BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI LAPOK

KohászatVaskohászatÖntészetFémkohászatJövőnk anyagai, technológiáiEgyesületi hírmondó

136. évfolyam2003/3. szám

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület lapja.

Alapította Péch Antal 1868-ban.

T A R T A L O M F R O M T H E C O N T E N T

Kaptay Gy – Mrs. Z. Benkô M. – Tóth L. – Károly Gy.: Report of the Events Happened during the Period from 1st July till 15th Octo-ber 2003 at the Faculty of Material and Metal-lurgy … … … … … … … … … … … … 113It seems necessary for the functionaries of theFaculty of Material and Metallurgy of the Univer-sity in Miskolc to render account from time totime of the events and the development happen-ed at the faculty. This report is the continuationof former reports.Key words: economic crisis, crisis management,national economy, university education, metal-lurgists’ education

Tardy P. – Károly Gy. The Development of thePossible Proportion between the Oxygen Steel-making and Electric Steelmaking Processes De-pending upon the Charge Supply … … … 121 The steel scrap is an important charge compo-nent of the oxygen steelmaking and electric ste-elmaking processes as well. The authors carriedout calculations on the base of internationalaccepted methods concerning the formation andspecific use of the steel scrap. It could be stat-ed, that the condition of a long-distance steelscrap supply for the steel industry is the factthat the crude steel’ significant part has to beproduced by the oxygen converter steel process.Key words: oxygen steelmaking, electric steel-making, charge composition, charge supply, cru-de steel production, steel scrap.

Gárdus Z. – Mrs. Farkas : The Optimal Thicknessof an Intermittent Running Resistance Fur-nace’s one Layer Fibre Ceramic Based Re-fractory Wall … … … … … … … … … 128The authors examined, on an intermittent run-ning lab kiln that has with the vacuumformatedtechnology wall as a combined basic part incontrol theory having signal transmission quali-ties. All the above-mentioned facts let themdraw the general conclusion that outfits for heattreatment can be replaced with transmissionparts having signal transmission qualities. Theexamination can be simplified with electric circu-its built of inactive (resistance, inductivity, ca-pacitor, thermistor) elements RC, RL, RLC ofelectrical circuits engineering. In the stages ofplanning and examinations this fact speeds up,facilitates and minimizes to a great extent theextra work due to be done Key words: batch furnace, resistance furnace, re-fractory lining, fibre ceramics, electrical circuitsengineering, vacuumformated fibre board

Günay Y. – Demir C. – Sönmez Ö. –Togay A.:The elimination of Hydrogenporosity in Low-Pressure Die Castings … … … … … … 133The use of low-pressure die castings (LPDC) isincreasing throghout the world. There will beconstructed new castings for the LPDC techno-logy. These conduced to higher yield, smallercleanness and higher productivity. The main di-advantages of the LPDC process is the hydrogenporosity, appearing after the machining or stilllater during the leaking test. The paper describesthe results of investigations carried out during

the testing of a wheel and a cylinder-head. Thetarget of the investigation has been to bring thedensity indices to different levels using differentmethods of extracting the gas. By the optimi-zing. The method’s parameters the productivitycould be increased and the scrap significantlydecreased.Key words: low-pressure die castings, castings’cleanness, Productivity, leaking test, hydrogenporosity, density index

Szabó R. – Dúl J. – Szecsô G.: Controlling of Holding Furnaces by the ADAM 4000 System … … … … … … … … … … … 139The authors elaborated a computer aided datacollecting and evaluating system using the mainelements of the ADAM 4000 method of Advantec.This system serves to measure and control themetallic melt’s temperature. The system measuresand displays numerically or digitally the melttemperature independently from the furnacescontrolling system. It gives error signal if nee-ded, and saves the data. The controlling of themelt temperature helps to hold the prescribedparameters, and immediate intervention realizingthe rejectless production. Key words: Advantec ADAM 4000 method, com-puter aided data collection, measuring melttemperature, data saving method, casting quality

Van der Ros, H.: The Development of the Aluminium Market and the AluminiumBranch … … … … … … … … … … … 145After the second world war there have occurredsignificant changes. Some companies becamestronger because of mergers and acquisitions, ot-her ones disappeared. Parts of the national alu-minium companies have been bought by the mul-tinational companies. The Chinese and Russianaluminium industry appeared as a new factor.The further fabrication helped the smaller compa-nies to successes. The future of the aluminium ishopeful Key words: aluminium industry, bauxite mining,alumina refinery, electrolysis, casting, rolling,extrusion, secondary metal, consolidation, natio-nal industry, integrated supplier

Mrs Csanády, Kálmán E.: Surface Protection byNanostructured Systems - the Challenges ofthe Searching and Development in the European Union… … … … … … … … … 157The authors describe their experiences in theproduction of nanostructured coatings. Thenanotechnology’s practical applications can notfind only in the field of specialties, they givegood possibilities for the renewal of structuralmaterials produced in large quantities. The sear-ching of complex nanostructured coatings leadsto the production of new goods serving differenttasks. The paper deals with coatings produced bythe sol-gel process and the Langmuir–Blodgetttechnics, electrochemical pulsating depositiontechnology, anodic oxidization and LASER tech-nology. The authors describe the role of thelayers.Key words: nanotechnology, surface coatings,electrochemical pulsating deposition technology

Anyag- és Kohó-mérnöki Kar

Kaptay Gy. – Z. Benkô M. – Tóth L. – Károly Gy.Beszámoló az Anyag- és Kohómérnöki Karon történtekrôl a 2000. július 1. és 2003. október 15. közötti idôszakban,avagy konszolidáció és újabb válság-menedzselés

VaskohászatTardy Pál – Károly GyulaAz oxigénes acélgyártás és az elektroacél-gyártás lehetséges arányainak alakulása a betétellátás függvényébenGárdus Zoltán – Farkas OttónéSzakaszos üzemû, ellenállás-fûtésû kemen-ce egyrétegû szálkerámia alapanyagú fala-zatának optimális falvastagsága

ÖntészetGünay, Y. – Demir, C. – Sömnez, Ö. – Togay, A.: A hidrogénporozitás kiküszöbölése kisnyomású kokillaöntvényekbenSzabó Richárd – Dúl Jenô – Szecsô GusztávHôntartó kemencék hômérsékleténekfelügyelete ADAM 4000 rendszerrel

FémkohászatHans van der RosAz alumíniumpiac és az iparág fejlôdése

Jövônk anyagai…Kálmán Erika – Csanády AndrásnéFelületvédelem nanoszerkezetû rétegekkel

Egyesületi hírmondóCsömöz FerencA selmeci tanárokról egy könyvismertetésürügyénJubileumi tudományos nap DunaszigetenKöszöntésNyelvmûvelés

113

121

128

133

139

145

157

167

169

170

175

Öntészet rovatunkat az 1950-benindított és 1991-ben megszûntönálló szaklap, a BKL Öntödeutódjának tekintjük.

Szerkesztôség: 1027 Budapest, Fô utca 68., IV. em. 409. • Telefon: 201-2011 • Levélcím: 1371 Budapest, Pf. 433. vagy vero.boglarka@webmuhely.hu • Felelôs szerkesztô : dr. Verô Balázs • A szerkesztôség tagjai : dr. Buzáné dr. Dénes Margit,dr. Dobránszky János, dr. Fauszt Anna, Hajnal János, Harrach Walter, Kovács László, dr. Klug Ottó, Lengyelné Kiss Katalin, Szen-de György, dr. Takács István • A szerkesztôbizottság elnöke: dr. Prohászka János • A szerkesztôbizottság tagjai : dr. BakóKároly, dr. Hatala Pál, Horváth Csaba, Horváth István, dr. Károly Gyula, dr. Marczis Gáborné, dr. Mezei József, dr. Roósz András,Sándor István, dr. Sándor József, dr. Szabó József, dr. Tolnay Lajos, dr. Voith Márton • Tervezôszerkesztô : Verô Boglárka •Kiadó: Országos Magyar Bányászat és Kohászati Egyesület • Felelôs kiadó: dr. Tolnay Lajos • Kiadói szolgáltatás : Agenda-Editor Kft. • 1112 Budapest, Sasadi út 126. • Nyomja: Codex Print Kiadó és Nyomda Kft. • 1063 Budapest, Bajnok u. 1. • HU ISSN 0005–5670 • Belsô tájékoztatásra, kereskedelmi forgalomba nem kerül. • A közölt cikkek fordítása, utánnyomása, sok-szorosítása és adatrendszerekben való tárolása kizárólag a kiadó engedélyével történhet.

Rövid betegség után, 2003. május 1-jén el-hunyt Gazsi István okl. kohómérnök, a Vasipa-ri Kutató Intézet nyugalmazott tudományosfômunkatársa.

1920. szeptember 9-én született a Borsodmegyei Perkupa községben, földmûves család-ban. Általános és középiskolai tanulmányaiután, 1936-ban a MÁV-nál helyezkedett el. In-nen vonult be 1939-ben katonának Kassára,majd áthelyezéssel Csíkszeredára. A háborúután tartalékos ôrmesterként szerelt le

1946-tól 25 évig volt munkahelye a diósgyô-ri vasgyár; közben érettségi bizonyítványt éskohómérnöki oklevelet szerzett. Egymást köve-tô vasgyári munkahelyei: esztergályos, norma-ellenôr, mûszaki rajzoló, mûszaki ellenôr, acél-gyártó mûvezetô, majd a Nagyolvasztómû,Martin- és Elektroacélmû mûszaki ellenôreinekvezetôje. 1960-tól megbízták a kovácsolt ex-portáruk gyártásközi és átvételi minôségi ellen-ôrzésének irányításával. Eredményes munkájaés kitûnô felkészültsége felkeltette a gyárveze-tés figyelmét, és 1965-tôl – gyakorlati, elméle-ti és tudományos ismereteinek elismeréseként– a fômetallurgusi szervezetben a gyártmány-fejlesztés csoportvezetôje, az export termékekgyártásának ellenôre és a speciális megrende-lések gyárthatóságának véleményezôje lett.Ezeken – a kiemelten fontos – területeken na-gyon precíz és lelkiismeretes munkájával ért elelismert sikereket.

A gyári tapasztalatok birtokában helyeztékát 1970-ben a Vasipari Kutató Intézetbe tudo-mányos fômunkatársi beosztásba; itt elôbb aszabványosítás és a metallurgiai kutatások te-rületén dolgozott. 1976-tól 1980-ig az intézettudományos titkára, majd az Acéltanácsadásrészleg vezetôje 1981 júliusáig, amikor isnyugdíjazását kérte.

A nyugdíjas 20 esztendôben is sokat vállalt,szünet nélkül dolgozott. Munkássága ráépültkorábban szerzett gyakorlati és elméleti isme-reteire, de folyamatosan bôvítette is azokat el-sôsorban mérnök-közgazdász tanulmányokkal.S minthogy már 1963-ban angol nyelvvizsgáttett, ezt 1987-ben kiegészítette angol és né-met szakfordítói, tolmács és lektori képesítés-sel. Ezután szakfordítások és mûszaki tanulmá-nyok sokaságán dolgozott a KG-Informatik,OMBKE-Informatik, a Montán-Press, az OMIK,GTE, MTESZ, OMFB, az MTA Kémiai Kutatóköz-pont, az MVAE és a Dunai Vasmû megbízásá-ból.

Sok idôt szentelt az acélsalakok hasznosítá-sára, és éveken át részt vett az acélsalakok sta-bilitásának vizsgálata és javítása témakörben aThomas Research Services angol tudományosintézet és az MTA Szervetlen Kémiai Kutatóla-boratórium közös K+F munkájában.

Haláláig munkatársa a Vaskohászati VezetôiTájékoztatónak. Számos mûszaki és tudomá-nyos tanulmány elismert szerzôje és társszerzô-je. 1960 óta volt tagja az OMBKE-nek. Az egye-sületi rendezvények csendes, szorgalmas láto-gatója volt. Közismert volt szerénysége, segítô-készsége és példamutató baráti, emberi kap-csolatai. A szó szoros értelmében általános ko-hómérnök volt, aki elméleti és gyakorlati ta-pasztalatokra épülô munkássággal átfogta ateljes technológiai vertikumot, az ércelôkészí-tést, nyersvas- és acélgyártást, képlékenyalakí-tást, hôkezelést, anyagvizsgálatot és az acélokfelhasználásának területét.

Hamvaitól családja, barátai, volt munkatár-sai és tisztelôi 2003. május 23-án búcsúztak aSzent Gellért plébániatemplom urnatemetôjé-ben, és kívántak neki utolsó jó szerencsét!

✍ (SzJ)

Gazsi István(1920–2003)

Közleménya személyi jövedelemadó 2003-ban felajánlott 1%-ának felhasználásáról

A többször módosított 1996. évi CXXVI. törvény 6. §-ának (3) bekezdésében elôírt kötelezettségünknek ele-get téve a következôkben adunk számot annak a

3 777 507 Ft-nak, azazHárommillió-hétszázhetvenhétezer-ötszázhét

forintnak

a felhasználásáról, melyrôl egyesületünk tagjai és tá-mogatói 2003-ban a 2002. évi személyi jövedelemadó-jukból az Országos Magyar Bányászati és KohászatiEgyesület – mint kedvezményezett közhasznú egyesü-let – javára rendelkeztek.

A teljes összeget az OMBKE alapszabályában rögzí-tett közhasznú tevékenységek pénzügyi támogatásárahasználtuk fel, nevezetesen:

– az egyesületi szaklapok kiadásához 2 117 590 Ft– a bányászat és kohászat emlékeinek megôrzésére,

hagyományainak ápolására és közkinccsé tételére 538 685 Ft

– a bányászok és kohászok társadalmi megbecsülésére 786 238 Ft

– a határon túli magyar szakemberekkel való kapcsolattartás ápolására 112 869 Ft

– kegyeleti költségekre 79 375 Ft– számítógép vásárlásra 143 750 Ft

Egyesületünk minden tagja és választott tisztségvi-selôje nevében megköszönve ezt a jelentôs támogatást,kérem, hogy a jövôben is támogassák 111 éves egyesül-tünk célkitûzéseit.

Budapest, 2003. szeptember 4.Jó szerencsét!

Dr. Tolnai Lajos elnök

Tisztelt Tagtársak!

Az OMBKE budapesti helyi szervezete a hagyományoknak megfelelôen

Luca-napi szakestélytszervez, melyre a tagtársakat ezúton tisztelettel meghívjuk. A szakestély során lehetôség nyílik

régebbi történetek elmesélésére, anekdotázgatásra, éneklésre, eszegetésre és természetesenpoharazgatásra is. Arra bátorítunk mindenkit, hogy amennyiben a diákélettel vagy a szakmával

kapcsolatos humoros történetet ismer, azt ezen az estén ossza meg velünk és mesélje el.

A szakestély idôpontja :2003. december 12., péntek du. 18.00 óra.

Helyszín: MTESZ székház, Budapest, Fô u. 68.Részvételi díj : 500 Ft

dr. Réger Mihály dr. Csirikusz Józsefa helyi szervezet titkára a helyi szervezet elnöke

113136. évfolyam, 3. szám • 2003

Anyag- és Kohó-mérnöki Kar

KAPTAY GYÖRGY – Z. BENKÔ MÁRIA – TÓTH LEVENTE – KÁROLY GYULA

Beszámoló az Anyag- és Kohómérnöki Karontörténtekrôl a 2000. július 1. és 2003. október 15. közötti idôszakban, avagykonszolidáció és újabb válságmenedzselés

Az 1999. évi egyetemi számban megje-lent két íráshoz [1, 2] és a 2000-benmegjelent kari összefoglalóhoz [3] ha-sonlóan az idén is megpróbáljuk rövidenösszefoglalni azokat a lényeges történé-seket, melyek a kar jelenét és jövôjétszignifikánsan meghatározzák, illetveamelyek a széles kohász-közvélemény ér-deklôdésére tarthatnak számot. Visszate-kintve az 1998–2002-es négy évre, álta-lánosságban kijelenthetjük, hogy ez azidôszak két fô periódusra bontható. Azelsô 8 hónap során (1998 novembere és1999 júniusa között) a kar határozott éserôs tempójú „válságmenedzselésen”esett át, majd az 1999 júliusa és 2002júniusa között eltelt három évben kon-szolidált „aprómunka” folyt, igazán vá-ratlan eseményre a kar életében nem ke-rült sor.

Ezt követte a 2002 júliusától máig tar-tó idôszak, amit a külsô körülményekerôteljes romlása jellemez, és újabb, el-húzódó válságmenedzselésre kényszerítiaz egyébként jobbra érdemes, vagy leg-alábbis magának nyugodtabb oktató- éskutatómunkát álmodó menedzsmentet.Visszatekintve be kell ismernünk, hogy a2002/2003-as tanév során nem sikerült

adekvát, eléggé radikális választ adnunkaz aktuális kihívásokra. Jelenleg az ál-landósulni látszó financiális problémáinkkezelése közben a felsôoktatás minôségiátalakításával kapcsolatos kihívásokkal

A Miskolci Egyetem Anyag- és Kohómérnöki Karának tisztségviselôi fontosnaktartják, hogy idôrôl idôre beszámoljanak az anyag- és kohómérnökképzésselkapcsolatos eseményekrôl, fejlôdésrôl. A jelen beszámoló szerves folytatásátjelenti a korábbi évek összefoglalóinak. Visszatekintve az 1998–2002-esnégy évre, kijelenthetô, hogy ez az idôszak két fô periódusra bontható. Azelsô 8 hónap során (1998 novembere és 1999 júniusa között) a kar határo-zott és erôs tempójú „válságmenedzselésen” esett át, majd az 1999 júliusaés 2002 júniusa között eltelt három évben konszolidált „aprómunka” folyt,igazán váratlan eseményre a kar életében nem került sor. Ezt követte a 2002júliusától máig tartó idôszak, amit a külsô körülmények romlása jellemez, ésújabb, elhúzódó válságmenedzselésre kényszeríti a kar vezetôit.

1. táblázat A 2002. júniusában záróvizsgát tett volt hallgatóink szakirány- és ágazatválasztási statisztikája a nappali tagozaton

Szak

kohó-mérnök

anyag-mérnök

összesen

Anyag-inform.

-212-27

Autom.

2111--4

Energia-gazd.

311---5

Hulladék-gazd.

-73122

15

Iparimarket

121132

10

Körny.véd.

1-2-126

Minô-ségbizt.

23--2-7

Össz.

9169588

55

ÁgazatSzakirányalakítástechnöntômetallurgiaianyagdiagn.anyagtechn.anyagterv.

114 Anyag- és Kohómérnöki Kar

is szembe kell néznünk, ami a jövôképetenyhén szólva is homályossá teszi.

1. Hallgatóink és oktatási rendszerünk

1.1. Oktatási rendszerünkJelenleg a karon kohómérnök, anyag-mérnök és mérnök-fizikus szakokon lehetdiplomát szerezni. Az utóbbi szakon, me-lyen az ELTE-vel közösen folyik az okta-tás, sajnos éppen emiatt képtelenek vol-tunk az elmúlt 5 évben oktatási rendsze-rünket fejleszteni, ennek következtébenezen a szakon elenyészô számú diplomátadunk ki. Ezért a késôbbiekben csak akohómérnök és anyagmérnök szakokróllesz szó. Az 1999-ben elfogadott új okta-tási struktúra annak a felismerésnek akövetkezménye volt, hogy szükséges akar hallgatói létszámának növelése, amilegegyszerûbben úgy lehetséges, ha erô-sítjük a fiatalok szempontjából „sláger”szakirányoknak tartott környezetvéde-lem, minôségbiztosítás, informatika, stb.szakirányokat.

Másrészrôl figyelembe kellett vennünkazt az iparág oldaláról jelentkezô mar-káns igényt is, amely a kiegészítô tanul-mányok szükségességét elismeri ugyan,de azt nem, hogy a végzôs mérnökeinkne kapjanak erôs speciális szakmai kép-zést. Az ellentmondás feloldásaként két-szintû szakirány választáson alapuló újoktatási struktúrát és ahhoz igazodótanterveket dolgoztunk ki. Ennek ered-ményeként 2002 júniusa óta végzôs mér-nökeink egyrészt a szaknak megfelelô

szakirányon, más-részt az ún. slágerszakmához kötôdôkiegészítô ágaza-ton szerezhettekdiplomát, az aláb-biak szerint:• közös szakmai

törzsanyag: ter-mészettudomá-nyos alapok,szakmai alapozótantárgyak, köz-gazdasági és jogi ismereteket nyújtótantárgyak, idegen nyelvekösszes heti óraszám 9 félév során:190 óra

• szakmai specializáció, szakonként 3-3szakirányonanyagmérnöki szakon: anyagdiagnosz-tikai, anyagtechnológiai, anyagterve-zôikohómérnöki szakon: alakítástechno-lógiai, metallurgiai, öntôösszes heti óraszám 3 félév során: 36óra

• kiegészítô specializáció összesen 8ágazaton: anyaginformatikai, anyag-vizsgálati, automatizálási, energiagaz-dálkodási, hulladékgazdálkodási, iparimarketing menedzser, környezetvédel-mi, minôségbiztosításiösszes heti óraszám 5 félév során:30 óraA 2002-ben végzett évfolyam szak-

irány/ágazat megoszlását az 1. és 2. táb-lázatban, míg a 2003-as évfolyamraugyanezt a 3. és 4. táblázatban mutatjuk

be. Mint a 3. táblázatból kitûnik, az ere-deti struktúrához képest egy új, „anyag-vizsgálati ágazat” is megjelent a képzésipalettán, melynek oktatói bázisa a Fém-tani és az Analitikai Kémiai Tanszékekrôlkerül ki.

1.2. Az új hallgatói fegyelmi rendszerAz új hallgatói fegyelmi rendszer beveze-tését az tette szükségessé, hogy minôsé-gi mérnökképzés csak tehetséges hallga-

2. táblázatA 2002. júniusában záróvizsgát tett volt hallgatóink szakirány- és ágazatválasztási statisztikája a kiegészítô levelezô képzésben

Szak

kohó-mérnökösszesen

Iparimarketing

144

18

Körny.-védelmi

144

18

Minôség-biztosít.

358

Összesen

271441

ÁgazatSzakirányalakítástechn.metallurgiai

4. táblázatA 2003. júniusában záróvizsgát tett volt hallgatóink szakirány-és ágazatválasztási statisztikája a kiegészítô levelezô képzésben

Szak

kohó-mérnök

összesen

Iparimarketing

1-23

Környezet-védelmi

3418

Összesen

443

11

ÁgazatSzakirányalakítástechnológiaiöntômetallurgiai

3. táblázat A 2003 júniusában záróvizsgát tett volt hallgatóink szakirány- éságazatválasztási statisztikája a nappali tagozaton

Szak

kohó-mérnök

anyag-mérnök

összesen

Anyag-inform.

2-1-137

Anyag-vizsg.

-31--26

Auto-mat.

111-1-4

Energ.-gazd.

321-4-

10

Hulla-dékg.

1-12127

Iparimark.

11-1339

Körny.véd.

2-11--4

Minô-ségb.

37213-

16

Össz.

131485

131063

ÁgazatSzakirányalakítástechnöntômetallurgiaianyagdiagn.anyagtechn.anyagterv.

1. ábra. A halasztások számának alakulása 1996–2003 között

2. ábra. A jelentkezettek száma

3. ábra. Elsô helyen jelentkezettek és felvettekszáma

115136. évfolyam, 3. szám • 2003

tók felvétele, korrekt fegyelmi rendszermegteremtése és annak következetes be-tartása esetén lehetséges. A hallgatói ta-nulmányi fegyelem lazulása a 90-es évekközepén – végén a rosszul értelmezetthallgatói létszám megtartásra (növelés-re) törekvés eredménye volt. A minôségikövetelmények csökkentése azonban túlnagy ár lenne a létszám megtartására,1999-tôl ezért korlátoztuk a határidô le-járta után pótolható aláírások és vizsgákszámát és a pótlásokra rendelkezésre állóidôt. A meghozott szigorítások elérték akívánt hatást, hallgatóink halasztásainakszáma harmadára csökkent, úgy, hogyközben a hallgatói létszám 300 fôrôl 400fôre növekedett. Az 1. ábráról az is kitû-nik, hogy az entrópia mint mindenhol,itt is érezteti hatását, és a rendszer azutóbbi másfél évben ismét lazulni kez-dett (a dékán nyilván le fogja vonni akonzekvenciát, bár ezt nagyrészt megte-szi helyette a teljesen új logikára épülôkreditrendszer).

1.3. A felvett hallgatók létszámaAz alapterületek leadását (lásd lent)kompenzálandó az egyetem karai beisko-lázási keretszámaikból összesen 27 fôtátadtak az Anyag- és Kohómérnöki Kar-nak. Ennek és a jó értelemben vett ipari-szakmai lobbynak köszönhetôen a karbeiskolázási keretszáma 60-ról mintegy50%-os növekedéssel 87 fôre emelkedett2000. szeptemberében [3]. Ez a 87 fôazonban csak egy elvi keretszám, amitnekünk hús-vér, és ráadásul lehetôlegtehetséges fiatalokkal kell betöltenünk.Az adatok nagyon bíztatóak voltak 2002-ig, hiszen mind az anyagmérnöki, mind akohómérnöki szakokat gyakorlatilag tel-jesen feltölthettük a megnövelt keret-számra is (5. táblázat). Mint látjuk,összességében 2002-ben jelentôsen nö-vekedett a jelentkezések száma (2. és 3.ábra), 2002-ben az anyagmérnöki szakratöbb mint 6-szoros volt a jelentkezés,azaz a jelentkezôk toborzásával sikerültkövetnünk azt az elvi lehetôséget, amit afelvételi keretszámok növelése jelentszámunkra. A helyzet azonban gyökere-

sen megváltozott2003-ra. A problé-mánk elsôsorbanmennyiségi, mely-nek okai többfé-lék:

a. a tavalyi 60pontról az idén 72pontra emelte azOktatási Miniszté-rium a felvehetôkminimális hozottpontszámát, ami-vel feltehetôleg10–20 hallgatótveszítettünk. Ezugyanakkor jó hír,hiszen távollétük-kel biztosíthatjáka valóban minôsé-gi képzést (tudat-lanságukkal éshozzáállásukkal nem fogják demoralizál-ni a többieket),

b. a demográfiai hullámvölgy, az or-szágos szinten megnövekedett felvételikeretszámok, a mûszaki pálya fokozatostérvesztése (országos szinten kb. 1600fôs mûszakis keretszám maradt betöltet-lenül ebben az évben) és a régió gazda-sági problémái (a DAM az idén is a felvé-teli jelentkezés elôtti hónapokban menttönkre látványosan) együttesen odave-zettek, hogy esélyünk sem volt a nem el-sô helyen jelentkezettek felvételére.

c. részben fenti okokból a közgazda-sági és jogi karokon látványosan zuhanta felvételi ponthatár, azaz ma már a 80-90 ponttal rendelkezôket ezek a karok isfelveszik. Ezzel a karunkhoz nem elhiva-tott hallgatók népes táborában harapó-fogóba kerültünk: felülrôl a konkurensközgazdász képzés zuhanó felvételipontszáma, alulról a megemelt minimálisfelvételi pontszám harapófogójába.

d. végül el kell ismernünk, hogy azidén a személyesen általunk a felvételifolyamatba fektetett energia mennyiségeelmaradt az elôzô éviektôl. Elsôsorban ezutóbbi paraméter az, amin a jövôben ja-vítani tudunk. Lévén, hogy ez a kar

szempontjából „élet-halál” kérdés, a jö-vôben erre kiemelt figyelmet fogunk for-dítani.

1.4. Az összes és a végzôs hallgatóilétszámA keretszám növekedésével és a fôiskolaioklevelet szerzettek mind nagyobb szá-mú beiratkozásával (a Miskolci EgyetemGépészmérnöki Karáról, illetve kisebbszámban a Dunaújvárosi Fôiskoláról) akar hallgatói létszáma jelentôsen meg-nôtt. Nappali tagozaton, államilag finan-szírozott alapképzésben résztvevôk szá-ma az 1998-as 309 fôrôl 2003-ra 420 fô-re emelkedett (4. ábra).

Kiegészítô levelezô képzésünkön azévfolyamonkénti 5-10 fô részvétele tûnikreálisnak. Félô azonban, hogy nem ismé-telhetô meg még egyszer a 2002-benvégzett 48 fôs évfolyam létszám, hiszenaz elsôsorban a Dunaferrben dolgozó fô-iskolai végzettségûek közül került ki avállalat támogatásával. A doktori képzés-ben résztvevôk száma stabil, összesen 39 fô.

Az 5. ábrán látható, hogy a diplomátszerzettek száma hullámzó. A 2002-esnagy maximum fô oka az, hogy 2002-ben

5. táblázat Felvételi statisztika

ÉvKeretszámJelentkezett ebbôl 1. helyenFelvett

199860

1836856

199960

1825757

200087

2278085

200187

1626280

200287

2879482

200387

1073232

4. ábra. Nappali tagozatos hallgatók száma, 1984–2003.

5. ábra. Oklevelet szerzettek száma, 1993–2003.

116 Anyag- és Kohómérnöki Kar

végzett a nagy számú levelezô évfolyam,akiknek az oklevél megszerzéséhez nemvolt szükségük igazolt nyelvtudásra. A2003-as évhez tartozó visszaesés (amiellentmondani látszik a hallgatói létszánnövekedésnek) annak tudható be, hogy a2003-ban sikeresen záróvizsgázott 65hallgatónk közül 22-en nem kaphattakdiplomát, államilag igazolt nyelvvizsgabizonyítvány hiányában.

Jelentôs kihívás, hogy ez az arány azelkövetkezô években csökkenjen. Ittazonban meg kell jegyeznünk, hogy afejlett országokban ezt a feladatot a kö-zépiskolák látják el és az egyetemekrejellemzôen nyelvtudással rendelkezô fia-talok kerülnek.

A magyar mûszaki felsôoktatás a jövô-ben sem lesz képes a gyenge alapra épí-tô effektív nyelvi képzésre. Ezért fentikihívás a középiskoláknak, illetve sze-mély szerint a hallgatóknak, és kivétele-sen nem saját magunknak szól.

2. A kar szervezeti felépítése

2.1. Intézetek és tanszékekA kar 1999-ben létrehozott új szervezetistruktúrája igazodott a kar új nevéhez(Anyag- és Kohómérnöki Kar) és a meg-változott oktatási struktúrájához. Átszer-vezésre került az Anyagtechnológiai In-tézet, melynek keretében új tanszék lé-tesült, a Nemfémes Anyagok Technológi-ája Tanszék. Az Intézet eredeti két tan-széke pedig új, a képviselt oktatási éskutatási profilhoz jobban igazodó elne-vezést kapott: „Fémtechnológiai Tan-szék” és „Minôségügyi Kihelyezett Tan-szék”. Ennek eredményeként megterem-tôdött az Anyagtudományi Intézet és azAnyagtechnológiai Intézet strukturálisösszhangja a fémek és a nemfémek terü-letén, amennyiben nemcsak a fémekhez,hanem a nemfémekhez is megjelent azalapkutatási célú tanszék mellé egy tech-nológiai jellegû tanszék is [1].

Még 1999-ben kari központi könyvtárkialakítását kezdeményeztük, mely az

egyetemi fejlesztés szerves részeként2003 elején került átadásra.

Az új szervezeti struktúra megalkotá-sa, az egyetem területének aránytalanulnagy elfoglalása, valamint a gazdaságiracionalizálás keretében a karra jutó re-zsi költségek csökkentése érdekében akar alapterületeinek csökkentését aján-lotta fel [1] az egyetemnek 1999-ben. Amai napig megvalósult terület csökkené-seket a 6. táblázat tartalmazza.

Az erôforrások racionalizálása, a nem-fémes tanszékeken tapasztalt párhuza-mos fejlesztések elkerülése és a profil-tisztítás érdekében a kar 2003. július 1-jei hatállyal ismét módosította szerveze-ti struktúráját (7. táblázat). Az öt inté-zetbôl négyet alakítottunk ki, megszün-tetve az „anyagokkal” foglalkozó intéze-tek közül az egyiket. A megszûntetettAnyagtechnológiai Intézetbôl a Fém-technológiai Tanszék a Metallurgiai Inté-zetbe került régi-új néven (Képlékenya-lakítástani Tanszék), amivel kialakult egyerôs, a teljes kohászati vertikumot felö-lelô Metallurgiai Intézet. Az eredetilegnem sokat mondó „nemfémes” névvel il-letett tanszékek határozott profilt kap-tak azzal, hogy megalakítottuk a „Kerá-mia- és Szilikátmérnöki Tanszéket” és a„Mûanyagok Tanszékét”.

2.2. A kar neveMint emlékezetes, 1999-ben a Kari Ta-nács határozott ipari támogatással a tör-ténelmi „Kohómérnöki Kar” név „Anyag-és Kohómérnöki Kar” névre való lecseré-lését határozta el, ami 2000. január 1-

jén vált a kar hivatalos nevévé. A2002/2003-as tanévben azonban újrafelmerült a kar nevének ügye, elsôsorbanazért, mert a „kohász” szót a médiák anem-kohász lelkû közvélemény szemébenerôsen lejáratták.

Nekünk azonban jellemzôen nem-ko-hász közegben kell azt elérnünk, hogytehetséges 18 éves fiatalok és szüleik a„kohászatban” lássák a jövôt, ami szintelehetetlen vállalkozás. Üde kivételnekszámít évente az a néhány fiatal, aki ko-hász dinasztiák sarjaként érkezik hoz-zánk, rájuk azonban évi 87 betöltendôegyetemi férôhelyet nem lehet alapozni(érdekes statisztikai feladat lenne azOMBKE-n belül annak felmérése, hogyMagyarországon vajon hány, legalábbkétgenerációs kohász-dinasztia van, ésazok sarjai milyen arányban tanulnak to-vább kohómérnöknek).

Szembesülnünk kellett tehát azzal aténnyel, hogy kohászatunkat a szülôk ésa középiskolai tanárok egyaránt azono-sítják a súlyos válságban lévô nyersvas-és acélgyártásunkról szóló sajtó híradá-sokkal. Nem segített a karunkra jelentke-zôk számának növelésében az sem, hogya nagy kohászati üzemeink válsága eb-ben az évben is a beiskolázási propagan-da tevékenységünkkel egy idôre esett(lásd a DAM-ról szóló híradások, a Mis-kolci Egyetemtôl néhány száz méterre,2003 január-februárban).

Az országos beiskolázási kiállításokona leendô hallgatókat a „kohómérnök” szóoly mértékben taszította, hogy jellemzô-en arra sem adtak lehetôséget lelkes fia-

6. táblázatAlapterület-leadás 1999 és 2003 között

Tanszék

Fémkohászattani VaskohászattaniFémtechnológiaiFémtaniAnalitikai KémiaÖsszesen

Eredeti vállaltleadás, m2

308142885521

614

Megvalósultleadás, m2

119234725578

558

7. táblázat A kar szervezeti átalakítása

2003. június 30-igAnyagtechnológiai Intézet (dr. Gömze A. László)Fémtechnológiai Tanszék (dr. Reisz Gyula)Nemfémes Anyagok Technológiája Tanszék (dr. Gömze A. László)Minôségügyi Kihelyezett Tanszék (dr. Kovács Károly)Anyagtudományi Intézet (dr. Bárczy Pál)Fémtani Tanszék (dr. Roósz András)Nemfémes Anyagok Tanszék (dr. Bárczy Pál)Hôenergiahasznosítási Intézet (dr. Szûcs István)Energiahasznosítási Kihelyezett Tsz. (dr. Kapros Tibor)Tüzeléstani Tanszék (dr. Palotás Árpád Bence)Kémiai Intézet (dr. Mogyoródi Ferenc)Analitikai Kémiai Tanszék (dr. Kovács Károlyné dr.)Fizikai Kémiai Tanszék (dr. Kaptay György)Metallurgiai Intézet (dr. Károly Gyula)Fémkohászattani Tanszék (dr. Török Tamás)Öntészeti Tanszék (dr. Tóth Levente)Vaskohászattani Tanszék (dr. Tóth L. Attila)Dékáni Hivatal (Zambóné Benkô Mária)

* dr. Kaptay György egyéb pályázó hiányában lett megbízott tanszékvezetô (dékánként), valójában mellette dr. Voith Márton és Baross Botond látják el a tanszékvezetôi feladatokat

2003. július 1-tôlAnyagtudományi Intézet (dr. Bárczy Pál)Fémtani Tanszék (dr. Roósz András)Mûanyagok Tanszéke (dr. Bárczy Pál)Hôenergia- és Szilikáttechnológiai Intézet (dr. Szûcs István)Hôenergia és Tüzeléstechnikai Tanszék (dr. Palotás Árpád Bence)Energiahasznosítási Kihelyezett Tsz. (dr. Kapros Tibor) Kerámia- és Szilikátmérnöki Tsz. (dr. Gömze A. László)Kémiai Intézet (dr. Mogyoródi Ferenc)Analitikai Kémiai Tanszék (dr. Kovács Károlyné dr.)Fizikai Kémiai Tanszék (dr. Kaptay György)Minôségügyi Kihelyezett Tanszék (dr. Kovács Károly)Metallurgiai Intézet (dr. Károly Gyula)Fémkohászattani Tanszék (dr. Török Tamás)Képlékenyalakítástani Tanszék (dr. Kaptay György*)Öntészeti Tanszék (Dr. Tóth Levente)Vaskohászattani Tanszék (Dr. Grega Oszkár)Dékáni Hivatal (Zambóné Benkô Mária)

117136. évfolyam, 3. szám • 2003

tal oktatóinknak, hogy meghallgassák,miért nagyszerû dolog kohásznak lenni.Ezért a kohómérnök képzés fenntartásaérdekében egyetlen és igen fájdalmas lé-pést tehettünk, ismét kezdeményeznünkkellett a kar nevének megváltoztatását.A beiskolázási tapasztalatokat értékelvea Kari Tanács egyhangúlag elfogadta azta javaslatot, hogy a kart a jövôben „Mû-szaki Anyagtudományi Kar”-nak nevez-zük, elhagyva a nem-kohász társadalmirétegekben negatív asszociációkat elôi-dézô „kohómérnök” szót. Ennek angolmegfelelôje: Faculty of Materials Scienceand Engineering. Ezt a javaslatot azEgyetemi Tanács támogatta. Azt azon-ban, hogy javaslatunkat az Országgyûlésegyáltalán tárgyalja-e, ha igen mikor, ésmilyen eredménnyel, egyelôre nem tud-juk. Addig is hivatalosan az Anyag- ésKohómérnöki Kar nevében írjuk ezt az is-mertetést.

Fentiekkel megegyezô indokokkal akohómérnöki szak új neve: „metallur-giai”, a diploma megnevezése: „okleve-les metallurgus mérnök”. Az elnevezésminden kohászatban dolgozó kollégaszámára egyértelmûvé teszi, hogy kohó-mérnököt kaphat az ilyen diplomávalrendelkezô új végzettjeink közül, elfediazonban a nem bennfentesek számára alejáratott „kohász” szót. Ez az elnevezésa 2004. szeptember 1-én kezdô I. évfo-

lyamtól kezdve,illetve az erre azévfolyamra vissza-térô hallgatókralesz érvényes,amennyiben ezt afôhatóságok en-gedélyezik (ez2003 októberéignem történt meg).

3. A kar oktatói és dolgozói

3.1. A kar vezetôiA 7. táblázatban már érintettük a hu-mánpolitikai kérdést, hiszen ott feltün-tettük „régi” és „új” intézetigazgatóin-kat és tanszékvezetôinket. 2002-benemellett a kari vezetés is megújult, miu-tán dr. Kaptay György dékáni megbízatá-sa lejárt.

Ezzel kapcsolatban 2002 tavaszán ke-rült sor arra a közvélemény-kutatásra,melynek során a kar oktatói-kutatói tit-kosan szavaztak a dékáni tisztség betöl-tésére alkalmas személyekre.

A szavazás során mindenkinek háromszemélyre lehetett rangsorolva javaslatottennie. A szavazatokat a Szenátus érté-kelte ki. A kiala-kult sorrend a 8.táblázatban látha-tó. A szavazáse r edményekén tegyedül dr. KaptayGyörgy nyújtott bedékáni pályázatot,és nyerte el a dé-káni tisztségetmásodszor is, a2002–2006-os idô-szakra.

A kar állandósu-ló gazdasági prob-

lémái gazdasági dékánhelyettesi posztlétrehozását tette szükségessé. A gazda-sági dékánhelyettes feladata a külsô fi-nanciális források feltárása, a külsô, nemállami finanszírozási formák megterem-tése. Ezt a megbízatást 2002. július 1-tôldr. Károly Gyula tölti be. Sajnos me-nedzsmentünk 2003. január 1-tôl erede-ti létszámára csökkent, mivel dr. RoószAndrás megromlott egészségi állapotáravaló tekintettel felmentését kérte tudo-mányos dékánhelyettesi megbízatásaalól. Ettôl az idôponttól kezdve dr. TóthLevente tölti be az általános dékánhe-lyettesi posztot.

3.2. A kar oktatói és nyugdíjas oktatóiA nyugdíjas korú oktatótársaink differen-ciált továbbalkalmazásának szabályozá-sát 1999-ben az tette szükségessé, hogykarunk fokozatosan elöregedett. Szembekellett néznünk azzal a ténnyel, hogy né-hány tanszékünk teljes oktató gárdája 10éven belül eléri a nyugdíjkorhatárt úgy,hogy nem dolgozik mellettük egyetlen fi-atal oktató sem. A kar humánpolitikájá-nak ezért egyszerre kellett a következôkövetelményeknek megfelelnie:

8. táblázat A dékáni tisztség betöltésére vonatkozóelôzetes szavazás eredménye*

NévDr. Kaptay GyörgyDr. Roósz AndrásDr. Károly GyulaDr. Szûcs István

* (idôpont: 2002. február, szavazásra jogosultak száma. 48 fô)

Elsô helyen226

102

Második helyen6

1036

Harmadik helyen2424

9. táblázat A kar alkalmazotti létszáma

Oktató - egyetemi tanár- egyetemi docens- fôiskolai docens- egyetemi adjunktus- egyetemi tanársegédMTA doktoraHabilitált- kari alkalmazott- külsôCSc PhDNem oktatói besorolású alkalm.Összesen:

1998fôfogl.436

194865752

184

4891

részfogl.9

7

2

7

211

2003fôfogl.446

2034

114

1385

159

4690

részfogl.14

121

1

9

519

6. ábra. A kar alkalmazottainak létszámváltozása, 1998–2003.

7. ábra. A kar alkalmazottainak létszámváltozása, 1998–2003

118 Anyag- és Kohómérnöki Kar

• biztosítania kellett a fiatalítás lehetô-ségét,

• meg kellett ôriznie a kar legszélesebboktatói rétegét alkotó docensi réte-get, hiszen ôk képviselik a kar átörö-kítésre érdemes szellemi potenciáljá-nak jelentôs részét,

• növelni kellett az egyetemi tanárokszámát.Az 1999-ben kialakított irányelvek kö-

vetkezetes végrehajtásának köszönhetô-en eredményeink jónak mondhatók. Egy-részt a kar alkalmazottainak száma gya-korlatilag változatlan maradt (9. táblá-zat, 6. ábra), ugyanakkor az oktatói át-lagéletkor csökkent (7. ábra), annak el-lenére, hogy 4 év alatt egyikünk sem fia-talodott.

Az 1999-ben elfogadott nyugdíjazásiszabályzatunkban az szerepelt, hogy leg-jobb docenseink 62 és 70 éves koruk kö-zött negyedállásban velünk maradnak,miközben megkapják 100% nyugdíjukat,és az így felszabaduló bértömeget fiata-lok felvételére használjuk. Ez 2003 tava-száig így is történt, és ez a titka a kar„átlagoktatójánál” megfigyelhetô „fiata-lodásnak”. A törvényi változások azon-ban utolérték ezt a kezdeményezésünket(is), és 2003 tavaszán arra kényszerül-tünk, hogy a 70 éves határt 65 évrecsökkentsük. Ezen életkor felett docen-seinket sajnos véglegesen nyugdíjaznunkkell, és tapasztalatukra csak megbízásijogviszonyban számíthatunk. Fentieknem vonatkoznak az MTA doktori ésegyetemi tanári címmel rendelkezô okta-tóink sajnos nagyon szûk rétegére, aki-

ket 100% fizetéssel tartunk meg 70 éveskorukig. Erre, reméljük, a törvény mégsokáig lehetôséget biztosít.

3.3. Személycserék a két „nemfémes”profilú tanszékenMint az elôzô fejezetben ismertettük,konkrét profilt kapott a két nemfémesanyagokkal foglalkozó tanszékünk, ame-lyek 2003 júliusáig mind humánpolitikai,mind laboratóriumi fejlesztéseikben ateljes „nemfémes” profil fejlesztését tûz-ték ki célul, gyakran párhuzamos fejlesz-téseket valósítva meg ezzel. A profiltisz-tításhoz azonban át kellett szerveznünka tanszékvezetôkön kívül a két tanszékoktatóinak nagyobbik részét. Az ered-ményt a 10–11. táblázatban láthatjuk. Aszervezeti átalakítás természetesenegyütt járt a két nemfémes tanszék tan-tárgyainak, eszközeinek és helységeinekracionális újraosztásával is.

3.4. A 2002–2006-os idôszakra vonatkozó oktatói humánpolitikaitervünkA kar 2002 végén négy évre szóló hu-mánpolitikai tervet készített, melynekcélja, hogy tervezhetôvé váljon a négyintézet 12 tanszékének összetétele élet-kor, tudományos cím és beosztás szem-pontjából, a rendelkezésünkre álló közel50 fôs oktatói létszámmal gazdálkodva.A humánpolitikai tervnek nem titkoltcélja volt az is, hogy az egyes tanszékekvezetôi ne „kijárják” tanszékük humán-politikai fejlesztését, hanem egységeskari célok megfogalmazásával a Kari Ta-

nács átfogó tervet készíthessen. Az okta-tókat érintô humánpolitikai terv eredmé-nyeként megvalósuló (tervezett) változá-sok a 12. táblázatban láthatók. Megáll-apítható, hogy bár szigorú racionalizá-lásra kényszerülünk, inkább keresünk (sreméljük, találunk) külsô forrásokat,mintsemhogy bármely tanszékünk vagytudományterületünk tevékenysége elle-hetetlenüljön. Meg kell azonban jegyez-nünk, hogy a 12. táblázatban közölt tervugyan 2003 októberéig teljesült, a felsô-oktatást érintô bejelentett kormányzatiintézkedések olyan mértékû forráscsök-kentést okoznak, melyek folytán elkép-zelhetô, hogy oktatói létszámunk mamég nem tervezett csökkentésére fognakkényszeríteni bennünket.

Ezzel kapcsolatban ide kívánkozik egyrövid számítás: az Oktatási Minisztériumdirektívái szerint egy oktatót átlag 12hallgató kell, hogy eltartson, erre van-nak méretezve az egyébként így is alul-méretezett állami támogatások. A jelen-legi, kb. 50 egész állású oktatónkhoz te-hát 600, államilag finanszírozott hallga-tóra lenne szükség, ami persze a 87 fôséves felvételi létszámból még akkor semjön ki, ha minden felvételi helyet ki tud-nánk tölteni, és minden felvett hallga-tónk öt év alatt diplomát szerezne. Az,hogy ma a karon nem 30, hanem 50 ok-tató dolgozhat, csak annak köszönhetô,hogy a kar hallgatói létszáma mindössze2%-át teszi ki a miskolci universitas-nak,és a társkarok részben eltartanak ben-nünket. A félreértések elkerülése érdeké-ben azonban meg kell jegyeznünk, hogyezt elsôsorban nem a társadalomtudomá-nyi karoknak, hanem a mûszaki társka-roknak köszönhetjük, azok közül is elsô-sorban a Mûszaki Földtudományi Kar né-ven nagyon sikeres történelmi Bánya-mérnöki Karnak. Ez az állapot nyilvánva-lóan csak addig tartható (ha egyáltalán),amíg a társkarok sikeresek. Látnunk kellazonban, hogy a demográfiai változásokés a minisztériumi forrásmegvonások saj-nos a Miskolci Egyetem eddig sikeres ka-rait is gyengítik.

3.5. A nemoktató dolgozók átszervezéseAz Oktatási Minisztérium nemcsak az egyhallgatóra vetített oktatói létszámot írjaelô, hanem azt is, hogy a nemoktatókmaximum az oktatók 60%-át tehetik ki.Mint a 12. táblázat utolsó sorából kide-

10. táblázat A Mûanyagok Tanszéke munkatársai

Nemfémes Anyagok Tanszék munkatársai2003. június 30-ig:dr. Bárczy Pál egyetemi tanárdr. Hegman Norbert, egy. docensdr. Marossy Kálmán, rf. egy. docensBánhidi Viktor, egy. tanársegédKollár Mariann, egy. tanársegédGáthiné Solczi Ágnes, elôadóMárkus Zoltán, szakmunkás

Nemfémes Anyagok Tanszék munkatársai2003. július 1-tôl:dr. Bárczy Pál egyetemi tanárdr. Marossy Kálmán, rf. egy. docensdr. Czél György, egy. docensKollár Mariann, egy. tanársegédGáthiné Solczi Ágnes, elôadóSzántó Emese, szakoktató (a Fizikai Kémiai Tanszékrôl)Márkus Zoltán, szakmunkás

11. táblázat A Kerámia- és Szilikátmérnöki Tanszék munkatársai

Nemfémes Anyagok Technológiája Tanszékmunkatársai 2003. június 30-ig:dr. Gömze A.László, egy. docensdr. Czél György, egy. docensKocserha István, egy. tanszéki mérnökSimcsák Irén, elôadóBuzál Csabáné, technikus

Kerámia- és Szilikátmérnöki Tanszék munkatársai2003. július 1.-tôldr. Gömze A.László, egy. docensdr. Hegman Norbert, egy. docensBánhidi Viktor, egy. adjunktusKocserha István, egy. tanársegédSimcsák Irén, elôadóBuzál Csabáné, technikus

119136. évfolyam, 3. szám • 2003

rül, karunkon ma ez az arány 85%, amimég annyira sem tartható, mint a tudo-mányterületek nagy számával és generá-ciós okokkal alátámasztható minimálisanszükséges oktatólétszám. Ezért a karnak2002 júliusa és 2006 júniusa között 9nemoktató státuszt kellene megszüntet-nie, ami csak a feladatok integrálásávallehetséges. Eddig a következô intézkedé-sek valósultak meg:

a. Eltávozott kollégáink helyett csakebben az esetben veszünk fel új szak-munkás vagy technikus szakembert, ha akaron belsô átcsoportosítással nem tud-juk megoldani a feladatot,

b. A kar egyetlen könyvtárosa átke-rült a Központi Könyvtár állományába, ésannak ellenére, hogy a kari Könytárbanfog dolgozni, formálisan ezzel nô a meg-takarított státuszok száma.

c. Azzal párhuzamosan, hogy az inté-zetek száma ötrôl négyre csökkent, egyelcsökkentettük a hivatalsegédek számát.

Az eddig elhatározott leadásokból:– 1-1 embert vesztett a Fizikai Kémiai,

az Öntészeti, a Vaskohászattani, a Mi-nôségügyi Kihelyezett és az AnalitikaiKémiai Tanszék,

– 1-1 embert nyert a Mûanyagok Tanszé-ke és a Dékáni Hivatal. A fentiek végrehajtása eredményeként

a tervezett 9 fôbôl eddig 3 fôvel csök-kent az alkalmazotti létszám a tanszékimérnöki, hivatalsegédi, technikusi, labo-ránsi, szakoktatói kategóriákból, miköz-ben alkalmazásra került egy kari informa-tikus a megnövekedett számítástechni-

kai feladatok ellátására.Elôttünk álló feladat mégannak megvizsgálása, hogya kar jelenlegi 12 elôadójá-ból/titkárnôjébôl hány fôfeladatát tudjuk integrálás-sal átszervezni, és ôket azegyetem egyéb egységeihezáthelyezni. Ez a lépés fáj-dalmas és kellemetlen, devajon melyik válságmene-dzselés nem az?

4. A kar gazdasági helyzetének(in)stabilitásaTalán furcsa, hogy egy szervezet gazdál-kodásáról számszerû adatokat hozunknyilvánosságra. Ennek oka az, hogy ittnem egy profitorientált társaságról, ha-nem egy társadalmi feladatokat ellátó,államilag finanszírozott egyetemi karrólvan szó. A menedzsment számára ebbenleginkább az a megrázó, hogy ezekkel akérdésekkel egyáltalán foglalkoznunkkell.

Az 1999–2002-es idôszakban megtettintézkedések hatása – a hallgatói lét-szám növekedése, az elfoglalt alapterüle-tek és az alkalmazotti létszám csökkené-se- a gazdasági stabilizálódás irányábamozdították el a kart.

Az állami támogatások és a hallgatóilétszám növekedésével a kar az egyetem-re jövô bevételeit 87%-kal növelte (13.táblázat). Nôttek ugyan, de még mindignem hoznak szignifikáns bevételt egyébképzéseink (14. táblázat).

Mint ismeretes, 2001-tôl van lehetô-ség arra, hogy a vállalatok a szakképzésihozzájárulásból a felsôoktatást is támo-gathatják. E támogatásokból az elmúltnéhány év során jelentôsen gyarapodotta kar eszközállománya, különös tekintet-tel a technológiai tanszékek mûhelycsar-nokára. A karunkon folyó képzések támo-gatására az iparvállalatok 2001-benmintegy 23 M Ft-ot, 2002-ben pedig 38 MFt-ot adtak át. A központi szakképzésialapból történô sikeres pályázatunk ered-ménye 2002-ben 20 M Ft volt. A minkettámogató vállalatok segítségével tehátkohómérnök- és anyagmérnök-képzésünkfolyamatosan megújuló eszközparkkalrendelkezhet. KÖSZÖNJÜK. A szakképzésitámogatás azonban nem fordítható napigondjaink orvoslására, ezért azt a táblá-zatokban nem szerepeltetjük.

A kar kiadásai (15. táblázat) az 1998-2002-es idôszakban kisebb mértékbennövekedtek, mint a bevételek. Meg kellazonban jegyeznünk, hogy a karra jutó

12. táblázatA diplomások számának változása 2002 júliusa

és 2006 júniusa között az elfogadott humánpolitikai terv alapján

Szervezeti egység

Fémtani Nemfémes Anyagok/ MûanyagokFémtechnológiai Minôségügyi K. Nemfémes A. Techn./Kerámia- és Szilikátmérn.Analitikai KémiaFizikai KémiaEnergiahaszn.K.TüzeléstaniFémkohászattani Öntészeti Vaskohászattani Dékáni Hivatal

* a 6+1 jelölés 6 fôállású és 1 negyedállású oktatót jelent

2002. július (tény)Egyetemi

diplomások

6+1*

4+1

40+6

3

5+28+20+25+14

2+131

45+16

Nem egyetemivégzettségû

alkalmazottak4

2

22

2

6705244343

2006. június (terv)Egyetemi

diplomások

6+1

5+1

4+10+6

5

5+28+20+26

4+13+23+12

51+19

Nem egyetemivégzettségû

alkalmazottak

34

13. táblázat Éves állami támogatások

MegnevezésHallgatói normatívaképzési támogatás, MFtdoktori képz. Támogatás, MFtnormatív kut. Támogatás, MFtPályázati bevételekbôlaz egyetemnek átadott összeg, MFtÖsszesen:

1998279 eFt/fô

86,16,10

10

102,2

2002489 eFt/fô

164,37,84,4

15

191,5

14. táblázat Képzési bevételek (eFt/félév)

Külföldi önköltséges képzés Költségtérítéses képzés Szakmérnöki képzésÖsszesen

19983202700

590

2002~6503.360810

4.820

8. ábra. A gazdasági stabilitás tendenciája

120 Anyag- és Kohómérnöki Kar

alapterület fenntartási kiadásainak vál-tozását csak közelítôen vesszük figye-lembe, mivel ahhoz a 2002-es évre nemrendelkezünk elegendô adattal. Feltehe-tôleg ezek a kiadások az infláció mérté-kével növekedtek ugyan, de a kar általleadott 558 m2 alapterületet, illetve azerre jutó, rezsi jellegû megtakarítás való-színûleg fedezi ezt a többletet. Ezért jóközelítéssel a rezsi kiadások változatla-nok maradtak az eltelt években, ami aMiskolci Egyetem egyetlen más bérgaz-dálkodási egységére sem mondható el.

A fenti táblázatokból jól látható, hogyamíg a bevételek a kar fenntartásánakcsak mintegy 55%-át biztosították 1998-ban, addig 2002-re ez az arány 89%-ranôtt. A 8. ábrán bemutatott extrapolációalapján 2002 elején arra számítottunk,hogy a karnak a rektor által a 2004. évreelvárt gazdasági stabilizációja megte-remthetô. Mint jövôkutató közgazdaságiszaktekintélytôl tudhattuk, hogy a gaz-dasági folyamatok nem lineárisan változ-nak, ráadásul váratlanul nem javulniszoktak.

2002 júniusában örömmel értesültünkarról, hogy új kormányunk a felsôokta-tásban dolgozók bérét mintegy 50%-kalnöveli meg 2002. szeptember 1-jei ha-tállyal. Mára azonban kétségbeesésseltapasztaljuk, hogy ehhez az egyetemnem kapja meg a szükséges forrásokat.Ennek „eredménye” a 8. ábrán láthatótöréspont és szakadás, azaz a kar nem-hogy 2004-re, hanem 2006-ra sem éri elaz önfenntartáshoz szükséges szintet,legalábbis amennyiben az állami támo-

gatások mértéke a jelenlegi szinten ma-rad. Félô azonban, hogy a helyzet nemjavulni, hanem romlani fog. Az okok kö-zött elsô helyen szerepel a felsôoktatásküszöbön álló reformja, az ún. „bolognaifolyamat”, és annak következményei.

5. A „bolognai folyamat” és annakvárható következményeiA „bolognai folyamat” lényege, hogy amagyar felsôoktatás – várhatóan 2005szeptemberében – a mai duális képzésiformáról lineáris képzési formára vált,azaz minden hallgató elôször alapkép-zésben (bachelor), majd mesterképzés-ben (master) vesz részt. Önmagában ezpozitív változás, hiszen megteremti amagyar felsôoktatás összhangját a kül-földi egyetemek nagy részével. Konkrétmegvalósítási formája azonban ma ijesz-tô perspektívát vetít történelmi kohó-mérnök-képzésünk elé:

1. A mai koncepció nagy valószínû-séggel nem teszi lehetôvé, hogy az alap-képzési szakon kohómérnöki képzés in-duljon, ehelyett feltehetôleg a mai há-rom szak helyett csak egy, az ún.„anyagtudományi és anyagtechnológia”szakot indíthatjuk. Ennek következtében2008-tól az alapképzési (fôiskolai) szin-ten, majd 2010-tôl a mester (egyetemi)szinten is eltûnik a frissen végzett mér-nökök közül a „kohómérnök”, a „metal-lurgus” mérnökkel együtt. Esélyünk arravan, hogy szakirányokban ôrizzük meg aszakmát.

2. A mai koncepció 3 év alapképzéstés 2 év mesterképzést tervez, utóbbibacsak kis arányban véve át a hallgatókat.Ráadásul az alapképzésre a mai egyeteminormatívához képest várhatóan alacso-nyabb normatívát fognak kapni az egye-temek. Így egyrészt a csökkenô hallgatóilétszám, másrészt a csökkenô normatívamiatt még a jelenleginél is rosszabbanyagi helyzetbe kerülhetünk. Ráadásulez igaz a társ mûszaki karokra is, ami2020-ra nemhogy a kohómérnöki, demég az anyagmérnöki szakot gondozó

tanszékek megszûnéséhez is vezethet. 3. A felsôoktatást teljesen liberalizál-

ják, azaz megszûnik, pl. a mai 87-es fel-vételi keretszámunk. Ezt ugyan formáli-san akár 200-ra is emelhetjük, de a csök-kenô számú hallgatóság gyakorlatilagszabadon választhat a várhatóan növek-vô egyetemi férôhelyek között, így a mû-szaki felsôoktatásba jelentkezôk számavárhatóan csökkenni fog. Ugyancsakcsökkenni fog a vidéki egyetemre jelent-kezôk száma. Végeredményben a vidékimûszaki karok közül még azok sorsa semlátszik biztosnak, amelyek ma biztos ta-lajon állnak…

A menedzsment természetesen (kincs-tári) optimizmussal néz a jövôbe, ha mára kincstárból mást nem kap (vagy leg-alábbis nem elégséges mennyiségben).Reméljük, hogy az egyébként elôremuta-tó új képzési forma bevezetése nem lehe-tetleníti el szakmánk mûvelését és át-adását a jövô fiatal mérnökeinek. Félôugyanis, hogy néhány évtizeden belül ahazai kohómérnök, sôt, anyagmérnökvégzettséget igénylô munkahelyekre kül-honban végzett, a magyar szakkifejezé-seket nem ismerô, s mi több, talán a ma-gyar nyelvet sem ismerô mérnökök kerül-nek kizárólagosan, ami nem valószínû,hogy egybeesik nyilvánvaló nemzeti ér-dekeinkkel.

Részünkrôl mindent elkövetünk, hogyez ne így legyen. Arra kérjük azonban apolitikai és szakmai befolyással bírószaktársakat, segítsenek elérni azt, hogya felsôoktatás keretei úgy alakuljanak,hogy ez ne történhessen meg.

Irodalom[1] Kaptay Gy. – Z. Benkô M. – Tóth L. –

Roósz A.: BKL Kohászat, 132. évf., 6-7. szám, 1999, 222–227. o.

[2] Kaptay Gy. – Z. Benkô M. – Tóth L.:BKL Kohászat, 132. évf., 6-7. szám,1999, 228–235 o.

[3] Kaptay Gy. – Z. Benkô M. – Tóth L. –Roósz A.: BKL Kohászat, 2000., 133.évfolyam, 6-7. szám, 221-229. o.

15. táblázat Kiadások, MFt

MegnevezésSzemélyi juttatásenergia, közmûkarbantartás, üzemeltetésköltségvetési hitelkeretdoktori képzésfolyóiratmunkábajárás költségéreÖsszesen:A bevétel a kiadás %-ában

1998156,0 15,53,1 4,05,31,50,7

186,155%

2002181,6

153

5,16,32,51

214,589%

136. évfolyam, 3. szám • 2003

Vaskohászat Rovatvezetôk:dr. Takács Istvándr. Verô Balázs

121

1. Bevezetés50 évvel ezelôtt az oxigénes acélgyártásbevezetése új korszakot nyitott meg a vi-lág acéliparában. Terjedése rendkívülgyors volt: 25 évvel a bevezetése után azacél 50%-át már ezzel a technológiávalállították elô. Ehhez az is hozzájárult,hogy az 50-es és 60-as években az acél-ipar alig tudta követni a dinamikusannövekvô acéligényt, így a SM-eljárásnálsokkal nagyobb termelékenysége fontosszempont volt. Rövid idô alatt az is be-bizonyosodott, hogy megfelelô techno-lógia alkalmazásával minden minôségiigényt kielégítô acél állítható elô ezzelaz eljárással.

A 70-es évek második felétôl az elekt-roacélgyártás terjedése gyorsult fel (1.ábra). Szakmai körökben felmerült az avélemény is, hogy az elektroacélgyártás,számos kétségtelen elônyét (kisebb ener-giafelhasználás és környezetterhelés, ru-galmasabb üzemeltetési lehetôség) fi-

gyelembe véve elôbb-utóbb dominánssá vál-hat a világ acélgyártá-sában. A gyárthatóacélok minôségévelkapcsolatos hátrányaitjelentôs részben meg-oldották, a betétellá-tás biztonságát pediga direkt redukált vas(DRI) termelésének agyors felfutásától re-mélték (ez a minôségi problémák megol-dását is segítette).

Az elmúlt 10 évben ismét változott ahelyzet: a két eljárás részaránya azótahasonló ütemben terjed. Úgy tûnik, hogya két eljárás részarányában valamiféleegyensúly van kialakulóban. Elôadásunk-ban azt vizsgáltuk, hogy ez csupán rövidtávú folyamat eredménye, vagy pedigténylegesen van valamiféle egyensúlyirészarány, amely hosszabb távon megha-tározza a két eljárás egymáshoz viszonyí-tott arányát.

2. A két eljárás betétanyagaiA két acélgyártó eljárás között számoshasonlóság és különbség van. A legfon-tosabb különbség valószínûleg a felhasz-nált betétanyagokban van (2. ábra). Azoxigénes acélgyártásnál (BOF) a folyé-

kony nyersvas mellett 10-30% (átlagbankb. 15%) acélhulladékot használnak. Azelektroacélgyártás betétanyaga szilárdvashordozó (acélhulladék, DRI, esetlegszilárd nyersvas); a folyékony nyersvasadagolása is megoldható, de ha ez ren-delkezésre áll, gazdaságosabb konverter-ben feldolgozni. Ma átlagban 85%-ra te-hetô a hulladék és 15%-ra a DRI fel-használás a világ elektroacélmûveiben.Ugyanígy a nagyolvasztókba is lehetDRI-t adagolni, csak nem érdemes (nemgazdaságos).

A két eljárás közös jellemzôje, hogyjelentôs mennyiségû (15% ill. 85%) hul-ladékot használnak fel. Ez nem lennegond, ha az acélhulladék korlátlanul ren-delkezésre állna. Az acélhulladék azon-ban szükségszerûen egy korábbi acélter-melés eredménye, így mennyisége sem

TARDY PÁL – KÁROLY GYULA

Az oxigénes acélgyártás és az elektroacélgyártás lehetséges arányainak alakulása a betétellátás függvényében

Mind az oxigénes acélgyártás, mind az elektroacélgyártásfontos betétanyaga az acélhulladék. Az acélhulladék kelet-kezésére és fajlagos felhasználására vonatkozóan a szerzôka nemzetközileg elfogadott módszerek alapján számításo-kat végeztek. Ezekbôl kitûnt, hogy az acélipar hosszú távúacélhulladék-ellátásának feltétele, hogy a nyersacél jelen-tôs részét oxigénes konverteres technológiával állítsák elô.

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

Rész

arán

y, %

1965 1971 1977 1983 1989 1995 2001

Elektro + konverter

Elektro

Konverter

1. ábra. A komverteres és az elelktroacélgyártás részaránya avilág acéliparában

Elhangzott a 4. Európai Oxigénes Acél-gyártó Konferencián (Graz, 2003. május12-15).Dr. Tardy Pál egyetemi magántanár, azMVAE mûszaki igazgatóhelyetteseDr. Károly Gyula egyetemi tanár, a MEMetallurgiai Intézet igazgatója

122 Vaskohászat

végtelen, hanem egyebek között a ko-rábbi termelés nagyságától függ. Dolgo-zatunkban ezeket az összefüggéseketvizsgálva készítettünk becsléseket azacélipar számára hasznosítható acélhul-ladék mennyiségének alakulásáról.

Az acélhulladék pótlására (helyettesí-tésére) alkalmas a direkt redukált vas(DRI). A rendelkezésre álló betétanyagokmennyiségének becslésénél ennek meg-felelôen ezt is figyelembe vettük.

3. Az acélipar számára elérhetô szilárd betétanyag mennyiségeA 3. ábrán az acéltermelés, valamint azacélhulladék- és DRI-felhasználás alaku-lását mutatjuk be 1950-tôl napjainkig.[1, 2]. Figyelemre méltó, hogy az acél-termelés növekedési üteme az elmúlt év-tizedben nagyobb volt a szilárd betét fel-

használásának növekedési üteménél, ígya szilárd betét aránya az elmúlt évtized-ben csökkent.

Amint az ábrán látható, a 90-es évek-ben 360-380 Mt acélhulladékot használtfel a világ acélipara és az összes szilárdbetét mennyisége is csak a legutóbbiévekben növekedett 400 Mt fölé.

Számításainkat az évtized végéig(2010-ig) terjesztettük ki, feltételezve,hogy addig nem alakul ki olyan változásaz acélipari technológiákban, ami jelen-tôsen megváltoztatná a jelenlegi trende-ket.

Mivel – mint látni fogjuk – a számítá-sokhoz az acéltermelés és az acélkészter-mék-felhasználás adatait is felhasznál-tuk, 2002 és 2010 között meg kellett be-csülnünk ezeket az adatokat (4. ábra). Abecslések során az IISI becslései mellettsaját elôrejelzéseinket is felhasználtuk.

Mint látni fogjuk, a két technológiarészarányára vonatkozó számításoknálennél kisebb és nagyobb értékeket is fi-gyelembe vettünk.

Megjegyezzük, hogy ábráinkon min-den esetben három év átlagát adtukmeg, hogy ily módon némileg ellensú-lyozzuk a rövidtávú ingadozásokat a kü-lönbözô adatokban. A diagramon jelzettév a kezdô évet jelenti.

3.1. Visszajáró hulladékA visszajáró hulladék az acélipari vállala-toknál keletkezik, az acél gyártása és fel-dolgozása során. Mennyisége sok ténye-zôtôl függ; a legfontosabb a folyamatosöntés részaránya, továbbá az, hogy amûvön belül milyen mértékû feldolgozás-ra kerül sor. Világszinten a 70-es évek-ben 200 Mt-ra, a 90-es években pedigmár csak 70-90 Mt-ra tették a mennyisé-gét [3]; jelenleg a nyersacéltermelés 9-11%-ára becsülik.

0

100

200

300

400

500

600

700

800

900

1000

Mt

1950 1960 1970 1980 1990 2000 2010

Hulladékfelhasználás

Nyersacéltermelés

Hulladék- + DRI-felhasználás

3. ábra. A világ acéltermelése, valamint az acélipar hulladék- és DRI-felhasználása

300

400

500

600

700

800

900

1000

Mt

Termelés

Felhasználás

1965 1971 1977 1983 1989 1995 2001 2007

Elôrejelzés

4. ábra. A világ nyersacéltermelése és acélkésztermék-felhasználása

0%

20%

40%

60%

80%

100%

Arán

yÁtlag:

Nyersvas: 85%Hulladék: 15%

Átlag:Nyersvas: 85%

DRI: 15%

Oxigénes

Nyersvas

Elektro

Mindkettô Szilárd vashordozó(hulladék, DRI, nyersvas)

2. ábra. Az oxigénes és az elektroacélgyártás betétanyagai

123136. évfolyam, 3. szám • 2003

Saját számításainkban úgy próbáltukcsökkenteni a bizonytalanságot, hogy akésztermékgyártás és a nyersacélgyártáskülönbségeként definiáltuk a visszajáróhulladék mennyiségét. Ezzel némileg túl-becsültük a tényleges mennyiséget (el-sôsorban a revésedési veszteség miatt).Feltételeztük továbbá, hogy 3 éves átla-gokban az acélkésztermék-gyártás és fel-használás azonos (a raktárkészletek átla-golódnak). Ilyen módon az IISI hivatalosstatisztikai adataiból egyszerû kivonás-sal tudtuk meghatározni a visszajáró hul-ladék mennyiségét. Napjainktól 2010-igtovábbi (1-2%-os) kismértékû javulástfeltételeztünk az anyagkihozatalban, el-sôsorban a vékony buga és a szalagöntéselterjedésére gondolva. Az 5. ábra sze-rint a visszajáró hulladék mennyisége2000 elsô évtizedében 85-90 Mt közöttlehet majd azaz a 90-es évek végéhez ké-pest lényegesen nem változik.

3.2. Feldolgozói hulladékA feldolgozói hulladék az acél késztermé-kek felhasználóinál (gépipari, jármûipari,stb. vállalatok) keletkezik, miközben azacélipari termékbôl alkatrészt állítanakelô. Mennyisége ugyancsak számos té-nyezôtôl függ (a felhasználó ágazatoksúlya, fejlettsége, termékválasztéka,stb.). Mennyiségét nehezebb meghatá-rozni a visszajáró hulladéknál (ezt azacélipari vállalatok saját hatáskörükbenmegteszik), mert egy részét az acélter-méket szállító acélmû visszavásárolja,másik részét viszont a hulladékkereskedôés -feldolgozó vállalatok veszik meg éstôlük nehéz ilyen adatokat kapni.

A szakirodalom ma az acélkésztermék-felhasználás 12-14%-ára teszi a feldol-gozói hulladék mennyiségét; a nagyobbiparral rendelkezô országokban feltétele-zik a nagyobb értéket. [3, 4] Mi is eztvettük alapul számításainknál (6. ábra).

Becsléseink szerint a felhasználói hul-ladék mennyisége 1995 körül érhette el a100 Mt-t; 2010-ben 115 Mt körülimennyiséggel számolhatunk.

3.3. Amortizációs hulladékAz amortizációs hulladék a gépek, beren-dezések, építmények acélból készült ré-szeibôl keletkezik használatuk befejezé-sekor.

A feldolgozói hulladék definíciójábólkiindulva az amortizációs hulladék forrá-sa az acélkésztermék-felhasználás és a

feldolgozói hulladék különbsége (ez azacélmennyiség kerül ugyanis beépítés-re). Ennek csak egy kis része alakul átkémiailag is a használat során (oxidáló-dás, rozsdásodás, stb.); legnagyobb ré-sze a kiinduló állapottal azonos összeté-telû acélként marad meg.

Az amortizációs hulladék mennyiségé-nek becsléséhez ismerni kellene az acélttartalmazó berendezések életciklusát(élettartamát). Ez rendkívüli mértékbenszóródik: a konzervdobozok néhány hó-napos (éves) élettartamától az épületek,hidak 100 évet is meghaladó élettartamá-ig. A pontos számításra emiatt nincs le-hetôség. A szakirodalom ennek a problé-mának az áthidalására átlagos életciklu-sokat tételez fel, ami a különbözô szerzôkszerint 15-35 év között változik [4, 5].

Az általunk alkalmazott életciklusmeghatározásához közvetett módszertalkalmaztunk. 2000 évre vonatkozóanvalamennyi adat rendelkezésünkre állt akorábbi számításokból:

– az acélipar összes hulladékfelhaszná-lása: 380 Mt

– ebbôl visszajáró hulladék: 85 Mt– feldolgozói hulladék: 105 Mt

Tehát az amortizációs hulladék meny-nyisége 2000-ben 190 Mt lehetett.

Ezt a mennyiséget (és több, ezt meg-elôzô évre számított hasonló adatot)viszonyítottuk a 15, 25, és 35 évvel ko-rábbi amortizációshulladék-forrás nagy-ságához (= az acéltermék-felhasználásés a feldolgozói hulladék mennyiségénekkülönbsége), majd megvizsgáltuk, hogymelyik adatsor illeszthetô legjobban a 3. ábrán bemutatott tényleges hulladék-felhasználáshoz.

A hulladékgyûjtés elméleti hatékony-ságát (Heff) az alábbi képlettel határoz-tuk meg:

Heff = (az acéliparban hasznosítottamortizációs hulladék mennyisége) /(az amortizációs hulladékforrás számított nagysága) 100%

Az eredmények a következôk lettek:

0

20

40

60

80

100

120

140

160

Mt

1980 1986 1992 1998 20041983 1989 1995 2001 2007 2010

Elôrejelzés

5. ábra. A visszajáró hulladék becsült mennyisége

0

20

40

60

80

100

120

Mt

1980 1986 1992 1998 20041983 1989 1995 2001 2007 2010

Elôrejelzés

6. ábra. A feldolgozói hulladék becsült mennyisége

124 Vaskohászat

életciklus hossza Heff15 év 35%25 év 39%35 év 62%A legjobb korrelációt az elsô adatsor

esetében tapasztaltuk (15 éves ciklus,Heff= 35%). Wienert átfogó tanulmányá-

ban hasonló következtetésre jutott [6].Megjegyezzük, hogy ez az adat ténylege-sen elméleti hatékonysági adatnak minô-síthetô és azt jelzi, hogy a tényadatokezzel hozhatók legjobban összefüggésbe.A hulladékgyûjtés tényleges hatékonysá-ga (az acéliparban hasznosítható, be-

gyûjtött hulladék részaránya a begyûjt-hetô és acélgyártásra alkalmas hulladék-hoz viszonyítva) ennél a tapasztalatokszerint sokkal nagyobb (80-90%).

Késôbbi becsléseinkben a fentitôl el-térô hatékonysági mutatókkal is végez-tünk számításokat.

Az amortizációs hulladék számítottmennyiségét a 7. ábra tartalmazza. Ezekszerint napjainkban 200-210 Mt lehet azacéliparban felhasznált amortizációs hul-ladék mennyisége és ez 2010-re elérhetia 250 Mt-t.

A három hulladéktípus mennyiségétösszegezve megállapítható, hogy napja-inkban kb. 400 Mt, 2010-ben pedig~ 450 Mt lehet az acélipar teljes hulla-dékfelhasználása. Ez elég jól egybevág a3. ábra adataival.

3.4. Direkt redukált vas (DRI)A 80-as években rendkívül optimistabecsléseket adtak a DRI felhasználásgyors növekedésérôl [5]. Ezek az elôre-jelzések nem teljesültek: 2001-ben kb.40 Mt volt a felhasználás, a korábban be-csült 80-100 Mt-val szemben.

Saját becsléseinknél az 1980 óta kia-lakult trend folytatását feltételeztük (8.ábra). Eszerint 2010-ben kb. 80 Mt lesza DRI felhasználás. A késôbbi számításoksorán ennél lényegesen nagyobb értéke-ket is feltételeztünk.

A teljes hulladékmennyiséget és a jel-zett DRI-mennyiséget összeadva napja-inkban 440-450 Mt körül lehet az acéli-par által felhasznált szilárd betét meny-nyisége; ez 2010-ben várhatólag kb. 520Mt-ra nô.

A gyártott acél tisztasága szempontjá-ból nagy jelentôsége van annak, hogy abetéten belül mekkora az amortizációshulladék részaránya: minél kisebb ez azarány, annál kevesebb szennyezô kerülaz acélba. Az amortizációs hulladék rész-aránya a 90-es évek közepén érte el az50%-ot az összes hulladékon belül és a40%-ot a teljes szilárd betéten belül (9.ábra). Ez utóbbi arány 2010-ig várható-lag 46-48% körüli lesz.

4. Az acélipar globális hulladékmérlegeAz elôzôekben leírtak figyelembe vételé-vel a 10. ábrán mutatjuk be az acéliparglobális hulladékmérlegét azt feltételez-ve, hogy szilárd betétként kizárólag hul-ladékot használnak fel. Amint látható,

0

50

100

150

200

250

300

Mt

1980 1986 1992 1998 20041983 1989 1995 2001 2007 2010

Elôrejelzés

7. ábra. Az amortizációs hulladék becsült mennyisége

0

10

30

50

20

40

60

70

80

90

Mt

1980 1986 1992 1998 20041983 1989 1995 2001 2007 2010

Elôrejelzés

8. ábra. A direkt redukált vas termelése

30

35

40

45

50

55

60

%

1980 1986 1992 1998 20041983 1989 1995 2001 2007 2010

Elôrejelzés

Az összes hulladékszázalékában

Az összes szilárd betétszázalékában

9. ábra. Az amortizációs hulladék részaránya

125136. évfolyam, 3. szám • 2003

1 t nyersacélból – függetlenül attól,hogy milyen technológiával gyártották –430-650 kg, az acéliparban felhasználás-ra kerülô hulladék keletkezik.

Az oxigénes acélgyártás fajlagos hul-ladékigénye ennél kisebb (100-300kg/t), ezért az az eljárás nettó acélhulla-dék-termelô technológia; az elektroacél-gyártás ezzel szemben több hulladékotigényel, mint amit „termel”. Ez azt jelen-ti, hogy az elektroacélgyártás betétanya-gát is az oxigénes acélgyártás biztosítja,azaz az utóbbi nem mûködhet hosszú tá-von az elôbbi nélkül.

A két eljárás akkor van egyensúlyban,ha az elektroacélgyártás éppen az oxigé-nes acélgyártás által termelt hulladék-többletet használja fel.

Pusztán ezeket az adatokat figyelem-be véve megbecsülhetô, hogy az egyen-súly fenntartásához kb. kétszer annyiacélt kell konverterben gyártani, mintelektroacélmûben.

A bemutatott globális hulladékmérleg-hez az alábbi kiegészítéseket kell tenni

– a mérleg csak globálisan (világmé-retben) használható, mert az acéltermé-kek, az acélból készült berendezések ésaz acélhulladék külkereskedelme jelentô-sen módosítja az egy-egy országban, ré-gióban ténylegesen elérhetô acélhulla-dék mennyiségét;

– az amortizációs hulladék keletkezé-se idôben elválik a hulladékforrás terme-lésétôl (15-35 év);

– a tényleges egyensúlyi arányok szá-mításánál figyelembe kell venni a DRIfelhasználást is.

További számításainknál ennek megfe-lelôen jártunk el.

5. A két acélgyártó eljárás egyensúlyi arányainak alakulása2010-igAz elôzô pontokban leírtak alapján egy-szerû módon kiszámítható a két eljárásegyensúlyi részaránya. Számításaink so-rán feltételeztük, hogy 2010-ig csak ezta két eljárást alkalmazzák az acéliparban(az olvadékredukciós eljárással nyersva-sat gyártanak, amit ugyancsak konver-terben dolgoznak fel) ; ez a feltétel azon-ban csak némi elhanyagolással tekinthe-tô igaznak (ma még ugyanis van SM-acélgyártás, de részaránya 2010-ben va-lószínûleg teljesen elhanyagolható lesz).

Számításaink egy részénél a 4-8. áb-rán bemutatott adatokat használtuk fel,

mint legvalószínûbb értékeket. Emellettmegvizsgáltuk a következô paraméterekváltozásának a következményeit is :– a hulladék részaránya az oxigénes

acélgyártásnál,– a DRI felhasználása elektroacélgyár-

tásnál,– a hulladékgyûjtés hatékonysága,– a 2010-re elôre jelzett acéltermelés

nagysága.A számítások során csak egy-egy para-

métert változtattunk; a többit a legvaló-színûbbnek tartott értéken tartottuk. A11. ábrán 10-30% között változtattuk ahulladék részarányát a konverteres acél-gyártásnál (ez a két adat tekinthetô maszélsô értéknek). Néhány korábbi évre(1995, 1998 és 2001-re) tényleges hulla-dékadatok felhasználásával kiszámítot-tuk az akkori hulladékarányt is; ez – mintlátható – 2001-ben 15% körüli volt, ko-

rábban ennél valamivel nagyobb. Továb-bi becsléseinknél a 15%-os adatot hasz-náltuk. Az ábrán jól látható, hogy az oxi-génes acélgyártás részaránya csak akkorlesz 60%-nál kisebb 2010-ben, ha 10 -12%-ra csökken a hulladék átlagos rész-aránya a konverterben. Ezt nem tartjukvalószínûnek.

A direkt redukált vas mennyiségéneknövelése értelemszerûen az elektroacél-gyártást segíti (12. ábra). A 8. ábrán be-mutatott trendnek megfelelô változáseredményeként 2010-ben 65%-ról 61%-ra csökken a BOF részaránya. Ha 80 Mthelyett 150, ill. 250 Mt DRI felhasználástfeltételezünk, 53% ill. 43% lesz a kon-verteres eljárás egyensúlyi részaránya.Ekkora változásokat az eddigi trendek-ben azonban nem tartunk valószínûnek.

Ugyancsak nagy elvi lehetôségek van-nak a hulladékgyûjtés elméleti hatékony-

50

55

60

65

70

75

80

A ko

nver

tere

s ac

élgy

ártá

s ar

ánya

1995 20011998 2004 2007 2010

Elôrejelzés

Számított hulladékadagolás

10%

30%

20%

60%

11. ábra. A konverteres acélgyártás egyensúlyi aránya 10, 20 és 30% hulladékadagolásmellett

0

1200

1000

800

600

400

200

Acélkésztermék

Amorti-zációs

hulladék-forrás

430–650kg/t

Összeshasznoshulladék

Oxigénesacélgyártás

Hulladékkeletkezés, kg/t Hulladékigény, kg/t

100–300 kg/thulladék

1150 kg/thulladék

Elektro-acélgyártás

100–120 kg/tVisszajáró

80–130 kg/tFeldolgozói

250–400 kg/tAmortizációs

350–570 kg/tHasznosítatlan

10. ábra. Globális hulladékmérleg 1 t nyersacélra

126 Vaskohászat

ságának a növelésében (13. ábra). Ug-rásszerû javulás azonban nem várható,mert szennyezettsége miatt már ma isgondot okoz az amortizációs hulladékmagas részaránya a betétben. A továbbijelentôs javuláshoz a begyûjtött hulla-dék szennyezôtartalmának csökkentésérelenne szükség. Ez irányban számos he-lyen folynak K+F munkálatok, de áttöréstjelentô gazdaságos megoldás még nemismeretes.

A 2010-re elôre jelzett acélfelhaszná-lás növelése kismértékben növeli az oxi-génes acélgyártás részarányát (14. ábra).

6. Összefoglalás, következtetésekMind az oxigénes acélgyártás, mind azelektroacélgyártás fontos betétanyaga azacélhulladék. Az acélhulladék keletkezé-sére és fajlagos felhasználására a vonat-kozó, nemzetközileg elfogadott számítá-sok és becslések alapján rámutattunk,

hogy az oxigénes acélgyártás nettó hul-ladéktermelô, az elektroacélgyártás pe-dig nettó hulladékfelhasználó eljárás.

Ebbôl következik, hogy az acéliparhosszú távú acélhulladék-ellátásának fel-tétele, hogy a nyersacél jelentôs részétoxigénes konverteres technológiával ál-lítsák elô.

Ezzel kapcsolatos becsléseink, számí-tásaink alapján az alábbi következteté-sekre jutottunk:

a. szilárd betétként csak acélhulladé-kot feltételezve a hosszú távú hulladék-ellátás biztosításához az oxigénes acél-gyártás részaránya a világ acélgyártásá-ban legalább 2/3 kell legyen.

b. Az elektroacélgyártás részarányá-nak növeléséhez a rendelkezésre álló szi-lárd betétanyag mennyiségének növeléseszükséges. Ez jelenleg két úton lehetsé-ges:

– direkt redukált vas felhasználása– az acélhulladék-gyûjtés hatékony-

ságának fokozása.c. A direkt redukált vas felhasználása

az elmúlt 20 évben kialakult trend alap-ján 2010-ig a jelenlegi 40-rôl 80 Mt-ra, ahulladékgyûjtés elméleti hatásfoka pedig35%-ról kb. 40%-ra nôhet. Ezen adatokfigyelembe vételével 2010-ben 60-62%-ra becsülhetô az oxigénes acélgyártásrészaránya a világ acélgyártásában.

d. A direkt redukált vas felhasználásaerôteljesebb növelésének jelenleg a gaz-daságosság, a felhasznált hulladék-mennyiség jelentôs növelésének pedig azamortizációs hulladék szennyezettségeszab határt.

Fentiek alapján megállapíthatjuk,hogy az oxigénes acélgyártás részaránya2010-ig nagy valószínûséggel 60% felettmarad.

30

40

35

45

50

55

60

65

70A

konv

erte

res

acél

gyár

tás

egye

nsúl

yi r

észa

rány

a, %

1995 20011998 2004 2007 2010

Elôrejelzés

80 Mt150 Mt250 Mt

12. ábra. A konverteres acélgyártás egyensúlyi arányai az acélipar növekvô DRI-felhaszná-lása mellett

30

40

35

45

50

55

60

65

70

A ko

nver

tere

s ac

élgy

ártá

seg

yens

úlyi

rés

zará

nya,

%

1995 20011998 2004 2007 2010

Elôrejelzés

60%

45%

35%

13. ábra. A konverteres acélgyártás egyensúlyi arányai változó elméleti hulladékbegyûjtésihatékonyság mellett

59

60

59,5

60,5

61

61,5

62

62,5

A ko

nver

tere

s ac

élgy

ártá

seg

yens

úlyi

rés

zará

nya,

%

930 970

Mt nyersanyagtermelés 2010-ben

1010

14. ábra. A 2010-re jelzett nyersacélgyártás változásának hatása a konverteres acélgyártásegyensúlyi arányára

127136. évfolyam, 3. szám • 2003

Irodalom[1] World Steel in Figures, IISI 2002[2] Ewers, R.; Scholl, W., Willeke, R.;

Schrottmarkt und Schrottversorgungder Stahlindustrie in Deutschland,Stahl und Eisen 2003 Nr. 4, 47-51old.

[3] Astier, J. E.; Scrap Supply andElectric Steelmaking Development inEU 15 Rev. Met. 2002, 493-498 old.

[4] Derycke, J., Bounte, L.: in Proc. 4thEuropean Coke and IronmakingCongress, Paris 2000, 693-702 old.

[5] Birat, J. P.: Sustainable Steelmaking

Paradigms for Growth andDevelopment in the early 21stCentury, Rev. Met. 2001, 19-40 old.

[6] Wienert, H.: Zur gegenwärtigen undkünftigen Schrottverfügbarkeit inder Welt, VDEh Düsseldorf, 1995.

Két magyar és egy angol nyelvû napilap-ban jelent meg, továbbá az ÁPV Rt. we-boldalára is kikerült a Dunaferr Rt. priva-tizációs pályázata.

Az ÁPV Rt. természetesen a DunaferrRt. állami tulajdonban lévô részvényei-nek értékesítésére hirdet pályázatot. Asajtótájékoztatóján elhangzott: a rész-vények közel 84 százalékát birtokló állam5 százalékot a vállalatcsoport dolgozóikörében kíván értékesíteni - mégpedigkedvezményesen segítve a dolgozói tu-lajdonlást, így jelenleg a Dunaferr-rész-vények 79,48 százaléka vár vevôre. Ez aszám egyébként nôhet: a vállalatcsoportmásodik legnagyobb tulajdonosa Duna-újváros önkormányzata (mintegy 15 szá-zalékos részesedéssel), s bár egyelôre in-formációink szerint még „tárgyalási szak-ban” van az értékesítés, nem kizárt,hogy az állam kivásárolja a Dunaferr-részvényeket – a tárgyalások hírét aDunaújváros Online kérdésére KamarásMiklós, az ÁPV Rt. vezérigazgatója ismegerôsítette.

A pályázat tárgya 1.540.822 darab,egyenként 5.091 forint névértékû - vagy-is összesen 7.844.324.802 (azaz, telje-sen szabatosan: hétmilliárd-nyolcszáz-negyvennégymillió-háromszázhuszonné-gyezer-nyolcszázkét) névértékû rész-vény. A privatizációs törvény alapján azÁPV 96.392 darab részvényt - a Dunaferr-tulajdon 5 százalékát - a pályázat befeje-zését követôen a munkavállalóknak ajánlfel megvételre. (Azokat a részvényeket,amelyeket a munkavállalók nem vesznekát, a nyertes pályázó szintén köteles leszmegvásárolni.)

Az ÁPV Rt. a kiírás szerint egyfordu-lós, nyilvános pályázatot hirdet a Duna-ferr részvényekre, a pályázat keretében„az ÁPV Rt. tôkeerôs stratégiai befekte-tôt keres, amely hosszú távra biztosítja aDunaferr és leányvállalatai mûködését,tevékenységének fejlesztését, valamint a

munkavállalók foglalkoztatását és amunkakörülmények javítását”. A kiírásezt követôen hosszú oldalakon át soroljaa pályázati részvétel feltételeit. Amit –újra és újra – fontos kiemelni : a beruhá-zási-mûködtetési garancia, valamint afoglalkoztatási garancia kérdésköre. Akiírás szerint a pályázónak rendelkezniekell a Dunaferr Csoport „hosszú távú mû-ködését biztosító technológia fenntartá-sához, illetve felújítását biztosító beru-házások megvalósításához szükségespénzügyi háttérrel és biztosítékokkal ésa vele történô szerzôdéskötés esetén ké-pes a privatizációt követô öt éven belüllegalább 250.000.000 (kétszázötvenmil-lió) Euro értékû fejlesztéseket és beruhá-zásokat végrehajtani a Társaságban”. To-vábbá a nyertes pályázó „szerzôdéses kö-telezettséget fog vállalni a munkaválla-lók foglalkoztatására, munkakörülménye-ik javítására, illetve megfelelô pénzügyikötelezettséget a foglalkoztatás kistérsé-gi szintû megoldásának elôsegítésére”.

A kiírás természetesen kitér a tôke-emelés kérdéskörére is: a feltételek kö-zött szerepel, hogy „ajánlattétel esetén,az általa benyújtott ajánlat tartalmazmajd egy legalább 13.000.000.000 (ti-zenhárommilliárd) forint mértékû azon-nali tôkeemelésre vonatkozó, bankgaran-ciával biztosított kötelezettségvállalást”.

Az érdeklôdôk hatmillió forintért vásárol-hatnak pályázati dokumentációt, meg-nyílik elôttük az adatszoba, képviselôik ahelyszínen is érdeklôdhetnek/vizsgálód-hatnak, a privatizációs pályázatok beadá-si határideje a korábban ígért/ismerte-tett menetrendhez híven december 8.

A szakszervezetek a jelenlegi privati-zációs feltételrendszerbôl többek közötthiányolják a legalább tíz éves, költség-igényét tekintve 150–200 milliárd forin-tosra becsült fejlesztés koncepcióját; abefektetôi vállalásokkal kapcsolatbanmegfelelô biztosítékokat és garanciákatvár, nem teljesítés esetén pedig szankci-ókat követelnek. Továbbra is igénylikemellett, hogy a munkafeltételeket érin-tô privatizációs feltételrendszernek le-gyen része a szerzôdés idôpontjában al-kalmazott állományi létszám legalább ötévig tartó foglalkoztatása, és a foglal-koztatás kistérségi szintû megoldásánakelôsegítése.

A Dunaferr leendô tulajdonosi szerke-zetével kapcsolatosan pedig fenntartjákazon követelésüket, hogy a tulajdonosminden törvényes lehetôséget tárjon felannak érdekében, hogy a kedvezményesrészvényvásárlás ne csak az értékesíten-dô társaság, hanem a privatizációbanérintett társaságok munkavállalóira és avasmû nyugdíjas törzsgárda tagjaira iskiterjedjen.

❖ ❖ ❖

Az ÁPV Rt. október 8-i közleménye sze-rint brazil, ukrán, orosz, és angol-indiai-cseh befektetôk, befektetôi csoportokteljesítették az Értékelô Bizottság maidöntése értelmében a Dunaferr Rt. priva-tizációs pályázatának részvételi kritériu-mait.

Az ÁPV Rt. közleménye szerint az Érté-kelô Bizottság a hat jelentkezô közül: abrazil Companhia Siderúrgica Nacional;

Folytatás a 131. oldalon ➠

Hírek a Dunaferr Rt. privatizációjának folyamatáról

1. Bevezetés, célkitûzésSzázadunk energetikai helyzete – a Föld egyes részeinek loká-lis nagy energiahiánya, másutt a fosszilis energiahordozóknagy geológiai készlete, az ebbôl eredô óriási exportlehetôsé-gek, viszont a készlethiányban szenvedôknek – az import nö-velése energia- és geopolitikai függôséget, valamint az állam-háztartások növekedô költségkiadásait eredményezi.

Magyarországon, ahol jelenleg az évi energiafelhasznál