1

BERKI IMRE

RENDSZERVÁLTÁS A HATÁRŐRIZETBEN 1945-56

SZERVEZETI VÁLTOZÁSOK

Az 1945-ben létrejött határőrség életében, csak úgy mint hazánk életében, rengeteg változást, rendszerváltást hozott az 1945-től 1956-ig terjedő időszak.

A HATÁRŐRIZET ÚJJÁSZERVEZÉSE A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN

1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány intézkedései nyomán létrejött „határőrség” léte, az ország szuverenitásának jelképe. A Dunántúl területének nagy részét és Budapestet még tartották a német–magyar csapatok a túlerejű ellenséggel szemben, amikor 1944. december 21-én Debrecenben már összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, mely kormányfőnek Miklós Béla vezérezredest, az 1. magyar hadsereg szovjetekhez átállt parancsnokát választotta meg. A honvédelmi miniszter és egyben a vezérkar főnöke Vörös János vezérezredes lett. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1944. december 28-án hadat üzent Németországnak. A Honvédelmi Minisztérium a debreceni pénzügyi palota néhány szobájában kezdte meg működését, mai szemmel nézve irracionális körülmények között. Egyedül a feladat volt ismert: a semmiből létre kellett hozni egy hadsereget! Az igazi szervező tevékenység azonban a fegyverszüneti szerződés aláírásáig nem indulhatott meg. Erre az aktusra január 20-án került sor Moszkvában. Az egyezményben Magyarország vállalta, hogy a Németország elleni háborúban aktívan részt vesz, és fegyveres erőit e célból a szövetséges (szovjet) főparancsnokság rendelkezésére bocsátja.

2

Leszögezte: „Magyarország kötelezi magát, hogy Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia általa megszállt területéről visszavonja az összes magyar csapatokat és hivatalnokokat Magyarország 1937. december 31.-én fennállott határai mögé.”1 Ezzel lehetőség nyílt a hadsereg és ezen belül a határőrség megszervezésére. Ezen szervezetek létrehozása az állam létét szimbolizálta. A nyitott határok veszélyeztették az ország politikai, gazdasági, közbiztonsági érdekeit. A határőrizet újjászervezésére a trianoni határokon került sor, ahol eddigre már nyomai sem maradtak a bécsi döntéseket megelőző határőrizeti rendszernek, így a szervezést, a kiépítést a nulláról kellett indítani. A határőrség megszervezésére a Honvédelmi Minisztérium 1945. február 23-án kiadott 20.183 számú rendeletével került sor2. A szervezési osztály a határőrség megszervezéséről szóló rendeletet a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet tagozatával konzultálva készítette elő. Kolesznyikov ezredes a SZEB nevében 1945. május 14-én jóváhagyta a határőrség eddigi tevékenységét, és közölte, hogy a SZEB a határőrség számára 5000 fős létszámot engedélyez. 27 határportyázó századból és 150 határportyázó őrsből álló határőrizeti szervezetet alakítottak ki.3 Az újonnan létrejött határőrség legfontosabb feladata a csempészet, a szabad átjárás megakadályozása a határon, valamint a határmenti fegyveres csapatok elleni harc volt. A csempészet oly mértéket öltött, hogy veszélyeztette az ország gazdasági életének normalizálását.

1 ROMSICS Ignác (szerk.): Magyar Történeti Szöveggyűjtemény 1914-1999. Budapest, 2000, Osiris, I.köt. 378-383.p. 2 EHRENBERGER Róbert (szerk.): A béketábor magyar hadserege. Budapest, 2001, PETIT REAL Könyvkiadó Iratok az I. fejezethez 5. dokumentum 3 KESERŰ István: Magyar Határőrizet 1945-1957. Határőrségi tanulmányok, V. évf. (1997) 1.sz. 38-41.p.

3

AZ ÖNÁLLÓ HATÁRŐRSÉG MEGSZERVEZÉSE

1946. márciusában a SZEB elrendelte a magyar hadsereg létszámának 25 0000 főre történő csökkentését. A kormány az ország gazdasági helyzetéből kiindulva csak 20 000 főnyi hadsereget kívánt fenntartani.4 A határvadász alakulatok átszervezéséről szóló HM Eln.kat.pol. 102.000/1946. intézkedéssel a határportyázó századokat kivonták a kerületi parancsnokságok alárendeltségéből, és az újonnan megszervezett Határőr Parancsnokság alá rendelték5. A rendelkezésre álló fegyverzeti felszerelés és személyi állomány válogatott része a Határőrséghez került. Ezzel megtörtént egy kommunista vezetésű ütőképes „párthadsereg” kialakítása, amely szükség esetén felhasználható volt akár egy budapesti „reakciós zendülés”, akár egy esetleges katonai ellenállás letörésére. A Határőrség parancsnoka Pálffy György ezredes lett, aki e mellett a katonapolitikai osztályvezetői tisztségét is megtartotta. Áprilisban vezérőrnaggyá léptették elő. A határőrség vezérkari főnökévé Németh Dezső alezredest, a nevelési osztály vezetőjévé Loránt Imre századost nevezték ki. A határőrség parancsnoka közvetlenül a honvédelmi miniszter alárendeltségébe tartozott, magasabb parancsnoki jogkörrel.6 A korábban a kerületi parancsnokságok alárendeltségében felállított 27 határportyázó-

4 A Magyar Köztársaság Kormányának 5 000/1946. M.E. sz. rendelete az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében szükséges egyes rendelkezések tárgyában. 2. § (8) bek.: „A honvédség hivatásos tagjainak számát ténylegesen szolgáló húszezer főre kell csökkenteni." Magyar Közlöny, II.évf. (1946) 13.sz. , kihirdetve: 1946. május 19-én. 5 KOLLEGA TARSOLY István (szerk.): Magyarország a XX. században. Szekszárd, Babits Kiadó,1996, I.köt. 402.p. 6 MUCS Sándor (szerk.): A Határőrség megalakulása és harca a népi hatalomért 1945-1948.Budapest, 1970, A Belügyminisztérium Határőrség Politikai Csoportfőnökségének ünnepi kiadványa a határőrség megalakulásának huszonötödik évfordulójára 24-26.p.

4

századból és az új erőkből 14 határvadász-zászlóalj 50 század és 250 örs tagozódású szervezet jött létre, valamint egy vasútbiztosító ezred, később zászlóalj. Ez a határőrség létszámának 10000 főre történő növelését jelentette.

HATÁRŐRSÉG AZ ÁLLAMVÉDELMI HATÓSÁG SZERVEZETÉBEN

A Minisztertanács 4.353/194 számú rendeletével 1950. január 1-jei hatállyal a Határőrséget a frissen megalakult és neki közvetlenül alárendelt Államvédelmi Hatóság szervezetébe sorolta. Az Államvédelmi Hatóság hivatásos állományú tisztjeit alezredesig bezárólag az ÁVH vezetője nevezte ki. A sorállományú legénység szolgálati ideje 3 évre változott. A Határrendőrséget beolvasztották, ezzel a határőrség létszáma 17.777 főre emelkedett. Az új szervezet átszervezését politikai érdekeknek alárendelve szovjet mintára hajtották végre. A Határőrség Országos Parancsnokságánál és a határőr kerületeknél megjelent szovjet tanácsadók részt vettek a tevékenység irányításában. A határőrség élete a magyar rendvédelmi és katonai hagyományoktól eltérően az államvédelmi szervek kötelékében folytatódott, a szovjet határőrizeti és rendvédelmi elveknek és szervezésnek megfelelően.

A határőrség létszámának változása 1945-57-ig.7

7 GÁSPÁR László: A Magyar Határőrség szolgálati tevékenységeiben ható elvek érvényesülése és változásai 1945-től az 1980-as évek végéig. Kandidátusi értekezés (ZMNE) Budapest, 1996. A határőrség létszámváltozásai 1945-1989. című 14. sz. melléklete alapján.

5

5024

99287795

11800 11493

1555017777 18777 18884

1702115290 15105 15000

02000400060008000

100001200014000160001800020000

1945

vége

1946

már

cius

1948

áprili

s

1948

októb

er

1949

már

cius

1949

nove

mber

1950

janu

ár

1951

dece

mber

1952

augu

sztus

1954

augu

sztus

1955

nove

mber

1956

már

cius

1957

janu

ár

A minisztertanács döntése alapján 1953. július 15.-i hatállyal az ÁVH a Belügyminisztérium alárendeltségébe került. A Határőrséget és a Belső Karhatalmat közös parancsnokság alá helyezték. A Határőrség létszáma 1954-55-ben 3542 fővel csökkent, megszűnt a 2. és a 8. zászlóalj, és 3 aknavető század. Az ezután is folytatódó létszámcsökkentések elbizonytalanították a hivatásos állományt.8

HATÁRŐRIZETI RENDSZER VÁLTOZÁSAI

EGYLÉPCSŐS HATÁRŐRIZET Kezdetben a határvadász alegységek felállításával a magyar államhatár őrzés védelme egy lépcsőben, egy vonalban, az államhatár közelében valósult meg. Egy határvadász század működési területe egy vármegye határának hossza volt. Ha ez a távolság 50 km-nél hosszabb, akkor két századot kellett szervezni. A szervezeti feltételek és a létszámbeli korlátok miatt nem volt

8 KESERŰ: op.cit. 47-49.p.

6

lehetőség több lépcsőben, vonalban, vagy mélységben az ország határain belül is az ellenőrzés megteremtésére.

Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének és Múzeum Határőrségben című kiállítás

A határvadász századok és zászlóaljak közvetlen tartalékkal nem rendelkeztek, a határőrizet alapvetően egy lépcsős maradt. A kishatárforgalmat a határvadász őrsök, a távolságit a Belügyminisztérium szervezetébe tartozó határrendőrség ellenőrizte9. Ez utóbbi esetében a határvadász alegységek csak katonai határvédelmet láttak el.10

TOTÁLIS HATÁRŐRIZET

1949 tavaszán, majd őszén nagyszabású erőátcsoportosításokra és szervezeti változásokra került sor. Ezek során növelték a

9 Ideiglenes Nemzeti Kormány Belügyminiszterének 145.389/1945.IV.12. BM sz. rendelete a magyar határrendőrség felállítása tárgyában Rendőrségi Közlöny I. évf. (1945) 180-183. p. 10 KESERŰ: op.cit. 42-44.p.

7

határőrség létszámát, differenciálták az alegységek állománytábláját, erőösszpontosítást hajtottak végre. A déli és az osztrák határszakaszon lehetőség nyílt a határőrörsökön az államhatár őrizetének többvonalas kialakítására, míg a kerületeknél a mélységi határőrizet kialakítására a tartalékőrsök, valamint a vasútbiztosító századok felállításával a vasutak utasforgalmának kontrollálására. Egyre inkább sikerült kialakítani a határőrizettel szembeni követelményt, az államhatár őrizete legyen biztonságos, folyamatos, aktív és meglepetésszerű.

A déli határszakaszon – 1950 januárjától – a feltételezett kisebb fegyveres provokációk visszaverése, az ÁVH alárendeltségébe kerülő, Határőrség feladata lett. E szervezet zászlóaljainak kellett biztosítaniuk a határok lezárását, a kisebb erőkkel végrehajtott ellenséges betörések elhárítását, illetve a háborús hadműveletek megindulásakor a halogató harcok megszervezését a honvédség csapatainak beérkezéséig. A Határőrség és a honvédség közös harci tevékenységének koordinálása a Vezérkar-, az irányítás pedig a Honvédelmi Minisztérium feladata lett. Az együttműködő honvéd alakulatokat a 3. lövészhadtest biztosította. A csapatok kijelölése mellett intézkedések történtek a határ nyugati és déli

8

részeinek műszaki megerősítésére, valamint elaknásítására. A várható fő támadási irányokban – a Duna–Tisza köze, a baranyai háromszög, a nagykanizsai határsáv – mintegy 600 km hosszúságban, 100-160 km mélységben állandó és tábori típusú védelmi építményeket építettek.11

A MŰSZAKI ZÁR- ÉS ERŐDRENDSZER

Közkeletű nevén a vasfüggöny, amely a fizikai korlátozás egyik fajtája volt a nyugati és a déli határunk mentén. A műszaki zár- és erődrendszer kiépítésével valamint a nyugati és a déli határszakasz átfogó lezárásával kezdetét vette a fokozott határvédelem. A nyugati és a déli határszakasz átfogó lezárása. Ennek során létrehozták a határsávot, amelyből a “megbízhatatlan elemeket” kitelepítették. A Minisztertanács 1948 májusában - a nyugati határ mentén garázdálkodó fegyveres bandák és csempészek ellen, délen a Jugoszláviával megromlott viszony miatt, - a HM és a BM előterjesztésére a nyugati és a déli határszakasz megerősítését rendelte el. Még ez évben megkezdődött a műszaki zár, a drótakadályok és aknamezők létrehozása. Először a magasfigyelőket készítették el, és a határőrség tervei szerint állították fel. 1949 kora tavaszán megkezdték a drótakadályok építését. Az osztrák határszakaszon 356, a jugoszláv határszakaszon 630 km hosszan egy- és kétsoros drótakadályt építettek. A határ akadályjellegének fokozására 1949-től a nyugati, 1950 nyarától a déli szakaszon aknamezőket telepítettek. 1950 végére a két határszakaszon kiépítettek 1000 km drótakadályt, melyből 871 km-t aknásítottak is, és megépítettek 291 magasfigyelőt. E rendkívül nehéz és veszélyes műszaki munkát a határőrök fegyveresen biztosították. Erre azért volt szükség, mert a

11 EHRENBERGER: op.cit.

9

határ túlsó oldaláról gyakori volt a provokáció, a határsértés - különösen a déli szakaszon. Előfordult, hogy elvontatták a drótakadályokat, több helyen felszedték a telepített aknákat, és átlövöldöztek. Tekintettel ezekre, a HM elrendelte a felszedett és hatástalanított aknák pótlásán felül a műszaki zárak hatásfokának növelését. Ennek érdekében az aknamezőkben sűrűbbre telepítették az aknákat, azok egy részét felszedés ellen biztosították, és érintő repeszaknákat is alkalmaztak. Sajnos, ezek nemcsak a határsértőkre, hanem a telepítést végzőkre is veszélyt jelentettek. Az állományban is több haláleset és súlyos sérülés történt. 12 A déli határ mentén kiéleződött helyzet miatt a hadsereg vezetése növelte a katonai erők átcsoportosítását a határközeli övezetbe, és fokozták a harckészültségüket. A hidegháború következményeként 1950-re a nemzetközi helyzet egyre feszültebbé vált, és hazánkban is háborús hangulat uralkodott. A Rákosi vezette politikai és katonai vezetés Moszkva befolyásának hatására - Jugoszlávia felőli támadást feltételezve - elrendelte a déli határ fokozott védelmét, a határ megerősítését. Ehhez szakértőket kértek a Szovjetuniótól. Létrehozták az erődítési csoportfőnökséget, kidolgozták a szükséges terveket, melyeket a pártvezetés megtárgyalt és jóváhagyott. Ezzel párhuzamosan megkezdődött a hadsereg erőltetett ütemű fejlesztése. Mind a hadműveleti tervek, mind a déli védelmi rendszer tervezésének, szervezésének és kivitelezésének munkáiba bevonták a szovjet tanácsadókat. A hadsereg békelétszáma 1952-re elérte a kétszázezer főt, mozgósított állománya pedig a nyolcszázötvenezer főt. Egymást érték a törzsek és a csapatok felkészítését szolgáló különböző gyakorlatok. Ezek nagyságát érzékelteti, hogy a 3. hadtest 1952-ben lefolytatott gyakorlatán közel 50 ezer fő vett részt.

12 LÉKA Gyula: A műszaki zár- és erődrendszer (vasfüggöny) felszámolása 1948-1989. Hadtudomány, IX. évf. 1999, 3-4.sz.

10

Az építkezések a politikai helyzet változása következtében - a Honvédelmi Tanács intézkedésére - 1955. június 15-ével befejeződtek. Az elkészült létesítményeket átadták az őrző-karbantartó szerveknek, a katonai alakulatoknak és a helyi tanácsoknak. A védelmi munkákra fordított összköltség közel 7 milliárd forint volt. A BM IV. Főosztály 16/1950 számú utasítása alapján 1950. június 20-tól a Jugoszláv határon 15 km széles határövezetet létesítettek, amelyet a 0390/1952 számú utasítással, 1952 szeptember 1-től az osztrák határra is kiterjesztették. A határövezeteken belül 2 km-es szigorított sávot, ezen belül 500 és 50 méteres határsávot jelöltek ki. 1953-tól megkezdődött a kapcsolatok rendezése a szomszédos országokkal, ami lehetővé tette a Határőrség létszámának csökkentését. Az aknamező felszedését a nyugati és a déli határon 1956 áprilisában kezdték meg, és szeptember 15-re befejezték. A déli határon megszűnt az erődrendszer, valamint a drótkerítés, s a területet visszaadták a lakosságnak. A határsértők aktivitása, különösen a nyugati határon ezt követően többszörösére nőtt, ezért szükségessé vált a nyugati kerületek megerősítése. A határforgalom gyorsan növekedett, s ez – a szigorú ellenőrzési követelmények függvényében – nagy terhet rótt a forgalomellenőrzési pontokra.13

13 GÁSPÁR László: A határőrség fejlődése 1950-1956 között. Egyetemi doktori disszertáció (ZMKA). Kézirat, Budapest, 1989. 85-87.p.

11

A MŰSZAKI ZÁRRENDSZER ELVI VÁZLATA

(ZMKA – 325/0679-sz/88.alapján)

határsáv 50 m

x x x x x x JSZK MNK x x x x x x x x 4 m 3-4 m

műszaki zár nyomsáv manőverut vagy járőrcsapás műszaki zár: kétsoros drótkerítés közé telepített gyalogsági aknamező

12

SZEMÉLYI ÉS ANYAGI FELTÉTELEK

KÁDERPOLITIKA.

A tisztek politikai szempontok alapján történt kiválogatását a háború alatt és közvetlenül azt követően az igazoló bizottsági eljárás, majd pedig a „B”-listázás szolgálta. Minden tisztnek és tiszthelyettesnek igazolnia kellett a háború alatti magatartását. Az igazolás intézménye egy idő után a pártpolitikai csatározások eszközévé vált. Az 1946. évi átszervezés során a személyi állomány válogatott része került a Határőrséghez került14

A hadseregen belüli politikai irányítás és ellenőrzés eszköze a politikai tiszti intézmény volt. 1949. február 18-ától szakasztól felfelé politikai tiszteket rendszeresítettek a parancsnok mellé rendelve. A még beosztásban maradt régi tisztekkel szembeni teljes bizalmatlanságot jelezte, hogy a politikai tiszt társparancsnok volt, azaz a katonai vezető utasításai csak akkor léptek érvénybe, ha a politikai tiszt is ellenjegyezte azokat. Ez a rendszer egészen 1953-ig működött. A politikai tisztek elöljáró szerve a politikai főcsoportfőnökség volt, élén a miniszter első helyettesével, a volt partizán Nógrádi Sándor altábornaggyal. Politikai tisztek képzése a Petőfi Akadémián, a továbbképzésük a Sztálin Akadémián történt.15

Az ÁVH-ba történt beolvasztást követően a jól felkészült és több éves szakmai tapasztalattal rendelkező régi tiszteket és tiszthelyetteseket differenciálás nélkül elbocsátották. A helyükre felvetteknél a fő szempont a politikai megbízhatóság volt, az

14 MUCS: op.cit. 24-26.p. 15 KOLLEGA TARSOLY: op.cit. I.köt. 402.p.

13

iskolázottság és a szakmai tapasztalat nem számított. Az új tiszteket – akiknek többsége csak elemi iskolai végzettséggel rendelkezett – kezdetben néhány hónapos „gyorstalpaló” tanfolyamokon, később 1-2 éves tiszti iskolákon, (ÁVH Vorosilov Tiszti Iskola, Petőfi Politikai Tiszti Akadémia, Sztálin Akadémia, Dózsa Lövésztiszti Iskola) készítették fel. Az alacsony szakmai hozzáértés és a hiányos műveltség az 50-es évek első felében sok problémát okozott.16 1953-ban a belpolitikai élet változásainak eredményeként az ÁVH-t a BM alárendeltségébe helyezték. Az ekkortól folytatódó létszámcsökkentések elbizonytalanították a hivatásos állományt.

Az ÁVH határőrség tiszti és tiszthelyettesi állományának

változásai 1950-1951-ben17

Állománykategória 1950.

január 1-

jei

helyzet

1951.

február

1-jei

helyzet

1950. január 1.-

1951. február 1.

között

eltávolítottak

tiszt összesen 481 997 218

(fő) ebből régi 351 175 176

ebből új 130 822 42

tiszthelyettes összesen 893 1182 310

(fő) ebből régi 765 509 256

16 Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének és Múzeum Határőrségben című kiállításának anyagából 17 Vö. 13.sz. jegyzettel Erőösszpontosítás kialakítása ideiglenes tevékenységekkel című 43.sz. melléklete nyomán.

14

ebből új 128 673 54

A határőrség tiszti állományának megoszlása 1950 január 1-én

351; 73%

130; 27%

Régi tisztÚj tiszt

A határőrség tiszti állományánakmegoszlása 1950 november 1-én

226; 19%

940; 81%

Régi tisztÚj tiszt

RUHÁZAT.

A II. világháború után az újjászerveződő Honvédség ismét egyenruhát cserélt. Bár gazdaságilag nem volt jó döntés, ám a hadvezetés rájött arra, hogy egy korszerű, új egyenruházati rendszert kell bevezetni, amellyel új imázst is teremthetnek a demokratikus Honvédség számára. A második világháború után a terepszínek háttérbe kerültek. Visszatértek a posztóhoz, a tiszteknek és tiszthelyetteseknek pedig

15

fazonos ruhát vezettek be, amit nyakkendővel, inggel lehetett viselni. Az új ruházat részben a Horthy-korszak repülő-uniformis tradícióit tartotta szem előtt és utalt a politikai vezetés angolszász kapcsolataira is. 1949-ben új egyenruhát vezettek be, amely már hasonló volt a szovjet mintához: a zubbonyok ismét zártnyakúvá változtak – a nyakkendős viseletet túlságosan polgáriasnak ítélték–, a tányérsapkák tányérrésze kisebb lett, a váll-lapok pedig szélesebbekké váltak. A Kossuth-címeres gombokat felváltották a Népköztársaság új címerével, a Rákosi-címerrel, a hatágú rendfokozatjelző csillagokat pedig ötágúakra cserélték. 1951-től áttértek egy teljesen szovjet típusú egyenruhára: az akkori gazdaság szempontjából óriási pazarlás volt egy év után lecserélni az egyenruhát. Az 1949-es egyenruha meg sem érte a szabványosítást.

16

Egy magyar gyalogos ruházata csupán az ingzubbonyban különbözött egy szovjettől, a szovjeteké álló galléros gimnasztyorka volt: Nálunk is gimnasztyorkaként emlegették, ahogyan a sapkát pilotkának. A tisztek a szovjet tisztekéhez hasonló „Sztálin-zubbonyt” viseltek, amelyek alsó zseb nélküliek voltak, és két bevágott zsebbel voltak ellátva. Rendfokozati jelzéseiket is le kellet cserélniük (két év leforgása alatt harmadszorra), mégpedig új, ötszögletű, széles szovjet váll-lapokra. Egyedül a zubbony és a gimnasztyorka lehajtott gallérja, az azon viselt fegyvernemi színű hajtóka, valamint a sapkajelvény különböztette meg a magyar katonát szovjet „testvérétől”. 1956-ban a szovjet típusú váll-lapokat eldobálták, ahogyan a Rákosi-címert is, és egy ideig átmeneti

17

egyenruhát hordtak helyette. A Kádár-korszakban kompromisszum született: fazonos egyenruhát viseltek a katonák tányérsapkával és a váll-lapok is visszajöttek. A rendfokozat képe a monarchia időszakára hasonlított (ugyanakkor már ötágú csillagokkal díszítették). Mindezt modernizálták az egész Kádár-kor folyamán: eltűntek a fegyvernemi színek, a hatvanas években megjelent a jellegzetes zöld gyakorlóruha, kialakultak a tiszti ruházat különféle formái, valamint megjelent a női egyenruha. A forradalom napjaiban feltűnt Bocskai-sapkákat 1958-tól megszüntették, az új egyenruhához ismét tányérsapkát húztak a katonák fejükre. A sapkajelvény oválissá vált, a nemzeti színű középmezőbe ismét látható volt a vörös csillag. Ez a sapkajelvény azután egészen a rendszer bukásáig a katonák sapkáján díszelgett. 1960-ban pamutvászon gyakorlóruházatot vezettek be, ami pantallószabású nadrágból és kétzsebes zubbonyból állt. 18

FEGYVERZET

A határőrség fegyverzet 1949-ben megegyezett a néphadseregben használt gyalogsági fegyverzettel. 1950-es szervezeti fejlesztéssel párhuzamosan került sor a meglehetősen vegyes fegyverzet bevonására, és a szovjet Vörös Hadsereg második világháborús gyalogsági fegyvereinek, a 48.M 7.62.m karabély, a PPS. (dobtáras) géppisztoly golyószóró és Maxin géppuska rendszeresítésére. Ettől kezdve a járőr általában vegyes fegyverzettel járőrtárs puskával, járőrparancsnok géppisztollyal látták el szolgálatukat.

18 Kánya Andrea Komfortérzet és tépőzár: a magyar fegyveres erők egyenruházata http://www.honvedelem.hu/cikk/0/15050/egyenruhak_.html

18

Tűzharc esetén egyaránt ki tudták használni a pontos célzás és a szóró lövés előnyeit.

PPS 41 géppisztoly

1948 M 7,62 mm-es Moszin-Nagant ismétlőkarabély (SU)

1956-ig a járőr általános fegyverzetéhez tartozott a 42. M kézigránát is. Az éjszaka szolgálatot teljesítő járőrök világító pisztollyal is fel voltak szerelve. 1952-ig aknavetők és páncéltörő ágyúk is szerepeltek a hadrendben, ám ezek átadásra kerültek a néphadseregnek19

GÉPJÁRMŰVEK.

19 Vö. 13.sz. jegyzettel 82. p.

19

A határőrizeti feladatok elősegítésére még az 1945-46 között használtan beszerzett amerikai jepp-típusú terepjáró gépkocsik voltak rendszeresítve, ezek azonban 1952-ig elhasználódtak. Bár évente igényelték az újabb korszerű GAZ típusú személygépkocsikat és M-72 típusú oldalkocsis motorkerékpárokat, azonban az állami tervhivatal nem tudta ezeket biztosítani. Az 1949 és 1952 évi gépjárműhelyzet változása nem állt arányban a szervezet és létszám növekedésével. Javulás 1954-re állt be, amikor a”weppone”20 típusú gépkocsikat lecserélték az új Rába, majd Csepel típusú tehergépkocsikra. Rendszeresítésre kerültek a „rocsók”21 és a kísérő hajók. Mindvégig jelentős volt a lovak és országos járművek22 használata.23

HÍRADÓ RENDSZER

A határőrség kezdetben nem rendelkezett önálló vezetékes híradó rendszerrel. Ennek kiépítése 1950 tavaszán kezdődött meg a Déli és Nyugati viszonylatban. Itt a legfontosabb szolgálati helyek és őrsök, valamint zászlóalj és kerületparancsnokságok között építették ki az állandó híradóvonalakat. Később géptávírókat kaptak a kerületparancsnokságok, majd kiépült az állandó összeköttetés a kerületek és az Országos Parancsnokság között.

20 A II. világháború egyik legjellemzőbb amerikai katonai járműve a Jeep mellett a Dodge Weapon volt, mely először WC 51 típusjelzéssel jelent meg, majd az "M"-sorozat különböző válfajai követték apróbb módosításokkal egészen 1968-ig. Magyarországra a háború után rengeteg WC 51-es került, melyek még hosszú évekig szolgáltak, és elnyűhetetlennek bizonyultak. 21 Katonai rohamcsónak 22 A Honvédség málházási rendjében egy vagy két ló erejével húzott szállító eszköz 23 Vö. 13.sz. jegyzettel 83.p.

20

1952-ben már valamennyi kerületparancsnokság rádió összeköttetésben volt az országos parancsnoksággal, rendelkeztek rádió gépkocsival, ami lehetővé tette a kitelepült vezetés összeköttetését az alegységekkel és a parancsnoksággal.24

ÖSSZEGZÉS

A határőrség élete maga volt a változás létrejöttétől, újjáalakulásától kezdve az Államvédelmi Hatóságba történő integrálásáig. A hagyományos katonai típusú határőrizetet felváltotta a totális szovjet típusú határőrizeti rendszer az államvédelmi szervek kötelékében a szovjet határőrizeti és rendvédelmi elveknek és szervezésnek megfelelően. Ebbe a folyamatba illeszkedtek a szervezeti változások, a személyi állomány átalakítása, cseréje, a műszaki zár kiépítése, a fegyverrendszer és a ruházat lecserélése, a gépjárművek valamint a híradó eszközök korszerűsítése, a híradó rendszerek kiépítése. Végül megtörtént a határőrizeti rendszer átalakítása, mégpedig a határőrségnek - a magyar rendvédelmi és katonai hagyományoktól eltérően - az államvédelmi szervek kötelékében történő

24 Loc.cit. 84.p.

21

integrálásával.

22

BIBLIOGRÁFIA Magyarország a XX. században. (Szerk. Kollega Tarsoly István). Szekszárd, Babits K., 1996 Magyar történeti szöveggyűjtemény 1914-1999. I-II. Szerk.: Romsics Ignác. Osiris, Bp., 2000 A béketábor magyar hadserege. Szerk. Ehrenberger Róbert PETIT REAL Könyvkiadó Budapest, 2001. DR. KESERŰ ISTVÁN: Magyar Határőrizet 1945-1957. Határőrségi tanulmányok 1997/1. DR. GÁSPÁR LÁSZLÓ: A határőrség fejlődése 1950-1956 között. (egyetemi doktori értekezés) ZMKA HŐR. Tanszék 1989 DR. GÁSPÁR LÁSZLÓ: A Magyar Határőrség szolgálati tevékenységeiben ható elvek érvényesülése és változásai 1945-től az 1980-as évek végéig (Kandidátusi értekezés) ZMKA HŐR. Tanszék 1996 A Határőrség megalakulása és harca a népi hatalomért 1945-1948. (Szerk. Dr. Mucs Sándor) A Belügyminisztérium Határőrség Politikai Csoportfőnökségének ünnepi kiadványa a határőrség megalakulásának huszonötödik évfordulójára Budapest 1970. KÁNYA ANDREA: Komfortérzet és tépőzár: a magyar fegyveres erők egyenruházata http://www.honvedelem.hu/cikk/0/15050/egyenruhak_.html LÉKA GYULA: A műszaki zár- és erődrendszer (vasfüggöny) felszámolása, 1948-1989 HADTUDOMÁNY IX. évfolyam, 3-4. szám

23

Summary SYSTEM CHANGE IN THE BORDER SURVEILLANCE, 1945-56

The study investigates development of the border surveillance from 1945, from the reorganisaton, through the realignment in 1946 to integration into the State Security Authority. It presents the changes in the surveillance systems to formation of the total surveillance networks. This issue also focuses on the circumstances of construction the fence built to prevent illegal border crossings, and establishment of the fortifications. With analyzing the personal and financial details, it describes changes in the staff conditions and the technical criteria (apparel, weaponry, vehicles and signal systems).