Esetek a biorezonanciás állapotfelmérésen

A szeánsz 2.

Folytassuk a biorezonanciás állapotfelmérésen történteketédesanyámmal….tehát anya úgy éreztem mindig ismellettem volt. Nagyon hűséges eset. Kezdetét vette hát aszeánsz.A barátom meggyújtotta a gyertyát és megkért, hogyhelyezzem magam kényelembe , feküdjek hanyatt és zárjamle a szemeimet. Eresszem magamat el, és még véletlenül seaggódjak, mert csak is jó dolgok fognak lezajlani.Igazándiból nagyon izgultam. Csak sok idő multán sikerültnyugalomba helyezni magamat. Eltelt némi idő, mireegyenletes ütemben vettem a levegőt és a szokásostempóban vert a szívem is.

Ez egy valódi szeánsz volt

Barátom megható imákat mormolt. El tudtam jutni egyolyan transzcendentikus állapotba, hogy világosanláthattam édesanyám.Fura találkozó volt, mert újra ugyanannak az öt esztendőskölyöknek éreztem magam, mint amilyen édesanyámelhunytakor voltam. Anyukámon egy balettszoknyát volt.Tudom, ez meglehetősen nevetségesnek tűnik, de ígyjelent meg szemeim előtt. Szótlan, nem is szólt énhozzám,csak nagyon boldogtalanul vizslatott. Sohasem tudomelfelejteni a szemeit.Persze zokogtam, a könnyeim folytak. Azonban ezek azelengedés és a megkönnyebbülés könnycseppjei voltak.

Az volt a legérdekesebb,

hogy még két ember is felbukkant ebben az alfahelyzetben. Az egyiket mostanáig nem tudtamfelismerni.

El se tudom képzelni ki volt az…

A másik a férjem apja volt, aki nem olyan régen hunyt el

Nagyon szerettem őt. Hátat fordítva állt.Pontosan kivehető volt az árnyéka. A botjábakapaszkodott. Aztán elindult és tovatűnt aködben.

Ő sem szólt semmit sem hozzám

De helyettük barátom beszélt éskérdezett. Mindeközben nagyon szép imákathallhattam tőle. Meghatóan és szépen kértemeg a rajtam levő szellemeket, hogy menjenekvissza az ő területükre, mert többé itt már nincstennivalójuk.

Megkérte őket, hogy onnan legyeneksegítségemre. Elmagyarázta nekik, hogy sokkaljobb helyük van ott, és ne zaklassanak többé.

Aztán lassan visszaérkeztem a mába

Kicsit nehezemre esett levegőt venni. Olyannaktűnt mintha valami súlyos terhet hordoznék aszívemen.

Pár óra múltán, egy nagyon nagy sóhajtással eza feszültség „kijött”, és valahogykönnyedebbnek, felszabadultabbnak éreztemmagam és érzem azóta is.

Sokan kérdezhetnék, hogy most akkor mi változott?

Azt tudom mondani, hogy sokkalfelszabadultabbnak érzem magam. Jobbantudok kommunikálni az emberekkel, mint aszertartást megelőzően. Úgy gondolom, hogy atúlzott maximalizmusom is jelentősenmérséklődött.

Évtizedes teher

Mikor – nagyon régen - édesanyám elhunyt, azt meséltenekem a öreganyám, hogy az édesanyám figyelni fog mindigengem. Ücsörög egy gömbölyű felhőn és oda föntről figyeliéletem folyását, cselekedeteimet.Emlékszem, ez akkor is már-kisgyerek fejjel is-kicsithátborzongató volt. Jól kell akkor mindig viselnem magam? Ezaz érzés az egész életemet végigkísérte valamilyen formában.Úgy gondoltam, hogy én mindig tökéletes kell, hogy legyek ésmindenben a maximumot kell nyújtanom. Persze ez az érzéssokszor segített, hogy tudjak jó maradni és a céljaimat eltudjam érni.. Hiszen égi anyukámtól képzeletbeli dicséretetkaptam.

Végleges elengedés

Igen, ezt a „mindig megfelelés érzést” sikerültelengedni ezen a szertartáson akkor.

Hát így lettem én szabadabb egy kicsit…

Mosolygós, Szép Napot Kívánok:

Eszter

http://biorezonanciameres.hu/allapotfelmeres/