Váncsa István a szerző további cikkei

SCHMITT NÉLKÜL A VILÁG LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

1Ajánlom

Polak, Węgier többé nem dwa bratanki, sőt nem is bratanki egyáltalán. Nincsbratankiság, háború van, egy mindenki ellen és mindenki ellenünk, immár alengyelek is. Megírta az újság, hogy Stanisław Pięta és Arkadiusz Czartoryskiképviselők Orbán Viktort támogató határozatot terjesztettek elő a szejmben,rámutatva, hogy az Unió Orbán országát zsarolja, és a belügyeibe avatkozik. Ela vörös kezekkel a független Magyarországtól, hangoztatták Pięta és Czartoryskiképviselők, majd mi történt? Magyarországot támogató indítványukat a szejmposztkommunista többsége leszavazta. Persze mi, magyar emberek, nagyon jóltudjuk, hogy a szejmben a Polgári Platform (az egyelőre még Orbán általalelnökölt Európai Néppárt tagja) és a vele koalícióban lévő Lengyel Néppártbirtokolja a többséget, vagyis a mi jobboldali barátaink szavaztak ellenünk, ámazt még jobban tudjuk, hogy a vörös kezek elérnek mindenhová.

Egyebek között magába az Európai Néppártba is, ahol Martens elnök és Daul frakcióvezető immár olyanközleményeket fogalmazgat, amelyek a Nemzeti Együttműködés Rendszerét és az azt megtestesítőSzemélyt illetően jóval visszafogottabb lelkesültséget tanúsítanak, mint amennyit mi, magyar emberek,joggal elvárhatunk. És ez még semmi, mert közben Bojko Boriszov bolgár miniszterelnök - nota beneegy balkáni ország vörös kezű kormányfője - tanítgatja civilizált viselkedésre, kulturált jobboldaliságra éseurópai stílusra a mi Vezetőnket, a Malta Independent Online-ban pedig egy máltai képviselő vázolja föl,hogyan lehet egy országot jól kormányozni és hogyan lehet totálisan szétbarmolni. A jó kormányzáspéldája persze Málta (nem mellékesen teljes joggal), a szétbarmolásé pedig, bármily hihetetlen,Magyarország, különös tekintettel arra, ami az elmúlt másfél esztendőben történt errefelé.

Hovatovább nincs a világon olyan politikus, politikai erő, sajtótermék, civil szervezet vagy bármilyenkommunikációképes csoport, amely a Nemzeti Együttműködés Rendszerének és az azt megtestesítőSzemélynek az ekézését sorra ne kerítette volna. Értesüléseink szerint most épp a nagy múltú, ámnyilvánvalóan vörös kezű Queensland Sheep Molesters' Association követeli, hogy a nyugati civilizációMagyarországot, mint a barbarizmus és az önkény honát, bélyegezze meg és késedelem nélkül taszítsaki. Ilyenkor mi, igaz magyarok, mi mást is tehetnénk, az utcára tódulunk, és dicső eleink - hősök,királyok, szentek - példáját követve azt kiáltjuk, vesszen Trianon. Szellemi vezetőink, akik nálunk istágabb horizontot képesek átfogni, arra mutatnak rá, hogy Magyarországot példátlan, galád nemzetköziösszefogással oda akarják visszatolni, ahol minden az idegeneké. Tény, hogy ezt a mondatot mi seértjük igazán, viszont a zsigereinkben érezzük, hogy valami nagy igazságot tartalmaz, amit talán csak amagyar értelmiség velünk tüntető színe virága, konkrétan az akadémikusunk képes a maga teljesmivoltában fölfogni. Ő azonban nem erről beszél, hanem kifejti, hogy a nyugat a demokráciátbunkósbotként használja ellenünk, mégpedig azért, mert deklaráltuk, hogy a házasság egy férfi és egynő kapcsolataként jön létre. Minket tehát valójában vörös kezű idegen buzik támadnak, akik mindentkiirtanának, ami magyar - így mondja ezt nagy művészünk, a magyar értelmiség másik színe, másikvirága, és evvel a mozaik lassacskán összeáll.

Újmódi tatárdúlás zajlik, talán még irgalmatlanabb, mint az első. Hétszázhetvenkét esztendővel ezelőttmongol hordák törtek Magyarországra, az embereket megölték vagy rabszíjra fűzték, házaikat fölégették,jószágaikat elhajtották. A domonkos rendbeli Boldog Pál vértanú jó pásztorként védelmezte a népet a

barbároktól, mígnem aztán ő is áldozatul esett. Ugyanez történik most elnökünkkel, Schmitt Pállal, ahogyezt a legtisztább forrásból, magától Szijjártótól tudjuk. Gyanús a Schmitt-ügy időzítése, mondta azaranyszájú szóvivő, ez pedig nyilvánvalóan azt jelenti, hogy nem gyanús. Azaz tényként kezelhetjük,hogy elnökünket most azért támadják, mert a diplomáciai vezetőknek tartott fogadáson hősként állt kiMagyarország mellett, csak hát a vörös kezűek az ellenállást nem tűrhetik. Kegyetlenebbül bánnakSchmitt Pállal, mint a tatárok Boldog Pál vértanúval. Ismeretes, hogy Boldog Pál maga is nagytudományú ember volt, Bolognában doktorált, viszont a tatárok őt nem keverték plágium gyanújába.Lenyilazták, és annyi. Schmitt Pált viszont a legérzékenyebb pontján támadják, tudományos hitelétigyekeznek szétrombolni, s ez a szellem embere számára rosszabb, mint a halál. Azt remélik a vöröskezűek, hogy a magyarság, miután az elnökébe vetett hitétől megfosztották, puli nélkül maradt, frusztráltbirkanyájként fog szétszéledni, és a toportyánok martaléka lesz.

Megfeledkeznek azonban két dologról.

Az első az, hogy Magyarországon a plágium nem bűn, hanem a disszertáció megírásánakalapértelmezés szerinti módja. Mindenki így csinálja, mondják a magyar egyetemisták, és nem is értik,mi evvel a baj. A második szempont pedig az, hogy Schmitt Pál csakis azért államfő, mert tavalyelőttOrbán az ő nevét pötyögte be a mobiljába valahol a bolgár tengerparton. Evvel az erővel megjelölhettevolna a nagysápi idősek otthona első emeletén található kávéautomatát vagy Chuijt, a Fővárosi Állat- ésNövénykert tizenhat éves szumátrai orangutánját, és akkor most a kávéautomata volna az államfő,esetleg Chuij. Tisztán technikai értelemben egyik is, másik is jobb választás lett volna, minthogy nemigazán adnának támadási felületet, más kérdés, hogy a kávéautomata népszerűsége a miniszterelnökétkínos mértékben szárnyalná túl, az orangutáné meg pláne. Mindenesetre a lényeg az, hogy aleamortizálódott államfőt újra cserélni egyetlen SMS dolga csupán, és cseppet se kizárt, hogy ez azSMS hamarosan megérkezik.

Lapzárta után Vezetőnk az ellenség főhadiszállására, Strasbourgba utazik, hogy önnön fészkébentapossa el a gyalázatost. "Nem engedjük, hogy a nemzetközi baloldal hazugságokkal és alaptalanrágalmakkal vádolja Magyarországot a nemzetközi nyilvánosság előtt. Mi ezúttal is megvédjükMagyarországot és a magyar emberek becsületét" - mondta az aranyszájú szóvivő. Vagyis mire ez azújság megjelenik, a nemzetközi baloldal - élén Barrosóval és Christine Lagarde-dal - szűkölve hátrál avackára, Magyarországot Vezetőnk szavai áthatolhatatlan vasfüggönyként védelmezik, a magyaremberek becsülete pedig minden eddiginél fényesebben ragyog. Hőstettével végezvén Vezetőnkfelmegy a szobájába, bekapcsolja a tévét, nézi az NFL főcsoport-elődöntőket, de unja, és saját politikaijövőjén kezd töprengeni. Idővel aztán előveszi államfő-kinevező mobilját, és egy számára kedves szótpötyög bele: Orbán.

Benda László a szerző további cikkei

KÍSÉRTETEK JÁRJÁK BE ÉSZAK-KOREÁT LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

2011-ben sorra tűntek le a diktátorok. Az év vége felé Kim Dzsong Il hagyta magára országát. Ám seholsem sejlik föl érdemi demokratikus virradat, a legkevésbé Észak-Koreában, ahol mintegy rezzenetlenülfolytatódik az első kommunista dinasztia harmadik nemzedékének uralma. Kim meghalt, éljen (egyújabb) Kim!

Ötvenegy órán át teljes titok övezte, hogy 2011. december 17-én testi és szellemi kimerültségbenelhunyt az észak-koreai remeteállam ura, Kim Dzsong Il. Állítólag páncélozott különvonatján, Csagangtartományban érte a halál, miközben "fáradhatatlan helyszíni útmutatásai" egyikére igyekezett. A külvilágösszes titkosszolgálata átaludta ezt az időt - jelentette be némiképp önironikus éllel az orosz hírszerzésvezetője. A kormányfőből lett kémfőnök, Mihail Fradkov ráadásul azon nagyon kevesek egyike volt, akiszemélyesen találkozhatott az eltávozott diktátorral. Sosem fogjuk megtudni, sokra ment-e vele.

A világtól olyannyira elzárt bunkerbirodalom kutatói azon nyomban kétkedni kezdtek. Megfigyelők szerintKim kedvenc különszerelvénye akkor éppen a fővárosban vesztegelt. Lehet, hogy a Kedves Vezetőszívelégtelensége már korábban beköszöntött? Képtelenségnek látszik, hogy ilyen villámgyorsanösszehívják a "magukra maradt" vezető testületeket, majd a gyászszertartási részletekről, a pillanatnyierősorrendben fölállított, 233 fős (!) temetési bizottságról ily sietve döntsenek.

Elvégre Észak-Korea (Csoszon) a csodák világa. Különben hogyan is hihetnénk, hogy a természeteshalált természetellenes jelenségek kísérték? Hogy a szentnek hitt Pektu-hegységben hihetetlen rianássalrepedt meg a rettenetes jégpáncél, kitisztult az ég, majd szarkák és baglyok életidegen módon reagáltakaz evilági léttől elidegenült vezér halálára? Igaz, errefelé az effajta kísérteties jelenségeknek is vannakhagyományai.

Hiszen Kim Dzsong Il a visszafelé írt észak-koreai történet jegyében az imént említett szent hegységben,egy utóbb líraira festett táborban látta meg a napvilágot, 1942 februárjában. Prózaibb kutakodók szerintegy esztendővel korábban, egy vjatszkojei partizánlágerben, a szovjet Távol-Keleten. A dátummódosításoka: a kettesre végződő számoknak, a kerek évfordulóknak mágikus kisugárzást tulajdonítanak.

Ezért is előzte meg - kivált a külvilágban - kíváncsi várakozás a trónörökös Kim Dzsong Ünszületésnapját. Január 8. maholnap nemzeti ünnep. Így történt az atyjával is: mindenki kötelességénekérezte, hogy megünnepelje február 16-át, miközben évekig azt sem tudták pontosan, hány éves aKapitány.

A kettőre végződő évszám kísértése jegyében most sokan azt várták, hogy a "Nagy Örökös" egyesztendővel idősebbé lényegül át: harmincévessé léptetik elő, noha a legtöbb egyező információ szerint1983. január 8-án látta meg a napvilágot. Gyanítható, hogy két bátyjához hasonlóan néhány évig ő isSvájcban tanulhatott, igaz, álnéven, a berni nagykövetség sofőrjének fiaként. (Most a tanulmányaikatfelügyelő akkori nagykövet neve is föltűnt a temetési bizottság rangsorában.) A fiúról úgy hírlik: jól tudangolul és németül is. Ahhoz képest, hogy nagyapja és apja - a szocialista szövetségeseken kívül - csakIndonéziában fordult meg, "a Kim-dinasztia harmadik nemzedékének mindhárom képviselőjétviláglátottnak" sejtik. Ám két kegyvesztett, elbitangoló bátyját hiába is kerestük volna az új hierarchiátsejtető népes temetési listán.

Így robbant be a legkisebb fiú, Kim Dzsong Ün az örökösödési ranglista élére. Volt is ok a sietségre. A"kedves vezető" 2008 őszén agyvérzést kapott. Lábadozása után hirtelen hozzá kellett látni az utód"fölépítéséhez". Ne feledjük, Kim Dzsong Il egykor alig járt túl a harmincon, amikor már egyre fontosabbbeosztásokat kapott a központi pártapparátusban. Harmincnyolc esztendősen lett hivatalosan alegszűkebb pártvezetés tagja. És maradt két évtizede a fölkészülésre. Apja halála után, 1994-benazonmód átvette a Katonai Bizottság vezetését, de csak a három gyászév elteltével lett a Munkapártfőtitkára. Az államfői tisztet "örökös elnökként" viszont mindmáig az eszerint halhatatlan Kim Ir Szen töltibe.

Most elhunyt fiát is "halhatatlanná" nevezték ki, bebalzsamozott teste ugyanabba a mauzóleumba került,a fővárosban az államalapítójéhoz hasonlóan neki is óriásszobrot állítanak. Közelgő születésnapjátnemes egyszerűséggel a Fénylő Csillag Napjává nyilvánították. Ennek tiszteletére az Ifjú Tábornokamnesztiával kedveskedik alattvalóinak: a kétszázezerre becsült (többségében politikai) fogoly közültöbben visszatérhetnek az itteni igencsak viszonylagos "szabadságba".

A trón árnyékában felnőtt Kim Dzsong Ünnek egyre gyorsabban kellett fölemelkednie. A nagyapjárólelnevezett katonai akadémia elvégzésével is indokolták, hogy 2010 októberében már - a világon biztonlegfiatalabb - hadseregtábornokká léptették elő. A párt katonai bizottságának alelnöki posztjárakatapultált, de a Politikai Bizottságba csak a most kezdődő ünnepi évben várják. Ám apja váratlanhalálával az események újabb fordulatot vettek.

A temetés a megszokott észak-koreográfia szabályai szerint zajlott le. A háromórás ceremóniakísértetiesen emlékeztetett a dinasztiaalapító temetésére. Az ifjú III. Kim ott lépkedett a koporsót szállítókoromfekete Lincoln Continental mellett. Mögötte nagybátyja civilben (bár szintúgy tábornok), a másikoldalon a hatvankilenc éves vezérkari főnök. A hivatalos megjelenésekből pontosan kitapintható, kik aváltozások legfőbb őrei.

A hatalomváltást felügyelő gyámok közül kiemelkedik a Nagy Örökös nagybátyja, a még mindig csakhatvanöt éves Dzsang Szong Tek és hitvese, Kim Dzsong Il hasonló korú húga, akit unokaöccsévelegyidejűleg nem kis meglepetésre szintén négycsillagos tábornokká léptettek elő. Kim Kjong Huiasszony korábban a könnyűipar irányítójaként tüsténkedett, de minden jel arra mutat, hogy az utóbbiidőben nemcsak hogy elkísérte bátyját "helyszíni útmutatásaira", hanem egyben a "kedves vezető"kabinetfőnökeként is felügyelte az átmenet katonás rendjét.

Ez a rend lépett most működésbe. A sztálinista és konfuciánus hagyományokat ötvöző ország egyreidősödő (hetvenes-nyolcvanas éveiben járó) vezetői körében nem könnyű elfogadtatni a még mindigtapasztalatlan, módfölött fiatal új vezért. Ezért most erőltetett menetben kapta újabb meg újabb titulusait:"Nagy Utód", "a párt, a hadsereg és a nép legfőbb vezetője", "Nagy Vezér". A kibővített pártvezetés máraz óév utolsó napján összeült és Kim Dzsong Ünt a néphadsereg főparancsnokává koronázta. A többiposzt egyelőre várat magára.

A főparancsnok - apja egykori vizitjéhez kísértetiesen hasonlóan - sietve fölkeresett egy élenjáróharckocsizó hadosztályt, ahol immár ő adott "helyszíni útmutatásokat". Születésnapja is túl közel van agyászhoz. Tavaly ilyenkor a fegyveres erők és belbiztonságiak ünnepeltek. A dolgozó tömegeketmunkaszüneti nappal jutalmazták. Idén viszont a központi tévé ötvenperces dokumentumfilmmelkedveskedett a Nagy Utódnak: az ifjonti hadseregtábornok tankot vezet, majd megtekint egy erőtsugárzó hadgyakorlatot.

Mert ez az év (legalább a propagandában) kiemelkedően erősnek ígérkezik. Áprilisra készítik elő alegpompásabb ünnepséget, a Kim Ir Szen-centenáriumot. A Nagy Vezér születése napjától utóbb újidőszámítást is bevezettek, így belépnek a dzsucse (önerőre támaszkodás) második évszázadába. A

pazar parádén jelenthetik be az "erős és virágzó" állam megvalósulását. Külföldi kritikusok szerint azelőd gondoskodott az erő, a nukleáris arzenál megteremtéséről, a fölvirágoztatás feladata marad azutódra. A központi szócsövek 2012-t máris "az elrugaszkodás éveként" állítják be. Van honnannekilódulni!

A phenjani porondon egyelőre minden jel szerint a folytonosságon a hangsúly. A zárt (politikai) osztály ahatalom bebetonozásában érdekelt. A Nemzetvédelmi Bizottság első közleményében ünnepélyesen éshatározottan kijelentette, hogy "a világ ostoba politikusai - köztük a dél-koreai bábok - ne várjanak tőlünksemmilyen változást". Egy cinikus megfigyelő szerint tudják ők is, jobb, ha erősen összekapaszkodnak,mintha egyesével akasztják majd őket. Függő kérdések.

Ám a külvilág sem látszik érdekeltnek abban, hogy a rezsimet robbanás rázza meg. Hogy Észak-Koreavisszatér-e a nukleáris leszerelésről folyó, ám általuk megszakított hatoldalú tárgyalásokhoz, arról mégfolynak a latolgatások. Az elhunyt diktátor közölte, ő aztán feltételek nélkül kész erre. Ám mindehhezéppen ellenfelei (Washington, Tokió és Szöul) támasztanak feltételeket. A további résztvevők, a főszervező (Peking) és a korábbi fő asszisztens (Moszkva) taktikai megfontolásból hallgat. Lássuk külön-külön.

A kínai vezetés sietősen reagált a phenjani halálhírre. Hu Csin-tao elnök-pártfőtitkárral az élén a legfőbbpártvezetés, a Politbüró Állandó Bizottságának mind a kilenc tagja lerótta "tiszteletét" az észak-koreainagykövetségen. (Ilyesmire utoljára 1953-ban, Sztálin távozásakor volt példa. Még Kim Ir Szentől is csakalacsonyabb szinten vettek búcsút.) Pekingben sietve bejelentették: az új vezetőt bármikor nyitottkapukkal várják.

A Nagy Szomszéd árgus szemekkel követi, mi történik a szomorú szomszédvárban. Észak-Korea aSzovjetunió összeomlása után magára - és Kínára - maradt. Aligha véletlen, hogy a külföldi repülőúttólirtózó diktátor életének utolsó másfél esztendejében négyszer vonatozott el kényszerű istápolójához.Kétoldalú kereskedelmi forgalmuk ugrásszerűen nőtt. Tagadhatatlan, hogy a világszertenyersanyaghajszába kezdett Nagy Testvér érdeklődik az észak-koreai ásványvagyon és kikötőilehetőségek iránt. De Pekinget aggasztja egy phenjani robbanás esetleges veszélye. Humanitáriuskatasztrófa fenyegetné - netán éhező menekültek áradata. A koreai újraegyesítéssel megszűnne határána remeterezsim ütközőövezete, és közvetlen határai alá érkezhetnének a délen állomásozó amerikai"segéderők". A hidegháború itt felejtett kirakata továbbra is gyúanyaggal teli.

Ennek jegyében már a jövőre készülve kereste föl Phenjant a jövő két kínai kulcsembere is: az idén későősszel a kínai kommunisták élére álló Hszi Csin-ping és a jövő márciustól gyaníthatóan kormányfővéelőlépő Li Ko-csiang. Vizitjeik olyannyira kapcsolatban álltak a Kínában tízévente már-már természetes,Phenjanban viszont a Természettől függő vezetői nemzedékváltással, hogy Li látogatásakor márvilágszerte rácsodálkozó protokollfotó készült: a leendő kínai kormányfő két oldalán két Kimmel - atávozóval és az érkezővel. A kínai vezetés mintegy ismerkedett a "koreai udvar" várományosával.

Hasonló feszültség fogadta a váratlan vezérváltást Szöulban. A dél-koreai elnök reményének adotthangot, hogy új szakasz kezdődhet a félszigeten. Phenjan válasza durván elutasító volt. A "két fél"kapcsolata azóta feszült, hogy az idén arrafelé demokratikus rendben távozó déli elnök kezdettőlkeményebben reagált az északi kardcsörtetésekre. Ri Mjong Bak már 2008-ban szakított Észak-Koreafeltétel nélküli segélyezésének gyakorlatával. Odaát azóta is amerikai bábnak, fasiszta őrültnek, egyáruló klikk bandavezérének titulálják. A kettészakított félsziget békés eggyé válása átmenetileg (?)lekerült a napirendről.

Dél-Koreában persze értelemszerűen percre pontosan és eurócentekre lebontva tanulmányozták anémet egyesülés folyamatát. A szöuli védelmi minisztériumban is részletesen kidolgozott újraegyesítésitervek azonban riasztóak. Délen huszonötször akkora az egy főre jutó jövedelem, mint Északon, igaz, a

két fél lélekszámaránya kedvezőtlenebb, mint német földön. Szolid pénzügyi becsléseik szerint az elsőesztendő akkor is 37 milliárd euróba kerülne, ha csak az északi testvérek legalapvetőbb létszükségleteitkellene kielégíteni. Ennek csaknem ötszörösébe, ha az egészségügyi, nyugellátási és más szociálisszolgáltatást is bevonnák a számlába. Tény, hogy délen a várható hatalmas költségek miatt csappan azújraegyesítés iránti lelkesedés. Ezt állapították meg közvélemény-kutatók közvetlenül a soros Kimdinasztikus trónra lépése előtt.

Külföldi vendégeket nem vártak a gyászszertartásokra. A déliek mégsem volnának külföldiek?Propagandisztikus célzattal bebocsátást nyert egy néhai elnöknek és a Hyundai-konszern alapítójánakkondoleáló özvegye. Az annak idején Északot fölkereső Kim De Dzsung államfő "napsugár-diplomáciá-ját" utóbb Nobel-békedíjjal jutalmazták. Ám vagy illúzióitól szabadult, vagy csak reálpolitikus volt, amikoregy MTV Panoráma-interjúban kifejtette: legalább még egy nemzedék kell ahhoz, hogy az újraegyesítésvalósággá válhasson.

Phenjanból sietve üzentek Tokióba is: nem tervezik a kapcsolatok átrendezését, nem látnak lehetőségeta kapcsolatok fejlesztésére, mert a japán kormány hivatalosan nem (csak szóban) küldöttrészvétnyilvánítást a Kedves Vezető halálhíre kapcsán. Ezután Noda Josihiko miniszterelnök sietőspekingi tárgyalásait éppúgy eluralta a koreai feszültség, mint Ri Mjong Bak szöuli elnök nemrégibenfolytatott kínai megbeszéléseit. Tokióban nemcsak az észak-koreai nukleáris tervektől ésrakétakísérletektől tartanak, hanem vélhetően egy újraegyesülő, maholnap nyolcvanmilliós versenytársközéphatalmi ambícióitól is. (Némi malíciával azért megjegyezném: miközben Dél-Korea és Japánkegyetlen következetességgel ostorozza a phenjani nukleáris fenyegetőzéseket, nemzetközi fórumokonmindketten kegyesebb eljárást javallanának a hasonló terveket dédelgető Teheránnal szemben - elvégre"a rossz Iránból" származik a gazdaságukat éltető olajszállítmányok jó része.)

Észak-Korea egyik fő törekvése az, hogy Dél-Koreát kizárva közvetlen tárgyalásokat folytasson azEgyesült Államokkal. Elvégre amerikaiakkal írták alá 1953-ban a háborút lezáró egyezményt, azóta isfegyvermentes övezet szakítja ketté a félszigetet, békeszerződésük nincs. Nyugati szakértők óva inteneka nyugtalanságtól: jobb a félszeg folytonosság, mint a föltámadó feszültség. Korántsem közömbös, hogya huszonnégymilliós kommunista kövület és a világ negyedik legnépesebb, 1,2 milliós hadserege élénegy tapasztalatlan tábornok áll. Érdemesebb humanitárius segélyinjekciókkal lélegeztetőgépen tartani azészaki rezsimet, kitartóan ügyködni a diplomácia frontjain, semmint "döntési helyzetbe hozni" a hirtelenújjászerveződő phenjani krémet. Washington feltételekhez köti a támogatást. Nevezetesen, hogyPhenjan bejelentse: visszatér a hatoldalú atomleszerelési tárgyalóasztalhoz, leállítja a jongbjoniurándúsítást, sőt garantálja, hogy a kért segélyt a rászoruló állampolgároknak juttatja.

Egyelőre csupa teljesíthetetlen(nek látszó) kérés. Így hát marad a patthelyzet. Marad a csaknemharmincezres amerikai kontingens a dél-koreai bázisokon. Marad a félszigetet kettémetszőfegyvermentes övezet. Marad a feszültség. Marad a Kim-dinasztia kísértetiesen áttekinthetetlenuralkodása. És marad a legsúlyosabb dilemma: nehogy az atomfegyvereikkel kérkedő kísértetekkísértésbe essenek.

Bócz Endre a szerző további cikkei

ÉRTEKEZÉS LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Egy hete jelent meg a hír, hogy az az értekezés, amelynek nyomán az ország jelenlegi első polgárahúsz éve elnyerte a "dr. univ." címet, túlnyomó részében két korábban megjelent - az értekezésbibliográfiájában pontatlan adatokkal forrásműként említett - szakkönyvből kimásolt szövegrészekből vanösszeállítva. Azóta a világhálón ennek szemléltetésére egymás mellett látható a kettéosztott képernyőegyik oldalán a vitatott értekezés szövege, a másikon pedig - az azóta már elhunyt - bolgár szerzőfrancia nyelvű műve releváns részeinek magyar fordítása. Az érintett politikus hivatala a gyanúsítástvisszautasította azzal, hogy az értekezést magasan kvalifikált szakemberek minősítették, és értékesműnek találták.

Az ügyet rengetegen kommentálták. Legtöbben természetesen - mint várható volt - politikai álláspontjukfüggvényében alkotnak véleményt; ki ennek hisz, ki annak.

A legnagyobb ellenzéki párt politikusa magánokirat-hamisítást emlegetett, amely - mint mondta - márelévült. "Természetesen" arra nem tért ki, hogy mi lett volna az a "hamis vagy hamisított" okirat, amelyet"jog vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására" használtak.Ennyit a szakszerűségről.

A volt miniszter azt hangoztatta, hogy a "tudomány világában a plágium a legsúlyosabb, mintegyfőbenjáró bűn". Ez igaz ugyan, de a "dr. univ." cím nem tartozik "a tudomány világához," nemtudományos fokozat, s 1992-ben leginkább hiúsági kérdésnek lehetett tekinteni, hogy az egykoriTestnevelési Főiskola (vagy az orvostudományi és jogi karoktól eltekintve: bármelyik felsőoktatásiintézmény) tudományos aspirációkat nem tápláló végzett hallgatója veszi-e magának azt a fáradságot,hogy egy külön értekezést készítsen a megszerzése érdekében. Anyagi többletjuttatásra a cím nemjogosított, nem úgy, mint a tudományos fokozatok ("a tudomány kandidátusa", "a tudomány doktora" ésaz "akadémikus"), amelyek viselői számára az MTA korábban szerény illetménykiegészítést folyósított,így odaítélése az intézményre kockázattal nem járt, ám a legtöbb pályán előnyök forrásának semlehetett tekinteni. A névjegyen azonban a "dr." vagy "dr. univ." kétségtelenül jól mutatott, és egyetemivégzettséget sugallt olyan feladatkörökben (például a nemzetközi sportmozgalmakban), ahol az nem voltnyilvánvaló képesítési követelmény. Elnyeréséhez ugyan értekezést kellett benyújtani és megvédeni, deaz értekezés sikerének nem volt feltétele, hogy "új tudományos eredményt" hozzon. Elkészítése tehátnem feltételezett számottevő kutatómunkát.

Követelmény volt viszont, hogy szellemi alkotásként "eredeti" legyen, azaz feltüntetett alkotója a sajátszellemi erőfeszítéseivel maga állítsa elő.

A magánjog speciális területén, a szerzői jogban szabály az, hogy a szerzőt alkotásával kapcsolatbannem vagyoni és vagyoni jogok illetik meg. A szerzői jogok összessége a tulajdonjoghoz hasonlószerkezetű abszolút jogviszony, amely a szerzőt kivéve mindenki mást kötelez, és a nem vagyoni jogokidőbeli korlát nélkül érvényesíthetők, nem évülnek el.

Az előbbiek körében a szerzőnek mindenekelőtt joga van ahhoz, hogy eldöntse: kívánja-e művétnyilvánossá tenni (közölni). Ez az ún. "copyright"- amelyhez a vagyoni jogok kötődnek, s amelynekesetünkben nincsen szerepe.

Ha művét más számára hozzáférhetővé teszi, feltétlenül joga van azt igényelni, hogy az alkotásszerzőjének őt tekintsék, és mint ilyet feltüntessék. Ez alapvetően morális természetű követelmény.Nyilvánosan közölt alkotásának vagy ilyen alkotása részletének felhasználását általában nem tilthatjameg, de igényelheti azt, hogy ha valaki tőle származó gondolatot közöl (például szavait,gondolatmenetét, véleményét saját művében felhasználja), tüntesse fel, hogy a gondolat kitől származik. Írásműből történő "idézés" esetén alkalmazzon idézőjelet, és tüntesse fel a forráshely bibliográfiaiadatait: a mű szerzőjének nevét, a mű címét, kiadójának nevét, a kiadás helyét, idejét és az oldalszámot.Ennek elmulasztása - közkeletű kifejezéssel - "szerzői jogbitorlás" (plágium). A szerzői jog megsértése -túl azon, hogy morális vétség - időbeli korlát nélkül érvényesíthető magánjogi (szerzői jogi) igénytkeletkeztet, és - ha a szerzőnek vagyoni hátrányt okoz, bűncselekmény (bitorlás bűntette, Btk. 339. §),amelynek büntethetősége az elkövetéstől számított három év elteltével elévül. Nincsen azonban olyanadat, amely azt valószínűsítené, hogy a bolgár szerző vagyoni hátrányt szenvedett volna azért, mertművét az értekezéshez tudta és hozzájárulása nélkül esetleg felhasználták, bűncselekményről - mégelévült bűncselekményről is! - beszélni tehát csak a büntetőtörvénykönyv ismerete híján lehet.

A széles körű vita alapját képező ügyben éppen az a ténykérdés szorult eddig - megítélésem szerint -háttérbe, hogy történt-e szerzői jogbitorlás. Tisztázatlan, hogy ki fogalmazta meg előbb azt a szöveget,amely egy kutatómunka eredményeit foglalta össze, az értekezés feltüntetett szerzője vagy bolgárismerőse. A világhálón nyilvánossá tett szövegek - ha a francia nyelven írt mű magyar fordítása helyes -ugyan azt sugallják, hogy a bolgár szerző munkája az "eredeti" alkotás, de ezt "hitelesen" senki nemállapította meg.

Kevés az esély arra, hogy valaha is világosan láthat majd a magyar közvélemény. Az értekezésfeltüntetett szerzője hallgatásba burkolózik, a bolgár szerző elhunyt, lánya - aki, mint jogutód,igényelhetné a magyar bíróságtól a jogsértés megállapítását, a jövőre vonatkozóan az attól való eltiltástés az esetleges jogsértés folytán létrejött mű megsemmisítését - kijelentette, hogy nem szándékozik jogiútra terelni az ügyet. A hírbe hozott közszereplő hivatala a plágium-vádat irreleváns érvekkel ("felkészültopponensek kiváló, hézagpótló műnek értékelték") visszautasította, de nem cáfolta az állítólagos, ésvéletlennel nehezen magyarázható szövegegyezést. Az opponensek - a jelek szerint - még ma is csakhírből ismerik a bolgár szerző francia nyelvű művét; az állítólagos szövegegyezésről nincs szavuk, azértekezés tartalmi erényeit hangsúlyozzák, holott az esetleges szó szerinti másolás révén az eredetitartalom maradéktalanul megjelenik a másolatban is (mely esetben az elismerés a lemásolt mű szerzőjétilletné).

Lennének egyéb lehetőségek is arra, hogy tiszta víz kerüljön a pohárba.

1) Ha az értekezés feltüntetett szerzőjének lelkiismerete tiszta, a hvg.hu-t perbe foghatná amiatt, hogytisztességét kétségbe vonták, s bizonyíthatná, hogy vitatott értekezése az ő eredeti műve. Erre azonban- az ügyben eddig tanúsított passzivitása alapján ítélve - kevés az esély.

2) A "dr. univ." cím nem csak a pályázó tevékenységét minősíti. Az adományozó intézményre is rosszfényt vet, ha kétes teljesítményt ismer el. Mindenki tévedhet - az opponenseket is félre lehet vezetni. Azadományozót (vagy - mint esetünkben - a jogutódját) semmi nem gátolhatja abban, hogy vizsgálatotfolytasson a cím odaítélésének alapjául szolgáló alkotás eredetiségét illetően. Ennek a vizsgálatnak atétje azonban ma nem egy népszerű sportember személyes érzékenysége vagy tekintélye lenne, mint1992-ben lett volna, hanem súlyos politikai implikációkat is hordozna. Ezért csekély a valószínűségeannak, hogy egy felsőoktatási intézmény belevágjon.

3) A kormánynak van hatalma arra, hogy a felsőoktatási intézménynél kezdeményezze, sőt, elérje avizsgálat elvégzését. A kormányfő hivatalba lépése idején - még két éve sincs - harsányan hirdette azt,hogy "Magyarország többé nem következmények nélküli ország." Most módja lenne bizonyítani, hogy ez

nem volt üres fecsegés. Mégis kevés jel mutat arra, hogy bízhatunk ebben, hiszen személyes szóvivőjeazt mondja: ez nem tartozik a kormányra.

Hiszen csak az államfő személyes tisztességét kérdőjelezték meg.

Bokros Lajos a szerző további cikkei

ARRA VALÓK-E AZ EURÓPAI INTÉZMÉNYEK, HOGY MEGVÉDJÉKMAGYARORSZÁGOT SAJÁT KORMÁNYÁTÓL?

LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

1Ajánlom

Tavaly júniusban felszólaltam az Európai Parlamentben, és jeleztem Önöknek a demokráciaminőségének súlyos romlását hazámban az új Alaptörvény elfogadása nyomán. Már akkor egészenvilágos volt, hogy a magyar kormány az országot az illiberális demokrácia útjára terelte.

Az Európai Parlament képviselői közül akkor csak néhány akarta meghallani üzenetemet. Kevesen hittékel, hogy Európa szívében egy autoritáriánus rendszer van kialakulóban. Az Európai Néppárt teljestagadásban élt. Kényelmesebb volt a valóság figyelmen kívül hagyása.

Ez azonban többé nem lehetséges. A magyarországi helyzet minden kétséget kizáróan tovább romlott,meghaladva még a leginkább borúlátó várakozásokat is.

A decemberi ünnepi időszakban a nemzetközi sajtó figyelme példátlan élénkséggel fordult Magyarországfelé. Nem csupán a baloldali, hanem tiszteletre méltó konzervatív lapok is tele voltak riportokkal a hazaiszörnyű állapotokat illetően. Minden komoly cikk vészjóslóan negatív volt. Nincs többé mód arra, hogyfigyelmen kívül hagyjuk a valóságot.

Magyarország ma kettős válságtól szenved. Mély a gazdasági és költségvetési válság, ami akormány ésszerűtlen, szakszerűtlen, időnként nyíltan becstelen, de mindenképpen pusztító hatásúpolitikájának az eredménye. Még fontosabb azonban, hogy az országban nagyon komoly jogi és politikaiválság is kialakult főképpen az új Alaptörvény és a rendkívül romboló ún. sarkalatos törvények sietőselfogadása nyomán.

Most végre az Európai Bizottság és az Európai Bíróság is megértette, hogy valami igencsak elromlottMagyarországon. De felhívom az európai intézmények figyelmét arra, hogy nemcsak az újjegybanktörvény, az adatvédelmi törvény és a bíróságról szóló törvények sértik súlyosan az európaiértékeket és az uniós jogot.

A tavaly decemberi lázas törvényhozás közjogi szőnyegbombázásnak bizonyult, súlyosan sértve ajogállamiságot és lebontva a fékek és ellensúlyok finom rendszerét. Minden nem kormányzati, de államiintézmény áldozatul esett ennek a mindent elsöprő pusztításnak, ami megszüntette önállóságukat, ésszinte minden állami hatalmat a központi kormány kezébe összpontosított.

A jegybank függetlenségének csorbítása és az igazságszolgáltatás autonómiájának meggyengítésemellett az új jogi berendezkedés erősen korlátozta az Alkotmánybíróság hatáskörét, szétverte azállampolgári jogok biztosának rendszerét, meggyengítette a Versenyhivatalt, kiüresítette a KöltségvetésiTanácsot, gúnyt űzött a Számvevőszékből és a médiát szabályozó és felügyelő intézményekből.Mindezen intézmények vezetőit a kormánypárt egyedül nevezte ki, és ők messze a mai kormány hivataliidején túl állásukban maradnak. Mandátumuk idejét sarkalatos törvény rögzíti, ami csak kétharmadostöbbséggel változtatható meg.

Külön sértés a demokráciára nézve, hogy szinte minden új törvényt anélkül fogadott el a magyarOrszággyűlés, hogy az ellenzéknek módja lett volna befolyásolni azok tartalmát. Teljes törvényjavaslatok

érkeztek a Tisztelt Ház elé egyéni képviselői indítványként az utolsó pillanatban, kizárva ezzel mindennyilvános vitát és szakmai ellenőrzést. A régi alkotmányt másfél év alatt tízszer módosították ameghozott törvények alkotmányos vizsgálatnak való alávetését elkerülendő. Nem csoda, hogy azAlkotmánybíróság első elnöke, korábbi magyar köztársasági elnök ezt a fajta törvényalkotást azalkotmányos kultúra szándékos lerombolásának nevezte.

A jogi ámokfutás célját a jelenlegi miniszterelnök világosan megjelölte tavaly nyári interjújában, amikornyíltan kifejezte azt a szándékát, hogy meg kívánja kötni az elkövetkezendő tíz kormány kezét. A közjogiszőnyegbombázás eredményeképpen Magyarország hosszú időre kormányozhatatlanná válhat. Ezkülönösen tragikus helyzetet eredményez a kialakult gazdasági és költségvetési válság nyomán.

Miután több mint egy évig büszke szabadságharcot folytatott az IMF ellen, most a kormány kénytelenpénzügyi támogatásért folyamodni. Ésszerűtlen és felelőtlen politikája nyomán hazánk állampapírjaitmind a három nagy hitelminősítő intézet a bóvlikötvény kategóriába sorolta. Magyarország népeszenvedi el a jelenlegi kormány öncélú és pusztító gazdaságpolitikájának összes negatívkövetkezményét.

Német újságok gyakran jelölik a Fidesz-kormányt jobboldali konzervatívként. Ez nagy hiba. Az Orbán-kormány államosította a magánnyugdíjpénztárakat, lábbal tiporva a magántulajdon szentségét. Eljátszvaa megtakarítók és befektetők bizalmát, nem volt képes csökkenteni az államadósságot. Elherdálta abruttó hazai termék több mint tíz százalékát, és semmit sem tud cserébe felmutatni. Fájdalmat ésszenvedést okoz Magyarország népének értelem és eredmény nélkül. Hazai betétesek tömegével viszikki megtakarításaikat Ausztriába és Szlovákiába. A magyar kormány populista-nacionalista politikátfolytat, amivel nem szolgálja az ország érdekeit.

Mi, magyar konzervatívok azt várjuk Európától, hogy segítsen nekünk a jogállamiságot megvédeni, ésadjon erőt küzdelmünkhöz a demokratikus intézmények helyreállítása végett. Tudjuk azonban, hogy ez ami harcunk, és csak Magyarország népe tudja kivívni a demokratikus változásokat és újjáépíteni azországot a populista-nacionalista kormány iszonyatos rombolása után. Biztosíthatom Önöket, hogyvégigvisszük a küzdelmet.

(A Konzervatív és Reformer Képviselőcsoport tagjának felszólalása a plenáris ülésen Strasbourgban,2012. január 18-án)

Kovács Zoltán a szerző további cikkei

ZOLTÁN ÉS LAJOS LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Mi itt dolgozunk a Rezső téren, a Ferencváros és a Józsefváros határán, nem messze az Üllői úttól.Nyáron, ha zöldellnek a tér fái, már-már zöldövezet, szüntelenül kajabáló óvodásokkal, télen akkora acsönd, hogy robajjal zúdul le az ágakon összegyűlt hó, máskor földre dobott kerékbilincs csörgéseszakítja meg a csöndet. Ezt rendszerint hangoskodás követi.

A téren évek óta két hajléktalan él, névről ismerjük őket: Zoltán és Lajos. Többnyire a szemköztikollégium árkádja alatt ácsorognak naphosszat, hátukat a falnak támasztva. Ha meleg van, kiülnek apadra és a pingpongozókat nézik, ha hideg van, semmit sem csinálnak, várják, hogy teljen az idő.Reggel kilenc tájban jelenik meg Zoltán és Lajos, a közeli ételosztóból érkeznek. Hátizsákkal éshasadásig tömött reklámszatyrokkal jönnek, lepakolás után azonnal enni kezdenek. Ezt követően Zoltánfölnyitja a csatornafedelet, lemászik a hajnali ébredés után odamentett pokrócokért és szivacsalátétekért,föladogatja. Délig alszanak. Reményük munkára már nincsen, nagyrészt föladtak mindent, a szemünkláttára öregedtek öt év alatt vagy tizenötöt. Zoltán a fűzfői papírgyárban dolgozott, munkahelyemegszűnt, Lajos gépkocsit vezetett. Szállóra nem mennek, mert az erősebbek ellopnak mindent,maradnak az utcán. Csak borotválkozni és mosakodni járnak be be egy-egy órára, aztán jönnek vissza atérre. A környék ismeri őket, amit tudnak, segítenek. Délutánra eltűnnek, nem tudni, hova lesznek.Alkonyat környékén jelennek meg újra, előszedik a csatornába rejtett kartonpapírt, szivacsot megpokrócot, aztán lefekszenek a földre. Őszig tartott ez a megszokott állapot, akkor a kerületiönkormányzat büntetni kezdte őket, eltűntek a környékről.

Karácsony előtt bukkantak föl megint. Bizakodva foglalták el a ház tér felőli oldalát, és összeölelkeztek,amikor a csatornafedél alatt megtalálták cuccaikat. Derűsen cigarettáztak, és elújságolták az arrajáróknak, hogy az ünnepekre tekintettel se a közterületisek, se a rendőrök nem háborgatják őket.Karácsonykor boldog új évet kívánva húzták meg az üveget.

Ez is szociálpolitika. A hatóság elfordítja fejét, és minden fejelfordítás szociálpolitikai vívmány. El isvitethetné őket, büntethetné őket halálig, de karácsonykor nem teszi.

Megállapítható, hogy ekkora züllöttség és ilyen fokú állami cinizmus korábban nem volt. A hajléktalantmeg a szegényt mindig is sújtotta a megvetésnek valamekkora terhe, mindig odébb zavarták őket,igazoltatták és zaklatták, de ha odébb mentek, hagyták őket békiben. Most a hatóság megmutatja emberiarcát, karácsonykor alhatnak az utcán.

Ez az állapot a hét elejéig tartott. Egy éjszaka megjelentek a közterületisek, és elszedték mindenüket.Kartonpapírt, pokrócot, szivacsot, még a csatornafödelet is fölnyittatták - ebből következik, hogy márfigyelték őket, az akció csakis így lehetett kellőképp előkészített, megtervezett, gyors és hatékony. A kétférfinak semmije sem maradt, zakóban, nagykabátban aludtak a kövön. Két napig tartott, mire a környéklakói föltöltötték a készleteket, újra fölruházták őket. Zoltán és Lajos most megint ott támasztja a falat, ésgyanúsan néznek minden sárgán villogó furgont, amelyik befordul az utcába. Innen az ablakból látom,amint a kartonpapírt, a szivacsot meg a pokrócokat újabban máshova rejtik, de erről közelebbit nemmondhatok, mert valamelyik közrendész még vérszemet kap.

Ágh Attila a szerző további cikkei

MAGYARORSZÁG MEGERŐSZAKOLÁSA:A III. KÖZTÁRSASÁG NEKROLÓGJALVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

A karácsonyi törvényhozási gyalázattal a végítélet beteljesedett, és a húsvéti oktrojált alkotmánysarkalatos törvényekkel való kiegészítésével a 2011-es év a magyar demokrácia megerőszakolásánakéve lett. A törvényhozás fekete péntekén, december 30-án befejezték a jogállamiság elleni egészpályásletámadást. Az év végi törvényhozási ámokfutással megszűnt a demokratikus politikai rendszer normálisműködése, sőt a jogbiztonság súlyos sérelmével és az előreláthatóság hiányával magának atársadalomnak az összműködése is komoly károkat szenvedett. Ez a kormány voltaképpen nem iskormányoz, mert nem képes a normális kormányzásra, az ügyek megfelelő mindennapi intézésére, csakide-oda rángatja a kormánykereket. A Fidesz-kormány országdúlása után mindenekelőtt az váltvilágossá, hogy a fékek és egyensúlyok sokat emlegetett rendszere nemcsak a demokráciáhoznélkülözhetetlen, hanem mindenekelőtt az egész közpolitikai rendszer hatékonyságának alapja észáloga, s ezzel a kormányzás szakszerűségének biztosítéka is.

Hűvös, távolságtartó elemzés szerint a 2011-es év Magyarországon egyszerűen a rossz kormányzáséve volt. Manapság a jó kormányzás legfőbb mércéje a válságkezelés, s ebben tavaly dicsőségesenleszerepeltünk. Lehet persze barokkosan számos más jelzőt is ráaggatni a fideszes kormányzásra, azazlehet akár dilettánsnak, pancsernek és önsorsrontónak is nevezni, de a pontos elnevezés a közpolitikaiszóhasználatban mégiscsak a rossz kormányzás, hiszen sikerült a pontosan definiálható "jókormányzás" ellenkezőjét elérni. Már 2011 őszén kitűnt, hogy az eleve rossz vágányon elindított fideszesgazdaságpolitika kormányzati korrekciói sokkal többet ártottak, mint használtak, és év végéregyakorlatilag csődbe vitték az országot. Sokat írtak a társadalmi, gazdasági és politikai válságról, devégre azt is ki kell mondani, hogy ami Magyarországon a Fidesz-világban történt, az a rosszkormányzás égbekiáltó esete, azaz a kormányzás teljes csődje is. Az év végi számvetés uniós imázsunkdrasztikus csökkenését mutatja, s egyben általános hitelvesztést a globális világban, a gyenge nemzetivaluta nyomán égbeszökő adóssággal és magas országkockázati felárral (CDS). Ezért a "hitelválságért"csak kis részben felelős a globális válság - ahogy a decemberi Barroso-levél is tanúsítja -, a lecsúszásugyanis döntő mértékben, több mint "kétharmados" arányban az Orbán-kormány felelőssége.

A boldognak mondott nyugati társadalmak évtizedek óta a "jó kormányzás" útját-módját keresik az egyrekomplexebbé váló, globális világban, mi, magyarok pedig két hosszú évtizede a "rossz kormányzás"útvesztőiben bolyongunk. Most, a frissen kivívott fideszes mélypontról döbbenten nézünk a lengyelek ésa szlovákok után, akik elhúztak mellettünk, egyszerűen azért, mert ők sokkal kevesebb hibát követtek ela kormányzásban, míg nálunk az egymást követő és kergető elitek a rossz kormányzás iskolapéldájátprodukálták. A demokrácia és a jó kormányzás kettős elvárás a mindenkori kormányzattal szemben, demíg a demokrácia szétverését idehaza széles körben tárgyalják, addig alig fordítanak figyelmet arra,hogy a Fidesz-kormány egyszerűen rosszul kormányoz, pedig nemcsak a demokráciának, hanem a jókormányzásnak is kialakult nemzetközi normái vannak. A közpolitika-csinálásnak (policy-making) astandard szakmai elemzések szerint alapvetően négy szakasza van, és mára világosan megmutatkoztakmind a négy szakasz válságjelenségei mint a fékek és egyensúlyok rendszerének hiánybetegségei.Minden közpolitikai folyamat az ügyek felmerülésével, a kezdeményezéssel kezdődik, majd a kiválasztottügyek bekerülnek a döntéshozatali folyamatba, aztán a formális politikai döntést követően a végrehajtásszakaszába jutnak, s végül a folyamat az értékeléssel, az egész teljesítmény szakmai megítélésével

zárul. A közpolitika-csinálásnak e fázisait kissé jobban kibontva a felelőtlen és dilettáns fideszeskormányzás teljes panorámája tárul elénk.

A kezdeményezés szakasza azért a legizgalmasabb terület, mert itt dől el, hogy társadalmi nyomásra akormányzat képes-e kiválasztani a legfontosabb ügyeket. Hiszen már az is eleve "hitelválságra" vezet,ha a kormányzat nem az érdemi ügyekkel foglalkozik, s ezért elveszíti társadalmi támogatottságát.Márpedig a rossz kormányzás nálunk azzal kezdődik, hogy a Fidesz nem a valódi, életbevágótársadalmi-gazdasági kérdésekre, a válságkezelésre koncentrál, hanem hatalmi arroganciával jórészt aszimbolikus politikába menekül, illetve a valódi ügyeket marginalizálja vagy félremenedzseli. Nem folytatérdemi párbeszédet a szervezett társadalommal, sőt éppen ellenkezőleg, mindent megtesz azért, hogyelvágja a civil kezdeményezéseket. Átlépve a csődhelyzeten folyton másról beszél, mint ami a nagytöbbséget érdekli. A kommunikáció ködfüggönyét leeresztve szabadságharcot vív, és cinikusan atényleges válságkezelés helyett minden ügyben már a közeljövőre világelsőséget ígér. A kormányzatimellébeszélés magasiskolájával a hivatalos kormányzati megnyilatkozások már versenyképesek alegjobb humoristákkal, a politikai kabaré világával. A kormány a "mi tudjuk, hogy mi kell neked, te butanép" jelszavával él, és ráerőszakolja a maga fantazmagóriáit a közvéleményre.

A szélesebb közvélemény a politikában csak magára a döntéshozatalra figyel, s kevésbé érzékeny arra,hogy mivel is foglalkozik, miről is dönt a "nagypolitika", pedig ez legalább annyira fontos, mint maga adöntések világa. Az is igaz persze, hogy a látványos politikai cirkusz éppen a döntéshozatalbanjátszódott le az év végén, olyan botrányos nyilvános parlamenti performansszal, hogy arra nem lehetettnem oda figyelni. A törvényhozás egész éves komédiája a "pénteken eszünkbe jut - hétfőnmegszavazzuk" kétharmados játékban foglalható össze, amelyben még tovább fokozta a káoszt a sajáttörvényjavaslatok módosításokkal való szétbombázása és a belső koherencia nélküli törvény-fércművekelfogadása. A neogótikus palotában tombolt a politikai giccs, hiszen gyakori volt a kormánypártiöninterpelláció mint ömlengés a sikerekről, miközben egyre csak gyűltek a selejtes törvények. Rövidenszólva 2011-ben rapid politikai döntéshozatal, kapkodás és rögtönzés, alacsony színvonalú kodifikációstevékenység, valamint zűrzavaros és ellentmondásoktól hemzsegő köziratok jellemezték a kormányzattevékenységét. A sarkalatos törvények erőszakolásával a törvényhozási téboly az év végén elértecsúcspontját. Összességében a tavalyi törvény-katyvasz 213 példátlanul zavaros, ide-oda módosítotttörvényt produkált. Nem véletlen, hogy ezek a törvények széles tiltakozást váltottak ki a nemzetközisajtóban, mert velük teljessé vált a magyar demokrácia megerőszakolása.

Az év végén a sarkalatos törvényekkel kapcsolatos ámokfutással tulajdonképpen még a parlamentiálvitáknak mint álságos demokrácia-díszleteknek a gyakorlati felszámolására is sor került. A parlamentizárószavazásról az ellenzék távollétében megszavazott új házszabály teljessé tette a diktátumoklogikáját. Joggal emlegeti tehát az ellenzék, hogy a kormány valójában felfüggesztette aparlamentarizmust, és bevezette a rendeleti kormányzást. A formális demokratikus szabályok ilyenfelrúgásával a kormány voltaképpen "tönkre dönti magát", mert egyre csak dönt, s egyre rosszabberedménnyel, hiszen így csak alacsony hatékonyságú és kontraproduktív döntések születhetnek. Atúlcentralizált döntéshozatali rendszerben minden döntés felszalad magasabb szintekre, kevesekdöntenek a csúcson, végső soron egyedül Orbán, és még belső visszacsatolás vagy szakmai kontrollsincs.

Ha egyszer a kormányzat formailag és tartalmilag is rossz döntéseket hoz, akkor azok végrehajtásaszükségképpen az érdekeltek-érintettek aktív vagy passzív ellenállását váltja ki. Akontrollmechanizmusok kiiktatása miatt a társadalom érintett csoportjai szembefordulnak akormányzattal, pedig nélkülük nem lehet a döntéseket megfelelően végrehajtani. Így óriási űr keletkezika döntés és a megvalósítás között, ezért minden döntés magas társadalmi költséggel, az erőforrásokelpazarolásával jár, mivel nincs hozzá társadalmi támogatás. A leglátványosabban agazdaságpolitikában mutatkozik meg, hogy a törvénygyár selejtes termékei, a rossz döntések nem is

végrehajthatóak. Ha ugyanis nincs szakmai háttérszámítás és hatásvizsgálat, valamint nincs társadalmiegyeztetés és együttműködés, csak egy gyors döntés mint ukáz felülről, akkor azt csak kínos-kudarcosvégrehajtás követheti. A döntések végrehajtásában tűnik ki tehát leginkább, hogy voltaképp nincsstratégiai koncepció és koherens tervezés a kormányzásban, csak állandó improvizáció, majd erőltetettvégrehajtás az inkompetens és szervilis beosztottakkal.

2012-re a helyzet csak tovább romlik, mert az önkormányzati rendszer "államosítása" előreláthatatlananyagi és adminisztratív következményekkel jár. Egészében véve zavaros és áttekinthetetlen akapcsolat a központi kormányzat és az államigazgatás egésze, illetve a csonkolt és sérült önkormányzatiszervezetek között is. Most áll éppen feje tetejére a világ a túlcentralizált rendszer bevezetésével, ígyterületileg is hiányzik a normális kormányzás a szó mindennapi értelmében, mint az ügyek szakszerű ésmegfelelő időben való, koordinált elintézése a kormányzás különböző szintjein.

A végrehajtás szakasza valójában a jogállam paródiája, hiszen mindennapos erőszakot követnek el ajogon, így az maga is kormányzati korbáccsá változik, az állami erőszak eszközévé silányul. Még inkábbez a helyzet a szokásjog, a közerkölcs és a politikai-viselkedési kultúra területén, hiszen avégrehajthatatlan, rapid, improvizált döntések rombolják a szabálykövető magatartást. Szamojéderkölcsök, írta megvetően hasonló helyzetben Ady, aki a magyar ugar szereplőit már a XX. századelején kigúnyolta, mert elavultnak tartotta. A jó kormányzás alapvető feltétele ugyanis a szociális tőke, akölcsönös bizalom a közintézmények és a polgárok között. Nálunk viszont ebben a szép, új világban azérintettek szakmai és társadalmi együttműködése teljesen hiányzik, mivel a kormány nem hajlandóérdemi egyeztetésre az érdekelt szakértői és érdekcsoportokkal. Az álságos "társadalmi konzultációk"rendszerében a nagypolitika hitelessége elvész, és teljes lesz a bizalomvesztés. A szélesedő társadalmianómia és közelégedetlenség fokozza a rossz kormányzást, a rossz kormányzás pedig tovább rontja aközvélemény hangulatát, és ez az ördögi kör már beindult.

Végül, az értékelés szakaszában a rossz kormányzás fokozottan mutatkozik meg, hiszen akormányzatnak nincs önkorrekciós képessége. A kormányzat zárt rendszerében már nincs külsővisszajelzés, így a kormány csak a saját hangját hallja, mert egy süket szobába zárta magát, ahova alighallatszik be a világ moraja. Az államosított közmédia viszont harsogja a kormányzati kommunikációmindennapos betevő lapos közhelyeit. Nagy közhelykészletet halmoztak fel, és ezzel dobálóznak, devégül is az egész kormányzati kommunikáció két állandóan ismételt mantrában sűrűsödik össze. A belsőproblémákra mindig komcsizás a válasz a "valódi" rendszerváltás ígéretével, míg a külső kritikákra a márjól bejáratott összeesküvés-elmélet és az egész világgal szemben meghirdetett szabadságharc aszokványos reagálás. Az erősödő külső tiltakozás tehát csak a paranoia intézményesítésére vezetett,hiszen "mi hibátlanok vagyunk, de bennünket üldöznek", mert "világméretű összeesküvés" van ellenünk.Ezzel beállt az orwelli helyzet, a kormányzati kommunikációban már minden az ellenkezőjét jelenti, így asikerpropaganda is csak a sorozatos kudarc fájdalmas élményét akarja feledtetni.

Paradox módon a Fidesz által alkalmazott gigantikus sokkterápiának pozitív hatása is van, amúgyvisszakézből. Egyértelműen bemutatta, kiderült, hol vannak elvégzetlen dolgaink a rendszerváltásban,ezekhez nyúlt, de a lehető legrosszabb megoldásokat kierőszakolva. Ám ahol erős a fájdalom, ott gyorsa reagálás is. A kormány közpolitikai ámokfutása sokkolta az egész társadalmat, de ezzel kiprovokáltaaz érdekszervezetek újjászületését. Két évtizedes bénaság után újra mozogni kezd a civil társadalom,hiszen a Fidesz az utcára kergette az embereket, mert lezárta előttük az intézményes érdekegyeztetésútját. A politikusok és a civil szervezők új nemzedéke jelent meg, s ma már alig kérdéses, hogy2012acivilek éve lesz. Már csak azért is, mert a Fidesz a féktelen nacionálpopulizmussal, érdesebbenfogalmazva nemzetiszociális populizmussal szétverte a korábbi pártrendszert, és lebénítva a reformokatvédtelenné tette az országot a válsággal szemben. Most a kormány a parlament megcsúfolásávalbefejezte a korábbi pártrendszer szétbomlasztását, s egyben a Fidesz bolsevik típusú párttá alakulásával

látványos öngyilkosságot hajt végre, felszámolja magát a Fidesz-Behemótot mint hatalmas, maffia típusúszervezetet is. A Fidesz ugyanis belülről szétveri saját magát is, hiszen a normális közpolitikai folyamat aFideszen belül sem működik. Még fideszes pártkeretek között sem engedi meg az érdemi ügyekmegvitatását, hanem keményen centralizált belső döntéshozatali mechanizmust érvényesít. Sőt, azérdekek felszínre hozására és egyeztetésére, azaz még a pártbeli konfliktuskezelésre sem hozott létrebelső mechanizmust, hiszen klónozott, bólintójános képviselőkkel és állásfüggő, önálló értékelésreképtelen szakértőkkel vette körül magát, ezért a Fidesz egyre kevésbé képes megérteni a gyorsanváltozó világot. A bolsevik típusú párt belső felbomlásának kezdeti jeleit ugyan már felmutatja, de mégnem jelentek meg azok a "reformfideszesek", akik hajlandók lennének a teljes összeomlás elkerüléséreegy tárgyalásos átmenetbe beszállni.

A magyar demokrácia megerőszakolásával a III. Köztársaság története valóban véget ért, és egytekintélyelvű állam lépett a helyére, erősen megtépázott demokratikus lepelben. Jogos a kérdés, hogymiért nem láttuk ezt előre, és miért csak most döbbenünk rá, hogy milyen frusztrált volt a magyartársadalom két évtizeddel a rendszerváltás után. A ránk törő globális válság vakító ellenfényébenugyanis nem látszott a lakosság többsége számára, hogy mire készül a Fidesz, ezért a mélységesenfrusztrált magyar társadalom jelentős része vevő volt a Fidesz gátlástalan populizmusára. Még inkábbjogos a kérdés, hogy voltaképpen mit nem láttunk előre, miért nem jeleztük előre a professzionálisanerőszakos hatalmi-hódítási technikának és a dilettáns kormányzási gyakorlatnak ezt az üvöltő ellentétét.Igaz azonban, hogy a magyar ugar új keletű bajnokai maguk se vették észre, és az egészpályásletámadásba se kalkulálták bele azt, hogy az általuk indított totális háború egyben önpusztító rendszer is.Nem a hosszú távú bebetonozás eszköze, hanem a gyors társadalmi robbanásé, így a hatalmi vágykorlátlan mohósága és a nevetséges dzsentri allűrök már rövid úton összeomláshoz, a Fidesz-Behemótszéteséséhez vezetnek.

A legutóbbi választások eredménye után erőteljes és gyors teljhatalmi építkezésre lehetett ugyanszámítani, de végül ez az őrült ámokfutás lett belőle. Ám a hatalmat gyakorolni és egy országotműködtetni kell, s erre a hatalomba átfordult maffia típusú szervezet nem képes. Ráadásul az újkormányzati ciklusban a kontraszelekció csak fokozódott, és bebizonyosodott, hogy a klónozottmamelukok csapata gombnyomogatásra ugyan alkalmas, de normális kormányzásra már nem. Ezért azállam működési zavarai intézményesültek, és a lebutított kormányzat egyszerűen nem képes vinni azügyeket. Most még inkább szembeszökő a rendszerváltásnak az a nagy tanulsága, hogy az intézményekmint hardver átvétele Nyugatról nem elégséges, nagyon is szükséges hozzá a működtetés kultúrája mintszoftver is. Ezért egyre gyakoribb felismerés a jogászok körében is, hogy a nyugati intézmények átvételeönmagában nem boldogít, legalább olyan fontos a civil viselkedés meghonosítása és a demokratikusintézmények bejáratása.

Hazánk most méltán megszerzett rossz hírneve Európában önmagában véve is önsorsrontó tényező. Avilág vezető politikusai és szakmai agytrösztjei döbbenten figyelik az országot, és lesajnálnak bennünket,vagyis a Fidesz országdúlása után a legnagyobb veszteségünk a nemzetközi bizalomvesztés. De nagyrokonszenvet élvez és komoly támogatást kap majd az a kormány Európában, amelyik túllép a maikocsmán, ahogy a szlovákoknál Mečiar, a lengyeleknél Kaczyński csúfos bukását követően az újkormányoknak egész Európa drukkolt. A pokoljárás után idén a civilek éve következik, a pártokbénázása helyett a civil mozgalmak kiteljesedése. 2011 végén már megroppant a hatalom, utcárakergette az embereket, és kialakult a széles karácsonyi koalíció. Január másodika, az Operaház előttitüntetés mint tavaszi zsongás a télben jól mutatja, hogy az erőteljes civil ellenállás éve kezdődik, és azúj mozgalmakban már embrionális formát öltött a IV. Magyar Köztársaság.

Ungvári Tamás a szerző további cikkei

A MÁSIK KÁNON LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Az Elmaradt recenziók című, Milánóban megjelent kötet egyik szenzációja volt 2009-ben Umberto Eco beszámolója Már csak az Ulysses hiányzott... címmel. Ez a most magyarul is olvasható pamflet(Ellenséget alkotni és más alkalmi írások, Sajó Tamás ford., Budapest, 2011, 269-279.) szabadidézetcsokor a Joyce Itáliában gyűjteményből, mely a fasiszta Olaszország irodalomtörténészeinek ésegyes íróinak véleményét gereblyézte egybe.

A XX. század regényirodalmát - így fogalmazott a kurzus irodalomtörténete a harmincas években -piszkos áradatként öntötte el a családellenes szexualitás, a pszichoanalízis, az internacionalitás. Joycepéldául szembefordult azzal a kibocsátó közeggel, amelyből származott, "iróniával hintve be hazájanemzetiségét, nyelvét, vallását".

A modern irodalomnak számos nagyságát közös kosárba dobták be (dobták ki). Thomas Mann (ittironikusan Mann Tamás) kommunizmussal kacérkodó regényei, D.H. Lawrence és Julian Huxleyregényei a szemétkosárba valók. Igaz, Julian történetesen Aldous Huxley fivére volt, természettudós, akinem írt regényeket, csak az itáliai jobboldal dühe sorolta a modernizmus és nemzetköziség csapatába.

Umberto Eco gúnyirata remekül szólaltatja meg a gyűlölet kakofóniáját. "Joyce a modern dekadenciatipikus képviselője, gennyes és fertőző pattanás irodalmunk testén." Akárcsak Marcel Proust vagy atehetségtelen "Triestino", Italo Svevo vagy a kétszeresen hétpróbás zsidó Alberto Moravia. A modernirodalmat végül az Izrael fiainak szóló burkolt csábítás rontotta meg, a zsidó nemzetköziség bálványánakbemutatott áldozat.

Umberto Eco paródiája nem esett messze a valóságtól. Az első világháború utáni években azantiszemitizmus új fejezete kezdődött. Könnyűszerrel felszívta a vallásból kiszűrt konzervatívantijudaizmust, és felfrissítette a kulturális antiszemitizmus máig élő sztereotípiáit. A világháborúbangyőztes és vesztes egyaránt a liberalizmus, azaz a szabad piac bukását látta, s egy hamis azonosítássala tőke zsidó természetét. Angliában például az uralkodó szellemi áramlat Ezra Pound és T. S. Eliothangján szólalt meg. Mindkét mester antikapitalista és antiszemita volt. Az előbbi az uzsorás szókifordításával "zsidorásokról" szólt, az utóbbi a patkányok lakta nyomortelepekre vizionálta a szivarozóháziúr Bleisteint.

Miként lett a tőkeellenesség sztereotip társa a bolsevizmus? Az antiszemita képzeletben a zsidóság örökalkalmazkodása és rabló természete máris kapcsolatot teremtett közöttük. Imperializmus és bolsevizmusközös nevezője az uralkodni vágyás.

A második fokozatra kapcsolt kulturális antiszemitizmusnak kapóra jött a magyar vagy a bajortanácsköztársaság. Utólagos magyarázat (a fiatal Marx érvelése nyomán), hogy az emancipált zsidóságelvilágiasodott lázadó ifjai az egyetemes megváltás humanista útját úgy keresték, hogy előbb azsidóságtól kell az emberiséget felszabadítani, majd velük együtt felszabadul a zsidóság is. Ezeknek aforradalmároknak alig volt zsidóságtudatuk, legfeljebb a felvilágosodás elleni messianisztikus misztikáhozvonzódtak, mint például egy rövid ideig Lukács György a német haszid Martin Buberhez. A lázadók csaka többségi társadalom tekintetében voltak zsidók, elfajzott nyomorultak. Önmagukat - ahogy azellenforradalom lantosa, Tormay Cécile írta le - a francia forradalom örököseinek vélték. Ez meglehet,

téveszmének bizonyult, ám nem rosszhiszeműségből. A rosszhiszeműség az volt, amikor KárolyiMihályról és Kunfi Zsigmondról az ellenforradalmi sajtó azt terjesztette, hogy Svájcban vették fel akapcsolatot Trockijjal, s minden tevékenységüket a nemzetközi bolsevik összeesküvés irányította.

Nem, az őszirózsás forradalmat nem lehetett a nagy franciához hasonlítani. De nem is voltpatkánylázadás, ahogyan éppen Tormay Cécile nevezte a Bujdosó könyvben. Neki jutott az a dicsőség,hogy a háború végi felfordulásokat a nemzetközi antiszemita szótárból kölcsönzött kifejezéssel"patkánylázadásnak" nevezte, majd a hasonlatokat a rágcsálóktól a féregvilágig terjesztette ki.

A szót felkapta az ellenforradalom vezető publicistája, LendvaiIstván. Az irodalmi patkánylázadásról írottpublicisztikája világosan kirajzolta az újmódi antiszemitizmus kulturális arcélét. A magyar szellemet tőrbecsalta Kelet-Galícia szélhámosainak sora, vélte Lendvai. Ez a szellem még Adyt is elveszejtette. Aküzdelem a zsidóság uralmi törekvései ellen folyik, és képviseletüket elsősorban a kulturális területen kellvisszaszorítani - tanította Lendvaival megannyi Csurka-forrás, Rajniss Ferenc, Oláh György, MarschalkóLajos és a többiek.

Az első világháború utáni fajvédők, így például Milotay István, úgy vélték, hogy a zsidóság korábbinemzedékei asszimilációpártiak voltak, őszinte szenvedéllyel igyekeztek azonosulni a magyarságérdekeivel, de a XX. század elejére ezt a szándékot a mohó érvényesülésvágy kioltotta. Hiába volt anumerus clausus sorompója a zsidó egyetemi ifjúság előtt, a Nemzeti Színházban például úgyértelmezték a revíziós szándékot, hogy egy zsidó direktor és egy zsidó szerző "rohammal leülhettek amagyar színházi kultúra utolsó végvárába". Nincs a Szomoriaknak és Hevesi Sándoroknak helyük, mertfordított numerus clausust rendeznek be - érvelt Milotay.

A színház nyilvánossága a küzdelem stratégiai harci terepe volt. Milotay csodálkozva állapította meg,hogy "a zsidóság a magyar irodalomba is belevitte és érvényesítette saját egyéniségét, erkölcsi éshatalmi tendenciáit (.) Mindenki érezte, hogy Molnár Ferenc nem Jókai Mór, hogy Bródy Sándor nemMikszáth Kálmán, hogy Szomori Dezső nem Herczeg Ferenc, hogy Lengyel Menyhért nem GárdonyiGéza", de arra kevesen jöttek rá, hogy ez nem igazi magyar irodalom, csak a magyar nyelven írott zsidóöntudat megnyilvánulása. (A Függetlenség árnyékában, Budapest, Stádium, 1930, 249.)

Megszületik így a Nyugat és a modern irodalom kitagadása. LendvaiIstvánrárontott Szép Ernőre, stermészetesen Szomorira. Nyomtatásban Szomori (Weisz Mór) nem lehetett Szomory.

A negyvenes évekre Várkonyi Nándor magyar irodalomtörténete már számon tartja a két kánon közöttikülönbséget. A színműírók jobbára lekicsinylő jelzőket kaptak. Az emigrált Bíró Lajos, Lengyel Menyhértvagy Gábor Andor irodalmi érdemek nélkül jeleskedett.

Az egykori Imrédy-kormány sajtófőnöke, Kolosváry-Borcsa Mihály összeállította a nemkívánatos szerzőklistáját, főképpen a színműírók közül. Itt elvérzett Heltai Jenő, Török Sándor, Zsolt Béla.

A megkülönböztetésnek ez a szelleme, úgy rémlik túlélte az elmúlt századot. Mérgezett virágai, mintmag hó alatt, újra szárba szökkentek. Csurka István, néhány hétig egy fővárosi színház intendánsjelöltje,Ascher Café című cikkében Lendvai Istvánról mint elfeledett nagy szellemről értekezett. Ez a névhívószó, jelzi, hogy egy tegnapi fajvédővel azonosul. Majd ugyanegy lélegzetre Jób Dánielt, aVígszínház egykori igazgatóját gyalázza, akit e cikk tükrében érdemtelenül magasztaltak fel. Miért ismagasztalták? "Nem tudom, én csak azt tudom, hogy az >Őszi vihar<-t (Jób darabját) végre előadták ésaz előadás után részint a szokványos kritikusok, részint a primadonnamódra beugrott alkalmi ítészekagyongyönyörítették a megfelelő rovatokat Jób Dániel perzselő lírájával, föltétlen irodalmi akarásaival,borongó bánatával." Így írt Szabó Dezső igésített nyelvcsavarásának stílusában Csurka az AscherCaféban.

Ez a vád a zsidó összetartozásról undok sztereotípia, ellenforradalmi közhely. Pintér Jenő egykoritankerületi főigazgató bértanároktól összehordott irodalomtörténetének VII. kötetében olvasható a forrás."Az új zsidó írók a szépet és nemeset léhasággal és gúnnyal keverték; a zsidó vezetés alá kerülthírlapok és folyóiratok meleg hangon írtak a tehetségtelen izraelita kezdőkről is."

Jób Dánielt persze kétszer rúgták ki a Vígszínházból. Egyszer a zsidótörvények hatálya alatt, másodszora kommunista államosításkor. Egy korabeli riport leírta a társulati ülést, amelyen a második kirúgásbejelentésére került sor. "Odakint a színház előtt, a Nagymező utca szombat déli napsütésében JóbDániel álldogált, ő nem vett részt az ülésen. Az arcokat figyelte, a színészek arcát. Némelyikmegilletődött volt, némelyik zavart, némelyik hirtelen lángra lobbant. De senki sem állt meg mellette,gyorsan üres lett a színház tájéka." (Idézi Magyar Bálint, A Vígszínház története, Budapest,Szépirodalmi, 1979, 530.)

Jób Dániel műsorán egykoron a "két kánon" vezérképviselői egyaránt szerepeltek. Herczeg Ferenc Kékrókája az ő rendezésében aratott sikert. Ugyanakkor Molnár Ferenc drámáinak javát is ő mutatta be.Működéséért anyagilag is felelt. Megtörtént, hogy bútorait is elárverezték, de a színészeinek fizetett.

Nehezen érthető, hogy az Ascher Tamásnak és híveinek címzett feljelentéstömegbe, amely a rendezőtodesszai származású askenázinak titulálja, hogyan került be LendvaiIstvánés Jób Dániel, a NEFMIminisztere s még egy-két egymásra hányt hivatkozás. Csurkát egyfelől nehéz komolyan venni, csapong,gúnyol, átkozódik, hízeleg, ellenfelein korbáccsal vág végig, de érezni, hogy ő is tudja, elfogyott aszerepe. Ez a szerep most se több mint a fajvédő irodalom és publicisztika kiolvasztása és továbbhígítása. Nem rá vár immár igazságot osztani Trianonért, a hárommillió koldusért. Nem neki kell aholokauszt pusztításáért külön felelősséget vállalnia. A magyar szellem egészségének jelentősbizonyítéka, hogy Csurkát száműzte a parlamentből. Faragatlan utódai legalább önveszélyesek, ésszórakoztatóbbak az agg mesternél.

Tévedés azonban nácit kiáltani Csurkára. A fajvédelmi antiszemitizmus megtorpant a kiirtásra izgató,úgynevezett "eliminációs" barbárság előtt. Az előbbi tartós továbbélésre rendezkedett be, az utóbbielhamvadt az áldozatokkal. A Csurka által felmagasztalt LendvaiIstván(amit nem említ róla: Lehnernekszületett, német családból) a háború előrehaladtával hátat fordított a fajvédelemnek, és Nomád íróinéven a német veszedelem ellen foglalt állást. A nyilasok tartóztatták le. Csurka szerint a sopronkőhidaibörtönben hunyt el 1944 és '45 fordulóján, mások szerint Sopronban. A feltételezések szerint, említiGyurgyák János, még az ötvenes években is Budapesten élt.

Csurka rendőrségi jelentések stílusában írott publicisztikáját csak olvadó törzsközönsége olvasná, haszerzőjét a főváros vezetése nem kaparta volna elő a homályból, és azzal is reflektorfénybe helyezte,hogy egyáltalán mérlegelte intendánsi kinevezését. Az eredeti kinevezésnek komoly akadálya lehetettvolna a szerző személyiségének szétesése, korántsem eredeti nézeteinek folytonos ismétlése.

Miből gondolhatta a kinevezési tragikomédia második felvonásában a budapesti főpolgármester, hogy akét pályázó szétválasztható? Egypetéjű ikrek ugyanis, hasonlóan gondolkodnak, legfeljebb ezeket agondolatokat csak az egykori drámaíró képes artikulálni. Dörner György olyan agyaggólem, aki akkorkezd el igazán törni-zúzni, amikor kiveszik nyelve alól istenének nevét.

A főpolgármester azért szavazott a helyesírási hibáktól hemzsegő pályázatra, mert az magyar darabokbemutatását ígérte. Ezzel szép csapdába esett. A Dörner-Csurka-ideológia ugyanis megkérdőjeleztesokak magyarságát, többek között a most eltanácsolt intendáns egyik nyilatkozatában Spiró Györgyét is.Kezdődhet tehát Imre Kertész megkülönböztetése, miként egykoron a Roth Ezékiel néven említett OsvátErnőé vagy Füst Miláné. A pályázat pallosjogot ad a fajvédőknek, Csurkával vagy nélküle: őkállapíthatják meg, ki a magyar, mi a magyar. Elődeiket nézve itt nem sok híja lehet a nürnbergi törvényekszellemének. Az pedig, hogy Csurka nem a hivatalosan kinevezett intendáns lenne, elvileg nem

csökkenti befolyását. A főpolgármester Csurka-darabok bemutatását ösztönzi, miközben magát a szerzőtnemkívánatos személynek nyilvánítja.

CsurkaIstvánaz elmúlt húsz esztendőben nem írt le egyetlen sort sem, ami nem a fajvédő irodalomszövegéből vagy szelleméből született. Az ő szűkített magyar irodalma egy kettéosztott országé, melysikeresen szíthatja az Európa-ellenes szabadságharc közhangulatát. A Dörner-fantom, ha egyáltalánszellemi önállóságot tételezünk fel róla, holdkóros szövegeket toldott be pályázatába a szórakoztatásbasüllyedt színházról, a "hátország" Magyarországáról, az elnyomottságban szenvedő népről.

A baljós kinevezés védelme még csüggesztőbb volt, mint maga a tett.A fővárosi kegyúr még azt isszóba hozta, hogy számos kinevezett színigazgatót hagyott a helyén, mintha maradásuknak Csurkafeltámasztása lett volna az ára. Végül elhangzott az is, hogy a szakmai bizottság véleménye ellenikinevezés az új városházi törvények szerint jogszerű volt.

A szakmai és politikai képtelenség, a súlytalan és nyakatekert érvekből látszik, védhetetlen. Avisszavonás és félszívű megoldás: a felét vállaljuk annak, amit egészében elfogadhatónak ítéltünk.

Ettől még nem kell "náci"-nak nevezni ezt a kompániát, vagy éppen antiszemitának a főpolgármestert.Róla nem tudni pontosan, elkövető vagy áldozat. Még a tárgyalás elején tartunk. A "megértette a vádat"kérdésre még nem született válasz. A fordulatos tárgyalásnak nincs vége: a pályázatbanösszebilincseltekről levették a béklyót, kérdés, ki marad, ki menekül. Egy újra kiírandó pályázat helyettmegfelezték a szégyent.

Nem vigasz, hogy ez is rájuk ég, mint Nessus vére.

Molnár Erzsébet a szerző további cikkei

BONBON VIOLINKULCCSAL LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Harangláb urat nem engedték be az Operába.

Igazából be se akart menni, csak a csempészcsokoládéval megrakott trélerét szerette volna üzembehelyezni az Opera bejárata előtt, mert korábbi próbálkozásai nem jártak sikerrel: sem az Alaptörvényellen tüntetők, sem az őket lökdöső ellentüntetők nem vettek egyetlen darabka csokoládét sem, noha azegyértelműen a boldogság forrása. Harangláb úr tehát az Operába igyekvőket szerette volna megcéloznimint a csempészcsokoládé még a jelenlegi fizimiskájukból ítélhetőnél is boldogabb és ünnepélyesebbvárományosait, de nem jutott át a kordonon. Noha több alkalommal is a világ legtermészetesebbarckifejezésével a trélerre mutatott.

Mozart.

A tréler tele volt Mozarttal és violinkulcsos celofánba csomagolt bonbonnal, ez Harangláb úr stílusérzékétdicsérte, nem volt nála Snickers egy darab sem, azt a Teleki térre viszi. Mégsem engedték be,mivelhogy nem volt operajegye. Harangláb úr maga csodálkozott volna legjobban, ha lett volna neki,legalábbis erre utalt meglepett orcája, amikor az Operaháztól vagy húsz méter távolságra megkérdeztéktőle, van-e jegye; aztán viszont bánta, hogy nincsen.

(Nem lehetett volna ilyen egyszerűen lezárni a vitát, ha előhúz egy ötszáz forintos, karzatra szóló jegyet.)

Akárhogy is, Harangláb úr nem tudta kellőképpen megünnepelni az Alaptörvény életbe lépését.

Noha volt neki.

Még az ősszel bement az önkormányzathoz tiltakozni amiatt, hogy állítólag nem lehet őstermelőiigazolvánnyal csempészcsokoládét árulni, de vásárlásból jött a Lehelről, és a fóliaszatyrait véletlenül éppaz Alaptörvény asztalára pakolta le, mert az útba esett. Az Alaptörvény asztalát őrző személy Harangláburat az elkövetés abbahagyására szólította föl, mivel Harangláb úr cselekedete nem felelt meg azAlaptörvény asztalánál követendő, az Alaptörvényhez méltó viselkedési normáknak; ha Harangláb úrnem is köpött a földre, de nem rendeltetésszerűen használta az asztalt, amelyet ráadásul úgy közelítettmeg, hogy előtte a Lehelen lilahagymás hurkazsíros stanglit evett. Szó szót követett, Harangláb úr nemértette, miért ne tehetné le a pakkot egy pillanatra akár a megyéspüspök asztalára, őneki viszontszemére hányták, hogy nem viselkedik elég ünnepélyesen; végül dérrel-dúrral felkapta a pakkot, de azegyik fóliaszatyor füle kicsúszott a tömpe ujjak szorításából, mulatságos fordulattal tótágast ugrott azasztalra, útközben kihullott belőle a zsírpapírba csomagolt majonézes krumpli, a zsírpapírból pedig lassú,megállíthatatlan folyamként indult el a majonéz maga.

Az Alaptörvény asztalára.

Amúgy Harangláb úrral együtt, aki a fóliaszatyor után kapott, egyensúlyát vesztve a jognak asztalárazuhant, a majonézes krumplit csodálkozva a drapériához préselte, ő maga pedig a nemzetiszínűszalagba kapaszkodott. Mármost ezen a ponton Harangláb úr is belátta, hogy ez nem a legjobb pozíció,pláne hogy évente kétszer jön a segélyért, ezért huszáros fordulattal a székre tornázta át magát, és kértegy Alaptörvényt.

Így legföljebb a majonézt lehetett volna letartóztatni.

Harangláb úrékhoz néhány hétre rá megérkezett a Magyar Közlöny díszkiadása: két gyertyát tartanakmellette, esténként meggyújtják, ott volt a karácsonyfa alatt, most pedig Harangláb úr kifogástalanöltözékben, dísztrélerrel, Mozartokkal és violinkulcsos bonbonnal, méltóképpen akarta megünnepelni azAlaptörvény életbe lépését az Operaház előtt.

Ezeknek semmi se jó.

Zsámboki András a szerző további cikkei

FÉLUTAS MEGOLDÁSOK LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Magyarországon százötvennél is több olyan bentlakásos intézet működik, amelyben értelmifogyatékosok élnek-dolgoznak. Van köztük sok száz lakós óriásintézmény, jó pár száz-kétszáz fősközepes és néhány ötvennél is kevesebb lakót befogadó, kis intézet. Sok közülük minden lakotttelepüléstől távol fekszik, de lehetnek a város szélén, egy-kettő pedig a város szívében. A fejlődésirányát sokak szerint az jelentené, ha a települések belsejéhez minél közelebb eső, kis létszámú intézményekben, egy-két fős lakásokban helyeznék el az értelmi fogyatékosokat: itt tudnának anormálishoz leginkább hasonló feltételek között, önállóan élni. A Mohács szélén álló Pándy KálmánOtthon és a Fejér megyei Tekerespusztai Munkarehabilitációs Intézet példája azt mutatja: a pedagógiaieredményesség szempontjából a létszám nem számít, az intézet elhelyezkedése ugyanakkorkulcsfontosságú az intézeti lakók önállóságra nevelésében. Mohácson arra törekednek, hogy minélszorosabban integrálódjon az intézeti lakók élete a városéba, míg Tekerespusztán az önállósodás útjaaz, hogy fokozatosan kiszoktatják a lakókat az intézetből.

A kilencvenes évek közepén a Soros Alapítvány támogatásával indult el országszerte az értelmifogyatékosok kiscsoportos lakóotthonainak szervezése. A program már akkor sem a hagyományosbentlakásosnál színvonalasabb elhelyezési formáról szólt, hanem arról, hogyan lehet az intézetiéletformához szokott fogyatékos lakókat önálló életvitelükben segíteni. A lakóotthont akkoriban úgy ishívták: félúton-ház. Arra szolgál, hogy az önállóságra törekvő értelmi sérültek kipróbálhassák magukat,mielőtt végleg kilépnének az állami gondoskodásból. Jelenleg Magyarországon kétszáznál is többkiscsoportos lakóotthon működik, az összes gondozásban lévő értelmi fogyatékosnak ugyanakkorkevesebb mint a nyolcada él itt. Folyik a vita, hányat kellene még építeni, hogy utolérjük Európát -közben pedig homályba merül: eredendően nem ingatlanfejlesztési, hanem gyógypedagógiai programrólvolt szó.

"A színjátszó csoportunk egy amatőr fesztivál keretében fellépett Székesfehérváron - meséli SzilasyKatalin, a tekerespusztai rehabilitációs intézet igazgatója. - Várunk a Vörösmarty Színház oldalában,amikor szól az egyik fiatal férfi lakónk, hogy segítsek neki megtalálni mosdót. Megyünk be, ő elöl, merthajtja a szükség, én mögötte lemaradva. Odaér a ruhatároshoz, szót váltanak, mire a lakónk, minthadarázs csípte volna, kirohan. Csak annyit kértem, hogy előbb regisztráltassa magát, magyarázkodottnekem a ruhatáros. Na, a mi lakónk azt a szót, hogy regisztrálni, nem ismerte, azt viszont, hogykasztrálni, igen. Úgy gondolta, ennyit nem ér neki, hogy könnyítsen magán."

A történet - mint mindig, amikor két világ találkozik, és nem értik meg egymást - vicces, ráadásul a"normális" oldalon állva be kell látnunk, a mi világunk a hülye. Miért is kell egy pisiléshez regisztrálniamagát az embernek?

A szakember persze ebben a történetben mást is lát. Hőse még az enyhe értelmi fogyatékosok közt is jóintellektusúnak számít - ismerte a kasztrálni szót -, viszonylag bátor is - ő maga kérdezte a ruhatárost -,egy szimpla kommunikációs zavarnak mégis teljes megfutamodás lett a vége. "Az intézeti fogyatékosoka kinti élethelyzetekkel kapcsolatban eredendően bizonytalanok - magyarázza Szilasy Katalin. - Ha az atapasztalatuk, hogy az ilyen helyzetekből ők vesztesen kerülnek ki, egy idő után már a kudarclehetőségét is kerülik."

Márpedig ilyen mentális diszpozícióval nem lehet élni a kinti a világban. "Elég egymás után három olyaneset, mint ez a mosdókeresős, és a sérült nem mer kimenni az utcára" - mondja az igazgató asszony.Egy olyan, autonómiára felkészítő programnak, mint amilyennek a lakóotthon is része, avval kellkezdődnie, hogy az intézetlakók ráéreznek a maguk hozta döntések ízére; utána ki kell találni, hogyanlehet őket a függetlenség felé vezető úton motiválni; a kinti világhoz szükséges ismeretek begyakorlása,a szoros értelemben vett felkészítés csak ezután kezdődhet.

"A cél az, hogy a kiköltöző ne csak földrajzi értelemben lakjon az intézeten kívül - mondja SzilasyKatalin, boltba, fodrászhoz is oda járjon, kinn dolgozzon, használja a kinti intézményeket, vegyen részt amunkatársak, a szomszédok közös dolgaiban." Kevesebbel nem szabad beérni, az integráció mindenújabb foka ugyanis újabb biztonsági elemet jelent a kinti életben. "Enélkül a lakóotthoni kiköltözés egyhalálugrás, amit vagy túlél a fogyatékos, vagy nem - mondja az igazgató asszony. - Gondoljunk csakbele, milyen kiszolgáltatottak lennénk magunk is a családunk, a kollégáink, az ismerőseink védőhálójanélkül. Pedig nekünk ép az értelmünk."

Ezek után nincs abban semmi meglepő, hogy a kiköltözésre felkészítő program hat évig is eltart, közbenpedig gyógypedagógusból, szociális munkásból és egészségügyi ápolóból álló csapat tréningezifolyamatosan a résztvevőket. (Lásd Enyhe, súlyos, középsúlyos című keretes írásunkat.)

Rossz hasonlatok

"Ahhoz, hogy az ember megértse, hogyan működik egy önállóságra felkészítő program, két közkeletűhasonlattal kell leszámolnia. Az egyik, hogy az értelmi fogyatékos olyan, mint egy gyerek. A másik, hogya lakóotthon olyan, mint egy család - mondja Hajdúné Reith Mónika, a tekerespusztai intézet vezetőgyógypedagógusa. - Az előbbi veszélyes, az utóbbi egyszerűen hamis" - teszi hozzá.

A gyerekhasonlat attól veszélyes, hogy számos helyzetben nagyon is működik - éppen csak azönállóságra nevelésben nem használható. Az elmeszakértők jellemzésében is visszatérő fordulat, hogy"egy tízéves szintjén rekedt meg a szellemi fejlődésben". A gondozók is rendszeresen számolnak begyermekpedagógiából ismert jelenségekről felnőtt fogyatékosokkal kapcsolatban (határok feszegetése, afigyelem kizsarolása). Többnyire azonban arról van szó, mondják a szakemberek, hogy az épfelnőttekből utódgondozási ösztönöket vált ki az értelmi sérült, vagyis ők "látják bele" a gyereket.

Tekerespusztán az egyik, délutánjait vonatozással töltő süketnéma férfi lakó rendszeresen ajándékruhadarabokban szokott visszatérni. "A múltkor egy rózsaszín, horgolt kardigánban jött meg. Nyilván egyidősebb asszonynak esett meg rajta a szíve, és adta neki oda a sajátját - meséli Szilasy Katalin. - A bajcsak az, hogy úgy szeretik őket, mint a húsvéti nyuszit - teszi hozzá. - Egy napig, jaj, de édes, de hatörődni kell vele, akkor nyomban büdös lesz."

Márpedig a pedagógia a felelősségvállalással kezdődik - amely gyakran éppen keménységet kíván."Nem szabad a lakót avval hitegetni, hogy mi leszünk neki az anyja, mert anyja nincs neki, nekünkviszont akkor is itt kell lennünk mellette, amikor nagy gáz van" - mondja Kolutácz Györgyné, a mohácsiPándy Kálmán Intézet igazgató asszonya. Gázos helyzet pedig akad, olyan is, amelyik végülrendőrségen ér véget. "A bentlakásos otthonban minden van, ami odakinn a világban, csak a mi lakóinkesendőbbek" - mondja Kolutáczné asszony.

A felnőtt bentlakásos intézetek lakói többségükben az állami gondozás különböző gyerekintézményeiből(kisegítő, fogyatékos gyerekotthon) érkeznek, kisebb részük a szülő halálakor kerül államigondoskodásba, néhányukat pedig "fáradó családok" hoznak be. Az utóbbiak szembesülnek alegnehezebben az "örök gyermek" ideálképének hamisságával. "Az egyik szülő kikérte magának, amikor

rákérdeztem, hogy szed-e fogamzásgátlót a lánya" - meséli Kolutácz Györgyné. "Azóta egyébként szed,és boldog párkapcsolatban él az egyik lakóotthonban" - teszi hozzá.

Felnőtt értelmi sérültek önállóságra nevelésekor legfőképpen azért kell megakadályozni, hogygyermekként kezeljék őket, mert rossz a hatása. Tekerespusztán ennek megfelelően "nulladik számú"eszköznek tekintik a lakókkal a kölcsönös magázódást. "Tisztában vagyok vele, hogy ez csak forma -mondja Szilasy Katalin. - Avval is, hogy kiveszőben lévő forma, amelyet lassan kiszorít az általánostegeződés. Mégis van jelentősége." Az itt dolgozók a megmondhatói, hogy két magázódó emberviszonyában több a felelősség. Az igazgató példának a számonkérést hozza föl. "Nem mindegy, hogy aztmondom: >Ejnye, ejnye, Jancsika, már megint kitörted az ablakot<. Vagy azt: >Maga kitörte az ablakot.Nem az első alkalom ez, János.<"

Akkor is nagy a magázás jelentősége, ha a lakók egy része "visszanénizi-bácsizza" az intézetidolgozókat. "Azoknak a lakóknak, akik valamilyen gyermekintézetből kerültek hozzánk, éppen amagázás jelenti az egyik választóvonalat. Evvel jelezzük, hogy felnőttnek tekintjük őket, felnőttmagatartást várunk el tőlük. Ettől persze még nehéz őket leszoktatni, hogy néninek szólítsanak"- mondjaReith Mónika.

Választóvonalat jelent a magázódás az intézet történetében is. A rendszerváltás előtt ezek a bentlakásosotthonok rendesen totális intézmények voltak, ahol "csendőrpertu" járta, meséli Szilasy Katalin. Agondozók tegezhették ugyan a gondozottak, de visszafelé muszáj volt magázni. "Azoknak az időslakóinknak, akik már az előző rendszerben is itt éltek, a kölcsönös magázódás azt is jelenti: az a korszakvéget ért. Ugyanez áll a pályájukat a régi rendszerben kezdő kollégákra is" - teszi hozzá az igazgatóasszony.

Egy önállóságot célzó programban azért is kell ezt a módszert választani, mert a felnőtt értelmifogyatékosok tréningezése más logikát követ, mint a függetlenedésre maguktól is törekvő serdülőké.Nagyon leegyszerűsítve: a serdülőket fogni kell, a felnőtt értelmi fogyatékosokat küldeni. A gyakorlatbanbonyolultabb a dolog: döntési helyzetbe kell őket hozni. "Valódi döntési helyzetbe" - pontosít ReithMónika. Felnőtt emberekkel ugyanis nem lehet "életet játszatni". Nem lehet imitálni azokat aszituációkat, amelyekbe odakinn kerülhetnek, ahogy pirosponttal sem lehet jutalmazni a helyesválaszokat. "Olyan helyzetekre van szükség, amelyeknek a következményük a jutalmuk. Vagy abüntetésük" - teszi hozzá a vezető gyógypedagógus. A gond csak az, hogy ilyenből az intézetben kevésadódik.

"Pontosabban dolgozni kell rajta, hogy legyen" - szól közbe Szilasy Katalin. Lehet, hogy a konyháskolléga csak kanalat ad a rizses húshoz, de akkor szóvá kell tenni a kést-villát. Lehet, hogy erre a lakóazt mondja: ő is csak kanállal eszi. Ez azonban az ő választása, hangsúlyozza az igazgató. A lakónakmeg kell adni a lehetőséget, hogy evőeszközt válasszon, különben sose nyúl majd se késhez, sevillához. Akadnak persze kemény helyzetek is: amikor például az egyik lakó megveri a másikat."Kezdetben abból indultunk ki, hogy nem kell az ilyesmibe bevonni a rendőrséget, hiszen az értelmifogyatékosoknak korlátozott a büntethetőségük" - meséli Szilasy Katalin. Az ismétlődő esetek nyománazonban be kellett látniuk: valódi következmények hiányában hovatovább felelőtlenségre ösztönzik azagresszív lakót. Végül rábeszélték a verés sértettjét, tegyen büntető feljelentést. "Volt meglepetés,amikor kiszállt a rendőrség, de az igazi megdöbbenés akkor következett, amikor az elmeorvosmegállapította: az elkövetőt fogyatékos állapota nem gátolta a következmények belátásában." Abíróságon felfüggesztett szabadságvesztéssel végződött az ügy, a legfontosabb következmény azonbanaz volt, hogy az intézetben azóta nem került sor agresszióra a lakók között.

A családban felnövő gyerekek rendszerint azért akarnak idősebbek, felnőttek lenni, hogy senki neszóljon bele, mennyi édességet esznek, mit néznek a tévében, vagy mikor bújnak ágyba. A

szabadsághoz a jó pedagógia, mintegy ráadásként, adja a felelősséget. A bentlakásos intézeti élettel aza baj, mondják a szakemberek, hogy a fejlesztésnek ez a természetes útja hiányzik. Nem lehetszemélyre szabni a szabadságot, ezért az egyéni felelősséget sincs mihez "hozzácsapni".

Ilyenkor muszáj kimenni a felkészítendő értelmi sérülttel az intézetből. "Állunk a cukrászda előtt - meséliReith Mónika. - Tudom, hogy nagyon szeretne enni egy fagylaltot, de nem veszem meg helyette, nekikell bemennie és kérnie. Várunk, őrlődik, és ha sikerül leküzdenie a félelmét, akkor végül bemegy. De ezidőbe telik."

A gyógypedagógus tapasztalatai szerint függetlenedés dolgában a legrosszabbul azok a lakóik állnak,akik eleve állami gondozásból kerülnek hozzájuk. "Amikor leülök megbeszélni velük a féléves fejlesztésitervüket, mindig megkérdezem tőlük, mit szeretnének elérni. Erre szinte mindegyikük üres tekintettel nézvissza rám." Az ő motiválásukhoz olyan külső elemeket kell bevetni, mint a cukrászda. "Tudatosan nemhozunk be minden szolgáltatást az intézet területére. Legyen szó szakkörről vagy fejlesztő pedagógiaifoglalkozásról, akkor szolgáljuk az ezek iránt érdeklődő lakóink javát, ha kitesszük őket a külsőélethelyzeteknek. Küzdjenek meg érte, ha igénybe akarják venni"- mondja Reith Mónika. Aztán ha azautonómia bizonyos fokát így elérték, akkor - de csak akkor - lehet új célt kitűzni. Nagyobb önállóságot,több felelősséggel.

Az autonómiára motiváló erők sorában kitüntetett helye van a lakóotthonnak: a függetlenedő intézetilakók szemében a szabadság megtestesülése. "A polgárdi lakóotthon a hozzá kapcsolódó életviteliszabályok révén elsősorban autonómiát fejlesztő eszköz" - mondja Reith Mónika. Edzésben tartja, illetveerősíti lakói képességeit. Létezik azonban másodlagos feladata is. "Nagyon sok bentlakásos intézetifogyatékosban mozgat meg óriási erőket pusztán azáltal, hogy tudnak róla, és a kiköltözéslehetőségével csábítja őket. Így másodlagos funkciója bizonyos értelemben fontosabb az elsődlegesnél"- teszi hozzá. Ez ugyanis nemcsak azt a nyolc embert érinti, aki a falai közt élhet, hanem mind aszázhatvan tekerespusztait. "Az intézetiek többsége soha nem éri el az autonómia lakóotthonhozszükséges fokát, sokan személyiségükből adódóan nem alkalmasak rá, mégis hajtja őket a tudat, hogymáshol is lehet élni, mint az intézetben" - vallja a vezető gyógypedagógus.

Legyenek bármilyen alaposan végiggondoltak a tekerespusztai pedagógiai elvek, részletesenkimunkáltak gyakorlati alkalmazásai, a polgárdi lakóotthon működési modellje csupán egy a lehetségessok közül. A mohácsi Pándy Kálmán Intézetben, bár szinte ugyanezekkel a problémákkal küzdenek adolgozók, más értékrend alapján, másféle gyakorlatot alkalmazva találnak megoldásokat.

Harcban a stigmákkal

"Amikor húsz évvel ezelőtt elvállaltam az intézet vezetését, a Pándyt mindenki csak úgy emlegette, mintaz elmeszociális otthont a város Pécs felőli végén - meséli Kolutácz Györgyné. - Az is volt. Kórházikörülmények között ápoltak-gondoztak itt 180 embert. Voltak férfi kórtermek, női kórtermek, közösségitér viszont egy négyzetméternyi se. Se ebédlő, se társalgó. El volt különítve a folyosó végén a zártosztály, egyébként pedig együtt ápoltak mindenkit: a magatehetetleneket az önellátásra képesekkel, apszichiátriaiakat az értelmi fogyatékosokkal."

Innen kellett elindulni. Először az ágyban fekvő betegeknek lett külön ápolási részlegük, aztán apszichiátriai betegeknek, illetve az értelmi fogyatékosoknak. Közben az óriás kórtermek is"zsugorodásnak indultak": ma már minden intézeti lakó kétágyas szobában él. Nemcsak az intézetnekvan saját ebédlője, minden részlegben külön teakonyha, mosoda, tévészoba működik. A tetőtérbenpedig 150 négyzetméteres közösségi termet alakítottak ki, ahol akár színházi előadások is tarthatók.

"A terek átszabása persze csak a lehetőséget biztosítja egy magasabb színvonalú intézeti működéshez -figyelmeztet az igazgató asszony: az intézeti munka rangját ugyanis a szolgáltatások minősége adjameg. - Mi mindenesetre igyekeztünk" - teszi hozzá. Az intézetnek mára két zenekara van, sajáttánccsoportja, a színjátszó kör pedig évente két bemutatóval rukkol elő: egy zenéssel és egy prózaival.A tetőtér végében szobrász-tanár vezetésével művészeti műhely működik - összesen hatfoglalkozásvezető szervezi a kulturális és sportprogramokat.

"Szakköreink nagy része már a kilencvenes évek végén is működött, addigra pontosan láttuk,szakmailag hova akarunk eljutni" - meséli Kolutácz Györgyné. A baj csak az volt, hogy a városban ebbőlmég nem sokat érzékeltek: a Pándy még mindig az a városszéli elmeszociális otthon volt a mohácsiakszemében, mint a rendszerváltás előtt. "A lakóink, ha kimentek vásárolni, ügyet intézni, magukon éreztékaz intézetiség stigmáját" - meséli az igazgató asszony. De nemcsak ők, az intézeti dolgozók is úgyérezték, odakinn kevés a becsületük. Ha ki nem is mondták, de éreztették velük: a munkájuk nem érannyit, mint a "rendes betegekkel" foglalkozó egészségügyiseké. "Akkor döntöttem úgy, hogy kimegyünkaz intézetből, és megmutatjuk, mit értünk el lakóinkkal."

A Pándy tánccsoportja és színjátszó köre először 1998-ban lépett fel a főtéri művelődési házban. "Úgygondoltam, ha már valaki eljön megnézni minket, a végén ne csak együttérzésből tapsoljon. Legyenminden ebben az előadásban olyan, amilyennek lennie kell: a táncosok mozgásától a ruhákig." Nagyonsok munka volt abban a fellépésben, a végén nem is maradt el a siker. A Pándy tánccsoportja azóta isfellép minden évben a városi fesztiválon, a zenekar és a színjátszó kör bemutatói is nyilvánosak.Művészeti műhelyük legjobb alkotásaiból külön tárlat nyílt Pécsett az EKF-program keretében. "Én nemmondom, hogy most mi vagyunk a város büszkesége, de Mohácson mindenki tud rólunk, és semelyikpándysnak sem kell szégyenkeznie amiatt, hogy honnan jött" - mondja Kolutácz Györgyné.

A látogatónak elsőre az szúr szemet, hogy a függetlenségre nevelő pedagógia egyes elemei bármegegyeznek a tekerespusztaiéval, mégis nagyon másképp működnek itt, mint ott. Itt az a cél, hogyminél több szolgáltatást hozzanak be az intézmény falai közé, ott az, hogy minél inkább ki kelljen menniértük. Itt a négy lakóotthoni épület a bentlakásos intézet bejárat felőli oldalán áll, ott nyolc kilométerválasztja el őket egymástól. Itt külön lakóotthont tartanak fenn nemcsak a pszichiátriai betegek, hanem amagukat ellátni képtelen, súlyos-középsúlyos értelmi sérülteknek is. Ott csak az önállóság tekintetébenteljesen autonómnak tekinthető lakók költözhetnek ki az intézetből.

A mohácsiak is elismerik: náluk kisebb a lakókra nehezedő "kiszoktatási nyomás", a szembeállításmindazonáltal szerintük túlzott. Náluk is cél, hogy a lakó kimenjen az intézetből, ám ezzel egyenrangúanfontos, hogy alkalomadtán vissza is léphessen egy függetlenebb életformából a védettebbe.

"Elismerem, sok tekintetben mást gondolok az integrációról, mint ami éppen divatos a szakmában -mondja Kolutácz Györgyné. - Én a szociális intézmények >vegytiszta< profiljával szemben is inkább>koedukáció< párti vagyok, ahogy a bentlakásos intézet és a hozzá kapcsolódó lakóotthonok, védettlakások tekintetében is a kölcsönös átjárhatóságot képviselem."

Mit jelent ez a gyakorlatban? A szociális szférában egészen a rendszerváltásig általánosak voltak a csakférfi, illetve csak női bentlakásos intézetek. Akkor döbbent rá a szakma: mennyivel egészségesebbek akoedukált intézmények. Ugyanekkor kezdték szétválasztani - profiltisztítás címén - az idős, intenzívgondozást igénylő értelmi fogyatékosokat a fiatalabbaktól, mindnyájukat pedig a pszichiátriai betegektől."Tisztában vagyok vele, hogy egy idős értelmi fogyatékosnak másfajta ellátásra van szüksége, mint egypszichiátriai betegnek - hangsúlyozza Kolutácz Györgyné. - Ettől azonban még nem kell magát azellátást biztosító intézményt is kettévágni. Számos olyan esetnek voltam tanúja az intézetünkben, amikoregy pszichiátriai beteg önbecsülését az adta vissza, hogy gondoskodhatott egy nálánál is elesettebbről:egy idősebb vagy súlyosan sérült értelmi fogyatékosról. Az a jó, ha minél többféle ember él együtt, ettől

lesz kerek a világ."

Kitagolás, felszámolás

Verdes Tamás, a Társaság a Szabadságjogokért munkatársa szerint minden felnőtt fogyatékos korára,fogyatékosságának mértékére való tekintet nélkül "kitagolható": megfelelő felkészítéssel nagy intézetbőllakóotthonba, hovatovább védett albérletekbe költöztethető. "Észak-amerikai és nyugat-európaitapasztalatok sora bizonyította, hogy az intézményes ellátás az alternatív lakhatási formákhoz képestcsak rosszabb életminőséget képes biztosítani, korlátozza a lakók autonómiáját, hosszú távon pedigmagát az autonómiára való törekvést is kiöli belőlük. Ez ráadásul az intézetek >konstrukciós hibája<:abból fakad, hogy bennük üzemszerű a lakók ellátása, ami sem a műszaki felszereltség javításával, semaz ott dolgozók képzésével nem orvosolható. Az alternatív lakhatási formák mellett szóló legfőbb érvmégis az, hogy nem létezik az értelmi fogyatékosoknak olyan humán szükségletük, amelyeket csak egynagy létszámú intézetben, a normálistól nagyon különböző körülmények között lehetne kielégíteni. Anem intézményes lakóformák adják meg annak a lehetőségét, hogy ezek az emberek normális életetélhessenek."

Érdemes itt megállni egy pillanatra. A TASZ teljes kitagolást célzó álláspontja mögött nagyon hasonlótapasztalatok állnak, mint amilyenekről a gyakorló fogyatékosintézeti vezetők is beszámolnak, éppencsak a belőlük levont következtetéseikben mennek messzebbre. Abból, hogy egy intézet sikeresen hajtjavégre autonómiára nevelő programját, szerintük nemcsak az következik, hogy több lakó költözhet ki,hanem az is, hogy végül magát az intézetet be lehet zárni. E tekintetben a TASZ nézetei nemmódszertanilag mások, mint a hazai fogyatékosellátásban elfogadottak, hanem a rendszer egészétilletően radikálisabbak - ha tetszik: forradalmiak.

Verdes Tamás persze metodológiailag sem hagy helyet a megalkuvásnak. A nyugati példákismeretében visszautasítja, hogy a kitagolás során az intézetek engedményeket tegyenek a lakóotthonokönállóságából. "Nem igazi kitagolás az, ha a lakóotthon ott van az intézet udvarán, a lakók pedigdolgozni, ügyet intézni visszajárnak az intézetbe. Ilyenkor csak látszat a függetlenség, elhitetik alakókkal, hogy önállóak, valójában az intézet terjeszti ki befolyását az anyaintézményen túlra is" -figyelmeztet.

A Verdes Tamás által kívánatosnak tartott kritériumoknak egyik fogyatékosintézet sem teszmaradéktalanul eleget: ahol jobban állnak a "minőségi szemponttal", ott elmaradásban vannak a"mennyiségivel", és fordítva. Polgárdiban ezek szerint "igazi" ugyan a lakóotthon, a kitagolás azonbancsak a lakók töredékét érinti: a 210 fogyatékosból 8-at, az is mind enyhe értelmi sérült. Mohácson ezzelszemben a 160 lakóból 54-en részesülnek a lakóotthon jótéteményeiből, köztük enyhe, középsúlyos, sőtsúlyos sérültek is. Kitagolásuk azonban Verdes fogalmai szerint "csak látszat". A lakóotthonok a nagyintézet udvarán állnak, és még az enyhe értelmi fogyatékos lakók többsége is az anyaintézménybe járdolgozni, a fejlesztő és szakköri foglalkozásokról nem is beszélve.

Szilasy Katalin a tekerespusztai intézet vezetőjeként óva int attól, hogy csak a lakóotthoni számokalapján ítéljék meg egy önállóságra nevelő program eredményességét. "Intézetünk több mint tizenötéves működése során 43 lakónk költözött el tőlünk úgy, hogy teljesen önállóan él a világban. Őket mégannyira sem ellenőrizzük, mint a lakóotthonunkban élőket. Ahogy beszámolnak róla, sokkal keményebbkörülmények között kell megélniük, mint bármelyik intézetinek, mégsem adta föl egyikük sem aküzdelmet. Meg se fordul a fejükben, hogy visszaköltözzenek." Verdes Tamás intézetfelszámolószándékaival kapcsolatban ugyanakkor kételyeinek ad hangot. "Mindenféle önállóságra nevelésnek az azelőfeltétele, hogy a lakó maga is törekedjen rá. Mi legyen azokkal, akik minden nevelői igyekezetellenére sem vállalják az önállósággal járó küzdelmet?" Ilyesmire Szilasy Katalin szerint senkit sem lehet

kényszeríteni, "csak úgy" kitenni őket a nagyvilágba pedig felelőtlenség. "Márpedig itt, Tekerespusztán isszép számmal élnek ilyen emberek. Még csak nem is pedagógiai hibából kifolyólag motiválatlanok,pusztán korukból adódóan nem vállalkoznak rá, hogy a kinti világban éljenek" - teszi hozzá az igazgatóasszony.

Verdes Tamás elismeri: van olyan, aki az intézetben töltött hosszú évek alatt elveszíti azt a képességét,hogy a külvilágban éljen. "Mint A remény rabjai című film hőse, aki X éves börtönbüntetésből szabadulvaöngyilkosságot követ el. Ő gyógypedagógiai értelemben végzetesen hospitalizálódott." Verdes Tamásszerint ugyanakkor az efféle kudarcszakszavakkal csínján kell bánni. "A filmbeli Brooks és a hozzáhasonló intézetlakók korántsem pedagógiai selejtek: tragédiájuk éppen az, hogy korábbi intézetiszocializációjuk túlontúl jól sikerült. Példájuk pedig a legerősebb érv mindenféle intézet ellen" - vonja le atanulságot. Ami az intézetbezárás gyakorlati problémáját illeti, a TASZ sem az egyik napról a másikratörténő bezárást forszírozza. "A nemzetközi tapasztalatok szerint az új lakók felvételének tilalma mellett10-15 év alatt fokozatosan megszűntethető a mostani bentlakásos fogyatékos intézmények rendszere.Megfelelő szakmai háttérrel, személyes kíséréssel szinte minden lakó számára humánus megoldás,magasabb életminőség biztosítható" - állítja.

Kolutácz Györgyné szerint azonban az anyaintézetre mint intenzív gondozást nyújtó központramindenképpen szükség van. "Mindig adódhat olyan helyzet, amikor valamelyik lakóotthoni, védettlakásban élő fogyatékosunk a gondozásunkra szorul. Ha másért nem, azért mert az idő múlásával ő ismegöregszik." Az igazgató asszony azt tartaná optimális megoldásnak, ha az intézet körülilakóotthonokból, védett lakásokból egy kis "bolygórendszer" jönne létre, amelyben a lakók mindenkori,folyamatosan változó önállósági képességeik szerint találnának lakhatást. A távolabbi "szatellitákon"függetlenebb életet élhetnének a fogyatékosok, a közelieken több gondoskodásban részesülnének."Nagyon fontos, hogy szükséghelyzetben mindenhonnan legyen visszaút az anyaintézetbe" -hangsúlyozza a mohácsi intézet vezetője.

Hajdúné Reith Mónikának egy tömeges lakóotthon-építés finanszírozásával kapcsolatban vannakkételyei. "Akiknek csak közvetett ismeretei vannak egy ilyen programról, hajlamosak megfeledkezni arról,hogy a kiadások nagyobb részét a felkészítő szakemberek bérköltsége jelenti. Az otthon megvásárlásacsak a második tétel a sorban" - mondja. Márpedig a lakóotthonba kiköltözők megsokszorozásáhozelsőnek az intézet állományában lévő szakemberek számát kéne megsokszorozni. "Félő azonban, hogya leendő többletforrásokat csak ingatlanvásárlásra használhatjuk majd" - aggódik a tekerespusztaiakvezető gyógypedagógusa, ez ugyanis azt jelentené, hogy a meglévő fejlesztési keretüket is azotthonokhoz kapcsolódó dologi kiadások vinnék el. "Csak arra nem futná, amiért egy ilyen programotérdemes elindítani. Hogy önálló életre képes embereket neveljünk" - mondja Reith Mónika.

(A cikk elkészítését a TASZ oknyomozó programja támogatta.)

Enyhe, súlyos, középsúlyos

A gyógypedagógusok az értelmi fogyatékosokat enyhe, középsúlyos és súlyos kategóriába sorolják. Atipológia durvának tűnhet az emberi értelem működése-sérülékenysége tekintetében, a gyakorlat mégisa felosztás jogosságát igazolja - az enyhe és középsúlyos sérültek úgy különböznek egymástól, ahogy ahallássérülteknél a siketek és a nagyothallók. Ez a besorolás az élet minden területére kiterjedőprognózissal szolgál. "Egy középsúlyos hétköznapi tudása általában nem terjed ki az óra ismeretére. Anapszakokat ismeri, a heti-havi ciklusokkal azonban már gondjai akadnak. Ha dolgozik, több, egymásraépülő lépésből álló munkafolyamatot is végre tud hajtani, önellenőrzésre azonban nem képes. Nyelvileg

egyszerű mondatokban fejezi ki magát, az összetetteket is megérti, a feltételes mondatok azonban mármeghaladják a képességeit" - vázolta a kilátásokat Reith Mónika.

Elég egy rövid betekintés az ebédhez terítő, többségében középsúlyos fogyatékosokból állótekerespusztai csapat megbeszélésébe, a prognózis szinte pontról pontra teljesül. Az eligazítás során amajdani ebédhez terítők választhattak: vagy mindenki felrak egy-egy teljes terítéket, vagy feladatokraszakosodnak - lesz külön tányéros, szalvétás, evőeszközös. Az előbbi a több, egymásra épülőmunkafázis miatt bonyolultabb, mégis ezt választották. Amikor az irányító gyógypedagógus úgyfogalmazott: "találkozunk holnap tizenkettőkor", többen nem értették. Nyomban helyesbített is: "akkorholnap délben". Erre mindenki bólogatott. Arra a kérdésre, hogy "kik azok, akik szoktak teríteni, de mostnincsenek itt?", zavar támadt. A létező világot kellett volna összevetni egy lehetséges világgal, amibizony nekik már túl bonyolult volt.

Vásárhelyi Mária a szerző további cikkei

ÉRTÉKVÁLASZTÁSOK A HUSZONÉVESEK KÖRÉBENLVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

Somlai Péter 70. születésnapjára nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Az elmúlt évtizedben nagyot fordult a világ a fiatalok értékorientációit, politikai-ideológiai identitásátilletően. Míg a kilencvenes évek kutatásai egyértelműen azt jelezték (Gazsó Ferenc-Laki László: Fiatalokaz újkapitalizmusban. Budapest, Napvilág Kiadó, 2004.), hogy a fiatal választók körében nem fedezhetőfel számottevő vonzódás sem a bal-, sem a jobboldali értékek iránt, és ellentétben a szülők ésnagyszülők generációival, az akkori huszonévesek körében a bal-jobb orientáció nem játszott szerepetaz identitásképzésben, az elmúlt évtizedben alaposan megváltozott a helyzet. A rendszerváltás elsőévtizedében készült vizsgálatokat áttekintve a fiatalok politikai-ideológiai orientációinak jellegzetességeitkereső kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy miközben a szülők és nagyszülők generációjáhoztartozók 60 százaléka, addig a fiataloknak mindössze 20 százaléka helyezte el önmagát a bal-jobbskálán a centrumon kívül, 40 százalékuk pedig egyértelműen elutasította az önbesorolásra vonatkozókérést. Azok közül, akik mégis vállalkoztak erre, és a centrumon kívül helyezték el saját magukat,nagyjából ugyanannyian - a vizsgált populáció tagjainak 11-11 százaléka választotta a bal-, illetvejobbközép orientációt saját politikai értékrendjének jellemzésére.

*

A 2009-ben általunk végzett vizsgálat során már egy, a kilencvenes években tapasztaltnál sokkalhatározottabb politikai arcéllel rendelkező generáció képe rajzolódott ki. Bár a bal-jobb skálán ahuszonévesek többsége - negyven százaléka - ekkor is a centrumban helyezte el saját magát,önmagában az a tény, hogy míg korábban minden hatodik, ma már csak minden tizedik huszonévesutasította el a kérést, hogy jelölje ki a helyét e tekintetben, azt jelzi, hogy az elmúlt évtizedben - legalábbalapszinten - változott a politika iránti érdeklődés a vizsgált korosztály körében. Jelentősen átalakultak apolitikai orientációk is. A centrumon kívül elhelyezkedők közül két és félszer annyian sorolták önmagukata jobb-, mint a baloldaliak közé; míg az előbbiek aránya 35, addig az utóbbiaké 14 százalék. Látványosan növekedett a jobboldali szélsőség vonzása is; a jobboldal szélére a megkérdezettek 10százaléka, a balszélre 3 százaléka helyezte önmagát.

A fokozatos, ám egyértelmű jobbra tolódás tényét erősítik meg a 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban nagymintán elvégzett "Ifjúság" kutatások is, amelyeknek adatai szerint 2004-ben már csaknem másfélszerannyian sorolták magukat a jobb-, mint a baloldalra, 2008-ra pedig már csaknem minden harmadikhuszonéves vallotta magát jobboldalinak. Ezzel párhuzamosan évről évre emelkedett az önmagukat ajobbszélen azonosítók aránya is, 2008-ban már minden tizedik fiatal a szélsőjobboldalon jelölte megsaját helyét az orientációs skálán.

A bal-jobb szembenállás az elmúlt években az egész társadalomban rendkívüli mértékben felerősödött,a demokratikus politikai versengés gyűlölködésbe csapott át, ami jóvátehetetlenül kettészakította atársadalmat. A jobboldal és a szélsőjobb által gerjesztett, a baloldalt a nemzetből kirekesztő indulatok afiatalok jelentős részét sem hagyták érintetlenül. Tekintettel a Magyarországon érzékelhető rendkívülkiélezett politikai közhangulatra, ezúttal az önbesoroláson túl, a bal- és jobboldallal kapcsolatban aközgondolkodásban jelen lévő negatív sztereotípiák elfogadottságát is megpróbáltuk tetten érni a vizsgáltgeneráció véleményalkotásában. Összegyűjtöttük a baloldallal és a jobboldallal összefüggésben a

politikai közbeszédben leggyakrabban megfogalmazódó kritikákat, negatív vélekedéseket, és arrólkérdeztük a fiatalokat, hogy ezek közül melyek azok, amelyekkel részben vagy teljesen egyetértenek, ésmelyeket utasítják el.

A baloldalt érintő évtizedes lejárató kampány "meghozta gyümölcsét"; nemcsak a baloldali politikusok,hanem a baloldali értékek is a karaktergyilkosság áldozatává váltak.

A huszonévesek többsége nemcsak az akkor kormányzó baloldali párttal, az MSZP-vel, hanem amagyarországi baloldal történelmi hagyományaival szemben is meglehetősen kritikus álláspontot foglaltel, lényegében teljesen azonosulva a Fidesz ellenséges retorikájával. Az érintett generáció részben vagyteljesen elfogadja a vádakat, melyeket a politikai baloldallal szemben a jobboldal fogalmazott meg: anemzetellenességet, az idegen érdekek kiszolgálását, a pénz- és hataloméhséget. A fiatalok közel felerészben vagy teljesen egyetértett azzal is, hogy mind az ország, mind saját személyes sorsánakalakulása szempontjából tragikus lenne, ha a baloldal győzne a 2010-es választásokon.

A baloldallal kapcsolatos állításokra adott válaszok - többváltozós matematikai módszerrel történő -együttes alakulását elemezve három véleménymodell rajzolódik ki. A fiataloknak csupán kevesebb mintegyharmadáról mondható el, hogy egyáltalán nem azonosul a baloldalt kriminalizáló véleményekkel,ugyanakkor a fiatal generáció tagjainak 20 százaléka kifejezetten ellenséges, 40 százalékuk pedig, hanem is ellenséges, de következetesen elutasító a baloldallal szemben. A fiatalok 10 százalékabizonytalan volt, nem akart vagy nem tudott állást foglalni a baloldalt értékelő kérdéskörrelösszefüggésben. A baloldallal kapcsolatos negatív attitűdök hátterében alapvetően nem objektív, akérdezett társadalmi-gazdasági státusát jelző tényezők húzódnak meg. Elsősorban az egzisztenciálislecsúszás által fenyegetett rétegek tagjai foglalnak el ellenséges vagy keményen elutasító álláspontot abaloldallal szemben, azok, akik úgy ítélik meg, hogy az elmúlt nyolc évben mind családjuk, mind sajátmaguk anyagi viszonyai, életkörülményei jelentősen romlottak, és akik a Kádár-korszakról is - atöbbséggel szemben - meglehetősen kritikus véleményt formálnak. Nem meglepő, hogy a baloldalkriminalizálása leginkább a Jobbik támogatói körében népszerű, de a Fidesszel és a KDNP-velrokonszenvezőktől sem áll távol, hogy a baloldalt nemzetellenes bűnözők gyülekezetének tartsák. AFidesz szavazóinak 38 százaléka teljesen, 50 százaléka pedig részben egyetért azzal az állítással, hogya történelem során a baloldal gyakran elárulta saját nemzetét, 53 százalékuk részben, 35 százalékukpedig teljesen elfogadta a kijelentést, mely szerint a baloldal nálunk mindig idegen érdekeket szolgált ki,és 63 százalékuk részben vagy teljesen egyetért azzal, hogy a baloldal nálunk egyet jelent azerkölcstelenséggel. A Jobbikkal rokonszenvezők körében ennél is sokkal ellenségesebb hangulat övezi abaloldalt, a párt támogatóinak csaknem kétharmada egyértelműen erkölcstelen, nemzetárulóbűnözőkként tekint a baloldali politikusokra és pártokra, és még az MSZP szavazóinak közel egyötöde ismeglehetősen kritikus álláspontot foglalt el a baloldal értékelésekor.

A jobboldal megítélése lényegesen kedvezőbb a vizsgált populáció körében, az erre a politikai oldalravonatkozó negatív véleményekkel, a jobboldali politikusok és pártokat érintő vádakkal a fiatalok többségenem ért egyet.

*

A jobboldallal kapcsolatos negatív sztereotípiákat a fiatalok többsége elutasítja. A huszonévesek nemazonosulnak a magyarországi jobboldallal szemben a nyilvánosság körében megfogamzódó -rasszizmusra, kirekesztésre, antiszemitizmusra, szabadság-, demokrácia- és modernizációellenességrevonatkozó - kritikákkal. A kérdésekre adott válaszok alapján kirajzolódó véleménymodell azt mutatja,hogy a fiatalok 49 százaléka egyáltalán nem fogadja el a jobboldallal szemben megfogalmazódó negatívsztereotípiákat, 34 százalékuk kritikus, de nem ellenséges álláspontot foglal el, és mindössze 8 százalékazok aránya, akik egyetértenek ezekkel. Ugyancsak 8 százalék azok aránya, akik bizonytalanok a

jobboldal megítélésével kapcsolatban.

A bal- és jobboldallal kapcsolatos sztereotípiák alapján kirajzolódó modellek struktúrája megelőlegezi afiatalok politikához, illetve a politikai elithez való viszonyának legjellemzőbb vonását; a kiábrándultságotés az elit széleskörű és feltartóztathatatlannak látszó hitelvesztését. A huszonévesek egyharmadamindkét politikai oldalra elutasítóan tekint, és csupán a generáció minden ötödik tagjáról mondható el,hogy egyik oldallal kapcsolatos negatív sztereotípiákkal sem azonosul. Már egy évvel a 2010-esválasztások előtt, amikor egyébként a közvélemény egészében még nagyon komoly várakozások előztékmeg a Fidesz akkoriban már bizonyosra vehető választási győzelmét, a fiatalok többsége sokkalszkeptikusabban tekintett a jövő elé. A fiatal felnőttek közel kétharmada úgy gondolta, hogy azországban 2009-re kialakult súlyos gazdasági és politikai problémákért a teljes politikai elitet terheli afelelősség, és többé-kevésbé egyetértettek abban is, hogy a politikusokban nem lehet megbízni. Mindenharmadik fiatal pedig egyértelműen hazug, korrupt, hatalom- és pénzéhes emberek gyülekezetének láttaa politikai elitet, függetlenül attól, hogy melyik oldalon és melyik párt színeiben politizálnak. A fiatalgeneráció napi politikához való viszonyát jól érzékelteti, hogy 85 százalékuk egyetértett azzal akijelentéssel, hogy Magyarországon annyira kiéleződött a politikai oldalak szembenállása, hogy az már ahétköznapi emberek mindennapjait is megmérgezi. Abban nincsen semmi meglepő, hogy a kialakultáldatlan helyzetért a különböző politikai oldalak támogatói egymásra mutogatnak: a baloldallalrokonszenvezők többsége a Fideszt és vezetőjét Orbán Viktort teszik felelőssé a kialakult helyzetért, ajobboldal támogatói pedig az MSZP-t és Gyurcsány Ferencet. Ugyanakkor nem elhanyagolható azokaránya sem, akik az általuk támogatott politikai oldal pártjainak és vezetőinek felelősségét is felvetik.Mind a jobboldallal, mind a baloldallal rokonszenvezők egyötöde véli úgy, hogy a hozzá egyébként közelálló politikai oldal is felelős azért, hogy ennyire eldurvult a politikai közélet, és ugyanez igaz a két politikaioldal vezetőinek esetében is: mind a baloldallal, mind pedig a jobboldallal rokonszenvezők 20 százalékasaját oldalának politikai vezetőjét - Gyurcsány Ferencet, illetve Orbán Viktort is felelősnek tartja - azáldatlan helyzetért. Azok pedig, akik mindkét oldal tevékenységéről kritikus véleményt formálnak,egyöntetűen úgy vélik, hogy a baloldal és a jobboldal, Gyurcsány és Orbán egyként felelős a kialakulthelyzetért.

A bal-jobb átrendeződéshez hasonló, látványos változás következett be az elmúlt évtizedben a liberális-konzervatív skálán az önbesorolás esetében is. Míg a kilencvenes évek ifjúsága körében mégegyértelműen vonzóbb volt a liberális, mint a konzervatív értékrend, a kétezres évek első évtizedénekvégére lényegesen kiegyensúlyozottabbá vált a kép. Míg egy 1999-ben végzett vizsgálat adatai aztjelezték, hogy a liberalizmussal a fiatalok46, a konzervativizmussal pedig mindössze 13 százalékaszimpatizál, addig tíz évvel később, 2009-ben már 22 százalékuk sorolta önmagát a konzervatív és 29százalékuk a liberális oldalra, egyharmaduk pedig a liberális-konzervatív skála centrumában helyezte elsaját magát. Ugyanezt a tendenciát erősítik az "Ifjúság" vizsgálatok idősorai is. A 2000-es év óta háromalkalommal elvégzett adatfelvétel is azt jelzi, hogy az elmúlt évtizedben a liberalizmus visszaszorulásamellett növekedett a konzervatív eszmekör népszerűsége a fiatalok körében.

A két orientációs skálán az önbesorolás együttes alakulását nyomon követve az derül ki, hogy ahuszonévesek körében az önmagukat jobboldali konzervatívként azonosítók vannak a legtöbben, amásodik legnépszerűbb orientáció pedig a jobboldali liberálisoké.

A hagyományos, konkrét tartalommal egyre nehezebben megtölthető bal-jobb és liberális-konzervatívorientáció mellett interjúalanyainktól azt is megkérdeztük, hogy a közkeletű világnézeti-ideológiaiirányzatok közül melyiket mennyire érzik önmagukhoz közel állónak. A válaszok tovább erősítik azelőbbiekben felsejlő, a konzervatív értékek iránt vonzódó, jobboldali beállítottságú fiatalság képét. Alegtöbben a környezetvédő, a hagyomány- és tekintélytisztelő és a nemzeti gondolatkört érzik közelmagukhoz, a legelutasítottabb eszmekör pedig a XX. század két totalitariánus rendszerének ideológiája;a fasizmus és a kommunizmus. A környezetvédelemmel összefüggő értékeket a fiatalok kétharmada, a

tekintély és hagyománytiszteletet 62 százalékuk, a nemzeti gondolatkört 58 százalékuk, akereszténységet mint értékrendet és ideológiát pedig 39 százalékuk érzi közel magához. Kevésbénépszerűek és az előbbieknél lényegesen megosztóbbak a baloldalhoz és a liberalizmushoz kötődőértékek; a kozmopolitizmust a fiatalok 29 százaléka, a szociáldemokrata értékvilágot pedig 20 százalékajelölte meg saját értékrendjéhez közel állóként. A nacionalizmus 13 százalékuk, a radikalizmus pedig 6százalékuk számára vonzó eszmekör.

Az, hogy a hagyomány- és tekintélytisztelet, valamint a nemzeti gondolat a korábban tapasztaltaknálsokkal fontosabbá vált a fiatalok gondolkodásában, feltételezhetően a széleskörű társadalmi anómiávalhozható összefüggésbe. Az az értékválság ugyanis, amely az államszocializmus összeomlását követőenaz elmúlt két évtizedben kialakult a magyar társadalomban, és amelyet a kapitalizmus utóbbi évekbenkialakult válsága tovább mélyített, azt eredményezte, hogy az ilyen körülmények között szocializálódófiatalok közül sokan olyan ideológiai kapaszkodókat keresnek, amelyek valamiféle folytonosságot,stabilitást, biztonságot nyújtanak számukra. A nemzeti ideológia egyre erőteljesebb befolyása a fiatalokkörében már a kilencvenes évek második felében tetten érhető volt, az ekkoriban végzett kutatásokalapján már akkor látható volt, hogy a nemzeti ideológiához való viszony egyre fontosabb identitásképzőtényezővé válik az ifjúság körében. A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy előre látható a szcenárió,amely szerint az a párt számíthat sikerre a huszonévesek körében, amely programjának középpontielemévé teszi a nemzeti kérdést. "Feltehető, hogy a nemzeti ideológia mentén politikai minőségethordozó, társadalmi csoportokat elkülönítő és a pártstruktúrát tartósan befolyásoló alapvető törésvonalalakul ki, amely a fiatalabb nemzedék körében máris erőteljesebben tagolja a politikai mezőt, mint a bal-jobb megosztottság vagy a vallási tagoltság" (Gazsó-Laki i. m. 199. o.) A korabeli kutatások jelezték,hogy mivel a fiatalok körében érzékelhetően felértékelődik a nemzeti kérdés fontossága, a Fidesz, anemzeti retorika középpontba helyezésével, maga köré gyűjti a fiatal szavazókat. Egy 2000-ben végzettkutatás szerint a nemzeti kérdést saját értékrendjükben preferáló fiatalok közül már akkor csaknemháromszor annyian támogatták a Fideszt, mint az MSZP-t. Az azóta eltelt évtizedben tovább növekedetta nemzeti kérdés fontossága ebben a generációban, 2009-ben a fiatalok 31 százaléka mondta azt, hogyfontos, további 27 százalékuk pedig azt, hogy nagyon fontos érték számára. Ugyanakkor mindössze 10százalékuk nyilatkozott úgy, hogy távol áll tőle a nemzeti gondolat mint ideológiai áramlat. S bár apártpreferenciákat erősen tagolja a nemzeti kérdéshez való viszony, a baloldali és liberális értékekkelrokonszenvező huszonévesek többsége inkább rokonszenvesnek tartja a nemzeti gondolattal és atekintély- és hagyománytisztelettel összefüggő értékrendet is.

*

Az értékválasztások alapján kirajzolódó struktúrákat elemezve egy világnézetileg - legalábbis a felszínen- a szülők és nagyszülők korosztályainál lényegesen homogénebb generáció képe bontakozik ki. Akörnyezetvédő-zöld gondolat, a tekintély- és hagyománytisztelet, valamint a nemzeti gondolat széleskörűpreferálása homogenizálja a kirajzolódó értékstruktúrákat; a fiatalok több mint fele jelezte azt, hogyszámára egyaránt fontosak az ezen ideológiákhoz kapcsolódó értékek. Ellentétben a kilencvenes évekvégén tapasztaltakkal, a politikai megosztottság a fiatalok körében nem bizonyos értékek elfogadása,hanem a szociáldemokrata és a kozmopolita értékrend éles elutasítása mentén rajzolódik ki; csaknemminden harmadik huszonéves jelezte azt, hogy ezek az értékek kifejezetten távol állnak tőle.

Gócza Anita a szerző további cikkei

"NE VESZÍTSÜK EL A GONDOLKODÁSUNK SZABADSÁGÁT!"LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

Interjú Tadeusz Słobodzianek lengyel drámaíróval nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Tadeusz Słobodzianek a kortárs lengyel dráma egyik legjelentősebb drámaírója, magyarországiszínházak is játszották darabjait, a Borsógörgetőt és az Ilja prófétát. Pászt Patrícia fordításábannemrégiben jelent meg magyarul első drámaantológiája, amelynek címadó darabja, A mi osztályunk abudapesti Katona József Színház műsorán szerepel. A darab, amely egy megtörtént eseményt, ajedwabnei pogrom történetét dolgozza fel, tíz lengyel és zsidó diák sorsán keresztül mutatja be a XX.századot 1925-től napjainkig.

- Az Ilja próféta a harmincas években játszódik, A mi osztályunk anegyvenes évek legelején indul. Nyilván az Ön személyes sorsából iskövetkezik, hogy ezek a történetek foglalkoztatják, de azért az embernekaz is eszébe jut, nem véletlen, hogy ezek a történetek most ennyirehatnak.

- Lehetséges, hogy van hasonlóság, hiszen a harmincas évek az összeomlás korszaka volt: a gazdaságiválság ideje elsősorban, másrészről két hatalmas ideológia születésének és fejlődésbe lendülésénekideje, a világtörténelem leggyilkosabb ideológiáié. Az is fontos, hogy ez az az időszak, amikor még"normálisnak" tűnt az élet, még lehetséges volt a párbeszéd. A mi osztályunk már a következményeketis bemutatja: mi történik akkor, ha nem jön létre igazi párbeszéd az egymás mellett élő kultúrák között.2000-ben jelent meg Jan Gross történész Szomszédok című munkája, amely először beszélt arról, hogya jedwabnei tömeggyilkosságot nem a nácik, hanem a falu lengyel lakói követték el. Óriási hatással voltrám ez a könyv, ráadásul azokban az években olvastam el az 1949-es perek jegyzőkönyveit, ajedwabnei gyilkosok aktáit. Úgy tűnt, hogy "ismerem" ezeket az embereket, a mentalitásukat, agondolkodásukat, azt éreztem, hogy ezek az emberek továbbra is Białystok utcáin járkálnak.Ahhoz, hogy megértse, mindez miért volt olyan nagy hatással rám, kicsit vissza kell mennünk az időben.Amikor 1983-ban, a Hadiállapot után úgy döntöttem, hogy felhagyok éppen felívelő színházkritikusipályámmal Krakkóban, azért tértem vissza Białystokba, hogy a keleti végeken megkeressem a sajátigazságomat. Akkor alapítottuk meg a barátaimmal a Wierszalin nevű színházat. Úgy éreztük, hogytúlzottan idilli képet festettek addig a keleti végekről, hogy ott mindenki barátságban volt a másikkal, apap meg a rabbi együtt sétálgatott és Istenről társalgott. Sok mindent tudtam a második világháborúról, aszovjet megszállásról, de Gross könyvéig mégsem tettem fel magamnak a kérdést, ki segített kiirtani azsidókat a keleti végeken, és nemcsak Jedwabnéban, hanem minden kisvárosban abban a térségben.Hasonló volt a helyzet Litvániában, Ukrajnában is: a helyi lakosság áldásként élte meg a németekbejövetelét, örültek, hogy végre leszámolhatnak gyűlölt szomszédaikkal. Abban persze már nagykülönbségek mutatkoztak, meddig mentek el a tettlegességben. Egyik helyen csak segítettek azsidóknak, hogy összepakolják a cuccaikat, és felszálljanak a vonatra, máshol elégették az embereket apajtában.

- Hogyan jött létre mégis az idealizált kép a békés egymás mellettélésről?

- A mítoszok gyakran a tudatlanság, az elhallgatás talaján virágzanak ki. A hallgatást a közös bűn hoztalétre. Szó sincs arról, hogy mindenki gyilkolt volna, de a gyilkosságból mindenki hasznot húzott. Ma isrengeteg az olyan ember, aki nem tudja, honnan van a szekrénye vagy a csillárja, amibe héber betűk

vannak belevésve. Így vált az egész közösség részesévé ennek a bűnnek. Lengyelországban mindenkimegsértődött, amikor bemutatták A mi osztályunkat, de nem a bemutatott gyilkosság és megerőszakolásmiatt. Amit nem tudnak megbocsátani nekem, az a menyegző jelenete: a kisváros zsidó lakói közülegyetlen ember menekül meg, Rachelka, akit osztálytársa, a lengyel Wladek elbújtat, majd feleségülvesz, és az esküvő után a többi osztálytárs nászajándékairól sorra kiderül, hogy korábban a megöltzsidók tulajdonában voltak. Ez sok volt.Abban, hogy erről a témáról még ma sem lehet őszintén beszélni, az egyháznak is jelentős felelősségevan, amikor a bűntudatot - amelyet a zsidókkal szemben kell hogy érezzenek a lengyelek, hiszen azegész zsidó vagyon rájuk szállt - fegyverként használja. Hogy ki ölt, ki kitől rabolt, ezt az információtegyik plébános adja át a másiknak, és ez a tudás hatalom, amellyel vissza lehet élni. Ráadásul mindezthallgatásával szentesítette a kommunista hatalom, és ez a mai napig egyfajta bizonytalanságot okoz,mert bár az egykori tulajdonosok nagy része már nem él, de elméletileg bármikor felbukkanhatnak.Lengyelországban egészen más az egyház szerepe és jelentősége, mint Magyarországon. Nálunk az,aki tiltakozik az egyház hatalma ellen, nem számít automatikusan baloldali gondolkodásúnak. Haegyházellenes vagy, még nem vagy természetszerűleg baloldali, de jobboldali sem vagy pusztán attól,hogy támogatod az egyházat. Én például liberális, demokratikus, jobboldali nézetrendszert képviselek,ami egyben antiklerikális, és Charles de Gaulle-lal értek egyet, aki gyűlölte a kommunistákat és utálta azegyházat, mert mindkét ideológiával harcban állt.

- Aki művei után megismeri életrajzát és a szülei történetét is, annakszámára az első évek eseményeiből logikusan következnek munkái. Mittart a legfontosabbnak a gyerekkorából, azokból a körülményekből,amelyek meghatározták, hogy mivé lett, hogyan gondolkodik a világról?

- A szüleim Szibériában ismerkedtek meg egymással, édesanyám geológus volt, apám hivatásos katona.Anyám Białystokban született, apám Lembergben. Ha nincs Sztálin, sosem találkoznak. Édesanyámat'44-ben deportálták, és tizenkét évet töltött a Szovjetunióban börtönökben, aztán lágerekben, végülSzibériába internálták. Apámat szintén '44-ben vitték el Lembergből, először börtönben volt, azutánészakon, bányákban dolgoztatták. Jenyiszejszkben találkoztak, összeházasodtak, én is ott születtem. Azegészben az az érdekes, hogy amikor elkezdődtek a hazatelepítések, apám már nem akartLengyelországba visszajönni. Lemberg akkor már a Szovjetunióhoz tartozott, a lengyeleket kitelepítettékonnan, apám családját is. De anyám nagyon is vissza akart jönni, ezért 1955-ben visszatértekBiałystokba, én már ott nőttem fel. Hazatérésünk után nem sokkal apám megbetegedett, akkor jött kirajta minden átélt szenvedés, és nem tudott többet dolgozni. Az egész gyerekkorom egy mítoszbűvöletében telt el, a lengyel hősök és ellenállók mítoszában: Mickiewicz, Sienkiewicz és egy hatalmas,messianisztikus tradíció határozta meg hétköznapjainkat is. De már akkor, gyerekként végiggondoltamazt is, hogy ezzel a hazamegváltó, messianisztikus magatartással az ember a saját életét áldozza fel. Aszüleim mindketten jól képzett, sokra hivatott emberek voltak, ehhez képest apám rokkantnyugdíjaskéntélte le életét, főzte otthon az ebédet, és anyám sem tudott kiteljesedni, habár ő legalább tanárkéntdolgozott.

- Ez a tudathasadásos állapot kísérte végig az eszmélését?

- Igen, és ez csak tovább erősödött, amikor édesanyám Franciaországban élő rokonai révén tizenöt-tizenhat évesen már emigráns irodalmat olvastam. Meghatározó élmény volt, és nem csak aszovjetellenes művek, Szolzsenyicin, Paszternak. A legnagyobb hatást Gombrowicz gyakorolta rám. Ővolt az ellenszer a romantikus lengyel messianizmusra. Nem mintha kigyógyított volna a patriotizmusideájából, ez a feszítő ellentét belül mindig megmaradt. Nem tagadtam meg a szüleim sorsát - lehet,hogy egyszer majd meg is írom a történetüket -, soha senki nem fog tudni meggyőzni arról, hogy abaloldali ideológiákkal valaha is sikerülhet megjavítani a világot, javítani az ember sorsán. De vanbennem egy állandó kényszer, hogy a feje tetejére állítsak mindent, és az értékeket a lehető legtöbb

oldalról megvizsgáljam: tényleg értékek-e. Azt is megtanultam, hogy nem kell egyetlen megközelítésmellett dönteni, abból is erőt lehet kovácsolni, hogy különböző ideológiák dolgoznak bennem.

- Ez az ember identitásválasztására is vonatkozik? Ez a téma többször isfelmerül drámáiban, Ilja próféta fel is teszi a kérdést: "Nem lengyelekvagytok, nem ruszkik, nem bolsevikok, kik vagytok ti, emberek?"

- A szüleim egyértelműen lengyelnek tartották magukat, a vallás kérdése már nem volt ilyen egyszerű.Apám katolikus, anyám pravoszláv családból származott. Engem katolikusnak neveltek, degyerekkoromban, amíg együtt volt a nagy család, minden ünnepet kétszer ültünk meg, és nem volt ebbőlsemmi probléma. De az iskolában már láttam, pravoszláv barátaim mennyire szenvednekkisebbségiként.

- Mindig ilyen egyértelmű volt, hogy többféle út van, és nem kell egyiket amásik ellenében választani?

- Az ember szabad választása amúgy is inkább csak elméleti lehetőség. A választást többnyire ránkkényszerítik, és nem mindig egy hatalom teszi. Kényszerítő erő lehet az anyám könnye is. Mindenki vártőlünk valamit az életben, hogy nyilatkozzunk meg, hogy ez most így van, vagy úgy van. Fontos, hogyamikor az ember egy kérdésre nem tudja a választ, akkor nem szabad hazudni, mert később, ha kiderül,hogy nem volt igazam, az engem a tévedésemben követőknek nem elég annyit mondani: bocsánat,tévedtem.

- De az emberben van egy állandó belső kényszer a választásra. Mindenkimeg akarja fogalmazni önmagát.

- Konrad Swinarski, egy kiváló színházi ember, aki a krakkói egyetemen tanított, értette meg velem, hogyellentmondásokban is lehet élni. Tőle tanultam azt is, hogy a művészet egyetlen célja a katarzis.Kérdéseket kell feltennie, nem válaszokat adni. A világ számomra legfontosabb filozófiai gondolata az,hogy "csak azt tudom, hogy nem tudok semmit". A világot nem lehet ideológiákon keresztülmegváltoztatni, csak az emberi tudás segítségével.

- De ez a tudás is relatív.

- Persze, de összeütköztethetjük ezeket a relativizmusokat: például a marxista kiindulópontot a katolikusgondolkodással. Ez azt jelenti, hogy különböző kulcsok segítségével nyitogatjuk az embert, az emberisorsot. Ez a legérdekesebb a színházban, ezért jött létre: vizsgálni, hol a határ a szabad akarat és apredesztináció között.

- Aki a darabjait olvassa, arra is kíváncsi lesz, milyen az ön személyesIstene, mert ez az Isten, akit hívhatunk a transzcendensnek is, mindendarabjában jelen van.

- Értem, hogy felteszi ezt a kérdést, de nem fogok rá válaszolni, mert nem tudom a választ. Az egyiklegfontosabb mozgatóereje mindannak, amit csinálok, egyfajta keresés, ami lehet elvetés, és lehetelfogadás. A most magyarul megjelent kötetben nincs benne A poloska álma című darabom, amelyben alengyel messianizmus képviselőinek próbáltam elmondani, milyen az orosz messianizmus. Ők ugyanúgya világ "krisztusainak", megváltóinak látják magukat, mint a lengyelek. Nagyon érdekelnek ezek a dolgok,sokat olvasok, de hogy megtalálom-e Istent, nem tudom. A keresés során szerzett tapasztalataimatmindenesetre megosztom az olvasókkal.Egyébként az Ilja próféta az orosz hliszt szekta által vallott tézis lengyel-belorusz változata, mely szerintminden nemzedékben, minden közösségben visszatérhet Krisztus. Ennek a történetnek a kiindulópontja

egy megtörtént eset. A harmincas évek elején egy szovjet-lengyel határszéli kis faluban élt egyparasztember, Éliás Klimovics, akit különböző "csodák" után szentként kezdtek tisztelni. Elterjedt, hogyÉliás-Ilja nem más, mint maga az Isten, a földre másodszor eljött Krisztus. Amikor pedig Ilja végítéletethirdető próféciái nem teljesedtek be az általa kijelölt napon, a falusiak egy része a fejébe vette, hogypróbára teszi a prófétát, valóban ő-e az Isten, méghozzá úgy, hogy keresztre feszíti Ilja-Krisztust.Ott a végeken, a provincián nagyon zárt a társadalom. Óriási gyanakvással fogadnak minden idegent, azértelmiségiforma embereket meg különösen, mert attól félnek, hogy zsidók, akik azért jöttek, hogyvisszavegyék az eltulajdonított javaikat. Van egy mondás is: aki kocsival érkezik és szemüvege van, azbiztosan zsidó.

- Ez úgy hangzik, mint egy idézet valamelyik darabjából...

- Pedig ez nem fikció. Agnieszka Arnold dokumentumfilmjeiből sok mindent meg lehet tudni arról aháború előtti "idillről". Sikerült lefilmeznie az egyik falu plébániáján vezetett könyvet, amelyben pontosanmegörökítették a háború előtti hétköznapokat. A pap részletesen leírta például, hogy kit vertek megaznap, mert a zsidó boltban vásárolt: kilépett a boltból, és valaki egyszerűen megbotozta. Vagy el kellolvasni Anna Bikont újságíró dokumentumkönyvét, amelyből pontosan látszik, milyen ma a helyzet. Devan ezzel kapcsolatban egy személyes élményem is: 2009-ben, amikor a londoni Nemzeti Színházbanbemutatták A mi osztályunkat, a rendezőt, az iráni származású Bijan Sheibanit elvittem Jedwabnébe.Éppen a zebrán ment át, amikor egy férfi megfenyegette, hogy elüti, mert "milyen vicces, hogy elgázolegy zsidót". Tudniillik ott mindenki, aki kívülről jön és máshogy van felöltözve, az idegen, vagyis zsidó.Az ottani emberek a saját falujukkal, városukkal azonosítják magukat, és mindenki más idegennekszámít. Ilyen egyszerűen működik ez.

- Több mint hetven évvel a történtek után ennyire jelen lévő a múlt,fájdalmasak a sebek, miközben zsidók voltaképpen nincsenek is amásodik világháború óta Lengyelországban?

- Én azért bízom abban, hogy a beszélgetés, a bűnnel való szembesülés, az igazság kimondása és abűnök megsiratása, tehát a történet egyfajta meggyászolása révén a közösség, az emberek lassan megtudnak gyógyulni. A műnek, a színházi katarzisnak is ezt kell szolgálnia, ezt a megtisztulási folyamatot.És úgy tűnik számomra, hogy ez meg is történik, sok ember megy ki könnyezve az előadásról, és utánasem engedi el őket a darab, másképp kezdenek gondolkodni a múltról. Ez az én személyes kaddisom,amelyet - meggyőződésem szerint - nőknek és férfiaknak, zsidóknak és lengyeleknek együtt kellelmondaniuk.A színházban a provokáció azt a célt szolgálja, hogy a kérdéseket másképp lehessen feltenni, vagyegyáltalán fel lehessen tenni. Tehát nem megbotránkoztatásról van szó, hanem az állóvíz felkavarásáról.Hogy elinduljon valami. Egy ilyen darabot csak úgy lehet jól megcsinálni, ha az ember a másikszemszögéből írja meg. A lengyeleket olyannak mutatom be, amilyennek a zsidók látják őket, ésfordítva. Ez más témáknál is így működik egyébként. Ha például Katyńról kellene darabot írnom, biztoselmondanám, milyen korlátoltak voltak azok a lengyel tisztek, akiket aztán az oroszok meggyilkoltak:barbároknak tartották az oroszokat, nem fogadták a köszönésüket. Nem szalutáltak nekik, mert úgygondolták, hogy csőcselékkel van dolguk, viszont állandóan veszekedtek egymás között, minden politikaioldal a maga igazát bizonygatta. Egy nap jött egy NKVD-s tiszt, aki négy nyelven tudott, és beszélgetniakart velük különféle nyelveken művészetről, irodalomról. Az ő feladata volt, hogy kiválogassa azokat,akik még valamire jók lesznek, tehát akiket nem kell kivégezni. A lengyel tisztek úgy gondolták, hogy ezegy rendes ember, mert jól beszél nyelveket, biztos régi cári katona, és kiadták a parancsot, hogyegyedül neki kell szalutálni a táborban. Minden kérdésére válaszoltak, megbíztak benne, az NKVD spedig végrehajtotta a "válogatást". Ötszázat életben hagytak, a többieket tarkón lőtték az erdőben.Egy ilyen történetet úgy kell feldolgozni, hogy gondolkodásra késztessünk vele. De ha ezt megtenném,akkor már tényleg meglincselnének, azt hiszem. Pedig ezáltal lehetne megmutatni a színházban, hogy

az a tény, hogy áldozatokká váltak, még nem jelent dicsőséget, és azoknak volt igazuk, akikelmenekültek. A halál önmagában nem igazol semmit.

- De ezzel az állandóan változó nézőponttal az ember a saját lába alól iskihúzza a talajt. Ha nincs többé biztos pont, akkor nincs mibekapaszkodni.

- Ami tényleg érték, azt nem lehet elbizonytalanítani. Viszont minden ilyen "felforgatás" az emberi tudatfejlődését hozhatja. A lényeg az, hogy ne tegyük függővé magunkat semmitől, ne veszítsük el agondolkodásunk szabadságát.

Vargha János a szerző további cikkei

NEM MINDEN LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

szarka farka tarkabarka nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

A Kitalátorok című írásom (ÉS, 2011/47., nov. 25.) által magát találva érző mérnök válasza súlyos logikaitévedésen alapul, miszerint ha vannak gazdaságtalan és káros vízmérnöki építmények, akkor mindegyikaz volna, és mindenki kitalátor, aki ilyeneket épít.

Ez nem igaz. A kitalátorok csapata a mérnökök seregének csak részhalmaza. A többi olvasó figyelméttalán nem kerülte el, hogy ameddig a királyi kitalátorok le nem romboltatták, a rászedett főúr családjánakés bérlőinek a javát szolgálta az a pompásan működő malom, amelyhez egy hatalmas folyó szolgáltattaa vízerőt. Voltak és vannak ugyanis kiválóan működő, a köz javát szolgáló mérnöki alkotások, és vannakmérnökök, akik ilyeneket terveznek. Ám vannak kitalátorok is, akik gazdaságtalan, másokra és atermészetre nézve káros, de őket busás haszonnal kecsegtető kitalációikat próbálják megvalósítani sajátszakmájuk szabályait semmibe véve, olykor saját meggyőződésüket is meghazudtolva, manipuláltgazdasági értékelésekkel, a nekik nem kedvező szakvélemények cenzúrázásával és meghamisításával,a kritikus szakemberek megfenyegetésével és elhallgattatásával, csalárd politikai érvekkel és amindenkori hatalomhoz való törleszkedéssel. Olyanformán, ahogy ez a (cseh)szlovák-magyar dunai

vízlépcsőrendszer tervezése során is történt1.

Azt is tudjuk a Gulliverből, hogy a kitalátorok kárhozatos tevékenységük ódiumát előszeretettel kenikmásokra. Honi kitalátoraink ebbéli igyekezetének évek óta szerénységem az egyik célpontja. A kitüntetőszerepet azonban nem fogadhatom el, mert a Duna eltereléséért a Nagy Szlovák Csatornába afelelősség kizárólag azoké a kitalátoroké, akik a rájuk jellemző módszerekkel rávették a politikusokat azerről szóló szerződés aláírására.

A szlovákiai oldalcsatorna előképe a Nagy Elzászi Csatorna, amely francia oldalon vezeti a Rajna vizét,és amelynek az elrendezése - mint azt Mosonyi Emil 1952-ben megjelent egyetemi tankönyvében írja -"nem gazdaságos megoldás", azt politikai szempontok kívánták meg. Ez a tudás azonban nem gátoltameg a professzor urat, hogy kitalátor társaival együtt engedjen a (cseh)szlovák kollégák ultimátumának,akik a francia példát másolva a saját területükre akarták terelni a Dunát. A magyar kitalátorok már 1953

tavaszán megígérték elvtársaiknak, hogy két héten belül megszerzik a magyar kormány jóváhagyását.2

Ez végül csak két és fél évtizeddel később sikerült, elfogadva és elfogadtatva azt, amiről maguk istudták kezdettől fogva, hogy rossz, és politikai szempontból (cseh)szlovák érdekeket szolgál. AmitFranciaország a fegyverrel legyőzött ellenségtől, Németországtól a versailles-i béketárgyalásokonkényszerített ki, azt a kitalátoroknak köszönhetően Magyarország maga adta oda a barátiCsehszlovákiának. Ami még visszatetszőbb, ha figyelembe vesszük, hogy amikor Franciaország ésNémetország között megkezdődött az enyhülés, a franciák lemondtak a Rajna-oldalcsatorna építésénekfolytatását lehetővé tevő kizárólagos jogaikról.

A magyar kitalátorok azonban nem változnak. Egy 1994-ben készült dokumentum-összeállításukban ígynyilatkoztak szlovák elvtársaikról: "Elismeréssel ajánljuk ezt a munkát szlovák kollégáinknak, akik alegsúlyosabb nyomás és támadások ellenére, a rájuk kényszerített csonkaság feltételei között is létretudtak hozni egy alkotást, amely egyszerre szolgálja a társadalom igényeit és a természeti környezetértelmes gondozását [sic!]. Ugyanakkor bízunk a csonkítatlan mű közös és mindkét országra hasznos

befejezésében."3 Nem kétséges, hogy ez az elismerés mindenekelőtt Július Bindernek szól, az egyoldalú

elterelés atyjának, aki szlovákellenességgel és irredentizmussal vádolta a vízlépcsőrendszer

magyarországi bírálóit.4

Július Bindernek, aki a vízlépcsőt saját emlékművének tekinti,5 1999-ben, a szlovák kormány zárt ülése

után, amelyen a bősi zsilipek szivárgásáról tárgyaltak, le kellett mondania vezetői pozíciójáról.6 Ha azegyoldalú elterelés előtt került volna sor hasonló felülvizsgálatra, lehet, hogy Binder úr már akkor repültvolna, mert a vezetésével készülő létesítmények a kitalátorok saját mércéje szerint sem feleltek meg aminimális biztonsági követelményeknek. Mint azt később az OVIBER (Országos Vízügyi Beruházás)szakemberei leírták: "a megépült C-variáns alkalmatlan a mértékadó árvízi hozamok levezetésére, ajéglevezetésre, és szerkezeti méretei alapján a műtárgyak élettartama rövidebb, mint a KET (KözösEgyezményes Terv) szerinti műtárgyaké", valamint leszögezték, hogy ez "a dunacsúnyi vízlépcső alatti

magyar területet veszélyezteti."7 Kizárt, hogy Július Binder és az őt támogató magyar kitalátorok ne

tudták volna ezt már az elterelés előtt is.8

Ha valamiben bízni lehetett az elterelés előtt, az az volt, hogy a kitalátorokban marad még szemernyitisztesség, és legalább saját biztonsági előírásaikat nem rúgják fel. Felrúgták, és csak kevés híja volt,egy nagyobb katasztrófának a kevéssel utána bekövetkezett áradás miatt, amely így is súlyos károkatokozott a félkész létesítményekben.

Annak idején rámutattam arra, hogy a C-variáns elsődleges célja Magyarország megzsarolása az eredetitervek szerinti mű megépítése érdekében, de nem tartottam kizártnak, hogy az elterelés bekövetkezik,ezért Magyarországnak minden nemzetközi fórumon fel kellene lépnie ez ellen. A magyar kormányazonban megosztott volt. Az igazi frontvonal ugyanis nem magyarok és szlovákok, hanem a kitalátorokés a Duna-védők között húzódik, a kitalátorok pedig akkor is azt szorgalmazták, hogy Magyarországinkább maga terelje el a Dunát.

Voltak, akik azzal érveltek az eredeti tervek szerinti, Dunakilitinél történő elterelés mellett, hogy nálunklenne a csap, és annyi vizet ereszthetnénk le rajta, amennyit csak akarunk. Ám az eredeti tervek szerinta közepes vízhozamnak alig két és fél százaléka, majdnem semmi jutott volna a Dunába, annak mindenkövetkezményével együtt, és ha ennél többet eresztenénk le, annyival csökkenne a részesedésünk az

áramtermelésből.9 Mint azt a vízlépcsőrendszer egész története bizonyítja, ezzel a kérdésselkapcsolatban nincs értelmes kompromisszum: vagy a turbinák kapnak elegendő vizet, vagy a természet.Ezért késik a hágai döntés végrehajtása is, amelynek értelmében a visegrádi erőművet nem kellmegépíteni, ugyanakkor a feleknek gondoskodniuk kell az eltereléssel érintett Duna-szakasz medrébenés árterében az élővilág megóvásáról. Ehelyett az a vízmegosztási megállapodás van érvényben most

is,10 amelyben Magyarország beleegyezett abba, hogy az ökológiai szempontból szükségesvízmennyiségnél lényegesen kevesebb, húsz százalék jusson a Duna fő medrébe és mellékágaiba.Ebbe ugyancsak a kitalátorok vitték bele a Horn-kormányt, amely - a hágai döntés ellenére - a nagy műmennyországában akart minket részesíteni, és ha lett volna rá ideje, végre is hajtotta volna az 1998-ban

parafált titkos Horn-Mečiar-paktumot.11 A paktumban egy dunakanyari vízlépcső megépítése, valamintolyan vízmegosztás szerepelt, amelynek értelmében a mai kevésnél is sokkal kevesebb víz, mindösszehét és fél százalék jutna a Dunába.

A turbinák kontra természet vagy-vagy kérdésében én a magam részéről a természet oldalán állok.

Omnia sponte fluant, absit violentia rebus.12

1 Számos, erre vonatkozó tényt publikáltam korábbi írásaimban: Egyre távolabb a jótól, Valóság,1981/11.; A Nagy Szlovák Csatorna, Beszélő, 9. szám, 1984. (Beszélő Összkiadás, I. kötet, AB-BeszélőKiadó, Budapest, 1992. 496-506. o.); Vízerő és politika. In: A hágai döntés. Enciklopédia Kiadó,Budapest, 1997. 221-287. o.).

2 Gerő Ernő a vízlépcsőről, Beszélő Összkiadás, II. kötet, AB-Beszélő Kiadó, Budapest, 1992. 145-157.o.

3 Dokumentumok és vélemények a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerről. Kézirat (javított változat),Budapest, 1994. "A kiadványban közreműködtek, illetve azok, akiknek véleménye, írásai felhasználásrakerültek, az alábbiak: Dóra Tibor, Dr. Fekete György, Fóris Lajos, Dr. Haszpra Ottó, Dr. Hankó Zoltán,Dr. Juhos László, Dr. Karádi Gábor, Kerényi Ödön, Kollár Ferenc, Dr. Koncz József, Dr. Kozák Miklós,Mikolics Sándor, Dr. Mistéth Endre, Dr. Mosonyi Emil, Dr. V. Nagy Imre, Dr. Orlóci István, Dr. PálffySándor, Pálos László, Papp Ferenc, Reményi Péter, Dr. Szígyártó Zoltán, Szilvássy Zoltán, Dr. VágásIstván, Dr. Zsilák Endre, Dr. Zsuffa István."

4 Július Binder: Aká je úloha Maďarska a maďarskej politiky v súvislosti s problémom pitnej vody.http://www.chelemendik.sk/binder1.htm

5 Amikor a mű emlékművé válik, Új Szó, 2002. július 31.

6 Július Binder quits top job at Vodohospodárska Výstavba, The Slovak Spectator, 1999. február 8.

7 A szlovákiai C-variáns vízépítő mérnöki értékelésének végleges szakvéleménye. OVIBER Kft.,Budapest, 1994. február 28. 142. o.

8 M. Kravčík, J. Tesliar: Seven post-communistic cases of Water management policy and Dams inSlovakia. http://www.changenet.sk/ludiaavoda/sprava.stm?x=1968

9 Arról nem is beszélve, hogy a kitalátoroknak több esélyük lett volna a visegrádi vízerőműkierőszakolására és a bősi vízlépcső csúcsra járatására.

10 Nagy Boldizsár: Bős breviárium, Beszélő, 10 évf. 10. szám, 2005. október.

11 Népszava, 1998. március 11. és 2010. március 9.

12 Comenius jelmondata: Minden szabadon folyjék, távol legyen a dolgoktól az erőszak. 1984-ben eztválasztotta jelmondatának az akkori Duna Kör is.

Ladányi Andor a szerző további cikkei

A TULAJDON SZENTSÉGE LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

A Fidesz-kormány bűnlajstromának, a demokratikus jogállam intézményes lebontásának és katasztrofálisgazdaságpolitikájának egyik leglényegesebb része volt 2010 őszén a magánnyugdíjpénztárakvagyonának "einstandolása" (és a nyugdíjpénztári tagok túlnyomó részének leplezetlen zsarolással azállami nyugdíjrendszerbe kényszerítése). Az Országgyűlésben a demokratikus ellenzéki pártok képviselőimeggyőző érvekkel bírálták az erről szóló törvényjavaslatot, elsősorban az alkotmányjogilag is alapvetőértéknek tekintett tulajdon megsértését hangsúlyozva. (Erről az Élet és Irodalomban folyamatosan szóesik.)

E tiltakozás természetesen a kormánypárti szavazógépezetet nem akadályozta meg a törvényjavaslatelfogadásában, és a Fidesz arról is gondoskodott, hogy e törvényt ne lehessen az Alkotmánybíróságnálmegtámadni. Az Alkotmánybíróságra vonatkozó törvény módosításáról, e testület hatáskörénekkorlátozásáról szóló törvény értelmében ugyanis törvények akkor semmisíthetők meg, ha azok tartalmaaz élethez és emberi méltósághoz való jogot sérti, de ezek között nem szerepelt a tulajdon szentsége, amagántulajdonhoz való jog.

Most, hogy az államháztartás hiányának csökkentése érdekében felmerült a még meglevőmagánnyugdíj-pénztári vagyon "lenyúlásának" lehetősége, indokoltnak vélem a tulajdonhoz való jogjellegének megvilágítását, azzal, hogy e jog az emberi jogok mint alapjogok körébe tartozik-e.

Az ENSZ közgyűlése 1948 decemberében fogadta el Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata címűdokumentumot. Ennek 17. cikkelye szerint "Minden személynek, mind egyénileg, mind másokkalegyüttesen joga van a tulajdonhoz", és "Senkit nem lehet tulajdonától önkényesen megfosztani." Enyilatkozatot a magyar országgyűlés 1998. december 8-án - tehát a Fidesz (és koalíciós társai)kormányának idején - fogadta el, azzal, hogy azt "mérföldkőnek tekinti az emberi jogokért folytatottküzdelemben".

Az európai országok alkotmányai, alaptörvényei teljesen egyöntetűen és szinte azonos szövegezésselhatározzák meg a tulajdonhoz való jogot és korlátozásának feltételeit. Néhány példa: Csehország:"Mindenkit megillet a tulajdonhoz való jog. Valamennyi tulajdonos tulajdonjoga egyenlő törvényeselbírálás és védelem alá esik. [...] A kisajátítás, illetve a tulajdonhoz való jog kényszerű korlátozásaközérdekből törvény alapján és kártalanítás mellett lehetséges." Dánia: "A tulajdonjog sérthetelen.Egyetlen személyt sem lehet arra utasítani, hogy feladja tulajdonát, kivéve, ha ezt közérdek követelimeg. Erre csak törvényben meghatározott módon, teljes kártalanítás mellett kerülhet sor."Spanyolország: "Mindenkit megillet a magántulajdonhoz és az örökléshez való jog. Senkit sem lehettulajdonától megfosztani, csak igazságos kártalanítás ellenében, a közjó érdekében, vagy társadalmiérdek miatt, a törvény előírásaival összhangban." De a most hatályba lépett magyar Alaptörvény szerintis: "Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökséghez [...] Tulajdont kisajátítani csak kivételesen ésközérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanításmellett lehet."

Úgy gondolom, hogy a kormányzatnak - eddigi politikájától, az alapvető jogállami követelmények teljesnegligálásától eltérően - a jövőben a fentieket figyelembe kellene vennie, de a múltban történtekből is etekintetben a megfelelő konzekvenciákat le kellene vonnia.

Lővei Pál a szerző további cikkei

KIÁLLÍTÁSI AMNÉZIA LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Az évtizedek óta "az amnézia örök prezentizmusának félálmában" létező magyarországi múzeumokközül György Péter egyedüliként az ebbe a félálomba "példátlan mértékben" belemerülő Magyar NemzetiGalériát érezte fontosnak kiemelni az ÉS karácsonyi számában Senkiföldje. A múzeumi amnézia címmelközzé tett, Hamvay Péter korábbi írásához (ÉS, 2011/46., nov. 18.) fűzött hozzászólásában (ÉS,2011/51-52., dec. 22.). A kiemelés persze érthető, hiszen valamilyen módon csak meg kelleneszakmailag is magyarázni, mivel indokolható a Galéria ripsz-ropsz beolvasztása a SzépművészetiMúzeumba (amelynek módjára egyébként György Péter szerint sincs mentség és elfogadhatómagyarázat - ebben a kérdésben, úgy tűnik, egyetértünk).

A hozzászólás szerint a Nemzeti Galéria két (vagy még több?) évtizednyi produkciójából (becslésemszerint 1990 óta száznál lényegesen több ideiglenes tárlatot rendezett az intézmény) mindössze kétkiállítás tekinthető az álom szempontjából kivételnek, az Aranyérmek, ezüstkoszorúk (1995) és aTörténelem - Kép (2000) - a két tárlat pozitív megítélése a második dolog, amelyben György Péterévelteljes mértékben egyezik a véleményem. Mindkét bemutató rendezője Sinkó Katalin volt (a másodikatMikó Árpáddal közösen jegyezte). Sinkó Katalin azonban 2000 után sem vonult "félálomba", és 2008-ban, éppen az amnézia ellen folytatott küzdelem jegyében, a Galéria megalapításának ötvenedikévfordulójának apropóján, 236 oldalas kötetben tárta fel "a múzeumok, pontosabban a képzőművészettelfoglalkozó Nemzeti Képtár(ak) >hosszú időtartamú< történetét". Nemzeti Képtár. "Emlékezet éstörténelem között" című monográfiája a Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 2008-as köteteként 2009-benjelent meg, vagyis a György Péter által annyira hiányolt múzeumi emlékezet-, felejtés- ésintézménytörténeti kutatásoknak ezt a szakmai körökben igen pozitív visszhangot kiváltó eredményétéppen az ilyesfajta kutatások hiánya miatt elmarasztalt intézmény tette közzé. Természetesen (?)nagyon is érthető, hogy a nemrég megjelent, hatalmas forrásbázisra alapozott, igaz, a "múzeumidiskurzus" divatos szakkifejezéseivel csak mérsékelten élő, ezért aztán sokkal közérthetőbb munkáról amúzeumi összevonás támogatói igyekeznek tudomást sem venni. Abból ugyanis világosan kiderül, hogykorántsem igaz az összevonás szakmai (?) alátámasztására hangoztatott érv, miszerint aSzépművészeti Múzeumtól függetlenített Nemzeti Galéria minden előzmény nélkül, egyszerűenkommunista sugallatra jött volna létre 1957-ben - a lassan topográfiailag és szellemileg egyarántkezelhetetlen nagyságúvá váló gyűjtemények szétválasztásán már évtizedek óta gondolkodtak aszakmabeliek. (Alighanem az '56-os forradalom mellékes pozitív hatásának - az ideológiai nyomásidőleges lazulásának - is betudható, hogy a rákövetkező évben éppen a szakmai szükségszerűségjegyében lehetett új kulturális intézményeket létrehozni. A Galéria mellett - hétévnyi hányattatástkövetően - ekkor alapították meg a műemlékvédelem új, komplex szervezetét is, amelynek jogutódja ésaz egész tevékenység ma a kultúrpolitika határmezsgyéjén vegetál, és a politikai döntéshozók körében aNemzeti Galériához hasonlóan "népszerű".)

A "múzeumi amnézia félálmának" tézise általánosabban sem igaz. Az elmúlt negyedszázadban aSzépművészeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Néprajzi Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum ésnem is egy vidéki intézmény (egyébként a magyar műemlékvédelem is) kiállítások és kiadványok sorávaltette közszemlére és értékelte át a tudomány módszerével saját múltjának szervezeti változásait, nagyszemélyiségeit, legkülönbözőbb emlékeit és eseményeit. A múzeumok munkatársai több igen fontosdoktori (PhD) értekezést szenteltek múzeum- és gyűjtéstörténeti témáknak, aligha az intézmények

vezetése ellenére, hiszen az eredményekkel a közönség is találkozhatott - a Szépművészeti Múzeumbansem csupán a György Péter által egyedül kiemelt Schickedanz-kiállításon (1996, rendező: GáborEszter), de a Pulszky Károly, majd a Térey Gábor működését bemutató tárlatokon (1988, r.: MravikLászló és Szigeti Ágnes, illetve 2006/2007, r.: Radványi Orsolya) is. A Szépművészeti Múzeum és többmás magyar múzeum gyűjteményeire igen jelentős hatást gyakorló Nemes Marcell műgyűjtőitevékenységét bemutató tárlat jelenleg is látható (r.: NémethIstván). Ez a szép kiállítás világosan jelzi,hogy az egymástól (még) független intézmények gyűjteményi anyagainak tematikus kiállításokérdekében szükséges ideiglenes egyesítése intézményi összevonások nélkül is akadálymentesenműködik. Működött természetesen korábban is, legszembetűnőbb módon a Jankovich Miklós - "talánminden idők legnagyobb magyar műgyűjtője" - gyűjteményeit a Nemzeti Galériában rekonstruáló-elemzőbemutatón (2002/2003, r.: Mikó Árpád), amely hatvannál több szakember közreműködésével, alegnagyobb művészeti múzeumok és az Országos Széchényi Könyvtár összefogásával valósult meg. (ANemes-kiállítás egyébként akkor lett volna igazán "ütős", ha a gyűjtőnek a legjelentősebb külföldiintézményekre gyakorolt hatását, mely műtárgyainak számukra történt eladásában nyilvánult meg,féltucatnyi fekete-fehér reprodukción túlmenően eredeti alkotásokkal - ezek fő művek - is be lehetettvolna mutatni. Egy ilyen nemzeti ügy esetében ennek a lehetőségnek a megteremtését - még akárminisztériumi extra támogatások nélkül is - várná el egyébként a szakma egy deklaráltan "menedzsertípusú" múzeumi vezetéstől, és értékelné nagyra, jelenlétével is a nagyközönség. Mindenképpenjelzésértékű egyébként a kultúra magyarországi helyzetét tekintve, hogy a többéves munkával létrehozotttárlat rendezője a nyitva tartás időszakában kényszerült búcsút mondani az intézménynek.)

Az intézménytörténeti kutatásokon alapuló, látványnak sem utolsó kiállításokra jó példa az IparművészetiMúzeumnak a múzeumgyarapodás fő csomópontjait kiemelő, Gyűjtők és kincsek című állandó kiállításais (2006, r.: Horváth Hilda). A Nemzeti Galéria annyira nem zárkózott el a tudomány- ésintézménytörténet friss eredményeinek tálalásától, hogy hellyel és munkatársai szakértelmével segítetteelő a Magyar Tudományos Akadémia és a művészetek XIX. századi kapcsolatáról az AkadémiaMűvészettörténeti Kutatóintézete által kimunkált, emlékek és események egész sorát valóban a feledéshomályából kiemelő tárlat megrendezését (1992, r.: Bakó Zsuzsa, Beke László, Majoros Valéria, SzabóJúlia). A nagy múzeumok pótolhatatlan részvétele nélkül értelmetlen lett volna az Akadémia MűvészetiGyűjteménye Pulszky Ferenc emlékkiállításának létrehozása is (1997, r.: Basics Beatrix és Szabó Júlia).(A Kutatóintézet egyébként az utóbbi évtizedekben általában is központi szerepet játszott aművészettörténet tudománytörténetének vizsgálatában.)

Visszatérve a Nemzeti Galéria programjaira, következzen néhány emlékezetes példa, főleg az általamkönnyebben megítélhető régebbi művészeti témák közül. Az intézmény 1993-ban számot adott 1985 és1992 közötti gyűjteménygyarapítási erőfeszítéseiről - a középkori és a barokk művészet vonatkozásábanismét határozottan állást foglalva a Fülep Lajos-i magyar és magyarországi művészet kérdésében,kiemelve régi anyagainak az új szerzeményekkel is segített, a közép-európai összefüggéseken alapulóújraértékelési programját. Ez a közelebbi és kissé távolabbi területekre is figyelő, a kiállítások és ahozzájuk kapcsolódó publikációk - kiállítási és ouvre-katalógusok, monográfiák, forráskiadványok - általtálalt, nemzetközi vonatkozásban is értékes, új tudományos eredményekben gazdag múzeumi munka,továbbá jelentős külföldi műtárgyanyag kölcsönzése jellemezte Mányoki Ádám életmű-kiállítását (2003,r.: Buzási Enikő), a nagyközönség és a szakma köreiben egyaránt kimagaslónak értékelt Mednyánszky-tárlatot (2003/2004, r.: Bakó Zsuzsanna, Hessky Orsolya, Markója Csilla), legutóbb pedig a Franz AntonMaulbertschnek és Josef Winterhaldernek szentelt bemutatót (2009/2010, r.: Jávor Anna és BodaZsuzsanna). A Mednyánszky-kiállítás egyenrangú felek, szlovákiai ésmagyarországi múzeumokegyüttműködésével valósult meg, és a csak így elérhető komplexitásának alighanem jelentős szerepevolt abban, hogy a budapesti és a pozsonyi bemutatót követően Bécs is programjába iktatta. Arra, hogyGyörgy Péter bírálata ellenére a tárgyak "jelentéstörténetéről való gondolkodás" nem hiányzik a Galériatörekvései közül sem, kitűnő példa volt az M. S. mester Vizitáció című képének és egykori selmecbányai

főoltárának szentelt kiállítás (1997, r.: Mikó Árpád, Poszler Györgyi), amely ráadásul - belsőépítészeti-képi megjelenítésével - nem csupán a Galéria, de az egész magyar muzeológia utolsónegyedszázadának egyik legemlékezetesebb kiállításrendezői alkotása volt.

A vizsgált időszak és egyben a Galéria egyik legnagyobb hatású kiállításának bizonyult a PannoniaRegia. Művészet a Dunántúlon 1000-1541 (1994/1995, r.: Mikó Árpád, Takács Imre, Tóth Sándor),amely a regionális művészetföldrajzi publikációk sosem látott sorát indította el. Annak hatására tűzte kicélul a középkor építészeti és művészeti emlékei iránt különleges érdeklődést mutató Kollár Tiborpszichiáter a szinte fehér foltnak számító Dél-Alföld és a hozzá kapcsolódó területek hasonló történeti,művészettörténeti, régészeti áttekintésének megszervezését. Az eddig megjelent, általa szerkesztett kétimpozáns kötet (1732 A4-es oldalon!) a Dél-Alföld és a középkori Dél-Magyarország ismeretlenemlékanyagát tárta fel az erdélyi Dévától a Vajdaságon, a Szerémségen és Szlavónián át a Muravidékigés Kelet-Stájerországig - a magyarországi szerzőkön kívül román, szerb, horvát, szlovén szakemberekrészvételével. Ezt a regionális feldolgozások sorában a középkori Erdély, majd pedig a középkoriMagyarország északkeleti megyéi falképeinek egy-egy kötetnyi tárgyalása, legutóbb pedig a jelenlegMagyarország és Románia területére eső középkori Szatmár egyházi építészetének az Európai Uniótámogatásával magyarul és románul egyaránt kiadott tanulmánykötete követte. Már megindultak azelőkészületek a középkori Bereg megye hasonló szerkezetű és szemléletű, magyar-ukránegyüttműködéssel megvalósuló feldolgozására. A kiállítás katalizátorhatása nyomán kerültek összeelőször a határokon inneni és túli szakemberek, majd már támogatóként a regionális politikai szereplőkis. A múzeum szakmai kapcsolatai bő egy évtized alatt sosem látott mértékben járultak hozzá a szlovák-magyar művészettörténeti-muzeológiai légkör javulásához is - a Galéria és a Budapesti TörténetiMúzeum a Szlovák Nemzeti Galériával közös kiállításai, a magyar és szlovák művészettörténészek éstörténészek közös tanulmányai, a kölcsönös műtárgykölcsönzés felfutása, a pozsonyi kézikönyv-katalógusokhoz magyar szerzőktől kért írások igencsak ígéretesek a jövő szempontjából. Ennek a javulólégkörnek a jele, hogy a Szépművészeti Múzeum magyar-luxemburgi Zsigmond-kiállításához (2006, r.:Takács Imre) már a szlovák egyházi gyűjtemények is jelentős kölcsönzésekkel kapcsolódtak (egyébkéntBukarest, Nagyszeben, Zágráb intézményei is). Korántsem minden esetben jelenti ez a szakmaivélemények egyezését, de annak elismerését mindenképpen, hogy a közös örökséghez bárki számárabiztosítani kell a hozzáférést és az interpretáció jogát. Mindez valójában a György Péter által némilegelítélően ideológiamentesnek ítélt művészettörténész szakma nemzeti kérdéshez való alkotóviszonyulását jelenti - a hosszabb távon egyedüli járható utat, és nem is kizárólag a múzeumokesetében. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Galéria függetlensége érdekében indított aláírásgyűjtéskeretében számos szlovák és cseh (és sok más külföldi) kolléga is aláírásával jelezte az intézménybevetett bizalmát.

A múzeumi összevonás szükségességét indokló érvrendszer nemzetközi vonatkozásai - miszerint aGaléria rászorul a Szépművészeti Múzeum kapcsolatrendszerére - nem csupán a szomszédos országokesetében nem állják meg a helyüket, a Galéria egészen jól elboldogult eddig a világ távolabbi tájain is. AZichy Mihály-emlékkiállítás (2007/2008, r.: Róka Enikő) a szentpétervári Ermitázzsal együttműködésbenvalósult meg, a Moholy-Nagy-kiállítás (2008, r.: Botár Olivér és Gergely Mariann) szálai az USA-ig ésKanadáig értek, született kiállítás az 1900-1930 közötti európai grafikáról a stuttgarti Staatsgalerie-velközösen, a Szépművészeti Múzeum közreműködésével (2004, r.: Bakos Katalin, Róka Enikő, UlrikeGauss), új összefüggésekre hívta fel a figyelmet az 1918-1939 közötti lengyel és magyar grafikaösszehasonlító bemutatása (2009, r.: Bakos Katalin), a Galériában került először a hazai közönség elé aMagyarországhoz érzelmileg kötődő belga szimbolista festő, Félicien Rops Namurből érkezett tárlata(2010/2011, r.: Veronique Carpiaux és Földi Eszter). Szükség esetén nem jelentett problémát amexikóvárosi kölcsönzés lebonyolítása sem (Markó Károly és köre, 2011, r.: Hessky Orsolya, BellákGábor, Dragon Zoltán). A Galéria gyűjteményi anyagai is utaztak külföldre, például észak-olaszországitematikus kiállításokra 2004/2005-ben és 2009/2010-ben, valamint a "Magyar Vadak" (Magyar Vadak

Párizstól Nagybányáig 1904-1914, 2006, r.: Passuth Krisztina) 2008-2009. évi franciaországibemutatkozásaira.

A György Péter szerint "a kulturális párbeszédek, régiók, nyelvek, nemek, társadalmi rétegek, hitek,meggyőződések, művészfogalmak, gyakorlatok közti kooperáció" korával szemben "a reménytelenelzárkózás korát" élő Nemzeti Galéria valójában meglehetősen jól teljesített az utolsó két évtizedben erajta számon kért kritériumrendszer nem is egy elemében, és eddig még nem is volt szó például Amodell. Női akt a 19. századi magyar művészetben című bemutatójáról (2004/2005, r.: Imre Györgyi)vagy a fotóműtermek világán keresztül a műfaji sokszínűséget a múzeumba beemelő Borsos József-kiállításról (2009, r.: Békefi Eszter, Farkas Zsuzsanna, Veszprémi Nóra). A hitek és meggyőződésekközép-európai kavalkádja is megjelent a programban, nem is csak M. S. mester és a barokk festőkoltárképeivel, de például a magyarországi késő reneszánsz művészet - Mátyás öröksége - Későreneszánsz művészet Magyarországon (16-17. század) - reprezentatív bemutatójának (2008, r.: MikóÁrpád) pompás református templomi tárgyaival és Vaszary János gyűjteményes kiállításának (2010, r.:Gergely Mariann és Plesznivy Edit) egy egész tematikus blokkjával is. Meglepő módon még "aposztkolonialista kulturális világ" tengerentúli - latin-amerikai - vonatkozásaival is lehetett időnkénttalálkozni a Galériában: a Szenvedély és pompa. Barokk művészet Kolumbiában (1997) című kiállítás,valamint a Párizsban élő kortárs venezuelai festők tárlata (2001, r.: Borbély László és Szabó László)mellett az amerikai Kasser-Mochary Gyűjtemény anyagában (2010, r.: Bellák Gábor) például a mexikóiDiego Rivera festménye is feltűnt.

Pusztán ez a kis szemezgetés is jelzi, hogy a Galéria munkatársi gárdája körében nemhogy nem folyik"a fetisizált állandó és a megvetett ideiglenes kiállítások közötti valóban nevetséges álvita", de aművészettörténészek kifejezetten törik magukat az ilyen "megvetett" feladatokért, és az intézményideiglenes kiállításait legjobb tudásuk szerint igyekeznek megrendezni. (Ugyanez vonatkozik egyébkénta Budapesti Történeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Szépművészeti Múzeum, a NemzetiMúzeum, a Néprajzi Múzeum és a többi intézmény muzeológusaira is.)

Mindenesetre a György Péter által hiányolt, széles körű szakmai viták valóban lehetnének számosabbak,átütőbbek, teljes hiányuk tételezése azonban az utóbbi évek vitaestjeivel, internetes fórumokon ésfolyóiratokban közzétett elemzéseivel, programjavaslataival cáfolható. Biztos, hogy az amnéziával terheltegyéni emlékezetek összegzése már önmagában is egy a valóságot jobban közelítő kollektív emlékezetkialakulását segítheti elő. A vágyott, széles körű szakmai viták várható politikai-kormányzatimegítéléséhez viszont szemléletes adalék, hogy az ingyenes szakmai múzeumi belépők évekkel ezelőttibevonása kapcsán az egyetemeken, az akadémiai kutatóintézetben és az örökségvédelemben, vagyis amúzeumi intézményrendszeren kívül dolgozó művészettörténészeknek többször is megerősítést nyert,minisztériumi pecsétes papírjuk van arról, hogy semmi közük sincs a múzeumokhoz.

Aradi Emil a szerző további cikkei

NE ÉRTSÜK MEG A SZLOVÁKOKAT! LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Egyetértek Bauer Tamással (Nevem a listán, ÉS, 2012/2., január 13.) abban, hogy nem kíván "TamásAladárné emberi jogaiért" tiltakozni. 2004-ben, a kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor - osztvaa liberális párt érvelését - nem is járultam az urnákhoz. Viszont nem értettem, hogy az elvtársaktólcsupán három ellenszavazatra tellett, amikor hat évvel később az Országgyűlés a kettősállampolgárságra igent mondott. Bauer Tamás legalább konzekvens maradt. Mindazonáltal mostaniérvelésében két hibát is találtam.

Bauer azt írja: "a szlovák állam csak két rossz lehetőség közül választhatott: vagy tudomásul veszi amagyar állam egyoldalú döntését szuverenitásának a magyar nemzetiségű szlovák állampolgárokratörténő részleges kiterjesztéséről, vagy olyan ellenlépést tesz, amelynek a magyar állampolgárságotfelvevő szlovákiai magyarok a kárvallottjai". Tehát - Bauer szerint - a szlovák ellenlépésbe Pozsony belevolt kényszerítve a másik döntési alternatíva hátrányos mivolta miatt. Csakhogy ugyanebben adolgozatban olvasható, hogy a kettős állampolgárság elfogadása nem rossz döntés, Szerbia és Romániais ezt választotta.

A másik tévedés az írásban a szlovák kettős állampolgárságról szóló jogszabályok citálása. Ezekugyanis az állampolgárság megszerzéséről és nem a megtartásáról szólnak, ezért írnak elő kétévesszlovákiai tartózkodást. A mi esetünkben viszont a határon túli érintettek mindig is magyar állampolgárokvoltak, mert arról soha nem mondtak le, csak a határ lépte át őket az első és a második világháborúután. A szlovákok sem veszik el azon állampolgáraiktól az állampolgárságot, akik két éve külföldöntartózkodnak.

(partinagy) a szerző további cikkei

MAGYAR MESÉK LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

7Ajánlom

Egyszer volt, hol nem volt, avvót, végre ki köllött nyilvánéttani: amit a magyarok szuvenírjával az Uniocsaholnokjai művelnek, ahhó képest Trianon szomorkás fizetésnap Brüsszelbe, semmi más. Mán régótaérett az idők méhibe, hogy a Kárpátok Öngyújtója, Novák Előd parlamenti képviselő testvér, MurányiLevente, 56-os (!) hős segítségivel, elégesse az úgynevezett EU zászlaját, mi csak a diktatúra rongya,köcsögvécepapír. Méghozzá Budapesten, a Lövőház uccába, ahun a gonosz lakik, ki fejbe rúgtaMagyarországot. Nem biztos, hogy ott es tartóckodik, mer nem tartóckodik az semmitül, de hogy ottlakik, az kőbébb vót vésvel még a kőnél es. Hosszú orra vót, horibile "Barroso"-nak hítták, ilyen eggycigány neve vót zsidó létire, a színtiszta mihöztartás végett. Aki látó vót, látta, hogy ez a Barroso mánreggel teli kukákat borogat a Cohn Bendit ölelgetve, s veszettű lengeti a sátán csillagos lobogóját, hezzáÁrpád és Szent László vérit issza a Marcibányi-tér felé menet. S mibűl issza? Pillepalackbúl! Ennyirebecsüli a magyart, hogy még pohár se, semmi, penig ott mén mögötte a fehér limusin, meg a fekete,ahogy a mágija kévánja. S ha megitta, a Lukács György hónajjszőrinek segítségével ront reá amagyarra, mikó az diadalmas élethalálharcát víjja szakadatlan. Rájaront, penig mióta világ a világ,magyar zsíron hízik a sátán úniója tetőtül talpig, mihő a magyarnak genetikussan semmi köze, epp csakannyi, hogy fondorlatval bekénszerétették a komenisták. Hogy a vérit szípják visszamenőleg es.Kicsinyég megmogyorózza a bankokat, meg a fenenagy demokrácijáját a cigánynak, kicsit megcibbantjaa karikásustort, mán uszítkoznak es ellene, fenekednek, ultimátumot intéznek, meg kötelezettségszegésieljárást indítanak, hogy ha mán tag a magyar, s tarcsa a markát, tarcsa bé a szabálokat es. De aLövőház uccaiak ez eccő fölemelték fejöket, s megmonták: amilyen a nyújtás, olyan lesz a gyújtás. Szép,férfias ünnepség vót, Varga Miklós testvér a vén Európára gondút, a zászló vékonyan égett, mint a buzikselemharisnyája, Novák testvér fújogatta szpréjvel, ragyogott a szeme, járt a gégéje föl-alá. Maj a többimegtanulja, hogy jobban lobogjon, gondúta, mer ű, ahont csak egy kamera es világít, minden nap elégetesztán eggyet a magyar jövő érdekibe, amíg meg nem hal.

(Találta Nyerges András) a szerző további cikkei

2012-BEN IS ÍRHATTÁK VOLNA, LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

de 1930. május 18-án írta Garami Ernő a Népszavában: "Jusson eszünkbe, milyen határozottanjelentette a kormánysajtó, hogy megvan, ha nem is a kölcsön, de legalább az előleg, mégpedig 12 milliófont erejéig, ami 300 millió pengőt jelent. Megvan az angol Rotschildoktól, a magyar kormány számára,és ujjongva hirdették, hogy íme, itt a megváltás, lesz belőle mezőgazdasági hitel, ipari munka,beruházás, vége a csődöknek, vége a munkanélküliségnek! S aztán jött a hír: nincs kölcsön, nincselőleg.

Nos, meg kell néznünk, hogy a kérdés körül űzött, nem egészen tiszta kormánytaktikán kívül mi az okaennek a fordulatnak. Nem igaz, hogy a kormány kényesen válogatott a kölcsönök között, s azért mondottle róluk, mert a föltételek nem feleltek meg. A helyzet egyszerűen az, hogy ez a kormány alkalmatlan akülföldi kölcsönre a nagy demokratikus államok szemében. Tűrhetetlen tehát, hogy a helyén maradjon.Engedje át a helyét olyan kormánynak, amely demokratikus belpolitikai orientációt tud adni azországnak, és a Nyugat-Európához való hozzáidomuláson keresztül meg tudja szerezni számunkra akülföldi segítséget. Az álparlament tehetetlenül vergődik, az óriási "többség" lomhán kérődzik. Az országdolgozó és dolgozni akaró népe pedig napról napra megy veszendőbe."

-aky -n a szerző további cikkei

ANTIK LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Olvasom: az Európai Unió szankciókat fontolgat Magyarország ellen. A Nemzetközi Valutaalap isbekeményít: nem kíván kompromisszumot kötni (a számára) elvi kérdésekben.

Minderről régi kedves szerzőm jut eszembe: "Az ostobák tanítómestere: az eredmény." (Livius)

- él a szerző további cikkei

LÉLEKÖLÉS LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

"Békemenetet" szerveznek január 21-re közismert jobboldali személyiségek, kik "a kommunizmus ésposztkommunizmus lélekölő évtizedei után" "hazánk felvirágoztatását" várják és remélik az Orbán-kormánytól. A kiáltványt kibocsátó szervezők között van Széles Gábor nagyvállalkozó. Nos, lehet, hogya kommunizmus és a posztkommunizmus évtizedei Széles lelkét megölték, de pénztárcájának egészenbizonyosan nem ártottak. Olyannyira nem, hogy "a kommunizmus" utolsó évtizedében ez a jeles férfiúmár egyike volt Magyarország leggazdagabb embereinek. Cége, a Műszertechnika névre hallgatóinformatikai magánvállalkozás akkortájt (a Controll, a Microsystem és talán két-három más magáncégmellett) a nagyok között is a legsikeresebbnek számított, a tulaj pedig közirigység tárgya. Csak nem adtael a lelkét a (vörös) ördögnek, mint Faust? Mert ha igen, akkor nem volt mit megölni.

-ila- a szerző további cikkei

1 IMA, LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

1 fordított nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Van élet a Nemzet Indigóján túl is: Galkó Balázsnak a Klubrádióban elhangzott, szíves telefonosközléséből ugyanis megtudtuk, hogy a csepel.hu hírportálon a XXI. kerületi polgármester által közzétett"ókeresztény áldóima" Wass Albert írása.

Csepeli Wass-mű.

M. P. a szerző további cikkei

MIT KELL TUDNI DARÁNYIRÓL? LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Történeti ismereteim e tárgykörben hézagosak, csak a kormány most közzétett, 8 évre szóló NemzetiVidékstratégiájából, a Darányi Ignác Terv bevezetőjéből idézem a fontosabb tényeket. És persze rövidenkommentálom is.

1. Református családban született. És, ha katolikusban született volna? Nem mindegy ez 2012-ben?

2. A Szabadelvű Párt országgyűlési képviselője volt, később a párt alelnöke lett. Mi a szösz? A Fideszmegint a liberális arcát keresi?

3. 5000 katasztrális hold földje volt, amelyen korszerű gazdálkodást folytatott. Ha már a XIX. századvégén is ekkora birtok kellett a hatékony gazdálkodáshoz, akkor miért ragaszkodik a Fidesz foggal-körömmel ma is a hatályos földtörvényhez, amely 300 hektárban maximalizálja az egy személy általbirtokolható termőföld mennyiségét?

Pekka Ivannen a szerző további cikkei

IN MEMORIAM DR. KÖHÖGI LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

2Ajánlom

- Szentessy-Luzsénszky Alfonzot rovásírásban olvassa? - kérdezte dr. Köhögi, miközben a halottcigánynak a gödröt ásta.

- Ki volt az? - kérdezte a csuklyás.

- Aki A Talmud magyarult írta - magyarázta dr. Köhögi. Nagyon szeretett magyarázni. - A hazaiantiszemitizmus meghatározó alakja. És például Szabó Dezső?

- Kik ezek? - kérdezte a csuklyás.

- Szélsőjobboldali írók. Az Önök írói - mondta dr. Köhögi. - Wass Albert nevét sem ismeri?

- De ismerem - mondta a csuklyás.

- És Csurkát?

- Őt is - mondta a csuklyás, paprikavörös lett, és megviperázta dr. Köhögit.

- odze - a szerző további cikkei

MÉG MINDIG A PORTÁSOK ORSZÁGA LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Simon V. képviselőt igazolványa felmutatása ellenére sem engedték be a Nemzeti ErőforrásMinisztériumába. Hiába, a kormányzati munkába mindig kerülnek homokszemek. Emlékszem, anyolcvanas években az akkori kulturális pártfőnök, Aczél György hirtelen elhatározásból úgy döntött,hogy felkeresi Köpeczi Béla akkori kulturális minisztert. Kiszállt gépkocsijából a Szalay utcai épület előtt,indult volna a páternoszter felé, amikor a portás, a hivatástudatáról közismert Ballai elvtárs feltartóztatta.

- Honnan jön az elvtárs?

- Aczél György vagyok a Pártközpontból - felelte.

- Az nem érdekes, hogy az elvtárs honnan jön, az a kérdés, van-e minisztériumi belépője.

- Nincs - ismerte be Aczél.

- Be van-e jelentve? - nézett rá keményen Ballai.

- Nem vagyok bejelentve.

- Kihez menne?

- Köpeczi Béla miniszterhez.

- Na jó, majd megkérdezzük, ismeri-e az elvtársat.

Nem kell ecsetelnem, micsoda lótás-futás kezdődött.

Ballai mellé pedig másnap már senki sem ült le ebédelni a minisztérium éttermében.

- Pedig csak a kötelességemet teljesítettem - mondta szomorkásan. - De hát már az is baj?

Podmaniczky Szilárd a szerző további cikkei

A XX. SZÁZAD TÖRTÉNETE LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

1954. július, USA - Könyvelőt keresett egy vállalkozó Los Angelesben. Rövid töprengés után akövetkezőket írta a hirdetésszelvényre. "Szorgalmas könyvelőt keresünk, a munkahelyről remek kilátásnyílik a főútvonalra, amelyen számtalan szerencsétlenség, közlekedési baleset, verekedés és szép nőilábak láthatók."

1954. július, Guatemala - Egy amerikai gyümölcsszállító tröszt fizetett zsoldosokkal akarta letörniaz ország gyümölcsös függetlenségéért vívott harcát. Több katonai szállítóeszköz nem lévén, a kormánykérésére a taxisok is beszálltak a küzdelembe. A zsoldosok, látva a taxikat, meglepetten morogtak.Honnan lett hirtelen ennyi pénze az országnak, hogy a katonák taxival járnak harcolni?

1954. július, Norvégia - Nagyobb kövek és kapaszkodó gyökerek kiforgatására alkalmas hatalmasekét mutattak be, melyet egy ugyancsak hatalmas traktor húzott. A traktor vezetője azt mondta, ő ugyancsak a visszapillantóból figyelte, mit művel az eke, de a bemutató után úgy érezte, az egészszemélyisége megváltozott, és új tervek születtek a fejében.

Perecz László a szerző további cikkei

TÁRSADALOM-LÉLEKTAN, PRÓ ÉS KONTRA LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

A Bibó-Lukács-vitáról nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Eltűnődve a dologról, Eörsi István úgy fogalmaz, hogy a "két kiemelkedő intellektus" vitája "Bibó Istvánszellemi győzelmével és mindkettejük praktikus vereségével ért véget". A Bibó István és Lukács Györgyközötti híres-hírhedt vitáról, tudvalévően, sokan és sokféleképp eltűnődtek már. A szereplőkkétségtelenül a magyar hagyomány legkiemelkedőbb alakjai közé tartoznak: a legnagyobb magyardemokrata és a legmélyebb magyar politikai gondolkodó az egyik, a magyar filozófia meghatározószemélyisége, a hazai bölcseleti hagyomány alighanem legjelentősebb és az egyetemes európaikánonba talán egyetlenként beletartozó szereplője a másik oldalon.

"A tömegpszichológiai módszer ilyetén elvont abszolutizálása, kizárólagosságadöntő mozzanata Bibó módszerének; egyik döntő oka politikai következtetései

helytelenségének"(Lukács György: "A demokrácia válsága" - vagy jobboldali kritikája)

"A cikk nem eszmerendszerekkel, világnézeti izmusokkal s azok öntörvényűmozgásával foglalkozik, hanem reális pszichológiai tényekkel. Készséggel

elismerem, hogy ezek a reális pszichológiai tények nem mindig párhuzamosakugyanennyire reális osztálytársadalmi tényekkel, azonban nem az én hibám, hogy ez

így van."(Bibó István: A magyar demokrácia válsága cikk vitája)

A közöttük 1946 elején lezajlott összecsapás pedig, ahogy távolodunk tőle, fokozatosan a demokráciavagy diktatúra, szabadság vagy zsarnokság alternatívájának szimbolikus megfogalmazódásaként rögzüla történelmi emlékezetben.A mi mostani kísérletünk tudatosan szűkített látószöget alkalmaz: a demokrácia társadalom-lélektaniszférájának egymástól eltérő fölfogását igyekszik a vita értelmezésének előterébe állítani.

Bibó a "reális pszichológiai tényekről"A magyar demokrácia válságának demokráciafogalma a demokráciát összetett jelenségként határozzameg. Nem egyszerűen a politikai rendszer és az állami berendezkedés valamiféle sajátosformarendszerének tekinti: annál összehasonlíthatatlanul bonyolultabb képződményt lát benne.Érvényesüléséhez, fölfogása szerint, a politikai-jogi intézményrendszer felszíne alatt bizonyosszociálpszichológiai, és még mélyebben meghatározott történelmi feltételekre van szükség. Ademokrácia kiindulópontja természetesen Bibó szerint is a demokratikus politikai-jogi intézményrendszer:a demokrácia talán legjelentősebb magyar teoretikusa éppen itt, a vitacikkben adja meg a demokrácialegkézenfekvőbb formális fogalmát. "Demokrácia: a nép uralma, közelebbről egy olyan politikai rendszer,amelyben a nép, vagyis az átlagemberek összessége abban a helyzetben van, hogy vezetőit meg tudjaválogatni, ellen tudja őrizni, és ha kell, el tudja kergetni." A demokratikus intézményrendszer működéseazonban, teszi hozzá rögtön, a második teoretikus szinten, attól a szociálpszichológiai feltételtől függ,hogy a nép lelkileg fölszabaduljon "az isteni, születési vagy egyéb természetfeletti hatalmasságoklélektani nyomása alól", vagyis hogy a közösség fölismerje, "a vezetők hatalma az ő beleegyezésénnyugszik". Az utóbbi szociálpszichológiai feltétel viszont a maga részéről, és ez a harmadik teoretikusszint, meghatározott történeti feltételek között alakulhat ki csupán: az "emberi méltóság" "alapvetőfelkelése", a valamennyi nagy demokrácia "történetének kiindulópontjánál" föllelhető "forradalom"történeti ténye szükséges tehát hozzá. A demokratikus intézményrendszer mint politikai-jogi feltétel, ademokratikus - önnön méltóságának és felelősségének tudatában lévő - személyiség mint

szociálpszichológiai feltétel, és az emberi méltóság már bekövetkezett forradalma mint történelmi feltétel:így együtt képezik a bibói demokráciafölfogás összetevőit.A demokrácia e többtényezős bibói fölfogása lesz a vitacikk által előterjesztett kibontakozási javaslatteoretikus alapja is. Bibó a koalíciós korszak jelenében a három említett föltétel közül csak egyet látteljesülni: a demokratikus intézményrendszert, apróbb-nagyobb zökkenőkkel ugyan, deműködőképesnek ítéli. Súlyos hiányait tapasztalja ugyanakkor a másik két, mélyebb feltételnek: sem azönnön méltóságának tudatában levő demokratikus személyiséget, sem az emberi méltóságforradalmának történelmi aktusát nem képes fölfedezni - körülpillantva, félelmektől gyötört és hisztériáktólfenyegetett társadalmat észlel, amely nem a maga erejét megtapasztalva, hanem külső körülményekfolytán jutott a demokratikus intézményrendszer birtokába. Ebben a helyzetben a gondolkodó mindenteoretikus igyekezetét arra összpontosítja, hogy elősegítse a másik két, még hiányzó feltétel létrejöttét: amaga képessége szerint közreműködjék tehát a demokratikus személyiség kialakításában és az emberiméltóság forradalmának bekövetkezésében. Az alapvetően nem forradalminak észlelt helyzetben azemberi méltóságot megteremtő forradalmat igyekszik ilyenformán támogatni, miközben a demokratikusintézményrendszer működőképességét is megpróbálja fönntartani. A javasolt megoldás, azaz a híresbibói formula - a "határolt és tervezett forradalom" programja - hátterében nyilvánvalóan ennek azemlített kettős szükségletnek a fölismerése áll: hogy tehát a magyar demokrácia jelenlegi helyzetében ademokratikus intézményrendszer működőképességét megőrző "konszolidációs" és az emberi méltóságtörténelmi létrejöttét szolgáló "forradalmi" intézkedések egymástól való határozott elkülönítésére éstudatos együttes érvényesítésére van szükség. Ahogy a publicista gondolkodó világosanmegfogalmazza, a helyes politika vezérfonala nem lehet sem a "konszolidáció" és a "forradalom"egyszerre való erőltetése, sem ötletszerű váltogatása. Az szubtilis elemzés amellett érvel, hogyegymástól határozottan elválasztott és világosan definiált területeket kell kijelölni: egyfelől a"konszolidáció" területeit, másfelől a radikális, "forradalmi" értékű "reformok" területeit. A programkövetkeztetése szerint, ugye, a helyes politikának az előbbi területeken a "forradalmi" változtatásokerőltetésétől, az utóbbi területeken ellenben éppen a "konszolidáció" minden áron való fönntartásától kelltartózkodnia.A formulává fogalmazott program tehát, ismételjük meg, összetett, egymástól három teo?retikus szintetelkülönítő és egymással összekapcsoló demokráciakoncepción alapul. A szociálpszichológiai szint - ademokratikus személyiség - ennek a demokráciakoncepciónak a középső szintjeként szolgál:analitikusan az a szerepe, hogy megteremtse a kapcsolatot a demokrácia forradalmi, "történelmi" szintjemeg politikai-jogi, "intézményes" szintje között - a demokratikus tömegérzület alapozó eseményenyomán születvén, tartalmilag működtesse a demokratikus formarendszert.

Lukács a "tömegpszichológiai módszer elvont abszolutizálásáról"A vitába bocsátkozó Lukács azt a megoldást választja, hogy néhány tartalmi vitakérdést emel ki Bibócikkéből, érdemileg azonban kizárólag a bibói módszer bírálatára szorítkozik. Nem megy tehát végig acikk gondolatmenetén, és nem veszi sorra annak valamennyi lehetséges, általa bírálhatónak érzetttételét. Tartalmilag néhány pontot emel ki, és ezek bibói beállításához fűz kritikai reflexiókat.A tartalmi vitapontoknál intellektuálisan tényleg izgalmasabb a módszertani nézetcsere. Lukács itt éppenBibó említett szociálpszichológiai szemléletét - ahogy ő emlegeti: "tömegpszichológiai módszerét" - teszibírálat tárgyává. Bibó ugyan úgymond helyesen teszi, hogy számol a "tömeghangulatokkal", közbenazonban helytelen módon, figyelmen kívül hagyja a megképződött "tömeghangulatok" alapját, az"alapvető gazdasági és politikai tényeket". Lukács tehát, ennyit azonnal kijelenthetünk, láthatóan nem akceptálja Bibó demokráciafogalmánaktársadalom-lélektani összetevőjét. A lukácsi ellenérzés mögött valószínűleg több tényező is meghúzódik:közülük a történelmi materializmus szemléletének hatását, a politikumfogalom hiányait, illetve általában apszichológiával kapcsolatos ellenszenveket érdemes elkülönítenünk egymástól.Egyrészt tehát, Lukács a materiális-objektív tényezőkkel szemben határozottan lebecsüli a Bibótólemlegetett lélektani faktorokat. Megfogalmazásai arról árulkodnak, hogy az ő materialista fölfogásában a

"kemény", "objektív" tények fölötte állnak a "puha", csupán "szubjektív" hangulatoknak. A"tömeghangulatok" értékelésének úgymond helyes és helytelen útját elkülönítve, árulkodószembeállításokkal operál. Az "alapvető gazdasági és politikai tények", a "társadalmi valóság" és a"valóságos élet objektív tárgyai" kerülnek itt szembe mindazzal, ami nem azonos az előbbiekkel: amiazok "talaján keletkezik", és "megfelel" vagy nem felel meg azoknak, illetve "társadalmilag jogosulttá"minősül, vagy jogosulatlan marad. Amit itt olvasunk - noha Lukács, ismeretesen, mind korai, mind késeimarxista korszakában megőrzi a történelmi materialista frazeológiával szembeni distanciáját -, mintha atörténelmi materializmus szellemét idézné: az efféle lélektani tényezőket egyszerű derivátumnak tekinti,a puszta felépítményi elemként fölfogott politikum nehezen megfogható lélektani aspektusának ítéli.Másrészt - s itt próbáljunk különösen óvatosan fogalmazni - a politikum egészen különleges helyet látszikelfoglalni a lukácsi életműben. Egyfelől, kétségtelenül, az elidegenedés közösségi visszavétele és azautenticitás kollektív megteremtése megkerülhetetlen eszközének számít. Marxista korszakánakkonstans meggyőződése, hogy az emberhez méltatlan viszonyok fölszámolása és az emberhez méltóélet kialakítása csak közösségi-politikai cselekvés útján képzelhető el. Másfelől, ugyancsakkétségtelenül, az elidegenedés visszavétele és az autenticitás megteremtése valójában történetfilozófiaikérdés. A közösségi-politikai cselekvés teoretikus alapja nem valamiféle, a politikum szférájánaksajátszerűségével számot vető, par excellence politikai elmélet lesz tehát: közvetlenül maga atörténetfilozófia. A többször is direkt politikai szerepet játszó, a politikai cselekvés megalapozását magáravállaló Lukács számára, úgy tűnik, nem létezik a politikum mint önálló létszféra. Másképpen -szigorúbban - szólva: a létező szocializmus legjelentősebb teoretikusának, abban a világban, amelyikminden létszférát a politikának rendel alá, nincs sajátos mondanivalója a politikáról. A demokráciavitábanilyenformán a politika sajátképpeni gondolkodója áll szemben a politikát a történetfilozófiában föloldófilozófussal.Harmadrészt, Lukács általában is határozott ellenérzésekkel viseltetik a pszichológiával szemben. Ha apolitikum sajátszerű elmélete életműve vakfoltjának mondható, a pszichológia tudománya egyenesenjobbára csak bíráló megjegyzések kontextusában fordul elő benne. Figyelemre méltó ugyan, hogy koraikorszaka reprezentatív, Márkus György klasszikus tanulmányában explikált fogalmi hálójánakmeghatározó értékkategóriája a "lélek": az autentikus lét - az "élettel" mint inautentikus léttelszembeállított - szféráját leíró fogalom. A lukácsi "lélek" azonban nem tehető valamiféle "lélektudomány"tárgyává: metafizikai és egzisztenciális jelentőségű kategória marad - metafizikailag az emberi világszubsztanciája, egzisztenciálisan pedig az autentikus individualitás. A pszichológia mint empirikustudomány lukácsi bírálatának éppen ez áll a középpontjában: hogy noha képtelen rá, "tudományos"magyarázatot próbál adni a "lélekre", s hogy ezzel csupán az emberi cselekvés determináltságánakelméletét képes nyújtani. Ezzel függ össze mélységes idegenkedése az öncélúnak és üresnek érzett"lelkizéstől": karakterének - a közeli ismerősei-tanítványai által fölemlegetett - távolságtartó hidegsége. Alelki problémákkal szembeni udvarias közöny csak életének legutolsó szakaszában oldódik valamelyest:mint legkedvesebb tanítványa, Heller Ágnes beszámol róla, utolsó heteiben - a korábban semmire sembecsült - Freud művei tűnnek föl az íróasztalán.

*

A Bibó és Lukács közötti híres vita nem csupán az Eörsi István által - kétségkívül, szellemesen -emlegetett "szellemi győzelem" és "praktikus vereség" dimenziójában értékelhető. Elkülöníthetjükegymástól következményekkel terhes politikai rétegét meg gondolatilag kevéssé mély teoretikus rétegét.Hogy teo?retikus mélység tekintetében a vita a maga lehetőségei alatt marad, az bizonyosan a mostelmondottaknak is betudható: hogy tudniillik Lukács nem tudja adekvát kritikáját nyújtani Bibódemokráciafölfogásának - ilyenformán pedig szükségképp elbeszél Bibó mellett.

(Ez az esszé rövidített változata annak az előadásnak, amely az ELTE Állam- és Jogtudományi KaránakÁllam- és Jogelméleti Tanszéke által rendezett, Bibó István: Az államtudós és államférfi című

konferencián hangzott el, 2011. november 25-én.

Szív Ernő a szerző további cikkei

MIT AKAR EGY PAD? LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

- szervusz, Újlipót - nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Tárcatár

Aztán például az is eszembe jutott, kishúgom, hogy úgy érkezett, mintha nagyleértékeléssel csalogatógyémántkiárusításról jött volna. Jaj, a marhavásár helyén ékszerek és gondolaalkatrészek. Egyszerültem egy olyan gondolában, amit direkt szerelmeskedésre gyártottak, és az olyan volt...

- Ernő! A jóistenedet, Ernő! Takarodj nézelődni, megfigyelni, hülyéskedni, azonnal munkára! - toppantotta lábával, és úgy repedt ott meg a föld, mint holmi óriási fidibuszbogárnak a háta.Pislogtam rá, dühös kishúgomra, miközben jólesően konstatáltam, hogy az est még mindig többet vérzik,mint a hajnal. De a hajnalnak több a takarója, ködös pongyolák, a pára csillanásaiból szőtt hálóingek, azemberi köpetek akarnok félfénye, a diófa mellett asztal, rajta még a méregpohár, a kutyával itatták megmáskülönben, és a déli harangszóig telik idejük a szőlőben, hogy megtalálják a tetemet. És megtalálják,mert. A szív alatt harangoznak, Buda föllázad, és sósperec. És ahogy ballagtam, mert kishúgom így adta ki apenzumi követelményt, szóval ahogy dülöngéltem ide és amoda az országos szélben, egyszerre csakmeg kellett torpannom egy gondosan kitárt ablak alatt, milyen utca volt, Hollán, Tátra vagy a föntebbiKresz Géza, nem is tudom, de már álltam a szellőzéstől boldog függöny lobogása alatt, a kissétávolabbi, most a világ északi sarka felé lejtő ég alatt, és a szoba mélyéből kihallottam, hogy egy lány ésegy férfi beszélget. Rózsakert, kora nyáron, délután háromkor, felhőtlen ég, méhzümmögés. Holottpersze ez itt, néztem körbe, a tél második, lassabban múló fölvonása. Kisfaszomat, drágáim, beszéljetek,beszéljetek már.- Nemegyszer említette, hogy mennyire fél tőle - jegyezte meg odabent a lány. A hangja sál a másiknyaka körül. - Igen, valóban említettem többször is - így a férfi.- És mondta azt is, hogy dühös rá.Elképzeltem a tag arcát. - Igen, ezt is mondtam - szólt a férfi. - Nézze csak, drágám, tudja, micsoda munka az, hogy olyanlegyek, amilyen. Én annyit dolgozom ezen az egészen, úgy lépek be, úgy lépek ki - a klub bejárata fölöttkitömött angyal -, szóval úgy lépek be, hogy folytassák, amit elkezdtek, és kezdjék el azt, amit a hajnalszép fehér hasán elterveztek. Én barátságban szeretnék lenni a munkagépekkel. Látja, így formálom amondatokat is. És mit tagadjam, mélységesen föl vagyok háborodva, hogy mindezt elveszi. Hogy ezsemmi neki. Így veszi el, ssssss. - A férfi biztosan lendített a karjával. - Maga nagyon fontos magának - kuncogott a lány.- Hát persze. Ott álltam az ablak alatt, és valahol az egyik szomszédságban bekapcsolták és föltekerték a rádiót. Avilág hírei. Szép Magyarország hírei. Újlipótváros hírei.- Kedves hallgatóink - így a rádió -, két újlipótvárosi lakos, egyikük férfi, másikuk nő, még mindig ahalálról beszélgetnek. Ha megállnak a Kresz Géza utca, a Katona valamelyik sarkán vagy a Szent Istvánpark bejáratánál, hallhatják, hogy ez egy évadbeszélgetés, egy... egy: sorozat. Ötödik, tizedik évad, vagya századik évad. Ne múljon a fájdalom. Aki tudja, majd írja meg. Fájront. Kis csönd volt, ilyenkor mászik elő az ágy alól a papírkígyó, és kiissza a tintát. - Kedves hallgatóink, most el kell mennem. - És tényleg elment a szpíker, egy csattanás, talán földőlt aszéke, de volt adás, éteri sistergés, csak semmit sem mondtak. Jól van, otthon is bekapcsoltam a rádiót.Már újra elemében volt.

- Kedves hallgatók, vegyék észre, hogy csak itt, az Újlipótnak nevezett városrészben, csak ebben apillanatban, mennyi mondattal bajlódó embert írnának össze a kivezényelt esztétikabiztosok. Ennyifogalmazó alak! Ülnek a számítógép, valami kockás papír előtt, és írnak, akár a nyűgös homlokúkisdiákok, akár a szívrevizorok, írnak, írnak. Teljesen nyilvánvaló, hogy sokan csak számokat éslevezetéseket írnak, úgyhogy most inkább azokra gondolok, akik az életet írják, különböző műfajokban:szonett, eposz, sírvers. De durva, gondoltam. - Hallgatók, hallgatók, ül a szomszédban száz író, százegy költő és ortodox kisszínest ír! Elpergett,mondjuk, kétszáz finom kis év, és ők még mindig termelik a hínárt. S ha egyikük meghal, mondjuk, egyköltő mellére hajnalban ráül a halál, és pipára gyújt, holnap már kopogtat helyette másik, egy fiatal,tehetséges vagy tehetségtelen párbajhős, mindegy, uram, én már nyolc és fél verset írtam, ésszégyenlősen lehajtja a fejét, a csudába is; a vallomástól még merevedése is van. Mélán bámul aPozsonyi út kiadójának ablakán ki a kiadó, azt gondolja, tegnap tíz kéziratot kapott, ma péntek van,ilyenkor tizenötöt szállít a posta. Mert írnak. Írnak. Írnak. Írnak. A környék egyik könyvesboltosa isfürkészi az utcát, és arra gondol, tegnap tíz könyvet adott el, holnap péntek, kicsivel több fog fogyni.Mert még mindig vannak könyvek. Mert írnak. - Olvasók! Pípipipi, pípipipi, gyertek hát olvasók! - kiabált aztán a boltja ajtajából. Nekem meg eszembejutott a kishúgom, aki egyszer biliárdgolyót vett a combja közé, különben azzal a golyóval nyert országosbajnokságot Nagyhalálkapitány, szóval kishúgom biliárdgolyóval a combjai között tipegett el a Pozsonyiút zöld lombhullámai alatt - csinálják csak utána a lipóti nagylá?nyok -, és mire a Margit hídhoz ért,falkányi helybéli férfi követte, lábujjhegyen és néma regimentben, de eltátott szájjal, lejöttek, lám, aHoldból a sárga pásztorok is, és majd olyan finom zenebonát csapnak, hogy az a biliárdgolyó, amelyfénylett és ragadt kishúgom ölének nyálától, pattogás közben alszik el. És passzé, huh.Amikor visszamegyek a kitárt ablak alá, a Katona vagy a Radnóti egyik bérháza elé, mindig hallom, hogyők ketten beszélgetnek. Mindig. Nincs ebben semmi trükk vagy csalafintaság, kishúgom verte ki belőlem,ő vett rá így és úgy: például, amikor vérzett, kitakarta magát. Ő érte el, hogy halljam a tárt ablakokdrámáját, zenéjét, ilyen-olyan muzsikáját. - Tudja, eszembe jutott, milyen szép az a szó, hogy égbolt - mondta a lány.- Szép - mondta a férfi. - Az égben bolt van.Rendben, elhiszem ezt. Válogatok, nézelődöm. Küldöm a csekket, megrendelek, várakozom. - Én hiszek ennek a szónak - vallotta be a lány, és lett egy kis csönd. - Maga szerint mit akar egy pad? - kérdezte aztán. Ez aztán a kérdés. Ez a lány megnyerte a meccset.Kész. Vége. Övé a bajnokság. Minden, ami ezután történik, s...s...se...semmi, utójáték csupán, huh.Kérem, de tudok én komolyabban is megnyilvánulni. Akkor még elmondom ezt. Itt, Újlipótban a dolgoknem játszanak gazkatonát vagy hopmestert. Nem hivalkodva vannak, hanem valami különlegestermészetességgel gyakorolják a birtoki jelenlét nyugalmát. A dolgok itt úgy vannak, mint ahogyan vanszél, fű, sósperec, kutyaszar, mint ahogyan fadobozban lapul a rezsipénz. Errefelé még akadhegedűkészítő, mosodás, cérnakészítő, fánkos, és a múltkor, jó, még a múlt évben, megálltam az öregekklubja előtt, és beleselkedtem, akár Nemecsek. A kicsiny helyiségben régi zenére lassút táncolt egy öregférfi és egy öreg nő, meg Marika néni, az agg rádiószpíker, és még magamat is láttam, illetve akishúgomat. Nagyhalálkapitányt. Érdekel ez valakit tovább? Mert engem már nem. Csak a padok. Még azt is tavaly állapítottam meg egy ellenőrző körút során, hogy Újlipót kerületében nincsenek pirospadok. Aztán kis jóleső szívdobogással megállapítottam, már vannak. Szent István park, szemben apatika. Ott. Két piros pad. Most rajtuk ül a férfi, a lány. Az eseményről a rádió, az Ég, a művelt Nyugat istudósít. Tessék, ez történik.- Úgy mondta, az egészen dolgozik? - kérdezte a lány.- Úgy mondtam, kedvesem.- És hogyan fér hozzá, úgy értem, az egészhez. És mikor? És hogyan? És meddig? - A férfi eltűnődött.

- Nem férek hozzá, azt hiszem. Ebből sem lesz vándorkiállítás. De akkor a férfi erőt vett magán, és így fejezte be. - Nem férek az egészhez, drágám, tényleg nem, csak dolgozom rajta.

Kerékgyártó István a szerző további cikkei

ÉJJELI SZOLGÁLAT LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Valami egyenruhafélében kellett munkába járnom, amúgy pipec kis darab volt, mint a katonákkimenőruhája, csak sötétkék, még egy jelvényt is tűztek a mellemre, akár egy seriffnek Amerikában. Deez nem Amerika volt. Kőbánya legkopottabb részén állt a mállott vakolatú irodaépület, mögötteszerelőcsarnokok. Állandó éjszakás voltam, heverésztem a portásfülkében, óránként körbejártam atelepet, rúdlámpával bevilágítottam az irodák ablakán meg a csarnok üvegajtaján. Igazság szerint, bekellett volna mennem az épületekbe, de a karikán annyi kulcs lógott, hogy nem volt kedvem a sötétbenválogatni. Benéztem az ablakokon, és ennyi. Májustól azonban megváltozott a helyzet. Az igazgató mega főmérnök gyakran éjfélig maradtak, Ancsát, a titkárnőt elküldték, maga a főmérnök pötyögött azírógépen. Ilyenkor persze nekem is végig kellett járnom az irodákat. A zseblámpámat előretartva,lábujjhegyen közelítettem meg az igazgatói szobát, aztán föltéptem az ajtót. Elhallgattak, papírjaikatlefordították, de soha nem toltak le, hogy miért rontok rájuk. Csak mi vagyunk, nyugodtan mehet tovább, mondta ilyenkor az igazgató, és rám mosolygott. Egyszermég azt is megjegyezte, hogy, látja, lelkiismeretesen végzem a munkám. Ez nagyon bosszantott. Azt kellett volna mondania, hogy tűnjek a picsába, nem látom, hogy zavaromőket. Mit török folyton rájuk, húzzak el a vérbe! De ő, mint afféle úriember, még meg is dicsért, hogyfolyton basztatom őket. A főmérnök is bólogatott, és ő is mosolygott. Hát ne mosolyogjanak ezek énrám. Ők a nagyfőnökök, én egy objektumőr, egy éjszakai portás vagyok,legalul, éppen csak egy hangyafasznyival a takarítónők felett. Tízszer annyit keresnek, mint én, aztugráltatnak, akit akarnak, nyilván valami finom kis budai kéróban laknak, az Adrián nyaralnak, hát utálomis őket, mint a szart, énvelem ezek ne legyenek leereszkedőek, ne játsszák a megértő főnököt. Aztszeretem, ha az effélék szemetek. Akkor kedvem szerint utálhatom őket.Mit kevernek ezek, kérdeztem Ancsát, mert izgatott a dolog. Pályázatot írnak, súgta a fülembe, s ahogy közel hajolt, méretes dudáit a vállamhoz nyomta. Negyvenéves voltam, ő úgy harmincöt, ropogós, kemény, majd elcsöppent a nyálam. Láttam, Ancsánaksem esett volna rosszul egy gyors numera az irattár végében, olyan falnak támasztós, szoknyát föl aderékra, hadd szakadjon a bugyi, de nem tudhattam, hogy keféli-e valamelyik főnök. Jobb, ha az ilyendarázsfészekbe nem dugja be az ember a farkát. Volt végre munkám, nem szerettem volna, ha egy kisetyepetye miatt kirúgnak, nem volt könnyű akkoriban álláshoz jutni, mindenhol átszervezések, leépítések.

Miféle pályázatot, kérdeztem, ő meg, hogy eladja az állam a gyárat, és a diri meg a főmérnök is ráindul. Hogy megvegyék? Hát mi a maci faszából, kérdeztem. Azért ez mégsem egy kockalámpás Lada, hogybemegy az igazgató elvtárs, aztán megveszi. Ő meg hogy valami e-hitel, meg kedvezmények, meg dolgozói kivásárlás, ilyeneket mondott. Én vagyok itt a dolgozó, kisanyám, meg te, hát miért nem mi vesszük meg ezt a kócerájt? Ezen röhögtünk, és megint a vállamhoz nyomta a dudáit. Mégiscsak farokvégre kellene kapnom, nemkéne ennyire majréznom, tűnődtem.Néhány nap múlva a portásfülkében a Junost tévé antennáját állítgattam, mert kedd volt, és kezdődött aGuldenburgok öröksége. A kamera már ráközelített a sörgyáros família kastélyára, rázendített azérzelgős zene, amikor megállt a sorompó előtt egy kocsi, és a pofámba világított. A kezemmel takartamaz éles fényt, botorkáltam a kapuhoz, s közben azt kiabáltam, hogy kapcsold már le a lámpádat, temajom. Erre kiugrott Ancsa, hogy Zsoltikám, ne krenkold má' magad, csak mi vagyunk a Csongorral, jöttünk egy

kis dumára.Lövésem se volt, ki a faszom az a Csongor, azt meg végleg nem értettem, mit akar tőlem este a titkárnő.Biztosan nem azt, hogy alávágjak, mert akkor egyedül jött volna. Lekapcsolták a kocsi lámpáját, ekkorláttam csak, hogy valami nagy fekete batár, hogy milyen típusú, azt nem tudtam, alig voltak akkor mégnálunk nyugati kocsik. Bikanyakú, bőrdzsekis ürge volt ez a Csongor, erősen megszorította a kezem,Csongor, mondta, és a portásfülkébe mentünk.Tudtam, hogy korábban megy el a főnök, azért ma jöttünk, kezdte Ancsa. Üzleti ügyben keresünk, smikor ezt mondta, lehalkította a hangját. Bambán álldogáltam, fél szemmel a tévét lestem, éppen Lauritzen, a kopasz főgeci keveredett valamifedezetlen váltó ügybe. Azon tűnődtem, hogy mi lehet az a váltó, mikor a férfi lenyomott a székre. Komoly üzleti ajánlatom van, kopogtatta meg a fejem, te meg ezt a szart lesed.Ez itt kopogtat engem, szarozza a kedvenc filmem, gondoltam, és elég ideges lettem. Ha nem ilyennagy marha állat, lefejelem. Fölálltam, és a nő felé fordultam. Ancsa, mit ugrál ez itt?Figyeljél, Zsolti, Csongor tudja, mit akar, amúgy a vőlegényem, és ha hallgatsz rá, megfogtad az Istenlábát.Nem mertem mondani, hogy én most beérném az ő lábával, és megint a tévére pillantottam, mertkiderült, hogy Lauritzen a váltót a gazdag Guldenburg lánnyal íratta alá, és éppen Szilágyi Tibor hangjánröhögött sátánian.Ez hülye, mutatott rám Csongor, ezzel akarsz te boltolni?Zsolti, ne izélj már. Frankón komoly a buli, nyafogott Ancsa.Nem hittem, hogy ez a fekete kocsis majom hozza meg a szerencsémet. Amúgy rám fért volna, afeleségem elhagyott, egy szar albérletben laktam, és hónap végére már egy fillérem sem maradt. Néhaszabályosan éheztem. Az egyetlen jó az volt, hogy nézhettem a tévében ezeket a gazdag németeket akibaszott kastélyukban, ahogy az epret mártogatják a pezsgőbe.Mondjátok, bólintottam, és lehalkítottam a tévét.Előbb kérdeznék, kezdte a fickó, és olyanokról kezdett faggatni, hogy éjjel egyedül vagyok-e a gyárban,mindenhova be tudok-e menni, hol őrzöm a lepecsételt dobozt, ahova a főnök páncélszekrényén akulcsát teszi. Mondtam neki, hogy már csak tűzrendészeti okból is bárhova bejutok, a széf kulcsa meg itt van, húztamki a fiókot, amiből paprikás szalonna szag áradt, mert ott tartottam a reggelire valót.Bólogatott, úgy tűnt, elégedett, aztán előállt a farbával.Na figyeljél, mutatott megint rám. Előrenyújtott ujjával folyton arra bökött, akihez beszélt, ami elégkellemetlen volt.Most te figyeljél, mutattam vissza.Megrándult az arca, fölemelkedett, de aztán visszaült.Ne gizdáskodjál haver, te jöttél ide, te akarsz tőlem valamit.Nyugi öreg. Egészen közel húzta a széket, és a fülemhez hajolt. Lenyúlhatnánk együtt a céget. Hafigyelsz rám, miénk a bicikli. Szépen eltoljuk.Mármint a gyár, kérdeztem.Hát érted te, bokszolt a vállamba, aztán meghívott másnapra egy puccos, ötödik kerületi étterembe.Megint a vállamba bokszolt, intett Ancsának, beültek a kocsiba, megnyomta a dudát, aztán elhúzott.Másnap fehér pulóverben érkezett, tegezte a pincéreket, akik bordó szmokingot viseltek, és magázták őt.Nem tudom, mit ettünk, nem igazán ismertem azokat az ételeket, egy biztos, éhen maradtam, és a havibéremet kifizette azért a szarért.Figyelj, öreg, magyarázta tele szájjal, ilyen helyekre járhatsz majd, és olyan kocsikkal viríthatsz, mint azenyém, csak azt kell tenned, amit mondok. Itt letette az esz?cájgot, és mindkét mutatóujját fölemelvemondta. Létrehozunk egy konzorciumot a cég kivásárlására. Dolgozói kivásárlásnak hívják ezt, ugyanaz,amit a górék is akarnak, csak itt igazi dolgozók is lesznek a buliban, emelgette tömpe ujjait, mintha

vezényelne, és felröhögött. Ancsa, te meg a Jani.Milyen Jani? A Marek, a főnök sofőrje. Tíz-tíz százalékot kaptok, a többin én osztozom Rezsővel. Rezső ügyvéd. Mitudjuk, hol az okosság a dologban, hozzuk a kárpótlási jegyet, a bankot, az e-hitelt, ti meg a szemünkmeg a fülünk lesztek. Meg persze a dolgozók, akiknek jár a kivásárlási kedvezmény, mutatott rám,mindkét kezével.Többet nem mondott, fizetett, aztán átsétáltunk az Alkotmány utcába az ügyvédhez. Kurva sok papírtkellett aláírnom. Eleinte még bele-beleolvastam némelyikbe, de nem sokat értettem. Azt mondták,pénzbe nem kerül, a saját erőt ők teszik le helyettem, majd a befolyó léből visszaadom nekik, hátkockáztatok én valamit, kérdeztem magamtól, és elkezdtem aláírni a papírokat.Ha nem kell dellázni, akkor csak a láncaimat veszíthetem, mint a Marx proletárjai, mondtam nekik. Ezen jót röhögtünk. Mint a haverok, akiknek közös titkuk van. Még soha nem voltak ilyen pénzescimboráim. Mit mondjak, jól éreztem magam. Azzal búcsúzott Rezső, hogy hamarosan enyém a vállalattizede. Éjjel már úgy jártam az ellenőrző körutamat, hogy nézegettem, mennyi az a tíz százalék. Számoltam anagycsarnok ablakait, s mikor a tizedikhez értem, mondtam magamnak, na, baszod Zsolti, ez az ablak atiéd lesz. Meg a tárgyaló székeit, az irodák szekrényeit, a csarnok satupadjait, a daruk horgait, mindentszámoltam, és kurvára jókedvem lett. Mert ha nem is vihetem ezeket haza, de faszán dolgoznak ittnekem, s a haszonból lecsippentem a tizedet. Mint régen a papok, nyolc liba, kilenc liba, hopp, a tizedikaz enyém. Hát most én is elveszem a részem. És a Guldenburgokat is másként néztem ezután. Úgyfigyeltem őket, hogy egyszer nekem is ilyen ruhákban kell majd járnom, és ilyen finoman kellfelcsippentenem a nadrágom szárát, ha leülök egy tárgyaláson. Mint az öreg sörgyárosnak. Neki isnyilván volt valami őse, aki még nem volt kőgazdag, aki csóri kis munkás volt, de belepottyant a tutiba,mint most én. Aztán ő is megtanulta ezt a nadrágcsippentést meg a halkést. Hát miért ne menne nekedis, Zsoltikám?Ha éjszaka elmentek a nagyfőnökök, átnéztem a papírkosarat, mit dobtak bele, szépen kisimítottam alapokat, és máris látszott, merre tart a pályázatuk. Néha bejött hozzám Csongor, ilyenkor kinyitottuk apáncélt, kivettük a készülő anyagokat, ezekkel ő elrohant az ügyvédhez, mert a gyárban még nem voltfénymásoló, és hajnalban hozta őket vissza. Ancsa is gyűjtötte az információkat, kihallgatta, mikor adjákmajd be a pályázatot, kiket vontak be a buliba, ugyanígy Jani, aki előtt a kocsiban bátran beszélgetett azigazgató a főmérnökkel.Csak a pontos összeget nem tudtuk, amit a gyárért kínálnak. Rezső kiadta az ukázt. Erre a számocskára gyúrjatok, gyerekek! Ez az ajánlat lényege, alfája ésómegája, mondta, mert ez egy olyan pályázat, ahol nem a duma számít, amit beleírunk az anyagba,hanem csakis a lóvé. Aki többet kínál, az viszi.De a beadás előtti éjszakáig az igazgatóék ezt nem írták le sehova, még csak ki sem mondták, se Janimögött a hátsó ülésen, se az irodában, amit a titkárnői telefonon keresztül Ancsa lehallgatott. Az utolsó éjszaka kettő körül mentek el a nagyfőnökök, én leadtam a drótot a többieknek, fél háromkorérkeztek. Azonnal kinyitottuk a páncélt. Kétszázhúsz milla állt az ajánlatban. Rezső rohant az ügyvédi irodájába, beírta pályázatunkba a kétszázhuszonegymilliót, és másnap tíz előttegy perccel leadta a vagyonügynökségen, mert tíz óra volt a határidő. A főnökök pályázata már ott volt.Délután kihirdették az eredményt, miénk lett az üzem. Ablakostul, satupadostul, szekrényestül. Egykörúti presszóban találkoztunk Csongorral, gratulált a győzelmünkhöz, mondta, hogy Rezső nem tudottjönni, képzelhetjük, mekkora meló szakadt a nyakába. Semmit nem kell egyelőre tennünk, holnapbemegyünk a vagyonügynökségre, aláírjuk a cuccot, de ne szóljunk még senkinek. Koccintottunk, aztánmikor mindenki indult a dolgára, odajött hozzám Csongor, hogy én most már ne is menjek be a céghez.Csak az ünnepélyes vállalatátadásra, addig csak pihengessek, mert lesz majd bőven dolgom azigazgatóságban.Másnap reggel taxit küldtek értem, a hátsó ülésre ültem, ahogy a Guldenburgoknál láttam, nem a sofőr

mellé, az a gorillák helye. A konzorcium munkavállaló tagjai, mutatott be bennünket Rezső, mert Jenő és Ancsa is ott voltak, azipse bólintott és elkérte a személyinket. Aláírattak velünk néhány papírt, és mehettünk is. A taxi már nemvolt ott, gyalog indultam a józsefvárosi albérletembe. Útközben vettem egy autó motort, hogynézegessem a nyugati kocsikat, mert azt terveztem, ha beülök az igazgatóságba, akkor vetetekmagamnak valami komolyabb verdát. Már a negyedik napja hevertem otthon, mindenféle magazinokat lapozgattam, mert hirtelen rengeteg lettezekből akkoriban, nem csak az ország világ meg a Füles, mint azelőtt. Pénteken aztán úgy döntöttembenézek a céghez, megkérdem mikor lesz az ünnepélyes átadás.A portán az egyik nappalis ült, a Bodó, intettem neki, aztán mentem volna befelé, de ő elém állt, hogyVidra, te nem mehetsz be.Mi az, hogy nem, kérdeztem tőle, és már majdnem azt mondtam neki, hogy apám, én vagyok itt az egyiktulajdonos, ne gizdázz velem, mert holnap úgy kibaszlak innen, hogy a lábad sem éri a földet. De nemmondtam, erről hallgatnom kellett.Úgy, hogy rajta vagy a listán, lobogtatott valami papírt.Miféle listán?, próbáltam kikapni a kezéből, de elrántotta előlem, miközben kifelé lökdösött.A kurva anyádat, Bodó, mondtam neki, és lökdöstem visszafelé, de ekkor két idegen rendész szaladthozzánk, és kibasztak az utcára.Azt hittem, elájulok. Forgott velem a világ, mit képzelnek ezek, kivel szórakoznak? Semmit semértettem.Még az ügyvédnél láttam a papírokon Csongor címét, egy pasaréti kis utcában lakott, úgy döntöttem,este megvárom. Már ötkor ott támasztottam a kerítést, jó ideig nem történt semmi. Szívtam egymás utána cigiket, és krenkoltam magam. Egyre idegesebb lettem. Hét körül aztán bekanyarodott az utcábaCsongor kocsija, beállt a garázs elé, éppen nyitotta az automata ajtót, amikor odaugrottam, és üvöltöznikezdtem, hogy szálljon ki vagy én rángatom ki a kibaszott kocsijából.Nyugodtan kiszállt, és megkérdezte.Mi a lófaszt keresel te itt?Téged, te genyó. Hol a részem?Eladtad nekem, Vidra. Még az ügyvédnél aláírtad a szerződést, hogy névértéken eladod nekem arészed. Azt is aláírtad, hogy a pénzt is átvetted, csak a dátumot hagytuk ki. Most bemegyek, és beírom amai dátumot. Úgyhogy húzzál el innen a büdös picsába!Megöllek, te szemét. indultam felé, de ő visszaült a kocsijába, begurult a garázsba, és már csukódott is aredőnyös ajtó.Nekitámaszkodtam a kerítésnek, rágyújtottam, és mikor egy kicsit magamhoz tértem, teljes erőmbőlüvölteni kezdtem.Csaló! Szemét csaló! Meglopott engem!Már vagy egy perce kiabáltam, a szomszédos házakból is figyelték a balhét, én meg direkt örültemennek. Hadd hallják ezen a puccos környéken, hogy egy szemét tolvaj a szomszédjuk. Zúgni kezdett agarázs kapuja, lassan felemelkedett, ott állt Csongor, megfogta a pulóverem, és berántott a garázsba.Ekkor ereszkedni kezdett mögöttem az ajtó, és észrevettem, hogy egy baseballütőt tart a kezében. Nem mondott semmit, csak a tarkómra ütött, ettől megtántorodtam, aztán az arcomba csapott, éreztem,ahogy megtelik vérrel a szám, egy fogam is kitört. Kiköptem, valami támadásfélével próbálkoztam, de őaz ütő nyelét a gyomromba vágta, amitől összegörnyedtem, majd elestem. Akkor ütni kezdte a testemet,a lábamat, aztán lekapcsolta a villanyt, felnyitotta a kaput, és a lábával kigörgetett a járdára. Ha még egyszer meglátlak itt, megöllek, másnap egy mélygarázs alapjába teszlek, és rádöntetek ötköbméter betont. Én nem viccelek, Vidra, mondta, és megnyomta a távkapcsolót, a kapu lassan elindultlefelé. Így láttam utoljára, ahogy először a feje tűnik el, aztán a teste, végül a fényes fekete hegyes orrúcsizmája.

Föltápászkodtam, elsántikáltam egy villamosig, a Moszkván átszálltam a metróra, és az albérletembeéppen akkor értem, amikor a Guldenburgok öröksége kezdődött. Magasról közelített a kamera akastélyra, s az jutott eszembe, vajon milyen színű lehet ez a kastély, mert mindig csak fekete-fehér tévénláttam. Nyilván sárga. Egy ilyen kastély csak sárga lehet, mosolyodtam el, és azonmód, szakadtruhában, véres pofával, hasogató térddel végigdőltem az ágyon, hogy átadjam magam Lauritzenlegújabb szemétségeinek.

Papp András a szerző további cikkei

SZÁRNYASTÁRCA LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

- Trillák - nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Mintha most röppennék föl, mert mintha mindig is mellettük volnánk.Valamelyik madárének az erdőt hozza közel, valamelyik a pusztát; mintha a világ csakugyan nem volnamás, mint egyetlen hangalakulat. Végtére is hangból keletkezett a mindenség, s ma is mintha egyetlennagy hangulat tartaná össze.Nehéz elszakadni bizonyos trilláktól: énekektől és énekesektől. Friss és erős még az élmény, ezért semkönnyű. És mert igazából talán nem is szeretnénk a hangtól megválni, múlni hagyni, tartanám afülemben szépen azt a kitartott hangot, amelyet nem mi rezegtetünk, de bennünk rezeg, ugyanúgy mintvalami előadáson a nézőtér fölé ferdén elhelyezett két hatalmas tükör az utolsó taktusoknál,visszahalkulva, majd újra fölerősödve, pianóból fortissimóra váltva, hogy aztán a végsőfortefortissimóban hirtelen mindennek vége legyen. Minden hang elenyész, mint Lola ölelése, amibecsókja is belevész... Ugyanakkor mintha minden hang visszajátszható volna. Visszatapsolható. Azéletbe. Mintha minden előadásnak volna egy láthatatlan harmadik, egy utolsó felvonása, amit az előzőfolytatásaként, de már egészen másképpen, ám nem kevésbé operai módon élünk meg. Akár egylerobbant kisbuszban az éjfél utáni órákban, az autópálya mentén, ahol senki nem találja a busznak azta bizonyos G-pontját, amivel újraindítható volna, vagy akár négy nappal később, déli verőfényben, aszelíd kis folyóval kettévágott temetőben.Nem kell mindig folyóba (vagy medencébe) lépni ahhoz, hogy érezzük a sürgető időt, az egyszeripillanat kivételességét és megismételhetetlenségét. Elég tükörként rezegni, hangvetőként hallgatni éstovábbítani, elég valakit az utolsó útjára kísérni, s közben hangját és alakját megidézni. Májusi trillák. Aképzett hangot fölváltja a természetben képzett fülemüléé, mely az út menti fasorban is hallatja ilyentavaszi éjszakán a hangját. A fák egyetlen sötét árnyékban álltak, az ágak kontúrja csak a felsőbbrészeknél rajzolódott ki, ahogyan átvilágított rajtuk a kerek hold. A vészvillogóval álló kisbuszt nemcsakaz időnként elhúzó kamionok rezegtették meg, hanem az utasok harsány nevetése is. Ez minthakönnyebbé és elviselhetőbbé tenné a várakozást, mintha méterről méterre közelebb kerülnénk a célhoz.Aztán a hajnali derengésben, immár csakugyan az út végén, visszatér a fortefortissimo: az összes kisénekes énekelt, ők így kezdik a napot. De mintha nem is húrok és hangszálak rezegnének, hanemláthatatlan szárnyak beláthatatlan magasságokban: mintha maga a lélek. Egyszerre a távozó, egyszerreaz itt maradó. Az egyszerre bonyolult és egyszerű lélek, mert hol így, hol úgy rezeg a trilla és remeg alélek, melynek természetes hangjánál csak a csönd természetessége nagyobb és mélyebb. A rejtőzködők éneke: általában csak halljuk, de ritkán látjuk, mint a fülemülét, a sárgarigót és a búbosbankát. A kakukk hangja közismert, különös, hogy éppen ezt a hangot választották az időméréstagolására bizonyos láncos óráknál. Az én asztalos galambom is alig volt észrevehető, hangja sem voltkimondottan egy énekesé, érteni is alig lehetett a permanens torokköszörülésbe, köhögésbe oltott halkszavakat. Ha hallottam visítani a gyalugépét vagy zörögni a szalagfűrészt a nagy lendkeréken, valamimegnyugvással vegyes lelkifurdalást okozott, hogy lám, ő dolgozik, van néhány megmunkálandófadarabja, én meg itt ülök, és hallgatom az énekeseket. De az utóbbi időben már egyre ritkábban ment agép: hiába pihent az alkotó, a gép sem forgott nélküle. S ha olykor mégis, már nem ő működtette, mintutóbb kiderült. Aztán két hete "nyakkendőt" kötött - mondta a hírre egy kopasz barátom. A kisgalamblélek a délután hozatott két sörből egyet meghagyott. A sodrós dohányt sem szívta el. Üzenetkéntcsak annyit hagyott, hogy a hamvát az udvaron szórják szét. Az élők akarata, úgy tűnik, erősebb aholtakénál, a kilencvenegy éves mama azt mondta, legyen rendes temetése a fiának. A temető nagyárnyas fái közt madarak énekeltek, a virágos sírokon rigó és rozsdafarkú ugrált, távolabb, mintha

csakugyan az utolsó órát jelezné, egy kakukk is szólt. Magából a halottas autóból pedig, annak atetejére szerelt hangszóróiból a polgári szertartásnak megfelelően valami nyugalmas zene. Akár mégkellemes is lehetett volna. A menet átvezetett a Kösi fölött. A hozzátartozókkal együtt még húszan sevoltunk. Jelent-e ez bármit is, így az út végén? Gyermekkori menetek jutottak eszembe, míg kísértük akocsit. Akkor fekete drapériás halottas hintók vitték a koporsót, még a lovak is föl voltak cicomázvafekete forgókkal és szalagokkal, asszonyok sírtak és jajgattak, a sor végén pedig cigányok muzsikáltak.Ők hol vannak? És azt ki tudja már, hogy akkor kit temettek, ha a temetők is eltemettettek, ha lassanmindenkit fű alá tapsol az élet. De ezt a szerény és egyszerű asztalost, ki a rejtőzködők között is ahalkabb énekesek közé tartozott, megőrzöm ebben a kis trillában. Galambnak mondom, pedig ittasanaligha volt az, mint ahogyan lényét sem igazán lehet szavakba koncentrálni - a sajátjába bizonnyal nem.Mert az mind elharapott szó volt, motyogás a köhögésben. Mindig nála maradt egy hang, amivelértelmessé tehette volna azt, amiről beszél, s maradt közöttünk a sóhaj két sör között, ami tovább nemfokozható, ami tovább nem adható. Folyamatos köhécselése az aznap elfogyasztott alkohol mennyiségmérője is volt; egy állapot, egybeállított szint megbízható jelzése. Az évtizedek alatt lenyelt fűrészport mintha nem is aláncdohányzással lehetne súlyosbítani. Jó aránynak számított, ha minden harmadik szavát felismertem.Ha valamit összefüggésében érteni véltem, mint mondjuk asztalos múltjának azon dicsőséges fejezetét,mikor segédeket foglalkoztatott és a legkiválóbb anyagokkal dolgozott, be nem engedve az udvarábaolyan fenyőgerendát, amiben csak egyetlen görcs is előfordult, vagy a tönkrement házasságának, aválásnak dicstelen fejezetét, vagy a közelmúlt egy-egy jelentéktelennek tűnő, de őt súlyosan érintőepizódját, azt, hogy hogyan verték le gumibottal a rendőrök a konyhájában - úgy van összerakva ésmegértve, hogy az több évi odafigyelésnek az eredménye. Jól ismertem sovány alkatának azokat ajelzéseit, melyekkel pótolhatom a hiányzó szavakat. A megállásait, a félre csavarodó beállását, ahogyanalulról fölfelé pillantott, mintegy kérdőn, várakozón és kétkedőn. Vagy hőzöngős mozdulatát, amintzsebéből kikapja a kezét, és egy marék összegyűrt pénzből akkurátusan kihúz egy bankót, mutatván,most van miből innia a Pilótában, holnapra is tud venni kenyeret és felvágottat. Régebben nagyobb és finomabb munkákat is vállalt, de a határidőkkel már akkor is probléma volt, mertmindig akadt valami fontosabb, olyasmi, amihez mindig kellett egy kis előleg. Készített nekünk is ezt-azt,tölgyből asztalt, fenyőből konyhaszekrényt, széket és könyves állványt, aztán lassan megértem. Az őtörténete is csak porból, hamuból és pókhálóból van, de nála nem hiányozhat az a finom csiszolóporsem, mely nagyobb munka után kifehérítette ritkuló haját, és mindenkor ott ült a szempilláján is. Ez aszinte súlytalan, leheletfinom por ott van mindenütt: mintha finoman szállva ez tartaná egybe a láthatótés a láthatatlant, apró szemcsékké bontva mindazt, ami az élő testnek e világ kisebb-nagyobbrészletéből még belélegezhető, jelöletlen határaként annak, hogy térben és időben ki meddig bírjaszusszal.A gépek is persze a legjobb időben hibásodtak meg, akkor, ha rászánta magát, kézzel is dolgozott: adeszka végét az asztalból kiálló fémtüskébe akasztotta, majd egyetlen könnyed mozdulattal, amint agyalu végigsiklott a fűrészeléstől szőrös fenyődeszka tetején, félméteres göndör forgács hullt atöredezett, itt-ott lyukas betonpadlóra, az eldobott csikkek közé. Úgy fogta a szerszámot, hogy az ujjvégkissé elállt, elhajolt, s ez mintha előkelővé tette volna a fogást; valójában nem volt egy fölöslegesmozdulata sem, így dolgozott egy igazi mester. Nem kis büszkeséggel mutatta nemegyszer az ujjait:mind megvannak, bizony, mind a tíz ujja, ami ötvenen túl asztalosnál igen ritka dolog. Kis terpeszbenállva hajolt a deszka fölé, egyetlen erőteljes mozdulattal tolta előre a gyalut, időnként kortyolt amunkapadra tett üvegből, a kigöndörödő forgács az éles kés alatt hosszú szalagként ereszkedett le azasztalról. Olyan, mint a papír, mondta, és átnyújtott egy hosszú forgácsszalagot. Lehet rá írni. S bizonyítván, hogymilyen mutatós rajta a grafit nyoma, levette füle tövéből apró ceruzáját, s ráfirkantotta a nevét. Mintha aművét dedikálta volna. Erre írni lehet. Írni.

Odafentről most mintha szoprán hangon szólna egy szent: Megannyi bűnös vágy, lopott gyönyör, /Megannyi összetört szív, szétzúzott élet. / Időnként lelkifurdalás mar, gyötör, / Időnként önkezeddelvetnél mindennek véget. Aztán hallom újra a visító gyalugépet, a megszokott, ismerős hangot, s csaklassan tudatosul, hogy már nem az én galambom hullajtja a forgácsot, méri azzal a koszlott, számokat isalig mutató sárga colstokkal hosszában és keresztben a maga fadarabját.

Szenczi Tóth Károly a szerző további cikkei

A PÁLMALILIOM LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

Szólva apámról nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

A kardlevelűt mindenki ismeri, sokfelé megterem, réten, poros utcaszélen, kert aljában. Ültetni nem kell,magját a szél viszi és csippentik madarak. Apám nagyon kedvelte, mert évről évre nagyobbra nő: azöröklétet üzeni. Dr. S. Ödön a kerületi rendelőintézet igazgató főorvosa 1966 tavaszán irodájába kérette apámat. Azigazgató úr a körzeti orvosok ügyeiben gyakran kikérte a véleményét. Apa nem kertelt, megmondta,hiányzott belőle a simulékonyság. Anyámmal sokszor vitatkoztak, Miért kell mindig mindentkimondanod?, csitította anyám, A főnököd! A végén még megorrol rád. Apa kitartott, ha kérdezik, nemmond mást, mint amit gondol. Rendíthetetlen volt, és nem kellett csalatkoznia, Dr. S. Ödön kedvelte. 1966-ban meghalt Újlipótváros egyik körzeti orvosa. Rád gondoltam, mondta dr. S. Ödön. Apám nemetmondott. Hogyan hagyhatná cserben régi betegeit? A szorgos proletárokat, a dörzsölt táppénz-csalókat,a szoba-konyha sajnálni való lumpenjeit, a vagány kamaszokat? És ami igazán fájt volna: az árvaöregeket. Anyám megmakacsolta magát. Márpedig nem fogsz többé keresztül-kasul gyalogolniAngyalföldön. Ennyi kényelem kijár. Anyám kérlelhetetlensége meglepte apát, még aznap visszament dr.S. Ödön igazgatóhoz. Örülök, hogy megjött az eszed, mondta. Nőtlen volt, nem tudta, hogy a nős férfiakdöntései mögött az asszonyok állnak. Emeletes házak, lifttel. Jobb környék, mondjuk ki. Mérnökök,ügyvédek, művészek, vállalati vezetők. Mégis más. Apámat ez nem érdekelte, az ő szemében atisztesség, tehetség és a szerzett tudás volt az érték. Nagykanizsa falusi peremvidékén nevelkedett, a Katonaréten. A hátsó, elkerített udvarban majorság, kétdisznó a hidasban, decemberben vágás. Az utcafront ágyásaiban nyáron kardvirág, őszre krizantém.Nagyanyám szombaton a heti piacra vitte, vagy eladta helyben. (Van-e még a szép virágból, Tóth néni?)A krizantém elállt a pincében, akár mindenszentek napjáig is. A szülői házban folyóvíz még akkor semvolt, amikor nagyanyám, miután megözvegyült, 1960-ban Budapestre költözött. A kertkapuval szembenartézi kút, onnan hordták vedrekben a vizet. A makadám út két oldalán árok, a házak kapuja előttkeskeny fél oldalt korlátos palló (gyerekeknek tornaszer: nyújtó és felemás korlát). Apám és testvéreihordták a vizet, nyögve egyensúlyoztak a kis hídon. A legkisebb, Rozália, 4 évesen, 1921 áprilisábanmegbetegszik. Torokgyík. A házi gyógymódok, a javasasszony füvei, a doktor kenőcsei és a priznichatástalanok. Rozália április 23-án meghal. A maradék három gyermek iskoláztatva lesz: tanító,gyógyszerész asszisztens... és az apám: orvos. Nagyanyám eljár az iskolába érdeklődni, alig van baj agyerekekkel. Nagyapa negyvennyolc órás szolgálatos kalauz a vasúton, ha szabadja van, vargányátgombászni megy az erdőre, vagy barátokhoz bort kóstolni, a szerény pincesorra, a közeli Bagola-hegyen. Az első háborúba Nagykanizsáról is vittek fiatalokat, de a külváros háborítatlanul élt. Nagyapa, aki abécsújhelyi viszonylatokon, mondhatni, járta a világot, hozta a híreket. Esténként átjöttek a szomszédok,kiültek valamelyik porta előtt az utcapadra. Elsőként nagyapa beszélt, aztán ki-ki hozzá tette, amithallott: a kerítés menti hírszolgálat volt a távirati iroda. A gyermekévek helyszíne sorsszerű indok, hogyapám mint körzeti orvos Angyalföldön, egy munkások lakta kerületben kezdte a munkát. Hasonlók köztnem lesz nehéz, gondolta, itt nem sok a különbség a kanizsai szomszédokhoz, Blaskóhoz, a vasútipályaőrhöz, Mátéhoz, a kis műhelyes cipészhez és Tényihez, a darálóshoz képest. Apám kötelesterülete a Váci úttól a Szabolcs utcáig húzódott. A határ délről a Bulcsú utca, észak felől a Dózsa Györgyút, de a terület a Fóti út mentén elérte a Huba utcát. Gyalogolt minden nap, órákon át, évtizedekig. Abelvárosi területek orvosait nem irigyelte, de megvetette, ha azt látta, "orruk-fenn" betegeikhezhasonlóvá váltak

Úgy vonzódott az újlipótvárosi körzethez, mint hal a levegőhöz. Később, nagyon lassan, megkedvelte,megértő lett, belátta, nem minden üres, ami csillog. Ismerősökre lelt, segítő jóakarókra, akik bepillantástengedtek neki a fényesség mögé. És persze ott is megtalálta a szegényeit, azok is őt. A különbséget,ami Újlipótváros és a kemény Angyalföld közt van, egykönnyen felismeri az ember. Ott Pócsikné, aSzabolcs utcai öregasszony, itt, Bordásné, a Pannónia utcai dáma. A hírhedt Szabolcs utca mindkét oldala apámhoz tartozott, a 28. szám alatti kocsmában bicska többetvolt kézben, mint pohár. Az ajtó előtt sötét alakok nagy címletekben snúroztak. Este kötekedőrészegektől volt hangos a környék. Apámat kivételes tisztelet vette körül, nem félt arra járni éjszaka sem.Fordítva volt: tőle tartottak. Előfordult, a járdán ivók közt táppénzest látott meg. Délután várom arendelőben, holnap mehet dolgozni. Apa a szigorú szabályok őre. Megingathatatlan. De az őszinteségmeghatotta. Doktor úr, nem tudtam munkába menni, kiütöttem magam, unokám született, és az esteberúgtam, mint a szamár. Ilyenkor a táppénzes papírért nyúlt, súlyos gyomorrontás. Este én ismegiszom egy sört a gyerek egészségére.

Apámat először Éri László, a gyermekkori barát hasonlította pálmaliliomhoz. 1968 volt, anyámék hétvégitelket vásároltak, és a kerítés mentén sok nőtt. Később anyámnak szokása lett, ha apámat dicsérni vagyfigyelmeztetni akarta, akkor felkiáltott: Juliska! Ez a virág közkeletű neve, és anyám olykor tréfábólnépies akart lenni. Ilyen vagy pontosan, mondta Éri, makacs, mindenütt felbukkanó, mindünk fölémagasodó. És felettébb tüskés. Apa modorán javíthatatlan nyomot hagyott a peremvidéki gyermekkor,hogy az apja vasúti kalauz volt. Nem társasága volt az uraknak, inkább szolgája, a nagyapja zsellér.Nagykanizsán együtt játszottak a Lengl gyerekekkel, de doktorék házába, hiába, sülve-főve együttvoltak, a feljárati lépcsőn túl sosem jutott. Felnőttek közt lenni annyi volt: a tejfölös asszonynak köszönni.A tejfölös asszony a fején hordta körbe a portékát, nagy kosár, imbolygott, heti egyszer jött, megállt akonyhában, nyögve az asztalra tette a kosarat, lehetett fél méter átmérőjű, bögre vizet kért. Társasági élet? Nagyanyámék nem tudták, mi az. Családi találkozások voltak, vagy szóváltás aszomszédokkal - a kerítésen át. Messzebb a háztól? Legföljebb piaci alkuban, vagy a pappal néhány szóa mise után. A piarista gimnázium tanárai a templomon és az iskolán kívül tartózkodóak voltak. Nemkínáltak alkalmat a diákoknak, hogy ellessék, hogyan kell viselkedni ott, ahol csak az Isten van jelen - azegyház nincsen. Tánciskola, a kamaszok zsúrja volt az egyetlen, ez csillantotta meg a társasági jövőt.Máskor az utca volt a tanítómester, nyáron a rét vagy az erdő. Valahányszor nem közeliekkel beszélt, zavarban volt. Ezért volt olyan a modora, mint a Juliska szúróslevele. Ügyetlen volt a hangnem megválasztásában: kivel és hogyan. Mintha alakoskodott volna. Hiábavolt az egyetem évei alatt sokat társaságban, ki volt ott jelölve a helye. Apám megmaradt szerény, vidámfickónak, aki mindig magával vitte kedves hegedűjét, hogy a többieket szórakoztassa. Ha kezében az orvosi táskájával felbukkant az utcán, messziről megismerték. Járása különleges volt,iramos, és ha nem tartanánk a képtelen jelzőtől, vidámnak mondanánk. Igen, apa jókedvűen gyalogolt,lendületesen, kissé oldalra billentett fejjel. Élvezte, ha siet, andalgásnak nem volt híve; ez alól kivételekcsak a jegyesség alatti randevúk voltak. Újlipótban, miközben a betegeket járta, sokszor megnézte a Duna-part padjain üldögélő sétásokat.Kezdetben értetlenül, később, ahogy korosodott, titokban irigykedve. Honnan van idejük? Mi volna, haegyszer ő is? Majdnem ábránd maradt. Már nyugdíjas volt, de barátságból eljárt orvosi vizitre egykoriasszisztenséhez, Salgónéhoz, a kuncogó, korosodó Annuskához és Kalló Gyula gimnáziumi tanárhoz.Kilencvenegy koratavaszán, miután apa a tanár úr Pozsonyi úti lakásából eljött, az első emeletre érvemegszédült. A lépcső fakorlátjába kapaszkodott. Egyetlen másodperc volt. Odalenn, a kapun kilépve, ajárdán, megint. A falnak kellett támaszkodnia. Gyorsan elmúlt ez is. Körülnézett, nem látja-e ismerős,szégyellte volna. De alig jártak az utcán. Fagyos délelőtt volt. Nagy léptekkel, mint mindig, elindult aBudai Nagy Antal utca felé, a trolibusz-végállomáshoz. Meggondolta magát. Öregurasan kisétált az Újpesti rakpartra. Leült az egyik padon, ő, egyedül, senki más nem volt ottilyenkor. Hátradőlt, orvosi táskáját maga mellé helyezte, fürkészte a margitszigeti szemben oldalt.

Majdnem tejköd volt. Két hajó is járt, dél felé tartottak, az egyiken zene szólt. Az újpesti hajógyár felőlodahallatszott egy légkalapács ütemes dübörgése... A temetés után emelt sírkő végében, két év múltán,egy pálmaliliom indult növekedésnek. Mostanra a fedlapot is megemelte.

Györe Gabriella a szerző további cikkei

ÜZENET LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Ne legyél nekem, aki vagy.Legyél az, aki lehetnél.Nem szeret annál senki szebben,ahogy Te másokat szerettél.

Elvárnád most, hogy az legyek csak,aki akkor vállaltam lenni,mikor mindketten elhittük még, hogy magunkat jobb elfeledni.

Vagy ne légy nekem senki sem.Fedje nyomod vakszürke felhő.Takarja ki az arcodata gyermekem arca, hogyha felnő.

Boruljon rád a feledés,mert nem érdemelsz ilyen kincset.Felejtsük el, hogy volt, ami,ha tényleg veszni hagynál minket.

Majd magamban magam leszek,s teret adok magam magamnak.Ha hullnak is ágak, levelek,azért a gyökerek maradnak.

Tóth Krisztina a szerző további cikkei

BÁNK, MAGÁBAN LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

A tér kihalt. Behajt a busz,jégkása permetez. Mínusz van. Egy hajléktalanáll ott, de nem jelez.Táncol. Kezében fémdoboz,orra helyén lyukak.Forog az üres járdán,magában így mulat.

Törött szoláriumcsövek,a lépcsőkön szemét.Paplanra köpve ég a hold,a sarkon ágybetét.Egy óriás homlokzaton világít: Erste Bank.Kéklő betűk és fényfüzér,karácsony este van.

Hazám, hazám. Minden bezárt.Az állomásokon lehúzták mind a rácsokat,arany halál, ezüst romok,a szél a fán egy nejlonzacskót rázogat.

És táncol kint tovább a nő,forog, forog, szolgálja népe szent javát.

Hazám, hazám, te ellenőr.Ruhádon ott a karszalag,és félterpeszben állsz.

Markó Béla a szerző további cikkei

CSATOLMÁNY LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Nagyanyám fiatal volt,amikor elcsatolták,akkor lett nagyanyátlans nagyon kicsi az ország.

Illetve: nagyanyátlan?Talán inkább apátlan,Mert apám ott lubickolta nagyanyám hasában.

Hát őt is elcsatolták,s a húgát meg az öccsét,hogy később kiegészültaz elcsatolt örökség.

A tehenet tejestől,a tyúkot kakasostól,elcsatolt háton csattantszintúgy elcsatolt ostor.

S persze a malomárkotés mindenféle dombot,s ki minden faluban volt:a köteles bolondot...

Három tenger kiszáradt,eltűnt a végtelenség,de maradt nekünk sok mástalanság és telenség.

Maradt az istenálddmeg,bár inkább csak titokban,s velünk maradt az Isten,bár inkább csak szitokban.

Szívünk fölött kokárda,mint ízes palacsinta,vagy az is lehet, hogy márinkább paprikás pizza.

Nagyapám nyugtalan volt,s miután elcsatolták,úgy döntött, hogy kezébe

veszi a saját sorsát.

Átkelt az óceánon,keresett egy zsák dollárt,és mind-mind hazaküldte,de azt is elcsatolták.

Igaz, ez később történt,addig a sok-sok dollárátváltozott egészen,szántóföld s erdő volt már.

Nyolc évig Detroitbanő gyártotta a Fordot,mégis hazajött végül,bajuszkötőt is hordott.

Egész Amerikábólegy piros csörgőóravolt az egyetlen emlék,s felkeltünk kakasszóra.

Közben egy kis időremég vissza is csatoltak,és azóta sem tudjuk,mit hoz vajon a holnap.

Nagyanyám nem békélt meg,apámat is leszidta:fiam, mi lett belőled,egy büdös kommunista?

Oláhozott is sűrűn,mindent elvettek tőlünk,se legelőnk, se marhánk,se piros-fehér-zöldünk.

Nem volt már gyarmatáru,inkább kapor vagy menta,nagyanyám nem ismertea szót, hogy irredenta.

Azt is hihette volna,valamiféle fogpor,örök esőben ázunk,mint pohárban műfogsor.

A múltunk fényes pityke,s hozzávarrva a dolmány:egy kusza megvalósít-hatósági tanulmány.

Nagyanyám s nagyapám is

fekszik odalent holtan,és elrothad a csontjukmár végképp elcsatoltan.

Anyám s apám is fekszikdrága dolláros földben,és olcsó lejes gyertyákégnek fölöttük körben.

Évente egyszer illőmeglátogatni őket,s nézni, hogy fűben, fábanismét világra jönnek.

Éltek vagy haltak, úgyisövék mindig az ország,amely nem is tud arról,hogy már rég elcsatolták.

Nem készült DNS-teszt,mert nem kell igazolvány,hogy egy számítógépbenéppen hol vagy csatolmány.

S hiába kapsz majd papírt,hogy ki lettél s ki voltál,maradsz, akárcsak eddig:sokszoros álompolgár.

Marosvásárhely, 2012. január 7.

A HÉT KÖNYVEI LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listátösszeállította: Négyesi Móni.

KöltészetBáthori Csaba: Kétszáz nyers vers. Nyugat-Európai költészetNapkút Kiadó, 615 old., 3990 FtGágyor József: Látjátok, feleim. Versek 1959-2011Lilium Aurum, 199 old., 2500 FtMacuo Basó: Észak ösvényein. Egy 17. századi japán költő verses útinaplójaSzerk. és ford.: Vihar Judit, fotó: Nagy Z. LászlóVince Kiadó, 199 old., 2795 FtRácz Boglárka: HoldmagányAB-ART Kiadó, 47 old., 1300 Ft

Elbeszélő prózaBakács Tibor Settenkedő: Földharcos vagyok, kicsimKatalizátor Kiadó, 353 old., 3500 FtBobin, Christian: Emily, a fehér nőFord.: Hendi PéterNapkút Kiadó, 123 old., 1490 FtBoksz, C. J.: EmbervadászatFord.: Kállai TiborSorozat Könyvek Könyvkiadó, 348 old., 3400 FtVan Gulik, Robert: Az elhagyott templom titkaFord.: Upor LászlóSorozat Könyvek Kiadó, 313 old., 3400 FtLoe, Erlend: Vegyesbolti csendes napokFord.: Földényi JúliaScolar Kiadó, 190 old., 2450 FtOláh János: Száműzött történetekMagyar Napló Kiadó-Írott Szó Alapítvány, 399 old., 2499 FtRenard, Jules: Állati portrékFord.: Kozma Ferenc, Toulouse-Lautrec illusztrációivalHungarovox Kiadó, 141 old., 1600 FtSánta György: Hamis kánonPapirusz Book Kiadó, 318 old., 2300 FtSzurdi András: Az átverésSorozat Könyvek Kiadó, 348 old., 3400 FtVi?niec, Matei: Pánikszindróma a Fények VárosábanFord.: Karácsonyi ZsoltKalligram Kiadó, 255 old., 2700 Ft

AntológiaCarpe viam! Latin versek antológiájaFord.: Fazekas István

Cédrus Művészeti Alapítvány-Napkút Kiadó, 135 old., 1290 Ft

Ifjúsági irodalomMolnár Ferenc: Liliom - Az üvegcipő - Játék a kastélybanOsiris Kiadó, 291 old., 920 FtPolgár Judit: Sakkjátszótér 2. Az állatok királyságaMagyarra rímelte: Tandori Dezső, rajzolta: Polgár ZsófiaCityvet Kft., 111 old., 2500 FtSzepes Mária: Fityfiritty. Mese az órákrólKeszeg Ágnes rajzaivalMóra Könyvkiadó, 37 old., 1690 FtSzép Ernő: EmberszagOsiris Kiadó, 189 old., 820 Ft

IrodalomtudományAntal Balázs: Kézikönyv határátlépéshezFelsőmagyarország Kiadó, 287 old., 2800 FtArtaud, Antonin: Rodezi levelek (1943-46)Vál. és szerk.: Darida Veronika, ford.: Szabó MarcellKijárat Kiadó, 111 old., 2200 FtLőrinczi László: Utazás a fekete kolostorhoz. Irodalomtörténeti riportHarmadik, bővített kiadásPolis Könyvkiadó, 282 old., 3200 FtNémeth László: Történet és vallomás. Írások a magyar irodalomról I. Írott Szó Alapítvány-Magyar Napló Kiadó, 379 old., 3990 Ft

Művelődéstörténet, néprajzA Célváros. Egyszer volt, hol nem volt... Acélváros?Észak-Keleti Átjáró Egyesület, 188 old., 3888 FtBikácsy Gergely: AthanázGondolat Kiadó, 178 old., 2490 FtLiszka József: Bevezetés a folklorisztikába. Szöveges folklórLilium Aurum, 267 old., 3000 FtMagyar Zoltán: Bebek juhász kincse. Népmondák Rozsnyó vidékénLilium Aurum, 311 old., 3800 Ft

Szociológia, közgazdaság, jogSmith, Adam: Vizsgálódás a nemzetek jólétének természetéről és okairól I-II.Ford.: Éber ErnőNapvilág Kiadó, I. kötet: 548 old., II. kötet: 643 old., 5800 Ft

FilozófiaVarga Csaba: A társadalom felébredése az agóniából. Új társadalomelmélet és újjövőmodellekVeszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, 293 old., 2580 Ft

VallásGreschat, Martin: Martin Bucer. Egy reformátor és a kor, amelyben éltFord.: Koczó PálKálvin Kiadó, 334 old., 2900 FtHowes, Graham: A szakralitás művészete. Bevezetés a művészet és a hit

esztétikájábaFord.: Máthé AndreaBencés Kiadó, 188 old., 3450 FtKertész Péter: Nehéz zsidónak lenniMásodik kiadásUlpius-ház Könyvkiadó, 399 old., 2480 FtPierre, Abbé: Testamentum...Ford.: Somorjai GabiBencés Kiadó, 191 old., 2500 FtTorrance, Thomas F.: Keresztény teológia és természettudományos kultúraFord.: Dr. Both ElődKalligram Kiadó, 140 old., 2300 Ft

Pszichológia, pedagógiaPszichiátriai lexikonSzerk.: Ozsváth KárolyOriold és Társai Kiadó, 375 old., 6300 Ft

Természet- és orvostudományAlmár Iván: Kozmikus társkereső. Exbolygók, asztrobiológia és SETI a XX.századbanKossuth Kiadó, 191 old., 2980 FtDürr, Hans Peter: A tudomány határaiFord.: Révészné Szabó MáriaKairosz Kiadó, 120 old., 2200 Ft

Gács Anna a szerző további cikkei

SOVÁNY VIGASZ LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Csaplár Vilmos: A magyarok: Az államalapítástól a 2010-es választásokig. Kalligram Kiadó, Pozsony,2011. 230 oldal, 2800 Ft

Csaplár Vilmos a magyar irodalom egyik legvagányabb címadója. A Zsidó vagyok Magyarországon, aMagyarország, te dög, az Igazságos Kádár János, vagy legutóbbi remek regénye, a Hitler lánya arra ispélda, hogy a provokatív címadással sokszor a magyar közélet, a történelem neuralgikus pontjaithasználja ki, csakúgy mint ennek az esszékötetnek az esetében. A bájosan nagyképű cím a magyarokkétezer éves történelmének felmondását ígéri cakompakk e karcsú kis kötetben, ami önmagában isbicskanyitogató lehet sokak szemében, és a záró dátum kijelölése: a 2010-es választások mint a magyartörténelem korszakzáró/nyitó határpontja markáns politikai állásfoglalást sugall. Ám a kedélyborzolócímadásnak van egy nagy veszélye: hiába teljesíti hibátlanul figyelemfelhívó szerepét a cím, ha mindaz,ami utána következik, végül jóval kevésbé izgalmasnak és legfeljebb is csak mérsékelten provokatívnakhat. Legalábbis így csalódtam én A magyarokban.Nem mintha nem volna Csaplár esszéfolyama olvasmányos és sokszor elgondolkodtató,kacskaringózása a magyar (és világ-) történelemben nemegyszer szellemes, vonzóan póztalan, ésolykor - a reformkorral, a '48-as és az '56-os forradalommal kapcsolatban - őszintén lelkesült. Sodrólendületű meséje a magyarokról sok olvasmányt magába olvaszt, történeti, közgazdasági munkákatugyanúgy, mint személyes visszaemlékezéseket, és sokszor elegánsan és szórakoztatóan használja felforrásait Krisztustól Matolcsy Györgyig - hogy e két névvel jelezzem az idézett tekintélyek névsoránakextenzitását. A kötet három nagy részre oszlik, melyek a XX. századi magyar történelem háromkorszakát tárgyalják, de időben visszamennek korábbi történelmi korokra és kitekintenek a nagyvilág egys más dolgára is. Az első rész az '56-os forradalommal foglalkozik, főleg azzal a kérdéssel, hogy miértvan az, hogy a történelem bizonyos pontjain emberek tömege hajlandó feláldozni az életét valamilyenközös ügyért. A második fejezet témája a Kádár-korszak, a harmadik pedig a rendszerváltástól tekinti áta politikai-gazdasági változások néhány eseményét, s arra koncentrál, hogy a nemzeti és anyugatorientált erők egymásnak feszülése, "a történelmi séma kényszere" hogyan ránt az erőterébeminden közéleti törekvést. A kötet fejezetei kisebb-nagyobb alfejezetekre, gondolatfutamokra bomlanak,és a főtémát új és új szempontokkal, történetekkel kapcsolják össze, hol magyarázó igénnyel, hol inkábbasszociatív módon. Ily módon szó esik a kommunista rezsim magántulajdonhoz való ideológiai-gazdaságpolitikai viszonyától kezdve Trianonon át a farmernadrág-viselés jelentéséig nagyon sokmindenről.Mivégre hát ez a kalandozás keresztül-kasul téren és időn? Közvetlen célja nyilvánvalóan a magyarközelmúlt történelmének a megértése, amihez Csaplár rendre átfogóbb folyamatokba illeszti a felidézetttörténelmi szituációkat - a nagyhatalmi viszonyok közé, Magyarország európai integrációjának kacifántostörténetébe stb. De nem éri be ennyivel: valamifajta, kortól és helytől független törvényszerűségekpéldáiként is igyekszik bemutatni őket. Azért fogalmazok e törvényszerűségekkel kapcsolatban ilyenhomályosan, mert elsősorban ezeknek a karaktertelensége, elnagyoltsága és mantraszerű ismételgetéseteszi a szememben Csaplár gondolatmeneteit sérülékennyé. Meglehetősen nagyvonalúan felvázoltevolucionista kultúraszemléletében Spenglernek a nyugati civilizáció hanyatlásával kapcsolatospesszimizmusa találkozik össze Dawkins mém-elméletével, illetve Huntington a civilizációk harcáról szólókönyvével. Újra és újra felbukkannak a genetikai metaforák: a "mém", a Kornai Jánostól átvett "genetikaikód", vagy ahogy az utolsó fejezetben a szerző nevezi, "a történelmi séma kényszere". Nincs arról szó,hogy ezek valamilyen koherens elméletté állnának össze, de mégsem annyira ártatlanok, hogy pusztánaz esszék motivikus összekapcsolását szolgálnák.

Csakhogy ennél többről van szó: tulajdonképpen az evolucionizmushoz kötődő retorika változataihatározzák meg az erős állítások többségét. Függetlenül attól, hogyan vélekedünk az evolucionistaszemléletek történelemmagyarázó képességéről, mindenképpen frusztráló, hogy Csaplár a kérdésekethajlamos rövidre zárni arra hivatkozva például, hogy "történhetett volna másképp, de a pillanatnyiérdekek úgy adódtak össze, hogy a történelmi séma tovább épülhessen" (így kommentálja az SZDSZtartózkodását Medgyessy lemondatásától 2002-ben - 162.). Ennek a fajta okoskodásnak avégigvezetése Magyarország kétezer éves történetén, azaz hogy már István megkoronázásakorkialakult, majd "állandósult egy virtuális, megosztó tér" (143.), végül nem igazán vezet elmélyültebbbelátásokig, mint hogy a magyarok már csak ilyen megosztottak. Így a cím ígéretével szemben végül aszöveg bizonytalanságban hagy a tekintetben, sőt, igazából fel sem teszi a kérdést, hogy mit jelent a2010-es választások korszakhatár volta: vajon a régi megosztottság újabb fejezete vette kezdetét, vagyolyasvalami, ami nem írható le a górcső alá vett korábbi képletek alapján. Ahogy Csaplár maga is megfogalmazza, a történelem természetként való szemléletétől azt reméli, hogyolyan perspektívát tesz lehetővé, ahonnan nézve az egyéni ambíciók és a közös hitek, az "illúziók" egysorsgépezet fogaskerekeivé válnak, s felismerhetjük, hogy "az illúzió és a bukása egyazon társadalmifolyamat része az evolúcióban". Egyfajta értéksemleges nézőpontot remél hát, az illúzióktól valóelszakadást azon az alapon, hogy "egy másfajta tudás fényénél" (81.) minden illúzió egyenértékűegymással, hiszen előbb vagy utóbb bukásra van ítélve; s értekező nyelvét sokszor meg is próbáljaehhez az elfogulatlansághoz szabni. De persze minduntalan kilóg a lóláb. Csaplár habitusától ugyanisidegen a szenvtelenség: az úgy-ahogy felállított, talán tudományosnak vélt paravánok állandóanmeginognak, és szerencsés esetben le is dőlnek: ezek a kötet legjobb részei. A szöveg érzékelhetőennagyobb örömet okoz talán írójának is, de olvasójának mindenképpen, amikor például az írók '56 utánikollaborációját villantja fel, mint amikor az egyén történelmi szerepének illúzió voltáról ír; vagy akkor,amikor Rákosiról megállapítja, hogy "ronda férfi volt, föltűnően" (36.), s ennek az emblematikusjelentését boncolgatja, mint amikor gazdaságtörténeti fejtegetésekbe kezd a korszakról. A könyv végefelé van egy tízoldalas, önállósuló monológ, egy dühödt futam arról, hogy miféle közösséget alkotnak amagyarok: "Az ilyen közösség úgy él, mintha az >úr< elment volna otthonról, de majd hazajön." (177.)Ez az indulatos, keserű, megkapó hasonlatok és metaforák hosszú sorát szinte egy szuszra felvonultató,ihletett szöveg, mely persze épp annyira igazságtalan, mint amennyire találó (azaz most valóbanprovokatív), a kötet kiemelkedő részlete. Itt aztán jól látszik az, hogy Csaplár nézőpontja dehogyissemleges: ideálja nem különösebben meghökkentő vagy részletezett, de nagyon határozottankirajzolódik: egy nyugati integráción belül független, demokratikus, a magántulajdont tisztelő, atolerancián és a szolidaritáson alapú politikai közösség. Azaz Csaplár nem bölcs történész, és nem ishűvös természettudós, hanem egy végtelenül elkeseredett liberális demokrata. Mit mondjak, megértem.De nem hiszem, hogy az evolúciós hókuszpókusz bármiféle vigaszt nyújtana, és voltaképpen minthamaga Csaplár sem hinne benne. Az előszóban a szerző felkínál egy személyes keretet az esszék olvasásához. Arról ír, hogy mint azállamszocializmusban felnőtt emberek közül sokba, belé is beléplántálták azt az illúziót, hogy atörténelem valamiféle üdvös végcél felé tartana, amitől még felnőtt fejjel sem könnyű szabadulni:"Életem során fokozatosan kerültem (kerülök) ki a szocializmus fölfokozta, ősi naivitásból, melyetegyébként a nyugat kapitalizmusa is sugall" (8.). Ez után a kétoldalas bevezető után kezdődik akulturális evolúcióval kapcsolatos első eszmefuttatás. Azaz, felfoghatjuk úgy is, hogy ez a könyv is egylépés az "öngyógyításban": az eszkatologikus történelemszemlélet és az abból következő, közélethezkapcsolódó illúziók leküzdésében. Egy súlyos dráma villan itt fel tehát, amely azon nyomban el is tűnikaz előszót követő történelmi fejtegetésekben. Az üdvözítő társadalmi utópiák után a sokat áhított, deéppen csak megtapasztalt liberális demokráciából is kiábrándult, kétségbeesetten fogódzókat keresőértelmiségi drámája ez. Csaplár generációjának egyik alaptörténete, a mai magyarok fontos története. Ezaz, amit meg kellene írni.

Gyenge Zoltán a szerző további cikkei

EX LIBRIS LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Slavoj Žižek: A törékeny abszolútumVajda Mihály: SárkányfogveteményFöldényi F. László: Képek előtt állniDaniel Arasse: Festménytörténetek

Egy személyes történettel kezdve: jó néhány éve Weimarban - négyen vagy öten - együtt ültünkŽižekkel, ha jól emlékszem, éppen abban a szobában, ahol Nietzsche meghalt. A beszélgetés - talánéppen az ő javaslatára - abba az irányba fordult, hogy ki, milyen könyvet vinne magával egy lakatlanszigetre. A válaszok többségére már nem emlékszem, csak arra, hogy Žižek ugyanúgy Hegelnek Aszellem fenomenológiáját választotta, mint én. Az én könyv melletti érvem az volt, ha hosszú időt kell aszigeten tölteni, akkor ez az a mű, amely legtovább olvasható úgy, hogy mindig felfedezhető bennevalami új. Nem válik unalmassá. Ő pedig azt mondta: fáj, nem fáj, ez a legjelentősebb mű a filozófiatörténetében. Ebben hát megegyeztünk.

Slavoj Žižek: A törékeny abszolútumcímű könyvének olvasása közben ez a történet jutott az eszembe. Legélesebben akkor, amikorfelfedeztem, hogy a szerző éppen azt a passzust idézi a Fenomenológiából, ami nekem is a kedvencem.Amely akár egyfajta ars poetica is lehet. Hegel, a visszafogott, decens Hegel a frenológiával vitatkozva,amely a koponya formájából von le következtetést az öntudatra, áttételesen pedig a szellemre nézve,egyszer csak - hozzá szokatlan módon - kifakad. Azt mondja: mindaz, ami érzékszerveinkkelészrevehető, legyen az csont vagy akár agyrost, semmit sem mond el a szellemről, mert az éppen ottkezdődik, ahol az érzéki észlelés véget ér. Magyarán: a legnagyobb ostobaság bármilyen következtetéstlevonni a koponya formájából a szellemi teljesítményre nézve. Ezt hinni, a "tudat tudatlansága", amelyugyanolyan, mint "a magas és alacsonynak a kapcsolata", amelyet a természet nai?vul fejez ki az élőlegmagasabb rendű szervének, a "nemzés szervének, és a húgyozás szervének összekapcsolásában."Éppen ezért - folytatja Hegel - a tudatlanság úgy viszonyul a szellemhez, "mint amahhoz a húgyozás." Ezt minden vizsgálódás alfájának tekintem - ebben mélyen egyetértek Hegellel: a vulgáris megközelítésmegmarad a "húgyozás" szintjén, soha nem jut el a "nemzéshez", amely ebben az értelemben aszellemit ragadja meg. Még ha ugyanaz is a "szerv". Žižek ennél kicsit többet is lát, amivel már nemegészen értek egyet, hogy tudniillik átvitt értelemben véve rossz döntést kell hoznunk (húgyozás), hogya spekulatív döntés (nemzés) az első, "rossz olvasat utóhatásaként (vagy melléktermékeként) bukkanjonelő". Mindezt Žižek érdekes módon az iszlám és zsidó-keresztény paradigma értelmezéséhez használja.Azaz Hágárnak meg kell előznie Sárát, a függetlennek, felforgatónak az alárendeltet. Žižek ebben látjaaz ellentét mélyebb, ha úgy tetszik, spirituális alapját, amelynek még szexuálpszichológiai vetületet iskeres. A fátyol alá rejtés éppen azért fontos, mert a keleti világ szexuálisan annyira túlfűtött,mondhatnánk terhelt, hogy ez akadályozza meg, hogy az asszony mint olyan, ellenállhatatlan vágyat nekeltsen a férfiemberben. "A nő voltaképp ontológiai botrány" - írja Žižek. A fátyol nem egyszerűeneltünteti a nőt, hanem egy elzárt világba helyezi, ezért a francia tiltás a hidzsábot illetően paradoxdemonstráció, mert az állami tiltás magát a tilalmat tiltja. Érdekes fejtegetés, bár az emberbenóhatatlanul felmerül a kétely, hogy mennyiben igaz. Žižek nem a legnagyobb gondolkodó, dekétségtelenül nagy hatással bír. Egyes meglátásai azért szellemesek, mert nem szokványosak. Igaz,ezekhez sokszor nem fűz argumentációt.Mások azért, mert pofonegyszerűek. Gondolok itt például a könyvnek arra a tanulmányára, amely a 2000nevű lapban már megjelent, és a "Balkán" problematikájával foglalkozik. Žižek azt sugallja, hogy a

"Balkánt" éppannyira (nem) értjük, mint a Keletet. Mert a "Balkán" esetében az a legfontosabb kérdés,hogy hol kezdődik. Ha erre keressük a választ, rájövünk, hogy a szerbeknek Koszovó, a horvátoknakSzerbia, az osztrákoknak Szlovénia, a németeknek Ausztria a "Balkán" - és a sort tovább folytathatnánk.Talán helyesebb lenne azt mondanunk: a "Balkán" mindig arrébb van. Nem földrajzi határ, sokkal inkábbenigmatikus választóvonal a gondolkodás, a kultúra törésvonalán. Sőt, azt is mondhatnánk: a "Balkán"sokszor éppen bennünk van. És erről akár el is kezdhetnénk gondolkodni, Žižekkel, vagy nélküle, vagyéppen Vajda Mihály könyvének gondolatait felhasználva.(Fordította Hogyinszki Éva és Molnár D. Tamás. Typotex Kiadó, Budapest, 2011. 318 oldal, 3200 Ft)

Vajda Mihály: SárkányfogveteményHa Žižekre nézve érvényes, hogy gondolatainak érdekességét éppen a nem szokványos megközelítésadja, ezt ugyanígy elmondhatjuk Vajda Mihályról is. Ha az ember őt olvassa, és korábban már hallottabeszélni, a mondatokon mindig átüt - legalábbis nekem - maga a beszédstílus, a mimika, például a hajhirtelen hátrafésülése, a megszokott nevetés, azaz a gesztus, amely maga az ember. A leírt is "elő vanadva", mert a szerző területe az előadás, az élőszó, az csak akcidens dolog, hogy papírra is kerül,horribile dictu: valaki ki is adja. Botrány. A könyv maga is több előadást tartalmaz, az sem véletlen, hogy éppen Szókratésszel kezd, akinekköztudottan soha nem volt semmilyen munkája, nem is maradt volna tőle semmi, ha nincs az atökéletlen Platón, aki orvul lejegyzett ezt-azt. Vajda Mihály számára, és ez talán nem mindenkinekevidencia, ezért nem lehet elégszer elmondani: a filozófia és az önismeret - egy és ugyanaz. Ezért kappikírt megjegyzést a "filozófiai céh", a filozófia mint "tudomány". (Mit kapna akkor a tudományfilozófia?Bele sem merek gondolni.) Vajdát folyamatosan az foglalkoztatja, hogy mivé lett/lesz a filozófia. Sokkal jobban szereti a bolondokat,Nietzschét vagy Kierkegaard-t, mint a kőokos Carnapot, akitől az ember idegfrászt kap, ha olvassa, detalán még akkor is, ha nem. Nem mondanám Carnapra, hogy buta - Vajda szerint "fafej" - hanem sokkalinkább azt, hogy dögletesen unalmas. A filozófia viszont a skizofrénia egyik formája, ezáltal azérdekességé. A mindig kérdezés zavaró területe, talán ezért is utálják azok, akik az agyatlan elfogadástmindennél fontosabbnak tartják, és ha lehetne (lehet!) leszoktatnák az embert a kételyről és a kérdésekmegfogalmazásáról. Kapod a válaszokat, barátom, az neked így jó. Ha nem jó, akkor is jó. Ez van. Ígylehetsz boldog, nyugodt, és érdektelen. De nem érdemtelen, majd elhalmozunk kitüntetéssel, te lehetsz atudós társaságok legnagyobbika, csak kooperálj mindig az aktuális hatalommal, és te szívathatod halálramindazokat, akiket megmart Alkibiadész kígyója. Vajda egy nagyon fontos motívumot emel ki Kierkegaard-tól. A dán gondolkodó Az ismétlés című művégén beszél az általános és a kivételes ellentétéről. Jogosult kivételnek nevezi a költőt, aki perben állaz általánossal, és áttételesen pert kezd magával a létezéssel. Miért vagyunk itt? Miért nem kérdeztekmeg születésünk előtt, hogy akarjuk-e egyáltalán ezt az egészet? Ezek a kérdések nem csupánKierkegaard, vagy Vajda kérdései, hanem a filozófiáé, és végső soron arra az alapkérdésre vezethetőkvissza: "miért van a valami, miért nem inkább a semmi". Leib?niz, aztán majd Schelling fogalmazzameg, és ez a kérdés talán sokkal fontosabb a rá adott esetleges (felesleges) válasznál. De a mód,ahogyan magához a kérdéshez viszonyulunk, mindent eldönt. Az, hogy tudjuk, a filozófia nem ellenségea tudományoknak, és ahogy Vajda írja: "a tudományt és a művészetet sem választja el egymástól valamikínai fal", megadja azt az alapvető attitűdöt, amely egy elfogadható viszonyt teremthet a filozófus, ésegyáltalán: az ember számára, hogy kulturáltan élje le azt az életet, melyet nem maga választott. Hogyne elfogadó, hanem inkább befogadó legyen. Hogy ne agyatlan szibarita vázként, hanem cselekvő,szabad és - túl nagy szó - gondolkodni merő emberi lényként létezzen. Márpedig a tudatlan ember nemlehet szabad. Szókratésztől Hegelig mindenki tudta ezt. Talán ezért vágyik sokszor a politika arra, hogya tudatlanságot minél szélesebbé tegye. Hogy a felesleges dolgokat (mint a művészetek, filozófia,költészet) marginalizálja. Tolsztojnak igaza van: a Kreutzer szonáta veszélyes. Platónnak is igaza van, aháromhúrú hangszer is veszélyes. Egyikre sem lehet menetelni. (Kalligram Kiadó, Pozsony, 2011. 129 oldal, 2500 Ft)

Földényi F. László: Képek előtt állniMárpedig azt, hogy a művészet és a filozófia egy tőről fakad, ezért, ha egyiket ütöm, az a másiknak fáj,mi sem mutatja jobban, mint Földényi kiváló könyvében annak az ismeretlen rézmetszőnek az 1771-esalkotása, aki a rézkarcon egy fekete képet néz nagyítón keresztül (Egy műértő, amint egy sötét éjszakaiképet csodál). Földényi kiemeli, ha közelebbről megnézzük a képet, akkor azt látjuk, hogy a képetcsodáló nagyítójában a műértő arcát lehet felfedezni. Valójában a "műértő" önmagát vizsgálja. MikéntVajda szerint a filozófián keresztül mindenki önmagát. Innentől már "csak" egy lépés Kazimir Malevics bosszantóan irritáló képe, a Fekete négyzet, amelyenugyancsak nem látni semmit, mindössze fekete alapon egy fekete kockát. Földényi viszont igen tágértelmezési horizontot nyit a kép számára, amikor kiemeli, hogy egyrészt a nonfiguralitás valamilyenszinten mindig is létezett a művészetben, másrészt egészen mást jelent, ha nem a látványt akarjukláttatni, hanem magát a látást. Az embernek erről óhatatlanul Platón jut eszébe, aki szerint az ideaviszonya a valósághoz olyan, mint a napé a látható dolgokhoz: a nap (fény) nem látás, de látás csakáltala van. A fekete ekként nem a nem látásnak, a vakságnak, hanem az abszolút közelségnek akifejezése. Földényit ez a látás érdekli, ha jól értem - és ide véve Platónt: az a látás, ami nem maga aművészet, de művészet csak általa van.Mindehhez nagy kulturális területet jár be, a tudományoktól kezdve, a költészeten át, egészen afilozófiáig. Ez a könyv a szó legjobb és eredeti (colere) értelmében véve kulturáltan megírt mű: nemhagyja parlagon azt a területet, ahol megjelenik, hanem bevetve, "megművelve", gazdag termést ígér.Egyébként se feledjük: cultura animi - philosophia est, azaz a filozófia sem más, mint a lélek művelése. Persze nem véletlen, hogy a középpontban Caspar David Friedrich áll, és az ő Vándor a ködtenger felettcímű festménye. A képen a vándor fekete sziluettjét látjuk (ismét a "fekete"), azt is háttal, amint fenn álla hegy ormán, lába előtt pedig ködben úsznak a hegyek. Itt is a látásról van szó. Arról, amit a vándor lát,vagy láthat, és nem magának a vándornak a nézéséről, mert hogy ki ő és milyen, az az ő látásáhozképest indifferens. Földényi Friedrichet idézi: "Ha egy táj ködbe burkolódzik, akkor nagyobbnak,fenségesebbnek tűnik, növeli a képzelőerőt, és éppúgy csigázza a várakozást, mint egy lefátyolozottlány." Azaz teret enged a képzelőerőnek, a fantáziának, ami nélkül bárgyú filiszterként bámuljuk csupána képeket, még ha műkritikusok is vagyunk, lupéval a kezünkben. Ehhez viszont ki kell lépni amegszokott sémából, ami ebben az esetben nem csak szokványos értelemben igaz, hanem egyben azértelmezési keretek szétfeszítését is jelenti. Ha így szemléljük Malevicset, akkor idegességünk is kezdelmúlni. (Kalligram Kiadó, Pozsony, 2011. 201 oldal, 2900 Ft)

Daniel Arasse: Festménytörténetekcímű könyvében viszont nincs semmi idegesítő. Igaz, itt nem Malevicsről van szó, hanem a legjobbértelemben vett klasszikusokról. (Bár, mint látjuk, ő is szóba kerül.) A 2003-ban elhunyt Arasse könyvének anyagát a halála évében a France Culture adón tartott előadásaiképezik. Az előadássorozat huszonöt részből állt, a reneszánsztól kezdve egészen az igen érdekesVermeer interpretációig. Arasse szeret titkokat keresni a festményekben (Lásd szintén a Typotexnélmegjelent Festménytalányok című könyvét), vagy ha nem talál, akkor szeret valahogy egyetbelecsempészni. De ezt is igazi eleganciával teszi, miközben lenyűgöző tudáshalmazt mozgat meg, amitakkor is érezni, ha nincsenek külön hivatkozásai. Arasse bevallottan az itáliai reneszánsz specialistája,azaz, ha valamit nem tud erről a korszakról, az feltehetőleg nem is létezik. Ami egyébként összekötheti Földényi könyvével, az többek között egy téma és egy név. A téma: aperspektíva, és ha a perspektíváról van szó, akkor a név is adott: Alberti. Leon Battista Alberti firenzeiépítész De pictura című művével - ezt Arasse nem győzi eléggé kiemelni - vált a klasszikus festészetelméleti alapjának a megteremtőjévé.A perspektíva kezdetét Arasse Brunelleschinek tulajdonítja, a firenzei kupola zseniális megalkotójának,annak végét pedig - nem különösen meglepő, hogy ez a név ismét feltűnik - Malevicshez, a Fehér

alapon fehér négyzet (vagy inverzének) megalkotójához. A perspektíva és a látás mibenléte is nagyonhasonlatos a Földényi könyvében megfogalmazottakhoz. Ugyanis a szem pozíciója a döntő ebben ahelyzetben. Ahogy Arasse fogalmaz: "a szem sohasem mozdulatlan", ugyanakkor a perspektívamozdulatlan szemet kíván. A kérdés az, hogy miként lehet ezt az ellentmondást feloldani.Megválaszolatlan kérdés marad.Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy a perspektíva - és itt elő lehet venni Panofskyt is - azemberléptékű világ, az ember által teremtett közösségi tér szemlélete, a harmonikus arányokmegteremtése, amely a világ utáni világ várása helyett a konkrét valóságra irányítja a középkoremberének a tekintetét. Ez a reneszánsz egyik sajátossága. Érdekes egybeesés - emeli ki Arasse -,hogy a perspektíva születésével egyidejűleg született meg a térképészet, ami a tér mérése, valamintkezdték el mechanikus órákkal mérni az időt. Az sem véletlen, hogy Brunelleschi egyszerre volt kiválóépítész, és a mechanikus órák mestere. Hisz itt minden a konkrét valóságra vonatkozott. Arasse könyvéből számtalan dolog emelhető ki. Az egyik legizgalmasabb, hiszen Vermeerről szólvamaga mondja ki, hogy ő a reneszánsz szakértője, az Angyali üdvözletek elemzése. Feltűnő ugyanis,hogy minden egyes ábrázolás szigorú perspektívába rendezett. Oszlopcsarnok, egymásra ívelőfalformák, de miért? Lorenzetti az első, aki az oszlopot használja Arasse szerint, mert "Szűz Mária magais építmény, templom, szentély", ha pedig építmény, akkor a perspektíva is szükségszerű. Columna estChristus - Krisztus a mi oszlopunk. A mi templomunk. Mert a "templum" sem jelent mást, mint négyzetetvagy téglalapot, amelyet a római jósok botjukkal az égre rajzoltak, hogy lássák, hogyan szállnak asasok. Kijelölték a szentség helyét, ahol az égi világ a földi számára megnyílik. A "templum" a szentséghelye. A szentség helye pedig az, ahol a végtelen megmutatkozik a végesben, a tökéletes atökéletlenben, az örökkévaló az időben. Márpedig ez az "angyali üdvözlet" igazi üzenete.(Typotex Kiadó, Budapest, 2011. 285 oldal, 2900 Ft)

De talán nem csupán az angyali üdvözletek igazi üzenete ez. Hanem a festészeté, a művészeté.Érdekes ebben a művészettörténész szerepe. Arasse szerint egyfajta révész az akkori műalkotásokművészeinek intenciói és a jelenkori néző véleménye között. Mint az "inneni" és a "túli" közt amaz örökrévész. Lehetséges. Csak kapja meg megérdemelt obulusát.

Báthori Csaba a szerző további cikkei

IDŐTLEN IDŐ LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Gabriel García Márquez: Nem azért jöttem, hogy beszédet mondjak. Fordította SzékácsVera és Gajdos Zsuzsa. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2011. 128 oldal, 2490 Ft

A kortárs világirodalom (és a mai magyar irodalom) gyakran igazolja: egy író akkor is árulást követhet elhivatása ellen, ha erőfitogtatásból vagy kalandorságból hirtelen olyan műfajba téved, amelyben nemképes hitelesen játszani és látszani. A műfajmezsgyék közti őgyelgés az írói tódítás modern koriformája. Ellenben akad olyan író is, aki akkor sem térül el önmagától, ha műfajt váltani kényszerül vagyalkalmi művek írására szorítják.Gabriel García Márquez új kötete az író huszonegy beszédét tartalmazza. Az első 1944-ben hangzott elegy fiúgimnáziumi ünnepélyen: a siheder García Márquez búcsúztatja végzős iskolatársait; az utolsópedig 2007-ben, kolumbiai akadémiai környezetben, a spanyol királyi pár előtt. Látjuk: hatalmas léptékaz időtlen időben. Lépték, de nem követhetetlen pályaív. Hiszen már az első kis iskolai dolgozat is éppolyan pompásan tömör, sallangmentes és szellemileg szinte szemérmes, mint a későbbiek. Kötetünk műfaját először Antiszthenész fogalmazta meg: a beszéd annak kifejezése, ami volt vagy van.És García Márquez mindvégig hű marad ehhez a formulához. Szövegei ugyan zömmel több funkciót isbetöltenek, de végül mindig a feledhetetlen valóság egy-egy elemét vetik elénk. Akad itt írói önvallomás,rábeszélő célzatú eszmefuttatás, személyes megidézés, egy-egy kontinens eszméleténekszellemföldrajzi elemzése, szózatszerű tematikus hozzászólás, dicsőítő baráti bemutatás, díjátvételihálanyilatkozat, emlékbeszéd, identifikációs állásfoglalás és egyszerű előadás vagy hozzászólás. Debármilyen témát érintsen is az író, azt lépten-nyomon érzékeljük, hogy García Márquez az emlékezéskultúrájának párját ritkító művésze. Igaz, nem rejti véka alá, hogy beszédeiben valamely - társadalmi, írói, politikai vagy etikai - ügyetképvisel, de mindig úgy, hogy jogtalanságot, aránytalanságot vagy kétességet kíván kiküszöbölni, netángondokra megoldást javasolni. Miért olyan meggyőző, sőt lenyűgöző? Mert tudja, hogy a beszédben mi afontos és mi a nem fontos. Miért olyan hatásos? Mert szűkszavú, szelíd, és kerüli a dölyfös mindentudáslátszatát. Tömörségben vetekszik Lincoln híres 1863-as gettysburgi szónoklatával, vagy John F.Kennedy 1963-as nyugat-berlini beszédével. Tematikus zártságát, áttekinthető modorát, tagoltszerkezetét kiegészíti és megkedvelteti tapintatos írói jelenléte, a művészi komponálás mögöttfelderengő személyesség és mesélőkedv. Pedig fogásai egyszerűek: papírra lehel egy hasonlatszerűtörténetet; felvillant egy-egy pontosan megfigyelt kis eseményt vagy szellemi tényállást; megidéz egy-egy apró életrajzi fordulatot. Egyszerűen: minden sorában képes hitelessé tenni a saját életét. García Márquez elvont gondolatot és tarka varázslatot egyesítő művészetét - mondom végül - kétemlékezetes jegy gazdagítja: az írói képzelet sodróan érzékletes jelenléte és a szociális érzék szókincse.A Latin-Amerika magánya című 1982-es Nobel-beszédben ez áll: a dél-amerikai történelmet átitatta amérhetetlen erőszak és fájdalom, amely a számtalan törvénytelenségből és sanyargatásból fakadt. Ésmégis, mégis: mi felel erre a végtelenül valóságos szenvedésre az életműben? A mindennapi életszövevényes játékvilága, a főzés, az öltözködés, a teremtő babonák, a szerelem ártatlan rítusrendje, agyermeteg aggastyánok hóbortos természetrajza és annyi más. Általában: a titokzatosság kultúrája.Bogota itt nemcsak Kolumbia fővárosa, hanem a jéghideg esők városa, ahol költők élnek. Itt a hírestábornok szobra nem is őt ábrázolja, hanem valaki mást, hiszen a használt szobrok raktárábanvásárolták. Az egyik mexikói zsarnok pedig díszes gyászszertartással külön eltemetteti a jobb lábát,melyet az úgynevezett Tortaháborúban vesztett el. És itt a szirének azért nem teszik szét a lábukat, mert

benőtték a pikkelyek. Gabriel García Márquez beszédeinek ezek a rétegei már-már a Száz év magányszürreális álomrengetegét idézik, azt a rendkívüli valóságot, amelyről az író a Nobel-díj átvételekorStockholmban beszélt. Nagyszerű könyv a Nem azért jöttem. A Közel-Kelet egyik nyelvében azt mondják az elragadtatásra, abeteljesülésre: ez az út vége. Igen, García Márquez is az út vége. És ebben nem csekély szerepetjátszik a két fordító, Székács Vera és Gajdos Zsuzsa teljesítménye.

Papolczy Péter a szerző további cikkei

NAMSOSI HÁRMAS LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Carl Frode Tiller: Bekerítés. Fordította A. Dobos Éva. Gondolat Kiadó, Budapest, 2011. 214oldal, 2800 Ft

Sokaknak kedves modernista hagyományt ápol a norvégiai, tízezer lelket számláló Namsosban születettCarl Frode Tiller Bekerítés című regénye, amikor három különböző elbeszélő énnel mondat el egymássalszorosan összefüggő történeteket. Ezt a multiperspektivikus szemléletet szokás párhuzamba állítani akubizmussal a képzőművészetben, és ezért többnyire a múlt század első feléhez kötjük, de mint aBekerítés sikere mutatja (EU irodalmi díj), ez a fajta narrációs technika még mindig izgalmas lehet. Sőt,ha hihetünk azoknak a kognitív pszichológusoknak, akik szerint az ember azért leli örömét az epikában,mert így gyakorolja és ünnepli azon képességét, hogy más fejével tud gondolkozni, az ilyen regény készszellemi kalandpark. A láthatatlan főszereplő, a bekerítés tárgya, David, amnéziában szenved. Orvosai közlik a fényképét egyújságban, és arra kérik az olvasókat, ha valaki netán felismerné, írjon neki levelet, amely segíthetvisszanyernie az emlékezetét. Így erednek egymástól függetlenül hárman is a David számára eltűnt időnyomába. A regény szövege egyrészt ezekből a David namsosi kamaszkorát felidéző levelekből,másrészt a levélírók jelenlegi családi és mentális állapotáról beszámoló narrációkból tevődik össze. Fellehet róni a szerzőnek, hogy az alaphelyzet kimódolt és valószínűtlen, és kimondottan a választottelbeszéléstechnika vezérelte, de ezen hamar túlteszi magát az olvasó. Tiller szépen csapja le azönmagának magasra feladott labdát. Az elbeszélők közül ketten Daviddal egykorúak, ők a közös diákéveket idézik fel a nyolcvanas évekből.Jon a beilleszkedési nehézségekkel küzdő különc, aki gyakran akarata ellenére is hangot ad tébolyának.Silje egy szabadszellemű, világra nyitott, modern nő hasonló tulajdonságokkal bíró leánya. A leveleketolvasva Jon, David és Silje barátságáról fokozatosan kiderül, hogy valójában egy szerelmi háromszög,és a háromszög csúcsai nem a kézenfekvő heteroszexuális mintába rendeződnek. A harmadik levélíró személye egy másik, ezúttal kimondottan skandináv hagyományt ápol, ugyanisDavid mostohaapja, Arvid foglalkozása szerint lelkész. Az egy ívre eső lelkészek száma alighanem askandináv irodalomban a legmagasabb, de míg a skandináv filmekben a mai napig gyakran előfordul alelkészfigura, a regényekben egyre ritkábban lehet vele találkozni. Két archetípusa létezik. Az egyikIbsen Brand nevű címszereplője, aki szigorú következetességgel egy jottányit sem enged az ideákból, ésezzel idéz elő tragédiákat a környezetében. A másik a hitében megingott Tomas Ericsson, BergmanÚrvacsorájából. A lelkész szereplők zöme leírható ennek a két típusnak a kombinációjaként. Arvidesetében a két típussal eltérő vegyítésekben találkozhatunk, mivel az önképe messze nincsösszhangban azzal, amilyennek mások látták őt. Miközben Silje, Jon és Arvid felidézik David múltját, egymás leveleiben is megjelennek, így nemcsakDavid kerül "bekerítésre", hanem ők hárman és életük azon további szereplői is, akik nem kapnakhangot ebben a könyvben. Bár a három levélíró nem szenved amnéziában, ez a múltidézés nekik issegít értelmezni sorsuk alakulását, és mostani életükben érezhetően jelen van egykori énjük és egykorikapcsolatuk Daviddal. Ha nem is ró túl nagy terhet az olvasóra a könyv, a levelek és a jelen idejű történések csak a befogadófejében állnak össze három kisvárosi család regényévé. Az összetevők adottak. Hűség, hűtlenség,hiányzó apafigura, beteges anya, testvérféltékenység, lázadás, szexuális kísérletezés, tizenévesbálványkeresés, kitörésvágy. Az olvasó munkáját izgalmassá teszi, hogy a sok szubjektív és néha

egymásnak ellentmondó beszámoló gyűrűjében még a levélírók őszinteségében sem lehet biztos. A Bekerítés egy trilógia első kötete. Remélhetőleg a kiadó kellő bátorítást kap ahhoz, hogy a továbbikötetek is megjelenhessenek, és a bekerítés magyar nyelven is teljes legyen.

Benedek Szabolcs a szerző további cikkei

BEFEJEZETLEN FUTBALLMÚLT LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Dénes Tamás-Hegyi Iván-Lakat T. Károly: Királyok, hercegek, grófok. 110 év magyarfutball. Magyar Labdarúgó-szövetség, Budapest, 2011. 304 oldal, 4990 Ft

Nyilván akadnak fanyalgók, akik azt mondják, hogy ez most minek, hiszen tessék, megint nem jutottunkki az Európa-bajnokságra (negyven éve szakadatlanul, ahogy azt az előszóban Csányi Sándor MLSZ-elnök is leszögezi), és a selejtezők csoportbeosztását ismerve arra sincs sok esély, hogy (több mintnegyedszázad után - ezt is megemlíti Csányi) ott legyünk a következő világbajnokságon. S tényleg,ebben a botrányokkal tarkított magyar futballban, miközben ott tartunk, hogy a hazai élcsapatok immáronakkor kiesnek az európai kupákból, amikor az még el se kezdődött, jobbára már tényleg csak a múltrólvan értelme beszélni.Arról viszont nagyon is. A legújabb szurkolói nemzedék - amely az itthoni nívót látva inkább külföldicsapatokért rajong - talán nehezen hiszi el, de akkor is tény, hogy a magyar futball összmérlege pozitív:két világbajnoki ezüst- és egy Európa-bajnoki bronzérem, három olimpiai arany, a klubcsapatok szintjénegy nemzetközi első és négy második helyezés, továbbá számos világraszóló győzelem. Volt tehátindoka annak, hogy a témában jártas sportújságírók a labdarúgó-szövetség fölkérésére az évfordulókapcsán megírják ezt a könyvet. Három nagyobb szakaszra osztották a sportág 110 éves itthonitörténetét. A "királyok kora" a kezdetektől 1958-ig tartott, kétségkívül ez volt a legcsillogóbb,legeredményesebb időszak. Az e részt jegyző Dénes Tamás és Hegyi Iván 1938-cal, az első vb-ezüsttelindítanak, hogy aztán visszakanyarodjanak korábbi eseményekhez is. Természetesen szóba kerülnek ahőskor legendás egyéniségei, mint például a görbe lábú Schlosser Imre, aki egymaga tizenhárombajnoki és hét gólkirályi címet szerzett; vagy Manno Miltiadész, az első hazai gólkirály, nem melleslegtöbb sportág bajnoka és elismert szobrász-grafikus (az olimpián a művészeti versenyek számában -akkor még ilyen is volt - ezüstérmes); továbbá a kivételes képességű és intelligenciájú Orth György, akiproli családból küzdötte föl magát a fővárosi társadalmi elitbe. (Hadd tegyek én is hozzá egy, a könyvbőlkimaradt nevet: Friedrich Istvánét, a mindmáig egyetlen válogatott futballistáét, akiből miniszterelnök lett.)A "hercegek kora" nagyjából a hatvanas éveket, annak máig emlegetett miliőjét idézi meg, az errekétségkívül legavatottabb személy, Lakat T. Károly tollából, aki édesapja, az Albert-féle Ferencvárosedzője, a "Tanár úr" révén közvetlen közelről láthatta az akkori futballtörténéseket. Övé a kötet leglíraibbfejezetei: nagy ívű tablójába Varga Zoli disszidálása vagy a brazilok legyőzése épp úgy belefér, mint acsöcsös labda és a Veresegyháza-Püspökszilágyi járási bajnoki mérkőzés, s közben az Illés-Metró-Omega szentháromságról meg a bambisüvegekről sem feledkezik meg. A harmadik részben az utolsó többé-kevésbé sikersztorit, a "grófok" történetét meséli el Hegyi Iván -Csányi Sándor szavaival ez a "ki nem használt, nagy lehetőségek generációja", Nyilasival, Törőcsikkelés Détárival. 1986-ban, az utolsó magyar világbajnoki szereplés révén kerül pont a történetre, az azótaeltelt huszonöt évről egyetlen szó sem esik ebben az egyébként szép kivitelű, remek fényképekkelgazdagított, olvasmányos enciklopédiában (amelyből sajnos a tartalomjegyzék is kimaradt, jócskánmegnehezítvén a tájékozódást).Az viszont kiviláglik a kötetből, hogy a magyar futball 110 éves történetét végigkísérte a "ha". Ha 1938-ban nem kellett volna (állítólag) "politikai bundaként" világbajnoki győzelemre segíteni Olaszországot. HaPuskás második gólját megadják a berni döntőben. Ha Tichy nem ragadja meg Baróti grabancát. HaTörőcsiket és Nyilasit nem állítják ki az argentínai vb nyitómérkőzésén, viszont ha '82-ben Fazekasbuktatásáért kiállítják a belga Pfaffot. Nos, akkor talán nem is lett volna miért megírni ezt a könyvet. Ez a

történet ugyanis örömökkel és csalódásokkal, drámákkal és tragédiákkal együtt kerek. Kár, hogyimmáron negyedszázada nincsen folytatása.

Gyáni Gábor a szerző további cikkei

A DIKTATÚRA MINT LELKIÁLLAPOT LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Az ÉS könyve januárban - Rainer M. János: Bevezetés a kádárizmusba. 1956-os Intézet-L'Harmattan Kiadó, Budapest, 2011. 349 oldal, 3500 Ft

Politikatudósok állították néhány éve még, hogy történészek közreműködése nélkül kell vagy kelleneelméletileg érvényes választ találniuk a létezett szocializmus mibenlétét firtató kérdésre. Rainer M. Jánoskönyve után aligha áll meg a lábán ez a vád. Tanulmánykötetében az elmélet- és fogalomtörténet,valamint a historiográfia eszközeit mozgósítva világít be a szerző elméleti igénnyel a Kádár-kor letűntvilágába. Nem születhetett volna meg a munka a Kádár-korral kapcsolatos széles körű empirikustörténeti kutatómunka nélkül, melyet jellemzően a 2011-ig működni engedett 1956-os Intézet tartottkézben. Az Orbán-kormány által tavaly megszüntetett kutatóhely évtizedeken át a szocialista kori múlt(és nem csupán ötvenhat) első számú történetkutató műhelye volt Magyarországon. Az intézetfelszámolása így nyílt politikai merénylet a magyar történetírás ellen.Bevezetésként számot vet a szerző azzal, hogy mit jelentett Magyarország 1945 utáni életében aSzovjetuniónak való nagyhatalmi alávetettség. A gazdasági-társadalmi és a politikai struktúra ez időbenmindig szovjet mintát követett. Nem feledhető ugyanakkor, hogy a klasszikus totalitariánus (sztálinista)modell uralma rövid ideig volt nálunk érvényben, és már ezért sem ereszthetett mély gyökereket,szemben a Szovjetunióval. Ráadásul az oktrojált rendszer némileg idegen talajra talált vagy kellett volnahogy találjon Magyarországon. Nem osztja talán ma már senki azt a nem oly régen hevesen vallott, amarxista szemléleti kánonnak jól megfelelő tételt, miszerint a magyar közeg (és a környező régió)történetileg folytonos kelet-európai strukturális adottsága különösen kedvező feltétele volt a szovjetdiktátum befogadásának. Milyen mélyen hatolt be a szovjetizáció a magyar társadalom életébe - ez akérdés izgatja elsősorban a szerzőt. A kérdésre adott válasza sokak számára bizonyára meglepő: aligvagy felszínesen épült bele a magyar világba a szovjet rendszer és a nagyhatalmi alárendeltségmegannyi kényszere. Ez a megállapítás azonban némi pontosításra szorul. Nem derül ki ugyanis a fejtegetésekből, hogy akommunista hatalmi berendezkedés (gazdaság, társadalom, politikum) struktúraképző hatását minősítitörténelmileg múlékonynak vagy pedig a nagyhatalmi hódítás tényét tekinti gyorsan befejezettnek,aminek a puszta emléke is erősen megkopott napjainkra. Amikor azt olvassuk, hogy az "oroszok"kevéssé épültek be a magyar társadalom kollektív tudatába, mivel a (Kádár-) rendszer már a megszállásidején feledtetni tudta az emberekkel, hogy a Szovjetunió függésében telik az életük, akkor az utóbbitnyomatékosítja a szerző. Két megjegyzés kívánkozik mindehhez. Még ha el is fogadjuk Rainer tézisét az "orosz" megszállóhatalom imázsának Kádár-kori kiüresítéséről, ami aligha lehetett maradéktalan, akkor sem intézhetjük elily könnyen az "oroszokkal" együtt járó strukturális tények akkori és utólagos eliminálhatóságát. Ehhezmár gazdasági-társadalmi és részben magát a politikai kultúrát érintő elemzésre volna égetően nagyszükség, ami viszont hiányzik a könyvből. A szóban forgó struktúrák hazai talajba való beépüléseminden bizonnyal mélyebb annál, mint amennyire a hódító nagyhatalom be tudta magát fészkelni amindennapi tudatba. Nem állítjuk azonban, hogy az adaptáció mechanikus volt, sokkal inkább arugalmas átvétel és átsajátítás gyakorlata dominált minálunk. Ennek eredményeként többé-kevésbémégiscsak meghonosodott számos hozzánk telepített szervezeti megoldás. Az adaptáció terénugyanakkor volt már némi gyakorlata a magyar társadalomnak korábban is.S éppen ez adja a kezünkbe a kádári modell kulcsát, amely sajátos politikai kultúrának vagy csupán

stílusnak a megtestesülése, és emellett egy különös lelkiállapot, valamiféle magyar mentalitás is. A "mi akádárizmus?" kérdésére adható válaszokat próbálgatva Rainer elsőként megjegyzi: olyan politikauralmának a jegyében telt el a Kádár-kor, melynek "sok sikeres trükkje közül az egyik, hogy a megszállóképét sikerült elfeledtetni az emberekkel - már akkor, amikor a megszállás még valóság volt". (38.) A"kádárizmus" fogalmának ennél teljesebb kifejtése pedig így hangzik a Posztsztálinizmus és kádárizmus- történeti diskurzusok című fejezetből idézve: "A kádárizmus [...] csupán egy pragmatikus, józanpolitikus sajátos uralmi stílusa, aki egyszerre végtelenül korlátolt, kizárólag ideológiája primitívderivátumaiban képes kifejezni magát, másfelől higgadt, s a maga ösztönös módján kifejezetten agyafúrthatalomtechnikus. [...] A kádárizmus azonban (valamivel) több [is], mint egy közepesen sikereselmozdulás a klasszikus sztálini rendszertől. A kádárizmus - amennyiben egyáltalán tudományosanmeghatározható fogalom - egyfajta világérzékelés is, amelyből társadalmi közérzet keletkezik." (144.)Nem azt sugallja Rainer e formulával, miszerint annak "aztán már tényleg nincs semmi értelme", hogy aKádár-kort ma diktatúraként tartsuk számon (György Péter: A kurátori munkáról, ÉS, 2011/49.,december 9., 12.). Sőt: a szerző határozottan azt állítja, "hogy a kádári Magyarország intézményeinekrendszere és koordinációs mechanizmusai nem különböztek számottevően sem az 1956 előttitől, sem aszomszédos országokétól". (144.) Ami pedig ebben magyar specifikumnak számít, az éppen hogy akádári (Kádár-kori) mentalitás vagy közérzület, amely ilyen-olyan előnyök fejében a kiegyezésesönhitegetés és öncsalás, valamint a tudatosan vállalt vakság állapotába juttatta az ország népét.Számos oka és intézményes biztosítéka volt a helyzet kialakulásának, majd tartóssá válásának. Az egyiklegfőbb ok 1956 volt, ami után másképp kellett nálunk biztosítani a diktatúra és a megszállás társadalmielfogadtatását, mint korábban, és ahogyan körülöttünk is történt a kádárizmus uralmával egy időben.Intézményes megerősítésként mindenekelőtt a gazdasági reform próbálkozása szolgált (A magyar"hatvanas évek" - (politika)történeti közelítések). Nem feledhető végül a vezető személyének azelfogadottsága sem, a szinte karizmatikus, de sohasem kultuszfiguraként tálalt diktátor növekvő és idővelosztatlan tekintélye (Kádár János, "a reformer", A kultusz nélküli ember). A kommunista uralom kádárizmusban megnyilvánuló konstrukciója az 1956-os törés teremtménye. Akádárizmusnak mint mentalitásnak, egyedi politikai stílusnak és valamiféle közérzületnek a specifikusmibenléte ugyanakkor az újabb törés (1989) perspektívájából visszapillantva válik csupán tisztánfelismerhetővé. Ennek a két töréspontnak a koordinátái között helyezhető el a kádárizmus ontológiája ésepisztemológiája. Ha ily kivételesen nagy ötvenhatnak és nyolcvankilencnek a témát illető jelentősége,érdemes tisztázni e két történelmi esemény jelentését is. Ezért van tehát helye a kötetben aRendszerváltás fejezetcím alá besorolt két utolsó fejezetnek (Ötvenhat és nyolcvankilenc - a XXI.századból nézve, A szovjet típusú rendszer vége - történeti diskurzusok). A két töréspont közül egyik sem tekinthető maradéktalanul forradalmi eseménynek, jóllehet radikális(akár még forradalminak is tetsző) változások ígéretét vagy valóságát rejtették magukban vagy hoztákvégül magukkal. E sorok írójának a meggyőződésével vág egybe az, ahogyan Rainer 1956 fogalmimegítélésében állást foglal. Kijelenti, nem lehet "minden további nélkül forradalomnak nevezni"ötvenhatot (265.), hiszen nem a nulláról való elindulás, a merészen a jövőbe tekintés tudatosságamozgatta ötvenhat forradalmárait; aligha köthetjük tehát hozzá ötvenhathoz minden további nélkül amodern forradalom történelemfilozófiai perspektívafogalomként meghonosodott kifejezését. Valójábannem az előre-, hanem a hátratekintés éthosza, az elvesztett múltbeli szabadságok visszaállításának(visszaszerzésének) az ösztönös és tudatos törekvése volt az események fő motiváló ereje. Mély belsőrokonság fűzi így ötvenhatot 1989-hez, hiszen az utóbbi eleve sem forradalomként tüntette fel magát."1956-hoz képest a megtartó-visszaszerző követelések aránya kétségtelenül az utóbbiak felé mozdult el"1989-ben - szól Rainer megfigyelése. (268.) Mégis: 1989, ahogyan ma megítélhetjük a rendelkezésreálló gazdag nemzetközi tudományos diskurzus ismeretében, rendszerváltó (másként: forradalmi)esemény szerepét játszotta, bármi módon vélekedjenek is a hozadékáról napjaink regnáló jobboldalipolitikai erői.Felvethető még két további kérdés ezzel kapcsolatban: hogyan volt egyáltalán lehetséges 1989, mi

vezetett el hozzá; és mi lett végül a következménye? Ami az első problémát illeti, megvilágító ereje vana Stephen Kotkin amerikai történész és az angol Timothy Garton Ash politikatudós között néhány évelezajlott, a könyvben részletesen bemutatott vitának. A szovjet múlt egyik legnagyobb hatású maitörténésze szerint 1989-ben a civil társadalom semmilyen forradalmat sem robbantott ki, de olyanforradalomra sem került sor vagy kellett volna, hogy sor kerüljön ez időben, amelyet a haszonleső elitekutóbb elloptak (kisajátítottak). Az történt szerinte, hogy a nem civil társadalom (uncivil society), amely anépesség öt-hat százalékát alkotó pártapparátusból, állami vezetőkből, a hadsereg elitjéből és a vezetőértelmiségből állt, egyszerűen tönkrement, (bank)csődöt jelentett. Vele együtt bukott a kommunistarendszer is, melynek romjain valami új, egy nyugatias (piaci és alkotmányos) rendszer rendezkedett bevégül. Ash, ezzel szemben, nem beszél ugyan 1989 kapcsán a civil társadalom által sikerrel keresztülvittforradalomról, meg van azonban győződve róla, hogy ha nem szerveződik meg a civil társadalom szerteKelet-Európában ebben az időben, akkor 1989 sem következik be. A vita egyik tanulsága, hogykétségtelen a hasonlóság 1956 és 1989 között. Ebből is fakad, hogy aki ma megtagadja 1989-et,kijelentvén, nem történt akkoriban semmilyen radikális rendszerváltás a diktatúra letűntével, annakelőbb-utóbb 1956-tal is meggyűlik a baja. Ha egy mai politikai erő nem tekinti többé saját hatalmilegitimációs forrásának 1989-et, hogyan támaszkodhatna akkor 1956-ra, mint kiaknázható történelmihagyományra? A történelmi referenciák utólagos felhasználása e két esemény kapcsán szinte azonoslogikát követ. Az utóbb érintett gondolatmenet nem szerepel ugyan a könyvben, de akár következhetne is az ottelőadottakból. Rainer ugyanakkor tartózkodik minden politikai aktualizálástól és tárgyilagos elemzőkéntnormát, legföljebb reményeket fogalmaz meg 1989 kapcsán is: "talán már nem annyira a két évtizeddelezelőtti, ma lezártnak tűnő történet fogalmi meghatározása a leglényegesebb kérdés. Sokkal inkábbvalami, amit az említett strukturális változások elindítottak, de ami egyelőre nem fejeződött be, sőt amából visszanézve e változásoktól érintetlennek, kontinuusnak tűnik." (292.) Az emberi tapasztalatokra,értékrendekre, beállítódásokra, a reflexekre gondol ez alkalommal a szerző. Hiszen a rendszerváltozásfogalma korántsem merül ki az intézmények, továbbá a hatalmat birtoklók személyének amódosulásában. Bele kell abba foglalni szerinte "az emberi gondolkodás rendszerének változásait" is. A kádárizmus, valamint a Kádár János korát lezáró rendszerváltás mentalitástörténeti értelmezésévelRainer M. János a közelmúlt mellett a jelenben továbbélő múlt megértését is megkönnyíti számunkra.Munkája vitán felül az utóbbi idők egyik legizgalmasabb hazai történetírói alkotása. Ezért érdemes utalnirá, hogy a könyv megjelentetésével az 1956-os Intézetnek kiadóként is végleg be kellett a munkájátfejeznie.

Fáy Miklós a szerző további cikkei

A HETI VESZTESÉG LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

Mihez kezd az ember egy muzsikus halálhírével? Olyan muzsikus halálával, akinek művészetéhez nemkötötte különösebben szoros viszony. Vállát vonogatja?

Kilencvenkét éves korában meghalt Israel Baker, nem is tudom, hányan hallottak róla, nem volt akkorasztár. De régebben gyakran mondták be ezt a nevet, amikor A katona története ment a rádióban,Sztravinszkij vezényletével. Ő volt a zenekarban a hegedűs, sokat kellett játszania, sokat és jól, néhaelhangolt hegedűn, az ember azt képzelte róla, hogy biztosan egy szerencsétlen sorsú lángész, akinek,mondjuk, megbolondult a felesége, és ő életét és karrierjét az asszony ápolására áldozta. Különbensokkal többször kellett volna hallani róla.

Végül pontosan nem derült ki, miért nem lett híresebb, mert ő egyébként jól megvolt. Hegedültzenekarokban, és mivel Los Angelesben élt, sok régi vágású filmzene is a nevéhez köthető, azt biztosanlehet tudni, hogy a Psychóban ő cibálja a hangszert, miközben gyilkolják a zuhanyozó nőt. Ésrendületlenül fenomenális A katona történetében, bár a zenei rendező azt mondja: esküdni merne rá,hogy Baker akkor látta először a kottát. Előtte áll a pódiumon a világ legnagyobb élő zeneszerzője, akiépp egyik legjelentősebb művét vezényli, ő meg kifejezéstelen arccal rángatja a vonót föl-le, és közbenrágógumizik. És elképesztően jól hegedül.

Ha már a kifejezéstelen arcról van szó, csodálatosan kifejezéstelen arcú volt pályája során AlexisWeissenberg is, aki szintén elhunyt a múlt héten, de róla már mindenki hallott. Talán véletlenül.Többszörösen szerencsésen. Némileg regényesítettnek látszik az a történet, ahogy egy német katonaBulgáriában fölszuszakolja őt és anyját az isztambuli vonatra, és még utánuk dobja a tangóharmonikát,csak meneküljenek, de Weissenbergnek így is volt alkalma újrakezdeni a pályát. A nagy indulásbólugyanis nagy leállás lett, és valószínűleg az is maradt volna, ha a Bergman-asszisztens Ake Falck nemvele kísérletezik a zene megfilmesíthetőségének reformja kapcsán, és nem forgat egy tényleg gyönyörűnegyedórát (no lám, ez is Sztravinszkij-mű) a Három tétel a Petruskából című darabról. A filmet látta asaját emlékművét minden audio- és videováltozatban megszállottként építő Herbert von Karajan is, éselőbb a rendezőt szerződtette, aztán a zongoristát is. A hatvanas években a zenei sztárcsinálás, halassabb volt is, egyébként nem különbözött lényegesen a mai technikától, aki Karajannak jó, azt más isfoglalkoztatta, már csak egy látványos beugrás kellett New Yorkban Arturo Benedetti Michelangelihelyett, és Weissenberg újfent rajta volt az úton. Lényegében rajta is maradt, még ha sokat szidalmaztákis a fapofa miatt, de ezzel tényleg nincs baj. Ahogy ő mondja, ha egy sebész az égre néz, arcokat vág,látványosan köröz műtét közben a kezével, akkor meghal a beteg. A baj az, hogy Weissenberg néha azenéhez is így közelített: megoldandó feladatként, amely maximális koncentrációt kíván. Koncentrált is,mást se tett, és közben mégis meghalt a zene, az ember leggyakrabban azt érzi, hogy amit AlexisWeissenberg tud, azt egy gépzongora is tudná, a megfelelő időben igyekszik lenyomogatni a billentyűket.Tudom, hogy Bach is ezt mondta, amikor az orgonálás titkáról kérdezgették, de utána nem maradtaklemezek.

Mit kezd az ember annak a muzsikusnak a halálával, akit különösebben nem szeretett? Nem, nem avállát vonogatja, hanem lehetőségnek tekinti. Újra hallgatni kezdi, hátha most majd megszereti.

Hogy ne csak csupa halálos rossz hírt mondjak: a múlt héten jelentette be visszavonulását Thomas

Quasthoff. Ő, persze, világjelenség, hit és győzelem. Harminc éven át küzdött azért, hogy énekelhessen,annak ellenére, hogy súlyos rendellenességekkel született, a két keze a vállából nőtt ki, a lába rövidkemaradt, a törzse alig nagyobb egy gyermekénél. Ezerszer eltanácsolták, hogy így nem lehet,ezeregyszer is megpróbálta, és végül ő nyert. Szó szerint is: az ARD zenei versenyét, és aztán elindult aszép és gazdag koncert- és lemezkarrier. Még operaszerep is jutott, a minisztert játszotta a FidelióbanPolgár László mellett. Márciusban énekelt Budapesten a Tavaszi Fesztiválon, kicsit fáradt hangon, defáradhatatlan lélekkel, a ráadásként énekelt Sarastro-ária megríkatta a fél MűPa-t, és a másik fele isbőgött, csak ők szégyellték. Ötvenkét évesen azonban Quasthoff is megérezhette, hogy a hang enyhefáradtsága már nem kipihenhető, az egészsége sem bírta a koncertezéssel járó terhelést, és talán el isénekelte mindazt, ami igazán érdekelte, vagy amire hivatva volt, a nagy Schuberteket, Lisztet, Brahmsot,Mahlert, még jazzt is, viszonylag élvezhetően. Tanítani fog továbbra is, mi meg áldhatjuk aszerencsénket, hogy tavaly még hallhattuk.

Gárdos Péter a szerző további cikkei

RÁKOSI ÓRÁJA LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

(Múlt-kor - MTV, 2011. január 9.)

A szellemes főcímben, akár egy megmozdított diafilmben, egymás után húzzák be a század virazsírozottemlékeit. Kádár és Brezsnyev hírhedt forró csókját, meg a jaltai teraszt, ahol a három győztes államfőpár percig szembenéz a fotósokkal, hogy aztán néhány évtizedre felszabdalja a világot, mint egy tortát.Látjuk a magyar szent koronát, amelyet hosszú utaztatás után éppen kiemelnek az amerikai ládából, ésRákosi Mátyást is, aki egy pulpituson beszédet mond, de hirtelen, mintha szúnyog csípte volna meg,felemeli a karját, s megnézi az óráját.

Ezekre a véletlenül megörökített emberi gesztusokra épül a Múlt-kor építménye. Az ezerszer elátkozottpolitikus, akinek eszébe jut valami az agitációs szónoklat közben, bevillan neki a vasárnapi ebéd vagyegy késő délutáni elfoglaltság, vagy csak így adja a tömeg tudtára, hogy köszöni a vastapsot, idejetovább lépni.

A műsor arra az ötletre épül, hogy a történelem illékony, könnyen elfelejthető, hétköznapi pillanatképekegymásutánja is, és sokszor ezek a véletlenül felfedezett, előkapart mini részletek többet árulnak el agépezet lényegi működéséről, mint a históriás könyvekben őrzött, úgynevezett fontos események.

Ezúttal Bujtor Istvánról lesz szó, illetve az Ötvös Csöpi-jelenségről. A magyar filmtörténet egyik sugárzófejezetéről. A színészről, aki egyszer elhatározta, hogy megrendez egy krimiparódiát, meghökkentősikert arat vele, és ezután sorozat lesz az alapötletből. A Múlt-kor ezt a diadalutat követi végig.

Mi volt a páratlan siker titka, mi köze van ennek a közelmúlt magyar történelméhez?

Cserhalmi György, a narrátor, egy fotókkal kidekorált, futurista építmény előtt áll. Olyan ez a díszlet,mintha egy ókori, nemrég feltárt fürdő önkényesen kihasított részlete lenne, márványmedence vagylábtisztító, közte persze emberméretű fényképek és a műsor címének betűkollázsa. Magát a történelmetjelképezné a több ezer éves fürdőrom, amelyből majd kiemeljük a múlt egy-egy darabkáját? Nem tudtamrájönni, ám attól tartok, a térforma mögött nincs is kiérlelt koncepció, az csupán egy díszlettervezői blöff,csak egy hamarjában összetákolt dekoráció. De szerencsére a díszlet az egyetlen elem itt, amely nincsvégiggondolva.

Mert a most következő huszonöt perc minden további kockájából műgond és szellem sugárzik, pompásritmusérzék és szakmai magabiztosság.

Rövidre vágott, egy-két mondatos riportfüzér a szerkezet tartópillére. Többnyire a kortársak emlékeznek,színészkolléga, Bujtor filmjeinek fő és epizódszereplői, újságírók, operatőr és néhányan a mából,filmkritikus és főszerkesztő. Ezek közé az emlékmorzsák közé egyre többfilmrészlet nyomul. A tudatosan építkező anyag lassacskán megszüli a gondolatot, amely így oly módonhat, mintha a dokumentumműsor szereplői közösen, együtt fedeznék fel az akkoriban még közel semevidens receptet, a siker receptjét.

Egyikük azt mondja, hogy a Kádár-rendszer, még a nyolcvanas évek elején is örökkévalónak tűnt,végérvényesnek és megbonthatatlannak. Holott, teszi hozzá a riportalany, ez a világ eresztékeiben

csikorgott, telis teli volt ellentmondással. Bujtor első filmrendezői dobása, A Pogány Madonna hibátlanérzékenységgel játszott rá ezekre a gyári hibákra, és kacsintott bizalmasan össze lelkes közönségével.Maga a műfaj, a Bud Spencer által tökéletesre csiszolt komédia, amelyben soha nem volt valódi, véresgyilkosság, azaz nem lehetett igazán komolyan venni, csakis ezen a módon hathatott. Úgy, hogy ahelyzetekben, a figurákban, a közegben, a Bujtor által kihajtott ezerkettes Ladában és a két akció köztbefalt mustárba tunkolt főtt kolbászban minden néző ráismerhetett a saját Magyarországára.

De ez még kevés lett volna a mindent elsöprő sikerhez.

A műsor szereplői szinte egymásnak adva a szót, mint egy sajátságos stafétában, végül rálelnek akulcsfogalomra. Arra, hogy magát a rendszert kellett valamiféleképpen kiröhögni, mert mérhetetlenülkönnyebb volt így elviselni. Ebben a finom, tudatos, csavaros iróniában talált egymásra a Bujtor-film ésközönsége, a folyamatosan áradó, szinte megkülönböztethetetlen ütés-vágások, csihi-puhik között ez afűszer tette élvezetessé a mozit, és ez különböztette meg döntően a nagy elődtől, Bud Spencertől.

A hatalom és a humor viszonya, ezek kölcsönhatásai, a szelíd gúny, amely maró savként kezdte ki alegitimitást - a Múlt-kor ezt fedezi fel végül a Bujtor jelenségben ami kevés.

Egy rendőr megállítja a zsaru kocsiját és háromszáz forintot követel tőle, mert Bujtor elfelejtette bekötnimagát. A civil nyomozó szó nélkül átnyújtja a bankókat uniformisos kollégájának. A rendőr ekkor arrólkezd el szónokolni, miért fontos a biztonsági öv. Bujtor egy mozdulattal ragadja vissza a pénzt, s mielőttelhajt, azt mondja: "Most büntetsz vagy okoskodsz?"

Ez a bölcs mondat többet ért akkor bármilyen alapos rendszerkritikánál. A műsor ezen a ponton túllépegy professzionális visszaemlékezésen. A jelenség lényegét mutatja meg.

Izgatottan várom azt az adást, amelyből megtudhatom, Rákosi miért éppen 1952 nyarán vetett véget úgya vastapsnak, hogy mellékesen a karórájára pillantott.

Siba Antal a szerző további cikkei

REGGELI CSŐD LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

(180 perc, MR1 Kossuth. Csűrös Csillával, Kiss Gábor Istvánnal)

A magyar közrádió elkeseredett küzdelmet folytat a valóság ellen, és ebben a küzdelemben rendrealulmarad: vannak ugye egyfelől a világban zajló események és folyamatok, van a közrádióskormányhoz dörgölődzés és hát az objektív tájékoztatás követelménye, de legalábbis annak jótékonylátszata: mindebből különlegesen kínos helyzetek adódnak.

A magyar közrádió lényege, hogy bármit helyesnek fogad el, ami a kormány és kapcsolt részei felőlérkezik, minden mást föltűnő hűvösséggel kezel (ha egyáltalán fölemlít), de a legjellegzetesebb az aheves igyekezet, amellyel olyan interjúalanyokat keres, akik nem politikusok, de feltételezik, hogyvéleményük a kormánytrendet erősíti, s hogy politikai elemzéseik során párhuzamot találnak a magyarügyekkel. Törekvésük egyre nehezebb, hiszen a világ nem igazolja vissza a magyar kormányszándékait, egyre többször bélyegzi meg a szabadságjogok korlátozásától a gazdasági kontárkodásonkeresztül a politikai mellébeszélésig, és ezt a kormányzati kommunikáció - ennek pedig szerves része aközmédia - egyre nehezebben képes követni.

Lássunk példát! A hét elején, kedden a 180 perc műsorvezetője, Kiss GáborIstván a bukarestizavargásokról készített interjút Szőcs Leventével, a Bukaresti Rádió munkatársával. Romániapillanatnyilag nagy szálka a magyar kormány szemében, folyton vele vetik össze, mondván, Bukarestnekvan IMF-megállapodása, nincsenek is különösebb gondok. Miután Szőcs vázolta a fővárosi zavargásokaktuális állását, Kiss második felvetése az volt, hogy "sokan összefüggést látnak a zavargások és azIMF megszorításra kötelező politikája között". Helyben vagyunk. Szőcs azonban a következőketnyilatkozta: "Igen, ezt sokan így látják, a helyzet azonban egészen más. A zavargások kiváltó oka és azelkeseredettség alapja a kormány macsó politikája. Hogy előkészítés nélkül hoznak fontos törvényeket, aköz meghallgatása nélkül kész helyzet elé állítják a lakosságot." És hogy a kép teljes legyen: "Ez amacsó mentalitás tavaly nyáron még tetszett, mára elegük lett belőle az embereknek. Ez a zavargásokkiváltó oka."

Ezzel a magyarázattal a közrádió nem sokra megy, elköszönés, lekonf.

Más reggeleken Csűrös Csilla tisztítja a szennyest, lassan ő a kormányhoz közeli rádiózás politikaimosónője. Miután kedden reggel 6 óra 35-kor MagasIstvánközgazdász igen határozottan tudtára adja,hogy Magyarország leminősítése indokolt, témát vált, fölhív egy történészt, NémethIstvánt. Vele isszerencsét próbál. A riporter rosszallóan állapítja meg, hogy Budai Gyula elszámoltatásikormánybiztostól - annak egyik nyilatkozata szerint - az amerikai külképviselet tájékoztatást kért az általafölfedett korrupciós ügyekről. "Szokásos ez a diplomáciában, hogy ilyen módon beavatkozik egy ország amásik ügyeibe?" - kérdezte az ugrásra váró történészt: "Az ilyen beavatkozás szinte szokatlan. A német-magyar kapcsolatokban sem volt ilyen eredetileg, csak akkor már, amikor Németország maga alá gyűrteMagyarországot." Aztán említi a Kádár-rendszert, amikor a Szovjetunió avatkozott ilyenformán magyarügyekbe.

Ez már félsiker: Csűrös kérdéseivel addig már eljutott, hogy a történész az amerikai-magyarkapcsolatokat az annektálás előtti német-magyar függéssel, valamint az egyoldalú szovjet-magyar

kapcsolatokkal említse egy lapon. Komoly teljesítmény, ekkor azonban megszólította az addig vonalbanvárakozó Jeszenszky Géza korábbi külügyminisztert, washingtoni, most oslói nagykövetet. Mint későbbkiderült, ezért nagy kár volt.

Jeszenszky elmondta, hogy a külképviselet vezető munkatársainak nem egyszerűen lehetőségük vantájékozódásra, hanem ez hivatali kötelességük. "Hivatali ideje alatt Ön mint a kis Magyarországnagykövete tájékoztatást kér az Amerikai Egyesült Államoktól bizonyos ügyekben?" - kérdezte Csűrös,és ebben a magyar közmédia (nemkülönben magyar közlélek) összes baja és betegsége benne van: aszervilizmus, az elesettségtudat, az, hogy a világ ellenünk, hogy kicsik vagyunk, a világ igazságtalan,számíthatni csak magunkra, turáni átok, malomalja, fokos. "- Mi nagyon örültünk akkor - mondjaJeszenszky -, amikor az Egyesült Államok a kommunizmus évei alatt érdeklődött, tájékozódott magyarügyek iránt, és akkor sosem tekintettük beavatkozásnak, miért tennénk most ezt?

- És Ön mint oslói nagykövet megtehetné azt, hogy tájékozódik például a norvég tömeggyilkos ügyében?

- Hogyne, de többnyire kész információkhoz jutunk. Ha egy nagykövet bizonyos ügyekben tájékoztatástkér, attól nem megsértődni kell, hanem élni a lehetőséggel, és korrekt tájékoztatást adni."

Ez a reggel tehát teljes csőd: indokoltak a leminősítések, indokolt a nagyköveti tájékozódás, nemminősül belügyekbe történő beavatkozásnak. A teljes kudarc.

Nagyobb volna persze a közrádió mozgástere, ha őszintén kezdenének benne beszélni, nem pedigmegvalósíthatatlan, és amúgy is komolytalan elvárásnak akarnának eleget tenni. De hát, aki vállalta,csinálja!

(Ceterum censeo: ebben az összefüggésben a Klubrádió ellehetetlenítése a magyar politikai kultúraszégyene, komoly lépés a médiapluralizmus felszámolása felé!)

Wagner István a szerző további cikkei

KOKOSCHKA - KÉTSZER LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

(Oskar Kokoschka: Druckgrafik aus der Sammlung; Die Kollektion Willy Hahn. Museum derModerne Salzburg, Rupertinum. Megtekinthető 2012. január 29-ig. Számunk grafikáit a kiállításokanyagából válogattuk.)

Egyszerre két kiállítás látható három szinten a salzburgi Rupertinum épületében. Oskar Kokoschka sajátés mások műveihez készült illusztrációit, valamint különféle sokszorosított eljárású grafikáit szintehiánytalanul birtokolja a helybéli Modern Művészetek Múzeuma. Saját gyűjteményéből ezeket anyomatokat láthatjuk két emeleten. A teljesség igénye nélkül, csupán a tematikai és stílusbeli sokféleségérzékeltetésére, a Wiener Werkstätte megrendelésére készült Álmodó fiúk 1908-as, szecessziósmesealbumától és ennek külön, tucatszámra forgalmazott postai levelezőlapjaitól vagy a következő évGyilkos, az asszonyok reménye expresszionista színdarabjának Pieta-plakátjától a tízes évekMegkötözött Kolumbuszáig számos művet láthatunk, és a sor tovább folytatható. Az Allos Makar címűversillusztrációin át a húszas esztendők zenehallgató nőt ábrázoló Koncert-sorozatáig, aztán az ötvenesesztendők Ann Eliza Reed színpadi kísértet-romantikájától a hatvanas években készült ShakespeareLear király-, Kleist Penthesilea-, a hetvenes évekből Euripidész A trójai nők-illusztrációig sok mindenbőltallózhatunk. Ezt teszik teljesebbé önarcképei mellett ismerősei és barátai portréi multiplikált lapokon.

Már csak kevésbé ismert volta miatt is sokkal érdekesebb azonban Willy Hahn (1896-1988) németzongorista gyűjteménye, amely most először kerül ilyen volumenben a közönség elé. Magvát közel százKokoschka-alkotás képezi, és ebből válogatott hatvannál több egyedi művet fia, Peter Hahn, a berliniBauhaus-Archiv korábbi igazgatója, aki erről tanulmányt is írt a vaskos katalógusba. A muzsikus koraifjúságától a germán expresszionizmus lelkes híve volt, és az első világháború utáni évektől vásárolta aBrücke csoport tagjai mellett Kokoschka fiatalkori munkáit, 1951-től pedig személyes ismeretség, majdbarátság alakult ki közöttük. Most közös archív privát fotók és dedikált skiccek kíséretében ceruza-,szén-, vöröskréta-, pasztell-, zsírkréta-, tus- és színesceruza-rajzok meg akvarellek mellett mindezekkülönféle arányú keverékei is felvonulnak vegyes technikájú lapokon, az egész életművet végigkísérve.Schielére emlékeztetnek a tízes évek derekán a csomagolópapírra feldobott fiú- és leányaktok, a húszasévek elején immár felnőtt modelltanulmányokkal vegyítve. Első nagy szerelmét, Alma Mahlert és itáliaitartózkodásukat idézik a fekete vagy színes krétával készült zsánerjelenetek meg úti jegyzetek. Elsővilágháborús katonacsoportok közt felbukkan anyja portréja meg egy korai, dedikált önarckép, aztángalériások, gyűjtők, baráti köre és a bohém világ képviselői mellett futó vagy hosszabb-rövidebb ideigtartó női kapcsolatainak mellképei, egészen a harmincas évek közepéig, amikor Prágában későbbifeleségét, Olda Palkovskát megismerte. A két világégés között minduntalan ismétlődő utazások művészivetületei, Írországtól Algériáig vagy Portugáliától Egyiptomig, egészen az 1938-as londoni emigrációig,majd az ötvenes években a svájci letelepedés. A kizárólag Kokoschka rajzait pertraktáló tárlaton aráadás két olajkép, amelyekhez szorosan hozzátartoznak egyedi grafikák is. Az egyik Gitta Wallersteintérdére könyöklő, masnis figurája 1921-ből, aki az 1923-as akvarellen megörökített berlini galériás -Victor Wallerstein - kislánya volt, és ez utóbbi évben is két további vízfestmény főszereplője lett, azonospózban. A másik vászon az 1951-es engadini nyaralásról, a vadromantikus Maloja-hágóról készült,madártávlatból, előtérben békésen legelésző tehenekkel. Ennek színes ceruza és pasztell elővázlatát -csorda nélkül - később Olda Kokoschka ajándékozta a műgyűjtőnek, a festmény megvásárlása után. Aművész özvegyéhez fűződnek az én személyes emlékeim is, a hetvenes években készült virágos

akvarellek - árvácskák, íriszek és tulipánok - kapcsán. 1986-ban, Kokoschka születésénekcentenáriumán a budapesti Osztrák Kulturális Intézet kamaratárlatot rendezett ezeknek litografáltvariánsaiból, és a vernisszázs előtt néhányan a nagykövetség szűk körű uzsonnáján ismerkedhettünkmeg Olda asszonnyal, akinek visszafogott, de tartással rendelkező figurája számomra mindmáig aművelt européer nagypolgár szimbóluma maradt.

Rákai Zsuzsanna a szerző további cikkei

ÖTLETEK VONÓSNÉGYESRE LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

(Keller Vonósnégyes - Zeneház, 2012. január 13.)

A mai hangversenyélet oly kevéssé hangsúlyos része a kamarazene, hogy már sajnálkozni sem unalmasmiatta. Legalábbis szívesen képzeli azt az ember, amikor egy-egy, az ünnepelt zenekaroktól és zsúfoltkarzatoktól távol töltött estén újra szembesül a kamaraművészet bensőségességének ritka zeneiélményével, hogy az efféle benyomások jelentőségéről nem lehet eleget beszélni. Már csak azért sem,mert a kamarazenélés időbelisége, pillanatnyi jelenvalósága, az egymás gondolataira koncentrálózenészek magával ragadóan személyes játékából kibontakozó egység átélése az intimitás vonzásán túlrendkívüli intenzitással képes megmutatni a többszólamú zenei szövet logikus, szellemes és szervesfelépítésének intellektuális szépségét is, amelyet az utóbbi kétszáz év romantikától örökölt befogadóiattitűdjének emocionális önfeledtsége kissé túlságosan is elhomályosított.

Különösen igaz ez az olyan neves, nemzetközi elismertségnek örvendő együttesek esetében, mint akortárs művészettel kezdettől fogva szoros kapcsolatot ápoló, a reflektálatlan érzelmi átéléssel pedigéppen ezért legalábbis ambivalens viszonyt fenntartó Keller Vonósnégyes. Január 13. babonásanpénteki estéjén megtartott, decemberről halasztott koncertjük műsora első pillantásra egyértelműen azenei absztrakció dicséretének tervezete volt: az alig több mint egyórás programban Bach és Kurtágművei váltották egymást, A fúga művészete (BWV 1080) részleteit ellenpontozva az Aus der Ferne V.zárkózott effektusaival, a Message to Frances-Marie (op. 31b) titokzatos szűkszavúságával, az OfficiumBreve (op. 28) tételeivel, illetve a Jelek, játékok és üzenetek, valamint a 12 mikroludium vonósnégyesre(op. 13) részleteivel. A gondosan kiszámított arányok már-már grafikus rendezettségének víziójaazonban, amelyet ez a műsor sugallt, jóval elevenebb élvezetnek adta át helyét már az első ütemekelhangzása után, gyorsan rácáfolva arra az előzetes várakozásra, amely az érzelmi hullámzásokvégleteinek képviseletét, még ha nagyon alaposan megtervezett keretek között is, a kortárskompozíciókra bízta volna, Bach számára tartva fenn a világ bölcs rendjének reprezentációját. A fúgaművészete ugyanis, amely hivatalos műjegyzéki besorolása szerint is ellenpont-tanulmánynak minősül(mivel amellett, hogy befejezetlen, az előadói apparátusára vonatkozóan sem közöl semmiféle utalást,mintha csak a legmagasabb rendű absztrakt zenei gondolkodás hangokká sűrűsödése volna), úgyszólalt meg ezen a koncerten, mintha a zenészek a klasszikus vonósnégyes néhány évtizeddel későbbikorának hagyományát, az egymással társalkodó szólamokra épülő forma felépítésénekpárbeszédességét ültették volna át a fúgakomponálás gyakorlatába. Igaz, a Die Kunst der Fugecontrapunctusainak és kánonjainak ilyesféle interpretációja a Keller Vonósnégyes repertoárján nemszámít újdonságnak, ez azonban sem az egyes tételek előadásának erejéből, sem a műsorösszeállításának relevanciájából nem vont le semmit. A zenészek Környei Zsófia kissé visszafogotthangszíne ellenére is nagyszerűen kiegyensúlyozott, óvatosan vibráló, egyenes fényű hangokategymásnak feszítő játéka világosan kidomborított drámai karakterekkel bíró szólamokat fűzött egybe, abillentyűs előadásmód fúgakoncepciójának éppen az ellenkezője felől közelítve: a szétválaszthatatlanegység belső szerkezetének feltárása helyett az önálló létmóddal rendelkező szólamok harmonikusösszefonódásából kialakuló rend ragyogásának megmutatkozásaként értelmezve az ellenpont-szerkesztés lényegét. A szerkezeti kontrasztok által kontrollált, eltávolított, mégsem személytelenültartózkodó Kurtág-művek pedig üvegszilánkokként, a sérülékeny szépség tükörcserepeiként fúródtakebbe a rendbe, érzékenyen megválasztott eszközökként bontva ki a kamarazenei hangversenynek

álcázott kontextus újabb és újabb rétegeit.

Az egyszerre felkavaró és megnyugtató benyomások egymásutánja, a polifon gondolkodás szimbolikusalkotásának sajátosan következetes asszociációs lehetőségekkel való szembesítése bárki kétkedőtmeggyőzött volna arról (ha esetleg akadna ilyen), hogy kamaraestből sosem lehet elég. Vagy ha netánmégis, a budapesti koncertnaptár jelenlegi átlaga messze elmarad a túlzottnak tekinthető mennyiségtől.

drMáriás a szerző további cikkei

EGYRE FOKOZÓDIK LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

(A Jó vélemény anarchista páholy Külföldönkívüli segítséget! című óriásplakátja március 30-iglátható a Lövölde téren.)

Az óriásplakáton a harsány színekben lubickoló okostelefon, a kacsintó bácsi által ajánlott hashajtó, akényelmes tampont lába között hirdető mosolygó nő vagy egy életbiztosítást a kezében fogó vidámkisbaba helyett egy kétségbeesett arcú fiatalembert látunk fekete-fehérben, ahogy a Lánchíd felől rohaneszeveszetten, míg a háta mögött huszárok sora délceg paripákon vonul. Az óriásplakát a Lövölde térenáll, egy szakadt kerítés mögötti szerencsétlen játszótéren, szemben vele a megállóban lepusztultemberek, egyikük úgy eszi a bódéban vásárolt jókora kolbászt, hogy közben inkább hátat fordítva aképnek az eladót nézi.

Pedig a fiú menekül. Vagy csak munkát vállalni indult valahová máshová? Van a kettő között különbség?A képen látható arc ismerős, hiszen az Újvidékről Uppsaláig meg sem álló DomonkosIstvánKormányeltörésben című verséből azonos címmel készített fekete-fehér film (rendezte Igor és IvanBuharov) főszereplője, amely a korai Jarmusch világát hozza ide, hogy átitatva életünkkel, helyzetünkkel,sorsunkkal vigye azt tovább, csak hát az ugyan kinek is kéne.

S vajon a fiú miért menekül? Éppen ma? S valóban elhúz, vagy csak szeretne? Mert nyilván nem ahuszárok elől fut, akik lehet, hogy csak huszárruhába bújt külföldi alkalmi munkavállalók, hanem aháború elől, mert bizony háború van. Nem dörögnek ugyan fegyverek, mert az már a mai hadviselésbenelavult, helyettük a pénz és a jogszabályok vívnak egymással csatát. A meccs nézői pedig, ademokrácia bárgyú szavazói a lelátókról saját csapataikat hergelik, bátorítják, ostorozzák a populizmusokmindennemű fegyverével az agyukban, miközben egyre forróbb a hangulat, mint egy sütőben, ahol ahőmérsékletet valaki feltolta a csúcsra, s elment meginni valamit, ottfelejtve minket örökre.

A fotóról Jüe Min-csün kínai művész Kivégzés című képe jut eszembe, amelyen szép színeskiszerelésben azt láthatjuk, hogy az éppen fejlövést váró sorfal egyénei iszonyatosan röhögnek, minthaépp most húzták volna ki számukra a lottó ötöst, s most kezdődne csak a fogyasztói jóban valólubickolás, és nem a hideg tömegsír várna rájuk. Majd ha tovább nézzük a képet, rádöbbenünk, hogy akivégzőosztagnak nincs fegyvere, csak úgy csinál, mintha lőne. Így a kivégzésre váró arcok egyrésztazért mosolyognak, mert még haláluk pillanatában is ezt várja tőlük a kommunista párt, másrészt megazért, mert a kivégzőosztag magatehetetlen, csak fenyeget. Mert már nem azt a kort éljük, amelybenvalakit csak úgy fejbe lehetne lőni, s nem azért nem teszik, mert azt olyan nehéz volna, hanem mert apiac és a politika pillanatnyi játékszabályai szerint azt egyszerűen nem éri meg megtenni. Harmadrésztmeg a képen látható figurák azért röhöghetnek, mert ez a festmény minden idők legdrágábbanértékesített kínai alkotásaként 2,9 millió angol fontért kelt el, s lett a fogyasztói társadalom játékszerévéforradalmastul, lázadásostul, viccestül, kritikástul.

Na de hová meneküljön a mi hősünk, Buharovék Lövölde téri főszereplője? Ráadásul azt se mondhatjuk,hogy az övék, mert az alkotást a Jó vélemény anarchista páholy jegyzi, s amit eddig elhallgattunk, az ahatalmas felirat, amely ott üvölt a kép aljában: Külföldönkívüli segítséget!

És valószínűleg leginkább itt van a kutya elásva, merthogy se földönkívüli, se külföldi segítség nincs,

miért is volna, külföldönkívüli meg még annyira se. Bár a külföldönkívüli igazából azt jelenti, hogybelföldi, belső, saját, amely nyilván az egyetlen, amelyik bármit is megoldana, meg tudna oldani, ha mégvolna mozgósítható lehetőség, remény, álom, idea, a szavaknak jelentésük, az embereknek értelme,türelme, esze, mert akkor nem kellene elmenekülni.

Ehelyett csak nézünk, mint minden választás után, hogy mikorra és majd miként fúl ki az éppen aktuáliserő, s lesz szép lassan semmivé saját álmaival, szólamaival, keménységével és rafináltságával egyvégső, magába omló ámokfutásban, hogy azután jöjjön a következő, s megint újabb néhány emelettellejjebb folytassa a rombolást vég nélkül, jóllehet már így is régóta jócskán a föld alatt vagyunk.

Stőhr Lóránt a szerző további cikkei

A KÉTELKEDÉS JOGA LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

(Nanni Moretti: Van pápánk!)

Gaudium magnum! Habemus papam! - mondatik ki az ünnepélyes szó a vatikáni palota erkélyéről. Mireolyan gyötrelmes kiáltás szakad ki a frissen megválasztott bíborosból, hogy a jó hír hozója is belesápad.És máris iszkol az új pápa. Kétségbeesetten szalad végig a Vatikán folyosóin, bezárkózik a Sixtus-kápolnába, és lehajtja gondoktól gyötört fejét. Menekül a rászakadt felelősség elől. Mint Jónást, őt ismegrettenti a rá mért prófétaság. Fut hát, ha már tenni nem tehet semmit Isten akarata ellen. A Vanpápánk! kulcsjelenete ez: elveszítünk benne egy pápát, de nyerünk egy embert.

VIII. Henrik magánéletétől a szerelmes Shakespeare-ig sok zaftos sztorit kanyarítottak már a filmesek atörténelemkönyvek alakjai köré. Manapság pedig már korunk élő politikusait veszik célba - általában túlközelről, kritikai távolság nélkül, mint a hamarosan bemutatásra kerülő Vasladyben nosztalgiázónagyiként Margareth Thatchert; ritkábban élesen és keményen, mint az Il Divóban a szarkasztikus GiulioAndreottit. Nanni Moretti társíró-rendező ellép a valóságos személy ábrázolásának kényes kérdésétől, ésa közvéleményt a közelmúltban élénken foglalkoztató pápaválasztás apropóján vizionál magának egy újpápát, akinek az alakján keresztül szabadon reflektálhat a katolikus egyház aktuális problémáira. S mégígy is, hogy nem valóságos alakról beszél, sikamlós területen jár. Moretti azonban intelligensen ésérzékenyen elkerüli mind a szentség előtti hajbókolást, mind a durva blaszfémiát, hogy a pápa emberiés egyházi méltóságát megőrizve, mégis finom humorral mutassa meg hőse esendőségét és kételyeit.

A szerző nem kevés malíciával figyeli a pápaválasztás körüli hercehurcát, a közvélemény felkorbácsoltérdeklődését és a média szenzációvadászatát, hogy aztán rögvest nézőpontot váltson és megmutassaaz esemény másik oldalát. Az utca embere fogadásokat köt a befutóra, a pápaválasztó konklávé tagjaiviszont azért imádkoznak, hogy ne ők magasztaltassanak fel a szerepre. A kiválasztott, Melvilledöbbenten és emelkedetten viseli tisztét egészen addig, míg a vatikáni balkon előtt el nem fogja aszorongás. De miért is retten meg? A hite erős, Isten választását sem kérdőjelezi meg. Pszichológiaiokairól nem tud számot adni, mert nincs nyelve a modern önértelmezésre. Az analitikusok gyerekkoritraumákat keresnek, de az analízis sem érdekli Melville-t, nincs is ideje rá, s meglehet, ezúttal igaza isvan. Lehet, azért fél, mert nem ismeri a valóságot, s ezért kell kiszöknie a Vatikán gondosan őrzött falaiközül, azért ölt álruhát, hogy a szerep elidegenítő terhe nélkül találkozzon az emberekkel, akiket ezerszálon át érintenek a katolikus egyház fejének döntései. Vagy tán azért kell átmenetileg meglépnie apápai feladat elől, hogy fiatalkori álmaiba, a színészetbe kóstoljon bele a Sirály előadásában? Nincsenegyértelmű válasz, még a pápa felkavaró zárómondatai sem árulják a teljes igazságot.

Míg a pápa a megoldást és beszéde leendő mondatait keresgéli, a Vatikánban ragadt egyházifőméltóságok is visszaszállnak közibénk, földi halandók közé. A megtévesztő élethűséggel reprodukáltvatikáni épületrészletek dokumentumszerűnek hitetik el az eseményeket is, hogy aztán Moretti humorosfokozással leplezze le újra meg újra az érzéki csaláson alapuló tréfát. Bunuel vitriolos humora, Fellinipápai divatbemutatójának groteszk szelleme támad fel a Van pápánk!-ban, de jóval megértőbben, mint amodern európai film nagymestereinél. Amikor az egyik főméltóság végigvizitál a lefekvésre készülődőbíborosoknál, kártyázó, szobabicikliző, kirakósjátékozó öregurakat talál. Másnap meg már szöknének iski reggelizni a közeli pékségbe, megfejelve a sütemény érzéki gyönyörét egy Caravaggio-kiállítás

műélvezetével. Az élet apró örömeinek kedélyesen hódoló, ám a mindennapokról mit sem tudóbíborosokat a forgatókönyvírók jónak látták ellenpontozni a felvilágosult szellem képviselőjével, egypökhendi pszichoanalitikussal. Brezzit, akit maga a rendező, Nanni Moretti alakít, az új pápa analízisérehívták (ismét csak a modern film csúfondáros szellemében), de ha már ott ragadt, unaloműzéskéntcsípős kritikájával és életmódreformjával kizökkenti az egyházi méltóságokat megszokásaikból. ÁmBrezzi sincs a bölcsek kövének birtokában, fölényesen fitogtatott emberismeretetét saját elrontottházassága diszkreditálja.

A cselekmény csupa humoros meglepetés, mindig másként fordul, mint számítanánk, ám a végére a sokkanyar és mellékág nem nehézkedik egyetlen gondolattá, inkább csak felvillányozó ötletek kuszahalmaza marad. Moretti semleges képekben, keresetlen beállításokban fogalmaz, mert egyként fütyül azárt történetre és a markáns stílusra; mindent a helyzetekre és a színészekre bíz. És megteheti, mert ottvan neki a modern film színészóriása, a nagyszerű Michel Piccoli, aki új pápaként hol kiválasztottságátólmegrendült hívő, hol traumatizált személyiség, máskor habókos agglegény, olykor meg bölcs öregember.Piccoli súlyos alakításából átragad ránk is valami a szerep adta teherből. Szép volna jobbá tenni avilágot, ám akinek megadatik hozzá a hatalom, honnan tudja, mi a jó az embereknek. A nagyfelbuzdulásokból támadt szörnyű kudarcok átka sújtja korunk prófétáit. Ne örvendjünk, nincs pápánk:magunk vagyunk.

Urbanik Tímea a szerző további cikkei

NE FOGJON RAJTA A HALÁL LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

(Privát Mészöly. Dér Asia és Gerőcs Péter dokumentumfilmje)

Két fiatal beáll egy harmadik generációs emlékezéspozícióba, felveszi a kamerát, összeszedi kérdéseit, s2011-ben a 90 éve született és 10 éve halott Mészöly Miklósról készít dokumentumfilmet, aki most,január 19-én lenne 91 éves. A megszólalók elsősorban írók, irodalomtörténészek: Esterházy Péter,Krasznahorkai László, Kukorelly Endre, Márton László, Nádas Péter, Pályi András, Szigeti László,Szegedy-Maszák Mihály, Szörényi László, a fényképész Móser Zoltán, Polcz Alaine egykori személyititkára, Ablonczy Anna és Mészöly Miklós egyik szerelme, a színésznő Varga Katalina.

Mészöly privát, amennyiben az olvasás mindenkinek részben a maga ügye is. Privát Mészöly-képük azőt közelről ismerő kortársaknak van, s azt képviselik is a filmben. Közben mindenkivel történik valami,ami a filmben felidézett Mészöly-szavakkal jellemezve: masszív és konfrontál. Szembesülés szemben akamerával, a kérdezővel, önmagukkal, az emlékezéssel. Az emlékezés a lélegzetvétel változódinamikájával kezd működni. Gerőcs Péter, a film életre hívója a megszólalások hossza alapján isszakaszolja a filmet, melyek lehetnek akár egymondatosak vagy hosszabb értelmezések, emlékezések,történetek. Jellemző és informatív, ki melyiket választja.

Az író Gerőcs Péter és a filmes, videós Dér Asia már nem ismerte személyesen Mészölyt, ami motivációként hatott a film elkészítésében. Mintha a Privát Mészöly a személyességnek azt a szeletétpróbálná megragadni, amely kizárólag az őt ismerőkön s a velük folytatott beszélgetéseken keresztülragadható meg.

A film készítői a Mészöly-prózán belül megtalálták a lehetséges helyet és részben módot is, ahonnanmegtörténhet, elindulhat az emlékezés: ez a Film című regény egyik ars poetica-jellegű részlete, amelyegyben a film mottója is: "Nem azért aprólékoskodunk itt tárgyakkal, fiókokkal, mintha a halottÖregemberről ne tudhatnánk, amit akarunk, s ami esetleg meg is felel annak, ami >történt<. Nem.Éppen most tehetünk úgy, mintha élne, és a nyomozásunkkal ölhetjük meg annyira, hogy ne fogjon rajtaa halál." A film alkotói is mintha újracselekednék azt, ami a Filmet létrehívta. Bizonyos szempontbólmegismétlik a forgatók nyomozását, s mintha ez az utánzás a Mészöly-tanulás része is lenne."Cselekedni utánzás révén tanulunk." Jan Assmann az emlékezés külső dimenziójának négy területétkülönbözteti meg, a mimetikus emlékezetet, a tárgyak emlékezetét, a kommunikatív és a kulturálisemlékezetet. Az emlékezésnek erős a tárgyakba, tágabban terekbe kódoltsága, sűrítése és kötése. Afilm él a tárgyak emlékezetével is, Mészöly személyes tárgyait, könyveit, a róla készült fényképeket, aneki szóló dedikációkat, lakóhelyét, a Városmajort, Kisoroszit villantja fel néhány kép erejéig. Azemlékezés verbális része, a kommunikatív emlékezet, mely a beszélgetésben, az interakcióban jön létrea kortárs beszélők révén. Az interjúalanyok egy része kifejezetten a nemzedéki emlékezetletéteményese, egyfajta második generáció, egy tágan értelmezett fiú pozíció, ahonnan Mészöly mintMester, Atya, Barát személyes érintettségeken keresztül látszani tud. A nemzedéki sor végén maguk afilm alkotói állnak. Gerőcs Péter fiatal író, aki Márton Lászlót tartja egyik legmeghatározóbb mesterének.Mészölyhöz is rajta keresztül jutott el. A film készítésekor Gerőcs Péteréké a fiú státusa, akik azemlékezés rítusává teszik a mészölyi Film alaphelyzetének megismétlését. S ez már a kulturális értelemhagyományozási és megjelenési formája, a kulturális emlékezet szférájába tartozik. A közvetítő közeg az

időközben "apákká" vált "fiúk" nemzedéke.

A film készítői ahelyett, hogy portrét rajzolnának, a Mészöly-jelenség nyomába erednek, dokumentáljákazt, ami tíz évvel az író halála s négy évvel Polcz Alaine, a feleség halála után elmondható, felidézhető.Ráadásul a Gulyás testvérek hetvenes évek elején Mészölyről forgatott, eddig nem látottdokumentumfilmjének egy-egy részlete vagy Varga Katalina Mészölyről készült fotói is szerepelnek afilmben, újdonságként.

Egy izgalmas Mészöly-továbbgondolás ez a film, melynek bő 20 órás anyaga a Petőfi IrodalmiMúzeumban hamarosan kutatható lesz. Mintha a mészölyi Bolond utazás egyik Mester pozícióban lévőalakjától idézett útmutatás szerint folytatódna a gondolkodás: "A gróf minden alkalommal figyelmeztette,hogy ha ezektől vagy ezekről olvas, ne azt akarja bebiflázni, amit írtak vagy róluk írnak, hanem aztpróbálja megérteni, amit az idő rövidsége miatt ezek az emberek nem érthettek meg, vagy nem tudtakmár megírni."

Koltai Tamás a szerző további cikkei

KILÁTÁSTALAN LVI. évfolyam, 3. szám, 2012. január 20.

nyomtatható verzió hír küldése

Ajánlom

(Egyirányú út - FÜGE és Szakkör produkció, MU Színház; Helmut Krausser: Bőrpofa - aVRRRRRÜMM láncfűrésszel - Kamra)

Rendőrségi hírből születtek már nagy drámák, elég a Woyzeckre vagy a Boldogtalanokra gondolni. Arögvalóságba süppedt sorsok, gyilkossággal, öngyilkossággal, kivégzéssel végződő nyomasztó életekhálás témát kínálnak, de remekmű csak akkor születik, ha a tények felszíne alatt feltárul a mélyréteg, avégső létkérdések labirintusa. A mai hírolvasó drámaírókon igazságtalan lenne számon kérni Büchnertvagy Füst Milánt, mert belőlük csak egy volt, ám rajtuk kívül is voltak, akik bűnügyi forrásból merítvekorérzékeny, derék darabokat, Zeitstücköket írtak, ezt ne feledjük, bár magukat a műveket elfelejtettük.

Az Egyirányú út című közös FÜGE- és Szakkör-bemutatót a MU Színházban egy csapat jegyzi, de aszöveghez föltehetően TasnádiIstvánnak van a legtöbb köze. Ő olyan drámaíró, aki azonos távolságot(közelséget) tart élettel és irodalommal, valósággal és színpaddal, talált tárggyal és dramaturgiával.Ezúttal hozott anyagból dolgozik. Korábban médiaeseménnyé vergődött egy vidéki postáslány kirablása,amiről utóbb kiderült, hogy önrablás, az áldozat volt a tettes. Tudtam, hogy darabot ihletett, de aszakmai memóriám spontánul szelektál: amikor beültem a nézőtérre, tökéletesen elfelejtettem, hogy ezaz a darab, és közben sem jutott eszembe, ami a szerző és az előadás érdeme. Szandtner Anna játsszaa postáslányt, és sikerült átvernie, sokáig föl sem ötlött, hogy hazudik, nem támadták meg, nemrántották le a motorjáról, nem ütötték arcon, nem tépték ki a kezéből a táskáját (vagy valami ilyesmi),olyan hitelesnek tűnt a síróssága, a görcsössége, a durcássága, a primitívsége, egész mentalitása amaga elszánt, egyszerre gátlásos és agresszív, csökötten mozdíthatatlan és szánalmasan önérzetesvédekezéstechnikájával. Nagyszerű alakítás, vagy inkább az alakítás megszüntetése, a karakterbenlétezés magasiskolája. Igen jó Polgár Csaba és Thuróczy Szabolcs is. Polgár a lány fiúját, a pitiánervállalkozásával befuccsolt, az akciótervet illetően kevésbé elszánt, inkább belenyugvó kamionsofőrtjátssza, aki külföldre készül dolgozni, és Noémi épp emiatt vág bele a tervébe, hogy maga mellett tartsa.Thuróczy a lány bűnösségében kezdettől biztos, blazírt kihallgató rendőr, a maga töppedt nyugalmával,kisemberi esettségével, Edda-számok felvételére ráéneklő groteszkségével.

Tasnádi mozaikosan adja elő a triviális sztorit, profi módon, ravaszul, előbb szétszálazva, majdösszecsomózva, hol szituációszerűen, hol a közönségnek kibeszélve. A narratíva egyszer monológ-,máskor jelenetformát ölt, az egyes figurák karakterisztikája bele van rejtve a legkézenfekvőbb,hétköznapi közlésekbe, még a lakmuszpapírként szereplő rendőr sivár magányáról is kapunk vázlatos,mégis plasztikus képet. Az egész történet mögöttese pedig, anélkül, hogy a szándék direktté válna,maga a kilátástalanság, a perspektíva nélküli létezés, a szellemi (nem földrajzi) értelemben vettprovincializmus. Amelyben mindannyian benne élünk, érezzük a nyomasztó valóságát, de csak kevésmai magyar dráma (és színház) tudja vagy meri teljes dimenziójában megjeleníteni. A piti bűnügyvalamelyest kitágul, s ebben nagy része van a rendező Kovács Dánielnek, aki minimális eszközökkel -milyen egyszerű dolog tud lenni a színház! - egy üres térbe állított motorbiciklivel, asztallal, székkel, aterem ablakpárkányára rakott néhány banális cuccal és persze mindennek a színészi összecsiszolásávalteátrális értékké emeli a hírértékénél nem több eredeti eseményt.

Napi hír adta Helmut Krausser majdnem húszéves darabjának ötletét is: egy fiatal férfi a panellakásában

túszul ejtette a barátnőjét. Az efféle esetek bármikor megtörténhetnek, nincs bennük többről szó, mintarról, hogy valaki érthetetlen okból bekattan. Az író dolga, hogy fikcionálja az érthetetlen okmagyarázatát, és a furcsa című kétszemélyes, a Bőrpofa - a VRRRRRÜMM láncfűrésszel - erre teszkísérletet. Az egész játéknak indul. A férfi - íróféle, kilátásban van egy felolvasóestje, amelyen talánszázan is lesznek - szabadidős pótcselekvése, hogy bőrmaszkban, disznóvéres henteskötényben,üzletben vásárolt láncfűrészével, a DVD fölerősített zenéjére hadonászva beleéli magát A texasiláncfűrészes mészárlás című horrorfilm főszereplőjének szerepébe. Egy nap a barátnője korábban érhaza - kirúgták a helyről, ahol pincérkedett -, és nincs ideje lemaszkírozni. A lány, miután fölfedezte atitkot, előbb megrémül, mert a barátja csakugyan ijesztően néz ki (lelepleződése miatti dühe mégfokozza is jelmeze agresszivitását, egyébként lefűrészelte a széklábat), aztán el akar menni, de nemtud, mert az ajtó kulcsra van zárva, és a férfi erőszakos bizonykodása a véres hacukában, miszerint azegész csak játék, inkább fokozza, mint csökkenti a pánikot. A randalírozásra kiszáll a rendőrkommandó,a férfi folytatja a balhét, ami bentről nézve hecc, kintről túszdráma, de mi belülről látjuk, így azt is, hogy apárkapcsolat föloldódik a kölcsönös izgalomban, az éjszaka szeretkezésbe torkollik, reggelre pedigminden elsimulni látszik - amikor bekövetkezik a tragédia.

Nyilván egyfajta belső szorongásról, kimondatlan félelemről, illetve annak kompenzálásáról van szó, errőlKafka vagy Camus többet tudott, mint Krausser, aki nem az egzisztenciából vezeti le a tételét - nem leszbelőle sem Büchner, sem Füst -, hanem az agresszió kultuszából, az atomizált kapcsolatokból, azelidegenedettségből. A láncfűrészes gyilkos szerepébe feledkezett, szürreálisan megzakkant, ártatlanfélintellektus félti a barátnőjét a munkahelyéről való késő éjszakai hazatérésektől, és miközben nézi ahorrorfilmet, őt akarja megvédeni a világtól: realitásként éli meg a fikciót, és fikcionálja a realitást.Összekeveredik benne játék és valóság, a gyilkosmaszk ráég a bőrére, és a társadalom ezt érthetőennem tolerálja. A civilizáció fogyasztáscentrikus, értékhiányos tömegemberének elszigeteltségét éskilátástalanságát bizonygatja a szerző a lehető legegyszerűbb dramaturgiával, lineáristörténetmeséléssel - Perczel Enikő szabatosan köznyelvi és nyelvi bravúrokkal ékes fordításában -, a"rossz vége lesz" többesélyes előrejelzésével, ami jó előadásban képes fenntartani az izgalmat. Mintamilyen a Katonáé a Kamrában. A rendező Dömötör András a hiperrealizmus mellett döntött. HorgasPéter olyan fotónaturalista panellakást tervezett, amelyből a szemközti monstruózus lakótömb távlatitömege is részletrajzosan látszik, váltakozva felvillanó ablakszemeivel, az egyikben megjelenő lakókkal,az alsó szintekig felnyúló, bekapcsolt ostornyeles lámpával. Nagyvárosi univerzum és kis panelélettenyészet. Mészáros Béla és Borbély Alexandra - macsó ösztöntől felturbózott férfi és az elsőijedtség után ráhangolódott nő - mindvégig bravúrosan egyensúlyoz komolyság és tréfa, agresszió ésfélelem, szorongás és feloldódás, elfogadás és elutasítás keskeny mezsgyéjén, sohasem tudni, holtartanak, mert szerepük szerint ritkán vannak szinkronban egymással, és ez fokozza magas szintenösszehangolt játékuk feszültségét. Dömötör erős atmoszférát teremt világítással, zenével - harsánymetál és spirituális Mahler karakterizálja hősünk "kettős énjét" -, az életkép egyszerre köznapi, ironikus,bizarr és intellektuálisan reflexív. Van bűntény, de nincs bűnös, s a bemutatott élet és halál egyformánértelmetlen.