a vásárra. Nem részletezem a viszontagságota nehéz uton, a nagy sárban. De a búzát nem tudtuk eladni. Akkor édesapámelkeseredésében odahajtott a szekérrel egy dinnyét áruló ember szekere mellé éselcserélte a búzát a szekér dinnyéért. Mikor hazaérkeztünk a rengeteg dinnyével,édesanyánk majd elájult. Másnap az õ varrógépét és dunyháját vitték zálogba avégrehajtók, akik akkor már szuronyos puskájú csendõrrel jártak házról házra,mert az asszonyok sok helyen megverték õket, az egyik éppen bemeszelte õket,háztakarításban lévén. (A férfiak még türtõztették magukat, nem akartak „lázadni”okulván a történelmi eseményekbõl, s a háború utáni impériumváltozásból). – A

79

harmincas évekre fordulván aztán már nem lett búza sem. Oly nagy volt aszárazság, hogy egy kétholdas búzaföldünkön csak két zsák aszott, szemetes búzalett a saját termésünk, ugyanígy a cséplõgéppel sem lehetett megkeresni az adótsem. A végrehajtók, a csendõrökkel elvitték zálogba a gép összes szíjait a sajátszekerünkön, saját két szép lovunkkal. Hetek, talán hónapok múlva találta megapám a lovait, egy vasadi ember használta, bérben a községházától. – Keservesidõket éltünk azon években. Az én kálváriám már megkezdõdött egy évvelkorábban. Engemet, a nagyobbik testvért évközben, tavasszal hazaküldtek, hogyvigyek pénzt a tandíjba, mert nincsen mibõl fizetni a tanárokat és nincsen mibõlkosztot adni a konviktusban. Többen kerültünk ilyen sorsba ezen akció során. Depénzünk nem volt a vonatra sem. Így összebeszéltünk négyen, hogy hajnalbankimászunk az internátus rácsos ablakán és gyalog fogunk hazaindulni ZilahrólSzilágysomlyón keresztül. Az egyik cimbora éppen egy odavaló ügyvédnek a fiavolt, aki csak a kaland kedvéért társult hozzánk és hogy mutassa nekünk az utat.Mire Somlyóra értünk, már ki voltam merülve. A többiek is, de egyik erre, a másikarra ment tovább, s én egyedül maradtam. A helybeli cimboránk sem mert behívnimagukhoz, mert még õ is félt, hogy megveri az apja a kalandért. Így ténferegtembe a vasútállomási vendéglõbe, hogy pihenjek. Az internátusban szegényen éltünk,sápadtak is voltunk, az útra is néhány darab száraz kenyeret vittünk magunkkal.Azt tördelgettem pihenés közben. A vendéglõs látván, hogy diáksapkával ésegyenruhában vagyok, nemsokára mellém jött és kikérdezett. Nagyon szána-lomraméltó lehettem, mert egy pohár jó somlyói bort adott ingyen. Soha nemittam még életemben azóta sem olyan áldottan jó ízût, mint azt az olajosan csillogópohár bort! Így erõt gyûjtve, tovább indultam a vasúti sínek mellett Margittafelé. De akkor meg éppen május l. lévén, a csendõrjárõr leparancsolt a vasút mellõla mocsaras rétre. Az országút azonban nagyot kanyarodott Nagyfalu irányába ésén kénytelen voltam a mezõn egyenes irányban menni s majdnem el is tévedtem.Végre visszaértem a köves útra. Az amúgy is gyenge lábbelim elszakadt és fel istörte alaposan a lábamat. Így rogytam le a fáradtságtól egy híd szélére az úton.Már akkor estelett. De nemsokára egy üres kis autó búgott el mellettem. Néhányméter után azonban megállott. Kiszállt a vezetõ – egyedül volt – kikérdezett,hogy mi járatban vagyok és hova igyekszem?! Mondtam, hogy mennék ha tudnékMargittára és azon túl Szalacsra. Azt válaszolta, hogy Margittáig elviszen, de ottelkanyarodik az útja Nagyvárad felé. És beültetett az autóba. Sohasem tudtammeg, hogy ki volt ez a jótevõm, de nagyon hálás szívvel néztem akkor az ég felé.Margitta szélén még egy csendõrjárõr állított meg bennünket. Margittát elhagyvaa sötétben sántikáltam tovább. Ez már jól ismert út volt, sokszor jártunk erre avásárba. Egy jól ismert forrás mellett leültem és jót ittam a hideg vízbõl. Éjfél lettmire hazaértem. És hajnalodott mire a bátyám is hazaért kerékpárral, aki elébemindult és felment egészen Berettyószéplakig, de engem nem talált az úton. Láttamellette elhaladni az autót, de a sötétben nem láthatta, kik vannak benne. Nagyvolt a meglepetése, amikor otthon talált. Az történt ugyanis, hogy egy szinténszalacsi fiú is hazament ugyanakkor, de vonattal. Errõl én nem tudtam, hogyfelhasználta az akció alkalmát, hogy hazamehessen. De otthon azonnal tudattaédesapámékkal, hogy mi kiszöktünk az internátusból és elindultunk haza gyalog.Így indult elibém a bátyám, hogy könnyítsen rajtam. Három hétig feküdtem otthona kimerüléstõl és tüdõgyulladással. Pénzt azonban nem tudtunk kapni sehol sem.Végül is, nagy nehézségek árán, az egyházközség közbenjárására és garanciájára

80

az Érmelléki Papok Bankjából 20 ezer lej kölcsönt kapott édesapám, mely összegetiskolai év vége felé, amikor vissza tudtam menni, vittem be az intézetbe. Ebbõlugyan még annyi kevés összeget visszatartott számomra édesapám, amivel akövetkezõ évben le tudtam érettségizni. Nagy esemény volt ez, már maga az akkoriérettségi (1932-ben), de még nagyobb dicsõség a faluban, hiszen a század eleje ótaén voltam a negyedik, aki érettségit tudtam szerezni! Az érettségire két hétigkoszt nélkül készültem.

A tanítás már véget ért, csak mi érettségizõk maradtunk az internátusban.Csak annyi pénzem volt, hogy egy lejért vettem naponta kenyeret és egy lejértretket. Ez volt a legolcsóbb, de ettõl még éhesebb lettem. Ezt is csupán délbenettem. Végre az egyik barátom elárulta helyzetemet a felügyelõ tanárnak és egyjólelkû polgári családhoz beajánlott ebédre. Hálás szívvel emlékezem meg most iserrõl a családról, Barabásékról!

A dicsõség azonban rövid ideig tarott. Érettségi bizonyítványommal a zse-bemben egy évig otthon kellett maradnom – több oknál fogva.

Az elsõ ok az inség és szegénységünk volt. Az addig irigyelt „cséplõs” családnakkenyér se volt az asztalán. Isten tudja mivel éltünk azon idõ alatt.

A második a pályaválasztási nehézségek voltak. Nem volt más lehetõség, minta teológiára menni. Arra elég jámbornak néztem ki. A helybeli lelkész ajánló leveleis szükséges volt a felvételre. Amidõn ezt kértem tõle, azt mondta az áldott lelkû,egykori debreceni, vidám életet élt teológus: Mivel ajánljalak én téged, se nemiszol, se nem dohányzol, sem nem kártyázol, semmiféle „ jó tulajdonságod” nincsen,– milyen teológus lesz belõled?! De aztán adott szép ajánló levelet, mégsem vettekfel.Visszajött a kérvényem, hogy nincsen elegendõ hely. (Csak egy év múlva, többoldalról menõ ajánlásra sikerült bejutnom. Hová lett már akkor a gépészmérnökiálom!...)

A következõ januárban jött egy váratlan megoldás. A községházán a kataszteriívek megújítását, tulajdonképpen átmásolását rendelték el több példányban. Ajegyzõ segítséget keresett maga mellé. Volt még a r. kat. kántortanítónak is egyotthon maradt fia. Ketten segítettünk aztán három hónapon keresztül. Pár százlejt kaptunk ezért havonta. De a kenyérhelyzet meg lett mentve a házunknál.Úgy látszik így lett ez elrendelve a gondviseléstõl, hogy ezért kellett nekem otthonmaradnom. Akkor vásároltunk a zsidó boltban kenyérnek való lisztet. Amilyetkaptunk. Bükkönylisztet. Hogy ezzel meg milyen nehézségek jártak, azt egynagyon tréfás gépmunkásunk ecsetelte, mindnyájunk derülésére egy téli napon:

Eddig – úgymond – elég volt egy kenyérvágó kés a házban, nem is volt többkésünk, de mióta bükkönylisztbõl süt az asszony kenyeret, szerezni kellett egymásikat is, hogy levájjuk vele az egyikre ráragadt, kenyérnek mondott ragacsot!

Ezen otthontöltött farsang és tavasz lett számomra az elsõ bálok ideje. Azérmelléki községekben ezekben az években volt a legvirágzóbb a mûkedvelõ ifjúságiélet. A Szalacs környékén lévõ mintegy tíz nagyközségben jól szervezett, ún.„aranyifjúság” volt. Ezek szervezték jórészben az évközi nagy mulatságokat.Lehetõség szerint zöld lombsátoros bálok voltak ezek a falu közepén. Szalacsonvolt még tûzoltó bál, az egyesület rendezésében. Ezek felekezetközi bálok voltak.A nagyon erõs két szalacsi egyházközség rendezésében abban az idõben még voltakegyházi bálok is. (Késõbb ezt letiltotta az egyházi fõhatóság.) Ezek a felekezetiiskolák tantermeiben zajlottak le. Ezek voltak a legszebb bálok, mert nagyon kevésitalkiszolgálás volt, vagy egyáltalán nem volt. Az a kevés ital, amit mindenki

81

hozhatott magával, hamar elfogyott. De tekintettel az egyházi célokra, mindenkiigyekezett legjobb képessége szerint „megváltani” a belépõ jegyet. Dorbézolás nemvolt. Abban az idõben a legnevezetesebb két bál, az egyházak védnöksége alattrendezett érkörtvélyesi és albisi kultúrházavatási bál volt. A környék mindenközségébõl megjelent itt a valamirevaló ifjúság. Rendesen a legjobb népszín-mûveket keresték elõ ilyenkorra a községek tanítói, s hónapokig készültek elõ,tanulták a szerepeket a jól kiválasztott szereplõk, fiúk és leányok. Sokszor munkaután, fáradtan, de lelkesen jöttek elõ a fiatalok és tanulták közösen a szerepeket.A tanítók nagy hozzáértéssel és gyakorlattal végezték munkájukat és akárhányszora nagyváradi színháztól kölcsönöztek megfelelõ ruhákat, ha helyileg nem lehetettkellõképpen, a legmagasabb színvonalon megvalósítani azokat. Sokszor azelõkészület volt a fontosabb a falumunkában, mert fõleg télen komoly szórakozástcsak egyedül ez jelentett a szórakozni mindig vágyó ifjúságnak. Ritkán volt elõadásegy évben, fõleg a nagy ünnepek másodnapján, azokra sokáig és alaposanfelkészültek. Egy-egy ilyen jólsikerült mûkedvelõ est és szórakozás igazi ünnepeés gyümölcsözõ találkozója volt nemcsak egy községnek, hanem az egész környékifjúságának. Egy község virágzó mûkedvelõ élete egyben minõsítése is volt azottani tanítói gárdának.

A szalacsi mûkedvelõi életben otthonmaradásom idején természetesen én isbekapcsolódtam. Már korábban is besegítettem néha vakációk alkalmávalünnepnapok elõtt. Hiszen szeretett, kedves tanítóim mindég szívesen láttak, s ottvoltak az egykori iskolatársaim, cimboráim. Nagyon kedves emlékek maradtakezek. Egy alkalommal az érbogyoszlói nagy, sátoros nyári bál elõkészületeire ismeghívtak és én hetekig jártam átal esténként sötétben, a réten keresztül, szerepettanulni. És nagyon késõn, éjjel kerültem haza. A bálokban még addig sohasemtáncoltam. Nagyon szerettem a muzsikát és a dalokat hallgatni. Észre sem vettem,csak úgy ragadt rám gyermekkoromtól fogva a sok dal. Egy este otthon, a családunknagy derültségére, egy ültömben száz dalt írtam össze egy füzetlapra, a végéreazt írtam: „Egy rózsafán megszámláltam száz rózsát...” Késõbb, ha dalolni kellett,hozzám fordultak, hogy: „Van még abból a százból?” Nagyon szerettem dalolni, jóhallásom is volt, én kezdtem legtöbbször a nótát, csak az bántott, hogy nem voltrendkívüli szép hangom, mint sok más falusi fiúnak. Ezekben mindig tudtamgyönyörködni tiszta szívvel. Addig jártam azonban a bálokba, amikor eljött az azidõ is, amikor megpróbáltam én is táncolni. Hogyne, hiszen már érettségis fiúvoltam és dédelgettek a leányok ! Volt a bátyáméknak egy kis zenekaruk. A helybelimindkét felekezeti tanítók voltak benne. Csak a maguk szórakozására zenéltek,de úgy összeszoktak, hogy együtt jártak mindég a környékbeli bálokra is. És mostmár engemet is magukkal vittek, mint jó nótás fiút. Így mentünk együtt vagyhárom lovas szekeren az albisi kultúrházi ünnepélyre is. Velünk jöttek az idõstanítók is, illett a szomszédos kollégák munkáját megbecsülni. Természetesenhozzájárulni illõ módon a kiadásokhoz is. Ez alkalommal velünk jött a gyönyörûszép tenor hangú Jakab Lajos tanító is. Dalolva mentünk, mintha lakodalombamentünk volna. Óh, de boldog voltam, hallani a talán pacsirtánál is szebben zengõdalokat, amelyek betöltötték körülöttem a mindenséget. Albison tárt karokkalfogadtak bennünket és elvittek családokhoz, hogy elõbb vacsoráljunk s aztánmenjünk az ünnepségre. Akkoriban számomra a legszebb kislányok Bogyoszlónés Albison léteztek. Ilyen lelkes hangulatban érkeztünk a virágokkal és zöldlombokkal feldíszített új, emeletes kultúrházba. Szokásom ellenére vagy két pohár

82

bort én is megittam a barátság kedvéért. (Bár állandóan volt a családi házunkbanmindenféle ital, de jó szerencsénkre mindenki mértékkel használta.) Az elõadásnagyon jól sikerült és már javában állt a bál, majd közeledett az éjfél, s egyszercsak „nõválaszt” kiáltottak! Én nyugodtan álltam a zenészek mellett, amikor azegyik szép leány elébem állott és felkért táncolni. Vakmerõség volt tõle, hiszen jóltudta, hogy nem szoktam táncolni. Én jó Istenem, most mit tudjak csinálni?!Kedves volt elõttem nagyon az a lány, dehogy akartam volna megbántani azzal,hogy visszautasítsam, „kikosarazzam”. Lesz ami lesz – gondoltam és lángbaborultképpel átöleltem én is, kezdtem lépegetni és billegetni magam, ahogy láttammásoktól és ahogy édesanyánk otthon már régen tanítgatott minket, a fiait. Úgygondoltuk, hogy nem voltunk éppen rossz tanulók. Persze kiderült, hogyösszeesküvés volt ellenem, a lányt felbíztatták a többiek, barátaim és a bátyám, smindenki leste, mi fog történni. A lányka nagyon aggódott, hogy hátha szégyenbenfog maradni mindenki elõtt, szép is volt, gazdag is volt. Ismerte jól mindenki. Dehála az én elszántságomnak, nem dõlt rám a mennyezet, nem állt meg a zenekaraz ámulattól, én sem olvadtam el egészen a szép lány forró közelségétõl. Táncvégeztével pedig nevetve jöttek hozzánk lányok és fiúk, s gratuláltak az elsõtánchoz. Aztán reggelig táncolgattam, legtöbbet azzal a szép leánnyal. Milyennagy volt a szívfájdalmam, amikor egy év múlva megtudtam, hogy egy Szatmármelléki fiatal paphoz feleségül ment. Másnap reggel megint dalolva röpítettekbennünket hazafelé a lovasszekerek, zengett a táj, piroslott az ég alja a felkelõnaptól, belõl valahogy olyan nagy volt a szívem, hogy nem akart férni a bordáimközött. Legkedvesebb nótám akkor a még iskolában tanult gyermekes dal volt:„Kicsi fülemile dalol, Elrejtõzve ki tudja hol, Nem hallja más, csak én hallom,Szívem elmereng a dalon... Azt énekli az a madár: Egyszer van az életben nyár !...

Mikor reggel betoppantunk anyám elé, a bátyám így mutatott be: Itt van mára második fia, aki átmulatta („áttáncolta”) az éjszakát ! Édesanyám csendesenrám nézett, aztán elfordult. Nem mondta mit gondol. De a bátyám abban az idõbenmár többet mulatott és muzsikálgatott a kelleténél.

Jegyzetek:

– 1985. jan. 25-én – Ede testvért eltemettük 1984. nov. 2-án, du. 3 órakor Oravicán. Meghalt okt.31-én a kórházban szívinfarktus és tüdõ embólia következtében. Stîngu Ionel, a román sógor küldöttnekem táviratot. Vilmos fiam is megérkezett a temetésre, így ketten voltunk a családból és KuzmányiSándor ifj. és felesége Szalacsról, aki az Ede beleegyezésével új házat épített az összeomlott szülõiházunk helyébe. Edét az ottani román ortodox papok temették el mint „egyháztagukat”.Közremûködött még az ottani róm. kat. magyar pap is. Este halotti vacsora volt. Másnap hazautaztunk.Ede után semmit nem örököltünk, csak a családi nagy Doxa óráját kaptam meg többszöri kérésre.

– Nándor testvérrõl az a hír, hogy ama hercegi (a patróna neve: Madame Princessa BrandelleThereza, lakhelye: illetve postacíme: Brandelle Nicolas, Sintra, Quinta de Sao Thiago „MONSERRATE”Portugalia. (Lásd Zsuzsa levele, 1979. május 21. és levelezõ lapja, 1983. május 21.) család közelségében,elegáns frakkban fogadja a vendégeket. Az elmúlt évben a Pápának készített nagy, díszes emléktárgyátvétele alkalmából „megáldotta” a Pápa Nándort, az emléktárgy mesterét. Kérdés, hogy mintprotestáns embert áldotta meg?

– Lásd: Zsuzsa sógornõm, a Nándor Kolozsváron lakó felesége leveleit (Pl.1984. jan. 22-rõl).Több mint 200 éves protestáns család így szóródik széjjel a nagyvilágban. Áttért a római egyházba a

hercegnõ kívánsága szerint.

83

II. RÉSZ

Érmelléki õsz

Az Érmellék egyik legnagyobb községe Szalacs. Története is egyike a leg-érdekesebbeknek. Fõiskolás koromban sokat dolgoztam a kolozsvári EgyetemiNagykönyvtárban. Itt volt alkalmam kézbevenni az összes régi vérmegyékmonográfiáját. Magyarország Vármegyéi és lakósai címû nagy mûnek a Biharvármegyérõl szóló kötete 145. oldalán így olvasható:

„Szalacs, az érmelléki hegyek alatt, Szilágy vmegye határán fekvõ nagyközség,róm.kath.és ev.ref. vallású magyar lakósokkal. Házainak száma 646. (1901-ben)lakósaié pedig 3536. Postája van. Távírója és vasút állomása Margitta. A XII.századbeli német telepítvényes község és már a tatárjárás elõtt kiváltságos város.Az aranybulla – 1222-ben – a Tiszántúlra nézve sólerakódó helyül jelöli ki. Egyikutcáját, ahol hajdan a német telepítvényesek laktak, még máig is Bécsnek nevezik.1374-ben még mindég „királyi község”, 1397-ben is fennáll itt a királyi sókamara,de ekkor már nemesi családok kezén is vannak egyes birtokrészek. Mária királynémás birtokért elcseréli Gerebenchi Zemere bán özvegyével és fiaival, de 1407-ben, Zsigmond király már a váradi székeskáptalannak adományozza, melynekbirtokában marad 1557-ig. 1520-ban a vámszedõ helyek között találjuk felsorolva.Hajdan a község két részbõl, illetõleg két községbõl állott és mindenik községnekkülön temploma is volt. Az egyiknek a helyén épült a mai református templom1798-ban. A másik templom, mely Szent György tiszteletére volt szentelve, a maiSzent György utcán, a hajdani várhegy oldalán állott. Helyét, mely egy magánházudvarán látható, ma is „templom”-nak nevezik. Az 1721-ben, a vármegye részérõlmegtartott helyszíni vizsgálat Szalacson még kéttornyú, monostorszerû egyházrólértesít. E község több uralkodót látott falai közt. Megfordult itt V.István, IV.Lászlóés I.Károly király. Ide temették el Varkocs Miklóst, akinek az özvegye, HagymásiKatalin Bocskay István neje lett. – A XVIII. század elején tótokat telepítettekSzalacsra. Letelepedésük helyét, az ún. Szállásdomb örökítette meg. Hajdanivárának sáncai még most is látszanak és az alatta elterülõ utca „Burga” névenismeretes. Római kath. temploma 1792-ben épült. A lakósok hitelszövetkezetet,kaszinót, önkéntes tûzoltó egyesületet és temetkezési egyesületet tartanak fenn.Hozzá tartozik Kupócz puszta.“

Eddig tart a Szalacsra vonatkozó elég rövid rész.Szalacstól keletre, kb. 5 km. távolságra van Peér (mai nevén Pér), Szilágy

vármegye határán. Azaz a két község határán volt pontosan Szilágy megye határaa Bõnye völgyben. Mivel éppen kezemben van a Szilágy vármegye etnográfiájábantalálható feljegyzés Pérrõl is, ezt is idejegyzem::

„Peér. Perl? 1205–1235. Perny 1474; Peer 1475; Per 1494; Pér 1560; Peér 1565.A nép, az oláh is Pírnek nevezi. Itt született Budai Ézsaiás. A Tasnád felõliveresdomb a tatárok ellen sánc volt. Alatta van a „Rákóczy pincéje”. A régikõtemplom az 1834 évi földrengés alkalmával összedölt s csak 1847-ben épült felújból.“

84

Feltûnõ, hogy ezek a leírások milyen rövidek és szûkszavúak, valószínûleghelyszûke miatt. Pérnél legalább meg van említve a helységnév változása akülönbözõ évszázadokban. Szalacsnál ez sincs meg. Mi helybéliek a történelmiolvasmányokból még megtudtunk egyet s mást. A német telepítés neve eredetileg:Salzburg volt. Hogy ez a név a történelem során, vagy a nép ajkán hogy változottát, azt csak az oklevelek alapján lehetne nyomon követni. Vannak adatok, hogy aNagyváradon magukat otthon érzõ rómaiak Szalacson is építettek ki helyõrségeta már említett „varbót” (avar földvár maradványa) és a Kossuth utcai nagyszõlõhegy vége között. Állítólag alagút vonult a dombvonulat alatt az egykorikirályi várból a „varbótig”. A református leányiskola udvarán, a domboldalbanvolt egy régi pince. A hagyomány szerint egyszer a tanító disznója bement ebbe apincébe. A pince hátulja akkor még nem volt befalazva. A disznó sokáig odavolt smár elveszettnek hitték. Egyszer aztán elõkerült lisztesen és jól meghízva. Máskoritt-ott beszakadt a föld. Kiderült, hogy a mélyben kiégetett búzás és borosvermekvoltak. Gyakoriak voltak itt a hadvonulások a tatároktól és törököktõl kezdve akuruc-labanc háborúig. Az egyik ilyen verem beomlása alkalmával bort találtakszinte megkocsonyásodva az öregségtõl, a „saját bõrében”. A hordó dongájaelkorhadt a hosszú idõ alatt és a borsav kicsapódott „borkõ” formájában, skörülvette védelmezõen a bort. Én még szopogattam gyermekkoromban acimborákkal együtt ilyen borkövet, amelyet régi hordókból vertek ki a szüretekelõtti nagy tisztogatások alkalmával. Már felnõtt voltam, amikor a tanítói udvarbóladdig hordták a sárga földet, amíg egyszer a domboldal meghasadt, egy falszerûrész leomlott és azon a helyen elétárult egy õsrégi ajtófél s mögötte pincelyuk. Azajtófél feketére volt égetve. Én belebújtam a kétfelé ágazó nyílásba, de nemjutottam messzire a beomlások miatt.

A Varbóton még nem végeztek ásatásokat az én gyermekkoromban, de a Szalacsés Ottomány közötti domboldalban többször ásatott dr. Andrássy Ernõ érmi-hályfalvi orvos (akinek az édesapja sokáig volt Szalacson körorvos). A leletekbõlaz ottományi kultúra sok õsi darabja került elõ. Szalacson kelet felõl a szélsõ,sáros, meredek utcát Kondozának nevezik. Nem is annyira utca, mint inkábbpincesor és feljáró volt ez a felsõ határba, a Szent György utcai nagy szõlõhegykapujához, bejáratához. Itt volt egy akácos berek, az aljában a „császár kútjával”.Itt volt állítólag IV. László király nyaralója. A Szent György utcán, a mi kertünkfelett volt a „pap-kútja”. Itt volt az egykori templom helye, állítólag azon az udvarona földbe volt elásva egy nagy kereszt. Félelemmel tekintgettünk arrafelé. Csakegy öregasszony mert az ottani kicsi házban lakni, aki nagy kuruzsló hírébenállott, egyszer még engemet is felvitt hozzá édesanyám kicsi koromban, hogycsináljon szenes vizet és gyógyítson ki a lázas betegségbõl. A mi utcánk közepetáján volt egy jó forráskút. Vascsövön jött belõle a kristálytiszta víz. Le volt fedvegondosan és évenként takarították a tûzoltók, nagy fényes szivattyú segítségével.Ettõl feljebb volt egy régi kút amelyben egy egész óriási fatörzs volt besüllyesztveközépen végig kivájva. Ezt hívták bodonos kútnak. A falú közepe táján, a körorvosilakás elõtt ment ismét felfelé az út a „gránáriom” mellett. Itt állott valamikor akirályi sókamra. Az itt található forrást „gránáriom-kútnak“ nevezik.

A fentebbi szalacsi monográfiában levõ kifejezés „érmelléki hegyek alatt” kissétúlzás, ugyanis a község két végén lévõ óriási „szõlõhegyeken” kívül errefelénemigen vannak hegyek. Inkább mocsarak és nádasok. Egy dombos, meredekpartvonulat húzódik itt végig délfelõl, amelynek oldalában és védelmében

85

húzódnak meg a nagy érmelléki községnek a részei, Pér, Szalacs, Ottomány,Asszonyvására, Kiskereki, egész Székelyhídig (Bihar megyében ezt a partvonulatotcsak igazán jóindulattal lehet „hegynek” nevezni).

A nagyváradi török basa 1696. táján történt kivonulása alkalmával ezek aközségek rettenetesen fel lettek perzselve. Jó volna tudni, hogy az 1711-ben ésazon években végzett országos felleltározás alkalmával mit találtak meg Szalacson,hány házat, hány lakost, mennyi jószágállományt, mert errõl akkor pontosjegyzõkönyvet vezettek. Bizonyosan nagyon keveset. Okulva a hadjáratok szomorútapasztalatain, a szalacsiak még az én ifjú koromban is csak náddal fedtékházaikat. Én még ismertem olyan „nádmestereket” akik mûvészi módonkészítették el egy-egy új ház fedélzetét, vagy megújították az elvásott régifedeleket. Ha jött az ellenség elmenekültek a lábas jószágaikkal s majd hazajõvénújra fedték a leégett házaikat, mert nád volt elég a nádasokban. A belsõ nagyutcában csak egy-két módosabb gazda háza és magtára volt pirosló, drága cseréppelfedve.

A tótok „szállásdombja” felõl egész kis történetet õriz a hagyomány. A Rákóczi-féle felkelés után megfogyatkozott errefelé a lakosság. Sokan elpusztultak vagyelkallódtak, vagy elbújdostak valamilyen ok miatt, nem mervén hazajönni. Emiattis, de talán még inkább a kuruc érzelmû kálomista lakoság ellensúlyozására anagyváradi káptalan felvidéki tótokat akart ide betelepíteni Szalacsra. A lakosságvasvillával állta útjukat és nem engedte be õket a faluba. Ezért kellett nekikelõbb ott megtelepedni. Végül is Váradról kértek katonaságot és az nyomta be atelepeseket a falu szélére. Ekkor történt – vagy talán még korábban az ellen-reformáció viharos századaiban –, hogy a katonák el akarták foglalni a katolikusokrészére a reformátusok templomát is. A férfiak, ezek a verekedõ, vakmerõ katonásemberek nem akarták még veszedelmesebbé tenni a helyzetet és tétlenül álltak,összeszorított foggal. Végül az elkeseredett asszonyok kezdtek cselekedni.Lehúzták a lágyszárú csizmáikat és annak sarkával verekedve kergették el akatonákat a templom környékérõl.

A kuruc érzelmû, rebellis lelkületének köszönhette ennek a nagy községnek,egykori „királyi városnak” a lakossága, hogy a legújabb idõkig soha köves utatnem kapott. Tizenöt kilométeres körzetben nem volt se kövezett, se vasút. Nagynehézséget jelentett ez, különösen esõs, sáros õszökön. Semmi terméket nemtudtak idejében és kellõképpen értékesíteni. A saját gazdagságába fulladt bele eza község. Azaz, hogy jól éltek, de csak szegények maradtak. Terményt eladni csakaz érmihályfalvi piacon lehetett volna, ruhát, lábbelit pedig a margittai piacon.Márhetetlenül sokat szenvedtünk mi diákok, amikor iskolába kellett menni. Mireformátusok Zilahra jártunk, a katolikusok inkább Nagyváradra. Õsszel afeneketlen sár miatt nem akarták befogni a lovakat, télen meg a felfagyott mélysár miatt lett olyan döcögõs és rázós az út, hogy a volt tengeri földekre kellettlehajtani, az legalább szabályosan rázott.

Amikor a század elején a tasnádszántói köves utat építették, Pér felsõhatárában elkanyarodtak vele Érendréd felé. Így maradt út nélkül Szalacs ésmég jó néhány nagyközség egész Székelyhídig. Ugyanígy kerülték el ezt a vidéketszándékosan a vasútak építése alkalmával is.

Hanem a tótok ide telepítésével évszázados bajt szereztek a községnek. Agyûlölködés – inkább felekezeti mint faji – még az én gyermekkoromban is olyizzó és szenvedélyes volt, hogy „belsõ falusinak” nem lehetett az ún. újutcaiak

86

táncába vagy lakodalmába menni, mert onnan a saját lábán nem jött haza, csaklepedõben vagy szekéren. Ha pedig újutcai merészkedett bejönni a belsõ faluba,ha csak járkálni is, abba feltétlenül belekötöttek és megbicskázták. Pedig nagyonszépek voltak azok a tót lányok és gyönyörûen, érzelgõsen tudtak dalolni. De mégaz ételüktõl is undorodtak a belsõ falusiak, különösképpen böjtkor. A kálomistáknem ettek sohase olajos ételt. Nem ismerték az ízét. Történt egyszer valamiképpen,hogy egy legény napszámba ment egy újutcai módosabb gazdához. A gazdánakszép leánya volt. Az megkínálta a legényt szép, piros, olajban sült fánkkal. Enneka módját már eltanulták a belsõ falusiaktól, de azok csak zsírban sütötték. Amikorpedig a legény jóízûen megette a fánkot, hozzá simult a leány és megkérdezte tõlenevetve: tudod-e mit ettél? Olajban sült fánkot! A legény erre elszaladt és kihánytaa gyomrából amit evett.

A „kocsordi” tanyáról és Kupóc pusztáról is jöttek be néha legények a bálba.Ezek is valahogy más fajták voltak és szokatlanul vadabbak és neveletlenültáncoltak. Szemtanúja voltam egyszer egy ilyen legény táncának. Mint gyermekekkimentünk bámulni egy vasárnap délután, az újutcaiak közelében lévõ ún.„állásnál” folyó tánchoz. Eme tanyasi legény úgy forgolódott táncközben, olyanrendkívül szépen rakták a lábukat a „szeretõjével” együtt, hogy a többiek márnem tudtak tõlük táncolni és kénytelenek voltak õket nézni. Igen, de ezért kétfiatal fiú megharagudott. Az egyik elszaladt tégladarabokért, a másik pedig táncvégeztével odaszólt a tanyasinak, hogy: szaladj, mert a lovaid a szekér mellettösszegabalyodtak és tépik a szerszámokat! Ezzel a szekérrel jöttek be ugyanis atanyáról. Míg ez a legény szaladt, a másik már várta az utca sarkon és két féltéglával úgy fejbe verte, hogy a legény elájulva esett a földre, véres fejjel és magátösszehányva feküdt a földön, a szép ünneplõ ruhájában, mire mindnyájan oda-szaladtunk. Aztán fellocsolták és elmentek haza.

Szalacsnak két régi fõutcája volt: Szent György utca és Kossuth utca. Ezekegyvégtében nyúltak el hosszan a dombos, magas partoldal mentén. A két utcatalálkozásánál volt a piactér, itt voltak a templomok, iskolák a városháza és atûzoltószertár. Ez nagy deszkaalkotmány volt. Ennek a két belsõ utcának a lakosaikivétel nélkül reformátusok voltak. A katolikusoknak, vagy ahogy általábannevezték õket: a tótoknak a piactéren csak a templomuk és egy iskolájuk volt.Innen elég messze voltak az újutcák: a Gózsony és a Dinnyés kert. Más utca-nevekrõl már nem is tudok, pedig már nagyon sokan voltak. A község vezetésébenazonban soha szerepet nem játszottak egész addig, amíg az impérium váltáskor(az 1914-es háború után) más nem vállalta a bíróságot, csak az újutcai Kis-Ráczcsalád egyik vezetõ tagja. Még emlékszem az alakjára is, kis, alacsony, kövérkésember volt, elég jó fellépésû és nagyon büszke volt, hogy az új jegyzõ mellettjárkálhatott. Azt mondták, hogy sokat fizetett õ ezért a jegyzõnek.

A két fõutcáról sok helyen vezetett fel a partoldalba mélyen bevágott út afelsõhatárba. Ezeken az utakon járni sárban, kiváltképpen õsszel istenkísértésvolt. Ezért lett szólásmondás: „Bécs, Burga, Kondora, mind az Isten ostora!”Azonban ezeknek az útbevágásoknak volt egy olyan nevezetessége, amely miattmindenki elõtt nagy becsben állottak, itt voltak ugyanis a pincesorok, egymássalszemben, két oldalt az agyagba mélyen bevágva: a borpincék !

Ahány õsrégi telek volt a faluban, majdnem ugyanannyi boros pince. Akár-hányszor megtörtént, hogy a kedves vendéget vagy rokont nem a családi házbanvendégelték, hanem felballagtak a pincébe, mert a bor ott helyben a legjobb. Ha

87

kiveszik „lopóval” a hordóból, már hamar „megtörik”, elveszti fényét, csillo-gását.Ezek a borszívó lopók az én gyermekkoromban még egy sajátosan növõ,hosszúnyakú tökfélébõl voltak, amelyet, ha megérett, megszárítottak majd a kétvégén, a gömbje és a szára felõl keveset levágtak és a zörgõ magját és összeaszottbelét könnyen kikaparták. Ezzel készen volt a „lopi”. Törékeny volt, de ha vigyáztakrá sokáig eltartott. Késõbb már ezeket felváltotta a bolti üveglopó. Ez átlátszó ésmosható volt.

Csodálatos gonddal voltak elkészítve a boros pincék. Elõbb a domboldalánszobanagyságú négyszögletes, vagy hosszúkás teret ástak. Ezt vastag tölgyfagerendákkal befedték, erre méter vastagon nádat raktak és legfelül háztetõszerûenleföldelték. Aztán kezdték munkájukat a „pincemesterek”. Elõbb egy szûkebbnyakat vájtak, éppen hogy egy kb. ezer literes boros hordó átgurulhasson rajta.Ennek, a külsõ nagy vasrácsos ajtó, aztán a tölgyfaajtó után, külön ún. „gátor”ajtaja volt. Ez kb. 2 méternyi hosszú volt. Azután következett a nagy pincelyuk.Kinek milyen tehetsége volt és mennyire volt szüksége, aszerint. Egy sorjában,vagy egymással szemben két sorban állhattak a hordók az „ászok” gerendákon. Ahosszúsága is szükséges volt, 10–20–30 méter mélyen nyúlott be az agyagosdomboldalba. Az elõtérben, száraz helyen álltak a nagy kádak és a dézsák ésegyéb, ami a szüret alkalmával kellett. A nagyobb gazdáknál gabonás hambárokis álltak itt. A pince legmélyén pedig zöldségfélék és krumpli nagy garmadával.Itt jó helyen volt minden, egyenletes levegõben és hõmérsékleten télen és nyáron.Sok gazda sokat tanyázott ott, ellátva magát és vendégeit száraz kolbásszal éskenyérrel. Valóságos csodák voltak ezekben a pincékben a külsõ zárak. Zseniálisfalusi kovácsmesterek remekei. Volt olyan nagy vaszár, amelyen a kulcslyukhozcsak úgy lehetett hozzájutni, ha elõbb megütött a nagy kulcs végével vagy három-négy vasgombot, akkor fordult le a lyukat záró csinos kis ajtó. De hogy a kulcsmegforduljon a zárban, még be kellett fél karral nyúlni a rácson és elmozdítanivalamit. Akkor nyílt ki a zár és az ajtó. A vasrácsos legkülsõ ajtók ráfvasból voltakkészítve. E mögött belõl még volt a hideg ellen egy védõ fenyõ-, vagy tölgyfaajtó.A föld általában finom homokkal volt lehintve távozáskor, hogy hivatlan tolvajoklábnyomai megmaradjanak. Mindig megcsodáltuk a Káptalan nagypincéjét. Azelõtere olyan nagy volt, hogy egy szekér megfordulhatott benne, tehát egymásmellett három lyuk haladt be mélyen a régi várhegy oldalába, de olyan hosszúvolt mindenik lyuk, hogy egy jókora gyertya elégett, mire a végére érhettünk.

Ezekhez a pincesorokhoz, vagy utcákhoz legendák fûzõdtek. Egy alkalommaljó hangos, boros társaság mulatott éjnek idején az egyik pincében. Szûk volt ezekena helyeken az út, két szekér nem mindenütt tudott kitérni egymástól. Egy ilyenszoros útban csavargott el az akkori idõk egyik legveszedelmesebb bikája, a kormosnyakú „Sadri”. Ez sokszor kitört esténként a faluvégi bikaakolból, pedig jó erõsgerendákból volt készítve. Egy ilyen alkalommal meghallotta a csavargó, tajtékzóállat a nagy hangosságot és arrafelé tartott. Egyszer csak arra lett figyelmes amulatozó társaság, hogy a homályos mécsfénynél egy bika feje mered rájuk. Hamarelmúlt a jókedvük és sok idõbe telt, amíg annyira jutottak, hogy a szûk helyen,ijesztgetéssel, ütlegeléssel kifaroltatták a bikát és megszabadultak a veszedelemtõl.De ennél még nagyobb bajok is történtek. Az õszi szüretek után majd mindenpince megtelt borral. Külön érdekes dolog volt maga a szüret, aztán a bor forrása,érése, „lehúzása”, kezelése, gondozása. De mindig voltak szegénylegények, akikneknem volt boruk és ha volt is, sohasem volt elég. Idõtlen idõk óta összetartottak

88

ezek. Nemcsak a nagy betyárkodások idején – amikor egy-egy nagy vezér egészvidéket tartott rettegésben –, hanem a csöndes õszi és fõleg téli éjszakábangyakorolták az õsi virtust. Az én gyermekkoromban egy falusi asszony volt abandavezér. Egy piros képû, kerek arcú, egészséges, mosolygós, mulatós asszonyvolt Perecsenyi Erzsi. Nekem azért maradt nevezetes, mert ahányszor dél-utánonként a csorgóra mentem vízért a kisebbik testvéremmel és találkoztunkaz utcán ezzel az asszonnyal, mindig megállított bennünket és a kis öcsém annyiratetszett neki, hogy megsimogatta szöszke fejét és nevetõ, két gödröcskés arcocs-káját megcsókolta. Egy õszi, ködös reggelen aztán, éppen a mi kertünk felsõ végénélagyonütve találták ezt az asszonyt. Mire mi gyermekek oda merészkedtünk, márlepedõvel le volt takarva, csendõr állt mellette és várták a boncoló bizottságot.Baltával volt összetörve a feje. Az történt ugyanis, hogy ez a zseniális asszonyegy-egy pincesoron, mindenik pincének ismerte a zárja titkát. Majdnem ugyanaza mester készítette a legtöbbet és az asszony tudta egyedül, hogy vette meg tõle atitkot. Így aztán éjjelenként sorba látogatott a banda minden pincét. Nem vittekel sokat, inkább ott helyben ittak hajnalig. A gazda sokszor nem is vette észre,hogy hiányzik a sok borából. A homok is ugyanúgy el volt seprûvel simítva, nemlátszott semmi nyom. Végül mégis gyanút fogtak és meglesték õket. Senki setudta meg mi történt azon az éjjelen, vagy csak egyedül ment még az asszony agyülekezõ helyre, de õt elpusztították. Egy Bécsen lakó embert, Cservid Jakabotsokáig vallatott, kínozott a csendõrség, állítólag még a ház mestergerendájára isfelhúzták lábánál fogva és úgy verték a bikacsökkel, de nem vallott magára, hogyõ tette volna. Kemény, kis alacsony ember volt – mint a szalacsiak általában,egykor lovas népek voltak, végtére is szabadon engedték bizonyíték hiányában.

Egyszer boros hangulatban a banda egyik tagja elfecsegte a komájának, hogyandolgoztak. Egyik ember a pincesor felsõ végén állott, a másik az alsó végén, töltöttpuskával, míg a többiek ittak. Ha jött volna valaki, lõttek volna. De, komám,mondta ijedten a másik, – ha én mentem volna arra, engem is meglûttél vóna? –Meg biz én! – mondta a koma.

Más alkalommal nem elégedtek meg csak a pincék látogatásával. Ínségesebbidõk jártak, kenyér kellett. Egyik gazdának a magtárában még jócskán volt búza.Éjjel szekérrel mentek oda. A szûk út éppen a református leányiskola elõtt vitt el.A szekérzajra felébredt a tanító. Felkelt, hogy megnézze kik járnak ott, mertgyanította, hogy a betyárok. A felesége rémülten kérlelte, ne menjen ki, de atanítónak olyan nagy volt a becsülete a faluban, hogy azt gondolta, meg tudjafékezni a lopást. Mire kiért, a magtár hátsó, vasalt ajtaja már fel volt törve és aszekér megrakva búzával. A megjelenõ tanító kiáltására meghökkent a banda, depár pillanatnyi csönd után csattant a vezér hangja: Hajts rajta keresztül! – Márakkor a tanító fogta a lovak kantárszárát. Nem volt elég ideje elugrani, az egyiklábán keresztülment a kerék és szétroncsolta azt. Sokáig kezelték a kórházban,de mereven forrt meg a lába és sántikálva járt egész életében. Bár felismerte abetyár hangját, sohase merte megmondani, hogy ki volt az. Mi gyermekek vagykét nagyon szegény ház elõtt mindig félelemmel mentünk el. Egyik a Burgon volt,másik a Bécsen. Mindegyikben sok, szegényes ruhájú gyermek volt, de a férfiakatcsak ritkán láttuk otthon. Az egyik késõbb elszegõdött hegykerülõnek. Egy õsziestén, késõn, kint mulattunk az egyik barátunk apjának a pajtájában a SzentGyörgy utcai szõlõhegyen. Nem is emlékszem, hogy még máskor is mulattunkvolna így, szüreten kívül. De akkor este késõn betoppant közénk a hegykerülõ.

89

Gyönyörû rézfokosa volt. Nem nagyon várta a kínálást, leült közénk, hiszen jólismert mindnyájunkat. Evett és ivott, ami az asztalon volt. Nemsokára már õvezette a nagy danolást és hadonászott a szép fokosával. Csuda jól mulattunk. Deéjfél felé már nagyon igyekeztünk hazafelé. Elég messze is voltunk a falutól.Utoljára még elzengtük azt a nótát: „Kelj fel betyár, ne aludj már, A toronybanéjfélt ütött az óra”.

A búzalopáson egyik õsszel rajtavesztett egy legény. A csendõrök felvétették alegénnyel a vállára a majdnem teli nagy búzás zsákot és azzal a teherrel végigkellett járja a két nagy utcát s közben kiáltania kellett: „Így jár aki búzát lop,mint én !” Nem emlékszem már mi lett a dolog vége, meddig bírta a jókötésû, erõslegény. De még azon az õszön, egy késõi, koromsötét estén bosszút állottak azõrmesteren. Szalacson a század eleje óta aszfaltjárda van. Csak olyan keskeny,egy méter széles az utcák egyik oldalán. Óriási dolog volt ez abban az idõben azérmelléki nagy sárban. Kõ nem található errefelé messze tájon. Ezen a járdánvonulhattak az emberek a szép csizmákban vasárnaponként végeláthatatlansorban. Úgyszintén lakodalmak alkalmával is.

„Sógor, le a járdáról !” – Ez a kis történet azért nevezetes, mert fennmaradt amai napig ez a szólásmondás. Történt ugyanis, hogy egy ittas szegénylegény mentvasárnap délután a járdán. A keskeny járdán bajos volt a szembejövõ elõl letérnia sárba. A legény pedig a bizonytalan lábával még kevésbé tudott kitérni, ezértmár jó elõre kiáltotta a szembejövõnek: Le a járdáról ! Véletlenül éppen egyiksógora is jött, többed magával. És válaszolt a legénynek: Mit csinálsz, te sógor,mit akarsz, nem látod, hogy én a sógorod vagyok ? Erre felelt a legény: „Sógor,nem sógor! Le a járdáról! ” Az okosabbak természetesen engedtek.

Nekünk iskolás gyermekeknek is nagy dolog volt átmenni a túlsó oldalra, asáros utca közepén. Pedig a mi házunk is a túlsó oldalra esett, ahol nem voltjárda. Vasárnaponként elhánytuk a sarat két oldalra, úgy csináltunk átjárót ajárdához. Néhol tengeri kóróból volt az átjáró, de ezt hamar ellepte a sár. Egyderék jegyzõnek, késõbb postamesternek, Király Károly nevûnek köszönhette afalu ezt a járdát is, mint annyi mindent, amikor ügyes szervezés kellett. Ezen ajárdán jött egy alkalommal késõ este az õrmester egy legényével a Szent Györgyutcán. Egy helyen, ahol a csorgó kúttól induló kis patak folydogált a Bécs utcafelé, a járdán egy betonhídat készítettek. Ez a híd a zsidó boltos házának a falamellett volt, s ott egy nagyon keskeny gyalogút indult mellette a Bécs felé. Ezen akis keskeny úton lesték meg a legények az õrmestert és amikor éppen ott haladtel a járdán, az egyik legény kitartotta a sötétben a lábát és elbotlasztotta azõrmestert. Nagyot vágódott a nagy testû, szerb-román származású ember. Alegényét közben leütötték. Az õrmestert belevonszolták a híd mellé a sáros árokbaés ráugrottak. Addig taposták, amíg alól-felül ki nem ment a gyomrából, hasábólami benne volt. A legénye tért elõször magához és segítségért szaladt az õrsre.Nem tudták kinyomozni sohse a vakmerõ legények kilétét. Úgy látszik még abbanaz idõben nem akadt árulkodó. – Attól kezdve, hogy felgyógyult az õrmester sohsement többé este járõrbe. Csak a legényeit küldte. De ahol meglátott legényeketcsoportosulni az utcán, irgalmatlanul széjjelverte õket. Máskor csak az õrsajtajában álldogált esténként, onnan villanylámpázta a járókelõket.

A szalacsiak résztvettek minden felkelésben. A két világháborúban is sokkedves ismerõs pusztult el, köztük két szomszédunk. Az elsõ világháborúban

90

édesapám is volt. S a háborúk mindig elvadították az erkölcsöket. Az emberekfegyvereket rejtve jöttek haza a katonáskodásból. Volt olyan nádfedelû szegényesház, amelynek a padlásán még Rákóczi-korabeli kard volt bedugva a nádtetõ kévéiközé. Ebbõl az idõbõl nagyon sok érdekes forgópisztoly is volt a faluban. Kettõvelmég mi is játszottunk, míg édesanyánk a kútba nem dobta. A legények aszénakazlakban ide-oda dugdosták el. Az elsõ világháborúból levágott, meg-kurtított csövû puskákat hoztak haza és azokkal vadászgattak nagy titokban amezõn. Ilyen virtusos volt ez a nép. Ezért voltak a nagy verekedések is, amikorfejükbe szállt az ital. Egy bál alkalmával is összezördült két legény egy leánymiatt. Birokra keltek, de szétválasztották õket. Erre az egyik legény hazaszaladt,dühtõl elvakultan, magához vette a szénába rejtett pisztolyt s visszafutott a bálba.Ott, a terem közepén lõtte agyon a rivális társát. Az indulattól elvakult embereknem gondolnak a következményekkel. Egy-egy évtized is eltelt a háborúkvégeztével, amíg a népek lecsillapodtak és csendesebb életet éltek. E dologbanvégezték az egyházak a nagy szolgálatokat.

Szalacson két hatalmas egyházközség volt, egy református és egy rómaikatolikus. Mindkét egyháznak nagyon erõsen munkálkodó két-két elemi iskolájavolt. Az egyházaknak templom és iskola fenntartására nagy vagyonuk, földjük ésszõlõjük volt. Én a református egyházban növekedvén fel, azt ismertem köze-lebbrõl. A szalacsi egyház a környék legnagyobb fizetését, „díjlevelét” adta apapjának. Fentmaradt az emléke, hogy a Nagyváradon megöregedett papok aszalacsi parókiára jöttek öregségükre pihenni, (akkor még nem volt nyugdíjazás!)oly nagy volt a fizetés. De kiváló lelkészek és énekköltõk szolgáltak is itt, mintKeresztes József, Lengyel József és Szikszai György.

Az 1914-es világháborút követõ impériumváltozás után ezek az erõs egyházaktartottak össze és vették védõ szárnyaik alá az elcsüggedt és magukat árvánakérzõ emberi lelkeket az országhatár közelében levõ egész Érmelléken. Már ahatár megvonása körül is bonyodalmak voltak. Mindenki a nagyhatalmakképviselõinek a félrevezetésérõl beszélt. Érmihályfalva határában volt egy ún.Móka-patak. Ez hajózható folyónak volt feltüntetve. Az olaszországi delegátusharagjában átugrotta a patakot és azt kiabálta: Ez nektek hajózható folyó?!! Hogyhonnan maradt fent ez a történelmi pillanat? Onnan, hogy a delegáció tagjait akörnyékbeli földbirtokosok négylovas hintói hordozgatták ide-oda és a hintókatmaguk a földbirtokosok hajtották structollas parádés kocsisnak öltözve. Ezekegyike pihenõ idejében otthon rendszeresen tanult és olvasott francia nyelven.Ez megértette és megjegyezte, amit maguk között beszéltek a delegátusok.Különben errõl a Móka-patakról a történelemben máshol is van említés. Atatárjárás idején a lakosság elmenekült a mocsarak közé, a mocsári tölgyesek ésnádasok rengetegében. De elmenekülésük elõtt a harangot elrejtették a Móka-patak medrébe. Midõn pedig elmentek a tatárok, elõhozták a harangot és azéjszakák csendjében kongatták, hogy hallja meg messzire az elbújdosott nép éstérjen vissza felperzselt otthonába.Majdnem mindenik érmelléki falunak volt ilyenbúvóhelye, vagy mocsári „vízi-vára”. Legnevezetesebb a székelyhídi határbanvolt. De ez már történelem.

Visszatérve az egyházak hitet és életet mentõ munkásságára jellemzõ, hogymár a húszas évek közepén pótolták a hívek a háborúban elvitt harangokat,mind a két egyházban, sõt, kétszerte nagyobbakat öntettek. Valami felejthetetlenélménye maradt meg gyermekkoromnak ezen új harangok hozása és a tornyokba

91

való felhúzása. Talán az elsõ felpezsdülése volt ez az elalélt emberi lelkeknek.Mindenki ott volt, a falu apraja és nagyja, amikor a harangokat, köztük akilencmázsás nagy harangunkat, felhúzták. Az egyházak között enyhe versengésindult meg e téren, de a „belsõ-falusi” reformátusok sokkal erõsebbek és áldozat-készebbek voltak. Már tudtak ismét lelkesedni. A nagy tömeg közepén a cigányokegyesült bandája húzta a Rákóczi-indulót – amíg a harangok, virágokkal teljesenelborítva, lassan a magasba emelkedtek, majd eltûntek a torony ablakában. (Nemvolt már itt semmi nemzetiszínû szalagdíszítés, ami korábban elképzelhetetlenlett volna. Berejtõzött az az emberi szívek belsejébe.) Alig egy félóra eltelte utánmegkondultak. A szerelõk elõször felhúzatták az állványra, elõbb a legnagyobbat,aztán sorban a két kisebbet. Az emberek levett kalappal, elnémúlva hallgatták azúj harangok zúgását. És ezután nem volt olyan vasárnap, hogy ne mentek volnatemplomba. Az utcákon végeláthatatlan sorban vonultak az ünneplõ ruhás férfiakés nõk a templomba és onnan haza. Oly nagy volt a vasárnap tisztelete ésmegszentelése, hogy a renden lévõ vetett takarmányt hagyták inkább, hogy ázzékvasárnap, azt mondván, hogy aki megáztatja, meg is szárítgatja.

Már szombat délután elcsendesedett a mezei munka. Otthon az udvaron és aházak elõtt, az utcán volt elég rendezni való. Az udvar kiseprése, kitakarításaután következett az utca. Egész héten, õsszel, a szalma- és takarmányhordásfolytán, tele lett az utca a hulladékszeméttel. A csorda és disznónyájak járásasem ment mindenféle szemét és hulladék nélkül. Ezeknek nem volt szabadvasárnapra ottmaradniok. Mindenki felseperte az utcát a háza elõtt és bevitte aszemetet a saját szemét- és trágyadombjára. Ha a férfiak nem érkeztek volnaerre valami oknál fogva, akkor az asszonyok végezték el ezt a munkát. Szégyenlett volna a szalmás és seperetlen utca vasárnap.

Régen a legtekintélyesebb ember a faluban a bíró volt. Az impériumváltozásután a bíró csak az idegen jegyzõ kiszolgálója volt. Az idegen csendõrnek csakannyi tekintélye volt, hogy behajtsa az adót az idegen végrehajtó védelmezésével,na, meg hogy bádogbilétát akasztasson minden kutya nyakára, beleütvén aházszámot. Bálok helyszínén nem mertek jelen lenni, csak azután kegyetlenkedteka verekedõs legényekkel.

Legnagyobb tekintélyük ezekben az idõkben az egyházak kurátorainak volt.Az egyházak belsõ élete virágzásnak indult, fegyelmezetlenségek ritkán fordultakelõ, lakodalmakat se tarthattak vasárnap, a csend és nyugalom megõrzése végett,csak a kanonikus napokon, kedden és csütörtökön. A templom az igazi lelki otthon,a bensõséges összetartozást jelentette. Ezekben az idõkben kezdõdött az ún.belmissziós munka. Nõszövetség, fiú és leány bibliakörök alakultak. A fellendültbelsõ egyházi élet gyümölcse rendszerint egy-egy nagy templomrenoválás lett.Olyankor még megengedték az „egyházi bált” is az iskolák tantermeiben aköltségek fedezésére. Máskülönben az iskolák is szinte szent helyek lettek. Mertmivel érhették el az egyházak a nagy belsõ fegyelmet, mint az erõs iskolaineveléssel és kitûnõ tanerõkkel. Három nagytekintélyû igazgató-tanítója voltebben az idõben az Érmelléknek: a szelencsi Jakab Lajos, az érmihályfalvi TóthZsigmond és az albisi Kemencsei György. Országos viszonylatban is kimagaslóegyéniségek voltak. Amit ezek a gyûléseken a maguk sajátos három szemszögébõlmegtárgyaltak, az érthetõ volt világosan.

Az elemi iskolákban talán soha nem lesz többé oly magas fokon a nevelés ésfegyelmezés, mint akkor, a két világháború között volt. A negyvenes évek újabb

92

és még újabb impériumváltozásai, csak mint a történelem gúnymosolyai vonultakel a szabadságra vágyó nép lelkülete fölött, amelyeknek nagy részük volt abban,hogy a nép elvesztette hitét és belecsúszott a materializmus útvesztõibe. Ésépíthettek minden községben a háború után gimnáziumi fokozatos iskolákat, dea nevelés terén talán visszahozhatatlanul elmaradtak. A mi gyermekkorunkbanoly nagy volt a fegyelem, hogy a falu utcáin hang nélkül vonultunk hazafelé aziskolából, a kötelezõ köszöntést egyszerre kiáltottuk a közeledõ emberek felé, sjaj volt annak, akit a „felvigyázó” másnap jelentett a tanítónak a legkisebb ren-detlenkedésért. A templomban a fejünket sem volt szabad megmozdítani, úgykellett figyelni arra, hogy mit mond a pap. Minden köznap reggele azzal kezdõdötta felekezeti iskolákban, hogy templomba vonultunk a tanítóink vezetése mellett.Egy idõben elkezdték a hatóságok szorgalmazni, az állami iskola felállítását.Ilyesmi még nem volt eddig ezen a vidéken. Az erõs egyházak eleget tudtak tenniminden idõben a legszigorúbb állami rendelkezéseknek és kívánalmaknak is. DeSzalacsra is állami tanító lett kinevezve, annak fizetés és földjárandóság lettkiutalva, a földosztások alkalmával tartalékolt községi „rezervából”. Ennek atanítónak aztán az állam nyelvén kellett tanítania. De hát kiket és kiknek agyermekeit? Az állami tisztviselõknek nem volt elegendõ gyermekük. Aztánnehezen összeszedtek nyolc-tíz gyermeket (nem részletezem hogyan). És lett államiiskola, az azelõtti nagy „óvoda” (kisdedóvó) helyiségében.

A községi egyházi kultúrmunkáról már korábban említést tettem. Alig vártamén is, hogy vakációra hazamehessek a nagy ünnepek alkalmával, s már siettembekapcsolódni az elõadásokat elõkészítõ munkákba. Nagyon kedvesek lettek azesténkénti próbák, szövegtanulások. Minden valamirevaló leány és fiú egybe lettgyûjtve, s aztán jól megválogatva, hogy kinek melyik szerep való. Az egyikiskolában gyûltünk mindég össze. Én mint nagydiák a tanító nénit kísértem hazaminden este, más nem is merte volna, olyan nagy volt a tekintélye. Én is megálltamaz utcaajtóban és csak akkor mozdultam el, amikor a tanító néni belépett a házajtaján és kiabálta nekem: „Bent vagyok !” Valamitõl mindég félt azon az udvarona sötétben.

Mindkét egyháznak két nagy iskolája volt, rengeteg gyermekkel, de a rómaikatolikus egyháznak csak két tanerõje volt, a reformátusoknál pedig négy. Azegyik mindég a rektor nevet viselte, rendesen az, aki a „nagy iskolában” (IV–VI.osztályig) a fiúkat tanította, mert külön voltak a lányok osztályai. Valamikor ideDebrecenbõl jött végzett teológus, hogy a leendõ külföldi útjára anyagiakatgyûjtsön néhány év alatt. Ezek kapták a Rektor úr titulust. De akárhányszormegtörtént, hogy a jó fizetés és a jó bor végleg itt marasztotta ezeket a jólképzetttanerõket, akik aztán a papnak nagy segítségére lettek mindenben, sõt gyengébbpapok esetében a riválisai is. Jobban megnyerték és maguk köré gyûjtötték azembereket, kivált ha a gyülekezések a pincében, jó bor mellett történtek. Az éngyermekkoromban is egy ilyen kiváló öreg rektor volt a falu kedvence – TóthMiklós. Már kiöregedett a szolgálatból, az egyik kiváló képzettségû fia tanítotthelyette engemet is. De ha az öreg végigballagott az utcánkon vasárnap délu-tánonként, minden ház elõtti padon leültették, marasztalták és boldogok voltakaz emberek, hogy elbeszélgettek vele.

Ebben az idõben egy rendkívül népszerû papja volt az egyháznak: HegedüsAlbert. Engem is õ keresztelt és indított el az életbe, a teológia felé. Egyházimunkásságát kiértékelni nem az én dolgom. De õ volt az elsõ a gõgös és zsirosérmelléki papok között, aki a belmisszió fellendülése alkalmával sorba látogatta

93

a híveit, rendszeresen, házról házra. Debrecen környékére való volt, népiszármazású. Az igazságtalanságot nem tûrhette, s ezért fõhatóságával is szembe-szállt. Egy alkalommal fokossal és gömbös végû bottal mentek gyûlésbe azérmelléki egyházmegyére. Az ott megjelent püspökkel vitába szálltak, a vezérHegedüs volt. Ezért, csoportjával együtt fegyelmit kapott, tanácsbíró létére. Másalkalommal papi barátai belevitték egy esperesi választásba, de alul maradt. Ezértnem keseredett el, nem volt nagyravágyó. Az elõdje Szalacson egy dúsgazdagember, Nagy Imre nevû pap volt. Az tanította meg az egész falut szõlõt oltani. Amúlt század végén a filoxera kipusztította a nagy szõlõhegyeket. Nagy Imrehozatott amerikai szõlõoltványt és az egész falut beszervezte oltogatásra. Az üresdohányszárító csûrök benépesedtek és már külföldre is szállítottak oltványokat.A református parókia udvarát Nagy Imre telepítette be lugassal, fajszõlõkkel.Ebben a lugasban és filegóriában ültük körül oly sokszor Hegedüs Albertet. Magaköré édesgette a tehetséges gyermekeket. Volt olyan esztendõ, hogy mindenújszülöttnek õ lett a keresztapja és azoknak sokáig évenként egy-egy ruhátadományozott. A szegényeknek elosztogatta a téli tüzifáját. Volt elég, jutott belõle.Egy rendkívül tehetséges hadiárva gyermeket, Diószegi Károlyt, a saját költségéntaníttatott ki papnak. Nem hálálta meg, sokszor veszekedtek, amikor a jó lugasidelaváréból többet ittak a kelleténél. Hegedüs nem nõsült meg soha, valamikáplánkori szerelmi csalódás és bánat miatt. Így egészen a gyülekezetnek élt.Zsúfolt volt minden vasárnap a templom. A környék legjobb szónoka volt. A nagyszeretet miatt sokat foglalkozott vele a falu. Már adomák is szállongtak róla.Különösen téli idõben sokat látogatták egymást a szomszédos kollégák. Hegedüsegy alkalommal a szilágypéri szomszédos öreg papot látogatta meg. Késõ éjjeligbeszélgettek, borozgattak. A fuvarosa már türelmetlenül várta a szánkóval. Állandófizetett fuvarosa volt. Akkor éppen nagyon hideg volt és nagy hó. Az alacsonyparasztszánra fûzfából fonott szekérkas volt feltéve. Az tele jó szénával, hogymeleget tartson. Végre nagy késõn felültek a szánba, állig beburkolózva abundákba. Útközben a szõlõhegy mellett vitt el az út hosszan, de még oda semértek, a kissé emelkedõ úton megcsúszott a szekérkas az alacsony szánról éselmaradt az úton. Hegedüs a jó bortól elaludt a bundában, de néha észrevette,hogy nem halad a szán, mintha megállott volna. Gyakran dünnyögte a kocsisfelé: Hajcsál mán! hajcsál mán! Mikor otthon a parókia elé ért a kocsis, megszólalt:Na, megérkeztünk tiszteletes úr, szálljon le! – Akkor vette észre, hogy valaholelhagyta az úton. Ijedten vágtatott vissza érette, jó messzire.

Más alkalommal Érmihályfalváról jöttek hazafelé a falu legnagyobb gaz-dájának a szekerén. Már késõn is indultak és hosszú volt nagyon az út Gálospetrinkeresztül, nagyon késõ és sötét lett, mire a szalacsi határba értek. Szalacs alatt aréti vízfolyáson keresztül egy nagy háromlyukú, boltíves téglahíd volt (kõhídnakmondták a falusiak). Azokban a napokban esõs idõk jártak és zúgott a sok víz ahíd alatt. Nagy sár is volt. A gazda is boros lehetett és elszúnyókálhatott mire ahídhoz értek. A lovak félrehúzták kissé a szekeret és a hídhoz vezetõ töltésenleborult a szekér. A szekérben lévõ kas is kirepült a benne levõkkel együtt, bele avízbe. A felébredt emberek ijedten kapkodtak a sötétben. A gazda legelõbb is alovait hozta rendbe, majd felhúzatta a szekeret a töltésre, csak akkor volt ideje apapja után nézni. Az pedig a vízben meglelvén a kast, nyugodtan beleült és várt.Kiáltozni kezdett a gazda: Hol van, tiszteletes úr? – S hangzott a válasz: Itt vagyok,jó helyt vagyok !

94

Egy fiatal, jóvérû parasztlány éppen a parókia dombja felett, a berek szélénlevõ árokban enyelgett egy legénnyel. Az arrajárók meglátták és jelentették apapnak. Ez erkölcstelenség miatt felhívatta a pap az irodába a lányt. Jólmegleckéztette és megdorgálta, s megfenyegette, hogy most eltiltatja a presbi-tériummal az úrvacsorától. Erre a lány sírva fakadt és könyörögni kezdett, hogyõ nem érzi magát olyan „hibásnak”: Csak nem tetszik velem olyan nagy szégyentcsinálni?! Hiszen engemet nagyon szeretnek a fiúk és én is nagyon szeretem õket!De szeretem én ám a tiszteletes urat is! S akkor nekiugrott a vele szemben ülõpapnak és elkezdte ölelni, csókolni. A pap nem bírta ellökni magától. Ekkor lépettbe éppen a kurátor. A leány elszaladt, a lelkész pedig csendesen, mentegetõzveszólt a kurátornak, hogy: Az Istenért, nehogy elmondja ezt valakinek! A kurátornem is mondta senkinek, de éjjel addig forgolódott a felesége mellett az ágyban,hogy ennek az egynek csak elmondta! Másnap már az egész falu tudta. S mégtódították is. A Kossuth utcai „libanyakú” csorgókút mellett sokat lehetettbeszélgetni az asszonyoknak, amíg az edények megteltek.

Hegedüs alig volt még ötvenegy néhány éves, amikor a kövérség miatti régiszívbaja sírba vitte. Én akkor már káplán voltam egy távolabbi érmelléki faluban.A fõnököm ment a temetésre hivatalosan is, mint egyházmegyei fõjegyzõ.Vasárnapra esvén a temetése, mindketten úgy sem mehettünk. De én is meg-emlékeztem róla a Nagyváradon megjelenõ Református Jövõ címû gyülekezetilapunkban. Az utódot hosszú ideig beárnyékolta az õ rendkívüli egyénisége ésszónoki kiválósága. Személy szerint is nagyon hálás voltam mindvégig HegedüsAlbertnek, mert az érettségi utáni évben, amikor otthon kellett idõt vesztegetnem,õ vitt el az akkor éppen Érmihályfalván tartózkodó Szentmihályiné Szabó Máriaírónõhöz, akinek dr. Imre Lajos professzorhoz írt ajánló levele nyomán felvettek akövetkezõ évben a kolozsvári teológiára. Ennek a Szabó Máriának az édesapjavolt azon Szabó István ottományi lelkész – Szalacs szomszédságában –, akirõl aregényeiben megemlékezik forró gyermeki szívvel.

.........................

Most, mielõtt az Érmellék õszeinek legkedvesebb emlékeire, a szüretre térnék,megemlékezek még arról az elvesztegetettnek hitt esztendõrõl, az érettségi után.A községházi birtokívek másolása közben, de fõleg azután volt lehetõségembelenézni a községi levéltárba. Azután majd minden nyáron az egyházi anya-könyveket és jegyzõkönyveket tanulmányozgattam. Felébredt az érdeklõdésem amúlt iránt és a Balaskó család múltja, községbeli megjelenése és szereplése iránt.Kik voltak és honnan jöttek az én õseim? Sok érdekes dolgot találtam, csak alegfontosabbakat jegyzem itt fel, az akkor készített s mind ez ideig csodálatosanmegmaradt jegyzetek alapján. Pedig mennyi viszontagságon, háborúk közepette,veszedelmeken mentünk keresztül, a sok költözködést nem is említve.

Már elõbb említettem, hogy Szalacson nem voltak földesurak nagyon régóta,se kastélyok, se nagybirtokok. De volt : Urbárium – az úrbéri földek (telekkönyvi)nyilvántartása és az úrbérek, a földesúrnak (helyileg a nagyváradi Székes-káptalannak) járó szolgáltatások régi könyvei. A még meglevõ könyvek 1772-tõlkezdõdtek. Ebben az idõben a robotosok között „szabadmenetelû ember” volt:Balaskó István 15 4/8 hold szántó, bor 4. Szent György utcai lakos. Ugyanitt laktak

95

a többiek is: Balaskó Péter, 6 hold szántó, bor 3; öreg Balaskó Mihály, 10 3/8 holdszántó, bor 4; Ö.Balaskó András, 21 5/8 hold szántó, bor 4; K.Balaskó Mihály 13hold szántó, bor 4; Ifj. Balaskó András, 14 4/8 hold szántó, bor 2; Balaskó György,24 hold szántó; Bassa György 5 hold szántó, bor l; más házánál lakó Bazsa Mihály4 hold, Balaskó János 1 hold. – 1846-ban: „esküdt Balaskó András”. 1849-ben„esküdt Balaskó Sándor”, ez saját kézírásában mindég „Balaski”, – a másik családmindég „Balaskó”. 1853-ban „bizalmi Balaskó Sándor”, ugyanakkor jegyzõ BoruzsSándor.

A községi iratokból annyi derült ki, hogy a három Balaski család közül kettõmindég így írta a nevét, a harmadik család pedig következetesen: Balaskó-t írt. Ami családunk az utóbbiakhoz tartozott.

A községi iratok után az egyházi iratokat kutattam át több idõn keresztül,inkább nyaranként volt több idõm. Elõbb a „penitenciális” jegyzõkönyveket néztemát, hadd lássam, hogy viselkedtek a Balaskók:

1776. május 16-án Balaskó József penitenciát tartott.1784-ben Balaskó Heléna penitenciát tartott.1790-ben Balaskó András penitenciát tartott.1794-ben, dec. ll-i gyülekezetbe idéztettek, mint templomot kerülõk: Blaskó

Samu és Blaskó János. Még elõbb dec.8-án B. Bazsa János „a templomot ritkángyakorlók között megidézve”. Ugyanezen napon Balaskó Mihály rendetlen életéértkirekesztetett. Bévették ismét: 1795.II.16.

1800. dec.12. Kis Blaskó András bûnügye a prédikátor ellen, büntetése 24.pálca.

1804. május 20. Úrvacsorától „mégis” eltiltva: Cs. Blaskó István és BlaskóMihály, a pinceásó. 1805. ápr. 10-én ezek „absolváltattak”.

1821. dec.6. Balaskó Erzsébet penitenciát tartott.Ezen idõtájban meglazulhatott az egyházfegyelem, mert ilyen feljegyzéseket

nem találtam késõbb. Ami esetek nagyritkán elõfordultak a presbiteri jegyzõ-könyvekben lettek megörökítve.

Anyakönyvek a szalacsi és környékbeli egyházakban újra csak 1732. évtõlkezdõdtek. A régebbi irományok elégtek, a viszontagságos korábbi idõkbõlmegsemmisültek. Csak a nagyváradi Káptalannál maradtak meg.

Házassági anyakönyvben csak 1761. márc. 3-tól találtam Balaskó névrevonatkozó feljegyzéseket. Ez idõtõl: 1936. febr.27-ig: 179 Balaskó nevû kötöttházasságot. Tehát ennyi új család alapíttatott.

Keresztelési anyakönyvekbõl: 1733. jan. 10-tõl 1937.febr. 25-ig: bejegyeztema családtörzseket (184-et) és mindenik családnak a született gyermekeit (csak aBalaskó nevûeket).

A Balaskó és Jakab családok származása Jakab Lajos tanító szerint : a SzékelyMózes féle felkelés után három Balaskó és három Jakab testvér menekültSzalacsra. Alighogy átmentették az életüket az erdélyi határon, le is telepedtekSzalacson. A három Balaskó család közül egy ág következetesen mindég„Blaskónak” írta magát egészen a múlt század végéig.

Az én idõmben már úgy különböztették meg a Balaskókat, hogy falusi„melléknevet” (vagy csúfnevet) adtak nekik: így volt Kisó Balaskó, Kurucz-Balaskó,Kuna és Hadnagy-Balaskó. Egyik õsöm a Kisó Lõrincz családba házasodott, ígyragadt rá a Kisó melléknév. Egy alkalommal a cséplõgépnél az egyik gazda mindégígy szólongatta apámat: „Kisó úr, Kisó úr”. Erre édesapám is az õ csúfnevét mondta

96

neki: Igen, úgy lesz Csõre úr! Megsértõdött az atyafi és mérgesen mondta: hallja,én nem vagyok Csõre, hanem Rencsik ! Erre édesapám: Én sem vagyok Kisó,hanem Balaskó! Aztán jót nevettek.

A családban általában 5–6 gyermek volt, de volt sok család 8– 9 gyermekkelis. 1847-tõl 1851-ig a Balaskó családoknál alig akadt egy-két gyermek. Késõbbiidõben is csak három vagy négy. Apai nagyapám 1880-ban házasodott, amikorelvett egy 17 éves árvalányt, szintén Balaskó nevût. Az összemelegedés úgy történt,hogy a leányék házánál tûz ütött ki és a fiatal nagyapám nem a tüzet igyekezettoltani, hanem a szép leányt vette karjaiba és vitte biztosabb helyre. Lett nyolc élõgyermekük, akik közül az én gyermekkoromban még öt férfi élt. Boldogságukategy váratlan baleset rontotta meg, amelyrõl fentebb már említést tettem. Miutánaz apa hazakerült a börtönbõl, lett még a „fattyú” után öt gyermekük. De márnem voltak boldogok. A szenvedésekbe belerokkant a délceg, szép asszony.Édesanyám a szintén régi Bazsa családból származott. Apját, a csendes BazsaJánost, egy lakodalom alkalmával tévedésbõl agyonszúrták. A magára maradtözvegy szegénységben nevelte fel három gyermekét. Anyám varrólány lett ésnagyon szép volt. Lakásuk a nagyapámék kertje alatt volt éppen. Így barátkoztakössze édesapámmal. De ugyanott a Bécs utcán, mellettük lakott egy másik Bazsalány is, azt is éppen Rózának hívták mint édesanyámat. Mikor pedig az apámöccse, Béla is elvette a második Bazsa Rózát feleségül, a gazdag nagyapámelkeseredetten felkiáltott: Minden Bazsa-rózsa nekem nyílik mán ! Kõbül van aszívem, ezt nem tudom megbocsátani! Már akkor édesapám hazakerült az elsõvilágháborúból és sok családi, testvéri viszály után házat épített és külön költözöttaz apai háztól. De még addig sok minden történt.

Édesapám volt a legnagyobb fiúgyermek. Bár szüleinek az összeházasodásávalkét Balaskó családnak a vagyona került össze, de még így is kevés volt a sokgyermeknek. Akkor szántó 6 hold és 497 öl, 2 ház és telek. És használt még acsalád 23.k.hold és 310 négyszögöl Úrbéri birtokot. Szõlõ 327 négyszögöl és pince.Úrbéri birtok használatáért fizettek évi: 69 forint 44 krajcárt. Édesapám elha-tározta, hogy nem marad földmûvesnek és elszökött Érmihályfalvára egy Barnanevû lakatos mûhelyébe tanulónak. Ettõl kezdve nagyon hányatott élete lettapámnak. Feljegyzem ezt ide emlékül és tanulságul, mert abban az idõben, aszázadfordulón, egy parasztfiú rendkívüli bátorsága és képessége kellett ahhoz,hogy oly messzire és magasba feldobódjék a szülõfalujától. Midõn felszabadult éssegéd lett, elindult Érmihályfalváról világot látni. Talán az õsi vándorlegényekszelleme ragadta meg. Baján állapodott meg legelõször, ahol Szûcs Ödön mû-helyében dolgozott és itt kapott munkakönyvet is. Innen ment Pestre, ahol aKantzer-féle ólom- és óngyárban dolgozott, mint egyszerû munkás. Tagja lett aszakszervezetnek. Közben állandóan tanult. Esti tanfolyamokat látogatott,órásipari szakiskolát, általános vezérmûvek tanfolyamot, gépek kezelését tanulta:stabil és félstabil, lokomobil és cséplõgépek kezelését. Ezekbõl vizsgát tett és vagyöt darab bizonyítványa van most is az irományaim között. Késõbb Kõbányán aGanz-gépgyárban dolgozott a hengerszékek gyártásán. Ezekben a napokbankészítették a jubileumi „30-ezredik” hengerszéket, amelyen édesapám is dolgozott.Itt történt aztán, hogy egy új géptípust hoztak be a gyárba. Ekkor kihirdették,hogy álljanak elõ azok a munkások, akik tudnák kezelni ezt a gépet. Egyedülédesapám állt elõ! És akkor kezdték kérdezgetni, hogy honnan ismeri ezt a gépet?

97

Apám bevallotta õszintén, hogy szakszervezeti tanfolyamokon tanulta ezt is. Ebbõlaztán baj lett, mert azt mondták neki: Nem tudta maga azt, hogy ezeket atanfolyamokat a kommunisták szervezik. És elbocsátották a gyárból.

Édesapámék találkozása Blériot-val, az elsõ repülõvel Pesten az 1910. évben.Édesapám beszélte el, hogy a pesti gyári munkások között egyszer elterjedt a

híre, hogy egy francia mérnök olyan gépet készített, amely felszáll a levegõbe ésrepül mint a madár. Napokig izgatott beszéd tárgya lett ez. Hogyan tud repülni:Egyáltalán, hogy tud felemelkedni a levegõbe? Annyit már hallottak, hogybenzinmotorral mûködik. De annak meg elég nagy súlya van. Hogyan bír azzal ateherrel felemelkedni? Hogy nézhet ki az a gép? Vajon szárnya van, mint amadárnak? A mûvezetõk is bekapcsolódtak az egyszerû munkások beszélgetésébe.Azok már többet tudtak és magyarázgatták, hogy lehetséges az, hogy az emberrepüljön a levegõben. Persze sokat nem tudtak még õk sem. Látni meg éppennem láthatta senki. Nagy beszédtéma volt az is, miképpen lehet kormányozni?Az egyik mûvezetõ magyarázni kezdte, hogy olyanformán kell, ahogy a madárkormányozza magát. Dehát a madár hogyan kormányozza magát? Hát a fejével!– mondta az egyik munkás. Nem igaz, hanem a farkával – magyarázta a mûvezetõ.Ezen nagyon elkalandoztak. Igen, dehát nem a farkával emelkedik fel, hanem aszárnyával! Dehát a repülõgép nem csapkodhat a szárnyával. Egyszer aztánvalamelyik újságban meglátták a repülõgépnek a formáját. Akkor már tudták,hogy átrepült a tengeren (a La Manche-csatornán Calais-nál, 1909. júl. 25-én). Akövetkezõ évben Bleriot repülõkörútra indult Európa fõbb városaiba. Így vártákBudapestre is. Nagy izgalommal várták a napot amelyre hirdették, hogy meg fogérkezni. Óriási tömeg gyûlt össze a Rákos-mezején. Sokáig nem történt semmi.Már délfelé járt az idõ, amikor a levegõben nagy zúgás támadt és pár pillanatmúlva mint a mennydörgés, közvetlenül a fejük felett elzúgott a nagy szárnyasgép. Lett nagy riadalom. Majd néhány kört írt le a levegõben és azután leszállotta mezõn. Nagyon közel nem engedték a tömeget, de jól láthatták, hogyan néz kiés valaki magyarázni kezdte, hogyan mûködik, hány lóerõs motor hajtja az orránállevõ propellert és hogyan mozognak a hátulján levõ lapátok, amellyel irányítják afel- és leszállást és kormányozzák a repülõgép irányát. Az aki magyarázott, bentállott a repülõgépben, biztosan az volt maga Bleriot, a gép feltalálója.

Apám 1907-ben már a telefongyárban dolgozott. Vasúti váltóbiztonságiberendezéseket, szemaforokat készített s a vasúti õrbódék blokkjait. Ekkor márgyakran elment a Teatersaalban tartott munkásgyûlésekre. Innen indult el az atörténelmi nevezetességû elsõ munkástüntetés: Jogot a munkásnak! címmel. Afõvárosi szakszervezet rendezte. Az egész városban leállt a munka. Azt kiáltozták:„Le a munkával, minden munkás ki az utcára!” Csak a MÁV-nál nem álltak le,mert az a gyár nem volt „kommunista”. Ekkor énekelte a tüntetõ munkástömeg,amelyben édesapám is ott volt, elõször az internacionálét. Ebben a Telefon ésposta-alkatrészek gyárban volt egy kistermetû osztrák mester (inkább cseh volt),aki nem tudta kimondani az apám nevét jól és mindig „Poloská”-nak mondta. Ezigen rosszul esett édesapámnak, akit a neve után itt „lengyelnek” tartottak.Ugyancsak errõl a kis osztrák mesterrõl maradt fenn, hogy a munka közbendalolgató emberekre rászólt: Ne úgy taszítsátok a reszelõt, hogy elnyújtvadanoljátok: „Iletemben csak eccer vótam bódog!” – hanem gyorsan danoljátok:„Boci-boci tarka!“ – s úgy dolgozzatok!

98

1910 nyarán a telefongyárból cséplés idején hazahívta apámat az édesapja,akinek otthon a faluban volt egy rossz cséplõgépe. Isten tudja miért szerezte ez aparasztember ezt a gépet, aki máskülönben szórakozásból csodálatos szépenkifestett ruhásládákat is készített és mindenféle asztalos szerszáma volt. Azonbana cséplõgéppel nem boldogult. Volt egy részeges gépésze, de a legnagyobbdologidõben megállott a gép. Ekkor volt kénytelen apám után menni. Apám kapottis egy hónapi nyári szabadságot, de a szabályzat értelmében nem volt szabadcsépelni, a falusi kis gépészek keresetét rontani. Apám csak másfél hónap múlvatudott visszamenni, le volt sülve az arca és a két karja. Azzal fogadták a gyárban,amikor meglátták: Maga csépelt! Apám õszintén megmondta mi volt a helyzet.Azonnal elbocsátották a gyárból ismét.

Idõközben, 1907. dec. 31-én megnõsült édesapám, hazajõvén Szalacsraszabadságra. Következõ év május 25-én, Budapesten megszületett az elsõ gyermek,akit Edének kereszteltek. Egy faluról jött ember, akinek negyed-ötöd íziglen Jánosvolt minden õsapja és õ is János volt – ilyen idegen nevet választott. Ez jellemzõvolt rá késõbb is. A már Szalacson született késõbbi gyermeknek Vilmos lett aneve, a harmadiknak pedig Nándor, a késõbbi szobrászmûvész, aki úgy látszikörökölte az apai nagyapa mûvészetet kedvelõ lelkületét.

Így, már családosan nehéz megpróbáltatást álltak ki jó darabig Pesten. Apámkét hónapig álldogált a MÁV gépgyár kapujában hiába. Egy héten csak két napvolt felvétel. A nélkülözésekbe édesanyám belebetegedett, máskülönben sem bírtamegszokni a pesti füstös levegõt. Édesapám visszament Bajára, Szûcs Ödönhöz,– innen ismét vissza Pestre. Közben édesanyám levelet írt Szalacsra a szülõkhöz,hogy küldjenek egy kis élelmet, mert éhenhalnak a gyermekek. A csomag meg isérkezett, de édesanyámnak nem volt mivel kiváltani a postáról.

A Szalaccsal szomszédos magyarkéci pap fia – aki szintén Pesten tartózkodott–, Balogh Feri azt tanácsolta apámnak, hogy menjen el Szakmári Mór, Biharmegyei kerületi képviselõhöz ajánló levéllel. Ezt meg is kapta és ezzel azonnal felis vették a MÁV-gépgyárba. Újra dolgozhatott tehát. A MÁV-gépgyári blokkházbólnemsokára elköltözött Kispestre lakni és édesanyám is meggyógyult. Itt marad-hattak volna mindvégig. S ekkor egy délben, 1914 tavaszán, megjelent nálunkédesapámnak az apja s hazahívta Szalacsra. Nagyon sokat kellett könyörögnie,míg elhatározásra bírta édesapámat. A fele cséplõgépet is neki ígérte. Sok mindentörtént még, de a ceruzával írt egykori feljegyzéseim már elmosódtak és nemtudom elolvasni. Valami új típusú cséplõgépeken dolgoztak éppen, s az ottlátottakat apám majd a saját gépén alkalmazta. Tehát a saját kérésére apámatelbocsátották a MÁV-gépgyártól. Eltávozásakor azt mondta neki Rudloczkimûvezetõ: Levett kalappal fogja maga még kérni a mestert, hogy vegye vissza, deakkor már késõ lesz !

Nagyapa becsapta édesapámat. Nem adott neki semmit, s ha emlékeztetteapám az ígéreteire, nagyon csúnyán felelt vissza. Az elgyengült szervezetû nagyapanemsokára az italnak adta magát és a két nagyobb testvér, apám és András bácsigyámsága alá helyeztette nagyapát, s a maguk örökségét kivették a vagyonból. Aszülõi házban a három kisebb fiútestvér maradt a késõbb özvegyen maradtanyjukkal.

Disznótor a családban. – Ez az öt fiútestvér szerette egymást. Az egyetértésugyan megcsappant kissé köztük, amikor a két nagyobbik kivette az örökséget acsaládi vagyonból és családjaikkal már külön éltek. Hiába csináltatta meg

99

édesapám jó pénzért a mérnök által a szép vagyonmegosztási táblázatot, a háromkisebbik testvér nem írta sohse alá. Így maradt osztatlan mindvégig a vagyon,bár mindegyik használta a kezében lévõ földterületeket. A kisebbek nagyonsajnáltak egyes közelebb fekvõ földeket s azt érezték, hogy kijátszották õket anagyobbak. De azért összetartottak testvériesen. A falusi életben ez az összetartásinkább a lakodalmakban és a disznótorok alkalmával látszott legjobban.Lakodalom ritkán volt, ellenben disznótor annál gyakrabban. De a disznóvágásnakis csak hideg, ropogós télben volt helye több oknál fogva. Ha nem volt elég hidegés le kellett vágni a hízót, az már baj volt. A sok nyers szalonnával és hússal sokatkellett bajlódni, hogy ne férgesedjék meg. Akkor aztán sirathatta a család az egészévi szükségletének a kárba menését. Mert egész évben kellett a szalonna és azsír, akár a családnak, akár a napszámosoknak. Mert marhahús volt ugyan mindiga mészárszékban vasárnapokra, vagy tyúkot fõztek. De szalonna nélkül nemlehetett mezõre járni és dolgozni; füstölt hús, sódar és kolbász nélkül pedig nemlehetett meg a jó gazdasszony kamarája. Ezért két-három disznót is kellett néhavágni.

Amennyire csak visszaemlékszem, az elsõ, legszebb disznótorok a nagyapámékházánál, aztán a mi házunknál voltak. Ott kellett lennie minden testvérnek. CsakAndrás bátyáméknál nem emlékszem, hogy lett volna nagy disznótor, mert afrontról hazahozott hûlése és „vízibetegsége” miatt állandóan ágyban fekvõ betegvolt. De a felesége, Erzsi néném és a gyermekek a legtöbbször ott voltak nálunk adisznótorban.

Télen aztán már nagyon vártak haza bennünket, diákokat a vakációra. Mirehazaérkeztünk, a két nagy hízott disznó már alig döcögött, volt olyan, amelyikmég akkor sem állt négylábra, amíg ropogtatta a szemes tengerit, mert azon híztakmeg, száraz tengerin és tiszta vizen. Ettõl lett a legfinomabb a szalonna is és ahús is. Éjjel is kint aludtak a szabad levegõn, a poros szekérszínben. Nem kellettõket bezárni. Nem is bántotta azokat soha senki. Ha aztán az egyiket levágták ahazaérkezésünk után, a karácsonyi ünnepek elõtt, azután nemsokára a másikatis le kellett vágni, mert magában maradva nem akart enni, annyira megszoktákegymást.

A disznótorhoz megfelelõen elõ kellett készülni. Elõbb a testvéreket kellettértesíteni, nehogy egybeessék a mások tervével. Aztán kellõ mennyiségû kenyeretkellett sütni, a megszokott négy helyett, hat darabot, amelyek a nemes bánkuti-fajta búza lisztjébõl oly nagyra nõttek, mint egy talyigakerék. Elõzõ napon kellett„megabárolni” a kellõ mennyiségû rizskását, két, három vagy négy kilogrammotis, ha nagy volt a hízó. Ebben már segítettek a rokon asszonyok is. Nekünk,gyermekeknek pedig egész este fokhagymát kellett tisztítani, hogy legyen elég akolbászba. Édesapám gondoskodott a kellõ mennyiségû sóról.

Másnap reggel korán, még hajnalban, felkelt az egész ház. Az izgalomtól mi,gyermekek sem tudtunk aludni. Édesanyámék lámpavilágnál rendezgettek,elõkészítették az asztalra a pálinkát és a kenyeret és várták a vendégeket. Megkellett hívni a szomszédokat is „ disznót fogni” – mintha annyi férfi testvér nemlett volna elég egy disznóhoz –, de az úgy illett. Jöttek is nemsokára. Amíggyülekeztek, folyt a beszéd és a pálinka. Jó kisüsti volt, édesapám fõzte törkölybõl,de volt nálunk mindig elõzõ évi is, mint a borból. Reggel és délelõtt csak pálinkátittak a szalacsiak. Bor ebédtõl volt estig. A téli reggelen várni kellett, amíg egykicsit világosodik, mert bizony néha az is megtörtént, hogy a bõséges pálinkátólhomályosan látott a házigazda is és a kettõs ajtójú disznóólból a hasas magkocát

100

találta kiengedni a hízó helyett és azt találták leszúrni a disznófogók. Nálunk azegyiket be kellett zárni, míg a másik visított. Ez még elõzõ este megtörtént, amikornem kaptak enni, csak ivóvizet, hogy kiürüljenek a belek. Végre megjöttek minda testvérek és rõvid idõ múlva ki is mentek mindnyájan. Mi gyermekek csak anagy visítás után mertünk kimenni. Már akkor hozták be a nagy tál friss vért,amelybe a hentes õsi szokás szerint háromszor keresztet vágott a véres késsel ésbenne hagyta a kést is. Majd az asszonyok megmosták, a vért pedig megsóztákkissé és eltették estére a véres hurka készítéséhez. Károly bátyám volt a hentes –aki megszúrta a disznót –, mert õ csak jobb kézzel tudott jól fogni a sebesülésemiatt. A disznó visítása idejébõl és a vér mennyiségébõl találgatták, hogy jó volt-e a szúrás? Ha a disznó rövidet visított, és kevés vér folyt ki, az gyanús volt. De adisznó nyugodtan feküdt, mint aki igazán meghalt. Akkor az emberek megfogtákés felvitték a kert felsõ részébe, távolabb a széna és szalma kazaltól. A disznófogószomszédok még ittak egy pohár pálinkát, megköszönték a meghívást és haza-mentek. Az ittmaradtak pedig már elõkészítették a szalmát a perzseléshez. Ekkormár mi is ott dideregtünk és vártuk a tûzrakást, hogy melegedhessünk. Jó vastagonhintettek szalmát a hasra fektetett disznóra és meggyújtották. De egyszerváratlanul nagy meglepetés történt. Mikor már javában égett a hátán a sok szalma,megugrott a disznó és elkezdett szaladni. Széjjelszórta az égõ pernyét, szikrázottaz égõ szõre s így futott a szomszéd kertje felé, ahol sorjába voltak rakva atengericsutka-kúpok. Még csak az hiányzott volna, hogy azokat felgyújtsa.Futottak is utána a vasvillával és még idejében fõbe verték. Visszahozták újra ahelyére, de attól kezdve minden disznó orra elé vasvillát szúrtak a földbe úgy,hogy a vasvilla két ága leszorította a földre az orrát, amíg az elsõ tûz leég. Eztjelentette hát a rövid visítás, de nálunk többet nem ismétlõdött meg ez az eset.

Amíg a disznót perzselték, reánk gyermekekre is bíztak valamit: vigyázni akis tûzre. Ugyanis többször kellett szalmát tenni a disznó hátára, egyszer mégsárral is megkenték, ahol jobban megégett, amíg mindenütt egyenletesen, szépenmegtisztult a bõre. Többször kaparták és mosták a hátát. Amikor ez készen volt,akkor a hátára fordították és kezdték perzselni a hasát. Ez ideig nekünk kellettvigyázni, hogy égjen a kis tûz, ahonnan mindég meggyújtották a nagy tüzet adisznón. Amikor pedig kaparták, hogy hófehér legyen, vagy néha piros maradt,addig nekünk kellett egy csuporral vizet önteni a hentes kezére, mindég oda, aholdolgozott. Nagy dézsa víz volt elõre oda készítve... Bizony sokszor jól megfáztunk,amikor már nem kellett tüzelni.

Ha már készen, tisztán volt a disznó, egy tiszta ajtódeszkára helyezték hanyattés megkezdõdött a bontás. Elõször is pálinkával kellett megünnepelni azt apillanatot, hogy melegedjék a hentes. De közben is volt óránként kínálás, különösenha nagy hideg volt, még gyakrabban is. A többi férfiak szalmát meg vizet hordtak.Addig már az asszonyok is megérkeztek és rendezgettek anyámmal a konyhában,a melegben. Õk is ittak a pálinkából és kenyeret ettek rá, amit a férfiak nemszoktak.

A hentes idõközben már kivágta nagy szakértelemmel a disznó négy lábát.Már meglátszott, milyen kövér a belseje. Ezeket bevitték a konyhába, a nagyasztalra. Ezután a disznót ismét hasra fordították és két tiszta fadarabbalmegtámasztották kétfelõl, hogy el ne forduljon. Ekkor kivette a hentes az orjátszalonnástól. Ez úgy történt, hogy a disznó pofájánál, két oldalt a füle mögött

101

felvágta a szalonnát a tarkóig. Onnan egyenesen vágott a késsel egy hosszú vonalata farkáig és ezt a vágást két ujjnyi távolsággal egymás mellett megismételte.Most már meg lehetett mérni hány ujjnyi a szalonna. Ezt hírül is adták min-denkinek. Akkor az egyik ember a vágás mentén széjjelhúzta a vastag szalonnát,a hentes pedig egy kis baltával mindkét oldalon elvágta a bordákat a gerinctõl.Mikor ezzel megvolt, a faroknál fogva kezdte felemelni és kivágni az orját a fejfelsõ részével együtt. Ezt is bevitte egy ember, mutogatta a gerincen maradt vastagorjaszalonnát. A többi munka is rutinos, szakszerû volt. A két nagy oldal szalonnamár a deszkán feküdt, egyben a hasaszalonnával, amelyet késõbb külön vágtak.Közben kiszedték a disznó belsejét, amikor izgalommal keresték, hogy vajoneltalálta-e a szívet a hentes kése? Az volt aztán a siker!

Mire megkondult a harangszó fröstökre, a disznónak bent kellett lennie akonyhában. Ellenkezõ esetben azt mondták, hogy: Jön a harangszó és elviszi asonkát! Közben az asszonyok már megpörgölték az apró savanyú káposztát,gyorsan szabdaltak a legfinomabb tokahúsból és hamar megsütötték. Ebbõlreggeliztek meg a jelenlevõk, illõ pálinkázás kíséretében. Ezután a férfiak gyorsaneltûntek, hogy otthon elrendezzék a jószágok körüli dolgokat.

Reggeltõl ebédig. – Az otthoni reggeli munka elvégzése után a férfiak közülcsak ketten jöttek vissza, a hentes, Károly bácsi és egy rokon, Tamás bácsi. Mostkövetkezett a szétdarabolt disznó feldolgozása. Elõbb is a szalonnákat kellett késsellenyesni és elegyengetni. A vastagságot aszerint hagyták meg, hogy mennyi zsírravolt szükség. A zsírnakvalókat külön rakták, a szalonnaoldalakat pedig besóztákés kivitték a kamrába egy asztalra. A két nagy darab oldalszalonna fehéren fogmaradni, a hasaszalonna pedig bepaprikázás után a füstre fog kerülni. Ez különcsemege lesz, nem adják napszámos elé, sem sütni nem elég vastag. A hosszúorját, a disznó gerincét is megigazítják a késsel, ha kell zsírnak, akkor leveszikróla a két ujjnyi széles, nagyon hosszú, orjaszalonnát. A füleket kissé meg-csípkedjük, elég jól meg van pörkölõdve, jóízûen rágcsáljuk. Majd külön veszik afejet, kettévágják és kiveszik az agyvelõt egy csuporba. Tojással megsütve nagyonfinom lesz. A fejen, különösen a hosszú orrán, sok tisztítani valót találunk. Aztánbesózva beteszik a nagy dézsa aljába. Oda fognak kerülni a besózott sódarok,oldalasok, minden húsféle. A gerincet pedig egy kis tõkére téve, baltával ara-szonként megszabdalják és közben mondják: „Apjáé, anyjáé, fiáé, másik fiáé,lyányáé” és így tovább. Máskor édesapám a csigolyák közé tett késsel és ütésselszabdalta, hogy ne maradjon csonttörmelék. Aztán ez is jó vastagon besózódik.Következnek a lábak. Ezekrõl kerül le a legtöbb olyan hús, amelybõl kolbász lesz.Sok kolbász kell, ezért jól megszedik a sonkákat, a lapockákat (az elsõ lábakat)pedig sokszor egészen szétszedik. Lassan, kényelmesen dolgoznak, az egész napeltelik mind ezzel, amit egy mészáros pár óra alatt megcsinál. Közben borozgatnak,beszélgetnek édesapámék.

Ezalatt az idõ alatt az asszonyoknak van nehezebb munkájuk kint a hidegben.A beleket szabdalják széjjel és osztályozzák, aztán mossák elõbb hideg vízzel akutnál. Mi gyermekek öntjük csuporral a vizet a béldarabokba, ahogy az asszonyokki és beforgatják. A jól megmosott beleket aztán teknõben beviszik a melegkonyhába és estig kapargatják – mégpedig az öklükön, a kezük fején, sokszorfelfújják, hogy elég tiszta és fehér-e? Biharban nem volt szokás tengeridarával

102

tisztítani – „húrolják” a hurkának és kolbásznak való beleket. Közben õk is kevésborral melegítik a megfázott vérüket.

A tûzhely egész idõ alatt rogyásig van rakva fazekakkal és alig gyõzzük hordania tüzifát. A legnagyobb fazékban abálódik a tüdõ és máj, amelyek késõbbmegdarálódnak és a hurkába kerülnek. A többi fazékban fõ az ebédhez valótyúkleves, töltött káposzta és sülnek a húsok. Már jóval elmúlt dél, de a bõségesés zsíros reggeli, toros káposzta után még nem sürgõs az ebéd. Inkább jólesik akörben járó savanykás fehér bor. Mert lesz ebédre ágyas-veresbor is, akinek jobbantetszik, különösen a nõk kedvelik. Nem is mindég van külön ebéd, legfeljebb afriss pecsenyébõl és a maradék perkelt káposztából esznek, hogy alkonyatraelkészülhessenek mindennel, mert télen rövid a nap. De ha ebéd is van, azünnepélyesség kedvéért, akkor a tyúkleves és hús kerül az asztalra, meg fánk,cukorral bõven lehintve. Akkor pedig a vacsora majd csak töltött káposztávalkezdõdik, pecsenyével és hurkával folytatódik. De addig még ezeket meg kellcsinálni.

Az ebéd után tehát a kolbásznak valók és a hurkába valók darálása, elõ-készítése a dolog. Két nagy halomban áll már külön a kolbásznak való hús és azsírnak valók. Ez a mangalica fajta disznónak a kedvelt elõnye, hogy élesenkülönválik egymástól ez a kettõ s így külön lehet választani is õket. Mire ahúsdarálót felerõsítik az asztal végére – ez az édesapám dolga –, a többiek márkéssel kisebb szeletekre szabdalják a húst, hogy könnyebben menjen a darálóba.Milyen öröm volt az nekünk, mikor már engedték, hogy hajthassuk a daráló karját.Le lett darálva a hurkába kerülõ anyag is.

Ekkor egy órára megint elmentek a férfiak a jószágoknak enni adni estére.Bizony már kezdett alkonyodni, mire elõjöttek és elkezdték dagasztani a daráltkolbászhúst egy nagy teknõben. Hogy jobban keljen, meg kellett „kötnie” mint adagasztott tésztának, a fûszerek után egy-két pohár bort is végig-végig öntözgettekrajta, hogy jobb ízû legyen. Miután ezzel is készen voltak, kezdõdött a kolbásztöltése. Ekkorra készen voltak a tiszta belek és az asszonyok is készültek a hurkáktöltéséhez. Mindennek megvolt a módja s az eszköze. Az ízét, savát, borsátmindenkinek helyben kellett hagynia, nehogy valami hiba csússzék be. A kolbászta húsdaráló segítségével, némi módosítással, töltötték. Ismét hajthattuk a gépet.De nagyon vigyáznunk kellett, mert Tamás bátya ekkorára már álmos lett a bortólés gyakran bennefelejtette az ujját a daráló gépben. Egyszer meg is történt vele,hogy a körmeit lehúzta a gép hengerje, arra aztán felébredt.

A hurkák töltésénél is segédkezhettünk, vastag kendercérnával mi kötöttükbe a végeket, hogy az anyag ki ne forduljon, amíg meg nem abárolódik a nagyfazékban. Mire minden készen lett, jól besötétedett, lehetett készülõdni avacsoráláshoz – az egész napi sok munka után a megérdemelt pihenéshez ésszórakozáshoz –, az igazi torozáshoz.

A vacsora, a nagy tor. – A vacsorára mindenki hivatalos a családban. Gyûlnekis lassan a rokonok, beülnek a másik szobába a terített asztal mellé. Nincs ittsorrend, mindenki oda ül, ahova jólesik. Minden esetre elõbb a férfiakat, a hentesttessékelik beljebb és beljebb. Nálunk nem volt szokásban, hogy családon kívülivendégeket is hívjunk, elég nagy volt a család. Ha az ebéd rövid volt, akkor avacsora teljesebb volt és aranyló húslevessel kezdõdött. Azután szárnyas és frissdisznó pecsenye, külön tálalva, megfelelõ körítéssel, rizskása vagy passzírozott

103

krumpli, minden úszott a bõ lében. Nem hiányzottak a savanyúságok, piroskáposztával töltött paprika és ugorka. Ital ilyenkor már csak bor lehetett. Pálinkátsenki sem kívánt. Az érmelléki savanyú bor legjobban csúszott a zsírosságokközepette. A vacsora csúcspontját a frissen sült hurkák megjelenése jelentette.Mindenki kóstolgatta és dicsérte, hogy mindenik nagyon jól sikerült! Nálunkháromféle hurkát készítettek külön-külön: a májas volt a kedvenc, aztán a tüdõsés a véreshurka, ami viszont az én kedvencem volt. Még a kolbászból is tettek felegy tányérral kostolónak. Ezt is helyben kellett hagyni és dicsérni. Közben pediggyakran járt körbe a boros pohár! Gyermekkoromban még nem volt divat, hogymindenkinek külön pohara legyen, csak a gyermekeknek volt külön poharuk.Legfeljebb az asszonyoknak, ha külön piros bort ittak.

És mikor már mindenki megelégedett, csak a süteménybõl szedegettek mégnémelyek, akkor kezdõdött az igazi tor: az ünnepélyes dalolás ! Hadd tudja megaz a szép hízó, hogy megtiszteljük elmúlását, az érettük való áldozatot ! Elõbb isédesapám elmondta a szokásos köszöntõjét: „Éljen köztünk az igaz, ki nem igazlégyen az! Aki igaz az nem gaz, de kevés az ki igaz!” Ha a hentes, Károly bácsielhozta a klarinétját, az volt az igazi gyönyörûség nekünk gyermekeknek.Körülálltuk és csodáltuk. De Károly bácsi is megadta a módját, elõbb szépenmegtörölgette, mert régóta pihent már a komót fiókjában. Megnézte a tengeri-nádból való pipáját is, hogy nem penészes-é? Aztán próbálgatta a hangját, mindenkifigyelt, mintha a saját lelke is együtt hangolódott volna. És a szokás szerint, aKároly bácsi nótájával kezdõdött mindig a hangulat: „Káka tövén költ a ruca, jóföldben terem a búza, De ahol a hû lány terem, azt a földet nem ismerem,seholsem.” Együtt daloltunk mindnyájan a klarinéttel. Sokszor is nõsült Károlybácsi, volt már akkor 40 éves is. Aztán így következtek a családi nóták sorban.Édesapám is elkezdte:„ Fekete szem éjszakája, hány csillag ragyog le rája”, – meg:„Páros csillag az ég alján, egyik fényes, másik halvány.” Ha az édesanyám testvére,Julcsa néni is jelen volt, akkor a Bazsa család nótája következett: „Bazsa Marilibája, átszállott a Tiszára”. A hangulat emelkedõben volt, amikor Sándor bácsi isrákezdte: „Bor, bor, bor, bor, Boritókás kedvem támadt, Boros fejjel megyek én ahalálba, Hadd öljön meg engem a bor, nem a bánat, De legalább mégsem élekhiába!” Pedig szegény, õ hiába élt, nem nõsült meg, õ ivott a legkevesebb bort,mikor már nagyon szomjas volt a zsíros vacsorára, jót ivott a hideg vízbõl. Aztánmár hiába kínálták neki a bort, megilletõdve mondta: Vizet ittam, nem akarommegkeresztelni! Sokáig nagyapámmal lakott, majd egyedül. Mikor pedig várat-lanul meghalt Károly bácsi is, annak az özvegye vette magához öregségére, perszeaz örökségéért is. De azért Sándor bácsi jókedvvel tovább dalolta: „Badacsonyiboros üveg, hány van üres?” Most Béla bácsi volt a legjobb hangulatban, olyanmagasan kezdte a nótáját, hogy büszke volt rá, hogy senki se bírta olyan magasanés lelkesen, hogy: „Félvilággal szembeszállva harcol a hõs magyar!”...

Aztán következtek vég nélkül a szebbnél szebb, gyönyörûséges régi nóták:„Sík a puszta, se halma, se erdeje”... csak a sugár torony látszik ki oda és a

harangszó hirdeti pünkösd napját s a szegény pásztor imádkozna,– de nem tanultasoha azt az iskolába”...

„Kint lakom én Kisperjésen, a pusztai karámban”„Beszegõdtem Tarnócára bojtárnak...”„Kondorosi csárda mellett, gulya, ménes ott delelget”„Megkondult a kecskeméti öreg templom nagy harangja”

104

„Megugrott a Hortobágyon a karámból egy csikó”„Nem loptam én életemben, csak egy csikót Debrecenben”„Erdõ mellett de magas egy akácfa”, – azon milyen búsan turbékolja a bús

gerlice, hogy árva vagyok.A mulató társaság itt már elbúsúlta magát és eszükbe jutottak a Kossuth-

nóták:„Kossuth Lajos azt üzente...”„Lesz még tavasz, lesz még nyár is. Mi neked fáj, nekünk is fáj, Ne sírj, ne sírj

Kossuth Lajos !”De felülkerekedett a dac és jöttek a betyár nóták: „Elég nagy a bihari határ,

magam leszek benne a betyár”„Szépen legel a báróné gulyája...”„A Tiszában van egy ladik kikötve...”„Kelj fel betyár, ne aludj már...”„Kocsmárosné száz itce bor, száz szál gyertyát, ide az asztalra!...”Következtek a kurucdalok:„Krasznahorka büszke vára...”„Nagymajtényi síkon, letörött a zászló.”„Nagy Bercsényi Miklós, sirdogál magában”Az elérzékenyülés mélypontja volt, amikor valaki elkezdte a világháborús

nótákat:„Ellõtték a jobb karomat, foly a piros vérem”„Megy a gõzös, megy a gõzös Kanizsára”„A dél-tiroli fenyves erdõ aljában...”„Klágenfurti kaszárnyából költöznek a fecskék”A jó bor már megtette a hatását, amikor elkezdték dalolni:„Nádfedeles a mi házunk teteje, Kikönyököl a szegénység belõle, Rég meg-

mondtam édes rózsám ne szeress, Mind megiszom mit a két karom keres.”„Nádfedeles kis házikónk leégett a héten...”Az asszonyoknak is jókedvük lett és õk kezdték: „Piros, piros, piros, Háromszor

is piros, Piros bort az üvegbe! Piros, piros, piros, háromszor is piros, Piros lányt azölembe. Mert a menyecskének ura van szegénynek, Nem szabad szeretni alegénynek!”

A kevesebb bort ivott Sándor bácsi elkezdte a dalárdában tanult dalt:„Óh Tihanynak riadó leánya...”Az idõ múlik, már éjfél is elmúlt, de a dal nem fogy ki. Ki gyõzné mindet

lejegyezni? A darumadár nótákat, aztán a Maros menti nótákat, a Fráter Lóránt-dalokat, a régi Szalacs városról szóló nótákat, és még a Mindenható tudja mennyit...Annyi áhítattal és méltósággal még nem hallottam másokat dalolni. Tõlüktanultam jó részét annak a több mint hatszáz darab nótakészletemnek, amelyeketén is dalolgattam alkalom adtán.

Milyen kár, hogy elmúlik lassan a nagy és szép tor. Kint szél süvít és kavarjaa havat. Bent az utolsókat dalolják:„ Zúg a vihar, fütyöl a szél, kergeti a felleget,/De még nagyobb bánat nyomja az én árva szívemet./ Seperje el ez a vihar, seperjeel e világot örökre,/ Úgy is minden boldogságom, reménységem, rég el van mártemetve !”

A hentes végül is megszólal: „Tegyük el magunkat holnapra !” Megköszönik avacsorát, elbúcsúznak és elcsendesedik a ház. Édesanyám másnap egy-két asszony

105

segítségével elrendezte a házat, mosogatott, a hurkák elrakását, a disznótorosajándékok szétosztását és fõleg a zsírnak valók olvasztását.

Aztán még napokig éltünk az ünnepi, zsíros hurkás vacsora maradékából.Ezek a szép gyermekkori disznótorok sajnos nem maradtak ilyeneknek

mindvégig. Amikor már mindegyik nagybácsi családot alapított – egy kivételével–, akkor már annyira kibõvült és szét is húzódott a család, hogy nem lehetettegyütt disznótorozni.

Nagykoromban már nálunk is gyakran egy távolabbi rokon hentes, sõt egyszeregy hivatásos mészáros vágta le a disznót. Változtak az idõk. Végül már migyermekek sem tudtunk hazamenni ilyen ünnepélyes alkalmakra.

Aztán jött a második világháború és nem lett többé disznó sem levágni való.

1914. év õszén kitört a világháború. Az öt testvérbõl négyet elvittek a frontra.Három fiú lett huszár, egy pedig gyalogos. Édesapám 16-os huszár volt. Alegkisebbiknek valami gerincferdülése volt, ezt otthon hagyták családfenntar-tónak. De ennek meg gyönyörû tenor hangja volt, a falusi dalárdának igen értékestagja. Általában a szalacsiaknak jó énekhangjuk volt, bortermõ vidék volt,szerettek is szépen mulatni a disznótoros családi összejöveteleken. Az egyiknagybácsi szépen klarinétozott.

A háborúból mind a négyen hazakerültek. De András bácsi, aki honvéd huszárvolt, hûléses betegséggel, emlékezetem szerint mindég ágybanfekvõ beteg lett.Családjában a 20-as évek végén, mind a két gyermekük, a 12 éves Zsiga, meg az5 évesnyi húga, egy vasárnap délután vízbefulladtak a vályogvetõ cigány-gödörben.Anyjuk bánatában a szektások közé menekült, ami a szalacsi egyházi körülményekközött nagy szó volt. – Károly bácsi, a harmadik huszár, tüdõlövéssel sokáig egyosztrák kórházban feküdt. Nagyanyánk többször meglátogatta. Felgyógyulván, abalkezét sohse merte használni, disznóvágáskor õ csak megszúrta a hízót. 40 éveskorában megnõsült, elvett egy 20 éves lányt. Már legény volt az egyetlengyermekük. Vince, mikor egy éjjel nagyot nyújtózkodott, ekkor felszakadt a régisebe és reggelre elvérzett. Édesapám is sok viszontagság után hazakerült, s katonaiemlékképe mindig ott függött a konyha falán, aláírva „Patrulführer B. János.”

Édesapám Amerikába akar menni. – A számunkra, magyarok számára, rosszulvégzõdött elsõ világháború után Szalacsról és környékérõl is sokan kivándoroltak.A szabadsághoz szokott lelkületû nép nehezen tudta elviselni, hogy idegen uralomalá került. Sok nehézség is támadt az átszervezkedéssel és iskolázással.

Édesapám is elhatározta, hogy elmegy Amerikába. Meg is jött a hajójegyeszabályszerûen és egy kis könyvecske, angol nyelvû útmutatóval. Mi gyermekeksokat bámultuk a nagy hajót és én magam sokszor tanulgattam az angol–magyarszöveget a könyvecskébõl.

Mikor aztán elérkezett volna az indulás napja, semmiképen nem tudtákrászánni magukat, hogy itthagyják ezt a szülõfalut és ezt a sáros Érmelléket.Itthon maradtak.

A szép hajójegy most kallódott el az édesapám halála után, amikor nem tudtamminden irományt magamhoz venni s ami otthon maradt, a rokonok széthordták,vagy elégették. Elkallódott a katonai emlékképe is, több más fényképpel,könyvekkel együtt.

A nagyapa cséplõgépével nem tudom mi történt, valószínûleg egy másikparasztgazda vette meg. De a háborús idõk folytán kint telelt gondozatlanul az

106

ottományi határban, a Szõlõsi-tag alatt egy rossz cséplõgarnitúra, Bagi Istvántulajdona volt, Kabáról. Egy rokonunk, Beke bácsi ajánlotta. Itt van az a rosszgép, vedd meg János! Édesapám részletre megvette, kijavította, modernizálta alegújabb típus szerint. Így lett a gyári munkásból cséplõgép-tulajdonos. Ezért acsaládunkban mindig nagy becsben állottak Beke bácsiék, Édesapámat is tiszteltemindenki a faluban. Bár közülük való volt, mégis „Balaskó úrnak”, „gépész úrnak”szólították. Eleinte még elegánsan járt a pesti ruháiban, kemény inggallérral ésmandzsettával, kemény kalappal. Mi, gyermekei még sok évtized múlva semtudtunk így öltözködni és bámúltuk egykori ruháit. De mindég fájt édesapámnakaz a ballépése, hogy hazajött Pestrõl. Mindég mondogatta, hogy mennyiremásképpen nevelhetett volna bennünket ottan! Õ mozdonyvezetõ szeretett volnalenni, de legalább négy gimnáziumi osztály kellett volna hozzá s neki csak azotthoni elemi hat osztálya volt. Ezért vette a fejébe, hogy a gyermekeit feltétlenüliskoláztatni fogja. Eleinte nem volt probléma, mert a cséplõ jól keresett. CsakhogyEde bátyám kissé el lett kényeztetve és nem akart tanulni. Mikor elõször bevittékNagyváradra, a premontreiekhez, azt mondta: – Elõbb otthon leszek, mint maguk!– Pedig hegedût is vettek neki, de nem sokra haladt. Majd átkerült Zilahra, aWesselényi Kollégiumba, ahol késõbb mi is tanultunk mindhárman. Ezzel abátyánkkal késõbb is sok baj volt. A negyedik gimnáziumi osztályt ismételte, sakkor édesapám a temesvári politechnikára akarta küldeni. De jöttek a gazdaságinehézségek és nõttünk mi is. Ede a margittai mûhelygyakorlatok elvégzése után,gépkezelést és sofõrséget is tanult, de végül otthon maradt. Dolgozni nem sokkedve volt, pedig kitûnõ gépész lett. Keveset segített a tavaszi gépjavításokalkalmával, de csépléskor hiába fütyölt a fûtõje, õ aludt nyugodtan otthon azágyban. Emiatt napirenden voltak apámmal a csúnya veszekedések. Egyszermegúnta a dolgot a bátyám és elment hazulról. Több hétig nem tudtunk róla,csak annyit, hogy Margittán bolyong. Egy esõs, sötét téli este aztán hazajött. Sohsetudtam elfelejteni azt a jelenetet. Mi már vacsoráztunk, édesapám már lefeküdt.Egyszer csak nyílt az ajtó és belépett Ede. Lerongylódva, sárosan, ahogy sokatgyalogolt hazáig és lesoványodva. Megállt az ajtó mellett belõl, ahogy a kéregetõszegényasszonyok szoktak. Döbbenetes csend volt. Végül édesanyánk sajgó, anyaiszíve találta meg a hangot s megszólalt: „Gyere, egyél!” Többet sohse ment elhazulról a bátyánk, csak a katonaság alkalmával. De a barátokkal belemerült aszórakozásba, késõn járt haza és sokáig aludt. Édesapám vett a részére egyszeregy leégett cséplõgarnitúrát. Saját maga csinálta meg minden deszka munkájátés minden javítást. Ezt adta volna készen Edének, csak házasodjék meg és éljenrendes életet. De Edének csak az öreg gép kellett és apám dolgozott a gyengébbgéppel. A két géppel aztán lángralobbantotta a faluban az irígységet, kereseteegyre kevesebb lett. A második világháború alkalmával aztán mintha az ördögszállta volna meg az addig oly becsületes munkásokat, folyton zaklatták, elloptákaz utolsó szerszámait is, már nem volt egy franciakulcsa, amivel meghúzza agépszíjakon a csavarokat. Kitört az emberekbõl a betyár virtus! A háborúvégeztével apámat kulák listára tették és elvették mindenét. Ekkor mondtaédesapám keserû szívvel a kommunista vezetõknek: „Nem méltó amit velemcsináltak, mert én már 1907-ben ott voltam a pesti munkástüntetésen és énekeltemaz Internacionálét!” „Az akkor vót – most kulák kend!” – hangzott a válasz.

Ede bátyánk a háború alatt vasúti mozdonyvezetõ lett és sok viszontagságután Oravicán telepedett meg, ahol feleségül vett egy román nõt, akit azonbannem mert hazavinni soha, bemutatni Szalacson.

107

Ilyen körülmények között nõttünk fel, mi ketten, az öcsémmel, Nándorral,már egyre nehezebb gazdasági körülmények között. Ede bátyánk jóval idõsebbvolt, így mi ketten voltunk inkább a kis öcsémmel. Volt még elõttünk kéttestvérünk. Egy leányka, akit édesanyánk mindég siratott és emlegetett, ha mi, afiúk valami rosszat csináltunk. Alig egyéves korában meghalt. Utána volt egy fiú,aki négy évig élt. Ez nagyon szerette nézni alkonyatkor a hazajövõ kecskéket anyájban. „Kecske-cicának” nevezte õket. Egy este is virágcsokorral a kezében kiültaz utcaajtó küszöbére és várta a kis kecskéket. S egy kis játékos kecskebakmegöklelte, odanyomta az ajtóhoz. Emiatt nemsokára meghalt. Még utánunk isvolt két kis gyermek, de ezek is korán meghaltak. Így maradtunk mi, három fiú.Én hosszúkás arcú, sovány gyermek voltam, Nándor pedig kövérnek látszó,mosolygós, kerek arcú. Még „vásárfiának” sem ettünk cukrot, csak „madárlátta”kenyeret, amit késõn, már sötétben érkezõ szüleink hazahoztak a vásárból.Édesanyánk varrta a ruháinkat, a fehérnemûnket, a nagyoknak is. Télen kicsikorunktól csizmában jártunk, ún. „egész” csizmában, amely mindkét lábfejünkrejó volt. Nem kellett félni, hogy elcseréljük. Nyáron mezítláb jártunk. Vasárnaptyúkot vágott édesanyánk és evéskor Nándor öcsém jó elõre kiabálta: „A jussomat!”A zúzáját követelte mindég magának. Csak akkor volt bajban, amikor hízott rucátvagy libát vágott anyánk, mert akkor a nagy zúzákat több darabba vágta. Mikormeglátta a „sok” zúzát, mindet magának követelte volna. Nem haragudtunk érte,mosolyogtunk rajta. Mindenkinek megvolt a porciója, Ede bátyánké a mellehúsa,enyém mindig egy szárny. Két darabot sohse ettünk. Nándor alig volt ötéves,amikor egyik pici testvérünket ringatni kellett. Mert õ volt anyánk mellett éppen,rá lett bízva ez a mûvelet. De hamar elfáradt és akkor utánam kiáltotta:„Csibocs(Vilmos), gyere csak, ringasd ezt a gyermeket! Játszásból akarsz te megélni?”Fentmaradt köztünk ez a mondás. S mikor ifjú koromban Nándor rajzolásnak,késõbb a szobrászkodásnak adta a fejét – sõt szívét-lelkét –, akkor édesapánkmosolyogva emlegette: „Játszásból akarsz megélni?” A nehéz falusi élet körül-ményei között a mûvészet játszásnak tûnt fel. S valóban játszi könnyedséggelcsinálta az, aki oly rendkívüli képességgel lett megáldva, bezzeg mi diákkorunkbankeservesen izzadtunk, amikor egy rajzot kellett készítenünk. Mily észrevétlenülnõtt fel köztünk az életnek ez a tüneményes, ritka csodája, mint ahogy egyfelbuggyanó kis forrás csörgedezve, csobogva elindul, majd nagy folyammá leszés „elér az óceánig.” Ez is az Érmellék ajándéka.

Elemista koromig én voltam a legelevenebb eszû és legjobb emlékezõ képességûgyermek a családban. Ha volt valami fontos dolog, amit nem volt szabad elfelejteni,akkor nekem mondta, illetve rám bízta a gondját Édesanyám, hogy: „El ne felejtse!”Elsõs koromban aztán volt egy fiatal tanítónk, Körmendi Jenõ, egy özvegyasszonyegyetlen fia. Ez többet udvarolt, mint tanított az iskolában. De csalódott lett ésakkor napokig tanította nekünk azt a szomorú dalt: „Gyászba borult az életem temiattad...S ha meghalok, ne borulj a koporsómon...” Mi, kis gyermekek együtténekeltünk és búsultunk vele. (Nem lett jó vége a dolognak, mert nemsokárabehívták volna katonának, de meggyötört idegeivel egy darabig bújkált, aztánfõbe lõtte magát.) Ilyen körülmények között mi sem sokat tanultunk, annál többetjátszottunk az iskola udvarán. Utána jókat ittunk a friss vízbõl. Én tüdõgyulladástkaptam. Nagy bajom lett. Hónapokig feküdtem és nem akartam sokáig beszélni.Mikor tavaszra felgyógyultam, nem akartam iskolába menni. Mint kis„iskolakerülõ” sok különös dolgot csináltam egy ideig amíg helyrebillentem. Nem

108

lettem azonban soha többé nagyon beszédes, inkább zárkózott maradtam ésérzéseimet magamba rejtettem. Nándor öcsémnek a fejlõdése zökkenõmentesebbvolt. Nem emlékszem, hogy az elemi iskolában legelsõ tanuló lett volna, én márakkor gimnáziumba jártam. Negyedikes koromban pedig õ is jött velem. Akollégiumban a bátyámat Zúgónak nevezték el a társai, Nándor lett a legkisebbik„Zúgó”. Rajztanára hamar felismerte képességeit és negyedikes korában mármunkát adott neki és egy barátjának. A tanár vállalt a városban munkákat és akönnyebb részeket velük dolgoztatta ki. Felsõs diák korában ezért nagy tandíj-kedvezményt kapott. Kirándulásaink alkalmával a Meszes-hegység alabást-romából érdekes figurákat vésegetett ki bicskával. Ma is kedves emlékem ebbõlaz idõbõl egy fekvõ kis kutya. De miután én érettségiztem és magában maradt, acimborákkal szórakozni kezdtek járni. Egy alkalommal kiszöktek az internátusbólPanitba, egy lakodalomba. Nagy baj lett belõle. Tanári szék elé lettek idézve.Megúszták a dolgot enyhébb büntetéssel, azonban Nándor is elvesztette atandíjkedvezményét, mégpedig visszamenõlegesen. Így gyûlt fel még 15 ezer lej,amit édesapám már nem tudott kifizetni. Mikor majd én az érettségi diplomámértmentem, csak úgy kaptam ki, hogy nyilatkozatot kértek tõlem, hogy majd azéletben megtérítjük az intézetnek azt az összeget. Bizonyára Nándor is így kaptameg az érettségi bizonyítványát. Aztán én a Teológiára kerültem Kolozsvárra, õpedig elébb a nagybányai nyári festõtanfolyamra, késõbb pedig a bukarestiKépzõmûvészeti Fõiskolára. A fõiskolán a legtehetségesebb növendéknek bizo-nyult. Marosvásárhelyrõl volt egy kolléganõje, akivel hamar összebarátkoztak, saki késõbb a felesége is lett. Tõle tudtunk meg részleteket a bukaresti életbõl,mert Nándor is kevés beszédû volt. Ebbõl az idõbõl vagy hatvan darab rajza ésfestménye maradt nálam úgy, hogy mentettem amit lehetett a szalacsi ottho-nunkból, amely már a világháború elõtt csaknem az adóvégrehajtók prédája lett,szüleim sok szenvedésére. Aztán jött a háború és Nándort is kivitték a keletifrontra. Ott egy darabig rádiókezelõ volt és szabadidejében a feletteseinekszobrokat faragott. Így készített az õrnagyának is egy mellszobrot fából. Ezmentette meg aztán az életét. Egy bombatámadáskor légnyomást kapott éselvesztette a látását. Ekkor az õrnagy azt mondta neki: Én most téged hazaküldelekPestre, orvosi kezelésre. Vidd haza a családomnak emlékül a rólam készítettszobrot, mert mi innen élve aligha kerülünk haza! – Így kerülhetett Nándor Pestreés még jó kezelést kapott, lassan visszanyerte látását. Akkorra körülzárták azorosz csapatok Pestet és õ ottmaradt. Keserves nélkülözéseken ment keresztül,míg a háború végeztével hazavergõdött a szüleinkhez Szalacsra. A megéhezett ésa háború borzalmaitól megrémült ember sokáig nem mert elmozdulni hazulról.Lassan magához tért és elment Érmihályfalvára, az ottani gimnázium vezetésére,ahol nagy szükségben voltak tanárhiány miatt. Két év eltelte után meghívtákMarosvásárhelyre rajztanárnak, ahol megnõsült. Pár év múlva innen vitték felKolozsvárra, az újonnan szervezett Képzõmûvészeti Fõiskolára tanárnak. Ez idáigmár sok pályázaton elsõ díjat nyert, egy mûve a nagyváradi múzeumban is látható.Elismert, országos hírû szobrász lett. Két szobra a bukaresti Herãstrãu parkbanis ki lett helyezve. Életét és munkásságát kiértékelni a késõbbi idõk dolga lesz.Sajnos nem élhettünk annyira egymás közvetlen közelében, hogy élete mindenmozzanatát, küzdelmét közelrõl láthattam volna. Legtöbbször édesanyánkkal valólevelezésünk folytán értesültem sok mindenrõl. Még fõiskolás koromban „Nándor-albumot” nyitottam, amelybe sok anyagot gyûjtöttem össze, rengeteg újságcikket.

109

Legelsõ budapesti kiállításáról fényképeim is vannak. Úgy történt, hogy anegyvenes évek változásai közepette az ötödik fõiskolai évet Nándor Bukaresthelyett Budapesten végezte. Ott annyira megkedvelte egyik professzora, hogylehetõséget nyújtott neki elsõ kiállítása megrendezésére. A késõbbi idõkbõl márnem igen kaptam Nándortól fényképeket, pedig mindég sürgettem, így az albumomnagyon hiányos maradt. Kolozsváron már mûtermet tudott berendezni, amelyrõlbarátja, Incze János dési festõmûvész is megemlékezik önéletrajzában. Szerintemegyik legnagyobb alkotása a Hunyadi János lovasszobra, sajnos makettben maradt(két és fél méter magas), pedig Groza Péter akkori miniszterelnök nagyra értékelteés a vajdahunyadi vár udvarára akarta kiállíttatni bronzban. Groza azonbanhamar meghalt és e nagy terev megbukott. Nándort ez annyira megviselte, hogyklinikai és tengerparti kezelésre lett szüksége. Családi élete is megromlott.Mûvészházasság volt. Felesége is elismert festõmûvész volt. De bizalmatlanságés féltékenység lett közöttük úrrá. Zsuzsa asszony többször csinált botrányt aPárizs utca sarkán levõ mûterem elõtt, amíg bent a modellen dolgozott Nándor.Többször voltak válófélben, pedig két szép leánygyermekük volt. Én is többszörigyekeztem elsimítani az ellentéteket, valahányszor hozzájuk utaztam.

Egy idõben a mûvészi rivalitás és gyûlölködés a kolozsvári mûvészek közöttaz egekig fellángolt és Nándornak kezdtek nehézségei lenni. Lakáskörülményeiis minimálisak voltak. A Szentegyház utcában (akkor 6 Martie 39., I. emelet volt)egy kétszobás lakást kaptak. A háború után igen nagy volt Kolozsváron alakásinség. Ebben a két szobában rendeztek be konyhát, fürdõszobát és az egyikszoba felében mûtermet. Ott állott a szobában a friss agyaggal megtöltöttnégyszögletû kád is. Késõbb, amikor már lett volna lehetõségük megfelelõbb lakástkapni, Nándor már nem akart mozdulni. Igen kényelmetlen dolog volt pedig,hogyha Kolozsvárra kellett mennem nekem is,vagy a családomnak, nem igen volthely szállásra. Ilyen körülmények között lett nézeteltérése Nándornak a mûvészetiminiszterrel egy pályázat következtében. Ettõl kezdve Nándornak a mûvei nemigen jelenhettek meg kiállításokon. Akkor egy pártfogója által öt évre szóló külfölditanulmányútra mehetett. Ezen útjáról, hazajövetele után, több folyóiratbanközöltek interjút vele, amelyekbõl nekem is van több példányom. Jól sikerült,magas szintû értékelései voltak ezek a Nándor rendkívüli képességének ésmunkáinak. De Daicovici professzor, a kolozsvári Történelmi Múzeum igazgatója– aki mellett a Nándor felesége abban az idõben mint szakrajzoló dolgozott, – aztmondta Nándornak: Itt már neked nincs lehetõséged a tehetséged érvényesítésére,menj külföldre! És elõkészítették a második ötéves tanulmányutat, amelyrõlazonban már nem szándékozott Nándor hazatérni. A vonat indulásakor azt mondtazokogva a feleség: És velem mi lesz, meg a két gyermekkel? – Majd lesz valami!–felelte Nándor. Azóta nem láthattuk õt. Csak a feleségével levelezett. Tõle tudtammeg minden esetben sorsa fordulatait. Azt is amikor szenvedett Madridban, egyIllés Elemér és Gottlieb Rózsa nevû ismerõsei miatt, akikkel nem akart„együttmûködni”, mikor zsarolni kezdték, ezért leüttették egy este az utcán,megverték és az óráját is elvették, ezt mondván: Most már futhatsz BalaskóNándor! – Hogy hogynem, e szerencsétlenség folytán figyeltek fel rá a királyicsalád tagjai és egy idõs hercegnõ lakást és saját márványbányájából mindenszükséges márványt rendelkezésére bocsátott, hogy dolgozhasson. Ekkor bámu-latos munkásságot fejtett ki. Öt év alatt vagy 602 darab rendkívüli szobrot készítettés pártfogói hajóval vitték el a brüsszeli Nemzetközi Szobrászkiállításra 1975-

110

ben. És megnyerte a nagy aranydíjat, a világhírû nagy nemzetközi szobrászokelõtt egy kis, addig ismeretlen romániai magyar szobrász. Nem véletlen volt asiker, mert a következõ évben, 1976-ban, ismét õ kapta a nagy aranydíjat. Itt be isfejezhetném a Róla szóló megemlékezésemet, – nagyon sokat azóta sem tudokróla. Azóta sokszor járta be a világot, idevaló turisták többször találkoztak vele.Kányádi Sándor itteni költõnk a párizsi nagy múzeum mellett találkozott vele,ahol Nándor a falnak dõlve panaszkodott: „Becsaptak engem!” Hogy miért és kiks mivel, ma sem tudhatom. Bár Kányádi többször járt Máramarosszigeten, denem volt alkalmam közvetlen beszélgetésre vele. Talán nem is nyilatkozott volnaelõttem! A Nándor családja itthon valahogy rendbejött, a leányok férjhez mentek,a nagyobbik, Zsuzsa – „Zunga”, építészmérnök lett, a kisebbik Erzsébet – „Pendzsi”mûszaki rajzoló.

Otthon, Szalacson, a szülõi házunk 1979-ben összedõlt. Terveztem pedig, hogya szülõi házunk falára emléktáblát tétetek a saját költségemen a Nándor nevével,hogy így hódoljak a „kisebbik királyfi” elõtt.

Mikor én egy alkalommal halálos veszedelemben voltam, érettem mindentmeg akart tenni, hogy megmentse az életemet. Felment a bukaresti minisz-terelnökségig, ahová a Groza Péter életében bejárása volt, de nem fogadták. Abírósági legfõbb tárgyalásokat titokban tartották, de annyit sikerült ügyvéd általelérnie, hogy az idõpontot mégis megtudták és a fellebbezést és kegyelmi kéréstidejében beadták. Bizonyára ez is közbejárult, hogy 1958 decemberében kegyelmetnyertem, míg az ugyanolyan ítélet alatt álló másik két társam akkor nyomtalanúleltûnt.

Ha pedig a községi néptanács múzeumot akart volna berendezni itt, sokemléktárgyat adtam volna. Csak a szalacsi egyházközségnek ajándékoztam egyHegedüs Albertet ábrázoló, jól sikerült, élethû akvarellt. De hát hol van még attóla szalacsi mûvelõdési élet, hogy megbecsülje földje szülöttjét s mire majd felébred,egy évszázad múlva, már kereshetik szülõházát. De híre és fénye akkor is ragyognifog. Már a világ minden nagyobb múzeumában van egy-egy alkotása az Érmellékegének már örökké tündöklõ, fényes mûvészcsillagának !

Amikor pedig az Érmellék örök értékû nagy költõje, Ady Endre elõtt hódolunk,mi, a család, már melléje képzeljük Balaskó Nándort is, hogy földreborult alázattalköszönjük meg életét:

„...mert világ csodája:Valaki az Értõl indul elS befut a szent, nagy Oceánba”.

Családi mondások. – Édesapám pohárköszöntõje: Üdítõ nedv kristálypohárban, / Folyékony, drága szent arany, / Teremtõ, dús erõvel áldva, / Ahányparányi cseppje van! / Agyadban rejtve hogyha szunnyad, / Hatalmas szárnyúgondolat, / Tölts rá belõle egy kupányit, S nyomban valóra, tettre válik, / Mit égõlelked mondogat. (Antal Iván versébõl.)

„Éljen köztünk ki igaz,Ki nem igaz, legyen az !Aki igaz, az nem gaz,De kevés az, ki igaz !” (Pesten tanulhatta valakitõl)

111

Ede bátyám mondásai; Kb. 6 éves korában a ház falát egy széndarabbaltelefirkálta és ezt kiabálta: „Ide iba (Balaskó) Edike ro-ppiu” (rossz-fiú) Majd apatikában körbe szaladgált: „Ni, üvegt, sok üvegt, tati benne, papáé a’ !”

Vilmos mondása, hosszú betegség után az elsõ beszéde: „Idesanyám, vegyiknekem kis koocsót!”

Nádor mondásai: „A jussomat!” – amikor vasárnaponként délben csirkehúskerült az asztalra.

Apám mondta Edének: „Amelyik kutyát bottal kell kergetni a nyúl után –sohse fogja az azt meg !”

Ede mondta, amikor bevitték iskolába, Váradra: „Elébb otthon leszek én, mintmaguk!” (Kb.70 km)

........................

Az érmelléki õsz azzal kezdõdött, hogy „tarlóról fújt a szél”. A búzadüllõkönmár nem volt sehol akadálya a szélnek, nem voltak már keresztek, se asztagok,se cséplés. És akkor északnyugat felõl beszaladt a szél. Nem volt erõs, de állandóvolt napokig és valamiképpen hegyes volt és kellemetlenül hatott. A mezítlábasbokánk kipirosodott tõle. Ezt nevezték „tarlóról” jövõnek. Ettõl a széltõl megbor-zongtak a vándormadarak és készülõdtek. A fiatal gólyák naphosszat oly magasankeringtek, hogy alig látszottak a tiszta égbolton. Gyakorolták erejüket – startoltak– a nemsokára reájuk váró hosszú útra. Aztán egy reggelre nem voltak többé. Denagyon elszomorodtunk e miatt. A gólyákat és fecskéket nagyon szerette, védteés oltalmazta a falusi nép. Jövetelük boldog tavaszt, örömöt hozott – akkorhúzhattuk le elõször a csizmát és futkoshattunk mezitláb –, eltávozásuk szomo-rúságot és gondot jelentett, szülõknek és gyermekeknek egyaránt. A gólyákelmenetele nálunk szinte pontosan, mindég augusztus 20-ra esett. A fecskékilyenkor még vígan cikáztak a levegõben és kapkodták az õszi napsütésben rajzószúnyogok hadát, a mocsaras vidék e kellemetlen velejáróját. Aztán egy hónapmúlva egy reggelen a fecskék nagy seregben összegyûltek a templomok tetején ésszárnyra keltek. Elmentek õk is. Csak az üres fészküket nézték szomorúan azemberek. De kellett ilyenkor a reménység: visszajönnek az új tavaszra! Még nemvolt ilyenkor teljesen letarolva a határ. Ilyenkor jött az õszi munkák java.Tengeriszedés – mifelénk nem volt „kukoricahántás”, a csövek csuháját rajtahagyták a tengeri szárán, mert kellett takarmánynak. Volt egy kevés krumplivájása háztáj szükségletére. A vetett takarmány, ha a szárítás és gyûjtés jól sikerült,ilyenkor került haza. De aztán következett az õszi szántás és a vetés. Keservesdolog volt minden, ha esõs, csúnya õsz köszöntött be hamar.

Ha zúg a zádokos, haragszik Öregisten! – Mind a két szalacsi szõlõhegy (aSzent György utcai hegy végében és a Kossuth utca végében levõ) körül volt kerítvegaraggyával. A kerítés mellett körös-körül szekérút volt. A mi szõlõnk, amintkésõbb szó lesz még róla – a Szent György utcai hegy legvégében, a „hegy-farán”volt. Idáig tehát jó félkört kellett mennünk, mely út, különösen gyalog, nagyonhosszú volt. Ezért csak szüretkor jártunk erre szekérrel, amikor a hordókat éskádakat kellett szállítani. Az állandó járásunk gyalogosan a szõlõhegy közepénkeresztül volt, a kisebb szekérútakon és barázdákon keresztül. Itt az egyikvölgyben jó forráskút volt, ahol mindig megálltunk vizet inni, különösen, hakosarakban szõlõt, vagy a hátunkon almás zsákot cipeltünk és kimelegedtünk.

112

De most a nagy szekérút egyik kanyarodójáról akarok megemlékezni. Itt állottugyanis egy nyolc-tíz darab magas, lombos hársfából álló ún. „zádokos”. A szalacsiember a hársfát zádokfának nevezi. Az eredeti „száldok-fa” elnevezés úgy látsziknehézkes és értelmetlen volt már neki és zádokfának kopott el a szó kiejtése. Deamikor emellett a kis zádokos mellett elmentünk, mindég valami áhítattal vegyesborzongás szállta meg a szívünket. Megmagyarázhatatlan õsrégi érzés volt ez.Valami õsrégi pogányos áldozatok homályos, már öntudatlan érzése és emléke,amelyeket ilyen zádokos berkekben, rejtve mutattak be az Öregistennek. És ímemegmaradt a halvány emléke századokon át. Amikor virágzik a hársfa, édesillatával betölti a levegõeget, mintegy maga is áldozván édes illattal e világ Uránakés ilyenkor mosolyog az Öregisten. Esõs, zimankós, hideg õsszel, amikor a lassanhaladó szekéren nyakunkba folyt a hideg esõ, félénken néztük a zádokost, mertaz õszi szélben különösen zúgtak a sárguló lombok a magas fákon. Ilyenkor úgyéreztük, hogy haragszik Öregisten, s azért adta a rossz idõt a várva várt szüretre.

De közben, elõbb-utóbb, az idõtõl függõen, meg kellett ejteni : a szüretet! Azérmelléki vidék legkedvesebb és legsajátosabb õszi dolga mégis csak a szüret volt.A nyári kenyér-küzdelem valami komoly és szent munka volt. Vetéstõl aratásighosszú az idõ, kegyetlen télben kifagyhat a búzavetés, tavasszal árvíz, nyáronaszály, jégverés vagy tûz pusztíthatja el. S ezt a gondot imádsággal hordoztaszívében a földmûvelõ ember. Csak akkor könnyebbedett meg, amikor a hambárbanvolt a búza. És egy jólsikerült gazdag nyár után, milyen felszabadító öröm ésvigalom volt a szüret ideje. Ilyenkor is lehetett ugyan némi gond, amikor „Bõszüret – nagy csizmát!” köszöntgettek egymásnak az emberek, ami azt jelentette,hogy bõ esõ gyarapította a mustot és a felázott szõlõsorok között alig lehetettjárni, mert arasznyi szélesen tapadt lábra és lábbelire a jó agyagos föld. De ezentúltették magukat, a tavalyi bortól vidám emberek. Végig az Érmellék mindenközségében hatalmas területû „szõlõhegyek” voltak. A nagy filoxera pusztítás utánúj, jobb fajtákat telepítettek, ellenálló amerikai vad-alanyra oltva. És rendszeresenpermeteztek.

Szalacson alig akadt olyan család, amelynek ne lett volna néhány sor szõlõje.És a szõlõje végében egy kis „pajta”. Vertfalból, vagy száraz szõlõvenyigéretapasztott „patics-fallal”készített egyszerû fedett szállás. Kellett ez kádnak,hordónak, esõ idején menedéknek. A gazdagoknak már szépen épített, rendesprésházuk volt, dombosabb helyen, alája vájt pincével. Fehérre meszelve,ablakokkal ellátva rendes lakóháznak néztek ki. (Nehéz télben, nagy hóban abetyároknak jó telelõ helyük voltak ezek, nem járt akkor arrafelé úgyse senki.)

Édesapámnak a Szent György utcai szõlõhegy legesleghátulján volt kilencsor szõlõje. Ennyi jutott az osztozkodáskor. Gyermekkoromban még megvolt itt arégi szép pajta, az elõtérben „sátoros tûzhely” belõl pedig lakható szoba. Mégmutogatták azt a szeget a falban, amelyen a nagyapám vadászpuskája állott, akinéha hetekig is kint tanyázott a szõlõjében. A pajta ajtajának jókora, négyszögletesfa tolózárja volt, amelyet egy három „makkos” nagy fakulccsal lehetett kinyitni. Aszõlõ alsó vége lenyúlt egészen a „Bönye” völgyig. Ez igen nevezetes hely volt. Abönye szó török nyelven kikötõt jelent, a dési és marosújvári sórakományt tutajjalegész eddig lehetett hozni, hogy a „királyi granáriumba” raktározzák Szalacson.Nagyon sokat és boldogan játszadoztunk itt gyermekkorunkban e völgyben, melykét felõl meredeken emelkedett fel. A túlsó oldal már Mír községé volt, az innensõpedig Szalacsi. Itt volt Erdélyország és a régi, ún. Partium határa. A mi felõlünk

113

levõ oldalon, a mi szõlõnk „garággyájában” (tövisbõl, venyigébõl és földbõl rakott,méternyi széles határkerítés. Ilyenekkel volt bekerítve az egész szõlõhegy – méggyermekkoromban állottak azok a hatalmas régi „határ fûzfák” amelyeknek azodvában ketten-hárman is elfértünk. A legnagyobbakat édesapámék legény-korukban vágták ki és ásták ki a gyökerét. Egy alkalommal az egyiknek a tövébenegy fazék régi pénzt találtak, de már voltak benne nagy német réztallérok ésrómai korból való ezüst, kicsi kerek pénzek is. Édesapám is szedett a kalapjába,de mivel az lyukas volt, mire felért a dombon a pajtáig, az apró ezüst pénzek mindkihullottak, csak a nagy rézpénzek maradtak meg. A családban megõrzött emerégi pénzekbõl ma is vannak az egyik gyermekem gyûjteményében. A völgy aljábanforráskút volt, onnan hordták fel a férfiak a szüretkor szükséges vizet, rudakonemelt dézsákban. Sokszor legeltettük itt a jószágokat, amíg a nagyok dolgoztak.

A szüretet megelõzõen a pincékben sok a dolog. A hordókat meleg vízzel mosták,majd diófalevet fõztek és azzal fertõtlenítették. A pincékben a kiürült hordókattélen és tavasszal kénrúdak égetésével mentesítették a gombásodástól. Ettõl isjól ki kellett mosni, nehogy fejfájást okozzon az új bor. Végre elkövetkezett a vártnap, a szüret reggele. Rokonok, jó emberek voltak hivatalosak s ez kölcsönös volt,hogy hamarabb menjen egy-egy család szüretelése. A szekér többször fordult, vagyelõzõ nap kihordták a kádakat, hordókat. Az utolsó szekérrel mentek az asszonyokés gyermekek, edényekkel s a fõzéshez szükséges minden felszereléssel. Kint márvárták a férfiak, földbevájt katlant készítettek az üstnek, vizet forraltak, vagy ittfõzték az ebédet is az asszonyok, de nálunk bent a pajtában fõztek a „sátorostûzhelyen”. Rövid reggelizés, kenyér és fehér szalonna volt általában, hozzá tavalyibor. Szõlõt majd szedés közben ehetett, aki akart. Aztán a szedõk kis dézsájukkalvagy vedrükkel „sort fogtak”. Megindult a szedés. Ezalatt két vagy három fiatalabbférfi puttonyt készített a hátára. Nemsokára felhangzott a kiáltás a szõlõsorokközül: „Puttonyos!” – s már szaladtak is a puttonyokkal és hordták a szõlõt a nagykádba, vagy kádakba, attól függõen milyen bõ volt a termés. Közben az idõsebbekfelállították a nagy szõlõprést és elkészítették azt a lyukas, kisebb kádat, amelybenmajd taposni fogják a szõlõt. Ez abból állott, hogy egy, erre a célra készített, nagyonerõs, ritkára, likacsosra szõtt zsákba villával berakták a szõlõt és a zsákotlefektették a kád aljára. Ekkor egy fiatalabb férfi – esetleg kettõ is – elõre jólmegmosott lábbal ráállt a zsákra és elkezdett táncolni rajta, míg a szõlõszemekösszetörtek. A zsákot többször megforgatták, amíg jó laposra taposódott. A szõlõleve meg folyt alól a lyukon az alája ásott gödörben levõ dézsába. Onnan mertékki a hordókba. Majd a zsákból kiürítették az összetaposott szõlõt a présbe. Ez apréselés volt nekünk a legfinomabb, ittuk is amíg csak bírta a gyomrunk. Aztánmár nem kellett még a legfinomabb szõlõ sem. Dehát boldogok voltunk, szüretvolt! Délben a földre terített nagy abroszra kirakott tányérokból ebédeltünk, finom,aranyosan csillogó tyúkhúslevest, sült húst rizskásával és piros, gömbölyû nagyfánkokat. (Ezt elõzõ nap még otthon készítették). Aztán délután ment tovább amunka. Ez így ment két-három napig, kinek mennyi szõlõje volt. A hegy hangosvolt a szüretelõk lármájától, dalolásától.

A Szent György utcai szõlõhegy kapujának szemöldök fájára ez volt felvésve:„Áldd meg Úristen a szõlõhegyet, hogy vidámítsa szegény népedet! Épült BánháziAndrás hegybírósága idején...évben”. Mikor ezen a kapun belépett valaki, tudta,hogy a hegykerülõk vércseszeme már észrevette és nem tudhatja melyik szõlõtõkemellõl toppannak eléje. De olyan nagy is volt a rend, hogy még mi gyermekek sem

114

mertünk kapkodni sem a gyümölcsök, sem a piros ribizlibokrok felé. Pedig hosszúvolt az út, amíg mi a szõlõhegy tulsó végére értünk, a saját szõlõnkhöz, avégtelennek tûnõ szõlõsorok között. Mifelénk csak a szõlõk között volt hely agyümölcsfáknak, cseresznye- és almafáknak. Az otthoni porták szélén legfeljebbkevés szilvafa kapott helyet.

Az Érmelléken gyümölcsbõl fõzött szeszes ital nagy ritkaság volt. Bõ szilva-termés idején még lehetséges volt szilvapárlatot készíteni, ez is inkább vegyítvevolt körtével. Néha a Réz-hegység felõl hoztak szekérrel szilvát a hegyi lakók ésárulták végig az utcákon. Búzát, tengerit és lisztet kaptak érte. Ha pedigszilvalekvárt akartunk fõzni, akkor a margittai vásárba vettünk egy szekér érettszilvát és otthon megfõzték az asszonyok. De mit csináljanak azzal a rengetegtörköllyel, amely a szõlõprésekbõl kikerült? Bizonyára nagyon régen rájöttek arra,hogy ez megfelelõ kezelés mellett megerjed és erõs szeszes szaga lesz. Így kezdtekebbõl pálinkát fõzni. A présbõl nagy kádakba taposták a törkölyt, a jól kipréseltszõlõhéjat és kocsányt. Aztán tenyérnyi vastagon szõlõlevelet tapostak rá ésleföldelték. Egy-két hónap múlva befejezõdtek az õszi mezõgazdasági munkák ésráértek pálinkát fõzni. A téli idõ kihasználása céljából édesapám, jó embereibiztatására, pálinkafõzdét szerelt fel, ahol egész télen folyt hivatalosan a szeszfõzés.Az emberek elnevezték, az akkor még jól jövedelmezõ „ jól tejelõ” üzemet „verestehénnek”. Késõbb emiatt is sok kellemetlenséget tudtak okozni édesapámnak. Afalu végén, a nagy gépszín mellett ún. „leeresztést” készített édesapám, olyanfélereszre készített kis épületet, az volt a szeszfõzde. Nehéz volt a törkölyt fõzni,mert nem lehetett kavarni, folyton leégett és füstös lett a pálinka. Erre édesapámegy saját módszert dolgozott ki, amelyel hibátlan munkát tudott végezni. Ittrendezte be apám a családi fürdõt is, meleg, ún. „vatka”-lével szombat esténként.

Sok baj adódott még az új bor kezelésével. Ennek erjedése veszedelmes gázteredményezett a pincékben, amely a talaj felszínére húzódott le, sokszor térdigérõ magasságban. Ilyenkor csak égõ gyertyával volt szabad a pincében járni s haelaludt a lángja, menekülni kellett kifelé minél elõbb, míg a tüdõ bírta. Megtörtént,hogy valaki egy elgurult dugóért lehajolt a földre és beszívta a gázos léget, elbukotttõle és ott pusztult volna el, ha mások ki nem mentik. Erre nézve a szomorútapasztalatok alapján, kioktatták egymást az emberek. Az érmelléki emberekáltalában értékes, értelmes és magas fokú természetes intelligenciával bíróakvoltak. Elemi iskolába mindenki járt, még a faluvégi cigány gyermekek is.

Kicsiny gyermekkorunknak még félelmetesen kedves õszi emléke volt atenyészállatok beteleltetése. Nyáron, a falu végén nagy gerendákból megépítveállott a bikaakol. Két-három tenyészállat volt idezárva éjjelenként. Gyönyörû,nagy szarvú, kormos nyakú fehér bikák. Télire azonban a községháza udvaránvolt állandó istállójuk. Mellette rengeteg takarmány felhalmozva. A közvagyonokgondozására, ilyen és egyéb szükségletekrõl való gondoskodásra ún. közbirtokosságvolt szervezve. Ez fogadta és fizette a pásztorokat is. A pásztorok aztán õsszelbehajtották a bikákat a téli szállásra. Ez volt ám a nagy élmény. Elõre kihirdették,hogy azon órákban ne tartózkodjék senki az utcán. De a kerítések és kapuk mögöttmindenki ott volt. Mi gyermekek csak a deszkák közötti réseken mertük meglesniaz elvonuló, „rézgombos” bikákat. De egyszer egy idõsebb ember, az öreg HermánJózsi bácsi valahogy ott rekedt a csorgó kútnál. Szaladt volna már a legközelebbikapu felé, de elkésett. Az egyik játékos fiatal bika a szarvára vette és magasbadobta. Mikor visszaesett a földre, négykézláb menekült, a bikák azonban már

115

messze ballagtak méltóságosan. De Hermán bácsi mindenkinek elmesélte a nagyélményét, hogy amikor repült felfelé, látta az Úr Jézust a mennyben a tanít-ványaival együtt ülni nagy fényességben. Mikor õt meglátták, az Úr Jézusmegszólalt és ezt mondta neki: „Nem közénk való vagy még!” Ezután esett visszaa földre.

A községházánál már várták a bikákat az emberek. Az volt a nap hõse, aki azistállóban meg merte kötni lánccal a bikákat. A jászolban feküdve várta, mikorérkeznek be egyenként és úgy tette nyakukba a köteléket. Azután már nem voltakolyan veszélyesek. De voltak olyan fiatal, tapasztalatlan bikák, amelyek semmi-képpen nem akartak bemenni a kívülrõl sötétnek látszó ólba. Többször szaladtakkörbe az udvaron bömbölve, míg az ismerõs pásztorok lecsendesítették és lassanbeterelték õket.

Kint a határban aztán már nem járt a csorda. A tarlókon csak a hörcsög-raktárakat rejtõ kis halmokat vadászó emberek bolyongtak, zsákkal a vállukon.Sok évben nagyon jó eredménnyel.

Aztán, még meleg napokon csak az „ökörnyál” terjengett a levegõben. Csodá-latos, hosszú, magasba nyúló pókhálószerû alkotások voltak ezek. Sokszor olyanbõséggel, hogy fehér volt a levegõ. A nép a kérõdzõ ökrök szájából lecsurgó nyálhozhasonlította, innen lett a népies név. Mi nagy rudakkal vadásztuk és tele-csavartuk velük a rudakat. Késõbb tanultuk az iskolában, hogy nemcsakvándormadarak, hanem vándorpókok is vannak, ezek utaznak ilyen alkal-matossággal más vidékre az elõl, az elkövetkezõ rettenetes hideg elõl, amit azemberek úgy neveznek, hogy „tél”.

Elmennek hát õsszel a kedves madarak, el még a vándorpókok is és elmennekminden õsszel a szegény diákok. Addig jártuk gyalog, szekérrel, néha bivaly-szekérrel, kevés jó idõben, sok esõben, hóban a tasnádszántói hosszú útat, onnanvonattal Zilahra és vissza, amíg elvégeztük néhányan a kollégiumot.

Ez az érmelléki föld évszázadokon keresztül nem dobott fel magából egyetlentanult embert sem. Ezen a földön, mint a szalmatûz perzselt végig egy-egy felkelés,a Dózsáé, vagy Rákóczié s az 1848-as nagy szabadságharc hulláma. Ezért aztánnagy lett a földi istenek bosszúja. És a föld népe szívében annál nagyobb lett agyûlölet az idegen, vagy idegen érdeket szolgáló tisztviselõk, a „nadrágosok” iránt.E nép elõtt csak a csizmás parasztnak volt becsülete. Dehogy engedte volna, hogya gyermeke tanult, „nadrágos”, legyen, önmaga ellensége, családja és népehajcsára. Még az én gyermekkoromban is volt egy öreg falusi pap, aki lebeszélteerõnek erejével a szülõket, ha azon jártatták az eszüket, hogy taníttassák az okosgyermeket. Azt mondván: Kell nekünk itthon, falun, az okos ember! Rendkívülerõs volt a családi fegyelem. A gyermek nem tehette azt, amit akart, vagy amirevágyott. Jellemzõ eset erre, a mi egyik rokonunknak a Bertalan családnak azesete. Életemben még nem láttam, olyan szép arcú, daliás fiatalembert, mint azapja nevét viselõ nagyobbik fiút. Ezzel nem is volt semmi baj. Katonás keménységûszülõk, katonás fegyelmû gyermeke. Hanem a kisebbik fiú az apja tilalma ellenérejárogatott egy fiatal özvegyasszonyhoz. Egy este az apja várta az utcaajtónál.Kezében egy eltört villanyél. Mikor a fiú ki akart menni, csak annyit szól hozzá:Mégy fiam? – Megyek apám! – hangzott a válasz. Erre úgy vágta fõbe a fiát, hogyvéresen bukott le a földre. Az apa bement és odaszólt az asszonynak: Eriggy, mosdfel a fiadat, mert kint fekszik az utcaajtónál!

116

Itt csak a vasekével hasított barázdában lehetett járni, de ott is egyenesen! Haa barázda görbe lett, az nagy bajt jelentett: aszályban kiégett rögöt, mely kivetetteaz ekét, vagy beteg jószágot, vagy beteg embert. Ez volt a parasztbecsület.

Aztán következett az 1918-beli impériumváltozás. Még csak ez hiányzottRákóczi bihari népének, az osztrák zsarnokság után. Nem, nem lehet itt élnimásként, nem lehet itt felfelé nõni, csak az édes anyaföldbe kapaszkodva erõsen,csak lefelé, a mélybe gyökeret ereszteni, onnan semmiképpen ki nem szakadni.Ha kell átölelni és elterülni fölötte, mint viharos hegytetõkön a törpe fenyõ, ésfogózkodni erõsen, kitéphetetlenül, amíg bé nem takar, el nem föd az édes anyaföld.Addig pedig szorítani az eke szarvát, földre nézõ szemmel. De lassan mégis megtörta jég. A századunk elején egy Kis Albert András, talán a Kossuth utca leggazdagabbembere, orvosnak taníttatta a fiát. Messzire, Pestre került. Aztán a 20-as évekközepén a református pap saját költségén taníttatta az iskola legjobb növendékét,egy hadiözvegy gyermekét. Ugyanakkor egy parasztgazda is kollégiumba adta afiát, de jellemzõen ez más faluból, Albisról nõsült ide. Aztán következtünk mi, avilágot járt édesapánk gyermekei. Ennyi az egész. Azaz hogy a római katolikusplébános is kezdett küldeni Nagyváradra, az ingyenes szemináriumba jó fejû tótgyermekeket. Volt akibõl tanító lett, egyikbõl törvényszéki bíró, vagy bentmaradtszerzetesnek. Nem tudom, hogyan került ki a faluból Szalacsi Rácz Imre, azegyetlen író, aki debreceni tanár lett. Egy könyvét olvastam, a címe: Kurucoknagy napjai.

Említettem, hogy az elsõ tanult emberünk Pestre került orvosnak. Nem ismaradhatott volna itthon. Nem lett volna iránta bizalma. Nem ment volna hozzásenki. A szalacsi emberek nem jártak orvoshoz, csak haldoklásuk alkalmávalszaladgáltak a hozzátartozók a helybeli körorvoshoz. Amikor az iskolábanvédõoltást szerveztek, az szentségtörõ kegyetlenségnek számított. Úgy is álltunkott összeszorított foggal, mint a vágóhídon. Annál nagyobb, szinte félelmetesbecsben álltak a kuruzsló asszonyok. Az egykori Linka bábának az egész vár-megyében híre volt. Néha kegyetlenek tudtak lenni, ha nem kaptak eleget.Édesanyám panaszolta egyszer, hogy az elõzõ gyermek születése alkalmávalvalamiért megsértõdött a bába. A következõ szülésnél csak úgy kézzel tépte kettéa köldökzsinort, és nem is látogatta a kötelezõ idõben. Egyszer, mikor mégis elment,így szólt: Maga még megvan? Azt hittem ekkorra már el is temetjük! A bábaságés kuruzslás tudományát kemény kötések mellett hagyatékozták a kiválasztottutódra. Nemcsak jófejünek kellett lennie, hanem kemény szívûnek is. A gyógyfüvekés mérges növények hatását nemcsak jól meg kellett jegyezni, hanem sajátgyermekén ki is próbálni a halálos növényt, csak így lehetett méltó utód. Vajonvolt ebben valami az õsi avatási áldozat örökségébõl?! Egyszer egy nagyon kövérasszonyt, már utolsó pillanataiban vittek a kuruzslóhoz. Ez adott neki egyfélliternyi folyadékot. Megitta a beteg s másnapra jobban lett. Kitisztult tõle alól,felül. Mikor a körorvost is elhívták – jellemzõen, mikor jobban lett a beteg, abiztonság kedvéért –, az magához vette az üveget és az alján maradt folyadékotelemezte. Tömény keserûsóoldat volt. Viszont nálunk kétszer egymás után fojtottakmeg a kuruzslók két, kétévesnyi testvérkéinket valami gyógyító keverékkel,egyszer tudom, a patikából vett „kelevény-porral”. A nagyvárad-szõlõsi kuruzslóasszonyt azonban az orvosok mentették meg a bíróság elõtt, kijelentvén: Olyas-miket tud, amiket mi nem tudunk.

117

Visszatérve még néhány pillanatra a kemény paraszti életre, a mezõgazdaságigépek forradalma is nehezen tört be ide. Jobban bíztak a lábsarokkal vetett tengerikikelésében, mint a vetõgépben. Valószínûleg idõjárási tapasztalaton is alapultez. Az ekekapánál is jobban szerették, ha minden tövet saját kezükkel dédelgetnekés töltögetnek körül a kapával. A búzavetõgép nagyon drága volt, csak a közbir-tokosság vehette meg, nagy csoportba álltak össze. Így kölcsönözhettek egyet-egyet a határban. De hol maradt akkor a kézzel való vetés õsi méltósága, amintlassan, meggondolva, nagyokat lépve terítette széjjel egyenletesen a markából adrága vetõmagot! A kikelt búzán látszott meg aztán, hogy ki milyen gazda. „Akikönnyhullatással vetett, vigadozással jött elõ, kévéit emelve” – mondta a templomiének.

Nagy volt a szalacsi határ, kb. tízezer katasztrális hold. Mint ahogy nagy voltBiharország, amelynek része volt – az egykori tízezer négyzetkilométernyiterületével. Elmúlt idõk, lehullott reményekkel, lehullott õszi falevelekkel.

..................

A sors úgy hozta – amelyet egyidõben pedig nagyon átkoztam –, hogy a fõiskolaelvégzése után is az Érmellékre kerültem szolgálatra. Pedig igaz szívbõl dalol-hattam, hogy „Valamikor ez a vidék volt a boldogságom, Valamikor itt születettezer édes álom...”

A fõiskolai évek, bár nagyon érdekesek voltak, de nem tartoznak az érmellékiéletbe. Csak az a falusi áhítat, amelyben nõttem és amellyel átléptem a kolozsváriTeológia kapuját. Milyen nagy volt az elsõ megdöbbenésem, mikor annak atemplomi szent hajléknak a lépcsõjén lefelé jövet dalolt és fütyürészett egyikpapjelölt úr. Harmadéves koromban lettem nagybeteg s jó szerencse, hogy csak amanduláimat vesztettem el. Gripás lettem és kórházba kerültem. Itt keservesverseket kezdtem irogatni a barátom által hozott virágszálhoz: „...te elhervadsz,itt maradsz, Engem kivisznek majd, hogy ne késsen a tavasz, Jó földanyánknakcsiráztató pezsdülését.”

A sorsom tehát az érmelléki Érkeserû nevû községbe sodort, nem mindenelõzmény nélkül. Itt alkalmam lett megismerni más oldaláról is az érmelléki életet.Ez egy tipikus, egykori jobbágy falu volt a földbirtokosok kastélyai körül el-helyezkedett házaikkal. Évszázadokon keresztül éltek a családok mint egy juhnyájés egymás közelében építkeztek a szûkösen mért lakóhelyeken. Így együtt volt a„Nyéki-had”, a „Sass-had” s a többiek. Õsi hadi elnevezés volt ez. A régi Kuthycsalád, Márton család és Komoróczy család birtokai feküdtek itt. Én még hallottama fülemmel, hogy az egyik földbirtokos cselédje így válaszolt a gazdája emekérdésére: Voltál már a mezõn? – Igenis, nem voltam naccságos úr – hangzott aválasz. – Hát a beteg jószágnál voltál-e? – Igenis, nem voltam még, mert nemértem rá. Ilyen beszédeket nem hallottam soha Szalacson. De ebben a lassanmagához térõ, önmagára ébredõ cselédnépségnél jó talajra találtak a politikaiagitátorok. Mikor az elsõ világháború után házhelyeket kellett osztani a földbir-tokosok területeibõl, már farkasszemet néztek egymással az is, aki kapott, az is,akiébõl adták. Amíg Szalacson nagy titokban folyt a kommunista szervezkedés,mert ott tudtak igazán szervezkedni még a betyár világból, addig itt, a Tökmatanevû újsoron már nyíltan beszélték a kommunista elveket. Elkápráztató ígéreteketkapott e szegény népség arról az eljövendõ boldog idõrõl, amikor az urak vagyonát

118

szét fogják osztani közöttük. Minden erõvel siettették ezt az idõt. Kezdtekbátrabbak lenni. A koncentrációs idõk munkatáboraiba való vonulásuk alkalmával,a szekérsoron nyíltan dalolták (akkor még) a revizionista dalokat, pedig a hátulsószekéren ott voltak a csendõrök is.

A Kuthy-kastély egy hatalmas, téglalap alakú, templomszerû épület a faludéli végénél, a mocsaras út szélén. Nagy árvíz idején majdnem odáig felcsaptak aszennyes hullámok. Álltunk is egy éjszaka õrséget a falaitól nem messze, amikorzúgott az ár. Azt beszélték, hogy valamikor úgy be volt rendezve ez a kastály,hogy a szuterénbõl lift vitte fel az ételeket az ebédlõbe. Úgy nézett ki a magasépület, mintha emeletes lett volna, de a földszint félig a földben volt. Az elsõvilágháború után eltávozott innen is a gazdája és megvette a birtokát egy debrecenihentes és mészáros, Fehér Sándor, aki állítólag a háború alatt nagyon meg-gazdagodott. Most már csak az özvegye élt. Kedves, intelligens asszony volt.Egyszer nevetve mesélte az élményét egy kis csöppnyi parasztleánykával. Mindigkint az utcaajtónál sírta el bánatát. Amint mellette elment, így szól hozzá Fehérnéasszony: Na, nem sírsz mán, Piroska? – Sírok én müngyán, csak pihenek! –hangzott a válasz. A falu másik végén volt a Márton család birtoka, az egykori,hosszú, cselédek házsoraival. Ez volt a „Tökmata”. Az én idõmben már szét voltosztva a birtok maradványa az örökösök között. Az öreg erdészmérnök, MártonSándor akkortájban halt meg. Temetése nagy izgalmat váltott ki a faluban. Vajonki fogja eltemetni? Mert az öregúr néhány évvel azelõtt „unitárius” lett. Az történt,hogy amikor idekerült a faluba a fõnököm, aki mellett káplán voltam, azegyházközség anyagi helyzetének a rendbehozása végett elrendeltette a presbi-tériummal a több évtizedes adóhátralékok behajtását... Nem mindennapi eseményvolt ez, ahol a terményjárandóságot deciliter pontossággal kell mérni. A hívekáltalában szegények voltak, azért nem fizettek. A földbirtokosok meg azért, mertgazdagnak látszottak, de a fejük se látszott ki a sok bajból. A sok föld után sokrarugott az egyházi járandóság, fõleg ha összegyûlt az évtizedek során. Inkább kitértaz öregúr az egyházból, semhogy fizessen, pedig iskolatársa és jó barátja volt anagyváradi Sulyok István püspök.

Akkor több család áttért a helybeli római katolikus egyházba, gyarapítvánannak sekély létszámát. A nagy temetési izgalomnak az lett a vége, hogy eljöttBihar községbõl (Nagyvárad mellõl) egy unitárius lelkész, aki nagyon diplo-matikusan, még a hiszekegyet is elmondta, mint a reformátusok. Az atyafiaknagyon csodálkoztak: Hát ez éppen olyan, mint a mi vallásunk! – Az özvegyenmaradt Martonnénál többször összejött a család. A gyermekeik már mind idõsházasok voltak. Az apa nevét öröklõ Sándornak, elsõ világháborús katonatisztnek,jó gazdálkodónak, két életrevaló gimnázista fia volt . – Marcsa, férjezett PaksyDezsõné gyermektelen volt, s volt még Bori, fiatalon elvált asszony, nem isemlékszem ki volt a férje. Ennek volt egy 8–10 éves kislánya. Egy vasárnap délutánén is ott voltam a családi összejövetelen. S elmaradhatatlan volt ezeknél acsaládoknál az akkori kedves, mindenki által dédelgetett fiatal katolikus plébános,Dunay Miklós. Neki az volt a szokása, hogy mikor megérkezett a társaságba, elsõdolga volt, hogy kikanyarította a nyakából a reverendáját és ledobta egy székre.Alatta ragyogó csizma és feszes csizmanadrág volt. Aztán fesztelenül szóra-kozhatott. Még Keserûben voltam, amikor szépen eltemette Komoróczyné nagy-asszonyt.

119

Jól telt az idõ. Egyszer elõkerült az egyik családi érték, egy Sibilla címû érdekeskönyv. Nagyon réginek látszott, olyan jóskönyv féle volt. Már nem emlékszempontosan, hogyan kellett bánni vele, de valami számok jöttek ki a kérdezõ számáraés hátul voltak a számnak megfelelõ feleletek. Eleinte figyelemre se méltattam.Végül én is belementem a játékba. A felelet amit kaptam, megdöbbentõ volt és ígyszól: „Minek neked az asszony, mikor annyi lány van a világon.” Nem tudom,észrevették-e rajtam, hogy elsápadva félrevonultam mint a kutya a konccal, amithozzádobnak és rágódtam én is magamban. Micsoda bûvös, boszorkányos könyvez, hogy az ember szívébe lát és oda szúr?! Én különben sem voltam bõbeszédû,de a legrejtettebb gondolataimat éppen nem kürtöltem világgá, ugyanis akkoribanéppen Borikát nézegettem, milyen jó volna nekem. Bár semmit sem tudtam amúltjáról és nagyocska gyermeke is volt. Erre az esztelenségre figyelmeztetett ésmegfelelt a Sibilla könyv. Azután kezdtem lányoknak udvarolni.

A két Márton fiút tanítottam magánúton. Kiderült, hogy az öreg Mártonkérésére azért nevezett ide ki Sulyok István püspök. Nem sok örömöm telt ebbena munkában. Debrecenbõl hoztak tankönyveket, nem minden esetben meg-felelõket. De én romániai kisebbségi kollégiumban végeztem és fogalmam se volta debreceni iskolai követelményekrõl. Amellett olyan két életrevaló, jõízûen vásottgyermekkel volt dolgom, akikkel nem sokra mentem. A nagyobbik gyenge tanulóvolt, a fiatalabbik eleven eszû, nagyon értelmes. Télen még ment valahogy atanulás, de ha eljött a tavasz, a mezõn, a nádasokon, a vadrucatojásokon járt azeszük és egész délelõtt csatangoltak. Én délben mentem oda, ebédeltem ésvacsoráig tanultunk. Ez volt innen a fizetésem, ebéd és vacsora, s a fõnökömtõlhavi ezer lej. Egyedül laktam a parókián. Az azelõtti évben a helybeli kántortanítótanította õket és csodálkozott, hogy vállalkoztam e kötelezettségre. Nevetvemesélte, hogy mikor legjobban tanította volna õket és magyarázta a leckét, Micukamegszólalt: Apuka rókát lûtt! Ezzel el volt intézve a tanulás. Mikor nyár elejénhazajöttek a debreceni vizsgáról, el se jöttek hozzám beszámolni. Az okosabbiknaksikerült, a gyengébbiknek nem. Magam mentem el késõbb hozzájuk.

De ez az elsõ, s majd a következõ két esztendõ egyebekrõl volt nevezetes. Afõnököm, Orosz Lajos, idevaló megválasztása után feleségül kapta a Komoróczylányt, Erzsikét 500 hold föld örökséggel. Ebbõl a kisajátításkor elvettek 200 holdat,amelybõl visszavásároltak a parasztoktól 100 holdat, hogy mindkét gyermeküknekmaradjon majd 200–200 hold. A Komoróczy-tanya az érmelléki mocsár kellõsközepén, egy kis magaslaton volt, ahová nem ért fel az árvíz,de az egyik eszten-dõben csak tutajjal vagy csónakkal lehetett a faluval közlekedni, mint sokszormáskor. A fõépület egy náddal fedett, hatalmas alkotmány volt. Középen volt anagy ebédlõ és körül volt véve szobákkal, egy oldalon a konyhával és mellék-helyiségekkel. Fúrott kút (ártézi) volt és belsõ WC. A fõépület után volt a magtár,az istállók és a cselédházak. A tanyán általában rendetlenség és gondatlanságvolt. Mikor erre figyelmeztettem a fõnökömet járkálás közben, nagyott nézett ésazt mondta: Lám, õ ehhez nem ért, ilyen ember kellene ide. Ez csak sóhajtás volt,de semmiképpen nem biztatás, ugyanis e házasságon belül sokszor bajok voltak.Elõször is a család buzgó római katolikus volt, a már akkor özvegy nagyasszony,

120

Nándin néni (Péchy lány), minden vasárnap a fekete lakkos hintón járt be a faluba,misére. Erzsike a férje kedvére és törvényére lett református. A gazdálkodás õsi,primitív módon folyt. Mikor az új férj bele akart szólni és modernizálni akarta atermelést és jövedelmezõséget, a vezetésre féltékeny nagyasszonnyal össze-ütközésbe került. Napirenden voltak a civódások. Egy este elkeseredve elhagytaa tanyát, hogy bemegy az õ igazi, nyugodt otthonába, a parókiára, amely már egyidõ óta üresen állt.

A tanyáról járt be szolgálatra, de alig ért a mocsár szélét jelzõ fûzfasorhoz,utána futott a sötétben a felesége: Lajos, drága Lajosom, ne hagyj el! A szemfülescselédség az ajtóból lesett mindent. Végül is sikerült a nagyasszonyt félre állítaniés megkezdõdhetett a modernebb gazdálkodás. Kezdõdött a disznóhízlalással,nagytételben. Itt láttam a szakszerû hízlalást, a Hunyadi-féle szakkönyv alapján.A mocsárvilág kitûnõ disznótenyésztõ hely volt. Sok érdekes dolgot láttam itt. Akész, hízott, általában másfél mázsás fiatal, alig egyéves disznókat Németországbaszállították a kereskedõk. A fõnököm csak a többi által kiûzött, sokszor összetépetthízókat vágatta le házi szükségletre, a többi „aranyvaluta”, nem megenni való.Aztán következett a merinói juh tenyésztése. Ezek mindenféle jó takarmánytkaptak, kevés abrakot még csak a parádéslovak, de az igavonó ökrök, egy-egynehéz tél után, a tavaszi szántáskor kidõltek a járomból, olyan soványak voltak.

Télen folyt a társadalmi élet. A környéken olyan földbirtokosok voltak, akiknekrendezett birtokuk országos hírû volt. Jólképzett, nyelveket beszélõ, fõleg németés francia nyelven, igazi szakképzett gazdászok. Nem szándékszom sok nevetemlíteni, de irántuk való tiszteletbõl és nagyrabecsülésbõl, kénytelen vagyok vele.Itt volt az érkeserûi határban Csiha Ernõ, távolabb a Baranton Csiha Sándor. Aszomszédos Éradonyban Kiss Miklós (felesége Csiha lány) és ha jól emlékszem,még Szendrei birtokos, Szunyogh Rudolf és családja: felesége Tüdõs Klára, igaziérmelléki nevezetességek. Ettõl a földbirtokostól elvált a felesége és leányávalegyütt Pestre költöztek. A férj évenként meglátogatta õket. A feleség pedig olyantehetséges volt, hogy õ lett a Magyar Úriasszonyok Lapjá-nak egyik szerkesztõjeés divatszakértõje. Keserûben is járt ez a folyóirat a földbirtokosokhoz.

Jártam egy alkalommal a Kiss Miklós tanyáján, nagyon csinos, rendescselédlakások voltak és õ csináltatott elõször illemhelyet a tanyasi nép részére.Kérem, ez nem mosolyogni való, hanem jellemzõ a jó gazda magas fokú követel-ményeire.

Ezek a földbirtokosok rendszeresen összejártak szórakozni, rendes társadalmiéletet élni. Sokszor volt ilyen összejövetel a fõnököm tanyáján is. A fõnököm isszépen hegedült és gyönyörû tenor hangja volt, de Kiss Miklós hegedülése igazáncsodálatra méltó volt. Beszélték, hogy évenként feljártak Budapestre és ott akávéházban néha megtörtént a jó hangulatban, hogy kivette a prímás kezébõl ahegedût és õ szórakoztatta a vendégeket. Ha viszont a szegényebb MártonSándoréknál volt az összejövetel, akkor a hintóból sonkákat és bort hoztak, hogyhozzájáruljanak a fogyasztáshoz, Nem akartam ide kitérni, ami most következik,de hát ide kapcsolódik egy szomorú emlékem. Jó hangulatban telt az este, én atanítványaimhoz húzódtam, mikor a vacsora végeztével a felnõttek kártyáznikezdtek. Nem tudtam kártyázni, különben is felesleges voltam a partinál. Akkoréppen jelen volt az egyik földbirtokos fiatal lánya. Nagyon szép, fekete hajú, mûvelt,okos lány volt. Õ is közénk telepedett. A tanítványaim, mint jó barátnõjüket

121

„Cicának” szólították. Nem is tudtam a rendes keresztnevét. Egy alkalommalbeszéd közben én is úgy szólítottam. Meghallotta ezt a másik szoba zsivalyában isaz édesanyja és mint a gyermekét védõ, haragos tigris jött felém: „Magának az énlányom nem Cica!” Én elképpedtem és szó nélkül kimentem.

Fõiskolás koromban végig kutattam a családunk nevét az ország mindenvármegyéjében. Akkor én még fellengzõsen a felvidéki Blaskovich család ivadé-kának képzeltem magam, anyai részrõl a Bazsa család leszármazottjának, aztántanulmányaim szerint Bethlen Gábor fejedelem minden erdélyi papnaknemességet adományozott. Lehet, hogy éppen itt nem tartottuk magunkaterdélyinek, mint öntudatos bihariak, dehát mégsem tartottam magamat ala-csonyabb rendûnek. Mégis szégyenbe hoztak tanítványaim és a társaság elõtt. Akislány késõbb kijött hozzám. Nem próbált vigasztalni, közömbös dolgokrólbeszélgettünk, de annyira megértette minden gondolatomat, hogy belefájdult aszívem. Soha nem tudtam elfelejteni ezt az egyetlen találkozást. Nem, itt szó semlehetett többé, ilyen körülmények között, hogy megismétlõdjék a fõnököm nagyszerencséje a beházasodással. Nem is nekem való helyzet lett volna. Én akkornagyon kritikai oldalon álltam a földbirtokosokkal szemben. Akkortájban én a„Márciusi ifjúság” könyveit olvastam, a Viharsarkot, a Tardi helyzetet, aParasztokat. Nem az én világom volt az urak világa, találtam én, ha igazánkerestem magamhoz illõ társat. De ez a nyilvános elutasítás jellemzõ lett. Mégjóval késõbb megtudtam a leányka sorsát. Férjhez ment egy fiatal ügyvédhez,nem lett boldog s végül elváltak és valahol Amerikában kötött ki.

Az édesapja azonban, az emelkedett szellemû nagy értékû ember, egy késõbbialkalommal helyre akarta igazítani a helyzetet, hiszen kénytelenek voltunktalálkozni késõbbi összejöveteleken is, a fõnökömnél is, Mártonéknál is. Meghívotttehát egy náluk, Adonyban rendezett nagy estélyre. Erre az adott alkalmat, hogylátogatóban járt itthon egy volt ottományi földbirtokos, Lovass Dániel. A háborúután õ is itthagyta vagyonát az állam kezén, s a híres történelmi nevezetességûkastályát, amelyben Rákóczi fejedelem is tanácskozott. Ezen az estén találkozójavolt itt a környék minden valamirevaló földbirtokosának. Én a Mártonék kocsijánmentem, a fõnököm éppen bordatöréssel feküdt, egy elõbbi székelyhídi mulatságután. A hatalmas nagy asztalnál, vacsora közben, én ültem leghátul mintlegfiatalabb és legjelentéktelenebb vendég. Nagyon emelkedett kezdett lenni ahangulat, jó vacsora, jó bor és a legjobb cigánybanda húzta. Akkor hallottam elõszöra Márton Sándor nótáját: Nem kell puska, se ágyúgolyó, elég lesz a nadrágporoló.Ez volt a legmesszebbmenõ nóta, a többi igen mérsékelt volt. Viszont jellemzõ azérzelmekre. A hangulat csúcspontján, az asztalfõn trónoló – bájos feleségével együtt– Lovass Dániel, a barátok unszolására rangokat és hivatalokat kezdett osztogatniegy eljövendõ, boldog idõ esetére. Mindenki megkapta a magáét. Már csak énmaradtam hátra. Valaki aztán megkockáztatta: Hát ez mi lesz? Mindenki rámnézett, s a csendben elhangzott: „Halottkém”. Óriási derültség, aztán mulatni,táncolni kezdett a társaság.

Válasz Lovass Dánielnek. – Tisztelt Nagyuram! Engedelmet kérek a szólásra,mivel úgy látom, hogy a nagy rangok, méltóságok és megbizatások új, boldogbirtokosai még eddig nem siettek kinyilvánítani köszönetüket. Ez a mostani

122

nagyszerû és fényes estély, melyért köszönetet mondok kedves házigazdánknak,a bizonysága annak, amit a kisebbségi életünk költõje, Reményik Sándor ígyfejezett ki az egyik verses könyve címlapján, egyszerû, de megrázó szavakkal:„romon virág”! Ugyanis ama nagy baj idején a mi Nagyságos pártfogóink ésvezéreink, akik felé reménykedve tekintettünk, elhagytak minket, elmenekültekés bajba s árvaságba hagyták népünket. A nagybirtokosok helyében itt maradtaka kisbirtokosok, akik a nagyokhoz képest tenyérnyi kisbirtokokon, a kisebbségiéletünk iszonyatos romjain elszánt daccal megvetették a lábukat, megépítettékazokat és felvirágoztatták annyira, hogy ellenségeink is csodájára járnak és államidíjjal jutalmazzák a mintagazdaságokat. És most önök visszajönnek mint akísértetek, hogy mi van itt ez elhagyott néppel. Igen, még élünk és áll még azelhagyott ottományi õsi Lovass-kastély, amely egykor a nagy Rákóczit és gyûlésétvendégelte, házgondnok vigyázza a hófehér szarvasbõrhuzatos ágyakat és akrémszínû szarvasbõrbe tömött párnákat, amelyekre a régi gazdája és ura nemhajthatja le a fejét többé soha. Én, ha étlen-szomjan haltam volna is, odaültemvolna a küszöbre, míg reám nem szakadnak az õsi falak, de el nem hagytam volna,áruba nem bocsátottam volna soha. De hiszen maradt még annyi birtok, amelyenlehetett volna szántani, vetni. Ne tévesszen meg e gyönyörû estély, melyért nemszûnünk meg köszönetet mondani, mert tudjuk, hogy e kisebbségi sorsba jutottnépünk fuldoklik és halódik az idegen hínár irtóztató, vad szipolyozásában.

Jó néhány évtized telt el aztán, de egyik rangból és hivatalból se lett semmi,eltünt a láthatárról Lovass úr is. Csak az én hivatalom teljesedett be, egy kisváltozáson átesve, majdnem „Halott Kém”. A halál mellém ütött, s egy barátomattalálta, az Érmellék egyik legnevezetesebb személyiségét – Sass Kálmánt –szomorú körülmények áldozataként.

Egy este a Komoróczy-tanyán. – Már égett a nagy ebédlõben, a nádas, hatalmasépület központi helyiségében, az Aladin-csodalámpa. Minden földbirtokoscsaládnál volt egy-két darab belõle. A késõbbi Petromax-lámpának az elõdje.Levegõt pumpáltak bele és azzal fuvatták be a petróleumot egy vékony dûzninkeresztül egy selyemharisnyába, ahol úgy égett, hatalmas fénnyel, mint egygázlámpa. Vártuk a vendégek érkezését. A konyhában már minden készen volt anagy vacsorához. Most a fõnökömön volt a sor a vendéglátásban. El is szántamagát és a több száz süldõbõl egyetlenegyet feláldozott, hogy friss disznópecsenye,hurka és kolbász is legyen a sok szárnyashús mellett. A háziasszonyok is márestélyi ruhában voltak. Elsõk a pontosságban az éradonyi kocsik. Legelsõ KissMiklós és felesége, aztán Szendrei, akinek a feleségére már nem emlékszem. KissMiklósék ide csak jó bort szoktak magukkal hozni. Ezek nem olyan szegényekmint Márton Sándorék, akik szintén megérkeztek, feleségestõl. De érkezett CsihaErnõ is, feleségestõl. Másokat nem is vártak, ennyi volt az „intim” kör, amelybencsak ritkán csatlakozott még egy-két család, pl. Csiha Sándor a távolabbiBarantóról, vagy Szunyogh Rudolf. Az asztalfõre a nagyasszony, az idõsKomoróczyné ült, az õsi Péchy család egy-két ékszerével a nyakában és csuklóján.Mellette a lánya, a fõnököm felesége, jobbján pedig Kiss Miklósné, teljes szépsé-gében, magas nyakú selyemruhában, hogy ne látszodjék ki valami égetés nyom a

123

mellbõrén, aztán sorban tovább rang szerint a meghitt vendég barátok. A fõnökömmint házigazda az asztal alsó végén, s jómagam a balján a jelentéktelenségemmel.Alig vettek rólam tudomást az egyszerû üdvözlések után.

Nándin nénin, az idõs Komoróczynén, már kezdett eluralkodni az agyérel-meszesedés, de még tartotta magát. Csak néha villant meg a szeme, amikor azegészségtõl duzzadó, viruló lányára nézett, akinek semmiképpen nem akartaátengedni a „fakanalat” azaz a konyhai és háztartásbeli vezetést. Már mindenkitudta róla, hogy egyszer olyan indulatos lett a lányára, hogy egy evõvillával támadtreá és megkergette, hogy leszúrja. Pedig a lánya is javakorban volt már, két nagygyermek anyja, a nagyobbik, a lány, Hajnalka a debreceni Dóczi-kollégiumbanevelkedett, a kisebbik fiú, Nándi pedig a zilahi kollégiumban volt. Bizony nehézdolog lesz e jólétet egyszer otthagyni, amely szomorú dolog nemsokára el iskövetkezett Nándin nénire. De most, a jó hangulatban ki gondolt ilyesmire. Vacsoraközben odafordult Kiss Miklós Orosz Lajoshoz:

– Na, hogy vagy Lajos barátom, meggyógyult már az oldalbordád?– Ebcsont – vágott vissza tréfásan Orosz Lajos! – De azért a fele sem volt

tréfa. Késõn indultunk tõletek és vaksötét éjszaka volt.– Igen, éppen két óra volt, mikor elindultatok.– S az egyik ló, a nyerges, mindég félre szokott húzni. Mikor a nagy híd elé

értünk, a töltésen az egyik kerék mellé ment és felborultunk. Még szerencse,hogy nem a vízbe estünk, csak az árokba. Egy oldalbordámba került. Elég sokáigfeküdtem vele. Akkortájban a feleségem nem jól érezte magát, csak azért nemvolt velünk.

– Cseréld le azt a nyergest, Lajos.– Nem tehetem, mert csak négy darab kocsiba való lovam van. Két öregebb

meg ez a két fiatal. A többi öreg, csak szántani való gebék. Ha nagy sár van, csakezekbõl tudok négyes fogatot csinálni.

Gondolta magában, csak nem szólt Kiss Miklós, hogy mindenki tudja, hogy azabrakot a merinói juhok kapják, nem a lovak.

– Hanem – szólalt meg ismét – estetek ti már a vízbe is az árvízkor, Lajos.Együtt voltunk akkor Ernõéknél és nem tudtunk volna hazamenni a víz miatt.Akkor is mellé mentetek a töltésnek s mi csak azt láttuk, hogy már a vízbenvagytok, és te erõsen tempózol. Ebbõl láthattuk, hogy mély a víz. De az elmúltszilveszter éjszakáján is megjártuk már a lovammal. Jóval éjfél után indultunk elakkor is Penkertéktõl, Székelyhídról. Sötét volt nagyon. Egyszer feltûnt nekem,hogy még mindég megyünk, pedig már otthon kellett volna lennünk. Már kezdettkissé világosodni, akkor vettük észre, hogy a tanyánk alatt levõ laposon körbe-körbe mentek a lovak legalább vagy másfél óra hosszat. Ezért nem érkeztünkhaza. Gondolta megint Kiss Miklós, hogy a kocsis is biztosan elaludt a bakon a jószékelyhídi bortól, mert neki észre kellett volna vennie a kanyarodásokat.

Ilyen vendégjáráskor a kocsisok a konyhában szoktak együtt étkezni. Minélnagyobb rangú volt a gazdája, annál díszesebb és nagyobb szájú volt a parádés-kocsis. Papp Szász Lajos székelyhídi birtokos, királyi kulcsos kamarás ranggalbírt, egyházmegyei fõgondnok is volt, akinek a legrangosabb parádéskocsisa volt.

124

Igazi népi tehetség volt. Nagyon elõkelõen tudott viselkedni, mintha grófi ivadéklett volna. A többiek áhítattal hallgatták a beszédét s az adomáit. Az Oroszékbaráti körébe nem szokott soha járni Papp Szász. Engem egy alkalommal egyház-megyei ügyben küldött hozzá a fõnököm, aki egyházmegyei fõjegyzõ volt.

Visszatérve a vendégségre, a vacsora általában nem szokott hosszúra nyúlni.Bár jó étvággyal evett mindenki, de kevés borozgatás és beszélgetés után hamarasztalbontás volt. Bár a téli esték hosszúak, dehát reggelre mindenkinek dolgavan otthon, haza kellett menni bármilyen sötét az éjszaka. Megszokták õk márezt. Míg az asztalt leszedték a cselédek, az asszonyok kivonultak a szép kisszalonba, a férfiak pedig állva beszélgettek. Aztán a házigazda elõvette a hegedûjétés kezdte játszani a vendégek kedvenc nótáit, amíg a hangulat oda emelkedett,hogy a vendégek sorban táncra kérték a fiatalabb háziasszonyt, mi pedig dalolnikezdtük a jólismert nótákat. Én eleinte csak dúdolgattam a muzsikáló fõnökömmellett, míg rám nem szólt: Ereszd csak ki a hangodat, Vilmos fiam. Mikor mármindenik vendég eltáncolta az elsõ táncot a háziasszonnyal, akkor következtemén utoljára. Oroszné a jó hangulatban kissé bizalmasabban tette vállamra a kezét,majd így szólt: Látta ugye tavaly a Kiss Miklósék lakását? Bizony a miénk olyanszegényes az övék mellett. Ugyan – feleltem –, tetszett már látni a cselédek lakását,azok a szegények. Nem mertem mondani, hogy én is „olyan” boldog lennék ebbena lakásban, mint Orosz Lajos, amikor idekerült. Oroszné azt sajnálta mindig,hogy csak náddal volt fedve a nagy épület. Az õ édesapja akarta így, tudván, hogymi a nagy elõnye télen és nyáron a nádtetõnek. Igaz, mûvészien volt befedve,befonva érdekesen a gerinc és a sarkok. Népmûvészeti munka volt. TáncközbenOroszné megint megszólalt: Ugye Balaskó – sohase szólított a keresztnevemen –maga tisztelettel néz reám?

– Tisztelettel és hódolattal! – próbáltam udvariasan felelni és egy árnyalattalerõsebben lendültem a táncba. Általában csárdást és tangót táncoltunk. Márnagyon jó hangulat volt, amikor Kiss Miklós vette át a hegedût a házigazda kezébõl.Csodásan tudott muzsikálni. Olyankor én már nemigen táncoltam, csak õtbámultam. Így történhetett, hogy egyszer csak Mártonné, a bájos, fiatalnak látszóasszony, a két kezével magasra tart egy félig telt borosüveget és azzal táncolt.Hirtelen észre tértem és tánclépésben siettem eléje, hogy elvegyem a tréfa élét.Hálás volt. Szeretett nagyon táncolni. Fiatalabb volt mint a férje és elsõ unoka-testvérek voltak. Mikor a nagyobbik fiú, Micuka, nem tudott jól tanulni, mindégfélt, hogy ez a rokonházasság miatt van. Katolikus lévén ezért minden reggelmisére járt, hogy megnyugodjék.

Nagyon jól telt tehát az este. Ezek a szûk baráti összejövetelek mindég nagyonkedves, finom, igazi úri mulatságok voltak. Orosz Lajos is, mint aki valóban otthonérezte magát, mindent megtett, hogy a vendégek jól érezzék magukat. Szépcsengésû, magas tenor hangján most is elénekelte kedvenc, borongós nótáját: „Nemvaló bokréta gyûrött süveg mellé, Nem való gazdag lány szegény legény mellé...”Tánc után mindig a bal nadrágzsebébõl kotorászta elõ zsebkendõjét, hogymegtörölje izzadó, magas homlokát. A vendégek hosszú tapssal jutalmazták aházigazdas nótáját és Szent János áldását itták utána.

A felesége, Erzsike néni – én mindég Nagytiszteletû Asszonynak szólítottam– olyankor lopva kicsit sóhajtott és magában azt mondta: „Lajos, Lajos, vannakemlékek melyeket nem lehet elfelejteni, akármilyen nagy is volt a szerelem”.

125

A hangulat csúcspontján Kiss Miklós rákezdte a muzsikával a népszerû biharinótát. Nem az õ nótáját, az övé finomabb és bonyolultabb volt. Ez a lelkesedésnekés a visszafojtott lázadásnak a dala volt: „Azért, hogy én bé vagyok sorozva, Nefélj rózsám, nem leszek katona, Elég nagy a bihari határ, Magam leszek benne abetyár, Mégse leszek a császár katonája”. A nagy épület csak úgy rengett a harsogóhangorkántól. Régi nagy érzések viszhangja ez a lelkek elrejtett mélyébõl. Ez abihari lélek inkább vállalná a futó-betyár sorsot, minthogy éljen a kegyetlen sorssúlya alatt. De nem teheti. Meg van már törve. Csak a remény élteti, amely mostis kirobbant a hatalmas termetû ifj. Márton Sándor ajakán: „Nem kell puska, seágyúgolyó, Elég lesz a nadrágporoló!” Csak ennyi, ugyanúgy, mint a Kiss Miklósékestélyén. Aztán megtorpant kissé a hangulat. A Komoróczy-tanya jó félreesõ helyvolt. Nem kellett félni a cselédségtõl. Azért a sokat tapasztalt lélek meghökkent,nehogy túl sokat áruljon el, a nem is nagyon rejtett érzésekbõl. Mintha valaholmegroppant volna a hangulat gyémánt kupolája és összeomlott. Haza kell mármenni! Vár otthon a kötelesség. Ez a kisebbségben élõ nemzedék már nem menttúlzásokba, nem esett kicsapongásokba. Kötelességtudó lett. De milyen igaz szívbõltudhatott ez tombolni örömében a negyvenes években, hogy csakhamar bele-zuhanjon a menekülés, a mindent itthagyás szomorú, sötét éjszakájában. Akkorén már nem voltam közöttük. Köd elõttem, köd utánam, bihari dzsentrik, érmellékikedves, nemes urak!

Mikor áthelyezést kaptam és készültem elköltözni Érkeserûrõl, a fõnökömfeleségestõl bejött a tanyáról a parókiára. Nem a megszokott sárga kocsin jöttek,hanem a Nagyasszony használatára fenntartott fekete lakkos díszhintón. Márakkor nem élt a kedves Nándin néni. Mikor véget ért a távozásom tiszteletéretartott terepszemle és visszaültek a hintóba, a Nagytiszteletû Asszony kihajoltfelém és nevetve mondta: Aztán ne feledje visszacserélni a párnát! Elhûlve ésleforrázva néztem utánuk. Nem hinném, hogy elfelejkeztem volna a dologról, deerrõl három év óta soha egy szót se szóltak.

Mikor odakerültem e tágas, nádfedeles falusi parókiára, hamar jól körül-néztem. Egyedül laktam ott, a fõnököm már évekkel azelõtt kiköltözött a tanyáraés onnan járt be szolgálatra. A parókia közepén volt az én szobám. Most szépen bevolt rendezve részemre, de eredetileg pitvarnak volt építve, nagy, ún. sátorosszabad kéménnyel. A fõnököm modernizálta. Ebbõl nyílt jobbra a hatalmas falusikonyha, amelynek még a jó széles tornácról is volt bejárata a cselédek részére.Balra nyílt a nagy lakószoba, s abból még egy kisebb szoba. A tornác bal végébenvolt az iroda. Az egész épület kelet-nyugati irányban, keresztben feküdt egy saroktelek közepén az elejével délnek. A telek utca felõli részén virágos kert volt,gruppokkal, díszbokrokkal, a hátsó felén pedig istállóval, valamikor méhes ésgazdasági udvar volt. Egyedül lévén, mindent jól szemügyre vettem kívül-belül.A mellettem levõ nagy szoba ajtója elé volt állítva egy nagy ruhás szekrény. Eztén félretoltam és beléptem az üres szobába. Egy ágy és asztal volt benne csupán,az ágyon pedig hat darab, duzzadásig tömött pehelypárna. Késõbb hallottam aharangozónétól, hogy a fõnököm édesapja lakott itt öreg korában és itt is haltmeg. Ezért maradtak itt a szép párnák. Mindezzel nem törödvén, egy párnátelcseréltem használatra az én szegényes kis párnám helyett. Az én kis párnámat

126

a lábamhoz helyeztem, a kis dunyhámra nyomatéknak. Így aludtam évekig. Hátezt a párnát említette föl búcsúzáskor az én fõnökném. A száz párnából bizonyegyetlen egynek sem szabad hiányoznia ! Még búcsúajándék fejében sem. Mertkell az 500 holdas tanya mellé valamennyi párna. Emígy füstölgött magában azén megsértõdött szegény fejem.

Az idõs Komoróczyné szomorú sorsa pedig úgy fejezõdött be, hogy amikormár egyre indulatosabb lett az agyérelmeszesedése miatt, egy veszélyesebb civódásután a fõnököm, hogy, hogy nem, egyszer csak bevitte Nagyváradra egy ideg-szanatóriumba. A lánya eleinte sokat siratta, de aztán belenyugodott, hogy jobbanvan ez így. Nem telt el hat hónap sem, egszer csak jött az értesítés, hogy meghalt.Akkortájban már minden délután kint voltam a tanyán, s így jelen voltam mikoregy alkonyatkor kihozta a lovasember a postáról a táviratot. Megrendítõ volt látnia lánya kétségbeesését. Ezt nem akarta, ezt nem így gondolta. Ilyen hamar.Azonnal befogattak és az érselindi állomásról vonattal bementek érette Nagy-váradra. Másnap hazahozták és innen a kedves tanyájáról temettük el e buzgókatolikus vallású nagyasszonyt. A református lelkipásztor házában felzendült aCircumdederunt. Rengetegen voltak. A környékbeli földbirtokos családok mindeljöttek a legszebb hintókkal, parádés lovakkal és díszruhás, fekete strucctollaskocsisokkal, majd megindult a gyászmenet a falu szélén levõ római katolikustemplom felé. (A másik templom a falu közepén volt, mellette ártézi kuttal, a miparókiánk elõtt). A templomban újra felravatalozták Komoróczynét. Alig fért be arengeteg nép. A közkedvelt fiatal pap, Dunay Miklós búcsúztatta a halottat: „Arégi típusú, igazi nemes Nagyasszonyok közül temetünk most egyet. A kedvesNándin néni nincs többé.”

Mélyrõl feltörõ, nagy zokogás töltötte be a templomot. A lelkiismeret szavarázta meg szûnni nem akaró sírással az egyetlen lányát, e váratlan halálért. Késõbbkiszivárgott a hír a cselédség közül, hogy abban a szanatóriumban ahováKomoróczynét vitték, az volt a módszer, hogy a dühöngõ betegekre hideg zuhanytbocsátottak. Néhány ilyen zuhany után tüdõgyulladást kapott az idõs hölgy ésezért halt meg váratlanul.

Aztán elindult ismét a hosszú menet, az eleje már majdnem a temetõnél ahátulja még a templomnál. Mikor a temetõbõl kezdtek hazafelé robogni a hintók,akkor figyelmeztetett az öreg, nyugdíjas jegyzõ, hogy figyeljem a kocsik zörgését.Amelyik kitteg-kattog, az nem igazi gyárban készült, csak amelyik mohog a lovaktrappja után, az valódi.

Érkeserûn épült a környék elsõ falusi kultúrháza. Itt tartották a lakodalmakatis, mert itt mindennek volt helye. Itt nem volt olyan virágzó a mûkedvelõ élet,legalábbis az én idõmben nem emlékszem, hogy lett volna valamiféle elõadás,mert nem volt ki csinálja. A tanítóknak elég volt az iskola nívóját fenntartani és abelmissziói munkában segédkezni. Ennek a kultúrháznak az építése körül azonbanolyan viharok támadtak, amelynek hullámai még az én ottlétemkor is éreztettékhatásukat. A fõnököm ugyanis, a házassága révén földbirtokossá lett és kijelentette,hogy az egy tagban levõ egyházi földeken kívül nem kér egyéb fizetést az egyháztól,de az egyháznak mégis ki kell szolgáltatnia a kötelezõ díjlevelet, nehogy azutódjának késõbb nehézségei legyenek, ha a hívek elszoknak az egyházi köz-

127

teherviseléstõl. Be kell gyûjteni az összes adóhátralékot és õ ezt az összeget azegyháznak vissza fogja téríteni. Hitték is, nem is. Az adóbehajtás miatt sokanmegharagudtak a papra is, az egyházra is... Voltak jó néhányan, akik kitértek azegyházból. A papjuk azonban szavának állott és a begyûlt pénzen megvettek egyközeli telket a fõutcán, majd megkezdõdött azon a telken a kultúrház építéseegyházi közmunkával. A telek és az épület az egyházra lett kebelezve. Még aztsem hitték sokan, azt híresztelték, hogy a fiára iratta. Ilyen volt ennek a falunaka természete. A fukarság is nagyon jellemzõ volt. Reggelenként egy fél liter tejrelett volna szükségem, amikor oda kerültem és egyedül voltam a nagy, nádfedelesparókián. Nem kaptam senkitõl. Tudtam, hogy a kántortanítóéknak nagyon jófejõs tehenük volt. Kértem tehát innen. Nem kaptam. Ebben a faluban hallottamelõször életemben, hogy az értékes tejet a kis malacoknak adták, hogy szépenfejlõdjenek és a piacon értékesebbek legyenek. Ezért nem kaptam tejet atanítóéktól sem.

A templomjavítás, toronybádogozás egyik legkedvesebb eseménye volt ebbenaz idõben a falunak és a felébredt áldozatkészségének szép bizonyitéka. A szervezésa fõnököm dolga volt, de a végrehajtás minden munkája reám maradt. A mester ahíres margittai Jobbágy Sándor bádogos volt, aki a környék templomait javítgatta.Azelõtt nemrég a szalacsit is. Ott ismertem meg és legjobban én voltam mellette,hogy õ kapja meg a munkát. A templomszentelésre Nagyváradról jött el CsernákBéla püspökhelyettes az esperes kíséretében. Itt láttam elõször lovas bandériumot,amit a lelkes legények szerveztek. Heteken keresztül tisztogatták az istentudjahonnan elõszedett sarkantyúkat, nekem is új csizmát készítettek ez alkalomra(az én pénzembõl persze) és én is lenge csikós ruhába öltöztem, de csak az estibálra. A bandérium az érselindi vasútállomáson várta a vendégeket, de elin-duláskor a hintók és kocsik elõtt olyan port csináltak, hogy hátra parancsoltákõket. Este szomorúan panaszolták el nekem. Életemben most láttam ilyengyönyörû lovakat, pedig a szalacsiaknak is szép lovaik voltak.

Talán ettõl a báltól kezdõdött el az a gyakori dalos mulatozás, amelybe olynagyon belemerültünk. Az elõkelõ földbirtokosi szórakozó kör mellett volt a falubanegy belsõ kis társaság. A fõ vezetõje egy nyugdíjas falubeli jegyzõ, Király Béla volta családjával együtt, felesége, legényfia, meg a mostohafia családjával, a jegyzõ,akinek debreceni rokon lány volt a felesége román létére, Fehérné özvegyasszony,meg a tanítónõk. Majdnem minden este nagy dalolást csaptunk, legtöbbször anyugdíjas jegyzõék lakásán. Ekkor gyarapítottam újból nótatudományomat, fõlega Fráter-nótákból. Egykor ugyanis sokart járt itt az érsemjéni Fráter Lorándnótaköltõ. Errõl lett nevezetes a jegyzõék borpincéje, hogy abban is mulatott,dalolt és hegedült Fráter Loránd. Ez a pince a nagy rét nyugat felõli partoldalánelhúzódó nagy szõlõhegyen volt. Ezen a dombon keresztül kell Érmihályfalváramenni. De az addig elterülõ rét és kaszáló olyan vizenyõs volt, hogy nagy esõalkalmával már alig lábolható tóvá változott az egész. És olyan sár lett, hogy azúton négy ló húzta el a kis, könnyû tanyai kocsit is, amikor a fõnökömmel errejártunk. Ezen az úton majdnem elvitt engem is az ár. Érmihályfalváról jöttemhazafelé egyedül s már késõ lett, mire a falu határához, a dombhoz értem.Napközben óriási esõ volt és Selind felõl betört az árvíz. Egy helyen már nem

128

tudtam tovább menni. Térdig álltam a csizmámmal a sárban, s elõttem egyméternyi szakaszon zúgott keresztül a víz. Szorult helyzetemben egy közbeesõfûzfabokor tövébe ugrottam s így sikerült még egy ugrással átmenekülnöm aveszélyes helyen. A csizmám annyira rádagadt a lábamra, hogy hátul, a varrásnálfel kellett vágni a szárat, hogy lejöjjön a lábamról. Másnap lázas lettem s egynapig feküdnöm kellett. Meglátogatott a kedves, jó barát, a római katolikus kolléga,akivel Mártonéknál is nagyon sokszor találkoztunk, Dunay Miklós. Azelõttnemsokkal történt, hogy egy este együtt jöttünk haza Mártonéktól és hajnaligbeszélgettünk egyházi dolgokról, járkálván a két parókia közötti utcán, oda ésvissza. Tõle hallottam azt a régi érkeserûi történetet is, hogy egy vadászatalkalmával kereste az egymással való találkozást két vetélytárs, egy szép asszonymiatt. Egy erdõ szélén szembe is állottak egymással, puskával a kézben. Az egyikodaszólt a másiknak: Háromig számolok és akkor lövök! Aztán számolt: Egy! – demár lõtt is, a másik pedig holtan esett össze.

Volt az érkeserûi legényeknek egy esti szórakozásuk. Létrával jártak azablakok alatt és beleskelõdtek mindenütt. Az egyik tanítónõ sokára vette eztészre, vagy talán figyelmeztette jóindulattal valaki, hogy ne vetkõzzön le egészenlámpavilágnál. Egyszer nekem is azt mondta az öreg jegyzõ: Te Vilmos, rosszulfirhangozol. Erre észbekaptam én is és nem vetkeztem s feküdtem le lámpafénynél.

Nevezetes éjszakánk volt abban az idõben, amikor a határ mentét katonáklepték el és erõdöket készítettek. A mi falunkon kissé feljebb, a kiskereki dombokalatt folyt az erõdítés. Egyik éjjel a jó bortól megrészegedett tisztek lövetni akartáka mi falunkat, hogy micsoda falu az ott kívül az erõvonalon, a „senki földjén”. Mia két határvonal közé estünk a mocsarak közt. Csak a józan közkatonák mentettékmeg a helyzetet. A másik éjjel meg bejöttek a tisztek mulatni a mi falunkba. Kéttiszt állítólag ott aludt a szép, piros arcú katolikus tanítónõnél. Akkor tájban kétszerelmes pár volt a faluban, akik után leskelõdtek és suttogtak a falusiak. Azegyik pár a román állami igazgató-tanító és a r.k. kántortanítónõ. Mikor megtudtaa tanító a tisztek látogatását, felbõszülten rohant a kedveséhez és óriási vesze-kedést csaptak. A tanító elmondta minden rosszfélének a kedvesét. A lány sírvafelelte: Akkor nem voltam rossz, amikor magát szerettem?! A román tanító melléaztán rendeltek egy kis fekete regáti tanítónõt. Nemsokára össze is házasodtak.

A másik fiatal pár mi voltunk, a kis református tanítónõvel. Addig mulatoztunk,amíg komoly udvarlás lett belõle részemrõl. Hiába akartam én hivatásomhoz illõszent életet élni. Duzzadó erejû fiatal voltam. Szerelmes lettem. Aztán csalódtam.Minek részletezzem. E teremtett nagyvilágon úgyis ezt tudják a legtöbben.

Eltávozásom elõestéjén egyedül ültem a már besötétedett szobában, lámpátsem gyújtottam. Tudtam, hogy aznap szüret volt és a szõlõben együtt van és bútfelejtõen újra mulat a régi társaság. Mindenki ott volt. Egyszer csak az ablakomalatt dal zendül fel. Szerenádot kaptam. Utoljára az a kedvenc nótánk csendültmeg halkan: „Repülj, repülj, árva madár, A rózsámhoz keletnek, Hisz az õszifellegek is arrafelé sietnek, Meséld el, hogy mi hír nálunk, Hogy meghalok, haelválunk. Repülj madár keletnek. Meséld el, hogy árva lettem. Árvák lettünk,mind a ketten. Repülj madár keletnek.” – Én lámpát se gyújtottam, ki se mentem.

129

Aztán csend lett és nagy-nagy sötétség. Ebbõl a sötétségbõl már csak a messzinapkeleten, a Máramarosi-hegyek között kelt fel a Nap.

Érkeserûtõl jó messzire, napkeletre van az édessé vált Máramarossziget.A néhány év múlva kitört második világháború megrostálta az érmelléki

népeket is. A földbirtokosok minden vagyonukat elvesztve, menekültek a viharban,ahova lehetett. A fõnököm is semmi nélkül, idõs fõvel beállt káplánnak a bagaméripap mellé, hogy közel maradjon egykori birtokához. Nagyobbik gyermeküket, azaranyos, jókedvû Hajnalkát Pestre menekítették. Ott egy bombatámadáskorelvesztette az egyik karját. Még õ vigasztalta kesergõ édesanyját: Enélkül tudokén még táncolni! Egy másik bombázáskor aztán elpusztult. A másik gyermekük,Nándi katona lett, majd fogságba került. Mikor onnan hazajött, egy semmivelsem törõdõ, fásult ember lett. Kissé magához térvén bekapcsolódott az akciókatholika mozgalomba. Bizonyára a buzgó nagyasszony szelleme érintette meg.

Márton Sándorék Debrecenben húzódtak meg és fuvarozással keresték amindennapit. A két fiuk, az egykori tanítványaim, daliás, magas ifjak lettek. Aháború alatt sikerült együtt katonáskodniok. Már visszavonulóban voltak, amikoregy tiszai átkelésnél bombatámadást kaptak. Egyik fiú már a túlsó parton volt,mikor még a repülõk bombáztak. Aztán hiába várta a bátyja érkezését. Késõ estigszaladgálva a parton, hívta, kiabálta kétségbeesetten a testvére nevét. Eltüntsok száz társával együtt a Tisza hullámaiban.

Kiss Miklós egy darabig még Érmihályfalván tartózkodott. Éradonyi cselédeimindenképpen meg akarták védeni. Többször találkoztam vele, mint ottanigimnáziumi igazgató. Barátilag nagyon kedves volt hozzám és kölcsönösenbiztattuk és erõsítettük egymást. Késõbb a Dunántúlra került egy állami gazdaságélére, mint kitûnõ szakember.

Érmihályfalván találkoztam egyszer volt fõnököm feleségével. Már akkorelvesztette leánykáját, hadifogságban levé fiáról semmit sem tudott. Elásottezüstnemûjét akarta átvinni a határon, de elkobozták tõle. Keserûen mondta,igazi keserû szívvel: Látja Balaskó, mi lett belõlünk! Soha nem szólított kereszt-nevemen. Engem már nem nagyon érdekelt a sorsa, mint ahogy õt sem az enyém.Eszembe jutott egy régi karácsonyi este a Komoróczy-tanyán. Kislányuk nemrégjött haza, ahogy õ szokta mondani: „A kislányokból nagylányokat nevelõ” debreceniDóczy-intézetbõl. A karácsonyfát díszítettük együtt. Édesanyja körülöttünk jött-ment és árgus szemekkel vigyázott, nehogy történjék közöttünk valami. Óh,hányszor kellett keresztülmennem a hálószobán, ahol édesen aludt ez a szépgyermek. És nem történt soha semmi. Azon a karácsonyon kaptam a családtólegy hímzett kispárnahuzatot. Debrecenben csinálta a kislány kézimunka órán.Ma is megvan. A legalján egy díszítés két karjából hiányzik az egyik. Még nevetvekérdezték azon estén, hogy nem veszek észre valamit a kézimunkán? Nem vettemészre. Na akkor jól van. Csak akkor figyeltem fel, amikor sokára meghallottam,hogy a kislány elvesztette karját a pesti bombázások idején.

Egy adoma is van a keserûiekrõl. Vásárban megkérdik az egyik embertõl:hová való kend? Én Érkeserûbe. Hogy hívják kendet? Keserû Jánosnak. Mit árulkend? Tormát! – Keserû akkor magának az egész élete ! – hangzott a vélemény.

Nomen est omen – hangzott az egykori latin közmondás. (1983. október 1.)

130

III. RÉSZ

A tél

Az érmelléki tél már olyan, mint az alföldi. A közeli Nyírség felõl szabadonrohanhat be az északnyugati szél, fergeteget vagy hóvihart hozva. A metszõ pusztaiszéltõl néha lehull a varjú a levegõbõl és leesik a kis madár a lombtalan ágról.Ilyenkor „ugrik a nyúl”, ahogy mondja a nép, hogy esztelen vágtában próbáljafelmelegíteni kihûlõ vérét.

A mocsárvilágban csend és fagy van. Isten tudja hova lett a rengeteg lármás,vízimadár. Csendesek a nádasok. A csikaszt, a réti farkast már régen kiirtották abetyárok, mert kellett a hája és a bundája. Ha a betyár bekente a csizmájátfarkaszsírral és felvette a hátára az úgy-ahogy kikészített farkasbõrt, mehetett atanyákra nyugodtan, nem kellett félnie a kutyáktól. Mert a farkast, ha láttákszemtõl szembe vicsorogni, mint õket, neki mentek ezek a bátor kutyák, de adöglött farkas szagától a legvadabb kutyának is inába szállt a bátorsága és szûkölvebújtak el, nem bánván akármi lesz a gazdájukkal. Ki tudja mit éreztek, milyenelképzelhetetlen veszélyt és mire gondoltak.

Ám ha lehullott a nagy hó és a csengõs szánok végig mehettek az utcán,meghavazott, sikoltozó fehérnépekkel, akkor a télnek is megvolt a maga varázsa.Csak a szegény didergett rongyos ruhájában és dugta a kemencébe a csutka-hulladékot, az „íziket”, vagy szalmát, ha kuporgatott eleget a nyáron. A szegény-legények, a bujdosók is ki tudja merre húzódtak. Itt nincsenek erdõk, széltõl védõrengetegek, mint a hegyekben. Legfeljebb az elterjedt szúrós akác a házak körül.A felsõ határban, messzire látszott egyetlen fa, a „nagy körtefa”, amelynek lombosnagy ágai között valamikor egész nyáron rejtõzködött két szegénylegény. Télennincsen már lombos fa sem, csak avar és dunyha alatt szunnyadó halk remény.

Érmellék vidékén, tudomásom szerint, nem volt olyan nagy szegénység, seSzalacson, se Érkeserûn, ahol a dolgos ember nem tudott volna teremteni magánakmenhelyet, családi otthont, ahol meghúzódhatott asszonya mellett és gyer-mekeivel. Van azonban egy olyan fajta tél, amelybõl nem várunk már tavaszt.Amikor a reménnyel együtt több minden elhervad. Amikor a külsõ ember erejemegtörik és a belsõ embernek sincs már ereje megújulni. És ez meglátszik azemberi test meghajlásán, ereje, képessége megfogyatkozásán, ráncossá válik azarca és megfehéredik a haja. Az ilyen emberre mondja a molnár, hogy „lisztes letta haja”. A költõ meg azt mondja: „A tél dere megüté fejemet.”

Nagyon hideg tél volt 1958 decemberében a nagyváradi börtönben. Mégremegett akkor a hátsó felünk, nemcsak az enyém, hanem a többi társaké is, úgyelverte rajta a port a katonai törvényszék. De hogy kerültem én ide? Hiszencsaknem két évtizede is volt már annak, hogy elmenekültem az Érmellékrõl aMáramarosi-hegyek közé?! Akkor még ifjú és erõs voltam, most pedig összetört ésmegfehéredett hajjal ténfergek. Hat hónap alatt megõszültem. Micsoda erõ az,amelytõl a feldobott kõ is visszahull – „százszor is, végül is!” – Így húzott engemvissza akaratlanul is érmelléki szülõhazám. Úgy látszik szüksége volt rám. Amásodik világháború végeztével, a történelmi elõzmények miatt, annyira forrott,

131

sustorgott és kitörni készülõdött a bosszúállás ördöge, hogy csak alkalomra várt.És erre az alkalomra szívósan szervezkedett, tanácskozott bezárt ajtók mögött ésgyûjtögette, szaporítgatta az áldozatok listáját. Nem történt véletlenül semmi.És sok minden akaratunk ellenére történt. Tudtuk jól, hogy az érmelléki határokmentén nem szünetelt egy pillanatig sem az immár láthatatlanná vált háború, ittnem volt békekötés, csak a bosszú lihegése. És mégis elhagytam én is az addigvédelmezõ máramarosi bérceket és eljöttem haza meghalni és magammal hoztamcsaládomat is, ahelyett, hogy otthagytam volna. Féltett kincse volt az érmihályfalvipapnak az általuk teremtett „polgári iskola”, tíz nagy érmelléki községnek azegyetlen középfokú iskolája. Annak kellett egy vezetõ az elmenekült vezetõkhelyett, s én lettem ez az áldozati bárány.

Talán itt sok mindent kellene megörökítenem az érmihályfalvi, ún. „tehetségesgyermekek internátusáról”, s egyéb kulturális életrõl, e központ jelentõségérõl,de most csak röviden említem ezeket. Most erre nincs idõ és erõ.

Hiszen már két napja egyedül vagyok. Lábamon, kezemen nehéz vasbilincs.Mikor ide érkeztem és a folyosó végén leültettek a cementre és elõjött egy cigánykovács ezekkel a rozsdás, vastag vasakkal, s kezdte felnyittolni a lábamra, azthittem csak álmodom vagy elájulok. Láttam én ilyen láncos bilincseket valaholmúzeumban vagy csendõrlaktanyákon, de nem gondoltam, hogy ezek nem mentekmég ki a divatból, sõt, még én fogom viselni. Ha meglett volna még a régi dalolókedvem, új nótám lehetett volna az a régi: „Nem loptam én életemben... Mégisrám verték a vasat, Babám szíve majd meghasadt!” Csak most értettem én megazt, hogyan verik rá a vasat az emberre, akárcsak a régi betyárokra. Bár az otthoninadrágom szárát rácsavarta a kovács a bokámra, s így verte rá e ráfvasat, mégishideg volt. S pár hónap múlva elvágta, elnyûtte a nadrág szárát. A kezünk egyhétig hátra volt bilincselve, de mikor a kézfej megdagadt, elõre vették és T alakúlánccal az alsóhoz kapcsolták úgy, hogy a két kezet csak középmagasságig lehetettfelemelni.

(Ezekkel a láncokkal közben egy érdekes dolog dolog történt. Minden nap atisztálkodási program alkalmával az õr leoldotta jobb kezünkrõl kulccsal a bilincset.Egy alkalommal a program után Kálmán csuklójára lazábban kapcsolta fel abilincset. Erre mi nem figyeltünk fel. De másnap reggel az õr, minden továbbinélkül a Kálmán jobb kezérõl erõvel lehúzta a bilincset, úgy hogy a bõr is majdnemlejött. Kálmánnak aránylag olyan kicsi kézfeje volt, hogy ezt megtehette. Ekkorránk kiabált: Ti biztosan éjjel lehúzzátok a bilincset és úgy alusztok. Többet nemmondott, de késõbb az öreg raboktól megtudtuk, hogy szabály szerint csak egyhónapig tarthattak volna T láncban bennünket, de ezzel az indokkal még egyhónapig meghosszabbíthatták.)

Ilyen körülmények között maradtam egyedül. Éjjel különösen hideg volt. Egyeltört ablakszemet fakéreggel foltoztam be, ahogy tudtam. Éjszaka pedig valahogylevonszoltam a felettem levõ ágyról a szalmazsákot és a két szalmazsák közébújtam. Egy napig olyan voltam mint az alvajáró. Lassan magamhoz tértem.Kezdtem gondolkozni. Két nappal ezelõtt még hárman voltunk. Sass Kálmánnalés Hollós Pistával. Azelõtti napon, december 3-án közölték mindhármunkkal a„halálos ítéletet.” Csak bejöttek négyen a cellába, két tiszt, a grefa és a szolgálatosörmester. Egy tenyérnyi lapot adtak sorban mindegyikünk elé, elébb Kálmán elé,aztán Pista és én következtünk. Ez volt a „nagyság” szerinti sorrend. Mi olyanélhetetlenek voltunk, hogy nem is tudtuk mi van a papírra nyomtatva vagy gépelve,

132

sohse emlékeztem semmiféle paragrafusra, amelyen az ítélet alapult, csak azt azegyet láttuk elködösült szemmel: „pedeapsa de moarte” (halálbüntetés). Alá kellettírnunk és azzal elmentek. Még aznap valami kegyelmi kérvényt kellett megírnunkkint a folyosón, egy asztalnál. Mivel a másik kettõ nem nagyon tudott az államnyelvén, én írtam meg mind a hármat. Mindenik diktálta, amit jónak gondolt asaját mentségére. Aznap este kettõnket, Kálmánnal kivittek egy raktárféleszobába, ahol sok csomag volt összehányva. Ki kellett keresnünk a magunkét.Kálmánnak nagyobb kofferje és rákötve jó nagykabátja volt, nekem néhány ingemcsupán. Kálmánt csaknem egy évvel azelõtt, karácsony idején tartóztatták le,engem csak a következõ év májusában, ezért nem volt velem meleg ruha, csakegy hosszú, szürke lódenkabát. Mire visszavittek a cellánkba, Pistát sírva találtuk.Amiatt sírt, hogy minket biztosan elvisznek, s õ itt marad magában. Talán mikegyelmet kaptunk, õ pedig nem. Õ tudta, mire alapozta ezt a feltevését, mi csakévek múlva sejtettünk meg valamit a társak beszéde alapján. A következõ reggelen,(ez tegnapelõtt reggel volt) a felkelési idõ után, nyílott az ajtó kettõs lakatja, nagyrobajjal a két tolózár és bejöttek hozzánk többen, tiszt és a szolgálatos gárdian.Félkörben állítottak maguk elõtt az elõírt pozícióban, láb széjjel, kezek fél-magasságban emelve, ahogy a láncok engedték. Ezután a neveket szólították:elõbb Kálmánt, kivitték és bezárult az ajtó. Azután visszajöttek. Minket kettõnketvalahogy összetévesztettek. Persze ketten voltunk papok Kálmánnal, Pista nemvolt pap. Erre ment a dolog. Akkor háromszor mutattak reánk és háromszor kellettmondanunk a nevünket: Hollós – Balaskó, Hollós – Balaskó, mikor harmadszor iselmondtuk, az egyik tiszt rámutatott Pistára, és azt mondta: Ez az! Kivitték Pistát,becsukódott az ajtó. Értem nem jöttek vissza. Hallottam és figyeltem jól, hogymikor kivittek egyet, a keresztfolyosónál levágták a bilincset a lábukról. Azutánmély csend lett. Ijesztõ, bénító csend. S akkor én sírtam keservesen, hogy egyedülmaradtam, én lettem egyedül az áldozat.Dehát miért? (Sohasem éreztem az egészidõ alatt bûntudatot, mert nem volt miért.) Nem a magam sorsa fájt, hanem azenyéim sorsa, az ártatlanoké. Valakinek itt áldozatnak kellett lennie, valakikért,ki tudja miért. Miért volt ez az egész nagy rendezvény két hónappal ezelõtt,pontosan október 6-án, azon a történelmi nevezetességû napon, csak mi nem13-an hanem 31-en voltunk. Kísértetiesen világos kezdett lenni a helyzetünk, ittmártírok kellettek valakiknek és csináltak mártírokat. Mint ahogy még régebbenmondta az egyik õrmester: Ti ennyit csináltatok – s mutatott a két tenyere közöttegy arasznyi helyet, s mások ennyit csináltak belõle: és széttárta a két karját.Akkor történt, hogy a perkezíció alkalmával széthányt holmimból felvett egy fehérzsebkendõt és szétnyitva, letakarta vele a fejemet. (A régi napkeleti zsarnokoknálvolt az a szokás, hogy a halálra jelöltek fejét letakarták. De újabban az akasztófaalá állított elítéltek fejére is kendõt borítottak, s úgy tették nyakukra a hurkot.)Õ már akkor tudta elõre ezt a napot.

Lassan oszlik agyamról a kábultság köde. Sokat tanultunk valamikor az áldozattörvényérõl. Valahonnan messzirõl jött ez az emberrel. Õsi gyakorlat ez. Áldoz azember valami ismeretlen, rettenetes erõ elõtt, hogy megmentse önmagát. Áldozzaelsõ zsengéjét mindenébõl, juhaiból, gabonájából, gyermekébõl. Még saját testénekdarabját is áldozza, hogy megmentse egész testét. Az édesanya áldozza magát,hogy megmentse gyermekét. A gonosztevõnek is könnyebb meghalnia, ha magátáldozatnak érzi, hogy megmentse a többi társait. Így kívánja az áldozatot a haza,a nemzet, a nép. Ezt kívánja most Érmellék népe Érmihályfalvától Nagyváradig?

133

A múltért vagy jövendõért feláldozza legjobb fiait? Ebbõl az áldozatból akar élni,megmaradni? A mások vétkéért mi hordozzuk a büntetést? Ott kezdõdik az igaziáldozat, amikor mások miatt és másokért hozom. Aki így tud áldozni, az amártíromság szent jegyét hordozza felemelt fején, fehér áldozati fején és homlokán.Hát ilyen áldozatnak kell lennie? Elhagyni mindent, ami e világon drága és szent,hírnevet, megtört földi pályát, családot? S ezért az áldozatért nincs jutalom, csaka reménység, amely elkísér, velünk száll a sírba, hogy vérünk hullása áránmegtisztul és megmarad, megmenekül a nép – „a szent, a kárhozott, a drága!”Érmelléki népem, ki „megölöd a prófétáidat!” Ellenem vádaskodol és tanúskodolhamisan. Az érolaszi gyülekezetem egyik legkedvesebb kurátora azt vallotta akatonai törvényszék elõtt: „Azt mondta a pap, hogy aki belép a kollektívába, azfel lesz akasztva!” Kálmán ellen egyik legkedvesebb érmihályfalvi embere valamivaluta üggyel vádaskodott, amire már akkor amnesztia volt. A többiek ügyét nemis voltam képes számon tartani. Minden kelléke megvolt Érmellék egyik leg-nagyobb Golgotájának. Harmincegy áldozat és ugyanannyi család elképzelhetetlenbizonytalan sorsa, és közöttük, a másik kettõ eltávozása után úgy hittem, én vagyokaz elsõ számú, az egészen égõ, véres áldozat, a halálos ítélettel az õsz fejemen,amelyet mostmár bármely napon végrehajthatnak.

Óh irgalmas szent Atyám, teremtõ Istenem,Aki magadnak teremtetted és elfogadva áldozatnak a bûnös embert, mertgyermeked:Könyörülj rajtam!Megváltó Jézusom, aki véred hullásávaltisztítottál meg egy egész világot,moss meg engemet, tisztíts meg véreddelÉs emelj magadhoz engemet!Örökké áldott Szentlélek Isten,Aki szüntelenül munkálkodol e világban,mint mellettünk levõ örök erõ,Keresd meg az enyéimet és tartsd megÕket, oltalmazó szent erõddel!Nekem pedig adj erõt,Hogy ne kételkedjem, ne csüggedjek,Hitetlenségbe ne essek,Adj erõt ezen a keskeny úton végigmenni egészen,És a szoros kapun átal az örök életre!

Ezután elfogott újra az a különös agyláz! Egy fekete folyadékkal teli üvegetláttam mindég az ajtóm mellett egy polcon, mellette egy kanál, amely az énétkezésem idején mindég leesett és zaja végig csendült a feszült, örök várakozásbanlevõ egész folyosón. Ez még egy régebbi helyemen kezdõdött. Az ajtón belülrõlbádogborítás volt. Egyszer csak a bádogon alakokat kezdtem észrevenni, amelyekmozogni kezdtek. Volt egy fatörzs forma, amelyiknek egyik ága végén egy kismackó himbálózott. Alatta mélység és tenger. Jaj, az a kis mackó, ha még egyetmozdul, leesik a mélységbe. Mégis egyre mozgott és himbálózott. Már fájt a fejem,annyira féltettem és nem tehettem semmit. Késõbb forogni kezdett velem az egészszoba. Addig voltam, amíg ki kellett mennem a szobámból, WC-re vittek napontakétszer. Mikor visszatértem, újból kezdõdött elölrõl minden, a kis mackó féltésétõl

134

az egész szoba mozgásáig. Hát ebbe meg lehet õrülni. Akkor kezdett fehéredni ahalántékom. Az egyik tiszt azt mondta egyszer: „Fordítsa csak a fejét a világosságfelé! Még fehéredik a haja.” Néhány napi szünet után komolyabbra fordult azagylázam. Már a két fiúgyermekemmel kezdtem bajlakodni. A legkisebbik, aleányka, nem jött felém lázálmomban, pedig régen, ha valahonnan hazatértem, õszaladt mindig elémbe és csimpaszkodott a nyakamba: Apa, apa! És otthon is ezsírt legjobban utánam: Mikor jön már haza Apa? Hozzátok haza Apát! A nagyob-bikat lázálmomban addig verték egy léccel, amíg eltört a lábszára. Sebaj, mondták,megjavítjuk. Összeillesztették a csontot és a lécet szeggel rászegezték hosszában.Na, most már mehetsz! Ment is szegény, de mindég felbukott. Akkor hívtasegítségül a kisebbiket, de az meg ott ült egy ember ölében. S kiabálta a nagyobbik:Nézze, apa, nem akar jönni, nem akar jönni!... De amellett, hogy nem akart menni,mindig engem figyelt onnan, és amit az én fejembõl hallott, azt mind elmondtaannak a bácsinak. Hát ez valami rettenetes volt. Akármit gondoltam, az eszemlegtitkosabb zugait is kikémlelte és elmondta a bácsinak. Nem bírták sokáig, végrebezárták õket egy sötét pincébe, ahol lassan elapadtak. Már csak csont és feketebõr voltak. Akkor addig imádkoztam minde nap, amíg felébredtek és velem együttimádkoztak. Olyan hangosan imádkoztunk, hogy zúgott és dübörgött bele azalagsor, talán az egész utca is. (Késõbb egy-egy józan pillanatomban rájöttem,hogy olyankor a villamos ment el, az dübörgött.) Nem tudom meddig tartott ez alázas állapotom, de egészen beleõszültem. Akkor mondta az egyik gárdián: „Na,domnu Vilmos, már ezután maga Moº Vili lesz!” Alig voltam akkor 44 éves és úgyszólítottak: Moº, Moºule (Öregapó).

Agylázas állapotomban a feleségem képe nem jött elém. Annál többet józanabbállapotomban. Folyton az õ könnyes arca és szemrehányó tekintete égette lelkemet,mintha mindég mondta volna: „Mit tudtál cselekedni, amit én nem tudtam volna?Hiszen mindég együtt voltunk. Hogy tudtál itthagyni minket? Mi lesz velünk!” Svalahányszor õk eszembe jutottak, még évek múlva is, azt mondogattammagamban: Nem gondolkodni, nem gondolkodni! Nem megbolondulni!

Dehát most már vége mindennek. Talán utolsó napjaimat élem a nagyváradibörtönben. És én készen vagyok az áldozatra, a megáldoztatásra.

Harmadnap, december 6., ismét nyílik az ajtó. Nyílik a két lakat, dörren a kéttolózár. Na, most már értem jöttek! – gondoltam. Néhány szempillantás múlva befognak lépni. Nincs sok idõ a gondolkodásra. Aki az égbõl hull alá, úgy olvastam,amíg a földre huppan, átvillámlik az agyán az egész élete folyamata; aki a földönmegy a vérpad felé, talán azalatt az idõ alatt éli át ugyanazt. Láttam már kivégzést,kemény, nagy termetû máramarosi paraszt volt. Felemelt fejjel, dacosan lépkedett,csak mikor a sarokfordulónál meglátta a két bitófát, s az egyiken már lógott atársa, akkor roggyant meg a térde, hogy támogatni kellett. Ha nekem kell mostígy elmenni, elõre elhatároztam, hogy csak egy szót fogok kiáltani: Ártatlan vagyok!Még egy pillantás az ablak rácsára, nemsokára szabad leszek, enyém az örök,boldog szabadság. Most adj erõt, Uram, hogy mehessek a lábamon bátran, mint abihari szabadságharcosok, Rákóczi népe, vagy mint az érmelléki vasravertbetyárok!...

Már bent voltak a cellámban: egy tiszt, csak egy, a grefa és a gárdián. Pozícióbaálltam a csörgõ láncokkal. Ismét egy tenyérnyi lapot tesznek elém, aláírás végett:csak ennyit láttam ködösült szemmel a közepén: „Életfogytiglani kényszermunka”(Muncã silnicã pe viaþã). A gárdián könyökével oldalba bök: „Látod – élet! (Vezi,

135

viaþã!) A grefa meg ezt mondja: „Meg vagy elégedve?” (Eºti mulþumit?) Valamitdadogtam, hogy: Igen (Da). A gárdián tudta, hogy mire figyelmeztet. Én csakolyan voltam, mint a csüggedt ember a makarónival, csak a sötétséget láttam,életfogytiglan elítélve, de a nagy sötétségen túl, valahol, bizonytalan, végtelenmesszeségben, egy parányi fény csillogott, de ez a kicsiny világosság maga volt:az Élet! Látod: Élet! Mostantól fogva csak ezt a fényt nézzed szüntelenül, ezvezéreljen, ez a kicsiny, távoli világosság, ez minden nappal közelebb fog jönnihozzád, s évek, talán évtizedek múlva egészen közel ér hozzád, amíg beragyogjakörülötted egészen a sötétséget, hajnal lesz és felkel a Nap, a te napod és látszmegnyílt ajtót, megnyílt eget, megtalált boldogságot. Addig pedig imádkozzszüntelen és el ne csüggedj!

Elmentek, bezárult az ajtó. Csak magam maradtam és a bilincseim. Mi történt,mi volt ez a jelenet? Kegyelem ! S az a másik kettõ? Akkor azokkal mi történt?Eltüntek, nem láttam õket soha többé.

Mikor néhány nap múlva ismét perkezíció (börtöni kutatás, átvizsgálás) volt,a külsõ õrség egyik tisztje meglátván engem, szabály szerint arccal a falnak állva,hozzám ugrott és meglökött, hogy arcom a falnak nyomódott és rám kiáltott: „Teitt maradtál? Hogy maradtál te itt?!” (Tu ai rãmas? Cum ai rãmas?!) És haragotmutatva távozott.

De attól kezdve irgalmasabbak voltak hozzám a gárdiánok. Úgy éreztem, hogyjobb porciót válogatnak nekem a szegényes ételbõl és a nagyobbik darabot apuliszka kockából.

Még volt egy megpróbáltatásom a füsttel... Addig is volt már egy érthetetlenhasmenésem. Eleinte, egy ideig jó kosztunk volt. Árpakása, tüdõ darabokkal.Kálmán utálta a tüdõt, ez volt a szerencséje, mert keveset evett, inkább a kásából.De neki is lett kisebb baja. Pista falánk volt, még a másikéból is evett. Ezért nemgyõzte járni a „tinettát” (szükségre való, Rózsa Sándor korabeli faedény, alól tágabb,fent keskenyebb dézsa féle, fedél nélkül). Már undorító módon bekenõdött, akkormég nem tudtuk, hogy kell puszta kézzel mosogatni, megtisztogatni. Mikor énéreztem, hogy valami nem használ, igen keveset ettem, mégis bajom lett nekemis. Mikor õk elmentek, Pista már nagyon utolsó állapotban volt. Legyengült éslesoványodott. Egyedül maradván próbáltam kúrálni magamat, de nem volt mivel.A tinettát már nem tudtam egyedül hurcolni, az õr a „plantont” rendelte oda (ez aközbûnözõk közül való napi szolgálatos volt), nekem csak az ajtón kívül kelletttennem. Hallottam, hogy az õr mindég megkérdezte, van e még benne szenny(murdãrie)? Ezután jött az újabb baj. Egy este tüzet kellett raknom a vaskályhában.Kaptam egy marék fát, egy marék tojásszenet és parazsat. Elég késõn volt már,nemsokára lefekvésre szólt a jeladás. Nyugodtan le is feküdtem, örülve, hogynem fogok éjjel fázni. Egyszer csak arra ébredtem, hogy tele van a szobám füsttelés már alig tudok lélegzeni. Mindég csodálatos bensõ, ébresztõ ösztönöm volt. Haifjú koromban szórakoztunk vagy mulattunk és a fõnököm rám bízta a reggeliszolgálatot, ha éjfél után feküdtem is le, reggel felébredtem a szokott idõben,sohasem kellett költögetni. Ez az ösztönöm mentett meg most is, az utolsópillanatban. Rémülten ugrottam fel, a villany állandóan égett éjjel – azonnal láttammi a baj. Kínlódva az ablak magasságába vonszoltam magamat és próbáltamkinyitni a berozsdásodott ablakokat. Nehezen sikerült is és lassan friss levegõtkaptam, de ez nem ment minden lánccsörgetés nélkül. Az õr rám verte az ajtót ésbenézett a kis négyszögletû ajtónyíláson: Hát te mit csinálsz itt? – Mutatom és

136

magyarázom neki a veszedelmes helyzetet: majdnem a füst miatt haltam meg !...Elvigyorodott és becsapta a kis ajtót. Akkor megesküdtem volna rá, hogy ez isszándékos dolog volt, de nem sikerült. Valakiknek mégis örömük telt volna benne,ha sikerül! Az történt ugyanis, hogy a nyárára bedugott füstjáratot se felettem,se nálam nem nyitották ki, s még az alsóbb kályhákból is hozzám ömlött mindenfüst. Valamikor észrevették, hogy e kürtõnyílásokon keresztül létesítettek némikapcsolatot egymással a rabok és spárgával, cérnával, fõleg cigarettát küldözgettekegymásnak. Ezért lett nyáron mindég bedugva. Másnap kivittek ideiglenesen ésmegbontották a falat, majd visszatapasztották. Azután lehetett már fûteni. Deazon az éjszakán fáztam meg legjobban a nyitott ablaknál, a hideg decemberitélben. Nem is éreztem magam biztonságban többet.

Több mint egy hét telt el, de lehet, hogy kettõ is. Egyik délután a rokon-szenvesebb gárdián, a törzsõrmester kinyitotta a kis kémlelõ ajtót, odakönyököltés intett nekem, hogy menjek közelebb. Vasárnap lehetett, mert ünneplõ ruhavolt rajta, mellén arasznyi hosszan kitüntetések jele. Azt mondja nekem: Idehallgass, rólad már le kellett volna venni a láncokat és be kellett volna öltöztetnia rabruhába. Most figyelj ide: reggel, ha jön a tiszt a számbavételkor, így szóljhozzá: Engedje meg, hogy raportáljak valamit: Találtam egy tetût a ruhámon!Ezt mond!, s becsapta a kis ajtót. Azon az éjszakán megint nem aludtam. Vajoncsapda akar ez lenni? Ha megharagszik rám a tiszt, annál tovább rajtam hagyja aláncokat. Mégis bíztam az õrmesterben, de reggel másik volt szolgálatban. Aszámbavétel gyorsan ment, alíg nyilt ki a kémlelõ ajtó, máris becsapódott, s énazon keresztül kezdtem kiáltani a mondókámat. Erre a tiszt visszajött, kinyitottaaz ajtókat és csodálkozva rám nézett. Na, most fog kitörni a vihar, gondoltam. Aszolgálatos gárdián elkáromkodta magát és azt mondta: „Talált egy ördögöt!” (Aigãsit pe dracu!) s tovább mentek.

Még aznap alkonyatkor, dirr-durr, nyilt az ajtó és engem kivittek az udvarra.Az egyik sétálórekeszben leültettek a jeges földre és egy kovács levágta a nehézbilincseimet. Kétszer is súrólta a lábamat a nagy kalapács, amíg a hidegvágóvalszét tudta vágni az acél nittszeget. Bevittek megfürödni egy pincehelyiségbe. Egyhosszú nagy teremben sok zuhanyozó volt, jól esett a meleg víz. Csak egyedülvoltam, sohasem volt szabad másokat látnom. Kijõve a fürdõbõl, az õr kíséretébenbe akartam térni ismét a sétáló rekeszbe, ahol a bilincseim maradtak, de az hátbalökött: Szaladj elõre! Így szabadultam meg majdnem három hónap után avasaimtól.

A ruhám, egy sötétkék szövet anyag, szánalmasan nézett ki, éjjel-nappal bennevoltam. Bejutottam egy nagy folyosóra, amely tele volt emberekkel. Néhányanrámismertek és kezdtek felém suttogni, mire parancsot kaptak, hogy: Fal feléfordulni, s engem beljebb taszigáltak. Egy raktáros leltárba vette ruháimat ésfelöltöztetett vadonatúj, hosszúcsíkos rabruhába. Kaptam sapkát és egy köpenytis. Így lettem igazán rab hosszú idõre. Ettõl kezdve naponta sétálni mehettem,futó lépésben az udvarnak e célt szolgáló rekeszeinek egyikébe. Negyed óra múlvavissza a cellába. A kályhából minden nap parazsat vettem az ivó csupromba ésszüntelenül régcsáltam a szenet, mert a fogságból hazatért sógoromtól tudtam,hogy a vérhast is ezzel gyógyították a lágerben, orvosság hiányában. Lassan megis gyógyultam és táplálkozhattam nyugodtan. Még egy hónapig voltam egyedül.Elmúlt karácsony, el újév is jóval már. Hogy honnan tudja ezt meg a rab, annak

137

csak Isten a megmondhatója. Egyszer valahol láttam kitéve egy karácsonyfát. Aszilveszterestet meg onnan tudtam, hogy lazább volt az õrség és egy szemfülesplanton nyitogatta a kémlelõ ajtókat és a szomszédos cellák kíváncsi lakóinak akérdéseit hordta hozzám, hogy ki vagyok? Kik voltunk és hányan, mikor olyborzalmas lánccsörgéssel vonultunk a folyósón? Én csak szûkösen mertemválaszolgatni e rendbontás alkalmával, hiszen csak nemrég szabadultam meg ahaláltól. Máskor a falon kopogtattak, de még ezt nem értettem.

Nagyon kezdõ voltam még az igazi rabéletre és nagyon sikerült lelkileg-testilegelgyötörtetnem, pedig már hat hónap állott mögöttem. Hogy lehet így élni ezután,mindig?! Csak a négy fal között. Mit lehet itt csinálni? Napról napra jobbanelszakadni a külvilágtól. Eltávolodni végtelen, átléphetetlen messzeségbemindentõl, ami odakint élet, virág virulás és zöld volt. Eltünnek ködös messzeségbeaz arcok, a hitvesé, a gyermekeké, barátoké és ellenségeké. Ebben a zsibbadságbanmár nem boldogságot veszít el, ezek az érzések lassan elsorvadnak, tova tünnek alelkesítõ eszmék, még az imádság is valami zsongító megszokássá válik. Hitem,erõs hitem, megtartó erõm, de elvékonyodott pókhálók lettek ebben a kábítószürkeségben, a négy fal szorításában. És ebben a pincei vak világban lassanfelépül egy különös belsõ élet. Egészen más, mint a külsõ világé. Akár politikairab, mint mi voltunk, akár közbûnös, rablógyilkos, gonosztevõ, itt egybefonódikaz élete, ugyanolyan lesz a minimumra csökkent lét, mint a pólyába csavartkisdedé, s oly végtelen naív is, amely csak várja alkalmas idõben, hogy kap-evalamit; csak a teste minimális mûködése érdekli, s megriad, ha valami zavar állelõ. Ez az örökös nagy rabok élete. Egészen más, aki tudja, hogy egyszer ki fogszabadulni, elõbb vagy utóbb, és készül erre a szabadulásra. Tanul mesterfogásokatújabb gaztettek tökéletesebb, biztonságosabb elvégzésére. De a nehéz rabokbancsak évek múlva ébred az elme, és kezd tanulni valamit, talán nyelveket a másnyelven beszélõ társaktól, naponta öt- tíz szót és milyen elképesztõ körülményekközött és milyen eszközök segítségével?! Aztán lassan beszélni kezd, addig csakerõvel szedik ki belõle a társai: ki vagy, honnan jöttél, mit csináltál, hogy idekerültél? Akkor valamit mond, van aki õszintén, van aki bizalmatlanul mindennap mást mond, míg lassan-lassan kiismerik egymást és a közös sors nyomasztóterhe alatt közelebb kerülnek, megnyílik a szív és barátokká lesznek, akik addigellenségnek képzelték és gyûlõlték egymást. Már kialakult az új, különös belsõélet. Enyhül a magányérzés, már segíteni is tudnak egymásnak. Csak a pusztalét, a létfenntartó dolgokban nincs alkú. Itt irgalmatlan sorrend van. Ez már bõrremegy, az pedig már nagyon vékony és ki tudja meddig kell még kitartson. Aztánévek múlva, valahol, valami okból egészen elvékonyodik valami, a vér már aligcsörgedez és a világot járt nagy hõs, tankcsaták bámult vezére elhalkul. A társakeldugott falat kenyerüket hozzák segítségül s az, szájában a száraz falat kenyérjó ízével, elalszik. A társak még pár napig dugdossák, hogy az õ porcióján isosztozkodjanak, aztán ki kell adniuk. És elviszik, ki tudja hova. Ennyi az egész.

El ezzel a sötét rémlátással. Takarjuk el sûrû fátyollal ezt az életfogytiglanvaló kilátástalan, már nem emberi sorsot. A hideg télben vigasztaljuk magunkategy elmúlt nyár, egy elmúlt élet melengetõ emlékével, amíg el nem ködösül azagy. Most van még idõ emlékezni, boldog idõket felidézni, hátha új erõforrásratalálunk, hiszen nagy szükségünk lesz rá. Egy egész hónapnyi egyedüllét alatt átlehet vizsgálni ezt az egész, eddig megtett utat. Hogyan jutottunk idáig, mit kellettvolna tennünk, hol tévesztettük el ezt az elrontott életet? De nagyon elrontottuk.

138

1939-tõl az 1958. évi tragédiáig elég hosszú és kanyargós volt az út. A nagyvilágváltozások idõszaka volt ez. A második világháború borzalmas viharát már amáramarosi bércek között vészeltük át. Ugyanis 1940 márciusára Máramaros-szigeten kellett jelentkeznem szolgálatra. Kizökkent hát szekerem kereke azérkeserûi mocsarak kátyujából. Mindenféle értelemben is fájó szívvel hagytam ela nádasok mesés szépségû világát. Szerettem volna még sokat barangolni a susogónádak között, hallgatni a vízimadarak zaját, de nem volt erre elég idõm amindennapi elfoglaltság miatt. Az utolsó félévbe pedig minden nap kijártam délbena fõnököm tanyájára és csak reggelenként jöttem vissza a faluba. Örömmel jártamki, bár a fõnököm ezzel megspórolta rajtam a kosztpénzt, de terméketlen idõszaklett ebbõl. Elõzõ évben letettem az utolsó szakvizsgámat és már önállóan ismûködhettem volna, de itt, e helyen erre sem kerülhetett sor. Földbirtokos fõnökömnem biztatott és nem marasztalt egy szóval sem. Elég gyakran hangoztatta, hogya nagy gazdagsága állandóságában nem bízik annyira, mint a parókiája állan-dóságában. Mind a két pozíciójában biztosítani akarta magát. Senki sem gondoltaakkor, hogy olyan nagy világfordulatok következnek, hogy éppen földbirtokosságamiatt kellett az országhatár túlsó felére húzódnia, s így elvesztette parókiáját is.Egyik miatt a másikat. Akkor ott maradhattam volna a parókián, de útravalónélkül, szó nélkül elbocsátott. Késõbb pedig már hiába hívtak vissza a jó embereim,nem fogadtam el hívásukat, nyilvánvaló okok miatt.

Akármilyen árva madárnak is éreztem magam, a csalódás következtébeneléggé megszenvedtem, hogy megtisztulva érezzem magamat és felszabadultérzésekkel szállhassak messze, minél messzebb, napkelet felé.

Nem mentem egészen ismeretlen úton Sziget felé. Osztálytársaim voltak arróla tájról a zilahi Kollégiumban, akik sokat meséltek errõl az útról. Halminálelhagytuk a mi országunk területét a vonattal és csak Hosszúmezõnél tértünkvissza. Közben pedig azon a Tiszaháton robogtunk végig, amelyrõl oly sokathallottunk és olvastunk a történelemben Visk, Técsõ, a huszti, királyházaiváromladékok mind fenséges látványt nyújtottak és hõsies, régi idõket idéztekfel bennünk. Aztán megérkeztünk Szigetre. Mennyi emlékkel volt tele ez a város.Kulturális életének országos híre volt. Az ország egyik legszebb kultúrpalotájaáll itt. Voltak, akik még emlékeztek az ország egyik legelsõ színházára, amelynekdeszkaalkotmányát még pár évtizede bontották le. Még akkor állott a szobraSzilágyi István professzornak, a líceum hatalmas épülete elõtt. Annak a pro-fesszornak, aki Arany János „izaparti hû barátja” volt. Ma is áll még a reformátustemplom sarkánál Lõvei Klára emlékmûve, a leánynevelõ intézetnek egyikországos hírû elõharcosa. S ha végig mentünk a Petõfi utcán a Malomkertbe,egyszerre ragadta meg lelkünket mindkettõnek a lelke, századokon átszárnyalószellemisége: Aranyé és Petõfié. Még néhány ma is áll azokból az öreg faóriásokból,amelyek valamikor itt láthatták õket! Ma is áll a Baróti-kertben az a hatalmasplatánfa, amelynek árnyékában Petõfi is hûsölt, s ma is az õ nevérõl nevezik e fát.(Az egykori hajlékot 1983 tavaszán pusztította el a tûzvész.)

Már ennyi emlék is elég volna ahhoz, hogy egy ifjú ember kipirult arccal lépjenennek a városnak a földjére. Ahogy szerettem a bihari lápok és mocsarak világát,úgy szerettem meg e várost és a környezõ hegyeket, a Szalavánt, a napsugarasgyümölcsös kerteket a meredek hegyoldalakon. Az „alsó” tisztást és a „felsõ”tisztást, amelyekhez annyi kedves kirándulási emlék fûzõdik. A hegyek, az erdõktiszta levegõjükkel magukhoz öleltek, maguk közé befogadtak, meggyógyítottak

139

és betöltöttek erõvel és hittel az eljövendõ idõkre. Sokszor álltam meg annál ahídnál, ahol az Iza folyó egybeölelkezik a nagyobb Tiszával, s együtt mennek továbbcsobogva, emlékeket, titkokat susogva, arra napnyugta felé, amerrõl én jöttem.

A fõnököm is ismerõsként fogadott. A fiaival együtt jártam Zilahon aKollégiumban. A nagyobbikkal együtt érettségiztem. Ebbõl a kíváló tehetségûifjúból késõbb püspök lett, de azt hiszem senkivel sem tudott meghitt pajtás, jóbarát lenni egyénisége miatt. Idõk folyamán neki lett volna legizmosabb lehetõségearra, hogy megrendezzen legalább egyetlen találkozót az egykori diáktársakkal,de ez sohasem történt meg. Reám egyre több munka jutott az új helyemen, abelsõ szolgálat mellett, összesen tizennégy közép és elemi iskolában kellett órákatadnom, de végeztem lendülettel, sokszor erõm felett,

Segítségemre voltak olyan világformáló erõk, impériumváltozások, kitárultúj életlehetõségek, amelyekrõl addig csak álmodozni mertünk. Még fülemben éslelkemben zúg az az üdvrivalgás, mely felhatott az egekig. De lent a mélyben, alelkek legmélyén és a forrongó világkatlanban már kavargott az az örvény, amelyelnyelte az üdvrivalgást talán mindörökre.

Erre a pár évre esett életünk legboldogabb idõszaka. Ezen idõ alatt házasodtammeg, s 1942 októberében már megszületett elsõ fiúgyermekünk. Felejthetetlenidõk voltak. Eléggé a központban laktunk. Itteni szüleinknek öt gyermekük volt.Már négy fiú volt családos, amikor a leány, az ötödik gyermek is férjhez ment.Bár már háborús idõk viharában raktunk fészket, de erõs volt a hitünk az életben,a megmaradásban és nem csalatkoztunk. Az egész család elhalmozott minketszeretetével. De hát nem lehet e földön zavartalan boldogság. Nemsokára láttunkmegvert seregeket visszavonulni a nagy hegyek felõl. Hallottuk az ágyuk dörgésétéjjel-nappal, majd az utolsó csapatok is elhagyták a várost, felgyújtva, felégetveannak egyes pontjait. Majd jött egy másik nép, mint az áradat. Teméntelen sokanjöttek, ellepték az utcákat, az udvarokat, a kerteket. És vittek magukkal mindent,ami útjukba esett, mint az ár. Akkor kerültem másodszor halálos veszélybe. Elõszörtizenöt évesnyi koromban. Szerettem kutakat takarítani, amit mások nemigenszerettek. A legócskább kutakban is lementem, miután a vizet kimerték belõle,hogy kiadjam a sarat és megássam egy kissé a feneket. Volt egy fedett kútunk aszeszfõzdénél. A közepében szivattyú csöve volt leeresztve. Azon másztunk le.Már leértem a fenékre, már kapkodtam a levegõt. Csak térdig érõ víz volt benne,inkább deszka és egyébb hulladék darabokat kellett kitakarítani belõle. Még voltannyi erõm, hogy felkiáltottam. Apám azonnal felfogta a veszélyt, gyorsanleengedte a vedret a kötéllel és én beálltam a vederbe. Nem tudom, hogy rángatottfel, csak mikor magamhoz tértem, ültem a betongyûrû szélén. Akkor aztán papírostgyújtottunk és leengedtük a kútba. Még félig se ért le, már elaludt a papír. Énmár diák voltam és apám is tudta, hogy a lefedett kútban mocsárgáz fejlõdik ésszellõzés híján megûli a kút fenekét. Ebbõl keletkezik a nagy mocsarakban is atáncoló lidércfény. Pár napig szellõzött a kút, s mikor ismét beeresztettük ameggyújtott papírt, még a fenéken levõ deszkadarabon is tovább égett. Akkormár lehetett belemenni.

Mikor tehát a háború frontja rajtunk áthaladt, rövid pihenés, étkezés utántovább indult az elsõ hadsereg. Az indulók a mi pincénkbõl már két kerékpártelõhoztak, a harmadikkal is bajlódott valamelyik, de mire felhozta, szétesett. A jókerékpárok indulásra voltak elõkészítve, hogyha kiürítették volna a várost, mennikellett volna nekünk is a gyermekkel. De erre nem került sor. Én éppen az udvaron

140

jártam valamiért, s mikor meglátott engem az orosz, oda parancsolt és erõsenkiabált a maga nyelvén és mutogatott a rossz kerékpárra. A másik kettõ nevetveelkarikázott. Megértettem, hogy meg kellene csinálnom a kerékpárt, de azt nemlehetett, nem is volt mivel. A katona egyre dühösebben kiabált, majd az óránmutatott néhány percet, már karórája volt, s rám tartotta a golyószórót. Erre énleültem szó nélkül egy virágágyás szélére és lehajtottam a fejemet. Pár pillanatnyidöbbenetes csend, aztán valami nagyot káromkodhatott a katonám és eltávozotta többiek után.

A front átvonulása elõtti utolsó tanácskozáson én beszéltem le a fõnökömet és atöbbieket, hogy nem kell elhagyni a várost, semmi értelme a menekülésnek. Nincshová menekülni. Én már akkor önálló missziói körzetben dolgoztam Felsõvisón,láttam a nagy nyomorúságot, amikor a csendõrök kiürítették a városkát, de csakSzigetig tudtak már eljönni a családok kevés batyújukkal. Mire hazamehettek,üresen találták a hajlékukat. Hát ezért nem érdemes egy lépést se tenni. Hallottukaztán nemsokára az elmenekültek tragédiáját, a felrobbant vonatokat, amikor egyözvegyasszonynak egyszerre három szép eladó lánya égett el és még sokan mások.Igaz, néhány hónapig nagy izgalomban éltünk, sok hisztéria esett meg rajtunk is,másokon is, de aztán tûrhetõ rend lett. Csak a líceum nagy épülete égett hetekenkeresztül, mert senki sem merte oltogatni. Mikor majd két évtized múlva újraláttam,nem akartam hinni a szememnek. Újra felépült, s talán még szebb lett, mint valaha.A nagy könyvtárát átmentették a vármegyeház állományába.

Szigetnek, mikor én odakerültem, négy erõs középiskolája volt. A nagyreformátus líceum, amelynek jogi és filozófiai fakultása az elsõ világháború utánelköltözött; a római katolikus piarista fiúgimnázium; az erõs leánygimnáziumhatalmas internátussal és az Orsolya-zárda leánygimnáziuma. A háború átvo-nulása után az itthon maradt tanárokkal próbáltunk megszervezni egy egységesmagyar tannyelvû vegyes (fiúk-lányok) fõgimnáziumot. Pár hónap múlva sikerültis. A következõ év, 1945 januárjában a Hivatalos Közlönyben meg is jelentek akinevezések, köztük az enyém is, vallástanári tanszékre. Pár évvel azelõttszereztem meg az oklevelet. Nemsokára – honnan, honnan nem, elleptekbennünket piarista szerzetes tanárok és az iskola jellegét átjátszották rómaikatolikus piarista gimnáziumnak, holott a református líceum jogi alapjánmûködtünk. Még a farkasok is megbékélnek a nagy veszély érzetében, de azelvakult szerzetesek nem tudnak. Ehhez járult még, hogy a fõnököm se tudottmegbékélni az elszegényedett helyzettel és parókiális jogokra hivatkozva, ki akartbillenteni a munkakörömbõl, holott engem az állam fizetett tulajdonképpenegyházért végzett munkámért. Közben én még missziói helyettesi munkákatvégeztem hadak által járt veszélyes útakon Nagybocskón és Hosszúmezõn.

Ilyen körülmények között is csak nagy rábeszélésre és ígéretek alapjánhagytam el védett otthonomat és fogadtam el az Érmihályfalvi Állami KoedukációsGimnázium vezetését. A szülõföld legyõzhetetlen varázsa és az ottani nagy szükségkényszerített rá, hogy visszatérjek az Érmellékre.

Az történt ugyanis, hogy a testvérem, Nándor, kissé megenyhülvén ésmegerõsödvén az otthoni koszton és édesanyánk gondozásában, lassan beme-részkedett Érmihályfalvára tanítani. Ott az lett a szomorú helyzet, hogy a tanárokelmenekültek a háború elõl. A helybeli lelkésznek nagyon szívügye volt ez a néhányéve megszervezett, eredetileg „polgári iskola”. Nagy tervei voltak vele. Tíz nagy,érmelléki községnek nem volt itt középfokú iskolája Nagykárolytól Nagyváradig,

141

s ezekben a községekben rengeteg volt a tehetséges gyermek, hiszen évszázadokonkeresztül nem engedték a parasztszülõk gyermekeit tanulni, bármennyirevágyódtak is. Ennek megvoltak a szomorú történelmi okai. A paraszt nem akartsaját magának ellenséget nevelni a saját gyermekébõl. Mikor a tehetségkutatássorán végig járták ezeket a gazdag községeket – mert erre is elkövetkezett atörténelmi idõ –, a legtehetségesebbeket összegyûjtötték ingyenes internátusbaÉrmihályfalvára. Erre már elállott szeme-szája a csodálkozástól a különben elégfösvény falusi gazdáknak és beleegyeztek. Különben is a történelmi eseményekfolytán addig nem álmodott életlehetõségek tárt kapuja várta a tanulni vágyóifjakat. A háború katasztrófája után megszünt ugyan az internátus, de márfelébredt a vágy a gyermekekben és megmaradt 300–400 növendék a gim-náziumban. Ezeknek tanár kellett. Egyedül az odakerült testvéremnek,Nándornak volt tanári oklevele, ennek alapján õt nevezték ki igazgatónak, deegy év elteltével õt meghívták tanárnak a marosvásárhelyi kollégiumba. Utódrólkellett tehát gondoskodni. Hosszú lenne beszámolni az elõcsatározásokról, deahányszor hazamentem Szalacsra, a szüleim meglátogatására, a mihályfalvikolléga folyton kérlelt és ígért mindent, csak vegyem át a gimnázium vezetését.Érmelléke iránti szent kötelességemet is emlegette. Ígért a feleségemnek egyházitanítói állást és ezzel egybekötött lakást a család számára. A testvérem egyszernagyon nehéz téli utat tett meg hozzám az ügy érdekében. Az autóbuszuk elakadta hóban a Gutinon, kilométereket kellett tolni az utasoknak. Végre engedett acsalád és nehéz szívvel, háború utáni nehézségekkel, igazolásokkal, tûzifakérdéssel megküzdve leköltöztünk 1946 õszén. Az ígéretekbõl semmi sem lett,más tanerõt választottak, aki elvette feleségül az igazgató-tanító lányát, ígyelestünk a lakástól is. Végül kaptunk valahol egyetlen nagy szobát elõszobával,ahol nem tudtunk elég meleget csinálni a gyermekeknek. Jött a második gyermekés elment az összes tûzifánk az elsõ télen. A feleségem állami áthelyezést ésállást kapott. Én az iskola átszervezésébe vetettem bele magamat. Jól ismert,több évtizedes munkával, nevelési gyakorlattal rendelkezõ vidéki tanerõkethelyeztettem be helyettes tanári minõségbe. Jöttek is a városba szívesen és kétiskolai éven át odaadó munkát végeztünk és olyan eredményesen, hogy mind aváradi, mind a károlyi iskoláknál jó eredményt értek el a felvételizõ növendékeink.Az ottani tanerõk csodálkozva kérdezték, hogyan neveljük õket, amikor õk nembírnak a neveletlen gyermekekkel és a szülõk is sokszor kellemetlenkednek atanerõkkel, ha azok szigorúbban próbálnak fellépni. Nagyváradon megtörtént,hogy iskolás gyermekek megtámadták a városi villamost és a felnõttek elõlelfoglalták azt. Nekünk annyiban volt kedvezõbb a helyzetünk, hogy jó családokbólvaló vidéki gyermekeink voltak többnyire. A városból való gyermekekkel, helye-sebben a szüleikkel, nekünk is voltak kellemetlenségeink. Egy alkalommaltisztasági hetet rendeztünk. Elrendeltük, hogy a gyermekek is megnyiratkozva,tisztán jelenjenek meg az elõadásokon. Néhány hanyag gyermeket az iskolaköltségén megnyírattunk a borbélynál. Ekkor történt a baj. Az egyik szülõmegsértõdött és jelentést tett ellenünk. Engem felhívattak a párthoz. A párttitkárakkor egy értelmes nagyváradi munkásember volt. Elmondtam mi történt, aziskolában nem mondta a gyermek, hogy náluk otthon temetés van és lelkilegmegviselt a család, ezért volt a felzúdulás. Nem lett belõle semmi baj. Máskoregyik tanárunkat vonták el folyton az órákról sporttevékenység céljából. Akkorén mentem felvilágosítani az illetékeseket, hogy hagyjanak bennünket dolgozni,

142

hogy jólnevelt és jól felkészített emberek lehessenek növendékeinkbõl, csak akkorlehet velük a szocializmust építeni. Abban az idõben jó tanügyminiszterünk volt,aki rendet tartott és az ingatag fizetési kérdéseinket is elrendezte. A harmadikiskolai évre bekövetkezett a tanügyi reform. A vallástanári katedrámat leépítettéks bár elfoglalhattam volna más katedrát, úgy döntöttem, hogy vidéki parókiáramegyek, de erre egy évig kellett várnom, addig a feleségem szerény fizetésébõléltünk. Ebben az évben sok nehézségünk és csalódásunk volt. Lakást is kellettváltoztatnunk, de ez nem ment könnyen. Egy közeli faluban lett volna helyszámomra, de amikor bejöttek volna hozzám, a helybeli parókián érdeklõdtek,hogy hol lakom s akkor az én kedves, jó kollégám azzal tetézte az eddiginehézségeimet, hogy saját öreg, már nyugdíjban lévõ apósa számára szerezte megazt a helyet. Ez már komoly csalódás volt, ami a késõbbi eseményekre is kihatott.

Érmihályfalvi tartózkodásunk ideje alatt két igen súlyos esemény történtvelünk, amelyeket mellõzni akartam, de nehéz szívvel bár, mégis feljegyzem.

Az elsõ, 1948. január 25-én történt. A legfõbb állami szervek úgy határoztak,hogy erre a napra tették az országos népszámlálás idõpontját. Elõzõleg hetekigkészültek reá. Egyik népszámlálási iroda vezetését reám bízták, mint gimnáziumiigazgatóra. Kellõképpen felkészítettek, tanfolyamon kiképeztek bennünket ésnyomtatványokat kaptunk, melyekkel fel kellett járni elõre a körzetünket, kitöltenia megfelelõ helyeket és kioktatni az embereket. Végre elérkezett a nagy nap, amiéppen vasárnapra esett. Reggel megkezdtük az összeírást az elõírt pontossággal.A lakosok bejöttek a kijelölt körzetekbe és mi felvettük az adatokat. Mindenmunkánkat nagy szigorúsággal, éberen vigyázták a kijelölt állami ellenõrök.Minden súlyosabb hiba börtönnel járhatott volna, ezt elõre megmondták. Délbenegyórai pihenõ, ebédidõ volt. A zavartalan, nyugodt délelõtti munka utánnyugodtan mentem haza. Itthon azonban meglepetés várt. Az örökkévaló mennyeiAtya, az õ kikutathatatlan bölcsességébõl erre a napra egy másik eseményt iselhatározott. Feleségem várandós volt a második gyermekkel. (Az elsõ gyermekünkakkor már hatéves volt.) A születendõ magzat igen fejlett volt és az utolsóhónapban, gyakori nyújtózkodása által a magzatburkot kiszakította, szerencsérea felsõ részén, kb. két héttel idõ elõtt. Állandó orvosi felügyelet alatt volt. A messzeföldön ismert dr. Andrássy Ernõ nõgyógyász naponta bejött megnézni az állapotot.Semmi rendkívülit nem tapasztalt. Feleségem nyugodt volt és jól érezte magát. Adoktor gyógyszert adott, hogy siettesse a szülést, de a feleségem erõs szervezetérenem hatott. Konzultálták a helyzetet dr. Cozac Lajos orvostársával, aki egyszerûennem akarta elhinni, hogy ilyen helyzet is lehetséges komplikáció nélkül. Eltelt akét hét aránylag nyugalomban. Más, türelmetlenebb anya, klinikára szaladt volnailyen esetben. Akkor még inkább otthon szültek, a megszokott ágyban éskörnyezetükben az anyák.

Tehát azon délben, mikor a népszámlálásból hazaérkeztem, a jelenlevõ fiatalés tehetséges bábaasszony arra kért, hogy ne menjek vissza az irodába, mertórákon belül megszületik a gyermek. Hála Istennek, úgy is lett. Csak egyetlenórai késéssel mentem vissza folytatni a munkát, de ebbõl is nagy baj lett. Reámtámadtak az ellenõrök, hogy ilyenkor elsõbb az állami feladat mindennél. El lehetképzelni, hogy minden erõmmel védekeztem és igazolni akartam a rendkívülihelyzetet. Egyelõre elcsitult a hangulat és folytattam a munkát. Este késõigdolgoztunk. Akkor meg ittas fiatalembert bíztattak fel ellenem. Elõállt azzal akijelentéssel, hogy az õ apja magyar, de nagyanyja román cselédlány volt, most

143

már milyen az õ anyanyelve? És milyen az õ „nemzetisége”? Én állapítsam meg,mert õ nem tudja. Nekünk pedig szigorú meghagyásunk volt, hogy mindenki sajátmaga állapítsa meg és jelentse ki az anyanyelvét és nemzetiségét. Õ mondta amagáét, én mondtam a választ az utasítás szerint. Végül is neki kellett nyilat-koznia. Ezzel tehát nem tudtak elgáncsolni. Pár nap múlva tudtam meg, hogyakkor este hivatalosan tárgyalták az ügyemet illetékesek és csak úgy menekültemmeg a letartóztatástól, hogy egy érsemjéni hasonló, de román társam kihágásávalellensúlyozták a kérdést és békében hagytak mindkettõnket. Máskülönben se lettvolna ki folytassa a népszámlálási munkákat.

A második szomorú eset az érmihályfalvi tûzvész volt. Még azon év õszén aközségben tûzbiztosító állami ügynökök jártak házról házra. Igen régi falusitapasztalat, hogy ilyenkor tûzeset szokott lenni. Isten tudja hogyan csinálják, deezúttal is úgy történt. Azaz, hogy nem olyan nehéz emberi értelemmel is felfogni,hogy miként lehet ilyesmit csinálni.

Két kis gyermek szokott együtt játszani már évek óta és nem történt sohasemmi baj. Egy udvarban laktak a szüleik. Mindég volt otthon valaki, a kisgyermekek nem voltak magukra hagyva. Majdnem egyidõsek voltak, hatévesnyiek.Éppen a szénáskertben játszottak, amikor a biztosítási ügynökök végig járták azutcát. Egyszer csak a nagyobbik, mintha meglökték volna felugrott, és beszaladta házba. Észrevétlenül elvette a gyufásdobozt és kisietett vele a kertbe. Néhánypillanat múlva lángokban állott a kert és amerre a szél fújt, vitte a tüzet a telerakottszénás csûrök felé. Néhány óra alatt vagy hat csûr és szalmakazal égett le egészenaz utca sarkáig. Csak ott lehetett megfékezni és útját állani a tûzvésznek. Anyomozás megindult, megállapították honnan indult el és a két gyermekre esetta gyanú. Azok csakhamar be is vallották rettentõ félelmükben.

Az egyik gyermek a miénk volt. Mi szülõk, napokig betegei voltunk az esetnek,csak sokára mertünk az utcára kimenni és megszemlélni a borzalmas kárt, afekete üszköket. Szerencsére a lakóházaknak nem lett bántódásuk. Majd követ-kezett a bírósági tárgyalás, ahol a gyermekeket felmentették a következmények,a kártérítés terhe alól. A károsultak azonban nem nyugodtak ebbe bele ésfellebbeztek a nagyváradi törvényszékre. A következõ év – pontosabban 1950.január 17-én volt a nagyváradi törvényszék végzése, mely a kis gyermekeketvéglegesen felmentette. És Isten csodálatosan munkálkodó akarata szerint, éppenazon a napon született a harmadik gyermekünk (a két fiú után – egy kislány.Akkor már nem laktunk Mihályfalván, mert közben elköltöztünk Érolasziba. Aza házigazdánk, akinél Mihályfalván laktunk, az ügyvédi költségek elrendezéseérdekében levélben keresett meg minket és megtudván, hogy melyik naponszületett a kislányunk, azt „a mennybõl leszállott õrizõ angyalunknak” nyil-vánította.

Egy év múlva kiköltöztünk a Székelyhíd melletti érolaszi parókiára. Afeleségem kérte az áthelyezését, de a falusi hatóságok nem engedélyezték, hogyegy papné legyen a tanítónõjük. Akkor olyan volt a hangulat. Így maradt állásnélkül a feleségem, két kicsi gyermekkel és várta a harmadikat. A faluban ishangoztatták: „Nem kell a pap, minek a pap !”

A jobb érzésûek azonban megható körültekintéssel szervezték meg a kisa-játított egyházi földvagyon nélküli, elsõ díjlevelet, amely az egyházkerületben azelsõ ún. „létminimum díjlevél” lett: lakás, fûtés, 12 mázsa búza, 12 mázsa szemes

144

tengeri és 12 méter tûzifa és kevés pénzfizetés. Ezzel kezdõdött az érolaszi élet,ismét az Érmelléken.

Érolaszit ott-tartózkodásom idején ismertem meg közelebbrõl. Nem rész-letezem itt a történetét, de felhívom a figyelmet erre a félig sváb eredetû magyarreformátus községre, mint az Érmellék egyik nevezetességére. Egy évszázadonkeresztül, egészen 1848-ig ez volt az egyetlen evang.lutheránus anyaegyházközségBihar megyében. Ennek voltak szórványai vagy filiái: Nagyvárad, Debrecen,Nyíregyháza, más oldalról pedig Nagykároly, Margitta és Szatmár. Ennek azérdekes kis lutheránus egyháznak a története bõven le van írva Hlovik Ádámluth. lelkipásztor Naplójában, az olaszi parókia levéltárában. Lényege az, hogy anagyváradi törökök elvonulása után ez a vidék is puszta maradt 1690-tõl 1730tájáig. Ez idõben Draveczky nevû kapitány a Rajna mentérõl lutheránus svábokattelepített ide, a saját birtokára, vagy 30 családot. Ezeknek odaadta használatraaz õsi református romtemplomot. Mikor pedig hazaszállingóztak a reformátusokés újra alakult a ref. egyházközség is, perelni kezdték az õsi templom visszaadását.Addig is paticsból új templomot készítettek. Évszázados ellenségeskedés ésgyûlölködés támadt ebbõl. Az 1848-as harcok után a lutheránusok megfogyat-koztak, a tehetõsebbek Nagyváradra húzódtak. Ilyen helyzetben a reformátusokkalközös papot választottak, s így megkezdõdött a lassú egybeolvadás. A reformátusokúj kõtemplomot építettek toronnyal, az õsi romfalak kevés átalakításával pedigoda parókiát építettek. Ma is ez áll szebb helyen és olyannak tûnik, mint egytorony nélküli kis templom.

Feleségem nem kapván tehát tanítói állást, szívvel-lélekkel az egyházi belsõmunkára és a gyermekek vallásos nevelésére vetettük magunkat. Nehezen éltünk,sokat nélkülöztünk, de az eredmény nem maradt el. 1949-tõl 1958 tavaszáigmajdnem egy évtized telt el. Ezalatt az idõ alatt a templomot a tornyától az aljáig,kívülrõl-belülrõl megújítottuk, többször megrendítõ körülmények között. Azegyháztól leginkább eltávolodott családokat pedig az egyház hûséges és áldozatoscsaládjaivá tettük. Volt olyan család is, amelyiknek a gyermekét a haláltól mentettemeg feleségem odaadó gondoskodása. Az Érmelléken végig, a falusi gyülekezetimunka egyik legfontosabb eszköze az énekkar volt. Nálunk is bevált ez az eszköz.A környezõ gyülekezetek ünnepélyeire a mi énekkarunkat hívták közremûködni.De ezekkel túlságosan felhívtuk magunkra a kívülállók féltékeny figyelmét. Kissékésõn kezdtük észrevenni, hogy elég veszélyes központba kerültünk.

Igen régóta, még az elsõ világháborút követõ idõk óta, a nagyváradikommunista pártnak két legjobb vidéki fiókja volt: Biharvajda és Érolaszi. Itthárom régi család tartotta magát jó kommunistának. Így történhetett, hogy amásodik világháború fordulata után, egy váradi írónõ, Simon Magda sietett felhívnia figyelmet erre a falura és egy brosúrát jelentetett meg ezzel a címmel: Fordul avilág Érolaszin. Ebben a falu, régi alapokon való, gyors demokratizálódásátbizonygatta, a régi visszaéléseknek jó, osztályharcos szellemben való meg-szüntetését és a visszaélõk jogos megbüntetését ecsetelte. Nem tudom, hogy ezt ademokratizálódási folyamatot az egyházi élet felvirágzása mennyiben sértettevagy akadályozta, de egy szomorú, pünkösd elõtti estén engemet a faluból elvittek.Még akkor nem gondoltunk semmi rosszra. Egy idõ után aztán a faluból többembert, régebbi kurátorokat is elvittek. Pár évvel azelõtt zajlott le a szomszédosországban az ellenforradalomnak nevezett küzdelem. A határ túlságosan közelvolt, a hírek átszivárogtak. Egyik szomszédos faluban voltam egy alkalommal

145

helyettesi szolgálaton. Egy párbeszédnek voltam ott tanúja. Azt mondja egyik amásiknak: Na, hallod komám, csuda dolgok mennek ám odaát végbe! Nem bánomén, komám, nem is akarok hallani róla! – De komám, ott úgy verekednek és olyandolgokat beszélnek. – Milyen dolgokat, te komám? – Hát én nem tudom elmondani,de ha én is odamennék, te mit csinálnál, komám? Hát akkor én is mennék, komám!

Talán ez volt az a hangulat, amelyre féltékenyen vigyáztak az arra illetékesekés Érmihályfalvától Nagyváradig három református papot õrizetbe vettek. Ami alegmeglepõbb, hogy egyet éppen Érolasziból és egyet Biharvajdáról. Ha egészBiharban csak ennyi veszedelmesnek ítélt papot találtak, hát ehhez mit tudjunkszólni?! Bizony nem sokat tudtunk mondani hat hónap múlva sem a nagyváradikatonai törvényszék elõtt 1958. október 6-án. De ott már nem hárman voltunk,hanem harmincegyen, papok csak hárman. Úgy meg voltunk változva, hogy amikormegláttuk egymást, alig ismertünk egymásra. A szemek be voltak esve, az arcokhamúszürkék voltak. A lábunkon alig álltunk. Amikor elõször is az érmihályfalvipapot, Sass Kálmánt kérdezték, az a hozzá intézett kérdéseket se hallotta jól, atenyerét a füléhez tartotta, úgy értette meg a beszédet és válaszolt valamit halkan.Aztán tanúkat hoztak elõ ellenünk, akikrõl lerítt, hogy nem tudják voltaképpenmiket beszélnek ellenünk, hogy a halálunk mellett tanúskodnak. Sok évvel késõbbtudtuk meg, hogy a várad-velencei kultúrházban voltunk és a tárgyalásonjelenlévõk mind meghívott pártaktivisták voltak. Hozzánktartozót senkit nemengedtek oda, nem is tudatták velük az idõpontot. A tárgyalás végén láthattuk,hogy sok jót nem várhatunk, bár nem is voltunk abban az állapotban, hogy képeseklettünk volna felfogni a helyzetet. Mikor sokkal késõbb valamennyire magunkhoztértünk és megtudtuk az általános eredményt, az bizony megrázó volt: háromhalálos ítélet, egy nõ, Erzsébet nõvér, az érmihályfalvi gyülekezet diakonisszája15 évet, a többi mind 25 évi „nehéz börtön” büntetést kapott. Vajon ezek az embereknem volnának méltók arra, hogy legalább nevüket megtudja az érmelléki világ?Hiszen ezek lettek a kollektivizálódási folyamat elsõ áldozatai, akiket hét évirabság után „kegyelemmel” hazabocsátottak. Már aki életben maradt. De ezt akkornem tudhattuk.

Néhány nappal késõbb, vagy a tárgyalás végeztével, a nagyváradi börtön egyikemeleti cellájába összezártak három talpig megvasalt rabot: Sass Kálmán,érmihályfalvi református papot; dr. Hollós István (dr. juris) hadbíró századost,majd érmihályfalvi helyettes tanárt (vagy talán már akkor Biharvajdára voltáthelyezve, amirõl én nem tudtam) – és engemet Érolasziból.

Mikor megláttam õket és magamat velök ilyen állapotban, valami nagy veszélytsejtve elkeseredetten kezdtem kiabálni: – Mi közöm nekem hozzátok? Én márkilenc éve eljöttem tõletek, s nem volt azóta semmi kapcsolatom veletek, miértzártak engemet hozzátok? – És sírva fakadtam. Úgy egy hét múlva megváltozottaz arcunk. Kissé megnyugodtunk, a jó hideg téli cellában megszínesedett az arcunk.Elébb is Kálmán tért magához. Õ már volt bezárva Szamosújváron és tanítgatottbennünket, hogyan kell a láncokban járni és helyben mozogni állandóan, hogyéletképesek maradjunk. Aztán a közös nyomorúságban megenyhültünk egymásiránt, és elmondtuk egymásnak, ki mit tudott az ügyünkrõl és egymásról. Kálmánegyre hangoztatta: Meglássátok, hogy minket ki fognak végezni ! Azért bilincseltekmeg ilyen nagyon. Nemsokára következik november hetedike, azon az ünnepenintéznek el minket, biztosan a sokaság elõtt. Ezt az én szegény fejemet ki fogjáklyukasztani! Ezt a kijelentését naponta elmondta, keservesen siránkozva. Hogy

146

fogják ezt az én fejemet kilyuggatni! – mondta. Tehát készüljünk fel lelkileg erreaz alkalomra. Minden nap, az esti áhítatkor úrvacsorát vettünk, puliszka darabbalés vizzel. (Akkor úgy gondoltuk, hogy bor hiányában vízzel reméljük megtartaniaz életközösséget Megváltónkkal, süllyedõ életünk mentésére. A mi UrunkJézusunk oldalából a dárdaszúrás nyomán vér és víz jöve ki, mondja a Szentírás,János evangéliuma 19,34. Akkor mint megnyílt égbõl zengett lelkünkbe az énekszava: „...Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bûnért, Gyógyír legyen lelkemnek,Bûntõl s vádtól mentsen meg”.) Hollós is vette, pedig õ római katolikus vallásúvolt. Nehezen teltek a napok. Az õrök mindig szídtak bennünket, banditáknakneveztek ahányszor bejöttek hozzánk, vagy szükségre vittek ki bennünket.Kálmánnak azt kiabálták: Mért akartál te miniszter lenni?! Nekemállamtitkárságot emlegettek, Hollósnak már nem emlékszem mit mondtak.

Amikor mi végigcsörgettük a láncainkat a folyosón, minden cellában elnémúlta zaj és ijesztõ csend támadt.

Egy reggel, november 7-e lehetett, mert a városból nagy zenebona és katonaizenekar hallatszott. Mi el voltunk készülve minden eshetõségre. Megkaptuk arendes reggelit. Egész délelõtt feszülten figyeltünk minden mozgásra. Délig semmisem történt velünk, délben megkaptuk az ebédet. Akkor kissé megnyugodtunk.Aznap este megkönnyebbülve feküdtünk le. (Tehát arról a napról a kivégzésünkelmaradt). A kis cellában két ágy fért el a falak mentén, a harmadik fel volt téveaz egyikre emeletnek. Ez jutott nekem, de a láncoktól nem tudtam könnyenfelmászni. Nagy nehezen az ágy végére felültem és hanyatt engedtem magamat,úgy lettem az ágyon. Másik este Hollós mellé feküdtem a földszinten, de ez éjjelképes volt bedugni a fázós lábát a bilincsekkel együtt az én mellemhez a kabátomalá. Erre ébredtem fel éjjel... Ezért megharagudtam rá. Másik este Kálmán melléfeküdtem, de neki meg a veséjével volt baja, így terhére voltam. Pedig kettesbenfeküdni melegebb lett volna. Ezért aztán visszatértem az emeleti ágyamba,azonban a felmászási manõverezés elég zajos lett és az õr ránkverte az ajtót.

Még az elsõ úrvacsorázások alkalmával elmondtunk egymásnak bûnbánóanminden neheztelésünket, hogy egymásnak mindent megbocsátva tudjunk meg-halni, ha eljön az ideje. Én magyarázatot kértem Kálmántól az olyan maga-tartásaira, amiket nem tartottam éppen barátiaknak és nem vártam volna eltõle. Így kezdõdött el Kálmánnal egy olyan bensõséges lelki közösség, amelybenlassan minden kitárult és magyarázatot lelt, ha nem is éppen megnyugtatót. Ígytudtam meg, hogyan kerültem én hozzájuk és kapcsoltak össze a különben egészenkülönálló dolgaink. Kálmán külön kérte a bocsánatot azért, hogy egy másik személyhelyett engem mondott be a nyilatkozatában, mivel nekem már „úgyis mindegyvolt” az õ tudomása szerint. Kálmán már elõzõ év februárjában letartóztatták,éppen csak megengedték, hogy a nagyobbik leányát megeskesse. Hollós még egyévig kint volt azután és elmondta mik történtek otthon a családjával, a feleségétnyilatkozatokra vették rá, többek közt én ellenem is, hogy ezzel „könnyebbíthet”a férje helyzetén. A két fiát, különösen a kisebbiket kemény próbának vetettékalá, s csak amikor elbetegedtek, engedték haza állandó otthoni felügyelet mellett.Ezek a hírek eléggé megrázták Kálmánt. Aztán Kálmán mesélt sokat-sokat az õhányatott életérõl, amely végül is ide jutott, hogy „kilyukasztják” az õ fejét! Az õéletérõl külön próbálok beszámolni, inkább olyan dolgokról, amelyeket õ beszéltel, s amelyek nemigen kerültek be addig önéletrajzaiba. A szenvedéseirõl is sokat

147

beszélt, amelyek azonban nem tartoznak a nagyvilágra, csupán azon egyetlendolog, hogy lett belõle „Mister Gál, az érmihályfalvi kém.” (Lásd ezen cím alatt.)

Hollós különösen viselkedett. Eredeti neve Hriczu volt, egy érmihályfalvibábaasszony egyetlen fia. Jófejû lévén, ingyenesen tanult az iskolában és Pestenjogtudományi doktorátust szerzett. A fõvárosi körökben, különösen a nõkönkeresztül igen jó összeköttetéseket épített ki magának. Ilyen alapon nem éppenszabályszerûen, inkább miniszteri titkárokon keresztül, sok dolgot ki tudott járni.Úgy látszott, ez volt egyik fõ foglalkozása.

Ez a Hollós Pesten mindenüvé eljutott, ahol szimatolni lehetett valami jót.Így jutott el a Bajza utcai szórakozóhelyre is. Intim hely volt ez, ahol Imrédiminiszterelnök is többször megfordult egy Vértes Éva nevû fiatal tanárnõvel, akirendkívüli történelmi jártassággal bírt és tanácsadó barátnõjeként szerepelt. Eza Bajza utcai sarokház valamikor török követségi épület volt. Nóta is támadtróla: „Van a Bajza utca sarkán egy kis palota...”

Az érmihályfalviaknak is sok iparengedélyt járt ki, valószínûleg a Kálmánhadiözvegy édesanyjának is õ járt ki egy gyertyakészítõ iparengedélyt. Lehetséges,hogy innen eredt az állandó barátságuk, amit Hollós különösen a háború utánigyekezett lerázhatatlanul kihasználni. Hogy miért kellett neki Pestrõl Érmi-hályfalvára menekülni, azt én sohse tudtam meg. Én már ott találtam ésKálmánéknál ismerkedtem meg vele, amikor odaköltöztem. Magas, szõke, kékszemû, kövér testalkatú férfi volt. Állandóan a szemébe nézett annak, akit valamirerá akart beszélni. Kellemes beszédû, megnyerõ modorú ember volt, mint általábanaz ilyen típúsuak. Másként nem érhettek volna el annyi sikert. Abban az idõbenmár nagyon nehezen tudta eltartani elég nagy családját. Nem volt semmi állásaés keresete. Abból próbált élni, hogy zsarolta azokat, akiknek valamikor szolgálatottett. Ezek hamar megúnták ezt a dolgot és hátat fordítottak neki, mint akitõl márnem várhatnak semmit. Különben is mindenki nehezen élt a háború után. Ekkora parasztokra, a gazdálkodókra vetette a tekintetét. Telebeszélte a fejüket valamiváltozásról és eljövendõ boldog áloméletrõl és ígérgetett mindent mindenkinek.Ezért aztán kapott egy kis élelmet, lisztet, krumplit. Ahogy nehezedett amegélhetése, úgy kezdett barangolni esténként és éjszakánként egyik családtól amásikig. Kálmánéknál is majd minden este vendégeskedett. Kezdte a családjátelhanyagolni, pedig még abban az idõben is született egy gyermeke. Õ magamindenütt kapott valami ennivalót, de a családja kezdett szükséget látni. Ilyenkörülmények között kérte tõlem Kálmán, hogy segítsem valami álláshoz Hollóst.Éppen szükségem volt egy franciát tanítani tudó személyre. Õ tudott olvasnifranciául, a francia nemzeti himnuszt is tudta tanítani. Abban az idõben annyi iselég volt. Így került a gimnáziumhoz helyettes tanárnak. Elsõ évben nem is voltkülönösebb baj, megemberelte magát, hogy egy kevés keresethez jutott rend-szeresen. A családja is könnyebb helyzetbe jutott, azonban a következõ nyáronátment Magyarországra az apósáékat meglátogatni. A felesége hiába könyörgött,hogy ne hagyja itt õket, hiszen a szülei úgy is haragusznak nagyon reá, amiértelhozta ilyen messzire a családját. És nem érkezett haza a következõ iskolai évkezdetére sem. Talán egy hónap múlva jelentkezett nálam az igazgatói irodában.Felelõsségre vontam késéséért, de azzal mentegette magát, hogy nem tudottsemmiképpen átjönni a határon, végül is egy sötét éjjel egy marhakupában elbújvatudott hazajönni. Még egyéb mesékkel is elõállott, hol s merre járt. Át akart menninyugatra is, de elfogták és be is volt zárva odaát. Ha valami közelebbit kérdeztem,

148

hallgatott. Ahogy késõbb, egy évtized múlva, össze lehetett kötni a hallottakalapján a szálakat, valószínûleg ekkor kerülhetett a hatóságok kezébe, akik aztáneszközül felhasználták. Több mihályfalvi ember beszélte el, milyen módon„szervezte” be õket.

Egy alkalommal nálam is járt Érolasziban, a templomszentelési ünnepalkalmával. Feltûnt nekem, hogy egyik egyháztagommal olyan meghitten beszél-gettek, hogy mikor én beléptem, azonnal elhallgattak. Erre az emberre is rávallottés velünk lett a csoportban a bíróságon. Így aztán úgy látszott, hogy Hollós nemveszi komolyan azt a veszélyt, amibe kerültünk. Õ egy percig se hitte, hogy kifogják végezni. Szabadulásról beszélt kedélyesen. Tele volt ábrándokkal egynyugodalmas életrõl, valahol, általa ismert szép és kellemes helyen, ahol gyümölcs-fákat és szõlõt fog ültetni. Az is lehetséges, hogy önmagát is áltatni akartamindezzel. Azon az emlékezetes reggelen Kálmánnal együtt vitték el és õ semkerült többé elõ. Akkor már beteg is volt nagyon és kezelés nélkül biztos lehetett apusztulása.

A felesége intelligens, jó lelkû, kedves asszony volt. Tudomásom szerint egyhitbizományi nagybirtok intézõjének volt a gyermeke. Nemigen beszélt arról,hogyan kerültek össze. A nagyobbik fiúgyermeküket a magyarországi nagyszülõknevelték. Igen tehetséges gyermek volt, Afrikában is járt kiküldetésben. A velüklevõ második fiú is nagyon jó felfogású gyermek volt. Még alig járt iskolába, márfélórás verseket is el tudott mondani. De úgy látszik túl sokat örökölt az apjakalandor természetébõl és hallomásom szerint késõbb egészen elromlott, gazemberlett. Még két kisebb leánygyermek volt. Az apjuk bent a börtönben a legkisebbet,az „Encikéjét” siratta legtöbbször. Édesanyjuk nem sokáig bírta a megpró-báltatásokat, finom lelkületével. Utóbb a férje már durváskodott is vele azinségben. A férje letartoztatása után nemsokára az asszony elmezavart lett,kórházba vitték, a gyermekeit az Érmihályfalvi Református Nõszövetség tagjaivették gondozásukba.

.......................

Egy „hosszú -csíkos” ruhájú rab járkált egyedül maradva a szûk cellában. Anehéz vasak levétele után olyan könnyûnek tünt a lába járása, mintha repülne.Szüntelenül járni és mozogni kellett, ha nem akarta, hogy megdermedjen és véremegsûrûsödjön. Ez volt a bezárt élet szabálya. A két fal között négy lépésnyi volta távolság, a másik oldalt elfoglalták a vaságyak. A két feleslegessé váltszalmazsákot már régen kivették. Ennyivel is hidegebb lett.

A rab fejében még homályosan kavarogtak az emlékek és a legfrissebbélmények. Ahogy megszokta az életbenmaradás élményét, úgy kezdettnyugodtabban és tisztábban gondolkozni. Kezdtek lassan kibontakozni azösszetevõi és határai ennek az érmelléki rettenetes tragédiának. Ittéletösszeomlások és zuhanások, s családok romlásai történtek. Hogy ki mibenvolt hibás és ki milyen lépésekkel okozta a saját romlását, az is kezdett lassanvilágosabbá válni. Nem annyira egyéni hibák voltak itt, hanem valami nagyobbméretû külsõ és belsõ okok. Az egyéni gyarlóságokat és hibákat is aszerinthasználták fel és aknázták igen jól ki. A fõ tárgyalásból is ez derült ki, hiszen szósem volt ott oly méretû „szervezkedésrõl”, amint azt majd fölfelé igyekeztekbizonyítani. Igen ám, de csak közel tíz év múlva derült fény mindezekre. Öreg,

149

„nagy rabok” politikai bölcsessége és tapasztalata kellett ahhoz, hogy a részletekalapján összefogják és megmagyarázzák az egészet.

E szerint három tényezõbõl tevõdött össze ez az egész tragédia. (Egy rab ezredeselbeszélése.)

Az elsõ, a háborús bûnösök felkutatása és leleplezése, lehetõleg megbüntetésevolt. Ennek érdekében mindenütt megbízottak voltak, így Érmihályfalván ésSzékelyhídon is. A lefojtott indulatok, amelyeket nemzetközi egyezményektartottak féken, csak alkalomra vártak, hogy helyenként itt-ott kirobbanjanak.Ilyen alkalmakra éberen vártak. Egy alkalommal Olasziból Székelyhídra kellettvinni az egyik gyermeket valami bajával. Akkor az ottani orvos beszélgetés közben„megtudta”, hogy mi Máramarosszigeten laktunk a háború alatt. Feltûnõenindulatos lett, s reánk, szülõkre támadt, hogy mit tettünk mi és miért nemakadályoztuk meg az ottani tragédiákat annak idején? Mi sokkal jelenték-telenebbek voltunk ahhoz, hogy a történelem fogaskerekének fordulását meg-akadályozhassuk. Íme, ártatlanok egykori szenvedéséért újabb ártatlanokmegaláztatása kellett, értelmetlenül és esztelenül. Így Érmihályfalván két tûzközé kerültünk.

A másik tényezõ, hogy magasabb állami érdekbõl, a határok mentén, vagytalán beljebb is ellenforradalmi csoportok szervezését kellett kimutatni. Ez aszomszédos országban történt események miatt 1956-ban vált szükségessé.Részben a tapasztalatok felhasználása alapján, fõleg a papok tevékenységétfigyelték és elemezték. Másrészt, a hazánkban élõ nagy tömegû „nemzetiségek”miatt kellemetlen lett volna ténylegesen beavatkozni a szomszédos ország ügyeibe.S mikor ezt igényelték bizonyos körökben, akkor itt éppen az állítólagosszervezkedések szolgáltak igazolásul és mentségül. Így hoztak létre szervezkedésicsoportokat Érmihályfalván, Temesváron és Kolozsváron, s talán másutt is. Errõlvelem kapcsolatban a tárgyaláson csak annyi történt, hogy az ellenem állítotttanú, Szodrai Gábor volt kurátor azt vallotta: „Mikor a tengeri járandóságotgyûjtötte össze, akkor „beszervezett” és azt mondta a pap, hogy aki belép akollektívába, az fel lesz akasztva!” A kollektivizálásról akkor még semmi közelebbiszó nem volt. Errõl egy alkalommal egy benfentes fecsegõ ember annyit mondotta faluban, hogy amikor az (ti. a kollektivizálás) elkövetkezik, akkor elõbb a papotés néhány vezetõ embert el fognak vinni a faluból!

Ez tehát úgy is történt.A harmadik tényezõ a jó elõre megfontolt és eltervezett, országos méretû,

általános kollektivizálási terv volt. Tudván pedig a parasztok földhöz valóragaszkodását, ebben nagyon elõvigyázatosnak kellett lenni, mert a mi falunkbanis nagyon örültek a földnélküli vagy kevés földdel rendelkezõ parasztok, amikorföldet osztottak részükre. A háború alatt már elhanyagolt és a háború után abeszolgáltatások miatt ugyanazon terménnyel állandóan nagyon kihasznált éskimerült földeket ezek az emberek megtrágyázták, s jól megmûvelték. Aztán kissécsodálkoztak, amikor két év múlva a megjavított földet elvették és más gyengeföldet adtak. Amikor pedig egyszer egy helyi termelõszövetkezetet akartakmegalakítani nagyváradi aktivisták, akkor vagy öt legszegényebb párttag lépettbe összesen, egy szekérrel és két tehénnel (az én tudomásom szerint). A dologéletképtelenné és nevetségessé vált, tehát ez önkéntes alapon nem ment. Ilyenkörülmények között kényszerültek a parasztok a 60-as évek elején kollektívákat

150

alakítani. Én már akkor nem voltam személyesen jelen, de hallottam utóbbszomorú eseteket Szalacsról, hogy többek között egy gyermekkori cimborám egyhajnalon, feleségével együtt kevés batyut kötöttek a hátukra és otthagytak házat,vagyont, lovat, tehenet, disznót, mindent és elmentek a Zsil-völgyére bányásznak.A súlyosabb eseteket nincs miért említsem itt most, ez országos probléma volt.Mindenesetre a szalacsi kollektív gazdaság megalakulása és fejlõdése, fõleg márannyi évtized távolságából – nagyon érdekelne. Tudom, hogy a szegények közötta kapzsi betyárság sokszor kiütközött, s kapával fenyegették meg a jobb érzésû ésjobban munkálkodni akarókat, a saját érdekeik védelmében.

Természetes, hogy voltak egyéni hibáink és ballépéseink. A magam részérõltúl meggondolatlanul fogtam fel a körülleselkedõ veszélyeket. Vagy talán azért,mert nem szoktam hozzá a félelemhez. Ilyen ballépés volt a család lehozása azÉrmellékre, de minél többet töprengtem a kérdésen, annál világosabbá vált, hogyez történelmi kényszerhelyzet és válaszút volt, s nem az eszem, hanem a bensõösztönömnek engedve választottam. Vajon bármelyik bihari ember nem eztcselekedte volna-é, ha hívja haza a szülõföldje, mert szüksége van reá vagy védenikell? Vajon Dózsától kezdve tíz- és százezreknek, akiket karóba húztak nem volt-e családjuk, gyermekük, otthonuk? És mégis adott pillanatban mindent elhagytakés kockára tették az életüket. Nekem a szolgálatom folytán nem kellett a háborúbamennem, de itthon is volt küzdelemfront és vívtuk a harcot életre-halálra, míg azerõsebb gyõzött.

A másik ballépés a tanügytõl való kiválás és vidéki parókiára költözés.Tudhattam elõre, hogy kritikus idõben tett ezen feltûnõ lépésemért még meg-fizethetek. Már szembe helyezkedtem a tanügy új szellemével, mely leléptette aziskolai vallástanítást. Én akkor felmentem tanácsot kérni a püspökhöz. Aztválaszolta, hogy egy kivételével, a vallástanárok mind az egyház mellett döntöttek.Annak az egynek is az lett Váradon a keserves sorsa, hogy éppen természet-tudomány tanítását bízták reá. Egy tanulót azonban felbiztattak ellene és egyikórán felállott: „Hát most mán Tiszteletes úr – így az osztály elõtt – melyik azigazi, amit a templomban prédikált, vagy amit most tanított a világ teremtésérõl?”A tanár ezek után lemondott állásáról és mûfordítással – éppen orosz nyelvbõl –kereste szûkös kenyerét Nagyváradon.

Az új világnézeti áramlatok közepette, mint sziklahegy állt a templomégbemutató tornyával. A legnagyobb megpróbáltatások között itt találtak vigasztés testvéri közösséget, azonban az egyház vezetõsége, esperestõl püspökig,érdekemberekbõl állott. Ezek külsõ nyomásra, teljesen egyházellenes ren-delkezéseket bocsátottak ki. A helyi egyházi tanácsba nemcsak hogy nem lehetettszabadon választani egyházukat szeretõ, áldozatkész és közmegbecsülésnekörvendõ embereket, hanem kimondottan az egyházellenes, legtudatlanabbemberek közül, hogy ne használjak erõsebb kifejezést. Hogy lehetett ilyenrendelkezést végrehajtani? Kiderült a végén, hogy mindez csak az engedelmességpróbaköve volt. Tíz év múlva homlokegyenest ellenkezõ rendelkezés keletkezett,mely szerint maga a hatóság tiltotta meg, hogy pártemberek részt vegyenekegyházi munkában. Még akkor is csak elõzõleg, községi tanácsok által igazoltszemélyeket lehetett tisztségbe választani. Nálunk a harangozónk volt jó párttag.Volt is bajban amikor – különösen temetések alkalmával, a hosszantartóharangozások miatt – nem tudott gyûlésbe menni. Tulajdonképpen a felesége

151

volt harangozó, õ nem is volt református egyháztag. Egy alkalommal felelõsségrevonták, hogy miért jár mindég templomba? Azt felelte, hogy õt úgy oktatták, hogyegy jó párttagnak mindenütt ott kell lennie. Pedig volt idõ, amikor a férfiak nemmertek vasárnaponként ünneplõ ruhában a községháza elõtt eljönni, mertfeltétlenül behívták, befogattak vele a lószekérbe és valakit be kellett fuvarozni avárosba. De ki gyõzné felsorolni a számtalan eseményt.

Amikor egy új esperesünk került Székelyhídra, nem mindennapi körülményekközött, mindenki tudta róla, hogy párttag. Ez az ember Szablyár Kornél volt. Azta kijelentést elõlegezte mindjárt melegében, hogy aki neki nem engedelmeskedik,azt elõbb szegénnyé teszi, aztán bezáratja! Az öreg papok csak hüledezvemosolyogtak. Aztán ugyancsak megjárták vele, elõbb az éradonyi, majd a tarcsaiés az érsemjéni öreg papok. Ezek helyébe olyan fiatalok kerültek, akik elõzõlegmellette voltak káplánok. Legérdekesebb volt az adonyi papválasztás. Egy jelöltvolt, az esperesé! A szavazási határidõ alatt a választási bizottság elõtt senki semszavazott. A határidõ elõtt egy perccel elõállt egy kurátor és leszavazott az esperesjelöltjére. A jegyzõkönyv lezáródott és „egy szavazat ” többséggel fel lett terjesztveaz érvényes választás a minisztériumba, jóváhagyás végett. Az érsemjéni megúgy járt, hogy az utolsó gyûlésén kihívták, vele ment egy fiatal presbiter, aki apapot a saját lakásán jól elverte és visszavitte a gyûlésbe lemondani az állásáról.Így választhattak újat. Az esperesünk azonban egy székelyhídi pártgyûlésenvalami beszédet vagy hozzászólást mondott. Ilyen gyûlésekrõl nemigen szoktakkiszivárogni hírek. Ez a gyûlés azonban olyan izgalmas volt, hogy nem lehetettmegállani híresztelés nélkül emberfiának. És elterjedt a szenzáció az egészkörnyéken, mely így szólt: „Azt mondta Szablyár a gyûlésen, hogy: Elég mûveltvagyok ahhoz, hogy tudjam, hogy Isten nincs!” Meg vagyok gyõzõdve, hogy nemakart ilyen leplezetlen szörnyûséges kitárulkozást mondani, hiszen együtt végzettvelünk a kolozsvári teológián és édesanyja kicsi korától: „lefolmátus papnak”nevelte – saját mondása szerint. Azonban így érdekesebb lett a mondás formájaés így terjedt el. Elvileg lehetetlenné vált a mûködése és pár év múlva elpályázottNagybányára. Itt sem nagyon sokáig végezte állambiztonságos egyházi munkájátmert agyvérzésben meghalt. Messze vidéken elterjedt a híre, hogy Bihar megyébenkét „vörös pap” van: Székelyhídon Szablyár esperes és Nagyváradon Búthi Sándorpüspök. Mindkettõ váratlanul halt el, Búthi autóbaleset áldozata lett.

Szablyár közel lakván Olaszihoz, egy alkalommal meglepett, hogy nem elõírtnapon végeztem vallástanítást. A gyermekek vallásos nevelését egyik fõ felada-tomnak tekintettem. Igazi hivatásomnak is tekintettem. Megpróbáltam igenalaposan végezni. A gyermekeknek is újdonság volt és igen élvezték. Elõttem egyrégi vágású öreg pap volt, aki ilyesmirõl, amiben minket neveltek, mit sem tudott.Tehát az esperesem, egy aktivista kíséretében beült a vallásórámra. Nem szóltaksemmit, végig hallgatták és elmentek. Egy másik alkalommal azt a hibát követtemel, hogy levélben próbáltam valamit elintézni. Megsértõdött és éles hangú levélbenválaszolt. Rajtam is beteljesítette ígéretét. Elõbb bírósági úton elvétette szegény-ségem egyetlen vagyonkáját, egy kis svájci írógépet, azután pedig tevékenyenrészt vett az elzáratásunk elõzményeiben. Nemsokára szép állami kitüntetéstkapott. Ezekrõl már bent Hollóstól értesültem, õ pedig Sasséktól. Éppen azÉrmelléki Egyházmegyének lett szerencséje ilyen vezetõkhöz. Mennyi elkép-zelhetetlen szálból fonódik össze az a kötél, amelybõl végül az ember nyakára

152

hurkot kötnek. Közben a legérdekesebb a dologban az, hogy a két háború közöttiidõben az Érmelléki Egyházmegye lelkészi közössége volt a lehetõlegdemokratikusabb szellemû. Együtt élt és együtt érzett a népével. A nép pedigbecsülte és ragaszkodott hozzá. Volt köztük egy-két gazdagabb és néhány még„urizáló” régi típusú pap, de a legtöbb már maga gazdálkodott az egyházi földön.Azok, akik tekintélyt akartak tartani, szép lovakat, kocsit és jól öltözött kocsisttartottak és hétköznap is fekete ruhában jártak ünnepélyesen. Kevés kivételtõleltekintve, mindenik tudott férfi cselédet tartani, a papné pedig szolgálót. Azegykori debreceni teológusok érmelléki parókiákra vágytak. Az egyetértés pedigolyan nagy volt köztünk, hogy olyan volt ez a közösség, mint a kõszikla. Mindigegységesen léptek fel, ha sérelmeik voltak. A legtöbb baja a szalacsi papnak volt,mert állampolgárságát nem tudta rendezni. Mindig csak hosszabbították atartózkodási engedélyt, erre pedig éberen vigyázott a helyi csendõrség. Ha a lelkészelfeledkezett megújítani, akkor már éjjel zörgettek a csendõrök az ajtaján. Erreeszébe jutott az álmából felvert papnak a múlasztása és ahelyett, hogy ajtót nyitottvolna, a hátsó cselédajtón kiosont, felment a domboldalon a berekbe és meg semállott a Kondoráig. Ott lakott az állandó fuvarosa és vágtattak a tasnádszántóiállomásig, onnan pedig Zilahra, a prefekturára. Itt rendezte el a dolgát és jöhetettnyugodtan haza.

Még a háború után is összetartott ez a papság. Egy alkalommalÉrmihályfalvára lettek berendelve. Mi helybeliek is ott voltunk, én a gimnáziumképviseletében. Szilágy vármegye akkori felszámolásáról és megszüntetésérõl voltszó. Mikor „helybenhagyó” hozzászólásra lettünk felszólítva, a mindenki általtisztelt egyik vezéregyéniség, az öreg ottományi pap, Cs. Nagy Dániel suttogvaadta az utasítást, hogy nem kell senkinek hozzászólni. Én az iskola érdekébenszóltam pár mondatot. Annál nagyobb lett aztán a csodálkozásom, amikor néhányév múlva szétbomlott ez a meghitt közösség. Az új egyházi adminisztráció márkezdte éreztetni hatását és mindenik kezdett jól vigyázni az érdekeire. Kezdtekbizalmatlanok lenni egymáshoz és nem is éppen ok nélkül. Senki se tudhattamikor és hol és mit nyilatkoznak róla. Az egyházi tisztségekbõl, tanácsbíróságbólkezdtek kimaradni. Némelyek kezdtek addig szokatlan módon beszélni és nyilat-kozni, fõleg gyûléseken. Egy ilyen alkalommal éppen Cs. Nagy Dániel, nyugdíjazáselõtt lévén, azt bizonygatta, hogy õt már az elsõ világháború alkalmával, ahovamint teológusok önkéntesen mentek, „kommunistasággal” gyanúsították.Felesleges volt ez a hangoztatás, úgyis jól nyugdíjazták volna, mivel a látásátöreg korára elvesztette. Mikor Olasziba parókiára kerültem, az igazán elõkelõ ésúriember, bályoki pap és esperes, Kálmán István, a legelsõ gyûlésen egyházmegyeijegyzõnek és levéltárosnak választott meg. Ismert már elõbb az érmihályfalvivizitációk alkalmából, amikor az állami iskolában folyó vallástanítást is ellenõrizteés igen dicsérõ jegyzõkönyvben emlékezett meg a tapasztalatairól. Mikor pedigSzablyár még mint parókus került Székelyhídra, Kálmánt azonnal leváltották azesperesi tisztségbõl és helyette a kiskereki papot, Boruzs Lajost bízták meg azállami „meghatalmazottak” egyházmegyei és egyházkerületi fokon. Egy év múlvapedig Boruzst is menesztették és helyette „egyhangúlag” Szablyárt választottákesperesnek. Ezzel aztán a lelkészi közösség sorsa végleg megpecsételõdött és azöreg papok helyett sorba fiatalok kerültek. Engem is idejében leváltottakegyházmegyei tisztségembõl, a levéltárt tõlem elszállították Székelyhídra. Az

153

illetményembõl pedig az új egyházmegyei segédlelkész javadalmazását pótolták.Az egyházi „adózást” megszüntették és helyette „önkéntes” egyházfenntartói éslelkészi díjazási módszert vezettek be. Ezzel alapjában próbálták megingatni – aföldek kisajátítása után – az egyházak létfenntartását, amely terv azonban a hívekáldozatkészségén megbukott. Viszont egyházmegyei és egyházkerületi „kivetett”járulékok voltak lélekszám után, és egyházközségi költségvetéseket kellettfelterjeszteni jóváhagyás végett. A legbölcsebben elõször is Érolasziban oldottákmeg, ahol feljárták az egyháztagokat és közölték, hogy a költségvetés szerint,kinek mennyi „önkéntes” járulékot kell fizetni évenként. Ezen intézkedésekért,az új díjlevélért és más talpraesett megoldásért, örök dicséret illeti meg az akkorigondnokot, Som Lajost, akit meglepõ módon nem tudtak belekeverni amesterségesen kitalált „szervezkedésbe” és tudomásom szerint békében hagyták.Igen szegény ember volt a faluban, mégis csodálatosan tiszteletreméltó, határozottegyéniség. Ilyenek az érmelléki falvak igazi értékei. Istennek hála, sok ilyen volt!

Gondolkodó és hívõ ember számára az egyedüllét nem olyan borzasztó„büntetés”, mint ahogy azt a gardiánok kívülrõl gondolták. Egyszerû emberekszámára lehetséges, hogy kínzó dolog a magány. Amikor én bekerültem a többiekközé, s tapasztaltam e bezárt emberek szenvedését és elképesztõ önzését, a soványételek miatti állati kapzsiságot, úgy elszörnyûlködtem, hogy két hét múlva márvisszakívántam az egyedüllét csendjét és nyugalmát. Ezen meg a társakszörnyûlködtek el.

Az 1959. évi január közepe táján levittek az emeletrõl a földszinti egyik cellába.Csupa ismerõsök, mihályfalviak fogadtak. Alig záródott be az ajtó, körülvettek,hogy mondjam el, mi történt velünk és hol vannak a többiek. Az õrök persze kinthallgatóztak az ajtó elõtt. Alig ebédeltünk meg, délután már kivittek ismét ésáttettek egy másik helyre. Itt is ismerõsök voltak és ugyanolyan örömmel fogadtak.Így egy nap alatt két csoport is láthatott, hogy íme élek és nincs „semmi bajom”.Én is sok mindent hallottam és tudtam meg részleteket tõlük.

Ezen a helyen talán március elsejéig voltam. Ebben a csoportban találkoztamújra Számadó Ernõvel, az Érmellék legújabb költõjével. Az öreg, elgyengültAndrássy Ernõ doktor mellett õ volt az egyik legérdekesebb emberünk. Ki volt ezés hogy került Érmihályfalvára? Tulajdonképpen Érkeserûben, egy Fekete Sárinevû földbirtokos asszonynál lakott. Most folyton ezt a nõt emlegette, miutánmegtudta, hogy valamikor én is ismertem ottani szolgálatom idejébõl. Megígérteés erõsen fogadkozott, hogy ha egyszer ki fog szabadulni, elsõ dolga lesz, hogyfeleségül veszi jótevõjét. Számadó a háború elõtt Pesten tartózkodott. Az írókszövetségénél jól ismerte József Attilát, akivel többször találkozott is. József Attilajól öltözködött és mindég fehér kesztyûvel járt, s mindnyájan tudták, hogy „vörössegélybõl” él. Számadó viszont nagyon szegény volt és abból tartotta fenn magát,hogy a Magyar Rádióban népmeséket mondott el. Bámulatos szépen tudtamondani, még a sajátos székely meséket is. A költeményeiben is csodálatos nyelv-gazdagságot árult el. Így énekelte meg a nádasok világát, a vízparti alkonyokcsodás hangulatát, a vízimadarak repdesését, a nádirigók, az énekes madarakhangját, az érmelléki hangulatot. Az Érmelléken nagyon megszerették.Kálmánéknál találkoztam elõször vele és ismertem meg. Egy idõben már annyira

154

népszerû lett, hogy még a székelyhídi gimnázium növendékei elõtt is rendeztekköltõi délutánt. Minden jól indult tehát, hogy belenõjön az érmelléki emberekvilágába és elfogadják költõjüknek, pedig kevesen tudták honnan került oda. Aháború után nagyon szegényen bolyongott, õ tudja miért jött el Pestrõl, míg végrekikötött Fekete Sárikánál. Itt végre jóllakhatott kedvére. Megvolt mindene. A jó,friss tejet különösképpen nagyon szerette. De ki tudja miért, valamitõl mindigfélt. Végül már mániákus lett. A Sárika házából a föld alatt alagútat vájt magánaka nádasok partjáig. Nem lett szükség reá. Egy napon Mihályfalván járt és a nyíltutcán betessékelték egy autóba. Õ megijedt és kiabálni kezdett: Ne hagyjanakengemet emberek! De hiábavaló volt minden ellenkezése. Így került a csoportbavalószínûleg õ is a Hollóssal való kapcsolata folytán. Így esett el attól, hogy azÉrmellék második számú költõje legyen (Ady után). Tudomásom szerintfolyóiratokban jelentek meg költeményei.

Számadónak Seligó Ernõ volt az eredeti neve. Hollós egyszer együttlétünkalatt nevetve mondta, hogy elõtte az ankétátorok így gúnyolták Számadót: „Seligóse rigó, Szürke veréb Számadó.” Sohse árultam el ezt neki. Szenvedett úgyis eleget.Fõleg az evés miatt szenvedett. A polcokra feltett puliszkadarabokat mindég fájószívvel és sóvárgó szemmel nézte és nagyokat sóhajtott: Miért nem eheti õ megazokat mindet? – a másét is. Mert be vagy zárva – mondták neki. Õ a maga porciójátegyszerre megette, délire már nem volt neki semmi. Én, ha két szem paszulyttaláltam a lében, egyik szemet neki adtam. Ilyen körülmények között ritkán voltkedve verselni. Ha mégis elmondott egy párat, nagyon örültünk és odakintképzeltük magunkat a szabad mocsárvilágban, a nádrengetegben és sajnáltuk,hogy nem lehetünk szabad madarak!

Egy hûvös márciusi napon hármunkat kivittek a cellából és vasravertek, majdmég két idegent tettek hozzánk és beraktak egy rácsos ablakú vagonba, de egyún. „oblon” miatt nem láthattunk ki. Három napra való kenyeret, szalonnát éssajtot kaptunk. Öten voltunk tehát: dr. Andrássy Ernõ, Csongrádi GáborMihályfalváról, Bonta János Érendrédrõl.(Bonta Jánostól, aki érendrédi románember, azelõtt csendõr volt, megtudtuk késõbb, hogy felesége és nagy fia is abörtönben van. Pár évvel ezelõtt a szilágypéri határban (Endréd közelében) háromnyugati ügynök, ejtõernyõs partizán bújkált. A hatóság nagy kutatást kezdett akörnyéken. Szalacson is, ahol akkortájt én is jártam otthon a szüleimnéllátogatóban és ott hallottam, hogy ezért van ott is annyi katona, mert partizánokatkeresnek. Az egyik Bontáékhoz ment, mint rokon. Ezért lettek bajban. A másikatmajdnem elfogták Pérben egy pincében, de gránátot dobott ki maga elõtt és elfutott.Késõbb Kéc felé egy fán találták meg felakasztva. A harmadikat a körtvélyesi ésváradi határban, egy búzakereszt tövében találták meg, megmérgezte magát.)Diniþoiu Ioan szektás vezetõ (talán püspökük), kiki a maga bajával ésszomorúságával (Diniþoiu nem ette a szalonnát s én elcseréltem a sajttal.) Temesvárfelé mentünk, ahogy kilestünk egy kis résen. Onnan lementünk Oravicára egynapig és vissza. Oravicán lakott akkor a mozdonyvezetõ Ede bátyám. Úgy éreztemakkor, hogy lélekben elbúcsúztam tõle, és az egész világtól örökre. Temesvárróllekanyarodtunk a Duna közelébe és még életemben megláttam a nagy folyót !Amíg Váradon még hideg tél volt, erre már a folyó partján kivirágoztak a fûzfákés a korai gyümölcsfák. Aztán vágtatott velünk, szomorú rabokkal a vonat a váradiideiglenes börtöntõl, az ún. „végleges börtönig”, a Regát (Ókirályság) felé....

155

Mister Gál az érmelléki „kém”

Sass Kálmán saját elbeszélése szerint a nagyváradi börtönben 1958. október6.–december 3. – Gálospetri határában, a szalacsi határ szomszédságában egytizenhárom évesnyi kisfiú szántogatott két nagy lóval. Még kora tavasz volt, dedélfelé már jó melegen sütött a nap. A barázdában, az eke nyomán méltóságosansétálgattak a dolmányos varjak, várva, hogy az eke milyen új kukacot vagy bogaratforgat ki a puha, fekete földbõl. Fekete hollók ritkán jártak errefelé, az útfélekeninkább az apróbb testû csókák lesték az állati hulladékot. A kisfiú már nagyonelfáradt a barázdában lépegetni, bár lassan mentek a lovak, de neki az is gyorsvolt. Még jó, hogy a lovak szépen, egyenesen mentek, nem nagyon kellett tartaniaz ekét csak a ki és befordulások alkalmával, de így is fárasztó volt a szántás.Egyre többször megállottak. Fent a magasban darvak keringtek, most érkeztek,alig látszanak, csak az ismerõs krúgásuk hallatszik messze a kéklõ magasságból.Milyen jó elnézegetni és hallgatni õket. Bizonyára keresik a mocsarak között azokata titkos, híres „daruszállásokat” amelyeket csak a legügyesebb halászok tudnakmeglesni és csuda dolgokat mesélnek arról, amit ott láthattak nagyritkán.Hajnalok végén, amikor a nap éppen csak maga elõtt küldte aranyos sugarait ésmár-már látszott a fényes széle arany tányérjának, éppen olyankor elõállt egyfiatal hím daru, feje tetején ragyogott a piros „sapkának” nevezett foltocska éselkezdte illegetni-billegetni magát. A fiatal nõstény daruk nagy kört formáltakkörülötte. S akkor a fiatal daru táncot kezdett, lassan meg-megfordult a szárnyaitütemesen emelgette a feje mellé, hol jobb, hol bal felõl, a lábaival daliásan lépegetettütemesen, közben kurrantott egyet-egyet. A körben álló daruk is lengették hosszúnyakukon kecses fejüket jobbra-balra és finoman, mondhatni nõiesen kurrogtakhozzá a kör közepén táncoló ütemére. Felejthetetlen élmény volt egy ilyen hajnalilátomás. A hajduknál nagy divat is volt a „daru-tánc”. A kisfiú is hallott már errõlmesélni, és eszébe jutott, hogy édesapjának is a darukról volt kedvenc nótája éselment õ is, mint a nóta mondta, „ahol nincsen sem tél, sem kikelet, nem jár odaa madár sem, nem hallszik a sóhajtás sem odáig!” Elment a háborúba és nem jöttvissza többé.

Ettõl a szomorú gondolattól le is ült az eke gerendájára, megállítva a lovakat.Már jöhetne az édesanyja is az ebéddel. Majd szép bogarak kezdtek elõszaladgálniés õ elkezdett játszani velük. Már egy órája is állottak talán a lovak. Hát mégmikor vadludak húztak el ékalakban alacsonyan és le is csaptak a közeli tó vizére.Az volt aztán kellemes szórakozás! Elkezdte dobigálni õket száraz földdarabokkal,de nem tudott egészen odáig dobni s azok nem is törõdtek vele. Így kiáltott fiáraaz ebédet hozó édesanyja:

– Hol vagy, mit csinálsz te ídes gyermekem?! Keveset szántottál! –A fiú fejénkis zöld kalap volt, amely lefogta vastag szálú, makrancos, fekete haját, amelynem akart sohse rendesen állani. A szeme izzó fekete parázs volt, amely most levolt sütve, mintha el akarta volna takarni gondolatait és hallgatott. Aztánmegebédeltek. Az édesanyjának haza kellett volna mennie, de látva, hogy a fiúmilyen kevésre haladt, a lovak etetése és itatása után maga fogta meg az ekeszarvát, a fiú pedig a gyeplõt és így szántottak alkonyatig. Akkor megszólalt azanya: Jaj, fiam, nekem már haza kell menni, vár otthon a tehén, a disznó, a tyúkok,

156

libák, kacsák, meg minden! Annyi a dolgom, miért is maradtam ilyen egyedül,özvegyi sorsra! Mikor már mentek a szekéren és megpihentek egy kicsit, akkorszólalt meg a fiú: Ídesanyám, én többet nem maradok itthon, megyek õsszel agimnáziumba. – Feljajdult az anyja: Hová mégy te, egyetlen drága gyermekem,mit fogok én akkor teljesen egyedül csinálni? Látod, ídesapád odamaradt aháborúba, csak te vagy nékem segítségemre. Jártál itthon eleget iskolába, jól istanultál, elég az mán neked!

A fiú megint hallgatott, de egész nyáron készülõdött, mint a nyugtalanvándormadarak. Már csak azon gondolkodott, hogy Nagykárolyba menjen, vagyNagyváradra. Ez utóbbi mellett döntött.

Õsszel az indulás elõtti estén, anyjával együtt mindketten nehéz könnyeketsírtak. Nagyon nehéznek bizonyult az elválás. A fiú nagyon szerette az édesanyját.Végül is elmondta ami a szívén volt:

– Édesanyám! Én nem akartam ezt soha elmondani magának, de mikor mégegészen kicsi voltam, egy karácsony estéjén meglestem, hogy ki az angyal, akinekem a karácsonyfát hozza. Akkor láttam ídesanyámat hosszú fehér hálóingbenés akkor tudtam, hogy ídesanyám az az angyal és nem más, aki nekem mindighozta a karácsonyfát! Én most úgy megyek el, hogy ídesanyámat mindég magamelõtt fogom látni, mint fehérruhás angyalt és akkor nem leszek sohse egyedül, haelmegyek is hazulról.

Erre aztán még jobban kisírták magukat, míg nagy nehezen el tudtak aludni.Aztán teltek kínosan az évek egymás után. Az anyának otthon cselédet kellett

fogadni, hogy az ura után maradt kevés gazdaságot meg a saját örökségét is eltudja látni, meg tudja tartani. A fiú nagyon jól tanult. Történt azonban negyedikesgimnazista korában, hogy egy délután úgy belemelegedtek a játékba, hogy a nagyiskolában, szaladás közben lebukfencezett a nagy fõlépcsõn. Ájultan szedték fel ésaz orvos megállapította, hogy a kemény koponyája nem tört ugyan be, csak a fejbõrevérzik, de súlyos agyrázkódást kapott. Mikor a fiú magához tért, nem emlékezettsemmi addig tanult dologra, elfelejtett mindent. Év végéig lassan újra tanult mindentés nem vesztette el az évet. A jó angyal imádsága kísérte és megõrizte. Kálmángyakorta említett híres mondása: „Ha az én édesanyám nem lett volna az énvédõangyalom, én olyan nagyon-nagyon nagy gazember lettem volna!”

A többi középiskolai, majd a kolozsvári teológiai évekrõl nemigen beszéltKálmán. Most döbbenek rá, hogy ezek a róla szóló emlékezések milyen nagyonhiányosak fognak lenni. Az életben való találkozásaink alkalmával hosszú idõvolt, ha egy órát együtt tudtunk lenni, szórakozási idõt pedig sohasem tudtunkegyütt eltölteni. Erre sem az idõk nem voltak alkalmasak, sem elfoglaltságunknem engedte. Mikor aztán olyan hosszú ideig, több mint két hónapig, össze voltunkzárva, akkor már lett volna idõnk mindent alaposan megtárgyalni, de kinek voltakkor kedve és testi-lelki ereje, mikor a saját sorsunk, a lét és nemlét gondja olyannyira rásúlyosodott szívünkre. Most a hiányzó adatokat összegyûjthetném acsaládja élõ tagjaitól, tanulmányozhatnám behatóbban életét és munkálkodását,de most is még komoly akadályai vannak ennek. Levelezéssel nem lehet, s ez idõszerint nem is tanácsos. A családja még eddig (1984) nem igyekezett felvennivelem a kapcsolatot, pedig tudhatják, hogy utolsó órákig együtt voltunkKálmánnal. Helyszínre menni és tájékozódni szintén még korai volna. Így meg

157

kell elégednem azzal a kevéssel, amit megviselt emlékezõ képességemmel fel tudokújítani, s bár ennyi emléket is meg tudok menteni a megsemmisüléstõl, hálábólaz õ rendkívüli nagysága és fõleg áldozata iránt.

A Svájcban töltött boldog idõkrõl emlékezett legszívesebben Kálmán. Soha elnem múló hálával emlékezett meg a bázeli egyik fõiskolai stipendium alapít-ványáról, Weltiné asszonyról, akinek áldozatkészségébõl oly sok, e vidékre valóifjú teológus tanulhatott és ismerkedhetett meg a svájci élet csodálatos szépségévelés lelki gazdagságával. Weltiné asszony férje, Welti-Schneider, tudomásom szerintakkor valahol Dél-Amerikában volt konzul, késõbb pedig a svájci bankárokszövetségének elnöke lett. Nagyon gazdagok voltak.

Az itthoni teológia elvégzése után Kálmán is, a barátja, Kiss Bertalan, majdaz Orth fiúk, Imre és Gyõzõ, meg Molnár Károly és többen mások kapták meg estipendiumot, már akiket én közelebbrõl ismertem. Ez az öt ifjú nagyon feltûntBázelben és hazajõvén itthon is a legkíválóbb munkásai lettek a NagyváradiEgyházkerületnek.

Kálmán, Kiss Bertalannal együtt több évet tölthetett kint Bázelben. Az ottaniifjúság annyira megkedvelte õket, hogy a nyári ifjúsági tábor vezetõivé válasz-tották. Kálmán a szárazföldi tábor vezetõje lett és hegedülésével és tárogatójávalbûvölte el a svájci fiúkat. Kiss Berti pompás sportoló és vízi mûugró volt, így õ a„vízi-tábor” vezetõje lett. Boldogan mesélte Kálmán, hogy a Genfi-tavon, csónakázásközben a víztükör csodálatosan zengte vissza a hegedû hangját és nagy élvezetvolt ott muzsikálni. Egy alkalommal a nagy pártfogójuk, Welti konzulné kifordulta csónakból és segítségért kiáltott. Kálmán lévén közelebb, gondolkodás nélkülutána ugrott a vízbe és kimentette, ezért hálából Weltiné örökbefogadási eljárástindított és fogadott fiának nyilvánította Kálmánt. Mindig kérte, hogy maradjonott Svájcban, ne jöjjön haza Kálmán, hogy egyik örököse lehesssen. Ezt nagyonfájlalta Kálmán, különösen mostani sorsa rosszrafordulásán, hogyha akkor kintmarad, nem végzõdött volna ilyen szomorúan az élete.

Svájcból hazajövén, Kálmán nemsokára Mezõtelegden lett lelkipásztor.Kápláni idejét már nem tudom hol töltötte. Itt olyan eredményesen munkálkodott,hogy pár év múlva megrendezhette az Egyházkerület egyik legkedvesebb ifjúságikonferenciáját. Ezen én is részt vettem és megcsodálhattam a szépen renováltõsi, Telegdiek által épített templomot és parókiát. Nehéz gazdasági évek voltakakkor. A harmincas évek világgazdasági krízise. Így nem értettem volna meg eköltséges vállalkozást, ha nem jelent volna meg akkor is Welti konzulné. Márelõbbi években is járhatott itt és látva az elhanyagolt és fürdõszobai luxus nélküliparókiát, minden bizonnyal hozzájárult a modernizálásához. Akkor volt alkalmammegismerni ezt az egyszerûségében is oly méltóságos, rendkívüli asszonyt. Amagyar fiúktól már sokat tanult magyarul. Mikor egy fiatal pap, Lengyel Laciigen nagy mûvészettel és tehetséggel Ady-verseket adott elõ, legnagyobb résztmegértette és nagyon élvezte. Milyen nagy volt az én bánatom, hogy semmivelsem tudtam produkálni magamat, pedig úgy szerettem volna egy évi svájcistipendiumot nyerni. Sajnos ez a vágyam sohasem teljesült, pedig évekig készültemrá, tanultam a német nyelvet és kerestem a kapcsolatokat.

Mezõtelegdi pap korában nõsült meg Kálmán. Ennek elõzményérõl a következõesetet beszélte el:

158

Kiránduláson voltak a nyugati hegyekben. Elég sokan voltak, fiúk és leányokis. Mezei virágokból egy szép csokrot szedett össze Kálmán és ebéd végeztévelelkiáltotta magát. Ezt a szép csokrot annak adom, aki a legjobban szeret engem!Erre, édes önkéntelenséggel felpattant ültébõl a legszebb lány és elkiáltotta magát:Én! – Óriási meglepõdés mindenki arcán, a lány is magára eszmélt, hogy elárultamagát és ijedten, elpirulva, lebújt. Ez a lány volt Tõkés Baba, akit nemsokárafeleségül is vett Kálmán. Itt említem meg Welti konzulnénak azt a mérhetetlennagy áldozatkészségét, amelyet e nehéz gazdasági idõben mutatott meg anagyváradi Egyházkerülettel szemben. Óriási összegû svájci segélyt juttattak azúj egyházkerületi palota építésére. Errõl közelebbit éppen azok a fiatal papoktudhattak, akik akkoriban élvezték a Weltiné közvetlen vagy közvetett segítségét.Egyúttal a nagyváradi munkásságnak is munka és kereseti lehetõséget adtakezekben az inséges idõkben. Ezt azok a munkások nem is felejtették el sohasem.Rendkívüli szépen sikerült ez a palota a kéttornyú templomtól nem messze.Csodálatos szép volt a püspöki fogadó terem. Itt jelentkeztünk mi is öten SulyokIstván püspök elõtt, mint új segédlelkészek, akik akkor végeztünk Kolozsváron,1937 tavaszán. Ennek az egyházkerületi palotának a pince helyiségeiben moderninternátus lett berendezve református iparos tanulók részére. Tehát nem volt ittiskola, hanem tanonc internátus (tudomásom szerint!). És mégis, ezen az alapona háború utáni kisajátítások alkalmával elvette az állam ezt az épületet azEgyházkerülettõl. Hiába volt minden közbenjárás, sõt maguknak a nagyváradimunkásoknak a tömeges tiltakozása. Mikor Sulyok István halála után CsernákBélát választották meg püspöknek, ez csak azzal a feltétellel volt hajlandó elfogadnia tisztséget, ha az Egyházkerület visszakapja a jogtalanul elfoglalt palotáját. Azépületet nem adta vissza a város, Csernák pedig nem fogadta el a püspökséget.Az egyházkerületi irodák kénytelenek voltak meghúzódni az addigi püspöki lakásegy részében. Még ma is ott vannak. Ezt az épületet ma is „Kálvin Palotának”nevezik és tiszteletteljes emlékezéssel tekint fel reá mindenki, aki mellette elmegy.Hirdeti ma is ez az épület annak a svájci szellemnek nagyságát, amely mindenidõben meghozta áldozatát hitsorsosai támogatására és felemelésére, s amelyáldozatos szellemnek olyan képviselõi voltak, mint Welti konzulné, akinekfelejthetetlen alakja ott lebeg ma is láthatatlanul, mind a mezõtelegdi, mind azérmihályfalvi parókia felett.

Néhány év múlva ugyanis, a kíváló képességû, munkássága miatt híressévált Kálmánt meghívta a szülõvidéke Érmihályfalvára papnak. Talán ebben azidõben volt otthon látogatóban, vagy inkább pihenõben, édesanyjánál a közeliGálospetriben. Megtudtam én ezt otthon Szalacson, s hogy találkozhassam vele,egy alkalommal szekérrel átmentem Petribe. A szekeresek éppen a Kálmánékháza melletti udvaron rakódtak fel gerendának való nagy tölgyfákkal, még én issegédkeztem, de mire ezzel végeztünk és átmentünk a szomszéddal Kálmánékhoz,addig õ már elment hazulról, s az én legnagyobb sajnálatomra ez a találkozásnem sikerült. Pedig akkor nekem nagy szükségem lett volna a segítségére.

Az érmihályfalvi papválasztás nem ment minden zavar nélkül. Sokan pályáz-tak oda és Kálmánnak igyekeztek kellemetlenséget szerezni. Fellebbezésre kerülta sor. A fellebbezõk Csiri Sándor fõgondnokra hivatkoztak aki a papválasztástrendezte, s akit szintén megidéztek az egyházmegyei bírósági ûlésre. A tárgyalás

159

reggelén azonban Kálmán egyedül jelent meg, de nem szólt senkinek egy szótsem. Mikor a bíróság összeült és tárgyalni kezdték volna az ügyet, akkor tûnt fel,hogy a koronatanú, az érmihályfalvi fõgondnok nem jelent meg. Akkor állott felKálmán és bejelentette: „A fõgondnok ma reggelre meghalt!” Nagy volt a meg-döbbenés. A tárgyalást nem tarthatták meg, az ügyet lezártnak tekintették. Aközvélemény azonban már annyira fel volt izgatva, hogy a hullámok nehezencsitultak el. Kálmánt soha, semmiféle egyházmegyei vagy kerületi tisztségre nemválasztották meg. (Az én tudomásom szerint.)

Mihályfalván hosszú ideig szolgált a nagyon megöregedett Végh József esperesés már terhére volt a gyülekezetnek. Utána Kálmán nagy lendülettel indíthattameg az új idõk szellemében a sokoldalú belmissziói munkát. A gyülekezeti életfelvirágzott, ami legelõbb is a nagyméretû templom renoválásban nyilvánult meg.Akkor látszott meg igazán e nagy gyülekezet hatalmas belsõ ereje, amikor akisajátítások folytán államosították a gyülekezet kéttantermes központi nagyiskoláját. Kálmán hamarosan megtudta, hogy egy ún. „Konfirmációs terem”építésének nincsen akadálya. Ugyanis a belmissziói összejöveteleket általában akét tanteremben tartották. Most tehát egy megfelelõ teremrõl kellett gonoskodni.Már én is ott laktam Mihályfalván, amikor egy év alatt elkészült a hatalmasterem, a templom és az iskola közötti területen. Ettõl kezdve itt folytak abelmissziói összejövetelek, sõt az elõadásokkal összekötött bûnbánati, ún. „nagy-hetek” is. Többször vettem én is részt, amikor Kálmán a Biblia könyveirõl sorozatosszabadelõadást tartott.

Kálmánt azonban politikailag is igénybe vették és ezzel a legtöbb erejétlekötötték. Ennek, sajnos régebbi eredete az volt, hogy fontos sarokhelyen lévénMihályfalva, Kálmánnál gyakori vendégek voltak, különösen a negyvenes években,a legfõbb állami vezetõk. A Gorove-erdõségben nagyszabású építkezések kezdõdtekés Kálmánnak a véleményét mindegyre kikérték. Fontos tervek megvalósításavolt itt kilátásba helyezve, fõleg az ún. „székely-koridor” ügyében. A tervekmegvalósítását meghiúsította a háború kimenetele, de nyilvánvalóvá vált, hogyKálmán neve és sokoldalú képessége jól felhasználható politikai téren. Így szemelteki magának eszközül a háború után megalakult Magyar Népi Szövetség. Az állandószervezési körútakon folyton Kálmánt tolták elõtérbe, aki valóban sasszárnyakonszállt helységrõl helységre és neve, mint felemelt lobogó, vitte elõre a NépiSzövetség ügyeit. Egy országos választás alkalmával helyettes országgyûlésiképviselõnek jelölték és meg is kapta a szükséges szavazatokat. Akkor aztán, aközösség nem tudta miért, egyszerûen börtönbe zárták Kálmánt és a NépiSzövetség mihályfalvi ügyvédjét. Így nem lett Kálmán képviselõ. Sokáig be voltakzárva Szamosújvárra – félévig, vagy évig is? –, ott tanulta meg Kálmán, hogyankell viselkednie és élnie a bezárt embernek. Bár ott voltam ez idõ alatt agyülekezetben, de helyettesítési szolgálatomat soha nem igényelték, ami nekemeléggé feltünt.

Mikor én lemondtam a tanügyi állásomról, az iskolai reform alkalmával,Kálmán már ismét otthon munkálkodott. Többször hívott segítségül kántorszolgálatra temetések alkalmával. Olyankor tapostam igazán sokat a mihályfalvihomokot. Majdnem a község közepén folyik keresztül a híres Móka-patak. Azegykori tatárjárás idején ebbe a patakba ásták el a templom harangját, mikorpedig a tatárok elvonultak, kiásták onnan és az éjszakák csendjében kongatták,

160

hogy hallják meg a mocsarakban bújkáló népek és térjenek vissza leégetthajlékaikat újra építeni. Ennek a pataknak egyik partján még fekete föld van, amásik partján pedig már homok, egészen a Nyírségig. Állítólag több száz métermélységû itt a homokréteg és alatta hévíz, máshol gáz és petróleum van. MárAndrássy doktor fel akarta ezt táratni és a hévízre szülõotthont és nõgyógyászatiklinikát építeni. A háború miatt ez a terv is megsemmisült.

Érmihályfalvának erre a homokra épült fel a jövõje, különösen a század elejeóta. Akkor kezdték ugyanis nagy mértékben betelepíteni a sivó homokot akác-erdõkkel és Mihályfalván is gazdasági iskolát létesítettek, ahol megtanították anépet, hogy kell a homokon gazdálkodni, hogy lehet a homokot például trágyázni,csak szalmás, szálas, éretlen trágyával és különösen milyen növényeket kell rajtatermeszteni. A homokra új szõlõfajtákat hoztak és telepítettek. Azóta felvirágzottés gazdag lett ez óriási község határa, az addigi sivár homok helyett.

A homokon akkor lehetett jól járni, amikor esõ volt. Minél tovább volt szárazidõ, a homok annál jobban felvágódott és bokáig kellett benne járni.

Kálmán nagyon erõs alkatú ember volt. Nem túlságosan magas, de izmos,fekete ember volt. Jól bírta a homokot taposni, én pedig nem bírtam menni, hamarkifáradtam. Együttlétünk alatt sokat emlegettük az elmúlt éveket. Még érkeserûikáplán voltam, amikor kiüzent nekem, hogy menjek be hozzá, mert a svájciburszám ügyét könnyebben elõmozdíthatom, ha személyesen bemutatkozom Weltikonzulnénak, aki éppen nála volt ismét látogatóban. Én sietve be is gyalogoltamMihályfalvára és jelentkeztem Kálmánéknál. Kálmán nagy körültekintéssel vittbe a vendégszobába és mutatott be a nagyasszonynak. Akkortájban igen igye-keztem magánúton németül tanulni és megpróbáltam bemutatni tudományomat,ez nagyon gyatrán sikerült, mert Kálmán elmosolyodott és azt mondta nekem:Beszélj csak inkább magyarul, mert ezt jobban megérti a méltóságos asszony.Nagyon elpirulhattam, mire a nagyasszony csak nézte lángoló, lelkes arcomat.Dehát õ nagyobb, igazi nagy tehetségekhez volt szokva, amit hiába akart pótolniaz ifjúi lelkesedés. Ez volt a második sikertelen találkozásom Weltinéval.Megtudtam, hogy nemsokára meghalt a férje és az örökösök még gondolkodtak,hogy fenntartsák-e az ösztöndíjat vagy sem. Így aztán végleg elmaradt az énkülföldi tanulmányutam és megfeneklettem az érmelléki mocsarakban.

Kálmánnál ismertem meg a Mohos nevû határrészt, ahol a legnagyobbcsempészés folyt, sóval és szarvasmarhával. A Mohoson már elemi iskola volt,egy tanár járt ki tanítani, de lehetett volna imaházat is alapítani ott. Volt már szóarról is, hogy a nagy gyülekezetet megosztják és az új sorokon imaházat és parókiátépítenek. Ez azonban a fizetés kérdésén mindég megbukott, mert még Kálmánsem volt hajlandó megosztani nagy díjlevelét. Általában az üzleti lehetõségekmindég nagyon izgatták Kálmánt, ezért szervezett gyertyagyárat a hadiözvegyédesanyjának, nekem pedig elégedetten mutogatta egy hatalmas urasági istállóbanberendezett gyapjúkártoló, -fonó és -szövõ üzemét. Rongytépésekbõl font és szõttruhaanyagokat állítottak elõ, s a háború utáni nagy szükségben jól értékesítették.Szolgálati segítségemért nekem is adott egy alkalommal egy ruhára való gyengeanyagot. Akkor azonban jól fogott a nagy szegénységben. Kálmán azonban mégidejében túl adott ezen az üzemen. Elvitték a Székelyföldre. Nagy tehetségével ésfejével nem talált a maga számára megfelelõ érvényesülési lehetõséget. Ezért

161

lettek nagy veszedelmére ezek az üzleti próbálkozások. Igen nagy mértékbenkezdett állatbõröket átvinni a határon egyik debreceni rokonának, aki affélebõrgyáros volt. Úgy látszik igen jó pénzforgalmat bonyolítottak le. Lett vagy százdollár tartalék pénze, amit egy befõttes üvegben ásott el a homokba az ablakalatt. Mikor bajba került, ezt elõ is adta és felhasználták ellene a perében.

Tehetségének nagy lehetõsége nyílt volna már a háború alatt, illetve közvetlenelõtte. Nagy mennyiségû egyháztörténeti és 1848-as történelmi anyag került akezébe. A bihardiószegi Zichy grófok levél és könyvtára került hozzá. Nagytudásáért a debreceni fõiskola históriai tanszékére is esedékes volt. Mindemelehetõség a háborúval megsemmisült, maradt csak az üzleti lehetõség szüntelenülforrongó elméjének. Elképzelhetõ, hogy a bajba jutott vagy elhurcolt családok isigénybe szerették volna venni segítségét és oltalmát. Hiszen õ volt akkor azegyedüli nagy, kimagasló személyiség, akire mindenki bizalommal és reménységgelnézett. Légi riadók alkalmával, félelmet nem ismerve, sietett fel a templom magastornyába és ott az ablakba kiülve tárogató szóval erõsítette és biztatta a búvóhelyenremegõ emberi szíveket.

Aztán, mikor „letörött a zászló” és úgy látszott, hogy mindennek vége, amirövid ideig szép volt és biztató életlehetõségekkel kecsegtette, akkor is a templomlett az egyedüli menhely. Tömve volt mindig a templom, amikor Kálmán prédikált.Lehetõség szerint én is a templomban voltam, a növendékek kíséretében. Olyvakmerõen prédikált, hogy több alkalommal megdöbbentem az olyan nyíltkijelentésein, hogy „nem Hitler és nem Sztálin intézi a világ sorsát, hanem amagasságos mennybéli Úristen!” Az ilyen harsonást nem csoda, ha igyekeztekminél hamarabb elnémítani az ellenségek, akik pedig több oldalról támadtak reá,éppen azért, mert rendkívüli egyéniség volt. És igen szemet szúró helyen volt ezaz Érmihályfalva.

Én már kilenc éve eltávoztam Mihályfalváról, amikor annak dúsgazdaghatáráért és földjeiért megindultak a „szegények” részérõl a kollektivizálásielõkészületek. Kiszemelték és igényelték hivatalosan a cél eléréséhez a Kálmánsegítségét. Még csak ez hiányzott, Kálmán, mint a célbavett nemes vad, azonnalfelfogta a veszély nagyságát. A presbitériumban gyötrõdve tárgyalták a lehe-tõségeket. Õszintén feltárták az eshetõségeket, azt is, hogy elõre kilátástalanminden ellenállás. Ebben az idõben szolgált az egyházközségben Erzsébet nõvér,diakonissza, a gyülekezeti munka építésében. Nem tudom, hogy õ vezette-é apresbiteri jegyzõkönyveket is, de õ írta be emlékkönyvbe mindazon dolgokat,amiket Kálmán diktált. Ezért a munkáért ez a diakonissza a katonai törvény-széken tizenöt évi fegyházat kapott, mint a Kálmán segítsége. A presbiterek közülvagy hármat Kálmán gyõzött meg, hogy adja be a vagyonát a termelõszövetkezetbe.Ezek egyike lett ott az elsõ elnök is. Ezt is elítélték. Állandóan folyt már az erõspropaganda és Kálmán mindenben elõl járt, ami a gyülekezeti munkája nagykárára lett. De a népe annyira szerette, hogy megértéssel voltak ez irányútevékenységével szemben. Az volt a való helyzet, hogy mindnyájan, akiknek nemvolt semmi vagyonunk és félteni valónk, megértéssel néztük a gyors demokra-tizálási folyamatot. Sõt sokkal többet vártunk, mint ami elsõ látszatra ígérkezett.Minden esetre legfõképpen emberséget vártunk minden tekintetben. Mivelemberséggel nem ment, kénytelenek voltak embertelenséget alkalmazni a cél

162

érdekében. Ott voltak a környéken a legjobban mûködõ dzsentri birtokok. Odacsak felelõs, erõs embereket kellett volna állítani és ment volna tovább a közösgazdálkodás, de a nép alsó rétege nem volt erre sem felkészülve, sem megérve. Apropaganda is mindegyre földosztást hangoztatott. Akkor hát a nép fékezhetetlenülszétosztott és széthordott mindent, amit gazdátlanul talált. Mennyi szenvedésbeés véres áldozatba került aztán mindent összehordani és újraépíteni.

És hiábavaló volt az áldozatra szántak minden erõfeszítése, hogy megállítsáka kérlelhetetlen történelmi sorozatot. Kálmánt már 1957 karácsonyán (a hivatalosdokumentum szerint 1957. február 19-én – T. Z.) letartóztatták. Annyit engedtekmég meg, hogy nagyobbik lányát, Enikõt, a templomban megeskette võlegényével,aztán elbúcsúzott tõlük. A házkutatás alkalmával elvitték az összes tudományosanyagát, kéziratait, s a nála lévõ történelmi levéltári anyagot, s a Zichy grófoklevélgyûjteményét valahova állami archívumba.

1957 karácsonyától 1958 októberéig Kálmán szenvedett a legtöbbet. Azutánhavonként emelték ki Mihályfalváról az embereket, legutoljára 1958 augusz-tusában az öreg, beteg Andrássy Ernõ nõorvost, aki fiatal korában a budapestiVerebély-klinikának volt országosan ismert asszisztense. Elvitele külön szenzációjavolt a városnak, mert az asszonyok nagy csoportban követelték a rendõrségen,hogy bocsássák szabadon az õ „megmentõjüket”. Tudomásom szerint Kálmánnalegyütt 23 személyt emeltek ki Mihályfalváról.

Eddig mellõztem a megpróbáltatásaink részletes leírását, de most a Kálmánesetében kénytelen vagyok részletesen kitérni, hogy milyen bõrre menõ próbákközött volt kénytelen olyan kijelentéseket és vallomásokat tenni, amelyeknek nemvolt semmi valóságos alapjuk.

A tárgyalás alkalmával láttuk újra egymást az egész csoportban. (Utólag tudtukmeg sokára, hogy mi a várad-velencei kultúrházban voltunk.) Meglepett volnaannyi ismerõs arc együttes látása, ha nem lettünk volna mindannyian olymérhetetlenül és nevetségesen bárgyúak és gyámoltalanok. Kálmán, az egykorerõs nézésû, fekete szemû, inkább vad és elszánt tekintetû, máskor oly elszántalak, most meg volt görnyedve, arca, szeme beesve öregesen, bõre az egykori pirosbarna, most hamúszürke, hallása meggyengülve, hogy a tenyerét a füle mellétartva tudta megérteni a hozzá intézett kérdéseket. Alig lehetett ráismerni.

Mikor összekerültünk a cellában, a vasak és láncok súlya alatt, s a halálunkárnyékában, lassan megnyílt a szíve neki is és elbeszélte szenvedéseit.

Elõbb valami altatási eljárással próbálkoztak, ehhez azonban túl kemény volta Kálmán ellenállása. Aztán nekem is eszembe jutott, hogy több alkalommal én isálmos lettem a kihallgatások alkalmával és nem emlékeztem semmire, amikor acellába visszatértem. Egy alkalommal maga az ankétáló tiszt mondta gúnyosan:Mi az, maga álmos? – Én is csodálkoztam ezen, hiszen ilyenkor éberen feszültbennünk minden idegszál és agysejt. Majd sokkal késõbb Andrássy doktor márszakértelemmel beszélte el, hogy vele is úgy történt, mondván: „Amikor a fejemlekókadt, már tudtam, hogy hipnotizálnak valahonnan. Ismertem én jól ezt azeljárást.”

Kálmán is elmesélte, hogy mivel õt is minden érdekelte fiatal korában és megis lett volna az alapképessége, nagy szellemi és lelki ereje hozzá, õ is olvasgatottilyen szakkönyveket. Mikor aztán összekerültek nálánál fiatalabb, szép kis

163

feleségével, egy este rajta is kipróbálta csekély tudományát, a gondolatolvasást.Az ágyban feküdtek egymás mellett, amikor megfogta felesége csuklóját és a kétverõérre téve ujjait, azt mondta neki, hogy most gondoljon bármit, azt õ ki fogjatalálni. Úgy is történt. Azt nem mondta el, hogy milyen gondolatokat talált ki,csak azt, hogy észrevette, a felesége kissé riadtan nézve rá elhúzódott távolabbmellõle. Többet aztán nem ijesztgette.

Mikor aztán az altatási módszer nem vezetett kellõ eredményre, komolyabbmódszerek kerültek sorra. A legutolsó lett a legsúlyosabb. Mindenki gondolhatja,hogy, aki ilyen helyre kerül, azzal nem bánnak éppen kesztyûs kézzel, ahogyszokták mondani, hanem a kitûzött, nagy keresett cél érdekében elmondja ottanmindenki, amit csak tud, még azt is talán, amit sohasem tudott, vagy sohasemakart.

Így került Kálmán egy szokatlan pozícióba, hogy két asztal között, egy vasrúdonfejjel lefelé csüngött és a két talpát kezdték korbácsolni. Most már úgy érezteKálmán: Itt már nincs reménység semmi szabadulásra, itt már úgyis mindenmindegy, mondok én amit csak akarnak tõlem. Minden ütéssel folyton kérdezték:– Mit csináltál? Mi voltál te az emberek között,vezér? – Nem – nyögtem kínomban,– én kém voltam! – Mi voltál: kém? – Igen, kém voltam. Nagyon élvezték ezt afordulatot, nagyokat kacagtak. Még egyet szorítottak rajta. Ekkor édesanyámfehér alakja jelent meg elõttem Gálospetribõl, gyermekkoromból. És tovább-nyögtem: – Igen, én kém voltam, Mister Gál (Gálospetribõl). – És mivel kémkedtél?Repülõgéppel! Harsányan nevettek. Erre én elvesztettem az öntudatomat, ez ittmár a vég!

Mikor magamhoz tértem – beszélte tovább Kálmán –, a cellámban feküdtema beton ágyamon. Tagjaim súlyosak voltak, mint az ólom. A két talpam és lábamfeje úgy fel volt dagadva, hogy semmiféle lábbelit vagy papucsot nem tudtamfelhúzni. Erre kaptam egy olyan szõrposztó csizmát, amit télen az õrségben állókszoktak a csizmára felül ráhúzni. Ebben jártam, amíg le nem lohadt a lábam. Úgylátszott, megelégelték a próbákat és többet nem vittek kihallgatásra. Meg lehettekelégedve az eredménnyel. Én úgy, nagyon homályosan emlékeztem, hogy mi istörtént velem. A repülõgép meg onnan juthatott eszembe a tudat alatt, hogyegyszer, az odaát való forradalom idején alkalmam lett volna egy helikopterrelelmenni és itthagyni mindent. De nem tudtam megtenni.

(Emlékeztem rá, hogy még máramarosszigeti tartózkodásom idejénKálmánnak már volt ügye a hatósággal. A nagybányai pap, Oláh Sándor ügyealkalmával. Az õ mihályfalvi pincéjében is találtak valami robbanó anyagot. Akáplánja, Horváth Viktor rejtette oda, vagy ki tudja az ilyesmi történetét. Elégaz, hogy Kálmánt vitték el miatta és úgy menekült meg, hogy valami olaszországiközbenjárásra áttették õket Magyarországra. Pesten a barátok segítségével isnehezen tudott megélhetéshez jútni. A családja itthon nélkülözött volna, ha agyülekezet el nem látja a gyermekeit a legszükségesebbekkel.Csak a negyvenesévekben került haza a parókiájára.) Gondolhatta volna aztán, a háború végeztével,hogy itthon semmi jó nem várhat reá. Dehát az õ szívével, a saját vallomása szerint,nem tudott elmenni.

Nagyon legyengülve feküdt tehát a cellájában az utolsó nagy próba után. (Mostemlékszem már én is, hogy a megkegyelmeztetésem elõtt, egy idegen, felülrõl jött

164

ankétáló hallgatott ki és mikor hivatkoztam arra, hogy nehéz helyzetembenlehetséges, hogy mondtam olyan dolgokat, amelyek nem feleltek meg a valóságnak,akkor azt felelte rá jóindulatulag, hogy : Senki se mondja azt ki könnyen, próbanélkül! Magyarul beszélgettünk.)

Kálmán felerõsítésére egy jó módot találtak ki. Melléje helyeztek a másikágyra egy egykori magas rangú, bánáti SS-tisztet, aki havonta rendszeresen kapottélelmet, csokoládét és egyebeket hazulról. Ez megosztotta Kálmánnal mindenét.Németül beszélgetve, igen megbarátkoztak és az bõséges operaismeretévelszórakoztatta Kálmánt. Így érkezett el Kálmán kissé megerõsödve a tárgyalásnapjára:

Október 6-án, a mártírok napján,Elsõ a harmincegy között !„Vezér” az érmellékiek seregében,Harmincegyet gyûjtöttek össze tizenhárom helyett,Harmincegyet, hogy közöttük lehessen õ,Hogy bizonyíthassák, hogy serege volt,Hogy egy elvesszen a harmincegy közül,Bár mindegyik a maga vétkéért bûnhõdött,De mindegyikre jutott az „ártatlanok szenvedésébõl”,De mindegyik vétket õ reá veték,Hogy õ legyen az egyetlen véres áldozat.Az Érmellék szegény messiása !

Ha valaha szobrot emelnek az õ emlékére, Érmihályfalva fõterén kell álljonaz, ezzel a felírással:

Mister Gál, az Érmellék kémje.Érmihályfalván, a háború idején, egy háznak a sárga falán, egy vérbemártott,

széttárt ujjú tenyér lenyomata volt látható. Õsrégi napkeleti, babonás jelvényvolt ez, a pusztulásnak, a kétségbeesésnek és a vérbosszúnak égbekiáltó bûvöspecsétje. Talán ennek a régi bûvös-babonás jelnek a szelleme érintette megKálmánt halálosan.

Kálmánéknak öt élõ gyermekük volt, Hollóséknál négy gyermek, nekünkhárom gyermek – összesen 12 árva. Mi lett vajon ezekkel a gyermekekkel?

A Hollós családja elkallódott. Szomorú sorsukat már említettem. Többé róluksemmi hírt nem hallottam.

Több év múlva, valahonnan jött valaki és azt a hírt hozta a börtönbe, hogy aKálmán családját deportálták a Bãrãganba, talán Feteºti helységbe. Ebbõl azt akövetkeztetést vontuk le, hogy minden valószínûség szerint mindnyájunk családjátdeportálták. De nem úgy történt.

A Kálmán családjáról most azt jegyzem le, ami hír hozzánk, a bezártakhozeljutott, s nem biztos, hogy a valóságban is úgy történt. De nekünk akkor alegkisebb hír is fontos volt, ami a külvilágból hozzánk eljutott, sokszor évekigtartó kerülõ úton. Tehát a Kálmán családját a mihályfalviak úgy elláttákmindennel, hogy szükséget nem láttak. Minden nap ment egy sült kenyér segyebek. A felesége már régebb óta gondozott egy magára maradt és elbetegedettSzabó nevû téglagyárost. Tette ezt abban a reményben, s valószínûleg biztatás

165

alapján, hogy az öreg ember halála után örökölni fogja a lakást és kertet, s leszhova húzódjon a gyermekeivel, mivel a parókián csak addig maradhat szokásszerint, amíg új papot nem választ a gyülekezet. A helyi hatóságok megelégelték,hogy a gyülekezet tagjai olyan tüntetõleg gondoskodnak róluk és elhatározták acsalád eltávolítását. Talán egy teherautóval vihettek holmit magukkal és eltünteka mihályfalviak szeme elõl. Egyúttal megtisztult a parókia is az utód útja elõtt,aki, amint mi hallottuk, eleinte igen kemény kijelentésekkel illette nálánál sokkalkiválóbb elõdjét, így akarván magának élet és munkalehetõséget biztosítani azakkori körülmények közepette.

Közben a Kálmán gyermekei eleinte igen nehéz körülményeket vészeltek át.Ellenõrizhetetlen hírek szerint disznópásztorságra is szorultak, azonban azédesanyjuk nem olyan asszony volt, aki meghátrált volna a nehézségek elõtt,kiváltképpen, ha gyermekeirõl volt szó. Mindég nagyon ügyes kezû volt. Még mikorjól ment dolga, akkor is maga alakította ruháit a legújabb divat szerint és elegánsanjárt. Most a szükségben vette igazán hasznát kézügyességének. Csakhamarnagyhírû nõi divatruha-készítõ lett. Talán így lehet valamennyire megérteni, hogyannyira jutott, hogy késõbb a gyermekeit a bukaresti egyetemen tudta taníttatni.Ehhez valószínûleg a gyermekek szorgalma is hozzájárult, különösen ha ezáltalösztöndíjhoz jutottak. A nagyobbik fiúról, Kálmánról, késõbb teszek említést. Amásodik fiú, Béla is kiváló diák lett az egyetemen, de Huba, a legkisebbik gyermek,a hír szerint a csillagászati egyetem rendkívüli tehetségû diákcsillaga lett. Többetnem hallottam róluk, valószínûleg Bukarestben telepedtek le. Édesanyjuk a 70-es évek végén visszakerült Bihar megyébe, talán elõbb is? – és újra férjhezmentOrth Imre nyugalmazott lelkészhez Nagyváradon.

Egy rendkívüli dolog azonban akkor történt, amikor szabadulásom után, 1964õszén felkeresett engem akkori tartózkodási helyemen, a Hunyad megyei Tordosonegy fiatalember. Megismertem. A Kálmán legnagyobb fia volt, szintén Kálmán.Még akkor én igen keveset mertem beszélni az elmúlt idõkrõl, bizonyos okoknálfogva. Az édesapjáról azonban elmondtam, amit csak jónak láttam, hogy mindégemlékezzen és büszke legyen a hõs édesapjára. Természetesen folyton azt szerettevolna megtudni, hogy mi lett vele és él-e még valahol? Erre azonban nem tudtambizonyosat mondani. Édesanyja is folyton reméli és várja, hogy hazajön – mondotta.Azonban akkor elõvett egy okmányt, melynek alapján be tudott iratkozni apetrozsényi bányászegyetemre, sõt ösztöndíjat is kapott. Remegõ kézzel vettemkézbe az iratot és egy haláleseti állami anyakönyvi kivonatot láttam magam elõtt.Pontosan azzal a dátummal volt bejegyezve a haláleset, amely nap hajnalánelvitték mellõlem a cellából Nagyváradon Kálmánt, 1958. december 3-án , Hollóssalegyütt. De az okirat Szamosújváron kelt, az ottani anyakönyvi hivataltól. Letettema papírt. Hirtelen átviharzott lelkemen, hogy ha most megmondom, hogy az adátum a mi elválásunk napja, akkor megrendítem ezt a gyermeket és a családot,annyira hitték, hogy élnie kell és haza kell egyszer még jönnie Édesapjuknak! Ésahogy teltek az évek és semmi hír nem jött ezen a szomorú okiraton kívül, megkellett békülniök a gondolattal, hogy nincs többé. (Hazajövetelem után egybevetvea „bent” levont következtetéseket és megállapításokat, amelyek meglepõ pontosnakbizonyultak, és a „kint“ hallott értesüléseket, egyre világosabbá vált, hogy hol, miés hogyan történt, egy élet befejezéséül.)

166

Kálmán fiú a petrozsényi egyetem kiváló tanulója lett és az ifjúság „diákvezérnek” választotta. Azóta sincsen semmi kapcsolatom a családdal. Azóta pedigmegnyugodott a lelkem és az átélt idõk borzalmaitól bezárult ajkam megnyíltvolna, hogy elmondjam az utolsó idõk emlékét, hogy feledésbe ne merüljön. (II/442 old.)

A saját családomról az ötödik börtön év folyamán szivárgott be hozzám az elsõhír, egy évi kerülõ úton. Egy szigeti zsidó gyógyszerész került be a rabkórházba„valahova”. Oda került egy betegünk a mi csoportunkból is. Egymás mellé kerültaz ágyuk a kórteremben. Beszélgetés közben felhozódott a mihályfalvi szomorúhistória és az is, hogy egy Máramarosszigetre nõsült pap is van a csoportban.Erre jutott eszébe a gyógyszerésznek, hogy még mikor õ otthon volt, úgy hallotta,hogy az általa ismert Szabó István vasútasnak a papné lánya hazaköltözöttgyermekeivel együtt Szigetre. Ennyi volt az egész hír. De ez egy egész élõ világotjelentett számomra és olyan megkönnyebbülést, hogy attól kezdve nem gondoltamtöbbé a magam sorsával, bármeddig kell is bezárva lennem. Az a fõ, hogy õk élnek,megvannak és biztos helyen tartózkodnak, nem internálva ki tudja hol, merre ésmilyen körülmények között. Megnyugodtam a gyermekeimért való gyötrõ, kínzógondolataimtól. Hát csakugyan rémlátás lett volna, amiket én képzeltem felõlüklelki betegségemben? Pedig én akkor valóban sírtam és jajgattam miattuk, hogykihallatszott a vasrácson az udvarra. Mivel onnan az õrök emberi beszédéthallottam, könyörögtem hozzájuk, hogy temessék el a pincébe meghalt,„elszáradt” gyermekeimet! Erre valaki még be is kiáltott hozzám: „Igen, bedobjukõket a Pecébe!”(Ez a váradi patak neve.) El lehet képzelni, hogy ennek hallatára,hogy ájuldoztam. Vasárnap lévén éppen aznap, az õr ki akart vinni levegõzni anapozóba. (Egyenként, egyedül szoktak levinni hetenként egyszer egy negyedórára). Én meglátván az õrt, ijedten hátra húzódtam és lemondtam a sétáról, leaz egész világról kétségbeesésemben. Még azt is hallani véltem, hogy az udvaronlévõk vártak és találgatták: Ez Balaskó? Nem ez! A másik sem az! Mindegy, egy atöbbi közül – mondták.

Óh, kimeríthetetlen a szenvedéseknek ez a mély kútja. Az ilyen szenvedésekkelnem lehet dicsekedni, ezt el kell temetni, el kell rejteni a hallgatás nehézfüggönyével. Hiszen ha valóban megtörtént volna, akkor se hinné el senki, aztmondanák, hogy rémregény, ha meg csak agyláz, idegláz volt, akkor meg éppen jóhallgatni vele, nehogy bolondnak tartsanak, mint ahogy megtörtént egyetlenegyszer, hogy egy új sorstárs annyit beszélt a maga szenvedésérõl, hogy meg-nyugtatása céljából elõhozakodtam azzal, hogy mi még sokkal többet szenvedtünk,mi magunk és gyermekeink, mégis megvagyunk. Példának hoztam fel az éngyermekeim esetét az eltört és megszegezett lábával. Erre az én társam csak rámbámult, egyszeriben elfeledte a saját bajait és elkezdett engem szidalmazni ésminden hülyének elmondani. Bizony volt abban a látszatban valami való, az, hogyolyan gyámoltalanok és révetegek voltunk, hogy joggal dilisnek lehetett tartanibennünket. Amikor az öreg rabok közé kerültünk sokára, akik már vagy tizenötvagy húsz éve raboskodtak elzárva teljesen a külvilágtól és ezek úgy szomjaztáka kívülrõl jövõ híreket, mert abból éltek és abból szürték le csodálatos biztonsággala következtetéseket, hogy mi folyik a nagyvilágban, hát bizony mi akkor nemsokat tudtunk mondani. Nekem nem volt otthon rádióm, el voltam foglalva a

167

kötelességeimmel és a nagy szegénységemmel. Én nem tudtam, kik a miniszterek,alig tudtam az akkori miniszterelnököt megnevezni. Nem tudtam megmondani,hogy melyik törvényparagrafusok alapján ítéltek el bennünket, pedig abeszédünkbõl azonnal kihámozták, hogy mi voltunk a „fejesek” hárman. Azelbeszélésembõl azonnal meg tudták mondani, hogy mi történt a társaimmal, amikésõbb be is bizonyosodott. Én csak ámultam és bámultam ennyi bölcsesség ésszakértelem hallatára. Ha Kálmánéknak akkor reggel leverték a bilincseket, azazt jelentette, hogy hátra bilincselt kézzel, bizonyosan repülõgéppel vitték valahovaõket. (Íme csak így volt lehetséges, hogy még aznap Szamosújváron lehettek, bárhiszen vonattal is odaérhettek.) Azt is tudták, hogy a kolozsvári katonai bíróságnakcsak kirendeltsége tárgyalt Váradon és Szamosújvár volt az egyetlen kivégzõ hely.Ezt ott bent nyíltan mondhatták s még egyebeket is tudtak, de mennyi mindent.Ezek voltak az igazi „nagy” rabok, akik kint a világban is nagyok és hatalmasakvoltak, millióknak parancsoltak és hadtesteket vezényeltek és száz halállal szembenéztek. Ezek nem féltek, mint mi, kis szegény gyáva nyulak, akik e nagyok közékerültünk a magunk kis szenvedése árán. Ám elég volt mindenkinek a magabaja. Dehát a paragrafust nem tudhatták meg tõlünk, pedig abból láthatták volna,hogy mi a nagy vétkünk, amit mi magunk se igen tudtunk, de õk igen. Abból,hogy hányan voltunk, hányat ítéltek halálra, mennyit kaptak a többiek, márbiztosra vették, hogy nagy bajkeverõk voltunk, biztosan el akartuk árulni azországot! És kimondták reánk a véleményt villogó szemmel és gyülölettel, ahogya tehetetlen raboknak meg kell tûrniök egymást: „Hazaárulók vagytok mind!” Evégsõ megállapítás után ment tovább az élet, el kellett férnünk egymás mellett ésmegosztani a napi szükös kosztot. Ezek között az életfogytiglani nagy rabok közöttvolt egy nagytestû „kicsi” rab is, egy szilágysági földbirtokos. Csak öt évet kapott.Régi ismerõsöm volt, még zilahi diák korunkból. Ez többször mondta nekem:„Szégyellem magamat itt ti köztetetk az én öt évemmel.” Indulatos ember volt.Egyszer azt a hírt hallotta kívülrõl, hogy a felesége levágatta a szép hosszú haját,rövid munkás frizurára. Bizonyára kénytelen volt vele. De emiatt olyan dühöslett a barátom, hogy azzal fenyegetõzött: „Megölöm ha hazakerülök!” Egyetlen,hosszú házassági idõ után született kislányukat nagyon vágyott még látni. Egyikszületése napján sokat imádkoztunk érte együtt. Aztán egy szombaton trombózistkapott a viszeres lába. Vasárnap nem jött be az egészségügyi ápoló, hétfõre mármeghalt a mi „kis”rabtársunk, a maga öt évét nem sikerült letöltenie. Az „örökre”elítélt nagy rabok nagyon tevékenyek és reménykedõk voltak. Már minket azzalfogadtak: „A végére jöttetek!” Vagyis, hogy már közeledik valahol a szabadulás.Na, még arra várni kellett jó pár évig, de hát mi az „az örökkévalóságban” Ígyéltünk mi örök reménység alatt „örökre bezártak”.

Így aztán érthetõ, hogy az igazán nagy rabok nagyra is tartották magukat.Volt aki a legkisebb sértésre – ütött! Igazi generális volt!

Egy másik, egyébként nagyon rokonszenves, igazi úriember, akkor sértõdöttmeg, amikor a napi séta után siettetett befelé bennünket a gárdián, hogy vihessea másik szobát. Hátulról jól megnyomta a rab hátát, hogy menjen már befelé.Megsértõdött ezért nagyon a rab és visszafordulva rákiabált az õrre: „Ne inzultáljengemet, én generális voltam!” A gárdián nyugodtan válaszolt: „Csak voltál. Ittsemmi vagy. Itt én parancsolok neked.”

168

IV. RÉSZ

Az új tavasz

Ez már nem érmelléki, ez világtavasz!Nem a „Ki-ki magának”, hanem a Közösségnek! Hogy a „közösbõl”, a véres

emberi testek és vagyonok bûzlõ garmadájából az egyén annyit kapjon magának,amennyit bír. A betyárok !

Mikor és hogyan lesz ebbõl szociális élet?!

................

Annyit már megtudtunk, hogy a mi érmelléki tömeges tragédiánk szervesrésze volt annak a nagy társadalmi átalakulásnak, amely a háború kimeneteleés az egészen új életeszmék gyõzelemre jutása folytán az Érmelléken is végbement.Új világ lett és új életforma forrta ki magát, de az új élet kialakulása nem mehetettminden áldozat nélkül. A régi világ leromboltatott a föld mélyéig – igen, nemcsaka föld, mert sok áldozat került a föld mélyébe. De éppen az a célunk ezzel afeljegyzéssel, hogy el ne feledjük az áldozatok emlékét és szenvedéseit, amelyeknélkülözhetetlenek voltak és hozzájárultak, mint a fundamentumba belevertvércseppek, az új élet kialakulásának szentséges nagy áldozatához. Az osztályharckiméletlen szelleme követelte ezt meg. És ebben az osztályharcban feltûnõenotthon érezték magukat a „szegény emberek”, az egykori betyárok ivadékai. Hiszenezek évszázadokon keresztül vívták már önfeláldozó harcukat az embertelenigazságtalanságok ellen, vagy ahogy újabban nevezték: a kizsákmányolás ellen.Ne úgy értsük ezt, hogy minden szegény ember betyár volt. Dehogyis! A betyárokcsak a legelszántabbak, a leglázadóbbak voltak, az osztrák idõk katonaszö-kevényeitõl Rózsa Sándorig, a legnagyobb vezérig. De az bizonyos, hogy aszegények nem az uraikat pártolták és féltették, hanem azokra néztekreménységgel, akik ínségükben és nyomorúságukban védelmükre tudtak kelniés akiknek elmondhatták fájdalmaikat és panaszaikat. A mi vidékünk népekülönösen kivette részét minden szabadságmozgalomból és nagyon élesen ki voltfejlõdve az érzéke az igazságosság irányában. Ennek az õsi igazságkeresés ésigazságosztogatás jogos örökösének érezte végre magát ez a szegény réteg.Egyszerre olyan jogot kapott, amelyrõl addig legfeljebb csak álmodott, mertvágyódni igen vágyott Dózsától s az õsidõktõl fogva. Hogy pedig a betyárok közémindég keveredtek rablók és gyilkosok, s hogy maguk a betyár vezérek is akörülmények között gyilkoltak bosszúból, vagy raboltak és más javait osztogattákszükségbõl, így most is a nagy eszmék gyõzelmi zászlaja alá álltak az egyéni bosszútlihegõk és gyõzedelmi mámorukban nem tettek most sem mást, mint egykor azideig-óráig gyõztes, véres kezû parasztfelkelõk. Egyszerû világuk egyszerûmódszereivel. Ez a betyárság már nem a Dózsa népe. Attól már igen messze esettés régen elcsitultak a hullámok, melyek a karóba húzások idegrezgéseibõl

169

támadtak. Bár a falu végén levõ Dózsa-kút még homályosan emlékeztetett ezekrea régmúlt idõkre is. Nem is a Rózsa Sándor alföldi népe, sokkal inkább az AngyalBandié, e grófi ivadékból lett igazságosztó bihari betyárvezéré. A két világháborúközött még megvolt a szalacsi és gálospetri határ között az a bárói tanya, a népRuca-tanyának nevezte a sok rucáról, de volt ott pávatenyészet is, amelyrõlállítólag szárnyra kelt egykor a betyár nóta: „Szépen legel a báróné gulyája, Abáróné maga sétál utána, Már messzirõl kiáltja a bojtárnak, Szívem Jancsi, terítsdle a subádat!” Az a nappali bojtár, az éjjeli Angyal Bandi volt. Az én gyermek-koromban még a legnagyobb áhítattal dalolták a disznótorokban az Angyal Ban-dit sirató nótákat: „A Tiszában van egy ladik kikötve, Abban van egy barna legénymegölve, Gyertek lányok öltöztessük biborba, Temessük el egy nefelejcs bokorba.”A felakasztott Angyal Bandit éjjel ellopták az emberei és elvitték a Tiszán valahovaeltemetni. A nép szemében ezek igazi vezérek, igazságot keresõ és osztó hõsökvoltak!

De vajon milyen lesz az az igazság, amelyet majd intézményesen fog osztogatniez a legalsó népréteg, ez a „szegény nép”? Szalacsi viszonylatban nem lehet beszélnialja néprõl és csõcselékrõl. Ilyen ott nem volt. Az egyházak téli szegény akcióinakis az volt az egyik bökkenõje, hogy nemigen lehett találni olyan elesett szegénycsaládot, amely ne szégyellte volna elfogadni az ingyen ruhát vagy élelmet. Inkábbcsak a betegekrõl, vagy egészen árvákról lehetett szó. Nem voltak földbirtokosok,így nem volt „cseléd népség” sem. A gazdagabb parasztoknál voltak ugyan szolgalegények, de ezek sokszor jó családok fiai voltak és voltak állandó napszámosemberek. Ez képezte tehát a legalsó réteget. De ebben ott feszült állandóan az averekedõ, betyár virtus, amely miatt a szalacsiakat „szalacsi bicskásoknak”nevezték, szemben például „a piri puliszkások”-kal. S amely rétegbõl, ha olykorszervezett „banda” alakult, az elvetemültségében keresztülhajtott a búzávalmegterhelt szekérrel, a saját népébõl kiemelkedett, köztiszteletnek, sõt köz-szeretetnek örvendõ tanítóján is, ha eléjük mert állani. Azonban ne beszéljünktovább jobb értelemben vett „betyárságról”, hanem arról a katonáknak ésharcolónak kiváló szegény rétegrõl, amelynek a hadiszerencse jóvoltából „teljeshatalom adatott ezen a földön” a már addig jól szervezett és Váradról központilagirányított párt vezetése mellett.

Mellékesen jegyzem itt meg, hogy a háborúban nagyon sok fiatal legény esettel a harcok folyamán, csak az én gyermekkori ismerõseim, szomszédaim, játszópajtásaim közül is. Igaz, volt olyan is, aki sok órával és temérdek ruhával kerülthaza a háborúból, mely ruhákat aztán a jobb érzésû édesanya a kemencében mindelégette.

Most már gondolhatjuk, hogy nem valami nagy eszmei meggyõzõdés, semvilágnézeti tájékozottság, sem a hit és hitetlenség világméretû mérkõzésében agyõzelem világot átfogó szivárványos látomása vezérelte az egyszerû embereketa körülöttük levõ világ és társadalom átalakításában. Egyszerûen csak a reálisgyõzedelem és hatalomátvétel a földi javak ezutáni „igazságos” elosztása érde-kében. És milyen lett az „igazság” ez egyszerû, de sok tekintetben világosan látó,sokszor zseniális népi tehetségek kezében? Bizony nem múlták felül történelminagy elõdeiket, az egymásnak okozott szenvedések tekintetében, sokszor túlléptékhatáskörüket és belecsúsztak a legádázabb zsarnokságba. Ha a szegények

170

szenvedtek és nélkülöztek évszázadokon keresztül, azt õk most le akarták róni akezükbe és hatalmukba került ellenfeleken heteken vagy hónapokon keresztül.De hát kik voltak az „ellenfelek”?

Bocsásson meg nekem a történelem amiért lejegyezni próbálom e korszakosátalakulást most. Némi jussom van hozzá, hiszen az én szemem csurgó könnyei iskészítették, mosták elõre ennek az útját. Nem voltam-e részese a mihályfalvinagy tragédiának? Amirõl ugyan néhány évtized távlatából kiderült, hogy inkábbtragikomédia volt annak az egyetlen egynek elveszítése érdekében, aki engesztelõáldozat lett a Mihályfalváról és máshonnan elhurcolt sok ártatlan ember szenve-déséért. És nem pusztultak-é bele ebbe az átalakulásba az én öreg szüleim?Édesapám, az egykori szocialista gyári munkás, a közülük való paraszti szár-mazású, aki saját kezemunkájával szerezte amije lett, igaz volt kevés föld örökségeis, négy fordulóban levõ két-két katasztrális hold, összesen nyolc hold szántóföldés kevés szõlõföld. És nem elég, hogy látnia kellett, ahogy mindenét elveszítiöregségére, de a cséplõgépe miatt az elpusztítandók „kulák-listájára” került. Aképtelen beszolgáltatások miatt végül is betegen a nagykárolyi börtönbe zárták.Emiatt édesanyám lett beteg.

Íme egyik „ellenfél” a többi között. Többször említettem már, hogy mindenki amaga vétkéért bûnhõdik. Édesapám fiatal korában, különösen amikor hazakerültPestrõl, nem járt templomba a papot hallgatni. Sõt, sokszor bírálta. Különösenakkor, midõn a nehéz gazdasági években az egyház is nehézségekkel küzdött ésaz egyházi adót sürgette. Presbitériumi határozatot is hoztak egyszer, hogy akiaz egyházi adóját nem fizeti meg, az nem kaphat egyházi szolgálatot. Ez akkorelég nagy izgalmat keltett, de nem került sor arra, hogy ne temessenek el valakit.Ám édesapám még évek múlva is bírálta a papot a vendégei elõtt, nem voltaksohse barátai, csak hûséges gépmunkásai és pálinkaivó vendégei. Néhány pohárpálinka után már hallottuk mi gyermekek az apánk szavát: „Micsoda pap az, akiazt prédikálja a szószékrõl, hogy nem temetem el a halottaitokat, nem esketemmeg ifjaitokat és nem keresztelem meg gyermekeiteket, ha nem fizetitek meg azegyházi adót!” Pedig ez a pap a közkedvelt, kitûnõ szónok, Hegedüs Albert volt.Az egyházi „adó” kifejezést aztán álváltoztatták a háború után egyházfenntartásiönkéntes adományra, késõbb pedig: egyházfenntartási járulékra. Az apámbeszédére a paraszt emberek csak sunyin hallgattak és itták az apám pálinkájátvasárnap reggelenként. Csak akkor volt erre idõ. Aztán apánk elhallgatott, mikorlátta, hogy a fiai nem lehetnek gépészmérnökök az anyagiak miatt, sõt az egyikfia éppen papnövendék lett. És úrvacsorával élve halt meg csendesen. A jó sorsukúgy hozta, hogy szüleink se nem szenvedtek a pap fiúk és családja tragédiábahullásáért, se nem örülhettek a mûvész fiuk világhírnévre emelkedéséért. Akkormár nem éltek. Mindketten felül voltak már a hetvenedik életéven, amikor anyánka nagy hajszában mindkét lábára izomgyulladást kapott, aztán trombózist. Nándorfelvitte magával Kolozsvárra, ahol a klinikán levágták egyik lábát. Nem sokáigtudta elviselni ezt a fordulatot és meghalt. Öcsém a Házsongárdi temetõbenvásárolt neki sírhelyet. Egy év múlva édesapánk is meghalt Szalacson. 1956tavaszán már beteg és gyenge volt, mikor kiült sütkérezni az udvaron levõ, ronccsátett cséplõgép kereke mellé.Tüdõgyulladást kapott, az vitte el.

171

A szülõi házba beköltöztettünk édesapám gondozására egy fiatal rokonházaspárt. Ezek a házból és az udvarról mindent elhordtak. Aztán apánk halálaután elköltöztek, már nem volt érdemes ott lenni. Egy ideig a szövetkezet használtaa házat. Senki nem javított rajta semmit. A bátyánk hazajárt rendezni az adót svigyázni a házat, de hiábavaló volt minden. Egy õszön az utca javítása alkalmávalsok követ raktak le a ház falához. Azon a télen sok hó esett s az odaolvadt. A falakkezdtek kidölni, végül összeroskadt az egész ház. Vályogból volt, de a teteje márcserepes, ami akkor újdonság volt.

Az osztályharcosoknak azonban nem volt elég az a hét vagy nyolc cséplõgép-tulajdonos, amennyien talán már abban az idõben lettek. Abban a nagy községbentaláltak másokat is. Most sajnálom már, hogy annak idején nem érdeklõdtemmeg közelebbrõl az ottani egyes családok sorsát. Ha néha haza tudtam menni aszüleinkhez néhány órára, vagy csak egy rövid éjszakára, egyéb gondjaim voltakés elég volt az õ panaszaikat meghallgatni. Segíteni csak egyszer tudtam rajtuk,amikor egy éjszaka az én családom kenyérnek való búzájából vittem néhány zsákvetni valót egy szekéren, mert egy szemet sem hagytak a beszolgáltatásnál ésbezárással fenyegettek mindenkit, aki nem vet el idejében. Hát ezt nem lehetettsokáig bírni – a következõ évben csak bezárták apámat is. Így aztán nem letttudomásom csak néhány család, a nagyobbak sorsáról.

Szalacson igen régi és igen mély gyökerû volt a régi értelemben vett„demokrácia”. Régen, sokáig „szabad királyi város” rangja volt, vásártartási joggal.Aztán a 15. századtól a nagyváradi Székeskáptalan birtoka lett. Közvetlenül nemvoltak földesurai, még földbirtokos családjai sem. Az a néhány család, amelyikkiemelkedett az idõk folyamán a többi közül, szorgalma vagy házassága folytángyûjtött a többinél nagyobb vagyont. Egyenlõek voltak és demokráciájukat aközségi bíróválasztásokban élték ki, nagyritkán egy-egy papválasztáson. Atemplomban sem voltak soha kiváltságos székek vagy padok. Mindenik utcánakmegvolt a maga padsora, két rendbeli nõi és két rendbeli férfi padsor, egymássalszemben. Volt egy hatalmas férfikarzat, a fiatal házasoknak és szemben azorgonakarzaton, s a kántor körül a nagyobb iskolás gyermekeknek. A földszintipadsoroknál a legelsõ pad, mind a nõi, mind a férfi oldalon igaz üresen volt hagyva,de ide is inkább a tanítónõk, tanítók ültek, meg néha mi, a nagydiákok. A Kossuthutcán volt egy gazdagabb ember (nem lehetett több földje 30–40 holdnál) meg apiacon volt egy ilyenféle gazdag ember. A Szent György utcán nem volt kimagaslóangazdag. Az említett két nagy családnak a férfi tagjait nemigen láttam már az énidõmben a templomban. Talán nem is tudták már, hogy hova üljenek. Ennek akét családnak az udvarán rendezték be az elsõ „kollektív” központokat. S mégkerestek melléjök több családot is. Ezekkel úgy bántak el, mint máshol aföldesurakkal, sõt még sokkal komiszabbul, mert azokat egyszerûen deportáltákés elvették mindenüket, de ezeknek „önként” kellett átadni mindent. Dehát ez azönkéntesség nem ment egykönnyen. Akkor összegyûjtötték õket és bezárták aférfiakat a községháza pincéjébe, a család nõtagjait pedig, úgy ahogy voltak, egyszál ruhában, elküldték a helybeli rokon családokhoz. Nem mehettek többet haza.Ott maradt mindenük, úgy ahogy volt. A férfiak pedig, nem tudom már mennyiideig, ott voltak elég hidegben már a pincében, bokáig érõ vízben, étlen-szomjan.Végre hajlandók voltak aláírni a vagyonról való önkéntes lemondást. Erre

172

kiengedték õket és haza akartak menni. Hahó, nem arra ! – mondták a betyárok.– Dehát merre? – kérdezték azok hüledezve, hiszen ruha és ennivaló is kell! Dehátnem átadott mindent? – röhögték a szemébe. – Hát átadtam a vagyonomat, denem az ingem s gatyámat! – mondta keserûen az öreg Lõrincz Ferenc meg KisAlbert András. – Majd ad annyit a rokonság, amennyi már maguknak kell! –hangzott a válasz. Valahol meg van írva: Jaj neked, mikor a te szolgád uralkodikrajtad!

Mikor ezekben az idõkben otthon jártam, mintha egy egészen más falubanjártam volna, az emberek, régi ismerõsök, egykori cimborák idegenül néztek rám,a köszönésemet nem fogadták s még a szomszédok is alig mertek szóbaállni velem.Mi történt ezekkel az emberekkel?Az utcán mutattak egy csoport embert, akik ajárdán kettesével mentek hazafelé. Legelõl ment egy magas, vállas, már idõsebbember, Nagy János, a mi Szent György utcánk közepe tájáról. Gyermekkorunkbannálunk is volt néhány évig szolgálatban az édesapám lovai mellett. Többszörjátszott velünk. Mikor megállott egyhelyben, mi ketten, az öcsémmel nem tudtukmeg sem mozdítani. Kiváló munkaerõ volt. Amit más ember másfél nap alattkaszált le, õ egy fél nap alatt lekaszálta a réti földön a lóherét. Ez nem volt szegényember, csak egyedül, magára maradt otthon. Késõbb megnõsült, de aminthallottuk, sokat verte a kis, szemrevaló feleségét. Hát ez a derék ember csakelnézett felettem, s nem emlékszem, hogy köszöntött volna. Erre mutattak rá,hogy „vezetõ ember” lett a faluban. Egy másik idõs ember, szintén a Szent Györgyutcai Zsigó János, aki az elsõ világháborúban õrmester volt az osztrák–magyarhadseregben, a nagyobbik „kollektiv udvarban” kapus lett, teljhatalmú ellenõre aki és bejövõknek. Ez is tudott élni a hatalmával. Hát ez volt az új demokrácia?

Amikor a nagy szalacsi határ „egybe-ment”, azaz egybeszántódott, eltüntek arégi mezsgyék, amelyekért sokszor megverekedtek a szomszédok. A szalacsi határegy évszázad óta nem volt megosztva az örökösök között. Mikor a községházán abirtokívekkel dolgoztam és késõbb, amikor a családi vagyonunk helyzetét akartamtisztázni a margittai kataszteri hivatalnál, láthattam, hogy az örökösök csak 1/2,1/3, 1/4, 1/8-nyi részt örököltek a birtokból, de sehol nem volt található, hogy ezvagy amaz parcella, ez vagy amaz a kataszteri helyrajzi szám alatt kinek a jussavagy birtoka lett volna. Hát erre a helyzetre éppen ideje volt, hogy elérkezett azözönvíz és elmosott mindent. Pedig ez a rendetlenség és összeférhetetlenség, vagyirigység az örökösök között mindég azért volt, mert mindegyik annyira szeretteazt a földet, annyira kívánta volna csak egy barázdával is megnagyobbítani, hogybetege volt. És gyûlölködött. Nahát, a demokrácia most elrendezte az õsi vitákat,el az utolsó barázdáig.

Még a kezdetén volt a kollektivizálás, még csak a két nagy termelõszövetkezetközössége mûködött a kulákoknak kikiáltott honfitársak elvett földjein, amikoregy püspöki vizitáció alkalmával, én is otthon lévén, jelen voltam a templomiünnepélyen. Meglepõdve láttam, hogy a pártképviselet emberei nagy számban,tüntetõleg foglalták el az elsõ padsorokat. És azon alkalommal Búthi püspökimádkozott a szószéken azokért, akik már „együtt” dolgoznak, a „közösség” útjáraléptek.

Meghûlt bennem a vér. S azokért, akiknek e nagy buzgalomban ráléptek alábára, hogy sokkal jobban szenvedtek, mint amazok az utolsó évszázadban,

173

azokért nem imádkozott kedves Püspök úr? Hát azokért, akik még most is vállaltáka kommunisták elõtt az egyházi kurátorságot, presbiterséget, templomjavítást ésharangok húzását, azokért sem imádkozott?

Tisztelet adassék és megbecsülés mindenkinek a meggyõzõdéséért, a világban,politikában való elszánt, elvhû élet-halál harcáért. Imádkozzék otthon szívvel-lélekkel azokért a kommunistákért, akik soron kívül a püspökségre eljuttatták,Püspök úr. De azt még együtt tanultuk a kolozsvári teológián, hogy az Egyház azÕ uráé, a Jézus Krisztusé, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. S itt voltakévszázadokon keresztül egyházat fenntartó, hûséges tagok, akik nehéz történelmiidõkben mindent odaáldoztak az õ egyházukért, templomot, iskolát építettek,azokat fenntartották, azoknak máról holnapra, ezentúl ne legyen helyük atemplomban? Vérzõ, mindentõl kifosztott szívük imádságát nem hozhatják ide,hát akkor hova vigyék, hol találnak lelki menedékhelyet, ahol elsírhatjákkönnyeiket és elfelejthetik gyermekeik csodálkozó és vádoló tekintetét? Hátazokkal már az egyház sem törõdhet, akiknek életgyökerét kitépték a drága földbõl,amely éltette, ápolta és eltakarta õket, ha búsúlt gerjedelmükben egy barázdáértvagy kapavágásnyi földért agyonverték egymást?! Mert nagyon szerették e földet,jobban mint az életet. A föld, a drága hazai föld halálos szerelmesei voltak ezek.Hát ezek most már merre menjenek, földönfutókká legyenek? Már ezért bizonyegy idõben elvándoroltak százezrek. De most hová vándoroljanak? S mi lesz aKrisztus egyházából Püspök úr?

Néhány év múlva Búthi püspök olyan észnélkül vezette az autóját, hogykarambolozott és kitörte a nyakát. Mi lett volna az egyházzal, ha még sokáigvezette volna?

Mikor a hatvanas évek elején elrendeltetett az általános „kollektivizálás”, betelta pohár a „szegények” kezében is. A kivetett, kötelezõ beadásoknak, az államihadi kötelezettségeknek lassan lejárt a határideje. A még magányosan dolgozókkissé megkönnyebbültek. A közösben dolgozóknak termett annyit az óriási határ,hogy az osztások alkalmával nem jártak rosszul. Pedig a földet már normáramûvelték, felületesen és minél gyorsabb tempóban, hogy nagyobb legyen látszólaga teljesítmény, több legyen a „norma”. Ha pedig a becsületesebbek szót mertekemelni a hitvány munka ellen és fel merték hívni a figyelmet, hogy mi lesz így ajövõben a drága földdel, akkor felemelt kapákkal támadtak reá, hogy agyonverik,ha az érdekük ellen beszél. Mert végetért a „ki-ki magának” güzülés elve (népimondás, a vakon csak a maga hasznát nézõ és maga javára dolgozó emberre).Mostantól a közösségért való elv érvényesül, de úgy, hogy az örök emberi önzés aközösbõl annyit kapott magának, amennyit csak bír. De amikor hetekig gyûjtöttek,hordták össze a „közösbe” minden udvarról a jószágot, szekeret, ekét, boronát,szénát, terményt – ezt már nem lehetett bírni. A férfiak mereven néztek magukelé. Az asszonyok pedig befüggönyözték a házat, befeküdtek az ágyba, nem fõztek,nem ettek napokig, csak sírtak, sírtak... A sok gyermek csak rémülten bámult,nem értettek mindebbõl semmit, iskolába jó darabig nem mentek, csak ijedeztek,ha megnyílt az ajtó, vagy utcakapu és sírtak az anyjukkal együtt. Így kezdõdöttaz új élet. Mint a születés. Kínnal vegyes örömmel. Mert minden idõben vannakakik örülnek, amikor mások sírnak.

174

Van egy ceruzarajz a birtokomban, tenyérnyi csak. A szalacsi elsõ népgyûléstábrázolja, amelyen a szobrászmûvész testvérem is jelen volt. Itt készítette ezt arajzot. A háború szörnyû hullámának a tovarohanása után történt, amikor márbizonyos volt a szocializmus gyõzelme és minden hatalom a nép kezébehelyeztetett. A testvérem is már hazakerült a pesti háborús veszedelembõl ésínségbõl és mint mûvészember tiszta szívvel csatlakozott azokhoz, akiknek aszámára most jött fel a nap, a jövendõ, az új világ napja. Mint demokratikusgondolkodású szülõnek a gyermeke, õ is demokratának vallotta magát. Sõt párttagmaradt mindvégig, bár az igazolások alkalmával mindég felhívták a figyelmét,hogy az édesapja mégis csak a kulák listára került. Szalacson egy fatörzsbõl õfaragta meg, talán az egész országban elsõként, a „kollektivista” szobrát. Fiatalkinézésû ember, mint maga az itteni kollektiva, bátran néz a jövõbe, csurgóra állókalapja alól, leeresztett két kezében egy sarlót tart. Annak idején megvette azállam.

Visszatérve a ceruzarajzra, a nagygyûlésen középen a régi bírói karosszékbenül a egy pipázó alak – bizonyosan a párt titkára – körülötte katonás sorokban,tömötten állnak a szegény emberek, az új élet jövendõ vezetõi. Arcukon a gyõzelem,a diadal megelégedettsége. Nem kell többé titokban összejönni itt-ott, s összebújvaolvasni a Váradról jövõ utasításokat. Tudják mi a teendõ, ki volt már sokszoroktatva, csak õk tudják mi fog itt elkövetkezni a falu, a világ átalakításában. Dehallgatnak.Tudják, hogy még kerülõ utakat kell megtenni, elõbb földet kell osztani,majd azután, ha eljön az ideje, újra egybehozni mindeneket! Így akkurátusan,ahogy meg van írva. De szép volt álmodozni, s de véresen csúnya lett és keserûenkönnyes a megvalósulás. Szép az ideológia, de hol van az a világot megváltó ésbölcs hõs, aki mindazt valóra tudja váltani?! Ha legalább kellõ iskolájuk vagygyakorlatuk volna. Hozzáértõ tiszt nélkül nem megy a hadakozás. Könnyû voltmegszervezni egy éjjeli kalandot, de milyen nehéz volt igazságosan megosztani azsákmányt. Hányszor kaptak véresen össze, csak a vezér kemény keze tudtaszétparancsolni a villogó szemû önzést. S itt majd ezt a tengernyi önzést ki tudjaféken tartani, hol lesz az a hatalom és erõ?

Alig telt el a háború után egy évtized, Szalacson már nem akadt néptanácsielnök. Végül is a tartományi központ egy margittai aktivista nõt tett meg elnöknek.Szalacson nõi bíró, hiszen mindenki még a régimódi bírónak tartotta, amíg megnem tanulta, hogy nem az ! Csak láthatatlan valakik kezében eszköz, parancsokvégrehajtója. Hát ezt nem vállalta senki. Még érdekesebb volt a nem nagyon messzefekvõ Érköbölkút esete. Nagyváradról küldtek le elnöknek egy gyárimunkásaktivistát, azzal a feladattal, hogy kényszerítse a parasztokat a mezei munkáraés a beszolgáltatások teljesítésére. Elsõ hajnalon nem tudott aludni az új elnök,olyan jövés-menés, zaj, szekérzörgés volt az utcán. Mit akarnak ezek az emberekilyen korán? – kérdezte a felköltött kisbírót. – Hát ezek mennek a munkára! –mondta az. – Hát nem kell hajtani, kényszeríteni õket? – Minek. Láthatja, hogyigyekszik mindenki!

Este megint nem tudott elaludni, mert még késõn, a sötétben is járkáltakvillával, kapával az ablaka alatt. Bizony kezdett félni. Kilopózott a szobájából és

175

megkereste megint a kisbírót, hogy küldje a csendõröket. A kisbíró mosolyogvamondta: – Ne tessék semmitõl félni, falun ez így megy, nem úgy mint városon.Dolgoznak az emberek késõ estig, amíg csak látnak, vakulásig, ahogy szoktákmondani.

Másnap jelentette az új elnök Váradra, hogy nem kell a parasztokat hajku-rászni, dolgoznak azok eleget, de õt váltsák le, mert inkább dolgozik a gyárbanvároson, ahol nyugodtan fekszik és kel.

................

Nagyon szeretnék már látni egy alapos tanulmányt az óriási, tízezer holdasszalacsi kollektiv gazdaság mûködésérõl, hogyan gyõzték le a kezdeti nehézségeket,kik voltak az elsõ vezetõi, milyen irányban fejlõdött a jövedelmezõbb termelés shol állnak most?

Máramarosszigeti magányomban minden nap lesem az újságot, nincsen benneegy riport, egy beszámoló a szalacsiakról, de úgy látszik nem nagyon kiválóak,hogy érdemes legyen velük foglalkozni. Annyi hallatszik a Bihari és Szatmár vidékikollektív gazdaságokról, hogy sok föld hever parlagon, vagy a veteményt felveri agaz. Nincs munkaerõ, csak az öregek és az asszonyok. A fiatalok? Elmennekiskolába és gyárakba. Nincs miért otthon maradni.

A parasztságot ezt a fejletlen, elõképzés nélküli, földhözragadt rétegetkiszakítani gyökerestõl a földbõl, nem volt könnyû. Volt olyan falu (Ungureni),ahol az ellenállókat lepuskázták, asszonyokat és gyermekeket is. (Valószínûlegennek helyi feszültségi és robbanási okai is voltak.) De nem is volt érdemes.Jobbnak látszott az elsõ gondolat és terv, 20 hektárig meghagyni a paraszt-gazdaságokat. Az a terv pedig, hogy csak l5 százalék munkaerõ maradjon amezõgazdasági termelésben, még nem volt idõszerû. Igaz, hogy az amerikaifarmereknél egy család egy traktorral 100 hektár földet megmunkál eredményesen– de annak hosszú fejlõdési útja van, s mire mi odaérünk, azok már hol lesznek...

Nagy kár volt elsietni ezt a dolgot. A mezõgazdaság nem gyári munka ésmûhely. Itt nem gyári dudaszóra megy a munka, hanem a nap felkelte és a naplenyugvása szerint. És az esõ és a szárazság szerint, amelyet még a legmodernebbtechnikával sem lehet ellensúlyozni. A nagyipari és nagyüzemi mezõgazdasághoznemcsak ész, hanem szív is kell. Aki nem szereti a földet, az lehet, hogy ledolgozzaa napi nyolc órát, de olyan lesz az eredmény is. Viszont a földet szeretõ emberthiába csalta a gyárba a jobb kereset, az elrontja, eltöri szándékosan a gépet (sokpélda van erre), s így a kényszer szabadsága alatt hazamegy kapálni vagy kaszálni.

Még alig telt el egy negyedszázad a mezõgazdaság kollektivizálása óta, alegkisebb, sõt egyre nagyobb világgazdasági krízis, itthon nálunk a mezõgazdaságitermelés válságot, súlyos elégtelenséget eredményezett. A káposztát régen akecskének adtuk, annyi volt, ma pedig a falusi asszonyok a városban szaladgálnakzsákkal a hátukon, hogy nem jött-é valahonnan egy vagon káposzta, s akkoregymást tapossák le érte. A tojásért hosszú sorban állanak és a falusiak elvá-sárolják a városiak elõl. Kenyérrõl, húsról ne is szóljunk. A tavalyi (1982) nagy

176

tejkrízis lassan mérséklõdött, ha reggel 6 órakor kell is felkelni érte, de kapható.Ellenben még félévvel ezelõtt is a Szatmáron lakó fiamnál, három éven alólikisgyermek is három napra kapott egy liter tejet, jegyre. Ma is ott jegyre adják. Afõváros kivételével, minden nagyobb városban problémák vannak a lakosságellátásával. Azt ma már, e megváltozott körülmények között, hiába idézzükemlékezetünkbe, hogy falun a legszegényebbnek is volt egy vagy két tehénkéje,amellyel dolgozgatott és a mindennapi tejet is megadta a gyermekeknek. Lehet,hogy most falun is szép házat tud építeni magának a munkás ember, de a napikenyérért a városba szalad, vagy onnan viszi magával haza a családjának. Lehet,hogy több pénze van, de a piacról él, ami régen a városi embernek is költségesvolt. Ezek a kisebb dolgok. A nagyobb kérdést talán úgy tehetjük fel: melyik afontosabb, a kenyér vagy az ágyú?! Ha pedig háborús veszedelemben kell élnünk,a haza földjét melyik fogja jobban megvédeni: a gyárimunkás, vagy a paraszt? Azeddigi évszázadokban a parasztság tudta, hogy földje van a hazában mely az övé,saját háza is van, melyben a családja menedéket talál. Most mind a kettõtõlelszakították. Mi lesz itt még a fejlõdés iránya? Nem a mi dolgunk feleletet adni rá.

Az bizonyos, hogy a teljesen földnélküli paraszttal régen is probléma volt.Vagy elment gyári munkásnak, vagy kivándorolt. Vagy a szektás propagandaprédája lett és közönyössé vált mindennel szemben. Nem gondolt a hazával, denem törõdött a saját kunyhója csorgó, szétmálló fedelével sem. Ez a réteg lett alegalkalmasabb – a gyári szervezett munkások kivételével – a politikai propa-ganda céljaira is. De ez a réteg volt a legtudatlanabb, legelhanyagoltabb ésszellemileg a legnehezebben fejlõdõ réteg. A hatalom átvételekor pedig ezért nemlett igazán szövetségese, csupán csak eszköze az öntudatos munkásságnak. Azótamár több évtized eltelt és a legalsó rétegbõl is feltört az igazán tehetségre születettegyén és értékes munkása lett a demokráciának és az új világ építésének. Deháteddig sok szenvedés és értetlen embertelenség kövezte az útat.

A szalacsi nagy kollektív gazdaság is kapott csakhamar egy mezõgazdaságiszakértõt, agronómust. Jólképzett és tervezni tudó fiatalember volt. Azt gondolnók,hogy tárt karokkal fogadták. Dehogy, ellenkezõleg. A nagy határhoz nagystílûgazdálkodás kellett volna. Azok a régi nagygazdák, akik értettek volna ehhez, levoltak ültetve, semmibe véve. De ugyanúgy semmibe vették a máshonnan jövõszakképzett tanácsadót is. Sõt, lehetõleg elgáncsolták a legszebb terveit. Egyalkalommal Margittára kellett mennie. Nem kért szekeret, mert úgyis mentekfogatok a vásárba. Gyalog indult el. Az egész hosszú úton, több mint 10 kilométeren,gyalog kellett mennie, bár mentek el mellette szekerek, de senki sem ültette felaz „ugró mókust”. Ez volt akkor széltében a tréfás elnevezése az agronómusoknak.

Eszembe jutott, hogy szüleim a mihályfalvi vásárról hazafelé jövet, a gálospetrihatárban még egy útszéli csavargó embert is felvettek a szekerükre. Olyan éhesvolt, hogy a szekérkerékrõl a sárdarabokat szedegette le és azt rágcsálta. Mikorédesanyám ezt észrevette, odaadta neki a maradék kenyeret. Akkor este így nemkaptunk „madárlátta kenyeret”, mint máskor.

177

Élet a föld alatt1958–1964

Nehéz rabok unalmas élete

A modern börtönlakók egyhangú életének halk rezdüléseit kísérelem megfeljegyezni ebben a könyvben, mint egy halálra, majd életfogytiglanra ítélt nehézrab saját élettapasztalatait.

Ne várjon itt senki semmi rendkívüli szenzációt, ebben a minimumra redu-kálódott életben, ha ugyan még annak lehet nevezni ezt az örökkévaló egy-hangúságot és nyomasztó idõtlenséget, amelyet csak ritkán zavart meg a valamikorvalamivel valamiért meglökött indulat, lefojtott elkeseredés viharos kitörése. Csakolyan ez, mint a víz felületén megjelenõ buborék, amelynek nincs energiája sokáigmegmozdulni. Csak a halálra elkészült lélek halk sóhajtásai, vagy imádkozásokegyhangú mormolásai zavarják meg ezt az egyhangúságot.

Lehet, hogy lesznek akiket érdekelni fog ez a mélység, mint a búvárokat amély vizek csendje és titokzatos életének rejtelmei. Lehet, hogy még rejtettkincseket is sikerül felfedezni a szenvedõ szívek legmélyén rejtõzködõ gyöngy-kagylókban, mint ahogy soha el nem felejthetõ élményt jelent ez annak számára,aki ebbõl a félhomályból, vagy sötétségbõl még napfényre került az emberitörténelem soha ki nem kutatható sorsjátékaiból.

Ez a börbön bár nem a Monte Cristo regényes sziklabörtöne, ahol átvájhattamagát egyik helyrõl a másikba, nem is a régi sötét várak nedves, rothadó szalmájú,férgektõl nyüzsgõ kazamatái, nem is az egykori inkvizíció föld alá rejtett börtönei.Sokszor nem is a „föld alatt” volt ez a lakás, hanem, igaz, hogy rácsos ablakú, derendes szobák lettek volna ezek a cellák, ha nem lettek volna túlzsúfoltak akétemeletes vaságyakkal és napfényesek is lehettek volna, ha a napfényt és kilátástszándékosan el nem zárták volna az ún. oblonokkal, deszka zsalukkal, amelyekcsak az ég felé engedtek némi kitekintést, ha néha nem zárták volna el egészen alevegõt a megkínzott emberi életek lassú megsemmisítése céljából, vagy szándékanélkül. Ilyenkor, deszkázattal még a szoba térfogatát is leszûkítették, hogy levegõhiányából néhány hónap alatt felfúvódott, felpuffadt az emberi test. Ehhez járultmég a minimális táplálék és nyáron a hõség, télen a hideg és kegyetlenül metszõszél, mint Rîmnicu-Sãraton – Todea püspök tapasztalata szerint.

Ó, az egykori sóaknás rabok élete vigasztalóbb volt, mert munkálkodhattakés minden csákányvágással elõbbre üthették haláluk végóráját.

A modern börtön világban már nincsenek testi kínzások, ha mégis elõfordultak,fõleg az elõkihallgatások során, ezek egyéni túlkapások bosszúkéjelgései voltak.Bár késõbb is elõfordult, hogy az élelem gyengesége miatt kötölõzködõ rab ellenvégül is feldühödött az õr és az ételes dézsából kihúzta a vasrudat és néhányszorderékon vágta a rabot, hogy az összerogyott, de ígéretet kapott, hogy egészenösszetörik, ha bele nem nyugszik a sorsába.

Azonban a 20. század minden felfedezését igénybe veszik, sõt a régmúlt idõkhasznos okkult-tudományait is, ha valamely dologra fényt akarnak deríteni. – Deennek már a börtönorvosok a megmondhatói, hogy mit tartalmaztak azok a feketefolyadékok, amelyektõl majdnem a falramászott és õrjöngött a szegény rab; vagy

178

például mitõl lett álmos és elaludt a kihallgatások során, hogy nem emlékezettsemmire, mi történt vele. Így aztán kínzás nélkül is jól ki lehetett üríteni az elméjét,például az idegen olajtársaságok hazai alkalmazott mérnökeinek, hogy hol, milyentitkok rejtõzködnek a föld alatt, vagy a társaságok asztalfiókjaiban. Dehát alegtöbbje megmondta azokat magától is, ha már látta, hogy nincsen menekülés saztán nyugodtan ült a börtönben, azt hajtogatván, hogy az õ napidíja ugyisfolyósítva van valahol Nyugaton, csak jusson hozzá „valamikor”.

Élesen külön volt választva és elszigetelve egymástól a politikai rabok és aközbûnösök élete.

A politikai rabok éveken keresztül csak a szobatársakat láthatták, máscellákkal nem érintkezhettek, legalábbis a „szabályos” módon. Semmi munka-lehetõség vagy szórakozás nem volt a legszigorúbb idõkben. Az már enyhülésiidõszak volt, amikor naponta egyszer, tízperces rendszeres sétát kaphattunk azudvaron, vagy késõbb az e célra épített napozókban („solarokban”). Akkor isszigorúan vigyázva, hogy a másik napozóban levõk ne láthassák egymást, se jeleketne adhassanak. A napozók falára tábla volt felfüggesztve, hogy aki szökni akarnaa falon keresztül, a sarkon fent álló õr felszólítás nélkül agyonlõheti azt! A politikairabok börtönét néhány évenként változtatták, más-más városba, mert ezeketNyugaton állandóan figyelemmel kísérték. Mikor pedig mi is dolgozhattunk, egymár erdélyi börtönhöz épített bútorgyárban és láthattuk egymást, az már akiszabadulás elõkészítése volt. Ezt persze, mi nem tudhattuk, csak sejtettük, mintmindent, amit a külvilágról tudhatott a rab.

A közbûnösök, a tolvajok, rablók, gyilkosok börtöni élete egészen más volt.Nekik volt mozgási lehetõségük, sõt ledolgozhatták büntetésük egy részét. Lehetettkapcsolatuk a családdal, havonta egyszer kaphattak csomagot hazulról és lehetettszemélyesen beszélgetniök meghatározott ideig a családjuk tagjaival („vorbitor”lehetõség).

Mikor kiszabadultunk, kötelezettséget kellett ígérnünk, hogy a bent történtdolgokról nem beszélünk! Ez 25 évvel ezelõtt történt, tehát idejét múlt dolog.1982-ben Romániában megszüntették a börtönöket és az épületeket más célraengedték át. Különben a szokásokat az egész világ ismeri, én pedig inkább a bezártélet és az együttélés nyomoruságait és eseményeit igyekeztem megörökíteni.

Dehát tartsuk magunkat az elõíráshoz és az itt leírt dolgok elé odaírjuk:„Szigorúan bizalmas!”

Tengernyi unalmas idõ és szenvedés hogyan tömörül könyvvé az emlékezésköltõi fátyolán át.

Nagyvárad, 1958. május 20. – 1959. március 15.

Amikor 1958. május 20-án este, a pünkösdi bûnbánati hét alkalmával beharan-goztak a templomba, egy idegen civil ruhás úr jelent meg a parókián és kereste alelkészt. Jelentkeztem, hogy én vagyok. Erre még egy másik, harmadik, talánnegyedik idegen is megjelent és felszólítottak, hogy kövessem õket a kint álló kisautóba. Nem figyelmeztettek, hogy búcsúzzam el a családomtól, gyülekezetemtõl,templomtól – így simábban és könnyebben eltûnhettem az életbõl. Semmi rosszatsem gyanítva, nyugodtan ültem a gépkocsiba, amely néhány perc alattSzékelyhídon volt. Ott megálltunk és egy személy mellettem maradt, a többiek

179

kiszálltak és bementek valahova. Az elõttem ülõt megkérdeztem, hogy mégmegyünk tovább is ilyen késõn? Azt felelte: Nem tudja?

Nemsokára kijött hozzánk még egy és beült a gépkocsit vezetõ helyére. Erreelindultunk és a lehetõ legnagyobb sebességgel robogtunk Nagyvárad felé. Közbena vezetõk váltogatták egymást. A sötétben nem tudtam tájékozódni, hogy milyenépülethez értünk a városban, ahol kiszálltunk. Egy nagy üveges elõszobábaérkeztünk, ahol felszólítottak, hogy adjak át mindent, ami nálam van, még azujjamról a gyûrût is.

Szó nélkül, bár kissé csodálkozva átadtam mindent és leltárba vették. Apénztárcám, igazolványom a zsebemben néhány apróság, zsebkendõ, bicska,vécékulcs, voltak nálam. Végül kivették a cipõmbõl a fûzõket. Egy kék szövetruhavolt rajtam – akkor tájban még nem lehetett olcsóbb fekete ruhát venni –, ennyiveljöttem el hazulról, minden váltóholmi vagy téli ruha nélkül. Még volt velem egyhosszú, szürke lóden-kabát.

S akkor következett az elsõ tapasztalat: a testi megmotozás. Felszólítottak,hogy vetkõzzem le teljesen. Mikor ott állottam anyaszült meztelen, annyiranevetségesnek találtam a helyzetet, hogy önkéntelenül elmosolyodtam. A jelenlévõtiszt rám nézett csodálkozva – a többiek, akik behoztak elköszöntek és elmentek–, majd így szólt, természetesen román nyelven: Ilyen nevetségesnek találja adolgot? Én nem szóltam semmit, csak elszorult a szívem, hogy vajon mi következikezek után?! Aztán minden ruhadarabomat, alsót és felsõt, egy altiszt alaposan,ízrõl ízre megvizsgált és egyenként visszaadta, hogy vegyem magamra. Ígyaludtam elsõ éjjel egy hûvös cellában, egyedül, ahol betonból volt öntve két ágyegymással szembe, rajta valami ócska matracféle és pokrócok takarónak. Május21-re könyveltek el, mert már elég késõ lett, mire beértünk. Ettõl kezdve úgyruhástól aludtam hónapokon keresztül, sõt hosszú éveken átal...

Másnap újabb élményem volt: a sötét szemüveg. Felkelés után, hallom, hogynyílanak és záródnak az ajtók a folyosón. Egyszer nyílik az én ajtóm is és az õrbelép, néma játékkal felém nyújt egy szemvédõ formájú valamit és mutogat szónélkül, hogy azt tegyem fel és menjek utána. Az ajtón kívül karon fog – sehol egyhang sem hallatszik – és visz elõre, mivel én nem láthattam semmit. Végül betaszítegy ajtón és leveszi szememrõl az alkalmatlan alkalmatosságot. Mosdóban és WC-ben találtam magamat. Itt már mindjárt tudtam, hogy miket kell és lehet csinálni.Még finom vécépapírt is adott az õr. Ez így ment ezután minden reggel ésalkonyatkor. A cellában is volt egy kisebb edény a szükségletekre, s ezt a kezünkbenelõre tartva kellett magunkkal vinni és rendben tartani. Késõbb már gyakor-lottabbak lettünk és megtanultunk kileskelõdni a szemüveg mellett, amit néhaészre is vett az õr és jól az orrunkra és szemünkbe nyomta a vakszemüveget.Késõbb még elneveztük ezt „messzelátónak”, mert ugye, aki behunyja szemét, aza lelkével sokkal meszebbre tud látni.

Majd következtek a kihallgatások. Ilyenkor megint beadták a vakszemüvegetés azzal vezettek dohos termeken keresztül az ankétáló terembe. Ezek a kihallga-tások eleinte érdekesek voltak. Engem is érdekelt, hogy tulajdonképpen miértkerültem ebbe a kényes helyzetbe. Már régebben megígérte a jó esperesünk, hogyaki neki nem engedelmeskedik, az elõbb mindenétõl megfosztatja, azután börtönbezáratja! Gondoltam, íme elkövetkezett, bár nem egészen tudtam, miben nemengedelmeskedtem... Aztán kiderült, hogy valami államellenes összeesküvés vádjamerült fel és valaki engem is „beszervezett”. Én mindezt csodálkozva hallgattam

180

és tiltakoztam ellene. Eleinten még simán mentek a dolgok, de látván az énnaivságomat és tudatlanságomat, úgy feldühödött ellenem az ankétáló tiszt, akiaddig tisztességesen és magyarul tárgyalt velem, hogy megragadta mellemen akabátot, s annál fogva elkezdett rángatni jobbra és balra, s döngette velem a kisszoba falát errõl és túl... Mondám erre neki: Engem ugyan hiába rángat, ezzelúgyse tudok többet, félni meg egész életemben eddig még nem szoktam, csinálhatvelem bármit. Ez az alkalom ezzel véget is ért. Sokáig nem vittek kihallgatásra.Majd késõbb a volt kurátoraim iránt érdeklõdtek, kik voltak, hogy hívták õket,hány évesek? Én meg naivul szépen megneveztem õket, nem is álmodván milyencélból volt erre szükség. – Aki csinálta, az tudta! – Ilyen módon „szerveztem” én isbe ártatlan embereket, mint ahogy valószínûleg engem is beszerveztek. (Ígykerültek majd késõbb ezek az emberek engemet vádoló tanúknak a katonaitörvényszékre).

Ezek után már unalmasak lettek a kihallgatások és egy alkalommal olyanálmosság jött rám, hogy kezdett gúnyolni az ankétátor: Mi az, maga álmos? Ésvoltak olyan kihallgatások, amelyre csak levittek és visszavittek, s nem emlé-keztem semmire, mik történhettek közben velem. Valamelyik rabtól tudtuk megkésõbb, hogy Temesvár legjobb hipnotizõrje volt akkor a váradiak szolgálatában.Andrássy doktor is tapasztalta ezt.

Késõbb kaptam egy társat magam mellé. Egy fiatal, volt milicista románõrmestert, Lupu Vasilét. Sokat beszélt össze mindenfélét. Amint õ maga mondotta,õk valóban összeesküvést terveztek. A háború alatt a tolvaj katonákat megbüntetteés mikor Margittáról teherautóval lopták a szerzetesek borát, õ géppisztolyávalkilyuggatta a boroshordókat, hogy útközben kifolyt a lopott bor. Most pedig õ nemissza meg reggelenként a jó fekete kávét, mert nem tudja, mit tesznek bele, deattól fél, hogy meg fog bolondulni! Néha csakugyan kezdett velem szemben isolyan erõszakosan viselkedni, hogy csak akkor csendesedett le, amikor a jelzõcsengõre tettem a kezemet, hogy hívom az õrt! Erre lecsillapodott, majd csendesenazt kérdezte, hogy: nem félek vele együtt lakni és aludni?! – Én nem félek! –feleltem. Többé aztán nem is volt semmi kellemetlenségünk. Mikor pedig az õröklátták, hogy békességben megvagyunk, elvitték mellõlem. Azonban a következõéjszaka engem se hagytak aludni. Levittek valahova egy álló fülkébe és otttartottak állva egész éjszaka. Ha le akartam ülni a kövezetre, verték az ajtómat,hogy álljak csak továbbra is. Közben pedig mellettem valakit állandóan nyug-talanítottak. Láncokba kötözték meg kioldozták, húzták-vonták, csörgették a láncotegész éjszaka. Közben pedig a csöndes nyögésekrõl, szitkozódásokról, megimádkozásokról megismertem, hogy ez az én volt cellatársam! A következõ ankétonpedig engem is megfenyegettek, hogy amit hallottam azon éjszaka, én velem isúgy fognak bánni és meg fognak láncolni! De nem tették, hanem attól kezdve avakszemüvegem kicsi résén mindennap láthattam az ajtóm mellett a falon, egykicsi polcot és azon egy kis üveget, valami fekete folyadékkal telve és többszörmegtörtént, hogy mikor az ebédemet, vagy reggelimet beadták, egy kanál leesetta földre és nagy csengése-bongása betöltötte a folyósó néma dermedtségét. Attólkezdve eljött az én lelki és elmebeli kálváriám, amelytõl hamarosan megõszültem,s amelyrõl másutt emlékeztem meg.

Mindég jó alvó voltam, csak nem volt szabad nappal is aludni, de késõbb máréjjel se tudtam, csak hallgattam a férfi és nõi éjjeliõrök játszadozását, szaladgálásáta hosszú folyósón, ahol bõrpuskával is nagyokat durrogtatva szórakoztatták

181

egymást és siettették az órák lassú múlását. Általában jobb oldalon tudtam jólaludni, ezt is megfigyelték és átvittek egy olyan cellába, ahol csak bal oldalonlehetett aludni. Így meg néha az az érzésem támadt, hogy valaki láthatatlanulkényszerít arra, hogy folyvást felüljek az ágyon, meg lefeküdjek órákon keresztül.Csak azon csodálkoztam, hogy ilyenkor sose szólt be rám az õr, hogy mit csinálokfolyton, amikor pedig a legkisebb mozgásra is beszóltak, hogy nyugton maradjunk.Egy alkalommal pedig nehéz sírás jött reám, hogy rázkódott bele minden részem.Pedig én nem igen szoktam gyakran sírni. Ekkor egy jószívû nõi gárdián nyitottarám a „vizitát” (az ajtó közepén lévõ kis, négyszögletes ajtócskát, amelyen az ételtszokták beadni), s vigasztalni kezdett, hogy vigyázzak a szívemre és „ne gyötõrjem”,mert még szükségem lesz sokáig reá! Ne törõdjek én most már a világgal, seazokkal, akiket ott kellett hagynom! Úgyse tehetek értük semmit! Viszontnemsokára, a külsõ õrség egy õrmestere, a perkezíció (rendszeres havonkéntimotozás) alkalmával kibontott fehér zsebkendõmmel letakarta az arcomat! Annyitapasztalatom és olvasmányi ismeretem már volt, hogy felérjem ésszel, hogy eznapkeleten régen meghalást jelentett! Az már akkor tudott valamit az elkövetkezõeseményekrõl.

Más alkalommal egy fiatal diákot helyeztek mellém vigasztalásul, a sugártermetû Muºat Petrét. Özvegy édesanyja egyetlen gyermekét. Diákfõvel valamiszamárságot csináltak, „szervezkedtek” õk is és most mind a kilencen bent vannak.Az édesanyját sajnálta nagyon, meg a sok kedves kislány ismerõsét. Sok verset ésdalt tanítottam neki. Legkedvesebb lett számára a Megfagyott gyermek dala:„Anyám, óh, kedves jó anyám, szívem de szomorú...” Mindennap többszörelénekelte és potyogtak a könnyei. Érdekes híreket hozott a városból. Beszélt egyelõkelõ nõkbõl álló szórakozó helyrõl. Vagy tíz, tizenkét úrinõ volt a társulatban,orvosok, ügyvédek stb. feleségei. Az egyiknek az elõkelõ házát rendezték be,alakították át szobákká. A szobákban bizonyos órákban tartózkodtak a nõk,kötelezõ toalett, csak nõi nadrág, melltartó nélkül. A fogadó hallban egy albumbanvolt mindenik nõnek a fényképe és ott lehetett kérni vagy megrendelni akívánatosabb nõt. Egy alkalommal az egyik ügyvédnek el kellett utaznia hazulról.Azonban még a városban találkozott egy régi, kedves barátjával, akit meghívottmagához, lemondván érette az utazásról. Otthon azonban nem találták a feleségét.– Nem baj, már éppen késõ délután van, tudok egy jó szórakozó helyet, menjünkel oda. – Ezt a helyet õ még csak hallomásból ismerte addig. Odaérvén, a hallbanelõvett albumban meglepõdve ismert rá az egyik nõben a saját feleségére. A barátjakért egy másik nõt, õ pedig ezt kérte a háziasszonytól. A háziasszony megmondta,hogy melyik szobában található. Belépvén oda csakugyan ott találta a feleségétaz elõírt toalettben, olvasva a heverõn. Mikor belépett és egymásra ismertek, anõ nagyot sikoltott, a férj pedig csak ennyit mondott: Hát kurva lettél! – ezzelotthagyta. A hallban azonban magához vette gyorsan az albumot és sietett vele arendõrségre. A rendõrség azonosította a személyeket és azonnal letartóztattákõket. Nagy botrány lett a városban, mindenki kárörömmel vegyes izgalommaltárgyalta az ügyet. Akkor tájban éppen szigorúbb erkölcsi törvények voltak életbenés a bíróságon mindenik nõt elzárásra ítélték. A férjek többsége elvált a feleségétõl.

Az én fiatal cellatársam olyan ügyesen felkapaszkodott a falon mezítláb, hogyaz ajtó fölötti kis levegõzõ résen ki tudott nézni a folyósóra, amikor tisztálkodásiprogram volt. Mindég újságolta nekem, hogy látta a barátait, azok is itt vannak

182

tehát, s látta a levágott hajú úrinõket is menni a folyosón. Tehát még azok is ittvannak.

Még mesélte, hogy a városban olyan szigorú törvények vannak, hogy ha estelátnak egy nõt férfival menni, leigazoltatják õket és ha nem férj és feleség, bekísérika rendõrségre. A fiúk hosszúra növesztett haja és rendkívüli ruházkodása ellen isvan rendelkezés. Egyébként igen el van romolva a közerkölcs, fõleg a tanuló ifjúságkörében. A falulról felkerült diáklányok vezetnek a romlottságban. S mikor hazakell menni vakációra, tele írják a WC falát ilyen mondásokkal: Adio, szerelem,mert vár otthon a mamám! Csúnyább felírások is vannak szép számmal. – Ha õmég egyszer kikerül innen – mondta az én fiatal barátom –, nem fogja többésajnálni a szégyenlõs kislányokat! Egyébként valami katonatiszt lakótársaikorábban már õt is nagyon elrontották, tiszta gyermeki szívét mindenféleocsmányságokkal bepiszkolták, amikbõl néha ki-kimondott valamit. Aztán afigyelmeztetésemre s irántam való tiszteletbõl elhallgatott, s tovább is csak szépversekkel és dalokkal szórakoztunk, amennyire az õr hagyott bennünket. Tõlehallottam, hogy a japán énekesnõk, a gésák elõbb megmossák hipermangánosvízzel a férfit, félig játékosan, félig komolyan, csak azután engedik magukatmegölelni.

Na, meg hogy a török férfiúk hogyan szerelmeskednek...Többször érdeklõdött, hogy én miért vagyok bent, mire én elmeséltem a

szomorú históriánkat, már amennyit tudtam és jónak láttam, mert még akkor énsem tudtam semmit az érmihályfalviak tragédiájáról, amelyhez engem is kap-csoltak. Ezt csak a törvényszéki tárgyaláson tudtam meg, amikor összegyûjtöttekbennünket egy csomóba. Egyébként a már többet tapasztalt fiútól, aki fõlegolyanokkal volt együtt, akik kioktatták a jó fejû gyermeket, több jó tanácsothallottam. Mikor aztán az õrök látták, hogy megértjük egymást – és közben õt iskihallgatták egyszer –, elvitték mellõlem s újból egyedül maradtam. Még akkorolyan tapasztalatlanok voltunk, hogy nem tudtuk, hogy azért tesznek be mellénkvalakit, hogy bizalmaskodással kiszedjenek belõlünk némely dolgot, amivel megvoltak bízva. Szerencsére nekem nem voltak olyan dolgaim, se titkaim, amiketálmomban vagy éberen elárulhattam volna. A minden reggeli kisebb mosdásmellett, a szombati napok a tisztálkodásra, mosásra, cella-felsúrolására voltakrendelve. A mosás abból állt, hogy beadtak egy félveder meleg vizet és abbankimostuk a fehérnemûinket. Egész héten ráért száradni. A kövezet felmosásapedig abból állott, hogy egyszer csak kinyílt az ajtó és egy veder vizet beöntötteka cellába. Alig tudtam a lábamat felkapkodni. Aztán bedobtak egy jó darab törlõrongyot. A többit már kitaláltam. Felszedtem a vizet a vederbe, a kicsavart ronggyalfeltöröltem a betont, amennyire csak lehetett és ezzel megvolt a súrolás.

Az utolsó hónapokban már nem vittek kihallgatásra, csendesedett az idõközbenrajtam kitört õrjítõ agyláz és képzelõdés, s kissé nyugodtabban teltek a napok.Egyszer új fehérnemûket kaptam, ebbõl gondoltam, hogy járt az ügyemben valaki.(Késõbb megtudtam, hogy feleségem és a testvérem Kolozsvárról jártak utánamés ügyvédet is fogadtak). Egy napon pedig délben a bádog tálikó szélén egy szemolyan orvosságfélét találtam, amit nem mertem megenni. Késõbb ezt igensajnáltam, mert másnap is találtam ugyanolyat, amit megkóstoltam és az otthoniszíverõsítõ orvosságomra ismertem rá! Hálásan gondoltam az otthoniakra, akikbizonyára bejuttatták valamiképpen hozzám. Azonban több szemet nem találtam!

183

Egyedül lévén a nagy csendben, egyszer áthallatszott a falon, hogy a szomszédszobában beszélgetés folyik a túlsó falon keresztül. Egy nõ volt a mellettem levõcellában és a túloldalon levõ férfival vette fel a kapcsolatot. Románul beszélgettek,nem lehetett jól megérteni mirõl volt szó. Csak a legutolsó szavakat értettem megjobban, mert azokat hangosabban kiáltotta a falon keresztül: Te pup, Mihai! – Azõr a folyosó túlsó végén járkált, az ilyen alkalmakat lehetett kihasználni. Az õrökközt volt néhány székely fiú, de nem beszéltek magyarul. Általában nem voltszabad velünk beszélgetniük. Valahányszor kivittek a börtön mosdójába, nemtudom, miért képzeltem folyton magam elé egy fiatal rabnõ alakját, aki éppenelveszítette gyermekét, de nem volt ideje efelett siránkoznia, mert mosnia kelletta kõpadlót... Biztosan olvastam valahol.

Májustól október 6-ig volt ez az elsõ szakasz börtönlakásom. Tulajdonképpenez vizsgálati fogház volt. Angolvécéjével elõkelõ hely a késõbbi öreg börtönök RózsaSándor korabeli, folyó szükségdézsái (tinettái) mellett.

Elõször hallottam itt, a késõbb oly híressé lett kifejezést: Szedd a holmidat!(„Faci bagaje!”). Elérkezett az idõ, amikor nyílt az ajtó és a sötét szemüveggellevittek az udvarra. Ott beültettek egy kis zárt autóba („dubába”) s levévén aszemüveget, egy õrt ültettek be mellém és elvittek valahova. A kis autón kívül azvolt ráírva: „Kenyér” („Pîine”). Egy nagy teremben találtam magamat, ahol a rabokszámára készített korlátban már sokan voltak. Az érmihályfalvi csoport („lot”)tagjai, sok ismerõs, sápadt arcú, ijedten nézelõdõ alak. Utánam még Hollós Pistátés Sass Kálmánt hozták legutoljára. Úgy látszik „rang” szerint, mint csoportfõnökök. A terem már tele volt hallgatósággal (késõbb hallottuk, hogy „meghívottaktivistákkal”). Sass Kálmánné tudott a tárgyalás idejérõl és helyérõl: a várad-velencei kultúrház volt!, de nem engedték oda. Aztán bejöttek a katonatisztek, azelnökség: a hadbíróság tagjai.

Ezt a fájdalmas eseményt, annak messzeható jelentõségét és értelmét az Életaz Érmelléken címû könyvem harmadik részében írtam meg, az Érmellékitragédiában és Mister Gál címû fejezetekben.

Ide most csak a börtönélet belsõ tapasztalatai tartoznak. A minden ép elméjûembert elképesztõ, súlyos ítéletek, s a mi lelkünk felett a halálos ítélet súlyávalért véget késõ délután a tárgyalás. Az ebédet a korlátban fogyasztottuk el, egytiszt és néhány õr felügyelete mellett. Kevés szót volt kedvünk egymással váltani,szinte lelkiismeret vádolásával ültem én is egyik nagyon kedves barátom mellett.Hogy kerültünk mi ide? Valószínûleg évek óta készítgették már elõ ezt az eseményt,olyan széles körû beszervezésnek látszott. Világossá vált, hogy állambiztonságiszemélyek jól sikerült plánja volt ez, amelynek következtében csakugyan többenkaptak magas kitüntetést – köztük Szablyár Kornél székelyhídi (Bihar megye)esperesünk is.

1958. október 6. – 1959. március 15.

A tárgyalás napjának alkonyatán, onnan egyenesen a régi vármegyei börtönbevittek. Alig értem be a lépcsõházba, leültettek a cementre és egy cigánykovácsrab olyan régi bilincseket nittolt a lábamra (néhányszor a bokámra is ütött),amilyeneket csak múzeumban láttam, vagy valahol még valami csendõrségilaktanyán. Nem is álmodtam volna, hogy még most is divatban vannak! Nem volt

184

valami kellemes járni vele, meg kellett tanulni csúsztatni a lábakat elõre egy-egykurta lépéssel. Aztán betettek egy cellába ideiglenesen, ahol már többen voltak.Azelõtt napon vitték ki egyiket közülök büntetésbõl a pincébe, annak a helyénaludtam elsõ éjszaka. A jelenlévõkkel ismerkedtem, azok vigasztaltak és tanítottak,hogy kell megenni a beadott vacsorát. És persze vigasztaltak, hogy ne ijedjekmeg a vasbilincsektõl, mert az kijár „kezdetben” a politikai raboknak. A kopaszranyírt rabok között egynek a fejbõrén vagy négy-öt forradás volt látható. Mondomneki, hogy maga ilyen sokszor verekedett? Elmosolyodott és csendesen mondta:„Hogyne, hiszen én köröstárkányi vagyok!” A leghíresebb verekedõsök az egészKörös-mentén. Én is hallottam róluk, azon néhány székely eredetû falu történetetörténelmi nevezetesség. Hogy feledjem a napi átélt izgalmakat, beszélgetnikezdtem vele. Bár szédültem és beteg volt még a fejem, de olyan érdekes dolgokatmondott, hogy meg tudtam jegyezni. Kérdeztem tõle, hogy ismeri-é Szablyáresperes urat, aki azelõtt Köröstárkányban szolgált, onnan jött át csere útjánSzékelyhídra?! Hogyne – felelte –, ismerem jól a képviselõ urat! (Nem is tudtam,hogy képviselõ is volt!) – Ki is használtak, amikor muszáj volt! Tetszik tudni,minálunk minden háznál van egy kis pálinkafõzõ üst, persze titokban, de nálunksenki sem árulja el a másikat. Valahogy mégis megtudták a milicisták, most hogyminden háznál volt pálinka, keresték, hogy honnan van. Nálunk a házak, meg akertek úgy vannak bekerítve, hogy mindenütt van átjáró kisajtó a szomszédba.Még a haragosoknál is úgy van, mert ha baj van, akkor mindenki segít a másikon.Egyszer aztán híre terjedt a faluban, hogy kijöttek az ellenõrök az üstök utánkutatni. Szerencsére az ilyenek elõbb mindég a paphoz szállottak meg és attólérdeklõdtek! De volt a papnál egy jó kis szolgáló leány, aki mindent kihallgatottés azonnal kiüzent a faluba. Mikor az ellenõrök elindultak, már senkinél se találtaksemmit. Mielõtt elmentek volna, megint elbúcsúztak a paptól. Hát észreveszi apap, hogy a cselédlány majd megpukkad a nevetéstõl! Hát veled mi van? Tessékcsak kinézni a kertjébe! A pap kertje tele volt hányva az üstökkel, tudták azemberek, hogy ott nem fogják keresni az ellenõrök. A pap csak a fejét csóválta!

Máskor meg búzát rekvirálni jöttek a faluba, mert hogy sok volt a kvóta éssenki se tudta a beadást teljesíteni. Így volt ez a háború után. Ezt is megtudtukidejében és éjjel telehordtuk a templomot búzás zsákokkal. Ott nem kereste senki.

Az is megtörtént, hogy egy nagyváradi gyár leállott, mert nem kapott sehonnanfonalat a munkához. Megtudták a paptól, hogy a tárkányiak ügyesek és járják avilágot, lehetséges, hogy fonalat is tudnak keríteni. Ki is jött egy megbízott hozzánk,a faluba. Mi aztán megegyeztünk vele, hogy ha nem jelent fel bennünket, mi kéthét alatt hozzuk a szükséges mennyiséget! Mindent megígért, jó árat is a megbízott,mert nagy bajban voltak. Ezután négy emberünk leutazott Konstancára és kéthét múlva hoztak egy vagon fonalat.

Így telt elég kellemesen az elsõ öreg börtöni este, hogy a többi napok annálszomorúbbak legyenek. Csak a súlyos bilincsektõl nehéz volt pihenni. Másnapmár felvittek a második emeletre és egybezártak másik két társammal. (Ezt arészt lásd részletesen az Élet az Érmelléken címû könyvem harmadik részében –Az Érmelléki tragédiák). De akkor már a két kezünk is hátra lett bilincselve.Csak addig vették le a lakatot, amíg az õrök jelenlétében étkeztünk. Ebbõlgondoltuk, hogy súlyosan leszünk elítélve. Meg abból is, hogy a második emeletrevittek fel bennünket. Már nem tudom, hogy két- vagy háromemeletes volt-e avármegyei börtön, de itt is mindennek megvolt a maga rendje és rangja. Egy

185

hónap múlva lejebb vittek az elsõ emeletre. Itt aztán meghagytak, amíg csak itttartózkodtunk hárman együtt. Majd amikor egyedül maradtam, január elejénvittek le a földszintre, a többiek közé. De három nap után megelégelték a hátrabilincselést – vagy ez is belsõ szabályrend volt?! – és elõre bilincselték a kezeinket,de akkor meg egy nagy T-formájú lánccal hozzákapcsolták a lábbilincsek közbülsõláncszeméhez. Ott közbül három nagy láncszem volt, ennyi lépést lehetett tenni.Így voltunk aztán vagy két-három hétig. (Nem igen tudtuk már ott a napokatszámlálni). De akkorára már feldagadt a kezünk feje. Egy reggel aztán atisztálkodási program után a Kálmán kezére olyan tágan kapcsolta fel a bilincsetaz õr, hogy délben, mikor az ebédet beadták, neki ment Kálmánnak, s mivel nekifeltûnõen kicsik voltak a kézfejei, addig ráncigálta a bilincset kioldás nélkül, hogylejött az egyik kezérõl! Mi nem tudtuk mire vélni a dolgot. Késõbb tudtuk meg,hogy azt jelentették felõlünk, hogy mi éjjel le tudjuk húzni kezeinkrõl a bilincset,azért tudunk aludni. Ez persze nem volt igaz. Azonban ezért büntetésbõl rajtunkhagyták a kezes-lábas bilincseket mindvégig. Azokban a napokban jó nagy darabpuliszka-kockákat kaptunk egész napra. Jó kemény volt, nehéz volt tördelni. Egynapon Hollós Pista felfedezett az egyik ágy szegletében, a szalmazsák mellettelrejtve egy arasznyi spárgát, a két végére két íznyi nagyságú pálcika volt kötve.– Ez jó lesz elvágni a puliszkát! – örvendett meg Pista, mert valamikor otthon úgylátta szétvágni a szappandarabokat az édesanyjától. Délben aztán, amikorbehozták az ebédet és levették a lakatot a kezünkrõl, az õrök jelenlétébenhozzáfogott Pista szabdalni a puliszkát, mint egy nagy felfedezõ! Mikor aztmeglátta az õr, elkapta tõle a spárgát és kihajította a folyosóra, Pistát pedig megakarta verni, hogy honnan vette azt a spárgát, meg a fapálcikákat? Olyanártatlanul nézhettünk egymásra, hogy az õr elhitte, hogy nem mi csináltuk, nemrongáltunk semmit, hanem csak úgy találtuk. Ezzel az élménnyel is okosodtunk,hogy még ilyesmi sem lehet a birtokunkban, legalábbis nyíltan nem.

A fûtetlen cellában a téli hidegben, nehezen teltek a napok. Az egyik társunk,Kálmán tanítgatott bennünket, hogy folyton topogni kell egy helyben is, vagytenni pár lépést elõre és hátra, hogy meg ne dermedjen bennünk a vér, hanemkeringésben tarthassuk. Már amennyire a láncok csörgése engedte.

Nehéz volt megszokni eleinte, hogy úgy éljünk, hogy a „vizitán” (a kémlelõlyukon) folyton nézzenek bennünket. Kellemetlen érzés volt. Ugyanilyen kelle-metlen dolog volt egymás elõtt végezni a szükségünket. Mikor aztán néhány hétmúlva valami ragályos hasmenés lett úrrá rajtunk – különösen Pistán nagy-mértékben, mert nem állotta meg, hogy ne egyék –, akkor aztán még kellemet-lenebbé vált az együttlét éjjel és nappal. Aztán meg igen kellemetlen szagú lett alevegõ is a zárt szobában. Szellõztetésrõl szó sem lehetett. Nem is volt tanácsos azablak körül sokat babrálni, de meg nem is nagyon tudtunk a láncaink miatt. Nekemaz egyik emeletes ágyon jutott hely, oda is csak úgy tudtam felmászni az ágyakvégén, mint létrán, s akkor valahogy felültem a felsõ ágy végére és hanyattengedtem magamat. Így kerültem be az ágyamba. Ilyen nehéz volt a leszállás is.Reggel és alkonyatkor, kétszer volt tisztasági, azaz WC-program, amikor kicipeltüka szennyel tele dézsát és kimostuk kézzel. Itt bezzeg már nem kaptunk vécépapírt,hanem az ingünk alját tépdestük körül, ameddig lehetett. Csak sokkal késõbb,másoktól tanultuk meg, hogy kell alulról vízzel mosakodni az ott találhatócsajkából. S egyszer rémülten ismertünk rá erre a mocskos csajkára, amelybenivóvizet hozott nekünk az õr, mert már nem bírtunk a szomjúságunkkal és

186

könyörögtünk egy korty vizért. Aztán kaptunk vizes edényt és egy kis kékzománcos, ócska csuprot.

A nyomorúságunkban néhányszor civódtunk, aztán megbékéltünk, mittehettünk volna mást? Mikor pedig közölték velünk, hogy halálra vagyunk ítélve,attól kezdve döbbenetes csendben teltek napjaink, egymást vigasztaltuk éskészültünk a meghalásra. Ez abból állott, hogy minden este imádkoztunk ésúrvacsorát vettünk puliszka darabbal és egy korty vízzel a kis csuporból, aranyozottkehely híján. Csak Pista barátunk volt eléggé derült, már amennyire a hasmenéseengedte, és szép tervekrõl beszélt, egy csöndes kis zúgról, valahol a világ sarkában,szõlõvel, gyümölcsfákkal beültetve. Õ nem hitte, hogy neki is meg kell halnia. Hakérdeztük, hogy mire alapítja reménységét, csak bölcsen hallgatott. Kálmán azéletérõl mesélt sokat, meg a házassága boldog kezdetérõl. A családot, a gyer-mekeket említeni se mertük, annyira vérzett, fájt és majd megszakadt a szívünk.Pista barátunk sokszor felnyögött és jajgatott: Édes kis Encikém! – ez a legkisebbgyermeke volt.

November 7-e táján nagy dobszó és zenekar hangja szûrõdött be hozzánk.Ekkor gondoltuk, hogy ezen a napon kivégeznek bennünket.

El voltunk készülve, meg voltunk érve a halálra. Hiszen, hogy aki ezt egyszerátélte – akár kint a fronton, a háborúban, – az már nem félhet a második, a testihaláltól. Közelrõl szemlélve nem olyan félelmetes, a nagy szenvedésben mármegváltás az. Befejezni már mindent! Legyen már vége egyszer ennek a tehetetlenhelyzetnek és jóvátehetetlenül elrontott valaminek, aminek élet a neve. S mikorazokon a napokon nem történt semmi velünk, olyan tétovák lettünk. Minthabizonytalan gyermeki lábakkal – hiszen eléggé meg voltunk béklyózva –, lassanelülrõl kellett volna kezdeni mindent. Hátunk megett egy elrontott élet, elveszítettotthon, család, egy egész elveszített világ, elõttünk pedig köd és beláthatatlanhomály. Hát miért kell még élni ezek után?!

Mikor pedig a másik kettõt elvitték mellõlem és egyedül maradtam, csaknagyobb lett a bizonytalanság. Ezeket, a mi számunkra borzalmas napokat márrészletesen leírtam a másik könyvemben. Itt csak a folyamatosság kedvéértemlítettem.

Egy szép napon – mit számított az egyhangú idõtlenségben, hogy melyik nap–, elmúlt karácsony és újév, tehát a következõ 1959-es év januárjának a közepéntörtént, hogy betettek a földszinten immár az egyik cellába, amelyben sokan voltak,mind érmihályfalviak. Itt csak néhány órát tölthettem, megint vettem a kevésholmimat és áttettek egy másik cellába. Éppen csak megmutattak mindenütt,hogy megvagyok és élek. Mindenütt örömmel fogadtak és érdeklõdtek a többiekfelõl. Itt aztán már sokáig maradtam. Sok érdekes dolgot hallottam amihályfalviak, meg a többiek sorsáról, az egész ügyünkrõl. Kezdettek meglátszaniaz állítólagos szervezkedés határvonalai és mibenléte. Nem volt annak semmikomoly alapja, mesterkélt kombináció volt az egész valakik részérõl, valami célból,ami elõttünk akkor még ismeretlen volt. Mindenesetre bizonyossá vált, hogy jónéhányunkat egyszer s mindenkorra elintéztek, tehetetlenné tettek. Az egyikjónevû lakatosmestert például úgy „szervezte” be Hollós Pista, hogy bement hozzáa mûhelyébe és beszélgetni kezdett vele. Aki pedig Hollóssal odáig ment, az megálltkint az ajtó mellett és hallgatózott. Aztán, szokása szerint, Hollós mindjárt arrafordította a beszédet, hogy meg fog változni a világ, és akkor õ mihályfalvi

187

rendõrkapitánnyá fogja kinevezni a lakatosmestert! Az pedig haraggal rákiáltott:Menjen innen ki, uram, mert hozzá vágom ezt a kalapácsot! Erre Hollós eltávozott,de amit rábíztak elvégezte és érvényes maradt. „Mert akinek valamit ígért Hollós,azt beszervezte!” – mondta egy alkalommal az ankétáló tiszt. – Így ment a többi ishálóba, tudta nélkül. Egy másik embernek a háza nádtetejébe, a padláson, egy1914-beli rozsdás fegyverrészlet volt eldugva. Valaki beárulta. Nekem magamnak,egy aprópénztárcába beférõ, kicsike nikkeles riasztó pisztolyom volt – örökkésajnálom, mert emlék volt –, s magam sem tudom hogyan került elõ, de egyszercsak az ankétáló tiszt kezében láttam. Biztosan álmomban beszéltem róla, delátszólag nem nagy súlyt fektetett rá. Azonban a vádló ügyész ilyen alapokonmár fegyveres felkelés elõkészítésével vádolt bennünket, így szélesítvén ki avégtelenségig ügyünk veszedelmességét! Mindezekre aztán már illet is a rettenetesítélet árva fejünkre: „pedeapsã capitalã!”

Így aztán érthetõ, hogy a cella szomorú rabjai rémülten és csüggedve néztekegymásra. Így találtam õket. De ezt a csüggedt, alélt csoportot valamiképpenfelövezte és összefûzte egy mindennapi ima-gyakorlat. Én már ebbe a közösségbekerültem bele, de nagy sajnálatomra jelenlétemmel szétpattant ez a láthatatlanösszekötõkapocs. Én mint protestáns lelkész nem kapcsolódhattam bele ebbe aszerzetesi imaközösségbe. Itt tudtam meg, hogy a mi kedves öreg orvos barátunk,Andrássy, világi szerzetes volt és a dereka bõrén állandóan hordott kordonját(szerzetesi övét) csak itt a börtönben vették el tõle és tették leltárba, az öregdoktor végtelen sajnálatára. Dehát itt még cipõfüzõt sem volt szabad tartani,nemhogy vékony, finom kötelet. Tudtam, hogy mindég buzgó, vallásos katolikusvolt és minden reggel misére járt Mihályfalván. Itt aztán azzal kárpótolta magát,hogy buzgón imádkoztatta az én protestánsaimat is. Úgy oldottuk aztán meg adolgot és egyben áldott idõtöltést, hogy elõbb egyik imagyakorlatot mondták végig,máig az egyháza egyik tartó oszlopa, a református fiatal Visky doktor is, akitszintén befûztek a mihályfalviak csoportjába. Azután az én vezetésemmel mondtukaz õsi bûnbánati imádságunkat: ... „íme egybegyûltünk itt, a szentek egyességébens az angyalok és idvezült lelkek társaságában, trónusod elé visszük áldozatunkat”...Valaki felzokogott közöttünk: „igen, az idvezült lelkekhez vagyunk mi márközelebb, atyáink idvezült lelkéhez, és szegény életünket hozzuk áldozatul neked,Mennyei Atyánk!”... Így fulladt sírásba az elsõ imaközösségünk. Aztán gyakoroltukmindennap az imádkozást: „Könyörülj rajtunk Úristen!”

Andrássy doktor már idõs és beteges volt, amikor a börtönbe került. Azonbana börtönorvos felismerte – vagy talán már régebbi ismerõse volt –, és mindentelkövetett, hogy megmentse. Adott neki orvosságokat és állandóan figyelemmelkísérte. Mikor én hozzájuk kerültem, a doktor külön „regimet” (diétás és táplálóbbkosztot) kapott, amit a többiek bizony sóvárgó szemmel néztek. Néhány falatotaztán juttatott néha a közelében levõknek és az orvos társának, dehát neki iscsekélység volt a kinti kosztoláshoz képest. Általában ezek a szegény emberekmár nagyon kiéhezettek voltak. Egy fél csajka ételt kaptunk délben, de havalakiébe két (kettõ!) szem paszuly volt, az egyiket odaadta a szomszédjának,akinek egy se volt. Reggel fekete kávét és egész napra való puliszka porciótkaptunk, amelyet az éhesek azonnal megettek. Mi, akik beosztottuk, a maradékdarabot feltettük sorjába, egy polcra. Szomorúan nevetséges volt látni, hogy azéhes emberek miként sandítottak a polc felé gyakran. Az egyik, a legéhesebb, a

188

költõ barátunk, egyszer fel is kiáltott: Miért nem ehetem én meg azokat adarabokat, mindet! – Mert nem a tiéd és be vagy ide zárva! – felelt neki valaki.Nehéz volt ezeknek az embereknek az együttlét! Néha kitört egyeseken a bezárt,tehetetlen ember dühe és vadsága! Még nem voltak beszoktatva, hogy naponta,változó sorrendben fogadjuk a beadott ételt, mint késõbb az öreg raboknál volt.Meg kellett szokni, hogy naponta szolgálatos legyen valaki, a szükségre való dézsátkivinni és kimosni puszta kézzel. Bent is takarítani kellett, bár itt még inkább azágyak szélén ültünk egész nap, nem igen volt mivel szemetelni. De az ócskapokrócokból mégis szállt a „por-cica” és itt-ott meggyûlt. Még itt nem volt„szobafõnök”, a reggeli számbavételnél még az õrök maguk számoltak megbennünket. Lassan nevelõdtünk bele e világtól elzárt új életbe. Mintha a földtávoli zugába kerültünk volna – mint hajótöröttek –, úgy éreztük magunkat,elérhetetlenül távol mindentõl, amit szerettünk valaha a világban. Óh, azok a miszeretteink, akiket otthon hagytunk, vajon mi van velük, hova kerültek, merresírdogálnak árván, elhagyottan...

Az egyik dühöngõ és kapzsi atyánkfiát egyszer erõsebben meg találtamleckéztetni: Nézd, mi mindnyájan ugyanolyan bajban vagyunk, ugyan úgyszenvedünk, legyünk hát tekintettel egymásra és ne tegyük mégelviselhetetlenebbé az együttlétet, az összezártságot! Hiszen láttunk már akutyasintérek rácsos szekerébe összezárt ebeket és nem marta egyik sem amásikat!

Akkor éjjel az illetõ odalopózkodott az ágyamhoz és megcsókolt, mintegybocsánatot kérve. Néhány hét múlva engem már valósággal gyötört az együttlétés ismét egyedül kívántam lenni. Milyen csend volt akkor körülöttem, s én akkora halál szélén járók nyugalmával töltöttem imádkozva a napjaimat. A többiekcsodálkozva néztek rám.

Abban az idõben már naponta, rendszeresen vittek sétára bennünket. Mikora kinti õr, a fatoronyban elõször meglátott a többiek között, rám kiabált, hogy mitkeresek én ott, miként keveredtem emberek közé? – Addig egy hónapig mindégcsak egyedül látott. – Aztán felszólt neki valaki, hogy mostmár ide tartozok közéjük.

Mikor mentünk befelé a sétáról, a rabmunkásoktól megmaradt jóételmaradékot éppen mellettünk vitték a disznóknak egy dézsában. Szegényembereink lopva belekapdostak és egy-egy darab ázott kenyeret magukhoz vettekbelõle.

Egy délután, egy kartonpapírra kenve, jó öklömnyi nagyságú zsiradékot adtakbe nekünk a cellába, hogy kenjük meg a bakancsainkat. Én voltam az elsõ, akimegnyaltam és jó ízûnek találtam. No, elõkerültek a puliszkadarabok, s rákentüka zsiradékot és megettük. Nem jutott a bakancsokra, csak mutatóban egy kevés.Ez volt az elsõ, nem normális, börtönbéli életmentõ cselekedet, hogy megettük abakancskenõcsöt.

Én ugyan már elõbb gyakoroltam a hadifogolylágerben lévõ hastífuszos betegekéletmentõ cselekedetét, az oltott szén rágcsálását.

Nagy meglepetésemre az öreg Andrássy doktor azt felelte erre, hogy nagyonjól tettem, mert a szén rágása hathatósabban, mechanikusan tisztítja a beleket,még jobban, mint a vérszéntabletta. A jótevõ hatását természetesen én magam istapasztaltam. Tovább és többször beszélgetve a szalacsi kuruzslásokról – az õapja ott volt körorvos –, azt mondta, hogy õ maga is sokat tanulmányozta a

189

kuruzslásokat és megállapította, hogy a sok bûbájoskodás és a betegek elámításamellett, a legtöbbször volt valami õsi tapasztalati mag, amely csakugyan használtvolna, ha okosan éltek volna vele, de ahhoz már nem volt elég tudásuk. Példáulma már lehet tudni, hogy a szenes vízben – amelyet a beteg gyermekkel itattak –mi a hatóanyag. A gyógynövények pedig ma is értékes alapanyagai nagyon sokorvosságnak. Sok kuruzsló pedig már patikai porokat használ, hogy fenntartsavagy növelje a tekintélyét.

Meglepõ szokást árult el Andrássy a gyermekkorából. A marhapacalt mifelénkcsak a cigányok ették, mert ingyen kapták és tápláló volt. A disznóbendõbõl viszontmindenki gömböcöt készített és mi gyermekek is élvezettel ettük a gömböc bõrét.Az Andrássy apja pedig minden héten egyszer pacalt hozatott a mészárostól(nálunk falun még nem volt ugyanis vágóhíd). Senki se gondolhatta, hogy étkezésrehasználja. Pedig a pacal harántcsíkolt izomzata fõ tápláléka az emberi szívharántcsíkolt izomzatának is. – Ha megtudta volna a falu, hogy az orvosék eszika pacalt, oda lett volna a bizalom.

A börtön vezetõsége egyidõben azzal szórakozott, hogy hetenként egy megha-tározott napon a politikai raboknak fejenként egy ív fehér papírt és írószert adtak,hogy írják meg haza az üzeneteiket és kívánságaikat. Nemsokára én is kaptamfehér papírt. Vajon mit írhattunk volna reá olyat, amit a börtön felügyelõi isolvashattak volna?! Természetesen semmi komolyat. Annyi tapasztalatunk márvolt. Ellenben a legyengült, éhes szervezetünk szinte ordított valami jó falat után.A nagyétkû Visky doktor folyton panaszkodott, hogy az éhség miatt mennyire fája feje, mert a szervezete bontja le a tartalékot. Az egykor oly kövér Sallaygyógyszerészen csak úgy lógott a bõr, a koplalás miatt. Így mindennap a jó ételekenjárt a rabok esze és a beszélgetés is a körül keringett, kivált ha közeledett a nemsok reménnyel kecsegtetõ étkezési idõ. Különben is a bezárt emberek (sõt akaszárnyában a katonáké is) egyik tragédiája, hogy folyton éhesek. Még a jobbételbõl sem elég sohase, amit úgy, kimérve kapnak! Boldog idõk voltak, amikorlegalább a kenyérbõl annyit ehetett, amennyit akart. Nagyon szegény volt az falun,akire azt mondták, hogy „Kenyérbõl sem ehet eleget!” – Így aztán az ételszakértõkkifundálták, hogy kérjünk hazulról a kapott papíron olyan tömény táplálékot,ami helyre igazítana kissé bennünket. Így állapítottak meg egy jó receptet: mézbõl-dióbélbõl, meg egyéb finomságokból! Hát bizony, én is ilyesmiket írtam a papírosra,hogy küldjön a család, ha még küldhet! Abban reménykedtünk, hogy ha mégiscsakugyan kapnánk valamit hazulról, akkor mégis élnek és otthon vannak. Mégvagy két ízben kaptunk papírost és mi mindég csak ugyanazt írtuk! Többé nem iskaptunk semmi fehér papírt, nemhogy csomagot finomságokkal tele!

A tisztaságra feltûnõen nagy gondot fordítottak. Nemcsak naponta sepernünk,takarítanunk kellett a cellában, de – Istennnek hála! – híre se volt tetûnek vagypoloskának, amik a régi rabok életének átkai és elemésztõi voltak. Emlékezetemszerint egyszer volt egy tetû- és poloskaellenes hadjárat, amikor celláról cellárajárva, valami permetezõ készülékkel port szórtak széjjel mindenhova és még anadrágunk elejét is kigomboltatták, s oda is jól bepermeteztek! A folyton ülõembernek a lábaközt hamar kipállott és megjelent valami fehér, gombaszerûlepedék – a késõbbi börtönök e réme –, ami azonban itt még nem jelentkezett. Ittmég nem volt meg a rendszeres, havonkénti zuhanyfürdés, emlékezetem szerint– amikor néha kaptunk fürdõt, kis szappandarabkákat – a fürdõ kövezetére

190

ledobott szappandarabkákhoz a világért se mertünk volna nyúlni, mert tudtuk,hogy aki ezt az itteni drága kincset eldobja, az már ragályos beteg.

Különös dolog volt ezt a sok ismerõs embert mezítelen közelségben látni.Meglátni a testi titkaikat, betegségek nyomait, forradásokat, mûtétek helyeit, azegyiknek a testén, a dereka táján, egy olyan gombaszerû képzõdményt, amelyreazt mondták az orvosok, hogy embrió korabeli ikertestvérének a maradványavolt. S a legnagyobb esztelenség lenne mûtéttel eltávolítani, mert beláthatatlankövetkezményei lehetnének.

Már maga az különös dolog volt, a régi ismerõsõket ebben a rabegyenruhábanlátni! Mintha ugyanazon bábok lettek volna, csak a fejük más, a test idegen, csaka fej mozog ismerõsen és beszél!

De, hogy nem jutott nekem akkor eszembe, hogy megkérdezzem, mi lettMihályfalván a két Bokor-testvérrel, õk hogy nem kerültek a csoportba, mi védhettemeg õket?! Amikor rendes embereknek elismert személyek sem menekültek meg!Az egyik Bokor pedig a Magyar Népi Szövetségnek elnöke volt egy idõben.

A világban erõteljesen testi életet élõ rabokban minduntalan felvillant egy-egy élmény, valamikor forró, boldog pillanat, egy asszony emléke, egy szabad,boldog ölelés. Különösen az én lakatosmester barátom emlegette gyakran egykorinõi ismerõseit. S mennyit szenvedett itt most elzárva, tehetetlenül, az emlékeksúlya alatt, férfi ereje teljében. Azzal kínozta még jobban éhezõ, vágyódó lelkét,hogy bizalmasan elmondta, melyik barátnõjének mi volt az édes szokása. Boldogidõ, hová lettél!... A mûveltebb rabok természetesen hallgattak titkaikról, csak azéjjeli sóhajtozások és nyögések árulták el szenvedéseiket. A legtöbben fiatalokvoltunk, gondteljes, de mégis boldog családi közösségben élõk. Hogy lehet sokáigelviselni ezt az életet, megõrülés nélkül! Az orvosok ugyan azt mondták, hogyhetenként egyszer, a reggeli fekete kávéba valami csillapító és nyugtató orvosságottesznek, hogy ne szenvedjenek annyit az emberek. Lehet, hogy nem is annyira aszenvedésünk aggasztotta az õreinket – hiszen azért vagyunk büntetésbõl bezárva,hogy szenvedjünk eleget –, hanem inkább a szenvedõ, beteg lelkek betegeskinövései, önkínzó vagy egymást oktalanul kínzó elfajulásai. Ez már könnyenpusztuláshoz vezethet, ezt pedig egyelõre még nem akarták. Voltak rabok, akiknaponta ütötték-verték egymást. Mi, Istennek hála, elég egyetértésben éltünkmég eddig.

Nekem a szívem kezdett gyakorta fájni és az egyik, fiatalabb orvos kioktatott,hogy ha orvosi vizitre lehet valamikor menni, akkor jelentsem, hogy ez a bajomvan: „insuficienþã valvularã ºi neurastenie cardiacã” (szívbillentyû elégtelenségés szívidegesség). Ami érthetõ is volt azok után, amik velünk történtek. Egyelõreorvosi vizitrõl nem volt szó, ellenben behoztak egy borbélyt, aki megborotvált ésmegnyírt mindnyájunkat. Másnap pedig hármunkat kiszólítottak a cellából ésmi, gyámoltalanok, nem voltunk még olyan erõsek a nyomorúságban és bátrak,mint a késõbbi öreg rabok: eljöttünk a cellából, a társaink közül, anélkül, hogybúcsúzóul megöleltük és megcsókoltuk volna egymást!

Vajon látni fogjuk-é még valaha egymást? Bizony voltak, akiket sohasemláttunk többé.

Dr. Andrássy, Csongrádi és Balaskó! – hárman kaptuk ki a raktárból aholmijainkat, összekötve a civilruháinkat. Úgy látszott, valahova elküldenekbennünket innen. A szolgálatos tiszt pedig megkérdezte, hogy az értéktárgyainkat

191

– akinek órája, vagy nekem a jegygyûrûm volt! – velünk küldjék-e, vagy haza-küldjék a családunknak?

Nem emlékszem már a többiek mit válaszoltak. Én azonban hosszas töprengésután azt válaszoltam: Küldjék haza a családomnak! Ez bizony két élû dolog volt.Ha megkapják otthon, bizonyosak lesznek, hogy már nem élek, ha meg velem fogvándorolni, ki tudja merre s meddig, akkor meg könnyen elveszhet és annyi semmarad emléknek a családom számára. Ezért döntöttem így.

De azért is döntöttem így, mert már a vizsgálati fogházból mikor átvittek abörtönbe, a leltárom számbavétele alkalmával nem volt meg a gyûrû. Ezencsodálkozott az ankétáló tiszt és átmenvén egy másik szobába, még hallottam,amint azt kiáltotta: Hol van a Balaskó gyûrûje? Aztán visszatért, kezében agyûrûvel. Ha ilyen könnyen gurul, úgy gondoltam, jobb ha hazaküldöm.

Késõbb, sokára, beláttam, hogy nem volt igazam, amikor kételkedtem amegbízhatóságban, mert évek múlva is olyan pontosan ellenõrizték mindenütt aleltárainkat és igazoltatták velünk annak valódiságát, hogy az minden elismeréstmegérdemelt. Mindenkinek megvolt pontosan az aranyórája, értéktárgya hiány-talanul.

Így okoztam felesleges szenvedést az otthoniaknak, akik valóban megkaptáka hazaküldött apróságokat. Én azonban megnyugodtam, hogy jó szándékbólcselekedtem így. Olyan kevés kincsünk volt ezen a nagy világon, miért veszítsükazt is el ok nélkül. Ezek után a börtön folyosóján újra lábunkra nittolták a rozsdás,nagy vasbilincseket.

Piteºti, 1959. március 15. – 1961.

Egy rabszállító vonatkocsiban találtuk magunkat, mindegyikünk meg-bilincselve. Hozzánk, hármónkhoz még két idegent is tettek. Így öten voltunk egyszûk kis fülkében, amelynek ablaka rácsos és deszkázott volt, hogy nem lehetettkönnyen belátni. Sokat utaztam életemben, de ilyen vagont sohse láttam. Hanetalán láttam volna, bizonyosan marhakupénak gondoltam volna. Derékszögbenvolt két kis pad, az egyik sarokban pedig olyan fedeles vonatvécé, amilyet másholis lehet látni. Igen nehezen fértünk el. Pedig most még csomagjaink is voltak. Aruhánkon kívül, mindnyájan el voltunk látva három napra való élelemmel. Ennyiélelmet régen láttunk egy csomóban! Mindenkinek volt három darab barna, de jókenyere, három darab szalonnája és ugyancsak három, jókora darab sajtja. Azegyik társunk mindjárt bejelentette, hogy szívesen elcserélné a szalonnáját sajtért,mivelhogy õ nem eszik szalonnafélét. Én meg jobban kívántam a szalonnát, minta sajtot, így szívesen elcseréltük. Még az ismerkedésnél is sürgõsebb volt enni,csak néztünk egymásra, amíg tömtük a szánkba a jó falatokat. Végül is jóllaktunkés elcsendesedtünk. A vonat pedig elindult velünk, nem tudtuk merre. Azt semtudhattuk, hogy a vagonban, más rekeszekben még kik voltak, csak a feljárónállévõ tágasabb helyiségben tanyázott az egyenruhás õr, aki az élelmet is kiosztottaközöttünk és aki többször benézett hozzánk. Estétõl reggelig azonban senki semzavart bennünket, így nyugodtan beszélgettünk egy keveset, majd ülve elaludtunk.A két társunk román volt, úgy beszélgettünk, de akkor még egyikõnk se mondtael miért vagyunk bezárva. Késõbb, napok múlva tudtunk meg róluk annyit, hogyBota Ioan, egy érendrédi földmûves, fiatal korában csendõr volt – 25 évre van

192

elítélve –, a másik Dimitriu Ioan, egy regáti (Roºiorii de Vede-i) szektás pap, szinténsúlyosan elítélve, de hogy mit keresett Nagyváradon, azt sohase mondta el. Akkormég nem gondoltuk, hogy hosszú évekig sorstársak maradunk.

Másnap reggel, ahogy egy kis nyíláson ki tudtunk leskelõdni, a temesváriállomást ismertük fel. Tehát errefelé jöttünk. Itt lekapcsolták vagonunkat avonatról és fél napi idõzés után más irányba indultunk. Közben mozgolódásthallottunk, rabokat vittek és hoztak. Mikor hosszú út után ismét megálltunk, azoravicai állomást láttuk. Nagyot dobbant a szívem, hiszen itt lakott a moz-donyvezetõ testvérem, Ede bátyám! Vajon nem éppen õ vezette a vonatunkat –vajon gondolta-é, hogy kik vannak, hogy én is ott vagyok, a „dubában”? –, mert õkmár ismerték az ilyen vagonokat (amint késõbb elmesélte!). Megkértem a társakat,hogy engedjenek engemet a nyíláshoz, hátha megláthatom még utoljára atestvéremet! Jöttek és mentek ott egyenruhás mozdonyvezetõk, mindég reméltem,hogy közelebb jönnek, vagy errefelé fordulnak, hogy felismerhessem közöttükazt, akire várok! Meg-meg dobbant a szívem, ha közelebb került egy vasutas, de atávolság is nagy volt, a rés is túl kicsi, így mindenikben a testvéremet véltemfelfedezni és mindenkitõl búcsút vettem rejtett helyemrõl. Egy napig idõztünkOravicán, aztán visszamentünk Temesvárra. Innen is rabokat vittünk magunkkal.

Majd megint hosszabb ideig ment velünk a vonat, s mikor kilestünk az ablakon,valami csodálatos szépet láttunk: láttuk a szélesen hömpölygõ Dunát – Orsovánállehettünk –, a partján már virágzó gyümölcsfákat és zöldelõ fûzfákat! Istenem,de csodás, korai március, korai tavasz! És én még sohasem láttam eddig a Dunát,hát ezért maradtam életben, hogy még ezt is megláthassam, mielõtt éltem végéigelsorvadnék a tömlöcben!

A déli órákban érkezhettünk egy nagy állomásra, ahol leszállítottak bennünketa vonatról. (Valószínûleg Craiován voltunk!) Csörgõ láncainkkal vonultunk egykerítés elé, ahol arccal befelé állítottak bennünket. A nagy csörgés felkeltette azutasok figyelmét és csakhamar nagy tömeg vett körül bennünket, csodáltak, néztekerrõl-arról, volt aki „banditáknak” szidott bennünket. Mi csak néztünk egymásra.Dr. Andrássyval, aki mellett állottam és csóváltuk kissé a fejünket, hogy ezt ismeg kellett érnünk! Majd az õrünk fellépésére szétoszlott a tömeg. Aztán kb.félórai várakozás után felszálltunk egy személyvonatra. Ez sokáig döcögött velünk,és alkonyat felé megálltunk és leszállítottak bennünket. A szektás pap társunkitt már jól ismerte a helyet és megállapította, hogy: megérkeztünk Piteºti-re!

Nem sok idõ múlva egy kis duba-autó jött értünk és elszállított a börtönbe.Ide-oda mentünk jobbra-balra fordultunk, amíg beérkeztünk egy emeleti folyosóra,hatalmas drótháló volt alattunk kifeszítve, a homályban nem nagyon láttuk afolyosó végét, csak azt észlelhettük, hogy nagyon nagy épületben vagyunk. Aztánbecsuktak egy kisebb cellába: „carantenába” (egészségügyi megfigyelésre), ahogyszokásban volt, ha idegen helyrõl érkeznek lakók. Ez az idõ a „negyven nap”.

Megérkeztünk tehát egy olyan helyre, amelynek az a neve, hogy: a büntetéskitöltésének végleges börtöne. Ez a végállomás. Itt leszünk vajon „életfogytiglan”?Úgy nézett ki.

Nem sok alkalmunk volt az egész nagy épületet megszemlélni és felmérni. Ittis „oblonok”, deszkazsaluk voltak az ablakon, de mellette, jó ujjnyi réseken kilehetett látni a szomszédos városi épületekre.

Másik oldalon, mellettünk hatalmas falak, rácsos ablakokkal, mintha nagy Talakú épületben lennénk. Másnap már a mellettünk lévõ ablakokból átkiabáltak

193

a rabok, kérdezve, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk? Ha õk mertek kiabálni,akkor folytott hangon mi is válaszoltunk, elmondva, hogy hányan és kik vagyunkés honnan érkeztünk. Pár perc múlva, a fal mellett futó vízvezeték csöveken márfelhangzott a „cakk-cakk”, a morze, amellyel tudatták a hírt az egész börtönnel.

Megéreztük, hogy itt nagy börtönbe kerültünk, nagy rabok közé, sokféleképpenképzett kitagadottjai ezek a világnak, számûzöttjei az életnek. Késõbb megtudtuk,hogy vannak itt fõpapok, akik ragyogtak az egyház fényében, amíg el nemhomályosíttatták õket, volt, nagy politikusok, akik országot vezettek, népeketirányítottak, hadvezérek, akik hadseregeket vezényeltek, száz halállal szembe-nézett katonák, hõsök és „kóbor lovagok”, hogy ne mondjuk õket csavargóknak,Vietnamból hazavergõdött honfitársak, az Idegen Légióból, tudós mérnökök,tengerészkapitányok, ejtõernyõs partizánok és egyszerû áldozatai a nagy háborúutáni politikai hullámzásoknak és még ki tudná felsorolni ezt a sokféle, összetereltnépséget, már évtizedek óta sínylõdõ, sápadó, embereknek nem is tartott árnyakat.Olyanok ezek az emberek, mint a kikapcsolt villanyégõk az áramkörbõl, az éltetõelembõl kiemelt mozgó hullák, élõ halottak, akik néha még itt versengenekegymással, dicsekednek egykori nagyságukkal, s közben szánalmasan néznekegymásra, néha odaüt egymásnak a megsértett és lebecsült önérzet, hogy aztánmegszégyellje magát és bocsánatot kérjen a hozzá hasonló, szomorú árnyéktól.Itt már egyformán semmik és semmivé kell válniok. Csupán csak idõ kérdése, kimeddig bírja. Aztán sokára azt is megtudtuk, hogy mi a legendája a piteºti-ibörtönnek!

Nem õsi börtön ez a cement és kõ kolosszus, hanem csak néhány évtizedes.Annak idején a Vasgárdistáknak nevezett hazafiak ellen építették és ez az életébekerült egy sánta miniszterelnöknek, akit a Vasgárdisták meggyilkoltak. Mikoraztán tömve lett a börtön rabokkal, akkor ügynököket dobtak közéjük, akik állandócivakodást, majd veszekedést és verekedést provokáltak. Mikor pedig ezt meg-elégelték a rabok, egy általános lázadás tört ki a börtönben. Akkor az õrök elõbbtérdig érõ vízzel árasztották el a cellákat s midõn ez sem használt, a vizitaablakokon géppuskák csöveit dugták be és megtizedelték a rabokat, helyesebben,csak azok menekültek meg, akiket a sarkok védelme miatt nem érhettek alövedékek. Így aztán csend lett. Késõbb, akik megmaradtak, éhségsztrájkkalpróbáltak könnyíteni szomorú sorsukon.

Ezek a cellák így véres emlékekkel vannak telve. Hazaérkeztünk tehát.Tisztaság és rend volt mindenütt és mindenben. Hála Istennek, nyoma se volt

poloskának vagy tetûnek. Pontosan kaptuk a gyenge, de elég jó ízû „regátias”vagyis savanyú borsleves ételeket. (Ez a savanyú lé, amit majdnem minden ételbetettek, erjesztett korpának a leve volt.)

Csendesen indultak a napjaink. Mivel kevesen voltunk, csak egyemeletesvaságyak voltak. Én szerettem az emeleten aludni. Szerettem volna egész napokonátal, lefeküdve pihenni. Valami csodálatos tulajdonságom lett, amióta hazulrólelkerültem, hogy mindig aludtam volna. Úgy látszik, az ottani tevékeny élet, amirea szegénység és szükség, meg a favágás kényszerített, most szerette volnakárpótolni magát. Már a vizsgálati fogság alatt is aludtam volna, de az õrök mindigrám verték az ajtót és állandó ülésre kényszerítettek. Engemet nem izgatott sohaa helyzetem, csak a kis családomért aggódtam. Diákkoromtól fogva, sõt még elõbbigyermekkoromtól olyan igénytelen életem volt, hogy megelégeltem azt, amitkaptam, nem voltam válogatós az ételekben sem. Aztán már a diákéletünkben

194

annyi gondunk, bajunk, kötelességünk volt, ami még folyton nõtt az élettel, hogyigazi nyugodalomban nem igen volt részem. Most aztán különösképpen, mindenreggel azt a felszabadító könnyebbséget éreztem, hogy ma sem vár reám semmifeladat, semmi megoldatlan probléma, minden el van intézve, maga az élet isegyszer s mindenkorra. Itt most már csak ülni kell türelemmel és várni agondtalan, könnyû napok múlását. Úgy látszik, ez is egyfajta lelki visszahatásvolt egy idõre, az átélt sok gyötrelem és szenvedés után.

Minden reggel a felkeltés után rendbehoztuk az ágyat. Nem sok rendeznivaló volt, mert ruhástól aludtunk, csak a pokrócot kellett leteríteni, aztán úgy-ahogy megmosdottunk a csuporból egymás kezére öntött vízzel a büdös kivettafelett, aztán vártuk az ágyra ülve a reggelit. Ebben a csendben én elmondtammagamban a megszokott, gyermekkori reggeli imádságomat és utána két éneket:„Ez új reggel arra serkent”..., és „Sorsunk boldog vagy mostoha, ez a szent hit leszvelünk”... Nem tudom mikor kapcsolódott bennem egybe ez a két ének, de ettõlkezdve hozzátartoztak a reggeli áhítatomhoz. Addig a többi társak is csendbenültek, ki-ki a maga reggeli gondolataival. Azután ülve aludtam, mint mindig,amikor csak tehettem, majd jött a reggeli számbavétel. Azután a vécétisztaságiprogram. A bilincset levették a lábunkról, így könnyebben járhattunk ki a vécére.Délig ismét csendben voltunk, addig nem mentünk napi sétára, amíg le nem járta „carantina” idõ. A szobában felváltva, sorban takarítottunk, de úgy emlékszem,az öreg Andrássyt kihagytuk ebbõl a szolgálatból. Csongrádi itt ismét kapzsiskodnikezdett és a látszólag nagyobb vagy jobb porciót igyekezett elkapni más elõl. Akkoraztán ebben is szigorú sorrendet vezettünk be mi is, egy napig volt mindegyikünkelsõ, aztán másnap utolsó lett és a következõ lett elsõ. Hetenként egyszer felmostuka kõpadlót. E célra kaptunk egy kisebb dézsa vizet és rongyot. Általában úgycsináltuk, hogy a vizes ronggyal jól feltöröltük a port és utána a nedvességet is akicsavart ronggyal, hogy ne legyen kellemetlen szagú és nedves a levegõ. Ezzelazonban nem volt megelégedve a szektás pap, hanem mikor õ következett sorra,egyszerre kiöntötte a dézsa vizet a padlóra és úgy mosta a padlót, mint a hajónszokták. Ezért nézeteltérésünk támadt és a barna arcú, különben is élénk, tüzesszemû társunk igen forgatta és villogtatta a tekintetét felénk. Elmúlt ez is ésbékesség lett újra. Egy napon meg, a borotválkozás alkalmával az õrnek akadtmeg a szeme rajtunk: Honnan jöttetek ti, hogy mindegyikõtöknek akkora bajuszavan?! Vágjátok le, azt mondom! Volt erre egy kis riadalom köztünk, most mitcsináljunk? A végletekig úgy sem tarthatjuk meg, nincsen immár semmi értelme,hiába ragaszkodunk hozzá. Itt nem a világban vagyunk, itt nincsenek biharinõszemélyek, akiknek tetszik a bajusz, egymás között meg igazán mindegy. Éskezdtük sorban levágni. A borotválást a szektás pap végezte mindnyájunkon, kedvesközszolgálatnak tekintette. Az én szakállamra azt mondta, hogy nagyon erõs!

Mikor bajusz nélkül maradtunk, csak bámultuk egymást! Mennyiremegváltozott az egész arckifejezés. Nem a magamét sajnáltam annyira, haneminkább a Bonta János bácsiét. Olyan kedves, magyaros volt az arca, a pödröttcsendõr bajuszával! És milyen mulatságos lett így, az orra alatt nagy, rideg ürességtámadt, az ajkai elõre nyúltak, majdnem csücsörítve állottak. Óh, be sajnáltamezt az értelmetlen változást. Meg lehetett elégedve az õr velünk, amikor kiadtuka borotvát, melyet nem lehetett sokáig nálunk hagyni. Nem tudom, hány borotvájalehetett a börtönnek, de ha minden cellának lett volna egy, akkor is kevés lettvolna, olyan komiszul vágott. Késõbb tanultuk meg, hogy lehet üres orvosságos

195

üvegek oldalán megfenni, nekünk még ilyenek nem voltak. De a nagy cellákbanmajd, ahol sokan voltunk, láttuk, hogy egyesek elõbb kivágták a tyúkszemeket aborotvával, csak azután adták ki. Dehát mitõl volt itt tyúkszemük és nem gondoltakazzal, hogy másoknak borotválkozni kell még azzal?! Ezzel a mérhetetlen, önvédõönzéssel, sajnos, még számtalanszor találkoztunk.

Tavasz a cellában. – Reggel 6 óra. A földszinti folyosón a gárdiánok õrmestereelkiáltja magát, a mindennapi szokás szerint: „Deºteptarea!” – Felkelés! – Azemeleti folyosók szolgálatos õrei egymásután átveszik a kiálltást, hogy zeng afolyosó: Felkelni! A cellákban halkan kiszûrõdõ mozgás támad, de ha nagy a csend,akkor az õr még sorba dobbantja az ajtókat és mindenhova bekiált!

Az ablakok deszkazsaluit pajkos, bolondos áprilisi szél rángatja, amely ittenyhébb, mert a szubkárpátikus zóna és a Duna között vagyunk! Már régebbenészrevettük, hogy a zsalu melleti résen egy távolabbi ház udvarára lehet kilátni sa háziasszony ilyenkor szokta kiereszteni és etetni az aprójószágait, tyúkokat,rucákat. Most és minden reggel egyik foglalatosságunk megnézni, hogy a szomszéd-asszony kiengedte-é már a majorságát? De sohse volt alkalmunk meglátni aszomszédasszonyt, hogy fiatal-é vagy idõs, sovány-e vagy kövér?

Véget ért a reggeli program. A fekete kávé beadásakor egy fehér nõi kar osztottaa porciókat, de úgy állt oldalra, hogy ne láthassuk. Mellette állt az õr. A beállottcsendben a szektás pap verset kezdett komponálni a titokzatos és eltûnõ nõi kézrõl!

S nekem eszembe jutottak az otthoni reggelek, a kis falusi parókia dombosudvara, amelyet benõtt egészen a gaz, a papsajt, míg végre vettünk három kismalacot, amelyek õszig leettek mindent és boldogan túrkálták a gyökereket.Minden tavasszal sok csirkét neveltünk, mert egyéb húsunk sohse volt. Rucánkvolt, szép fehér, hápogó jószágok, úgy üdvözölték a tengerivel megjelenõ házi-asszonyukat minden reggel! Ezekbõl egyet-kettõt befogott hízlalni, tömni afeleségem és amikor már le akartuk vágni, éppen azelõtt éjjel következetesenmindég ellopták a szomszédok.

Késõbb keltek a gyermekek. A legnagyobbik már Székelyhídon járt és interná-tusban lakott, a közbülsõ otthoni elemi iskolás, a kislány pedig a legkisebbik, óvodábajárt és mikor lázas volt, akkor is elszökött a szomszédos óvodába!

Édes otthon, hová tûntél el oly messzire!Egyszerre lent, valahol mélyen bennem, ahol még alig heggedõ, gyógyuló sebek

rejtõztek, egy tûszúrási nyilallás támadt. S annál a kis nyilallásnál egy kis repedéskeletkezett s azon keresztül kezdett szivárogni a vér. Elõbb csak felszökött, minta felbuggyanó forrás a hegyek köldökében, de aztán megindult áramlani annyira,hogy véres, rózsaszínû lett tõle az emlékezet egész határa.

Ilyen rózsaszínû volt a késõi tavaszokon az egész máramarosi határ, a hegyekoldala a mérhetetlen, tengernyi sok almafavirágtól! Ilyen volt azon a tavaszon is,amikor fájó, csalódott szívvel elõször érkeztem oda! Nem akartam hinni aszememnek! Ennyi végtelen sok virágzó gyümölcsfát soha életemben nem láttam!S milyen illatos, nektár szagú az egész levegõ. „Halottnak látszó ágakon rózsaszín-palástok szövõdtek!” – mondta egykor egy költõi lelkû prédikátor. De ez többpalástnál, itt élet illata van, kitárt keblû és vágyó ölû almafavirágok. Rózsaszínarcocskájuk oly sugárzóan, csalogatóan virul, ahogy nagy csomókban összebújnak,összesúgnak. De szép, de gyönyörû az élet az ébredõ tavaszi langy-melegben! Csakjöjjenek már, ébredjenek azok a zsongó, nászt muzsikáló, drága méhecskék! Hozzák

196

az édes, megtermékenyítõ virágport, mert életet, gyümölcsöt teremtõ a tavaszinapsugár! Minden remegve, ujjongva vár, nagyokat dobban a föld szíve, a völgyekés hegyek ujjongva énekelnek tavaszról, szerelemrõl, megújuló életrõl, hogy sohael ne fogyjon az élet, az öröm, a boldogság a földrõl!

És milyen boldogság volt megujúló szerelemmel, karonfogva járkálni a kertben,a virágzó fák alatt! De boldogok is voltunk azon, a mindössze négy boldog esztendõnkeresztül! S mikor a püspökünk elrendelte, hogy az egyik január elsejétõlkezdõdõen káplánoknak nem szabad megnõsülni, akkor mi, az elõzõ októberbeneljegyeztük egymást és december 27-én, a jegyesem születése napján egybekeltünk,összeházasodtunk.

S most itt a cellában, éppen most tudott mellém telepedni a szektás pap, shízelgõ, lágy hangon felébresztett ábrándozásomból: „Frate Balaskó!” Még jó ishogy felébresztett, mert nem tudom mi lett volna tovább velem, mert nemcsakrózsaszínû, de vérgõzös lett volna a lelkem és szétpattant volna valami bennem.

Ezért nem is haragudtam rá. Mikor közeledni akart a lelkemhez, akkor mindig„Frate”-nak szólított, ha neheztelt valamiért, akkor csak „Domnu” voltam.Tudvalévõ, hogy õk „Frate”-nak tulajdonképpen csak a szektán belõli, hittestvértszólították. Ez a román „testvér” „igazi kereszténynek” – „creºtini dupã Evanghelie”– evangélium szerinti kereszténynek nevezte magát. S több mint valószínû, hogypüspöke volt a szektájának. Olyan rendkívüli beszédkészséggel volt megáldva,hogy ilyen élvezetes, ékes román beszédet egész idõ alatt még csak egy magasképzettségû fiatal román tudóstól hallottam (Balotã Nicolaetól). Erre a papraillett a szentírás kifejezése, hogy „némelyeknek adatott a beszéd adománya!” Mikoraz õröknek kellett valamit jelenteniük, õ vele magyaráztattuk meg, s azok ismeglepetéssel hallgatták mindvégig, szó nélkül!

Ebéd után megint ültünk, révedezõ, múltba nézõ tekintettel. Keveset beszél-tünk. Néha Andrássy doktort faggattam, orvosi titkok felõl, de majd csak késõnkaptam feleletet világot járt, Párizsban tanult fiatalabb orvosoktól.

Vacsora után is ültünk és ültünk folyton. Heteken, hónapokon, majd évekenkeresztül. Minél késõbb lett, annál nehezebben, ólomlábakon járt az idõ, míg végre10 órakor felhangzott: „Stingerea!” – Lefekvés! Mintha dolgoztunk volna, úgyelfáradtunk és jól esett végigdõlni, elnyúlni, az izzadságszagú, ócska vásott pokrócalatt, amelyet ki tudja kik és hányan használtak már.

A börtönökben egész éjjel folyton égett a villany. Nehéz volt megszokni mindégígy aludni. Szerencsém volt, hogy jó alvó voltam. Éjjel az õrök lassú lépéseihallatszottak és néha zizzent halkan a „vizitá”-t, a kémlelõ lyukat elfedõ kis fém-lapocska. A rabra jobban kell vigyázni éjjel, mint nappal. Ezért nem szabad hagynialudni nappal, hogy éjjel ne törje a fejét egyeben, mint a pihenésen. Itt már akerek, kémlelõ lyukra vastag üveglapocska is volt szerelve, mert megtörtént, hogya bekémlelõ õr szemébe tût szúrt a rab!

A boldogtalan rab mirõl álmodik? – Az elveszett boldogságról. Jöjj, édes álom,láthatatlan karjaidra vedd fel megtört testemet és szellõ szárnyakon lopakodj kivele e rácsos falak közül s vigy haza, csak egy rövid éjszakára szeretteim ölelõkarjai közé, ahol igazán megpihenhetnék...

Álmomban csakugyan otthon voltam és nagyon rövid volt az éjszaka. Másnapegész idõ alatt azon járt az elmém, hogy vajon merre vannak, ott-é, ahol hagytamõket, vagy deportálták õket, amire gondolni is rossz. Úgy nézett ki a dolog még

197

Váradon, mert mikor sírtunk és könyörögtünk, hogy utoljára még engedélyezzenekrövid találkozást és elbúcsúzást a családunktól, akkor az õrök gúnyosan felelték,hogy hadd szenvedjenek õk is, a családok, az otthon maradtak is, kedvenckifejezésük volt, hogy: „Ha az egyik ujjunk fáj, a többi is érzi azt!”

Felriaszt ábrándozásomból Csongrádi barátom, aki azzal jön mellém, hogy:Te, Vilmos, feltaláltam még egy jobb formáját az automata büfészekrénynek! (Abörtönben mindnyájan tegeztük egymást, a közös sors terhe alatt testvérek lettünk,öreg és fiatal.) Tehát õ is, mint egykori jó mester, ilyen komoly dolgokon is töri afejét. De még gyakran eszébe jutnak a barátnõi. Ma sem tudom, volt-é családja, õsem emlegette sohasem. A testvére, Ferenc is itt volt valahol, de együvé nemtették õket.

Látva, hogy már nem „elmélkedem”, a szektás püspök is mellém szegõdött,befejezvén délelõtti áhítatát.

Sajnálom, hogy annyi idõ után, több mint két évtized elmúltával már nemtudom részletesen leírni ezeket a mélyreható társalgásokat. A lényeg mindég azvolt, hogy a történelmi egyházak már nem az Úr Jézus követõi, messze eltértekaz Evangéliumtól. Véleménye szerint az evangélium szerinti keresztények életébenközponti jelentõségû kell legyen „a lábmosás szertartása”, mely megtisztulás nélkülnem lehet úrvacsorával élni! A szombat és a húsevés kérdése közöttünk mármellékes volt. Az elõbbi az „új keresztények” megkülönböztetõ napja lett, szembena vasárnap õsi gyakorlatával. Különben is a szombatnak van parancsolatja, míg avasárnapnak hagyománya van csak. A húsevés tilalma pedig egyházfegyelmikérdés lett. Mivel nagyobb bûnök csak ritkán fordultak elõ az újonnan kereszteltekközött, így a kisebb bûnökkel fegyelmezték az „enoriasokat” – a híveket.

A lábmosás szertartása lebonyolítására négy vagy öt feddhetetlen életû, tisztaöregasszonyt választottak, akik a mosótálakkal és törlõkendõkkel szolgáltak. Aztána jelenlévõ legnagyobb prédikátor, gyülekezeti vezetõ, vagy maga a püspök mostameg a jelenlévõ férfiak lábait. Jelképes mosás volt ez, hiszen erre az alkalomraotthon igen gondosan megtisztálkodott mindenki. (Nem volt kedvem humorizálnia dolgot, hogy a nõk lábait ki mosta meg, avagy nem tartották egyenlõ rangúhittestvérnek õket?!)

Többször megjegyeztem, hogy úgy ezt a szertartást, mint egyéb egyházfegyelmiszigorúságot csak addig tudják fenntartani, amíg nem lesznek igazán nagy tömegûegyházzá. Akkor õk is ugyanúgy fognak járni, mint a történelmi egyházak. Mitõlkezdve megnyitották a lehetõséget, – mert nem tehettek mást, – a pogányoktömeges betódulása elõtt, meggyengült a fegyelem, sõt megmaradt, vagy elterjedtsok pogányos szokás és jellemvonás, tehát a gyengülés és lassú eltávolodás azEvangélium csodálatos, tiszta élete és világa felõl.

Dehát ezért volt a nagy Reformáció, és a sok korábbi próbálkozás!Igen nagyon szeretett volna megnyerni az eszméinek. Hiszen sokáig együtt

éltünk mindennap és oly ragyogó ékesszólással tudott beszélni. De igen nagyonmessze éreztem magamtól õt magát is és eszméit is. Engemet a KolozsváriReformátus Teológia legragyogóbb idõszakában, világhírû, legkiválóbb professzoraineveltek és igazán nem voltam szektás hajlam. Majd késõbb, az utolsó börtön-években, a kiváló Visky Ferenc szektás lelkületû református lelkésszel valóegyüttlét alkalmával is ugyanezt éreztem. Mi már nagy belmissziós lelkészeknekvoltunk nevelve és begyakorolva, s az egész gyülekezetet igyekeztünk nevelnibuzgóságra és igaz kereszténységre, nem szakítottak részekre, már megtértekre

198

és még meg nem tértekre, mint Visky Feriék tették. Ez idegen dolog volt tõlem. Ahitemért mindig kész voltam minden erõmet és egész életemet feláldozni, inkábbhagytam volna magamat darabokra vágatni félelem nélkül, de Uramat ésMegváltómat meg nem tagadtam volna! Nem szólva természetesen arról, hogyegyedül a mi Urunk tudja „minémû lélek van bennünk!”

De ezt az én mostani egész helyzetemet is ilyen áldozathozatalnak éreztemvalójában, hiszen világossá vált, hogy nem ezért vagy azért, hanem az én egészmunkásságomért távolítottak el a szolgálati helyemrõl, mint ahogy egyszer azankétáló tiszt csúfolódott velem, látván naivságomat, hogy: Na, most vezényeljenolyan hõsiesen, mint ahogy a dalárdát vezényelte otthon! Elhurcolásom elõttihetekben ugyanis éppen azzal az énekkel készültünk minden este az énekkarrala lelkészi irodában, hogy: „Mester a bõsz vihar dühöng”... Oh, be sokszor emlé-keztem erre az idõre, történelmi jelentõségûnek éreztem az egész otthagyottgyülekezetem számára azt, éppen ezt az éneket örökségül hagyni: „Sûrû a felhõ,sötét az ég, Nincs oltalom, nincs segély! Nem bánod, ha elveszünk is, Hogy alhatolmélyen...! „Minden percben rettegtet a halál! a háborgó örvényen!”

Oh, hogy zokogtam sokszor megkönnyebbülve: „Nem merülhet el a hajó”... –ha benne velünk van az ég, föld s tenger megváltó Mestere!

Íme, a bizonyság, a hitet megtartó erõ: még élünk, megvagyunk mind ez ideig!Megtartónk van nekünk! (S akik meghaltak – egészen megáldoztattak –, azokkalhogy s mint van? Az is a Megváltó dolga, mint a nagy mártírjaink ügye, hogykiket magasztal fel az egészen égõ áldozat magasságáig!) Ezt az Õ Egyházátszolgálom én, nem tudnék mást tenni!

Mikor ezt megérezte az én szektás püspök barátom, elhúzódott mellõlem éssokáig „Domnu Balaskó”-nak szólított, (nem „Frate”-nak).

A börtön, mint redut – végsõ menedék. – Az ablakrács nyílásán láthattuk, hogykint esik az esõ.

A szomszédasszony már kiengedte és megetette a majorságát. A rucákszaladgáltak az esõben. Tegnap ruhát mosott és kiteregette az udvaron, estéremeg is száradt. Most csak a ruhaszárító kötelet áztatta az esõ.

Itt bent nem esik az esõ. Itt nem verhet sem a zápor, sem a jégesõ.Itt nem érhet még a puskagolyó sem, még az ágyúgolyó sem, feltéve, ha nem

lázadozunk! Talán még a légi bomba sem érne el. A nagy háború idején sohsehallottuk, hogy politikai foglyok börtönét bombázták volna, ha csak véletlenülnem.

Hát akkor mi nem jó itt, mi lehetne a bajunk, mi lehet a kifogásunk, hogy ittkell ü-l-n-ü-n-k?!

Ha nem fájna a szívünk, ha nem lennénk betegek testben s lélekben, ha nemlenne egy elveszített külsõ világ s abban emberibb élet, feladat, család, kötelességés felelõsség, hát akkor bizony semmi bajunk és kifogásunk sem lehetne. Nemcsupán fogalmak ezek, hogy rabság és szabadság? Itt vajon nem vagyunk-éfeloldozott szabadok a világ minden kötelezettsége alól? És kint a világban nemvoltunk-é megkötözött rabjai a mindennapok nyûgének és megoldhatatlanproblémáinak? Nem vezettek-é bennünket az orrunknál fogva megláncolva ésszemünket bekötve, mindég arrafelé, amerre nem akartunk menni? Nem kény-szerítettek-e bennünket szolgálni olyan ügyet, olyan elveket, amelyek távol állottak

199

tõlünk és szégyelltük magunkat egymás elõtt a gyávaságunkért, az „okosmeggondoltságunkért”?

Nincsen független és szabad élet a világban. Ezer felõl fogva tartanak gondolatiés cselekedeti korlátok, szabályok a társadalomban, az emberek között, azegyházban, a nemzeti közösségben, törvények, egyre elviselhetetlenebbek és egyikámulatból a másikba ejtõek az államban, a világi viszonylatokban.

És láttunk leomlani, meghalni, érvénytelenné válni örök érvényûnek hitttörvényeket, e miatt megváltozni, ördögivé válni embereket, pokollá válni egészvilágunkat, s láttunk születni új törvényeket, melyek homlokegyenest ellenkezõutat mutattak a régi helyett. Romlást és pusztulást, s a romokon és rothadékonépülni kezdõdni egy új világot, az isteni világszemlélet helyett „emberit” – nagyonis emberit és nagyon is kétes értékût.

Itt csak az ajtó van ránk zárva, az ajtón belül szabadok vagyunk, mint azoroszlán a ketrecben. Nem árthatunk többé a világnak, legfeljebb egymás szemétvájhatjuk ki, ha maradt még bennünk véletlenül annyi energia. Itt nem kívánnaktõlünk sem feladatot, nem bíznak ránk kötelességet, a magunk tisztálkodásánkívül, csak annyit, csupán csak azt az egyetlen egyet várják tõlünk, hogy tanuljunkmeg türelmesnek lenni és türelemmel: ülni, ülni és ülni...

Kint a világban szabad az élet, nincs bezárt ajtó, mégse mozdulhatsz egy lépéstse, ha megmozdulsz, beleütközöl a nem látszó kõfalba, és összetörve lehullasz,lebuksz örökre.

Valamikor a régmúlt idõkben, ha valakinek tarthatatlanná vált az élete ésvégveszély fenyegette, akkor bevonult egy kolostorba. Leszámolt a világgal éslemondott róla örökre. Ez volt a menedéke, a mentsvára.

Minden idõben voltak olyan didergõ szegény emberek, akik már nem bírvántovább elviselni a nyomorúságot, loptak vagy raboltak és bezáratták magukatrövidebb-hosszabb idõre, amíg elmúlt a tél. Vajon az Isten akarata nem azértemelt ki a világból, hogy megmentsen minket önmagunktól és megmentse azéletünket a pusztulástól?!

Vajon nem ez a hely lett-é számunkra a végsõ menedék, ahova elrejtett minketaz Isten?!

A régi várakban mindenütt volt egy úgynevezett redut, egy legbelsõbb,legerõsebbb erõdítmény, ahova végveszedelemben vonultak be a várvédõk.

Itt kell kitartanunk, amíg megérkezik a külsõ segítség, a felmentõ sereg, aseregeknek Ura, a szabadulás, a Szabadító! Aki eljõ bizonnyal azokhoz, akik Õtvárják!

Ettõl kezdve a börtönt kolostornak éreztem.

A börtönben nem kell többé vizsgázni. – Az éjjel rettenetes álmom volt. Elkéstemaz érettségi vizsgámról.

Mikor már izzadtam vergõdtem, végre felébredtem.Megkönnyebbülten állapítottam meg, hogy „jó” helyen vagyok, „csak” a

börtönben, ahol nem kell idegre menõ vizsgákat végig állni még egyszer!Egész reggel félig kábultan az izgalomtól végeztem a programot, tántorogva

néztem ki a rácson a szomszédos udvarokra és hogy milyen idõ van?Felleges, nyomott hangulatú tavaszi idõ. Azt álmodtam, hogy már délfelé járt

az idõ, amikor én megjelentem az érettségiztetõ bizottság elõtt. Álmomban szépúj, fekete ruha volt rajtam, hófehér inggel, gallérral, mandzsettával, amilyen diák

200

koromban sose volt. Jelentettem, hogy egész éjjel tanultam és reggel olyan bénultlettem, hogy nem bírtam felkelni. A bizottság elnöke félig komolyan, félig gúnyosannézett végig elõtte remegõ alakomon és azt felelte: Biztosan azt akarja, hogy különvizsgáztassam és „puskázhasson!” Diákkoromban sohase puskáztam, azaz nemloptam a dolgozataimat.

Az alatt már az utolsó osztálytársam vizsgázott történelembõl a táblánál, éshogy jelest kaphasson, arasznyi nagyságú színes képeket rajzolt és a tágas mezõvészélesedett táblán kirakta a képekbõl a román fejedelem csapatait és szemben azellenséges török sereget. Mindenki csodálta, csak én reszkettem, hogy mi leszvelem. Erre ébredtem fel.

Felébredéskor eszembe jutottak a valódi érettségi vizsgám megrázó körül-ményei. Ezen aztán egész délelõtt volt mit elmélkednem, újra átélnem!

A Zilahi Wesselényi Kollégiumban végeztük abban az évben vagy tizennégyena tanulmányokat. Valami rendelkezés folytán abban az évben a hetedik osztálybankellett érettségiznünk, nem kellett nyolc évet járnunk. Év végén, júniusban márvéget ért a tanítás és a diákok elmentek mind haza, csak mi vizsgára készülõkmaradtunk az internátusban. De éppen az lett az egyik baj, hogy a konviktusbanis megszûnt a fõzés és mi koszt nélkül maradtunk vagy két hétig, amíg az érettségiidõpont elérkezett és felutazhattunk Kolozsvárra, ahova több magyar tannyelvûiskola növendéke volt összpontosítva egy bizottság elé.

A másik baj az volt, hogy nekem nem volt pénzem. Jó elõre megírtam haza alevelet, de édesapám nem tudott sehonnan pénzt kapni. Azokban az években (1932)a legnehezebb mezõgazdasági, sõt világgazdasági helyzet volt, a nagy szárazságbancsak „aszott” búza (fejletlen, összeszáradt szemek) termett és nem volt kenyérnekvaló sem. Végül a lelkész közbenjárására az érmelléki papok bankjából kapottkölcsön húszezer lejt. (Édesapám becsületesen vissza is fizette, nem élt az akkorikonverziós törvény jogával).

Addig pedig én vártam és koplaltam eleget. Ezeket a nehéz napokat máregyszer leírtam, de nem árt még egyszer részletesen visszaidéznem. Megérdemli.Még volt néhány lejem, abból vettem naponként egy lejért kenyeret, egy lejértpedig retket, mert azt adtak a legtöbbet. Ettõl még éhesebb lettem persze. Ez ígytartott majdnem két hétig, amíg úgy elgyengültem, hogy a vaságy éles végéreültem fel tanulni, hogy el ne aludjam napközben. A barátaim végre jelentették azinternátusi felügyelõ-tanárnak a helyzetemet, aki aztán intézkedett és egy jómódúpolgári családnál helyezett el ebédkosztra. Jó meleg, nyári idõ volt már amígnéhány napig, a hátralévõ idõben odajárhattam. A kedves házi gazdám ingujjravetkõzve ült az asztalhoz és biztatott engem is, hogy tegyem le a kabátomat. Énszégyenkezve szabadkoztam, mert a rongyos ingem volt rajtam, a jót tartogattamaz érettségire. Inkább tehát azt mondtam, hogy: Bírom én jól a meleget, nyáron acséplõgép mellett szoktam lenni és segíteni a kazánnál a fûtõnek, elõl a kazánmelegített, hátulról a forrõ nap tûzött reám. Csak megértõen mosolyogtak rajtam.Örökké áldom az emlékezetét e zilahi Barabás családnak!

Végre megjött a pénz is idõközben. A levél is, hogyan sikerült pénzt szereznieédesapámnak. Kifizettem elõbb az iskolai tartozásomat, hogy vizsgára állhassak,a maradt pár ezer lejjel pedig leérettségiztem. Izgalmas napok voltak. De akkor,felsõbb rendeletre, olyan megértõ, jóindulatú humánus bizottságot kaptunk, hogyennek köszönhetõen az iskolánk utolsó évtizedének történetében rekord eredményt

201

értünk el. A tizennégybõl csak egy bukott el az írásbelin, a többi tizenhárom mindátment a szóbelin sikerrel! Egy közülünk pedig „kitüntetéssel”, akibõl késõbbpüspök is lett! A csoportból csak a nagyenyediek tudtak versenyezni velünk!

A vizsgán nekem két kritikus helyzetem is volt. Az egyik földrajzból. Amikorelmondtam Besszarábia tartomány megyéit, az elnök, aki az asztal túlsó végénült, megszólalt, hogy egyet kihagytam! A mellettem ülõ professzor azonbanvédelmébe vett és válaszolt, hogy: mondta mindet!

A másik problémám a francia nyelvbõl volt. Egy francia írónak egyik híresversét nem tudtam. Valahogy elkerülte a figyelmemet. Én viszont elmondtammindent, amit az íróról tudtam, még verseket is idéztem! A professzornõ dühöslett rám, hogy nem tudok jól, de a mellettem ülõ professzor ismét védelmébe vett:Hogyne tudott volna, hiszen még verseket is mondott, amiket én is értettem! –Ebbõl lett a leggyengébb jegyem. – Mi, a jó tanulók, akkor örültünk, hogy a sokizgalom és szenvedés után „átmentünk” az érettségin. Akkor aztán az igazán„érett”, azaz élelmes osztálytársak a maradék pénzünket is kihúzták a zsebünkbõl,azon az estén egyik mulatóból a másikba mentünk Kolozsvár utcáin. Alig maradtannyi pénzem, hogy hazautazhassam.

Azután az életben még voltak nagyon nehéz, egyre nehezebb vizsgák.De a legutolsó volt a legcsúfosabb a Katonai Törvényszék elõtt! Mi az állítólagos

leendõ felkelés hõs vezérei, siketen, bénán, betegen hagytuk, hogy csúfot üzzenekbelõlünk! Úgy ültünk ott a bokszban, a vádlottak ketrecében, mint a fõbe vert,gyáva nyulak!

Én is, mintha bénult lettem volna, úgy hallottam egyik kedves volt kurátoromtanúvallomását a Törvényszék elõtt. Hamuszínû arccal, beesett szemekkel, minthaõ is félálomban beszélt volna: „Beszervezett az a pap, amikor a tengerijétgyûjtöttük! Azt mondta a pap, hogy fel lesz akasztva, aki a kollektívába belép!”Ahá, tehát nem annyira a szervezkedésrõl, hanem inkább a kollektivizáláselõkészítésérõl volt itt szó!

És nem volt senki, aki fel mert volna ugrani, hogy belekiáltsa a tömeg arcába:Hazugság ez mind, és bolond aki elhiszi!

Nem, ezt a jól szervezett komédiát nem lett volna szép elrontani! A jó cirkuszkell a népnek, mint a kenyér! Hadd élvezzen a nép és hadd hulljon a kitüntetésekesõje a jól szervezõkre? Mint ahogy hullott is!

Tehát ilyen bénán és vakon és orron verten vezethetõ hõs vezéreid hogyanvittek volna csatába, gyõzelemre, én népem – „te kárhozott, te drága!”

Jól levizsgáztunk utoljára, „életfogytiglanra” és – „halálra”! Örökre.Óh, ne kelljen már ezekre gondolni, ne lássam, ne halljam többé a tömeget, a

zúgást – a bennünk bízókban a csalódás és elkeseredés zokogását?Milyen jó csend van itt a börtönben. Ide nem hallatszik a váradi tömeg zúgása.

Itt már nem akarnak velünk semmit, nem kívánnak mást, csak megnyugvást asorsunkban.

A börtön, mint iskola. – Kevés olyan hely van még a világon, ahol többet lehetnetanulni, mint a rács mögé tett élet kényszerhelyzetében.

Csak a háború, a front, a hadifogolytáborok és halállágerek (ezek az újvívmányai a modern életnek) múlják felül ezt az iskolát. Az elsõ, legfontosabb éslegsûrgõsebb feladat, amit mielõbb, amíg nem késõ rendezni kell, hogy az emberlegyõzze önmagát, vagyis meggyõzze! Egy öreg rab, aki már húsz éve bent ült,

202

tanítgatott késõbb: Ne keseregj többé azon, ami a bezárt ajtón kívül maradt. Azzaltörödj most már csak egyedül, ami a bezárt ajtón belõl van, ami megmaradt aszámodra: az életeddel! Ami kint van, az elveszett számodra és te is azok számára.Nem segíthetsz többé és nem változtathatsz a helyzetükön. Ha határidõs lenneaz ítélet, akkor még várhatnának reád ott kívül és te is készülhetnél a viszont-találkozásra. De itt most, e pillanatban életfogytiglanról van szó. De a reménytsohasem szabad elveszíteni, aki elcsüggedt az elveszett! Fent van a mennyei Atya,aki mindent bölcsen intéz és nem hagyja el a benne bízókat! Õ segít kint is, bentis mindenekben! Most csak az a fontos, hogy ezt az egyetlen kincset, melymegmaradt számodra, az életet megõrizzed! A politikai rabok helyzete mindig akülsõ, a külföldi viszonyok alakulásától függ! Tehát itt mindig jöhet fordulat,változás! De hiába nyílik meg az ajtó, ha nem lesz aki kimenjen rajta! Tehát életedreés egészségedre legyen legnagyobb gondod, hogy azt megõrizd a tieid számára!

Igen, de ez a befelé fordulás, ez a világtól, a külsõktõl való elszakadás ésfüggetleníteni való képesség lassan fejlõdési folyamatnak bizonyult. Kellett az abizonyos, hagyományos öt esztendõ, melynek elmúltával, keserves, lassú törlesz-tésével valóban elszakadtunk a külsõ világtól, mintha leróttuk volna vele szembenminden adósságunkat és megkönnyebbültünk! (Igen, de akkor meg vissza-rángattak bennünket a valóságba a kívülrõl beszivárgott hírek, hogy úgy éreztük,mintha az alagút közepén áthaladtunk volna és kifelé, a világosság felé mennénk.De addig még sok minden történt, még sokat kellett tanulnunk.)

Nem tudtuk megérteni, miért hagyták nálunk a civil ruhánkat?! Velem volt acellában a kék szövet ruhám, egy jó hosszú szürke lóden kabát, amivel takarózniis lehetett és egy fekete posztó kalap. Ezekbõl el tudtuk látni magunkat a szükségesgombokkal és cérnával. Cérnát ugyan húztunk ki a szalmazsákból, meg a lepedõbõlis. De nem volt semmi varrótû. Meg kellett tanulnunk segíteni magunkon.Megtörtént, hogy az ételekben találtunk csontdarabokat. Ezeket gondosanelrejtettük. Majd szilánkokra hasogattuk, ahogy tudtuk, foggal, körömmel.Kanálnál egyebet nem kaphattunk az ételekhez, életvédelmi szempontok miatt.Nagyon ritkán került ránk a sorrend, hogy tût és cérnát (néhány méternyit)kaptunk a ruháink javítgatására. Ilyenkor aztán nem annyira a varrás volt a fõgondunk, hanem hogy a csonttûkre lyukat fúrjunk a tû hegyével. Rájöttünk, hogya szájunkból vett nyál oldotta, puhította a csontszilánkot és könnyebben átlyu-kasztotta az acéltû. Így személyenként két vagy három csonttût tudtunk készíteni.Ezekkel aztán bármikor tudtunk varrni és gombot felerõsíteni.

Velem volt még egy kávészínû, széles sál is. Hogy el ne vegyék a perkezíció(kutatás) alkalmával, azt tanácsolták, hogy csináljam meg vesemelegítõ övnek,hátha úgy nálam hagyják. Elég hosszú volt, hogy veszedelmes legyen. Csüngtekmár ilyenen az ablakrácson! Meg is csináltam, elõl gombokat varrtam rá, de márelég meleg volt ahhoz, hogy a derekamon hordhassam. Eltettem a többi holmiközé.

A napi szolgálatosnak kellett mindennap kimosni a szükségre való tinettát(dézsát). Elég kellemetlen dolog volt megszokni kézzel kimosni, amikor kimentünka vécéhelyiségbe. Mikor aztán valamelyikõnknek elromlott a gyomra és emésztõcsatornája, s nem volt ideje kivárni a reggeli vagy délutáni programot, hát akkorbizony kénytelen volt a nagy dolgát is a tinettába bent végezni. Aztán azt is meg

203

kellett tanulni, puszta kézzel kimosni a bélsárt a tinettából, mert a legkisebbszag is kellemetlenné tette a folytonos bent ülést.

A kevés mozgás miatt, inkább a szorulás veszélye fenyegetett, azonban aborsleves jótékony hatású volt. A doktorunk kioktatott bennünket, hogy aszükségünk elvégzése után, a végbelet jól fel kell nyomni, vissza a helyére, ígyelkerülhetjük, hogy gyulladást és aranyeret kapjunk, ami aztán kínossá tenné azülést.

A sok ülésnek mégis kezdtek jelentkezni a következményei. A lábközt, a combtöveken valami gombaszerû, fehér képzõdmény, lepedék kezdett megjelenni. Nemtudtunk vele mit csinálni. A doktor azt mondta, hogy valami fertõzést kaptunkkintrõl. Ha vízzel, szappannal mostuk, még rosszabb lett, mert még több ned-vességet kapott. Az õrnek jelenteni nem mertük, mert még azt jelentette volna,hogy mi hoztuk magunkkal. A karantinából pedig mielõbb szabadulni akartunk.Az öreg doktor tanácsára próbáltuk a vizeletünkkel fertõtleníteni, mert azt mondta,hogy az erõs fertõtlenítõ hatású, a hadifogoly lágerekben elfagyott és elfeketedettujjakat is operáltak a segítségével. De itt most nem használt. Egyszer, szeren-csénkre, fertõtlenítõ port adtak be a cellába, tetû és bolha ellen, az a por végresegített és leszárította a gombásodást. De a tenyérnyi helyeken, ameddig terjedtmindkét oldalon, a hajszálaknak a gyökerét is megemésztette, elpusztította agomba. Tiszta, sima, új bõr keletkezett. Talán ellenállóbb is, fõleg tisztábbantartható.

Ahányan voltunk itt együtt, majdnem annyiféle vallásúak voltunk. Az öregdoktor szelíd, jólelkû ember volt, búzgó római katolikus, aki mindennap elvégeztea maga litániáját, de itt már nem szorgalmazta a közös imagyakorlatot. Mi kettenCsongrádival, reformátusok voltunk. Bota bácsi erdélyi görög katolikus vallásúés a regáti, olténiai szektás püspökkel gyakran dühösen méregették egymást. Azelbûvölõ beszédû prédikátor ezt az egyet sem tudta a maga számára megtéríteni,pedig elég hosszú ideig voltunk együtt bezárva.

Ilyen körülmények között, naponta kellett tanulnunk:egymást tûrni,egymást szagolni,egymást szolgálni!

A nagy cellában. – Nem kellett negyven napig várnunk, egy hónap múlvalevittek bennünket a börtön – valószínûleg – legnagyobb cellájába, amely állítólageredetileg a vasgárdisták mûhelyterme volt. Itt kerültünk valójában a börtönéletlegmagasabb fokú iskolájába.

Nyolcvan és kilencven között váltakozott állandóan az ide összezsúfoltakszáma. Mi csak ámulva néztünk jobbra és balra, amíg a helyeinket, az üres ágyakatmegmutatták. Halk ujjongással fogadtak, mert itt már a legrégebbi rabok közülis voltak és régen nem tettek közéjük újonnan jötteket. Híreket vártak tõlünk akinti világból, a világ változásairól. Fõleg a bukaresti vezetõk felõl érdeklõdtek.Még ma is szégyenkezem amiatt, hogy milyen kevés hírrel tudtunk szolgálni asok nyaggatás közepette. Igazán mindenféle dologgal voltunk elfoglalva a világban,de már a legkevésbé érdekelt, hogy a sok mindenféle változás közepette melyikvezetõ államférfi emelkedett vagy bukott le. Én olyan szegényen éltem, hogynapilapot sem tudtam járatni, csak amit hivatalból kényszerítettek ránk, azt meg

204

a legtöbbször végig sem olvastuk. A legnagyobb hír, amit tudtam mondani, aMaurer miniszterelnök vezetõ szerepe. A bukaresti nagy fejesek azonnal ismerték,méltatták és értékelték, hogy külföldön tanult, ahol jól ismerték és becsülték! Haõ a vezetõ, akkor még jóra fordulhat a mi dolgunk is! Természetes, hogy egyik elsõkérdés volt: Ti miért kerültetek be? Hát szervezkedés vádjával! De milyenparagrafus alapján ítéltek el benneteket, mert ebbõl kiderül, hogy mit csináltatok?Õk tudták kívülrõl a törvényeket. Mi azt sem tudtuk igazán, hogy milyenparagrafus alapján ítéltek el! Én erõsítettem, hogy velünk nem közölték eztsohasem, pedig háromszor is aláírtam az értesítést! Nem hitték el! Ilyen ítélkezéstmég nem hallottak! Azt sem hitték, hogy nem volt módunkban védekezni! A nagykatonatisztek hogyan hitték volna ezt el, ahogy vidéken elbántak velünk! Aztána szervezkedéseinkre végre kisütötték, hogy biztosan „Erdélyt” akartuk! „Akkorbizony valóban nagy hazaárulók vagytok ti!“ és villogni kezdtek a szemek. Deszívesen elvertek volna bennünket! Nehezen fogadtak be bennünket és lassanzökkentünk bele a mindennapok rendes menetébe! Óh, ez az örök fájó ütközõponta nagy világnak e parányi sarkában, ez a parányi Erdély! Az egyik attól fél, hogynem lesz állandóan a birtokában. A másik ellenkezõleg, éppen ebben reménykedik.Mindegyik érzi, hogy nincs megoldva örökre semmi ezen a földön!

Nagy meglepetésünkre, általában azzal fogadtak bennünket, hogy: „A végérejöttetek!“ Ezt õk honnan tudták, mibõl sejtették, mikor úgy el voltunk zárva avilágtól?! A Pártról itt nagyon keveset beszéltünk!

Mindazáltal jól sejtették az öreg rabok, csupán annyi különbséggel, hogy arra:„a végére”, a nagy szabadulásra még vagy öt-hat évet kellett várnunk!

Itt aztán voltak mindenféle emberek. És itt volt mindenféle foglalkozás,iskolázás, tanulás. Az igazi nagy elmék, lángeszek mindent kitaláltak, mindenreleltek valami megoldást, szinte elképesztõ módon. És itt voltak a nagymesterei amorzejelekkel való titkos beszélgetésnek! Innen hát a forrása az olyan, amilyen,sokszor kétes értékû, de szükséges értesülésnek, amelyet aztán az elzárt emberekfantáziája nagyított, toldozott-foldozott az élete fenntartása, a lelke egyensúlya,a reménysége szüntelen való táplálása és ébrentartása érdekében.

Nagy Józsi még Szamosújváron kapott néhányszor egy-egy kis csomagot.Örömmel mutogatott egy számunkra nagy újdonságot, egy nájlon harisnyát. Azegyik lábszára különösen veszélyes visszeres volt. Ezért gumiharisnyát kelletthordania. Ilyesmit is kapott. Aztán jött egy nagy perkezíció (testi motozás).Kicsapódott váratlanul az ajtó és meglepetésszerûen, gyorsan ki kellett vonulnimindnyájunknak a széles, cementes folyosóra. Kettõs sorba állva, le kellettvetkõzni meztelenre, lábunkhoz téve a holminkat. Elég sokáig tartott az alaposmotozás, a sor is felbomlott és összekavarodva vonultunk vissza a cellába. Mikorbementünk, Nagy Józsi hiába kereste a nylon zokniját. Valaki ellopta tõle.

Ezeken a motozásokon a legkellemetlenebb volt, amikor utoljára négykézlábkellett állanunk az õr elõtt, hogy nincs-é bedugva a végbélbe valami. A legszigorúbbidõkben ugyanis tiltott dolog volt még a fogkefe tartása is, pedig némelyik hiúrabnak igen kedves kincse volt ez és nagy gondot fordított a rendszeres fogápolásra.Veszélyes idõben aztán úgy mentették meg ezt, és az ehhez hasonló kisebb dolgokat,hogy tiszta rongyba csavarva, feldugták hátul a végbélbe. Úgy látszik, tapasztalatalapján gyakorolták az õrök az effajta ellenõrzést.

205

A Nagy Józsi történetét most azzal fejezem itt be, hogy midõn Piteºti-rõlvisszahoztak bennünket Erdélybe, nem kerültünk együvé a cellába. Nem messzevolt tõlünk egy másik cellában, így értesültünk a szomorú hírrõl, hogy egy szombatidélutánon a visszeres lába trombózist kapott. Volt egy kiváló felcsere a börtönnek,aki a mi belsõ orvosaink véleménye szerint kitûnõ diagnoszta volt. Azonbanszombat lévén, ez nem volt bent, mert hétfõ reggelig eltávozása volt! Közbenvasárnap már meghalt Nagy József. Isten levette róla csekélynek gondolt büntetéseterhét.

Egy másik nagyon gyenge rabtársunk volt a közel két méter magas növésûAsaftei Andrei, iaºi-i római katolikus pap. Szervezetének elégtelen volt a táplálékés napról napra görnyedt, roskadt összefelé. A kedves török pap, Hussein Mustegepkezdeményezett akciót a megmentésére. Minket, a kisebb termetû rabokat kértmeg, hogy három naponként egy-egy kenyéradagunkat adományozzuk asegítésére. Így Asaftei naponta három adag kenyértöbbletet kapott. Azonban nemlehetett már megmenteni. Erdélybe való feljövetelünk után néhány hónappal õ ismeghalt. – Akin az emberek nem könyörülnek, azokon Isten megkönyörül ésmegszabadítja õket. Így kerültem én közelebbi barátságba a török pappal, akikésõbb is hûséges társam maradt.

A rabok testi, táplálkozási hiányérzésére mi sem jellemzõbb, mint az az eset,amikor a szemét között a séta idején egy félig lerágott almacsutkát pillantottakmeg. Amíg az õr egy pillanatra félrenézett, villámgyorsan kilopták és eldugták.Bent a cellában aztán látni lehetett az ujjongó örömet a talált jó falat felett!Megmosták egy kis vízzel és apróra szétszedve osztogatták széjjel egymás között.Boldog volt, aki egy magot is kapott belõle.

Másik jellemzõ eset, amikor a WC-ben az egyik õr a tilalom ellenére, egy két-ujjnyi kis darab újságpapírral törölte meg magát. Utána reggel éppen a mi cellánkkövetkezett a tisztasági programra. Mikor a rabok meglátták az újságpapír-szeletet, mint a héja csaptak le rá! Lemosták róla vízzel gondosan a szennyet éseldugták, hogy majd a cellában alaposan tanulmányozzák. Minden betûjébõl óriásikövetkeztetést vontak le! Nem csak híreket okoskodtak ki belõle, hanem még anyomda minõségét, a nyomdászat fejlõdését, sõt az egész ország gazdasági állapotátkielemezték belõle. – Ez jobb falat és csemege volt még az almacsutkánál is!

De a legjobb mégis az volt, amikor nyílt az ajtó és az õr kíséretében megjelenta „grefa”. Ez az iroda személyi nyilvántartója volt és megjelenése mindég bizonyosizgalmat váltott ki. Sorsfordulatot, vagy jóra vagy rosszra. Most ez alkalommal jóhírt hozott. Elõszólította az életfogytiglanra ítélt rabokat. Ilyenek csak kettenvoltunk, egy Tulceára való tengerészkapitánnyal, akit vagy három évig is halálosítélet alatt tartottak.

A régi rabokat rendes bíróság ítélte el és bár fegyverrel harcoltak, mintkirálypártiak a kommunisták uralomra jutása ellen, mégis aránylag kisebbítéleteket kaptak, mint például mi, Váradon. Ezért nem tudták mire vélni a misúlyos ítéletünket!

Közölte mindegyikõnkkel, személy szerint és aláíratta az értesítést, hogy:Büntetésünket a „pedeapsã capitalã”-ról huszonöt évre leszállította a legfõbbállami bíróság!

206

Óh, boldogságos, nagy Isten, aki új életet teremtõ hatalom vagy: hát elõttedsemmi sincs lehetetlen, hát még lehetséges, hogy megnyílik egyszer ez a vasajtómi elõttünk is?! Ez már olyan határidõ, aminek van vége, lehet várni és remélniés lehet úgy meghalni, hogy szemünk erre a 25 évre marad kinyitva örökre.

Itt, az okmányok szerint egy kis idõeltolódás van, mert ez késõbb történt, demár így épült be az elbeszélésbe és az idõmilliomos rabnak igazán mindegy. Az énemlékezetemben így maradt meg két és fél évtized távolságából az élmény, svalamiképpen Piteºti-hez kötõdött. Az okmányaimat utóbb néztem át.

Így van az évek összetorlódásával is. Ha egy helyen egy félévet már leültünk,az oly végtelen hosszúnak tûnt, mintha már egy év lett volna, vagy maga azörökkévalóság. A helyváltozások is évközben történtek – naptárt mi nem tudtunkvezetni, több oknál fogva –, ezért úgy maradt meg az emlékezetben, minthamindenütt három-három évet töltöttünk volna.

És e meglepõ közlemény után alig telt el egy hónap, amikor rámtalált a nagyhír!

Újra a Máramarosi-hegyek közül érettem aggódó, imádkozó szívek forrómélyébõl szállt felém és keresett meg engemet a megváltó üzenet! Évekigbolyongott, amíg rám talált! Mennyit kibír az emberi szív! Elõbb kitépik a világbólgyökerestõl, mint közveszélyes gazt. Aztán majdnem öt esztendõ után, mielõttvégleg elszáradna, kezdik éleszteni, öntözni, hírekkel injekciózni, próbálni, vajonmegéled-é? Az történt, hogy egy napon új rabot tettek be közénk, a mi, érmihály-falvi csoportunkból való öreg Tordát, a géplakatost. Ahogy meglátott engem anagy tömegben, mindjárt mondta, hogy van valami mondanivalója számomra.Miután megmutatták neki az ágyát és letette a cókmókját, nemsokára félre ültünkegy ágyra, engedelmet kérve a tulajdonosától, mivelhogy a mi ágyunk emeletenvolt. Testes, kövér ember volt, amikor még Váradon együtt voltunk. Most eléggéle volt fogyva. Ezzel kezdte:

Engem egy évvel ezelõtt elszállítottak a rabkórházba, olyan beteg voltam. Amellettem lévõ ágyon szintén rab feküdt, egy máramarosszigeti zsidó gyógyszerész.Már egy éve, hogy börtönbe került, elmondta azt is, hogy milyen csekélységért, deén már el is felejtettem, most pedig nem is ez a fontos.

Hanem, amikor meghallottam, hogy Szigetre való, mondtam neki, hogy a micsoportunkban is van egy pap, akinek a családja szintén szigeti. Nem hallott-éróluk valamit?

Én csak annyit hallottam – felelte –, hogy Szabó István vasutasnak a papnélánya hazaköltözött Szigetre a három gyermekével együtt. Tehát nyugodj meg,hogy a családodat nem deportálták, jó helyen vannak!

Hát igaz ez – hihetõ ez? –, megöleltem Tordát örömömben, hálából a jó hírért.Két év után talált reám ez az üzenet, két évig bolyongott utánam és mosttalálkoznom kellett nekem ezzel a hírmondóval! Hiszen elkerülhetett volnamáshová, hogy sose találkozunk. Ki intézte ezt így, ki hozza össze és ülteti egymásmellé az emberi sorsokat? Van hát örök Gondviselés!

Szerettem volna ujjongani és sírni örömömben! Dehát a börtönben ez nemolyan egyszerû. Elõször is bolondnak néznék az ilyent itt, ahol a hosszú idõ utánmajdnem mindenki félbolond már s mindenki mást annak tart, csak saját magátnem. De nem oly egyszerû itt az ilyen érzelmi kitörés és feltûnõ megnyilvánulás

207

azért sem, mert a nehéz rabon már valami méltóságos fásultság vesz erõt, amelyegykönnyen nem omlik le, annyi mindenen ment már keresztül, mint a frontharcos,aki elõtt már a halál is haptákba vágja magát! – ahogy szokták mondani. A valaholmélyen eltemetett, vastagon befáslizott emberi érzések, dermedt múmiája csaknehezen, lassan ébredezik. Amíg a rab a külsõ érintésre sértõdötten azonnalfelfortyan és dühös lesz, belülrõl, a mélybõl feltörõ megindultsága csak akkorlehet lassan, fokozatosan úrrá rajta, ha itt bent éri áramütés. Mint amilyen ez anagy hír is volt! Amíg évek hosszú sora alatt csak érettük, a családért aggódtam,tépelõdtem és emésztettem magamat, most az önmegnyugtatás gyõzelme után,mint riadó, hasított belém az ébredés villámcsapása, nyomában tûz és öröm, emberiérzések újraizzása, a lassú halál helyett az élet gyõzelme! Most már könnyebblesz minden nap, mert kishitûségem megszégyenült, mert bizonyossá vált, hogymindnyájunk sorsát – az egyéim sorsát is – kezében tartja az, aki ura az életnekés halálnak!

– „Kicsiny hitû, miért kételkedél!”A bennem kavarodott vihart nem vette észre senki. Sokáig ültünk csendben

egymás mellett az öreg Tordával.Közeledett az ebédidõ. A cellában már mozgolódás támadt, majd itt-ott

felhangzott a vita, hogy mi a legjobb eledel? Gellner, a szobafõnök egyre csak azthangoztatta – mint étkezések elõtt majdnem minden nap, korgó gyomorral –,hogy a legjobb: „o puþinã sarmale cu mãmãliguþã!” (Egy kis töltött káposzta,puliszkával!)

Majd újra feldobta a vitakérdést és odakiáltotta egy tengerésznek: Nincs szemea Calcannak! (Ez egy mélytengeri, nagy lapos hal, amely folyton csak az egyikoldallapján úszik, ezért az alul fekvõ szeme elcsenevészesedik, majd öreg koráraelcsontosodik, de a felsõ szeme ép marad!). Erre kitör a vita, mint mindig: Vanszeme! Nincs szeme! A nagy vitának csak az ebéd megérkezése vet végülis egynapra véget.

Borbély Józsit a meghalt Condeescu comandor üres ágyába fektették az egyikablak alatt. Az ablakokat télen is egész éjjel nyitva kellett tartani – így kívántáka rabok – hogy legyen elég levegõ a nagy cella mélyében. Józsi többször panasz-kodott, hogy neki bizony: „sok levegõje van!”

Egy rab mesél. – Repülõs tiszt volt és bejárta a nagy világot. Valami kémkedésihistória miatt bukott le. Egy alkalommal New Yorkban sétált a délelõtti órákban.Szabadnapos volt és a havi fizetése volt a zsebében. Valami apróságokat, fõlegváltó fehérnemût akart vásárolni és keresett egy nem nagyon fényûzõ üzletet.Talált egy megfelelõt és belépett. Szép pálmafás, dísznõvényekkel díszítettelõcsarnok fogadta és egy feltûnõen szép, már idõsebb hölgy volt a fõnöknõ. Azegyes szakosztályok kényelmes, bõ folyosószerûen voltak elosztva és vastagüvegfalakkal elválasztva egymástól. Minden részlegnél szintén feltünõen széplányok forgolódtak. A fõnöknõ megkérdezte, mit szeretne vásárolni és irányítottaa megfelelõ részleghez. Amikor oda belépett, akkor látta, hogy a részleg végébenegy álátszó üvegfallal elválasztott nagyon elegáns kis fülke van, bizonyára azelárusító lány részére. Az bájos mosollyal fogadta és keresni kezdte a megfelelõ

208

számot. Egy kis létrára is fellépett többször is, mindannyiszor két-három gombbalkijjebb nyílott a szolgálati köpenye. Mikor végre megtalálta a megfelelõ számot,már egészen nyitva volt a köpenye és teljes szépségében tündökölt, csak a derekánvolt még egy kurtácska valami. De mielõtt a számlát kiállította volna, belépett ahátsó kis fülkébe és az átlátszó üvegfal mögött teljesen levetkõzött. Ezt nemlehetett félreérteni, de ellenállni sem a gyönyörûségnek. Belépett õ is és behúztáka függönyöket…

Az alkonyati záróra idején lépett ki az üzletbõl és a havi fizetésébõl csak alegszükségesebbekre maradt a zsebében.

Ez a tiszt borotvált meg engem jó néhányszor, miután Mogyoróssi – aki alegtöbbet borotvált – megharagudott reám. Az én kezem olyan bizonytalan volt,hogy nem mertem magamat megborotválni, pedig otthon mindég magam borot-válkoztam.

Jó ideig félrehúzódtam a társaságtól, mert a nagy hír okozta belsõ vihartólfelkavarogtak bennem a régi emlékek! Persze kész halál lett volna leülni ésgubbasztva merengeni. Ehelyett bekapcsolódtam a cella közepén állandóan mozgósétavonalba. Így órákig nem zavart senki, de elég zavaró volt a menés elõre,megfordulás, visszamenés, de ez még annyiból jó volt, hogy nem engedetttúlságosan elmélyülni és elérzékenyülni.

Átéltem, felidéztem újra az elsõ találkozások emlékeit azzal a MáramarosiGyémánttal, akit még a folyton felettünk kavargó életviharok sem tudtakszétmorzsolni! Mikor Szigetre kerültem, hamarosan megtudtam, hogy abetegségbõl nehezen kigyógyult kántortanítónkat vakációk alkalmával egy kistanítónõ szokta helyettesíteni. Az apja presbiter, nyugdíjas vasutas, de a lányacsak az Avas-vidék egy kis falujában kapott állást. Jellemzõ a helyi érdekekre,hogy ez a készségesen segítõ és kiváló tanerõ a helyi felekezeti iskolánknál nemkapott helyet, hanem mindig idegen került a megüresedett helyekre. A negyvenesévek változásai alkalmával aztán elsõ dolga volt hazakérnie magát a városi államiiskolákhoz. Így már többször találkozhattunk a templomban. Feltûnt nekem akiváló orgonajátéka, hiszen nekünk is tantárgy volt a teológián a harmóniumtanulás. De még feltûnõbb volt a csodálatos hangja. Magas is, mély is és erejebetöltötte a hatalmas templomot. Nõi kántor még szokatlan volt abban az idõben,de ezt mindenki szívesen hallgatta. Szabad idejében gyakran feljárt gyakorolniaz én kápláni szobám mellett levõ nagy tanterembe, ahol az igazgató harmóniumjavolt. Sokszor hallgattam itt is szép játékát. Egy délután aztán átmentem hozzá,hogy közelrõl is lássam, halljam. Szép, fekete haja dús csigákba volt hátul rakva,úgy sorakoztak gyönyörûen csüngve egymás mellett. Amint játszott azonban adús csigák kétfelé estek a nyakán és mögötte állván, egyszer lehajoltam ésajkammal megérintettem bársonyos bõrét. Hogyne vette volna észre! Megsértõdött.Lassan felállt a harmónium mellõl és sohse tudtam elfelejteni ferde metszésû,õzike szemében azt a megdöbbenést, csalódást és haragot, amint elpirult orcával,indulatosan, köszönés nélkül hazasietett. Talán egy hónapig nem találkoztunk.Többé nem jött gyakorolni sem. Addig mindég nyugodtan jött, mint késõbb vallotta,akkor megriadt és nem mert jönni. Aztán elhatároztam, hogy otthon felkeresem.A templomhoz közel, a Rózsa utca közepe táján laktak.

209

Egy napon, a legkisebbik fiútestvére beszaladt az utcáról a házba azzal a hírrel,hogy a kispap befordult a mi utcánkba és jön errefelé! A kis tanítónõ éppen aszõnyegen ülve rendezgette a könyveit. Nem baj! – mondta, lehet hogy idejön,mert a presbitereknél tesz látogatást. Apámhoz jön!

De csak õ fogadott, mert a szülõk a gyümölcsöskertben voltak, a város szélén,a vágóhíd mellett. Már nem haragudott, nyugodt volt. Szépen elbeszélgettünk.Attól kezdve többször elmentem hozzájuk és más családoknál is találkozgattunk.Akkor tájban nagy társasági élet folyt, szórakozások, mulatozások voltak avárosban rendszeresen. Boldog volt mindenki, bár a háború réme egyre közelebbrõlfenyegetett bennünket. Rengeteg munkám volt, egyszer beteg is lettem a kimerült-ségtõl. Egy év is majdnem eltelt, amíg egy véletlen folytán egymásra találtunk.De akkor már nagyon kerestük egymás közelségét. Õsszel, október közepén szoktatartani a névnapját. Valami apró, cukros süteményt eszegettünk, amitõl a szánkhozragadt a hófehér papírszalvéta. Ezzel szórakoztunk, amikor csak egyszer meg-engedte, hogy az õ szájához tapadt szalvétához én is odategyem az ajkamat. Afinom selyempapír, a meleg lehelettõl pillanatok alatt eltûnt kettõnk közül. Amikorezt észrevette, újra láthattam ennek a tiszta léleknek a szeme tükrében azt ariadtságot, amelyet hamar felváltott egy felszabadító, boldog kacagás: Hiszennem vagyunk már gyermekek! – Õ is jóval túl volt a huszadik életévén, én már 26voltam. Ekkor gondoltam arra, hogy ezt a rendkívüli értéket a jó Isten is papnénakteremtette! Pedig akkor még nem is tudtam, hogy iskolai végzettségei is milyenkiváló minõsítésûek. Miért is jegyzem én fel ezeket az apró, édes szívtitkait a miéletünknek? Talán az unokáink számára, hogy ebben a mai elszabadult ésfékevesztett sexvilágban csodálkozzanak rajta!

A bezárt rab lelkében felrajzottak a régi szép emlékek. Nem, nem lehet ezeketmindet leírni, hiszen sok könyv sem fogadhatná be azt. De mostmár olyan jóttévõaz emlékezés, mintha valahonnan, mélyrõl élet forrása buzogna fel és élesztené aszívet egy csodálatos, új találkozásra!

A háború viharában raktunk fészket és egy érmelléki szörnyû vihar tépte szétnagyon szegény, de boldog otthonunkat, azon a piros pünkösdi ünnepen!

Egy rendkívüli eset volt az is, amikor már utolsó elõtti hónapban vártuk azelsõ kisbabát. Akkor már kihelyezték ifjú feleségemet a városból egy közeli románfaluba tanítani, mert nem volt más alkalmasabb, aki úgy tudott volna románnyelven. Viharos reggelen, kerékpárral indult szolgálatba. Kértük, hogy várjameg a vihar végét. De jellemzõen reá, mégis elindult. Nem telt el egy negyedóra,amikor vizesen, sárosan visszatért. – Mi történt veled? – Egy figyelmetlen kocsis,egylovas szekere imbolygó rúdjával beletaszított az árokba! – És hogy érzedmagadat? – Mosolyogva válaszolt: Jól, nincsen semmi bajom!

Hazatérése után tört ki igazán, teljes erejével a vihar. Midõn a vihar elvonulásaután újra elindult a szolgálatba, a város végétõl nem messze, egy nagy kanyarbankellett elhaladnia, az ún. Akasztófa-domb mellett. Ott látta megdöbbenve, hogy adombon lévõ nagy fenyõfákat a vihar rádöntötte az úttestre. Körülbelül éppenakkorára ért volna oda kerékpárral, ha vissza nem téríti a kisebb baleset, az árokbaborulás! Az mentette meg az életét!

Ezzel az édes mosollyal nézett szembe az élet-halál veszedelemmel a másodikgyermek rendkívüli születése alkalmával is, amikor pedig én is az éppen folyónépszámlálási események folytán, féllábbal a börtönben voltam!

Na, most mind a két lábbal ott vagyok!

210

Ebben a pillanatban egy nagy villanás és kialudt a cellában a villany! Mi ez?Csak nem akar megint valami szökés lenni? Olyankor szokták az áramot likvidálnilegelõbb is a szökevények! Most egyszerûbb dolog történt. Szénre és koromra voltszükség a cellában a dominó és römi kockák festésére. Ilyenkor Mogyoróssifelmászott a fal melletti emeletes ágyra és óvatosan kibontotta a villanyvezetéketott, ahol össze volt kapcsolva. Egy öklömnyi odatartott rongytömeg is áramütéstidézett elõ. A kicsapó láng pillanat alatt elégette a rongyokat és meglett a szükségeskorom. Persze, a rövid zárlat miatt a biztosíték is kiégett, így maradtunksötétségben. De amíg azt a gárdiánok megjavították, addig õ az áram nélkülidrótokat újra visszacsavarta, hogy semmi nyom nem maradt. Kereshették, hogyhol és ki csinálta az üzemzavart!

Több évvel ezelõtt, egy ilyen alkalommal történt itt egy nagy szökés. Itt meséltékel az öreg rabok. Három értékes rabot helyeztek el egy cellába. Egyik nagyszerûbbés okosabb volt, mint a másik. Ezek folyton azon törték a fejüket, hogyan lehetnemegszökni? Egy év múlva – kevés idõ az a börtön világában! – meglett a részletesen,percrõl percre kidolgozott szökési terv. Akkor, egy késõ este veszekedéstprodukáltak, jó nagy zajjal, verekedéssel, mire kénytelen volt az éjjeli gárdiánbelépni. Abban a pillanatban ráugrottak és megkötözték lepedõbõl csavartkötelékkel. A többi már ment a terv szerint. A legelsõ fontos dolog volt a börtön ésa külsõ õrség villanyközpontjának a megrongálása. A beállt sötétségben aztáneljutottak a külsõ falig és átmásztak rajta. Szabadok voltak! De meddig? Ez nemment minden zaj nélkül és a külsõ õr észrevévén valamit, elkezdett odafelé tüzelni.Az egyiknek kificamodott a lába és ott maradt kívül a fal tövében. A másikmegsebesült és nem messzire tudott csak eljutni. Elfogták azt is. Csak a harmadiktûnt el és soha nem tudták azóta sem elfogni.

Amikor ennek a harmadiknak a nevét hallottam – szerencsére azóta mártökéletesen elfelejtettem, egyebekkel együtt –, de akkor úgy rémlett nekem, minthaabban a határszéli városban, Érmihályfalván azon idõ tájban találkoztam volnaazzal a névvel! Egy este, arra járván, betértem egy családhoz néhány percre. Otttaláltam egy idegen urat, az ablak mellett, a csempekályhának támaszkodva állott,szinte ugrásra készen. Bemutattak bennünket egymásnak, azután én rövideseneltávoztam. A házigazda akkor éjjel kivezette a Mohos nevû határrész felé, amocsári tölgyesekhez, a határ közelébe. Abban az idõtájban, a háború után mégnem volt lezárva szigorúan a határ. Rengeteg, sóval megrakott szekér ment át,Máramarosból jövet, mert odaát jó pénzt adtak a sóért. Aztán nappal többszörhajtottak feltûnés nélkül két-három jószágot a határ felé, ahol eltûntek. Beszélték,hogy egy földalatti nagy istállóban gyûjtötték össze õket és éjszaka hajtották átala határon.

De máramarosi és lengyelföldi szegény, szakállas emberek is, néha nagyobbcsoportban aludtak esténként a zsinagóga körüli kertben és reggelre eltûntek.

Igen ám, de három év után megtiltották az átjárkálást. A határõr katonákszigorú parancsot kaptak és aki lelõ egy átmenõt, szabadságot kap! Az ügyes-bajos emberek nem tudhatták meg hamarosan ezt, csak a szomorú követ-kezményekbõl. Ekkor tájban jött át egy fiatal ember, hogy innen átvigye amenyasszonyát. A leány édesanyjával együtt, hármasban próbáltak átszökni ahatáron. De az õrök észrevették és rájuk lõttek. Csak a menyasszonyt érte halálostalálat és a karján vitte át sírva a võlegény halott menyasszonyát!

211

Minden új évben leltári vizsgálat volt és nagyon komoly ellenõrzés a legapróbbrészletekig. Egyenként hívták be a rabot, hogy igazolja, hogy a leltárba vett holmija,esetleg értéke, órája, gyûrûje, pénze, hiánytalanul megvan. A Piteºti-en töltöttutolsó évben különösen gondosan vettek számba mindent. Mi nem sejtettük, miért.

Egy alkonyatkor nyílt az ajtó és vagy három gárdián lépett be: „Faceþi bagaje!”(Szedjétek össze a holmitokat!) – Aztán ki kellett menni a folyosóra mindenkinek.Ott az ítélet súlyosságának sorrendjében kellett rendbe álljunk. Elõl mi, alegsúlyosabbak, utánunk a 15 évig való büntetéssel. A többiek hátrább maradtak,minket pedig egyenként vasravertek. Azután autóval kihordtak mindnyájunkataz állomásra és reggelre Désen találtuk magunkat, hosszú állingálás és vonatozásután.

Nem tudhattuk, hogy mindenki eljött-é a piteºti-i börtönbõl, de a nagy cellalakóinak többségével többé nem találkoztunk.

Kik voltak hát itt és miket csináltak? – Hosszú ideig emlékezetemben tartottammindenkinek a nevét. Hetenként legalább egyszer elsoroltam, hogy a szoba melyikrészében, melyik ágyon kik laktak. Kétemeletes vaságyak voltak, az ágysorokközött hosszú sétáló hely volt. Én legelõbb egy földszintes ágyban kaptam helyetegy magas növésû, Idegen Légiós, magyar fiú mellett. Rendesen kettesévelfeküdtünk az ágyakon. Nappal ültünk az ágyak szélén. A nagytestû raboknakelégtelen volt a napi eledel, így a kistestûeket szívesen látták, hogy némelykorjuttassanak a nagyobbaknak az amúgy is kevés porciókból. Én ezt nem tettemmeg. Ezért az ágytársam egy éjjel úgy megrugdosott, hogy másnap elköltöztem aszoba másik részébe, egy második emeleti ágyba, a zsidó rab mellé, akihez nemakart más költözni. Ott nagyon jól megfértünk egymással.

A nevek nagy részét azóta már elfelejtettem, csak a nevezetesebbek vésõdtekbe kitörölhetetlenül. Különben is a nevek említésétõl még mindég vonakodom.

A nagy cella legnevezetesebb, patriarkális lakója, az erdélyi görög katolikusegyházak idõs, õsz metropolitája, Rusu Alexandru. (Talán már 80 éves is volt,emlékezetem szerint Nagybányáról.) Körülötte állandóan ott voltak a cella papjaiés szerzetesei, akik nem akartak egyesülni az ortodox egyházzal. Ezek mindeneste áhítatot tartottak, vasárnapon és ünnepnapokon nagy kísérettel ünnepi misétcelebráltak. Az öreg püspök napközben az ágyon fekve pihent. De ez nem voltmegengedve. Ezért, ha szigorúbb õr volt szolgálatban, megtette, hogy bejött acellába, összeszidta az öreg püspököt és odaállította az ajtó közelébe, hogy kívülrõlmindég láthassa és büntetésbõl néhány órára az egész szobát talpra állította. Ezmeg a „belsõ” fegyelmezéshez tartozott, hogy mi vigyázzunk egymásra a rend ésszabály megtartása érdekében. Az öreg püspök szó nélkül engedelmeskedett, demáskor ismét pihent fekve az ágyon.

Egy alkalommal engemet is elkapott a belépõ õr, hogy napközben fent varrtamaz ágyamon. Ezért én miattam is állottak lábon a rabok két órát.

A papok után rang szerint a generálisok következtek. Több volt belõlük,szárazföldi és tengeri katonai parancsnokok. Megdöbbentõ volt látni számomra,aki nem voltam sose katona, se a háborúban nem jártam, hogy ezek a száz csatátátvészelt egykori hõsök, hogy kell itt sorvadjanak a börtönben. A legtöbbrõl nemtudtuk – én legalább is nem tudhattam –, hogy ki, miért került ide, ebbe a sorsba.

212

De bizonyos, hogy katonás módon viselték a megpróbáltatást itt is, nagy eszüknem nyugodott egy percig sem, tanultak vagy társalogtak, néha bizony rájuk jötta nagy nyugtalanság, mint a bezárt vadakra és olyankor bizony odaütöttek amásiknak, ha valamivel ingerelték õket. Önérzetesek voltak és elvárták, hogytisztelettel nézzen rájuk mindenki. Az egyik, kis alacsonyabb termetû, törököskinézésû generálist, a sétából bejövet kissé meglökdösött a gárdián, hogy igye-kezzünk befelé. Megsértõdött a generális és ingerülten visszaszólt, hogy õt nelökje meg, ne inzultálja – „ilyen közember!”– mert õ „generális volt”. Az õrnyugodtan felelte: „Csak voltál! Itt már nem vagy semmi!” – Az ajtón kívül valóbanlefokozottak voltak, de itt belõl mégis csak tekintélyesek tudtak maradni e régitípusú rabok között.

Aztán voltak itt még nagy politikusok, diplomaták, idõsebb és fiatalabb tudósok,orvosok, a nagy külföldi petróleum társaságok hazai mérnökei, akikbõl régenkiszedték már az egykori társaságok földtani titkait, de akik hangoztatták, hogykülföldön még mindég utalják nekik a járandóságaikat, csak egyszer szabadul-hassanak ki és jussanak hozzá a pénzükhöz.

Itt voltak azok a világjárt fiatal férfiak, akik a francia Idegen Légióban márMarokkóban küzdöttek és a vietnami harcokból kerültek fogságba. Majd haza-küldték õket oda, ahova való állampolgárok voltak. Azt remélték, hogy itthonszabadok lehetnek és íme, csak börtön várt rájuk. Bíztak abban, hogy Francia-országban fenntartják a szerzõdésbeli jogaikat. Hárman vagy négyen voltak. Énháromnak a nevére emlékszem: Gellner, a sergent (vagy talán õrmester), aki aszobafõnökünk is volt itten, aztán Vintila, a nagyon értelmes elbeszélõ ésMagyaróssi, a kolozsvári magyar fiú. De voltak itt az alaposan kiképzett,ejtõernyõvel Nyugatról haza dobott román ifjak, a legjobb szakértõk a Morse-félejelek használatában, a hírközlésekben.

Voltak itt komoly szervezkedõk, bukarestiek, katonák, akik fegyverrelküzdöttek a kommunisták ellen. Egy ezredes nyugodtan dicsekedett, hogy õmegtette a magáét! Királypártiak, akik halálig hûségesek voltak ahhoz, akinekszolgálatára felesküdtek. De ki tudná mostmár felsorolni azt a sokféle, sok felõlösszegyûjtött sereget, akik itt fejezték be pályafutásukat. Voltak itt olyanok is,akik nappal elbújva folyton aludtak, de éjjel állandó ébrenlétben figyeltekmindenkit, hogy ki miként viselkedik egész éjszaka. És nagy tömegben bizonyelég mozgás volt éjjelenként, hiszen többnek kellett leszállani a szükségedényhez.De itt megtanítottak az öregek, hogyan kell elrendezni éjszakára a pokrócot, alepedõket, kivált ha kettõt, váltót is kaptunk egyszerre. Hasznos tudomány voltez is, mert éjjelre a nagy rabok kinyittatták az ablakokat és vigyáznunk kellett,hogy meg ne hûljünk. Örültek nagyon a civil ruháinknak, mert a bennök lévõkeményített anyagból lószõr szálakat lehetett kihúzni, amibõl nekem is készítettekfogkefét. Mert gondozni kell a fogakat! Késõbb aztán csak kivették és leltárbatették a mi holminkat is!

Itt aztán az öreg raboknak már minden eszközük volt titokban. Mindent megtudtak csinálni! Volt acéltû, vagy legalább darabja, amivel egy ujjnyi drótdarabbólújabb tût tudtak készíteni, mert lyukat tudtak rá csiszolni. Én is kaptam egyilyen drótvarrótût. Az ételben talált csontdarabokból emléktárgyakat faragtak.Illetve kapargatták, karcolgatták, ki mivel tudta, nagy türelemmel hetekenkeresztül. Legnagyobb keletjük az orvosságos üvegeknek volt! Ezeknek a simalapját valamivel bekenték, arra meszet kapartak a falról, vagy más porral hintették

213

be és pálcikával írtak rá betûket, szavakat, mint az ókorban a viasztáblára.Naponta megtanulták, aztán letörölték és újakat írtak rá. Komoly tanulás mentitt végbe. Nyelveket és mindenféle tudományt tanítottak és tanulhattak, csakazért, hogy az elme el ne tompuljék, az agy el ne fásuljék ebben a sivár rabságban.

Oh, mennyit tanulhattam volna, fõleg nyelveket e hosszú idõ alatt, évekenkeresztül! Örökké sajnálom, hogy olyan elkínzott fejjel és béna aggyal kerültemközéjük! És hogy csodáltam az épségben oda került, fogékony, friss elméket, amintnaponta tíz-húsz idegen szót megtudtak tanulni és végül idegen nyelvekentársalogva tudtak hazakerülni!

És mennyi társasjáték került elõ délutánonként! Isten tudja, mi mindenbõlkészítették! Volt, aki a kenyér darabjait, a legdrágábbat áldozta ilyen célokra! Ésha jött a perkezíció, azt valahogy mindég megérezték, hogy már közeleg az ideje!Akkor napokig eltûntek, elrejtõztek a játékok, legtöbbször bevarrták a szalma-zsákba. A tûk is mindég ott lapultak, egy vastagabb cérnára fûzve, amelynek avégén jókora göb volt és úgy bedugva a szalmazsákba, hogy csak a göb látszott ki.Mikor elmúlt a veszély, a göbnél fogva kihúzták.

Mégis megtörtént néha, hogy váratlanul kattant az ajtó és beléptek az õrök!Igen, de a játékok mindég a legbelsõ sarkokban folytak és míg felhangzott az„Atenþiune!” kiáltás, amely vigyázba állást jelentett, addig volt pár percnyi idõ,hogy minden játék a szennyes tinettába hulljon! Persze, tönkre mentek és újbólkellett azokat csinálni.

Késõbb erre is rájöttek és egy nõi gárdián egy vaspálcával megkavargatta atinetta tartalmát is és kiöntette, ha észlelt benne valamit.

De tele volt írva a fal is mindenütt idegen szavakkal! Hatalmas, állandó szótárvolt itt és sokféle nyelvbõl!

Amíg jött egy általános meszelés és eltûnt a falról minden, vérrel és ki tudjamivel feljegyzett szótár!

Azután a lepedõkbõl hasogattak le egy arasznyit, hogy ne vevõdjék észre ésaz ingek aljából csíkokat és úgy készítettek szótárakat. A véren kívül, ki tudjahonnan találtak egy-egy tintaceruzából darabkát, mint festõanyagot, de mindégvolt mivel írjanak, jegyezzenek vagy mértani rajzokat készítsenek. Ezeket is jólelrejtették a szalmazsákok belsejébe. S mikor már ezek jól megteltek, akkormindég, mindenütt akadt egy-két ún. „csiripelõ”, aki beárult mindent.

Egy szép napon jött a parancs, kiadni minden szalmazsákot, azon a címen,hogy újratöltsék! És elveszett minden rejtett kincse a rabnak!

S persze, ez a játék évenként ismétlõdött.Itt már rendszeres mosdás volt minden reggel. A mosdóban csodáltuk a híres

Glockner nevû volt kémet, aki még télen is meztelenül megmosdott a csap alattihideg vízben, olyan edzett volt. Azt mondták, olyan erõs karjai vannak, minthavasból lennének! Aki mellette aludt, mindég félt éjjel, hogy a karját rá ne ejtseGlockner, mert összetörte volna. Nekem is elbeszélte egyszer, hogyan tudták elfognivéletlenül. Az utolsó percig nem hitte, hogy „lebukott”.

Volt köztünk egy német SS-tiszt, aki az afrikai harctéren sebesült meg ésmutogatta, hogy a tarkóján nincsen koponyacsontja, csak a bõrön látszik a lüktetés.

Egy idõtõl kezdve rendszeresek lettek a napi séták! Hiszen bent a cellában isállandó volt a mozgás! Az ágyak közötti hosszú folyosón egész napon hullámzott anép elõre, meg vissza, elõre, meg hátra! Itt tehát már nem kellett állandóan egyhelyben ülni!

214

De azért milyen más volt az a negyedóra kint az udvaron, a szabad levegõn!Pedig itt még puszta cement és kõ volt mindenütt. Egy napon a tengerészeti„comandor”, az idõs Condeescu vezette éppen a kint sétáló sort! Magas, meggörbültalakját igyekezett kiegyenesíteni és úgy lépdelt elõl! Másnap már nem ment kisétálni és délutánra meghalt. Halódó alakját körbevették a barátai, hozták nekiaz eldugott, falat kenyeret. A szájába vette a jó falatot és úgy halt meg! A nagyhõsök egyszerû, dicstelen vége a börtönben. Gallnerék egy napig, vagy két napignem jelentették és a porcióján osztozkodtak. Azután vitték el.

Bámulatos ezeknek a katonatiszteknek a határtalan önérzete és önbizalma, arajongó szeretet a hazájuk iránt, még akkor is, ha a folyton változó politika egyelõrebörtönbe is vetette õket: Mi vagyunk Európa csillaga, a mi hazánké a Kárpátok ésEurópa kulcsa: a Duna-delta! Nélkülünk nem lehet megoldani európai problémát!S már készül a Regensburg–Nürnberg közötti csatorna, amely összeköti a Dunáta Majnával s akkor a Rajnán keresztül szabad a hajózható út az Északi-tengerfelé, s akkor miénk egész Európán keresztül a kereskedelmi út jövedelme éshaszna! Óriási jövendõnk van! – (Csak érjük meg erõben, egészségben! –gondoltam.)

Dehát meg van írva: Minden népbõl kedves az Úr elõtt, aki az Õ nevét vallja!– Voltak rokonszenves, régi rabok, akik szívesen meghallgatták keserves sorsunkatés felvilágosítást s tanácsokat adtak. Így beszéltem el egy öreg ezredesnek anagyváradi históriánkat! (Amit részletesen leírtam Elet az Érmelléken címûkönyvemben, 371. old.) Elmondtam, hogy nem tudom megérteni, mi történhetetta másik két társammal! Figyelmesen, részletesen meghallgatott, hogy azon adecemberi reggelen mind a kettõt, egymás után elvitték mellõlem s én egyedülmaradtam. Hallottam, amint a keresztfolyosón leverték lábukról a bilincset sazután csend lett! Ekkor azt mondta nekem: Az, hogy levették a bilincseiket, nemjelenti, hogy kiszabadultak, de mivel titeket bilincsben vonattal hoztak el onnan,õket minden bizonnyal repülõgéppel és hátra bilincselt kézzel! A váradi katonaibíróság csak a kolozsvárinak a kirendeltsége volt, a Kolozsvári Katonai Törvény-széknek pedig Gherlán (Szamosújváron) van a fogháza és kivégzõ helye! De mondcsak el – szólt hozzám ismét –, mit mondott az a katonatiszt neked, amikor aperkezíció alkalmával egyedül talált a cellában: „Tu ai rãmas, cum ai rãmas?” (Te,hogy maradtál meg?) Igen, akkor bizonyos, hogy a másik kettõt kivégezni vittékGherlára! (Késõbb, a szabadulásunk után bebizonyosodott, két oldalról is:kolozsváriaktól hallott hír alapján is és a Kálmán fia kezében lévõ halottianyakönyvi kivonat által is, hogy még aznap, december 3-án Gherlán meghaltak).Tehát az öreg rab következtetése helyes és pontos volt!

A mi emeletes ágyunk alatt, a földszinten, az ajtó mellett aludt egy öregtörzsõrmester, a királyi testõr ezredbõl. Sokszor ültem mellette. Mikor meghallotta,milyen gyengén beszélek románul (az õ füle számára!), megkérdezte, mi volt nekema foglalkozásom kint? Mondtam, hogy protestáns pap! – Dehát akkor, hogyprédikáltál te nekik ilyen gyenge beszéddel? Feleltem, hogy az én híveimnekmagyarul kellett prédikálnom! – Ezen nagyon elcsodálkozott és hallgatott tovább,mint legtöbbször. Ennek az öreg vitéznek olyan ép és egészséges volt a két lábfeje,mint egy született gyermeknek! Jó lábbelije lehetett mindig, bezzeg a miénk csupabütykös volt a sok rossz lábbelitõl. Az öreggel együtt, ha jól emlékszem, négydaliás fiát is bezárták. Vagy kettõt betettek hozzánk is, mikor új vendégeink jöttek.

215

Andrássy doktornak nagy hasznát vette a cella, mert addig nem volt velükorvos. Az egyik bukaresti diplomatának állandóan baja volt a végbelével. Olyankorszaladtak a doktorért, hogy tegye rendbe!

A román papok és szerzetesek között bezzeg rossz dolga lett a mi szektáspüspökünknek! Nem bírták egymást elviselni! Kerülték is egymás közelségét.Mikor már nagyon egyedül érezte magát, hozzám jött társalogni: „Frate Balaskó!“– beszélgessünk egy kicsit!

Vendégeket tettek be hozzánk a cellába! Még volt néhány üres helyünk. KöztükBonta bácsinak fiát. Egészen fiatal, gyermekes még. Óh, de megdöbbentõ voltlátni ezt a találkozást, ezt a szomorú, könnyes örömöt, amint megölelte egymást:apa és gyermeke!

Majd újabb változások történtek, helyet készítettek egy újabb csoportnak.

Megjöttek a kolozsváriak! – És jött velök néhány a mi váradi csoportunkból is!Mostmár mi magyarok is tekintélyesebb számban lettünk.

Itt volt: dr. B. József, Bereczki András, Komáromi József és a szilágysági ákosivolt földbirtokos, a szomorú véget ért Nagy József, mind a Dobai-csoport tagjai.De a csoportfõt nem tették közénk. A mi csoportunkból Számadó Ernõ, a költõ ésBorbély Jóska, biharvajdai földmûves.

Kétségtelen, hogy ezek megjelenésével az én egyéni helyzetem sokatkönnyebbült és a kulturális, közösségi életünk nagy lendületet vett.

Egyénileg már nagyon egyedül éreztem magamat. A nagy politikusok általábanlenéztek bennünket és ha lehetett, kicsúfoltak. Lelkileg már közeledett az idõ,hogy elszakadjak teljesen a külvilágtól a hosszú évek alatt. Otthon, család valamihomályos, ködös messzeségbe távolodtak tõlem. Bár az egészségemre mármegtanultam jól vigyázni, étvágytalanságot csakúgy, mint hasmenést máreredményesen kuráltam én is a rabok házi, kéznél lévõ orvosságaival, de valahogya mélyben, depresszióban éreztem magam. Nem szerettem, ha olyanok, akik sokkalkevesebbet szenvedtek mint én, sokkal nagyobb hõsöknek mutatták magukat, énpedig meghúzódtam a magam helyén és hallgattam. Soha az életben nem tudtammagamat mutogatni, prezentálni. A benti, közösségi életünk íratlan szabályaiszerint a legnagyobb papoknál „tiszteletemet tettem”, ami abból állt, hogyengedelmet kértem, hogy átülhessek a szomszédos ágyra, hogy rövid idõre a„fogadás” megtiszteltetésében lehessen részem! A nagy politikusoknál viszont nemtettem tiszteletemet. Nem is hiányoztam.

Ebben az idõben már az volt a minden esti imádságom: „Óh, én nyomorultember, kicsoda szabadít meg a halálnak ebbõl a testébõl!”

Ilyen körülmények között jöttek be a kolozsvári testvérek! Örömmel üdvözöltükegymást és ismerkedtünk.

Csakhamar csoportba gyûlve, esténként itt vagy ott komoly beszélgetések,majd elõadások kezdõdtek. Az elsõ, együtt töltött karácsony estéjén ünnepiistentiszteletet tartottunk, buzgón imádkoztunk. A kolozsváriak még könnyesszemmel gondoltak az otthon hagyott családjaikra. Aztán egyikük nagy lendülettelnyelvtanulást kezdett! Biztattam, hogy hamarosan szüksége lesz rá és hasznátfogja venni! Rám nézett és azt mondta: Próféta szóljon belõled! (Még jó pár évetkellett várnunk).

216

Lassan kezdett terhessé válni számomra ez az igazán nagy értékû közösség.Míg a többiek egyre magasabb tudományos régiókban gyakoroltak és frissítettékelméjüket, hogy ne vegyen uralmat rajtuk ez az életet sorvasztó bezártság, addigén lassan elmaradoztam a körbõl. Egyéb elfoglaltságom akadt.

Az én zsidó ágytársamról eszembe jut egy korábbi, piteºti-i vasgárdista legenda.Egy volt vezetõhöz betettek a börtönbe egy zsidó rabot. És lesték õket, hogy mitörténik közöttük. Valami kihágásért, vagy csempészésért került melléje ez avilágot járt, tapasztalt zsidó. Aztán annyi érdekes dolgot mesélt el a vasgár-distának, hogy békésen megültek egymás mellett, sõt egyre nagyobb csodálkozássalhallgatta. Tehát nem történt semmi különös. Láttunk már kutya-macska barát-ságot, fõleg ketrecben, vagy cirkuszban. Aztán másnap reggel, a számbavételalkalmával a vasgárdista raportált: Jelentem, hogy hiánytalanul megvagyunk,egy vasgárdista és egy zsidó!

Az én domnu Salamon Moise társam is bejárta a nagyvilágot és sokat tudottbeszélni. Állítása szerint volt egy könyve kéziratban, a csomagraktárban: Paralelulzero címmel. Magyarul nem tudott, mert bukaresti volt, de Liszt Ferenc Les Pre-ludes-jét jól tudta dúdolni. Õ is szórakozott ilyenkor és engem is szórakoztatotthálából, hogy melléje húzódtam. Csak én nem tudtam senkit sem szórakoztatnimég egy ideig, így nem sok hasznomat vehették. Ezért húzódtak el hamar tõlem.Olyan viszontagságos körülmények között nõttem fel, hogy nem sok szórakoztatóanyagot tudtam magamba összegyûjteni. Társaságba igen keveset jártam és nemigen találtam fel magamat. Érettségis koromig soha nem is táncoltam, lányokközelében nem jártam. Diákkoromban inkább sokat olvastam. Ennek késõbb úgyvettem hasznát, hogy a Jókai-regényeket románul kezdtem mesélni napontanéhány percig, amit élvezettel hallgattak a cellatársak, eltekintve a rosszkiejtésemtõl. – A börtönben aranyat ért az, aki néhány pillanatnyi szórakozásttudott nyújtani feledtetvén sorsunkat. A szépen beszélõ Balotã Nicolae elbeszéléseithallgattuk örömmel.

Az újonnan jött magyar rabtársaink önmagukról nekem semmit sem mondtakel, se a velük történt eseményekrõl. Csak egynek volt közülük szüksége lelki-gondozásra, a volt szilágysági földbirtokosnak, Nagy Józsinak! Az õ emlékezeténekmegörökítésére jegyzem fel a következõket.

Együtt voltunk zilahi diákok 1925–26-ban. Ha jól emlékszem, két évvel voltidõsebb nálamnál. Nagy csontú, magas fiú volt, késõbb is nagytestû ember lettbelõle. Egy évig egy szobában laktunk a kollégium internátusában. Õ hozzá sejött senki látogatóba hazulról. Arról sosem beszélt, hogy apja földbirtokos. Azédesanyját nagyon szerette. Ötéves sem volt még, amikor édesapját elvitték azelsõ világháborúba, s pár év múlva hadifogságba esett. Tíz év után került hazaváratlanul a fogságból és abból sok baj származott. Õ, a fia, már tizenöt évesnyivolt és megszokták, hogy édesanyjával együtt gazdálkodtak jó egyetértésben. Azédesapja azonban kapitányos ember volt és mindjárt kezébe akarta venni agazdaságot. És természetesen másként akarta, mint ahogy addig az asszonykézvezette. A fiú az anyja pártjára állott. A feszültség addig nõtt, míg egy veszekedésalkalmával a fiú arcába vágta az apjának a szíve felgyûlt keserûségét és aztmondta: Bárcsak veszett volna oda a fogságba! – A fiú kimaradt a gimnáziumbóla negyedik osztály elvégzése után. Édesapja alig élt itthon tíz évet a fogság utánés meghalt. Azután megint szabadon gazdálkodhattak az anyjával. Alig volt 22

217

éves és már bírónak választották a községben. A negyvenes években õ volt azország legfiatalabb bírója, akit ilyen alapon a miniszterelnök is köszöntött! Aháború után, mint földbirtokost, kényszerlakhelyre számûzték Szamosújvárra.Tíz évi házasság után akkor volt elõször várandós a felesége. El lehet képzelni,milyen keserû szívvel szálltak fel egy hideg õsszel egy nyitott teherautóra, alig alegszükségesebb dolgokkal, amely több környékbeli társukkal együtt szállítottaaz új lakóhelyükre. A nagyon kevés edénybõl egyet fel kellett használni az úton aszükség elvégzésére s az edényt bédobták az útfélre. Szamosújváron favágássalkereste a kenyerét. A kényszerlakhelyen született meg elsõ s egyetlen kislánya,akit a rajongásig szerettek. S most el kellett hagynia õket is a sógora miatt, segyütt kerültek a börtönbe, több társukkal együtt. Elõbb Szamosújváron tartottákõket. Õ kapta a legenyhébb ítéletet, egy korábbi jócselekedete folytán. Amikor azsidókat lágerezték, megesett a szíve egy ismerõs fiatal asszonyon és levetette abundáját s odaadta a didergõ, síró asszonyra. De Józsi többször említette, hogyszinte szégyelli magát az õ öt évi büntetésével itt a súlyosan elítélt nagy rabokközött! – Az õ nagy teste és gyenge szíve nem bírta ki azt az öt évet sem!

Még Szamosújváron sokszor járt a börtön közelében a felesége. Ott volt az atemetõ, ahol a híres Rózsa Sándor sírja is van. Ebben a temetõben sétálgattakazok a hozzátartozók, akiknek valakijük volt a börtönben. Így Józsi is többszörláthatta messzirõl, a rácson keresztül a gyönyörû szép feleségét, a kislányával.Évek múlva azonban az asszony levágatta a szép, hosszú befonott fekete haját ésúgy jelent meg a börtön közelében. Nagyon elkeseredett e miatt a férj és a bezártemberek szomorú képzelgése szerint, magában hûtlenséggel vádolta meg azasszonyát, s nem kívánta többé látni. Nemsokára el is hozták a csoportjával együttSzamosújvárról. Ez utolsó emlék miatt még most is nagyon el volt keseredve ésnagy indulatában egyszer ki is jelentette, hogy ha hûtlen lesz hozzá az asszony,meg fogja ölni, ha hazakerül! Nem került sor rá!

A lánykája születése napján félrehívott egy ágyak mögötti sarokba, hogyimádkozzunk az õ drága gyermekéért, úgy emlékezzünk meg róla azon a napon!Bensõségesen imádkoztunk együtt és sokáig elbeszélgettünk a sors forgan-dóságáról. Máskor kellemesebb emlékekrõl beszélgettünk. Mulatozásokról, régijó idõkrõl. Egy alkalommal olyan jó társaság verõdött össze Kolozsváron, vidékiek,régi jó cimborák, hogy egy egész nap és egész éjjel mulattak. Éppen a zsebébenvolt egy évi bortermésnek az ára. Reggelre mindet elmulatták. Ilyen mulatozásután hazakerülvén, napokig nem nézett feléje se a gazdaságnak. Egy igen jó tehenevolt ellõs. A kocsisának a szép kis felesége tudta csak kicsalni a tanyára, hogymegmentsék a drága jószágot.

Természetesen mindég elõkerültek a rabok szívfájdítóan kedves emlékei, azasszony-históriák. Felejthetetlen drága élmények

Nagy Józsi és a cigányprimás. Nem emlékszem már jól, hogy melyik városbanvolt egy kedves, nagyon tehetséges cigányprimása. Sokat mulatoztak együtt ésjól ismerte a Józsi kedvenc nótáit. Sok nótát sorolt fel, de már csak néhányraemlékszem: „Piros rózsák beszélgetnek”, „Volt egy szõke asszony, fehér mint arózsa” – pedig a szõke nõk fehér bõrét nem szerette, tejszagot érzett rajta! –, mégtalán az is nótája volt, hogy „Minden páros, fehér rózsát neki vittem…”

Egyszer azonban hiába kereste a cigányprimást. Felvitték Budapestre. MikorNagy Józsi bíró lett, gyûlésbe hívták a fõvárosba. Egy este vacsoráztak az egyikkávéházban. Vacsora közben feltûnt neki, hogy a zenekar egyik ismerõs nótája

218

után, a másikat játssza, sorban… Közelebb megy, hát megismeri a régi primást!Megörültek egymásnak. Aztán elmondta a primás, milyen nagyon megjárta,amikor feljött Pestre. Útközben ellopták a lábáról a jó cipõjét és mezítlábjelentkezett az új helyén! Panaszkodott, hogy nem bírja a kávéházi füstös levegõtegész éjjel! – Bele is pusztult csakhamar.

Mikor pedig Nagy Józsi meghalt, eszembe jutottak a nótái! – Piros rózsa, fehérrózsa, Csak egy szál is jut el majd a sírhalmára.

Dés, 1961–1963

Börtönéletünk új szakaszának hajnalán üdvözlünk téged, Erdély! Rabláncainksúlyos csörgése vagy csilingelése ébreszt titeket ez új reggelen Dés lakosai!Fejedelmeket vendégelõ orcád elõtt tisztelegnek ma teljes börtöni díszben ésköszöntenek téged, Dés. Láncokban papi fejedelmek, egykor seregeket vezénylõhõs hadvezérek, aztán itt vannak a népvezérek, nagy kudarcok kis vitézei és méga Mindenható tudja, mennyiféle rab, de mind hõsök egytõl-egyig, mert az egyetlenlegdrágább kincset, az ÉLETET tették fel áldozatul annak az ügynek szentségesoltárára, amelynek szolgálatába szegõdtek!

És mind nagyon éhesek és nagyon reménykedõk! Elõször is mi, erdélyiek, ittinkább otthon éreztük magunkat. De általában mindnyájan azt vártuk ettõl aváltozástól, amit az öreg rabok jósolgattak: a közeli szabadulást! Pedig csak aztörtént, hogy a mi csoportunk sorsát és helyét éberen figyelemmel kísérõ külföldszeme elõl máshová dugjanak. A vasgárdistákat már régebben Nagyenyedregyûjtötték össze.

És mégis, ez a változás sorsfordulót jelentett. Elõször is megéreztük, hogy ittkemény erdélyi börtönfegyelem uralkodik! Ezt hamarosan megtapasztaltuk.Másodszor pedig, évekig tartó, lassú feljavítási folyamat részesei lettünk. Mikorúj börtönünk jóindulatú orvosnõje meglátogatott bennünket, állítólag így kiáltottfel: Mit csináljak én ezekkel a roncsokkal? (Ce pot sã fac eu cu aceste epave?) Éssok mindent megtett érettünk!

De ezekrõl majd késõbb, lassan gyõzõdtünk meg.Nem lehetett tudni, mennyien jöttünk el Piteºti-rõl. A politikusok több százat

emlegettek, némelyek ezernél is többet. Több útvonalon jöhettek a rabok, mertmég késõbb is hallottuk a csörgõ láncok leverését. Mikor mi is megérkeztünk, azudvaron levették a láncainkat. A gyengébb testû kovácsrab nehezen tudta levágnia nittszegeket, ezért egy jó termetû õr maga vette kezébe a nagykalapácsot ésgyorsabban szélvágta a nittolást.

Az én személyes életem szempontjából sorsdöntõ volt az a cella, amelynekközösségébe kerültem. Eltekintve a szomorú börtöni keretektõl és tudattól,csakhamar a legmagasabb szintû kolostori cellaélet valósult itt meg. Több idõ,hetek, hónapok teltek el, amíg én jól megismerhettem a lakótársakat és be tudtamilleszkedni ebbe az elõttem ismeretlen és tõlem távol álló egyházi keretbe, míg õkkiforrott egyházi, sõt szerzetesi életgyakorlattal rendezték be mindennapiéletüket. Ismertté lett elõttem, hogy a legmagasabb római katolikus egyháziméltóságokkal kerültem össze, mint egyetlen protestáns, sõt lelkipásztor. Mígmeg nem szoktuk egymást, a keserû kénytelenség nehéz pillanataiban úgyviselkedtek, mint az Ószövetség magas rangú papi rendje, a protestánt „kis

219

prófétával” szemben. Aztán egy beforrasztott a közös nyomorúság, és részükrõlsok szeretet, sõt jótékony adomány enyhítette közöttük egyéni, magányossorsomat.

Az erdélyi görög katolikus egyházi vezetõk, sõt bukaresti és moldvai rómaikatolikus egyházi vezetõk Rómához való rendíthetetlen hûsége miatt kerültek abörtönbe, mivel szembe fordultak az állam akaratával. Vagy két évszázaddal ezelõttlezajlott egyházi erdélyi tragédiának a történelmi revánsa zajlott le jelen idõben,míg akkor ellenkezõleg, a Rómához húzódni nem akarók kerültek ugyanígybörtönbe és pusztultak el. Azóta már bebizonyosodott az elõnye a nagy európaiegyházi közösségnek.

És természetesen tökéletesen átnevelõdtek nemzedékek. Az erdélyi görögkatolikus egyház és népük legértékesebb fiai lettek itt összegyûjtve, akik neméveket, hanem évtizedeket töltöttek Rómában, a legmagasabb fokú képzésben.De voltak itt dobrudzsai (dobrogeai) német eredetû fõpapok (karamuratiak), akikegy történelmi pillanatban nagy szerepet töltöttek be az erdélyi római katolikusegyház élétében, mint legfõbb adminisztrátor, vagy mint a jezsuita rend fõnöke,Haág Rafael páter.

A legtiszteletre méltóbb, elõkelõ egyéniség Schubert József bukaresti rómaikatolikus püspök volt, akit mindnyájan Excellenciás úrnak szólítottunk. Bára szomszédos vaságyon trónolt, de eléje csak meghatározott idõben lehetettjárulni, amikor nem zavartuk programjában, lelki gyakorlatában. Napontarendszeresen tettek látogatást nála közelebbi barátai és sorban, egymás után ötnyelven gyakorolták a társalgást egyenként ezek a kiváló képzettségû papok.Elmondták, hogy Schubertet a „szép püspök” néven emlegették bukaresti híveiés hódolói. Itt, a körülötte lévõ papok mint „clandestin püspökök” (titokbanfelszentelt, hivatalt öröklõ püspökök) lettek vele együtt bezárva, miután O’Harapápai követet kiutasították az országból és megszakadt Rómával az egyházikapcsolat. Schubert püspök többször tett nagy lelki erõrõl tanúságot. Egyalkalommal valami vérkelések támadtak a nyakán, és Pojar (ejtsd Pozsár) páterrelegyütt jártak kezelésre. S míg ez utóbbi a legkisebb fájdalomtól is erõsen jajgatott,addig a püspök fenséges nyugalommal tûrte a nagy fájdalmakat is. De ugyanilyen elõkelõ nyugalommal viselte ezt a hozzá nem méltó börtönéletet is. Csakegyszer emlegette, hogy õ mennyi jót tett az országért még svájci tartózkodásaidején, sõt személy szerint lI. Károly királynak is.

Együttlétünk alatt két tavaszon ünnepeltük meg a József-napot a cellában.Sorban járultunk Schubert püspök elé és szónoklatokkal nyilvánítottuknagyrabecsülésünket és hódolatunkat. Jól esett neki az ünnepeltetés még ilyenszerény körülmények között is. llyen magas rangú, elõkelõ csapat, csupa püspök,odakint ugyis ritkán vehette körül. Elsõ alkalommal a köztünk lévõ dr. FischIoan bánáti (temesvári) ügyvédet kértem segítségül, hogy tolmácsolja üdvözlõbeszédemet ékesebb román nyelven, fõként jobb hangsúllyal, mint ahogy énbeszéltem. De olyan hûségesen tolmácsolta hódolatomat, hogy kilátásba helyeztemegtérésemet az „egy akol és egy pásztor” eljövendõ boldog közösségében. Másodikévben aztán inkább saját magam mondtam el üdvözletemet, melyre a püspök úgyválaszolt, hogy jól esett látnia lelkesültségemet és halvány arcom kipirulását!

Ezek a szerzetes papok jól tudták a naptárt, fõleg a nagyon tehetséges öregjezsuita Haág páter, aki a Gauss-féle örök naptár szerint számolgatta a napokat

220

és heteket az ökle bütykein. És feltûnõen számon tartották az egymás személyérevonatkozó emlékezetes dátumokat és évfordulókat, fõleg ami a felszenteléseiketillette. Nem lévén családjuk, egymás felé nagyobb figyelemmel tudtak lenni.Elõttem új dolog volt ez a személyi kultusz.

Az idõs püspök után rangban a nagyon magas termetû balázsfalvi görögkatolikus román püspök, Todea Alexandru következett. Volt ugyan egy nála idõsebbortodox püspök is, Preasfinþitul Leu Vasile, de nem volt olyan tekintélye. Rólakésõbb fogok szólni.

A bejárati ajtótól jobbra volt a Schubert püspök ágya, felette Hirþea Ioannagyváradi görög katolikus püspök, a fölött pedig Menges Hieronim püspök-helyettes, az én jótevõm! (Általában Menges Hérónak szólították.)

Az ajtótól balra pedig volt a mi ágyunk. A földszinten Todea püspök, felette énaludtam, legfelül pedig Anderco Vasile püspökhelyettes. Nappal lent kellett ülnünkegymás mellett, mind a hárman. Igen, de legtöbbször egyedül ültem, mert a többieka cella belsejében, egymással szemben ülve állandó imaközösséget, helyesebbenlelkigyakorlatot vagy „rózsafüzért” tartottak. Közöttük Todea püspök volt a vezetõ.

Ahogy ott félhangosan mormolták az imádságot, kinyílt a vizitaablak és beszóltaz õr. Mit csináltok ti ott a sarokban? Talán csak nem imádkoztok? Gyere csakközelebb te legnagyobbik? Valóban az volt Todea püspök, minden szempontból! –És a gárdián kezdi feljegyezni az adatokat: Hogy hívnak, hány éves vagy, mennyirevagy elítélve? Mi már tudtuk, hogy ez mit jelent. Csak a parancsnok jóváhagyásakellett és fél nap múlva, alkonyatkor már nyílt az ajtó és elsõ alkalommal Todeátvitték el három napra a magáncellába. Ott csak kenyeret és meleg vizet kapott ésegész nap állani kellett, mert az ágy a falra volt felkapcsolható. Mikor három napmúlva elõjött, sápadt és fáradt volt a nagy ember, aki már több börtönbenraboskodott és rengeteg viszontagságon ment keresztül. Aztán tovább folytattáka lelkigyakorlatokat, mintha semmi se történt volna.

Sora Ionela (alias Margareta Pisoi) – a börtön legendás hírû rab apácája.Elõször Todea püspöktõl hallottam róla. Ha jól emlékszem, Szászrégenben ez anõ bújtatta sokáig Todea püspököt. Egy házban, a szoba alatt pince volt berendezve,ággyal, asztallal, világító eszközzel. A szoba padlóján keresztül lehetett közlekedni,de a lejáró ajtó nappal le volt szõnyeggel takarva. Közelebbi részleteket nem igenközöltek velem, hogy lettek letartóztatva. De errõl az idõrõl többször beszélt apüspök. Mindig csodálattal emlékeztem meg Sora Ionela rendkívüli lelkierejérõl.A háziakon kívül még egy másik apáca is lakott velük, aki azonban nem bírta aversenyt Sora Ionela buzgóságával. Egy alkalommal, több órán át tartó imádkozásután Sora Ionela ismét elõlrõl kezdte a rózsafûzért, vagy máskor imádkozottéjszakákon keresztül alvás nélkül. Másik nevezetes alkalommal elkeseredettenpanaszkodott Todea püspöknek, hogy nem tudja mi van vele, de úgy szenved,mintha égõ tûz emésztené egész testét és csak a szent ostya tudta lecsillapítani.A börtönbe kerülve sokszor visszautasította az ennivalót, csak azért könyörgött,hogy megszentelt ostyát adjanak neki! Állítólag egy alkalommal egy egész hónapigböjtölt naponkénti egyetlen szent ostya segítségével. Sora Ionela neve abuzgóságának és kitartásának a fogalmává vált a börtönökben.

221

A „próféta”. – Egy másik, különös alakja volt a börtönéletnek. Személyesennem volt alkalmam találkozni vele. De amikor a piteºti-i börtönben hallottamróla, az elmondottak alapján ráismertem, hogy ez az az egykori magyar rendõr,vagy rendõrtiszt, aki jóval a háború utáni Szalacson jelentkezett önként a milícián,miután már tarthatatlan volt a helyzete a rejtõzködésben.

Sajnálom, hogy nincs most lehetõségem utána járni a dolognak Szalacson –ezt majd valaki más megteheti –, hogy ki volt, hogy hívták és kivel rejtõzködöttaz Új utcán, egy római katolikus családnál. Tény, hogy a háború végeztével (1944-ben) itt maradt Szalacson. Én édesanyám elbeszélése alapján vettem róla tudomástmég az ötvenes évek elején. Beszélték, illetve suttogták a faluban, hogy egy szép,Új utcai leány rejtegeti, mert nagyon megszerette. Érdekes ember volt, aki nagyonsok könyvet olvasott és a rendõrségen valahol pszichológiai beosztást kapott, mertebben az irányban igen képzett volt. Megtudta mondani valakinek a jellemét,ismeretség vagy elbeszélés alapján, álmokat tudott megfejteni és bizonyos jelekbõl,álmokból vagy lelki jelenségekbõl tanácsokat tudott adni a tennivalói dolgában,vagy mire vigyázzon, mitõl tartózkodjék, vagy esetleg mi vár rá, mi következikelõreláthatólag a következõ napokban az illetõ életében.

Ilyen tulajdonságok mellett nem maradhatott sokáig teljesen elszigetelten.A környékbeliek lassan tudomást szereztek róla és már az egész faluban kezdteksuttogni róla. Így is bújkálhatott jó néhány évig. Végül is valaki besúgta amilíciának. Egy napon egy milicista elment érdeklõdni ahhoz a családhoz, hogynem rejtõzködik ott ilyen s ilyen ember? Azok persze tagadták, de ettõl kezdveféltek, hogy bajba kerülnek. Arra már nem emlékeztem az édesanyám elbe-szélésébõl, hogy milicista kíséretében, vagy egyedül ment be a milíciára. De azegész falun elterjedt a híre, hogy felöltözködött a szép rendõr egyenruhájába,fehér kesztyût húzott, talán még a kardja is vele volt, úgy ment bejelentkezni.Attól kezdve nem tudtak róla többé, csak az a szép leány siratgatta sokáig.

Így jutott hozzám egyszer a híre Piteºti-en, ahol azt újságolták nekem, hogyvan itt egy Szalacsról került rab. (Tudták, hogy én is szalacsi vagyok.)

Akkor lett különösebb hírneve, amikor egy rab álmát magyarázta és azbeigazolódott. Akkor kapta a „próféta” nevet. Abban az idõben valahol bányábandolgoztak. Az egyik rabtársa azt álmodta, hogy lent a bányában minden oldalróltûz vette körül és õ nem tudott sehova menekülni. Rémületben ébredt fel. Aztmagyarázta erre a „próféta”, hogy másnap reggel jelentsen beteget, ne menjenmunkába, mert halálos veszedelem fenyegeti! A rabtársa azonban nem akartfeltûnést, vagy büntetést és valami szerszámokkal, csákányokkal együtt beszállta felvonó aknába, hogy levigye azokat a munkatársaknak. Akkor történt az, hogya felvonó üresen érkezett le, a rab eltûnt és senki sem tudott többet róla. Beszélték,hogy az akna falát kivizsgálták és egy helyen erõs súrlódást, roncsolódást vettekészre. Ebbõl következtették, hogy valahogy, érthetetlen módon kidõlt volna azaknában és az szétmorzsolta volna, hogy nyoma sem maradt! Ezt már a rabtársakfantáziája forgatta, színezte, fejtegette és találgatta hosszú idõn keresztül.

A „prófétának” ettõl kezdve igen nagy híre lett és pszichológiai alapos ismeretétvolt alkalma bõven megmutatni a rabtársak között.

Abban az idõben szabadult ki a börtönbõl, amikor mi is szabadultunk.Egy alkalommal (1966-ban) a fiamat voltam meglátogatni Petrozsényban.Szokásom szerint felkerestem az ottani lelkészt, régi jó ismerõsömet.Beszélgetés közben egyszer megemlíti, hogy egy kiszabadult rab itt van most a

222

kórházban, mert igen le van gyengülve. Nem ismerem-é? – kérdezi. A környezete„prófétának” nevezi. – Dehogy is nem, hallottam hírét! Tehát a képességét mégmost is csillogtatja?

Többé aztán nem hallottam róla semmit!

Mikor megtudta Todea, hogy máramarosszigeti a feleségem és ott van acsaládom, sok megdöbbentõ élményt mesélt el az ottani börtönéletrõl. Itt nemvolt télen problémánk a fûtéssel, mert a csempekályhánkba gázzal fûtöttekkívülrõl. De a szigeti börtönben nem volt fûtés és télen sokat szenvedtek a nevezetesrabok a hideg miatt. Voltak, akiknek végzetes lett a nagy hideg, hiába burkolóztakbe a pokrócba nappal is. (S mikor ezek meghaltak, a fiatal börtönigazgatófelakasztotta magát). Néha a börtön padlásán kellett valamit dolgozni és acserepeken keresztül láthatták milyen a város, és milyen szép a környéke. – Hamég élni fogok addig, el fogok zarándokolni Szigetre! – mondta Todea.

Ettõl kezdve még türelmesebb és barátságosabb lett velem szemben. Ezzelszemben én nem gyõztem csodálni magas képzettségét és széles látáskörét. Egyidõben tanulgattam a Biblia román szövegét és mikor a hegyi beszéd bevezetõjébeén beletoldottam egy másik evangéliumból, õ a nagy tudásával szerényen csakazzal igazított helyre, hogy szelíden megjegyezte: Mintha nem lenne ott olyansok szöveg! – Tudta, hogy a rab hamar ingerültté válik, ha helyre igazítják. Nekemjól esett a tapintata.

Az orvosnõnk jóvoltából elsõ nyáron röntgen-szûrõvizsgálaton estünk át. Miketten Todea püspökkel, egy-egy nagy üveg erõsítõ szirupot és tüdõt gyógyítópasztillákat kaptunk. Negyedévenként egy nagy láda orvosság érkezett a börtönrészére és ha bármilyen panaszunk volt, azonnal vizsgálatot és orvosságotkaptunk. Az orvosnõ gyakran bejött a cellába is széjjelnézni. Hosszú évek óta azelsõ nõ volt, akit láthattunk, egy piteºti-i „karalajkán” kívül (nõi börtönõr).

A lugosi görög katolikus püspök, Ploscar Ioan is nagyon rokonszenves egyéniségvolt. Sokszor hangoztatta a gazdag püspökségekkel szemben: „Dacã vrei episcopie,Hai, la Lugoj, la sãrãcie!” (Ha vágyol jó püspökségre, jer Lugosra, a szegénységbe!)Egy alkalommal az egyik õr egy újsággal lépett be közénk, és mutogatta, hogynémely vallásos, túlbuzgó szekták milyen gyarlóságokat cselekszenek! Erre Ploscarmegjegyezte, hogy: Hát ezt csak az újság írja! – Mit, te kétségbe mered vonni apártsajtó igazmondását? Hogy hívnak, mennyire vagy elítélve stb. – jegyzõ-könyvelte. – Mikor kiment a dühös gárdián, már tudtuk mi fog következni. Hozzámjött Ploscar püspök: Pãrintele Balaskó, légy szíves add kölcsön nekem a bélelt,vastag harisnyádat, mert hideg fog lenni az „izoláréban”. Szívesen odaadtam,mert délután már vitték is ki Ploscart. Mikor visszajött, õ mondta, hogy a gárdián,mikor megkapta a kenyeret és a meleg vizet, a kenyeret beadta, de a vizet letettea cementre és csak akkor adta be, amikor már kihûlt.

Velünk volt a lugosi római katolikus esperes is, õ csinálta kenyérbélbõlsorozatban a „rózsafûzéreket”. Mindenik cellatársról sok kedves emlék és élménymaradt a hosszú idõn keresztül, melyet együtt kellett öltenünk.

De igazán felejthetetlen emlékem maradt – melyet mai napig õrzök – a MengesHéró püspökhelyettes nagylelkûségébõl. Gazdag karamurati (Dobrudzsa) svábcsaládból származott – mint talán Haág páter is. Sok kedves emléket elmesélt arégi életükrõl. Majd pusztán maradt a házuk, elkallódott a sok szép lovuk,

223

amelyeknek farkas-csatáiról legendákat mesélt. A házukba egy Bulgáriábólhazaköltözött gazdag juhász költözött, akit õ még egyszer meglátogatott. Mindenát lett rendezve a portán, a juhászélet szükségei szerint. – Velem szemben akkorcselekedett jót Menges, amikor idejövetelünk után elõször voltunk leltárellen-õrzésen. Neki sok finom, gyapjú ruhája volt. Látva, hogy én milyen szegényesenvagyok, azzal jött vissza, hogy kikért a leltárjából egy finom, kötött gyapjúmellénytés nekem ajándékozta. Hálásan köszöntem. Aztán egybevarrtam az én szövet-mellényemmel, melynek bélése egy kendervászon új törölközõ volt és attól kezdvenem fáztam.

Sokat beszélgettünk Mengesszel gyulafehérvári dolgokról.A dobrudzsai és a transznisztriai svábok élénk kereskedelmi kapcsolatban

voltak egymással. Így kapcsolódott tehát össze az északi német telepesekláncszeme, a déli, Duna-menti német telepek láncszemével. Innen voltak a jólovaik. Sok vadászati kalandot is mesélt.

Menges is hat nyelvet beszélt: német, román, latin, olasz és angol nyelvet, sõtmég franciát is.

Számomra igen értékes volt az egykori predeali szerzetesek méhészkedésénekaz ismertetése. A régi német típusú kaptárakban, a felsõ méztérbe teleltek,tavasszal pedig fészekcserét csináltak. Télen az alsó részbõl egy lépen közlekedteka felsõ résszel. Ezt az „elõszobás” teleltetést – csakugy, mint a fészekcserét –nagyon jónak találtam és elhatároztam, hogy szabadulásom esetén alkalmaznifogom. A predeali méhészek kaptáronként egy mázsa (100 kg) fenyõmézettermeltek és szerzõdés alapján Izraelbe exportálták. – Így éledt fel bennem azegykori méhészeti tudományom és ezzel csakhamar hasznosítani tudtam magamata cellában, mivel méhészeti tanfolyamokat tartottam. De abból a szempontból ishasznos volt ez rám nézve, hogy össze tudtam melegedni olyan cellatársakkal,akik addig elég hegyes szemmel mérlegeltek engemet.

Amikor pedig egyik méhészeti tanfolyammal végeztünk, akkor közben a Jókairegényekbõl tartottam sorozatos elõadást, gyakorolván így elég gyenge idegennyelvtudásomat. Közben még francia nyelvtanfolyamot is nyertem, bár a némettelsokkal hamarabb boldogultam volna középiskolai tanulmányaink alapján.

Így a lehetõ legmagasabb szinten teltek a napok. Délelõttönként lelki-gyakorlatok voltak a reggeli programok elvégzése után, délutánonként pedigtársalgás a legkülönfélébb módon, nyelvgyakorlás, elbeszélés regényekbõl,tanfolyamok és élmények elbeszélése.

Az élmények elbeszélésében kétségkívül az egyik legérdekesebb tagja voltcellaközösségünknek, a nyílt szívû és nyelvû Preasfinþitul Leu Vasile ortodoxpüspök. Régi, nagy szakálla le volt vágva, de a nagy bajuszát meghagyta. Én nemtudtam még miért lett bezárva, lehetséges, hogy a püspöktársaknak elmondta.Sokat járt a világban mindenfelé, s legutolsó külföldi útjáról jövet, a bécsirepülõtéren letartóztatták és bedugták egy olyan kis dubába, amilyennel acukrászsüteményeket szokták szállítani. Azóta rabságban van. Sokszor volt vendéga bukaresti királyi család asztalánál és ezekrõl a vendégségekrõl sok adomát tudott.De sok adomát mondott államférfiakról és asszonyokról. Derült szívvel mondottelbeszélései derültséget fakasztottak ebben a kolostori környezetben. Egyalkalommal nem értettem jól, hogy az egykori moldvai fejedelem, ªtefan cel Marefelesége hogyan került a kolostorba, csak arra figyeltem fel, hogy milyen érdekes

224

feljegyzést találtak az imakönyvében. Amikor még a román nép nem használta apiros-sárga-kék nemzeti lobogót, õ ezt jegyezte fel: „Ameddig piros lesz a vér,aranysárga lesz a búzakalász és kék lesz a mélységes tenger: addig szeretlektéged, ªtefan!”

A szakállas papokra pedig azt a megjegyzést tette dr. Fisch ügyvéd, hogy afronton sokszor látta õket. És a front mögött mindig lebzselõ szép nõk az ilyeneketa szakálluknál fogva húzták magukhoz közelebb. Az öreg Fisch doktor gazdagbánáti vezetõ egyéniség volt és sóhajtások által kísért nyilatkozata szerint nagyonszép, fiatal felesége volt. Egy idõben már annyira elgyengült a börtönben, hogykórházba szállították. S ott, a legnyomorúságosabb állapotában megengedték,hogy a felesége meglátogassa. Ettõl kezdve mindig félt, hogy elválik tõle a felesége.Egy életbiztosítási kötvény rendezése folytán, amirõl értesítést küldtek neki abörtönbe, ez bizonyossá is vált!

Ettõl kezdve talán még nálamnál is szerencsétlenebbnek érezte magát. Merta rab minden hírt el tud viselni a családjával kapcsolatban, csak azt az egyetnem, ha a felesége más férfival házasodik össze. Hiszen tudtuk sok esetbõl, hogya feleségek formailag elváltak, hogy gyermekeiket nevelhessék, hogy állástkaphassanak. Sajnos, erre én is sokat gondoltam és emiatt gyötrõdtem. De ezenmeg tudtunk mégis nyugodni, csak az az egy dolog volt elbírhatatlan, hogy másélegyen!

Fisch doktor szívesen elbeszélgetett velem régi dolgokról, hogy a bánátinémetséget hogy vették rá a szászok a történelmi állásfoglalásra az elsõ világ-háború után. Arról azonban nem igen beszélt, hogy a második világháború elõttmik voltak a terveik...

Hozzá hasonlóan kedves volt hozzám a másik temesvári rabtárs, a lángeszûLeipnik Ladislau, egykori újságíró. Óh, de sokat tanulhattam volna tõle – éstanított is –, ha nem lettem volna olyan gyenge állapotban. llyenkor megint sokszorsóhajtottam: Óh, én nyomorult ember...

Bezzeg a szerzetesek sokkal erõteljesebbek voltak, fõleg a fiatalabbak. Egymáshite melegében, a lelkigyakorlatokban jól érezték magukat és azzal biztattákegymást, hogy ha itt kellene meghalniuk, akkor bele kerülnének a mindenkorikeresztény mártírok szentséges könyvébe – a „Martirologiába”.

De most már kezdtük edzeni is magunkat reggelenként, felkelés után. Itt is,ott is kezdte billegetni magát egy-egy társ, hajlítgatta a derekát le s fel, leguggoltháromszor-négyszer. A nagy cellákban nem lehetett volna ezt az életgyakorlatotmegvalósítani.

Egy idõtõl fogva kezdett javulni a kosztunk. Elõször kaptunk csontlevest,néhány szem árpakásával. Mikor utána kaptunk sûrû árpakását agyvelõvel,nem mertünk hozzáfogni enni, hanem jelentettük, hogy valami tévedés történ-hetett, hogy diétás ennivalót adtak be! – Az õr azonban megnyugtatott, nincssemmi tévedés, együnk csak nyugodtan! Ettünk is vagy három napig, hogy aszemünk kidülledt az örömtõl. Azután nem bírtuk tovább. A szervezetet lassankellett hozzászoktatni a jóhoz! Késõbb hallottuk, hogy szekérrel hozták a vágó-hídról a marhafejeket. Ettõl kezdve kezdtünk egy kicsit színesedni.

A minden hónapi testi motozáskor bizony láttuk egymást úgy, ahogy az Istenmegteremtett és akik egykor jól éltek, most csak az üres bõrzsák csüngött a

225

lefogyott hasfal helyén. De az is megfigyelhetõ volt, hogy az igazi „celibatar“férfiakon testalkati módosulások és hajzati eltolódások is voltak. A békaállást,sajnos, egy ideig itt is gyakorolni kellett.

Rendszeresen kaptunk havonta zuhanyfürdõt és itt nagyon tiszta angolvécévolt. Az ágynemûnket rendszeresen váltották. És idejövetelünk után nemsokáramegkezdõdött a rendszeres napi séta a jó levegõn.

Hát azt az elsõ sétát nem lehet soha elfelejteni. Vagy hat napozó rekesz („so-lar”) volt itt beépítve az udvaron. De minden napozóban, körül a fal mellett oltottrózsafák nyíltak, egyik szebb, mint a másik! Régóta nem éreztem olyan bol-dogságot, mint amikor ezeket megláttam és illatukat beszívhattam. A szívemighatoltak. Szerettem volna letérdelni minden rózsatõ elõtt és úgy csodálni! De hátnem lehetett. Ütemre léptünk a kavicsos úton és figyeltük a falra függesztettfigyelmeztetõ táblát, hogy nem lehet itt rendetlenkedni, s ha valaki keresztülszeretne mászni a falon: „Împuºcare fãrã somaþie!” (Azonnali agyonlövés a sarkonlévõ õrtoronyból, ahonnan figyelemmel kísértek.) Hallottunk egy esetet, hogy egyelcsüggedt rab így lett öngyilkos, hogy szökést próbált utánozni. A napozóba úgyment le minden cella, hogy sem az épület belsejében, sem a rekeszekben nemláthattuk egymást. A következõ cella csak akkor indult, amikor az elõzõ már bevolt csukva a napozóba!

Mikor pedig egy alkalommal felérkeztünk a cellánkba, ott minden fel voltfordítva. A szalmazsákok kihordva és a holmink a pokrócainkba becsavarva, azüres ágy közepén. Általános meszelés és minden összepreckelve mésszel. Estigsúrolgattuk. Nekem bizony nehezemre esett az a munka, talán én voltam aleggyengébb a társaságban.

Alkonyatkor pedig a szalmazsákok helyett valami remekmûveket kaptunk:tökéletesen beszegett matracszerûen befûzött szalmazsákokat! Ezekbe már nemlehetett bevarrni semmit. De nem is volt már szükséges. Az ágyunk végeire kiszacskókba volt felakasztva minden apró holmink, fogkefénk és orvosságaink.

Az enyhülés jelei mutatkoztak minden tekintetben. Valami nagyobb park voltaz épület közelében, ahol madarak repdestek és csipogtak, csak egy feketerigópár volt éjszakánként nagyon zajos, folyton füttyengettek egymásnak és zavartákaz éjszaka csendjét.

Egy ilyen madárhangtól zajos éjszakán álmodtam egy nyugtalanító élményt,amely napokig felkavart. Álmomban otthon voltam az enyéim között és boldogvoltam. Azonban vissza kellett ide jönnöm és elkísért apósom, akit a kedvencunokái „szigeti nagytatának” szólítottak. De valamiképpen egy nagy óceán partjáraérkeztünk. Ott egy hosszú földnyelven egy vendégfogadóba jutottunk, egy kerekszigetecske közepén. Egyszer csak apósom összebeszélt a vendéglõssel és egy hátsóajtón eltávoztak. Nem jöttek vissza, hiába vártam és az én szívem összeszorult,hogy elment „nagytata” örökre! – Ez kb. 1961 tavaszán történt. Kiszabadulásomután tudtam meg, hogy azon idõtájban apósom valóban meghalt. Öt gyermekükközül az egyetlen lányuk volt a legkedvesebb, s ennek a tragédiája és családjaszenvedése nagyon fájt nekik. Betegsége idején sokszor beszélt rólam és sóhajtozta:Bárcsak hazaszabadulnék, hogy megláthatna még egyszer! A történelem késettnéhány évet.

226

Ilyen hullámzó lelkiállapotban nehezebb volt elviselni a felszín alól néha mégisfelszökkenõ ellentéteket. Most már nyugodtan lehetett a cellában félhangosanegyütt mormolni a lelkigyakorlatok folyton ismétlõdõ imáit. Nyugodtabban telteka napok. De igaz a mondás, hogy: Néma jezsuitát még senki se látott! Az öregjezsuita fõnökbõl elég gyakran kitört a düh és elkeseredés, az egyházban olynagy kárt okozott egykori reformátor, Luther ellen. Kedvenc kifejezése volt, hogy:„Mint egy nagy koca, betört a virágos kertbe és összeturkált mindent, ami szépvolt!” És közben felém pislogott, mint akinek, jelen esetben, egyedül kelletthordoznom ezért a felelõsséget. Nem is mertem semmit magyarázkodni! De egyszermégis kitört belõlem a káröröm. Azt mesélte, hogy egyszer egy generálisnak adiákok kórusa különös dalt énekelt: „Kösd fel magad –, Kösd fel magadra vitézikardodat!” Elmosolyogtam, hogy én még ifjúkoromban hallottam egy világot jártöreg tengerésztõl, hogy az a bizonyos generális szintén egy dallal fizetett vissza adiákok kétértelmû köszöntésére. De nem ünnepélyen dalolta, hanem a kocsmában,hogy: „Szûz Máriám segíts meg, Hogy ezt a kis bort igyuk meg!”

Már borbély járt hozzánk hetenként rendszeresen, hogy megborotváljonbennünket. Ez a borbély Bukarestben dolgozott és országos versenyeket nyert aborbélyversenyeken. Egy alkalommal egy olyan kis félliteres üvegben hozta avizet, amilyet még sohse láttunk. Hajlékony és rugalmas üveg volt, mint a Jókai:Jövõ század regénye címû könyvében. Nájlon üveg volt. Kint a világban tehát, aháború utáni idõben újdonságok születnek!

Az utolsó nyár a dési börtönben. Jó melegen sütött kint a nap, de bent, avastag téglafalak között még dideregtünk, amióta leállott a fûtés. Alig vártuk anapi sétát a rózsaillatú napozóban. Hajnalonként már kevesebb madárhang volta parkban. Komoly és fárasztó munkájuk akadt, a kicsinyek táplálása és nevelése.Elaszott testünkbe kezdett lassan visszatérni az élet. Kezdett bennünk újra élednia hormon és a jó meleg zuhany-fürdõben szívesen szappanoztuk és mosogattukegymás hátát.

Mihoc páternek egészen lányos volt az alakja, s amilyen szelíd és szerényvolt, úgy „dicsekedett“, hogy kiváló énekhangja van! Valóban kellemes, lágy hangjavolt.

Leipnik újságírónak olyan szõrõs volt az egész teste, háta, hogy a borbélytólelkérte a nyírógépet s azzal nyírtuk le a hátát. Rotar páter maga volt a férfiasság.Egyszer elmesélte, hogy úton lévén, gyalog ment át egyik helységbõl a másikba.Az úton egy cigányasszony állította meg, hogy jósoljon neki a kezébõl. Nagymeglepetésére megismerte, hogy szerzetes és azt is megmondta, mi járatban járkál!Megkérdezte az asszonytól, hogy honnan van ez a tudománya? Az elmondta, hogymég hatéves korában az anyja elvitte egy folyón egy holdvilágos éjszakán ésfelajánlotta a Holdnak. A folyó fenekérõl vett egy marék vízifüvet az anyja, azzalmegcsapkodta a testét, a fenekét. Azután a füvet megszárította s azóta itt hordjaa nyakán egy zacskóban. Innen van a tudománya.

Egyik nyári délelõtt, sétára vivés elõtt parancsot kaptunk, hogy mindenkivetkõzzön le derékig mezítelenre! Kissé irtóztunk ettõl a hideg falak között. Aztánúgy kellett lemennünk a sétára, a meleg napfényre. Az épület kijáratánál, egyasztal mellett, mintha delegáció ült volna, ott ült a kedves orvosnõnk is.

227

Felejthetetlen maradt ez az egyetlen napfürdõzés, olyan kellemes volt, mintha abõrünk nemcsak a napfényt itta volna be szomjasan, hanem a drága rózsaillatot is.

Hol volt már a régi kegyetlen telek szomorú ideje! Amikor az öreg raboktanítgattak, hogy kell összehajtogatni lefekvés elõtt éjszakára az izzadságszagú,ócska pokrócot, hogy úgy bújjunk bele ruhástól, mint egy zsákba. A lepedõt isalája hajtogattuk, ha volt tartalék lepedõ, azt föléje hajtottuk, hogy több rétegûlegyen a takarónk. Úgy is elég hideg volt. Minden télen egyszer-egyszer olyanreumás lettem, hogy nem tudtam megmozdulni, vagy az ágyban megfordulni.Más kellett betakarjon. Csak a szomorú emléke maradt meg a megmerevedettmedenceizomzatban, amely akadályozott a menésben hosszú évekig, mégszabadulásom után is.

A májunk is nehezen szokta meg feldolgozni a jó agyvelõ-zsiradékot. Ezek abelsõ bajok is sokáig emlékeztettek a nehéz rabságra. De legalább sok idõ múlvamégis kivittük ezt az elcsigázott testet a szabad életbe. Nem úgy, mint boldogultNagy Józsi. Ha jól emlékszem, talán a borbély hozta egy napon a szomorú hírt,hogy Nagy József rosszul lett egy szombati napon. Trombózist kapott a súlyosanvisszeres lába. Az asszisztens már elment és csak hétfõn jött vissza. AkkorráraJózsi kíszenvedett. Nem érte meg azt az idõt, hogy legalább Szamosújvárraátszállítsanak bennünket, hogy a Rózsa Sándorról híres temetõbe kerülhessen.Forrón szeretett egyetlen lánykája után hiába vágyakozott. Nem láthatta többé.Pedig csak ötévnyi büntetése volt.

A nyári meleg erõsödésével, mintha Francisc páter epilepsziás rohama isgyakrabban jött volna elõ. Voltak tehát kellemetlen pillanatok ez ideális cella-életben is. Az õrök is néha mintha megirigyelték volna nyugalmunkat, be-bedobtakközénk egy-egy olyan rabot, akik nem nagyon hódoltak és bókoltak a magas kléruselõtt. Bizonyára pár napig még nem is voltak tisztában azzal, hogy kik közékerültek. Ilyen volt Silvestru rabtárs is. Ez a magas termetû fiatal ember olyannyugtalan és erõszakos volt, hogy valahol régebben a cellában lévõ paddal addigütötte az ajtót, amíg az kiszakadt a falból ajtóféllel együtt és kidõlt a folyosókorlátjára. Mikor látta, hogy nálunk kikkel van dolga és milyen türelmesen ésfigyelmesen bánunk vele, olyan lett köztünk, mint a kezes bárány. Csak akkordalolgatott, amikor véget ért a lelkigyakorlat. Volt köztünk még Andriþoiu nevû,fertõzött vérû, dunai tengerész. Ez meg azért került a börtönbe, mert adunai tartályhajókkal annyi petróleumot szállítottak Budapest és Bécs felé, hogymindég jutott belõle feketézni, amíg rajta nem vesztettek. Silvestru nem sokáig,– néhány hónapig – volt csak közöttünk, helyére pãrintele George („Zsorzsnak”szólították) görög katolikus pap került, aki olyan tökéletesen beszélt franciául,hogy „mikor Párizsban prédikált, ott is megértették!” Ezt nem minden franciáulbeszélõ mondhatta el! – Õ kezdett nekem nagyon komolyan francia nyelvet tanítani– egy ideig.

Ennek a nyárnak a végén még egy nagy élményünk volt: az elsõ mozilátogatás!Minden cella lakóit külön vitték le egy földszinti terembe, ahol keskeny filmetvetítettek. A mezõgazdasági fejlõdés rohamos elõhaladásáról, állatnevelõfarmokról, disznóneveldékrõl, tyúkfarmokról stb. volt a vetítés. De reánkrendkívüli hatással volt. Annyi évi elszigeteltség után igazi kitekintés volt avilágba. Visszatérve a cellánkba, sokáig beszélgettünk az eseményrõl. Már nem

228

emlékszem, hogy e helyen volt-e még filmvetítés, de mindég nagy derültség volt acellában, valahányszor Haág páter, a jezsuita felemlegette, hogy neki bizony alegjobban a kismalacok látása tetszett, mert „olyan jó pecsenye lenne belõlük!”

Eljött lassan az õsz is – a halottak napja. A cellaablakok résein messze, egymagas dombtetõn kivilágított temetõket láttunk. Ezer meg ezer gyertya égett ésfényük lobogása mintha integetett volna nekünk, szomorú élõ-halottaknak. Éskülönös hatással volt ez reám. Sokáig bámultuk a látványt az éjszakában. És énnem a halottakra gondoltam, hanem mintha a sok gyertyafény ezer meg ezer égõszempár lett volna, amely mind minket nézett volna és biztatóan, hívogatóancsillogott, mintha hívott volna vissza-vissza az életbe!

A nehéz rabok közt az volt a szokás, hogy a cellába érkezéskor és eltávozáskormegölelték egymást, úgy bucsúztak el. Nekünk mindég úgy fordult az eltávozás,hogy csoportosan kellett mennünk és nem volt alkalom búcsúzkodásra. Egy naponautóra raktak bennünket és áthordtak Szamosújvárra (a román neve Gherla,ami magyarul kalickát, illetve börtönt jelent). – És volt egy nagy újdonság: ezúttalnem vertek vasra bennünket.

A 37-es cella vázlata

A püspökök cellája. – A cellákban vaságyak voltak, hármasával egymásrarakva, így a miénkben is. Persze a legfelsõ ágyak úgy inogtak az aránylag vékonylábakon, „mint a Noé bárkája a vizen” – mondta az öreg jezsuita páter, aki szeretetta felsõ ágyon ülve magányosan imádkozni, ahol nem láthatta egykönnyen az õr. Acella eredetileg úgy látszik négy vagy öt személyre volt tervezve, a falak menténelhelyezett ágyakkal. A közepén volt hely egy asztalnak, mellette padoknak, ahollehetett étkezni, esetleg írni, olvasni. De mivel ez utóbbiakra egyáltalán nem voltlehetõség, a helyre pedig szükség volt, így az asztal helyett betettek még két ágyat.A további helyszûke miatt megsokszorozták az ágyakat, így lett hely 25személynek, erõsen megosztva a szûk légteret. Az ablakokat általában nem voltszokás kinyitni több ok miatt is, ráadásul a rácsokon kívül még deszkaborítás(oblon) is volt az ablakokon, hogy csak az ég felé lehetett kilátni egy arasznyira,nehogy a rabok jelbeszéddel érintkezhessenek a külvilággal.

Mikor a cellákban egy-egy csoportot áthelyeztek, a tapasztaltabbak ésélelmesebbek elõbbre húzódtak, hogy bent az elõnyösebb helyeket foglalhassákel. Az elõnyösebb ágyak azok voltak, amelyekre nehezebben láthatott be az õr akémlelõ lyukon, a sarokban vagy a belsõ fal mellett. A mi csoportunkban azonbana rangosabb és idõsebb püspököknek hagyták a jobb helyeket. A legtekintélyesebbaz idõs Schubert római katolikus bukaresti püspök volt, aki II. Károly románkirály idejében fontos szerepet játszott. Utána a jóval fiatalabb Todea püspökkövetkezett, de itt volt a szép szakállát vesztett idõs Leu Vasile ortodox táboripüspök, akit a bécsi repülõtérrõl szállítottak haza. Idõs volt Haág Rafael jezsuitarendfõnök. A többi is kiváló és értékes volt. De az igazán nagylelkû a magas termetûTodea püspök volt (õ késõbb, a szabadulás után a bíboros), aki maga elõtt engedett

229

be mindenkit, még a kis protestáns lelkészt is (aki én voltam), így lettek a miágyaink szemközt az ajtóval, a legszembetûnõbb helyen. Az ítéleteik általában 25évesek voltak, egyedül én voltam MSZV-és (életfogytiglani kényszermunkás,melyre a halálos ítéletemet változtatták). Így az ítéletre nézve én voltam a rangidõs.A napi programot más helyen már többször leírtam, itt nem részletezem. – Nappalnem volt szabad az ágyakon feküdni, hanem a földszinti ágyakon, vagy a padonültünk. Errõl a padról jut eszembe, hogy néha a püspökök közé betettek másszemélyeket is, valószínûleg a szervezett besugás („csiripelés”) céljából. Így tettékbe hozzánk egy alkalommal az egyik legvadabb fiatalembert, Szilveszter nevût,aki arról volt nevezetes, hogy egy alkalommal annyira feldühödött, hogy egy ilyenpaddal addig ütötte a börtönajtót, hogy az ajtóféllel együtt kidölt a folyosóra.Azonban nálunk, az imádkozó papok között igen csendesen viselkedett. Máskorbetettek közénk olyanokat, akiket más cellákban nem tudtak huzamosabb ideigelviselni valami testi kellemetlenségük miatt. Mi mindent eltûrtünk.

A papok legfõbb napi foglalkozása az imádkozás volt. Meg kell említenemMenges Hero h. püspököt, az én segítõmet és jótevõmet, gazdag karamurati(Dobrudzsa) sváb pap volt, kinek unokatestvére pápai titkár, s aki szabadulásaután a müncheni Szent György-templom plébánosa lett. Schubert Svájcba kerültés pár év múlva meghalt. A napi lelki gyakorlatot a görög katolikusok úgy végeztekegyüttesen, hogy a távolabbi ablaknál összeültek vagy hatan és együtt mormoltákaz imádságukat. Az õrök ezt jól hallhatták, de az egyik úgy látszik érdemet akartszerezni és beszólt a kisajtón: Mit csináltok ott? A köztük lévõ Todea püspökválaszolt: Nem csinálunk mi semmi rosszat! Igen? – válaszolt az õr – gyere csakide! Hogy hívnak? Mi az ítéleted? – és már fel is vette a jegyzõkönyvet, ami aztjelentette, hogy három napra izolálják kenyéren és vizen. A jóindulatú orvosnõilyenkor meleg vizet rendelt a rabnak, de lehetett hallani, hogy az õr a csajkátletette a folyosó cementjére, s amikor kihûlt a víz, akkor adta be, gondolván azegyügyû eszével, hogy így jobban oltja a „szomjúságot”. Mikor három nap múlvavisszajött Todea püspök, csak támolygott a kimerültségtõl. Egy másik esetbenPloscar püspök járta meg. Az õr egy alkalommal kinyitotta az ajtót és egyújságcikket olvasott fel, amelyben egy kubai papi személy dicsérte a rendszert.Ploscar hangosan megjegyezte: Ez csak olyan újságcikk! Igen? – válaszolt az õr.Így becsülöd te a pártsajtót? És õt is odahívta, hogy jegyzõkönyvelje izolálásra.Mielõtt kivitték volna, hozzám jött: Pãrinte Vilmos, add kölcsön a vastag harisnyádat,mert fázni fog a lábam. Képzeljük el, ahogyan azok az egykor tekintélyes férfiak,fõpapok a zuhanyfürdõk után, mezítelenül „broasca-t” (béka-állást?!) kellettcsináljanak az õr elõtt. De annyi megszégyenítés és szenvedés mellett közöttük élniévekig életre szóló lelki élményt jelentett, a szabadulás utánra is.

A börtönélet szenvedéseit, sötétebb és derûsebb napjait a megpróbáltatásokat,a meglepetéseket, a bajokat és betegségeket részletesen leírtam az Élet a földalatt címû emlékiratban. (1958–1964).

Máramarossziget, 1983. szeptember 18.

230

Gherla – Szamosújvár1963–1964

A szamosújvári börtön fõépületét, ezt a tüntetõen impozáns, hatalmas épít-ményt, gyönyörûen képzett homlokzatával, a múlt század második felében, amagyar szabadságharc leverése után építtette az osztrák önkényuralom. Akörülötte lévõ régi melléképületek a Martinuzzi Fráter György egykori kas-télyának, illetve erõdítményének a maradványai, mely erõdítmény ágyúkkal éshatalmas vízárokkal volt ellátva. Meg van még az egykori kápolna épülete,melynek egyik falán, magasan van egy ajtónyílás, amelyen keresztül hallgathattaa hajnali misét a kastély gyakori királyi vendége, Zápolya János.

A börtön legendás hírét onnan nyerte, hogy itt töltötte életfogytiglani utolsóéveit az Alföld egykori híres betyárvezére, Rózsa Sándor. Itt van eltemetve a börtönmellett lévõ temetõben, ahova sokan járnak látogatóba. – A szóbeszéd szerint,amely a rabok között terjedt el, a börtön földalatti helyiségeiben van egy terem,amelyet kivégzõ helynek tartanak. S a hagyomány szerint, mikor Rózsa Sándor,már öregkorában elgyengülve haldoklott, ebbe a terembe hozták le és fel-akasztották, hogy mint illik, mégis kötél által haljon meg!

Mikor a fõbörtön háromemeletes épületére és impozáns homlokzatára emlé-kezem, mindég eszembe jut egy öreg generális élménye. Elmondotta nekünk, mintvalóban megtörtént eseményt. A háború alatt történt, hogy valahol szórakoztak.Közéjük került egy szép cigányasszony, aki pár lejért jósolt mindenkinek atenyerébõl. Mikor a generális tenyerét vizsgálgatta, többek között azt a meglepõkijelentést tette, hogy: „Élete végén egy nagyon nagy és szép házban fog lakni!”Mikor a generális meglátta a szamosújvári hatalmas börtönt, ahova áthoztakbennünket, mint rabokat, keserõ mosollyal jelentette ki: „Meg vagyok elégedve,elég nagy és szép házban lakom!”

Egy nagyon régi épület egyik nagy, boltozatos termében helyezték el a micsoportunkat. Ez a földszintnek látszó terem félig a földben volt és hatalmas,ágyúlõrésnek látszó ablaknyílásai voltak. Valamikor ágyútalapzatok lehettek ittbeépítve. Néhány hétig laktunk itt. A többség tele volt reménykedéssel. Az öregrabok azt gondolták, hogy mostmár közel a szabadulás. Mi, akik késõbb kerültünkbe, nem bíztunk annyira a változásban. Az a másfél év, ami után csakugyan eljötta szabadulás, mérhetetlen hosszúnak bizonyult. Dehát nem tudhattunk elõresemmit.

E nagy teremben igen változatos kinézésû csoport verõdött össze. Voltak arégi piteºti-i nagy cellából is, de voltak ismeretlenek is. Itt ismerkedhettem összea kolozsvári csoport vezetõ tagjaival. Még pedig elég kényelmetlen körülményekközött. Itt kevésbé volt szigorúság egyelõre. Napközben is heverészhettünk avaságyakon. Átmeneti jellegû volt az itteni tartózkodásunk. Sétára sem vittekmég. Amint így pihentünk az ágyon, a mellettem lévõ új ismerõsöm folytonpolitizált. Hiába kértem, hogy nem alkalmas sem a hely, sem a pillanat, hiszenkörülöttünk olyan érzelmûek vannak, akiket már régebbrõl jól ismertem és nemvolt tanácsos köztük semmiféle nyilatkozatot tenni. De a társam nem ismerteõket és engemet egyre kényszeríteni akart némely nyilatkozatok megtételére,

231

amire én semmiképpen nem voltam hajlandó. Emiatt szidalmazni kezdett, amiengemet a könnyekig elkeserített. Késõbb kerültem is a beszélgetést.

Hetek elteltével egy idõsebb, rokonszenves ügyész elé vittek egyenkéntnéhányunkat kihallgatásra. Elõttem Rotar páter volt és azzal jött vissza, hogy jólmegmondogatta az ügyésznek, ami a lelkében volt, hogy õ bizony szabadulásaesetén is ugyanúgy fog viselkedni, mint azelõtt! Nem is tudom, hova került késõbb,mert többé nem találkoztunk. Engem barátságosan fogadott az ügyész, érdeklõdött,hogy érzem magamat és meg vagyok-é elégedve az élelemmel és bánásmóddal?!Mit mondhattam volna mást, mint azt, hogy természetesen meg vagyok elégedve,én mindég nagyon szerényen éltem és kevéssel megelégszem. Hálás vagyok, hogya büntetésem idejét leszállították!

Nem sok idõ múlva szét lettünk innen osztva és én a fõépület felsõ emeletérekerültem több társammal, éppen arra a déli oldalra, amely felõl a régi temetõ voltés egy fõ útvonal elágazása. Amikor csak tehettük, az ablaknál ültünk és szomjasszemekkel bámultunk kifelé és csodáltuk a nagy forgalmat az útvonalon és asokféle személy- és tehetautó típust. Ezen az emeleten már nem volt deszkazsalu(oblon) és késõbb igen nagy börtöni esemény volt a zsaluk általános leszerelése anagy börtönépületrõl. Ez is jó és biztató jel volt számunkra!

Egy napon, minket, mint pihent és „hevert embereket” szalmazsákok szál-lítására rendeltek ki. Én még olyan gyenge voltam, hogy alig állottam a lábamra.A többiek se voltak nagyon erõsek és „pihent” emberek, mint ahogy azt az õrökgondolták! Vagy kétszer kellett fordulnunk és bizony, mire másodszor is felcipel-tünk a harmadik emeletre egy-egy szalmazsákot jól megtömve, egy másiktársammal, azt hittem, hogy összerogyok és nem bírom tovább. Szerencsére,harmadszor már nem kellett mennünk. Mindazáltal a levegõn való mozgás éserõfeszítés valamennyire javunkra vált, jobb étvágyunk lett a kissé jobb börtönikoszthoz.

Pár hónap múlva már erõsen õszre fordult az idõ és hidegebbek lettek azéjszakák. Minket levittek a felsõ emeletrõl a másodikra és itt igen nevezetes rabokközé kerültünk ismét. Innen már kijártak nappal dolgozni, csákányolni az udvaronés talajt egyengetni. Egyik ilyen munkáról érkeztek vissza éppen egy délutániórán, egy erõsnek látszó, magas piros arcú ember és nagy meglepetésemre, egycsoportunkbeli lelkész, a biharvajdai Virágh Lajos. Megörültünk egymásnak éssokáig elbeszélgettünk. Õ már ismerte a cellatársakat. A nagy teremben igen sokrómai katolikus pap és franciskánus szerzetes volt. És utóbbiak fõleg Kolozsvárról.Az a piros arcú nagy ember pedig szintén pap, vagy püspökhelyettes volt, JakabAntal nevû. (Szabadulásunk után néhány év múlva gyulafehérvári püspök lett.)Ettõl a nagy lelkû rabtárstól kaptam legelõször kóstolót hazai csomagból! Ennekaz ízét sem lehet elfelejteni sohasem. Isten kegyelmébõl még megérhettem azt azidõt, amikor egy félév múlva én is kaphattam elõször csomagot hazulról ésvisszakínálhattam. Íme, ilyenek voltak az elsõ, életre lendítõ élmények. De mégsok minden történt, kisebb-nagyobb dolgok, amiket nehéz lenne már sorbanfeljegyezni és megörökíteni.

Ebben a nagy börtönteremben sokan voltunk összezsúfolva a kétemeletesvaságyakon. Az egész börtönben sokan voltunk. Némelyek öt-hat ezerre isbecsülték a létszámunkat, de éppen ennyien nem lehettünk. Késõbb, amikor már

232

a gyárban dolgoztunk, a reggelenkénti számbavételnél nem lehettünk többenezernél. De bizonyos, sokkal többen voltak, akik bent ültek és nem tudtak vagynem akartak dolgozni.

Ide már több helyrõl gyûltünk össze és a nagy teremben már nyoma sem voltsemmi rendszeresebb rabéletnek. Az elmélkedésre se igen volt már alkalom, merttúl nagy volt a mozgás és az állandó zsivaj. Miután ránk zárták az ajtót, nemtörõdött velünk senki, hacsak nem támadt veszekedés. Innen már többen jártakki dolgozni és egy hónapi kinti munka után kaptak levelezõlapot, amelyre elõírtrövid szöveget írhattak haza, csak annyit, hogy jól vagyunk és küldjenek csomagot,élelmiszert és cigarettát, de két kilogrammnál nem többet!

Mikor aztán egy-egy csomag megérkezett, nagy volt az érdeklõdés, legfõképpena cigaretta iránt. Ezért lehetett volna mindent csereberélni, de nem igen volt mit.Így csak a barátság vagy irgalom juttatott másoknak egy-egy egész darabot, vagycsak felet.

Általában a szabadulás utáni várakozás és vágyakozás miatt igen nyomott ésfeszült volt a hangulat. Mint jellemzõt jegyzem itt fel ezt a közönséges eseményt.Egy három méternyi hosszú pad volt a közbülsõ ágysor mellett. Az állandózúgásban ennek az egyik végére ültem le egy kicsit elmélkedni. A másik végén,tehát elég messze tõlem, egy piteºti-i ismerõs, szász-vidéki egykori SS-tiszt ült.Véletlenül egy csepp kis szél lobbant ki tõlem és halkan megütötte a padot. Nemgondoltam volna, hogy ez a kis gyenge ütés, mint morzejel fut végig a szárazdeszka lapon. Csak arra lettem figyelmes, hogy a következõ pillanatban felugrika padról a rabtárs, mint akit tûvel szúrtak meg alulról, s hozzá nem méltószavakkal szidalmazni kezd és fellengõs szavakkal oktat ki, hogy mi illik és minem! Itt már ez is eseménynek számított! – Eszembe jutott erre egy dési pillanat,amikor bejött a cellánkba a kedves kis doktornõ és körülsétált a cellánk kevésszabad helyén, szinte élvezve, hogy legeltettük rajta a szemünket! Annyi év utáncsak akkortájban láthattunk nõi jelenést. Aztán, mintha nem tudta volna mitkérdezzen, meglepetésünkre azt kérdezte: „Cum staþi cu vântul?” (Ami lefordítvaazt jelenti, hogy vagytok a széllel, illetve az emésztéssel?) Az öreg jezsuita Haágpáter válaszolt rá nevetve: A széllel nincsen semmi problémánk, csak azennivalóval! Pedig akkor már elég jó volt a koszt, de õ biztosan akkor is amalacpecsenyére gondolt.

A nyomott hangulatban itt már ismét bíráló, hegyes szemmel nézegettékegymást a rabtársak, az egyszerûbbek mellett itt is voltak püspökök és generálisok,akiket addig nem láttam. És bírálgatták egymást, amikor csak tehették. Még afranciskánus szerzetesek is suttogták egymásról, hogy ki árulkodott többet amásikra, a jelenlévõ kedves öreg fõnökük lelkének nagy szomorúságára.

Csendesebb órákban szívesen gyûltünk néhányan az itt megismert kedvesLakatos Pista bácsi rabtárs köré. Igazi, harcos szociáldemokrata volt! Azért iskerült ide. Mint kalotaszegi származású nyomdász, rendkívüli elméjével felküz-dötte magát és mint számottévõ vezetõ egyéniség került fel annak idején, még aháború elõtt Bukarestbe. Elbeszélése szerint sokszor segítettek az üldözöttkommunista vezetõ társakon, akik közül sokan most a legmagasabb vezetõ helyrekerültek. Mégis bebörtönözték az ellenkezõ szociáldemokratákat. Derült lelkû,igen hangulatos, nyílt szívû rabtárs volt ez a Pista bácsi. Hallatlan emlékezõ

233

tehetségét sokszor megcsodáltam! Olyan történelmi ismeretekkel rendelkezettés elõadást tudott tartani, amikrõl sose hallottam, különösen az elsõ világháborúutáni idõkrõl. – Mikor jó hangulatban volt, sok kalotaszegi lakodalmas emléketidézett és ilyenkor több dalt is elénekelt halkan. Már olyan lelki állapotban voltam,hogy többet meg is tudtam jegyezni. „A messze-messze Csíkországban” kezdetûballadáról azóta is mindég eszembe jut Lakatos rabtárs. Milyen vigasztaló és üdítõvolt hallgatni a kedves csoportban a Varga Laci fiatal pap verselését, a szenvedésekközött is megõrzött friss elméje, gazdag tárházából. Õ is a kolozsvári csoportnakvolt egyik tagja.

Már a mi magyar csoportunk tagjai közül is kaptak egyesek hazai csomagot.Mindnyájunknak jutott egy-egy jó falat a süteménybõl, mely az otthon édes ízétvarázsolta körénk. Felejthetetlen drága falatkák voltak ezek! Mikor KomáromiJóska is kínálgatott a hazaiból, szerénykedtünk, alig akartunk venni a cseppnyicsomagból, mire Jóskából kirobbant az indulat: Vegyél, mert úgyse kínállak éntöbbet, mert én ezt mindet egyszeribe megeszem! Óh, Istennek éhes madárkái,hazai után az édes otthon terített asztala után vágyódó, vergõdõ lelkek! Jóskaszemébõl, arca kifejezésébõl, rágó izmai nekifeszülésébõl lerítt a keresztrefeszítettlélek nagy vágyódása az egykori dús otthon megelégedése után, az áldott kézután, mely ezt a morzsát most feléje dobta, az otthoni anyai szív dobbanása után,mely most rátalált és tengernyi érzés zuhatagját árasztotta reá, emlékek édesárját, mely most mind itt örvénylett e széttárt csomag körül.

Már jól bent voltunk a télben, amikor egy napon igen melegünk lett. Bejött anagy terembe a parancsnok és még néhányan az igazgatóságból. A szobafõnökelkiáltotta: Atenþiune! (Figyelem!) Felálltunk. Egy asztalt is behoztak, amely mellésorban odaálltak. És kezdték szólongatni a rabokat, hogy álljanak oda az asztalmellé és nyilatkozzanak! De mit? A kínos helyzetben, hamarjában ki egyet, kimást mondott. Volt aki az ellátást dicsérte, másik a bánásmóddal volt megelégedve,egy bukaresti öregúr, akinek a leánya elismert, országos hírû énekes mûvésznõvolt, de az apjáért semmit se tudott tenni, végre ez elismerõen nyilatkozott azország életérõl, fejlõdésérõl, igazán megbánta, amiért ide került és ígéretet tett,hogy szabadulása esetén méltó tagja lesz az új társadalomnak! Majd egy nagy-váradi görög katolikus püspököt szólítottak elõ, aki az én meglepetésemre, valamijelentéktelen csekélységet mondott. Nem emlékszem mit mondott pontosan, mertnem is volt nagyon idõm megjegyezni, mivel csakhamar engemet is szólítottak!Óh, magasságos ég! Hát kinek jutott még eszébe, hogy én is meg vagyok? Ijedtképpel vonultam elõ. Most vajon mit tudjak én mondani? Nem volt idõ gondolkodni.Valami együgyûséget mondtam: „Én meg vagyok elégedve. Én nem akartam senkitbántani sose. Most se tudok mást mondani, mint amit az én életemet megmentõUram, Jézus mond, aki most is itt áll a hátam megett!” – De ha még lett volna idõelõre felkészülni, akkor is mit mondhattam volna? Azt-é, hogy úgy nézzetek reám,mint aki a halálból jöttem vissza az életbe! Kikacagtak volna azok a frontharcostisztek, akik száz halál között jártak! Vagy azt mondtam volna, hogy semmit secselekedtem, mégis ide jutottam! Nem hitték volna egy szavamat sem, nemhiszékenyek oly könnyen a rabok. Vagy kezdtem volna dicsérni a rendszert, amelyott kint a világban alig tud kivergõdni a háborús kötelezettségek hínárjából és abelsõ átalakulás emberfeletti nehézségeibõl, hogy még a körvonalai sem látszanak

234

annak az óriási változásnak minden téren, amely már a kiszabaduláskor tárultelénk! Még csak alig volt híre a kollektivizálás elõre vetített rémképének, amelyegyszerre rombol le egy régi világot, hogy a romokon egy újat, kevesek általmegálmodott és sokak által megsiratott mást építsen fel!

Itt bent, a rabok közt nem lehetett rendszert dicsérni még hízelgésbõl sem. Itta rendszernek igazi, nagy, harcos ellenségei vannak, hiszen azért vannak itt. S azegyüttélésnek szabályai vannak, iratlan törvényei, melyek köteleznek a rabtársakiránti szolidaritásra. Itt magas szintû politikai rab a legtöbb, ahol az én ottlétemkor,még nagyobb és komoly veszekedés sem történt. Lehet, hogy némelyik lenézi ésgúnyolja a másikat, de mégis rabtárs marad a közös nyomorúságban. Tehát mitlehet ebben a közösségben nyilatkozni? Mikor a helyemre mentem, a barátokazzal fogadtak: Hogy tudsz te ilyen gyalázatosan rossz hangsúllyal beszélnirománul?! – Csak Piteºti-ben méhészkedésre tanítottam! – Na, végre nagymozgolódás támadt a teremben: Lakatos Istvánt szólították elõ!

Most is magam elõtt látom kerek, szõke fejét azokkal az apró, villogó szemekkel,amint kiállt az asztal elé. De nem a közönség felé, hanem ott, a másik oldalon állóigazgatóság felé.

Beszélt a szociáldemokraták régi küzdelmeirõl és sikereirõl. Már nem emlék-szem, hogy még mikrõl beszélt, de a vége, az csattanó volt: Mikor mi vittük aküzdelmet és az egész országban a legerõsebb demokratikus szervezet voltunk:hol voltatok akkor ti, „pui de comuniºti?” (Kommunista fiókák!)

Ezt a vakmerõ kiállást óriási csend követte. Be is lett fejezve az akció, eltávozotta vezetõség. Másnap Lakatost kivitték a cellából és amint késõbb hallottuk, a régiépületbe izolálták egész a szabadulásáig. Több részletet nem hallottam róla.(Szabadulás után egy kolozsvári trolibuszon láttam utoljára Lakatost, de a tömegmiatt nem juthattam a közelébe és nem tudtam vele beszélni. Még hallottam,hogy mire hazakerült, a leányát feleségül vette egy kommunista állambiztonságitiszt.)

Az esztendõ fordulása, 1964. újév hajnala a megszokott csendben jött el. Abörtön körül általában fegyverek durrogása hallatszott, majd távolabbról aharangok szokásos zúgása. A rabok a szennyes pokrócba burkolózva imádkoztak,voltak, akik felültek ágyukon és úgy imádkoztak, vagy térdepeltek. Mindnyájunkszívébõl égfelé szállt a forró óhajtás: Hozd el, újesztendõ, azt az egyetlent, amit arab vár: a szabadulást!

A börtönélet megszokott, merev, szürke rendjébe nem illett bele semmirendbontás. Még régesrégen megtörtént egyszer, Piteºti-ben, mikor még avasgárdisták ott voltak, hogy karácsony éjjelén egy gyönyörû hangú tenoristaénekes éjfélkor a rácshoz állott és énekelni kezdett! Erre az egész börtönbenminden rab a vasrácsos ablakhoz tódult és teljes tüdõvel együtt énekelték akarácsonyi szent énekeket! Az õrök hiába verték az ajtókat, hogy csend legyen,csak annál jobban énekeltek sokáig! A városban akik hallgatták, összeszorult aszívük, hallván ennyi szenvedõ rab égfelé esdõ fájdalmas énekét!

Nálunk egybefolyt egyik év a másikkal, az ünnep a szürke hétköznapokkal.Nemsokára megtudtuk, hogy a konstancai katonai kórház teljes orvosi karátbüntetésbõl ide deportálták! Teljes orvosi felszerelést kaptak és gyakorolhattákszaktudásukat a sok beteg rabon. Voltak, akiket megoperáltak. Aztán megkezdték

235

az általános röntgenvizsgálatot. A mi nagy cellánkra is sor került. Most elõszedtemmég a nagyváradi börtönben, Visky doktortól tanult mondókámat és mikor azorvos kérdezte, mi a bajom, én elmondtam: „Insuficienþã cardiacã ºi neurastheniecardiacã”. (Szívbillentyû elégtelenség és szív idegesség). Az orvos nem szólt erresemmit, csak figyelte a röntgenképet, majd miután befejezte a vizsgálatot, amellkasomra mutatott s ennyit kérdezett: Hát ez mi? Annyit feleltem románul,hogy: Eltört ott a csont! Erre sem szólt tovább semmit. Még diákkoromban történt,hogy egy tornaórán addig versenyeztünk, ki bírja tovább a korláton, mígegyszercsak megroppant a mellkasom és beestem a korlát közé. Betört az orrom,de egyebet nem éreztem. De késõbb sokáig szenvedtem a mellemmel, mertszétnyílva maradt a csont és különösen, ha féloldalra feküdtem, nem tartott elégerõsen. Mikor pedig a vizsgálati fogságba kerültem, megint történt vele valami,tovább szakadt és sok éjszaka csak úgy tudtam pihenni, ha vizes zsebkendõvelborogattam. Most ezt vette észre a röntgenorvos. Jegyzett valamit és ezzel el isvolt intézve.

Az orvosi vizsgálatnak azonban lett annyi eredménye, hogy néhányszor atermünkben, kvarclámpafény-világítást, helyesebben sugárzást kaptunk. Ez úgytörtént, hogy az ajtónál magasra állították a kvarclámpa állványát és ráirá-nyították a fényt a szoba jobb felére. Addig mi a közbülsõ és szélsõ ágysorok közöttlevõ szabad területre, a cementre pokrócokat terítettünk és arra feküdtünk. Volt,aki félig vetkezett mezítelenre, volt aki csak a derekára csavart egy törülközõt ésúgy feküdt le. Vagy két alkalommal került ránk a sor. Kevés volt ahhoz, hogykomoly eredmény mutatkozzék.

A cementet mindennap tisztára törölték a napi szolgálatosok egy vizes ronggyal.Még az ágyak alját is föl kellett törölni. Voltak, akik jó vizes, alapos mosást kértek,mások viszont alig hagyták, hogy egy kicsit is nedves legyen a rongy. Féltek a túlsok nedvességtõl. Ezt az ágyon ülve, vagy feküdve dirigálták. Engemet mindégnagyon kifárasztott ez a napos szolgálat. Felkeléstõl lefekvésig voltunk szol-gálatban, ketten vagy hárman, a szoba nagysága szerint. Mi szedtük be azennivalókat az ajtó négyszögû ablaknyílásán és vittük mindenkinek a helyére anapi sorrendben. Étkezés után kiadtuk a kis zománcos tálakat. Nem mosogattunk,ez a konyhai szolgálatosok dolga volt. Minket innen nem engedtek a konyhára.Késõbb más cellából egyszer voltam krumplit hámozni. És végtelenül csodál-koztam, hogy ott annyit ehettem, amennyit akartam.

Akármilyen gyenge voltam, mégis vágytam kimenni a gyárba dolgozni,természetesen csak azért, hogy levelezõ lapot kaphassak és az otthoniakkalkapcsolatba kerülhessek. Életjelt akartam adni minden áron! Igen, de oly reumásmaradt a derekam, hogy a medence izmok merevsége miatt alig tudtam tenni alábaimat, csak olyanformán, hogy derékbõl is fordulnom kellett. Sietni megegyáltalán nem tudtam. Ilyen körülmények között jelentkeztem mégis munkára,a legközelebbi orvosi látogatás alkalmával. Az orvosnõ csodálkozva rám nézett ésazt mondta: Nem bírsz te dolgozni! – Igyekezni fogok minden erõmmel! – feleltem.Gondolta õ biztosan, hogy én miért erõlködöm! – Pár nap múlva szólítottak engemetis munkára! – Át is vittek másik cellába, ahol mindenki munkára járt. Eleintenagy volt az öröm, mert sok ismerõssel találkoztam. Voltak mihályfalviak is!Mindjárt elsõ este el is mondták a Nagy Lajos szabómester társunk kálváriáját.

236

Mindenképpen meg akarta tudni, hogy mi történt otthon a szép, fiatal feleségével,akihez rajongással énekelte a nagyváradi kis cellában vérzõ szíve nagy dalát: „Temelletted úgy éreztem, Boldogságos álom ez az élet! A neveddel az ajkamon, megtudnék én halni érted!”…

Ezért kérvényt adott be a börtön igazgatóságához, hogy választ kaphassonhazulról. Jól dolgozott a gyárban és remélte, hogy pártolni fogják kérését. Jó sokárameg is jött a válasz: Felesége elvált tõle és férjhez ment egy szekuritátéshoz(állambiztonsági tiszthez). Erre a válaszra olyan rosszul lett Lajos, hogy sürgõsorvosi kezelésre szorult. Azt hitték, hogy meg fog zavarodni. Mikor én találkoztamvele, már nyugodt volt látszólag. (Amikor kiszabadult, akkor tudta meg, hogy afelesége hûséggel várt reá, nem is gondolt elválásra!)

A szamosújvári nagy börtön mellé már régen épült egy gyárüzem, a rabokfoglalkoztatása céljából és egyben az olcsó munkaerõ kihasználására. Mostpolitúros bútorok készítésére rendezkedtek be. Az udvar megfelelõ helyein,hozzáértõ, nagy tehetségû rabok (még Piteºti-rõl ismertem az egyik szász rabot)óriási plakátokat szerkesztettek a termelés eredményességének a kimutatására.

Most az én társaim azzal biztattak, hogy keresnek számomra egy könnyebbmunkahelyet és jól fogom érezni magam. Másnap reggel már én is gyári kosztotkaptam, olyan bõséggel, hogy ebédnek is beillett volna. Sûrû krumplis és húsosgulyást. Alig gyõztem megenni. Ez még 6 óra után volt, a rendes felkelés után.Aztán sorakozó és számbavétel az udvaron. Még sötét volt ezen a februári reggelen.A fenti ablakokból kézmozgatás jelei látszottak és voltak, akik lentrõl, közülünkválaszoltak a jelbeszédre. Az õrök a számolással voltak elfoglalva. – Íme, azoblonoktól megszabadult ablakokat már fel is használták a rabok az értekezésre.

Engemet persze nem engedtek a barátokkal együtt dolgozni. Már ki voltakalakulva a csoportok és engemet más csoportba osztottak be. Az egykori kápolnakarzatára kerültem, egy már gyakorlott politúrozó, fiatal munkás, a parajdi IlyésSanyi mellé, aki tanítani kezdett és sokáig együtt dolgoztunk. S én, aki otthonannyi mindent tudtam csinálni és saját készítésû asztalosmûhelyem volt és újkaptárakat készítettem, itt olyan gyámoltalannak bizonyultam, hogy alig tudtamelsajátítani ezt a könnyû munkát. Még nehezebb volt minden délben, ebéd után amásnapi anyagmennyiséget a hátunkon felszállítani.

De nagyon élveztem ezt a szabad mozgást. Jó idõ esetén, az udvaron nagydeszkaasztalok körül ebédeltünk. Nagyon sokan voltunk és nagy újdonság volt aszabad érintkezés e nagy tömeggel! A nagy étkezés azonban hamar megártott ésén a beszélgetés helyett kénytelen voltam a WC-t keresni. Az asztaloknál is sorbanszolgálatosok voltunk az ennivaló szétosztásánál. A fiatalabbak vígan voltak,szórakoztak, szaladgáltak és elszöktek az anyagkészlet cipelése elõl. Nekünk, agyengébbeknek, annál több maradt.

Valami áhítat fogott el mindennap, amikor a kápolnában dolgozni kezdtünk.Régmúlt idõkre gondoltam, amikor itt, díszes környezetben bíboros celebrálta amisét és igazi király hallgatta, s borult le a szentség felmutatása elõtt. Most csaka puszta, poros falak és az egyik magas fal közepe táján az az ajtónyílás, amelyvalamikor királyi célt szolgált. Ugyanis nem mindig kellett kora hajnalban bejönniea szentélybe, az ajtón keresztül hallgathatta a misét.

237

Egyik napon pedig egy magas idõsebb román ember jött be hozzánk ésmegkérdezte, én vagyok-é az a „Balaskó”? Aztán megölelt és sokáig bámult reám.Maga hát az! – mondta. Kiderült, hogy Élesdre való és õk voltak a szomszédoscellában, a nagyváradi börtönben, amikor mi a nagy láncainkkal ott csörömpöltünk.Többet nem találkoztam ezzel a derék emberrel.

Azon az egész emeleti részen, ahol mi, a gyárban dolgozók laktunk, teljesenyhülési helyzet volt! Délután, a szabad idõben nyitva voltak a cellaajtók ésátmehettünk egyik cellából a másikba. Ekkor volt a legnagyobb szabadságunk! –Késõbb, pár hónap múlva már ránk szólt az õr, ha túl sokat járkáltunk! – Lettolvasóterem, ahol sokféle folyóirat között lapozhattunk. Az egyik tudományosfolyóiratban feltûnt nekem egy leírás a „Dlisid” (Déliszid) nevû orvosságról,amelytõl „a vadász nyúllá változik”, azaz teljesen gyáva lesz, megszületik mindenbensõ ellenállása. Ilyentõl lesz hát az emberbõl mosogatórongy, amikor aztcsinálhatják vele, amit akarnak és a saját halálára is mosolyogva bólint „igent”. –Meglepõ felfedezés volt!

Már régebben is volt részünk egy filmvetítésben! Most itt már rendszeressévált. Felejthetetlen élmény volt, amikor legelõször összegyûjtöttek bennünketegy óriási terembe! Minden sorba egy cella népet, és a sor szélébe beült egy-egyõr. Tilos volt beszélni! De a szemünk majd kiugrott a helyébõl, úgy kerestük ésbámultuk egymást! Évek óta elõször láthattunk ennyi, hozzánk hasonló rabot.Felfedeztük az ismerõsöket, az öreg Andrássy doktort – él még tehát! – és másokat.Õk is ugyancsak tekergették a nyakukat, amíg égett a villany. Aztán csend lett,az õrök pisszegése se hallatszott, mindenki az újdonságot, a filmet, az élménytnézte. A sulinai szabad kikötõrõl szólt a film. Ez már rendes film volt, nem olyan,mint a dési gazdasági tárgyú vetítés. Voltak benne kis vérpezsdítõ jelenetek.Szegény kiszikkadt testû és elapadt vérû rabok, vajon mit álmodhattak azonéjszaka?! Hanem a zenéje fenséges volt. Ahogy vetítés közben lehunytam aszememet, úgy éreztem, mintha a zene hullámain messzirõl egymás utánindulnának a tenger habjai, ahogy közelednek felém egyre magasabbra csapnakés jönnek és érkeznek egymás után, s mind rám omlanak gyõzedelmesen, minthabegöngyölnének hullámhabjaikkal diadalmasan, zsongó szerelmesen. Az ébrenálmodás varázsa volt az. – A többi filmnél nem éreztem ezt a muzsikavarázst.

Csak vasárnaponként volt idõnk sétálni. A sétáló udvaron kaviccsal volt lehintvea járó hely, az út szélén, dús fû nõtt lóherével vegyesen. Gyakran találtamnégylevelû lóherét. Ezért a többiek elneveztek „lóhere-vadásznak”. Amikor az õrelfordult, gyorsan letéptem a kiszemelt példányt. Séta közben lehetett halkanbeszélgetni. Az õr azzal volt elfoglalva, hogy egy csattanós körömvágóval rendezteaz ujjait. Nagyon megbámultuk ezt a szerszámot. Késõbb megtudtuk, hogy kínaigyártmány. Egy séta alkalmával melegedtem össze a kolozsvári csoport egyiktagjával, Bányai Miklóssal. Magas termetû, izmos, javakorabeli férfi volt. Aháborúban a tankosoknál szolgált. Daliás katona lehetett. Sokat mesélt atankcsaták borzalmairól, majd a vesztett csaták után a szomorú visszavonulásnyomorúságairól. Nagykároly és Érmihályfalva felé, az én Érmellékemen iskeresztül mentek. Mesélt még az õ egyéni tragédiájáról is. Engem azért is érdekelt,mert annak idején az õ édesapja nekem is tanfelügyelõm volt, amikor agimnáziumnál dolgoztam Érmihályfalván. Miklós nagyon szeretett egy rendkívül

238

szép leányt. Amikor a visszavonulás alkalmával Budapestre érkeztek, megtudtaaz ismerõseitõl, hogy ez a lány is ide menekült a háború folyamán. Felkereste háta lakásán. A találkozás elsõ boldog pillanataiban hamarosan elmondta a leány,hogy egy másik férfival menekült és a felesége is lett. Csak ez hiányzott aháborúban megviselt lelkû katonának. Megtántorodott és fájdalmában a pisztolyatáskája felé kapkodott. De legyõzte magát, mint igazi hõs. Megfordult és szó nélkültávozott. De ezzel még nem záródott le az ügy. Már jóval a háború után, a Miklóskolozsvári lakására egyszer beállított a nõ: „Itt vagyok, elváltam!” – jelentette ki.Miklós szomorúan ránézett, majd ennyit mondott: „Mostmár menjen csak hazaaz édes mamájához!” Ekkor a lány fordult meg és sietve távozott, hogy elrejtsesírását.

Miklós, az erõs protestáns család tagja, késõbb feleségül vett egy katolikusnõt. Tudomásom szerint két szép fiú gyermekük lett. Mind a kettõ római katolikus.Szabadulás után Miklóssal többé nem találkoztam.

Az elsõ csomag. – A gyárban dolgoztam tehát én is. De nem kellett egy hónapotvárnom. Már olyan kedvezõ lett a légkör, hogy két hét múlva megkaptam alevelezõlapot. Mekkora izgalommal tartottam reszketõ kezemben. Az elsõ nagygondom az volt, hogy hova küldjem, kinek címezzem ezt az elsõ életjelt. Az atudat, hogy a családom otthon, Szigeten van, megnyugtató volt, de nem bizonyultelég erõsnek. Hosszas vívódás után végre is úgy döntöttem, hogy Kolozsvárraküldöm, a testvérem címére, aki elég erõs pozicíóban volt ahhoz, hogy csomagotküldhessen és ne is ártsak neki a levéllel. Akkor még nem tudhattam, hogy mennyiáldozatot hozott annak idején érettem, hogy megmentsen engem a halálos ítéletveszedelmétõl. Fent járt a legmagasabb fórumoknál, ült az államvezetõ váró-szobájában, ahonnan azonban nem juthatott tovább. De megtudta ügyvédje általa fellebbezési határidõt, így azt nem késték le. Lehetséges, hogy nagy része voltabban, hogy a „pedeapsa capitalã” életfogytiglani elzárássá változott és nem lettbelõle halálos vég. Ámbár az is lehetséges, hogy ez már Nagyváradon eldõlt.Mindenesetre megtett mindent, ami tõle telt, ebben megnyugodhatott.

Bezzeg Groza Péter kormányzása idején szabad bejárata volt annak irodájába.Ez úgy volt lehetséges, hogy Grozának nagyon megtetszett egy kiállításon a Nándortestvérem egyik szobra. Hunyadi Jánost ábrázolta egy kb. 3 méter magas lovasszobor. Ezen a maketten pontosan ki volt dolgozva minden finom részlet apáncélzaton is, a lovat borító védõlapokon is. Hunyadi bejelenti a nándorfehérvárigyõzelmet! Kissé felemelkedik nyergében és a kardját a lapjánál fogva, a marko-laton lévõ kereszt jelét a magasba felmutatja! Éppen ez tetszett a legjobbanGrozának. Elhatározta, hogy a vajdahunyadi vár udvarán állíttatja fel a szobrot,bronzba öntve. A váratlan halála megakadályozta e szép terve keresztülvitelében.A szobor mintája pedig mind ez ideig a mûteremben maradt, ami az öcsém idegeitigen megviselte.

Nándor testvérem járta ki azt is annak idején, hogy a váradi vizsgálatifogságban váltó fehérnemût kaptam. Tehát elég bátor és férfias volt ahhoz, hogymegoldjon problémákat. De még az is érdekelt engem, hogy neki nem lett-é valamibántódása, vagy hátránya az én ügyembõl kifolyólag?! Szorongva vártam tehát aválaszt a levelezõlapomra. Sajnálom, hogy nem maradt meg emlékül egy ilyenlevelezõlap, mert bizony, már nem tudok visszaemlékezni annak a szövegére.Tudom, hogy pontosan elõ volt írva a szöveg, amit írhattunk.

239

Nem telt bele azonban sok idõ, amikor egy délben mondták a társaim, hogylátták a nevemet kifüggesztve azon a listán, amely a csomagérkezéseket közölte.Én meg, mint a bolond, ott hagyva mindent, siettem ki a cellából, le a földszintre,ahol a csomagokat szokták kiadni. De nem volt ott senki. Talán egy óráig isácsoroghattam ott, amikor az egyik õr észrevett és megszólított: Hát te mit várszitt? Én a csomagot! – válaszoltam ijedten. – Hát te nem tudod, hogy csak délután5 órakor szokták kiosztani! Fuss hamar fel a cellába! – Mikor mentem felfelé,akkor már a mi folyosónkon lévõ gárdián is rám kiabált: – Hát én hol voltam,hogy nem kértél tõlem engedélyt a lemenésre?! – El lehet képzelni, hogy ezekután mit érezhettem egész alkonyatig! – Végre ott állottunk többen a kis farácsosfülke elõtt. Bent egy õr, akinek ez volt a feladata, már bontogatta a csomagokat,belekavart mindenbe, kettétördelte a süteményeket, nincs-e bennök valami levél,vagy üzenet és azután adta ki. – Az enyémet is úgy forgatta, hogy ne lássamhonnan jött, de egyszer mégis megpillantottam, hogy Kolozsváron adták fel! –Tehát ott nincsen semmi baj. Hála Istennek! Minden remegett a bensõmben,amikor magamhoz ölelhettem a kis csomagot és siettem vele – már ahogy tudtam!– a cellába. Talán még a könnyem is hullott reája – hálából –, amíg felértem azemeletre. Pedig még akkor nem is tudhattam, hogy az édes feleségem drágakezefogása is benne volt abban a csomagban! Mert, amint megkapták Kolozsvárona lapot, az elsõ napok tanácskozása után írtak egy levelet Szigetre, hogy sürgõsügyben menjen fel hozzájuk a feleségem. Nem merték megírni, jellemzõen, hogymilyen ügyben. Mikor megérkezett hozzájuk, akkor tudatták vele, hogy tõlemlevelezõlap érkezett és jól vagyok, csomagot kérek! Az elsõ hír tehát felõlem, annyiév után! El lehet képzelni, milyen hatása volt. Akkor gyorsan összevásárolták aszükséges apróságokat. Megérdeklõdték valahonnan, hogy a raboknak mit kellküldeni, fõleg a cigaretta a legjobb valuta, amiért mindent adnak a többi rabok.Így szerkesztõdött össze az én kis csomagom! Istenem, milyen gyarló is tud lenniaz én elmém, hogy már nem tudok visszaemlékezni, hogy pontosan mi volt egyik,majd a másik kis csomagban. Csak azt tudom, hogy nagyon boldog voltam ésvalami óriási elégtételt éreztem, magam sem tudtam miért. Talán, hogy annyi évután ez az idõ is elérkezett, hogy annyi szenvedés után még van egy kis öröm is azéletben. Hogy nincsen oly hosszú gyötrõdés, amely véget ne érne, nincs olyanhosszú éjszaka, hogy el ne jõne a hajnal! Az élõ halottakra a feltámadás boldogreggele! Siess, te hajnal! Nincs már messze a boldog virradat! Íme, kintrõl az életüzenete már itt van a karjaim között! De édes volt és könnyes az elsõ falat! Aztánazonnal siettem megkínálni azokat, akik hozzám elõbb voltak jószívûek. Acigaretták is valóban nagy értéknek bizonyultak, mert segítettek cipelni a nehézpréselt deszkákat a fûrészelõ szintrõl a munkahelyükig.

De a gyári munka egyre nehezebben ment nekem. Valóban nem bírtam, pedignem volt oly nehéz.

Ilyés Sanyi, az oktatóm sem volt velem megelégedve, nem tudtam olyan gyorsanelkészíteni egy-egy fényes lapot, mint õ. Mi több, egy ellenséges érzületû alacsonygárdián egy napon reám hozta az ellenõröket, egy mestert és egy magasabb rangúgárdiánt. Azok megnézték, hogyan dolgozom, a mester megnézte a politúrozólabdámat, a lapot, amelyet éppen fényeztem. És a kis gárdián legnagyobbdühöngésére, meg voltak elégedve velem és a munkámmal. Aztán szó nélkülelmentek. De belõlem kitört a keserûség és letettem a labdát elsõ ízben s jólkisírtam magamat.

240

Zseniális gondolat volt ez a csomagküldés engedélyezése, mert bizony alegnagyobb erõforrásnak bizonyult a „hazai kóstoló”, hiába volt már akkor jó akosztunk. De az elmúlt évek megpróbáltatásait nem lehetett azonnal kiheverni.A reumám se akart elmúlni, sõt az erõltetéssel csak jobban kezdtek fájni a láb- ésderékizmaim. Reggelenként egyre fáradtabb lettem, nem volt elegendõ a pihenés.Sokszor az is megtörtént, hogy az ebéd után pihenés helyett azonnal „gyûlésbe”kellett menni, ahol értékeltették a munkánkat, ideológiai képzéssel fáradoztakés a rosszul dolgozókat név szerint kipellengérezték. Szerencsére voltak olyanbátor lázadók, akik káromkodtak, ha túl sokat követeltek, vagy nehéz volt egy-egy munkaidõszak. És ilyenkor fenyegettek bennünket, hogy megvonják akedvezményeket és visszavonják a belsõ szabadságunkat, az „enyhülést”, acellaajtók nyitva tartását. Egy roppant éles eszû újságírórab néha a nagyobbpolitikai személyiségeket is támadni kezdte és politikai vitadélutánokat provokált.Legnagyobb csodálatomra azonban, ezekre az éles hangú támadásokra az illetõpolitikusrabok meglepõ nyugalommal és bölcsességgel válaszoltak, nem lehetettõket komoly eszmei csatákra ingerelni. Túl sokat szenvedtek már ahhoz, hogyugrassák õket!

Mindnyájan hiába tiltakoztunk, hogy inkább pihenni szeretnénk, mint ilyen„gyûlésbe” menni. Azt felelte az õr: Majd pihentek ott!

Éjszakai élmény. – Nem kellemes dolog éjjel arra ébredni, hogy dobálódik azember fáradt teste a levegõben le s fel. Az ajtóhoz közel, két román férfi közöttaludtam a kétemeletes vaságyon. A felettem levõvel többször beszélgettünkbizalmasan. Õ már kapott csomagot, s egy kis levélkét. Csak annyi volt benne:„Puiu Mamei, nagyon vigyázz magadra, sokat gondolunk rád és sokszor csókolunk,Édesanyád.” A férfi nagyon boldog volt. Úgy látszik, az anyja kedvence volt. A balkeze feje formátlanul fejlõdött s talán ujjai is hiányzottak. Érzékeny és melegszívû férfi volt.

A földszinten alvó: nagyon jó gyári munkás volt, a szekrények összeállításán,a finiszáláson dolgozott. Jó mesterember hírében állt. Dalolni nagyon szeretett.Sok olyan magyar nótát hallottam tõle, aminek régebben csak a dallamát ismertem.De olyan ideges természetû ember volt, hogy kisebb kellemetlenségekért isdühöngött. Emiatt történt köztünk a veszedelem.

Volt egy rossz tulajdonságom – (a többi között) –, hogyha hanyatt feküdvealudtam el rémesen horkoltam. Eléggé vigyáztam, de fáradt lévén, egy este úgyaludtam el hirtelen. Ekkor ébredtem arra, hogy alulról a lábával rettenetesenrugdosta a szalmazsákomat. Másnap átköltöztem a másik ágysorba, a régi kedvesbarát, a konstancai török pap mellé. Õ hívott oda, egy üres ágyba.

Márciusi hajnal. – Március közepén voltunk már. A hangulat kissé emelkedett.Felleges és hideg van. Még 7 óra fele is elég sötét van. Az udvaron feltûnõensokáig tart a számbavétel, a hármas sorokban álló csapatok elõtt többször elmegya gárdián csapat. Nem talál a létszám. Valaki hiányzik. Az a hiányzó most énvoltam! Máskor más. Az egyik gárdián elõ áll és azt mondja a törzsõrmesternek:Én már jelentettem, hogy az egyik cellában ágyban maradt egy beteg rab! –Csakugyan – válaszolja amaz –, eredj és hozd le!

Még elõzõ este megtanácskoztuk a dolgomat a barátokkal a cellában. Már csakvonszoltam magamat, olyan csámpásan jártam. A két lábam töve nem akart

241

engedni járni. – Pár nappal elõbb megkaptam a második levelezõlapomat és végreelküldhettem Szigetre, a családomhoz! Mindennap várhatom a második csomagot,s ezért kínoztam magamat mind ez ideig! Nagyon szégyelltem a társak elõtt, hogynem bírom már mindvégig! Azt tanácsolták, legjobb ha beteget jelentek és ágybanmaradok. Nem tudhattam elõre, mi lesz a következménye! Szerencsémre az õrnem volt indulatos, csak közölte velem, hogy az a parancs, azonnal keljek fel ésmenjek az udvari számbavételre! Megvárt, amíg lekászálódtam, nem sok öltöz-ködés kellett. Együtt mentünk le. Jó volt a sötétség, mert elsántikálhattam asorfalak elõtt a mi szakaszunkig. Addig bizony várnia kellett rám az egészseregnek. Aztán mentünk a gyári munkahelyek felé. Még megállt egyszer mindencsapat a saját munkamûhelye elõtt, amíg a gárdián elmondta a szokásos munka-védelmi utasításokat. Szidta azokat, akik megisszák a politurozó szeszt! Dicsértea jó munkásokat és emlegette a gyengéket. Ez alkalommal még engemet isemlegetett, mondván, hogy: Balaskó rab úgy dolgozik, olyan „könnyedén” politúroz,mintha port törölgetne!” (Ez azt jelentette, hogy nem dolgozom kellõ erõvel, ahogykellene!) Amíg beszélt, a hidegtõl már dideregtünk. És a hátulsó sorban, halkanmegszólalt egy fiatal, gyermekes hang szívszorító dallama: „Hideg szél fúj,édesanyám!…” Az egyik fiatal kolozsvári teológus volt, megismertük a hangjáról.Valami csekély ostobaságért vagy 6–7 teológust bezártak ide. Lelkes, drága fiúkvoltak. Az egyik közülök, a legmagasabb, igen tehetséges fiú volt a csoportunkegyik munkairányítója. – A sötétben a gárdián elhallgatott, és oszoljt parancsolt.Mindenki a helyére ment. Én is felsántikáltam a kápolna karzatára utoljára, denem dolgoztam. Ilyés Sanyi is azt mondta, hogy õt is áthelyezték a kõmûvesekhez,ami a valódi szakmája volt, különben is ártalmas a tüdejére a politúr szaga! –Legalább felszabadulna a kápolna ettõl a közönséges munkától! A teológusfõnökünk is vigasztalt, hogy úgysem tart már ez az egész munka sokáig!

Így vártam 10 óra feléig, az orvosi vizitre! Ott levetkõztem, hogy megnézze azorvos a derekamat! Nem szólt semmit. Jó indulatú volt. Csak annyit mondottvégül, hogy menjek a kapuig s ott várjam meg, amíg a törzsõrmester visszaviszazon cellák egyikébe, ahol a nem dolgozók tartózkodnak. A kapunál majdnemdélig kellett várakoznom, amíg az ide-oda járkáló intézkedõ õrmester visszavittengemet és csekély holmimmal együtt betett az öreg rabok közé.

Óh, be szégyelltem magamat a barátok elõtt! Úgy éreztem, mintha megintfelzokogott a lelkem: „Óh, én nyomorult ember!”… Aztán a családomra gondoltam.Értük vállaltam ezt a küzdelmet, pedig tudtam, hogy erõtelen vagyok a munkára.Most itt az eredmény. Így lett vége az én gyári munkásságomnak. De legalábbmegtanultam politúrozni valamennyire, hátha még valamikor hasznát veszemotthon!

Az öreg rabok annál jobban örültek nekem. Beszélnem kellett a kinti életrõl, agyárban dolgozó rabok nagy belsõ szabadságáról, az olvasóteremrõl, a cellák nyitottajtajáról! Õk ezt nagyon jó jelnek vették. És hogy a gyárban annyi sok száz rabérintkezhetett egymással! Mindez óriási újdonság volt! – Még volt egy kevés azelsõ csomagból. Óh, hogy tudtak esengeni naponként egy darabkáért! Egy öregbukaresti bankár szinte könyörgött, hogy segítsek rajta, mert már majdnemelpusztult cigaretta nélkül. Sokszor már nagyon szégyellte magát és csak megálltszó nélkül az ágyam mellett. És ha kapott még egyet a maradékból, elnevezettengemet: „Mama rãniþilor!”-nak. (A szegény sebesülteken könyörülõ irgalmasnak!)Ha még hazakerülhet Bukarestbe, megjutalmaz bõven engemet! (Nem

242

részletezem, hogy szabadulásunk után milyen állapotban találtam otthonában,ahova egy bukaresti barátommal együtt mentem el, ki éppen abban az utcábanlakott. Felemlegette az öreg az én jótéteményemet, de csak kedves, szelíd arcavolt már minden gazdagsága!)

A cellában ülõk viszont tudták a börtön belsejében történt szomorú híreket.Meghalt itt Rusu Alexandru öreg metropolita, s nem bírta tovább Andrei Asafteigyenge szervezete sem. A szabadulásig már csak hónapok voltak.

A rab orvosok állandóan dolgoztak, volt olyan beteg, akit egy egész napigoperáltak, hogy megmentsék az életnek.

Egy öreg paºcani-i görög katolikus pap is gazdagnak mondta magát és mindenpénzbeli segítséget, kölcsönt ígért, hogy ha kiszabadulunk, új életet kezdhessünk!

A második csomag. – Íze és ereje tartotta bennem a lelket a hazatérésig. Erejérenagy szükség volt az utolsó hónapok, hetek, szívet és ideget ölõmegpróbáltatásaihoz. Mi semmit nem tudhattunk biztosan! Mi csak a kedvezõjelekbõl következtethettünk. De ez a kedvezõ állapot még évekig eltarthatott volna.Hiszen Déstõl idáig is már évek cammogtak el. Volt ugyan egy nagygyûlés, amelyetmaga a börtönparancsnok tartott. Kissé csodálkoztunk, hogy a nagyterem belsõvégében lévõ asztalnál állva, a csöndben várakozó tömeg elõtt nyugodtan fésülgettehátrafelé a haját, mintha anélkül nem lett volna elõttünk, rövidre nyírt hajúakelõtt, eléggé tetszetõs. Elég sokáig beszélt aztán. Nem emlékszem sajnos, arészletekre, de bizonyos, hogy az állam iránti tiszteletre, lojalitásra igyekezettbiztatni bennünket, de azt nem hangsúlyozta, hogy „szabadulásunk esetére”, mertakkor már biztosabbak lettünk volna a dologban.

Ilyen körülmények között kaptam az értesítést, hogy megjött a csomagom!Alkonyatkor már jó néhányan álltunk a kis rácsos fülke elõtt. Nemsokáramegérkezett a gárdián is. – Mindnyájunk szeme a csomagokra tapadt! Míg egyet-egyet kibontott, csak az izgatott légzések hallatszottak, az pedig, akinek a csomagjaa kezében volt az õrnek, még a lélegzetét is visszafojtotta, hogy el tudja lesni afeladó címét! Aki már régóta dolgozott a gyárban és havonként kapott levelezõlapot,az mindeniket más-más címre küldte, hogy megtudja, ott laknak-e mégcsaládtagjai, vagy rokonai a régi helyen, nem történt-e változás, nem érte-é õketis valami baj. Ezért volt hát olyan fontos a feladó címe.

Végre az én csomagom került sorra. Akárhogy is forgatta, takarta, mégis eltudtam lesni én is a feladó címét: Máramarossziget, Dózsa utca 61. Óh, megvannakhát, otthon vannak valóban! A csomagok külsõ burkolatját természetesen senkisem kapta meg. Hiszen akkor nem kellett volna ilyen szomjasan leskelõdni!

Hogy mit éreztem, amíg a karjaim között felvittem a cellába a csomag tartalmát,azt leírni szinte lehetetlen. Mintha az otthoniakat öleltem volna, mintha elibémjöttek volna mérhetetlen messzeségbõl, mintha a kezük, hajuk illatát szívtamvolna magamba! Hulló könnyeim szentelték meg a drága falatokat! Hát ez azelfásult rabszív még át tud forrósodni a hazai áram érintésétõl? Akik annyi évenkeresztül oly sokat szenvedtünk és láttunk másokat a szenvedésbe égni, mármegszokhattuk volna az érzésviharokat. Akik elõtt már majdnem elmosódtak azotthoni arcok, akik már majdnem lemondtak arról, hogy még egyszer szabadokés otthon lehessenek – mert másképp már nem bírta a szív –, azoknak most, minta megdermedt férgeknek újra mozdulni kellett, éledni kellett a halódóknak! Dehonnan vegyenek új erõt a lankadt szívek és alélt lelkek?

243

Hát ilyen hazai kis csomagok által! Hát ebben is tervszerûség rejtõzködik?Lehetséges, már nekünk minden lehetséges, hiszen akkor már a közeli szabadulásis lehetséges! De hogy lehetséges azt kibírni, elviselni, elhordozni?!

Adj erõt, te áldott hazai kéz simogatása, melegsége, mely egyberakta ezt acsomagot! Ha tudnám, melyik darabnak melyik pontjára hullt egy otthonikönnycsepp, hogy ott csókolhatnám! Úgy ettem minden falatot, hogy abban máraz otthon édességét ettem, maga az otthon jött elém melegségével, érettem valószívdobbanásával, hogy romlott, roncsolt testembe életet, új erõt hozzon, erõt addig,amíg hazaérhetek és otthon megpihenhetek, meggyógyulhatok, régen látottszeretteim között, vagy, ha úgy rendeltetett, ott haljak meg közöttük boldogan, snem a rabágyon, idegenek között. Milyen boldog is lehet az, aki otthon halhatmeg szerettei körében és szépségesen eltemetik! De bolond is ez az emberi szív!Miket gondol az ember, a maga vigasztalására, amikor kavarog körülötte ég ésföld, menny és pokol.

Úgy hiszem és úgy emlékszem már, hogy a csomag ehetõ részét hamarosanelfogyasztottuk a cellatársakkal együtt. Csak a sok cigaretta maradt meg. Azokrajól vigyáztam, mert nem tudhattam, meddig lesz még rájuk szükségem. Hiszentöbb csomagot már nem remélhettem. De ezzel is meg voltam elégedve, meg voltamnyugodva. Amit akartam, azt elértem. Megtörtént a boldogító kapcsolat az édesotthoniakkal. Én magam egyetlen cigarettát sem szívtam el. De milyen gazdagnakéreztem magamat, ha reggelenként lehullajtottam egy-egy darabot az ágyam elõttvárakozóknak.

Itt kötöttem közelebbi ismeretséget és börtönbarátságot Preda nevû, középkorúorvossal. Világot járt, nagy képességû doktor volt. Párizsban, a Sorbonne egye-temen is tanult. Sokat beszélgettünk együtt. Végre elérkezettnek láttam az idõt,hogy olyan kérdésekre kapjak választ, amelyek engem régtõl fogva érdekeltek.És ez a képzett orvos, a várakozásomnak megfelelõen, majdnem minden kérdésreújszerû, modern kísérletek alapján tudott választ adni. Ide most csak azt jegyzemfel, ami talán másokat is érdekel, hogy mi lehet az oka annak, hogy egyik családbanmind csak fiúk születnek, a másikban pedig lányok?! Azóta már, a szabadulásután, sok orvosi könyvrõl és kísérletrõl olvastam vagy hallottam. Tudom, hogyelõrehaladottak azok a kísérletek, amelyektõl remélik, hogy legalább a jövõszázadban befolyásolni lehetséges a születendõ gyermekek nemét. A háború utána tudomány óriási léptekkel haladt elõre, fõleg a mûszerek tökéletesedése folytán.De akkor még keveset lehetett tudni az élet titkairól, fõleg a nem orvosoknak.Ezért figyeltem hát e tapasztalt orvos ismereteire. Szerinte az érzések intenzi-tásának nagy szerepe van az örökletes tényezõk mellett, amelyek persze, kiszámít-hatatlanok egyelõre, oly végtelen kombinációk lehetségesek. Így, nagy, rendkívüliérzelmek összecsapásánál nagyobb a lehetõség a lánygyermek fogamzására. Italosszemélyeknél viszont bénítólag hat az alkohol és inkább fiúgyermekek várhatók!– Hát ez, orvosi alapos és szakszerû kifejezésekkel másképpen hangzik, de ez alényeg. – Egy bizonyos – Preda doktor véleménye szerint –, hogy a családokéletfáján a lánygyermekek a „termõvirágok” és a fiúgyermekek az ún. fattyú,vagyis porzós virágok. Tehát nem annyira a fiúgyermek az értékesebb, ahogy eztáltalában a hadakozó népek hiszik, hanem inkább a leánygyermek. Voltak népek,amelyek azt is bebizonyították régen, hogy a nõk a hadakozásban sem maradnaka férfiak mögött, amint ezt a legújabb háború is igazolta! Csakhogy a nõnek egészenmás a rendeltetése.

244

A szabadulás. – Május hónap folyamán már megkezdõdött a szabadulás. Ez ahír csak a hónap vége felé terjedt el az egész börtönben, ekkor tájban jutott elhozzánk is az értesülés. Az izgalom a tetõfokra hágott: Ki fog elmenni? Ki fogmaradni?

Nálunk, „nehéz raboknál”, azaz, akik a legsúlyosabban voltunk elítélve, ez azizgalom mérsékeltebb volt

Az „öreg raboknál”, azaz akik már régóta be vannak zárva és valóban elsza-kadtak már a külvilágtól, az izgalom csak bensõ megrázkódtatásban nyilvánultmeg, ezek már nem táncolnak és ugrándoznak, ha örömük van, inkább fásultakmár; a sok szenvedéstõl és a semmibe bámulástól kiszikkadtak szemük könny-forrásai, ha újabb szomorúságuk támadt volna. Már az én örömkönnyeim semcsordultak asszonyok módjára, ha a csomagjaimat magamhoz ölelhettem, a belsõmegrázkódtatás préselte ki azokat, ünnepi, ritkán tapasztalt érzések hála-megnyilvánulásai voltak ezek. Hiszen isteni csodák voltak már ezek! Nem vagyalig remélt sorsfordulatok, amelyek most velünk megtörténhettek, vagy történnifognak. Annyi mindenen mentünk már keresztül, hogy mikor elközelgett aszabadulás, a mi szívünket szorongás fogta el. Ki gondolta volna, hogy problémátfog jelenteni a várvavárt boldog pillanat.

Mi, nehéz rabok, tudtuk azt, hogyha mindenki szabadulni fog is, mi utoljárafogunk maradni. És ha kiszabadulunk mi vár reánk, mi várhat reánk a világbanés otthon a családban? Ha a rablógyilkosok kiszabadulnak évtizedek múlva, tudjuk,hogy a társadalom nem fogadja vissza õket. El kell bújdokolniok. Hát minket,politikai rabokat, a sok szenvedés után hogy fogad a világ? Mint nagy hõsöket?Ujjongással, virággal és diadalkapuval? Aligha. De vajon milyen lett azóta az avilág is, amelybe ki kell lépnünk?

Egy kedves bukaresti rab vergõdése volt a jellemzõ. Hányszor csordult kilelkébõl a belsõ nyugtalanság. Úgy jöttem el hazulról, mint egy oroszlán és úgymegyek haza, mint egy rühes macska!

Két hosszú hónapig vergõdtünk úgy csendesen, a magunk módján, a fásultságotkezdte átjárni lassan az izgalom melege minden új hírre! Úgy megszoktuk máritt a csendes halódást! Vajon lesz még erõnk új életet kezdeni? – Jézusunk kebelénnagyobb nyugalom biztatott már addig a rövid ideig, míg „túl az aranypartnálfénylõn felkél a nap!”

Az igazgatóság is érezte már a rabok lelkének nyugtalan hullámzásait.Igyekezett is elvonni a figyelmet. Egy alkalommal celláról cellára hordoztak egymásfél, vagy lehetett az két kilónyi is, egyetlen darab krumplit, amit a modernmezõgazdaság termelt. Csodálkozva szemléltük! Nekem olyannak tetszett a színeés formája, mint az a bizonyos „csicsóka”, amit gyermekkoromban rágcsáltunk,csak nagyobb méretben. Nem bíztam abban a krumpliban. Ki is derült késõbb,hogy nem vált be minálunk.

És akkor váratlanul, egy napon kinyitották az ajtónkat és azt mondták:Szabadok vagyunk! Megjelent a kegyelmi rendelet! Mehetünk haza!

Csodálkozva néztünk egymásra. Lassan összeszedtük kevés holminkat,megöleltük egymást és elhagytuk az állott szagú cellát! Július 31-e volt!

Sz-a-b-a-d-o-n járhattunk az udvaron. Elõbb a raktárba kellett mennünk arégi ruháinkért. Majd az udvaron volt egy nagy terem, valószínûleg valamikorétkezõ helyiség volt. Ott már sokan voltak. Ide tértünk be mi is, mert ott borbélyok

245

szorgalmatoskodtak és forró vasalók álltak rendelkezésünkre a gyûrött ruháink,ingeink kivasalására. Csend volt mindenütt, halk járás-kelés, semmi nyugtalanság.Mikor délutánra készen álltunk a távozásra, egy asztalnál egy õr vasúti jegyeketállított ki részünkre, a gyárnak a költségén. Aláírtuk az eltávozást és az õr csakazt kérdezte merre akarunk utazni?

Kaptunk egy Bilet de eliberare Nr. 3950/1964. Július 30.Íme, új életünk elsõ kérdése: Merre is menjünk? Óh, ha legalább pár nappal

elõbb tudtuk volna, hogy meggondolhattam volna alaposan, legalábbis én! Úgydöntöttem, hogy elõbb Kolozsvárra megyek, hogy ott megtudjam családomhelyzetét, állapotát!

Délután egy autó átvitte egy csoportunkat a dési állomásra, hogy ne legyünksokan egy tömegben. A befutó vonat egy fülkéjébe hatan-heten szálltunk fel.Szabadon, minden õr nélkül? Kiengedve a normális emberek közé? Igen, egyformaócska kinézésû emberek voltunk. Néztek reánk az emberek, de nem szólt senkisemmit. Az én fejemen egy ócska, gyûrött fekete kalap volt. Mondta is az egyikgárdián: Mért teszed ezt a fejedre? Mondtam: Csepergél az esõ, valami kell!

Kolozsváron becsengettem a testvéremék lakásán. Csak a sógornõm fogadott,a család kiránduláson volt. Szigetre éjszaka ment direkt vonat. Addig beszél-gettünk. A sógornõm minden harmadik mondata ez volt: A te feleséged egy hõs!Az egy nagy hõs!!!

A találkozás. – Azokban a napokban megjelent a napilapokban a 411. számúdekrétum, az általános kegyelemrõl a politikai rabokra vonatkozóan. Olvastákezt örömmel a máramarosszigetiek is. Egy régi barátja a családunknak, areformátus igazgatótanító, Kelemen Ernõ sietett az újságcikkel a feleségemhez.Tehát várhattak haza minden napon.

Bántott ugyan a lelkiismeret, hogy nem siettem egyenesen haza a családomhoz,de így inkább megnyugodtam, mivel megtudhattam, mi várhat rám otthon. Ígyviszont elvesztettem egy éjszakát az utazgatással.

Az az éjszaka bizony elég nehéz volt. Kolozsváron egyedül mentem ki azállomásra az éjfél elõtti vonathoz. Még nem szoktam meg a szabad életet.Szorongással néztem körül, hogy vajon ki figyel és honnan kísér engemet. Mégképtelenségnek tartottam azt, hogy „ilyen nagy elítéltet” most csak úgy szabadonhagynak felügyelet nélkül! Összerezzentem, valahányszor egy egyenruhás alakotpillantottam meg. Ez a szorongó érzés, sajnos évekig megmaradt bennem. Keserveshosszú éveken, majdnem egy évtizeden keresztül vésõdött bele az idegeimbe.

Pénzem sem volt. A vonatjegyemet elhasználtam a kolozsvári útra. A szigetivonatjegyre már kölcsön kellett pénzt kérnem.

Nyugodtabban néztem körül, amikor behúzódtam az egyik vasúti fülkébe. Mégvalaki volt mellettem, de nem egyenruhás volt. Mintha bizony civilben nem ülhetettvolna mellém egy megfigyelõm! De ez a személy nem úgy nézett ki, inkábbmáramarosi volt. Elfáradtam a napi izgalmakban, de aludni nem tudtam. Átadtammagamat a gondolataimnak. Ami elmúlt, reméltem, lezáródott. Lássuk, mi vanelõttünk, mi várhat reám ezután! A kegyelmi rendeletrõl annyit már tudtunk,hogy mindenki az elõbbi helyére és munkájába mehet vissza, ha lehetséges. Deerrõl még ráérünk gondolkozni. Egyelõre gyenge voltam még ahhoz, hogy

246

bármilyen munkát vállalhassak. Hogy prédikálni hagyjanak, abban még kétel-kedtem!

A családom tehát megvan békességben. Istennek legyen hála érette! És azérta bölcsességért, hogy látván a helyzetet és a súlyos ítéletet, idejében hazaköltöztetteõket a család, a testvérek! Ebben az ottani, helyi hatóságok is megnyugodtak,nem kellett beavatkozniok.

Feleségem, lehetõségeinkhez képest, szülei segítségével, hõsiesen neveltehárom gyermekünket! Egyelõre miattam, sehol semmi kereseti lehetõséget nemkapott. A legnagyobbik fiúnk már leérettségizett és Temesváron tanulhatott továbbelektromechanikát. Otthon tehát még két gyermek van, a kisebbik fiú és a kislány.

Vajon milyenek lehetnek azóta? Rájuk fogok-e ismerni? És mit fognak mondani,hogyan fognak fogadni? Hogyan tudok feleségem szemébe nézni? Nem fogom-észüntelenül érezni a néma vádat: Mit tettél, hogy miattad mi is annyit szen-vedtünk?!

Kora reggelre érkeztem Szigetre. Félve néztem ismét körül az állomáson, holvan egyenruhás, aki már vár! Nem várt senki. S azután egy fáradt ember vonszoltavégig magát a városon, mint aki nagyon messzirõl jött, fején ócska, gyûrött kalap,hosszú, szürke lóden lötyög rajta, néha lopva körülnéz, nem ismeri-e fel valaki?!Befordul abba a régi, ismerõs utcába, már látszik a régi ház!

S akkor elõtte terem egy fiatal asszonyka, rokon, most indul munkába. Megáll.Ni! Ez Vilmos bácsi! Te vagy az Maki? Én vagyok! Hát haza tetszett jönni! De jó!S megölel, aztán siet tovább, hogy el ne késsen.

Végre megáll a jövevény a ház elõtt és megpihen mielõtt elszoruló szívvelbecsengetne!

Egy fiatal, sudár lányka jön utcaajtót nyitni! Egy pillanatig nézzük egymást.Te vagy Anikó? – Igen, én vagyok! – Édesapám! – Az elõszobában már sietnekelém: fiam, feleségem! Feleségem úgy futott elém, hogy a törülközõ is a kezébenmaradt, úgy ölelt meg és könnyes szemekkel suttogta: Isten haza hozott!

Máramarossziget, 1984. Vízkereszt napján.

247

Rab révülésLegelõbbre kell bocsátanom azt a figyelmeztetést gyermekeim, hogy inkább

ne olvassátok el ezt a fejezetet, mert amikrõl itt szó lesz, azok inkább csak apszichológusokat érdeklik, akik a lélek legmélyebb, igen szövevényes és érzékenyvilágában is kénytelenek búvárkodni. S ez cseppet sem kellemes, mint ahogy nemkellemes látvány mások kínjait, vergõdéseit és haldoklásait szemlélni. De ígyvagyunk magának a szerelemnek a forrásával is, amelyet féltõn takar a szeméremés rejteget a szenvedés vagy vágyódás, amely épp úgy lehet utálat tárgya aszemlélõnek, mint gyönyörûség vagy örök szenvedések égõ, gyötrõ forrása azélvezõnek. Vannak dolgok, amelyekrõl nem szokás beszélni, legfeljebb törvényszékelõtt vallanak zokogva a szerencsétlen házastársak vagy suttognak bele titokbana gyóntatószék sötét rácsába a bûnvallók.

Én sem akartam ezekrõl az emberi mélységekrõl írni, de a szenvedésekkönyvéhez hozzátartozik és tudják jól azok, akik börtönbe zárnak, élve eltemetnekembereket, hogy a testi szenvedéseknél sokkalta emésztõbbek és életpusztítóbbaka lelki szenvedések. Tudják ezt jól a törvényszéki és börtönorvosok és a haembertelenek, akkor ezeket fokozni akarják megfelelõ módszerekkel vagyeszközökkel, vagy ha emberségesebbek, akkor igyekeznek mérsékelni a lehe-tõségek szerint és körülményekhez képest. Tudomásunk volt arról a börtönben,hogy a kihallgatások idején minden eszközzel fokozták a lelki izgalmakat, hogy aszenvedések által, testileg, lelkileg megtörjék a rab ellenállását és a kívánatosvallomásokra kényszerítsék. De arról is volt némi ismeretünk, hogy már bent, azelítéltek börtönében havonként adagoltak a fekete kávéba érzékiséget csillapítógyógyszereket, mert akkor már a zavartalanabb rabtartás volt a kívánatos. Persze,ez csak olyan bizonytalan rabismeret, amelyet a kívülálló hivatalosak jobbantudnak. Viszont a szenvedésektõl a mi rabbõrünk égett és szenvedett jobban.

Eleinte a kis cellákban még kevésbé volt feltûnõ némelyek viselkedése. Mégjobban el voltak foglalva a közeli élményekkel, eseményekkel. Még kötötte õket akülsõ világ, az elveszített szabad és boldog élet emléke. Még csillapító volt gondolniaz elhagyott kedves arcokra, de már is mélyen a lélekbe hasított, mint közeli vagytávoli villámlás fénye az elveszített, visszahozhatatlan és jóvátehetetlen valami,ami közte és a bezárt ajtón kívül van. S még csak ismerkedett a társakkal,meghallgatta azok bajait, szenvedését, hogy addig is felejthesse a magáét.

De majd késõbb, a nagy cellákba tömörített, meghonosodott, nyolcvan-kilencven öreg rab között kialakult a belsõ élet a maga összes szenvedésével éskevés rabszórakozásával. Itt már elõre figyelmeztettek bennünket, hogy némelyrabot kerüljük, mert mérhetetlen szenvedésében és vágyaival társat keres, hogyenyhüljenek felgyûlt kínjai. Kuncz Aladár, a Fekete kolostor címû könyvébenszintén feltárja nyílt szívvel a bezártságban átalakult és elfajult emberi érzéseket,amelyeket csak a napfény, az újra szabad élet világossága tudott meggyógyítani.Az én tapasztalatom szerint egyik szempontból szerencsétlenebbek voltak azok,akik mint nõtlenek kerültek rabságba, mert nem volt egy élettárs, akinek arcánmegnyugodhatott volna lelkük tekintete, akivel való egykori boldogsága kárpótoltavolna mostani szenvedéseiért. Ezek hamarabb voltak hajlamosak az elfajulásra,a szükséges kárpótlás kerülõ úton való szerzésére. Ezek éjszakánként nem tudtak

248

nyugodni, folytonos figyelemben lestek másokat és keresték az alkalmakat. Mivelegész éjjel villanyfényben kellett aludni, az ilyenek folyton járták a szennyes-tinettákat és mutogatták. S ki figyelt olyankor arra, hogy nem a saját ágyukrabújtak vissza, hanem valaki más mellé.

De milyen megrendítõ látvány volt az, amikor nappal, az ágyán lopva – azõröktõl való félelmében, – végignyúlt, nem bírván magával, egy darabig ábránd-világába merült, majd kigyulladt a szeme, két keze ökölbe szorult, aztán belecsapotta levegõbe és néhányszor nagyot rándult a teste. Ezt neveztük rab révületnek!Sokáig nem maradhatott fekve, elgyötört testével felkelt az ágyról és elvegyült atöbbiek közé. Vajon révületében milyen izzó látomása lehetett a szegény rabnak?Talán egykori elhagyott kedvese vagy menyasszonya, felesége arca jött lángolóközelségbe, mint csalóka lidércfény az éjszakában? Óh, ha csak még egyszermagához ölelhetné! Annyi boldogító alkalom volt az életben! Hányat tudtunkigazán kihasználni és hányat szalasztottunk el könnyelmûen! Egy fiatal váradirab, alig 17 éves, még gyermek, folyton azt siratta, hogy mennyi szép leány voltkörülötte, s õ hogy vigyázott rájuk, sajnálta, meg nem rontotta volna õket, pedigkínálták magukat! De õ igazi nemes gyermek volt, egykori nagy fejedelem késõiivadéka. Özvegy, fiatal édesanyja csak jóra, szép és nemes dolgokra tanította. Smost szenvedõ szívével és fiatal testével mennyire sajnálja az elszalasztottalkalmakat, melyek talán soha többé vissza nem jönnek, ha itt kell elsorvadnia abörtönben. Mostmár nem kímélne többé senkit. A börtön csak megtöri a szenvedõrabot, de nem javítja meg. S állítólag a nõi rabokkal még rosszabb a helyzet. Azaddig legtisztábban élõ nõn is úrrá lesz a testiség, mert olyan a körülmény, abensõ élet, amely csak a legelemibb szükségletek kielégítésére elegendõ, amindennapi sírva fogyasztott minimális táplálék, minimális tisztálkodás, emésztésés féltve vigyázott anyagcsere, amelyben, jaj, ha zavar áll be, éppúgy, mint akisgyermeknél. És ezen a lealacsonyodott életnívón tengõdik évekig a rab. Csoda-e, ha állativá válik és megromlik az önemésztõ szükségeiben. S a nõk jobbanmegromolnak. Hallottam, még a váradi rabság idején, hogy a szomszéd cellábazárt nõ miként kopogott a túloldalra és kiabált csókokat a soha nem látott és nemismert férfinak.

Egy idõs rab – családos volt –, az egyik csodálatra méltó kedvesét emlegette,aki állítólag a világon legelbûvölõbben tudta a szerelmi játékokat. De beismerte,hogy rettenetesen fantáziált – azaz hazudott, és sokszor fogadta azzal az újsággal,hogy a távollétében más ifjúval töltött boldog órákat! –, s csak a jóravaló szomszéd-asszony leplezte le, hogy nem igaz semmi, csak folyton képzelõdik és nem járt ottsenki.

Általában a rabok az elmúlt boldog idõk visszaidézésével, felemlegetésévelpróbálják vigasztalni magukat. Egy másik rab is mindég azt a nõt emlegette,akivel a legboldogabb tudott lenni, akinek a simogatását, teste melegségét,vonzását soha nem képes elfelejteni.

Csoda-é, ha ezek az elfojthatatlan, vissza-vissza térõ emlékek a bezárt rablelkét felzaklatták, fonnyadó testét átjárták és átmelegítették, annál jobban, minélnagyobb társadalmi életet folytatott valamikor kint a világban, tehát minél többforró emléke maradt.

249

Voltak olyanok, akik az elrévülõ rabot kicsúfolták, a baráti körben kigúnyoltáka velük együtt szenvedõ társat. Egy fakír, impotens ezredes így csúfolta ki ésûzött gúnyt a rab révületbõl.

Pedig egy tudós professzor azt mondta egykor, hogy akik a test ellen felveszika harcot, azokat a test gyõzi le. Tehát kevés és ritka gyõzelem reményével kecsegtetez a küzdelem. Akkor volt errõl szó, amikor a papi nõtlenség kérdését tár-gyalgattuk.

S mikor a papok és szerzetesek cellájába kerültem, bizony a nyurga vaslábakonringó, kétemeletes vaságyalkotmány sok éjszakán remegett meg a testtel valóverejtékes küzdelem öngyötrõ kínjai közepette. És nem volt ezen semmi kicsúfolnivaló. S mikor engemet, egyedül lévén, protestáns hitemért és egyházamért enyhe– sohasem dúrva! – célzások értek, hiszen talán világhírû egyházfejedelmeket isjezsuiták vettek körül évekig – én sohasem védekeztem s nem is lett volna értelme,hogy én meg az õ gyengeségeiket emlegessem fel. Egyedül voltam közöttük,aránylag fiatal, családos ember, úgysem értettek volna meg. Csak még egy öregügyvéd volt közöttünk, akivel ott közölték, hogy jóval fiatalabb felesége elválttõle. Hogyne, hiszen mikor amaz az egyik rabkórházban halálos betegen feküdt,megengedték, hogy a felesége meglátogassa. Az nem ismert rá a halódó rabra, leis mondott róla. Ennél pedig nagyobb csapás és gyötrelem nem érhetett egy rabot,mint amikor közölték vele, hogy elvált a felesége. Ez említett rab azonbanfelgyógyult. A börtönélet egyben steril élet és éppen ezért hihetetlen fordulatokraképes, ami a külvilágban képtelenségnek tûnik. A rab sok bántást, szenvedést eltud viselni, csak azt az egyet nem, ha elválik tõle a feleség. Pedig az élet kényszeresokszor könyörtelen, kivált, ha gyermekek vannak, akiket mentesíteni kellene amegpecsételt apa árnyéka alól. És a környezõ világ is állással, megélhetésselcsábítja a feleséget. A mi említett öreg társunk is mérhetetlenül szenvedett, pedigakkor már egyik legszebb és impozánsabb öregember volt a rabtársak között.

Említettem, hogy egyrészt a nõtlenek voltak abban a helyzetben, hogy akísértés könnyebben erõt vett rajtuk, mert nem ragyogott feléjük biztatóan éserõsítõen egy hûséges élettárs tekintete. De másrészt a családos raboknak annyivalvolt súlyosabb a helyzete, hogy az elhagyott hitves és gyermekek fájó, örökkésajgó gondja kísérte szüntelen õket nappalaikban, s még jobban éjszakáikban.Ezek közé tartoztam én is.

Általában a családos rabok keveset beszéltek családjukról, gyermekeikrõl.Megértettem õket, mert én is mindenrõl beszéltem szívesen (közkedvelt témavolt a méhészkedés, s fõleg politikamentes, mert a politizálás mindég felizgatta akedélyeket), csak a családi dolgokról hallgattam. Én tudtam miért. Nagyon sokatszenvedtem miattuk és nehezen gyógyulgatott szívem vérzõ sebe s nem szívesenszaggattam fel újra. Amikor majd a nagy cellában egy magyar rabokból alakultkis kör képzõdött, egyiknek-másiknak elmeséltem egyet-mást a szenvedéseimbõl.Nem hitték – nem is volt hihetõ –, s még rám kiabáltak. Így végképp bezárult alelkem ebben az irányban. Bensõleg viszont annál jobban szenvedtem és vágyód-tam a családra, a feleségem után. Alig volt olyan éjszaka, hogy végig ne gondoltamvolna valamelyik boldog epizódját együttélésünknek. Volt úgy is, hogy az egésznapi egyhangú, kábító ülés után, az elgyötrõdött test álomtalan alvásba zuhantminden átmenet nélkül. De számtalanszor megtörtént, hogy az emlékezés tüzében

250

a megfonnyadt, táplálék nélküli test mégis lángra lobbant és tehetetlen kínombanaz öklömet harapdáltam. Nagyon nehezek voltak a vasárnap délelõttök. Míg anagy cellában lévõ püspökök miséztek, a többiek csendben voltak és elmerültek asaját gondolataikba. Ha lehetséges volt, hanyatt feküdtem én is az ágyon és azotthoni idõkre gondoltam. Ilyenkor mindég megjelent elõttem a feleségemfájdalmas arca és úgy kívántam volna megsimogatni, átölelni, hogy egész valómlázadóan felgyûlt és majdnem elájultam. Révületemben rángatózni kezdett atestem. Arra eszméltem fel, hogy az impotens ezredes ujjal mutogat rám éstiszttársaival együtt kuncog. Én pedig a szemben lévõ örmény papot figyeltem,amint kidülledt szemekkel bámul a levegõbe és könyökére támasztott két kezeökölbe szorul. Vajon õ milyen szentséges dolgok felett elmélkedhetett? Dehát olyanszegényesek a szavak kifejezni ezt a gyötrelmes bezárt érzésvilágot.

Majd négy-öt esztendõ múlva lassan eltemetõdtek a lélek mélyére a külvilágemlékei és a bensõ életre s környezetre szûkült a világunk.

Mikor már Erdélyben, a papok kis cellájában éldegéltünk, üldögéltünk, akkormár legnagyobb élmény a közös zuhany fürdõkben az egymás bámulása volt ésszemmel láthatóan kéjelegtünk az egymás hátának feltünõen többszöri lemo-sásában. Hát még milyen nevetséges és lealázó volt a püspökök és mindnyájunkszámára, amikor „broasca”-t, azaz béka állást kellett csinálnunk, ami abból állott,hogy négykézláb, egyenként meg kellett mutatnunk a fenekünket az õrnek, hogymegnézze, nincsen-é valami oda eldugva? Majd egyik másik személyhez különös-képpen vonzódni kezdtünk és szívesen leültünk szorosan egymás mellé beszélgetni.

A Szamosújvárra való áthurcolkodásunk végre új életet és gyógyítóbb körül-ményeket hozott számunkra. Rövid ideig én is dolgoztam a gyárban, az udvaron,legalább a déli ebédszünetben szabadon járkálhattunk és kereshettük a régiismerõsöket. A kinti, szabadabb levegõ átjárta alélt szervezetünket és a koszt isbõségesebb lett. Amikor ismét visszakerültem a zárt cellaéletbe, gyengeségemfolytán, ott már az új ismerõsök környezetében, különösen egy nagyhírû orvosdoktor társaságában, hazai kis csomagok élvezetében és a közeli szabadulásreménységében már értelmes, tudományos dolgokról értekeztünk.

Máramarossziget, 1984. augusztus 9.