Douglas AdamsDirk Gently Hollisztikus

nyomozóirodája

Édesanyámnak, ak inek nagyon tetszet t a Lóró l szóló rész. A SZERZÖ ELÖSZAVA A könyvben szereplő St . Cedd’s ko l lég ium leí rásánál némiképpen támaszkodtam a cambr idgei St . John’s ko l lég iumról őrzöt t emlékeimre, habár más kol lég iumoktó l is kö lcsönöztem. A valóságban Sir Isaac Newton a Tr i l l i ty Col lege, Samuel Taylor Coler idge Pedig a Jesus Col lege d iák ja vol t . A lényeg az, hogy a St . Cedd’s ko l lég ium te l jesen f ik t ív k i ta lác ió, és az eset leges hasonlóság, amely bármely in tézménnyel vagy személ lye l fennál l akár é lő az i l le tő, akár hol t , akar kísér tetként bolyong az é jszakában a puszta vé let len műve. Douglas Adams London, 1987. 1.

Most nem lesznek tanúk. Most n incsen más, csak a k ihal t fö ld , a dübörgő mennydörgés és az északkelet fe lő l jövő, szünte lenül sz i tá ló eső, amely a v i lág leg je lentősebb eseményei t k ísérn i szokta. A tegnapi és tegnapelőt t i v iharok, a múl t het i áradások már lecsendesedtek. A fe l legek még mindig esőtő l dagadtak, de a sűrűsödő est i fé lhomályban már csak búsan szemerkélő cseppek hul lo t tak az égből . Szél süví tet t az e lsötétedő síkságon, ker inget t k ics i t az a lacsony dombok fe let t , aztán átsöpör t egy szűk völgyön, ahol egy szerkezet á l l t , egy toronyfé leség, magányosan és ferdén emelkedet t a l idérces sár tenger közepén. Megfeketedet t toronycsonk vol t csupán, úgy á l l t o t t , mint a pokol legdögletesebb bugyrából k i lövel lő magmaki törés, és egészen különös szögben dől t meg, mintha nem önnön je lentékeny súlya taszí tmá fé lo ldara, hanem valami más sokkal borzalmasabb dolog. Halot tnak lá tszot t , időt len idők óta halot tnak. Nem mozdul t semmi más, csak a sár fo lyam, amely lomhán hömpölygöt t e l a torony mel le t t a völgyben. Ugy egy k i lométerre l ar rébb a fo lyam egy hasadékba ömlöt t , és e l tűnt a fö ld gyomrában. De ahogy leszál l t az est , k iderü l t , hogy a torony mégsem te l jesen é let te len. Valahol a mélyén egy halovány p iros fény p is lákol t . A fény éppen csak hogy lá tható vo l t most persze tek intsünk e l a t tó l , hogy nem vol t ot t senki , ak i lá that ta volna, mer t nem vol tak tanúk, most nem, de azér t mégiscsak fény vol t . Percrő l percre k ics i t erősebb és fényesebb le t t , aztán fokozatosan e lhalványodot t ,

és majdnem k ia ludt . Ugyanekkor egy halk , s iv í tó hang sodródot t a szélben, üvöl tő csúcspontra erősödöt t , aztán gyászosan e lhat . Tel tmúl t az idő, aztán fe lbukkant egy k isebb és mozgékonyabb fény. A ta la j sz int jénél je lent meg, és o lykor-o lykor megtorpanva, szökdécselve megkerü l te a tornyot . Aztán a fény, és az a l ig k ivehető, árnyékba burkolózó a lak, ak i a fényt v i t te , e l tűnt a szerkezet belse jében. El te l t egy óra, és beál l t a te l jes sötét . A v i lág halot tnak lá tszot t , az é j üresnek. Aztán a torony csúcsának közelében ismét megje lent egy fény, és most sokkal határozot tabban erősödöt t . Gyorsan e lér te a korábbi legnagyobb fényességet , majd tovább erősödöt t és erősödöt t . A fényje lenséget k íséró ja jveszékelő hang egyre magasabban és é lesebben s iv í to t t , míg végül üvöl tő s iko lyba csapot t át . A hang egyre s iv i to t t , miközben vakí tó za jba és fü ls iket í tő vörösségbe o lvadt minden. Aztán h i r te len a hang és a fény is megszűnt. Egy ezredmásodperc ig néma sötétség honol t . A torony a ló l a sárból egy meglepő, sápadt fény v i l lant e lő és kezdet t k iáradni . Az ég összeszűkül t , egy sárhegy összeomlot t , ég és fö ld egymásra bömböl t , va lami borzalmas rózsaszín fény robbant , h ir te len zöld és fu tó narancssárga festet te meg a fe lhőket , aztán az összes fény e l tűnt , és az é jszaka jégre mélységes, iszonyatos sötétségbe boru l t . Nem hal la tszot t többé más hang. csak a vízcseppek cs i l ingelése. Másnap reggel a nap szokat lan ragyogasal ke l t fe l , minden melegebb, verőfényesebb, t isztább vol t , legalábbis annak tűnt , vagy legalábbis annak tűnt volna, ha le t t volna ot t valak i , hogy észrevegye egyszóval gyönyörűbb nap vol t , mint a v i lág teremtése óta bármelyik . A völgy v ihar tépázta romja in egy t iszta v izű fo lyó csörgedezet t á t . És az idő komolyan te ln i kezdet t . Egy magas sz ik lás k iszögel lésen egy Elekt romos Szerzetes ü l t egy unot t ló hátán. Durva szövésű csuklyá ja a ló l mereven bámul t le egy völgyre, amely némi problémát okozot t neki . Meleg vol t , a nap magasan á l l t az üres és párás égen, szór ta sugara i t a szürke sz ik lákra és a csenevész, k iszáradt fűre. Nem mozdul t semmi, a Szerzetes sem. A ló farka néha megrezzent, próbál t egy k is légmozgást kavarn i , de ez vol t minden. Egyébként semmi nem mozdul t . Az Elekt romos Szerzetes pontosan ugyanolyan háztar tás i gépezet , mint a mosogatógép vagy a v ideó. A mosogatógép elvégzi az ember helyet t a fárasztó mosogatást , a v ideómagnó megnézi helyet te a fárasztó tévéműsorokat , az Elektromos Szerzetes pedig ar ra való, hogy mindenfé lét e lh iggyen az ember helyet t és így megkímél je at tó l az egyre terhesebb fe ladat tó l , hogy neki ke l l jen e lh inni azt a számtalan dolgot , ami t a v i lág e l akar h i te tn i ve le. Sajnálatos módon azonban a szóban forgó

példány meghibásodot t , és többé-kevésbé ta lá lomra a legfurcsább dolgokat kezdte h inni . Olyasmit is e lh i t t , amit még a mormonok sem hinnének e l Sal t Lake Ci tyben. Pemze a Szerzetes még sohasem hal lo t t Sal t Lake Ci tyr ő l . A quingig i l l ióró l sem hal lo t t még, pedig nagyjából ennyi k i lométerre vol t egymástó l ez a b izonyos völgy és a Utah á l lambel i Nagy Sóstó. A völggyel a következő vol t a probléma. A Szerzetes p i l lanatnyi lag úgy h i t te , hogy a völgy, va lamint a völgyben és környékén minden beleér tve saját magát és a Iovát isazonos halvány rózsaszínű árnya latban já tsz ik . Ez némiképpen megnehezí tet te , hogy meg tudja kü lönböztetn i egymástó l a dolgokat , és ezál ta l lehetet lenné vagy legalábbis nehézzé és veszélyessé vál t a számára, hogy bármi t is tegyen vagy bármerre is e l indul jon. Ezér t á l l t o lyan mozdulat lanul , és ezért unatkozot t annyi ra a ló , amely lá tot t már é letében egy-két ostoba dolgot , de t i tokban azon a vé leményen vol t , hogy ez az egyik legostobább. Mióta é l t a Szerzetes ebben a h i tben? Ha őt kérdezték volna, azt mondja, örök idók óta. Hi te , amely hegyeket tudot t volna e lmozdí tani vagy legalábbis amel lye l h i t t a hegyek lé tezésében, még akkor is , ha cáfo lhatat lan b izonyí tékok rózsaszínűnek mutat ták őket sz i lárd és megingathatat lan h i t vol t , hata lmas sz ik la , mely semmitő l nem rendül t meg. A gyakor la tban persze ez a hi t ahogy a ló már nagyon jó l tudta á l ta lában nem tar tot t tovább huszonnégy óránál . De mi is a helyzet ezzel a lóval , amelynek véleménye van, sőt , meglehetősen szkept ikus v i lágfe l fogása? Ez ugyebár e léggé nem mindennapi egy lónál . Talán egy nem mindennapi lóval van dolgunk? Nem. Habár kétségte le iü l szép és jókötésű példánya vol t fa jának, mindazonál ta l te l jesen mindennapi ló vol t , o lyan, ami lyet a hasonló le fo lyású evolúc ió számos helyen lé trehozott , ahol van é let . A lovak mindig is sokkal többet megértet tek, mint ami t ha j landóak vol tak e láru ln i . Nem könnyű megál ln i , hogy e lőbbutóbb ne formál junk valami fé le véleményt egy másik lényrő l , ha az a másik lény nap nap után fo lyton a hátunkon lovagol . Másrészt v iszont minden további nélkü l lehetséges, hogy valak i nap nap után fo lyton egy másik lény hátán lovagol jon anélkü l , hogy egy árva gondolatot szente lne is neki . Amikor a Szerzetesek e lső model l je i t készí tet ték, úgy gondol ták, fontos, hogy e lső ránézésre észre lehessen venni ra j tuk, hogy csak gépek. EI akar ták kerü ln i azt a veszélyt , hogy eset leg ugyanúgy nézzenek k i , mint az igazi emberek. Végül is k i örü lne neki , ha mondjuk a v ideója egész nap a díványon heverészve nézné a tévét? Vagy ha közben az orrát p iszkálná, sör t vedelne, és p izzáért kü ldözgetne? Ezér t tehát a Szerzeteseket úgy tervezték, hogy eredet i formájuk

legyen, valamint hogy képesek legyenek lóhátra ü ln i . Ez nagyon fontos vol t . Az emberek sőt a tárgyak is valahogy őszintébbnek tűnnek lóháton. Ezenkívül a lovagláshoz mindössze két láb kel l , ami jóval o lcsóbb vol t , mintha a szokásos pr ímszámú lábat a lka lmazták volna t izenhetet , t izenki lencet vagy huszonhármat . A Szerzetesek bőrét rózsaszínesre tervezték a természetes l i la helyet t , p ikkelyes helyet t s imára és puhára. Ezenfe lü l mindössze egy orruk és egy szájuk vo l t , v iszont e l lá t ták őket egy p lusz szemmel, így összesen két szemük le t t . Fura egy külső, az biz tos. De k ivá lóak vol tak arra a cé lra, hogy elh iggyék akár a legeszte lenebb dolgokat is . Ez a Szerzetes akkor romlot t e l e lőször , amikor egyszer tú l sok mindent akar tak e lh i te tn i ve le egy nap a lat t . Vélet lenül összekapcsol ták egy v ideóval , amelyik éppen t izenegy csatornát nézet t egyszerre, és et tő l k iéget t néhány log ikát lansági áramköre. Igy aztán egy mozgalmas hét után, amikor is azt h i t te hogy a háború béke, hogy a jó rossz, hogy a hold sa j tbó l van, va lamint hogy a Jó is tennek egy k is pénzre van szüksége, ami t a megadot t postaf iókszámra kel l e lkü ldeni , a Szerzetes azt kezdte h inni , hogy az aszta lok 35%-a hermafrodi ta , de akkor nem bír ta tovább, és lerobbant . A Szerzetest v isszavi t ték az üz letbe, ahol az eladó azt mondta, te l jesen k i ke l l cseré ln i az a laplapját , aztán fe lhív ta rá a f igyelmet , hogy az ú j , továbbfe j lesztet t Szerzetes Plusz model lek kétszer o lyan hatékonyak, és egy te l jesen ú j , több célra is fe lhasználható Negat ív Képesség van belé jük épí tve, ami azt je lent i , hogy képesek t izenhat egymásnak e l lentmondó gondolatot is táro ln i a memór iá jukban, anélkü l hogy ez bosszantó rendszerh ibákat vál tana k i , ezenfe lü l kétszer o lyan gyorsak, legalább háromszor o lyan beszédesek, és egy vadonatú j model l megvásár lása még kevesebbe is kerü l , mint a régi a laplap k icseré lése. Ezzel a dolog el is vol t in tézve. Ennyi . A meghibásodott Szerzetest k iha j í to t ták a s ivatagba, ahol aztán azt h ihet te, ami neki te tszet t , be leér tve azt is , hogy vele b izony csúnyán e lbántak. A lovát is megtarthat ta, végül is lovat nagyon o lcsón lehet cs ináln i . Néhány nap és é jszaka amirő l ho l úgy gondol ta, három, hol úgy, hogy negyvenhárom, hol meg úgy, hogy ötszázki lenvennyolcezerhétszázhárom bolyongot t a s ivatagban, együgyű e lekt romos b iza lmát a sz ik lákra, a madarakra, a fe lhőkre, és egy nem is lé tezó e lefántaszparágusz nevű növényre pazaro l ta , aztán végül k ikötöt t i t t , ezen a k imagasló sz ik lasz ir ten, a sz i r t a vö lgyre nézet t , amely a Szerzetes mélységes meggyőződése e l lenére egyál ta lán nem vol t rózsaszín. Egy k ics i t se. Az idő csak te l t .

Az idő egyre csak te l t . Susan vár t . Minél tovább vár t , a csengő annál inkább nem szóla l t meg. A te lefon még kevésbé. Az órá jára nézet t . Ugy vél te , most már van annyi idó, hogy te l jes joggal dühöngeni kezdjen. Persze már eddig is épp e lég dühös vol t , de hogy úgy mondjuk, a sa ját ide je szer in t mérve. De most ma az ő ide je szer in t mér te, be leszámítva a csúcsforgalmat, az eset leges vélet leneket , a dolgok á l ta lános b izonyta lanságát és késésre való haj lamát , de már így is több mint fé l órá ja e lmúl t az az időpont , amirő l a barát ja azt mondta, hogy az a legkésőbbi , amikor e l ke l l induln iuk, és amikorra Susan legyen o lyin szíves e lkészüln i . Susan megpróbál t egy k ics i t aggódni , hátha valami borzalmas tör tént vele, de ebben egy perc ig sem tudot t h inni . Vele aztán soha nem tör ténik semmi borzalmas, és Susan kezdte úgy érezni , hogy i t t lenne az ide je, hogy végre tör ténjen. Ha nagyon röv id időn belü l nem tör ténik ve le valami borzalmas, hát majd ő gondoskodni fog ró la, hogy tor ténjen. Nem is rossz öt le t . Susan dühösen a fo te lba vetet te magát , és a hí radót nézte a tévében. A hí rek fe ldühí tet ték. A táv i rányí tóval á tkapcsol t egy másik csatornára, és egy darabig azt nézte. Fel sem fogta, mi t Iá t , de azér t az is jó l fe ldühí tet te . Talán te lefonáln i ke l lene. Száradjon le a keze, ha te lefonál . Talán ha te lefonál , ő is pont akkor fog ja hívn i , és fog la l t lesz a vonal . A fene egye meg, hol van már? Ugyan, k i t érdekel , hogy hol van? Őt aztán nem, annyi szent . Már három egymást követő a lka lommal megcsinál ta ugyanezt . Három alka lom épp e lég vol t . Mérgesen ú jból csatornát vá l to t t . Valami komputerekró l szóló műsor ment , egy érdekes ú j ta lá lmányró l vol t szó, ame ly valahogy a számítógépekkel és a zenével á l l t kapcsolatban. Ez már sok. Ez már tényleg sok.Tökéletesen t isztában vol t ve le, hogy néhány másodperccel korábban ezt már mondta magában, de most tényleg véglegesen, egyszer s mindenkorra sok vol t . Felugrot t , odament a te lefonhoz, és dühösen megragadta a noteszát . Vi l lámgyorsan végigpörget te, aztán tárcsázot t egy számot . Hal ló , Michael? Igen, én vagyok, Susan. Susan Way. Valami olyasmit mondtá l , hogy hív ja lak fe l , ha ráérek ma este, mire én mintha azt mondtam volna, hogy szívesebben hevernék hol tan egy árok fenekén, emlékszel? Na, h ir te len eszembe ju tot t , hogy mégis ráérek, a legte l jesebb mértékben, tökéletesen és abszolúte ráérek, azonkívül több k i lométeres körzetben nem tudok egyet len sz impat ikus árkot sem. Azt tanácsolnám, addig lép j , amíg jók az esélye id. Fél óra múlva a Tangiers k lubban leszek. Cipőt húzot t és kabátot , aztán egy p i l lanatra megtorpant , mer t eszébe ju tot t , hogy csütör tök van, berakot t egy vadonatú j , ext rahosszú kazet tát az

üzenetrögzí tő jébe, és két perc múlva már k int is vol t a lakásból . Amikor a te lefon végül megcsörrent , az üzenetrögzí tő lágy hangon annyi t közöl t , hogy Susan Way p i l lanatnyi lag nem tud a készülékhez jönni , de ha a te lefonáló lenne o lyan szíves és üzenetet hagyna, akkor ami lyen gyorsan lehet , v issza fogja hívn i . Eset leg. Amolyan régimódi , hűvös november i este vol t . A hold sápadtan és haloványan v i lágí to t t , mintha egy i lyen é jszakán nem is lenne szabad odafenn lennie. Vonakodva emelkedet t fe l az égre és úgy függött ra j ta , mint egy bal jós k ísér tet . Az egészségte len lápvidékrő l fe lszál ló párában homályosan .és ködösen ra jzo lódtak k i a Cambr idgei St . Cedd’s ko l lég ium kupolá i és tornyocskái . Az i jesztő épületegyüt test az évszázadok hányták egymás mel lé : középkor i s t í lus a v ik tor iánus hátán, Odeon a Tudor mel le t t . Csak a ködfátyo lnak vol t köszönhető, hogy valamennyi re egybetar tozónak tűntek az épületek. Közöl tük s ie tő a lakok árnyai suhantak az egyik halvány fénytócsátó l a másik ig, a h idegtő l meg-megrázkódva, leheIetpárát hagyva maguk mögöt t , amely aztán beleolvadt a h ideg é jszakába. Hét óra vol t . Az a lakok közül sokan a ko l lég ium ebédlőtermébe igyekeztek, amely a kü lső és a belső udvar közöt t he lyezkedet t e l , és ahonnan kel le t lenül sz ivárgot t k i fe lé a meleg és a v i lágosság. Az odaigyekvők közöt t vol t két fe l tűnően össze nem i l lő f igura. Az egyikük, egy f iata lember , hór ihorgas vol t , sovány és szögletes, még súlyos, sötét té l ikabát jában is úgy lépkedet t , mint egy k iváncsi szürkegém. A másik f igura a lacsony vol t , gömbölyded, és valami eset len nyugta lansággal mozgot t , o lyan hatást ke l tve, mintha egy csapat meglet tebb korú mókus próbálna egy zsákból k iszabaduln i : Ami a korát i l le t i : egy k ics ive l idősebb vol t a te l jes mér tékben meghatározhatat lannál . Ha ta lá lomra k ivá lasztunk egy számot , annál valószínűleg valamivel idősebb vol t , de . . . szóval nem lehetet t tudni . Az arca minden esetre csupa ránc vol t , az a néhány hajszál pedig, amely k icsúszot t p i ros kötöt t sapkája a ló l , vékony vol t és fehér , továbbá mindegyiknek megvolt a maga határozot t e lképzelése arró l , hogy mi lyen i rányban szeretne á l ln i . Ő is vastag kabátba burkolózot t , de a kabát fö lö t t professzor i ta lár t v ise l t , ra j ta megfakul t b íborszínű szegély, r i tka és kü lönleges tudományos rangjának je lképe. Útközben végig csak az öregember beszél t . Rá-rámutatot t az érdekesebb látn iva lókra, annak e l lenére, hogy a sötétben nemigen lehetet t lá tn i őket . A f ia ta lember azt haj togat ta “A, igen” és “ tényleg?” és “e jha! ” és “ te jó ég! “ . Közben komolyan bólogatot t . Beléptek a terembe, bár nem a főbejáraton, hanem az udvar ke let i o lda láró l nyi tó k isebb a j tón. Ez vezetet t a

fe lsőévesek társalgójába, és a sötét faburkolatú e lőszobába, ahol a ko l lég ium professzora i már gyülekeztek, át fagyot t kezüket dörzsölget ték, és “br rr ” hangokat hal la t tak, mie lőt t a sa ját kü lön bejáratukon beléptek volna a Főaszta lhoz. Késésben vol tak, s ie tve ledobták hát a kabát jukat . Az időssebbik fér f i számára ez némi nehézséget okozot t , mivel e lőször le ke l le t t vennie a ta lár t , majd ú jra fe lvenni ; miután levet te a kabátot , aztán a sapkáját begyömöszöl te a kabát zsebébe, aztán e l tűnődött , hogy vajon hová tet te a sá l já t , aztán rá jöt t , hogy nem is vol t sá l ja , aztán a kabátzsebéből k iha lászta a zsebkendőjét , aztán a másik zsebéből az okuláré jat , ami t nagy meglepetésére a sá l jába csavarva ta lá l t meg, ami t ezek szer in t mégiscsak magával hozot t , de nem vet te fe l , pedig odakinn nedves idő vol t , és a láp fe lő l csípős szél fú j t , mint egy boszorkány lehelete. Belökdöste maga e lőt t a f ia ta lember t a terembe, és leü l tek a Főaszta l u to lsó két üres helyére, mi t sem törődve a haragos tek intetekkel és a szemöldökráncolásokkal , amiér t megzavar ták a la t in aszta l i á ldást . Aznap este te le vo l t a terem. A h idegebb hónapokban mindig szívesebben jár ta l t ide a d iákok. Még szokat lanabb vol t , hogy a termet gyer tyákkal v i lágí tot ták meg, ami mostanában már csak a legr i tkább ünnepi a lka lmakkor fordul e lő. Két hosszú, zsúfo l t aszta l nyúj tózot t a cs i l logó fé lhomályban. A gyer tyafénynél az emberek arca is e levenebbnek tűnt , izgalmasabb vol t a v isszafo j to t t zsongás és az evőeszközök csörgése, és a hata lmas terem távolabbi sarkaiban mintha csak je len le t tek volna az e lmúl t századok is . A Főaszta l keresztben á l l t a két hosszú aszta l e lő t t , egy körü lbelü l fé l méter magas emelvényen. Mivel ezen az estén vendégek is vol tak, ezér t többen hát ta l ü l tek a terem többi részének. Nos, MacDuf f mondta a professzor , miután leü l t , és széthaj togat ta a szalvétá ját , nagyon örü lök, hogy megint lá thatom, kedves f iam. Nagyszerú, hogy e l tudot t jönni . Fogalmunk s incs hogy mi van i t t ma este te t te hozzá, és esodálkozva körbenézet t a teremben. Gyer tyák meg miegymás. Ez többnyi re azt je lent i , hogy díszvacsora van valak inek vagy valaminek a t iszte letére, ak i rő l vagy amirő l senki nem tud a v i lágon semmit azon kívü l , hogy aznap jobb vacsorát kapunk miat ta . Egy p i l lanat ig hal lgatot t és elgondolkozot t , aztán azt mondta: Különös, hogy a vacsora minősége fordí to t t arányban á l l a terem k iv i lágí tásának erősségével , nem ta lá l ja? Az ember e l tűnődik, hogy vajon mi lyen gaszt ronómiai csúcsokat ost romolna a konyhaszemélyzet , ha örök sötétségre kárhoztatnánk őket . Szer in tem érdemes lenne k ipróbáln i . Remek fö ld a lat t i kamrák vannak i t t az egyetem pincéjében,

amiket hasznosí tani lehetne erre a cé lra. Azt h iszem, egyszer mutat tam is őket , nem? Ki tűnő kőművesmunka. . A vendég némi megkönnyebbüléssel fogadta a hal lo t takat . Ez vol t ugyanis az e lső je le annak, hogy a professzor egészen halványan sej t i , hogy k i is a vendége. Urban Chronot is , a kronológia i tanszék Regius professzora, vagy más néven Reg ő ragaszkodott hozzá, hogy így szól í tsák o lyan emlékezőtehetséggel rendelkezet t , amirő l egyszer ő maga azt mondta, hogy leg inkább az Alexandra k i rá lynő pi l langóhoz hasonl í t , amennyiben egykor tarkabarka vol t , kedvesen csapongot t ideoda, de sajnos immáron te l jesen k ipusztu l t . Amikor néhány nappal korábban te lefonál t , és to lmácsol ta a meghívást , úgy tűnt , re t tenetesen szeretné látn i rég i taní tványát , de amikor Richard este megérkezet t , a professzor szemmel láthatóan igen dühösen nyi to t t a j tó t , rendkívül meglepet tnek mutatkozot t Richard lá t tán, és azt kérdezte, az érzelmi problémáiró l óhaj te társalogni , majd k issé bosszúsan reagál t , amikor Richard gyengéden emlékeztet te , hogy annak már t íz éve, hogy ő vo l t Richard tanulmányvezető professzora, de végül haj landó vol t be ismerni , hogy tényleg ő hív ta meg vacsorára Richardot , aztán hosszasan és szélsebes tempóban ér tekezni kezdet t az egyetem épi tészet i tör ténetérő l , ami á l ta lában a lehetó legbiztosabb je le vol t annak, hogy az esze valahol egészen máshol jár . Reg tu la jdonképpen soha nem taní tot ta igazán Richardot , csak a tanulmányvezető je vo l t , ami röv iden összefogla lva annyi t je lent , hogy az ő dolga vol t ügyeln i Richard á l ta lános jó lé tére, ő mondta meg nek i , mikor vannak a v izsgák, óv ta a kábí tószerektő l , és így tovább: Ami azt i l le t i , nem vol t egészen v i lágos, hogy Reg valaha is taní tot t -e egyá l ta lán, és ha igen, akkor mi t . Professzor i székének pontos mibenléte k issé homályos vol t , hogy f inoman fogalmazzunk, e lőadói köte lezet tségei a ló l pedig azzal az egyszerű és jó l bevál t módszerre l bú j t k i , hogy potenciá l is hal lgató i t e l lá t ta egy igen k imer í tő o lvasmányl is tával , o lyan könyvekrő l , melyekró l nagyon jó l tudta, hogy harminc éve nem adták k i őket , aztán amikor a hal lgatók nem tudták beszerezni az olvasniva lókat , dührohamot kapot t így aztán soha senki nem tudta egészen pontosan k ider í ten i , hogy mi lyen tudományágban is ügyködik. Természetesen jó e lőre megtet te a ke l lő óv intézkedéseket , és a l is tán szereplő köte lező o lvasmányok még fe l le lhetó példánya i t e l távol í to t ta az egyetem könyvtárából , aminek eredményeképpen aztán számlálhatat lan ide je maradt ar ra, hogy azzal fog la lkozzon.. . nos, amivel való jában fogla lkozot t . Mivel Richard mindig aránylag jó l k i jö t t az öregúrra l , egy nap minden bátorságát

összeszedve megkérdezte tő le, hogy tu la jdonképpen mi is a kronológia i tanszék Regius professzorának a fe ladata. Egy o lyan könnyű nyár i napon tör tént mindez, amikor a v i lág sz inte szétrobban a gyönyörűségtő l , hogy önmaga lehet , Rag pedig rá nem je l lemző módon közlékeny hangulatban vol t ; épp egy k is hídon sétá l tak át , ahol a Cam fo lyócska e lvá lasztot ta az egyetem régebbi részei t az ú jabbaktó l . Ez egy kényelmes á l lás, kedves f iam, egy rendkívül kénye lmes á l lás mondta a professzor derűsen. Nagyon kevés pénz nagyon kevés vagy mondhatnánk úgy is , semennyi munkáér t . Így aztán törődhetek a sa ját do lgommal, ami meglehetősen kényelmes, bár k issé f rugál is é letmódot b iz tosí t a számomra. Nagyon tudom ajánlani . Áthajo l t a híd kor lá t ján, és egy téglát kezdett mutogatn i , ami t érdekesnek ta lá l t . De mégis mi lyen tudományággal fog la lkozik? faggat ta Richard. Tör ténelem? Fiz ika? Fi lozóf ia? Vagy mi? Hát . . . mondta Reg lassan ha már ennyi re érdekl i , a tanszéket eredet i leg I I I . György a lapí tot ta , ak i mint maga is tud ja, igen sajátos e lképzelésekkel bí r t , pé ldául ar ró l is meg vol t győződve, hogy a windsor i park egyik fá ja való jában Nagy Fr igyes. Ő a lapí tot ta a tanszéket , ezér t nevezik ezt a professzor i á l lást Regiusnak, azaz k i rá lyinak. Ő is ta lá l ta k i az egészet , ami már egy k ics i t furcsább tör ténet . A napsugár já tszadozot t a Cam fo lyó tükrén. A csónakázók le lkesen ord ibálva küldözget ték egymást a fenébe. A sovány természet tudóshal lgatók, ak ik hónapokat tö l tö t tek a szobába zárva, és et tő l fehér és halszerű külsőt ö l tö t tek, p is logva kászálódtak e lő a napfényre. A par ton sétá lgató szere lmespárok o lyan izgatot tak le t tek az á l ta lános v idámságtó l , hogy egy órácskára kényte lenek vol tak v isszavonuln i a szobájukba. Az a szegény megszál lo t t fo lytat ta Reg, mármint I I I . György, ahogy ta lán maga is tud ja, á l landóan csak az idővel fog la lkozot t . Fo lyton az órá i t huzogat ta fe l . Néha az é jszaka közepén is fe lke l t , és háló ingben körbejár ta a palotát , hogy fe lhúzza az órákat . Tudja, nagyon aggasztot ta , hogy az idő rendesen halad-e e lőre. Annyi szörnyűség tör tént vele é lete során, hogy at tó l re t teget t , ha az idő egyszer vélet lenül csak egy perc ig is v isszafe lé halad, ú jból megtör ténhetnek. Nagyon is ér thető a fé le lme, kü lönösen ha azt is f igyelembe vesszük, hogy komplet t őrü l t vol t márpedig a lehető legmélyebb együt térzéssel ugyan, de sajnos azt ke l l mondanom, hogy kétségte lenül őrü l t vo l t . Ő nevezet t k i engem, jobban mondva ezt a professzor i katedrát , ezt a c ímet , melyet most nekem van szerencsém v ise ln i ho l is tar to t tam? Ja igen. Azér t a lapí tot ta meg a kronológia i tanszéket , hogy azt kutassa, van-e valami sa játos oka annak, hogy a dolgok

egymás után tör ténnek, és hogy nem lehetne-e ez e l len tenni valami t . Mivel én rögtön tudtam, hogy a három kérdésre a válasz: igen, nem és ta lán, rá jöt tem, hogy pályafutásom hátra levő részét akár szabadságon is tö l thetem. És az e lődei? Ööö . . . nagyjából ők is er re ju tot tak. De k ik vo l tak? Hogy k ik vol tak? Nos, természetesen nagyszerű f ickók, egytő l egyig. Egyszer majd ju t tassa eszembe, hogy mesél jek ró luk. Lát ja ot t azt a tég lát? Wordsworth egyszer lehányta. Nagy köl tő vo l t . Ez a beszélgetés t íz évvel ezelőt t tör tént . Richard körbepi l lantot t a hata lmas ebédlőben, hogy megszemlél je , vá l tozot te valami az évek során, és a válasz persze mi más is lehetet t vo lna, mint hogy semmi. A sötét fa lakon magasan fe l függesztve, a lobogó gyer tyafényben a l ig k ivehetően ot t lógtak a för te lmes port rék, min isztere lnökök, püspökök, pol i t ika i re formerek és köl tők, ak ik a maguk ide jében ta lán mind ugyanarra a b izonyos téglára hánytak. Ugy hal lom mondta Reg o lyan hangos sut togassal , mintha a szexuá l is fe lv i lágosí tás témáját vetné fe l egy apácazárdában, úgy hal lom, az utóbbi időben jó l mennek a dolgai , hm? Ööö . . , hát igen, ami azt i l le t i mondta Richard, ak i t ez a tény éppolyan meglepetésszerűen ér t , mint mindenki mást . Igen, e lég jó l . Az aszta l körü l ü lők közül többen sz igorúan odanéztek. Komputerek. . - Richard meghal lo t ta, hogy valak i megvetően ezt sut togja a szomszédjának az aszta l vége fe lé. A sz igorú tek intetek k issé megenyhül tek, és ú jból e l fordul tak. Ki tűnő! -mondta Reg. Büszke vagyok magára, nagyon büszke. Mondja csak fo lytat ta , és Richard csak néhány p i l lanat múlva vet te észre, hogy már nem hozzá beszél , hanem jobb o ldal i szomszédjához, mi ez a . . . bágyadtan a gyer tyákra és az ezüst evőeszközökre mutatot t . . . fe lha j tás? Szomszédja, egy vénséges vén, aszot t öregember nagyon lassan odafordul t és ránézet t , mintha nagyon dühí tené, hogy átmenet i leg fe l támaszt ják halot ta iból . Coler idge mondta vékony, reszelós hangon, a Coler idgedíszvacsora, te vén szamár! és nagyon lassan e l fordul t , míg ú jból te l jesen az aszta l fe lé fordulva ü l t . Cawleynak hív ták, a régészet és az antropológia professzora vol t , és a háta mögöt t gyakran mondták ró la, hogy ezeket nem is komoly tudományágaknak tek int i , hanem csak a lka lomnak arra, hogy ú jraél je a gyerekkorát . Á, tényleg? motyogta Reg. Tényleg? És v isszafordul t Richardhoz. A Coler idgedíszvacsora van ma- közöl te jó lér tesül ten. Coler idge is ebbe a ko l lég iumba jár t , tud ja te t te hozzá. Coler idge, Samuel Taylor . A köl tő . Gondolom, hal lo t t már ró la. Ez az ő vacsorá ja. Na persze nem szó szer in t ér tve, mer t akkor már k issé k ihűl t vo lna.Szünet . Egy k is sót? Ööö . . . köszönöm, azt h iszem, még nem kérek mondta Richard csodálkozva. Az éte l t még k i sem hozták.

Tessék, vegye csak e l unszol ta a professzor , és odanyúj to t ta a sú lyos ezüst sótar tót . Richard zavar tan p is logot t , de aztán megvonta a le lk i vál lá t , és e lvet te a sótar tót . Abban a p i l lanatban azonban, amikor éppen p is lantot t , a sótar tó egyszerűen e l tűnt . Meglepet ten v isszahőköl t . Jó, mi? mondta Reg, miközben e lővarázsol ta az e l tűnt sótar tót fé lhalot t jobb o ldal i aszta lszomszédja fü le mögül , amivel meglepően k is lányos kuncogást csal t e lő valak iből az aszta l végén. Reg huncutu l mosolygot t . Nagyon idegesí tő szokás, tudom. A leszokandó dolgaim l is tá ján ez á l l a harmadik helyen a dohányzás és a p iócák után. Még egy dolog; ami nem vál tozot t . Vannak, ak ik az or rukat p iszkál ják, mások rendszeresen vernek öregasszonyokat az utcán. Reg rossz szokása ár ta lmat lan vol t , és meglehetősen sajátos : imádta a gyermeteg bűvésztrükköket . Richardnak eszébe ju tot t az a nap, amikor e lőször kereste fe l Reget , mert va lami problémája vol t csak a szokásos Angst , amely b izonyos időközönként e l szokta fogni az egyetemistákat , kü lönösen o lyankor , amikor szeminár iumi dolgozatot ke l lene í rn iuk, de Richard számára nyomasztó és sötét tehernek tűnt . Reg csak ü l t , ha l lgat ta Richard panaszáradatát , összevont szemöldökkel f igyel t , aztán amikor Richard befe jezte, komolyan e lgondolkodot t , az á l lá t s imogat ta, majd e lőrehajo l t és Richard szemébe nézet t . Én azt h iszem, magának az a baja mondta, hogy tú l sok gemkapcsot hord az orrában. Richard rámeredt . Hadd mutassam meg mondta Reg, áthajo l t az í róaszta l fö lö t t , és e lőhúzot t Richard orrából t izenegy darab láncba fűzöt t gemkapcsot , továbbá egy k is gumihat tyút . Á, ez vo l t a bűnös! mondta, és fe lmutat ta a hat tyút .A kukor icapelyhes dobozokhoz szokták mel lékeln i őket , tud ja, és rengeteg baj t okoznak. Nos, nagyon örü lök, hogy i lyen jó l e lbeszélget tünk, kedves f iam. Ha hasonló problémái lesznek, nyugodtan keressen meg bármikor . Mondanunk sem kel l , hogy Richard nem él t az a jánlat ta l . Két hel lye l arrébb bal ra ot t ü l t az a professzor , ak i Richard angol i rodalom tanulmányai t fe lügye l te , és ak i a legcsekélyebb je lé t sem mutat ta annak, hogy megismer i . Nem mintha ez különösen meglepő le t t vo lna, mive l Richard három egyetemi évét nagyrészt azzal tö l tö t te , hogy szorgalmasan próbál ta k ikerü ln i a professzorra l va ló ta lá lkozást , mely cé l érdekében sokszor még szakál l t is növesztet t , és igyekezet t úgy tenni , mintha valak i más volna. Mel le t te egy fér f iú ü l t , ak i rő l Richard soha nem tudta vo lna k iderí ten i , hogy k icsoda. Ami azt i l le t i , a v i lágon senki nem tudta k ider í ten i . Sovány vol t és pocokszerú, és egészen megdöbbentően hosszú csontos orra vol t de tényleg nagyonnagyonnagyon hosszú és ret tenetesen csontos.

Ami azt i l le t i , meglehetősen emlékeztetet t ez az or r ama a tőkesúlyra, melynek segí tségével az auszt rá lok 1983-ban megnyer ték az amer ika i kupát , akkor iban ezt a hasonlatosságot többen szóvá is te t ték, persze nem az orr tu la jdonosának. Hozzá soha, senki nem szó l t egy szót sem. Senki . Soha. Aki e lőször ta lá lkozot t vele, az tú l meglepett és zavart vol t az or ra miat t , hogy bármi t is k inyög jön, a második ta lá lkozásnál még inkább zavarba jö t t , amiér t az e lső o lyan rosszul sü l t e l , és így tovább. Hosszú évek te l tek e l így, immáron t izenhét . Ezalat t az i l le tő egészen begubózot t a csendbe, amely körü lvet te. A fe lszolgálók rég megszokták, hogy külön sót , borsot és mustár t tegyenek a ter í téke mel lé jobbra is és balra is , mivel senki nem let t vo lna képes megkérn i , hogy adja oda őket , a másik o ldalán ü lőtő l kérn i pedig nemcsak hogy roppant udvar ia t lanság le t t vo lna, de az útban levő hosszú orr miat t lehetet len is . Az i l le tő másik furcsasága az vol t , hogy az est fo lyamán á l landóan különös mozdulatokat isméte lgetet t . Sorra megkocogtat ta minden egyes u j já t a bal kezén, aztán az egyiket a jobb kezén. Aztán időnként egy-egy más testrészét is , a könyökét vagy a térdét . Amikor evés közben arra kényszerü l t , hogy ezt abbahagyja, o lyankor át tér t a kacsingatásra, i l le tve néha a bólogatásra. Persze soha senki nem merte megkérdezni tő le , hogy ezt miér t cs inál ja , pedig majd k i fúr ta az o ldalukat a k iváncsiság. A mel le t te ü lő személyt Richard nem lát ta . A másik i rányban Reg fé lhol t szomszédja mel le t t Watk in ül t , a k lasszikaf i lo lóg ia professzora, egy i jesztően száraz és különc f igura. Vastag, keret nélkü l i szemüvege sz inte tömör üvegkockának lá tszot t , a szemei önál ló é letet é l tek mögöt te, mint két k is aranyhal . Az orra egyenes vol t és át lagos, a lat ta v iszont Cl in t Eastwoodszakál la t v ise l t . Szemei t körbeúsztat ta az aszta l körü l ü lőkön, és k ivá lasztot ta , k ive l fog aznap este társalogni . Ugy döntöt t , az egyik vendég lesz az á ldozat , a 3. rádióadó ú jonnan k inevezet t igazgató ja, ak ive l szemben ü l t de sajnos az i l le tőre már lecsapot t az egyetem kórusának karnagya és a f i lozóf ia professzora. Ezek ket ten mélyrehatóan k i fe j te t ték az e lgyötör t embernek, hogy a “ tú l sok Mozar t ” k i fe jezés, amennyiben mindhárom összetevőjét ésszerűen def in iá l juk, inherens önel lentmondást hordoz magában, és ezál ta l bármely mondat , amelyben a fent i k i fe jezés e lőfordul , ér te lmet lennek tek intendő, és mint i lyen, nem alka lmazható egy rádióadó programtervérő l szóló v i tában st ratégia i érvként . A szegény ember egyre szorosabban markol ta a kését és a v i l lá já t . Tekintete kétségbeeset ten kutat ta a menekülés út já t , és e lkövet te azt a h ibát , hogy megál lapodot t Watk in szemein. Jó

estét mondta Watk in e lbűvölő mosol lya l és barátságos b iccentéssel , aztán tek intete üvegesen rögzül t az éppen fe lszolgál t levesen, mely helyzetből egy tapodtat sem mozdul t . Egye lőre. Hadd szenvedjen egy k ics i t a d isznó. Addig akar t várn i , amíg a mentőakció fe l nem ér legalább egy fé l tucat rádióelőadásra való meghívással . Richard h i r te len fe l fedezte a Watk in mel le t t i széken, hogy k i tő l származot t a k is lányos kuncogás Reg bűvészmutatványa után. Elég meglepő módon egy k is lány ü l t o t t . Úgy nyolcéves lehetet t , a haja szőke vol t , és morcos képet vágot t . Időnként rosszkedvűen az aszta l lábát rugdosta. Hát ez meg k i?-kérdezte Richard meglepet ten Regtő l . Melyik? kérdezte Reg meglepet ten Richardtó l . Richárd lopva egy u j ja l a k is lányra mutatot t . A k is lány sut togta. Az a nagyon k ics i k is lány. Csak nem az ú j matemat ikaprofesszor? Reg odanézet t . Nahát mondta csodálkozva. Fogalmam sincs. I lye t még nem is lá t tam. Nagyon különös. Ebben a p i l lanatban a BBC igazgató lezár ta a v i tát , és k ivágta magát a log ika i fé lnelsonból , melybe szomszédai szorí to t ták, és ráförmedt a k is lányra, hogy ne rugdossa az aszta l lábát . A k is lány abbahagyta, és helyet te kétszeres erőbedobással a levegőt kezdte rugdosni . Az apja rászól t , hogy próbál ja e l fog la ln i magát va lamivel , mire a k is lány belerúgot t . Ez végre egy k is fényt lopot t az unalmas estébe, de sajnos nem tar tot t sokáig. Az apja röv iden vázol ta az aszta l körü l ü lőknek, hogyan vélekedik a pótmamákról , ak ik az uto lsó p i l lanatban cserbenhagyják az ember t , de senki nem érezte i l le tékesnek magát , hogy hozzászól jon a témához. Már régóta esedékes lenne egy Buxtehude sorozat- fo lytat ta a karnagy. Biz tos vagyok benne, ön is a l ig vár ja , hogy e lső adandó a lka lommal orvosol ja a je len legi he lyzetet . Ö . . . ööö . . . hogyne fe le l te a k is lány apja, és k i lö t tyin tet te a levesét óöö . . . vagyishogy. . . az i l le tő nem azonos Gluckkal , ugye? A k is lány megint az aszta l lábát rugdosta. Amikor az apja sz igorú p i l l antást vetet t rá , fé l rehaj to t ta a fe jét , és egy kérdést sut togot t oda neki . . Most nem szól t rá a fér f i , o lyan halkan, ahogy csak tudot t . Hát mikor? Később. Talán. Később majd meglát juk. A k is lány morcosan összekuporodot t a székén. Mindig csak azt mondod, hogy később- súgta oda az apjának. Szegény gyermek mormogta Reg. Nincs egy professzor sem ennél az aszta lnál , ak i lé lekben ne ugyanígy v ise lkedne. Á, köszönöm! Megérkezett a levesük, ami e l tere l te a f igye lmét , éppúgy, mint Richardét . Akkor most mesél je e l - mondta Reg, miután ő is és Richard is kanalaztak egyet a levesből , és egymástó l függet lenül ugyanarra a következtetésre ju tot tak, nevezetesen: nem az a k imondot t csúcsminőség. Hogy mivel is fog la lkozik ,

kedves f iam? Úgy hal lom, va lami komputerre l kapcsola tos dolog, és a zenéhez is van valami köze. Úgy emlékeztem, angol szakra jár t ide habár ha jó l se j tem, csak a szabadidejében és je lentőségte l jes p i l lantást vetet t Richardra a leveseskanala fö löt t . Vajon- szól t közbe, mie lőt t Richard egyál ta lán k inyi that ta vo lna a száját . Jó l emlékszem, hogy amikor ide jöt t , már vo l t valami lyen számítógépe? Mikor is? 1977-ben? Hát , ami t 1977-ben számítógépnek neveztünk, az való jában csak egy e lektromos abakusz vol t , de. . . Hohó, ne becsül je le az abakuszt ! mondta Reg. Szakér tő kezekben nagyon k i f inomul t eszköz lehet . Ezenfe lü l nem kel l hozzá áram, bármely kéznél levő anyagból e lkészí thetó, és soha nem mondja azt , hogy “b ing” egy fontos fe ladat ke l lős közepén. Ezek szer in t tehát te l jesen fe les leges vol t lé t rehozni egy e lekt romos vál tozatot mondta Richard. Így van helyesel t Reg. A kora i számítógépek nem sokat tudtak, amit az ember fe leannyi idő a lat t és sokkal egyszerűbben maga is meg ne tudot t vo lna cs ináln i mondta Richard, másrészt v iszont arra nagyon jók vol tak, hogy úgy tek intsük őket , mint lassú és nehézfe jű d iákokat. Reg á lmélkodva nézet t rá. Nem gondol tam volna, hogy i lyen nagy a kereslet a lassú és nehézfe jű d iákok i ránt mondta. Ha innen e lhaj í tanék egy zsömlét , kapásból e l ta lá lnék vagy egy tucatot . Ebben b iz tos vagyok. De nézzük más szemszögből a dolgot . Való jában mi az ér te lme annak, hogy bármi t is megpróbál junk megtaní tani bárk inek? Ez a kérdés érdeklődő és egyetér tő mormolást vá l to t t k i az aszta l körü l . Richard fo lytat ta . Úgy ér tem, ha az ember tényleg meg akar ér teni valami t , annak az a leg jobb módja, ha megpróbál ja e lmagyarázni va lak inek. Ez arra kényszer í t i ; hogy helyretegye a dolgokat a sa ját fe jében. És minél lassúbb és nehézfe jűbb a taní tvány, annál egyszerűbb ideákra kel l lebontanunk a gondolatmenetet . És való jában éppen ez a programozás lényege. Mire az ember egy bonyolu l t gondolatot lebont o lyan egyszerű lépésekre, hogy azt még egy buta gép is megér tse, addigra b iz tos hogy valami t megtanul ar ró l a dologró l . A tanár á l ta lában többet tanul , mint a d iák. Nem így van? Nehéz lenne annál kevesebbet megtanuln i , mint ami t az én hal lgató im szoktak-hal la tszot t egy halk morgás valahonan az aszta l mel lő l . Hacsak nem végeznek előt te homloklebenymetszést valak in. Ezér t aztán napokat k ín lódtam azzal , hogy azon a 16K gépen í r jam a dolgozata imat , amiket egy í rógepen pár óra alat t meg lehetet t vo lna cs ináln i , de engem elbűvöl t az a fo lyamat , hogy e lmagyarázhat tam a gépnek, mi t is akarok tő le. Lényegében meír tam a saját szövegszerkesztő BASIC programomat. Egy egyszerű v isszakeresés és h ibajav í tás

körü lbelü l három órát vet t igénybe. Már nem emlékszem, s ikerü l t megírn ia végül egyet len dolgozatot is? Hát , nemigen. Igazi do lgozatokat nem, de ennek rendkívül lenyűgöző okai vol tak. Fel fedeztem például . . . Richard e lhal lgatot t , és fe lnevetet t . Persze egy rockegyüt tesben is já tszot tam bi l lentyűsként te t te hozzá. Ez sem segí tet t sokat . Ezt nem is tudtam mondta Reg. Gyanúsabb sötét fo l tok vannak a múl t jában, mint gondol tam. Hadd tegyem hozzá, ebben sok hasonlóságot mutat ezzel a levessel . Nagyon gondosan megtörö l te a száját a szalvétával . Valamelyik nap beszélnem kel l a konyhaszemélyzet te l . Meg kel l végre b izonyosodnom ró la, hogy tényleg a belevaló darabokat tesz ik az éte lekbe, és az eldobnivalókat dobják e l . Tehát . Azt mondja, hogy egy rockegyüt tesben. Eje j . Uramisten. Igen mondta Richard. “Aránylag Jó Banda” vo l t a nevünk, de ami azt i l le t i , nem vol tunk azok. Mi akar tunk a kora nyo lcvanas évek Beat lese lenni , de sokkal jobb jog i és pénzügyi tanácsadóink vol tak, mint nekik , ak ik a lapvetően azt a tanácsot adták, hogy hagyjuk az egészet a fenébe, és így aztán hagytuk is . Elmentem Cambr idgeből , és három éven át éheztem. Akkor iban nem nagyon ta lá lkoztunk-mondta Reg. Én úgy tudtam, jó l ment a sora. Igen, mint u tcaseprőnek. Őrül t nagy kosz vol t az utcákon. Több mint e lég. Úgy éreztem, egész karr ier t lehet rá a lapozni . Mindenesetre végül k i rúgtak, mer t á tsöpör tem a szemetet egy másik utcaseprő terüIetére. Reg megcsóvál ta a fe jét .~ Biz tos vagyok benne, hogy ez nem vol t igazán magának való á l lás. Sok o lyan fogla lkozás van, ahol az i l yesmi k i fe jezet ten gyors e lőrehaladást b iz tosí tana. Kipróbál tam egyet-ket tőt , de egyik sem vol t sokkal jobb. És egyiket sem csinál tam tú l hosszú ide ig, mer t mindig tú l fáradt vo l tam ahhoz, hogy rendesen e lvégezzem a munkám. Ál landóan e lszunyókál tam a tyúkketrecek vagy az i ra tszekrények fö löt t a t tó l függően, hogy mi vo l t az á l lás. Mivel egész é jszaka fönn vol tam a komputer mel le t t , és próbál tam megtaní tani , hogy e l já tssza a “Három vak egér” kezdetű gyermekdalocskát , Ez nagyon fontos célk i tűzés vol t . Ebben b iz tos vagyok helyesel t Reg. Köszönöm-mondta a fe lszolgálónak, ak i e lvet te e lő le a fé l ig te l i levesestányér t , nagyon köszönöm. A “Három vak egeret ”? Ez jó . Jó. Gondolom, végül s ikerre l jár t , és ennek köszönhet i ; je len legi k ivá l tságos helyzetét . Így van? Hát ennél azér t k ics i t többró l van szó. Et tő l fé l tem. Kár , hogy nem hozta e l magával a masináját . Felv id í that ta volna vele ezt az i f jú hölgyet , ak i re rákényszer í te t ték ezt az unalmas és mogorva társaságot . A “Három vak egér” t r i l lá i ta lán v isszaadnák a jókedvét. Előrehajo l t , és e lnézet t két jobb o ldal i

szomszédja mel le t t a k is lány fe lé, ak i még mindig ot t gubbasztot t a székén. Hel ló- szól t oda neki . A k is lány meglepet ten fe lnézet t , aztán szégyenlősen lesütöt te a szemét , és lóbáln i kezdte a lábát . Szer in ted melyik rémesebb? érdeklődöt t Reg. A leves vagy a társaság? A k is lány apró, ke l le t len kuncogást hal la tot t , és tek intetét még mindig a fö ldre szegezve megvonta a vál lá t . Azt h iszem, bölcsen teszed, hogy egyelőre nem döntesz fo lytat ta Reg. A magam részérő l megvárom, mi lyen lesz a sárgarépa, mie lőt t bármi fé le í té le tet hoznék. A hét vége óta főz ik , de at tó l fé lek, ez sem vol t e lég. Az egyet len, ami még a sárgarépánál is rosszabb lehet , az Watk in. Ő az, ak i i t t ü l közöt tünk, és o lyan fura szemüvege van. Engem egyébként Regnek hívnak. Ha egy percre ráérsz, gyere ide, és nyugodtan rugdoss egy k ics i t engem is . A k is lány kuncogot t , és fe lnézet t Watk inra, ak i megmerevedet t , és szemmel láthatóan s iker te len kísér le tet te t t ar ra, hogy jó képet vágjon a dologhoz. Ejnye, k is lány szól t oda zavar tan. A k is lány meg kétségbeeset ten próbál ta v isszafo j tan i a nevetését Watk in szemüvege lá t tán. Így aztán e lakadt a társalgás, de a k is lánynak most már vol t egy szövetségese, és et tő l kezdte k ics i t jobban érezni magát . Az apja megkönnyebbül ten rámosolygot t . Reg v isszafordul t Richardhoz, ak i h i r te len azt kérdezte: Magának van családja? Ööö . . . n incsen mondta Reg halkan. De mondja csak, mi következet t a “Három vak egér” után? Nos, hogy röv idre fogjam, Reg, végül a WayForward Technologies cégnél kötöt tem k i . A, igen, a hí res Mr. Way. Mondja, mi lyen ember? Richardot mindig k issé bosszantot ta ez a kérdés, ta lán mert o lyan gyakran tet ték fe l neki . Jobb is , meg rosszabb is annál , mint ahogy a sa j tóban ábrázoln i szokták. Ami azt i l le t i , én meglehetősen kedvelem. Néha k ics i t fárasztó tud lenni , mint minden megszál lo t t ember , de én ismerem a cég kezdet i ide jéből , amikor még a nevünk egy fabatkát sem ér t . Rendes pasas. De jobb, ha az ember e l t i tko l ja e lő le a te lefonszámát , hacsak n incs egy ext rakapaci tású üzenetrögzí tő je. Micsoda? Dehát miér t? Ö is egyike azoknak az embereknek, ak ik képte lenek gondolkodni , ha nem beszélnek közben. Ha eszébe ju t va lami , akkor beszéln ie ke l l , bárk i legyen is a hal lgatóság. És ha emberek éppen n incsenek kéznél , akkor az üzenetrögzí tők is megteszik . Felhív ja őket , és beszél hozzájuk. Tar t egy t ikárnőt , ak inek k izáró lag az a fe ladata, hogy összegyű j tse az üzenetrögzí tőkből a kazet tákat , legépel je a szövegeket , osztá lyozza őket , és másnap átadja neki egy kék dossziéban. Kékben? Most kérdezze meg, miér t nem használ egyszerűen egy magnót mondta Richard vál la t vonva. Reg fonto lóra vet te a

dolgot . Gondolom, azér t , mert nem szeret magában beszéln i mondta. Van ebben log ika. Bizonyos ér te lemben. Bekapot t egy fa latot a f r issen érkezet t porc au poivreból , és egy darabig e l tűnődöt t ra j ta , mie lőt t óvatosan ismét le tet te vo lna egy percre a kést és a v i l lá t . Na és kérdezte végül mi az i f jú MacDuff szerepe mindebben? Gordon megbízot t azzal , hogy í r jak egy szof tver t az Apple Macintoshhoz. Pénzügyi táb lázatkezelés, könyvelés, i l yesfé le dolgok, hatékony, könnyen használható, sok graf ikonnal . Megkérdeztem tő le, hogy pontosan mi legyen benne, mire ő annyi t mondot t : Minden. Csúcsminőségű szof tver t akarok ehhez a géphez, o lyat , hogy dalo l jon és táncol jon. És mivel nekem k issé sajátos a gondolkodásmódom, szó szer in t vet tem, ami t mondot t . Tudni l l ik egy számsor bármi t je lképezhet , ami t csak akarunk, fe l térképezhet bármely fe lszínt , modulá lhat bármely d inamikus fo lyamatot és így tovább. És végső soron egy vál la la t könyvelése sem más, mint egy számsor . Így hát leü l tem és í r tam egy programot , amely veszi ezeket a számokat , és azt cs inál be lő lük, ami t csak akarunk. Ha csak egy oszlopgraf ikont akar az ember , akkor egy oszlopgraf ikont . Ha körgraf ikont , akkor körgraf ikont . Ha valak i azt szeretné, hogy táncoló nőalakok ugrá l janak e lő a graf ikonokból , hogy e lvonják a f igye lmet a számadatokró l , a program ezt is meg tudja cs ináln i . Vagy például egy csapat s i rá ly formájában is meg lehet je lení teni a számokat , úgy, hogy a repülés i rányt és a s i rá lyok szárnymozgását a vál la la t egyes osztá lya inak te l jesí tménye i fog ják meghatározni . Nagyszerűen lehet így animációs cégszimbólu-mokat cs ináln i , amik je lentenek is valami t . De a legostobább része az vol t a dolognak, hogy ha valak i a vá l la la t könyvelését zenei formába kívánta önteni , hát azt is megtehette. Én legalábbis ostobaságnak tar tot tam. De az üz let i v i lág te l jesen megőrül t ér te . Reg komolyan hal lgat ta egy darab sárgarepa fe let t , melyet e legánsan a v i l lá jára helyezve tar to t t maga e lőt t , de nem szól t semmit . Ugyanis minden zenemű k i fe jezhető számsorok formájában fo lytat ta Richard fe l le lkesülve. Leí rhat juk számokkal a hangok magasságát , hosszúságát, a magasság és a hosszúság vál tozásai t . . . Úgy ér t i , a dal lamot mondta Reg. A sárgarépa még mindig nem mozdul t . Richard e lv igyorodot t . A dal lam nagyon jó e lnevezés. Igyekszem megjegyezni . Úgy egyszerűbben k i fe jezhetné magát . Reg v isszatet te a répát a tányér jára, anélkü l , hogy megkósto l ta vo lna. Tehát ez a szof tver jó l bevál t?-kérdezte. I t thon nem annyi ra. A legtöbb angol cég éves záró je lentése úgy hangzot t , mint a Halot t i menet a Saulból , de Japánban úgy vet ték, mint a cukrot .

Rengeteg v idám vál la la t i h imnusz jö t t lé t re így, a legtöbb e lég jó l kezdódöt t , de ha kr i t ikusak akarunk lenni , meg kel l mondani , hogy a végük ál ta lában tú l hangos és c incogó le t t . Látványos s ikerünk vol t az Á l lamokban is , és üz let i szempontból ez vo l t a legfontosabb. De mostanában leg inkább az fogla lkoztat , hogy mi tör ténik , ha k ihagyjuk az egészből a könyvv i te l t . A lakí tsuk át egy fecske szárnymozgását je lképező számokat zenévé. Vajon mi t fogunk hal lan i? Gordon szer in t annyi b iz tos, hogy nem a pénztárgépek cs i l ingelését . Lenyűgöző mondta Reg. Igazán lenyűgöző. És végre bekapta a sárgarépát . Megfordul t és e lőrehajo l t , hogy ú jonnan szerzet t k is barátnőjével társalogjon. Watk in vesztet t - je lentet te k i : A sárgarépa ú j negat ív v i lágcsúcsot ér t e l . Sajnálom Watk in, te is épp e lég borzalmas vagy, de at tó l tar tok, a sagarépa v i lágrekordot döntöt t . A k is lány fe lszabadul tabban kuncogot t , mint korábban, és rámosolygot t Regre: Watk in megint próbál t jó képet vágni , de ahogy tek intetét Regre úsztat ta , abból nyi lván való vo l t , hogy inkább ahhoz van szokva, hogy ő hozzon zavarba másokat , mintsem hogy őt hozzák zavarba. Apu, most már lehet? f r issen szerzet t , bár még mindig csekély önbiza lmával a k is lány hangja is megjöt t . Később-mondta megint az apja. De már később van. Mér tem az időt . Hát . . . Az apa habozni kezdet t , és ezzel e l is vesztet te a csatát . Vol tunk Görögországban je lentet te be a k is lány vékony és megi l le tődöt t hangon. Ó, igazán? mondta Watk in egy k is legyintéssel .E jha. Valami meghatározot t he lyen, vagy csak úgy Görögországban? Patmoszon mondta a k is lány határozot tm. Görögország nagyon szép vol t . Szer in tem Patmosz a legszebb hely az egész v i lágon. Csak a komp soha nem akkor jö t t , amikor ke l le t t vo lna. Soha, de soha. Számol tam. Lekéstük a repülőgépet is , de én nem bántam. Ó, Patmoszon, ér tem mondta Watk in, ak i t lá thatóan fe l rázot t ez az ú jság Tudnod kel l , i f jú hölgy, hogy a görögök nem elégedtek meg azzal , hogy ura l ták a k lasszikus ant ikv i ta ku l túrá ját , hanem ezen fe lü l a mi századunk legnagyobb sokak szer in t egyet len valóban kreat ív képzelőerőt k ívánó a lkotását is ők hozták lé t re: természetesen a görög kompok menetrendjére gondolok. A legki f inomul tabb f ikc ió. Bárk i megerősí thet i , ami t mondok, ak i utazot t már az Égei- tenger környékén. Hmm, igen. Azt h iszem. A k is lány összevonta a szemöldökét . Talá l tam egy korsót is-mondta. Semmi az egész-szól t közbe gyorsan az apja. Tudják, hogy van ez. Mindenki , ak i e lőször jár Görögországban, azt mondja, hogy ta lá l t egy korsót , ugye? Haha! Ál ta lános bólogatás. Ez igaz. Borzasztó, de igaz. A k ikötőben ta lá l tam-mondta a k is lány, a v ízben. Miközben azt a rohadt kompot vártuk. Sarah!

Hányszor mondtam már . . . Te mondtad igy. Még csúnyábbakat is mondtá l . Olyan szavakat , amikrő l nem is gondol tam volna, hogy ismered őket . Mindegy. Csak arra gondol tam, hogy ha már i t t mindenki o lyan okos, akkor valak i ta lán meg tudná mondani , hogy igazi ókor i görög korsó-e vagy nem. Szer in tem nagyon régi . Megmutatod nekik , apu? Az apa reményvesztet ten vál la t vont , és kotorászni kezdett : a széke a lat t . Tudtad, i f jú hölgy-mondta Watk in, hogy a Je lenések könyvét Patmoszon i r ták? Ot t b izony. Az is teni Szent János, ahogy te is tudod. Én határozot t je le i t látom annak, hogy akkor í r ta, amikor a kompra várt . Igen, azt h iszem. Úgy kezdődik, abban az á lmos le lk iá l lapotban, ami t az ember o lyankor érez, amikor agyon kel l ü tn ie va lamivel az időt , unatkozik , és próbál k i ta lá ln i va lami t , míg végül fokozatosan e lérkezik a hal luc inációkkal járó kétségbeesés á l lapotába. Én ezt rendkívül i módon továbbgondolásra érdemesnek ta lá lom. Eset leg í rhatnál egy dolgozatot errő l a témáról b iccentet t a k is lány fe lé. A k is lány úgy nézet t rá , mint egy őrü l t re . Nos, i t t van mondta az apja, és le tet t va lami t az aszta lra. Csak egy korsó, lá that ják. A lányom még csak hat éves tet te hozzá komor mosol lya l . Ugye, drágám? Hét-mondta Sarah. A korsó meglehetősen k ics i vo l t , 15 cent i magas, a legszélesebb részén pedig 12 cent i széles. A formája majdnem gömbölyű vol t , keskeny nyaka úgy három cent i re á l l t k i . korsó nyakát és hasának egy részét megkövesedet t iszapréteg bor í tot ta , ami k i lá tszot t a ló la, vöröses színű és durva feületű vo l t . Sarah e lvet te, és a jobb oldalán ü lő professzor kezébe nyomta. Maga okosnak néz k i mondta. Mondja meg, mi véleménye ró la. A professzor fogta a korsót , és k issé fö lényesen megforgat ta a kezében. Biz tos vagyok benne, hogy ha lekaparnánk az a l járó l a lerakódást jegyezte meg szel lemesen az lenne ráí rva, hogy Made in Bi rmingham. Szóval o lyan régi? mondta Sarah apja erő l te tet t nevetéssel . Mer t o t t aztán jó ide je nem gyár tanak semmit . Sajnos mondta a professzor , nem az én aszta lom Én molekulár is b io lógiával fog la lkozom. Meg akar ja nézni va lak i? A kérdést nem üdvözöl ték le lkes k iá l tások, de azér t oda sem f igye lve kézrő l kézre adták a korsót az aszta l körü l .A k is lány arcára megint kezdet t k iü ln i a rosszkedv. Sanyarú sors mondta Reg Richardnak. Ismét fe lemel t az ezüst sótar tót , és a magasba tar tot ta . I f jú hölgy mondta e lőrehajo lva. Ja j , hagyd már abba, te vén bolond morogta az idős régész, Cawley, aztán hátradől t a székén, és befogta a fü lét . I f jú hölgy mondta ismát Reg. Ime, ez a közönséges sótar tó. Ime, ez a közönséges kalap. Nincs is ka lapja mondta a k is lány durcásan. Ó mondta Reg. Egy p i l lanat . Kiment , és behozta a p iros kötöt t

sapkáját . Íme-kezdte ú jra, ez a közönséges ezüst sótar tó. Íme, ez a közönséges kötöt t sapka. Beleteszem a sótar tót a sapkába, így n i , és odaadom neked a sapkát . A mutatvány következó része, i f jú hölgy . . . csak ra j tad á l l . Átnyú j to t ta a sapkát a k is lánynak a köztük ü lő két aszta l társuk, Cawley és Watk in előt t . A k is lány elvet te a sapkát , és belenézet t . Hová le t t? kérdezte a sapkába bámulva. Ahová te te t ted mondta Reg. Ó-mondta Sarah, ér tem. Hát . . . ez nem vol t tú l érdekes. Reg vál la t vont . Egyszerú t rükk, de nekem örömem te l ik benne mondta, és v isszafordul t Richardhoz. Szóval , mirő l is beszél tünk? Richard enyhe megdöbbenéssel nézet t rá . Tudta, hogy a professzor mindig is haj lamos vol t a várat lan és szeszélyes hangulatvá l tásokra, de most o lyan vol t , mintha egy szemvi l lanás a lat t k ihunyt volna belő le minden ember i melegség. Ugyanolyan f igyelmet len vol t az arck i fe jezése, mint ami lyet Richard akkor lá tot t ra j ta , amikor aznap délután bekopogtatot t hozzá, a professzor számára nyi lván te l jesen várat lanul . Úgy lá tszot t , mintha Reg észrevet te volna Richard megdöbbenését , és gyorsan e lmosolyodot t . Kedves f iam! mondta. Kedves f iam! Kedves, kedves f iam. Hol is tar to t tam? Ööö . . . o t t , hogy kedves f iam. Igen, de az az érzésem, az csak a bevezetés vol t va lamihez. Egy amolyan röv id toccata arra a témára, hogy mi lyen nagyszerű f ickó is maga, mie lőt t rá tér tem volna a gondolatmenetem fő témájára, melynek mibenléte p i l lanatnyi lag nem jut eszembe. Nem tudja vé let lenül , mi t akartam mondani? Nem? Nos, azt h iszem, ennek örüInöm kel lene. Ha az emberek pontosan tudnák, hogy mi t akarok mondani , akkor nem is lenne ér te lme, hogy elmondjam, nem? Vajon mi a helyzet leg i f jabb vendégünk korsójával? A korsó közben elérkezet t Watk inhoz, ak i k i je lentet te , ó abban nem szakértó, hogy az ókor iak mi fé le edényeket készí tet tek ivás cél jára, csak abban, hogy miket í r tak össze, miután le i t ták magukat . Aztán azt mondta, Cawley az, ak inek tudása és szakérte lme e lőt t mindnyá juknak meg kel l ha jo ln i , azzal megpróbál ta a kezébe nyomni a korsót . Azt mondtam isméte l te meg hogy a magáé a tudás és a szakér te lem, amely e lőt t mindnyá junknak meg kel l ha jo ln i . Az ég szere lmére, vegye már le a kezét a fü lérő l , és nézze meg ezt a vacakot ! Gyengéden, de határozot tan le fe j te t te Cawley kezét a jobb fü lérőI , isméte l ten megv i lágí tot ta a helyzetet , és átadta neki a korsót . Igen mondta Cawley, körü lbelü l kétszáz évesnek gondolnám. Nagyon durva k iképzésű. Típusának kezdet leges példánya. Természetesen az égvi lágon semmifé le ér téke n incsen. Határozot tan le tet te , és e lbámul t a fa lon függő port rékra melyek úgy tűnt , valami lyen okból k i fo lyó lag idegesí tet ték.

Sarah azonnal az események hatása a lá kerü l t . Már így is oda vol t az önbiza lma, de most te l jesen le tör t . Az a jkába harapot t , hátradől t a székben, és megint nagyon gyerekesnek és nem oda valónak érezte magát . Az apja f igye lmeztető p i l lantást vetet t rá , hogy v ise lkedjen, aztán megint bocsánatot kér t a nevében. Tehát Buxtehude fo lytat ta s ie tve. Igen, a jó öreg Buxtehude. Meglát juk, mi t tehetünk. Mondják . . . I f jú hölgy szól t közbe egy hang, a megdöbbenéstő l rekedten. Hiszen te csodálatos bűvere jű varázsló és boszorkány vagy! Minden tek intet Regre, az öreg bohócra fordul t . Reg a korsót szorongat ta, és döbbent csodálkozással meredt rá. Lassan a k is lányra emel te a tek intetét , mintha egy fé le lmetes e l lenfé l ere jét próbálná fe lmérni . Meghódolok e lőt ted sut togta, én, ak i arra sem vagyok mél tó, hogy megszóla l jak egy ekkora hata lom je lenlétében. Könyörgök, engedd meg, hogy gratu lá l jak neked eme bravúros bűvészmutatványhoz, melynek szerencsém vol t tanúja lenni ! Sarah tágra nyí l t szemekkel bámul t rá . Megmutathatom a többieknek is , mi t cselekedté l? kérdezte Reg komolyan. A k is lány a l ig észrevehetően ból in tot t , mire Reg erősen odacsapta az aszta lhoz a korábban o ly nagyrabecsül t , de immár sa jnálatos módon h i te lé t vesztet t korsót . A korsó két asz immetr ikus darabra eset t szét , a rákövesedet t lerakódás sz i lánkokban hul lo t t le ró la az aszta l ra. A korsó egyik fe le letör t , de a másik fe le á l lva maradt . Sarah nagy szemeket meresztet t , amikor a korsó belse jében megpi l lantot ta a bepiszkolódot t és megkopot t , de t isztán fe l ismerhető ezüst sótar tót . Vén szamár motyogta Cawley. Miután mindenki megtet te a maga becsmér lő megjegyzését az o lcsó t rükkökrő l melyek azér t nem tudták e lhomályosí tani a fé le lemmel vegyes t iszte letet Sarah szemeiben, Reg Richardhoz fordul t , és szórakozot tan azt mondta: Vol t az a barát ja i t t az egyetemen, szokot t ta lá lkozni vele? Az a f ickó, ak inek o lyan különös középeurópai hangzású neve van. Valami lyen Sv lad. Sv lad Cje l l i . Emlékszik rá? Richard egy p i l lanat ig ér tet lenül nézet t rá . Sv lad? kérdezte. O, Di rkre gondol ! Di rk Cje l l i . Nem. Nem tar t juk a kapcsolatot . Egyszer-kétszer összefutot tunk az utcán, de ez minden. Azt h iszem, időrő l- időre meg szokta vál toztatn i a nevét . De miér t kérdezi? A sz ik lasz ir t csúcsán még mindig ot t ü l t az Elekt romos Szerzetes a ló hátán, amely csendben és zokszó nélkü l unatkozot t tovább. Durva szövésű csuklyá ja a ló l a Szerzetes szemrebbenés nélkü l bámul t le a vö lgybe, amel lye l némi problémája vol t , de ez most egy egészen ú j és gyű lö letes probléma vol t a Kéte ly. A kéte ly soha nem kínozta sokáig, de ha e l fogta, lé tének gyökere ig rágot t . Meleg vol t , a nap

magasan á l l t az üres és párás égen, szór ta sugara i t a szürke sz ik lákra és a csenevész, k iszáradt fűre. Nem mozdul t semmi, a Szerzetes sem. De az agyában különös gondolatok kezdtek b izseregni , mikor időrő l időre egyegy adat rossz út ra kerü l t , miközben áthaladt a input buf fer . Ekkor azonban a Szerzetes h inni kezdet t , e lőször görcsön és idegesen, de aztán fehéren izzó h i t te l , amely e lhomályosí tot t minden korábbi h i te t köztük azt a butaságot is , hogy a vö lgy rózsaszín, h inni kezdet t abban, hogy vagy egy k i lométernyi re onnan, ahol ü l , nemsokára k i fog nyí ln i egy t i tokzatos a j tó , amely egy idegen és távol i v i lágba vezet , egy a j tó , amelyen át beléphet oda. Meghökkentő gondolat . Még meghökkentőbb, hogy a Szerzetes ezút ta l nem tévedet t . A ló megérezte, hogy i t t valami készül . Hegyezni kezdte a fü lét , és f inoman megrázta a fe jét . Már egész t ranszba vol t esve, mer t jó ide je bámul ta ugyanazt a sz ik lá t , és lassan már ot t tar to t t , hogy ő is rózsaszínnek képzel te . Kics i t erősebben megrázta a fe jét . Egy rántás a gyeplőn, egy k is sarkantyúzás, és már e l is indul tak óvatosan le fe lé a sz ik lás le j tőn. Az út nehéz vol t . Nagyrészt könnyen omló barna és szürke agyagpalából á l l t , i t t -o t t egy-egy barnászöldes k is növény kapaszkodot t ra j ta b izonyta lan lé tezésébe. A Szerzetes zavar nélkü l nézte. Immáron egy öregebb és bölcsebb Szerzetes vol t , maga mögöt t hagyta a gyermekes dolgokat . Rószaszín völgyek, hermafrodi ta aszta lok mindenkinek keresztü l ke l l mennie ezeken a természetes fáz isokon az igaz megv i lágosodás fe lé vezető úton. A nap tüzesen sütöt t rá juk. A Szerzetes le törö l te az arcáró l az izzadságot és a por t , megál l t , és e lőrehajo l t a ló nyaka fe let t . Lenézet t a hőségtő l reszkető levegőn át egy k iugró sz ik lára, amely a völgy mélyén emelkedet t . Ot t , a sz ik la mögöt t ke l l megje lennie az a j tónak, gondol ta vagy inkább le lke legmélyéből szenvedél lye l h i t te . Próbál ta még közelebbrő l szemügyre venni , de a lá tvány rész lete i homályosan úsztak a forróságtó l fe l fe lé áramló párában. Ahogy v isszaül t a nyeregbe, és továbbindulásra akar ta ösztökéln i a lovat , h i r te len észrevet t valami nagyon különös dolgot . Egy közel i sz ik la lapos o ldalán, va ló jában o lyan közel , hogy a Szerzetes csodálkozot t , hogy korábban miér t nem vet te észre, egy ór iás i festmény vol t . A festmény kezdet leges vol t , bár s t í lusos vonalvezetésű, és nagyon réginek lá tszot t , tényleg nagyon-nagyon réginek. A festék megfakul t , fo l tokban mál ladozot t , és nemigen lehetet t v i lágosa k ivenni , hogy mi t is ábrázol a kép. A Szerzetes közelebb ment . Pr imi t ív vadászje lenetnek vél te , ami t látot t . A csapat l i la bőrű, sok végtagú lény nyi lván őskor i vadász lehetet t . Durva lándzsákat v i t tek, és hevesen ü ldöztek

egy nagy szarvú, páncélos testű á l la tot , amely mintha megsebesül t vo lna. A színek már annyi ra megfakul tak, hogy sz inte nem is lá tszot tak. Való jában csak annyi t lehetet t k ivenni , hogy a vadászok foga fehér l ik o lyan fehéren vakí tot t , hogy a több ezer év sem tudta e lhomályosí tani . Még a Szerzetes fogai sem vol tak o lyan fehérek, pedig aznap reggel mosta meg őket . A Szerzetes régebben is lá tot t már i lyen festményeket , de csak fényképen vagy a tévében, a valóságban még soha. Többnyi re bar langokban bukkantak rá juk, ahol védve vol tak az idő járás v iszontagságai tó l , másképp nem is maradhattak volna fönn. A Szerzetes a laposan átv izsgál ta a sz ik la fa l közvet len környékét , és észrevet te, hogy habár nem egészen bar langban van a festmény, de azér t némi védelmet nyú j to t t neki egy fö lé nyú ló másik sz ik la fa l , amely óvta a szél tő l és az esőtót . Azért mégis kü lönös, hogy ennyi ide ig fönnmaradhatot t . Még különösebb, hogy úgy lá tsz ik , még senki nem fedezte fe l . Az ef fé le sz ik la festmények mind hí resek és jó l ismertek vo l tak, de ezt a festményt még soha nem lát ta : Lehet , hogy drámai és tör ténelmi je lentőségű fe l fedezést te t t . Talán ha v isszamenne a városba, és beje lentené, akkor v isszafogadnák, és kapna egy ú j a laplapot , és engednék, hogy tovább h iggye . . . tovább h iggye . . . de mit is? Megál l t , p is logot t , és megrázta a fe jét , hogy helyrezökkentse a p i l lanatnyi rendszerh ibát . Gyorsan összeszedte magát . Hi t t az a j tóban. Meg kel l ta lá ln ia az a j tó t . Az a j tó az út , amely e lvezet a . . . a . . . Az Aj tó az Út . Helyes. Mindig jó módszer nagybetűvel í rn i azt , amirő l a leghalványabb e lképzelésünk s incs. Keményen megrántot ta a ló fe jé t , e lőre és le fe lé i rányí tot ta a le j tón. Pár percnyi cseles manőverezés után leér tek a völgy a l jába, és a Szerzetes egy p i l lanatra zavarba jö t t a t tó l a fe l fedezéstő l , hogy a k iszáradt barna fö ldet bor í tó por f inom legfe lső rétege valóban halvány barnásrózsaszín, fő leg a sáros és zavaros v izű patakocska mentén, amely a for ró évszakban az esőzések a lat t a vö lgy közepén futó fo lyóból megmaradt . Leszál l t a lóró l , és lehajo l t , hogy megtapogassa a rózsaszín por t , és átperget te az u j ja i közöt t . Ugyanolyan színű vol t , mint a bőre, ta lán egy lehelet te l ha lványabb. A ló rábámul t . A Szerzetes rá jöt t , ta lán egy k issé e lkésve, hogy a ló szörnyen szomjas lehet . Ő maga is szörnyen szomjas vol t , de megpróbál ta másfe lé tere ln i a gondolata i t . Lecsato l ta a nyeregró l a ku lacsát . Sajnálatosan könnyű vol t . Lecsavar ta a kupakját , és ivot t egy kor tyot . Aztán homorú tenyerébe öntöt t egy keveset , és odakínál ta a lónak, az meg gyorsan és mohón fe lnya logat ta. A ló megint ránézet t . A Szerzetes szomorúan megrázta a fe jét , bedugaszol ta a

kulacsot , és v isszatet te a helyére. Tudta, agyának annak a k is részében, amely a tényszerű és log ikus in formációk számára vol t fenntar tva, hogy a v íz már nem fog sokáig tar tani , és anélkü l ők sem húzzák tovább. Csak a Hi t tar to t ta benne a le lket , p i l lanatnyi lag az Aj tóba vetet t h i te . Lerázta a rózsaszín port durva ruházatáró l , aztán csak á l l t , és bámul ta a k imagasló sz ik lá t , amely már csak harminc méter távolságra vol t . Nézte, k ics i t reszketve. Habár agyának nagyobbik része sz i lárd vol t örök és megingathatat lan h i tében, ‘hogy az Aj tó ot t lesz a sz ik la mögöt t , és hogy az Aj tó az Út , mégis agyának k isebbik része, amelyik a v izeskulacs dolgát is fö l fogta, nem tudot t nem v isszaemlékezni a számtalan múl tbel i csalódásra, és halk , f igye lmeztetó hangot adot t . Ha úgy döntene, hogy nem megy oda, és nem nézi meg az Aj tó t , akkor tovább h ihetne benne, mindörökre. Ez lenne é lete sarokköve (már abban a csekélyke időben, ami még hátra van, súgta agyának az a része, amelyik fe l fogta a v izeskulacs dolgát ) . Másrészt v iszont ha odamegy, hogy t iszte letét tegye az Aj tónál , és az n incs ot t . . . akkor mi lesz? A ló türe lmet lenül nyihogot t . A vá lasz persze nagyon egyszerű. Egy egész áramkör vo l t be leépí tve pontosan arra a cé l ra, hogy megbirkózzon az ef fé le problémákkal , való jában éppen ez vol t egész funkció jának a lényege. Továbbra is h inni fog az Aj tóban, bármik legyenek a va lóságos tények, mi más is lehetne a Hi t ér te lme? Az Aj tó ot t lesz, és most oda kel l mennie, mer t az Aj tó az Út . Nem ül t fe l a lóra, inkább kantárszáron vezet te. Az Út már nem vol t messze, és az Aj tó e lé a lázatosan kel l lépni . Bátran ment , k ihúzta magát ünnepélyes lassúsággal haladt . Közeledet t a sz ik lához. Odaér t . Befordul t mögé. Szétnézet t . Az Aj tó ot t vol t . A ló , ezt meg kel l hogy mondjuk igen meglepődöt t . A Szerzetes rémül ten és döbbenten térdre hul lo t t . Annyi ra fe l vo l t készülve a csalódásra, amely többnyi re osztá lyrészéül ju tot t , hogy erre nem is számítot t . A legte l jesebb rendszerh iba közepet te bámul t az Aj tóra. Még soha nem látot t i lyen a j tó t . Azok az a j tók, amelyeket ő ismert , hata lmas, megvasal t a j tók vol tak, ezek őr iz ték a v ideómagnókat és a mosogatógépeket , na meg persze a drága Elekt romos Szerzeteseket , melyek arra ke l le t tek, hogy h iggyenek az egészben. Ez i t t egy egyszerű k is faa j tó vol t , körü lbelü l akkora, mint a Szerzetes. Egy Szerzetes nagyságú a j tó , fehérre festve, egy k issé behorpadt gömbfogantyúval , amely az a j tó közepénél k ics ive l magasabban vol t e lhelyezve az egyik o ldalon. Az a j tó egyszerűen a sz ik lafa lba i l leszkedet t , és nem vol t semmi magyarázat sem az eredetére, sem a rendel tetésére. A szegény, rémül t Szerzetes al ig ér tet te , hogy is mer i megtenni

ta lpra kecmerget t , és a lovát kantáron vezetve idegesen e l indul t az Aj tó fe lé . Kinyú j to t ta a kezét , és megér intet te . Amikor et tő l nem szóla l t meg semmifé le r iasztó, úgy megi jedt , hogy hátraugrot t . Ismét megér intet te , most már k ics i t határozot tabban. Hagyta, hogy a keze lassan lecsússzon a fogantyú fe lé, a r iasztó megint csak nem szóla l t meg. Vár t , hogy megbizonyosodjon ró la, aztán nagyon-nagyon óvatosan e l fordí to t ta a fogantyút . Érezte, ahogy enged a zár . Visszafo j to t ta a lé legzetét . Semmi. Maga fe lé húzta az a j tó t , és az könnyen k i is nyí l t . . Benézet t , de odabenn o lyan fé lhomály vol t a s ivatagban vakí tó napfényhez képest , hogy semmit sem látot t . Végül , a remület tő l fé l ig hol tan, fé l ig e levenen belépet t , és maga után húzta a lovat . Pár perccel később egy a lak, ak i t addig nem lehetet t lá tn i , mer t egy szomszédos sz ik la mögöt t ü l t , és azzal fog la latoskodott , hogy port dörzsöl t az arcára, fe lá l l t , k inyú j tóztat ta a tag ja i t , és a ruháját poro lgatva e l indul t v issza az a j tó fe lé . “Kubla kán tündérpalotát épí t tetet t Xanaduban” A versolvasó nyi lvánvalóan ahhoz az iskolához tar tozot t , amely azt va l l ja , hogy egy vers nagyságát vagy komolyságát úgy lehet a leg jobban v isszaadni , ha röhejes hangon o lvassuk fe l . Magasan lebegtet te a hangját , aztán h ir te len lecsapot t , ami tő l a szavak r iadtan behúzták a nyakukat , és gyorsan fedezéket kerestek. “hol roppant bar langokon át örök é jbe vet i magát az Alph, a szent fo lyam.” Richard ernyedten hátradől t a székében. Nagyon ismerősen csengtek neki a sorok, és kényelmesen e l fészkel ték magukat az agyában; nem tehetet t ró la , h iszen mégiscsak a St . ‘Cedd’s ko l lég ium angol szakán szerzet t d ip lomát . A kol lég ium és Coler idge kapcsolatát nagyon komolyan vet ték, annak e l lenére, hogy a kö l tőrő l köztudot t vol t , hogy nagy e lőszeretet te l v ise l te tet t b izonyos é lvezetes gyógyszer(*A Coler idge versrészleteket Szabó Lőr inc fordí to t ta .*) készí tmények i ránt ; ezt a versét legnagyobb művét is ezeknek a hatása a lat t í r ta á lmában. Az eredet i kéz i ratot a ko l lég ium könyvtárában őr iz ték, és a szokásos ünnepi Coler idge díszvacsorán mindig magából a kézi ratból o lvasták fe l a verset . “Mér fö ldnyi jó fö ldet t izet gyorsan torony és fa l övezet t ; s i t t tömjé nfa nyí l t , i l la t vol t a lomb, tündöklő ker tek és kanyar patak; ot t sötét erdők, vének, mint a domb, ö le l tek napos pázsi t fo l tokat . ” Richard e l tűnődöt t , hogy vajon meddig fog még tar tani . Vetet t egy o ldalp i l lantást vol t tanulmányi igazgató jára, és meglepódve lá t ta , mi lyen határozot t és cé l tudatos fe lo lvasó test tar tást vet t fe l . Az éneklő hanghordozás e le inte idegesí tet te , de egy idő után kezdet t inkább á lmosí tóan hatn i rá ; e lnézeget te a már egészen

röv idre éget t gyer tyán lecsorgó v iaszpatakocskákat , és az e lpuszt í to t t vacsora maradékain p is lákoló fényt . “De óh, amot t a cédrusfödte bércen a mélybe mi lyen hasadék szakadt ! Micsoda vad hely! démonkedvesét sem s i rat ja szentebb, iszonyúbb v idéken e lhagyot t nő a sápadt hold a lat t ! ” Az apró kor tyokban szürcsölgetet t vörösbor , melyet engedélyezet t magának vacsora közben, melegen ker inget t az ere iben, és nemsokára a gondolata i is ka landozni kezdtek, Reg korábbi kérdésének hatására e l tűnődöt t , mi is lehet régi , . . . mondhat ja úgy, hogy barát jával? Ha rágondol t , nem is anny i ra egy személy ju tot t az eszébe, hanem inkább külön

Gordon Way é lete uto lsó napjának esté je vol t , és ő azon tűnődöt t , va jon egész hétvégén esni fog-e. Az idő járás je lentésben vál tozékony időt mondtak, a mai napra ködös é jszakát , a következő napokra, péntekre és szombatra napos, de hűvös időt , a vasárnap második fe lére pedig, amikor mindenki éppen v isszafe lé fog to longani a városba, e lszór t záporokat . Mindenki Gordon Way k ivéte lével . Az idő járás je lentén ezt persze nem emlí tet te , nem is az idő járás je lentés fe ladata, de az aznapi horoszkópja is igencsak fé l revezetőre s ikeredett . Arra k i tér t , hogy szokat lanul erős bolygómozgás lesz tapaszta lható a jegyében, és fe lszól í to t ta , hogy tegyen különbséget aközöt t , amirő l csak azt h isz i , hogy akar ja , és amire tényleg szüksége van, valamint azt is javasol ta , hogy ér te lmi vagy munkahelyi problémái t kezel je te l jes határozot tsággal és ősz inteséggel , de furcsa módon arró l egy szót sem szól t , hogy mie lőt t véget érne a nap, ő már halot t lesz. Gordon Way Cambr idge közelében le tér t az autópályáró l , és megál l t egy k is benzinkútnál , hogy tankol jon, de miután megál l t , egy perc ig még ü l t az autóban, hogy befe jezzen egy te lefonbeszélgetést . Oké, jó , ho lnap fe lhív lak mondta, vagy ta lán még ma este. Vagy hív j te engem. Félórán belü l a nyara lóban leszek. Igen, tudom, hogy mennyi re fontos neked ez a pro jekt . Jó jó, tudom, mennyi re fontos, és pont . Te is akarod, én is akarom. És nem azt mondtam, hogy a továbbiakban nem támogat lak. Csak azt mondtam, hogy köl tséges a dolog, és határozot tan és te l jes nyí l tsággal ke l l megbeszélnünk. F igye l j , miér t nem jössz k i te is , és akkor megbeszélhetnénk. Oké, igen, igen, tudom. Hát , gondolkozz ra j ta , Kate. Később még beszélünk. Szia. Letet te a kagylót , és egy perc ig tovább ü ldögél t a kocsiban. Az autó ór iás i vo l t . Az a fa j ta hata lmas, ezüstszürke Mercedes, ami t a rek lámokban szoktak használn i , és nemcsak a Mercedes rek lámokban. Gordon Way, Susan bátyja és Richacd MacDuf f főnöke gazdag

ember vol t , a WayForward Technologies I I . cég a lapí tó ja és tu la jdonosa. A WayForward Technologies persze a szokásos okok miat t csődbe ment , és a kezdőtőke is odalet t . Szerencsére s ikrü l t a lapí tania egy második céget . A “szokásos ok” az vol t , hogy pont akkor vágtak bele a hardverüzletbe, amikor az országban már minden t izenkét éves gyerek beleunt a dobozokba, amik fo lyton azt mondják, hogy “b ing” . Második neki fu tásra tehát inkább a szof tverekkel kezdet t fog la lkozni , és egy vagyont kereset t ve lük. Két jó l menő szof tvernek köszönhetően az egyik az Anthem vol t , a másikat , amely még több hasznot hozot t vo ina, végül soha nem dobták a p iacra. A WFT I I . le t t az egyet len angol szof tvercég, melyet egy mondatban lehetet t emlegetn i az o lyan amer ika i vál la la tokkal , mint a Microsof t vagy a Lotus. Igaz, az a b izonyos mondat valahogy így hangzot t vo lna: “A WayForward Technologies, e l térően az o lyan nagy amer ika i cégektő l , mint a Microsof t vagy a Lotus . . De kezdetnek ez is megteszi . A WayForward Technologies befutot t . És a tu la jdonosa Gordon Way vol t . Benyomot t egy kazet tát a sztereómagnóba. A magnó halk és i l ledelmes kat tanással befogadta, és egy-két p i l lanat múlva Ravel Boleró ja kezdet t lebegni a nyolc , tökéletesen összehangol t , apró lyukacsos, mat t fekete hangfa lból . A sztereóhangzás o lyan s ima és tágas érzetet ke l te t t , hogy az ember sz inte a jégpályán érezte magát . Gordon f inoman kocogtat ta az u j ja iva l a k ipárnázot t kormányt . A műszerfa lat bámul ta: Íz léses, v i lágí tó számok, és apró, v i l logó lámpácskák p is lákol tak v issza rá halványan. Egy idő után rá jöt t , hogy a benzinkút önkiszolgáló, és k iszál l t , hogy megtö l tse a tankot . Mindez egy-két percet vet t igénybe. Ál l t , és szorongat ta a benzinkút csövét , toporgot t a hűvös é jszakában, aztán átsétá l t a mocskos k is bódéhoz, f izetet t , eszébe ju tot t , hogy kel l vennie néhány térképet a környékrő l , aztán pár perc ig még le lkesen e lcseveget t a benzinkutassal a komputer ipar fe j lődésének jövő évben várható fóbb i rányvonala i ró l , fe lvetet te , hogy a párhuzamos adat fe ldolgozás lesz a ku lcs az igazán intenzív termelés i szof tverekhez, ugyanakkor erőte l jes kéte lye inek adot t hangot arra vonatkozóan, hogy a mesterséges in te l l igenciakutatás persze különösen a ProL.og nye lvre a lapozott kutatás képes lenne bármi fé le üz let i szempontból is hasznosí tható terméket k i fe j leszteni a közel jövőben legalábbis ami az i rodai fe lhasználókör t i l le t i , mely téma a benzinkutast mondhatn i te l jesen h idegen hagyta. Na, dumáln i aztán tudot t a pasas mondta később a rendőröknek. Ha t íz percre k imentem volna a k lozet t ra, akkor továbbmondta volna a pénztérgépnek. Ha t izenöt perc ig

maradtam volna, szer in tem a pénztárgép is e lmenekül . Igen, ő vol t az, b iz tos vagyok benne tet te hozzá, amikor megmutat ták neki Gordon Way fényképét . Csak azért nem ismertem meg rögtön, mer t i t t a képen csukva van a szája Tel jesen b izonyos abban, hogy nem tapaszta l t semmi gyanúsat? faggat ta a rendőr . Semmit , ami bármely szempontból furcsának tűnt volna? Nem, ahogy mondtam, egy át lagos kuncsaf t vo l t egy át lagos é jszakán, ahogy máskor . A rendőr k issé zavar tan nézet t rá . Csak a b iz tonság kedvéér t fo lytat ta , ha most h i r te len így cs inálnék . . .bandzsí tot t , k i lógat ta a nyelvét , és szamárfü let mutatva ugrándozni kezdet t , akkor észrevenne valami kü lönöset? Hááát . . ööö . . : igen mondta a benzinkutas, idegesen hátrább lépve. Azt gondolnám, hogy te l jesen bedi l izet t . Helyes! mondta a rendőr , és e l te t te a jegyzet füzetét .Csak tudja uram, egyeseknek néha egészen sajátos e lképzeléseik vannak arró l , hogy mi a furcsa, és mi nem. Mert ha a tegnapi é jszaka egy át lagos é jszaka vol t , akkor én pat tanás vagyok Queensbury márk iné nagynéniké jének hátsófe lén. Később még ú jra átvesszük a val lomását . Köszönjük, hogy á ldozot t ránk az ide jéból . De ez még mind csak késóbb fog majd tör ténni . Ezen az estén Gordon a zsebébe gyűr te a térképeket , és v isszabandukol t a kocsi jához. Ahogy a ködben a lámpa a lat t á l l t , az autóra f inoman gyöngyöző pára csapódot t le , és úgy festet t , nos, pontosan úgy festet t , mint egy p iszok drága Mercedes-Benz. Gordon azon kapta magát , hogy egy v i l lanásnyi ide ig arra gondol , bárcsak neki is lehetne egy i lyen autó ja, de nagy szakér tő vol t abban, hogy e lhár í tsa magátó l az ef fé le gondolatmeneteket , melyek csak kör tekörbe ker ingtek, és rosszkedvre hangol ták. Tula jdonosi büszkeséggel megpaskolgat ta a kocsi t , megkerü l te , és észrevet te, hogy a csomagtar tó n incs rendesen becsukva, odament , és lenyomta. A tető egészséges kat tanással becsukódot t . Már ezér t is megér te, nem? Egy i lyen egészséges kat tanás. A jó öreg minőség és szakér te lem. At futot t a fe jén vagy egy tucat dolog, ami t meg kel l beszéln ie Susannal , v isszakecmerget t a kocsiba, és amint v isszakanyarodot t az országútra, azonnal benyomta a te lefonon az önműködő tárcsagombot . . . . lenne o lyan szíves, és üzenetet hagyna, akkor ami lyen gyorsan csak lehet , v issza fogom hívni . Eset leg. Bí íp. Á, sz ia Susan, i t t Gordon mondta Gordon, és ügyet lenül próbál ta a vál lához szor í tva egyensúlyozni a kagylót .Épp úton vagyok a v i tyi l lóba. Ööá . . . csütör tök este van, ööö . . . 8 óra 47. Kics i t ködös az út . F igye l j csak, most hétvégén jönnek azok a f ickók az Ál lamokból , hogy megbeszél jük az Anthem 2. verz ió jának ter jesztését , a rek lám

in tézését meg minden egyebet , és nézd, tudod, hogy nem szeretek i lyesmit kérn i , de azt is tudod, hogy mégis mindig megteszem, szóval f igyel j . Tudnom kel l , hogy Richard dolgozik-e a programon. Úgy ér tem, hogy tényleg dolgozik-e. Megkérdezhetném tő le is , de akkor azt mondaná, hogy ó, persze, minden rendben, miközben az ide je fe lét azzal tö l t i , hogy a f rancba, mi lyen vakí tó vol t ennek a teherautónak a ref lektora, ezek a rohadt kamionosok soha nem használnak tompí tot t fényt , csoda, hogy még nem kötöt tem k i egy árokban, nem lenne semmi, mi? Egy üzenetőgzí tőn hagyn i az uto lsó szavaimat . Nem ér tem, miér t n incs ezeken a kamionokon automat ikus fényerősségszabályzó. Figyel j , fe l í rnád valahova, hogy ne fe le j tsd e l megmondani Susannak nem neked, a t i tkámómnek, hogy í r jon egy levelet a nevemben annak a tagnak a Környezetvédelmi Min isztér iumba, hogy mi szál l í t juk a technológiát , ha ő e l in téz i a jog i részét . A közjó érdekében, és egyébként is tar toz ik nekem egy szívességgel , és mire jó a k i tüntetésem, ha nem arra, hogy legalább néha seggbe rúghassak ezt -azt? Na tessék, lá tsz ik , hogy egész héten amer ika ikkal tárgyal tam. Te jó ég, errő l ju t eszembe, remélem, nem fe le j te t tem el bepakoln i a puskákat . Nagyon szeretném tudni , miér t vannak úgy oda az amer ika iak azér t , hogy halomra lövöldözzék a nyu la imat . Vet tem nekik egy-két térképet , így ta lán meg tudom győzni őket , hogy tegyünk hosszú és egészséges sétákat a környéken, és fe le j tsék e l a nyulakat . Tényleg nagyon sajnálom szegény k is jószágokat . Azt h iszem, ha megjönnek az amer ika iak, k i teszek a ház e lé a gyepre egy o lyan k is táb lát , tudod, ami lye t a Bever ly Hi l ls i v i l láknál szoktak, hogy”Fegyveres őr izet ” . Kér lek, í r j egy cet l i t Susannak, hogy szerezzen be egy “Fegyveres őr izet ” fe l i ra tú táb lát cövekkel , o lyan magasságban, hogy a nyulak jó l lá thassák. Mármint Susannak, a t i tkárnőmnek, nem neked . Hol is tar to t tam? Ja, igen. Richard és az Anthene 2. Susan, annak a programnak két héten belü l át ke l l esnie a béta teszten. Richard azt mondja, jó l ha lad vele. De ahányszor bemegyek hozzá, mindig egy dívány többdimenziós képét lá tom forogni a számítógépe képernyőjén. Azt mondja, egy nagyon fontos problémán dolgozik , de én nem látok mást , csak egy bútordarabot . Az embereknek nem forgó díványra van szükségük, hanem zenélő vál la la t i könyvelésre. Valamint azt sem hiszem, hogy most lenne i t t az ide je annak, hogy a Himalá ja ta la jeróz iós adata i t fuvolakv intet té a lakí tsa át . És ami Katet i l le t i nem tagadhatom, hogy aggódom a pénzér t és az időér t , ami t a k ísér le tezések fe lemésztenek. Lehet , hogy fontos hosszú távú kutatásokró l és fe j lesztésekrő l van szó, de

annak is fennál l a lehetősége, mondom, csak a lehetősége, de szer in tem köte lességünk ezt is fe lvetn i és végigondoln i , hogy kutyafü lét sem ér az egész. Furcsa, va lami za j t ha l lok a csomagtar tóból , pedig épp az előbb csuktam be rendesen. Na, szóval Richard most a legfontosabb. És egyet len o lyan személy lé tez ik , ak i abban helyzetben van, hogy k i tud ja puhato ln i , Richard tényleg a fontos fe ladatokon dolgozik-e, vagy csak á lmodozik, és ez a személy nem más, mint Susan. Úgy ér tem, hogy te, nem a t i tkárnő. Szóval megtennéd nagyon nem szívesen kér lek rá, tényleg nagyon nem szívesen, megtennéd, hogy utánanézel a dolognak? Elmagyaráznád Richardnak, hogy mennyi re fontos? Vi lágí tsd meg neki , hogy a WayForward Technologies ter jeszkedő üzlet i vál la lkozásnak van szánva, nem nagyokosok já tszóterének. Ez a baj az i l yen nagyokosokkal , egyszer van egy jó öt le tük, ami be is vál ik , és aztán e lvár ják, hogy az ember éveken át tovább f inanszí rozza a k isded já tékaikat , míg ők csak ü lnek, és a kö ldöktá jékuk topográf iá já t tanulmányozzák. Bocs, de most meg kel l á l lnom, hogy rendesen becsukjam a csomagtar tó fedelét . Egy perc. Letet te a te lefont maga mel lé az ü lésre, lehúzódot t a füves útszegélyre, és k iszál l t . Amikor odaér t a csomagtar tóhoz, a fedél h i r te len k ivágódot t , és valak i k ipat tant a csomagtar tóból , egy vadászpuska mindkét csövéből tüzelve mel lbe lő t te Gordon Wayt , aztán ment a dolgára. Gordon Way megdöbbenése afe let t , hogy te l jesen várat lanul le lő t ték, semmi vol t ahhoz a megdöbbenéshez képest , ami t az azután tör téntek miat t érzet t . Jö j jön be, kedves f iam, jö j jön be! Reg lakásának a j ta jához a belső udvar egyik sarkából vezetet t egy kanyargós fa lépcső, amely igen rosszul vol t megvi lágí tva, jobban mondva nagyon is jó l vol t megvi lágí tva, ha éget t a lámpa, de p i l lanatnyi lag nem égett , az a j tó tehát rosszul vo l t megv i lágí tva, ezenfe lü l zárva is vol t . A ko l lég ium régebbi épülete iben dupla a j tók vo l tak, mint a zs i l ipkamrákban, és ezért , akárcsak a zs i l ipkamrákat , k issé bonyodalmas vol t k inyi tn i őket . A külső a j tó masszív, szürkére festet t tö lgyfa lapból á l l t , melyen nem vol t semmi, csak egy nagyon keskeny res a leveleknek, és egy wer theimzár , aminek a ku lcsát Reg végül s ikeresen e lőker í te t te . Kinyi to t ta az a j tó t , és k i tár ta . Mögöt te egy át lagos, fehér fa táblá jú a j tó vá l t lá thatóvá, át lagos réz gömbfogantyúval . Jö j jön be, jö j jön csak be mondta ismét Reg, miután ezt az a j tó t is k inyi to t ta , és tapogatózni kezdet t a v i l lanykapcsoló után. Egy p i l lanat ig csak a tűzrosté lyon p is lákoló parázs fénye vetet t k ísér tet iesen táncoló vörös árnyakat , de aztán e lön töt te a szobát a v i l lanyfény, és megszüntet te a varázst . Reg egy k ics i t

habozot t a küszöbön, furcsán feszül tnek tűnt , mintha meg akarna győződni valamiró l , mie lőt t be lép, de aztán legalábbis lá tszólag jókedvűen nyomul t be a szobába. A szoba nagy vol t , a fa lakon faburkolat ta l , és néhány szeretet remél tóan ütöt tkopot t és kénye lmesen e lrendezet t bútordarab tö l tö t te meg. A fa l mel le t t egy hata lmas, kopot tas, régi mahagóni í róaszta l á l l t , vastag és csúnya lábakon, ra j ta könyvek, i ra t tar tók, dossziék és ingadozó papírkupacok tornyosul tak. Az í róaszta lon Richard nagy tetszésére egy ócska, régi abakusz is helyet kapot t . Kics i t arrebb egy k isebb, kora XIX. századi í róaszta l is á l l t , amely meglehetósen ér tékes lehetet t vo lna, ha nem olyan v iharver t , valamint néhány e legáns; Györgykorabel i szék, egy i jesztó Vik tor iánus könyvál lvány és így tovább. Röviden szólva, egy professzorhoz i l lő szoba vol t . A fa lakon egy professzorhoz i l lő bekeretezet t térképek és metszetek, a padlón sz i tává koptatot t , professzorhoz i l lő szőnyeg, és az egész szoba úgy festet t , mintha évt izedek óta nem vál tozot t volna benne semmi, aminek valószínűleg abban re j le t t a magyarázata, hogy egy professzor lakot t benne. Mindkét szemben levő fa lon egyegy a j tó nyí l t , Richard korábbi lá togatásaiból már tudta, hogy az egyik a dolgozószobába vezet , amely úgy néz k i , mintha ennek a szobának k isebb és töményebb vál tozata lenne még nagyobb könyvkupacok; még magasabb papírhalmok az azonnal i leomlás még nagyobb veszélyében, és a bútorok, bármi lyen régiek és ér tékesek is , te le vannak mi l l iárdnyi for ró teás és kávéscsésze kör a lakú lenyomatával , sok helyen még maga a csésze is ot t á l l . Próbál ja meg kényelembe helyezni magát a díványon-mondta Reg, jó házigazdához i l lően sürgölődve. Nem tudom, hogy s ikerü ln i fog-e. Nekem mindig az az érzésem, ha ráülök, hogy káposzta levelekkel és késekkel van k i tömve. Komolyan Richardra p i l lantot t . Magának kénye lmes díványa van ot thon? érdeklődöt t . Hát , igen Richard e lnevet te magát . Felv id í to t ta a buta kérdés. Á-mondta Reg borúsan. Akkor nem bánnám, ha e lmondaná, hol szerezte be. Nekem ez á l landó problémát je lent , á l landót . Soha é letemben nem ta lá lkoztam még kényelmes dívánnya l . Magának hogy s ikerü l t? Némi meglepetéssel vet t észre egy k is ezüst tá lcát , ra j ta por tó is palack és három pohár. Furcsa, hogy ezt kérdezi mondta Richard. Ugyanis még soha nem ül tem a díványomon. Nagyon bölcs dolog á l l í to t ta Reg te l jes komolysággal , nagyon, nagyon bölcs. A kabát jával és a sapkájával ú jból végig játszot ta a bonyolu l t szer tar tást . Nem mintha nem szeretnék ráü ln i mondta Richard.Csak éppen az tör tént , hogy szál l í tás közben beszoru l t a lépesőházba. Ha jó l se j tem, a szál l í tók fé lút ig

fe lhozták, de megakadtak vele, forgat ták ide-oda, de nem tudták tovább v inni , aztán furcsa módon arra is rá ke l le t t jönniük, hogy v isszavinni sem tudják. Márpedig ez lehetet len. Különös mondta Reg. Jómagam még soha nem kerű l tem szembe díványokkal kapcsolatos i r reverz ib i l is matemat ika i problémával . Új kutatás i terü let lehet . Beszél t már térgeometr ia szakér tókkel? Sokkal jobb öt le tem támadt . Áthívtam a szomszéd k is f iú t , ak i 17 másodperc a lat t össze tudja rakni a Rubik-kockát . Leül t a lépcsőre, több mint egy órá ig nézte a díványt , aztán k i je lentet te , hogy véglegesen be van ragadva. Folytassa, kedves f iam. Nagyon érdekes, amit mond, de e lőbb hadd kérdezzem meg, hozhatok-e valami t . Talán egy k is por tó i t? Vagy brandyt? Azt h iszem, a por tó i az okosabb választás, 1934-ben kerüI t az egyetem pincéjébe, ha nem tévedek, ez az egyik leg jobb év járat , ezenfe lü l brandym nincs is . Vagy kávét? Valami más bort? Van egy üveg k i tűnő Margaux, már rég várok valami jó ürügyre, hogy k inyi thassam, habár azt hagyn i ke l l egy-két órát á l ln i szobahőmérsékleten, de ez nem je lent i azt , hogy ne . . . nem mondta gyorsan, ta lán mégis jobb lesz, ha a Margauxt hagyjuk. Én tu la jdonképpen teát kérnék mondta Richard, ha van. Reg fe lhúzta a szemöldökét . Biz tos ebben? Vezetek hazafe lé. Ó, persze. Akkor egykét percre k i ke l l mennem a konyhába. Kérem, mesél jen addig tovább, k in t is hal lom. Mesél jen tovább a díványáró l , és közben érezze ot thon magát az enyémen. És régóta van oda beragadva? O, csak úgy három hete mondta Richard, és leü l t .Persze megtehetném, hogy szét fűrészelem az egészet, és k ihaj í tom, de nem tudom elh inni , hogy nincs log ikus megoldás. És az is eszembe ju tot t , hogy hasznos lenne, ha mie lőt t megveszünk egy bútordarabot , e lőre tudhatnánk, hogy e l fér -e a lépcsőházban vagy a lépcsőfordulón. Így aztán három dimenzióban model lá l tam a problémát a számítógépemen, de ez idáig nem s ikerü l t más választ k ics ikarn i be lő le, mint hogy nem létez ik semmi lyen megoldás. Hogy mi t? k iá l to t t be Reg a kannába csorgó víz za ján át . Hogy nem lehet megcsináln i . Utasí to t tam a komputer t ; hogy számol ja k i , hány lépésben lehetne k iszabadí tani a díványt , mire azt fe le l te , sehányban. Erre én azt mondtam “Mi?! ” , mire ő megint azt mondta, hogy sehányban. Aztán utasí to t tam és ez a legre j té lyesebb az egészben, hogy számítsa k i , eredet i leg mi lyen lépésekben kerü l t a dívány ebbe a beragadt helyzetbe, mire a komputer közöl te , hogy te l jesen lehetet len, hogy bárhogy is ebbe a helyzetbe kerü l jön. A házfa lak a lapvető át rendezése nélkü l . Úgyhogy vagy valami nagy baj van a házam fa la inak a lapvető

anyagszerkezetével , vagy tet te hozzá egy sóhaj ja l va lami baj van a programmal. Maga melyikre t ippel? Nős? kérdezte Reg. Tessék? Á, ér tem, mire gondol . Hogy a díványom egy hónapja a lépcsőházban van. Nem, még nem nősül tem meg, de van egy b izonyos lány, ak i t még nem vet tem el . És k i az a lány? Mivel fog la lkozik? Hivatásos csel l is ta . Be kel l va l lanom, hogy vol tak k isebb nézete l téreseink a d ívány miat t . Ami azt i l le t i , v isszaköl tözöt t a sa ját lakásába, amíg meg nem oldom a problémát . Ö tu la jdonképpen. . . Richard hi r te len e lkomorodot t , fe lá l l t , és csüggedten körbejárkál t a szobában, aztán megál l t a p is lákoló tűz e lőt t . K ics i t megpiszkálgat ta, és rádobot t egykét fadarabot , hogy enyhí tse a szoba hűvösségét . Ö tu la jdonképpen Gordon húga mondta végül . De nagyon különböznek egymástó l . Azt h iszem, Susan nem szív le l i tú lságosan a számítógépeket . És nem tetsz ik neki , ahogy Gordon a pénzhez v iszonyu l . Tu la jdonképpen én nem hibáztatom ezér t , és ő még a fe lét sem tudja Gordonró l annak, ami t én tudok. Miró l nem tud? Richard fe lsóhaj to t t . Hát . . . mondta, ar ró l a pro jekt ró l , amelyik e lsőként hozot t hasznot a cég szof tver je i közül . Reason vol t a neve, és a maga módján szenzációs vo l t . És mi t tudot t? Hát , amolyan hátu l ró l e lőre program vol t . Furcsa, de a legtöbb jó öt le t a lapjában véve nem más, mint egy régebbi öt le t hátu l ró l e lőre megfordí tva. Olyan programokat készí tet tek már , melyek abban segí tenek az embernek, hogy döntésre jusson, úgy, hogy kel lő módon e l rendezik és e lemzik az összes re leváns tényezőt , melyek aztán már maguktó l is a helyes megoldás i rányába mutatnak. Ennek csak az a hátu lütő je, hogy az ember nem mindig fe l té t lenül arra a döntésre szeretne ju tn i , amire a ke l lő módon e l rendezet t és e lemzett tényezők mutatnak. Eeeegen . . . mondta Reg a konyhából . Gordon nagy öt le te az vo l t , hogy tervezzünk egy o lyan programot , amelyik lehetővé tesz i , hogy az ember e lőre meghatározza, mi lyen döntésre szeretne ju tn i , és csak utána programozza be az adatokat . A program fe ladata az vol t , ami t tökéletes könnyedséggel meg is o ldot t , hogy meg- konstruál ja a log ikusan hangzó lépéssorozatot , amivel össze lehet kötn i a premisszákat a konklúz ióval . És meg kel l hogy mondjam, remekül működöt t . Gordon sz inte azonnal tudot t venni magának egy Porschét , annak e l lenére, hogy te l jesen le vol t égve, és reményte lenül pocsékul vezetet t . De az érvelésébe még a bankár ja sem tudot t be lekötn i . Még akkor sem, amikor három hét múlva Gordon r ip i tyára tör te a kocsi t . Te jó ég. És sokat e ladtak a programból? Nem. Egyet lenegyet sem. Ez meglepő. Nekem pedig nyerő öt le tnek tűnik . Az is vo l t mondta Richard habozva. A te l jes pro jektet

fe lvásáro l ta a Pentagon, szőröstü l -bőröstü l . Az üz letnek köszönhetően a WayForward Technologies igen sz i lárd pénzügyi a lapokra tet t szer t . Az erkölcs i a lapja i ra v iszont nem szívesen bíznám rá magam. Nemrégiben e lemeztem a cs i l lagháborús program mel le t t szóló érveléseket , és ha az ember tud ja, hogy mi t ke l l keresni , akkor nagyon v i lágosan k i ra jzo lódnak az a lgor i tmikus sémák. Olyannyi ra, hogy ahogy az elmúl t néhány évben e lnéztem a Pentagon pol i t iká ját , többé-kevésbé b iz tos vagyok benne, hogy az amer ika i hadi tengerészet a program 2.00 vál tozatát használ ja , míg a lég ierő valami lyen okból k i fo lyó lag csak az 1.5 bétateszte l t vál tozatot . Ami e lég különös. Magának megvan a program? Dehogy mondta Richard. Nem is tudnék mi t kezdeni ve le: Egyébként amikor a Pentagon mindent fe lvásáro l t , akkor tényleg mindent fe lvásáro l t . Minden kódot , minden lemezt, minden jegyzet füzetet . Én örü l tem, hogy többet nem látom. Remélem, így is lesz. Én e l vagyok fogla lva a sa ját programterveimmel . Megint megpiszkál ta a tüzet , és azon tűnődöt t , mi t keres i t t , amikor annyi do lga lenne. Gordon á l landóan a nyakára jár t , hogy fe jezze már be az Anthem új , szupervál tozatát a Macintosh I I - re , de á még távolró l sem vol t kész vele. Ami pedig azt a modul t i l le t i , amelyik át tud ja a lakí tani a befutó tőzsdeindexinformációkat MIDI adatokká, azt ő csak v iccnek szánta, de Gordon persze azonnal lecsapot t rá , és ragaszkodot t hozzá, hogy dolgozza k i az öt le tet . Már ezzel is készen kel let t volna lennie, de nem vol t . Hir te len pontosan rá jöt t , hogy miér t is van i t t . Mindenesetre ke l lemes este vol t , még akkor is , ha egyál ta lán nem ér tet te , Reg miér t akar ta annyi ra lá tn i . Felemel t egykét könyvet az aszta l ró l , amely nyi lván az ebédlőaszta l funkció ját is betö l tö t te , mer t habár a könyvek úgy néztek k i , mintha hetek óta ot t hevernének, amikor fe lemel te őket , nem látszot t meg a helyük, vagyis nemrég rakhat ták oda őket . Talán ha az ember o lyan zár t közösségben él , mint egy Cambr idgei ko l lég ium, akkor annak a szükséglete, hogy néha e lbeszélgessen k ics i t valak ive l , ak i egy k ics i t kü lönböző, éppolyan sürgetővé tud váln i , mint bármely más szükséglet . Reg szeretet re mél tó öregúr vo l t , de a vacsorán nyi lvánvaló le t t , hogy több. ko l légája már to rk ig lehet a kü löncségeivel fő leg mivel 8k maguk is számos különcségben szenvedtek, és épp e lég vol t azokkal megbirkózniuk. Richardot valami Susannal kapcsolatos gondolat nyugta laní tot ta , de ehhez már hozzá vol t szokva. Át lapozta a két könyvet , ami t fe lemel t . Az egyik egy regi k iadású mű vol t , a bor leyi parókia k ísér tet járásai ró l szól t , amely egész Angl ia leggyakrabban kísér tet t háza. A ger ince

már e l vol t rongyolódva, és a fényképmel ték letek o lyan szürkék és e lmosódot tak vo l tak, hogy sz inte semmit nem lehetet t k ivenni ra j tuk. Az egyik kép, amelycrő l Richard úgy vél te , hogy aránylag jó l s ikerü l t (vagy hamisí to t t ) fe lvéte l egy kísér tet rő l , miután e lo lvasta a képaláí rást , a szerző fényképének b izonyul t . A másik könyv k isebb vol t , és egy furcsa vélet lennek köszönhetően a görög sz igetv i lágró l szól t . Amikor Richard lazán átperget te a lap ja i t , egy k is cédula eset t k i be lő le. Ear l Grey vagy Lapsang Suchong? k iabál t be Reg.Vagy Dar jeel ing? Vagy PG Tips? Sajnos mindegyik f i l teres. És egyik sem tú l f r iss. A Dar jeeel ing remek lesz fe le l te Richard, és lehajo l t , hogy fe lvegye a papírcet l i t . Tejet? k iabál t Reg. Ööö . . . kérek. Egy cukrot vagy ket tőt? Egyet kérek. Richard v isszacsúsztat ta a papír t a könyvbe, és közben észrevet te, hogy néhány mondat van s ietősen ráf i rká lva. A mondatok meglehetősen furcsa módon így szól tak: “ Íme ez a közönséges sótar tó. Ime ez a közönséges kalap. ” Cukrot? Ööö . . . tessék? kérdezte Richard összerezzenve. Gyorsan le tet te a könyvet a halom tete jére. Csak v iccel tem mondta Reg v idáman, hogy lássam, f igye l -e. Sugárzó mosol lya l bukkant e lő a konyhából , egy k is tá lcán két csészével , amiket te l jesen várat lanul lee j te t t a padlóra. A tea k i lö t tyent a szőnyegre. Az egyik csésze öszszetör t , a másik beguru l t az aszta l a lá . Reg az a j tó fé l fának támaszkodot t , és sápadtan meredt a levegőbe. Egy jéggé dermedt , néma pi l lanat ig Richard tú lságosan is i jedt vol t , hogy bármi t tegyen, aztán eset lenül odaugrot t ; hogy segí tsen. De az öreg akkor már mentegetőzöt t , és fe la jánlot ta , hogy cs inál egy másik teát . Richard odatámoga t ta a díványhoz. Nincs semmi baja? kérdezte tehetet lenül : Hív jak orvost? Reg le in tet te . Minden rendben mondta, te l jesen jó l vagyok. Csak azt h i t tem, valami za j t ha l lok, és megi jedtem. De semmi az egész. Talán megszédül tem a tea gőzétő l . Hadd tér jek k ics i t magamhoz. Azt h iszem . . . ööö. . . egy k is portó i nagyon jó t tenne. Annyi ra sa jnálom, hogy megi jesztet tem. És a portó is palack i rányába mutatot t . Richard gyorsan te letö l tö t t egy k is poharat , és odanyú j to t ta . Mi lyen zaj t? kérdezte, és e l tűnődöt t , va jon mi rémiszthet te meg ennyi re az öregurat . Ebben a p i l lanatban valami mozgás nesze hal la tszot t odafentrő l , és valami egészen különös, z ihá ló légzés. Ez-sut togta Reg. A por tó is pohár darabokra törve hever t a lábánál . Odafönn mintha valak i dobogot t vo lna a lábával . Hal l ja? Igen. Az öreg et tó l szemmel lá thatóan megkönnyebbül t . Richard idegesen fe lnézet t az emelet re. Van valak i odafönn?-kérdezte, érezve, hogy nem szerencsés a kérdés, mégis fe l ke l let t tennie. Nincs mondta Reg halkan; a

hangjában re j lő fé le lem egészen megdöbbentet te Richardot . Senki . Senki , ak inek ot t lenne a helye. Akkor . . . Reg reszketősen, de várat lan határozot tsággal fe l tápászkodot t . Fel ke l l mennem mondta nyugodtan: Muszáj . Kérem, vár jon meg i t t . De hát mi ez az egész? követe l te a választ Richard, Reg és az a j tó közé á l lva. Mi az, egy betörő? Én is megyek. Biz tos vagyok benne, hogy n incs ot t senki , csak a szél zörög, vagy i lyesmi. Richard nem tudta, miér t mondja ezt . Nyi lvánvalóan nem a szél vo l t , mer t habár az még csak elképzelhető, hogy a szél z ihá ló lé legzetre emlékeztető hangokat ad, de hogy a lábával dobogna, az már kevésbé. Nem mondta az öreg udvar iasan, de határozot tan fé lreto lva Richardot . Nekem kel l e l in téznem. Richard tehetet lenül követ te k i a k is e lőszobába, ahonnan az apró konyha nyí l t . Innen egy sötét fa lépcső vezetet t fö l fe lé , a lépcsőfokok agyon vol tak koptatva és karcolva. Reg fe lkapcsol ta a v i l lanyt . Egy homályos, csupasz kör te lógot t a lépcsősor te te jén, ahová rossz előérzet te l nézet t fe l . Vár jon meg i t t mondta, és fe l lépet t két lépcső fokon.Aztán megfordul t , és te l jes komolysággal nézet t szembe Richarddal . Sajnálom mondta, hogy így belekeveredet t va lamibe, ami . . . é le tem sötétebb o ldalához tar toz ik . De most már , bármennyi re sa jnálatos is , be lekeveredet t , és meg kel l kérnem valamire. Nem tudom, mi vár rám odafenn, nem tudom pontosan. Nem tudom, hogy olyan valami-e, ami t ostoba módon én hoztam a saját fe jemre a . . . a hobbimmal , vagy olyasvalami , aminek ár tat lan á ldozata vagyok. Ha az e lőbbi eset á l l fenn, akkor csak magamat okolhatom, mer t én is o lyan vagyok, mint az orvos, ak i nem tud leszokni a dohányzásró l , vagy ta lán még annál is rosszabb, mint a környezetvédő, ak i nem tud lemondani az autó járó l ha pedig az utóbbi a helyzet , akkor remélem, nem rángatom bele magát is . A következőre szeretném kérn i . Ha majd v isszafe lé jövök a lépcsőn mert tegyük fe l , hogy v isszajövök, és a v ise lkedésem bármiben is furcsának tűnik , ha úgy lá tsz ik , mintha nem is én magam lennék, akkor azonnal vesse rám magát , és teper jen le a fö ldre. Megér tet t? Meg kel l akadályoznia, hogy bármi t is tegyek. De honnan fogom tudni? kérdezte Richard kéte lkedve. Ne haragudjon, nem így akar tam mondani , de nem tudom, mi t . . . Tudni fog ja-mondta Reg. Most kérem, vár jon a nappal iban. És csukja be az a j tó t . Richard zavar t fe jcsóválással hát ra lépet t , és megtet te, amire a professzor kér te. A nagy, rendet len szobából hal lgat ta, ahogy a professzor egyenként lépkedve a lépcsőfokókon e l indul fö l fe lé . Súlyos e lszántsággal lépkedet t , ahogy egy hata lmas, lassú óra ketyeg. Richard hal lo t ta , hogy fe lér a lépcső tete jére. Ot t

csendben megál l t . Másodpercek te l tek e l , ö t , ta lán t iz , ta lán húsz. Aztán ismét fe lhangzot tak a sú lyos léptek és a z iháló légzés, amely úgy megr iasztot ta a professzor t . Richard gyorsan az a j tóhoz ment , de nem nyi to t ta k i . A szoba h idegsége nyomasztot ta és zavar ta. Megcsóvál ta a fe jét , próbál ta lerázni magáról ezt az érzést , aztán v isszafo j to t t lé legzet te l ha l lgat ta, ahogy a léptek ismét áthaladtak az egyméteres lépcsőfordulón, aztán megál l tak. Néhány másodperc múlva Richard meghal lo t ta egy cent iméterrő l cent iméterre, nagy óvatossággal k inyi to t t a j tó e lnyú j to t t nyikorgását , míg végül egészen tárva-nyi tva nem ál l t . Aztán nagyon-nagyon hosszú ide ig nem tör tént semmi. Aztán végre lassan becsukódot t az a j tó . A léptek áthaladtak a lépcsőfordulón, és ismét megál l tak. Richard pár lépést hát rá l t az a j tó tó l , és mereven rászegezte a tek intetét . A léptek megint le fe lé haladtak a lépcsőn, lassan, határozot tan és nyugodtan, míg végül leérkeztek a lépcső a l jára. Aztán néhány másodperc múlva lassan e l fordul t az a j tó fogantyúja. Az a j tó k inyí l t , és Reg nyugodtan belépet t . Minden rendben, csak egy ló van a fürdószobában-mondta halkan. Richard azonnal rávetet te magát , és le teper te a fö ldre. Ne!- l iheget t Reg. Szál l jon le ró lam, engedjen e l ! A fenébe is , te l jesen jó l vagyok. Csak egy ló az, egy te l jesen normál is ló . Nagy nehezen lerázta magáról Richardot , z ihá lva és fú j ta tva fe lü l t , és kezével hátrafésül te gyér haját . Richard ugrásra készen á l l t mögöt te, mélységes és egyre fokozódó zavarban. Hátrább lépet t , hagyta, hogy Reg fe lá l l jon, és leü l jön egy székre. Csak egy ló mondta Reg. De azért köszönöm, hogy nem fe le j te t te e l , amire kér tem. És leporo lgat ta magát . Egy ló isméte l te meg Richard. Igen mondta Reg. Richard k iment , és fe lnézet t a lépcsőkön, aztán v isszament . Egy ló?! -mondta megint . Az b izony mondta a professzor . Vár jon . . . in tet t Richardnak, ak i éppen ismét k i fe lé indul t , hogy utánajár jon a dolognak. . . . hagyja. Hadd legyen csak ot t . Nem fog sokáig maradni . Richard kéte lkedve meredt rá. Azt á l l í t ja , hogy egy ló van a fürdőszobájában? A professzor csak nézet t rá. Ide hal lgasson mondta. Nagyon sajnálom, ha . . . az e lőbb megrémisztet tem. Csak egy k is i jedség. Megesik az i lyesmi, kedves f iam, ne izgassa fe l magát miat ta . Haja j , tör téntek furcsább dolgok is az én időmben. De hány! Sokkal furcsábbak. Az ég szere lmére, csak egy ló ! Később majd fe lmegyek, és k iengedem. Kérem, ne is törődjön vele. Vigaszta l juk meg magunkat egy k is por tó iva l . Na de . . . hogy kerüI t oda? Ó, nyi tva vol t a fürdőszobaablak. Gondolom, azon jö t t be. Richard gyanakvóan összeszűkül t szemekkel rámeredt , az est fo lyamán nem először és nyi lván nem

uto l jára. Ugye, szándékosan cs inál ja ezt? kérdezte. Mi t , kedves f iam? Nem hiszem el , hogy egy ló van a fürdószobában-mondta h i r te len Richard. Nem tudom, mi van ot t , és nem tudom, miben mesterkedik, és nem tudom, mi fo lyik i t t ma este, de azt nem hiszem el ; hogy egy ló van a fürdőszobában. És Reg t i l takozását fé l resöpörve fe lment , hogy megnézze. A fürdőszoba nem vol t nagy. A fa lakat faragot t tö lgyfabor í tás fedte, amely az épület s t í lusát és korát f igye lembe véve igen ér tékes lehetet t , de et tő l e l tek intve a berendezés kopottas és át lagos vol t . A padlót régi , feketefehér kockás l inó leum bor í to t ta , vol t egy k is kád, amely t iszta vo l t ugyan, de fo l tos és a zománc i t to t t lepat togzot t ró la, egy k is mosdókagyló, a csapok mel le t t egy műanyag pohárban fogkefe és fogkrém. A valószínűleg igen ér tékes faburkolatba a mosdó fö lé egy tüköra j tós k is szekrényt csavaroztak. Olyan vol t , mintha már többször át festet ték vo lna, a tükör széle in festéknyomok ékte lenkedtek. A vécé fö löt t rég imódi , öntöt tvas v íz tar tá ly. A sarokban egy régi , krémszínűre festet t szekrény á l l t , mel le t te egy barna tonet tszék, ra j ta néhány rendesen összehajtogatot t , de egészen vékonyra kopot t törü lköző. Mindezeken kívü l vo l t még a fürdőszobában egy hata lmas ló, amely a hely nagy reszét e l fog la l ta . Richard rábámul t , a ló meg mél tánylóan v isszabámul t Richardra. Richard k issé megtántorodot t . A ló meglehetősen nyugodtan á l l t . Egy idő után inkább a szekrényt kezdte bámuln i . Ha nem tűnt is éppen e légedet tnek, lá tszot t ra j ta , hogy te l jesen beletörődöt t , hogy i t t ke l l ácsorognia, amíg e l nem v isz ik valahová máshova. És úgy nézet t k i . . . hogy is? Az ablakon át beszüremlet t rá a holdfény. Az ablak nyi tva á l l t ugyan, de tú l k ics i vo l t , és második emelet i , tehát az az e lgondolás, hogy a ló az ablakon jö t t be, te l jes mér tékben valószínűt len vol t . Vol t valami kü lönös a lóban, de Richard nem tudta megmondani , mi . Na persze egyvalami e lég nyi lvánvalóan különös vol t benne, az, hogy egy professzor lakásának f i i rdőszobájában le ledzet t . Talán ez minden. Richard óvatosan k inyú j to t ta a kezét , hogy megpaskol ja az á l lat nyakát . Normál isnak tűnt ruganyosnak, s imának, jó á l lapotban levőnek. A szőrén já tszó holdfény sej te lmes vol t , és holdfénynél va lahogy minden furcsábban fest . A ló k ics i t megrázta a sörényét , amikor Richard hozzáér t , de egyébként nem törődöt t vele. Miután s ikeresen megpaskolgat ta, párszor meg is s imogatta, és gyengéden megvakargat ta az á l la a lat t . Aztán észrevet te, hogy a fürdőszoba távolabbi sarkában egy másik a j tó nyí l ik . Óvatosan megkerü l te a lovat , és el indul t az a j tó fe lé . Odahátrá l t , nekidől t , és lassan k inyi to t ta . Az a j tó a professzor

hálószobájába vezetet t , egy aprócska, könyvekkel , c ipőkkel és egy egyszemélyes ággya l te lezsúfo l t szobába. Ennek a szobának is vol t még egy a j ta ja , amely sz intén a lépcsőre nyí l t . Richardnak fe l tűnt , hogy a lépeső fadeszkáin f r iss karcolás és kopásnyomok vannak, mintha a lovat valahogy a lépcsőn lökdösték volna fe l . Richard nem örű l t volna, ha neki kéne ot t fe lvonszoln ia egy lovat , annak pedig még kevésbé, ha őt vonszol ta volna fe l arra egy ló , de mindenesetre lehetségesnek tűnt , hogy így tör tént a dolog. De miér t? Vetet t egy uto lsó p i l lantást a lóra, az v iszonzásul vetet t egy uto lsó p i l lantást rá, aztán Richard lement a nappal iba. Igaza vol t mondta. Egy ló van a fürdőszobájában, és azt h iszem, mégis fogok kérn i egy k is por tó i t . Töl tö t t magának, aztán Regnek is , ak i csendben szemlél te a tüzet , és a pohara már üres vol t . Tula jdonképpen három poharat készí tet tem k i mondta Reg csevegő hangon. Idá ig tűnődtem ra j ta , hogy miér t , de most végre eszembe ju tot t . Mikor te le fonon beszél tünk, megkérdezte, e lhozhat ja-e egy ismerősét is , de úgy lá tsz ik , végül nem tet te . Ha nem tévedek, a dívány miat t . Nem baj , e lő fordul az i lyesmi. Hohó, ne i lyen sokat , mel léönt i ! Richard agyából azonnal k ihu l lo t t minden lóvonatkozású kérdés. Ezt kérdeztem? Bizony. Most már emlékszem. Visszahívot t , hogy megkérdezze, rendben lesz-e így. Én azt fe le l tem, e l leszek bűvölve, és ez is á l l t szándékomban. A maga helyében én szét fűrészelném azt a vacakot . Az ember nem áldozhat ja fe l a boldogságát egy díványér t . Vagy ta lán a hölgy úgy döntöt t , hogy átkozot tu l unalmas lenne egy öreg professzorra l tö l ten i az estét , és inkább a hajmosás szívder i tőbb programját választot ta? Na, én aztán tudom, melyiket vá lasztot tam volna. A magam részérő l csak a gyérü lő hajam miat t vagyok rákényszerü lve, hogy a k imer i tó társadalmi é letet válasszam. Most Richardon vol t a sor , hogy halot tsápadtan a levegőbe meredjen. Igen, , ő is úgy sej te t te , hogy Susannak nem lesz kedve e l jönni . Igen, azt mondta neki , hogy i r tó unalmas lesz az egész. De ő ragaszkodot t hozzá, hogy el jön, mert ez az egyet len lehetősége arra, hogy pár percre másfé le v iszonyok közöt t is lássa Richard arcát , mint a számítógép képernyő jének derengésében, így aztán Richard is beleegyezet t , és megbeszél ték, hogy akkor Susan is vele jön. Csakhogy neki te l jesen k iment a fe jébó l . El fe le j te t t ér temenni . Elnézést , használhatom a te lefonját? kérdezte. Gordon Way a fö ldön feküdt , és nem tudta, mihez kezdjen. Halot t vol t . Efe ló l nem vol t semmi kétség. Mel lkasán borzalmas lyuk tátongot t , de a vérpatak már csak a l iga l ig csordogál t a sebből . Egyébként semmi nem mozdul t a mel lkasában, sőt ami azt

i l le t i , sehol máshol . Felnézet t , aztán egyik o ldal ró l a másikra, és megér tet te , hogy bármely része mozog is , az nem a testének része. A köd lassan áthömpölygöt t ra j ta , és nem magyarázot t meg semmit . Pár méterre tő le ot t hever t a füvön a vadászpuskája, még mindig füstö lögve. Csak feküdt , mint amikor az ember hajnal i négykor még mindig ébren van, és nem tudja lecsendesí teni a gondolata i t , de nem is tud mi t kezdeni velük. Rájöt t , hogy valami sokkszerű é lményben lehetet t része, ez a magyarázata annak, hogy nem tud v i lágosan gondolkodni , v iszont nem magyarázza azt , hogy egyál ta lán tud gondolkodni . A nagy v i tában, amely évszázadokon át dühöngöt t ar ró l , hogy van-e valami a halá l u tán, és ha igen, mi menny, pokol , purgatór ium vagy megsemmisülés, egyvalami t soha senki nem vont kétségbe: hogy a halá la után az ember pontosan megtudja a választ . Gordon Way halot t vo l t , de a leghalványabb fogalma sem vol t , arró l , hogy i lyenkor mi a teendő. I lyen helyzetbe még soha nem keveredet t . Felü l t . Az a test , amelyik fe lü l t , éppolyan valóságosnak tűnt a számára, mint az, amelyik k ics i t távolabb hever t a fö ldön, lassan k ihűlve, é l te tő melegét gyűrűző párafe lhőkben lehelve k i , melyek e lvegyü l tek a hűvös é jszakai köddel . Tovább kísér le tezet t , csodálkozva és ingadozva megpróbál t fe lá l ln i . Úgy érezte, a fö ld támasztékot nyú j t , ránehezedet t hát a sú lyával . Aztán persze rá jöt t , hogy n incs is sú lya, amivel ránehezedhetne. Amikor lehajo l t , hogy megér intse a fö ldet , nem érzet t semmit , csak valami nagyon tompa, gumiszerű e l lenál lást , mint amikor az ember e lzs ibbadt kézzel próbál fe lvenni valami t . A kar ja zs ibbadtnak tűnt . A lábai is , a másik kar ja is , az egész teste és a fe je is . A teste halot t vo l t . Nem ér tet te, hogy akkor az agya miér t működik? Ot t á l l t , h ideg, éber ret tegéssel , miközben a köd lassan kavargot t körü löt te . Visszanézet t sa ját magára, arra a szörnyűséges, megdöbbentő valamire, amely mozdulat lanul , torzan feküdt a fö ldön, és szeretet t vo lna l ibabőrös lenni . Vagyishogy szeret te vo lna, ha van bőre, ami l ibabőrös lehet . Testet akar t . De nem vol t neki . Hir te len rémül t ordí tás szakadt fe l be lő le, de nem hal la tszot t semmi. Megrázta magát, de nem érzet t semmit . Az autóból zene szűrődöt t k i , és egy fénytócsa. Arrafe lé indul t . Próbál t határozot tan járn i , de a lépte i gyengék és b izonyta lanok vol tak, imbolygóak és valahogy anyagta lanok. A fö ldet törékenynek érezte a ta lpa a lat t . Az a j tó még mindig nyi tva vo l t a vezetőülés mel le t t , ahogy hagyta, amikor k iszál l t , hogy becsukja a csomagtar tót , gondolván, hogy két perc lesz az egész. Mindez két perce tör tént , amikor még é letben vol t . Amikor még ember vol t . Amikor még azt

hi t te , mindjár t v isszapat tan a kocsiba, és továbbhajt . Két perccel és egy egész é let te l ezelőt t . Ez őrü l tség, nem?-gondol ta hi r te len. Megkerü l te az a j tó t , és belenézett a v isszapi l lantó tükörbe. Pontosan úgy nézet t k i , mint mindig, habár látszot t az arcán a szörnyű rémület , amire számítot t is , de ő vo l t az, te l jesen normál isan. Csak képzel te az egészet , valami borzalmas ébredés e lőt t i á lom vol t . Hir te len öt le t tő l indí t ta tva rá lehel t a tükörre. Semmi. Egyet len párafo l tocska sem. Ez e lég is lenne egy orvosnak, a tévében is mindig így cs inál ják ha nem párásodik be a tükör , akkor n incs légzés. Talán gondol ta idegesen ta lán azér t van, mer t a tükör fű tőszálas. Nem fűtőszálas tükre i vannak ennek a kocsinak? Nem órákat szövegel t az e ladó az autószalonban i lyen fűtőszálró l , o lyan elekt ronikáró l , amolyan szervókormányró l? Lehet hogy d ig i tá l isak a tükrök. Ez az. Dig i tá l is , fű tőszálas, automat ikus, számítógépes vezér lésű, leheletá l ló v isszapi l lantótükrök . . . Rájöt t , hogy tökéletes marhaságok járnak a fe jében. Lassan megfordul t , és komoran nézte a mögöt te a fö ldön fekvő, szét roncsol t mel lkasú testet . Ez aztán b iz tos hogy e lég lenne egy orvosnak. Még akkor is i jesztő lenne ez a lá tvány, ha másvalak i teste heverne ot t , hát még így, hogy a sa ját ja . . . Halot t . Halot t . . . ha lot t . . . Próbál ta drámaian megkongatn i az agyában a szót , de nem ment . Rémül t kíváncsisággal bámul ta a testét , és egyre ke l lemet lenebbül ér in tet te a bárgyú arck i fe jezése. Ami persze te l jesen jogos vol t . Pont az az arck i fe jezés, ami t e l lehet várn i valak inek az arcán, ak i t épp agyonlőt t a sa ját vadászpuskájával egy, a csomagtar tó jában re j tőzködő egyén, ennek e l lenére Gordon kínosnak ta lá l ta , hogy így bukkanjanak rá. Letérdel t a teste mel lé , abban a reményben, hogy s ikerü l á t rendeznie a vonásai t , k ics i t mél tóságte l jesebb vagy legalábbis valami a lapvető in te l l igenciát sugárzó arck i fe jezésbe. De sz inte lehetet lenül nehéznek b izonyul t a fe ladat . Gyúrogat ta a bőr t , a remisztően ismerős bőr t , de valahogy nem tudta rendesen megfogni , ahogy mást sem. Olyan vol t , mintha zs ibbadt kézzel próbál t volna gyurmázni , de nem az vol t a baj , hogy lecsúszik a keze a formálandó dologró l , hanem valahogy keresztü lcsúszik ra j ta . Je len esetben az arcán. Hányingerre l vegyes ret tenet és düh csapot t á t ra j ta , amiér t i lyen átkozot tu l és rohadtu l tehetet len, és egyszer csak rémül ten azon kapta magát , hogy dühödten rángat ja és lökdösi a sa ját ho l t testét . Döbbenten tántorodot t hátra. Nem ér t e l mást , csak azt , hogy fé l rehúzta a száját , és még jobban e lbandzsí tot ta az együgyűségbe dermedt arcot . És jó l öszszehor lzsol ta a nyakát . Zokogni kezdet t , és ez

alkalommal mintha hang is jö t t vo lna belő le, kü lönös, vonyí tó hang, valahonnan a legbensejéből annak a va laminek, amivé vál tozot t . Arcára szor í to t ta a kezét , v isszatántorgot t a kocsihoz, és az ü lésre vetet te magát . Az ü lés puhán és kel le t lenül fogadta, mint egy nagynéni , ak i nem helyesl i az unokaöcs utóbbi t izenöt évben fo lytatot t é letmódját , ezér t megvendégel i ugyan egy k is sherryvel , de a szemébe nézni már nem haj landó. Hív jon magához orvost? Hogy ne kel l jen végiggondoln ia ezt az abszurd öt le tet , inkább keményen megragadta a kormánykereket , de a keze átcsúszot t ra j ta . Próbál t megbirkózni az automata sebességvál tóval , végül már dühösen püfö l te , de nem tudta sem rendesen megfogni , sem megmozdí tani . A sztereóberendezés még mindig könnyű hangszeres muzsikát já tszot t a te le fonba, amely a másik ü lésen feküdt , egész idő a lat t türe lmesen hal lgatózva. Gordon rábámul t , és egyre fokozódó izgatot tsággal rá jöt t , hogy még mindig kapcsolatban van Susan üzenetrögzí tő jével . Az a fa j ta készülék vo l t , amelyik csak forog és forog, amíg a beszélő le nem teszi a kagylót . Még mindig összeköt tetésben van tehát a v i lággal . Kétségbeeset ten próbál ta fe lemeln i a kagylót , tapogatózot t , e le j te t te , végül kényte len vol t lehajo ln i , és úgy beszéln i :Susan! k iá l to t t be le a te lefonba ; rekedt , távol i üvöl tés a szélben. Susan, segí ts ! Az ég szere lmére, segí ts ! Én meghal tam . . . meghal tam . . . meghal tam, és . . . nem tudom, hogy most mi t cs inál jak megint e lvesztet te az önura lmát , kétségbeeset ten zokogot t , és úgy kapaszkodot t a te le fonkagylóba,ahogy egy v igaszt kereső k isgyerek kapaszkodik a takaró ja csücskébe. Segí ts , Susan! k iá l to t ta megint . Bűíp mondta a te lefon. Megint lenézet t a te le fonra. Végre s ikerüI t va lami t megnyomnia ra j ta . Azt a gombot nyomta le , amelyik szétkapcsol ja a vonalat . Hevesen próbál ta ú jra megragadni a te le font , de á l landóan k icsúszot t az u j ja i közül , és végül mozdulat lanul megál lapodot t az ü lésen. Nem tudta megfogni . Nem tudta benyomni a gombokat . Haragosan nekivágta a szélvédőnek. Ezt végre meg tudta cs ináln i . A te lefon az ablaknak ütközöt t , v isszapat tanva átcsúszot t Gordonon, leeset t az ü lésrő l , aztán mozdulat lanul hever t a sebességvál tó vá jatában, és e l lenál l t minden további próbálkozásának, hogy megint fe lvegye. Pár perc ig csak ü l t bó logatva, és a rémület lassan átadta a helyét a tompa csüggedésnek. Néhány autó e lhaladt az úton, de a vezetők nem vehet tek észre semmi különöset csak egy autót lá t tak fé l rehúzódva az út szélén. Ahogy gyorsan e lhaj to t tak a sötétben, a fényszórók ta lán meg sem v i lágí tot ták a fűben fekvő testet . Az autóban ü lő, s í rdogáló kísér tetet meg végképp

nem vehet ték észre. Nem tudta, mennyi ide je ü l ot t . A l ig érezte az idő múló sát , csak azt , hogy nagyon lassan te l ik . Nem fázot t . Ami azt i l le t i , nem is igen emlékezet t rá , mi az, hogy h ideg, vagy fázni , csak éppen tudta, hogy most ezt a valami t ke l lene éreznie. Végül k ikászálódot t a szánalmas helyzetből . Valami t tennie ke l l , de nem tudta, hogy mi t . Talán e l kéne ju tn ia va lahogy a nyara lóba, habár fogalma sem vol t , hogy mihez kezdene ot t . De valami t meg kel lene próbáln i . Valamivel e l ke l l tö l ten ie az é jszakát . Összeszedte magát , és k iszál l t a kocsiból , a lába és a térde könnyedén áts ik lo t t az a j tó keretén. Hátrament , hogy megnézze a testét , de nem vol t o t t . Mintha nem let t vo lna még e lég a meglepetésekből er re az é jszakára. Csak bámul t , bámul ta a test helyének lenyomatát a nedves fűben. A hol t teste e l tűnt . Richard o lyan sebesen távozot t , ahogy csak az udvar iasság engedte. Megköszönte Regnek a vendéglátást , igazán remek este vo l t , és ha Reg bármikor Londonban járna, mindenképpen ér tesí tse őt , és tud-e eset leg segí teni va lami t a lóval kapcsolatban? Hogy nem, semmit? Hát akkor , ha b iz tos ebben, akkor még egyszer nagyon szépen köszöni a meghívást . Miután becsukódot t az a j tó , egykét perc ig csak á l l t , és tűnődöt t . Az alat t a röv id idő a lat t , amíg a Reg szobájából k iszűrődő fény megv i lágí tot ta a lépcsőházat , észrevet te, hogy i t t n incsenek semmifé le karcolások a lépcsőfokokon. Furcsának tűnt , hogy a ló csak a bent i lépcsőt karcol ta össze. Hát , az egész úgy ahogy van, nagyon furcsa, és kész. De vol t még egy kül iönös tény, amely tovább növel te a furcsaságok egyre terebélyesebb halmazát . És ő még úgy gondol ta, hogy egy k is ke l lemes k ikapcsolódásban lesz resze. . . Hir te len öt le t te l bekopogot t a Reg lakásával szemben levő a j tón. Olyan soká nyí l t k i , hogy Richard már éppen fe l akar ta adni , és megfordul t , hogy e lmegy, amikor meghal lo t ta az a j tó nyikorgását . Kissé megdöbbent , amikor meglát ta , hogy egy apró és gyanakvó k ismadár é les tek intetével az a b izonyos professzor bámul rá, ak i egy versenyjacht tőkesúlyát hord ja az or ra helyén. Ööö . . . e lnézést mondta Richard gyorsan, de . . . ööö . . . nem látot t vagy hal lot t vélet lenül egy lovat fe l jönni ezen a lépcsőn? A professzor abbahagyta a mániákus rángatózó mozdulatokat . Kissé fé lrehaj to t ta a fe jét , aztán mintha hosszas utazásra indul t vo lna önmagában, hogy megta lá l ja a hangját , amelyró l miután megta lá l ta k iderü l t , hogy vékony és halk . Ezt mondta: 17 éve, 3 hónapja, 2 napja, 5 órá ja, 19 perce és 20 másodperce ez az e lső alka lom, hogy valak i szól t hozzám. Számol tam. És halkan becsukta az a j tó t . Richard gyakor la t i lag fu tva távozot t a belső udvaron át . Amikor k iér t a kü lső

udvarba, k ics i t megnyugodot t , és sétatempóra lassí tot t . A csípős é jszakai levegő reszelősen áradt a tüdejébe, és nem is vol t semmi ér te lme futn i . Nem tudot t beszéln i Susannal , mer t Reg te lefonja nem működöt t , amivel kapcsolatban Reg furcsán t i tko lózó vol t . Pedig legalább erre ke l le t t hogy legyen valami ésszerű magyarázat . Biz tos nem f izet te be a te lefonszámláját . Richard épp k i akar t lépni az utcára, de inkább úgy döntöt t , még gyorsan benéz a postásfü lkébe is , amely a ko l lég ium íve l t kapuja a lá vol t beszor í tva. Aprócska, nyú lket recszerű helyiség vol t , te lezsúfo lva kulcsokkal , levelekkel és egy e lekt romos hősugárzóval . A hát térben egy rádió dünynyögöt t magában. Elnézést szól t be Richard a hata lmas termetű, fekete ö l tönyös fér f inak, ak i a k is pul t mögöt t á l l t karba tet t kézzel . Én csak . . . Igen, Mr. MacDuf f , miben segí thetek? Jelenlegi á l lapotában Richard még azon is meglepődöt t vo lna, ha ő maga emlékszik a sa ját nevére, ezér t egy pi l lanatra v isszahőköl t . De a ko l lég iumi por tások hí resek az i lyen memór iamutatványokró l , melyeket a legkisebb késztetésre haj lamosak produkáln i . Tud-e arró l , hogy a ko l lég ium terü letén egy ló van?-kérdezte Richard. Úgy ér tem, ugye tudna ró la, ha lenne? A por tásnak szeme sem rebbent . Nem, uram, és igen, uram. Segí thetek még valamiben, Mr: MacDuf f? Ööö . . . nem mondta Richard, és idegesen dobol t az u j ja iva l a pul ton.Nem, köszönöm. Köszönöm a segí tséget . Örü lök, hogy ú jra lá that tam . . ööö . . . Bob próbálkozot t ta lá lomra. Hát akkor , jó é jszakát . És távozot t . A por tás meg sem moccant , o t t á l l t tovább, összefont karokkal , csak egy egészen k ics i t csóvál ta meg a fe jét . I t t egy k is kávé, Bi l l -mondta a másik por tás, egy a lacsony, sz ikár emberke, ak i egy belső helyiségből lépet t e lő egy gőzölgő csészével . Hideg van ma é jszaka. Az b izony, Fred, kőszönöm mondta Bi l l , és átvet te a csészét . Belekor tyo l t . Mondhatsz, ami t akarsz, az emberek ugyanolyan furcsák ma is , mint régen. Az e lóbb vol t i t t egy pasas, és azt kérdezte, vane valahol egy ló a ko l lég iumban. Igen? Fred is belekor tyo l t a kávéjába, és nem bánta, hogy a gőz csíp i a szemét . Vol t i t t egy másik f ickó is . Valami fura kü l fö ld i pap. Először egy szavát sem értet tem. De úgy lá tszot t , örü l , hogy melegedhet a túz mel le t t , és hal lgat ta rádióban a hí reket . Ezek a kü l fö ld iek! Végül rászól tam, hogy na lő je k i magát , és tűnjön e l innen. Csak ácsorgot t i t t nekem a tűznél . Mire megszóla l , hogy tényleg ezt akarom? Lője k i magát? Mire én a legszebb Bogar thangomon azt mondtam neki , hogy jobb lesz, ha nem szórakozik . Tényleg? Ez inkább úgy hangzot t , mint J immy Cagney. Nem, ez a Bogar thangom. A J immy Cagneyhangom ez: “Jobb lesz, ha nem szórakozik . ” Bi l l összevonta a

szemöldökét . Ez a J im Cagneyhangod? Mindig azt h i t tem, ez Kenneth McKel lar . Nem f igye lsz, Bi l l , n incs hozzá fü led. Kenneth McKel lar ez: “A L.omond tó zö ld par t ján” . Á, ér tem. Na és erre mi t mondot t az a pap, Fred? Hát , Bi l l , csak a szemem közé nézet t , és azon a fura hangján azt mondta . . . Hagyd most a hangot , Fred, csak mondd, hogy mi t mondot t , ha érdekes. Azt mondta, h isz nekem. Úgy. Hát ez nem valami érdekes sztor i , Fred. Talán nem. Csak azér t eml í te t tem, mer t még azt is mondta, hogy a lovát egy fürdőszobában hagyta, és legyek szíves utánanézn i , hogy rendben van-e. Vor lon Way nyomorul tan lebegett a sötét országút mentén, vagyis inkább csak próbál t lebegni . Úgy érezte, hogy mint k ísér tetnek mert végül is be kel le t t ismernie, hogy kísér tet té vá l t képesnek kel l lennie arra, hogy lebegjen. Meglehetősen keveset tudot t a k ísér tetekrő l , de úgy vél te , ha már az ember k ísér tet , akkor jár neki némi kárpót lás azér t , hogy n incsen teste, amivel Ió f rá lhatna, például a lebegés képessége. De h iába, úgy lá tszot t , kényte len külön megtenni minden egyes lépést . Az vol t a cé l ja , hogy valahogy el jusson a házáig. Nem tudta, mihez fog kezdeni , ha odaér , de hát valahol egy kísértetnek is e l ke l l tö l ten ie az é jszakát , és úgy érezte, az ismerős környezet segí teni fog. Hogy miben fog segí teni , arró l fogalma sem vol t . Az út legalább valami cé l t adot t , és ha majd odaér, k i ta lá l valami ú jabb cél t . E lkeseredetten vonszol ta magát lámpaoszloptó l lámpaoszlopig, és minden egyes lámpánál megál l t , hogy szemügyre vegye magát. Határozot tan egyre szel lemszerűbb külsőt ö l tö t t . Néha már-már semmivé fosz lot t , a l ig lá tszot t többnek, mint a ködben já tszó árnyéknak, önmaga á lmának, amely bármely pi l lanatban e lpáro loghat és semmivé válhat . Máskor megint sz inte va lóságosnak és tömörnek tűnt . Egyszer-kétszer megpróbál t neki támaszkodni egy lámpaoszlopnak, de ha nem v igyázot t , akkor egyszerűen átcsúszot t ra j ta . Végül vonakodva azon kezdet t gondolkozni , hogy tu la jdonképpen mi is tör tént . Különös vol t ez a vonakodás. Egyál ta lán nem akar t er re gondoln i . A pszichológusok szer in t tudatunk gyakran igyekszik e l fo j tan i a t raumat ikos é lmények emlékét , va lószínűleg ezér t érez így, gondol ta. Végül is mi a t raumat ikos é lmény, ha nem az, hogy egy idegen csak úgy k ipat tan az ember csomagtar tó jából , és lepuf fant ja? Csüggedten vonszol ta magát tovább. Próbál ta fe l idézni le lk i szemei e lőt t a gyi lkos a lak ját , de ez o lyan vol t , mintha egy fá jós fogát p iszkál ta vo lna, úgyhogy gyorsan másra tere l te a gondolata i t . Például hogy rendben van-e a végrendelete? Nem emlékezet t ; megjegyezte, hogy e l ne fe le j tse másnap fe lhívn i az ügyvédjét , aztán v iszont azt is

megjegyezte magában, hogy ide je lenne abbahagyn i az ef fé le megjegyzéseket . Hogy fogja tú lé ln i a cége az e lvesztését? Egyik lehetséges válasz sem vol t kü lönösebben az ínyére. Mi lyen lesz a nekro lógja? A gondolat tó l h i r te len a vér is megfagyot t az ere iben bárhová tűntek is az ere i . Tud majd szerezni beló le egy példányt? Vajon mi lesz benne? Nagyon a jánl ja , hogy mél tató sorokat í r janak a d isznók. Hisz mennyi mindent e lér t ! Félkézzel megmentet te az angol szof tver ipar t : hata lmas expor t , jó tékonyság i adományok, kutató i ösztöndí jak; á tszel te az At lant i -óceánt egy napenergia meghajtású tengera lat t járón (na jó , ez végül nem s ikerűI t , de legalább megpróbál ta) , és még sok más egyéb. És jobban tesz ik , ha azt a Pentagonügyet nem ássák e lő, mer t akkor rá juk uszí t ja az ügyvéd jét . Megjegyezte magában, hogy el ne fe le j tse fe lhívn i ho lnap reg. . . Nem! Na mindegy, de vajon egy halot t személy bepere lhete va lak i t h i te l rontásér t? Ezt csak az ügyvédje tudná megmondani , de h iába, őt nem tudja fe lhívn i ho lnap reggel . Hátborzongatóan csapot t be lé a gondolat , az é lők v i lágában hátrahagyot t összes dolog közül leg jobban a te lefon fog h iányozni neki ; aztán határozot tan v isszai rányí tot ta a gondolata i t a ke l lemet len kérdésre. A gyi lkos a lak ja. Úgy tűnt neki , pont úgy festet t , mint maga a Halá l , vagy csak a képzelete já tsz ik vele? Csak álmodta volna, hogy egy csuklyás f igura vol t? És mi t kereset t bárk i is akár csuklyásan, akár normál is ruházatban a kocsi ja csomagtar tó jában? Ebben a p i l lanatban egy autó húzot t e l mel le t te az úton, és e l tűnt az é jszakában a fényoázissal együt t , amely körü lvet te. Vágyakozva gondol t a sa ját autó ja meleg, bőrü léses, légkondic ionál t kényelmére, ami t ot thagyot t az ú mentén, aztán várat lanul egy furcsa gondolat ö t lö t t fe l benne. Vajon nem tudna-e valahogy stoppoln i? Egyá l ta lán meglátnák-e az emberek? És ha igen, hogy reagálnának? Ezt csak egy módon tudhat ja meg. Hal lo t ta , hogy a háta mögöt t a távolban ú jabb kocsi közeledik , és szembefordul t vele. Az e lmosódot t re f lektor fény ket tős tócsája egyre közelebb ér t a ködben; Gordon összeszor í to t ta fantomfogai t , és k inyú j to t ta a hüvelyku j já t . Az autós továbbsöpör t , nem vet t észre semmit . Semmi. Dühösen beintet t a távolodó vörös fényeknek, átnézet t sa ját fe lemel t kar ján, és rá jöt t , hogy p i l lanatnyi lag a leg láthatat lanabb formájában van. Vajon nem tudná-e az akaratere jével va lahogy lá thatóbbá tenni magát? Erősen koncentrá lva lehunyta a szemét , de aztán rá jöt t , hogy ha lá tn i akar ja a hatást , akkor nyi tva ke l l tar tania. Megint próbálkozot t , o lyan erősen összeszedte minden akaratát , ahogy csak tudta, de az eredmény nem vol t k ie légí tő. Bár valami egészen

csekélyen sugárzó különbséget lá tot t , nem tudta megtartani ezt az á l lapotot , sz inte azonnal e lhalványu l t , bárhogy igyekezet t is fokozni a mentá l is erőfeszí tést . Nagyon gondosan kel l tehát időzí tenie, ha lá tha tóvá vagy érezhetővé akar ja tenni a je len létét . A háta mögöt t nagy sebességgel közeledet t egy másik autó. Megint megfordul t , k inyúj to t ta a hüvelyku j já t , megvár ta a ke l lő p i l lanatot , és akarata megfeszí tésével lá thatóvá tet te magát . Az autó k ics i t k i tér t , aztán továbbhaladt , de k issé lassaban. Ez is va lami . Mi t tehetne még? Elöször is odaál l egy lámpaoszlop alá, és gyakoro l . A következó kocsinál már b iztos s ikerü ln i fog. Ha lenne o lyan szíves üzenetet hagyni , akkor ami lyen gyorsan lehet , v issza fogom hívni . Eset leg. Bűíp. A f rancba. A fenébe. Vár j egy perc ig! F igyel j . . . ööö. . . Kat t . Richard lecsapta a te lefont , és öt-hat méter t hát rá l t a kocsi jával , hogy még egyszer megnézze a kereszteződésnél az út je lző táblát , ami mel le t t e lhaj to t t a ködben. Sikerü l t k ikeverednie a Cambr idgei egyi rányú úthálózatból a szokásos módszerevel , amely abból á l l t , hogy egyre gyorsuló tempóban jár t körbekörbe, míg végül e lér te a szökési sebességet , és egy ponton ta lá lomra, ér in tő i rányban k ivágódot t a városból , és most ezt az i rányt próbál ta beazonosí tani és módosí tani . Amikor v isszaér t a kereszteződéshez, megkísére l te összevetn i a táb la in formáció i t a térkép in formáció iva l . De nem nagyon ment . Az útkereszteződés határozot tan egy helyben á l l t az at lasz egyik o ldalán, míg az út je lző tábla rosszindulatúan ideoda forgot t a szélben. Az ösztönei azt súgták, hogy rossz i rányba tar t , de nem akar t v isszamenni ar ra, ahonnan jö t t , mert a t tó l fé l t , hogy megint beszippant ja magába a Cambr idgei forgalom örvényének grav i tác iós vonzása. Ezér t tehát bal ra fordul t , abban a reményben, hogy ebben az i rányban több szerencsével fog járn i , de aztán idegeskedni kezdet t , és ta lá lomra jobbra fordul t , aztán megkockáztatot t egy fe l fedező kanyar t ba l ra, és még néhány hasonló manőver után te l jesen e l tévedt. Káromkodott magában, és bekapcsol ta a fű tést a kocsiban. Ha inkább arra koncentrá lna, hogy hova akar menni , ahelyet t , hogy egyszerre próbál e l igazodni és te lefonáln i -mondta magában, akkor most legalább azt tudná, hol van. Való jában nem is szeret te az autóte lefont , nyűgnek és a magánéletébe való beavatkozásnak érezte, de Gordon ragaszkodot t hozzá, sőt ő is f izet te k i . Fáradtan fe lsóhaj to t t , v isszato latot t , és megint v isszafordul t . Eközben majdnem belehaj to t t valak ibe, ak i egy hol t testet vonszol t a mező fe lé. Legalábbis egy p i l lanatra úgy tűnt agyongyötör t agyának, pedig va lószínűleg csak egy helybél i gazda lehetet t , egy zsák

takarmányfé leséggel , habár, hogy mi t művel t vele áz é jszaka kel lős közepén, az re j té ly. Ahogy a ref lektor fényei egy v i l lanásra ismét odavetődtek, megvi lágí tot ták az a lak körvonala i t , amint a zsákot a hátán c ipelve bot ladozik át a mezőn. Nem szívesen lennék a helyében gondol ta Richard rosszkedvűen, és e lhaj to t t . Pár perc múlva e lérkezet t egy kereszteződéshez, ahol az egyik út k ics i t inkább főútvonalnak tűnt , mint a másik, és majdnem rá is kanyarodot t jobbra, de aztán mégis inkább bal ra fordul t . Út je lző tábla nem vol t . Ismét a te lefon gombja i t nyomogat ta. “ . . . . ami lyen gyorsan lehet , v issza fogom hívni . Eset leg.” Bűíp. Susan, i t t Richard. Hol is kezdjem? Zűrös egy ügy. F igye l j , sa jnálom, sa jnálom, sa jnálom, Csúnyán összezagyvál tam a dolgokat , az én h ibám az egész. És bármire haj landó vagyok, hogy jóvátegyem, ezt most ünnepélyesen megígérem . . . Halványan az vol t az érzése, hogy nem ez a legmegfe le lőbb hangnem egy üzenetrögzí tővel szemben, de azér t fo lytat ta . Becsszó, e lmehetünk valahová, egy hét ig nyara lhatunk, vagy akár ezen a hétvégén is , ha úgy akarod. De tényleg, már ezen a hétvégén is lehet . Elmegyünk valami napos helyre. Nem érdekel , Gordon akárhogy nyaggat pedig tudod, mi lyen, amikor nyaggat , végül is a bátyád. Meg fogom . . . ööt i . . . szóval e lőfordulhat , hogy csak a jövő hétvégéró l lehet szó. A f rancba, a f rancba, a f rancba. Csak tényleg megígér tem neki , hogy kész leszek . . . nem, nézd, nem számít . Elmegyünk, és kész. Nem érdekel , hogy készen lesz-e az Anthem a Comdexre. Nem dől össze a v i lág, ha nem. Elmegyünk. Gordon fe lő lem neki fu tásból is ugrá lhat , ha akar . . . húúúúúh! Richard vadul fé l rerántot ta a kormányt , hogy k ikerü l je Gordon Way kísér tetét , amely h i r te len fe lbukkant a ref lektorok fényében, és neki fu tásból a kocsi e lé ugrot t . Richard a fékre taposot t , a kocsi megpördül t , ő meg próbá1ta eszébe idézni , mi t is ke l l i l yenkor cs ináln i , tudta, hogy egyszer régesrég lá tot t errő l valami t a tévében, mi lyen műsorban is? Úr is ten, még a műsor c ímére sem emlékszik , hát még ja , igen, azt mondták, hogy nem szabad a fékre taposni . Ez az. A v i lág émelyí tően megfordul t körü löt te , lassan és borzalmas erővel , a kocsi á tcsúszot t az úton, megpördül t , nekiütődöt t a füves útszegélynek, aztán csúszva és rázkódva megál l t a menet i ránnya l szemben. Richard z ihálva a kormányra boru l t . Felvet te a te lefont a fö ldrő l . Susan l iheget t be le, majd v isszahív tak és le tet te a kagylót . . Felemel te a tek intetét . Fényszóró inak ragyogásában ot t á l l t Gordon Way kísér teta lak ja, egyenesen bebámul t a szélvédőn, tek intetében iszonyatos ret tenet te l , lassan fe lemel te a kezét , és Richardra

szegezte az u j já t . Richard nem vol t b iz tos benne, hogy mióta ü l ot t . A je lenés néhány másodperc a lat t semmivé fosz lot t , de ő csak ü l t , remeget t , ta lán nem tovább, mint egy perc ig, míg egy fék cs ikorgása és egy fényszóró fénye fe l nem r iasztot ta . Megrázta a fe jét . Rájöt t , hogy az úton á l l , a menet i ránnyal szemben. Az autó, amely h ir te len fékezve megál l t mel le t te , úgy, hogy az ütközője majdnem az ő ütközőjéhez ér t ; egy rendőrautó vol t . Vet t kéthárom mély lé legzetet , aztán dermedten és reszketve k iszál l t , és megál l t a rendőr e lőt t , ak i lassan lépkedet t fe lé , körvonala i k i ra jzo lódtak a rendőrautó lámpáinak fényében. A rendőr végigmérte. Ööö . . . nagyon sajnálom, b iz tos úr mondta Richard annyi nyugalmat erő l te tve magára, amennyi t csak tudot t .Kics i t . . . ööö . . . megcsúsztam. Csúszós az út , és . . .ööö . . . megcsúsztam. Amint lá t ja , a . . . . a menet i ránnya l szemben á l lok. A kocsi ja fe lé in tve mutat ta, hogy rosszfe lé á l l . Talán ha e lmondaná, uram, hogy egészen pontosan hogy csúszot t meg? A rendőr mereven a szeme közé nézet t , miközben e lőhúzta a noteszét . Hát ahogy mondtam magyarázkodot t Richard. Csúszós az út a köd miat t , és . . . hát , ősz intén szólva szaladt k i a száján, és h iába próbál ta v isszafogni magát , hogy ne mondja k i ahogy vezet tem, h i r te len úgy lá t tam, mintha a főnököm a kocsim elé vetné magát. A rendőr mereven nézett rá . A bűntudat miat t , b iz tos úr tet te hozzá Richard kínos mosol lya l . Tudja, hogy van ez. Épp azon tűnődtem, hogy cs inálok magamnak egy szabad hétvégét . A rendőr habozni lá tszot t , pengeélen táncol t az együt térzés és a gyanakvás közöt t . Szemei összeszűkül tek, de a tek intete nem enyhül t meg. Ivot t uraságod? Igen mondta Richard gyors sóhaj ja l , de nagyon keveset . Maximum két pohár bor t . Ööö . . . és egy k is pohár por tó i t . Ez minden. Csak egy p i l lanatra k ihagyot t a f igyelmem. Már jó l vagyok. A neve? Richard megmondta a nevét és a c ímét . A rendőr mindent gondosan és a laposan fe l í r t a noteszába, aztán megnézte a kocsi rendszámát, és azt is fe l í r ta . És k i a főnöke, uram? Waynek hív ják. Gordon Way. Á mondta a rendőr fe lhúzot t szemöldökkel , a komputeres úr iember . Igen ő. Én szof tvereket tervezek a cégnél . A WayForward Technologies I I . -né l . Az őrsön az egyik számítógépünk maguktó l van-mondta a rendőr , de az is tennek sem működik. Ó mondta Richard fáradtan melyik model l? Azt h iszem, Quark I I a neve. Ó, akkor egyszerú mondta Richard megkönnyebbül ten. Az nem is működik. Soha nem is működöt t . Nagy szar az egész. Vicces, én is mindig pont ezt szoktam mondani , uram-mondta a rendőr : A f iúk nem ér tenek egyet velem. Magának te l jesen igaza van. A masina reményte len. Ez vol t a fő oka annak, hogy a cég annak ide jén

tönkrement . Azt javasolnám, használ ják levélnehezéknek. Az nem lenne jó , uram-t i l takozot t a rendőr . Akkor fo lyton k inyí lna az a j tó . Ezt hogy ér t i? kérdezte Richard. Mer thogy a j tó támasztéknak használom. Ebben az évszakban pocsék huzat van az i rodában. Nyáron persze arra használ juk, hogy fe jbe vágjuk vele a gyanúsí tot takat . Becsukta a noteszét , és begyömöszöl te a zsebébe. Azt tanácsolom, uram, hogy fordul jon szépen v issza. Tegye le a kocsi t , és a hétvégén jó l rúg jon be. Ez az egyet len megoldás. Óvatosan vezessen! Visszament a kocsi jához, le teker te az ablakot , és mie lőt t e l indul t vo lna, végignézte, ahogy Richard v isszaügyeskedi a kocsi já t az út ra, és e lhaj t az é jszakába. Richard mély lé legzetet vet t , nyugodtan v isszatér t Londonba, nyugodtan belépet t a lakásába, miután nyugodtan átmászot t a díványon, leü l t , tö l tö t t magának egy t iszta brandyt , aztán komolyan remegni kezdet t . Három dolog miat t remeget t . Először is ot t vol t a majdnem bekövetkezet t ba leset egyszerű f iz ika i sokkja, ami egy k ics i t mindig jobban fe lzaklat ja az ember t , mint amennyi re várta vo lna. A szervezetben szétárad az adrenal in , aztán egy darabig ot t időz, és minden megsavanyodik tő le . Aztán ot t vo l t a megcsúszás oka, Gordon különös megje lenése, ahogy abban a p i l lanatban az autó e lé vetet te magát . Atyaúr is ten. Richard kor tyo l t egyet a brandyből , és gargar izá l t vele. Letet te a poharat . Köztudott vo l t , hogy Gordon egyike a v i lág legnagyobb bűntudatkel tő inek, és képes minden reggel egy tonnányi t is lepakoln i az ember a j ta ja e lé, de Richard eddig nem vet te észre, hogy i lyen h ihetet len sz int ig s ikerü l t e l ju tn ia. Megint fogta a poharát , fe lment az emelet re, és benyi to t t a dolgozószobájába, amihez e lőször e l ke l le t t söpörn ie az útból egy halom BYTE magazint , amely e l tor laszol ta az a j tó t . A lábával fé l re to l ta é lcet , és átment a tágas szoba tú lsó végébe, ahol a hata lmas üvegfa lon át k i lá tás nyí l t Észak-London nagy részére: a köd éppen fosz ladozóban vol t . A Szent Pálszékesegyház ragyogot t a sötét messzeségben, Richard egykét perc ig bámul ta, de nem vet t észre semmi különöset . Az aznap est i események után ez kel lemes meglepetésként ér in tet te . A szoba másik végében néhány hosszú aszta l á l l t , ra j tuk hat Macintosh számítógép. Középen ot t vol t a Macintosh I I , melynek képernyő jén a dívány p i rossal megrajzo l t model l je forgot t lustán a szűk lépcsókáz kékkel ra jzo l t model l jében, még a kor lá tok, a v i l lanyóra és a radiátorok is bele vol tak ra jzo lva, és persze az a b izonyos lehetet len lépcsőfarduló a fé lúton. A dívány forogni kezdet t egyik i rányba, beleütközöt t va lami akadályba, forogni kezde t t egy másik s íkban, ot t is akadályba ütközöt t , megfordul t egy

harmadik tengely körü l is , ú j ra megál l t , és más sorrendben megint e l já tszot ta az addig i lépéseket . Nem kel le t t tú l sokáig várn i az ismét lésre. A dívány minden kétséget k izáróan be vol t ragadva. További három Mac hosszú, gubancos kábelcsomókkal vo l t hozzákötve egy összev issza dobál t sz intet izátoregyüt teshez egy Emulator I I+HD próbavéte l i berendezés, egy halom TX modul , egy Prophet VS, egy Roland JX 10, egy Korg DW8000, egy Octapad, egy balkezes SynthAxe MIDI g i tárvezér lő , sőt , a sarokban még egy ócska dobgép is porosodot t szóval vol t o t t minden. Vol t még egy k ics i és r i tkán használ t kazet tás magnó is : a fe lvéte leket kazet

14 Susan lakása k ics i vol t , mégis tágasnak tűnt , ami csak t rükk jegyezte meg magában idegesen Richard, miközben fe lkat t in tot ta a v i l lanykapcsolót , er re is csak a nők képesek. Persze nem et tő l a megf igye léstő l le t t ideges már korábban is többször megf igyel te ezt a dolgot . Ami azt i l le t i , ahányszor csak i t t jár t . Mindig meglepődöt t , á l ta lában azér t , mer t épp a sa ját lakásából jö t t , amely négyszer ekkora vol t , és mégis zsúfo l t . Ez a lka lommal is a sa ját lakásából jö t t , csak éppen k issé szokat lan útvonalon, és ez vol t az oka annak, hogy k issé szokat lanul idegesen tet te meg a megszokot t megjegyzést . A hűvös é jszaka e l lenére fo lyt ró la az izzadság. Kinézet t az ablakon, megfordul t , és lábuj jhegyen átosont a szobán a k is aszta l fe lé, ahol a te le fon és az üzenetrögzí tő á l l t . Semmi ér te lme, hogy lábuj jhegyen járkál jak, mondta magában. Susan n incs i t thon. Richard módfe let t szeret te volna tudni , hogy vajon hol van, ahogy valószínűleg Susan is módfe let t szeret te volna tudni az este, hogy Richard hol van. Rájöt t , hogy még mindig lábuj jhegyen jár . Rácsapot t a lábára, hogy hagyja abba, de a lába azért csak tovább fo lytat ta . Iszonyú vol t a fa lon fö lmászni . Megtörö l te a homlokát legrégibb és legócskább pulóvere u j jával . Vol t egy rémes p i l lanat , amikor az egész é lete fö lv i l lant e lőt te , de sajnos épp nagyon e l vol t fog la lva azzal , hogy leesik , és ezér t e lmulasztot ta a jó részeket . A legtöbb jó részben Susan szerepel t , ju tot t eszébe. Susan vagy a komputerek. Soha nem Susan és a komputerek a ket tő együt t k izáró lag a rossz részekben szerepel t . Ezér t is vagyok most i t t , mondta magában. Szüksége vol t némi meggyőzésre, ezért e lmondta magának még egyszer . Az órá jára nézet t . Háromnegyed t izenket tő. Eszébe öt löt t , hogy jobb lesz, ha megmossa izzadt és p iszkos kezét , mie lőt t bármihez is hozzányú lna. Nem a rendőrségtő l tar to t t , hanem Susantó l , ak i a takar í tás nagymestere vol t . Észrevenné a nyomokat . Bement a fürdőszobába, fe lkat t in tot ta v i l lanyt ,

aztán rémül t arcába meredt a neonnal ragyogóan megvi lágí tot t tükörben, miközben v izet csorgatot t a kezére. Egy perc ig a Coler idge-díszvacsora táncoló, meleg gyer tyafénye i jár tak a fe jében, a képek fe lmerül tek az aznap este homályos és távol i múl t jából . Az élet akkor még egyszerű vol t és gondta lan. Bor , csevegés, sz impla k is bűvészt rükkök. Maga e lé képzel te Sarah sápadt arcocskáját , és a csodálkozástó l tágra nyi l t szemét . Aztán megmosta a sa ját arcát . Eszébe ju tot t a vers “ . . . ’V igyázzatok! ’ k iá l tana, ‘Szeme v i l lám, haja l ibeg’ ! ” Megfésülködöt t . Eszébe ju tot tak a festmények is , melyek a fe jük fe let t függtek a fa lon a sötétben. Fogat mosot t . A neon halk zúgása v isszazökkentet te a je lenbe, és h ir te len rémül ten ju tot t eszébe, hogy p i l lanatnyi lag betörő i minőségben tar tózkodik i t t . Valami ar ra kényszer í tene, hogy egyenesen szembenézzen magával a tükörben, aztán megrázta a fe jét , hogy k ics i t k i t isztuI jon. Vajon mikor fog hazajönni Susan? Ez persze at tó l függ, hogy mi t cs inál . Gyorsan megtörö l te a kezét , és v isszament az üzenetrögzí tőhöz. Bökdöste ra j ta a gombokat , miközben a le lk i ismerete őt bökdöste. A szalag végeérhetet lennek tetsző ide ig forgot t v issza, Gordon valószínűleg megint formában vol t , gondol ta. Persze e l fe le j te t te , hogy más üzenetek is lesznek az üzenetrögzl tőn, nemcsak az övé, márpedig végighal lgatn i va lak inek a te lefonüzenete i t , az ugyanolyan, mintha k ibontanánk a levele i t . Ismét e lmagyarázta magának, hogy csak az a cé l ja , hogy jóvátegyen egy h ibát , mie lőt t még jóvátehetet len károkat okozna vele. Csak egy-egy v i l lanásra fog belehal lgatn i a szalagba, amíg meg nem ta lá l ja a sa ját hangját . Így nem lesz semmi baj , nem is fog ja ér teni , mi t mondanak a többiek. Felnyögöt t magában, összeszor í to t ta a fogai t , és o lyan vadul nyomta le az indí tógombot , hogy mel lécsúszot t az u j ja , és a kazet ta k iugrot t . Visszarakta, és most óvatosabban nyomta meg a gombot . Bí í íp . A, sz ia, Susan, i t t Gordon. Épp úton vagyok a v i tyi l lóba Ööö . . . csütör tök este . . . Richard pár másodperc ig e lőreteker te a szalagot. Tudnom kel l , hogy Richard dolgozik-e a programon. Úgy ér tem, hogy tényleg dolgozik-e. Richárd komoran e lhúzta a száját , és tovább teker te e lőre a szalagot . Utá l ta , hogy Gordon Susanon keresztü l próbál nyomást gyakoro ln i rá , ráadásul mindig le is tagadta, hogy ezt tenné. Richard nem tudta h ibáztatn i Susant , Amiér t néha bosszankodik a munkája miat t , nem is csoda, mikor Gordon á l landóan p iszkál ja . Kat t . . . . őr izet ” . Kér lek, í r j egy cet l i t Susannak, hogy szerezzen be egy “Fegyveres őr izet ” fe l i ra tú táb lát , cövekkel , o lyan magasságban, hogy a nyulak jó l lá thassák. Micsoda? motyogta Richard, és u j ja egy p i l lanatra

habozot t az “e lőre” gomb fe let t . Az vol t az érzése, hogy Gordon ret tenetesen szeretne o lyan lenni , mint Howaud Hughes, és ha azt nem remélhet i is , hogy valaha is csak fe le o lyan gazdag lesz, mint ő , legalább próbál t kétszer o lyan excentr ikus lenni . Játék az egész. Csak já ték. Mármint Susannek, a t i tkárnőnek, nem neked szól t tovább Gordon hangja a készülékből . Hol is tar to t tam? Ja! lgen. Richard és az Anthem 2. Susan, két héten belü l . . . Richard összeszor í to t t száj ja l lenyomta az “e le ire” gombot . . . . egyet len o lyan személy lé tez ik , ak i abban a helyzetben van, hogy k i tud ja puhato ln i , Richard tényleg a fontos fe ladatokon dolgozik-e, vagy csak á lmodozik, és ez a személy . . . Richard dühödten megint lenyomta a gombot . Megígér te magának, hogy nem fog belehal lgatn i , és tessék, most i t t ü l , és azon dühöng, ami t ha l lo t t . Ezt abba kel l hagyni . Csak még egy próba. Amikor megint bekapcsol ta a készüléket , zeneszó hal latszot t . Különös. Tovább teker te e lőre, és még mindig zene szól t . Miér t já tsz ik bárk i is zenét egy üzenetrögzí tőre? tűnődött Richard. Ekkor megszóla l t a te le fon. Richard leá l l í to t ta a szalagot , és fe lvet te a kagylót , aztán amikor rá jöt t , hogy mi t cs inál t , majdnem eldobta, mintha egy v i l lamos angolnához nyú l t vo lna. Al ig mer t levegőt venni , de a fü léhez emel te a kagylót . A betörés é lső számú aranyszabálya mondta egy hang. Soha ne vedd fe l a te le font munka közben. Mégis mi t gondolsz, k i vagy? Richárd jéggé dermedt . Egy-két p i l lanat ig keresgéln ie ke l le t t , hogy hová le t t a hangja. Ki az? -nyögte k i végül sut togva. Második számú szabály - fo lytat ta a hang. Elókészületek. .Mindig v igyél magaddal megfe le lő szerszámokat . Vigyé l magaddal kesztyűt . Próbál j jó e lőre valami halvány e lképzelést k ia lakí tani ar ró l , hogy tu la jdonképpen mi t is akarsz, mie lőt t ab lakparányokon kezdenél ugrándozni az é jszaka kel lős közepén. Harmadik számú szabály: soha ne fe ledkezz meg a második szabályró l Ki az? -k iá l to t t fe l ismét Richard. A hang nem zavartat ta magát . Lakossági f igye lőszolgálat mondta. Ha k inézel a hátsó ablakon, lá tn i fogod . . . Richard a te lefont magával vonszolva áts ie tet t az ablakhoz, és k inézet t . Egy távol i v i l lanás megi jesztet te . Negyedik számú szabály. Soha ne á l l j o lyan helyre, ahol le fényképezhetnek. Ötödik számú szabály . . . . F igyelsz rám, MacDuf f? Mi? Igen . . . mondta Richard döbbenten. Honnan tudja, hogy k i vagyok? Otödik szabály. Soha ne áru ld e l a nevedet . Richard némán á l l t , a lé legzete is e lakadt . Tar tok egy k is tanfo lyamot -mondta a hang, ha eset leg érdekel . . . Richard nem fe le l t . Lassan tanulsz fo lytat ta a hang, de tanulsz. Ha gyorsan tanulnál , akkor persze már rég

le tet ted volna a kagylót . De te k íváncsi vagy és tehetségte len ezért nem teszed le . Az az igazság, hogy nem is tar tok tanfo lyamot kezdő betörők számára, bár csábí tó a gondolat . Biz tos jó k is ösztöndí jakat lehetne szerezni . Ha már úgyis szükség van betörőkre, legalább legyenek szakképzet tek. Mindenesetre, ha tar tanék i lyen tanfo lyamot , téged tandí jmentesen fe lvennélek, mer t tú l k íváncsi vagyok. Kíváncsi vagyok, hogy Mr. Richard MacDuf f , ak i ér tesüléseim szer in t immáron dúsgazdag f ia ta lember , és nagy név a számítógépiparban, miér t kényszerü l egyszer csak betörésre adni a fe jé t? Ki ma. . . Ezér t k isebb kutatásokat végeztem, fe lhív tam a különleges tudakozót , és fe l fedeztem, hogy a lakás, ahová betör t , egy b izonyos Miss Susan Wayé. Úgy tudom, a híres-nevezetes Mr. Gordon Way Mr. Richard MacDuff főnöke, és e lgondolkodtam, n incs-e i t t vélet lenül valami rokoni kapcsolat? Ki ma.. . Sv laddal beszélsz, közismert nevén Dirk Cje l l ive l , ak i je len leg Dirk Gent ly néven fut , o lyan okokból k i fo lyó lag, melyeket p i l lanatnyi lag fe les leges lenne rész letezni . Szép jó estét k ívánok. Ha többet akarsz tudni , t íz perc múlva vár lak a Pizza Expressben az Upper Streeten. Hozz magaddal pénzt . Di rk? k iá l to t t fe l Richard. Te . . . te meg akarsz zsaro ln i? Dehogy, te marha, a p izzára kel l a pénz. Egy kat tanás, és Dirk Gent ly le tet te a kagylót . Richard egykét perc ig dermedten á l l t , megint megtörö l te a homlokát , aztán le tet te a te lefont , o lyan gyengéden, mintha egy beteg hörcsög lenne. Az agya halkan zúgni kezdett . Agykérgében sok-sok k is sz inapszis kézen fogta egymást , körbekörbe kezdet t tánciká ln i , és gyermekdalocskákat énekel t . Megrázta a fe jét , hogy hagyják abba, és gyorsan v isszaül t az üzenetrögzí tő mel lé . Küszködöt t magával , hogy lenyomja-e az indí tógombot , vagy ne, aztán gyorsan lenyomta, mie lőt t még e ldől t volna a küzdelem. Talán négy másodpercnyi könnyű zenekar i muzsika szál l t e l megnyugtatóan, amikor hi r te len meghal lo t ta az e lőszobából a ku lcs kaparászását a zárban. Richard pánikszerűen k ikapta a kazet tát , a farmer ja zsebébe gyámöszöl te , és betet t he lyet te egyet a készülék mel le t t heverő halomnyi üres kazet tából . A saját o t thoni üzenetrögzí tő je mel le t t is o t t á l l t egy ugyani lyen halom. Susan, a t i tkárnő lá t ta e l őket ve lük szegény, sokat szenvedet t Susan. El ne fe le j tse reggel sa jnáln i egy k ics i t , ha majd lesz ide je, és oda tud f igyeln i . Hir te len, anélkü l hogy tudatosodot t volna benne, meggondol ta magát . Egy szemvi l lanás a lat t k ivet te az ú j kazet tát , és mégis v isszatet te a régi t , ami t e l akar t tu la jdoní tani , lenyomta a v isszatekerő gombot , és a díványra vetet te magát , és még vol t két másodperce az a j tó k inyí lása

előt t ar ra, hogy lezser és d iadal i t tas pozíc ióba rendezze a tagja i t . Hir te len öt le t te l a bal kezét a háta mögé dugta, hátha szükség lesz rá. Éppen az arcvonásai t próbál ta o lyan k i fe jezéssé rendezni , amelyben egyenlő arányban szerepel a töredelmes bűnbánat , a v idasmság és a fér f ias vonzerő, amikor nyí l t az a j tó , és besétat ra j ta Michael WentonWeakes. Minden megdermedt . Odakinn e lá l l t a szél . A baglyok megtorpantak reptükben. Na jó , lehet hogy megtorpantak, lehet , hogy nem, mindenesetre a központ i fű tés azonnal lerobbant , mer t nem tudott megbirkózni a szobán h ir te len átsüví tő fagyos lehelet te l . Mit keresel i t t , Michael? kérdezte Richard. Felpat tant a díványró l , mintha a düh lökte volna fe l . Michael WentonWeakes nagydarab, szomorú arcú fér f i vo l t . Az ö l töny, ami t v ise l t , a legkivá lóbb szabászat i mestermunka vol t negyven évvel ezelőt t , amikor az édesapja, Lord Magna megvásáro l ta . Michael WentonWeakes igenigen előkelő helyet fog la l t e l azon a röv id és vá logatot t l is tán, melyen Richard az á l ta la mélységesen utá l t embereket tar to t ta számon. Utá l ta , mer t v isszataszí tónak tar tot ta az o lyan embereket , ak ik nem elég, hogy k ivá l tságos társadalmi helyzetnek örvendenek, de még sajnál ta t ják is magukat , mer t úgy érz ik , a v i lág nem ér t i meg igazán a k ivá l tságosok problémái t . Michael v iszont abból az egészen egyszerű okból k i fo lyó lag utá l ta Richardot , hogy Richard utá l ta őt ,és ebből nem is cs inál t t i tkot . Michael lassan és gyászosan v isszanézet t az e lőszobába, ahonnan belépet t Susan, Amikor meglát ta Richárdot , meg á l l t , le tet te a táskáját , levet te a sá l já t , k igombol ta a kabát já t , k ibú j t be lő le, á tadta Michaelnek, odasétá l t Richardhoz, és pofon vágta. Egész este erre vártam mondta dühösen, és ne tegyé l úgy, mintha az e l fe le j te t t v i rágcsokrot dugdosnád a hátad mögöt t . Ezt a v iccet már a múI tkor e lsütöt ted. Megfordul t , és ot thagyta. Ez a lka lommal egy doboz bonbont fe le j te t tem el mondta Richard savanyúan, és k inyúj to t ta üres kezét a v isszatérő Susan fe lé. Anélkül másztam fe l a fa lon. Csak amikor fe lér tem, akkor ju tot t eszembe, hogy mi lyen hülye vagyok. Nagyon v icces -mondta Susan. Kiv iharzot t a konyhába, ahonnan o lyan hangok jo t tek, mintha a csupasz kezével dará lna kávészemeket . Ahhoz képest , hogy egyébként mindig mi lyen kedves és bájos és f inom vol t , most pokol i dühbe hergel te magát . Igazat mondtam - fo lytat ta Richard, tudomást sem véve Michaelró l . Majdnem az é letembe kerü l t . Ezzel nem fogsz meghatn i mondta Susan a konyhából . Ha szeretnéd, hogy hozzád vágjak valami nagyot és keményet , akkor gyere csak k i , és i t t v iccelődj . Az az érzésem, nem lenne tú l sok ér te lme, ha most azt mondanám, hogy nagyon sajnálom, ami tör tént k iabál t k i Richard.

Elta lá l tad mondta Susan, és bev iharzot t a konyhából . Vi l lámló szemekkel nézet t Richardra, és szabalyosan toporzékol t . Ide f igye l j , Richard mondta. Ne próbáld azt mondani , hogy megint e l fe le j te t ted. Van pofád i t t á l ln i , két kézzel , két lábbal egy fe j je l , és úgy cs ináln i , mintha ember i lény lennél? Még egy d izentér iás amőba is e lszégye l lné magát , ha igy v ise lkedne. Szer in tem még a d izentér iás amőbák legkezdet legesebb farmája is fe lbukkan legalább hetente egyszer a barátnőjénél , és e lv isz i egy k is sétára a gyomorfa lon. Remélem, pocsék estéd vol t . Az mondta Richard: Egyál ta lán nem élvezted volna. Egy ló vol t a fürdőszobában, és tudod, menny i re utá lod az i lyesmit . Ó, Michael mondta Susan, ne ű l l j ot t , mint egy összeesett puding! Nagyon köszönöm a vacsorát és a koncer tet , nagyon drága vol tá l , és nagy örömömre szolgál t , hogy egész este a problémáiddal t raktá l tá l , ke l lemesen k ikapcsolódtam a saját problémáimból . De azt h iszem, jobb Iesz, ha most megkeresem neked azt a könyvet , aztán k idoblak. Némi fontos toporzékoln i és ordí tozniva lóm van, és tudom, az i lyesmi mennyi re fe l izgat ja az érzékeny le lkedet . Kivet te Michael kezéből a kabát já t , és fe lakasztot ta . Amíg Michael fogta a kabátot , úgy lá tszot t , a fe ladat te l jesen le fogla l ja , és semmi másra nem f igyel . Most a kabát nélkü l e lveszet tnek és csupasznak tűnt , és kényte len vol t v isszavonszoln i magát a való é letbe. Nagy, sú lyos szemei t Richardra fordí to t ta . Richard mondta, o lvastam a c ikkedet a Mércében. A zenérő l és a . . . ööö . . . Fraktá l tá jképekrő l mondta Richard röv iden. Nem akar t szóba á l ln i Michael le l , és semmi esetre sem akar t be legabalyodni egy beszélgetésbe Michael szerencsét len magazin járó l . Vagyishogy Michael egykor i magazin járo l . Pontosan ezt a témát szeret te volna k ikerü ln i . Ööö . . . igen. Természetesen nagyon érdekes vol t -mondta Michael s ima, te l t hangján, a hegyek formái és a fák formái és egyebek. A rec ik l izá l t a lgák. Rekurzív a lgor i tmusok. Igen, persze. Nagyon érdekes. De nagyon ár tot t , nagyon sokat ár tot t . Úgy, ér tem, a magazinnak. Végül is képzőművészet i fo lyó i rat . Én persze soha nem közöl tem volna egy i lyen c ikket . Ross te l jesen tönkretet t mindent . Tel jesen. Mennie ke l l . Muszáj . Nincs semmi érzéke a dologhoz. Egy to lva j . Egyá l ta lán nem to lva j , ez t iszta órü l tség vágot t v issza Richard, annak e l lenére, hogy nem akar t be legabalyodni .És neki nem vol t semmi szerepe abban, hogy téged k i rúgtak. A te hülye h ibád vol t , és te . . . Levegő után kapkodot t . Richard mondta Michael leghalkabb és legnyugodtabb hangján, o lyan vol t v i ta tkozni vele, mintha egy hata lmas e j tőernyő selymébe gabalyodot t vo lna az ember, azt h iszem, nem ér ted, mennyi re

fontos . . . Michael mondta Susan gyengéden, de határozot tan, és k i tár ta az a j tó t . Michael WentonWeakes a l ig észrevehetően ból in tot t , és úgy nézet t k i , mintha leeresztet t vo lna. A könyved mondta Susan, és a kezébe nyomot t egy k isa lakú, régi könyvecskét Kent egyházi épí tészetérő l . Michael e lvet te, valami köszönet fé lét motyogot t , egy perc ig úgy nézet t körbe, mintha valami nagyon furcsát vet t vo lna észre, aztán összeszedte magát , b iccentet t , és távozot t . Richard eddig észre sem vet te, hogy mennyi re feszül t , csak most , hogy Michael e lment , és végre k ics i t lecs i l lapodot t . Mindig is zokon vet te, hogy Susan e lnézően kedvel i Michael t , még akkor is , ha ezt úgy próbál ta á lcázni , hogy mindig rémesen nyers vo l t vele. Talán még ezt is zokon vet te. Susan, mi t mondhatnék? kezdte eset lenül . Először is mondhatnád azt , hogy aúúú! Még ezt az örömöt sem szerezted meg nekem, hogy ja jgass, amikor pofon váglak, pedig azt h i t tem, e lég csat tanósra s ikerü l t . Úr is ten, meg kel l i t t fagyni . Miér t van tárvanyi tva az ablak? Odament , hogy becsukja. Mondtam már. Ott jö t tem be mondta Richard. Ezt úgy mondta, mintha azt várná, hogy Susan megfordul jon, és meglepet ten nézzen rá. Komolyan -mondta. Mint a csokoládéreklámokbm, csak e l fe le j te t tem a csokoládét . . . vont vá l la t zavartan. Susan csodálkozva meredt rá. Mi a fene ütöt t be léd, hogy i lye t művel j? kérdezte. Kidugta a fe jét az ablakon. Meg is halhat tá l vo lna -mondta v isszafordulva. Hát . . . ööö . . . igen -mondta Richard. De ez lá tszot t az egyet len megoldásnak, hogy . . . nem tudom. Összeszedte magát . Visszavet ted a ku lcsaidat , emlékszel? Igen. Mert megelégel tem, hogy á l landóan ide jársz, és k i fosztod a spejzt , ha n incs kedved bevásáro ln i magadnak. Richard, te tényleg ezen a fa lon mászta fe l? I t t akar tam lenni , amikor megjössz. Susan döbbenten csóvál ta a fe jét . Sokkal jobb le t t volna, ha akkor vagy i t t , amikor e lmentem. Ezér t van ra j tad ez a koszos, szakadt ruha? Igen. Miér t , mi t gondol tá l , így mentem a St . Cedd’s díszvacsorá jára? Hát nálad már nem lehet tudni , hogy mi t tar tasz normál is v ise lkedésnek. Susan fe lsóhaj to t t , és kotorászni kezdet t egy k is f iókban. Tessék mondta, ha ezzel megmenthetem az életedet . . . és átadot t egy kulcscsomót . Túl fáradt vagyok ahhoz, hogy tovább dühöngjek. Michael szövegelése mindent k ivet t be lő lem. Soha nem fogom megér teni , mért tűröd meg magad mel le t t -mondta Richard, és k iment a kávéér t . Tudom, hogy nem szereted, de nagyon aranyos, és a maga szomorú módján néha e lbűvölő is tud lenni . Többnyi re nagyon p ihentető o lyan valak inek a társaságában lenni , ak i ennyi re csak magával van e l fog la lva, mer t így tő led nem követe l semmit . Csak most a fe jébe vet te,

hogy én tudok neki segí teni a magazin jával kapcsolatban. Persze nem tudok. Az é let i l yen. Azér t nagyon sajnálom. Én ugyan nem. Egész é letében nagyon könnyű dolga vol t . Most is nagyon könnyű neki . Elvet ték tő le a já tékszerét , ennyi az egész. És nem is igazságta lanul , vagy igen? Nem arró l van szó, hogy igazságta lan vol t -e vagy sem. Azér t sa jnálom, mer t bo ldogta lan. Naná, hogy boldogta lan. Al Ross igazán izgalmas és in te l l igens fo lyó i ratot cs inál t a Mércéból , és egyszerre mindenki o lvassa. Eddig egy nagy rakás szerencsét lenség vol t az egész. Egyet len lé t jogosul tsága az vol t , hogy jó ürügyet szolgál ta tot t Michaelnek arra, hogy azzal bájo logjon és ebédel jen együt t , ak ive l csak akar , mondván, hogy hátha í rnak majd valami t a lapba. Szinte soha nem je lent meg egy rendes szám. Csalás vol t az egész. Csak a h iúságát legyezget te vele. Szer in tem ebben n incs semmi kedves vagy e lbűvölő. Ne haragudj, hogy ennyi t beszél tem ró la, nem akar tam. Susan kel le t lenül vá l la t vont . Szer in tem el tú lzod a dolgot mondta. Habár, ha tovább nyaggat , hogy tegyek meg valami t , ami t egyszerűen nem tudok, kényte len leszek k i térn i e lő le. Túl fárasztó. Mindegy, mindenesetre örü lök, hogy pocsék estéd vol t . Szeretném, ha megbeszélnénk, mi t cs inálunk a hétvégén. Á mondta Richard. Hát . . . Ja j , e lőbb meghal lgatom az üzeneteket . Elsétá l t Richard mel let t az üzenetrögzí tőhöz, le já tszot ta Gordon üzenetének e lső néhány másodpercét , aztán h i r te len k ivet te a kazet tát . Nem érdekel mondta, és Richard kezébe nyomta.Oda tudnád adni holnap reggel az i rodában Susannek? Megspórolunk neki egy utat . Ha van ra j ta valami fontos, ó majd e lmesél i . Richard csak p is logot t , és azt mondta : Ööö . . . igen, és zsebre vágta a kazet tát , fe lv i l lanyozódva, hogy i lyen egyszerűen megmenekül t . Szóval , a hétvége . . . mondta Susan, és leü l t a díványra. Richard megtörö l te a homlokát . Susan, nekem . . . At tó l tar tok, nekem dolgoznom kel l . Nico la megbetegedet t , és én fogom helyet tesí teni a Wigmoreban jövő pénteken. Viva ld i lesz, meg valami Mozar t , ami t nem nagyon ismerek, úgyhogy ez egy csomó plusz gyakor lást je lent a hétvégére. Sajnálom. Hát , ami azt i l le t i mondta Richard, nekem is dolgoznom kel l . beül t Susan mel lé. Tudom. Gordon egyfo lytában rágja a fü lemet , hogy sürgesselek. Nem bánnám, ha leszál lna ró lam. Semmi közöm az egészhez, csak kel lemet len helyzetbe kerü lök. Unom, hogy á l landóan nyomást gyakoro lnak rám az emberek, örü lök, hogy legalább te nem teszed, Richard. Belekor tyo l t a kávéjába. De b iz tos vagyok benne tet t hozzá, hogy a nyomásgyakor lás és a te l jes e l fe ledkezés közöt t még, van egy nagy fehér fo l t , ami t nagyon szeretnék fe l fedezni . Öle l j meg.

Richard átö le l te , és e löntöt te az érzés, hogy mi lyen pokol ian és érdemtelenül szerencsés. Egy órával később távozot t , de a Pizza Expresst már zárva ta lá l ta . Eközben Michael WentonWeakes hazafe lé tar tot t chelseai o t thonába. Üres tek intet te l bámul ta az utcákat a tax i hátsó ülésérő l , és halkan kopogot t az u j ja iva l az ablaküvegen, lassú, táprengő r i tmusban: Kipkerepkip ikoppkipkopp. Ahhoz a veszélyes embert ípushoz tar tozot t , amelyik puha, nyá lkás, és tehénre emlékeztet , egészen addig, amíg megkapja, amit akar . És mivel Michael egész é letében mindig megkapta, ami t akar t , ezért soha senkinek eszébe sem jutot t , hogy más is tud lenni , mint puha, nyálkás, és tehénre emlékeztető. Az embernek jó sok nyálkás részen kel let t volna áthato ln ia, míg egy o lyan darabhoz érkezik , ami t már h iába lökdös, nem mozdul . Az összes puha és nyá lkás rész ezt védelmezte. Michael WentonWeakes a k isebbik f ia vol t Lord Magnának, a gyermekei t tú lságosan is kényeztető k iadónak és ú jságcézárnak, ak inek védőszárnyai a lat t Michael e lszórakozhatot t a sa ját k is magazin jának k iadásával , ami hata lmas veszteségekkel jár t . Lord Magna ura lma a lat t az apja, az e lső Lord Magna á l ta l a lapí tot t k iadóbirodalom lassan, de t iszte letet ke l tő mél tósággal hanyat lo t t . Michael könnyedén tovább kocogtat ta az üveget . Kip ik ip ikoppkipkopp. Eszébe ju tot t az a borzalmas, szörnyűséges nap, amikor az édesapját áramütés ér te, miközben .egy konnektor t cseré l t k i a fa lban; azóta az anyja vet te át az üz let i rányí tásai t . És nemcsak hogy átvet te, de te l jesen várat lan lendület te l és határozot tsággal fogot t neki . Éles szemmel átv izsgál ta a vál la la t ügye i t , és végül a kezébe akadt Michael magazin jának könyvelése is . Koppkoppkepp. Namost Michael éppen e leget tudot t az üz let i do lgokró l ahhoz, hogy t isztában legyen vele, mi lyen szánoknak kéne szerepeln iük a könyvelésben, es egészen egyszerűen b iz tosí to t ta ró la az apját , hogy tényleg azok szerepelnek benne. Nem hagyhatom, hogy egy sz inekúra legyen ez az á l lás, ezt meg kel l ér tened, f iam. Neked kel l f inanszí roznod a saját do lgaidat , másképp nem megy szokta mondani az apja, amire Michael komolyan bólogatot t , és magában már kezdte k iöt len i a következő hónap számadata l t , vagy éppen azét a hónapét , amikor legközelebb k i tud adni egy számot . Az anyja v iszont nem vol t i lyen engedekeny. Még vélet lenül sem. Michael többnyi re “vén csatabárdnak” t i tu lá l ta az anyjá t , de ha már egy csatabárdhoz hasonl í t juk az i l le tő hölgyet ,az csakis egy remekbe készül t , gyönyörű k iképzésű csatabárd lehet , e legáns bevéset t mintával d íszí tve, amely épp a v i l logó pengeél ig fu t . Ha egy i lyen fegyver lesúj t , az ember észre sem

veszi , hogy h iányz ik a kar ja , csak amikor megakar ja nézni , hogy hány óra. Az anyja türe lmesen vagy legaábbis lá tszólag türe lmesen várakozot t a hát térben egész idő a lat t , az odaadó fe leség, a szerető, de sz igorú anya szerepében. És most hogy v isszatér jünk az e lőző metaforához a csatabárd e lőkerü l t a tok jából ; és mindenki fe jvesztve menekül t . Többek közöt t Michael is . Az anyja sz i lárdan meg vol t győződve arró l , hogy Michael , ak i t csendben imádot t , a szó legte l jesebb és legrosszabb ér te lmében e l le t t kényeztetve, és e lhatározta, hogy most véget vet ennek, amíg még lehet . Pár perc ke l le t t hozzá, hogy át lássa, Michael minden hónapban a hasára ütve ta lá l ta k i az e lszámolások adata i t , és hogy a magazin csak úgy nye l i a pénzt , míg Michael szórakozik ve le, ór iás i é t termi és tax iszámlákat produkálva, melyeket já tékosan f ik t ív adólevonásokka e l lensúlyozot t . Az egész szépen e ls ikkadt valahol a Magna k iadóvál la la t gargantuai méretű pénzügye i közöt t . Ezek után magához hívat ta Michael t . K ipkoppkip ikopp. Válassz, hogyan kezel je lek mondta neki . Mint a f iamat, vagy mint az egyik magazinomnak a főszerkesztő jét? Boldogan haj landó vagyok bármelyikre. A magazinodnak? Nos, a f iad vagyok, de nem ér tem . . . Helyes. Michael , kér lek vess egy p i l lantást ezekre a számokra mondta é lénken, és e lé te t t egy komputeres k imutatást . A bal o ldalon lá thatók a Mérce valódi bevéte le i és k iadásai , a jobb o ldalon pedig az á l ta lad közöl t adatok. Észreveszel ra j tuk valami fe l tűnőt? Anya, mindent megmagyarázok, én . . . Helyes mondta Lady Magna kedvesen. F iam nagyon örü lök. Visszavet te a papír t . Tehát . Van-e valami e lképzelésed arró l , hogy a jövőben hogyan kel lene i rányí tani a magazint? lgen, hogyne. Határozot t e lképzeléseim vannak. Én . . . Nagyszerű mondta Lady Magna ragyogó mosol lya l . Hát akkor ez e l van in tézve, Akarod hal lan i . . . Nem, minden rendben, drágám. Örül ik neki , hogy van mondanivalód, és t isztázni tudod a dolgokat . Biz tos vagyok benne, hogy az ú j tu la jdonos is örömmel fog ja hal lan i . Mi? kérdezte döbbenten Michael . Azt akarod mondani , hogy eladod a Mércét? Nem. Azt akarom mondani , hogy már e ladtam. Nem kaptam ér te tú l sokat . Sajnos. Egy fontot , és egy ígéretet , hogy téged megtar tanak mint szerkesztőt a következő három szám ere jé ig, aztán az ú j tu la jdonos kezében van a döntés joga. Michael k idü l ledt szemekkel bámul t . Ugyan már mondta az anyja tárgyi lagosan. A je lenlegi fe lá l lásban nem mehet tovább, nem igaz? Mindig egyetér tet té l apáddal , hogy ez az á l lás nem lehet sz inekúra. És mivel nekem igen nehezemre esne az is , hogy e lh iggyem, az is , hogy megcáfo l jam a meséidet , úgy gondol tam, át ruházom a fe ladatot egy o lyan valak i re, ak ive l

objekt ívebben v iszonyul tok egymáshoz. Most egy másik megbeszélésem lesz, Michael . De hát . . . k inek adtad e l? -prüszköl t Michael . Gordon Waynek. Gordon Waynek! De hát az ég szere lmére, anya, ó . . . Ö nagyon a szívén v ise l i , hogy a művészetek patronáló jának szerepében tűnjön fe l . És azt h iszem, neked pont erre a pat ronálásra van szükséged. Biz tos vagyok benne, hogy k i tudtok majd jönni , drágám. És most , ha nem haragszol . . . De Michael nem hagyta ennyiben. I lyen fe lhábor í tó dolgot még nem is hal lo t tam! Én . , . Érdekes, Mr.Way szóró l szóra ezt mondta, amikor megmutat tam neki ezeket az e lszámolásokat , és kér tem, hogy te maradhass a következő három szám szerkesztő je. Michael hápogot t , e lvörösödöt t , de nem tudta, mi t mondjon. Végül megszóla l t : Mi le t t vo lna a kü lönbség, ha azt mondom, hogy úgy kezel j , mint az egyik magazinod szerkesztő jét? Akkor drágám mondta Lady Magna legelbűvölőbb mosolyával természetesen Mr. WentonWeakesnek szól í to t ta lak vo lna. És nem szól tam volna rád, hogy igazí tsd meg a nyakkendődet te t te hozzá egy apró mozdulat ta l a nyakára mutatva. Kippkoppkippkoppkip ikopp. Tizenhetes számot mondot t , főnök? Ööö . . . tessék? -kérdezte MichaeI , és megrázta a fe jét . T izenhetes számot mondott , ugye? kérdezte a tax isofőr , — Mert akkor i t t vagyunk. Á, igen, köszönöm -mondta Michael , és a zsebében kotorászot t a pénze után. Kipkopp, mi? Tessék? kérdezte Michael , és átadta a v i te ld í ja t . Koppkoppkopp mondta a tax is egész úton. Valami baj van, öregf iú? Törődjön a sa ját do lgával vágot t v issza Michael nyersen. Felő lem. Csak úgy lá t tam, éppen meg akar őrü ln i , vagy i lyesmi mondta a tax is , és e lhaj to t t . Michael bement a lakásába, átsétá l t a h ideg hal lon az ebédlőbe, fe lgyúj to t ta a cs i l lár t , és tö l tö t t magának egy brandyt . Levet te a kabát já t , az ór iás i mahagóni ebédlőaszta l ra dobta, az ablakhoz húzot t egy széket , és leü l t , csak hogy dédelgesse egy k ics i t a sére lmei t meg a brandyjét . Koppkoppkopp fo lytat ta az ablakon. Az anyjával fo lytatot t beszélgetés után nagy bánatosan még három hónapig szerkesztő maradt , aztán minden ünnepélyesség nélkü l e lbocsátot ták. Talá l tak egy ú j főszerkesztőt , egy b izonyos A. K. Ross személyében, ak i f ia ta l vol t , éhes és ambic iózus, és röv id idő a lat t e lsöprő s iker t aratot t a magazinnal . Michael e lveszet tnek és k i fosztot tnak érezte magát . Nem maradt semmi je. Tovább kopogot t az ablakon, és ahogy gyakran tet te , a k is aszta l i lámpát bámul ta, amely az ablakpárkányon á l l t . Meglehetősen csúnyácska, hétköznapi k is lámpa vol t , és csak azér t vonta magára rendszeresen a f igyelmét , mer t ez vo l t az a lámpa, ami tő l az apját éppen ezen a helyen ü lve az áramütés ér te. Az öreg

olyan ügyet len vol t minden technika i do logban. Michael lá t ta maga e lőt t , ahogy mélységesen koncentrá lva néz fé lhold a lakú szemüvegén át , és a bajuszát rágcsálva megróbál ja k ibogozni a 13 amperes konnektor re j te lmei t . Valószínúleg az tör ténhetet t , hogy v isszanyomta a fa lba, anélkü l hogy e lőt te fe lcsavarozta vo lna a védőburkot , és azt in s i tu próbál ta k icseré ln i a b iz tosí tékot . Ez okozta az áramütést , amely megál l í to t ta egyébként is gyenge szívét . I lyen egyszerű, egy egyszerű k is h iba, gondol ta Michael , amit bárk i e lkövethet , de a következményei kataszt rofá l isak. Tel jes mér tékben katasztrofá l isak. Az apja halá la, sa ját vesztesége, Ross fe lhábor í tó fe l tűnése és a magazin botrányos s ikere és . . . Koppkoppkopp. Az ablakra nézet t , sa ját tükörképére, és az ablak tú lo ldalán a bokrok sötét árnyékára. Aztán megint a lámpára. Ez vol t az a tárgy, ez vol t az a hely, ahol az az egyszerű k is h iba tör tént . Egyszerű e lkövetn i , és egyszerű e lkerüIn i . Nem választot ta e l semmi at tó l a p i l lanat tó l , csak az azóta e l te l t hónapok lá thatat lan kor lá t ja . Hi r te len különös nyugalom szál l ta meg, mintha valami t egyszer csak e l rendezet t volna önmagában. Kipkoppkopp. A Mérce az övé. Nem az vol t a cé l ja , hogy s ikeres Iegyen; az é lete ér te lme vol t . E lvet ték tő le az é lete ér te lmét és cselekednie ke l l . Koppkoppkoppreccs! Meglepet ten azon kapta magát , hogy ököl le l be levág az ablaküvegbe, és csúnyán megsebzi a kezét . 15. Ahogy megál l t a “v i tyi l ló ja” e lőt t , Gordon Way kezdte fe l fedezni a halot t á l lapot kevésbé kel lemes aspektusai t . A ház való jában bármely mér tékkel mérve ór iás i vol t , de ő mindig arra vágyot t , hogy legyen egy v i tyi l ló ja v idéken, és amikor végre e l jö t t az ide je, és tudot t venni egyet , rá jöt t , hogy több pénze van, mint valaha is reméln i mer te, így aztán megvet t egy hata lmas régi parókiát , ami t v i ty i l lónak nevezet t , annak e l lenére, hogy hét hálószobája vo l t és négy hold v izenyős cambr idgeshire i fö ld tar tozot t hozzá. Et tő l nem let t igazán kedvesebb azoknak az embereknek a szemében, ak iknek tényleg csak egy v i tyi l ló juk vo l t , de ha Gordon Way cselekedete i t az i rányí tot ta vo lna, hogy mi tő l lesz kedvesebb mások szemében, akkor nem let t volna Gordon Way. Ami azt i l le t i , már nem is vol t Gordon Way. Csak Gordon Way kísér tete. A zsebében pedig ot t lapul t Gordon Way kulcscsomójának kísér tete. Ez a fe l ismerés egy p i l lanatra megakasztot ta lá thatat lan lépte i t . V isszataszí tónak ta lá l ta a gondolatot , hogy csak úgy átsétá l jon a fa lakon. Egész é jszaka következetesen próbál ta elkerü ln i , hogy i lyesmire vetemedjen. Ragaszkodot t hozzá, hogy küzdelmesen próbál jon megfogni minden tárgyat , és hogy anyaginak tek intse öket és ezál ta l

önmagát is . Összeomlásszerű veszteségérzet te l tö l tö t te e l a gondolat , hogy bárhogy másképp lép jen be a házába, mint a bejárat i a j tón keresztü l , büszke tu la jdonosként . Elnézte a házat , és valahogy jobban örü l t vo lna, ha nem olyan je l legzetes példája a v ik tor iánus neogót ikának, és ha a holdfény nem játsz ik o lyan hűvosen a keskeny, csúcsíves ablakokon és az i jesztő tornyocskákon. Amikor megvet te a házat , e lsütöt te azt a buta v iccet , hogy úgy néz k i , mintha kísér tetek járnának benne akkor még nem sej te t te , hogy egy nap tényleg így lesz, azt pedig még kevésbé, hogy k inek a kísér tete fog ja meglátogatn i . Le lkében megborzongot t , ahogy csendben haladt befe lé a behajtóúton, melyet a sötétben a l ig derengés, még a parókiaépületnél is vénebb t iszafák szegélyeztek. Zavarba e j tő vo l t ar ra gondoln ia, hogy a legtöbb ember valószínűleg fé lne i lyenkor végigsétá ln i ezen az úton, éppen azér t , mer t eset leg egy i lyesmivel ta lá lkozhat , mint ő . A t iszafák sor fa la mögöt t ba lra ot t á l l t a régi templom búskomor tömbje, a hívek fe lvá l tva használ ták a szomszédos fa lvakkal egy le lkész i rányí tása a lat t , ak i á l ta lában a b ic ik l izéstő l k i fu l ladva érkezet t meg, és mindig kedvét vesztet te , amikor meglát ta , hogy mi lyen kevesen vár ják. A templom tornya mögöt t az égen ot t függöt t a hold h ideg szeme. Hir te len mintha valami mozgást vet t vo lna észre a szeme sarkából , mintha egy a lak mozdul t vo lna a ház mel le t t a bokroknál , de b iz tos csak képzel te mondta magában, csak a képzelete működik, melyet k issé megvise l t a halot tsággal járó feszül tség. Ugyan mi tő l is ke l lene fé ln ie ezen a helyen? Továbbment , megkerü l te a parókia o ldalszárnyát , a bejárat fe lé indul t , amely egy borostyánnal befut ta tot t , komor k is tornác mélyén nyí l t . Hi r te len i jedten vet te észre, hogy a házból fény szüreml ik k i . V i l lanyfény, és a tűz homályosra p is láko ló fénye is . Belete l t egykét p i l lanatba, amíg eszébe ju tot t , hogy h iszen vár ják az érkezését , ha nem is je len legi formájában. Mrs. Bennet t , az öregecske házvezetönő b iztosan megágyazot t neki , tüzet rakot t , és k ikészí tet te a könnyű vacsorát . A tévét is bekapcsol ta , leg inkább azér t , hogy ahogy Gordon belép, azonnal türe lmet lenül k ikapcsolhassa. A lépte i sehogysem akartak cs ikorogni a kav icsos úton. Habár tudta, hogy nem lesz s ikere az a j tóval , mégsem tudta megál ln i , hogy ne menjen oda e lőször , és ne próbafa k inyi tn i ; majd csak azután fog a tornác árnyai mögé re j tőzve, behunyt szemmel és szégyenkezve átcsussznml i a fa lon. Fel lépkedet t az a j tóhoz, és megál l t . Nyi tva vo l t . Csak egykét cent i re , de nyi tva vo l t . Gordon szel leme rémül t meglepetésben vergődöt t . Hogy lehet nyi tva? Mrs. Bennet t mindig o lyan le lk i ismeretes ezekben a

dolgokban. Egy perc ig habozva á l ldogál t , aztán nagy nehezen az a j tónak veselkedet t . A k is nyomástó l , ami t s ikerü l t k i fe j ten ie, lassan és kel le t lenül , nyikorgó zsanérokkal t i l takozva k i táru l t az a j tó . Gordon belépet t , és átsuhint a kőpadlás e lőcsarnokon. Egy szeles lépcső vezetet t fe l fe lé a sötétségbe, de az e lőcsarnokból nyí ló a j tók mind csukva vol tak. A legközelebbi a j tó a nappal iba nyí l t , ahol a tűz éget t , és ahonnan a késő est i tévéf i lm autós hajszájának tompa zaja i szűrődtek k i . Egykét perc ig te l jesen h iábavalóan b i rkózot t az a j tó fényes rézk i l incsével , de végül kényte len vol t be ismerni a megalázó vereséget , h i r te len dühvel egyenesen nekiment az a j tónak és átcsúszot t ra j ta . A szoba belse je maga vol t a megtestesül t o t thonosság. Gordon vadul berontot t , és nem tudot t megál ln i , á t lebeget t egy k is aszta lkán, amely meg vol t rakva szendv icsekkel és egy for ró kávéstermosszal , egy hata lmas kárp i tozot t karosszéken, bele a tűzbe, aztán a lendület továbbvi t te , á t a kandal ló vastag, át for rósodot t tég lafa lán a mögöt te levő h ideg és sötét ebédlőbe. A nappal iba v isszavezető a j tó is be vol t csukva. Gordon ügyet lenül matatot t ra j ta , aztán megadta magát az e lkerü lhetet lennek, nekigyürkőzöt t , és halkan, lágyan v isszacsusszant a nappal iba; most e lőször tűnt fe l neki , hogy a fa belü l rő l mi lyen lyukacsos szerkezetű. A szoba ot thonossága sz inte tú l sok vol t neki , rosszkedvűen bolyongot t körbe, nem tudot t megál lapodni , hagyta, hogy a tűz meleg e levensége át jár ja . De nem tudta fe lmelegí teni . Vajon tűnődöt t mi t i l l ik cs ináln i egy kísér tetnek egész é jszaka? Vonakodva leü l t , és nézni kezdte a tévét . Az autós hajsza azonban nemsokára békésen véget ér t , és nem maradt más a képernyőn, csak a szürkésfehér b izsergés, de nem tudta k ikapcsoln i . Miközben próbál t fe l tápászkodni , rá jö t t , hogy tú l mélyen süppedt a fo te lba, és egyes részei t összekeverte a szék darabja iva l . Megpróbál t azzal e lszórakozni , hogy beleál l t az aszta l közepébe, de ez nem sokat jav í tot t a hangulatán, amely a kétségbeeséstő l k i indulva b iz tos tempóban zuhant le fe lé. Talán a ludhatna. Talán. Nem érzet t fáradtságot vagy á lmosságot , de halá losan vágyot t a fe ledés után. Átcsúszot t a csukot t a j tón a sötét e lőcsarnokba ahonnan a súlyos lépcsők vezet tek a hata lmas, komor emelet i há lószobákba. Üresen bal lagot t fö l fe lé . Nem vol t semmi ér te lme, tudta. Aki nem tudja k inyi tn i a hálószoba a j ta já t , az az ágyban sem tud aludni . Átcsusszant az a j tón, és le feküdt az ágyra, melyrő l tudta, hogy h ideg, bár nem érzet t semmit . Úgy lá tszot t , a hold nem tudja békén hagyni , fényesen sütöt t le rá, ahogy ot t feküdt tagra nyí l t szemmel, üresen és nem bír t v isszaemlékezni rá, hogy mi

az, hogy a lvás, és hogy is ke l l cs ináln i . Ráte lepedet t az ürességtő l va ló fé le lem, annak a fé le lme, hogy ezentú l már mindig így fog feküdni ébren, hajnal i négykor . Nem vol t hová mennie, nem vol t mihez kezdenie, ha odaér , és nem vol t senki , ak i t fö lébreszthetet t volna úgy, hogy az i l le tő ne rémül jön tő le halá l ra. A legrémesebb pi l lanat az vo l t , amikor összeta lá lkozot t Richarddal az úton, és megpi l lantot ta sápadtra dermedt arcát a szélvédő üvege mögöt t . Megint maga e lőt t lá t ta azt az arcot , és mel le t te az üvegen tükröződő sápadt f igura arcát . Ez aztán k iűzte a gondolata iból az uto lsó kósza k is melegség fosz lányt is , amely azt súg ta, hogy ez az egész csak átmenet i probléma. A helyzet így é jszaka rémesnek tűnik , de reggel majd ha embereket lá that , és t isztázhat ja a dolgokat , minden rendbe fog jönni . Agyában egyre szorongat ta annak a b izonyos p i l lanatnak az emlékét , és nem bír ta e lengedni . Lát ta Richardot , és tudta, hogy Richard is lá t ta őt . Nem lesz ez így jó . Ha rosszul érezte magát é jszaka, akkor á l ta lában leszaladt a konyhába, és körü lnézet t a f r idzs iderben, úgyhogy fogta magát . , és most is lement . Ot t v idámabb lesz, mint ebben a holdfényes hálószobában. A konyhában jobban e l lesz. Lesuhant a lépcsőkor lá t mentén, i l le tve részben azon keresztü l , egy p i l lanatnyi habozás nélkü l á tcsúszot t a konyhaajtón, aztán vagy öt perc ig minden f igye lmét és energ iá ját annak szente l te , hogy fe lkat t in tsa a v i l lanykapcsolót . Egykét perc ig zsonglőrködöt t egy dobozos Foster sörre l , de aztán fe ladta a próbálkozást . A leghalványabb öt le te sem vol t , hogyan nyi thatná k i a sörösdobozt , és kütönben is , már te l jesen fe l rázta az egészet , na és mi t kezdjen vele, ha fe lnyi to t ta? Nincsen teste, amibe beletö l thetné. Elhaj í to t ta a dobozt , ami beguru l t a kredenc a lá. Kezdet t észrevenni magán valami t : lassan csökkenni és gyengüln i kezdet t az a képessége, hogy meg tudja ragadni a tárgyakat , éppúgy, mint a lá thatósága. A gyengülés ütemében azonban vol t va lami rendszer te lenség, vagy ta lán csak a hatásai időnként jobban megnyi lvánul tak, mint máskor . Ez is valami lassú r i tmus szer int vál tozot t . Ebben a p i l lanatban úgy tűnt neki , hogy ere je fokozódóban van. Hi r te len k i törő cselekvésrohamban k ipróbál ta , mi t tud megmozdí tn i , vagy használn i , vagy bekapcsoln i a konyhában. Kinyi togat ta a szekrényeket , szétszór ta a padlón az evőeszközöket , röv id búgást csal t e lő egy robotgépből , fe ldöntöt te az e lekt romos kávódarálót , de bekapcsoln i nem tudta, e l fordí to t ta a gáztűzhely gombját , de meggyú j tani már nem tudta, egy késse l marcangoln i kezdet t egy vekni kenyeret . Próbál t kenyérdarabokat tömni a szájába, de egyszerűen k iestek

belő le a fö ldre. Valahonnan e lőbukkant egy k isegér , de azonnal k i rohant a konyhából , a szőre e lektromosan fe lborzolódot t a rámület tő l . Végül abbahagyta a k ísér le tezést , és leü l t a konyhaaszta l ra, érzelmi leg k imerül ten, f iz ika i lag zs ibbadtan. Vajon hogy fognak az emberek reagáln i a halá lhírére? - tűnődöt t . Ki fog ja a leg jobban sajnáln i? Egy darabig sokkoln i fog ja őket a hí r , aztán szomorúak lesznek aztán idővel megszokják, az emléke e lhalványu l , az emberek é l ik tovább az é letüket nélkü le, és azt h isz ik , ő is oda távozot t , ahová i lyenkor távozni szokás. Ez a gondolat tö l tö t te e l a leg jegesebb ret tegéssel . Ö nem távozot t e l . Még i t t van. Az egyik szekrénnye l szemben ü l t , ami t nem s ikerü l t k inyi tn i , mer t tú l merev vol t a fogantyú ja ; és ez bosszantot ta . Ügyet lenül hozzávágot t egy paradicsomkonzervet , aztán megint odament a szekrényhez, és a konzervdobozzal nekieset t a zárnak. Az a j tó k icsapódott , és a szekrénybő l iszonytató módon k izuhant a sa ját e l tűnt , vérbe fagyot t ho l t teste. Gordon egészen idá ig nem tudta, hogy a kísér tetek e l is tudnak á ju ln i . Most megtudta, és e lá ju l t . Pár óra múlva a gáztűzhely robbanására tér t magához. -Richard másnap reggel kétszer ébredt fe l . E lső alka lommal úgy döntöt t , hogy ez b izonyára tévedés vol t , és a másik o ldalára fordul t , hogy pár fu tó perc ig még szunyókál jon. Másodszorra h i r te len fe lü l t , mert a tudatába nyomul tak az e lőző este eseményei . Lement a fö ldsz intre, összeütöt t egy rosszkedvű és nyug- ta lan reggel i t , melynek során semmi nem s ikerü l t . Odaéget te a p i r í tóst , mel léöntöt te a kávét , és rá jöt t , hogy e l fe le j te t t tegnap lekvár t venni , pedig akart . Át tek intet te az önmaga táplá lására tet t s i ra lmas kísér letet , aztán úgy döntöt t , ta lán mégis megengedhet i magának, hogy szakí tson némi időt , és e lv igye este Susant egy remek helyre vacsorázni , és jóvátegye az e lőző estét . Ha ugyan rá tud ja venni , hogy e l jö j jön. Vol t egy ét terem, amirő l Gordon hosszas d icshimnuszokat zenget t , és egyr e az izgat ta, hogy próbál ják k i . Gordon nagyon ér tet t az ét termekhez épp e lég időt tö l tö t t bennük, az b iz tos. Richard leü l t , és pár perc ig egy ceruzával kocogtat ta a fogát , aztán fe lment a dolgozószobájába, és egy halom számítógépes magazin a ló l e lőrángat ta a te lefonkönyvet . L ’Espr i t d ’Escal icr . Felhív ta az ét termet , és próbál t aszta l t fog la ln i , de amikor megmondta, mikorra kéne, az némi csodálkozást vá l to t t k i a vonal tú lsó végén. Ah, non m’s ieur mondta a mai t re d ’ , a t tó l tar tok, ez lehetet len. Pi l lanatnyi lag legalább három hét te l e lőbb be kel l je lenteni az aszta l fog la lásokat . Pardon, m’s ieur . Richard k ics i t e lámul t , hogy vannak emberek, ak ik ténylegesen tudják, hogy mi t fognak cs ináln i három hét múlva, aztán köszönetet

mondot t , és letet te a kagylót . Hát , akkor ta lán megint egy p izza. Ez v isszatere l te a gondolata i t a tegnap est i s iker te len randevúhoz, nem tudot t e l lenál ln i a k iváncsiságnak, és ú jra a te lefonkönyv után nyú l t . Gent leman . . . Gent les . . . Gentry. Gent ly egyá l ta lán nem vol t benne. Egyet lenegy sem. Megkereste a te lefonkönyv többi kötetét is , csak az SZ kötetet nem ta lá l ta , mer t azt a takar í tónője rendszeresen k idobta, hogy miér t , azt ez idáig még nem s ikerü l t k i fürkésznie. Cje l l i t vagy bármi hasonlót sem ta lu l t . Nem vol t benne Jent ly, Dgent ly, Djent ly, Dzent ly vagy akár távol ró l er re emlékeztetó név sem. Fonto lgat ta a Tjent lyt , Tsent l i t és Tzen t l i t is , aztán fe lhív ta a tudakozót , de nem je lentkeztek. Richard megint csak ü l t , és kocogtat ta a ceruzával a fogai t , és nézte, ahogy a díványa lassan forog ideoda a számítógép moni tor ján. Mi lyen különös, hogy Reg csak néhany órával a tör téntek e lőt t érdeklődöt t o lyan Lelkesen Dirk után. Ha az ember tényleg meg akar ta lá ln i valak i t , hogy fog hozzá, mi t cs inál? Megpróbál ta fe lh ívn i a rendőrséget , de ők sem je lentkeztek. Hát , errő l ennyi t . Mindent megtet t , ami t p i l lanatnyi lag tehetet t annak érdekében, hogy fe lbére l jen egy magándetekt ívet akkor már ennél jobb dolgokra is tud ja pazaro ln i az ide jét és a pénzét. Egyszer majd úgyis összeakad Dirkkel , ahogy korábban is megtör tént néhány évente. Mindenesetre nehezére eset t e lh inni , hogy tényleg lé teznek magándetekt ívek. Mi lyen emberek lehetnek? Hogy néznek k i , hogyan dolgoznak? Mi lyen nyakkendőt hord egy magándetekt ív . Fel tehetően pontosan o lyat , amirő l az emberek nem is fe l té te lez ik , hogy egy magandetekt ív v ise lhet i . E lég nehéz egy i lyen probléma végére járn i , ha az ember épp csak most ke l t fe l . Puszta kíváncsiságból és mert máskülönben le ke l le t t vo lna ü ln ie az Anthenien dolgozni a Yel low Pages lap ja i t kezdte pörgetn i . Magándetekt ívek lásd Detekt ív i rodák. Furcsán festet tek ezek a szavak i lyen megbízható és üz let i szövegkörnyezetben. Visszalapozot t a könyvben: Duguláselhár í tás, Divatszalonok, Dí jbeszedő Vál la la t ; Detekt ív . i rodák. Ebben a p i l lanatban megcsörrent a te le fon, és Richard k issé bosszankodva vet te fö l . Nem szeret te, ha megzavar ják. Valami baj van, Richárd? A, sz ia, Kate, nem, bocs, semmi. . . csak máshol jár t az agyam. Kate Anselm is sztárprogramozó vol t a WayForward Technologies cégnél . Egy hosszú távú mesterségesinte l l igenciatervezeten dolgozott , o lyasmin, ami abszurd vágyálomnak hangzot t , egészen addig, amíg a sa ját szájából nem hal lot ta az ember az e lképzelései t . Gordonnak szüksége vol t rá , hogy rendszeresen a sa ját szájából hal l ja , részben, mivel aggódot t a dologba fektetet t pénz miat t ,

részben mert egyébként is szeret te Kateet hal lgatn i . Nem akar lak zavarn i mondta Kate. Csak próbálom hívni Gordont , és nem megy. Nem fe le l se Londonból , se a nyara ló jából , se a kocsiból , se a személyhívóján. Kics i t furcsa, mikor o lyan őrü l ten fontosnak tar t ja , hogy mindig e lérhető legyen. Hal lo t tad, hogy a motorházába is beszere l te t te a te lefont? A hí r igaz. Tegnap óta nem beszél tem vele mondta Richard. Hi r te len eszébe ju tot t a kazet ta, ami t e lhozot t Susan üzenetrögzi tá jéből , és nagyon remél te, hogy a nyulakró l szóló eszmefut tatásnál fontosabb dolog n incs Gordon üzenetében. Azt tudom, hogy a nyara lóba készül t . Ööö . . . nem tudom. hol lehet . Próbál tad . . . Richardnak semmi más lehetőség nem jutot t az eszébe. Ööö . . . Jézusmár ia! Richard? Mi lyen különös . . . Richard, mi a baj? Semmi, Kate. Ööö . . . csík éppen valami döbbenetes dolgot o lvastam. Tényleg? És mi t o lvasol? Hát . . . ősz intén szólva a te lefonkönyvet . Komolyan? Azonnal rohanok, és én is beszerzek egy példányt . Nem tudod, a megf i lmesí tés jogát e ladták már? Nézd, Kate, ne haragudj, de v isszahívhatnálak később? Nem tudom, hol van most Gordon, és . . . Ne izgul j . Tudom én, mi lyen az, amikor az ember a l ig vár ja , hogy lapozhasson már a következő oldal ra. Folyton csak ta lá lgatn i , az uto lsó o ldal ig , mi? Szer in tem Zbigniew vol t a gyi lkos. Jó hétvégét ! És le tet te a kagylót . Richard is le tet te , tovább ü l t , és meredten bámul t egy bekeretezct t h i rdetést az e lőt te nyi tva heverő Yel low Pages egyik o ldalán. DIRK GENTLY HOLISZTIKUS NYOMOZOIRODAJA Megold juk a bűnügyet te l jes egészében! Megta la l juk az el tűnt személyt te l jes egészében: Hív jon még ma, és te l jes egészében megoldódik minden problémája! (Fő specia l i tásunk: e lveszet t macskák és zürös válások.) 33a Peckender Street , London, N1, Ol3549112 A Peckender Street csak néhány percnyi sétára vol t . Richard le f i rkantot ta a c ímet , fe lkapta a kabát já t , lerohant a lépcsőn, közben egy p i l lanatra megál l t , és fe lmér te a dívány helyzetét . Kel l hogy legyen valami ret tenetesen nyi lvánvaló tény, ami eddig e lkerü l te a f igye lmét . A dívány be vol t szoru lva a keskeny lépcsőfordulóba. Egy egykét méteres k is p ihenő szakí tot ta meg ezen a ponton a lépcsősor t , a Richard lakása a lat t i lakás alapra jzához igazodva. A helyzet fe lmérés azonban nem vezetet t semmire, úgyhogy vegül á tmászot t a díványon, és k i lépet t a kapun. Is l ington kerü letben az ember nem tud úgy e lhaj í tan i egy fé l tég lát , hogy ne ta lá lna e l vele legalább három régiségkereskedést és egy könyvesbol tot . De még ha eset leg nem ta lá l ja e l őket , akkor is beindí t ja a r iasztóberendezésüket , ami aztán egész hétvégén szóln i fog. Az Upper Streeten szokás szer in t egy rendőrautó ja tszot t dodzsemet, aztán

csikorogva le fékezet t éppen Richard mel le t t . Richard átment mögöt te az úton. Csipős és ragyogóan t iszta idő vol t , ami t Richard szeretet t . Átsétá l t az Is l ington Green tete jén; ahol a részegen hazafe lé dülöngélőket meg szokták vern i , e lhaladt a régi , k iéget t Col l ins Music Hal l mel let t , aztán átment a Camden Passageen, ahol az amer ika i tur is tákat szok ták megkopasztani . Egy ide ig böngészgetet t a régiségek közöt t , és ta lá l t egy fü lbevalót , amről úgy gondol ta, hogy tetszene Susannak, de nem vol t b iz tos benne. Aztán már abban sem vol t b iz tos, hogy neki te tsz ik-e, összezavarodot t , és ot thagyta. Benézet t egy könyvesbol tba, és h ir te len öt le t tő l indí t ta tva vet t egy Coler idgekötetet , csak mert ot t hever t az or ra előt t . Innen továbbsétá l t a kanyargó mel lékutcácskákon, át a csatorna fe let t , végig a csatorna par t ján sorakozó tanácsi épületek mel le t t , egyre k isebb és k isebb terecskéken át , míg végül e l ju tot t a Peckender Street re, amely jóval messzebb vol t , mint ahogy gondol ta. Az a fa j ta utca vol t , ahol a hétvégeken csorgó nyá l la l köröznek a jaguár ja ikkal az ingat lmügynökök. Tele vol t nemsokára le járó bér le tű bol tocskákkal , v ik tor iánus ipar i épületekkel , vol t benne egy omladozó, késő Györgykorabel i sarokház is , és mind a l ig vár ta hogy lebontsák, és zömök, vadonatú j betonkockák teremjenek a helyükön. Éhes hordákban barangol tak a környéken a te lekügynökök, és ugrásra készen, óvatosan méreget ték egymást . A 33. számra végül a 37. és a 45. közöt t s ikerü l t ráakadnia; igencsak rossz á l lapotban vol t , de nem rosszabban, mint a többi ház az utcában. A fö ldsz inten egy poros utazási i roda á l l t , betör t ab lakokkal , a br i t lég i társaságot rek lámozó megfakul t posztere i már ér tékes régiségnek számítot tak. Az i roda mel le t t i be járatot p i rosra festet ték, nem tú l szépen, de legalább f r issen. Az egyik kapute lefongomb mel le t t egy cédulán e legáns kézí rással , ceruzával ez á l l t : Dominique, f rancia nyelv leckék, 3. em. A legszembetűnőbb azonban egy fényes réztábla vol t az a j tó ke l lős közepén, a következő fe l i ra t ta l : Di rk Gent ly hol iszt ikus detekt ív i rodája. Semmi több. Vadonatú jnak lá tszot t még a csavarok is ragyogtak, amelyek tar tot ták. Az a j tó nyomásra k inyí l t , és Richard belépet t . Egy röv id és dohos k is előcsarnokba ju tot t , ahol nem is igen vol t más, csak a fe l fe lé vezető lépcső. A szobácska tú lsó végében levő a j tón semmi je le nem látszot t annak, hogy az utóbbi években bárk i is k inyi to t ta vo lna, néhány ócska fém polcá l lvány, egy üres akvár ium és egy b ic ik l i roncsai halmozódtak e lőt te . Minden más, a fa lak, a padló, a lépcsők, és amihez hozzá lehetet t férmi a hátsó a j tóból , szürkére le t t mázolva, annak a kísér letnek a keretében, hogy olcsón

kics inosí tsák a helyiséget , de a festés már megkopot t , és a mennyezet közelében egy nedves fo l ton k is gombák kandikál tak e lő. Richard dühös hangokat hal lo t t , ahogy e l indul t fö l fe lé a lépcsőn, és s ikerü l t e lkü löní tenie két egymástó l te l jesen függet len, de egyaránt indulatos veszekedést , melyek valahol odafenn fo lytak. Az egyik h ir te len megszakadt legalábbis az egyik fé l részérő l , és egy dühös, kövér fér f i dübörgöt t le fe lé a lépcsőn az esőkabát ja gal lér já t igazgatva. A veszekedés másik fe le tovább fo lytatódot t odafenn, s i ránkozó f rancia szóáradat ta l . A fér f i fé l re lökte Richardot , és azt mondta : Ne pazaro ld rá a pénzed, haver , nem ér i meg és e l tűnt odakinn, a csípős reggelben. A másik veszekedés zaja i tompábban hal la tszot tak le . Ahogy Richard e lérkezet t az e lső emelet i fo lyosóra, valahol becsapódot t egy a j tó , és a másik v i tának is vége szakadt. Richard benézet t a legközelebbi nyi to t t a j tón. Az a j tó egy k is i rodai e lőszobába nyí l t . A másik, be lső a j tó te l jesen csukva vol t . Egy f ia ta l , pufók arcú, o lcsó kék kabátot v ise lő lány szemfestékeket és papírzsebkendős dobozokat rámol t k i az í róaszta la f iók jából , és a táskájába dobál ta őket . Ez a detekt ív i roda? kérdezte Richard b izonyta lanul . A lány ból in tot t , az a jkába harapot t , és lehaj to t ta a fe jét . Mr . Gent ly bent van? Lehet , hogy igen mondta a lány, és hátradobta a haját amely tú l göndör vol t ahhoz, hogy igazán hátra lehessen dobni , de az is lehet , hogy n incs. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy megmondjam. Nem az én dolgom, hogy számon tar tsam, hol kódorog. Pi l lanatnyi ho l lé te k izáró lagosan rá tar toz ik . Az uto lsó körömlakklemosót is k ivet te , aztán megpróbál ta belökni a f iókot . De egy függőlegesen begyömöszöl t vaskos könyv miat t nem ment . Tovább próbálkozot t , s iker te lenül . Aztán k ivet te a könyvet , k i tépet t be lő le egy nagy csomó lapot , és v isszatet te . Most már könnyedén be tudta lökni a f iókot . Maga a t i tkárnője? -kérdezte Richard. Én a vo l t t i tkárnője vagyok, és az is szándékozom maradni mondta a lány, és határozot t mozdulat ta l bekat t in tot ta a táskáját . Ha inkább ostoba és méregdrága réztáblákra kö l t i a pénzét , ahelyet t hogy nekem f izetést adna, hát csak tessék. De én nem kérek belő le, köszönöm szépen. Még hogy jó t tesz az üz letnek, csakis . Az üz letnek az tesz jó t , ha udvar iasan vesszük fe l a te lefont , k íváncsi vagyok, hogy a puccos réztáblá ja ezt meg fogja-e cs ináln i . Ha megengedi , most szeretnék k iv iharzani . Richard fé l reál l t , és a lány k iv iharzot t . Végre megszabadul tam magátó l ! -ordí to t t k i egy hang a belső szobából . Megszóla l t egy te lefon, és va lak i rögtón fe lvet te. Igen? -mondta a hang mogorván az i rodában. A lány közben v isszajöt t a sá l jáér t . De

csöndben, hogy vol t főneke meg ne hal l ja . Aztán végleg távozot t . lgen, i t t Dirk Gent ly hol iszt ikus detekt ív i rodája. Miben segí thetünk? Odafenn e lhal lgatot t a f rancia szóözön. Valami feszül t nyugalom ál l t be. Odabenn a hang ezt mondta: Úgy van, Mrs. Sunder land, a zűrös válások in tézése a specia l i tásunk. Szünet . Igen, köszönjük, Mrs. Sunder land, de az ennyi re zűrösek nem. A te lefont le tet ték, de azonnal megcsörrent egy másik. Richard körü lnézet t a nyomasztó k is i rodában. Nagyon kevés dolog vol t benne. Egy ütöt tkopot t , furní rozot t í róaszta l , egy régi , szürke i ra t tar tó szekrény, és egy sötétzö ld bádog szemétkosár. A fa lon egy Duran Durm poszter , amire va lak i vastag p i ros f i lc to l la l ráf i rká l ta : Ezt kérem levenni ! Alá egy másik kéz ezt í r ta : Nem veszem! Alat ta : Ki van rúgva! Alat ta : Remek! És ezzel az ügy, úgy tűnik , nyugvópontra ju tot t . Richard bekopogot t a belső a j tón, de senki nem fe le l t . A hang tovább beszél t : Nagyon örü lök, hogy ezt megkérdezte, Mrs. Rawl inson. A hol iszt ikus k i fe jezés arra a meggyőződésemre uta l , hogy a v i lágban ,a lapvetően minden mindennel összefügg. Én nem piszmogok o lyasmikkel , mint az u j j lenyomatv izsgálat , vagy a zsebben ta lá l t szöszmöszök, vagy a. semmitmondó lábnyomok. Én minden probléma mégoldását úgy tek intem, mint ami t az egész háló jában kel l megfogni : Az okok és okozatok :közt i összefüggésekgyakran sokkal bonyolu l tabbak és összetet tebbek, mint ahogy azt a mi durva és készen kapot t f iz ika i v i lágképünk fe l fogni képes, Mrs. Rawl inson. Hadd mondjak egy példát . Ha ön e lmegy egy akupunktúrás orvoshoz fogfá jással ; akkor az orvos a combjába fog egy tűt döfn i . És tudja, hogy miér t ; Mrs: Rawl i l ison? Nem, Mrs. Rawl inson, én sem tudom. de épp az a cé lunk, hogy k i ta lá l juk: Nagyon örü l tem, hogy e lbeszélgethet tünk Mrs. Rawl inson. Viszonthal lásra. Ahogy ezt a te le font le tet ték, rögtön megszóla l t egy másik. Richard benyi to t t ; és benézett . Ő vol t az, Sv lad, vagy Dirk Cje l l i . Deréktá j t k issé meghízot t , k ics i t táskásabb és vörösebb a szeme és a nyaka; de lényegében ugyanaz az arc, amely Richard a emlékeiben leg inkább azzal a komor mosol lya l je lent meg; mel lye l tu la jdonosa bemászot t a cambr idgeshire i rendőrség autó jának hátu l jába, nyolc évvel ezelőt t . Vastag, régi , v i lágosbarna ö l töny vol t ra j ta , amely úgy festet t , mintha valami távol i és szebb múl tban tüskebokor i r tás közben hordták volna, hozzá p i roskockás inget v ise l t , mely te l jes mér tékben s iker te lenül próbál t harmonizáln i az ö l tönnyel , és zö ld csíkos nyakkendőt , amely egyikükkel sem vol t ha j landó még csak szóba á l ln i sem. Ezenkívül vastag, fémkeretes szemüveg vol t ra j ta , mely részben ta lán

magyarázatot adot t az ö l tözködéshez való érzékére. Á, Mrs. Bluthal l , mi lyen nagyszerű, hogy hal lom a hangját mondta éppen. Annyi ra e lszomorí to t t , mikor hal lot tam, hogy Miss Tiddles jobblét re szenderül t . Szörnyű hír . De mégis, mégis . . . Hagyhat juk-e, hogy a sötét kétségbeesés e l fed je szemünk e ló l azt a fényességet , melyben az ön á ldot t k is c icuskája most már örökkön-örökké h iányozni fog? Nem hiszem. De cs i t t ! Én még most is hal lom Tiddles nyávogását . Magához szól , Mrs. Bluthal l . Azt mondja, e légedet t és nyugodt . Azt mondja, még nyugodtabb lesz, ha ön k i f izetet t b izonyos számlákat . Mond ez önnek valami t , Mrs: Bluthal l? Erró l ju t eszembe, mintha én is kü ldtem volna önnek egy számlát úgy három hónapja. Vajon nem ez lehet az, ami megzavar ja Tiddles békéjét? Dirk é lénken in tegetet t Richardnak, hogy adja oda neki a gyűröt t doboz f rancia c igaret tá t , ami t nem ér t e l ü l téből . Akkor vasárnap este, Mrs Bluthal l , vasárnap este fé l k i lenckor. A címet tud ja. Igen, b iz tos vagyok benne, hogy Miss Tiddles meg fog je lenni , éppúgy, mint az ön csekkfüzete. Viszont lá tásra, Mrs. Bluthal l , v iszont lá tásra. Al ighogy megszabadul t Mrs. Bluthal l tó l , már is csöngöt t a következő te lefon. Di rk megragadta, közben meggyú jtot t egy e lgyötör t c igaret tá t . Á, Mrs. Sauskind! szól t a kagylóba. Legrégebbi , és szabad-e hozzátennem, legkedvesebb k l iensem. Szép jónapot , Mrs. Sauskind, szép jónapot . Sajnos, egyelőre semmi nyoma az i f jú Roder icknek, de a kutatás intenzívebb szakaszába lépet t , ami b iz tos vagyok benne, egyút ta l a záró szakasz is lesz, mélységesen bízom benne, hogy néhány napon belü l v issza tudjuk ju t ta tn i a boldogan nyávogó k is gézengőzt az ön kar ja i közé. Á, igen, és a számla, nem tudom, megkapta-e. Di rk e lgyötör t c igaret tá járó l k iderü l t , hogy tú lságosan is e l van gyötörve ahhoz, hogy meggyul lad jon, azér t a vál lához szor í to t ta a kagylót , és egy másikat keresgél t a dobozban, de az üres vol t . Egy darab papír u tán kotorászot t az í róaszta lon, egy ceruzacsonkkal pár szót f i rkantot t rá, és odato l ta Richard e lé. Hogyne, Mrs. Sauskind b iz tosí to t ta a hölgyet a te le fonba, a legmélyebb f igyelemmel hal lgatom. Az üzenet így szól t : Szól j a t i tkanőmnek, hogy hozzon c ig i t ! Igen - fo lytat ta Dirk a te lefonba, de ahogy már próbál tam megvi lágí tani ismeretségünk e lmúl t két esztendeje során, én ebben a kérdésben a kvantummechanika e lve i t követem. Az én e lméletem szer in t az ön macskája nem elveszet t , hanem hul lámformája p i l lanatnyi lag összeomlot t , ami t he lyre ke l l á l l í tanunk. Schödinger . Planck. Es a többi . Richard ezt í r ta a papír fecni re: Nincsen t i tkárnőd és v isszato l ta Dirk e lé. Di rk ezen k ics i t e lgondolkozot t , aztán odaír ta : A f rancba -és megint

v isszato l ta Richardnak. Biz tosí thatom önt , Mrs. Sauskind fo lytat ta Dirk é lénken, hogy 19 év, hogy úgy mondjam, f igye lemre mél tó é letkor egy macskánál , de hogy engedhetnénk meg magunknak azt a fe l té te lezést , hogy egy o lyan macska, mint Roder ick, ne ér te vo lna meg ezt a kor t? És megtehet jüke, hogy most , é le tének a lkonyán a sorsára hagyjuk? Hisz éppen ez az időszak az, amikor a leg inkább szüksége van a fo lytatódó kutatás nyú j to t ta támogatásra. Épp most ke l l megket tőzni erőfeszí téseinket , és az ön hozzájáru lásával , Mrs. Sauskind, éppen erre készülök. Képzel je e l , Mrs Sauskind, hogyan nézne a szemébe, ha ezt a csekélységet sem tenné meg érte? Richard e l já tszadozot t a cédulával , magában vál la t vont , és ezt í r ta rá: Majd én hozok és megint v isszaldta Dirknek. Di rk sz igorúan rázta a fe jét , aztán ezt í r ta: Ezt nem fogadhatom . . . nagyon kedves lenne tő led. Miután Richard e lo lvasta, v isszavet te a cédulát , és hozzátet te : Kér j rá pénzt a t i tkárnőmtől . Richard e lgondolkozva nézte a papír t , fogta a ceruzát , és egy p ipát te t t az előző megjegyzése mel lé , mely szer in t : Nincsen t i tkárnőd. Visszato l ta a cédulá t Dirk e lé, ak i vetet t rá egy p i l lantást , és egy p ipát te t t amel lé , hogy: Ezt nem fogadhatom . . , nagyon kedves lenne tő led. Hát eset leg - fo lytat ta a beszélgetést Mrs. Sauskinddel - ta lán nagy vonalakban e lmondhatná, a számla mely té te le i okoztak gondot önnek. Csak egészen nagy vonalakban. Richárd távozott . A lépcsőn le fe lé menet összeütközöt t egy i f jú t i tánnal , ak i idegesen pis logot t fö l fe lé a lépcsőházba. Mi lyen vol t? -kérdezte Richardtó l . Fantaszt ikus mormogta Richard. Egyszerúen fantaszt ikus. Talá l t a közelben egy ú jságost , vet t pár doboz Disque Bleut Di rknek, és megvet te a Persorra l Computer Wor ld ú j számát is , melynek címlapján Gordon Way képe díszelget t . Kár ér te, mi? mondta az ú jságos. Tessék? Ja, . . . ööö . . . igen mondta Richard. Ö is gyakran gondol ta ezt Gordonnal kapcsolatban, és meglepet ten tapaszta l ta , hogy véleménye i lyen széles körben v isszhangra ta lá l t . Vet t még egy Guardiant is , f izetet t , és ment . Amikor v isszaér t , Di rk még mindig a lábát az í róaszta lra téve te lefonál t , és nyi lvánvaló vol t , hogy a rész letes tárgya lás fo lyik . Igen, a kö l tségek . . . . nos, a Bahamákon való tar tózkodás köl tséges vol t , Mrs. Sauskind, dehát a kö l tségek már csak i lyenek. Ezér t h ív juk őket kö l tségeknek. Átvet te a c igaret tásdobozokat , csalódot tnak lá tszot t , hogy csak ket tő van, de a szívesség nyugtázásaképpen k issé megrándítot ta a szemöldökét , aztán a székre mutatot t . Természetesen, e lmagyarázom újból , miér t vo l t o lyan é letbevágóan fontos, hogy a Bahamákra utazzak mondta Dirk Gent ly megnyugtató

hangon. A legnagyobb örömömre fog szolgáln i . Ahogyan ön is tud ja, Mrs. Sauskind, én h iszek abban, hogy a v i lágban a lapvetően minden mindennel összefügg. Ezenfe lü l háromszögeléssel fe lmér tem a dolgok a lapvető összefüggéseinek vektora i t , és a nyomok a bahamai par tokra vezet tek, melyeket ezér t időrö l időre fe l té t lenül szükséges vol t fe lkeresnem a nyomozás során. Aminek egyál ta lán nem örü l tem, mivel sa jnálatos módon a l lerg iás vagyok a napfényre és a rumpuncsra, de hát mindenkinek megvan a maga kereszt je , nem igaz, Mrs. Sauskind? A te lefonból hadaró szóáradat ömlöt t k i . E lszomorí t , Mrs. Sauskind. Bárcsak azt mondhatnám, hogy jogosnak és le lkesí tőnek ta lá lom az ön szkept ic izmusát , de ezt a legnagyobb jóakarat ta l sem tehetem. Tel jesen le vagyok törve miat ta , le vagyok törve. Azt h iszem, ez a számlán is fe l van tüntetve. Lássuk csak. A keze ügyéből fe lvet t egy fényes ind igós másolatot . “A dolgok összefüggésének k inyomozása és háromszögelése, 150 font ” ezt megbeszél tük. “Fent iek nyomainak követése a Bahamákra, út ikö l tség és szál lás” mindössze 1500 font . A szál lás természetesen módfe let t szerény vol t . A, igen. i t t van. “Az ügyfé l szkept ic izmusa miat t i le tör tség + i ta lok: 325,50 font ” . Nem kel le t t volna ekkora köl tségekbe vern i magam, drága MrJ. Sauskind, ha nem let tem volna fo lyton i lyen á l lapotban. Ha nem hisz a módszeremben, azzal csak megnehezí t i a dolgomat , Mrs. Sauskind, és sa jnálatosan megnövel i a kö l tségeket . Odafenn percrő l percre hevesebbé vál t a v i ta . A f rancia hang a h isztér iá t súro l ta . El ismerem, Mrs. Sauskind fo lytat ta Dirk , hogy a nyomozás köl tségei k issé e l térnek az eredet i becslésektő l , de b iz tos vagyok benne, hogy ön is megér t i , hogy egy hét év ig húzódó nyomozás nyi lván nehezebb, mint egy egyet len délután alat t e lvégezhető, és ezál ta l a kö l tségei is magasabbra rúgnak. Ál landóan módosí tanom kel l őket , az ügy nehézségének fo lyamatos fe lmérése és az eddig i nehézségek a lapján. A te lefonból még hevesebb szózuhatag áradt . Drága Mrs. Sauskind vagy szól í thatom Joycenak? Nos, jó . Drága Mrs. Sauskind, egy dolgot hadd mondjak. Ne aggódjon a számla miat t , ne zökkenjen k i a nyugalmából és ne zaklassa fe l magát . Kérem, ne je lentsen ez az ön számára problémát . Egyszer űen csak szor í tsa össze a fogát , és f izesse k i . Levet te a lábát , és áthajo l t az í róaszta lon, a kagylót cent i rő l cent i re engedte a készülék fe lé. A legnagyobb é lvezet vol t önnel társalogni , Mrs. Sauskind, mint mindig. A v iszonthal lásra. Végre lerakta a te le font . Aztán megint fe lvet te , és átmenet i leg a papírkosárba e j te t te . Kedves Richard MacDuf f ! -mondta, és az í róaszta l a ló l

előhúzot t egy nagy, lapos papírdobozt , és Richard fe lé csúsztat ta az aszta lon. I t t a p izzád. Richard döbbenten nézet t rá . Ööö.. . köszönöm, nem kérem. Már reggel iz tem. Edd csak meg. Di rk vál la t vol t . Azt mondtam nekik , hogy a hétvégén majd be fogsz nézni , és rendezed a számlát mondta.Mel les leg is ten hozot t az i rodámban! Bizonyta lan mozdulat ta l körbeintet t a rendet len szobában. A napfény működik benne mondta az ablakra mutatva, a grav i tác ió működik benne, mondta, és lee j te t t egy ceruzát . Minden mást a vé let lenre kel l bíznunk. Richárd megköszörü l te a torkát . Mi ez i t t? -kérdezte. Mi mi? Ez az egész k iá l tot t fe l Richard. Ha jó l lá tom, neked hol iszt ikus detekt ív i rodád van, én meg azt sem tudom, mi az, hogy hol iszt ikus. Az egész v i lágon egyedülá l ló szolgál ta tást nyú j tunk -mondta Dirk . A hol iszt ikus k i fe jezés arra a meggyőzódésemre uta l , hogy a dolgok a lapvető összefüggéseivel ke l l . . . Igen, ezt már hal lo t tam az e lőbb mondta Richard.Meg kel l hogy mondjam, nekem úgy hangzot t , ez csak ürügy arra, hogy k i fossz h iszékeny öregasszonyokat . Hogy k i fosszam őket? kérdezte Dirk . Lehet , hogy így lenne, ha valaha is bárk inek eszébe ju tot t volna, hogy f izessen nekem, de b iz tosí that lak ró la, drága Richard, hogy ennek a legtávolabbi veszélye sem forog fönn. Az úgynevezet t reményeimből é lek. Remélem, hogy érdekes és jó l jövedelmező megbízásokat fogok kapni , a t i tkárnőm remél i , hogy f izetést fog kapni , a háziura remél i , hogy egyszer majd k i f izet i a lakbér t , a v i l lamosművek remél i , hogy a háziúr k i f izet i a v i l lanyszámlát , és így tovább. Szer in tem ez egy csodálatosan opt imista é let forma. Mindeközben egy csomó elbűvöló és butuska idős hölgynek okot adok arra, hogy boldogan haragudhasson valami miat t , a macskájuknak pedig garantá lom a te l jes szabadságot . Van-e egyet len o lyan ügyem is , kérdezed te és azért teszem fe l he lyet ted a kérdést , mer t tudom, hogy tudod, hogy utá lom, ha fé lbeszakí tanak, amely csak a legcsekélyebb részét is igénybe veszi az in te l lektusomnak. amely mondanom sem kel l tüneményes? Nincs. De kétségbeestem-e emiat t? Elcsüggedtem-e? Igen. Egészen - te t te hozzá a mai napig. Ó, ennek örü lök mondta Richard. De mi vo l t ez a sok marhaság a macskákró l meg a kvantummehanikáró l? Dirk fe lsóhaj to t t , és egyet len gyakor lo t t u j jmozdulat ta l fe lpat t in tot ta a p izzásdoboz tete jét . Némi szomorúsággal vet te szemügyre a k ihűl t kerek f inomságot , aztán le tör t be lő le egy darabot . Pepperoni és szardel ladarabkák spr iccel tek szét az í róaszta lon. Bizonyosra veszem, Richard -mondta Dirk , hogy hal lo t tá l már Schödinger macskájáró l és a le tö l t p izzadarab nagy részét a szájába

gyömöszöl te . Hát persze mondta Richard valamennyi t ha lot tam ró la. És mi t? kérdezte Dirk te le száj ja l : Richard bosszankodva k ihúzta magát ü l tében. Azt az e lvet szokták vele i l luszt rani mondta, hogy kvantumszinten minden eseményt a valósz inűségek i rányí tanak . . . Kvantumszinten, tehát minden sz inten szakí tot ta fé lbe Dirk . Habár a szubatominál magasabb sz inteken a valószínűségek fe lhalmozódot t hatását á l ta lában nem lehet megkülönboztetn i a kemény és sz igorú f iz ika i törvények hatásai tó l . Folytasd. További

18 Dirk Gent ly röv iden ú jból összegezte a fontosabb tényeket , miközben Richard MacDuf f körű l lassan és csendben összedöl t a v i lág, és beleomlot t abba a sötét , jeges tengerbe, amelyrő l eddig nem is tudta, hogy ot t hu l lámzik, pár cent ive l a ta lpa a lat t . Amikor Di rk másodszor is befe jezte, a szobára csend ereszkedet t , és Richard mereven bámul t Dirk arcába. Hol hal lo t tad ezt? -kérdezte végül . A rádióban mondta Dirk , és enyhén megvonta a vál lá t . A főbb pont ja i t legalábbis. Már mindenhol benne van a hí rekben. A rész leteket? Hát , d iszkret érdeklődéssel , a kapcsolata im révén. Ismerek egy-két ember t a Cambridgei rendőrségen, o lyan okokból k i fo lyó lag, melyeket ta lán te is se j tesz. Azt sem tudom, hogy h iggyek-e neked mondta Richard nyugodtan. Használhatom a te lefont? Dirk k ivet te a te lefont a szemétkosárból , és e lőzékenyen átnyúj to t ta . Richard Susan számát tárcsázta. Szinte rögtön fe lvet ték a kagylót , és egy i jedt hang szól t be le: Hal ló? Susan, i t t Ri . . . Richard! Hol vagy? Az ég szere lmére, hol vagy? Nincs semmi bajod? Meg ne mondd, hol vagy! -mondta Dirk . Susan, mi tör tént? Hát nem . . . Valak i tő l ha l lo t tam, hogy tör tént va lami Gordonnal , de . . . Hogy tör tént va lami? Meghal t , Richard, meggyi lko l ták . . . Tedd le ! mondta Dirk . Susan, idehal lgass, én . . . Tedd le ! isméte l te Dirk , és e lőrehajo lva szétkapcsol ta a vonalat . A rendőrség valószínűleg lehal lgat ja a te lefonjá t magyarázta. Fogta a te lefont , és v isszadobta a szemétkosárba. El ke l l mennem a rendőrségre k iabál ta Richard. Elmenni a renddrségre? Mi mást tehetnék? EI ke l l mennem a rendőrségre, és e lmondani nekik , hogy nem én vol tam. Elmondani hogy nem te vo l tá l? -mondta Dirk h i te t lenkedve. Hát , gondolom, ezzel majd meg is o ldódik minden. Hogy ez dr . Cr ippennek nem jutot t eszébe! Sok zűr t megspórolhatot t volna magának. Igen, de ő bűnös vol t ! Igen, úgy tűnt . És pi l lanatnyi lag ró lad is úgy tűnik . De nem én tet tem, az ég szere lmére! Ne fe le j tsd e l , hogy o lyan valak ive l beszélsz, ak i ü l t már bör tönben valamiér t , amit nem követet t e l . Mondtam már neked, hogy a vé let lenek i jesztőek és

veszélyesek tudnak lenni . Hidd e l nekem, sokkal jobb, ha kőkemény b izonyí tékaid vannak az ár tat lanságodra, mint a ce l lában ü lve szomorkodni , és reméln i , hogy a rendőrök ak ik azt h isz ik , hogy bűnös vagy ta lá lnak majd valami b izonyí tékot . Képte len vagyok gondolkodni mondta Richard, és a homlokára szor í to t ta a kezét . Hagyd abba egy p i l lanatra, hadd gondol jam végig . . . Ha megengeded, én . . . Hadd gondolkozzam! Dirk vál la t vont , és f igyelmét ismét a c igaret tá jának szente l te , amivel valami baj vol t . Nem megy mondta Richard pár perc múlva. Képte len vagyok fe l fogni . Olyan, mintha egy t r igonometr ia i fe ladványt kéne megoldanom, miközben valak i rugdossa a fe jemet . Oké, mondd meg, szer in ted hogy lehet segí teni ra j tam. Hipnózissal . Mivel?! Az adot t körü lmények közöt t nem meglepő, hogy nem tudod összeszedni a gondolata idat . Ugyanakkor lé t fontosságú lenne, hogy va lak i összeszedje dket . Sokkal könnyebb lesz a dolgunk mindket tőnknek, ha engeded, hogy h ipnot izá l ja lak. Erősen gyaní tom, hogy rengeteg in formáció zsúfo lódot t az agyadba, amik nem fognak elő jönni , ha így rázod a fe je i amik egyál ta lán nem fognak e ld jönní , mert nem ismered fe l , hogy mennyi re fontosak. Ha hozzájáru lsz, sokkal egyszerűbben és röv idebben e l in tézhet jük az egész ügyet . Hát akkor ez e l van döntve mondta Richard, és fe lá l l t . Megyek a rendőrségre. Nagyon helyes mondta Dirk , hát radől t , és tenyerét az í róaszta l lap jára fektet te . Sok szerencsét . Ki fe lé menet ta lán szólhatnál a t i tkárnőmnek, hogy hozzon gyufát is . Nincs t i tkárnőd -mondta Richard, és k iment . Dirk pár perc ig ü l t és töprenget t , erőte l jes, de h iábavaló k isér le tet te t t rá , hogy összehajtogassa a sa jnálatosan k iürü l t p izzadobozt , aztán odament a szekrényhez, és e lőkereset t egy metronómot. Richard hunyorogva lépet t k i a napfénybe. Kics i t imbolyogva megál l t a legalsó lépcsőfokon, aztán e l indul t az utcán furcsa, táncoló léptekkel , melyek jó l tükrözték gondolata inak örvénylő táncát . Egyrészt egyszerűen nem tudta e lh inni , hogy a b izonyí tékok nem fogják v i lágosan megmutatn i , hogy nem ő követ te e l a gyi lkosságot , másrészt be kel le t t ismernie, hogy az egész ügy igencsak különösnek tűnik . Képte len vol t t isztán vagy log ikusan gondolkodni . A gondolat , hogy Gordont meggyi lko l ták, á l lndóan az agyába robbant , és te l jes zűrzavarrá és rommá tet t minden más gondolatot . Egy p i l lanatra az ju tot t eszébe, hogy bárk i te t te is , á tkozot tu l gyorsnak kel le t t lennie, hogy meg tudja húzni a ravaszt , még mie lőt t Gordon bűntudatot ébresztene benne, de ezt a gondolatot azonnal megbánta. Ami azt i l le t i , k issé megi jesztet te , hogy mi fé le gondolatok ra jzanak a fe jében. A

helyzethez nem i l lőnek és mél tat lannak ta lá l ta őket , mer t többnyi re azzal függtek össze, hogy hogyan fogják befo lyásoln i az események a cégnél végzet t munkáját . Kutakodot t magában, hogy éreze bármi fé le mélységes bánatot vagy sajnálatot , és fe l té te lezte, hogy valahol o t t ke l l lenniük ezeknek az érzéseknek, ta lán a sokk vastag fa la mögé re j tőzve Meglát ta az Is l ington Greent , a l ig vet te észre, hogy már ennyi t jö t t . A háza e lőt t parkoló rendőrautó h i t fe len lá tványa úgy vágta fe jbe, mint egy kalapács, azonnal sarkon fordul t , és vadul koncentrá lva bámuln i kezdte a görög ét te rem k iakasztot t ét lap ját . Dolmadesz -gondol ta őr jöngve. Szuv lak i -gondol ta aztán. Az egy k isebbfa j ta fűszeres görög kolbászfé le száguldot t á t vadul az agyán. Lelk i szemei e lőt t megpróbál ta rekonstruáln i a je lenetet , anélkü l hogy hátranézne. Egy rendőr á l l t a háza e lőt t , és az utcát f igye l te , és amennyi re v issza tudot t emlékezni , úgy nézet t k i , mintha az épület o ldalsó kapuja, amely a lakásához vezet , nyi tva lenne. A rendőrség a lakásán van. A lakásában, benne! Fasszol ia p lak i ! Karóbabból készül t egytá léte l paradicsomoszöldséges szószban! Próbál t k ics i t o lda l ra lesni , és a vál la fö lö t t hát ra. A rendőr őt nézte. Gyorsan v isszaszegezte a tek intetét az ét lapra, és próbál ta megtö l ten i az agyát f inomra dará l t hússal , krumpl iva l , zsemlemorzsával , hagymával és fűszerekkel , k is gombócokba gyúrva és megsütve. A rendőr b izonyára fe l ismerte, és épp most száguld át az utcán, hogy e lkapja, és e lc ipe l je egy rabomobi lban, ahogy Dirkkel te t ték sok évvel ezelőt t Cambr idgeben. összehúzot t vál la l vár ta, hogy ra j taüssenek, de nem érzet t kezet a vál lán. Megint hát ra leset t , de a rendőr közönyösen más i rányba bámul t . Szt i fado. Richard rá jöt t , hogy egyál ta lán nem úgy v ise lkedik, mint ak i épp arra készül , hogy fe ladja magát a rendőrségen. De akkor mi t tegyen? Mereven és eset lenül próbál t természetesnek ható léptekkel e lsétá ln i az ét terem elő l , idegesen ment néhány méter t le fe lé az utcán, aztán s ietősen és l ihegve v isszahátrá l t a Camden Passagere. Hová mehetne? Susanhoz? Nent a rendőrség b iz tos ot t van, vagy f igyel ik . A WFT i rodájába, a Pr imrose Hi l l re? Nem ugyanabból az okból . Mi a fenét cs inál jon, mint körözöt t szökevény? üvöl tö t t fe l magában. Ahhoz Dirkkel szemben is ragaszkodot t , hogy nem fog meneküln i a rendőrség e lő l . A rendőrség, mondta magában, ahogy gyerekkorában megtanul ta , azér t van, hogy segí tse és megvédje az ár tat lanokat . Erre a gondolatra azonnal fu tásnak eredt , és majdnem összeütközöt t egy Edward korabel i á l ló lámpa ú jdonsül t , büszke tu la jdonosával . Bocsánat -mondta Richard, bocsánat . Nagyon meglepődöt t , hogy bárk inek is szüksége

lehet egy i lyen tárgyra, séta lépésre lassí to t t , és vad, ü ldözöt t tek intet te l nézet t körbe. Az ismerős k is üz letek, a k i fényesí tet t fa és réztárgyakkal , a halakat ábrázoló japán metszetekkel , h i r te len mind fenyegetőnek és támadónak tüntek. Ugyan k i akarhat ta meggyi lko ln i Gordont? Hir te len ez a gondolat csapot t be lé, ahogy befordul t a Char l ton Placere. Idá ig csak az jár t a fe jében, hogy nem ő tet te . De akkor k i? Ez egy ú j gondolat vo l t . Sokan vol tak, ak ik nem kedvel ték Gordont , na de azér t van egy k is kü lönbség aközöt t , hogy az ember nem kedvel valak i t akár nagyon nem kedvel i , i l le tve hogy le löv i , megfo j t ja , átvonszol ja a hul lá já t a mezőn, és fe lgyúj t ja a házát . Ennek a k is kü lönbségnek köszönhető, hogy nem hal k i a népesség nagy része. Lehet , hogy csak betörés vol t? Dirk nem emlí te t te , hogy bármi t e lv i t tek vo lna, de nem is kérdezte tő le. Di rk. Ál landóan Richard gondolata iba to lakodot t az abszurd, de mél tóságte l jes f igura képe, amint ot t ü ldögél töprengve ócska k is i rodájában, mint egy ór iás i varangyos béka. Rájöt t , hogy pontosan azon az útvonalon halad, amerrő l jö t t , mire szándékosan jobbra fordul t , amikor bal ra ke l le t t volna. Arrafe lé az őrü let várna rá. Csak tágasságra van szüksége, és egy k is időre, hogy gondolkodhasson, és összeszedje magát . Rendben tehát hová is megy? Egy p i l lanatra megál l t , megfordul t , aztán megint megál l t . A dohnadesz gondolata h ir te len egyre vonzóbb színben tűnt fe l e lő t te , és az ju tot t eszébe, most az lenne a leghűvösebb, legnyugodtabb és legösszeszedet tebb cselekedet a részérő l , ha egyszerűen besétá lna az ét terembe, és enne egyet . Majd megmutat ja ő a Sorsnak, hogy k i i t t a főnök. A Sors azonban pontosan ugyanezt a cselekedetet vá lasztot ta . Na nem ül t éppen be az ét terembe dolmadeszt enni , bár megtehet te volna, mer t mégiscsak az ő kezében vol t az i rányí tás. Richardot lépte i e lkerü lhetet lenül v i t ték v isszafe lé a kanyargó utcácskákon, át a csatorna fe let t . Röv id időre megál l t egy sark i üz let e lőt t , aztán tovább s ietet t a tanácsi épületek mel le t t , á t az épí tkezési terü leten, mig végül ismét ot t á l l t a Perkender Street 33 e lőt t . Körü lbelü l ugyanekkor a Sors k i tö l tö t te magának az uto lsó kor ty rets inát , megtörö l te a száját , és azon tűnődöt t , maradt-e még egy k is hely a baklavasz számára; Richard fe lnézet t a magas, vöröses színű v ik tor iánus épület koromtól megfeketedet t tég lá ira és vastag, fé le lmet ke l tő ablakai ra. Szél roham söpör t végig az utcán, és h i r te len egy k is f iú pat tant Richard e lé. Kopjon le innen -mondta vékony hangon, aztán megál l t , és fe lnézet t Richardra. Hé, miszter , nem adna nekem a kabát já t? te t te hozzá az e lőbbiekhez. Nem -mondta Richard. Miér t nem? -kérdezte a

kis f iú . Ööö . . , mer t te tsz ik nekem mondta Richard. Csak tudnám, miér t morogta a k is f iú . Kopjon le innen. Rosszkedvűen e lbal lagot t , és nekirúgot t egy követ egy macskának. Richard ismét belépet t az épületbe, zavartan megmászta a lépcsőket , és megint beleset t az i rodába. Di rk t i tkárnője az í róaszta lánál ü l t , lehaj to t t fe j je l és karba tet t kézzel . Nem vagyok i t t -mondta. Látom -mondta Richard. Csak azért jö t tem v issza mondta a nő anélkü l , hogy fe lemel te volna a tek intetét a fo l t ró l , ami t dühödten bámul t az aszta lon, hogy b iz tos legyek benne, hogy ő észrevet te, hogy elmentem. Mer t magátó l lehet , hogy eszébe se ju tna. Odabent van? kérdezte Richard. Mit tudom én? Ki t érdekel? Kérdezzen meg valak i t , ak i neki do lgozik , mer t én aztán nem. Engedje be! dörögte Dirk hangja. A t i tkárnő egy p i l lanatra mogorván nézet t , aztán fe lá l l t , odament a belső a j tóhoz, fe l tépte, és azt mondta: Engedje be maga! bevágta az a j tó t , és v isszaül t a helyér e. Ööö . . mi lenne, ha beengedném saját magam? -mondta Richard. Nem is hal lom, ami t mond -mondta Dirk t i tkárnője, és e lszántan bámul ta az aszfa l t . Richard bocsánatkérő gesztussal amirő l a nő nem vet t tudomást átsétá l t az i rodán, és benyi to t t Di rk szobájába. Döbbenten tapaszta l ta , hogy odabenn fé lhomály fogadja. Minden ablakon le vo l t húzva a redőny, Di rk hátradűlve nyúl t e l a székében, arcára bizarr fény verődöt t v issza az aszta lon e l rendezet t kü lönös tárgyakró l . Az aszta l szélén egy régi , szürke b ic ik l i lámpa v i lágí tot t meg gyenge fénnyel egy metronómot , amely halkan kat togot t e lőrehátra, a nye lvére pedig egy k i fényesí tet t ezüst teáskanál vo l t erősí tve. Richard pár doboz gyufát dobot t az aszta lra. Ül j le , engedd e l magad, és nézd mereven a kanalat -mondta Di rk . Már is á lmosnak érzed magad . . . Egy ú jabb rendőrautó á l l t meg cs ikorogva Richard háza e lőt t , és egy mogorva arcú fér f i kászálódot t k i be lő le, odasétá l t az egyik szolgálatos rendőrhöz, és e lőv i l lantot ta az azonosí tó kár tyá ját . Mason fe lügyelő vagyok a cambr idgeshire i bűnügyi rendőrségtő l mondta. Ez a MacDuf fház? A rendőr ból in tot t , és odavezet te a fe lügyelőt az o ldalsó kapuhoz, amely az emelet i lakáshoz vezető hosszú, szűk lépcsóházba nyí l t . Mason bev iharzot t , aztán azonnal k iv iharzot t . Egy dívány van fé lúton a lépcsőházban -mondta a rendőrnek. Vigyék e l onnan. A f iúk már megpróbál ták, uram - fe le l te a rendőr idegesen. De úgy lá tsz ik , be van ragadva. Pi l lanatnyi lag kényte len mindenki á tmászni ra j ta . Sajnálom, uram. Mason ú jabb mogorva p i l lantást vet t e lá hata lmas reper toár jából , amely a tényleg nagyon-nagyon vészesen mogorvátó l kezdődöt t , és a fáradtan rez ignál t ig és már csak halványan komor ig ter jedt , melyet

kizáró lag a gyermekei születésnapjára tar togatot t . V igyék e l onnan isméte l te meg mogorván, és mogorván bev iharzot t a kapun, aztán mogorván fe lhúzta a nadrágszárát , hogy fe lkészül jön a díványon való mogorva átmászásra. Még mindig semmi nyoma? -kérdezte az autó sofőr je , és ő is odament a kapuhoz. Gi lks őrmester mutatkozot t be. Fáradtnak lá tszot t . Nincs, amennyi re én tudom -mondta a rendőr . De nekem soha nem mondanak e l semmit . Tudom, mi lyen érzés helyesel t Gi lks. Ha egyszer a Cambr idgei bűnügyiek neki fognak, másoknak nem marad más munka, mint hogy az autó jukat vezessék. Pedig én vagyok az egyet len, ak i lá t ta a pasast . Én á l l í to t tam meg tegnap é j je l az országúton. Most jövünk Way házából : Szép k is fe l fordulás! Kemény egy é jszaka vol t , mi? Vál tozó. Vol t minden gyi lkosságtó l kezdve fürdőszobában rekedt lovak e lvezetéséig. Nem, ne is kérdezze. Maguknál is i l yen kocsik vannak, mint ez? tet t hozzá a kocsi ra mutatva. Majd megőrül tem vele egész úton. Még ha te l jes erőből megy a fű tés, akkor is jégverem van benne, a rádió meg hol e lhalku l , ho l fe lerősödik. 19. Ugyanez a reggel k issé különös hangulatban ta lá l ta Michael WentonWeakest . Meglehetősen jó l ke l le t t ő t ismerni ahhoz, hogy észre lehessen venni , kü lönös hangulatban van, mivel a legtöbb ember már e leve k issé különösnek tar tot ta. Kevesen ismerték ennyi re jó l . Talán az anyja, de vele h idegháborúban ál l t , már hetek óta nem beszél tek egymással . Vol t egy bátyja is , Peter , ak i a hadi tengerészetnél vol t va lami ret tenetesen magas rangú t iszt . Az apjuk temetésétő l e l tek intve Michael nem is lá t ta Peter t , mióta v isszatér t a Falk land sz igetekrő l , fürödve a d icsőségben, az e lő léptetésekben és az öccse i ránt i megvetésben. Peter örü l t , hogy az anyjuk vet te át a Magna vál la la tot , és errő l tá jékoztat ta is Michael t egy katonai karácsonyi üdvözlő lapon. Az ő legnagyobb öröme továbbra is az maradt , ha sáros árkokba vethet te magá t , és legalább egy perc ig tüzelhetet t a géppuskájával , és úgy vélekedet t , hogy a br i t ú jságok és k iadók v i lága, bármi lyen forrongó á l lapotban van is je len leg, egye lőre nem valószínű, hogy megadná neki ezt az örömöt , mindaddig legalábbis, amíg nem áraszt ják e l még jobban az auszt rá lok. Michael nagyon későn kel t fe l a h ideg, k ímélet len és zavaros á lmokkal tö l tö t t é jszaka után, melyek még most , a késő reggel i napfényben is nyugta laní tot ták. Álmában az elveszet tség, a magány, a bűntudat jó l ismert érzései k ínozták, de valami megmagyarázhatat lan módon hata lmas mennyiségű sár is szerepel t benne. Az é jszaka te leszkopikus hata lma e lképzelhetet lenül hosszú időre e lnyúj to t ta a sár és a magány

l idércnyomását , aztán soklábú, nyálkás puhányok bukkantak fe l az á lmaiban, va lami nyá lkás tengeren csúszkálva. Ez már tú l sok vol t , Michael rémül ten fe lébredt , h ideg verí tékben úszva. Habár ez az egész dolog nagyon furcsának tűnt neki a sok sárra l , az elveszet tség, a magány, és mindenekfe let t a bánat, az a vágy, hogy meg nem tör tént té tegye, ami meg tör tént , mind befészkel te magát a le lkébe. Még a soklábú, nyá lkás puhányok is furcsán ismerősnek tűntek, és idegesí tően nyüzsögtek az agyában, miközben késői reggel i jé t készí tet te egy darab grapefru i t , k ínai tea, tek intetét egy futó p i l lanatra megpihentet te a Dai ly Telegraph képzőművészet i rovatán, aztán ügyet lenül k icseré l te a kezén a kötést . Ezen apró fe ladatok e lvégzése után nem tudta e ldönteni , hogy mihez kezdjen. Olyan hűvös távolságtar tással nézte a tegnap este tör ténteket , amire nem is számítot t . Helyes, rendben van, jó l tesz i . De ez nem old meg semmit . A fontos dolgok még hátravannak. Mi lyen fontos dolgok? Összevont szemöldökkel f igye l te , mi lyen különösen hul lámzanak a gondolata i . I l yenkor á l ta lában a k lubba szokot t menni . Mindig azzal a fényűző érzéssel te t te ezt , hogy tu la jdonképpen sok más dolga is lenne. De most nem vol t semmi dolga, ami tő l úgy érezte, sú lya teherként nehezedik rá az idő, ami t a k lubban vagy máshol ke l l e l tö l ten ie. Ha e lmenne a k lubba, mostanában is úgy v ise lkedet t , mint mindig e lszórakoztat ta magát a g innel és a ton ikkal meg egy k is beszélgetéssel , aztán k ics i t p ihentet te a szemét a Times L i terary Supplement , az Opera vagy a The New Yorker lap ja in, vagy bármi máson, ami a keze ügyébe eset t , de kétségte len, hogy az utóbbi időben kevesebb le lkesedéssel és é lvezet te l te t te mindezt , mint korábban. Aztán ot t van az ebéd. Mára nem vol t megbeszélve senkive l már megint , ezér t va lószínűleg a k lubban fog maradni , esz ik egy könnyen gr i l lezet t dover i nyelvhalat , petrezselymes krumpl iva l , és egy,ór iás i adag lekváros p iskótát . Egykét pohárka Sancerre. És kávé. Aztán délután majd meglát juk, ahogy es ik ; úgy puf fan. De ma valami furcsa késztetést érzet t , hogy ne ezt tegye. Megtornáztat ta az izmokat a sebesül t kezében, tö l tö t t még egy csésze teát , k íváncsi szenvte lenséggel nézeget te a nagy konyhakést , amely még mindig a f inom csontszínű porcelán teáskanna mel le t t hever t ; és egy perc ig várta, hogy most mi t fog cs ináln i . De nem csinál t semmit , csak fe lsétá l t az emelet re. Lakásának formai tökélye meglehetősen r ideg benyomást te t t ; És pontosan úgy nézet t k i , ami lyet azok az ,emberek szeretnének; ak ik s t í lbútorreprodukciókat vásáro lnak. Csak persze i t t minden eredet i vo l t kr is tá lyüveg, mahagóni és Wi l ton, és csak azért

nézet t k i utánzatnak, ment nem vol t benne semmi é let . Michael fe lment a dolgozószobájába, ez az egyet len szoba vol t a házban, ahol nem.ura lkodot t s ter i l rend; ehelyet t a könyvek és a kézi ratok ster i l hanyagsággal hever tek szer teszét . Vékony porréteg bor í to t t mindent . Michael hetek óta be sem tet te ide a lábát , a bejárónőjének pedig határozot tan meghagyta, hogy ne nyú l jon semmihez: Akkor dolgozot t i t t u to l jára, amikor a Mérce uto lsó számát szerkesztet te . Persze nem .a legutóbbi számot , hanem az uto lsó igazi számot . Már ami szer in te az uto lsó vol t . Porceláncsészéjét le tet te a f inom porba, és megvizsgál ta öregecske lemezjátszó ját . Egy öregecske lemezt ta lá l t ra j ta , valami Viva ld iconcertót , bekapcsol ta, és leü l t . Megint vár ta, hogy most mi t fog cs ináln i , és h i r te len nagy meglepetésére azt vet te észre, hogy már is cs inál valami t : ha l lgat ja a zenét. Lassan megdöbbenés ül t k i az arcára, ahogy rá jöt t , hogy ezt még soha é letében nem csinál ta. Hal lo t ta már sok-sok a lka lommal , és úgy ta lá l ta , egész kel lemes zaj for rás: Sőt , ke l lemes hát térnek tar tot ta , amely e lőt t meg lehetet t v i ta tn i az ide i hangversenyévadot , de az még soha nem jutot t eszébe, hogy tényleg oda is lehetne hal lgatn i . Vi l lámsújtot tan ü l t , és hal lgat ta a dal lam és az e l lenpont összefonódó já tékát , mely h i r te len o lyan t iszta é lességgel bontakozott k i e lő t te , aminek nem vol t semmi köze a lemez por lepte barázdáihoz és a t izennégy éves tűhöz. De a fe l ismeressel sz inte azonnal együt t jár t a csalódás, ami csak még jobban összezavar ta. A zene, amely h i r te len fe l táru l t e lő t te , kü lönös módon nem elégí tet te k i . Olyan vol t , mintha zenei fe l fogóképessége egyet len drámai p i l lanat a lat t úgy megsokszorozódot t volna, hogy azt a muzsika már nem képes k ie légí teni Erő lködve próbál ta megál lapí tani , hogy mi h iányz ik belő le, úgy érezte, o lyan ez a zene, mint egy repüln i képte len madár , amely még annak s incs tudatában, hogy mi fé le képességet veszí tet t e l . Nagyon jó l tudot t a fö ldön járn i , de csak jár t , amikor szárnya ln ia ke l te t t volna, jár t , amikor zuhannia ke l le t t volna, jár t , amikor emelkedni , íve l ten szál ln i és fe jest ugrani ke l le t t vo lna, jár t , amikor borzongania ke l le t t volna a repülés szédületében. És még csak fe l sem nézet t . Michael fe lnézet t . Egy idő után rá jöt t , hogy nem csinál semmit , csak ostobán bámul ja a mennyezetet . Megrázta a fe jét , és fe l fedezte, hogy az e lőbbi érzés e lhalványu l t , egy k is émelygést és szédülést hagyva maga után. Nem múl t e l te l jesen, de valahová a lénye mélyére zuhant, mélyebbre, mintsem hogy utána tudot t volna nyúln i . A zene tovább szól t . Kel lemes hangok e l fogadható összessége a hát térben már nem kavarta fö l . Tudni akarta, mi vo l t ez az érzés, amelyben része vol t , és agyának mélyén egy gondolat

v i l lant fe l ar ró l , hogy hogyan ta lá lhat ja meg a magyarázatot . Dühösen fé lresöpör te a gondolatot , de az ú jra fe lv i l lant , és addig v i l logot t a fe jében, míg végül engedett neki . Az í róaszta la a ló l e lőhúzta az ór iás i papírkosarat . Mivel mostanában a takar í tónőnek még a belépést is megt i l to t ta , a kosár jó ide je nem let t k iür í tve, így a hamutartó tar ta lma a lat t s ikerü l t megta lá ln ia ,benne az összegyűr t cafat ja i t annak, ami t kereset t . Komor e lszántsággal legyőzte magában az undor t , és lassan to logat ta ide-oda az í róaszta lon a gyűlö letes tárgy darabkái t , aztán ügyet lenül összeragasztgat ta őket ragasztószalaggal , ami összevissza tekeredet t , rossz darabokat ragasztot t egymáshoz, a jó darabokat meg kövér u j ja ihoz ragasztot ta , de végül úgyahogy összetákolva ot t feküdt e lőt te a Mérce egy példánya. Annak a gyű lö letes A. K. Rossnak a szerkesztésében. Undor í tó . Úgy forgat ta a ragacsos, nehezen kezelhető oldalakat , mintha cs irkebelet fogdosna. Sehol egy Joan Suther land vagy egy Mar i lyn Horne graf ika. Sehol egy színes r ipor t egy je lentős Cork Street i műkereskedőről . A Roset t isorozatát abbahagyták. A “Pletykák a zö ld szalonból” rovatot abbahagyták. Hi te t lenkedve rázta a fe jét , aztán rábukkant a c ikkre, ami t kereset t . “A zene és a f raktá l tá jképek” , í r ta Richard MacDuf f . Az e lső néhány bevezető bekezdést átugrot ta , aztán o lvasni kezdte. A matemat ika i e lemzés és a komputeres model lezés azt mutat ja , hogy a formák és fo lyamatok, melyekkel a természetben ta lá lkozunk ahogy a növények növekednek, ahogy a hegyek kopnak, a fo lyók futnak, ahogy a hópelyhek hul lanak, ahogy a sz igetek formálódnak, ahogy a fény já tsz ik a kü lönböző fe lü leteken, ahogy a te j kavarog a kávéban, vagy ahogy a nevetés végigsöpör egy tömegen ezek a dolgok a maguk lá tszólag varázslatos komplexi tásában mind le írhatók matemat ika i fo lyamatok kölcsönhatásaként , melyek ha lehet , a maguk egyszerűségében még varázslatosabbak. A formák, melyeket mi eset legesnek tar tunk, való jában számok komplex, á l landóan vál tozó háló inak az eredményeként jönnek lé t re, melyek egyszerű szabályoknak engedelmeskednek. Maga a természetes szó, melyet gyakran st rukturá lat lan je lentésben használunk, va ló jában o lyan formákat és fo lyamatokat í r le , amelyek o ly k i fürkészhetet lenül bonyolu l tnak lá tszanak, hogy tudatosan nem vagyunk képesek fe l ismerni a mögöt tük működő természet i törvényeket . Minden i lyen fo lyamatot le i rhatunk számokkal . ” Különös módon Michael most nem ta lá l ta o lyan fe lhábor í tónak ezt a gondolatot , mint az e lső, fe lü letes o lvasás a lka lmával. Egyre fokozódó f igye lemmel olvasot t tovább. “Tudjuk, hogy az ember i agy minden összetet tségükkel és

minden egyszerűségükkel együt t képes fe l fogni ezeket a fo lyamatokat . A levegőben repülő, e lhaj í to t t labda annak az i ránynak és erőnek engedelmeskedik, amel lye l e ldobták, befo lyásol ja a grav i tác ió, a Ievegő e l lenál lása, melynek leküzdésére energ iát ke l l leadnia, a fe lszíne körü l áramló légörvények, valamint a pörgés sebessége és i ránya. Egy ember, ak inek eset leg nehézséget okozna tudatosan k iszámoln i , hogy mennyi Bx4x5, minden nehézség nélkü l e l tud ja végezni a szükséges d i f ferenciá lszámítást , és egy csomó további számítást , méghozzá olyan megdöbbentő gyorsasággal , ami lehetővé tesz i a számára, hogy e lkapja a fe lé repülő labdát . Akik ezt az ösztönöknek tu la jdoní t ják, egyszerűen csak egy névvel i l le t ik a je lenséget , de nem magyaráznak meg semmit . Azt h iszem, az ember iség a zenében ju tot t a legközelebb ahhoz, hogy k i fe jezze vagy megér tse a természet összetet tségét . A zene a legabsztraktabb művészet , n incs más je lentése vagy cél ja , csak az, hogy önmaga legyen. Egy zenemű összes aspektusa k i fe jezhető számokkal . A sz imfónia téte le inek e l rendezése éppúgy, mint a hangmagasságok és a r i tmusegységek, melyekből a dal lamok és a harmóniák fe lépülnek, az előadás d inamikája és a hangok árnya lata i , fe lhangja i , időbel i vál tozásai , röv iden mindazok az e lemek, melyeknek a lapján meg tudjuk kü lönböztetn i , hogy egy piko lót ha l lunk-e vagy egy dob dübörgését mind k i fe jezhetők számok h ierarchikus rendszerével . Tapaszta lata im szer in t a zene annál ke l lemesebben, és mondjuk úgy, te l jesebben hangzik, minél szorosabb v iszonyban á l lnak egymással a h ierarchia kü lönböző fokain á l ló sz i rmok, legyenek bármennyi re is összetet tek és bonyolu l tak ezek a v iszonyok. Való jában minél bonyolu l tabb és összetet tebb ez a v iszony, annál inkább tú l lép a tudatos e lme fe l fogóképességén, és annál nagyobb örömét le l i benne az e lme ösztönös része, ar ra a részére gondolok, amely olyan megdöbbentő sebességgel képes d i f ferenciá lszámítást végezni , hogy az ember a megfe le lő helyre tudja tenni a kezét , hogy e lkapja a repülő labdát . Bármi lyen összetet tségű zene a maga módján még a Három vak egér is , ha valak i egyéni e lőadásmóddal és hangszínnel adja e lő tú l lép a tudatos e lme kerete in, egyenesen matemat ika i géniuszunk kar ja iba, amely a tudata lat t inkban lakozik , és fe l fog ja az összes benső komplexi tást és v iszonyt és arányt , amelyrő l úgy h isszük, hogy nem tudunk semmit . Vannak, ak ik cáfo l ják ezt a fe l fogást , mondván, hogy ha a zenét a matemat ikára redukál juk, akkor hol marad az érzelem ? Én azt mondanám, mindig is ot t vol t . Azok a dolgok,

melyek érzelmeinkre hatnak egy v irág vagy egy görög váza formája, egy gyermek fe j lődése, az arcunkat s imogató szél , a v izen táncoló fény, vagy a szélben ingó nárc iszok, a mozdulat , ahogy a szeretet t lény megrázza a fe jét , és ahogy a haja utánal ibben, egy zenemű uto lsó akkord jának e lhaló íve mind le í rhatók egy komplex számfolyammal. Ez nem redukálása a dolgoknak, hanem éppen hogy szépségük fe l tárása. Kérdezzék meg Newtont . Kérdezzék meg Einste int . Kérdezzék meg a köl tő t Keatset , ak i azt mondta, hogy amit a képzeletünk szépnek ta lá l , az igaz. Azt is mondhat ta vo lna, hogy amit a kezünk labdaként e lkap, az igaz, de nem mondta, mer t kö l tő vol t , és jobban szeretet t a lombok árnyában á lmodozni egy üveg ópiummal és egy jegyzet füzet te l , mint kr iket tezni , de azért ha ezt mondta volna, akkor is igaza le t t vo lna. ” Ez megmozdí tot t egy gondolatot Michael agyában, de nem tudta hová tenni . “Mer t ez re j l ik a mélyén annak a v iszonynak, amely fennál l egyrészt az a lak, a forma, a mozgás, a fény ösztönös fe l fogása, másrészt a rá juk adot t érzelmi reakciók közöt t . És ezért h iszem azt , hogy kel l , hogy lé tezzen egy o lyan zenei forma, amely inherensen benne re j l ik a természet i ob jektumokban, a természet i fo lyamatokban. Egy zenei forma, amely éppolyan mélységesen k ie légí tően hatna érzékeinkre, mint bármely más természet i szépség és végső soron a legmélyebb érzés sem más, mint a természet i szépség egy formája . . . ” Michael , amikor ideér t , és nem maradt más, csak az uto lsó haldokló v isszhangja valaminek, ami t nem vol t képes meghal lan i és megragadni , erőt lenül fé l re tet te a magazint . Eszébe ju tot t , hogy Keats eml í tésére mozdul t meg valami az emlékezetében. A nyálkás, soklábú puhányok az á lmában. EIöntöt te a h idegség, mer t megérezte, hogy nagyon közel kerü l t valamihez. Coler idge. Ez az. “Nyálkás puhányok szanaszét a nyálkás tengeren: ’ A “Rege a vén tengerészrő l ” . Michael szédelegve odament a könyvespolchoz, és levet te a Coler idgekötetet . Visszament ve le a székéhez, és némi borongással pörget te a lapokat , míg megta lá l ta a vers e le jét . “Megy a Három; s a vén hajós egyiknek e lébe á l l . ” A szavak ismerősen csengtek ugyan, mégis, ahogy tovább o lvasot t , kü lönös érréseket és fé le lmetes emlékeket ke l tet tek benne, melyekrő l tudta, hogy nem az ő érzései és nem az ő emlékei . Bensejében rémisztő in tenzi tással e lveszet tségérzet és csüggedés to lu l t fe l , melyek miközben pontosan tudta, hogy nem az ő érzései o lyan tökéletesen egybehangzot tak a sa ját bánatával , hogy nem tudott mást tenni , mint te l jesen átadni magát nekik . “s ezerszer ezer nyálkás dolog é l t tovább; ahogy én: ’ Michael abbahagyta az o lvasást , és hagyta, hogy tek intete

lassan e lsodródjon a lapró l . Azon tűnődöt t , e l tud ja-e képzeln i , hogy mi lyen lenne ez a zene, próbál t tapogatózni agya e ldugot t hátsó zugában. De mindig úgy tűnt , mintha a zene épp abban a p i l lanatban -20- A redőny é lesen zörögve fe lgördül t , és Richard p is logni kezdet t . Úgy lá tom, fantaszt ikus estéd lehetet t mondta Dirk Gent ly, még akkor is , ha legérdekesebb aspektusai a legte l jesebb mértékben e lkerü l ték a f igyelmedet . Visszaül t a helyére; , és u j jhegyei t összei l lesztve e l terü l t a székben. Kér lek - mondta, ne okozz csalódást azzal , hogy azt kérdezed: Hol vagyok? Vess csak magad köré egy p i l lantast , az e lég lesz. Richard lassan, zavartan nézet t körü l , és úgy érezte magát , mintha várat lanul hazatér t volna egy idegen bolygón tet t hosszú utazásból ,ahol minden csupa béke vol t , és fény, és soha meg nem szűnő muzsika. Olyan e l lazul tnak érezte magát , hogy sz inte levegőt venni is lusta vo l t . A redőny zs inór jának végén levő fagolyó párszor az ablaknak koccant , de egyébként néma csend vol t . A metronóm ál l t . Richard az órá jára p i l lantot t . Épp e lmúl t egy óra. Va lamivel kevesebb mint egy órá ig vol tá l h ipnózisban -mondta Dirk , melynek során számos érdekes dolgot tudtam meg, más dolgok v iszont megdöbbentet tek, és ezeket szeretném most megbeszéln i ve led. Egy k is f r iss levegő taIán segí tene, hogy magadhoz tér j , úgyhogy azt javaslom, tegyél egy üdí tő sétát a csatorna par t ján. Ot t senki nem fog keresni . Janice! Csend. Richard számára még mindig sok minden nem vol t v i lágos, és összevonta a szemöldökét . Amikor egy perc múlva v isszatér t az emlékezete, o lyan vol t , mintha egy e lefánt rontot t volna be az a j tón, és Richard i jedten összerezzenve ü l t fe l . Janice! ordí to t ta megint Di rk . Miss Pierce! A fenébe ezzel a nővel . Ki rántot ta a te lefont a szemétkosárból , és az aszta lra te l te . Egy régi és kopot t aktatáska á l l t az í róaszta l mel le t t , ezt fe lvet te , a ka lapját is fe lemel te a fö ldrő l , és abszurd szögben a fe jébe nyomta. Gyere mondta, és k isöpör t az e lőszobácskába, ahol Miss Janice Pierce ü ldögél t , mereven bámulva egy ceruzát -menjünk. Hagyjuk i t t ezt a rohadt koszfészket . Gondol juk e l az e lgondolhatat lant , tegyük meg a megtehetet lent ! Készül jünk fe l a k imondhatat lan k imondására, és lássuk, meg tudunk-e b i rkózni ve le ! Janice . . . -Ne szól jon hozzám. Dirk vá l la t vont . Aztán fe lvet te az í róaszta l ró l azt a könyvet , amit a t i tkárnő az e lóbb megcsonkí tot t , amikor a f iókot próbál ta becsukni . Összevont szemöldökkel á t lapozta, aztan egy sóhaj ja l v isszatet te . Janice fo lytat ta , ami t egy-két perccel azelőt t is művelt : va lami hosszadalmas dolgot í r t ceruzával . Richard csendben f igyel t , és még mindig úgy érezte, mintha csak fé l ig-meddig lenne je len. Megrázta a fe jét .

Dirk azt mondta Az események egyelőre egyet len k ibogozhatat lan gubancnak tűnnek a számodra. De azér t van egy-két érdekes szál , amelybe belekapaszkodhatunk. Azok közöt t a dolgok közöt t , amiket e lmesél té l nekem, mindössze ket tő van, amely f iz ika i lag lehetet len. Richard végre megszóla l t : Lehetet len? -kérdezte borús homlokkal . Igen -mondta Dirk , tökéletesen és te l jes mér tékben lehetet len. Elv igyorodot t . De szerencsére fo lytat ta a leg jobb helyre fordul tá l f igye lemre mél tó problémáiddal , mivel az én szótáramból h iányzik az a szó, hogy lehetet len. Ami azt i l le t i te t te hozzá meglóbálva a meggyalázot t könyvet , minden h iányzik belő le a her ing és a marmelád közöt t . Köszönöm, Miss Pierce, ismét fe lbecsülhetet len szolgálatot te t t nekem, melyér t rendkívül há lás vagyok, és ha je lenlegi vál la lkozásom s ikeresen üt k i , mindent megteszek, hogy f izetést is tud jak adni önnek. De addig még sok gondolkodnivalóm van, és erre az időre az ön szakér tő kezecskéiben hagyom az i rodát . Megszóla l t a te le fon, és Janice fö lvet te . Jó napot k ívánok mondta. I t t a Wainwr ight Központ i Zöldségpiac. Mr. Wainwr ight p i l lanatnyi lag nem tud a te lefonhoz jönni , mivel idegrohama van és uborkának képzel i magát . Köszönjük, hogy hívot t . Ezzel lecsapta a kagylót . Felnézet t az exfőnöke és ősszezavarodot t k l iense mögöt t ha lkan becsukódó a j tóra. Lehetet len? kérdezte megint Richard meglepve. Az egész á l l í to t ta Dirk . Tökéletesen és te l jes mér tékben . . . mondjuk úgy, hogy megmagyarázhatat lan. Nincs sok ér te lme a lehetet len szót a lka lmazni o lyan valamire, ami megtörtént . De ismerete ink a lapján nem tudjuk megmagyarázni , hogyan. A Grand Untoncsatorna ment i levegő f r issessége Richard érzékei közé lopakodot t , és ú jból é lessé tet te őket . Visszatér tek normál is képességei ; és habár Gordon halá lának ténye minden néhány másodpercben fe löt löt t benne, most már legalább v i lágosan tudot t gondolkodni fe lő le. Különös módon azonban úgy tűnt , Di rket ez fogla lkoztat ja a legkevésbé. Ehelyet t az este b izarr eseménysorozatából a legt r iv iá l isabb dolgokat rángatta e lő, hogy keresztkérdéseket tegyen fe l rá juk vonatkozóan. Egy szembejövő kocogó és egy b ic ik l is ta kö lcsönösen egymásra ordí to t t , hogy a másik engedjen utat , és csak hajszálon múl t , hogy nem lökték bele egymást a csatorna zavaros, lassan hömpölygő v izébe. Jó l szemügyre vet te őket egy sz intén lassan hömpölygő idős hölgy, ak i egy még lassabban hömpölygő öreg kutyát vonszol t maga után. A másik par ton, hata lmas, üresen á l ló raktárépületek tá tongtak, cs i l logtak a betör t ab lakok. Egy k iéget t bárka r ingatózot t a v izen. Az a l ján összegyűl t p iszkos v izben pár mosószeres f lakon lebeget t . A

legközelebbi h ídon súlyosan megrakot t teherautók dübörögtek át , a lapja ikban megrázva a házakat , benzingőzt pöfögve a levegőbe, és jó l megi jesztet tek egy anyát , ak i babakocsiva l próbál t átke ln i a tú lo ldal ra. Richard és Dirk az i rodátó l úgy egy k i lométerre Iévő South Hackney szélétő l sétá l tak v issza, Is l ington szíve fe lé, abba az i rányba, ahól Dirk tudta, hogy menteövek vannak e lhelyezve a hídnál . De hát az ég szere lmére, csak egy bűvészt rükk vol t ! -mondta Richard. Folyton bűvészkedik az öreg. Csak kézügyesség. Lehetet lennek tűnik , de b iz tos vagyok benne, hogy ha megkérdeznél egy bűvészt , azt mondaná , nagyon egyszerű az egész, ha az ember tud ja, hogy kel l cs ináln i ezeket a dolgokat . Egyszer New Yorkban lá t tam az utcán egy embert , ak i . . . Én tudom, hogy kel l cs ináln i ezeket a dolgokat -mondta Dirk , és e lővarázsol t az or rából két égő c igaret tá t , va lamint egy cukrozot t fügét . A fügét fe ldobta a levegőbe, de az nem eset t le , mintha te lszívódol t volna. Kézügyesség, f igyelemel tere lés, szuggeszt ió . Ezeket bárk i megtanulhat ja , ha van fe les leges ide je. Elnézést , drága hölgyem mondta a lassan hömpölygő kutyás hölgynek, amikor e lhaladtak mel le t te . Lehajo l t a kutyához, és e lőhúzot t a fenekéből egy hosszú, színes zászlócskákkal díszí te l t g i r landot . Azt h iszem, most már könnyebben fog járn i a k ics ikemondta, udvar iasan megbökte a ka lapját , és továbbment . Látod, ezek a dolgok egyszerűek mondta az e lképedt Richardnak. Egy nőt ket té fűrészeln i nagyon egyszerű. Ket téfűrészeln i , aztán megint egyberakni már nehezebb, de egy k is gyakor la t ta l azt is meg lehet cs ináln i . De az a t rükk, ami t e lmesél té l , a 200 éves görög korsóval meg a sótar tóval , az . . . hatásszünetet tar to t t tökéletesen és te l jes mér tékben megmagyarázhatat lan. Hát , lehet , hogy egyes rész leteket nem jegyeztem meg pontosra. Ez nem v i tás. De a h ipnózisban való k i faggatásnak megvan az az előnye, hogy a h ipnot izőr sokkal rész letesebb képet kap, mint aminek az a lany tudatában van, Ot t van például az a k is lány, Sarah. Emlékszel , hogy mi vol t ra j ta? Ööö . . . nem -mondta Richard b izonyta lanul . Gondolom, valami lyen ruha . . . Színe? Anyaga? Nem emlékszem, sötét színű vol t . Több hel lye l arrébb ü l t , a l ig lá t tam. -Nos, hosszí tot t derekú és húzot t szoknyás sötétkék kordbársony ruhát v ise l t . A raglán szabású u j ja t puf fosak vol tak a mandzset táknál , hozzá fehér Peter Pangal lér , e lö l hat k is győngyházgomb, fe lü lrö l a harmadikból egy k is cérna lógot t . Hosszü, szóke haja vol t , ami t hátu l egy p iros p i l langós csat fogot t össze. Ha most azt akarod mondani , hogy ezt a c ipőta lpamon ta lá lható karcolásokból következtet ted k i , mint Sher lock Holmes, at tó l

tar tok, nem fogom elh inni . Nem, nem mondta Dirk . Te magad mesél ted e l h ipnózisban. Richard megrázta a fe jét . Én ugyan nem mondta. Azt sem tudom, mi az a Peter Pangal lér . De én tudom, és te nagyon pontosan le í r tad. Éppúgy, mint a bűvészmutatványt . Higgy nekem. Tudom, mi t beszélek. Van még egy-két dolog, ami érdekelne a professzorra l kapcsolatban, például hogy k i í r ta a cédulára azt a pár sor t , ami t az aszta lán ta lá l tá l , és hogy tu la jdonképpen kérdést is te t t fe l I I I . György, de . . . Hogy mi?! . . . de úgy vélem, jobb lenne; ha egyenesen a professzor tó l kérdeznénk meg. Csak az a baj . . . mélyen koncentrá lva ráncol ta a szemöldökét , csak az a baj , hogy mivel nagyon h iú vagyok az i lyen dolgokban, sokkal jobban örü lnék, ha magamtól is k i tudnám ta lá ln i a válaszokat . De nem tudom. Egyá l ta lán nem tudom. Szórakozottan elbámul t a távolba, és fu tó lagos számítást végzet t , hogy mi lyen messze lehetnek még azok a b izonyos mentőövek. A második lehetet len dolog pedig fo lytat ta , mie lőt t Richard közbeszólhatot t volna, vagy legalábbis a második te l jesen megmagyarázhatat lan dolog persze a díványod ügye. Di rk ! -k iá l to t t fe l Richárd türe lmét vesztve. Hadd emlékeztesselek, hogy Gordon Way meghal t , és úgy tűnik , engem gyanúsí tanak a meggyi lko lásával . Ezeknek a dolgoknak a legtávolabbi közük s incs mindehhez, és én . . . -De én rendkívül ha j lok ar ra, hogy azt h iggyem, igenis van közük. -Ez képte lenség! Én h iszek a dolgok a lapvető össze. . . - Igen, tudom, tudom -mondta Richard. A dolgok a lapvető összefüggésében, Ide f igyel j , Dirk , én nem vagyok h iszékeny öregasszony, és nem fogom f inanszí rozni a bahamai utadat . Ha tényleg segí teni akarsz, akkor maradjunk a tárgyná l . Di rk erre fe lhúzta az orrát . Én h iszek a dolgok a lapvető összefüggésében, ahogy mindenkinek, ha becsületes h innie ke l l , ak i a szélsőségekig követ i a kvantummechanika e lve i t . De én abban is h iszek, hogy egyes dolgok még sokkal jobban összefüggenek, mint mások. És amikor két lá tszólag lehetet len, va lamint egy sorozat rendkívül furcsa esemény tör tént : egy és ugyanazon személ lye l , és ez a személy egyszer csak egy rendkívül furcsa gyi lkosság gyanúsí tot t jává vál ik , akkor szer in tem ezen események összefüggéseiben kel l keresnünk a megoldást . Te vagy az összefüggések csomópont ja , és te magad is rendkívül furcsa és különc módon v ise lkedsz. Én aztán nem -mondta Richard. Jó, tör tént velem egykét fura dolog, de . . . Tegnap é j je l megf igyel te lek, ahogy fe lmásztá l egy ház fa lán, és betör té l a barátnőd, Susan Way lakásába. Lehet , hogy ez szokat lan -mondta Richard, és az is lehet , hogy nem vol t bö lcs dolog. De tökéletesen rac ionál is és

log ikus cselekedet vo l t . Csak rendbe akar tam hozni valami t , ami t korábban e lkövet tem, mie lőt t még baj lenne belő le. Di rk egy p i l lanat ig e lgondolkozot t , aztán k ics i t gyorsí to t t a lépte inek ütemén. És amit tet té l , te l jesen ésszerű és normál is megoldása vol t annak, hogy e l tüntesd az üzenetrögzí tőn hagyot t szöveget igen, mindent e lmondtá l a k is ü lésünk során. És vajon mindenki ezt tet te vo lna? Richard összevonta a szemöldökét , mintha azt akarná mondani , nem ér t i , miér t ke l l ezt így fe l fú jn i . Nem azt mondom, hogy mindenki ezt te t te volna -mondta. TaIán nekem k ics i t log ikusabb és konkrétabb az észjárásom, mint a legtöbb embernek, ezér t is tudok szof tvereket í rn i . Ez a probléma logikus és konkrét megoldása vol t . Talán egy k ics i t indokolat lan, nem? Nagyon fontos vol t nekem, hogy ne okozzak már megint csalódást Susannak. Tehát tökéletesen meg vagy e légedve a sa ját okaiddal arra vonatkozólag, hogy miér t tet ted azt , ami t? Igen á l l í to t ta Richard dühösen. Tudod mi t szokot t mondani mindig -mondta Dirk- a vénlány nagynénikém, ak i Winnipegben lakot t? Nem -mondta Richard. Aztán v i l lámgyorsan ledobál ta magáról a ruhái t , és beugrot t a csatorna v izébe. Di rk odaugrot t a mentőövhöz, amivel éppen akkor ér tek egy vonalba, k i ragadta, és bedobta Richardnak, ak i a csatorna közepén kapálózot t , és te l jesen e lveszet tnek és zavar tnak tűnt . Kapaszkodj bele! -ordí to t ta Dirk . Kihúzlak! Semmi baj bugyborékol ta Richard, tudok úszni . Nem tudsz -üvöl tö t te Dirk . Kapd e l ezt ! Richard próbál t k iev ickéln i a par tra, de nagyon gyorsan fö ladta, és belekapaszkodot t a mentőövbe. Dirk húzta a köte let , míg Richard k iér t a par tra, aztán lehajo l t , és nyú j to t ta a kezét , hogy k ihúzza. Richard l ihegve és köpködve k imászot t a v ízből , és a h idegtő l rázkódva, ö lébe e j te t t kézzel ü l t a par ton. Te jó is ten, de rémes vol t k iá l to t t fe l , és megint köpködni kezdet t . Iszonyú, undor i tó . Huh. Fuj j j . Úr is ten. Pedig e lég jó l úszom. Valami görcs lehetet t . Mi lyen szerencsés vélet len, hogy o lyan közel vol tunk a mentőövhöz. Kössz! -ez utóbbiva l nyugtázta az ór iás i törü lközőt , ami t Di rk átnyúj to t t neki . Gyorsan szárazra dörzsöl te magát , majdnem fe lhorzsol ta a bőrét , ahogy próbál ta e l tüntetn i a csatorna mocskos v izének nyomai t . Felá l l t , és körü lnézet t . Hol van a nadrágom? Fiata lember -szól t oda a kutyás hölgy, ak i éppen akkor ér te uto l őket . Ot t á l l t , sz igorúan bámul t rá juk, és épp a szemrehányásai t készül t közöln i , amikor Dirk közbevágot t . Ezer bocsánat , drága hölgyem -mondta, ha a barátom, szándéka e l lenére, bármi önre nézve sér tőt te t t volna. Kérem tet te -hozzá, és e lőhúzot t egy k is csokor kökörcs int Richard fenekéből , fogadja e l ezt hódolatom je léül . A hölgy a bot jával k iü töt te a csokrot Di rk

kezéből ; és sokkos á l lapotban e ls ietet t , maga után rángatva a kutyát . Ez nem vol t szép tő led mondta Richard, és a s t ratégia i lag e l rendezet t törü lköző mögöt t kezdet t fe lö l tözni . Nem hiszem, hogy rendes nő lenne - fe le l te Di rk .Mindig ide lenn van, körbevonszol ja azt a szerencsét len kutyát , és mindenki t lehord, Jó leset t az úszás? Nem tú lzot tan -mondta Richard, és a haját is megdörzsöl te . Nem gondol tam volna, hogy i lyen koszos lesz a v íz . És i lyen h ideg. Tessék mondta, és v isszaadta a törü lközőt . Mindig hordasz törü lközőt az aktatáskádban? Délutánonként szoktá l úszni? Nem. Ál ta lában reggel , a Highbury F ie lds i uszodába járok csak hogy fe lébredjek k issé és beindul jon az agyam. Az e lőbb eszembe ju tot t , hogy ma reggel nem vol tam. És ööö . . . ezér t ugrot tá l be a csatornába? Persze. Gondol tam, egy k is testmozgás jó t fog tenni . Nem indokolat lan egy k issé, csak így levetkőzni és beugrani a csatornába? Nem mondta Richard. Lehet , hogy nem tú l bö lcs dolog, tek intve a v íz á l lapotát , de tökéletesen . . . Tökéletesen meg vol tá l e légedve a sa ját okaiddal , melyekből k i fo lyó lag azt te t ted, ami t . -És a nagynénikémnek nem vol t semmi köze az egészhez? Richard szeme gyanakvóan összeszűkül t . Mi a f rászt akarsz ezzel mondani? -kérdezte. Megmondom - fe le l te Di rk . Leül t egy közel i padra, és megint k inyi to t ta az aktatáskáját . Összehajtogat ta és e lrakta a törü lközőt , aztán k ivet t egy k is Sony magnót . Odat in tet te Richardot , és beindí tot ta a magnót . Di rk hangja áradt a k is masinából , Dirk éneklő és táncoló hangja. Ezt mondta: “Egy perc múlva cset t in teni fogok az u j jammal , és te fe lébredsz, és e l fe le j tesz mindent , k ivéve a következű utasí tást . Nemsokára sétá ln i megyünk a csatorna par t ra, és amikor azt hal lod, hogy a vénlány nagynénikém, ak i Winn ipegben lakot t . . . ” Richard Dirk kar jához kapot t , hogy a megakadályozza a fo lytatást . A szalag tovább forgot t . “ . . . akkor ledobod az összes ruhádat , és beugrasz a csatornába. Rájössz, hogy nem tudsz úszni , de nem esel pánikba, és nem merülsz e l , egyszerűen taposod a v izet , amíg be nem dobom neked a mentőövet . . . ” Di rk i t t leá l l í to t ta a magnót , és Richard arcába nézet t , amely aznap másodszor vál t ha lot tsápadt tá a megdöbbenéstó i . Nagyon érdekelne, hogy pontosan mi is ütöt t be léd, amikor bemasztá l Miss Way lakásába tegnap é j je l mondta Dirk, és hogy miér t te t ted. Richard nem fe le l t , csak zavarodot tan bámul ta a magnót . Aztán remegő hangon azt mondta: Susan üzenetrögzi tő jén vol t egy üzenet Gordontó l . A kocsi jából te le fonál t . A kazet ta a lakásomon van. Di rk, most hi r te len nagyon megi jedtem et tő l az egésztő l . –21- Di rk egy néhány méterre l odébb parkoló teherautó mögül f igye l te a Richard

háza e lőt t poszto ló rendőr t . A rendőr mindenki t megál l í to t t és k i faggatot t , ak i be akar t lépni a k is o ldal fo lyosóra, amelynek végében Richard lakása vol t . Di rk kárörömmel vet te észre, hógy a többi rendőr t is , ha nem ismerte meg őket azonnal . Egy másik rendőrautó is megál l t a ház e lőt t ; Di rk fogta magát , és e l indul t . Egy rendőr kászálódot t k i az autóból , kezében egy fűrésszel , és a kapu fe lé indul t . Dirk gyors léptekkel a nyomába eredt , egykét lépéssel lemaradva, és tekv i té lyt sugárzóan vonul t . Minden rendben, velem van mondta Dirk , és besöpör t a kapun, éppen abban a p i l lanatban, amikor a poszto ló rendár megál l í to t ta a másikat . Már bent is vol t , és kapaszkodot t fö l fe lé a lépcsőkön. A rendőr a fűresszel a nyomában. Ööáö . . . e lnézést , uram -szól t Di rk után. Di rk éppen odaér t , ahol a dívány e l tor laszol ta a lépcsőházat . Megál l t és hátrafordul t . Maradjon i t t mondta, és őr izze ezt a díványt . Ne engedjen senki t hozzányú ln i , mondom: senki t . Megér tet te? A rendőr egy p i l lanatra zavartnak lá tszot t . Azt a parancsot kaptam, hogy fűrészel jem szét mondta. A parancs v isszavonva -vakkantot ta Dirk . Legyen ra j ta a szeme, mint egy sasmadáré. Részletes je lentést fogok kérn i ró la. Megfordul t , és átkecmerget t a dív tányon. Egykét p i l lanat múlva már ot t is vol t egy nagy, tágas helyiségben. Ez vol t Richard Iakásának két sz int je közül az a lsó. Ezt átkutat ták ma? -vetet te oda Dirk egy másik rendőrnek, ak i Richard ebédlőaszta lánál ü l t , és valami fe l jegyzéseket v izsgálgatot t . A rendőr meglepet ten fe lnézet t , és kezdet t fe lemelkedni ü l téből . Dirk a szemétkosárra mutatot t . Ööö . . . igen . . . Kutassa át ú jra. Kutassa fo lyamatosan. Ki van i t t? Ööö. . .hát . . . Gyerünk, nem érek rá egész nap várn i ! Mason fe lügyelő épp most ment e l , és . . . Jó, fe lvá l tom. Odafönn leszek, ha keresne valak i , de hacsak nem életbevágó, ne zavar janak. Meg vagyok ér tve? Oöö . . . k i . . . Nem látom, hogy a szemétkosárra l fog la lkozna. Öööö . . . igenis , uram. Már is . . . Mélyreható kutatás legyen! Megér tet te? Oöö . . . Fogjon neki . Azzal Di rk fe lszáguldot t az emelet re, Richard dolgozószobájába. A kazet ta pontosan ot t hever t , a lu l Richard mondta, a hosszú aszta lon, amelyen a hat Macintosh á l l t . Dirk épp zsebre akar ta vágni , amikor f igyelmét hi r te len megragadta Richard díványának lassan pörgőforgó képe az egyik Macintosh moni tor ján, és leü l t a b i l lentyűk e lé. Egy darabig e l já tszadozot t a programmal, amit Richard í r t , de gyorsan rá jöt t , hogy je lenlegi formájában nem igazán magátó l ér tetődő, és nem sokat tud k ihámozni belő le. Végül s ikerü l t ugyan k iszabadi tania a d iványt és v isszavinni a lépcső a l jára de aztán észrevet te, hogy közben e lmozdítot ta a fa l egy darabját is . Bosszankodva fe lhorkant , és ot thagyta. Egy másik

komputer egy fo lyamatos sz inuszgörbét mutatot t . A képernyő széle in közben más, k isebb hul lámok lá tszot tak, melyek közül k i lehetet t választani egyet-egyet , és hozzáadni a főgörbéhez, amely ezál ta l módosul t . Gyorsan fe l fedezte, hogy így az egyszerűekből komplex hul lámokat lehet e lőál l í tan i , és ezzel is e lszórakozot t egy darabig. Egy egyszerű sz inuszgörbéhez hozzáadta saját magát , ami tő l kétszer o lyan magasak le t tek a csúcspontok, és a hul lámok e lnyú j to t tabbak. Aztán az egyik hul lámot fé l fáz issal hát rább csúsztat ta , így a hul lámok k io l to t ták egymást , egyet len egyenes vonal lá s imul tak. Aztán k ics i t megvál toztat ta az egyik sz inuszgörbe f rekvenciá ját . Ennek az le t t az eredménye, hogy az összeadódot t hu l lám egyes részeik a két hul lám fe lerősí te t te egymást , máshol ped ig k io l to t ta . Egy harmadik hul lám hozzáadásával és egy ú jabb f rekvencián egy olyan összetet t hu l lám keletkezet t , amely semmifé le törvényszerűséget sem mutatot t . A vonal fe l - le táncol t , lá tszólag összev issza, egyes szakaszai egész laposak vol tak, máshol h ir te len magasra szökkent , amikor a három hul lám egy darabig azonos fáz isba kerü l t . Dirk fe l té te lezte, hogy a gépezetek közöt t va lahol ke l l lennie egy eszköznek, amely zenévé tudja a lakí tani a Macintosh képernyőjén táncoló hul lámokat , és bogarászni kezdte a menüt . Talá l t egy téte l t , amely arra szól í to t ta fe l , hogy a hul lámokat t ranszferá l ja az Emun keresztü l . Ezen k issé meglepődöt t . Körü lnézet t a szobában, hogy lá t -e va lahol egy nagy testű, repülésre képte len futómadarat , de nyoma sem vol t semmi i lyesminek. Mindenesetre le fut ta t ta a programot , aztán észrevet t egy kábel t , amely a Machi tosh hátu l jából k i indulva, az í róaszta l a la t t , a szekrény mögöt t és a szőnyeg a lat t kígyózva vezetet t a padlón egy nagy, fekete Emulátor I I nevezetű b i l lentyűzethez. Szóval ide érkezet t a k ísér le t i hu l lámgörbe, gondol ta, és óvatosaut lenyomot t egy b i l lentyűt . A borzalmas, durranó zaj , amely a hangszórókból k i robbant , annyi ra hangos vol t , hogy egy p i l lanat ig meg sem halo l la , hogy valak i az a j tóban á l lva megszóla l : Sv lad Cje l l i ! -Richard Dirk i rodájában ü ldögél t , és apró papírgalacs inokat haj igá l t a szemétkosárba, amely már te le vo l t tömve teIefonokkal . Ceruzákat tördösöt t össze. Részleteket adot t e lő a térdein egy régi Ginger Bakerdobszólóból . Egyszóval ideges vol t . Megpróbál ta Dirk egy jegyzet tömbjére le í rn i mindazt , amire emlékezet t az e lőző este eseményeiből , már amennyi re össze tudta szedni őket , és a pontos időpontokat , hogy mi mikor vo l t . Megdöbbentet te , hogy mi lyen nehezen megy, és hogy mennyi re gyérnek b izonyu l a tudatos memór iá ja a tudat ta lanhoz képest , ahogy azt Di rk is bebizonyí tot ta neki . A

fenébe Dirkkel ! -gondol ta. Susannal szeretet t volna beszéln i . Di rk azt mondta, ezt semmiképpen ne tegye, mer t a te le fonhívás a lapján k i tud ják nyomozni , ho l van. A fenébe Dirkkel ! -mondta h i r te len, és ta lpra ugrot t . Van egy t ízpennyse? -kérdezte a továbbra is e lszántra komor Jenicető l . * -Di rk hátrafordul t . Az a j tó keretében egy magas, sötét f igura tornyosul t . Úgy tűnt , a magas, sötét f igura egyál ta lán nem örü l annak amit lá t , sőt , ami azt i l le t i , e léggé dühös miat ta. Sőt , több mint dühös. Olyan magas, sötét f igurának nézet t k i , ak i képes lenne lenyakazni fé l tucat cs irkét , és még utána is dühös lenne. Előre lépet t a v i lágosságba, és k iderü l t ró la , hogy nem más, mint Gi lks őrmester a cambr idgeshire i rendőrségtő l . Tudja -mondta Gi lks őrmester a cambr idgeshire i rendőrségtő l v isszafo j to t t érze lmekkel , amikor v isszaérkeztem, és azt lá t tam, hogy egy rendőr fűrésszel s t rázsál a dívány mel le t t , egy másik pedig épp darabokra c incál egy ár tat lan papírkosarat , fe lmerül t bennem néhány kérdés. Es azzal a nyugta laní tó érzéssel ke l le t t fe l tennem eme kérdéseket , hogy a válaszoknak egyál ta lán nem fogok örü ln i . Aztán szörnyű e lőérzetektő l gyötörve el indul tam fö l fe lé a lépcsőn Sv lad Cje l l i e lőérzete, ke l l -e ennél szörnyűbb? Amely, hadd tegyem hozzá szörnyűséges módon be is igazolódot t . Ha nem tévedek, ta lán maga fe l tudná lebbenteni a fá tyla t arró l a lóügyrő l is a fürdőszobában. Valahogy az vol t az érzésem, magának köze van hozzá. Egye lőre -mondta Dirk nem tudok segí teni . Habár kü lönleges érdeklődéssel k ísérem az ügyet . -Azt rögtön sej te t tem. Hát még akkor mennyi re érdekelné, ha magának kel le t t vo lna lec ipeln i azt a nyavalyás lovat egy nyavalyás cs igalépcsőn é j je l egy órakor . Mi a fenét keres i t t? -kérdezte Gi lks őrmester fáradtan. Az igazság nyomában járok -mondta Dirk . Mindenesetre jobban tesz i , ha nem kerü l az utamba. Mi t tud MacDuff ró l és Wayról? Wayről? Semmit , azon kívü l , ami köztudomású. MacDuf f fa l együt t jár tam Cambr idgebe. Ó, csak nem? Ír ja le a kü lse jét . Magas. Magas, és abszurdan c ingár . És jó természetű. Kics i t o lyan, mint egy ár ta lmat lan imádkozó sáska, amelyik ragadozás helyet t inkább teniszezni szeret . . . f lm mondta Gi lks, e l fordul t , és körbenézet t a szobában. Di rk gyorsan Zsebre Vágta a kazet tát . Úgy hangzik , egyrő l beszélünk -mondta Gi lks. És természetesen -mondta Dirk tökéletesen képte len lenne gyi lkosságot e lkövetn i . -Ezt majd mi dönt jük e l . És persze az esküdtszék. -Ugyan! Az esküdtszék! Noha odáig persze úgysem fog e l ju tn i a dolog, a tények önmagukér t fognak beszéln i , k l iensemnek nem is lesz a lka lma a bí róság e lé kerü ln i . -A nyavalyás k l iense, mi? Na, e lég vol t , Cje l l i , ho l van a f ickó? -A leghalványabb fogalmam

sincs. -Fogadni mernék, hogy nagyon jó l tud ja, mi lyen címre küld je neki a számlát . Di rk vál la t vont . Nézze, Cje l l i , ez egy te l jesen normál is , ár ta lmat lan k is gyi lkossági nyomozás, nem akarom, hogy maga belekeveredjen. Úgyhogy vegye úgy, hogy most f igyelmeztet tem: tűn jön e l . Ha észreveszem, hogy csak egy b izonyí tékot is megpiszkál te lepor tác ióval , akkor úgy behúzok, hogy azt sem fogja tudni , f iú-e vagy lány. Most tűn jön el , és k i fe lé menet adja még ide azt a kazet tát . Kinyúj to t ta a kezét . Di rk va lódi meglepetéssel p is logot t . Mi lyen kazet tát? Gi lks fe lsóhaj to t t . Maga nagyon okos f ickó, Cje l l i , ezt e l ismerem mondta. De maga is e lkövet i azt a h ibát , amit a legtöbb okos ember, hogy azt h isz i , mindenki más tökhülye. Ha e l fordulok, azt okkal teszem, mégpedig azzal az okkal , hogy meglessem, mi t tüntet e l közben. Nem is ke l le t t néznem, hogy mi t cs inál , e lég vol t utána megnézni , hogy mi hiányz ik . Trenírozva vagyunk ugye, tud ja? Kedd délutánonként fé lórás megf igye lés i gyakor la tunk vol t . K ikapcsolódásként a négyórás Bevezetés a mér téket len bruta l i tásba után. Dirk könnyed mosoly mögé re j te t te a dühét . Bőrkabát ja zsebéből e lőhalászta és átadta a kazet tát . Játsszuk le -mondta Gi lks, hadd lássuk, mi az, ami t e l akar t t i tko ln i e lő lünk. Nem arró l van szó, hogy e l akartam t i tko ln i -mondta Dirk vál la t vonva. Csak én akar tam először hal lan i . Odament a polchoz, amelyen Richard h i f iberendezése á l l t , és benyomta a kazet tát a magnóba. Tehát nem akar néhány bevezető megjegyzést fűzni hozzá? Ez a kazet ta mondta Dirk Susan Way üzenetrögzí tő jébói való. Waynek az vol t a szokása, hogy hosszadalmas üze . . . - Igen, ezt tudom. A szerencsét len t i tkárnője meg körbejár t , és reggelente begyű j tö t te az eszmefut tatásai t . Azt h iszem, ta lán van ra j ta üzenet Gordon Way kocsi jából , múl t é j je l rő l . Ér tem. Oké. Játssza le . Dirk e legáns meghaj lással lenyomta a gombot . Á, sz ia, Susan, i t t Gordon szóla l t meg ú jból a kazet ta. Épp úton vagyok a v i tyi l lóba . . . V i tyi l ló ! ! k iá l to t t fe l Gi lks szarkaszt ikusan. Most ööö . . . csütör tök es te van, és áöö . . . 8 óra 47. Ki Is i t ködös az út . F igye l j , hétvégén jönnek azok az amer ika iak. . . Gi lks fe lvonta a szemöldökét , az órá jára nézet t , és fe l jegyzet t valami t a noteszébe. Di rken és a rendőrön is valami h idegség futot t végig, ahogy a halot t ember hangja betö l töt te a szobát . . . .csoda, ha egy árokban kötnék k i , nem lenne semmi, mi? Egy üzenetrögzí tőn hagyni az uto lsó szavaimat . Semmi oka . . . Feszül t csendben hal lgat ták, hogy a kazet tán lepörög a te l jes üzenet . Ez a baj az i lyen nagyokosokkal . Egyszer van egy jó öt le tük, ami bevál ik , aztán e lvár ják, hogy éveken át f inanszí rozzam, amíg ők ü lnek és a kö ldöktá jékuk topográf iá já t tanulmányozzák. Bocs, de meg kel l

ál lnom, hogy rendesen becsukjam a csomagtar tót . Egy perc. Ezután tompa puf fanás következet t , ahogy a te lefonkagyló az ü lésre huppant , és pár másodperc nní lva a kocsia j tó nyí lásának hangja. Közben a hát térben fo lyamatosam szól t a zene. Pár másodperc múlva egy távol i , tompa, de e l téveszthetet len puskalövés. Al l í tsa le mondta Gi lks élesen, és az órá jára p i l lantot t . 3 perc: és 25 másodperc te l t e l azóta, hogy azt mondta, 8 óra 47 van. Megint fe lnézet t Dirkre. Maradjon i t t . Ne mozdul jon. Ne nyúl jon semmihez. Minden levegőrészecske pontos helyét megjegyeztem ebben a szobában, úgyhogy azt is észre fogom venni , ha levegőt vet t . Fürgén megfordul t , és k iment . Dirk hal lo t ta , hogy a lépcsőn le fe lé menet azt mondja: Tucket t , menjen e l a WayFotward Technologies i rodájába, szerezze meg Way autóte lefonjának számát , és hogy melyik te le fontársaság . . . a hang e lhal t a fö ldsz inten. Di rk gyorsan Ie jebb csavar ta a h i f i torony hangerejét . és továbbjátszot ta a kazet tát . Egy darabig fo lytatódot t a zene. Di rk idegesen dobol t az u j ja iva l . További zene. Egy p i l lanatra lenyomta az e lőre gombot . Még mindig zene. Az vol t az érzése, hogy keres valami t , csak nem tudja, mi t . Ez az érzés megakasztot ta . Egészen határozot tan keres valami t . Egészen határozot tan nem tudja, hogy mi t . Az a fe l ismerés, hogy nem tudja pontosan, miér t is cs inál ja azt , ami t cs inál , h i r te len h idegen végigfutot t ra j ta , és fe lv i l lanyozta. Lassan megfordul t , ahogy egy hűtő a j ta ja nyí l ik k i . Nem vol t mögöt te senki , legalábbis nem látot t senki t . De érezte a bőrét borzongató h ideget , ami t a v i lágon mindennél jobban gyűlö l t . Halkan, ádázul sut togva azt mondta: Ha van i t t va lak i , és hal l ja , ami t mondok, jó l f igye l jen. Az agyam lényem központ ja , és ami benne tör ténik , azér t én v ise lem a fe le lősséget . Mások h iggyenek csak, ami t akarnak, de én nem fogok semmi o lyat tenni , aminek az indí tékával nem vagyok te l jesen t isztában. Ha akarsz va lami t , közöld velem, de ne merészel j a gondolata imba nyúln i . Mélyrő l fakadó, jó l ismert dühtő l remeget t . A hidegség lassan e lmúl t , és ar rébb vonul t a szobában. Dirk megpróbál ta követn i az érzékeive l , de azonnal e l tere l te a f igyelmét egy h i r te len hang, amely épp csak hogy a hal lható tar tományban szól t , va lami távol i szélsüví tésben. Üresen kongó, rémül t és zavar t hang vol t , a l ig több mint testet len sut togás, de ot t vo l t , ha l lható vol t , az üzenetrögzí tő kazet táró l szól t . Ezt mondta: Susan! Susan, segí ts ! Segí ts , az ég szere lmére. Susan, én meghal tam . . . Di rk v iharosan megfordul t , és leá l l í to t ta a kazet tát . Sajnálom -mondta magában halkan, de szem előt t ke l l tar tanom az ügyfe lem érdekei t . Nagyon k ics i t v isszateker te a szalagot , oda, ahol a

hang megszóla l t , és lenyomta a tör lőgombot . Hagyta, hadd forogjon a kazet ta, le törö l te a hangot , és minden egyebet , ami ra j ta vo l t . Ha a kazet ta a lapján egyszer már megál lapí tot ták Gordon Way halá lának időpont já t , akkor semmi szükség rá, hogy tovább szövegel jen, még ha azt erősí t i is meg, hogy meghal t . A közelében a levegőben h i r te len valami érzelemki törést érzet t . Valami hul lám söpör t á t a szobán, a bútorok megremegtek a nyomában. Di rk f igyel te , hogy merre halad: az a j tó mel le t t i po lchoz, amelyen amint h i r te len észrevet te ot t á l l Richard saját üzenetrögzí tő je. A készülék görcsösen rángatózni kezdet t , de ahogy Dirk közel í tet t hozzá, megnyugodot t . Dirk lassan és nyugodtan fe lé nyú l t , és bekapcsol ta . A levegőben kavargó örvény áthaladt a szobán Richard hosszú aszta lához, ahol két régimódi , tárcsás te lefonkészülék á l l t a papír lapok és f loppylemezek halmai a lat t . Di rk tudta, mi fog tör ténni , de inkább csak f igye l t , nem avatkozot t közbe. Az egyik te le fonkagyló fe lugrot t a helyérő l . Di rk hal lo t ta a tárcsahang búgását . Aztán lassan és szemmel lá thatóan küszködve a tárcsa kezdet t e l forduln i . Akadozva fordul t , még tovább, mind lassabban és lassabban és lassabban, aztán hi r te len v isszapördül t . Egy p i l lanatnyi szünet . Aztán lenyomódot t a kagylót tar tó v i l la , hogy ú jból legyen vonal . A tárcsa megint kezdet t e l forduln i , de most még jobban akadozott , mint az e lőbb. Megint v isszapördül t . Most hosszabb szünet következet t , aztán megismét lődöt t e lö l rő l az egész. Amikor a tárcsa harmadszor pördül t v issza, h i r te len dühki törés robbant k i az egész te lefon fe l le ugrá l t a levegőben, és átvágódot t a szobán. A zs inór ja közben rátekeredet t egy á l ló lámpára, és fe ldöntöt te , egy halom kábel , kávéscsésze és f loppylemez tete jére. Egy kupac könyv leomlot t az í róaszta l ró l a fö ldre. Az a j tóban Gi lks őrmester á l l t kővé dermedt arccal . Most k imegyek, és ha v isszajöt tem mondta, nem akarok semmi i lyesmit látn i . Megér tet te? Megfordul t , és k iment . Dirk a magnóhoz ugrot t , és lenyomta a v issza gombot . Azután megfordul t , és odasziszegte a semminek: Nem tudom, k i vagy, de sej tem. Ha azt akarod, hogy segí tsek, akkor ne hozz még egyszer i lyen helyzetbe! Pár másodperc múlva Gi lks ú jból be lépett . Á, i t t van! mondta. Nyugodt tek intet te l fe lmér te a szobában véghezvi t t puszt í tást . Úgy fogok tenni , mintha ezt nem is lá tnám, hogy ne kel l jen o lyan kérdéseket fe l tennem, melyekre tudom, hogy csak bosszantó válaszokat kaphatnék. Di rk komoran nézet t . A következő egykét másodpercnyi csendben halk kat togó surrogást lehetet t ha l lan i , mire az őrmesterr é lesen a magnóra nézet t . Mi t cs inál az a kazet ta? Forog v issza. Adja ide. A

szalag épp az e le jére érkezet t , és l eá l l t , amikor Di rk odaér t a magnóhoz. Kivet te, és átadta Gi lksnek. Bosszantó, de úgy tűnik , ezzel te l jesen t lsztázta magát az ügyfe le mondta az őrmester . A Cel lnet társaság meg erősí tet te , hogy az autóból 8 .40-kor adtak le az uto lsó hívást , amikor is a maga ügyfe le több száz szemtanú e lőt t szunyókál t a vacsorán. Szemtanút -mondtam, habár többnyi re egyetemi hal lgatók vol tak, mindazonál ta l kényte lenek leszünk fe l té te lezni , hogy mindnyá jon nem hazudhat tak. Remek -mondta Dirk . Hát akkor , örü lök, hogy minden t isztázódot t . Na persze, soha nem is gondol tuk komolyan, hogy ő te t te . Egyszerűen nem i l le t t be le a képbe. De ismer minket szeretünk eredményeket fe lmutatn i . Azér t mondja meg neki , hogy továbbra is szeretnénk fe l tenni egy-két kérdést . Fel té t lenül megemlí tem neki , ha vélet lenül ta lá lkozom vele. Legyen o lyan jó , és tegye meg ezt a csekély szívességet . -Hát akkor nem tar tom fe l tovább, őrmester -mondta Dirk , és b izonyta lanul az a j tó fe lé in tet t . he lyes, én v iszont nagyon is fe l fogom tar tani , ha harminc másodpercen belü l nem tűnik e l innen, Cje l l i . Nem tudom, miben sánt iká l , de ha egy mód van rá, igyekszem is elkerü ln i , hogy rá jö j jek, így nyugalmasabb lesz az á lmom. Ki fe lé! -Akkor további szép napot, őrmester . Nem mondom, hogy örü lök, hogy ta lá lkoztunk, mer t egyá l ta lán nem örü l tem. Dirk k iv iharzot t a szobából , és e lhagyta a lakást . Közben bánatosan tapaszta l ta , hogy ahol az e lőbb még egy ór iás i Chester f ie ld dívány terpeszkedet t a lépcsőházban, most csak egy szomorú k is fűrészporkupac látható. Michael WentonWeakes összerándul t , és fe lnézet t a könyvből . Agya hi r te len megpezsdül t a cé l tudatosságtó l . Gondolatok, képek, emlékek, szándékok árasztot ták e l , és minél inkább e l lentmondani lá tszot tak egymásnak, aruW inkább összei l lőnek tűntek az ő számára, egymáshoz igazodtak, és lassan lecs i l lapodtak. Végül tökéletesen összei l leszkedtek, az egyik fogacska szépen beles imul t a másikba. Egy rántás, és a c ipzár összezáru l t . Habár a várakozás egy örökkévalóságnak tűnt , amikor még minden csupa kudarc és gyengeség és cél ta lan tapogatózás vol t , most mindez megszűnt . Meg fog szünni . Meg nem tör tént té fog ja tenni azt , ami o ly szégyenletes módon megtör tént . Kinek a gondolata i vo l tak ezek? Nem számít , a kép öszszeál l t , a kép tökéletes. Michael k ibámul t az ablakon az elegáns chelseai u tcára, és nem érdekel te , hogy amit maga e lót t Iá t , nyá lkás, soklábú puhánye avagy Mr. A. K. Ross. Csak az számítot t , hogy e lvet tek tő le va lami t , és ő most v isszaszerz i . Ross ma a múl té. Most csak az érdekel te , hogy még inkább a múlté legyen. Nagy, szel íd tehénszemei t ú jból az

előbb o lvasot t Kubla kán uto lsó sorura vetet te . A fogacskuk összei l leszkedtek, a c ipzár bezáro l t . Becsukta a könyvet , és zsebre vágta. Az út ja most már egyér te lmű vol t . Tudta, tn i t ke l l tennie. h fost már csuk vásáro ln ia ke l l egykét do lgot , aztán megteszi , ami t tennie ke l l . 22 Téged? Gyi lkosságér t? Richárd, mirő l beszélsz? A te lefon megremeget t Richard kezében. Pár cent i re egyébként is e l ke l le t t tar tania a fü létő l , mer t a kagyló úgy festet t , mintha valak i nemrégiben majonézt kent volna rá, de azér t nem vol t o lyan szörnyű. Nyi lvános fü lkéből beszél t , úgyhogy ma az is nagy szó vol t , hogy egyá l ta lán működik a te lefon. Richard kezdte egyébként is úgy érezni , hogy az egész v i lág e lhúzódot t tő le pár cent i re , mintha e;y dezodorrek lám főszereplő je lenne. Gordont . . . mondta Richard tétován Gordont meagyi lko l ták, nem ? Susan pár p i l lanat ig hal lgatot t , mie lőt t fe le l t . lgen, Richard mondta szomouan, de senki nem hisz i azt t , hogy te te t ted. Természetesen k i akakarnak hal lgatn i , de . . . Szóval most n incs nálad a rendőrség? Nincsen, Richard mondta Susaio Miér t nem jössz ide? És nem is keresnek? Nem! Honnan a fenéből vet ted, hogy keresnek . . . vagy hogy, . azt h isz ik , te vol ta? Oööö . . . egy barátom mondta. Kicsoda? Dirk Gent lynek hív ják. Soha nem beszél té l ró la. Ki az? Mást is mondot t? Hipnot izá l t , és ööö . . . be leugrasztot t a csatornába, és őöö . . . ennyi . . . A vonal másik végén őr j í tően hosszú csend. Richard mondta végül Susan azzal a fa j ta nyugalomura, ami az ember t akkor fog ja e l , amikor belát ja , hogy bármi lyen rémesen á l lnak is a dolgok, semmi ok arra, hogy ne lehessenek még rémesebbek; gyere ide. Épp mondani akar tam, hogy lá tnom kel l téged, de azt h iszem, inkább neked kel l lá tn i engem. Talán e l kéne mennem a rendőrségre. - -Majd később e lmész. Richard, kér lek. Pár óra ide vagy oda már nem számít . Én . . . én nem is tudom, mi t gondol jak. . Richard, o lyan szörnyű ez az egész. Sokat segí tene, ha i t t lennél . Hol vagy most? Oké mondta Richard. Körü lbelü l húsz perc; múlva ot t leszek. Nyi tva hagyjam neked az ablakot , vagy megpróbálkozol ez a lka lommal az a j tóval? -kérdezte Susan sz ipogva. –23- Kérem, ne tegye -mondta Dirk , és lefogta Mlss Pearce kezét , ak i épp az Adóhivata l levelét készül t fe lbontani .Ennél fontosabb dolgunk is van. Di rk a sötét i rodából bukkant e lő feszül t és t i tokzatos töprengés után, és valami izgatot t koncentrác ió áradt belő le. Miss Pearce- t egy valódi csekkre elhelyezet t valódi a láírással s ikerü l t meggyőznie, hogy bocsássa meg neki a legújabb eszte len köl tekezést , és most úgy vél te , az, hogy ot t ü l , és tüntető leg nyi togat ja az Adóhivata l levele i t , tökéletes fé l reér te lmezése az ő nagyle lkű gesztusának. Miss Pearce

fé l retet te a bor í tékot . Jö j jön velem mondta Dirk . Szeretnék mutatn i va lami t . A legmélyebb érdeklődéssel várom a reakció i t . V isszaszáguldot t az i rodájába, és Ieül t az í roaszta lhoz. Miss Pearce engedelmesen követ te, és leü l t ve le szemben, tüntető leg f igyelmen k ivü l hagyva a legújabb eszte len köl tekezés eredményét , amely az í róaszta lon terpes

-27- Hosszú, ide ig csend á l l t be, közben odakinn érezhetően sötétedet t az est i homály, és lassul t markába ker í te t te az egész szobát . Di rk k i robbanó szóáradatokban tö l tö t t é le tének egyik o lyan r i tka p i l lanatát é l te át , amikor nem tudot t szóhoz ju tn i . Tekintetében egy gyermek csodálkozása fénylet t , ahogy ú jból végigfut ta t ta az unalmas és kopot t bútorokon, a fabor í tású fa lakon, az elkoptatot t szőnyegeken. A keze megremeget t . Richárd egy p i l lanatra összevonta a szemöldökét , mintha fe jben próbálná k iszámoln i va laminek a négyzetgyökét , aztán v isszanézet t Regre. Ki maga? -kérdezte. A leghalványabb fogalmam sincs -mondta Reg v idáman. A memór iám nagy része te l jesen odavan. Tudja, nagyon öreg vagyok. Megdöbbentően öreg. Azt h iszem, joggal fe l té te lezhetem, hogy ha megmondanám, mennyi re öreg vagyok, meg lennének döbbenve. Nagy az esélye, hogy jómagam is meg lennék döbbenve, mivel én sem emlékszem rá. Szörnyen sok dolgot lá t tam, tud ja. Hála is tennek nagy részüket e l fe le j te t tem. A baj az; hogy mire az ember o lyan öreg lesz, mint én, ami ahogy ma az e lőbb is eml i te t tem, megdöbbentő . . . ezt mondtam már? - Igen, eml í te t te . -Helyes. Nem emlékeztem, hogy mondtam-e már, vagy sem. Szóval az ember memór iá ja nem lesz tágasabb, és így egy csomó dolog egyszerűen k ihul l ik belő le. Tehát a legfőbb különbség egy maguk korabel i és egy magunk korabel i ember közöt t nem az, hogy mennyi t tud, hanem hogy mennyi t fe le j te t t . És egy idő után az ember már azt is e l fe le j t i , hogy mi az, ami t e l fe le j te t t , aztán azt is , hogy egyá l ta lán emlékezni ke l lene valamire. Aztán fo lyton el fe le j t i , hogy ööö . . . mirő l is beszél tu la jdonképpen. Elveszet ten meredt a teáskannára. -A dolgok, amikre emlékszik . . . súgta Richard tapintatosan. A szagok meg a fü lbevalók . . . Tessék?! Valami lyen okból k i fo lyó lag ezek maradnak meg a leg inkább mondta Reg, és zavar tan csóvál ta a fe jét . Hi r te len leü l t . A fü lbevaló például , ami t Vik tór ia k i rá lynő v ise l t , az ezüst jub i leumán. Meglepő egy darab vol t . A korhű festményeken k isebbnek ábrázol ták. Nehéz lenne e ldönteni , hogy melyik a szörnyűbb. Na, persze ezér t maradt meg o lyan é lesen az emlékezetemben Kleopátra. Fülbevalók és szagok e lsöprő kombináció ja. Azt h iszem, ez lesz az uto lsó,

ami megmarad, ha majd minden más el tűnt . Egyedül fogok ü ldögéln i a besötét í te t t szobában, fogak nélkü l , lá tás nélkü l , íz le lés nélkü l , minden nélkü l , csak egy k is szürke koponya, és ebben a k is szürke koponyában egy furcsa kép valami h imbálózó kék és arany valamirő l , amin megcsi l lan a fény, és izzadság, macskaeledel és halá l szaga. Kíváncsi vagyok, hogy tudni fogom-e, mi az . . . Di rk a ig mer t levegőt venni , miközben lassan körbejár ta a szobát , gyengéden megmegér intve u j ja i hegyével a fa lakat , a díványt , az aszta l t . -Mióta van ez . . . kérdezte. - I t t? -mondta Reg. Csak úgy kétszáz éve. Mióta v isszavonul tam. Mi tő l vonul t v issza? Fogalmam sincs! De valami jó dolog lehetet t , az b iz tos, nem gondol ja? Úgy ér t i , i t t é l ugyanebben a szobában . . . kétszáz éve? mormogta Richard. Az ember azt h inné, hogy valak inek fe l tűn ik , vagy furcsának ta lá l ja . Ó, ez a régebbi Cambr idgei ko l lég iumok egyik szépsége -mondta Reg. I t t mindenki o lyan d iszkrét . Ha arró l kezdenénk társalogni , hogy k iben mi a furcsa, akkor i t t ü lhetnénk karácsonyig. Sv lad . . . ööö . . . Dirk , kedves f iam, ha megkérhetem, ahhoz ne nyúl jon hozzá. Di rk épp k inyúj to t t a a kezét , hogy megér intse az aszta l egyet len t iszta helyén á l ló abakuszt . -Mi ez? -kérdezte Dirk é lesen. -Csak aminek lá tsz ik , egy régi fagolyós abakusz -mondta Reg. Egy p i l lanat , és megmutatom, de e lőbb gratu lá lnom kel l é les fe l fogásához. Megkérdezhetem, miből jö t t rá a megoldásra? -Be kel l ismernem mondta Dirk rá nem igazán je l lemző szerénységgel , hogy nem én jö t tem rá. Végül megkérdeztem egy gyereket . E lmesél tem neki a t rükköt , és megkérdeztem, szer in te hogy cs inál ták, mire ő azt mondta, idézem: “A f rancba, hát vol t neki egy f lancos időgépe, nem?” Megköszöntem a k is gézengúznak a segí tséget , és adtam neki egy shi l l inget a fáradozásáér t . Mire ő a laposra sípcsonton rúgot t , és továbbál l t . De ő o ldot ta meg. Az én hozzájáru lásom mi ldössze annyi vol t , hogy belát tam, igaza kel l hogy legyen. Még azt is megspórol ta nekem, hogy én rúgjak magamba, amiér t nem jöt tem rá. De, vol t o lyan éleselméjű, hogy egy gyermekhez fordul jon -mondta Reg. Akkor hadd gratu lá l jak ehhez. Di rk még mindig az abakuszt méreget te gyanakodva. -Hogy működik?- kérdezte, és igyekezet t könnyedséget erő l te tn i a hangjára. Ó, ret tenetesen egyszerű mondta Reg. Úgy működik, ahogy az ember akar ja . Tudja , egy meglehetősen fe j le t t t ípusú komputer i rányí t ja . Való jában nagyobb kapaci tású, mint a Földön ta lá lható összes komputer együt tvéve és most jön az érdekes dolog, önmagát is beleér tve. Ezt a részét soha nem ér tet tem, hogy őszinte legyek. De kapací tásának több mint 95%át ar ra használ ja fe l , hogy megér tse, mit akarnak tő le. Én egyszerűen

csak le teszem ide az abakuszomat , és ő ebből megér t i , hogy mi t akarok. Azt h iszem, én . még abakuszon tanul tam számoln i , amikor . . . hát , gondolom, amikor gyerek vol tam. Richard például va lószínűleg a sa ját személyi számítógépét használná ha azt le tetnénk ide, ahol az abakusz van, az időgép komputere egyszerűen összekapcsolódna vele, és remek fe lhasználóbarát időutazómenüket produkálna. Csak beál l í t juk például 1066-ot , és az a j tó előt t már is ot t fo lyik a hast ingsi csata, már ha valak i t az ef fé le dolgok érdekelnek. Reg hangle j tése azt sugal l ta , hogy az ő érdeklődése egészen másfe lé i rányul . Meglehetősen . . . ööö . . . szórakoztató a maga módján - fe jezte be. Jobb, mint a tévé, és sokkal egyszerűbb használn i , mint egy v ideómagnót . Ha e l fe le j tek megnézni egy műsor t , akkor csak v isszaugrom az időben, és megnézem. Reményte len eset vagyok, soha nem fogok e l igazodni azon a sok gombon: Dirk k issé döbbenten reagál t erre a megnyi la tkozásra. -Van egy időgépe, és arra használ ja . . . hogy tévét nézzen vele?! -Ha meg tudnám tanuln i a v ideó kezelését , egyá l ta lán nem is használnám. Tudja, az időutazás nagyon zűrös dolog. Csupa veszély és csapda, ha az ember valami rossz dolgot vá l toztat meg a múl tban, akkor te l jesen összeomlaszthat ja a tör ténelem fo lyamatát . Ráadásul a te le fonomat is á l landóan tönkreteszi . Nagyon sajnálom -mondta szégyenkezve Richardnak, hogy tegnap este nem tudta fe lhívn i a k is barátnőjét . Van valami a lapvetően re j té lyes a br i t te le fonhálózat működésében. amivel az időgépem nem fér össze. A vízvezetékkel vagy a v i l lannyal vagy a gázzal soha n incs semmi probléma. Az ér in tkezési pontokra valahogy kvantumszinten ügye lnek, ami t nem ér tek igazán, de ezekkel sóha nem vol t probléma. A te lefon v iszont nagyon is problémás. Ahányszor használom az időgépet ami persze sz inte soha nem fordul e lő, részben épp e miat t a te le fonzűr miat t , a te le fonom meg bolondul , és akkor k i ke l l h ívatnom valami fa jankót a távközlés i vál la la t tó l , hogy megjaví tsa, az meg e lkezd ostoba kérdéseket fe l tenni , pedig semmi reménye , hogy valaha is megér tse a vá laszt . Szóval , a lényeg az hogy sz igorú szabályt á l l í to t tam fe l önmagam számara, hogy soha ne vál toztassak meg semmit a múl tban, -Reg fe lsóhaj to t t - bármekkora legyen is a k ísértés. -Mi fé le k ísér tés? -kérdezte Dirk é lesen. Ó, csak van valami apróság, ami nagyon érdekel -mondta Reg b izonyta lankodva. Tel jesen ár ta lmat lan a dolog, mer t nagyon sz igorúan betar tom a szabályt . Habár e lég szomorú vagyok miat ta . De megszegte a sa ját szabályát ! -mondta Dirk . Tegnap este! Megvál toztatot t va lami t a múl tban. -Na igen -mondta Reg feszengve,de az más. Tel jesen más.

Látn ia ke l le t t volna annak a szegény k is lánynak az arcát . Olyan szomorú vol t . Ö azt h i t te , a v i lág csodálatos hely, az a sok i jesztő vén professzor meg csak károgott körü löt te , mer t az ő számukra már rég nem csodálatos. Úgy ér tem - tet te hozzá Richardhoz fordulva- Gondol jon csak Cawleyra. Micsoda vén kecske! Ráférne, hogy valak i be lever jen egy k is emberséget , még ha fé l tég lával is . Nem, te l jes joggal te t tem, ami t te t tem. Egyébként sz igorúan betar tom a szabalyt , hogy . . . Richard ránézet t , és az arcán valami fe l ismerés kezdet t derengeni . Reg mondta udvar iasan, megengedi , hogy adjak egy tanácsot? Hát persze, kedves f iam, nagy örömmel fogadnámmondta Reg Ha i t t je len levő közös barátunk egy k is sétára hívná a Cam fo lyó par t jára, ne menjen vele. -Ezt meg hogy ér t i? -Úgy ér t i -mondta Dirk komolyan, hogy szer in te van némi arányta lanság valós cselekedete i és az á l l í tó lagos indí tékai közöt t . - lgen? Elég furcsán fe jez i k i magát . -Ő már csak i lyen furcsa f ickó. Arró l van szó, hogy lehet tek más indí tékai is , melyeknek eset leg n incs is tudatában. Mint például amikor h ipnózisban cselekszik valak i , vagy ha egy szel lem szál l ja meg . . . Reg fa l fehér le t t . Egy szel lem . . . mondta. Professzor . . . . Reg . . . én azt h iszem, vol t va lami oka annak, hogy lá tn i akar t engem. Mi vo l t a valódi ok? Cambr idge! Cambr idge á l lomás! vartyogta a pályaudvar hangosbemondója. Duhaj társaság hangoskodása ömlöt t k i a peronra. -Hol van Rodney? kérdezte a társaság egyik tag ja, miután nagy nehezen k ikászálódot t abból a kocsiból , ahol a bár vo l t . Ő és a társa tántorogva végignéztek a peronon. Michael WentonWeakes hata lmas a lak ja surrant e l mel le t tük csendben a k i járat fe lé . Végigbot ladoztak a vonat mel let t , be lestek a fü lkék p iszkos ablakain. Hi r te len megpi l lantot ták h iányzó társukat , ak i mintegy t ranszban még mindig ot t ü l t a helyén, a már majdnem k iürü l t kupéban. Bekopogtak neki az ablakon, és rák iabál tak. Egykét p i l lanat ig nem reagál t , aztán h i r te len zavar tan magához tér t , mintha nem tudná, hol van. Be van cs iccsentve! -bömböl ték boldogan a többiek, fe lnyomakodtak a vonatra, aztán Rodneyval együt t lenyomakodtak. Rodney szédelegve megál l t a peronon, és a fe jét rázta. Aztán fe lnézet t , és a ker í tésen át meglát ta Michael WentonWeakes nagydarab a lak ját , amint épp beprésel i magát és hata lmas, nehéz táskáját egy tax iba, és egy perc ig úgy á l l t o t t , mintha odaszögezték volna. Különös vol t ez a pasas -mondta. Egy hosszú mesét adot t e lő nekem valami hajótöresrő l . Hmmm gurgulázot t az egyik társa, és mennyi pénzt szedett k i be lő led? -Mi? -kérdezte Rodney csodálkozva. -Nem. Nem, nem azt akar t . Csak valami hajótörés ér te, vagyis

inkább baleset , va lami robbanás . . :? És úgy lá tsz ik , azt h isz i , valamiképpen ő okozta. Vagyishogy vol t ez a baleset , és amikor ő segí teni próbál t , akkor okozta a robbanást , ami midenki t megöl t . Aztán azt is mesél te, hogy hosszú éveken át nem vol t semmi, csak rothadó mocsár , aztán valami soklábú, nyá lkás puhányok . . . Az egész nagyon fura vol t . -Bízzátok csak Rodneyra! Ő aztán mindig k i fog ja az őrü l teket ! -Biz tos hogy őrü l t vo l t . Aztán te l jesen várat lanul va lami madárró l kezdet t szövegeln i . Azt mondta, a madárró l szóló rész t iszta hülyeség. Jobban örü lne, ha nem lenne benne a madárró l szóló rész. De aztán azt is mondta, majd rendbe hozza a dolgot . Mindent rendbe fog hozni . Valahogy nem tetszet t nekem, ahogy ezt mondta Magunkkal ke l le t t volna v inni a pasast a bárba. Nagyon v icces, mi . . . És az sem tetszet t , ahogy elköszönt . Egy cseppet sem tetszet t . –28- Emlékszik -mondta Reg,- amikor megérkeztek ma délután, azt mondtam, az utóbbi időben elég unalmas vol t i t t , . de . . . érdekes okokból k i fo lyó lag? -Élénken emlékszem -mondta Dirk ,- mivel mindössze t íz perccel ezelőt t tör tént . Úgy emlékszem, pontosan ugyanazon a helyen á l l t . És ugyanezeket a ruhákat v ise l te , amiket p i l lanatnyi lag is , és. . . -Hal lgass már, Dirk –szóld közbe Richard.-Nem hagynád szóhoz ju tn i szegényt? -Dirk bocsánatkéröen meghajo l t k issé. Úgy van -mondta Reg. Az az igazság, hogy több hete, sőt hónapja nem használ tam az időgépet , mer t az a furcsa érzésem vol t , hogy valak i vagy valami próbál rávenni , hogy tegyem meg. Először csak egészen halvány készte lést éreztem rá, aztán egyre erősebb és erősebb le t t ez az érzés. Rendkívül zavaró vol t . Nagyon keményen e l len kel le t t á l lnom, mer t o lyasvalamíre próbál t rávenni , ami t magam is meg akar tam tenni . Nem hiszem, hogy rá jöt tem volna, hogy ez a késztetés kívű l rő l jön, és nemcsak a sa ját vágyaim ösztökélnek, ha nem vagyok o lyan óvatos. At tó l kezdve, hogy észrevet tem, hogy valami a hata lmába ker í te t t , a helyzet egyre rosszabb és rosszabb le t t , és egyszer csak röpköln i kezdtek a szobában a bútora im. A k is Györgykorabel i í róaszta l meg is sérü l t . Nézzék a nyomokat a . . . Emiat t vo l t úgy megi jedve a múl t este, mer t azt h i t te , megint ez fo lyik odafenn? -kérdezte Richard: Igen -mondta Reg v isszafo j to t t hangon. Borzasztóan fé l tem. De szerencsére csak egy kedves k is ló vol t o t t . Azt h iszem, akkor surranhatot t be, amikor e lugrot tam egy k is púderér t , hogy á lcázzam a barnaságomat. -Úgy? mondta Dirk . - És hová ugrot t e l ér te? -kérdezte. Nem hiszem, hogy a ló az i l la tszerbol tban le t t volna! Ó, van egy bolygó, abban a cs i l lagképben, ami t Ple jádoknak neveznek, ahol a por pontosan olyan színű. . . -Elment egy másik

bolygóra? sut togta Dirk . Púderér t?! Ó, n incs o lyan messze -mondta Reg v idáman. Tudja, a valós távo lság a tér idő kont inuum két pont ja közöt t sz inte végte lenül k isebb, mint egy e lekt ron egymás mel let t i pá lyá inak látszólagos távolsága. Ami azt i l le t i , sokkal közelebb van, mint az i l la tszerbol t , és még a pénztárnál sem kel l várakozni . Soha n incs nálam pont annyi apró, mint amennyi ke l lene, maga hogy van ezzel? Akkor már inkább a kvantumugrást választom. A baj csak az; hogy i lyenkor aztán zűr van a te lefonommal. De hát az életben semmi sem egyszerű. Látszot t , hogy bosszant ja a dolog. -De azért azt h iszem, igaza van, hogy azt gondol ja , ami t szer in tem gondol te t te hozzá csendesen. -Miér t? -Hogy k issé tú l bonyolu l t módszereket vetet tem be egy meglehetősen csekélyke eredmény e lérése érdekében. Felv idí tan i egy k is lányt , bármi lyen bájos, kedves és szomorú is , ez most hogy így belegondolok, valóban nem tűnik e légséges magyarázatnak. . . , nos, egy igen je lentős időmanipulác ióra. Kétségte lenül egyszerübb le t t volna egy bókot mondani a ruhájára. Talán a . . . szel lem, mer t ugye egy szel lemről beszélünk? -Azt h iszem arró l , igen -mondta Dirk lassan. -Egy szel lem? -kérdezte Richard. - Ugyan már, ez… -Vár j ! -vágot t közbe Dirk . -Kérem, fo lytassa -mondta Regnek. Lehetséges, hogy a . . . szel lem játszot ta k i az éberségemet. Olyan keményen küzdöt tem az e l len, hogy megtegyek egy b izonyos dolgot , hogy könnyedén rá tudot t venni egy másik dologra . . . -És most? -Ő, már e l távozot t . A szel lem tegnap este i t thagyot t . -És vajon -mondta Dirk Richardra tek intve- hová mehetet t? -Nem -mondta Richard. -Kér lek, csak ezt ne. Még abban sem vagyok b iz tos, hogy s ikerü l t megemésztenem, hogy egy időgépről társa lgunk, és akkor most egyszer csak szel lemek? -Tehát mi is vo l t az -sz iszegte Dirk , ami arra kényszer í te t t , hogy fö lmássz a fa lon? -Hát , te mondtad, hogy valami poszth ipnot ikus hatás. . . Én ezt nem mondtam! Csak bemutat tam a h ipnot ikus szuggeszt ió lehetséges hatásai t . De azt h iszem, hogy a h ipnózis és egy szel lemtől való megszál lo t tság nagyon sokban hasonl í t egymásra. Az embert rá lehet venni a legabszurdabb dolgok e lkövetésére, aztán v idáman k i ta lá l ja rá a legát lá tszóbb raconal izác iót , hogy megmagyarázza a dolgot önmagának. De o lyasmire, ami je l leme legalapvetőbb vonásainak mond e l lent , nem lehet rávenni . Küzdeni fog. El len fog á l ln i . Richardnak eszébe ju tot t , mi lyen megkönnyebbülést érzet t , amikor ösztönösen k icseré l te a kazet tát Susan üzenetrögzí tő jében. Mintha egy küzdelem ér t volna véget , melyben várat lanul ő győzöt t . Most megint úgy érezte, hogy egy küzdelem fo lyik , melyben éppen veszí tet t ;

fe lsóhaj to t t , és e lmondta a gondolata i t a többieknek is . Errő l van szó! -k iá l to t t fe l Di rk . Te nem tet ted volna meg! Közeledünk valamihez. A h ipnózis akkor a leghatékonyabb, ha az a lany lényegében egyetér t azzal , ami t tennie ke l l . Meg kel l ta lá ln i az adot t fe ladathoz a legmegfe le lőbb a lanyt , és akkor a h ipnózis nagyon mélyreható lehet . És azt h iszem, ez a megszál lo t tságra is igaz. Tehát . Mi t tudunk eddig? Van egy szel lemünk, ak i valami t meg akar tenni . és keresi a megfe le lő személyt , hogy megszál l ja , és elvégeztesse vele a fe ladatot . Professzor . . . Reg . . . mondta Reg. Reg, kérdezhetek valami borzasztóan személyeset? Tökéletesen meg fogom ér teni , ha eset leg nem akar vá laszoln i , de akkor addig fogom nyaggatn i , amíg nem fe le l . A szokásos k is módszere im . . . Azt mondta, van valami , ami nagy kísér tést je lent a maga számára. Hogy van valami , ami t nagyon szeretne megtenni , de nem engedi meg magának, és erre a szel lem is probál ta rávenni . Kérem. Lehet, hogy ez nem könnyű, de azt h iszem, sokat segí tene, ha e lmondaná, -Nem mondom el . -Meg kel l ér tenie, mennyi re fontos . . . Inkább megmutatom mondta Reg. A St . Cedd’s kapujának keretében k ira jzo lódtak egy hata lmas alak körvonala i , amely egy ór iás i , sú lyos, fekete nej lonszatyrot c ipe l t . Az a lak Michael WentonWeakes a lak ja vo l t , a hang, amely megkérdezte a por tást , hogy Chronot is professzor a szobájában tar tózkodik-e, Michael WentonWeakes hangja vo l t , a fü lek, melyek meghal lo t ták a por tás vá laszát , nevezetesen hogy tudja a nyavalya, mer t a te le fonja már megint vacakol , Michael WentonWeakes fü le i vol tak, de a szel lem, amely a szemein át a v i lágba nézet t , nem az övé vol t . Tökéletesen megadta magát . Megszűnt benne minden kétség, nyugta lanság és zürzavar . Elméjét te l jesen megszál l ta egy idegen e lme. A szel lem, amely nem Michael WentonWeaksé vol t , szemügyre vet te az egyetemet , mely már ismerős vol t az elmúl t néhány boszantó és dühí tő hét rő l . Hetek! Mikroszekundumnyi p i l lanatok. A szel lem, amely most Michael WentonWeakes testében lakozot t , á té l t már sz in te te l jes fe ledésben tö l töt t időszakokat is , amikor néha évszázadokon át esőben bolyongot t a Földön úgy tűnt neki , csak néhány perc te l t e l azóta, hogy ezek a lények, ak ik ezeket a fa lakat emel ték, fe lbukkantak. Személyes örökkévalóságának nagy része ami nem vol t igazán örökkévalóság, de pár b i l l ió évet azér t e lég könnyű annak érezni , azzal te l t , hogy magányosan vándorol t a végeérhetet len mocsarakban, átgázol t a határ ta lan óceánokon, és döbbent ámulat ta l bámul ta; amikor egyszer csak soklábú, nyá lkás puhányok másztak e lő a rothadó tengerből és most i t t vannak ezeknek a lényeknek a leszármazot ta i , és úgy

v ise lkednek, mintha az övék lenne az egész bolygó, és fo lyton a te lefonró l nyavalyognak. Lelkének sötét és csendes mélyén jó l tudta, hogy megőrül t ; sz inte azonnal megőr j í te t te a baleset után az a tudat , hogy mi t te t t , és hogy mi lyen lé tezés vár most rá, társainak emléke, ak ik meghal tak, és ak ik egy ide ig úgy kísér tet ték őt , ahogy most ő k ísér t a Földön. Tudta, hogy amit most tenni készül , az e l len fe lháborodottan t i l takozna lényének az a része, amelyre már csak a l ig emlékszik ; de ez az egyet len módja annak, hogy véget vessen az ál landó l idárcnyomásnak, melyben az e lmúl t évbi l l iók minden percét tö l tö t te. Fogta a szatyrot , és e l indul t . –29- Valahol az esőerdő mélyén éppen az tör tént ami az esőerdőben á l ta lában tör ténni .szokot t : eset t . Ezér t h ív ják esőerdónek. Lágyan permetező, makacs eső vol t , nem az a sú lyosan lezúduló áradat , amely az év későbbi szakaszára; a forró évszakra. je l lemző. Az esőcseppek f inom köddé á l l tak össze, melyet át meg átsüt egy-egy napsugárdárda, a fény meglágyu l t , és továbbhaladt út ján egy kálvár iafa nedves kérgéig, ahol megte lepedet t , és cs i l logni kezdet t . Néha épp egy p i l langó vagy egy apró, mozdulat lanul ragyogó gyíkocska mel lé té lepedet t le , és i lyenkor a hatás sz inte az e lv ise lhetet lenségig fokozódot t . Odafenn, a fák magas lombkoronája közöt t h ir te len egy rendkívül f igye lemre mél tó gondolat öt lö t t t t egy madár eszébe, vadul csapkodva röpködni kezdet t a lombok közöt t , aztán végül megül t egy ágon, ahol nyugodtan végiggondolhat ja a dolgokat , míg végül ismét k i lyukadt ugyanoda: hogy ide je lenne ebédeln i . A levegő i l la toktó l vo l t terhes a v irágok könnyű i l la ta keveredet t az erdő a l já t bontó átázot t avar sú lyos szagával . Az avarréteget gubancos gyökércsomók szőt ték át , moha nőt t és bogarak mászkál tak ra j tuk. Egy t isztáson, az ágaskodó fák közöt t tá tongó üres, nedves fö lddarabkán csendben és minden fe l tűnés nélkü l megje lent egy egyszerű fehér a j tó . Néhány másodperc múlva halk nyikorgással résnyi re nyí l t . Egy hór ihorgas, sovány fér f i leset t k i ra j ta , meglepet ten p is logot t ; aztán megint becsukta az a j tó t . Néhány másodperc múlva ú jból k inyí l t , és Reg nézet t k i ra j ta . -Valódi -mondta. Higgyenek nekem. Jö j jenek, és nézzék még a saját szemükkel . Kisétá l t az erdőbe, v isszafordul t , és intet t a másik ket tőnek, hogy kövessék. Dirk bátran k i lépet t , éppen csak ket tőt p is logot t , aztán k i je lentet te , hogy pontosan ér t i , hogy műkődik, és hogy nyi lvánvalóan az i r reál is számok a lapján, melyek a min imál is kvantumtávolságok közöt t he lyezkednek el , és meghatározzák a redőzöt t Univerzum f raktá lközvonala i t , és csak azt ta lá l ja megdöbbentőnek, hogy neki ez eddig nem jutot t eszébe. -Mint

a macskabejáró - jegyezte meg Richard a háta mögül , az a j tóban á l lva - Igen, pontosan! -mondta Dirk, levet te a szemüvegét , és egy fának támaszkodva törö lgetn i kezdte. Természetesen rá jöt té l ; hogy hazudtam. De ez az adot t körü lmények közöt t te l jesen természetes ref lex, gondolom, ebben mindnyájan egyetér tünk. Tel jesen természetes.Kics i t hunyorgot t , és v isszatet te a szemüvegét : Az üveg sz inte azonnal bepárásodot t . Döbbenet - ismerte be Dirk . Richard b izonyta lanabbul lépet t k i , és egy p i l lanatra ingadozva megál l t : egyik lába még mindig Reg szobájának padló ján, a másik az erdő nedves ta la ján. Aztán megadta magát , és mindkét lábával e lőre lépet t : Tüdeje azonnal megte l t a sűrű k ipáro lgásokkal , e lméje a hely szépségével : Visszafordul t , ás megnézte az a j tó t , melyen át lépet t . Továbbra is egy te l jesen át lagos, k i tár t a j tó vol t , csak éppen az erdő közepén á l ldogál t egymagában; és t isztán be lehetet t lá tn i ra j ta a szobába, ahonnan épp k i lépet t . Tűnődve megkerü l te az a j tó t , óvatosan tet t . meg minden lépést a sáros ta la jon, nem azér t , mer t a t tó l fé l t , hogy e lcsúszik , hanem inkább at tó l , hogy egyszer csak e l tűnhet a lába aló l a fö ld . Az a j tó hátu l ró l nézve is te l jesen át lagos a j tó vol t ; amire az ember nemigen számítana egy esőerdő kel lős kézepén. Richard át lépet t az a j tón hátu lró l , és v isszanézve megint úgy lá t ta , mintha most lépet t vo lna k i Urban Chronot is professzor Cambr idge- i , a St . Cedd’s ko l lég iumban levő szobájából , amely több ezer k i lométerre ke l le t t hogy legyen. Több ezer k i lométer? De hát hol vannak? Bebámul t a fák közé, és a távolban megpi l lantot t va lami halvány cs i l logást . A tenger az? -kérdezte. Innen fönt rő l k ics i t jobban lá tn i -k iá l to t ta Reg, ak i fö lmászot t egy csúszós le j tőn, és most egy fának támaszkodva l iheget t . A távolba mutatot t . A másik ket tő is utánamászott , za josan csör tet tek át az ágak közöt t , amire a magasban lá thatat lan madarak károgó panaszkodással reagál tak. A Csendes-óceán? kérdezte Dirk . -Nem, az India i -mondta Reg. Di rk megtörö l te a szemüvegét , és jobban megnézte. Á, igen, persze mondta. Nem Madagaszkár ez? -kérdezte Richard. Én egyszer vol tam . . . -Tényleg? kérdezte Reg.Az egyik legszebb és legfantaszt ikusabb hely az egész fö ldkerekségen, és számomra te le van a leg i jesztőbb . . . k ísér tésekkel . De nem. A hangja k issé megremeget t , és megköszörü l te a torkát . -Nem - fo lytat ta . Madagaszkár lássuk csak, melyik i rányban is . . . ho l van a nap? Igen, arra. Nyugat fe lé . Madagaszkár körü lbelü l 800 k i lométerre van innen, nagyjából nyugat i i rányba. A Réunion sz iget pedig úgy fé lúton van köztünk. Ööö . . . hogy is hív ják -mondta Dirk h i r te len, és u j ja iva l doboln i kezdet t egy fa kérgén, amivel e l i jesztet t egy

gyíkot , -azt a helyet , ahol azt a bélyeget adták k i . . . ööö . . . Maur i t ius! -Bélyeget? -kérdezte Reg. Igen, b iztos hal lo t t ró la mondta Dirk . Nagyon hí res bélyeg. Nem jut eszembe ró la más, de i t t adták k i . Maur i t iuson. Errő l a bélyegrő l h í res. Megbarnul t , fo l tos k is vacak, és az árából meg lehetne venni a Blenheimpalotát . Vagy az a Br i t ish Guiana, amire gondolok? Azt csak te tudod, hogy mire gondolsz -mondta Richard. Maur i t iuson vagyunk? Igen mondta Reg… Ez Maur i t ius. -Maga nem gyűj t bé lyeget? -Nem. -Ez meg mi a fene?! kérdezte h i r te len Richard, de Dirk tovább beszél t Reghez. -Nagy kár , remek elsőnapi k ibocsátású sorozatokat tudna szerezni , nem? Reg vál la t vont . -Nem érdekel tú lságosan -mondta. Richard a hátuk mögöt t v isszacsúszkál t a le j tőn. -Szóval , mi az a nagy lá tn iva ló i t t? -kérdezte Dirk . -Be kel l va l lanom, nem erre számítot tam. A maga módján nagyon szép, persze, a természet meg minden, de at tó l tar tok, én már csak városi gyerek vagyok. Megint megtörö lget te a szemüvegé t , és v isszahelyezte az orrára. Amit lá tot t , a t tó l h i r te len hátrahőköl t , Reg pedig furcsa k is csukló hangot hal la tot t . A Reg szobájába vezető a j tó e lőt t egy rendkívül i ta lá lkozás zaj lo t t le . Egy ór iás i , ingerü l t madár nézte Richardot , Richard pedig egy ór iás i , ingerü l t madarat nézet t . Richard úgy meredt a madárra, mintha egész é letében nem látot t volna i lyen rendkívül i do lgot , a madár pedig úgy meredt Richardra, hogy lehető leg e lvegye a kedvét at tó l , hogy a csőret csak egy k ics i t is nevetségesnek mer je ta lá ln i . Amikor megbizonyosodot t ró la; hogy Richardnak nem ál l szándékában k inevetn i , a madár k issé morcos és bosszankodó e lnézéssel kezdte kezeln i Richardot , és azon tűnődöt t , va jon mindig csak ot t fog ál ln i , vagy hasznossá is tesz i magát , és ad neki va lami enniva lót . Pár lépésnyi t hátrábbtotyogot t hata lmas, sárga lábain, aztán pár lépést o ldal ra, aztán egy lépést megint e lőre. Majd megint Richardra nézet t ; és türe lmet len, gurgulázó hangot adot t . Aztán e lőrehajo l t , és hata lmas, abszurd csőrét végighúzta a fö ldön, mintha azt akarná sugal ln i Richardnak, hogy eset leg jó öt le t lenne, ha ezen a terü leten keresgélne valami enniva ló, ami t nekiadhat . -A kálvár ia fa d iótermését esz i -k iá l to t ta oda Reg Richardnak. A hata lmas madár bosszankodó, é les tek intetet vetet t Regre, mintha azt akarná mondani , hogy minden id ió ta tökéletesen t isztában van ve le, hogy ő mi t esz ik . Aztán v isszanézet t Richardra, .és a fe jét k ics i t o lda lra b i l lentet te , mintha h ir te len az ju tot t volna eszébe, hogy ta lán tényleg egy id ió tával van dolga, és ez esetben ennek megfe le lően kel l á ta lakí tani a s t ratégiá ját . -Van pár szem a háta mögöt t a fö ldön -k iá l to t ta Reg v isszafo j to t t hangon. Richard a

megdöbbenéstő l sz inte t ranszban eset lenül megfordul t , és meglátot t egy-két szem diót a fö ldön. Lehajo l t és fe lvet t egyet , aztán fe lnézet t Regre, ak i b iz tatóan ból in tot t . Richard óvatosan k inyú j to t ta a madár fe lé a d iót , az e lőrehajo l t , és k ikapta a kezéből . Aztán mivel Richard továbbra is k inyúj tva tar tot ta a kezét , bosszankodva fé lre lökta a csőrével . Amint Richard t iszte let te l jes távolságba vonul t v issza, a madár k inyú j to t ta a nyakát , lehunyta nagy, sárga szemei t , és úgy lá tszot t , mintha kecsesen gargar izá lna, ahogy a nye lőcsövében végigguru l t a d ió a begyéig. Ezután legalább részben e légedet tnek tűnt . Addig egy ingerü l t dodó vol t , most pedig legalább egy ingerü l t , de jó l lakot t dodó, és ennél többet nemigen remélhetet t az é let tő l . Lassan, to tyogva, helyben megfordul t , és v isszakacsázot t az erdőbe, ahonnan jö t t , o lyan léptekkel , mintha el akarná venni Richard kedvét at tó l , hogy a fenekén meredező to l lcsomót k ics i t is nevetségesnek ta lá l ja . -Csak azér t szoktam idejárn i , hogy e lnézegessem egy k ics i t -mondta Reg vékony hangon, és ahogy Dirk ránézet t , feszengve vet te észre, hogy az öregúr szeméből egy könnycsepp csordul k i , ami t gyorsan le törö l t . -Nem avatkozhatok közbe . . . Richard k i fu l ladva rohant oda hozzájuk. -Ez egy dodó vol t? -k iá l to t t fe l . - Igen -mondta Reg.Egyike annak a három példánynak, amely még é letben van. 1676-ban vagyunk. Négy éven belü l mind e l fog pusztu ln i , és azután soha többé senki nem fog lá tn i egyet sem. Jö j jenek mondta. Indul junk. A St . Cedd’s ko l lég ium belső udvarának sarkából nyí ló lépcsőházban a masszívan zár t kü lső a j tó mögöt t , ahonnan néhány p i l lanat ta l korábban egy k is rezzenéssel e l tűnt a belső a j tó , most egy ú jabb rezzenés vol t ész le lhető, ahogy az a j tó v isszatér t . A sötét estében Michael WentonWeakes a lak ja közeledet t az a j tó fe lé , közben megál l t , és fe lnézet t a sarokablakokra. Ha lá tható le t t vo lna is a k is rezzenés, a tűz k iszűrődő, táncoló fényénél akkor is észrevehetet len marad. Az a lak ezután fe lnézet t a fekete égre, nézte azt , amirő l tudta, hogy ot t ke l l lennie, habár a legkisebb esélye sem vol t ar ra, hogy tényleg meglássa, még egy t iszta é jszakán sem, és a mostani nem az vol t . A Föld körü l már annyi szemét és törmelék ker ing, hogy egy darabbal több még ha i lyen ór iás i is soha senkinek nem fog fe l tűnni . Nem is vet ték észre soha, habár időrő l időre k i fe j te t t b izonyos hatást . Amikor a hul lámok fe lerősödtek. Vagy kétszéz éve nem vol tak o lyan erősek, mint most . És végre kezdet t minden összeál ln i . Megta lá l ta a tökéletes a lanyt a fe ladat végrehaj tásához. A tökéletes a lany lépte i á thaladtak az udvaron. Először úgy tűnt , a professzor lesz a legmegfe le lőbb, de a kísér le t

siker te lenségbe és dührohamba fu l ladt , és aztán jö t t az öt let ! Hozzunk a Földre egy Szerzetest ! Azokat egyenesen azér t tervezték, hogy mindent e lh iggyenek, hogy te l jes mér tékben h iszékenyek legyenek. Egy Szerzetest könnyen rá lehetne bí rn i , hogy végrehaj tsa a fe ladatot . Sajnálatos módon azonban ez a példány te l jesen reményte lennek b izonyul t . Nagyon könnyen rá lehetet t venni , hogy e lh iggyen bármi t . Az azonban, hogy öt percnél tovább e lh i tessen vele valami t , lehetet lenebb fe ladat vol t , mint a professzor t rávenni arra, hogy tegye meg, ami t a lapvetően maga is szeretet t volna megtenni , csak nem engedte meg magának. Azután még egy kudarc, és aztán, csodával határos módon végre ráakadt a tökéletes a lanyra. A tőkéletes a lany már bebizonyí tot ta , hogy minden le lk i ismeret furdalás nélkü l képes megtenni , ami t meg kel l tennie. A párába és ködbe burkolózó hold küszködve próbál t fe l jebb emelkedni az égbol t sarkán. Az ablakban megmozdul t egy árnyék. –30- Di rk a belső udvarra nyí ló ablakból nézte a holdat . -Már nem kel l sokáig várnunk -mondta. -Mire? -kérdezte Richard. Di rk megfordul t . -A szel lemre -mondta, hogy v isszatér jen. -Professzor . . . fordul t Reghez, ak i idegesen ü ldögél t a tűz mel le t t van egy k is brandyje vagy f rancia c igaret tá ja vagy valami türe lemjátéka? -Nincs -mondta Reg. -Akkor sa jnos kényte len leszek segédeszközök nélkü l izguln i -mondta Dirk , és v isszament az ablakhoz, hogy tovább bámul jon k i fe lé . Én még nem vagyok te l jesen mggyőzve mondta Richard, hogy nincs más magyarázat , mint . . . szel lemek, ak ik . . . -Ahogy az időgépet is működés közben kel le t t lá tnod, hogy e lh idd - jö t t v issza Dirk . -Richard, én nagyon t iszte lem a szkept ic izmusodat , de még egy szkept ikusnak is e l ke l l fogadnia az e l fogadhatat lant , ha n incs más választása. Ha valami ránézésre úgy fest , mint egy vadkacsa, és úgy hápog, mint egy vadkacsa, akkor legalábbis fonto lóra ke l l vennünk azt a lehetőséget , hogy az Anat idae családba tar tozó k isebbfa j ta v íz imadárra l van dolgunk. -De hát mi az, hogy szel lem? -Szer in tem a szel lem . . . mondta Dirk o lyanvalak i , ak i vagy erőszakos halá l la l , vagy várat lanul hal t meg, és maradt valami e l in tézet len ügye. És nem nyugodhat , amíg e l nem intéz i , vagy jóvá nem teszi a dolgot . Megint szembefordul t ve lük. -És ezért érdekelhet i annyi ra az időgép –mondta- , ha tudomást szerzet t a lé tezésérő l . Az időgép módot ad arra, hogy jóvátegye azt , ami szer in te helyte lenül tör tént a múl tban. Hogy így megnyugvást ta lá l jon. Ezér t fog v isszajönni . Először Reget próbál ta megszál ln i , de ő e l lenál l t . Aztán jö t t az a dolog a bűvészt rükkel , a púderre l meg a lóval a fürdőszobában, ami t . . . Di rk k is szünetet tar to t t . . . ami t még én

sem értek egészen, de rá fogok jönni , ha beledöglök is . És aztán met je lenté l a színen te, Richard! . A szel lem elhagyta Reget , és inkább rád összpontosí tot t . Sz inte azonnal tör tént egy je lentékte len, de különös k is inc idens. Teszel valami t , amirő l úgy érzed, jobb lenne, ha nem tet ted volna meg. Természetesen a te lefonüzenetre gondolok, ami t Susan üzenetrögzí tő jén hagytá l . A szel lem megragadja az a lka lmat , és megpróbál rávenni , hogy tedd meg nem tör tént té a dolgot . Hogy mintegy menj v issza a múl tba, és törö ld le az üzenetet tedd jóvá a hibát , ami t e lkövet té l . Csak hogy lássa, megteszede. Hogy k ipróbál ja , te vagye az ő embere. Ha így le t t vo lna, te l jesen a befo lyása alá kerü lsz. De az uto lsó p i l lanatban a természeted fe l lázadt , és nem tet ted meg. Így a szel lem lemondot t ró lad, és belő led is e l távozot t . Valak i mást ke l le t t keresnie. Hogy mióta cs inál ja ezt? Nem tudom. Szer in ted van valami ér te lme annak, ami t mi t e lmondtam? Érzed, hogy igazam van? Richard ere iben megfagyot t a vér. - Igen -mondta. Azt h iszem, te l jesen igazad van. És mely p i l lanatban hagyot t e l a szel lem? -kérdezte Dirk . Richard nyel t egyet . Amikor Michael WentonWeakes k iment Susan szobájából -mondta. Azon tűnődöm -mondta Dirk halkan, hogy mi lyen lehetőséget lá tot t benne a szel lem. Vajon ez a lka lommal megta lá l ta-e, ami t kereset t? Azt h iszem, nem kel l sokáig vámunk. Ekkor kopogtat tak az a j tón. Amikor k inyi to t ták, Michael WentonVeakes á l l t ot t . Csak ennyi t mondot t : Szükségem van a segí tségükre. Reg és Richard Dirkre bámul tak, aztán Michaelre. -Letehetném ezt va lahova? -kérdezte Michael . Elég nehéz. Egy könnyűbúvár fe lszere lés van benne. -Ó, ér tem -mondta Susan. Hát jó , kösz szépen, Nico la. Majd megpróbálom ezzel az u j j renddel . Biz tos vagyok benne, hogy csak azér t rakta bele ide azt az Eszt , hogy idegesí tsen vele. Igen, egész á l ló délután megál lás nélkü l gyakoro l tam. A második té te l egyik-másik t izenhatodfutama egészen rémes. Igen, segí tet t e l tere ln i a gondolata imat . Nem, n incs semmi ú jság. Csak ködösí tenek, szörnyú az egész. Nem is akarok . . . f igye l j , később eset leg v isszahív lak, hogy hogy érzed magad, jó? Tudom, persze, az ember soha nem tudja, mi a rosszabb, maga a betegség, vagy az ant ib io t ikumok, vagy az orvosok modora. Vigyázz magadra, vagy legalábbis mondd meg Simonnak, hogy v igyázzon rád. És cs inál jon neked egy nagy kanna for ró l imonádét . Oké. Jó, később még beszélünk. Jó l takarózz be. Szia. Susan le tet te a kagylót , és v isszatér t a csel ló jához. Épp csak belekezdet t a b i rkózásba a bosszantó Esz hanggal , amikor megint megszóla l t a te le fon. Egész délután mel lé tet te , de most a beszélgetés után e l fe le j te t te .

Egy sóhaj ja l megtámasztot ta a csel ló t , és megint a te le fonhoz ment . Hal ló? szól t be le. Ismét nem hal la tszot t semmi, csak a távol i szélsüví tés. Susan dühösen lecsapta a kagylót . Vár t pár másodpercet , aztán éppen megint mel lé akar ta tenni , amikor eszébe ju tot t , hogy eset leg Richard kereshet i . Habozot t . Magában beismerte, hogy azér t nem használ ja az üzenetrögzí tőt , mer t többnyi re csak Gordon kedvéér t kapcsol ta be, és most nem akar ja , hogy bármi is rá emlékeztesse. Aztán mégiscsak bekapcsol ta , lehalk í tot ta , és v isszatér t az Eszhez, ami t Mozar t k izáró lag azér t te t t oda, hogy idegesí tse vele a csel l is tákat . Gordon Way ügyet lenül tapogatózót t a te le fonkagyló körü l Di rk Gent ly hol iszt ikus detekt ív i rodájának sötét jében, próbál ta v isszarakni a helyére, de aztán a legmélyebb csüggedésbe zuhanva lerogyot t a székre. Már nem is igyekezet t e l lenál ln i , szépen átcsúszot t a széken, és kényelmesen e lhelyezkedet t a padlón. Miss Pierce már az e lső a lka lommal e lrohant , amikor észrevet te, hogy a te lefon mintegy saját magát kezdi használn i , mer t végképp e l fogyot t a türe lme, úgyhogy most Gordoné vol t az egész i roda. A kísér letek azonban, hogy valak ive l kapcsolatba lép jen, te l jes kudarcba fu l ladtak: Vagyis pontosabban hogy kapcsolatba lép jen Susannal , mer t ezt szeret te vo lna. Susanhoz beszél t , amikor meghal t ; és tudta, hogy valahogy muszáj még beszéln ie ve le. De Susan egész délután mel lé tet te a kagylót , és amikor fö lvet te , akkor sem hal lo t ta őt . Gordon fe ladta. Felemelkedet t a padlóró l , k isuhant az i rodából , le a sötétedő utcára. Cél ta lanul sodródot t egy darabig, sétá l t egyet a csatoma par t ján, de ezt nagyon hamar megunta, aztán ú jból v isszasétá l t az utcán. A házak, melyekből fény és é let áradt k i , fe lzaklat ták, kü lönösen mert vendégszeretetük rá nem vonatkozot t . El tűnődöt t , hogy vajon zokon vennék-e az emberek, ha besurranna a házukba egy k is est i tévézésre. Nem zavarna senki t . Vagy ha bemenne egy moziba. Ez már jobb öt le t , igazán elmehetne egy moziba. Most már határozot tabb, bár továbbra is testet len léptekkel befordul t a Noel Roadra, és e l indul t ra j ta : A Noel Road, -gondol ta. Halványan derenget t neki va lami . Az vol t az érzése, az utóbbi időben vol t valami dolga valak ive l a Noel Roadon. De k i vo l t az? Gondolata i t fé lbeszakí tot ta egy ret tenetes, rémül t s iko ly, amely végigfutot t az utcán. Gordon dermedtem megál l t . Pár másodperccel később néhány méterre l tő le k ivágódot t az a j tó , és egy eszelős tek intetű, s iko l tozó nő rontot t k i ra j ta . –31- Richard soha nem szeret te Michael WentonWeakeset , és most, hogy egy szel lem búj t be lé, valahogy még kevésbé szíve l te . Nem tudta megmondani , hogy miér t , személy szer in t nem vol t

semmi baja a szel lemekkel , és nem gondol ta úgy, hogy bárk i t is negatívan kel lene megí té ln i , csak azér t , mer t ha lot t de azér t valahogy nem tetszet t neki a dolog. Mindazonál ta l az is nehezére eset t , hogy ne sajnál ja egy k ics i t . Michael e lveszet ten ü ldögél t egy széken, az aszta l ra könyökölve a kezével megtámasztot ta a fe jét . Betegnek és megvise l tnek lá tszot t . És nagyon fáradtnak. És szánalmasnak. Tör ténete szívet tépő vol t , és azzal ér t véget , hogy megpróbál ta megszál ln i e lőször Reget , aztán Richardot . -Magának igaza vol t fe jezte. Tökéletesen. Ez utóbbi t Dirknek címezte, ak i erre o lyan képet vágot t , mintha úgy érezné, hogy aznap már épp e légszer ragyogot t d iadal i t tasan. A hang Michaelé vol t , és mégsem Michaelé. Ami fé le lem és magány belesűrűsödhet egy hangba négyb i l l ió év a lat t , az benne szól t , és ak i ha l lo t ta , azt szédí tő borzongás fogta e l , mint ami olyankor szor í t ja össze az ember gyomrát és agyát , ha é jszaka megál l egy sz ik lacsúcson. Szemei t Regre és Richardra fordí to t ta , és tek intete is sa jnálatot és ret tegést ke l te t t . Richard kényte len vol t fé l renézni . Elnézést ke l l kérnem mindket tő jüktő l -mondta a Michaelben lakozó szel lem, szívem mélyéből . És csak reméln i tudom, hogy meg fogják ér teni , mi lyen kétségbeejtő helyzetben vagyok, és hogy mi lyen sokat je lent nekem ez a gép, és azt is meg fogják ér teni , miér t te t tem azt , ami t te t tem, és akkor meg fognak bocsátani nekem. Ha segí tenek. Könyörgök. -Adjon neki egy k is whiskyt -mondta Dirk mogorván. -Nincs whiskym -mondta Reg. -por tó i t? Van egykét üveg Margaux is , k inyi thatom. Nagyon f inom. Egy óra ig á l ln ia ke l l szobahőmérségleten. de persze meg lehet cs inaln i , egyszerű, csak . . . -Segí tenek nekem? szakí tot ta fé lbe a szel lem. Reg k is ie tet t , hogy hozza a portó i t és a poharakat . -Miér t szál l ta meg ennek az embernek a testét? -kérdezte Dirk . Szükségem van egy hangra, amel lye l beszélhetek és egy test re, amel lye l cselekedhetek. Nem lesz semmi baja, a v i lágon semmi. -Hadd tegyem fe l még egyszer a kérdést . Miér t ennek az embernek a testét szál l ta meg? -makacskodot t Di rk . A szel lem megvonta Michael vá l lá t . -Engedékeny vol t . Ez a két úr i t t ér thető módon e l lenál l t annak, hogy . . . nos, a h ipnózisnak az analógiá ja nagyon pontos vol t . Ö pedig? Azt h iszem, az éntudata éppen mélyponton vol t , és így beleegyezet t a dologba. Nagyon hálás vagyok neki , és nem fogok semmi kár t tenni benne. -Az éntudata - isméte l te meg Dirk e lgondolkozva, mélyponton vol t . Azt h iszem, ez tényleg így van -mondta Richard halkan Dirknek. Nagyon depressziós vol t tegnap este. Elvet ték tő le az egyet len dolgot , ami számítot t neki , mer t nem csinál ta igazán jó l . Bármi lyen büszke is , gondolom, örü l t a gondo latnak, hogy

most végre szükség van rá. Hmm mondta Dirk , aztán még egyszer e lmondta. Harmadszorra érzéssel mondta. Aztán sarkon fordul t , és ráförmedt a széken kuporgó f igurára. Michael WentonWeakes! Michael fe je hátracsuklot t , és hunyorogni kezdet t . - Igen? -mondta a megszokot t , gyászos hangján. Szemei követ ték Dirk mozgását . Hal l engem kérdezte Dirk , és tud válaszoln i a sa ját nevében? Ó, igen mondta Michael . Természetesen tudok. Ez a . . . lény, ez a szel lem . . . Tudja, hogy magában van? El fogadja a je lenlétét? Haj landó önként azt tenni , ami t ő akar? -Úgy van. Nagyon megindí tot t a tör ténete, és szeretnék segí teni ra j ta . Sőt , azt h iszem, helyes, ha így cselekszem. -Jó l van -mondta Dirk , és cset t in tet t az u j ja iva l . -Ennyi . Michael fe je h i r te len e lőrebukot t , aztán ismét lassan fe lemelkedet t , mintha belü l rő l pumpálnák, akár egy autógumit . A szel lem v isszaszál l t be lé. Di rk fogot t egy széket , megfordí to t ta , lovaglóütésben szembeül t a Michaelben lakozó szel lemmel , és keményen a szemébe nézet t . -Még egyszer -mondta. Mondja e l még egyszer . Csak röv iden.- Michael teste k ics i t megfeszül t . Di rk kar ja után nyúl t . -Ne nyúl jon hozzám! szól t rá Dirk . Csak a tényeket akarom hal lan i . Ha megpróbál ja sa jnál ta tn i magát , orrba vágom. Már legalábbis a kö lcsönvet t orrába. Úgyhogy hagyjuk csak azokat a részeket , amik úgy hangzanak, mint . . . ööö . . . . -Coler idge -szóla l t meg Richard h i r te len pontosan úgy hangzot t , mint Coler idge. Mint a “Rege a vén tengerészrő l ” . Egyes részei legalábbis. Di rk összevonta a szemöldökét . -Coler idge?- kérdezte. Neki is megpróbál tam annak ide jén e lmondani a tör ténetemet ismerte be a szel lem, de . . . -Bocsánat mondta Dirk . -Elnézést , egy p i l lanatra . . . még soha nem tet tem fe l keresztkérdéseket egy négyb i l l ió éves szel lemnek. Samuel Taylor ró l van szó? Azt akar ja mondani , hogy e lmesél te e tör ténetét Samuel Taylor Coler idgenek? Igen, be tudtam lépni a gondolata iba . . . egyes időszakokban. Amikor befo lyásolható á l lapotban vol t . Úgy ér t i , amikor ópiumot szedet t? -kérdezte Richard. - Igen. Olyankor jobban e l lazul t . -Nem mondom horkant fe l Reg, időnként vol t szerencsém meglehetősen e l lazul t á l lapotban ta lá lkozni ve le. Na, cs inálok egy k is kávét . El tűnt a konyhában, de behal la tszot t , ahogy nevetgél magában. Egy másik v i lágba kerü l tem -motyogta magában Richard, leü l t , és a fe jét csóválgat ta. De sajnos, máskor ő te l jesen összeszedet t á l lapotban vol t , akkor én, hogy úgy mondjam, nem mondta a szel lem. Ugyhogy nem jöt t össze a dolog. És amit aztán le í r t , az te l jesen zavaros vol t . -Fej tse k i a fent i té te l t esszéformában! -mondta Richard magának, és fe lhúzta a szemöldökét . -Professzor ! -k iabál t k i Di rk . Ez a kérdés lehet ,

hogy k issé abszurdan fog hangzani . De próbál ta-e Coler idge valaha is ööö . . . haszná ln i az időgépét? Válaszol jon nyugodtan o lyan formában, ahogy gondol ja : -Hát, tud ja -mondta Reg, bekukkantva az a j tón egyszer tényleg ide jöt t körbeszimato ln i , de azt h iszem, épp tú lságosan is e l vo l t lazulva ahhoz, hogy bármi t tegyen. -Ér tem -mondta Dirk . -De miér t? - te t te hozzá, v isszafordulva Michael kü lönös, összeroskadt f igurá jához . , de miér t tar to t t i l yen sokáig, hogy ta lá l jon valak i mást? Hosszú-hosszú időszakokon át nagyon gyenge vagyok, sz inte nem is lé tezem, i lyenkor senki re nem tudok befo lyást gyakoro ln i . Aztán persze régebben nem létezet t ez az időgép, és . . . semmi reményem nem vol t , hogy . . . Talán a szel lemek is úgy lé teznek, mint a hul lámok -vetet te fe l Richard. A valós és a lehetséges in ter ferenciá jaként . Rendszer te len hul lámvölgyek és csúcspontok vál togat ják egymást , mint a zenei hul lámokban. A szel lem Richardra fordí to t ta a tek intetét . -Maga . . . mondta maga í r ta azt a c ikket? Ööö . . . igen. Nagyon nagy hatást te t t rám mondta a szel lem, hangjában h ir te len szomorú vágyakozással , amely mintha őt magát is ugyanúgy meglepte vo lna, mint hal lgatóságát . Á, ér tem mondta Richard. Köszönöm. Amikor legutóbb emlí te t ted, nem vol tá l ennyi re e l ragadtatva tő le. Jó jó , tudom, hogy az való jában nem te vol tá l . . . Richard hátradől t , és összeráncol ta a szemöldökét . Tehát mondta Dirk . Visszatérve az e le jéhez . . . A szel lem összeszedte Michael lé legzetét , és ú jból rákezdte: Egy hajón jö t tünk . . . mondta. Egy űrhajón. Igen. A Salaxaláró l , ami egy bolygó a . . . innen nagyon messze. Vad és zűrzavaros hely. Mi vagy k i lenc tucatan e l indul tunk, ahogy sokan tesz ik , hogy keressünk magunknak egy ú j bo lygót . Ebben a naprendszerben minden bolygó te l jesen a lka lmat lan vol t a cé l ja inkra, de i t t , ezen a bolygón meg kel le t t á l lnunk, hogy néhány szükséges ásványi anyagot vegyünk fe l . Sajnos a leszál lóhajónk megrongálódot t az atmoszférán való áthato lás közben. Elég csúnyán megrongálódot t , de nem helyrehozhatat lanul . Én vol tam a fedélzet i mérnök, és az én fe ladatom vol t , hogy megjaví tsam a hajót , és fe lkészí tsem az anyahajóra va ló v isszatéresre. Ahhoz, hogy megér tsék, mi tör tént ezután, tudniuk ke l l egyet-mást ar ró l , hogyan múködik egy magasan automat izá l t társadalom. Nincs o lyan fe ladat , amit ne lehetne könnyebben e lvégezni a fe j le t t komputer izác ió segí tségével . Vannak b izonyos speci f ikus problémák egy i lyen célú útnál , mint a miénk. -És mi vol t az a cé l? -kérdezte Dirk é lesen. A szel lem úgy p is logot t Michaelben, mintha a vá lasz nyi lvánvaló lenne. -Nos, természetesen hogy ta lá l junk magunknak egy ú j és jobb bolygót , ahol mindnyá jan szabadságban, békében és

harmóniában é lhetünk mindörökké -mondta. Di rk fe lvonta a szemöldökét . Á, szóval ez -mondta. Fel té te lezem, jó l k igondol tak mindent . Magunknak gondol tuk k i . Vol tak velünk b izonyos rendkívül specia l izá l t szerkezetek, melyek abban segí tet tek, hogy mindvégig h inni tud junk utunk cél jában, akkor is , ha a dolgok nehezen mennek. Ál ta lában nagyon jó l működtek ezek a gépek, de azt h iszem, ta lán k ics i t tú lságosan is rá juk bíz tuk magunkat . És mi a fene vol t ez a szerkezet? kérdezte Dirk . Talán nehezen ér thető a maguk számára, hogy mi lyen b iztonságot je lentet tek. És ez vol t az oka a végzetes balesetnek is , ami t okoztam. Amikor azt ke l le t t vo lna megv izsgálnom, hogy b iz tonságos lesz-e a fe lszál lás, egyszerűen nem akarom tudni , hogy eset leg nem biz tonságos. Csak arró l akar tam megbizonyosodni , hogy b iz tonságos. Ezér t aztán ahelyet t , hogy magam el lenőr iz tem volna a hajót , egy Elekt romos Szerzetest kü ldtem k i . –32- Perkender utca i p i ros a j tón meg-megcsi l lant a réztábla, ahogy v isszaverődöt t ra j ta az utca i lámpa sárga fénye. Egy p i l lanatra é lesen fe l ragyogot t , amikor egy arra haladó rendőrségi autó vadul v i l logó lámpája tükröződöt t benne. Aztán k ics i t e lha lványodot t , ahogy egy nagyon sápadt k ísér tet lebeget te e l e lő t te . Elhalványodot t , de azér t tovább cs i l logot t , mer t a k ísér tet re t tenetesen reszketet t . Gordon Way kísér tete megál l t a sötét e lőcsarnokban. Szüksége le t t volna valami támaszra, de persze nem ta lá l t semmit . Megpróbál t sa ját magába kapaszkodni , de nem vol t semmi je, amibe belekapaszkodhatot t volna. Öklendezni kezdet t , mikor eszébe ju tot t , hogy mi t lá tot t , de nem vol t a gyomrában semmi. Fél ig bukdácsolva, fé l ig a levegőben úszva fe lment a lépcsőn, ahogy a fu ldokló próbál a v ízben valami kapaszkodót ta lá ln i . Átbukdácsol t a fa lon, aztán Dirk i rodájában az í róaszta e lőt t megpróbál ta k ics i t összeszedni magát , és lecs i l lapodni . Ha pár perccel később valak i betévedt volna az i rodába, ta lán egy é jszakai takar í tónő, ha Dirk Gent ly valaha is a lka lmazot t volná ef fé le személyt , ami t nem tet t , azzal az indoklással , hogy akkor f izetést követe lne, neki v iszont nem ál l szándékában f izetn i ; vagy eset leg egy betörő, ha le t t volna az i rodában bármi , ami t érdemes e l lopni , de nem vol t , akkor a következő megdöbbentő lá tvány táru l t vo lna a az i l le tő szeme elé. A nagy p i ros te lefon kagyló ja h ir te len megmozdul t , és leugrot t az aszta l lap jára. A tárcsahang búgni kezdet t . Aztán egymás után magátó l lenyomódot t hét gomb a te lefonon, aztán egy igen hosszú szünet után, ami t a br i t távközlés i vá l la lat azér t a lka lmaz, hogy az ember közben össze tudja szedni a gondolata i t , és e l tud ja fe le j ten i , hogy k i t is h ív tu la jdonképpen, fe lharsant a

csöngés a vonal másik végén. Néhány csöngetés után k is kat tanás, surrogás, és mintha egy gépezet levegőt venne. Aztán egy hang azt mondta:Hel ló , i t t Susan, p i l lanatnyi lag nem tudok a te lefonhoz jönni , mer t egy Eszt ke l l gyakoro lnom, de legyen szíves meghagyni a nevét és . . . -Szóval egy i lyen a l ig tudom rávenni magam, hogy k imondjam Elekt romos Szerzetes puszta e lmondása a lapján -mondta Dirk gúnyosan megkísére l te e l indí tani a hajót , ami a legnagyobb meglepetésére fe l robbant . És az óta ? -És azóta -mondta a szel lem gyászosan i t t vagyok egyes-egyedül ezen a bolygón. -Egyedül , azzal a tudat ta l , hogy mi t te t tem a hajón tar tózkodó társaimmal . Tel jesen, te l jesen egyedül . . . - Igen, ezt hagyjuk, már mondtam -csat tant fe l Di rk dühösen. És mi le t t az anyahajóval? -Gondolom, továbbment , és tovább kutatot t egy . . . Nem. -Akkor mi tör tént ve le? -Semmi. Még mindig i t t van. -Még mindig i t t van? -Dirk ta lpraugrot t , és dühödten összevont szemöldökkel száguldozni kezdet t fe l -a lá a szobában. Igen Michael fe je k ics i t lecsüggedt , aztán szánalmat ke l tően nézet t fe l Regre és Richardra. -Mindnyá jan a leszál lóhajó fedélzetén vol tunk. Ele inte úgy éreztem, k ísér t a többiek szel leme, de ezt csak képzel tem. Évmi l l iók ig, évbi l l iók ig egymagam tapostam a mocsarat . El sem tudják képzeln i a legcsekélyebb részét sem ennek az örökké való k ínnak. Aztán, te t te hozzá most az utóbbi időben megje lent az é let a bolygón. Élet . Vegetáció, mindenfé le dolgok a tengerben, aztán legvégül maguk. Az in te l l igens é let . És most magukhoz fordulok, hogy mentsenek meg et tő l a k ín tó l . Michael fe je szánalmasan a mel lére bukot t . Aztán lassan, imbolyogva fe lemelkedet t , és megint rá juk nézet t , szemében még sötétebb lángokkal . -Vigyenek v issza -mondta. Könyörgök, v igyenek v issza a leszál lóhajóhoz. Hadd tegyem meg nem tör tént té, ami tör tént . Csak egy szavamba kerü l , és meg nem tör tént té tehetem, e l lehet végezni a jav í tást , aztán v isszatérhetünk az anyahajóra, véget érnek a kín ja im, és magukat sem fogom tovább terheln i . Könyörgök. Rövid ide ig csend vol t , a kérés ot t függöt t a levegőben. -De ezt nem lehet megcsináln i , nem? -kérdezte Richard. Ha megtesszük, akkor ez az egész nem tör ténne meg. Nem hozunk így lé t re egy sor paradoxont? Reg fe lrezzent a gondolata iból . Nem vészesebbeket , mint ami lyen már sok lé tez ik mondta. Ha vége lenne a v i lágnak, ahányszor va lami homály van a benne tör ténő dolgok körü l , akkor már az e lső p icoszekundumot sem él te vo lna tú l . És sok univerzum valóban nem él i tú l . Olyan ez, mint az ember i test . Egykét vágás vagy horzsolás i t to t t nem át t neki . Még egy nagyobb operáció sem, ha jó l cs inál ják. A

paradoxonok csak a legfe lső hámréteget sér t ik meg. Az idő és a tér beheged körü löt tük, és az emberek aztán egyszerűen arra az eseményverz ióra emlékeznek v issza, amelyiknek van annyi ér te lme, amennyi t e lvárnak a v i lágtó l . Ez persze nem je lent i azt , hogy ha az ember egy paradoxonba keveredik, akkor ne ta lá lna néhány dolgot nagyon is furcsának, de ha maga eddig úgy é l te le az é letét , hogy soha nem tör tént magával i l yesmi, akkor nem tudom, melyik univerzumban é l t , mer t hogy nem ebben, az b iz tos. -Ha így á l l a dolog- mondta Richard, akkor miér t e l lenkezet t o lyan hevesen, hogy bármi t is tegyen a dodó megmentése érdekében? Reg fe lsóhaj to t t . -Nem ér t semmit . A dodó nem hal t vo lna k i , ha én nem próbál tam volna megmenteni a tüskéshalat . -Tüskéshal? Az a prehisztor ikus hal fa j ta? De hogy függ össze ez a két dolog? -Hát , jó kérdés. Az ok és az okozat összefüggésének bonyolu l tságai e l lenál lnak minden e lemzésnek. A tér idő kont inuum nemcsak az ember i testhez hasonlatos, de egy roszszul fe l ragasztot t tapétához is . Ha egy helyen e ls imí tunk ra j ta egy buborékot , akkor va lahol máshol e lőbukkan egy másik: Az én beavatkozásom miat t nem létez ik többé a dodó. Úgyhogy végül sz igorú szabályt á l l í to t tam fe l önmagam számára, mer t nem bír tam elv ise ln i a dolgot . Ha megpróbálunk megvál toztatn i valami t az időben, csak önmagunkat sebezhet jük meg. Halványan e lmosolyodot t , és e l fordí to t ta a tek intetét . Aztán egy hosszú percnyi tűnődés után hozzátet te :Nem, meg lehet cs ináln i . Csak azér t vagyok c in ikus, mer t már annyiszor rossz vége let t . Ennek a szerencsét lennek a tör ténete nagyon szánalmat ke l tő , és nem lehet belő le semmi baj , ha véget vetünk a nyomorúságának. Olyan nagyon régen tör tént az egész, egy halot t bo lygón. Ha megtesszük, később majd mindegyikünk a maga módján fog v isszaemlékezni arra, ami tör tént . Nagy kár persze, hogy a v i lág nem passzol az e lképzeléseinkhez. Na de nem ez lesz az e lső eset . Michael fe je megbiccent . -Nagyon hal lgatsz, Di rk -mondta Richard. Dirk dühös p i l lantást vetet t rá . -Látn i akarom azt a hajót - je lentet te k i . -A p i ros te lefonkagyló a sötétben megmozdul t , és ugrándozva ide-oda csúszkál t az aszta l lapon. Ha valak i is ot t le t t volna, halványan épp k i tudta volna venni az alakot , amely mozgat ta. Csak egészen halványan derenget t , még annyi ra sem, mint egy óra v i lágí tó mutató i . Inkább csak úgy lá tszot t , mintha körü löt te k ics i t sötétebb lenne a sötétség, o lyan vol t a k ísér tet , mint egy heg az é jszaka bőrén. Gordon uto l jára b i rkózot t a csökönyös te lefonkagylóval . Hosszas küzdelem után s ikerü l t megragadnia, és v isszacsúsztat ta a készülék te te jére. A

kagyló a helyére kat tanva megnyugodot t , és megszakí tot ta a vonalat . Ugyanabban a p i l lanatban uto lsó hívását befe jezve végre Gordon Way kísér tete is megnyugodot t , és e l tűnt . –33- Föld árnyékában lassan ker ingő törmelékdarabok közöt t , melyek immárom örökre ot t lebegnek a Föld körü l i pá lyá jukon a magasban, vol t egy sötét tárgy, amely nagyobb és szabályosabb formájú vo l t a többinél . Négybi l l ió éven át fo lyamatosan gyűj tö t te az adatokat az a lat ta levő bolygóró l , megv izsgál ta , anal izá l ta , és fe ldolgozta őket . Olykor-o lykor egyes adatokat v isszaküldöt t a Földre, ha úgy í té l te , hogy hasznos lehet , ha valak i fog ja őket . De egyébként csak f igye l t , ha l lgatózot t , és mindent rögzí tet t . Egyet len hul lámverés, egyet len szívdobbanás sem kerü l te e l a f igyelmét . E t tő l e l tek intve semmi nem mozdul t a belse jében négybi l l ió éve, csak a csendben c i rku lá ló levegő és a porszemcsék, melyek egyre csak táncol tak és táncol tak és táncol tak és táncol tak . . . és táncol tak. Most is csak egy egészen apró k is kavarodás tör tént . Csendben, ahogy egy harmatcsepp csapódik k i a levegőből egy fa levélre, a fa lban, amely négyb i l l ió éve üresen és szürkén á l l t , megje lent egy a j tó . Egy egyszerű, hétköznapi , fehér a j tó , behorpadt réz gömbfogantyúval . Ezt a csendes eseményt is rögzí tet ték, és bevették a fo lyamatos adat fe ldolgozásba, ami t a hajó szünet nélkü l végzet t . Nemcsak az a j tó megje lenését , de azokét is , ak ik az a j tó mögül k i léptek, a kü lse jüket , a mozgásukat , a közérzetüket . A hajó mindent fe ldolgozot t , mindent rögzí tet t , mindent t ranszformál t . El te l t egykét p i l lanat , aztán k inyí l t az a j tó . Mögöt te egy szobába lehetet t be látn i , amely egyál ta lán nem olyan vol t , mint az űrhajóban levő szobák. Fapadlós szoba vol t , kopot t kárp i tozású bútorokkal , és tűz fénye táncol t benne. És ahogy a láng táncol t , úgy táncol tak adata i is a hajó komputere iben, és a porszemek a levegőben együt t táncol tak vele. Egy a lak á l l t meg az a j tóban hata lmas, komor f igura; szemeiben most kü lönös fény táncol t . Át lépet t a küszöbön az űrhajóba, arcát h i r te len nyugalom öntöt te e l , amire annyi ra vágyot t , és amirő l azt h i t te, már soha nem fogja érezni . Utána egy a lacsonyabb, öregebb, fehér és bozontos hajú ember lépet t k i . Megál l t , és csodálkozva p is logot t , ahogy szobája b i rodalmából át lépet t az űrhajó b irodalmába. A nyomában a k i lépet t egy harmadik, türe lmet len és ideges f igura, ór iás i , lebegő bőrkabátban. Ö is megál l t , és egy p i l lanatra megzavar ta valami , ami t nem ér tet t . Arcán a legmélyebb zavar k i fe jezésével e lőre lépet t , és körü lnézet t az ősöreg hajó szürke és poros fa la in. Végül k i lépet t egy negyedik ember , ak i hór ihorgas vol t és sovány. Le kel le t t ha j tan ia a fe jét , hogy k i fér jen az a j tón, aztán azonnal

megtorpant , mintha egy fa lba ütközöt t vo lna. Tudni i l l ik tényleg egy fa lba ütközöt t . Dermedten á l l t . Ha valak i lá t ta volna az arcát abban a p i l lanatban, te l jesen nyi lvánvaló le t t volna a számára, hogy ezzel az emberre l éppen é lete leghajmeresztóbb eseménye tör ténik . Amikor lassan megmozdul t , k íváncsian lépkedet t , mintha úszna. Fejének minden apró mozdulata mintha ú jabb fé le lem és döbbenetáradatot ke l te t t vo lna az arcán. Szeme könnybe lábadt , és a lé legzete is e lakadt a nagy csodálkozástó l . Di rk megfordul t , és ránézet t , miközben e ls ie tet t mel le t te. -Mi baj van? -k iá l tot t oda neki a nagy zajban. -A . . . zene . . . sut togta Richard. A levegő te l is te le vol t zenével . Annyi ra te le vol t , hogy sz inte úgy tűnt , másnak nem is maradt hely a teremben. Mintha minden levegeőrészecske a sa ját zenéjét já tszot ta volna: ha Richard csak k ics i t is e l fordí to t ta a fe jét , mindig ú j és más zenét hal lo t t , de minden ú jabb zene tökéletesen harmonizál t a levegőben mel le t te úszóval . Tökéletes vol t a modulác ió egyikből a másikba egyet len k is fe jmozdulat ta l a legbonyolu l tabb hangnemvál tásokat tudta könnyedén e lő idézni . Új témák és ú j da l lamok, mind megdöbbentően tökéletes arányokban, fo lyamatosan egybeszövődtek egyet len összefüggő hálóvá. Hata lmas, lassan hul lámzó téte lek, ra j tuk át meg át t r i l lázó gyorsabb futamok, apró, cs i l ingelő szökel lések, melyek továbbtr i l lázták a t r i l lákat , hosszú, bonyolu l t da l lamvonalak, melyeknek a vége pont o lyan vol t , mint az e le je, v isszakanyarodtak önmagukba, k i fordul tak, befordul tak, aztán továbbiramodtak egy ú jabb arra táncoló melódia hátán a hajó távolabbi sarkaiba. Richard a fa lnak tántorodot t . Di rk odarohant , és megragadta. -Hé! -szól t rá nyersen. -Mi baj van? Nem bírod a zenét? Kics i t hangos, mi? Az ég szere lmére, szedd össze magad. Van i t t va lami , amit még mindig nem ér tek. Nem ál l össze. Gyere . . . Maga után vonszol ta Richardot , de úgy kel le t t tapogatn ia, mer t Richard agyát ú jból és ú jból e lárasztot ta a mindent e lsöprő zene. Agyában kavarogtak a képek, ahogy átömlöt t ra j ta a mi l l ió és mi l l ió hátborzongató futam. Egyre növekvő v iharzó káosz vol t minden, de minél inkább fokozódot t ez a káosz, annál jobban összei l le t t a többi káosszal , az tán a még nagyobb káosszal , míg végül az egész egyet len hata lmas, szétrobbanó harmóniagömbbé á l l t össze, mely o lyan gyorsasággal növekedet t az agyában, hogy azt ember i agy nem v ise lhet i e l . Aztán h i r te len minden sokkal egyszerübb le t t . Agyán egyet len k is dal lam táncol t át , minden f igyelmét arra összpontosí tot ta . Ez a dal lam zubogot t á t a mágikus zenefo lyamon, ez a lakí to t ta , formál ta, ez é l tet te egészében és legapróbb

rész lete iben, ez vo l t az esszenciá ja. Szökel l t és t r i l lázot t , e lőször apró és könnyed dal lamocska vol t , aztán le lassul t , aztán megint táncra perdül t , de már nehézkesebben, mintha a kéte ly örvénye ibe kerüI t vo lna, aztán h ir te len k iderü l t , hogy az örvények csak e lső fodra i vo l tak egy ú jabb hata lmas energ ia hul lámnak, amely örvendezve tör t e lő a mé lybő l . Richard lassan, nagyon lassan e lvesztet te az eszméletét . Csendben feküdt . Úgy érezte magát , mint egy petró leumba áztatot t ócska sz ivacs, amit k in t hagytak a napon száradni . Úgy érezte magát , mintha egy gőzölgő test te l a napon ácsorgó öreg ló lenne. Ola jró l á lmodot t , lágy és i l la tos, sötéten hul lámzó tengerekrő l . Egy fehér fövenyű tengerpar ton hever t , megrészegítet te a sós halszag, e lkábí tot ta a homok, k iszív ta az ere jét , e lszenderedet t , be lefu l ladt a verőfénybe, sü l lyedt le fe lé, fe lbecsül te egy távol i cs i l lagködben a fe lhők páratar ta lmát , tehetet lenül pörgót i önmaga körü l a gyönyárúségtő l . Fel törő édesvíz i for rás vo l t tavasszal , i l la tozó, f r issen nyí r t fűben kanyargot t . Al ig hal lható hangok hal tak e l , mint egy távol i á lomban. Futot t , és e leset t . A k ikötő fényei belevesztek az é jszakába. A tenger , mint egy sötét kísér tet , végeérhetet lenül ost romol ta a homokos par tot , cs i l logva és öntudat lanul . Odakinn, ahol mélyebb és h idegebb vol t a v íz , be lesül lyedt , fü le i kórü l o la jként hul lámzott a sú lyos tenger , és nem zavar ta semmi, csak egy távol i brrbrr r hang, mintha egy te lefon csöngöt t vo lna. Tudta, hogy magának az é letnek a zenéjét hal lo t ta . A szél tő l és az árapálytó l borzol t v ízen táncoló fény zenéjét , a v izeket pezsdí tő é let zenéjét , a napfény melenget te fö ldet átható é let zenéjét . Csendben feküdt . De továbbra is zavar ta az a távol i berregés, mintha egy te lefon csöngöt t vo lna. Lassan rá jöt t , hogy a távol i berregés, ami o lyan, mintha egy te lefon csörgése lenne, tényleg egy te lefon csörgése. Hi r te len fe lü l t . Egy gyűröt t , keskeny ágyon feküdt egy rendet len, fabor i tású k is szobában, ami t azonnal megismert , mégsem tudta hová tenni . A szoba te le vol t zsúfo lva könyvekkel és c ipőkkel . Hunyorogva, némán körü lnézet t . Az ágy mel le t t csöngöt t a te le fon. Felvet te. -Hal ló? -szól t be le. -Richard! Susan hangja vol t , és nagyon zaklatot tnak hangzot t . Richard megrázta a fe jét , de nem jutot t eszébe semmi hasznavehető. -Hal ló? mondta megint . -Richard, te vagy az? Hol vagy? Ööö . . . vár j egy k ics i t . Megyek és megnézem. Letet te a gyűröt t lepedőre a kagylót , amiből tovább bugyborékol tak a hangok, szédelegve lemászot t az ágyró l , az a j tóhoz botorkál t , és k inyi to t ta . . Egy fürdőszoba. Gyanakodva bámul ta. Ez is ismerős vol t , de az vol t az érzése, hogy valami h iányzik belő le: Ja, persze. Egy ló szokot t lenni benne,

legalábbis amikor legutóbb i t t jár t , egy ló is vo l t i t t . Átment a fürdőszobán, és k i lépet t a másik a j tón. Szédelegve lekecmerget t a lépcsőn, és belépet t Reg nappal i jába. Nagyon meglepte, ami t o t t lá tot t . –34- Tegnapi és tegnapelő t t i v iharok, a múlt het i áradások már lecsendesedtek. A fe l legek még mindig esőtő l dagadtak, de a sűrűsödő est i fé lhomályban már csak búsan szemerkéló cseppek hul lo t tak az égból . Szél süví tet t á t az e lsötétedő síkságon, ker inget t k ics i t az a lacsony dombok fe let t , aztán átsöpör t egy szűk völgyön, ahol egy szerkezet á l l t , egy toronyfé leség, magányosan és ferdén emelkedet t a l idérces savtenger közepén. Megfeketedett csonk vol t csupán, úgy ü l t ot t , mint a pokol legdögletesebb bugyrából k i lövel lő magmaki törés, és egészen különös szögben dől t meg, mintha nem önnön je lentékeny súlya taszí taná fé lo ldalra, hanem valami annál sokkal borzalmasabb dolog. Halot tnak lá tszot t , időt len idők óta halot tnak. Nem mozdul t semmi más, csak a sár fo lyam, amely lomhán hömpölygöt t e l a torony mel le t t a völgyben. Úgy egy k i lométerre l ar rébb a fo lyam egy hasadékba ömlöt t , és e l tűnt a fö ld gyomrában. De ahogy leszál l t az est , k iderü l t , hogy a torony mégsem te l jesen é let te len. Valahol a mélyén egy halvány p iros fény p is lákol t . A meglepet t Richard e lé ez a je lenet táru l t , amikor k inyi to t ta a k is fehér a j tó t , amely egy völgy f iába nyí l t , párszáz méterre a toronytó l . -Ki ne lép j ! -szól t rá Dirk , és fe lemel te a kar já t .Mérgező a levegő. Nem tudom, mi van benne, de azt h iszem, remekül lehetne szőnyegt iszt í tásra használn i . Di rk az a j tóban á l ldogál t , és mélységes b iza lmat lansággal szemlél te a völgyet . -Hol vagyunk? kérdezte Richard. -Bermudán mondta Dirk . De egy k ics i t bonyolu l t a dolog. -Kösz mondta Richard, és támolyogva v isszament a szobába. -Elnézést mondta Regnek, ak i Michael Wenton Weakes körü l sürgölődöt t , e l lenőr iz te, hogy a búvár fe lszere lés mindenhol jó l sz igete l -e, hogy a maszk b iz tonságos-e, és hogy jó-e a levegőadagoló. -Bocsánat, szabad lesz egy k ics i t? mondta Richard.-Köszönöm. Felmászot t a lépcsőn, v isszament Reg haószobá fába, szédelegve leü l t az ágy szélére; és megint fe lemel te a kagylót . -Bermudán mondta. De egy k ics i t bonyo lu l t a dolog. Odalenn Reg bekente vazel innel a búvárruha rései t meg a maszk mel let t k i lá tszó k isebb bőr fe lü lete t , és beje lentet te , hogy minden készen van. Dirk gyorsan e lhúzódot t az a j tóból , és vonakodva fé lreál l t . -Hát akkor mondta, tűn jön e l . Örü lök, hogy nem lát juk többet . Én mosom kezeimet. Azt h iszem, megvár juk i t t , amíg v isszaküld i üresen a testet , va lamire azér t jó lesz még. Dühösen megkerü l te a díványt . Valahogy nem tetszet t neki az egész. Semmi nem tetszet t benne.

Különösképpen az nem tetszet t , hogy Reg többet tud a tér időrő l ; mint ő . Feldühítet te , hogy nem tudja, miér t nem tetsz ik az egész. -Kedves f iam mondta Reg békí tő hangon, vegye f igyelembe, hogy mi lyen kevés erőfeszí tésünkbe kerü l , hogy segí tsünk ennek a szegény párának. Sajnálom, ha magának úgy tűnik , hogy ez nem tú l fényes fe j lemény a bravúros nyomozás után. Tudom, úgy érz i , hogy egy i lyen egyszerű jócselekedet nem elégí t i k i , de legyen i rgalmasabb. I rga lmas, hah k iá l to t t fe l Di rk . Rendesen bef izetem az adómat ; mi mást akar még tő lem? Rávetet te magát a díványra, kezével a hajába túr t , és duzzogot t . Michael szel lemtől megszál l t teste kezet rázot t Reggel , és köszönetet mondot t . Aztán mereven az a j tóhoz lépkedet t , megfordul t , és meghajo l t ket te jük fe lé. Di rk hátrafordí to t ta a fe jét , és ránézet t , szeme v i l lámlot t a szemüvege mögöt t , a haja vadul l ibeget t . A szel lem Dirkre nézet t , és egy p i l lanatra átbrnzongot t ra j ta egy rossz e lőérzet . Valami babonás ösztöntö l vezet tetve Michael kezével hármas kör t ra jzo l t Di rk köre, aztán egyet len szót mondot t : -Visz lát . Azzal megint megfordul t , megkapaszkodot t az a j tó fé l fában, és e lszántan k i lépet t a mocsárba, az ocsmány, mérgező anyagokkal te l i szélbe. Egy p i l lanatra megál l t , hogy e l lenőr izze, b iz tos ta la j van-e a lába a lat t , aztán anélkü l , hogy v isszanézet t volna, e l indul t a hajó fe lé, hátrahagyva a soklábú, nyálkás puhányok v i lágát . -Ez meg mi a fenét akar t je lenteni? kérdezte Dirk bosszankodva, és utánozta a kü lönös hármas köröző mozdulatot . Richard dübörögve rohant le a lépcsőn, és vad tek intet te l berontot t a szobába. -Rosst meggyi lko l ták! -üvöl tö t te . -Ki a fene az a Ross? -üvöl tö t t v issza Dirk . -Az ég szere lmére, hát Ross hogyishív ják -k iá l to t ta Richard, -a Mérce ú j főszerkesztő je! -Mi lyen Mérce? -üvöl tö t t megint Di rk . -Michael nyavalyás magazin ja! Emlékszel? Gordon k irúgta Michael t a magazintó l , és átadta ennek a Rossnak. Michael gyűlö l te emiat t . Na, és tegnap é j je l odament , és szépen meggyi lko l ta . Z ihálva e lhal lgatot t . -Valak i legalábbis -mondta- meggyi lko l ta . És Michael vol t az egyet len, ak inek vol t rá indí téka. -Vissza fog jönni? -kérdezte Richard. Di rk fe lugrot t , és egy p i l lanat ig p is logva megál l t . -Ez az . . . -mondta ezér t vo l t Michael a tökéletes a lany. Erre ke l le t t volna rá jönnöm. Erre vet te rá a szel lem, hogy átvehesse fö löt te az ura lmat , o lyasmire, ami t a lapjában véve maga is szeretet t vo lna megtenni , ami megfe le l t a sa ját cé l ja inak is . Azt h isz i , hogy mi e lvet tük e lő lük a helyet a Földön, és ezt akar ja most a múl tban v isszacsináln i ! Azt h isz i , ez az ő bolygó juk, nem a mienk. I t t akar tak le te lepedni és fe lépí teni az átkozot t paradicsomukat . Így már mindjár t összeál l a kép! Ér t i ,

hogy mi t te t tünk? -

*** Vége *** Fordí tás: Gie ler Gyöngyi Scannel te: Bunny Javí tgat ta: Tüsi Copyr ight Douglas Adams 1987