egyetemes értékek lehetősége€¦ · meg kell tanulni egymás vallását (hitét) tisztelni,...

Egyetemes értékeklehetősége

nemzetközi konferencia

Veszprém2008. november 8.

Egyetemes értékek lehetőségenemzetközi konferencia

Veszprémi Érseki Hittudományi FőiskolaKonferenciasorozat 8.

A konferenciát előkészítette: Birher Nándor és Trosits András

A könyvet szerkesztette:Birher Nándor

Technikai szerkesztő:Klesitz Róbert

A kötet megjelenését támogatta:Veszprém Megyei Önkormányzat

Kiadja:Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola

Felelős: dr. Varga István rektor

ISBN 978-963-88154-0-8

Nyomdai munkák:Viza Kft.

8200 Veszprém, Hajlat u. 31.E-mail: [email protected]

www.vizastudio.hu

�

Tartalomjegyzék

Birher Nándor:Előszó .............................................................................................................. 5

Heinz-Gerhard JustenhovenA katonai szolgálat etikai kihívásai a 21. században ...........................................13

Heinz-Gerhard JustenhovenEthische Herausforderungen des Soldatendienstes im 21. Jahrhunert ...........27

Turcsányi KárolyGondolatok a katonai minőségügyés a haderő építés néhány összefüggéséről ..........................................................41

Rokay ZoltánFichte és Schelling „filozófiai” szócsatája .............................................................57

Bolgár JuditEtikai dilemmák magatartás lélektani aspektusa,különös tekintettel a kulturális sokkjelenségre ...................................................63

Vincze LajosFilozófiai dilemmák az értékelmélet kapcsán ......................................................71

Padányi JózsefA nemzetközi missziók értékrendje a katona szemével ....................................79

Veress Gábor, Kovács KárolyÉrték és szeretet ......................................................................................................87

Himmer PéterCselekvés és érték ...................................................................................................97

Görög IstvánHozzászólás a katonai értéktan megalapozásáról szóló konferencián ...........107

�

Birher Nándor

ElőszóNégy szempont motiválta a konferencia összehívását: Az első szempont a konferencia meghívójának címoldalán szereplő kápol-

nának szimbolikus jelentősége volt. A kápolnát magyar katonák kezdték el építeni Doberdónál az I. Világháborúban. Ezt a kápolnát mi, az utódok fejez-zük be. A háborúban, amelyben kétszázezer magyar és közel kétmillió más nemzetiségű katona esett el a befejezetlen kápolna a háború abszurditásának a jelképe. A háború sosem lehet befejezett. Ami utána marad az minden eset-ben csonka, hiányos, megnyomorított. Így volt ez Doberdónál is. A szürke, repeszekre robbanó kőből mégis kinőtt valami. A katonák akarata, hősiessé-ge, erkölcse testet öltött a hétköznapok borzalmai alatt. Most itt van az idő a befejezésre. Békében kell ezt a munkát tökéletessé tenni, megértve, hogy az ellenségek nem csak a halálban lehetnek testvérek. Az emberben megjelenő transzcendencia igény örök, még a legborzalmasabb időkben is testet ölt. A Világháború idején egy harctéri kápolna, napjainkban pedig az értékekről való gondolkodás formájában.

A második szempont az volt, hogy napjaink eseményei a változások világá-ban zajlanak. A gazdasági, politikai, filozófiai mozgások mindegyike új kihí-vásokat állít elénk. A változások az új helyzetek kezelését igénylik, azért, hogy a születő új minél kisebb megrázkódtatás árán jöhessen világra. A változásból nehogy válság legyen. Korunk válsága, különös tekintettel is a fegyveres vál-ságra könnyen az utolsó lehet. Ezt kell tehát mindenképp elkerülnünk, vagy legalábbis a minél távolabbi jövőbe helyeznünk. Mindez pedig csak úgy bizto-sítható, ha találunk egy közös alapot. Legalább az együttgondolkodás igényé-nek közös alapját.

A harmadik szempont a vallások hamis színben való feltűntetésének konf-liktus-gerjesző hatása. Gyakran fordul elő, hogy geopolitikai, gazdasági problé-maforrásokat vallási konfliktusok mögé próbálnak elrejteni. Úgy tűnik, mint-ha a vallási ideológiák különbsége lenne az oka az összecsapásoknak. Pedig, ha jobban megnézzük a nagy vallások mindegyike kivétel nélkül békeorientált. Rá kell világítani, hogy egymás megismerése, a közös érték felfedezése köze-lebb visz bennünket az igazsághoz. Az igazság pedig igazán „görcsoldó” hatá-sú. Meg kell tanulni egymás vallását (hitét) tisztelni, mert ez olyan személyes

Nemzetközi konferencia

�

Egyetemes értékek lehetősége

szféra, amelynek külső megsértése bizony sokszor elégtételért kiált. Pontosan ezért szükséges tisztázni ezen a területen is az alapvető fogalmainkat.

A negyedik szempont az új feladatok megjelenése. A katonaság egyre ke-vésbé harcolhat „monolit erőként”. A pallos funkciót át kell vennie a szike sze-repnek. A gerillaharc, a terrorizmus elleni küzdelem új erőalkalmazási módo-kat kíván meg. A klasszikus hierarchiákat át kell alakítani network-okké. Az átalakítás nem történhet meg egy új, alapvető értékre való támaszkodás nélkül. Ez az érték – ahogy a későbbiekben látni fogjuk – lehet a minőség. A háló-zat nehezen sebezhető, rugalmas, pontosan ott és akkor beavatkozó rendszer, amikor és amennyiben arra szükség van. Jelen konferencia egyrészről keresi a hálózathoz szükséges alapértékeket (minőség és bizalom), másrészről pedig maga is de facto új hálózatot hoz létre, olyan intézményeket és egyéneket ösz-szekapcsolva, akiknek a munkája alkalmas egy új komplexebb és hatékonyabb együttműködés megteremtésére.

Hol tartunk most?Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Doberdói Kápolna tetőszerkezete meg-

újult. Pontosan a konferencia napján helyezték el a központi niche-be a magyar címert ábrázoló mészkőlapot, továbbá pótolták a hiányzó üvegablakokat. Ha-sonlóan nagy öröm, hogy létrejött egy intézményközi kutatócsoport a ZMNE és a VHF részvételével. Ennek a csoportnak a munkáját segíti az Institut für Theologie und Frieden. A kutatócsoport tevékenységének első gyümölcse egy a katonai értéktan megalapozására törekvő kötet.

Az értéktelenedés jelenségére válaszul sikerült részben definiálni az érték-vesztés területeit, másrészről pedig igyekezett a kutatócsoport megoldási ja-vaslatokat felvázolni. Világossá vált, hogy a klasszikus hierarchiák felbomlot-tak, a parancsnokok szerepe jelentős változáson ment keresztül. Súlyosan sé-rült eközben a haza fogalmának értelmezése, a hazával kapcsolatos személyes kötelezettségek másodlagossá váltak. Hasonlóan komoly nehézség a katonai becsület fogalmának kiüresedése is, amely gyakran identitásvesztéshez vezet. A katonai szolgálat és a zsoldosság mint tiszta szolgáltatás közti határok egy-re inkább elmosódni látszanak. Az értéktelenedés területeinek meghatározása után új – közös – értékek felkutatása szükséges.

Új érték a minőség és a hálózat,illetve az ennek alapjánál található személyes bizalom.A minőség: az igények minél tökéletesebb kielégítése.A minőség mint érték közérthető. A hétköznapi nyelvben egyértelmű, mi

a különbség a minőségi és a nem minőségi termék, szolgáltatás közt. A mi-


�

nőségnek meg kell jelenni a szolgáltatás céljaként, de az igazi minőségre való törekvés egyúttal szolgálat is. Nem csak mérhetőség, hanem elkötelezettség is. A minőség objektív, mivel konkrét igényen alapul. A katonaság esetében ez konkrét társadalmi igényt jelent. A társadalmi igényt pedig az igazságra törek-vő nyilvánosság jeleníti meg. Nagy szerepe van tehát annak, hogy a nyilvános-ság ne egyszerűen az aktuál-politika szócsöve, hanem tényleg az objektív tájé-koztatás alapja legyen. (Vö: Kant, Örök béke). Amennyiben a politika rátelep-szik a nyilvánosságra emberellenes ideológiákat tehet könnyedén népszerűvé.

A minőség gyakorlati jelenség: a minőségi tevékenység pontos, csak ott és csak annyira avatkozik be amennyire az szükséges, kímélve ezzel a javakat és az erőforrásokat. A minőségi szolgáltató folyamatosan együttműködik az igény megfogalmazójával (itt kapcsolódunk a network-be). A minőség értéket te-remt, értéken alapszik – miközben maga is érték. Ilyen értékek a hazának, a békének és a jóllétnek a szolgálata. A minőség alkalmas arra, hogy a katonai identitást újra megalapozza. A katona nem egy definiálatlan társadalmi elem, hanem minőségi szolgáltató. (A minőségi szolgáltatásért azonban minőségi el-lentételezésnek is járnia kellene. Legyen ez akár társadalmi, akár anyagi szem-pont. Nem helyes, ha az igényeit a társadalom magas szinten fogalmazza meg, az ellentételezés azonban elmarad, vagy nem az igénykielégítés színvonalához mért.) A legmagasabb szintű minőség, amit a katonai szolgálat el tud érni nem más mint a béke megőrzése, mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásaiban.

Minőségetika�

A fogyasztás és a termelés világában, azaz a mi világunkban napjainkra az érték fogalma egyre inkább a minőség fogalma irányába tolódik. Alapelvként megfogalmazható, hogy a minőségi termék az értékes termék. A fogyasztók megpróbálnak lehetőség szerint „minőségi” árukhoz2 hozzájutni. A fogyasz-tói társadalom alapkategóriája tehát a fogyasztás tárgya a termék, amelynek értékét alapvetően a minőséggel definiálhatjuk. Nézzük röviden, hogyan szü-letik meg a minőség fogyasztói fogalma: a folyamat egyik oldalán megjelenik a fogyasztói igény, amelynek a termék vagy a szolgáltatás igyekszik megfelelni. Minél nagyobb ez a megfelelőség, annál nagyobb a „minőség”. A minőség te-hát nem más, mint az elvárás által „kényszerített érték”. Ez a kényszerített érték fogalmom lehet az etikus katonai magatartás alapja is. A katonai minták egyre inkább szakmai, a polgári társadalomhoz kötődő mintákká válnak. A társada-

1 A fejezet idézet a Birher N., (szerk) „Tanulmányok a katonai értéktan megalapozásához” című könyvből.� Más kérdés, hogy a minőség valóságának érzékelése milyen könnyen befolyásolható pl. a mar-keting segítségével.

8


lom szolgáltatásokat vár el a katonaságtól. Megjelenik az igény. Ezt az igényt kell a lehető legjobb minőségben kielégíteni, azaz úgy, hogy a folyamatok sza-bályozottak, világosak, hatékonyak legyenek, és természetesen eredményre ve-zessenek�. A cselekvések alapjánál itt a minőségre való törekvés jelenik meg. A megrendelő meghatározza az elvárásait, azaz az alapvető igényét a biztonság-ra, katonai védelemre. Ennek az elvárásnak a teljesítése minőségre vonatkozó igényeket is felvet. Ezek az igények a társadalmi köztudatban artikulálódnak. Mondhatnánk azt, hogy a kollektív erkölcsi tudatban. Ilyen igény például a legkevesebb áldozattal végrehajtott katonai akció, a civil lakosság tiszteletben tartása, a környezeti és művészeti értékekre is figyelmet fordító harci cselek-mények. Ezeknek a minőségi elvárásoknak való meg nem felelés az egész kato-nai szervezet hatékonyságát kérdőjelezi meg. Gondoljunk bele, az iraki katonai akciók közül a közvélemény nem a pontos és jó hadműveletekről, hanem a foglyok kínzásáról tud. A minőségi hadviselés hibáinak kinagyítása az ellenség egyik kiváló fegyvere, ami aztán a politikai, majd a katonai belső meggyőződés meggyengüléséhez vezet. A fogyasztói társadalomban elsődleges értéknek kell lennie a katonai tevékenység magas minőségének. Ez a fajta professzionaliz-mus lehet az ami egységes alapot ad a katonai tevékenységhez.

Nem véletlen, hogy a minőség és a minőségbiztosítás fogalmai katonai kör-nyezetben születtek a II. Világháború idején. Az amerikai haderő nem enged-hette meg magának, hogy selejtes harci járműveket, fegyvereket szállítson Eu-rópába hatalmas költséggel. A gépeknek tehát „minőségieknek” kellett lenni-ük. Ugyanez igaz a mai haditechnikára is. Kis hibák is hatalmas veszteségeket tudnak okozni, tekintettel a harci eszközök bevetési körülményeire és magas áraikra. A honvédelemben a minőség kérdése az alkalmazott eszközök vonat-kozásában vitán felüli kulcskérdés.

Ugyanennek igaznak kell lennie az emberi tevékenységre is. A felelőtlen pi-lóta, a lusta és motiválatlan harckocsizó egyszerre játszik sokak életével és egy ország számára is komolynak számító vagyontárgyakkal. Az emberi tevékeny-ség minőségét is tudatosan garantálni kell. Minőségi emberi tevékenység csak „minőségi” embertől várható el. Már a képzés során fel kell készíteni a leendő katonákat arra, hogy valóban sajátos feladatot várnak el tőlük, ami nem egy-szerűen csak a szakmai kompetenciákat jelenti, hanem valami többet is. Ez a többlet különbözteti meg a szakmailag kompetens civilt és a katonát egy-mástól. Ez a többlet pedig nem más, mint az, hogy a katona egy olyan szer-vezet része, amely felé az elvárásokat az egész társadalom fogalmazza meg. A

3 Itt kell azonban megjegyezni, hogy a katonaság „monopólium”, azaz az állampolgárok nem választhatnak több szolgáltató közül. Számukra a szolgáltatás kirívó hibái esetén politikai akciók állnak rendelkezésre, és így az egyetlen haderőt tudják közvetetten befolyásolni.


�

katona végső identitása a társadalmi biztonságra vonatkozó elvárásban van. A katona a társadalmi biztonságért ha kell az életét is köteles feláldozni�. Ezt a legmagasabb szintű felelősséget kell tudatosítani már a kiképzés során is. Ter-mészetesen ez után is folyamatosan vizsgálni kell a minőséget. Mérni kell(ene) azt is, hogy a szolgáltatás (a katonai védelem nyújtása) alkalmas-e arra, hogy a társadalmi igényeknek megfeleljen. Egyszerűbben: érték-e a katonai szolgálta-tás a megrendelő, a társadalom szemében? Ez a megközelítés sokat javíthatna a katonaság megítélésén és segíthetne a régi presztízs helyreállításában. Még en-nél is fontosabb, hogy a katonaság tevékenységének kikezdésével nem tudnák az ellenséges szándékúak az egységet gyengíteni. A katonákban tudatosítani kell, hogy a társadalmi minőségi elvárásoknak való megfelelés még harci hely-zetben sem egy „egyszerű morális kötelezettség” kérdése, hanem a katonai erő biztosításának egyik kulcskérdése. Mindezt pedig nem lehet csak látszat mó-don elintézni. Egyrészt a társadalmi elvárás, az igény kényszeríti ki a tényleges minőséget, másrészt az ellenség is a „minőség őrévé” avanzsál akkor, amikor a kompromittáló felvételeket a nyilvánosságra hozza. Mindez azért igaz fokozot-tan, mert korunk nem csak a fogyasztás, hanem a kommunikáció kora is, en-nek következtében a harci cselekményeket a „megrendelők”, az állampolgárok otthonról a szobájukból nézhetik végig.

Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a katonai cselekvések értéke azok minőségében, a társadalmi elvárásoknak való megfelelőségben áll.

Nagyon fontos hangsúlyoznunk azt is, hogy itt nem arról van szó, hogy tel-jesíteni kellene mindent, amit a laikus fogyasztó elvár. Elvégre az F 1�-osokat sem a közvélemény kutatások alapján tervezik. Fontos viszont azonosítani az általános társadalmi igényeket, úgymint a biztonság, emberségesség, költség-hatékonyság, környezetvédelem és ezeknek az azonosított igényeknek kell ma-ximálisan megfelelni a minőségi szolgáltatás érdekében.

Az imént kidolgozott elmélet egy egészséges társadalomban igaz. Volt azon-ban olyan példa is, mikor a társadalom többsége elvesztette józan ítélőképessé-gét, és egyes népcsoportok kiírtását követelte. Ezekben az esetekben már nem az érintett nemzeteknek, hanem az egész emberiségnek a kollektív józansága segíthetett csak.

4 A tisztek szerepe speciális, hiszen jogosultak olyan parancs kiadására is, amely a rábízottak fizikai megsemmisüléséig vezethet. További elemzés tárgya lehet a hivatásos és a sorkatona fele-lőssége a társadalom biztonsága vonatkozásában. Éles a különbség a hivatásos katona professzi-onalizmusának tekintetében.

10


NetworkMegállapítottuk, mind a katonaságnál, mind pedig az egyháznál egyfajta szem-

léletváltást indukál a külső környezet, a kihívások megváltozása. A terrorizmus, vagy a szekták elleni küzdelem új, a hálózatok tulajdonságait szem előtt tartó módszereket igényel. Ezeknek a módszereknek az alapja a (tudatos) kapcsolat-építés, ill. a kapcsolatot létesítők közti bizalom. Ennek a bizalomnak a személyes viszonyokon túlmenően a kölcsönös minőség iránti elvárás lehet az alapja.

A hálózatoknál nem csak a közvetlen erős kötődések, hanem legalább any-nyira a gyenge kapcsolatok is fontosak. Az eredményes katonai magatartást ebben az értelemben tehát nem egyszerűen a katona-katona közti kapcsolat teszi lehetővé, hanem a katona-civil kapcsolatok is. A gyenge kapcsolatokról a Mindentudás Egyeteme műsorban így nyilatkozik Csermely Péter:

„Mire jók a gyenge kapcsolatok? Rengeteg példa mutatta, hogy a gyenge kapcsolatok stabilizálják a hálózatokat. A gyenge kapcsolatok azonban a stabi-litás mellett mást is adnak nekünk. A gyenge kapcsolatok kellenek ahhoz, hogy igazán sikeresek legyünk.

Társadalmi méretekben a gyenge kapcsolatoknak gazdasági haszna van. Az új gondolatok, az innovációk nagyon sokszor abból fakadnak, ha két egymás-tól addig elszigetelt gondolatkör hirtelen találkozik. Mi segíti elő az ilyen, vá-ratlan és tervezhetetlen találkozásokat? A gyenge kapcsolatok. A tudásalapú társadalom a gyenge kapcsolatok nélkül semmit sem ér.

Összefoglalva: ahhoz, hogy egy társadalom egyszerre legyen stabil is és fejlődő-képes is, tagjainak kellő számú gyenge kapcsolatot kell kialakítaniuk egymással.”

A mai társadalomban a hálózatban való gondolkodás a túlélés alapvető fel-tétele, mivel a társadalom hálózatosítása zajlik. Különösen igaz ez a gazdasági életre, vagy a hétköznapjainkra, amelyben egyre nagyobb jelentősége van az internetnek.

Világossá válik, hogy a Fa-modell (hierarchikus, gyökér-főnök, felfelé egy-re kisebb felelősség, átfedés nincs a feladatok között) – nem elég, helyette az információs gazdasághoz horizontális hálózatos szerkezetekre kell átállni. Ez hosszú távú gondolkodást jelent és a bizalomra épül. A bizalmat pedig nem tudjuk másként kialakítani, mint az alapvető értékrendszer megteremtésével.

Röviden: egyértelmű, hogy a katonaságnak is szembesülnie kell a „külvilág” hálózatosodásával. Nem tud azonban megfelelni az új kihívásoknak, ha nem al-kalmas arra, hogy a „külsősökben” bizalmat ébresszen. Még rövidebben: A nem „bizalom gerjesztő katonaság” alkalmatlan a terrorizmus elleni küzdelemre.

A hálózatoknak számtalan előnyük van, ezek közül néhányat említünk a kö-vetkezőkben:


11

A hálózatok alakulása, állapota nem véletlenszerű, hanem un. Skála-független eloszlást mutat „akinek van, annak adatik” (Máté 2�:2�) – Mandelbrot� így hatá-rozza meg a hálózatosodás alapját. Soknak kevés kapcsolata, néhánynak sok – ők a középpontok, a csomópont, az összekötő, az újító, a befolyásoló szereplők. Eb-ben a struktúrában: az alkalmasnak egyre több lesz, de a győztes nem visz min-dent (több győztes lehet?). A hálózat nagy hibatűrő képességű (robusztosság): magától a teljes szétesés nem valószínű – a nem sok kapcsolattal rendelkező-nek és a középpontnak ugyanakkora az esélye, hogy baj érje�. A kulcspontoknál beavatkozva semmisíthető csak meg. Emiatt a robosztusság miatt is szükséges, hogy a katonaság is hálózatosodva jelenjen meg egyes harci cselekmények alkal-mazása során.

Másrészt, pontosan a terrorista szervezetek hálózati formákban való meg-jelenése miatt fontos az ellenséges hálózatok minél pontosabb feltérképezése és a pontos beavatkozás a csomópontoknál.

Mindez alapjaiban érintheti a korábbi katonai-stratégiai elképzeléseket.

ÖsszefoglalásA jelenlegi kutatás nem szószaporítás, nem is valami elvont elmélet kóbor

filozófus-elmék számára. Az elhangzottaknak gyakorlati következményei van-nak. Ezek a következők: alapvető értékeket kell találni azért, hogy a katonaság iránti bizalom újra helyreállhasson. Ez a bizalom lehet az alapja annak, hogy a katonák napjaink hálózatosodott társadalmi környezetében hálózatként (is) működve tudják az erőt a megfelelő helyen a megfelelő időben a megfelelő mi-nőségben alkalmazni.

5 Skálafüggetlenül sok barátja. Mit jelent ez a furcsa szó? A legtöbb embernek viszonylag kevés, tucatnyi barátja van. Vannak azonban, akiknek negyven, sőt akár száz barátjuk is akad. Ők persze lényegesen kevesebben vannak. Van olyan is, akinek több száz barátja van. Vizsgálatok igazolták, hogy annak az esélye, hogy valakinek egy nagyságrenddel több barátja legyen, éppen egy nagy-ságrenddel kevesebb. Azaz: a barátok mennyiségét leíró összefüggés (amely logaritmikus formá-ban éppen a 7. ábrán látható egyenest adja) minden méréstartományban ugyanolyan. Független az alkalmazott skálától, azaz: skálafüggetlen. A magyar származású Barabási Albert-László, a Min-dentudás Egyeteme egyik következő előadója igazolta 1999-ben, hogy a skálafüggetlenség a leg-több önszerveződő hálózatnak, így a már említett ideghálózatoknak és áramhálózatnak is sajátja.Miért ilyen általános a skálafüggetlenség? A hálózati szomszédok számának skálafüggetlen el-oszlása a hálózatok önszerveződéséből következik. Benoit Mandelbrot ezt a hatást Máté-hatásnak nevezte el. A Máté-hatás a Bibliára, Máté evangéliumának egy helyére utal: „a kinek van, annak adatik” (Mt 25,29). A skálafüggetlen eloszlás a preferált kapcsolódásból fakad. Aki előbb ott volt, annak jóval több esélye van arra, hogy szomszédjai legyenek, mint annak, aki később érkezett. Az önszerveződő hálózatokban mindig az elsők nyernek, és sokszor csak ők. Gondoljunk csak a pi-lótajátékokra. Ez az a pont, ahol a hálózatok megtanítottak minket a siker első titkára: ha tudunk, próbáljunk meg elsők lenni. (Csermely Péter, Mindentudás Egyeteme)6 A hálózatok kutatásában kiváló eredményeket ért el Dávid Beáta. Tőle származik a fenti elem-zés.


1�

Heinz-Gerhard JustenhovenInstitut für Theologie und Frieden

A katonai szolgálatetikai kihívásai a 21. századbanA mai biztonságpolitikai helyzetet három nagy konfliktusterület határozza

meg: az iszlám terrorizmus, a szétesőben lévő, instabil államok, mint Kongó és Szomália, és a nukleáris fenyegetettség erősödése, amelyet itt csak megemlíteni szeretnék, de nem bocsátkozhatok bele.

Mindezekben a konfliktusokban közös, hogy az államok közösségét egysé-ges egészként érintik ezek a biztonságot veszélyeztető tényezők. Még ha ezen veszélyek ellen katonai beavatkozások történnek vagy párbeszédet folytatnak is, mégis közismert, hogy az államok közösségét érintő vázolt biztonságpoli-tikai veszélyek nem oldhatók meg elsődlegesen és kizárólagosan katonai esz-közökkel.

Instabil és szétesőben levő államok (failed states)Napjainkban konfliktusok sokasága van jelen az instabil és szétesőben levő

államokban, amelyek ismertetőjegye mindenfajta jogi rendszer széthullása, így pl. Kongóban. Ezek a konfliktusok azzal fenyegetnek, hogy átterjednek a kör-nyező államokra és további államok stabilitását rendítik meg. Itt aztán a nem-zetközi bűnözés potenciális bázisát is megteremtik.

Noha az állami struktúrák széthullása nem új keletű jelenség. Mégis a kelet-nyugati konfliktus vége óta gyakorisága és jelentősége egyre nő.

Kijózanodva látjuk, hogy a folyamatos erőszakos konfliktusok megoldására Irakban, a Balkánon, Afrika nagy részén (pl. Kongóban, Szudánban, Nigériá-ban és másutt), a Közel- Keleten vagy Közép-Ázsiában éppúgy nem tudtak sta-bil, békés rendet találni és kikényszeríteni, mint korábban. Csalókának bizo-nyult például a remény, hogy Szomáliában a humanitárius beavatkozás stabil békés rend kialakulását teremtheti meg. Az ilyen elhibázott vállalkozásokon keresztül mindazonáltal megmutatkozott, hogy a katonai eszközök elszigetel-ten tekintve és alkalmazva kudarcokhoz vezetnek. Az átfogó biztonságpoliti-kának inkább az erőszakos konfliktusok okait kell vizsgálnia, olyan politikát kell kidolgoznia, amely stabil békés rendre és stabil jogrend megvalósítására

1�


irányul. Ebből a szemszögből szemlélve kell megfontolni, vajon elengedhetet-len-e a katonai beavatkozás, ennek a célnak a megvalósítása érdekében. Leg-utolsó eszköznek kell ezt tekinteni egy konfliktus befejéséhez, a civil személyek biztonságának és a tűzszünetnek a biztosításához.

Megmutatkozott tehát, hogy az átfogó biztonságpolitika az egész államkö-zösség feladata: a kormányoké, az államközi szervezeteké, különösen az ENSZ-é, a nemzetközi pénzintézeteké, a nemzetközi vállalatoké, amelyek főként az olyan országokban, mint Kongó kötelezve is vannak erre, de feladata az egész civiltársadalomnak, a tömegtájékoztatási eszközöknek és az egyházaknak is. A katonai beavatkozás etikai kérdésére hamarosan még kitérek.

Nemzetközi terrorizmusMindannyian észleljük, hogy a nemzetközi terrorizmus a 21. század leg-

nagyobb veszélye. A terrortámadásokon keresztül megmutatkozik, milyen rendkívüli mértékben sebezhető a mi civilizációnk. A New York-i, a mad-ridi és a londoni terrortámadások esetében a nemzetközi terrorizmus új formája jelent meg, amely az államokat és a civilszervezeteket a biztonság, valamint az emberélet megelőző és átfogó védelmének súlyos kérdésével szembesíti.

A nemzetközi terrorizmus az államnak azt az alapvető funkcióját veszélyez-teti, hogy biztonságot kell szavatolnia. Ha a lakosság már nem mozoghat kellő biztonságérzettel nyílt terepen szabadon, és a biztonsági óvintézkedések kö-vetkezményeként pl. nem állami magán biztonsági szolgálatok szerveződnek vagy a hatalmi monopólium teljesen kicsúszik az állam kezéből, az az állam szétesésével, anarchiával fenyeget.

A terrorizmus a gyengébbek stratégiája egy technikailag, gazdaságilag és ka-tonailag erősebb ellenféllel szemben, amely által egy támadás során csekély eszköz látványos bevetésével abba a helyzetbe kerülnek, hogy félelmet és ret-tegést okoznak, és így megtörhetik az erősebb dominanciáját. A civillakosság elleni közvetlen erőszak annak a stratégiának része, amelynek rettegést kell eredményeznie. A támadásról készült tévéfelvételeknek alapvető jelentősége van, hiszen elősegítik a félelem erősödését.

A terrortámadások nem háborús cselekmények, az emberiség elleni táma-dást jelentenek. Mindannyian tudjuk, hogy egy megfelelő mértékű bizton-ságérzet a béke fenntartáshoz éppúgy hozzátartozik, mint a lélegzetvétel az élethez. A szabadság és a biztonság kettősségében jó ideje a biztonság pólusa felé billen az egyensúly. Ez a szabadság rovására megy. Annak a veszélynek az elkerülése érdekében, hogy az egyre növekvő biztonságigény egyre inkább a szabadságjogok helyébe csússzon, a kormányzatnak kell viselnie a bizonyí-


1�

tási terhet, hogy az alkalmazott intézkedések valóban szükségesek és arányos mértékűek.

A mi jogállamunkban a szabadságjogokat nem lehet tetszés szerint szembe-állítani a biztonság érdekével. Az emberi jogok szavatolásának vannak olyan alapterületei, amelyeket még végszükség esetén sem szabad hatályon kívül he-lyezni vagy viszonylagossá tenni. Ezek közé a feltétlenül védett emberi jogi nor-mák közé tartozik a privátszféra védelme, mindenekelőtt a kínvallatás tilalma továbbá egy szándékos intézkedés következményeként az ártatlanok közvetlen megölésének tilalma. A terrorizmus elleni harcnak ezek a jogi és erkölcsi ha-tárai. A jogállamnak nem szabad a mi szabadságjogaink felülről jövő korlá-tozásával végrehajtó állammá korcsosulnia. Az ENSZ Főtitkára, Kofi Annan az ENSZ Biztonsági Tanácsa Terrorizmus Elleni Bizottságának megnyitóján 2002. január 18-án New Yorkban hangsúlyozta: „a terrorizmus elleni tényleges harc és az emberi jogok védelme között nem szabad összeütközésnek lennie.”

Bebizonyosodott, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni harc, amely elsőd-legesen katonai eszközökre épül, és amely nem vesz tudomást a gazdasági és politikai félreértésekről, nem lehet sikeres, ehelyett még nagyobb elkeseredést kelt.

A háborús konfliktusok okozta emberi szenvedés és a szörnyű költségek mér-tékét látva a fejlesztési, kül- és biztonságpolitikának erőteljesebben keresnie kell a nem katonai megelőzés lehetőségeit. Újra meg újra felvetődik a kérdés, hogyan lehet az átgondolt katonai és nem katonai béketörekvéseket hatáso-sabban és gyümölcsözőbben alakítani. Bár gyakran felismerik a veszélyt, hogy egy konfliktus erőszakba torkolhat, beavatkozásra mégis csak akkor kerül sor, amikor már jelentős erőszakos cselekményre került sor, és a tömegkommuni-kációs eszközök megfelelő mértékű cselekvési kényszert idéznek elő.

Nem katonai küzdelem a terrorizmus ellenVannak olyan nem katonai intézkedések a terrorizmus leküzdésére, amelyek

tényleges alkalmazásának sikerét nem lehet eleve kizárni. Így az ENSZ Bizton-sági Tanácsa 2001. szeptember 1-én az ENSZ 1��. határozatában a következő nem katonai intézkedések mellett döntött: Felszólítja az államokat, hogy mű-ködjenek együtt a megelőzésben a terrorizmus ellen annak elfojtására, és a már meglévő terrorizmus ellenes ENSZ határozatoknak a gyakorlatba való átülteté-sében. Ezt a kívánalmat a határozat tovább pontosítja, felszólítva az államokat, hogy minden törvényes eszközzel fojtsák el a terroristák finanszírozásának, anyagi eszközök gyűjtésének, logisztikájának, képzésének, fegyverszállításá-nak, terroristák szervezésének minden formáját, és a további terrortámadások szervezésének előkészületeit. A továbbiakban minden államnak meg kell aka-

1�


dályoznia, hogy a terroristák vagy az ő támogatóik a saját területükön bizton-ságos visszavonulási területet leljenek, vagy onnan támadásokat tervezzenek. Az államoknak korlátozniuk kell a terroristák mozgásszabadságát, meg kell akadályozniuk az illegális határátlépést éppúgy, mint az illegális úti okmányok megszerzését. Mindenkit, aki támadást szervez, vagy bármely formában tá-mogat, bíróság elé kell állítani. Az ENSZ 1��-as határozata minden államot felszólít, hogy a határozat gyakorlatba való átültetésére irányuló intézkedéseik-ről tegyenek jelentést a Biztonsági Tanács �0 napon belül újra összeülő bizott-ságában. Ilyen intézkedésekkel elindíthatják azt a politikai folyamatot, hogy az államokat saját felelősségvállalásra kényszerítsék: így különösen az olyan államok, amelyeket addig a terrorizmus támogatásának vádja terhelt, bizony-ságát adhatják a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemben való együttmű-ködésüknek.

Az Umar Abd-ur-Rahman sejk körül csoportosuló merénylőket, akik 1��-ban támadást intéztek a Világkereskedelmi Központ ellen, mind összehangolt nemzetközi akciókban fogták el. Az én szememben a terrornak a nemzetkö-zi jog eszközeivel és arra alkalmas intézményekkel való legyőzésének követ-kezetes lépése a terroristák elleni vádemelés a nemzetközi bíróság előtt. Erre alkalmas a Nemzetközi Büntetőtörvényszék, amelynek szabályzatát 1��8-ban Rómában rögzítették, és amelyet nem sokkal később elegendő állam hagyott jóvá. Nem állítható tehát, hogy az Afganisztán és különösen az Irak elleni há-borúknak nem voltak politikai alternatívái.

Terrorizmus elleni küzdelem katonai eszközökkelA katonai erőszak etikailag csak akkor indokolt, ha az erőszak leküzdésének

szolgálatában áll. Ebből a megfontolásból következik, hogy katonai erőszakot csak a legvégső esetben alkalmazzanak, és a fennálló konfliktusokat ameddig lehet, politikai síkon oldják meg. Ez érvényes a terrorizmus elleni harc esetében is annál inkább, ha egy ország – és közvetetten annak lakossága – a terroriz-mus központi bázisaként kerül célkeresztbe. A kívánalom, hogy katonai erő-szakot csak a legvégső esetben vessenek be, magába foglalja, hogy a terroriz-mus leküzdésnek minden egyéb eszköze előreláthatólag nem hozna eredményt a katonai bevetés ingerküszöbének eléréséig. Aki a katonai eszközök bevetése mellet áll ki a terrorizmus leküzdése érdekében, csak akkor teheti ezt megy-győzően, ha legalább bizonyítékot tud felhozni amellett, hogy a nem katonai eszközök a terror leküzdésére előreláthatólag eredménytelenek lesznek. Még ha bizonyítottnak tekintjük is, hogy az Al-Kaida-terrorizmus Afganisztánban és Irakban csak a katonai bevetés legvégső eszközével győzhető le, sincs válasz minden kérdésre. Inkább vitára kell bocsátani, vajon az érdekelt államok koa-


1�

líciójának joga van-e a tettek mezejére lépni, vagy az államok intézményesített közösségének, az ENSZ-nek eredendő feladatáról van-e szó. Miért nem vonta magához a Biztonsági Tanács, miután elvben elismerte saját illetékességét, és döntést hozott a katonai bevetés ingerküszöbének eléréséig szükséges intézke-désekről, a katonai reakció kezdeményezését - amit egyszer elkerülhetetlennek állított- és miért hagyta azt az Egyesült Államokra és szövetségeseire?

A Biztonsági Tanács állandó tagjainak az a politikája, hogy az ENSZ-t tá-vol tartják a terrorizmus elleni katonai küzdelemtől, és a terrorizmus elleni küzdelem során önmagukra tiszta lapot osztanak, etikai szempontból meg-kérdőjelezhető. A világbékéért a fő felelősség az ENSZ-t terheli. Csak egy az ENSZ Biztonsági Tanácsa által felhatalmazással bíró akció biztosítja, hogy a terrorizmus elleni küzdelem olyan módon történik, amely megfelel a jogfelfo-gásnak, és nem elsődlegesen valamilyen partikuláris érdek szolgálatában áll. A Biztonsági Tanács tagjainak jelenlegi politikája ezzel szemben aláássa az ENSZ tekintélyét, ahelyett, hogy erősítené és támogatná azt. Még akkor is, ha egy szuperhatalom, esetleg egyedül is, katonai szempontból rövid időn belül ered-ményesebben tud cselekedni, mégis kiderült, hogy az elfogadókészség eziránt a Távol-és Közel-Keleten élő emberekben hiányzik, mert közismerten részle-ges érdekeket képviselt, és nem a Nemzetközösség biztonsági érdekeit. Ezzel elérkeztünk az elmúlt évek biztonságpolitikájának alapproblémájához:

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának illetékességeA koszovói háború egy addig – legalábbis európai szemmel nézve – kizárt-

nak tekintett problémát jegyzett be a határidőnaplóba az elintéznivalók közé. Ekkor a NATO katonáknak egy szuverén állam elleni támadó háborúban kel-lett részt venniük, bár nem volt az ENSZ-től felhatalmazásuk, jóllehet a Biz-tonsági Tanács állandó tagjai közül Oroszország és Kína vétóval fenyegetett azon esettel kapcsolatban, hogy a NATO ENSZ-meghatalmazást kérjen. En-nek a háborúnak az etikai és jogi törvényességéről folytatott vitát a boszniai tapasztalatok hátteréből kell szemlélni:

Néhány évvel korábban a Srebrenica-i tömegmészárlások megmutatták, hogy a NATO-csapatok időben történő és határozott bevetésével a szerb had-sereg ellen, meg lehetett volna akadályozni a civillakosság végtelen szenvedé-sét. Ehelyett az ENSZ-katonáknak, akiknek politikai döntések alapján megtil-tották a beavatkozást, tehetetlenül kellett nézniük a szerb hadsereget és annak politikai megbízóját, Milosevic-et. Ezek álltak annak a döntésnek a hátterében, hogy – jelen esetben Koszovóban - ne engedjenek meg hasonló mészárlást és etnikai üldözést, mint az egykori Jugoszláviában.

Ez a döntés legalábbis etikai és jogi kihívást jelentett, ha az ENSZ-okmány

18


mint érvényes nemzetközi jog kizárólagos illetékességet ad a Biztonsági Ta-nácsnak, annak eldöntéséhez: „milyen intézkedéseket … kell hozni a világbéke és a nemzetközi biztonság megőrzése vagy helyreállítása érdekében” (ENSZ - Karta 1�.cikkely). Az ENSZ tagállamai egyúttal kötelezték magukat, minden „az Egyesült Nemzetek céljaival összeegyeztethetetlen fenyegetés és erőszak-alkalmazás” mellőzésére, így vált lehetővé a koszovói háború.

A fenyegető koszovói népirtás érve is sok embert meggyőzött, ugyanakkor sok kérdés továbbra is nyitott maradt. Vajon nem érvényes-e ez az etikai érv minden más hasonló esetekben is? Hogyan lehet megakadályozni az instu-mentalizációt ebben, és a jövőbeni esetekben?

Végül sokan azt kérdezték, vajon ez kivétel marad és az ENSZ Biztonsági Tanácsa az ENSZ- ��. cikkely alapján való döntéshez tartja magát, vagy ez az első lépés ahhoz, hogy megfosszák a hatalmától. Ha a kérdést így tesszük fel és elemezzük a döntési folyamatot, amely az iraki háborúhoz vezetett, akkor a vá-lasz egyértelműnek tűnik: Az államközösségnek az elmúlt években a koszovói háború vége óta nem sikerült választ találnia arra a lényegi kérdésre, hogyan lehet egyrészről a békét veszélyeztető tényezőket mint olyanokat meghatároz-ni, és hogyan lehet ezekre a veszélyekre egyetértésben, meghatározott bírói eljárással reagálni. Egy hegemoniális világrend, mint amely nyilvánvalóan a szemük előtt lebeg az Egyesült Államok politikai osztálya egy része által képvi-selve Bush elnök kormányzása alatt, nem elfogadható választás, mert antihege-moniális ellenállást provokál, és közismerten nem tudja megoldani a globális problémákat. Egy ilyen egyoldalú rend a nemzetközi jogrend céljaival is hom-lokegyenest ellenkezne. A nemzetközi jog lerombolása azonban a nemzetközi békerend alapjainak aláaknázását is jelenti. A koszovói háború után, amelyet a NATO-államok ENSZ-felhatalmazás nélkül folytattak, az Irakban és Afga-nisztánban folytatott terrorizmus ellenes harcban újra megéljük a nemzetközi jog aláaknázását, amely éppen azt a szavahihetőséget ássa alá, amely mellet a Nyugat kiállt. Az ENSZ alapításakor olyan reményteljesen kezdődő program a „háború túszai”-nak (az ENSZ-Karta preambuluma) megszüntetésére, az el-múlt években ilyen módon egy további fájdalmas kudarcot szenvedett el.

A központi biztonságpolitika kihívásainak felvázolásából kiindulva szeret-ném röviden bemutatni, milyen feladatokat jelöl ki a katolikus egyház ezeknek a kihívásoknak a tekintetében a katonák számára.

Az egyházi békeetika alapelveiAz újabb egyházi tanítás kiindulópontja a háború száműzése. XII. Pius pápa

a II. Világháború súlyos pusztításainak hátterében 1��-es karácsonyi üzene-tében arra szólított fel, hogy „a támadó háborút mint a nemzetközi feszült-


1�

ségek megoldásának megengedett módját és a nemzeti törekvések eszközét száműzni kell” (UG ��).Ezzel eltért attól a hagyományos tanítástól, hogy az egyes államok a háborút alapos vizsgálódás után, joguk érvényesítéséhez meg-felelőeszköznek tekinthetik. A következő pápák és a II. Vatikáni zsinat meg-fogalmazták annak tilalmát, hogy a háború eszközével valódi vagy más úton elérhető jogokat katonai úton érvényesítsenek. Így II. János Pál pápa 1��1 ja-nuárjában a 2. Öbölháború megkezdése után így nyilatkozott: „A nagy veszély ezen óráiban nyomatékosan meg kívánom ismételni, hogy a háború nem lehet alkalmas eszköz, két nemzet között fennálló problémák teljes megoldásához. Soha nem volt és soha nem is lesz ilyen.”

A II. Vatikáni zsinat a Gaudium et Spes 82-ben kijelenti, „hogy minden erőn-ket megfeszítve elő kell készítenünk ezt az időt, amikor a nemzetek egyetérté-sével száműzhető lesz minden háború”. A zsinat aztán egészen konkrét lépé-seket nevez meg, amelyeket a béke előmozdítása cím alatt lehet összefoglalni. Ide tartozik a leszerelés éppúgy, mint az egész világra kiterjedő igazságtalanság megszüntetése. A zsinat talán a legfontosabb követelménynek a „nemzetközi közösség felépítését” tartja. Ebben az értelemben hangsúlyozta az elhunyt II. János Pál pápa, hogy „egy másik világban, amelyet az egész emberiség közös javáról való gondoskodás vezérel, … ahelyett, hogy az egyéni előnyről gondos-kodnának, lehetséges volna a béke mint „az emberek közötti tökéletes igaz-ságosság” gyümölcse. A „minden ember közös java” vagy a „nemzetközi kö-zösség java” fogalmából fejtik ki a választ a konfliktusok okainak leküzdésére. Ezzel elérkeztem a nemzetközi rend koncepciójához, hogyan található ez meg az egyház békéről szóló tanításában.

Az emberiség és a nemzetközi rendAz egyház békéről szólótanítása nem az egyes államokat tekinti a nemzet-

közi közösség építő tagjainak, hanem az egyes embereket. A nemzetközi kö-zösségen belül az egység alapja az emberi természet közösségre rendeltsége. A zsinat teremtés-teológiai éveket hoz fel: „Isten, mindnyájunk gondviselő Atyja azt akarta, hogy az emberek egyetlen családot alkossanak, és testvérnek te-kintsék egymást. Hiszen mindannyian Isten képére vannak teremtve, aki „be-telepítette az egy őstől származó emberiséggel az egész földet” (ApCsel 1�.2�) s mind-nyájan egy és ugyanazon célra vannak hivatva, aki nem más, mint maga az Isten” (GS 2�).

A zsinat rámutat arra, hogy a nemzetközösségnek rendre van szüksége: „Mi-közben napjainkban egyre szorosabb kapcsolatok szövődnek a földkerekség polgárai és népei között, hogy az egyetemes közjót megfelelően keressük és elérjük, a nemzetek közösségének egy olyan rendet kell kialakítania magának,

20


mely megfelel a mai feladatoknak” (GS 8�). XXIII. János pápa továbbment, mint zsinat és szükségesnek tartotta egy egyetemes politikai hatalom létrejöt-tét.

A következőképpen érvel emellett: Az államok egymástól való függése rend-kívüli mértékben megnövekedett és a népek élettere számos ponton kapcsoló-dik egymással. Ezeket minden egyes ember életterét közvetlenül vagy közvetve érintő kérdéseket az egyes államok már nem képesek szabályozni. „Tehát az emberi közösség mai körülményei közt sem az államok alkotmánya és alakja, sem ereje, hogy a föld minden népe fölött nyilvános tekintéllyel rendelkezzék, hogy a népek közjavát előmozdítsák, erre nem alkalmasak.” (Pacem in Ter-ris 1��) Az emberi személy méltósága és kibontakozása érdekében az állami közjón kívül támogatni kell a nemzetközi jó megvalósítását is. Az egyén jogai kínálnak eligazítási pontot a nemzetközi közösség javával kapcsolatban. Ezt - következtet tovább János pápa – csak egy megfelelő világméretű politikai ha-talom képes biztosítani: „De mivel ma minden nemzet közjava oly kérdéseket tesz fel, amelyek minden népet érintenek; mivel ily kérdésekre csak oly nyilvá-nos tekintély adhat feleletet, amelynek mind hatalma és alakja, mind eszközei hasonlóan kiterjedtek és amelynek hatásköre oly messzire terjed, mint a föld kereksége; ebből következik, hogy maga az erkölcsi rend kényszerít arra, hogy szükség van ilyen nyilvános általános tekintélyre.” (PT 1��)

A vázolt háttér alapján érthető, hogy a pápák XV. Benedek óta támogatták az 1�1�-es Népszövetség és később az ENSZ megalapítására irányuló kez-deményezéseket. A létrejövő ENSZ-nek, mondja XII. Piusz pápa 1��-ben, nemzetközi jogi alapokon kell nyugodnia, amelyben az igazságosság és a sza-badság alapvető alapértékként jutnak érvényre, és amelyeknek aztán érvényt is kell szerezni. Egy jövőbeli háború hatékony megakadályozása érdekében, XII. Piusz szükségesnek tartotta, egy hatékony végrehajtói hatalommal bíró nemzetközi politikai tekintély létét. „ Egy ilyen népszövetség tekintélyének va-lódinak és hatékonynak kell lennie… a tagállamokkal szemben, ugyanakkor mindegyiknek meg kell őriznie az azonos jogot saját relatív szuverenitásra.” (UG ��2). Ezért illette kritikával, ahogy később II. János Pál is az � hatalom vétójogát a Biztonsági Tanácsban, amellyel az állandó tagok meg tudják akadá-lyozni az ENSZ Biztonsági Tanácsának minden kezdeményezését.

A háború legyőzése csak akkor lehet sikeres, ha minden „törvényszegőt… békebontóként a civilizált világon kívülre meggyalázó elszigeteltségbe utasíta-nak”, mondja XII. Piusz (UG �1�0). Hogy az elmélet és gyakorlat mennyire el-szakad egymástól világossá lesz 1��-ban a magyarországi felkelés leverésekor és az ENSZ-megbízottak kiutasításakor.”… az ember elvárhatta volna”, mondja a pápa, „hogy a tekintélyüket és súlyukat legalább megfigyelőként bevethették


21

volna azon a helyen, ahol az emberek legnagyobb lényegi értékei kerültek ve-szélybe. (UG ��1�) Mert „mi az ENSZ tekintélyét növekedni szeretnénk látni” (UG ��1�), nyúlik messze túl Piusz saját korának politikai valóságán és meg-ismétli a követelményt, hogy az ENSZ-nek „jogának és hatalmának kellene lennie arra, hogy valamilyen ürüggyel meghiúsítson minden tervezett katonai beavatkozást egyik állam részéről egy másik ügyeibe” (UG ��1�)

Nemzetközi intézményekA működő nemzetközi intézményeknek szükségük van a nemzetközi jog

jogrendjére. A jelenlegi nemzetközi jognak az a lényegi problémája, hogy az államoknak el kell ismernie az érvényességét, ám ezt nem mindig és nem min-den esetben teszik meg. A hatalmas államok, semmibe veszik a nemzetközi jogot, ha az nem szolgálja az érdekeiket. Más szóval: A nemzetközi jognak hi-ányzik a szankciós mechanizmusa, amellyel például az államon belüli jog ren-delkezik. Ezáltal hiányzik a békét teremtő jogrendbe vetett bizalom.

Mivel az ENSZ még ma is messze elmarad az ENSZ-Karta lehetőségeitől, az erőszak elhárítás és az önvédelem úgy, mint korábban is állami feladat. Ám a II. Vatikáni zsinat korlátozza az államok önvédelemhez való jogát: ez csak ad-dig érvényes „amíg még nincs meg az illetékes nemzetközi tekintély”, amely hatásosan biztosítani tudja az államok közötti vagy az egymásra törő államok közötti békét.

Azért meg kell hagyni, hogy vannak esetek, amelyekben az ENSZ mint ille-tékes intézmény vállal felelőséget a világbékéért. Ám még nem a béke biztosítá-sához szükséges hatékony eszközökkel rendelkező nemzetközi tekintély. Fontos számomra, hogy világosan kimondjam, hogy az ENSZ csak olyan mértékben kap kompetenciát, amilyen mértékben a tagállamok készek azt átengedni neki. Ha az ENSZ tehát nem tud diplomáciailag és katonailag egyaránt hatékony lenni a békebiztosítás területén, ez lényegében azon múlik, hogy a tagállamok ezt nem akarják, hogy saját befolyásukat meg kívánják őrizni. Ez ma egy olyan hiányos-ság, amelynek megszüntetése az egyházi tanításban kihívást jelent.

A katonák szolgálata szempontjából ez kétféle dolgot jelent:Kötelezve vannak saját hazájuk megvédésére, kötelezve vannak a béke és a

saját népük javának szolgálatára. Ezen kívül a katolikus egyház tanítása min-den katonát kötelez arra, hogy „úgy tekintsék magukat, mint akik a népek biz-tonsága és szabadsága fölött őrködnek” (GS ��) Ebben a kívánalomban kifeje-ződik, hogy nem csak a politikát szólítják fel arra, hogy a nemzetközi jogot és a nemzetközi intézményeket tovább fejlessze. Minden egyes katonának úgy kell viszonyulnia szolgálata kihívásaihoz, hogy ne csak a saját népe javát, hanem egyúttal a népek javát is védelmezze.

22


A katonák szolgálatában ez az iránymutató például a civilekkel szemben való viselkedés során egy katonai bevetés alkalmával. Ebből a megalapozásból kiin-dulva szeretném végül a háború során az erőszak korlátozásának néhány etikai kérdését tárgyalni.

A civillakosság védelmeA háború során az erőszak korlátozásának legrégebbi szabályai közé tartozik

a civillakosság védelme. Megtaláljuk a katonai értekezésekben éppúgy, mint a korai nemzetközi jogi irodalomban. Minden katona ismeri az érvényes nem-zetközi jogot: „a civil lakosság és a civil objektumok kímélése és védelmének biztosítása érdekében, a konfliktusban résztvevő feleknek mindenkor különb-séget kell tenniük a civil objektumok és a katonai célpontok között, és hadmű-veleteiknek ennek megfelelően csak katonai célpontok ellen kell irányulniuk.”

Mind az etikai norma, mind a nemzetközi jog azt az előfeltevést veszi alapul, hogy különbséget lehet tenni a nem harcolók (civilek) és a harcolók (katonák) között. Azonban, ha a múlt klasszikus katonai konfliktusait összevetjük szá-mos olyan bevetéssel, amelybe ma küldik a katonákat, szembetűnik az alap-vető különbség: A harcolók és a nem harcolók közötti különbségtétel egyre nehezebb a katonák számára, mert a különbség a front és a hátország, a had-színtér és a civillakosság élettere között egyre inkább feloldódik, és a háborút beviszik a városokba. A jövő háborús forgatókönyve, ahogy azt a szakemberek leírják, sok hadszíntéren már kezdetét vette. Az államok közötti háború helyé-re az úgynevezett aszimmetrikus háború lépett. A hagyományos hadsereggel szemben az egyik oldalon, irreguláris harcosok sorakoznak fel a másik olda-lon, amelyek – mivel katonailag gyengébbek – kerülik a nyílt ütközetet. A há-borúból (spanyolul: guerra) gerillaharc (guerilla) lesz.

Az irreguláris harcosok, legyenek gerillák, terroristák vagy szabadsághar-cosok, keresik a taktikai előny lehetőségét a katonailag erősebb hadsereggel szemben, azáltal, hogy olyan hátországból vagy fedezékből harcolnak, ahol a reguláris hadsereg nem is sejti vagy nem tudja legyőzni őket. A irreguláris har-cosok számára a hatásos álcázáshoz hozzátartozik, hogy meghúzzák magukat a civil lakosság között. Jóllehet a partizán és a szabadságharcos is kötelezve van arra, hogy harcosként felismerhetővé tegye magét, a civil lakosság védelmét lehetővé téve. Az előnye egy reguláris katonával szemben, aki a civil lakosságot védeni akarja, akkor a legnagyobb, ha éppen ezt a magatartást használja ki, és nem tartja magát a humanitárius nemzetközi jog szabályaihoz.

Ezt egy példával lehet illusztrálni. Egy embertömeg fedezékéből támadtak például annak idején Mogadischu-ban Aidid tábornok harcosai az US-ameri-kai Delta Force-ra, akik éppen Aididet keresték. Civilekkel körülvéve a máso-


2�

dik sorból lőttek rá az amerikai katonákra, anélkül, hogy az ellenfelüket köz-vetlenül felkutathatták volna. Ebben az esetben különbséget kell tenni az uta-sításteljesítés és az önvédelem között. Az önvédelem a katonáknak ilyen hely-zetben akkor is megengedett, ha ezzel civileket ölnek vagy sebesítenek meg. De egy hasonló esetben az utasítás végrehajtásának nincs már értelme. El lehetne ezt érni, de pont ez a célja az ilyen akcióval az irreguláris harcosoknak.

A harcosok és a nem harcosok közötti különbségtétel problémájának egyik változatával szembesültek az intervenciós katonák Afganisztánban. Közismert, hogy ebben a társadalomban minden férfi fegyvert hord, és a tálib harcosok a hagyományos afgán öltözéket viselték, minden felnőtt férfi lehet egyszerű pa-raszt vagy pásztor is, és a következő pillanatban harcosként léphet elő. Milyen megkülönböztetési lehetőség áll rendelkezésre a nemzetközi jogszabályainak megfelelően, ha pl. ISAF-katonák őrjáratoznak és útközben tévesen fegyveres pásztornak vagy harcosnak néznek valakit?

Az ilyen bevetésen résztvevő katonáknak olyan képzésre van szüksége, amely alapján bízni tudnak abban, hogy abban az esetben, amikor a pásztornak vélt személy veszélyessé válik, mert mégis irreguláris harcos, aki rájuk fogja a fegy-verét, gyorsan és különbséget téve tudnak reagálni, anélkül, hogy kiszámítha-tatlan veszélybe mennének bele. Ha a képzésük ezt a tudást és bizalmat nem tudja közvetíteni, aligha lesznek képesek elkerülni a veszélyt, hogy erőszakot alkalmazzanak, anélkül, hogy civilek és harcosok között különbséget tenné-nek, mert egy olyan veszélyt feltételeztek előre, amely nem is létezett.

A nemzetközi szabályokkal való tiltott visszaélés egy példáját, ahogy az egy asszimetrikus háborúban nem marad kivételes eset, élték át a szövetségi kato-nák az Iraki háborúban: iraki katonák a fehér zászló védelme alatt közeledtek hozzájuk, hogy aztán közelebb érve, csekély távolságból tüzeljenek rájuk. Az ellenőrzési pontokon ebben a háborúban nem egyszer váltak katonák robban-tásos merénylet áldozatává, amelyet civil járművekkel követtek el, és amelyek-kel civilek közeledtek a katonák felé. Fokozott készültség mellett a katonák is fokozott idegességgel reagáltak. Aztán azok a valóban civilek váltak gyászolók-ká, akiket a humanitárius nemzetközi jognak meg kellet volna védeni.

A harci cselekmények befejezése után, ahogy azt például a koszovói tapaszta-latok igazolták, sem köszönt be egyúttal szükségképpen a nyugalom időszaka. Az etnikailag megosztott koszovói Mitrovica városában a katonák polgárhábo-rúhoz hasonló helyzettel szembesültek, amely során a koszovóiak és a szerbek újra meg újra erőszakkal törtek egymásra. Az ott bevetett katonáknak el kellett választani egymástól a lakosság két csoportját, és meg kellet akadályozniuk az erőszakos visszaéléseket. Egy felindult embertömeg azonban, amelyből kö-veket dobálnak, könnyen veszélyt is jelenthet a katonák számára, akik azt az

2�


utasítást kapták, hogy fojtsák el az erőszakot. Ha a katonáknak erődemonst-rációval (show of force) sikerül elrettentő hatást elérniük, megnyugodhat a helyzet. Ha azonban ez nem sikerül, mert az embertömeg túlságosan gyorsan növekszik és/vagy a bevetés helyszínén túl kevés katona áll rendelkezésre, a konfliktus kiterjedése fenyeget. A katonák keze a fegyverek alkalmazását ille-tően meg van kötve, mivel azzal a céllal lépnek fel, hogy a helyzetet lecsende-sítsék, nem pedig hogy a felek egyikét legyőzzék. Itt a katonáktól elvárt diszk-riminációs magatartást csak akkor lehet alkalmazni, ha megfelelő kiképzés és hatékony eszközök állnak rendelkezésre. Még sem lehet kizárni, hogy az ilyen helyzetek egyszer annyira kiterjednek, hogy a csapatparancsnokság már nem látja át őket, és helytelen döntések születnek: legyen az akár egy visszavonulási parancs és így egy mészárlás megengedése, vagy megkísérlik a beavatkozást, és az megkülönböztetés nélküli, az arányos mértéket meghaladó fegyverhaszná-lathoz vezet. Engedjék meg, hogy még egy utolsó témát tárgyaljak, a hadifog-lyokkal való bánásmódot, különösen a kínzás tilalmát.

A foglyokkal való bánásmódA terror ellenes bevetések során ügyelni kell arra, hogy a abban részt vevő

fegyveres erők részéről a foglyokkal való bánás során ne forduljanak elő az em-beri jogot és a nemzetközi jogot sértő praktikák. Nagy zavart keltett az Egyesült Államok igazságügyi miniszterének, Alberto Gonzalesnek a Szenátus előtt tett nyilatkozata, amelyben kijelentette, hogy „az elfogottakkal való embertelen és megalázó bánásmódot lehetségesnek tartja, amíg nem amerikaiakról van szó és külföldön fogják el őket”. Az ilyen felfogás kirívó ellentmondásban van a humanitárius nemzetközi jog genfi egyezményének határozatával, és a nem-zetközi jog súlyos megsértését jelenti.

Miért van szükség arra, hogy a terrorizmus elleni harc során még a legvégső esetben sem engedjük meg a kínzást az ártatlan emberek védelme érdekében? Az erről a kérdésről folytatott vita során feltűnik, hogy a kínzást ártatlan szín-ben tűntetik fel, és úgy írják le, hogy „valamivel erősebben megfogni” vagy „nagyon intenzíven kihallgatni”. Ezért szükséges pontosan meghatározni, mit kell kínzás alatt érteni. Én kínzás alatt értek minden olyan módszert, amely-lyel egy ember akarati szabadságát pszichikai és fizikai erőszak hatására meg-szüntetik, bár tudatánál marad. Ez azt jelenti, hogy erőszakos ráhatásra akarata ellenére valami olyat tesz szándékosan, amit nem akar megtenni és ezt teljes tudattal éli át: Az ilyen tett kettéhasítja az emberi tudatot: Átéli, hogy –a pszi-chikai és fizikai fájdalom megszüntetése érdekében – valami olyat tesz, amit nem akar megtenni és még sincs ereje hozzá, hogy ne tegye meg. A kínzás az ember öntudatát (identitását) rombolja szét.


2�

Vajon meg kellene-e engednünk a kínzásnak ezt a módját kivételes esetek-ben a terroristákkal szemben, hogy valami rosszabbat megakadályozzunk? A kérdés egyrészt abból az előfeltételezésből indul ki, hogy a kínzás által valami rosszabbat megakadályozhatunk. A kínzásnak a terrorizmus elleni küzdelem-ben azt kéne szolgálnia, hogy a demokratikus társadalom értékeit, a jogot és a szabadságot megvédje a terrorizmus ellen. A demokratikus jogrend alapja azonban, éppen az emberi méltóság érinthetetlensége. Ha a terrorizmus elleni küzdelem esetén itt kivételt engednénk meg, a terroristák elérnék legfontosabb céljukat: Az értékeket, amelyekért síkra szállunk, saját magunk kérdőjeleznénk meg. Lássuk világosan, hogy a nyugati értékeket semmi sem járatta le jobban, mint az Abu Ghraib-i kínzásról készült képek. A terrorizmus elleni küzdelem nem történhet értékeink feláldozásával, hanem csakis ezeknek az értékeknek a figyelembevételével.


2�

Heinz-Gerhard JustenhovenInstitut für Theologie und Frieden

Ethische Herausforderungendes Soldatendienstes im 21.

JahrhundertDrei große Konfliktfelder bestimmen die gegenwärtige sicherheitspoliti-

sche Lage: Der islamistische Terrorismus, instabile und zerfallende Staaten wie der Kongo oder Somalia und nukleare Proliferation, die ich hier nur er-wähnen möchte, aber auf die ich nicht eingehen kann.

All diesen Konflikten gemeinsam ist, dass die Staatengemeinschaft als Ganze von diesen Sicherheitsgefährdungen betroffen ist. Wenn auch mili-tärische Einsätze gegen diese Gefährdungen durchgeführt oder diskutiert werden, so ist doch zugleich offenkundig, dass sich die beschriebenen sicher-heitspolitischen Gefährdungen der Staatengemeinschaft weder primär noch ausschließlich mit militärischen Mitteln lösen lassen.

�. Instabile und zerfallende Staaten (failed states)Es gibt heute eine Vielzahl Konflikten in instabilen oder zerfallenden Staa-

ten, deren Kennzeichen die Erosion jeglicher rechtlicher Ordnungssysteme ist, so z.B. im Kongo. Diese Konflikte drohen auf benachbarte Länder über-zugreifen und weitere Staaten zu destabilisieren. Hier bilden sich dann auch eine potentielle Basis für internationale Kriminalität.

Der Zerfall staatlicher Strukturen ist zwar kein neues Phänomen. Es hat aber seit dem Ende des Ost-West-Konflikts sowohl an Häufigkeit als auch an Relevanz zugenommen.

Heute sehen wir ernüchtert, dass für die fortdauernden Gewaltkonflikte im Irak, auf dem Balkan, in großen Teilen Afrikas ( z.B. im Kongo, Sudan, Nigeria u.a.), im Nahen Osten oder in Zentralasien nach wie vor keine stabile Friedensordnung gefunden oder erzwungen werden konnte. Die Hoffnung, durch z.B. die humanitäre Intervention in Somalia eine stabile Friedensord-nung errichten zu können, hat sich als trügerisch erwiesen. An solchen Fehl-schlägen hat sich jedoch gezeigt, dass militärische Mittel isoliert betrachtet

28


und eingesetzt, zu Fehlschlägen führen werden. Vielmehr muss eine umfas-sende Sicherheitspolitik die Ursachen der gewaltsamen Konflikte analysieren und eine Politik konzipieren, die auf eine stabile Friedensordnung, auf eine stabile Rechtsordnung hin ausgerichtet ist. Unter dieser Perspektive muss dann überlegt werden, ob ein militärischer Einsatz unverzichtbar ist, dieses Ziel zu erreichen: Als äußerstes Mittel, um einen Konflikt zu beenden, zum Schutz von Zivilpersonen oder um einen Waffenstillstand abzusichern.

Es hat sich gezeigt, dass die umfassende Sicherheitspolitik eine Aufgabe der ganzen Völkergemeinschaft ist: Der Regierungen, der zwischenstaatliche Or-ganisationen insbesondere der Vereinten Nationen, der internationale Finan-zinstitute, der transnationalen Unternehmen, die insbesondere in Ländern wie Kongo in die Pflicht genommen werden müssen, es ist aber auch eine Aufgabe der Zivilgesellschaft, der Massenmedien, und der Kirchen.

Auf die ethischen Frage des militärischen Einsatzes komme ich gleich noch zu sprechen.

Internationaler TerrorismusIn der öffentlichen Wahrnehmung ist der internationale Terrorismus die

zentrale Bedrohung des 21. Jahrhunderts. In den Anschlägen des Terrorismus zeigt sich, wie außerordentlich verwundbar unsere Zivilisation ist. Die Terror-anschläge in New York, Madrid und London haben zudem eine neue Form des internationalen Terrorismus in Erscheinung treten lassen, die die Staaten und Zivilgesellschaften vor schwerwiegende neue Fragen der Sicherheit und des vorbeugenden und umfassenden Schutzes von Menschenleben stellt.

Der internationale Terrorismus gefährdet die Grundfunktion des Staates, Sicherheit zu gewährleisten. Wenn eine Bevölkerung sich nicht mehr mit dem Gefühl der Sicherheit im öffentlichen Raum bewegen kann und als Folge die Sicherheitsvorsorge z.B. durch nichtstaatliche Sicherheitsdienste privatisiert wird oder dem Staat das Gewaltmonopol völlig entgleitet, droht der Staats-zerfall, die Anarchie.

Terrorismus ist die Strategie des Unterlegenen gegen einen technisch, öko-nomisch und militärisch überlegenen Gegner, durch die er mit geringen Mit-teln zu einem spektakulären Anschlag in der Lage ist, Angst und Schrecken zu verbreiten und so die Dominanz des Überlegenen zu brechen. Direkte Ge-walt gegen die Zivilbevölkerung ist Teil der Strategie, die Schrecken produ-zieren soll. Fernsehbilder vom Anschlag haben eine konstitutive Bedeutung, insofern sie den Schrecken steigern helfen.

Terroristische Anschläge sind keine Kriegshandlungen, sie stellen Verbre-chen gegen die Menschlichkeit dar. Wir alle wissen, dass ein angemessenes


2�

Sicherheitsgefühl zur Ausübung der Freiheit gehört wie die Atemluft zum Le-ben. Im Spannungsfeld von Freiheit und Sicherheit bewegen wir uns jedoch seit geraumer Zeit hin zum Pol der Sicherheit. Das geht zulasten der Freiheit. Um der Gefahr zu wehren, dass bei sich weiter steigerndem Sicherheitsbe-dürfnis der Status der Freiheitsrechte immer mehr ins Rutschen gerät, hat die Regierung in jedem Fall die Beweislast dafür zu übernehmen, dass die ergriffenen Maßnahmen erforderlich und angemessen sind.

In unserem Rechtsstaat sind Freiheitsrechte nicht beliebig gegen Sicher-heitsinteressen abwägbar. Es gibt Kernbereiche menschenrechtlicher Ge-währleistung, die selbst in Notstandsfällen nicht außer Kraft gesetzt oder relativiert werden dürfen. Zu diesen unbedingt geschützten Menschen-rechtsnormen gehört neben dem Schutz der Privatsphäre vor allem das Ver-bot von Folter sowie das Verbot der direkten Tötung Unschuldiger als einer intendierten Maßnahme. Hier findet auch die Terrorismusbekämpfung ihre rechtlichen und sittlichen Grenzen. Der Rechtsstaat darf durch die hoheitli-che Einschränkung unserer Freiheitsrechte nicht zum Exekutivstaat degene-rieren. UN-Generalsekretär Kofi Annan hat bei der Eröffnung des Counter-Terrorismus-Committees des Sicherheitsrates der VN am 18. Januar 2002 in New York betont: „es darf keinen Handel zwischen effektiver Terrorismusbe-kämpfung und Menschenrechtsschutz geben.“

Es hat sich gezeigt, dass ein Kampf gegen den internationalen Terrorismus, der primär auf militärische Mittel setzt und wirtschaftliche und politische Missstände ignoriert, nicht erfolgreich sein kann und stattdessen noch grö-ßere Verbitterung hervorruft.

Angesichts des großen Ausmaßes menschlichen Leids und der ungeheuren Kosten, die durch kriegerische Auseinandersetzungen entstehen, wird in der Entwicklungs-, Außen- und Sicherheitspolitik vermehrt auch nach Möglich-keiten der zivilen Vorbeugung gesucht werden müssen. Immer wieder wird die Frage gestellt, wie eine sinnvolle Zusammenarbeit militärischer und zi-viler Friedensarbeit effektiver und ertragreicher gestaltet werden kann. Oft-mals wird die Gefahr, dass ein Konflikt zu Gewalt führen kann zwar schon früh erkannt, aber ein Eingreifen erfolgt erst, wenn es zu erheblichen Ge-waltakten gekommen ist und durch die Massenmedien ein entsprechender Handlungsdruck erzeugt wird.

Nicht-militärische TerrorbekämpfungEs gibt nicht-militärische Maßnahmen der Terrorbekämpfung, deren

effektive Anwendung nicht apriori Erfolg ausschließen. So hat der UN-Si-cherheitsrat in der UN-Resolution 1�� vom 28.�.01 die folgenden nicht-

�0


militärischen Maßnahmen beschlossen: Die Staaten werden aufgerufen, in der Prävention gegen und zur Unterdrückung des Terrorismus zusammen zu arbeiten und die bestehenden UN-Resolutionen gegen den Terrorismus zu implementieren. Diese Forderung wird in der Resolution präzisiert durch die Aufforderung an die Staaten, jede Form der Finanzierung, Sammlung von Finanzmitteln, Logistik, Ausbildung, Waffenlieferung, Rekrutierung von Terroristen und weitere organisatorische Vorbereitung von Terroran-schlägen mit allen legalen Mitteln zu unterdrücken. Des weiteren sollen alle Staaten verhindern, dass Terroristen oder ihre Unterstützer auf ihrem Ter-ritorium ein sicheres Rückzugsgebiet finden, oder von dort Anschläge pla-nen. Die Staaten sollen die Bewegungsfreiheit der Terroristen einschränken, den illegalen Grenzübertritt wie die Beschaffung illegaler Reisedokumente verhindern. Sie sollen jeden, der Anschläge plant oder in irgendeiner Form unterstützt, vor Gericht stellen. Alle Staaten werden in der UN-Resolution 1�� aufgefordert, die von ihnen getroffenen Maßnahmen zur Umsetzung der Resolution binnen �0 Tagen einem neu eingesetzten Komitee des Sicher-heitsrates zu berichten. Durch solche Maßnahmen kann ein politischer Pro-zess in Gang gebracht werden, die Staaten in ihre ureigene Verantwortung zu zwingen: Insbesondere solche Staaten, die bislang der Unterstützung des Terrorismus beschuldigt wurden, können Nachweise ihrer Kooperation in der Bekämpfung des internationalen Terrorismus erbringen.

Die Attentäter um Scheich Umar Abd ur-Rahman, die 1�� den Anschla-ges auf das World Trade Center verübt haben, sind alle in koordinierten in-ternationalen Aktionen gefasst worden. Der konsequente Schritt einer Ter-rorbekämpfung mit den Mitteln des internationalen Rechts und in den ent-sprechenden Institutionen ist in meinen Augen eine Anklage der Terroristen vor einem internationalen Gericht. Hierzu eignet sich der Internationalen Strafgerichtshof, dessen Statut 1��8 in Rom beschlossen und bald von einer hinreichenden Anzahl von Staaten ratifiziert worden sein wird. Es lässt sich also nicht behaupten, dass es zu den Kriegen in Afghanistan und insbeson-dere gegen den Irak keine politische Alternative gab.

Terrorismusbekämpfung mit militärischen MittelnMilitärische Gewalt nur dann ethisch vertretbar, wenn sie im Dienst der

Überwindung der Gewalt steht. Aus dieser Überlegung folgt, militärische Gewalt nur als äußerstes Mittel (ultima ratio) einzusetzen und bestehende Konflikte soweit möglich, politisch zu lösen. Dies gilt auch im Falle der Ter-rorbekämpfung und dann umso mehr, wenn ein Land - und mittelbar seine Bevölkerung - als die zentrale Basis des Terrorismus ins Visier gerät. Die For-


�1

derung, militärische Gewalt nur als äußerstes Mittel einzusetzen, schließt ein, dass alle Mittel der Terrorismusbekämpfung unterhalb der militärischen Schwelle vorhersehbar nicht zum Erfolg führen würden. Wer für den Ein-satz militärischer Mittel zur Bekämpfung des Terrorismus eintritt, kann dies nur dann überzeugend tun, wenn er zumindest den Nachweis erbringt, dass nicht-militärische Mittel der Terrorbekämpfung vorhersehbar erfolglos sind.

Auch wenn man es als bewiesen ansieht, dass der Al-Qaida-Terrorismus nur mit dem äußersten Mittel des militärischen Einsatzes in Afghanistan wie im Irak bekämpft werden kann, sind nicht alle Fragen beantwortet. Viel-mehr steht zur Debatte, ob eine Koalition interessierter Staaten legitimiert ist, zur Tat zu schreiten oder ob es sich um eine genuine Aufgabe der insti-tutionalisierten Gemeinschaft der Staaten handelt, der Vereinten Nationen. Warum hat der Sicherheitsrat, nachdem er seine Zuständigkeit prinzipiell festgestellt und Maßnahmen unterhalb der Schwelle des militärischen Ein-satzes beschlossen hat, die Initiative zu einer militärischen Reaktion - einmal unterstellt sie sei unausweichlich - nicht an sich gezogen, wie es die Charta vorsieht, sondern sie den USA und ihren Alliierten überlassen?

Die Politik der ständigen Mitglieder des Sicherheitsrates, die Vereinten Na-tionen aus der militärischen Bekämpfung des Terrorismus herauszuhalten und sich eine „Carte Blanche“ zur Terrorismusbekämpfung auszustellen, ist ethisch fragwürdig. Die Hauptverantwortung für den Weltfrieden liegt bei den Vereinten Nationen. Nur eine vom Sicherheitsrat der Vereinten Nationen mandatierte Aktion gewährleistet, dass die Terrorbekämpfung in einer Wei-se durchgeführt wird, die mit der Rechtsidee konform ist und nicht primär irgendwelchen partikularen Interessen dient. Die gegenwärtige Politik der Mitglieder des Sicherheitsrates untergräbt dagegen die Autorität der Verein-ten Nationen, anstatt sie zu stärken und zu befördern. Auch wenn eine Super-macht vielleicht kurzfristig alleine militärisch effektiver agieren kann, so hat sich doch gezeigt, dass die Akzeptanz bei den Menschen in Nahen und Mitt-leren Osten fehlt, weil offenkundig Partikularinteressen vertreten werden und nicht die Sicherheitsinteressen der Völkergemeinschaft. Damit kommen wir zu einem Grundproblem der Sicherheitspolitik der vergangenen Jahre:

Zuständigkeit des UN-SicherheitsratesDer Kosovo-Krieg hat ein bis dahin – zumindest aus der europäischen Per-

spektive - als ausgeschlossen betrachtetes Problem auf die Agenda gesetzt. Nun sollten NATO-Soldaten an einem Angriffskrieg gegen einen souveränen Staat teilnehmen, obwohl dazu kein UN-Mandat vorlag, ja obwohl die stän-

�2


digen Mitglieder des Sicherheitsrates China und Russland ihr Veto für den Fall angedroht hatten, dass die NATO um ein UN-Mandat ersuchen würde. Die Diskussion um die ethische und rechtliche Legitimität dieses Krieges muss auf dem Hintergrund der Erfahrungen in Bosnien gesehen werden:

Wenige Jahre zuvor hatten die Massenmorde von Srebrenica gezeigt, dass der frühzeitige und entschlossene Einsatz von NATO-Truppen gegen die serbische Armee unendliches Leid der Zivilbevölkerung hätte verhindern können. Statt dessen mussten UN-Soldaten, denen aufgrund politischer Entscheidungen ein Eingreifen verwehrt wurde, der serbischen Armee und ihrem politischen Auf-traggeber Milosevic hilflos zusehen. Diese standen hinter der Entscheidung, ein vergleichbares Massaker und ethnische Vertreibung im ehemaligen Jugo-slawien – dieses Mal im Kosovo - nicht noch einmal zuzulassen.

Diese Entscheidung bedeutete zumindest eine ethische und rechtliche Her-ausforderung, insofern die UN-Charta als geltendes Völkerrecht ausschließ-lich dem Sicherheitsrat die Kompetenzen zubilligt, zu entscheiden, „welche Maßnahmen ... zu treffen sind, um den Weltfrieden und die internationa-le Sicherheit zu wahren oder wiederherzustellen“ (UN-Charta Art. ��). Die UN-Mitgliedsstaaten haben sich zugleich verpflichtet haben, jede „mit den Zielen der Vereinten Nationen unvereinbare Androhung oder Anwendung von Gewalt“ zu unterlassen, wie konnte der Kosovo-Krieg erlaubt sein.

Das Argument eines drohenden Genozids an den Kosovaren hat auch vie-le Menschen überzeugt; gleichzeitig sind Fragen offen geblieben: Gilt dieses ethische Argument nicht auch in anderen vergleichbaren Fällen? Wie kann eine Instrumentalisierung in diesem wie auch in künftigen Fällen verhindert werden?

Schließlich fragten sich viele, ob es bei dieser Ausnahme bleiben und der UN-Sicherheitsrat die Entscheidung gemäß UN-Art. �� ff behalten würde, oder ob dies der erste Schritt seiner Entmachtung war. Stellt man die Fra-ge so und analysiert den Entscheidungsprozess, der zum Irak-Krieg geführt hat, dann scheint die Antwort eindeutig: Es ist der Staatengemeinschaft in den letzten Jahren seit dem Ende des Kosovo-Krieges nicht gelungen, eine Antwort auf die essentielle Frage zu finden, wie einerseits Bedrohungen des Friedens als solche festgestellt und wie in einem verabredeten Rechtsverfah-ren im Konsens auf diese Bedrohung reagiert werden kann.

Eine hegemoniale Weltordnung, wie sie offenbar Teilen der politischen Klasse der USA unter der Regierung von Präsident Bush vorschwebt, ist kei-ne akzeptable Alternative, weil sie antihegemoniale Widerstände provoziert und offenkundig die globalen Probleme nicht lösen kann. Eine solche ein-seitige Ordnung stünde auch dem Ziel einer internationalen Rechtsordnung


��

diametral entgegen. Eine Zerstörung des Völkerrechts aber bedeutet die Unterhöhlung der Fundamente einer internationalen Friedensordnung.

Nach dem Kosovo-Krieg, den die NATO-Staaten ohne UN-Mandat geführt haben, erleben wir mit dem Kampf gegen den Terrorismus in Afghanistan und Irak eine weitere Aushöhlung des internationalen Rechts, dass genau die Glaub-würdigkeit unterhöhlt, für die der Westen angetreten ist. Das mit der Gründung der Vereinten Nationen so hoffnungsvoll begonnene Programm zur Überwin-dung der „Geisel des Krieges“ (Präambel der UN-Charta) hat auf diese Weise in den vergangenen Jahren einen weiteren empfindlichen Rückschlag erhalten.

Ausgehend von dieser Skizze der zentraler sicherheitspolitischer Heraus-forderungen will nun kurz darstellen, welche Aufgabe die katholische Kirche dem Soldaten angesichts dieser Herausforderungen zuweist. Hierzu möchte ich Ihnen die friedensethischen Grundaussagen vorstellen.

Grundaussagen kirchlicher FriedensethikAusgangspunkt der neueren kirchlichen Lehre ist die Kriegsächtung. Papst

Pius XII. hat auf dem Hintergrund der massiven Vernichtungen des II. Welt-krieges in seiner Weihnachtsbotschaft 1�� dazu aufgerufen, “den Angriffs-krieg als erlaubte Lösung internationaler Spannungen und Werkzeug natio-naler Bestrebungen in Acht und Bann zu erklären” (UG ��). Er rückt da-mit von der traditionellen Lehre ab, dass der einzelne Staat nach sorgfältiger Prüfung zur Durchsetzung seines Rechts den Krieg als angemessenes Mittel ansehen kann. Die nachfolgenden Päpste und das II. Vatikanische Konzil formulieren das Verbot, mittels Krieg wirkliche oder vermeidliche Rechte militärisch durchzusetzen. So hat Papst Johannes Paul II. im Januar 1��1 nach Beginn des 2. Golfkrieges kritisiert: „In diesen Stunden großer Gefahr möchte ich mit Nachdruck wiederholen, dass der Krieg kein angemessenes Mittel sein kann, die zwischen den Nationen bestehenden Probleme voll zu lösen. Er war es nie und wird es nie sein!”(1)

Das II. Vatikanische Konzil verlangt in GS 82, “dass wir mit all unseren Kräften jene Zeit vorbereiten müssen, in der auf der Basis einer Übereinkunft zwischen allen Nationen jeglicher Krieg absolut geächtet werden kann.” Das Konzil benennt dann sehr konkrete Schritte, die unter der Überschrift Friedensförderung zusammen gefasst werden können. Hierzu gehören Ab-rüstung ebenso wie die Überwindung der weltweiten Ungerechtigkeit. Die vielleicht wichtigste Forderung sieht das Konzils in dem “Aufbau der inter-nationalen Gemeinschaft”. In diesem Sinn hat der verstorbene Papst Johan-

1 Frieden erfordert den vollen Einsatz der internationalen Gemeinschaft. �ohannes Paul II. bei derFrieden erfordert den vollen Einsatz der internationalen Gemeinschaft. �ohannes Paul II. bei der Begegnung mit seinen Mitarbeitern zu Beginn des Golfkrieges, in: OR 4, 251.91

��


nes Paul II. betont, dass “in einer anderen Welt, die von der Sorge um das Gemeinwohl der ganzen Menschheit geleitet ist, ... statt von der Sorge um den persönlichen Vorteil, der Friede möglich (wäre) als Frucht einer ‘vollkomme-neren Gerechtigkeit unter den Menschen”. Vom Begriff des „Gemeinwohls aller Menschen“ oder „internationalem Gemeinwohl“ wird die Antwort auf die Bekämpfung der Konfliktursachen entwickelt. Ich komme damit zum Konzept der internationalen Ordnung, wie es sich in der kirchlichen Frie-denslehre findet.

Die Menschheit und die internationale OrdnungDie kirchliche Friedenslehre sieht nicht den einzelnen Staat als konsti-

tutives Mitglied der internationalen Gemeinschaft, sondern den einzelnen Menschen. Die Einheit in der internationalen Gemeinschaft hat in der Ge-meinschaftsbezogenheit der menschlichen Natur ihren Grund. Das Kon-zil argumentiert schöpfungstheologisch: “Gott, der väterlich für alle sorgt, wollte, dass alle Menschen eine Familie bilden und einander in brüderlicher Gesinnung begegnen. Alle sind ja geschaffen nach dem Bild Gottes, der “aus einem alle Völker hervorgehen ließ, die das Antlitz der Erde bewohnen” (Apg 1�,2�), und alle sind zu einem und demselben Ziel, d.h. zu Gott selbst, beru-fen.” (GS 2�)

Das Konzil stellt heraus, dass die Völkergemeinschaft eine Ordnung braucht: “Um bei der wachsenden gegenseitigen Abhängigkeit aller Men-schen und aller Völker auf dem ganzen Erdkreis das allgemeine Wohl der Menschheit auf geeignetem Weg zu suchen und in wirksamer Weise zu errei-chen, muss sich die Völkergemeinschaft eine Ordnung geben, die den heuti-gen Aufgaben entspricht” (GS 8�). Weiter als das Konzil ist Papst Johannes XXIII. gegangen und hat eine universale politische Gewalt gefordert.

Dabei argumentiert er wie folgt: Die Abhängigkeit der Staaten untereinan-der ist enorm gewachsen ist und viele Lebensbereiche der Völker sind mitein-ander verzahnt. Diese den Lebensbereich eines jeden Menschen unmittelbar oder mittelbar betreffenden Fragen kann der einzelne Staat nicht mehr re-geln. “Deshalb sind bei dem heutigen Zustand der menschlichen Gesellschaft sowohl die staatliche Organisation als auch der Einfluss, über welchen die einzelne Staatsgewalt bei allen übrigen Nationen des Erdkreises verfügt, als ungenügend anzusehen, um das gemeinsame Wohl aller Völker zu fördern.” (PT 1��) Um der Würde und Entfaltung der menschlichen Person willen muss über das staatliche Gemeinwohl hinaus auch das internationale Wohl gefördert werden. Die Rechte des Individuums sind der Orientierungspunkt des internationalen Gemeinwohles. Dies kann, so folgert Papst Johannes wei-


��

ter, nur durch eine entsprechende weltweite politische Gewalt sichergestellt werden: “Da aber heute das allgemeine Wohl der Völker Fragen aufwirft, die alle Nationen der Welt betreffen, und da diese Fragen nur durch eine poli-tische Gewalt geklärt werden können, deren Macht und Organisation und deren Mittel einen dementsprechenden Umfang haben müssen, deren Wirk-samkeit sich somit über den ganzen Erdkreis erstrecken muss, so folgt um der sittlichen Ordnung zwingend, dass eine universale politische Gewalt ein-gesetzt werden muss.” (PT 1��

Auf dem skizzierten Hintergrund ist es verständlich, dass die Päpste seit Be-nedikt XV. die Initiativen zur Gründung des Völkerbundes 1�1� und dann der Vereinten Nationen unterstützt haben. Die entstehenden Vereinten Nationen, so Papst Pius XII. 1��, brauchen eine völkerrechtliche Grundlage, in der Ge-rechtigkeit und Freiheit als unverzichtbare Grundwerte gelten und deren Gel-tung dann auch durchgesetzt werden muss. Um einen künftigen krieg wirksam zu verhindern forderte Papst Pius XII. eine effektive internationale politische Autorität mit Durchsetzungsgewalt: Die “Autorität eines solchen Völkerbun-des (muss) eine wahre und wirksame sein... gegenüber den Mitgliedstaaten, so jedoch, daß jeder von ihnen das gleiche Recht auf seine relative Souveränität bewahrt” (UG ��2). Daher kritisiert er wie später auch Johannes Paul II. das Veto-Recht der fünf Mächte im Sicherheitsrat, mit dem die Ständigen Mitglie-der jede Aktion des Sicherheitsrates der UN blockieren können.

Die Überwindung des Krieges kann nur Erfolg haben, wenn jeder “Rechts-brecher... als Friedensstörer in eine diffamierende Isolierung außerhalb der gesitteten Welt verwiesen” wird, so Pius XII. (UG �1�0). Wie weit Theorie und Praxis auseinander gehen wird 1�� nach der Niederschlagung des Auf-standes hier in Ungarn und der Ausweisung der UN-Kommissare deutlich. “... man hätte erwarten dürfen,“, so der Papst, „dass ihre Autorität ihr Gewicht zum mindesten durch Beobachter an den Stellen äußerster Gefährdung der wesentlichen Werte des Menschen hätte einsetzen können.” (UG ��1�) Weil “Wir die Autorität der UNO gesteigert sehen möchten” (UG ��1�), greift Pius weit über die politische Wirklichkeit seiner Tage aus und wiederholt die For-derung, dass die UNO “das Recht und die Macht haben (müssten), jedem un-ter irgendeinem Vorwand beabsichtigten militärischen Eingriff eines Staates in einen anderen zuvorzukommen” (UG ��1�).

Internationale Institutionen Funktionierende internationale Institutionen bedürfen einer Rechtsord-

nung, des Völkerrechts. Das wesentliche Problem des derzeitigen Völker-rechts liegt darin, dass die Staaten seine Geltung anerkennen sollen, es aber

��


nicht immer und in allen Fällen tun. Mächtige Staaten ignorieren das Völ-kerecht, wenn dies mehr ihren Interessen dient. Mit anderen Worten: Dem Völkerrecht fehlen die Sanktionsmechanismen, über die beispielsweise das innerstaatliche Recht verfügt. Dadurch fehlt Vertrauen in die Rechtsord-nung, die Frieden stiftet.

Weil die Vereinten Nationen heute auch noch weit hinter den Möglichkei-ten der UN-Charta zurückbleiben, ist die Gewaltabwehr, die Selbstverteidi-gung nach wie vor eine staatliche Aufgabe. Aber das II. Vatikanische Konzil begrenzt das staatliche Selbstverteidigungsrecht: Es gilt nur solange “es noch keine zuständige internationale Autorität gibt”, die Frieden zwischen Staaten oder in auseinanderbrechenden Staaten effektiv sichern kann.

Deshalb muss man festhalten, dass es Fälle gibt, in denen die Vereinten Natio-nen als zuständige internationale Institution Verantwortung für den Weltfrie-den übernehmen. Aber sie sind noch keine internationale Autorität mit effek-tiven Mitteln zur Friedenssicherung. Mir ist wichtig, dass deutlich gesagt wird. dass die Vereinten Nationen nur in dem Maße Kompetenzen erhalten, wie die Mitgliedsstaaten diese abzutreten bereit sind. Wenn die UN also im Bereich der Friedenssicherung nicht effektiv sowohl diplomatisch als auch militärisch tätig werden können, so liegt dies ganz wesentlich daran, dass die Mitgliedsstaaten dies nicht wollen, dass sie ihren Einfluss behalten wollen. Hier liegt derzeit ein Defizit, dessen Behebung in der kirchlichen Lehre gefordert wird.

Für den Dienst des Soldaten bedeutet dies ein zweifaches: Er ist auf die Verteidigung seines Vaterlandes verpflichtet, er ist verpflich-

tet, der Freiheit und dem Wohl des eigenen Volkes zu dienen. Darüber hin-aus verpflichtet die Lehre der Katholischen Kirche jeden Soldaten, sich als „Diener der Sicherheit und Freiheit aller Völker zu verstehen (GS ��). In die-ser Forderung kommt zu Ausdruck, dass nicht nur die Politik aufgerufen ist, Völkerrecht und internationale Institutionen weiter zu entwickeln. Jeder ein-zelne Soldat soll sich in den Herausforderungen seines Dienstes so verhalten, dass nicht nur das Wohl des eigenen Volkes, sondern immer auch zugleich das Wohl aller Völker verteidigt wird.

Im Dienst des Soldaten wird diese Orientierung beispielsweise in seinem Verhalten gegenüber Zivilisten in einem militärischen Einsatz relevant. Aus diesem Grund möchte ich abschließend einige ethische Fragen der Begren-zung der Gewalt im Krieg ansprechen.

Der Schutz der Zivilbevölkerung Zu den ältesten Regeln zur Begrenzung der Gewalt im Krieg gehört der

Schutz der Zivilbevölkerung. Er findet sich im mittelalterlichen Traktaten


��

genauso wie in der frühen Völkerrechtsliteratur. Jedem Soldaten ist das gel-tende Völkerrecht bekannt: „Um die Schonung und den Schutz der Zivil-bevölkerung und ziviler Objekte zu gewährleisten, haben die am Konflikt beteiligten Parteien jederzeit zwischen zivilen Objekten und militärischen Zielen zu unterscheiden und ihre Operationen dementsprechend nur gegen militärische Ziele zu richten.“ (2).

Sowohl der ethischen Norm wie der Völkerrechtsregel liegt die Prämisse zugrunde, dass die Nonkombattanten (Zivilisten) von Kombattanten (Solda-ten) unterschieden werden können. Vergleicht man aber die klassische mili-tärische Auseinandersetzung der Vergangenheit mit vielen Einsätzen, in die Soldaten heute geschickt werden, so fällt ein fundamentaler Unterscheid ins Auge: Die Unterscheidung zwischen Kombattanten und Nonkombattanten wird für Soldaten immer schwieriger, weil sich die Unterscheidung zwischen Front und Hinterland, Kriegsschauplatz und Lebensraum der Zivilbevölke-rung immer mehr auflöst und der Krieg in die Städte getragen wird. Das Kriegsszenario der Zukunft, wie es von Fachleuten beschrieben wird, ist an vielen Kriegsschauplätzen schon eingetreten. An die Stelle des zwischen-staatlichen Krieges ist der sogenannte asymmetrische Krieg getreten. Gegen eine konventionelle Armee auf der einen Seite treten irreguläre Kämpfer auf der anderen Seite an, die - weil militärisch unterlegen - die offene Schlacht meiden. Aus dem Krieg (spanisch: guerra) wird der „Kleinkrieg“ (guerilla).

Der irreguläre Kämpfer, ob Guerillero, Terrorist, oder Freiheitskämpfer, sucht gegen eine militärisch überlegene Armee seinen taktischen Vorteil, in-dem er aus dem Hinterhalt oder einer Deckung heraus kämpft, in der ihn eine reguläre Armee nicht vermutet oder nicht bekämpfen kann. Zu der ef-fektivsten Tarnung für den irregulären Kämpfer gehört es, in der Zivilbevöl-kerung unterzutauchen. Zwar ist auch der Partisan oder Freiheitskämpfer verpflichtet, sich als Kombattant erkenntlich zu machen, um den Schutz der Zivilbevölkerung zu ermöglichen. Aber sein Vorteil gegenüber einem regu-lären Soldaten, der die Zivilbevölkerung schützen will, ist dann am größten, wenn er genau dieses Verhalten ausnützt und sich selbst nicht an die Regeln des humanitären Völkerrechts hält.

Ein Beispiel kann dies illustrieren. Aus der Deckung einer Menschenmen-ge heraus haben beispielsweise seinerzeit in Mogadischu die Kämpfer von General Aidid die US-amerikanischen Delta Force angegriffen, die auf der

� Zusatzprotokoll I Art. 48 von 1977 zum Genfer Abkommen von 1949

�8


Suche nach Aidid waren. Umringt von Zivilisten wurden die US-Soldaten aus der zweiten Reihe beschossen, ohne ihre Gegner unmittelbar ausmachen zu können. An dieser Stelle muss zwischen Auftragserfüllung und Selbstver-teidigung unterschieden werden. Die Selbstverteidigung ist den Soldaten in einer solchen Situation auch dann erlaubt, wenn dadurch Zivilisten getötet oder verletzt werden. Aber die Durchführung eines Auftrages ist in einem vergleichbaren Fall nicht mehr sinnvoll. Dies zu erreichen dürfte aber genau das Ziel einer solchen Aktion irregulärer Kämpfer sein.

Eine Variante des Problems mangelnder Unterscheidbarkeit zwischen Kombattanten und Nonkombattanten kommt den intervenierenden Solda-ten in Afghanistan vor. Da in dieser Gesellschaft offenkundig alle Männer Waffen tragen und die Talibankämpfer das traditionelle afghanische Gewand getragen haben, kann jeder erwachsene Mann sowohl einfacher Bauer oder Hirte und im nächsten Moment ein Kämpfer sein. Welche Möglichkeiten der Unterscheidung entsprechend des völkerrechtlichen Regeln haben z.B. ISAF-Soldaten, die auf Patrouillenfahrt unterwegs sind und einen vermeintlichen Hirten oder Kämpfer mit einer Waffen sehen?

Soldaten in solchen Einsätzen brauchen eine Ausbildung, aufgrund derer sie darauf vertrauen können, dass sie im Fall, in dem aus dem vermuteten Hirten eine Bedrohung wird, weil er doch ein irregulärer Kämpfer ist, der die Waffe gegen sie erhebt, schnell und unterscheidend reagieren können, ohne sich in unkalkulierbare Gefahr zu begeben. Wenn ihre Ausbildung dieses Können und Vertrauen nicht vermitteln kann, werden sie kaum der Gefahr ausweichen können, Gewalt anzuwenden, ohne zwischen Zivilisten und Kämpfern zu unterscheiden, weil sie eine Bedrohung antizipiert haben, die nicht existierte.

Ein Beispiel für den verbotenen Missbrauch völkerrechtlicher Regeln, wie er in einem asymmetrischen Krieg nicht die Ausnahme bleiben wird, haben alliierte Soldaten im Irak-Krieg erlebt: Irakische Soldaten haben sich ihnen unter dem Schutz der weißen Fahne genähert, um dann aus kurzer Distanz heraus auf sie zu feuern. An Kontrollpunkten sind in diesem Krieg mehr als einmal Soldaten Opfer von Sprengstoffattentaten geworden, die mit Zivil-fahrzeugen verübt worden sind, mit denen sich Zivilisten den Soldaten genä-hert haben. Neben erhöhter Wachsamkeit reagierten die Soldaten vor allem auch mit erhöhter Nervosität. Leidtragende sind dann wirkliche Zivilisten, die eigentlich durch das humanitäre Völkerrecht geschützt werden sollen.

Auch nach dem Ende der Kampfhandlungen, dass haben Erfahrungen bei-spielsweise im Kosovo gezeigt, ist nicht notwendigerweise auch Ruhe einge-kehrt. In der ethnisch geteilten Stadt Mitrovica im Kosovo wurden Soldaten


��

mit einer bürgerkriegsähnlichen Situation konfrontiert, in der immer wieder Kosovaren und Serben gewaltsam aufeinander losgingen. Die dort eingesetz-ten Soldaten sollten nun die Bevölkerungsgruppen trennen und gewalttäti-ge Übergriffe verhindern. Eine aufgebrachte Menschenmenge, aus der auch Steine geworfen werden, kann aber leicht zu einer Gefahr für die Soldaten werden, die den Auftrag haben, die Gewalt zu unterdrücken. Sofern es den Soldaten durch „show of force“ ein Abschreckungseffekt gelingt, kann sich die Situation beruhigen. Gelingt dies aber nicht, weil die Menschenmenge zu schnell anwächst und/oder die Zahl der am Einsatzort vorhanden Soldaten zu klein ist, droht eine Eskalation. Den Soldaten sind beim Waffeneinsatz die Hände gebunden, weil sie mit dem Ziel antreten, die Situation zu beruhigen, nicht eine der Parteien niederzukämpfen. Auch hier kann das von den Sol-daten geforderte diskriminatorische Verhalten nur eingelöst werden, wenn sie eine entsprechende Ausbildung sowie wirksame Mittel zur Verfügung haben. Dennoch kann nicht ausgeschlossen werden, dass solche Situationen einmal derart eskalieren, dass Truppenführer die Übersicht verlieren und falsche Entscheidungen fällen: Sei es, dass sie den Rückzug befehlen und ein Massaker zulassen oder dass sie einzugreifen versuchen und es zu einem in-diskriminatorischen oder unproportionalen Waffeneinsatz kommt. Lassen Sie mich noch ein letztes Themenfeld ansprechen, die Behandlung Gefange-ner, insbesondre das Folterverbot.

Behandlung GefangnerBei den Anti-Terror-Einsätzen muss darauf geachtet werden, dass durch

die beteiligten Streitkräfte keine menschenrechts- und völkerrechtsverlet-zenden Praktiken in der Behandlung Gefangener vorkommen. Viel Verwir-rung hat die Erklärung des US-Justizministers Alberto Gonzales vor dem US-Senat hervorgerufen, in der es hieß, dass „eine grausame, unmenschli-che oder entwürdigende Behandlung von Häftlingen möglich sei, solange es keine Amerikaner seien und sie im Ausland festgehalten würden.“ Eine sol-che Auffassung steht im eklatanten Widerspruch zu den Bestimmungen der Genfer Konventionen des Humanitären Völkerrechts und stellt eine schwer-wiegende Verletzung des Völkerrechts dar.

Warum soll man aber im Kampf gegen den Terrorismus nicht im äußer-sten Fall zum Schutz unschuldiger Menschen foltern dürfen? Es fällt in der Diskussion über diese Frage auf, dass Folter verharmlost wird und als „etwas härteres Anfassen“ oder „sehr intensive Befragung“ bezeichnet wird. Dar-um ist es notwendig, genau zu definieren, was unter Folter zu verstehen ist. Unter Folter verstehe ich alle diejenigen Methoden, durch die ein Mensch

�0


durch physische oder psychische Gewalteinwirkung zur Aufhebung seiner Willensfreiheit gebracht wird, allerdings bei Erhaltung seines Bewusstseins. Das bedeutet, dass ein Mensch aufgrund der Gewalteinwirkung gegen sei-nen Willen etwas willentlich tut, was er nicht tun will und dies bei vollem Bewusstsein erlebt: In dieser Handlung wird das menschliche Bewusstsein aufgespalten: Er erlebt, das er - damit der physische oder psychische Schmerz aufhört - etwas tut, was er nicht tun will und trotzdem keine Kraft hat, es nicht zu tun. Folter zerstört die menschliche Identität .

Soll man auch diese Art der Folter nicht gegen Terroristen im Ausnahmefall erlauben, um Schlimmeres zu verhindern? Zum einen geht diese Frage von der Prämisse aus, dass man durch die Folter Schlimmeres verhindern kann. Folter im Kampf gegen den Terrorismus soll dazu dienen, das Recht und die Freiheit, die Werte der demokratischen Gesellschaft gegen den Terrorismus zu verteidigen. Das Fundament der demokratischen Rechtsordnung ist aber gerade die ausnahmslose Unantastbarkeit der menschlichen Würde. Wenn der Kampf gegen den Terrorismus hier Ausnahmen erlauben würde, hätten die Terroristen ihr wichtigstes Ziel erreicht: Die Werte, für die wir alle ein-treten, würden durch uns selbst in Frage gestellt. Machen wir uns klar, dass nichts mehr die westliche Werte diskreditiert hat als die Folterbilder von Abu Ghraib. Der Kampf gegen den Terrorismus kann nicht durch die Preisgabe unserer Werte geschehen, sondern nur durch die Beachtung dieser Werte.


�1

Turcsányi Károly

Gondolatok a katonai minőségügyés a haderő építés

néhány összefüggésérőlA klasszikus katonai minőségügy Az ősember igen hamar felismerte, hogy hatékonyabban harcol, ha a ter-

mészet adta követ, dorongot felhasználja, majd később ezt tudatosan a cél ér-dekében átalakítja. Az alkalmi harcos csapatok rájöttek, hogy eredményeseb-bek a küzdelemben, ha fegyvereket készítenek és gondosan ellenőrzik azok minőségét. A jó fegyver a siker fontos tényezője volt. A legügyesebb fegyver-készítők a közösségek megbecsült tagjaivá váltam.

Az egységes hadfelszerelés jelentőségét az ókor nagy hadvezérei hamar fel-ismerték, a hadseregeket pedig ezeknek az igényeknek megfelelően fegyve-rezték fel. Kiváló példák erre a fáraók egyiptomi hadseregei, a hellén államok görög katonái, a római légiók harcosai, vagy Nagy Sándor hadai, amelyek felszerelésében az öltözet, a fegyverzet, a szállító járművek, az eszközök te-kintetében az egységesítés már látványosan megvalósult. Az egyéni, vagy a csoportokba tömörült iparosok feladata volt a szigorú követelmények kielé-gítése.

Néhány harci eszköz tekintetében egyes mesterek földrésznyi területen vol-tak ismertek és elismertek. Termékeik az adott fegyverféle csúcsminőségét jelentették. Ilyenek voltak többek között a viking hajók, a hunok és magyarok íja és nyila, a damaszkuszi kard, a belga páncél...

A mai értelemben vett minőség követelmény, minőség biztosítás lényeges elemei már ekkor is működtek: a fegyver iránti elvárás megfogalmazása – ve-vői igény, a kigondolás, megvalósítás, majd bemutatás – első minta vizsgá-lata, sorozatgyártás, alkalmazásba adás, használat – a felhasználói, a harci észrevételek, a harcérték növelése érdekében a fogyasztói információ vissza-csatolása az előállító felé...

A hadsereg és a költségeket fedező uralkodó vagy az adófizető polgárok pénzét elköltő városállam egyaránt érdekelt volt abban, hogy a készítők a megkívánt minőségű haditechnikai és hadfelszerelési terméket gyártsák és

�2


ezzel lássák el a hadsereget. Ennek érdekében már a római légiók felszerelését biztosító iparosokat is a légió képviselője ellenőrizte, megfelelő minőségű ter-méküket igazoló jellel látta el.

A hadművészet fejlődésével számos változás következett be a harc meg-vívásának módjában és a haditechnika területén. A középkor, majd az új-kor fegyveres küzdelmei az egyre nagyobb létszámú hadseregek csatáivá váltak. A tűzfegyverek megjelenése volt a hadügy egyik legnagyobb forra-dalma. A küzdelmet egyre nagyobb távolságokból lehetett megkezdeni, a pisztolyok, a puskák, az ágyuk tömeges tüze meghatározóvá vált a harcok során.

A tömeghadseregek hatalmas felvevő piacot jelentettek a haditechnikai eszközök előállításához szükséges nyersanyag kitermelés, feldolgozás, esz-közgyártás, hadfelszerelés, ruházat és élelmezés tekintetében.

A hadfelszerelések rossz minősége ugyanakkor hatalmas veszteségek oko-zójává vált. Ismert példák erre: a papírtalpú bakancs, a romlott konzerv, a csőbe szoruló lőszer, a nem robbanó bomba, a szennyezett üzemanyag. Ezek általában is jelentős mértékben hatottak a harci képességekre, egyes kataszt-rofális esetekben pedig a döntő pillanatban hiúsították meg egy hadművelet sikerét és engedték át a győzelmet az ellenfélnek. Az ügy jelentőségét felis-merő hadvezetés ezért alkalmazott felszerelési hadbiztosokat, akik nemcsak a szükséges mennyiségű hadfelszerelés előteremtéséért, hanem a megfelelő gyártók kiválasztásáért és a megfelelő minőségű termékért is feleltek.

A haditechnikai eszközökkel és hadfelszerelési anyagokkal szemben tá-masztott szigorú követelmények miatt történelmi időszakokra visszavezethe-tően a polgáritól eltérő katonai minőségbiztosítási rendszer alakult ki. Ennek okai között említhetők meg a következők:

– nyilvánvaló, hogy a fegyverzet és más hadfelszerelési eszköz megbízható-ságával szemben az átlagot meghaladóak voltak az elvárások, hiszen azok működő képessége adott helyzetben létkérdéssé vált;

– a hadfelszereléseket különleges körülmények között alkalmazták, ame-lyek hatásainak elviselése önmagában is fokozott minőségi elvárásokat támasztott (szélsőséges klimatikus viszonyok, terepakadályok, éjszakai tevékenység, úttalanság és a terület ismeretének hiánya...);

– többségében a csúcstechnológiát képviselő bonyolult fegyverzeti rend-szerek alkalmazása, amelyeknek mindenkor összetett volt a tervezése, a fejlesztése és a gyártása, ugyanakkor korlátozottak voltak a valós körül-mények közötti kipróbálás lehetőségei.

A katonai minőségügyi rendszerek sajátosságait a modern korban is ha-sonló jellemzők határozzák meg. Mindezek mellett ezek a rendszerek igen


��

szoros kapcsolatban vannak az ISO: �000-s minőségügyi szabványcsaláddal, hiszen az azokban leírtakat, mint báziskövetelményeket veszik figyelembe.

A katonai minőségügy fejlesztési lehetőségei az érték alapú minőség-ügyi megközelítés alkalmazásával

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem és a Veszprémi Érseki Hittudo-mányi Főiskola intézményközi kutatóműhelyt hozott létre a „Katonai érték-tan” megalapozására. (Az erre előkészített szerződést a konferencia keretében írta alá a két rektor, amely aláíráson dr. Márfi Gyula érsek úr is részt vett.) Az együttműködés eredményeként kidolgozni kívánt katonai értéktan kutatá-sának egyik új kiinduló pontját éppen egy olyan korszerű minőségszemlélet képezi, amelynek az alapját szintén az érték, az értékrend jelenti. Ebben a megközelítésben „a minőség a termelésben és a fogyasztásban érdekeltek igé-nyeinek a kielégítése által átadott érték.”

Az értékre alapozott minőség fogalom és minőség elmélet (minőség filozó-fia) a termelést úgy értelmezi, hogy abba beleérti a szolgáltatások teljes körét is. A fegyveres védelem pedig egy olyan szolgáltatás, amely minden ember, embercsoport, nemzet, állam, államszövetség számára egy alapvető szük-séglet, a biztonság iránti igény kielégítését hivatott megvalósítani. A haderő tehát vizsgálható érték alapon is, egy olyan érték szolgáltatásán keresztül, amely az állampolgárok és az állam részére biztonságot nyújt. Vizsgálni tehát azt lehet illetve azt célszerű, hogy a haderő felállítása és fenntartása milyen áron, milyen biztonságot képes szavatolni.

A minőség fenti definíciójának adaptálásával tehát: a haderő minőségét az érdekeltek biztonság iránti igényeinek a kielégítése által elért biztonság mértéke határozza meg.

Új katonai minőségszemléletünk középpontjába tehát a ténylegesen elért biztonságot kell állítani. Ez csak egy olyan folyamat során valósulhat meg, amely a fenyegetettség által megváltozott biztonság megfelelően gyors és tel-jes értékű (a kiinduló állapotának megfelelő) helyreállítását és annak fenn-tartását eredményezi. Ezt a folyamatot a biztonság iránti igény kielégítési folyamatának nevezhetem el és a továbbiakban szemléletesen a honvédelem igénykielégítési folyamatának leírásával mutatok be. A haderő a veszélyez-tetettség elhárításának folyamatát alkalmazása során valósítja meg, amelyre való képességét (alkalmasságát) már előre, tehát nem a veszélyeztetettség ki-alakulásának időszakában ésszerű létrehozni.

A haderő értékét azoknak a potenciáloknak az összessége képezi, amelyek meglétének a segítségével a veszélyek elfogadható valószínűséggel elhárít-hatók illetve az elviselhető mértékre csökkenthetők. Ezen potenciálok ösz-

��


szességét a haderő minőségképességnek nevezhetjük. Béke időszakában a haderő értéke minőségképességének meghatározásával becsülhető meg. A haderő alkalmazása (békeműveletek, katasztrófa elhárításban részvétel, ka-tonai rendfenntartás, fegyveres küzdelem) során állapítható meg annak tény-leges minősége, azaz az érintettek biztonság iránti igényének kielégítése, az elvárt biztonság megteremtése és fenntartása. A haderő minőségképessége azoknak a katonai képességeknek a megteremtésével alakíthatók ki, amelyek a modern kor haderejével szemben támasztott követelmények teljesítéséhez, az ehhez rendelt feladatok minél kevesebb ráfordítással történő megvalósítá-sához szükségesek.

A 21. században az emberiség egyik legfontosabb célkitűzése a háborúk tel-jes kiiktatása kell legyen. Ez következik azokból a meglévő korszerű fegyver-rendszerekből, amelyek már napjainkra is a világ teljes megsemmisítésének a lehetőségét is magukban hordozzák.

A haderő minőségképessége – a fentiekből következően – két területen nyilvánul meg:

– a katona emberi magatartásában, szakmai tudásában, kialakult kész-ségeiben, összességében a katona és a katonai szervezet által képviselt adekvát humán értékekben;

– a haditechnika fejlettségében, a fegyverzet és más haditechnikai eszkö-zök illetve rendszerek teljesítő képességében, összességében az adekvát reál értékekben.

A humán értékek nagyobb részt szellemiek. Vizsgálatukkal első sorban a hadtudományok megfelelő szegmensei (harcászati, hadműveleti és hadászati ismeretek, hadtörténelem...), az etika, a szociológia, a pszichológia, a fizioló-gia és más társadalomtudományok foglalkoznak. A továbbiakban a konferen-cia több érdekes előadása is foglalkozik a humán értékek egyes kérdéseivel.

A reál értékek anyagi természetűek. Vizsgálatukkal a műszaki tudomá-nyok, a minőségkutatás, a hasznosságelemzés, a logisztika, a termeléssel, a szolgáltatással és más, elsősorban természettudományos és gazdaságtani is-meretek, tudományterületek foglalkoznak.

A klasszikus minőségügy a reáliák minőségi kérdéseit tárgyalja. Az érték-szemléletre alapozó új minőség megközelítés ezzel szemben már a teljes kato-nai (védelmi) folyamatmenedzsmentet vizsgálja. Utóbbi a minőségmenedzs-ment rendszerek kialakítása és működtetése keretében ugyanúgy foglalkozik a termelési illetve szolgáltatási folyamattal, mint azok működtetésének vezetői, irányítói, szervezői és működtetési kérdéseivel. Itt tehát már megjelenik egy sor olyan kérdés, amely a humán tényezők kihagyásával nem elemezhető, nem befolyásolható, nem szabályozható. Az ilyen többszempontos vizsgálat kérdé-


��

sei természetesen csak több tudományterület, tudományág , tudományszak együttes alkalmazásával végezhetők el a mélyebb megismerés igényével.

A korszerű, a fogyasztói igények kielégítése során átadott érték szemléle-tű minőségügy két jól elkülöníthető szintet vizsgál, amelyeket ennek meg-felelően a szakirodalom makro-, illetve mikro minőségügyként nevez meg. Tanulmányom további részében az egyéb gazdasági szektorokban is megle-hetősen elhanyagolt makro minőségügy haderőre alkalmazott kérdéseivel kívánok foglalkozni. Ennek keretét tanulmányomban a haderő haditechni-kai igénykielégítési folyamatának leírása és rendszerszemléletű vizsgálata képezi.

A honvédelem haditechnikai eszközökre irányuló teljes igénykielégítési folyamata

A katonai makro-minőségügy megalapozása területén a gazdasági környe-zet, illetve a hadiipar vizsgálatával kapcsolatban egy sajátos kutatási mód-szert, a honvédelem haditechnikai eszközökre irányuló teljes igénykielégíté-si folyamatának áttekintését látom célravezetőnek és az eddigi kutatásokhoz képest előre lépésnek vagy legalábbis új megközelítésnek. Ez lehetővé teszi a fő érdekeltek teljes körének áttekintését, közöttük az összhang vizsgálatát, ezáltal az igénykielégítési problémák feltárását.

Egy ilyen vizsgálat kiindulópontja egy modell alkotásával kell kezdődjön, amely vázolja a haditechnikai eszközök teljes igénykielégítési folyamatát, azaz teljes igénykielégítési láncát. Ezt mutatom be az 1. ábrán (Turcsányi, 2008).

A sok kutató által alkalmazott - a hadiipar szerepét nem vizsgáló - hagyo-mányos hadikultúra megközelítés szerint a geostratégiai helyzet közvetlenül és egyértelműen határozná meg a hadikultúra jellegét. Ez direkt kapcsolatot feltételez a geostratégiai pozíció és a hadikultúra között. A nemzeti iparok és meghatározó feltételrendszerük figyelembevétele ezzel szemben arra mu-tat rá, hogy a hadiipari képesség és az állam törekvései határozták meg a hadikultúra jellegét, meghatározva a stratégiai eszközök (stratégiai bom-bázó, csatahajó, repülőgép-hordozó) és a harcászati-hadműveleti eszkö-zök (harckocsi, löveg, harcászati repülőgép) előállításának lehetőségét, mennyiségét és minőségét. A hadikultúrák jellege és az általuk alkalmazott haditechnikai eszközök közötti kapcsolat felismerése nem új keletű. A szak-irodalomban többen is említést tesznek róla és azt többségében a hadikultúra, mint ok és a haditechnika, mint okozat kapcsolatként kezelik. Én mindenek előtt az ipar és a hadiipar meghatározó szerepére és az előző állításnak a hi-bás voltára kívánok rámutatni. A stratégiai eszközök gyártásának képességét alapjaiban határozza meg az iparosodás mértéke, az ipar teljesítőképessége.

��


A honvédelem haditechnikai (hadfelszerelési) igénykielégítési láncának négy fő szereplője van: a társadalom, az állam, a hadiipar (a gazdaság) és a haderő. A honvédelmi igényt a társadalom (a politika) fogalmazza meg, amely alapján meghatározza a honvédséggel szembeni elvárásait. Ebből kö-vetkezik az a hadiipari megrendelés, amelyet az elvárt igény teljesítéséhez a haderő részére biztosítani kell, amire az ipar vagy képes, vagy nem. Az utóbbi a legtipikusabb igénykielégítési probléma. A kisebb, részleges igénykielégítési prodlémák akkor adódnak, ha az igénykielégítési lánc elemei között az össz-hang valami miatt megbomlik (pl. nem a haderő alkalmazási szempontjai alapján dől el egy eszköz gyártása illetve beszerzése).

A hadikultúraA hadikultúra lényegéről többen adnak leírást. A hadikultúra az erők

harcbavetésének módja, amelyet az adott nemzet földrajzi helyzete és politi-kai kultúrája befolyásol (Gray, 1�81:22). A hadikultúra szolgáltatja a környe-zetet, amelyben a stratégia létezik (Gray, 1�88). „A hadikultúra a hadviselést meghatározó katonai, szellemi és anyagi értékek összessége, amely kijelöli az adott ország, nép vagy állam hadserege összetartó erői megőrzésének és a szembenálló ellenséges hadsereg összetartó erői felbomlasztásának alapirá-nyát”(Kovács, 1��:12-�8). R. A. D. Applegate és J. R. Moore megfogalmazása külön kiemelést érdemel: „A hadikultúra nevezhető…a hadsereg karakteré-nek is. A kultúra és a körülmények (gazdaság, technológia, lakosság száma és műveltsége, földrajzi tényezők, társadalmi viszonyok, háború jellege, hadvi-selési formák, stb.) közvetlen kapcsolatának terméke határozza meg a haderő szervezetének reagáló képességét”. „A hadikultúra belső és külső tényezői, a kialakított feltételek és körülmények kölcsönhatásai, fő szerepet játszanak a katonai szervezet tevékenységében. Biztosítják a keretet, melyben a katonai szervezet működik” (Ács, 200�:18). A hadikultúrák tekintetében a vizsgált időszak a világháborút közvetlenül megelőző évek, amikor három hadikultú-ra felfogás – különösen a második világháború kezdeti időszakára - tiszta formában, a nemzeti hadikultúrákhoz jól köthetően – vált elkülöníthetővé és definiálhatóvá.


��

1. ábra: A honvédelem igénykielégítési folyamatának (láncának)főbb elemei

E korszak hadtudomány által vizsgált egyik legfontosabb jellemzője éppen a vezérkaroknak a gépesített háború feltételei között folytatott hadviselés op-timális módjáról alkotott nézeteinek markáns eltérése volt. Emellett a szer-vezetek és a haditechnikai eszközrendszerek is jelentős mértékben eltértek, ami a hadikultúrák közötti lényegi különbségek egyik alapvető, véleményem szerint elsődlegesnek tekinthető oka volt.

Részletezőbb értelmezés alapján a hadikultúra négy hadviselési forma – a gyalogsági alapú statikus, a gépesített alapú manőverező, a stratégiai gépesítés (flotta, stratégiai bombázók, teljesen gépesített szárazföldi erők) alapú távol-sági és a gerilla-diverziós – valamely meghatározott kombinációja (Applega-te-Moore, 1��0:1�). R. A. D. Applegate és J. R. Moore egy komplex második világháborús hadikultúra modellt hozott létre. A brit kutatók 1��0-ben meg-határozták a korszerű gépesített hadviselésre jellemző fő hadviselési formá-kat. A hadviselési formákra alapozva fogalmazták meg hadikultúra-meghatá-rozásaikat. A különböző hadviselési módok láthatóan eltérő haditechnikai és szervezeti feltételrendszerre támaszkodnak. Meghatározott kombinációjuk-kal a hadikultúrák jól jellemezhetők. Az egyes hadikultúrák közötti különb-ségek lényegét az adja meg, hogy az adott hadikultúrát képviselő haderő mi-lyen módon képes integrálni, illetve mennyiben képes sikeresen alkalmazni az elkülönített hadviselési formákat.

VÉ

GR

EH

AJ

TÓ

SZ

INT

I

RÁ

NY

ÍTÁ

SI

SZ

INT

HA

DIT

EC

HN

IKA

IG

ÉN

Y A

HA

DII

PA

RR

A

AL

KA

LM

AZ

ÁS

IG

ÉN

Y A

VÉ

DE

LE

MR

E

BIZ

TO

NS

ÁG

IG

ÉN

Y A

BIZ

TO

NS

ÁG

RA

(HADI)IPAR HADER ÁLLAM TÁRSADALOM

Hadiipari kultúra kialakítása(műszaki –fejlesztési intézetek, műszakifelsőoktatás, ágazat)

Hadikultúrastratégiai védelmi terv (vezérkar, védelmi felsőoktatás)

Igénymegfogalmazása a honvédelemre,a katonai védelmi képességre (parlament, köztársasági elnök, kormány, védelmi ágazat, védelmi szövetség)

Igény megjelenése a biztonságra

Hadiiparitermelés(hadiipari gyártás és szolgáltatás,kapacitások,képességek)

Haderő

rendelkezésre állás

(haderőképességek,katonai

Honvédelem A védelmi feladatokellátása (nemzeti és szövetségi)

Életbiztonságban a társadalomban (az országban)

1. ábra: A honvédelem igénykielégítési folyamatának (láncának) f bb elemei

HADIIPARI KULTÚRA HADIKULTÚRA ÁLLAMIIRÁNYÍTÁS

�8


A legegyszerűbb hadviselési forma a statikus hadviselés. „Az a hadsereg, amely állóháborút folytat, az összetartó erő fenntartására törekszik azáltal, hogy a terep és az erődítmények kihasználásával növeli harcképességét, mi-közben korlátozza az ellenség számára adódó lehetőségeket. A cél az ellenség felőrlése. Ezt az ellenség harcászati alakulatai fizikai megsemmisítése és erő-forrásai kimerítése útján kívánja elérni: a hadműveleti sikert a különböző har-cászati műveletek számával mérik” (Applegate-Moore, 1��0:1�). A szárazföldi tevékenységének fő műveleti eleme a gyalogság alapú harctevékenység, mely-nek védelem és támadás esetén is az ellenfél kifárasztása, apránkénti felmor-zsolása a célja. Eszközrendszerét a gépesítettség alacsony foka és támogató jellege jellemzi.

Összetettebb hadviselési forma a manőverező hadviselés. „A manőverező há-ború lényege a manőver – az erők ellenséghez viszonyított elmozdulása – amely-nek célja az ellenség erőinek megsemmisítése”(Applegate-Moore, 1��0:1�). A szárazföldi tevékenységének fő műveleti elemei a gyalogság és gépesített erők kombinált alkalmazásán alapuló támadó harctevékenységek: a bekerítések, a találkozó harc és a megkerülés, illetve elszigetelés. Célja az ellenség hadereje részeinek hadműveleti szintű bekerítése és megsemmisítése. Eszközrendszerét a gépesítettség közepes foka jellemzi, a haderő egy részét hagyományos gya-logságként alkalmazza. Hadviselésére jellemző az időelőny megszerzése, a kez-deményezés megragadása és az ezekből összességében fakadó magas támadási ütem. „A manőver, az idő és a döntéshozatali ciklus kölcsönhatása az, amely létrehozza a magas fokú támadási ütemet”(Applegate-Moore, 1��0:1�).

A leginkább összetett hadviselési forma a távolsági hadviselés. Ez a hadvi-selési forma a nagy hatótávolságú műveleteken, szárazföldi viszonylatban a nagymélységű behatoláson alapul. „A mélységi behatolás hadműveleti és ezt követően hadászati sikerre törekszik az ellenség katonai szervezetének belső összeomlása előidézésével. Ezeket a célokat nem úgy kívánja elérni, hogy az el-lenség fő harci erejét megfelelő harci csoportosításokkal leküzdi, hanem a szer-vezet belülről történő összeomlását idézi elő”(Applegate-Moore, 1��0:1�). E hadviselési forma elsődleges célja az ellenség hadiiparának és logisztikai rend-szerének rombolása vagy kikapcsolása, ami az ellenség haderejének végzetes meggyengüléséhez vezet. A hadiiparra, az energetikára, a vezetés és a logisztika kulcsfontosságú objektumaira mér bénító vagy megsemmisítő csapásokat. Si-kerének kulcstényezője a mindenoldalú anyagi és technikai fölény.

A diverziós, illetve gerilla hadviselés alapjában véve nem önálló hadviselé-si forma, amely csak szélsőséges esetekben válhat azzá. (Ilyen volt például a Mao által szervezett és irányított kínai gerilla-haderő, amely tömegméreteket öltött és elérte az önálló hadviselési forma szintjét.)

Az önálló hadviselési formák között fennáll egyfajta összetettségi, egymás-ra épülési sorrend. Az alapot a statikus hadviselési forma képezi, majd össze-tettségben ezt követi a manőverező és a távolsági hadviselés. E sorrend egy-


��

úttal megadja az adott hadviselési formákhoz szorosan kötődő gépesítettségi szintek sorrendjét is. Az alapvető hadviselési formákat leíró R. A. D. App-legate és J. R. Moore szerint a hadikultúrák a négy hadviselési forma vala-mely kombinációjából tevődhetnek össze, hiszen „a manőverező hadviselés, az állóháború, a mélységi behatolás és a partizán-hadviselés egyazon hadjárat részei lehetnek” (Applegate-Moore, 1��0:1�). Az összetettebb hadikultúrák több, míg az egyszerűbbek kevesebb számú hadviselési formát integrálnak. Az egyes hadikultúrák közötti különbségeket az adja meg, hogy az adott ha-dikultúrát képviselő haderő milyen módon képes integrálni, illetve meny-nyiben képes sikeresen alkalmazni az elkülönített hadviselési formákat. Az egymástól eltérő hadikultúrák kialakulásának oka leginkább az eltérő geo-stratégiai pozíció (kontinentális/tengeri), az eltérő gazdasági háttér (fejlet-len/fejlődő/fejlett) és az ebből fakadóan eltérő rendszeresített haditechnikai eszközpark (stratégiai/taktikai/támogató gépesítés) volt. Ezek behatárolták, hogy az adott hadikultúra hány hadviselési formát volt képes integrálni. A két hadviselési formát (statikus és diverziós) integráló hadikultúrára a töme-ges hadikultúra, a három hadviselési formát (statikus, manőverező és diver-ziós) integrálóra a mozgáscentrikus hadikultúra, míg a mind a négy hadvise-lési formát (statikus, manőverező, távolsági és diverziós) magába foglalóra az anyagcentrikus hadikultúra elnevezést alkalmazták. (lásd. 2. ábra)

2. ábra: A hadviselési formák és a hadikultúrák kapcsolata(Készítette: Turcsányi Károly)

Mozgáscentrikus hadikultúra

Tömeges

hadikultúra

Anyagcentrikus

hadikultúra

Szov

jet

hade

rő

Brit

-am

erik

ai h

aderő

Ném

etha

derő

kínai gerilla-haderő, amely tömegméreteket öltött és elérte az önálló hadviselési forma szintjét.)

Az önálló hadviselési formák között fennáll egyfajta összetettségi, egymásra épülési sorrend. Az alapot a statikus hadviselési forma képezi, majd összetettségben ezt követi a manőverezőés a távolsági hadviselés. E sorrend egyúttal megadja az adott hadviselési formákhoz szorosan kötődő gépesítettségi szintek sorrendjét is. Az alapvető hadviselési formákat leíró R. A. D. Applegate és J. R. Moore szerint a hadikultúrák a négy hadviselési forma valamely kombinációjából tevődhetnek össze, hiszen „a manőverező hadviselés, az állóháború, a mélységi behatolás és a partizán-hadviselés egyazon hadjárat részei lehetnek” (Applegate-Moore, 1990:16). Az összetettebb hadikultúrák több, míg az egyszerűbbek kevesebb számú hadviselési formát integrálnak. Az egyes hadikultúrák közötti különbségeket az adja meg, hogy az adott hadikultúrát képviselő haderő milyen módon képes integrálni, illetve mennyiben képes sikeresen alkalmazni az elkülönített hadviselési formákat. Az egymástól eltérő hadikultúrák kialakulásának oka leginkább az eltérő geostratégiai pozíció (kontinentális/tengeri), az eltérő gazdasági háttér (fejletlen/fejlődő/fejlett) és az ebbőlfakadóan eltérő rendszeresített haditechnikai eszközpark (stratégiai/taktikai/támogató gépesítés) volt. Ezek behatárolták, hogy az adott hadikultúra hány hadviselési formát volt képes integrálni. A két hadviselési formát (statikus és diverziós) integráló hadikultúrára a tömeges hadikultúra, a három hadviselési formát (statikus, manőverező és diverziós) integrálóra a mozgáscentrikus hadikultúra, míg a mind a négy hadviselési formát (statikus, manőverező, távolsági és diverziós) magába foglalóra az anyagcentrikus hadikultúra elnevezést alkalmazták. (lásd. 2. ábra)

TÁVOLSÁGI,

MAN VEREZ ,

STATIKUS GYALOGSÁGI

ÉS DIVERZIÓS

HADVISELÉSI FORMA

MAN VEREZ ,

STATIKUS GYALOGSÁGI + DIVERZIÓS

HADVISELÉSI FORMA

STATIKUS GYALOGSÁGI + DIVERZIÓS

HADVISELÉSI FORMA

2. ábra: A hadviselési formák és a hadikultúrák kapcsolata (Készítette: Turcsányi Károly)

�0


A hadiiparokA második világháború kezdetekor a haderők közötti jelentős eltérések

egyik legfontosabb forrása az eltérő fejlettségű ipari bázis volt. Az iparoso-dás a gépi háború kialakulásának kulcsfolyamata volt. Az iparosítás üteme és a haderő gépesítése különbözőképpen zajlott. Elsőként iparosodtak az eleve kedvező helyzetben lévő tengeri hatalmak, ezt követték a kontinentális hatalmak, amelyek felzárkózva, vagy utolsóként, erőltetetten iparosodtak. Az eltérő sebességű iparfejlesztési folyamat eltérő karakterű hadiiparok létre-jöttéhez vezetett.

Az egyes hadiiparok és a haderők (hadikultúráik) megkülönböztető jel-lemzőit az ipari fejlődés sorrendisége, mértéke és sebessége szerint vizsgál-tam. Az elsőként iparosodott (brit-amerikai) és a felzárkózva iparosodott (német) ipari kultúrák mellett bevezettem a háború megkezdése előtt, utol-sóként, erőltetetten iparosodott állam kategóriáját, biztosítva ezáltal a szovjet ipar (hadiipar) és a kapcsolódó nemzeti jellemzők figyelembevételének lehe-tőségét is.

A hadiiparok teljesítmény-mutatóinak összevetése meghatározó jelentő-ségű az egymástól eltérő hadikultúrák kialakulásának vizsgálata szempont-jából. Az irodalmi adatok alapján a brit-amerikai, német és szovjet hadiipari kapacitások arányát kiszámítottam, amely nagyvonalakban �:2:1. (A részle-teket az 1. táblázatban tüntettem fel). A különböző hadikultúrák hadiipari háttere tehát markánsan különböző méretű és kapacitású volt. Ennek a meg-állapításnak a haderőszervezésre és a hadikultúrára gyakorolt hatását azon-ban csak akkor lehet érdemben értékelni, ha a rendelkezésre álló ipari kapaci-tásokat a haderők működő létszámának mennyiségével is összevetem.

�. táblázat: A főbb (hadi)iparok mérete és teljesítménye az �94�-es alap-adatok alapján

TERMELÉSI TÉNYEZŐKÉS NYERSANYAGOK

AMERIKAI-BRIT

NÉMET(zárójelben csatlósokkal és

hódításokkal együtt)SZOVJET ARÁNY

NYERSVAS (Mt) 60 20 (38) 15 4,2 : 1,4 : 1ACÉL (Mt) 89 32 (44) 18 5 : 1,6 : 1SZÉN (Mt) 747 304 (348) 166 4,7 : 2,5 : 1OLAJ (Mt) 180 7 (10) 31 5.9 : 0,23 : 1

ELEKTR. ÁRAM T. (MKWó) 194 70 (110) 48 4 : 1,4 : 1SZERSZÁMGÉP GY. (1000 db) 1640 1178 (kb. 1300) 590 2,8 : 2 : 1

ÖSSZESEN (dimenzió nélkül)

2856 1611 (1850) 868 3,23 : 1,9 : 1(3,26 : 2,12 : 1)

Forrás: Ránki �990. 57., 75-80., ��2-��3., �28. és Sipos �994. 80-8�.

Ez a brit-amerikai, német és szovjet haderő esetében rendre 8,�, 11 és ��


�1

millió fő volt, melynek aránya 1: 1,� : �,�. E két arány összevetésével meg-határozható az adott haderőben az egy főre eső hadiipari termelési kapacitás mértéke. Ez a mutató a gépesítettség feltételét adja meg a haderőre vonatko-zóan és megmutatja a hadikultúrából fakadó elképzelések megvalósításának lehetőségét a vizsgált időszakban.

E mutatók aránya magyarázatot adhat a hadikultúrák közötti alapvető kü-lönbségekre és azok változásaira a világháború során.

Ez természetesen messzemenőkig kihatott a haderőszervezés lehetőségeire, az alkalmazott harc- és hadműveleti eljárások jellegére. A modern gépesített háború viszonyai között tehát leginkább az ipari kapacitás nagysága külö-nítette el egymástól az egyes hadikultúrákat. A legnagyobb különbségek a stratégiai célú haditechnikai eszközök gyártása területén adódtak, így e te-rületet külön vizsgáltam (2. táblázat).

2. táblázat: Haditechnikai eszköz gyártási mennyisége haderőnként

HARCÁSZATI ESZKÖZÖK (KIS ÉRTÉKŰ)

HADÁSZATI ESZKÖZÖK(NAGY ÉRTÉKŰ)

GyártóHarcászati repülőgép

Harckocsi, rohamlöveg, páncélozott lövészszállító

100 mmfeletti löveg

Stratégiai bombázó

Folyé-kony üzag rakéta

Tenger-alattjáróközepes

hajó

Csatahajó és repülőgép-

hordozó

Szovjet (db) 112000 102 000 150 000 90 - 308 -Német (db) 147 000 70 000 174 000 2 700 10 000 2476 6Brit-am(db) 302 000 113 000 367 000 48 000 - 8500 180

TERMELÉSI PARAMÉTEREK

Összesgyartott/

hadászati eszk

Hadi-termelésaránya:

Hadiipar méretaránya:

364 000(0,01 %)

0,9 0,5

406 560(3,7 %)

1 1

838 680(6,7%)

2 1,7

Forrás: Sipos 1994. 82.

�2


A legfejlettebb brit-amerikai hadiipar vállalkozott a legnagyobb számú stratégiai célú haditechnikai eszköz gyártására, míg a közepesen fejlett né-met ipar csak közepes, továbbá a fejletlen szovjet ipar csak elenyésző számú ilyen eszközt gyártott. A szovjet haderő minimális (��8 db), a német had-erő közepes mennyiségű (1�182 db), míg a brit-amerikai haderő (��80 db) igen jelentős mennyiségű hadászati célú eszközt gyártott, amelyek � : 38 : �42 arányban viszonyultak egymáshoz. A hadászati célú eszközök gyár-tása területén a három hadikultúra között két nagyságrendnyi különbség adódott.

A korszerű gyártástechnológiák bevezetésének problémáiA harckocsicsapatok harci lehetőségei dinamikusan fejlődtek a második

világháború folyamán. A fejlődés a tűzerő, a védettség és a mozgékonyság területeit egyaránt érintette. Az egyre nagyobb tűzerejű harckocsifegyver-zet egyre vastagabb páncélzatot követelt meg, így viszont csak jóval erősebb harckocsimotorok alkalmazásával voltak képesek szinten tartani a harcko-csik mozgékonyságát. A fejlődés folyamán a páncélzat vastagságának növe-kedésében adódott egy 100 mm-es határ, ahol a védettség további növelése a mozgékonyság – a tömeg/teljesítményarány és a hatótávolság – erőteljes csökkenéséhez vezetett. Ezt a határt csak új technológiák – a nagy hatótá-volságot garantáló Diesel-motor és a kis szerkezeti tömeget biztosító önt-vénypáncél, illetve a hegesztett páncéllemez-szerkezetek alkalmazásának bevezetésével lehetett átlépni. Az öntvénypáncél-technológia és a döntött síklemez páncélzat, illetve az alumínium motorblokk együttes alkalmazása - magas védettség mellett is - fajlagosan alacsony szerkezeti tömeget ered-ményezett. Az új technológiákat csak a (hadi)ipari termelés magas minő-ségképessége mellett lehetett bevezetni. Mindez a harckocsi-konstrukciók különböző technikai generációinak megjelenéséhez vezetett (�. táblázat). A keleti hadszíntér tapasztalatai alapján felgyorsult német harckocsifejlesztés során létrehozott új típusoknál (Pz. VI. I-II.) az öntöttacél torony és az alu-míniumöntvény motorblokk, illetve Diesel-motor alkalmazása, továbbá a vastag acéllemezek elektromos ívhegesztésének tökéletesítése nem volt meg-oldott. A német harckocsiknál a páncéltestet és tornyot nem tudták teljes mértékben hegeszteni, helyenként szegecselést is kellett alkalmazni. Amíg egy döntött homloklemez–öntvénytorony technológiát alkalmazó, �0-1�0 mm páncélvastagsággal rendelkező szovjet nehézharckocsi tömege �1-�� tonna volt, addig a síklemez technológiával gyártott, 100-120 mm páncél-védettségű német nehézharckocsi tömege azonos védettség mellett �0%-kal nagyobb, ��-�� tonna volt.


��

3. táblázat: Nehézharckocsi-típusok különböző fejlettségű konstrukciós megoldásai

PÁNCÉLZATERŐFORRÁS

Első generációSzegecselt síklemez

páncélzat

Második generációHegesztett függőleges

síklemez páncélzat

Harmadik generációHegesztett döntött-hajlított

síklemez páncélzat

Negyedik generációÖntvény páncélzat

(torony)Első generáció

Karburátoros Otto-motor

T-35 (1935-39)Tigris I (1942-44)

Churchill III-VII (1942-1945)Párduc (1942-45)Tigris II (1944-45)

Churchill I-II (1941)

Második generációDiesel-motor

KV – 1 (1939-40)KV-2 (1939-40)

KV-1 (1941-42)ISz-2 (1944-45)

ISz-3 (1945)

(Készítette: Turcsányi Károly)

A német Tigris nehézharckocsik mozgékonysága és hatótávolsága nem érte el a megkívánt szintet, magas talajnyomásuk alacsony terepjáró képességet eredményezett, túlterhelt motorikus-, erőátviteli- és futómű-rendszereik meghibásodási mutatói leromlottak. E típusok – a gyártástechnológia hiá-nyosságaiból fakadóan - nem voltak képesek megfelelően kielégíteni a had-erő illetve a mozgáscentrikus hadikultúra igényeit.

Záró gondolatokA katonai értéktan megteremtésére tett minden erőfeszítés egy ma még

valóban ismeretlenekkel teli halmaz többségében fehér foltjainak fokozatos eltüntetésére irányul. Ezzel egy valós, évtizedes hiányokat pótolni hivatott kutatást vállal fel. Ez adja nagyszerűségét és egyúttal mérhetetlen, alig előre látható nehézségeit is.

A Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola és a Zrínyi Miklós Nemzet-védelmi Egyetem intézményközi kutató műhelyt alakított kutatói meggyő-ződöttséggel vallják, hogy ez az összefogás képes lesz megteremteni a katonai értéktan alapjait, együttesen rendelkezik a kutatások megindításához szük-séges tudásbázissal és vállalja a kutatással járó nehézségeket is.

A tanulmány első részében, a katonai minőségügy érték szemléletű új meg-közelítésének igényénél írtam már arról, hogy az alapot képező értéktan több tudományág összefogását igényli, amelyek ráadásul más és más tudomány-területekhez is tartoznak. Mint látható volt, én elsősorban műszaki és termé-szettudományos alapokról folytattam a katonai minőségügyre irányuló vizs-gálataimat és mutattam be néhány eredményt. A katonai makro-minőségügy határainak meghúzására irányuló törekvéseim ugyanakkor már számomra is meghozták annak kényszerét, hogy kilépjek a műszaki vizsgálatok köréből és érintsem a társadalom, az állam, a haderő és a (hadi)ipar szerepét a had-

��


erő hadfelszerelésének igénykielégítési folyamatában. Eljutottam tehát arra az általános következtetésre, hogy a 21. század új kihívásai közepette egy ösz-szetett nagyrendszer (esetünkben a haderő) minőségképességének leírása az ember, a technika és a környezet együttes vizsgálata nélkül bizonyosan nem lehetséges. Az ember-technika- környezet elemi rendszernek a haderő eseté-ben a katona-a haditechnika-a műveleti környezet felel meg. A haderő egészét tekintve ez a katonai szervezetek (középpontjában a katonai szaktudás és a katona, mint ember)-a haditechnikai eszközrendszer-a nemzeti (szövetségi) műveletek környezete viszonylatában kívánja meg a gondolkozást. Tanulmá-nyomban ezekből a haderő hadfelszerelését és a hadiipari(gazdasági) ténye-zők haderő minőségképességet meghatározó szerepét igyekeztem érzékeltet-ni a második világháború célirányos vizsgálata alapján.

Az ipari háttér, az iparosodási folyamat jellemzői, a rendelkezésre álló nyersanyagkészletek elemzése és értékelése fontos szerepet játszik az egy-mástól eltérő hadikultúrák létrejöttében, illetve haderők minőségképessé-gének alakulásában. A haditechnikai eszközök minősége (harcképessége) egyértelműen összhangot mutat a gyártó hadiipari termelés alapvető jellem-zőivel. A haditechnikai eszközök mennyisége és különösen jelleg szerinti megoszlása (hadászati, hadműveleti, harcászati) egy hosszan tartó háború-ban a hadiipari teljesítőképesség függvénye. Ezt a törvény erejével műkö-dő viszonyrendszert ugyan most a II. világháború időszakára vizsgáltam, de ennek analógiája a modern korban is egyértelműen kimondható és érvényes. A vizsgálat a fő hadviselő felek haditechnikai képességeinek, a háború idő-szakában gyorsan változó igények kielégítési lehetőségeinek és a hadviselő felek (nemzetek) hadászati-hadműveleti sikereinek illetve kudarcainak hát-terét képes meggyőzően megmutatni.

Megállapítottam, hogy összességében az amerikai hadiipar közepes gyár-tási minőség mellett nagy mennyiséget állított elő, míg a németek kis meny-nyiségű eszközt gyártottak magas gyártási minőség mellett. A szovjet tö-meges hadikultúra hadiipara nagy mennyiséget gyártott alacsony gyártási minőség mellett. A német és a szovjet hadiipar termelése és gyártási minősé-ge egyértelműen következett az iparosodási folyamatok és a két kontinentális hadikultúra, a tömeges és a mozgás-centrikus közötti különbségből, amely megmutatkozott haditechnikai eszközei minőségképességének eltérésében is.

Az európai hadszíntéren meghatározó nemzeti hadiiparokra tett megálla-pítások természetesen a jellemzett iparok egészére és nem egyes fegyverne-mekre vagy haditechnikai eszköztípusokra vonatkoztak. Ugyanakkor meg-határozó hatást gyakoroltak a haditechnikai igénykielégítés teljes folya-matára.


��

Ezek az összefüggések a haderő teljes igénykielégítési folyamatára (há-lózatára) elkészített modell alapján ma éppúgy érvényesek, mint a vizsgált történeti időszakban. A haderő építése, jövőjének maghatározása tehát ép-pen úgy nem a katonák, nem az egyes politikai szereplők, hanem ennél jóval meghatározóbb mértékben az igényt támasztó társadalom értékítéletére kell támaszkodjon.

Nem teljes a kép akkor, ha elmarad utalásom arra, hogy a vázolt modell egy jó működést tételez fel és nem számol az igénykielégítés számtalan le-hetséges zavarával, különösen pedig az értékrend ma nagyon is érzékelhető torzításaival illetve labilitásaival. Ezek vizsgálata további és az eddigieket is meghaladó jelentőségű feladata a maga területén kutatóműhelyünk minden egyes tagjának ,

Felhasznált irodalom:A harmadik birodalom hadviselése. Hajja, Debrecen, 1��.A második világháború 1939-1945. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1��.Ács Tibor: A hadikultúra históriájához. Hadtudomány, 200�. évi 2. sz.Applegate, R. A. D. – Moore, J. R.: Warfare – an Option of Difficulties. An Examination of Forms of War and the Impact of Military Culture. RUSI Journal, 1��0. �. sz. Birher Nándor: Tanulmányok a katonai értékelmélet témaköréből. ZMNE-VHF kiadványa, Veszprém, 2008.Borgulya Istvánné - Barakonyi Károly: Stratégiaalkotás III. Vállalati kultú-ra. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 200�.Füzi Imre (szerk): Az egyetemes és magyar hadművészet fejlődése az ókortól napjainkig. Tankönyv. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1�8�.Gray, Colin: National Style in Strategy: The American Example. Internatio-nal Security, 1�81. évi �. sz.Gray, Colin: The Geopolitics of Superpower. University Press of Kentucky, Kentucky, 1�88.Kovács Jenő: Katonai stratégia és hadikultúrák. Magyarország katonai stratégiája. Elméleti kutatási terület. II. Rész. OKTK VII. �80/�� /E. Kéz-irat. Budapest, 1��.Lantis, Jeffrey S.: Strategic Culture: From Clausewitz to Constructivism. Strategic Insights, Volume IV, Issue 10, October, 200�.Longhurst, Kerry: The Concept of Strategic Culture. In: Gerhard Kummel – Andreas Prufert: Military Sociology.Nomos verlagsgesellschaft, Baden-baden, 2000.Lee, Wayne E.: Mind and Matter – Cultural Analysis in American Military

��


History : A Look at the State of the Field.htmlLord, Carnes: American Strategic Culture. Comparative Strategy, 1�8�. �. sz.Murray, Williamson: Military Culture Does Matter. Foreign Policy Re-search Institute Wire, Volume � Number 2, 1�� januárPech, R. J.; Durden, G.: Manoeuvre warfare: a new military paradigm for business decision making. Management decision, 200�. 1-2. sz.Poór István (szerk.): Harckocsik és páncélozott járművek típuskönyve. Zrí-nyi Katonai Kiadó, Budapest, 1�80.Ránki György: A II. világháború gazdaságtörténete. Közgazd és Jogi K, Budapest, 1��0.Ravasz István (szerk): Magyarország a második világháborúban. Lexikon. Petit Real kiadó, Budapest, 1��.Sipos Péter: Adattár a II. világháború történetéhez. MTA Történettudo-mányi Intézet, Budapest, 1��.Resperger István: A fegyveres erők megváltozott feladatai a katonai jellegű fegyveres válságok kezelése során. Doktori (PhD) értekezés ZMNE Buda-pest, 2001.Simon Sándor – Szternák György: Katonai doktrínák a hidegháború évei-ben 1945-1989. Egyetemi jegyzet. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest, 2000.Speer, Albert: Hitler bizalmasa voltam. Zrínyi, Budapest, 1��.Szabó Péter - Számvéber Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 1941-1943. 1. köt. Puedlo kiadó, Budapest, 2001.Turcsányi Károly: A haderő harckocsi igénykielégítési folyamatának makro-szemléletű vizsgálata. Benyújtott MTA doktori értekezés, Budapest, 2008.Turcsányi Károly: A honvédelem minőségügyi értelmezése. In: Birher Nán-dor: Tanulmányok a katonai értékelmélet témaköréből. ZMNE-VHF kiad-ványa, Veszprém, 2008.Veress Gábor: Az értékteremtő minőségügy In: Birher Nándor: Tanulmá-nyok a katonai értékelmélet témaköréből. ZMNE-VHF kiadványa, Veszp-rém, 2008.


��

Rokay Zoltán

Fichte és Schelling„filozófiai” szócsatája

Az „információ”-n túl minden bizonnyal a „kommunikáció” korunk leg-gyakrabban használt szava. Mindkettő – jóval a tragikomikum határán túl – megpróbálja meghatározni a labilis idegzetű, ellenállásképtelen adófizető – vagy katonaköteles polgár, a „kedves hívő” gondolkodását, beszédét, életét.

A „kommunikáció”-nak vagy szélsőséges formája, vagy a kommunikációs zava-rok legsúlyosabb következménye, netán azok elhárítására irányuló legszélsősége-sebb eszköz a harc, csata, háború, küzdelem (agón), amely nem feltétlen fegyverrel történik. Ez az agón-tusa kezdettől fogva hozzátartozik az európai gondolkodás-hoz, kommunikációhoz. J.G. Fichte szerint: „Csak a vitában (Streit) gyarapodik az igazság. Egészen más háborúk várnak ránk ezzel kapcsolatban, mint amilyeneket eddig átéltünk…” (Reinholdnak, 1��.0�.28.). – A militáns kommunikáció egyik fejezetét képezi Fichte és Schelling „filozófiai” (hogy miért idézőjelben, az majd ki-derül) szócsatája, 1�� és 1802 között, eredetileg egy közös filozófiai lap elindítása kapcsán. A vitát természetesen csak nagy vonalakban, néhány ötletszerűen kiraga-dott idézet segítségével fogom inkább érzékeltetni, semmint bemutatni.

A vitapartnerek – „ellenfelek”:Fichte, J.G. 1��2.0�.1�.-én, Ram-

menauban született. Studium: Jéna, Leipzig, Wittemberg. Házitanító; 1��-től a jénai egyetem tanára; 1��8/��: „ateizmus-vita”; 1800-tól: Berlin; itt dékán és rektor. +181�

Schelling, Fr.W.Jos. 1��.01.2�.-én született Leonbergben; studium: Tübingen (értekezése: De Marcione Paulinarum epistolarum emendato-re”) Leipzi] 1��8-tól Fichte és Goethe kezdeményezésére magántanár Jéná-ban, 180�-ig; utána Würzburgban; 180�-tól – rövid szünettel – 18�1-ig Münchenben; 18�1-től Berlinben (18��-ban visszavonul). + 18��

�8


Goethe ezekkel a szavakkal jellemzi a jénai „váltást”: „Amint az egyik csillag lenyugszik, felkel a másik!” (Medicus, 1��)

A jelen összefüggésben alábbi műveiket kell megemlíteni:

Fichte: A teljes tudománytan rend-szere; Az erkölcstan rendszere; Az ember rendeltetése.

Schelling: Az én mint a filozófia alapelve; Filozófiai levelek a dogma-tizmusról és kriticizmusról; A transz-cendentális idealizmus rendszere.

„Előjáték”: kettejük alapelve és alaptermészete

Fichte Kantot „�/� fejnek” nevezte, mert a „kopernikuszi fordulat” ellenére meg-tartotta a „magában való dolgot” (Ding an sich). Fichte számára egy kiindulópont lehetséges: az Én, amely szubjektum és objektum. Ebben és másban sem ismert megalkuvást. Ezt bizonyítja magatartása az ú.n. „ateizmus-vitában” is: „Ezt a Jénát, a barbárság és kultúra keverékét le fogom rombolni és a tanuló ifjúságot egy jobb intézménybe gyűjteni.” (GA III/�, �2) (Schelling Würtenberget a „papok és írno-kok” országának nevezi, a tübingeni filozófiát, a teológia és kantianizmus szink-retizmusát pedig a „gyakorlati tübingeni észnek”) (Haym, �1�) – Ugyanakkor le-ereszkedő jóindulatról tesz tanúságot, amikor eszébe sem jut Schellinget plágium-mal gyanúsítani: „Schelling írása, amennyit abból el tudtam olvasni, egészen az én írásom kommentárja… Hogy ezt miért nem mondja ki, nem látom be egészen. Tagadni nem akarja és nem is tudná. Úgy gondolom, arra következtethetek, hogy amennyiben nem értett volna meg, tévedését ne az én rovásomra írják.” (Rein-holdnak, 18��.0�.2.) – Schelling szemrebbenés nélkül rohan ki a plagiátorok ellen: a dolgozó méhekhez hasonlítja őket, amelyek „serényen igyekeznek összehordani és feldolgozni, ami tőlük függetlenül terem és virágzik”, az „idegen tulajdontól fel-fújódva, úgyszólván elpattannának saját gondolataiktól, ha lennének saját gondo-lataik.” (Schelling, Philosophie der Religionm 180�, �01)

Fichte szerint, „ki milyen filozófiát választ … attól függ, milyen ember” (1. bevezetés a tudománytanba, Meiner, 21). Az alternatíva: kriticizmus, idealiz-mus, transzcendentális „filozófia”, „tudománytan” – vagy dogmatizmus, szkep-ticizmus, materializmus – „Spinozizmus”.

Schelling már korán rámutat arra, hogy a döntés előítéleten alapszik: vagy az énből indulok ki és hozzágondolom a természetet, vagy a természetből indu-lok ki – akkor hozzágondolom az ént.


��

Fichte csak az egyetlen lehetőséget fogadja el; az én-hez nem kell semmit hozzáadni, a tudománytant nem kell közelebbről pontosítani: mindez a go-nosztól származik. – Schelling viszont Fichtét akarná követni filozófiájával. A levelezés kezdetén mindkét fél igyekszik a másik megértésére, sőt Fichte azzal bíztatja Schellinget, hogy majd ha ideje lesz, természetfilozófiáját beépíti saját rendszerébe, s akkor majd igazán megérti (1800.10.0�.). (Ugyanakkor meg-jegyzi, hogy rövid jénai együttlétükkor Schellinget nem tudta otthon találni: „Ahol Ön tartózkodott, nyomós okom volt, hogy ne keressem és ne akarjam keresni”.) – Figyelmezteti Schellinget, ne gyanúsítsa azzal, hogy másokkal – Fr. Schegellel – őróla rosszat mondott: ebben az esetben Schelling tesz rosz-szat; maga Fichte annak szokta megmondani véleményét, akire az tartozik. Hogy pedig Fr. Schlegel Schelling ellensége, azt nem is sejthette. – Schelling 1800.10.�1.-én beszámol Fichtének, hogy előadásainak aláírói „agyonütötték, sőt már el is temették Schlegelt”, akinek előadásai nem feleltek meg az elvárá-soknak. (Láthatjuk, mennyire „filozófiai” volt kettejük levelezése.)

Végre 1800.11.1�.-én Schelling rátér a tárgyra: „A transzcendentálfilozófia és a természetfilozófia közötti ellentét a fő pont. Mindössze afelől biztosítom Önt, hogy azért teszek különbséget a kettő között, mivel ez az ideális-reális én önmaga létrehozásában nem egyéb, mint természet… Ha a tudománytan vagy a filozófia elnevezés kérdéses, úgy csak a szavakról vitatkozunk. Nevezze Ön a filozófiát tudománytannak és engedje meg, hogy amit én teoretikus filozófiá-nak hívtam, fizikának nevezzem…”

„Közjáték”

Friedrich Heinrich Jacobi 1��.0�.0�.-21 impozáns levelet írt Fichtének, amely később nyomtatásban is megjelent. Ebben az írásban az én-filozófia ve-szélyére mutat rá, amennyiben a kinyilatkoztatás objektív voltát veszélyezteti. Fichte merevségével szembeállítja alábbi nézetét: „A mi tudományaink, mint olyanok, játékok, amelyeket az ember időtöltés céljából kíván. Amíg ezeket a játékokat kitalálja, mindössze a maga tudatlanságára jön rá, anélkül, hogy az igazsághoz csak egy hajszállal is közelebb jutna…”

Fichte nem írta meg erre a levélre tervezett válaszát. Elképzelhető, hogyan érintette az abszolút igazáról meggyőződött gondolkodót ez a „könnyed, le-kezelő stílus”. – Leveleiben továbbra is „legdrágább barátomnak” szólítja Ja-cobit. Mivel azonban ez kioktatta Fichtét, hogy az ateizmus-vitában tanúsított magatartásának következményeiért maga a felelős, Fichte így ír róla hitvesének

�0


1��.08.20-2�. között: „Jacobiban sem bízom meg igazán; ő titokban valószínű arisztokrata. És nem vitás, hogy van benne valami papos.”

+ + +

Térjünk vissza Fichte és Schelling levelezéséhez. 1801.10.0�.-án Schelling már ingerülten ír Fichtének, akiről úgy gondolja, be akarja őt kebelezni, „szel-lemes munkatársának” nevezve őt: „Legalább azt a teljesen meg nem érdemelt jóságot ne tanúsítsa velem szemben, hogy elfogad munkatársának; ez ugyanis akkor történik a közönség előtt, midőn Ön a maga részéről jól tudhatta, hogy célom nem azonos az Önével.” – Fichte 10.1�.-én így ír Schellingnek: „Az Ön minden velem és nézeteimmel kapcsolatos magyarázata álláspontom félreis-merésére és lekicsinylésére épül.” – Felteszi Schellingnek a kérdést: „Legyen olyan jó, gondolja el az én helyzetemből, hogyan kellett volna Ön szerint vi-selkednem, midőn ki kellett jelentenem, hogy senki, de senki nem értett meg? Úgy kellett volna tennem, mintha Ön egyáltalán nem is létezne és semmit sem írt volna? Utólag persze belátom, hogy ez lett volna a legjobb… Hogy Ön, az Ön transzcendentális idealizmusában … az egyedül lehetséges transzcenden-tális idealizmust, Kantét és az enyémet akarta bemutatni, természetesen el kel-lett hinnem, és hogy ezt nem fogta fel, még mindig nem fogja fel, és azon az úton, amelyen elindult nem is fogja fel, az persze világos volt előttem.” – A „filozófiai” szócsata utolsó darabja Schelling levele 1802.01.2�.-ről: a szemé-lyes sértegetések, amelyeket Fichte előzőleg szóvátett, Schelling szerint Fichte hangnemét adják vissza. A maga részéről várja Fichte tudománytanának új be-mutatását. Ha ebben Fichte Spinozát teszi meg „immagináris” ellenségének, az nem fog tovább vezetni, mert könnyen előfordulhat, hogy többet fog cáfolni, mint amit Spinoza tartalmaz … Schelling ettől függetlenül reméli, hogy ta-vaszra személyesen fog találkozni Fichtével …

„Utójáték”

Amikor Fichte a továbbiakban „rajongóról” („Schwärmer”) beszél, Schelling-re gondol. – Jacobi, aki oly szépen írt Fichtének a játékról, 1811-ben közzétette „Az isteni dolgokról és azok kinyilatkoztatásáról” című munkáját, amelynek 2. felében, anélkül, hogy Schellinget megnevezné, elmarasztalólag nyilatkozik a természetfilozófiáról, és azt panteizmusnak tekinti. Schelling nem maradt adós a válasszal. 1812-ben „Emlékművet” (Denkmal) állított Jacobi írásának, amelyben többek között ezt olvashatjuk: „A közeledőt barátságosan fogadták a bejáratban. Egy vidám ember így szólt hozzá: Örülünk, hogy felénk vette útját,


�1

egyesek már régóta várták Önt és Önnek helyet készítettek. – Csupán, mi van Önnél, ami ezen a helyen oly szokatlan szagot áraszt? – Úgy tűnt, Jacobi úrnál tényleg nem volt egyéb, mint imént megjelent könyve Az isteni dolgokról és azok kinyilatkoztatásáról, amelyet kezében tartott, és amire természetesen az első gyanú esett. – Egy másik ember kivette kezéből, alig szagolta meg kissé távolabbról, midőn egy kellemetlen érzés minden jelével, a dombon át válla fölött eldobta a földekre. Jacobi úr erre rendkívül ingerültnek és leszereltnek tűnt. Ám a másik megnyugtatta őt, midőn szelíden ezt mondta neki: Ilyesmi-vel ne jöjjön ide. Nem veszi észre, milyen különböző kellemetlen szagokat idéz elő, amelyekkel úgy tűnik, még mindig nem tud felhagyni? Itt tiszta éter ural-kodik, amelyet semmilyen irigység, semmilyen gonoszság nem fertőz meg az ő kigőzölgésével. Itt mindenki csak önmagával van elfoglalva; mindenki önma-gán nyugszik, fenségesen. Ebben a kertben nem talál egyetlen fát sem, amely nem saját földjéből nőtt volna; egyetlen növényt, amelynek miután nem képes a saját talajából felemelkedni, szüksége lenne rá, hogy a másik fölé nőjön.” – Is-mét Schelling és a plágium!

Amikor filozófusok hadba vonulnak, nem válogatják fegyvereiket. A fegy-verforgatást megelőzi és túléli a „kommunikációnak” ez a sajátságos fajtája. Az egyik fél sem tart attól, hogy ellenfele fundamentalistának fogja minősíteni, mert hajthatatlan és nem kész a megalkuvásra. Ha az elmondottak nem feltét-len időszerűek és nem következik belőlük „erkölcsi tanulság”, valamit mégis elárulnak a „nagy szellemekről” – és azok kicsinyességéről.

Fichte a napóleoni háborúban beállt nemzetőrnek; felesége a sebesült kato-nákat ápolta, akiktől elkapta a tífuszt. Férje ápolta őt. Ő felépült, Fichte elkapta a betegséget és belehalt. Schelling 18�8.0�.1�.-én értetlenül nézte Unter den Linden-i lakása ablakából az eseményeket.

Források – „háttér-irodalom”

Hans Schulz, Fichtes Briefe I-II, Leipzig, 1�2�Fichte-Schelling, Briefwechsel. Einleitung von Walter Schulz, Suhrkamp,

Frankfurt/M, 1��8Friedrich Heinrich Jacobi’s Werke, Leipzig, 181�Fichtes Werke in 6 Bänden, Herausgegeben und eingeleitet von Fritz Medi-

cus, Leipzig, 1�22Friedrich Wilhelm Joseph Schelling, Schriften 1804-1812, Berlin, Un-

ion, 1�82

�2


Walter Kasper, Das Absolute in der Geschichte. Philosophie und Theologie in der Geschichte in der Spätphilosophie Schellings, Mainz, 1��

Rudolf Haym, Die romantische Schule, Berlin, 1�1�Friedrich Heinrich Jacobi, Philosoph und Literat der Goethezeit, Heraus-

gegeben von Klaus Hammacher, Klostermann, Frankfurt/M, 1��1


��

Bolgár Judit

Etikai dilemmák magatartáslélektani aspektusa,

különös tekintettel a kulturálissokkjelenségre

A kulturális sokk fogalma a finn szülőktől származó, neves kanadai antro-pológustól, Kalvero Oberg-től származik (1�01-1��), s azokra az érzésekre (aggodalom, meglepetés, tájékozódási zavar, bizonytalanság, zavarodottság) utal, amelyet az emberek olyankor élnek át, amikor valamely teljesen szokat-lan, korábbi körülményeiktől lényegesen különböző társadalmi környezet-ben kell működniük. Oberg ezzel a jelenséggel először 1��-ben foglalkozott, tehát több, mint fél évszázaddal ezelőtt, s az azóta eltelt idő tapasztalatai nem csupán megerősítették észrevételének jogosultságát, hanem sokszorosan iga-zolták azt.

Olyan időket élünk, amikor a különböző kultúrák és szubkultúrák többé nem szoríthatók határok és falak közé, s kénytelen-kelletlen szembetalálko-zunk azzal a kihívással, amelyet a korszakokat fémjelző fizikus, Robert Op-penheimer1 így jövendölt meg: „ Életünk nem lesz könnyű. Küzdenünk kell majd, hogy megtanuljunk részt venni környezetünk életében anélkül, hogy a világ folyásával szemben érzéketlenné válnánk; hogy ápoljuk a szépség iránti személyes hajlamunkat és hogy egyben képesek legyünk felismerni azt ab-ban, ami nekünk a legidegenebb; hogy oltalmazzuk kertünk virágait a nagy szelek ellen, amelyek határtalan földünk térségein végigsöpörnek.”

Az idő-tér dimenziókat megváltozott vonatkoztatási keretben észleljük. Az a benyomásunk, mintha azok beszűkülnének. Az emberek„egymásba érnek”. A sokkhatásokat kiváltó társadalmi folyamatok valószínűbbé, esetenként fenyege-tőbbé válnak. A világnépesség megkétszereződési adatai szerint 1��0-ben 2�1�

1 Idézet a szerző The Open Mind (New York, Simon and Shuster, 1955) című művének magyar nyelvű ismertetőjéből.

��


millió ember élt a Földön, míg 2000-ben már �200 millió2. De távolról sem csu-pán erről van szó! A globalitás szinte „összepréseli” a világot, amelyben élünk. Erőteljesen csökken a nemzetgazdaságok autonómiája. A művészetek és kom-mercionális szórakoztató iparágak termékei éppen úgy világpiaci fogyasztásra kerülnek, mint a gépkocsik, klíma berendezések, vagy előre gyártott készételek. Az elektronika révén bizonyos értelemben egyidejűvé válnak a világesemények, az információknak lényegében megszűnt az utazási sebességük. Az eseményeket a „virtuális valóság” olyan közelségbe hozza, hogy szinte hétköznapi élménnyé válik az is, amit régen a távolság jótékonynak ható burka vett körül.

Ebben az információ és élmény áradatban egyre bizonytalanabbá válik a hovatartozás tudásának, érzésének, hitének megőrzése, a konfliktusmentes alkalmazkodás, beilleszkedés kialakítása. Amíg korábban a beilleszkedéssel kapcsolatos problémák többnyire csak társadalmi kisebbségekre vonatkoz-tak, most azzal kell szembe néznünk, hogy a máshoz, eltérőhöz való alkal-mazkodás tekintetében alkalmanként úgyszólván mindenki „kisebbségi” le-het, az egész csupán referencia bázis kérdése.

Miközben az adott társadalmaknak számolni kell az etnikai kisebbségek beilleszkedésével kapcsolatos problémákkal, a többség is egyre inkább kény-telen érzékelni kisebbségi voltát valamely átfogóbb térséghez, vagy az övétől eltérő kulturális közösséghez viszonyítva. Ez olyan világméretű instabilitást generálhat, ami általánosan megjelenő kulturális sokk veszélyét idézi fel.

Magatartás lélektani vonatkozásban ez esetenként rendkívül kiélezett hely-zetet teremthet. Fel kell készülnünk tehát olyan a modernizáció és a globa-lizáció következtében előálló pszichológiai problémák kezelésére, amelynek látszólagos gyors és eredményes „megoldása” a mindenek feletti önérvénye-sítés primátusának kedvez. Ez szembe fordíthat az emberiség sok évezred so-rán kialakult, a békében gyakorolt, az egymás mellett élést segítő alapvető erkölcsi normáival.

Tekintettel arra, hogy a cím etikai dilemmák magatartás lélektani aspek-tusának vizsgálatát „ígéri”, szükséges egy kis gondolat-kitérőt tenni annak érdekében, hogy a viselkedésben mennyiben interpretálódhat az „abszolút jó” intellektuális eszménye.

� Az adat forrása: Dr.Bernek Ágnes- Dr.Sárfalvi Béla: Általános társadalomföldrajz, Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. 2004.


��

Az egyik, filozófiai ismereteket tartalmazó internetes portál� alapján az alábbi különbség tétetik az erkölcs és az etika jelentésében: „…az erkölcs ab-ból áll, hogy a társadalom, egy bizonyos csoport vagy egy bizonyos viselke-dési és életviteli kódex szabályainak engedelmeskedve a jó és helyes dolgokat próbáljuk megtenni.” Ezzel szemben az etika maga a tanítás az abszolút jónak és helyesnek vélt értékekről.

Ancsel Éva az erkölcsöt az etikától az alábbi mondatokkal különbözteti meg :� „Az erkölcs a mindennapi élet általánosan használt és közérthető nyel-ve, ezért valóban tanítható. (Az etika intellektualizmus, ezért nem tekinthető abszolút tévedésnek.)”

A fentiek alapján tehát a viselkedés lélektan (funkciójából következően) csak az erkölcsi jellemzőket vizsgálhatja, jóllehet a kultúra etikai értékeket hordoz. A továbbiakban azonban – annak függvényében hogy a viselkedés alapjául szolgáló elvek, vagy az elvek viselkedésben történő manifesztációja a vizsgálat tárgya – szükséges az etika és az erkölcs fogalmát megkülönböz-tetni .

Sokan és sokszor megkísérelték kétségbe vonni az alapvető etikai normák-nak az eredeti zsidó-keresztény tanításokban, és számos nagy keleti vallás-filozófiában jelenlévő, közös gyökerű értékeit, hangoztatván, hogy az erkölcsi jó hirdetése soha nem tudta megakadályozni az erkölcsi rossz érvényesülését. Ezzel szemben Kant: „A gyakorlati ész kritikája” (1�88)� című etikai művében kifejti, hogy a „jó” nem előre meghatározott törvény vagy eszme, hanem a szabadon választott egyéni cselekvés szabályának a kategorikus imperatívusz eljárásával vizsgálható ésszerűsége. „Cselekedj úgy – írja –, hogy akaratod maximája mindenkor egyszersmind általános törvényadás elveként érvénye-sülhessen”. Vagy, ami ugyanaz: „Amit akartok, hogy veletek tegyenek az em-berek, ti is tegyétek velük.” (Máté, �:12) Ez a katonák kiképzése során olyan instrukcióra fordítható le, amely szerint a parancsnok mindig tanúsítson kel-lő empátiát a feladatok megszabásakor; parancsadáskor.

A kategorikus imperatívusz manifesztálódása a viselkedésben egyrészről nem attól nyeri értelmét, hogy az emberek erre a felszólításra majd a jót vá-

3 www.szabadzona .hu4 Idézet forrása: Ancsel Éva: Írás az éthoszról. Kossuth vKiadó Budapest,1981.5 Legutóbbi megjelenés: Osiris Kiadó 2004.

��


lasztják, hanem attól, hogy felmutatják számukra ennek a választásnak a le-hetőségét. Másfelől a feladat nem csak az erkölcsi jó hirdetéséből áll, hanem egyúttal mindama feltételnek a megteremtéséből is, amelyek előmozdíthat-ják ennek az értéknek az érvényre kerülését.

Mindazok tehát, akik erkölcsi elkötelezettségben akarnak élni, nem érhetik be elvonatkoztatásokkal. Semmiféle erkölcs sem létezik önmagában. A szó szorosabb értelmében nincs erkölcsi tett, hanem az emberi cselekvéseknek, döntéseknek létezhet erkölcsi oldala. Az erkölcsi jó felmutatása tehát magá-ban rejti azt a tudást is, hogy a döntéseink milyen következményekkel járhat-nak. Ezzel kapcsolatban egy angol ezredes a kilencvenes években arra hívta fel a figyelmet, miszerint: „A morál a hadviselés 10. alapelve. Morális dilem-mái azonban csak a döntéseit autonóm módon mérlegelő, cselekvő embernek lehetnek.

Az autonómia jelentése görög eredetű, s öntörvényűséget, önállóságot je-lent. A liberalizmus atyja, John Stuart Mill szerint „az autonóm ember au-tonóm döntése vagy cselekvése csak és kizárólag mások védelme érdekében korlátozható, illetve akadályozható meg. Nem jogosult viszont a beavatkozás pusztán azért, mert mások az illető tervét vagy tettét ostobának, ésszerűtlen-nek, önveszélyesnek tartják.” � Mill a gondolkodás, az akarat és a cselekvés autonómiáját olyannak fogja fel, mint ami adott a születéssel, minden ember-ben meglévő lehetőség, amelynek az érvényesülését lehet szabadon megen-gedni, s lehet akadályozni, de a létezése posztulátumnak tekinthető. A jelen-legi etikai problémák magatartás lélektani vonatkozásai ezzel kapcsolatban inkább azt jelzik, hogy az ember autonómiája nem veleszületett, hanem szo-cializációs jelenség, tehát tanult viselkedés, s az autonómiák konfliktusaiban éppen az játszik nagy szerepet, hogy a különféle, egymástól eltérő értékeken alapuló szocializációs folyamatok nagyon is eltérő hatásokat váltanak ki. S ha ráadásul ezek a folyamatok az értékek azok kontinuitásának hiányában szét-töredeznek, az erkölcsi szerepvállalás kuriózummá, esetleg megcsodált, ám a realitás talaján követhetetlen, nem kanalizálható vágyképpé válnak.

Heller Ágnes a fenti kérdésről nyilatkozva (Magyar Hírlap, 1��, febr.1.) Hegelre utalva, azt nyilatkozta hogy a hogy a modern világban három erköl-csi hatalom létezik: az állam, a civiltársadalom és a család. „….Erkölcsi hatal-maknak olyan hatalmakat nevezett, amelyeknek van erejük ahhoz, hogy az

6 Az idézet : �.S. Mill: A szabadságról-Haszonelvűség (Magyar Helikon, Budapest, 1980) című művének a www.szotejegyzet website-jéből került bebemelésre.


��

emberektől önfeláldozást követeljenek. Nevezetesen, hogy a polgárok termé-szetesnek tartsák, hogy az életükből, egészségükből, személyiségükből vala-mit egy ügy oltárán feláldozzanak.

Például volt idő, amikor a társadalom tagjainak átlaga elfogadta, hogy a ha-záért édes és magasztos meghalni, s nem kellett különösen kiváló embernek lenni ahhoz, hogy a családunkért és bizonyos civil szervezetekért, például az egyházunkért önkéntes áldozatokat hozzunk. Ha a tisztesség normatív érték a társadalomban, akkor, ha nem is vagy igazán tisztességes, mégis úgy kell viselkedned, mintha az lennél.”

A pszichológiának, kiváltképpen a katonapszichológiának nem feladata az állam és társadalom intézményrendszereinek állapotkutatása, de munkánk során minden átfogóbb vizsgálat nélkül is tapasztaljuk az olyan viselkedési és élmény feldolgozási problémák egyre növekvő relevanciáját, amelyek az erkölcsi értékek nem kielégítő ismeretére és/vagy funkcionálására utalnak. Ezen belül fontos kiemelnünk a kulturális sokk jelenséggel kapcsolatos, vi-szonylag újnak tekinthető kérdést! Ez már csupán azért is figyelmet érdemel-het, mert rávilágít arra, hogy nem csupán mulasztásos hibák gátolhatják az erkölcsi hatalmak megfelelő egzisztálását, hanem azok magukból a dolgok természetéből is adódhatnak.

A „civil társadalom” kifejezésnek közvetlen megfelelője a latinban (socie-tas civilis) és közeli megfelelője az ógörögben (politike koinona). A rómaiak és a görögök számára ez valamiféle „politikai társadalmat” jelentett, ahol az aktív állampolgárok alakítják az intézményrendszert és a politikát. A katona-pszichológia – természetesen anélkül, hogy ezekben a gondolkodástörténeti kérdésekben állást foglalna – úgy tűnik, olyan problémákba ütközik, ame-lyekben egyszerűen nem tud mit kezdeni a civil szféra és a politikai állam elválasztottságának forgalomban lévő leírásaival.

Az ismert felosztások szerint a katonaság egyértelműen az állami intézmé-nyekhez sorolandó. Ezzel szemben a civil szférához tartoznak a közhasznú társaságok, civil klubok, szakszervezetek, kulturális- és vallási szervezetek, jótékonysági- és szociális szervezetek, sportklubok, környezetvédelmi- jog-védő szervezetek, akadémiák, kamarák és egyéb szövetségek. (Ide tartozik a média is.) Ebben a felosztásban természetszerűen nem szerepelnek a katonai, vagy katonai feladatot ellátó szervezetek.

Háborús időben ez nem jelentett konfliktust, hiszen a „hagyományos” katonai feladatok ellátása, a „rendkívüli helyzetek” kezelése a békeidőké-

�8


től eltérő érték-és normarendszert, a szabadság önkorlátozását, az elöl-járó parancsainak való feltétel nélküli engedelmességet követel. Ebben a helyzetben nincs helye az autonómiát biztosító mérlegelési és cselekvési szabadságnak. A beosztott katona helyzete „könnyű” lehetett abban az értelemben, hogy parancsot teljesített, és morálja átláthatóbb mérlegelési paraméterek alapján ítéltetett meg. Esetleges morális kételyeitől „megvéd-hette” a mindenkori felsőbb parancs, utasítás, amely a háborúk története során először kérdőjeleződött meg a nürnbergi perben. A sajátjától eltérő kultúrához általában az „ellenség” fogalom kapcsolódott, amelytől meg kell védeni övéit.

Békeidőben, otthon, az ország külső fenyegetettség elleni védelemre tör-ténő felkészítés esetén természetesen sokkal problematikusabb a helyzet,te-kintettel az”ellenségkép” fogalmára, (v.ö.: ellenség nélküli ellenségkép) de ez még mindig magyarázható a lehetséges ellenség elleni harcra való feladatok gyakorlásának szükségességével.

Ugyancsak békeidőben vagy műveleti területen külföldön, multinacionális körülmények között adódó tevékenység esetén azonban a stabil, otthoni kör-nyezetben jól működő, a nemzeti kultúra érték- és normarendszerére épülő magatartási jellemzők más tartalmat nyerhetnek.

Különösen sokkszerűen érheti e a hatás azokat a katonákat, akik az úgy-nevezett missziós feladatokban vesznek részt, s ilyenformán állami státusszal valójában a civil szférára jellemző tevékenységeket végeznek.

A Magyar Honvédségben megközelítőleg 18.000 fő vezényelhető missziók-ba, éves szinten pedig nagyjából 2000-en teljesítenek külföldön szolgálatot�. Ez azt jelenti elméletileg, hogy öt-tíz éven belül csaknem az összes magyar katona részt vesz külföldi katonai misszióban.

A „missziós katona” is parancsot kap, parancsot továbbit, parancsot hajt vég-re. Interkulturális környezetben azonban a parancs továbbítással, vagy pusztán személyes végrehajtással kapcsolatban kétségei merülhetnek fel. Ez a kognitív zavar akár viselkedési zavart, kulturális sokkot is okozhat. A sokszínű, multi-kulturális, a reakciókat esetleg különbözőképpen értelmező környezet miatt az eredményes feladat végrehajtáshoz nem elegendő még az esetleges nyelvtudás sem, hanem olyan megértő képesség is szükséges, amelynek alapjait a megfele-

7 Forrás: Kálmánfi Gábor cikke www.honvedelem.hu (2008.01.18)


��

lő érzelmi, szociális intelligencia adja. Olyan viselkedés mintákat kellene tehát elsajátítania és tanúsítania, amelyek a civil szférában szokásosak.

Az így kiváltott „sokk helyzetet” roppant módon felerősítheti, hogy szá-mukra nemcsak a civil megoldások szokatlanok, hanem a környezet kulturá-lis idegensége is. Ennek elkerülésére, megelőzésére fokozott gondot szükséges fordítani már a hazai alapkiképzések időszakában is, amelynek egyik formája a Bundeswehrben alkalmazott, az élethelyzetet modellező szituatív tréning gyakorlatok. Ezek során ugyanis a katona sokkmentesen, mégis sajátélmény szinten élheti át azokat a természetes környezetben súlyos stresszt kiváltó mo-mentumokat, amelyekre felkészülvén csökkenhet sokkoló hatásuk. (pl. ah-hoz, hogy valaki, valamely civil környezetben opinion leader, véleményvezér legyen, többnyire hosszú tanulási folyamatra van szükség, például nemcsak a helyben használatos nyelv, hanem a szleng tudására is, nem is szólva a helyi szokások, hagyományok, kapcsolatrendszerek, szellemi- és anyagi struktú-rák, szociális és antiszociális készségek ismeretéről.)

A NATO érvényesnek tekinthető koncepciója szerint napjainkban a kato-nai missziók nem érnek véget az ellenség legyőzésével, hanem stabilizációs és újraépítési fázisokkal folytatódnak. Ezek a hosszú, komplex lépések, ame-lyeknek feladata a válságot kiváltó problémák megoldása, s elengedhetetlenek a politikai-stratégiai célok eléréséhez.

Ezekben a helyzetekben a feladatban résztvevő katonák célja nemcsak a minimális biztonság elérése, hanem – együttműködve a helyi közösséggel – aktív hozzájárulás a válság okainak kezeléséhez. A napjainkban folyó had-műveletek során egyre inkább nem valaki „ellen” vagy valaki „érdekében” tevékenykednek a NATO haderők, hanem „velük együtt”; az ellenfél sokszor részét kell, hogy képezze annak a célcsoportnak, amely együttműködésének megnyerése nélkül elképzelhetetlen a „hadművelet” alapvető célját képező stabilitás. Ott tehát, ahol a NATO haderők beavatkoznak, képesnek kell len-niük mind a destabilizációs tényezők felismerésére, mind azok leküzdésére.

A missziókban résztvevő katonának komoly lélektani dilemmával kell megküzdeni, miszerint az „ellenség” ugyanannak a társadalomnak a része, amelyet stabilizálni igyekeznek, ezért a klasszikus katonai stratégiát át kell alakítani. Mindehhez a pszichológus azt a megjegyzést fűzi, hogy a katonai stratégia eredményes átalakításának megkerülhetetlen előfeltétele a kiképzés reformjának folytatása, különös tekintettel egy olyan általános, a „hagyo-

�0


mányos”civil értékeket (mint pl. érzelmi intelligencia, empátiás készség)8 is megjelenítő felkészítési kiképzési szisztéma kialakítása, amelytől helytállás remélhető a multikulturális sokkveszélyekkel terhelt szituációkban is. A ne-hézséget ugyanis rendszerint az okozza, hogy még rövid ideig is nehéz hát-térbe szorítani azokat a kulturális beidegződéseinket, amelyek alapján ide-gennek, esetleg elfogadhatatlannak minősítjük annak az embernek érzés- és gondolatvilágát, aki felé az empátiának kellene irányulnia. Mindezt nevez-hetjük előítéletességnek is, amelynek akár csak átmeneti legyőzése is nagy szociális intelligenciát igényel.

Ennek a szisztémának kidolgozásához azonban az általános emberi kultú-rát alakító és fenntartó, az embert, az életet, a fejlődést szolgáló etikai alapo-kon nyugvó morális működési keret szükségeltetik.

8 Az empátia görög eredetű szó, „együtt-érzést, benne érzést” fejez ki, s a figyelem, a mögötte rejlő érdeklődés és odafordulás az egyik legfontosabb feltétele. Az empátia gyökeresen meg-változtathatja két vagy több ember viszonyát. Az empátia nem megoldás, hanem eszköz, amely óriási segítséget nyújthat a másik helyzetének, cselekedeteinek megértéséhez.


�1

Vincze Lajos

Filozófiai dilemmákaz értékelmélet kapcsán

Konferenciánk címében használja az „érték” szót.Úgy gondolom, hogy az értéktan vizsgálatánál fontos kell, hogy legyen szá-

munkra a fogalom közelítő tisztázása, legalább is egyfajta közös gondolkodás az értelmezésben.

Mindenek előtt le kell szögeznünk: hibás út, hiábavaló fáradozás lenne egy végleges, mindenki számára kötelező definíció megtalálása.

A bölcselet történetének több ezer éves tanulsága figyelmeztet bennünket a probléma tisztázásának nehézségeire. A sokszor biztosnak hitt fogalmak ki-üresedtek, maradtak (és szaporodtak) a dilemmák, melyek jelzik a tévutakat, s egyben segítik termékeny továbbgondolást.

Ha csupán az európai eszmetörténetnek a bőség zavarát felidéző folyamatát tekintjük át látható, hogy még megközelítő teljességre sem törekedhetünk.

Ami számunkra most elérhető az csupán néhány álláspont vázlatos és ön-kényes kiemelése a tanulságok átmentésére.

Kiindulópontként azonban mindenek előtt lássunk néhány alapvetést az utóbbi évtizedek, az érték fogalmát, mibenlétét, felosztását, szerepét érintő kutatások megállapításaiból.

Az értékek a dolgoknak általunk tulajdonított minőségét jelentik. (érték persze nem csak dolog lehet) Tőlünk, emberektől függ, hogy mit tartunk és mit nem tartunk értékesnek. „A társadalmilag létrehozott és önálló életre kelt értékek szerepét nézhetjük az egyén és a társadalom oldaláról. A külön-böző társadalmi csoportok eltérő értékeket vallhatnak…”

„Értékekre azért van szükség, mert a világ egyébként áttekinthetetlenül bonyolult volna számunkra, nem tudnánk eligazodni, ha nem lennének ben-nünk mércék, eligazodási pontok.”

„Az érték nem egyszerűen csak szemlélet, a megismerés rendje, hanem egyúttal a cselekvés, a tettek záloga is.” „Az értékvezérelt magatartás mindig választást vár el tőlünk.”

Íme, egy csokor az érték és az általa indukált néhány alapkérdés problémakö-réből, melyek vitatása, megválaszolása – látni fogjuk – nem kis kutatói gond.

�2


Ádám Antal több tanulmányában idézi fel a múlt század közepétől kezdő-dően kimunkált fontosabb értéktani, axiológiai koncepciókat.

Szerinte az értékelés az ember szellemi aktivitásának, életvitelének, önfej-lesztésének, sorsformálásának nélkülözhetetlen megnyilvánulása és eszköze. Az értékelés különböző tárgyak, természeti adottságok, emberi alkotások, célok, követelmények, tulajdonságok, megnyilvánulások minősítését, ará-nyosítását jelenti (meghatározásában megjelenik a minőség és az érték kap-csolata).

Helyesen mutat rá, hogy az axiológiának a filozófia nagy szemléleti áram-lataihoz igazodóan számos kutatási irányzata erősödött meg, többek között:

• a vallási értékeket hirdető vallástani,• a gazdasági értékeket kutató közgazdaságtani,• az erkölcsi értékeket vizsgáló etikai,• a művészi értékeket elemző esztétikai,• a jogi értékeket taglaló jogbölcseleti irányzatok, de folytathatnánk a

sort az egyéni, közösségi és társadalmi értékorientációk szociológiai, polito-lógiai, szociálpszichológiai kutatásaival.

A fentiek kutatás-módszertani üzenete számunkra is egyértelmű: az érték problematikája lényegéből fakadóan interdiszciplináris megközelítést igé-nyel.

Csak több tudományág (elsősorban a már felsorolt filozófia, pszichológia, szociológia, pedagógia, jogtudomány, hittudomány, közgazdaságtan stb.) vizsgálatának, megvilágításának keresztsugaraiban tárulkozik fel mind na-gyobb teljességgel, egyre kisebb árnyékos, vagy félárnyékos területet hagyva létformájának megismerésében.

Az érték valójában minden emberi cselekvés velejárója. S mint ilyen feltét-len figyelmet érdemel létmódjának, mibenlétének tanulmányozása.

Már az első megközelítésben szembeötlő az érték természetének többszö-rösen kettős dichotómikus jellege.

A pszichológia és a szociálpszichológia tanulmányozza az értékelés folya-matának érzelmi és értelmi oldalait, sajátosságait. Tudjuk, hogy léteznek el-vont és konkrét, anyagi és szellemi értékek. Bár úgy véljük a szigorú, szétvá-lasztásnak nincs igazi értelme, mert a különböző formák átnyúlnak egymás-ba (pl. egy konkrét cselekedetnek vagy tárgynak lehetnek esztétikai, vallási, etikai, utilitárius stb. értékvonatkozásai egyszerre).

Az érték és az értékelés kapcsán igazi elméleti problémát a kezdetektől fog-va (Platon, Arisztotelész, Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás, majd Kant, Hegel később Lukács György, Hartmann Habermas, Lyotard, hogy csak né-hány kiemelkedő gondolkodó ez irányú nézeteit említsük meg) az érték léte-


��

zésének, jellegének objektív vagy szubjektív tételezése, abszolút vagy relatív (történeti) oldalainak kiemelése, túlhangsúlyozása, egyoldalúsítása jelentet-te.

Ismert filozófiai rendszerek (pl. a platonizmus) az érték létezését az objektív valóság (eszmei világ) tőlünk, emberektől függetlenül létező részeként (tulaj-donságaként) írják le.

Persze rögtön megkérdezhetjük: létezhet-e egyáltalán érték ilyen formá-ban, mert hogy kinek a számára, ki által értékelten érték az ilyen önmagában, a maga számára létező jelenség? Végül is tőlünk, emberektől függ, hogy mit tartunk és mit nem tartunk értékesnek. Ha viszont az értékről azt állítom, hogy az az értékelő ember értéktételezésének önkényes terméke, s nincs sem-miféle, a világhoz leköthető forrása, eredete, akkor teljesen szubjektiválom, relatívvá tehetem az értékek természetét.

Ez a kettősség jellemezte egyébként a �0-es, 80-as évek esztétikai és értékvi-táit, melyről a Szentpétervári (anno Leningrádi) és a Tartui iskola szerzőinek tollából olvashatunk (Kagan és Latman írásaira gondolok), az ún. „termé-szetelvűek” és a „társadalomelvűek” elméleti hadakozásában.

„Tertium non datur” mondja a latin szólás-mondás. Vagy talán mégis van harmadik út?

Ha a „vagy-vagy” kategorikus szétválasztásában gondolkodunk, a dilem-ma valóban nem oldható fel. Lehetséges azonban az „is-is” válasza harma-dik megoldásként. A fény szerkezete is egyidőben kettős jellegű, hullám és korpuszkuláris természetű. Az ember alapvető lényege is egyidőben és szát-választhatatlanul biológiai és szociális meghatározottságú. Az érték lényege, létmódja tehát nem (és nem csupán) a tőlünk függetlenül önmagában létező okbjektív világban keresendő, hanem az ún. „számunkra létező” világban, mert csak így nyeri el értelmét, jelentőségét.

Ez az a harmadik út és lehetőség, mely az én és a külvilág viszonyában egy-másra vonatkoztatásában realizálódik.

S ebben a szerves és dinamikus kettősségben öncélú és értelmetlen dolog bárminemű dominancia vagy egyensúly problémát keresni az én és a külvilág között, hiszen minden konkrét értékelési aktus egyedi, sajátos és megismétel-hetetlen (erről egyébként Lukács György értekezik kitűnően az egyes - általá-nos és különös esztétika – filozófiai kategóriáit elemezve).

Az érték természetének filozófiai feltárásánál fontos továbbá figyelembe venni a következőket: az emberek a világhoz való szellemi viszonyát le lehet írni mint,

1. megismerő (kognitív) viszony, ahol a cél a lehető legpontosabb, objektí-vabb, a megismerőtől független leképezés,

��


2. értékelő (axiológiai) viszony, melyben kifejeződik a szemlélt dolognak az ember számára való, rajta keresztül megvalósuló pozitív vagy nega-tív jelentősége. Az értékelés tehát elsődlegesen nem megismerő jellegű kapcsolat.

Meg kell jegyezni továbbá, hogy ha az embert nembeli lényegét tekintve (szabad lényként tételezzük) Hegel szerint az emberi történelem is a szabad-ságfok kiteljesülése, akkor a szabadság – mint a gondolati, döntési, választási, cselekvési aktus elvezet ismét az érték kérdéséhez. Az értékhez az értékelésen át vezet az út. Az emberi szabadság nem csak lényege, de feltétele is az érték-ítéletek meghozatalának, adott esetben pedig megvalósulásának.

Fontos lenne szót ejteni még az érték történetiségéről. Ahogy változik egy-részt társadalom-történetileg az én, mint szociális, vallási, pszichológiai, eti-kai, esztétikai stb. értelemben is leírható fenomén, másrészt pedig az őt körül vevő természeti és társadalmi valóság – úgy változnak történetileg az értékek is. Eltűnnek, átértelmeződnek, új értékek keletkeznek. Ebben az értelemben beszélhetünk az értékek eróziójáról, válságáról, a hagyomány és a modern-ség, a folytonosság és megszakítottság állandó küzdelméről.

Az értékelméletek sokszínű tablójának és főbb kérdéseinek mégoly felüle-tes áttekintése arról tanúskodik, hogy az axiológia művelőinek fő törekvése többnyire arra irányult, hogy feltárják és megjelöljék az ember vagy az em-beri közösség szempontjából elsődleges abszolút értéket, illetve az elsődleges vagy kizárólagos értékmutatókat. Az elsődleges értékek megjelölésével tulaj-donképpen megállapíthatták azt a legfőbb értékmérőt is, amellyel az egyéb emberi, társadalmi, szellemi és fizikai erőfeszítések, illetve termékek hely-zetét, szerepét, értékes vagy értéktelen voltát, valamint értékrangsorát meg-határozhatták.

Az is megállapítható, hogy az említett értéktanok nagyrészt monolitiku-sak, tehát felfogásuk helyességének kizárólagosságát hangsúlyozzák és nem mindig ismerik e az értékfelfogások koronkénti vagy szociálisan meghatáro-zott változatosságát.

A legújabb értéktani vizsgálatok arról tudósítanak, hogy léteznek olyan korszerű értéktani kutatások is, melyek a különböző (egyéni, közösségi, anyagi, jogi, politikai, etikai, esztétikai) értékek sokféleségét, valamint azok pluralitását ismerik el.

Amerikai axiológusok vitát folytatnak az értékek összemérhetőségéről pl. az azonos jellegű értékek kapcsán, s eljutnak az értékhierarchia gondolatáig.

Az érték problematikáját érintően számunkra különös tanulságokkal bír-hat korunk, napjaink, a posztmodern korszak értékvilágának vizsgálata, sa-játosságainak felemlítése is.


��

Nézzük meg melyek azok a főbb korszakos társadalmi változások, amik létrehívták az újfajta gondolkodás, a posztmodern életérzés az értékek újra-rendeződésének igényét?

Nos, ezek között említhetők a következők: a bipoláris hatalmi struktúra megszűnése, a globalizációs (s egyben a differenciálódási) folyamatok erő-södése, az információs világtársadalom kialakulása, a gazdasági, etnikai, vallási alapokon felerősödött konfliktusok, az eladósodás, munkanélküliség, korrupció, terrorizmus, szervezett bűnözés, az élővilág és a természet már visszafordíthatatlan pusztítása...

Az egyre sokasodó válságtünetek főleg a gondolkodó és felelős lelkületű emberekben létrehozták egyfajta szellemi paradigmaváltás szükségességét.

Az értékek újrarendeződésének motivációi közül kiemelkedő sokakban je-lentkező reményvesztettség, a tudomány mindenhatóságának megkérdőjele-zése, melybe alaposan besegítettek az „ész trónfosztását” elvégző irracionális életfilozófiák. Wittgenstein a tudomány szempontjából a „ki nem mondható” szférájaként értelmezte az értékek birodalmát.

A szellemi pluralizmus, komplexitás, s az ambivalencia az élet minden te-rületét – így az értékek világát is – áthatja.

A posztmodernizmus radikális pluralizmusa semmilyen érték egyetemes-ségét nem ismeri el. Legfőbb elvvé az értékek relatív jellegét emeli ki, mi sze-rint az értékek és normák a történelmi feltételek és az átalakuló társadalmi konstrukciók változó termékei.

Az utóbbi évtizedek értékrelativista nézetei kapcsán el kell gondolkodnunk néhány fontos kérdésen:

A filozófia, etika és teológia főbb eszmeáramlatait vizsgálva meghatározónak bizonyul, hogy azok hogyan értelmezik az érték ontológiai státuszát.: transz-cendensnek, öröknek, változatlannak, abszolútnak, vagy változékonynak, rela-tívnak, egy társadalmi történelmi közegben megjelenőnek, majd átalakulónak.

Az előbbit megtalálhatjuk a nagy világvallásokban, ahol meghatározott ér-tékek, lelkiismereti alapnormák igazítják el az embert a hétköznapokban, s a rendkívül bonyolult élethelyzetekben is. Hans Küng német teológus a „Vi-lágvallások etikája” 1��-ben magyarul is megjelent könyvében egy olyan ökomenikus valláserkölcs gondolatát veti fel, melyet egyaránt követhetnek hívő és nem hívő emberek. A szerző megjelöli azt az � nagy erkölcsi paran-csot, mely alapvető értékmérő lehet az emberi cselekedetek megítélésénél. A Bibliában is szereplő tíz parancsolatból kiemelt életvezetési értékek mellett a szerző úgy véli korunk embere számára a következő általánosan elfogadható értékek különösen fontosak: szolidaritás, igazságos gazdasági rend, türelem és igazság szerinti élet, a kapzsiság megvetése...

��


A történelmi-dinamikus szemlélet képviselői pedig úgy gondolják, hogy az értékek maradandósága vagy változása gazdasági, politikai, tudományos, kulturális változások függvénye. Azok az áthagyományozott értékek és nor-mák, amelyek az új jelenségekkel már nem férnek össze elvesztik szabályozó szerepüket.

Az érték természetének, megközelítésének eme kettősségét nem kívánva feloldani még egy, egyre aktuálisabb problémakör jelentkezésére szeretnénk azonban rámutatni. Az útkeresések ismeretében valószínűsíthetjük, hogy az egyre többek által szorgalmazott érték újrarendezés vagy paradigmaváltás sarkalatos teendői közé az ember, az élővilág, a természeti környezet fenn-maradásának biztosítására, bizonyos eszmei javak, az életminőség közösségi, kulturális, erkölcsi, testi és lelki, egészségi, szociális, közbiztonsági összete-vőinek fejlesztésére illetve megőrzésére irányuló érték tételezések is beletar-toznak.

És végül néhány gondolat az érték problémájának nevelési, pedagógiai vo-natkozásairól.

Az elvont elméleti kérdések – így a normakövetés, az ideálok, az értékelés – a mai gyakorlatias ember számára a mindennapi életvitel, a személyes ta-pasztalat, adott esetben a hit, és érintettség élményeihez kapcsolódnak. Ezen a terepen formálódik, alakul az egyén és végső soron a társadalom értékvilá-ga. Az értékvezérelt magatartás kialakításában azonban felmérhetetlen sze-repe van (és volt) a tanulásnak. Persze ezt (az értékelést) nem lehet úgy meg-tanítani, mint a számtant, vagy kémiát.

Az értékek, a megítélni tudás leginkább a közvetlen családi, baráti környe-zetnek, az iskolának (pedagógusoknak) ráhatásaként formálódik a gyermek-korban és a serdülőkorban, s folytatódik egy életen át a komplex társadalmi környezet hatására. (Külön konferenciát érdemelne a média, a tömegkom-munikációs eszközök, a reklámok egyre erősödő értékformáló hatásának vizsgálata.)

A felnövekvő nemzedék szempontjából különösen fontos, hogy a körülötte lévő világ minden értékeket preferál és sugall, mit tart követendő mintának: a pénz mindenható hatalmát, az erkölcsös életvitelt, a kizárólagos szakmai-ságot, a széleskörű műveltség és kultúra értékeit, a hagyományok tiszteletét, a közjó szolgálatát vagy a szolgalelkek és a percemberkék gyors érvényesülését, esetleg a közösségért (netán a hazáért) felelősséget vállaló magatartástípuso-kat.

Végső soron az egyénnek kell mérlegre tenni, megítélni, hogy mely érté-keket igyekszik követni, s melyek hamisságát leleplezni, manipulatív jellegét felismerni.


��

Az iskola, a nevelés fontos célja kell, hogy legyen, hogy tudjon kialakítani egy felelős gondolkodású, az önálló értékelő képesség birtokában lévő, egy le-tisztult, a saját belső értékrendre támaszkodó nézet és cselekvési rendet, mely a nehéz helyzetekben is segít eligazodni a világban.

Mindez hangsúlyozottan kell, hogy vonatkozzon a közvetlenül az embe-rekkel való foglalkozásra felkészítő iskola értékképző, oktató-nevelő mun-kájára, ahol a közös cél egy európai műveltségű, az értelmes gondolkodást és elhivatott cselekvést kereső, erkölcsi arculatára és hazaszeretetére büszke ember megformálását kell, hogy tekintse egyik legfőbb értéknek.


��

Padányi József

A nemzetközi missziók értékrendjea katona szemével

A Magyar Honvédség nemzetközi szerepvállalása egyre kiterjedtebb. Ka-tonáink ott vannak Irakban, Afganisztánban, a Balkán-félszigeten és számos olyan pontján a világnak, ahol a nemzetközi katonai jelenlét csillapíthatja a feszültséget. Több mint 1 000 katonánk szolgál a határokon túl, sokszor olyan körülmények között, amelyek önmagukban is kockázatot jelentenek. Foko-zott veszélyeztetés, szélsőséges időjárás, intenzív igénybevétel, távol a család-tól, a megszokott életformától. Ezeknek a kihívásoknak csak felkészült, és mentálisan is kifogástalan állapotban lévő katonák képesek megfelelni, akik-nek szilárd az értékrendje. Az elmúlt évtized azt bizonyította, hogy a nemzet-közi missziókban szolgáló magyar katonák döntő többsége megfelel ezeknek a kritériumoknak. Ugyanakkor nem mondhatunk le arról, hogy az eddigi tapasztalatokra alapozva, folyamatosan növeljük a felkészítés színvonalát és a kiválasztás hatékonyságát.

A magyar katonák hosszú évtizedek óta vesznek részt a nemzetközi szer-vezetek által vezetett missziókban. Katonáink őrizték és őrzik a békét Kí-nában, Makedóniában, Afrikában, Vietnamban, Bosznia-Hercegovinában és számos más országban. A Magyar Honvédség négy kontinensen, 1� ország-ban és 28 misszióban 1 0�2 fővel vesz részt békeműveletekben, ami a száraz-földi erők 12%-át jelenti (1. táblázat). Az utóbbi évtizedekben közel 10 000 magyar hivatásos és szerződéses katona szerezhetett közvetlen tapasztalatot arról, mit jelent idegenben, más nemzetek katonáival együtt élni és dolgozni. Ez a jelenlét az egyfős szakértői, törzstiszti képviselettől a több mint �00 fős zászlóalj nagyságú hozzájárulásig terjed.

80


Nemzetközi szervezet Létszám (fő) Művelet helyeENSZ 101 Ciprus, Grúzia, Nyugat-Szahara, Libanon,

EBESZ 1 Ukrajna

Európai Unió 160Franciaország, Kongó, Bosznia-

Hercegovina,NATO 884 Koszovó, Irak, Afganisztán, Egyéb 26 Sínai-félsziget, Szerbia

1. TáblázatA Magyar Honvédség szerepvállalása a nemzetközi műveletekben1

A tapasztalatok – valamint az újabb és újabb felkérések – azt bizonyítják, hogy nincs miért szégyenkeznünk. Katonáink megteremtették a magyar egyenruha tekintélyét, felkészültségükkel, fegyelmezettségükkel elismerést szereztek az országnak.2

Mitől más a nemzetközi feladatokat ellátó csapatok élete? Mitől más az itt szolgálók munkája, mindennapjai? Mitől mások a követelmények? Úgy gon-dolom, ha ezekre választ adunk, közelebb jutunk a címben jelzettekhez is.

Az ENSZ, EBESZ és NATO vezette missziók eltérő politikai-gazdasági kö-rülmények között dolgoznak, és a részt vevő katonák is eltérő kihívásokkal találkoznak. Ugyanakkor vannak olyan általános körülmények, amelyek egyformán igazak valamennyi misszióra. Ezek a körülmények alapvetően befolyásolják a katonák életét, teljesítményét.

A nemzetközi missziók külső körülményei között első helyen kell emlí-tenünk a nemzetközi környezetet. A magyaroknak más nemzetek katonáival együtt, elfogadva azok szokásait és elfogadtatva saját szokásaikat kell a fel-adatokat elvégezni. A szoros együttműködés, a közös feladatok, az egymásra utaltság során közvetlen tapasztalatokat szereznek egymásról a katonák. El-térő társadalmi háttér, eltérő katonai kultúra, jelentősen eltérő fizetés és fel-készültség találkozik ilyenkor, és ez a találkozás nem mentes a súrlódásoktól. Ugyanilyen sajátosságként értékelhető az, hogy eltérő kultúrájú országban kell a feladatokat végrehajtani. Olyan környezetben, amely sokszor azt sem fogadja el, ha segíteni akarunk, és gyakran megtagadja a segítséget, amikor szükségünk lenne rá.

A másik fontos körülmény, amely eltér az itthon megszokottól a fokozott

1 A táblázatban közölt adatok a Magyar Honvédség Műveleti Központ kimutatásán alapulnak, és a 2008. november 11-ei helyzetet tükrözik.� A magyar békefenntartók a legmagasabb szakmai színvonalon teljesítették feladataikat – mondta �aap de Hoop Scheffer NATO-főtitkár, az afganisztáni váltás visszafogadó ünnepségén. (Dicsérte a magyar katonákat a NATO-főtitkár.http://www.rtlhirek.hu/cikk/222123 (2008. november 7.)


81

figyelem, a nyilvánosság sokszor zavaró jelenléte. A hazai és nemzetközi sajtó, a hazai, nemzetközi és helyi lakosság, a helyi szervezetek, a többi missziós alakulat és katona minden rezdülését figyeli katonáinknak. Elemzik és érté-kelik a szakmai tudást, a viselkedést, az ellátást és felszerelést. Számon kérik a pártatlanságot, a kiegyensúlyozott és kiszámítható munkavégzést, és érzé-kenyen reagálnak minden félreérthető gesztusra.

Még a legedzettebb katonára is nyomasztólag hat a háborús környezet, a rombolás, a nyomor és az erőszak látványa. Ilyen körülmények között nem egyszerű feladat fenntartani a pártatlanság látszatát, megőrizni a higgadtsá-got és a kiegyensúlyozottságot. Itt kell megemlítenünk azt a nem elhanya-golható körülményt is, amelyet az állandó veszélyeztetettség jelent. Egyrészt közvetlen támadás érheti a misszióban szolgáló katonát, azaz harcban kell érvényesítenie akaratát, másrészt jelen vannak a háború állandó kísérői, az aknák és más robbanószerkezetek.� Számolnunk kell a szélsőséges megnyil-vánulásokkal is, és a fokozott igénybevétel sem elhanyagolható. Ellentétben az itthon megszokott munkarenddel, a misszióban nincs munkaidő. Gyakor-latilag minden percben egyfajta készenlét jellemzi a katonákat.

Sajátos és ritkán orvosolható körülmény a hazától való, sokszor jelentős tá-volság és az ezzel járó nehézségek. A család és a megszokott környezet hiá-nya megnehezíti a beilleszkedést, a feladatra való összpontosítást. Különösen nagy ez a teher azoknál a katonáknál, akik családfenntartóként az otthoniak problémáit is magukkal „cipelik”. A rendezett és stabil családi háttér felérté-kelődik, de számos esetben a misszió hozzájárul a családi kötelék felbomlá-sához. Ezért lenne nagy szerepe a jól működő családtámogatási rendszernek, ami segítené az itthon maradottakat a napi problémák kezelésében.

A belső körülmények között az összezártság az egyik meghatározó ténye-ző. A missziós katonai táborok alapterülete nem nagy és a katonák egy része a teljes szolgálati időt itt tölti. A napi rutin, a folyamatosan ismétlődő feladatok, a megszokottnál intenzívebb munka megviseli az állományt. Jól ismert tény, hogy megterhelő körülmények hatására az egyén jobban elkülönül társaitól, növeli intim zónájának területét. A misszióban viszont pont az ellenkező-je történik, azaz a szoros munkakapcsolat és a tábori zsúfoltság miatt csök-kennek a távolságok az emberek között. Több kísérlet kimutatta már, hogy

3 Szakértők becslése szerint 65 országban több mint 100 millió aknát rejt a föld. Ezek a szerkeze-tek legalább 50 évig aktívak maradnak. A világban 22 percenként robban fel egy akna, megölve vagy megcsonkítva egy embert. Csak Bosznia-Hercegovinában több mint egy millió akna és fel nem robbant lövedék van. Ezek az eszközök ugyanúgy veszélyeztetik a békefenntartó katonákat, mint a helyi lakosságot. Nem igaz az állítás, hogy meg lehet szokni a veszélyt. Együtt kell a ve-széllyel élni, de megszokni nem szabad, mert akkor csökken az éberség.

82


önmagában a zsúfoltság, az összezártság is feszültségek forrása, ami csak jó pszichés állapotban viselhető el.�

Fontos szólnunk arról is, hogy a vezetés helyzete is eltér a honi területen állomásozó alakulatokhoz képest. Az anyagi ellátottság, a technikai felsze-reltség, a munkavégzés objektív és szubjektív feltételei kedvezőbbek, mint máshol. Így a parancsnok lehetőségei is szélesebb skálán mozognak, és több lehetősége van a személyi állomány motiválására. Ezzel párhuzamosan a fe-lelőssége is nagyobb, hiszen teljes önállósággal kell döntenie. Ez az önállóság és felelősség a vezetés minden szintjére igaz, hiszen sok esetben a kisebb kö-telékek parancsnokai is ebbe a helyzetbe kerülnek.

Az ismertetett körülmények elkerülhetetlen befolyásolják a misszióban dolgozó katonák értékrendjét. Érdemes tehát megvizsgálni az értékrend kér-déseit, mert a siker és a kedvező megítélés egyik meghatározó összetevője ez a terület.

A tradicionális értékek között első helyen kell beszélnünk a hagyományok szerepéről, megőrzéséről a mindennapok során. Távol a hazától felértékelődik a nemzeti jelképek szerepe. Az alakulatok valamennyi eszközén, a katonák ruháján jelezve van a nemzeti hovatartozás, a táborokban minden esetben felhúzzák a nemzeti zászlót. Míg itthon sokszor megmosolyogjuk és felesle-gesnek érezzük ezeket a gesztusokat, a hadszíntéren ennek komoly súlya van. Minden váltáskor a zászlók előtt búcsúznak a katonák. A nemzeti zászló mel-lett a misszió jelképei is sajátos szerepet töltenek be. Az adott misszió színei és jelképrendszere az összetartozást, az „egy feladat, egy csapat” szemléletét tükrözi. A gyakorlatban elképzelhetetlen, hogy a misszióhoz tartozó katonák ne nyújtsanak azonnali segítséget, bármely nemzethez tartozó társuknak. Ez a tartozás egy közösséghez annyira erős (bajtársiasság), hogy sok esetben ez jelenti a motivációt az újabb missziós vállaláshoz.�

Kialakultak hagyományok a váltásokban együtt dolgozó katonák között is. Minden váltásnak van saját emlékérme vagy filmje – rajta az általuk végre-hajtott legjellemzőbb feladat jelképével és eseményeivel – vannak alegység hagyományok, és egy-egy nagyobb feladatnak is megvan a kultusza.

A vezetés nagy hangsúlyt helyez ezeknek a hagyományoknak a megőrzé-sére és fejlesztésére. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az együvé tartozás

4 Nagyné Bereczki Szilvia: Missziókban szolgálatot teljesítő katonák pszichikai alkalmasság vizsgálatának tapasztalatai. http://www.hm.gov.hu/hirek/kiadvanyok/uj_honvedsesegi_szemle/missziokban_szolgalatot (2008. november 7.) 5 Egy vizsgálat szerint a megkérdezett katonák 62%-a nevezte meg a bajtársiasság érzésének kialakulását, mint ami újabb misszió vállalására ösztönzi őket. Részletesen lásd uo.


8�

érzése növeli a katonák felelősségérzetét, a bajtársiasságot, a szolidaritást és csökkenti az önzés kialakulásának veszélyét. Ugyanakkor a hagyományok megőrzésére törekvés állandó odafigyelést igényel, elkerülendő a megszokás és az unalmas ismétlődés.

A szakmai értékrend vizsgálatánál is találunk sajátosságokat. A nemzetkö-zi misszióban szolgáló katonáknál a szakértelem, a felkészültség alapkövetel-mény. A hadszíntéren már nincs idő, hely és lehetőség a szakmai hiányossá-gok kiküszöbölésére. A folyamatosan „élesben” végzett munka során azonnal lelepleződik az, aki nem mestere szakmájának. Az esetek egy részében ez a fajta felkészületlenség a feladat sikerét, szélsőséges helyzetben az állomány biztonságát veszélyezteti. Érthető tehát, hogy mekkora jelentősége és értéke van a szakmai kvalitásoknak. Ugyanitt kell beszélnünk olyan hagyományos szakmai értékekről, mint a fegyelmezettség, bátorság és felelősségérzet. Utóbbi azért is jelentős, mert az alegységek, részlegek sokszor hajtanak végre olyan feladatot, ahol az adott csoport vezetőjének önállóan kell felelős döntést hoz-ni.

A kreativitás területén véleményem szerint a magyar katonák kiemelked-nek a nemzetközi mezőnyből. Ennek egyik oka, hogy abból a hátrányból kell előnyt kovácsolnunk, amelyet a kevésbé korszerű technika jelent. Ilyen esz-közök és módszerek mellett meg kell tanulni ügyesnek és kreatívnak lenni, ha el akarjuk érni a kitűzött célokat. Ez a megítélés, a nemzetközi mezőnyben való elfogadottság, egyúttal jótékony hatással van a katonák és a közössé-gek önbizalmára, nyitottságára. Az a fajta visszahúzódás, kisebbségi érzés, az egyenruha nyilvános viselésének kínjai, amelyek a honi viszonyok között mindennaposak, itt nem jellemzőek. A misszióban szolgálatot teljesítő ka-tonák büszkén viselik – otthon is – a hadijelekkel ékesített gyakorlóruhát és pontosan érzékelik a feléjük irányuló civil és szakmai kíváncsiságot, el-ismerést, esetleg irigységet. A missziókban szolgáló katonák társadalmi és szakmai elfogadottságának magas szintje, előbb vagy utóbb hatással lesz a hadsereg elfogadottságára is.

Érdemes áttekinteni a nemzetközi missziókban szolgálatot teljesítő nők helyzetét, megbecsültségét a közösségben. Általános tapasztalat, hogy azok-ban a missziókban, ahol a nők aránya magasabb, kevesebb a feszültség. Puszta jelenlétük enyhíti a mindennapok gondjait és gyakran kell „anya sze-repben” megoldaniuk egy-egy nehéz helyzetet. Szakértelmük, teherbírásuk egyenrangú partnerré teszi őket és általános elismerés övezi munkájukat. A feladatok jellegéből adódóan a missziók személyi állományának �0–��%-a férfi és �–10%-a nő, ami alatta marad az itthoni arányoknak (1�%). Ugyan-akkor a hölgyeknek erős pszichológiai immunrendszerrel kell rendelkezni-

8�


ük, hogy a felmerülő férfi-női társadalmi szerepek megjelenését megfelelően tudják kezelni.�

Természetesen az eddig leírtak mellett olyan jelenségekkel is szembe kell néznünk, amelyek az értékrendi skála másik végén foglalnak helyet. A nem-zetközi missziókban szolgálatot teljesítő katonák anyagi elismerése, messze meghaladja az itthoni anyagi juttatások színvonalát. Nem véletlen hogy a misszióba jelentkező állomány több mint ��%-a a motivációs tényezők kö-zött említette a pénzkereseti lehetőséget.� Ez olyan vonzerő, aminek kevesen tudnak ellenállni, és ami sokakat megszédít. Az önzés, az anyagiak hajszolása esetenként sajátos helyzeteket okoz. A több pénz gyakorta megváltoztatja a katonák gondolkodását, fogyasztási szokásaikat átalakítja. Hozzájárul ehhez az is, hogy a hadszíntéren települt – más nemzetekhez tartozó – katonai bol-tokban az itthonitól eltérő mennyiségű és minőségű termékeket lehet vásá-rolni. Úgy gondolom, hogy a „missziós betegség” egyik oka is itt, az anyagi lehetőségek megváltozása körül keresendő.8

Az eddigiekben vázolt körülmények és azok hatása sok esetben nehéz helyzet elé állítja a parancsnoki állományt. Egyszerre kell megfelelni a fo-lyamatosan meglévő hazai és nemzetközi elvárásoknak, fenntartani a sze-mélyi állomány biztonságát és kezelni az esetleges konfliktusokat. Ezekkel párhuzamosan pedig példát kell mutatni szakmai felkészültségből és emberi tartásból egyaránt. Nem elegendő az, hogy kiváló katona és jó szakember. A nemzetközi missziók sajátosságai miatt a parancsnok egyúttal diplomata is. A misszió sikere szempontjából meghatározó a parancsnok személye. A nem-zetközi haderő vezetői, más nemzetek képviselői, a helyi lakosság és a sajtó vele találkozik, a róla alkotott kép vetítődik át a misszió minden katonájára. A parancsnok kiválasztásának ezért van nagy jelentősége.

Meggyőződésem, hogy a korábban vázolt problémák egy része a felkészí-tés tartalmi korszerűsítésével megelőzhetők. A jelenlegi felkészítési program úgy van összeállítva, hogy a hangsúly inkább a szakmai képzésen van. Meg-ítélésem szerint egyre nagyobb figyelmet kellene fordítanunk arra, hogy ka-tonáinkat a nemzetközi környezetben végzett munkára készítsük fel. A ma-gyar katonáknak nincsenek szakmai problémáik, de szokatlan a nemzetközi

6 Nagyné Bereczki Szilvia i.m. 7 Lásd Nagyné Bereczki Szilvia i.m.8 A „missziós betegség” alatt azt a fajta kényszert értem, ami újra és újra a nemzetközi missziókba hajtja a katonák egy jól behatárolható részét. Ugyanakkor ennek vannak olyan pozitív motivációs tényezői is, mint a nyelvtanulás lehetősége, más kultúrákkal való találkozás, izgalmas feladatok, vagy a több megbecsülés.


8�

környezet, a találkozás más katonai, szakmai és társadalmi kultúrával. Arra kell törekednünk, hogy saját kulturális gyökereink bemutatásával, növeljük a nyitottságot az idegen kultúrák elfogadására. Ahhoz, hogy ez sikerüljön a következő területeken kell javítanunk katonáink felkészítésén (a missziót megelőzően és az alkalmazás során folyamatosan):

– az alkalmazási körzet (ország, nemzetek) történelmi, kulturális hagyo-mányai, szokásai;

– a misszióban résztvevő nemzetek (a várható együttműködésnek megfele-lően) katonai hagyományai, sajátosságai;

– együttműködés, tárgyalási technikák.Arra is fel kell készülnünk, hogy a missziókban való részvételünk magában

hordja a veszteségek lehetőségét is.� Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy min-dig megúszható a missziós küldetés! A veszélyeztetés szintje csökkenthető a hatékony felkészítéssel, az együttműködés lehetőségeinek maximális kihasz-nálásával, a változásokra való megfontolt, de gyors reagálással.

Nem mehetünk el szó nélkül a visszailleszkedés nehézségei mellett sem. A misszióból hazatérő katonák jelentős többsége azt érzékeli, hogy tapaszta-lataira senki sem kíváncsi. Megszerzett ismereteit nem tudja kamatoztatni, sokszor irigységgel fogadják, nehéz felvennie az itthoni kényelmesebb tem-pót. Mindez gyakran jár olyan következménnyel, hogy a katona megcsömör-lik és leszerel.

Meggyőződésem, hogy összességében büszkék lehetünk katonáink teljesít-ményére. Olyan környezetből érkeznek a hadszíntérre, ahol a változó körül-mények és a változó értékrend rengeteg bizonytalanságot hordoz magával. Nehezítve a nyelvi kommunikáció problémáival és az esetenként meglévő előítéletekkel kell ugyanúgy, vagy jobban teljesíteni, mint másoknak. Erre csak olyan katonák képesek, akik tisztában vannak a saját értékeikkel: tud-ják azt képviselni, mert felkészültek, és akarják azt képviselni, mert büszkék ezekre az értékekre.

9 1973 óta 10 magyar katona vesztette életét béketámogató műveletekben: Dilszky Aurél határőr százados (Vietnam, 1973); Cziboly Csaba tartalékos alhadnagy (Vietnam, 1973); Hidvégi Attila törzsőrmester (Egyiptom, 1998); Molnár Lőrinc törzsőrmester (Egyiptom, 1998); Balázs Péter őrnagy (Kuvait, de már itthon, 2001); dr. Török László ezredes (Grúzia, 2002); Nagy Richárd szakaszvezető, posztumusz hadnagy (Irak, 2004); Radics Tibor törzsőrmester (Bosznia–Herce-govina, 2004); Kovács Gyula főtörzsőrmester, posztumusz hadnagy (Afganisztán, 2008); Nemes Krisztián százados, posztumusz őrnagy (Afganisztán, 2008).

8�


Felhasznált irodalom:1. Nagyné Bereczki Szilvia: Missziókban szolgálatot teljesítő katonák pszi-

chikai alkalmasság vizsgálatának tapasztalatai. http://www.hm.gov.hu/hi-rek/kiadvanyok/uj_honvedsesegi_szemle/missziokban_szolgalatot (2008. november �.)

2. A Magyar Műszaki Kontingens IFOR hazaérkezett állományának kont-roll vizsgálata = MH Egészségügyi Alkalmasságvizsgáló Intézet Budapest, 1��. július 1�.

�. Tájékoztató a pszichológiai biztosítás tapasztalatainak feldolgozásáról = MH Magyar Műszaki Kontingens �/�1/1��. Okucani, 1��. október 1�.

�. JELENTÉS a Magyar Műszaki Kontingens személyi állományánál – 1��. május 1�-1�. közötti időszakban – végzett időszakos pszichológiai biztosítás tapasztalatairól = MH Humánszolgálati Csoportfőnökség �8/2�/1��. Bu-dapest, 1��. május 2�.

�. LTC. J.H. Stuff : Cultural Diversity in Multinational Forces = Haga, 1��. október 20.

�. COL. Richard L. Struble Jr.: Operations Other Than War And Their Ra-mifications for U.S. Military Capability = ARMY, 1��. január.

�. Dennis Steele: Spanning The Sava = ARMY, 1�� február.8. Multidisciplinary Peacekeeping: Lessons From Recent Experience =

http://www.un.org/Depts/dpko/lessons/handbuk.htm 2000. február 1�.


8�

Veress Gábor, Kovács Károly

Érték és szeretetÉletünk minden percében élünk, mozgunk, tevékenykedünk, emberi mi-

voltunkat cselekedeteink jellemzik. Társadalmi szinten hatalmas szervezete-ket hozunk létre, működésük lényege a termelés és a fogyasztás. Az élettelen természet is állandó mozgásban van, változik. Az élő világ egyedei is állandó „mozgásban”, változásban vannak.

Mi az a „mozgatórugó”, amely biztosítja a világ mozgását? Munkánkban kísérletet teszünk arra, hogy bemutassuk azt, hogy az érték az, ami mozgató-rugója a világban tapasztalható mozgásoknak. Az emberi cselekedeteknél az érték az erkölcs, a szeretet, a társadalmi termelésnél és a fogyasztásnál a mi-nőség, a kémiai reakcióknál az entrópia, ….

A témakör hatalmas, felöleli a filozófiát, a rendszerelméletet, az erkölcstant, a szociológiát, a közgazdaságtant, a termodinamikát stb. A témakör irodal-ma is áttekinthetetlenül nagy, a szerzők elnézést kérnek az esetleges hiányos-ságokért és hibákért.

�. A MOZGÁS, AZ ÉRTÉk ÉS A TÖRvÉNy

A mozgásA mozgás, változás, tevékenység, működés, folyamat általánosságban ne-

hezen értelmezhető, de egyértelművé válik, ha emberi cselekedetről (pl. [1], [2]), közösségi termelésről és fogyasztásról (pl. [�], [�]), vagy természeti folya-matról, átalakulásról, például kémiai reakcióról beszélünk.

Bár a különböző szakterületeken (például rendszerelmélet) történtek kí-sérletek arra, hogy a mozgás, a működés mozgatórugójára vonatkozó általá-nos törvényt megfogalmazzanak, nincs ismeretünk e területen általánosan elfogadott eredményről.

Az érték fogalmának bizonytalanságaAz érték általános és szakterületi értelmezésével számos tudomány, tudo-

mányág foglalkozik, de általános, egységesen elfogadott definíciója nem ala-kult ki.

88


Az érték fogalma a köznapi életben sem egyértelmű. Gyakran használjuk ugyan az érték, értékes szavakat, de bizonytalan jelentéssel, tartalommal. Nem sokkal jobb a helyzet az erkölcs, a szeretet vagy a minőség szavakkal sem, a köznyelvben e gyakran használt elnevezéseknek sem egyértelmű a je-lentése.

Az érték általános fogalmaAz érték általános fogalmával a filozófia, ezen belül az értékbölcselet (axi-

ológia) foglalkozik. Munkánkban Schütz Antal művét [�] vesszük alapul, de igyekszünk felhasználni más ismereteket is, pl. [�]-[�].

Érték (value) az, ami igényt elégít ki ([�] �8�. old.). Az értékek kölcsönös tulajdonságok, amelyek legalább két önálló létezőt tételeznek fel. Az értékes jelleg tehát egyetlen önállóan létezőt sem illet meg önmagában [�].

Négy fő tiszta, vagy szellemi értéket különböztetünk meg:erkölcsi (jó-rossz)logikai (igaz-téves) (igazságkeresés)esztétikai (szép-rút)vallási (szent-istentelen).

A tiszta értékek mellett megkülönböztetjük a megvalósult, tárgyiasult ér-tékeket, amelyek a tiszta értékből és az értékhordozóból tevődnek össze. Az értékhordozók lehetnek önértékek, vagy másodlagos értékek. Másodlagos ér-tékek például a gazdasági értékek.

Az értékek összessége alkotja az értékrendet (values). Értékrendünk mutat-ja, hogy melyek a fontosabb és a kevésbé fontos értékeink.

Az érték értelmezése a szaktudományokbanA tudományos életben gyakran keveredik az érték általános és szakterületi

értelmezése.Az érték fogalma a filozófia mellett (pl [�]) a szociológiának is fontos kuta-

tási területe (pl. [�]-[8]).Az emberi cselekedetek értékével, az erkölcsi értékkel az erkölcstan, az eti-

ka és számos kapcsolódó tudományág foglalkozik (pl. [1]-[2], [�]-[1�]).A minőségügyben napjainkban bontakozik ki az a fontos felismerés, hogy

a minőség érték (pl. [�],[1�]), ugyanis az igénykielégítési folyamat, azaz az értékhordozó az összes érdekelt számára elégedettséget okoz, vagyis értékes. Ha pedig ez a folyamat tartósan fennmarad, akkor értékrend teremtő.

A minőségügyhöz kapcsolódva kialakult az életminőség (Quality of Life)


8�

és a társadalmi minőség (Social Quality) fogalma (pl. [1�]), amely utóbbi összekapcsolódik a szociológia érték fogalmával.

A közgazdaságtanban a pénz, mint érték fogalom nyilvánvaló (pl. [1�]).Az élettelen természet érték értelmezése meghaladja e dolgozat kereteit, de

itt is hivatkozunk a kémia, a termodinamika entrópia fogalmára és megje-gyezzük, hogy az entrópia eredeti jelentése iránymutatás.

A(z érték)törvénySejtésünk szerint a mozgás, a cselekvés, a tevékenységek mozgatórugója a(z

érték)törvény, a Törvény, amely mozgásban tartja a világot. E törvény álta-lános megfogalmazása ma még várat magára, de értelmezése több szakterü-leten már megvalósult. Az emberi cselekvések területén például az erkölcsi törvényeket értelmezzük, a természeti folyamatok esetén pedig természettör-vények írják le a mozgást, a természeti folyamatokat.

Sejtésünk szerint a értéktörvénynek kétféle megfogalmazása van: a célirá-nyos (teleológikus) értéktörvény és az egyensúlyi (működési) mozgástör-vény.

A célirányos (teleológikus) értéktörvény az érték maximalizálását jelenti, így az erkölcstanban a maximális szeretetet, a piacgazdaságban a maximális nye-reséget, a kémiában az entrópia maximalizálását jelenti.

Az egyensúlyi (működési) értéktörvény a kölcsönhatások érték vonatkozását, az értékek kiegyenlítődését, egyensúlyát írja le, így az erkölcstanban például a kategorikus imperativusz, a természettudományban az egyensúlyi törvények.

A mozgástörvényA célirányos értéktörvény az érték maximalizálását fogalmazza meg, az

egyensúlyi értéktörvény pedig az értékek kiegyenlítődését, egyensúlyát. Az értéktörvényből következik, azzal egyenértékű a mozgástörvény, amely a mozgás, a változás mozgatórugóira vonatkozik.

Feltételezésünk szerint a mozgástörvényeknek is kétféle alakja van: az elő-író mozgástörvény és az egyensúlyi mozgástörvény.

Az előíró mozgástörvény a mozgásra olyan előírásokat ad, amely olyan ér-tékváltozást okoz, hogy azáltal teljesül a célirányos értéktörvény. A társadal-mi mozgások területén előíró mozgástörvények az erkölcsi törvények, a Tíz-parancsolat, míg a természeti folyamatok esetén a természeti áramlások (pl hőáram) irányára vonatkozó természeti törvények.

Az egyensúlyi mozgástörvények a kölcsönhatások egyensúlyát írják le, a mozgást, áramlást előidéző, értékváltozást eredményező mozgatórugókkal, „feszültségekkel”, „potenciálokkal”.

�0


Ilyen fogalom az emberi cselekvésnél az igény, a közgazdaságtanban az ár, a kémiai folyamatok esetén a kémiai potenciál, az elektromosságtanban a fe-szültség stb.

A törvény és a szabadságA természetben lejátszódó folyamatok a természettörvények szerint ját-

szódnak le, de a természettudósok felismerik azt, hogy a természettörvények-ből következő kötöttségek mellett a rendszereknek milyen „szabadságfokuk” marad, amelyek alapján a természeti folyamatokat a természettörvények fi-gyelembevétele mellett a társadalom szolgálatába állíthatják.

Az emberi cselekedeteket az erkölcsi törvények szabályozzák. Szabad az az ember, aki az erkölcsi törvényeket betartja. Aki nem az erkölcsi törvények sze-rint él, az a lelkiismeretfurdalás miatt már nem lesz szabad, a visszatérő bűnös a bűn rabjává válik. Ha betartjuk az erkölcsi törvényeket, akkor teljesen szaba-dok vagyunk. Szent Ágoston ezt így fogalmazza: „szeress és tégy amit akarsz”!

2. AZ ERkÖlcSI cSElEkEDET ÉRTÉkE

Az Isten, a Törvény, a világ és az emberAz ember tapasztalása alapján érzékeli a világot, értelmi képességei alapján

észleli az öntudatot, felismeri az embert és hite és értelme alapján elfogadja, vagy elveti az Isten létezését, és az értelme és/vagy a hite alapján elfogadja, vagy elveti a Világra érvényes Törvény létezését.

Világnézeti kérdés, hogy az Isten, a Törvény, a világ és az ember hogyan viszonylanak egymáshoz. A keresztény életszemlélet alapján a világ és az em-ber az Isten teremtménye, a Törvény pedig elválaszthatatlan az Istentől. A nem hívők szerint az Isten az ember képzeletének eredménye, a világ és az ember létezik, a törvény a tudomány kérdésköre.

A cselekedetAz emberi cselekedetek és azok értékelésének összetett kérdésköre messze

meghaladja e tanulmány kereteit, ezért utalunk Kecskés Pál kitűnő munká-jára [2] és itt csak néhány gondolatot közlünk.

Cselekedetünkkel valamit „elő akarunk állítani”, a cselekedetünknek tár-gya van, a gondolatilag elővételezett tárgy a cselekedet célja.

A cselekedet mozgatórugója valamilyen értékre vonatkozó igény. Emberi voltunkból következően a cselekvések értéke erkölcsi érték kell legyen, ezt segíti elő a lelkiismeret.


�1

A cselekedetnek hatása, következménye van, a cselekedet végrehajtása előtt azt is értékelni kell.

A cselekedet végrehajtása előtt és utána az értékelés során mérlegelni kell a cselekedet körülményeit és következményeit.

A cselekedetnél feltételezzük az értelmet és a tudatosságot, továbbá az aka-ratelhatározó képességet és a szabad akaratot.

A cselekedet mozgatórugója: az igényEmberi természetünkből következően igényeink vannak. Az igényeink és

kielégítésének módjai értékrendünkből fakadnak. Érték számunkra az, ami az értékrendünk alapján igényünket kielégíti (lásd 1. fejezet).

Bonyolult tudományos és gyakorlati kérdés annak az eldöntése, hogy mi-lyen értékrendből milyen igények következnek, illetve, hogy adott igényekből milyen értékrendre lehet következtetni.

A sokféle emberi igényt J.J. Dahlgaard [1�] az alábbi csoportokra osztotta:

– fizikai-biológiai igények (mint bármely élőlény),– értelmi (mental) igények (mint gondolkodó lény),– lelki (spiritual) igények, örök értékek (mint lelki lény).Az igények kielégítése oldaláról megkülönböztetjük a kielégítettséget és az

erkölcsi értékelés alapján érzett megelégedettséget [1�].

Az emberi cselekedet céljaBármely emberi közösség életszintjét döntően a tudatos vagy tudatosítha-

tó cél minősége s a tagok cél érdekében való együttműködésének a készsége, vagyis az erkölcsi mozzanat állapítja meg. A lélektan bizonysága szerint az emberi szabad és tudatos tevékenységet irányító cél mindig valami (valóságos vagy annak látszó) érték, valami emberi életigény, életszükséglet kielégítését ígérő „jó” jellegével bíró (anyagi vagy szellemi) tartalom.

Értékekre irányuló, értékvalósító tevékenységével bontakoztatja ki az em-ber szellemi képességeit, valósul meg a személyisége. Az érték, az értékes dolog eredetileg és elsősorban a személlyel mint ilyennel áll közvetlen vi-szonyban. Mindenkinek személyi, egyéni munkája valami érték felismerése, megragadása. Mások nevelhetik és alakíthatják értékfelfogásukat, az érték el-ismerése mindig alanyi hozzájárulást, meggyőződést tételez fel.

A cselekedet erkölcsi értékeAz erkölcs lényege, hogy „az ember minden tudatos tevékenységében és

egész magatartásában kötelezve tudja magát arra, hogy a jót tegye, a rosszat

�2


kerülje.” A szabad akarat azt jelenti, hogy választási, döntési szabadságunk van a jó és a rossz között [�]. A ténylegesen meghozott döntés jóságának, vagy rossz-ságának érzékelője a lelkiismeret.

Az emberi méltóság alapvető lényege az, hogy elsősorban a saját belső tör-vénye kötelező az emberre, azt jogosult és köteles követni. Ez a kötelezettsége is szabad kötelezettség.

A szeretet: a cselekedet által átadott értékAristoteles azt mondja a Nikomakhoszi Etikában, hogy szeretni annyi,

mint valakinek jót okozni. A szeretet következménye a szerető tevékenység, cselekvés [18].

A szeretetre való képesség az alapja az erkölcsiségnek, amely az erkölcsileg értékes cselekvést és jellemet lehetővé teszi az egyénnél.

A szeretet erkölcsi értéke változatlan, korok és társadalmi formák felett áll.

Az és csak az az ember gazdagodik, aki ajándékoz a szeretetben.A felebaráti szeretet viszonzásra nem számít, tehát ajándék.Az érték és a szeretet egymással megfelelelést, rokontermészetűséget mu-

tatnak (lásd pl.[18], ��. o.).

Az erkölcsi előíró mozgástörvényAz erkölcsi értékeket az erkölcsi törvények fogalmazzák meg. Az európai

kultúrában elsősorban a természetes erkölcsi törvényt, az ószövetségi törvényt és a keresztény újszövetségi törvényt értelmezzük.

A természetes erkölcsi törvény az ember méltóságát, az ember szeretetét fogalmazza meg. Természetes törvénynek nevezzük, mert az emberi értelem-ből következik. A lényege a keresztény Tízparancsolat emberekre vonatkozó második része.

Keresztény erkölcsi előíró mozgástörvény az ószövetségi törvény, amely a teljes Tízparancsolat, vagyis az ember szeretetét tartalmazó parancsolatok mellett az Isten szeretetét is tartalmazza.

Az erkölcsi egyensúlyi mozgástörvényA keresztényi erkölcsi egyensúlyi mozgástörvény az evangéliumi aranysza-

bály: „Amit ti akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is azt tegyétek velük!” (Máté �, 12), (Lukács �,�1).


��

Az erkölcsi célirányos értéktörvényA keresztény erkölcsi célirányos értéktörvény az evangéliumi, vagy újszö-

vetségi törvény, a szeretet törvénye: ”Új parancsot adok nektek, hogy szeres-sétek egymást: ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.”

Az erkölcsi egyensúlyi értéktörvényÉrtékrendjét vesztett világunkban az erkölcsi normákat és az aszerint élni

akarókat elutasítják, a legjobb esetben megmosolyogják. Erkölcstelen vilá-gunkban csak nagyon kevesen vallják a keresztény evangéliumi erkölcsi tör-vényt, a szeretet törvényét, a másokért áldozatot is hozni tudó szeretetet, és még kevesebben élnek aszerint. Ugyanakkor mindenki vágya, hogy mara-déktalanul kielégítsék az ő biológiai, értelmi és lelki igényeit! A lelki igények kielégítését azonban csak azoktól várhatjuk el, akik az újszövetségi Isteni tör-vény szerint élnek! Vagyis azzal a furcsa ténnyel szembesülünk, hogy a nem hívő is, sőt az erkölcstelen is az evangéliumi törvény szerinti életet várja el a többiektől.

Nem nehéz rádöbbenni arra, hogy az értékrendek és az igények egyensúlya csak az alábbi elvek, erkölcsi egyensúlyi törvények alapján teljesülhet.

– Kant kategorikus imperatívusza: „Cselekedj úgy, hogy tevékenységed maximája (elvontan kifejezett normatív tartalma) mindenkor általános tör-vényhozás elvéül is szolgálhasson”.

– Evangéliumi törvény: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”.

3. AZ ÉRTÉkTEREMTő SZERETET

A szeretet fogalmának bizonytalanságaÉrtéknélküli világunkban ma már a szeretet fogalma sem egyértelmű.

Önző fogyasztói társadalmunkban a szereteten igen sokan csak a viszonzott-ságon alapuló szeretetet értik, nem a Noszlopi László által megfogalmazott [18] önzetlen megmentő és felemelő szeretet. Sőt, értékromboló világunkban ma már az erkölcs mellett a szeretet is „tiltott” fogalommá válik, ma már egyes felfogások szerint legfeljebb csak a toleranciát szabad használni.

A megmentő szeretetMind munkahelyi, mind társadalmi szinten mi lehet az emberi kapcsola-

tok vezérelve? Mi az, ami az ember igénye, mi az, amit jogosan elvár? Jog-szerűség, igazságosság, tolerancia? Világnézettől, értékrendtől függetlenül a tolerancián, az igazságosságon és a jogszerűségen túl mindenki elvárja a

��


szeretetet (bár ő általában nem adja). A szeretet irodalma hatalmas, álljon itt néhány kiemelés [18]-[21].

A szeretet felülmúlja a jogot és az igazságosságot ([1�], 2�.o.). Míg a jog és az igazságosság a „sem többet, sem kevesebbet” elvet követik, addig a szere-tet többet ad és kevesebbel beéri, a szeretet jelszava: nagyobb boldogság adni, mint kapni. Az emberi önzés feloldására csak a szeretet képes.

Noszlopi László már 1��-ben könyvének bevezetőjében ([18], �.o.) ezt írta: „A szeretet nem valami érzelmes, kedves ellágyulás, amely nélkül az élet azért megvolna valahogy, hanem épp napjainkban mutatkozik meg apoka-liptikus méretekben, hogy elegendő szeretet nélkül az emberiség sorsa meg-pecsételődött. Isten válaszút elé állít mindnyájunkat: vagy teljesítjük végre a szeretet parancsát, vagypedig Sodoma és Gomora sorsa, Szent János apostol apokalipszisának megrettentő képei, Nostradamus jóslatai stb. együttvéve sem képesek megrajzolni, ami fenyeget.”

Noszlopi László könyvének utolsó fejezetében ([18], 1��. o.) így fogalmaz: „A szellemi értékek tisztelete, az igazság és a szépség szeretete, becsületesség és könyörületesség, együttérzés az elnyomottakkal, hit az emberek testvéri összekötöttségében azok a tulajdonságok, amelyek a modern kultúrát meg-menthetik.” Ezek azok a gondolatok, amelyekért Dahlgaard és munkatársai [1�] új reneszánszot hirdetnek. És ne feledjük! Az emberiség válaszút előtt áll: melyik utat választjuk?

A felemelő szeretetAz emberiség válaszút előtt áll: az erkölcs, az értékek lerombolásával, a sze-

retet „tiltásával” önmaga bukását fogja-e eredményezni, vagy a fennmaradás érdekében ki fogja robbantani a szeretet forradalmát?

XVI. Benedek pápa 2008. február 18-án a zarándokok ezreinek az alábbia-kat mondta [22]: „Miért követeli meg Jézus az ellenségünk szeretetét, tehát olyan szeretetet, mely meghaladja az ember képességeit? – tette fel a kérdést (Lk �,2�). Valójában Krisztus kívánsága reális – folytatta – mert számításba veszi azt a tényt, hogy a világban igen sok az erőszak és igazságtalanság. Ezt a helyzetet csak úgy lehet meghaladni, ha nagyobb szeretetet és igazságosságot állítunk szembe vele.”

XVI. Benedek pápa az emberiség megmentése érdekében kiadta „Az Isten szeretet…” kezdetű enciklikáját a keresztény szeretetről [2�].

Rajtunk múlik: tevékenységünkkel az emberiség pusztulását vagy felemel-kedését szolgáljuk?!


��

HIvATkOZOTT IRODAlOM

[1] Beran Ferenc: A keresztény erkölcs alapjaiSzent István Társulat, Budapest, 1��.[2] Kecskés Pál: Az erkölcsi élet alapjaiJEL Kiadó, Budapest, 200�.[�] Veress Gábor (szerk.): A minőségügy alapjaiMűszaki Könyvkiadó, Budapest, 1��.[�] Samuelson, Paul A., Nordhaus, William D: Közgazdaságtan I-III.Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1��.[�] Schütz Antal: A bölcselet elemei (Negyedik kiadás)Szent István Társulat, Budapest, 1��8.[�] Pajor András: Axiológia 2000Korda Kiadó, Kecskemét, 2000.[�] Varga Károly: Értékek fénykörébenAkadémiai Kiadó, Budapest, 200�.[8] Váriné Szilágyi Ibolya (szerk.): Értékek az életben és a retorikábanAkadémiai Kiadó, Budapest, 200�.[�] Hársing László: Bevezetés az etikábaBíbor Kiadó, Miskolc, 1��.[10] Müller, Gotthold: Felelősségteljes életA Református Zsinati Iroda Doktorok Kollégiumának Főtitkári Hivatala Budapest, 1��.[11] Péteri Pál: Keresztény erkölcsteológiaJEL Kiadó, Veszprém, 2000.[12] Weber, Helmut: Általános erkölcsteológiaSzent István Társulat, Budapest, 2001.[1�] Böckle, Franz: A morálteológia alapfogalmaiJEL Kiadó, Budapest, 200�.[1�] Veress Gábor, Birher Nándor, Nyilas Mihály: A minőségbiztosítás fi-lozófiája JEL Kiadó, Budapest, 200�. [1�] Nyilas Mihály: A társadalmi minőség koncepciójain [1�][1�] Dahlgaard, Su Mi Park, Dahlgaard, Jens, J., Edgeman, Rick L.: Core value deployment: The need for a new renaissance TQM, � (�-�), S��-S�0 (1��8).

��


[1�] Veress Gábor et. al: A fogyasztói és a termelői megelégedettség értel-mezéseMagyar Minőség, 10 (�), 2�-2� (2001).[18] Noszlopi László: Megmentő és felemelő szeretetEcclesia Kiadó, Budapest, 1��.[1�] Boda László: Emberré lenni, vagy birtokolni?Szent Márton Áron Kiadó, Budapest, 1��.[20]Perlaky Lajos: A szív filozófiájaSzent István Társulat, Budapest, 1��.[21]Mácz István: Találkoztam a szeretettelSzent Gellért Kiadó és Nyomda, Budapest, 2000.[22] Felhívás „keresztény forradalomra”Új Ember, 200�. február 2�.[2�] XVI. Benedek „Deus caritas est” kezdetű enciklikája a püspököknek, a papoknak és a diakónusoknak, az Istennek szentelt személyeknek és min-den krisztushívőnek a keresztény szeretetrőlRóma, 200�. december 2�.


��

Himmer Péter

Cselekvés és értékEtikáról beszélni – különös dolog. Ez a beszéd alapvetően különbözik a

más tudományokról való beszédtől. A fizikáról vagy a matematikáról bátran beszélhetünk, mondhatunk akár mégoly nagy szamárságokat is, ettől a fizika vagy a matematika tárgykörébe tartozó történések nem változnak meg. Attól, hogy én hibásan hangoztatom a súrlódásról szóló tételt, a lejtőn lecsúszó test még éppúgy fog lecsúszni a továbbiakban is. Az embert azonban, akiről az etikában szó van, nem hagyja érintetlenül mindaz, amit az etikában monda-nak róla. Jobb perceimben legalábbis így remélem.

Egyetemes értékeket firtatunk, az érték kategóriája pedig az etika szférá-jába vezet el bennünket. Ámde, jeles gondolkodók figyelmeztetnek, az eti-ka nem önálló tudomány. Jobbára csupán az emberi cselekvés problémáival foglakozik, s nem pedig a lét egészének ügyével, így következmény-jellegű. Általában feltételez egy előzetes állásfoglalást a lét egészével kapcsolatban (szaknyelven egy ontológiát), de ezt az etikai gondolkodók vagy elismerik, mint Arisztotelész, Szent Ágoston, Immanuel Kant, illetve Lukács György, vagy eltitkolják, mint Blaise Pascal. Etikai állásfoglalásaik értékén mindez mit sem változtat, fontossá inkább az teszi, hogy utóbbi esetben keletkezhet az etika önállóságának hamis látszata. Az ezzel való szembenézéstől mi sem menekülünk. Igenis tisztáznunk kell, miféle kiindulóponton állunk. Fontos feladatunk az ontológiai kiindulópont tisztázása, de még ezt megelőzően ál-lást kell foglalnunk a kérdéssel kapcsolatban: egyáltalán mi alapozhat meg egy etikát? Tisztáznunk kell, hogy alapvetően vallásos vagy nem vallásos, keresztény vagy nem keresztény szemlélettel vágunk bele a munkába, eset-leg szekularizáltan gondoljuk el feladatunkat. Magam kezdet óta a klasszikus etikai hagyomány megértésén és közvetítésén fáradozom, így a következők-ben e nézőpontból tekintek rá problémánkra.

Túl azon, hogy az etika nem önálló tudomány, határai is elmosódottak. Ösz-szeolvadni látszik a határterületein elhelyezkedő tudományokkal, mindenek-előtt az imént említett ontológiával, de éppígy az esztétikával, a történelemfilo-zófiával s még néhány más területtel. A határok mindenesetre felettébb elmo-sódottak, így az etika kapcsán talán helyesebb is csupán afféle megközelítésről, avagy ráközelítésről beszélni. „Zoom in”, mondja a filmes szaknyelv, azaz „kö-zelíts rá”, hozd közelebb a tárgyat. S az etika valójában nem is lehet több, mint

�8


egy ilyesfajta „rázúmolás”, avagy ráközelítés. Az etikában csupán célba vehet-jük, és kinagyíthatjuk a társadalmi egész egy-egy szféráját, például az emberi cselekvést, vagy annak egyes, döntő problémáit. Ha pedig már az etika sem több, mint afféle ráközelítés, akkor a szakmai etikák még inkább azok. Egyfelől nincs kezdetük és nincs végük, másfelől minden megállapításuk csak aszimp-totikus lehet. Többszörös „zoom in” zajlik itt, s a katonai cselekvéshez, amint bármely más szakma etikájához is, legalább kétszeres „zoom in”-nel juthatunk el. Előbb az emberi cselekvés, majd azon keresztül, és csakis azon keresztül a katonai cselekvés, a szakmával együtt járó sajátosságok.

Az emberi cselekvés általános törvényei (inkább követelményei) egy szak-etika feltárásánál megkerülhetetlen bázisként veendők számításba. Végtére is, amennyiben katonai etikáról akarunk beszélni, amennyiben katonai értéke-ket keresünk, nincs többről szó, mint egy (többszörösen) képlékeny mezőről, egy folytatólagos, vég nélküli beszédről. Szilárdan rögzített tételek helyett, végleges és bebetonozott elméletek helyett célszerű lesz magát ezt a vég nél-küli beszédet eredményként elfogadnunk. Mindezek nyomán javaslom, gon-doljuk újra a tanulmánykötet első mondatában megfogalmazott célkitűzést: Tomcsányi Pál akadémikus kezdi mondandóját ezzel a mondattal: „Katonai értéktan… nincs, de… létrehozható.”1 Igen, létrehozható, de tisztáznunk kell, milyen formában képzeljük el az etikának ezt a szakágát. Javaslom, katonai értéktan címén ne gondoljunk többre, stabilabbra, mint ez a folytatólagos diskurzus, mint a permanens gondolkodás. Az etika valódi létezési módja, eredendő létformája egyébként is – a gondolkodás. „…Minden méltóságunk a gondolkodásban rejlik… Igyekezzünk hát helyesen gondolkodni… Ez az erkölcs alapelve”2 – figyelmeztet Pascal, s mondata, némi ízlelgetés után már nehezen felejthető.

Úgy tűnik továbbá, végleg fel kell adnunk az etika monolit jellegére vonat-kozó igényünket. A régi etikák, a régi világok monolit szerkezetével össze-függésben egyértelműen mondhatták: „Tedd ezt, és ne tedd azt!” Tedd a jót, és ne tedd a rosszat! A régi etikák lényege volt az egyértelműség. Arisztotelész etikája, Szent Ágoston etikája és Aquinói Szent Tamás etikája azért volt etika, egyenesen azért lehetett etika, mert világosan válaszolni tudott a „mit kell tennem?” kérdésére, a „mit kell tennem, hogy jó legyek?” kérdésére. Köze-lebbről tekintve ehhez fel tudta mutatni magát „a jót”, és meg tudta mutatni az odavezető utat is.

1 Birher Nándor: Tanulmányok a katonai értéktan megalapozásához. VHF – ZMNE, Veszprém, 2008., 5. o.� Blaise Pascal: Gondolatok, Gondolat kiadó, Budapest, 1983., 347. frag.


��

Úgy tűnik, az ilyesfajta egyértelműségek jó része egyszer s mindenkorra elveszett.

Számunkra ma nincs „a mindenki által elismert jó”, csak jók vannak. Arisztotelész bátran leírhatta, hogy a legfőbb jó a boldogság, s a boldogság nem más, mint az erényes élet, vagy az ő szavaival: „a lélek erény szerinti munkája”. Ma az sem biztos, hogy a „legfőbb jó” kifejezést mindannyian, egyetemlegesen értelmesnek találjuk, sokak gondolkodásában pedig, amel-lett, hogy esetleg fennmaradt értelemmel bíró kijelentésként, kiszorult az ér-telmezési horizont perifériájára.

A korábbi századok gondolkodását oly kényelmessé tevő egyértelműségek mára sokértelműséggé váltak, s ha ezt mondjuk, akkor még nem is csúsz-tunk át az etikai relativizmus területére. Descartes még tanácsolhatta az er-kölcsi irányt vesztett polgárnak, hogy (miként az erdőben eltévedt utazó) ne bolyongjon, iránytalanul, hol erre, hol arra, hanem kövessen egy határozott irányt, mert akkor biztosan kijut az erdőből, ma a Descartes-i tanács már követhetetlen.� Mi több, már a kortárs Pascal is szembekerült vele. Töredé-kességében is az etikai irodalom gyöngyszemének számító művében, a Gon-dolatok-ban veti szembe Pascal a Descartes-i gondolattal: „Minden igazságot meg kell toldanunk azzal, hogy nem feledkezhetünk meg az ellenkezőjéről sem.” (��. fr.). Ha pedig már Pascal is úgy érzékelte, hogy az önmagában vett „A” állíthatósága megszűnt, a mi 20-21. századi forgatagunkban még inkább igaz: „A és „non A” csakis együtt kezelhető. Pascal gondolatában nem feltét-lenül az ellentmondó oldalak együttes állításának igénye fejeződik ki. Azt az igényt azonban feltétlenül hordozza a tézis, hogy az épp szóban forgó tételünk ellentettjén – alkalmasint – legalábbis el kell merengenünk. Kiváltképp, ha az etikában vagyunk.

Ha etikáról gondolkodunk, s azon belül az értékek világában kalandozunk, továbbá, ha ezen túlmenően a katonai értékekről akarunk gondolkodni, fe-lettébb ingoványos talajra lépünk. Csak utalok rá: az általános filozófia máig sem volt képes korrekt módon megközelíteni magát az érték kategóriáját. Fi-lozófiai irodalmunkban a legnehezebben megközelíthető problémák közé tartozik az értékek ontológiai státusza. Kanttól és a neokantiánus iskoláktól kezdve máig feltáratlan az értékek létmódjának problémája. „Az, hogy az ér-tékek tulajdonképpen micsodák, semmiképpen sem válaszolható meg kielé-gítően, bármilyen különfélék is az elméletek, amelyek magyarázatot kívánnak

3 René Descartes: Értekezés a módszerről. Válogatott filozófiai művek, Akadémiai Kiadó, Bu-dapest, 1980., 180. sk. o.

100


adni róluk.”� Nicolai Hartmann foglalja össze így saját munkálkodásának bi-zonyos eredményeit (talán inkább eredménytelenségét) a múlt század negy-venes éveiben. De nem tisztázott az értékek cselekvésbeli státusza sem. Azt tudjuk, hogy az értékek inspiratív entitások, cselekvésre ösztönöznek ben-nünket, de nem tudjuk, miként. Vajon hogyan állnak a dolgok? Munkánkkal, cselekvéseinkkel mi tételezzük az értékeket, mi konstituáljuk, mi fedezzük fel, s ragadjuk meg őket?� – vagy éppen fordítva: az érték az, ami megragad bennünket? Igaz lenne, hogy az értékek által megragadottak vagyunk? Nico-lai Hartmann szerint igen. Megint őt idézem: „megragad, megfog minket az, ami valaki számára, mint értékes és megvalósítandó világossá válik.”�

Ha pedig konkrétabban vett katonai értékekről, erényekről akarunk be-szélni, egészen biztos, hogy ezek sorában jelentős helyen kell, hogy álljon a következetesség. Csakhogy: meggondoltuk-e már, mit is jelent közelebbről a következetesség? Vajon akkor mondható következetesnek és kitartónak a ka-tona, ha pályája teljes hosszában, a fentebbi Descartes-i (kanti) igénynek meg-felelően – egyetlen elvet követ, ha tehát mindvégig egyetlen erkölcsi törvény-hez tartja magát? Gondoljunk csak a földi körülmények között becsületes, sőt morálisan fejlett, szikár és harcedzett hegymászóra, aki erejét vesztett, de még élő társát 8�00 méteres magasságban hagyta magára, s taszította ezzel a biztos halálba, hiszen köztudott, onnan lehozni valakit, olyan körülmények között – lehetetlen feladat. Ott megváltoznak az elvek, ott eltolódnak a mo-ralitás határai – mondta mindig a hegymászó, amikor társa halálát számon kérték tőle, s mondta az a további nyolc hegymászó is, akik ugyanígy jártak el ugyanaz nap délután. Mit jelent akkor a következetesség, meddig tart va-jon ez a morális vezérelv? Vannak-e határai, véget érhet-e valahol? Nemde éppen ott kezdődne el, ahol (persze mindig a „körülményekre”, a „pillanatnyi nehézségekre” hivatkozva) oly könnyen felrúgjuk ezt az igényünket? Nem-de éppen ott kellene nagyon következetesen képviselnünk korábbi elveinket,

4 Nicolai Hartmann: Nézeteim rendszeres kifejtése. (Ford.: Redl Károly.) In.: N. H.: Lételméleti vizsgálódások. Gondolat, Budapest, 1972., 99. old. Hartmann különös alak, afféle outsider a né-met filozófiában. Működése a 20. század első felére esik, előbb fenomenológus, majd ontológus, az etika és az esztétika tudora, számos nagy, német egyetem professzora. Előbb Edmund Husserl és Martin Heidegger eszmetársa, majd vitapartnere. Hozzájuk hasonlóan termékeny alkotó, ter-jedelmes elemzései azonban – s ez a német filozófiában szinte példa nélküli – közérthetőek. Ha életműve ma mégis jórészt feldolgozatlan, s neve még szakmai körökben is méltatlanul kevéssé ismert, ez nem annyira a hartmanni produktumot, mint inkább az utókort minősíti.5 Ezt az értékfelfogást kísérli meg Lukács Ontológiája, magát a kísérletet azonban a szűkebb és tágabb szellemi környezet, a filozófiai-szakmai közvélemény a mai napig érthetetlen megvetéssel kezeli, újra és újra marginalizálja. 6 Nicolai Hartmann: uo., 101. o.


101

ahol kezd nehéznek tűnni ezek képviselete? Nemde könnyű következetesnek lennünk a plüssfotel nyújtotta kényelemben, s úgy általában ott és akkor, ahol és amikor ez semmibe sem kerül?

Nézzük az ellentettjét, a magyar filmművészet immáron halhatatlanná vált alakját, „A tizedes meg a többiek” tizedesét! Hiszen ki ne emlékezne rá, hányszor vált öltözetet, magatartást, s – megkockáztatom – ezzel egyéniséget is a tizedes?! A helyzettől függően pillanatok alatt éppúgy képes azonosulni a nyilasok, az oroszok, s a német fasiszták által képviselt elvekkel, ha pedig az kell, másodpercek alatt a legeredetibb ősmagyarrá válik. Ki számolta meg vajon, hányszor hangzik el a filmben az „Átöltözni!” vezényszó? S ki számol-ta meg, hányszor kellett a magyar katonának (rosszabb esetben fővesztés, de legalábbis állásvesztés terhe mellett amúgy tetőtől talpig átöltöznie – akár-csak a rövid huszadik század során? Ha Horthy-t szolgálta, akkor a Rákosi ál-tal fejére tett oroszos tányérsapkát viselte nehezen, de meggyűlhetett a baja az ��-os viharos hetekben, s egészen másképpen, de utána ’�� tavaszán is. Esküt váltott a Németh-kormány alatt, s csillagot váltott Antall József alatt. Leg-utóbb pedig visszatérés történt egy bizonyos – teljességgel persze sohasem tisztázott – „régi magyar” katonai hagyománykör irányába, amely oly régi és olyannyira magyar, hogy jelenleg a Zrínyi egyetem udvarán pihenő állásban várakozó, gyakorló ruhába öltözött magyar katona (hátratett kéz, kisterpesz, előre vetett, marcona tekintet) a megtévesztésig hasonlít a West Point Akadé-mia udvarán álló, amerikai társára. A közmegítélés, a maga felületességében újra és újra ott kéri számon ezeket az átöltözéseket, ahol ennek legkevésbé van helye – magán a katonán. Holott – valószínűleg neki lehet a legnehezebb. Gondolt-e arra valaki, hogy – ezzel nyilvánvaló párhuzamban – hányszor kellett a magyar tisztnek világnézetet váltania? S egyáltalán: értelmes mon-dat-e ez az iménti? Lehet-e egyáltalán világnézetet váltani? Lehet-e – akár csak egyszer is? Avagy szebb dolog „az egy” melletti kitartás? Kitartás a vég-sőkig? Ezt próbálta meg egy általam igen nagyra becsült katona, egy ezredes a magyar honvédség korábbi évtizedeiből, akinek még fiatal hadnagyként ju-tott az a sors, hogy az ötvenhatos őszi viharban a felkelő tömegre kellett lőnie. Mondhatom: egész élete e „vissza”-lövés jegyében folyt le. Az általa megvé-dett politikai rendszer elhalmozta minden földi jóval, tanszékvezetővé emel-te a Zrínyi egyetemen, ő pedig következetesen kitartott védence, a rendszer mellett. S minő ritka eset! – következetessége nem csak addig tartott, amíg praktikusnak bizonyult, hanem azon túl is. Midőn történész-politikusunk, (egyike az akkoriban leghatalmasabbaknak) bátorkodott bejelenteni az egész magyarság épülésére, hogy „bizony tévedtünk uraim, amikor a tömegre visz-szalőttünk, hiszen nem ellenforradalom volt az, hanem inkább népfelkelés”,

102


hát ezredes urunk nem restellte magára irányítani fegyverét. Ő így értette a következetességet – a katona következetességét.

De vajon van-e értelme az így felfogott következetességnek? Várja-e ezt tő-lünk valaki? S vajon az helyes-e, amit a filmbéli tizedes produkál? S a hegy-mászó? Érték ez is, az is, amaz is, s egyben mindegyik támadható. Ím, az én első, nagy problémám. Kérdésem évtizedek óta. A következetesség érték, alapvető érték. Ebben – úgy tűnik, megegyezünk. De meddig tartson a követ-kezetesség? Meddig követendő a szabály? Meddig törvény a törvény? Rabolni például köztudottan nem szabad. S a katona – úgy alaphelyzetben – nem is rabol, hiszen becsületes ember ő. Ám, mi van, ha elfogyott az élelmiszer, s nem érkezik utánpótlás? „Szerezni” kell. S „szerez” a német katona, kihajtja a magyar paraszt lovát az istállóból. Nyomában szerez az orosz katona is, ő a még ottmaradt tehenet hajtja el. Őket annak rendje és módja szerint moráli-san el is ítéljük. „Loptak… elvitték a miénket”, mondták öregapámék a világ-háború után. Igen, de akkor mit mondjunk a Sára Sándor filmjében szereplő 80 huszárra, (80 magyar huszárra), akik élet és halál között hazafelé vergődve ugyanezt teszik: élelmet zsarolnak az idegen falu asszonyaitól. Őket pedig – nem ítéljük el. „Az más fiam – ők magyarok” – mondaná öregapám, ha élne. Én meg azt mondom: Ím, eddig tart a mi következetességünk.

Legalább ennyire izgalmas kérdés: hogyan létezik a katonai cselekvés ér-tékjellege? A katona, (s a tiszt kiváltképpen) mindig társadalmi erőtérben cselekszik. Akkor értékelhető-e a katonai cselekvés önmagában véve? Elte-kinthetünk-e a társadalmi előjeltől? A Harmadik Birodalomért harcoló „egy-szerű” német katonának (így vagy úgy), de megbocsátott a háborút követően a németség. A magas rangúaknak azonban súlyos büntetés járt, míg az első számú vezetőket a nürnbergi bíróság nagyobbrészt halálra ítélte. Ám, ha kö-zelebbről tekintjük, az utókor morális ítélete mégsem követi a jogászokét, s – miként a mürnbergi jogászoké – ez sem differenciálatlan, mégis, egészen másképpen rendszerez. Erwin Rommelről újabban komoly elismerő elem-zéseket, pozitív értékeléseket lehet olvasni. Hadvezéri zsenialitását, szervező készségét, célratörő vezetői módszereit mindinkább kiemelik, annak ellené-re, hogy végtére is, ő is fasiszta volt, a hitleri akarat egyik legkiválóbb ki-vitelezője. Von Paulus sztálingrádi kitartását mostanában gyakran hallom egyenesen mintaként emlegetni, holott minden katonai tudását a Harmadik Birodalomért vetette latba. S milyen érdekes: magáról a kefebajszos kancel-lárról soha és sehol nem hallani pozitív értékeléseket, annak ellenére, hogy katonaként a csúcsok csúcsáig jutott el. (Az egészen szélsőséges neonáci kö-rök nézeteit itt nem számítom értékelésnek.) Közelebbről nézve: Amikor vé-leményt alkotunk az említettekről, egyaránt eszünkbe jut a negatív társadal-


10�

mi előjel, a rideg tény: fasiszták voltak valamennyien. Csakhogy ezt messze nem azonos súllyal vesszük figyelembe az egyes személyek esetében. Így hát alighanem komolyabban el kell spekulálnunk fentebbi kérdésemen: Miként lé-tezik a katonai cselekvés értékjellege? Értékelhető-e a katonai cselekvés ön-magában véve? Eltekinthetünk-e a társadalmi előjeltől? Ha ugyanazt a tettet német, orosz vagy magyar katonaként követi el valaki, vajon más értékelés alá kell-e, hogy essék? Abban – azt hiszem – kiindulópontként megegyezhe-tünk, hogy magának az értékvonatkozásnak, annak, amit azután valahogyan értékelni fogunk, ott kell lennie a tetten. A cselekedetnek az értékmomentu-mot tartalmaznia és hordoznia kell. Ha ugyanis ezt sem fogadnánk el afféle közös tudásként, akkor az etikai relativizmus parttalanságába fulladnánk, akkor az értékelést egészében az értékelőtől tennénk függővé. Igen ám, de ha elfogadjuk is, hogy az értékvonatkozás jelen van a tetten, rögtön hozzá kell tennünk, hogy a katonai cselekedet mindig társadalmi közegben, erőtérben történik, s ez az erőtér maga is összetett és változó, akár önmaga ellentett-jébe is átfordulhat. (Gondoljunk csak a felkelő tömegre „vissza”-lövő fiatal főhadnagyra, akit előbb tanszékvezetővé emelt az értékelés, később pedig öngyilkosságba kergetett. Maga a tett közben mindvégig ugyanaz maradt, s mindvégig ugyanazt az értékvonatkozást hordozta magán. Csupán és csakis az értékelő közeg változott.) Akkor jogos a kérdés: miként létezik a katonai cselekvés értékjellege? Gondolkodásunk során – feltehetően – oda jutunk majd, hogy annak a komplexumnak, amit katonai értéknek nevezünk, van egy sze-mélyes komponense, amit a cselekvő magán hordoz, ami az egyéniségébe bele van égetve. Van egy másik vonatkozás, amely a katonai tettek velejárója, a katonai professzióval összefüggő tartalom, és van egy harmadik, egy társadal-mi aspektus, amely a kor, és a későbbi korok változó, értékelő attitűdjével függ össze. Javaslom, a továbbiakban figyeljünk e három irányra.

Tipikus katonai dilemma az eszközzé degradálódás veszélye, illetve a má-sik ember, a másik katona eszközzé degradálásának veszélye. Amikor cse-lekvőként a magam ötletét hajtom végre, ehhez eszközöket veszek igénybe, kézbe veszem a kalapácsot, meg a fogót. Amikor azonban elgondolásomat egy másik személlyel hajtatom végre, amikor például a katonának parancsot adok a cselekvésre, akkor őt, a személyt éppúgy eszközként veszem igénybe, mint a kalapácsot, meg a fogót. Ekkor – akarom-e vagy sem – őt, a személyt eszközzé degradálom. Ha a klasszikus etikai irodalomra tekintek, itt is prob-lémák halmazában találom magam. Mindenekelőtt eszembe jut Immanuel Kant figyelmeztetése: Ő a morális alaptörvény, a kategorikus imperatívusz egyik megfogalmazásaként hívja fel figyelmünket: a másik embert minden-

10�


kor mint célt, és sohasem, mint puszta eszközt kell számításba vennünk.� Ezt értem, világos beszéd. De miként lehet cél a másik ember, s miként lehet cél a katona, aki – egyelőre legalábbis – kétségkívül eszköz. Feljebbvalójának esz-köze. S ez ügyben az sem vigasztal, hogy ez az eszközjelleg ma többé-kevésbé minden egyes embert érint, a nem-katonát is jellemzi, ha nem is ilyen szél-sőséges mértékben. A munka társadalmi szervezetében – egyelőre – minden ember a maga feljebbvalójának utasításait követi, bár ettől általában nem vá-lik annak kizárólagos eszközévé. De mi lesz a katonával, hiszen a katonai cselekvés lényege a parancsteljesítés? Hogyan tehető akkor céllá a katona? Próbálkozom a magyarázattal: a katona sem tisztán eszköz, hiszen az embe-ri cselekvés lényege, hogy céltételező, célkövető tevékenység. Próbálkozom a magyarázattal: tételezzük fel, hogy a katona a parancsteljesítés pillanatában sem viselkedik gépezet módjára. Cselekvése nem tisztán mechanikus cselek-vés, hiszen a teljesítés pillanatában a feladatot megjeleníti a maga számára. S ahhoz, hogy teljesíteni tudja, igenis, értékként kell megjelenítenie a maga szá-mára. Próbálkozom, de nem tudom, így van-e valójában. Örömmel olvasnék e tájról néhány elmélyült pszichológiai tanulmányt.

Ide kapcsolódik a Nürnbergben elítélt náci főtisztek védekezése, a „pa-rancsra tettem” szlogen is. „Katona vagyok, nem tehettem másként, más aka-ratát teljesítettem” – mondták az alkalmi bíróság előtt mind a huszonketten. Igen ám, csakhogy már fogva tartójuk, az alkalmi börtönparancsnokká át-lényegült amerikai ezredes sem hagyta ennyiben a dolgot. A börtönhónapok során (amúgy magánszorgalomból) fejtágítókat tartott az őrizetére bízott náci főtiszteknek, s szerinte nekik, mint katonáknak igenis tudniuk kellett volna, miről is van/volt ott szó. A katona – emlékezteti a nürnbergi vádlot-takat – csupán felettesei törvényes parancsainak teljesítésére tesz esküt, s ko-rántsem minden parancs teljesítésére. Hitler szörnyű parancsait – mondja – Önöknek, s a többieknek, a fennálló törvények alapján vissza kellett volna utasítaniuk, meg kellett volna tagadniuk.8

Az ezredesnek végtére is igaza van.Csupán azt az apróságot felejti el – hogy a visszautasításra a katonának

7 Immanuel Kant: Az erkölcsök metafizikájának alapvetése, Gondolat Kiadó, Budapest, 1991. i.m. 60-62. o.

8 Burton C. Andrus, az amerikai hadsereg ezredese, aki 1945 májusában Nürnberg közelében megszervezte a letartóztatott náci háborús bűnösök őrizetét, majd ’46 októberéig börtönparancs-nokként felügyelte fogva tartásukat. Néhol forrásértékű munkája a témával foglalkozók számá-ra megkerülhetetlen olvasmány. (B. C. Andrus: A nürnbergi huszonkettő, Kossuth Könyvkiadó, 1982.)


10�

legtöbbször csupán joga van, módja azonban nincs. A bíróság mindenesetre azért ítélte el őket, mert Hitler parancsát saját, személyes céljukká tették, s ennyiben akkor mégsem, vagy mégsem csak parancsot teljesítettek.

Nekünk, itt az etikában mindenesetre fel kell tételeznünk, hogy a katona akkor sem puszta eszköz, amikor parancsot teljesít. Akkor is ember marad, akkor is értékel. Sőt, nézetem szerint a katonát olyan kivételes lényként kell elgondolnunk, akinél felfokozott szereppel bír az értékelés, az értékek közötti gyors, sokszor azonnali választani tudás. Ezért mondom: nem biztos, hogy akkor járunk el helyesen, ha „katonai értékrend” címén új és új felsorolá-sokkal látjuk el a katonát. Az értékek változók. Az értékek, amelyeket ma tisztázunk, holnapra (legalábbis valamelyest) elavulttá válnak, s a katona ott áll ismét magára hagyva, „használható” értékrend nélkül. Helyesebb volna, ha nem halat adnánk neki, hanem hálót, s megtanítanánk halászni. Magát az értékelés módját nyújtanánk át neki, az értékelni tudást. Hogy adott esetben, ami ma éppúgy lehet a Szináj félszigeten, mint Irakban vagy Afganisztánban, ő tudjon helyesen dönteni. Ehhez persze idő kell, türelem, és sok kiváló öreg halász. Akik bírják a halászat mesterségét, és művelik tudományát.

De itt a másik legáltalánosabb katonai dilemma: Az emelkedés érték, eb-ben talán megegyezhetünk. Ámde – s Pascal figyelmeztet erre is a klasszikus etikai irodalomban – az emelkedés roppant veszélyekkel terhelt folyamat. „A szerencse minden lépcsőfoka, amelyen magasabbra emelkedünk a társada-lomban, egyre inkább eltávolít bennünket az igazságtól…” Pascal mondja ezt a Gondolatokban, s Pascal nem lármázik fölöslegesen. Ahova nyúl, ott álta-lában baj van. Az emberek – mondja – nemigen bántják meg feljebbvalóikat, hiszen sorsuk függ tőlük. Félnek tudomásukra hozni az igazságot, természe-tes módon tartanak a következményektől. Így azonban egy fejedelem akár egész Európa nevetségének tárgya lehet anélkül, hogy sejtelme lenne róla. (I. m. B. Pascal: Gondolatok, 100. frag.)

Pascal szerint az igazság lent van, az igazság a plebs kiváltsága.Hogy Pascal igazat beszél, az vitathatatlan.Az effajta emelkedésbe bukott bele Nagy Sándor, ebbe Napóleon, ebbe

Adolf Hitler, és Joszif Visszarionovics Sztálin. A közvetlen programok ugyan különbözőek voltak e jelességek esetében, a Pascal-i felvetés azonban mind-egyikben közösként volt jelen. Ők magasra emelkedtek, eltávolodtak az igaz-ságtól, ők lettek a fent, és senki sem figyelmeztette őket ennek veszélyére a lent maradottak közül.

De mit tehet akkor a hadvezér, s mit tehet általában a vezető? Hogyan őriz-heti meg magában az igazságot, a plebs igazát, a szükségképpen emelkedő katona?

10�


Összegezve: Egyetemes értékekről beszélgetünk. Ezzel kapcsolatban há-rom dolgot ajánlok:

• Vegyük szemügyre, mit jelent, hogyan módosul a katonai pályán az egyik legáltalánosabb emberi igény, a következetesség! Meddig tartha-tó a katona számára az erkölcsi törvény? (Ne feledjük, ha bármikor is úgy döntünk, hogy az erkölcsi törvény feladható, azonnal támadhatóvá válunk. Hiszen miféle törvény volt az, egyáltalán törvény volt-e az, ami bármikor, bárhol, bármely okból feladható.)

• Vizsgáljuk meg közelebbről a katonai cselekvés alapmodelljét, a mások akaratának engedelmeskedő ember cselekvését! Miben pillantható meg az így cselekvő ember, mint aki nem csupán eszköz, sokkal inkább cél?

• Ha megegyezünk abban, hogy az igazság megőrzése érték, vizsgáljuk meg, hogyan őrizheti meg magában az igazságot a pályáján szükségkép-pen emelkedő katona!

Ám, ha egyetemes értékeket keresünk, mondhatom, mind közül talán a leg-

fontosabb, az összes felsorolhatóval egyenértékű, egyben minden más érték ki-indulópontja az értékelni tudás maga. A helyes pillantás a létre, a helyes gon-dolkodás. S – emlékezzünk csak: Pascal sem mondott többet: Igyekezzünk hát helyesen gondolkodni. Ez az erkölcs alapelve.


10�

Görög István

Hozzászólás a katonai értéktanmegalapozásáról szóló konferencián

Görög István honvéd ezredes vagyok, Székesfehérvárról, a Magyar Hon-védség Összhaderőnemi Parancsnokságáról érkeztem és egy a honvédség és a társadalom kapcsolatának ápolásával foglalkozó civil szervezet egyik vezetője-ként is kapcsolódni szeretnék a mai napon elhangzott előadásokhoz.

A „honnan” létem előbb jelzett mind a négy tényezőjét fontosnak tartom. 1. Ezredes vagyok, ��. éve szolgálok a Magyar Honvédségben és mindvé-

gig emberekkel közvetlenül foglalkoztam. Miközben eljutottam a szakmai és a rendfokozati hierarchia jelen állomására nagyon sok szakmai iskolát elvégez-tem, és nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem.

2. Székesfehérváron nevelődtem, amely ősi magyar katonaváros, ahol a rend-szerváltást megelőzően is elevenen éltek a katonai értékek a mindennapokban is, úgy az iskolában mint a társadalmi érintkezésben. Számomra a bevonulást megelőzően sem volt furcsa a pontosság, a rendezett külső iránti belső igény, vagy a kimondott szó erejének tisztelete. De ott szívtam magamba a segítő-készséget, a jobbra vágyást, a jobbító szándékot és a közösség tiszteletét is.

�. A Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságán szolgálok, azon a parancsnokságon, amely megvalósítja a ma élő alakulatok irányítását, amely hivatott őrködni azon, hogy a katonai értékek érvényesüljenek a mindenna-pokban. Igaz ez a döntési folyamatok során, éppen úgy, mint az ellenőrzés a számonkérés fázisában.

�. Tapasztalataimat még egy területen szereztem, tizenötödik éve vezetem a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetét. Ez idő alatt számos programot szerveztünk mindenkor azzal a céllal, hogy jobban meg-ismerjük a bennünket körülvevő társadalom gondolkodását a hadseregről, a honvédelem kérdéseiről, valamint segítsük a honvédség társadalmi elfogad-tatását.

Mindezen tapasztalataim alapján üdvözlöm a konferenciát, és ha nem tűnne elcsépeltnek, azt mondanám rendkívül időszerűnek tartom a téma feldolgo-

108


zását! Gratulálok az előkészítőknek, és külön is Birher Nándornak az úttörő vállalkozáshoz.

A konferencián a nagynevű és komoly szaktekintélynek számító professzo-rok részéről elhangzott előadásokhoz már csak tiszteletből sem kívánnék ki-egészítést tenni, de pár kérdésben szeretnék a praxis oldaláról megjegyzéseket tenni.

1. Tudják nekem az az érzésem, hogy ennek mi már számos megközelítésben hozzáláttunk a szolgálatom során eltelt évtizedekben. Próbálkoztunk az „inkonform érzésünk” okainak feltárásával a laktanyákban, erről szólt a 200�-ben útjára indult „Párbeszéd” folyamat. Ennek során felmenő rend-szerben, állománykategóriák szerinti csoportokban párbeszéd folyamán beszélte át a katonatársadalom az őket foglalkoztató gondokat, amiket fo-lyamatosan elemezve jutottunk végkövetkeztetésre.. Próbálkoztunk, leírni a gondokat és megragadni az okokat, ami az oksági összefüggést indu-kálja. Gyakran döbbentünk meg egy - egy kijelentésen, aminek okát mi az eltérő értékrendszerben gondoltuk megtalálni. Vizsgáltuk a Hatékony parancsnoki és törzsvezetői munka motívumait is, és azaz érzésem, hogy csak felszíni összefüggéseket tudtunk megállapítani.

Miért? Talán azért mert a érzékelve a gondokat úgy gondoltuk, azok meg-oldása a régi „kézi vezérléssel” is lehetséges.

2. Pedig ennél többre van szükség, hiszen a megoldáshoz elengedhetetlen a közös nyelv mellett a közösen elfogadott értékek képviselete, mint alap.

A honvédség korábban sokkal zártabb csoport volt, amely számos tradi-cionális értéket örökített át a posztindusztriálisnak mondott mai időszak-ba is. Ezek egy része az, amely szerintem lehetővé tette, hogy a honvédség a rendkívül gyorsan végrehajtott gyökeres változások ellenére funkcionál. A további fejlődéséhez azonban eminens érdeke fűződik ahhoz, hogy tisztába kerüljön az általa képviselt és helyesnek tartott, valamint a társa-dalomban jelentkező értékek közötti viszonyról. A jövőben a honvédség fejlődésére az eddiginél is nagyobb hatást fog jelenteni a társadalmi érték-rend változása. Tudomásul kell vennie a honvédségnek, hogy a személyi állományának egyre nagyobb arányát a társadalomból a munkaerőpiacról rekrutálja.

�. Ugyanakkor a társadalomnak is az eddigieknél jobban tisztába kell ke-rülnie azzal a felelősséggel, hogy a honvédség, mint a társadalom védelmi szükségleteit kielégítő szervezet, szolgáltató szerepet tölt be. A megren-delés békeidőben történő elmaradása a honvédség eliminálásához vezet-het. A hadsereg azonban a nemzet biztonsági érdekeit biztosítani hivatott szervezetként nem tehet egyebet, mint folyamatosan elemzi a biztonsági


10�

környezetet, felkészül a veszély elhárítására, elemzi a háborúk tapasztala-tai és tanul az elkövetett hibákból. Minőségét a gyakorlatok a nemzetközi békefenntartás és együttműködés során a munkánkról alkotott társnem-zeti értékítéletek adják. A megszerzett számos elismerő vélemény azonban nem írja felül a saját polgáraink részéről alkotott és nem mindig pozitív vélekedések. Minek ez? Miért kell nekünk az Afgánokhoz stb. mennünk? De megfogalmazódott olyan nézet is, hogy a hadműveleti területen be-következett halálos esemény párhuzamba állítható az építőmunkást ért üzemi balesettel. A példák esetlegesek és kiragadottak, de mutatják, hogy komoly érték zavar van a fejekben. A társadalom védelmi tudata kialakítá-sa és annak értékként történő megjelenítését nagyon fontosnak tartanám. Ekkor talán az említett kérdések nem hangzanának el, vagy nem ilyen él-lel, illetve nem szállnának el válaszadás nélkül.

�. Kérdés, kinek a dolga ennek megváltoztatása? Én úgy látom a most lét-rejött együttműködési szerződésen alapuló szakmai grémium komoly se-gítséget nyújthat, az okok megragadásában, a társadalom fejlődése szem-pontjából helyes értékek és a honvédség működése szempontjából fontos katonai értékek megfogalmazásában, az értékek egymáshoz való viszonyá-nak tisztázásában.

�. Úgy gondolom a honvédségnek is van mit tennie. Egyrészt saját értékei-nek határozott képviselete terén a szervezeten belül. A belső képviselet terén az elmúlt időszakban komoly pozitív irányú változás történt. Más-részt a társadalom irányában is még határozottabban kell megjeleníteni az értékeinket. Ennek leghatékonyabb formája a példamutatás, a jelenlét, a párbeszéd. Rendezvények, a bemutatók és a kiscsoportos kommunika-tív eszmecsere épp úgy fontos, mint az ifjúsági rendezvények keretében a példaadó megjelenés. A hagyományápolás számos megjelenési formája is ezt szolgálja.

�. Fontosnak találom a helytörténeti vonatkozások és párhuzamok bemuta-tását. Jó példának tartom, amit Tömböl László mk. altábornagy úr kezde-ményezésére Székesfehérvár és Veszprém városával közösen megvalósí-tottunk. Ez évbe a Magyar Honvédség 1�0. évfordulójához kapcsolódóan egy - egy kiállításon dolgoztuk fel a két helyőrség történetét, amelyet isko-lákban mutatunk be. Nagy örömmel tapasztaljuk, hogy milyen érdeklődés kíséri az ifjúság részéről a látottakat. Felismerve azt, hogy a katona nem egy „külön fajta”, hanem az állampolgári lét egy minőségi állapota, ami-kor jogaiban korlátozva a közösségi célok érdekében parancsra cselekszik. „Tehát lehet, hogy nekem is meg kell halnom?”- kérdezte egy ifjú az egyik kiállítás megnyitót követően. Bizony, ha a sors úgy hozza ez is megtör-

110


ténhet. A felkészülés és a tudatos polgárrá nevelés tehát nem nélkülözheti ennek a felismerésnek a tudatosítását sem. Talán akkor nem fog bekövet-kezni az, amit egy másik iskolában beszélgetés során hallottam, miszerint: „ha háború lesz, én azonnal felülök a repülőre és kész, ahová repülök ott béke lesz”. A modern korban, térségünkben reményeink szerint nem lesz fegyveres konfliktus, de ha lesz, akkor könnyen előállhat az a helyzet, hogy nem lesz hol leszállnia annak a repülőnek. Érdemes elgondolkodni mi a jobb: oda menni, ahol a konfliktus keletkezik, vagy várni, amíg ide jön-nek.

�. Az értékek közvetítésében azok alakításában a társadalom minden szeg-mensében élő emberre szükségünk van. Ezek elérését szolgálják a civil tár-sadalmi szervezetek. Az én másfél évtizedes tapasztalataim azt mutatják, hogy mással nem pótolható szerepet töltenek - tölthetnek be. Egy példával hadd világítsam meg az állításomat. 1��8. évben a baráti körünk egyik tagja vetette fel, hogy emléktáblát kellene állítanunk a székhelyünknek is helyet adó egykori laktanya –ma tiszti klub- eredeti használói, a katona-elődeinkként tisztelt 1�-es bakák emlékére. Lelkes szervezés során újabb személyek csatlakoztak hozzánk, építészek, lelkészek akik már korábban foglalkoztak a témával és bennünk látták az általuk is gondolt cél meg-valósítóit, így örömmel csatlakoztak. Elkészült a tábla, az ebbéli örömünk vezetett el bennünket az ezred egykori harcainak helyszínére az olaszor-szági Doberdóba. Újabb személyekhez jutott el az elképzelésünk és hoz-ták az újabb ötleteiket, így jutottunk el a doberdói kápolnához. A kápolna ügye sokak fantáziáját megmozgatta, hiszen eleink közül sokak nyugod-tak az előtte található egykori temetőben. A sírokat áttelepítették, jelentős részben megsemmisítve a beazonosítás lehetőségét, de a kápolna túlélte a történelem viharait. Tyúkólként, hasznos tér volt egy gazdálkodó hátsó udvarában. 2001-200� között a baráti kör szervezésében járt ott nyelvész, jogász, politikus, építészek és régészek. És közben szoros barátságba ke-rültünk olasz barátokkal, alpínikkel, helytörténészekkel, régészekkel, cuk-rásszal és katonatisztekkel akikre átragadt a lelkesítő célunk: emléket állí-tani a magyar honvédeknek olaszföldön, magyar nyelven. Közben újabb személyek csatlakoztak hozzánk, és újabb ötletek és felajánlások születtek, így készült el a terület régészeti kutatása, íródott meg két monográfia, újult meg az egykori ezred 80 éves emlékműve. Mindez a szó valós értelmében ingyen, társadalmi munkában. A sok év alatt számos alkalommal kezdtük újra, hiszen volt, aki beleunt a szélmalom harcba, és sajnos volt aki el-hunyt. Ma úgy tűnik a 8 éve megkezdett munka, a sokszoros újrakezdés és a szerveződés során kialakult kapcsolatoknak köszönhetően megvalósul.


111

Elérjük a közös célt. Sokan tettek és minden valószínűség szerint sokan szerettek volna tenni a siker érdekében. Úgy gondolom a megvalósuló ká-polna mindenki sikere, a magyar civileké és katonáké, a bőkezű adomá-nyozóé, az olasz civileké és az önkormányzaté. Ez az egységesülő Európa sikere, hiszen egy az elesett hősöknek emléket állító kicsiny kápolna nem szólhat a legyőzőkről és a legyőzöttekről, ennek a békéről, a háború feles-legességéről kell szólnia, úgy, hogy az üzenete mindenkihez elérjen. Így válik egy kicsiny épület nagy dolgok közvetítőjévé, jelképpé! Ezáltal tuda-tosítva az általunk felvállalt értékeket.

Nézetem szerit a konferencián megjelent személyek tudása, tapasztalata és jobbító szándékú egyet akarása létrehozhat és létre is fog hozni egy a kis ká-polna megváltozott funkciójához hasonló új minőséget. Mindaz valóban el-igazodást fog nyújtani egy mássá alakuló katonai erényhez amelyet prof. Szabó János frappánsan úgy fogalmazott meg, hogy a ma katonájának tudnia kell, hogy a mai világot nem a konkurencia harc, hanem a kooperáció viszi előre és a céljaként a „békét és nem a háborút” kell tekintenie.1

1 A modern biztonságfelfogás beépül az oktatásba, Szabó Iréne riportja Prof Szabó �ános nyá. dandártábornokkal a ZMNE rektorával, Népszava 2008. november 1.

112


EgyEtEmEs értékEk lEhEtõségE- nemzetközi találkozó -

2008. november 8.

Fõvédnök: Dr. márfi gyula érsek

köszöntõt mondanak:Dr. Márfi Gyula, érsek; Prof. Dr. Szabó János a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem rektora;

Dr. Varga István, a Veszprémi Hittudományi Fõiskola rektoraEgyüttmûködési megállapodás megkötése a Veszprémi hittudományi Fõiskola és Zrínyi

miklós Nemzetvédelmi Egyetem között

Témakörök:• Az erkölcs lehetõsége és az erõ alkalmazása • Közös érték a minõség: a katonai és a civil szolgálat minõségképessége

• Egyetemes értékek - minõségetika • A vallások valóban erõszakos konfliktusok gerjesztõi?• A civilek szerepe a fegyveres erõ alkalmazása során

9.15 megnyitó

Elõadások:levezetõ elnök: Dr. Damjanovich Imre ezredes

9.20-9.40 Prof. Dr. Heinz-Gerhard Justenhoven, intézetigazgatóInstitut für Theologie und Frieden Hamburg

EthischE hErausfordErungEn dEr sichErhEitspolitik im 21. JahrhundErt

9.40-10.00 Prof. dr. Turcsányi Károly, egyetemi tanár Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemgondolatok a katonai minõségügy és a hadErõ-építés kérdéskörébEn

10.00-10.20 Prof. dr. Rokay Zoltán, tanszékvezetõ, egyetemi tanár Pázmány Péter katolikus EgyetemfichtE és schElling „filozófiai” szócsatáJa

10.20-10.40 Prof. dr. Bolgár Judit, tanszékvezetõ, egyetemi tanárZrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem

Etikai dilEmmák magatartáslélEktani aspEktusa,különös tEkintEttEl a kulturális sokkJElEnségrE

10.40-11.10 kávészünet

* * *levezetõ elnök: Berta tibor, tábori lelkész, általános helynök

11.10-11.30 Prof. dr. Padányi József, rektorhelyettes, egyetemi tanárZrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem

a nEmzEtközi missziók értékrEndJE a katona szEmévEl

11.30-11.50 Prof. dr. Vincze Lajos, tanszékvezetõ egyetemi tanárZrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem

filozófiai dilEmmák az értékElmélEt kapcsán

11.50-12.10 Prof. dr. Tuba Iván, egyetemi tanár Veszprémi Érseki Hittudományi FõiskolaErõszakmEntEs konfliktusrEndEzés

12.10-12.30 Prof. dr. Veress Gábor, egyetemi tanár érték és szErEtEt

12.30-13.15 Ebéd

13.15-13.35 Prof. dr. Himmer Péter, tanszékvezetõ, egyetemi tanárZrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem

csElEkvés és érték

13.35-13.55 dr. Birher Nándor, tanszékvezetõ, fõiskolai tanár Veszprémi Érseki Hittudományi FõiskolaEgy katonai értékElmélEt lEhEtõségérõl

13.55-16.00 Mûhelymunka

egyetemes értékek lehetősége€¦ · meg kell tanulni egymás vallását (hitét) tisztelni,...

Documents