1

Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról

Kézikönyv kis- és középvállalkozóknak

Harmadik, átdolgozott kiadás

Gazdasági és Közlekedési Minisztérium

Budapest 2004.

2

Gyakorlati tudnivalók az Európai Unióról

Kézikönyv kis- és középvállalkozóknak

Harmadik kiadás

Kiadja: Gazdasági és Közlekedési Minisztérium

1055 Budapest, Honvéd u. 13-15. www. gkm.hu

Szerkesztő: Kiss Jenő

A kiadói és szerzői jog fenntartva! A kiadvány bármely technikájú másolását, sokszorosítását, a könyvből részletek, illusztrációk közlését, fizető közönség előtti

felhasználását csak a kiadó engedélyezheti!

ISBN

Budapest 2005.

3

Tartalom

Köszöntő 12

Előszó (Prof. Dr. Inotai András) 13

Bevezető 15

I. A vállalkozásokra vonatkozó általános közösségi jogszabályok 17 1. Az Európai Unió vállalkozáspolitikájáról 18 2. Vállalkozások jogszabályi környezete 18

II. Az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása 20

A) Jogharmonizáció az áruk szabad áramlása területén 20

1. A műszaki jogalkotás az EU-ban és annak magyarországi harmonizálása

21

2. Az új megközelítésű irányelvek átvételének és alkalmazásának helyzete Magyarországon

26

B) Külkereskedelmi hatósági eszközrendszer 28

1. Jogszabályi háttér 28 2. Harmonizált területek 29 3. Nem harmonizált területek 42 4. Különleges eljárások 44

C) Belkereskedelmi hatósági eszközrendszer 46

1. A belkereskedelemmel kapcsolatos alapfogalmak 46 2. A belső forgalmazásra vonatkozó jogszabályi környezet 47 3. A témával foglalkozó intézmények 48 4. A leggyakoribb problémák 49

D) Vámeljárások, vámszabályozás 50

1. Az EU általános vámelőírásai 50 2. Ügyfél-regisztráció és ügyfél-azonosítás 51 3. Vámeljárások 52 4. Gazdasági vámeljárások 56 5. A vámkezelés folyamata az árunyilatkozat-feldolgozó rendszer

(CDPS) segítségével 64

6. TARIC 67 7. A vámkontingensek kezelése az Európai Unióban 72

III. A belső piaci információs vitarendezési mechanizmus – a SOLVIT 77

1. A SOLVIT célja 77 2. A SOLVIT-hálózat 77 3. A partnerszervezetek 77 4. Az eljárás 78 5. Néhány példa a SOLVIT által megoldott ügyekre 78

IV. A tőke szabad mozgása 82

1. A tőke szabad áramlása a közösségi jogban 82 2. A tőkemozgások fő fajtái a közösségi jog alapján 84 3. A Római Szerződés alapján alkalmazható kivételek 85

4

4. A tőkemozgásokra vonatkozó magyar jogszabályi háttér 87 5. A csatlakozási tárgyalások és a tőke szabad áramlása 88

V. A személyek szabad mozgása 91

1. Alapfogalmak 92 2. A szabad mozgásra vonatkozó szabályok 92 3. Munkavállalás és vállalkozás 95 4. Letelepedés egyéni vállalkozóként 97 5. A nyugdíjasok és a diákok letelepedési joga 98 6. A diplomák és a szakképesítések kölcsönös elismerése 98 7. Miként vehetők igénybe a szociális juttatások? 99 8. A családtagok jogosultságai 100 9. A magyarok munkavállalási lehetőségei az EU tagállamaiban a

csatlakozást követően 101

10. Magyar nyelvű szakkiadványok 103

VI. Vállalati jog 104 1. Alapfogalmak 104 2. A letelepedés szabadsága 104 3. Az 1. nyilvánossági irányelv és a cégtörvény (az 1997. évi CXLV.

törvény) 105

4. Elektronikus cégeljárás (a 2003. évi LXXXI. törvény) 106 5. A 2. tőkevédelmi irányelv és a társasági törvény (az 1997. évi

CXLIV. törvény) 107

6. Szupranacionális társasági formák 108 7. A témával foglalkozó hazai intézmények 111 8. Ajánlott szakirodalom 112

VII. Szellemi tulajdon 113

1. A szellemi tulajdonjoghoz kapcsolódó alapfogalmak 113 2. Jogszabályi környezet 115 3. A magyar vállalkozások és az EU-csatlakozás 119 4. A hazai intézményrendszer 120 5. Fontosabb szakkiadványok 121 6. Hasznos internetoldalak 122

VIII. Közbeszerzés 123

1. A közbeszerzési törvény szerkezete 123 2. A közbeszerzési eljárás menete 124 3. A közbeszerzési eljárás sikerességének kulcsa 127 4. A közbeszerzési törvény végrehajtási rendeletei 128 5. A közbeszerzési eljárásban induló kis- és középvállalkozások

sikeres ajánlattételének feltételei 129

6. A kis- és középvállalkozás mint ajánlatkérő, avagy a támogatásból megvalósított közbeszerzések kérdése

132

7. Ajánlott szakirodalom 135

IX. Tanúsítás 136 1. Terméktanúsítás 136 2. Irányítási rendszerek tanúsítása 141 3. Személyzettanúsítás 145

X. Szabványok 148

1. Alapfogalmak, fő működési elvek 148 2. A magyar szabványosítás európai integrációja 152

5

3. Részvételi lehetőség a hazai szabványosításban 155 4. Az intézmények elérhetőségei 158

XI. Fogyasztóvédelem és piacfelügyelet 160

1. Fogyasztóvédelmi alapfogalmak 161 2. Szankciók a szabályok megsértőivel szemben 164 3. Jogszabályi környezet, a vállalkozások mozgástere 165 4. Az uniós és a magyar szabályozás összevetése 168 5. A leggyakoribb problémák a jogok érvényesítése során 168 6. A témával foglalkozó intézmények és azok elérhetősége 169 7. Kiadványok 170

XII. Versenyszabályok az Európai Unióban, az állami támogatások tükrében

172

1. Alapfogalmak 172 2. A versenyszabályozás az EU-ban 173 3. A verseny jogszabályi keretei Magyarországon 177 4. A hazai támogatások rendszere 177

XIII. A kis- és középvállalkozások segítése 182

1. A közösségi szabályozás 182 2. Támogatási rendszer 185

XIV. Az Európai Unió támogatáspolitikája 189

A) Támogatás a strukturális alapokból 189

1. Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) 190 2. Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) 191 3. Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) 191 4. Regionális Fejlesztési Operatív Program (ROP) 192 5. Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) 192

B) Közös agrárpolitika 199

1. A mezőgazdasági termékek piacszabályozása 199 2. Vidékfejlesztési támogatás 223 3. Nemzeti támogatás az agrárszektorban 225

XV. Hazánk EU- tagsága és a vállalkozásokat érintő adózási

kötelezettségek változása 226

1. A költségvetés közösségi és nemzetállami jellemzői, az adózás helye és szerepe

226

2. Hazánk EU-tagsága és a vállalkozások adózási kötelezettségeinek módosulása

230

3. Néhány összegző tanács, tömören 240 4. A tájékozódást segítő irodalomjegyzék 241

XVI. Az általános forgalmi adóval kapcsolatos gyakorlati tudnivalók az európai uniós csatlakozást követően

242

1. Alapfogalmak 242 2. Adózási kötelezettségek az európai uniós csatlakozás után 242 3. Gyakorlati példák 246 4. Hazai intézmények 248 5. A témához kapcsolódó jogszabályok 248

XVII. Számvitel 250

6

1. A számvitel európai uniós szabályozása a nemzetközi fejlesztések tükrében

250

2. Egyes kiemelt témakörök szabályainak közelítése 253 3. Jogszabályi környezet 256 4. A témával foglalkozó hazai intézmények 257 5. Ajánlott szakirodalom 257

XVIII. Statisztika 258

1. Intrastat 258 2. Nomenklatúrák és fontosabb fogalmak 260 3. A Statisztikai Hivatal elérhetőségei 263 4. Kiadványok 266 5. Statisztikai adatok 266

XIX. Szakképzés és felnőttképzés 267

1. Szakképzés 267 2. Felnőttek képzése 269 3. A szakképesítések kölcsönös elismerése 270 4. Nemzetközi integráció 272 5. Jogszabályi környezet 273 6. Internetcímek 275

XX. Foglalkoztatás és szociális ügyek 277

1. Munkajog 278 2. Szociális párbeszéd 279 3. Esélyegyenlőség 280 4. Foglalkoztatáspolitika és az Európai Szociális Alap 281 5. Szociális biztonság 283 6. Népegészségügy 284 7. Munkahelyi biztonság 285 8. Ajánlott szakirodalom 286

XXI. Környezetvédelem 287

1. Alapfogalmak 287 2. A környezettudatos működés előnyei 288 3. Jogi és egyéb kényszerek Magyarországon és az EU-ban 289 4. Gyakorlati lépések 291 5. A vállalati környezetvédelmet segítő intézmények 295 6. A környezettudatos működést segítő útmutatók, adatbázisok 296

XXII. Kutatás, fejlesztés és innováció 297

1. Alapfogalmak 298 2. Jogszabályi környezet 298 3. Hazai intézmények 299 4. Gyakorlati példa 299 5. Magyar részvétel 300 6. Kiadványok, információs források 301 7. Projektek 301 8. A részvétel előnyei. Miért pályázzunk? 302

XXIII. A vállalkozások részvétele a közösségi programokban 303

1. Leonardo da Vinci-program 305 2. Socrates II. program 306 3. Ifjúság 2000–2006 program (Youth Programme) 307

7

4. Az Európai Unió 6. kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs (KTF) keretprogramja

308

5. A KKV-k fejlesztését szolgáló programok 313 6. Intelligens Energia – Európa (IEE) Program 315 7. LIFE-program 316 8. Kultúra 2000 program 316 9. Az EU népegészségügyi akcióprogramja (2003–2008) 317 10. Javasolt irodalom 318

XXIV. Pályázatkészítés, projektkidolgozás, projektmenedzsment 319

1. Alapszabályok pályázóknak 319 2. Jogszabályi környezet 322 3. Projektek a gyakorlatban 323 4. Praktikus információk 330

XXV. Lobbizás az Európai Unióban 332

1. A lobbizás – „europaizált” kiadásban 332 2. A lobbizás fő funkciója: információközvetítés 333 3. A lobbizás: szakma 334 4. Amire a lobbistának Brüsszelben különösen figyelnie kell 335 5. Lobbizás, de kinél? 337 6. Néhány további fontos szempont 338 7. Hasznos címek, források és kapcsolatok 339

XXVI. A tudásalapú elektronikus gazdaság folyamatai és szereplői 340

1. Alapfogalmak 340 2. Az e-gazdaság mint növekedési forrás 340 3. Az internet használata és elterjedtsége 341 4. A e-gazdaság folyamatai és szereplői 343 5. A hálózati gazdaság kialakulásának gátjai 345 6. A legfontosabb EU-programok, amelyekhez csatlakozhatunk 347 7. A európai politika, az e-Europe célkitűzései 348 8. A felhasznált források jegyzéke, hasznos címek, részletes

információk 349

XXVII. Vállalkozói tükör készítése és használata 351

XXVIII. Üzleti partnerközvetítés, a kereskedelmi tevékenység elősegítése 368

1. A központi költségvetésből finanszírozott, kereskedelemfejlesztést célzó pályázatok, programok

368

2. Üzleti partnerközvetítés 369 3. A KKV-k kereskedelmi tevékenységét elősegítő szervezetek 371

XXIX. Dokumentumtárak, könyvtárak és egyéb információs források 379

1. Országgyűlési Könyvtár 379 2. Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ

(OMgK) 379

3. KOPINT-DATORG Szakkönyvtár 380 4. Magyarországi Euro Info Központ (EIC) hálózat 380 5. Kereskedelmi és iparkamarák 383 6. Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány 388 7. Európai Tájékoztatási Központ 391 8. Európai Dokumentációs Központok Magyarországon 392 9. EU Tájékoztató Szolgálat – www.meh.hu 398 10. Europe Direct – az Európai Bizottság Szolgáltatása 401

8

11. Euro Info Service (EIS) 401 12. Agrárkamarák címjegyzéke 401 13. A KSH megyei igazgatóságai 403 14. Magyar Szabványügyi Testület 406

Tárgymutató 407

Kérdőív 412

9

A kötet szerzői Benedek András ………………… Képzés, szakképzés Buzási Tibor …………………….. Az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása (vámeljárások, vámszabályozás) Bíró Béla ………………………….. Szabványok Bognár Vilmos …………………… Kutatás-fejlesztés, innováció Borbély Andrea ………………….. A személyek szabad mozgása Farkas György …………………… Lobbizás az Európai Unióban

Vállalati tükör készítése és használata Baticz Csaba ………….. Szellemi tulajdon Dessewffy Anna Közbeszerzés Fömötör Barna ………………….. A kis- és középvállalkozások segítése Gilyán György …………………… Az áruk és szolgáltatások szabad áramlása (külkereskedelmi hatósági eszközrendszer) Heil Péter …………………………. Pályázatkészítés, projektkidolgozás, projektmenedzsment Hetényi Géza …………………….. A tőke szabad mozgása Jellen Sándorné …………………. Az Európai Unió támogatáspolitikája Kapásiné Buza Mária …………… Számvitel Kas Nóra ………………………….. Dokumentumtárak, könyvtárak és egyéb információs

források Kátai Anikó ………………………. A belső piaci informális vitarendezési mechanizmus, a

SOLVIT Kaufmanné Szirmai Katalin …… Az áruk és szolgáltatások szabad áramlása (külkereskedelmi hatósági eszközrendszer) Kissné Kovács Eszter ………….. A vállalkozások részvétele a közösségi programokban Köncse Tamásné ……………….. Az áruk és szolgáltatások szabad áramlása (belkereskedelmi hatósági eszközrendszer;

fogyasztóvédelem és piacfelügyelet) Lampert Csilla …………………… A vállalkozásokra vonatkozó közösségi jogszabályok

általában Magony Mónika …………………. Az Európai Unió támogatáspolitikája Makra Tímea ……………………… A vállalkozások részvétele az előcsatlakozási

programokban Nagy Katalin ……………………… Foglalkoztatás és szociális ügyek Nóvé Ildikó ……………………….. A belépésünk utáni változások az áfa terén Paszternák Józsefné …………… Az Európai Unió támogatáspolitikája Pintér Ágota ……………………… Az Európai Unió támogatáspolitikája Pitti Zoltán ………………………... Az EU-csatlakozás és a nemzetközi pénzügyek Poprádi Krisztián …………………A vállalkozásokra vonatkozó közösségi jogszabályok

általában Versenyszabályok az állami támogatások tükrében

Pónyai György …………………… Szabványok Schuchtár Endre …………………Az áruk és szolgáltatások szabad áramlása (jogharmonizáció az áruk szabad áramlása területén)

10

Szalai Lívia ……………………….. Tanúsítás Szemere Mariann ……………….. Üzleti partnerközvetítés, a kereskedelmi tevékenység

elősegítése Tarcsi József …………………….. Tanúsítás Tóth Gergely …………………….. Környezetvédelem Török Zsuzsa…………………….. Vállalkozási jog az Európai Unióban V. Csorba Éva …………………….Tudásalapú társadalom és elektronikus gazdaság Varga Sándorné………………… Tanúsítás Vető Istvánné…………………….. Statisztika Várhegyi Istvánné……………… Az áruk és szolgáltatások szabad áramlása (külkereskedelmi hatósági eszközrendszer)

11

Szerkesztőbizottság

Elnök:

Gérnyi Gábor

Tagok:

Gottfried Péter Parragh László Mészáros Tamás Veress József

A szerkesztőbizottság tanácsadó testülete:

Inotai András Johan De Jonghe Farkas György Kállay László

Konzulensi kör:

Bots Dénes Braun Márton Hanzséros Andrea Dániel Anna Kaufmanné Szirmai Katalin Ebele Ferenc Köncse Tamásné Ficsor Mihály Kállay László Lamperth Judit Fülöpné Gulyás Mária Pálmay Flóra Gilyán György Pirisi Károly Tóthné Pásztor Zsuzsanna

12

Köszöntő

Tisztelt Európai Polgárok! Kedves Magyar Vállalkozók! Hazánk Európai Unióba történt 2004. május 1-jei belépésének napjától a magyar vállalkozások az egységes szabályokkal működő, hatalmas európai piacon megnyíló lehetőségekkel egyidejűleg új és erőt próbáló verseny résztvevőivé váltak. A versenytársak, a közép-európai térség gyorsan fejlődő cégei mellett, immár a legfejlettebb európai országok vállalatai. Ebben a versenyben azok tudnak helyt állni, akik megfelelnek az erősödő kihívásoknak. Az európai felzárkózás folyamatában Magyarországon megindult lendületes fejlődés hosszú távú megalapozása szándékával – a belföldi piacon és a külpiacainkon egyaránt jelentkező konkurenciaharcban – a kormány kiemelt célként tűzte ki a gazdaság gerincét alkotó vállalkozói szektor versenyképességének erősítését. A feladat nem csekély: helyzetbe kell hozni a magyar vállalkozásokat ahhoz, hogy az Európai Unió frontján eredményesen birkózzanak meg az erős verseny diktálta feladatokkal. A kormány céljai között szerepel a hazai foglalkoztatás 60 százalékát adó, a nemzeti össztermék csaknem 50 százalékát megtermelő kis- és középvállalkozások európai normákhoz való felzárkóztatása és felkészítésük a verseny támasztotta követelmények teljesítésére. A magyar piac megnyílása az Európa fejlettebb feléből érkező, hasonló vállalkozások számára versenyelőnyt teremthet akkor, ha vállalkozásaink nem készülnek föl szimmetrikus előnyök fölhalmozására az Európai Unió hagyományos felén. A kormány programjának megvalósítása – a vállalkozóbarát belföldi környezet megteremtésétől a vállalkozók pénzügyi mozgásterének bővítéséig – sokirányú intézkedést és cselekvést foglal magában. Ezek közül a versenyhez játékteret biztosító EU-piac működésének és szabályainak megismerése létkérdés. Önnek, Önért és mindannyiunk érdekében adjuk közre az EU-tagságunk követelményeire épülő, megújult tartalommal az Európai Unióról szóló gyakorlati gazdasági tudnivalókat – immár a harmadik kiadásban. A kézikönyv iránti érdeklődést tükrözi az első két kiadás sikere: a kiadvány napjainkig 145 000 vállalkozó és a téma iránt érdeklődő szakember társává és munkaeszközévé vált a hétköznapi gyakorlatban. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium nevében ezúton is partnerséget és együttműködést ajánlok fel a kis- és középvállalkozóinknak – remélve cégük gyarapodását, Magyarország és a magyar gazdaság lendületes fejlődését, kívánva ehhez kemény akaratot, kreativitást és a sikerbe vetett, töretlen hitet. Budapest, 2004. december

Dr. Kóka János miniszter

13

Előszó Amire évek óta vártunk, végre bizonyossá vált. Magyarország – kilenc további ország társaságában – 2004. május 1-jén teljes jogú tagként csatlakozott a bővülő európai integrációhoz. Már a csatlakozási tárgyalások 2002. decemberi lezárása, de különösen a csatlakozási dokumentumok 2003. áprilisi aláírása óta alapvető érdekünk és törekvésünk, hogy Magyarország, és ezen belül a magyar gazdaság, az Európai Unió sikeres, versenyképes és megbecsült tagja legyen. Nem kétséges, hogy az első – a hosszú távú és társadalmilag is érzékelt, osztott siker szempontjából kritikus – évek tagságának értékelése nagymértékben az üzleti-vállalkozói szféra tevékenységének függvénye. Ezen belül azonban több szempontból is meghatározó szerepet játszanak a kisvállalkozások. Egyrészt a legszélesebb skálán e szervezetek fogják fel és közvetítik az integrációs hatásokat, másrészt, mivel Magyarország teljes földrajzi területén megtalálhatók (ellentétben a nemzetközi vagy akár a magyar nagyvállalatokkal, amelyek – egyelőre – csak bizonyos földrajzi térségekre koncentrálódnak), nem elhanyagolható a regionális kisugárzásuk. Ha sikerként élik meg az integrációt, úgy hozzájárulnak az adott régió fejlődéséhez. Végül harmadszor, de nem utolsósorban a kisvállalkozások erőteljes és mély hatást gyakorolnak mind a vállalkozók, mind az alkalmazottak és a munkatársak közvetlen környezetére, sőt az üzleti partnerekkel kialakított kapcsolati hálón keresztül ennél jóval szélesebb körre is. Ez a hatás azonban már messze túlterjed a gazdasági tevékenységen, és a sikeres integráció talán legalapvetőbb feltételét teremti meg – erősíti a társadalom integrációs képességét és hajlandóságát. Bármennyire is meghatározó a nemzetközi és a magyar nagyvállalatok teljesítménye a magyar makrogazdaság fejlődése szempontjából, a kisvállalkozások pozitív viszonya elengedhetetlen az EU által meghatározott-kialakított környezethez. Fontos, hogy legnagyobb részük már a csatlakozás utáni első éveket is újabb esélyként, fejlődési-átalakulási lehetőségként élje meg. Ehhez a felkészüléshez, az esélyek azonosításához, majd a sikeres üzleti stratégia kialakításához kíván segítséget nyújtani ez, a vállalkozók széles körét megcélzó kézikönyv. Ismeretes, hogy az EU-n belüli esélyek és veszélyek, lehetőségek és kockázatok szempontjából a mikro-, kis- és középvállalkozói kör messze nem homogén. Vannak olyan, döntően a lokális vagy a szűkebb regionális piacra épülő tevékenységek, amelyeket közvetlenül és rövid távon nem érint Magyarország EU-csatlakozása. Közvetve azonban szinte minden vállalkozóra, minden alkalmazottra, sőt minden állampolgárra hatnak majd az elsősorban az egységes belső piacról kiinduló impulzusok. A skála másik végén helyezkednek el azok a vállalkozások, amelyek az elmúlt években megismerték az EU játékszabályait. Erre az ismeretre, ami éppúgy tartalmaz lexikális-jogi tudást, mint viselkedési normákat, tárgyalási stratégiákat, piaci szemléletet stb., elsősorban a döntően külföldi nagyvállalatokkal történő, szerves együttműködés keretében lehetett és lehet szert tenni. Szerény szerepet játszanak ugyanakkor azok a kisvállalatok (nagyrészt a szolgáltatói szektor specializált területein), amelyek önálló tevékenység eredményeként ismerkedtek meg az EU-piacokkal, és tudtak sikerrel beépülni a megnyíló piaci résekbe. A harmadik, és valószínűleg a legnagyobb hányadot képviselő kisvállalati csoport azonban éppen a következő hónapokban-években kerül közvetlen kapcsolatba az EU-val, és válik az egységes belső piac sikeres vagy sikertelen szereplőjévé. Mindannyiunk alapvető érdeke, hogy minél többen sikerként éljék meg ezt a jelentős változást, és tudják azt is, hogy mikor kell visszavonulni, profilt váltani vagy európai uniós pénzekre támaszkodni.

14

Az elmúlt hónapokban a vállalatok rendkívül élénk érdeklődést mutattak az uniós források iránt. Rövid idő alatt több ezer pályázat született. Különösen népszerűnek bizonyultak a gazdasági versenyképesség operatív programjában meghatározott feladatkörök, de a regionális fejlesztéssel és az emberi erőforrásokkal foglalkozó operatív programok is számos vállalatot indítottak arra, hogy pályázatot nyújtsanak be. Jó esély van arra, hogy a sikeres pályázók nemcsak viszonylag rövid időn belül jussanak hozzá a fejlesztési erőforrásokhoz, hanem arra is, hogy ezeket az eszközöket – éppen a tagság első és kritikus éveiben – hatékonyan fel is tudják használni. Ezzel részben tovagyűrűző, pozitív növekedési-fejlesztési hatásokat érlelhetnek a gazdaságban, részben pedig követendő példát mutathatnak azon vállalatoknak, amelyek a későbbiekben kívánnak hozzájutni fejlesztési forrásokhoz. A kézikönyv számos alapvető területen nyújt jól hasznosítható információt. Az azonban már a vállalkozók feladata, hogy az általános tudnivalók és helyzetleírások alapján milyen konkrét cégstratégiát határoznak meg. Általános tapasztalat, hogy a jó alapokon nyugvó felkészültség szilárdabb piaci pozíciót eredményez, és nagyobb teret ad az innovatív megközelítéseknek. Joggal remélhetjük, hogy a jól felkészült magyar mikro-, kis- és középvállalkozói kör ennek az elemnek sem lesz híján, hiszen ez az európai uniós struktúrákba történő, szerves és sikeres beépülés talán legfontosabb záloga. Budapest, 2004. október

Inotai András

15

Bevezető Sikerül-e eligazodnom az uniós szabályozások több tízezer oldalas sűrűjében? Hogyan leszek képes alkalmazkodni az egységes piac követelményeihez? Hogyan tudok megfelelni a szigorúan szabályozott közösségi versenyfeltételeknek? Magyarország 2004. május 1-jei, európai uniós csatlakozásával sok-sok hazai vállalkozó egyre gyakrabban teszi fel magának ezeket a kérdéseket. A kérdések persze hosszan folytathatók. Honnan szerzem meg a nélkülözhetetlen ismereteket? Létezik-e olyan információgyűjtemény, amelyben érthető választ kapok a mindennapokban felbukkanó kérdéseimre? Megtalálom-e a számomra fontos tudnivalókat – vagy azok forrását – anélkül, hogy számos intézményt kellene végigjárnom? Hozzájutok-e az információkhoz úgy, hogy ne kelljen aktakukacként „végigrágnom” különféle könyvtárak „papírhegyeit”, és ne kényszerüljek arra, hogy keresztül-kasul barangoljak a világhálón – ehelyett csak a megadott internetes címeket kelljen beírnom a keresőablakba. A kézikönyv, amit Ön most a kezében tart, ezekben a manapság sűrűn felmerülő, gyakorlati kérdésekben kíván hasznos eszközként, megoldási kulcsként szolgálni. Hiszen éppen Ön tudja a legjobban, hogy a nagyobb cégekhez képest a kisvállalkozók – helyzetükből és lehetőségeikből fakadóan – nehezebben igazodnak el a közösségi feltételrendszer ágai-bogai között. Márpedig az egész nemzetgazdaság szempontjából fontos, hogy megállják a helyüket az egységes európai piacon. Az immár harmadik, átdolgozott kiadásban megjelenő könyv azzal a szándékkal készült, hogy az Európai Uniót illető, egyes témakörök általános bemutatásán túl praktikus ismereteket, eljárásokat, javaslatokat, ötleteket tárjon a vállalkozók elé. Egy kézikönyv kereteibe persze csak az unióval kapcsolatos gyakorlati tudnivalóknak töredéke szorítható be. Ezért a kötet fontos célja az is, hogy mindazoknak, akik további jogszabályi, szervezeti és egyéb ismeretek iránt érdeklődnek, megadja ezen adatok hozzáférhetőségét – azaz információs forrástérképként szolgáljon. A mikro-, kis- és középvállalkozások európai uniós felkészítésének nincs kötelező, sem pedig az EU által hivatalosan ajánlott modellje. Noha a nemzetközi gyakorlatban léteznek az uniós ismeretszerzésnek kipróbált módszerei, a csatlakozni szándékozó országoknak maguknak kell eldönteniük, sőt sokszor kitalálniuk is, hogy milyen eszközök, utak-módok azok, amelyek a leginkább célravezetők. Szakértők, oktatók, vállalkozók és kormányzati tisztségviselők közös gondolkodásának az eredménye ez a kötet. A hazai vállalkozási szféra átfogó európai uniós felkészítésének koordinációs feladatát a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium látja el, együttműködve a Miniszterelnöki Hivatallal, a Külügyminisztériummal, egyéb társtárcákkal, gazdasági kamarákkal, szakmai és érdekképviseleti szövetségekkel, civil szervezetekkel, önkormányzatokkal. A kézikönyv szerkesztői többnyire ezeknek az intézményeknek és szervezeteknek a képviselői, a kötet az ő szakmai irányításukkal és alkotó közreműködésükkel készült. A témaköröket igyekeztünk egységes szerkezetben bemutatni. A kötet valamennyi fejezete azonban – az egyes témakörök eltérő jellege miatt – nem építhető rá ugyanarra a vázra. Kézikönyvünk elkészítése során abból indultunk ki, hogy az uniós felkészülésnek – az ismeretszerzés mellett – nagymértékben a helyzetelemzésre kell alapozódnia. Ebből kiindulva a fejezetek egy része inkább elemző jellegű, míg más részek a szikár információközlésre összpontosítanak.

16

A kézikönyvet forgató olvasó tapasztalja, hogy a tematikus fejezetek elején tisztázzuk a tárgyhoz kötődő alapfogalmakat, majd bemutatjuk a témához kapcsolódó közösségi szabályozást, a magyar vállalkozókra érvényes jogszabályi környezetet, a vállalkozások mozgásterét. Ezek után ismertetjük az adott témával foglalkozó, hazai intézményeket és azok elérhetőségét, valamint a javasolt szakkiadványokat, illetve internetes honlapokat. A kézikönyv utolsó fejezeteiben pedig összesített információs forrástérképet kínálunk. Bizonyára feltűnik Önnek, hogy a könyvben itt-ott bizonyos átfedések találhatók. Ezek abból adódnak, hogy némely ismeretek és információforrások több témakörhöz is kapcsolódnak. Nem szüntettük meg ezeket az átfedéseket, mert úgy gondoltuk, Ön akkor veszi kézbe ezt a könyvet, ha egy konkrét témára kíváncsi, és ezért jogos igénye, hogy az adott fejezetben minden keresett információt megtaláljon. Mivel azonban a terjedelem véges, azon voltunk, hogy egy-egy fogalmat, tárgykört, szervezetet stb. lehetőleg csak egyetlen helyen írjunk le vagy mutassunk be részletesen, másutt pedig csupán utaljunk rá. Ezért a könyvben gyakran előfordulnak úgynevezett kereszthivatkozások. Aligha kerüli el az olvasó figyelmét, hogy az általunk fontosnak vélt kifejezéseket, mondatrészeket vastagon szedett betűk alkalmazásával tettük nyomatékossá. Láthatja azt is, hogy számos helyen egyenes idézetben, szürke tónusú alapon, vastag, dőlt betűkkel szedve emeltünk ki olyan megállapításokat, amelyekről azt gondoltuk, eligazítást adnak az adott ponton felmerülő kérdésekben. Hadd hívjuk fel a figyelmét ugyanakkor arra, hogy a témák és fogalmak gyors megtalálását a kötet végén elhelyezett tárgymutató segíti.

„… egyenes idézetben, szürke tónusú alapon, vastag, dőlt betűkkel

szedve emeltünk ki olyan megállapításokat, amelyekről azt gondoltuk, eligazítást adnak az adott ponton felmerülő kérdésekben.”

Noha az volt a törekvésünk, hogy a könyv nyelvezete közérthető legyen, hiszen a vállalkozók széles köréhez szól, minden szakkifejezést nem mellőzhettünk – éppen az Ön érdekében. Aligha szolgálná ugyanis az olvasó javát, ha a közérthetőség jelszavával esetleg szakszerűtlen vagy félreérthető információkat közölnénk. Ki ismerné azonban alaposabban cégének az unióbeli tevékenysége kapcsán felmerülő igényeit, várakozásait, mint Ön? Ezért arra kérjük, hogy a kötet végén található kérdőíven tegye meg észrevételeit, javaslatait, hogy azokat a következő kiadások során felhasználhassuk a kötet tartalmának további javítására. Bizonyára kiadványunk is hozzájárul ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen a magyar vállalkozók alkalmazkodása az európai uniós elvárásokhoz, Ön és cége pedig eredményesen aknázhassa ki a tagság előnyeit. Kívánjuk, hogy váljon javára ez a kézikönyv! A szerkesztők

17

I. A vállalkozásokra vonatkozó közösségi jogszabályok általában

Magyarország európai uniós csatlakozása gyökeresen új helyzetet teremt a magyar jogalkalmazók számára. Az Európai Unióban való működésünk keretfeltételeit a Csatlakozási Szerződés és a Csatlakozási Okmány határozza meg. (Kihirdette a 2004. évi XXX. törvény.) A csatlakozással Magyarország teljes jogú tagként vehet részt a közösségi intézmények döntéshozatali folyamatában, egyúttal – a Csatlakozási Szerződésben meghatározott feltételek mellett (az átmeneti mentességek és a technikai adaptációk figyelembevételével) – köteles alkalmazni az elsődleges és a másodlagos közösségi jogot. Az elsődleges közösségi jog az Európai Gazdasági Közösséget, az ESZAK-ot és az EURATOM-ot, valamint a csatolt jegyzőkönyveket jelenti. Az elsődleges jog mellett kiemelkedő szerepük van a közösségi jogelveknek, valamint az Európai Bíróság által a közösségi jog értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban kialakított ítéletekben fogalt elveknek, amelyeket a közösségi jog alkalmazása során figyelembe kell venni. A másodlagos közösségi jog legfontosabb jogforrásai a rendelet, az irányelv és a határozat, amelyeknek – némi eltéréssel ugyan – kötelező erejük van. A rendeletnek, a maga teljességében, közvetlen hatálya van, és közvetlenül alkalmazandó, ami a gyakorlati jogalkalmazás nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy a csatlakozást követően a jogalkalmazóknak (vállalkozásoknak) figyelniük kell a megjelenő, az őket érintő közösségi rendeleteket. Ennek az az oka, hogy a tagállamok minden további jogi aktus (kihirdetés) nélkül alkalmazzák a rendeletet, legfeljebb a végrehajtásukhoz szükséges hazai szabályokat alkotják meg. Az irányelv esetében könnyebb a helyzet, mert azokat a tagállamoknak saját jogrendjükkel kell harmonizálniuk, azaz a hazai jog részévé kell tenni. Ezzel összefüggésben meg szükséges azonban jegyezni, hogy hasznos az irányelvek eredeti szövegének ismerete, ugyanis az Európai Bíróság már ítéletben is kimondta a közvetlen hatály elvét (először a Van Gend- és Loosügyben), ami azt jelenti, hogy nemzeti bíróságaik előtt – meghatározott feltételek fennállása esetén – a természetes és a jogi személyek közvetlenül is hivatkozhatnak a közösségi jogra. Fontos megjegyezni továbbá, hogy folyamatban van az említett szerződéseket felváltó, az Európai Unió Alkotmányának nevezett, ún. Alkotmányos Szerződés ratifikációs folyamata. Kiadványunk első fejezete vázlatos áttekintést nyújt az Európai Unió vállalkozásokra vonatkozó joganyagáról, egyben előrevetíti a következő egységek témaköreit. Segíti megérteni az egyes fejezetek összefüggéseit, és elhelyezni azokat egy átfogó rendszerben. Hiszen az egyes témák nemcsak önmagukban értelmezhetők, hanem az EU kis- és középvállalkozásokra (KKV-kra) vonatkozó politikájának meghatározott részét képezik. 1. Az Európai Unió vállalkozáspolitikájáról

18

A kis- és középvállalkozások sok területen - pl. fizetőképesség (likviditás), marketing stb. - nehezen vehetik fel a versenyt a nagyvállalatokkal, ugyanakkor ez a szektor képes leginkább az újításokra, az üzleti elgondolások más oldalról történő, hatékonyabb megközelítésére. Ezáltal nagymértékben hozzájárulhat a gazdaság folyamatos megújulásához, feltéve természetesen, ha a megfelelő információk és pénzügyi források a rendelkezésére állnak. Az EU-ban a vállalkozáspolitikával kapcsolatos, fõ célkitűzés az úgynevezett Vállalkozói Európa (angolul Enterprise Europe) kialakítása 2005-ig. Ez lényegében tudás- és innováció alapú, fenntartható gazdaságot jelent. Ennek jegyében az unió az alábbi célokat tűzte ki: – a vállalkozói szellem erõsítése, – az innováció, a hatékony változáskezelés ösztönzése (kiadványunkban külön fejezet), – a vállalkozások számára kedvezõ jogi és üzleti környezet kialakítása (külön fejezet), – a KKV-k versenyképességének javítása, – a vállalkozások pénzügyi környezetének fejlesztése (külön fejezet), – a vállalkozások működését elősegítő hálózatok és szolgáltatások biztosítása, valamint

a vállalkozások egymás közötti együttműködésének előmozdítása, – a különböző termék- és szolgáltatáspiacokhoz való hozzáférés segítése, – a szolgáltatások (különösen az üzleti szolgáltatások) megismertetése és

igénybevételük ösztönzése. A Vállalkozói Európa megvalósításának részletes munkaprogramja az unió honlapjáról, a következő címről tölthető le: http://www.europa.eu.int/comm/enterprise/library/lib-enterprise_policy/doc/sec2000_771en.pdf A Vállalkozói Európa megteremtésének érdekében 2001-tõl beindult a 2005-ig tartó Többéves Vállalkozási és Vállalkozói Program (Multiannual Programme on Enterprise and Entrepreneurship). A program megvalósításáról szóló, az EU Hivatalos Lapjában is közzétett határozat (2000/819/EK) az alábbi címen érhető el: http://www.europa.eu.int/comm/enterprise/enterprise_policy/mult_entr_programme/doc/map_oj_en.pdf A teljes jogú tagság révén Magyarország számára – miként természetesen a többi új tagország számára is – immár minden korlátozás nélkül adott a lehetőség a csatlakozásra a többéves programokon belüli egyes részprogramokhoz, projektekhez. Ezeket a későbbi fejezetekben ismertetjük. 2. Vállalkozások jogszabályi környezete Az uniós csatlakozással az EU a vállalkozások működtetésével kapcsolatban azonos keretfeltételeket teremtett a régi és az új tagországoknak. Az unióban a vállalatalapítással összefüggő gyakorlati lépések mindenütt nemzeti szabályozás alá esnek, így az tagországonként eltér. Igaz, az EU a vállalatalapítás kapcsán is törekszik a nemzeti szabályozás összehangolására (egyrészt harmonizációs irányelvek kibocsátásával, másrészt közösségi társasági forma létrehozásával). A magyar kis- és középvállalkozók szélesebb rétegeinek elsősorban az egyéni vállalkozás alapítása tűnik a legkézenfekvőbb lehetőségnek, mivel egyrészt a többi vállalkozási formához

19

képest jóval kevesebb tőkét igényel, másrészt viszonylag enyhék a további követelmények is. (Erről bővebb információ a „Vállalati jog” című fejezetben olvasható.) Mindenesetre feltétlenül ajánlatos felkeresni az adott tagállam – ahol a vállalkozó tevékenykedni szeretne – magyarországi diplomáciai képviseletét vagy Magyarországon működő kereskedelmi képviseletét és – lehetőség szerint¨– az ITDH adott viszonylatban működő Kereskedelmi Szolgálati Irodáját. (Bővebben lásd a „Dokumentumtárak, könyvtárak és egyéb információs források” című fejezetben.) Az Európai Unió joganyagának kizárólag az unió hivatalos lapjában megjelentetett, nyomtatott változata tekinthető hitelesnek. Mindazonáltal a jogszabályok szövege az úgynevezett Eur-Lex portálon (http://eueropa.eu.int/eur-lex) elektronikusan is hozzáférhető. A 2004. május 1-je előtt született jogszabályokat az Európai Unió Hivatalos Lapjának magyar nyelvű különkiadása hirdette ki, a 2004. május 1-je után elfogadott jogszabályok pedig –¨mind a húsz nyelven, azaz magyarul is kihirdetve – immár azonos napon jelennek meg az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Az összes európai uniós joganyag (beleértve a csatlakozásunk előtt született joganyagokat is) magyar nyelvű fordítása az Igazságügyi Minisztérium honlapján (www.im.hu), valamint közvetlenül a http://www2.datanet.hu/im/DatabaseSearch.html címen minden érdeklődő számára hozzáférhető. A vállalkozásokra vonatkozó jog három nagyobb csoportra osztva szerepel: – társasági jog (például az éves beszámolóról, a részvénytársaságok egyesítéséről,

szétválásáról, a kötelező könyvvizsgálatról stb.), – a szellemi tulajdon joga, – a gazdasági és a kereskedelmi jog, ezen belül az üzleti eljárások (például a

késedelmes fizetések), valamint egyéb gazdasági és kereskedelmi előírások. További információ az Igazságügyi Minisztérium Európai Közösségi Jogi Főosztályától,

illetve az annak felügyelete alatt működő Fordításkoordináló Egységtől kérhető (fax: 354-

3020, e-mail: eu-forditas@im.hu).

Az unióban a Vállalkozási Főigazgatóság (Enterprise Directorate-General, röviden Enterprise DG) végzi a KKV-kra vonatkozó közösségi jogforrások döntés-előkészítését. A vállalkozásoknak rendkívül hasznos a DG évente aktualizált kiadványa, a Pink Book („Rózsaszín Könyv”) kis- és középvállalkozásokról szóló fejezete (11. fejezet), amely rendszerezetten tartalmazza az éppen aktuális évben az EU-ban érvényben lévő, a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó szabályok teljes felsorolását. A jogforrások listája a kötelező érvényűekkel (irányelvek, határozatok) kezdődik, majd a szektorra vonatkozó ajánlások következnek, ezt követik az egyéb, szektorspecifikus intézkedések (állásfoglalások, közlemények, munkaanyagok). E lista alapján a magyar vállalkozó is megismerheti a vállalkozását érintő uniós szabályozás egészét. http://www.europa.eu.int/comm/dgs/enterprise/. A Pink Book legutolsó kiadása 2003. december 31-ig bezárólag sorolja fel a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó jogi szabályokat (http://www.europa.eu.int/comm/dgs/ enterprice/pink_book_2003.pdf), de már készül az utána következő fél évben (2004. június 30-ig) kiadott szabályok rendezett listája.

20

II. Az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása A) Jogharmonizáció az áruk szabad áramlása területén A magyar vállalkozások, a 2004. május 1-jei európai uniós csatlakozásunkat követően, az európai belső piac teljes jogú résztvevőivé váltak. A szolgáltatások szabad mozgásának biztosítása az Európai Unió belső piacán hosszú, még ma sem befejezett folyamat; elegendő a szolgáltatások belső piacáról szóló, 2004 márciusában megjelentetett európai bizottsági jogszabálytervezetre gondolni. Az áruk szabad mozgásának biztosítása egy olyan, hosszú folyamat eredménye, amelynek megértéséhez szükséges felidézni a kialakulás főbb mozzanatait.

1957. március 25-én kötötték meg a mai Európai Unió elődjét, az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Római Szerződést, amelyben az alapító tagállamok az EURATOM létrehozásával egyidejűleg közös piac létesítését határozták el. Ebben célul tűzték ki a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának biztosítását. 1974-ben alakult az – államiság jegyeit magában hordozó – EGK „törvényeit” hozó Tanács, az Európai Parlament (EP), a végrehajtást irányító Európai Bizottság, valamint a törvényesség megtartását felügyelő Európai Bíróság. A közös piac létrehozása a következő, konkrét célokat ölelte fel: - szabadkereskedelmi övezet létrehozása a tagországok között a vámok és a

mennyiségi korlátozások felszámolásával; - vámunió kialakítása közös külső vámtarifa alkalmazásával; - olyan intézkedések meghozatala, amelyek biztosítják a szabadságjogok

érvényesítését a gazdasági verseny minél teljesebb körű kibontakoztatása érdekében.

A fenti célkitűzések közül az első kettő 1968 júliusára valósult meg. Ugyanakkor azonban az áruk szabad áramlása a korlátozó intézkedések alkalmazásának tilalma ellenére sem jött létre teljes körűen a közös, belső piacon. Az akadályozó és a belső piaci kereskedelmet korlátozó intézkedések alapvetően műszaki jellegűek voltak, és a tagországok eltérő szabályozásából adódtak Ez a kötelező tanúsításokkal, az országonként megismételt laboratóriumi vizsgálatokkal lassította, szélsőséges esetben pedig a kereskedelem technikai akadályaként megbénította a közös piac működését. A közös piac kiteljesítése érdekében ezért 1985-ben elkészült a Fehér Könyv, amely 286 fő jogszabály megalkotásával kívánta elősegíteni a Közösség belső piacán még meglévő fizikai, műszaki és pénzügyi határok lebontását. Ezt a közösségi döntést az Egységes Európai Okmány tartalmazza, amely 1993. január 1-jétől már a négy szabadságelv érvényesítése előtti akadályok teljes lebontásával célozta meg az egységes belső piac létrehozását. Tekintettel a cél megvalósításához szükséges, nagyszámú jogszabály megalkotásának igényére, új döntéshozatali rendszert vezettek be, amely szerint a belső piacra vonatkozó szabályozás és a négy szabadságjog kiteljesítésével összefüggő tanácsi határozatokat minősített többséggel hozzák, megakadályozva így a vétózással érvényesíthető, partikuláris tagállami érdekképviseletet.

21

A fentiek alapján belátható, hogy a közösségi vívmányoknak, az ún. „acquis communautaire"-nek, az EU jogi szabályozásának és a belső piac működésének lényegi része a műszaki jogi szabályozás, amelynek jellemző formája az irányelv. Az unió Alapszerződése szerint „az irányelv az elérendő eredményt tekintve minden egyes tagállamra nézve kötelező, de az illető ország hatóságaira kell bízni a forma és a módszerek megválasztását". Az irányelv az elérendő célok tekintetében kötelezi a tagállamokat, azonban a cél megvalósításának formáját, az eljárások és az eszközök megválasztását, a nemzeti jogrendbe való átültetés módját a tagállamokra bízza. A tagállamoknak az irányelvekben meghatározott határidőig a hazai jogalkotással kell elérni az irányelv által megkívánt eredményt. 1. A műszaki tartalmú jogalkotás az EU-ban és annak magyarországi harmonizálása A fejlett ipari országokban a műszaki szabályozás a jogi szabályozás része. Ennek keretében az állam a termékekre kötelezően betartandó technikai követelményeket és az ezek betartását biztosító magatartási normát ír elő. Az állam a műszaki tartalmú jogszabályaival a termékeket használó vagy a szolgáltatásokat igénybe vevő fogyasztók biztonságát kívánja szavatolni, kielégítve a biztonságos termékhez, illetve szolgáltatáshoz kapcsolódó, alapvető állampolgári jogot. A biztonság fogalma az adott kor természettudományos ismereteinek, a felhasználói kör képzettségének függvényében sok tényezőtől függ, és belátható, hogy a veszélyek teljes és minden formájának kizárása az ipari termékek esetében csak aránytalanul nagy költséggel közelíthető a 100%-hoz, de soha nem érhető el. Az állam – és különösképpen a piacgazdaságot irányító állam – nem törekszik a teljes termékkört lefedő műszaki szabályozás megalkotására, hanem csak ott alkot kötelező magatartásformát előíró jogszabályt, ahol a hibás termék nagy kockázatot jelent az élet-, az egészség-, a környezet- és a vagyonbiztonság szempontjából. A termékek ezen szempontok szerinti kereskedelmi forgalomba hozatalára, illetve a forgalomba hozataluk utáni időszakra vonatkozó követelmények jogszabályokban foglalt előírásrendszerét nevezik az adott állam műszaki szabályozásának. A magyarországi jogalkotás – más, fejlett demokratikus államokhoz nagymértékben hasonlóan – a műszaki szabályozás megvalósítására három lehetséges formát alkalmaz:

– az Országgyűlés által elfogadott törvényt, – a kormány által kiadott kormányrendeletet, – a miniszter vagy miniszterek által kiadott miniszteri rendeletet.

A műszaki tartalmú jogszabályokról elöljáróban még azt is szükséges elmondani, hogy a fogyasztót és környezetét a veszélyektől védő funkcióján kívül a XX. században és különösen az utóbbi 50 évben piacvédelmi eszközként is megjelent. Az államok így védték saját belső piacukat az importtermékekkel szemben. Az ilyen célra (is) alkotott, a kereskedelmet akadályozó, műszaki tartalmú jogszabályokat a kereskedelem technikai

22

akadályaiként tartják számon, és minden, a kereskedelem mennyiségi korlátozásával és az azzal azonos hatású intézkedésekkel foglalkozó fórumon küzdenek ellene. Az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény, a GATT az 1979. évi tokiói forduló nyomán szólította fel tagállamait, hogy hozzák nyilvánosságra egymás számára a kereskedelem technikai akadályait jelentő, műszaki jogszabályokat és a hasonló módon funkcionáló szabványokat, továbbá tegyék hozzáférhetővé a nemzeti műszaki szabályozás szerinti megfelelőségértékelési eljárásokat. Ez a politika az uruguayi forduló lezárásával (1993) tovább erősödött. Ezt követően 1995-ben létrejött a GATT meglévő tagjait magában foglaló, új, független Világkereskedelmi Szervezet (WTO). A WTO feladatai közé tartozik a tagjai közötti kereskedelmi kapcsolatok ápolása. A megfogalmazott kölcsönös elismerés elvét az Európai Unión belül az Európai Bíróság esetjogában kristályosították ki. E szerint – a jogszabályok harmonizációja hiányában – a más tagállamokból jövő, ott jogszerűen gyártott és forgalmazott áruk mozgásának azon akadályai, amelyek az ilyen áruk számára előírt követelményeket meghatározó szabályok következményei, a tiltott korlátozással egyenértékű intézkedésnek számítanak, még akkor is, ha e szabályok megkülönböztetés nélkül minden árura vonatkoznak. Kivétel ez alól, ha az intézkedés alkalmazását olyan közérdekű cél igazolja, amely elsőbbséget élvez az áruk szabad mozgásával szemben. A Bizottság erre hivatkozó, 1999-ben kiadott közleményében azt fogalmazta meg, hogy kötelező a kölcsönös elismerési záradék tagállamok jogszabályaiba foglalása, ugyanakkor minden tagállam maga dönti el, hogy milyen formát választ a kölcsönös elismerési záradék megjelenítésére. Az Európai Közösséget létrehozó szerződésben, illetve az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban foglalt kötelezettségekkel összhangban az európai közösségi jog által nem harmonizált területen az áruk szabad áramlásának biztosítását a magyar jogban – az Európai Közösséget létrehozó szerződés rendelkezéseire alapozva – az áruk szabad áramlásáról szóló 2004. évi XIV. törvény szabályozza. Egy piacgazdaságú országban a fogyasztó szabad választási lehetősége a megjelenő áruk és szolgáltatások között meghatározó alapelv, így ennek műszaki oldalról történő – biztonsági szempontból indokolható – korlátozása csak hatályos, mindenki által megismerhető és az érintettek által is betartandó jogszabállyal történhet. Más, pl. kötelező szabvánnyal történő műszaki szabályozás nem kívánatos és kerülendő állami beavatkozásnak minősül. Ugyancsak itt szükséges megjegyezni, hogy a mindennapi életben számos olyan műszaki tartalmú szabállyal, útmutatóval találkozunk, amelyek a használó, a fogyasztó számára adnak tájékoztatást, tanácsot a termék kezeléséhez. Ezek nem tekinthetők jogszabálynak, és nem részei az állam műszaki jogszabályozásának még akkor sem, ha az adott kezelési útmutató megírására és a termék melletti vagy terméken történő elhelyezésére kötelező előírás vonatkozik. Az Európai Unió műszaki tartalmú jogi szabályozásának jellegzetessége, hogy abból az elvből kiindulva, amely szerint a termékért a gyártó felel (az ezt tartalmazó 85/374/EGK közösségi irányelvet teljes mértéken harmonizálta a termékfelelősségről szóló hazai, 1993. évi X. törvény), szabályozást csak a forgalomba hozatalra és azokra a termékekre, illetve termékcsoportokra hoz, amelyek az élet-, az egészség-, a környezet- és a vagyonbiztonságot veszélyeztethetik. A „külön” nem szabályozott termékek biztonságosságát külön irányelv – a 2001/95/EK számú általános termékbiztonsági irányelv – rögzíti, amelynek magyarországi, harmonizált jogszabálya a fogyasztóvédelemről szóló 2004. évi XVI. törvénnyel módosított 1997. évi CLV. törvény.

23

A közösségi irányelvek – a műszaki követelmények megfogalmazásán túl – megfelelőségértékelést írnak elő a gyártók számára, illetve előírásokat tartalmaznak a megfelelőség igazolásának módjára is. Az európai műszaki szabályozás az egységes belső piac kialakításának kezdeti szakaszában (1968–1985) olyan típusú ágazati vagy régi típusú irányelveket alkotott, amelyek tartalmukban és formájukban a Magyarországon ebben az időszakban a műszaki tartalmú jogszabályok helyett általában használt, kötelező termékszabványokra hasonlítottak. Ma is ilyen típusú jogszabályok jellemzik a közösségi műszaki tartalmú jogszabályozást – és ezek harmonizációja révén a hazait is – az élelmiszerek, a gyógyszerek, a járművek, a traktorok és más mezőgazdasági gépek, valamint a kozmetikumok, illetve a vegyszerek esetében. A hosszadalmas szakmai egyeztető mechanizmus mellett még a vétót is kizáró, minősített többséggel működő EK tanácsi határozathozatal sem volt eléggé hatékony ahhoz, hogy ilyen típusú jogszabályozással lefedje mindazon területeket, amelyek műszaki szabályozása az Európai Unió belső piacán az áruk szabad mozgása érdekében szükségesnek tűnt. Ezért az új megközelítésű irányelvek megalkotásával minőségileg más jogszabályokat dolgoztak ki. Az „új megközelítés“ (angolul: new approach) elve az egy-egy jelentős termékkör használatával kapcsolatos, általános kockázatok elemzésén és a veszély megelőzésén alapul, ellentétben a „régi megközelítés” (old approach) elvével, miszerint a kötelezően betartandó műszaki jellemzőket pontosan definiálták, leszűkítve ezzel az irányelv hatályát az adott termékre. Az új megközelítésű irányelvekben forgalmazási feltételként olyan, általános, alapvető követelményeket fogalmaznak meg a termékek szélesebb körére, mint az egészségvédelem, a higiénia, az üzembiztonság, a tűzvédelem és a környezetvédelem. Egy termékkörre több irányelv is vonatkozhat, ilyenkor a mindegyikben megfogalmazott követelmény és teljesítésük szükséges az EK belső piacán történő forgalmazáshoz. Az új megközelítésű irányelvek egyik lehetséges, de általánosan elfogadott értelmezését, az azoknak való megfelelés egyik módját az ún. harmonizált (az irányelvvel harmonizált) európai szabványok határozzák meg. A harmonizált európai szabványoknak való megfelelés esetén vélelmezni kell az irányelv követelményeinek teljesítését.

A harmonizált európai szabványok akkor nem kötelezőek, ha az irányelvnek való megfelelőség más eljárással is elérhető és igazolható, így a

szabványosítás nem gátolhatja a technikai haladást. A bizonyítási eljárásban viszont a szabványnak való megfelelés igazolási eljárása könnyebbséget jelent a megfelelőségértékelést végző számára, aki a legtöbb esetben maga a gyártó. Az új és a régi megközelítésű irányelvek összessége jelenti az Európai Közösség teljes műszaki szabályozását, az EU-tagországokban azonban ezek harmonizált jogszabályai mellett részben jelen van a közösségi szinten nem szabályozott termékekre vonatkozó tagállami jog is. Ennek túlburjánzását, az új kereskedelmi akadályok létrejöttét akadályozza a 83/189/EGK irányelvvel bevezetett információs rendszer, amely bejelentésre és egyeztetésre kötelezi a tagországokat minden új nemzeti műszaki

24

jogszabály és szabvány vonatkozásában. (Ezen tájékoztatási kötelezettség teljesítése az EU-tagországokban jelenleg a 83/189/EGK irányelvet felváltó 98/34 és 98/48/EK irányelv szerinti jogszabályok szerint folyik, amelyekhez a magyar harmonizációt a kormány 44/2004. (III. 16.) rendelete teremtette meg.) Az EU-beli műszaki szabályozás egységes tagországi érvényesüléséhez szükség volt

továbbá az alkalmazás egységesítésére, amit nem irányelvvel, hanem a 93/465/EK

tanácsi határozattal vezettek be. Ez a „globális megközelítés” (angolul: global approach)

elvét alkalmazza a vizsgálat és a tanúsítás területén. A globális megközelítés elve szerint

az irányelvekben adják meg azokat a megfelelőségértékelési eljárásokat, amelyeken egy-

egy adott terméknek át kell esnie ahhoz, hogy az EU belső piacán szabadon kerülhessen

a kereskedelmi forgalomba.

Ezek az eljárások áru- és irányelvfüggők. Ennek megfelelően jelentősen eltérhetnek egymástól. A forgalmazáshoz legtöbbször elegendő a gyártó vagy meghatalmazottjának megfelelőségi nyilatkozata az alapvető követelmények kielégítéséről, míg a hibás működéssel nagyfokú veszélyt jelentő termékek esetében független szervezet vizsgálata, illetve tanúsítása szükséges. Az új megközelítésű irányelvek követelményeinek való megfelelés igazolására a globális megközelítés elve bevezette az ún. modulrendszert. A terméktől és az azt szabályozó irányelvtől függően a megfelelőségértékelési eljárás igen változatos lehet, kezdve az „A” modult jelentő gyártói nyilatkozattól a teljes minőségirányítási rendszer meglétét és tanúsítását igénylő „H” modulig (MSZ 25051: 1996). Az új megközelítésű irányelvekben az alábbi modulokkal, illetve ezek kombinációjával

találkozhatunk:

– „A” modul: gyártói (szállítói) megfelelőségi nyilatkozat, – „B” modul: típusvizsgálat (független harmadik fél végzi), – „C” modul: típusazonossági vizsgálat, – „D” modul: a gyártás, a végellenőrzés és a vizsgálat minőségbiztosítási rendszerének

tanúsítása és rendszeres felülvizsgálata, – „E” modul: a végellenőrzés és a vizsgálat minőségbiztosítási rendszerének tanúsítása

és rendszeres felülvizsgálata, – „F” modul: mintavételes vagy mindendarabos termékellenőrzés, – „G” modul: mindendarabos termékellenőrzés, – „H” modul: a gyártó teljes körű minőségirányítási rendszerének tanúsítása és

rendszeres felülvizsgálata (az MSZ EN ISO 9001 szabvány szerint). A modulok kombinációján alapuló megfelelőségértékelési eljárás folyamatáról a tervezés és a gyártás szakaszában a „Tanúsítás” című fejezet közöl részletes információkat.

25

Az EU-tagországok ipari termékgyártásában (a jogilag szabályozott területen) a megfelelő gyártás és a minőségbiztosítás az ismertetett műszaki szabályozás alapján valósul meg. A közösségi szabályozás láthatóan épít az ISO 9001:2000-es szabványban rögzített minőségirányítási rendszerre. A megfelelőségértékelési eljárás egyes moduljai az e szabványhoz hasonló minőségügyi rendszert várnak el a gyártótól, de általában nem feltétlenül igénylik ezek formai igazoltatását, vagyis az ISO-tanúsítvány meglétét. A tanúsítvány megszerzését adott esetben a piac igényli. A globális megközelítést tartalmazó tanácsi határozat véglegesítette a „CE" megfelelőségi jelölés rendszerét. Ennek lényege, hogy az új megközelítésű irányelvekben rögzített alapvető követelményeknek való megfelelést a terméken kötelezően elhelyezett, két félkör formában írandó „CE” jelölés fejezi ki. A CE-jelölés nem minőségjel vagy védjegy, hanem azt fejezi ki – inkább a piacfelügyeleti hatóság, mintsem a fogyasztó számára –, hogy a termék megfelel a rá vonatkozó, új megközelítésű irányelvekben meghatározott előírásoknak, és az előírt megfelelőség értékelési eljárással igazolták, hogy kielégíti a biztonságos forgalomba hozatalra vonatkozó követelményeket. A CE-jelöléssel ellátott termékek az EU-tagországokban – az európai belső piacon – szabadon (mindennemű korlátozás nélkül) forgalomba hozhatók.

Az erre az ipari termékkörre vonatkozó közösségi szabályozásról, az új megközelítésű, műszaki tartalmú jogszabályokról a mellékelt táblázat ad tájékoztatást. A táblázat jogszabályainak hatálya alá tartozó termékek többségének, számos iparcikknek az esetében, a gyártók saját maguk végzik a megfelelőségértékelést – igazolást –, és ennek alapján elhelyezhetik a terméken a szabad forgalmazást biztosító CE-megfelelőségi jelölést. A nagy kockázatot jelentő termékek vizsgálatára, illetve tanúsítására – ha nem alkalmazzák a harmonizált szabványokat – az Európai Bizottságnak bejelentett (notifikált) szervezeteket kell bevonni. Az ezekről tájékoztató honlap címe: http://europa.eu.int/comm/enterprise/newapproach/legislation/nb/ notified_bodies.htm. A csatlakozással lehetőség nyílt a magyar vizsgáló és/vagy tanúsító szervezetek EU-beli bejelentésére, és a tanúsítványaikkal ellátott ipari termékek szabad európai forgalomba hozására, a 138/2004. (IV.29.) Korm. rendelet által szabályozott rendszerben. (A táblázat jogszabályonként tartalmazza a 2004. augusztus 31-ig az Európai Bizottságnak bejelentett vizsgálók és/vagy tanúsítók rövidített cégnevét, amivel kapcsolatos további felvilágosításért a jogharmonizációért felelős minisztériumhoz lehet fordulni.) Ezzel az áruk szabad mozgása területén a magyar kis- és középvállalkozói kör számára a többi EU-tagországbeli vállalkozásokkal megegyező kereskedelmi feltételrendszer jött létre. A CE-jelöléssel ellátott termékeket – a követelmények teljesítése szempontjából – az adott ország piacfelügyeleti hatósága a forgalomba hozatal helyén, a piacon ellenőrizheti. Az ellenőrzés során bekérheti a termék megfelelőségértékelési eljárása során elvégzett vizsgálatok eredményeit tartalmazó dokumentációt és az ennek egyes elemeire vonatkozó kiegészítéseket, továbbá újbóli, ismételt vizsgálatokat kérhet. A vizsgálatokat saját laboratóriumaiban végzi, illetve saját költségén végezteti. Ha a tagország piacfelügyeleti szervezete úgy találja, hogy a termék nem felel meg a CE-jelölés alkalmazhatósági kritériumának, akkor az összes közösségi műszaki

26

jogszabályban szereplő biztonsági vagy védzáradéknak megfelelően jár el, azaz intézkedik a hibás termék forgalomba hozatalának megtiltásáról vagy visszavonásáról, és erről értesíti az Európai Bizottságot. Jelenleg folyik ezen piacfelügyeleti intézkedések nyilvántartásának egységesítése. Nem teljes körű, de jó tájékoztatás található a Bizottság honlapján a veszélyes termékekkel kapcsolatos „riasztásokról”, illetve a vonatkozó tagországi honlapokról (Magyarországon a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségről), az alábbi címeken: http://europa.eu.int/comm/consumers/cons_safe/prod_safe/gpsd/rapex_weekly/2004week15.htm;http://europa.eu.int/comm/consumers/cons_safe/prod_safe/gpsd/rapex_weekly/contact_points.pdf 2. Az új megközelítésű irányelvek átvételének és alkalmazásának helyzete Magyarországon

I. Új megközelítésű irányelvek

S sz.

Irányelvek Megfelelő harmonizáló magyar jogszabály

Felelős szaktárca és bejelentett tanúsító(k)

1. Kisfeszültségű berendezések (73/23/EGK, módosítása 93/68/EGK)

79/1997. (XII.31.) IKIM-rendelet, utolsó módosítása a 86/2004. (VI.10.) GKM-rendelet

GKM- MEEI Kft., TÜV Rheinland Kft.

2. Egyszerű nyomástartó edények (87/404/EGK, módosítása 90/488/EGK és 93/68/EGK)

9/2001. (IV.5.) GM-rendelet, utolsó módosítása a 48/2002. (XII.28.) GKM-rendelet

GKM-ÉMI-TÜV Bayern Kft, TÜV Rheinland Kft.

3. Nyomástartó berendezések (97/23/EK) 9/2001. (IV.5.) GM-rendelet, utolsó módosítása a 48/2002. (XII.28.) GKM-rendelet

GKM-ÉMI-TÜV Bayern Kft, TÜV Rheinland Kft., Magyar Hegesztéstechnikai és Av. Egy.

4. Építési termékek (89/106/EGK, módosítása 93/68/EGK)

3/2003. (I.25.) BM-GKM-KvVM-rendelet BM-CEMKUT,ÉMI Kht., KERMI, Faipari Minell. Kft.

5. Elektromágneses összeférhetőség (89/336/EGK, módosítása 92/31/EGK és 93/68/EGK)

31/1999. (VI.11.) GM-KHVM együttes rendelet, utolsó módosítása a 61/2004.(IV.24.) GM-IHM együttes rendelet

GKM és IHM- MEEI Kft.

6. Gépek (98/37/EK, módosítása 98/79/EK)

21/1998. (IV.17.) IKIM-rendelet, utolsó módosítása a 83/2003. (XII.11.) GKM-rendelet

GKM-ÉGMI Kft., MEEI Kft., TÜV Rheinland Kft., ÉMI-TÜV Bayern Kft., KERMI, TÜV NORD-KTI

7. Személyi védőeszközök (89/686/EGK, módosítása 93/68/EGK, 93/95/EGK és 96/58/EK)

2/2002. (II.7.) SzCsM-rendelet, utolsó módosítása a 20/2004. (IV.25.) FMM-rendelet

FMM- BIMEO

8. Nem automatikus mérlegek (90/384/EGK, módosítása 93/68/EGK)

62/2004. (IV.24.) GKM-rendelet GKM- OMH

9. Aktív beültethető orvosi eszközök (90/385/EGK, módosítása 93/42/EGK és 93/68/EGK)

47/1999. (X.6.) EÜM-rendelet, utolsó módosítása az 51/2004. (V.21.)ESZCSM-rendelet

ESZCSM- ORKI, MEEI Kft.

10. Gázkészülékek (90/396/EGK, módosítása 93/68/EGK)

22/1998. (IV.17.) IKIM-rendelet, utolsó módosítása a 31/2004. (III.16.) GM-rendelet

GKM-MBVTI Kft

11. Vízmelegítő kazánok (92/42/EGK, módosítása 93/68/EGK)

20/1998.(IV.17.) IKIM-rendelet, utolsó módosítása a 30/2004.(III.16.)GKM-rendelet

GKM-MBVTI Kft.

12. Robbanóanyagok polgári használatra (93/15/EGK)

191/2002. (IX.4.) Korm. rendelet, utolsómódosítása a 101/2004. (IV.27.) Korm. rendelet

BM és GKM

27

13. Orvostechnikai eszközök (93/42/EGK, módosítása 98/79/EK)

47/1999. (X.6.) EÜM-rendelet, utolsó módosítása a 29/2002. (V.24.) EÜM-rendelet /27/2003. (V.16. ESZCSM-rendelet)/

ESZCSM- ORKI, MEEI Kft.

14. Robbanásveszélyes környezetben felhasználható berendezések és védelmi rendszerek (94/9/EGK)

8/2002 (II. 16.) GM-rendelet, utolsó módosítása a 49/2004. (IV.22.) GKM-rendelet

GKM- ExVÁ Kft.

15. Szabad idő eltöltésére szánt hajók (94/25/EK)

2/2000. (VII.26.) KöVIM rendelet, utolsómódosítása a 104/2003. (XII.29.) GKMrendelet

GKM

16. Felvonók (95/16/EK) 108/2001 (XII.23.) FVM-GM együttes rendelet

BM és GKM- ÉMI-TÜV Bayern, Marton Kft.

17. Játékok biztonsága (88/378/EGK, módosítása 93/68/EGK)

24/1998. (IV.29.) IKIM-NM együttes rendelet, utolsó módosítása az 56/2004.(IV.24.) GKM-EszCsM-rendelet

GKM és ESZCSM- KERMI, TÜV Rheinland Kft.

18. Laboratóriumi diagnosztikai orvosi készülékek (98/79/EK)

8/2003. (III. 13.) EszCsM-rendelet ESZCSM

19. Rádióberendezések és telekommunikációs végberendezések (99/5/EK)

5/2004. (IV.13.) IHM-rendelet IHM- MATRIX Kft.

20. Személyszállító drótkötélpálya-rendszerek (2000/9/EK)

26/2003. (IV.28.) GKM-rendelet GKM

II. Az új megközelítésű irányelvekhez hasonló irányelvek (a CE-jelölést nem alkalmazzák) 1. Szabadtéri felhasználásra szánt

készülékek zajkibocsátása (2000/14/EK)

140/2001. (VIII.8.) Korm. rendelet és a29/ 2001. (XII.23.) KöM-GM együttes rendelet

KvVM és GKM- KERMI

2. Szállítható nyomástartó berendezések (1999/36/EK)

8/2003. (II. 19.) GKM-rendelet GKM

3. Transzeurópai nagysebességű vasúti rendszerek (96/48/EK)

9/2002 (II.6.) KöViM-rendelet, utolsó módosítása a 104/2003. (XII.29.) GKM-rendelet

GKM

4. Tengerészeti berendezések (96/98/EK) 11/2002 (II.6.) KöViM-rendelet, utolsó módosítása a 82/2003. (XII.10.) GKM-rendelet

GKM

5. Transzeurópai hagyományos vasúti rendszer (2001/16/EK)

103/2003. (XII. 27.) GKM-rendelet GKM

További hasonló irányelvek: – Egyes veszélyes anyagok és készítmények (azoszínezékek) piaci forgalmának és

használatának korlátozása (76/769/EGK, 2002/61 EGK); – Háztartási készülékek zajkibocsátása (86/594/EGK); – Csomagolás és csomagolási hulladék (94/62/EK); – Háztartási mosógépek energiahatékonysági címkézése (95/12/EK); – Háztartási villamos hűtőgépek, fagyasztógépek és ezek kombinációinak

energiahatékonysági követelményei (96/57/EK); – Háztartási mosogatógépek energiahatékonysági címkézése (97/17/EK); – Fénycsőelőtétek energiahatékonysági követelményei (2000/55/EK); – Általános termékbiztonság (2001/95/EK); – Közösségi postai szolgáltatások (2002/39/EK).

28

B) Külkereskedelmi hatósági eszközrendszer 2004. május 1-jétől Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagjává vált. Ez a külkereskedelem területén mindenekelőtt azt jelentette, hogy hazánk jogosult és köteles végrehajtani az EU közös kereskedelempolitikáját. Ez a Római Szerződés 133. cikkének (1) bekezdése szerint a következőket jelenti: „A közös kereskedelempolitika egységes elveken alapul; ez vonatkozik különösen a vámtarifák módosításaira, a vámtarifa- és kereskedelmi egyezmények megkötésére, a liberalizációs intézkedések egységesítésére, az exportpolitikára, valamint az olyan kereskedelempolitikai védintézkedésekre, mint a dömping vagy a szubvenció esetén meghozandó intézkedések.” A közös kereskedelempolitika ezen, kizárólag az EU hatáskörébe tartozó területein, az úgynevezett harmonizált területeken, az EU testületei (Tanács, Bizottság stb.) hozzák meg a koncepcionális, jogszabályozás-beli és egyedi döntéseket is. A tagállamok részt vesznek ugyan e döntések megalkotásában, de nem rendelkeznek hatáskörrel. Az EU rendeletei a tagországokban közvetlenül hatályosak és végrehajtandók. 1. Jogszabályi háttér Az EU alapszerződésének 30. cikke a külkereskedelem – még szűkebben: a kivitel, behozatal és tranzit – tekintetében egy általános kivételt tesz, miszerint tagállami (nemzeti) hatáskörben „nem zárja ki a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó, olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme vagy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol”. Ezek a tilalmak és korlátozások azonban nem lehetnek az önkényes megkülönböztetés vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszközei. E körülmények fennállása esetén tehát a tagállam saját hatáskörében, a mi esetünkben magyar jogszabály alapján korlátozhatja a külkereskedelmi forgalmat. Ezen, az úgynevezett nem harmonizált területen a kormány által elrendelhető korlátozások jogi alapját – a Római Szerződés idézett 30. cikkén alapulva – a 2004. évi XXIX. törvény 140. cikke teremti meg. Fentiek miatt a 2004. május 1-jei európai uniós csatlakozásunk időpontjára hatályon kívül kellett helyezni egy sor, a külkereskedelmet szabályozó, addig alkalmazott jogszabályt. Ezek helyébe a következők léptek:

1. az EU közvetlenül alkalmazandó, vonatkozó jogszabályai, 2. valamint a nem harmonizált területeken a 2004. évi XXIX. tv. 140. cikke és az

azon alapuló új kormány- és miniszteri rendeletek. Magyarország a csatlakozással hatályon kívül helyezte a következő, a csatlakozási feltételekkel ellentétes, részben elavult vagy kiürült jogszabályait: – a külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény, 1053/1974. (X.17.) MT-határozat,

7/1974. (X.17.) KkM-rendelet, – az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok kiviteléről, illetőleg

behozataláról szóló 112/1990. (XII.23.) Korm. rendelet és a végrehajtására vonatkozó

29

6/1990. (XII.27.) NGKM-rendelet, valamint a külön (tevékenységi) engedélyezésről szóló 41/1999. (VII.16.) GM-rendelet,

– a piacvédelmi intézkedésekről szóló 113/1990. (XII.23.) Korm. rendelet, – a dömpingellenes és az értékkiegyenlítő vámokra vonatkozó szabályokról szóló

69/1994 (V.4.) Korm. rendelet, – a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivataláról

szóló 12/1999. (II.1.) Korm. rendelet, – a haditechnikai eszközök és szolgáltatások kiviteléről, behozataláról és reexportjáról

szóló 48/1999. (III.27.) Korm. rendelet, – az egyes nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák forgalmának

engedélyezéséről szóló 61/1990. (X.1.) Korm. rendelet. Az európai uniós csatlakozással Magyarország alapvető fontosságú jogszabályokat hozott, amelyek közül ezen a helyen a következőket kell megemlíteni:

- a csatlakozásról szóló 2004. évi XXX. törvény, - az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról,

törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény, különösen annak 140.§-a,

- a 110/2004. (IV.28.) Korm. rendelet az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok országhatárt, illetve vámhatárt átlépő kereskedelméről,

- a 67/2004. (IV.28.) GKM-rendelet az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok országhatárt, illetve vámhatárt átlépő kereskedelméről szóló 110/2004. (IV.28.) Korm. rendelet végrehajtásáról,

- a 16/2004. (II.6.) Korm. rendelet a haditechnikai eszközök és szolgáltatások kivitelének, behozatalának, transzferjének és tranzitjának engedélyezéséről,

- az 50/2004. (III.23.) Korm. rendelet a kettős felhasználású termékek és technológiák külkereskedelmi forgalmának engedélyezéséről,

- a 36/2004. (III.12.) Korm. rendelet a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalról,

- a 37/2004. (III.12.) Korm. rendelet a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal hatósági jogköreivel összefüggő egyes rendeletek módosításáról.

2. Harmonizált területek 2.1. Ipar 2.1.1. A textil- és ruházati termékek EU-csatlakozás utáni importszabályozása

Az egyes textiltermékek harmadik országokból történő behozatalát a Közösség 37 országot érintően, kétféle (szerződéses, illetve autonóm) módon, öt eljárási rend szerint szabályozza. Az érintett termékkör országonként változó, közös alapját rendeletben szabályozott kategórialista képezi. Az öt eljárási rend lényeges elemeit a következőkben ismertetjük.

a) Kettős ellenőrzési rendszer kvótával

A mennyiségi korlátozás (kontingensek) az ún. kettős ellenőrzési rendszer működtetésével valósul meg. Lényege, hogy az exportáló (gyártó) ország illetékes

30

hatósága saját kvótalehetőségeinek ismeretében osztja fel a kvótákat, majd az érdekelt cégek részére exportlicenc megnevezésű okmányt bocsát ki. Ez az okmány elengedhetetlen kellék a magyar importőrcég számára, mivel azt a behozatali engedélykérelméhez kell csatolnia. A korlátozott kategóriák mennyiségeinek számbavétele (a plafonok betartása) az exportáló országban és az unióban egyaránt megtörténik. Az importáló cégek mielőbb hívják fel szállító partnereik figyelmét arra, hogy a kvóták biztosítása csak az ő kezdeményezésük alapján történhet.

Vonatkozó rendeletek: 3030/1993/EGK-rendelet (megjelent az 1993. november 8-i, L 275. számú Official Journalban), illetve ennek módosításai, 2004-re vonatkozóan a 260/2004/EK- és a 487/2004/EK-rendelet.

A legutóbb említett rendelet annak érdekében, hogy biztosítsa a külkereskedelem folytonosságát, megkönnyítse az új szabályozás bevezetését, átmeneti intézkedésekre ad lehetőséget. A Közösségben mennyiségi korlátozás alá eső olyan textiltermékek szabad forgalomba hozatala, amelyeket 2004. május 1. előtt adtak fel, és az új tagállamokba 2004. május 1-jén vagy később érkeznek be, importengedélyhez van kötve, ám ezen termékek behozatala nem terheli meg a közösségi mennyiségi kereteket. Az importengedélyt a Magyar Kereskedelemi Engedélyezési Hivatal (MKEH) megfelelő bizonyíték, pl. hajóraklevél ellenében automatikusan, exportlicenc benyújtása nélkül adja ki. Az említett hajóraklevél (illetve csatolt okmányai) másolatát eredeti példányának bemutatásával vagy közjegyző által hitelesített formában kell csatolni az importengedély-kérelemhez. A hajóraklevélnek (illetve csatolt okmányainak) egyértelműen tartalmaznia kell az alábbi adatokat:

a feladás dátuma (2004. május 1-je előtti), az importőrcég megnevezése, az importált termék megnevezése, Kombinált Nómenklatúra (KN) kódja vagy

kategóriája. b) Kettős ellenőrzésű felügyelet

A felügyeleti rendszer tulajdonképpen egy megfigyelési rendszer. Az eljárás megegyezik a fentiekkel (kettős ellenőrzés, exportlicenc), a különbség abban áll, hogy nincsenek plafonok, vagyis mennyiségi korlátozás.

Vonatkozó rendelet: 3030/1993/EGK-rendelet (megjelent az 1993. november 8-i, L 275. számú Official Journalban), illetve ennek módosításai, 2004-re vonatkozóan a 260/2004/EK- és a 487/2004/EK-rendelet.

A legutóbb említett rendelet annak érdekében, hogy biztosítsa a külkereskedelem folytonosságát, és megkönnyítse az új szabályozás bevezetését, átmeneti intézkedésekre ad lehetőséget. A Közösségben kettős ellenőrzésű felügyelet alá eső

31

olyan textiltermékek szabad forgalomba hozatala, amelyeket 2004. május 1-je előtt adtak fel, és az új tagállamokba 2004. május 1-jén vagy később érkeznek be, importengedélyhez van kötve, de az ilyen importengedélyt a Hivatal automatikusan, exportlicenc benyújtása nélkül adja ki, megfelelő bizonyíték, pl. hajóraklevél ellenében.

Az említett hajóraklevél (illetve csatolt okmányai) másolatát eredeti példányának bemutatásával vagy közjegyző által hitelesített formában kell csatolni az importengedély-kérelemhez.

A hajóraklevélnek (illetve csatolt okmányainak) egyértelműen tartalmaznia kell az alábbi adatokat:

a feladás dátuma (2004. május 1-je előtti), az importőr cég megnevezése, az importált termék megnevezése, Kombinált Nómenklatúra kódja vagy

kategóriája.

c) Egyszeres felügyelet

Egyszeres felügyeleti rendszer egy ország egy kategóriájára (a Szíriából származó pamutfonalra) van érvényben, 2004. május 18-ig, de várható ennek meghosszabbítása. Autonóm szabályozás lévén nincs exportlicenc. Az importáló cégnek felügyeletre szóló importengedély-kérelmet kell benyújtania a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalhoz, amely felügyeleti dokumentumot bocsát ki.

Vonatkozó rendelet: 517/1994/EK-rendelet (megjelent az 1994. március 10-i L 067. számú Official Journalban), illetve módosításai, valamint a 2040/2002/EK-rendelet (megjelent a 2002. november 16-i L 313. számú Official Journalban).

d) Autonóm korlátozás

Szerződéses kapcsolatok hiányában autonóm behozatali kontingensek érvényesek két országra (Észak-Koreára, illetve Szerbia és Montenegróra). Szerbia és Montenegró esetében jelenleg tárgyalások folynak, aminek eredményeként az ország kikerülhet ebből a körből. A rendszer hagyományos és új kérelmezőt különböztet meg. Kérelmeket egy bizonyos felső határt meg nem haladó mennyiségre lehet benyújtani, ami megfelel annak a mennyiségnek, amelyet az importőr a kérelmezett kategóriában és származási országban az előző évi engedélye alapján ténylegesen importált, vagy a rendeletben meghatározott maximált mennyiségre (pl. 20 E kg, 10 E db).

Vonatkozó rendelet: 517/1994/EKrendelet (megjelent az 1994. március 10-i L 067. számú Official Journalban), illetve módosításai.

A GKM Engedélyezési és Közigazgatási Hivatal (EKH) tájékoztatója az

autonóm korlátozásokról a Külkereskedelmi Tájékoztató 2003. december 8-i, 44. számában jelent meg.

32

Az első kérelmezést az unió teljes egészében visszaigazolta, erről az érdekelt cégeket a Hivatal értesítette, az engedélyeket május első napjaiban postázta.

e) A passzív bérmunka korlátozása

A passzív feldolgozásban végzett tevékenység azt jelenti, hogy a harmadik országba ideiglenesen kiszállított alapanyag késztermékké feldolgozása után azt ismét importálják az EK vámterületére. A kérelmezés és az előzetes engedélyezés a 3036/94/EK-rendelet (megjelent az 1994. december 15-i, L 322. sz. Official Journalban) és a 3017/95/EK-rendelet (megjelent az 1995. december 28-i L 314. sz. Official Journalban), 2004-re vonatkozóan a 260/2004/EK-rendelet (megjelent a 2004. február 20-i L 51. számú Official Journalban) és a 487/2004/EK-rendelet (megjelent a 2004. március 17-i, L 79. számú Offical Journalban) alapján történik. Az utóbb említett rendelet, annak érdekében, hogy biztosítsa a külkereskedelem folytonosságát, megkönnyítse az új szabályozás bevezetését, átmeneti intézkedésekre ad lehetőséget. Az olyan textiltermékek szabad forgalomba hozatala, amelyeket Magyarországról 2004. május 1. előtt feldolgozás céljából szállítottak harmadik országba, és a késztermék 2004. május 1-jén vagy utána érkezik vissza (Magyarországra), megfelelő bizonyíték, mint például a kiviteli okmány bemutatása esetén nem esik mennyiségi korlátozás, illetve importengedély- kötelezettség alá. A késztermékek behozatala bizonyos harmadik országok esetében mennyiségi korlátozás (12 db) alá esik. A közösségi szabályozás szerint különös engedélyezési feltételek érvényesülnek, amelyek szerint a kérelmezőnek

• a Közösség területén saját gyártókapacitással kell rendelkeznie, ahol a fontosabb gyártási folyamatokat el is végzi;

• azonos terméket kell előállítania, ugyanolyan feldolgozottsági szinten, mint amire az engedélyt kéri;

• az alapanyag származásával kapcsolatban, annak a terméknek, amelyet a kérelmező átmenetileg, feldolgozás céljából kivisz, az EK vámjogilag szabad forgalmában kell lennie, és kizárólag közösségi vagy török származású lehet.

Abban az esetben, ha a fenti kritériumokat az importőr nem tudja teljesíteni, a normál kvóta terhére, azok feltételei szerint történhet a kérelmezés, illetve engedélyezés.

2.1.2. Nem textiltermékek (lábbeli, kerámia, porcelán) importszabályozása

A Kínai Népköztársaságból származó lábbelik és kerámia, valamint porcelántermékek behozatalára 2004. december 31-ig megállapított kvóta engedélyezése 2004. május 1-jével megtörtént, a Hivatal az erre vonatkozó EU-rendeletről szóló közleménye szerint kiadta az engedélyeket. Erre a termékkörre nincs további behozatali lehetőség. A Vietnamból származó lábbelik importjára az EU 2004. december 31-ig hatályos külön megállapodást kötött Vietnammal. A Hivatal erről is közleményt jelentetett meg. Az

33

importőrök a vietnami exporttanúsítványt mellékelve kérelmezhetik az importtanúsítvány (felügyeleti dokumentum) kibocsátását. A kérelem illetékmentes. Átmeneti intézkedés itt is lehetséges, a május 11. előtt feladott, később beérkező áruk esetében nincs szükség a vietnami okmányra, azonban az importőrnek a feladás idejének tényét igazoló fuvarokmány csatolásával importtanúsítványt kell kérnie. Az alábbi weblapokon részletes tájékoztatás található a szabályozásról, az intézkedés alá vont termékekről (KN-kódok szerint), illetve a kvóták kihasználásáról:

MKEH: http://www.mkeh.hu TARIC: http://www.europa.eu.int/comm/taxation_customs/dds/eb/tarhome.htm SIGL: http://sigl.cec.eu.int

2.1.3. Vas- és acéltermékek importjára vonatkozó intézkedések:

• előzetes importfelügyelet (minden országra kiterjedően); • orosz, ukrán, kazah kettős ellenőrzési rendszer (mennyiségi

importkontingensek engedélyezésével); • román, orosz és macedón kettős ellenőrzési rendszer (mennyiségi

korlátozás nélkül, felügyeleti okmánnyal).

A MKEH internetes honlapja tartalmazza a vas- és acéltermékekre vonatkozó EU-intézkedések összefoglaló táblázatát, amelyből a 2003. és a 2004. évi KN-számok és a 2004. évi TARIC-kódok szerint relációk szerint megállapítható az érintett termékekre vonatkozó intézkedés fajtája (előzetes felügyelet, minden országra kiterjedően; macedón (FYROM), román és orosz mennyiségi importkorlátozás nélküli kettős ellenőrzési rendszer felügyeleti okmánnyal; valamint az ukrán, kazah, orosz kettős ellenőrzési rendszer, mennyiségi importkontingensek engedélyezésével.) A táblázatban nem szereplő termékek harmadik országokból teljesen szabadon hozhatók be az EU-ba. Megjegyezzük, hogy a TARIC a Közösség integrált tarifája francia nyelvű elnevezésének rövidítése, amely a Közösség vámkódexének létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet 20. cikkén és a hozzá kapcsolódó 2658/87/EGK tanácsi rendeleten alapul, és jogforrásnak nem tekinthető váminformatikai rendszerként működik. Naprakész adataijelenleg a 15 régi tagország nyelvén – csak elektronikus úton érhetők el. Az importőrök az EU-csatlakozást követően hatályba lépő acélkereskedelmi szabályozásokról folyamatos tájékoztatást kapnak. (A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal honlapján állandóan frissített anyagok találhatók: www.mkeh.hu.) a) Az előzetes importfelügyelet alá eső vas- és acéltermékek 2004. május 1-jével hatályát veszítette a behozatali és kiviteli megfigyelési rendszerről szóló 17/1998. (III.27.) IKIM-FM együttes rendelet, és helyébe lépnek az EU minden országra kiterjedő, előzetes importfelügyeletre vonatkozó szabályai, amelyek a harmadik országokkal, illetve bizonyos harmadik országokkal kapcsolatos importszabályokról szóló 3285/1994/EK, valamint 519/1994/EK tanácsi rendeletben, illetve az egységes közösségi felügyeleti okmányról szóló 139/1996/EK tanácsi rendeletben találhatók. E rendeletek alapján a 76/2002/EK/ és az 1337/2002/EK/, valamint a 2385/2002/EK/ bizottsági rendelet ─ minden országra kiterjedően ─ előzetes felügyeletet rendelt el a

34

bevezetőben említett összefoglaló táblázat megfelelő rovatában található vas- és acélipari termékek bármely EU-n kívüli országból történő behozatalára. Az előzetes felügyelet nem vonatkozik az 500 kg nettó súlyt el nem érő szállítmányokra. Az előzetes felügyelet alá eső termékek szabad forgalomba bocsátásának feltétele az, hogy rendelkezésre álljon az a felügyeleti okmány, amelyet az EU-tagállamok illetékes hatóságai – Magyarországon a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (a továbbiakban: MKEH) – automatikusan, térítésmentesen, postai úton, bármely kérelmezett mennyiségre állítanak ki az importőr vonatkozó kérelmének benyújtásától számított 5 munkanapon belül, függetlenül attól, hogy az importőr az EU-n belül hol szerepel a cégjegyzékben. A felügyeleti okmány az EU egész területén érvényes.

A felügyeleti okmány iránti kérelem űrlapja letölthető a Magyar Kereskedelmi

és Engedélyezési Hivatal internetes honlapjáról.

Az importőrnek a kitöltött űrlaphoz az adásvételi szerződés, valamint a proforma számla egy példányát is csatolnia kell. Igény esetén – pl. azokban az esetekben, ha az árut nem közvetlenül a gyártó országban vásárolták – az importőrnek be kell mutatnia a gyártó acélmű által kiadott gyártói bizonyítványt. A felügyeleti okmányok addig használhatók fel, amíg az érintett ügyletre vonatkozó importliberalizáció érvényes, ami azt jelenti, hogy az import korlátozásának bekövetkezése esetén a korlátozás szerint kell eljárni. Az okmány négy hónapig érvényes, a fel nem használt vagy csak részben felhasznált felügyeleti okmány érvényességi ideje, kérelemre, ugyanannyi időre meghosszabbítható, hacsak az EU ettől eltérően nem rendelkezik. Az importőrnek az érvényességi idő lejártával a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalhoz vissza kell küldenie a felügyeleti okmányokat. Ha az az egységár, amelyen az ügyletet lebonyolították, öt százaléknál kevesebbel eltér a felügyeleti okmányban szereplőtől, illetve ha az áru összmennyisége kevesebb, mint 5%-kal túllépi a felügyeleti okmányban rögzített mennyiséget, a kérdéses termék még az EU szabad forgalmába bocsátható. b) Kettős ellenőrzési rendszer (mennyiségi importkorlátozás) alá eső termékek Az EU egyes vas- és acélipari termékekre, Oroszországgal és Kazahsztánnal szemben bilaterális szerződés alapján, Ukrajnával szemben pedig autonóm intézkedéssel, mennyiségi importkorlátozásokat tart fenn. Az irányadó jogszabályok:

a) a bizottság 2002. július 8-án kelt döntése az Orosz Föderációból származó bizonyos acéltermékekre vonatkozó importkorlátozások adminisztrálásáról (C/2002/2480);

b) a bizottság 1469/2002/ESZAK döntése a Kazahsztánból származó bizonyos acéltermékekre vonatkozó importkorlátozások adminisztrálásáról; c) a tanács 2003. december 15-i tanácsi döntése, valamint a tanács 2003. december 20-án 2003/C311/01. számon közzétett közleménye az EU és

35

Ukrajna között bizonyos acéltermékekre vonatkozó kontingensek megnyitásáról (2002/602/ESZAK).

A termékek eredetét a szállító ország erre feljogosított hatósága által kiállított származási bizonyítvánnyal kell igazolni. Az importőrnek engedélykérelmét a MKEH-hoz postai úton kell benyújtania, amelyhez mellékelni kell az exportőr ország által kiállított exportengedély eredeti példányát is. A GKM-MKEH továbbítja a kérelmet az EU-bizottság illetékes szervezetéhez, és annak jóváhagyása alapján, 5 munkanapon belül kibocsátja az importengedélyt. Az importengedély kiállítása az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény szerint illetékköteles. A szállító ország által kiállított, említett exportengedély minden esetben csak egyetlen termékcsoportot jelölhet meg. Az importengedély az EU egész területére érvényes, és a kiadásától számított 4 hónapig hatályos, ami indokolt esetben – kérelemre – két-két hónappal (Ukrajna esetében csak egy alkalommal) meghosszabbítható. A MKEH nem engedélyezheti az olyan, mennyiségileg korlátozott termék behozatalát, amelyre az exportengedély nem terjed ki. Az importengedélyt két példányban állítják ki. Az 1. sorszámot viselő a „kérelmező példánya”, a 2. sorszámot viselő pedig a „kibocsátó hatóság példánya”. Az utóbbit a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal visszatartja. A 2. számú példányhoz további másolatok csatolhatók. Felhívjuk az importőrök figyelmét, hogy a mennyiségi kvóták kezelésére vonatkozó, közösségi eljárás kialakításáról szóló 520/94/EK tanácsi rendelet 19. cikkének (1) bekezdése szerint a teljesen vagy részben fel nem használt importengedélyeket, a vis major esetét kivéve, legkésőbb a lejáratot követő 10 munkanapon belül vissza kell szolgáltatni az Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalnak. Azokat a kereskedőket, akik a fent említett kötelezettséget nem teljesítik, az 520/94/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó egyes szabályok megállapításáról szóló 738/94/EK bizottsági rendelet 13. cikke értelmében kizárják a következő kontingensidőszak nyílt elosztási eljárásából, az engedélyben meghatározott mennyiség 10%-ára nézve, minden egyes késedelmes munkanapra, az engedély visszaszolgáltatására nyitva álló, említett határidő utolsó napjától kezdve. c) Kettős ellenőrzési rendszer mennyiségi importkorlátozás nélkül, egyes romániai, oroszországi, illetve macedóniai származású termékekre:

a) Az 1499/2002/EK tanácsi rendelet szerint, amit az 1445/2003 (EK) tanácsi rendelet módosított, Románia EU-csatlakozásának időpontjáig mennyiségi importkorlátozás nélküli kettős ellenőrzési rendszer hatályos egyes romániai származású vas- és acélipari termékek importjára.

36

b) Az 1500/2003/EK tanácsi rendelet szerint 2004. december 31-ig mennyiségi importkorlátozás nélküli kettős ellenőrzési rendszer hatályos egyes orosz származású vas- és acélipari termékek importjára.

c) A 152/2002/EK tanácsi rendelet szerint határozatlan időtartamra mennyiségi

importkorlátozás nélküli kettős ellenőrzési rendszer hatályos egyes macedóniai (Macedónia a korábbi Jugoszláv Köztársaság, angol rövidítéssel: FYROM) származású vas- és acélipari termékek importjára.

Mindhárom ország esetében az import feltétele az, hogy az importőr rendelkezzék a MKEH által jóváhagyott felügyeleti okmánnyal és az illetékes román, orosz, illetve macedón hatóságok által kiállított exportdokumentummal. Az importfelügyeleti okmány iránti kérelem alátámasztására az exportdokumentum eredeti példánya legkésőbb az áru feladását, azaz az export fuvareszközbe történő berakását követő év március 31-ig használható fel. Az EU bármely tagországának illetékes engedélyező hatósága által jóváhagyott felügyeleti okmány az EU egész területére érvényes. A felügyeleti okmányt a tagállamok illetékes hatóságai – Magyarországon a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal – automatikusan, térítésmentesen, postai úton, bármely kérelmezett mennyiségre kiállítják, az importőr vonatkozó kérelmének benyújtásától számított 5 munkanapon belül, függetlenül attól, hogy az importőr az EU-n belül hol szerepel a cégjegyzékben. A felügyeleti okmány az EU egész területén érvényes. Az importőr felügyeleti okmány iránti kérelmének adatait rögzítő űrlap jobb felső sarkában be kell jelölni a „Kettős ellenőrzésű felügyelet” kockát. Az importőrnek csatolnia kell az adásvételi szerződés, valamint a proforma számla egy példányát is. Igény esetén – pl. azokban az esetekben, ha az árut nem közvetlenül a gyártó országban vásárolták – az importőrnek be kell mutatnia a gyártó acélmű által kiadott gyártói bizonyítványt. A felügyeleti okmányok addig használhatók fel, amíg az érintett ügyletre vonatkozó importliberalizáció érvényes, ami azt jelenti, hogy az import korlátozásának bekövetkezése esetén a korlátozás szerint kell eljárni. Az okmány négy hónapig érvényes. A fel nem használt vagy csak részben felhasznált felügyeleti okmány érvényességi ideje pedig ugyanannyi időre meghosszabbítható, hacsak az EU ettől eltérően nem rendelkezik. Az importőr – az érvényességi idő lejártával – visszaküldi a felügyeleti okmányokat az Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalhoz. Ha az az egységár, amelyen az ügyletet lebonyolították, öt százaléknál kevesebbel eltér a felügyeleti okmányban szereplőtől, illetve ha az áru összmennyisége kevesebb, mint 5 %-kal túllépi a felügyeleti okmányban rögzített mennyiséget, a kérdéses termék még az EU szabad forgalmába bocsátható. 2.2. A mezőgazdasági termékek importengedélyezése 2004. május 1-jétől, európai unióhoz csatlakozásunk eredményeképpen az unión kívüli országokból származó mezőgazdasági termékek importengedélyezése is teljes mértékben harmonizálttá vált. A mezőgazdasági termékek kereskedelme esetén Magyarországon egészen egyedülálló a helyzet a tekintetben, hogy a mezőgazdasági termékek kiviteli, illetve behozatali engedélyezését két különálló intézmény végzi. Míg az Európai Unió többi országában

37

ezen feladatok a kifizető ügynökségekre hárulnak, addig hazánkban a Magyar Vidékfejlesztési Hivatal végzi az exportengedélyezést, az importengedélyezés pedig a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal feladata. • 2.2.1. Általános szabályok Magyarországon a mezőgazdasági importengedélyek a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalnál (MKEH) kérelmezhetők. A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által kibocsátott importengedélyek és kivonatok, továbbá az általuk alkalmazott bejegyzések és láttamozások joghatása minden egyes tagállamban ugyanolyan érvényű, mint a bármely tagállamban kiadottaké. A behozatali engedély birtoklása nemcsak jogokat, hanem kötelezettségeket is ró a kérelmezőkre. Az importengedély adott termék meghatározott mennyiségére, adott érvényességi időn belül, harmadik országból a Közösség területére történő szállítására jogosító okmány. Az áru fajtájától függően más és más a kötelezően előírt engedély szerepe: a piac megfigyelésétől a vámkontingensek és a piacvédelmi intézkedések kezeléséig terjed, ahol az importengedély megadását további feltételekhez kötik. Ezen engedély kibocsátása biztosíték letétbe helyezéséhez kötött. Az engedélyek az árufajtáktól függően eltérő érvényességi időn belül használhatók fel a termékek behozatalára. A vámkezelés során a vámhatóság a vámkezelt mennyiség mértékét az engedély hátoldalán rögzíti. A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalhoz visszajuttatott ezen példány alapján kerül sor a biztosíték felszabadítására, a teljesítés mértékétől függően.

Jogszabályi háttér a) Az importengedélyezés termékpályákra vonatkozó, átfogó, horizontális szabályozása Az engedélyezési eljárással kapcsolatos, átfogó rendelkezéseket a mezőgazdasági termékekre vonatkozó behozatali és kiviteli engedélyek és előzetes rögzítési bizonyítványok rendszerének alkalmazására kialakított, részletes szabályok megállapításáról szóló 1291/2000/EK-rendelet szabályozza. b) Az importengedélyek biztosítékrendszerére vonatkozó általános szabályok: A szabályozást a mezőgazdasági termékeket érintő biztosítéki rendszer alkalmazására vonatkozó, részletes szabályok megállapításáról szóló 2220/1985/EK-rendelet tartalmazza. Ezt egészíti ki a 135/2004 (IV.29.) Korm. rendelet, amely nemzeti hatáskörben szabályozza a biztosítékok formáit és annak alkalmazási lehetőségeit.

2.2.2. Az importengedélyre vonatkozó tudnivalók

38

a.) Az importengedélyek kérelmezése A kérelem formáját és adattartalmát a 1291/2000/EK-rendelet I. számú melléklete határozza meg. b.) Az importengedély-kérelem benyújtása és lemondás a kérelemről A kérelmeket postai úton vagy személyesen lehet benyújtani. Postai feladás esetén a kérelmeket 2 példányban kell a MKEH címére továbbítani:

1537 Budapest, Pf. 345 A visszapostázás feltétele a kérelmező nevére címzett, bérmentesített válaszboríték csatolása.

Személyes beadás esetén a kérelmeket 3 példányban kell beadni a MKEH Ügyfélszolgálati Irodájában:

1024 Budapest, Margit krt. 85. fszt. 1. A megbízottnak vagy meghatalmazottnak, ha a kérelmező meghatalmazásából vagy megbízásából nyújtja be a kérelmet vagy veszi át az engedélyt, az adott kérelemre vagy adott engedélyre vonatkozó szabályos meghatalmazással vagy megbízási szerződéssel kell rendelkeznie. A 13 óráig beérkezett – érvényesnek tekinthető – kérelmek aznapi beadási dátummal érvényesek. 13 óra után, a hétvégén vagy munkaszüneti napon beérkező kérelmek az azt követő munkanap dátumával érvényesek. Az importengedélyekre vonatkozó kérelmeket a kérelem benyújtásának napján 13 óráig, csak írásos formában és a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal által visszaigazolt átvétellel lehet lemondani. c) A kérelmet géppel vagy kézzel, nyomtatott nagybetűkkel kell kitölteni. A kérelmezőnek a behozatali engedélykérelem két példányát kell aláírnia és lepecsételnie, és a kérelem kitöltésének dátumát is fel kell tüntetni. d) Az importengedély-kérelem elbírálásának előfeltételei A közösségi szabályokban nem szereplő feltételeket tartalmazó kérelmeket el kell utasítani. A kérelem elfogadásának előfeltétele a rendelet szerinti mértékű biztosíték letétbe helyezése, és annak a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalhoz történő beérkezése. Az engedély csak akkor adható meg, ha a biztosíték az engedélykérelemmel egyidejűleg visszavonhatatlanul a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal rendelkezésére áll. A biztosíték beérkezésének határideje minden munkanapon 13 óra.

39

A Nyilatkozatot – amely a biztosíték felhasználásának módját tartalmazza – az importkérelemmel együtt 2 példányban kell benyújtani. A különböző rendeletek megkövetelhetik egyéb, a kérelem mellékletét képező igazolások, bizonylatok és bizonyítékok benyújtását is. • e) Az importengedélyek megadása, felhasználásának módja, átruházása, kivonata és a lemondás engedélyről Az engedélyt – érvényes engedélykérelmet feltételezve – általában a kérelmezés dátumával, meghatározott érvényességi időtartamra adják ki. Az engedélyek érvényességét a termékpálya-rendeletek változó módon szabályozzák. Az engedély csak a tényleges kibocsátás napjától használható fel, függetlenül a kérelem benyújtásának időpontjától. Az importengedély átruházásának feltételei

Az engedélyből származó jogokat – érvényességi idejük alatt – az engedély jogosultja átruházhatja. Az átruházás minden egyes engedély esetében csak egy kedvezményezett javára történhet. Az átruházás kizárólag azokra a mennyiségekre vonatkozhat, amelyeket az adott engedélyen még nem írtak jóvá. A kedvezményezettek tovább nem ruházhatják át a jogaikat, de a visszaruházás az eredeti engedélyesre lehetséges. A visszaruházás is kizárólag azokra a mennyiségekre vonatkozhat, amelyeket az adott engedélyen még nem írtak jóvá. A jogátruházás nem vonatkozik a kötelezettség átruházására, amely mindvégig az engedély eredeti jogosultját terheli. A jogátruházás lehetőségét a konkrét termékpálya-rendeletek szabályozzák.

Az importengedély kivonatára vonatkozó kérelmezés és eljárás

A kivonat az engedélyezett mennyiség részmennyiségének egy időben történő vámkezelésére szolgálhat. A kivonat – az engedélyes kérelmére – az engedély első példányának bemutatásával, a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalnál kérelmezhető. Az engedély vagy tanúsítvány kivonatáról további kivonat nem készíthető. A kivonatra vonatkozó további eljárás megegyezik az engedélyre vonatkozóéval.

Az engedély érvényességének meghosszabbítása, illetve lemondásának feltételei

Az engedély érvényességi idejének meghosszabbítására, kizárólag hivatalosan igazolt „vis major” akadályoztatás esetén, a tárgyra vonatkozó jogszabályok rendelkezései szerint van lehetőség. Az engedély jogosultjának vagy kedvezményezettjének az engedély vagy kivonat érvényességének idején belül írásban kell kérelmeznie az engedély vagy kivonat meghosszabbítását, vagy törlését. Az engedély érvényességi idejének lejárta előtti hat hónapon belül kell bizonyítani, hogy az említett körülmény „vis major”-nak minősül.

40

Az elvesztett importengedélyre vonatkozó eljárás

Az engedély elvesztése esetén az eredeti engedélyről a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalnál kérelmezhető másolati példány. Ez az engedély kizárólag arra szolgál, hogy a vámhatóságok ezen leigazolják az addigi vámkezelést. A másolat alapján újabb vámkezelés nem eszközölhető.

f.) Az importengedélyek teljesítésének igazolása Az eredeti importengedélyt, amelyen a vámhatóság az importvámkezelés tényét és mennyiségét az engedély megfelelő rovataiban bejegyzéssel igazolta, közvetlenül az érvényességi idő lejárata után, postai feladással vagy személyes benyújtással vissza kell juttatni a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalhoz. Importvámkontingens-engedélyek esetén részteljesítések elszámolására nincs lehetőség. 2.2.3 Biztosíték a) Általános tudnivalók a biztosítékról A készpénzben nyújtott biztosítékot a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal Mezőgazdasági importbiztosíték 10032000-00282448-20000002 számú letéti számlájára kell befizetni. A biztosíték annak szavatolása, hogy egy meghatározott importkötelezettség teljesítésének elmulasztása esetén a mulasztó fél (az engedély jogosultja) megfizet egy pénzösszeget, vagy – garanciavállalás esetén – a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal azt behajtja. A biztosíték felhasználhatóságáról az igénylő a kérelem benyújtásakor Nyilatkozattal köteles rendelkezni. A hiányosan vagy tévesen kitöltött nyilatkozat gátolhatja vagy megakadályozhatja a kérelem elbírálását. A pénzintézetek, bankok tevékenységével kapcsolatos minden díjat és költséget a biztosítékot adó fél viseli. A biztosíték után nem jár kamat. b) Biztosítékok fajtái A biztosíték lehet egyedi biztosíték, amely egy jogügylet teljesítésére vonatkozik, illetve keretbiztosíték, amely több jogügylet teljesítését szavatolja. A 135/2004. (IV.29) Korm. rendelet szabályozása szerint az egyedi vagy keretbiztosítékot készpénzletéttel (átutalással) vagy bankgaranciával lehet teljesíteni. c.) A biztosíték összegének kiszámítása A kérelmező nemzeti valutában (HUF) köteles teljesíteni a biztosítékot. Az euróban kiszámított biztosíték értékét a kérelmezés napján érvényes MNB árfolyammal kell átszámítani forintra, és ezt az összeget készpénzben vagy bankgarancia formájában kell letétbe helyezni. d.) Az importbiztosíték elfogadásának megtagadása

41

A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalnak joga van megtagadni a biztosíték elfogadását, ha az nem az adott rendeletben meghatározott mérték szerint vagy nem az adott rendeletben meghatározott időtartamra nyújt fedezetet. Bankgarancia esetében a garancia lejáratának – ha egyes áruféleségek termékpálya-rendeletei ezt másképpen nem szabályozzák – az engedély érvényességének lejáratától számított 60 napig kell érvényben lennie. A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal az ennél rövidebb lejáratú bankgaranciát nem fogadja el. e) A biztosíték felszabadítása Az importkötelezettség általában akkor tekinthető teljesítettnek, ha az engedélyben jóváhagyott mennyiség 95%-át behozzák. Ebben az esetben a biztosíték teljes összege visszajár a kérelmezőnek. Ha a behozott mennyiség ennél kevesebb, akkor a biztosíték összege ennek megfelelő arányban szabadítható fel. A biztosíték nem szabadítható fel, ha az engedélyt az érvényességi időn belül nem vagy 5% alatt használták fel. A biztosíték ténylegesen akkor szabadítható fel, ha a vámhatóság az import vámkezelés tényét és mennyiségét az engedély megfelelő rovataiban bejegyzéssel igazolja, és az ezen igazolással ellátott engedély a vámkezelést követően, de legkésőbb az érvényességi idő lejáratát követő 2 hónapon belül visszaérkezik a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatalhoz. (Kivéve akkor, ha a termékpályára vonatkozó jogszabályok másképp rendelkeznek). A biztosíték egyébként csak „vis major” esetén szabadítható fel. A Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal (MKEH) felszabadíthatja a biztosítékot abban az esetben, ha az 60 euró vagy annál kevesebb. A termékek importszabályozására vonatkozó egyéb információk a TARIC honlapon találhatók. 2.3. Kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott előállítására is felhasználható vegyi anyagok 2004. május 1-jét követően Magyarországon a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott előállítására is felhasználható vegyi anyagok exportjának, importjának és tranzitjának, valamint gyártásának, forgalmazásának, feldolgozásának és felhasználásának szabályozását az alábbi rendeletek tartalmazzák:

a) a tanács 3677/90/EGK-rendelete az egyes anyagok kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott előállítására történő eltérítésének megakadályozására irányuló intézkedések megállapításáról [CELEX-szám: 31990R3677]; módosította a tanács 900/92/EGK-rendelete [CELEX-szám:31992R0900], a bizottság 3769/92/EGK-rendelete [CELEX-szám: 31992R3769], a bizottság 1610/2000/EK-rendelete [CELEX-szám: 32000R1610], a bizottság 1232/2002/EK-rendelete [CELEX-szám: 32002R1232], a tanács 1116/2001/EK-rendelete [CELEX-szám: 32001R1116], a tanács 988/2002/EK-rendelete [CELEX-szám: 32002R0988];

b) a bizottság 3769/92/EGK-rendelete az egyes anyagok kábítószerek és pszichotrop

anyagok tiltott előállítására való eltérítésének megakadályozására irányuló intézkedések megállapításáról szóló 3677/90/EGK tanácsi rendelet végrehajtásáról és módosításáról [CELEX-szám: 31992R3769]; módosította a bizottság 1610/2000/EK-rendelete [CELEX-szám: 32000R1610], a bizottság

42

1232/2002/EK-rendelete [CELEX-szám: 32002R1232], a bizottság értesítése az Európai Unió Hivatalos Lapjának 2002/C 164/02 sz. alatt;

c) a tanács 92/109/EGK irányelve a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott előállítása során használt egyes anyagok gyártásáról és forgalomba hozataláról [CELEX-szám: 31992L0109]; módosította: a bizottság 2003/101/EK irányelve [CELEX-szám: 32003L0101];

d) a bizottság 1485/96/EK-rendelete a 92/109/EGK tanácsi irányelve részletes alkalmazási szabályainak meghatározásáról a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott gyártásához használt egyes anyagok meghatározott felhasználásáról szóló vevőnyilatkozatok tekintetében [CELEX-szám: 31996R1485]; módosította: a bizottság 1533/2000/EK-rendelete [CELEX-szám: 32000R1533];

e) a 87/2004. (IV.20.) Korm. rendelettel módosított 272/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet

a kábítószerek és pszichotrop anyagok tiltott előállításához, gyártásához is használt vegyi anyagokkal végezhető egyes tevékenységek szabályozásáról.

A közösségi jogszabályok magyar fordításai az alábbi weboldalakon érhetők el:

− http://europa.eu.int/eur-lex/en/accession.html (15. 30 Health Protection alatt), − http://www2.datanet.hu/im/DatabaseSearch.html.

A közösségi rendeletek az EU-csatlakozás napjától Magyarországon is

kötelező és közvetlenül alkalmazandó jogszabályok. A jövőben a

87/2004.(IV.20.) Korm. rendelettel módosított 272/2001. (XII.21.)

Korm. rendelet vonatkozó rendelkezései ezek hazai végrehajtását

szolgálják.

A hivatkozott jogszabályok hatálya alá tartozó vegyi anyagok köre megtalálható a 87/2004.(IV.20.) Korm. rendelettel módosított 272/2001. (XII.21.) Korm. rendelet 1. számú mellékletében.

3. Nem harmonizált területek Mind a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok, mind a tagországok közti kereskedelem szabályrendszere lehetővé teszi, hogy a tagországok bizonyos kivételes esetekben korlátozásokat alkalmazzanak, annak ellenére, hogy általánosságban tilos minden mennyiségi korlátozás a tagállamok közti áruforgalomban. Ennek lehetőségét az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 30. cikke, valamint az import és az export közös

43

szabályait rögzítő tanácsi rendeletek teremtik meg. Ezek a tagállamoknak olyan tilalmak és korlátozások alkalmazását teszik lehetővé, melyeket a közerkölcs, a közrend vagy a közbiztonság, az emberek, az állatok és a növények életének és egészségének védelme, a művészi, történelmi és régészeti jellegű nemzeti értékek vagy a szellemi, ipari és kereskedelmi tulajdon védelme, valamint nemzetközi megállapodások végrehajtása indokol. Ennek alapján az áruk, szolgáltatások és anyagi értéket képviselő jogok országhatárt, illetve vámhatárt átlépő kereskedelméről szóló 110/2004.(IV.28.) Korm. rendelet – a tagországok között lebonyolódó forgalom tekintetében csakúgy, mint a harmadik országok vonatkozásában – meghatározza a kereskedelmi forgalomban a csatlakozás után nemzeti rendelkezésként alkalmazandó korlátozásokat. Az európai uniós csatlakozással Magyarország az Európai Gazdasági Térség (EGT) tagjává is vált, amiből következően a kormányrendelet az EU-tagországokra vonatkozó szabályokat az EGT valamennyi tagországára (a Korm. rendelet 1. számú mellékletében felsorolt országokra) vonatkozó rendelkezésekként határozta meg. A kormányrendelet hatálya a kereskedelmi forgalom szabályozására terjed ki, ezért nem alkalmazandó az ún. „magánforgalomban” lebonyolódó kivitelre és behozatalra, továbbá nem terjed ki azokra az esetekre sem, ahol az engedélyezés más jogszabályon alapul, és végrehajtásához nem szükséges a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal engedélye. Nemzeti szabályozási jellegéből adódóan nem terjed ki továbbá azokra a termékkörökre sem, amelyek vonatkozásában az export, az import, a közösségen belüli szállítások engedélyezésének rendjét közvetlenül alkalmazandó közösségi rendeletek határozzák meg (harmonizált területek). A kormányrendelet 2.a), illetve 2.b) számú mellékletei azon termékek listáját tartalmazzák, amelyek esetében Magyarország az EGT-tagországokon kívüli országok tekintetében a kivitelre, a reexportra, illetve a behozatalra vonatkozó engedélyezési eljárást tart fenn. Ezen áruk a következők:

1.) robbanóanyagok és pirotechnikai termékek; 2.) biztonsági védőeszközök; 3.) külön jogszabály alapján a közbiztonságra különösen veszélyesnek minősített egyes eszközök; 4.) polgári használatra engedélyezett kézi lőfegyverek, lőszerek, azok alkatrészei, részegységei, fődarabjai és tartozékai.

A 2.c) számú melléklet azon termékeket sorolja fel, amelyek vonatkozásában bármely ország, így az EGT-tagállamok esetében is a kivitel (ideértve a reexportot is), a behozatal és esetenként a tranzitforgalom engedélyhez kötött. Ide tartoznak

1.) a haditechnikai eszközök és szolgáltatások; 2.) a biztonsági papír; 3.) a természetvédelmi oltalom alá eső állat- és növényfajok, azok részei, származékai, továbbá a barlangi képződmények és veszélyes állatok.

A 3. sz. mellékletben felsorolt termékek esetében előzetesen külön (tevékenységi) engedélyt kell beszerezni, amit az ilyen áruk kereskedelmét végzőkkel szemben támasztott, fokozottabb biztonsági követelmények érvényesítése tesz szükségessé. Ezek közé tartoznak a következő áruk:

1.) radioaktív anyagok¹;

44

2.) robbanóanyagok és pirotechnikai termékek¹; 3.) polgári használatra engedélyezett kézi lõfegyverek, fegyverek, valamint ezek lõszerei, lőszeralkatrészei, alkatrészei, részegységei, fődarabjai és tartozékai¹; 4.) külön jogszabály alapján a közbiztonságra különösen veszélyesnek minősített egyes eszközök¹; 5.) haditechnikai eszközök és szolgáltatások²; 6.) biztonsági papír².

A szabályozás további sajátossága, hogy a munkavállalók kiküldetését eredményező, szolgáltatásnyújtásra szóló export-, illetve importvállalkozási szerződések engedélyezésére vonatkozó kötelezettségek körét is e kormányrendelet állapítja meg. A 110/2004.(IV.28.) Korm. rendeletben foglaltak végrehajtására jelenleg a következő jogszabályok szolgálnak: A haditechnikai eszközök és szolgáltatások vonatkozásában a 16/2004.(II.6.) Korm. rendelet a haditechnikai eszközök és szolgáltatások kivitelének, behozatalának, transzferjének és tranzitjának engedélyezéséről.

¹ csak az EGT-n kívüli országok viszonylatában ² bármely ország viszonylatában Egyéb áruk és szolgáltatások vonatkozásában a) a 67/2004.(IV.28.) GKM-rendelet, amely tartalmazza

− a kiviteli, behozatali engedélyezés, − a külön (tevékenységi) engedélyezés, valamint − a vállalkozási export – kivéve a kontingentált vállalkozási export – és a vállalkozási

import engedélyezésének rendjére vonatkozó előírásokat; b) az 1/2002.(VI.14.) GKM-rendelettel módosított 53/1999.(IX.24.) GM-rendelet, amely tartalmazza a kontingentált vállalkozási export engedélyezésének rendjére vonatkozó előírásokat.

A Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal az egyes eljárásokkal és árukkal kapcsolatos további tájékoztató adatokat közlemények formájában

teszi közzé, amelyek – egyebek mellett – a www.mkeh.hu honlap „Nem harmonizált tevékenységek” címszava alatt érhetők el.

4. Különleges eljárások 4.1. Az export ellenőrzése Magyarországon

EU-csatlakozásunkkal egyidejűleg tartalmi és szervezeti változások történtek az egyes nemzetközileg ellenőrzött termékek és technológiák külkereskedelmi forgalmának és hazai felhasználásának engedélyezésében.

A kettős (polgári és katonai) felhasználású termékek és technológiák a harmonizált árukörbe tartoznak, amelyeknek az EU-n kívüli relációkba irányuló kivitelére, illetve EU-n

45

belüli transzferére a kettős felhasználású termékek és technológiák exportellenőrzési rendszerének felállításáról szóló 1334/2000 sz. EK-rendelet előírásai közvetlenül hatályosak. Az EK-rendelet mellékletei tartalmazzák azon termékek és technológiák jegyzékét, amelyekre az EU-n kívüli relációkba irányuló kivitel esetén engedélyezési kötelezettség áll fenn az exportra, valamint az EU-n belüli transzferre.

A kettős felhasználású termékek és technológiák külkereskedelmi forgalmának engedélyezéséről szóló 50/2004. Korm. rendelet ezen közösségi jogszabály teljes körű végrehajtását célozza, és szabályozza az EU-n kívüli relációkból származó kettős felhasználású termékek, technológiák és szolgáltatások behozatalát.

A Korm. rendelet a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal keretében működő Exportellenőrzési, Vegyi és Biológiai Fegyvertilalmi Irodát jelöli meg eljáró hatóságként.

Ennek megfelelően a kettős felhasználású termékek és technológiák EU-n kívüli relációkba irányuló exportja és az egyes termékek Közösségen belüli transzfere a magyarországi bejegyzésű exportőr esetében az iroda által kiadott exportengedély alapján lehetséges.

Az exportengedélyek fajtáit, az azokhoz kapcsolódó feltételeket, hatályukat, valamint a kérelmek elbírálásának módját stb. a fenti kormányrendelet részletezi.

Az EU-n kívüli relációkból származó kettős felhasználású termékek, technológiák és szolgáltatások behozatala esetén szükség szerint fennmarad az eddigi eljárás, amit szintén a fenti kormányrendelet szabályoz. A haditechnikai eszközök és szolgáltatások, valamint a titkosszolgálati és kényszerítő eszközök külkereskedelmének szabályozása továbbra is nemzeti hatáskörben marad, az MKEH-ban a Haditechnikai Külkereskedelmi Főosztály feladatkörébe tartozik.

4.2. A haditechnikai eszközök külkereskedelmének szabályozása A haditechnikai eszközök és szolgáltatások külkereskedelmének szabályozását a 110/2004. (IV. 28.) Korm. rendelet általános elveit figyelembe véve a haditechnikai eszközök és szolgáltatások kivitelének, behozatalának, transzferjének és tranzitjának engedélyezéséről szóló 16/2004.(II. 6.) Korm. rendelet határozza meg. Az uniónak nincs közös haditechnikai kül- és belkereskedelmet szabályozó rendelete, hanem a tagországok még az egymás közötti fegyverszállítások esetére is saját, egyedi engedélyezési rendszereiket használják. Az uniós szervek dolgoznak a közös szabályozás kialakításán. Már vannak is részeredmények, mint pl. a fegyverexporttal kapcsolatos, ún. Magatartási Kódex és a Közös Haditechnikai Terméklista. A 16/2004. (II. 6.) Korm. rendelet 2004. május 1-jén lépett hatályba, és a mellékletében felsorolt (a hatálya alá vont) árukör megegyezik az EU Közös Haditechnikai terméklistájával, azzal a kiegészítéssel, hogy két új (speciálisan magyar) fejezetet is tartalmaz, nevezetesen a „kényszerítő és bűnfelderítő” eszközöket (XXIII. fejezet), valamint a „titkosszolgálati” eszközöket (XXIV. fejezet). Az engedélyezési rend a haditechnikai termékek és a kereskedelmükkel kapcsolatos sajátosságok (a fokozott kül- és biztonságpolitikai kockázatok, a nemzetközi nonproliferációs kötelezettségek, a fentiekben említett – az EU fegyverexporttal kapcsolatos – Magatartási Kódex előírásai stb.) miatt bonyolultabb a polgári termékekre vonatkozó engedélyezési eljárásoknál. Nevezetesen az engedélyezési rendszer három plusz egy lépcsős, azaz a cégeknek a haditechnikai kereskedelmi tevékenység megkezdéséhez először a tevékenységi engedélyt kell megszerezniük. A külföldi partner

46

megbízhatóságának ellenőrzését szolgálja a tárgyalási engedély, majd a tárgyalási engedély megszerzése után a vámeljáráshoz a forgalmi engedélyt kell beszerezni. Tekintettel a fentiekben említett, nemzetközi kötelezettségekre, valamint országunk belső biztonságának megőrzésére, a Magyarországon áthaladó tranzitszállítások ellenőrizhetősége érdekében (adott ügyletek esetén) szükség van a tranzitengedély megszerzésére is. A polgári rendeltetésű kézi lőfegyverek és lőszereik kereskedelmi célú, országhatárokon át történő árumozgatására ugyancsak a 110/2004. (IV. 28.) Korm. rendelet jelöli ki az engedélyek típusait, de a 2004. évi XXIV. törvény hatályba lépése után is változatlanul hatályban maradt a többször módosított 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet és az annak végrehajtásáról rendelkező 14/1991. (X. 31.) BM-rendelet is. C) Belkereskedelmi hatósági eszközrendszer Az Európai Unióban a belkereskedelem szabályozása során általános gyakorlat, hogy a tagországok a szabadságelvek alapján alakítják a kereskedelmi szabályokat. A belső kereskedelemre ezért átfogó, egységes EU-irányelvek, rendeletek nincsenek, a kereskedelem szabályozása nem közösségi, hanem nemzeti hatáskör. A nemzeti hatáskörben szabályozott kérdések során is figyelembe kell azonban venni, hogy a nemzeti szabályok sem sérthetik az áruk, szolgáltatások, tőke és személyek szabad áramlásának, mozgásának elvét. A kereskedelem általános feltételeire tehát nincsenek egységes, közösségi szintű szabályok, ugyanakkor a kereskedelemre számos olyan, kapcsolódó terület közösségi szintű szabályozása vonatkozik, amelyek érintik a kereskedelmi vállalkozásokat. Ezek a területek (adózás, vámeljárások, letelepedés, vállalkozásalapítás, fogyasztóvédelem, környezetvédelem stb.) e kiadvány egyéb fejezeteiben szerepelnek. Mindezektől függetlenül a magyar belpiaci jogi környezet átvilágítására is sor került az „Áruk szabad áramlása”, a „Személyek szabad mozgása”, valamint a „Szolgáltatások szabad áramlása” fejezetek kapcsán. A vizsgálódás eredménye pozitív volt, hiszen a kereskedelemre vonatkozó előírásokat tartalmazó, hazai jogszabályok nem ellentétesek az EU-elvekkel, a vállalkozásokra nézve nem tartalmaznak diszkriminációt. Ebből adódóan nincs változtatási kényszerünk a jogalkotásban, de nemzeti hatáskörben bármikor megtehetjük, ha ez a vállalkozások versenyképessége szempontjából indokolt. Kereskedelmi szabályaink lényege, hogy alanyi jogon lehetővé teszik a kereskedelmi vállalkozást, ám normatív feltételeket szabnak azok gyakorlásához. Ugyanakkor az EU jogszabályai egységesen definiálják a kereskedelemmel kapcsolatos alapfogalmakat és tevékenységeket, amelyeknek szintén megfelelnek a hazai jogszabályok. 1. A belkereskedelemmel kapcsolatos alapfogalmak A belkereskedelemre vonatkozó, legfontosabb fogalmak a következők:

47

Kereskedelem: az áruk és szolgáltatások – beleértve az üzletszerűen nyújtott kereskedelmi, vendéglátó-ipari és idegenforgalmi szolgáltatásokat is – beszerzése, tárolása és értékesítése a felhasználók és a végső fogyasztók részére. Kiskereskedelem: a beszerzett fogyasztási cikkek és a fogyasztók által használt egyéb termékek üzletszerű értékesítése a fogyasztóknak és más felhasználóknak. Nagykereskedelem: a beszerzett áruk értékesítése viszonteladóknak. Házaló kereskedés: az a tevékenység, amelynek során az eladó a fogyasztónak szerződés alapján értékesít árut, illetve nyújt szolgáltatást. Bizományosi kereskedelem: a kereskedelemnek az a formája, amikor a kereskedő nem a tulajdonában lévő, hanem a más tulajdonát képező terméket vagy szolgáltatást értékesítés céljára átvesz, és a tulajdonossal való utólagos elszámolás mellett értékesít. Csomagküldő kereskedés: a kereskedelemnek az a formája, amikor a fogyasztó katalógus alapján adja fel a rendelését, és az áruhoz postai úton jut hozzá. Üzlet: szilárd térelemekkel körülhatárolt, talajjal egybeépített vagy ahhoz rögzített, tartós használatra készült, rendszeresen nyitva tartó kis- és nagykereskedelmi, vendéglátó, szálláshely-szolgáltató, idegenforgalmi, továbbá lakossági fogyasztásicikk-javító, -szol-gáltató, -értékesítő hely, ideértve a raktározás, tárolás céljára szolgáló, nyitott értékesítést folytató helyet, valamint a különböző intézményekben, munkahelyeken üzemelő értékesítőhelyeket is. Elektronikus kereskedelmi szolgáltatás esetén üzletnek minősül az elektronikus szolgáltatást nyújtó műszaki berendezés (szoftver) szolgáltatóhelye. Közterületi árusítás: üzleten kívül, közterületnek minősülő helyen történő értékesítés. Mozgóárusítás: a kereskedő vagy megbízottja olyan eszköz segítségével értékesíti az eladásra kínált árut, amely nem minősül mozgóboltnak (kosár, tricikli stb.) Mozgóbolt: üzletnek minősülő, de nem helyhez kötött, hanem a településeken belüli vagy azok közötti árusításra szolgáló hely, amelynek működését az üzletek működésével azonosan kell engedélyeztetni. Vásár: országos vagy helyi jellegű, nem rendszeres, általában időszaki vagy szakjellegű adásvételi lehetőség, ahol az árukat az erre kijelölt helyen – általában nyílt területen –, rendszerint kirakodással mutatják be. Piac: általában napi, esetenként heti szükségletek kielégítésére szolgáló – rendszerint szabadtéri vagy félig fedett – adásvételi lehetőséget nyújtó hely, ahol a jogszabályok által lehetővé tett körben élelmiszereket, napi cikkeket árusítanak. 2. A belső forgalmazásra vonatkozó jogszabályi környezet Az áruk és szolgáltatások belső forgalmazását, a kereskedés gyakorlását az egyéb fejezetekben érintett termékbiztonsági, fogyasztóvédelmi és vámjellegű szabályokon túl számos egyéb jogszabály is rendezi. Ezeket összefoglalóan kereskedelmi szabályozásnak nevezzük. Ezek közül a legfontosabbak a következők.

48

• A belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény határozza meg a belkereskedelemre

vonatkozó keretszabályokat, elsősorban azokat az alapfogalmakat, amelyeket a tevékenység során figyelembe kell venni. A törvény még mindig pontosan és EU-konform módon határozza meg a kis- és nagykereskedelmi tevékenység fogalmát (korszerűsítése, illetve új, egységes kereskedelmi törvény alkotása folyamatban van).

• A kereskedelmi tevékenység folytatása szempontjából meghatározó alapjogszabály

az üzletek működéséről és a belkereskedelmi tevékenység folytatásának feltételeiről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet. E jogszabály határozza meg a kereskedelmi tevékenység folytatásának részletes feltételeit, amely szerint kereskedelmi tevékenységet – néhány kivételtől eltekintve – csak üzletben lehet folytatni, és az üzlet működéséhez a helyileg illetékes önkormányzat jegyzője ad működési engedélyt. A működési engedélyhez – egyes üzlettípusoktól függően – különböző szakhatósági engedélyek szükségesek. A rendelet meghatározza továbbá az egyes üzletköröket, amelyek statisztikai besorolása az EU statisztikai besorolási rendszerén alapul.

• Az egyes kereskedelmi tevékenységek gyakorlásáról szóló 15/1989. (IX. 7.) KeM-

rendelet speciális szabályokat állapít meg néhány olyan kereskedelmi tevékenység esetében, ahol indokolt külön eljárási szabályokat felállítani. Ezek a csomagküldő kereskedelem, a személygépkocsik és motorkerékpárok, a nemesfémből készült ékszerek és tárgyak, a vetőmagok, a hulladékok kereskedelmi tevékenysége. A rendelet az egyes árucsoportokra külön feltételeket (pl. járműveknél speciális telephely) is előír.

• A vásárokról és piacokról szóló 35/1995. (I. 11.) Korm. rendelet a vásárok és piacok

működésének feltételeit, valamint az ott végezhető kereskedelmi tevékenységek feltételeit határozza meg. A rendelkezés lényeges eleme, hogy EU-tagságunkat követően vásáron és piacon az Európai Gazdasági Térségben lakóhellyel rendelkező személyek árusíthatnak, illetve rendezhetnek vásárt és piacot. A hatályos rendelkezés az őstermelők számára is lehetővé teszi bizonyos élelmiszerek piaci árusítását, azonban az őstermelőknek is az élelmiszer-előállítókra vonatkozó előírásoknak kell megfelelniük, és be kell tartaniuk az élelmiszer-biztonsági és élelmiszer-higiéniai előírásokat.

Annak érdekében, hogy e kereskedelmi forma is megfeleljen a kereskedés általános normáinak, a rendelet a jogszabály megszegőivel szemben súlyos szankciókat állapít meg. Ha ilyen szankcióra kerül sor, a piac, illetve a vásár fenntartója vagy rendezője öt évig nem vehető újra nyilvántartásba.

Az Európai Unióban is működnek vásárok és piacok, a vonatkozó szabályokat az ott árusított termékekre, valamint a fogyasztóvédelmi előírásokra minden esetben alkalmazni kell.

„…az egységes belső piacon csak a szabályokat betartó, legálisan működő kereskedelmi vállalkozások lehetnek versenyképesek."

49

3. A témával foglalkozó intézmények

A kereskedelemmel és annak szabályozásával az alábbi szervezetek, intézmények foglalkoznak: • Kormányzati szinten a gazdasági miniszter felelős a forgalmi folyamatok irányításáért,

szabályozásáért, ennek megfelelően a Gazdasági Minisztériumon belül a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Piacfelügyeleti Főosztály a kereskedelemért felelős szervezeti egység.

• A kereskedelemre vonatkozó szabályozásokból adódóan

– az üzletek működésére vonatkozó működési engedélyeket az üzlet helye szerint illetékes önkormányzatok jegyzői – gyakorlatilag 3200 települési önkormányzat – adják ki;

– a vásárok és piacok nyilvántartásba vételét ugyancsak a helyi jegyzők végzik; – az egyes speciális kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges

nyilvántartásba vételi feladatokat a hulladékok, személygépkocsik, motorkerékpárok, vetőmagok esetében a GM Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatala, nemesfémek esetében pedig a Nemesfémvizsgáló és Hitelesítő Intézet végzi.

4. A leggyakoribb problémák A kereskedelmi tevékenységek gyakorlásával kapcsolatos leggyakoribb problémák a következők: • Általános probléma, hogy a kereskedelmi vállalkozások egy része még mindig nem

ismeri a kereskedelemre vonatkozó, legfontosabb jogszabályokat, noha azok több éve hatályban vannak. Erre vonatkozóan nem veszik igénybe a kamarák, valamint a kereskedelemmel foglalkozó szakmai szövetségek tanácsadását, segítségét.

• Sokan nem tartják be az egyes üzletkörökre vonatkozó, alapvető szabályokat, és az üzletekben olyan termékeket is forgalmaznak, amelyek nem tartoznak az adott üzletkörbe.

• Rendkívül sok probléma adódik a közterületi árusítással, hiszen nagyon gyakran olyan termékeket is árulnak közterületeken, amelyeknek az árusítása itt tiltott. Ennek betartása az EU-csatlakozásból adódóan is fontos.

• Egyes vállalkozások a devizabelföldi személyek alatt külföldi személyeket értenek, holott ez két külön fogalom. A devizabelföldi lehet külföldi, de Magyarországon bejegyzett vállalkozással vagy egyéni vállalkozói igazolvánnyal kell rendelkeznie.

A kereskedelemre vonatkozó szabályozás – mint a bevezetőben említettük – EU-alapelveken nyugszik, betartása viszont legalább olyan fontos, mintha konkrét EU-irányelveket kellene érvényesíteni. Fontos ez azért is, mert az egységes belső piacon csak a szabályokat betartó, legálisan működő kereskedelmi vállalkozások lehetnek versenyképesek. A belkereskedelmi szabályozáshoz szorosan kapcsolódnak a fogyasztóvédelmi előírások, de ezek – jelentőségük és tágabb területük miatt – kézikönyvünkben külön fejezetet alkotnak.

50

D.) Vámeljárások, vámszabályozás

1. Az EU általános vámelőírásai Magyarország Európai Unióhoz csatlakozásával alapvetően változott meg a vámügyekhez kapcsolódó jogszabályi háttér, mivel a tanács 2913/1992/EGK-rendelete a Közösségi Vámkódexről (a továbbiakban: vámkódex) és a bizottság 2454/1993/EGK-rendelete a vámkódex végrehajtásáról (a továbbiakban: bizottsági rendelet) közvetlenül alkalmazandó Magyarországon. A következő oldalakon az olvasó átfogó képet kaphat arról, hogy a magyarországi importőrnek, illetve exportőrnek milyen vámigazgatási eljárások keretében van lehetősége arra, hogy az Európai Unióba harmadik országból árut hozzon be, vagy az EU-n kívülre árut vigyen. Az áruk vámjogi helyzete Az unió vámterületén lévő áruknak vámjogi helyzetük van, amely lehet közösségi vagy nem közösségi helyzet. Közösségi státuszú az az áru,

– amely a Közösség vámterületén jött létre, illetve teljes egészében a Közösség vámterületén állították elő, vagy

– a Közösségen kívülről importálták, de a szabad forgalom számára vámkezelték, továbbá

– az előző két bekezdés szerinti árukból állították elő. Nem közösségi áru pedig mindaz, ami az előző (közösségi státuszú áruknál meghatározott) feltételeknek nem felel meg. Az áru vámjogi rendeltetése A vámterületen kívülről behozott áruk vámjogi helyzetét igazolni kell, és attól függően, hogy a közösségi helyezet igazolt-e vagy sem, vámjogi rendeltetést kell kijelölni a számukra. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt, hogy az unió tagállamainak elhelyezkedése, földrajzi körülményei számos esetben úgy alakulnak, hogy az egyik tagországból egy másik tagországba szállított áru egy harmadik (nem tagország) állam területén halad keresztül. Ezekben az esetekben igen fontos a közösségi helyzet igazolása, hiszen ennek hiányában az árunak vámjogi rendeltetést kell kijelölni. Az áru vámjogi rendeltetését a vám elé állítás után – az átmeneti megőrzés határidején belül – ki kell jelölni. A vámjogi rendeltetés meghatározásának kötelezettsége az ügyfelet terheli. A vámjogi rendeltetés meghatározása megtörténhet az áru

51

– vámeljárás alá vonásával, – vámszabad területre vagy vámszabad raktárba történő bevitelével, – a Közösség területéről történő kivitelével, – megsemmisítésével, – felajánlásával az állam javára.

2. Ügyfél-regisztráció és ügyfél-azonosítás Magyarország európai uniós csatlakozásával, az új vámárunyilatkozat-feldolgozó rendszer (CDPS) kialakításával egy időben, átalakult a vámhatósági ügyfél-nyilvántartás is, amely a Gazdálkodói Törzsadat-nyilvántartó Rendszer nevet viseli (a továbbiakban GTR). A közösségi vámjog végrehajtásának részletes szabályairól szóló 2003. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 17. §-a teremtette meg annak a lehetőségét, hogy a Vám- és Pénzügyőrség – a törvényben meghatározott feladat- és hatáskörébe tartozó eljárásai során – ügyfeleinek adatait egy egységes vámazonosító szám (VPID) alatt tartsa nyilván. A testület valamennyi ügyfelét – gazdálkodót, egyéni vállalkozót, magánszemélyt – ebben az egységes rendszerben regisztrálják. Itt kiemelt helyet foglalnak el a vám-, illetve a jövedékspecifikus adatok. A VPID-szám az elsődleges ügyfél-azonosító, azonban az adószám (magánszemélyeknél az azonosító jel) másodlagos azonosítóként továbbra is fontos szerepet tölt be a regisztrációban. A vámazonosító szám 12 karakter hosszú, amelynek felépítése: HU + 0 (3 hossz) + folyamatos sorszám (8 hossz) + CDV számítástechnikai ellenőrző szám (1 hossz), pl: HU0000005432. A VPID-szám egyedileg azonosítja az ügyfeleket, hiszen a típusokon belüli további jelölések meghatározzák az egyéni cég, szervezet, gazdasági társaság, egyéni vállalkozó természetes személy stb. formát is. Az általános adatok mellett a GTR-rendszer nyilvántartja az ügyfelek különböző cím- és banki adatait is, továbbá megjeleníti a különböző vámhatósági eljáráshoz szükséges engedélyek szűkített adatait. A bankszámlaszám rögzítése az IBAN-formátum megadásával történik. Ez a nemzetközileg általánosan használt elnevezés az angol International Bank Account Number kifejezés mozaikszava. Az IBAN magyar formátuma 28 karakter hosszúságú. Felépítése: HU + XX (numerikus ellenőrző szám) + magyar pénzforgalmi jelzőszám (2x8 vagy 3x8 karakteres numerikus szám). A GTR-rendszer a mai kor informatikai színvonalának megfelelő alkalmazásokat tartalmaz, amelynek környezete webes technológián alapul. Ugyanígy korszerűnek mondható a vámazonosító szám kiadásához, módosításához szükséges adatlap is, amely a www.vam.hu honlapról tölthető le. Itt találhatók azok a kitöltési útmutatók, tájékoztatók is, amelyek az adatbejelentéshez, módosításhoz kapcsolódóan információt szolgáltatnak. Elkészült a VPID-adatlap egyszerűsített változata is, amely kizárólag a magánszemélyek adatbejelentését hivatott megoldani. Szintén a honlapon található az adatlap német nyelvű változata és kitöltési útmutatója. Hamarosan az angol nyelvű változat is letölthető lesz. Az adatlapok és tájékoztatók a honlapon a „Váminformációk“ hivatkozás alatt érhetők el. A vámazonosító szám kiadásával kapcsolatban két lehetőség közül lehet választani. Az egyik az előzetes regisztráció, amelynek során az adatlapot az ügyfél székhelye szerinti, területileg illetékes megyeszékhelyi fővámhivatalhoz kell benyújtani. Az adatlapon kitöltött adatok igazolására szolgáló okmányokat eredeti vagy hitelesített másolatban kell

52

bemutatni. A kérelem elbírálási ideje 30 nap, így a kiadott VPID-szám csak ezt követően használható fel a különböző vámhatósági eljárások során. A másik lehetőség a vámhatósági eljárással együtt kért regisztráció. Ilyenkor az ügyfél gyorsabban kapja meg a VPID-számot, és az adatok igazolására szolgáló okmányok bemutatása is egyszerűsített (pl. egyéni vállalkozó esetében elegendő a vállalkozói igazolvány csatolása másolatban, a többi rögzítendő adat tekintetében az ügyfél által az adatlapon írásban tett nyilatkozat szolgál alapul). A nyilvántartásba vett ügyfelek adatait – a felvitelt követően – a fővámhivatalok bírálják felül. Ha az ügyfelek adataiban változás következik be, azt a fővámhivataloknak adatlapon kell bejelenteni. A jogszabály a változással kapcsolatos írásbeli bejelentés megtételére a változást követő 15 napon belüli határidőt ír elő. Ilyenkor az adatlapon hivatkozni kell a VPID-számra és az adószámra/adóazonosító jelre, illetve X-szel kell jelölni az adatmódosítás rovatot. A továbbiakban csak azokat az adatokat kell kitölteni, amelyek tekintetében változás következett be. Az ügyfélnek minden esetben a GTR-rendszerből kiadott vámazonosító számra kell hivatkoznia a különböző vámhatósági eljárások megkezdésekor. 3. Vámeljárások A vámjogi rendeltetés meghatározásának egyik leggyakoribb módja az áru valamely vámeljárás alá vonása. Az unió vámkódexe a korábbi hazai 10 eljárással szemben 8 önálló eljárásban határozza meg a vámeljárásokat. A nyolc vámeljárás tartalmában nagyban megegyezik a 2004. május 1-je előtt alkalmazott vámeljárásokkal, amelyeket az alábbi táblázatban hasonlítunk össze: Sorszám Az unió vámkódexében A korábbi nemzeti vámjogszabályban

1. szabad forgalomba helyezés belföldi forgalom számára történő vámkezelés

2. árutovábbítás árutovábbítás 3. vámraktározás vámraktározás 4. aktív feldolgozás aktív feldolgozás 5. feldolgozás vámfelügyelet alatt vámfelügyelet melletti feldolgozás 6. ideiglenes behozatal ideiglenes behozatal 7. passzív feldolgozás passzív feldolgozás 8. kivitel kivitel 9. ideiglenes kivitel

10. vámszabad területi be-, illetve kitárolás (Dőlt betűvel a gazdasági vámeljárások.) Mint ahogyan látszik, az egyes vámeljárásoknál csupán a megnevezés szóhasználata eltérő. Míg a korábbi szabályozásban az ideiglenes kivitel önálló vámeljárásként jelenik meg, az unió vámkódexében az ideiglenes kivitel is a kiviteli vámeljárás alatt található. A vámszabad területre történő bevitel az unióban nem önálló vámeljárás, hanem a vámjogi rendeltetés meghatározásának egyik – vámeljárásokon kívüli – módja. Mindezen bevezető után részletesen ismertetjük egy-egy vámeljárás hasonlóságát vagy eltérő szabályozását. 3.1. Szabad forgalomba helyezés

53

A szabad forgalomba helyezés célja, hogy a nem közösségi áru elnyerje a közösségi áru vámjogi státuszát. Nagyon fontos, hogy a közösségi státuszt ne keverjük össze az áru közösségi származásának helyzetével, mivel a két forgalom hasonló ugyan, de a tartalmuk, a szerepük és a szabályrendszerük nem azonos. Egy szabad forgalomba helyezett áru önmagától a szabad forgalomba helyezéstől nem nyeri el a közösségi származást, de ha azt a közösségben elegendő mértékben megmunkálják, akkor akár el is nyerheti a közösségi származó helyzetet. A harmadik országból behozott, nem közösségi áru szabad forgalomba helyezése együtt jár a kereskedelempolitikai intézkedések alkalmazásával és a vámteher megfizetésével. A szabad forgalomba helyezési vámeljárás keretében a vámkódex arra is lehetőséget ad, hogy ha egy szállítmány különböző vámtarifaszámok alá tartozó árukból áll, és az áruk önálló besorolása a felszámítható behozatali vámokkal aránytalan munkaterheléssel és költséggel járna, akkor a vámkezelést kérő – a vámhivatal beleegyezésével – a legmagasabb vámtételű áru besorolása alatt adjon árunyilatkozatot. A már hatályon kívül helyezett nemzeti vámjogszabályban engedélyjegyes eljárás alatt megismert, speciális eljárást is hasonlóan gyakoroljuk, mint ahogyan azt az unió vámkódexe leírja, csupán az unióban végfelhasználás fogalom alatt ismerhetjük meg a részletszabályokat. A szabad forgalomba helyezett áru elveszti közösségi státuszát, és visszanyeri nem közösségi státuszát, ha

– az árunyilatkozatot érvénytelenítik (visszavonják a határozatot), vagy – az áruk mentesülnek a fizetési kötelezettség alól, vagy visszatérítik (visszafizetik)

a behozatali vámokat a következők szerint

-- vámvisszatérítéses aktív feldolgozás keretében, vagy -- külföldi tértiáru esetében, vagy -- az árut exportálják vagy újraexportálják.

A szabad forgalomba helyezés során alkalmazni kell a legtöbb kereskedelempolitikai intézkedést, amelyek száma adott esetben és árunál a több százat is meghaladhatja. A kereskedelempolitikai intézkedések alatt – a közös kereskedelempolitika részeként – az áruk behozatalára és kivitelére vonatkozó közösségi rendelkezések formájában létrehozott nem tarifális intézkedéseket, úgymint felügyeleti vagy piacvédelmi intézkedéseket, mennyiségi korlátozásokat vagy kvótákat, valamint behozatali vagy kiviteli tilalmakat kell érteni. A tarifális intézkedéseket az Európai Közösség Vámtarifája (TARIC) foglalja magában. A TARIC-ról részletesen a 4. fejezetben lesz szó. 3.2. Árutovábbítás A gazdaság szereplői az EU-csatlakozás óta ritkábban kerülnek kapcsolatba a vámhatósággal. Különösen igaz ez a kis- és középvállalkozásokra, hiszen ebben a körben az országhatáron átnyúló kereskedelem elsősorban az Európai Unió területére korlátozódik. Természetesen előfordulhat, hogy a vámunió határán belül nem közösségi áruval (azaz nem az EU területén előállított, illetve harmadik országból importált, de még szabad forgalomba nem bocsátott áruval) kereskednek. Gazdaságföldrajzi helyzetünkből

54

adódóan számottevő a harmadik országos kereskedelem is. Vannak továbbá olyan esetek, amikor egy közösségi árut át kell szállítani az Európai Unión kívüli tagállamon, és végül megemlítendő, hogy a kiviteli vámeljárások során a vámhatóság alkalmanként figyelemmel kíséri az exportált áru útját, például export-visszatérítés előfinanszírozása esetén. Az ilyen áruk szállításakor alkalmazott vámeljárás az úgynevezett közösségi árutovábbítási eljárás. A pontosság és a fogalmak közötti eligazodás kedvéért érdemes megemlíteni, hogy az eljárásnak két típusa létezik: közösségi külső, illetve közösségi belső árutovábbítási eljárás.

A közösségi árutovábbítási eljárás közúti forgalomban – és bizonyos esetekben vasúti forgalomban is – az új számítógépesített árutovábbítási eljárás (New Computerised Transit System – NCTS) keretében zajlik le. Az NCTS-t 2003. október 1-jétől hazánk is alkalmazza. Lényege, hogy az indító vámhivataltól egészen a rendeltetési vámhivatalig az eljárás minden mozzanata elektronikusan valósul meg. Lássunk erre egy példát! Svájcból megrendeltünk egy szállítmány csokoládét. (Svájc ilyen szempontból különleges példa, mert tagja az ún. tranzitegyezménynek, tehát az NCTS-t ők is alkalmazzák.) Tehát a svájci feladó alapesetben benyújtja az árunyilatkozatát az indító vámhivatalban, és ott a vámosok a vámhatósági számítógépes rendszerben rögzítik az adatokat. (Ha a feladó ún. engedélyezett feladó, tehát saját maga indíthatja a szállítmányt vámhivatali közreműködés nélkül, akkor elektronikus üzenetben küldi be az adatokat a vámhivatalba. Megjegyzendő, hogy 2005-től valószínűleg mindenki számára kötelező lesz az elektronikus vám elé állítás.) Az alapesetnél maradva: a svájci indító vámhivatalban dolgozó vámhivatalnok megvizsgálja a bejelentett adatokat, ha szükségesnek ítéli, az árukat is megszemléli, továbbá ellenőrzi az árutovábbítási eljárás elengedhetetlen „kellékét”, a biztosítékot, ami a készpénztől az összkezességi tanúsítványig több formában is megjelenhet. (Néhány hónapon belül a vámhivatalok számítógépes rendszerében is láthatók lesznek majd a fedezetre vonatkozó adatok.) Ha a vámhivatalnok mindent rendben talál, akkor a szállítmányt felszabadítja az árutovábbítási eljárásra. Kinyomtatja az árutovábbítási kísérő okmányt, ami „kíséri” a szállítmányt, és amin a szállítmányt azonosító MRN-szám, valamint a hozzá tartozó vonalkód szerepel, ezzel együtt pedig egy elektronikus üzenetet küld a feladó által bejelentett átléptető (Svájc és az EU határán lévő beléptető) vámhivatalba és a rendeltetési hivatalba.

Az átléptető vámhivatal rögzíti a határátlépés tényét, és erről elektronikus üzenetben értesíti az indító vámhivatalt, így tehát ott már menet közben informálódnak a szállítmány útjáról.

Amikor a csokoládé megérkezik pl. Budapestre, a címzett bemutatja a szállítmányt és a továbbítási kísérő okmányt a rendeltetési vámhivatalnál. Az MRN-szám alapján a budapesti pénzügyőr megkeresi a számítógépes rendszerben a svájci vámhivatal által előreküldött adatokat, majd engedélyezi a kirakodást, és az indító vámhivatalnak küld egy elektronikus megérkezési értesítést. Ezt követően a címzett bejelenti, hogy tapasztalt-e valamilyen eltérést a kirakodás során. Ha nem, akkor a pénzügyőr értesíti az indító vámhivatalt az áruvizsgálat eredményéről, és mentesíti a szállítmányt. Ezzel az árutovábbítási eljárás elintézettnek tekinthető, a címzett kérheti a további vámeljárást, a feladó pedig visszakapja a lekötött vagy befizetett vámbiztosítékát.

55

3.3. Kivitel A kiviteli eljárás lehetővé teszi, hogy a közösségi áru elhagyja a Közösség vámterületét. A kivitel magában foglalja a kiléptetési eljárást, beleértve a kereskedelempolitikai intézkedések alkalmazását és adott esetben a kiviteli vámok kiszabását is. A kiviteli vámkezelést annál a vámhivatalnál kell kérni, ahol az exportőr letelepedett, vagy ahol az árut a kiszállításhoz becsomagolták vagy berakták. Ezektől az illetékességi szabályoktól a bizottsági rendelet bizonyos esetekben eltérést engedélyez, ilyenkor a másik tagállam vámhatósága értesíti az exportőr helye szerinti tagállam kijelölt vámhivatalát, a vámáru-nyilatkozat egy példányának megküldésével. A kiviteli vámeljárásra általában az Egységes Vámáru-nyilatkozat 1., 2. és 3. példányait kell használni. Az 1. példányt a kiviteli eljárás alá vonást végző vámhivatal tartja meg, míg a 2. példány a statisztikai példány, és a 3. példánnyal kell vám elé állítani az árukat a kiléptetést végző vámhivatalnál. A kiviteli vámeljárást azzal a feltétellel végzik el a vámhivatalok, hogy a kérdéses áru ugyanolyan állapotban hagyja el a Közösség vámterületét, mint amilyenben a kiviteli vámáru-nyilatkozat elfogadásakor volt. A kiléptetést végző vámhivatalok az alábbiak lehetnek:

a) vasúton, postán, légi vagy vízi úton történő kivitel esetén a területileg illetékes vámhivatal, ahol az árut egy egyedi fuvarozási szerződés alapján egy harmadik országba történő szállításra átveszi a vasúti társaság, a posta, légiközlekedési vállalat vagy hajózási társaság;

b) csővezetéken kivitt áru vagy villamos energia esetén az exportőr székhelye szerint illetékes tagállam által kijelölt vámhivatal;

c) más eszközzel vagy a fentiekben nem említett körülmények között kivitt áruk esetében az utolsó vámhivatal azt megelőzően, hogy az áruk elhagyják a Közösség vámterületét.

Ha az exportőr az Egységes Vámáru-nyilatkozat 3. példányának visszaküldését kéri, úgy ezt az EV 44. rovatában „RET-EXP” jelöléssel kell jeleznie. Ebben az esetben – a kiléptetés tényének az EV hátoldalára történő feljegyzését követően – a kiléptetést végző vámhivatal a 3. példányt a kiléptetést kérő részére vagy az EV 50. rovatában megnevezett – a kiléptetést végző vámhivatal illetékességi területén lévő – közvetítő személynek adja át. Ha a vámhivatal egy harmadik országba vagy a kiléptetést végző vámhivatalhoz a kiviteli vámeljárással együtt árutovábbítási eljárást is végez, akkor a kiviteli eljárással egyszerre a kiléptetést is elvégzi, a fuvarokmányokra pedig piros színnel rájegyzi az „Export” kifejezést, valamint a vámkezelést kérőnek visszaadja az EV 3. példányát. Ebben az esetben a tényleges kiléptetés tényét a kiviteli eljárást lefolytató vámhivatalnak kell figyelemmel kísérnie a részére visszaküldött továbbítási okmány alapján. Jövedéki termékek adófelfüggesztéssel történő kivitele esetén is hasonló az eljárás, ebben az esetben azonban a tényleges kiléptetést végző vámhivatal a kísérő okmányon igazolja a kiléptetés tényét és küldi meg a jövedéki vámhivatalnak a kiléptetést igazoló példányt.

56

A tényleges kiléptetést végző vámhivatalnál akkor kérhető az áru kiviteli eljárás alá vonása, ha

– nem vonatkoznak rá tilalmak, illetve korlátozások, vagy – értéke szállítmányonként és árunyilatkozatot adónként nem haladja meg a 3000

eurót. Ha a kiviteli eljárás alá vont áruk nem hagyják el a Közösség vámterületét, akkor az exportőrnek haladéktalanul tájékoztatnia kell erről a kiviteli vámeljárást lefolytató vámhivatalt, és az árunyilatkozat 3. példányát vissza kell adnia a vámhivatalnak. Az unió vámkódexe külön vámeljárásként nem nevesíti az ideiglenes kivitelt, hanem a bizottsági rendeletben az ATA-igazolvánnyal történő ideiglenes kivitel szabályait határozza meg. 4. Gazdasági vámeljárások 4.1 Közös engedélyezési szabályok A 2001. év közepe óta a vámkódex és végrehajtási rendelete a gazdasági vámeljárásokra vonatkozó engedélyezési eljárást egységesen kezeli. Ez egyrészt azt jelenti, hogy formailag hasonló nyomtatványon kell megkérni a vámraktári, az aktív feldolgozási, a passzív feldolgozási, a vámfelügyelet melletti feldolgozási, valamint az ideiglenes behozatali engedélyeket. A kérelem formanyomtatványa és a kitöltésére vonatkozó szabályok a bizottsági rendelet 67. számú mellékletében találhatók meg. Ugyancsak a 67. számú melléklet tartalmazza a vámhatóság által kiadandó engedély formáját és tartalmi követelményeit. A gazdasági vámeljárásokra vonatkozó egységes szabályozás másrészt azt is jelenti, hogy a kérelem benyújtására, az engedélyezési eljárás lefolytatására, az elintézési határidőkre, az eljárások során használt nyilvántartásokra vonatkozó, valamint a gazdasági vámeljárások során követendő szabályokat is egy helyen fogalmazza meg. Az egyes gazdasági vámeljárásokra vonatkozó különös szabályokat viszont továbbra is külön-külön fogalmazza meg a Vámkódexben és annak végrehajtási rendeletében. Valamely gazdasági vámeljárás végzésének megkezdése előtt abból az alaphelyzetből kell kiindulni, hogy annak végzéséhez vámhatósági engedély szükséges. Az engedély iránti kérelem benyújtására az unió vámjogszabálya viszont már több lehetőséget is biztosít. Normál esetben a fent már említett, 67. számú melléklet szerinti formanyomtatványon kell a kérelmet előterjeszteni, de a gazdasági vámeljárásonként külön-külön meghatározott esetekben nem kell lefolytatni a formanyomtatvánnyal történő, normál engedélyezési eljárást, hanem elégséges a vámeljárásra vonatkozó írásbeli, illetve az ideiglenes behozatal egyes eseteiben a szóbeli árunyilatkozat benyújtása. Abban az esetben, ha valamely gazdasági vámeljárás engedélyezését vámáru-nyilatkozat benyújtásával kérik, a vámhatóságok megkövetelhetik a kérelmezőtől egy olyan kiegészítő okmány benyújtását, amely tartalmazza az árunyilatkozaton nem szereplő, de

57

az adott gazdasági vámeljárás engedélyezéséhez elengedhetetlenül szükséges adatokat (pl. elszámolási kulcs, a feldolgozás vagy a felhasználás jellege, helye stb.). Egyedi engedély kiadása iránti kérelmet kell benyújtani a vámhatósághoz abban az esetben, ha az adott gazdasági vámeljárás során a vonatkozó vámeljárások több tagállam vámhatóságát érintik. Ekkor a kérelemmel ahhoz a területileg illetékes vámhatósághoz kell folyamodni, ahol a gazdálkodó a fő számviteli nyilvántartásait tartja, illetve ahol a feldolgozás egy részét végzik. A kijelölt vámhatóság továbbítja a kérelmet és az engedély tervezetét a többi érintett vámhatóságnak, amelyek 15 napon belül nyugtázzák a kézhezvétel időpontját. A többi érintett vámhivatal az engedélytervezet kézhezvételének napjától számított 30 napon belül közli esetleges ellenvetéseit.

Ha az ilyen ellenvetéseket e határidőn belül közölték, és megállapodás nem született, akkor a kérelmet az ellenvetések mértékéig el kell utasítani.

A vámhatóságok visszamenőleges hatályú engedélyt is kiadhatnak. A visszamenőleges hatályú engedély legkorábban azon a napon léphet hatályba, amikor a kérelmet benyújtották. Ha a kérelem ugyanolyan fajtájú műveletre és árukra vonatkozó engedély meghosszabbítását érinti, akkor az engedély az eredeti engedély lejártának napjára visszamenőleges hatállyal is kiadható. Kivételes körülmények között az engedély visszamenőleges hatálya tovább bővíthető, de legfeljebb a kérelem benyújtását megelőző egy évvel. A vámhatóságok előírják a jogosultnak a nyilvántartások vezetését, kivéve az ideiglenes behozatal esetét, illetve amikor ezt nem tartják szükségesnek. A vámhatóságok nyilvántartásként a vonatkozó részletes adatokat tartalmazó, meglévő számviteli nyilvántartásokat is jóváhagyhatják. A fentieken túl a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI törvény új kategóriát vezet be a megbízható vámadós fogalmával. Megbízható vámadós: az a vállalkozó, természetes vagy jogi személy, aki, illetve amelynek vezetője három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvánnyal igazolja, hogy büntetlen előéletű, valamint

a) akinek/amelynek a kérelem elbírálása vagy a vámhatóság ellenőrzése

időpontjában nincs a magyar állami adóhatóságnál, illetve vámhatóságnál – engedély nélkül – az előírt vagy a fizetési felszólításban meghatározott időtartamon túl meg nem fizetett tartozása, továbbá valamely tagállam vámhatósága által végrehajtani kért vámtartozása, és

b) aki nyilatkozik arról, hogy nem áll csőd-, felszámolási vagy végelszámolási

eljárás alatt, ami lényegében megegyezik a vámszempontból való megbízhatóság kritériumainak teljesítésével, azzal a különbséggel, hogy az adó- és vámtartozás fennállását a vámhatóság a kérelem elbírálásának vagy az ellenőrzésnek a pillanatában vizsgálja, tehát nem a kérelem benyújtásakor fennálló állapot az irányadó.

A vizsgálat a csatlakozás időpontjától természetesen a többi tagállam

vámhatósága által végrehajtani kért vámtartozásra is kiterjed. A megbízható vámadóssá minősítéshez benyújtandó okmányok:

– 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány,

58

– APEH-igazolás, ha nem a vámhatóság kéri meg az állami adóhatóságtól a szükséges adatokat,

– 3 hónapnál nem régebbi, eredeti cégkivonat vagy cégmásolat, – 30 napnál nem régebbi nyilatkozat arról, hogy a szervezet nem áll csőd-,

felszámolási vagy végelszámolási eljárás alatt. A nemzeti követelményekkel kiegészített nyomtatványok formai és tartalmi ismérvei, valamint a kitöltésükre vonatkozó rendelkezések megtekinthetők a Vám- és Pénzügyőrség www.vam.hu című internetes honlapján is. 4.2. Vámraktározás Raktártípusok:

Típus Jellegzetesség: „A” a vámraktár üzemeltetőjének felelőssége alatt álló közvámraktár; „B” a beraktározók felelősségével működő közvámraktár; „C” magánvámraktár, ahol a vámraktár üzemeltetője és a beraktározó ugyanaz

a szervezet, de nem szükségszerűen az áruk tulajdonosa; „D” magánvámraktár, ahol a vámraktár üzemeltetője és a beraktározó ugyanaz

a szervezet, de nem szükségszerűen az áruk tulajdonosa, és a vámraktározási vámeljárást lezáró szabad forgalomba helyezés vámeljárás helyi vámkezeléssel, egyszerűsített eljárásban történik;

„E” magánvámraktár, ahol a vámraktár üzemeltetője és a beraktározó ugyanaz a szervezet, de nem szükségszerűen az áruk tulajdonosa, és ahol az áru vámraktározási eljárás alá helyezhető anélkül, hogy azt egy vámraktárrá minősített ingatlanra vagy más meghatározott területre betárolnák;

„F” vámhivatal által üzemeltetett közvámraktár. A vámraktári engedély kiadását minden esetben a bizottsági rendelet 67. számú mellékletében található – megfelelően kitöltött – formanyomtatvány benyújtásával kell kérni. Engedély csak a Közösség területén letelepedett személy részére adható, ha igazolja, hogy a raktározásra gazdasági szempontból szükség van. A vámhatóság a vámraktár üzemeltetéséhez vámbiztosíték nyújtását is megköveteli. A tevékenységi engedély kiadásának feltétele – fő szabályként – az is, hogy a kérelmező az engedélyezési eljárás során már olyan (a „B” és az „F” típusú vámraktár kivételével) készletnyilvántartást tudjon felmutatni, amely a vámraktározási vámeljárás alá vont áruk adatait tartalmazza. A készletnyilvántartás vezetéséért a raktár üzemeltetője a felelős. „B” típusú vámraktárban a felügyelő vámhivatal készletnyilvántartás helyett a vámraktározás vámeljárás bejelentésére vonatkozó vámáru-nyilatkozatát kezeli raktárnyilvántartásként. A vámraktározási vámeljárás időtartama alapszabályként nincs korlátozva. Kivételes esetekben azonban a vámhatóság megállapíthat raktározási határidőt, amelyen belül a beraktározónak kérnie kell a további vámeljárás alá vonást. A közös agrárpolitika hatálya alá tartozó, kivitelre szánt közösségi árukra a bizottsági eljárásnak megfelelően külön határidők állapíthatók meg.

59

A nem közösségi helyzetű árun állapotmegóvó műveleteket, valamint külalakja, eladhatósága javítását célzó, illetve a forgalomba hozatala előkészítését szolgáló, szokásos kezeléseket végezhetnek. Ha erre a közös piaci rendtartás zökkenőmentes működése érdekében szükség van, a közös agrárpolitika hatálya alá tartozó termékek vonatkozásában egyes szokásos kezelési módok kizárhatók. Az ilyen szokásos kezelési módok listáját a bizottsági eljárásnak megfelelően állítják össze. Ha a körülmények indokolják, a vámraktározás vámeljárás alá vont áru ideiglenesen – három hónapot meg nem haladó időtartamra – a vámraktárból elvihető. Ez az időtartam indokolt esetben meghosszabbítható. 4.3. Aktív feldolgozás Az aktív feldolgozás a feldolgozást végző részére – közvetlenül vagy közvetetten –rendelkezésre bocsátott importáruval végzett, bármilyen feldolgozást jelent, amelyet egy harmadik országban letelepedett megbízó számára előírások szerint végeznek el, általában a feldolgozási költségek megfizetése ellenében. Az aktív feldolgozási eljárás lehetővé teszi, hogy az alábbi árukat a Közösség vámterületén egy vagy több feldolgozási műveletnek vessék alá:

a) a Közösség vámterületéről végtermékként1 újrakivitelre szánt nem közösségi árut, anélkül hogy az ilyen áru behozatali vámköteles, vagy kereskedelempolitikai intézkedések hatálya alá tartozó lenne (felfüggesztő rendszer);

b) a szabad forgalomba bocsátott árut, az ilyen áruért felszámítható behozatali vámok visszatérítésével (visszafizetésével) vagy fizetés alóli mentesítéssel, ha azt a Közösség vámterületéről végtermék formájában exportálták (vám-visszatérítési rendszer).

Feldolgozási műveletek:

— az áru megmunkálása, ideértve az összeállítását vagy összeszerelését, vagy pedig más áruba történő beszerelését;

— az áru feldolgozása; — az áru javítása, ideértve a helyreállítását és a rendbehozatalát is, valamint — a bizottsági eljárásnak megfelelően meghatározott olyan áru használata, amely

nem épül be a végtermékbe, de amely lehetővé teszi vagy megkönnyíti a végtermék előállítását, még ha teljes egészében vagy részben elhasználódik is a gyártási folyamatban. Nem tartozhat e körbe:

a) az ellentételező termékek vizsgálatához vagy a javításra szorult importáru hibájának felfedezéséhez a szükséges mennyiségen kívüli üzemanyag és energiaforrás;

b) az ellentételező termékek vizsgálatához, kiigazításához vagy visszavonásához szükséges mennyiségen kívüli kenőanyagok;

c) berendezések és szerszámok.

Engedély csak az alábbi esetekben adható: 1 Végtermék: a feldolgozási műveletekből származó minden termék

60

a) A Közösség területén letelepedett személyeknek. Nem kereskedelmi jellegű

import vonatkozásában azonban a Közösség területén kívül letelepedett személyek is kaphatnak engedélyt.

b) A végtermékbe be nem épülő termékek felhasználásával előállított végtermék esetén, ha az importált áru a végtermékekben azonosítható, vagy helyettesítő áru felhasználása esetén, ha a helyettesítő árura megállapított feltételek betartása ellenőrizhető.

c) Ha az aktív feldolgozási eljárás elősegíti a végtermékek exportjához vagy újrakiviteléhez a legkedvezőbb feltételek kialakulását, feltéve, hogy ez nincs káros hatással a közösségi termelők alapvető érdekeire (gazdasági feltétel). A gazdasági feltételeknek megfelelő eseteket a bizottsági eljárás szerint határozhatják meg.

Az engedély megadása iránti kérelmet a feldolgozás helye szerint illetékes vámhatósághoz kell benyújtani. Az aktív feldolgozási engedély érvényességi időtartama nem haladhatja meg a három évet, kivéve a megfelelő indok esetét. A bizottsági rendelet 73. számú mellékletének „A” részében meghatározott áruk aktív feldolgozás alá vonása esetén az érvényesség időtartama nem haladhatja meg a hat hónapot. A tanács 1255/1999/EK-rendeletében hivatkozott tej és tejtermékek esetén az érvényesség időtartama nem haladhatja meg a 3 hónapot. A vámhatóság előírja azt az időtartamot, amelyen belül a végtermékek kivitelének vagy újrakivitelének meg kell történnie, vagy azokra más vámjogi rendeltetést kell meghatározni (visszaviteli határidő). Ez az időtartam figyelembe veszi a feldolgozási műveletek végrehajtásához és a végtermékek értékesítéséhez szükséges időt. Az időtartam attól a naptól kezdődik, amikor a nem közösségi árut az aktív feldolgozási eljárás hatálya alá vonják. A vámhatóság az engedélyes kellően indokolt kérelmére hozzájárulhat a határidő meghosszabbításához. A visszaviteli határidő az alábbi végtermékekre vagy változatlan állapotú vámárukra nem haladhatja meg:

a) a négy hónapot az 1255/1999/EK-rendelet 1. cikkében hivatkozott tej és tejtermékek esetén;

b) a két hónapot a KN 1. fejezetében hivatkozott állatok hízlalás nélküli vágása esetén;

c) a három hónapot a 0104 és 0105 KN-kód alá tartozó állatok hízlalása esetén (beleértve a vágást is, ahol releváns);

d) a hat hónapot a KN 1. fejezetében hivatkozott egyéb állatok hízlalása esetén (beleértve a vágást is, ahol releváns);

e) a hat hónapot húsfeldolgozás esetén; f) a hat hónapot az 565/80/EGK-rendelet 1. cikkében hivatkozott, az export-

visszatérítésnél előlegfizetésre jogosult egyéb olyan mezőgazdasági termékek feldolgozása esetén, amelyeket ugyanezen rendelet 2. cikkének b) vagy c) pontjában hivatkozott termékké vagy áruvá dolgoznak fel.

Ahol egymást követő feldolgozási műveleteket végeznek, vagy a kivételes körülmények indokolják, kérelemre a fenti időtartamok meghosszabbíthatók, de a teljes időtartam nem haladhatja meg a tizenkét hónapot.

61

A vámhatóság állapítja meg a feldolgozási művelet elszámolási kulcsát, illetve szükség esetén annak meghatározási módszerét. Az elszámolási kulcsot azoknak a tényleges körülményeknek az alapján határozzák meg, amelyek között a feldolgozást végzik vagy végezni kell. Az aktív feldolgozási engedélyben vagy az áruk vámeljárásra bejelentésének idején kell meghatározni az elszámolási kulcsot vagy a kulcs meghatározásának módszerét, ideértve az átlagos kulcsokat is. Ha lehetséges, az ilyen kulcsokat termelési vagy műszaki adatok alapján kell meghatározni, vagy ha ezek nem állnak rendelkezésre, akkor az ugyanilyen típusú műveletekre vonatkozó adatok alapján. Bizonyos körülmények között a vámhatóságok az után is meghatározhatják az elszámolási kulcsot, hogy az árut a vámeljárásra bejelentették, de semmiképpen sem később, mint amikor az új, vámhatóság által engedélyezett műveletre vagy felhasználásra azokat hozzárendelik. Ha a végtermékek vagy az aktív feldolgozás alá eső, változatlan állapotú importáruk tekintetében vámtartozás merül fel, akkor az érintett időszakra eső importvámok összegére kiegyenlítő kamat jár. A kiegyenlítő kamat tekintetében az Európai Központi Bank havi közlönyének statisztikai mellékletében közölt pénzpiaci kamatlábakat kell alkalmazni. Az alkalmazandó kamatláb az a kamatláb, amelyet a vámtartozás felmerülésének hónapja előtt három hónappal arra a tagállamra alkalmaztak, ahol az engedélyben előírt első művelet vagy felhasználás megtörtént, vagy meg kellett volna történnie. A kamatot havi kamatszámítással kell alkalmazni. Ennek időszaka az azt követő hónap első napján kezdődik, amikor az importált árut – amely után a vámtartozás létrejött – először bejelentették a vámeljárásra. Az időszak annak a hónapnak az utolsó napján zárul, amelyben a vámtartozás felmerült. Nem kell kiegyenlítő kamatot fizetni, ha:

a) a figyelembe veendő időszak kevesebb mint egy hónap; b) a felmerült vámtartozás után alkalmazandó kiegyenlítő kamat összege nem

haladja meg a 20 eurót; c) annak érdekében merült fel a vámtartozás, hogy lehetővé tegye a kedvezményes

tarifális elbánás kérvényezését a Közösség és egy harmadik ország közötti, az adott országba történő behozatalról szóló megállapodás alapján (kumulációs vámteher);

d) a megsemmisítésből adódó hulladékot és selejtet szabadítják fel szabad forgalomba hozatalra;

e) a bizottsági rendelet 75. számú mellékletében hivatkozott, másodlagos ellentételező termékeket szabadítják fel szabad forgalomba hozatalra, feltéve, hogy ezek arányban állnak a fő ellentételező termékek exportált mennyiségeivel;

f) a vámvisszatérítéses aktív feldolgozást követő szabad forgalomba bocsátás kérelmezése eredményeként merül fel, mindaddig, amíg a kérdéses termékek után fizetendő importvámot még ténylegesen nem fizették vagy nem térítették vissza;

g) a jogosult kéri a szabad forgalomba bocsátást, és bizonyítékot nyújt be arról, hogy nem az ő hanyagságából vagy csalásából adódó különös körülmények lehetetlenítik el vagy teszik gazdaságtalanná az újrakivitel elvégzését az általa eredetileg elvárt feltételek mellett, amit megfelelően alá is támasztott, amikor az engedélyt kérte;

h) felmerült a vámtartozás, és addig a mértékig, ameddig az ilyen adóssággal kapcsolatban készpénzletéttel biztosítékot nyújtottak.

62

Az aktív feldolgozás vámeljárását a végtermék újrakivitele, illetve a végtermék más vámeljárásba (szabad forgalomba helyezés, vámraktározás, újbóli aktív feldolgozás, ideiglenes behozatal stb.) történő bevonása zárja le. Az elszámolási kérelmet — felfüggesztő aktív feldolgozás esetén a visszaviteli határidő lejártát követő 30 napon

belül; — visszatérítéses aktív feldolgozás esetén a visszaviteli határidő lejártát követő 6

hónapon belül kell a felügyelő vámhivatalhoz benyújtani. Visszatérítéses eljárásban az elszámolási határidőn belül lehetőség van a befizetett importvámok visszatérítésére vagy megtérítésére. Ahol azt különleges körülmények indokolják, a vámhatóság az elszámolási határidőt még akkor is meghosszabbíthatja, ha az már lejárt. 4.4. Feldolgozás vámfelügyelet mellett A vámfelügyelet melletti feldolgozás vámeljárása a Közösség vámterületén lehetővé teszi nem közösségi áru olyan feldolgozását, amely megváltoztatja az áru jellegét vagy állapotát anélkül, hogy arra behozatali vámok vagy kereskedelempolitikai intézkedések vonatkoznának, továbbá lehetővé teszi, hogy az ilyen műveletek eredményeként létrejött termékeket a rájuk vonatkozó behozatali vámtétel alkalmazásával hozzák szabad forgalomba. A vámfelügyelet melletti feldolgozásra vonatkozó eljárások olyan áruknál alkalmazandók, amelyek feldolgozása alacsonyabb összegű importvám alá tartozó árut eredményez, mint ami az importárura alkalmazandó. A vámeljárás azokra az árukra is alkalmazandó, amelyeket olyan műveleteknek kell alávetni, hogy szabad forgalomba bocsátásukkor a műszaki előírásoknak megfeleljenek. A vámfelügyelet melletti feldolgozásra az engedélyt annak a személynek a kérésére adják meg, aki a feldolgozást végrehajtja vagy végrehajtatja. Az engedély az alábbi feltételekkel adható ki:

a) A Közösségben letelepedett személyek kaphatják meg. b) Az importáru azonosítható a feldolgozott termékekben. c) Az áru jellege vagy állapota gazdaságosan nem állítható vissza olyanra, amilyen

a feldolgozási eljárás előtt volt.

d) Az eljárás alkalmazása nem jár az importált árura vonatkozó származási és mennyiségi korlátozások szabályainak megkerülésével.

e) A tevékenység végzéséhez szükséges feltételek anélkül teljesülnek, hogy ez káros hatással lenne a hasonló árukat előállító közösségi termelők alapvető érdekeire (gazdasági feltétel).

4.5. Ideiglenes behozatal Az ideiglenes behozatali vámeljárás lehetővé teszi – teljes vagy részleges behozatali vámok alóli mentesség mellett, és anélkül, hogy kereskedelempolitikai intézkedések hatálya alá tartoznának – az újrakivitelre szánt, nem közösségi áru felhasználását a Közösség vámterületén anélkül, hogy a használat miatti szokásos értékcsökkenést kivéve

63

bármilyen változáson mennének keresztül. Az uniós előírások értelmében az ideiglenes behozatal időtartama legfeljebb 24 hónap lehet, de kivételes körülmények fennállása esetén a vámhatóság – az érintett személy kérelmére – ezt a határidőt meghosszabbíthatja. A vámeljárás során megengedett a javítás és a karbantartás, beleértve a nagyjavítást és a kiigazításokat is. A teljes mentességgel járó ideiglenes behozatal az alábbi esetekre alkalmazható: — kereskedelmi felhasználású szállítóeszközök ideiglenes jellegű használata esetén, a

Közösség területén kívül és a Közösség területén belül letelepedett személyek vonatkozásában egyaránt;

— magánfelhasználású szállítóeszközök ideiglenes jellegű használata esetén, a Közösség területén kívül és a Közösség területén belül letelepedett személyek vonatkozásában egyaránt;

— tengerészek jóléti ellátásához szükséges anyagok ideiglenes behozatala esetén; — katasztrófák következményeinek elhárítása érdekében hozott intézkedésekkel

összefüggésben felhasználandó anyagok ideiglenes behozatala esetén; — kórházaknak és más egészségügyi intézményeknek ideiglenesen behozott orvosi,

sebészeti és laboratóriumi felszerelésekre; — a Közösség területén kívül letelepedett személy tulajdonát képező állatok ideiglenes

behozatala esetén; — határövezet karbantartása céljából ideiglenesen behozott felszerelésekre, anyagokra; — ideiglenes jelleggel behozott hang-, kép- és adathordozókra; — ideiglenes jelleggel behozott szakmai felszerelésekre; — ideiglenes jelleggel behozott reklámanyagokra; — ideiglenes jelleggel behozott oktatási és tudományos felszerelésekre; — ideiglenes jelleggel behozott göngyölegekre; — ideiglenes jelleggel behozott öntőformákra, dombornyomó szerszámokra,

nyomólemezekre, tervrajzokra, vázlatokra; ellenőrző és mérőműszerekre, különleges szerszámokra és eszközökre, vizsgálatok, kísérletek vagy bemutatók tárgyát képező árukra, ésszerű mennyiségben behozott mintákra;

— ideiglenes jelleggel behozott helyettesítő termelőeszközökre; — kiállításon vagy nyilvános eseményen történő bemutatásra hozott árukra; — műalkotások kiállítás céljára történő behozatala esetén; — aukció útján történő értékesítés céljából behozott árukra; — az ideiglenes behozatalban vámkezelt áruk javítása céljából behozott alkatrészekre,

kiegészítőkre és felszerelésekre; — három hónapot nem meghaladó időtartamra, ideiglenes jelleggel behozott, nem

gazdasági hatású árukra. A részleges mentességgel járó, ideiglenes behozatalt azokban az esetekben kell alkalmazni, amikor a teljes ideiglenes behozatali vámmentesség nem alkalmazható. A részleges mentességgel ideiglenes behozatalba vett áru visszaszállítása esetén az ideiglenes behozatal minden megkezdett hónapjára azon vám összegének három százalékát kell megfizetni, amelyet az áru ideiglenes behozatali vámeljárás alá vonása időpontjában végzett szabad forgalomba helyezés esetén fizettek volna. Az úgynevezett „használati vámot” havonta kell megfizetni. Ha az ideiglenes behozatalban vámkezelt áru szabad forgalomba helyezését kérik, úgy az esedékes vám megfizetése mellett az aktív feldolgozásnál már említett kiegyenlítő kamatot is meg kell fizetni.

64

4.6. Passzív feldolgozás

A passzív feldolgozási eljárás lehetővé teszi a közösségi áru feldolgozás céljából történő, ideiglenes kivitelét a Közösség vámterületéről úgy, hogy a feldolgozásból származó visszahozott végtermék részleges vagy teljes vámmentességgel vámkezelhető a szabad forgalom számára.

A passzív feldolgozási vámeljárás nem alkalmazható az alábbi közösségi árukra:

— amelyekre már vámvisszatérítést vettek igénybe;

— amelyek feltételtől függően kerültek teljes behozatali vámmentességgel szabad forgalomba, és a feltételek még fennállnak;

— exporttámogatott, szubvencionált termékekre.

Az engedély megadásának feltételei: — A Közösségben letelepedett személy kaphatja meg.

— Az ideiglenesen exportált áru a feldolgozott végtermékben azonosítható.

— A passzív feldolgozási eljárás alkalmazása nem sérti a közösségi feldolgozók alapvető érdekeit (gazdasági feltétel).

A gazdasági feltétel vizsgálatakor meg kell állapítani, hogy:

a) a feldolgozás Közösségen kívüli elvégzése várhatóan okoz-e súlyos hátrányt a Közösség feldolgozói számára; vagy

b) a feldolgozásnak a Közösségben történő elvégzése gazdaságilag életképtelen-e, illetve műszaki okok miatt vagy szerződéses kötelezettségek miatt lehetetlen-e.

Az engedély iránti kérelmet annál a vámhivatalnál kell benyújtani, ahol a közösségi árut passzív feldolgozásra bejelentik. Ha a passzív feldolgozási művelet javításra vonatkozik, úgy a kérelem a vámeljárásra vonatkozó vámáru-nyilatkozat útján nyújtható be. Egyéb esetben a kérelem a bizottsági rendelet 67. számú mellékletében található formanyomtatvány benyújtásával terjeszthető elő.

Az unió vámkódexe arra is ad lehetőséget, hogy a javítás céljából ideiglenesen kiszállított közösségi áru helyett – akár előzetes behozatallal is – olyan, harmadik országbeli árut hozzanak be, illetve vissza, amely a kiszállított áruval azonos tarifális besorolású, azonos kereskedelmi minőségű és azonos műszaki jellemzőkkel rendelkezik.

Lehetőség van arra is – a „háromszögforgalom” keretében –, hogy a passzív feldolgozási eljárásban ideiglenesen kiszállított árukból előállított készterméket egy másik tagállamban helyezzék részleges vagy teljes vámmentességgel szabad forgalomba.

A passzív feldolgozást követően visszahozott végtermékre részleges vagy teljes vámmentességet alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy – a javításból történő visszahozatalt kivéve – a feldolgozás során előállított végtermék után fizetendő vámterhet úgy kell megállapítani, hogy a végtermékre alkalmazható behozatali vámok összegéből le kell vonni az ideiglenesen kiszállított árukra – szabad forgalomba helyezésük esetén – fizetendő importvámokat.

Javításból történő visszahozatal esetén a javítási költségek után kell a vámot megfizetni. Garanciális javítás esetén a szabad forgalomba hozatal teljes vámmentességgel történik.

65

5. A vámkezelés folyamata az árunyilatkozat-feldolgozó rendszer (CDPS) segítségével Azáltal, hogy Magyarország az Európai Unió tagjává vált, része lett az egyik legjelentősebb gazdasági közösségnek. Mivel ez a kapcsolat – többek között – a vámunión alapul, minden eddigi, a határon átnyúló kereskedelemre vonatkozó szabályozás megváltozott. Az Európai Unió tagállamain kívüli, ún. harmadik országokkal kapcsolatos külkereskedelmi tevékenység kapcsán beszélhetünk vámokról, illetve vámteherről. Azon termékek, amelyeket az unió területén belül szabad forgalomba bocsátottak, közösségi árunak minősülnek, így az államhatáron vámok megfizetése nélkül átszállíthatók, illetve szabadon felhasználhatók. 2004. május 1-jét követően hazánkban is az Európai Unió vámterületén hatályban lévő Közösségi Vámkódex a külkereskedelmi tevékenység elsődleges jogszabályi háttere. A csatlakozást megelőző években a jogalkotás iránya tudatosan közelítette nemzeti vámtörvényünk rendelkezéseinek tartalmát és irányát az Európai Unió szabályrendszeréhez. Így a teljes harmonizáció nem jelentett lényeges változást. A vámkezelés jogi feltételei tehát minden EU-tagállamban megegyeznek, és a vámokmányok szintén azonosak. Az Egységes Vámáru-nyilatkozat – formai és tartalmi adottságait tekintve – már 2004. május 1-je előtt is megegyezett az Európai Unió tagállamaiban rendszeresített vámokmánnyal, így a használata sem a hazai gazdálkodók, sem pedig az uniós, külföldi gazdálkodók számára nem jelenthet gondot. Segíti az egységes vámokmány alkalmazását, hogy az összes uniós tagállamban ugyanazon kitöltési útmutató van hatályban. A Magyarországon vámkezeltető gazdálkodók azonban előnyösebb helyzetben vannak a más tagállamokban vámkezeltető gazdálkodókkal szemben, ugyanis a hazánkban hatályban lévő kitöltési útmutatót már azoknak a jogszabályoknak megfelelően állították össze, amelyek a többi tagállamban csak 2006. január 1-jétől lépnek hatályba. A csatlakozás előtti állapothoz hasonlóan továbbra is hatékony segítség a gazdálkodók számára, hogy az árunyilatkozat CD-n is benyújtható, ami természetesen nem pótolja a papír alapú feldolgozást, viszont nagymértékben felgyorsítja azt. (Korábban a gazdálkodók mágneslemezen nyújthatták be az általuk rögzített adatokat tartalmazó vámokmányt.) Ennek lényege, hogy a gazdálkodók is megvásárolhatják azt a programot, amellyel az adatok rögzítése során a Vám- és Pénzügyőrség dolgozik. A gazdálkodók által kitöltött vámáru-nyilatkozatot xml-formában töltik be a vámhivatali rendszerbe, amely ettől kezdve már csak ellenőrzést és feldolgozást igényel. A gazdálkodók számára egyszerűsített eljárások igénybevétele is elérhetővé vált, bár ez sem teljesen idegen a régi szabályozástól:

• Ilyen többek között a hiányos vámáru-nyilatkozat benyújtása, amely lehetővé teszi, hogy a vámhatóság kellően indokolt esetben olyan nyilatkozatot is elfogadjon, amely nem tartalmazza az összes szükséges adatot, vagy amelyhez nem csatolták a szóban forgó vámeljáráshoz szükséges valamennyi okmányt.

• Egyszerűsített nyilatkozattételi eljárásnál a jogszabályban foglalt feltételek teljesülése esetén a vámhatóság engedélyezi a gazdálkodónak, hogy a szabad forgalomba bocsátás iránti nyilatkozatot egyszerűsített formában tegye meg akkor, amikor az árut a vámhatóságnak bemutatja. Ilyenkor az egységes

66

vámokmányban tett hiányos vámáru-nyilatkozat, vagy valamely adminisztratív vagy kereskedelmi okmány lehet az egyszerűsített vámáru-nyilatkozat formája, amelyhez csatolták a szabad forgalomba bocsátás iránti kérelmet.

• A helyi vámkezelési eljárás lehetővé teszi, hogy az áruk szóban forgó vámeljárás alá vonását az érintett személy telephelyén vagy a vámhatóság által megjelölt vagy jóváhagyott más helyen végezzék el.

A fenti eljárásokkal kapcsolatban a gazdálkodónak egy megelőző engedélyezési eljárás során kiadott vámhatósági engedéllyel kell rendelkeznie, amelyet a már korábban leírtaknak megfelelően (a vámjogszabályok által felállított tartalmi és formai követelményekkel összhangban) benyújtott írásbeli kérelmére az illetékes fővámhivatal bocsát ki. A vámkezelés tekintetében a vámkezelendő áruk vámértéke, a termék származási helye, a TARIC (Integrált Közösségi Vámtarifa) szerinti besorolása és az ezek alapján alkalmazandó vámtétel bír döntő súllyal. A vámjogi szabályok alkalmazása ezenkívül a nemzetközi áruforgalom egyéb szabályainak, így például a szabadkereskedelmi megállapodások származási szabályainak, a nemzetközi szállítást segítő egyezmények (TIR-egyezmény, tranzitegyezmény) tartalmának ismeretét is feltételezi. A vámjogi szabályok alkalmazásával kapcsolatban fontos még megemlíteni, hogy import esetén a vámkezelés alkalmával meg kell fizetni a termékimportra a vámon kívül kivetett egyéb közterheket is, így az áfát (ha a gazdálkodó áfa levonására nem jogosult), a jövedéki adót, a környezetvédelmi termékdíjat is. A vámjogszabályok ezeket együttesen vámtehernek nevezik, ami azt jelenti, hogy a vámkezeléskor a vámhatóság, külön-külön jogcímek szerint határozattal veti ki az összes fizetési kötelezettséget. A feldolgozást követően a gazdálkodó átveheti a vámhatóság által hozott, a kiszabott vámteherről rendelkező határozatot. A határozat alaki, illetve tartalmi változásokon ment keresztül. Eltérően a korábbi határozattól, az ügyfél nem leporelló, hanem A4-es formájú és kibővült adattartalmú határozatot kap kézhez. A határozaton már a külkereskedelmi partner neve is megjelenik, továbbá tartalmaz a szállítási feltételekre, a kiszabás jogcímére vonatkozó adatokat is. Tulajdonképpen az egységes vámáru-nyilatkozat tartalmi elemeit jeleníti meg, ami valószínűleg a saját, belső nyilvántartásának vezetésekor jelenthet segítséget. A határozat elengedhetetlen tartalmi eleme az eljáró pénzügyőr aláírása, valamint bélyegzőjének a lenyomata. Átvételkor a dátumot, illetve az átvevő aláírását, valamint a bélyegzőlenyomatot kell rávezetni a határozatra. Ez a dátum lesz a kézbesítés dátuma, amely a fizetési határidő szempontjából bír jelentőséggel. A fizetési határidő szabályai jelentősen eltérnek a korábbi szabályozástól. Abban az esetben, ha az alapeljárás kapcsán valamilyen utólagos eljárás lehetősége merül fel, vagy utólagos intézkedés megtétele szükséges/kötelező (pl. vámvisszatérítési kérelem, módosítási kérelem, határozat visszavonására vonatkozó kérelem), az illetékes fővámhivatalhoz kell benyújtani a kérelmet. A korábbi szabályozáshoz képest változtak az okmányminták, ami magán az okmány megjelenésén/rovatain, illetve kitöltési útmutatójának tartalmán érhető tetten. Az okmány megnevezése: Módosító lap kiviteli irányú vámkezelések (egységes vámáru-nyilatkozatok) adatainak módosítására, illetve behozatali irányú vámkezelésekhez (EV-khoz) kapcsolódó utólagos intézkedésekhez. A VPID-szám az, ami ezután az ügyfél azonosítására szolgál.

67

Vámvisszatérítésre vonatkozó kérelmek esetén a benyújtandó okmány a 2454/93/EGK bizottsági rendelet 111. számú mellékletét képező, „Európai közösség vám visszafizetésére/elengedésére vonatkozó kérelem” elnevezésű okmány. Ezekhez az okmányokhoz nyomtatványboltokban, illetve okmányértékesítési hivatalos helyeken (pl. a Közép-Magyarországi Regionális Parancsnokság épületében) lehet hozzájutni. A fentieken túl az Igazságügyi Minisztérium honlapján megtalálható magyar nyelvű rendeletek, jogforrások, a Vám- és Pénzügyőrség tájékoztatói, hasznos kiadványai, valamint a www.vam.hu című honlapon közzétett információk mind segítenek abban, hogy a gazdálkodók körültekintően tájékozódhassanak, illetve a számukra legelőnyösebb formában végezhessék külkereskedelmi tevékenységüket. Fontos megjegyezni azonban, hogy mielőtt külkereskedelmi tevékenységbe fognánk, törekednünk kell a jogszabályok alapos megismerésére, hiszen a jogszabályok nem ismerése nem mentesíthet az esetleges hátrányos következmények alól. 6. TARIC Az Európai Unióban – és ma már egyre inkább Magyarországon is – a vámokkal kapcsolatos előírások, jogszabályok kulcsszerepet játszanak a kereskedelempolitikai célok megvalósításában, a gazdaság működőképességének fenntartásában. Az Európai Unió országai vámuniót alkotnak, ami magában foglalja az egységes vámtarifa bevezetését is a harmadik (EU-n kívüli) országokkal szemben, 2004. május 1-jétől immár Magyarországon is. A vámpolitika egyik legfontosabb alkotóeleme a Közös Vámtarifa, ami a Kombinált Nómenklatúrán (rövidítve KN) alapul, és a közös kereskedelempolitika meghatározó eleme. Biztosítja, hogy a Közösségbe importált, illetve onnan exportált minden egyes áru minden tagállamban azonos szempontok alapján kapja meg azt a vámtarifaszámot, amely (az áru származása mellett) eldönti az alkalmazandó vámtételt. A közös vámtarifa nómenklatúrája az áruk osztályba sorolásának nemzetközi eszközén, az ugyancsak Brüsszelben található Vámigazgatások Világszervezete (WCO) által kidolgozott, harmonizált rendszeren alapul. A termékek intézményes árufelsorolása sok mindenre felhasználható, és ezt a nomenklatúrát a legtöbb kereskedő nemzet alkalmazza. A Kombinált Nómenklatúra által létrehozott nyolc számjegyen felül még további, kétjegyű albontás is létezik, az úgynevezett TARIC-alszám. A nyolcjegyű KN vámtarifaszámok és az ezekhez kapcsolódó kétjegyű TARIC-alszám együttesen (azaz tíz számjeggyel) határozza meg azt a TARIC-kódot, amit a vámeljárások során az Egységes Vámáru-nyilatkozaton fel kell tüntetni. A fent leírtak tükrében egyértelmű, hogy a csatlakozást követően a Vámtarifáról szóló 1995. évi CI. törvény – és az annak végrehajtására vonatkozó, különböző szintű rendeletek – nem alkalmazhatók, hatályon kívül helyezésükről a 2003. évi CXXVI. törvény 83.§-a rendelkezik. Helyükbe a tanács vám- és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló 2658/87/EGK-rendelete lép. (Említést érdemel, hogy e rendelet címe, bár kifejezetten hivatkozik a Közös Vámtarifára, annak pontos értelmezését nem adja meg. Ennek bővebb meghatározása – az Európai Közösségek Vámtarifája megnevezés alatt – a tanács Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK-rendeletének 20. cikk (3) bekezdésében található.)

68

6.1. A TARIC használata A TARIC-rendszer további jellemzőinek kifejtése előtt mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a TARIC nemcsak úgy fogható fel, mint egy nómenklatúra, hanem úgy is, mint egy váminformatikai rendszer. A 2658/87/EGK-rendelet 6. cikke is rögzíti, hogy a bizottság számítógépes eszközökkel hozza létre, kezeli és frissíti a TARIC-ot. Ennek praktikus magyarázata van: a közösségi jogalkotás egyes területeken rendkívül gyorsan működik, vannak olyan intézkedések, amelyek tartalma hetente, sőt egyes esetben naponta változik. Másfelől a vámeljárások során rendkívül sok jogszabályi előírást kell alkalmazni. Az arányokat jól jelzi, hogy jelenleg a TARIC-rendszer megközelítőleg négyezer (!) közösségi jogszabály rendelkezéseit tartalmazza. Mindezek mellett a közösségi előírások egységes alkalmazásának követelménye is jelentkezik. Magyarország európai uniós csatlakozása pillanatától az ügyfelek rendelkezésre áll az ún. TARIC-webrendszer, amit kifejezetten a magyar sajátosságokat figyelembe véve fejlesztettek ki. Fontos hangsúlyozni, hogy a mindennapi munkavégzés során azért javasolt a TARIC- webrendszer használata, mert a DG TAXUD TARIC oldala egyáltalán nem tartalmazza a nemzeti intézkedéseket és ennek megfelelően a nemzeti kiegészítő kódokat sem, továbbá vannak olyan közösségi szintű intézkedések is, amelyek a DG TAXUD oldalán – szemben a magyar TARIC-rendszerrel – nem jelennek meg (pl. kiegészítő vámok cukorra és baromfira, egyes importtilalmak). Mindezen túlmenően a TARIC-webrendszer sok tekintetben bővebb információt nyújt a felhasználók számára, mint a DG TAXUD hasonló oldala, mert például az EV kitöltésekor is jelentőséggel bíró igazolástípusok, nemzeti kiegészítő kódok csak a nemzeti rendszerben jelennek meg. A Vám- és Pénzügyőrség által kifejlesztett TARIC-rendszer az interneten keresztül ingyenesen és mindennemű regisztráció nélkül elérhető a következő címek bármelyikén: közvetlen elérés: http://openkkk.vpop.hu/taricweb; elérés az Interoperabilitási Projekt HelpDesk oldalán keresztül:

http://openkkk.vpop.hu/helpdesk, (ugyanitt a TARIC-webrendszer kezelésének módját leíró felhasználói kézikönyv is elérhető, kiegészítve számos más hasznos információval);

elérés a Vám- és Pénzügyőrség honlapjáról: www.vam.hu (a HelpDesk szolgáltatás menüpont alatt).

6.2. A TARIC főbb ismérvei A TARIC-rendszer néhány speciális fogalmat használ, ezek közül talán leggyakrabban az „intézkedés” kifejezést lehet hallani. Intézkedés alatt mindig valamilyen, áruforgalomhoz kötődő jogszabályi rendelkezés sajátos leképezését kell érteni. Például az a rendelkezés, hogy a 0206101000 TARIC-kód alá tartozó, kínai származású termék erga omnes2 vámtétele 2004. július 19-i árunyilatkozat elfogadási dátumot feltételezve 0%, egy jogszabályi rendelkezésen, a 2658/87/EGK-rendeleten alapul. Ez a jogszabályi rendelkezés azonban a TARIC-rendszerben mint intézkedés jelenik meg. A példák sorát hosszasan lehetne folytatni, hiszen a TARIC-rendszer jelenleg mintegy másfél millió 2 Erga omnes: minden harmadik országra kiterjedő vámtétel, a Kereskedelmi Vámtarifa II. hasábjának megfelelője.

69

intézkedést tartalmaz, amelyek között tarifális (fizetési kötelezettséget keletkeztető) és nem tarifális (fizetési kötelezettséggel nem járó, tilalmakra vagy engedélykötelezettségre utaló) intézkedéstípusok egyaránt megtalálhatók. Fontos megemlíteni, hogy a magyar TARIC-rendszer nemcsak közösségi, hanem nemzeti intézkedéseket is tartalmaz, mint például áfa, jövedéki adó, regisztrációs adó, energiaadó. Előfordulhat olyan is, hogy a közösségi szinten meghatározott jogszabályi előírást tagállami szinten kell a TARIC-rendszerbe integrálni, ilyen például az egyes élelmiszer adalékanyagok miatt a zselés minikehelyre bevezetett importtilalom. A TARIC – noha számos jogszabályi rendelkezést tartalmaz – az alapjául szolgáló jogszabályok ismeretét nem tudja pótolni, ezért jogforrásnak sem tekinthető. A jogszabályok sok esetben olyan kivételeket, speciális szabályokat fogalmaznak meg, amelyek a TARIC-rendszerből közvetlenül nem olvashatók ki. A könnyebb eligazodás érdekében a TARIC-rendszer minden intézkedés mellett megadja annak a jogszabálynak a hivatkozási számát is, amelyik az adott intézkedést létrehozta. A kiegészítő kódok szintén lényeges eltérést jelentenek a Kereskedelmi Vámtarifa alkalmazásához képest. Május 1-je előtt szakmai körökben köztudomású tény volt, hogy a vámtarifaszám legfeljebb tízjegyű lehet. A TARIC-rendszer alkalmazásával ugyanakkor az Egységes Vámárunyilatkozat 33. rovata legfeljebb huszonkét számjeggyel tölthető (töltendő) ki. A kiegészítő kódok a tízjegyű TARIC-kód további részletezésére szolgálnak akkor, ha valamilyen intézkedés nem köthető hozzá egy tíz jegyen részletezett TARIC-kódhoz sem, mert további feltételeknek kell teljesülniük. Jellemző alkalmazási területük: dömpingellenes és kiegyenlítő vámok, mezőgazdasági összetevő, illetve cukor- vagy liszttartalomtól függő kiegészítő vámok, alaptermékekre vonatkozó export-visszatérítés, preferenciális vámtételek alkalmazása, egyes korlátozó rendelkezések. A közösségi szinten meghatározott kiegészítő kódokon kívül – hasonlóan az intézkedésekhez – lehetőség van nemzeti kiegészítő kódok alkalmazására is. A nemzeti kiegészítő kódok alkalmazása a fent leírtaktól kissé eltér, ebben az esetben az EV-kitöltés szabályai inkább a csatlakozást megelőzően használt fajtakódokhoz hasonlóan alakulnak. A nemzeti kiegészítő kódokkal kell nyilatkozni a termékimportot terhelő áfa, a jövedéki adó és a regisztrációs adó mértékéről. A kiegészítő kódok alkalmazásának részletes szabályairól a 15/2004. (IV. 5.) PM-rendelettel kihirdetett „Az Egységes Vámáru-nyilatkozat kitöltési útmutatója” rendelkezik. 6.3 Gyakorlati példák a TARIC-ban Az érthetőség kedvéért összeállítottunk néhány, a TARIC-rendszerben előforduló, bonyolultabb számítást igénylő, esetleg nehezebben értelmezhető vámteherszámítást tartalmazó példát.

1) Mértékvám A soproni székhelyű INSTANTIA HUNGARIA Kft. 2004. szeptember 13-án Kínából importált 82 tömegszázalék szacharóz tartalmú kakaóport.

Az áru adatai:

vámtarifaszáma: 1806.10-90-00 bruttó tömege: 1,4 tonna

70

nettó tömege: 1,2 tonna csomagolásmód: papírzacskó számlaérték: 470 EUR fuvarparitás: DAF Sopron belföldi fuvarköltség: 20 000 HUF átváltási árfolyam: 1 EUR = 247,50 HUF

A kakaópor kínai származását FORM „A” származási bizonyítvánnyal igazolják. A TARIC idevonatkozó vámtételei:

Harmadik országos vámtétel: 8% + 41,9 EUR / 100 kg Preferenciális vámtétel (SPGL): 4,5% + 41,9 EUR / 100 kg

(Az SPGL azt az Általános Preferenciális Rendszer alá tartozó országcsoportot jelenti, amelynek Kína is tagja.) a) Melyik vámtételt kell alkalmazni és miért? b) Mennyi lesz a behozatali vám?

Megoldás:

a) Mivel a kínai származás igazolására a FORM „A” származási bizonyítvány megfelelő, így a preferenciális vámtételt kell alkalmazni. 4, 5% + 41,9 EUR / 100 kg

b) A vám számítása: Vám: 470 EUR x 0, 045 + 1200 x 41, 9 EUR/ 100 = 21, 15 EUR + 502, 8 EUR = 523,95 EUR = 129 678 Ft

2) Legnagyobb vám (maximum vám):

A budapesti székhellyel működő KOTTA Kft. részére tárgyév szeptember 13-án 20 db pakisztáni, csomózott szőnyeg érkezett, amelyeket a kelebiai vámhivatal továbbított tárgyév szeptember 12-én. A vámáruk szabad forgalomba bocsátását a cég 09. 13-án kérte. A vámkezelni kért vámáru TARIC-kódja: 5701.10-91-00. A szőnyeg méretei: 5 x 2 méter. A TARIC idevonatkozó vámtételei: Harmadik országos vámtétel: 8% MAX 2.8 EUR / m2 Különös mennyiségi egység: m2 A származási és szerződő ország: Pakisztán. Vételár FOB Iszlamabad paritáson: 3.060 EUR. Szállítási költség: Iszlamabad–Kelebia: 40 EUR. Kelebia–Budapest (telephely): 80 000 HUF. Az alkalmazott devizaárfolyam: 100 EUR = 24 750 HUF. A csomagolási papírkarton súlya: 500 kg. a) Mekkora lesz a vámérték? b) Mennyi lesz a behozatali vám? (elegendő EUR-ban megadni)

Megoldás: a) Vámérték: 3060 EUR + 40 EUR = 4000 EUR = 990 000 Ft b) Vám számítása: 1. értékvámszámítás: 4000 EUR x 8 % = 320 EUR 2. vám átszámítása m2

71

1 db szőnyeg mérete: 10 m2 a szőnyegek összes mérete: 20 x 10 m2 = 200 m2 320 EUR / 200 m2 = 1, 6 EUR / m2 vagyis a fizetendő vám: 320 EUR

3) Meursing-kódos példa A budapesti székhelyű CUKI Kft. részére 2004. szeptember 13-án 1 tgk. gumicukor érkezett, és a cég kérte a szabad forgalomba bocsátást. A származási és szerződő ország: Amerikai Egyesült Államok. A gumicukor bruttó tömege: 12 500 kg. A gumicukor összetétele:

tejzsírtartalma: 2 tömegszázalék, tejprotein tartalma: 2 tömegszázalék, glükóztartalma: 30 tömegszázalék, szacharóztartalma: 10 tömegszázalék.

Vételár DDU Budapest fuvarparitáson: 1500 EUR. Alkalmazott devizaárfolyam: 100 EUR = 24 750 HUF. A vámkezelni kért vámáru TARIC-kódja: 1704.90-65-00. Az összetétel alapján meghatározott Meursing kiegészítő kód: 7111. A TARIC idevonatkozó vámtételei: (9% + 11% + EA (24,63 EUR/100 kg) MAX 18,7% + 11% + ADS (10,06 EUR/100 kg). a) Mennyi lesz a behozatali vám? (elegendő EUR-ban megadni)

Megoldás:

a) A vám számítása: 1. A termékre vonatkozó vám:

az 1500 EUR 9%-a 135, 00 EUR + 24,63/100 kg, ami 12 000 kg esetén 2955, 60 EUR Összesen 3090, 60 EUR

2. Maximum: az 1500 EUR 18,7%-a 280, 50 EUR + 10,06/100 kg, ami 12 000 kg esetén 1207, 20 EUR Összesen 1487, 70 EUR

Ebben az esetben a vám az összevont 1487, 70 EUR-ra csökken. Tehát a fizetendő vám 1487, 7 EUR lesz.

4) Antidömpingvám

A budapesti székhelyű Policoop Kft. részére 2900 kg poli-(etilén-tereftalát) érkezett 2004. szeptember 13-án. A rakományt a tompai vámhivatal továbbította 2004. szeptember 11-én. A Kft. 2004. szeptember 13-én kérte a vámáru vámkezelését a Dél-Pest térségi vámhivataltól. A vámkezelést kérő a szabad forgalomba bocsátás vámeljárásához minden szükséges okmánnyal rendelkezett. A vámkezelni kért vámáru TARIC-kódja: 3907.60-20-00. Kiegészítő kód: A505. Exportőr: Sinopec Yizheng Chemical Fibre Company Ltd. Származási és szerződő ország: Kína Vételár DDU Budapest paritáson: 3240 EUR A vámkezelést a vámhivatal a kérelemnek megfelelően elvégezte.

72

A TARIC idevonatkozó vámtételei: Harmadikországos vámtétel: 6,5% Végleges antidömpingvám: 184 EUR/1000kg

Mennyi lesz a behozatali vám? (elegendő EUR-ban megadni) Megoldás: a) Alkalmazandó vám: 6,5% 3240 EUR x 6,5% = 211 EUR b) Alkalmazandó antidömpingvám: 184 EUR/1000 kg 2900 kg-nál ez: 534 EUR Összesen fizetendő vám: 211 + 534 EUR = 745 EUR

7. A vámkontingensek kezelése az Európai Unióban 7.1. A preferenciális tarifális intézkedések A preferenciális tarifális intézkedések jogi alapját a vámkódex 20. cikke képezi. A Európai Közösségek Vámtarifája magában foglalja többek között :

– az azokban a megállapodásokban lévő kedvezményes tarifális intézkedéseket, amelyeket a Közösség bizonyos országokkal vagy országcsoportokkal kötött, és amelyek kedvezményes vámtételekkel történő vámkezelés engedélyezéséről rendelkeznek;

– bizonyos országokra, országok vagy területek csoportjaira vonatkozóan a Közösség által egyoldalúan elfogadott kedvezményes tarifális intézkedéseket;

– a bizonyos árura felszámítható behozatali vám csökkentéséről vagy megfizetése alóli mentességről rendelkező autonóm felfüggesztő intézkedéseket.

A fentiekben említett, megállapodásos és autonóm intézkedések a szabad forgalomba

helyezés érdekében történő vámkezelés során vámmentességben vagy

vámcsökkentésben nyilvánulnak meg.

Ezen intézkedések közül néhány egy meghatározott mennyiségre korlátozott,

vámkontingensek vagy vámplafonok formájában.

73

A preferenciális tarifális intézkedések általános célja az, hogy segítse az EU külkereskedelmi politikáját a következő célkitűzések megvalósításában:

• a kevésbé fejlett országok fejlődésének támogatása (Általános Preferencia Rendszer – GSP –, a Lomé-i egyezmény és az ACP-országokra vonatkozó külkereskedelmi politika stb.);

• 2004. május 1-je előtt az EU bővítésének előkészítése a közép-európai országok csatlakozásával (társulási megállapodások a közép- és kelet-európai országokkal, PECO-országok);

• a Földközi-tenger medencéjének gazdasági fejlesztése.

Az említett preferenciális tarifális rendelkezéseket és megfigyeléseket mindig a következők szerint határozzák meg:

• egy meghatározott termék vagy valamilyen árukategória; • korlátozott időtartam mindig kezdő és záró időponttal; • adott származási hely, ami olyan országot, országcsoportot vagy területet jelent,

amely a preferenciális megállapodás „kedvezményezettje".

A vámkontingensek és plafonok esetében a fenti három paraméter rögzíti a speciális

mértékű vámtételek választhatóságát a kontingensek és a plafonok keretein belül.

Ezen kedvezmények azonban nem automatikusan járnak a gazdálkodóknak, hanem csak

azok kapják, akik ezen kedvezményeket a szabad forgalomba helyezés vámkezelés

érdekében benyújtott vámáru-nyilatkozaton kérelmezik.

7.2. A preferenciális tarifális intézkedések típusai – A vámkontingensek alkalmazása szigorúan egy meghatározott időszakban és

meghatározott származási helyről származó, bizonyos importmennyiségre korlátozódik, az összes harmadik országot egységes csoportként ideértve. A preferenciális előnyök a vámkontingens mennyiségen felül vagy az alkalmazási időszakon kívül nem adhatók meg.

– A vámplafon alkalmazása egy konkrétan meghatározott időszakra és meghatározott

származási helyre korlátozódik, de az előzetesen meghatározott mennyiség elérése nem jelenti a további preferenciális előnyök azonnali megszüntetését. A Közösség a jogszabályok alapján jogosult arra, hogy a normál vámtételeket ismét bevezesse, ha a

74

Közösség importja eléri a maximális mennyiséget. Mindazonáltal a Közösség nem tervezi a normál vámtételek újbóli bevezetését, hacsak valamelyik tagállam vagy európai kereskedelmi szövetség nem kéri azt. Ekkor a Közösség egy rendeletet ad ki, amely visszaállítja a normál vámtételeket.

– A referenciamennyiség alkalmazása meghatározott időtartamra és származási

helyre korlátozódik. A referenciamennyiség elérésének eredményét a jövőbeni tarifális plafon vagy a vámkontingens meghatározását szolgáló potenciális felmérése jelenti, a importőröknek nyújtott preferenciális vámtételekre nincs kihatással.

– A küszöbszint olyan referenciamennyiséget jelent, amire vonatkozóan létrehozzák a

Közösség importszintjének megállapítását célzó megfigyelést. A küszöbszinteket az importált árukra a felszámítandó vámtól függetlenül alkalmazzák. A küszöbszint a vámtételek kiértékelését váltja ki (pl. a vámtétek aktualizálása stb.).

7.3. A vámkontingensek kezelése

A legtöbb közösségi vámkontingenst az EU-bizottság Adózás és Vámunió Főigazgatósága (DG TAXUD) kezeli, együttműködésben a tagállamok vámigazgatásaival (a jelentkezések sorrendjében történő kiosztás, az ún. first come first served rendszer). Ezen rendszer az automatikus kontingenskiosztás rendszere, amely a TQS-rendszer működésének alapját képezi. A vámkontingensek egy részét az EU-bizottság Mezőgazdasági Főigazgatósága (DG AGRI) az importengedélyezési rendszeren keresztül kezeli. Ez azonban nem képezi a TQSrendszer részét. Az AGRI Főigazgatóság által kezelt kvóták igénybevételére azon gazdálkodóknak van lehetőségük, akik rendelkeznek a tagállamok illetékes hatóságai által kibocsátott kontingensengedéllyel. Ez a rendszer az okmányalapú (licence based) kontingenskiosztás, amely főként a mezőgazdasági alaptermékek vonatkozásban működik. A vámhatóság feladata ez esetben kizárólag az importengedélyek elfogadására, leírására és a kedvezményes vámtétellel történő vámkezelés végrehajtására terjed ki. 7.4. A vámkontingensek jogi alapjai

A közösségi vámkontingenseket a bizottság rendeletei nyitják meg. Ezeket a rendeleteket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának L sorozata rendszeresen nyilvánosságra hozza. A rendeletek szerint minden egyes vámkontingensnek van egy hat számjegyű azonosítója (ún. rendelésszáma), amely a TARIC alkalmazása esetén is felhasználható. Általában mindvégig ez a rendelésszám azonosítja a kontingenst, függetlenül az érvényesség idejétől. A vámkontingenseket meghatározó rendelet ugyanakkor tartalmazza a kontingens érvényességének az idejét (kontingentált periódus), az érintett áru KN-kódját (nyolc

75

számjegy) és a TARIC-kódot (10 számjegy), az áruk leírását, származását (szükség esetén) és az alkalmazandó vámtételt, vagyis a kontingentált vámtételt (%-ban), amit a közösségi vámkedvezmény megállapításakor alapul kell venni.

7.5. Az automatikus kiosztású vámkontingensek kezelésének jogi alapjai

A jelentkezések sorrendjében történő kiosztás (first-come first-served) elvén alapuló,

vámkontingensekre vonatkozó megállapodás keretét adó törvényi szabályozást a

bizottsági rendelet 308a-tól 308c-ig terjedő cikkelyei tartalmazzák.

Az elsődleges jogszabályok mellett a vámkontingensek kezelésének ún. másodlagos

jogszabálya az „Igazgatási megállapodás a vámkontingensek kezeléséről”. Ezen

megállapodás a tagállamok és a bizottság együttműködéseként született meg, és

részletes kontingenskezelési szabályokat tartalmaz a bizottsági rendelet 308a-tól 308c-ig

terjedő cikkeihez kapcsolódóan.

7.6. A vámkontingensek igénylésének rendje

Az automatikus kontingenskezelési rendszerben a vámkontingensek igénylésére azon importőröknek van lehetőségük, akik olyan vámárunak az EU területén történő, szabad forgalomba helyezési vámkezelését kérik, amelyre vámkontingens került megnyitásra. Kihangsúlyozandó, hogy a vámkontingens és az ehhez kapcsolódó csökkentett vámtétel igénybevételének lehetősége nem jár automatikusan a gazdálkodónak, hanem ezt a szabadforgalomba helyezési vámkezelés céljából benyújtásra kerülő árunyilatkozattal egyidejűleg kell kérelmeznie. A vámkezelést végző vámhivatalok az ellenőrzést követően kötelesek haladéktalanul eljuttatni a kérelmeket a vámhatóság szervezetén belül működő, Nemzeti Kontingenskezelő Központba. A vámhivatal és a Kontingenskezelő Központ ellenőrzése alapvetően a korábban említett – a megnyitott kontingenseket meghatározó – három paraméternek a kérdéses áruval történő megfeleltetésére irányul. A vámkontingens-

76

kérelmeket a Kontingenskezelő Központ elektronikus úton haladéktalanul megküldi Brüsszelbe. Például a vámhivatal által hétfőn elfogadott árunyilatkozatban foglalt vámkontingens-kérelmet Brüsszelben szerdán 1400 órától bírálják el. 7.7. A közösségi vámkontingensek kiosztásának alapelvei A kontingensek kiosztása az alábbi közös alapelvek szerint valósul meg:

– Minden gazdálkodó azonos elbánásban részesül. – Az eljárás stabil, hatékony és átlátható. – Nem léphető túl a kontingensre eredetileg megállapított mennyiség.

7.8. A vámhivatal feladata Azokat a vámkezelési kérelmeket, amelyek vámkontingensekre irányuló igényeket tartalmaznak, haladéktalanul ellenőrizni kell. Ez az ellenőrzés a teljes kérelemre vonatkozik. Különösen arra kell ügyelni, hogy a vámtarifaszámok, a vámkontingensek rendelésszáma, a származási ország és az egység, amelyben a vámkontingenst be kell jelenteni, valamint a mennyiség helyesen legyenek feltüntetve. A TARIC lekérdezésével, a kontingensadatbank lekérdezésével ellenőrizni kell továbbá, hogy alkalmazható-e a kontingens vámtétel. Azokat a vámáru-nyilatkozatokat, amelyekkel vámkontingenseket igényelnek, haladéktalanul ellenőrizni és regisztrálni kell. A vámbejelentéseket azonnal, legkésőbb a bejelentés elfogadását követő munkanapon 8 óráig telefaxon továbbítani kell a Nemzeti Kontingenskezelő Központba. 7.9. Az automatikus kiosztású vámkontingensek kiosztásának speciális szabályai Amint egy vámkontingens kimerült, a tagállamok leállítják az adott kontingensre vonatkozó további leírási kérelmek bizottság elé terjesztését. Ha felfedezik, hogy rossz vámkontingensre szól a leírás, az érintett tagállamnak haladéktalanul vissza kell azt küldenie Brüsszelbe, és kérnie kell a bizottságtól a javított kiosztást. A tagállamok Nemzeti Kontingenskezelő központja – a Brüsszelből kapott válasz kézhezvételét követően – értesíti az érintett vámhivatalokat arról, hogy az általuk megküldött, új kontingenskérelmeket milyen mértékben fogadták el, vagyis milyen mennyiségű áru esetében végezhető el kedvezményes vámtétellel a szabad forgalom számára történő vámkezelés. 7.10. A megnyitott kontingensek állapota

77

A vámkontingensekkel kapcsolatban külön megjegyezést igényel a kontingensek kritikus vagy nem kritikus állapotának jellemzése. Egyéb rendelkezések mellett egy vámkontingens akkor minősül kritikus állapotúnak, ha az induló mennyiségének 75%-át felhasználták, vagy ha az illetékes hatóságok úgy ítélik. E kritikus állapotnak a vámbiztosíték megkövetelése szempontjából van jelentősége, hiszen egy kritikus állapotú kontingens esetén a gazdálkodó (sem a vámhatóság) nem lehet biztos abban, hogy elnyeri a kért kontingensmennyiséget, vagyis lehetősége lesz a kedvezményes vámtételt igénybe venni. A tagállamok vámhatóságai – kötelező közösségi előírás hiányában – eltérő gyakorlatot folytatnak a vámbiztosíték megkövetelése szempontjából azoknak a már átengedett vámáruknak a tekintetében, amelyekre vonatkozóan kontingenskérelmet nyújtottak be, de a kontingenskérelem elbírálására Brüsszelben még nem került sor. 7.11. A gazdálkodók informálása A gazdasági szereplők és az érdeklődők ellátása információval a TQS-rendszer fontos elemét képezi. Ezen feladat teljesítése érdekében a bizottság EUROPA honlapján (http://europa.eu.int/comm/taxation_customs/dds/en/home.htm) a „Kvóta” név alatt elérhető egy, a megnyitott vámkontingensekről és vámplafonokról szóló adatbázis. Itt naponta frissítve teszik közzé a megnyitott vámkontingensek és nyilvános megfigyelések adatait, valamint a vámkontingensek és vámplafonok napi egyenlegét. Itt még olyan fontos, egyéb információk is találhatók, mint például az az időpont, amikor a vámkontingens vagy vámplafon kimerült. Tekintettel arra, hogy a fenti információk folyamatosan változnak, az adatbázist is folyamatosan frissítik, lehetővé téve azt, hogy mindig naprakész információk álljanak a gazdálkodók rendelkezésére.

III. A belső piaci informális vitarendezési mechanizmus – a SOLVIT

1. A SOLVIT célja Az Európai Unió belső piaca különleges lehetőségeket kínál a más tagállamban letelepedni és dolgozni kívánó magánszemélyeknek, és a piacukat bővíteni kívánó vállalkozásoknak. Ugyanakkor az egyének és a vállalkozások olyan akadályokkal szembesülhetnek, amelyek abból adódnak, hogy egy másik tagállam hatóságai a belső piaci szabályokat helytelenül alkalmazzák. A SOLVIT-ot mint vitarendezési mechanizmust az Európai Bizottság azért hozta létre, hogy az ilyen vitákat a bírósági út helyett más módon, a hatóságokkal egyeztetve, gyorsabban, rugalmasabban lehessen megoldani. A SOLVIT igénybevétele térítésmentes.

2. A SOLVIT-hálózat A rendszer alapja a SOLVIT-központokból álló hálózat. A központok a tagállamok államigazgatásában kapnak helyet, és egymással kommunikálva segítik a hozzájuk forduló ügyfelek hatóságokkal szembeni vitás ügyeinek gyors megoldását. A SOLVIT-központok az eljárásban kétféle szerepet játszhatnak:

78

• A hazai SOLVIT-központ (home centre) fogadja az egyének és vállalkozások panaszait, és megvizsgálja, hogy az elé tárt ügy megfelel-e a SOLVIT igénybevételéhez szükséges kritériumoknak.

• Ezt követően az ügyet továbbítja a másik államban lévő illetékes SOLVIT-központnak (lead centre). A fő felelős központ feladata felvenni a kapcsolatot saját országának azon hatóságával, amelynek döntését kifogásolták, és olyan megoldást javasolni, amely megfelel a belső piaci szabályoknak.

3. A partnerszervezetek A hálózathoz partnerszervezetek (associated bodies) kapcsolódnak, amelyek felveszik az ügyfelektől a panaszokat, és az adatbázisban tárolhatják az ügyfél és az ügy adatait. A partnerszervezetek lehetnek szakmai érdekvédelmi szervezetek, kamarák, az Európai Tájékoztatási Központok, az ombudsmanok. A partnerek által felvett és az adatbázisban tárolt ügyek tényleges intézésére csak a SOLVIT-központ jogosult, miután elvégezte az előzetes vizsgálatot.

4. Az eljárás Miután a hazai központ megkapta az ügyet, megvizsgálja, hogy valóban a hatáskörébe tartozik-e. A központ nem foglalkozhat

• bírósági eljárás tárgyát képező ügyekkel,

• cégek között vagy cégek és magánszemélyek közötti vitákkal, illetve

• a nem belső piaci jogszabályt érintő ügyekkel.

Ha az ügyet a hazai központ elfogadta, az adatokat eltárolja a nyilvántartásban.

Az illetékes központ ezután szintén megvizsgálja az ügyet, és egy héten belül dönt annak elfogadásáról. Ezt követően 10 hét áll rendelkezésre ahhoz, hogy – konzultálva saját országa érintett hatóságaival – a belső piaci szabályoknak megfelelő megoldást javasoljon.

A hazai SOLVIT-központ – az ügyfél álláspontja szerint – elfogadja vagy elutasítja a javaslatot.

Az eljárás ideje alatt a két központ folyamatosan kapcsolatban van egymással. Az ügyfél is folyamatos tájékoztatást kap az ügy állásáról a hazai központtól.

Az ügyfél az eljárás során bármikor áttérhet a vitarendezés formális (pl. bírósági) útjára. A SOLVIT ilyen esetben megszünteti az eljárást.

A SOLVIT-szoftver A központok egymás közti kommunikációját és az ügyek pontos nyilvántartását internetes szoftver segíti. A központok saját jelszóval férhetnek hozzá a nyilvántartáshoz, az üggyel kapcsolatos adatokat rögzíthetik, és üzeneteket továbbíthatnak egymásnak. Korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek a partnerszervezetek, amelyek csak a hozzájuk forduló ügyfelek adatainak rögzítésére jogosultak.

5. Néhány példa a SOLVIT által megoldott ügyekre

• A szolgáltatásnyújtás szabadsága Egy portugál járműszállító Spanyolországon keresztül egy összetört portugál autót szállított haza Belgiumból. A spanyol rendőrség megállította, és arra kötelezte, hogy

79

fizessen 600 euró bírságot, mert a szállító járműben nem volt tachográf menetíró (vezetési időt regisztráló műszer). A portugál SOLVIT-központ a szállítócég panaszát elküldte a spanyol SOLVIT-központnak, és arra hivatkozott, hogy a vonatkozó EU-jogszabály kivételt enged a tachográf felszerelésének kötelezettsége alól a járműszállító járművek esetében. A spanyol hatóságok elfogadták az érvelést, és visszafizették a bírságot. A javasolt megoldás 3 hét alatt megszületett.

• A külföldön szerzett diploma elismerése Egy német állampolgárságú diák nem tudott beiratkozni egy kurzusra egy németországi egyetemen, mert az egyetem elutasította arra hivatkozva, hogy az a diploma, amelyet ő osztrák oktatási intézményben szerzett, egy bizonyos tárgyban nem igazolja megfelelően a tanulmányok teljesítését. Az illetékes minisztériummal történt kapcsolatfelvétel után a diplomát elismerték, így a diák időben megkezdhette a félévet. A javasolt megoldás 1 nap alatt megszületett.

• Az áruk szabad áramlása Egy svéd cégnek a dán hatóságok megtiltották, hogy a dán piacon értékesítse az általa gyártott műanyag csészéket, mert úgy ítélték meg, hogy a csészék nem használhatók bizonyos fajta élelmiszerekhez (pl. levesekhez). A svéd cég szerint a dán hatóságok a szükségesnél szigorúbb kritériumok alapján vizsgálták a csészéket. A SOLVIT közbelépésének köszönhetően a dán hatóságok beleegyeztek abba, hogy a csészéket forgalomba hozzák azzal a feltétellel, hogy megfelelő tájékoztató címkékkel látják el azokat. A javasolt megoldás 10 és fél hét alatt megszületett.

• Az áruk szabad áramlása Egy belga ékszerész egy franciaországi ékszerkiállításon vett részt. A francia vámhatóság ellátogatott a kiállításra, és kérte az ékkövek behozatali okmányainak bemutatását. Behozatali okmányokra természetesen csak akkor van szükség, ha az árukat az EU-n kívüli országból hozzák be. A francia vámhatóság ennek ellenére lefoglalta a köveket, és arról tájékoztatta az ékszerészt, hogy azokat csak akkor kaphatja vissza, ha formálisan is importálja őket Franciaországba. Ez pedig a behozatali vámok és 30 000 euró bírság megfizetését vonta volna maga után. A SOLVIT fellépésének köszönhetően az ékköveket visszaszolgáltatták az ékszerésznek, és a vámot és a bírságot sem kellett megfizetnie. A javasolt megoldás 13 hét alatt megszületett.

80

• A szakképesítések elismerése Egy izlandi orvos korábban Svédországban, Norvégiában és Izlandon szerzett szakmai gyakorlatot, majd állásajánlatot kapott az Egyesült Királyságban. A munka megkezdéséhez szüksége volt szakképesítésének a brit Általános Orvosi Tanács (General Medical Council) általi elismerésére. Bár több tagállamban is szerzett tapasztalatot, a tanács mégis elutasította az elismerést. A SOLVIT felhívta az orvosi szervezet figyelmét, hogy az elutasítás ellentétes az EU szabályaival. A szervezet végül felülvizsgálta a döntését, és elfogadta a képesítést. A javasolt megoldás 10 hét alatt megszületett.

• Munkavállalói jogok Egy holland tanár 13 éves hollandiai szakmai gyakorlattal a háta mögött egy belgiumi általános iskolában állt munkába. Két évig dolgozott ott ideiglenes szerződéssel, és a belga hatóságok a fizetése megállapításakor figyelembe vették a Hollandiában eltöltött munkaidejét. Azonban később, amikor állandó szerződést szeretett volna kötni, a hatóságok már nem ismerték el a korábbi munkaidőt, sőt a fizetését is csökkentették, ezenkívük felszólították, hogy fizesse vissza a korábbi évek különbözetét. Az iskola próbálkozása, hogy a diszkriminatív elbánást a hatóság szüntesse meg, kudarcot vallott. A SOLVIT azonban meggyőzte a hatóságokat, hogy ismerjék el a munkában eltöltött, korábbi éveket, és a tanár fizetését is ennek megfelelően állapítsák meg. A javasolt megoldás 8 hét alatt született meg.

• Tartózkodási engedély 2003 januárjában egy holland állampolgár és portugál felesége Hollandiából Portugáliába költöztek, hogy ott új életet kezdjenek. Februárban a holland ügyfél portugál tartózkodási engedély iránt kérelmet nyújtott be. Az engedély nélkül nem tudta elindítani azokat az eljárásokat, amelyek Portugáliában a végleges letelepedéshez szükségesek. Az ügyfélnek a munkába állás is nehézséget okozott, mert a munkáltatók nem szívesen álltak szóba olyan jelentkezővel, akinek nem volt érvényes tartózkodási engedélye. A tartózkodási engedélyt legfeljebb hat hónapon belül ki kell adniuk a hatóságoknak. Az ügyfél azonban – többszöri kérelmezés után – még novemberben sem kapta meg az engedélyt. Közben olyan állást ajánlottak neki, amely betöltéséhez feltétel volt a tartózkodási engedély megszerzése. A portugál SOLVIT-központ rendezte az ügyet: az ügyfél egy héten belül megkapta az engedélyt, és munkába állhatott. A javasolt megoldás egy héten belül megszületett.

• Szociális biztonság

81

Egy finn cég Olaszországba küldte munkatársát dolgozni, aki továbbra is finn munkaszerződés alapján dolgozott, és a finn társadalombiztosításnak fizetett hozzájárulást. A finn hatóságok kiállítottak számára egy E 101 jelű formanyomtatványt, amely felmentette őt az olasz társadalombiztosítási terhek viselése alól. Ennek ellenére az olasz társadalombiztosítást felügyelő hatóság úgy döntött, hogy a finn munkavállalónak fizetnie kell az olasz társadalombiztosítási díjat. Az olasz SOLVIT-központ fellépése nyomán az olasz hatóság végül elismerte, hogy a finn munkavállalónak nem kell fizetnie a hozzájárulást, és gondoskodott a befizetett összeg visszatérítéséről is. A javasolt megoldás 10 hét alatt megszületett.

* * * A magyar SOLVIT-központ a Külügyminisztérium Integrációs Államtitkárságának EU Gazdaságpolitikai Főosztályán működik. Elérhetősége: Cím: 1027 Budapest, Bem tér 4-5. Telefon: 06-1-458-1144, telefax: 06-1-458-2061, e-mail: solvit@kum.hu. További információk a Külügyminisztérium honlapján a www.kum.hu, illetve az Európai Bizottság honlapján a www.europa.eu.int/internal_market/solvit cím alatt találhatók.

82

IV. A tőke szabad mozgása A tőke szabad áramlásának biztosítása – a másik három alapvető szabadságjog (áruk, szolgáltatások, személyek mozgása) mellett – az Európai Unió belső piacának egyik sarokköve. Jelentősége az utóbbi évek globalizálódó világgazdaságában egyre nagyobb, hiszen a nemzetközi működő tőke áramlásának mértéke óriási. Az UNCTAD jelentése szerint 2000-ben a világon több mint 1200 milliárd dollárnyi működő tőkét fektettek be. Bár gyakran azonosítják vele, a működőtőke-befektetések a tőkemozgások csupán egy csoportját képezik, a portfólióbefektetések volumene például nagyságrendekkel haladja meg a működőtőke-befektetések3 értékét. Ráadásul minden pénzmozgással, illetve fizetéssel járó ügyletet is tőkemozgásnak tekintünk, azaz minden esetben, amikor pénz (akár hazai fizetőeszköz, akár külföldi deviza vagy valuta) cserél gazdát, egyben tőkemozgás is zajlik. A tőkemozgások köre így meglehetősen tág és nehezen meghatározható, a fogalomkör alá igen szerteágazó műveletek tartoznak. Tőkemozgásnak tekintjük azt is, ha például egy belföldi magánszemély megvásárolja egy külföldi befektetési társaság befektetési jegyét, de azt is, ha egy belföldi bank külföldi magánszemélynek nyújt – mondjuk – áruhitelt belföldön vásárolt ingóság megvételéhez. Éppen ezért az Európai Közösségek jogát kell irányadónak tekintenünk, amely széleskörűen és részletesen meghatározza, mit is tekinthetünk tőkemozgásnak. Az Európai Unióban azért is kiemelt jelentőségű a tőkemozgások szerepe, mert a Gazdasági és Monetáris Unió megvalósításának első szakasza az összes tőkemozgás felszámolását jelentette, azaz a közös pénz bevezetésének előfeltétele volt az, hogy a tagállamok a tőkemozgások minden formáját liberalizálják, azaz minden korlátozást eltöröljenek. A tőkemozgások általános szabadságának elve ezért napjainkra az Európai Unió egyik legfontosabb vívmányává vált, a tőke zavartalan és akadálymentes áramlása a közös pénz, az euró sikeres működésének egyik záloga. 1. A tőke szabad áramlása a közösségi jogban A Római Szerződés 67–73. cikkei rendelkeztek a tőkemozgások kérdéseiről. A tőkemozgások szabadsága ugyan egyike a négy alapvető szabadságjognak, a Római Szerződésben azonban még csak a tagállamok közötti akadályok fokozatos lebontásának célja fogalmazódott meg. A Szerződés ezzel egyidejűleg egy diszkriminációmentes tőkepiaci szabályozás megteremtését írta elő, ugyanakkor kizárólag a tagországok közötti akadályok lebontásáról rendelkezett, és a liberalizáció nem érintette a harmadik országokkal való kapcsolatokat. Meg kell jegyezni, hogy a közvetlen befektetéseket a tagállamok már ekkor beleértették a tőkemozgások körébe, illetve azt is, hogy a letelepedés szabadsága szorosan összefonódik a közvetlen befektetések kérdéskörével, így a letelepedésre vonatkozó passzusok számos tekintetben a közvetlen befektetések esetében is meghatározónak tekintendők.

33 Működőtőke-befektetés esetén a befektető általában az irányítást is átveszi az adott vállalatban, portfolióbefektetés esetén viszont a befektető általában nem szól bele a vállalat irányításába, a portfólióbefektetések leggyakrabban az értéktőzsdéken keresztül valósulnak meg.

83

A tőkemozgási korlátok felszámolásának elősegítése érdekében a tanács másodlagos jogszabályt is alkotott. Ez lett a Római Szerződés 67. cikkének végrehajtásáról rendelkező 1960. május 11-i első tanácsi irányelv, amelyet azután két ízben is módosítottak (először 1962-ben a 63/21/EGK-irányelvvel, majd 1986-ban a 86/566/EGK-irányelvvel). Ezek az irányelvek a közép- és hosszú távú tőkemozgásokkal foglalkoztak, a módosítások az alapnómenklatúra kiegészítésére vonatkoztak. A hetvenes években az irányelvekben foglalt liberalizációs kötelezettségek ellenére a legtöbb tagállam viszonylag nagy számban alkalmazott olyan speciális óvintézkedéseket (ún. safeguard clauses), amelyek a fizetésimérleg-problémák leküzdése érdekében jelentős tőkemozgási korlátozásokban testesültek meg. Ezt felismerve a bizottság 1983-ban kezdeményezte a helyzet megváltoztatását, és röviddel az Egységes Európai Okmány megalkotása, azaz a belső piac kiteljesítését célzó kezdeményezés után javaslatot tett egy új, átfogó irányelv kidolgozására. Ez az átfogó és mindenre kiterjedő közösségi jogszabály lett a tanács 88/361/EK számú irányelve, amely hatályon kívül helyezte a korábbi irányelveket, ezzel egyidejűleg pedig tételesen és teljes körűen felsorolta a tőkemozgások összes fajtáját. Az irányelv alapján, 1990. július 1. után a Közösségben mindenfajta tőkekorlátozás tilossá vált, bár Spanyolország, Írország, Portugália és Görögország átmeneti mentességet kapott bizonyos tételek felszabadítására. Ezek a mentességek azonban egyetlen esetben sem érintették a közvetlen befektetések területét. 1994. január 1. után a Maastrichti Szerződés 73/B-73/G cikkei (az Amszterdami Szerződés hatályba lépése után az egyes cikkeket újraszámozták, így a tőkemozgásokra vonatkozókat is; a tőkemozgásokra vonatkozó cikkek az 56-60 közötti sorszámokat kapták) váltották fel a Római Szerződés tőkemozgásokat szabályozó cikkeit. Ez látszólag igen leegyszerűsítette a helyzetet, hiszen a Maastrichti Szerződéssel hatályon kívül helyezték a 88/361/EK számú irányelvet, és a négy alapvető szabadságjog egyikeként meghatározott tőkemozgást beemelték az alapító szerződésbe. Így a tőkemozgások általános szabadságának kimondása az elsődleges közösségi jog részévé vált, azaz a tagállamoknak nem kell a jogharmonizáció útján saját nemzeti jogszabályaikban biztosítani a tőkeáramlás szabadságát, a szerződés előírásai ugyanis közvetlenül hatályosak az egész Európai Unió területén. Maastricht óta az Európai Unióról szóló szerződés 56. cikke alapján tilos mindenfajta tőkemozgásra vonatkozó korlátozást alkalmazni mind a tagállamok között, mind a tagállamok és harmadik országok között. Ez a tilalom a közvetlen és a közvetett korlátozásokra egyaránt vonatkozik, függetlenül attól, hogy azok diszkriminatívak-e vagy sem. Tehát a nem diszkriminatív jellegű tőkemozgási korlátozások is ellentétesek a szerződéssel. Másrészt a korlátozás tilalma nemcsak az unión belül érvényesül, de a tagállamok az unión kívüli külkapcsolataik során sem korlátozhatják a tőke szabad áramlását. Az 56. cikk olyan világos és feltétel nélküli tilalmat fogalmaz meg, amelynek alapján nincs szükség további értelmező szabályok kialakítására, így másodlagos jogszabályok alkotására sem. Ezt az elvet az Európai Bíróság C-163/94 számú, 1995. december 14-i Sanz de Lera-ügyben hozott ítéletében fogalmazta meg. Így a tagállamok nem is alkottak újabb irányelveket a tőkemozgás témájában.

84

A másodlagos jogszabályok hiánya természetesen igen tág értelmezési kereteket szabhat az egyes tagállamok hatóságainak, hiszen már korábban is számos vita folyt a tekintetben, hogy tulajdonképpen mi számít tőkemozgásnak és mi nem. Ennek kiküszöbölésére továbbra is irányadónak számít a hatályon kívül helyezett 88/361/EK számú irányelv nómenklatúrája. A nómenklatúra részletes és mindenre kiterjedő felsorolást ad arra vonatkozóan, hogy milyen műveletek számítanak tőkemozgásnak, azaz melyek azok a tevékenységek, amelyeket semmilyen módon sem szabad korlátozni az Európai Unió tagállamaiban. Ezek alapján a tőkemozgásokat 13 fő csoportra oszthatjuk. 2. A tőkemozgások fő fajtái a közösségi jog alapján

Közvetlen befektetések

Ezeket klasszikus értelemben vett tőkemozgásnak tekinthetjük, idetartoznak a működőtőke-befektetések, továbbá a letelepedés és fióknyitás szabadsága, új vállalatok alapítása, illetve meglévő vállalatok felvásárlása, történjen az akár részben, akár egészben.

Ingatlanokba történő befektetések

Az ingatlanok esetében hangsúlyozni kell, hogy nemcsak a lakó- és üdülőingatlanokat, és a vállalatok telephelyeit kell ingatlannak tekinteni, hanem a termőföldnek minősülő ingatlanokat is, legyen az szántó, gyümölcsös, erdő vagy legelő. Azaz a közösségi jog alapján mindenfajta földterület egységesen ingatlannak számít, a természetvédelmi terület csakúgy, mint az irodaház.

Tőkepiaci értékpapírokkal végzett műveletek

Bármiféle, az értékpapírpiacokon forgalmazott részvény, kötvény és egyéb értékpapír szabadon forgalmazható, azaz külföldiek korlátlanul vásárolhatnak belföldi értékpapírt, ugyanígy belföldiek korlátlanul vásárolhatnak külföldi értékpapírt. Tehát a portfólióbefektetések szabadságát teljes mértékben biztosítani kell.

Befektetési jegyekkel kapcsolatos tranzakciók

Bármely jogosult befektetéskezelő vagy alapkezelő társaság befektetési jegyeit szabadon lehet forgalmazni bárki számára, függetlenül a befektetési portfólió összetételétől.

Pénzpiaci értékpapírokkal és egyéb eszközökkel végzett műveletek

A pénzpiacokon forgalmazott értékpapírokra vonatkozó szabályok megegyeznek a tőkepiacokon forgalmazottakkal.

Pénzintézetekkel végzett folyó műveletek és betétek

85

Külföldiek szabadon végezhetnek ilyen műveleteket belföldi pénzintézetekkel, és ugyanígy, belföldiek szabadon végezhetnek ilyen műveleteket külföldi pénzintézetekkel.

Kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó hitelműveletek

Bármely kereskedelmi ügylethez kapcsolódóan szabadon nyújthatók rövid-, közép- és hosszú távú hitelek, a belföldiek és a külföldiek közti hitelviszonyok korlátozásmentesek.

Pénzügyi kölcsönök és hitelek

Bármely egyéb rövid-, közép- és hosszú távú hitel szabadon nyújtható, a belföldiek és a külföldiek közti hitelviszonyok korlátozásmentesek.

Jótállás, garancia, zálogjog

Ezen esetek kapcsán felmerülő műveletek is szabadon végezhetők belföldiek és külföldiek között.

Biztosítási szolgáltatásokkal kapcsolatos átutalások

Bármilyen biztosítási ügylettel (életbiztosítás, gépjármű felelősségbiztosítása stb.) kapcsolatos átutalások szabadon végezhetők belföldiek és külföldiek között.

Személyes tőkemozgások

A magánszemélyek közötti kölcsönök, ajándékok, adományok, hozományok, örökségek, hagyatékok és a hozzájuk kapcsolódó pénzmozgások nem korlátozhatók, ugyanígy szabadok a kivándoroltak és külföldön munkát vállalók hazautalásai.

Pénzügyi eszközök fizikai exportja és importja

A fizikai formában megjelenő értékpapírok és bármilyen fizetőeszköz (készpénz, csekk stb.) szabadon átvihetők a határokon.

Egyéb tőkemozgás

Idetartoznak a kártérítéssel kapcsolatos fizetések, a szerződések meghiúsulása miatti visszatérítések, a szerzői jogdíjak, a szabadalmi díjak, a honoráriumok. Az Európai Unióban ezek is mind szabadon átutalhatók.

3. A Római Szerződés alapján alkalmazható kivételek A Római Szerződés 56. cikkéből fakadó általános és korlátlan tőkemozgási szabadság biztosításának kötelezettsége alól – igen körülhatárolt esetekben – vannak olyan kivételek, amelyek a Szerződés más cikkein alapulnak. Az 57. cikk úgy rendelkezik, hogy az 56. cikk nem érinti azon – harmadik országokkal szemben 1993. december 31-én fennálló – korlátozások alkalmazását, amelyek a

86

harmadik országokba irányuló vagy onnan származó tőkemozgások egy bizonyos körére vonatkoznak, nevezetesen a közvetlen befektetésekre (beleértve az ingatlanba történő befektetéseket is), a letelepedésre, a pénzügyi szolgáltatások nyújtására, illetve tőkepiaci értékpapír-műveletekre. Ezen cikk alapján érdemes szólni arról, hogy Magyarország és az Európai Unió a csatlakozási tárgyalások során megegyezett arról, hogy az 57. cikkben szereplő referenciadátum hazánk esetében 1999. december 31. legyen, így ez technikai jellegű derogációként (kivételes szabályozásként) szerepel a csatlakozási szerződésben. Erre azért volt szükség, mert az eredeti referenciaidőpontban Magyarország még a piacgazdaságra történő átmenet nagyon kezdeti szakaszában volt, a vonatkozó magyar jogszabályi környezetet még nem alakítottuk ki, így nem lett volna értelme az akkori állapotot referenciának használni. A Szerződés 58. (b) cikke alapján az 56. cikkben foglaltak nem érintik a tagállamok azon jogát, hogy intézkedéseket hozzanak jogszabályaik betartatásának érdekében, különösen az adózási szabályok és a pénzintézetek prudenciális szabályozása terén. Ezen felül előírhatnak bizonyos eljárásokat a közigazgatási és statisztikai adatgyűjtés érdekében, vagy olyan intézkedéseket hozhatnak, amelyeket a közérdek vagy a közbiztonság miatt tartanak szükségesnek. Mindez azt jelenti, hogy a hatóságok jogosultak adatokat kérni a gazdálkodó szervezetektől, például az általuk végzett devizatranzakciókról, viszont ez szigorúan csak adatszolgáltatás lehet, és nem engedélyezés. Lehetőség van viszont arra, hogy a közérdekre és a közbiztonságra történő hivatkozással a tagállamok – igen korlátozott esetekben – mégiscsak korlátozzák a tőkemozgásokat. A 46. cikk, amely alapvetően a letelepedés szabadságára vonatkozik, kimondja, hogy nem korlátozható a tagállamok azon jogszabályainak és előírásainak az alkalmazása, amelyeket a közérdek, a közbiztonság vagy a közegészségügy indokol. Mivel a letelepedés és a tőkemozgás sok esetben összekapcsolódva, egymástól el nem különíthetően jelenik meg, a közegészségügyi okból történő korlátozás meghatározó lehet a tőkemozgási korlátozások megítélése szempontjából is. A közbiztonsági és a közegészségügyi korlátozási indokok első látásra is viszonylag könnyen körülhatárolhatónak és eldönthetőnek látszanak. Ezek azok a területek, ahol a Szerződés értelmezésére viszonylag szűkebb lehetőség látszik. Más a helyzet ugyanakkor a közérdekkel, amely nehezen megfogható, és ráadásul a közösségi jogban sehol sem definiált fogalom, így elvileg igen szabadon értelmezhető. A 295. cikk értelmében a tagállamok szabadon választhatják meg a tulajdoni rendet. Ez azt jelenti, hogy sem az állami tulajdon, sem a magántulajdon, sem pedig ezek bármiféle kombinációja nem élvez előnyt, mindegyik egyaránt elfogadható. Ezért az Európai Unióban nem tilos az, hogy egyes vállalatok tartósan állami tulajdonban maradjanak. Bármilyen iparágban tevékenykedjenek is, a privatizálásuk nem kötelező. A 296. (b) cikk alapján minden tagállam meghozhatja azokat az intézkedéseket, amelyeket alapvető biztonsági érdekei megőrzése szempontjából fontosnak tart, és amelyek fegyverek, lőszer és hadianyagok gyártására vagy az azokkal folytatott kereskedelemre vonatkoznak. Ezen intézkedések nem ronthatják a közös piacon a nem hadi célokat szolgáló termékek versenyfeltételeit. Mindez azt jelenti, hogy bizonyos esetekben a honvédelemi érdekekre történő hivatkozással is van mód felmentést kapni az 56. cikk által előírt, általános liberalizációs kötelezettség alól.

87

Hangsúlyozni kell, hogy mindezek a kivételek csak igen szűk körben és alapos indokkal alkalmazhatók, és semmiképpen nem lehetnek túlzóak, azaz nem sérthetik a szabad tőkeáramlásra vonatkozó általános elveket. Ráadásul bármiféle korlátozásnak arányban kell állnia az elérni kívánt célokkal, azaz a túlzott mértékű korlátozások a közösségi jog megsértését jelentik. Nem lehet például közérdekre történő hivatkozással megtiltani, hogy egy külföldi vállalat felvásároljon egy belföldi céget csak azért, mert a belföldi hatóságok ellenzik azt. Ez a fajta korlátozás tipikus példája lenne a túlzott mértékű korlátozásoknak. Mindezeket az elveket az Európai Bizottság a 97 C 220/6 számú közleményében fogalmazta meg. 4. A tőkemozgásokra vonatkozó magyar jogszabályi háttér A rendszerváltást megelőző, kötött devizagazdálkodást követően Magyarországon megkezdődött a devizaszabályok fokozatos liberalizálása. A tőkemozgások szinte teljes körére vonatkozó korlátozásokat egészen a közelmúltig a devizatörvény tartalmazta4, amely részletesen előírta azokat a műveleteket, amelyeket magyarországi meghatalmazottak (rezidensek) csak engedéllyel vagy egyáltalán nem végezhettek. Az európai uniós csatlakozásra történő felkészülés viszont azt jelentette, hogy Magyarországnak célul kellett kitűznie a devizaliberalizáció teljes megvalósítását, hiszen a közösségi jog ezt előírja. Az egyes liberalizációs lépések a devizatörvény végrehajtásáról szóló kormányrendelet rendszeres módosításával történtek meg. Ennek során először a hosszú és középtávú tőkemozgásokat szabadították fel, a rövid távú tőkemozgások (elsősorban a fizetési mérleget érintő tételek hirtelen változásait megelőzendő) sokáig továbbra is a tilalmi listán maradtak. A döntő fordulat 2001 májusában következett be, amikor is a kormány és a jegybank az árfolyampolitika megváltoztatásáról döntött. A forint ingadozási sávját +/– 2,25 százalékról +/– 15 százalékra szélesítették ki, ami azt jelenti, hogy innen a forint sokkal szélesebb sávban lebeghet szabadon anélkül, hogy a Magyar Nemzeti Bank beavatkozna az árfolyam védelmében. Mindez viszont oda vezetett, hogy azok a gazdálkodószervezetek, amelyek számottevő külkereskedelmet bonyolítanak, illetve bármiféle külföldi valutában denominált követelésük, illetve tartozásuk van, jelentős árfolyamkockázattal kénytelenek szembesülni, hiszen a forint árfolyama a referenciának tekintett euróhoz képest akár egy nap alatt is több százalékkal nőhet vagy csökkenhet. A tapasztalatok is azt mutatták, hogy közvetlenül az árfolyamsáv kiszélesítése után a forint folyamatosan elkezdett erősödni, nehéz perceket okozva ezzel a magyar exportőröknek, mivel a magyar áruk relatíve drágábbak lettek külföldön. Ezért szükségessé vált, hogy az árfolyamkockázatot a gazdálkodószervezetek megfelelő fedezeti ügyletekkel minimalizálni tudják, azaz meg kellett engedni olyan pénz- és tőkepiaci műveletek végzését, amelyekre korábban nem volt lehetőség. Így 2001 nyarán,

4 Bizonyos esetekben, például az ingatlanvásárlás, a termőföldvásárlás vagy az intézményi befektetők (nyugdíjpénztárak, biztosítótársaságok) tőkekiviteli szabályai esetében más jogszabályok tartalmaznak korlátozásokat.

88

a sávszélesítést követően, döntés született a devizakorlátozások azonnali, teljes mértékű felszabadításáról, azaz megvalósult a teljes devizaliberalizáció. A devizaliberalizáció megvalósítása egyben azt is jelenti, hogy Magyarországon nincs már szükség devizahatóságra, azaz olyan szervezetre, amely engedélyezi az engedélyhez kötött devizaműveletek végzését. Ezért a Magyar Nemzeti Bank ezirányú korábbi tevékenységét megszüntette. A tőkemozgások terén ezek után már csak néhány olyan korlátozás maradt fenn, amelyeket nem a devizajogszabályok tartalmaztak, és amelyek a csatlakozási tárgyalások során is napirendre kerültek. 5. A csatlakozási tárgyalások és a tőke szabad áramlása A csatlakozási tárgyalások során a tőke szabad áramlása külön tárgyalási fejezetben került napirendre. Magyarország a tárgyalások során vállalta, hogy a külföldiek termőföldvásárlásának jelenlegi tilalma és az ún. másodlagos lakóhelyek tekintetében fenntartott egyedi engedélyezési rendszer kivételével alkalmazza a közösségi jogot, azaz mindenfajta korlátozást megszüntet. A termőföld esetében a csatlakozást követően maximum 7 évig maradhat fenn a jelenlegi rendszer, amely alapján csak belföldi természetes személyek szerezhetnek termőföldtulajdont, azaz sem külföldi természetes és jogi személyek, sem pedig belföldi jogi személyek. A megállapodás egyébként azzal egészült ki, hogy az átmeneti tilalom nem terjed ki azokra a külföldi természetes személyekre, akik legalább három éve letelepedtek Magyarországon, és élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységgel foglalkoznak. Viszont további 3 évvel meghosszabbítható az átmeneti mentesség, ha a 7 év elteltével továbbra is olyan jelentős eltérés mutatkozik a termőföld ára tekintetében, hogy a földpiac megnyitása zavarokat okozhatna. A másodlagos lakóingatlanok terén az átmeneti mentesség konkrétan azt jelenti, hogy a Magyarországon le nem telepedett külföldiek5 a csatlakozástól számított 5 évig csak egyedi engedélyezési eljárás alapján vásárolhatnak lakó- vagy üdülőingatlant. Itt meg kell jegyezni, hogy a magyar jogszabályok alapján a külföldi illetőségű vállalkozások (az egyéni vállalkozók is) a tevékenységükhöz szükséges (nem termőföld) ingatlanokat már ma is automatikusan megszerezhetik. Ezeken túlmenően a csatlakozás napjáig minden korlátozást fel kellett oldani, tehát az irányelv nómenklatúrájában meghatározott tételeket fel kellett szabadítani. A devizaliberalizáció megvalósítása nyomán – az ingatlanvásárlásra és termőföldszerzésre vonatkozó korlátozáson túlmenően – a magyar jogrendszerben már csak nagyon szűk körben találhattunk olyan előírásokat, amelyek ellentétesek voltak a tőkeáramlás teljes szabadságának biztosítását előíró közösségi joggal. Az egyik ilyen előírás az intézményi befektetők tőkekivitelére vonatkozott, ahol a diszkriminatív szabályozás nem volt összeegyeztethető a közösségi joggal. A nyugdíjpénztárak és a biztosítótársaságok ugyanis nem fektethették be eszközeiket 5 E tekintetben az számít letelepedettnek, akinek az állandó lakhelye legalább négy éve Magyarországon van.

89

szabadon külföldön, a rájuk vonatkozó törvények előírták, hogy eszközeik hány százalékát kell magyar állampapírokba fektetni. Ezek a korlátozások a csatlakozásig megszűntek, megjegyzendő azonban, hogy prudenciális jellegű (óvatossági) korlátozások továbbra is fenntarthatók, ha azok nem diszkriminatívak. A csatlakozásig fennálló korlátozások egy másik típusa az volt, hogy Magyarországon nem lehetett határon átnyúló szolgáltatást nyújtani, így pénzügyi szolgáltatást sem. Ezért bizonyos fajta tőkemozgások esetében (például külföldön kibocsátott befektetési jegyek belföldön történő forgalmazása) a tranzakció lebonyolításához kötelező volt magyarországi székhelyű közvetítő igénybevétele. Ezek az előírások csak az EU-csatlakozás napján szűntek meg, amikor Magyarország a belső piac része lett, és lehetővé vált határon átnyúló szolgáltatások nyújtása. Az úgynevezett aranyrészvények kérdése tartozik még ebbe a csoportba, mivel Magyarországon léteznek már privatizált vállalatokban az állam számára fenntartott, különleges jogokat biztosító szavazatelsőbbségi részvények. Az aranyrészvény intézménye azért jelenti a tőke szabad áramlásának korlátozását, mert az állam itt nem tulajdonosként (hiszen tényleges tulajdoni hányaddal nem rendelkezik, csak egy darab szavazatelsőbbségi részvénnyel), hanem szabályozóként akadályozhat meg olyan döntéseket (pl. alaptőke-emelést és -leszállítást), amelyek egyértelműen tőkemozgásokat érintenek. Ez azt is jelenti, hogy ha az államnak bizonyos mértékű tulajdona van egy vállalatban (pl. 25% vagy 50%), akkor a tulajdon arányában meghatározhatja ezeket a döntéseket, mert itt már tulajdonosként és nem szabályozó hatóságként jár el. Így ebben az esetben nem sérül a közösségi jog, az alapító szerződés szerint ugyanis a tulajdonforma szabadon megválasztható. Az aranyrészvények fenntartása nem feltétlenül ellentétes a közösségi joggal, ugyanis a Szerződés előírásai alapján a közérdekre, közbiztonságra, közegészségügyre és a honvédelemre történő hivatkozással fenntarthatók tőkekorlátozások, így ilyen hivatkozással elvileg aranyrészvények alkalmazására is van lehetőség. A fenntartható kör pontos meghatározása azonban nem tisztázott, így egyes tagállamok és az Európai Bizottság között vita alakult ki, sőt több eset már az Európai Bíróság előtt van, egyes kérdésekben pedig már ítélet is született. A viták oka elsősorban a Szerződésben lefektetett kivételek különböző értelmezése, ezek pontos tartalmát ugyanis a közösségi jog nem adja meg. A közérdek fogalma például elég szabadon értelmezhető, és azt a bizottság másképp is értelmezi, mint az egyes tagállamok. A magyar aranyrészvények új – a közösségi joggal összhangban lévő – szabályozási koncepciója 2004 őszén még az Országgyűlés elfogadására várt. Szintén a csatlakozási tárgyalásoknak a tőke szabad áramlásáról szól tárgyalási fejezetéhez kapcsolódik, hogy a pénzmosás elleni kiemelt küzdelem jegyében Magyarországon megszűnt az anonim bankbetétek nyitásának lehetősége és a név nélküli, bemutatóra szóló értékpapírok forgalmazása. Magyarországon a közösségi jog előírásai miatt fel kellett számolni minden látra szóló takarékbetétkönyvet, azaz át kellett alakítani azokat névre szólóvá, hogy a tulajdonost minden esetben azonosítani lehessen. A magyar Országgyűlés 2001 novemberében fogadta el azt a törvényt, amely rendelkezik erről. A pénzmosás elleni küzdelem kiemelt szerepet játszik az Európai Unióban. A szigorú szabályok bevezetését egyrészt a nemzetközi terrorizmus finanszírozásának

90

meggátolása indokolja, másrészt a tőkemozgások szabadsága nemcsak a gazdasági folyamatok hatékonyabb működésére ad lehetőséget, de igen könnyűvé teszi a bűncselekményből származó jövedelmek legalizálását is. Az illegális tevékenységgel szerzett összegek megfelelő típusú és számú tranzakció után már nem nyomozhatók le, vagyis tisztává válnak. Ennek megakadályozására külön közösségi jogszabály született, amely előírja a szigorú ellenőrzés kiterjesztését minden olyan szakmára és vállalkozásra, amely nagy valószínűséggel felhasználható pénzmosásra. Eleinte természetesen a bankoknak, értékpapírcégeknek, biztosítóknak és egyéb pénzintézeteknek kellett jelenteni minden gyanús tranzakciót a rendőri szerveknek, de a második pénzmosási irányelv már a befektetési alapkezelőkre, a kaszinók alkalmazottaira, a nemesfém- és műkincskereskedőkre, az ingatlanközvetítőkre, a könyvvizsgálókra, az adótanácsadókra, illetve bizonyos feltételekkel az ügyvédekre és a közjegyzőkre is kiterjesztette a bejelentési kötelezettséget. A 2001 végén módosított magyar pénzmosásellenes törvény megfelel ennek az irányelvnek, ugyanakkor az Európai Bizottság 2004 őszén már egy új, harmadik pénzmosási irányelv elfogadását tervezi.

V. A személyek szabad mozgása

Az Európai Unió négy alapszabadságának egyike – az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlása mellett – a személyek szabad mozgása. A szabad mozgás joga – állampolgárságra való tekintet nélkül – valamennyi tagállami állampolgárt megilleti. A közösségi szabályozásban 1993-tól hatályos az az alapelv, miszerint minden tagállami polgár egyben az Európai Unió polgára is, akinek alapjoga a szabad munkavállalás, letelepedés és vállalkozás bármely uniós tagállamban. Ezen általános elvhez képest azonban az Európai Unió 2004. május 1-jei bővítésekor a személyek szabad áramlásán belül a munkavállalás szabadságát a tíz újonnan csatlakozott ország közül nyolcnak – Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia – az állampolgárai tekintetében, a csatlakozástól számított maximum hétéves időszakra korlátozták. Ez a korlátozás azonban nem egyoldalú, viszonosságképpen ugyanis a nyolc új tagállamot is ugyanezen jog illeti meg mindazon régi tagállammal szemben, amely valóban él a korlátozás lehetőségével. Az új tagállamokkal szembeni korlátozás alól csak Ciprus és Málta élvez kivételt. Ezen országok állampolgárai szabadon vállalhatnak munkát bármely EGT- államban.

91

A személyek, ezen belül is a munkavállalók szabad mozgása nemcsak a 15, régi uniós tagállam, valamint a bővítés után Málta és Ciprus között érvényesül, hanem az Európai Gazdasági Térség (a továbbiakban: EGT) tagországaival kötött megállapodás értelmében további három ország, Liechtenstein, Norvégia és Izland állampolgárai is jogosultak arra, hogy határátlépési formalitások nélkül, szabadon belépjenek az EU területére, és ott szabadon munkát vállaljanak. Megjegyzendő, hogy a nyolc új uniós tagállam viszonylatában Liechtenstein, Norvégia és Izland is élhet a szabad munkavállalás korlátozásával, és ez szintén viszonosságként megilleti a nyolc új tagállamot is. Bár a szabad mozgás joga a tagállamok többségének viszonylatában teljes körűen biztosított, a migrációs statisztikai adatokat elemezve mégsem beszélhetünk jelentős mértékű mozgásról. Az Európai Unió bővítését megelőzően a közel 380 millió lakos közül kb. 5-6 millió ember élt tartósan más tagállamban, mint amelynek állampolgára volt. Ez a munkavállalókra leszűkítve az akkori 200 milliós munkaerőpiacon kb. 3-4 millió munkavállalót jelentett, azaz a dolgozóknak nem több mint 1,5-2%-a vállalt munkát más tagállamban. A bővítést követő tendenciák az idő rövidsége és a korlátozás miatt még nem állapíthatók meg teljes bizonyossággal, de a csatlakozási tárgyalások során készített elemzések, felmérések a magyar migrációs potenciál vonatkozásában nem mutattak jelentős eltéréseket az akkori uniós államokban megfigyelt tendenciáktól. Jelen fejezet a munkavállalók, az egyéni vállalkozók, a diákok, a nyugdíjasok és a családtagok szabad mozgására vonatkozó közösségi szabályok bemutatásán túl kitér az új tagállamok munkavállalóival szembeni korlátozás átmeneti időszakának ismertetésére, és utal mindazon intézményekre és honlapokra, ahol az egyes kérdésekben további információt kaphatunk. 1. Alapfogalmak Személy: ez a fogalom – a tárgyalt téma szempontjából – gyakorlatilag minden uniós polgárt magában foglal, idesorolhatók

• a munkavállalók és az egyéni vállalkozók, • a szolgáltatásnyújtók, • a diákok, • a nyugdíjasok, • a magukat önerőből eltartók, • továbbá a fentiek családtagjai (akkor is, ha nem uniós polgárok).

Uniós polgárság: az EU-tagállamok minden állampolgára az unió polgára is egyben. Az uniós polgár jogosultságai: szabad mozgás; önkormányzati és európai parlamenti közvetlen választásokon aktív és passzív választójog; más tagállam külképviselete általi védelem azokban az országokban, ahol az állampolgársága szerinti ország nem rendelkezik képviselettel; európai ombudsmanhoz fordulás joga. Szabad mozgás joga: jog a belépésre, a tartózkodásra és a letelepedésre. A szabad mozgás lehetősége az Európai Unión belül olyan univerzális jog, amely egy feltételtől

92

függ: a jog elsődleges gyakorlójának uniós polgárnak kell lennie (a vele tartó családtagnak nem kell EU-polgárnak lennie). Munkavállaló: az Európai Közösségek Bíróságának értelmezése szerint az, aki „valódi és tényleges munkát végez" (tekintet nélkül a munka jellegére, különösen az időtartamára), így a részmunkaidőben foglalkoztatott, sőt a gyakornok vagy az ésszerű ideig munkát kereső is élvezi a közösségi munkavállalókat megillető jogokat. Közösségi munkavállaló: az, aki az Európai Unión vagy az Európai Gazdasági Térségen (azaz 28 országon) belül, de nem az állampolgársága szerinti országban végez munkát. Egyéni vállalkozó: nincs egységes európai közösségi fogalom, általánosan a munkáját önállóan végző vállalkozót jelenti. Közösségi vállalkozó: az, aki az Európai Unión vagy az Európai Gazdasági Térségen (azaz 28 országon) belül, de nem az állampolgársága szerinti országban folytat vállalkozói tevékenységet. Letelepedés: természetes személy és társaság joga arra, hogy egy másik tagállamba költözzön, és ott huzamosan gazdasági tevékenységet folytasson. 2. A szabad mozgásra vonatkozó szabályok A szabad mozgásra vonatkozó közösségi szabályok közül először három részjogosítványt emelünk ki: a formalitások nélküli határátlépés lehetőségét, a letelepedéshez való jogot, valamint a választójogot, és külön szólunk majd a szabad mozgás korlátjairól. 2.1. A formalitások nélküli határátlépés lehetősége Napjainkban minden EU-polgár, EGT-polgár és mindazon nem EU-polgár, aki jogszerűen átlépte az Európai Unió külső határát, szabadon mozoghat a tagállami határokon át, mert a 13 tagállamra hatályos Schengeni Egyezmény az Európai Unió belső határain biztosítja az ellenőrzés nélküli átlépés lehetőségét (az egyezmény nem vonatkozik az Egyesült Királyságra, Írországra és az újonnan csatlakozott 10 tagállamra). Függetlenül tehát attól, hogy turistaként, munkavállalóként, egyéni vállalkozóként vagy diákként lépjük át a határokat, a formalitások nélküli határátlépés elve általánosan érvényesül a schengeni rendszeren belül. Ezen főszabály alóli kivételként a tagállamok ugyanakkor fenntarthatják az ellenőrzést azokon a határokon, amelyek az utazóközönség számára általában elérhetők, így többek között a repülőtereken, a határmenti kikötőkben, a vasútállomásokon (vonatokon) és a közúti határátkelőhelyeken. Az ilyen határokon nem ritka az EU-polgárok igazoltatása sem, hiszen az EU-polgárok, akárcsak a saját állampolgárok, kötelezhetők személyazonosságuk igazolására. Ilyenkor elegendő az útlevél vagy a személyi igazolvány bemutatása.

93

Ahogy arra az imént utaltunk, az új tagállamok a Schengeni Egyezmény alkalmazása tekintetében is kivételt képeznek. Az Európai Unió bővítésekor ugyanis az új tagállamok esetén a felkészültség hiánya miatt nem valósulhatott meg azonnal a teljes schengeni tagság. Ezért az EU 13-ak és az új tagállamok, valamint azok egymás közötti viszonylatában egyelőre nem került sor a személyi okmányok ellenőrzésének megszüntetésére. Így például a magyar—osztrák határszakaszon mindaddig él majd a határátlépéskor az útlevelek ellenőrzésének gyakorlata, amíg nem történik meg a csatlakozásunk a Schengeni Egyezményhez, valamint a Schengeni Információs Rendszerhez. Ez legkorábban 2007-re várható. Addig is azonban, miután már átléptük a schengeni külső határokat, nekünk sem feltétlenül kell útlevél-ellenőrzéssel számolnunk minden egyes „belső határ” átlépésekor. 2.2. A szabad letelepedéshez való jog A szabad mozgás másik részjogosítványa a letelepedéshez való jog, amelynek feltételei eltérőek lehetnek attól függően, hogy milyen jogcímen kíván az uniós polgár letelepedni egy másik EU- vagy EGT-tagállamban. Minden esetben biztosított azonban a huzamos ott-tartózkodás joga. A közösségi munkavállaló és vállalkozó esetében a letelepedés egy másik EU- vagy EGT-tagállamban való munkavégzés, illetve gazdasági tevékenység megkezdése és folytatása, a diákok esetében más tagállamban való tanulás céljából történik. A letelepedés joga megilleti továbbá a nyugdíjasokat és a magukat önerőből eltartókat is. A családtagok minden esetben az érintettekkel mehetnek, és az adott tagállamban – meghatározott körben – munkát is vállalhatnak, illetőleg vállalkozhatnak. (A letelepedés gyakorlati feltételeit az egyes személyi kategóriáknál külön mutatjuk be.) A jelenleg hatályos szabályok értelmében sem kell külön letelepedési engedélyt kérni azonban három esetben: egyrészt, ha az uniós polgár 90 napnál rövidebb ideig kíván egy másik tagállamban tartózkodni, másrészt szezonális munkavállalás esetén, harmadrészt pedig, ha ingázni fog, azaz úgy vállal munkát egy másik tagországban, hogy naponta vagy heti rendszerességgel ingázik a lakóhelye és a munkavégzés helye szerinti tagállamok között. 2.3. Választójog A szabad mozgás harmadik részjogosítványa a részvétel joga az európai parlamenti és a helyi önkormányzati választásokon. Az uniós csatlakozásunkat követő első európai parlamenti választásokra 2004. június 13-án került sor. Az Európai Parlament képviselőinek megválasztásakor az unió polgárai nemcsak az állampolgárságuk szerinti országban, hanem abban az országban is szavazhatnak, illetve vállalhatnak képviselői jelöltséget, amelyben tartózkodnak. Az állampolgárnak ebben az esetben nyilatkozatot kell tennie, hogy aktív és passzív választójogával egyetlen más tagállamban sem kíván élni. Az uniós polgárnak ugyanakkor hasonlóan joga van arra is, hogy annak a településnek a helyi önkormányzati választásán is szavazzon, vagy képviselőnek jelöltesse magát, ahol letelepedett. Nem illeti meg azonban a választójog a nem állampolgársága szerinti tagállam parlamenti választásain való részvételre.

94

2.4. A szabad mozgás korlátai A korlátok három kategóriába sorolhatók. Egyrészt a szűkös anyagi háttér problémája, másrészt, ha a letelepedni kívánó személy belépésével vagy ott-tartózkodásával sérti vagy veszélyezteti a közrend, a közbiztonság vagy a közegészségügy tagállami szabályait, harmadrészt pedig, ha olyan munkakört szeretne betölteni, amely az adott tagállamban közhatalom gyakorlásával jár, azaz a munkavállaló feladata állami feladat vitele lenne, ezért ezeket a munkaköröket a tagország saját állampolgárainak tartja fenn. Ami a szűkös anyagi helyzet korlátját illeti: bár valamennyi uniós polgárt megilleti a szabad mozgás joga, a rossz anyagi helyzetben lévő, az elköltözés anyagi áldozatait vállalni nem tudó személyek nem gyakorolhatják ezen jogukat, ugyanis a gyakorlatban csak azok telepedhetnek le más tagállamban, akik elő tudják teremteni – legalábbis részben – a megélhetésükhöz szükséges anyagi eszközöket. A közrendi, a közbiztonsági és a közegészségügyi korlátok esetén a közösségi szabályozás adja meg azokat az eseteket, amikor a tagállamok nem kötelesek a személyek szabad mozgását biztosítani. A tagállamoknak különböző általános és konkrét előírásokat kell betartaniuk, ha valamely más tagállam állampolgárának belépését vagy ott-tartózkodását azon az alapon akarják megtiltani, hogy annak magatartása az említett „közérdekekbe" ütközik. Az általános szabályok elsősorban az egyén vizsgálatára koncentrálnak azért, hogy ne kerülhessen sor kollektív elbírálásra. Elutasítás esetén a kérelmezőnek lehetőséget kell adni olyan jogorvoslatra is, amelyre a tagállam állampolgárai az államigazgatási eljárás során általában jogosultak. A közösségi szabályozás a közegészségügy területén külön részletezi az elutasítás alapjául szolgáló betegségeket. A tagállam részéről akkor fogadható el a közegészségügyre történő hivatkozás, ha az illető a következő betegségekben szenved: tbc, szifilisz, drogfüggőség, elmeállapot kóros elváltozása, a WHO ajánlásában felsorolt, karantén alkalmazását igénylő betegségek, egyéb fertőző betegségek, ha erre vonatkozóan a tagállam saját polgárai érdekében is védelmi rendelkezéseket hozott. A tagállam nem köteles hozzájárulni az adott személy letelepedéséhez akkor sem, ha az olyan munkát akar végezni, amelyet – külföldi állampolgársága miatt – nem láthat el. Olyan munkakörökről van szó, amelyek közszolgálatnak minősülnek, tehát magukban foglalják a közvetett vagy közvetlen részvételt a közhatalom gyakorlásában és az állam vagy más hivatalos szervek általános érdekeinek védelmét. Ilyennek minősülnek például a minisztériumokban, a központi közigazgatási szervezetekben, a bíróságon, az ügyészségen, az önkormányzati hivatalokban vagy a rendvédelmi szervezetekben betöltött állások. A tagállamnak minden egyes állást meg kell vizsgálnia abban a tekintetben, hogy a beosztással párosuló hatáskörök megalapozzák-e az állampolgárságon alapuló megkülönböztetés alkalmazását. Nem lehet azonban minden munkakört – amely állami vagy önkormányzati szervezetben tölthető be – a kivétel alá tartozónak tekinteni. A fizikai dolgozók (pl. takarítók, szerelők), az önkormányzatok által alkalmazott festők és kertészek, a közkórházakban dolgozó nővérek, valamint a nyelvtanárok és a középiskolai tanárok tekintetében például nem szabad a közszolgálatra hivatkozni, tehát nem lehet állampolgársági alapon elutasítani egy másik tagállam polgárának pályázatát. A központi és helyi közigazgatás vezetői, a köztisztviselők, az önkormányzatok által alkalmazott éjjeliőrök és felügyelők viszont már a közhatalom gyakorlásában érintetteknek

95

minősülnek. Végül a korlátozások között szükséges még kitérni egy további tényre, miszerint az Európai Unió korábbi bővítése során is alkalmaztak átmeneti időszakot az új tagállamok polgárainak munkavállalása tekintetében. Görögország csatlakozása után a görög munkavállalók 7 évig, Spanyolország és Portugália csatlakozását követően pedig állampolgáraik 6 évig nem vállalhattak szabadon munkát az Európai Közösség tagállamaiban. Így a hazánkkal és a velünk együtt csatlakozók közül további hét tagállammal szemben alkalmazott korlátozás nem kivételes gyakorlat az unió történelmében. 3. Munkavállalás és vállalkozás 3.1. A munkavállalás és vállalkozás feltételei Az EU- és az EGT-országokban minden uniós polgár az adott tagállam állampolgáraival egyenlő feltételek mellett vállalhat munkát, illetve alapíthat vállalkozást, tehát nem kell munkavállalási engedélyt kérnie. Ez alól kivételt képeznek azonban a korábban felsorolt nyolc új tagállam munkavállalói, akiknek munkavállalási engedélyre lesz szükségük a munkavállaláshoz az EGT országaiban. Nem kell viszont munkavállalási engedély két tagállamban, az Egyesült Királyságban és Írországban, amelyek bejelentették, hogy az új tagállamok állampolgárainak is szabad munkavállalást biztosítanak (részletesebben lásd a 9. pont alatt). A csatlakozást követően tehát a magyar munkavállalókra is az engedélyhez kötött munkavállalás vonatkozik a régi uniós tagállamok (az Egyesült Királyság és Írország kivételével), valamint Liechtenstein, Norvégia és Izland vonatkozásában. Az adott ország az engedélyezési rendszer fenntartásával tudja majd kontrollálni a munkaerőpiacára belépő külföldiek számát és az egyes szakmák iránti keresletet. A harmadik országokból és az új tagállamokból érkezőknek csak akkor adnak majd ki munkavállalási engedélyt, ha az adott munkára nincs saját állampolgáruk, illetve a munkaerőpiacon nem fog zavart kelteni a külföldi munkavállalók megjelenése. Az új tagállamból érkező, esetlegesen alkalmazott munkavállalók esetében sem lehet azonban kedvezőtlenebb foglalkoztatási feltételeket, például alacsonyabb bért, hosszabb munkaidőt megállapítani, mint ami az adott tagállam állampolgáraira vonatkozik. Itt kell még megemlítenünk a tartózkodási engedély szükségességét. Akár egy régi tagállam, akár egy új tagállam állampolgára kíván ugyanis munkát vállalni vagy vállalkozni egy másik tagállamban, a letelepedéshez tartózkodási engedélyre lesz szüksége abban az esetben, ha 3 hónapnál hosszabb ideig kíván egy másik tagállamban tartózkodni. Ehhez a közösségi munkavállalóknak a személyi igazolványon túl a munkaszerződésüket is be kell mutatniuk az adott ország idegenrendészeti hatóságánál, az egyéni vállalkozóknak pedig igazolniuk kell, hogy a folytatni kívánt tevékenységre nincs nemzeti korlátozás, elláthatják az adott gazdasági tevékenységet. A tartózkodási engedély – a fentebb említett korlátok kivételével – a közösségi munkavállalóknak és a vállalkozóknak egyaránt automatikusan jár. Az engedély öt évre szól, amit a tagállami hatóságok kérelem esetén automatikusan meghosszabbítanak. Mint ahogy arra az előzőekben már utaltunk, szezonális munkavállalók és ingázók esetén nincs szükség tartózkodási engedélyre.

96

A vonatkozó közösségi szabályok 2003-as módosítása nyomán a letelepedésre vonatkozó tagállami szabályok 2006-tól annyiban módosulnak majd, hogy 3 hónapnál hosszabb tartózkodás esetén nem kell tartózkodási engedélyt kérni, hanem csak be kell jelentkezni az illetékes hatóságnál, amely a bejelentkezésről igazolást állít ki. Ez az igazolás lényegében felváltja a tartózkodási engedélyt. Sőt a bejelentkezésnek nem lesz kötött időtartamú érvényessége sem, azaz a letelepedni kívánó munkavállaló vagy egyéni vállalkozó határozatlan időtartamra szóló tartózkodásra lesz jogosult. 3.2. A munkavállaláshoz kapcsolódó jogosultságok A legfontosabb jog az általános diszkriminációmentesség biztosítása, amelynek értelmében a munkafeltételek tekintetében tilos a munkavállalókat megkülönböztetni. Nem szabad például meghatározni a közösségi munkavállalók foglalkoztatási arányát, nem lehet állampolgársághoz kötni az adott állás betöltését (kivéve a közhatalomhoz kapcsolódó munkaköröket), és indokolatlanul nem szabad előírni az anyanyelv ismeretét sem. Ezen túlmenően a munkajogi szabályozás teljes diszkriminációmentességét is biztosítani kell, tehát a felvétel, a munkabér, a munkavégzés feltételei, a szakszervezeti tagság, az elbocsátás stb. szempontjából tekintetében az EU és az EGT más államaiból érkezőket a saját állampolgárokkal egyenlően kell kezelni. A közösségi munkavállalók adójogi szempontból is egyenlő elbánást élveznek, ugyanazokat az adókedvezményeket élvezik, mint az adott tagállam saját munkavállalói. Az egyenlő bánásmód mindemellett kiterjed az oktatásra, a szakképzésre és az átképzésre is. A közösségi munkavállalóknak nemcsak lehetőségük van más tagállamban munkát vállalni, de segítséget is kapnak a megpályázható állások felkutatásában. A munkahelykeresés megkönnyítése érdekében ugyanis az Európai Unió 1993-ban létrehozta az EURES elnevezésű információs rendszert, amely lehetővé teszi a munkaerő közvetítését az Európai Unióban és az Európai Gazdasági Térségben. Az EURES számítógépes munkaerő-közvetítési rendszer három alappillére az adatbázis, az EURES-tanácsadók és az informatikai rendszer. Az adatbázis egyrészt az EU és az EGT területén megürült álláshelyekre vonatkozó adatokat tartalmaz, másrészt információt nyújt az egyes országokban hatályos munka-, adó-, társadalombiztosítási, szociális jogi szabályokról, valamint az adott ország politikai, kulturális, gazdasági és szociális viszonyairól. Ezeket az adatbázisokat az EURES-tanácsadók frissítik és használják. Európa-szerte közel 500 EURES-tanácsadó dolgozik, akik több nyelvet beszélő munkaközvetítők, pályaorientációs tanácsadók, ismerik az egyes országok munkanélküli-ellátási, szociális biztonsági és munkajogi rendszerét. Ők foglalkoznak a potenciális munkavállalókkal, de a munkaerőt keresőkkel is. Folyamatosan tájékozódnak az egyes államok munkaerőpiacának helyzetéről, hiszen előfordulhat, hogy – átmeneti zavarok miatt – bizonyos helyeken ideiglenesen be kell szüntetni a közvetítést. Az EURES-rendszer a http://europa.eu.int/eures/home címen is elérhető. Sőt ezen a honlapon külön keresőprogramot alakítottak ki a régi és az új tagállamok közötti szabad munkaerő-áramlást szabályozó, átmeneti rendelkezésekkel kapcsolatos

97

információkra. Itt könnyen tájékozódhatunk például arról, hogy egy Magyarországról érkező munkahelykeresőre milyen szabályok érvényesek Ausztriában vagy Németországban, milyen engedélyre van szüksége az osztrák vagy a német munkaerőpiacra jutáshoz, milyen feltételekhez kötött a munkavállalási engedély, milyen eljárás keretében kaphatja meg azt, illetve mely hatóságokhoz kell fordulnia. A honlap információt tartalmaz arról is, hogy ha egy osztrák vagy német munkáltató kíván magyar munkavállalót alkalmazni, akkor az alkalmazás milyen eljárásokhoz kötött, és azokat hol kell lefolytatni. Uniós tagságunkat követően Magyarországon is létrejött az EURES tanácsadói hálózat. A magyar tanácsadók elérhetősége a következő honlapon található: http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=AFSZ_Hasznos_MnkvKulf_EUEGT_EURES_Tanacsadok. A munkavállaláshoz kapcsolódó, további jogosultság a diplomák és a szakképesítések kölcsönös elismerése és a szociális ellátások igénybevételének lehetősége. Ezeket a kérdéseket – tekintettel arra, hogy más személyi körökre is kiterjednek – külön fejezetben tárgyaljuk. 4. Letelepedés egyéni vállalkozóként Az egyéni vállalkozóként más tagállamban történő letelepedés sokban hasonlít a munkavállalóként való letelepedéshez, ugyanis a fogadó ország hatóságai ebben az esetben is egy öt évre szóló letelepedési engedélyt állítanak ki, amely automatikusan meghosszabbítható (de 2006-tól, ahogy arra a 3.1. pontban utaltunk, már csak be kell jelentkezni az illetékes hatóságnál, és az a bejelentkezéskor egy határozatlan időre szóló igazolást állít ki). A tevékenység folytatásához szükséges vállalkozói igazolványt, illetve engedélyt azonban az adott ország jogszabályai szerint esetlegesen újra ki kell váltani, mert nem elegendő egy, a korábbi lakóhely szerinti engedély megléte. Az egyes tagállamok belső szabályozása, sőt az országon belüli egyes régiók szabályai is meglehetősen eltérőek lehetnek e téren, ezért a kiutazás előtt érdemes felkeresni az adott ország külképviseletét. Itt fontos még kiemelni, hogy míg a magyar állampolgárok szabad munkavállalása az egyes tagállamokban korlátozott, addig az egyéni vállalkozóként való letelepedés, illetve a szolgáltatásnyújtás nem. Két tagállamban, Németországban és Ausztriában azonban ez egyes tevékenységi körök vonatkozásában (úgymint építőipar, ipari tisztítás, belső dekoráció, a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás) a csatlakozást követően is, de maximum hét évig, kvótaszabályozás alá esik. 5. A nyugdíjasok és a diákok letelepedési joga A kilencvenes évek elejétől a nyugdíjasok is szabadon választhatják meg lakóhelyüket az Európai Unió területén. Ennek mindössze két feltétele van: az egyik olyan rendszeres jövedelem igazolása (öregségi, rokkantsági nyugellátás vagy foglalkoztatási, illetve üzemi baleset után járó összeg), amely nem utalja rá őket a befogadó ország szociális segélyére, a másik a teljes körű betegbiztosítás bemutatása. A tartózkodási engedély öt

98

évre szól és automatikusan meghosszabbítható, de 2006-tól a nyugdíjasoknak is csak bejelentkezési kötelezettségük lesz. Az egyetemisták is szabadon választhatják meg tanulmányaik színhelyét az Európai Unión belül. A diákok esetében a tartózkodási engedély feltétele a beiratkozás vagy a felvétel igazolása egy felsőfokú tanintézetbe és a teljes körű betegbiztosítás felmutatása. Az anyagi fedezet meglétéről pedig csak annyiban kell nyilatkozni, hogy az elégséges a megélhetéshez. Esetükben azonban csak a tanulmányok idejére állítják ki a tartózkodási engedélyt. A felsőfokú tanulmányokat folytató diák házastársa és gyermeke is jogosult a tartózkodási engedélyre, sőt a házastárs a 3.1. pont alatt jelzett feltételekkel munkát is vállalhat. 6. A diplomák és a szakképesítések kölcsönös elismerése A diplomák és a szakképesítések kölcsönös elismerésének hiánya gátat szabhatna a munkavállalók és vállalkozók szabad mozgásának. A vonatkozó közösségi jogszabályok azonban lehetővé teszik a bármely tagállamban megszerzett képesítés és gyakorlati idő globális, EU-szintű elismerését azáltal, hogy az egyenértékűség kimondásához szakmai minimumkövetelmények és képzési tárgyak meglétét írják elő. Az egyenértékűség kimondása tekintetében a szabályozás két csoportra osztható. Az első csoportba tartoznak az ágazati irányelvek, amelyek szakmák szerint biztosítják a diplomák elismerését. Ez a szabályozási technika érvényesül az orvosok, fogorvosok, ápolónők, építészek, állatorvosok, gyógyszerészek, szülésznők, de a vendéglátóipar, az építőipar, az erdészet stb. vonatkozásában is. A másik csoportba tartozó szabályok a horizontális megközelítés jegyében, általános elvek szerint, a koordináció eszközét alkalmazzák (olyan szakmákra, amelyekre ágazati szabályt nem fogadtak el). Az egyik szabály előírja például, hogy a legalább hároméves képzésben megszerzett felsőoktatási képesítést – ha az nem ágazati szabállyal érintett szakmára vonatkozik – akkor is el kell ismerni, ha az oktatási tartalom némileg különbözik, de a lényegi követelményeket az oktatási intézmény teljesíti. A rendszer kiegyenlítő mechanizmusoknak is teret enged, hiszen lehetőséget ad a tagállamoknak arra, hogy – indokolt esetben – alkalmassági vizsgálatnak vessék alá a jelöltet, illetve tudása bizonyítékául bizonyos gyakorlati idő letöltését kívánják meg. Hasonló koordináló és kiegyenlítő szabályok léteznek a szakképzés, a középiskolai képzés és az egy évnél rövidebb, felsőfokú képzést adó tanfolyamok tekintetében is. Összességében elmondható, hogy a közösségi szabályok már nagyon sok szakmát lefednek, azonban hangsúlyozandó, hogy a diplomák és szakképesítések elismertetése a tagállamokban még mindig nem automatikus. Magyarországon is törvényi szinten – a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismeréséről szóló 2001. évi C. törvény útján – biztosított a diplomák és szakképesítések közösségi szabályoknak megfelelő elismerése. A magyar diplomák sok tekintetben megfelelnek az EU előírásainak, sőt néhol még jobb képzést is fel tudunk mutatni. A diplomák és szakképesítések elismerésének feltételeiről, illetve arról, hogy mely tagországban milyen szervhez kell fordulnunk a szakképesítésünk elismertetése érdekében, az Oktatási Minisztériumban működő Magyar Ekvivalencia és Információs

99

Központ honlapján, a következő címen kaphatunk információt: http://www.om.hu/main.php?folderID=204. 7. Miként vehetők igénybe a szociális juttatások? Az Európai Unióban a tagállamok szociális védelmi rendszerei nem harmonizáltak, a jogosultság feltételei a juttatások körét, azok színvonalát, illetve a finanszírozási forrásokat illetően sokszínűek. A szabad munkaerőmozgást azonban gátolná, ha az unión belül helyet változtató munkavállalók, egyéni vállalkozók – bárhol is dolgoznak – nem vehetnék igénybe a szociális ellátásokat, illetve nem vihetnék át szerzett jogaikat egy másik tagállamba. Épp ezért fogadták el azon közösségi jogszabályt, amely a munkavállalókra, egyéni vállalkozókra, nyugdíjasokra, diákokra és mindezek családtagjaira vonatkozik. A közösségi szabályozás révén a betegségi és anyasági ellátásokat, a rokkantsági ellátásokat, az öregségi nyugdíjat, a hozzátartozói nyugellátásokat, a temetési segélyt, a foglalkoztatási megbetegedések esetén járó ellátásokat, a munkanélküli-ellátást és a családi ellátásokat más tagállamban is igénybe lehet venni, az adott tagállam állampolgáraival azonos feltételek mellett, diszkriminációmentesen. Tekintettel arra, hogy a vonatkozó közösségi szabályozás nagyon szerteágazó, négy személyi kört emelünk ki: a munkavállalókat, az egyéni vállalkozókat, a nyugdíjasokat és a munkanélkülieket. Az Európai Unióban a munkavállalók és az egyéni vállalkozók társadalombiztosítását az a tagállam vállalja, ahol az illető dolgozik. Ez a szabály a társadalombiztosítás mindhárom pillérére vonatkozik: a nyugdíjbiztosításra, a munkanélküli-ellátásra és a betegbiztosításra. Ezért, ha valaki más tagállamban vállal munkát vagy kezd önálló gazdasági tevékenységet, be kell lépnie az adott tagállam társadalombiztosítási rendszerébe. Abban az esetben azonban, ha a lakóhely és a munkavállalás helye eltérő tagállamban van, a tagállamok közötti kétoldalú egyezmények alapján a lakóhelyen is fizethető a társadalombiztosítási hozzájárulás. Az ingázók esetén pedig mindig a lakóhely-szabály érvényesül. Ha a munkavállaló egyidejűleg több tagállamban végez munkát, akkor két eset lehetséges: vagy a lakóhelyén fizeti a társadalombiztosítási hozzájárulást, ha ott dolgozik is; vagy, ha egyik olyan tagállamban sem lakik, ahol egyébként dolgozik, akkor minden tagállamban fizeti a hozzájárulást. A nyugdíjasok esetében az öregségi nyugdíjjal kapcsolatos szabályokra térünk ki. Az öregségi nyugdíj iránti igényét bárki bármely tagállamban benyújthatja, függetlenül attól, hogy élete során hány tagállamban dolgozott. Célszerű azonban azon tagállam illetékes hatóságait megkeresni, ahol a kérelmező legutoljára állt alkalmazásban, vagy ahol a leghosszabb ideig dolgozott. A nyugdíjjogosultság megállapítása és a nyugdíj összegének kiszámítása az egyes tagállamokban eltöltött biztosítási és tartózkodási időszakok alapján történik, figyelembe véve mindazon tagállamok jogszabályait, amelyek hatálya alá munkavállalóként vagy egyéni vállalkozóként tartozott. A nyugdíj banki átutalással bármely tagállamban felvehető.

100

A közösségi szabályozás szerint minden EU- és EGT-polgár kereshet munkát a többi tagállam területén. A más tagállamban tartózkodás joga tehát kiterjed azokra is, akik munkanélküliek és munkát keresnek. A munkanélküli, ha a munkanélkülivé válás helye szerinti tagállamban legalább egy hónapon át munkanélküliként regisztráltatta magát, elmehet egy másik tagállamba munkát keresni, és kérheti, hogy a munkanélküli-juttatását utánaküldjék. A kérelem feltétele, hogy az illető a választott célországban 7 napon belül bejelentkezzen a munkaügyi szervezetnél. Ezek után a munkanélkülivé válás helye szerinti tagállam 3 hónapon át a munkanélküli után küldi a munkanélküli-juttatásokat. Az általános szabály szerint, ha az illető munkanélküli 3 hónapon belül nem talál munkát, vissza kell térnie a munkanélkülivé válás helye szerinti tagállamba. A témához kapcsolódóan a követező internetes címeken kaphatunk további információt:

• az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium EU-oldalai: http://www.eszcsm.hu

• a Országos Nyugdíjfolyósítási Főigazgatóság EU-oldalai: http://www.onyf.hu • az Országos Egészségügyi Pénztár EU-oldalai: http://www.oep.hu

8. A családtagok jogosultságai Az alábbiakban összefoglalva, egységesen ismertetjük, hogy mire is jogosult valójában az a családtag, aki a közösségi munkavállalót vagy egyéni vállalkozót elkíséri egy másik EU- vagy EGT-tagállamba. Először is le kell szögezni, hogy ha a családtag EU- vagy EGT-polgár, akkor neki is ugyanazok a jogosultságai, mint azt az eddigiekben elmondtuk, tehát nem kell családtagi státuszára hivatkoznia. A családtagi státusz akkor jelent speciális jogosultságokat, ha a családtag harmadik állam polgára. A családtag fogalma nem egységesen használt fogalom az európai közösségi jogban. Egyrészt a különböző jogosultságok – munkavállalás, vállalkozás – esetén nem ugyanazokra a személyekre vonatkozik, másrészt nem is kötődik a családtag nemzeti jogban használatos fogalmához. Minden egyes esetre külön meg kell határozni, hogy kiket tekinthetünk családtagoknak, és a családtagok közül kik mire jogosultak. A közösségi munkavállaló családtagjainak tekintendők egyrészt a házastársa, valamint a 21 év alatti vagy eltartott közös gyermek, illetve a közösségi munkavállaló vagy házastársa felmenői, ha azok eltartottnak minősülnek. Ehhez képest a vállalkozó családtagjainak minősülnek egyrészt a házastársa, valamint a 21 év alatti közös gyermek, illetve a közösségi vállalkozó és házastársa felmenői és lemenői, ha azok eltartottnak minősülnek. A különbség tehát abban rejlik, hogy a vállalkozók esetében a házastárs saját eltartott gyermeke is családtagnak minősül, míg a közösségi munkavállalók esetében nem. A diákok családtagjának pedig a házastárs és az eltartott közös gyermek minősül. A családtagok jogosultságai között megegyezik az, hogy minden családtag EU-tagállamokba történő beutazását meg kell könnyíteni, tehát még a vízumköteles országokból jövők beengedését is támogatni kell. Ezenkívül a családtagok tartózkodásért folyamodhatnak a célállamban, részükre tartózkodási engedélyt kell kiadni. Jelentős

101

különbség mutatkozik azonban a családtagok által végezhető gazdasági tevékenységek körében. A közösségi munkavállaló családtagjai közül a házastárs és a 21 év alatti vagy a szülei által eltartott gyermek vállalhat munkát, de önálló vállalkozási tevékenységet nem folytathat. A felmenők pedig egyáltalán nem végezhetnek gazdasági tevékenységet. A diákok esetében a házastárs és az eltartott gyermekek is munkát vállalhatnak, de ők ezen kívül önálló vállalkozói tevékenységet is folytathatnak. A közösségi munkavállalók, vállalkozók, diákok gyermekét általános és szakmai, gyakorlati képzésben kell részesíteni a célországban. Ahogy az előbbiekben említettük, a családtag fogalma jelenleg nem egységes, 2006-tól azonban egy egységes és egyben kibővített fogalomhasználat lép majd hatályba. Ettől az időponttól valamennyi személyi kör esetén egységesen családtagnak tekintendők a következők: az uniós polgár házastársa; az uniós polgár partnere, akivel regisztrált élettársi kapcsolatban él egy tagállam jogszabályai alapján, ha a fogadó állam jogszabályai a regisztrált élettársi kapcsolatot egyenértékűnek ismerik el az élettársi kapcsolattal; az uniós polgár és házastársa (vagy élettársa) lemenői, amennyiben 21 év alattiak vagy eltartottak; az uniós polgár és házastársa (vagy élettársa) felmenői, ha eltartottak. 9. A magyarok munkavállalási lehetőségei az EU tagállamaiban a csatlakozást követően Ahogy arra a fejezet 3.1 és 3.2 pontjában már utaltunk, a bővítést követően a régi uniós tagállamok átmeneti időszakkal élhetnek az új tagállamokból érkezők, így a magyar állampolgárok munkavállalása tekintetében. Ez azt jelenti, hogy ezen átmeneti időszak alatt nem a szabad mozgást biztosító közösségi jogot kell alkalmazniuk, hanem a nemzeti szabályaikat. Ez az átmeneti időszak maximum hét évig tarthat, amelynek első két évében minden régi tagállam a nemzeti szabályait alkalmazza. Az egyes tagállamoknak joguk van ugyanakkor már az első két évben is eltérő mértékben megnyitni a munkaerőpiacukat. Az átmeneti időszak első két évében a régi tagállamok – a jelenleg ismert tagállami pozíciók alapján – a megnyitás mértékétől függően a következő három kategóriába sorolhatók. Az első kategóriába az Egyesült Királyság és Írország tartozik, amelyek nem alkalmaznak semmiféle korlátozást az új tagállamokból érkező munkavállalókkal szemben, tehát munkavállalási engedély nélkül lehet munkát vállalni. A második kategóriába Svédország és Dánia sorolható, amelyek szintén beengedik az új tagállamok munkavállalóit, de automatikus engedélyezéssel regisztrálják az új tagállamokból – így a Magyarországról – érkezőket, és ezzel a csatlakozást megelőző helyzethez képest lényeges javulást biztosítanak. A harmadik kategóriába tartozók viszont továbbra is védeni kívánják a munkaerőpiacukat az új tagállamokból érkezőkkel szemben. Ezek közül Hollandia például egyrészt éves kvótát szab az új tagállamokból érkező munkavállalók maximális mértékére (22 000 fő az összes új tagállamokból érkezőre), másrészt az újaknak csak olyan állások betöltése megengedett, amelyekre nincs holland munkavállaló.

102

Olaszország szintén éves kvótát szab (20 000 fő az összes új tagállamokból érkezőre), így a kvótát meghaladó munkavállalók – a magyar munkavállalók is – az adott évben nem vállalhatnak majd munkát Olaszországban. Úgyszintén él az átmeneti korlátozás lehetőségével Franciaország, Finnország, Belgium, Portugália, Görögország, Spanyolország és Luxemburg, továbbá Izland, Liechtenstein és Norvégia is. Sőt Németország és Ausztria nemcsak a szabad munkavállalást, de egyes szektorokban a határon átnyúló szolgáltatásnyújtást is korlátozza, amelyre a 4. pont alatt már utaltunk. Az átmeneti időszak első két évében tehát a régi tagállamok különböző szabályozási megoldásokat alkalmaznak, a teljesen korlátozásmentes munkavállalás biztosításától a munkavállalási engedélyezés fenntartásáig. Ugyanakkor a korlátozó szabályaikat fenntartó országok is kötelesek biztosítani az új tagállamok munkavállalói részére azokat az alapelveket, amelyeket a Csatlakozási Szerződés rögzít, vagyis az új tagállamokból érkezők munkavállalását nem szabad szigorúbb feltételekhez kötni, mint ahogy az a Csatlakozási Szerződés aláírása (2003. április) előtt biztosított volt. Úgyszintén alapelv, hogy ha a régi tagállam korlátozást alkalmaz az új tagállamokból érkezőkkel szemben, akkor is előnyben kell részesíteni az új tagállamokból érkezőket a harmadik országok munkavállalóihoz képest. Tehát ha egy magyar és egy horvát állampolgár jelentkezik ugyanazon franciaországi állásra, akkor a magyart kell előnyben részesíteni. További fontos szabály még, hogy ha egy új tagállamból érkező munkavállaló a csatlakozás időpontjában (2004. május 1.) legalább 12 hónapja már jogszerűen munkát vállalt az adott régi tagállamban, vagy a csatlakozást követően megszakítás nélkül 12 hónapig dolgozik ott jogszerűen, akkor a 12 hónap letelte után az adott tagállamban (de csakis abban a tagállamban) szabadon, azaz munkavállalási engedély nélkül vállalhat majd munkát. Az átmeneti időszak tehát legfeljebb hét évig tart. A fent ismertetett szabályozás az első két évre vonatkozik, annak letelte után minden egyes tagállam munkaerő-piaci helyzetéről jelentés készül, és ha az érintett ország nem kéri a korlátozás további fenntartását, akkor az újak előtt megnyílik a munkaerőpiaca, azaz a szabad munkavállalást biztosító közösségi szabályozást kell majd alkalmaznia. Ha viszont az adott tagállam továbbra is kéri az átmeneti időszak fenntartását, akkor az új tagállamokból érkezőkre vonatkozóan még további három évig alkalmazhatja a nemzeti szabályozását. Ennek végén, azaz az ötödik év után azonban csak abban az esetben teheti ezt, ha az új tagállamok munkavállalóinak korlátozásmenetes beáramlása súlyos munkaerő-piaci zavarokat okozna a munkaerőpiacán. Csakis ebben az esetben hosszabbítható meg a korlátozás a hetedik év végéig. Tekintettel arra, hogy a tagállamok pozíciója folyamatos változhat (például a kézirat lezárásakor került nyilvánosságra a hír, miszerint esetleg Franciaország is kész lenne egyes szektorokban mihamarabb megnyitni munkaerőpiacát, és az is előfordulhat, hogy valamely munkaerőpiacát már megnyitott tagállam él majd időközben az ún. védzáradék lehetőségével, és egy időre mégis vagy újra korlátozza az új tagállamokból érkező munkavállalók munkavállalását), továbbá a fejezet terjedelme sem teszi lehetővé az egyes tagállamok nemzeti szabályozásának részletes ismertetését, azokra itt most nem térünk ki. Utalunk inkább az egyes tagállamok gyakorlatát, nemzeti szabályozását ismertető internetcímre, amely az Állami Foglalkoztatási Szolgálat honlapján található: http://www.afsz.hu/engine.aspx?page=AFSZ_Hasznos_MunkavKulf_Orszagism.

103

A Foglalkoztatási Hivatalban a nemzetközi munkavállalással kapcsolatos tájékoztatás és ügyintézés elősegítése érdekében központi kirendeltség is nyílt. Cím: Budapest VIII. ker., Szeszgyár u. 4. (Orczy Ház), tel.: 06 1 303-0810/127. Az említett országismertetők részletes tájékoztatást adnak a magyar munkavállalók munkavállalási lehetőségeiről az adott országban, az ország munkaerő-piaci keresleti és kínálati viszonyairól, a munkakeresési lehetőségekről, valamint az adózási szabályokról. Úgyszintén bőséges információt kaphatunk az adott ország foglalkoztatási szabályozásáról, munkajogi és társadalombiztosítási szabályairól, a legfontosabb intézmények és hivatalok címeiről. Az egyes tagállamoknak a bővítés első két évére vonatkozó szabályozási szándékáról további kiváló tájékoztatók találhatók a Külügyminisztérium (http://www.kum.hu), valamint a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztérium (http://www.fmm.gov.hu) Európai Unióval kapcsolatos internetes oldalain is. Végül megjegyzendő, hogy a Csatlakozási Szerződés a magyar munkavállalókkal szemben korlátozásokat fenntartó tagállamok viszonylatában – viszonossági alapon – Magyarországnak is lehetőséget biztosít hasonló intézkedések alkalmazására. A kormány 2004. májusi döntése értelmében Magyarország élni is fog ezzel a lehetőséggel. 10. Magyar nyelvű szakkiadványok • Gellérné Lukács Éva: Munkavállalás az Európai Unióban

KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó, 2004. • Gyulavári Tamás (szerk.): Az Európai Unió szociális dimenziója

Szociális és Családügyi Minisztérium, 2004. (átdolgozott változat) Lukács Éva: Személyek szabad áramlása, 2001.

A Külügyminisztérium „Engem is érint" sorozata, 2001 (átdolgozott változat).

104

VI. Vállalati jog Az egységes piac olyan, belső határok nélküli térséget jelent, amelyen belül biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása. A négy szabadságból egy érinti különösen a vállalkozásokat: a személyek mozgásának szabadsága, illetve – ahhoz szorosan kapcsolódva – a letelepedési szabadság. 1. Alapfogalmak

Gazdasági társaság (a társasági törvény szerint): a közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság Társaság (a Római Szerződés szerint): valamely tagállam polgári és kereskedelmi joga szerint létrejött társaság, beleértve a szövetkezeteket és más jogi személyeket, kivéve a nonprofit szervezeteket. Cég (a cégtörvény szerint): azon gazdálkodó szervezet vagy egyéb jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel, üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jön létre. A gazdasági társaságokon kívül idetartozik az egyesülés, közhasznú társaság, egyéni cég, fióktelep, kereskedelmi képviselet, végrehajtói iroda, európai gazdasági egyesülés, európai részvénytársaság. Fióktelep: a külföldi vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdálkodási önállósággal felruházott olyan szervezeti egysége, amelyet a belföldi cégnyilvántartásban önálló cégformaként, a külföldi vállalkozás fióktelepeként bejegyeztek. Kereskedelmi képviselet: a külföldi vállalkozás vállalkozási tevékenységet nem folytató, a belföldi cégnyilvántartásba önálló cégformaként bejegyzett olyan szervezeti egysége, amely a szerződések közvetítésével, előkészítésével, az üzletfelek tájékoztatásával és a velük való kapcsolattartással összefüggő feladatokat lát el. A letelepedés szabadsága: a vállalatokat megillető jog leányvállalat, fióktelep és képviselet létesítése és igazgatása révén gazdasági tevékenység megkezdésére vagy folytatására.

2. A letelepedés szabadsága Az Európai Közösséget létrehozó szerződés (Római Szerződés) kimondja, hogy fokozatosan meg kell szüntetni mindazon korlátozásokat, amelyek egy tagállam polgárának egy másik tagállamban történő letelepedésére, azaz gazdasági vállalkozására vonatkoznak (elsődleges letelepedés). Ugyanez érvényes az ügynökségek, fióktelepek vagy leányvállalatok alapítását megnehezítő akadályok lebontására (másodlagos letelepedés). A szabad letelepedés magában foglalja a jogot bármely tagállamban gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására,

105

vállalkozások, így különösen társaságok alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint. A Római Szerződés kimondja továbbá, hogy a valamely tagállamban létrehozott társaság, amelynek létesítő okirata szerinti székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye a Közösség területén van, ugyanolyan elbánásban részesül, mint azok a személyek, akik a tagállamok állampolgárai, más szóval a magyar társaságok és tulajdonosaik a befektetéseik helye szerinti tagállamban nemzeti elbánásra jogosultak. A Római Szerződés ezen cikkei közvetlen hatállyal bírnak, ami azt jelenti, hogy jogsértés estén az állampolgárok közvetlenül hivatkozhatnak rá a bíróságok előtt. A Római Szerződés előirányozza irányelvek kibocsátását a letelepedési szabadság megvalósítása érdekében. Az e felhatalmazás alapján született társasági jogi irányelvek tiszteletben tartják a nemzeti hagyományok különbözőségét, így nem egységes szabályokat fektetnek le, hanem egy-egy kiemelkedő jelentőségű társasági jogi kérdésben hangolják össze a meglévő nemzeti jogokat. A jogközelítés kettős célt szolgál. A forgalom biztonsága érdekében fogadták el a nyilvánosságra hozatali kérdéseket szabályozó, 1. társasági jogi irányelvet, a 2. tőkevédelmi irányelvet, a részvénytársaságok (egy tagállamon belüli) egyesüléséről szóló 3. irányelvet és a részvénytársaságok szétválásáról szóló 6. irányelvet. A társaságok határon átlépő mozgásának elősegítése érdekében született meg a 11. társasági jogi irányelv a fióktelepekről, továbbá készül egy új irányelv a gazdasági társaságok határon átnyúló egyesüléséről. Végül az utóbbi célt szolgálják a kizárólag a közösségi jogban gyökerező sui generis társasági formák is, mint például az európai gazdasági egyesülés vagy az európai részvénytársaság. Az 1. társasági jogi irányelv szabályait a cégtörvény, a 2. tőkevédelmi irányelvet, továbbá a részvénytársaságok egyesülését, illetve szétválását szabályozó 3. és 6. irányelvet a társasági törvény vette át. A 11. irányelv szabályait a fióktelepekről és a kereskedelmi képviseletekről szóló törvényben találjuk. A közösségi jogi társasági formákat (európai egyesülés, európai rt.) a róluk elnevezett külön törvények szabályozzák. A társasági és cégtörvény a 2004. január 1-jén hatályba lépett módosítások óta teljes mértékben összhangban van az irányelvekkel. A kis- és középvállalkozások szempontjából az 1. irányelv és annak 2003-as, az elektronikus cégeljárást megteremtő módosítása (a 2003/58/EK-irányelv) bír különös jelentőséggel. 3. Az 1. nyilvánossági irányelv és a cégtörvény (az 1997. évi CXLV. törvény) Az 1. nyilvánossági irányelv hatálya csak a korlátolt felelősségű társaságra és a részvénytársaságra terjed ki. A cégtörvény azonban az irányelvi szabályokat az összes cégformára kiterjeszti. Az első társasági jogi irányelv szabályai szerint a cégjegyzékben nyilván kell tartani a létesítő dokumentumot és annak minden módosítását (a módosítás után az egységes szöveget), a társaság képviseletére jogosultak nevét, 2004. január 1-je óta megbízatásuk idejét, a képviselet módját (együttes vagy önálló), valamint a könyvvizsgáló nevét és megbízatási időtartamát. Az éves mérleget, a társaság székhelyének megváltozását, a társaság megszüntetéséről szóló döntést, valamint a felszámoló kijelöléséről, a felszámolás befejezéséről szóló és a társaságot a cégnyilvántartásból törlő határozatot szintén közzé kell tenni.

106

2004. január 1-je óta a Cégközlöny, amelyben közzéteszik a cégekre vonatkozó közleményeket, kizárólag elektronikus formában jelenik meg. A felek és más érdeklődők szabadon tájékozódhatnak a Cégközlöny adatairól. A megrendelők a Cégközlönytől kapnak igazolást a közzététel megtörténtéről. A cégtörvény 2004. január 1-je óta szabályozza a cég képviselőinek hatáskörtúllépése esetén irányadó jogkövetkezményeket. Eszerint harmadik személlyel szemben nem releváns, ha a cégjegyzékbe bejegyzett képviselő a hatáskörét túllépve járt el, tehát ha a képviselő olyan ügyben hoz döntést, amihez nem lett volna joga, mert az a cég más szervének hatáskörébe tartozik. Ennek vizsgálata a harmadik személy számára nem kötelező, a társaság harmadik személyeknek felelősséggel tartozik.

Az 1. számú társasági jogi irányelv felsorolja, hogy a cég írásbeli képviselete, hivatalos levelezése során a cégnek milyen adatokat kell magáról kötelezően feltüntetnie. A kötelezően feltüntetendő adatok (pl. a céget nyilvántartó cégbíróság neve, a cég cégjegyzékszáma) mellett 2004. január 1-je óta a cégnek lehetősége van a jegyzett tőkéjére vonatkozó adat szerepeltetésére is, külön nevesítve a befizetett és a be nem fizetett tőkét. Az 1. számú irányelv meghatározza azokat az eseteket, amelyek fennállása a társaság létrejöttének semmisségét eredményezi. Ilyen például, ha nem készül létesítő okirat, vagy ha a létesítő okirat nem tartalmazza a társaság nevét, a tagok vagyoni hozzájárulását, a jegyzett tőkét és a társaság tevékenységi körét, továbbá ha a társaság tevékenysége jogszabályba ütközik vagy ellentétes a közrenddel, végül ha az alapítók megsértik a jegyzett tőke legkisebb befizetendő összegére vonatkozó, törvényes előírást. A felsorolás ún. „maximumlista", ami azt jelenti, hogy egyéb okból nem lehet a társaságot semmissé nyilvánítani.

A cégnyilvántartás közhitelességének biztosítását, a hitelezői érdekek védelmét szolgálja a hivatalbóli törlési eljárás. Az eljárás célja, hogy ha az ún. fantomizálódott cég a székhelyén (telephelyén, fióktelepén) nem található, valamint a cég képviseletére jogosultak tartózkodási helye is ismeretlen, és a felkutatásukra tett intézkedések sem hoztak eredményt, a cég hivatalból – felszámolási eljárás kezdeményezése, illetve végelszámolás elrendelése nélkül – törölhető legyen a nyilvántartásból. A cégtörvény 2004. január 1-je óta tartalmaz egy új, nemperes eljárást, az ún. vagyonrendezési eljárást arra az esetre, ha a cég törlését követően ismertté válik a törölt cég vagyona, például a cég törlését követően ingatlantulajdonra derül fény. Ilyen esetben rendezni kell a vagyon sorsát, akár végelszámolás vagy felszámolás lefolytatásával, akár hivatalbóli törlési eljárással szűnt is meg a cég. Az eljárást a törölt cég utolsó bejegyzett székhelye szerint illetékes megyei bíróság folytatja le. 4. Elektronikus cégeljárás (a 2003. évi LXXXI. törvény) Az 1. nyilvánossági irányelvet módosító 2003/58/EK-irányelv célja a cégbejegyzési eljárások egyszerűsítése és gyorsítása. Az irányelv a korlátolt felelősségű társaságoknak és a részvénytársaságoknak lehetővé teszi, hogy cégbejegyzés iránti kérelmüket, illetve az annak mellékletét képező iratokat elektronikus úton juttathassák el a cégbírósághoz. A tagállamokat kötelezi, hogy az elektronikus úton érkező okiratokat elektronikusan tartsák

107

nyilván, és erre irányuló kérelem esetén az okiratokról elektronikus úton adjanak felvilágosítást. Az irányelv előírja, hogy 2007. január 1-jét követően azokat az okiratokat is elektronikus formában kell nyilvántartani, amelyeket a társaság hagyományos formában, papíralapú iratként nyújt be a cégbírósághoz. Hangsúlyozandó, hogy a cégbejegyzési és változásbejegyzési kérelem elektronikus úton történő benyújtása csak lehetőség a cégek számára, emellett a kérelem postai úton is benyújtható. Ugyanakkor az elektronikus cégeljárással a kis- és középvállalkozások költséget és időt takaríthatnak meg.

Az elektronikus cégeljárást – a személyi, tárgyi, pénzügyi feltételek megteremtésének időigényessége miatt – fokozatosan vezetik be. 2005. január 1-jét követően korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság bejegyzésére irányuló, papíron előterjesztett kérelem esetén, annak érkezésétől számított nyolc napon belül, a bejegyzési kérelem valamennyi mellékletét elektronikus úton dolgozzák fel. 2005. szeptember 1-jét követően a cégbejegyzés iránti kérelem elektronikus úton is benyújtható azzal a megszorítással, hogy 2006. augusztus 31-ig korlátolt felelősségű társaságok esetében ez csak a székhely, fióktelep és tevékenységi kör megváltozására vonatkozó változásbejegyzési eljárásokban alkalmazható. (Részvénytársaság esetében 2005. szeptember 1-jétől valamennyi cégbejegyzési és változásbejegyzési eljárás lebonyolítható elektronikus úton.) 2006. szeptember 1-jétől minden kft. és rt. bejegyzésére, illetve változásbejegyzésére irányuló eljárás lefolytatható elektronikus úton, valamint lehetőség nyílik arra, hogy a társaságok a 2005. évi beszámolóikat elektronikus úton juttassák el a cégbírósághoz.

Tekintettel arra, hogy a cégeljárásban kötelező a jogi képviselet, az ügyvédek és a közjegyzők lesznek jogosultak arra, hogy a papíralapú dokumentumokat (társasági szerződést és más, a cégjegyzék mellékletét képező okiratokat) szkennelés útján elektronikus okirattá alakítsák át, és azokat minősített elektronikus aláírással ellátva a cégbírósághoz továbbítsák. Természetesen azok az okiratok, amelyek már eleve elektronikus okiratként keletkeznek, közvetlenül csatolhatók. A jogi képviselő az elektronikus cégbejegyzési kérelmet az Igazságügyi Minisztérium Céginformációs Szolgálatának portálján nyújtja be. A portálon letölthetők a kérelem előterjesztéséhez szükséges formanyomtatványok. A Céginformációs Szolgálat egy munkanapon belül elektronikus úton továbbítja a kérelmet az illetékes cégbírósághoz. A továbbításról a Céginformációs Szolgálat elektronikus igazolást állít ki, és megküldi azt a kérelmet benyújtó jogi képviselőnek. Ezt követően a cégbíróság hatásköre ugyanaz, mint a hagyományos cégbejegyzési eljárásban. A cégbíróság határozatát elektronikusan küldi meg a jogi képviselőnek, de a bejegyző végzést írásban is kézbesíti. A kézbesítéshez fűződő következmények, például a fellebbezési határidő kezdete, az elektronikus érkezéshez kötődik. 5. A 2. tőkevédelmi irányelv és a társasági törvény (az 1997. évi CXLIV. törvény) A 2. tőkevédelmi irányelv a társasági vagyon rendelkezésre bocsátásával és a már működő társaság vagyonának, illetve a hitelezői érdekek védelmével összefüggő alapvető szabályokat tartalmazza. Az irányelv hatálya kizárólag a részvénytársaságokra terjed ki. Az irányelv rendelkezik arról, hogy a jegyzett tőke minimális nagysága 25 000 €. Az irányelv meghatározza a részvénytársaság alapszabályának (alapító okiratának) kötelező tartalmi elemeit. A korábbiakkal szemben a nem pénzbeli hozzájárulás (apport) tárgyát illetően most az egyetlen megkötés az, hogy vagyoni értékkel rendelkezzen,

108

közgazdaságilag értékelhető legyen. Az apportot az alapítástól számított öt éven belül kell a társaság rendelkezésére bocsátani. Eltörölték a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulás kötelező arányára vonatkozó szabályt. Az irányelv alapján 2004 óta magyar részvénytársaság is kibocsáthat visszaváltható részvényt. 2004-től módosultak a részvényesek javára történő kifizetések (osztalékelőleg, illetve osztalékfizetés) feltételei. Csak akkor kerülhet sor a részvényes javára kifizetésre, ha a társaság rendelkezik a szükséges pénzügyi forrásokkal, illetve a kifizetésre kerülő összeg nem haladja meg az előző pénzügyi év adózatlan nyereségét. A saját részvény megszerzésének korlátai enyhültek, a társaság részvényeinek megszerzéséhez harmadik személynek nyújtott pénzügyi támogatás tilalma azonban továbbra is fennmarad. Mindezeknek a szabályoknak a kis- és középvállalkozások szempontjából annyiban van jelentősége, hogy a jelenlegi részvénytársasági szabályok gyakorlati tapasztalatai függvényében sor kerülhet e szabályok kiterjesztésére kisebb méretű társaságokra. Így például felmerült annak a lehetősége, hogy a kft.-k bevezessék az enyhébb apportszabályokat (miszerint már nem kell, hogy az apport tárgya forgalomképes és végrehajtás alá vonható legyen).

• 6. Szupranacionális társasági formák A nemzeti társasági jogok harmonizációja mellett az Európai Közösség maga is létrehozott saját társasági formákat. Az első ilyen társasági formáról, az európai gazdasági egyesülésről szóló rendeletet az Európai Közösség 1985-ben fogadta el (2137/85/EK-rendelet). Ezt követte 2001-ben az európai részvénytársaságról szóló rendelet (2157/2001/EK-rendelet), majd 2003-ban az európai szövetkezetről szóló rendelet (1435/2003/EK-rendelet). Európai egyesülést 2004. május 1-jétől, európai részvénytársaságot 2004. október 8-ától lehet alapítani Magyarországon. Európai szövetkezetet 2006. augusztus 18-ától lehet létrehozni magyarországi székhellyel. Addig még meg kell alkotni a rendelet alkalmazásához szükséges kiegészítő, belső nemzeti szabályokat. Mindhárom vállalkozási forma közös jellemzője, hogy létük, jogi elismertségük nem a tagállamok belső jogán alapszik, hanem a közösségi jogból ered, ilyen társaságokat, a magyar gazdasági társaságok mellett, kiegészítő jelleggel lehet alapítani. Szabályozásuk az Európai Unió egész területén egységes, ez teszi lehetővé a tagállamok közötti mozgásukat. Mindhárom társasági formát közösségi rendelet szabályozza, amely az EU-csatlakozással, illetve a később született rendeletek esetében a hatályba lépéssel automatikusan a belső jog részévé válik. A közösségi rendeleteket a rendeletek kiegészítésére alkotott törvényekkel együtt kell alkalmazni.

a. Az európai gazdasági egyesülés (EGE)

Az európai gazdasági egyesülés kooperációs jellegű vállalkozás, amely nagymértékben hasonlít a társasági törvényben szabályozott egyesüléshez. Koordinatív, integratív jellegű társaság, rendeltetése, hogy megkönnyítse és fejlessze tagjai tevékenységét, javítsa vagy

109

fokozza a tevékenységük eredményességét. Ebből fakad, hogy az európai egyesülés tevékenységének kapcsolódnia kell tagjai tevékenységéhez, és nem célja, hogy saját maga számára nyereséget érjen el.

Az európai egyesülés tagjai egyaránt lehetnek természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok, valamint közjogi egységek. Az európai egyesülés tagjainak székhelye különböző tagállamokban található, vagy a tevékenység gyakorlására különböző tagállamokban kerül sor. A rendelet a tagság minimális létszámát illetően legalább két tag együttműködését írja elő. Az európai egyesülés létrejöttéhez alapító szerződés megkötésére van szükség, valamint kötelező az európai egyesülés nyilvántartásba vétele is. A rendelet meghatározza az alapító szerződés kötelező tartalmi elemeit. Az európai egyesülés áthelyezheti a székhelyét más tagállamba, ez esetben azonban előzetesen áthelyezési tervet kell készíteni és közzétenni.

A rendelet tartalmazza az európai egyesülés működésére vonatkozó, alapvető szabályokat is, így a tagok szavazati jogát és a szavazás rendjét, az európai egyesülés ügyvezetését és képviseletét. A szabályozás keretjellegű, az alapító szerződésben lehetőség nyílik a tagok számára a részletszabályok kidolgozására.

A rendelet meghatározza a nyereségből történő részesedés szabályait, a tag vagyoni részesedésének átruházását, valamint a tagok felelősségét. Az európai egyesülés tagjai az egyesülés tartozásaiért korlátlanul és egyetemlegesen tartoznak helytállni. Ez a felelősség azonban mögöttesen érvényesül, a hitelezőnek először az európai egyesüléssel szemben kell megkísérelnie behajtani a követelését, a tagokkal szembeni fellépés csak ezután következhet. Ettől a szabályozástól eltér a tagok adótartozásokért fennálló felelőssége. A felelősségük e tekintetben ugyanis nem mögöttes, az adótartozások megfizetése az egyes tagok kötelezettsége, mivel az együttműködésből származó profit a tagoknál jelenik meg. 2004. május 1-je óta három európai egyesülés alapítására került sor magyarországi székhellyel. b.) Az európai részvénytársaság (SE) A rendelet egységes jogszabályi keretet kíván teremteni annak érdekében, hogy a különböző tagállamokban bejegyzett gazdasági társaságok közösségi szinten képesek legyenek megtervezni és végrehajtani üzleti vállalkozásuk átszervezését. A rendelet kiegészítéseképpen elfogadták a munkavállalók bevonásáról szóló irányelvet. Az irányelv célja annak biztosítása, hogy az európai részvénytársaság létrehozása ne vonja maga után az alapító társaságokban a munkavállalók társasági döntéshozatalba való, már meglévő bevonási gyakorlatának megszűnését vagy háttérbe szorulását. Az irányelv ezenfelül megteremti annak a keretét, hogy a munkavállalók részt vehessenek az SE létét érintő kérdésekben és a határozatok meghozatalában. Az SE jogi személy. A cégjegyzékbe történő bejegyezéssel jön létre, legalább 120 000 € alaptőkével. Az SE-t úgy kell tekinteni, mintha a székhelye szerinti tagállam jogával összhangban alapított részvénytársaság lenne. Nevében szerepelnie kell az SE rövidítésnek. Az SE alapításának nyilvántartásba vételére, valamint a rá vonatkozó cégeljárásra a cégtörvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

110

Az SE alapítására ötféle módon kerülhet sor:

– A nyilvánosan működő részvénytársaságok egyesüléssel SE-t alapíthatnak, ha

székhelyük a Közösségen belül van, és legalább két társaságra eltérő tagállami jog vonatkozik.

– A valamely nemzeti jog szerint létrehozott részvénytársaságok és korlátolt felelősségű társaságok európai holding részvénytársaságot alapíthatnak, feltéve, hogy közülük legalább kettőre eltérő tagállami jog vonatkozik.

– Gazdasági társaságok, illetve más jogi személyek, amelyek székhelye a Közösségen belül van, SE-leányvállalatot hozhatnak létre. Ennek feltétele, hogy az alapítók közül legalább kettőre eltérő tagállami jog vonatkozzon.

– A nyilvánosan működő részvénytársaság SE-vé alakulhat át, ha székhelye a Közösségen belül van, és legalább két éve egy másik tagállam joga szerint alapított leányvállalattal rendelkezik.

– Egy SE maga is alapíthat egy vagy több SE-leányvállalatot. Az alapítás során az alapító gazdasági társaságok ügyvezetésének az alapítás módozatától függően alapítási, egyesülési vagy átalakulási tervezetet kell készítenie. A rendelet meghatározza e tervezetek minimális tartalmi követelményeit. Az egyesülési tervezetet független szakértővel véleményeztetni kell. A szakértő jelentést készít a megállapításairól a részvényesek számára. Az alapítási, egyesülési, átalakulási tervezetet az alapító társaságok közgyűlései hagyják jóvá. Az SE székhelyének a Közösség területén, abban a tagállamban kell lennie, ahol a társaság központi ügyintézésének a helye található. Az SE legfontosabb gazdasági előnye, hogy a létesítő okirat szerinti székhelyét az egyik tagállamból a másik tagállamba anélkül helyezheti át, hogy ez az áthelyezés az SE jogutód nélküli megszűnését és új jogi személy létrehozásának kötelezettségét vonná maga után. A rendelet meghatározza a székhely-áthelyezési tervezet minimális tartalmi elemeit és a székhelyáthelyezés eljárási szabályait. Az európai részvénytársaság szervezeti felépítése a hagyományos részvénytársaságokéra hasonlít. Az SE fő döntéshozatali szerve a közgyűlés. A rendelet meghatározza a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket, az összehívás módját, a részvétel és a képviselet, valamint a szavazás rendjét.

A tagállamokban a részvénytársaságok irányítása jelenleg vagy az angol modell szerinti egységes irányítási rendszerben (monista rendszer), vagy a német—holland eredetű dualista rendszerben valósul meg. A rendelet mindkét struktúrát szabályozza, és a társaság alapítóira ruházza azt a jogot, hogy megválasszák az SE-ben érvényesülő irányítási modellt. A dualista rendszerben az irányító az igazgatóság, az ellenőrző pedig a felügyelő bizottság. A monista rendszerben egyedül az igazgatótanács az operatív irányítás szervezete, tagjai közt megoszlanak az irányítási és az ellenőrzési feladatok.

A közösségi rendelet kiegészítésére alkotott törvény alapján a monista rendszerben működő európai részvénytársaság ügyvezetője az igazgatótanács, amely legalább öt, legfeljebb tizenegy természetes személy tagból áll. Mivel az egységes vállalatirányítási rendszerben nincs felügyelőbizottság, amely a részvényesek érdekében ellenőrizhetné a társaság ügyvezetését, az irányítási és ellenőrzési funkciók megosztása érdekében az igazgatótanács tagjainak többségükben független személyeknek kell lenniük.

111

A törvény példa jelleggel felsorolja azon jogviszonyokat, amelyek kizárják, hogy a tag

függetlennek minősüljön (pl. ha a társaság volt munkavállalója, vagy ha a társaságnak szakértői tevékenységet végez).

Az SE-ben legalább háromtagú auditbizottság létrehozása kötelező. Az auditbizottság hatáskörébe tartozik a számviteli törvény szerinti éves beszámoló véleményezése, javaslattétel a könyvvizsgáló személyére, díjazására, valamint a könyvvizsgálóval megkötendő szerződés előkészítése. c) Az európai szövetkezet (SCE) Az európai szövetkezet ötvözi a szövetkezet mint társasági forma sajátos jellemzőit az európai részvénytársaságra előírt szabályozási elemekkel. Az SCE alapvető célja tagjai szükségleteinek kielégítése és/vagy tagjai gazdasági és szociális tevékenységeinek fejlesztése, különösen a tagokkal kötött olyan megállapodások útján, amelyek célja a tagok ellátása árukkal vagy szolgáltatásokkal. Az SCE jogi személy, cégbejegyzéssel jön létre, nevében fel kell tüntetni az SCE rövidítést. A jegyzett tőke összege nem lehet kevesebb mint 30 000 €. Az SCE jegyzett tőkéje részjegyekre oszlik. A tagok száma és az SCE tőkéje változó lehet. Az SCE a következő módokon alapítható:

– legalább öt természetes személy által, akik közül legalább kettőnek különböző tagállamban van a lakóhelye;

– legalább öt – legalább két különböző tagállamban honos – természetes személy és társaság, továbbá egy tagállam joga alapján alapított egyéb szervezet által;

– legalább két különböző tagállamban honos társaság, továbbá egy tagállam joga alapján alapított egyéb szervezetek által;

– olyan szövetkezetek egyesülésével, amelyek székhelye a Közösségen belül van, ha közülük legalább kettő más tagállamban van bejegyezve;

– olyan szövetkezet átalakulásával, amelynek székhelye a Közösségen belül van, ha egy másik tagállamban bejegyzett létesítménye vagy leányvállalata legalább két éve működik.

Az SE-hez hasonlóan a rendelet meghatározza a SCE alapszabályának minimális tartalmi elemeit, a tagsági jogviszony tartalmát. Az SCE is áthelyezheti a székhelyét az egyik tagállamból a másikba anélkül, hogy az áthelyezés az SCE felszámolását vagy új jogi személy létrehozását követelné meg. A rendelet megállapítja a szervezeti felépítésre vonatkozó szabályokat, amelyek lényegében megegyeznek az SE-re előírt szabályokkal. Így az SCE esetében is választanak az alapítók a kétféle – a monista és a dualista – vállalatirányítási modell között. Az SCE statútumát – az SE-vel megegyezően – kiegészíti a munkavállalók bevonásáról szóló irányelv. Az irányelv átültetésének, valamint a rendelet alkalmazásához szükséges, nemzeti kiegészítő szabályok megalkotásának 2006 nyarán kell megtörténnie.

112

7. A témával foglalkozó hazai intézmények Igazságügyi Minisztérium (tel.: 441-3003, www.im.hu) Külügyminisztérium (tel.: 458-1000, www.kum.hu) 8. Ajánlott szakirodalom A közösségi dokumentumok a Justis adatbázisban, illetve az Európai Unió honlapján (www.europa.eu.int) lelhetők fel. A jogforrások magyar nyelven is hozzáférhetők az Unió Kiadó jogszabálygyűjteményében.

Egyéb magyar nyelvű irodalom: Európai közjog és politika (szerkesztette: Kende Tamás, Osiris Századvég, Budapest, 1995.) Az Európai Közösség kereskedelmi joga (szerk.: Király Miklós, Közgazdasági és jogi Könyvkiadó, Budapest, 1998.)

113

VII. Szellemi tulajdon A gazdasági élet szereplőinek tulajdonában álló szellemi javak és értékek jogi védelme az Európai Unió egységes piacán való megjelenés, valamint a versenyképesség fenntartásának egyik legfontosabb biztosítéka. A szellemi tulajdon olyan kizárólagos jogok foglalata, amelyek rendeltetése nem más, mint biztosítani az alkotótevékenység eredményeinek kiaknázását, és a jogosulatlan felhasználás esetén a rendelkezésre álló jogi eszközök igénybevételének lehetőségét.

A szellemi tulajdon védelmének eszközeit a fenti célnak megfelelően a vonatkozó közösségi és az ezekkel összhangban megalkotott nemzeti jogszabályok egyaránt rögzítik. A szellemi tulajdon védelmének területén végbement közösségi jogharmonizáció során elsősorban azt kellett szem előtt tartani, hogy az említett, kizárólagos jogok eredendően territoriális, tehát egy adott ország jogrendszerének keretein belül érvényesülő jellege ne szabhasson gátat az egységes piac létrejöttének és hatékony működésének. Egyes kizárólagos jogok gyakorlása ugyanis adott esetben a közös piac államhatárok mentén történő felosztásának veszélyét hordozza magában, hátráltatva a közösségi ipar fejlődését és a piaci verseny tagállamokon átnyúló kiteljesedését. Az említett hátrányos következményeket volt hivatott megelőzni az a 80-as évek végén megindult jogalkotási folyamat, ami a megfelelő szintű, egységes jogvédelem, valamint a jogok gyakorlására vonatkozó közös szabályrendszer létrehozásában csúcsosodott ki.

E jogszabályok – a tagállami jogszabályok közötti összhang megteremtését célzó közösségi irányelvek és az egyes tagállamokban közvetlen hatállyal bíró közösségi rendeletek – ismerete és megfelelő alkalmazása elengedhetetlen a hazai vállalkozások számára ahhoz, hogy hazánk európai uniós csatlakozásával a kibővült, határoktól mentes, egységes belső piacon kellő önbizalommal tegyék meg kezdeti lépéseiket, és az esetleg felmerülő jogviták során kizárólagos jogaiknak érvényt szerezhessenek. A jogszabályi környezet bemutatásakor elsősorban arra törekszünk, hogy vázoljuk a szellemi tulajdon területén született legfontosabb közösségi jogszabályok rendszerét, azok célját, és ismertessük hazánk jogharmonizációs eredményeit. A joganyag bemutatása előtt azonban célszerű tisztázni néhány, a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó alapfogalmat.

1. A szellemi tulajdonhoz kapcsolódó alapfogalmak Szellemi tulajdon: a polgári joghoz kapcsolódó jogterület, amelynek szabályrendszere kizárólagos vagyoni és személyhez fűződő jogok biztosításával nyújt jogi védelmet a szellemi alkotások létrehozói számára. A szellemi tulajdon szabályai ösztönző erővel hatnak az össztársadalmi szinten hasznos, értékes alkotások létrehozására, illetve lehetővé teszik, hogy a gazdasági élet szereplői a versenytársaktól eltérő, megkülönböztető módon jelenjenek meg a piaci versenyben. A szellemi tulajdon rendszere két csoportra osztható: a szerzői jogra és az iparjogvédelemre.

114

Szerzői jog: a szellemi tulajdon azon területe, amely egyrészt az egyéni-eredeti művek szerzőinek, másrészt pedig az ún. szerzői joghoz kapcsolódó jogok jogosultjainak védelmét szabályozza. A szűkebb értelemben vett szerzői jog védelemben részesít bármely, az alkotó szellemi tevékenységéből fakadó – az irodalom, a tudomány és a művészet területén létrehozott – egyéni, eredeti alkotást, tekintet nélkül arra, hogy milyen műtípusban testesül meg, illetve hogy milyen minőségi, esztétikai jellemzőkkel bír. Lényeges, hogy a szerzői jogvédelem a mű létrejöttének pillanatától kezdve illeti meg a szerzőt, tehát annak keletkezése hatósági döntést nem igényel. A szerzői joghoz kapcsoló jogok védelmén belül megkülönböztetjük a szerzői joggal szomszédos jogok védelmét, valamint az adatbázis-előállítók számára biztosított védelmet. A szomszédos jogi jogosultak (az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók, a rádió- és televíziószervezetek és a filmelőállítók) szerzői művek vagy egyéb teljesítmények közönséghez történő közvetítését végzik, míg az adatbázis-előállítók tartalmi elemek valamilyen rendszer vagy módszer szerint elrendezett, egyedileg hozzáférhető gyűjteményét (pl. egy ingatlan-adatbázist) állítják össze. Iparjogvédelem: az egyes műszaki alkotások oltalmát (a szabadalom, a kiegészítő oltalmi tanúsítvány, a használati mintaoltalom, a formatervezési mintaoltalom és a topográfiaoltalom), valamint az árujelzők (a védjegyek és a földrajzi árujelzők) és a növényfajták oltalmát magába foglaló jogterület. Az oltalomból eredő jogok megszerzése sajátos feltételrendszerhez kötődik, amelynek fő eleme az újdonság, illetve a megkülönböztető képesség hatóság általi vizsgálata: a jogszabályok által meghatározott, szigorú követelményeknek megfelelő bejelentések esetén az oltalmat hatósági aktus keletkezteti. Kizárólagos jogok: a szellemi tulajdon tartalmát képező jogosultságok, amelyek egyrészt a védelem tárgyának kizárólagos felhasználását, hasznosítását (sokszorosítását, másolását, előállítását, terjesztését, gyártását, értékesítését) teszik lehetővé (ún. „vagyoni jogok”), másrészt pedig (pl. az alkotó nevének feltüntetéséhez való kizárólagos joggal) biztosítják a jogosult és az alkotás közötti kapcsolat megőrzését (ún. „személyhez fűződő jogok”). Jogkimerülés: a jogkimerülés elve alapján a jogosult az általa vagy az ő kifejezett hozzájárulásával forgalomba hozott termékekkel kapcsolatos további cselekmények tekintetében „kimeríti”, azaz nem gyakorolhatja kizárólagos jogait. A közösségi jogkimerülés tanát az Európai Bíróság az áruk szabad mozgása és a szellemi tulajdon védelmének területhez kötődő, piacmegosztó hatása közötti konfliktus feloldására alakította ki. Az elv – regionális jellegéből adódóan – egészen a közelmúltig a következőképpen érvényesült: a terméknek az Európai Közösségben történő első forgalomba hozatalát követően a jogosult a tagállamok közötti kereskedelmet nem befolyásolhatja, ugyanakkor a Közösség területén kívüli eladást követően a Közösségbe történő behozatal megakadályozható. Az elv területi aspektusa az EGT-megállapodás következtében annyiban módosult, hogy a jogkimerülés jogkövetkezményei immár az Európai Gazdasági Térség bármelyik tagállamában történő első forgalomba hozatalt követően beállnak. Közös jogkezelés: a szerzői és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok sajátos gyakorlására kialakított mechanizmus, amely a felhasználás jellege, illetve körülményei miatt egyedileg nem gyakorolható jogok érvényesítését teszi lehetővé. A nyilvántartásba vett közös

115

jogkezelő szervezetek gondoskodnak a jogdíjak beszedéséről, felosztásáról és dokumentálásáról.

2. Jogszabályi környezet 2.1. A szerzői és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok 2.1.1. Az egyes műtípusok védelmét meghatározó irányelvek Ebbe a csoportba sorolhatjuk az ún. szoftverirányelvet és az adatbázis-irányelvet. E két irányelv célja a Közösségen belül a számítógépes programok és az adatbázisok védelmére vonatkozó nemzeti szabályok harmonizálása. Az irányelvek közös szabályokat írnak elő a védelem feltételei, a védelem tárgya, tartalma és időtartama tekintetében. Közös jellemzőjük, hogy megszületésük a digitális technológia térhódításához kapcsolható. A közösségi szabályok kialakítását különösen az tette szükségessé, hogy az említett művek előállítása jelentős ráfordításokat igényel, ugyanakkor másolásuk aránytalanul olcsón és könnyen megoldható. Különös jelentősége van az adatbázis-irányelv ún. „sui generis" védelmet bevezető fejezetének. A fejezet szabályai nemzetközi szinten először és egyedülállóan biztosítanak a szerzői joghoz hasonló tartalmú védelmet azoknak az adatbázisoknak is, amelyek nem feltétlenül felelnek meg a szerzői jogi védelem kritériumainak, de a megalkotásukhoz eszközölt lényeges ráfordítások indokolttá teszik a védelmüket. 2.1.2. Az egyes jogosultságokat szabályozó irányelvek Ebbe a csoportba azokat az irányelveket soroljuk, amelyek a jogosultságok egyes tartalmi elemeit szabályozzák. Az 1992-ben megszületett bérleti jogi irányelv vezette be a szerzői és szomszédos jogi védelemben részesülő művek bérletbe, illetve haszonkölcsönbe adására vonatkozó jogosultságokat, valamint a rögzítés, többszörözés, nyilvánossághoz való közvetítés és a terjesztés jogát. 1993-ban a műholdirányelv a művek műholdas sugárzással történő közvetítésére is kiterjesztette a – bérleti jogi irányelvben lefektetett – nyilvánossághoz való közvetítés jogát. A 2001-ben elfogadott, az információs társadalommal összefüggő kérdéseket szabályozó irányelv pedig a digitális világ kihívásainak megfelelő tartalommal töltötte meg a kizárólagos jogokat. A kizárólagos jogok tartalmának egységesítése mellett elengedhetetlenül szükséges e jogok védelmi idejének harmonizálása. Ezt szolgálja a védelmi időről szóló irányelv, amely a szerzői jogok esetén 70, a szomszédos jogok esetében pedig 50 évben határozza meg a védelem időtartamát. A szerzői jog terén megalkotott közösségi irányelvek sorát a 2001-ben elfogadott, ún. követő jogi irányelv zárja, amely a képzőművészeti és iparművészeti alkotások első eladását követően történő további értékesítés esetére rendelkezik a szerzőt megillető díjazásról. E „követő jog" a tagállamok nagy részében már jelen van, azonban a részletszabályok tekintetében (a művek köre, a jogosultak köre, a díj mértéke) lényeges eltérések mutatkoznak a nemzeti szabályok között. A tagállamoknak – így hazánknak is – 2006. január 1-jéig kell kialakítaniuk az irányelvnek megfelelő szabályaikat.

116

2.1.3. Jogharmonizációs eredmények és feladatok A magyar szerzői jogi törvény – a csatlakozás időpontjára vállalt jogharmonizációs feladatok maradéktalan teljesítése révén – teljes összhangban áll az ismertetett közösségi irányelvekkel. A jogharmonizációs folyamat azonban még nem tekinthető lezártnak, hiszen a közeljövő fontos jogközelítési feladataként jelentkezik a követő jogi irányelvnek megfelelő szabályok kidolgozása és megjelenítése a magyar szerzői jogi törvényben. Szerzői jogi törvényünk módosítását vonhatja maga után továbbá az, hogy az Európai Bizottság 2004 áprilisában nyilvánosságra hozta a szerzői és a kapcsolódó jogoknak az egységes belső piaci kezeléséről (gyakorlásáról) szóló közleményét. A közleményben megfogalmazott jogalkotási szándék előreláthatólag a közös jogkezelés egyes kérdéseit szabályozó közösségi irányelv elfogadása révén realizálódik a közeljövőben. 2.2. Az iparjogvédelem 2.2.1. A műszaki alkotások oltalma A szabadalmi jog Az Európai Bizottság 2000-ben terjesztette elő a közösségi szabadalomról szóló tanácsi rendelet szövegére vonatkozó javaslatát. A tervezetről azóta is folynak a viták, és egyes – döntően a szabadalmi igénypontfordításokkal összefüggő – kérdésekben még mindig nem sikerült megállapodnia az ellentétes álláspontot képviselő tagállamoknak. Tekintettel arra, hogy az EK-szerződés egyhangúságot követel meg a jogalkotáshoz, a rendelet közeljövőben történő elfogadásának csekély a valószínűsége. Az elképzelések szerint a közösségi szabadalomhoz valamennyi tagállamban ugyanaz a jogi hatály fűződne; egységes jellege az Európai Unió belső piacának igényeit elégítené ki, feloldva a nemzeti szabadalmak territoriális, nemzeti kötődéseit. Napjainkra a biotechnológiai találmányok oltalmát rendező szabályrendszer vált a szabadalmi jog egyik legfontosabb területévé, hiszen ezek a találmányok az ipari fejlődés kulcsfontosságú szegmentumát képezik, és a közösségi ipar fejlődésében is egyre nagyobb jelentőséggel bírnak. A biotechnológiai találmányok szabadalmi oltalmáról szóló irányelv célja – a nemzeti jogszabályok harmonizálásával – az eltérő tagállami rendelkezéseknek a Közösség egységes piacát érintő káros hatásainak kiküszöbölése. Speciális kérdéskört szabályoz a gyógyszertermékek, illetve a növényvédő szerek kiegészítő oltalmi tanúsítványáról szóló, két közösségi rendelet, amelyek célja, hogy az említett termékeknél elősegítsék a szabadalmi oltalom funkcióinak kiteljesedését. A külön szabályozás indoka az, hogy a gyógyszertermékek, illetve a növényvédő szerek esetében a szabadalmasnak tartózkodnia kell a hasznosítástól mindaddig, amíg nem kap engedélyt a termékek forgalomba hozatalára. Ezáltal az oltalom valódi időtartama évekkel is megrövidülhet, és így a találmányok érdekében eszközölt kutatási, fejlesztési és egyéb befektetések megtérülésére nem maradna elegendő idő. A kiegészítő oltalmi tanúsítvány bevezetésével azonban a tagállamok e termékekre – a megfelelő feltételek fennállása esetén – a szabadalom lejártát követően az engedélyezési eljárás folytán kieső időnek megfelelő időtartamra, de legfeljebb 5 évre kiegészítő oltalmat biztosítanak. Az Európai Közösségben a szoftvereket is tartalmazó találmányok szabadalmazhatóságát illetően jogalkotási folyamat indult meg: az Európai Bizottság 2002-ben terjesztette elő a

117

számítógépes találmányok szabadalmazhatóságáról szóló irányelvjavaslatát. A jogszabálytervezet célja, hogy a tagállamok anyagi jogi jogszabályai összhangba kerüljenek a szoftvert is tartalmazó találmányok szabadalmazhatóságára vonatkozó szabályokat illetően. A közösségi irányelv elfogadása tekintetében a döntés legkorábban 2005 elejére várható. A formatervezési minták oltalma: kétszintű szabályozás A formatervezési minták oltalmáról szóló közösségi irányelv 1998-ban született meg, és megvalósította a formatervezési alkotások oltalmának egyes anyagi jogi kérdéseit szabályozó jogharmonizációt. A közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001 decemberében megalkotott közösségi rendelet – a nemzeti oltalmi rendszerek változatlan formában történő fenntartása mellett, azokat mintegy kiegészítve – a Közösség egész területére kiterjedő oltalmat vezetett be, új távlatokat nyitva ezzel a formatervezési mintaoltalom jogosultjai számára. A rendszer előnyei az alábbiakban foglalhatók össze:

– A jogosult a közösségi oltalom alapján az egész Közösség területén gyakorolhatja kizárólagos jogait.

– A közösségi oltalom egyetlen bejelentéssel, egyetlen nyelv használatával megszerezhető.

– Az oltalom megszerzésének költségei lényegesen kedvezőbben alakulnak, mint az egyes nemzeti hivatalokban, egyenként tett bejelentések esetén.

– A közösségi oltalom akkor is érvényes marad az egész Közösség területére, ha az oltalomban részesített mintát csak a tagállamok egyikében hasznosítják.

– A közösségi formatervezési mintaoltalom „korábbi jogként" ismerhető el minden későbbi nemzeti bejelentéssel szemben. A jogosult tehát megakadályozhatja egy, a formatervezési mintájával ütköző formatervezési minta nemzeti szinten történő lajstromozását.

A közösségi formatervezési minták lajstromozását az Alicantéban (Spanyolország) működő Belső Piaci Harmonizációs Hivatal végzi. A csatlakozás napjától a lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi minták oltalma automatikusan kiterjed Magyarország területére. Ennek következtében előfordulhat, hogy egy hazai jogosult nemzeti formatervezési mintája összeütközésbe kerül egy közösségi mintával. A csatlakozási tárgyalások során Magyarország és az EU között született megállapodás alapján ilyen esetekben a magyar jogosult megakadályozhatja a közösségi minta magyarországi hasznosítását. A közösségi minta hazai hasznosításától történő eltiltás iránti pereket a Fővárosi Bíróság előtt kell megindítani. 2.2.2. A növényfajták oltalma, a közösségi növényfajta-oltalmi rendszer E tárgykörhöz kapcsolódik a növényfajták közösségi oltalmának rendszerét felépítő közösségi rendelet is, amely a franciaországi Angers-ben található Közösségi Növényfajtahivatal előtt megindított eljárás keretében teszi lehetővé az egész Közösség területére kiterjedő növényfajta-oltalom megszerzését. A rendszer egyszerű, gyors és olcsó megoldást nyújt az oltalomszerzésre. A magyar bejelentők már a csatlakozás előtt is igénybe vehették a közösségi oltalmi rendszert, a közösségi oltalmak hatálya pedig 2004. május 1-jétől hazánk területére is kiterjed. Lényeges, hogy a közösségi növényfajta-oltalom tárgyát képező növényfajta egyidejűleg nem állhat nemzeti növényfajta-oltalom vagy szabadalmi oltalom alatt.

118

2.2.3. Az árujelzők oltalma A védjegyek oltalma: kétszintű szabályozás A védjegyek területén is kétszintű szabályozás valósult meg. A védjegyirányelv – a tagállami jogszabályokat közelítendő – az oltalomra vonatkozó anyagi jogi szabályokat (pl. a védjegyoltalomra alkalmas megjelölések fogalmát, a lajstromozást kizáró, valamint a törlés alapjául szolgáló okokat, a kizárólagos jogok tartalmát, a jogkimerülést szabályozó elveket) határozza meg, míg az 1994-ben elfogadott közösségi védjegyrendelet bevezeti a Közösség egész területére kiterjedő védjegyoltalmat, és meghatározza az oltalom megszerzéséhez kapcsolódó anyagi jogi és eljárásjogi szabályokat. E rendszer előnyei egybeesnek a formatervezési minták közösségi oltalmának tárgyalása során felsorolt előnyökkel (lásd a 2.2.1. pontot). A közösségi védjegyek lajstromozását a formatervezési minták oltalma kapcsán már említett Belső Piaci Harmonizációs Hivatal végzi. A közösségi védjegyrendszert a magyar bejelentők már a csatlakozást megelőzően is igénybe vehették. A csatlakozás folytán bekövetkezett legfontosabb változás az, hogy 2004. május 1-jével a közösségi védjegyek oltalma automatikusan kiterjed Magyarország területére is. Ezzel kapcsolatban felmerül – a formatervezési mintákról szóló fejezetben már feltett – kérdés, hogy milyen helyzetbe kerülnek azok a magyar védjegyjogosult vállalkozások, amelyeknek hazánkban bejegyzett védjegye – a közösségi „jogkiterjesztés” következtében – összeütközésbe kerül egy közösségi védjeggyel. Ilyen esetekben a magyar védjegyjogosult megakadályozhatja a közösségi védjegy használatát Magyarország területén. A közösségi védjegy magyarországi használatának megtiltását – per útján – a Fővárosi Bíróságtól lehet kérni. A földrajzi árujelzők oltalma A földrajzi árujelzőket érintő, legfontosabb közösségi jogszabály a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek árujelzőinek közösségi oltalmáról szóló rendelet. A rendelet a fenti két kategóriába sorolható termékek földrajzi jelzései és eredetmegjelölései tekintetében vezetett be az Európai Unió egész területére kiterjedő oltalmat. Közösségi oltalmat olyan megjelölésre is lehet kérni, amely az Európai Unió területén kívül található földrajzi terület megjelölésére vonatkozik, tehát a közösségi rendszert harmadik országok bejelentői is igénybe vehetik. E rendelet alapján állnak közösségi oltalom alatt olyan ismert termékek, mint pl. a pármai sonka, a lübecki marcipán, valamint egyes német, illetve angol sörfajták. A borok és a szeszesitalok földrajzi árujelzőinek használatára vonatkozó, alapvető szabályokat a közösségi borpiaci szabályozási rendeletek, valamint a szeszesitalokra vonatkozó általános szabályok megállapításáról szóló rendelet tartalmazza. Lényeges, hogy a borok és a szeszesitalok tekintetében nem jött létre közösségi oltalom. A Közösségen belül az adott megjelölések a tagállami oltalom alapján élveznek védelmet (így például a tokaji bor, illetve a kecskeméti barackpálinka vagy a szatmári szilvapálinka). Ugyancsak nemzeti oltalom szerezhető az ipari termékek árujelzőire (pl. a halasi csipke vagy a herendi porcelán). 2.2.4. Jogharmonizációs eredmények az iparjogvédelem területén Az iparjogvédelem terén maradéktalanul teljesültek a csatlakozáshoz szükséges jogalkotási és intézményfejlesztési feladatok. Törvényeinket az ismertetett irányelveknek megfelelően módosítottuk, és a tagállamokban közvetlen hatállyal bíró rendeletek végrehajtásához szükséges illeszkedési szabályok is megszülettek.

119

Szabadalmi törvényünk immár tartalmazza a biotechnológiai találmányok oltalmáról szóló közösségi irányelvnek megfelelő szabályokat, módosultak a védjegyek, a földrajzi árujelzők, a formatervezési minták oltalmára vonatkozó törvényi rendelkezések. Szellemitulajdon-védelmi tárgyú törvényeinkben a nemzeti jogkimerülést felváltotta a közösségi jogkimerülés szabálya, amelyet nem sokkal a csatlakozást követően külön törvény az Európai Gazdasági Térségre is kiterjesztett. A gyógyszertermékek, valamint a növényvédő szerek kiegészítő oltalmi tanúsítványának bevezetéséről szóló közösségi rendeletek, valamint a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló közösségi rendeletek végrehajtásához szükséges illeszkedési, technikai jellegű szabályok is megjelentek a magyar jogrendszerben. 2.3. A szellemi tulajdonjogok megsértése elleni fellépés 2.3.1. A kalózkodás és a bitorlás elleni küzdelem A szellemi tulajdon tartalmát képező, kizárólagos jogok alapvető funkciója, hogy lehetővé tegyék a jogosult számára a védelem tárgyának engedély nélküli felhasználása, hasznosítása elleni fellépést. A kalóztermékek rohamos terjedése – többek között a digitális technika fejlődésének köszönhetően – azonban azt bizonyítja, hogy az engedély nélküli hasznosítás megakadályozása csak különleges eszközökkel történő fellépéssel valósítható meg. Ilyen fellépést tesz lehetővé – az Európai Közösség szintjén – az egyes, szellemi tulajdonjogokat sértő áruk tagállamok és harmadik országok közötti forgalmának megakadályozását célzó közösségi rendelet, amely a vámhatóságok számára megfelelő intézkedések alkalmazását írja elő. A közösségi rendelet végrehajtásához szükséges illeszkedési szabályok kormányrendeleti szinten váltak a magyar jogrendszer részévé. 2.3.2. Brüsszel ambiciózus terve valóra válik

Az Európai Bizottság cselekvési programot kezdeményezett a kalózkodás és a bitorlás

elleni küzdelmet zászlajára tűző, 2000. novemberi közleményében, amely vázolja az e

jogsértések Közösségen belüli visszaszorításához szükséges eszközrendszert. E

program kulcsfontosságú elemeként alkották meg a szellemi tulajdonjogok

érvényesítéséről szóló, 2004-ben elfogadott közösségi irányelvet, amelynek célja a

tagállamok jogérvényesítéssel kapcsolatos szabályainak összehangolása. Az irányelv

átültetésére a kihirdetésétől, azaz 2004. április 29-étől számított két év áll rendelkezésre.

3. A magyar vállalkozások és az EU-csatlakozás

120

A hazánk EU-csatlakozását követő rövid időszak áttekintése alapján elmondható, hogy a magyar kis- és középvállalkozások életében lényegi változás nem következett be. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a bekapcsolódás az Európai Unió egységes piacának vérkeringésébe mindenféle hatást nélkülözött volna. A hazai vállalkozásoknak egy kiszélesedett piac teljes jogú résztvevőiként, „európai vállalkozásokként” kell bizonyítaniuk, hogy gazdasági teljesítményüket a szellemi tulajdon eszköztárának hatékony alkalmazásával is képesek megőrizni, sőt továbbfejleszteni. Mindehhez – amennyire lehetséges – az állam is segítő kezet nyújt. A magyar iparjogvédelmi rendszer a kis- és középvállalkozások oltalomszerzési esélyeinek javítása érdekében lényegében az összes lehetséges eszközt működteti. Nemzetközi összehasonlításban is példaértékű díjkedvezmények és mentességek érvényesülnek az iparjogvédelmi hatósági eljárásokban; a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló, 2004-ben elfogadott törvény a kis- és középvállalkozói célelőirányzatból támogathatóvá kívánja tenni a szellemi tulajdon védelmének és a szellemitulajdon-védelem tudatosságának elősegítését célzó programokat; kormányzati szándék nyilvánult meg a hazai innováció anyagi támogatására hivatott eszközök és ösztönzők teljes integrációjával kapcsolatban. A Magyar Szabadalmi Hivatal 2004-ben hároméves Vállalkozói Iparjogvédelmi Versenyképességet Alapozó Cselekvési Programot (VIVACE) dolgozott ki, amely a kis- és középvállalkozások szellemitulajdon-védelmi tudatosságának növelését, iparjogvédelmi kultúrájuk fejlesztését célozza. Az elkövetkezendő évek fejleményei alapján dönthetjük majd el, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal járt a magyar kis- és középvállalkozásoknak a közösségi oltalmi rendszerekbe történt bekapcsolódás. Arra a kérdésre is hamarosan választ kaphatunk majd, hogy az állami szerepvállalás – az iparjogvédelmi szolgáltatások és a szellemi tulajdon védelmét szolgáló gazdasági ösztönzők fejlesztésével – mennyiben tudott hozzájárulni az európai uniós csatlakozás kihívásainak megfelelni kívánó vállalkozások támogatásához. 4. A hazai intézményrendszer A szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos feladatokat a kormány önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező, országos hatáskörű szerve, a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH) (1054 Budapest, Garibaldi u. 2., tel.: 312-4400, 474-5928) látja el. Az MSZH a hatósági feladatok (vizsgálatok és eljárások lefolytatása, dokumentáció, információs tevékenység) elvégzése mellett részt vesz a szellemi tulajdon védelmét szabályozó jogszabályok előkészítésében, felel a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó kormányzati stratégia kidolgozásáért, érvényesítéséért, valamint ellátja az e területen folyó nemzetközi és európai uniós együttműködés szakmai feladatait. A szellemi tulajdonnal kapcsolatos információk megszerzése, valamint az egyes bejelentésekkel kapcsolatos újdonságkutatás céljából igénybe vehető az MSZH-ban működő Szabadalmi Tár és Iparjogvédelmi Szakkönyvtár, valamint a Hivatal ügyfélszolgálata. Az MSZH és a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ) együttműködési megállapodása eredményeként a MTESZ Tudomány és Technika Háza (TTH) hálózata keretében 14 megyében működik

121

iparjogvédelmi tájékoztató szolgálat. Az MSZH számos szolgáltatást is elérhetővé tesz a honlapján (http://mszh.hu vagy http://hpo.hu): közzéteszi például a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos jogszabályokat és egyéb szakmai kiadványokat; továbbá a honlapon keresztül elérhető a lajstromozott védjegyek teljes köre és a megadott szabadalmak nagy részét tartalmazó, keresőprogrammal rendelkező adatbázisok. A szerzői jog hazai intézményrendszerében – a Magyar Szabadalmi Hivatal mellett – további állami (pl. Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Igazságügyi Minisztérium, Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Tanács), közös jogkezelő [pl. ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület, FILMJUS Filmszerzők és Előállítók Szerzői Jogvédő Egyesülete, Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége (MAHASZ)], valamint társadalmi és egyéb szakmai szervezeteket (pl. Magyar Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Egyesület, Magyar Szerzői Jogi Fórum Egyesület) találunk. Az intézményrendszer külön kategóriájába sorolható a Szerzői Jogi Szakértő Testület, amely szerzői jogi jogvitás ügyekben felmerülő szakkérdésekben a bíróságok és más hatóságok megkeresésére, illetve a felhasználói jog gyakorlásával kapcsolatos kérdésekben peren kívüli megbízás alapján jár el. E tevékenységhez hasonlóan, iparjogvédelmi jogvitás ügyekben bíróságok és más hatóságok megkeresésére, illetve peren kívül megbízás alapján, az MSZH mellett működő Iparjogvédelmi Szakértői Testület ad szakvéleményt. 2004. október 1-jétől a Magyar Szabadalmi Hivatal – a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával történt megállapodás alapján – a területi kereskedelmi és iparkamaráknál regionális információs képviseletet, iparjogvédelmi tanácsadó szolgálatot hozott létre. Az iparjogvédelmi szolgáltatás célja a szellemi tulajdon védelmének keretein belül az MSZH szakirányú hátterével, annak „meghosszabbított karjaként” az ötletgazdák, feltalálók közvetlen segítése, a kis- és közepes vállalkozások ezirányú menedzselése, segítségnyújtás és szaktanácsadás az egyes szellemi alkotásokban, az iparjogvédelem eszközeiben, az oltalmi formák között történő eligazodásban, azok kiválasztásában, az iparjogvédelmi adatbázisok használatában. A tanácsadás kiterjed:

– az ötlettől kiindulva a találmány szabadalmaztatásának feltételeire; – a használati és formatervezési minták, az ábrás és szóvédjegyek, a termék- és

cégnevek (logók) védelmének megszerzésére és fenntartására; – EU-csatlakozásunkat követően a jogok kiterjesztésére a tagállamokra, illetve az

Európai Szabadalmi Egyezmény országaira, a külföldi védelem megszerzésének feltételeire;

– az iparjogvédelmi információforrásokra-, adatbázisokra, továbbá a szellemi termékek hasznosításával kapcsolatos fontos tudnivalókra, licencszerződésekre;

– az egyes oltalmi formákkal kapcsolatos jogok megsértésének eseteire, a jogkövetkezményekre, a jogorvoslati lehetőségekre.

A tanácsadás az érdeklődők számára térítésmentes, és a megyei/városi kereskedelmi és iparkamarák ügyfélszolgálatán, előzetes bejelentkezést követően lehet igénybe venni. 5. Fontosabb szakkiadványok

122

Útmutató a szerzői joghoz, Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest, 2004. Útmutató a szerzői jogdíjakról, Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest, 2004. A szerzői jog hazai és nemzetközi intézményei és feladataik, Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest, 2004. A szerzői jogi törvény a gyakorlatban. Az SzJSzT szakvéleményeinek és állásfoglalásainak gyűjteménye (1997–2003), KJK-Kerszöv, Budapest, 2004. Szinger András – Tóth Péter Benjamin, Gyakorlati útmutató a szerzői joghoz, Novissima Kiadó, Budapest, 2004. Önök kérdezték – iparjogvédelem, szerzői jog – Mi válaszolunk, Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest, 2004. A szabadalmi bejelentés. Útmutató feltalálóknak, Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest, 2001. Iparjogvédelmi Tanulmányok - Biotechnológiai találmányok oltalma, Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest, 2001. Útmutató védjegybejelentőknek, Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest, 2004. (átdolgozás alatt). Formatervezési mintaoltalom. Útmutató, Magyar Szabadalmi Hivatal, Budapest, 2004. (átdolgozás alatt). 6. Hasznos internetoldalak A Magyar Szabadalmi Hivatal honlapján (http://www.mszh.hu/url/) megtalálhatók a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos legfontosabb webcímek. A hazai és nemzetközi szervezetek, hivatalok, társintézmények, szabadalmi ügyvivői irodák honlapjai, valamint a szellemitulajdon-védelem jogforrásai és a vonatkozó könyvek, folyóiratok listája könnyen elérhetők. Az európai közösségi joganyaggal kapcsolatos információk az Európai Bizottság honlapján (http://europa.eu.int/comm/internal_market/indprop/index_en.htm;http://europa.eu.int/comm/internal_market/copyright/index_en.htm) érhetők el. A közösségi jogforrások hivatalos magyar nyelvű fordítása a http://www.europa.eu.int/eur-lex/hu/dd/reg/hu_register_1720.html weboldalon található.

123

VIII. Közbeszerzés A kis- és középvállalkozásokat (a továbbiakban: KKV-k) az európai uniós csatlakozásig

elsősorban annyiban érintette a közbeszerzés intézménye, hogy egyes közbeszerzési

eljárásokban alvállalkozóként vagy ajánlattevőként indultak.

A csatlakozást követően azonban ez a helyzet megváltozott, mivel egyfelől a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. sz. új törvény (a továbbiakban: Kbt.) az eddiginél jóval alacsonyabb szinten határozta meg a közbeszerzési értékhatárokat, így életszerűvé vált, hogy a KKV-k rendszeresen önállóan indulhassanak a közbeszerzési eljárásokban. Másfelől megnőtt a hazai, illetve európai uniós forrásból származó támogatások köre, és az ezekből történő beszerzéseket is – az új, alacsony közbeszerzési értékhatár feletti érték esetén – az új Kbt. szerinti közbeszerzési eljárásban kell megvalósítani. Így nagyobb az esélye annak, hogy a KKV-k ajánlatkérői minőségben szerepeljenek közbeszerzési eljárásban. E fejezetben külön tárgyaljuk azt az esetet, ha a KKV közbeszerzési eljárásban indul, mert ő akar szállítani vagy szolgáltatni a közpénzzel gazdálkodó szervezetnek (ekkor a KKV ajánlattevő), és azt, amikor a KKV – támogatás elnyerése miatt – közbeszerzési eljárást ír ki a támogatásból beszerzendő áru vagy szolgáltatás megrendelésére (ekkor a KKV ajánlatkérő). Először azonban útmutatást adunk az eligazodáshoz a 407 paragrafusból álló Kbt.-ben, majd általánosságban a közbeszerzési eljárás menetéről és lényegesebb szabályairól szólunk, mivel ezt ajánlattevőként és ajánlatkérőként egyaránt szükséges ismerni. 1. A közbeszerzési törvény szerkezete A Kbt. nagyon leegyszerűsített – de a törvényben való eligazodáshoz elégséges – tartalomjegyzéke a következő: Első rész Általános rész 1-20. §. Második rész A Közösségi értékhatárokat elérő értékű

közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezések

IV. Fejezet Közfinanszírozású szervezetek közösségi értékhatár feletti eljárásai

21-160. §.

V. Fejezet Közüzemi beszerzők közösségi értékhatár feletti eljárásai

161-239. §.

Harmadik rész

A nemzeti értékhatárokat elérő értékű közbeszerzésekre vonatkozó rendelkezések

VI. Fejezet A közfinanszírozású szervezetek nemzeti értékhatár- sávba tartozó eljárásai

240-270. §

VII. Fejezet A közüzemi beszerzők nemzeti értékhatársávba tartozó eljárásai

271-291. §.

Negyedik rész A nemzeti értékhatár alatti értékű eljárások (egyszerű eljárás)

292-302. §.

124

Ötödik rész A szerződés módosítása és teljesítése, a közbeszerzések ellenőrzése

303-308. §.

Hatodik –kilencedik rész

A tanúsítás. A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslat és békéltetés. Közbeszerzések Tanácsa. Záró rendelkezések.

309-407. §

Az 1-20. §-okat és a 303-407. §-okat minden szervezetnek minden közbeszerzési eljárásban be kell tartania. A 21-302. §-ok az egyes közbeszerzési eljárástípusokat írják le, és ezek közül csak azokat a paragrafusokat kell alkalmazni, amelyek a konkrét közbeszerzési eljárást kiíró ajánlatkérő által kiválasztott értékhatársávban kiírt, az eljárás megkezdésekor meghatározott fajtájú közbeszerzési eljárásra vonatkoznak. Tehát például egy 5 M Ft értékű, áfa nélkül számított árubeszerzésre a 292-302. §-okat kell alkalmazni, továbbá azokat, amelyekre még e paragrafusok hivatkoznak. Egy olyan, minisztérium által kiírt, 30 M Ft-os, áfa nélkül számított értékű árubeszerzésre, amelyre meghívásos eljárást tartanak, a meghívásos eljárásra vonatkozó szabályokat – a 240-270. § között található – kell alkalmazni, továbbá azokat, amelyekre ezek hivatkoznak. Azt, hogy melyek az értékhatárok, az ajánlatkérőkre vonatkozó szabályok között ismertetjük, mivel e téren csak az ajánlatkérőknek vannak döntési kötelezettségeik. Az ajánlattevőknek olyan értékhatársávba tartozó eljárásrendet kell alkalmazniuk, amilyenben az ajánlatkérő megindította a közbeszerzési eljárást. Arról azonban itt kell szólnunk, hogy kik a közfinanszírozású, illetve a közüzemi beszerzők. Ezeket az elnevezéseket a Kbt. nem használja, viszont a IV. és VI. fejezet hatálya a Kbt. 22. §-ában meghatározott ajánlatkérőkre terjed ki, őket nevezzük – gyűjtőelnevezéssel – közfinanszírozású beszerzőknek. Ebbe a körbe tartoznak a különböző költségvetési szervek, közalapítványok, közhasznú tevékenységet ellátó és közpénzből finanszírozott szervezetek és – a KKV-k számára lényeges körülmény – az állami vagy európai uniós támogatásban részesülő szervezetek. Az V. és VII. fejezet hatálya (leegyszerűsítve) a Kbt. 162. §-ában meghatározott ajánlatkérőkre terjed ki, akik a vízügyi, az energia-, a közlekedési és az elektronikus hírközlési (nemzeti értékhatársávban a postai) ágazatokban működő egyes szervezetek. Ezeket nevezzük – gyűjtőelnevezéssel – közüzemi beszerzőknek. Ezt a közbeszerzési eljárásban ajánlatot tenni kívánó KKV-nak azért kell tudnia, mert egy árubeszerzésre kiírt, 35 M Ft-os, áfa nélkül számított értékű közbeszerzési eljárásra – ha azt egy önkormányzat írta ki – a 240-270. §-okat, viszont ha például egy villamos energia-szolgáltató írta ki, a 271-291. §-okat kell alkalmaznia (és mindkét esetben azokat a további paragrafusokat is, amelyekre ezek a paragrafusok hivatkoznak). 2. A közbeszerzési eljárás menete A közbeszerzési eljárás egy részletesen szabályozott versenyeztetési eljárás annak érdekében, hogy a közpénzzel gazdálkodó szervezetek – a megrendelés során – a legkedvezőbb ajánlatot tevővel kössenek szerződést. A bármely típusú közbeszerzési eljárás lefolytatásához az ajánlatkérőnek és az ajánlattevőnek egyaránt az adott értékhatársávba tartozó, adott ajánlatkérő által kiírt, adott közbeszerzési eljárástípusra vonatkozó szabályokon kívül elsősorban a 49-99. §-okat kell ismernie, mivel teljes egészében ezek írják le az ún. közösségi értékhatár feletti, nyílt eljárás szabályait,

125

és e szabályok a mintái minden más eljárástípusnak, amelynek lefolytatására a Kbt. még lehetőséget ad. Minden közbeszerzési eljárás lépéseinek sorrendje a következő:

a) Az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárás indulásáról hirdetményben közzétett vagy közvetlenül megküldött felhívással értesíti az ajánlattevőket.

b) A felhívásban meghatározza a közbeszerzési eljárás lényeges adatait és feltételeit, így különösen azt, hogy

• mit és mennyit akar beszerezni (a közbeszerzés tárgya és mennyisége); • mikorra kell szállítani, és mi lesz a fizetés módja; • mely okok miatt van kizárva az ajánlattevő vagy az alvállalkozó a

közbeszerzési eljárásból; • melyek az ajánlattevővel és a beszerzés értékének tíz százalékát meghaladó

mértékben igénybe vett alvállalkozóval szembeni pénzügyi és szakmai alkalmassági követelmények;

• milyen szempontok alapján választják ki a nyertest; • mikorra és milyen formában kell beadni az ajánlatot; • melyek a közbeszerzési eljárás további lényeges szabályai és időpontjai.

c) A felhívás azt az adatot is tartalmazza, hogy hol lehet átvenni a beszerzés tárgyára és a szerződéses feltételekre vonatkozó további információkat tartalmazó dokumentációt; ezt az ajánlattevő – a közbeszerzési eljárásban indulás feltételeként – legtöbbször köteles átvenni, és az előírt ellenértéket kifizetni. d) Ajánlattevő a felhívás és a dokumentáció tanulmányozása, valamint a Kbt. alapján az megállapítja, hogy ajánlata mellékleteként milyen igazolásokat és nyilatkozatokat kell csatolnia, rendelkezésére nem álló igazolásokat beszereznie; szem előtt kell tartani, hogy a Kbt. 20. § (3) bekezdése alapján csak eredeti vagy hiteles másolati formájú igazolásokat lehet benyújtani. e) Az ajánlattevő összehasonlítja a felhívást és a dokumentációt, mivel ha ezek közül bármelyik nem teljesen egyértelmű előírást tartalmaz, illetve e két dokumentum ugyanazon kérdésben egymástól eltérő rendelkezéseket tartalmaz, érdemes kiegészítő tájékoztatást kérnie az ajánlatkérőtől. f) Az e) pont alapján felismert ellentmondásokról, nem egyértelmű előírásokról – amelyek a Kbt. alapján sem értelmezhetőek – meghatározott határidőig kiegészítő tájékoztatást lehet kérni; erre az ajánlatkérő az ajánlattételi határidő lejárta előtt minden ajánlattevőnek megadja a választ.

g) El kell készíteni, és be kell adni a formai és tartalmi szempontból egyaránt megfelelő ajánlatot; az ajánlattevő jelen lehet az ajánlattételi határidő lejártakor az ajánlatkérő által tartott bontáson. h) Az ajánlatkérő értékeli az ajánlatokat, és ennek során – ha ezt már a felhívásban lehetővé tette – az ajánlat hiányainak pótlását rendelheti el. i) Az ajánlattevő jelen lehet az eredményhirdetésen, ahol az ajánlatkérő kiosztja az elbírálásról készített összegezést.

126

j) A nyertes ajánlattevő szerződést köt az ajánlatkérővel.

Ha a közbeszerzési eljárás tárgyalásos, akkor az ajánlatok bontását követően az ajánlatkérő és az ajánlattevők között tárgyalás zajlik az ajánlat egyes feltételeiről, és az ajánlatkérő az így kialakult végleges ajánlatokat bírálja el. Az ezen cselekményekre vonatkozó szabályokat a fentebb említett 49-99. §-ok írják le részletesen. A dokumentációra, a kizárási okokra, az alkalmasságra, az elbírálásra, az ajánlat érvénytelenségére és a közbeszerzési eljárás eredménytelenségére vonatkozó szabályok csak itt találhatók meg a Kbt.-ben, és minden közbeszerzési eljárásban ezek az eljárási elemek a leglényegesebbek. Annak érdekében, hogy az ajánlattevő KKV felismerje, ha érdekei, jogai a felhívás tartalma vagy az ajánlatkérő magatartása miatt esetleg sérülnek, jól kell ismernie a 49-99. §-okat. A nyílt eljáráson kívüli közbeszerzési eljárások szabályozásának logikája az, hogy a Kbt. a 49-99. §-okat nem ismétli meg, csak utal arra, hogy ezeket is alkalmazni kell. Érdek- vagy jogsérelem esetén egy külön intézményhez, a Közbeszerzési Döntőbizottsághoz lehet fordulni azért, hogy 30 napon belül államigazgatási eljárásban határozzon az ügyben, kötelezze a jogsértőt a közbeszerzési eljárás helyes módon történő továbbfolytatása érdekében teendő intézkedésekre (ha a jogorvoslati kérelem olyan korán érkezett, hogy ez még megtehető), vagy bírsággal sújtsa. A döntőbizottsági eljárás hatékony jogorvoslati forma. A nyílt eljáráson kívül számos, más típusú közbeszerzési eljárás létezik: meghívásos eljárás, tárgyalásos eljárás, keretmegállapodásos eljárás, egyszerűsített eljárás, építési koncessziós eljárás, tervpályázati eljárás, egyszerű eljárás, ez utóbbi kizárólag nemzeti értékhatár alatt. Ezeken kívül a közüzemi beszerzőknél még időszakos előzetes tájékoztatóval induló meghívásos vagy tárgyalásos eljárás, illetve előminősítéssel induló meghívásos vagy tárgyalásos eljárás is van. A meghívásos eljárás és a hirdetménnyel induló tárgyalásos eljárás két szakaszból áll. Ezért a közbeszerzési eljárás menete (az eddig leírt menetrend előtt) kiegészül azzal, hogy az eljárás egy – a részvételi szakaszt megkezdő első – hirdetmény közzétételével indul. Az első forduló úgy zajlik, mint a leírt közbeszerzési eljárás, azzal a különbséggel, hogy ekkor csak az ajánlattevők alkalmasságát vizsgálják, és az eredményhirdetéskor közlik azt, hogy ki alkalmas a szerződés teljesítésére, ki jogosult részt venni a második fordulóban. Ajánlatot tenni csak a második fordulóban lehet, ami szintén a fent leírt menetrendnek megfelelően történik, de az ezt megkezdő felhívást már nem teszik közzé, hanem az alkalmasnak talált korábbi jelentkezőknek közvetlenül küldik ki. A második szakaszban az ajánlatkérő azt bírálja el, hogy melyik – korábban alkalmasnak talált – ajánlattevő ajánlata a legmegfelelőbb. Az ajánlatkérőknek és ajánlattevőknek egyaránt lényegesek a kizáró okokra, az alkalmasságra és az elbírálásra vonatkozó közbeszerzési ismeretek. Az eljárást megkezdő felhívásban közölni kell, hogy a közbeszerzési eljárásban mely, a Kbt.-ben felsorolt kizáró okok érvényesülnek, továbbá hogy mikor minősül alkalmatlannak az ajánlattevő a szerződés teljesítésére, és hogy miként kell igazolni mindkét körülmény fenn nem állását. Kizáró okok jellemzően, ha az ajánlattevő nem végzi vagy veszteségesen végzi gazdálkodó tevékenységét, vagy ennek során jogszabályt sértett, illetve ha köztartozása van. Arról, hogy miként kell igazolni a kizáró okok fennállásának hiányát, a Közbeszerzések Tanácsa tájékoztatót tett közzé a honlapján: www.kozbeszerzes.hu.

127

Az ajánlatkérő az ajánlattevő alkalmatlanságát írhatja elő például arra az esetre, ha annak nincs elegendő referenciája vagy a teljesítésbe bevonható, kellő számú szakembere, illetve ha a bankszámláján sorban állás volt, vagy az utóbbi három évben nem volt kellő mértékű forgalma stb. Az ajánlatkérőnek azt is elő kell írnia, hogy miként kell igazolni az alkalmatlansági feltételek fenn nem állását. Mind a kizáró okokkal, mind az alkalmasságot igazoló iratokkal kapcsolatban fontos szabály, hogy azokat eredetiben vagy hiteles másolatban kell benyújtani, és csak az ilyen iratokat lehet elfogadni. Az ajánlatkérő nemcsak az ajánlattevő, hanem a beszerzés értékének tíz százalékát meghaladó mértékben igénybe vett alvállalkozó alkalmasságát is jogosult vizsgálni. Az elbírálás szempontja lehet a legalacsonyabb összegű ellenszolgáltatás, illetve az összességében legelőnyösebb ajánlat. Az utóbbi elbírálási szempont választása esetén a felhívásban szerepelnek részszempontok, súlyszámok és szorzószámok is. Az elbírálást célszerű már olyan adatlap kitöltésével végezni, ami a közbeszerzési és a tervpályázati hirdetmények, a bírálati összegezések és az éves statisztikai összegezések mintáiról szóló 15/2004. (IV. 25.) IM-rendelet 27. számú mellékletéből következik, mert ebben szerepelnek mindazok a kérdések, amelyekről az elbírálás során dönteni kell (érvényesek-e az ajánlatok, melyik ajánlat a legkedvezőbb, eredményes-e az eljárás), és található benne egy táblázat, amelynek kitöltése alapján az összességében legelőnyösebb ajánlatot lehet kiválasztani. 3. A közbeszerzési eljárás sikerességének kulcsa A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb közbeszerzési eljárás sikertelenségét, illetve számos ajánlattevő formai érvénytelenség miatti kizárását az okozza, hogy

– az ajánlati felhívás és a dokumentáció nincs kellő egyértelműséggel megfogalmazva, vagy

– nyilvánvalóan sérti az esélyegyenlőséget, de az ajánlattevők nem veszik észre a megfogalmazás (legtöbbször gondatlanságból eredő) többféle értelmezésének lehetőségét, az esélyegyenlőség sérelme esetén pedig nem támadják meg a felhívást, mert bíznak abban, hogy ennek ellenére nyerhetnek. A közbeszerzési eljárás sikerességének kulcsa, hogy az ajánlatkérő biztosítsa az esélyegyenlőséget, és törekedjen az ajánlati felhívás és dokumentáció precíz, egyértelmű megfogalmazására, az ajánlattevő pedig ezen elvek sérelme esetén kiegészítő tájékoztatást kérjen az ajánlatkérőtől. A kiegészítő tájékoztatás eredménye lehet a megfogalmazások egyértelműbbé válása, illetőleg az esélyegyenlőség sérelme esetén az, hogy az ajánlatkérő módosítja az ajánlati felhívást vagy a dokumentációt. A nem egyértelmű vagy az esélyegyenlőség szempontjából támadható feltételekkel induló közbeszerzési eljárásban nagy a veszélye annak, hogy az eredményhirdetés után jogorvoslati eljárás indul. Ezért annak, aki az esélyegyenlőség megsértésének gyanúját felvető közbeszerzési eljárásban saját nyertessége reményében ajánlatot tesz, számítania kell arra, hogy az általa megnyert közbeszerzési eljárás eredményét a Közbeszerzési Döntőbizottság megsemmisíti.

128

Miben állhat az esélyegyenlőség sérelme egy közbeszerzési eljárásban?

A Kbt. előírja, hogy a beszerzés tárgyának műszaki követelményeit úgy kell meghatározni, hogy minden ajánlattevő egyenlő eséllyel tehessen megfelelő ajánlatot, továbbá hogy azokat elsősorban szabványokra hivatkozással kell megadni. Ha a dokumentációban a beszerzés tárgyával kapcsolatban nem szabványos követelmények vagy olyan elvárások szerepelnek, amelyek megléte valójában nem feltétele a rendeltetésszerű használatnak, viszont azt az ajánlattevőknek csak korlátozott köre képes teljesíteni, akkor fennáll az esélyegyenlőség sérelmének lehetősége. A Kbt. az ajánlattevőkkel és alvállalkozókkal szembeni alkalmassági feltételek tekintetében is előírja, hogy azokat csak a szerződés teljesítéséhez ténylegesen szükséges mértékben lehet megkövetelni.

Hogyan lehet elkerülni, illetve kiszűrni a nem egyértelmű megfogalmazásokat?

A megfogalmazások többértelműségét nehéz kiszűrni, hiszen mindenki, aki a szöveget olvassa, azt gondolja, hogy ő érti helyesen az adott előírást. Az ajánlatkérő csak akkor szembesül azzal, hogy másként is lehetett volna azt érteni, mikor az ajánlattevők egymástól és az ajánlatkérő elvárásától is teljesen különböző módon teljesítik az adott előírást, illetve amikor az ajánlattevő azt tapasztalja, hogy az ajánlat formai érvénytelensége miatt kizárták, mivel az ajánlatkérő az adott előírást másként értelmezte, mint ő. Néhány módszer arra, hogy az ajánlatkérő elkerülje a nem egyértelmű megfogalmazásokat:

– Ha a Kbt. szabályoz egy kérdést, az ajánlati felhívásban érdemes a Kbt.-re

hivatkozni, és az előírást a Kbt. szavaival megismételni. – Egy témakörről egy helyen, a felhívásban vagy a dokumentációban, ezeknek egy

pontján kell rendelkezni, és ha máshol is szükséges ennek a témakörnek az említése, az ajánlati felhívás vagy a dokumentáció adott pontjára kell hivatkozni. Sokszor okoz hibát, ha az ajánlatkérő ugyanarról a kérdésről ugyanazon közbeszerzési eljárás különböző dokumentumaiban rendelkezik, mert nehéz elkerülni, hogy e rendelkezések eltérjenek egymástól.

– Ha az ajánlatkérő által rendezni kívánt kérdésre a Kbt. nem tartalmaz szabályt, (ilyenek különösen az ajánlat formai követelményei), az ajánlati felhívásba kerülő előírást nagyon precízen kell megfogalmazni, tekintetbe véve azt is, hogy az ajánlatkérő által megkövetelt követelményeknek nincs jogszabályi definíciója, így az elvárásokat teljes részletességgel kell meghatározni.

– Az időtartamot leghelyesebb a kezdő és befejező nap dátumával meghatározni (pl. az „utóbbi 3 évben” helyett „2001. június 3. és 2004. június 2. között”, „30 napnál nem régebbi” helyett „2004. július 23. után kiállított”).

Az ajánlattevőknek a nem egyértelmű megfogalmazások kiszűrése érdekében a következőket kell megvizsgálniuk:

– a felhívásnak és dokumentációnak a Kbt.-ben is szabályozott kérdésekről szóló részei teljes összhangban vannak-e a Kbt.-vel;

– a felhívás és a dokumentáció teljes összhangban van-e egymással;

129

– a Kbt.-ben nem meghatározott feltételek megfogalmazása alapján nyilvánvaló-e, hogy az ajánlattevőnek miként kell teljesítenie a feltételt, és nem lehet-e ezt másként értelmezni (leghelyesebb, ha többen értelmezik a feltételt);

– egyértelműek-e az időtartam-megfogalmazások. 4. A közbeszerzési törvény végrehajtási rendeletei A Kbt.-nek a következő végrehajtási rendeletei vannak:

• 34/2004. (III. 12.) Korm. rendelet a közbeszerzési és tervpályázati hirdetmények megküldésének és közzétételének részletes szabályairól, a hirdetmények ellenőrzésének rendjéről és díjáról, valamint a Közbeszerzési Értesítőben történő közzététel rendjéről és díjáról

• 137/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet a tervpályázati eljárások részletes szabályairól

• 143/2004. (IV. 29.) Korm. rendelet az államtitkot vagy szolgálati titkot, illetőleg alapvető biztonsági, nemzetbiztonsági érdeket érintő vagy különleges biztonsági intézkedést igénylő beszerzések sajátos szabályairól

• 162/2004. (V. 21.) Korm. rendelet az építési beruházások közbeszerzésekkel kapcsolatos részletes szabályairól

• 167/2004. (V. 25.) Korm. rendelet a közbeszerzési eljárásokban elektronikusan gyakorolható eljárási cselekmények szabályairól és az Elektronikus Közbeszerzési Rendszerről

• 168/2004. (V. 25.) Korm. rendelet a központosított közbeszerzési rendszerről, valamint a központi beszerzőszervezet feladat- és hatásköréről

• 228/2004. (VII. 30.) Korm. rendelet a védelem terén alapvető biztonsági érdeket érintő, kifejezetten katonai, rendvédelmi, rendészeti célokra szánt áruk beszerzésére, illetőleg szolgáltatások megrendelésére vonatkozó sajátos szabályokról

• 15/2004. (IV. 25.) IM-rendelet a közbeszerzési és a tervpályázati hirdetmények, a bírálati összegezések és az éves statisztikai összegezések mintáiról

• 19/2004. (IV. 28.) IM-rendelet a közbeszerzésekre vonatkozó nómenklatúráról • 1/2004. (I. 9.) FMM-rendelet a közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódó, a

munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettség eljárási szabályairól és díjazásáról

• 29/2004. (IX. 8.) IM-rendelet a közbeszerzési tanácsadói tevékenység feltételét képező közbeszerzési gyakorlatra és annak igazolására vonatkozó szabályokról

• 30/2004. (IX. 8.) IM-PM együttes rendelet a hivatalos közbeszerzési tanácsadói tevékenység feltételét képező felelősségbiztosításra vonatkozó szabályokról.

A Kbt. alkalmazásához szükséges továbbá a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter 1/2004. (MK 108.) MeHVM-tájékoztatójának ismerete az országosan kiemelt termékekre vonatkozó állami normatívákról.

5. A közbeszerzési eljárásban induló kis- és középvállalkozások sikeres ajánlattételének feltételei Ahhoz, hogy egy KKV közbeszerzési eljárást nyerjen, szükséges, hogy jó szakmai teljesítményt nyújtson, és kedvező árat ajánljon. Ez a minimum, amit teljesítenie kell. De

130

ismernie kell ezen kívül a közbeszerzési ajánlattétel csínját-bínját, azt, hogy milyen iratokat kell beszereznie, és hogyan állapíthatja meg egy felhívásból, van-e esélye a nyerésre az induló közbeszerzési eljárásban. Igazolások előzetes, illetőleg aktuális beszerzése

Ha egy KKV, amely közbeszerzési eljárásokban akar indulni, áttekinti a Kbt. 60-62. §-ait, amelyekben a kizáró okok, és a 63. §-át, amelyben azok fenn nem állásának igazolási módjai szerepelnek, továbbá a közbeszerzések tanácsának e kérdésben 2004 augusztusában megjelent tájékoztatóját – amely az interneten a következő helyen található meg: http.//kozbeszerzes.hu/index.php?akt_menu=103 –, megállapíthatja, hogy számos iratra van szükség. Mivel a különböző iratok beszerzése időigényes, arra kell törekedni, hogy ezek egy részét ne az ajánlattételi határidőben kelljen beszerezni, hanem már előtte, nehogy a KKV ezek késedelme miatt fusson ki az ajánlattételi (részvételre jelentkezési) határidőből (köztudott, hogy a határidő lejárta után nem lehet ajánlatot tenni). Melyek az előre beszerezhető és melyek az egyéb iratok? A köztartozások közül az egy évnél régebben lejárt adó-, társadalombiztosítási, továbbá vámtartozás hiányát kell igazolni. Az APEH az adó- és társadalombiztosítási kötelezettségek, a VPOP a vámtartozás vonatkozásában állít ki igazolást arról, hogy a kiállítás napján van-e a KKV-nak tartozása. Az ilyen igazolást azokban a közbeszerzési eljárásokban lehet felhasználni, amelyek eredményhirdetése az igazolás kiállítását követő egy éven belül van. Érdemes tehát ilyen igazolást szerezni, függetlenül attól, hogy van-e olyan közbeszerzési eljárás, amelyben a KKV indulni kíván, mivel az igazolás egy évig felhasználható. Nemcsak az eredeti igazolás megfelelő, hanem a közjegyző által hitelesített másolata is. A 60-61. § szerinti, többi kizáró ok legtöbbjének hiányáról igazolást kiállító hatóság egyelőre nincs, ezért ezek fenn nem állásáról a KKV-nak kell hitelesen nyilatkoznia. Ennek módja hazánkban a közjegyző előtt tett nyilatkozat. Ezt minden közbeszerzési eljáráshoz külön kell megcsináltatni. Az alkalmasságot igazoló iratok jellemzően közbeszerzési eljáráshoz kötöttek, tehát nem lehet előre beszerezni azokat, csak a konkrét közbeszerzési eljárás felhívásának megjelenése után. Kivételt képez a referencialevél. Az a tény, hogy egy KKV valamilyen értékben dolgozott, szolgáltatást nyújtott vagy árut szállított egy szervezetnek, és hogy a szerződésnek megfelelően teljesített-e, nem változik az idő múlásával. Ezért nem lehet akadálya annak, hogy ha egy KKV valamely szervezettel kapcsolatos szerződését teljesítette, ennek a ténynek és a szerződés, továbbá a teljesítés körülményeinek az igazolását kérje a megrendelőtől (több eredeti példányban), és ezt az igazolást egy – akár 2 évvel később induló – közbeszerzési eljárásban felhasználhassa. Ugyanakkor oda kell figyelni arra, hogy az ajánlati felhívásban nem szerepel-e olyan adat közlésének előírása a referenciában (pl. hány főt foglalkoztatott a korábbi szerződéskötő fél), ami a régi referenciaigazolásban nem szerepel. Ha további adatokat is közölni kell a referenciaigazolásban, akkor újat kell készíttetni. A Kbt. 68. § (1)-(2) bekezdés határozza meg, hogy a korábbi teljesítésekről mikor kell olyan referenciaigazolást csatolni, amelyet a korábbi megrendelő állított ki: építési beruházásnál minden esetben, egyéb beszerzésnél csak akkor, ha a korábbi megrendelő minisztérium, önkormányzat, társadalombiztosítási szervezet vagy köztestület (pl. kamara) volt.

131

Annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani, valóban az írta-e alá az ajánlatban foglalt nyilatkozatokat, aki erre az ajánlattevő cég részéről jogosult, az ajánlatkérők kérni szokták aláírási címpéldány és cégkivonat csatolását. A cégkivonatnak aktuálisnak kell lennie, de az aláírási címpéldány jellemzően évekig nem változik, és nincs ok arra, hogy egy közbeszerzési eljárásban újonnan kiállított aláírási címpéldányt kelljen csatolni. Ugyanakkor nem lehetetlen, hogy egy közbeszerzési eljárás felhívásában az szerepel, hogy például minden igazolásnak 30 napnál nem régebbinek kell lennie, noha ez egyes igazolások esetében feleslegesen szigorú követelmény. Ekkor a már meglévő, a Kbt. alapján megfelelő, de a felhívás alapján mégsem használható iratok helyett újonnan kiállítottakat kell beszerezni. Összefoglalóan: vannak olyan igazolások, amelyek minden közbeszerzési eljárásban szükségesek, és lehetőség van arra, hogy az igazolást vagy hiteles másolatát több közbeszerzési eljárásban is felhasználja az ajánlattevő. Az eredményes ajánlattételt tehát elő lehet segíteni úgy, hogy a KKV a közbeszerzési eljárástól függetlenül beszerzi és megőrzi ezen iratokat.

Honnan ismerhetők meg a közbeszerzési hirdetmények?

A közbeszerzési eljárásokat megkezdő hirdetmények – közösségi értékhatár – felett az Európai Unió Hivatalos Lapjában és az Európai Unió elektronikus közzétételi fórumán a „TED”-en (Tender Electronic Daily) jelennek meg. Az utóbbi elérhetősége: http://ted.publications.eu.int/static/home/en/homepage.ini A nemzeti értékhatár felét meghaladó értékű beszerzések hirdetményei a nemzeti értékhatársávba tartozó hirdetmények és a nemzeti értékhatár alatti értékű beszerzések esetén is a Közbeszerzési Értesítőben jelennek meg. A Közbeszerzési Értesítőben a közösségi értékhatár feletti hirdetmények is megtalálhatók, de azok hivatalos változatát az Európai Unió Hivatalos Lapjában teszik közzé.

Az ajánlat elkészítésének időzítése

A sikeres ajánlattételhez szükséges, de nem elégséges a Kbt. (különösen a 49-99. §-ok) ismerete. Emellett – mint azt fentebb, a nem egyértelmű megfogalmazások kiszűrésénél ismertettük – rendkívül alaposan át kell tekinteni a felhívást és a dokumentációt (a legtöbb közbeszerzési eljárásban készül dokumentáció, és átvétele a közbeszerzési eljárásban való részvétel feltétele), mert ezek konkretizálják, hogy az ajánlatkérő miként él a Kbt.-ben a számára meghatározott lehetőségekkel, és mit követel meg az ajánlattevőtől. Ezért érdemesnek tartjuk a részvételre jelentkezési vagy ajánlattételi határidő (a továbbiakban: ajánlattételi határidő) legelején átvenni a dokumentációt, ha az ajánlati felhívás alapján a KKV feltételezheti, hogy érdemes indulnia a közbeszerzési eljárásban.

Első ízben rögtön az ajánlattételi határidő kezdetén szükséges alaposan áttanulmányozni az ajánlati felhívást és a dokumentációt, több szempontból is:

– Milyen igazolásokat kell beszerezni (a beszerzés érdekében haladéktalanul

intézkedni kell)?

132

– Melyek az alkalmasság feltételei, a műszaki követelmények és az elbírálási szempontok, ezek alapján fennáll-e a korrekt verseny lehetősége?

– Teljesen egyértelmű-e az ajánlattal szembeni minden formai követelmén? – Teljes összhangban van-e egymással az ajánlati felhívás és a dokumentáció? – Megállapítható-e az ajánlattételhez szükséges minden adat az ajánlati felhívásból

és dokumentációból? – A fentiekre tekintettel szükséges-e kiegészítő tájékoztatás kérése?

Fő szabály szerint az ajánlattételi határidő lejárta előtti tizedik napig lehet kérni kiegészítő tájékoztatást, és azt az ajánlattételi határidő lejárta előtti hatodik napig kell megadni. Célszerű azonban a kiegészítő tájékoztatást minél előbb kérni, különösen, ha az ajánlattevő az esélyegyenlőség sérelmét is érzékeli. Az esélyegyenlőséget esetleg sértő előírásokat ugyanis a kiegészítő tájékoztatással nem lehet módosítani. Ha az ajánlatkérő a kérdés hatására felismeri, hogy a műszaki követelményeket vagy az alkalmassági feltételeket megfelelő indok nélkül úgy határozta meg, hogy azokat nem minden ajánlattevő tudja teljesíteni, akkor csak azt teheti, hogy módosítja az ajánlati felhívást vagy a dokumentációt, ami miatt az ajánlattételi határidő újra kezdődik. Ezért minél előbb értesül erről az ajánlatkérő, annál nagyobb az esélye annak, hogy a módosítással járó késedelem ellenére is sikerül biztosítani az esélyegyenlőséget. Az ajánlat elkészítésének időzítésénél arra is figyelni kell, hogy az abban szereplő nyilatkozatokat cégszerűen alá kell írni, esetleg a képviseletre jogosult vagy meghatalmazással rendelkező személyeknek valamennyi lapot is alá kell írniuk. Ha a képviseletre jogosult személyek az ajánlattételi határidő előtt néhány nappal nincsenek az ajánlattevő székhelyén, az általuk aláírandó iratokat már előbb el kell készíteni, a szignálás tekintetében pedig az aláírásra vonatkozó meghatalmazást kell adni.

6. A kis- és középvállalkozás mint ajánlatkérő, avagy a támogatásból megvalósított közbeszerzések kérdése A Kbt. 22. § (2) bekezdése, a 241. § b ) pontja és a 293. § b ) pontja alapján az európai uniós, illetve hazai támogatásból megvalósított beszerzésekre közbeszerzési eljárást kell tartani. Ha tehát egy KKV támogatásban részesül, közbeszerzési eljárást kell tartania. Mely esetekben kell közbeszerzést tartani támogatásból származó forrás felhasználása során?

Ha egy személy (szervezet) Európai Unióból származó forrásra jogosult, a forrás felhasználása érdekében nem minden esetben kell közbeszerzési eljárásban szerződést kötnie. Ahhoz, hogy e kérdésben a támogatott dönteni tudjon, legalább felszínesen meg kell ismernie a Kbt. szabályozási filozófiáját és szerkezetét. Ez pedig a következő: Az Európai Közösség vonatkozó irányelvei csak meghatározott értékhatár felett teszik kötelezővé a bennük a közbeszerzésekre vonatkozóan előírt szabályok követését. Ezekre vonatkozóan a Kbt. második része írja le a követendő eljárást. A Kbt. – a harmadik és negyedik részében – a közösségi értékhatár alatti beszerzések esetén is

133

szabályoz eljárásokat. Itt 2 értékhatársáv létezik: nemzeti értékhatársáv, ha a beszerzés értéke meghaladja a nemzeti értékhatárt, de nem éri el a közösségi értékhatárt, illetve a nemzeti értékhatár alatti értékű közbeszerzési eljárások, amelyeket akkor kell alkalmazni, ha a beszerzés értéke árubeszerzés és szolgáltatás esetén eléri a 2 M Ft-ot, építési beruházás esetén a 10 M Ft-ot, de nem éri el a nemzeti értékhatárt. A különböző értékhatársávokban különböző szabályok vonatkoznak arra, hogy a támogatásból történő beszerzésekre milyen esetben kell alkalmazni a Kbt.-t. Közösségi értékhatár (építési beruházásnál jellemzően 1 236 317 470 Ft, árubeszerzésnél jellemzően 58 587 835 Ft és szolgáltatásnál jellemzően 49 452 699 Ft) felett – a Kbt. a 2004. XCVII. törvénnyel módosított 22 . § (2) bekezdése szerint – annak, akinek a beszerzését többségi részben Európai Unióból származó forrásból támogatják, alkalmaznia kell a Kbt.-t, tehát közbeszerzéseket kell lefolytatnia. Közösségi értékhatár feletti értékű közbeszerzéshez nyújtott hazai forrás esetén viszont csak akkor, ha a támogatás többségi részben történik. Ekkor építési beruházásra a közösségi értékhatár feletti eljárásrendet kell alkalmazni, árubeszerzésre és szolgáltatásra pedig a nemzeti értékhatársávba tartozó eljárást, függetlenül attól, hogy a beszerzés értéke ennél magasabb. A nemzeti értékhatár-sávban (építési beruházásnál 60 M Ft, árubeszerzésnél 25 M Ft és szolgáltatásnál 15 M Ft) és az alatt (de 2, illetve 10 M Ft feletti beszerzési érték esetén) a Kbt. 241. §-a, illetve 293. §-a szerint csak akkor kell közbeszerzéseket tartani, ha a támogatás többségi részben történik, tehát mértéke meghaladja az egész beszerzés értékének 50%-át. Arra nézve, hogy a beszerzés értékét hogyan kell kiszámítani (így eldönteni, hogy az melyik értékhatársávba tartozik, és ennek alapján kell-e közbeszerzéseket tartani vagy sem, és ha igen, akkor milyen fajta eljárást) a Kbt. 36-40. §-ai tartalmaznak részletes előírásokat. Ezek közül a 40. § adja meg az általános iránymutatást. Ez előírja, hogy az árubeszerzések, a szolgáltatások és az építési beruházások értékét nem kell egymással egybeszámítani, és ezeken a kategóriákon belül akkor kell több árubeszerzés értékét egybeszámítani, ha azokat 12 hónapon belül veszik meg, rájuk nézve egy céggel lehetne szerződést kötni (tehát van olyan cég, amelyik a különböző fajta áruk mindegyikét képes szállítani), és rendeltetésük azonos vagy hasonló, illetőleg felhasználásuk egymással közvetlenül összefügg. Ha tehát egy elméletben ilyen módon „elkülönített” árubeszerzés, építési beruházás vagy szolgáltatás értéke meghaladja a közösségi értékhatárt, és a támogatott bármilyen arányú európai uniós támogatást kapott erre a beszerzésre, akkor köteles közbeszerzést tartani. Ha viszont egy elméletben így „elkülönített” árubeszerzés, építési beruházás vagy szolgáltatás értéke nem haladja meg a közösségi értékhatárt, akkor csak abban az esetben kell ennek beszerzésére közbeszerzést tartani, ha a támogatás többségi mértékű.

Milyen típusú közbeszerzési eljárásokat lehet tartani, és mekkora ezek időigénye?

Ha a támogatott megállapította, hogy valamely beszerzése közbeszerzés-köteles, akkor a közbeszerzési törvény fogalomrendszerében ajánlatkérővé válik, nevezzük tehát ezt követően ajánlatkérőnek. Az ajánlatkérőnek el kell döntenie azt is, hogy milyen fajta közbeszerzési eljárást tartson. Ezen a téren a közösségi értékhatár feletti és a nemzeti értékhatársávba tartozó beszerzésekre egymáshoz hasonló szabályok vonatkoznak, a nemzeti értékhatár alatti értékű beszerzésekre viszont ettől teljesen

134

különböző előírások. Az eljárástípus megválasztásának abban a tekintetben is jelentősége van, hogy mennyi ideig tart az eljárás. A Kbt. szerint alapesetben (ha nem áll fenn valamely speciális – általában egyszerűbb és gyorsabb – eljárás tartásának lehetősége) nyílt eljárást vagy meghívásos eljárást kell tartani. Ezek közül szabadon lehet választani. A nyílt eljárás minimális időigénye 66 naptári nap attól kezdve, hogy (az esetleges hiánypótlást követően) a Közbeszerzési Értesítő szerkesztőbizottságának (ide kell küldeni a hirdetményt a közösségi értékhatár feletti esetekben is, amikor is az az Európai Unió Hivatalos Lapjában fog megjelenni) az eljárást megkezdő hirdetményt feladták. Ez akkor van így, ha az ajánlatkérő az ajánlatok elbírálására – ami bonyolult folyamat – csak körülbelül 4 napot fordít. Ha az ajánlatkérő ennél többet akar foglalkozni az elbírálással, akkor ennyivel hosszabb lesz az eljárás. (az elbírálás időtartama legfeljebb 30, építési beruházás esetén 60 nap lehet). Az eljárás azért tart legalább 66 napig, mert a Közbeszerzési Értesítő szerkesztőbizottsága legkésőbb 2 nap múlva küldi el a hirdetményt az Európai Unió hivatalos lapjának, tehát a kötelező, legalább 52 napos ajánlattételi határidő kezdetét ezen feladástól kell számítani. Ezt követi az elbírálás és az eredményhirdetés. Legkorábban az eredményhirdetést követő naptól számított nyolcadik napon lehet szerződést kötni. A meghívásos eljárás minimális időigénye 95 naptári nap attól kezdve, hogy (az esetleges hiánypótlást követően) a Közbeszerzési Értesítő szerkesztőbizottságának az eljárást megkezdő hirdetményt feladták. Ez akkor van így, ha az ajánlatkérő az első és a második forduló elbírálására 4-4 napot fordít (a meghívásos eljárás első fordulójában a részvételre jelentkezés minimális határideje 37 nap, a második fordulóban a minimális ajánlattételi határidő 40 nap, és a kötelező 8 napos szerződéskötést megelőző időszak is fennáll). A meghívásos eljárásban a minimális időigényt gyorsított eljárással (amire csak akkor van mód, ha a közbeszerzési eljárás előre nem látható sürgőssége az ajánlatkérő érdekkörén kívüli okból következett be) 43 naptári napra lehet leszorítani. Ebben az esetben a részvételre jelentkezési határidő minimálisan 15 nap, az ajánlattételi határidő pedig 10 nap. Kizárólag a Kbt.-ben meghatározott esetekben tárgyalásos eljárást is lehet tartani. Ez indulhat hirdetmény közzétételével (124. §) és így a meghívásos eljáráshoz hasonló, két szakaszból álló eljárás lesz (azzal, hogy az ajánlattételi határidő tekintetében nem áll fenn a minimális 40 nap), vagy lehet hirdetmény nélküli tárgyalásos eljárás (125. §), amit nagyon rövid idő alatt le lehet folytatni. A tárgyalásos eljárás tartásának feltételei azonban korlátozottak.

Egyes – a Kbt. 4. számú melléklete szerinti – szolgáltatások beszerzése esetén egyszerűsített eljárást lehet tartani. Ebben a Kbt. nem határoz meg minimális határidőket, csak az eredményhirdetés és a szerződéskötés közötti kötelező minimális, nyolc napos időtartamot kell betartani. Amint fentebb említettem, ezek az eljárástípusok és határidők a közösségi értékhatár feletti és a nemzeti értékhatársávba tartozó eljárásokra egyaránt vonatkoznak. A nemzeti értékhatár alatti értékű közbeszerzéseknél szintén nincsenek kötelező minimális eljárási határidők. Erre az eljárásra még az eredményhirdetés és a szerződéskötés közötti kötelező, nyolc napos időintervallum sem vonatkozik.

135

Mindezt kezelhetőbbé teszi, hogy a közbeszerzési eljárásokat meg lehet kezdeni, sőt akár a támogatási forrásra történő pályázás előtt teljesen be is lehet fejezni tekintettel a Kbt. következő szabályára: „48. § (2) Ha az ajánlatkérő, illetőleg a 22. § (2) bekezdésében meghatározott szervezet támogatásra irányuló igényt (pályázatot) nyújtott be, vagy fog benyújtani, az ajánlati felhívást közzéteheti. Az ajánlati felhívásban (az egyéb információk körében) fel kell hívni az ajánlattevők figyelmét erre a körülményre, valamint a (3) bekezdésben foglaltakra.”

Tehát nem a támogatási cél megvalósítására szánt időt kell azzal tölteni, hogy a támogatott szerződést kössön azokra a dolgokra vagy munkákra, amelyekre a támogatási cél megvalósításához szüksége van. Ha mégsem kapja meg a támogatást, és más forrásból nem tudja megvalósítani a projektet, akkor az ajánlatkérő a még be nem fejezett közbeszerzési eljárásban nem köteles eredményt hirdetni, a még meg nem kötött szerződést pedig nem köteles megkötni. Ha már megkötötte a szerződést, azt a Kbt. 48 . § (3) bekezdése és 303 . §-a alapján joga van módosítani. Ezzel a lehetőséggel azonban a támogatott csak akkor tud élni, ha már a pályázat írásakor eltervezi a támogatás felhasználásának folyamatát, és megkezdi a közbeszerzési eljárásokat. Az előzőekben említett minimális határidők attól az időponttól kezdődnek, amikor az ajánlatkérő a közbeszerzési eljárást megkezdő hirdetményt megküldi a Közbeszerzési Értesítő szerkesztőbizottságának. Tudnunk kell azonban, hogy a közbeszerzési eljárások sikere jelentős részben a jól elkészített ajánlati felhíváson vagy részvételi felhíváson és dokumentáción múlik. E kérdésről az ajánlatkérőkre és ajánlattevőkre vonatkozó közös előírásoknál már szóltunk.

7. Ajánlott szakirodalom: Dr. Hubay Ágnes: Közérthető közbeszerzés. (Kiadja: DFT-Hungária)

136

• IX. Tanúsítás

A tanúsítási tevékenység célja annak igazolása, hogy valamely termék, irányítási

rendszer, illetőleg szakember felkészültsége az előírt követelményeket kielégíti, azaz

megfelel akár a jogszabály, akár meghatározott szabvány követelményeinek. A

megfelelőség igazolására kiadott tanúsítvány objektív bizonyítékul szolgál. Mindenütt

elfogadható és szükségtelenné teszi a párhuzamos értékelések lefolytatását.

A különböző jogszabályok vagy szabványok előírásainak megfelelően lefolytatandó tanúsítási tevékenység három fontos területre koncentrálódik. Ezek a következők: a terméktanúsítás, a rendszertanúsítás és a személyzettanúsítás. Ebben a sorrendben nézzük át a részletes szabályokat.

1. Terméktanúsítás A megfelelőségértékelési eredmények kölcsönös elismerésének, a termékek elfogadásának egyik alapfeltétele, hogy egységes jogszabályok, szabályozási rendszerek, szabványok és vizsgálati, tanúsítási módszerek legyenek. 1.1. A terméktanúsítással összefüggő alapfogalmak Megfelelőség: termékre, eljárásra vagy szolgáltatásra előírt követelmények teljesülése. Megfelelőségértékelés: minden olyan tevékenység, amely közvetlenül vagy közvetve annak megállapítására irányul, hogy az előírt követelmények teljesülnek-e. Tanúsítás: olyan eljárás, amelynek alapján egy harmadik fél írásban igazolja, hogy egy termék, egy eljárás vagy egy szolgáltatás megfelel az előírt követelményeknek. Megfelelőségi tanúsítvány: a tanúsítási rendszer szabályai szerint kibocsátott olyan dokumentum, amely bizalmat kelt aziránt, hogy a szabályszerűen azonosított termék, eljárás vagy szolgáltatás megfelel bizonyos szabványnak vagy egyéb normatív dokumentumnak. Megfelelőségi jel: a tanúsítási rendszer szabályai szerint kibocsátott vagy alkalmazott, védett jel, amely azt igazolja, hogy a termék, eljárás vagy szolgáltatás nagy valószínűséggel megfelel bizonyos szabványnak vagy egyéb normatív dokumentumnak. Megfelelőségi nyilatkozat: a gyártó nyilatkozata, amelyben saját felelősségére kijelenti, hogy a termék, eljárás vagy szolgáltatás megfelel az előírt követelményeknek.

137

Irányelv (direktíva): olyan jogi eszköz, amellyel az Európai Unió kötelezi a tagállamokat, hogy meghatározott időre módosítsák nemzeti jogszabályaikat vagy újakat fogadjanak el annak érdekében, hogy az irányelvben kitűzött célokat elérjék. Az irányelv az elérendő célokat tekintve kötelező, de a módszerek megválasztása a tagországokra van bízva. CE-jelölés: az ipari termékeken feltüntetett megfelelőségi jel, a CE-jelölés azt jelenti, hogy az, aki a jelölést feltüntette, ellenőrizte, hogy a termék megfelel a rá vonatkozó új megközelítésű irányelveknek, és a termék átesett az előírt megfelelőségértékelési eljáráson. A CE-jelölést csak a gyártó vagy meghatalmazottja alkalmazhatja. 1.2. A terméktanúsítás uniós gyakorlata Általános elvek A gyártók, a vevők és a felhasználók szeretnének bizonyosak lenni afelől, hogy a termék

ténylegesen megfelel-e valamely szabványnak vagy más követelményrendszernek.

Azokban az esetekben, amikor a termékek az országhatárt átlépve más külföldi piacokra kerülnek, a nemzeti rendszerek közötti eltérések azt eredményezhetik, hogy ugyanazon terméken – jelentős pluszköltség ellenében – ismételt vizsgálatokat kell végezni. Az ismételt vizsgálat és a követelmények közötti eltérés kereskedelmi korlátként is jelentkezhet, és felesleges költségekkel terhelheti a terméket. A termékek szabad áramlásának megvalósítása érdekében az Európai Unió arra törekszik, hogy ezen kereskedelmi korlátokat megszüntesse. Ezt részben azáltal kívánja elérni, hogy az ún. új megközelítésű irányelvek csak a lényeges követelményeket határozzák meg. Az ezen irányelvek szerinti termékek az Európai Unióban bárhol forgalomba hozhatók. A részletes követelményeket az új megközelítésű irányelvekhez harmonizált európai szabványok tartalmazzák. A gyártónak a szabványok betartása eleve garantálja a jogszabályi követelményeknek való megfelelést. A globális megközelítés A megfelelőségértékelés és tanúsítás területére újfajta megközelítési módot dolgoztak ki, az ún. globális megközelítést. Ennek az a célja, hogy olyan feltételeket teremtsenek, amelyek lehetővé teszik a kölcsönös elismerés elvének érvényesülését a jogilag szabályozott területeken. A jogilag szabályozott területen az új megközelítésű irányelvek alapján, az irányelvekben megadott esetekben bejelentett (notifikált) szervezetek végzik a megfelelőségértékelést. A jogilag nem szabályozott területen a vizsgáló és a tanúsító szervezetek közötti kölcsönös elismerési megállapodások kötésével lehet biztosítani a termékek szabad mozgását. Az új megközelítésű irányelvek előírják az igazolási eljárásokat is, amelyek révén a termékek megfelelősége értékelhető. A termékeknek át kell esniük ezeken az igazolási eljárásokon ahhoz, hogy az Európai Unióban bárhol forgalmazhatók legyenek.

138

Az eljárások termékenként és irányelvenként változnak. Bizonyos esetekben, többnyire akkor, ha kifejezetten komoly veszélyről van szó, az a követelmény, hogy az értékelést független szervezet végezze. Bizonyos esetekben pedig akkor van szükség független értékelésre, ha a termékek nem a harmonizált európai szabványoknak megfelelően készültek. A követelményeknek megfelelő terméken fel kell tüntetni a CE-jelölést, ami azt jelenti, hogy a termék biztonságos, megfelel a jogszabályi követelményeknek. Az ilyen termék az unión belül bárhol értékesíthető. Modulok A 93/465/EGK tanácsi határozat rendelkezik a megfelelőségértékelési eljárások különböző szakaszaiban alkalmazható megfelelőségértékelési modulokról és az irányelvek szerint alkalmazható CE-jelölés feltüntetéséről. Ezen határozat modulokra vonatkozó részét az MSZ 25051:1996 „A megfelelőség-értékelési eljárásokban alkalmazható modulok” című magyar szabvány tartalmazza. Az A-tól H-ig terjedő modulok a különféle megfelelőségértékelési eljárásokat határozzák meg. Például: az A modul szerint a megfelelőségértékelést a gyártó végzi, míg a H modul szerint a gyártó által működtetett minőségirányítási rendszert bejelentett szervezet vizsgálja. Bejelentett szervezetek Ha egy irányelv előírja a termékek, illetve a gyártó minőségirányítási rendszerének független vizsgálatát, tanúsítását, akkor ezeket olyan szervezeteknek kell végezniük, amelyeket az irányelvben foglaltak szerinti vizsgálati és/vagy tanúsítási tevékenység végzésére az Európai Unió illető tagországának kormánya az Európai Bizottságnak bejelentett. Ezek a szervezetek lehetnek vizsgáló, tanúsító vagy ellenőrző szervezetek. A kormányok vállalják a felelősséget azért, hogy a bejelentett (notifikált) szervezetek teljesítik a vonatkozó irányelvben előírt szakértelem kritériumait. A bejelentett szervezetekkel szemben általában követelmény, hogy megfeleljenek az EN 45000 vagy az EN ISO/IEC 17000 szabványsorozat előírásainak. Egy-egy tagország minden egyes irányelv esetén egynél több szervezetet is bejelenthet. Sok bejelentett szervezet a magánszektorban működik. A CE-jelölés alkalmazása A terméken feltüntetett CE-jelölés azt jelöli, hogy a termék minden rá vonatkozó, új megközelítésű irányelv (egy termékre több irányelv is vonatkozhat) rendelkezéseinek megfelel, és a szükséges megfelelőségértékelési eljárást elvégezték. Ebből következik, hogy a tagállamoknak nincs joguk korlátozni a CE-jelölést viselő termékek piacra vitelét, kivéve, ha a termék bizonyított nemmegfelelősége ilyen intézkedéseket indokolttá tesz. Az Európai Unión belül megvalósul a CE-jelölést viselő termékek szabad mozgása. Általánosságban elmondható, hogy ha a megfelelőségértékelési eljárásba nem kell bevonni harmadik felet (független vizsgálót, illetve tanúsítót), akkor a gyártó – ha betartja a műszaki szabályozás követelményeit – saját nyilatkozata alapján alkalmazhatja a CE-jelölést. Ugyanakkor, ha az irányelv harmadik fél (független vizsgáló, illetve tanúsító)

139

bevonását írja elő, akkor a gyártó köteles valamely Európai Bizottságnak bejelentett szervezettől kérni a tanúsítást. EU-tagként már magyar bejelentett vizsgáló, illetve tanúsító szervezetek is vannak. 1.3. A terméktanúsítás hazai helyzete

Az irányelvek átvétele Magyarország a jogharmonizáció során különös figyelmet fordított az új megközelítésű irányelvek átvételére. 1997-től kezdődően az irányelvek mindegyikét bevezettük. Ezeknek az irányelveknek az átvétele kormányrendeletek vagy miniszteri rendeletek formájában történt. Az irányelv alkalmazási területe, a termékek köre határozza meg, hogy melyik minisztérium az adott irányelv gazdája. A legtöbb új megközelítésű irányelv a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium szakterületéhez tartozik. Mivel az irányelvek tartalmi és nem szó szerinti átvétele a kötelező, az uniós piacra történő szállítás (gyártás) esetén célszerű megismerni az eredeti irányelv előírásait is.

A műszaki termékek megfelelősége és tanúsítása Az irányelvek átvételével a megfelelőségértékelés és tanúsítás hazai helyzete lényegesen megváltozott. A szabványok alkalmazása ma már nem kötelező, így nem csak a szabványoknak megfelelő termékek kerülhetnek forgalomba. Az új megközelítésű irányelveket bevezető rendeletek csak az alapvető biztonsági követelményeket írják elő, a megvalósítás módját az ún. harmonizált szabványokra bízzák. Ha a gyártó betartja a harmonizált szabvány követelményeit, akkor el kell fogadni, hogy terméke megfelel a jogszabályi előírásoknak is. Ha a gyártó választási szabadságával élve a szabványtól eltérő műszaki megoldást alkalmaz, ezt megteheti, de kénytelen viselni annak költségét, hogy külön igazolja terméke jogszabálynak való megfelelőségét. Megváltozott a termékek forgalomba hozatalának feltétele is. Míg korábban csak néhány, hatóságilag kijelölt intézmény engedélyével lehetett forgalmazni a terméket, addig ma már bármely, szakmailag felkészült szervezet kérheti kijelölését és bejelentését a jogszabálynak való megfelelőség igazolására. Ez esélyegyenlőséget teremt a vizsgálat és tanúsítás terén, visszaszorítja egyes szervezetek indokolatlan monopolhelyzetét, a gyártóknak és a fogyasztóknak biztosítja a több vizsgáló, tanúsító szervezet közötti választás lehetőségét, egyszersmind megakadályozza, hogy a követelményeknek nem megfelelő szervezetek folytathassák a tevékenységüket. A műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelöléséről szóló 182/1997. (X. 17.) kormányrendelet tartalmazza az ezen szervezetekkel szemben támasztott általános követelményeket. A kormányrendelethez kapcsolódóan az egyes minisztériumok meghatározták a kijelölés részletes szabályait. Ilyen rendelet például a 4/1999. (II. 24.) GM-rendelet. A rendeleteket kezelő minisztériumok felhatalmazták, illetve bejelentették azokat a szakmailag felkészült szervezeteket, amelyek jogosultak a termék jogszabálynak való megfelelőségének vizsgálatára, illetve tanúsítására. Ezeknek a szervezeteknek a száma eléri a harmincat. Mindig az adott rendelet határozza meg, hogy mikor szükséges bevonni kijelölt/bejelentett szervezetet a termék megfelelőségértékelési eljárásába. Az értékelési eljárás módjától függetlenül a gyártónak kell nyilatkoznia a termék jogszabálynak való megfelelőségéről.

140

Az 1993. évi X. törvény a termékfelelősségről kimondja, hogy a termék gyártója felel a termék hibája által okozott kárért. A gyártót az e törvényben meghatározott felelősség az adott termék forgalomba hozatalától számított tíz évig terheli. A fogyasztóvédelemről szóló törvény szerint csak biztonságos termék hozható forgalomba. Ennek ellenőrzését piacfelügyeleti hatóságok végzik. A termékek tanúsítása mind a jogilag szabályozott, mind a jogilag nem szabályozott területen objektív bizonyíték a gyártók, forgalmazók számára a termék szabványnak vagy jogszabálynak való megfelelőségének igazolására. A tanúsítási tevékenység a nemzeti szabványokban leírt eljárások szerint történik. A Magyar Szabványügyi Testület – mint a nemzeti szabványok kizárólagos kibocsátója – szakmailag felkészült, független szervezetként részt vesz a termékek szabványoknak és jogszabályoknak való megfelelőségének értékelésében, illetve tanúsításában. 1.4. A terméktanúsítási tevékenységhez kapcsolódó szervezetek

Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 1055 Budapest, Honvéd u. 13-15. Tel.: 374-2700 Fax: 374-2925 www.gkm.hu

Magyar Szabványügyi Testület

1091 Budapest, Üllői út 25. Tel.: 456-6800 Fax: 456-6823 www.mszt.hu

Európai Tájékoztatási Központ

1052 Budapest, Bárczi I. u. 1–3. Tel.: 327-1711 Fax: 327-1716 www.eudelegation.hu

Magyar Kereskedelmi és Iparkamara

1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 6–8. Tel.: 474-5100 Fax: 474-5105 www.mkik.hu

Az érvényes kijelöléssel rendelkező, illetve bejelentett vizsgáló/tanúsító szervezetekről a rendeleteket kibocsátó minisztériumoknál lehet tájékozódni.

1.5. Ajánlott jogszabályok, szakkiadványok, internetes honlapok 1. 1993. évi X. törvény a termékfelelősségről, 2. 1997. évi CLV. törvény a fogyasztóvédelemről, 3. 1995. évi XXVIII. törvény a nemzeti szabványosításról, 4. 182/1997. (X. 17.) Korm. rendelet a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló,

ellenőrző és tanúsító szervezetek kijelöléséről, 5. 4/1999. (II. 24.) GM-rendelet a műszaki termékek megfelelőségét vizsgáló, ellenőrző

és tanúsító szervezetek kijelölésének részletes szabályairól,

141

6. a Magyar Szabványügyi Testület és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara közös útmutató füzetsorozata az új megközelítésű irányelvekről és az egységes európai piac működésének általános szabályairól,

7. www.gkm.hu, 8. www.mszt.hu, 9. wwww.eudelegation.hu, 10. www.mkik.hu. 2. Irányítási rendszerek tanúsítása A legtöbb kis- és középvállalkozásnak gondot jelent egy minőségirányítási rendszer bevezetése, mert • nehézségek merülnek fel a szabványok megértésében és alkalmazásában; • kevés a rendelkezésre álló erőforrás; • a minőségirányítási rendszer fenntartása költséges. Ha valaki azt szeretné, hogy vállalkozásának értéke – mint forgalomképes árué – megmaradjon, rugalmassága növekedjen, több idő jusson a piaci információk megszerzésére, stratégiai kérdésekre, valamint hogy a cégen belüli működési zavarok a minimálisra csökkenjenek, a felelősségi körök és hatáskörök egyértelműek legyenek, a cég működése folyamatosabb és ellenőrizhetőbb legyen (és ezt a partnerei előtt is bizonyítani tudja), a vezetés egyik hatékony eszközeként mindenképpen érdemes elgondolkodnia minőségirányítási és/vagy környezetközpontú irányítási rendszer bevezetésén és tanúsíttatásán. 2.1. A rendszertanúsítással összefüggő néhány szabvány és fogalom

• MSZ EN ISO 9000:2001 (ISO 9000:2000) – Minőségirányítási rendszerek. Alapok és szótár.

• MSZ EN ISO 9001:2001 (ISO 9001:2000) – Minőségirányítási rendszerek. Követelmények.

• MSZ EN ISO 9004:2001 (ISO 9004:2000) – Minőségirányítási rendszerek. Útmutató a működés fejlesztéséhez.

• MSZ EN ISO 14001:1997 (ISO 14001:1996) – Környezetközpontú irányítási rendszerek. Követelmények és alkalmazási irányelvek.

• MSZ 28001:2003 (OHSAS 18001:1999) – A munkahelyi egészségvédelem és biztonság irányítási rendszere. Követelmények.

• Irányítási rendszer: rendszer politika és célok megfogalmazásához, valamint a célok eléréséhez.

• Minőségirányítási rendszer: irányítási rendszer egy szervezet vezetésére és szabályozására a minőség szempontjából.

• Minőségirányítási kézikönyv: dokumentum, amely meghatározza egy szervezet minőségirányítási rendszerét.

• Auditkritériumok: előirányzatok, eljárások vagy követelmények összessége. Megjegyzés: az auditkritériumokat hivatkozási alapként használják, hogy ezekkel hasonlítsák össze az audit bizonyítékait.

• Auditbizonyíték: az auditkritériumokra vonatkozó, ellenőrizhető feljegyzések, ténymegállapítások vagy egyéb információk. Megjegyzés: az auditbizonyíték lehet minőségi vagy mennyiségi.

• Audit: auditbizonyítékok nyerésére és ezek objektív kiértékelésére irányuló módszeres, független és dokumentált folyamat annak meghatározására, hogy milyen mértékben teljesülnek az auditkritériumok.

142

• Akkreditálás: olyan eljárás, amellyel egy erre felhatalmazott szerv elismeri, hogy egy szerv vagy személy alkalmas meghatározott feladatok elvégzésére.

2.2. Az irányítási rendszerek tanúsítási gyakorlata A minőségirányítási rendszerek alkalmazását ma már nemcsak a szervezet jól felfogott érdeke kívánja meg, hanem számos jogszabály is előírja. Sok termék esetében a megfelelőség kötelező igazolásához feltétel a minőségirányítási rendszer megléte, ami egyidejűleg a vevői bizalom erősítésének is egyik fő eszköze.

A minőségirányítási rendszert bevezető cégek száma az évek során folyamatosan emelkedett. Ennek fő oka, hogy Magyarországon a piac szereplőinek minőség iránti elkötelezettsége nőtt, a cégek működésében pedig előtérbe kerül a vevőközpontúság, a törekvés a folyamatos fejlesztésre, a rendszerszemlélet, a tényeken alapuló döntéshozatal, és a kölcsönösen előnyös kapcsolatok kialakítása a beszállítókkal. Ezek segítségével erősödik a gyártott termék vagy a kínált szolgáltatás piaci pozíciója, versenyképessége. Ma Magyarországon az ipar és a szolgáltatás különböző területein már több mint 9000 cég működtet tanúsított minőségirányítási rendszert.

Az 1990-es évek elején a tanúsítványok kölcsönös, határokon átívelő elismertetése céljából létrejött az Irányítási Rendszereket Tanúsító Szervezetek Nemzetközi Hálózata (IQNet- The International Certification Network), amelynek tagszervezetei – a tagok kölcsönös együttműködési megállapodása értelmében – külön eljárás nélkül ismerik el egymás kiadott tanúsítványait. Az IQNet-nek 33 országból 36 tagszervezete van. 1998 óta a Magyar Szabványügyi Testület teljes jogú tagként képviseli Magyarországot az IQNet-ben.

A tanúsítványok elfogadottságát növeli, értékét minősíti a tanúsító szervezet felkészültsége. Ennek egyik fontos mércéje, hogy akkreditált-e a tanúsító. A tanúsítást megrendelő cégeknek tehát nagy figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy rendelkezik-e a kiválasztott tanúsító szervezet a magyar Nemzeti Akkreditáló Testület vagy más nemzeti akkreditáló testület akkreditációjával.

Az ISO (Nemzetközi Szabványügyi Szervezet) rendszeresen és előírt időszakonként átvizsgálja a korábban kiadott szabványait. Ennek célja annak megállapítása, vajon a szabvány bizonyos idő – általában 5 év – eltelte után is megfelel-e a műszaki-gazdasági haladás eredményeként jelentkező új követelményeknek. Az ISO 9000-es szabványsorozat legutóbbi felülvizsgálatának eredményeként 2000. december 15-én megjelent az ISO 9001:2000 szabvány, amely a tanúsítási követelményeket, és az ISO 9000:2000 szabvány, amely a minőségirányításhoz kapcsolódó meghatározásokat tartalmazza, valamint az ISO 9004:2000 szabvány, amely útmutató a működés fejlesztéséhez. Ezeknek a szabványoknak a magyar nyelvű változatát a Magyar Szabványügyi Testület 2001 márciusában adta ki MSZ EN ISO 9001:2001, MSZ EN ISO 9000:2001, illetve MSZ EN ISO 9004:2001 jelzettel. A tanúsítás egyik feltétele a bizonyítottan legalább 3 hónapja működő minőségirányítási rendszer. A sikeres tanúsító audit érdekében a szervezeteknek lehetőségük van előzetes auditot kérni a tanúsító szervezettől. Egy audit költsége a cég nagyságától, tevékenységétől, annak összetettségétől és a dokumentáció terjedelmétől függ. A tanúsító audit után a tanúsító szervezet részletes jelentést készít a cégnél végzett átvizsgálásról. Sikeres tanúsító audit esetén a tanúsítási okirat három évre szól, szükséges azonban évente felügyeleti auditot tartani, amelynek során az auditáló szervezet ellenőrzi a rendszer működését, értékeli a változásokat és a törekvést a folyamatos fejlesztésre. Ha a tanúsító audit során az auditorok a megfelelő indoklással kizárt elemeken kívül is találnak nem működő rendszerelemet, akkor utóaudit szükséges.

143

2.3. Példa az MSZ EN ISO 9001:2001 szabvány szerinti tanúsítási eljárás lépéseire

negatív

pozitív

negatív

pozitív

Ajánlatadás, szerződéskötés,

az auditorok kiválasztása

Önértékelő kérdőív kiküldése

Dokumentáció

Tanúsítási audit

Értékelés Információ

a megbízónak

Kapcsolatfelvétel

A tanúsítási okirat kiadása a megbízónak

Értékelés Információ

a megbízónak

Arra szolgál, hogy az auditorok megismerjék, hol tart a szervezet a minőségirányítási rendszer (MIR) kiépítésében, működtetésében, áttekintsék a szervezetre vonatkozó jogszabályokat és előkészítsék a tanúsítási auditot.

A minőségirányítási dokumentáció értékelése: az értékelés során az auditorok felülvizsgálják a cégnek a választott területre vonatkozó MIR-kézikönyvét, valamint a kapcsolódó eljárásokat. Megállapításaikról a szervezet részletes írásos jelentést kap.

Az audit helyszíni szemléjén az auditorok objektív bizonyítékokat gyűjtve, a folyamatokra koncentrálva, folyamatszemléletű auditot folytatnak le. A megállapított eltéréseket írásban rögzítik. Az audit záró értekezletén kiértékelik a helyszíni szemle tapasztalatait, rögzítik az eltéréseket és javaslatot tesznek a tanúsítási okirat kiadhatóságára. A helyszíni szemlét követően az auditorok írásos jelentést készítenek (auditjelentés), amelyet a tanúsító szervezet megküld a cégnek.

Pozitív döntés után a tanúsító szervezet kiadja a tanúsítási okiratot, a tanúsítvány kiadásáról hivatalos közleményt jelentet meg, és felveszi a céget a tanúsított szervezetek jegyzékébe.

144

2.4. Példa az MSZ EN ISO 14001:1997 és az MSZ 28001:2003 szabvány szerinti

tanúsítási eljárás lépéseire

negatív

pozitív

negatív

pozitív

Ajánlatadás, szerződéskötés,

az auditorok kiválasztása

Audit: 1. szakasz

Dokumentáció

Audit: 2. szakasz

Értékelés Információ

a megbízónak

Kapcsolatfelvétel

A tanúsítási okirat kiadása a megbízónak

Értékelés Információ a megbízónak

A környezetközpontú (KIR)/munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági (MEBIR) irányítási rendszer auditjának 1. szakasza: helyszíni látogatás a partnernél, amely arra szolgál, hogy az auditorok megismerjék a szervezet KIR/MEBIR irányítási rendszerét, megvizsgálják környezeti tényezőinek és hatásainak/ azonosított veszélyeinek és kockázatainak, politikájának és céljainak összefüggéseit, áttekintsék a szervezetre vonatkozó jogszabályokat, valamint hogy az audit 2. szakaszát előkészítsék.

A KIR/MEBIR dokumentáció értékelése és jelentés az audit 1. szakaszáról: az értékelés során az auditorok felülvizsgálják a cégnek a választott területre vonatkozó KIR/MEBIR kézikönyvét, valamint a kapcsolódó eljárásokat. Megállapításaikról a cég részletes írásos jelentést kap az audit 1. szakaszának helyszíni észrevételeivel együtt.

Az audit 2. szakaszának helyszíni szemléjén az auditorok felülvizsgálják a rendszer elemeinek gyakorlati alkalmazását. A megállapított eltéréseket írásban rögzítik. Az audit záró értekezletén kiértékelik a helyszíni szemle tapasztalatait, rögzítik az eltéréseket és javaslatot tesznek a tanúsítási okirat kiadhatóságára. A helyszíni szemlét követően az auditorok írásos jelentést készítenek (auditjelentés), amelyet a tanúsító szervezet megküld a cégnek.

Pozitív döntés után a tanúsító szervezet kiadja a tanúsítási okiratot, a tanúsítvány kiadásáról hivatalos közleményt jelentet meg, és felveszi a céget a tanúsított szervezetek jegyzékébe.

145

2.5. A Nemzeti Akkreditáló Testület által akkreditált, irányítási rendszerek tanúsításával foglalkozó szervezetekről bővebb információ a www.nat.hu című honlapon található. Szabványokkal és tanúsítással kapcsolatos információ:

Magyar Szabványügyi Testület, TANÚSÍTÁSI TITKÁRSÁG Minőségirányítási rendszerek tanúsítása Környezetközpontú irányítási rendszerek tanúsítása Munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági irányítási rendszerek tanúsítása Integrált rendszerek tanúsítása HACCP élelmiszerbiztonsági rendszerek igazolása Kórházi ellátási standardok (KES) szerint végzett tanúsítás Termékek és szolgáltatások nemzeti szabványnak való megfelelőségi tanúsítása Termék- és gépbiztonság tanúsítása Játszótéri eszközök megfelelőségének tanúsítása Játszótéri eszközök ellenőrzése

H-1091 Budapest, Üllői út 25., levelezési cím: H-1450 Budapest 9, Pf. 24, Tel.: 456-6928, fax: 456-6940, E-mail: cert@mszt.hu, honlap: www.mszt.hu Ügyfélfogadás: hétfőtől-csütörtökig: 800-1630 pénteken: 800-1400 A szabványok a Magyar Szabványügyi Testület Szabványboltjában vásárolhatók meg: 1091 Budapest, Üllői út 25. tel.: 456-6895

3. Személyzettanúsítás

A termék- és a rendszertanúsítás mellett a tanúsítás egy harmadik ágazata is kifejlődött, a személyzettanúsítás.

A személyzettanúsítás során egy független fél írásban igazolja, hogy egy személy felkészültsége megfelel az előírt követelményeknek.

A személyzettanúsítás célja, hogy valamely konkrét feladat elvégzésére személyek végzettségét, rátermettségét, készségét és gyakorlati felkészültségét igazolja. A személyzettanúsító szervezet által kiadott tanúsítvány tulajdonképpen „alkalmassági” tanúsítvány, amely szerint ésszerű megalapozottsággal elvárható, hogy a tanúsítványban megnevezett személy elméleti és gyakorlati szempontból felkészült a tanúsítványban meghatározott feladatok elvégzésére.

Követelmény, hogy a személyzettanúsító szervezet dokumentációs rendszere, a minőségügyi kézikönyv, az eljárási utasítások és vizsgaszabályzatok, valamint a tanúsított személyek névjegyzéke bárki számára hozzáférhető legyen.

A személyzettanúsítást végző tanúsító szervezetnek ki kell elégítenie a vonatkozó nemzetközi és európai követelményeket, ha igényt tart arra, hogy a személyzettanúsítását, illetve az alkalmasságát a személyzettanúsítási rendszerének működtetésére nemzeti, európai és nemzetközi szinten alkalmasnak és megbízhatónak ismerjék el. A személyzettanúsítási rendszer a tanúsító szervezet belső és külső személyzetével, valamint a személyzettanúsítás tárgyi feltételeivel kapcsolatos követelményeket tartalmaz, különös tekintettel a bizalmas ügykezelés biztosítására. A

146

személyzettanúsítás követelményrendszerét az MSZ EN ISO/IEC 17024 szabvány írja elő.

A személyzettanúsítási rendszert hazánkban az 1995. évi XXIX. törvény, valamint az Európai Unió vonatkozó irányelvei és szabványelőírásai alapján a Nemzeti Akkreditáló Testület akkreditálja.

A személyzettanúsításra jelentkezők általában a vonatkozó vizsgaszabályzatból ismerik meg a személyzettanúsítás követelményrendszerét és a vizsgával kapcsolatos információkat.

A személyzettanúsító szervezetnél alanyi jogon bárki jelentkezhet személyzettanúsításra (vizsgára), és/vagy bármely oktatásszervező intézmény megrendelheti a személyzettanúsítást, ha nem rendelkezik vizsgaszervezési jogosultsággal. A személyzettanúsító szervezet működési szabályait úgy kell meghatározni, hogy a személyzettanúsítás (vizsgáztatás) objektivitása és pártatlansága biztosítva legyen.

A személyzettanúsítás alapdokumentumai a személyzettanúsításra jelentkező legmagasabb iskolai végzettségét igazoló oklevél vagy bizonyítvány, szakmai önéletrajz, a képzés/szakképzés vizsgaeredménye, gyakorlati igazolás (például auditortanúsítás esetén annak igazolása, hogy hol, mikor, milyen auditot végzett az auditorjelölt). Példa a személyzettanúsítás folyamatára

147

Néhány személyzettanúsító szervezet:

Magyar Szabványügyi Testület 1091 Budapest, Üllői út 25. Tel.: 4566 921, fax: 4566 823 Honlap: www.mszt.hu Dunagáz Gázipari Oktatási és Minősítő Rt. 2511 Dorog, Bécsi u. 1/a Tel./ fax: 33/431 453, 33/431 746 Honlap: www.dunagaz .hu Magyar Hegesztéstechnikai Egyesülés 1148 Budapest, Fogarasi út 10–14. Tel./ fax: 467 2810; Fax: 363 3295 Ajánlott internetes honlapok: www.mszt.hu www.quality-mmt.hu www.eoq.mtesz.hu

Képzés, szakképzés vagy továbbképzés

Felvilágosítás és/vagy jelentkezési lap

A jelentkezők regisztrálása

Pl.: igazolás

Pl.: nem végzett tanfolyamot

A vizsgára jelentkezés

feltételei teljesültek?

Írásbeli vizsga

Tanúsítvány átadása

Vizsgajegyzőkönyv,személyzettanúsítási

jegyzőkönyv, tanúsítványok

A követelmény-rendszer

igen

Értékelés

Szóbeli vizsga

Értékelés

igen

nem

nem

nem

igen

148

X. Szabványok 2003. január 1-jén új fejezet kezdődött a magyar szabványosítás több mint százéves történetében, mivel a Magyar Szabványügyi Testület mindhárom európai szabványügyi szervezet teljes jogú tagjává vált. Ezzel megtörtént a magyar szabványosítás európai csatlakozása, az európai szabványok a magyar szabványrendszer részévé váltak ugyanúgy, mint az Európai Unió tagországai esetén. Az utóbbi évtizedekben Európában felértékelődött a szabványosítás szerepe, jelentősége. Ez többek között annak köszönhető, hogy a szabványosítás alapfunkciója – a kereskedelem műszaki akadályainak felszámolása – az egységes európai belső piac kiépítésével egyidejűleg kiteljesedett. Ezen túlmenően a jogalkotás, az európai műszaki szabályozás is támaszkodik a szabványokra. A műszaki irányelvekben megfogalmazott követelmények teljesítésének legkézenfekvőbb módja az irányelvekhez (direktívákhoz) – az európai szabványügyi szervezetek által kidolgozott, „harmonizált” szabványokban – lefektetett előírások betartása. E rendszer önkéntesen, kényszerítő eszközök nélkül működik, széles alapokon nyugszik, a közérdeket szolgálja, és fő működési elvként a közmegegyezést vallja és alkalmazza.

„…a szabványosítás alapfunkciója – a kereskedelem műszaki akadályainak

felszámolása – az egységes európai belső piac kiépítésével egyidejűleg kiteljesedett.”

Az európai szabványosításban való részvétel, más szervezetekhez hasonlóan, a kis- és középvállalkozások számára is olyan lehetőségeket teremt, amelyek hasznosak a piacra jutáshoz és az ott megszerzett pozíciók megtartásához. Ez jelenti egyrészről a megfelelő érdekérvényesítés lehetőségét az európai szabványok kidolgozásának folyamatában, másrészről a szabványosítási tevékenység eredményének hasznosítását, tevékenységükben a szabványok alkalmazását. A szabványosítással összefüggő információk felhasználása olyan előny, amely növeli a szervezet eredményességét, elismertségét az európai piacon. 1. Alapfogalmak, fő működési elvek 1.1. A szabványosítás és a szabvány fogalma Szabványosítás: olyan tevékenység, amely általános és ismételten alkalmazható megoldásokat ad fennálló vagy várható problémákra azzal a céllal, hogy a rendező hatás az adott feltételek között a legkedvezőbb legyen. A tevékenység elsősorban a szabványok kidolgozásából, kibocsátásából és alkalmazásából áll. A szabványosítás egyik fontos eredménye, hogy növeli a termékek, az eljárások és a szolgáltatások rendeltetésszerű alkalmasságát, elhárítja a kereskedelem akadályait, és elősegíti a műszaki együttműködést.

149

Szabvány: elismert szervezet által jóváhagyott, közmegegyezéssel elfogadott olyan dokumentum, amely tevékenységekre vagy azok eredményére vonatkozik, és olyan, általános és ismételten alkalmazható szabályokat, útmutatókat vagy jellemzőket tartalmaz, amelyek alkalmazásával a rendező hatás – az adott feltételek között – a legkedvezőbb. A szabványnak a tudomány, a műszaki gyakorlat és a tapasztalat letisztult eredményein kell alapulnia, és a közösség érdekeit optimálisan kell szolgálnia. 1.2. Szabványügyi szervezetek A szabványügyi szervezet olyan szabványosító szervezet, amelyet nemzeti, regionális vagy nemzetközi szinten elismernek, és amelynek fő funkciója a közösség számára hozzáférhető szabványok kidolgozása és jóváhagyása vagy elfogadása. 1.2.1. Nemzetközi szabványügyi szervezetek Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) A Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (International Organization for Standardization, rövid nevén az ISO) a második világháborút követően, 1947. február 23-án kezdte meg tevékenységét az ipar minden területén, a villamosipar és a távközlés kivételével. Teljes jogú tagjai a nemzeti szabványügyi szervezetek, jelenleg több mint 130 országból. Fennállása óta több mint 15 ezer nemzetközi szabványt publikált. Az ISO-ban Magyarországot a Magyar Szabványügyi Testület (a továbbiakban MSZT) képviseli. Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) Az 1906-ban Londonban megalakult IEC az elektrotechnika területén működik, különös hangsúlyt fektetve a villamos biztonság kérdéseire. Tagjai a villamos ipari szabványosítással foglalkozó nemzeti szabványosító szervezetek, több mint 60 országból. Fennállása óta mintegy ötezer nemzetközi szabványt, illetve szabvány jellegű dokumentumot bocsátott ki. Magyarországot az IEC-ben szintén az MSZT képviseli. 1.2.2. Európai szabványügyi szervezetek Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) A CEN lényegében véve az ISO regionális tükörszervezete, munkája a villamosságon kívül minden területre kiterjed. 1975-ben hozták létre, székhelye Brüsszel. Teljes jogú tagjai jelenleg 28 ország nemzeti szabványügyi szervezetei, magyar részről az MSZT. A CEN tevékenységét három alapvető tényező jellemzi. Az első az, hogy nem kíván ellentétbe kerülni a nemzetközi szabványosítással, sőt annak eredményeit európai síkra akarja átültetni. Az ISO és a CEN szabványai közti összhangot a Bécsi Egyezmény biztosítja. Ennek értelmében a két szervezet összehangolja szabványosítási tervét, és egyes témák kidolgozásakor közös eljárás szerint bonyolítja le a szavazást. Ez lehetővé teszi, hogy ugyanaz a dokumentum egyszerre váljon nemzetközi és európai szabvánnyá. A másik alapvető tényező az, hogy a CEN tagjai kötelezettséget vállaltak az európai szabványok szó szerinti átvételére, és az azoknak ellentmondó nemzeti szabványok visszavonására.

150

A harmadik tényező pedig az EU jogszabályalkotási rendjével függ össze. Az EU-ban a jogszabályok összehangolása túl sok időt igényelt, ezért 1985-ben bevezették az ún. új megközelítés (angolul „new approach”) elvét. Ettől kezdve a jogszabályalkotók a műszaki szabályozás területén csak biztonsági, egészségügyi, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi kérdésekkel foglalkoznak, és ezek közül is csak az ún. lényeges követelményeket egységesítik, a részleteket rábízzák a szabványosításra. Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) A CENELEC (Comité Européen de Normalisation Electrotechnique) 1973-ban alakult, központja Brüsszelben található (a CEN-nel közös székházban), és 28 teljes jogú tagja van. Tagjai a nemzeti szabványosító szervezetek. Magyarországot itt is az MSZT képviseli. A CENELEC az IEC regionális tükörszervezete, munkájának csaknem 75%-át az IEC-szabványok átvétele képezi. Ez az átvett szabványok változatlan bevezetésére, és az azoknak ellentmondó szabványok visszavonására vonatkozó kötelezettségvállalást is maga után von. Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI) Székhelye Sophia Antipolis (Nizza mellett). 1988-ban a távközlés területén szükséges szabványosítási munkák ellátására jött létre. Az ETSI-ben a nemzeti szabványügyi szervezeteken kívül a nemzeti távközlési hatóságok, a gyártók, a szolgáltatók közvetlenül is tagok lehetnek, továbbá társult vagy megfigyelő tagként olyan országok érdekelt szervei is részt vehetnek a munkában, amelyek sem az EU-nak, sem az EFTA-nak nem tagjai. 1.2.3. A nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek kapcsolatai A CEN és a CENELEC közös politikát folytat, például az új tagok felvétele, a szerzői jog és az európai szabványok eladása, valamint az európai szabványoknak való megfelelés tanúsításának területén. Közös a szabványosító munkára vonatkozó eljárási rendszerük is. A CEN és a CENELEC a szabványosítási tevékenység összehangolása érdekében egyezményeket kötött a nemzetközi partnereivel. Ezek főleg a következőkre vonatkoznak:

• információcsere; • együttműködés szabványtervezetek kidolgozásában; • együttműködés munkák átadásában egyik szervezettől a másiknak; • meglévő nemzetközi szabványok átvétele; • szabványok párhuzamos jóváhagyása.

1.2.4. A nemzeti szabványügyi szervezetek A nemzeti szabványügyi szervezeteket, így az MSZT-t is, eredetileg a nemzeti szabványosítási infrastruktúra megvalósítása céljából hozták létre, de napjainkban ezek már az európai és a nemzetközi szabványosítási rendszerek elválaszthatatlan részei. Ilyen státusza általában országonként csak egy szervezetnek lehet. Miután az a cél, hogy azonos szabványok legyenek érvényben, a nemzeti szabványügyi szervezet tevékenységének fő része ma már az, hogy hozzájárul az európai és a

151

nemzetközi szabványosításhoz. Nemzeti műszaki bizottságait úgy állítja össze és úgy irányítja, hogy azok az európai és a nemzetközi műszaki bizottságok tükörbizottságai legyenek. Elősegíti szakértői tájékoztatását, motiválását és kiküldését oly módon, hogy azok kellőképpen otthonosan mozogjanak az európai és a nemzetközi szabványosítási tevékenységben. A közmegegyezés létrehozása érdekében biztosítja az egységes nemzeti álláspont kidolgozását. Felelős azért, hogy megszervezze az európai és a nemzetközi szabványtervezetek körözését. Biztosítja továbbá, hogy az európai szabványok beilleszthetők legyenek a nemzeti szabványrendszerbe, továbbá vállalja egyes titkárságok ellátását bizonyos európai és nemzetközi műszaki bizottságokban. Megakadályozza olyan nemzeti szabványok kiadását, amelyre nemzetközi vagy európai szabvány kiadása várható, visszavonja a nemzetközi vagy európai szabvánnyal ütköző nemzeti szabványokat. 1.3. A szabványosítási eljárás A szabványok kidolgozása, jóváhagyása és közzététele a szabványügyi szervezetek feladata. Nemzetközi szinten az ISO és az IEC, európai szinten a CEN, a CENELEC és az ETSI, nemzeti szinten pedig a nemzeti szabványügyi testületek (Magyarországon az MSZT, Németországban a DIN, Angliában a BSI stb.) adják ki a szabványokat. A szabványkészítés több évre szóló, illetve ebből lebontott éves terveken alapul. A szabványokat műszaki bizottságok dolgozzák ki, ezek munkáját a szabványügyi szervezetek – Magyarországon az MSZT – koordinálják. A műszaki bizottságok tehát egy-egy meghatározott szakterület szabványosítási feladatainak ellátására létrehozott testületek. Bennük – nemzetközi szinten – az országok képviselői, nemzeti szinten pedig a gazdálkodó szervezetek, a szakmai érdekképviseleti szervezetek, az ellenőrző- és kutatóintézetek, egyetemek stb. egyaránt helyet kapnak. Feladatuk a nemzeti, a nemzetközi és az európai szabványok kidolgozása és ezek tervezeteinek véleményezése. A műszaki bizottsági munka alapja a közmegegyezés (konszenzus). Ez nem jelenti azt, hogy a bizottság minden tagjának minden kérdésben maradéktalanul egyet kell értenie.

„A közmegegyezés tükrözi a szabványok önkéntes jellegét." A közmegegyezés olyan általános megegyezés, amit az jellemez, hogy a lényeges kérdésekben az érdekeltek egyik fontos csoportjának sincs fenntartott ellenvéleménye, továbbá, hogy az eljárás során minden érdekelt véleményét igyekeznek figyelembe venni, és megoldást találni minden ütköző álláspontra. A közmegegyezés tehát nem szükségképpen jelent egyhangú véleményt. A közmegegyezés ugyanakkor tükrözi a szabványok önkéntes jellegét. Ez biztosítja azt, hogy a szabványt az érintett felek támogatják, és elkészítésével önkéntes elkötelezettséget vállaltak a szabvány használatára.

152

2. A magyar szabványosítás európai integrációja A magyar szabványosítás európai integrációja a Magyar Szabványügyi Testületnek az európai szabványügyi szervezetekben betöltött teljes jogú tagságával valósul meg. A magyar szabványosításnak, illetve a szabványosítás jogi környezetének, a szabványok és jogszabályok kapcsolatának az Európai Unió dokumentumaiban megfogalmazott alábbi elvárásokat kellett teljesítenie. 2.1. A Fehér Könyv A harmonizációs folyamat alapját az Európai Unió 1995-ös cannes-i csúcsértekezletén elfogadott, a társult országoknak a közösség egységes belső piacára történő integrációját elősegítő Fehér Könyvben foglalt ajánlások kiadása jelentette. A Fehér Könyv külön pontot szentel a szabványosításnak. Leszögezi, hogy a szabványosítás kapcsolatot képez a szabályozó, a gyártó és az európai piac között, és ugyanakkor jellemző az Európai Unió gazdasági és műszaki környezetére. A Fehér Könyv szerint lényeges, hogy a jogszabályalkotók a műszaki szabályzatok kiadását és a szabványosítást tartalmilag és szándék szerint is különbözőnek tekintsék. Az EU igénye tehát az, hogy a részletekbe menő, kötelező követelményeket olyan jogi szabályozás váltsa fel, amely önkéntes követelményrendszerrel egészül ki. A szabványosítás az európai műszaki szabályozás elválaszthatatlan része, sajátos eszközrendszerénél fogva számos területen hatékonyabb, mint a jogszabály, mert számít a meggyőződésből fakadó, önkéntes jogkövetésre. Az EU-tagság feltétele, hogy minden tagországnak, így Magyarországnak is legyen szabványügyi testülete, amely a CEN-ben, a CENELEC-ben, illetve az ETSI-ben teljes jogú tag. A nemzeti hatóságoknak olyan követelmények kidolgozásával kell megbízniuk ezeket a testületeket, amelyek összhangban állnak a jogszabályokkal, de alkalmazásuk önkéntes. Mint korábban is utaltunk rá, a szabványosító szervezeteknek képeseknek kell lenniük az európai és a nemzetközi szabványok bevezetésére, a közmegegyezés elérésére, a nemzeti álláspont kialakítására, az európai és nemzetközi szabványokkal ütköző nemzeti szabványok visszavonására. Kiemelt követelmény az önkéntes szabványalkalmazás és a szabványokra való hivatkozás módja a műszaki jogszabályokban. 2.2. Önkéntes szabványalkalmazás Mint már aláhúztuk, a szabványosítás egyik legfontosabb alapelve az önkéntesség, ami a nemzetközi, az európai és a nemzeti szabványügyi szervezetek működését jellemzi. Mik a veszélyei annak, ha nemzeti szinten kötelezővé teszik a szabványokat? A kötelező szabványok akadályozzák a szabvány általános fogalmából, funkciójából eredő alapfeladatát, miszerint a szabvány a kereskedelem műszaki akadályainak elhárítására szolgál. A külkereskedelemben zavarokat okoz, ha ugyanaz az európai szabvány az egyik országban kötelező, a másikban viszont nem.

153

A kötelező szabvány gátolja továbbá a műszaki fejlődést, megmerevíti a szabályozást, akadályozza az olcsóbb, gazdaságosabb technikai megoldások, takarékosabb gyártási, eljárási módok bevezetésére irányuló törekvéseket. Ugyanakkor akadályozza az áruk szabad mozgását, vagyis az EU egyik alapelvének megvalósulását. 2.3. Az „új megközelítés elve” Műszaki szabályozásunk harmonizációja megköveteli, hogy a jogszabályokban a szabványokra való hivatkozás összhangban legyen az európai gyakorlattal. Az uniós szabályozásban ezzel kapcsolatban mértékadó – mint az 1.2.2. pontban már esett szó róla – az „új megközelítés” elve. Ennek alapján az európai irányelvek (direktívák) csak az alapvető biztonsági követelményeket írják elő, a megvalósítás módját az ún. harmonizált európai szabványokra bízzák. A harmonizált jelző mutatja, hogy a jogszabály és a szabvány között már a megalkotás szintjén megteremtették az összhangot. Ha a szabványt önkéntesen alkalmazó betartja az ott rögzített követelményeket, biztos lehet abban, hogy terméke vagy eljárása megfelel a jogszabályi előírásoknak.

„Ha a szabványt önkéntesen alkalmazó betartja a követelményeket, biztos lehet abban, hogy terméke vagy eljárása megfelel a jogszabályi

előírásoknak.”

Ha az alkalmazó, élve választási szabadságával, a szabványtól eltérő megoldást választ, ezt minden további nélkül megteheti. Viselni kénytelen azonban annak költségeit, hogy igazolja, terméke vagy eljárása megfelel a jogszabálynak. A szabályozás logikája tehát olyan, hogy a szabványalkalmazó szinte automatikusan a műszakilag legmegfelelőbb, költségkímélő szabványos megoldást választja. Az európai jogharmonizáció keretében megalkotott hazai jogszabályok egyre nagyobb mértékben támaszkodnak az európai szabványokra. Elsősorban a különböző termékek műszaki követelményeinek meghatározása, a megfelelőség igazolása, a termékbiztonság, az ellenőrzési tevékenység megalapozása azok a főbb területek, ahol a harmonizált szabványok a jogalkotásban és a jogalkalmazásban kitüntetett szerephez jutnak.

Külön kiemelendő a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény, amely a közbeszerzési műszaki leírás tartalmi követelményeinél elsőként a szabványokat hívja segítségül. 2.4. A nemzeti szabványosításról szóló törvény A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény a piacgazdasági követelményeknek és az európai gyakorlatnak megfelelő nemzeti szabványosítási rendszert alakít ki. Meghatározza a nemzeti szabványosítás szervezeti kereteit, működésének főbb elveit, követelményeit, kapcsolatrendszerét és gazdálkodásának főbb eszközeit. Garanciális szabály, hogy nemzeti szabvány csak a nemzeti szabványügyi szervezet felhatalmazása alapján forgalmazható és terjeszthető. A törvény kimondja,

154

hogy a Magyar Köztársaság nemzeti szabványügyi szervezete a Magyar Szabványügyi Testület. A törvény módosítása 2002. január 1-jei hatállyal kizárólagossá tette a nemzeti szabványok alkalmazásának önkéntességét Magyarországon. Fontos az is, hogy a törvény lényegében az „új megközelítés” elvének maradéktalan alkalmazását írja elő. 2.5. A nemzeti szabványosítás kapcsolatrendszere A törvény a kormánnyal való kapcsolattartásra a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot jelöli ki. Emellett azonban a szabványosításban érdekelt valamennyi minisztérium képviselői tagjai a Szabványügyi Tanácsnak. Különösen szoros együttműködés szükséges az MSZT és a minisztériumok között az élet, az egészség, a testi épség, a vagyon, az emberi környezet, továbbá a fogyasztói érdekek védelmét szolgáló nemzeti szabványok kidolgozásakor. Ezeket a szabványokat csak az érintett közigazgatási szervek véleményét figyelembe véve lehet megalkotni. Mint együttműködőket, a törvény megnevezi a gazdasági és szakmai érdekképviseleti szervezeteket, elsősorban a kamarákat is. A kamarák közül többen tagjai az MSZT-nek, illetőleg a Szabványügyi Tanácsnak. Ezen felül – külön törvényi előírás hiányában is – széles körű együttműködés alakult ki az MSZT és a gazdaság egyéb partnerei között. 2.6. Magyar részvétel az európai szabványosításban A nemzeti szabványosítás átalakítását követően folyik a tagsági jogviszony tartalommal való kitöltése, a nemzetgazdaság szolgálatának megfelelő működés. A főbb teendők az alábbiakban foglalhatók össze. 2.6.1. Az európai szabványok bevezetése A CEN/CENELEC szabályzataiból adódó kötelezettség valamennyi európai szabvány megadott határidőn (általában hat hónapon) belüli bevezetése, a szavazási rend kialakítása. A legfontosabb a műszaki tartalmú jogi szabályozáshoz, az élet, az egészség, a vagyon, a környezet védelméhez és a biztonsághoz kapcsolódó európai irányelveken alapuló jogszabályok megfelelő alkalmazását elősegítő, „harmonizált szabványok” folyamatos bevezetése a nemzeti szabványrendszerbe. 2.6.2. Bekapcsolódás az európai műszaki bizottságok munkájába A CEN/CENELEC illetékes műszaki bizottságai évente mintegy 1200-1500 európai szabványt (EN) dolgoznak ki, amelyek előkészítésében az MSZT-nek is közre kell működnie. Gondosan meg kell határozni, hogy a nemzetgazdaság szempontjából melyek azok a fontos területek, ahol aktívan részt kívánunk venni a CEN/CENELEC megfelelő műszaki bizottságainak munkájában. Fontos feladat a hazai vállalkozások érdekének képviselete, a magyar álláspont egyeztetése, a magyar érdekek érvényesítése. 2.6.3. Titkárságok működtetése, ülések szervezése Az MSZT várhatóan titkársági feladatokat is kap. A CEN és a CENELEC mintegy 350 műszaki bizottságát a tagországok nemzeti szabványosítási szervezetei megosztva működtetik. Ezeknek a titkárságoknak a működtetésével befolyást lehet gyakorolni egy-

155

egy szakterület szabványosítására. Továbbá, mivel az érdemi szakmai munka a különböző műszaki bizottságokban, albizottságokban és munkacsoportokban folyik, elvárás a tagoktól, hogy bizonyos ülések házigazdái legyenek. 2.6.4. Közreműködés notifikációs eljárásokban A CEN/CENELEC előírja a tagoknak, hogy részt vegyenek az európai szabványosítási notifikációs eljárásokban. A notifikációs tevékenység egyrészt adatszolgáltatás a CEN/CENELEC-nek az önálló indíttatású magyar nemzeti szabványokról, másrészt a minisztériumoknak a szabványosításról a jogilag szabályozott területeken, harmadrészt véleményezés és javaslattétel olyan bejelentések esetében, amelyek a szabványosításon túl jogi szabályozási kérdéseket is érintenek. Az európai jogharmonizáció igényének megfelelően a notifikációs tevékenységről külön jogszabály is született. Ez az európai szabványügyi szervezetekkel és az Európai Unió tagállamai nemzeti szabványügyi testületeivel való együttműködésről szóló 151/2004.(V.14.) Korm. rendelet. 3. Részvételi lehetőség a hazai szabványosításban A nemzeti szabványosítási tevékenységbe a Magyar Szabványügyi Testületben lehet bekapcsolódni, mivel Magyarországon ez a szervezet látja el kizárólagos jogkörrel a szabványosítás szervezését és képviseletét. 3.1. Tagsági viszony az MSZT-ben Az MSZT tagja lehet bármely jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező gazdálkodó szervezet, valamint egyéni vállalkozó. A gazdálkodó szervezeteken kívül bármilyen, jogi személyiséggel rendelkező egyéb szervezet is tag lehet. 3.2. Belépés a nemzeti szabványosító műszaki bizottságokba Az MSZT tagjait megillető legfontosabb jogosultság a részvétel a nemzeti szabványosítás szakmai feladataiban, ami a műszaki bizottságokon keresztül történik. Bármely MSZT-tag tetszése szerint vehet részt tevékenységének és az érdekeltségének megfelelő számú műszaki bizottságban. A műszaki bizottságok szakmai tevékenysége a nemzetközi és az európai szabványügyi szervezetek meghirdetett műszaki bizottsági rendszeréhez kapcsolódik. A hazai bizottságok a nemzetközi és európai szakbizottságok tükörbizottságai, valamilyen módon lefedik azok szakterületeit (egy magyar bizottság több szakterületet is gondoz). A műszaki bizottságok a szabványosítási, szakmai munka alapegységei, hazai műhelyei. Új bizottság létrehozását egyébként bármely tag kezdeményezheti. 3.3. Szolgáltatások

156

Az MSZT a szabványosításban való részvétel lehetőségének megteremtése mellett különböző szolgáltatásokkal segíti a gazdaság szereplőit, illetve a piacgazdaság működését. Az MSZT alaptevékenységéhez tartozik a magyar, a nemzetközi, az európai és a külföldi nemzeti szabványok, valamint a szabványosítással és a minőségüggyel kapcsolatos egyéb dokumentumok gyűjtése, nyilvántartása és az e dokumentumokkal kapcsolatos szolgáltatás. Az MSZT közel 30 országból kap, illetve szerez be szabványokat és szabványosítási

kiadványokat. Az MSZT könyvtára és szabványtárai nyilvánosak.

A szabványosítási tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatások • Információszolgáltatás általános szabványosítási kérdésekben, a magyar, az európai

és a nemzetközi szabványosítás folyamatáról, módszertanáról, kapcsolatairól. • Európai és nemzetközi szabványok bevezetése magyar nemzeti szabványként;

magyar nemzeti szabványok kidolgozása, egyeztetése és közzététele. • Tanácsadás vállalati szabványosítási kérdésekben, konkrét szabványalkalmazási és

szabványértelmezési kérdésekben. • Információszolgáltatás a magyar, az európai és a nemzetközi műszaki bizottságokról

és szabványosítási programokról. • Felvilágosítás a szabványokhoz kapcsolódó hazai és európai jogszabályokról. • Szakterületek előírásrendszerének kidolgozása. • A magyar nemzeti szabványosító műszaki bizottságokon keresztül a piac szereplőinek

közvetlen bekapcsolása az európai és/vagy a nemzetközi szabványosításba, az érdekérvényesítési lehetőség biztosítása és a friss információkhoz jutás érdekében.

• Termékcsoportok, szakterületek tematikus szabványosítási és jogszabályi témafigyelése, elemzések összeállítása.

A közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatos szolgáltatások • Egy megadott közbeszerzési pályázat kiírásához a közbeszerzési műszaki leírásba

illő, hivatkozásra alkalmas, a közbeszerzési törvény előírásainak megfelelő szabványok jegyzékének összeállítása.

• A közbeszerzési műszaki leírásban hivatkozott szabványok elérhetősége, értelmezése, alkalmazásának elősegítése, tanácsadás az ajánlattevőknek.

• Szabványok hiányában vagy szabványok által nem lefedett szakterületeken azoknak a műszaki követelményeknek és vizsgálati módszereknek a meghatározása, amelyek a műszaki előírásokban közzétehetők.

• A közbeszerzési pályázatok kiíróinak minősítése. • A közbeszerzési eljárásban részt vevő műszaki szakemberek képzése, vizsgáztatása.

Érdeklődni lehet:

MSZT I. Szabványosítási Titkárság (gépipar, építőipar, környezetvédelem, biztonságtechnika stb.) Tel.: 456-6840, fax: 456-6841, e-mail: l.beck@mszt.hu

157

MSZT II. Szabványosítási Titkárság

(távközlés, villamosipar) Tel.: 456-6865, fax: 456-6866, e-mail: z.szabo@mszt.hu

Információszolgáltatás Az MSZT telefonos információszolgáltatást ad a szabványok érvényességéről, helyesbítéséről és módosításáról, továbbá elvégzi a szabványok érvényességi felülvizsgálatát is. Mivel a különféle szabványok a kibocsátó ország vagy szervezet hivatalos nyelvén jelennek meg, megrendelhető az adott szabvány magyar nyelvű fordítása, illetve a magyar szabványok idegen nyelvre fordítása is. Az információ része a saját bibliográfiai adatbázisok létrehozása és folyamatos karbantartása, továbbá a telefaxos expressz szabványküldő szolgálat. Az MSZT jegyzék típusú kiadványai a számítógépes nyilvántartás alapján készülnek, valamint működik az MSZT internetes portálján (www.mszt.hu) elérhető szabványkatalógus-szolgáltatás is. 2004-től az MSZT – növekvő érdeklődés mellett – web-áruházat üzemeltet, ahol – adott fizetési feltételekkel – lehetőség van az igényelt szabványok gyors beszerzésére. Kiadványok A magyar nemzeti szabványok nyomtatott formában és CD-n is hozzáférhetők. A Szabványkiadó Főosztály rendszeres, frissítő, tematikus szabványválogatásokat (Emelőgépek, Épületvillamosság, Geotechnika, Statika, Útépítés, Vízellátás-csatornázás stb.) állít össze, illetve olyan szabványtartalmú kiadványokat készít, amelyek az adott területen tanulók, dolgozók számára átfogó tájékozódási lehetőséget adnak a szabványokban szereplő ismeretek elsajátításához. Az MSZT hivatalos lapja, a havonta megjelenő Szabványügyi Közlöny tartalmazza a jóváhagyott, magyar nemzeti szabványok jegyzékét, illetve az új nemzetközi és európai szabványok magyar nyelvű jegyzékét. A közlöny tartalma az MSZT internetes honlapján is olvasható. A szabványokat és a szabványosítással összefüggő különböző kiadványokat az MSZT székházában működő Szabványbolt forgalmazza. Oktatás, vizsgáztatás Az MSZT feladata az ipari, a kereskedelmi és az oktatási szakemberek szabvány- és minőségügyi szakmai képzése, továbbképzése, felkészültségük ellenőrzése. Évente kb. 800-1000 fő vesz részt MSZT-tanfolyamokon. A vizsgázók száma 400-500 fő/év. Az éves oktatási program a Szabványügyi Közlönyben jelenik meg. Az oktatással és a továbbképzéssel összefüggő feladat a szabványügyi szakértők képzése és nyilvántartása. A feltételek teljesítése esetén lehetőség van az MSZT szabványügyi szakértői névjegyzékébe történő bejegyzésre. Az MSZT-nek az Országos Képzési Jegyzék szerinti szabványügyi szakképesítések vonatkozásában az oktatási miniszter által kijelölt vizsgaszervezési jogosultsága van. Oktatási szolgáltatások

158

• EOQ minőségügyi és környezeti rendszermenedzserek és auditorok képzése • OKJ-szakképesítések • Belső auditorok, MEBIR-auditorok, kórházi/egészségügyi auditorok képzése • Biztonságos játszótéri eszközök ügyintézőinek és szakértőinek képzése • Köztisztviselők és közigazgatási vezetők képzése Érdeklődni lehet: MSZT Oktatási és Vizsgaközpont, tel.: 456-6923 és 456-6925, fax: 456-6989, e-mail: m.varga@mszt.hu Tanúsítás A nemzeti szabványosítás és a tanúsítási tevékenység összetartozó fogalmak. A tanúsítási tevékenység alapját részben a nemzeti szabványok képezik, maga a tanúsítási tevékenység pedig a nemzeti szabványokban leírt eljárásoknak megfelelően történik. A tanúsítvány megszerzése a gazdálkodó szervezeteknek mindképpen előnyös, mert módot ad arra, hogy a szervezet felépítését, működését, termékét, szakembereinek felkészültségét egy meghatározott követelményrendszer szerint, objektív ismérvek alapján független, külső tanúsító szervezettel megvizsgáltassa. Az MSZT olyan – szabványokon alapuló – tanúsítási szolgáltatásokat nyújt, amelyek a piac szereplőinek versenyképességét fokozzák, termékeik, szolgáltatásaik eladhatóságát növelik. Az MSZT az IQNet nemzetközi tanúsító hálózat teljes jogú tagja, ezért az általa tanúsított szervezetek a nemzetközileg (36 országban) elismert IQNet-tanúsítványt is megkapják. Az MSZT a Nemzeti Akkreditáló Szervezet (NAT) által minőségirányítási rendszer, környezetközpontú irányítási rendszer tanúsítására, kórházi ellátási standardok szerinti tanúsítási tevékenységre és terméktanúsításra akkreditált szervezet. A minőségirányítási rendszer tanúsítására pedig a SWEDAC (Svéd Akkreditáló Testület) akkreditációjával rendelkezik. Az MSZT rendszertanúsítási, terméktanúsítási és személyzettanúsítási tevékenységet egyaránt folytat (lásd a „Tanúsítás” című fejezetet). 4. Az intézmények elérhetőségei

Magyar Szabványügyi Testület 1091 Budapest, Üllői út 25. Postacím: 1450 Budapest, Pf. 24 Tel.: (1) 456-6800, fax: (1) 456-6823 Internet: www.mszt.hu Nemzeti Szabványosítási Műszaki Bizottságok titkárságai Gépipar, építőipar, környezetvédelem, biztonságtechnika stb. – tel.: (1) 456-6838 Villamosipar, távközlés – tel.: (1) 456-6865 Információs Központ A magyar nemzeti szabványokról – tel.: 06-90-490-254 A külföldi szabványokról – tel.: 06-90-490-103

159

Olvasóterem és Szabványtár 1091 Budapest, Üllői út 25. Nyitva: hétfőtől – csütörtökig 8.00 – 14.00-ig. pénteken 8.00 – 12.00-ig Szabványbolt 1091 Budapest, Üllői út 25. Tel.: (1) 456-6892, fax: (1) 456-6884 Nyitva: hétfőtől – csütörtökig 8.00 – 16.00-ig, pénteken 8.00 – 14.00-ig Szabványkiadó Tel.: (1) 456-6911, fax: (1) 456-6912 E-mail: isoline@mszt.hu Oktatási és Vizsgaközpont Tel.: (1) 456-6923 és (1) 456-6925, fax: (1) 456-6823 E-mail: m.varga@mszt.hu Gazdasági és Közlekedési Minisztérium 1055 Budapest, Honvéd utca 13–15. Tel.: (1) 374 2700, fax: (1) 302 2394 Internet: www.gkm.hu Európai Tájékoztatási Központ 1052 Budapest, Bárczi I. út 1–3. Tel.: (1) 327-1711 Internet: www.eudelegation.hu/etk Európai Információs Pontok Elérhetőségüket lásd a „Dokumentumtárak, könyvtárak és egyéb információs források" című fejezetben. Magyarországi Euro-Info Központok (EIC) 1054 Budapest, Alkotmáy u. 3. Tel.: (1) 472-8130 Internet: www.itd.hu/eicbudapest.hu

160

XI. Fogyasztóvédelem és piacfelügyelet A fogyasztók milliói kulcsszerepet játszanak a gazdaság fejlődésében, hiszen aktív közreműködésük nélkül a piac nem működik. A piaci folyamatok alakulását, a termékek eladhatóságát nagymértékben befolyásolja a fogyasztók bizalma, illetve az, hogy az adott termék vagy szolgáltatás megfelel-e a fogyasztók igényeinek, azoknak a követelményeknek, amelyeket a fogyasztók támasztanak velük szemben. Ezért a fogyasztó szempontjait nem lehet figyelmen kívül hagyni akkor, amikor egy vállalkozás megtervezi üzletpolitikáját, piacra lépését. Különösen akkor kell szem előtt tartani ezt a körülményt, ha a vállalkozás az európai egységes belső piacon kíván versenyképes lenni. A fogyasztói érdekek érvényesülését az Európai Unió valamennyi tagállamának biztosítania kell, mégpedig – a fogyasztói jogok alapján – az EU által elvárt, „egységes magas szintű" védelmet, amint azt az Amszterdami Szerződés tartalmazza. Ennek során biztosítani kell:

• a fogyasztók egészségének és biztonságának védelmét, • a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmét, • a fogyasztók jogát az oktatáshoz és a tájékoztatáshoz való, • a jogorvoslat és a kárigény érvényesítésének jogát, valamint • a fogyasztói érdekek képviseletét.

Az Európai Unió bizottsága az Amszterdami Szerződésben megerősítette a fogyasztói érdekek magas szintű védelmét, és kimondta azt is, hogy a fogyasztóvédelem egyben hozzáadott értéket teremt. Ennek lényege, hogy mindazok a vállalkozások, amelyek eleget tesznek a fogyasztóvédelmi követelményeknek, egyben piaci pozíciójukat is erősítik, hiszen az unió belső piacán folyó, erős versenyben csak azok a vállalkozások maradhatnak hosszabb távon versenyképesek, amelyek elnyerik a fogyasztók bizalmát.

„…mindazok a vállalkozások, amelyek eleget tesznek a fogyasztóvédelmi

követelményeknek, egyben piaci pozíciójukat is erősítik …”

Az Amszterdami Szerződés lényege továbbá, hogy a fogyasztóvédelmi szabályozás önálló követelményként lép fel, és más politikákban is megteremti a fogyasztóvédelem érvényesítésének prioritását, továbbá lehetővé teszi a tagállamoknak az uniós szabályozásoknál szigorúbb fogyasztóvédelmi rendelkezések alkalmazását. Az Európai Unió előzőekben említett fogyasztóvédelmi felfogására és politikájára épül az EU bizottságának V. (2002–2006) fogyasztóvédelmi stratégiája és akcióterve, amely az egységes, magas szintű védelmet, a jogszabályok hatékony végrehajtását, valamint a fogyasztóvédelem más politikákban történő érvényesítését irányozta elő. Ezen célokat a hazai fogyasztóvédelmi politikában is meg kell valósítani. Az elmúlt években, az EU-csatlakozás követelményeként, megújult a hazai fogyasztóvédelmi szabályozás, és a hazai jogrendben számos uniós fogyasztóvédelmi

161

irányelv, jogszabály átvételére, harmonizálására került sor. Ezek betartása a vállalkozásokra nézve kötelező. A jogszabályok helyes alkalmazásán túl az a leglényegesebb, hogy kialakuljon és megerősödjön a hazai vállalkozások szemlélete, a fogyasztóvédelem iránti elkötelezettsége. E nélkül a fejlett fogyasztóvédelmi szemlélettel és gyakorlattal rendelkező uniós belső piacon a vállalkozások jelentős versenyhátrányba kerülhetnek. Az Európai Unió mintegy 450 millió fogyasztója ugyanis erőteljesen érvényesíti érdekeit a termékek és szolgáltatások piacán. 1. Fogyasztóvédelmi alapfogalmak Fogyasztó: az európai uniós szabályozás és a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi törvény (Fgytv.), valamint a polgári törvénykönyv (Ptk.) alapján a fogyasztó fogalma a következő: „Fogyasztó: az a személy, aki – gazdasági vagy szakmai tevékenységi körén kívül – árut vesz, rendel, kap, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, továbbá aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje.” (Fgytv.2. § e.) E fogalommeghatározás tehát azt fejezi ki, hogy a fogyasztóvédelmi rendelkezések nem terjednek ki azokra a vállalkozások közötti kapcsolatokra, szerződésekre, amelyekkel a kapcsolatos követelményeket a polgári törvénykönyv határozza meg. Abban az esetben ugyanis, ha valamely vállalkozás üzleti tevékenységi körében vásárol árut, vagy vesz igénybe szolgáltatást, nem a fogyasztóvédelmi, hanem a Ptk. szerinti előírások az irányadók. Gyártó: a fogyasztóvédelemről szóló törvény meghatározása szerint gyártó az árunak az Európai Gazdasági Térségben letelepedett üzletszerű előállítója, termelője, illetve az, aki önmagát gyártóként tünteti fel. Ha a gyártó nem az EGT-ben van, akkor az áru importálója tekinthető gyártónak, illetve az is, akinek a tevékenysége az áru forgalomba hozatala során az áru biztonságosságát befolyásolja. Forgalmazó: az árut vagy a szolgáltatást fogyasztói forgalomba hozó gazdálkodó szervezet, illetve az, akinek tevékenysége az áru biztonsági jellemzőit nem befolyásolja. Áru: a fogyasztóvédelmi szabályozás szempontjából áru bármely birtokba vehető, forgalomképes dolog, ideértve a dolog módjára hasznosítható javakat is. Szolgáltatás: a szolgáltatás olyan tevékenység, amely a fogyasztóval kialakított közvetlen kapcsolat keretében elégíti ki a fogyasztói szükségleteket úgy, hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele időben részben vagy teljesen egybeesik. E fogalommeghatározásnál fontos megjegyezni, hogy amikor a fogyasztóvédelmi jogszabályok a továbbiakban áruról rendelkeznek, a szolgáltatásokat is az áru fogalmába sorolják. Biztonságos áru: a fogyasztóvédelmi alapjogok között első helyen a fogyasztók életének és egészségének biztonsága áll, aminek egyik alapfeltétele, hogy csak biztonságos áru hozható forgalomba, amiről a gyártónak kell gondoskodnia. Ha az áru biztonságosságát jogszabály vagy nemzeti szabvány nem határozza meg, az áru akkor minősül biztonságosnak, ha a fogyasztó életét, egészségét, testi épségét a rendeltetésszerű vagy az ésszerűen várható használati időtartam alatt nem vagy csak a

162

rendeltetésszerű vagy ésszerűen várható használatával járó legkisebb mértékben veszélyezteti. (Lásd bővebben az „Áruk szabad áramlása”, illetve a „Terméktanúsítás” című fejezeteket.) Tekintettel arra, hogy az EU gyakorlatával összhangban az áruk és szolgáltatások biztonságosságát sok esetben ma már nem szabványok, hanem maguk a gyártók határozzák meg, nagyon fontos, hogy a gyártó a mindenkori műszaki követelmények, a technikai fejlődés szempontjából alakítsa ki a biztonságossági követelményt, illetve arról olyan akkreditált laboratóriumi szakvélemény alapján győződjön meg, amely a fogyasztói jogvita vagy a piacfelügyeleti ellenőrzés során mérvadónak tekinthető. (Lásd az „Áruk és szolgáltatások szabad áramlása”, illetve a „Terméktanúsítás” című fejezeteket.) A fogyasztók tájékoztatása: a fogyasztók tájékoztatásának az a célja, hogy az alkalmas legyen az áru és szolgáltatás kiválasztására, az áru használatával kapcsolatos ismeretek megszerzésére, az áru tulajdonságainak, minőségének, árának, valamint mindazoknak az információknak a megismerésére, amelyek a fogyasztói jogok érvényesítéséhez szükségesek. Ezért áru csak akkor hozható forgalomba, ha az árun vagy másutt, de az árutól elválaszthatatlanul elhelyezett címke jól olvashatóan, közérthetően és egyértelműen tartalmazza a fogyasztók tájékoztatásához és az ellenőrzéshez szükséges adatokat. Ezek a következők: az áru pontos megnevezése, gyártójának vagy forgalmazójának neve, címe, a származási hely megjelölése, ha az áru nem az Európai Gazdasági Térségből származik, valamint minden egyéb, olyan adat és információ, amely az áru tulajdonságainak és használatának megismeréséhez fontos a fogyasztónak. Fontos, hogy más, az egyes termékekre vonatkozó, speciális szabályok (pl. élelmiszerek, veszélyes anyagok, kozmetikai termékek, hulladékok, építési anyagok stb.) részletesebb címkézési szabályt is tartalmazhatnak, még a származási hely megjelölése tekintetében is. Ugyancsak fontos, hogy az előzőekben említett címkézésért, a használati és kezelési útmutatóért, a megfelelőségi tanúsításáért, továbbá a csomagolásért – mint azt a korábbi fejezetekben már kifejtettük – a gyártó, míg az árak feltüntetéséért a forgalmazó a felelős. A vonatkozó fogyasztóvédelmi jogszabályok természetesen mit sem érnek, ha azokat nem tartják be, illetve azok betartását nem ellenőrzik. Ezért a fogyasztóvédelmi törvény részletesen rendelkezik arról is, hogy milyen felelősségük van az állami hatóságoknak, valamint az önkormányzatoknak és a fogyasztóvédelmi civil szervezeteknek a fogyasztóvédelmi jogszabályok ellenőrzésében, betartatásában, a fogyasztói érdekek érvényesítésében, illetve milyen egyéb jogérvényesítési lehetőségek vannak, és milyen szankciókkal kell számolniuk a fogyasztóvédelmi jogszabályokat be nem tartó vállalkozásoknak. Ezért a fogyasztók szempontjából rendkívül fontos a jogérvényesítési fogyasztói jog biztosítása. Ezt az Európai Unió ún. alternatív vitarendezés keretében is biztosítja. Ez nem zárja ki a bírósági jogérvényesítést, de lehetőséget ad egy egyszerűbb, gyors, ingyenes vitarendezésre is.

"… a Békéltető Testület működését a vállalkozások kevésbé ismerik, és nem ismerik fel kellően annak előnyeit."

163

Békéltető Testület: Fontos tudni, hogy a hatósági, bírósági fogyasztói jogvitákon kívül van egy nagyon fontos, EU-konform fogyasztói vitarendező fórum, a Békéltető Testület, amely mind a vállalkozásoknak, mind a fogyasztóknak kedvezőbb feltételeket teremt a viták rendezésére, mint a hosszan elhúzódó, költséges bírósági eljárás. Ez az intézményrendszer az EU szabályozásán és gyakorlatán alapul, és a fogyasztóvédelmi törvény alapján 1999. január 1-jétől működik Magyarországon, ugyanakkor működését a vállalkozások kevésbé ismerik, és nem ismerik fel kellően annak előnyeit. A Békéltető Testületek a területi gazdasági kamarák mellett működő, független testületek. Céljuk a fogyasztók és a gazdálkodó szervezetek közötti vitás ügyek egyezségen alapuló rendezésének megkísérlése, egyezség hiányában pedig az ügy eldöntése a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egyszerű érvényesítése érdekében. Ha a vállalkozás nem tesz eleget a kötelezést tartalmazó vagy az ajánlást tartalmazó határozatnak, a vizsgált panaszt és az eljárást nyilvánosságra lehet hozni. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a vállalkozásoknak érdekük az eljárásban való részvétel – és lehetőleg az egyezség –, mert rontja a piaci hírnevüket, és a nyilvánosságra hozatal a fogyasztók bizalmának elvesztésével jár. Ez pedig komoly versenyhátrányt jelent. A testületi eljárás természetesen nem jelenti azt, hogy egyezség hiányában a fogyasztó nem érvényesítheti bírói úton is a jogait, ami a vállalkozás szempontjából szintén hátrányos következményekkel és jelentős költséggel járhat. Piacfelügyeleti eljárás: a piacfelügyeleti eljárás és intézményrendszer a fogyasztóvédelem szerves része, egyik legfontosabb eszközrendszere. A piacfelügyelet lényege, hogy mindazokat a termékeket, amelyek a fogyasztók egészségére, életére és biztonságára veszélyt jelentenek, fokozott ellenőrzésnek vessék alá. A piacfelügyeleti jogkörrel felruházott hatóságok azt ellenőrzik, hogy az adott termékek rendelkeznek-e ilyen tanúsítvánnyal, és az abban foglalt adatok valósak-e. Ez utóbbit a piacfelügyeleti hatóságok laboratóriumi kontrollvizsgálatokkal ellenőrzik. Ellenőrzéseik során – miként a korábbi fejezetekben is kifejtettük – nemcsak a kereskedelemben, hanem a gyártónál és az importőrnél is ellenőrizhetnek, és ott is tehetnek intézkedéseket. EU-tagságunk következménye, hogy a harmadik országokból származó termékek esetében a piacfelügyeleti tevékenység nem utólagos, hanem már a vámkezeléskor működik. Az EU 339/93/EK-rendelete alapján ugyanis a tagállamoknak a nem tagországokból származó termékek biztonságosságát már az EU területére érkezés előtt is ellenőrizniük kell. Ezért ha a vámszervek a monitoring- és kockázatelemző rendszer alapján azt gyanítják, hogy a termék nem biztonságos vagy veszélyes, akkor értesítik a piacfelügyeleti hatóságokat, amelyeknek három munkanap áll rendelkezésükre, hogy a gyanút megerősítsék vagy elvessék. Ha a termék valóban veszélyes vagy nem biztonságos, illetve nem rendelkezik a biztonságot igazoló okmányokkal, határozatot hoznak, amelynek alapján a vámszervek a vámkezelést megtagadják. Így az áru nem kerülhet be az EU belső piacára. A piacfelügyeleti információk egy központi nyilvántartási rendszerbe (Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszer) kerülnek. Ezek az információk a piacfelügyeleti

164

hatóságok között hozzáférhetők, és a veszélyes termékeket a nemzetközi információs rendszerbe (TRAPEX) is továbbítják. Ebből következően az EU teljes belső piacán lehetetlenné válhat a piacra jutás az adott termékkel. 2. Szankciók a szabályok megsértőivel szemben A fogyasztóvédelmi jogszabályok sokszínűségéből ered, hogy a fogyasztóvédelmi és piacfelügyeleti jellegű eljárások során többféle szankcionálási lehetőség áll a hatóságok rendelkezésére. Ezek a szankciók a következők: 2.1. Bírságok • A legfontosabb bírságfajta a fogyasztóvédelmi bírság, amelyet a

fogyasztóvédelemről szóló törvény vezetett be, és 1998. március 1-jétől hatályos. E bírságnak nincs felső határa, gyakorlatilag a fogyasztóvédelmi hatóságokra van bízva, hogy a feltárt szabálytalanság súlyát, körülményeit, ismétlődését, a fogyasztókra gyakorolt hatását mérlegelve, milyen összegű bírságot szabnak ki. Fontos jellemzője még, hogy többszörös jogsértés esetén halmozottan is kiszabható, továbbá hogy adók módjára behajtható.

• A reklámfelügyeleti bírság szintén olyan bírságfajta, amelynek nincs felső határa.

Kiszabásának feltételeit és kritériumait a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény tartalmazza, és nevéből eredően akkor szabható ki, ha a reklámozó, a reklám közzétevője vagy a reklámszolgáltató megsérti a reklámtörvény előírásait.

• A hagyományosan alkalmazott bírság a szabálysértési bírság, amelynek fajtáit és

mértékét a szabálysértési törvény és az ezzel kapcsolatos kormányrendelet határozza meg. Mértéke általában viszonylag alacsony, és fogyasztóvédelmi szempontból nem kellően elrettentő. E bírságot általában nem a gazdálkodó szervezetekkel, hanem a jogsértő magánszemélyekkel, alkalmazottakkal szemben szabják ki.

• Az élelmiszerek minőségi problémáival kapcsolatban, az élelmiszertörvény és

végrehajtási rendelete alapján minőségvédelmi bírság szabható ki. E bírság mértéke maximum 1 millió Ft lehet.

2.2. Egyéb szankciók A fogyasztóvédelmi törvény és számos, alacsonyabb szintű fogyasztóvédelmi jogszabály rendelkezik egyéb szankciókról, amelyek közül a következőket érdemes kiemelni: • az áru megsemmisítésének, elkobzásának lehetősége, az áru forgalomból

kivonása, időleges korlátozása, a forgalmazás feltételhez kötése, elsősorban a piacfelügyeleti tevékenység során talált veszélyes vagy nem biztonságos árukkal kapcsolatban;

• a vállalkozás eltiltása adott tevékenységtől, a tevékenység felfüggesztése; • az üzlet bezárása, illetve a működési engedély visszavonása;

165

• a reklám eltávolításának előírása; • az eljárások nyilvánosságra hozatala, különösen a nem biztonságos termékek

esetében. E szankciók jelentős része – ha a jogsértés jellege, súlya ezt megköveteli – azonnal is végrehajtható, függetlenül attól, hogy az eljárás még nem jogerős. 3. Jogszabályi környezet, a vállalkozások mozgástere 2004. május 1-jétől, vagyis EU-tagságunktól a hazai fogyasztóvédelmi jogszabályok teljes mértékben harmonizálnak az EU-jogszabályokkal.

„...Magyarországon még nem mérték fel kellően az e törvényben rejlő lehetőséget, azonban az EU-ban a fogyasztók a termékfelelősség alapján

számos eredményes pert nyertek.” • A termékfelelősségről szóló 1993. évi X. törvény a tanács 85/374/EGK-irányelve

alapján szabályozza a termék hibájából okozott kár rendezését. E törvény fogyasztóvédelmi szempontból rendkívül fontos, hiszen a polgári törvénykönyvvel szemben jelentős többletjogokat biztosít a fogyasztóknak. A hibás terméknél ugyanis a fogyasztó a gyártóval szemben érvényesíteni tudja a hibás termék miatt bekövetkezett kárát. Magyarországon még nem mérték fel kellően az e törvényben rejlő lehetőséget, azonban az EU-ban a fogyasztók a termékfelelősség alapján számos eredményes pert nyertek. Ezért a vállalkozásoknak, különösen a gyártóknak – akik közvetlenül felelősek az általuk kibocsátott termékért – számolniuk kell e törvény következményeivel. A csatlakozáskor – a teljes EU-jogharmonizáció érdekében – a jelenlegi tízezer forintos kárértékhatár ötszáz euróra emelkedett.

• A tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi

LVII. törvény fogyasztóvédelmi vonatkozásai a törvényben a fogyasztók megtévesztésének és tisztességtelen befolyásolásának tilalmában testesülnek meg. E rendelkezések összhangban vannak a félrevezető és összehasonlító reklámról szóló 84/450/EGK-irányelvvel. Tekintettel arra, hogy a fogyasztók megtévesztése egyúttal általában a versenytársakat is sértheti, e kérdésekben nem a fogyasztóvédelmi hatóságok, hanem a Gazdasági Versenyhivatal jár el.

• Fontos fogyasztóvédelmi rendelkezéseket tartalmaz az élelmiszerekről szóló 2003.

évi LXXXII. törvény, amely a 178/2002/EK-, valamint a 258/97/EK-rendeleten alapul. A szabályozás meghatározza az élelmiszerek forgalmazására vonatkozó szabályokat, az élelmiszer-előállítás és -forgalmazás ellenőrzésének szabályait, a fogyasztói tájékoztatás, a címkézés előírásait, valamint az élelmiszer-ellenőrző hatóságok feladatait és eljárásait. Tekintettel arra, hogy az élelmiszerek a fogyasztói alapjogok első pontját érintik, vagyis a fogyasztók életének, egészségének biztonságát, az e törvényben megfogalmazottak teljes összhangban vannak az EU szabályozásával, ezért ennek betartása elemi érdek.

166

• További jelentős fogyasztóvédelmi szabályozást tartalmaz a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény. Ennek elsősorban az adja a jelentőségét, hogy a gazdaság szolgáltatásorientáltabb lett, így a fogyasztóknak számos olyan szolgáltatást kell igénybe venniük, amelyeket bonyolult szerződések szabályoznak. Ezért a pénzügyi szolgáltatásoknál, különösen a fogyasztói hitelnél – amelyek a fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmével vannak összefüggésben –, fontosak a fogyasztóvédelmi jellegű szabályok. A törvény ezen rendelkezései a tanács 87/102/EGK-irányelvét vették át, amelyet a 90/88/EGK-, valamint a 98/7/EK-irányelv módosított.

„… a fogyasztóknak számos olyan szolgáltatást kell igénybe venniük, amelyeket bonyolult szerződések szabályoznak."

• A gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény 2000-ben – az EU-

irányelvek figyelembevételével – átfogóan módosult. A reklámtörvény a megtévesztő és összehasonlító reklámokkal kapcsolatban a tanács 97/55/EK, valamint a 84/450/EGK-irányelvével összeegyeztethető szabályozást tartalmaz. Lényege, hogy meghatározza a megengedett és tiltott reklámok körét, valamint egyes termékekre reklámtilalmakat határoz meg.

• A fogyasztóvédelmi jogalkotás legjelentősebb eredménye volt az átfogó, minden

jelentős fogyasztóvédelmi kérdést szabályozó, a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény. A fogyasztóvédelmi törvény célja, hogy átfogóan szabályozza az EU által elismert fogyasztói érdekek védelmét, meghatározza az ehhez kapcsolódó szabályokat és azokat az intézményrendszereket, amelyek megvalósítják a fogyasztói érdekek védelmét.

A fogyasztóvédelmi törvény vezette be többek között azt a fontos, EU-konform jogintézményt, amely békéltető testületi eljárásokkal teszi lehetővé a fogyasztók bírósági eljáráson kívüli vitarendezéséta.

• A fogyasztóvédelmi törvénnyel egyidejűleg, illetőleg azt követően több olyan jogi szabályozás született, amely egyes fontos részterületek szabályozását jelentette. A fogyasztóval kötött szerződések tisztességtelen szerződési feltételeiről szóló 93/13/EGK-irányelv célja, hogy a fogyasztóval ne lehessen olyan szerződést kötni, amely számára hátrányos. Ez az uniós szabály a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendeletben jelenik meg.

• A házaló kereskedést szabályozza a 44/1998. (III. 1.) Korm. rendelet, amely az EU

ide vonatkozó 85/577/EGK-irányelvét vette át. Ennek lényege, hogy a rendelkezés pontosan meghatározza a házaló kereskedés útján nem árusítható termékek körét, továbbá védi a fogyasztót abban a tekintetben, hogy elállási határidőt biztosít a házaló kereskedés útján létrejött szerződéstől, vásárlástól.

• A fogyasztók életének, egészségének, biztonságának érdekében lépett hatályba az áruk és szolgáltatások biztonságosságáról és az ezzel kapcsolatos piacfelügyeleti eljárásról szóló 79/1998. (V. 8.) Korm. rendelet, amely az általános termékbiztonságról szóló 2001/95/EK-irányelven alapul. E rendelkezés képezi a piacfelügyeleti eljárások, a Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszer alapját. Ugyancsak e jogszabály tartalmazza részletesen a harmadik országokból származó

167

termékek piacfelügyeleti ellenőrzésére vonatkozó, 339/93/EK-rendelet részletes végrehajtási szabályait, amelyek a vámkezeléskor teszik kötelezővé az előzetes piacfelügyeleti ellenőrzést.

• A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi fogyasztóvédelmi felügyelőségek eljárását, valamint a fogyasztóvédelmi bírság felhasználását a 89/1998. (V. 8.) Korm. rendelet szabályozza. A rendelkezés célja, hogy a vállalkozásoknak is egyértelmű legyen, milyen eljárásokra jogosult a fogyasztóvédelmi szervezet, illetve a kiszabott bírságok milyen célra használhatók fel.

• A távollévők között kötött szerződésekről szóló 17/1999. (II. 5.) Korm. rendelet a 97/7/EK-irányelven alapul. A szabályozás legfontosabb eleme, hogy megfelelő időt, 8 munkanapot biztosít a fogyasztónak arra, hogy – ha a szerződéssel nyújtott szolgáltatás vagy áru nem felel meg az elképzeléseinek, elvárásainak – elálljon a szerződéstől. A vállalkozásoknak tehát ennek figyelembevételével, ennek kockázatával célszerű ilyen kereskedelmi módszereket alkalmazniuk.

• A fogyasztók gazdasági érdekeinek védelmét szolgálja továbbá az ingatlanok időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződésekre vonatkozó 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelet, a 94/47/EK-irányelv alapján. Ennek lényege, hogy a fogyasztó védelmet élvez az ilyen típusú, ún. time-share szerződéseknél, és nem lehet olyan szerződést kötni, amelyet nem foglaltak írásba, vagy amely nem a szerződést kötő fogyasztó állampolgárságának nyelvén szól. Lehetővé kell tenni továbbá, hogy a fogyasztó az ingatlan megtekintésétől tegye függővé a szerződés véglegesítését.

• A fogyasztói forgalomba kerülő áruk és szolgáltatások árának feltüntetéséről szóló 98/6/EK-irányelvet, a 7/2001. (III. 29.) GM-rendelet vette át. E szabályozás lényege, hogy a forgalomba kerülő termékek eladási és egységárát – a rendeletben meghatározott módon és kivételekkel – egyaránt fel kell tüntetni.

• Az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokról szóló 2000/31/EK-irányelv átültetése a magyar jogba, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatásokról szóló 2001. évi CVIII. törvénnyel történt meg. Ez részletesen szabályozza elsősorban a fogyasztók tájékoztatásához szükséges részletes információk feltüntetését az elektronikus ajánlatokon.

• A szavatosságra és a jótállásra vonatkozó 1999/44/EK-irányelv átvétele a Ptk. módosításával, illetve a 49/2003(VII.30.)GKM-rendelettel, valamint a 151/2003(IX.23) Korm.sz. rendelettel történt meg. Legjelentősebb változás, hogy az eddigi hat hónapos szavatossági idő minden olyan árura kiterjed, amelyet fogyasztói szerződés keretében vásároltak, továbbá a jogérvényesítés két évre változik, kivéve a használt termékeket, ahol a jogérvényesítés egy év. Ezzel jelentősen nő a gyártók és a forgalmazók felelőssége, kötelezettsége. Ezen belül az első hat hónapban a fogyasztónak nincs bizonyítási kötelezettsége, tehát a fogyasztó a hibás teljesítésre vonatkozó jogérvényesítésre, a kijavításra, a cserére, az árcsökkentésre vagy a vételár visszafizetésére tarthat igényt. Hat hónap és két év között már a fogyasztót terheli a bizonyítás, ha a forgalmazó vitatja a szavatossági igény érvényesítését. A szabályozás új eleme, hogy vita esetén nemcsak a FVF, hanem bármely akkreditált laboratórium, intézmény adhat szakvéleményt. Ugyanakkor a kereskedőnek e szakvéleményeket nem kötelező elfogadnia, annak kötelező voltát csak bíróság mondhatja ki.

Az Európai Unió irányelve nem teszi kötelezővé a jótállást, hanem abból az elvből indul ki, hogy a piaci verseny ösztönzi a gyártókat a minél teljesebb szolgáltatás nyújtására, és versenyelőnyt jelent számukra az, ha termékeikért jótállást vállalnak. Az EU-irányelv ezen alapelv mellett lehetővé teszi, hogy a tagállamok szigorúbb szabályt alkalmazzanak, illetve hirdessenek ki. Ennek figyelembevételével a vonatkozó

168

kormányrendelet Magyarországon a kötelező jótállást tartotta meg a rendelet mellékletében felsorolt tartós fogyasztási cikkekre, a kötelező jótállás idejét pedig egy évben határozta meg. Természetesen a gyártók ennél hosszabb jótállást is vállalhatnak, azt azonban a forgalmazóknak tovább kell adniuk a fogyasztónak. A szabályozás új eleme, hogy a jótállási igényt a forgalmazónál lehet érvényesíteni, de érvényesíthető közvetlenül a szerviznél vagy a gyártónál is.

• A csatlakozást követően a fogyasztóknak lehetőségük van arra, hogy jogaikat – ha nem a lakóhelyükön, hanem más EU-tagállamban vásároltak – határokon átnyúló jogérvényesítés keretében érvényesítsék. Ennek lényege, hogy nem kell feltétlenül visszautazni a vásárlás helyére, hanem akkreditált civil szervezeten keresztül lehet kérni a közreműködést a jogérvényesítésre. A kijelölt civil szervezetek neve az EU és a tagországok hivatalos lapjaiban jelenik meg. A kijelölés feltételeit a 74/2004(IV.15.) Korm. rendelet szabályozza.

• A felsoroltakon kívül számos olyan fogyasztóvédelmi jellegű jogszabályt hirdettek ki, amelyeket nem az EU fogyasztóvédelmi fejezete határoz meg, de fogyasztóvédelmi vonatkozásai vannak (pl. az ökocímkékre, az energiahatékonysági címkékre, a csomagolási hulladékokra, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos forgalmazási szabályokra, valamint a kozmetikai termékekre vonatkozó EU-irányelvek átvétele).

4. Az uniós és a magyar szabályozás összevetése Az előzőekből látható, hogy az uniós fogyasztóvédelmi jogszabályok átvétele a hazai jogrendbe lényegében megtörtént. A megalkotott hazai jogszabályok az EU jogszabályaival összeegyeztethető szabályozásokat tartalmaznak. A hazai fogyasztók érdekében azonban a jogalkotás során törekedtek arra, hogy éljünk a legkisebb harmonizáció elvével, tehát ahol erre lehetőség volt, és a körülmények indokolták, a hazai szabályozás szigorúbb korlátokat is tartalmaz (pl. reklámtörvény, címkézési szabályok). 5. A leggyakoribb problémák a jogok érvényesítése során • Általános és gyakori probléma, hogy a vállalkozások nem ismerik fel a

fogyasztóvédelem jelentőségét, a fogyasztóvédelmi jellegű jogszabályokat szükséges rossznak tartják, és csak akkor veszik tudomásul, ha az ellenőrzések során ennek betartását számon kérik. Pedig a fogyasztóvédelmi szemlélet kialakulása feltétlenül fontos, mert az egységes belső piacon ezek betartását nem is elsősorban a hatóságok, hanem a fogyasztók – akiktől a piacon maradás a leginkább függ – fogják számon kérni.

• Ugyancsak gyakori probléma, hogy a vállalkozások jelentős része nem ismeri a fogyasztóvédelmi jogszabályokat, nem rendelkezik azokkal, nem követi azok változásait, így nincs is felkészülve azok betartására. Ezért rendkívül fontos lenne, hogy ezekkel kapcsolatban információkat, kiadványokat kérjenek a fogyasztóvédelemmel foglalkozó intézményektől. „…a gyártóknak a csatlakozáskor számolniuk kell azzal, hogy más típusú

fogyasztóval fognak találkozni."

• Tapasztalatok mutatják, hogy a gyártók nem ismerik fel a termékfelelősségi törvényből, valamint a fogyasztóvédelmi törvényből a termékek biztonságával kapcsolatban rájuk háruló, súlyos felelősséget, és e felelősséget igyekeznek a forgalmazókra hárítani. Sok esetben ez sikerül is, hiszen a termékfelelősségre

169

vonatkozó szabályokkal gyakran a forgalmazó és a fogyasztó sincs tisztában, ezért jogait elsősorban a forgalmazónál igyekszik érvényesíteni.

• A fogyasztói panaszok döntő többsége az áru és szolgáltatás meg nem felelésére, valamint a tájékoztatás hiányára vonatkozik. Éppen az előzőekben említett termékfelelősségi kérdéshez kapcsolódik, hogy a gyártóknak és a forgalmazóknak a lehető legteljesebb tájékoztatást kell adniuk az áruról és szolgáltatásról, annak jellemzőiről, veszélyeiről és a használat módjáról, mert a megfelelő tájékoztatás – az utólagos reklamációk, jogviták során – részben mentesítést ad. Nem véletlen, hogy az EU-ban forgalmazott termékekhez – még a látszólag legegyszerűbb termékhez is – részletes útmutató társul, gyakran olyan információkkal is, amelyekről úgy gondoljuk, hogy felesleges, hiszen ezt minden józan fogyasztó tudja. Mégis leírják és részletezik, annak a fogyasztónak a kedvéért, aki netán mégsem ismerné fel a termék használatával járó veszélyeket. A hazai gyártóknak és forgalmazóknak is e szemléletet kellene átvenniük.

„… a megfelelő tájékoztatás – az utólagos reklamációk, jogviták során –részben mentesítést ad."

6. A témával foglalkozó intézmények és azok elérhetősége

Intézmények, szervezetek Cím Gazdasági Minisztérium Fogyasztóvédelmi és Kereskedelmi Főosztály6 1051 Budapest, Vigadó u. 6.

Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség (FVF) 1088 Budapest, József krt. 6. Területi fogyasztóvédelmi felügyelőségek: Baranya 7621 Pécs, József u. 19. Bács-Kiskun 6000 Kecskemét, Deák F. tér 3. Békés 5600 Békéscsaba, József A. u. 2–4. Borsod-Abaúj-Zemplén 3531 Miskolc, Győri kapu 24/B Csongrád 6741 Szeged, Török u. 8. Fejér 8000 Székesfehérvár, Piac tér 12/14. Győr-Moson-Sopron 9022 Győr, Árpád út 32. Hajdú-Bihar 4024 Debrecen, Vármegyeháza u.1/A Heves 3300 Eger, Kossuth L. u. 9. Jász-Nagykun-Szolnok 5000 Szolnok, Ságvári krt. 4., 10. em. Komárom-Esztergom 2800 Tatabánya, Fő tér 36. Nógrád 3100 Salgótarján, Rákóczi út 36. Pest 1052 Budapest, Városház u. 7. Somogy 7400 Kaposvár, Fő u. 57. Szabolcs-Szatmár-Bereg 4400 Nyíregyháza, Hősök tere 5. Tolna 7100 Szekszárd, Mártírok tere 11–13. Vas 9701 Szombathely, Berzsenyi D. tér 1. Veszprém 8200 Veszprém, Megyeház tér 1. Zala 8900 Zalaegerszeg, Kosztolányi u. 10. Főváros 1088 Budapest, József krt. 6.

6 A 2004. évi kormányátalakítás során a fogyasztóvédelem felügyelete az Ifjúságügyi, Családügyi és Esélyegyenlőségi Minisztérium hatáskörébe került.

170

Egyéb piacfelügyeleti hatóságok Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat

1097 Budapest, Gyáli u. 2–6.

FVM Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrzési Főosztály

1055 Budapest, Kossuth L. tér 11.

FVM Növényvédelmi és Környezetgazdál-kodási Főosztály

1055 Budapest, Kossuth L. tér 11.

Hírközlési Főfelügyelet 1015 Budapest, Ostrom u. 23–25. Környezet- és Természetvédelmi Fő-felügyelőség

1027 Budapest, Feketesas út 2.

Közlekedési Főfelügyelet 1066 Budapest, Teréz krt. 38. Műszaki Biztonsági Főfelügyelet 1012 Budapest, Attila út 99. Országos Borminősítő Intézet 1027 Budapest, Bem J. tér 2. Országos Gyógyszerészeti Intézet 1051 Budapest, Zrínyi út 3. Országos Mérésügyi Hivatal 1124 Budapest, Németvölgyi út 37–39. Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete

1051 Budapest, Roosevelt tér 7–8. 1013 Budapest, Krisztina krt. 39.

Civil szervezetek Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége (FEOSZ)

1055 Budapest, Balaton út 27.

Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület (OFE)

1055 Budapest, Balaton út 27.

Közszolgáltatók Fogyasztóvédelmi Egyesülete

1051 Budapest, Október 6. u. 4.

Indra Biztosítottak Országos Egyesülete 1061 Budapest, Andrássy út 19. Nagycsaládosok Egyesülete 1056 Budapest, Március 15. tér 8. Reflex Környezetvédelmi Egyesület 9024 Győr, Bartók B. út 7. Hulladék Munkaszövetség (HUMUSZ) 9024 Győr, Bartók B. út. 7. Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége

1081 Budapest, Köztársaság tér 26.

Magyarországi Biztosítottak Egyesülete 7400 Kaposvár, Szent Imre út 14. Társadalmi Unió 1051 Budapest, Október 6. út. 4. 7. Kiadványok A fogyasztóvédelmi ismeretek elsajátítását a következő kiadványok segítik: • Fogyasztóvédelmi Kódex (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1998.), • Termékforgalmazás az Európai Unióban és Magyarországon (MKIK „Vállalkozók

Európában” sorozat, 2001.), • Fogyasztóvédelem az Európai Unióban (a KüM „Engem is érint” sorozata), • Fogyasztóvédelem I-III. kötet (a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség kiadványa,

2001.), • „Jó, ha tudjuk” sorozat, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség kiadványa,

171

• „Fogyasztóvédelem” című, havonta megjelenő szaklap, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség kiadványa.

172

XII. Versenyszabályok az Európai Unióban, az állami támogatások tükrében

E fejezet az európai uniós csatlakozás tükrében mutatja be a magyar és a közösségi versenypolitikát, ezen belül a kis- és középvállalkozásokat (KKV-kat) érintő EU-s támogatásokra és a támogatáspolitika szabályozásának legfontosabb, lényegi tudnivalóira koncentrál. Célja, hogy olyan gyakorlati útmutatóul szolgáljon, amely egyrészt segíti a támogatáshoz jutás feltételrendszerének és a támogatási lehetőségeknek a megismerését, másrészt eligazítja a vállalkozókat az állami támogatások szabályozásában. Ez a kérdés azért nagy jelentőségű, mert az Európai Unióban körülbelül háromszor annyi kis- és középvállalkozás vesz igénybe támogatást, mint Magyarországon. Ennek ellenére az EU sem mindig képes felhasználni a rendelkezésre álló keretet, mert a KKV-k háromnegyede nem is hallott a számára elérhető támogatásokról, mások pedig az általuk – a támogatás igényléséhez szükséges –, bonyolultnak vélt adminisztráció miatt állnak el a szándékuktól. Sok vállalkozás azért keres más pénzforrást, mert – bár hallottak a rájuk vonatkozó támogatásról – hiányosak az igénylés módjával kapcsolatos ismereteik. E fejezet igyekszik ezeket úgy bemutatni, hogy a vállalkozók választ kapjanak a versenyszabályozás tekintetében felmerülő kérdéseikre.

„…az Európai Unióban körülbelül háromszor annyi kis- és középvállalkozás vesz igénybe támogatást, mint

Magyarországon.”

1. Alapfogalmak Versenypolitika: tisztességes versenyfeltételek biztosítására irányuló szabályozási rendszer. „de minimis" elv: a szabály azt tartalmazza, hogy a bíróság nem veszi figyelembe, elnézi azokat a viszonylag kisebb összegű támogatásokat, amelyeknek kedvezményezettjei maximum 150 főt foglalkoztatnak, forgalmuk nem éri el a 15 millió eurót, és az adott támogatás kisebb, mint 7,5 százalék. A támogatás három év alatt nem haladhatja meg a 100 000 eurót. Gazdasági Versenyhivatal: országos hatáskörű, állami költségvetési szerv, amely a versenytörvényben, továbbá az árak megállapításáról szóló törvényben meghatározott versenyfelügyeleti feladatokat látja el. (További információ a Gazdasági Versenyhivatal tevékenységéről a hivatal honlapján szerezhető be: www.gvh.hu.) Támogatáspolitika: a versenypolitika szerves részét képezi, segíti a vállalkozásokat abban, hogy olyan gazdasági feltételek legyenek, amelyek hosszú távon biztosítják a

173

verseny- és foglalkoztatási képesség növekedését, a versenyhátrányok csökkentését. Ezek megvalósításáért kialakítja a támogatások folyósításához szükséges intézményrendszert. Kis- és Középvállalkozói Célelőirányzat: a kis- és középvállalkozások támogatására létrehozott, a költségvetés által juttatott támogatásokra elkülönített pénzkeret. Állami támogatás: a gazdasági tevékenységet folytató vállalkozásoknak az államháztartás költségvetéséből ingyenes vagy kedvezményes források, illetve egyéb előny bármilyen formában történő nyújtása anélkül, hogy ez állami bevételkiesést vagy kiadást jelentene. Közösségi értelemben az az intézkedés minősül állami támogatásnak, amely állami forrásból származik. [Nemcsak központi hatóság, hanem az államháztartás bármilyen helyi szerve (önkormányzat, megye, régió stb.) nyújtja.] Ez az érintett vállalatnak olyan előnyt jelent, amelyet azonos finanszírozási viszonyok mellett a piacon egyébként nem érhetne el. Előnyben részesít bizonyos vállalatot vagy ágazatot. Versenytorzító hatású. Befolyásolja a tagállamok közötti kereskedelmet. Horizontális támogatás: olyan támogatás, amely ágazattól függetlenül meghatározott cél(ok) elérése érdekében nyújtható. Ilyen meghatározott cél lehet a kutatás-fejlesztés, a támogatási célból kedvezményezett vállalatok, a képzés, a foglalkoztatás, a környezetvédelem és a nehéz helyzetbe került vállalatok támogatása. Támogatási szempontból kedvezményezett vállalkozás (TKV): az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele legfeljebb 40 millió eurónak megfelelő forintösszeg, továbbá ha abban az állam, az önkormányzat vagy más, TKV-n kívül eső vállalkozások tulajdoni részesedése – tőke vagy szavazati jog alapján – külön-külön és együttesen sem haladja meg a 25%-ot. Támogatási intenzitás: a kedvezményezettnek nyújtott állami támogatás és az elszámolható költségek jelenértékének (a jövőbeni pénzek kezdő időpontra vonatkoztatott értékének) hányadosa. 2. A versenyszabályozás az EU-ban A közösségi versenypolitika arra irányul, hogy a közös (egységes) piacon biztosítsa a tisztességes versenyfeltételeket. A Közösség csakis olyan esetekkel foglalkozik, amelyek a tagállamok közötti kereskedelmet, illetve a szolgáltatások szabad áramlását akadályozzák. Az egy-egy tagországban a – nagy horderejű – tisztességtelen versenymagatartás elleni fellépés az adott tagállam hatóságára tartozik. Magyarországon ez a Gazdasági Versenyhivatal feladata. A közösségi versenyszabályok nagyon lényeges, valamennyi nemzeti versenyjogtól eltérő sajátosságokkal rendelkeznek. Ezek részben közösségi jellegükből fakadnak. A nemzeti versenyjogoktól eltérően nem egyetlen nemzeti piacon hatnak, hanem a tisztességes verseny egységes piacon történő érvényesülését szolgálják. Az európai versenyjog másik sajátossága, hogy hatálya a vállalkozások mellett szükségszerűen kiterjed a tagállamokra is, amelyek kormányai ugyanúgy képesek torzítani a versenyt, mint a vállalkozások.

174

Ez a kettős hatály egyben azt jelenti, hogy a Közösség versenyjogi szabályrendszere két fő csoportba sorolható. Nevezetesen - léteznek a vállalkozásokra vonatkozó szabályok, amelyek a versenykorlátozó megállapodások szabályozását, az erőfölényes piaci helyzettel való visszaélésre vonatkozó előírásokat, valamint a vállalatok koncentrációját ellenőrző rendelkezéseket ölelik fel, valamint érvényes - az államokra vonatkozó szabályozás, amely a kereskedelmi jellegű állami monopóliumok működtetéséről, az állami vállalatok irányításáról, a vállalkozásoknak juttatott különleges és kizárólagos jogokról szóló szabályokat, továbbá az állami támogatás szabályait foglalja magában. A közösségi versenyjog, mint a gazdasági integráció megteremtését szolgáló fontos jogterület rendelkezései – hasonlatosan a közösségi jog más ágazataihoz – közvetlenül alkalmazhatók. Ez azt jelenti, hogy a tagállami bíróságokon közvetlenül lehet hivatkozni rájuk, és közvetlenül kikényszeríthetők. Ehhez nincs szükség semmiféle tagállami jogalkotásra, a tagsági állapottal ez automatikusan bekövetkezik. Az EU öt különböző szempontból vizsgálja a verseny körülményeit:

– összehangolt piaci fellépés, – visszaélés az uralkodó piaci helyzettel, – vállalatok összeolvadása, – állami támogatások, – közösségi szolgáltatók különleges vagy kizárólagos jogai, állami monopóliumok.

2.1. Összehangolt piaci fellépés Minden olyan összehangolt piaci fellépés tilos, amely a tagállamok közötti kereskedelem szabadságát akadályozhatja. Az ilyen lépések automatikusan semmisnek (érvénytelennek) minősülnek. Tilos például az árak rögzítése, tilos a termelés, a piacok, a technológiai fejlesztések, a beruházások korlátozása vagy ellenőrzés alatt tartása, tilos a piacok vagy az erőforrások felosztása, tilos megkülönböztető feltételek vagy azokkal egyenértékű tranzakciók alkalmazása, továbbá tilos a szerződések megkötését olyan feltételekhez kötni, amelyeknek nincs közük az adott szerződés tárgyához. Ha vertikális (alá- vagy fölérendeltségi viszonyban álló vállalatok közötti) megállapodásokról (Római Szerződés 81. cikk) van szó, akkor 5%-os piaci részesedés és 300 millió euró éves forgalom alatt a korlátozó intézkedéseket nem kell alkalmazni. A Európai Bizottság hivatott a szabályokat betartatni. Felléphet saját kezdeményezése vagy valamely tagállam javaslata alapján. A bizottság a versenyszabályok megsértőit legfeljebb éves forgalmuk 10%-át kitevő összegig bírságolhatja meg, de kártérítés megfizetésére nem kötelezheti őket, az a tagállamok bíróságainak jogköre. 2.2. Az unión belüli állami támogatások Az EU-szintű állami támogatáspolitika szabályozása a Római Szerződés 87. és 88. (korábban 92. és 93.) cikkeire épül. Az állami támogatások szabályozási alapelvét a 87. (korábban 92.) cikk mondja ki: „ha arról ez a Szerződés másképpen nem rendelkezik,

175

bármely tagállam által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatás, amely torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget azáltal, hogy bizonyos vállalatoknak vagy bizonyos javak termelésének kedvez, és amennyiben érinti a tagországok közötti kereskedelmet, összeegyeztethetetlen a Közös Piaccal." Az állami támogatások tilalma igen széles körre terjed ki. Nem csupán a közvetlen finanszírozás nem megengedett, hanem a piaci szintűnél alacsonyabb kamatra adott kölcsönök, kölcsöngaranciák, adókedvezmények és mentességek is, származzanak bármilyen, a központi állami költségvetésből finanszírozott intézménytől, sőt akár az önkormányzatoktól is. Tilos állami tulajdonrész birtoklása vállalatokban, ha az akár csak azzal a veszéllyel is fenyeget, hogy torzítja a szabad versenyt. Az európai uniós csatlakozást követően a nemzeti támogatások alkalmazása többé nem a tagország belügye, hanem azokról – a tagállam kérésére és a bizottság javaslatára – a tanács dönt. E tekintetben a Római Szerződés versenyszabályokról szóló fejezetében a 87. (korábban 92)., illetve a 88. (korábban 93.) cikkely ad eligazítást. Ezek értelmében a közös piaccal összeegyeztethetetlen bármely olyan, állami forrásból nyújtott juttatás, amely a verseny torzításához vezet, illetve a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolja. Azonban a kis- és középvállalkozások tekintetében számos kivétel van ezek közül: a kutatás és fejlesztés, környezetvédelem, foglalkoztatás, valamint a bizonyos értékhatárt meg nem haladó támogatások (az alapfogalmak között magyarázott „de minimis” elv alapján) nem esnek tilalom alá. A piaci versenyben a KKV-k általában hátrányos helyzetből indulnak a nagyvállalatokkal szemben, azonban működésük haszna olyannyira nyilvánvaló, hogy létrejöttüket és fennmaradásukat minden fejlett régióban és országban évtizedek óta támogatják. A támogatások intézményi keretei változatosak, de általában közvetlenül állami irányítás alatt állnak.

Az Európai Unió tagállamaiban szintén évtizedek óta nyomon követhető a kis- és közepes vállalatokat támogató politika, és ez a közösségi szabályozásban (pl. a Maastrichti Szerződés 130. cikk XIII. címe alatt) is megjelenik. E cél elérése érdekében az EU 1994. május 25-én a KKV-k helyzetének megerősítésére integrált programot fogadott el. Az EU kisvállalati támogatásának túlnyomó részét a tagállamok nyújtják saját vállalkozóiknak. A verseny tisztasága érdekében azonban az állami támogatások minden típusának átláthatónak kell lennie, és az egységes piacot, valamint az uniós versenyhelyzet javítását kell szolgálnia. A KKV-knak nyújtható állami támogatások átláthatóságának és ellenőrzésének alapját az EU kis- és középvállalatok körét meghatározó definíció képezi. E szerint: a KKV-knak nyújtott állami támogatás nem sértheti a verseny szabadságát a közös piacon, így a Közösség tagországokra vonatkozó KKV-támogatáspolitikai elvei is érintik az EU versenyszabályozásában megfogalmazott támogatáspolitikai tiltásokat és kivételeket.

„… az állami támogatások minden típusának átláthatónak kell

lennie, és az egységes piacot, valamint az uniós versenyhelyzet javítását kell szolgálnia.”

176

Tehát általánosságban bármilyen állami támogatás tilos, ha az valamely vállalkozásnak egy másik vállalkozással szemben gazdasági előnyt ad. A 92. cikk 1. bekezdésének értelmében tehát – alapelvként – azok a támogatások tilosak, amelyeknek egyes vállalatok vagy ágazatok a célpontjai. Viszont ugyanezen elv alapján nem tilosak az indokolt fejlesztéspolitikai vagy egyéb, általános jellegű intézkedések és támogatások. A tiltás és a kivételek között nehéz egyértelmű és megbízható határvonalat húzni, sok esetben az EU bírósága sem mindig tud objektív döntést hozni. A 87. (korábban 92.) cikk 2. és 3. bekezdése összesen nyolc, megengedett kivételt tartalmaz, amelyek alapján az állami támogatás nem tilos. A nem tiltott támogatásokhoz tartozik ezeken kívül a „de minimis” elve alapján adott támogatás (a kis- és középvállalkozásoknak adott támogatások nagy része e szabály alá tartozik). Az ilyen támogatás tehát akkor is jogszerű az EU-ban, ha azt az állam a költségvetéséből közvetlenül nyújtja. A jelenlegi közösségi szabályozásban az állami támogatások csoportosítására különböző felosztást alkalmaznak. Az EU-tól megszerezhető támogatások a versenypolitika oldaláról, valamint a regionális politika szabályozási oldaláról körülhatároltak. Az állami támogatás – célja szerint – általában regionális, illetve területfejlesztési, környezetvédelmi és K+F-támogatás lehet. A támogatási formák közül a ráfizetéses termelést fenntartó támogatás általában tilos. Az EU bizottsága a támogatásoknak leginkább ezt a formáját ellenzi, ez ugyanis közvetlenül hat a termelési költségek és az árak alakulására, így súlyosan negatív következményekkel járhat a vállalkozások közötti versenyre. A termékszerkezet-váltásra engedélyezhető támogatás odaítélésének kritériumai is meglehetősen szigorúak. Ilyen esetben az egyes tagállamoknak a brüsszeli bizottság előtt kell bizonyítaniuk az iparág vagy a régió súlyos válsághelyzetét, valamint pontos tervet kell bemutatni arról, hogy a termékszerkezet-váltással a termelés korszerűsödik, és nem jönnek létre új, ismételt túltermeléshez vezető kapacitások. Az EU-ban érvényes szabályok szerint a krízishelyzetben levő vállalatoknak, vállalkozásoknak közvetlen pénzügyi támogatást is lehet adni, ez azonban csak rövid lejáratú hitel lehet. Az EU-ban a regionális vagy területfejlesztési támogatás a régiók közötti fejlettségbeli különbségek kiegyenlítését szolgálja. Az EU átlagánál fejletlenebb régiók felzárkóztatása az EU közös támogatáspolitikájának is egyik sarokköve. A közösségi (strukturális alapokon keresztül támogatandó) célok és az állami (nemzeti) támogatások céljai elvileg harmonikus egységet alkotnak, de a gyakorlatban az elv nem mindig válik valóra. A regionális támogatások esetében például a közösségi és az állami támogatáspolitika szabályozása nem eléggé koordinált, így előfordul, hogy egyes régiók mindkét forrásból támogatást élveznek, míg mások egyikből sem, holott a törvény szerint jogosultak lennének rá. A támogatás formájára nincs előírt kritérium. A leggyakoribbak a következők:

– vissza nem térítendő támogatás, – kedvezményes kamatú vagy kamatmentes kölcsön, – adókedvezmény, adómentesség, adóhitel, adóalap-csökkentés, – állami kezességvállalás, – tőkejuttatás (ingyenes vagy kedvezményes), ha azt azonos feltételek mellett egy

magánbefektető nem vállalta volna,

177

– ingatlan vagy épület rendelkezésre bocsátása, illetve átadása (ingyen vagy kedvező feltételekkel) a beruházónak,

– állami követelésről való teljes vagy részleges lemondás, fizetési halasztás engedélyezése,

– veszteség átvállalása vagy hasonló jellegű intézkedés. Nem minősülnek állami támogatásnak az olyan állami intézkedések, amelyek az ország egész területére vonatkoznak, így mindazok a vállalkozások, amelyek eleget tesznek az előírt feltételeknek, automatikusan megkaphatják a támogatást. A magánpiaci befektető elve alapján nyújtott támogatás (ha az állam ez alapján befektet, hitelt nyújt stb.) akkor nem minősül állami támogatásnak, ha azonos körülmények között ezt egy magánbefektető is megtette volna. Szociális támogatás a magánszemélyeknek vagy fogyasztóknak nyújtott támogatás, a „de minimis” elve alapján nyújtott támogatás. 3. A verseny jogszabályi keretei Magyarországon A magyar versenyjog legalapvetőbb jogszabálya a 2000. évi CXXXVIII. törvénnyel módosított 1996. évi LVII. törvény, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló versenytörvény. A magyar versenytörvény foglalkozik továbbá a versennyel összefüggő fogyasztóvédelmi és a versenykorlátozásokkal kapcsolatos (antitröszt) kérdésekkel. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) (mint azt az alapfogalmak között kifejtettük) a versenyjog érvényesítésének intézménye, feladatait, valamint eljárásrendjét a versenytörvény határozza meg. Ugyancsak a versenytörvény tárgyalja a tisztességtelen verseny témakörét, de az a bíróságok és nem a GVH hatáskörébe tartozik. Ehhez kapcsolódnak a versenyt korlátozó megállapodások egyes csoportjainak mentesítéséről szóló kormányrendeletek. Létezik továbbá néhány más, olyan – most nem részletezett – jogszabály, amely nem része ugyan a szorosan vett versenyjognak, de versennyel kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaz. A horizontális és a vertikális versenyt korlátozó megállapodásokra vonatkozó jogi keretek alapvetően azonosak. A versenyt korlátozó megállapodások tilosak és semmisek (érvénytelenek), kivéve, ha kivétel alá esnek vagy mentesülnek. A mentesülés lehet csoportmentességi rendeletek által biztosított vagy egyedi. Az utóbbi esetben a GVH-tól kell kérni a megállapodás mentesítését. 4. A hazai támogatások rendszere Magyarországon az állami támogatások rendszere teljes összhangban van az európai uniós szabályozással. Ennek érdekében (1997-től az 1992. évi XXXVIII. törvény módosításával) a pénzügyminiszter feladata a Magyarországon nyújtott állami támogatások uniós állami támogatási szabályokkal való összhangjának biztosítása. Ezért alakult meg a Pénzügyminisztérium keretein belül a Támogatásokat Vizsgáló Iroda (TVI), amely az állami támogatások ellenőrzésével kapcsolatos feladatokat látja el. Jóváhagyása nélkül semmilyen állami támogatás nem nyújtható.

178

Európai uniós csatlakozásunkkal a változás annyi, hogy a támogatási programok jóváhagyása az Európai Bizottság feladata, de a TVI koordinációs szerepe megmarad. Az állami támogatások nyújtásában a legfontosabb szabály az államháztartásról szóló törvény 2001. évi módosítása, amely általános szabályként rendelkezik a vállalkozások állami támogatásának tilalmáról. Annak érdekében, hogy az állami támogatások nyújtása lehetővé váljon – a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározására, valamint a fejlődésük előmozdítását szolgáló állami támogatások összefoglalása érdekében – a parlament megalkotta a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 1999. évi XCV. törvényt (a 2004. évi XXXIV. törvénnyel módosítva). Ennek az a célja, hogy olyan gazdasági feltételek alakuljanak ki, amelyek hosszú távon biztosítják a verseny- és foglalkoztatási képesség növekedését, a versenyhátrányok csökkentését, valamint a vállalkozások felzárkózását az Európai Unió követelményeihez. Az állami támogatások versenyszempontú ellenőrzését a 2002. január 1-jén hatályba lépett 163/2001. (IX. 14.) Korm. rendelet szabályozza, amely a vállalkozásoknak nyújtott állami támogatások tilalma alóli mentességek egységes rendjéről szól. Ez az Európai Unió vonatkozó szabályaival összhangban határozza meg a vállalkozásoknak nyújtható támogatások körét és a kapcsolódó eljárási szabályokat. A hazai jogszabályi rend követi a közösségi szabályozás felépítését, mert az európai uniós szabályozás is általánosan tiltja a versenytorzító, a tagállamok közötti kereskedelmet érintő állami támogatások nyújtását, a megengedhető támogatások körét pedig a bizottság által megalkotott szabályok tartalmazzák. Az államháztartásról szóló törvény 15. §-ának és a kormányrendeletnek (2. §) a hatálya kiterjed minden, államháztartási forrásból nyújtott támogatásra, vagyis az önkormányzatok által a vállalkozásoknak nyújtott támogatásokra is. A kormányrendelet az uniós szabályozásra építve, horizontális, ágazati és közösségi értelemben vett regionális politikát különböztet meg, és tartalmazza az egyes támogatási kategóriákra vonatkozó részletszabályokat is. Nem nyújthatók olyan támogatások, amelyek a kormányrendelet hatálya alá tartoznak, de az abban szereplő kategóriákba nem sorolhatók be, vagy amelyeknél a támogatásnyújtás feltételei eltérnek a kormányrendelettől. A kis- és középvállalkozások támogatása horizontális jellegű támogatásnak (lásd az alapfogalmakat) minősül, és itt érdemes kiemelni, hogy a kormányrendelet bevezeti a támogatási szempontból kedvezményezett vállalkozások (TKV) fogalmát (szintén az alapfogalmak között magyaráztuk). Erre azért van szükség, mert a magyar törvények szerinti kis- és középvállalkozás (KKV) fogalma az uniós szabályok adta lehetőségnél szűkebb területet ölel fel, ezért a támogatások kihasználása tekintetében a TKV az uniós fogalom szerinti KKV. A horizontális jellegű támogatások között említésre méltó még, hogy a környezetvédelmi támogatások esetében a regionális támogatási térkép (lásd később) által előírt intenzitási mértéknél 10%-kal magasabb támogatási intenzitás (lásd az alapfogalmak között) adható. A rendelet V. fejezete tartalmazza az uniós értelemben vett regionális támogatások szabályozását, tehát a környezetvédelemhez és kutatás-fejlesztéshez nem kapcsolódó beruházási támogatásokat, amelyek csak azoknak a régióknak nyújthatók, amelyek a

179

közösségi átlag szintjét nem érik el. Jelenleg Magyarország egész területe ilyennek minősül. A Magyarországon nyújtott támogatások jelentős része regionális beruházási támogatás. A regionális támogatási térképet (29. §) tekintve (amely az egyes területek fejlettségi szintjét figyelembe véve határozza meg a nyújtható támogatás maximális mértékét) a 2002. január 1-jétől nyújtható támogatási intenzitás a következőképpen alakul:

Térség Megengedhető maximális támogatási intenzitás

Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Alföld, Közép-Dunántúl és Dél-Dunántúl régiókban, valamint egyes kistérségekben*

50%

Nyugat-Dunántúl régió főszabályként 45%** Pest megye Főszabályként

2003-ban 50% 2004-től kezdődően 40%

Budapest 2003-tól 35% * Ceglédi, celldömölki, csornai (2002-ben), lenti (2002-ben), letenyei, nagykátai, őriszentpéteri, szobi, téti, vasvári, zalaszentgróti. ** Lásd a fenti kistérségek kivételével. 4.1. A költségvetésből támogatott programok elérhetőségei

2003-ban a GKM költségvetésében a kis- és középvállalkozásoknak a Kis- és Középvállalkozói Célelőirányzatban 20 milliárd forintot különített el, így 20 milliárd forint állt a KKV-k rendelkezésére. A központi pályázati rendszerre alapozva folytatódik az 500 ezer és 1 millió forint közötti, állami támogatással megerősített hitelkeretet kínáló Széchenyi Kártya Program. Erről bővebb információ a www.kavosz.hu, illetve a www.szkartya.hu honlapon és a KA-VOSZ Pénzügyi Szolgáltatásokat Közvetítő Rt.-nél, 1062 Budapest, Váci út 3., telefonszám: 350-1040 és a 350-1050, call center: 06-40-200-427, e-mail: kavosz@kavosz.hu) szerezhető be.

A Széchenyi Kártya a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak kialakított, kedvezményes kamatozású, állami támogatásban részesített hitelkonstrukció, amelynek célja, hogy a pályájuk kezdetén lévő, de legalább egy éve működő, vagy akár már hosszabb ideje tevékenykedő kisvállalkozások, illetve egyéni vállalkozók egyszerűsített eljárással, szabad felhasználású, likviditási problémákat kezelő hitelhez jussanak. A hitel felvételét megkönnyíti, hogy a Hitelgarancia Rt. nagymértékben, a hitelkeret és a kamat 73%-a erejéig, készfizető kezességet vállal. A vállalkozásoknak a programban részt vevő kereskedelmi bankok biztosítják a hitelkeretet, így a hitelintézeteknek lehetőségük lesz arra, hogy megismerjék a vállalkozásokat, és a jövőben ennek alapján esetleg más hitelezési és banki termékekkel is segítsék őket szakmai, üzleti céljaik megvalósításában. A vállalkozók szabadon választhatják meg, hogy a konstrukciókban részt vevő hitelintézetek – MKB, Volksbank, illetve a konstrukciókban részt vevő takarékszövetkezetek – közül melyikhez kívánnak fordulni. A hitelkeret megnyitásával egy időben a vállalkozások/vállalkozók egy MasterCard Standard típusú bankkártyát kapnak, amellyel bárhol és bármikor igénybe vehetik a részükre megnyitott hitelkeretet fizetés, vásárlás vagy készpénz felvétele céljára anélkül, hogy ezen fizetési tranzakciók miatt külön el kellene menniük a számlájukat vezető bankfiókba. A bankok által megnyitott, a Széchenyi Kártyához kapcsolódó folyószámláról átutalásokat is lehet kezdeményezni, illetve a vállalkozás részére befolyó összegek is jóváírásra kerülhetnek. A bankok – elektronikus banki terminálok formájában – a folyószámlához való hozzáférésre kényelmes megoldásokat kínálnak a vállalkozóknak. A terminálok igénybevételével a vállalkozó akár saját irodájából vagy otthonából is hozzáférhet a számlához.

180

A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium – támogatási rendszerével – különböző programok segítségével kívánja élénkíteni a gazdasági folyamatokat. Ilyen a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program is, amely az egykori Széchényi Terv pályázati rendszerét úgy fejleszti tovább – egyik fő stratégiai célként a kis- és középvállalkozások fejlesztésére fókuszálva –, hogy az megfeleljen a legszigorúbb európai verseny- és állami támogatási szabályoknak, így lényegében hasonló elvek szerint lehet már közösségi forrásokra is pályázni. További programok a Lánchíd Faktoring Program és a Midihitel Program a mikro- és kisvállalkozók számára, amelyek ugyanitt érhetők el. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium honlapján (www.gkm.hu) is megtalálható a GKM által kiadott Forrástérkép, amely a kis- és középvállalkozásoknak a központi költségvetési támogatásokból és alapokból támogatott programok, pályázatok, pályázati lehetőségek leírását tartalmazza. A pályázatok részletesen megismerhetők a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium honlapján (www.gkm.hu), a pályázatok címszó alatt, valamint a Regionális Fejlesztési Holding Rt. és a regionális fejlesztési társaságok, a Magyar Turizmus Rt. és regionális marketingigazgatóságai, az ITDH és regionális képviseletei (www.itd.hu), a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány hálózata, a munkaügyi központok, a területi kereskedelmi és iparkamarák, az IPOSZ és tagszervezeteinek irodáiban, továbbá a Pályázatfigyelő című havi folyóiratból és a Pénzforrás című finanszírozási kézikönyvből (bővebben a következő bekezdésben). A Pályázatfigyelő, amely előfizethető a kiadónál (1011 Budapest, Corvin tér 8., telefon: 201-5256, fax: 214-3520), a Magyar Posta Rt. Hírlap-előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóságánál (HELP), az ügyfélszolgálati irodákban és vidéken a postahivatalokban, az interneten (www.pafi.hu) is elérhető. A kiadvány az állami támogatások, finanszírozási alapok, kedvezményes hitelek, a vállalkozásokat támogató fontosabb szervezetek pályázatainak elérését segíti. A Pénzforrás című kiadvány a különböző állami támogatások, alapok, kedvezményes hitelek, a vállalkozásokat támogató fontosabb szervezetek közötti eligazodást segíti. A Gazella Kiadó (1132 Budapest, Victor Hugo u. 2–4. tel./fax: 340-3924) gondozásában, évente négyszer jelenik meg, előfizethető a kiadónál, a Magyar Posta Rt. Hírlapelőfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóságánál (HELP), az ügyfélszolgálati irodákban és vidéken a postahivatalokban is. (Az éves előfizetés díja 18 745 Ft + postaköltség, míg egy szám ára 2004-ben 6995 Ft volt.) Az interneten a következő címen érhető el: www.penzforras.hu A Pénzforrás ezen túlmenően vállalja a vállalkozók által megpályázni kívánt támogatásra vonatkozó pályázati anyag és hitelkérelmek elkészítését is, valamint az internetről a www.forraskombinacio.hu címen megtudható, hogy milyen támogatások léteznek a vállalkozó által preferált területen. A Forrás Express című, havonta megjelenő kiadvány a támogatásokról ad rövid, tömör leírást, és 3 hónapra előre ismerteti a kiírt pályázati lehetőségeket. Megrendelhető (3, 6, illetve 12 hónapos előfizetéssel) a Gazella Kiadónál, de példányonként is beszerezhető. Internetes elérhetősége: www.penzforras.hu. 4.2. A támogatásokkal foglalkozó legfontosabb hazai intézmények Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány

181

1062 Budapest, Bajza u. 31., központi telefon: 342-3717, 322-3846, telefax: 342-4122. Részletes információ a „Dokumentumtárak, könyvtárak és egyéb információs források" című fejezetben található. ITDH Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. 1054 Budapest, Alkotmány u. 3., tel.:(1) 472-8130, fax: (1) 472-8131, honlap: www.itd.hu Az Euro Info Center (EIC) hálózatának tevékenységeiről és elérhetőségeiről szintén a „Dokumentumtárak, könyvtárak és egyéb információs források" című fejezetben olvashatnak. Információk a www.euroinfo.hu weboldalon is találhatók. A támogatásokkal kapcsolatban a területi kereskedelmi és iparkamaráknál, a Regionális Fejlesztési Holding Rt.-nél és a regionális fejlesztési társaságoknál szintén beszerezhetők információk.

182

XIII. A kis- és középvállalkozások segítése A kis- és középvállalkozások állami támogatásának különböző formáival a kézikönyv több fejezetében is foglalkozunk, leginkább a „Versenyszabályok az unióban az állami támogatások tükrében” című fejezetben. Az alábbiakban összefoglalóan ismertetjük, hogy az EU-ban és Magyarországon milyen jogi szabályozás keretében valósul meg a KKV-k segítése. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy az európai integráció előhaladása – paradox módon – felerősíti azokat a negatív hatásokat, amelyeket a tagállamok intézkedései gyakorolnak a közös piac működésére. E negatív hatások egy jelentős részét az állami támogatások képezik, mivel ezek – ellentétben az Európai Unióról szóló szerződés alapelveivel – diszkriminációt jelentenek a támogatásokban részesülő és az azoktól megfosztott vállalatok között. Ennél fogva akadályozzák annak a szabad versenynek a kibontakozását, amelynek jellemeznie kellene az uniót. A Római Szerződés többé-kevésbé teljes körű tilalmat állapít meg az állami támogatásokra, ám a tilalom nyilvánvalóan nem teljes. A szerződés alkotóinak akarata olyan rendszer kidolgozására irányult, amelynek középpontjában az állami támogatások és a közös piac elvi összeegyeztethetősége áll, lehetőséget biztosítva – egyes, meghatározott célú támogatások esetén – a kivételek alkalmazására. Ilyen, a közösségi szabályozásban meghatározott támogatási célok: a kutatás-fejlesztés, a kis- és középvállalkozások támogatása, a környezetvédelem, valamint a nehéz helyzetbe került vállalkozások megmentésére, átszervezésére, továbbá a foglalkoztatásra nyújtott állami támogatások. 1. A közösségi szabályozás 1.1. A mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározása A KKV-k meghatározása elsősorban nem jogi, hanem közgazdasági alapon történik, az adott vállalkozás előző, lezárt üzleti évére értendő működési mutatói szerint. Ha a vállalkozás működési ideje egy évnél rövidebb, az adatokat éves szintre kell vetíteni. Középvállalkozás az a vállalkozás, amelyben a foglalkoztatottak száma 250 főnél kevesebb, és az éves nettó árbevétele legfeljebb 40 millió euró (a 2004. január 1-jei rögzített árfolyamon számolva 9890,4 millió HUF), vagy mérleg-főösszege legfeljebb 27 millió euró (a 2004. január 1-jei rögzített árfolyamon számolva 6676 millió HUF), és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak. Kisvállalkozás az a vállalkozás, amelyben a foglalkoztatottak száma 50 főnél kevesebb, és az éves nettó árbevétele legfeljebb 7 millió euró (a 2004. január 1-jei rögzített árfolyamon számolva 1730,8 millió HUF), vagy a mérleg-főösszege legfeljebb 5 millió euró (a 2004. január 1-jei rögzített árfolyamon számolva 1236,3 millió HUF) és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak. Mikrovállalkozás az a kisvállalkozás, amelyben a foglalkoztatottak száma 10 főnél kevesebb, és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak.

183

A független vállalatok azok a (nem kis- és közepes) vállalatok, amelyekben egy vagy több vállalatnak külön-külön vagy együttesen sincs 25%-ot meghaladó részesedése, tőke- illetve szavazati jog alapján. A 25%-os küszöbértéket meghaladó részesedés esetén a vállalkozás nem minősíthető kis- és közepes vállalatnak. Ezen küszöbérték feletti részesedés azonban az alábbi két esetben átléphető anélkül, hogy a vállalkozás kiessen a KKV-k köréből: - ha nyilvánosan működő befektetési társaság, kockázati tőketársaság, illetve

intézményi befektető bír a küszöbérték feletti részesedéssel, azonban ezen részesedés sem önmagában sem együttesen nem biztosít döntő befolyást a vállalat tekintetében;

- ha a vállalat tőkéjét úgy osztották fel, hogy nem határozható meg pontosan, hogy ki a

részesedés tulajdonosa és a vállalt nyilatkozata szerint jogosan feltételezhető, hogy egy vagy több vállalatnak külön-külön vagy együttesen sincs 25%-ot meghaladó részesedése, tőke-, illetve szavazati jog alapján.

Ha egy vállalkozás két, egymást követő pénzügyi éven keresztül nem felel meg a fenti feltételeknek, akkor elveszíti a KKV-státuszát, és így nem válik jogosulttá a támogatások igénybevételére. A foglalkoztatottak számát az éves munkaegység (AWU) szerint kell meghatározni. Az AWU alapját az adott vállalatnál egy év alatt, teljes munkaidőben foglalkoztatottak adják, a részmunkaidőben és a szezonálisan foglalkoztatottak a számítás szempontjából részlegeket képeznek. Az újonnan alapított vállalatoknál az előírt, éves árbevételt és a mérlegfőösszeget a folyó pénzügyi évben elkészített, megbízható becslések alapján kell meghatározni. A jogi működési forma a KKV minősítése szempontjából éppen ezért nem annyira szigorúan behatárolt. A mindennapi életben a gazdasági társaságokat nevezzük vállalkozásoknak (közkereseti társaság, betéti társaság, közös vállalat, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság). Ezen társaságok meghatározó része KKV, de nem a működési forma, hanem a fentiek szerinti gazdálkodási mutatók alapján. Egyéb gazdálkodási formák viszont ugyanúgy minősülhetnek KKV-nak. Itt elsősorban az egyéni vállalkozókat érdemes kiemelni, mivel az egyéni vállalkozók szinte teljes egészében mikrovállalkozásnak minősülnek, a pályázati lehetőségek részükre ugyanúgy biztosítottak. De a KKV-k meghatározásánál az egyéni vállalkozás, a gazdasági társaság, a szövetkezet, a vízi társulat, a vízi-közmű társulat, továbbá az erdő-birtokossági társulat minősül vállalkozásnak. Az egyszerűsített vállalkozási adó hatálya alá tartozó vállalkozásoknál (evás vállalkozások) a foglalkoztatotti létszám meghatározása az evás vállalkozás saját nyilvántartása alapján történik. Ezúton hívjuk fel a figyelmet arra, hogy 2005. január 1-jétől módosul a KKV-k meghatározása. A módosítás a vállalkozások éves nettó árbevételét és mérleg-főösszegét érinti, amelyek a jelenleg meghatározottaktól felső irányban térnek el 7.

7 A 2005. január 1-jétől várható hatályos szabályozás szerint: Középvállalkozás az a vállalkozás, amelyben az összes foglalkoztatott száma 250 főnél kevesebb, és az éves nettó árbevétel legfeljebb 50 millió eurónak vagy a mérleg-főösszeg legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg, és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak.

184

1.2. Mikor nem alkalmazhatók a támogatások tilalma alóli mentességek?

– A Római Szerződés I. sz. mellékletében megjelölt termékek előállításához, feldolgozásához, piacra juttatásához kapcsolódó tevékenységek esetén.

– Az exporttal összefüggő tevékenységekhez nyújtott támogatások esetén, a mennyiségi exporthoz közvetlenül kapcsolódó, névre szóló támogatások esetén, elosztóhálózat céljára alapított vagy akként működő vállalkozásoknak nyújtott támogatások, illetve egyéb, az exporttevékenységgel kapcsolatosan felmerült, tényleges kiadásokhoz nyújtott támogatások esetén.

– Olyan támogatás esetén, amelynek eredményeképpen importáru helyett hazai terméket használnak fel.

1.3. A támogatások mértékére vonatkozó általános szabályok A bruttó támogatás mértéke középvállalkozásoknál nem haladhatja meg a 7,5%-ot, kisvállalkozásoknál a 15%-ot. A támogatás intenzitását a kedvezményezett vállalat elhelyezkedése alapvetően befolyásolja. Azokban a zónákban, amelyek a 92. cikk (3) bekezdés c) pontja (1.2.3. fejezet, harmadik francia bekezdés) alapján támogatásra jogosultak, a támogatás legnagyobb intenzitása a beruházás bruttó értékének 15%-áról nettó 75%-ra nő. A 92. cikk (3) bekezdés a) pontja (1.2.3. fejezet. első francia bekezdés) hatálya alá tartozó zónákban a regionális támogatások legmagasabb intenzitása – egy 10%-os bruttó emelkedésnek köszönhetően – a beruházás nettó értékének 30%-áig terjed. E magasabb regionális támogatások a KKV-k tekintetében csak akkor alkalmazhatók, ha a címzett régióban a támogatással megvalósuló beruházást legalább öt éven keresztül fenntartják, és a beruházás költségeinek legkevesebb 25%-át a kedvezményezett vállalkozás finanszírozza. Azokban a zónákban, amelyek nem jogosultak a regionális támogatásra, a támogatás felső intenzitása – az általános szabálynak megfelelően – a kedvezményezett vállalat nagyságától függően a bruttó beruházási érték 7,5 vagy 15 %-a. A kutatás-fejlesztés és a környezetvédelmi támogatások szabályozása ad hoc közösségi keretszabályozásban történik. Tanácsadáshoz, képzéshez és ismeretterjesztéshez nyújtott támogatások a beruházás bruttó értékének 50%-áig, esetenként nagyobb mértékig engedélyezhetők.

Kisvállalkozás az a vállalkozás, amelyben az összes foglalkoztatott száma 50 főnél kevesebb, és az éves nettó árbevétel vagy a mérleg-főösszeg legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg, és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak. Mikrovállalkozás az a vállalkozás, ahol az összes foglalkoztatott száma 10 főnél kevesebb, az éves nettó árbevétel vagy a mérleg-főösszeg legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg és a vállalkozás megfelel a függetlenség kritériumainak. Az euróban meghatározott összegek forintra történő átszámításakor a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) által megállapított, a KKV üzleti évének lezárásakor érvényes deviza-középárfolyamot kell alkalmazni. Újonnan alapított vállalkozás esetén a tárgyévet megelőző év utolsó napján érvényes, MNB által megállapított deviza-középárfolyamot kell alkalmazni.

185

Az előzőekben bemutatott szabályozás alapja a bizottság 2001. január 12-i 70/2001. sz. rendelete az EK-szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozások állami támogatásra vonatkozó alkalmazásáról, amely várhatóan 2006. december 31-ig marad hatályban. Mindezekre való tekintettel a hazai KKV-szektor számára különös jelentőséggel bírnak a fenti rendeletben foglaltak. A Nemzeti Fejlesztési Tervben meghatározott programokra, közvetlenül a KKV-k részére nyitva álló uniós pénzügyi forrásokra az ezen rendeletben meghatározottak alapján lehet pályázni. 1.4. Régiók A régiók elhatárolása az ún. statisztikai területi egységek nómenklatúráján (NUTS) alapszik. A bizottság a 92. cikk (3) bekezdésének a regionális támogatásokra vonatkozó alkalmazásáról szóló, 1988-ban kiadott közleményében a Közösség földrajzi megosztása alapján három szintet különböztet meg: 69 területi egység tartozik a NUTS I. kategóriába, 173 a NUTS II-be és 1039 a NUTS III-ba (a 2004. május 1-jei bővítést megelőző állapot). A Római Szerződés 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja alá sorolható régiók a NUTS II. régióban elhelyezkedő, de a NUTS III. szintjén álló azon területek, amelyekben az életszínvonal abnormálisan alacsony, és a közösségi átlaghoz képest súlyos az alulfoglalkoztatottság (az egy főre eső bruttó hazai termék a közösségi átlag vagy annál kevesebb). A 87. cikk (3) bekezdésének c) pontjában körülírt régiók azon NUTS III. régiók, amelyek a bruttó hazai termék előállításában az országos átlaghoz képest legalább 15%-kal elmaradtak, és a strukturális munkanélküliség 10%-kal nagyobb. Ezen mutatókat a közösségi átlaghoz viszonyítják oly módon, hogy minél kedvezőbb a zóna helyzete a közösségi átlaghoz képest, annál nagyobbnak kell lennie az elmaradásnak az országos átlaghoz képest ahhoz, hogy a támogatások megadása indokolt legyen. 2. Támogatási rendszer A KKV-k támogatási rendszere alapvetően két részre oszlik. Az egyik – a támogatási keretösszeg nagysága szempontjából meghatározó – az EU és a magyar állam által közösen finanszírozott támogatási rendszer, a másik a tisztán hazai költségvetési forrásokat igénybe vevő pályázati rendszer. 2004-től a GKM az EU társfinanszírozása mellett, a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program keretében, öt pályázatot írt ki a KKV-k részére. Ezek három fő célra koncentrálnak: a kis- és középvállalkozások versenyképességének javítását segítő, modernizációs célú beruházásokra, a vállalkozások együttműködésének, hálózatok kialakítására és a KKV-knak nyújtott tanácsadás igénybevételének ösztönzésére. A 2004–2006-os években a strukturális alapok társfinanszírozásában mintegy 43 milliárd Ft támogatás érhető el a KKV-szektor fejlesztésére, 2004-re ez 9,7 milliárd Ft pályázati támogatási lehetőséget jelent. 2004-ben lényegesen szűkül EU-pályázatok mellett a kizárólag nemzeti forrásból finanszírozott pályázatok köre, eddig 3 nemzeti finanszírozású pályázat meghirdetésére került sor. 2.1. A támogatottak köre A támogatottak köre a kis- és középvállalkozásokról, a fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvényben meghatározott feltételek alapján egyértelműen

186

meghatározható, vagyis eldönthető, hogy mely vállalkozások minősülnek KKV-nek (részletesen lásd az 1.1. pontot). 2.2. Forrásösszetétel A Gazdasági Minisztérium vállalkozási célelőirányzatainak szabályozásáról szóló 1/2001. (I.5.) GM-rendelet szerint az egy pályázat keretében megvalósuló programhoz vagy projekthez kapcsolódó sajáterő-szükséglet a teljes beruházási költségek 25%-a. A saját erő (forrás) pontos meghatározásával azonban mind a rendelet, mind az államháztartás működési rendjéről szóló 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet adós maradt. Az irányadó jogszabályok alapján saját forrásnak minősül az államháztartás alrendszereiből származó hitelen kívül tulajdonképpen minden olyan pénzügyi forrás, amely a pályázó rendelkezésére áll, illetve rendelkezésére fog állni. Saját forrásnak minősül a pályázat keretében igényelt támogatáson, illetve egyéb támogatáson kívül minden forrás (számlapénz, bankhitel, pénzügyi lízing, magánkölcsön, tagi kölcsön stb.). 2.3. A beruházás megkezdettsége Az előző pontban idézett rendelet általános tilalomként rögzíti a megkezdett beruházáshoz, fejlesztéshez nyújtható támogatást. A rendelet a beruházás megkezdettségét eltérő szempontok alapján értékeli a fejlesztési célú projektek, a vissza nem térítendő kamattámogatások, valamint a minőségfejlesztéshez vagy egyéb tevékenységhez kapcsolódó támogatás esetén. Ezzel összhangban a beruházás megkezdése előtt, de a pályázat benyújtása után keletkezett számlák a beruházás költségei között elszámolhatók, a pályázat benyújtása előtt keletkezett számlák azonban nem. 2.4. Biztosítékadás Ha a pályázati felhívás másképp nem rendelkezik, a beruházás megvalósítási költségeihez nyújtott – 5 millió forint összeget meghaladó – támogatás esetén a pályázót biztosítékadási kötelezettség terheli. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium egyes támogatási programjainak részletes szabályairól szóló 19/2004. (II. 27.) GKM-rendelet elsődlegesen rögzíti, hogy 5 millió forintot nem meghaladó támogatás esetén a pályázót nem terheli biztosítékadási kötelezettség. Az 5 millió forintot meghaladó támogatás esetén a biztosíték tekintetében a pályázati felhívásban foglaltak az irányadók. A biztosítékadási kötelezettség elsősorban az odaítélt támogatással és járulékaival azonos összegre szóló feltétel nélküli és visszavonhatatlan bankgarancia, illetve biztosítási szerződés alapján kiállított kezesi kötelezvény rendelkezésre bocsátását jelenti. Természetes személyeknek, mikro- és kisvállalkozásoknak a jogalkotó biztosítja azt a lehetőséget, hogy bankgarancia helyett biztosítékként jelzálogot jegyezzenek be a minisztérium javára. A jelzálog tárgya ingatlan és 10 millió forintos támogatásig ingó dolog is lehet. A jelzálog a záró jegyzőkönyv jóváhagyásának a napjáig terheli a zálogjog tárgyát. Középvállalkozásoknak nem áll nyitva a fenti lehetőség, számukra kötelező az odaítélt támogatással és járulékaival azonos összegre szóló, feltétel nélküli és visszavonhatatlan bankgarancia, illetve a biztosítási szerződés alapján kiállított kezesi kötelezvény rendelkezésre bocsátása. A bankgaranciának, illetve a kezesi kötelezvénynek a pénzügyi

187

beszámoló jóváhagyásáig kell rendelkezésre állnia. A középvállalkozásoknak csak a pénzügyi beszámoló jóváhagyását követően van lehetőségük arra, hogy bankgarancia, illetve kezesi kötelezvény helyett – a zárójegyzőkönyv jóváhagyásáig – az előző bekezdés szerinti jelzálogjogot nyújtsanak biztosítékként. Fontos megjegyezni, hogy a pályázati felhívás a mikro- és kisvállalkozások tekintetében is kötelezővé teheti bankgarancia nyújtását. A pénzügyi beszámoló a projekt tényleges megvalósítását jelenti. A támogatási szerződésből származó bizonyos kötelezettségek azonban a projekt megvalósításával nem, csak a záró jegyzőkönyv jóváhagyásával szűnnek meg. Gyakorlati példával szemléltetve: egy fejlesztési célú támogatás esetén a beruházásnak a megvalósítás szerződésben rögzített üzembe helyezési határidejétől számított öt évig fenn kell maradnia. A pályázó a támogatási szerződés aláírásával nemcsak a projekt megvalósításáért vállal felelősséget, hanem azért is, hogy azt öt éven keresztül fenntartja, és a céljának megfelelően működteti. Ezen ötéves határidő lejártával kerülhet csak sor a záró jegyzőkönyv jóváhagyására, tehát a biztosítékot (jelzálog, bankgarancia) is ilyen időtartamra kell nyújtani. Nyilvánvaló, hogy jelentősen megkönnyíti a középvállalkozások helyzetét az a lehetőség, hogy a pénzügyi beszámoló jóváhagyását követően biztosítékként a jelzálogot választhatják bankgarancia helyett. Mentesül a biztosítékadási kötelezettség alól az a vállalkozás, amely kizárólag állami tulajdonban lévő ingó vagy ingatlan vagyontárgy fejlesztéséhez igényel támogatást. 2.5. Előleg A KKV-szektor hátrányosabb helyzetét szem előtt tartva az irányadó jogszabályok lehetővé teszik, hogy a pályázó ne csak a beruházás megkezdése után, hanem az előtt is, a támogatási döntést követően juthasson hozzá az igényelt támogatás meghatározott részéhez. A támogatási előleg igénybevételére vonatkozó feltételek szerint az előleg igénybevételére jogosult mikro-, kis- vagy középvállalkozásnak minősülő kedvezményezett jogosult a megítélt támogatási összeg 50%-ára, ha a támogatás folyósítására még nem került sor. A támogatás fennmaradó része csak akkor folyósítható, ha a kedvezményezett a saját forrás adott évi ütemezése szerinti összegét igazoltan felhasználta, és az előleggel elszámolt. A pályázati felhívás az előleg folyósításának a lehetőségét kizárhatja. 2.6. Közbeszerzés. 2.6.1. Mikor kell a támogatottnak közbeszerzési eljárást lefolytatnia? A támogatott KKV-nak akkor kell közbeszerzési eljárást lefolytatnia, ha beszerzésének értéke eléri Kbt. valamelyik fejezete szerinti értékhatárt, és a beszerzését állami, önkormányzati forrásból vagy az Európai Unióból származó forrásból többségi részben közvetlenül támogatják. Közbeszerzési eljárást tehát – a közösségi értékhatárt elérő, és az Európai Unióból származó forrásból támogatott beszerzések kivételével – csak akkor kell lefolytatni, ha a támogatás intenzitása meghaladja az 50%-ot. Ebből a szempontból az adott beruházáshoz kapott összes állami, önkormányzati támogatást és a területfejlesztési tanácstól, a Magyar Fejlesztési Banktól stb., valamint az Európai Unióból kapott támogatást össze kell adni. Ha például valaki a Gazdasági és Közlekedési

188

Minisztérium valamelyik hazai pályázatán 50%-os támogatást kap egy beruházásához, ugyanakkor a Foglalkoztatási és Munkaügyi Minisztériumtól (vagy a munkaügyi központtól) még munkahelyteremtő támogatást is kap az adott projekthez, akkor a támogatás intenzitása összességében meg fogja haladni az 50%-ot, tehát közbeszerzési eljárást kell lefolytatnia. Ha a beszerzés értéke eléri a közösségi értékhatárt, és a beszerzést az Európai Unióból származó forrásból támogatják, a támogatás intenzitásától függetlenül közbeszerzési eljárást kell lefolytatni. (Akár 10%-os vagy annál kisebb mértékű támogatás esetén is!) A strukturális alapokból és a kohéziós alapból származó (a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által meghirdetett GVOP vagy KIOP kódjelű pályázatok keretében elnyert) támogatások az Európai Unióból származó támogatásnak minősülnek. Ha a támogatott egyéni cég vagy egyéni vállalkozó, akkor nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatnia akkor sem, ha a beszerzésére a fenti feltételek fennállnak. 2.6.2. A közbeszerzés tárgyai és értéke A közbeszerzés tárgya lehet építési beruházás, árubeszerzés vagy szolgáltatás megrendelése. (Az építési koncesszióra és a szolgáltatási koncesszióra nem térünk ki.) Az egyes beszerzési tárgyakat a törvény részletesen meghatározza. Fontos kiemelni, hogy kizárólag a visszterhes szerződések tartoznak a törvény hatálya alá, tehát azok, amelyekben a szolgáltatással szemben ellenszolgáltatás is áll. Nem közbeszerzés köteles tehát az ajándékozás, a haszonkölcsön, a szívességből végzett szolgáltatások stb. Árubeszerzés csak ingó dolog beszerzése lehet, vagyis az ingatlanok (föld, épület, lakás stb.) megvásárlása vagy bérlete nem árubeszerzés. A közbeszerzés értékén annak megkezdésekor annak tárgyáért (az építési beruházásért, az áruért vagy a szolgáltatásért) általában kért vagy kínált – általános forgalmi adó nélkül számított – legmagasabb összegű teljes ellenszolgáltatást kell érteni. Ez azt jelenti, hogy például gépbeszerzés esetén a közbeszerzés értéke az adott gépért a beszerzési eljárás megkezdésekor általában kért legmagasabb ár. Ennek meghatározása a piaci ismeretek hiányában tájékoztató árajánlatok bekérésével történhet. Ha tehát ez a legmagasabb ár eléri a gépbeszerzésre meghatározott valamelyik értékhatárt, a törvény azon fejezete szerinti közbeszerzési eljárást le kell folytatni. Közbeszerzési eljárást tehát abban az esetben kell lefolytatni, ha a beszerzés értéke eléri a Kbt.-ben megjelölt értékhatárokat8.

8 Közösségi értékhatárok:

– árubeszerzés esetén: 200 000 SDR-nek megfelelő euró (a2004. január 1-jei rögzített árfolyamon: 58 587 835 forint);

– építési beruházás (és építési koncesszió) esetén: 5 000 000 euró (a 2004. január 1-jei rögzített árfolyamon: 1 236 317 470 forint);

– szolgáltatás megrendelése esetén: 200 000 euró (a 2004. január 1-jei rögzített árfolyamon: 49 452 699 forint). Nemzeti értékhatárok:

– árubeszerzés esetén: 25 millió forint; – építési beruházás esetén: 60 millió forint; – építési koncesszió esetén: 100 millió forint; – szolgáltatás megrendelése esetén: 15 millió forint; – szolgáltatási koncesszió esetén: 25 millió forint.

A nemzeti értékhatárok alatti beszerzések értékhatárai:

– árubeszerzés esetében: 2 millió forint; – építési beruházás esetében: 10 millió forint; – szolgáltatás megrendelése esetében: 2 millió forint.

189

A közbeszerzéssel kapcsolatos tudnivalókat a VIII. fejezet tárgyalja részletesen.

XIV. Az Európai Unió támogatáspolitikája Hazánk uniós csatlakozásától az Európai Unió támogatáspolitikája – alakításában mi is részt veszünk – döntően meghatározza azokat a lehetőségeket, kereteket, amelyek között gazdaságunkat, életfeltételeinket fejleszthetjük, alakíthatjuk. Fejezetünkben az unió támogatáspolitikájának lényegesebb elemeit mutatjuk be: • A struktúrapolitika, amelyre az unió a közösségi források 30%-át fordítja. Hazánk

teljes területével e támogatás kiemelt célcsoportjába tartozik, ezért a strukturális alapokból a fejlesztési céljainkra rendelkezésre álló forrás meghatározó. A támogatott intézkedések jelentős részére a vállalkozások közvetlenül pályázhatnak, más célok esetében pedig közreműködőként vehetnek részt a fejlesztésekben. Ezért szükséges megismerni az egyes alapok közösségi céljainak figyelembevételével meghatározott nemzeti célokat, az azok végrehajtásához kitűzött intézkedéseket és a gyakorlati megvalósítás érdekében meghirdetett pályázati kiírásokat.

• A közös agrárpolitika (KAP), amelyre az unió költségvetésének több mint 40%-át használja fel. E forrásból hazai termelőink is jelentős támogatásra számíthatnak, bár átmenetileg a korábbi tagországok termelőitől eltérő szabályokkal és eltérő mértékben. Szükséges megismerkedni a KAP-on belül fokozatosan erősödő vidékpolitikával is.

• A nemzeti hatáskörben maradó támogatások, amelyek fenntartására a fejlettebb versenytársakhoz történő felzárkózás érdekében szükség van, és amelyek alkalmazását el kell fogadtatni az unióval.

A) Támogatás a strukturális alapokból Az Európai Unió a következő strukturális alapok:

• az Európai Regionális Fejlesztési Alap, • az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap orientációs része, • az Európai Szociális Alap, • a Halászati Orientációs és Pénzügyi Keret,

valamint a kohéziós alap forrásainak felhasználásával segíti a tagállamok, valamint a régiók közötti fejlettségbeli különbségek csökkentését. A források a fejlettségi különbségek figyelembevételével három fő célkitűzést szolgálnak. Az 1. célkitűzés alapján az összes forrás mintegy 70%-át az elmaradott régiók fejlődésének és strukturális átalakulásának elősegítésére használják fel. E célkitűzés hatókörébe azok a régiók tartoznak, amelyekben az egy főre eső GDP vásárlóerő-paritáson mért értéke – az 1999. március 26-át megelőző három év adatai szerint – nem éri el az uniós átlag 75%-át. Hazánk az első célkitűzés szerint részesülhet támogatásban, legfeljebb a GDP 4%-os mértékéig.

„…Hazánk az első célkitűzés szerint részesülhet támogatásban, legfeljebb a

GDP 4%-os mértékéig.”

190

A strukturális alapokból nyújtható támogatás a fejlesztési költségek legfeljebb 75%-a,

– ezen belül a jelentős nettó bevételt eredményező infrastrukturális beruházás esetén a költségek legfeljebb 40%-a;

– a vállalkozásokban történő fejlesztés esetén az összes költség legfeljebb 35%-a számítható be.

E támogatásokhoz nemzeti társfinanszírozást kell biztosítani. Ez nem lehet kevesebb, mint az e feladatokra a csatlakozást megelőző években fordított összeg reálértéke. Ahhoz, hogy a csatlakozástól kezdve hazánk is részesedjen ezekből a forrásokból, az EU költségvetési időszakához igazodóan – a 2004–2006-os időszakra szólóan – ki kellett dolgoznunk egy úgynevezett Nemzeti Fejlesztési Tervet (NFT). Az NFT azokat a célkitűzéseket tartalmazza, amelyeket közösségi források igénybevételével kívánunk megvalósítani. A Nemzeti Fejlesztési Terv széles körű partnerség alapján, a régiók, az önkormányzatok, a civilszervezetek bevonásával készült, és az Európai Bizottság hagyta jóvá. A Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott hosszú távú cél „az életminőség javítása”. Az e tervezési időszakra jóváhagyott általános cél „az egy főre eső jövedelem szintjében az EU átlagához képest mutatkozó jelentős elmaradás mérséklése”. Az ennek elérését lehetővé tévő célok a versenyképesebb gazdaság, a humán erőforrások jobb kihasználása, a jobb minőségű környezet és a kiegyensúlyozottabb regionális fejlődés elősegítése.

„A Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott célok és prioritások elérése érdekében öt operatív program kidolgozására került sor.”

A Nemzeti Fejlesztési Tervben megfogalmazott célok és prioritások elérése érdekében öt operatív program kidolgozásra került sor. Az egyes operatív programok a következő prioritásokat és az ezek eléréséhez meghatározott intézkedéseket tartalmazzák. 1. Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP)

Beruházásösztönzés – Az ipari és szolgáltatói szektor versenyképességének fejlesztése. – Az üzleti infrastruktúra fejlesztése. – Proaktív beruházásösztönzési tanácsadás.

A kis- és középvállalatok fejlesztése – A kis- és középvállalkozások műszaki-technológiai hátterének fejlesztése. – A vállalkozói kultúra fejlesztése. – Az együttműködés fejlesztése a vállalkozói szektorban.

Kutatás, fejlesztés és innováció

191

- Alkalmazásorientált kooperatív kutatás és technológia – a fejlesztési tevékenységek támogatása.

– Közfinanszírozású és nonprofit kutatóhelyeken a kutatás, a technológiatranszfer és a kooperáció feltételeinek javítása.

– A vállalati K+F-kapacitások és az innovációs képességek erősítése.

A információs társadalom és a gazdaság fejlesztése – E-gazdaság fejlesztése, e-kereskedelem ösztönzése. – Információs (digitális tartalom) iparág fejlesztése. – Az e-közigazgatás fejlesztése (helyi önkormányzatok). – A széles sávú távközlési infrastruktúra bővítése.

2. Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP)

Aktív munkaerő-piaci politikák támogatása – A munkanélküliség megelőzése és kezelése. – A foglalkoztatási szolgálat fejlesztése. – A nők munkaerőpiacra történő visszatérésének segítése.

Társadalmi kirekesztés elleni küzdelem a munkaerőpiacra történő belépés segítségével – A hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének biztosítása az oktatási

rendszerben. – A társadalmi beilleszkedést elősegítő programok és szolgáltatások támogatása. – A hátrányos helyzetű emberek, köztük a romák foglalkoztathatóságának javítása.

Az egész életen át tartó tanulás és az alkalmazkodóképesség támogatása – Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges készségek és képességek

fejlesztése. – A szakképzés tartalmi, módszertani és szerkezeti fejlesztése. – Az oktatási, képzési rendszer korszerűsítése. – A munkahelyteremtéshez és a vállalkozói készségek fejlesztéséhez kapcsolódó

képzések. – A felnőttképzés rendszerének fejlesztése.

Az oktatási, szociális és egészségügyi infrastruktúra fejlesztése – Az oktatási infrastruktúra fejlesztése. – A társadalmi befogadást támogató szolgáltatások infrastrukturális fejlesztése. – Az egészségügyi infrastruktúra fejlesztése az elmaradott régiókban. – Az egészségügyi információs rendszer fejlesztése az elmaradott régiókban.

3. Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP)

Környezetvédelem – A települési környezetvédelem erősítése. – A környezetbiztonság növelése. – A természetvédelem erősítése. – Az energiagazdálkodás környezetbarát fejlesztése.

192

A közlekedési infrastruktúrafejlesztés – A környezetkímélő közlekedési infrastruktúra fejlesztése. – A közlekedési infrastruktúra elérhetőséget javító fejlesztése.

4. Regionális Fejlesztési Operatív Program (ROP)

A turisztikai potenciál erősítése a régiókban – A turisztikai vonzerők fejlesztése. – A turisztikai fogadóképesség javítása. A térségi infrastruktúra és a települési környezet fejlesztése – A hátrányos helyzetű régiók és kistérségek elérhetőségének javítása. – A városi területek rehabilitációja. – Az óvodai és alapfokú nevelési-oktatási intézmények infrastrukturális fejlesztése.

A humánerőforrás-fejlesztés regionális dimenziójának erősítése – A helyi közigazgatás és a civil szervezetek kapacitásépítése. – A helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatása. – A felsőoktatási intézmények és a helyi szereplők együttműködésének erősítése. Régióspecifikus szakmai képzések támogatása.

5. Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) A versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezőgazdaságban – A mezőgazdasági beruházások támogatása. – A halászati ágazat strukturális támogatása. – Fiatal gazdálkodók induló támogatása. – A szakmai továbbképzés és átképzés támogatása. Az élelmiszer-feldolgozás korszerűsítése – A mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése. A vidéki térségek fejlesztése – A vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése. – A mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése. – Falufejlesztés és -megújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és

megőrzése. – LEADER + kísérleti vidékfejlesztési program, amelyben az adott térség fejlesztési

stratégiáját az ott működő önkormányzatok, vállalkozók, civil szervek együttesen alakítják ki:

a készségek elsajátítása, kísérleti integrált stratégiák kidolgozása, a térségek együttműködése, kommunikációs hálózatépítés.

Az öt operatív program mellé olyan programkiegészítő dokumentumokat kellett kidolgozni, amelyek segítik a programok végrehajtását. Ezek részletesen,

193

intézkedésként tartalmazzák a fejlesztési célokat, a támogatandó tevékenységeket, az elismerhető költségek körét, az adható támogatás mértékét, nagyságát, a projekt kiválasztási kritériumait, a kiválasztás folyamatát. Az operatív programokat és a programkiegészítő dokumentumokat is az Európai Bizottság hagyta jóvá. A programkiegészítő dokumentumok szolgáltatják a pályázati kiírások alapját. Az öt operatív program keretében igénybe vehető forrásokra megjelentek a pályázati kiírások. Az operatív programok, a programkiegészítő dokumentumok és a pályázati kiírások az egyes operatív programokat irányító hatóság szerepét betöltő minisztérium honlapjáról letölthetők, ezért itt csak a figyelmet kívánjuk felhívni a vállalkozásoknak kiírt pályázatokra, és tájékoztatást kívánunk adni a további, főként az önkormányzatok, azok intézményei, a nonprofit szervezetek, az oktatási és egyéb intézmények részére megjelent pályázati kiírásokról. GVOP pályázati kiírások (www.gkm.hu)

Technológiai korszerűsítés támogatása (GVOP-2004-1.1.1): jogosultak: belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetek. tevékenység: új gépek, gépsorok beszerzése, épületek létrehozása, az infrastruktúra fejlesztése.

Regionális vállalati központok létesítésének támogatása (GVOP-204-1.1.2): jogosultak: belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetek, a regionális hatáskörű pénzügyi, számviteli, informatikai, szerviz stb. kiegészítő szolgáltatásokat végző vállalkozások létrehozásához szükséges beruházásokhoz.

Beszállítói integrátorok számának növelése és megerősítésük (GVOP-2004-1.1.3): jogosultak: belföldi székhelyű gazdálkodó szervezetek új, korszerű technológia bevezetésére, hasznosítására, minőségfejlesztésre, modern informatikai, vezetéstechnikai rendszerek létrehozására, továbbá a fentiek mellett kht.-k, kutatóhelyek, alapítványok által végzett menedzsment- és egyéb szolgáltatásokra.

Az ipari és innovációs infrastruktúra fejlesztése (GVOP-2004-1.2.1): – betelepült nagyvállalatoknak telephely-létesítésre, infrastruktúra-

fejlesztésre, – ipari parkokban innovációs szolgáltatáshoz épületek létrehozására, gépek,

berendezések beszerzésére. Logisztikai központok és szolgáltatásaik fejlesztése (GVOP-2004-1.2.2):

logisztikai központok épület-, gép-, berendezés-, informatikai és infrastrukturális beruházásaihoz.

Kis- és középvállalkozások műszaki-technológiai háttérfejlesztésének támogatása (GVOP-2004-2.1.1): épületek létrehozása, fejlesztése, gépek, berendezések, licenc, know-how vásárlása esetén.

Kis- és középvállalkozások részére korszerű menedzsmentrendszerek és technikák támogatása (GVOP-2004-2.1.2.): minőségbiztosítási, környezetirányítási rendszer, TQM, „20 kulcs” rendszer bevezetéséhez, laboratóriumok akkreditálásához.

Kis- és középvállalkozásoknak emelt szintű, szakmaspecifikus tanácsadás igénybevételének támogatása (GVOP-2004-2.2.2.):

194

üzleti tervek, pályázatok, elemzések, auditok készítéséhez igénybevett tanácsadásokhoz, piackutatáshoz, egyéb, igénybevett üzleti szolgáltatásokhoz.

Kis- és középvállalkozások közötti együttműködés szervezésének támogatása (GVOP-2004-2.3.1.): hálózatok szervezéséhez, kialakításához, hálózat tagjai által megvalósítandó projektek előkészítéséhez.

Együttműködő vállalkozások közös célú beruházásának, fejlesztésének támogatása (GVOP-2004-2.3.2.): közösen használt épületek létesítéséhez, gépek, berendezések, licenc, know-how vásárlásához.

Alkalmazott kutatás-fejlesztési program (AKF) (GVOP-2004-3.1.1): új, piacképes termékek kidolgozásához és kipróbálásához.

Közfinanszírozású és nonprofit kutatóhelyek kutatási infrastruktúrájának fejlesztése (KMA) (GVOP-2004-3.2.1): új műszer beszerzéséhez, eszközök felújításához.

A felsőoktatás és a vállalatok közötti kooperatív kutatást és technológiatranszfert segítő partnerkapcsolatok és hálózatok kiépítésének támogatása (kooperációs kutatóközpontok, KKK) (GVOP-2004-3.2.2): tudományos kutatáshoz, kísérleti fejlesztéshez, az eredmények adaptálásához, továbbképzéshez, know-how beszerzéséhez.

Induló technológia- és tudásintenzív mikrovállalkozások, és az ún. spin-off vállalkozások innovációs feladatainak támogatása (GVOP-2004-3.3.1): kutatásfejlesztésre, eredmények adaptálására, prototípus elkészítésére, know-how, licenc beszerzésére, K+F-eszközök beszerzésére.

Új kutatómunkahelyek létrehozásához kötődő vállalati kutatási infrastruktúra fejlesztése (GVOP-2004-3.3.2): új, vállalati kutatómunkahelyek létrehozásához szükséges gépek, eszközök, programok beszerzéséhez.

Vállalati innováció támogatása (GVOP-2004-3.3.3): alkalmazott K+F-munka megrendeléséhez, K+F-eredmények hasznosítási jogának megvételéhez és más K+F-tevékenységhez.

Vállalaton belüli elektronikus üzleti rendszerek (GVOP-2004-4.1.1): korszerű vállalatirányítási rendszer bevezetéséhez.

Üzleti partnerek közötti e-kapcsolat fejlesztése (GVOP-204-4.1.2): az elektronikus piactérhez csatlakozásra vagy létesítésre, elektronikus ügyfélszolgálat, vállalatközi üzletviteli rendszer létrehozására.

Üzleti tartalomfejlesztés támogatása kis- és középvállalkozások számára (GVOP-2004-4.2.1): – termelő, szolgáltató, kereskedelmi vállalkozások magas szintű szolgáltatást

nyújtó internetes oldalainak kialakításához, – üzleti, tudományos és kulturális internetes szolgáltatásokhoz kereskedelmi,

nonprofit szervezetek esetében. Ipari és közcélú tartalomszolgáltatás fejlesztése (GVOP-2004-4.2.2):

tudományos, kulturális és közcélú adatok szolgáltatásához infrastruktúra kialakítása.

Az önkormányzatok információszolgáltató tevékenységének fejlesztése (GVOP-2004-4.3.1): az internetes ügyintézés kialakításához szükséges tervezés, hardver, szoftver beszerzése.

Az önkormányzati adatvagyon másodlagos hasznosítása (GVOP-2004-4.3.2): adatbázis-kezelő rendszerek, hozzáférések biztosítása, adatfrissítés.

Szélessávú internet-infrastruktúra kiépítésének és a szolgáltatás beindításának támogatása Magyarország üzletileg kevésbé vonzó településein (GVOP-2004-4.4.1):

195

belföldi székhelyű, távközlési szolgáltatási engedéllyel rendelkező szolgáltatók részére az infrastruktúra kiépítéséhez.

HEFOP pályázati kiírások (www.fmm.gov.hu) A pályázati kiírásokat a HEFOP-ban meghatározott intézkedéseknek megfelelően hirdették meg. A pályázók nonprofit szervezetek, önkormányzatok, önkormányzatok intézményei, oktatási intézmények lehetnek, ezért – tájékoztatásul – csak a pályázatok címeit közöljük.

A nők munkába állásának, munkaerő-piaci részvételének segítése (HEFOP 1.3.1).

A sajátos nevelési igényű tanulók integrált nevelésének támogatása intézményi együttműködés keretében a közoktatás területén (HEFOP 2.1.2).

A hátrányos helyzetű tanulók integrációs felkészítésének támogatása intézményi együttműködés keretében a közoktatás területén (HEFOP 2.1.3).

Modellértékű tanoda típusú (extrakurrikuláris) tevékenységek támogatása a hátrányos helyzetű tanulók iskolai sikeressége érdekében (HEFOP 2.1.4).

A társadalmi befogadás elősegítése a szociális területen dolgozó szakemberek képzésével (HEFOP 2.2).

A hátrányos helyzetű emberek, köztük a romák foglalkoztathatóságának javítása, munkaerő-piaci és társadalmi beilleszkedésének elősegítése (HEFOP 2.3.1).

A hátrányos helyzetű emberek, köztük a romák foglalkoztathatóságának javítása alternatív foglalkoztatása (HEFOP 2.3.2).

Térségi iskola- és óvodafejlesztő központok megalapítása a kompetencia-alapú tanítási-tanulási programok elterjesztése érdekében (HEFOP 3.1.2).

Térségi integrált szakképző központok létrehozása (HEFOP 3.2.2). A felsőoktatás szerkezeti és tartalmi fejlesztése (HEFOP 3.3). A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program keretében megpályázott

beruházásokhoz és egyéb fejlesztésekhez kapcsolódó képzések megvalósítása (HEFOP 3.4.1).

A felnőttképzés hozzáférésének javítása a rendelkezésre álló közművelődési intézményrendszer bevonásával (HEFOP 3.5.4).

Térségi integrált szakképző központok infrastrukturális feltételeinek javítása (HEFOP 4.1.1).

Felsőoktatási intézmények infrastrukturális feltételeinek javítása (ISCED5) (HEFOP 4.1.2).

A társadalmi befogadást támogató szolgáltatások infrastrukturális fejlesztése (HEFOP 4.2).

Egészségügyi infrastruktúra fejlesztése az elmaradott régiókban (HEFOP 4.3).

Egészségügyi információtechnológia az elmaradott régiókban (HEFOP 4.4).

A HEFOP keretében a kis- és középvállalkozások számára kiírt pályázat a (HEFOP 3.4.2) a vállalkozói készségek fejlesztését célzó képzések támogatására szól. Pályázni a vállalkozói készségek fejlesztését szolgáló, az általános és speciális képzések megvalósításához lehet. Gazdálkodó szervezetek és egyéni vállalkozók pályázhatnak.

196

KIOP pályázati kiírások (www.ktm.hu) A pályázók főként a települési önkormányzatok, önkormányzati társulások és többségi állami/önkormányzati tulajdonban lévő szervezetek, kivétel az 5. jogcím. Az ivóvízminőség javítása (KIOP 1.1.1). A szennyvízelvezetés és -tisztítás fejlesztése (KIOP 1.1.2). Állati hulladék kezelése (KIOP 1.2). Egészségügyi és építési-bontási hulladék kezelése (KIOP 1.3). Környezeti kármentesítés a felszín alatti vizek és ivóvízbázisok megóvása

érdekében (KIOP 1.4). A kockázatok felszámolásához szükséges beruházások megvalósítására gazdasági társaságok nyújthatnak be pályázatot.

ROP pályázati kiírások (www.gkm.hu; www.nth.hu) Elsősorban önkormányzatok, nonprofit szervezetek pályázhatnak. A turisztikai potenciál erősítése a régiókban (ROP 1.1) Nemzeti parkok és más, védett természeti területek turisztikai

látogathatóságához szükséges fejlesztések ösztönzése. Világörökségi helyszínek és gazdag turisztikai potenciállal bíró városok

történelmi központjai látogatóbarát szolgáltatásainak fejlesztése. Kastélyok és várak turisztikai funkciókkal történő bővítése, ami elősegíti

bekapcsolódásukat a kulturális turizmusba. Múzeumok és egyedi műemlékek látogatóbarát szolgáltatásainak fejlesztése. Az aktív turizmushoz kapcsolódó infrastrukturális fejlesztés: településeket és

turisztikai vonzerőket összekötő kerékpárutak fejlesztése.

Térségi infrastruktúra és települési környezet (ROP 1.2) (www.nth.hu) Gazdasági társaságok is pályázhatnak a következő területeken:

– szálláshelyek fejlesztése, – kereskedelmi szálláshelyek színvonalának emelését, új szálláshelyek

létesítését szolgáló beruházások, – vonzerőhöz kapcsolódó szolgáltatások kialakítása, fejlesztése,

munkahelyteremtés.

Hátrányos helyzetű régiók és kistérségek elérhetőségének javítása (ROP 2.1): utak építése, javítása, buszpályaudvarok, végállomások fejlesztése, villamos- és trolibuszhálózat rekonstrukciója. Önkormányzatok és intézményeik pályázhatnak.

Hátrányos helyzetű régiók és kistérségek helyi tömegközlekedési infrastruktúrájának fejlesztése (ROP 2.1.3): pályázhatnak önkormányzatok, intézményeik, tömegközlekedési feladatok ellátására jogosult gazdálkodó szervezetek a tömegközlekedéshez és annak kiszolgáló eszközeihez, létesítményeihez.

A városi területek rehabilitációja (ROP 2.2): pályázók az önkormányzatok, a gazdasági társaságok partnerei lehetnek.

Az óvodai és az alapfokú oktatási-nevelési intézmények infrastruktúrájának fejlesztése (ROP 2.3): a hátrányos helyzetű régiókban az intézmények fenntartói pályázhatnak épület, eszköz, informatikai rendszerek beruházásához.

197

A foglalkoztatást elősegítő tevékenységek helyi koordinációjának elősegítése (ROP 3.2.1): az önkormányzatok, non-profit szervezetek pályázhatnak foglalkoztatási stratégiák, együttműködési hálózatok kialakításához.

Nonprofit foglalkoztatási projektek megvalósítása a szociális gazdaságban (ROP 3.2.2): aktív korú nem foglalkoztatottak munkavállalási képességének növelésére végzett tevékenységekhez, e tevékenységek feltételeinek biztosításához.

A felsőoktatási intézmények és a helyi szereplők együttműködésének erősítése (ROP 3.3): oktatási, kutatóintézmények és nonprofit szervezetek részére.

A humán erőforrás fejlesztése (ROP 1.3) AVOP pályázati kiírások (www.fvm.hu)

Mezőgazdasági beruházások támogatása (AVOP 1.1) Életképesnek minősülő mezőgazdasági vállalkozások vehetik igénybe. Támogatott fejlesztések: – állattartó létesítmények fejlesztése, – növénytermesztést és kertészetet szolgáló építési beruházások, – minden agrárágazatot érintő, új erő- és munkagépek, technológiai és

informatikai berendezések, – alma, körte és őszibarack ültetvénytelepítések fejlesztése, – gazdaságon belüli víztakarékos öntözési rendszerek kiépítése és

fejlesztése, – gazdaságon belüli meliorizációs beavatkozások.

A halászati ágazat strukturális támogatása (AVOP 1.3)

Pályázhatnak gazdasági társaságok, halászati termelői szervezetek. Támogatott tevékenységek: – tógazdaságok és iparszerű haltermelő rendszerek építése, felújítása,

halkeltetők korszerűsítése, – halfeldolgozók építése, bővítése, felújítása és korszerűsítése, – természetes vízi halászat, – termelői szervezetek és közös halászati célok érdekében végzett

tevékenységek, – új technológiák bevezetése.

Mezőgazdasági vízkészlet-gazdálkodás Támogatott tevékenységek: – öntözőrendszerek fejlesztésére irányuló kollektív beruházások,9 – vízkárelhárítás önkormányzati és/vagy magántulajdonban lévő

létesítmények kollektív beruházásai.

A mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése (AVOP 3.2) Támogatott tevékenységek:

9 Kollektív beruházásnak minősülnek azok a fejlesztések, amelyek a pályázó mezőgazdasági termelők együttműködései, társulásai, több termelőt magában foglaló szervezetek, illetve önkormányzatok és társulásaik, amelyek külterületi vizek, illetve vízi létesítmények tulajdonosai, illetve kezelői.

198

– kimondottan mezőgazdasági és erdészeti célokat szolgáló, szám nélküli (csak helyrajzi számmal ellátott) külterületi utak építése, felújítása,

– mezőgazdasági vállalkozások korszerű energiaellátásának kialakítása/fejlesztése, elsősorban a megújuló energia10 használata mezőgazdasági üzemek által,

– helyi piacok és felvásárlóhelyek felújítása, átalakítása, bővítése és újak létrehozása.

Földterület-fejlesztés, meliorizáció

A mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének

fejlesztése (AVOP 2.1) Gazdasági társaságok pályázhatnak, meghatározott mezőgazdasági termékek esetén. Támogatott tevékenységek: ♦ feldolgozókapacitások korszerűsítése, ♦ környezetterhelés csökkentése, ♦ minőségbiztosítás, ♦ a csomagolás korszerűsítése, ♦ a piacra jutás feltételeinek javítása.

Fiatal gazdálkodók induló támogatása (AVOP 1.4) 20–40 év közötti, regisztrált mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó pályázhat. Támogatott tevékenységek: ♦ egyszeri tőkejuttatás a mezőgazdasági termelőtevékenység

feltételeinek kialakításához, ♦ földterület és mezőgazdasági célú létesítmények megvásárlásához,

utóbbi felújításához igénybe vett, éven túli hitel kamattámogatása.

Vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése (AVOP 3.1) Pályázhatnak egyéni vállalkozók, őstermelők, mezőgazdasági

tevékenységet folytató mikro- és kisvállalkozások. Támogatott tevékenységek:

♦ az agrártevékenységek bővítése, ♦ minőségi termékek marketingje, ♦ kézműipari tevékenység fejlesztése, ♦ falusi turizmus fejlesztése.

Szakmai továbbképzés, átképzés (AVOP 1.5)

Pályázhatnak agrárszakképzési tevékenységet folytató szervezetek. Támogatott tevékenységek:

♦ továbbképző, átképző tanfolyamok szervezése, ♦ speciális képzések, ♦ oktatási anyagok előállítása.

Falufejlesztés és megújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének

megőrzése (AVOP 3.4)

10 A megújuló energiaforrás felhasználására irányuló fejlesztések a projektkiválasztás során előnyt élveznek.

199

Egyéni vállalkozók, mikro- és kisvállalkozások, önkormányzatok, civilszervezetek pályázhatnak. Támogatott tevékenységek: ♦ közösségi érdekeket szolgáló épületek felújítása, ♦ a rendezett településkép kialakítása céljából történő külső felújítás, ♦ védettség alatt álló épületek felújítása, ♦ természeti és tájvédelem, közösségi zöldfelületek kialakítása, felújítása.

Leader + (AVOP 3.5) Pályázhatnak önkormányzatok és társulásaik, mikro- és kisvállalkozások, egyéni vállalkozók, őstermelők, nonprofit szervezetek. Támogatott tevékenységek: ♦ készségek elsajátítása, ♦ kísérleti, integrált fejlesztési stratégiák, ♦ térségek egymás közötti és nemzetközi együttműködésének

támogatása, ♦ kommunikációs hálózatépítés európai, nemzeti vagy regionális szinten.

Miközben a fenti elindított programok sikeres végrehajtása rendkívül nagy feladatot jelent, máris kezdődik a következő uniós költségvetési időszakra, a 2007—2013-as évekre vonatkozó Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozása. A partnerek széles körének bevonásával ki kell jelölni a következő időszak fejlesztési irányait, az azt szolgáló célokat és intézkedéseket.

„…kezdődik a következő uniós költségvetési időszakra, a 2007-2013-as

évekre vonatkozó Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozása.”

• •

• B) Közös agrárpolitika A közös agrárpolitika (KAP) céljai a következők:

• a mezőgazdaság termelékenységének növelése, • az agrárgazdaságból élőknek megfelelő életszínvonal biztosítása, • az agrárpiacok stabilizálása, • az élelmiszer-ellátás folyamatossá tétele, • az egészséges élelmiszerekhez méltányos áron történő hozzájutás biztosítása.

Az Európai Unióban a KAP céljainak megvalósításához sokféle piacszabályozó eszközt használnak, ezek közös piaci szervezetekben működnek. A közös piaci szervezetek, amelyek egy-egy meghatározott termékkör piacszabályozásához alkalmazott jogszabályok és mechanizmusok együttesét jelentik, működésükkel biztosítják a közös piacszabályozás három alapelvének érvényesülését. Ezek:

− a piac egységessége, − a közösségi preferencia, − a pénzügyi szolidaritás.

200

Az Európai Unióban a mezőgazdasági termékek csaknem teljes köre valamilyen termékpálya-szabályozás alá tartozik.

1. A mezőgazdasági termékek piacszabályozása

A mezőgazdasági termékek piacszabályozásának intézményrendszere A piacszabályozás megvalósítása és a szabályozás keretében nyújtott támogatások jogosultakhoz juttatása, továbbá az egész rendszer jogszabályoknak megfelelő működésének ellenőrzése elképzelhetetlen egy, az egész támogatást és annak ellenőrzését működtető rendszer nélkül. Magyarországon a fenti feladatok ellátására hozták létre a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt (MVH). Az MVH látja el:

• az egyes közösségi termékpálya-rendtartások szabályozási eszközeinek működtetésével kapcsolatos feladatokat,

• az EMOGA garanciarészlege tekintetében o az Európai Unió belpiaci támogatásainak kezelését, o az EU külpiaci támogatásainak kezelését, o az intervenciós rendszer működtetését, o a közvetlen kifizetések kezelését és ehhez kapcsolódóan az Integrált

Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) működtetését, így a gazda-, és ügyfélregisztert (regisztráció), a Mezőgazdasági Parcellaazonosító Rendszert (MePAR), amely az

EMOGA területalapú kifizetéseinek kizárólagos hivatkozási alapja, az állattenyésztési támogatásokkal kapcsolatos ügyek intézését,

(Az Egyed-nyilvántartási és Azonosítási Rendszer (ENAR) működtetését az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI) látja el.)

• a vidékfejlesztési (kísérő) intézkedések lebonyolítását, és az azokkal összefüggő

feladatokat, • az EMOGA orientációs részlege tekintetében a vidékfejlesztési intézkedések

bonyolításával összefüggő feladatokat, • a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközből (a továbbiakban: HOPE) folyósított

támogatások végrehajtásával összefüggő feladatokat, • a SAPARD előcsatlakozási program teljesítésének szervezésével, valamint a

SAPARD támogatási rendszer működtetésével és végrehajtásával összefüggő végrehajtó és kifizető feladatokat,

• a miniszter által rendeletekben meghatározott körben és módon az egyes nemzeti támogatások igénybevételével és végrehajtásával összefüggő feladatokat.

Közvetlen támogatások Az agrártámogatási rendszeren belül a közvetlen támogatásokra vonatkozó szabályozás eltérő aszerint, hogy a Közösség régi tagországairól vagy a 2004. május 1-jén csatlakozó tagországokról van-e szó. A leglényegesebb eltérések a következők:

• az első évben az egyes rendtartások elemeiből a közvetlen támogatások összegeit a régi tagországokhoz viszonyítottan 25%-os arányban fizetik ki, és a

201

100%-os szintet fokozatosan, az elkövetkező 10 év alatt érik el: a növekedés mértéke az első három évben 5-5%, ezt követően évenként 10%;

• ezeket az összegeket nem az adott termékpálya rendtartásánál jelentkező elemként fizetik ki, hanem összevonva, úgynevezett egységes területalapú támogatásként, az összes mezőgazdasági területre vetítetten.

A közvetlen támogatás 2004-ben a régi tagországokhoz viszonyítva 25 %, a

100 %-os szintet fokozatosan, 10 év alatt éri el.

Az új tagországok választhattak a hagyományos, termékpályákhoz kötődő és az egységes területalapú támogatási rendszer (Single Area Payment System: SAPS) szerinti kifizetés között. Mind a tíz, újonnan csatlakozó ország az egységes területalapú támogatást választotta. Ennek legfontosabb okai:

• ez lehetővé teszi a közvetlen támogatások csaknem teljes összegének felhasználását,

• ez a rendszer közelebb áll az EU úgynevezett összevont gazdaságtámogatási rendszeréhez (Single Farm Payment System: SFPS), amelyet a régi tagországok 2005–2007 között folyamatosan vezetnek be, és 2007-től a termékpályákhoz kötődő rendszer helyett egységesen kötelesek alkalmazni,

• tekintettel arra, hogy a választott SAPS-rendszer közelebb áll az összevont gazdaságtámogatáshoz, ez megkönnyíti az átmenetet az SFPS-rendszerre, amelyet a 2004-ben csatlakozott országoknak legkésőbb 2009-ben szintén alkalmazniuk kell.

Az egységes területalapú támogatás kifizetésének legfontosabb feltételei:

• a benyújtott kérelem legalább egy hektár szántóra, gyepre, konyhakertre vonatkozzon, és az egy kultúrával beültetett parcella mérete legalább 0,3 ha legyen;

• szőlő, gyümölcsös területére vonatkozó támogatási kérelem esetén a parcella mérete érje el a legalább 0,3 ha-t;

• 2003. június 30-án a művelés feleljen meg a „Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot” feltételeinek;

• legyen meg a támogatás igénybevételéhez szükséges regisztráció, • a benyújtott támogatási igény jogos legyen, vagyis a területet ténylegesen

használó a használatnak megfelelően nyújtsa be a támogatási kérelmet. Magyarországon a fenti feltételeknek megfelelő, támogatható területnagyság 4 355 154 ha, a hektáronkénti támogatási összeg pedig 2004-ben 70,22 euró (255 Ft/euró árfolyamon számolva 17 901 Ft/ha). Ha nagyobb területnagyságra érkeznek be jogos támogatási igények, úgy a területegységre kifizethető támogatási összeg arányosan csökken. Ha a jogos támogatási igény kisebb, mint a területi korlát, akkor a támogatási lehetőség kihasználatlan marad, az egységnyi támogatási összeg nem nő. A Közösség által finanszírozott, közvetlen támogatás 25%-os szintjét a Közösséggel történt megállapodás alapján a nemzeti költségvetés 2004-ben legfeljebb 55%-os szintre kiegészítheti, vagyis további 30%-kal, amit az uniós szakzsargon „top-up”-nak nevez. A 30%-os nemzeti kiegészítés mindaddig adható, ameddig az együttes támogatási szint (az évente emelkedő közösségi és a nemzeti együttesen) el nem éri a 100%-ot.

202

„A közösségi forrásból finanszírozott közvetlen támogatás évenként

további 30%-kal kiegészülhet a nemzeti forrásból mindaddig, amíg az el nem éri a 100%-os szintet…”

A kiegészítő közvetlen nemzeti támogatást azonban nem minden növény termőterülete után és nem azonos összegben fizetik ki, és az állatok után járó közvetlen támogatások is eltérőek. Ennek oka, hogy e támogatási „csomagnak” az igénybevételi feltételei a régi tagállamokra vonatkozó feltételekkel azonosak. A kiegészítő támogatásokat a termelő a húsmarhatartáshoz, a juhtartáshoz, a tejtermeléshez, a rizstermesztéshez, a dohánytermeléshez és a szántóföldi növények körébe sorolt növényekhez igényelheti. A kiegészítő közvetlen nemzeti támogatásokat az FVM rendelet formájában, évente jelenteti meg. Magyarországon az agrárpiaci rendtartással, illetve támogatásokkal kapcsolatos intézkedések végrehajtásáért felelős hatóságok a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) és a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal (MKEH). Az importtal kapcsolatos ügyekben a MKEH-hez, az összes többi rendtartási elemmel kapcsolatos eljárás ügyében a MVH-hoz kell benyújtani a kérelmeket. 1.1. Szántóföldi növények uniós piaci rendtartása A szántóföldi növények piaci rendtartása a következő növényekre, illetve azok termékeire terjed ki:

• Gabonafélék: durumbúza, egyéb búza, kétszeres, rozs, árpa, zab, tritikálé, kukorica, csemegekukorica, silókukorica, szemes cirok, hajdina, köles, madárköles, egyéb gabonaféle, különböző gabonafélék lisztjei, darái, őrleményei, korpái, keményítőfélék, búzasikér, állati takarmányozásra használt termények, készítmények.

• Olajnövények: szójabab, napraforgómag, repcemag, lenmag. • Fehérjenövények: takarmányborsó, lóbab, édesvirágú csillagfürt. • Ipari célra termesztett növények: rostlen, rostkender. • Hüvelyesek: lencse, csicseriborsó és takarmánybükköny. • Különböző vetőmagvak.

A szántóföldi növények bázisterülete, amelyre a kiegészítő nemzeti támogatás adható, 3 520 790 ha. 1.1.1. Gabonafélék rendtartása A gabonafélék piaci rendtartása során alkalmazott eszközök: területalapú támogatás, intervenció, külkereskedelmi szabályozás, adatszolgáltatás, integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer működtetése és a keményítőgyártás támogatása.

203

a) Területalapú támogatás Területalapú támogatásban részesül az összes gabonamag, csemegekukorica, silókukorica, és ahol a silókukorica nem termelhető meg, ott a különböző, takarmánycélú fűfélék. A magyar termelők esetén a gabonafélék területalapú támogatása két részből tevődik össze: egyrészt a közösségi forrásból származó 25%-ból, másrészt a nemzeti forrásból származó összegből. Ez a támogatási összeg 2004-ben mintegy 37 ezer Ft/ha (közösségi: 17,9 ezer Ft, nemzeti: 8 ezer Ft előleg + 11 ezer Ft). 2004-ben június 30-ig kellett benyújtani a területalapú támogatási kérelmeket. Jogos igény esetén a támogatás kifizetésére december 1. és január 31. között kerülhet sor (2004-ben ez eltérő, mert a kifizetés 2004. december 1. és 2005. április 30. közötti). Kivételes esetekben az EU-bizottság hozzájárulhat, hogy a jogosan járó közvetlen támogatások legfeljebb 50%-át december 1-je előtt kifizessék. b) Intervenció Az intervenciós alapár búzára, durumbúzára, kukoricára, árpára és cirokra tonnánként 101,31 euró, ami november 1-től május 1-jéig havonta 0,46 euróval nő. Az intervenciós alapár tartalmazza a legközelebbi intervenciós központig (ami nem raktár, csak számítási viszonyítási pont) felmerülő szállítási költséget is. Az intervenciós felvásárlás szektorsemleges, tehát a hatóság a felajánláskor/beszállításkor érvényes áron/árfolyamon az áru bármely tulajdonosától – termelőtől, feldolgozótól, kereskedőtől – köteles megvásárolni a gabonát, ha

• az regisztráltatta magát, • az áruja közösségi származású, • azt intervencióra felkínálja, • az áru mennyisége legalább 80 tonna (durumbúzánál 10 t), • az áru minősége az előírásoknak megfelel.

„…Az intervenciós felvásárlás szektorsemleges.”

Az áru felajánlása és a tényleges betárolás között több hónap is eltelhet. Az áru kifizetése az átvételt követő 30–35 napon belül történik, korrigálva a minőségi felárakkal és a szállítási költségtérítéssel. Az intervenciós tárolásban azok a raktárfelajánlók vehetnek részt, akik a meghirdetett pályázaton részt vesznek, a raktár helyszíni ellenőrzése szerint megfelelnek a követelményeknek, és velük az MVH tárolási szerződést köt. A tárolásban résztvevők szolgáltatásukért díjat kapnak, amelyet a hatóságok állapítanak meg. A díj mértéke nemzetenként eltérő lehet, mert a közösségi szinten egységes támogatást a tagállamok kiegészíthetik.

204

A felvásárolt intervenciós készlet a Közösségé, értékesítése pályázat útján történik. Az értékesítési pályázat kiírásáról és annak elnyeréséről is Brüsszelben döntenek. Pályázni csak a pályázatban előírt biztosíték letételének igazolásával lehet. Közösségen belüli értékesítés esetén az alapminőségre kell árajánlatot adni, majd az árat az értékesítéskor a tényleges minőségnek megfelelően korrigálják. Közösségen kívülre irányuló értékesítés esetén a pályázatot a tényleges minőségre vonatkozóan kell elkészíteni, árkorrekció nem történik. c) Külkereskedelem A gabonafélékre és azok tovább feldolgozott termékeire export és import esetén egyaránt engedélyt kell kérni. Az engedélyt a tagállam illetékes hatóságai bármely kérelmezőnek kiadhatják, függetlenül annak Közösségen belüli letelepedési helyétől. Nem szükséges azonban engedélykérelem benyújtása kisebb tételek külkereskedelme esetén (ez termékenként eltérő mennyiség lehet: 100–5000 kg). Az engedély kiadása biztosíték letételéhez kötött. A biztosítékok összegei eltérőek lehetnek export, import, termékek, relációk és az export-visszatérítés nélküli engedélykérelem vagy az export-visszatérítési igény függvényében (1–45 euró/t). Az exportengedélyek (bizonyítványok) általában négy hónapon, az importengedélyek 45, illetve 60 napon át érvényesek. Ha az ügyletet az engedélyes nem bonyolítja le határidőn belül és legalább 95% mértékben, úgy a biztosítékot csak a lebonyolítás mértékéig szabadítja fel. Kivételt jelent, ha csak 5%-os mértékig történik teljesítés. Ez esetben – a vis major esetét kivéve – a biztosíték teljes összegét visszatartják. A biztosítékok felszabadítása érdekében az engedélyezett ügylet lebonyolítását igazolni kell, ezért az engedélyeket az előírt határidőig vissza kell juttatni az engedélyező hatóságnak. Az exportbizonyítványok, illetve az importengedélyekből származó jogok legfeljebb egyszer (kivételes esetekben egyszer sem) átruházhatók. A kötelezettségek azonban mindig az eredeti engedélyest terhelik. A gabonafélék és az abból készült termékek exportja általában támogatott, mivel a világpiaci árak sok esetben alacsonyabbak, mint a közösségi árak. Az árak közötti különbséget export-visszatérítés címén kiegyenlíthetik. A feldolgozott áruk formájában kivitt termékek visszatérítése azonban nem lehet nagyobb, mint az a visszatérítés, amit a kérelmező ugyanezen termékek további feldolgozása nélküli kivitel esetén kapna. Az export-visszatérítések a Közösség egészére azonosak. A visszatérítési kérelmet az exportbizonyítvánnyal egy időben kell benyújtani az indító vámhivatalhoz, amely a megfelelő bejegyzések után az EV 1 példány másolatával együtt megküldi azt a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztériumnak. A visszatérítés mértékét Brüsszelben határozzák meg a belpiaci viszonyok, a világpiaci árak és a WTO-megállapodás figyelembevételével. Ha a világpiaci ár jóval magasabb, mint a belpiaci ár, a szabályozás lehetővé teszi exportadó kivetését. Ennek mértékét szintén Brüsszelben határozzák meg. Árpára, búzára, durumbúzára, kukoricára (kivéve a hibrid vetőmagot), rozsra, cirokra elsődlegesen nem fix vámtételeket, hanem a legmagasabb vámtarifájú importárhoz (ami legfeljebb az intervenciós ár 155%-a lehet) viszonyított vámot alkalmaznak oly módon,

205

hogy abból kivonják a szállítmányra vonatkozó CIF-importárat. Ez a vám azonban nem lehet magasabb, mint a közös vámtarifában meghatározott vámtétel. Abban az esetben, ha az import zavart okoz a Közösség piacán, vagy a Közösség által a WTO-nak bejelentett szint alatti áron történik behozatal, kiegészítő behozatali vám vethető ki. A vámok mértékéről a brüsszeli bizottság dönt. A kereskedelmi megállapodásokban rögzített vámkedvezmények, illetve vámkontingensek alapján megpályázható importtételek összegyűjtéséről a tagországok, az engedélykérelmek elfogadásáról a brüsszeli bizottság dönt. A feldolgozott gabonatermékek importálásához is engedélykérelem és biztosíték letétele szükséges. A termékek belföldi forgalomba hozatalára csak a vámok megfizetése után – ha az nem kedvezményes kontingensen belüli import – kerülhet sor. d) Keményítőgyártás, -felhasználás A Közösségben termelt gabonafélékből és a burgonyából előállított keményítőt és bizonyos származékait felhasználó vállalkozások visszatérítésben részesülnek. Az alapkeményítőkre vonatkozó visszatérítés összegét a brüsszeli bizottság általában havonta egy alkalommal állapítja meg. A búzából, kukoricából, rizsből előállított keményítő azonos visszatérítésben részesülhet, míg a burgonyából előállított keményítőre vonatkozó felhasználás ettől eltérő visszatérítést kaphat. A visszatérítés összege a rögzítés napját megelőző öt napon a kukorica és a búza közösségi belpiaci árának és a kukorica vámjának meghatározásához használt rotterdami CIF-importátlagár különbsége, szorozva 1,6-del. Az így kapott szorzatot korrigálják a tényleges keményítőre megállapított együtthatóval. Ha a kukorica számított ára 5 euró/t mértékben változik, a visszatérítési összegek is változnak. A támogatás feltételei a következők:

• a keményítőt felhasználó vállalkozás regisztrálása; • a felhasználó vállalkozás ellenőrzés utáni jóváhagyása; • a visszatérítési kérelem benyújtása a biztosíték (15 euró/t alapkeményítő)

letételének igazolásával és a keményítő előállítójának/szállítójának nyilatkozatával együtt. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell, hogy a terméket közvetlenül gabonából, burgonyából állították elő, vagy import esetén a vámfizetés megtörtént;

• a keményítő felhasználása a visszatérítési bizonyítvány érvényességi idején belül; • a felhasználói nyilatkozat kitöltése – hivatkozással a visszatérítési bizonyítványra –

és a kötelező mellékletekkel együtt eljuttatása a hatósághoz.

A visszatérítési bizonyítványban szereplő mennyiség legalább 90%-os mértékének teljesítésekor a biztosíték teljes összegét, ennél alacsonyabb teljesítés esetén a teljesítésnek megfelelő összegét szabadítják fel. A biztosíték felszabadítása a visszatérítés kifizetésével egy időben történik. e) Adatszolgáltatás, integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer

206

A tagállamok a rendtartás zökkenőmentes lebonyolítása érdekében rendszeresen kötelesek adatokat, információkat szolgáltatni, és integrált igazgatási és ellenőrzési rendszert (IIER) működtetni. Az IIER keretében a tagállam köteles gondoskodni minden támogatási kérelem adminisztratív ellenőrzéséről, és a kérelmek 5%-ának helyszíni ellenőrzéséről, továbbá mulasztás esetén a szankcionálás végrehajtásáról. 1.1.2. Egyéb szántóföldi növények, rostnövények a) Egyéb szántóföldi növények A gabonaféléknél felsorolt piacszabályozó eszközök közül az olajos magvakra, fehérje növényekre, hüvelyesekre, különböző vetőmagokra csak a területalapú támogatás, az adatszolgáltatás és az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer vonatkozik. A felsorolt növénycsoportok területalapú támogatására vonatkozó előírások és mértékek ugyanazok, mint a gabonaféléknél. b) Rostnövények piacszabályozása A rostnövények piacszabályozása szerint a lenre és a kenderre a területalapú támogatáson kívül feldolgozási támogatás is igénybe vehető. A támogatható mennyiség tagországonként eltérő. Magyarország csak kenderfeldolgozásra kapott támogatási lehetőséget. Ez évente 2061 tonna. Egy tonna kenderrost feldolgozásának támogatása 90 euró. A támogatás kifizetésének legfontosabb feltételei: a feldolgozandó termék igazoltan olyan területről származik, amelyik a vonatkozó gazdasági évben benyújtott területalapú támogatási kérelmekben szerepel, a feldolgozó az írásbeli szerződéssel biztosított kenderkórót a hatóság által jóváhagyott üzemben, az előírt biztosítékot letéve dolgozza fel, a szerződéseket teljesítik, a teljesítést a hatóság ellenőrizte és igazolta. Kender esetében csak tagállami engedéllyel rendelkező importőr bonyolíthat importot, ha igazolja, hogy a nyerskender THCT-tartalma nem több mint 0,2%. 1.1.3. Rizspiaci rendtartás A rizs termelésének támogatása részint a SAPS területalapú támogatáson, részint a kiegészítő nemzeti támogatásokon keresztül valósul meg. Ez utóbbi támogatás az ország számára elfogadott kvótára, 3222 hektárra adható. 2004-ben a területegységre vetített, kiegészítő nemzeti támogatás 59 ezer Ft/ha. Ha a jogos igények meghaladják az előbb említett bázisterületet, úgy az adott támogatási évben a termelőnként támogatható terület nagysága a túllépés mértékével arányosan csökken. A támogatás kifizetésének legfontosabb kellékei: az egységes területalapú támogatás igénylése, az állomány megőrzése virágzás kezdetéig, azon hatósági ellenőrzések megtörténte, amelyek a támogatáshoz tartozó feltételek szerinti teljesítést igazolják. A rendtartás részeként az intervenció intézménye is működik. A gabonaféléktől eltérően azonban a rizs intervenciójának mennyisége korlátozott, a tagállamok számára kvótát határoztak meg. Magyarország intervenciós lehetősége 408 tonna.

207

A rizs (nyers, feldolgozott) exportálása és importálása engedélyhez és biztosíték letételéhez kötött. Az exportengedély-kérelmeket a MVH-hoz, az importengedély-kérelmeket a MKEH-hez a letett biztosítékok igazolásával együtt kell benyújtani. A biztosíték 5–45 euró/t (a termék típusától és a relációtól függően). A teljes biztosítékot csak abban az esetben szabadítják fel, ha az ügylet határidőn belül és legalább 95%-ban teljesült. Ellenkező esetben csak a teljesítésnek megfelelő összeget szabadítják fel. 1.1.4. Dohánypiaci rendtartás A nyersdohány piacszabályozása két fő elemre épül, a jövedelemszabályozásra és az ahhoz kapcsolódó kvótarendszerre. Magyarországon a termelő egyrészt a SAPS területalapú támogatásokon, másrészt a kiegészítő nemzeti támogatásokon keresztül kapja meg a jövedelemtámogatásokat. Ez utóbbi támogatást a regisztrált, jogosult termelő az ország számára meghatározott kvótára kapja meg, amelyet a nemzeti szabályozás területegységre vetített. 2004-ben a támogatás 2000 ha Burley típusú dohányra 580 ezer Ft/ha, 3483 ha Virginia típusú dohányra 740 ezer Ft/ha. Ha a jogos igények meghaladják az előbb említett területet, akkor az adott támogatási évben a termelőnként támogatható terület nagysága a túllépés mértékével arányosan csökken. A dohánytermesztés után járó támogatás kifizetésének leglényegesebb feltételei: az egységes területalapú támogatás igénylése, az állomány megőrzése a virágzás kezdetéig, a betakarított nyersdohányra az elsődleges feldolgozóval írásbeli szerződés megkötése, azon hatósági ellenőrzések, amelyek a támogatáshoz tartozó feltételek szerinti teljesítést igazolják. A dohánypiacot a rendtartáson kívül a feldolgozott termékekre vonatkozó tagállami szinten meghatározott jövedéki adó, valamint a dohánytermékek gyártására, kiszerelésére, címkézésére vonatkozó rendelkezések is szabályozzák. 1.1.5. A cukorpiaci rendtartás A rendtartás a következő termékekre terjed ki: répacukor, nádcukor, izoglükóz és ezek szirupjai, mesterséges méz, inulinszirup, cukorrépa, cukornád, répapép, melasz, egyéb cukorgyártási hulladék. A cukorpiac igen szigorú szabályozásán keresztül mind a cukoralapanyag-termelők, mind a cukorgyárak jelentős nyereségre tesznek szert. A szabályozás eszközei: termelési kvóták, intézményes árak és árgaranciák, termelési illetékek, szakmaközi megállapodás, intervenció, külkereskedelem, a vegyiparban használt cukor után járó visszatérítés, adat- és információszolgáltatás, valamint az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer. a) Termelési kvóták, intézményes árak, termelési illetékek A termelési kvóták megállapításának alapját a közösen elfogadott referenciaidőszak átlagos belföldi cukorfogyasztásának és kereskedelmének adatai képezik. A termelési kvóta a tagállam tulajdona, át nem ruházható. Két részből, az „A” és „B” kvótából áll. Az „A” és a „B” kvóta együttesen adja a legnagyobb kvótát. Az ezen felül

208

termelt cukrot „C” cukormennyiségnek nevezik, amelyet belföldön nem lehet forgalomba hozni, hanem támogatás nélkül exportálni kell, illetve egy adott része a következő évi „A” kvóta terhére átvihető. A termelők és a feldolgozók esetében az értékesítési és árgaranciák csak a legnagyobb kvótán belül megtermelt cukorra, illetve az ehhez szükséges cukorrépára vonatkoznak. Izoglükózra és inulinra nem határoznak meg intervenciós árat, és intervenciós kötelezettség sem terheli az EU-t. Az intézményes árak és árgaranciák rendszerén belül határozzák meg a cukor intervenciós árát, az intervenciós árból származtatott répaalapárat és a minimális répaárat. Az intervenciós ár fehér cukorra tonnánként 631,9 euró. Az ebből származtatott répaalapár 47,67 euró, a minimális ár az „A” répára 46,72 euró, a „B” répára 32,42 euró tonnánként. A termelési illetékeket a cukorra vetik ki, az „A” kvótára az intervenciós ár 2%-át, a „B” kvótára további 30%-ot. Ha ezek nem fedezik az exporttámogatásra kiadott összeget, akkor a „B” kvótát további 7,5% illeték terheli. Általában az illetékek 58%-át a répatermelők, 42%-át a cukorgyárak viselik. A cukorgyárak és a termelők közötti együttműködést szakmaközi egyezményben rögzítik. Ebben szabályozzák a felek közötti leglényegesebb kérdéseket: árak, szállítási jogok, a répaszelet értékesítése, az illetékek és azok termelők és feldolgozók közötti megosztása, a szállítási, a pénzügyi feltételek, a teljesítések, a szankciók stb. Az egyezményt a szakminisztérium hagyja jóvá. b) Külkereskedelem Az unió magas fix összegű vámmal (419 euró/t) védi piacát, sőt az alapvámon kívül a világpiaci ártól függő pótvám kivetését is alkalmazhatja. Nemzetközi szerződésekben azonban vállalta, hogy egyes fejlődő országokból kedvezményes vámok alkalmazásával importál cukrot, így felesleg keletkezik. A cukorpiaci egyensúly fenntartása érdekében a cukorfelesleget exportálni kell a hazai piacról. Tekintve, hogy a belföldi ár az intervenciós árnak és a vámvédelemnek köszönhetően a világpiaci ár több mint kétszerese, az exportot támogatás (visszatérítés) nélkül csak veszteséggel lehetne lebonyolítani. A veszteséges ügyletek elkerülése érdekében a cukor exportálását támogatják, de támogatás (visszatérítés) csak a legnagyobb kvótán belül megtermelt cukorra adható. A támogatás a költségvetésnek tetemes kiadást jelent, amit az EU a különböző termelési illetékeken keresztül szed be. Ezért a cukorpiaci rendtartás gyakorlatilag önfinanszírozó. Mind az export-, mind az importügyletek engedélykötelesek. Az engedélyeket biztosíték letételének igazolása mellett adják ki. A letéti biztosíték felszabadítására legalább 95%-os, időben történő teljesítés után kerülhet sor. c) Intervenció, adat- és információszolgáltatás Intervencióba csak az alapkvóta kedvezményezettje vagy olyan, specializálódott cukorkereskedő kínálhat fel árut, akit az a tagállami hatóság, amelynek területén bejegyezték, elismert. Az áru tárolása is csak elismert raktárban történhet. A felajánlást

209

kizárólag a saját tulajdonú tételre vonatkozóan lehet megtenni. A legkisebb tétel 500 tonna. Az áru kifizetése a 631,9 euró/tonna alapáron, a minőségi korrekciók figyelembevétele mellett, a minőségvizsgálati eredmények után történik. A szigorú és jól működő cukorpiaci szabályozásnak köszönhetően azonban a Közösségben évek óta nincs szükség az intervenció alkalmazására. A cukorpiaci rendtartás sem képzelhető el adat- és információszolgáltatás nélkül, ami mind a termelőre, mind a hatóságra nézve bizonyos kötelezettségeket jelent. d) A vegyiparban használt cukor után járó visszatérítés Az a felhasználó kaphatja meg a visszatérítést, aki benyújtja kérelmét, meghatározva a felhasznált cukor (édesítőszerek) mennyiségét és az abból gyártandó vegyipari termékeket, az ügylet lebonyolítására leteszi a biztosítékot, a hatóság a feldolgozót elismeri, és a visszatérítési ígérvényt kiadja, majd a kérelemben foglalt teljesítést a hatóság ellenőrzi. A visszatérítés összegét a cukor intervenciós árának, a világpiaci árának és egy korrekciós tényezőnek a figyelembevételével havonta állapítják meg. Magyarország cukorkvótája: 400 454 t „A” és 1230 t „B”; izoglükózkvótája 127 627 t „A” és 10 000 t „B”. A cukorpiac előbbiekben vázolt, jogszabályok és megállapodások szerinti szabályozása 2006. június 30-ig van hatályban. A Közösségben folyó reformjavaslatok szerint azonban 2005. július 1-jével tervezik a cukorpiac rendtartásának változtatását. A radikális reformtervezettel a tagállamok többsége nem értett egyet, ezért tovább folynak a tárgyalások. 1.1.6. Zöldség- és gyümölcspiaci szabályozás A piacszabályozás hatálya alá tartozó termékek: az összes, élelmezési célra termelt zöldség- és gyümölcsféle, kivéve a burgonya és a csemegekukorica. A piacszabályozás eszközei széles körűek, de nem mindegyik vonatkozik minden termékre, és az eszközök többségét a termelői értékesítő szervezeteken keresztül működtetik. A rendtartás eszközei: importvédelem, exporttámogatás, intervenció (a piacról történő kivonás támogatása), termelői, feldolgozói támogatások, egységes minőségi előírások, termelői-értékesítői szervezetek alakításának, működésének ösztönzése. a) Termelői értékesítő szervezetek (TÉSZ) A termelői értékesítő szervezetek a termelők önszerveződésével létrejövő, olyan önálló jogi személyek, amelyek a termelés szervezését, az áru kikészítését, tárolását és értékesítését végzik. Megalakulásukhoz támogatás adható, ha a Közösség előírásainak megfelelnek, létrejöttüket a hatóság (Magyarországon a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) elismeri, és a hatóság engedélyt ad arra, hogy a TÉSZ tagjait érintő rendtartási elemeket működtessék. Lehetnek előzetesen elismert és véglegesen elismert szervezetek. A hatósági elismeréshez szükséges:

210

• szervezeti követelmények: a társasági forma megválasztása, a tagországban előírt minimális taglétszám és árbevétel teljesítése, alapszabály, amelyben meghatározzák a tagok jogait, kötelességeit, az ellenőrzés rendszerét, a szankciókat és a demokratikus működés garanciáit;

• tagi kötelezettségek: legalább egy éves tagság, a termelő csak egy TÉSZ-nek lehet tagja, teljes termésmennyiségének legfeljebb 25%-át értékesítheti másnak (magán végfogyasztónak). Más TÉSZ-nek csak akkor értékesíthet, ha a sajátja nem foglalkozik az általa termelt termékkel. Be kell tartania a TÉSZ által előírt termelési, forgalmazási és környezetvédelmi előírásokat, a kívánalomnak megfelelően statisztikai adatokat kell szolgáltatnia. A TÉSZ működéséhez meg kell fizetnie a pénzügyi hozzájárulásokat.

„Megalakulásukhoz támogatás adható, ha a Közösség előírásainak

megfelelnek.”

Az előzetesen elismert TÉSZ-státus legfeljebb öt évig tarthat. Támogatásuk – ha az FVM biztosítja a támogatáshoz szükséges nemzeti forrást – 1 millió euró árbevételig az első két évben az árbevétel 5, a továbbiakban 4, 3, illetve 2%-ának megfelelő összegű. Az e feletti árbevételre a támogatás alacsonyabb mértékű. A támogatás elnyeréséhez elismerési tervet kell készíteni. A támogatási összeg a végleges megalakulásra és az adminisztratív feladatok megoldására fordítható. Az elismerési terven belüli beruházások támogatásának mértéke legfeljebb 75% lehet (a támogatás hazai bevezetése a nemzeti társfinanszírozás szükségessége miatt szintén az FVM hatáskörébe tartozik). Az előzetesen elismert TÉSZ bármikor beadhatja a végleges elismerés iránti kérelmét, és ezzel együtt együttműködési programot is benyújthat. Ha a minisztérium azt elfogadja, akkor a működési program szerint kapható fejlesztési támogatást veheti igénybe. A véglegesen elismert TÉSZ a működési program alapján tevékenykedik. A működési program: 3–5 éves terv készítése, amelyben biztosítja a piaci igényekhez igazodó mennyiségű és minőségű áru termelését, egy-egy termék termelésének koncentrálását, a termelési költségek csökkentését, a növény-egészségügyi szabályok és szabványok betartását, olyan termelési, árukikészítési, tárolási és hulladékkezelési módszer alkalmazását, terjesztését, ami a környezetterhelést csökkenti. A működési programban határozzák meg a működési alapot is. A működési alap a tagok befizetéséből képződik, amelyet az EU a befizetett összeggel azonos értékben, de legfeljebb a forgalmazott áru értékének 4,1%-val kiegészíthet. A tagállam saját költségvetéséből további támogatást nyújthat a termelői befizetés 50%-ig. A működési alapból a működési program és az intervenció meghatározott része finanszírozható. b) Intervenció A TÉSZ-ek a közösségi szinten kg-ként meghatározott támogatási összeggel működtetik az intervenciót – ami az áru piacról történő kivonását jelenti. A piacról kivont áru:

• ingyenesen kiosztható (jótékonysági szervezeteknek, iskoláknak, büntetés-végrehajtó intézményeknek, kórházaknak),

• értékesíthető alkoholfeldolgozásra (legalább 80 térfogatszázaléknál magasabb alkoholtartalmú termékké), egyéb feldolgozó-ipari célra, takarmánynak,

211

• megsemmisíthető. Az árukivonás azonban nem korlátlan, a forgalmazott áru mennyiségének legfeljebb 10%-ára, alma és körte esetében 8,5%-ára terjedhet ki. A kivont árunak is meg kell felelnie a minőségi előírásoknak. A TÉSZ-ek a piacról kivont, ingyenesen szétosztásra szánt zöldség és gyümölcs rendeltetési helyre szállításához szállítási költségtámogatást igényelhetnek. Ennek mértéke az árukivonás és a teljesítés helye közötti távolság függvényében változik. Ha a szállításhoz hűtőjárművet vesznek igénybe, akkor kiegészítő támogatás igényelhető. c) Egységes követelményrendszer A Közösségen belüli piac egységes működése megköveteli, hogy a zöldségek, gyümölcsök minősége azonos legyen. Ezért minőségi követelményeket írtak elő, amelyeket alkalmazni kell a kereskedelmi forgalomba kerülő árukra. Az áru csomagolására és a csomagolóanyagon feltüntetett jelölésre is egységes követelményrendszert dolgoztak ki. d) Feldolgozó-ipari alapanyagok A feldolgozott zöldség és gyümölcs támogatásának célja, hogy a termékek versenyképesek legyenek a világpiacon. A támogatás igénybevételének leglényegesebb feltételei: az MVH által jóváhagyott feldolgozó az elismert TÉSZ-szel a vonatkozó rendelet szerinti szerződést megkötötte, azt teljesítette, és mind a nyersanyagok, mind az azokból készített termékek megfeleltek a rendeletben előírt követelményeknek. Feldolgozói támogatásra jogosult termékek: paradicsom (konzerv és hűtőipari célra), őszibarack (befőtt célra), körte (befőtt célra: Vilmos, Rocha). Mértéke a 2004-2005-ös gazdasági évben a magyarországi TÉSZ-ek esetében: paradicsomnál: 25,88 euró/t, őszibaracknál: 35,78 euró/t, körténél:121,28 euró/t. Magyarország feldolgozási célú kvótája paradicsomból 130 790 tonna, őszibarackból 1 616 tonna, körtéből (Vilmos-, Rocha-fajták) 1 031 tonna. e) Export-import Az exporttámogatás is a TÉSZ-en keresztül bonyolítható. Támogatás csak néhány termékre van (alma, csemegeszőlő, őszibarack, nektarin, paradicsom, egyes diófélék). Exportálni engedély alapján lehet. Az exportengedély kiadását és a támogatást kérelmezni kell. Ha feldolgozott áru exportálásáról van szó, a feldolgozott áru származásáról és a feldolgozáshoz felhasznált cukor, illetve édesítőanyagok mennyiségéről nyilatkozat szükséges. Az importvédelem – a vámoknál hatékonyabb belépési árak rendszerével – igen jól működik. A vámok általában 5–20% közöttiek. Bizonyos időszakokban belépési árat határoznak meg karfiolra, uborkára, paradicsomra, cukkinire, uborkára, őszibarackra, szilvára, almára, körtére, meggyre, cseresznyére, déligyümölcsökre és bogyósokra. Ha az importtermék ára alacsonyabb a belépési árnál, a viszonylag alacsony szintű vámon felül kiegészítő vámot kell fizetni. f) Egyéb szabályozás

212

Meglévő ültetvények felújításának támogatása lehetséges. Egyes gyümölcsfélék ültetvénytelepítési támogatása a vidékfejlesztési célprogram (AVOP) keretében történik. 1.1.7. A bor piaci rendtartása A rendtartás feladata kettős:

• Biztosítani az áruk szabad mozgását, a fogyasztók könnyű eligazodását és a termelők azonos versenyesélyét. Ide azok a jogszabályok sorolhatók, amelyek a borászati eljárásokkal, az analízisekkel, a jelölésekkel, a kiszerelésekkel, a külkereskedelemmel, az adatszolgáltatással és az ellenőrzéssel kapcsolatosak. Ezek az ágazat minden termékére vonatkoznak.

• Biztosítani a borpiaci egyensúly megőrzését. Idetartoznak azok a jogszabályok, amelyek a kivágást, a telepítést, az ültetvény szerkezetjavítását, a magánraktározást, a lepárlást, az exporttámogatást szabályozzák. Ezek az intézkedések – a kivágás támogatásán kívül – az asztali borok piacszabályozásával kapcsolatosak.

A rendtartás hatálya alá vont termékek: borszőlő, asztali és minőségi bor, pezsgő, ízesített borok, boralapú egyéb szeszes italok. a) A rendtartás elemei Szőlőkivágás és -telepítés támogatása, szerkezetjavító támogatás, fajtajegyzék-készítés, szőlőkataszter, készlet- és termésnyilvántartás, a borászati eljárásokra és a minőségi borokra vonatkozó előírások, tárolási támogatás, borlepárlás (a szeszesital-piac ellátását szolgáló lepárlás és a krízislepárlás támogatása, a borászati melléktermékek kötelező lepárlása), mustsűrítménnyel történő mustjavítás és a szőlőlégyártás támogatása, a borok forgalmazásának előírásai, exporttámogatás, importvédelem, termelői nyilvántartás, borkísérő okmány használatának előírása, az ellenőrzés és a közösségi döntéshozatal szabályozásának meghatározása, termelői és szakmai szervezetek meghatározása. A termelők kötelesek pincekönyvet vezetni, amely tartalmazza a szőlő-, a must- és a bortermést, továbbá a készleteket. Közösségi szinten szabályozzák a borászati eljárásokat, a bor készítéséhez felhasználható segéd- és adalékanyagokat, illetve azok határértékeit, a must javításának technológiáját, a bor minőségének ellenőrzéséhez használható analitikai módszereket. A Közösségben termelt borokat három kategóriába sorolják. Ezek a minőségi borok, a meghatározott termőhelyről származó minőségi borok és az asztali borok. Minőségi borokból és a meghatározott termőhelyről származó minőségi borokból a Közösségnek nincsenek feleslegei, ezért ezekre nem vonatkoznak a speciális piacszabályozási, korlátozó intézkedések.

„A közösségben termelt borokat három kategóriába sorolják.”

A borpiaci szabályozás elsősorban az asztali borokat érinti. Ennek eszközei: a kivágás, a magántárolás, a borlepárlás, a mustjavítás, a mustsűrítménnyel tartós szőlőlé előállításának támogatása, exporttámogatás.

213

b) Szőlőkataszter, kivágási és szerkezetjavítási támogatás Mivel a szőlőterület szigorú szabályozás alá tartozik, a tagállamoknak naprakész szőlőkatasztert kell vezetniük, amely az ültetvény használójára, a területre és a termelésre vonatkozó adatokat tartalmazza. Tízévenként alapfelmérést kell készíteni, amely kiterjed az ültetvények méretére, korára, fajtaösszetételére. A szőlőültetvény kivágásának támogatása a borfeleslegek felszámolására szolgáló intézkedés. Aki a támogatást igénybe veszi, az lemond újratelepítési jogáról. A támogatás hektáronkénti összegét a tagállam dönti el, de az nem lehet több mint 12 300 euró/ha. A piaci igényekhez igazodó fajták újratelepítéséhez (fajta-, termőhely-, művelésmód-váltás) közösségi forrásokból 70%-os mértékben (kb. 7000 euró/ha) igényelhető támogatás. A támogatás elnyeréséhez tervet kell készíteni. c) Magántárolás, lepárlás támogatása Az asztali és tájborok, must- és mustsűrítmények magántárolásának támogatása lehetővé teszi a piac ideiglenes tehermentesítését. Ez a támogatás a borra, a tartósított szőlőmustra, a szőlőmustsűrítményre pályázatos rendszerben vehető igénybe. A támogatás a tárolási és kamatköltségeket fedezi (0,018–0,061 euró/nap/hl). Ha a magántárolás támogatása nem oldja meg a piaci problémákat, úgy a borlepárlást alkalmazzák. A termelők felesleges boraikat önkéntes alapon felajánlhatják lepárlásra. Ha azonban további piaci beavatkozásra van szükség, akkor elrendelhetik a bor krízislepárlását. Krízislepárlási intézkedést vezethetnek be jelentős borfelesleg vagy minőségi gondok miatt kialakult piaci zavar esetén tagországi kezdeményezésre, közösségi döntés alapján. A krízislepárlás korlátozódhat egy borfajtára vagy egy termőterületre. A gyenge minőségű borok előállításának megakadályozása érdekében az éves szinten 80 hektoliternél több bort előállító termelőknek kötelező lepárolniuk a borászati melléktermékeket (törköly, seprő). Ha a lepárlásból származó alkohol piacán zavar alakul ki, intervenciós felvásárlást alkalmaznak. Ebben az esetben a krízislepárlásból származó alkoholt kötelező az Intervenciós Hivatalnak beszállítani. A mustsűrítménnyel történő mustjavítás támogatásának célja egyrészt a borfelesleg kialakulásának elkerülése, másrészt azon termelők versenyhátrányának csökkentése, akik nem használhatnak cukrot a mustjavításhoz. Különféle üdítőitalok gyártása is támogatott, ha azokhoz szőlőmustot vagy szőlőlét használnak. d) Export-import A borpiaci egyensúly érdekében az exporttámogatást és az importvédelmet is alkalmazzák. Exporttámogatásban kizárólag az asztali borok részesülnek. A támogatás mértéke a belpiaci és a világpiaci ár különbözete. Az exporttámogatásra pályázni és a támogatást kérni kell, továbbá a teljesítés érdekében biztosítékot kell letétbe helyezni. Ha a pályázó elnyerte a szállítás jogát, akkor az engedélyt a támogatás mértékének megjelölésével együtt adják ki számára. e) Borforgalmazás

214

A bor forgalmazásával kapcsolatos szabályozások is igen szigorúak. Ezek az intézkedések részint a minőség garantálását, részint a fogyasztók egyértelmű tájékoztatását szolgálják. Ezért közösségi rendeletek írják elő a forgalmazható palackok méreteit, a címkézést, a palackon feltüntetendő információkat, a szállítmányokat kísérő dokumentumokat. Közösségi rendeletek szabályozzák a pezsgő, a likőrborok, az ízesített borok, az ízesített bortartalmú italok és koktélok gyártását is.

„…közösségi rendeletek írják elő a forgalmazható palackok méreteit, a címkézést, a palackon feltüntetendő információkat, a szállítmányokat

kísérő dokumentumokat.”

1.1.8. A marha- és borjúhús támogatási rendszere

A marha- és borjúhús piaci rendtartása az élő marhára és élő borjúra, emberi fogyasztásra alkalmas friss, hűtött, fagyasztott, sózott, pácolt, füstölt, szárított borjú- és marhahúsra, belsőségekre, marhahúskészítményekre és faggyútermékekre terjed ki. a) Belső piacszabályozási intézkedések A belső piacszabályozási intézkedések alapját az árjelentési rendszer működtetése képezi, amely segíti a piacok átláthatóságát, alapot ad a piaci helyzet folyamatos értékelésére és az intervenciós beavatkozásokra is. A rendszer keretében a levágott szarvasmarhák kötelezően nyilvántartott adatait és a kiválasztott, úgynevezett reprezentatív piacokon összegyűjtött árakat a tagországok a brüsszeli bizottságnak továbbítják, amely kialakít egy alapárat. Az alapár, a SEUROP minősítési rendszer alapján, az R3 standard minőségű, 100 kg súlyú vágott testre vonatkozik. b) A vágott testet minősítő rendszer A szarvasmarha hasított testének minősítését az izmoltság és a faggyúborítottság alapján kell elvégezni. Az izmoltságot a SEUROP-lánc alkalmazásával (S = kiválóan izmolt, P = gyengén izmolt), a faggyúborítottságot az 1–5 osztályba sorolással minősítik (1 = 0 faggyú, 5 = nagymértékű a faggyúval fedettség). A vágott test minősítési rendszere a termelőknek is fontos, mert a termelők és a vágóhidak közötti elszámolás alapját is ez képezi. c) Intervenció, magántárolás A piaci egyensúly fenntartásának legfontosabb eleme az intervenció és/vagy a magántárolási támogatás. 2002. június 30-ig komoly piaci zavar esetén központi intervenciós felvásárlásokat alkalmaztak, és a marhahúspiacon megjelent túlkínálatot kivonták a piacról. Ezzel a piactámogatási mechanizmussal akadályozták meg, hogy a piaci árak az optimális szint alá csökkenjenek. A meghatározott húsminőségre és minőségi osztályra vonatkozó intervenciós árat a bizottság gazdasági évre határozza meg. Az intervenciós felvásárlások beindításáról is a brüsszeli bizottság dönt akkor, amikor jelzést kap valamelyik tagállamtól, hogy az

215

intervencióba felvásárolható termékek valamelyikének piaci átlagára tartósan, általában két héten keresztül, az intervenciós ár alatt mozog. Ekkor a szarvasmarhavágásra EU-engedélyszámmal rendelkező állat- és hús-kereskedőknek, valamint a vágóhidaknak pályázat benyújtására nyílik lehetőségük. Ebben feltüntetik a felajánlott minőségi kategóriát, a mennyiséget és az ajánlati árat, valamint az igénybe veendő intervenciós raktárt. A pályázatokat a tagállami intervenciós ügynökségek továbbítják Brüsszelbe, ahol a Marhahús Igazgatási Bizottság meghatározza azt a pályázati árat, amely feletti jelentkezőket kizárják a pályázatból. A nyertes pályázó az unió által megjelölt és jóváhagyott hűtőházba vagy csontozórészlegbe köteles szállítani a marhahúst. A fizetés az Intervenciós Ügynökségen keresztül történik, a beszállítást követő 45–65 napon belül. Az így felvásárolt hús az unió tulajdonát képezi, az unió viseli a költségeket, és dönt annak későbbi felhasználásáról és értékesítéséről is. Az árut általában unión kívüli országba exportálják, kórházaknak, hadseregnek vagy jótékonysági célra értékesítik. 2002. július 1-jétől a központi intervenciós felvásárlások helyett az unió inkább a magántárolási támogatásokat részesíti előnyben. Azok a természetes vagy jogi személyek pályázhatnak támogatásra, akik legalább 12 hónapja a hús- és élőállat-ágazatban folytatnak üzleti tevékenységet, valamely tagállamban hivatalosan bejegyzettek, és az unió területén megfelelő tárolólétesítménnyel rendelkeznek. Az áru a betárolást végző kereskedő vagy vágóhíd tulajdonát képezi, és a tárolási, értékesítési kockázatokat is ő viseli. Ilyen esetekben a vágóhidak vagy a kereskedők saját tulajdonú hűtőházaiban történő tároláshoz biztosítanak uniós támogatást. A támogatás előre meghatározott átalány vagy pályázat eredményeként kialakított összeg. A támogatott tárolási idő általában 5-6 hónap. d) Közvetlen termelői támogatások A közvetlen termelői támogatások vagy prémiumok jelentik a termelőknek a legnagyobb jövedelmet. Ugyanakkor e támogatási forma révén próbálják mérsékelni a termelésnövekedést, a kedvezőtlen területeken pedig ösztönözni a szarvasmarhatartást. Növelik a termelőknek járó közvetlen kifizetéseket, de a túltermelés megakadályozása és az egységnyi takarmánytermő területre jutó környezetterhelés csökkentése érdekében egyúttal korlátozzák az állatsűrűséget. Speciális húsmarha-prémium vehető igénybe a húshasznú, hímivarú szarvasmarhák után: a tinók élete során két alkalommal, 9 és 21 hónapos korban, a kilenc hónaposnál idősebb bikák után pedig élettartamuk alatt egyszer, ha a takarmánytermő területre jutó állatsűrűség hektáronként nem haladja meg az 1,8 állategységet. A kötelező birtokon tartási idő az igénylés napjától számított 60 nap, ami a lejárt vagy az exportot megelőző egy hónapon belül jár le. Magyarországon a támogatható állatlétszám 94 620 állat. 2004-ben a támogatás összege egyedenként 34 700 Ft. Anyatehén-prémium a hústípusú vagy hústípusú marhával történő keresztezésből született tehén és vemhes üsző tartása után jár. Ennél a támogatási formánál is figyelembe kell venni az állatsűrűséget, és igazolni kell a kérelem benyújtásától számított

216

hat hónapos birtokon tartást. A támogatási jogosultságot egyéni felső határral korlátozzák. A támogatási jogosultság vagyoni értékű jog, így a birtok értékesítése, öröklése stb. esetén átruházható. A tejhasznú állományt tartók csak akkor kapnak támogatást, ha a gazdaság éves tejtermelése nem haladja meg a 120 ezer kg-ot. Magyarországon a támogatható állatlétszám 117 000 állat. 2004-ben a támogatás összege egyedenként 40 000 Ft. Vágási prémium a 9 hónapos kor feletti bikák, tinók, tehenek és üszők után igényelhető, ha az állat vágott testsúlya elérte a 185 kg-ot, vagy az állatokat exportra értékesítették. Exportértékesítés esetén a szarvasmarha-útlevelet igénylő lapon kell jelezni a támogatás iránti igényt. Magyarországon a támogatható állatlétszám 235 998 állat. Az extenzifikációs prémiumot a külterjes állattartás ösztönzésére biztosítják. A speciális húsmarha- és/vagy anyatehén-támogatásban részesülő termelő kaphatja, ha eleget tesz az extenzifikációs támogatás állatsűrűségi kritériumának. A támogatás igénybevételének szándékát a területalapú támogatási kérelemben kell feltüntetni.

A szezonalitást csökkentő prémiumot a legelőről egyszerre lekerülő állatok vágási időszakának széthúzására alkalmazzák azokban a tagországokban, ahol a vágások túlnyomó része szeptember–november hónapokra esik, és a hímivarú egyedek több mint 60%-át tinóként hasznosítják. Magyarország erre a támogatási formára nem kapott lehetőséget.

Kiegészítő kifizetés tagállami hatáskörben szabályozható, és az állatlétszám vagy a termőterület alapján fizethető. e) Export-import szabályozás Az unióban a magas belső árak miatt a közösségi termékek külpiaci verseny-képességének biztosításához exportvisszatérítést alkalmaznak. A visszatérítés nem automatikus, csak az exportengedély bemutatása mellett és visszaigénylési kérelem esetén jár. Az ügylet komolyságát bizonyítandó, letéti díjat kell fizetni. Mértéke az egész Közösségen belül azonos, de a célországtól függően változhat. Az engedélyeket minden uniós tagországbeli kérelmező részére kiadják, és ezek az egész unión belül érvényesek. A behozott mennyiséget vámkontingensek és vámok alkalmazásával szabályozzák. 1.1.9. A tej- és tejtermék-forgalmazás szabályai A szabályozás a termelői tejre és a tejtermékekre vonatkozik a) Tejminőség Az EU élelmezési célú tejhigiéniai követelményeinek – a csíraszám 30°C-on nem haladhatja meg a milliliterenkénti 100 000-et, és a szomatikus sejtszám a 400 000-et – csak az extra minőség felel meg.

„Az EU tejhigiéniai követelményeinek csak az extra minőség felel meg.”

217

b) Intervenció, magántárolási támogatások A tejszektorban gazdasági évenként (július 1. – június 30.) különböző intézményes árakat határoznak meg. Mivel a tej könnyen romló áru, és emiatt alkalmatlan a hosszabb tárolásra, a piaci zavarok megszüntetése érdekében a vajra és a sovány tejporra intervenciós felvásárlást hirdetnek meg. E két termék intervenciós árát és mennyiségét a bizottság – 2008-ig fokozatosan csökkenő mértékben – határozza meg. A vaj intervenciós felvásárlására akkor kerül sor, ha valamelyik tagállamban a vaj piaci ára két héten keresztül az intervenciós ár 92%-a alatt marad. Az intervenciós raktárakba történő betárolásra március 1. és augusztus 31. között van lehetőség. Az intervenciós felvásárlás nyílt pályázati rendszerben működik. A pályázatok tartalmazzák az ajánlattevő nevét, címét, a felajánlott mennyiséget, a javasolt árat, a vaj zsírtartalmát, a raktározási helyet és a befizetett illetékről szóló igazolást. Csak az unió területén található és ott működési engedéllyel rendelkező üzemben készített vaj vásárolható fel. Az intervenciós raktározásra kerülő vaj minőségi előírásai az összes tagországban egységesek. Az intervenciós hatóságok a legkedvezőbb ajánlatokat választják ki. A sovány tejpor intervenciós felvásárlása a nyári többlettej levezetését szolgálja, így a megfelelő minőségű sovány tejport március 1-je és augusztus 31-e között lehet intervenciós céllal felvásárolni. Az intervenciós készleteket a piaci helyzettől függően értékesítik. Az időszakos piaci zavarok elkerülése érdekében a vajra, tejszínre, sovány tejporra és a hosszan eltartható kemény sajtokra a magántárolási támogatást is alkalmazzák. Ebben az esetben a feldolgozó a termék tárolására kap támogatást, és így nem kényszerül az amúgy is telített piacon értékesítse a termékét.

A.) B.) c) Tejkvóta-meghatározás

Az unióban a tejtermelőket érintő szabályozás legfontosabb eleme a kvótarendszer, amit a túltermelés megakadályozására vezettek be. A kvótát kilogrammban határozzák meg. A kvótaév április 1-jétől március 31-ig tart. Az unió összkvótáját – az összes megtermelhető tej mennyiségét – tagállami mennyiségekre bontották le, és minden tagország meghatározta az egyes tejüzemekbe, illetve felvásárlóknak szállítható mennyiséget. Ez a beszállítói kvóta. Bizonyos mennyiségű, közvetlenül a farmról történő értékesítési lehetőséget a gazdáknak is meghagytak, ezt nevezik közvetlen értékesítési kvótának. A feldolgozói, a közvetlen fogyasztói, a fel nem használt, esetleg tartalékban lévő kvóták összege teszi ki a tagállami kvóta nagyságát. Amit a tagállamokban ezen mennyiségen felül termelnek, azt az unió büntetőilletékkel sújtja. A rendszer bevezetésével az unió vállalja a kvótán belül termelt és értékesített tej, valamint az abból készült termékek piaci zavarának finanszírozását, de a kvótán felül termelt többlettej értékesítése és a tej elhelyezésének költsége a piaczavarásért felelős termelőkre hárul. A tagállamok viszonylag rugalmasan kezelik ezt a kérdést, mert a kihasználatlan kvótamennyiségeket az arra igényt tartóknak értékesítik, így csak az országos kvótatúllépésért kell büntetést fizetni. A büntetésből befolyt összegekből fedezik a többlettej raktározási, értékesítési költségeit. A kvóta vagyoni értékű jog, amivel a termelő szabadon rendelkezik a jogszabály adta keretek között.

218

A termelőnek a rendelkezésre álló kvótáját 70–100%-ban teljesítenie kell. Alulteljesítés esetén a nem teljesített mennyiség kvótáját megvonják a termelőtől, és nemzeti kvótatartalékba helyezik. Túlteljesítés esetén büntetést kell fizetni. Az unióval megkötött csatlakozási szerződés alapján Magyarország országos referenciamennyisége 1 947 280 tonna. Ebből a beszállítói kvóta 1 782 650 tonna, míg a közvetlen értékesítési kvóta 164 630 tonna. d) Belpiaci támogatások A támogatás célja a megtermelt tejtermékek feldolgozásának és az unión belüli értékesítésének támogatása. Meghirdetése nem piaci zavarhoz, hanem a feldolgozott mennyiséghez kapcsolódik. A legfontosabb intézkedések: a vaj és a tejszín élelmiszer-ipari felhasználásának, a külföldi élelmiszersegélyeknek, a rászorulóknak történő ingyenes termékjuttatásnak, a sovány tej és tejpor állati takarmányban történő felhasználásának, iskolatej-akcióknak stb. a támogatása. e) Közvetlen támogatások A 2004-től életbe lépett reform rendelkezéseinek megfelelően a termelők 2004-től kezdődően az irányáreltörlés és az intervenciós árcsökkentés ellensúlyozására évről-évre növekvő, közvetlen, kvótaalapú, jövedelemkiegészítő támogatást kapnak. A támogatás szintjét a termelők egyéni kvótája alapján, naptári évre számítják. 2004-ben a támogatás mértéke 2 Ft/tejkvóta kg. Ezenkívül tagországokra meghatározott kiegészítő kifizetés is folyósítható tejkvótatámogatás-kiegészítés és/vagy területalapú támogatás címén. f) Export-import szabályozás A többi ágazathoz hasonlóan az uniós termékek külpiaci versenyképességének biztosítása érdekében alkalmazzák az exportvisszatérítést. Mértéke az unió belső piaci ára és a világpiaci ár közötti különbség. A visszatérítésben részesülő termék kivitelét engedélyhez kötik. A visszatérítést az exportengedély bemutatása mellett kell igényelni. A visszatérítés mértéke azonos az egész unión belül, de a célországtól függően változó. Exportengedélyt minden kérelmező kaphat. Ez a telephelytől függetlenül minden tagállamra érvényes. Az engedélyeket pályázat útján, meghatározott mennyiségre, teljesítési határidőre, biztosíték letétele után adják ki. Import esetén a behozatalra kerülő mennyiséget vámkontingensek és vámok alkalmazásával szabályozzák. A behozatal kizárólag importengedély birtokában lehetséges, amit szintén pályázat útján, meghatározott mennyiségre, teljesítési határidőre, biztosíték letétele után adnak ki. 1.1.10. A juh- és kecskehús támogatása A rendtartás szabályozása alá a bárány, egyéb juh, élő kecske, valamint a friss, hűtött, fagyasztott, szárított, sózott, füstölt juh- és kecskehús, emberi fogyasztásra alkalmas belsőség és húskészítmények tartoznak. a) Árjelentési rendszer A belpiaci támogatás az árjelentési rendszeren alapszik. A tényleges nemzeti piaci árakat hetente regisztrálják a reprezentatív állatvásárokon és a vágóhidakon, majd a tagállamok a brüsszeli Juh- és Kecskehús Irányító Bizottságnak továbbítják, ahol rendszeresen

219

értékelik azokat. A piaci árat, a vágott test minősítése alapján, kategóriánként, hasított súly 100 kg-jára határozzák meg. b) A vágott test minősítési rendszere A termékpálya-szabályozás alapját a SEUROP vágott test minősítési rendszer képezi. A testalakulást a SEUROP-lánc betűivel, a faggyúborítottságot 1–5 osztályba sorolással minősítik. c) A magántárolás támogatása Abban az esetben, ha a szabványminőségre meghatározott uniós, nemzeti vagy regionális szintű piaci ár tartósan az alapár alatt marad, magántárolási támogatás hirdethető. Ez lehet pályázatos, illetve előre rögzített áras forma. Támogatásra a vágóhidak és a kereskedők pályázhatnak. A tárolási idő 3–7 hónap lehet. d) Közvetlen termelői támogatások Az éves anyajuh/anyakecske-támogatás minden olyan termelőt megillet, aki legalább tíz anyajuhot tart, vagy olyan gazdálkodói csoportba tartozik, ahol közösen használják az eszközöket, és legalább tíz anyajuhot tartanak. Az éves anyajuh/anyakecske-támogatás jogosult állatonként, termelőnként, naptári évenként, éves kifizetés formájában adható. A birtokon tartási időszak a pályázat beérkezési határidejét követő első naptól számított 100 nap. A támogatási jogosultságot egyéni felső határral korlátozzák. A támogatási jogosultság vagyoni értékű jog, vagyis átruházható. A Magyarországon támogatható állatlétszám 1 146 000 állat. 2004-ben a támogatás összege egyedenként 1600 Ft. e) Export-import szabályozás A juh- és kecskehústermékek export-importja engedélyhez kötött, amely engedélyek az egész unió területén érvényesek. Az engedélykiadás előfeltétele meghatározott mértékű biztosíték letétbe helyezése, amelyet az ügylet lebonyolítása esetén visszafizetnek. 1.1.11. A sertéshústermelés szabályai A sertéshústermelés szabályozása – a többi ágazathoz viszonyítva – viszonylag egyszerű. Megalkotásakor abból az alapelvből indultak ki, hogy a gabonafélék kiemelt támogatásán keresztül, mint abrakfogyasztó ágazat, közvetett támogatásban részesül. Így a rendtartás mindössze az időszakosan jelentkező termékfelesleg megszüntetéséhez nyújt segítséget, magántárolási támogatás és export-visszatérítés formájában. A szabályozás a tenyészállatokat kivéve az élő sertésre, friss, hűtött vagy fagyasztott, sózott, szárított, füstölt sertéshúsra, emberi fogyasztásra alkalmas belsőségre, szalonnára, hájra és húskészítményekre vonatkozik. a) A hasított testek közösségi osztályba sorolása A hasított testek SEUROP-lánc szerinti minősítése kötelező érvényű, mert az árszabályozáshoz a színhústartalom mértékén keresztül tudnak megbízható alapot biztosítani. A minősítés alól kivételt képeznek a tenyészállatok, az éves átlagban 200 sertést vágó vágóhidak, a saját hizlaldából származó sertést vágó és daraboló vágóhidak. b) Árszabályozás

220

Az árszabályozás a biztonságos, áruhiánytól, illetve túltermeléstől mentes egyensúlyi helyzet megteremtésére irányul. A SEUROP minősítési rendszer előírásainak megfelelő egész vagy fél testekre, gazdasági évre vonatkozóan alapárat határoznak meg. Piaci beavatkozásra az alapártól való eltérés függvényében kerülhet sor. Az „E” minőségre vonatkozó intervenciós árat a sertéshús központi intervenciós felvásárlása esetén fizetik. Mértékét – az alapár 78–92%-a között – a bizottság határozza meg. Az intervenciós felvásárlás előfeltétele az, hogy a referenciaár, amely a nemzeti főpiacok súlyozott átlagára, az alapár 103%-a alá csökkenjen, és tartósan e szint alatt is maradjon. Az intervenció nem automatikus, beindításáról a bizottság dönt. A Közösség napjainkban inkább a magántárolás támogatásával stabilizálja az árakat. Ezt a támogatást azoknak a vágóhidaknak és kereskedőknek fizetik, amelyek vállalják, hogy meghatározott mennyiségű és minőségű sertéshúst – saját raktáraikba betárolva – bizonyos időszakra kivonnak a piacról. Az árut általában négy-hat hónapig tartó tárolás után, az unión kívüli országokban kell értékesíteni. c) Export-import szabályozás Az exportvisszatérítést a piaci helyzettől függően, negyedévente hirdetik meg. Nehéz külpiaci értékesítési viszonyok között növelik a mértékét, kedvező helyzet esetén azonban meg is szüntethetik. Igénybevételéhez engedélyre és letétfizetésre van szükség. Az importszabályozás alapját a vámok jelentik, amelyeket évente hirdetnek meg. Az importot lényegében a két- és többoldalú kereskedelmi megállapodások szerinti kedvezményes vámtételű kontingensekkel, illetve országspecifikus vámkvótákkal szabályozzák. 1.1.12. A baromfihús- és tojástermelés szabályai A baromfi piaci rendtartása az élő baromfira, a friss, hűtött vagy fagyasztott húsra, az emberi fogyasztásra alkalmas belsőségekre, valamint a zsírra, a tojás esetében a friss vagy tartósított héjas és héj nélküli tojásra és az emberi fogyasztásra alkalmas tojássárgájára vonatkozik. a) Belpiaci szabályozás A baromfitenyésztés szintén gabonaalapú ágazat, a mindenkori gabonaárak nagy hatással vannak a termelői árakra. A tenyésztési ciklus rövid, a piaci árak közvetlenül tükrözik a kereslet-kínálat alakulását, így a termelők a piaci körülmények változásaihoz gyorsabban tudnak alkalmazkodni. A baromfitermékek esetében nincs a belső piacszabályozásra irányuló intervenció, magántárolási támogatás, illetve termelési kvóta. A hatékony termelés miatt az unió kevés belső támogatást nyújt az ágazat termelőinek, ehelyett inkább a termelés, a feldolgozás, a forgalomba hozatal jobb szervezésére, a minőségjavításra irányuló intézkedéseket hoznak, rövid és hosszú távú előrejelzéseket készítenek, és a piaci árszínvonal változásait követik nyomon. Ugyanakkor szigorúak a tartási, forgalmazási, értékesítési követelmények. Például a tojótyúkokat tartó létesítményekről különböző információkat kell a tagállami hatóságoknak megküldeni. Ugyancsak szigorúak az állatjóléti feltételek. Az előírások mind az unión belül termelt árura, mind az importból származó termékekre vonatkoznak. A baromfihús esetében egységes megnevezéseket, szakkifejezéseket, a feldolgozásra, jelölésre vonatkozó előírásokat, minőségi követelményeket és hatósági ellenőrzési szabályokat dolgoztak ki. Az étkezési tojás esetében a csomagolóállomásokon a minőség

221

és súly szerinti osztályba sorolás, jelölés, csomagolás szabályozása aprólékosan kidolgozott. Kötelező a tojások darabonkénti jelölése. A feltüntetendő információk, a csomagoláson alkalmazott jelölések egységesek. A kötelező jelölés alól kivételt képeznek a 350 db tojótyúknál kevesebb állatot tartó gazdaságok.

„A baromfihús esetében egységes megnevezéseket, szakkifejezéseket, a feldolgozásra, jelölésre vonatkozó előírásokat, minőségi követelményeket, hatósági ellenőrzési szabályokat dolgoztak ki.”

b) Export-import szabályozás Az unió csak bizonyos baromfitermékekre alkalmazza az export-visszatérítést. Általában háromhavonta döntenek az esetleges támogatás mértékéről. Ha a kereskedő nem kíván visszatérítést igénybe venni, vagy az a kivitelre szánt termékre eleve nem jár, a kivitelhez nem szükséges engedély. Az importszabályozás jelenlegi rendszerének alapját a vámok jelentik, amelyeket évente hirdetnek meg. Az unió ugyanakkor számos kétoldalú megállapodást kötött, amelyek keretében meghatározott mennyiségű árut vámfizetés nélkül lehet beszállítani a Közösség területére. 1.1.13. Az erdőgazdálkodás szabályozása Az erdészetre vonatkozó, elsődleges döntéseket a tagállamok hozzák meg, az unióban csak a közös stratégiát alakítják ki, amely az alábbi cselekvési területekre terjed ki:

„Az erdészetre vonatkozó, elsődleges döntéseket a tagállamok hozzák meg, az

unióban csak a közös stratégiát alakítják ki.”

a) Az erdőerőforrások védelme • Tartamos erdőgazdálkodás irányelveinek kidolgozása. • Erdők felújításának ösztönzése. • A növény-egészségügyi megfigyelés hatékonyságának fokozása. • Az erdővédelem módszereire irányuló kutatások elősegítése (rovarok, betegségek

ellen). • Az ENSZ Klímaváltozási Egyezményének tagországok általi ratifikálása. • A vadgazdálkodási követelmények beépítése az erdőgazdálkodás tervezésébe. b) Tűzvédelem • Finanszírozási lehetőség biztosítása a leégett erdőterületek újraerdősítéséhez. • Az erdők tűzvédelmére szánt források összehangoltabb módon történő felhasználása. • Az erdőtüzek megelőzésére, felderítésére és elhárítására történő kutatások elindítása. c) Biológiai változatosság (biodiverzitás) megőrzése • A jelenleg rendelkezésre álló pénzalap növelése. • Az erdőtelepítésekre, különösen a monokultúrás erdőtelepítésre irányuló kutatómunka

elősegítése.

222

• Az erdőgazdálkodás és a biológiai változatosság kapcsolatát vizsgáló kutatómunka támogatása.

d) Az erdő rekreációs értékének növelése • A határokon átnyúló erdőségek esetében az együttműködés ösztönzése. • Az EU térségfejlesztési politikájába is épüljön be az erdők rekreációs funkciójának

támogatása. e) Az erdő értékének növelése • A költségvetési előirányzat következő öt évben történő növelése. • Az erdészeti oktatás kereteinek bővítése, az egyes tagországok oktatási rendszerének

megismerése. • Az erdő tulajdonosai és használói közötti együttműködés kialakítása. • A faanyag energetikai és faipari felhasználására irányuló kutatások ösztönzése. f) Az általános környezetet érintő intézkedések • A KAP erdészettel kapcsolatos pénzalapjainak növelése. • A tagországok által fizethető prémiumok növelése. • A magán-erdőtelepítők részére az eddiginél nagyobb támogatás folyósítása. A közös stratégia kidolgozásánál figyelembe vették a Rio de Janeiró-i Föld csúcstalálkozón deklarált, erdőre vonatkozó alapelveket, az uniós tagországok erdészeti szakpolitikáját, a jogi helyzetet és az erdészeti akcióprogramokat.

Az elfogadott alapelvek szerint az erdőnek három fő funkciója van: • Termelési: amely szerint a fa az erdőből nyerhető, megújítható, fő jövedelemforrás. • Környezetvédelmi: idetartozik a talaj vízháztartásának szabályozása, az árvízvédelem,

az erdei vadállomány védelme, a településvédelem, a fokozottan védett természeti területek védelme, a határrendészeti és nemzetbiztonsági érdekeket szolgáló feladatok.

• Rekreációs: az egészségügyi, szociális, sport, turisztika és üdülés céljára kijelölt erdőterületeket tartalmazza.

A tanács 1989-ben elfogadott és 1992-ben megerősített erdészeti akcióprogramja két intézkedést tartalmaz: az egyik a légköri szennyezettséggel és az erdőtüzek elleni védelemmel, a másik a térségfejlesztés keretében az erdőfeljavítással kapcsolatos. A légköri szennyezettségnek az erdőre gyakorolt hatásáról az összeurópai monitoring rendszer ad időszakos információkat. Ezen túlmenően az erdei ökoszisztémák intenzív megfigyelésére egy mintaterület-rendszert is létrehoztak. A monitoringmunkák elvégzésére a tagállamok az unió költségvetéséből pénzbeli hozzájárulást kapnak. Elsősorban a déli tagállamok készítettek előterjesztéseket az erdőtüzek elleni védelmi terveikről, és kialakították az uniós szintű tűzveszélyességi zónarendszert. Az erdőtüzek elleni védekezéshez az unió pénzbeni támogatást nyújt.

223

Az erdő állapotjavítását szolgáló pénzügyi alapok lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy erdészeti akciókat szervezzenek minden olyan területen, ahol erdőtelepítés lehetséges, valamint olyan fejlesztéseket indítsanak el, amelyeknek célja az erdő optimális feljavítása és hasznosítása. A közös agrárpolitika 1992. évi megreformálása új ösztönzést adott a mezőgazdasági területek erdősítésének, és a mezőgazdasági birtokokon belül található, már meglévő erdők feljavításának. E munkák elvégzéséhez az unió pénzügyileg is hozzájárul, és a tagállamokban ténylegesen felmerült költségek 50–70%-át fedezi. g) Az erdőgazdálkodás támogatása A vidéki térségekben az erdők gazdasági, ökológiai és társadalmi szerepének megóvása érdekében, a nemzeti program alapján, a következő célkitűzésekre vehető igénybe támogatás:

– fenntartható erdőgazdálkodásra, erdészeti tevékenység, betakarítás, elsődleges feldolgozás, értékesítés fejlesztésére,

– új értékesítési lehetőségek felkutatására, – az erdészeti erőforrások megóvására, javítására, – az erdőterületek növelésére, – a tagok tevékenységét segítő erdőtársaságok létrehozására, – az erdőkárok helyreállítására.

h) Az erdészeti akcióprogram közös agrárpolitikához kapcsolódó intézkedései Az Európai Erdészeti Információs és Kommunikációs Rendszer (EFICS) létrehozásának célja, hogy az erdőkről, erdészeti termékekről, az erdészet szervezeti felépítéséről, az unió és az egyes országok erdészeti politikájáról külön-külön összehasonlítható és objektív adatokat gyűjtsön. Ezen adatok ismerete lehetővé teszi a megalapozott erdészeti intézkedések meghozatalát. i) Az erdők genetikai értéke, a tudományos kutatás támogatása 1994-ben új szabályozást léptettek életbe a mezőgazdaság és az erdészet genetikai készleteinek védelméről, osztályozásáról és hasznosításáról. Ennek célja az volt, hogy a tagállamok e területen folytatott tevékenységét ösztönözzék és koordinálják. Az erdészethez kapcsolódó tudományos kutatás támogatása a közösségi kutatási keretprogramon belül történik. A kutatási témák között található az erdészeti genetika, az erdővédelem, az erdei ökoszisztéma, valamint az erdők többirányú hasznosítása. 1989 óta az Erdészeti Állandó Bizottság az EU szintjén kialakítandó erdészeti politika elsődleges fórumává vált. Feladata az unió és a tagállamok kölcsönös informálásának fenntartása, konzultációs szerep vállalása bizonyos uniós erdészeti szabályozások meghatározásában, az országos erdészeti szakpolitikák összehangolása, információs és kommunikációs rendszer létrehozása. 2. Vidékfejlesztési támogatás Az Európai Unió az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia- alap garanciarészlegéből finanszírozza a KAP kiadásait. A KAP sorozatos módosítása arra irányul, hogy a támogatás minél inkább elváljon a közvetlen termeléstől, ne a termelés

224

mennyiségi növelését ösztönözze, hanem egyre inkább a vidéki térségben élők életminőségének javítását, a vidéki térségek fenntartható fejlődését szolgálja. Ennek érdekében a garanciarészleg egyre növekvő hányadát vidékfejlesztési intézkedésekre csoportosítja át. Ahhoz, hogy ebből a forrásból részesedjenek, a tagállamoknak a költségvetési időszakra szóló vidékfejlesztési tervvel kell rendelkezniük. Hazánk is benyújtotta a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet (NVT), amely 2004–2006-osévekre határozza meg a fenntartható fejlődést szolgáló célokat, prioritásokat, intézkedéseket. Tartalmazza az egyes intézkedések keretében támogatható tevékenységeket, a támogatás igénybevételének feltételeit. Az Európai Bizottság elfogadta a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet (NVT). A kézikönyv megjelenésének időpontjáig várhatóan kihirdetik azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyek az NVT egyes intézkedéseinek részletes szabályait tartalmazzák, és meghirdetik az egyes támogatható tevékenységekre kiírt pályázatokat is. Az NVT és a kapcsolódó pályázatok szövege a www.fvm.hu honlapon, a vidékfejlesztés fejezet alatt található.

„A KAP sorozatos módosítása arra irányul, hogy a támogatás minél

inkább elváljon a közvetlen termeléstől.”

Az NVT pályázati jogcímei

Agrár-környezetgazdálkodás Az intézkedés támogatást biztosít a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat szabályainak megfelelő gazdálkodási módszereket alkalmazó, ezen felül a különböző, a szántóföldekre, a gyepes területekre, az ültetvényekre, a vizes élőhelyekre és a veszélyeztetett haszonállatfajták extenzív tartására, valamint az érzékeny természeti területekre kidolgozott célprogramok speciális feltételeit kielégítő gazdálkodóknak.

A kedvezőtlen adottságú területek támogatása Az intézkedés kompenzációs támogatást biztosít azoknak a gazdálkodóknak, akik a kedvezőtlen adottságúnak minősített területen fenntartják gazdálkodási tevékenységüket, betartva a Helyes Gazdálkodási Gyakorlat előírásait. A támogatásra jogosult települések listáját az FVM rendeletben hirdeti ki.

Az Európai Unió környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai követelményeinek való megfelelés elősegítése A kisebb állattartó telepek jelentős segítséget vehetnek igénybe a kötelező környezetvédelmi (trágyakezelési és -elhelyezési), valamint az állatjóléti és higiéniai követelményeknek való megfelelés érdekében szükséges beruházásaikhoz.

Mezőgazdasági területek erdősítése Támogatás vehető igénybe

– a mezőgazdasági földterület erdősítésének telepítési költségeihez, – az újonnan telepített erdők ápolásának, védelmének és a szükséges pótló

telepítéseknek a költségeihez, – és jövedelempótló támogatás az erdőtelepítés miatt kieső jövedelem

ellentételezésére. Korai nyugdíjazás Támogatást vehetnek igénybe az idősebb gazdálkodók (minimum 55 éves kortól a hivatalos nyugdíjkorhatár eléréséig, de maximum 15 évig), akik teljes egészében

225

felhagynak az árutermeléssel, és a legalább 3 hektár nagyságú földjüket és teljes gazdaságukat vagy egy másik gazdálkodónak, vagy a Nemzeti Földalapnak átadják. Ezt a támogatási jogcímet várhatóan a 2006. évtől hirdetik meg.

A szerkezetátalakítás alatt álló, félig önellátó gazdaságok támogatása A támogatás révén mikrogazdálkodók (főfoglalkozású őstermelők és egyéni vállalkozók) juthatnak a gazdaság fejlesztéséhez felhasználható forráshoz, ha ötéves üzleti tervben bemutatják a tervezett fejlesztést és ezáltal a gazdaság életképessé válását. A támogatás öt évig adható, évente kerül kifizetésre, gazdaságonként és évente 1000 euró értékben (250–260 e Ft/év, árfolyamtól függően). Termelői csoportok létrehozásának és működtetésének támogatása Az intézkedés a különböző mezőgazdasági ágazatok gazdálkodóit támogatja termelői csoportok létrehozásában és működtetésében. A támogatás kifizetése a termelői csoport elismeréséhez kötött. A támogatás összegét a csoport előző évi éves termelési árbevétele alapján számítják.

3. Nemzeti támogatás az agrárszektorban A kormány benyújtotta a brüsszeli bizottságnak azokat a támogatási jogcímeket, amelyeket nemzeti hatáskörben továbbra is fenn kíván tartani:

– a termőföld rendeltetésszerű hasznosításra történő alkalmassá tételével összefüggő feladatok támogatása,

– a birtok-összevonási célú termőföldvásárlás támogatása, – állattenyésztési és tenyésztésszervezési feladatok: információs rendszer

működtetése, törzskönyvezéssel kapcsolatos feladatok, – vadgazdálkodással kapcsolatos feladatok, – egyes ültetvények telepítésének támogatása, – közösségi agrármarketing, – állat- és növény-egészségügyi vizsgálatok, – állatbetegségektől való mentesítés, – karanténkárosítók elleni védekezés, – nyomon követhetőségi, minőségirányítási rendszerek, földrajzi árujelzők,

ENAR, – állatjóléti szabályok miatti többletköltség (vágósertés, vágóbaromfi), – állomány-fenntartási, tenyészállat-beállítási támogatások, – méhtámogatások, – biológiai alapok fejlesztése, – vízgazdálkodás, – szaktanácsadás, – kutatás, – termelői csoportok, TÉSZ-ek támogatása, – társadalombiztosítási járulék megfizetésének támogatása, – őstermelői adókedvezmény, – a gázolaj jövedéki adójának visszatérítése, – éven túli lejáratú hitelek, a korábbi években meghirdetetett hitelprogramok

keretében nyújtott hitelek kamattámogatása és kezességvállalás, – egyéb különféle célelőirányzatokból (területfejlesztési, vidékfejlesztési, kis- és

középvállalkozási célelőirányzatokból) igényelhető támogatások, – fejlesztési adókedvezmény,

226

– egyéb országos programok. Az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény meghatározza, hogy a költségvetésben évenként milyen mértékben kell biztosítani a forrásokat a nemzeti támogatásokra, a közvetlen kifizetések kiegészítésére és a társfinanszírozással működő támogatások igénybevételéhez.

XV. Hazánk EU-tagsága és a vállalkozásokat érintő adózási kötelezettségek változása

Hazánk 2004. évi EU-csatlakozása alapvetően érinti a makrogazdasági pénzügyeket, de nem hagyja érintetlenül a vállalkozásokat sem. Előbbire példa az EU közös kasszájának a nemzetállami hozzájárulásokból történő feltöltése, illetve az EU-támogatási mechanizmusok működtetése. Utóbbira példa a vállalkozások közvetlen kapcsolódása az EU-piacokhoz, illetve a közteherviselési kötelezettségek teljesítésének országhatáron átnyúló tennivalói. A csatlakozás következtében új tartalmat kapott a „belföldi gazdaság” fogalma, és ezzel összhangban módosult a „külső piacok” értelmezése is, hiszen az export- és importügyletek immáron csak az EU határain túli kapcsolatokra szorítkoznak. A nemzetközi kapcsolatok jellegének módosulása ezernyi szálon érint bennünket, és ennek következtében felértékelődnek a nemzetközi pénzügyek, illetve a közteherviselési szabályok újfajta kötelezettségeket jelenítenek meg:

• A hazai gazdasági szereplők által előállított termékek és szolgáltatások egynegyede nemzetközi piacokra kerül, és ma már az exportált termékek 75%-ának valamely EU-tagállam a címzettje, vagyis a pénzügyi elszámolásokat az EU-követelmények szerint kell teljesíteni.

• A 90-es évtized első harmadától kezdődően hazánkban is meghonosodtak a külföldi vállalkozások, amelyek értelemszerűen reagálnak a hazai szabályozás minden rezdülésére, ám stratégiai gondolkodásukat többnyire az anyavállalati közgazdasági környezet feltételei alakítják, és erre nekünk sem árt figyelni.

• Mind gyakoribb, hogy a hazai gazdasági szereplők immár nemcsak a belföldi piacon vállalkoznak, hanem egyre gyakrabban lesznek szereplői külföldi privatizációs programoknak, illetve alapítanak önálló vállalkozásokat külföldön.

• Az EU-alapelvek érvényesülése11 kitágítja az aktív keresők munkavállalási lehetőségeit, és a hazai munkavállalók a nemzetközi munkaerőpiac természetes szereplői.

A közel sem teljes példálózás jelzi, hogy a teljes értékű EU-tagság birtokában már nem elégséges a hazai pénzügyi szabályok és közteherviselési előírások ismerete, vagyis a jövőt érintő döntéseinkben – mind állampolgárként, mind vállalkozóként – számolnunk kell a közösségi kötelezettségekkel, mint ahogy alanyi jogon élhetünk a Közösség nyújtotta kedvezményekkel, támogatási lehetőségekkel is. 1. A költségvetés közösségi és nemzetállami jellemzői, az adózás helye és szerepe Az EU sajátossága, hogy nincs uniformizált adórendszere. A Római Szerződést aláíró országok a közösségi és a nemzetállami gazdaságpolitikák közelítését tűzték ki célként, és ennek nyomán kialakult, illetve egyfajta megállapodás született abban, hogy a

11 Lásd: áru-, szolgáltatás-, tőke- és munkaerő-áramlás.

227

közösségi szabályozás elsődlegesen a közvetett adózásra összpontosít (lásd a forgalomhoz kapcsolt adók), és a nemzeti gazdaságpolitika legfőbb eszköztára továbbra is a közvetlen adózás (a jövedelemhez és a nyereséghez kapcsolt adók). Több kísérlet történt ugyan az EU-adókötelezettségek egységesítésére, ám ez ideig sürgetőbb volt a politikai intézményrendszer kiépítése, a vámunió létrehozása vagy éppen a monetáris unió feltételeinek megteremtése és a közös valuta bevezetése.

1. sz. ábra

Az EU közösségi szintű bevételeinek főbb összetevői (1986–2003)

-

10 000

20 000

30 000

40 000

50 000

60 000

70 000

80 000

90 000

100 000

mill

ió €

1986

1987

1988

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

1996

1997

1998

1999

2000

2001

2002

2003

Agrárlefölözés Vám áfaalapú befizetés Negyedik forrás (GNI) Egyéb bevételek

Forrás: Financial Report - 2003 (European Union), Luxemburg 2004

Az EU saját jogú (tradicionális) bevételei közé tartoznak az agrárimport „lefölözéséből” és az importtermékek utáni vámokból képződő bevételek. A megosztott bevételek (nem tradicionális forrás) a tagországokban realizálódó áfaforgalom arányában számolt költségvetési befizetésekből származnak. A közösségi bevételek „negyedik forrását” a tagországi GNI-értékek12 arányában meghatározott befizetési kötelezettségek adják.

Az EU közösségi bevételei – lásd 1. sz. ábra – különböző nagyságrendet képviselnek, és időben is módosulnak. Így az ún. agrárlefölözések súlya – gazdasági okok miatt – fokozatosan mérséklődő, míg a Közösségen kívüli importból származó vámok viszonylag stabilan őrzik súlyukat. (Mint tudjuk, az integráción belül megszűntek a vámok, viszont az integráción kívüli országokból származó importtermékekre már a közösségi vámeljárás szabályai vonatkoznak.) A közösségi bevételek jelentős – ám arányaiban mérséklődő

12 A GNI-mutató (bruttó nemzeti jövedelem) a GDP értékéből származtatott mutató, amely a szektorok elsődleges jövedelmének, valamint a nem hazai jövedelemtulajdonosok által fizetett és a nem hazai jövedelemtulajdonosoknak átutalt jövedelmek egyenlegének összege.

228

hányadát – az áfabevételek adják, és az utóbbi években mind nagyobb súlya van a GNI-alapú befizetési kötelezettségeknek.

Az EU az 1988. évben megállapodott arról, hogy a költségvetést 5–7 éves időszakra készítik, és erre az időszakra szólóan előre rögzítik a költségvetési kiadások felső határát. A plafonokat évenként, a tagországok GDP mutatójának %-ában fejezik ki. Az EU hatályos költségvetése – az induló 1,27%-kal szemben – jelenleg a GDP 1,24%-ában maximálja a tagállamok befizetési kötelezettségét13. A maximált hozzájárulási logikából fakad, hogy a Közösség mozgástere csak akkor bővülhet, ha a tagországok gazdasági teljesítménye dinamikusan emelkedik, befizetési képessége erősödik. Valószínűsíthető, hogy az átlag feletti teljesítményt nyújtó országok továbbra is jelentősebb, míg az átlagtól elmaradó országok alacsonyabb mértékben vesznek részt a közösségi terhek viselésében.

Az EU-tagországok működése mind több szálon kapcsolódik a közösségi törekvésekhez, de továbbra is elsőbbsége van a nemzetállami érdekeknek. Ez jól érződik a közösségi és nemzetállami költségvetések arányaiból, illetve az adóbevételek államháztartásban játszott szerepéből. Nemzetállami keretek és piacgazdasági viszonyok között az adórendszereknek kettős feladatot kell teljesíteniük: egyfelől biztosítaniuk kell a költségvetés bevételeit; másrészt úgy kell befolyásolniuk a gazdaság szereplőinek döntéseit, hogy azok összhangban legyenek mind a nemzetgazdasági, mind a közösségi törekvésekkel. Az EU-tagállamok önrendelkezési jogosultságából fakadóan az egyes országok adózási gyakorlata különbözhet aszerint, hogy a) mit adóztatnak meg (adóalapok); b) milyen jellegű adókat vetnek ki (adótípusok); c) mekkora az adóteher (adókulcsok) tényleges mértéke. Ezenkívül a közteherviselés tételes eljárási szabályai (az adók behajtásának eszközei) országról országra eltérőek lehetnek, még akkor is, ha az alapelvek egyébként azonos filozófián alapulnak.

Az adóterhelés mennyiségi, illetve strukturális változásának mérésére a közösségen belül önálló információs rendszer jött létre. A statisztikai rendszer – az ESA-95 szabályai szerint – az adókból származó bevételeket három csoportba sorolja:

• Az első csoportba (indirekt adók) tartoznak a termékekre és szolgáltatásokra, valamint az importra kivetett forgalmi, illetve fogyasztási adók.

• A második csoportba (direkt adók) tartoznak a társasági, illetve személyes jövedelmeket, valamint a vagyon különböző formáit terhelő adók.

• A harmadik csoportba tartoznak a szociális járulékok, függetlenül attól, hogy a munkavállalók vagy a munkáltatók viselik-e a terheket.

Az elvi és gyakorlati megfontolások szerint csoportosított adóterheléseket hosszabb idősor adatai alapján vizsgálva megállapítható, hogy az adóterhelés emelkedése egyfelől úgy ment végbe, hogy abból nem maradt ki egyetlen ország, illetve egyetlen közteherviselési forma sem; másfelől viszont az eltérő növekedési ütem következtében módosult a közteherviselési rendszer struktúrája. Közösségi szinten – a finanszírozási 13 Ennek mértékét az új költségvetési ciklusban – a nettó befizető országok kezdeményezése alapján – maximum 1%-ban kívánják rögzíteni.

229

rendszer 1969. évi átalakulását követően – az indirekt adók (mögötte a forgalom növekedése, az adóalapok szélesítése és az adókulcsok változása) lépcsőzetes mozgást és ütemes növekedést mutatnak. Az 1965–2002-es évek a direkt típusú adók viszonylag stabil, 16–18 százalékos arányát mutatják, ám a mögöttes változásokat (lásd az adókulcsok mérséklődése) eltakarják a gazdasági teljesítmények javulásának jótékony következményei. A közösségi szinten összegzett adóterhelés emelkedésében – abszolút és relatív értelemben – szerepük van a szociális járulékoknak, ám itt is jelentősek a mögöttes változások: a munkáltatók járulékkötelezettségei lassú ütemben mérséklődnek, miközben a munkavállalók terhei dinamikusan emelkednek.

2. sz. ábra

Az adóterhek strukturális összetétele a kiemelt országokban, 2002.

-

10

20

30

40

50

60

Své

dors

zág

Dán

ia

Bel

gium

Finn

orsz

ág

Aus

ztria

Fran

ciao

rszá

g

Ola

szor

szág

Ném

etor

szág

Hol

land

ia

Nag

y-B

ritan

nia

Gör

ögor

szág

Por

tugá

lia

Spa

nyol

orsz

ág

Írors

zág

US

A

EU

-15

orsz

ágok

Mag

yaro

rszá

g

Szá

zalé

k

indirekt típusú adók direkt típusú adók szociális járulék

FForrás: Structures of the taxation systems in the European Union, European Commission, 2004

A nemzetközi piaci környezetben működő vállalkozásoknak a külkereskedelmi ügyletek előkészítésekor, a termelési és értékesítési kooperáció jogi kereteinek kialakításakor, a befektetői döntéseknél és/vagy újabb vállalkozás létrehozásakor sokféle szempontot kell figyelembe venniük, és a lehetséges döntési változatok kialakításakor – az utólagos korrekciók korlátai miatt – megkülönböztetett figyelmet érdemelnek a következő adózási kérdések:

• választható vállalkozási formák, cégalapítási szabályok (alaptőke, adóalanyi illetőség, számviteli előírások, új vállalkozásokra kiterjedő szabályok, telephelyek működtetésére vonatkozó előírások, függetlenségi kritériumok kezelése, vertikális vagy horizontális szerveződés, egyebek);

230

• adóstruktúra (közvetett adók, közvetlen adók, a megkülönböztetett tőke-jövedelmek adóztatása, központi és helyi adók, adókon kívüli egyéb kötelezettségek);

• a közterhek súlya (makromegközelítésben a GDP-hez viszonyított aránya, ám vállalati nézőpontból az árbevételhez, eredményhez viszonyított átlagértékek alakulása);

• kedvezményi szabályok (normatív, egyedi) és a támogatáspolitika alapelvei (tevékenységi kritérium, vállalkozásiméret-kritérium, térségi kritérium, egyebek);

• jogbiztonság (kiszámíthatóság, semlegesség, jogorvoslati mechanizmusok, az adóhatóságok közötti együttműködés, egyebek);

• a kettős adóztatás kizárására vonatkozó egyezmények léte és tartalma; • az adóoptimalizálás lehetőségei (a kedvezmények és a támogatások

igénybevétele, a vállalkozások közötti együttműködés, a transzferárakra vonatkozó szabályok, vertikális vagy horizontális szerveződéssel elérhető előnyök, a külföldi vállalkozások fióktelepeire vonatkozó szabályok).

Az EU működésének megismeréséhez nélkülözhetetlenek az Európai Unió alapját képező szerződések14, ám a vállalkozói (befektetői) döntési alternatívák felállításához, a lehetséges pénzügyi döntések előnyeinek és hátrányainak mérlegeléséhez információk szerezhetők az EGK-irányelvekből, az Európai Bíróság jogalkalmazást érintő döntéseiből, a nemzeti adóhatóságok állásfoglalásaiból, a szakmai publikációkból, a vállalkozói érdekképviseletek tájékoztató anyagaiból, a piaci információkat és értékelő elemzéseket is tartalmazó statisztikai kiadványokból15, de mindinkább bővülnek az internet-hozzáférési lehetőségek is. 2. Hazánk EU-tagsága és a vállalkozások adózási kötelezettségei-nek módosulása A vállalkozásokat érintő adózási szabályok működésének értelmezéséhez képzeljük magunk elé az EU kibővített térképét, ahol Magyarország már a Közösség része, és a gazdaság hazai szereplőinek – immár egy kibővült belgazdaságban – úgy kell működniük, mint minden más EU-szereplőnek. A határ nélküli kapcsolat elemzése önmagában is izgalmas, ám témánk szempontjából az az érdekes, hogy közteherviselési szempontból mérlegelhetjük a csatlakozás következményeit, illetve értelmezhetjük a vállalkozásokat érintő hatásokat.

2.1. Vámok és az importhoz kapcsolódó egyéb fizetési kötelezettségek Az EGK első nagy sikere a szinte zavarmentesen kiépülő vámunió volt, ami a Római Szerződés értelmében az egységes belső piac kialakulását jelentette, és ami egyben biztosította, hogy az 1993. évtől kezdődően a tagországok egymás közötti forgalmában megszűnjenek a vámok. Az új típusú piac kialakulása természetszerűleg azt is jelenti, hogy az EU-n kívüli országokkal folytatott külkereskedelemben a tagországok egységes vámgyakorlatot folytatnak, és a külső áruforgalomból származó vámbevételek az EU

14 Mindenekfelett a Római Szerződés és az Európai Unióról szóló Maastrichti Szerződés megfelelő szakaszai. 15 Lásd az Eurostat tematikus és időszaki kiadványait.

231

közösségi forrásait növelik. (A vámok témájával az „Áruk és szolgáltatások szabad áramlása” című fejezet foglalkozik részletesen.)

„Az áruk szabad áramlása egyenlő értékesítési feltételeket teremt valamennyi tagország piacán az összes tagállam cégei, vállalatai számára – ez a tagság jelentős előnye.”

Magyarország hosszabb ideje következetesen készül az EU-konform vámrendszer kialakítására (lásd törvényi szabályozás, a vámnómenklatúra átvétele, a vámtételek fokozatos mérséklése, a vámilleték megszüntetése, illetve a határátkelőhelyek korszerűsítése), így az átállás technikailag biztosított. A vámrendszer szempontjából az EUcsatlakozás azt eredményezte, hogy a Közösség irányában megszűnt a vámhatár, és jelentősen egyszerűsödik a vámeljárás. Az új helyzet az államháztartás számára átmenetileg bevételkieséssel jár, ám a hazai vállalkozások számára olcsóbbá teszi az EU-tagországokba történő értékesítést, hiszen az „exportálók” mentesülnek a korábbi évek beviteli vámterheitől. Természetesen az áru- és szolgáltatásáramlás fordítva is egyszerűsödik, vagyis a vámok kölcsönös megszüntetése az EU-tagországok vállalkozásai által gyártott termékek piaci pozícióit is javítja, így a hazai gazdasági szereplőknek a mainál is komolyabban kell számolniuk a versenyhelyzet erősödésével.

2.2. Általános forgalmi adó Az áfarendszer alkalmazása – a vámeljárás egységesítéséhez hasonlóan – a tagországok közötti szabad áru- és szolgáltatásforgalom biztosításának fontos eleme volt. A hozzáadott-értékre épülő adózás (a korábbi termelési-értékesítési fázisokban felszámolt forgalmi adók levonhatóságával) akadálymentessé tette a tagországok közötti „halmozott adótartalom nélküli” kereskedelmet, illetve ösztönzőleg hatott a vállalkozások hálózatos szerveződésére.16 Az államhatárt átlépő termékforgalom esetén a közvetett adózásnak elvileg kétféle módszere alkalmazható. Az egyik módszer a „rendeltetési hely” szerinti adóztatási elvre épül, a másik módszer az „eredet országa” szerinti adóztatási elvet érvényesíti. Az adózási módszerek közötti különbségtétel közel sem elméleti, hanem nagyon is gyakorlatias kérdés: alapvetően a választott technika dönti el, hogy mely országban jelennek meg az áfabevételek, illetve mely országokat terheli az exporttermék előállítása során felmerült áfa-visszatérítés kötelezettsége. Az integráción belüli áru- és szolgáltatásforgalom adóztatására az EU – hosszú távú elgondolásként – a „származási ország” szerinti adóztatási elvet kívánta érvényesíteni, ám jelenleg rövid távú és átmeneti megoldásként a „rendeltetési ország” szerinti adóztatási elvet alkalmazzák. Az átmeneti időszak alkalmazásának több, végső határideje volt (1992., majd 1996.), ám mind a mai napig nem született megállapodás az új elszámolási elvre történő átállásról. Az átmeneti szabályozás előnye abban jelölhető meg, hogy a rendeltetési hely szerinti pénzügyi elszámolás enyhíti a piaci verseny torzulásait, illetve a közvetett adóbevételeknek az árut fogadó – végső felhasználó – országokba történő átengedésével gyorsítani lehet a periférikus országok felzárkózását. 16 Az általános forgalmi adózás technikája Franciaországból származik, és a közösségi tagországok az 1968–69-es évektől kezdték meg átvételét.

232

3. sz. ábra Az általános forgalmi adó mértéke a kiemelt országokban

0

5

10

15

20

25

30

Dán

ia

Mag

yaro

rszá

g

Své

dors

zág

Finn

orsz

ág

Bel

gium

Írors

zág

Aus

ztria

Ola

szor

szág

Fran

ciao

rszá

g

Szl

ovák

ia

Gör

ögor

szág

Ang

lia

Por

tugá

lia

Ném

etor

szág

Spa

nyol

orsz

ág

Szá

zalé

k

normál kulcs kedvezményes kulcs

Forrás: VAT Rates in the Member States of the European Community (European Commission, Brussel, 2004 A hazai vállalkozásokat érintően a legjelentősebb és legbonyolultabb változás az áfa-rendszer alkalmazásában érzékelhető. Ez lényegében az adóalanyiság, az adókötelezettség keletkezése, az adólevonási jog érvényesítésének újszerű értelmezésével függ össze, illetve az adóelszámolás országhatárt átlépő jellegéből következik. A végső döntés előtt ajánlatos tájékozódni az adóalanyi bejelentkezés előírásairól, indokolt mérlegelni az áfaalanyiság vagy alanyi mentesség választásának a lehetőségeit, a vállalkozások horizontális vagy vertikális szerveződésének előnyeit és hátrányait, valamint az áfaelszámolás technikai (informatikai) követelményeit.

„A hazai vállalkozásokat érintően a legjelentősebb és legbonyolultabb változások a közvetett adózásban – az áfarendszer alkalmazásában –

érzékelhető.” A hazai áfarendszer alapelveit tekintve EU-konform, ám a csatlakozás időpontjától kezdődően lényegesen módosul az adóelszámolás folyamata. A változás lényegének megértéséhez fel kell idéznünk, hogy milyen áfaelszámolási kötelezettségekkel jár egy exportügylet jelen szabályok szerinti lebonyolítása. A hatályos szabályozás szerint az exportügyletekre ma „0 százalék” áfakulcs vonatkozik, vagyis az exportálók a külpiacra szánt termékek előállítása során felmerült áfaköltségeiket visszaigényelhetik. Az EU-ba belépő termék átesik a vámeljáráson, és a vámérték alapján esedékes forgalmiadó-kötelezettséget az „értékesítés címzettje” fizeti meg. Ha fogyasztási cikkről van szó, a termék a végső felhasználóhoz kerül, vagyis a tényleges fizetési kötelezettség a „végső felhasználót” terheli. Ha viszont alapanyagról vagy félkész termékről van szó, és

233

az áru továbbfeldolgozásra kerül, akkor az import során megfizetett áfatartalom – a honos szabályok szerint – visszaigényelhető. Az EU-csatlakozás után – a kiterjesztett belgazdasági logikából következően – indokolatlanná válik az exporttermékek vámregisztrációja, és értelemszerűen módosul a „0 százalék” áfakulcs alkalmazásának gyakorlata. Az EU-tagországok közötti áruforgalomban az áfakötelezettség a „rendelkezési hely” logikájára épül, vagyis az országhatárt átlépő áru után számolt áfakötelezettséget a vevő viseli, mégpedig a célországra vonatkozó szabályok szerint. Ez azt jelenti, hogy az eladó az exportált termékek előállítása során felmerült áfatartalmat továbbra is saját adóhivatalától igényli vissza, ám az ügylet – hivatalos vámregisztráció hiányában – csak akkor lesz kontrollálható, ha a vásárolt termék után esedékes áfakötelezettségről a vevő is bevallást ad saját adóhivatalának, és pénzügyileg is teljesíti befizetési kötelezettségeit.17 Fordított irányú értékesítés során az elszámolás is fordított irányban működik, vagyis a Magyarországra érkező importtermék után esedékes áfa összegét nem az országba történő belépéskor, hanem a vevő (végső felhasználó) illetékessége szerinti helyen kell teljesíteni, mégpedig az APEH számlájára történő befizetéssel.

4. sz. ábra Az áfaelszámolás „rendeltetési hely” szerinti elvének érvényesülése az EU-ban:

EU-adó- adminisztráció

Az eladó szerinti A vevő szerinti ország ország adóhivatala adóhivatala Eladó Vevő (H) (F)

17 A Közösséghez korábban csatlakozott országok tapasztalata szerint a különböző országok közötti elszámolás akkor zökkenőmentes, ha az ügyletek szabályszerűen vannak dokumentálva, illetve ha az adóhivatalok közötti adategyeztetés (kontrollmechanizmus) folyamatos. Addig, amíg ennek mechanizmusa nem alakul ki, a befizetések és visszaigénylések elszámolása a megszokottnál hosszadalmasabbá válik, és erre az átállási nehézségre mind a vállalkozásoknak, mind a költségvetésnek gondolnia kell.

Értékesíté

(Számla áfa nélkül)

234

Forrás: Külgazdaság 2001. évi 9. szám (a szerző tanulmánya) A folyamatábra jól érzékelteti, hogy egy Magyarországról Franciaországba történő értékesítéssel a korábbi egysíkú és egyirányú áfaelszámolási kapcsolatok többsíkúvá és többirányúvá válnak. Az új körülmények között az adóalanyok az áfabefizetési kötelezettségek teljesítése, illetve a visszaigénylési jogosultság érvényesítése során szükségszerűen együttműködnek a nemzetállami és a rendeltetési hely (célország) szerinti adóhivatalokkal, ám az ügyletbe – új szereplőként – belép az EU-adminisztráció is. Ez a bonyolult folyamat, valamint az elektronikus adatfeldolgozás módszere megköveteli az EU-tagállamokban regisztrált adóalanyok áfaazonosítójának egységesítését, a folyamatos kereskedelmi tevékenységet végzőknél az adóalanyi bejelentkezést, és – a folyamat logikájából következően – az adóalanyok áfaelszámolási kötelezettségeinek nemzetközi szabályok szerinti teljesítését.18 A közösségi gyakorlat átvétele és alkalmazása – az első olvasatban – jelentős adminisztrációs kötelezettséggel jár, ám figyelembe kell vennünk, hogy az elektronikus bevallások (pénzügyi elszámolások) lehetősége – az ilyen adottságokkal rendelkező vállalkozásoknak – lényegesen leegyszerűsíti a folyamatot. (Az áfarendszer működésének gyakorlatias kérdéseit a „Belépésünk utáni áfaváltozások” című fejezet tartalmazza.) A vázoltakból is érzékelhető az új áfarendszer ezernyi kihívása (kiterjesztett kapcsolat-rendszer, elektronikus bevallás, nyelvismeret követelménye), ám ezzel még nem leszünk túl a teljes átalakuláson. Mint korábban jeleztük, az EU stratégiai törekvései között szerepel a „származási ország” szerint áfaelv alkalmazása, és erre az újonnan csatlakozó országoknak is fel kell készülniük. Számolni kell azzal, hogy az egyik módszerről a másik módszerre történő áttérés befolyásolja az adóbevételeket, így a költségvetést, valamint az erőforrások elosztásának hatékonyságát, és mérlegelni kell annak következményeit, hogy az új elszámolás módosíthatja a termelés helyére és a termékek egymással való helyettesíthetőségére vonatkozó korábbi kalkulációkat. Sokakat foglalkoztató kérdés az áfakulcsok EU-csatlakozást követő alakulása. Tudnunk kell, hogy az EU ebben nem ír elő kötelező szabályokat, csak azt rögzíti, hogy az általános adókulcsnak minimum 15%-nak kell lennie, és az esetleges kedvezményes kulcsok nem lehetnek alacsonyabbak 5%-nál. (A közösségi szabályozásban nincs 0%-os adókulcs, így ettől a kedvezménytől a hazai gyakorlatban végleg el kell búcsúznunk.) A hazai áfakulcsok mérséklése és az EU átlagértékekhez közelítése így minden bizonnyal saját döntésen fog alapulni, és ennek időpontja a költségvetés helyzetétől függ majd. A kulcsok mérsékléséből fakadó bevételkiesést nem lesz könnyű pótolni19, de a döntés nem is halasztható sokáig, hiszen a hazai termékek piaci versenyképessége múlik a kulcsok alakulásán.

18 Ennek részletes bemutatása meghaladja írásunk terjedelmi kereteit. 19 A befizetett és visszaigényelt áfa egyenlege adja a költségvetési bevételek majd 40%-át.

235

2.3. A fogyasztási és jövedéki adók alakulása A fogyasztási és/vagy jövedéki adók a termékek meghatározott körére kivetett (tehát nem általános érvényű) egylépcsős adók, amelyek jellemzője, hogy magas adótartalmúak, illetve jelentős a részesedésük a fogyasztók kiadásaiban. (Az eladási ár százalékában kifejezve az EU-országok átlaga a cigaretta esetében megközelíti a 70 százalékot, a benzin esetében az 55 százalékot.)

A fogyasztási és/vagy jövedéki adók rendszerének működtetése – a korábbi évek differenciált gyakorlatával szemben – jelentősen közeledett egymáshoz. A közösségi jogban a dohány, az ásványi olaj és a szeszes italok vonatkozásában „egységesített” szabályok vannak hatályban. Az EU-tagországok így a jövedéki adó hatálya alá tartozó termékek esetében speciális raktárakon keresztül megvalósuló, szigorú termelés-ellenőrzésen és elosztáson alapuló felügyeleti rendszert működtetnek, és ez a szigorú elszámolás biztosítja az adók megfizetését.

A hazánkban 1996 óta működtetett jövedéki adózási rendszer lényegében az EU- szabályozást vette át, így a csatlakozás – az adórendszer alkalmazása tekintetében – nem okozott különösebb fennakadást. Annál fájóbb volt az adómértékek „harmonizációs kötelezettsége”, ami – az alkoholtermékek adótartalmának, illetve a dohánytermékek adótartalmának jelentős emelkedése következtében – a fogyasztási árat is érintette.

Várható még minimumadó bevezetése a fűtőolajra, a visszaélések megakadályozását szolgáló ellenőrzési rendszer további szigorítása, valamint – az előzőekkel összhangban – újabb kereskedelmi adóraktárak létrehozása. A jövedéki adózás hatálya alá tartozó termékek exportja esetében „speciális szabályozás” biztosítja az adó „rendeltetési hely” szerinti elv alapján történő megfizetését. Ha az adóköteles terméket az egyik tagállamból a másikba szállítják, akkor az eladó saját adóhatóságánál kérelmezheti az általa megfizetett adó visszatérítését.20 Ez tehát azt jelenti, hogy a közösségközi értékesítés nem mentesül automatikusan a jövedéki és/vagy fogyasztási adó megfizetése alól, viszont az adó kérelemre visszatéríthető.

2.4. A társaságok adóztatása

Közismert, hogy a társasági adók befolyásolják a vállalkozási kedvet, a befektetések kockázatát, az üzleti megtakarítások nagyságát és ezen keresztül a befektetési alapokat is. Az EU költségvetési filozófiája szerint a jövedelemadók a nemzeti gazdaságpolitika eszközei, így az EU jelen viszonyai között nincs helye az egységesítő törekvéseknek. Ebből következik, hogy a társasági adó feltételeiben komoly eltérések vannak az egyes tagországok között (a minimális adókulcs 12,5%-os, a legmagasabb 52%-os), amiből következően mind az EU-ból kiáramló, mind az EU-tagországok között mozgó tőkeállomány jelentős.

20 A hatályos szabályok szerint a jövedéki adó hatálya alá tartozó termékek adóját az adóraktárból történő kilépés pillanatában meg kell fizetni, függetlenül az értékesítés tervezett irányultságától.

236

A fejlett tagországok az integráció „tőkemegtartó képességének” javítása érdekében többször kezdeményezték az adókulcsokban lévő különbségek szűkítését, illetve az adóalapok egységes meghatározását. Végső döntés ez ideig nem született, ám a tagországok önkéntes adókorrekcióját (lásd Németország) egyfajta üzenetnek is tekinthetjük, hiszen a hazai 16%-os adókulcs lényegesen különbözik az EU-tagországok 31,5%-os átlagától. Az EU vállalkozásait érintő közteherviselési rendszerek működtetésének kérdései között erősen vitatott egyfelől az adón keresztüli ösztönzés létjogosultsága, másfelől az adómegkerülés lehetőségének jogi korlátozása. Előbbihez tartozik a beruházásokhoz nyújtott adókedvezmények normatív jellegének érvényesítése, a veszteségelhatárolás szabályozott keretek között tartása, a gyorsított értékcsökkenési leírás alkalmazása; utóbbiak közé tartozik a profit adózás előli kimenekítése (lásd offshore ügyletek), a kapcsolt vállalkozások között a transzferárak működtetése, a vállalatközi kamat- és jogdíjfizetések elszámolása, valamint az egyéb „adóoptimalizáló” technikák alkalmazása. Egyes tagországok önállóan hozzákezdtek a nemzeti adórendszereik modernizálásához (Németország, Franciaország), és ebben láthatóan kitüntetett szerepet szánnak a társasági adózásnak, illetve a versenyképesség közvetett javításának. Amire bizton számítani lehet, az a nyereség gazdasági célú visszaforgatásának ösztönzése, a technikai modernizáció, a nemzeti gazdaságpolitikai célokat követő „közép- és kisvállalkozások” fejlődésének dinamizálása, valamint közös célként az adómegkerülést biztosító „kiskapuk” szűkítése. Külön kérdés – ez ideig lezáratlan vita – a tőkejövedelmek adóztatásának ügye, valamint az, hogy a társaságok által leadózott osztalék után a magánszemélyek fizessenek-e további adót vagy sem.21

5. sz. ábra A társasági nyereségadó kulcsai (2004.)

EU átlag

Lengyelország

Svédország

Szlovákia

Magyarország

AngliaAusztriaBelgium

Finnország

Spanyolország

Írország

Olaszország

Franciaország

Németország

USA

Portugália

-

5,0

10,0

15,0

20,0

25,0

30,0

35,0

40,0

45,0

Szá

zalé

k

21 Mint ismeretes, a hazai gyakorlat már feloldotta ezt a dilemmát.

237

Forrás: OECD Consumption Tax Trends and OECD Revenue Statistics

Hazánk az EU-adóharmonizációból fakadó kötelezettségek szempontjából a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény működése alapján a lehető legkedvezőbb helyzetben van. Ezt támasztja alá a külföldi és a hazai vállalkozások „versenysemleges” kezelése, az adókulcsok nemzetközileg is alacsony mértéke, valamint a számviteli előírások és az adózási szabályok közötti összhang érvényesülése22. Amiben vita van, az nem a külső kapcsolatokat, hanem a belső adókedvezmények folyósításának rendszerét illeti, ám ezt az idő megoldja, hiszen a 2002. évben „lejártak” a korábban megítélt, nagy adókedvezmények. Az EU közgazdasági környezetének szigora (az adók hazainál magasabb szintje) minden valószínűség szerint megfontolásra inti a külföldön befektetni szándékozó hazai vállalkozókat a tekintetben, hogy milyen tevékenységeket, milyen vállalkozási formában, milyen szervezeti rendszerben és mely EU-tagországban végezzenek. Ha valahol, akkor itt és most igaz a közmondás: hétszer mérj, mielőtt egyszer vágsz! 2.5. A tőkejövedelmek adóztatása Az egyik legellentmondásosabb adózási kérdés. A magánmegtakarításokat sújtó, a kifizetők által kötelezően levonandó adók 0 és 51 százalék között mozognak, de egyes tagországokban a társaságok által fizetendő tőkejövedelem-adók is hasonlóan magas szélsőértékek között váltakoznak.23 A tőkehasznosításból származó jövedelmek adói – az EU-15 országainak 2002. évi adatai alapján – az összesített adóteher egyötödét adják. A fizetési kötelezettségek kétharmadát az üzleti tevékenység eredménye alapján fizetett adók (társasági adó, osztalékadó) teszik ki, a fennmaradó hányadot a vagyoni, illetve a tőkenyereség-adók adják. Az eltérő adókulcsok, valamint a tőke Európán belüli mozgékonysága azt eredményezi, hogy a megtakarítások mértéke tagállamonként jelentősen differenciálódik, illetve a megtakarítások jelentős része – a kedvezőbb adózási feltételek hatására – más államokban keres befektetési lehetőséget. (Jobbik esetben az EU keretein belül, de nem kizárt a Közösségen kívüli területekre történő tőkeáramlás sem.) További gond, hogy az ellentmondásos gyakorlat következtében az EU-tagországok az integráción kívüli térségekből csökkenő eredményességgel képesek külső befektetőket megnyerni. (Tudni kell, hogy az EU immár hosszabb ideje nagyobb mértékben tőkeexportőr, mint amilyen mértékben tőkebefektetéseket befogadó.) Az előzőekben vázoltak komoly szerepet játszanak abban, hogy az utóbbi időben felerősödött a tőkejövedelmek egységes adóztatásának igénye, ám egyes országok (lásd Anglia pénzügyi központ szerepkört féltő álláspontja) megakadályozták az egységes fellépést. Németország most azon gondolkodik, hogy közösségi támogatás nélkül, önállóan is megvalósítja a tőkejövedelmek adóztatását, Franciaország viszont az EU egységes döntését sürgeti.

22 Amiben tennivalónk lesz, az a támogatási rendszer átalakítása, a beruházásokhoz kapcsolódó adókedvezmények versenysemleges szabályozása, a munkabérekre épülő munkáltatói és munkavállalói járulékok mérséklése. 23 A viták mögött az húzódik meg, hogy a bérből és fizetésből élők azt követelik, hogy a tőkejövedelmek is nagyobb szerepet vállaljanak a közterhek finanszírozásában; a gazdaságpolitikusok viszont azt szeretnék, ha a tőkejövedelmek alacsony adószintje jobban ösztönözne a megtakarítások befektetési célú hasznosítására.

238

2.6. Személyi jövedelemadó Az EU tagállamok ez ideig nem sorolták a harmonizálni kívánt adófajták közé, vagyis az adózási feltételek szabályozása, és az adókból származó bevételek hasznosítása a tagállamok szuverén jogosítványa. Általános gyakorlat a progresszív adókulcsok alkalmazása (ennek legmagasabb értékei 40–70% között mozognak), ám a munkavállalói döntések optimalizálásakor nem a marginális kulcsok nagyságára kell figyelni, hanem arra, hogy milyen jövedelemhatártól kell alkalmazni a legmagasabb adókulcsokat. Ebben az EU-tagországok példamutató gyakorlatot követnek. A jövedelemadók tényleges terheinek összehasonlítását megnehezítik a fogalmi értelmezés különbségei, a progresszív kulcsok alapjául szolgáló jövedelemsávok eltérő tartományai, a kedvezményi és mentességi feltételek különbségei, illetve a jövedelmek más-más megosztása a központi és/vagy tartományi költségvetés, valamint az önkormányzatok között.

A jövedelemadózás szempontjából külön figyelmet érdemel a külföldiekre vonatkozó adózási szabályok értelmezése (milyen feltételei vannak az adóalanyi bejelentkezésnek, hol kell adózni, miként kell előleget fizetni, milyen kritériumai vannak a kedvezményi és mentességi szabályoknak, illetve milyen speciális előírásokat tartalmaznak a kettős adóztatás kizárásáról szóló egyezmények). A napjainkban még szabályozott keretek között tartott, ám előbb-utóbb liberalizálandó munkaerő-áramlás felhívja a figyelmet arra, hogy a magánszemélyeknek is alaposan tájékozódniuk kell a személyi jövedelemadózási feltételek alakulásáról, és jó, ha döntéseiknél nemcsak a rövid távú előnyökre, hanem a hosszabb távú érdekekre is figyelnek (lásd a biztosítási szolgáltatás igénybevételének feltételei). 2.7. Biztosítási rendszer, járulékok A szociális biztosítási járulékok speciális közteherviselési kötelezettséget jelentenek. Az egyik nézőpontból nem tekinthetők igazi közterheknek, hiszen a járulékok megfizetésével lényegében egy olyan biztosítási jogviszony jön létre, amely keretében a járulékfizető biztosítási szolgáltatásokra lesz jogosult; a másik nézőpontból a járulékfizetés olyan közteher, amelyet a törvényi előírás alapján – a munkavállalóknak fizetett jövedelem arányában – mind a munkavállalók, mind a munkáltatók kötelesek megfizetni. A szociális járulékok mértéke közvetett módon hat a szociális ellátás színvonalára, de közvetetten érinti a versenyképesség alakulását is.

A szociális járulékkötelezettségek főbb teherviselők szerinti megoszlása

(egység: százalék) 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 Munkaadók 53,1 54,1 54,5 55,9 55,6 56,5 56,9 57,4 Munkavállalók 34,3 32,9 32,9 32,2 31,6 32,0 31,3 31,0 Önfoglalkoztatók 12,6 13,0 12,6 11,9 12,8 11,5 11,8 11,6 Mindösszesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

239

Forrás: Structures of the taxation systems in the European Union, European Commission, 2004 Az EU-tagországok biztosítási rendszere több lábon áll (társadalombiztosítás, adó-kedvezményekkel ösztönzött magánbiztosítási rendszer, üzleti alapon álló biztosítók), illetve a járulékfizetési kötelezettségek is tág szélsőértékek között mozognak. Viszonylag alacsony a járulékfizetési kötelezettség Dánia, Anglia és Írország esetében, ám meglepően magas a járulékfizetési kötelezettség Németországban, Franciaországban, Ausztriában, valamint Svédországban és Finnországban. A járulékterhek különbözőségéből fakadóan a nyújtott szolgáltatások is különböznek. Ez komoly gond abból a szempontból, hogy az egy adott országban szerzett „ellátási jogosultság” milyen feltételekkel és milyen mértékben váltható át egy másik ország szolgáltatásaira. A szociális ellátórendszerek alapvetően nemzeti szabályok szerint működnek (ezzel összhangban alakulnak a járulékfizetési kötelezettségek is), ám a munkaerő tagországok közötti szabad áramlása következtében felgyorsultak a harmonizációs igények is. Természetszerűen ezek ma még másként érintik az egészségügyi, illetve a nyugdíjszolgáltatásokat. Az egészségügyi szolgáltatások szempontjából azokban az alapesetekben, amikor a munkáltatók más országokban vállalnak munkát (a munkavállalók értelemszerűen kiküldöttként dolgoznak), a munkáltatókra a „rendeltetési ország” szabályai vonatkoznak, viszont a munkavállalók továbbra is a kiküldő ország szabályai szerint biztosítottak. Azokban az esetekben, amikor a munkavállalók önállóan vállalnak munkát más tagállamokban, akkor a „munkavállalási célország” szabályai szerint kell járulékot fizetniük, viszont mind a célországban, mind az állampolgárság szerinti országban jogosultak egészségügyi ellátásra. A nyugdíjjogosultság meghatározása (a járulékfizetés és a szolgáltatás igénybevétele közötti időkülönbségből fakadóan) az előzőeknél bonyolultabb, amit tovább nehezít a nyugdíjkorhatárok különbözősége, illetve az a tény, hogy a munkaerő-mobilitás következtében a munkavállalók ma már több országban is szerezhetnek szolgáltatási jogosultságot. Ilyen esetekben a szolgálati időket összeadják, majd a nyugdíjszolgáltatási kötelezettséget „időarányosan” megosztják a foglalkoztató országok között. Mindebből következik, hogy ugyanazon időszakot csak egyszeresen vehetik figyelembe, vagyis dupla járulékfizetés esetén sem lehet kettős jogosultságot szerezni. A vállalkozóknak számolniuk kell a munkabérekre épülő közterhekkel, illetve reálisan szembe kell nézni azzal, hogy a munkavállalóknak fizetett munkabérből – a közterhek levonása után – milyen nagyságú nettó bér szolgálja a munkabér teljesítményösztönző funkcióját. A külföldön munkát vállalni kívánó magánszemélyeknek egyidejűleg kell gondolniuk a biztosítási költség megtakarításának rövid távú előnyére, illetve a hosszú távon jelentkező negatív hatásaira. Az EU-tagországokban vállalkozóknak egy pillanatra sem szabad megfeledkezniük arról, hogy biztosítási háttér nélkül az egészségügyi szolgáltatások megfizethetetlenek. 2.8. Illetékek Rendkívül vegyes a kép. A tagállamok többsége az illetékeket is az adók közé sorolja (szó sincs tehát ellenszolgáltatási kötelezettségről), és az illeték alá tartozó ügyletek is szélesebb kört ölelnek fel (pl. vagyonarányos közteherviselési kötelezettség, üzletrészek adásvétele, okmányilleték), mint a hazai gyakorlatban. Az illetékek sávos működése és a

240

kulcsok százalékos mértéke a hazaihoz hasonló, ám a kedvezményezettek köre (állam, tartomány, régió, járás, helyi önkormányzat) jóval szélesebb. AZ EU-tagországok közteher-viselési gyakorlatában külön figyelmet érdemel a tőkeforgalmi illeték, amelynek mértéke nem túlzottan magas (általában 1%), viszont az illeték alá vont ügyletek köre eléggé széles. Így az illetékfizetési kötelezettség – tagországonként differenciált feltételekkel – kiterjedhet a társaságalapításra, a tőkeemelésre, a társaság működési központjának tagországok közötti mozgatására vagy éppen a tulajdonjog változására.

C.) 2.9. Egyéb adók, adójellegű kötelezettségek

D.) Az egyéb típusú adók között a környezetvédelem fiskális eszközei, a gépjárműadózás, valamint az önkormányzatok által kivetett helyi adók érdemelnek figyelmet.

a) A környezetvédelmi adók (zöld adók) többsége ma még csak elgondolás, és az

adóalapok tekintetében hozzáilleszthetők a fogyasztási különadók rendszeréhez. A formálódó közteherviselési jogcímek részben a föld-, a levegő- és az ivóvíz-felhasználás racionalitásának javítására, illetve az energiaforrások takarékos felhasználására ösztönöznek. A bevezetés mellett számtalan érv szól, ám igen komoly fékezőerő, hogy a pótlólagos terhek rontanák az EU-termékek piaci versenyképességét.

b) A gépjárművek adóztatása részben vagyoni jellegű, részben környezetvédelmi célú

közteherviselési kötelezettség. Az adóalanyok feladata a gépjárművek „honos országban” történő bejelentése és ez alapján a tulajdonosoknak (üzemeltetőknek) – a hazai gyakorlathoz hasonlóan – a különböző teljesítménymutatókhoz kapcsolt fizetési kötelezettségek teljesítése. Az adónem tekintetében és az adómértékek meghatározásában nincs harmonizáció, de az egyik országban történő teljesítést a másik országban teljesítésként elfogadják.

c) A helyi adók – a kormányzat, a régiók és az önkormányzatok közötti

feladatmozgásokkal összhangban – felértékelődőben vannak. Az alkalmazott adónemek között vegyesen találunk vagyoni jellegű adókat (ingatlanok), kommunális és környezetvédelmi típusú adókat, valamint tevékenységi adókat (hasonlatosak a hazai iparűzési adóhoz). Az alkalmazott adómértékek tagországoktól, illetve tagországokon belüli regionális fekvéstől függően differenciáltak, csakúgy, mint az elérhető kedvezmények, illetve támogatási formák. A vállalkozók elemi érdeke, hogy a befektetői döntések, illetve a telephelyválasztó döntések előtt tájékozódjanak a helyi lehetőségekről (az egyszeri és folyamatos kötelezettségekről, kedvezményi és mentességi feltételekről).

Az EU-tagországok gyakorlatában az egyéb adók közel sem sorolhatók a bagatell adók közé (lásd felértékelődő környezetvédelmi adók, illetve önkormányzati adók), így a vállalkozói döntéseknél komolyan kell számolni létezésükkel, illetve az eredményes működést befolyásoló szerepükkel. 3. Néhány összegző tanács, tömören

241

Az EU közteherviselési rendszerével kapcsolatos közösségi állásfoglalások meglehetősen képlékenyek, alkalmazásukat nehezíti az eltérő költségvetési érdekeltség, valamint a politikai indíttatású ragaszkodás a nemzeti gazdaságpolitikai eszközhöz. E körülmények azt sejtetik, hogy az „adóunió kialakítása” (bevételi szempontok, intézményi rendszer, eljárási szabályok átfogó egységesítése) csak hosszabb idő alatt korrigálhatók. Így az EU-ban vállalkozni kívánóknak befektetői döntéseiket alaposan mérlegelniük, az optimális megoldásokat keresniük kell, és adott esetben igénybe kell venniük a szakosodott tanácsadók szolgáltatásait. Mindent lehet, csak egyet nem: nem térhetünk ki az éleződő piaci verseny elől.

Tanácsok:

o Általános tájékozódás az EU közösségi szabályairól, és ezen belül az üzleti szempontból leginkább érintett országok adórendszerének felépítéséről és működéséről.

o A Magyarországon bejegyzett vállalkozások – általános előírások szerint – közvetlenül vehetnek részt a tagországi áru- és szolgáltatásforgalomban, ehhez nem szükséges más országban bejelentett adóalanynak lenni.

o Alanyi jogon folytatott külkereskedelmi tevékenységhez – előzetesen – a hazai adóhatóságtól egy áfaazonosítót kell kérni (ezzel lehet nyomon követni az árumozgást, illetve pénzmozgást), ám a felesleges adminisztráció elkerülése érdekében ezt csak akkor érdemes megkérni, ha a vállalkozás ténylegesen is végez külkereskedelmi tevékenységet.

o Más tagországokban tervezett vállalkozásalapításnál, illetve a vállalkozási forma megválasztásánál körültekintően kell mérlegelni a jogszabályi előírásokat (társasági jog, cégjog, számviteli előírások, adótörvények), illetve a gazdálkodási tevékenységre vonatkozó üzleti eredményeket. Mindezek segíthetik adottságaink és korlátaink reális megítélését.

Hazánkat érintően – mind makrogazdasági, mind mikrogazdasági szinten – kettős kihívás érzékelhető. A külső kihívás az, hogy mielőbb megismerjük és alkalmazzuk az EU-normákat, és kihasználjuk a kínálkozó lehetőségeket. A belső kihívás a gazdaság stabilizálását és a tartós növekedés feltételeit. Mindennek része a közteherviselési rendszer modernizációja. Ennek keretében egyidejűleg kell segítenünk a vállalkozások versenyképességének erősítését, a nemzetállami költségvetés bevételeinek biztosítását, valamint elősegíteni az integráció összteljesítményének növekedését.

4. A tájékozódást segítő irodalomjegyzék

1.) Deák Dániel: Nemzetközi Adózás, SALDO Rt., Budapest, 1994. 2.) Erdős Gabriella–Földes Gábor–Őry Tamás–Véghelyi Mária: Az Európai Közösség

adójoga, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2000. 3.) European Commission: Structures of the taxation systems in the European Union,

European Commission, 2004 4.) Hargita Árpádné–Izikné Hedri Gabriella–Palánkai Tibor: Európa Kislexikon (Az

Európai Unió és Magyarország), Budapest, Aula Kiadó, 1999. 5.) T. Hitiris: Az Európai Unió gazdaságtana (Fordította: Roboz András), Műszaki

Könyvkiadó, Budapest, 1995. 6.) Integrációs Stratégiai Munkacsoport (Szerk.: Inotai András): EU-csatlakozásunk

stratégiai kérdései, Budapest, ISM, 1997.

242

7.) Juraj Nemec–Glen Wright: Közösségi Pénzügyek (Elmélet és gyakorlat a közép-európai átmenetben), Budapest, Aula kiadó, 2000.

8.) Kende Tamás–Szűcs Tamás (szerkesztők): Az Európai Unió politikái, OSIRIS, Budapest, 2001.

9.) Koltay Jenő: Az adóztatás gazdaságpolitikai szerepe a fejlett tőkés országokban, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1994.

10.) Őry Tamás (szerk.): Az Európai Unió adójoga, OSIRIS Kiadó, Budapest, 2003. 11.) Palánkai Tibor: Az európai integráció gazdaságtana, Aula, Budapest, 1995. 12.) Pitti Zoltán: Az EU-csatlakozás és az áfarendszer működtetésének gyakorlatias

kérdései, Külgazdaság, 2001. évi 9. szám 13.) Pitti Zoltán: Közteherviselési rendszerek az EU-ban, kihívások a magyar

adópolitika számára, az Európai Unió kommunikációs kiadványa, Budapest 2004. 14.) Szentes Tamás: Világgazdaságtan (Elméleti és módszertani alapok) Budapest,

Aula, 1999.

XVI. Az általános forgalmi adóval kapcsolatos gyakorlati tudnivalók az európai uniós csatlakozást

követően Az európai uniós csatlakozást követően azon vállalkozásoknál, amelyek valamely uniós tagállam adóalanyával kereskedelmi viszonyba kívánnak lépni, az adózás terén bizonyos változásokra került sor. Tekintettel a kötet szűk terjedelmére, ez a fejezet csak az általános forgalmi adóval kapcsolatos leglényegesebb, gyakorlati ismereteket tartalmazza, és ezzel a legtöbb vállalkozást érintő témát emeli ki. 1. Alapfogalmak A részletszabályok ismertetése előtt szükséges néhány alapvető fogalom tisztázása. • Közösségen belüli termékértékesítésnek minősülnek azok a teljesítések, amelyek

során a magyar adóalany az EU valamely tagállamába irányulóan, egy ottani adóalany részére teljesít termékértékesítést.

• Háromszögügyletnek azon termékértékesítési konstrukciók minősülnek,

amelyekben 3 tagország adóalanyai vesznek részt, azaz a magyar adóalanyon kívül két másik, de eltérő közösségi ország adóalanya is részt vesz. A háromszögügyleteknek az a lényege, hogy az egyik tagország adóalanya terméket rendel meg egy másik tagországban lévő adóalanytól, aki a teljesítéssel egy harmadik tagállambeli adóalanyt bíz meg.

2. Adózási kötelezettségek az európai uniós csatlakozás után Uniós szinten az általános forgalmi adóval kapcsolatos, alapvető jogforrás az Európai Tanács 6. áfairányelve. Ez szabja meg valamennyi tagállam számára azt a célt, amelyet a

243

tagállami szabályozás révén el kell érni. A magyar általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényt (a továbbiakban: áfatörvény) is ennek megfelelően módosították. Bejelentkezés és a közösségi adószám kiadása a) Adószámmal még nem rendelkező adózók közösségiadószám-kérése • Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: ART) 22. § (1)

bekezdésének e) pontja szerint az általános forgalmi adó alanya adóköteles tevékenysége megkezdésének bejelentésével egyidejűleg nyilatkozik arról, hogy az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalannyal kereskedelmi kapcsolatot kíván létesíteni. Kereskedelmi kapcsolatnak minősül a termékbeszerzés, és -értékesítés, valamint – az egyszerűsített vállalkozói adóalanyok kivételével – az áfatörvény 15. § (5) bekezdése és a 15/A. §-a szerinti szolgáltatásnyújtás és igénybevétel. A cégbejegyzésre kötelezett adózók a „cégbejegyzési kérelmük” cégbírósághoz történő benyújtásával egyidejűleg igényelhetik a magyar és a közösségi adószámot. Ebben az esetben az adózó a cégbíróságon keresztül értesül az adószámokról. A vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenységet folytató adózók a „Kérelem az egyéni vállalkozói igazolvány kiadásához, cseréjéhez, pótlásához” elnevezésű nyomtatvány körzetközponti jegyzőhöz (=okmányiroda) történő benyújtásával kérhetik a magyar és a közösségi adószámot. Ebben az esetben az adóhatóság értesítő- levélben tájékoztatja az adózót az adószámokról. A közvetlenül az állami adóhatósághoz bejelentkező adózók a hatályos 101-es és 201-es jelű bejelentkezési lapokon, az állami adóhatósághoz történő bejelentkezésükkel egyidejűleg kérhetik a közösségi adószámot. Ilyenkor az adóhatóság az adatbejelentő lap másolati példányának visszaküldésével értesíti az adózót az adószámokról.

• Ha az őstermelői igazolvánnyal rendelkező magánszemélynek nincs adószáma (csak adóazonosító jele), akkor kizárólag abban az esetben kaphat közösségi adószámot, ha a hatályos 101-es bejelentkezési lapon adószámot kér. (Kizárólag adóazonosító jel alapján nem képezhető közösségi adószám).

• Az APEH 30 napon belül értesíti az adózót a nyilvántartásba vételéről, és egyidejűleg

tájékoztatja a megképzett közösségi adószámról. • A közösségi adószám érvényességének kezdete megegyezik az adóköteles

tevékenység kezdetével:

– előtársaságok esetén az adószám kiadásának napjával (a cégbejegyzési kérelem benyújtásának időpontjával),

– azon, cégbejegyzésre kötelezett adózók esetén, amelyek előtársaságként nem működhetnek (pl. külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepei, végrehajtói iroda) a cégbejegyzés időpontjával,

– a vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenységet végző adózók esetén a vállalkozói igazolvány átvételének napjával,

– a közvetlenül az adóhatósághoz bejelentkező adózóknál a bejelentkezés időpontjával.

• A közösségi adószám érvényessége megszűnik:

244

– ha az adózó vagy az adóköteles tevékenység megszűnik; – vagy ha az adózó változásbejelentő lapon jelzi, hogy az EK tagállamában

illetőséggel bíró adóalannyal megszüntette kereskedelmi kapcsolatát. Az az adózó, akinek a kérelmére az adóhatóság a közösségi adószámát törölte, a változásbejelentés szabályai szerint újból kérheti a közösségi adószám megképzését. b) Adószámmal már rendelkező adózók közösségiadószám-kérése • Azok az adózók, akik az adóhatósági bejelentkezésükkel egyidejűleg nem nyilatkoztak

vagy nem kértek közösségi adószámot, megtehetik ezt az állami adóhatóság által rendszeresített hatályos 102-es, 202-es, 102/E, illetve 202/T jelű változásbejelentő lapokon.

• A közösségi adószám érvényességének kezdete megegyezik az adatlap állami

adóhatósághoz történő beérkezésének időpontjával. • Az általános forgalmi adó alanyának minősülő adózók kérhetik a közösségi adószám

megképezését, tehát nemcsak az ún. áfakörbe tartozó adózók, hanem valamennyi, mentes státusszal rendelkező adózó is kérheti.

• A közösségi adószámot az adózó kérelmére a működő, a csődeljárás, a felszámolási,

illetve a végelszámolási eljárás alatt álló adózók számára is megképezik. • Az adózó a megképzett közösségi adószámáról az adatmódosító/változásbejelentő

lap egy példányának (másodpéldányának) visszaküldésével értesül. c) A szervezeti változással érintett adózók közösségi adószáma

A szervezeti változással létrejött adózó (a jogutód) az adószámmal még nem rendelkező adózókra vonatkozó szabályok szerint kérhet közösségi adószámot. A szervezeti változással megszűnt adózó (a jogelőd) közösségi adószáma a megszűnés időpontjával érvénytelenné válik.

Beolvadással történő egyesülés esetén az átvevő gazdálkodó szervezet – ha korábban nem rendelkezett közösségi adószámmal – a befogadás időpontjától kérheti a közösségi adószám megképezését, a változásbejelentés szabályai szerint.

Kiválással történő szétválás, illetve részleges átalakulás esetén az a szervezet, amelyből a kiválás történik, szintén a változásbejelentés szabályai szerint kérheti a közösségi adószáma megképezését. A kiváló szervezetek legkorábban a kiválás időpontjával, az adószámmal még nem rendelkező adózókra vonatkozó szabályok szerint kérhetik a közösségi adószámot. Később, a működés során pedig a változásbejelentés szabályai szerint kérhetik.

Az összeolvadással történő egyesülés és a különválással történő szétválás esetén a jogutód szervezet(ek) közösségiadószám-kérésére az 1.a), illetve – a szervezeti változás megtörténte után – a már működő adózóra az 1.b) pontban leírtak irányadók.

245

d) Özvegy/örökös közösségi adószáma

Ha a vállalkozói tevékenységet az egyéni vállalkozó halálát követően özvegye vagy örököse folytatja, akkor az özvegyi jog jogosultja új adószámot kap, az elhunyt adószámát ebben az esetben is megszüntetik. Ha az egyéni vállalkozó elhalálozásakor az özvegynek/örökösnek már van adószáma, akkor is – a saját adószáma alapján – az 1.b) pont szerint kérheti a közösségi adószám megképezését. Ha az egyéni vállalkozó elveszti a cselekvőképességét, és a törvényes képviselője a vállalkozó nevében és javára folytatja a vállalkozói tevékenységet – tehát a cselekvőképességét elvesztett vállalkozó adószámán –, akkor szintén az 1.b) pontban leírtak szerint kell eljárni.

A közösségi adószám érvényességének ellenőrzése

A Közösségen belüli áruforgalomban az áfarendszer tekintetében a következő főszabály érvényesül: abban az esetben, ha az egyik tagállambeli, érvényes közösségi adószámmal rendelkező adóalany egy másik tagállambeli, érvényes közösségi adószámmal rendelkező adóalany részére terméket értékesít, és a termék ténylegesen átkerül a másik tagállam területére, akkor ez az értékesítés adómentes lesz. Az áfát a termék beszerzője a saját tagállamában vallja be, és számolja el az ottani adókulcsokat alkalmazva. (E főszabály alól természetesen számos kivétel van.) Ha az üzleti partner nem rendelkezik érvényes közösségi adószámmal, akkor az értékesítőnek fel kell számítania a hazai áfát, valamint be kell vallania és el kell számolnia azt. Épp ezért lényeges az ügylet megkötése előtt annak ellenőrzése, hogy érvényes-e a partner közösségi adószáma. A következő helyeken és formában lehet ellenőrizni a partner közösségi adószámának érvényességét, nevének és címének pontosságát:

1) Az Európai Unió honlapja (www.europa.eu.int/vies): csak közösségi adószám. 2) APEH Központi Kapcsolattartó Iroda:

– telefonon: közösségi adószám, – faxon, e-mailben, levélben: közösségi adószám, név, cím.

3) Az APEH területi igazgatóságainak ügyfélszolgálati irodái, kirendeltségei: – személyesen szóban, telefonon: közösségi adószám, – személyesen írásban, levélben, faxon: közösségi adószám, név, cím.

Bevallási kötelezettségek • A közösségi adószámmal rendelkező általánosforgalmiadó-alany a negyedévet,

illetve a tárgyhónapot követő hó 20. napjáig köteles bevallást benyújtani (U465/650/651/130-as nyomtatvány), valamint a negyedévet követő hó 20. napjáig összesítő nyilatkozatot is be kell nyújtania, amelyben nyilatkozik az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanynak az adott negyedévben teljesített termékértékesítésről (’60-as nyomtatvány), az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanytól történt termékbeszerzésről (61-es nyomtatvány).

• Nem kell nyilatkozatot tennie arról a negyedévről, amelyben az általánosforgalmiadó-alany közösségi kereskedelmet nem folytatott. Éves bevallásról negyedéves bevallásra kell áttérnie az adózónak, ha számára az adóhatóság közösségi adószámot állapított meg.

• A közösségi adószámmal rendelkező általánosforgalmiadó-alanynak nem minősülő, adófizetésre kötelezett jogi személy, a kizárólag adólevonásra nem

246

jogosító tevékenységet folytató adóalany, az alanyi adómentességet választó adóalany, a mezőgazdasági tevékenységet folytató, különleges jogállást választó adóalany az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanytól megvalósított termékbeszerzése utáni általános forgalmi adót az adófizetési kötelezettség keletkezését követő hó 20. napjáig vallja be (’86-os nyomtatvány) és fizeti meg (feltéve, ha a beszerzés adó nélküli értéke a tárgyévet megelőző évben meghaladta vagy a tárgyévben meg fogja haladni a 10 000 eurót, vagy a belföldi adókötelezettséget választotta).

• Az adózó negyedévenként, a negyedévet követő hó 20. napjáig az állami adóhatóság által erre a célra rendszeresített nyomtatványon (’61) összesítő nyilatkozatot tesz az eladó közösségi adószámáról és a termékbeszerzés általános forgalmi adó nélkül számított ellenértékéről. Nem kell bevallást, illetve nyilatkozatot tenni arról a hónapról, illetőleg negyedévről, amelyben az adózó az Európai Közösség más tagállamában illetőséggel bíró adóalanytól nem szerzett be terméket.

3. Gyakorlati példák A következő példák azt szemléltetik, hogy miként kell eljárnia egy magyar adóalanynak, ha egy másik tagállamba irányuló termékértékesítést végez, vagy egy másik tagállamból terméket szerez be. 1. példa Magyar adózó (HU12345678) 100 000 euró értékben termékértékesítést végez egy osztrák adózó (ATU12345678) részére, aki továbbértékesíti a terméket. Magyar adóalany adókötelezettségei: Áfabevallás Összesítő nyilatkozat Számla A bevallásában forintban feltünteti a termékértékesítés áfa nélküli ellenértékét (100 000 Є forintra átszámítva).

Feltünteti partnere közösségi adószámát (ATU12345678) és a termékértékesítés áfa nélküli ellenértékét forintban (100 000 Є forintra átszámítva).

Feltünteti a saját (HU12345678) és a partnere közösségi adószámát (ATU12345678) és a termékértékesítés áfa nélküli ellenértékét (100 000 Є).

2. példa Magyar adózó (HU12345678) egy osztrák adózótól (ATU12345678) szerez be terméket 50 000 euró értékben, majd továbbértékesíti a terméket. A magyar adóalany adókötelezettségei: Áfabevallás Összesítő nyilatkozat Számla A bevallásában forintban feltünteti a termékbeszerzés áfa nélküli ellenértékét (50 000 Є forintra átszámítva) és az áfa összegét forintban (25% → 12 500 Є forintra átszámítva).

Feltünteti partnere közösségi adószámát (ATU12345678) és a termékbeszerzés áfa nélküli ellenértékét forintban (50 000 Є forintra átszámítva).

Meg kell adni a partnernek a saját közösségi adószámot, hogy az feltüntethesse azt a számlán.

3. példa: Háromszögügylet I. Német adózó 80 000 euró értékben terméket rendel meg egy osztrák adózótól, aki a teljesítéssel egy magyar adózót bíz meg. Német (DE123456789) Osztrák

(ATU12345678) Magyar (HU12345678)

247

Áfabevallás Az osztrák fél helyett van egy belföldi értékesítése, amit be-vall, és egyben levonásba is helyez (80 000 ∈). Van egy Közösségen belüli beszerzése is, amelyet a Közösségen belüli mentes beszerzések között szerepeltet (80 000 ∈).

Ezt az ügyletet nem kell szerepeltetnie a bevallásban.

Közösségen belüli mentes termék-értékesítésként bevallja a bevallás érdemi részében (80 000 є). Forintban számol!

Összesítő nyilatkozat

(Németországban nem kell összesítő nyilatkozatot beadni a termékbeszerzésről.)

Feltünteti német vevője közösségi adószámát (DE123456789), a szállítás áfa nélküli értékét (80 000 ∈) és azt a tényt, hogy az ügyletben közvetítőként járt el.

Feltünteti az osztrák megrendelő közösségi adószámát (ATU12345678) és a szállítás áfa nélküli értékét (80 000 ∈).

Számla Feltünteti német vevője közösségi adószámát (DE123456789) és a szállítás áfa nélküli értékét (80 000 Є), és utal arra, hogy az adót a német vevő fizeti.

Feltünteti osztrák vevője közösségi adószámát (ATU12345678) és a szállítás áfa nélküli értékét (80 000 Є).

4. példa: Háromszögügylet II. Német adóalany 80 000 euró értékben terméket rendel meg magyar adóalanytól (közvetítő), aki a teljesítéssel egy osztrák adóalanyt bíz meg. Német (DE123456789) Magyar

(HU12345678) Osztrák (ATU12345678)

Áfabevallás A magyar fél helyett van egy belföldi értékesítése, amit bevall, és egyben levonásba is helyez (80 000 ∈). Van egy Közösségen belüli beszerzése is, amelyet a Közösségen belüli mentes beszerzések között szerepeltet (80 000 ∈).

A bevallásban csak a részletező adatok között tünteti fel egyrészt a beszerzés, másrészt az értékesítés áfa nélküli ellenértékét.

Közösségen belüli mentes termékértéke-sítésként bevallja a bevallás érdemi részé-ben (80 000 є).

Összesítő nyilatkozat (Németországban nem kell összesítő nyilatkozatot beadni a termékbeszerzésről.)

A beszerzésről szóló összesítő nyilatkozatban feltünteti az osztrák értékesítő közösségi adó-számát (ATU12345678), az értékesítésről szóló összesítő nyilatkozatban pedig a német vevője közösségi adószámát (DE123456789), illetve mindkettőben a szállítás áfa nélküli értékét (80 000 ∈) és azt a tényt, hogy az ügyletben közvetítőként járt el.

Feltünteti a magyar megrendelő közösségi adószámát (HU12345678) és a szállítás áfa nélküli értékét (80 000 ∈).

Számla ∅ Feltünteti német vevője közösségi adószámát (DE123456789) és a szállítás áfa nélküli

Feltünteti magyar vevője közösségi adószámát (HU12345678) és a szállítás áfa nélküli

248

értékét (80 000 Є) ), és utal arra, hogy az adót a német vevő fizeti.

értékét (80 000 Є).

5. példa: Háromszögügylet III. Magyar adóalany 80 000 euró értékben terméket rendel meg osztrák adóalanytól (közvetítő), aki a teljesítéssel egy német adóalanyt bíz meg. Magyar

(HU12345678) Osztrák (ATU12345678)

Német (DE123456789)

Áfabevallás Az osztrák fél helyett van egy belföldi értékesítése, amit bevall, és egyben levonásba is helyez (80 000 ∈). Van egy Közösségen belüli beszerzése is, amelyet a Közösségen belüli mentes beszer-zések között szerepeltet (80 000 ∈).

Ezt az ügyletet nem kell szerepeltetnie a bevallásban.

Közösségen belüli mentes termékértékesí-tésként bevallja a be-vallás érdemi részében (80 000 є).

Összesítő jelentés Feltünteti az osztrák eladó közösségi adószámát (ATU12345678) és a termékbeszerzés áfa nélküli ellenértékét forintban (80 000 Є forintra átszámítva).

Feltünteti magyar vevője közösségi adószámát (HU12345678), a szállítás áfa nélküli értékét (80 000 ∈) és azt a tényt, hogy az ügyletben közvetítőként járt el.

Feltünteti az osztrák megrendelő közösségi adószámát (ATU12345678) és a szállítás áfa nélküli értékét (80 000 ∈).

Számla ∅ Feltünteti magyar vevője közösségi adószámát (HU12345678) és a szállítás áfa nélküli értékét (80 000 Є), és utal arra, hogy az adót a német vevő fizeti.

Feltünteti osztrák vevője közösségi adószámát (ATU12345678) és a szállítás áfa nélküli értékét (80 000 Є).

4. Hazai intézmények • Pénzügyminisztérium

Adóigazgatási Főosztály, Forgalmi Adók és Fogyasztási Árkiegészítések Főosztálya 1051 Budapest, József nádor tér 2–4., tel.: 327-2100, www.p-m.hu

• Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal - Központi Kapcsolattartó Iroda – általános tájékoztatás - Adójogi Főosztály – egyes konkrét adónemekre (pl. áfára) vonatkozó

tájékoztatás - Adóügyi Főosztály – adószámmal kapcsolatos tájékoztatás 1054 Budapest, Széchenyi u. 2., tel.: 428-5000, www.apeh.hu

5. A témához kapcsolódó jogszabályok Közösségi jogszabályok

249

• A tanács 77/388/EGK hatodik irányelve a tagállamok forgalmi adóval kapcsolatos jogszabályainak összehangolásáról; közös általános forgalmi adórendszer: egységes adómegállapítási alap és ennek módosításai.

• A tanács 1798/2003/EK-rendelete az általános forgalmi adó területén történő igazgatási együttműködésről és a 218/92/EGK-rendelet hatályon kívül helyezéséről.

• A tanács 76/308/EGK-irányelve a bizonyos lefölözésekhez, vámokhoz, adókhoz és más intézkedésekhez kapcsolódó követelések behajtására vonatkozó kölcsönös segítségnyújtásról és ennek végrehajtási szabálya (2002/94/EK-irányelv).

• A tanács 79/1072/EGK nyolcadik irányelve a tagállamok forgalmi adóval kapcsolatos jogszabályainak összehangolásáról; az általános forgalmi adónak az ország területén nem honos adóalanyok részére történő visszatérítésének szabályai.

• A tanács 86/560/EGK tizenharmadik irányelve a tagállamok forgalmi adóval kapcsolatos jogszabályainak összehangolásáról; az általános forgalmi adónak az ország területén nem honos adóalanyok részére történő visszatérítésének szabályai.

E.) Hazai jogszabályok • 1992. évi LXXIV. törvény az általános forgalmi adóról, • 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről.

250

XVII. Számvitel A számviteli beszámolónak tükröznie kell a vállalkozás mérlegfordulónapi vagyoni helyzetét, illetve a beszámolási időszakra értelmezett jövedelemtermelő képességét, továbbá információkat kell tartalmaznia a vállalkozás pénzügyi helyzetének alakulásáról is. Ahhoz, hogy a beszámolóban közölt adatok más vállalkozások adataival vagy időben összehasonlíthatók, a változások elemzéséhez, a döntés-előkészítéshez felhasználhatók legyenek, szükséges a beszámoltatás egységes rendjének szabályozása. Ezt a feladatot Magyarországon jelenleg a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) és a felhatalmazása alapján kiadott, az egyes gazdálkodók beszámolásának sajátosságait tartalmazó kormányrendeletek látják el. Magyarország csatlakozásának előkészítéseként 2001. január 1-jétől megvalósult a teljes összhang az EU számviteli irányelveiben foglaltakkal. A számviteli törvény azóta bekövetkezett és folyamatban lévő módosításai összefüggésben vannak a számvitel globális (az egész világra kiterjedő) harmonizációjára irányuló, az EU belső piaci igazgatóságának részvételével, nemzetközi szinten folyó kutató-fejlesztő munkákkal. 1. A számvitel európai uniós szabályozása a nemzetközi fejlesztések tükrében Az Európai Uniót létrehozó szerződésben (az 1957. évi Római Szerződés és módosításai) biztosított szabadságjogok érvényesítési feltételeinek megteremtéséről az EU-ban a tagállamokat jogalkotásra kötelező irányelvek, illetve az európai intézmények hatékony működését célzó, közvetlen alkalmazási kötelezettséget jelentő rendeletek intézkednek. A vállalkozások számviteli beszámoltatásának harmonizációja a személyek szabad mozgásával függ össze (a bármelyik tagállamban alapított vállalkozásoknak azonos szemléletű információkat kell szolgáltatniuk). A fontosabb elvárásokat megfogalmazó számviteli irányelvek a vállalati jog tárgykörébe tartoznak, amelynek irányítója az EU belső piaci igazgatósága. A tagállamoknak az irányelvek előírásait figyelembe véve kell kialakítaniuk a saját nemzeti szabályozásukat (közvetett jogszabályok). A számviteli irányelvekben foglalt, keretjellegű előírások tehát nem automatikusan, a csatlakozással (Magyarországon 2004. május 1-jével) és a tagállam hivatalos nyelvére történő lefordításukkal egyidejűleg, hanem a nemzeti sajátosságokat érvényesítő nemzeti jogszabályokban való elismerésükkel (lásd a számviteli törvényt és a kapcsolódó kormányrendeleteket) válnak hatályossá az utóbbiakban megnevezett gazdálkodói körre, amely bővebb is lehet, mint amit az irányelv megkövetel. (A számviteli törvény hatálya a csatlakozás után is változatlan!) Az elmúlt években a nemzetközi számviteli irányzatok közül a világ számos országában korábban önkéntesen alkalmazott, nemzetközi számviteli standardok rendszere (régebbi angol rövidítéssel: IAS, új elnevezéssel: nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok, IFRS, a továbbiakban: IFRS) vált az egységes szabályozás alapjává. A gazdasági érdekeken alapuló célkitűzés az, hogy 2005-től legalább a tőzsdén jegyzett társaságok, legalább az összevont konszolidált éves beszámolójuk összeállításakor világszerte egységesen ezt a rendszert alkalmazzák. 2002 óta e cél megvalósítása érdekében mind az IFRS-ek, mind az európai elvárások, mind az amerikai számviteli

251

szabályrendszer (angol rövidítése: US GAAP) jelentősen módosult, és 2004 nyarán még nem zárult le a közelítési folyamat . Az Európai Unió számviteli irányelvei és az IFRS-ek a beszámoló lényeges kérdéseiben általában azonos elveket, módszereket, eljárásokat tartalmaznak, de a szabályozás jellege eltérő:

• az IFRS-ek tematikusak, a beszámoló bizonyos részeit, azok egyes témaköreit, a kiemelt tevékenységeket (pl. a mezőgazdaság, a bankok, a biztosítóintézetek), a szervezeti változások sajátosságait, az összevont (konszolidált) beszámoló készítését – az elvek, a feltételek és a konkrét információszolgáltatási feladatok meghatározásával – különállóan szabályozzák, így a standardok és értelmezéseik száma a szakma igényeinek megfelelően folyamatosan bővül;

• a számviteli irányelvek a feladat egészét átfogóan, elvi kereteket adva, a végrehajtás részleteit a tagállami jogszabályokra bízva szabályoznak, az 1978. (éves beszámoló) és az 1983. évi (konszolidált éves beszámoló) irányelv elfogadása óta kevésszer változott, tartalmuk jelentősen nem bővült. A tagállami szabályozásokra egy kötelező korlát van: a sajátosságok érvényesítése nem sértheti a harmonizált elvárásokat.

Az irányelvek a tagállamokra nézve jogszabályok, míg a nemzetközi számviteli standardok egészen addig csak szakmai ajánlások, amíg európai befogadásukat rendeleti kihirdetésükkel elő nem írják. Az Európai Unió 2000. évi akcióterve és az annak végrehajtására 2002. július 19-én elfogadott 1606/2002. számú rendelet (a továbbiakban: IAS-rendelet) szerint a 2005. január 1-jével vagy azt követően kezdődő üzleti évtől bármely európai tőzsdén jegyzett tagállami vállalkozásnak (Magyarországon ma 49 ilyen vállalkozás van) kötelező az EU-beli alkalmazásra elfogadott, a befogadási rendelet mellékleteként hivatalosan is megjelentetett, nemzetközi számviteli standardoknak megfelelő, összevont (konszolidált) éves beszámoló készítése. (Eddig az Európai Bizottságnak két IFRS befogadási rendelete jelent meg: az 1725/2003/EK- és a 707/2004/EK–rendelet) Ezt az elvárást a tagállamok más gazdálkodókra és az egyedi éves beszámolókra is kiterjeszthetik (a magyar adaptációról lásd a számviteli törvény 2003-ban módosított 10. §-át). Fontos tudni, hogy azokra a vállalkozásokra vonatkozóan, amelyek nem esnek az IAS-rendelettel előírt kötelezettség hatálya alá, és amelyekre nemzeti törvény sem írja elő az IFRS-ek kötelező alkalmazásának kiterjesztését, a beszámoló készítését továbbra is a számviteli irányelvek alapján hozott tagállami jogszabályok szabályozzák. Annak érdekében, hogy az IFRS-ek alkalmazása ne legyen ellentétes a számviteli irányelvekben foglaltakkal, az irányelveket az értékelési szabályok tekintetében módosították (65/2001/EK; 2004-től a valós értéken történő értékelést választható módszerként átvettük), illetve az ellentéteket feloldó, újabb módosításuk is megtörtént (52/2003/EK, 2005-től kell intézkedni e módosítások átvételéről). Az Európai Bizottság a 2003-ban kiadott magyarázó dokumentumában külön kiemelte, hogy az IAS-rendelet mellett továbbra is hatályban maradnak a számviteli irányelvek, de az azok módosítására hozott intézkedések megkönnyítik a két rendszer közötti átjárást. Az áttérés konkrét feladatairól (az áttérési mérlegről és az első IFRS szerinti beszámolóról) a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (a továbbiakban: IASB) is intézkedett (1. IFRS, befogadása megtörtént). Az európai uniós csatlakozás – a fejlemények ellenére – nem jelenti azt, hogy az IAS-rendelet következtében alapvető reformra szorulna a hazai szabályozás, amely – a harmonizációs kötelezettség miatt – a számviteli irányelvek szerkezetét követi. A számviteli irányelvektől annyiban térünk el, amennyiben azok sajátos alkalmazásokat

252

engednek meg, de számviteli törvényünknek vannak az irányelvek által biztosított kereteken belül egyes, az IFRS-ekből átvett előírásai is (például a maradványérték, a leányvállalatok kezelése a konszolidálás során). A számviteli szabályozás globális harmonizációja azonban tőlünk is igényli az IFRS-ek rendszerének alapos megismerését, a fennálló eltérések tételes feltárását, számuk csökkentését. Az IFRS-ek előretörésének közvetlen gyakorlati haszna ma Magyarországon az, hogy olyan szemléletet közvetítenek (szakmai konszenzus és nem politikai érdekek döntenek), amelynek átvételével a törvényalkotás tehermentesíthető a számvitel-technikai részletkérdések szabályozása alól. 2004 tavaszán – ezen szemlélet hazai viszonyok közötti érvényesítésére – létrejött a magyar nemzeti számviteli standardalkotás szervezetrendszere: a Magyar Számviteli Standard Testület, a Standard Előkészítő Testület és a Standard Értelmező Testület [lásd a 202/2003. (XII. 10.) Korm. rendeletet]. E testületek munkájának eredményeként következő években a szakma képviselőinek széles körű bevonásával készített, pénzügyminiszteri rendeletként kihirdetett magyar nemzeti számviteli standardok és értelmezések születnek. A beszámolókészítés standardokkal történő szabályozásának előnye az, hogy rugalmasabban lehet alkalmazkodni a gazdasági élet változásaihoz. Ezen előny kihasználásának feltétele viszont, hogy a számvitelben foglalkoztatottak megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkezzenek. Ezt a feltételt a számviteli törvény 151. §-ának (1) bekezdése teremtette meg. A számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozásoknál (ide nem értve az egyéni vállalkozót) a számviteli feladatok ellátását irányító, vezető személynek legalább mérlegképes könyvelői végzettségűnek kell lennie, ha a vállalkozás éves (éves szintre átszámított) nettó árbevétele tartósan (az üzleti évet megelőző két üzleti év átlagában) meghaladja a 10 millió forintot.

„A beszámolókészítés standardokkal történő szabályozásának előnye, hogy rugalmasabban lehet alkalmazkodni a gazdasági élet változásaihoz. Ezen előny kihasználásának feltétele viszont, hogy a számvitelben foglalkoztatottak megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkezzenek.”

A befektetői és más hitelezői érdekeltek védelme érdekében a számviteli irányelvek és a számviteli törvény is – felső korlát megjelölésével – előírja a bizonyos nagyságrendet (a számviteli törvény szerint a megelőző két év átlagában 50 millió forintos nettó árbevételt) meghaladó vállalkozások beszámolójának könyvvizsgálati kötelezettségét. A közelmúlt amerikai és európai számviteli botrányai megingatták a befektetői bizalmat, aminek helyreállítása érdekében az Európai Bizottság is megkezdte a könyvvizsgálat elvégzésére feljogosító feltételeket szabályozó nyolcadik irányelv (84/253/EGK) felülvizsgálatát és teljes átdolgozását. A tervezett intézkedések között szerepel többek között, hogy általánosan be kell majd vezetni a nemzetközi könyvvizsgálati standardok (ISA) alkalmazását. A magyar könyvvizsgálók már néhány éve az ezen standardok adaptálásával kialakított magyar könyvvizsgálati standardokat használják.

253

2. Egyes kiemelt témakörök szabályainak közelítése A következőkben a számviteli irányelvek, az IFRS-ek és a számviteli törvény egyes, a beszámolókészítés szempontjából kiemelkedő jelentőségű rendelkezéseit foglaljuk össze annak érzékeltetésére, hogy a magyar számvitel nem áll messze a nemzetközi irányzatoktól. Beszámolási kötelezettség: A számviteli irányelvek szerinti beszámolási kötelezettség a tagállami döntés szerinti gazdálkodási formákra válik hatályossá. (Az IFRS-ek is elsősorban a vállalkozásoknak adnak eligazítást, más gazdálkodók a sajátosságaiknak megfelelő átalakításokkal alkalmazhatják azokat.)

A számviteli törvény hatálya alá tartozó vállalkozások mindegyikének (nem csak az irányelvekben kiemelt részvénytársaságoknak és korlátolt felelősségű társaságoknak) Magyarország csatlakozását követően is az összehangolt szabályok szerinti éves (egyszerűsített éves) beszámolót, összevont (konszolidált) éves beszámolót kell készíteniük. 2004-től a kettős könyvvitelnek a társas vállalkozásokra vonatkozó egységes alkalmazása hozzájárul ahhoz, hogy a magyarországi számviteli beszámolókban közölt adatok azonosan értelmezhetők legyenek.

Beszámolási időszak (üzleti év): A beszámolási időszak az az időtartam, amely alatt bekövetkezett gazdasági események vállalkozást érintő hatásait be kell mutatni a beszámolóban. Az üzleti év hossza általában 12 hónap, ezt tekintik alaphelyzetnek a számviteli irányelvekben és az IFRS-ekben is. Ettől eltérni – a számviteli törvény szerint is – az alapításkor, átalakuláskor, megszűnéskor, az üzleti év fordulónapjának megváltoztatásakor lehet.

A beszámoló pénzneme: A számviteli irányelvek megengedik, hogy a nemzeti pénznemen kívül euróban is kifejezzék az adatokat. A számviteli törvény nem említi ezt a többletlehetőséget, de a 2003. évi módosításában a belső határok megszűnésével devizakülföldi státuszukat elveszítő társaságoknak megadta azt a lehetőséget, hogy Magyarországnak az euróövezethez történő csatlakozásáig továbbra is az eddig alkalmazott konvertibilis devizanemben vezethessék a könyveiket. (Az IFRS-ekben a beszámoló pénznemeként egyetlen valutanem sincs megnevezve, ez a szabályrendszert átvevő ország saját döntési jogköre. Van viszont szabályozás arról, ha egy gazdálkodó hiperinflációs gazdasági környezetben működik.) Idetartozó gyakori kérdés, hogy milyen árfolyamot kell alkalmazni a külföldi pénznemben kötött áruszállítási szerződések forintértékének megállapításához? A teljesítés helyének számviteli értelmezése szempontjából a szerződésben kikötött helyszín a meghatározó, ami nem biztos, hogy azonos a magyar határ átlépésével. Számviteli értelemben annak ugyan a magyar országhatár átlépése a feltétele, hogy valamely adásvétel exportnak/importnak minősül-e (statisztikailag hazai vagy külföldi e a teljesítmény), azonban a külföldi pénznemben kifejezett ellenérték forintra átszámításához azt az árfolyamértéket indokolt figyelembe venni, amely a teljesítés időpontjában érvényes.

Mérlegfordulónap: A mérlegfordulónap az a nap, amelyre vonatkozóan a beszámoló összegezi a vállalkozás vagyonát, a beszámolási időszakban elért eredményét. A számviteli irányelvek, az IFRS-ek nem írják elő (a tagállamokra, a vállalkozásokra bízzák), hogy a mérlegfordulónap a naptári év vége vagy más időpont legyen. A számviteli törvény

254

11. §-a is biztosítja a naptári évtől eltérő üzleti év választásának lehetőségét, ha a feltételeknek a vállalkozás megfelel. Számviteli alapelvek: A beszámoló készítésének, a beszámolóba kerülő adatok értékelésének egységes szemléletét a számviteli alapelvek biztosítják. Ha a beszámolót készítő vállalkozás a számviteli alapelveknek megfelelően jár el, akkor az adatokat felhasználók – mélyebb szakmai ismeretek nélkül is – képesek kiolvasni és másokkal összevetve értékelni a beszámoló őket érdeklő információit. A számviteli törvény 15-16. §-ai minden, a számviteli irányelvekben szereplő alapelvet tartalmaznak. (Az IFRS-ekben is ugyanezen alapelvek szerepelnek, bár egy kissé más megfogalmazásban.) A két kiemelt alapelv: a vállalkozás folytatásának elve és a teljesítés elve (azaz az eredmény elismert teljesítés alapján történő számbavétele, vagyis kettős könyvvitel vezetése). Az 51/2003/EK-módosítás kiegészítette a számviteli irányelveket „a tartalom elsődlegessége a formával szemben” alapelvvel, amelyet a számviteli törvény már tartalmaz. A megbízható és valós kép elsődlegessége: A számviteli irányelvek nagy hangsúlyt helyeznek arra, hogy a beszámoló megbízható és valós képet mutasson a vállalkozás vagyoni, pénzügyi helyzetéről, jövedelemtermelő képességéről. Ennek érdekében el is lehet térni az irányelvben előírtaktól, ha az kellően indokolt, természetesen az eltérés hatásainak a kiegészítő mellékletben történő bemutatása mellett. A számviteli törvény is tartalmaz ilyen rendelkezést azzal a szigorítással, hogy az eltérés jogosságát a könyvvizsgálónak igazolnia kell. (Az IFRS-ekben is szerepel a megbízható és valós kép követelménye, de az eltérés az előírásoktól csak kivételesen lehetséges.) A beszámoló részei: A számviteli irányelvekkel azonosan, a számviteli törvény is a következőket jelöli meg a beszámoló részeiként:

• a mérleg, • az eredménykimutatás, • a kiegészítő melléklet (ennek része lehet a cash-flow-kimutatás is).

A felsoroltakon kívül a tulajdonosok tájékoztatására az éves beszámolóval egyidejűleg, azzal részben összefüggő üzleti jelentést is kell készíteni, de azt nem kell nyilvánosságra hozni. Az IFRS-ekben a beszámoló részét képezik a mérleg, az eredménykimutatás, a cash-flow-kimutatás, a saját tőke változásainak részletezése és a tájékoztató információk (a számviteli politika ismertetése és a más beszámolórészekhez kapcsolódó részletezések). Az üzleti jelentés készítése nem kötelező. Míg a számviteli irányelvek meghatározzák a mérleg, az eredménykimutatás kötelező tartalmát és szerkezetét, addig az 1. IAS-ben csak a minimális információigény szerepel, kötelező formai előírásokat nem találunk. A fejlesztések révén mindkét irányból megkezdték a közelítést. Egyrészt a számviteli irányelvek feloldották az előírt szerkezet átvételi kötelezettségét. (A mérleg, az eredménykimutatás más formában is elkészíthető, de a tartalmi elvárásokat teljesíteni kell.) Másrészt az IASB-nél új projekt indult az eredménykimutatás átalakítására. Eszerint várhatóan összevonják azt a saját tőke elemeinek változásait bemutató beszámolórésszel, és új eredménykategóriákat alakítanak ki, amelyek – az elemzési lehetőség bővítésére – a cash-flow-kimutatás kategóriáival harmonizálnak. Miközben a számviteli irányelvek nem tartalmaznak formai előírásokat a kiegészítő melléklet és a beszámoló többi része közötti kapcsolatra, az 1. IAS megköveteli a kereszthivatkozások jelölését.

255

Az Európai Bizottság 2003 novemberében kiadott magyarázó dokumentuma arra is kitér, hogy az IAS-rendelet szerint beszámoló vállalkozásoknak minden olyan előírást is teljesíteniük kell, amelyről az IFRS-ek nem rendelkeznek: azaz nem mentesülnek a könyvvizsgálati kötelezettség alól, és a beszámolóval egyidejűleg el kell készíteniük az üzleti jelentést is (a számviteli törvény módosított 10. §-a is – bár a bizottság említett dokumentumánál hamarabb készült – utal ezekre az elvárásokra). Az 51/2003/EK módosító irányelv egységesíti a könyvvizsgálói jelentés tartalmát, és erősíti az üzleti jelentés elemző jellegét.

Egyszerűsítési lehetőségek: A kisebb gazdasági súlyt képviselő vállalkozások éves beszámolójában bizonyos adatok összevontan szerepelhetnek, egyes kiegészítő információk elhagyhatók, ha ezek az összevonások nem akadályozzák a felhasználók információigényének kielégítését. A számviteli irányelvek a mérleg (11. cikk), az eredménykimutatás (27. cikk), illetve a kiegészítő melléklet (44. cikk) egyszerűsítésére a három mutató felső értékhatárát meghatározva adnak lehetőséget úgy, hogy a háromból kettőnek tartósan alatta kell maradnia.

A számviteli irányelvek különbséget tesznek a kisvállalkozások és a közepes méretű vállalkozások között. Ezeket az értékhatárokat a tagállamok (kivéve az eurót alkalmazók) legfeljebb 10%-kal léphetik túl, de azok alatti értéket korlátozás nélkül meghatározhatnak (az értékhatárokat ötévente módosítják, 2003-ban is növekedtek). A három mutatószám: a mérleg főösszege (azaz a mérlegből az eszközök vagy a források összesen adata), az éves nettó árbevétel és a beszámolási időszakban átlagosan foglalkoztatottak létszáma. Egyértelmű, hogy nem egyszerűsíthetik a beszámolójukat a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodók (a tőzsdén jegyzettek, a közpénzzel gazdálkodók, a pénzügyi vagy biztosítási tevékenységet folytatók), illetve azok, amelyeket anyavállalatuk bevon az összevont (konszolidált) éves beszámolóba. (Az IFRS-ekben jelenleg nincsenek egyszerűsítési szabályok, de 2003-ban megkezdődött a munka a kisvállalkozások számára egy „összefoglaló” standard kidolgozására.) Magyarországon a gazdálkodók döntő többsége – európai mércével mérve – kisvállalkozás, ezért – az információvesztés elkerülésére – a számviteli törvény a mérlegfőösszegre és az éves nettó árbevételre az irányelv szerinti értékhatároknál jelentősen alacsonyabb összeget állapít meg. Fontos tudni, hogy az EU-nak van is egy ajánlása a mikro-, a kis- és a közepes vállalkozások kategorizálásával kapcsolatban (2003/1422/EK, május 6.), amely ajánlásban lényegesen magasabb értékhatárokat találni, mint az irányelvben. Ez az ajánlás azonban a támogatható vállalkozási kategóriákról szól, ahol az igazodás tagállami érdek is.

A beszámoló nyilvánossága: A beszámolót azért kell elkészíteni, hogy az érdekeltek hozzájuthassanak a döntéseik előkészítéséhez szükséges információkhoz. A beszámoló nyilvánossága egyrészt a letétbe helyezéssel, másrészt a közzététellel valósul meg. Az első cégjogi irányelv 2003. évi módosítása (58/2003/EK) a beszámoló egészének letétbe helyezéséről és – ahol a feltételek arra adottak – elektronikus úton történő közzétételéről intézkedik. (Az 1. IAS szerint a beszámolót a mérlegfordulónapot követő 6 hónapon belül nyilvánosságra kell hozni.) Az eszközök besorolása a mérlegben: A számviteli irányelvek szerint az eszközök besorolását azok rendeltetése határozza meg. Befektetett eszköznek azt kell tekinteni, amit a vállalkozás tevékenységében tartós használatra szántak (az 1. IAS pont fordítva közelíti a kérdést, de ebben a szemléletben a tételcsoportok azonosak). A számviteli

256

törvény a tartós használatot egy éven túli időtartamra érti, ezzel az 1. IAS-ek követendő előírásának is megfelel. Az 1. IAS választható lehetőségként felkínálja a likviditási mérleg szerinti besorolást is, azaz az eszközöket a mobilitásuk (pénzzé tehetőségük időigénye), a forrásokat a likviditásuk (azaz a fizetési kötelezettség esedékessége) szerinti sorrendben is fel lehet tüntetni. A harmonizációs törekvések alapján az 1. IAS továbbfejlesztése korlátozta ez utóbbi lehetőséget. Az eredménykimutatás összeállításának kétféle szemlélete: A számviteli irányelvek és a számviteli törvény is lehetővé teszik, hogy a vállalkozás maga döntsön az üzemi (üzleti) eredmény meghatározásának módjáról, azaz arról, hogy a beszámolási időszakban felmerült összes költség (összköltség-eljárás) vagy az értékesítés elért, adózás előtti eredményének (forgalmiköltség-eljárás) bemutatására helyezi-e a hangsúlyt. Az eredmény kétféle megállapításának lehetőségét az IFRS-ek is tartalmazzák. A jelenleg folyó fejlesztés olyan, új eredménykimutatási struktúra kialakítását tervezi, amelyben elkülönül a tényleges teljesítményből és az év végi értékelésből származó eredmény, illetve az utóbbin belül a bekerülési értéken, illetve a valós (csere)értéken értékelt eszközök értékváltozásainak eredményhatása. Rendkívüli eredmény: A számviteli irányelvek szerint a rendkívüli eredményben a társaság rendes üzletmenetén kívül eső bevételeket és ráfordításokat kell számba venni. Arra vonatkozóan, hogy ezek – az előfordulásuk gyakorisága vagy a nagyságrend alapján – mikor minősíthetők rendkívülinek, az értelmező közlemény állásfoglalása szerint nem lehet egyértelmű szabályozást adni (nagyban függ a vállalkozás sajátosságaitól). A számviteli törvényből ezért ez a minősítési feladat el is maradt, és ebben az eredménykategóriában csak a tételesen felsorolt események (a jegyzett tőke nem pénzben történő teljesítése vagy kiadása, illetve az ingyenesen adott vagy kapott gazdasági előnyök) hatásai mutathatók ki. Az IFRS-ek módosításával a rendkívüli eredménykategória megszűnt (korábban is csak olyan események hatásait lehetett így kimutatni, amelyekre a vállalkozásnak nem volt ráhatása, például háború, káresemény, államosítás). 3. Jogszabályi környezet Az EU-nak a beszámolóval szembeni elvárásait jelenleg a számviteli irányelvek, 2005-től meghatározott körben az IAS-rendelet és a kapcsolódó végrehajtási rendeletek fogalmazzák meg. A számviteli irányelvek: • az éves beszámolóról szóló 78/660/EGK (negyedik) irányelv és módosításai, • az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló 83/349/EGK (hetedik) irányelv és

módosításai, • a hitelintézetek és a biztosítóintézetek beszámolójának sajátosságairól szóló további

irányelvek és módosításaik (ezekkel ebben a kiadványban nem foglalkozunk). A negyedik és a hetedik irányelv egyes rendelkezéseinek értelmezéséhez, valamint az euró bevezetéséhez kapcsolódó számviteli feladatokról a bizottság belső piaci igazgatósága 1998-ban közleményt adott ki. Az e közleményekben foglaltakat a tagállamok a nemzeti szabályozásuk korszerűsítéskor figyelembe vehetik, de nem kötelesek adaptálni. További közlemények és ajánlások foglalkoznak a beszámoló

257

könyvvizsgálatával, illetve – a téma fontossága miatt – a környezetvédelem információinak számviteli kezelésével. 4. A témával foglalkozó hazai intézmények

F.) Pénzügyminisztérium, Számviteli Főosztály Budapest, József nádor tér 2–4. Telefon: 327-2385, 327-2545, internet: www.p-m.hu

G.) Magyar Számviteli Szakemberek Egyesülete

Budapest, 1024 Margit körút 7. III/5 vagy 1277 Pf. 78 Telefon: 315-1251, 315-1252

Magyar Könyvvizsgálói Kamara

1373 Budapest, Szinyei Merse Pál utca 8. Telefon: 473-4500, internet: www.mkvk.hu

5. Ajánlott szakirodalom Az európai számviteli joganyagok hivatalos szövegének megtekintésére: az Európai Közösségek Hivatalos Lapja (rövidesen magyarul is olvasható) http://europa.eu.int/eur-lex/hu/index Egyéb irodalom: Kapásiné dr. Buza Mária: Az Európai Unió számviteli elvárásai, társas vállalkozások éves beszámolója (Saldo, 2004.) Kardos Péter – Kapásiné dr. Buza Mária – Pankucsi Zoltán – Tóth Mihály – Varga Katalin: Regisztrált mérlegképes könyvelők kézikönyve vállalkozásoknak (Saldo, 2004.) EU dokumentum számviteli rendeletről és irányelvekről (SZAKMA 2004/2. száma) Kapásiné dr. Buza Mária – Pankucsi Zoltán: Számvitel az Európai Unióban és Magyarországon, Európai füzetek 4. (a Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központ és a Külügyminisztérium közös kiadványa, 2003.) Kapásiné dr. Buza Mária: Az IASB törekvései a számvitel nemzetközi összehangolására

I-IV. (SZAKMA 2002. évi 3., 4., 5., 9. száma)

Kapásiné dr. Buza Mária: Az Európai Unió számviteli irányelvei és a nemzetközi számviteli standardok összevetésének eredményei (SZAKMA 2001. évi 7-8. szám) Kapásiné dr. Buza Mária: Az Európai Unió számviteli irányelvei és a nemzetközi

számviteli standardok (SZAKMA 2000. évi 5. szám)

Kapásiné dr. Buza Mária: A 4. és a 7. irányelv a tagállamok szabályozásában I–V. (SZAKMA 2000. évi 7-8., 9., 10., 12. és 2001. évi 2. száma)

258

XVIII. Statisztika A statisztikai tevékenységet törvény szabályozza, a jelenlegi hatályos törvény a statisztikáról szóló 1993. évi XLVI. törvény, amit az 1999. évi CVIII. törvénnyel módosítottak. A Központi Statisztikai Hivatal az 1990-es évek kezdetétől célul tűzte ki az újszerű igényeket kielégítő statisztikai rendszer kialakítását. Már az 1990-es évek legelején kapcsolatokat alakított ki az EU statisztikai hivatalával, az Eurostattal, az Európai Statisztikai Rendszerben érvényben lévő statisztikai módszertan, szaktudás, informatikai eszköztár átvétele érdekében. A KSH rendszeresen szolgáltat adatokat az Eurostatnak. Ezek már harmonizáltak az EU követelményeivel. Ezen kívül a KSH szakemberei számos nemzetközi szakmai szervezetben képviselik a magyar statisztikát. 1998 júliusában, a csatlakozási tárgyalások keretében sor került a teljes magyar statisztikai rendszer átvilágítására. Ennek eredményeképpen az EU megjelölte azokat a területeket, amelyeken további fejlesztéseket kellett elvégezni a közösségi joganyag (acquis) átvételéhez. Magyarország nem kért átmeneti mentességet, azaz vállalta, hogy a statisztikát illetően a csatlakozásig eleget tesz az unió szabályainak. A KSH szakemberei rendszeresen részt vettek, illetve részt vesznek az Eurostat által szervezett szakmai rendezvényeken, és a tagállamok statisztikai hivatalaival fenntartott, kétoldalú kapcsolatok keretében is tapasztalatokat szereznek a statisztikát érintő EU-jogszabályokról és módszertanról. 1. Intrastat 2004-ben a legnagyobb változás a tagállamok közötti termékforgalom statisztikájának, az Intrastat-rendszernek a Központi Statisztikai Hivatal általi működtetése. 2004. május 1-jén Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, annak egységes piacához. A vámhatárok megszűnése következtében a termékek mindenfajta adminisztratív kötöttség nélkül, szabadon mozoghatnak. A statisztika számára ez azt jelenti, hogy a Magyarország és a többi tagállam közötti kereskedelemre vonatkozóan – a korábbi vámstatisztikai adatok helyett – közvetlenül a forgalmazó cégektől kell adatot gyűjteni. Az új statisztikai rendszert, az Intrastatot, a legmagasabb szintű EU-jogszabályok (a 3330/1991/EGK tanácsi rendelet, 1901/2000/EK bizottsági rendelet) részletesen szabályozzák, ezek betartása minden tagállam számára kötelező. Magyarországon az Intrastat-rendszer működtetése a Központi Statisztikai Hivatal egyedüli felelősségével valósul meg. A KSH feladata az adatgyűjtés, ellenőrzés, javítás és feldolgozás, majd a kész statisztikák hazai publikálása, illetve az előírt adatok továbbítása az EU statisztikai hivatalának, az Eurostatnak. A külkereskedelem-statisztika fő felhasználói közé tartoznak a kereskedelempolitikai döntésekben érdekelt minisztériumok és a Magyar Nemzeti Bank, valamint a nemzetközi szervezetek (ENSZ, Világbank, WTO, OECD stb.), amelyek között kiemelt helyet foglal el az EU bizottsága, amely a tagállamok Intrastat-adatainak alapján elemzi az egységes piac működésének hatékonyságát.

259

A termékforgalom részletes adatai pedig elsősorban a piaci szereplők üzleti döntéseihez szükségesek. Fontos, hogy a vállalatok megértsék: felhasználóként csak akkor juthatnak megbízható statisztikai adatokhoz, ha a másik oldalon, adatszolgáltatóként is részt vesznek az Intrastatban. Intrastat-adatgyűjtés minden EU-tagállamban működik. Az EU-forgalmazók minden tagállamban kötelesek Intrastat-jelentést benyújtani, az abban szereplő adatok köre azonban az egyes országokban kissé eltérhet. 1.1. Ki köteles Intrastat-adatot szolgáltatni? Az Intrastat adatszolgáltatói azok a magyarországi vállalatok/vállalkozások, amelyek EU-tagállam(ok)ból terméket hoznak be (beérkezések), vagy oda terméket visznek ki (kiszállítások). A fentiek közül csak azoknak a gazdasági szervezeteknek kell adatot szolgáltatniuk, amelyek 12 havi EU-beérkezése vagy EU-kiszállítása meghaladja az adatszolgáltatási küszöbértéket. Ezt a KSH minden naptári évre előre kiszámítja és közzéteszi. A 2004-ben érvényes adatszolgáltatási küszöbérték – mind a beérkezésekre, mind a kiszállításokra – 25 millió Ft. Az adatszolgáltatói kör meghatározását segíti, hogy az APEH az áfabevallásnak az uniós termékforgalomra vonatkozó adatait – a jogszabályok előírásának megfelelően – átadja a KSH-nak. 1.2. Az adatszolgáltatás rendje és határideje Az Intrastatba tartozó termékmozgásokat a szerződéses teljesítés napja szerinti hónap jelentésében kell szerepeltetni. Ez a gyakorlatban általában azonos a beérkezés/kiszállítás hónapjával, esetenként attól eggyel eltérhet. Intrastat-jelentést azoknak a vállalkozásoknak is havonta kell benyújtaniuk, amelyek negyedévente készítenek áfabevallást. Ilyen esetben mindig a beérkezés/kiszállítás hónapja a mérvadó. Intrastat-adatszolgáltatást havonta egyszer, az adott hónap összes ügyletéről kell teljesíteni. Az adatszolgáltatás határideje a tárgyhót követő hónap 15-e. (Ez azt jelenti, hogy például a májusi forgalomról készített jelentésnek június 15-ig kellett megérkeznie a KSH-ba.) Ha ez munkaszüneti nap, akkor a határidő a következő munkanap. Az adatokat bizalmasan kezelik. 1.3. Általános tudnivalók a kérdőív kitöltéséről Külön kérdőívet kell kiállítani az Intrastat-beérkezésekre és -kiszállításokra. Egy másik tagállamból Magyarországra irányuló termékforgalom esetén a „BEÉRKEZÉS"-sel jelölt, míg Magyarországról egy másik tagállamba irányuló termékforgalom esetén a „KISZÁLLÍTÁS"-sal jelölt kérdőívet kell kitölteni. Mind a beérkezésekre, mind a kiszállításokra vonatkozó kérdőívnek van részletes és egyszerűsített változata. Azt, hogy egy adatszolgáltató melyiket köteles kitölteni, a KSH által évente meghatározott kiemelt küszöbérték, illetve az adott cég forgalmának nagysága határozza meg. A 2004-ben érvényes kiemelt küszöbérték a beérkezésekre 1,9 milliárd Ft, a kiszállításokra 3,7 milliárd Ft. Tehát egyszerűsített kérdőívet kell kitölteniük a

• beérkezéseikről azoknak az adatszolgáltatóknak, akiknek beérkezései 12 hónap alatt meghaladják a 25 millió Ft-ot, de nem érik el az 1,9 milliárd Ft-ot;

• kiszállításaikról azoknak az adatszolgáltatóknak, akiknek kiszállításai 12 hónap alatt meghaladják a 25 millió Ft-ot, de nem érik el a 3,7 milliárd Ft-ot.

• Részletes kérdőívet azoknak az adatszolgáltatóknak kell készíteniük, akiknél a beérkezések illetve a kiszállítások meghaladják a kiemelt küszöbértéket.

260

1.4. Az adatszolgáltatás módja A januárban lezajlott próbaüzem és az ügyfélszolgálat tapasztalatai alapján módosult az adatgyűjtési rendszer, bővültek az adatszolgáltatási lehetőségek. A vállalatok a papír alapú és az elektronikus adatszolgáltatás esetén egyaránt kétféle lehetőség közül választhatnak. Az adataikat papíron szolgáltatók vagy kézzel töltik ki a KSH által havonta kiküldött kérdőívet, vagy a honlapon megtalálható Excel-fájl gépi kitöltését választják. A nyomtatott dokumentumot mindkét esetben – aláírva, lepecsételve – postán kell visszaküldeni. Lehetőség nyílik az adatok elektronikus továbbítására is, ebben az esetben egy meghatározott (CSV) fájlformátumban kell a jelentést elkészíteni (erről további információ a honlapon található).

Az adatszolgáltató feladata, hogy a havi Intrastat-adataiból előállítsa a CSV fájlt, az adatok ellenőrzéséhez és titkosításához szükséges ingyenes szoftvert azonban a KSH biztosítja. Az adatküldés történhet jelszóval titkosítva, ami a KSH-nak megfelelő biztonságot jelent. Lehetőség van továbbá a még magasabb biztonsági szintet garantáló digitális aláírás használatára. Ez utóbbi esetben viszont az elektronikus aláíráshoz szükséges tanúsítvány beszerzésének ügyintézése és költségei az adatszolgáltatót terhelik. A kérdőíveket, a hozzá tartozó útmutatókat, az elektronikus adatszolgáltatás leírását az adatszolgáltatók a KSH honlapján (www.ksh.hu -> Intrastat) érhetik el. Az adatszolgáltatók figyelmébe ajánlható a KSH Intrastat Adatszolgáltatói Kézikönyve, amely példákkal és magyarázatokkal illusztrálva mutatja be az adatszolgáltatás menetét. A kézikönyvhöz a KSH statisztikai szakkönyvesboltjában (1024 Budapest, Keleti Károly u. 10., tel.: 212-4348), valamint megyei igazgatóságain lehet hozzájutni. Ára: 4900 Ft. Az Intrastat ügyfélszolgálata hétfőtől csütörtökig 9-16 óráig, pénteken 9-14 óráig az alábbi telefonszámon fogadja a hívásokat: 459-4222. Kérdéseket e-mailben is fel lehet tenni: intra@kopdat.hu. Postacím: KSH Intrastat, 1428 Budapest, Pf. 12 2. Nomenklatúrák és fontosabb fogalmak • A gazdasági szervezetek tevékenységeinek számbavételéhez, megfigyeléséhez a KSH a

nemzetközi és az európai jegyzékekhez igazodva dolgozta ki a hazai nómenklatúrákat. A legfontosabbak: Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere (TEÁOR), Szolgáltatások Jegyzéke (SZJ), Belföldi termékosztályozás (BTO), Építményjegyzék (ÉJ).

2.1. A nómenklatúrák rövid ismertetése Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere (TEÁOR)

• A nómenklatúra célja, hogy a „statisztikai egységekre” vonatkozó adatokat rendszerbe foglalja, alapot teremtsen széles körű statisztika készítésére, például egy önálló üzem vagy gyárkonzorcium esetében. A gazdasági tevékenységek osztályozása a statisztikai osztályozások alapja, közös nyelvet képez a statisztikák felvételéhez, feldolgozásához összeállításához, továbbá azok közléséhez. Az osztályozáson belül a legmélyebb osztályozás a szakágazat, amely 4 számjegyű.

261

Szolgáltatások Jegyzéke (SZJ) Célja, hogy a társadalomban és a gazdaságban végzett sokrétű szolgáltatást rendszerezze, csoportosítsa és kóddal lássa el. Lehetővé teszi az egyes szolgáltatásfajták azonosítását, és így biztosítja a statisztikai megfigyelés lehetőségét. Az SZJ 7 számjegyű, amelynek első 4 tagja megegyezik a TEÁOR-kóddal. Belföldi termékosztályozás (BTO) Az egységes iparstatisztikai adatgyűjtések alapját képezi. Az iparban gyártott termékek statisztikai azonosítására szolgál. A BTO 10 számjegyű, és első 4 tagja megegyezik a TEÁOR-kóddal.

• Építményjegyzék (ÉJ) Az építési tevékenység eredményeként létrejött építmények csoportosítására alkalmas. Statisztikai adatszolgáltatások és nyilvántartások készítésére szolgál. Nómenklatúrák jogszabályi elrendelései Magyar nómenklatúra Magyar jogszabály Európai nómenklatúra Európai jogszabály

• TEÁOR (Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere)

9003/2002. (SK 6.) KSH-közlemény Helyesbítés: – 2002. (SK 8.)

• NACE Rev. 1.1 (Nomenclature of Economic Activities in the European Community)

- Council Regulation (EEC) No 3037/90 of 9. October 1990

- Commission Regulation (EC) No 29/2002 of 19. December 2001

• SZJ (Szolgáltatások Jegyzéke)

9004/2002. (SK 7.) KSH-közlemény Helyesbítés: – 2002. (SK 8.) – 9001/2003. SK 3.)

KSH-közlemény

• CPA (Classification of Pro-ducts linked to Economic Activity)

- Council Regulation (EEC) No 3696/93 of 29. October 1993

- Commission Regulation (EC) No 204/2002 of 19. December 2001

BTO (Belföldi termékosztályozás)

9006/1995. (SK 4.) KSH-közlemény Módosítások: – 9017/1995. (SK

1996. 1.) KSH-közlemény

– 9004/1996. (SK 3.) KSH-közlemény

– 9002/1997. (SK 1.) KSH-közlemény

– 9003/1998. (SK 4.) KSH-közlemény

– 9003/1999. (SK 4.) KSH-közlemény

– 9001/2000. (SK 4-5.) KSH-közlemény

– 9002/2001. (SK 3.) KSH-közlemény

– 9002/2002. (SK 4–5.) KSH-közlemény

– 9005/2003.(SK 7. KSH-közlemény – 9005/2004.(SK5.) KSH-közlemény

PRODCOM (Products of the Euro-pean Community)

Council Regulation (EEC) No 3924/91 of 19. December 1991

262

ÉJ (Építményjegyzék) 9006/1999. (SK 5.) KSH-közlemény

CC (Classification of Types of Constructions)

Commission Recommandation

2.2. Statisztikai számjel

A gazdasági szervezetek nyilvántartásának azonosítója a statisztikai számjel. Célja a gazdasági szervezetek megkülönböztetése, azonosítása külön-külön kódszámmal. A statisztikai regiszterekben a számjel a gazdasági egységeket főtevékenységük alapján határozza meg. A statisztikai számjel 17 jegyű. Felépítése az alábbi:

1. Az egységes statisztikai számjel első eleme (1–8 számjegy) a törzsszám, a gazdasági szervezetek egyedi azonosítója, ami az adószám első 8 számjegye. 2. Második eleme (9–12 számjegy) a gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere (TEÁOR) szerint a gazdasági szervezetek főtevékenységi kódja. 3. Harmadik eleme a gazdasági szervezetek gazdálkodási forma szerinti osztályozása (13–15 számjegy) (GFO). 4. Negyedik eleme a gazdasági szervezetek székhelye szerinti megyét kifejező kód (16–17 számjegy).

Jogszabályi háttere Magyar nómenklatúra

Magyar jogszabály Európai nómenklatúra Európai jogszabály

Statisztikai számjel 9001/2002. (SK 3.) KSH-közlemény Módosítás: – 9007/2002. (SK 10.)

KSH-közlemény – 9007/2003. (SK 8.)

KSH-közlemény – 9004/2004. (SK 5) KSH-közlemény

Business Registers

Council Regulation (EEC) No 2186/93 of 22. July 1993

2.3. Fontosabb fogalmak A gazdasági szervezetek alapítása és működése során használatos fontosabb statisztikai fogalmak az alábbiak: – cégbejegyzéskor:

• = gazdasági szervezetekre: TEÁOR (Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere),

= egyéni vállalkozókra: szakmakód; – számlázáskor :

• = SZJ (Szolgáltatások Jegyzéke), = vámtarifaszám;

– adatszolgáltatóknak: TEÁOR, SZJ, BTO, ÉJ, statisztikai számjel. Szakmakód A szakmakódjegyzék az egyéni vállalkozók tevékenységének azonosítására alkalmas, 6 számjegyű kód. Első 4 jegye megegyezik a TEÁOR-kóddal. Jogi szabályozása megtalálható a 8002/2004. (SK 5.) KSH-APEH együttes tájékoztatóban. Szakmakódot a területileg illetékes okmányiroda adja ki az egyéni vállalkozóknak. A fenti statisztikai nómenklatúrákban való eligazodásban a központ és a megyei igazgatóságok segítenek. Írásos besorolási állásfoglalást a KSH Információs Osztálya ad ki. (Cím: 1024 Budapest, Fényes E. u. 14–18. földszint, tel.: 345-6789, fax: 345-6788, ügyfélfogadási idő: hétfőtől csütörtökig 9-től 15 óráig, pénteken: 9-től 13 óráig, levelezési cím: 1125 Budapest, Pf. 51)

263

Vámtarifaszám A vámtarifaszám a külkereskedelmi forgalomban részt vevő termékek azonosítására szolgál. Belföldön a termékgyártók és kereskedők használják a számlázáskor. Ebbe a nómenklatúrába a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának helyi illetékes szervezete sorolja be a termékeket. 3. A Statisztikai Hivatal elérhetőségei

Központi Statisztikai Hivatal

1024 Budapest, Keleti Károly u. 5–7. Postai cím: 1525 Budapest, Pf. 51 Központi telefonszám: 06-1-345-6000 Telefaxszám: 06-1-345-6378 Internet: www.ksh.hu

Számjelkiadás: a központban nincs, csak a KSH Budapesti és Pest Megyei Igazgatóságán

Az információszolgálat ügyfélfogadása:

hétfő-csütörtök: 9-15 óráig, péntek: 9-13 óráig tel.: 06-1-345-6789, fax: 06-1-345-6788

KSH Budapesti és Pest Megyei Igazgatóság

1119 Budapest, Andor u. 47–49. Postai cím: 1518 Budapest, Pf. 169, 118 Központi telefonszám: 06-1-229-80-00 A számjelkiadás telefonszámai: 06-1-229-84-02, 229-81-20 Ügyfélfogadás: hétfő-kedd: 8:30-15:00 csütörtök: 8:30-12:00

KSH Baranya Megyei Igazgatóság

7623 Pécs, József Attila u. 10/A Postai cím: 7601 Pécs, Pf. 371 Központi telefonszám: 06-72-533-300 Telefaxszám: 06-72-311-386 A számjelkiadás telefonszáma: 06-72-533-302 Ügyfélfogadás:

hétfő-kedd: 9:00-12:00 szerda: 8:00-12:00, 13:00-16:00, péntek: 9:00-12:00

KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatóság

6000 Kecskemét, Irinyi u. 17. Postai cím: 6000 Kecskemét, Irinyi u. 17. Központi telefonszám: 06-76-484-820, 481-887, 484-540 Telefaxszám: 06-76-482-248 A számjelkiadás telefonszámai: 06-76-484-820, 481-887, 484-540 Ügyfélfogadás: mindennap, munkaidő alatt

KSH Békés Megyei Igazgatóság

5600 Békéscsaba, Kinizsi u. 4–6. Postai cím: 5601 Békéscsaba, Pf. 98 Központi telefonszám: 06-66-322-144 Telefaxszám: 06-66-327-565 A számjelkiadás telefonszámai: 06-66-322-144 Ügyfélfogadás: hétfő-csütörtök: 8:00-11:30, 12:30-16:00

KSH Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatóság

3527 Miskolc, Katalin u. 1. Postai cím: 3501 Miskolc, Pf. 115 Központi telefonszám: 06-46-518-200 Telefaxszám: 06-46-518-295

264

A számjelkiadás telefonszáma: 06-46-328-412/132 Ügyfélfogadás:

hétfő-csütörtök: 8-16 péntek: 8-14

KSH Csongrád Megyei Igazgatóság

6726 Szeged, Jobb fasor 6–10. Postai cím: 6701 Szeged, Pf. 410 Központi telefonszám: 06-62-592-850 Telefaxszám: 06-62-592-805 A számjelkiadás telefonszáma: 06-62-592-845 Ügyfélfogadás:

hétfő, kedd, péntek: 9:00-12:00 szerda: 9:00-12:00, 13:00-15:00 csütörtök: szünnap

KSH Fejér Megyei Igazgatóság 8002 Székesfehérvár, Gyümölcs u. 38. Postai cím: 8002 Székesfehérvár, Pf. 67 Központi telefonszám: 06-22-511-830 Telefaxszám: 06-22-311-466 A számjelkiadás telefonszáma: 06-22-511-842, 511-831 Ügyfélfogadás: kedd-csütörtök: 9:00-11:30, 12:30-14:30

KSH Győr-Moson-Sopron Megyei Igazgatóság 9024 Győr, Bem tér 19. Postai cím: 9002 Győr, Pf. 37 Központi telefonszám: 06-96-427-666 Telefaxszám: 06-96-427-033 A számjelkiadás telefonszáma: 06-96-427-666/145 Ügyfélfogadás: mindennap, munkaidő alatt

KSH Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóság 4001 Debrecen, Faraktár u. 29/B Postai cím: 4001 Debrecen, Pf. 145 Központi telefonszám: 06-52-414-644 Telefaxszám: 06-52-412-136 A számjelkiadás telefonszáma: 06-52-414-644 Ügyfélfogadás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek: 8:00-12:00 KSH Heves Megyei Igazgatóság 3301 Eger, Grónay Sándor u. 3. Postai cím: 3301 Eger, Pf. 59 Központi telefonszám: 06-36-511-140 Telefaxszám: 06-36-511-149 A számjelkiadás telefonszáma: 06-36-511-140 Ügyfélfogadás: mindennap, munkaidő alatt KSH Komárom-Esztergom Megyei Igazgatóság 2800 Tatabánya V., Mártírok útja 81/A Postai cím: 2801 Tatabánya, Pf. 1233 Központi telefonszám: 06-34-316-155 Telefaxszám: 06-34-330-592 A számjelkiadás telefonszáma: 06-34-316-155

Ügyfélfogadás: hétfő-szerda: 8:00-12:00, 13:00-15:30 péntek: 08:00-12:00

KSH Nógrád Megyei Igazgatóság 3101 Salgótarján, Múzeum tér 1. Postai cím: 3101 Salgótarján, Pf. 69 Központi telefonszám: 06-32-312-189

265

Telefaxszám: 06-32-311-434 A számjelkiadás telefonszáma: 06-32-310-299 Ügyfélfogadás: mindennap, munkaidő alatt

KSH Somogy Megyei Igazgatóság

7402 Kaposvár, Rákóczi tér 9–11. Postai cím: 7401 Kaposvár, Pf. 157 Központi telefonszám: 06-82-527-000 Telefaxszám: 06-82-512-019 A számjelkiadás telefonszáma: 06-82-527-061

Ügyfélfogadás: hétfő-csütörtök: 8:00-12:00, 13:00-16:00 péntek: 8:00-12:00

KSH Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatóság 4401 Nyíregyháza, Vasvári Pál u. 3. Postai cím: 4401 Nyíregyháza, Pf. 151

Központi telefonszám: 06-42-406-857, 406-858, 406-855 Telefaxszám: 06-42-407-030 A számjelkiadás telefonszámai: 06-42-406-857, 406-858, 406-855

Ügyfélfogadás: hétfő, kedd, csütörtök: 9:00-12:00 szerda: 13:00-15:00

KSH Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatóság 5000 Szolnok, Kellner Gyula u. 2–4. Postai cím: 5001 Szolnok, Pf. 30 Központi telefonszám: 06-56-422-604 Telefaxszám: 06-56-422-604 A számjelkiadás telefonszáma: 06-56-422-604 Ügyfélfogadás: hétfő-csütörtök: 9:00-16:00; péntek: 9:00-12:00 KSH Tolna Megyei Igazgatóság 7101 Szekszárd, Wesselényi u. 17. Postai cím: 7101 Szekszárd, Pf. 1 Központi telefonszám: 06-74-528-290 Telefaxszám: 06-74-528-467 A számjelkiadás telefonszámai: 06-74-528-290 Ügyfélfogadás: hétfő, szerda: 8:00-15:30, péntek: 8:00-12:00 KSH Vas Megyei Igazgatóság 9700 Szombathely, Széll Kálmán út. 54. Postai cím: 9701 Szombathely, Pf. 72 Központi telefonszám: 06-94-314-430 Telefaxszám: 06-94-312-396 A számjelkiadás telefonszámai: 06-94-314-430 Ügyfélfogadás: hétfő-csütörtök: 9:00-16:00; péntek: 9:00-12:00

KSH Veszprém Megyei Igazgatóság 8200 Veszprém, Radnóti tér 2. II. em. Postai cím: 8201 Veszprém, Pf. 76 Központi telefonszám: 06-88-420-611, 420-843, 420-056 Telefaxszám: 06-88-420-806 A számjelkiadás telefonszáma: 06-88-420-611, 420-843, 420-056

Ügyfélfogadás: hétfő-csütörtök: 8:00-12:00, 13:00-15:00 péntek: 8:00-12:00

KSH Zala Megyei Igazgatóság

8901 Zalaegerszeg, Mártírok u. 42–44. Postai cím: 8901 Zalaegerszeg, Pf. 18 Központi telefonszám: 06-92-313-780

266

Telefaxszám: 06-92-313-784 A számjelkiadás telefonszáma: 06-92-313-780

Ügyfélfogadás: hétfő-csütörtök: 9:00-16:00 péntek: 9:00-12:00

A KSH Budapesti és Pest Megyei Igazgatósága a KSH 1/2004. (SK 5.) határozatával mint megyei igazgatóság megszűnt. 2004. július 31-től a KSH-központhoz tartozik. A cím változatlan.

4. Kiadványok A kiadványok megvásárolhatók Budapesten a Statisztikai Szakkönyvesboltban (cím: 1024 Budapest, Keleti Károly u. 10., tel.: 212-4348, fax: 345-6699), valamint a megyei igazgatóságokon, vagy megrendelhetők a KSH marketingosztályán (tel.: 345-6570, fax: 345-6699, e-mail: marketing.ksh@office.ksh.hu). 5. Statisztikai adatok A hivatal végső, legfontosabb feladata a tájékoztatás. A gazdasági és társadalmi folyamatokról a hivatal jelenleg 3 fő módon nyújt információkat:

- kiadványokkal, - interneten keresztül (www.ksh.hu), - egyedi megkeresésekre.

A KSH honlapján (www.ksh.hu), a nemzetközi irányzatnak megfelelően, egyre több adat és kiadvány ingyenesen elérhető. Mód van azonban arra is, hogy bárki a munkájához, érdeklődéséhez kapcsolódó információhoz jusson – akár szóban, akár írásban, akár a megyei igazgatóságokon, akár a központban (a 3. pontban megadott telefonokon, illetve címeken). Az írásos adatkiadás térítésköteles, az adatszolgáltatás díja az adatigény nagyságától, a ráfordított időtől, esetleg – új kigyűjtés esetén – a számítástechnikai program megírásától függ.

267

XIX. Szakképzés és felnőttképzés Az európai uniós felkészülésben a szakképzés egyre jelentősebb hatást gyakorol a mikro-, kis- és középvállalkozásokban alkalmazott munkaerő minőségére, és így a gazdasági szervezetek versenyképességére. Az európai integráció folyamatában – különösen a Római Szerződés (1958) óta – a munkaerő szabad áramlása lényeges alapelv (lásd részletesen a „Személyek szabad mozgása" című fejezetben). Ehhez kapcsolódóan alakult ki a szakképzési szabályozás és politika, ami a 90-es évektől kezdve hatással van a hazai jogalkotásra és irányításra. A hazai vállalkozások figyelmét – a szabályozási rendszerek harmonizálásán túl – az EU közösségi programjaiban való részvételre, pályázati lehetőségeik bővülésére indokolt felhívni. 1. Szakképzés Magyarországon a szakképzés értelmezése – az európai uniós gyakorlatnak megfelelően – kiterjed a szakképesítést megalapozó szakmai alapképzésre; valamely munkakör betöltéséhez, foglalkozás, tevékenység gyakorlásához szükséges szakképesítés megszerzésére; a szakmai tevékenység magasabb szintű gyakorlásához szükséges ismeretek elsajátítására; a hátrányos helyzetűeket, a megváltozott munkaképességűeket rehabilitáló képzésre; valamint az elhelyezkedést, a vállalkozást segítő képzésre. Szakképesítést igazoló bizonyítványt az kaphat, aki eredményes szakmai vizsgát tett. A szakmai vizsga állami vizsga. A bizonyítvány, illetőleg a nyomtatvány előállításához és forgalmazásához az Oktatási Minisztérium engedélye szükséges. A szakképzés intézményei:

– szakközépiskola, – szakmunkásképző iskola és szakiskola, – speciális szakiskola, – regionális képzési központ.

Az Európai Unió országaiban általános gyakorlat a szakképzési szerkezet, kvalifikációk hivatalos közzététele. Magyarországon az állam által elismert szakképesítéseket az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) tartalmazza. Az Európai Unióban a szabad mozgás érvényesülésének már említett, egyik fontos előfeltétele – a szociális biztonsági rendszerek koordinációja mellett – az oklevelek és szakképesítések kölcsönös elismerése. Minden tagállam maga felelős a saját országában folyó oktatás és képzés tartalmáért és szervezéséért. A diplomák kölcsönös elismerésére vonatkozóan nincs egységes közösségi előírás, kivéve az ún. szabályozott szakmákat. Ezért jelenleg sem olyan oklevél, sem olyan szakképesítés nem létezik, amelyet minden tagállam egységesen elismer. Az oktatási intézmények maguk felelnek az általuk oktatott ismeretekért, tantervekért, az oklevél, bizonyítvány elnyerésének követelményeiért.

„... jelenleg sem olyan oklevél, sem olyan szakképesítés nem létezik,

amelyet minden tagállam egységesen elismer."

268

Azoknak, akik a személyek mozgásának teljes szabadságával kívánnak élni, a különböző tagállamokban nyújtott különféle szakképesítések közötti jelentős eltérések jelentik az egyik potenciális akadályt, továbbá az a tény, hogy a nemzeti hatóságok számos esetben nem hajlandók elismerni a szakképesítéseket, ha azokat egy másik tagállamban szerezték meg. Ezért az Európai Unió rendelkezik a mobilitást akadályozó egyik tényezőt jelentő, ilyen eltérések megszüntetését célzó, nagyobb jogalkotási program végrehajtásáról. Az unióban – szakképesítéstől függően – kétféle elismerési mechanizmus létezik. Az egyik megközelítés abból indul ki, hogy a diplomákat a képzés tartalma, a tanulmányi és vizsgakövetelmények, illetve a tanulmányi idő alapján lehet egymásnak a legkönnyebben megfeleltetni. Így születtek meg az egészségügyi és az építész szakmákra vonatkozó, ún. ágazati irányelvek. Az ágazati irányelvek előkészítése során nyilvánvalóvá vált, hogy az EU-tagállamok oktatási rendszerei nagyon sokszínűek, így szinte lehetetlen szakmánként meghatározni a közös uniós mércét. Ezért nem is próbálták meg harmonizálni a tanulmányi követelményeket, hanem abból indultak ki, hogy ha valaki az egyik tagállamban oklevelet szerzett, és jogosult a szakmát gyakorolni, akkor ezt a szakmát egy másik tagállamban is gyakorolhatja. Így fogalmazódtak meg az ún. általános irányelvek (1989., 1991., 1999.). Ezek hatálya alá tartozik minden olyan szakképesítés, amelynek elismerését nem szabályozza valamelyik ágazati irányelv. Magyarországon a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerését a 2001. évi. C. törvény szabályozza. Az OKJ-ben meghatározott szakképesítések esetén a szakképzés a szakképesítésért felelős miniszter által meghatározott szakmai követelmények alapján, szakmai elméleti és gyakorlati képzés keretében történik. A szakmai elméleti képzés a szakképző iskolában folyik. Magyarországon a szakképzés központi irányítását az oktatási miniszter látja el. Ennek keretében - rendeletben kiadja az OKJ-t; - meghatározza a szakmai vizsgáztatás általános szabályait és eljárási rendjét; - meghatározza a külföldön szerzett szakképesítés honosításának feltételeit; - meghatározza a szakképzés megkezdésére és folytatására vonatkozó feltételeket. A szakképzés irányításához kapcsolódóan és az európai gyakorlathoz hasonlóan 1990-ben létrejött a Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI), amelyet az oktatási miniszter a szakképesítésért felelős miniszterrel együttműködve a szakképzés tartalmi fejlesztésére, képesítési követelményeinek hazai és nemzetközi összehangolására, a szakképzési információs központ működtetésére, a munkaerő-piaci és az iskolai rendszerű képzések koordinálására, a szakmastruktúra folyamatos fejlesztésére, országos szaktanácsadásra, a pedagógusok szakmai továbbképzésének szervezésére, a tanulmányi versenyek rendezésére, az innováció támogatására központi fejlesztő-szolgáltató intézetként működtet.

269

Magyarországon az európai uniós gyakorlatnak megfelelően működik az Országos Szakképzési Tanács (OSZT), amely a szakképzéssel kapcsolatos irányítási feladatok tekintetében országos szakmai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő testületként működik. Munkájában a munkaadók, a munkavállalók, a gazdasági kamarák, az iskolafenntartók és a szakképesítésért felelős minisztériumok képviselői vesznek részt. Gyakorlati képzés: a gyakorlati képzés szakképző iskolában vagy a szakképző iskolával kötött megállapodás, továbbá tanulószerződés alapján, gyakorlati képzést végző jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság vagy egyéni vállalkozó által fenntartott, illetőleg működtetett gyakorlóhelyen szervezhető meg. Magyarországon – hasonlóan számos európai uniós országhoz – 1996-tól a szakképzési törvény intézményesítette a tanulószerződést, amely szerint gyakorlati képzésre a tanuló és a gazdálkodószervezet között megkötött írásbeli tanulószerződés alapján kerül sor. A tanulószerződés alapján a tanuló gyakorlati képzéséről a gazdálkodó szervezet a képzés teljes időtartama alatt gondoskodik. Ennek keretében gondoskodik a tanuló előírt követelmények szerinti képzéséről, szakmai fejlődéséről, továbbá egészsége és testi épsége megóvásáról. 2. Felnőttek képzése A foglalkoztatási szint emelésének egyik alapvető feltétele a munkaerő szakmai felkészültségének javítása, az életen át tartó tanulás kiterjesztésének elősegítése, a munka világával kapcsolatos készségek fejlesztését szolgáló programok támogatása. A felnőttképzés fejlesztésének pénzügyi hátterét a felnőttképzés támogatási rendszere biztosítja, amelynek egyik forrása a képzési rendszer fejlesztését szolgáló szakképzési hozzájárulás. 2002-ben – az új kormányzati struktúra kialakításával – kettévált a szakképzés központi irányítása, és az iskolarendszeren kívüli felnőttképzéssel kapcsolatos feladatok irányítása, ellátása az Oktatási Minisztériumtól a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumhoz került. Ebből adódóan a szakképzési hozzájárulásból képződő, az oktatási miniszter rendelkezési jogkörébe tartozó fejlesztési és képzési alaprésznek a felnőttképzés támogatására fordítható pénzeszközei feletti rendelkezési jog a foglalkoztatási és munkaügyi minisztert illeti meg. Mindez a 2002. év folyamán szükségessé tette a szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról szóló 1991. évi IV. törvény módosítását, amelynek alapvető célja az államháztartási források átlátható felhasználásának biztosítása volt. A 2003. évtől – a törvénymódosítások eredményeképpen – a felnőttképzés szakképzési hozzájárulásból történő támogatásának fedezetét – államháztartási rendszerben – a fejlesztési és képzési alaprész meghatározott részének átcsoportosításával a munkaügyi és az oktatási miniszter a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprészén belül, elkülönítetten biztosítja. A felnőttképzési keret felhasználásának jogcímeit, a munkaügyi miniszter kerettel kapcsolatos jogköreit, a döntési mechanizmus alapvetéseit a foglalkoztatási törvény szabályozza. A keret a következőkre használható fel:

– a felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény hatálya alá tartozó képzések támogatására,

270

– a felnőttképzést folytató akkreditált intézmények technikai fejlesztésének támogatására,

– a felnőttképzés érdekében folytatott fejlesztőtevékenység támogatására, – az EU felnőttképzési programjaihoz való csatlakozás hazai pénzügyi

forrásaira, – a Nemzeti Felnőttképzési Intézet jogszabályok által meghatározott

feladatainak támogatására. A 2002. évben megtörtént a felnőttképzés irányítására hivatott, a felnőttképzésről szóló törvényben meghatározott intézményrendszer kialakítása. Megalakult az Országos Felnőttképzési Tanács (OFKT), a felnőttképzés minőségének biztosítása érdekében pedig létrejött a Felnőttképzést Akkreditáló Testület (FAT). Létrehozták a Nemzeti Felnőttképzési Intézetet (NFI), amely alaptevékenysége keretében ellátja a felnőttképzési tevékenység szakmai, módszertani fejlesztését, illetve koordinációs szerepet tölt be a felnőttképzési kutatások és szolgáltatások területén. A társadalmi párbeszéd megvalósításának fórumaként – az OFKT mellett – létrejött az Országos Érdekegyeztető Tanács Szakképzési Bizottsága. A felnőttképzés átláthatóságának és minőségének javítása érdekében, a felnőttképzési tevékenységet végző intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációjának elvégzésére 2002 nyarán megalakult a Felnőttképzést Akkreditáló Testület (FAT). A FAT az akkreditált felnőttképzést folytató intézmények felnőttképzési tevékenységének ellenőrzésére feljogosított, független szakmai testület. 3. A szakképesítések kölcsönös elismerése Az Európai Unió kezdeményezésére a nemzeti törvénykezések koordinációja néhány foglalkozás esetében lehetővé tette a szakmai minősítés minimális szintjének meghatározását, az ágazati irányelvek kiadásának további folyamata azonban igen összetett problémák megoldását igényli. Fontos megemlíteni azt is, hogy a közösségi irányelvek végrehajtása érdekében hozott, nemzeti intézkedések nincsenek mindig összhangban az irányelvekkel. A felsőoktatási diplomák elfogadásának alapja a 89/48/ EGK számú irányelv. Ez az irányelv minden szabályozott szakmára vonatkozik, vagyis azokra a szakmákra, amelyek gyakorlásának feltétele a legalább hároméves tanulmányi program elvégzése után adományozott diploma. A befogadó állam azonban előírhat – a kérelmező választásától függően – honosító képzési időszakot, illetve képességvizsgálatot.

„A befogadó állam előírhat – a kérelmező választásától függően – honosító képzési

időszakot, illetve képességvizsgálatot."

A 89/48/EGK-irányelv kiadása fontos lépés a liberalizációs folyamatban, és a Közösség által alkalmazott megközelítés fordulópontját jelentette. Az irányelv minden olyan végzettségre és képesítésre vonatkozik, amelyet más különleges irányelv szabályoz (pl. az egészségügyi ágazat esetében). Az irányelv meghatározza a szabályozott értelmiségi szakmai tevékenység és a diploma fogalmát. A „szabályozott értelmiségi szakmai tevékenység" a definíció szerint olyan szakma, amelynek gyakorlása felsőfokú diplomához kötött, amely egy hároméves, szakmai képzés elvégzését tanúsítja. A cél az, hogy a bármely tagállam előírásai szerint meghatározott végzettséget igénylő, szabályozott hivatás az unió állampolgárainak akkor is hozzáférhető legyen, ha az adott végzettséget az unió bármely más tagállamában szerezték. Az irányelv a képzési tartalom előzetes vizsgálatát követően, a

271

meghatározott ekvivalencia alapján, közös szabványok alkalmazásával lehetővé teszi a szakmai végzettség elismerését. A 92/51 számú határozat – érvényesítve azt a megközelítést, hogy a migráns személy képzését el kell ismerni, ha az általa végzett tevékenység ugyanaz, mint amelyet a származás helye szerinti tagállamban végzett – a szakmai végzettségek elismerését az oktatás-képzés koordinálása nélkül is lehetővé teszi, és a következő esetekben ad útmutatást az elismertetésre vonatkozóan:

– ha a fogadó állam a szabályozott foglalkozás gyakorlásához megköveteli egy bizonyos diploma birtoklását;

– ha a fogadó tagállam megköveteli egy bizonyos diploma birtoklását, és a pályázó egy olyan bizonyítványnak a tulajdonosa, amit az annak megfelelő oktatás és képzés során szerzett (a szabályozott foglalkozások gyakorlása esetén);

– ha a fogadó tagországban valamely védett foglalkozás gyakorlása bizonyítvány birtoklásához kötött;

– ha a szabályozott foglalkozások gyakorlását a fogadó tagországban hozzáértési tanúsítványhoz kötik.

A határozat a következőképpen határozza meg a szabályozott foglalkozást: szabályozott szakmai tevékenység vagy tevékenységi kör az, ami egy tagországban az adott foglalkozást alkotja. A szabályozott szakmai tevékenység: olyan szakmai tevékenység, amelynek egyik tagországban történő elsajátítása és gyakorlása, a gyakorlás egyik-másik módja, közvetlenül vagy közvetve, a törvények, jogszabályok vagy adminisztratív előírások értelmében oktatási vagy szakképzési bizonyítvány vagy hozzáértési tanúsítvány birtoklásától függ.

„... szabályozott szakmai tevékenység vagy tevékenységi kör az, ami egy tagországban az adott foglalkozást alkotja."

Az Európai Unió e területen megvalósuló jogalkotása a tagországok számára részletes orientációt jelent. A 2000 januárjában meghirdetett Leonardo II. program (2000–2006) általános prioritásként kezeli a szakképesítések transzparenciáját, amit a mobilitás és a foglalkoztathatóság fejlesztéséhez kapcsol. 4. Nemzetközi integráció Magyarország nemzetközi integrációja, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok erősödése a belső folyamatok mellett a hazai foglalkoztatási, munkaerő-piaci struktúra alakulására és ezen keresztül a szakképzési szükségletekre is intenzív hatást gyakorol. A nemzetközi gazdasági folyamatok alapvetően négy területen hatnak a munkaerőpiacra: a tőke, az áru, a szolgáltatás és a munkaerő áramlása területén. Az EU tagországai – az unió tanácsa által kiadott iránymutatásnak megfelelően – évente kötelesek nemzeti foglalkoztatási akciótervet készíteni (NFA). Az irányelvek a következő négy pillérre épülnek:

- foglalkoztathatóság javítása,

272

- a vállalkozói szellem megerősítése, - a vállalkozások és dolgozóik alkalmazkodóképességének fejlesztése, - az esélyegyenlőség politikájának megerősödése.

Az ország EU-integrációját szolgáló NFA kidolgozására hazánkban is sor került. Ennek első alappillérén belül több irányelv érinti a pályakezdő fiatalok helyzetének javítását. Az NFA mellett, a Gazdasági Minisztérium koordinációs felügyelete alatt elkészült egy középtávú gazdasági stratégia is, az átfogó fejlesztési terv, amely szintén különös hangsúlyt fektet a pályakezdő fiatalok elhelyezkedési esélyeinek javítására. A fejlesztési terv 2006-ig közel tízezer milliárd forint kiadással számol, amely keretösszegen belül az emberi erőforrások fejlesztésére szánt összeg 1117 milliárd forint. A tervben több irányelv, illetve program érinti a pályakezdő fiatalok helyzetének javítását, a következők révén:

– a szakképzés minőségbiztosítási rendszerének kiépítése a képzés hatékonyságának, átláthatóságának javítása érdekében;

– a szakképzési rendszer korszerűsítése annak érdekében, hogy a szakképzett fiatalok képzettségi struktúrája, tudása és gyakorlati ismerete jobban igazodjon a gazdaság, a munkáltatók igényeihez, és ennek következtében javuljon a foglalkoztathatóságuk;

– a szakképzés eredményességének javítása a fiatalok elhelyezkedési esélyeinek javítása érdekében;

– a szakképzési infrastruktúra fejlesztése; – a képzési technológiák térhódításának elősegítése a munkaerő-piaci

szükségletekhez igazodó tudástartalmak és képzési formák kialakítása érdekében; – a pályaválasztásiorientáció és a korrekciórendszer fejlesztése a várható

elhelyezkedési lehetőségek megismerése érdekében.

Az Európai Unió közösségi politikáján belül kiemelt helyet foglal el a foglalkoztatáspolitika. Megvalósításának legfontosabb pénzügyi eszköze az Európai Szociális Alap (ESF). Az ESF – a strukturális alapok részeként – a másik három alappal együtt olyan célokat szolgál, mint a regionális fejlesztés, az elmaradott térségek felzárkóztatása és a szociális integráció. (Lásd „Az Európai Unió támogatáspolitikája" című fejezetet.) Magyarország számára az ESF különös jelentőségű, hiszen jelentős mértékben hozzájárulhat többek között a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek enyhítéséhez, a tartós munkanélküliség leküzdéséhez, a humán erőforrások fejlesztéséhez. A Tempus Közalapítvány Az 1996-ban alapított Tempus Közalapítvány az Oktatási Minisztérium felügyelete alatt működő, kiemelten közhasznú szervezet. A Tempus Közalapítvány végzi az Európai Unió Tempus-, SOCRATES- és Leonardo da Vinci-programjainak, valamint a közép-európai CEEPUS-programnak a magyarországi koordinációját. Ugyancsak a közalapítvány keretében működik az Európai Szociális Alap Magyar Képzőközpont és az Európa-tanulmányok Központjainak Titkársága, illetve a volt ösztöndíjas diákokat tömörítő Alumni for Europe-hálózat. A Leonardo da Vinci II. program A Leonardo da Vinci-program az Európai Bizottság 1994-ben a szakképzés területén indult együttműködési programja. Az 1999. december 31-én lezárult első szakaszt,

273

amelynek célja az európai uniós szakmai képzési politika megvalósítása, illetve a tagállamok szakképzési politikájának harmonizációja volt, 2000. január 1-jétől kezdődően új, hétéves szakasz követi. Lásd részletesen a „Vállalkozások részvétele a közösségi programokban" című fejezetben. A Socrates II. program A Socrates-program jelenlegi szakasza két eszmét támogat: az élethosszig tartó tanulást és a „Tudás Európájának" megteremtését. Célja, hogy a tudás mindenki számára hozzáférhető legyen, ami azért fontos, mert az egyre gyorsabban változó világban korszerű tudással könnyebb munkát találni. Lehet új képesítéseket szerezni, új készségeket – beleértve a társadalmi készségeket is – elsajátítatni. Végezetül ez ad lehetőséget más kultúrák megismerésére, a látókör szélesítésére és az aktív állampolgári életre történő felkészülésre is. A programot részletesen a „Vállalkozások részvétele közösségi programokban" című fejezetben ismertetjük. 5. Jogszabályi környezet Az Európai Unió szakképzést illető céljai és a kapcsolódó magyar joganyag összehasonlítása az elsődleges szabályozást jelentő Római Szerződés 3., „Oktatás, szakképzés és ifjúság" címet viselő fejezete alapján végezhető el. Ez fogalmazza meg a Közösség szakképzési területen történő fellépésének öt célját. Ehhez kapcsolódóan célszerű röviden ismertetni a magyar szabályozást. Az ipari változásokhoz való alkalmazkodás megkönnyítése Az 1993. évi LXXVI. törvény a szakképzés átfogó megújításához, a munkavállalók szakképzési, illetőleg át- és továbbképzési feladatának ellátásához kíván jogi keretet biztosítani. Az oktatási miniszter a szakképesítésért felelős miniszterrel együttműködve működteti a Nemzeti Szakképzési Intézetet, amelynek feladata többek között a munkaerő-piaci és az iskolai rendszerű képzések koordinálása, a szakmastruktúra folyamatos fejlesztése, a szakképzés tartalmi fejlesztése, képesítési követelményeinek hazai és nemzetközi összehangolása, a szakképzési információs központ működtetése. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a szakképesítésért felelős miniszterrel kötött megállapodás alapján – javaslatot tesz az állam által elismert szakképesítésre, az iskolai rendszerű

szakképzésben a képzés időtartamára, a szakmai tantárgyakra; – meghatározza a szakképesítés szakmai és vizsgakövetelményeit, beleértve az

előzetes szakmai gyakorlatot is; – javaslatot tesz a szakmai vizsgaszabályzat ágazatát érintő kérdéseire. A szakmai követelményeket a szakképesítésért felelős miniszter a kamarával egyetértésben, jogszabályban határozza meg. Az Országos Szakképzési Tanács a szakképzéssel kapcsolatos irányítási feladatok tekintetében szakmai döntés-előkészítő, véleményező és javaslattevő, országos testületként működik. Munkájában a munkaadók, a munkavállalók, a gazdasági kamarák,

274

az iskolafenntartók és a szakképesítésért felelős minisztériumok képviselői az oktatási miniszter felkérése alapján vesznek részt. A munkaerő-piaci beilleszkedés és az újra beilleszkedés megkönnyítése A 45/1997. (III. 12.) Korm. rendelet az akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzést szabályozza. A képzés beindítására a szakképesítésért felelős miniszter ad engedélyt. A kérelemhez csatolni kell a területileg illetékes munkaügyi központok, a szakma szerint illetékes kamarák, az illetékességgel rendelkező más, országos szakmai testületek, minisztériumok nyilatkozatát és indokolását arról, hogy munkaerő-piaci igény van az új szakképesítésre, a képzési koncepcióval, illetve struktúrával egyetértenek, továbbá a Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórum egyetértő nyilatkozatát abban az esetben, ha az új szakképesítés közigazgatási feladatkörök ellátására képesít. Az Országos Képzési Jegyzékről szóló 37/2003. (XII. 27.) OM-rendelet az elmúlt évek során számos változáson ment keresztül. A változtatások célja az európai uniós követelményeknek megfelelő, jól átlátható, világos, a gazdaság munkaerő-piaci igényeihez igazodó szakmaszerkezet kialakítása. Az évenként végrehajtott módosítások követték a gazdaság munkaerő-piaci igényeit. Az ISCED-rendszer szintkódjainak alkalmazása lehetővé tette az összehasonlítást más országok szakképesítéseivel. A fiatalok mobilitásának ösztönzése A 2000. évi LIII. törvény a munkaerő-piaci szolgáltatás szervezetéről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1998. évi 31. ülésszakán elfogadott, 88. számú Egyezmény kihirdetéséről intézkedik. Az aláíró országok munkaerő-piaci szervezetet tartanak fenn (Magyarországon: az Állami Foglalkoztatási Szolgálat), amely köteles nyilvántartani az álláskeresőket, feljegyezni szakmai képzettségüket, gyakorlatukat és kívánságaikat, velük felvételi beszélgetést folytatni, és ha szükséges, értékelni fizikai és szakmai képességeiket; továbbá a lehetőségek függvényében szakmai tanácsadáshoz, illetve szakképzési vagy átképzési lehetőséghez segíteni őket. Az 1999. évi C. törvény az Európai Szociális Charta kihirdetéséről szól. A charta deklarálja az egyén szakképzéshez való jogát. A jog tényleges gyakorlásához szükséges feltételek megteremtése a szerződő felek kötelezettsége. A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény szerint a felsőoktatási intézmények akkor folytathatnak akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzést, és akkor adhatnak ki ennek megfelelő bizonyítványt, ha továbblépés lehetőségét az egyetemi-főiskolai képzési szintre a felsőoktatási intézmény saját keretei között biztosította, és a felsőfokú szakképzésben szerzett ismeretanyag egyharmada kreditértékként beszámítható az egyetemi–főiskolai képzési szinten. A közoktatással foglalkozó 1993. évi LXXIX. törvény értelmében az, aki nem fejezte be az általános iskola nyolcadik évfolyamát, és elmúlt tizenhat éves – nappali rendszerű iskolai oktatás keretében – a szakiskola kilencedik-tizedik évfolyamán egy-két éves, felzárkóztató oktatásban vehet részt. A felzárkóztató oktatás eredményes befejezése után a tanuló a szakiskola első szakképzési évfolyamába léphet. A 133/2000. (VII. 24.) Korm. rendelet intézkedik arról, hogy Magyarország részt vesz a Leonardo da Vinci- és a Socrates-program második szakaszában. A 45/1999. (XII. 13.)

275

OM-rendelet pedig azt mondja ki, hogy a szakképzést folytató intézmény köteles – a képzési programon alapuló –a képzés iránt érdeklődőknek tájékoztatást nyújtani. Az oktatási intézmények és a vállalkozások együttműködésének ösztönzése A 2001. évi LI. törvény leszögezi, hogy a szakképzési hozzájárulás célja a gazdálkodó-szervezetek szakképzési szerepvállalásának intézményesítése. A befizetésre kötelezettek hozzájárulása a Munkaerő-piaci Alap fejlesztési és képzési alaprészének bevétele. A fejlesztési és képzési alaprész rendeltetése – többek között – az Európai Unió által a jövőben nyújtható támogatások strukturált tervezése és finanszírozási kereteinek kialakítása. Az alaprészből hozzá lehet járulni a szakképzés érdekében végzett fejlesztő tevékenységhez, a felsőoktatás érdekében végzett fejlesztő tevékenységhez, az Európai Unió szakképzési és felsőoktatási programjaihoz történő csatlakozás hazai pénzügyi forrásaihoz, a tanulók gyakorlati képzésében foglalkoztatott szakmai elméleti és gyakorlati tárgyakat oktató tanárok, szakoktatók, gyakorlati oktatók tovább-képzéséhez, illetve a PHARE és az Európai Strukturális Alapok társfinanszírozásával megvalósuló, a versenyképességet elősegítő képzési és fejlesztési programokhoz, továbbá a határon túli magyarok szakképzésének és felsőoktatásának céljaihoz. Az információ- és tapasztalatcsere fejlesztése A 133/2000. (VII. 24.) Korm. rendelet intézkedik az oktatás és a szakképzés területein megvalósuló közösségi programokban történő magyar részvétel módozatainak és feltételeinek elfogadásáról szóló társulási tanácsi határozat kihirdetéséről. A 159/1994. (XII. 2.) Korm. rendelet pedig a szakmai képzési együttműködésről és a szakképzési vizsgabizonyítványok egyenértékűségének kölcsönös elismeréséről szóló, magyar-osztrák egyezmény szövegének kormányrendelettel történő kihirdetéséről rendelkezik. 6. Internetcímek Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara www.bkik.hu Európai Tanulmányi Központok Titkársága www.tpf.iif.hu/etkt Független Ökológiai Központ (Soros) www.fook.hu GENERÁCIÓ – Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány www.mgx.hu/~ ngyik Hálózat az Ifjúságért www.hu/hi Határon Túli Magyarok Oktatásáért Apáczai Közalapítvány www.htmh.hu/apaczai HAYICO – Magyarországi Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodák Szövetsége www.hayico.mgx.hu

HÖK (a hallgatók érdekeit képviseli minden, szóba jöhető kérdésben) hali.elte.hu Közép-Európai Felsőoktatási Csereprogram www.tpf.iif.hu/ceepus Közoktatási Modernizációs Közalapítvány – KOMA www.koma.hu Magyar Agrárkamara www.agrarkamara.hu Magyar Kereskedelmi és Iparkamara www.mkik.hu Magyar Szakképzési Társaság – MSZT www.mszt.iif.hu MOBILITÁS (Ifjúságpolitikai Módszertani Kutató és Szolgáltató Központ) www.mobilitas.hu Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége – MTESZ central.mtesz.hu

276

Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI) www.nszi.hu www.nive.hu

Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány (Soros-NIOK iroda) www.niok.hu Nyitott Szakképzésért Közalapítvány www.nyitszak.hu Oktatási Minisztérium www.om.hu Országos Foglalkoztatási Közalapítvány www.mgx.hu/ofa Országos Közoktatási Intézet www.oki.hu Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár – OMIKK www.omikk.hu Soros Alapítvány www.soros.hu Tempus Közalapítvány – Oktatási és Képzési Programok Koordinációja www.tka.hu Tempus Magyarországi Iroda www.tpf.iif.hu/tempus Tempus Közalapítvány Leonardo Nemzeti Iroda www.tpf.iif.hu/leonardo Tempus Közalapítvány Socrates Nemzeti Iroda www.tpf.iif.hu/socrates Új Kézfogás Közalapítvány htmh.hu/alapitvany/uj_kezfogasÁllami Foglalkoztatási Szolgálat www.afsz.hu Békéscsabai Regionális Képző Központ www.brmkk.hu Budapesti Munka-erőpiaci Intervenciós Központ www.bmik.hu Debreceni Regionális Képző Központ www.drmkk.hu

Kecskeméti Regionális Képző Központ www.krmkk.hu Észak-Magyarországi Regionális Képző Központ www.erak.hu Nyíregyházi Regionális Képző Központ www.nyrmkk.hu Pécsi Regionális Képző Központ www.prmkk.hu Székesfehérvári Regionális Képző Központ www.szrmkk.hu Szombathelyi Regionális Képző Központ www.remek.hu Nemzeti Felnőttképzési Intézet www.nfi.gov.hu

277

XX. Foglalkoztatás és szociális ügyek Az Európai Unióban a szociálpolitika alapvetően a tagállamok kompetenciájába tartozik. Az Európai Közösségek megalapításakor a szociális terület szabályozása két célt szolgált: a gazdasági integráció előmozdítását (a versenyfeltételek kiegyenlítése az élet- és munkakörülmények harmonizálása útján), valamint a munkaerő szabad mozgásának biztosítását. A későbbiekben megszületett szociális jogszabályok jó része ugyan már nem annyira a versenysemlegességhez, hanem inkább a magas szintű szociális védelemhez kapcsolódik, azonban nem volt cél, és a tagállamok napjainkban sem törekednek egy egységes szociálpolitika megteremtésére. Erőteljesen törekednek viszont a kitűzött célok összehangolására, a szoros együttműködésre. A közösségi szociálpolitika nem csupán témaköreit tekintve sokrétű, hanem az egyes kérdésköreinek közösségi szabályozása szempontjából is igen változatos képet mutat.

• A legtöbb területén különböző hatókörű, kötelező jellegű közösségi szabályozás

érvényesül. Ilyen terület a munkajog, a nők és férfiak egyenlő esélyei, a munkahelyi egészség és biztonság, az Európai Szociális Alap és a közegészségügy. A fejezethez tartozó kötelező közösségi jogszabályok túlnyomó többsége e kérdésköröket szabályozza.

• A szociálpolitika más területeit nem kötelező érvényű jogszabályokkal szabályozzák, hanem azokat a Közösség ajánlás jellegű politikai dokumentumokkal befolyásolja. Ilyen kérdéskör a szociális védelem, a szociális párbeszéd, a fogyatékosok, az idősek támogatása stb.

• Egyes területek, mint a foglalkoztatáspolitika, a társadalmi kirekesztés elleni fellépés, a nyugdíjrendszerek, a közösségi fellépés szempontjából köztes helyet foglalnak el a kötelező és a nem kötelező szabályozás között. A jogtechnikai szempontból nem kötelező jellegű szabályozás, az ún. nyitott koordináció megvalósítását magas szintű politikai elkötelezettség, a tagállamok kormányfőinek felelőssége biztosítja. Ez a mechanizmus meghagyja a tagállamok hatáskörét az illető szakpolitika alakításában, miközben elősegíti a közösen meghatározott célok elérését.

A foglalkoztatási és szociális ügyek területén érvényes közösségi szabályozás fentiekben vázolt sajátossága Magyarország integrációs felkészülése szempontjából azt jelentette, hogy a jogharmonizációs folyamatban nem csak a kötelező közösségi jogi szabályozást kellett átvennünk. Emellett igazodnunk kellett mindazokhoz a jogi eszközökkel nem szabályozott elvárásokhoz, amelyek a tagállamok szociális politikáját alakítják. Ez a sajátosság a csatlakozásunkkal sem változott, tagállamként ugyanezen követelményeknek kell eleget tennünk. Ugyancsak a heterogén jellegű közösségi szabályozásnak köszönhető, hogy az EU – más tématerületekhez viszonyítva – különösen nagy hangsúlyt helyez – mind a jogilag szabályozott, mind a nem kötelező iránymutatásokkal, elvárásokkal koordinált területeken – a gyakorlati alkalmazásra, a végrehajtásra. A közösségi szabályok érvényesülését nyomon követő, ellenőrző, szükség esetén kikényszerítő intézményrendszer kellő fejlettsége és felkészültsége legalább olyan fontosságú feladat, mint maga a jogharmonizáció.

278

A közösségi szociálpolitika további sajátos vonása, hogy formálódásában meghatározó szerepet játszanak a szociális partnerek. Egyfelől az Amszterdami Szerződés értelmében a szociálpolitika területén csak a szociális partnerekkel történő, érdemi konzultációt követően születhetnek újabb, kötelező erejű jogszabályok. Másfelől a szociális partnerek e konzultatív folyamat során akár arra is vállalkozhatnak, hogy – az európai szintű kollektív alku keretében kötött keretmegállapodás formájában – saját maguk szabályozzák az adott kérdéskört. Az így létrejövő megállapodások azután vagy a nemzeti kollektív szerződéseken keresztül érvényesülnek (mint a mezőgazdaságban kötött munkaidő-keretmegállapodás esetében), vagy a tanács – a szociális partnerek kérésére – változatlan tartalommal, irányelvként emeli be a közösségi jogrendbe a keretmegállapodást.

„… a szociális partnerek akár arra is vállalkozhatnak, hogy – az európai szintű

kollektív alku keretében – saját maguk szabályozzák az adott kérdéskört …"

Ez történt a szülői szabadságról szóló keretmegállapodás, illetve a részmunkaidőre vonatkozó keretmegállapodás esetén. A szociális partnerek szerepéből adódóan fontos szempont a magyar szakszervezetek és munkáltatói képviseletek, azaz a hazai szociális partnerek megfelelő felkészültsége annak érdekében, hogy alkalmasak legyenek uniós feladataik ellátására. 1. Munkajog Az unió munkajoga azt a – módosításokkal együtt – közel két tucat irányelvet jelenti, amelyek munkajogi tárgyú rendelkezéseket tartalmaznak. Ezek általános jellemzője a védelmi jelleg: az állam bizonyos mértékű beavatkozásán keresztül, illetve garanciák biztosításával védelmezik a munkavállalók jogait, érdekeit, igényeit. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy a közösségi munkajogi irányelvek csak a munkajog egyes részterületeit érintik, amelyeken minimális előírásokat fogalmaznak meg a tagállamok számára. A nemzeti jog minden egyéb, az irányelvek által nem érintett munkajogi szabályt továbbra is szabadon alakít, ezek tartalma tehát kizárólag a tagállamok jogalkotói döntésén múlik. Ezért sokszor megtévesztő lehet, ha kiragadjuk egy EU-tagállam konkrét munkajogi szabályát, és ahhoz hasonlítjuk a magyar munkavállalókra vonatkozó rendelkezéseket. Az unión belül ugyanis nagy különbségek tapasztalhatók az egyes tagállamok munkajogi szabályozásai között.

„…sokszor megtévesztő lehet, ha kiragadjuk egy EU-tagállam konkrét munkajogi szabályát…”

A munkajogi irányelveket általánosságban a következő típusokhoz sorolhatjuk:

279

• A közösségi szabályok egy része a foglalkoztatás alapfeltételeit, a munkavállalók

alapvető jogait részletezi, például a munkaidő, a munkaszerződés, a munkaképes kor, a munkavállalók tájékoztatása stb. tekintetében.

• A munkajogi irányelvek másik része az egységes piacon a munkavállalók egységes védelmét szolgálja olyan tipikus gazdálkodási helyzetekben, amelyek eltérő kezelése erőteljesen befolyásolhatja a cégek piaci versenypozícióját. Ilyen tipikus üzleti helyzet például a tulajdonosváltozás, a munkáltató fizetésképtelensége, a csoportos létszámleépítés. Ugyancsak az egységes belső piac kialakításával függ össze az az irányelv, amely a több tagállamban működő vállalkozások esetén a munkavállalók informálását és a velük folytatott konzultációt biztosítja, a létrehozandó Európai Üzemi Tanács intézményének segítségével.

• A harmadik fő típust azok az irányelvek alkotják, amelyek az atipikus, rugalmas foglalkoztatási formákhoz kapcsolódóan biztosítják az alapvető munkavállalói jogokat. Ezekre a napjainkban egyre nagyobb teret nyerő szabályokra példa a részmunkaidős foglalkoztatás, a munkavállalók más munkahelyre vagy más munkáltatóhoz történő kirendelése, illetve a határozott idejű munkaszerződések.

A munkajogi jogharmonizációban Magyarország meglehetősen gyorsan haladt, az irányelvek alapvetően beépültek a magyar munkajogi szabályozásba. Új feladatokat a csatlakozási szerződés aláírásától eltelt időszak alatt megszületett, illetőleg előkészület alatt álló, hamarosan megszülető jogszabályok jelentenek. Az előbbiek közül kiemelt figyelmet érdemel a munkavállalók tájékoztatásáról, a velük folytatandó konzultációról szóló 2002. évi irányelv, míg az előkészület alatt állók közül kiemelt fontosságú a munkaerő-kölcsönzőn keresztüli foglalkoztatásról készülő új irányelv, valamint a munkaidő szervezésének egyes aspektusairól szóló irányelv ismételt módosítása.

„A magas szintű jogharmonizáció következtében a csatlakozás után már nem

várható lényeges változás …"

2. Szociális párbeszéd A tagállamokban működő szociális párbeszéd jellegzetességeire vonatkozóan nincs közösségi szabályozás. Közösségi elvárás azonban az, hogy a tagállamokban legyen érdemi szociális párbeszéd a szociális partnerek szintjén, illetőleg a kormány és a szociális partnerek között. Az e területtel kapcsolatos közösségi szabályok – döntően a különböző fórumok működését előíró határozatok – a közösség szintjén megvalósuló szociális párbeszédre vonatkoznak. A szociális párbeszéd ma a Közösség különböző szintjén van jelen, és különböző funkciókat lát el. Így jelenthet egyrészt konzultációt, amely megvalósulhat

• az európai szociális partnerek (az UNICE, a CEEP és az ETUC) vezetőinek ún. kapcsolattartó fóruma keretében;

280

• különböző tematikus tanácsadó bizottságok keretében (ilyen például – a szociálpolitika területén – az egyenlő esélyek tanácsadó bizottsága, a biztonság és egészségvédelmi tanácsadó bizottság stb.);

• a különböző szektorokban, ágazatokban létrehozott ún. közös (munkáltatói és munkavállalói) bizottságok keretében.

A szociális párbeszéd másrészt megvalósulhat az európai szintű kollektív alku, azaz az európai szintű szociális partnerek által kötött keretegyezmények formájában (amelyek azután irányelvek formájában válhatnak a közösségi vívmányok részévé). A szociális partnereknek a közösségi szociálpolitikai joganyag alakításában és annak végrehajtásában játszott tevékeny szerepe miatt kulcskérdés a felkészülésük elősegítése. A csatlakozást megelőzően a kormány ezt számos formában, többek között pénzügyi forrásokkal is támogatta. A csatlakozást követően a magyar szociális partnerek is teljes jogú tagként vesznek részt a részvételükkel működő uniós intézmények (Gazdasági és Szociális Bizottság, tanácsadó bizottságok, ügynökségek igazgatótanácsa, illetőleg az ágazati bizottságok) munkájában. 3. Esélyegyenlőség 3.1. A nemek közötti megkülönböztetés tilalma A nemek közötti megkülönböztetés tilalma a közösség egyik alapelve, amelynek célja kettős. Gazdasági célja, hogy azok a tagországok, amelyekben már gyakorlat az egyenlőség elvének alkalmazása, ne szenvedjenek hátrányt a versenyben azokkal szemben, amelyekben az nem valósul meg. Ugyanakkor a nemek közötti megkülönböztetés tilalma az EU szociális dimenziójához tartozik, hiszen közös akciók révén kívánják elősegíteni a társadalmi haladást, az élet- és munkafeltételek folyamatos javítását. A nők – és a férfiak – egyenlő esélyeinek biztosítása az európai integráció kezdete óta szerepel a napirenden. Ennek érdekében napjainkra igen változatos jogi eszközrendszer alakult ki, számos kötelező jogszabály és még több nem kötelező jellegű ajánlás született meg. A problémaorientált kötelező jogszabályok fő szabályozási területei az egyenlő bérezés, az egyenlő bánásmód, az egyenlő elbírálás a szociális biztonság szempontjából, a foglalkoztatáshoz kötődő szociális biztonsági rendszerekben, a foglalkoztatásban és a szakképzésben, a mezőgazdasági magánvállalkozás körében követendő egyenlő elbánás, a terhesség és anyaság munkavégzés során történő védelme, a szülői szabadságok rendszere, valamint a közvetett diszkrimináció fordított bizonyítási terhe. Egy készülő irányelv az áruk és szolgáltatások vonatkozásában kívánja biztosítani az egyenlő bánásmódot.

„…az esélyegyenlőség elvét más szakpolitikai döntésekben is szem előtt kell tartani."

281

Az irányelvek és a mintegy két tucat, nem kötelező jellegű ajánlás mellett az 1990-es években meghonosodott az a horizontális („mainstreaming”) eljárás is, amelynek értelmében az esélyegyenlőség elvét más szakpolitikai döntésekben is szem előtt kell tartani. Ennek példája a strukturális alapok elosztása, avagy az európai foglalkoztatási stratégia végrehajtása, amelyek intézkedéseiben ezt az elvet érvényesíteni kell. A jogkövető gyakorlat kialakulását különböző közösségi és tagállami intézmények, jogorvoslati fórumok, továbbá az e célra kialakított közösségi programok is elősegítik. Az egyenlő esélyek érdekében a pozitív megkülönböztetés is alkalmazható. A magyar jogrendszerben az egyenlő bánásmód elve megfelelő szintű és tartalmú rendelkezésekben nyer kielégítő védelmet. A kapcsolódó magyar jogi rendelkezések sorából kiemelkedik az alkotmány, a polgárjogi törvénykönyv és a munka törvénykönyve (Mt.), amelyek tiltják a nők és férfiak közötti megkülönböztetést. Az Mt. napjainkra – a diszkrimináció tilalmán túlmenően – már az egyenlő bánásmódra vonatkozó irányelvek előírásait is teljes körűen tartalmazza. A magas szintű jogharmonizáció miatt ezen a területen is elsősorban a jogalkalmazástól várható előrelépés. Az esélyegyenlőség elvének gyakorlati biztosítását a magyar gyakorlatból még jórészt hiányzó, ún. pozitív intézkedéseken túlmenően, az egyenlő bánásmód érvényesülését elősegítő közösségi programokban történő részvétel, valamint a jogorvoslati lehetőségek elterjedése segíti majd elő. 3.2. A diszkrimináció elleni küzdelem Az unió általános megkülönböztetés elleni fellépése a 90-es évek második felében, az Amszterdami Szerződésbe foglalt, új közösségi jogosítvány alapján erősödött fel. Ennek részeként – 2000 folyamán – két irányelv elfogadására is sor került. Az egyik a faji és etnikai alapon történő diszkrimináció általános tilalmáról rendelkezik, míg a másik irányelv a foglalkoztatás és a képzés területére vonatkozó, egyenlő bánásmód általános kereteit teremti meg. A magyar jogharmonizációt a 2003. évi esélyegyenlőségi törvény tette teljessé. Ennek részeként 2005-től új, független testület is alakul, amely a megkülönböztetés tilalmának – szankcionálást is lehetővé tevő – betartásán őrködik. 4. Foglalkoztatáspolitika és az Európai Szociális Alap Az 1990-es évek közepétől a munkanélküliség leküzdése az EU egyik legfontosabb célkitűzése. 1997-ben, az Amszterdami Szerződésben ezért külön fejezetben részletezték a foglalkoztatáspolitika terén meghonosított új, közösségi eljárást, az ún. nyitott koordinációt, amelynek segítségével a tagállamok – a szuverenitásuk megtartása mellett – saját hatáskörben hajtják végre az európai foglalkoztatási stratégia célkitűzéseit. Az Amszterdami Szerződésben rögzített eljárási rend szerint a tagállamok az Európai Tanács keretében évente foglalkoztatási irányvonalakat fogadnak el. Az irányvonalakban lefektetett közös célkitűzések megvalósítása érdekében, valamint az ugyancsak évente elfogadott, specifikus tagállami ajánlások figyelembevételével a tagállamok nemzeti foglalkoztatási akcióterveket készítenek, amelyekben értékelik az

282

előző időszak eredményeit is. Az akciótervek alapján a bizottság és a tanács összegzi és értékeli a tagállamok foglalkoztatáspolitikai fejleményeit, ami megalapozza egyúttal a következő évi irányvonalak tervezetét, és újra indul – a közösségi nyelvezetben – nyitott koordinációnak nevezett eljárás. 2004-től – a megreformált foglalkoztatási stratégia jegyében – a célkitűzések egyszerűsödtek, az időtávuk pedig megnőtt. A kevesebb számú irányvonal hosszabb időn keresztül szolgál útmutatásul a tagállamoknak, és nem szükséges azokat évente módosítani. A stratégia egyúttal célorientáltabb lett. A fő cél a lisszaboni stratégia keretében elhatározott teljes foglalkoztatás – 70 százalékos foglalkoztatási szint – megvalósítása 2010-ig.

„Ez a stratégia bizonyára kedvező hatással lesz a munkanélküliségre, miként az EU-ban is számottevő javuláshoz vezetett."

A csatlakozást követően Magyarországnak is alkalmaznia kell az európai foglalkoztatási stratégia (EFS) eljárásait, módszereit, és eleget kell tennie az EFS célkitűzéseinek. Ez a stratégia bizonyára kedvező hatással lesz a munkanélküliségre, miként az EU-ban is számottevő javuláshoz vezetett. Az EFS bevezetésétől napjainkig az EU-ban közel 10 millió új állást hoztak létre, és a 11%-os munkanélküliségi ráta 8% alá csökkent. Magyarországnak 2004. október 1-jéig kell benyújtania első nemzeti akciótervét. A széleskörű egyeztetés és konzultáció eredményeként elkészült és a kormány által elfogadott akcióterv legfontosabb célja a foglalkoztatás bővítése. Az évente tervezett, átlagosan 0,8%-os bővülés révén az uniós átlagnál jóval alacsonyabb hazai foglalkoztatási szint a tervek szerint 2010-re eléri a 63 százalékot. (A dokumentum a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium www.fmm.gov.hu honlapján olvasható.) A Közösségben a foglalkoztatási helyzet javításának legfontosabb eszköze az Európai Szociális Alap (a továbbiakban: ESZA avagy alap). Az ESZA az ún. strukturális alapok egyik összetevője. (Lásd részletesebben az „Európai Unió támogatáspolitikája” című fejezetben.) Az általa nyújtott támogatások általában az alapok költségvetésének egyharmadát adják (az alapok pedig az EU teljes költségvetésének kb. egyharmadát használják fel). A Római Szerződéssel életre hívott alap – nevével ellentétben – alapvetően foglalkoztatási célú. Célja, hogy a belső piacon javítsa a foglalkoztatási lehetőségeket, megkönnyítse a munkát keresők elhelyezkedését, fokozza a munkavállalók földrajzi és szakmai mobilitását, megkönnyítse az alkalmazkodásukat a technológiai változásokhoz és a termelési rendszer fejlődéséhez, elsősorban a szakképzés, az át- és továbbképzés segítségével.

Az Amszterdami Szerződéssel az ESZA új korszakhoz érkezett. 2000-től csak azokat a projekteket támogathatja, amelyek céljai szerepelnek az európai foglalkoztatási stratégiát megvalósító, tagállami nemzeti foglalkoztatási akciótervekben.

283

„A csatlakozással a foglalkoztatás és szociális ügyek területén legjelentősebb, „kézzel fogható” változás éppen az Európai Szociális Alap támogatásaitól

várható.”

A csatlakozással a foglalkoztatás és szociális ügyek területén legjelentősebb, „kézzel fogható" változás éppen az Európai Szociális Alap támogatásától várható. A tervek szerint Magyarország 2004. és 2006. között összesen 386 millió euró támogatást kap az Európai Szociális Alapból. A foglalkoztatás bővítését, a munkaerő foglalkoztathatóságának fejlesztését és a társadalmi befogadás elősegítését célzó Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) megvalósítását – az ESZA mellett – az Európai Regionális Fejlesztési Alap is támogatja – 177 millió euró erejéig –, továbbá mindehhez 187 millió eurós hazai forrás is társul. (A HEFOP lehetőségeit lásd részletesen az FMM www.fmm.gov.hu honlapján.)

5. Szociális biztonság E témakörre vonatkozóan nincsen kötelező jellegű közösségi szabályozás. Az 1990-es évek elején született ajánlások a szociális védelmi rendszerek keretében biztosítandó megfelelő (anyagi) források és szociális támogatások kritériumaira vonatkoztak, illetőleg a szociális védelmi célok és politikák egymáshoz közelítését tűzték ki célul. 5.1. A társadalmi kirekesztettség és a szegénység elleni fellépés A társadalmi kirekesztettség és a szegénység elleni közösségi fellépésben új korszakot nyitott a 2000. évi nizzai csúcsértekezlet, amely döntést hozott arról, hogy a tagállamoknak kétévente ki kell dolgozniuk a szociális integrációt szolgáló nemzeti akciótervet. Az akciótervek értékelésében és összevetésében a foglalkoztatáspolitikában már bevált, ún. nyitott koordinációs mechanizmust alkalmazzák. Ennek során a tagállamoknak az alábbi közös célokat kell szem előtt tartaniuk:

• a munkaerő-piaci részvétel növelése, továbbá mindennemű forráshoz, jogokhoz, javakhoz és szolgáltatáshoz való hozzáférés elősegítése;

• a társadalmi kirekesztődés veszélyének elkerülése; • a leginkább veszélyeztetettek segítése; • az érintettek mozgósítása.

„…Magyarország is kidolgozta a társadalmi kirekesztettség és a

szegénység elleni akciótervét.”

Magyarországnak – tagállamként – először 2004-ben kellett elkészítenie ezt az akciótervet. A társadalmi összetartozásról szóló, nemzeti cselekvési terv a 2004-2006 közötti időszakra tűz ki felzárkózási célokat a szegénység és a kirekesztettség

284

csökkentése érdekében. (A dokumentum az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal www.eselyegyenloseg.hu honlapján olvasható.) 5.2. Fogyatékossággal élő személyek A fogyatékossággal élők jogainak védelme érdekében eddig nem született kötelező érvényű közösségi jogszabály. A fogyatékossággal élő emberek problémája azonban a tagállamokban kiemelt figyelmet kap, mivel a közösség minden tizedik polgára él valamilyen testi vagy szellemi fogyatékossággal. Az 1990-es évekre bekövetkezett szemléletváltást az Amszterdami Szerződés szövege tükrözi. Az új stratégia két elemen nyugszik: egyrészt olyan kezdeményezéseken, amelyek ráirányítják a figyelmet a fogyatékossággal élők problémáira, másrészt a fogyatékosok érdekeinek, problémáinak összehangolt képviseletére és beillesztésére minden lehetséges területen, így az oktatásban, a munkahelyeken, a fizikai mobilitás és lakhatás biztosításában, a jóléti rendszerekben. A stratégia megvalósítását nem kötelező jellegű ajánlások, állásfoglalások segítik.

Ezen közösségi állásfoglalásokkal összhangban áll a hazai szabályozás, amely a

fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI.

törvényben található.

Az EU tagállamaiban 2003. a fogyatékossággal élők európai éve volt, amelynek

intézkedéseihez a magyar kormány is csatlakozott.

6. Népegészségügy Az egészségügy nem tartozik uniós hatáskörbe. A kapcsolódó ellátórendszerek és az egészségügyi szolgáltatások megszervezése, működtetése és finanszírozása a tagállamok felelőssége. A tagállami rendszerekkel szemben a Közösség „csupán” az alábbi elvárásokat fogalmazta meg:

• az ellátásokhoz való hozzáférés mindenki számára, • minőségi ellátások, • a pénzügyi fenntarthatóság biztosítása.

Az Európai Közösségek a tagállami hatáskör tiszteletben tartása mellett a kezdetektől fogva széles körben fogadtak el az emberi élet és egészség védelmét szolgáló normákat, intézkedéseket, és az egészségvédelem szempontjai az egyéb szektorokon, közösségi politikákon belül (fogyasztóvédelem, környezetvédelem, áruk szabad áramlása stb.) is jelentős szerepet játszanak. Az Amszterdami Szerződés egyes területeken – humán eredetű szervek és anyagok, a vér és vérkészítmények minősége és biztonságának megteremtése, a közegészségügyi jelentőségű állategészségügyi intézkedések – már felhatalmazza a bizottságot európai szintű szabályozás előkészítésére. Ezen szabályozási területeken túlmenően a népegészségügy témaköréhez a

285

dohánytermékekkel kapcsolatos szabályozás (a cigaretták kátránytartalma, a csomagoláson elhelyezendő egészségügyi figyelmeztetések, illetőleg a dohánytermékek reklámozásának tilalma), valamint a tagállami együttműködés speciális kereteit adó népegészségügyi programok szabályai tartoznak. 2005-től a tagállami egészségügyi rendszerek közös és közösségi megoldást igénylő feladataira – az unió szociális dimenziója terén tapasztalható előrelépések részeként – a tagállamoknak az e területen is alkalmazandó, nyitott koordináció szellemében kell megoldást találniuk. A nyitott koordináció a szociális védelem részeként, valamint a társadalmi kohézió és foglalkoztatás alapfeltételeként kezelt egészségügyi ellátórendszerekre és a tartós ápolás területére vonatkozik. Célja a pénzügyileg finanszírozható, mindenki számára hozzáférhető, magas színvonalú egészségügyi ellátások – beleértve a tartós ápolás – biztosítása. A népegészségügyi terület további fontosabb, újabb keletű fejleményei közül kettőt emelünk ki. Az egyik az újonnan jelentkező járványokkal, illetőleg a bioterrorizmus veszélyével szembeni fellépés igénye, ami az elmúlt években az influenzajárványokkal, illetőleg a SARS-betegséggel összefüggésben erősödött fel. A tagállami hatáskör érintetlensége mellett szükségessé váló közösségi fellépés részeként 2005-től egy új intézményt, az Európai Betegségmegelőzési és Ellenőrzési Központot állítják fel. A másik fontos, új fejlemény a betegek mobilitása, azaz a más tagállamban igénybe vett egészségügyi szolgáltatás kezelésének kérdése. A bővítés következtében különös hangsúllyal felmerülő kérdésre adandó válaszon számos uniós intézmény, köztük egy e célra létrehozott munkacsoport is dolgozik, a megoldás azonban várhatóan hosszabb időszak és folyamat eredményeként alakulhat ki. 7. Munkahelyi biztonság A munkahelyi egészség és biztonság védelme a közösségi szociális jog legkidolgozottabb területei közé tartozik. A foglalkoztatási és szociális ügyek területére vonatkozó fejezet irányelveinek több mint a fele ezt a kérdéskört szabályozza. A szabályozás alapvető célja – a munkaerő (munkavállaló) szabad mozgását figyelembe véve – a munkahelyi egészség és biztonság hasonló szintjének megteremtése, megalapozása. A szabályozásnak két vonulata van: – az Egységes Európai Okmány 1986. évi elfogadása előtt kihirdetett, elsősorban a

veszélyes anyagokra és ezek hatásai megelőzésére kiadott, valamint – az ezt követően elfogadott, a minimális követelményeket rögzítő irányelvek.

„A munkahelyi egészség és biztonság védelme a közösségi szociális jog

legkidolgozottabb területei közé tartozik."

A további irányelvek a munkavállalók által a munkavégzés során használt munkaeszközök biztonsági és egészségügyi követelményeinek legalacsonyabb szintjére, a munkahelyeken alkalmazandó biztonsági és egészségvédelmi jelzésekre, a kémiai, fizikai, biológiai kóroki tényezők általános szabályozási kérdéseire (egészségre nem veszélyes határértékek, megelőzésre alkalmas intézkedések, orvosi vizsgálatok,

286

munkavállalók tájékoztatása, egyeztető tárgyalások stb.), konkrét kémiai kóroki tényezők (beleértve a rákkeltőket is) hatásaira, a zajjal kapcsolatos védőintézkedésekre, konkrét biológiai tényezők hatásaira és a védőeszközök munkáltató általi kiválasztásának szabályaira vonatkoznak. Specifikus irányelvek külön szabályozzák a munkavégzéssel kapcsolatos megterhelésekből származó, egészségkárosító kockázatok elkerülését, a képernyős berendezéssel végzett munkát, a kézi tehermozgatással járó tevékenységek kockázatait, a nyersanyag-kitermelő ágazatok speciális körülményeit, az építkezéseken és mozgó munkahelyeken szükséges egyedi biztonsági intézkedéseket stb. A csatlakozás idejére, a kötelező érvényű közösségi joganyag vonatkozásában, lényegében elértük a teljes jogharmonizációt. A területre vonatkozó közösségi vívmányok érdemi alkalmazása, valamint a végrehajtás ellenőrzése azonban még további erőfeszítéseket, illetőleg fejlesztéseket igényel.

„Miután a jogharmonizációs megfelelés már szinte teljesnek mondható, nem valószínű, hogy a közösségi szabályozás átvétele összességében számottevő hátrányokat jelentene a gazdálkodó szervezetek számára."

Miután a jogharmonizációs megfelelés már szinte teljesnek mondható, nem valószínű, hogy a közösségi szabályozás átvétele összességében számottevő hátrányokat jelentene a gazdálkodó szervezetek számára. A munkavállalók védelme, jogbiztonsága erősödik, ami – munkaadói szempontból – a piaci rugalmasság kisebb mértékű beszűkülését, illetve a munkaerő árának bizonyos mértékű megdrágulását jelentheti. Ezek a hatások differenciáltan érinthetik a munkáltatókat. Várhatóan a kis- és középvállalkozások körében jelentkezhetnek átmeneti nehézségek az alkalmazásban, ezek azonban tudatos felkészüléssel csökkenthetők. 8. Ajánlott szakirodalom

• A szociális Európa, Esély, Különszám, Budapest, 1999. • Az Európai Szociális Alap, Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, 1999. • Az Európai Unió szociális dimenziója, Kézikönyv, Budapest, 1999. • Az Európai Szociális Alap és Magyarország, Foglalkoztatási és Munkaügyi

Minisztérium, 2002. • Foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban, SzCsM, Budapest, 2000. • Gyulavári Tamás: Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban és

Magyarországon, Külügyminisztérium, Budapest, 2000. • Gyulavári Tamás–Könczei György: Európai szociális jog, Osiris Kiadó, Budapest,

2000. • Kiss György (szerk.): Az Európai Unió munkajoga, Osiris Kiadó, Budapest, 2001. • Nagy Katalin: Foglalkoztatáspolitika. (in) Az Európai Unió szociális dimenziója,

Kézikönyv, Osiris Kiadó, Budapest, 1999. • Nagy Katalin: Az Európai Unió foglalkoztatáspolitikája: az Európai Foglalkoztatási

Stratégia, (in) Foglalkoztatáspolitika az Európai Unióban, Szociális és Családügyi Minisztérium, Budapest, 2000.

287

• www.europa.eu.int/comm/dgs/employment_social (az EU hivatalos nyelvein, köztük fokozatosan magyarul is)

• www.kum.hu (magyarul, angolul) • www.ofakht.hu (magyarul) • www.fmm.gov.hu (magyarul) • www.eszcsm.hu (magyarul) • www.eselyegyenloseg.hu (magyarul)

XXI. Környezetvédelem

A vállalatok, a vállalkozók a környezetvédelmet általában kényszerként élik meg, az ennek való megfelelést nagy költségtételnek gondolják, a környezeti fejlődést pedig az EU-csatlakozás egyik megfizetendő árának. Bár a vállalatok és a vállalkozások környezettudatosabb működése néha valóban kényszer és költségtényező, előnyei messze meghaladhatják a hátrányait. Ha nemcsak a ránk zúduló jogszabályokra reagálunk, hanem a saját érdekünkben megpróbáljuk a környezeti hatásokra jobban figyelve működtetni vállalkozásunkat, azt idegen szóval „proaktív” megközelítésnek nevezzük. Az ilyen megközelítés – a szigorodó jogszabályi és piaci feltételeknek való hosszú távú megfelelés mellett – számtalan rövid távú előnyt hozhat. Ez a fejezet az előnyöket, a kényszereket és néhány, gyakorlatban alkalmazható módszert mutat be. 1. Alapfogalmak Csővégi környezetvédelem A keletkezett környezeti hatások (hulladékok, szennyezések, kibocsátások) utólagos felszámolását, ártalmatlanítását célzó tevékenység és berendezések (pl. szűrők). A szennyezést okozó technológiai folyamat általában változatlan marad, de kiegészítő elem kerül a végére. Megelőző környezetvédelem A keletkezett környezeti hatások (hulladékok, szennyezések) megelőzését, elkerülését célzó tevékenység. Általában a szennyezést okozó technológiai folyamat megváltoztatásából áll. Környezeti teljesítmény A vállalat (vagy egyéb, hasonlóan funkcionáló szervezet) összes környezeti terhelésének reciproka, valamint a javításra tett erőfeszítések. Javításának alapja a környezeti teljesítményértékelés. Környezetközpontú irányítási rendszer (KIR, formális) Önkéntesen alkalmazható szabályozó mechanizmus, aminek célja a vállalat (vagy egyéb szervezet) környezeti teljesítményének szervezeti intézkedéseken, eljárásokon keresztül történő javítása. Az ISO 14001-es nemzetközi szabvány és az EU EMAS-rendelete szerint működését független fél által kibocsátott tanúsítvány igazolhatja. Környezettudatos vállalatirányítás (informális)

288

Alapkoncepció vagy általános megközelítés, amelynek célja az, hogy a vállalatot vagy a vállalkozást kisebb környezeti terheléssel működtessék. A gyakorlatban módszerek, eszközök összefoglaló neve (KIR, tisztább termelés, környezeti teljesítményértékelés, kommunikáció stb.). Környezetvédelmi ipar A környezet megóvását, tisztítását szolgáló berendezéseket és szolgáltatásokat kínáló cégek összessége. Tipikus területe például a hulladékkezelés vagy a víztisztítás. Tisztább termelés Megelőző környezetvédelmi stratégiák folyamatos alkalmazása (pl. hatékonyabb nyersanyag-felhasználás), ami egyaránt alkalmazható folyamatokra, termékekre és szolgáltatásokra.

2. A környezettudatos működés előnyei

a) Megtakarítások – „Alacsonyan csüngő gyümölcsök” A keletkező hulladékot, szennyezést, az elpazarolt hőt egyszer alapanyagként vagy energiaként meg kellett vásárolnunk. Az anyagfelhasználás, az energia-, és vízfogyasztás ésszerűsítésével, az újrahasznosítással csökkenthetjük a költségeket, és további megtakarítási lehetőségeket tárhatunk fel. A legkönnyebben azonosítható, legkisebb beruházással járó és leggyorsabban megtérülő környezetvédelmi intézkedéseket „alacsonyan csüngő gyümölcsöknek” nevezzük. 2002-2003-ban két felmérés ilyeneket gyűjtött össze. A felmérések 26 vállalat (köztük kis- és középméretűek) 101 intézkedését vizsgálták gazdasági szempontból. Az ezekkel elért összes megtakarítás 5,3 milliárd forint volt, az átlagos megtérülési idő pedig rendkívül rövid, 9 hónap. 34 intézkedés nem igényelt semmilyen beruházást, az ezek következtében fellépő tiszta megtakarítás évi 450 millió forint volt. A kevesebb és kevésbé veszélyes hulladék-, szennyvíz-, légneműkibocsátás nemcsak a környezetet terheli kevésbé, de leszorítja a bírságokat, díjakat, tisztítási és ártalmatlanítási kiadásokat is. b) Munkakörülmények, a dolgozók azonosulása A veszélyes anyagok és termékek felelősségteljes kezelése, a kockázatok csökkentése közvetlen jótékony hatást gyakorol a munkakörülményekre és a helyi környezet állapotára. Kikérhetjük a dolgozók ötleteit, mivel a részvételen alapuló környezettudatos vállalatirányítás ösztönzőleg és pozitívan hat az emberekre. A munkatársak pedig szívesebben azonosulnak egy környezeti kiválóságáról ismert munkaadóval. c) Korszerűbb irányítás, innováció A formális vagy informális (csak elemekben lévő, nem tanúsított) környe-zettudatos irányítás – a többi irányítási rendszer-hez hasonlóan – támo-gatja a lényeges és aktu-ális adatok hatékony gyűjtését, értékelését. Segítségével minden, a munkatársakkal és az üzleti partnerekkel folyta-tott, jó kommunikációhoz szükséges dokumentum hozzáférhetővé válik. A cég által megtett lépések, a környezeti teljesítményt javító kezdeményezések reakciókat váltanak ki, új viselkedésmódokat hoznak létre. Ezek eredménye gyakran megújult termék vagy szolgáltatás. Egyesülés, akvizíció vagy eladás esetén a környezettudatos vállalatirányítás alkalmazása növeli a cég piaci értékét. Emellett a vállalat értéke a környezeti (jó)hírétől, imázsától is függ.

289

d) Gyermekeink és a fenntartható fejlődés Saját előnyeink mellett – végül, de nem utolsósorban – a társadalomra és a természeti környezetre kell gondolnunk. Annak érdekében, hogy a gazdasági tevékenység ne csak rövid távú profitérdeket szolgáljon, de az eljövendő generációk létfeltételeinek és életminőségének megóvását, javítását is segítse, sokkal felelősebben kell bánnunk a természeti erőforrásokkal, és jobban kell ügyelnünk a természetbe kerülő anyagokra, szennyeződésekre. Ez az EU-csatlakozástól függetlenül is alapkötelességünk, a belépés azonban támogatások, módszerek és kényszerek formájában egyedülálló lehetőséget biztosít. 3. Jogi és egyéb kényszerek Magyarországon és az EU-ban a) Jogszabályok Az EU környezetvédelmi joganyaga – szerény becslések szerint is – 150–200 irányelvet és rendeletet tartalmaz, a kifejezetten környezetvédelmi célú vagy ilyen rendelkezéseket is tartalmazó magyar jogszabályok száma kb. 250-re tehető. A kis- és középvállalkozásoknak két dolog lehet vigasztaló. Egyfelől a csatlakozási tárgyalások környezetvédelmi fejezetének 2002-es lezárása óta „csak” a magyar jogszabályokkal kell foglalkozniuk (hiszen az EU és a magyar környezeti szabályozás az elvárható szinten összhangban van). Másfelől a 250 magyar előírásnak csak egy kis hányada vonatkozik rájuk, mivel a szabályozók jelentős része csak egy-egy iparágra, mások pedig csak adott termelési mennyiség esetén érvényesek. Ebben a fejezetben nem adható mindenkire érvényes útmutató, a kisiparosok gyakran az építési hatóságtól (pl. vendéglátóegységek parkolói alatt olajfogó létesítése) vagy az ÁNTSZ szakembereitől (pl. fodrászüzletekben külön vízcsap és cső a felmosóvíznek) értesülnek egy-egy új szabályról. Mégis megpróbálunk általános áttekintést adni a környezeti jogszabályokról:

• Általános környezetvédelmi rendelkezések

Az elkönyvelt előnyök: Egy 1999-ben, hazai termelőcégek körében végzett felmérés – többek között – a környezettudatos vállalatirányítás előnyeiről érdeklődött 344, reprezentatív módon kiválasztott ipari vállalatnál és vállalkozásnál, és 40 ISO 14001 szerint tanúsított cégnél. A táblázat az előnyt érzékelők arányát mutatja.

forrás: Pataki, Tóth: GEMS-HU, 1999. Ipar egésze

Tanúsí-tottak

Hatékonyabb energia- és erőforrás-használat 50% 67% Kevesebb bírság 31% 37% Költség

Alacsonyabb ártalmatlanítási költségek 30% 50% Környezetbarát termékek 12% 10% Bevétel

Könnyebb bejutás az exportpiacokra 26% 50% Javuló nyilvános megítélés 24% 70% Az alkalmazottak motivációja, azonosulása 20% 62% Az előírások könnyebb teljesítése 25% 70%

Stratégiai előnyök

Átlagosan érzékelt előnyök 27% 53%

290

A horizontális szabályozóként is emlegetett előírások a szervezeti keretek (pl. a hatóságok feladat- és hatáskörei) és alapelvek (pl. a szennyező fizet elv) mellett rendelkeznek többek között a hatásvizsgálatról, a telephely engedélyeztetéséről vagy a termékdíjakról. Idetartozik az IPPC-irányelv hazai megfelelője, az egységes környezethasználati engedélyezés részletes szabályairól szóló kormányrendelet (193/2001. (X. 19.) Korm. rend.), de maga a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény is.

• Természetvédelem Az idetartozó jogszabályok fő célja a természeti értékek, területek, tájak, valamint a biológiai sokféleség általános védelme, a megismerés és a fenntartható használat elősegítése. Rendelkeznek például a fák, madarak, őshonos fajok, erdők és egyéb élőhelyek védelméről. Alapjuk a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény.

• Levegőtisztaság-védelem Ezen előírások a kibocsátott szennyező anyagokra levegőminőségi normákat határoztak meg, korlátozva a kibocsátható mennyiséget. A „tradicionális” légszennyezők (kéndioxid, nitrogénoxidok, ólom, korom, por) mellett a közelmúltban megalkotott jogszabályok leginkább a közlekedésből származó légszennyezéssel, valamint a széndioxid és egyéb üvegházhatású gázok kibocsátásával foglalkoznak.

• Veszélyes anyagok, ipari kockázatok, biotechnológia A több ezer, használatban lévő vegyi anyag és az ezekkel kapcsolatos ipari technológiák szabályozása messze nem teljes. Az EU legrégebbi joganyaga a veszélyes anyagok osztályozásáról, csomagolásáról és címkézéséről szól. Az új vegyi anyagokra vonatkozó bejelentési rendszer az anyagokat toxikusságuk, kezelésük veszélyessége és gyúlékonyságuk alapján különböző kategóriákba sorolja. Külön szabályok rendelkeznek a veszélyes áruk szállításáról, bizonyos ipari tevékenységek baleseti kockázatáról.

• A hulladékra vonatkozó szabályok Ezen csoport legmeghatározóbb jogszabálya a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény. A hazánk európai uniós csatlakozásáig hatályban lévő, veszélyes hulladékokról szóló 102/1996.(VII. 12.) Korm. rendeletet 2004. május 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte az Európai Közösségen belüli, az odairányuló és onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről szóló 120/2004 (I. 9.) Korm. rendelet, amely a hulladékgazdálkodásról szóló törvény új végrehajtási rendelete. Egyes hulladékokról (pl. hulladékolajok, akkumulátorok, egészségügyi anyagok) külön előírások rendelkeznek. Az EU és Magyarország hulladékkezelési stratégiája előnyben részesíti a megelőzést, ezután szorgalmazza az anyagok újrahasználatát és újrahasznosítását. Az energia formájában történő újrahasznosítás (szemétégetők) és a szemétlerakás a legrosszabb, de még elfogadható alternatíva. A veszélyes hulladékok országok közti szállítása szigorú, nemzetközi szintű szabályozás tárgya (pl. Bázeli Egyezmény).

• Zaj- és rezgésvédelem A zajra vonatkozó joganyag főleg a technikai felszerelések, gépek, közlekedési eszközök és infrastruktúra (pl. repülőterek) megengedett zajszintjével foglalkozik. A szabályozás célja az egészség védelme és a munkahelyi biztonság. A megengedett zajszint a területi besorolás szerint (pl. üdülő-, lakó-, gazdasági övezet), az éjszaka és a nappal

291

vonatkozásában egyaránt részletesen szabályozott. A zaj- és rezgésvédelem területén számos jogszabály jelent meg, ezek között említhető többek között a repülőterek környezetében létesítendő zajgátló védőövezetek kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének szabályairól szóló 176/1997. (X. 11.) Korm. rendelet, valamint a repülőterek környezetében létesítendő zajgátló védőövezetek kijelölésének, hasznosításának és megszüntetésének részletes szabályairól szóló 18/1997. (X.11.) KHVM-KTM együttes rendelet.

• Víz- és talajvédelem Az elmúlt három évtizedben az EU évente átlagosan egy új jogszabályt adott ki a vizekre vonatkozóan. Az idetartozó magyar rendeletek nemcsak a kibocsátott szennyvizek szennyezőanyag-határértékeit határozzák meg, de a kibocsátás mérését, ellenőrzését, a kötelező adatszolgáltatást is. Külön jogszabályok rendelkeznek a felszíni és felszín alatti vizek védelméről. A határértékek egyfelől a használt anyagokhoz, másfelől az ipari tevékenységekhez kötődnek. A szennyvizet szakszerűen össze kell gyűjteni, és a felszíni vizekbe történő kibocsátás előtt másodlagos kezelésnek (mechanikai és biológiai) kell alávetni. A különböző nagyságú települések szennyvíztisztítási kötelezettségeit a nemzeti települési szennyvízelvezetési és -tisztítási megvalósítási programról szóló 25/2002.(II. 27.) kormányrendelet tartalmazza. Azt, hogy milyen környezetvédelmi előírások vonatkoznak egy adott kis- és középvállalatra, nem könnyű összegyűjteni. Az illetékes kamarákkal és hatóságokkal történő kapcsolatfelvétel mellett ajánlható a környezetközpontú irányítási rendszer (KIR), aminek keretében meg kell határozni a vonatkozó eljárások körét, és folyamatosan naprakészen kell tartani a feljegyzéseket. b) Piaci kényszer A hatóságok egyre inkább értékelik az önkéntességet, könnyítenek a felelős vállalatokra nehezedő adminisztratív terheken. Több kísérlet folyik az ezt lehetővé tevő, önkéntes megállapodások hivatalossá tételére. Nem feledkezhetünk meg a beszállítói láncról sem: a nagyvállalatokra nehezedő jogi és piaci nyomást (pl. ISO 14001) előbb-utóbb kiterjesztik partnereikre, beszállítóikra is. A környezettudatos, felelős vásárlók egyre inkább a megbízhatóan és bizonyítottan környezetkímélő(bb) termékeket, szolgáltatásokat keresik. A piaci torta „zöld” szelete egyre nagyobb. A környezettudatos vállalatirányítás hozzásegít az olcsóbb hitelekhez, a kedvezményes biztosításhoz. Az a vállalat, amely bizonyítani tudja, hogy minden tőle telhetőt megtett a környezeti kockázatok megelőzése érdekében, baleset vagy katasztrófa bekövetkezte esetén általában kedvezőbb elbírálásban részesül. 4. Gyakorlati lépések A jogszabályok és a piaci kényszer részletes felmérése és a lépésről-lépésre elért megfelelés mellett (azt nem pótolandó) más megközelítést is alkalmazhatunk. Ekkor –

292

egy-két konkrét vállalati területet fejlesztésével – megpróbálunk minden tőlünk telhetőt megtenni a környezet megóvása érdekében. A következőkben három ilyet esetet mutatunk be: a telephely általános felmérésére és a dolgozók bevonására, a termékek környezeti jellemzőinek javítására és a formalizált irányítási rendszer (KIR) bevezetésére. A telephely felmérése – ökotérképezés Az ökotérképezéshez először meg kell rajzolni az üzem vagy telephely települési elhelyezkedésének térképét, azaz annak elhelyezkedését felülnézetben, feltüntetve a parkolókat, bejáratokat, környező utcákat, házakat stb. Ezután – a magasból mintegy lejjebb ereszkedve – rajzoljuk meg a telephely térképét. Harmadik lépésben egyszerű jelrendszert alakítunk ki, a javaslat szerint 2-3 különböző jel elegendő (pl. rovátkázás, vékony karika, illetve vastag karika a talált probléma súlyosságától függően). A tényleges végrehajtás a dolgozókkal kitöltendő kérdőívvel (ún. környezeti időjárás-jelentés) kezdődik. A vállalat környezeti teljesítményét befolyásoló egyes területeket négyféle kategóriába kell besorolniuk, a problémamentestől a súlyos gondokat okozóig. A témakörök iparáganként és cégenként változhatnak, de szerepelnek közöttük a fizikai teljesítményre (pl. nyersanyag-felhasználás, hulladékmegelőzés és -csökkentés) és az irányítási teljesítményre vonatkozók (pl. a vezetők motiváltsága, adminisztratív helyzet). A következő lépések adják az ökotérképezés lényegi részét, amikor is a lemásolt térképekre – jelekkel és szöveggel illusztrálva – berajzoljuk a talált problémákat. Ez az alábbi területek felmérését jelenti:

Ökotérkép: települési elhelyezkedés Itt főleg az érintkezést a szomszédokkal és az esetleges konfliktusok forrásait, valamint a cég tevékenysége által előidézett személy- és teherforgalmat vizsgáljuk. Ökotérkép: zavarások Ez a térkép a telephely és fizikai környezetének viszonyát ábrázolja, jelöljük rajta a szellőzőket, tartályokat, zajt, területhasználatot. Ökotérkép: víz Vizsgált kérdések: lefolyók, csatornarendszer, gondatlanság, rossz gyakorlat. Tipikus problémák a csöpögés, szivárgás, felesleges, pazarló vízhasználat. Ökotérkép: talaj Vizsgált kérdések: tárolók, tartályok, kádak, felszíni és felszín alatti vezetékek. Jellemző gondok a szennyezőanyagok elszivárgása, a csapadékvíz rossz elvezetése, a talaj túlzott használata. Ökotérkép: levegő, szagok, zaj, por Vizsgált kérdések: kémények, leválasztók, zaj, illékony vegyületek. A problémát általában az elszívóberendezések nem megfelelő kialakítása és használata, a technológia nem üzemszerű működtetése okozza. Ökotérkép: energia

Vizsgált kérdések: túlméretezett berendezések, túl erős világítás, energiaveszteség. Leggyakrabban az elöregedett szigetelések (épület és vezetékek), a nem megfelelően

A TALAJRÓL RAJZOLT É É

293

karbantartott (és így alacsony hatékonyságú) berendezések és a feleslegesen működő fogyasztók okozzák a veszteséget. Ökotérkép: hulladék Vizsgált kérdések: hulladékgyűjtők, kommunális és veszélyes hulladékok. Általában a megfelelő szelektivitás és a gyűjtők kialakítása jelent nehézséget. Ökotérkép: kockázatok Vizsgált kérdések: az előírások megszegése, tűzoltó készülékek, balesetveszély. Jellemzően a biztonsági berendezések, eszközök, feliratok hiányára, helytelen alkalmazására találhatunk példákat.

A rajzokat dokumentumok (engedélyek, számlák, fogyasztások, műszaki leírások) egészítik ki, egyes területeken a szemrevételezést egyszerűbb mérések támasztják alá (pl. beltéri károsanyag-koncentráció a levegőben). Az ökotérképeken feltárt problémákat összesítve jutunk el a munkaprogramhoz, amely a fejlesztés lépéseit a problémák súlyosságának sorrendjében állapítja meg. Az öko-térképezés – a telephely gyors felmérése mellett – a gondos bánásmód (rend, pazarlások megszüntetése) megteremtésére vagy a környezeti megtakarítások azonosítására is jól használható. A KÖVET-nél hozzáférhető ökotérképezés-füzet segítségével mindenki maga mérheti fel a telephelyét (ld. a fejezet végét), de a módszer legújabb generációja már az EU-s, környezetközpontú irányítási rendszer, az EMAS egyszerű és olcsó bevezetését is lehetővé teszi. Termékek A termékek környezeti hatásainak értékelésére igen bonyolult módszerek is használatosak (pl. a termék életciklus-vizsgálata), ezért itt igyekszünk egy olyan, egyszerű változatot bemutatni, amit bárki maga is alkalmazhat.

Először válasszuk ki a legfontosabb termékünket! A mellékelt séma alapján vázoljuk fel a termék teljes életútját! Ne feledjük, hogy vállalatunk csak egy lépcsője a teljes életútnak! Az egyes lépcsőkbe írhatunk folyamatokat, jellemző piaci csoportokat, de akár konkrét vállalatok nevét is. A vázlaton emeljük ki saját helyünket! A termék jellegétől függően összevonhatunk vagy tovább bonthatunk egységeket. Ezután a lépcsőfokokat öt tényező szempontjából vizsgáljuk meg:

a) energiahasználat, b) hulladékok keletkezése, c) levegőszennyezés, d) élővizek szennyezése, e) talaj szennyezése.

294

Ezek alapján, tehát minden életfázist meggondolva, töltsük ki a következő táblázatot (ebben a zománcfesték példáját közöljük). A jellemzőket a meglevő ismereteink alapján becsüljük meg. Ahol nincsenek információink, ott az adott iparág jellemzőit vegyük figyelembe. Az értékeket 1-2-3 fokozattal adjuk meg. 1 legyen az a folyamat, amely alacsony környezeti hatással jár, 2, amely közepessel és 3, ahol erős a hatás. Példa: oldószeres zománcfesték Alapszükséglet kül- és beltéri fa- és fémfelületekre védő- és dekoratív bevonat szükségesTermék oldószeres zománcfesték Környezeti hatás Energia-

használat Hulladékok keletkezése

Levegő-szennyezés

Élővizek szennyezése

Talaj szennyezése

Összesen

A fokozatok jelentése

1 –

Ala

cson

y en

ergi

aszü

kség

letű

foly

amat

2 –

Átla

gos

ener

gias

züks

égle

t

3 –

Kim

ondo

ttan

nagy

fogy

aszt

ású

foly

amat

1 –

Kev

és h

ulla

dék

kele

tkez

ik, é

s az

ok s

em

vesz

élye

sek

2 –

Nem

jelle

mző

en h

ulla

dékt

erm

elő

ágaz

at,

átla

gos

men

nyis

égű

hulla

dék

kele

tkez

ik

3 –

A műv

elet

jelle

mző

en s

ok h

ulla

déko

t te

rmel

(ves

zély

es h

ulla

déko

kat i

s)

1 –

Az

élet

fázi

s ne

m já

r lev

egős

zenn

yezé

ssel

2 –

Az

élet

fázi

s já

r lev

egős

zenn

yezé

ssel

, de

az n

em je

lentős

3 –

Jele

ntős

leve

gősz

enny

ezés

1 –

A fo

lyam

atba

n élőv

izet

nem

sze

nnye

znek

2 –

A fo

lyam

atba

n sz

abál

yozo

tt kö

rülm

énye

k kö

zött,

tisz

títot

t viz

et e

nged

nek

az é

lőví

zbe

3 –

A fo

lyam

at g

yakr

an o

kozz

a élőv

izek

sz

enny

ezés

ét, i

lletv

e fe

nnál

l enn

ek v

eszé

lye

1 –

A fo

lyam

atba

n a

tala

j sze

nnye

zésé

nek

vesz

élye

nem

áll

fenn

2 –

A fo

lyam

atba

n va

n es

ély

a ta

laj

szen

nyeződ

ésér

e, d

e ne

m je

llem

ző

3 –

Az

ágaz

atba

n gy

akra

n előf

ordu

l ta

lajs

zenn

yezé

ssel

járó

műv

elet

vag

y ba

lese

t

Az

érté

keke

t víz

szin

tese

n ad

juk

össz

e

Kőolaj kitermelése, feldolgozása (oldószer)

3 3 3 3 3 15

Bányászat (pigmentek, kötőanyagok)

3 2 2 2 3 12

Alapanyagok gyártása 3 2 2 2 2 11

Alapanyagok szállítása 2 1 3 1 2 9

Festékgyár 3 3 2 2 2 12

Szállítás, kereskedelem 2 3 2 1 1 9

Felhordás a felületre (kézi felhordás) 1 3 3 3 3 13

A felhordás során keletkezett veszélyes hulladékok kezelése

3 3 3 2 2 13

Összesen 20 20 20 16 18 94 A vízszintesen összesített értékek 5–15 között lehetnek, jelentősnek a 10 fölöttieket mondhatjuk. A jelentőseket kiszemelve állítsunk föl rögtönzött programot arra, hogy miként tudnánk befolyásolni az adott lépcsőfokot. A függőleges összesítésnél is elsősorban a legnagyobbakra koncentráljunk, azaz azokra a környezeti hatásokra, amelyek a termék életútját összesítve jelentősek.

Magyarország és az EU hivatalos környezetbarát címkéje.

295

Ha eredményeink jók, és fontos számunkra a környezetbarát termékünk piaci elismerése, akkor a magyar vagy az EU „környezetbarát termék” címkéjének elnyerésére is pályázhatunk. Környezetközpontú irányítási rendszer (ISO 14001, EMAS) A környezetközpontú irányítási rendszert (KIR) leíró, két legfontosabb dokumentum az ISO 14001-es szabvány (nemzetközi és magyar) és az EU EMAS-rendelete (Reg. 761/2001). A KIR egy sor konkrét, egymásra épülő lépésből áll. Ezek segítségével a szervezet (általában vállalat) elérhet egy világosan meghatározott célt: a környezet megóvását. A KIR alkalmazásával a szervezet úgy alakítja megszokott tevékenységét, hogy az egyre kisebb terhelést jelentsen az emberekre és a környezetre. A KIR lépései:

a környezeti politika lefektetése, a környezeti hatások (tényezők) kezdeti felmérése, a jogszabályok áttekintése és betartása, konkrét környezeti célok kitűzése, az elérésükhöz szükséges intézkedések

(programok), feladatok és felelősök kijelölése, minden dolgozóra kiterjedő képzés, a környezettudatosságot javító akciók, megfelelő dokumentáció, mérés, folyamatos figyelés, javítási mechanizmusok, belső és külső felülvizsgálat (audit), tanúsítás, belső és külső tájékoztatás, kommunikáció, nyilvános környezeti jelentés.

A rendszernek biztosítania kell a környezeti teljesítmény folyamatos javítását. Az EMAS- rendelet elvárásai megegyeznek az ISO 14001-es szabvánnyal, de néhány ponton az EMAS további követelményeket támaszt (pl. környezeti nyilatkozat, teljes jogszabályi megfelelés, EU szintű hivatalos nyilvántartásba vétel). Magyarországon 2004 nyarán közel 800, ISO 14001-es tanúsvánnyal bíró vállalatról van tudomásunk, világszerte pedig több mint 60 ezerről. Ezek szerint a KIR-t bevezető vállalatok száma 1996 óta évente 30–50%-kal növekszik. A KIR kifinomult rendszer, kisvállalatok esetén azonban – nagy anyagi és emberierőforrás-igénye miatt – megfontolandó először egyszerűbb irányítási eszközök alkalmazása. 5. A vállalati környezetvédelmet segítő intézmények

Környezetbarát Termék Kht. 1027 Budapest, Lipthay u. 5., tel.: 336-1156 kornyezetbarat.termek@axelero.hu www.kornyezetbarat-termek.hu Környezettudatos Vállalatirányítási Egyesület (KÖVET-INEM Hungária) 1063 Budapest, Munkácsy M. u. 16., tel.: 473-2290 info@kovet.hu www.kovet.hu Környezetvédelmi Gyártók és Szolgáltatók Szövetsége (KSZGYSZ) 1133 Budapest, Hegedűs Gyula u. 68., tel.: 350-7271, 350-7274 kszgysz@axelero.hu www.kszgysz.hu

296

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KvVM) 1011 Budapest, Fő u. 44–50., tel.: 457-3300, www.kvvm.hu Közönségszolgálati iroda (zöld vonal): (80) 40-11-11 info@mail.kvvm.hu Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC) 2000 Szentendre, Ady E. u. 9-11., tel.: 26/504-000 www.rec.org Magyar Iroda, tel.: 26/504-075 eva.csobod@rec.org www.rec.hu Tisztább Termelés Magyarországi Központja (TTMK) 1093 Budapest, Fővám tér 8., tel.:/fax: 215-5808 cleaner@enviro.bke.hu; http://hcpc.bke.hu/

6. A környezettudatos működést segítő útmutatók, adatbázisok Heinz Werner Engel [2000.]: Öko-térképezés, KÖVET, Budapest, pp. 20. Heinz Werner Engel, Tóth Gergely [2000.]: Miért és hogyan foglalkozzunk a környezetvédelemmel vállalatunknál?, KÖVET, Budapest, pp. 20. Havér Balázs [2001.]: Termékek és környezetvédelem, KÖVET, Budapest, pp. 68. KJK-KERSZÖV: Környezetvédelmi kiskönyvtár, I-XII. kötet, KJK-KERSZÖV, Budapest Környezetvédelmi Gyártók és Szolgáltatók Szövetsége [2002.]: Környezetvédelmi tájékoztató, KSZGYSZ, Budapest, pp. 384. Környezetvédelmi Szakmai Információs Rendszer: www.kszgysz.hu/xir.htm Környezetvédelmi jogszabályok www.kvvm.hu/jogszabalyok.php Máyer Zoltán (szerk.) [2002.]: Zöld út az együttműködéshez, MTVSZ, TTMK, Budapest, pp. 80. Rachid Nafti, Joice Miller [2000.]: Gondos bánásmód, KÖVET, Budapest, 2000., pp. 20. Tisztább Termelés Magyarországi Központja [2001-2002.]: Tisztább termelés kiskönyvtár I-VIII. kötet, Budapest, CD-ROM Tóth Gergely (szerk.) [2002.]: Ablakon bedobott pénz – Tizenkét magyarországi vállalat esettanulmánya környezetvédelmi intézkedésekkel elérhető megtakarításokról, KÖVET, Budapest, pp. 36. Tóth Gergely (szerk.) [2003.]: Ablakon bedobott pénz II. – Tizenhat magyarországi szervezet esettanulmánya környezeti és gazdasági megtakarítást egyszerre hozó intézkedésekről, KÖVET, Budapest, 48. o.

297

XXII. Kutatás, fejlesztés és innováció A szakterület azon kivételezettek közé tartozott, ahol az európai uniós törekvések, akciók a magyarországi kutatóintézeteknek, kutatóknak már az EU-tagság előtt is a tagországok szervezeteivel azonos feltételekkel voltak hozzáférhetők. 1999. augusztus 1-jétől tagjai vagyunk a kutatási, technológia-fejlesztési és demonstrációs keretprogramnak. Az 1999–2002 közötti 5. keretprogramban a hazai kutatók-fejlesztők a pályázatokon már több támogatást szereztek meg, mint amennyi GDP-arányos tagdíjat Magyarország a költségvetésből az EU kasszájába befizetett. A kutatás-fejlesztés az Európai Unió alaptevékenységei közé tartozik, hasonlóan a regionális fejlesztéshez, a mezőgazdasághoz, a környezetvédelemhez, a kül- és biztonságpolitikához. Eszköz az európai versenyképesség növeléséhez, a tudásbázisok bővítéséhez, fejlesztéséhez. A részvétel a programban egyszerű modell szerint történik: a tagállamok EU-költségvetésbe történő befizetéseiből négyéves periódusokra elfogadott keretprogramban lehet támogatásra pályázni, a program által rögzített szabályok szerint. 2002. december 17-én, az első pályázatok közzétételével, a gyakorlatban is beindult a 6. kutatási, technológia-fejlesztési és demonstrációs keretprogram. A 6. keretprogram célkitűzése az Európai Kutatási Térség (ERA – European Research Area) létrejöttének elősegítése. Az ERA egyfajta kutatás-fejlesztési egységes piac, amely jelentős szerepet vállal azon célkitűzés valóra váltásából, hogy 2010-re Európa a világ legdinamikusabban fejlődő régiója legyen. A keretprogramon belül a meghatározó költségvetési tételt a tematikus prioritások munkaprogramokban meghatározott stratégiai céljai (pályázható területei) jelentik. A 6. keretprogram 2003-2004-re meghatározott költségvetéssel indult. 2004 novemberében kezdődött a „2. félidő”, a 2005-2006. évi munkaprogrammal és költségvetéssel. Az egyes stratégiai célokra előre elkülönítik a költségvetés 80%-át, a fennmaradó 20% a változó piaci igények, minőségi projektjavaslatok között osztható fel. Az új keretprogram struktúráját lásd a www.cordis.lu/fp6 vagy a http://ist.om.hu honlapokon. A tematikus prioritásnak nevezett részprogramok közül az IST-nek van a legnagyobb költségvetése (3,625 milliárd euró). Az IST-ből „levált” a GÉANT néven ismert, nagy sebességű és kapacitású európai kutatási és oktatási gerinchálózat, valamint a GRID-projektcsomagból kinövő új program, amely a nagy kapacitású hálózaton már az erő-források – számítógépes feldolgozási kapacitások – újszerű felosztását, piacát készíti elő. A 6. keretprogram jelentős változásokat eredményez a program igazgatásában és a támogatott szakterületeket illetően is. E programban megkezdődött az európai kutatási térség megteremtése, amelyben a kutatás a mostaniaknál lényegesen nagyobb forrásokat mozdít meg. Új támogatási eszközök jelentek meg: az integrált projektek és a kiválósági hálózatok nagyobb projekteket, illetve nagyobb kapacitásokat mozgatnak meg. Az integrált projektek célja a minél nagyobb mértékű hozzájárulás az adott szakterület paradigmaváltásához. A kiválósági hálózatok – a közös kutatási terv alapján végigvitt akcióikkal – az adott szakterület meghatározó játékosai lehetnek az európai vagy akár a világpiacon is. E két támogatási eszköz bevezetését hivatott garantálni az a szabály, hogy a támogatások legalább 2/3-át ezekre fordítják.

298

1. Alapfogalmak Keretprogram: Általában négy évre elfogadott költségvetés és szakmai program, amely meghatározza az Európai Bizottság által irányított kutatás-fejlesztési akciók kereteit. Az Európai Parlament és az Európai Tanács által elfogadott alapdokumentum a legfontosabb joganyag. A részvétel feltételei magas szinten rögzítettek. Alapvetés, hogy a tagországok szintjén nem megfelelő hatékonysággal, volumennel, integráltsággal stb. megvalósítható akciókra terjed ki (szubszidiaritás). A 6. keretprogramban – igaz, még csak óvatos kísérletekkel, próbálkozásokkal – megindul a nemzeti programok együttes hatását erősíteni hivatott brüsszeli „rásegítések” rendszere is. Projekttípusok: A támogatási eszközök korábbi, köznapi elnevezése. Az egyes projektekre adható támogatás szabályai mellett ezek végrehajtási szabályait is rögzítik. A tematikus prioritások munkaterveiben megadott témákban – stratégiai célok – meghatározott projekttípusokból és „keretszámokból” a pályázók láthatják, hogy mit kíván elérni a bizottság a támogatásra kiválasztott projektekkel. Nemzetközi konzorciumok (minimum 3 tagállamból származó partner) részvétele szükséges. A kutatás-fejlesztési projektekben a támogatás a nemzetközi versenyszabályokkal összhangban legfeljebb 50% lehet, a demonstrációs projektekben pedig 35%. Az új ismeret előállítását nem eredményező, ún. koordinációs akciók vagy különleges támogatási akciók a megcélzott tevékenységeket 100%-ban is támogathatják. Alapszabályként ezeknél is alapvető azonban a stratégiai célok elősegítésének kritériuma. Költségmodellek: A modell a részt vevő szervezet gazdálkodási formájától függően választható meg (kiegészítő modell pl. az egyetemeknek, teljes költségmodell projektre elkülönített könyvelést végzőknél, pl. vállalkozásoknál). A részletes szabályozás a támogatás tárgyát képező költségfajtákkal együtt a http://www.cordis.lu/fp6 honlapon található. Pénzügyi auditálás: Új intézkedés az uniós közpénzek elköltésének decentralizált ellenőrzése. Ennek lényege, hogy a (valós) költségeken alapuló projektelszámolásokat helyileg jártas auditorok ellenjegyzik, igazolva azok jogosságát. Ettől az elszámolások, támogatáskifizetések meggyorsítását várják. Az auditálás lényeges új eleme, hogy megszűntek a korábbi „elszámolható költségfajták”, helyette az el nem számolható költségkategóriák (kamat, adó, vám, illeték, büntetés stb.) listája használandó. A reformok hátterében az uniós költségvetési jogszabályok múlt évi, jelentős változása áll. A részletes szabályok szintén a www.cordis.lu honlapon érhetők el. 2. Jogszabályi környezet A jelenleg futó 6. keretprogram alapdokumentuma az Európai Parlament és az Európai Unió tanácsának 2002-es határozata. Ez a dokumentum tartalmazza a részvételi szabályok meghatározó részét is. A keretprogramra, a tematikus prioritásokra vonatkozó jogi anyagok és a pályázati információk megtalálhatók a www.cordis.lu honlapon, az Európai Bizottság hivatalos K+F információs rendszerében.

299

Magyarországon a jogharmonizáció a kutatás-fejlesztés vonatkozásában nincs számottevő lemaradás. Hasonló eredményt mutat az első „teljes jogú résztvevőként” befejezett keretprogram is. Az átmenet a piacgazdaságba azonban a hagyományos kutatási modellek meggyengülését eredményezte, és ehhez társult még a rendkívül jelentős erőfeszítéseket kívánó felsőoktatási reform kényszere is. Ennek során a felsőoktatásban nappali tagozaton tanulók száma rendkívüli mértékben megemelkedett, amit nem követett az új ismeretek előállítására hivatott kapacitások kiépülése, növekedése, ami meghatározó a versenyjelleggel működő pályázatokon való eredményes részvétel szempontjából. E probléma megoldását hozhatja annak az európai törekvésnek a hazai megvalósítása, hogy a GDP legalább 3%-át – 2/3 részben magánforrásokból finanszírozva – a K+F kapja. 3. Hazai intézmények A kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogramban a pályázatokat közvetlenül Brüsszelbe, a bizottsághoz kell eljuttatni hagyományos vagy elektronikus úton (erre külön támogatórendszer működik, új szoftvereszköz készül, lásd www.fp6.cordis.lu/fpf6/subprop.cfm). A pályázatok értékelését, a szerződések megkötését, bonyolítását, a támogatások folyósítását, a projektek ellenőrzését szintén a bizottság végzi. A tagállamok és a társult országok a program irányításába csak korlátozottan kapcsolódhatnak be, véleményezési jogkörük is behatárolt. A program irányító bizottságát jelentő testületbe a keretprogramban való részvételért felelős oktatási miniszter nevezi ki a magyar képviselőket. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal irányításával működnek az egyes tematikus prioritások és horizontális programok hazai kapcsolattartói, koordinációs pontjai, több programbizottsági taggal. Ezek feladata a tájékoztatás a programról, a hazai részvétel támogatása és a kapcsolati irodákkal együttműködve az eredményes pályázati tevékenység elősegítése. (Lásd www.nkth.gov.hu vagy www.om.hu/ist/.) A részvétel támogatását illetően létrejött a kapcsolati irodák hálózata. Az irodák tájékoztatást adnak a keretprogramban, egyes pályázatokban nyitott részvételi lehetőségekről, és tanáccsal is szolgálnak a projektek elkészítéséhez, partnerek felkutatásához, a projektmunka egyes részleteiben. A hálózat tagjainak adatai a www.om.ngkth.gov.hu honlapról elérhetők. Egyes tematikus programoknál megkezdődött az on-line, internetes információszolgáltatás és interaktív projekt-tanácsadási tevékenység is (www.eu-ist.hu). 4. Gyakorlati példa Példa: Az Információs Társadalom Technológiái elnevezésű tematikus program Az Információs Társadalom Technológiái (IST=Information Society Technology) tematikus prioritás/program – az összes többit felügyelő Kutatási Főigazgatósággal egyeztetetten - az Információs Társadalom Főigazgatóságának kezelésében van, a távközlés-

300

szabályozással és az eEurope kezdeményezéssel egyetemben. Az IST célja a világpiaci, vagyis az amerikai–japán–európai versenyben a szakterületen történő, lényeges hozzájárulás Európa versenyképességének növeléséhez.

„…célja a világpiaci, vagyis az amerikai–japán–európai versenyben a

szakterületen történő, lényeges hozzájárulás Európa versenyképességének növeléséhez ."

A program irányítása e központi cél megvalósítására koncentrál, rendkívül éles értékelési feltételekkel. Ezt a célt leginkább az szolgálja, hogy jelentősen csökkentették a támogatható témák – stratégiai célok – számát, megnövelve annak az esélyét, hogy e területeken az európai szereplők áttörést érhessenek el. Az IST mellett működő irányító bizottság (ISTC=Information Society Technology Committee) a tagországok képviselőiből, országonként egy küldöttből és egy vagy két állandó szakértőből áll. Országonként egy küldött és egy vagy két állandó szakértő a szokásos, a bizottság fedezi az ő, ISTC-vel kapcsolatos költségeiket. Az ISTC a bizottság és a tagországok között a program végrehajtásával kapcsolatos információcsere legfőbb fóruma. 5. Magyar részvétel A 6. keretprogramban a magyarországi intézmények, vállalatok teljes jogú partnerként vesznek részt. Az IST tematikus programban az 5. keretprogramon belül a hazai szereplők 545 projektben 802 pályázati részvételt jegyeztek. Ezek közül a 117 projektben a 162 nyertes részvétel körülbelül 20 millió euró támogatást jelent. A projekteknél a sikerarány már nem sokkal – hozzávetőleg 5–8%-kal – marad csak el a régi tagországiakétól. Fontos szempont, hogy – ha felzárkózási célokat tűzünk ki – az eredmények számban és az elnyert támogatás összegét tekintve akár nagyságrenddel is növelhetők. Az eddigi keretprogrambeli részvétel néhány tanulsága a következőkben foglalható össze: Sikerült:

• Kiszélesedett a korábban inkább csak a hagyományos kutatói körökre szorítkozó részvétel.

• Számos, új partneri kapcsolat alakult ki a tagországbeli pályázókkal annak ellenére, hogy a de jure társulás csak 1999. augusztus 1-jétől jött létre, és az első felhívás akkorra már lezárult.

• A programtagság kapcsán befizetett tagdíjnál nagyobb összeg „visszapályázása” révén Magyarországon fontos külső forrásokat lehetett bekapcsolni a K+F-tevékenységekbe.

• A részvételekkel megkezdődött a projektmunkán alapuló kapcsolati rendszer kialakulása a tagállamok szervezeteivel.

• A tagállamokkal folytatott versenyben során néhány projektben sikerült kezdeményező, koordinátori szerepkörben is sikeresnek bizonyulni.

Nem, vagy csak részlegesen sikerült:

• A tagállami szintű logisztikát megteremteni az áfa, a vám, a kiegészítő támogatási rendszereknél, projekttanácsadásnál.

301

• A hatékony részvételt elősegítő, a versenyképesség növelését célzó hazai projektorientált finanszírozás kellő mértékű erősítése.

• Az eredményesebb részvételhez szükséges hazai programjellegű tevékenységek érdemi beindítása.

• A tagországi, kontinentális, interkontinentális együttműködéshez a megfelelő tudásbázisok létrehozásában az érdemi előrelépések előkészítése.

A tagállami tapasztalatok alapján a csatlakozás az első keretprogramoknál ritkán hoz kiemelkedő eredményeket. Az európai dimenzió a projektek, programok lehetőségeivel, kényszerítő (verseny)elemeivel a részt vevő országok, szervezetek K+F-rendszereiben is jelentős átalakulásokat eredményez. 6. Kiadványok, információs források A viszonylag rövid futamidő miatt a keretprogramnak nincsenek alapvető kiadványai. Alapvető az internetes információszolgáltatás: a www.cordis.lu és a szakterületek külön honlapjai érdemi, folyamatosan frissített adatokat, információkat nyújtanak. Az egyes részprogramoknál eltérő mértékben, de a szerződések aláírását követően egyre gyorsabban megjelennek az interneten a támogatott projektek tartalmi leírásai is. A saját honlappal rendelkező projektekhez képest ez közbenső lépcső a projekteredmények gyors, részletes publikációjához. A CORDIS folyamatban lévő fejlesztései komplex K+F európai portál létrehozására irányulnak, bizonyos szintekig elérhetővé, navigálhatóvá téve a nemzeti információs forrásokat, portálokat is. A CORDIS a forrása a joganyagoknak, a pályázatokkal kapcsolatos, felhívásokkal összefüggő információs csomagoknak, jogi és egyéb tanácsadást végző szolgáltatásoknak, a tagállamok és a tagjelölt országok e programmal foglalkozó hálózati adatainak is. A projektet megvalósítók, a pályázati részvétellel foglalkozók körében a CORDIS a napi munka leggyakoribb hírforrásai közé tartozik (www.cordis.lu). A program végrehajtását szolgáló nemzeti kapcsolati irodák, koordinációs pontok szintén üzemeltetnek honlapot, ahol az adat- és információs szolgáltatások mellett a pályázatokhoz, projektmunkához on-line tanácsadás is igényelhető. Lásd pl. http://www.nkht.gov.hu vagy http://www.eu-ist.hu. Ezeken a honlapokon gazdag kapcsolatgyűjtemények találhatók. 7. Projektek A K+F támogatási akciók szinte kivétel nélkül projektkeretben történnek. Rögzített tartalmi és részvételi feltételekkel pályázati felhívásokat adnak ki, amelyekre pályázatok – projektjavaslatok – küldhetők be. A beérkezett projektjavaslatokat független szakértők értékelik, projektenként általában három fő. Megfelelő szakmai felkészültséggel bárki jelentkezhet szakértőnek, a jelentkezési űrlap a www.cordis.lu-ról letölthető. (Általánosan elfogadott nézet, hogy a projektírás előtt a legjobb iskola a szakértői tevékenység: közelről lehet látni a mások által elkövetett hibákat vagy az adott projektek által választott előnyös megoldásokat.) Az értékelés a szakértői értékeléssel kezdődik, és ezek birtokában a konszenzust létrehozó megbeszélésen alakítják ki – a bizottság képviselőjének közreműködésével – azt az egyhangú értékelést, ami a továbbiakban a döntés alapja lesz.

302

Az integrált projekteknél, kiválósági hálózatoknál az értékelést követően meghallgatásra is sor kerül, ahol az értékelőknek, döntéshozóknak a projekt más oldalai is bemutathatók.

„A K+F támogatási akciók szinte kivétel nélkül projektformában történnek."

Az Európai Bizottság alakítja ki a döntési piramist, amelynek az 1,5 millió eurónál nagyobb támogatást tartalmazó projektjeit a tagállamok képviselőiből álló programbizottságokkal véleményezteti, és ezt követően születik meg a döntés a pályázat befogadásáról. A szerződés aláírását követően a bizottság a projektköltség 85%-áig terjedő előleget folyósít. A munkát a szerződésnek megfelelő ütemezéssel kell végrehajtani, az eredményes szakmai teljesítések alapján kérhető a felmerült kiadások szerződésben rögzített arányának megtérítése. A költségelszámolásokra a szerződések rendelkezései és a vonatkozó irányelvek a mérvadók. Az elszámolások auditjának széles körű bevezetése kezdődik meg. Erre a könyvvizsgálóval – egyeztetett álláspont alapján, szerződésben rögzített módon, feltételekkel – célszerű felkészülni, és az audit szempontjait már a szerződésnél áttekinteni! (A költségeket a projekttámogatásból lehet fedezni.) A szerződések végén beszámolót kell tartani, ami a teljesítés szakmai elfogadásának az alapja. A bizottság a végleges elszámolásig a támogatás 15%-át tartja vissza. A projektben bármilyen gazdálkodási formában működő szervezet, jogi és természetes személy részt vehet. Alapkövetelmény, hogy a projektet konzorcium javasolja, amelyben a partnerek legalább három tagállamból vagy tagjelölt országból származzanak. Felső korlát nincs, ugyanakkor a ballaszt jellegű részvétel az értékelésnél egyértelmű hátrányt jelent. 8. A részvétel előnyei. Miért pályázzunk? A keretprogramban való részvétel előnyös voltát a több tízezres résztvevői létszám – és különösen a résztvevők szakmai tekintélye – önmagában is bizonyítja. A sikeres résztvevőkkel folytatott konzultációkból, tapasztalatokból az alábbi érvek összesíthetők: 1. Hozzáférés a partner(ek) erőforrásaihoz a projektben szükséges területeken. Ez más

formában nehezen vagy nem valósítható meg, a partnerkapcsolat kialakításához természetesen speciális tudásra van szükség.

2. A projektbürokráciát is beleszámítva lényegesen lerövidíthető a technológiai eljárás kifejlesztéséhez szükséges idő.

3. Egy adott nagyobb fejlesztési projektszegmentumba pluszforrások vonhatók be. 4. A projekt(ek)ben létrejövő kapcsolatrendszer természetesen más tevékenységi

formáknál is működik. Ez a hazai szervezetek számára egyre fontosabb tényezővé válik.

5. Számottevő értéket képviselő, új ismeretek állíthatók elő, illetve a szervezet részt vehet ezek előállításában.

6. Az új projekttípusok – integrált projektek, kiválósági hálózatok – a meghatározó szakmai körökkel való együttműködésnek is fontos fórumai lesznek.

303

XXIII. Vállalkozások részvétele a közösségi programokban

Az Európai Unió pályázati forrásait Magyarországnak a strukturális alapok és a Kohéziós Alap, valamint az elnyert és még lehívható előcsatlakozási alapok forrásai mellett a közösségi programok pályázata jelentik. A közösségi programok azok, a közösségi politikák végrehajtását szolgáló cselekvési akciók, amelyek átfogják a gazdasági és a társadalmi élet szinte minden területét. Céljuk a tagállamok közötti együttműködés erősítése többéves időtartam alatt. Magyarország 1995 óta vehet részt egyes közösségi programokban, a csatlakozás előtt az egyes programokban való részvételt belépési díjhoz kötötték. 2004 májusától a hazai szervezetek alanyi jogon a korábbi 17 program helyett közel 40 közösségi programban vehetnek már részt. A közösségi programok finanszírozása a Közösség általános költségvetéséből történik. Az egyes programok felelősei az Európai Bizottság adott főigazgatóságai (DG). A programok által nyújtott támogatásokra, jellegüktől, témakörüktől függően kormányzati, illetve nem kormányzati szervezetek, intézmények, bizonyos esetekben vállalkozások és természetes személyek is pályázhatnak. Vállalkozások esetén kifejezetten kiemelten kezelik a kis- és középvállalkozások részvételét. Jellemzően egyedi ötleteket, fejlesztési elképzeléseket megvalósító projekteket finanszíroznak. A pályázatok benyújtásának általános előfeltétele, hogy a program közösségi jellegének biztosítása érdekében meghatározott számú (minimum kettő), elsősorban a Közösség tagállamaiból származó partner közreműködése szükséges. A Közösség által nyilvánosan meghirdetett – honlapon vagy az unió hivatalos lapjában (Official Journal) közzétett – feltételeknek megfelelő pályázatokat többnyire közvetlenül az Európai Bizottságnak kell megküldeni, vagy egyes esetekben lehetséges azt a közösségi programban részt vevő miniszter által kijelölt magyar programirodához benyújtani. A bírálat, az elszámolás, a teljes adminisztráció az EU intézményrendszerén keresztül történik. A részvételhez a pályázóknak meghatározott mértékű saját forrással is kell rendelkezniük. A közösségi programok összefoglaló ismertetése megtalálható az EUOLDAL honlapon: http://www.euoldal.hu/palyazatok.php

Összefoglaló táblázat a közösségi programokról, 2004. A programok neve és működési területük Felelős tárca, Nemzeti Programiroda Emberi erőforrás fejlesztése Leonardo da Vinci II. program szakképzési együttműködés

Oktatási Minisztérium; Tempus Közalapítvány/Leonardo Nemzeti Iroda, www.tka.hu

Socrates II. program nemzetközi együttműködés az oktatás terén

Oktatási Minisztérium; Tempus Közalapítvány/Socrates Nemzeti Iroda, www.tka.hu

Ifjúság (Youth) program az ifjúsági mobilitás támogatása

MOBILITÁS Információs Iroda www.mobilitas.hu www.eurodesk.hu

Kis- és középvállalkozások támogatása Többéves Vállalat- és Vállalkozásfejlesztési Program (MAP) (2001–2005)

Vállalkozási Főigazgatóság http://europa.eu.int/comm/enterprise Gazdasági és Közlekedési Minisztérium www.gkm.hu

304

Kutatás és technológiafejlesztés 6. Kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogram (2002–2006)

www.cordis.lu Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) www.nkth.gov.hu; Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatás-hasznosítási Iroda (www.kutatas.hu).

e-Europe akcióterv az információs társadalom fejlesztése eContent digitális tartalomfejlesztés a világhálón

http://www.cordis.lu/econtent/ Informatikai és Hírközlési Minisztérium http://www.ihm.hu

Safer use of Internet – a biztonságos internethasználat elősegítése

http://europa.eu.int/information_society/programmes/iap/index_en.htm

e-Ten-program, e-szolgáltatások fejlesztése http://europa.eu.int/information_society/programmes/eten/about/index_en.htm

IDA II (1998–2004) hatóságok közötti adatátvitel

http://europa.eu.int/ida/

Energia Intelligens Energia - Európa (IEE) Program: SAVE ALTENER STEER COOPENER

Közlekedés és Energia Főigazgatóság http://europa.eu.int/comm/energy/intelligent/index_en.html Gazdasági és Közlekedési Minisztérium www.gkm.hu

Kultúra Kultúra 2000 (Culture 2000) KultúrPont Iroda www.kulturpont.hu Media Plus (2001–2005): audiovizuális fejlesztések

http://europa.eu.int/comm/avpolicy/media/index_en.html

Népegészségügy EU Népegészségügyi Akcióprogram (2003-2008)

http://europa.eu.int/scadplus/leg/en/cha/c11503b.htm Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium www.eszcsm.hu

Környezetvédelem LIFE III. a környezetvédelem pénzügyi eszközei

Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, Fejlesztési Igazgatóság LIFE Iroda www.kvvm.hu

Foglalkoztatáspolitika, szociális ügyek, esélyegyenlőség Gender Equality (2001–2005) Nemek közötti egyenlőség

http://europa.eu.int/comm/employment_social/equ_opp/index_en.htm

Combat Social Exclusion (2002–2006) A társadalmi kirekesztés elleni közösségi akcióprogram

http://europa.eu.int/comm/employment_social/soc-prot/soc-incl/faq_en.htm Esélyegyenlőségi Kormányhivatal http://www.eselyegyenloseg.hu/kirekesztes/tkek.html

Közösségi kezdeményezések a munkavállalás területén (EIM)

http://europa.eu.int/comm/employment_social/incentive_measures/info_en.htm

A fentieken kívül még a következő programok futnak (céljaik megnevezésével): Daphne (2004–2008): az erőszak és bűnözés elleni fellépés; e-Learning: oktatási és képzési rendszerfejlesztés; Fiscalis 2007: adóügyi együttműködés; Marco Polo (2003–2010): nemzetközi teherszállítmányozás; Vám 2007: vámügyi együttműködés.

305

1. Leonardo da Vinci-program A Leonardo da Vinci-program az Európai Bizottság szakképzési együttműködési programja. (Lásd a Képzés, szakképzés című fejezetet is.) A program jelenleg futó második szakasza 2000-től 2006-ig tart. Lényegi vonása, hogy a munka világa és az oktatás/képzés közötti kapcsolatot erősíti közös, nemzetközi együttműködésben létrejövő projektek megvalósítása révén. A program hármas célkitűzése: 1. cél: a szakmai készségek és kompetenciák fejlesztése a szakmai alapképzés bármely szintjén résztvevők – különösen a fiatalok – körében, annak érdekében, hogy elősegítse a munkaerőpiacra való belépésüket, illetve újbóli munkába állásukat. 2. cél: a szakmai továbbképzés minőségének fejlesztése és ezen képzési formáknak az élethosszig tartó képzés jegyében mind szélesebb társadalmi rétegek számára történő elérhetővé tétele. 3. cél: a szakmai képzéssel kapcsolatos újítások (innováció) támogatása a versenyképesség fejlesztésével, a vállalkozói kedv bátorításával és új foglalkoztatási lehetőségek ösztönzésével kapcsolatban. A pályázható projektek típusai: mobilitási projektek, kísérleti projektek, szaknyelvi projektek, nemzetközi hálózatok, valamint referenciaanyagok kidolgozása. A Leonardo-program természetéből adódóan a gazdaság lényegében valamennyi projekttípusban érintett: a mobilitási projektek túlnyomó többsége esetében a fogadó intézmény egy vállalat, míg a fejlesztő típusú projektek (kísérleti projektek, szaknyelvi projektek) célja a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő képzési formák kialakítása. A mobilitási projektek egyrészt a vállalatok fiatal, frissen végzett munkatársai, másrészt a HR-vezetőknek, képzési tanácsadóknak nyújtanak lehetőséget szakmai ismereteik, szakmai idegen nyelvi készségeik fejlesztésére, valamint egy más munkakultúra, szemléletmód, technológiai háttér megismerésére. A fiatal dolgozók, frissen végzettek esetében a program 2–12 hónapos külföldi szakmai gyakorlaton (külföldi vállalatoknál), illetve képzésen (képző intézményekben) való részvételt támogat. A gyakornokok a hazatérésük után a külföldi gyakorlat/képzés során szerzett tapasztalataikat az őket küldő vállalatnál fogják kamatoztatni, ezért érdemes olyan szakterületen és célországban megszervezni a gyakorlatukat, amely a küldő cég szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír. A cégek HR-vezetői, képzési tanácsadói, trénerei számára a Leonardo da Vinci-program 1–6 hetes szakmai tapasztalatcsere-lehetőségeket biztosít. Az úgynevezett csereprogramok célja, hogy elősegítsék a képzőintézmények és a vállalatok szakemberei közötti mobilitási tevékenységeket, amelyek során a kiutazó kedvezményezetteknek lehetőségük nyílik tudásuk és tapasztalataik más országokban, eltérő szervezeti körülmények közt történő hasznosítására, gyarapítására. A Leonardo da Vinci-program keretében külföldről érkező diákok, hallgatók, fiatal munkatársak és a szakképzésben jártas szakemberek, kollégák fogadására is nyílik mód, ezzel is elősegítve egy más szemléletmód, munkakultúra, szakmai háttér megismerését. A magyarországi vállalatok ebben az esetben fogadópartnerként szerepelhetnek a külföldi pályázó intézmények által benyújtott pályázatokban. A programban fejlesztő típusú projektek kivitelezésére is pályázható támogatás. A fejlesztő típusú projektek (kísérleti projektek, szaknyelvi projektek) célja új képzési módszerek, segédanyagok vagy új képzési modulok, szakmák tananyagainak kidolgozása. Ezen pályázattípusokban a vállalati szféra elsősorban a munkaerő-piaci

306

igények megjelenítésével vállalhat aktív szerepet, a projektek koordinátoraként és a projektmunkába bekapcsolódó partnerintézményként egyaránt. A Leonardo II újdonsága, hogy a Socrates és Ifjúság 2000–2006 közösségi programokkal együtt a „Közös Akciók” pályázati formában közös pályázatokat is be lehet nyújtani. Erről az Európai Bizottság honlapján található további információ. http://www.europa.eu.int/comm/education/programmes/socrates/joint/jointactions_en.html Magyarországon a Leonardo da Vinci-programot a Leonardo Nemzeti Iroda koordinálja, amely a Tempus Közalapítvány keretein belül működik. A Leonardo da Vinci-programban a szakmai képzésben érintett minden intézmény részt vehet, ezek közül kiemelkedő szereppel bírnak a kis- és középvállalkozások. Tájékoztatás: Tempus Közalapítvány/Leonardo Nemzeti Iroda, 1134 Budapest, Váci út 37., 7. emelet. Postacím:1438 Budapest 70., Pf. 510, tel.: (+36-1) 237-1300, fax: (+36-1) 239-1329, infovonal: (+36-1) 237-1320, e-mail: leonardo@tpf.hu. Internet: www.tka.hu

2. Socrates II. program A Socrates-program második szakasza (2000–2006) az Európai Bizottság oktatást támogató programja. Költségvetése a 7 év alatt 1850 millió euró. Két, központi eszmét támogat: az élethosszig tartó tanulást és a „Tudás Európájának” megteremtését. A program célkitűzései: az európai oktatási dimenziók erősítése minden szinten; az európai nyelvek oktatásának segítése; az oktatási együttműködések és mobilitások elősegítése; az oktatási újítások támogatása; valamint az egyenlő esélyek biztosítása az oktatás minden területén. A program 8 akcióból áll: Comenius – közoktatás; Erasmus – felsőoktatás; Grundtvig – felnőttoktatás és egyéb oktatási formák; Lingua – az európai nyelvek oktatása; Minerva – új információs és kommunikációs technológiák az oktatásban; megfigyelés és újítások az európai oktatási rendszerekben és politikákban, közös akciók más európai programokkal; kiegészítő tevékenységek. A program támogatja a nemzetközi együttműködést, ezért minden pályázati típus esetén szükséges külföldi partner bevonása. Az érintett vállalkozások elsősorban a Grundtvig-, a Lingua- és a Minerva-akciók révén kaphatnak pénzügyi támogatást. A Grundtvig – az iskolai és a felnőttoktatáshoz kapcsolódva – az élethosszig tartó tanulást támogatja. Négy pályázati típusa különböző szintű nemzetközi együttműködési tevékenységeket támogat. • Együttműködési projektek felnőttoktatási intézmények és szervezetek kooperációjában

jöhetnek létre, valamely innovatív módszertani megközelítés alkalmazása vagy képzési kurzusok kidolgozása céljából (pl. új tananyag, pedagógiai módszer létrehozása, tartalom és szolgáltatás javítása, hozzáférés elősegítése).

• A Tanulási Partnerségek projekttípus kisebb szervezetek között létrejövő, kisebb volumenű, illetve regionális együttműködés (pl. konferenciák, kiállítások).

• Oktatói mobilitás – a felnőttoktatásban dolgozó oktatók, vezetők, tanácsadók, mentorok, adminisztratív munkatársak támogatása.

307

• Hálózatok – innovatív módszerek terjesztése a felnőttoktatás szereplőinek. Az érintett intézmények köre igen széles, a konzorciumokban egyéb szervezetek is szerepelhetnek, ha bírnak a projekt megvalósításához szükséges, kiegészítő szakértelemmel. A Lingua-akció a nyelvtanulás népszerűsítését, a nyelvtanítás új eszközeinek kifejlesztését támogatja az iskolarendszeren kívül és belül. Pályázhat oktatási intézmény és olyan szervezet, amelynek tevékenysége összefügg a nyelvoktatással. A Minerva-akció azokat a kezdeményezéseket támogatja, amelyek célja az együttműködés elősegítése a nyílt és távoktatás, valamint az információs és kommunikációs technológia alkalmazása között. Pályázhat nyitott és távoktatással, illetve multimédiás oktatással foglalkozó intézmény, szervezet. A program minden fejezete nyitott továbbá olyan pályázati tevékenységek iránt, amelyekben a pályázó oktatási intézmény/szervezet mellett a gazdaság/kutatás területéről is van együttműködő külső partner, ezzel is elősegítve az eredmények későbbi hasznosíthatóságát. A Socrates hivatalos honlapja: http://www.europa.eu.int/comm/education/programmes/socrates/socrates_en.html A Socrates-program magyarországi koordinálását a Tempus Közalapítvány Socrates Nemzeti Irodája végzi. 1134 Budapest, Váci út 37., 7. emelet. Postacím:1438 Budapest 70., Pf. 510., tel.: (+36-1) 237-1300, fax: (+36-1) 239-1329, infovonal: (+36-1) 237-1320, e-mail: socrates@tpf.hu. Internet: www.tka.hu

3. Ifjúság 2000–2006 program (Youth Programme) Az Európai Bizottság számos, a fiatalok aktív európai állampolgárrá válását elősegítő programot működtet. Az Ifjúság 2000–2006 program mindenekelőtt az ifjúság nemzetközi mobilitását támogatja, és lehetőséget ad a fiataloknak arra, hogy részt vegyenek a harmadik évezred Európájának építésében. A program céljai a társadalom lehető legszélesebb rétegeiben a személyes fejlődés és a közösségi aktivitás közötti egyensúly elérésére és fenntartására irányulnak. A program támogatja a fiatalokat tudásuk, készségeik fejlesztésében és megszerzett tapasztalataik értékének felismerésében; elősegíti társadalmi beilleszkedésüket és ösztönzi kezdeményezőkészségüket. Növeli a hátrányos helyzetű fiatalok részvételi esélyeit, valamint segíti a diszkrimináció és a társadalmi egyenlőtlenség minden formájának megszüntetését. A program az európai fiatalok minél szélesebb körének teremt esélyt európai, nemzeti és személyes hovatartozásuk közvetlen megélésére, a fiatalokat iskolán kívüli tevékenységeken keresztül ösztönzi nyitottságra és tevékeny életre. Az egyes alprogramok lehetőséget adnak olyan projektek megvalósítására is, amelyek során a fiatalok előkészíthetik jövőbeli szakmai/üzleti karrierjüket, például kisvállalkozások alapítása, kistérségi fejlesztő projektek lebonyolítása, határmenti üzleti együttműködés kialakítása stb. Az Ifjúság 2000–2006 program alprogramjai:

308

1. alprogram: Fiatalok Európáért: nemzetközi ifjúsági cserék 2. alprogram: Európai Önkéntes Szolgálat 3. alprogram: ifjúsági kezdeményezések és befektetés a jövőbe 4. alprogram: metszéspont-projektek 5. alprogram: fejlesztő projektek

Az alprogramokban 15–25 év közötti fiatalok informális csoportjai, a velük foglalkozó ifjúsági munkások és szakemberek, civil ifjúsági és nonprofit szervezetek, egyesületek, alapítványok, intézmények és önkormányzatok vehetnek részt, illetve azokra pályázhatnak. A pályázó szervezetek nem folytathatnak profitorientált gazdasági tevékenységet. A program kezelője Magyarországon: MOBILITÁS Képzési és Kutatási Igazgatóság 1145 Budapest, Amerikai út 96. Tel.: 06-1- 273-4293 Fax: 06-1- 273-4296, E-mail: ifjusag.eu@mobilitas.hu Internet: www.mobilitas.hu Információ és pályázati tanácsadás: MOBILITÁS Információs Iroda 1024 Budapest, Zivatar u. 1–3. Tel.: 06-1- 438-1053 Kék-szám (H-P: 14-18 óra): 06-40-20-00-21 Fax: 06 1 438 10 55 E-mail: eurodesk@mobilitas.hu, magyarorszag@eurodesk.org Internet: www.mobilitas.hu, www.eurodesk.hu

4. Az EU 6. kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs (KTF) keretprogramja Az Európai Unióban a kutatási és technológiafejlesztési erőforrások összefogásának és koordinálásának eszközeit a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs (KTF) keretprogramok képezik (lásd a Kutatás-fejlesztés, innováció fejezetet). A nyilvános pályázati rendszerre alapozott keretprogramok célja társfinanszírozással támogatni az EU kutatási tevékenységeit. Magyarország csatlakozásával a hazai kutató-fejlesztő és vállalkozói közösség tagjai számára lehetőség nyílik arra, hogy teljes jogú tagként vehessenek részt a kutatási és technológiafejlesztési területekre kiírt EU-pályázatokon, és a pályázás minden fázisában, a pályázatírástól kezdve a partnerkeresésen keresztül a projektek végrehajtásáig, rendszerezett információkra, hatékony támogatásra számíthassanak. Az Európai Unió 2002 végén meghirdetett 6. KTF keretprogramja az Európai Kutatási Térség (European Research Area, ERA) megvalósításának egyik fontos eszköze. Elősegíti az európai kutatás integrálását és koncentrálását, azaz össze kívánja hozni

309

azokat a kutatókat, akik Európa különböző városaiban és országaiban hasonló, stratégiai fontosságú témákon dolgoznak. A keretprogram ezáltal hozzájárul az összeurópai innovációs rendszer fejlesztéséhez, az élenjáró technológiák átadásának. gyorsításához a különböző országokban élő és különböző iparágakhoz tartozó partnerek jobb hálózati együttműködése révén. A 6. keretprogram újdonságait az 1999–2002 között megvalósult 5. keretprogramhoz képest az alábbiak jelentették:

• a társult tagjelölt országok tagállamokéval azonos jogú részvétele; • az európai nemzetközi kutatási szervezetek tagállamokéval azonos jogú

részvétele; • új eszközök bevezetése (kiválósági hálózatok, integrált projektek), • régi eszközök továbbvitele (pl. KKV-k támogatására irányuló speciális akciók); • a hagyományos projektek alacsony aránya; • egyszerűbb pályázati rendszer; • esetenként kétlépcsős pályáztatás; • a konzorciumok nagyobb autonómiája, megnövelt jogi és pénzügyi felelőssége.

A 6. KP három fejezet köré épül, amelyeket a program költségvetésével együtt az alábbi táblázat tartalmaz:

Millió euró EU KTF-keretprogram 16270 1. Az európai kutatás integrálása és koncentrálása 13345 1.1.Tematikus prioritások* 11285

Élettudományok, genomika és biotechnológia az egészség szolgálatában

2255

Az információs társadalom technológiái 3625 Nanotechnológiák és nanotudományok, tudásalapú többfunkciós anyagok, új termelési eljárások és eszközök

1300

Repülés és űrkutatás 1075 Élelmiszerminőség és -biztonság 685 Fenntartható fejlődés, globális változások és ökorendszerek

2120

A polgárok és a kormányzás a tudásalapú társadalomban

225

1.2. Szélesebb kört érintő, specifikus kutatási tevékenységek

1300

A politika támogatása és a tudományos és technológiai szükségletek előrejelzése

555

KKV-k részvételének támogatása – horizontális akciók 430 Nemzetközi együttműködést támogató, specifikus intézkedések

315

1.3. A Közös Kutató Központ (Joint Research Centre, JRC) nem nukleáris tevékenységei

760

2. Az Európai Kutatási Térség strukturálása 2605 Kutatás és innováció 290 Humán erőforrások 1580 Kutatási infrastruktúra 655 Tudomány és társadalom 80

3. Az Európai Kutatási Térség alapjainak megerősítése 320 A kutatási tevékenységek koordinálásának támogatása 270

310

A kutatási és innovációs politika koherens fejlesztésének támogatása

50

EURATOM-prioritások 1230 1. Kutatási prioritások 890

Ellenőrzött termonukleáris fúzió Radioaktív hulladékok kezelése Sugárvédelem

2. A nukleáris technológia és biztonság területén folytatott egyéb tevékenységek

50

3. A Közös Kutató Központ tevékenységei 290 Összesen 17500 * Ennek legalább 15%-át a KKV-k támogatására kell fordítani. A program megvalósításának eszközeit egyrészt az 5. keretprogramban már kipróbált és továbbfejlesztett, hagyományos eszközök jelentik, úgymint a kutatási projektek társfinanszírozása, a KKV-k kutatási igényeinek támogatása, koordinációs intézkedések és célzott támogatások, valamint egyéni mobilitási ösztöndíjak, másrészt pedig új, eddig nem alkalmazott eszközök. Ezek az integrált projektek, amelyek – a célok eléréséhez szükséges tevékenységek és erőforrások integrálásával – a kiemelt szakterületek tematikájához illeszkedő kutatási projektek megvalósításához szükséges tudást generálják, továbbá a kiválósági hálózatok, amelyek célkitűzése nem konkrét termékek, eljárások és szolgáltatások fejlesztése, hanem a partnerek között a tudományos-technológiai ismeretek cseréjének ösztönzése, ezáltal magasabb szintű tudás létrehozása és a résztvevők specializálódása. Meg kell említeni az ún. 169. §-t, a közösségi részvételt a nemzeti kutatási programok együttes megvalósításában. Kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs projekt végrehajtására irányuló pályázatokon minden olyan jogi személy részt vehet, amelyet tag- vagy tagjelölt országban alapítottak, így felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek, -szervezetek, ipari egyesületek, szövetségek, testületek, vállalkozások, humán erőforrások, továbbá a mobilitási programokban (Marie Curie-ösztöndíjak) a kutatók. A pályázóknak igazolniuk kell, hogy rendelkeznek a projekt sikeres végrehajtásához szükséges szakmai, pénzügyi és emberi erőforrásokkal, valamint garantálniuk kell, hogy a projekt eredményeit terjeszteni és/vagy hasznosítani fogják. A benyújtott pályázatoknak EU-dimenzióval kell rendelkezniük, ami azt jelenti, hogy pályázatot minimum 3 különböző országból származó, 3 független résztvevőből álló konzorcium adhat be. Egyes pályázatok esetében a munkaprogram ennél magasabb résztvevői számot is előírhat. A pályázatokat az EU hivatalos lapjában, az Official Journalban teszik közzé, valamint a keretprogram honlapján (www.cordis.lu) olvashatók, ahonnan az Európai Unió valamennyi kutatás-fejlesztési információja elérhető. Az 6. keretprogram információinak terjesztésére, a segítségnyújtásra a pályázatírásban a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) liaison (kapcsolattartó) irodák működését támogatja. Az irodák feladatai közé tartozik a 6. KP aktuális híreinek, pályázati felhívásainak terjesztése, partnerkeresés, tanácsadás a pályázatok elkészítéséhez, illetve a folyamatos tájékoztatás a program alakulásáról. A lista fellelhető az NKTH honlapján, feltöltése újabb elemekkel folyamatban van (www.nkth.gov.hu). A 2004. szeptemberi állapot szerinti listájuk a következő: Kapcsolattartó irodák Iroda neve Irodavezető Cím Telefon Fax E-mail Terület K+F dr. Tömösközi Budapest, Mű- 1/463-1047 1/463- Pir@mail.bme.hu IST, nanotechnológia és

311

Pályázati Iroda

Sándor egyetem rkp 3., K.ép. I. em. 45.

1/463-1419 20/340-4082

3041 tomoskozi@mail.bme.hu nanotudományok, aeronautika- űrkutatás, élelmiszerminőség és -biztonság, polgárok, kormányzás, kutatói mobilitás

Európai Unió Információs Iroda

dr. Pörzse Gábor

Budapest, Hercegprímás u. 2., II/17

20/326-1345, 411-1065, 411-1066, 411-1067, 411-1068

1/246-5051

Porzse@axelero.hu élettudományok, genomika és biotechnológia az egészség szolgálatában, eHealth; bioetika; KKV-k

MTA SZTAKI ISTOK

Feuer Éva Budapest, Kende u. 13–17.

1/279-6285 1/209-5269

Eva.feuer@sztaki.hu IST

TéT Alapítvány

dr. Groó Dóra Budapest, Bem J. u. 2.

1/214-7714 1/214-7712

Tetalap@tetalap.hu élettudományok, genomika és biotechnológia az egészség szolgálatában; élelmiszer-minőség és -biztonság; fenn-tartható fejlődés; ágazatpolitika; KKV-k; INCO; kutatói mobilitás; tudomány és társadalom

Pécsi Tudomány-egyetem

prof. Dr. Németh Péter

7643 Pécs, Szigeti u. 12.

72/536-298 72/536-299

peter.nemeth@mail.aok.pte.hu Szabolcs.Fekete@mail.aok.pte.hu

KKV, kutatói mobilitás; élettudományok; INCO kutatási infrastruktúra; kutatás és innováció

4.1. A kis- és középvállalkozások részvétele az EU keretprogramjában A 6. KP nagy hangsúlyt helyez a KKV-k bevonására. Összesen legalább 2130 millió eurós támogatást irányzott elő a számukra. KKV-k támogatására kell fordítani egyrészt a tematikus prioritások témájában megvalósuló projektek támogatására előirányzott 11 285 millió eurós költségvetés minimum 15%-át, azaz 1700 millió eurót, másrészt az ún. specifikus akciók 1300 millió eurós költségvetéséből 430 milliót szánnak a KKV-k K+F-igényeinek kielégítését célzó projektek támogatására, tematikus korlátozás nélkül. A 7 tematikus prioritás területén meghirdetett támogatási programokban a KKV-k az integrált projektek (IP) vagy kiválósági hálózatok (NoE) egyenrangú és nélkülözhetetlen résztvevői lehetnek, és bekapcsolódhatnak a korábbi keretprogramokban megszokott követelményrendszerben benyújtható, célzott kutatási projektekbe is [Specific Targeted Research Projects (STRP)]. A KKV-k részvételét a meghirdetett akciókban az alábbi intézkedések segítik:

• a KKV-kat tömörítő szervezetek bevonása; • a KKV-k bevonásával kapcsolatos preferenciák az értékelési kritériumok között; • pályázati felhívások a KKV-knak, a KKV-knak fontos tématerületeken; • költségelhatárolás lehetősége a KKV-résztvevők bevonására alkalmas take-up

tevékenységre; • a szerződés kiterjesztésének lehetősége új KKV-résztvevők bevonása céljából; • speciális rendezvények, konferenciák, szemináriumok KKV-knak és KKV-kat

tömörítő szervezeteknek: tájékoztatás, kapcsolatteremtés; • „Gazdasági és technológiai tájékozódás” (ETI) programok közvetítő

szervezeteknek. Az ETI-projektek első felhívása, amely 2003. március 1-jén jelent meg és amelyben a pályázható keretösszeg 20 millió euró, kihangsúlyozza a KKV-k, illetve KKV-csoportok részvételének elősegítését, különösképpen az új eszközökben (IP, NoE). Céljai az azonos innovációs igényekkel rendelkező KKV-csoportok létrejöttének, a KKV-k régiók közötti kooperációjának és ipari inkubátorhálózatok létrejöttének elősegítése. A projektekben ún. közvetítő szervezetek (intermediaries), pl. KKV National Contact Pointok (nemzeti kapcsolattartók), ipari szövetségek, kutatóintézetek hálózatai, szövetségei, kereskedelmi

312

kamarák stb. vehetnek részt. A projektek időtartama 1–3 év, költségvetése 0,2–2 millió euró lehet. A tematikus kötöttség nélküli, specifikus KKV-akciókat a kooperatív és a kollektív kutatási projektek jelentik. A Kooperatív Kutatási Program (CRAFT) előzetes költségvetése 295 millió euró, egy-egy projekt költségvetése 0,5–2 millió euróig terjedhet. A támogatás olyan KKV-knak (legalább 3 független KKV) nyújt segítséget, amelyek a kutatás-fejlesztés terén felmerülő közös igényeiket tőlük független kutatóhelyek (legalább 2) bevonásával kívánják kielégíteni. A K+F-feladat megvalósításának költségeit teljes egészében fedezik a projekt költségvetéséből. A projektkoordinátor lehet KKV vagy kutatóhely, a projektek 1-2 éves időtartamúak. A K+F-eredmény szellemi tulajdonjoga a K+F-eredményt megrendelő vállalkozásokat illeti. A meghirdetett pályázati felhívásokra az első projektjavaslatok beadási határideje 2003. március 25. volt. A beérkező projektek támogatására 95 millió euró hozzájárulást különítettek el. A második beadási határidő 2003. november 27. volt, az elkülönített hozzájárulás 73 millió euró, a harmadik beadási határidő 2004. október 21., a tervezett hozzájárulás 75 millió euró. A kollektív kutatási projektek (Collective research project) legfontosabb résztvevői szakmai szövetségek, ipari, gazdasági érdekcsoportok (industrial associations & grouppings - IAG). Ezek adnak megbízást olyan K+F-munkára, amelynek eredménye az általuk képviselt KKV-k tudásbázisát gyarapítja, és ezáltal növekszik a szektor versenyképessége. A projektek futamideje 2-3 év, a költségterv 2–5 millió euró között lehet. A pályázatot legalább 2 nemzeti IAG-nak (vagy egy európai IAG-nak), egy ún. KKV-törzsnek (SME core group) és két kutatóhelynek kell beadnia, ahol a koordinátor az egyik szövetség vagy kutatóhely. A szellemi tulajdonjog birtokosa az IAG, amelynek feladata, hogy gondoskodjon a kutatási eredmények elterjesztéséről és hasznosításáról az iparághoz tartozó vagy az általa képviselt KKV-k körében. A projektjavaslatok beadása kétlépcsős, a projektvázlatok értékelése után az arra érdemesnek tartott pályaművek benyújtóit kérik fel a teljes projektjavaslat kidolgozására. Az első felhívásra, amelyre 40 millió euró hozzájárulást különítettek el, a projektvázlatok beadási határideje 2003. március 3., a teljes projektjavaslaté 2003. június 24. volt. A második felhívásra a projektvázlatok beadási határideje 2004. április 6. volt. Az erre a fordulóra elkülönített keret 41 millió euró. A specifikus KKV-akciókról további részletes információk az alábbi címeken érhetők el:

www.cordis.lu http://europa.eu.int/comm/research/fp6/index_en.html www.nkth.gov.hu http://fp6.cordis.lu/fp6/calls.cfm

A KKV-k számára igen nagy jelentősége lehet a bekapcsolódásnak a keretprogramba azáltal, hogy fejlődik nemzetközi kapcsolatrendszerük, a K+F- és üzleti együttműködés új lehetőségei nyílnak meg a számukra, új, versenyképes technológiák megszerzése és korszerű, versenyképes termékek, szolgáltatások bevezetése válhat valóra. A beépülés egy nemzetközi hálózatba a vállalati stratégiában nemzetközi dimenziókat jelent, új piacokat teremthet. A KKV-k keretprogramokban való részvételének elősegítésére és az innovációs információk terjesztésére az EU-tagországokban, illetve a keretprogramhoz társult országokban nemzeti szinten működtetett hálózat létesült. Innovációközvetítő központok (IRC-k) regionális hálózata segíti a kis- és

középvállalatokat abban, hogy technológiai transzferprojektek megvalósításához partnereket találjanak. Magyarországon az Európai Unió Magyarországi Innovációközvetítő Központja (IRC Hungary) konzorciumként működik, a konzorcium

313

vezetője a BME OMIKK, tagjai az INNOSTART Nemzeti Üzleti Innovációs Központ, a Puskás Tivadar Alapítvány Nemzetközi Technológiai Intézete és 3 tanácsadó kft. Információk az IRC-hálózatról a www.cordis.lu/irc, valamint a http://irc.info.omikk.bme.hu honlapon találhatók.

Innovációs nemzeti kapcsolattartók (Innovation NCP), akiknek feladata, hogy az innovációs és KKV-program innovációs projektjeiről adjanak tájékoztatást. Az ideiglenes magyar innovációs nemzeti kapcsolattartó Roboz András, NKTH Kutatás-fejlesztési Stratégiai Főosztály, email: andras.roboz@nkth.gov.hu

Nemzeti KKV-kapcsolattartók (SME NCP), akiknek feladata, hogy az érdeklődőknek információt szolgáltassanak a specifikus KKV-pályázatokról. Az ideiglenes magyar nemzeti KKV-kapcsolattartó Barkó József főtanácsos, NKTH Kutatás-fejlesztési Stratégiai Főosztály, email: jozsef.barko@nkth.gov.hu

4.2. Magyar háttértámogatások az EU 6. keretprogramban Az OM különböző, pályázati jellegű támogatással kívánja segíteni a magyar résztvevők bekapcsolódását az Európai Unió kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs keretprogramjába. A konzorciumépítő pályázat célja az EU 6. KP pályázatainak beadását előkészítő, nemzetközi konzorciumok létrehozásának támogatása. 1 millió Ft támogatásra lehet pályázni az alábbi célok megvalósítására:

• uniós projektjavaslat előkészítése, konzorcium létrehozása; • partnerkeresés, partnerkeresést szolgáló rendezvényen való részvétel; • projektjavaslat előkészítéséhez szükséges (nem hazai rendezvényekhez kötődő)

dologi kiadások. Elfogadott uniós projektjavaslat esetén további 1 millió Ft-ra lehet pályázni az uniós szerződés megkötéséhez szükséges utazások, szolgáltatások költségeinek fedezéséhez. 2 millió Ft pályázható meg a projektötlet

• megvalósíthatóságának elemzéséhez, • piacképességének elemzéséhez, • újdonságának vizsgálatához (szabadalomkutatás).

A hazai KKV-knak a keretprogramban való sikeres részvételi esélyeit hivatott javítani az információs és tanácsadó szolgáltatás pályázat. Célja nonprofit – elsősorban regionális – információs és tanácsadási szolgáltatás támogatása, pályázatok menedzselésével, tanácsadással kapcsolatos tevékenységek támogatása, továbbá eseti jellegű információs szolgáltatások támogatása (konferencia, információs nap, képzési programok szervezése, kiadványok megjelentetése), honlap működtetése. A pályázatokról az NKTH és a Kutatás-fejlesztési Pályázati és Kutatáshasznosítási Iroda honlapján folyamatosan lehet tájékozódni (www.nkth.gov.hu; www.kutatas.hu).

5. A KKV-k fejlesztését szolgáló programok Az Európai Unió 2001–2005-re szóló negyedik, Többéves Vállalat- és Vállalkozásfejlesztési Programjának (Multiannual Programme for Enterprise and

314

Entrepreneurship, and in Particular for Small and Medium-sized Enterprises (SMEs) 2001–2005) (MAP) elindításáról az EU-tanács 2000. december 20-án hozott határozatot (2000/819/EK). A program, amelynek teljes költségvetése 450 millió euró – amiből a pénzügyi eszközökre 317 millió euró van előirányozva –, a 2000. június 13-án elfogadott „Európai Charta kisvállalatok részére” (lásd 2126/2002(IV.26.) Korm. határozat) című dokumentum céljainak legfontosabb megvalósítási eszköze. A MAP öt, eredeti célkitűzése a következő: • a vállalkozások növekedésének és versenyképességének fokozása, • a vállalkozások adminisztratív és szabályozói környezetének egyszerűsítése és

továbbfejlesztése annak érdekében, hogy virágozhasson a kutatás, az innováció és a vállalkozásalapítás,

• a vállalkozói szellem ösztönzése, célcsoportos fejlesztése (kisebbség, nők, fiatal vállalkozások),

• a KKV-k pénzügyi helyzetének javítása, • a közösségi támogató szolgáltatások, programok igénybevételének megkönnyítése,

koordinálásának javítása (EIC-hálózat). A program internetes címe: http://europa.eu.int/comm/enterprise/enterprise_policy/mult_entr_programme/programme_2001_2005.htm Magyarország számára 2002. október 15-től – a tagországokéval teljesen megegyező feltételekkel – vált lehetségessé a részvétel az új, többéves programban (Magyar Közlöny 2002/165). A program a felsorolt célkitűzéseket többféle eszközzel kívánja megvalósítani. A KKV-k finanszírozásának megkönnyítése érdekében – áthidalva azokat a réseket, amelyeket a pénzügyi piacok általában nem fednek le – az Európai Beruházási Alap (EIF) kezelésében (Start-up Scheme of the European Technology Facility (ETF), SME Guarantee Facility, Seed Capital Action) speciális pénzügyi eszközöket hoztak létre. Ezeket a KKV-k az EIF és a megfelelő magyar pénzügyi közvetítő intézmények (kereskedelmi bankok, kockázati tőketársaságok, garanciaszervezetek) között megkötendő együttműködési megállapodások alapján vehetik igénybe. Az Európai Bizottság kiemelten kezeli a felügyelete alatt működő, a közte és a vállalkozások közötti információs csatornát jelentő nemzetközi Euro Info Központ (EIC) hálózatot. Ennek jelenleg kilenc magyarországi tagja van, közülük egy központ az ITDH-nál működik (www.itdh.hu). A MAP költségvetéséből finanszírozott, évi 30–35 új projekt egy része, az ún. „Best” programok sora a tagországok vállalkozásfejlesztési eszközeit elemzi egy-egy területen (e-business, statisztikai adatgyűjtés és -feldolgozás, garanciák, mikrohitelezés, vállalkozásátadás, vállalkozói ismeretek oktatása, csőd és újrakezdés stb.), továbbá azonosítja és más országok által is megvalósításra javasolja a szakértői munkacsoport által legjobbnak talált gyakorlatokat. 2002-2003-ban a magyar szakértők összesen 18 ilyen projektben tevékenykedtek. A program keretében meghirdetett pályázati felhívások – amelyek részletezik a pályázók körét – megtalálhatók az Európai Bizottság Vállalkozási Főigazgatóságának honlapján. http://europa.eu.int/comm/enterprise/index_en.htm. A közösségi programban való részvételünkkel kapcsolatos aktuális tudnivalókat a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium magyarul is közzéteszi az internetes honlapján (www.gkm.hu).

315

6. Intelligens Energia – Európa (IEE) Program

„Intelligens Energia – Európa” az EU 2003–2006-ra vonatkozó energiahatékonysági és megújuló energiákat ösztönző, nem technológiai jellegű tevékenységeket támogató pályázati programja. Feladata, hogy támogassa az Európai Unió energiapolitikáját, amelyet az Energiaellátás Biztonsága című, ún. Zöld Könyv, a Közlekedéspolitikai Fehér Könyv, valamint a kapcsolódó közösségi jogszabályok (pl. a megújuló elektromos áram irányelve, az épületek energiateljesítményével, valamint a bioüzemanyagokkal foglakozó irányelvek) rögzítenek. Célja a fenntartható fejlődés energetikai vonatkozásainak ösztönzése az energiaellátás biztonságának, a verseny elvének, valamint a környezetvédelem általános céljainak kiegyensúlyozott támogatásával. A program négy területre koncentrál: SAVE: az energiahatékonyság javítását és a racionális energiafelhasználást célozza, különös tekintettel az épület- és az ipari szektorra. ALTENER: új és megújuló energiaforrások alkalmazását ösztönzi centralizált és decentralizált villamos áram és hő termelésére, valamint azok integrálását helyi környezetbe és energiarendszerekbe. STEER: a közlekedés minden energetikai aspektusára irányuló kezdeményezés ösztönzése, üzemanyagok diverzifikálása újonnan kifejlesztett és megújulóenergia-alapú üzemanyagok alkalmazásával, a megújuló (bio) üzemanyagok és az energiahatékonyság ösztönzése a közlekedés területén. COOPENER: azokat a kezdeményezéseket támogatja, amelyek a fejlődő országokban a megújuló energiák használatát, valamint az energiahatékonyságot célozzák, különös tekintettel Ázsia, Afrika, Latin-Amerika és a csendes-óceáni térség fejlődő országaira. Az IEE-program keretében támogatott tevékenységek és projektek feladata az energiahatékonyság és a megújuló energiák alkalmazásának növekedését akadályozó piaci korlátok lebontása. Európai méretekben jelentős hatást kell eredményezniük, és a lehető legszélesebb befolyást kell kifejteniük mind az európai polgárokra, mind pedig az energiapolitikákra. Ebben az összefüggésben a pályázatok értékelésekor azok a kiváló minőségű javaslatok élveznek előnyt, amelyek nagyon széles körben lehetséges hasznosításra ajánlanak költséghatékony megoldásokat. Az IEE-program által támogatott tevékenységek, projektek általánosságban elősegítő, ösztönző jellegűek. A 6. kutatás és technológiai fejlesztés keretprogrammal szemben az IEE-program technológiai jellegű beruházások költségeit nem támogatja. Ugyanakkor sok támogatott tevékenységnek, projektnek lesz kapcsolata – elősegítő, ösztönző minőségben – egy vagy több, energiahatékonysággal és/vagy megújuló energiával összefüggő technológiához.

316

Az IEE-programra, az éves pályázati fordulókra vonatkozó minden anyag, tájékoztatás, pályázati feltételek, aktualitások – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – az interneten a következő címen találhatók: http://europa.eu.int/comm/energy/intelligent/index_en.html A pályázatokat a fenti honlapon található tájékoztatóknak megfelelően az EU Közlekedési és Energia Főigazgatóságához kell benyújtani. A pályázatok értékelése és a szerződéskötés a sikeres pályázókkal szintén ott történik.

7. LIFE-program Az Európai Unió jelenleg futó LIFE III. programja 2000–2006 között van érvényben, költségvetése 957 millió euró. Célja, hogy a különböző környezetvédelmi tevékenységek finanszírozásán keresztül hozzájáruljon a Közösség környezetvédelmi politikájának fejlesztéséhez és megvalósításához. Három fő tevékenységi területet ölel fel: a környezetvédelem, a természet megőrzése és a harmadik országok.

1. Környezetvédelem: innovatív tevékenységek és bemutatók az ipar számára; bemutatók, hírverés és műszaki támogatás a helyi hatóságoknak; a közösségi törvényhozást és politikákat támogató, előkészítő tevékenységek.

2. A természet megőrzése: az EU érdekkörébe tartozó, a természetes élőhelyek és a vadon élő növény- és állatvilág megőrzését szolgáló tevékenységek.

3. Harmadik országok: technikai segítségnyújtás a környezetvédelmi adminisztratív szervezet létrehozásához, és tartós fejlődést elősegítő természetvédelmi tevékenységek, bemutatók a Földközi- és Balti-tenger térségében.

A program az egyik legnagyobb közösségi program, amely lehetőséget ad a magyar kis- és középvállalkozásoknak. Előnye, hogy a LIFE figyelmet fordít a kis léptékű, helyi szintű, nem kormányzati kezdeményezések társfinanszírozására. A program lendületet ad a környezetvédelmi ipar és szakértői háttér fejlődésének, megerősödésének. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Nemzetközi Főosztályán létrehozott LIFE Iroda feladata, hogy a pályázni kívánóknak gyors, megbízható és magyar nyelven is hozzáférhető információkat biztosítson. Feladata projektjavaslatok fogadása és nyilvántartása, a szakmai és minőségellenőrzési segítségnyújtás és konzultáció biztosítása, a pályázatok továbbítása az EU Környezetvédelmi Főigazgatóságra, kapcsolattartás az EU-bizottsággal és az érintett pályázókkal, a közvélemény rendszeres tájékoztatása a lehetőségek optimális kihasználása érdekében. A pályázatokat az erre a célra rendszeresített formanyomtatványon, angol nyelven kell beadni. A nyomtatvány a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium honlapjáról letölthető. További információ: KVVM Fejlesztési Igazgatóság LIFE Iroda, 1012 Budapest, Mészáros utca 58/A, tel.: 224-9135, fax: 224-9146, e-mail: life@mail.kvvm.hu. Internet: www.kvvm.hu A pályázati formanyomtatványok letölthetők az Európai Bizottság weboldaláról is, az alábbi címen: http://europa.eu.int/comm/environment/life/funding/index.htm

317

8. Kultúra 2000 program A Kultúra 2000 keretprogram (2000–2006) a korábbi három kulturális programot –Kaleidoscope, Ariane, Raphaël – váltotta fel. Célja az európai kulturális együttműködés elősegítése, a kulturális párbeszéd, kreativitás és a kultúra nemzetek közötti terjesztésének előmozdítása. A program a kultúra minden területét felöleli (előadó- művészet, vizuális és képzőművészet, irodalom, műfordítás, zene, kulturális örökség, kultúrtörténet stb.), támogatja az új kifejezési formákat, úttörő kezdeményezéseket, a több éven átnyúló projekteket. Pályázatot – természetes személyek kivételével – a kulturális élet bármely jogi személy szereplője, a kis- és középvállalkozásoktól az egyetemekig bármely szervezet benyújthat. A rövid távú projektekhez 50%, a hosszú távúakhoz 40% önrész szükséges. A pályázatokat az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatósága írja ki. A pályázat a hivatalos lapokban jelenik meg az unió valamennyi hivatalos nyelvén. A pályázatok koordinációját egy Európa-szerte működő irodahálózat segíti, amelynek magyarországi tagja a KultúrPont Iroda: 1075 Budapest, Kazinczy u. 24–26., tel.: 413-7565, fax: 413-7574, e-mail: info@kulturpont.hu. A pályázati kiírások a KultúrPont Iroda honlapjáról www.kulturpont.hu, illetve az Európai Unió központi szerveréről tölthetők le.

Kultúra 2000 program: http://europa.eu.int/comm/culture/eac/index_en.html A következő, Kultúra 2007 elnevezésű keretprogram tartalmi részéről megkezdődtek az egyeztetések.

9. Az EU népegészségügyi akcióprogramja (2003–2008) A 2003. január 1-jével beinduló, új közösségi népegészségügyi akcióprogram nem csupán a betegségekre, az elsődleges megelőzésre összpontosító programokat tár elénk, hanem egy szélesebb, alapvető társadalmi értékrendet kialakító, szektorokon átívelő egészségpolitika megvalósítását célozza. A programok alapvető célja a különböző országok szakértői, szervezetei, intézményei közötti kapcsolatok, tapasztalatcsere bővítése, a minél több ország részvételével benyújtott projektek, illetve a tagállamokat lefedő szakértői hálózatok tevékenységének támogatása. A prioritások között egyre inkább előtérbe kerül a legjobb gyakorlat, a minőségbiztosítás és a kiválósági központok megvalósítása. Fontos tényezővé vált az egészség-közgazdasági elemzések és egyes jogi kérdések, a fenntarthatóság vizsgálata is. Gyorsan változó társadalmunk új kihívásai szükségessé tették, hogy a 2004. év folyamán átdolgozzák az EU egészségstratégiáját – amelynek a népegészségügyi akcióprogram a megvalósítási eszköze. Ennek alapján az akcióprogram éves munkaprogramjai – amelyek prioritásai a pályázati kiírás alapját képezik – a feladatoknak megfelelő, évente megújuló, korszerűsödő elemeket tartalmaznak. A népegészségügyi program pályázatai bármilyen jogi személy előtt nyitva állnak: pályázhat kutatóintézet, egyetemi tanszék vagy más szervezet, egészségügyi intézmény, minisztérium. Természetes személyek nem pályázhatnak. A projektek elbírálásakor azok a magyar pályázatok részesülnek előnyben, amelyek legalább két EU-tagállambeli és egy magyar szervezet, intézmény együttműködésére alapulnak, vagy valamely már létező, több tagállam részvételével működő, európai hálózathoz kívánnak csatlakozni.

318

Az új népegészségügyi program, amelynek futamideje 2003–2008, három fő területre koncentrál: • az egészségügyre vonatkozó információ- és tudásanyag áramlásának fejlesztése,

átfogó egészségügyi információs rendszer kialakítása, egységes felmérési és értékelési mutatók kidolgozása,

• gyors, hatékony és összehangolt reagálás az egészséget fenyegető olyan veszélyekre, amelyekkel a tagállamok egyedül nem tudnak megbirkózni, valamint

• az egészséget meghatározó, befolyásoló tényezők meghatározása, kezelése. Az EU ez alatt elsősorban az életmódhoz, a szociális-gazdasági tényezőkhöz és a környezeti befolyásokhoz kötődő tényezőkre gondol.

A három fő témán belül úgynevezett „cross-cutting”, azaz szektorokon átívelő témacsoportokat is megfogalmaztak, amelyek lényege a társadalmi szemléletváltás, a horizontális megközelítés elősegítése egy egészségesebb és az egészséget legfőbb értékként szem előtt tartó társadalom formálása érdekében. A programokkal kapcsolatos információ az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium honlapján http://www.eszcsm.hu, valamint az Európai Unió honlapján található: http://europa.eu.int/scadplus/leg/en/cha/c11503b.htm További információ: Ratalics Ágnes, Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium Nemzetközi és Európai Integrációs Főosztály E-mail: ratalics.agnes@eszcsm.hu

Telefon: 301-7800/1116 10. Javasolt irodalom – Az egyes programokról közvetlenül a szakminisztériumoktól kapott tájékoztatás,

valamint a vonatkozó hazai és EU-s honlapok. – Pénzforrás, a pályázatok könyve, Gazella Kiadó, megjelenik évente négyszer – Forrásexpress, az első havilap az állami és uniós támogatásokról, Gazella Kiadó – EU pályázati kalauz. Európai Uniós források kis- és középvállalkozások, intézmények,

önkormányzatok számára. Szerkesztette: Európa Média Kht., Geonardo Kft. www.euoldal.hu

– Participating in European Research, Guide for applicants under Sixth Framework Programme for European Research & Technologogal Development (2002–2006), European Communities, 2002.

– Részvétel az európai kutatásban, Útmutató a 6. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogram pályázói részére, BME OMIKK, 2003. február

– Research and Development in Hungary, Ministry of Education, October 2002. – Schifner Marianna – Bakay Zsolt: Kis vállalkozások – nagy lehetőségek, avagy az

Európai Unió vállalkozásfejlesztési politikája, Engem is érint sorozat, Külügyminisztérium, 2001.

319

XXIV. Pályázatkészítés, projektkidolgozás, projektmenedzsment Az Európai Unió költségvetése nagyon sok különböző támogatási programot, fejlesztési alapot finanszíroz. Feltehetőleg nincs is olyan információs pont, hivatal vagy kiadvány, amely a pályázatok dzsungeléről teljes körű képet tudna adni. Ennek ellenére a különböző lehetőségek között mélyreható szakismeretek nélkül is el lehet igazodni, feltéve, hogy tisztában vagyunk néhány alapszabállyal és alapfogalommal.

1. Alapszabályok pályázóknak Mindenekelőtt döntsük el, hogy a támogatási programokban a saját projekttel támogatást vagy beszállítóként értékesítési lehetőséget keresünk. Egy-egy projekt kapcsán a kettő kizárja egymást. Az EU összes támogatására közbeszerzési szabályok vonatkoznak. Az alapok kedvezményezettjei a nekik juttatott támogatást csak úgy költhetik el, ha a beszerzés folyamatát – írásos ajánlatkéréssel, szerződéssel, számlával – részletesen dokumentálják. Saját teljesítményünket nem számolhatjuk el, és beszállítóinkat mindig versenyeztetéssel kell kiválasztani. Ha egy saját fejlesztésünkhöz támogatást szeretnénk kapni, a legelső és legalapvetőbb szabály, hogy az unió támogatását mindig valamilyen konkrét célhoz, projekthez keressük. Csak úgy általában „EU-forrást” felkutatni eléggé reménytelen vállalkozás. Mindig tudnunk kell, hogy pontosan milyen fejlesztést szeretnénk megvalósítani, és annak megfelelő támogatást kell keresnünk. Az EU támogatásai mindig szigorúan „pántlikázott” források, amelyeket mindig a támogatást nyújtó intézménnyel kötött szerződés szerint kell felhasználni. A pályázók második alapszabálya az, hogy az unió – illetve az unió támogatásaival gazdálkodó hazai szervezetek – csak olyan projekttervekkel tudnak komolyan foglalkozni, amelyekhez minden szükséges előtanulmány, terv és engedély elkészült. A jó ötlet önmagában nem elég. A támogatási alapok gazdái a támogatási döntés után minél gyorsabban indítható projekteket keresnek. Harmadszor, annak ellenére, hogy az EU támogatásai legtöbbször vissza nem térítendő jellegűek, általános elvárás az is, hogy a támogatandó projekt gazdaságilag ésszerű, kifizetődő legyen. Ez nem feltétlenül jelent közvetlen pénzügyi megtérülést. Tipikus példa erre egy ingyenesen használható – tehát anyagi hasznot nem termelő – közút megépítése. A beruházás közvetlen pénzbevételt nem termel, a közösség, a nemzetgazdaság szintjén azonban – a termelési költségek vagy a környezetszennyezés csökkentése révén – nagyon is hasznos. Ha az unió vállalkozásokat támogat, akkor a pályázókkal szemben elvárás, hogy hosszú távon is életképes üzleti terveket nyújtsanak be. A cél tehát nem pazarló, értelmetlen vállalkozások veszteségeinek finanszírozása, hanem az, hogy több pénz álljon rendelkezésre az életképes kezdeményezések megvalósítására. Az üzletileg hasznos projektek közül pedig azokat fogják támogatni, amelyek a leginkább hozzájárulnak a közösség céljainak eléréséhez. A támogatási programok mindegyikének van előre meghatározott közösségi célja.

320

Adott esetben ez lehet például a környezet állapotának javulása, új munkahelyek teremtése, egy adott lakosságcsoport, réteg életkörülményeinek javítása, a termékszerkezet korszerűsítése, exportképes árualapok kitermelése vagy egyszerűen a gazdasági innováció is. Tömörebben fogalmazva: a vissza nem térítendő támogatási alapoknál az egyén, a magánvállalkozó és a közösség haszna kéz a kézben jár, egyik feltételezi a másikat. Negyedszer, szinte kivétel nélkül igaz az is, hogy projektünk egy részét magunknak kell finanszíroznunk. Egyrészt azért, hogy a projekt melletti tartós elkötelezettségünket bizonyítsuk, másrészt azért, mert az EU támogatási programjaiban elvárás, hogy a projekt eredményei a támogatás folyósításának végét követően is fennmaradjanak. Ennek pedig első számú biztosítéka az, hogy a projekt mögött egy – az adott támogatás megnyerésétől függetlenül is – életképes, önmagát fenntartani tudó vállalkozás, intézmény áll. Végül, de nem utolsósorban készüljünk fel arra, hogy időbe telik projektünk megvalósítása, a hozzájutás a támogatáshoz. Egy-egy pályázat benyújtása és a támogatás megítélése között több hónap, a projekt teljes befejezéséig egy év vagy még hosszabb idő is eltelhet. EU-támogatást tehát ne forgóeszköz-finanszírozásra kérjünk!

„Támogatásért akkor versenyezhetünk sikerrel, ha van konkrét, kidolgozott,

gazdaságilag kifizetődő, a közösség számára is hasznos projektünk, elfogadjuk a nyílt versenyen alapuló közbeszerzés kötelezettségét, és a pályázat során bizonyítani tudjuk, hogy a projekt társfinanszírozására, lebonyolítására rendelkezünk a szükséges saját pénzügyi és emberi

erőforrásokkal.”

Ha értékesítési lehetőséget keresünk, akkor a különböző támogatási programok keretében kiírt közbeszerzési értesítéseket kell figyelni. A tendereket – kevés kivétellel – nem maga az Európai Unió, hanem a támogatás kedvezményezettje kezdeményezi. A felhívások közzétételének módja függ a projekt jellegétől és nagyságától. A Közösségen belül az adott tagállam közbeszerzési szabályait, a Közösségen kívüli országokban pedig az unió által e célra rendszeresített közbeszerzési utasítás, az ún. „Practical Guide” szabályait (PRAG) kell követni. 2003 végéig hazánkban is ez utóbbi szabályzat volt mérvadó, de tekintettel arra, hogy a tendereken – az EU-tagság nyomán – a magyar vállalkozók az EU által finanszírozott összes támogatási programban világszerte a helyi vállalkozókkal azonos (nemzeti) elbánást élveznek, az exportban érintett cégeknek ezután sem kell megfeledkezniük erről. E cégeknek az is fontos és egyáltalán nem előnytelen újdonság, hogy a közbeszerzéseknél – a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) közbeszerzési tárgyú megállapodásainak köszönhetően – jelentős további piacokon, például az Amerikai Egyesült Államokban is élvezhetik a „nemzeti elbánást”. Igaz, mintegy „ellenszolgáltatásként”, a magyar közbeszerzési piac az érintett EU- és WTO-tagállamok számára is nyitottá vált, így a verseny itthon is élesedik. Ezzel együtt most a fő feladat a 2003 végén elfogadott, új magyar közbeszerzési törvény (Kbt.) megismerése. Az új Kbt. immár teljesen EU-konform, de talán pont ezért nem éppen egyszerű rendszer. Nagy előnye ugyanakkor, hogy – a PRAG-gal ellentétben

321

– immár magyarul jelentethetjük meg az EU-finanszírozott tendereket, és a közbeszerzés kötelezettsége mindenütt igazodik a projekt sajátosságaihoz, a támogatás méreteihez. Nagyon kis összegű beszerzéseknél nem ismeretlen a szabadkézi beszerzés, de a kedvezményezettnek a legtöbb esetben legalább három írásos ajánlatot be kell szereznie. Nagyobb projekteknél – az országos napilapokon, illetve a megyei sajtón keresztül – nyílt pályáztatást írnak elő. A legfelső értékkategóriában – az ún. EU-értékhatárok felett – nemzetközi, az interneten és az Európai Unió hivatalos közlönyében (Official Journal) is publikált tender lehet a kötelező eljárás.

Összefoglalva tehát: a magyar kis- és középvállalkozóknak az EU

támogatási programjaiban kedvezményezettként (projektgazdaként) és beszállítóként is van keresnivalójuk.

A következő fejezet röviden összefoglalja, hogy miképpen.

Az EU-támogatások típusai A Phare, az ISPA és a SAPARD keretében Magyarország évente mintegy 55–60 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást kaphatott. Talán nem magától értetődő, de fontos, hogy a belépés ellenére az előcsatlakozási programoknak sincs azonnal vége. A megkezdett Phare-beruházások 2006-ig még folytatódhatnak. Az ISPA-projekteket a Kohéziós Alap keretében fejezzük be. A SAPARD-támogatásokra 2004. áprilisig lehetett pályázni, és itt is hátravan még a projektek megvalósítása, ami további 1-2 évet vesz majd igénybe. Végül, de nem utolsósorban, érdemes odafigyelni az ún. Átmeneti Támogatási Alapra („Transition Facility”), amely – a Phare-programok folytatásaként – 2006-ig finanszíroz intézményfejlesztést, továbbá a határőrizet fejlesztését szolgáló Schengen Alapra („Schengen Facility”) és a gazdaságfejlesztési célú – norvég és svájci eredetű – EFTA-támogatásokra. Ezzel együtt – az EU-csatlakozásnak köszönhetően – a támogatási rendszer súlypontja egyértelműen a strukturális alapok és a Kohéziós Alap irányába tolódott el. A támogatás éves nagysága ma már meghaladja a 200 milliárd forintot. 2007-től pedig a segélyek újabb, jelentős emelkedésére számítunk. Ideális esetben az EU-tól átutalt fejlesztési támogatások nagysága elérheti a magyar bruttó hazai össztermék (GDP) 4%-át, ami évente 3,5–4 milliárd eurót – akár 1000 milliárd forintot! – tehet ki. 2004 óta az EU-támogatások rendszere az eddigieknél sokkal inkább a hazai gazdaságpolitikai preferenciák szerint alakul. A strukturális alapok és a Kohéziós Alap kínálta lehetőségeket az Európa Terv rendszerébe illeszkedő és az EU által is jóváhagyott Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) és annak 5, ún. operatív programja (OP) határozza meg.

• A Gazdasági Versenyképesség Operatív Program – az Európa Terv versenyképes gazdaságért részprogramja – (GVOP) feladata a befektetések ösztönzése, a kis- és középvállalkozások támogatása, a kutatás-fejlesztés és az információs társadalom kiépülésének elősegítése.

• A Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program – az Európa Terv egészséges környezetért részprogramja – (KIOP) célja – többek között – az ivóvízszolgáltatás, a környezetbarát szennyvíz- és hulladék-elhelyezés,

322

kármentesítés az ivóvízbázisok védelme érdekében, illetve a főútvonalak műszaki állapotának javítása és a környezetkímélő közlekedés támogatása.

• A Humán Erőforrás Operatív Program – az Európa Terv munkahelyek megőrzéséért részprogramja - (HEFOP) a munkanélküliség csökkentését, a foglalkoztatás bővítését célozza képzéssel, oktatással, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok munkához jutási esélyeinek javításával, és támogatja az egészségügyi fejlesztést is.

• Az Agrár és Vidékfejlesztési Operatív Program – az Európa Terv vidék és mezőgazdaság fejlesztéséért részprogramja – (AVOP) a mezőgazdasági termelők, vállalkozások versenyképességéhez a termelést és a termékfeldolgozást szolgáló beruházások támogatásával kíván hozzájárulni. A vidéki térségek fejlesztését a mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése, alternatív jövedelemszerzési lehetőségek kialakítása, illetve a falufejlesztés, a vidék tárgyi és szellemi örökségének megőrzése szolgálja.

• A Regionális Operatív Program – az Európa Terv helyi közösségekért részprogramja – (ROP) célja a régiók saját fejlődési potenciáljának kiaknázása, a gazdasági és társadalmi fejlődés helyi lehetőségeinek kihasználása. Ezen belül elsősorban a térségi infrastruktúrának, a turisztikai potenciálnak a fejlesztése, a városrehabilitáció, a helyi foglalkoztatási kezdeményezések és a közigazgatás kapnak hangsúlyt.

Az operatív programokon belül pedig vagy kiemelt, stratégiai jelentőségű nagyberuházások valósulhatnak meg, vagy pályázati alapok működnek. A kormányzatnak, a felelős közigazgatási szerveknek nyilvánosan kell meghirdetniük a támogatási lehetőségeket, és a beérkezett javaslatok, projektek között nyílt, objektív szakmai elbírálás alapján kell dönteniük. Ennek betartását az Európai Unió szigorúan ellenőrzi. A pályázatok megindítása tekintetében egész Kelet-Európában Magyarország szerepelt a legjobban. A felhívásokat már jóval a csatlakozás előtt közzétettük, és ma már több mint 60 különböző NFT-pályázat között lehet válogatni.

2. Jogszabályi környezet Az EU által társfinanszírozott támogatási programok működésének szabályait részben az unió előírásrendszere, részben a magyar jog határozza meg. A fontosabb szabályok:

- Az előcsatlakozási programok tekintetében: - A tanács 3906/1989/EGK sz. rendelete a Phare-programról; - A tanács rendeletei az előcsatlakozási programokról: 1266/1999/EGK (koordinációs

rendelet), 1267/1999/EGK (ISPA) és 1268/1999/EGK (SAPARD).

- A strukturális alapok és a Kohéziós Alap tekintetében: - Az EU-tanács rendelete a strukturális alapokról, 1260/1999 (általános rendelet),

1261/1999 (az Európai Regionális Fejlesztési Alapról), 1262/1999 (az Európai Szociális Alapról), 1263/1999 (a halászati támogatásokról), 1164/1994, 1264 és 1265/1999 (a Kohéziós Alapról). A bizottság rendeletei az alapok felhasználásának részletes pénzügyi és ellenőrzési szabályairól (438/2001 és 448/2001).

- Az Európai Unió strukturális alapjaiból és Kohéziós Alapjából származó támogatások hazai felhasználásáért felelős intézményekről szóló 1/2004. (I. 5.) Korm. rendelet és az 1/2004. (II. 16.) TNM-FMM-FVM-GKM-KvVM-PM-rendelet az Európai Unió strukturális

323

alapjaiból, valamint az ISPA Kohéziós Alapjából származó támogatásokhoz kapcsolódó költségvetési előirányzatok felhasználásának egyes szabályairól.

- 233/2004. (XII. 17) Korm. rendelet a strukturális és a kohéziós támogatásokkal kapcsolatos pénzügyi és ellenőrzési szabályokról.

A pályázatok benyújtásához nincs szükség a jogszabályi rendelkezések megismerésére. Egyfelől azért, mert a pályázati kiírásokkal szemben általános követelmény, hogy a támogatás feltételei szempontjából minden lényeges információt tartalmazniuk kell. Ugyanakkor a nyertes pályázóknak érdemes áttanulmányozniuk legalább a hazai jogszabályok, mivel ezekben fontos rendelkezéseket találnak arról, hogy milyen tételekre és hogyan számolhatják el az EU-támogatásokat és a kapcsolódó hazai állami támogatást.

A Nemzeti Fejlesztési Hivatal a fentieken túlmenően több különböző útmutatót, kézikönyvet is megjelentetett, amelyek az interneten (www.eutamogatasok.hu) is hozzáférhetők. Különösen ajánlható a strukturális alapok és a Kohéziós Alap kézikönyve, valamint a közbeszerzésekről szóló kézikönyv. A külső segélyprogramokban érdekelt pályázók, szállítók a PRAG-ot (Practical Guide to

Phare, Ispa & Sapard contract procedures”), a

http://www.europa.eu.int/comm/europeaid/tender/gestion/index_en.htm címen érhetik el. A dokumentum lényeges részei magyar nyelven is megtalálhatók. (www.cfcu.hu)

33.. PPrroojjeekktteekk aa ggyyaakkoorrllaattbbaann Projekttervezés Mint arra már utaltunk, az EU-támogatások megszerzését nem a forráskereséssel, a pályázati kézikönyvek átnézésével, hanem saját fejlesztési céljaink tisztázásával, egy konkrét projekt megtervezésével kell kezdenünk.

A projekt sokkal több, mint egy jó üzleti ötlet vagy nemes célú társadalmi kezdeményezés. Olyan, jól körülírt fejlesztési terv, amelynek pontosan tisztáztuk közvetlen és tágabb célkitűzéseit, konkrét eredményét, erőforrás-szükségletét, végrehajtási ütemtervét és a végrehajtás szempontjából fontos külső feltételeit. A Phare-program esetében a projekt leírásához létezik egy előre meghatározott módszertan, a logikai keretmátrix (logframe) és az arra épülő projekt fiche – tulajdonképpen egy üzleti terv – formájában. A strukturális alapok és a Kohéziós Alapok rendszerében a benyújtandó pályázati dokumentumok formáját és tartalmát az egyes pályázati kiírások és a hozzájuk kapcsolódó útmutatók határozzák meg. Ezeket az érintett tárcák saját honlapjukon és a többi megszokott csatornán – sajtó, hivatalos kiadványok, ügyfélszolgálatok, regionális fejlesztési ügynökségek, Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány – is hozzáférhetővé teszik. Ezek mellett azonban a logframe és a fiche – az esetek többségében – általános üzletiterv-formátumként továbbra is jól használható.

324

„Ne feledjük, hogy a pályázati űrlap, az adminisztratív kérdőívek kitöltése a jó pályázat szükséges, de korántsem elégséges feltétele. Az igazi lényeg az

üzleti terv – akár ad a kiíró részletes útmutatást, akár nem.”

A legfontosabb, hogy pontosan tudjuk, és világosan meg is tudjuk fogalmazni azt, hogy mit akarunk és hogyan. Egyrészt azért, mert így győzhetjük meg pályázatunk bírálóit, másrészt azért, mert ha nyerünk, szükségünk lesz egy pontos menetrendre, amelyhez képest folyamatosan mérni tudjuk az előrehaladásunkat. Az alábbiakban leírt módszer ehhez kínál jó kiindulási alapot.

H.) Céljaink tisztázása

A logikai keretmátrixmódszer az Egyesült Államokból származik. Közvetlen eredménye egy táblázat, amely a projekt főbb jellemzőit egyetlen oldalon foglalja össze. Elkészítésének módszere célszerűen a brainstorming, azaz az „agymenés” vagy „ötletroham”, egy olyan találkozó, szeminárium, workshop, ahol a projektben érdekelt szakemberek, intézmények képviselői közösen feltérképezhetik, hogy mit és miért kívánnak megvalósítani. A módszer alkalmazásának részletes bemutatására itt és most nincs módunk. A táblázat szerkezetét ennek ellenére ismertetjük, mivel projektünk összeállítására ez is jó támpontul szolgál. A mátrixnak – legegyszerűbb formájában – három fő sora és négy oszlopa van. Az első oszlopban szerepelnek a projekt céljai, a másodikban a célok elérését mérő indikátorok. A harmadik oszlopban azt kell leírni, hogy miként valósítjuk meg az indikátorok mérését, ellenőrzését, a negyedik oszlop pedig a külső feltételeket taglalja. A táblázat sorai három hierarchikus, egymásra épülő szintet testesítenek meg. Az alsó sor a projekt közvetlen eredményével, fizikai teljesítményével („outputjával”) foglalkozik. Ez az eredmény valamilyen hatást gyakorol a kedvezményezettre és környezetére, amit a középső sorban írunk le. Végül, de nem utolsósorban, az állam számára az teszi közvetlenül támogatandóvá a projektet, hogy megvalósítása, a kedvezményezett közvetlen környezetében előidézett hatása valamilyen tágabb, a közösség szempontjából fontos célkitűzés eléréséhez is hozzájárul. Ezt a célkitűzést legegyszerűbben a támogatási alap célrendszeréből, az alap működését meghatározó gazdasági tervből vezethetjük le. Vegyünk egy példát. Tegyük fel, hogy agrárvállalkozóként egy új gyümölcsfeldolgozó üzem létesítését tervezzük, és a szükséges gépek megvásárlásához az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Programból, az AVOP-ból kívánunk vissza nem térítendő támogatást igénybe venni. Projektünk közvetlen eredménye a berendezések megvásárlása és az ígért üzem beindítása lesz. Célrendszerünk második szintje nyilván vállalkozásunk éves termelési értékének, forgalmának, nyereségének növekedése. Tágabb célként új munkahelyek létrehozását vagy azt említhetjük, hogy (export)piacot tudunk teremteni a környék termelői, termékei számára, amivel a tágabb térség fejlődéséhez is jelentősen hozzájárulunk. Még egyszerűbben fogalmazva, háromszintű célrendszerünkkel bemutattuk, hogy - mit akarunk kezdeni a támogatással, - üzleti tervünk megvalósításától milyen üzleti eredményt várunk el, - és ez milyen módon illeszkedik bele az állam, a közösség, a megcélzott támogatási

alap célrendszerébe.

325

Ha sikerült a fentieket röviden, tömören, meggyőzően megfogalmazni, és érvelésünk három szintje szépen, logikusan egymásra épül, már a kezünkben is van a projekt kulcsa. A célok meghatározásával azonban csak akkor végeztünk, ha pontos jelzőszámokat – idegen szóval „indikátorokat” – is meghatároztunk. Az indikátor lehet abszolút szám, százalékos adat, pénzösszeg vagy bármilyen fizikai mennyiség. Az indikátorok minden egyes célt szigorúan mérhetővé tesznek. Ezzel később – mind magunk, mind a bennünket támogató alap kezelői számára – jobban ellenőrizhetővé válik, hogy projektünk sikeres volt-e, valóban megvalósítottuk-e a vállaltakat, és meghozták-e erőfeszítéseink a kívánt eredményt. Szigorú feltétel, hogy minden egyes célhoz specifikus, konkrét jelzőszámot rendeljünk!

A jelzőszámoknak természetesen csak akkor van értelmük, ha értékük alakulását ellenőrizni és dokumentálni tudjuk. Ennek módjáról ad számot a harmadik oszlop, ahol minden egyes célhoz leírjuk, hogy a vonatkozó indikátor értékét ki, mikor és hogyan ellenőrizheti. Példánkhoz visszatérve: a gépvásárlás eredménye, indikátora, mondjuk 5 gép megvásárlása, 1 gyümölcsfeldolgozó üzem működésének beindítása. A cél eléréséről a gépek beszerzéséről kötött szerződések, méginkább a leszállításukról, üzembe helyezésükről szóló igazolások, jegyzőkönyvek tanúskodnak. Vállalkozásunk javuló üzleti eredményéről a forgalmi és nyereségadataink adnak számot. A pályázatban rögzítsük előre, hogy mekkora termelési értéket, forgalmat, eredményt remélünk az üzem beindításától, a gépek beszerzésétől! Az információ forrása nyilván cégünk könyvelése lesz. Végül, de nem utolsósorban, adjuk meg pontosan, hogy hány munkahelyet hozunk létre, vagy hogy egy éven belül mekkora mennyiségű terméket vásárolhatunk fel a környékbeli gazdáktól, vagy mekkora exportot bonyolítunk majd le. Az eredmény rögzíthető tonnában vagy az előző üzleti év szintjéhez viszonyított növekedés formájában. Az információ forrásai itt is a gazdákkal vagy a vevőinkkel kötött szerződések és az ezek alapján összeállított üzleti könyvek lehetnek.

A projekt ellenőrizhetősége nem feltétlenül jelenti azt, hogy a támogatást folyósító szerv előtt minden üzleti titkunkat fel kell fednünk. Az elvárt eredmények számszerű rögzítése – mindenféle ellenőrzéstől függetlenül – saját magunknak is fontos. A konkrét célkitűzés ugyanis saját munkánk elvégzéséhez is nagyon jó támpontot ad. Ezek után már csak a külső feltételek tisztázása van hátra. A negyedik oszlopra azért van szükség, mert a projekt gazdája tulajdonképpen csak a projekt közvetlen eredményéért, a logframe legalsó sorában foglaltak teljesítéséért vállalhat száz százalékos garanciát. Az erre az eredményre épülő további célok elérése az esetek döntő többségében a külső körülményeken, más szereplők magatartásán is múlik. Ezekre a tényezőkre legtöbbször nem tudunk érdemben hatni, és ezt nem is várhatják el tőlünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy legalább a terveink szempontjából fontos peremfeltételeket ne kellene pontosan leírnunk. A támogató előtt ezzel igazolhatjuk, hogy projektünk körülményeit alaposan felmértük, és projektünket továbbra is reálisnak tartjuk. A külső veszélyek bekövetkezésének valószínűsége nem túl nagy, és lehetséges hatásuk sem lesz katasztrofális. A projekt sikeréhez szükséges pozitív előfeltevések viszont nagy valószínűséggel be fognak következni. A külső körülményt csak a táblázat két alsó sorába kell beírni (a jobb felső sarokba már nem). Egy adott külső feltétel ugyanis mindig a célhierarchia két szintje között teremt összefüggést: vagy az eredmény és a hatás között – ez kerül az alsó sorba –, vagy a

326

hatás és a tágabb célkitűzés között, ezt írjuk a második sor jobb szélére. Konkrét példánkra visszatérve tegyük fel a kérdést: mi kell ahhoz, hogy az új üzem létrehozását követően növekedjen cégünk forgalma? A válasz természetesen attól függ, hogy milyen módon fogalmaztuk meg azt a két célt, amelyek között – a külső körülményeken keresztül – kapcsolatot kívánunk teremteni. Ha a forgalmat kívántuk növelni, akkor feltétel lehet például felvevőpiacunk bővülése. Veszélyként merülhet fel ennek az ellenkezője, felvevőpiacunk drasztikus beszűkülése. (Elég csak az egyiket beírni.) A projekt akkor életképes, ha az előbbi valószínűbb. A pályázatot elbíráló szakértő pedig nyilván arról kíván majd meggyőződni, hogy reálisnak tekinthető-e a projekt nyereségességéhez szükséges piaci várakozás. Ami a második és harmadik szint, tehát a projekt hatása és a tágabb célkitűzése közötti összefüggést illeti, kérdésünk így hangzik: milyen feltételekkel tudunk tartósan új munkavállalókat foglalkoztatni a saját nyereségünk, forgalmunk növekedése következtében? A válasz lehet például az, hogy a projekt időszakában ne növekedjenek drasztikusan a foglalkoztatással kapcsolatos közterhek, vagy az is, hogy a környéken találjunk megfelelő munkaerőt. A lényeg ismét az, hogy feltevésünk, a környezettel szemben támasztott elvárás a realitások keretei között maradjon. A mátrix kitöltésére – amint már mondtuk – a legjobb, ha a projekt megvalósításában érintettekkel egy közös ötletrohamot rendezünk. Családi vállalkozás esetén összehívhatunk egy kupaktanácsot a cégben résztvevő családtagokkal, a beruházásban részt vállaló üzleti partnereinkkel. Ahogy mondani szokás: több szem többet lát, több embernek több jó ötlete lesz, így a végén jobb projektet írhatunk. A mátrix kitöltése, mint láthattuk, nem különösebben bonyolult feladat. Igaz, fenti „projektünk” célrendszere meglehetősen egyszerű. A logframe igazi értékét akkor láthatnánk, ha több, párhuzamos tevékenységet, és ennek megfelelően sok cél egymáshoz való viszonyát szeretnénk tömören megfogalmazni. Komplex projektek megfogalmazásában a logframe szinte nélkülözhetetlen segítséget nyújt. Képzeljük csak el, hányfajta tevékenységet, célt kellene átláthatóan, világosan leírnunk, ha a gépvásárlás mellett mondjuk az üzem felépítéséhez, munkavállalóink képzéséhez és értékesítési tevékenységünk javításához egyszerre, egyetlen projektben kérnénk támogatást… Az üzleti terv A logikai keretmátrix természetesen nem lehet öncélú. Csak akkor van értelme, ha megfelelő üzleti tervet is készítünk hozzá. Egyébként valóban célszerű az üzleti tervezést a logframe-mel kezdeni. Ha a célokkal és azok egymáshoz való viszonyával kezdettől fogva tisztában vagyunk, érvelésünk sokkal hatásosabb lesz.

Milyen információkat írjunk bele egy üzleti tervbe? A strukturális alapok és a Kohéziós Alap esetében a pályázók a pályázati kiírásokban és a kapcsolódó útmutatókban erre is egyre részletesebb eligazítást találnak. Az alábbiakban ismét egy általános módszert adunk meg. Előfordulhat, hogy a kiíró részletesen meghatározza az üzleti terv formátumát, illetve az abban foglalt információkat, és természetesen nem biztos, hogy ezek az előírások az itt közöltekkel minden tekintetben összhangban lesznek. Legalább az üzleti terv vázlatát azonban ekkor is célszerű lehet az általános módszer szerint összeállítani, és ezt a vázlatot a későbbiekben ellenőrző listaként („checklist”-ként) használni. Így biztosra mehetünk abban a tekintetben, hogy az űrlapokon minden lényeges információt megadunk, illetve – gondolataink szigorú rendezésének köszönhetően – minden kérdésre tömören, ismétlések és mellébeszélés nélkül tudunk válaszolni. Az ilyen pályázatot a bírálók biztosan értékelni fogják.

327

Először is tegyük jól azonosíthatóvá a tervet, a pályázatunkat. Mindjárt az első lapon tüntessük fel a címét – ehhez válasszunk egy rövid, de kifejező fél mondatot – és a pályázat legfontosabb adatait: ki vagy mely szervezet kéri a támogatást, ki a felelős kapcsolattartó, és ő hol érhető el. Fontos, hogy akit megadunk, az valóban elérhető legyen, és tudjon megfelelő információval szolgálni a projektről. Írjuk le azt is, hogy a projektet hol, mely régióban, illetve településen kívánjuk megvalósítani. Mindjárt ezután soroljuk fel céljainkat. Ehhez használjuk a logframe-mátrixot, mert innen derül ki a legjobban a célok egymáshoz való viszonya, alá- és fölérendeltsége. Egyszerűen másoljuk ide a logframe tartalmát, a tágabb és a közvetlen célokat pedig válasszuk el egymástól. Ugyanitt célszerű pontosan leírni, hogy milyen módon valósítja meg a projekt a megcélzott pályázati alap céljait. Nevezzük meg azt a prioritást, célt, amelynek eléréséhez hozzá kívánunk járulni. Így az alap kezelői azonnal látják, hogy a projektünk valóban „nekik” szól.

A célok rögzítését kövesse terveink szöveges ismertetése. Erre nem kell 2–4 oldalnál többet szánni. A jó projekttervet nem kilóra mérik. A cél a világos, szakszerű, mégis közérthető érvelés. Ügyeljünk arra, hogy minden mondatunknak kézzel fogható, érdemi mondanivalója legyen. Csak azzal foglalkozzunk, aminek terveinkhez közvetlenül köze van. Legyünk tömörek. Írjunk rövid mondatokkal, kerüljük az idegen kifejezéseket. A körmönfont érvelés, a bombasztikus fogalmazás nem segít. Az olyan divatszavak mint a „fontos”, a „komplex” és az „átfogó” nagyon gyakran arra utalnak, hogy a kedvezményezett valójában nem tudja mit akar, és így kíván nagyobb súlyt adni soványka projektjének. A tárgyszerűség ennél sokkal hasznosabb. A projekt ismertetésére a legjobb az alábbi logikát követni:

- A projekt környezete: kik a pályázók és partnereik? - Milyen problémára kíván választ adni a projekt? - Mit kívánunk tenni? Milyen stratégiát követünk? Hogyan oldjuk meg a problémát? - Ezen belül milyen szerepet szánunk a most pályázott támogatásnak? (Az EU

például kifejezetten szereti, ha egy-egy projektben bemutatható, hogy miben állt az unió specifikus hozzájárulása.)

- Milyen elemekből áll majd a projekt? - Projektelemek egyenkénti, logikai vagy időrendi sorrendben történő ismertetése.

Az általános projektleírásban elsődleges célunk az legyen, hogy érthetően és világosan mutassuk be a projekt szerkezetét és fő elemeit. A részletekben csak akkor merüljünk el, ha biztosak vagyunk benne, hogy az olvasó megértette a projekt lényegét, logikai felépítését, az elemek egymásutániságát és kapcsolódási pontjait. Az elmélyült szakmai magyarázatokat, műszaki specifikációkat, tudományos fejtegetéseket tegyük mellékletekbe. Ezeket az olvassa el, akinek ez a feladata. Ha a főszöveget a „halandók” számára érthetetlen adatokkal túlterheljük, akkor a projekt egésze is érthetetlen és átláthatatlan lesz. Ha egy projektterv bonyolult és túlságosan technikai jellegű, arról nem azt gondolják majd, hogy elmélyült, kidolgozott, hanem azt, hogy zavaros és unalmas. A szöveges ismertetést követően rövid felsorolásban rögzítsük a projekt konkrét eredményeit.

Ezután már csak a számok, a száraz tények ismertetése következik. Először is a költségvetésé, amelyet finanszírozási források és projektelemek szerint is részleteznünk kell. Előfordulhat, hogy adott projektelemhez rendelünk egy-egy finanszírozási forrást, vagy hogy a különböző források társfinanszírozási arányai nem minden elemre

328

vonatkozóan egyformák. (Az EU például általában nem járul hozzá az adminisztratív költségekhez.) A költségvetési táblázatból ki kell derülnie, hogy melyik támogatást, forrást mire használjuk.

A pénzügyi tervezésnek – legalább a magunk számára – részét kell képeznie egy megalapozott cash-flow-elemzésnek is. Számítsunk rá, hogy a támogatási forrásokat esetleg késve – vagy ha a pályázati feltételek így rendelkeznek, akár csak a projekt befejezése után – folyósítják. Időbe telhet, amíg a kincstár kiegyenlíti egy számlánkat, vagy a befizetett áfát vissza tudjuk igényelni. Gondoljunk arra is, hogy ha a támogatási szerződést devizában kötöttük, akkor intézkednünk kell az árfolyammozgások hatásának kivédéséről. A forint árfolyama – akár rövid idő alatt is – felfelé és lefelé is jelentősen elmozdulhat, az ebből adódó anyagi veszteség pedig igen jelentős lehet. A költségvetés mellett meg kell adni a projekt időbeli ütemezését is. Ehhez alaposan végig kell gondolni a projekt lebonyolítását befolyásoló összes tényezőt. Különösen az alábbiakra figyeljünk oda:

– A konkrét tevékenység megkezdéséhez gyakran engedélyekre, előtanulmányokra van szükség.

Ezek megrendeléséről IDŐBEN kell gondoskodni, és reálisan fel kell becsülni azt is, hogy mikor jutunk ezen engedélyek, tervek birtokába.

– Az egyes projektelemek egymásra épülhetnek. Lehet, hogy az egyik komponens végrehajtása addig nem kezdődhet meg, amíg egy másik be nem fejeződött. A a projektelemek közötti ilyen, szekvenciális kapcsolatot lehetőleg kerüljük el. Ha ez nem lehetséges, az időbeli tervezéskor mindenképp legyünk realisták, és a végrehajtás során fokozottan figyeljünk a határidők betartására.

– Emlékezzünk arra is, hogy az EU-forrásokat közbeszerzési eljárás keretében kell elkölteni. Ez az eljárás is időigényes, ezért a vonatkozó előírásokról előre tájékozódjunk.

– Számítani kell arra, hogy a pályázatokról szóló döntésekhez is idő kell. Az is lehet, hogy a projekt kapcsán többször is ki kell majd kérnünk a támogatást folyósító szerv döntését, engedélyét. Bizony nem ritka, hogy a felelős hatóságok csak meglehetős késéssel reagálnak.

– Különösen építési projekteknél fontos, hogy tekintettel legyünk a megcélzott tevékenység technológiai szükségleteire. Adott esetben figyelembe kell vennünk az időjárást is, például azt, hogy hidegben nem lehet betonozni. Ha beszerzést készítünk elő, érdeklődjük meg a szállítási határidőket. Szolgáltatási projekteknél számítsunk például arra, hogy szakértőinknek megfelelő időt hagyjunk a szakmai felkészülésre.

Összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy az államilag támogatott projektek végrehajtása során különös figyelmet kell fordítani az időbeli tervezésre. A támogatást általában csak meghatározott időre kapjuk, és ha a kapott összeget annak lejártáig nem használjuk fel, akkor vissza kell fizetnünk. Ne terheljük tehát túl projektünket. Alaposan válogassuk meg, hogy milyen célra milyen támogatást veszünk igénybe, és a végrehajtás során nagyon figyeljünk oda a határidőkre.

A projektterv lényegét ezzel összefoglaltuk. Ha a pályázati kiírás megköveteli, hagyjunk helyet a kiíró szerv által kért egyéb információknak. Nagyon jó – sok esetben akár kötelező is lehet –, ha az üzleti tervhez mellékeljük a projektre vonatkozó műszaki terveket, technikai specifikációkat, engedélyezési okmányokat, a terveinket megalapozó szakértői tanulmányokat, környezetvédelmi hatásvizsgálatokat, pénzügyi számításokat és így tovább.

Az üzleti tervezés során az utolsó, de talán az egyik legfontosabb teendőnk az, hogy alaposan ellenőrizzük az üzleti terv belső konzisztenciáját, koherenciáját. Magyarán

329

szólva fontos, hogy amit valahol leírtunk, az ne mondjon ellent annak, amit az üzleti terv többi része tartalmaz. Egyrészről figyelni kell például a pénzügyi terv, a fizikai ütemezés és a cash-flow-számítás közötti számszaki összefüggésekre. Másrészről fontos az is, hogy ha egy adott dokumentumra hivatkozunk, azt mellékeljük, vagy ha ez nem célszerű, akkor legalább valóban legyen a birtokunkban, hogy szükség esetén be tudjuk mutatni. A „füllentő” projektet hamar utolérik, és a támogatási döntés ilyenkor szinte biztosan negatív lesz.

Lebonyolítás A projekt végrehajtásával kapcsolatban két fontos tanácsot emelnénk ki. Egyrészt nagyon figyeljünk arra, hogy a magunknak kitűzött határidőket tartsuk be. Éppen elég késés származhat az előre nem látható tényezőkből, ezért azokat a dolgokat, amikért magunk felelünk, mindig időben hajtsuk végre. Ha csúszásba kerültünk, hátrányunkat igyekezzünk minél előbb behozni. A projektek lebonyolítására, a források felhasználására rendelkezésre álló idő a gyakorlatban legtöbbször jóval rövidebb annál, mint amire számítanánk. Másrészt mindig legyünk felkészülve arra, hogy a dolgok rosszul is alakulhatnak. Legyenek vészterveink, tartalékmegoldásaink. Figyeljünk oda arra, hogy megfelelő módon elérjük-e céljainkat, és ha kell, avatkozzunk be. Ha kell, módosítsunk a projekten. Utóbbihoz viszont – ha szükséges – ne felejtsük el kikérni a támogató szervezet engedélyét is. Forráskeresés A forráskereséshez – mint már említettük – akkor célszerű hozzálátni, ha projektünk magja – a céljaink és a megcélzott tevékenységek köre – már világos a számunkra. Úgy általában „EU-forrást” nem célszerű keresni. Egyrészt azért, mert a pénzek szigorúan pántlikázottak, és nagyon kellemetlen helyzetbe kerül az, aki – a támogatási forrás rossz megválasztása miatt – kénytelen a projekt végrehajtása helyett az igényeivel ellentétes támogatási feltételek kielégítésével foglalkozni, és folyamatosan magyarázkodni. Másrészt azért, mert nem az számít, hogy kapjunk „EU-forrást” vagy „GFC-támogatást”, hanem az, hogy egy adott tervhez kapjunk bármilyen megfelelő forrást. Minden projekthez igyekezzünk számba venni a hazai és a külföldi támogatások minél teljesebb skáláját. Legyünk körültekintőek! Egy pályázat előkészítése sok időbe (pénzbe!) kerülhet. Csak oda pályázzunk, ahol elvben jogosultak vagyunk a támogatásra, és projektünk összhangban van a kiírt célokkal, tehát ahol meg tudunk felelni a pályázati feltételeknek. Általában kritikus pályázati feltétel a saját forrás biztosítása is. Gyakori taktika az, hogy a projektgazda egyszerre több alaphoz is pályázik. És amit például az „A” alaptól kap, azt a „B” alapnál saját forrásként igyekszik érvényesíteni, amit pedig a „B” alapnál kaphat, azt az „A” alapnál számolná el saját teljesítményként. Az ilyen konstrukció akár működhetne is, de nyilvánvalóan nagyon kockázatos. A magyar állami támogatások pályázati rendszerében ma még nincsenek olyan mechanizmusok, amelyek biztonságot nyújthatnának a szimultán pályázóknak.

330

4. Praktikus információk Összefoglalva a fentebb elmondottakat: első lépésként döntsük el, hogy az EU támogatási programjaiban saját projekttel, támogatottként vagy beszállítóként kívánunk-e részt venni. Utóbbi esetben a közbeszerzési értesítéseket kell figyelemmel kísérni:

– a Közbeszerzési Értesítőt,

– a nagyobb tenderek tekintetében az Európai Unió hivatalos közlönyét (Official Journal),

– az országos és megyei napilapokat,

– a Phare Központi Pénzügyi és Szerződéskötő Egységének internetoldalát: www.cfcu.hu és

– az Európai Bizottság internetes oldalát:

http://www.europa.eu.int/comm/europeaid/index_en.htm.

Ha támogatást keresünk, akkor haszonnal forgathatjuk a pályázati lehetőségekről tájékoztató, rendszeresen frissített szakkiadványok (Pénzforrás, Pályázati Figyelő). Ugyanígy érdemes felkeresni a minisztériumok honlapjait. Ezek mindegyike elérhető a Nemzeti Fejlesztési Hivatal által fenntartott honlapokról: www.eutamogatasok.hu, www.nfh.hu, www.europaterv.hu. A témában az EU-bizottság is több különböző honlapot (www.europa.eu.int) tart fenn. Az informálódás elsődleges csatornája ma már az internet, illetve az interneten keresztül is elérhető kiadványok köre. A programokkal egyre több, de – legalábbis a pályázók számához képest – nem sok szakember foglalkozik, így a sok száz, sok ezer érdeklődő egyenkénti eligazítására nincs kapacitásuk. Ne sértődjünk meg, ha személyes találkozóra vonatkozó igényünket – a valóban országos jelentőségű projektek kivételével – elutasítják. Ha mindenképpen személyes tájékoztatást szeretnénk, először igyekezzünk összeszedni minden elolvasható információt, és csak utána, konkrét, célzott kérdéseinkkel telefonáljunk. Egyes tárcák, intézmények ezen túlmenően további ügyfélszolgálatokat tartanak fenn, amelyekről a pályázati kiírások már ismertetett hozzáférési csatornáin szerezhetünk tudomást. Az NFT operatív programjainak gazdái az ún. irányító hatóságok, amelyek a központi államigazgatásban működnek:

– az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program tekintetében a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium;

– a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program, illetve a Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program gazdája a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium;

– a Humánerőforrás Operatív Program felelőse a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium;

– a regionális program gazdája a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatal.

A Kohézós Alap fejlesztései ügyében – a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Nemzetközi Támogatások

Főosztálya, – a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Segélykoordinációs és

Finanszírozási Főosztálya az illetékesek.

331

Fontos az is, hogy mindenkinek a megfelelő kérdést tegyük fel:

- Az Európai Unió Magyarországi Képviseletén és a Brüsszeli Bizottságnál – az EU támogatási forrásainak kisebb részét kitevő – nemzetközi támogatási programokról érdeklődhetünk.

- A Magyarországnak címzett támogatásokról a Nemzeti Fejlesztési Terv és EU Támogatások Hivatala adhat általános információt. Itt, az eutamogatasok.hu honlapon és a már említett kék-számon kaphatunk további útmutatást arra vonatkozóan is, hogy egy adott területen melyik programra érdemes pályázni, illetve melyik tárcát kell részletesen megkérdezni.

- Az egyes konkrét pályázati lehetőségek ügyében mindig az alapot kezelő minisztérium nyújt tájékoztatást.

- Regionális támogatási programok esetén a regionális fejlesztési tanácsoknál, illetve a mellettük működő, regionális fejlesztési ügynökségeknél, az MVH regionális kirendeltségeinél tájékozódjunk a helyi lehetőségekről.

Végül, de nem utolsósorban, a pályázatkészítés technikája iránt mélyebben érdeklődőknek Dr. Rapcsák János és Heil Péter: Phare kézikönyv című munkáját (Osiris, Budapest, 2000.) ajánljuk.

* * * A kis- és középvállalkozók pályázati tevékenységének segítése érdekében megjegyezzük, hogy egy-egy, EU-szinten is elfogadható, sikeres pályázat elkészítése a legjobb felkészülés mellett is rengeteg időt, utánajárást és gyakorlatot igényel. Ezek hiányában ajánlott – különösen az első tapasztalatok gyűjtésének időszakában – szakértőre bízni a pályázatok megírását. Számos pályázatíró, pályázati tanácsadó cég működik a piacon, amelyek közül körültekintően érdemes kiválasztani a szakmailag jól felkészült, megbízható pályázatíró céget. Ebben nyújt segítséget a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara által létrehozott, a minősített pályázatírókat tartalmazó, katalogizált jegyzéke. Az ebben szereplő, pályázati úton bekerült cégek – elfogadható díjazásért – minőségi szolgáltatást nyújtanak.

332

XXV. Lobbizás az Európai Unióban A lobbizás amerikai eredetű kifejezés24, és gyakorlata ma már széleskörűen elterjedt. Az Európai Unióban napjainkban — az általánosan elfogadott értelmezés szerint — a lobbizás a Közösség sokrétű és bonyolult intézményrendszerének olyan, nem hivatalos működési (és működtetési) eleme, amelyet részben elismernek a közösségi jogszabályok, sőt szabályozzák az eljárásaikat, a részvételüket a döntéshozatalban (egyes közösségi intézmények, szervezetek esetében), részben viszont egyszerűen és ténylegesen tudomásul veszik. Az „európai” lobbizásnak ugyanakkor természetesen vannak helyi sajátosságai is. A „lobby” eredetileg azt a tevékenységet jelentette, amit az amerikai kongresszusban a politikai döntéshozók környezetében az önkéntes és fizetett érdekképviselők fejtettek ki, amikor érveikkel és minden egyéb módszerrel befolyásolni, illetve saját érdekeik vagy az általuk képviselt csoportok megbízása szerint meghatározott irányba igyekeztek „terelni” a döntéshozatal folyamatát. A lobbizás gyakorlata a II. világháborút követő évtizedekben Európa országaiban is fokozatosan elterjedt. Manapság a lobbizás már tágabb értelemben használatos. Elsősorban mint a legfelső szintű (politikai, gazdasági, közigazgatási és társadalmi) döntéshozatal folyamatát kívülről, azaz a nem hivatalos csatornákon keresztül történő befolyásolás eszköze, amelyet az egyes országok – jellemzően inkább kulturális hagyományaik, szokásaik függvényében, mint jogszabályi eszközökkel – elfogadnak, megtűrnek, illetve behatárolnak. • • 1. A lobbizás – „europaizált” kiadásban Az európai integrációs közösségben a mindenkori tagországok együttműködésében nemzetközi szintre emelt (ún. közösségi) ügyek gyarapodásával, e hatáskörök fokozatos kiterjesztésével, valamint a tagországok számának növekedésével párhuzamosan az „európai lobbizás” szerepe és terjedelme rendkívül kitágult. A brüsszeli, ún. európai lobbizás terjedése, és természetesen a lobbizó szervezetek számának szaporodása egyfajta versenyt folytatott és folytat ma is az integráció elmélyülésének és folyamatos térbeli tágulásának dinamikájával. A hetvenes évek közepétől a nyolcvanas évek közepéig, amikor a közösségi szintű döntéshozatali folyamatot tartósan megbénította egyfajta tehetetlenség (europaralízis, euroszklerózis)25, a lobbizás szerepe paradox módon felértékelődött. Technikailag ugyan

24 A Cambridge Encyclopedia megfogalmazása szerint a lobbizás: „A 19. századi amerikai törvényhozói gyakorlatban a választott képviselőket személyesen befolyásoló csoportosulás, amely tevékenységet eredetileg a törvényhozás épületeinek folyosóin (ang. ’lobby’ a.m. ’folyosó’) fejtették ki. Mai használata a köztisztviselők, állami intézmények és a közvélemény befolyásolására utal. A liberális demokráciákban elfogadott intézmény; az érdekcsoportok fizetett, hivatásos lobbystákat alkalmaznak.” 25 A döntéshozatal fő tehertétele az volt, hogy az EGK-ban 1965-ban de facto elfogadott ún. „luxemburgi kompromisszum” értelmében, ha valamely döntéshozatali szinten, létfontosságú érdekeire hivatkozva akár csak egyetlen tagállam leállította valamely javaslat elfogadását, azt a többi tagállamnak is tiszteletben kellett tartania. A többségi, illetve minősített többségi határozat- és döntéshozatal a legfelső szintű politikai együttműködésben „működtethető” volt ugyan (ám akkor sem jogilag

333

bizonyos könnyebbséget jelentett, hogy csak azt kellett tudni, valamely ügyben ki (melyik tagország, illetve annak képviselője) tartozik a többséghez, illetve ki a kisebbséghez, szélsőséges esetben pedig azt, hogy melyik tagországnak jelent valamely kérdés „létfontosságú” ügyet. A problematikus kérdések érdemi, közösségi szintű előrevitelét viszont rendkívüli mértékben akadályozta az egyes nemzeti (tagországi) érdekekre hivatkozás lehetősége. Ehhez hozzájárult, hogy egyre gyakrabban olyan ügyek is a tagországok közösségi szintű döntéshozatalára vagy legalábbis a megvitatására kerültek (és kerülnek), amelyek nem feltétlenül tartoznak a szigorú jogszabályi meghatározottság szerinti közösségi hatáskörökbe26. Számos esetben pedig a szokásos döntés-előkészítési eljárásoknál gyorsabban vagy éppen soronkívüliséggel kellett (és kell) állást foglalni a tagországokat vagy azok jelentős részét érintő ügyekben, amihez a közösségi tisztviselőknek nem volt meg a kellő rálátásuk vagy idejük, illetve felkészültségük. A nyolcvanas évek végére az Egységes Európai Okmány (1987.) bevezette a döntéshozatali folyamatok és eljárások új rendjét, általános elvvé téve a többségi, illetve minősített többségi döntéshozatalt. A Maastrichti Szerződésben (1993.) kodifikált közösségi intézmény- és eljárásrendszer pedig önmagában véve is tovább bővítette a közösségi döntéshozatal melletti lobbisták létjogosultságát. Egyrészt mindkét jogszabálytár tágította a közösségi hatásköröket, valamint azok működtetésének cizelláltságát, másrészt a döntéshozatal hatékonyabbá tételével közvetve bevezették az ún. „blokkoló kisebbség” fogalmát és jelentőségét is.27 Azaz annak a jelentőségét, hogy egy-egy döntéshozatali szinten célszerű tisztában lenni azzal, hogy adott ügyben mely tagállam(ok), illetve mely érdekcsoport(ok) tartozhat(nak) ahhoz a kisebbséghez, amely a folyamatban lévő ügyben képes lehet megakadályozni a döntéshozatalt. Minthogy mindig is számtalan ügyet kell közösségi szinten egymással párhuzamosan tárgyalni, a „blokkoló kisebbség” kialakítása egy-egy konkrét kérdésben az adott ügyön messze túlmutató információkat, szervezési tevékenységet és élő kapcsolatokat feltételez. Az EU-bizottság becslése szerint napjainkban csupán Brüsszelben mintegy 7500 különböző lobbiszervezet működik, amelyek sok ezer embert foglalkoztatnak. Ezek a számok persze csak megközelítő becslést jelentenek, sem a szervezetekről, sem a személyekről nincs hivatalosan regisztrált „lobbisták listája”. 2. A lobbizás fő funkciója: információközvetítés Szűkebb értelemben az információközvetítés a megbízótól a célszemély vagy a célszervezet felé irányul, azaz egyirányú, és mindenekelőtt azt célozza, hogy a rendkívül

szabályozott módon, hanem csak politikai konszenzus esetén), így az alacsonyabb (szakértői, hivatalnoki) szinteken számtalan, esetenként rendkívül fontos együttműködési tervezet, javaslat rekedt meg. 26 A „közösségi hatáskörök” kodifikált terjedelme a Római Szerződés (hatályba lépés: 1958. január 1.) és az Egységes Európai Okmány (hatályba lépés: 1987. január 1.) között nem módosult, annak ellenére, hogy a valóságban a tagországok esetenként ennél sokkal szélesebb körben kezdeményeztek együttműködést, illetve kényszerültek együttműködni. 27 A „blokkoló kisebbség” fogalma azon alapul, hogy az EU-tanács szintjén a döntéshozatalban az egyes tagországoknak meghatározott szavazati joguk van, és a döntéseket minősített többséggel hozzák meg. Különösen több kritikus ügy párhuzamos döntéshozatalra bocsátása esetén fordulhat elő, hogy más-más tagországoknak különböző kérdésekben lehetnek fenntartásaik, esetleg ellenvéleményük a folyamatban lévő előterjesztéssel kapcsolatban. Megfelelő érdekazonosság esetén ilyenkor a döntéshozatalt érdemben befolyásoló „deal”-ekre kerülhet sor közöttük.

334

bonyolult és sokszintű közösségi döntés-előkészítési folyamat hivatalos résztvevői a lehető legpontosabb, legmegbízhatóbb adatok, információk birtokában tudják megvitatni az előkészítés alatt lévő ügyeket. Ebben a tekintetben a lobbizás tartalmilag elsősorban a szakmai jellegre összpontosít. Elengedhetetlen követelmény tehát a lobbista magas fokú szakmai felkészültsége, érvelő, vita- és meggyőző képessége, tapasztalata, valamint az adott döntés-előkészítési folyamatban résztvevők ismerete, a rendszeres és folyamatos kapcsolattartás. Tágabb értelemben ideértendő a „kereskedés” is, mindenfajta olyan információval, amely esetleg nem kifejezetten az adott üggyel kapcsolatos, de segít a lobbistának abban, hogy megbízatását sikerrel teljesítse. A lobbista mint közvetítő ebben az értelemben kétirányú munkát végez. Egyrészt elvégzi a fenti, szűkebb értelemben vett tájékoztatást és befolyásolást, másrészt folyamatosan tájékoztatja a megbízóját is. A felek között bizonyos mértékig önmagában is transzmissziós szerepet tölt be, és felelősséget visel e tevékenységéért. • 3. A lobbizás: szakma A lobbizást végző szervezetek, személyek túlnyomórészt állandó megbízottakat képviselnek, vagy kifejezetten meghatározott szervezetek állandó brüsszeli képviseletét látják el. Vannak eseti, alkalmi ügyekben lobbitevékenységet folytató lobbisták is, akik meghatározott ügyekkel kapcsolatban vállalnak ilyen feladatot, vagy csak bizonyos időtartamra fogadnak el megbízásokat. Mindkét típusú lobbistának meg kell azonban felelnie bizonyos íratlan követelményeknek ahhoz, hogy hitelesen képviselhesse a rábízott ügyet/ügyeket. Általános elvárások szerint a legfontosabb követelmények a következők:28

rendkívül jó kommunikációs képesség (feltétlenül ideértendő a többnyelvűség is), rugalmasság és kompromisszumkészség, hitelesség (a megbízóra és a lobbista szervezetére, valamint személyére értve), rövid és hatékony befolyásolóképesség – nem feltétlenül „rámenősség”, a közvetített információk pontossága és megbízhatósága, alapszabálynak tekintendő: az információk tartalmazhatnak „színesítést” – de nem

lehetnek hamisak. A fenti követelményeket egyrészt a mindenkori megbízóval való megállapodásnak kell biztosítania, másrészt maga a lobbista (mint szervezet vagy személy) felel azért, hogy ezek teljesüljenek. A kommunikációkészség az írásbeliségre és a szóbeliségre egyaránt vonatkozik, ideértve a legkorszerűbb eszközök használatát is (elektronikus stb). Az internet és más, „tárgyiasult” kapcsolatok (mint információszerzés és tájékoztatás egyaránt) rendkívüli előnyökkel járnak ugyan, ám tapasztalati „szabály”, hogy végső soron soha semmilyen eszköz sem pótolhatja a személyes, közvetlen, szóbeli lobbizás hatékonyságát.

28 A jelen rövid felsorolás forrása: „Lobbying in der Europäischen Union – Ein praktischer Leitfaden” (Wirtschaftskammer Österreich, 1996.) Amint a továbbiakban kiderül, valójában aligha általánosítható a lobbizás feltételeinek, követelményeinek és kívánalmainak teljes listája: az függ az adott megbízástól (feladattól), a megbízó szervezettől/személytől, a megbízó és a lobbista kapcsolatától és sok más tényezőtől.

335

Ehhez nagyfokú mobilitásra van szükség, bármikor „ugrásra kész” állapotban kell lenni. Viszont éppen a hatékony, rövid tájékoztatás és befolyásolóképesség feltételezi a nagyon alapos, esetenként részletes és gyakori, jól érthető, írásbeli és egyéb csatornákon történő előkészítést, amit ugyancsak nem pótolhat terjengős, minden részletre kiterjedő szóbeli tájékoztatás, magyarázkodás. A lobbista nemcsak az üzenetek egyszerű „postása”, hanem helyzete, szakmai felkészültsége, a rendelkezésére álló ismeretei alapján érdemi tárgyalási „mozgásterének” is kell lennie. Ennek megfelelő kidolgozása az esetek többségében sokkal inkább magának a lobbistának az érdeke, mint a meghatározott célt elérni kívánó megbízóé. A lobbistának legalább ilyen lényeges, hogy megállapítsa a megbízás „hogyan”-ját, a „mikor”-t, valamint azt, hogy a megcélzott döntéshozók közül kivel, esetleg milyen körülmények között kerüljön sor a megfelelő kapcsolatfelvételre. A közösségi szintű ügyekben – csaknem minden ügyben – történő lobbizás lényeges eleme – a megbízó és a lobbista közös előkészítésében – a hasonló vagy azonos ügyekben korábban hozott közösségi határozatok, döntések ismerete akkor is, ha azok esetleg nem váltak hatályossá. A lobbista számára ezért – az adott szakmai kérdés beható ismeretén túl – olyan fogalmak ismerete, mint „közösségi illetékesség”, „eljárásrend”, „precedensek” a szakmai munka eredményes elvégzésének elengedhetetlen feltétele. Nem feltétlenül szükséges, hogy a megbízó részletesen ismerje ezeket, de a lobbistának érdekében áll, hogy tájékoztassa őt ezekről, mint a munkája, feladata elvégzését meghatározó körülményekről, feltételekről. A lobbistának megbízatása teljesítése érdekében – a feladat összetettségétől függően – egyszerre kell alkalmaznia stratégiai és taktikai megközelítést. Céltudatosan fel kell építenie a célszervezettel vagy személlyel folyó kommunikációs kapcsolatait, szükség esetén rugalmasan alkalmazkodva azok reakcióihoz (illetve az elvárt reakció hiányához is). Minden kapcsolatfelvételnek határozott céllal, azaz haszonnal kell bírnia ugyanakkor – lehetőség szerint – célszerű biztosítani, hogy a kapcsolat a megcélzott kommunikációs partner számára is egyértelmű haszonnal járjon. Ez utóbbi vetület a lobbista szervezeti és személyi hitelessége bizonyításának, illetve az adott ügyben a hitelesség megteremtésének egyik legfontosabb eszköze. • 4. Amire a lobbistának Brüsszelben különösen figyelnie kell A lobbizás eredményességének általánosan elismert kulcsfeltételei közül néhányat külön is érdemes kiemelni. Ilyenek különösen: • Bármely megbízás ügyében nagyon hasznos, ha a lobbista az ügyet először az „ördög

ügyvédjeként” vizsgálja meg, azaz alaposan elemzi mindazokat az ellenérveket, amelyek a megbízással kapcsolatban felmerülhetnek. A szóbeli kapcsolatfelvételt megelőzően – ha erre lehetőség van – célszerű tudatni az illetékes tisztviselővel, hogy a lobbista tudatában van ezeknek, és így elkerülhetők az esetleges fölösleges kitérők, viták stb.

• A megbízás tárgyának megismerése, illetve bemutatása: pontosan, félreérthetetlenül

meg kell ismerni a megbízás valóságos tartalmát, célját, és ugyanilyen pontosan, félreérthetetlenül kell azt bemutatni. A prezentálás módja, körülményei, esetleg annak

336

„adagolása” a lobbista taktikájának a része. Ugyancsak nagymértékben rajta múlik, hogy rendelkezésére álljanak a megbízáshoz szükséges érvek, magyarázatok, mellékletek, háttéranyagok stb. és azokat eljuttassa a célszemélyhez. Ezek hiánya, pontatlansága, áttekinthetetlensége adott esetben a megbízás kudarcát (és a lobbista hitelességének csorbulását) okozhatja.

• „Az ördög a részletekben rejlik” – állítják kivétel nélkül mindazok, akik lobbizással

foglalkoznak. Vonatkozik ez a fentiekben is jelzett dokumentációkra, érvekre, a prezentálás megszervezésére vagy éppen a lehetséges ellenérvek ismeretének a hiányára. Különösen a brüsszeli multikulturális és soknyelvű közegben kell számtalan olyan, a „nemzeti szintű” lobbizáshoz képest sokkal ellentmondásosabb csapdával számolni, amelyek kifejezetten a közösségi ügyek menedzselésének sajátosságaival függnek össze.

Célszerű lehet például valamely ügyet nemcsak a Közösség fő hivatalos nyelvein, hanem a kisebb tagállamok nyelvén is „közvetíteni” a jobb megértés és/vagy az érintett tagállam képviselőjének tájékoztatása, figyelmének bevonása érdekében. Hasonlóképpen fontos lehet figyelembe venni azt, hogy a közösségi döntéshozatal valamelyik szintjén az adott üggyel kapcsolatban milyen más kérdések kerülhetnek egy „csomagba”: a lobbista hitelességét erősíti, ha tud az ilyen „linkekről” (még akkor is, ha a megbízatása nem terjed ki rájuk – amit viszont nemcsak illik, de kötelessége is egyértelműen jelezni).

• A közösségi intézmények és az intézményekben dolgozó célszemélyek

hierarchiájának és szerepének ismerete a lobbista egyik legfontosabb személyes „know-how-ja”. Ennek az egyik és leggyakoribb módszertani vetülete a következő: ha a közösségi szerveknél ugyanabban az ügyben több szinten kell eljárni, akkor az ügy eredményes képviselete szempontjából az időzítés és a sorrendiség meghatározó lehet. Szabály szerint előbb mindig a magasabb rangú személyt kell tájékozatni (még ha nagyon röviden is!), és csak ezután kerülhet sor a kapcsolatfelvételre az alacsonyabb beosztású tisztviselővel (aki esetleg valójában illetékes és foglalkozik a kérdéssel).

A lobbista „művészete”, hogy az előző szinten kapott pozitív vagy éppen negatív reakciót miként fordítja le további, megfelelő közbenjárásának biztosítására. Egy másik, nem kevésbé fontos vetület a szakmai és politikai jellegű témák (információk) megfelelő helyen, szinten történő felvetése, egyeztetése. A közösségi bürokraták legnagyobb része ugyanis messzemenően csak a szakmai érvekre és információkra „vevő”, de – ha a megbízás erre kiterjed – a felsőbb szinteken is célszerű óvatosan „adagolni” a kevésbé szakmai tartalmú érveket, információkat.

• A lobbistának a közösségi szervezeteknél általában nincs hivatalos „tárgyalási”

lehetősége: a hivatalos keretek között folyó megbeszélései jellemzően rövidek (15–30 perc), amit szükség esetén – saját kezdeményezésből – egyéb keretekben (pl. ebéd, egyéb meghívás stb.) szervezett megbeszélésekkel egészíthet ki.

• Távolról sem utolsósorban az állandó brüsszeli lobbista számára létfontosságú, hogy

az azonos ügyben lobbizó más szervezetekről, személyekről, azok folyó ügyeiről és közösségi kapcsolatairól tájékozott legyen. Miután Brüsszelben a tagországok szakmai, vállalkozói, munkaadói és munkavállalói szervezetei szinte kivétel nélkül

337

„EU-szinten” is szerveződnek, ennek alapvetően kialakultak már az intézményes keretei, amelyekbe célszerű a lehető leghatékonyabban bekapcsolódni.

Ezek közül az EU Gazdasági és Szociális Tanácsa (ECOSOC) a munkaadói és munkavállalói szervezetek képviseleteinek közösségi szintű, „hivatalos” fóruma, a közösségi szintű érdekképviseletben és döntéshozatalban betöltött jogállását és illetékességeit, feladatait az EU alapszerződései szabályozzák. A Régiók Tanácsa (amely a Maastrichti Szerződés értelmében szintén meghatározott tartalmú konzultációs jogot nyert a közösségi intézmények mellett) pedig tömöríti a tagországok területi adminisztratív egységeinek brüsszeli képviseleteit.

De a fentieken kívül is sok száz szakmai, városi, vállalkozói és egyéb „állandó képviselet” működik Brüsszelben, nem szólva a rendszeres és/vagy alkalmi lobbimegbízást vállaló és végző ügyvédi irodákról, információs központokról, „összekötő irodákról” és egyéb szervezetekről. A brüsszeli lobbista számára fontos, hogy szerepeljen az egy-két évente – Brüsszelben először 1993-ban kiadott –, lobbistákról szóló „Zöld Könyvben” (illetve annak valamelyik utánnyomásában, mint például a „Lobby organisations in Brussels” című kiadványban), és az természetesen neki is meglegyen. Persze a lobbista – az esetek túlnyomó többségében – nem ebből a kiadványból szerzi be a címeit és a kapcsolatait.

• A lobbista – valamely csoport, társaság megbízásából – általában valamely „ügyet”, azaz jellemzően részérdekeket képvisel, szemben egy ország, illetve tagjelölt által képviselt állásponttal. (Ez utóbbit is megjelenítik a lobbisták, de ez a brüsszeli lobbimunka speciális szakterületei közé tartozik.) Az „ügy” (részérdek) eredményes képviseletéhez hozzátartozik, hogy célszerű tisztában lenni azzal, az adott kérdésben mi is a megbízó által képviselt ország hivatalos álláspontja, és az hol, hogyan jelenik meg.

• A lobbista sem függetlenítheti magát a közösségi intézmények működtetésének azon

„rendszerétől”, ahol ugyanazon ügyben, ugyanazon ország részéről az egymásnak ellentmondó törekvések tartósan és eredményesen nem érvényesíthetők. Más szóval: amit a felek saját nemzeti keretekben nem tudnak egymás között „elrendezni”, azt nem célszerű Brüsszelben, a közösségi szervek melletti lobbizással megpróbálni pótolni.

5. Lobbizás, de kinél? A lobbizás fő, potenciális célszervezetei, célszemélyei Brüsszelben:

o Az EU-bizottság, valamint a tanács, mint a mindennapi közösségi jogalkotás fő letéteményesei. Ugyanakkor, miután a politikai, illetve a szakértői szintek mindkét szervezetben elég egyértelműen elkülöníthetők, a lobbistának és megbízójának az együttműködésén (is) múlik, hogy mikor, hol, melyik szintet és annak személy szerint melyik képviselőjét vegyék célba egy-egy közbenjárás valószínűbb sikere érdekében.

o A tagországok részéről a közösségi döntéshozatal hivatalos résztvevői a COREPER tagjai (COREPER: a tagországok brüsszeli állandó képviseleteinek

338

tanácsa). A COREPER II. szint a szakértők, ügyvivők, jellemzően a döntés-előkészítők szintje, akik a bizottsági tisztviselők megkerülhetetlen és nélkülözhetetlen partnerei, és az adott ügyekben a tagországok hivatalos érdekeit, információit „szállítják”, táplálják be a közösségi döntéshozatal mechanizmusába.

A lobbisták jellemzően ezen a szinten tudnak hasznos, szakmai tartalmú kiegészítő, árnyaló információkkal hozzájárulni a dossziék alakításához. A COREPER I. szint a tagországok állandó képviseleteinek vezetőit jelenti. Itt a döntés-előkészítés már erőteljesen politikai, nemzeti (tagállamok közti) alkudozást is tartalmazhat, ahol marginalizálódik a (túlnyomórészt csak szakmai megbízatású) lobbista szerepe. Szervezetek:

o ECOSOC (Gazdasági és Szociális Tanács), Régiók Tanácsa: azok a hivatalos, közösségi szintű intézmények, fórumok, amelyek szerepét, lehetőségeit és felelősségét a közösségi jogszabályok egyértelműen meghatározzák. Itt a lobbizás a hivatalos érdekképviselet és érdekérvényesítés formáját ölti, az eljárási és képviseleti rend közösségi és tagországi szinten szabályozott. Szakmai és/vagy csoportérdekek ügyében történő lobbizás kezdeményezése esetén hasznos arról tájékozódni, hogy az adott kérdés szerepelt-e már ezeken a fórumokon (ha igen, milyen eredménnyel), illetve várhatóan napirenden lesz-e.

o Az adott ügyben érdekelt, egyéb tagországi és/vagy szakmai érdekcsoportok brüsszeli szervezetei, valamint – szükség szerint – a tagországok hasonló érdekképviseleti és szakmai szervezetei.

o Politikai és/vagy egyéb, nem szakmai jellegű befolyásoló szervezetek (EP, parlamenti frakciók, EP-bizottságok, brüsszeli pártképviseletek és szövetségeik stb.).

• 6. Néhány további fontos szempont A lobbizás megkezdésekor érdemes végiggondolni és eldönteni néhány olyan, további szempontot, amelyek nagymértékben hozzájárulhatnak a kívánt cél eredményes eléréséhez. Ilyenek például különösen a következők: – Alapvető különbséget jelent, hogy a megbízó állandó, folyamatos lobbitevékenységet

kíván-e meg, vagy csak egy meghatározott ügy előrevitelét, érdekeinek megfelelő képviseletét. Az utóbbi típusú feladatokra Brüsszelben (és persze a tagországokban is) professzionális lobbisták tömegei állnak rendelkezésre. A megbízónak tartósabb feladat esetén sem feltétlenül csak az anyagiak tekintetében célszerű más megközelítést alkalmaznia (hiszen az egyszeri lobbisták sokszor „drágábbak”, mint egy tartós képviselet működtetése).

– Figyelembe kell venni a kiadott és a nyert információk, a létrehozott kapcsolatok, a kitermelt ismeretek stb. akkumulálódó értékét is, amelyek az információszerzés és az érdekérvényesítés terén egyaránt pótolhatatlanok lehetnek.

– Figyelemmel kell lennni a hivatalos ügymenet (eljárás), illetve a nem hivatalos befolyásolás egymás mellettiségére. Eldöntendő, hogy hol, milyen fórumon és kinél a leghatékonyabb a lobbista (nem hivatalos) közbenjárása, illetve hogy melyik ponton kell bekapcsolódnia magának a megbízónak. Különösen érvényes ez akkor, ha az elérendő cél konkrét döntéshozatallal függ össze.

339

– A lobbistának tisztában kell lennie azzal, hogy szerepe kifejezetten a kezdeményezés legyen-e, vagy a megbízó nevében valamely eseménnyel kapcsolatban kell-e reagálnia. Ettől függően eltérhet a lobbista felkészítése, illetve az általa alkalmazott eszközök, módszerek skálája.

– Alapvető követelmény a türelem és a kitartás. A megbízó és a lobbista együttműködésének egyik legérzékenyebb pontja ugyanakkor, hogy időben és ráfordításban „mennyit ér meg” egy kényes, de fontos ügy lobbizásának a menedzselése, illetve milyen feltételek mellett kell vagy lehet „ejteni” az adott ügyet.

– Hasonlóképpen fontos követelmény a különböző, közösségi hírforrások, dokumentumok, kiadványok jellegének, szerepének az ismerete (különösen azoké, amelyeket széles körben terjesztenek). Más és más eszközöket igényelhet annak megismerése, hogy hol van lehetőség például a beleszólásra, hol a reakcióra vagy más intervencióra.

– A megbízónak is tudomásul kell vennie, hogy az esetek nagy hányadában az „egyszerű” közösségi tisztviselő (az ügyek közvetlen kezelője, egyben annak szakértője) a megbízott lobbista legfontosabb partnere.

– Nélkülözhetetlen lehet a tényleges és potenciális szövetségesek keresése, illetve az ellenérdekeltek ismerete és velük a kapcsolatok ápolása. A lobbistának ettől függően esetleg sokkal szélesebb kapcsolati körben kell működnie, mint azt az adott ügy közvetlen képviselete igényelné.

***

7. Hasznos címek, források és kapcsolatok:

• Lobbiszervezetek Brüsszelben: lásd például Lobby sources in Brussels (két-, háromévenként, aktualizált címekkel és nevekkel adják ki)

• Az EU Gazdasági és Szociális Tanácsa (ECOSOC): http://www.ces.eu.int • Az EU Régiók Bizottsága: http://www.cor.eu.int

Magyarországon EU-ügyekben számos tanácsadó, kifejezetten lobbizással foglalkozó magáncég, ügyvédi irodák stb. folytatnak rendszeresen lobbizást.

340

XXVI. A tudásalapú elektronikus gazdaság folyamatai és szereplői

1. Alapfogalmak Az e-gazdaság fogalma Az ezredforduló globalizálódó gazdasága gyorsan és gyökeresen változik. E változásban kiemelkedő szerepe van a gyakran „Új Gazdaság” névvel is illetett elektronikus gazdaság térnyerésének. Az e-gazdaság alapvetően az USÁ-ból indult, és gyakorlatilag a multinacionális vállalatok és a korábbi EU-tagországok közvetítésével került Magyarországra. Jellemzője, hogy az információs-kommunikációs technológiák elterjedése révén lehetővé válik az információk egyszerűbb és alacsonyabb költségigényű hozzáférése, kezelése és tárolása, ami alapvetően módosítja a gazdasági tevékenységek korábbi rendszerét. A digitális gazdaság termék- és szolgáltatáskínálata minden eddiginél testreszabottabb, és 24 órán át, több csatornán, távoli helyekről, akár otthonról is elérhető.

A világgazdaság az ipari társadalomból egy merőben új helyzet, az

információs társadalom és a tudásalapú elektronikus gazdaság felé tart.

A digitális technológiák valamennyi gazdasági szektorban áthatják a cégek, társaságok szervezetét. Racionalizálják az üzleti struktúrákat, különösen az üzletvitel jellegét alakítják át. Az internet és más, főként internettechnológián alapuló hálózatok jelentősége exponenciálisan növekszik, az információ megszerzésének, felhasználásának és továbbításának módja pedig nagyban meghatározza a gazdasági szereplők versenyképességét.

2. Az e-gazdaság mint növekedési forrás

Az e-gazdaság kétféle módon teremt új lehetőségeket a gazdasági növekedés számára: 1. új típusú értékteremtő tevékenységek térnyerésével, valamint 2. a „hagyományos” gazdasági tevékenységek átalakításával, hatékonyságuk

növelésével. Új típusú értékteremtő tevékenységek térnyerése Az „Új Gazdaság” a gazdasági tevékenységek olyan, gyökeresen új fajtáit hozta és hozza létre, amelyek az információs, digitális technológiára és mindenekelőtt a tudásra mint tőkére épülnek. Mindez a gyakorlatban egyfelől azt jelenti, hogy a termékekben és a szolgáltatásokban a hozzáadott tudásérték jelentősége – a korábbi időszakokhoz képest – nagymértékben megnövekszik. Másfelől pedig azt, hogy – a tudás tőkeképző szerepének növekedésével – a tudástőke és a pénztőke még inkább egymásra átválthatóvá válik. További jellemző, hogy az e-gazdaság globálisan és regionálisan hálózati gazdasággá válik. A kisebb-nagyobb hálózatokban az integráció, a hatékonyság, a kényelem szempontjai alakítják a változékony piacot.

341

A „hagyományos” gazdasági tevékenységek hatékonyságának növekedése

Az e-gazdaság mintegy 10 éve tartó növekedése azonban nem csupán az információs-kommunikációs technológiákra épülő ágazatok és vállalatok megjelenésére vezethető vissza. Legalább ilyen súlyú jelenség az is, hogy ezeket a technológiákat a hagyományos iparágakhoz tartozó vállalatok – elsősorban a bank- és biztosítási szektor, valamint az autóipar – is jelentős mértékben átvették, működésüket ennek megfelelően átszervezték. Az új infokommunikációs technológiák alkalmazása, a vállalatok hálózati rendszerekhez kapcsolódása, valamint az ebből eredő mérethatékonyság ugyanis jelentősen csökkentheti a vállalatok működési költségeit. E költségcsökkenés jelentkezhet a piacra belépés, a raktározás, az áruknak és a szolgáltatásoknak a piacra eljuttatása, illetve a (pénzügyi) tranzakciós költségek viszonylatában. Ez összességében nagyobb hatékonyságot, élesedő versenyhelyzetet eredményez, és mindenképpen a vevő érdekében zajlik. A vállalati termelési lánc több pontján is fellépő költségcsökkenés nemzetgazdasági szinten is a termelékenység növekedéséhez és így pótlólagos növekedéshez vezet.

• 3. Az internet használata és elterjedtsége A legutóbbi mérés szerint a legalább 5 alkalmazottat foglalkoztató, magyar vállalatok körében az internetpenetráció (elterjedtség) a 2003. júniusi 72%-ról 2004 márciusára 77%-ra nőtt. A nagyvállalati szegmentumban a teljes telítettség (99%) miatt nem történt változás, a növekedés a kis- és középvállalatok körében volt tapasztalható. A mikrovállalkozások közül az 5–9 alkalmazottat foglalkoztató cégek körében 5 százalékpontos növekedéssel 72%-ra nőtt az internetcsatlakozással rendelkezők aránya. A kisvállalatoknál – a 10–19 fős cégeknél – a penetráció 77%-ra emelkedett, míg a 20–49 alkalmazottal működő cégek 84%-a használja az internetet. A középvállalati körben az 50 és 250 fős cégek 90%-a kapcsolódik a világhálóra, ez az elmúlt bő egy év folyamán nem változott.

Az internetkapcsolattal rendelkező, 5 fő feletti vállalatok aránya (%)

68 72 7177 75

8490 90 99 99

7277

0102030405060708090

100

5-9 fő 10-19 fő 20-49 fő 50-249 fő 250 fő felett összesen

2003. június 2004. március

Forrás: GKI - T-Mobile – SUN

342

A fentiek is igazolják, hogy a hazai KKV-szektor cégei jól érzékelik a világpiac kihívásait. Üzleti partnereik természetesen elsősorban a saját régiójukból kerülnek ki, de tudott dolog, hogy amelyik vállalkozás – legalább angolul – nem érhető el az internetről, az nem „látszik”. A keresőrobotok nem veszik észre, linkek hiányában pedig az érdeklődők sem találják meg. Az anyanyelvi tartalmakat célszerű több nyelvre lefordítani.

Virtuális vállalat, a kis- és középvállalatok fejlődésének új útja A vállalkozók – beleértve a kis- és középvállalkozókat is – alapvető érdeke a saját vállalkozásuk hatékony működtetése. Ezt a hatékony működtetést a világpiacon, az információs társadalomban, a globalizálódó versenyben kell megvalósítaniuk. A fokozódó verseny kihívásaira a KKV-k együttműködésük kiszélesítésével adhatnak választ.

A fejlődés alapja, hogy az új információs és kommunikációs technológiák alkalmazásával igen nagy mértékben megnőnek az együttműködéshez szükséges kommunikációs lehetőségek, miközben a költségei csökkennek. Az IKT (információs és kommunikációs technológiák) fejlesztése során az EU-ban és az USÁ-ban egyaránt virtuális vállalatokat alakítottak ki. Ennek számos névváltozata létezik, ilyenek például: kiterjesztett vállalat, gyors reagálású vállalat, Lego-vállalat. A folyamatot az USA-ban elsősorban a SBA (Small Business Administration), továbbá az Amerikai Hadsereg és Haditengerészet segíti annak érdekében, hogy az ottani KKV-k beszállítóvá válhassanak. Európában pedig az EU kutatás-fejlesztési keretprogramjai alapozzák meg az európai virtuális vállalatok kialakulását és fejlődését.

A virtuális vállalati modell a ma igen bevált, önirányító (self management) teamekkel számos hasonlóságot mutat, a különbség az, hogy itt a személyeket vállalkozások helyettesítik. A modell olyan sikeres, hogy számos nemzetközi nagyvállalat is virtuális vállalattá szervezte át önmagát. Az e-gazdaság egyik jellemzője, hogy a valóságos nagyvállalatok, a KKV-k és az általuk létrehozott virtuális vállalatok működnek együtt, illetve versenyeznek egymással. A virtuális vállalat tudásalapú együttműködést jelent. Így ezekben az együttműködésekben a vállalkozásokon kívül természetesen oktatási intézmények, kutatóintézetek, önkormányzatok és más szereplők is részt vehetnek.

Az e-gazdaság fejlesztésének prioritásai itthon és a világban

• Hozzáférés az információhoz. • Koncentrált technológiai és infrastrukturális fejlesztés. • Nemzeti és nemzetközi e-gazdaság (programjai) az eEurope alapján. • Regionális e-gazdaság. • E-gazdaság a kis- és középvállalkozásoknak. • Távmunka, új foglalkoztatás. • Részvétel az e-közigazgatásban. • Oktatásipar, e-oktatás és távoktatás. • Távegészségügy, távorvoslás. • Médiaipar, kommunikációipar. • On-line kormányzás.

A tagállamok szerepvállalási eszközei

343

Az állami eszközök négy típusát emelhetjük ki: − elvi támogatás, szereplők felkészítése, garanciák nyújtása, − jogi szabályozás, − intézményfejlesztés, − pályázatok EU-projektekre. A KKV-szektor fejlesztését támogató aktuális hazai és külföldi pályázatokról a csatolt forrásjegyzékben megjelölt helyeken érdemes tájékozódni. 4. Az e-gazdaság folyamatai és szereplői

Elektronikus üzletmenet, e-business, e-commerce, e-market Az amerikai terminológiában e-business, német környezetben e-market fogalom használatát számos, széles körben elterjedt félreértés övezi. A tisztánlátást nehezíti, hogy a ’80-as évek óta az információs forradalom hatására az interneten zajló folyamatokra használt fogalmak is jelentős változáson mentek át. Az Európai Unió információs szolgáltatásokra vonatkozó szabályai szigorúan előírják, hogy az ilyen szolgáltatások nyújtása nem köthető semmiféle előzetes engedélyhez. Kivételek azok az esetek, amikor a szolgáltatás tartalma ezt egyébként megkövetelné, például kereskedés engedélyköteles termékekkel. Az információs szolgáltatások világában naponta jelennek meg az új ötletek, megoldások, amelyek pillanatok alatt terjednek el, válnak a piacon „de facto” szabvánnyá, majd kiszámíthatatlan gyorsasággal más ötletek váltják föl vagy egészítik ki ezeket az eljárásokat. A gyors erkölcsi amortizáció, a fejlődés vargabetűi dacára összességében olyan gazdasági hajtóerővé válnak, amelynek szigorú szabályozással történő lefékezése, megbéklyózása nagymértékben visszavetheti a fejlődést. A fogalmak egyre általánosabbá válásának folyamata a következő szakaszokból állt: a) Elektronikus adatcsere, azaz EDI

Az elektronikus kereskedelem kifejezés használata előtt is alkalmaztak a gyakorlatban több olyan, a fogalomkörbe tartozó elemet, technikát, amilyen például a vállalatok, bankok és egyéb szervezetek közti kereskedelmi kapcsolatot támogató elektronikus adatcsere, azaz az EDI. Ez egy olyan, üzleti célú szabvány, amely hivatalos adat- és okiratcserét tesz lehetővé. Magyarországon kevéssé terjedt el.

b) Internetalapú termék- és szolgáltatáskínálat megjelenése

Itt az üzleti partnerek: a természetes személy (vásárló) + vállalat, kereskedelmi egység, áruház (eladó).

Az elektronizált folyamat pedig: a termékek és szolgáltatások hirdetése, megrendelése. Az elektronikus kereskedelem kifejezést először a 90-es évek elején az interneten történő, webalapú vásárlások elnevezésére alkalmazták. Kizárólag a kiskereskedelmi tevékenységre, azon belül is csak az áru/szolgáltatás megrendelésére vonatkozott.

c) Az elektronikus fizetési folyamat bevonása

344

Itt az üzleti partnerek: a természetes személy (vásárló) + vállalat, kereskedelmi egység, áruház (eladó) nemcsak a megrendelésig jut el, hanem a szolgáltatás vagy áru ellenértékét is az internet felhasználásával rendezi. Elektronizált folyamat: termékek és szolgáltatások hirdetése, megrendelése + fizetés.

d) Elektronikus üzletmenet Üzleti partnerek: a vásárló (megrendelő) és az eladó (lehet vállalat) + (szállító). Elektronizált folyamat: a kereskedelemhez kapcsolódó folyamatok (szállítás, fizetés szervizelés) bekapcsolása. Ennek a szakasznak az a jellemzője, hogy már nem természetes személy a vásárló, tehát már nem szerepel fogyasztóként, érdekeinek védelme nem a fogyasztóvédelem feladata. Ha a szereplők vállalkozások, a vitás kérdések eldöntése bírósági vagy versenyhivatali feladat.

Az ENSZ Trade Point modellje az adott kereskedelmi ügyletben részt vevő partnereken túl a közreműködőkre is kiterjesztette a szereplők körét. A kereskedelmi partnerek közti ügyleteken kívül olyan eljárások is bekerültek a modellbe mint a partner felkutatása, a banki átutalás, szállítmányozás, vám- és adóügyintézés, biztosítás, kárigény bejelentése, az export/import engedélyek beszerzése. Az infokommunikációs technológiák növekvő használata és az elektronikus gazdasági tevékenység fokozódó differenciálódása a gazdasági élet egészének jellemzője. Ez utóbbi magában foglalja az áruk és szolgáltatások elektronikus forgalmazását, az elektronikus pénzátutalást, az elektronikus értékpapír-kereskedelmet, az elektronikus fuvarlevél kiállítását, a kereskedelmi árverések lebonyolítását, a közbeszerzést, a direktmarketinget és az ügyfélszolgálati tevékenységet stb. Az interneten megvalósulhat a cégek, a vállalkozások, a közigazgatás, a magánszemélyek mint vevők-fogyasztók közötti elektronikus kapcsolat.

Az alábbi táblázat jól szemlélteti az eddigi differenciálódás eredményét, azaz a jelenlegi helyzetet.

• Az e-gazdaság szereplői, illetve folyamatai: Természetes

személy, fogyasztó

Vállalkozás (vevő)

Vállalkozás (szolgáltatást

fogadó)

Közigazgatás (mint gyűjtő,

befogadó, felhasználó)

Természetes személy mint eladó, szolgáltató

e-commerce (pl. adok-veszek, szol-gáltatok a weben)

e-commerce (pl. ingatlaneladás stb.)

Vállalkozás (eladó)

e-commerce (virtuális áruházak, eladás a weben)

e-business e-business e-business

Vállalkozás (egyéb szolgáltatást nyújtó)

e-commerce (pl. on-line banking, internetszolgáltatás stb.)

e-business (virtuális vállalat stb.)

e-business (virtuális vállalat stb.)

e-business (pl. telefon- vagy inter-netszolgáltatás stb.)

Közigazgatás (mint szolgáltató)

on-line ügyintézés+ e-adminisztráció

e-business (pl. statisztikai adat-

e-business (pl. közbeszerzés stb.)

e-adminisztráció (pl. pályázatok,

345

(pl. egyablakos ügyintézés stb.)

szolgáltatás stb.)

portálok, digitalizált ügyintézés stb.)

Definíciók: E-business vagy e-üzletmenet

Minden, természetes személyt nem érintő adat, áru és szolgáltatás áramoltatása infokommunikációs technológiák segítségével.

E-commerce vagy e-kereskedelem

Olyan kereskedelmi folyamat, amelyben vagy a fogyasztó (a vevő) vagy az eladó (a szolgáltató) természetes személy.

E-adminisztráció Digitalizált ügyiratforgalom, egyablakos ügyintézés, digitalizált pályáztatás.

On-line adminisztráció

24 órás, interaktív kapcsolat a közigazgatás-ügyfél viszonylatban.

Az információs társadalom kialakításának kulcskérdése a tudásalapú gazdaság előtérbe állítása. Minden elkészült és készülő tudásrégió-programban is középpontba kerülnek a modern tudásgazdaságok fejlesztésének és ezzel párhuzamosan a szellemi tőke növelésének programjai.

Az Európai Unió 1995 óta kötelezte el magát a tudásalapú gazdaság (avagy az Új Gazdaság) mellett: „A vállalatok minden ágazatban kezdenek átállni az e-businessre, és ehhez az egész gazdaság átalakítására szükség van. Számos ágazatban (pl. a légi közlekedés, könyvkiadás, tőzsde, távközlés, számítástechnika) pár éve még nem létező üzleti szereplők váltak piacvezetőkké. Növekedésük kulcsa az internet használatában rejlik, amely segítségükre volt a termelékenység növelésében és hálózatuk kiszélesítésében. Minden vállalatnak, legyen az kicsi vagy nagy, reagálnia kell a piac átalakulására.”

„Európa már sikeresen megvalósított olyan, történelmi jelentőségű politikai projekteket, mint az egységes belső piac és az euró. Miért ne tudna az Európai Unió megtenni egy olyan politikai lépést, amely hasonlóan előrelátóan és dinamikusan reagál az új gazdaságra? Ha Európa képes sikerrel kihasználni az új gazdaságban rejlő, óriási lehetőségeket, akkor a virágzó jövő minden európai számára valósággá válhat.” (Romano Prodi ) Azt a kérdést fel se kell tennünk, hogy miért ne tudná Magyarország is megtenni ezt a lépést?

I.) 5. A hálózati gazdaság kialakulásának gátjai Miközben konvergencia van a távközlési, televíziós, kiadói digitalizált technológiák között, illetve a számítógépesítés és az informatizáció internetes innovációs tartalmakat közvetítenek a gazdaságban, és ezáltal mind fontosabbá válik az internet gazdaságtanának megértése, nincs konvergencia és konszenzus az internet politikai (adminisztratív) kereteinek és az internetes gazdaságnak a megértésében, értelmezésében. A hálózati gazdaság (köz)gazdaságtanában a legtöbb téma nem új, hisz a távközlési hálózatok (1960–1970-es évek), majd a számítógépes hálózatok (1970–1980-as évek)

346

szolgáltatása, működtetése, használata fokozatosan létrehozott egy jogi, adminisztratív, gazdasági szabályrendszert, és már 1974-ben lényegében leírták az internettel kapcsolatos összes dilemmát. Az interneten megjelenő termékek és szolgáltatások árszerkezetének sajátosságait, a statisztikai mérés és minősítés módját, a pozitív hálózati externáliák, az interoperabilitás lényegét mára számos szerző számos műben ragadta meg, rendszerezte és továbbgondolásra ajánlja a gyakorlati alkalmazásban érdekelteknek. Az akkor felvetett problémák megoldásában szinte semmit sem haladt a világ, miközben az interneten megvalósuló kereskedelmi kommunikáció és általában véve a hálózati gazdaság hatalmasat lépett előre. Tehát a világháló, ez a valami mint technológia egyszerre található a kutatás, a fejlesztés és az alkalmazás korai szakaszában. A korai gyakorlati tapasztalatok alapján akadémikus viták folynak, miközben ez a valami mint hálózati gazdaság már milliárdokat termel a legkorábban ébredőknek. Szabályok és szabályozottság a világhálón Hétköznapi cselekedeteink nagyon sok esetben jogi aktusnak is minősülnek, így van ez akkor is, amikor ez nem tudatosul. Ha belépünk egy üzletbe, és vásárolunk valamit, adásvételi szerződést kötünk, a közlekedésben a KRESZ szabályai szerint járunk el, sok szolgáltatást (pl. kábeltévé, telefon, mobiltelefon, internet-hozzáférés) ugyancsak szerződés alapján veszünk igénybe. Mindez nincs másként az internet által érintett vagy a hálózattal összekapcsolt életviszonyokban sem. Valamely gazdasági tevékenység interneten keresztüli gyakorlása esetén az adott tevékenységre vonatkozó, sajátos előírásokat úgyanúgy be kell tartani, mint ahogy azt a „hétköznapi” világban megszokhattuk. De nem kis problémát jelent a hétköznapi életre szabott jogszabályok alkalmazása az internet „különleges” világára, vagy éppen a speciális szabályozás hiánya.

Az Európai Unió joganyagának fokozatos átvétele olyan, az elektronikus kapcsolattartás szempontjából alapvetőnek minősülő speciális joganyag (elektronikus aláírás, hírközlés, elektronikus kereskedelem és információs társadalmi szolgáltatások, elektronikus fizetési eszközök, elektronikusan teljesíthető eljárási cselekmények, szerzői jogi, fogyasztóvédelmi, reklámjogi előírások stb.) kialakulását eredményezte, amely ma már szilárdnak mondható alapokat biztosít az elektronikus üzleti forgalom és az elektronikus kapcsolattartás egyéb lehetőségeinek vonatkozásában. Kialakultak az ipari önszabályozás (domain-nevek regisztrációja, reklám, tartalomszolgáltatók) sajátos szabályozórendszerei, létrejöttek a jogviták alternatív (nem bíróságok előtt zajló) eldöntésének módozatai. Az „internetjog” fogalma alatt azoknak a jogszabályoknak az összességét értjük, amelyek a hálózati szereplők egymás közötti, valamint a hálózati világ szereplői és a „neten kívüli” világ szereplői közötti kapcsolatokban is kötelező érvénnyel bírnak, követendő magatartást, és az ettől való eltérés esetén végső soron akár közhatalmi eszközökkel is kikényszeríthető jogkövetkezményeket (szankciókat) írnak elő. Hazai jogfejlődésünkben a 2001-es esztendő kiemelkedő jelentőséggel bírt. A közösségi joggal történő harmonizációs folyamat fontos állomásaként ekkor született meg a hírközlésről szóló 2001. évi XL. törvény, az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV.

347

törvény és az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény. 2004. január 1-jétől hatályba lépett az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény módosítása, amely a szellemi alkotások jogában hozott jelentős változásokat. Az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvények módosításáról szóló 2003. évi CII. törvény, az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló 2001. évi CVIII. törvény módosításáról szóló 2003. évi XCVII. törvény pedig biztosította vonatkozó jogintézményi rendszerünk teljes összhangba hozását a 2000/31/EK-irányelvvel. Az elektronikus cégeljárásról és a cégiratok elektronikus úton történő megismeréséről szóló 2003. évi LXXXI. törvénnyel megjelent az első, az elektronikus eljárási lehetőséget teljes körűen biztosítani tudó törvényi konstrukció is.

6. A legfontosabb EU-programok, amelyekhez csatlakozhatunk Az e-Europe 2005 programja a 2000 júniusában még a 15-ök által elfogadott eEurope 2002 akcióterv szerves folytatásának tekintendő.

„…e-Europe 2005: Információs társadalmat mindenkinek!”

A bizottság értékelése szerint az eEurope 2002 akcióterv a 15 tagországban a következő eredményeket hozta:

• A tagországi háztartások internetellátottsága a duplájára nőtt. • Az internet-hozzáférés ára csökkent. • Kiépült a telekommunikációs hálózat. • Szinte minden vállalatnak van internet-hozzáférése. • Európa rendelkezik a világ leggyorsabb gerinchálózatával. • Megteremtették az e-kereskedelem jogi feltételeit. • Számos kormányzati szolgáltatás on-line elérhető, elindultak az e-kormányzat-

programok. • Kialakulóban van a martkártya-infrastruktúra. • A tagországok adoptálták az internetelérésre vonatkozó irányelveket . • Átalakult a kommunikációs hálózatok és szolgáltatások szabályozási környezete. • Megnyílt az út a mobil és multimédiás szolgáltatások új generációja számára. • Új módszerekkel teremtettek lehetőséget a polgároknak arra, hogy részt vegyenek

a társadalom életében. • Segítették a tudásvezérelte gazdaságban szükséges ismeretek elsajátítását. • Ráirányították a közfigyelmet a biztonságos on-line világ megteremtésének

szükségességére. Az információs társadalom a termelékenység és az életminőség javításának számos, ezidáig még kiaknázatlan lehetőségét rejti magában, elsősorban az internet széles sávú

348

és többféle alrendszert magában foglaló eszközök útján történő elérésének köszönhetően. Például a digitális TV vagy a 3G (multiplatform-megoldások). Az e-Europe 2005 akcióterv fő célkitűzése ezen technológiai vívmányoknak a kihasználása oly módon, hogy azok minél jobban szolgálják a versenyképesség növelését, a munkanélküliség csökkentését, az állampolgári részvétel erősítését, a társadalmi kohézió növekedését és az életminőség javulását. Az új technológiák jótékony hatásai akkor érvényesülnek igazán, ha lehetőleg mindenki azonos hozzáférési lehetőségekkel rendelkezik, ezért az eEurope 2002 „Információs társadalmat mindenkinek” jelmondata a mostani akciótervre is érvényben maradt. Az akcióterv két, egymással összefüggő és egymást erősítő, fő részből tevődik össze:

1. A szolgáltatások, alkalmazások és internetes tartalmak fejlesztése. 2. A széles sávú és biztonságos infrastruktúra kiépítése.

Az e-Europe 2005 három alapelvre épül:

a) Ösztönözni kívánja a pozitív visszacsatolásokat a széles sávú és multi-platform-infrastruktúra, valamint az ezeken folyó szolgáltatások között. Az új technológia elterjedésének korlátja a szolgáltatások és az infrastruktúra egymásrautaltsága, vagyis az, hogy a mindkét területen elinduló fejlődések – ösztönző tényezőként – előfeltételezik egymást. Tehát szükség van egy kezdő lökésre. A szolgáltatások és az infrastruktúra fejlesztése a magánbefektetések feladata, az e-Europe 2005 akcióterv annyiban járulhat hozzá ezekhez, hogykedvező jogi környezetet teremt a számukra.

b) Az akciótervnek túl kell mutatnia a jelenlegi politikákon, és valódi

újdonságot kell felmutatnia. A legtöbb tagállamban és a régiókban már születtek intézkedések a tudásalapú gazdaság előmozdítása érdekében, többnyire az e-Europe 2002 akciótervben megfogalmazottak alapján. Az e-Europe 2005 azon kívül, hogy túl kíván mutatni a megindult fejlesztéseken, az elfogadott, általános uniós fejlesztési irányokkal összhangban fogalmazza meg az ajánlásait.

c) Az e-Europe 2005 akcióterv rugalmas, és már a kitűzésekor lehetőséget

kínált egy középtávú felülvizsgálatra annak érdekében, hogy biztosítsa az új tagállamok csatlakozását a programokba. Mivel Magyarország is taggá vált, a hazai fejlesztők számára kiemelt fontosságú az akcióterv ismerete.

7. Az európai politika, az e-Europe célkitűzései

Dinamikus e-business-környezet a globális gazdaságban

• Az e-business-szel kapcsolatban, amely magában foglalja az e-kereskedelmet és az üzleti folyamatokat segítő, digitális technológiákat, meg kell vizsgálni a jogi környezetet azért, hogy azonosíthassák azokat a célokat, amelyek segítségével a leginkább tudják ösztönözni a vállalkozásokat az e-business használatára. Ennek érdekében 2003-ban e-business-csúcstalálkozót szerveztek.

• 2003-ra a bizottság egy e-business-hálózatot hozott létre, amely az összehangolt cselekvések érdekében egyesíti a nemzeti és a regionális szereplőket. A cél elsősorban a KKV-k támogatása.

• Meg kell határozni, hogy mit is értünk az e-szakértelem fogalmán, és milyen követelményeket támasztunk vele szemben.

• Növelni kell az e-kereskedelmi rendszerek megbízhatóságát és az irántuk táplált bizalmat.

349

Biztonságos információs infrastruktúra

• 2003 közepére ki kell alakítani egy cyber biztonsági különítményt (cyber security task force) és az ehhez szükséges jogi környezetet.

• A „Biztonság kultúrája” elnevezésű program keretében olyan projekteket kell támogatni, amelyek minden internetfelhasználóban tudatosítják a biztonság kérdését.

• 2003 végéig meg kell vizsgálni egy olyan, biztonságos kommunikációs környezet kialakításának a lehetőségét, amely elősegíti a bizalmas kormányzati információk cseréjét.

• Széles sávú internetelérés • A rádiók spektrumpolitikáit úgy kell alakítani, hogy azok a széles sávú

szolgáltatásokat szolgálják. • A kevésbé fejlett régiókban is meg kell teremteni a széles sávú internetelérés

lehetőségét. • Meg kell szüntetni a széles sávú hálózat elterjedésének jogi és egyéb akadályait. • Az állami és a magánszektort egyaránt arra kell ösztönözni, hogy a többféle

alrendszert magában foglaló (multiplatform) technológiákon kínálják a tartalmat. • 2003 végéig a tagállamoknak meg kell fogalmazniuk a digitális televíziózásra

történő átállás tervezetét. Fejlesztés, analízis és a sikeres gyakorlat elterjesztése A fentebb felsorolt akciók legtöbbje valahol – az állami vagy a magánszektorban – már megvalósulóban van. Az e-Europe 2005 célja ezeknek az összegyűjtése és elterjesztése. Ennek végrehajtása három lépcsőben történik:

1. A sikeres gyakorlatok azonosítása és kiválasztása. 2. Az így kiválasztott gyakorlatok továbbfejlesztése annak érdekében, hogy azok

minél szélesebb területre legyenek alkalmazhatók, továbbá a gyakorlat elterjesztéséhez szükséges irányelvek kidolgozása.

3. A legjobb példák népszerűsítése konferenciákon, workshopokon, már meglévő üzleti, kutatási és egyéb hálózatokban, illetve egy internetoldal útján.

Benchmarking 1. Indikátorok meghatározása 2. Felmérés és analízis 3. A politikák fejlesztése

Az e-politikák koordinációja közös jövőnk érdekében Jelenleg számos, információs társadalmi fejlesztés folyik európai, nemzeti vagy regionális szinten, azonban gyakran nem megoldott ezek uniós szintű kommunikációja és koordinációja. Az ERISA-szövetség összefogja ugyan a kontinens információs társadalmi kezdeményezéseit, de ez nem elegendő. Ezért irányozták elő az eEurope kormányzó csoport megalakítását, amelynek irányítója a bizottság, tagjai a tagállamok képviselői és – ahol szükséges – a magánszektor képviselői. A csoport fogja felügyelni az akcióterv végrehajtását, fórumot kínál a tapasztalatok cseréjére és elősegíti a tagjelölt országok részvételét. Keretében lehetőség nyílik a magyar KKV-k érdekeinek képviseletére is. 8. A felhasznált források jegyzéke, hasznos címek, részletes információk

350

• Ravi Kalakota, Marcia M. Robinson: Az e-üzlet. Információs társadalom A-tól Z-ig

könyvek, 2002. • Mi a jövő? Az információs társadalom és a magyar kezdeményezések, OMFB, ORTT,

HÉA Stratégiakutató Intézet, 1998. • A tudás társadalma I-II. kötet. Tanulmányok, esszék, reflexiók. Budapest, 2002. • Government-Market: Los Angeles Country • McKnight, L. W. Bailey, J. P. ed. by: Internet Economics. MIT Press Cambridge, MA,

1999. • Manuel Castells: Az internetgalaxis. Gondolatok internetről, üzletről és társadalomról.

Network Twentyone, 2002. • Dr. Sugár Péter (Neumann János Számítógéptudományi Társaság): Elektronikus

kereskedelem, információs forradalom, üzletviteli korszakváltás • Központi Statisztikai Hivatal 2004. II. negyedévi gyorstájékoztató • Charles Abrams (Gartner Group): E-Business • Charles Hardy: Az elefánt és a bolha. Óriásvállalatok és KKV-k. (Alkalmazkodhat-e a

társadalom az internet szülte virtuális világhoz?) HVG-könyvek • Miniszterelnöki Hivatal, szakértői anyagok • Verebics János: Az elektronikus gazdasági kapcsolatok jogának fogalma (kézirat) Interneten:

• http://europa.eu.int/ISPO/policy/i_europe… • www.gkm.hu • www.itkht.hu • www.ihm.hu • www.e-ker.hu • www.inco.hu • www.e-mo.hu • www.gki.hu • www.strategiakutato.hu • www.pafi.hu • www.ivsz.hu • www.net.hu (domain-regisztráció) • www.sg.hu

351

XXVII. Vállalkozói EU-tükör készítése és használata Az EU kitűnően szervezett integrációs környezetében a vállalkozók egyik állandóan ismétlődő kérdése: vajon minden tekintetben eléggé megfelel-e a vállalkozásom mindazoknak a rendszereknek, amelyek az európai „egységes belső piacon” meghatározzák a működésem és fejlődésem lehetőségeit. Ez a környezetrendszer hagyományosan három dimenziót jelent:

• a piaci környezetet, • a szabályozói környezetet, valamint • az intézményes környezetet.

Az EU-csatlakozással ehhez egy új tényező járul, az integrációs környezet, amelynek éppen az a lényege, hogy mindhárom, hagyományos dimenziót lényegesen befolyásolja. A piac és a verseny méretei és feltételei módosulnak, a szabályozórendszer elemei gazdagodnak, működése hosszabb-rövidebb időn belül lényegesen megváltozik, az intézményes környezetben pedig a szereplők (hatóságok, hivatalok, személyek) száma, illetékessége, mozgástere egyaránt átrendeződik. Ezt a helyzetet és fő tényezőit sematikusan mutatja be az 1. sz. ábra. A vállalkozónak kulcsfontosságú, hogy ezen környezeti feltételek függvényében rendszeresen elemezze, értékelje adottságait és helyzetét. Való igaz, hogy általános vélemény szerint – a mindennapi tapasztalat alapján – mindenki rendelkezik bizonyos tapasztalatokkal a piaci oldalról, éppúgy, mint ahogy – feltételezés szerint – többé-kevésbé ismerjük a szabályozói környezetet, valamint azokat az intézményeket, szervezeteket (és azok velünk szemben támasztott követelményeit) is, amelyekkel számolnunk kell. A vállalkozói tükör arra szolgál, hogy ezek a tapasztalataink és ismereteink ne „általában”, vagy „többé-kevésbé” álljanak rendelkezésünkre. Az EU-tükör készítésének célja: az EU-környezetben működés szempontjából a vállalkozás adott helyzetéről olyan

helyzetfeltárás, amely kiterjed a cég üzleti-gazdasági működésének – lehetőség szerint – minden egyes részterületére (ez a tükörkészítés passzív szakasza, az alábbiakban A) fejezet);

a felmérés megállapításai alapján – a célszerű feladatok kijelölésével – módszertani segítséget ad az alkalmazkodáshoz, valamint azok programozásához és a végrehajtás szervezéséhez (ez a tükörkészítés aktív szakasza, az alábbiakban B) fejezet).

A vállalati EU-tükör szerepe:

egyfajta „EU-lelkiismeretként” szolgáljon a cégvezető számára

352

1. sz. ábra

A) Passzív szakasz A „tükörkészítés” lényege, hogy olyan szempont- és kérdésrendszerrel szembesíti a vállalkozót, amely hozzásegíti ahhoz, hogy az EU-alkalmazkodással és a saját felkészültségével kapcsolatban egészében, illetve az egyes vizsgált részterületeken megállapítsa saját helyzetét, adottságait, lehetséges kilátásait. A módszer hatékony alkalmazását demonstrációs és az értékelést szolgáló eszközök, valamint az aktív szakaszba átvezető vállalatvezetői know-how bemutatása támogatják. A vállalati EU-tükör készítése hozzájárul ahhoz, hogy a vállalkozók az EU-alkalmazkodás ügyében egyrészt pontosabban meg tudják fogalmazni problémáikat, másrészt azonosítani tudják a hiányosságaikat és a feladataikat. A vállalati EU-tükör rendszeresen

353

ismétlődő elkészítése segítségével kapott „leltár” a vállalkozó egyfajta aktuális lelkiismereteként szolgál. Hozzásegít ahhoz is, hogy rendszeresen ellenőrizze felkészültségének és alkalmazkodásának helyzetét, annak gyakorlati elemeit és tennivalóit. Az alábbiakban egy egyszerűsített, az 1. sz. ábrán a „Vállalati adottságok”-ban jelzett, fő kérdésekre szorítkozó vállalkozói EU-tükör tesztszerűen kidolgozott modelljét mutatjuk be. Az Ön feladata, hogy vállalkozása rendszeres EU-átvilágítása céljára – szükség esetén – ehhez képest más vagy új szempontokat, kérdéseket alkalmazzon! A egyszerűsített teszt a következő. Tíz kérdéscsoportban összesen nyolcvan kérdést kell áttekinteni és végiggondolni. Az első csoportba foglalt három kérdés jelenti azt a „minimumkövetelményt,” amelyekre adott „igen” válaszok birtokában célszerű továbbhaladni az önvizsgálatban. A teszt értékelhetősége érdekében a többi kilenc csoportba foglalt vizsgálatok mindegyikéhez meghatározott fontossági arányok (súlyozás) tartoznak, az alábbiak szerint.

Kérdéscsoport

A megvála-szolandó kérdések

száma

Elérhető maximális pontszám

Javasolt minimális pontszám

0 Adminisztratív felkészültség 3 3 3 1 Termékek, szolgáltatások 12 17 12 2 Versenyhelyzet 14 17 12 3 Vevők, ügyfelek, marketing 11 16 11 4 Piacismeret, piaci alkalmazkodás 9 13 10 5 Pénzügyek, gazdálkodás 9 10 7 6 Üzletpolitika, menedzsment 8 10 6 7 Logisztika, raktározás, szállítók 5 6 4 8 Alkalmazottak, munkavállalók 5 6 3 9 Információ 4 5 3

1-9-ig, összes kérdés, illetve pontszám

77

100

69*/

* Az egyes kérdéscsoportokban elért összpontszámok együttesen adják ki a teljes teszt eredményét, ha az egyes kérdéscsoportokban sikerült elérni az ott megjelölt és javasolt minimális pontszámot. Az egyes kérdésekre igen, nem vagy többé-kevésbé választ lehet adni, és ennek függvényében 2, 1, illetve 0 pontot lehet kapni. Minden vállalkozó saját maga ismeri a legjobban a vállalkozását: a pontozást tehát a vállalkozó saját maga végezze el. A teszt helyes kitöltéséhez szükséges tudnivalók: ° Minden egyes kérdésre az alábbi válaszlehetőségek közül lehet választani:

I = igen T/K = többé-kevésbé N = nem

Egyes válaszlehetőségeknél satírozott T/K válaszkockát talál, ami azt jelenti, hogy ezek a válaszok értelemszerűen nem választhatók, ezekre a kérdésekre csak igen vagy nem válasz adható!

354

° A teljes teszt alkalmazása esetén az elérhető összpontszám 100, amelynek megoszlását az egyes kérdéscsoportokban az előzőek szerint jeleztük.

Megjegyzések: */ A 0 sorban elért pontszám „minimumkövetelmény” (és így nem számít be az összes pontszámba): ha ugyanis ezek a követelmények nem teljesülnek, az azt tükrözi, hogy a vállalkozás nem kíván az EU-ban közösségi szabályozás alá eső tevékenységekben részt venni). **/ A tájékoztatóul jelzett minimális összpontszám abban az esetben érvényes, ha a vállalkozás a kilenc vizsgált terület közül legalább hatban teljesítette az ott megjelölt minimális pontszámot.

Hogyan kell alkalmazni a tesztet, és mennyi erőfeszítést igényel a kitöltése? Először olvassa végig a kérdéseket, majd állapítsa meg, hogy mely kérdéscsoportok felelnek meg leginkább vállalkozása sajátosságainak. Először csak ezek megválaszolására fordítson figyelmet. Ha egyes kérdések vagy egész kérdéscsoportok nem értelmezhetők az Ön vállalkozása szempontjából, akkor két lehetőség van: vagy egészében eltekint ezek megválaszolásától (és az ezeknek megfelelő pontszámmal csökkenti az elérhető 100-as szintet), vagy a saját cége sajátosságainak figyelembevételével megpróbál testreszabott, új kérdéseket (vizsgálati szempontokat) alkalmazni (megállapítva egyúttal azok súlyát is a tesztben).

J.) V I Z S G Á L T T E R Ü L E T E K Pont-szám I T/

K N K.)

0 – Minimumkövetelmények: adminisztratív felkészültség

• Rendelkezik-e vállalkozása mindazokkal a cégdokumen-

tumokkal, amelyekre az Ön által folytatott tevékenység(ek)ben a zavartalan működés érdekében szükség van? 1

• Naprakészen és folyamatosan karbantartja-e ezeket a dokumentumokat? 1

• Felkészült-e arra, hogy az EU-specifikus adminisztratív követelményeknek megfelelően kiegészítse vállalkozói dokumentációját (pl. idegen nyelvű cég- és termékismertetés, hatósági engedélyek, igazolások, banki és adóhivatali igazolások stb)? 1

L.) 1. teszt: T e r m é k e k – s z o l g á l t a t á s o k

• Folyamatosan rendelkezik-e a vállalkozása fő

termékeire/szolgáltatásaira nézve érvényes gazdaságossági mutatókkal? 2

• Megítélése és/vagy tapasztalata szerint a cég termékstruktúrája piacképes és fenntartható-e az EU-tagság után? 2

• Ha nemmel válaszolt: van-e kidolgozott szerkezetátalakítási programja? 1

• Meghatározta-e, hogy a jövőben mely termékekre/szolgáltatásokra helyez különös súlyt? 2

355

• Rendelkezik-e termékeinek/szolgáltatásainak műszaki-technológiai fejlesztésére vonatkozó elképzelésekkel, tervekkel? 2

• Tudja-e, hogy melyek azok a termékek/szolgáltatások, amelyekkel az Ön termékei/szolgáltatásai helyettesíthetők? 1

• Ismeri és alkalmazza-e a termékeire/szogáltatásaira vonatkozó új műszaki szabványokat? 2

• Ha nemmel válaszolt a fenti kérdésre: megkezdte-e ennek felmérését? 1

• Rendelkezik-e vállalatának termékeire/szolgáltatásaira vonatkozó, kötelező minősítési eljárásokkal, ismeretekkel, illetve tanúsítványokkal? 1

• Ha nem, van-e kidolgozott programja ezek alkalmazására, illetve megszerzésére? 1

• Szellemi tulajdonjogok, védjegy, szabadalom: ismeri-e és alkalmazza-e az erre vonatkozó kötelezettségeket? 1

• Kielégítik-e termékei/szolgáltatásai termékbiztonsági jellemzői az EU-piaci követelményeket? 1

2. teszt: V e r s e n y h e l y z e t

• Tudja-e, hogy miben rejlenek az Ön cégének fő erősségei/gyengeségei? 1

• Tudja-e, hogy miben jobbak/gyengébbek vállalkozásánál a fő versenytársai? 1

• Felmérte-e, hogy az EU-tagság következtében cége versenyhelyzetére milyen hatással vannak

a hazai piaci fejlemények, 1 az EU-beli fejlemények? 1

• Megvizsgálta-e az alábbi vonatkozásokban, hogy elsősorban hol kell új versenytársakkal számolnia:

az Ön termékei/szolgáltatásai vonatkozásában, 2 az árak tekintetében, 2 a szállítók (fuvarozók) tekintetében? 1

• Megvizsgálta-e, hogy elsősorban honnan kell új versenytársakkal számolnia:

a hazai környezetből, 1 a korábbi EU-tagországokból, 1 az EU-hoz csatlakozó, többi országból? 1

• Kidolgozta-e a következő területeken, hogy hol kell változtatnia ahhoz, hogy lépést tartson, illetve megelőzze versenytársait:

a termékek/árak/beszerzések tekintetében, 2

356

a fenti, különböző viszonylatokból várható verseny tekintetében? 1 • Megkezdte-e a versenyhelyzete megszilárdítására irányuló

intézkedéseinek végrehajtását? 1 • Elégedett-e a versenypozíciójával, illetve az e téren eddig elért

teljesítményével? 1

M.) 3. teszt: V e v ő k – ü g y f e l e k – m a r k e t i n g

• Végez-e az Ön vállalkozása rendszeres vevőfigyelést és kiértékelést? 2

• Felkészült-e arra, hogy intézkedéseket kell hoznia vevői megtartására? 1

• Vannak-e saját tapasztalatai EU-beli cégekkel való együttműködésről? 2

• Kidolgozott-e intézkedési tervet vevőkörének bővítéséhez, terméke/i és/vagy vállalkozása ismertségének növeléséhez? 2

• Megvizsgálta-e, hogy milyen új vevőkkel kíván kapcsolatba lépni az Európai Unióban? 1

• Felvette-e a kapcsolatot lehetséges jövőbeni partnerekkel az EU-ban és/vagy más csatlakozó országban? 2

• Van-e vállalkozásának fogyasztóvédelmi politikája, és teljesíti-e az erre vonatkozó követelményeket? 2

• Ha nemmel válaszolt: van-e erre vonatkozó, kidolgozott cselekvési programja? 1

• Felmérte-e, hogy milyen új marketingre (PR, reklám) van szüksége vállalkozásának az EU-csatlakozás után? 1

• Megkezdte-e vállalkozásánál az új marketingterv megvalósítását? 1

• Rendelkezik-e már most a megfelelő anyagi és szellemi eszközökkel vállalkozásának és termékeinek az új piaci környezetben történő „eladásához”? 1

N.) O.) 4. teszt P i a c i s m e r e t, p i a c i a l k a l m a z k

o d á s

I T/K N

• Megvizsgálta-e, hogy azo/ko/n a piaco/ko/n, ahol az Ön vállalkozása működik, erősödik, változatlan vagy gyengül-e a verseny az EU-csatlakozás következtében? 2

• Felmérte-e, hogy miként hat ez az Ön vállalkozására? 2 • Rendelkezik-e kielégítő információkkal arról, hogy miként fog

fejlődni az Ön termékeinek/szolgáltatásainak piaca: Magyarországon, 1 az Európai Unióban? 1

• Megvizsgálta-e, hogy tartalmaz-e a piaci környezet szabályrendszere az Ön vállalkozására vonatkozó, új környezetvédelmi követelményeket? 1

• Megvizsgálta-e, hogy tartalmaz-e a piaci környezet 1

357

szabályrendszere az Ön vállalkozására vonatkozó követelményeket a termékfelelősség terén?

• Meghozta-e azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a vállalkozásában az új piaci környezethez történő alkalmazkodáshoz? 2

• Van/nak-e már konkrét eredménye/i is az új intézkedéseknek? 2 • Elégedett-e Ön vállalkozása piaci alkalmazkodásának

eredményeivel? 1

P.) 5. teszt: P é n z ü g y e k, g a z d á l k o d á s

♦ Biztosítva van-e az Ön vállalkozásának folyamatos likviditása? 2 • Kielégítőnek ítéli-e meg vállalkozása pénzügyi menedzselését

az EU-csatlakozást követően? 1

• Felmérték-e az Ön vállalkozásánál, hogy az EU-tagság következtében milyen változásokra van szükség a pénz- és hitelgazdálkodásban, illetve kapcsolatokban, éspedig:

a cégen belüli pénz- és hitelgazdálkodásban, 1 a külső pénzügyi kapcsolatokban? 1

• Felkészült-e a vállalkozása arra, hogy az EU-csatlakozást követően új pénz- és hitelforrásokat vehet igénybe, éspedig:

a hazai környezetben, 1 az EU-térségben, 1 pályázati formában? 1

• Rendelkezik-e a vállalkozás prognózisához és stock flow-elemzéséhez szükséges mutatószámokkal és információkkal? 1

• Rendelkezik-e a vállalata jövőképének kialakításához szükséges pénzügyi mutatószámokkal? 1

6. teszt: Ü z l e t p o l i t i ka, m e n e d z s m e n t

• Alkalmaz-e a vállalatirányításában fejlett vezetési módszereket (pl. vevőkapcsolati, minőségirányítási, kontrolling stb)? 2

• Van-e a vállalkozásának stratégiai (együttműködési, al- vagy beszállítói) szerződéses kapcsolata? 1

• Használja-e vállalkozásában az elektronikus információszerzés és belső tájékoztatás módszereit? 1

• Megítélése szerint eredményesen alkalmazzák-e vállalkozá-sánál a fenti módszerek, szerződések követelményeit? 1

• Rendelkezik-e a vállalkozása az EU-tagsággal megváltozott helyzetre kidolgozott, üzleti fejlesztési tervvel? 2

• Véglegesen kialakultnak tartja-e vállalkozásánál a döntés-hozatal és a belső információáramlás jelenlegi rendszerét? 1

• Megfelelőnek tartja-e a vállalat vezető menedzsmentjének felkészültségét az EU-tagság miatt várható többletfeladatokra? 1

• Megítélése szerint képes-e a vállalkozása egyedül, külső segítség nélkül megoldani az EU-taggá válás összes, új kihívását? 1

358

Q.) 7. teszt: Logisztika, raktározás, szállítás

• Tudja-e, hogy milyen változások válnak szükségessé

vállalkozásánál a logisztika, a raktározás és a szállítás területén? 2

• Megvizsgálta-e, hogy mekkorák vállalatának erre vonatkozó költségei? 1

• Kidolgozta-e, hogy milyen verseny- és költségelőnyöket érhet el új logisztikai, raktározási és szállítási módszerekkel, kapcsolatokkal? 1

• Megkezdték-e vállalkozásánál az új logisztikai, raktározási és szállítási rendszer bevezetését? 1

• Megfelel-e vállalkozása logisztikai, raktározási és szállítási rendszere az EU-csatlakozás következtében megváltozott üzleti környezetnek? 1

R.) S.) 8. teszt: A l k a l m a z o t t a k, m u n k a v á l l a l ó k

• Megítélése szerint munkatársai és alkalmazottai már most jól felkészültek-e az EU-tagsággal járó új feladatok ellátására? 2

• Tudja-e, hogy milyen új ismeretekkel, képesítéssel kell rendelkezniük az új munkatársaknak? 1

• Tudja-e, hogy milyen továbbképzési programokat kell biztosítania munkatársainak a szükséges EU-vonatkozású ismeretek elsajátításához? 1

• Az EU-tagságra való tekintettel szervezik és/vagy támogatják-e a vállalkozásánál az alkalmazottak szakmai és/vagy nyelvi továbbképzését? 1

• Ha nemmel válaszolt az előbbi kérdésre: van-e a vállalkozásának együttműködése hazai vagy külföldi intézményekkel az alkalmazottak rendszeres szakmai és/vagy nyelvi továbbképzésének elősegítése érdekében? 1

T.) U.) 9. teszt I n f o r m á c i ó s z e r z é s

• Elegendőnek tartja-e az EU-tagságra vonatkozó információit,

és kielégítőnek tartja-e a meglévő forrásokat? 2

• Keres-e rendszeresen kiegészítő információkat a EU- tagságból következő, szükséges tudnivalókról? 1

• Tudja-e, hogy honnan kaphat folyamatosan naprakész információkat az EU-tagsággal kapcsolatos kérdésekben? 1

• Használ-e rendszeresen nem magyar nyelvű információforrásokat az EU-val kapcsolatban? 1

Mit kínál ez a teszt?

A vállalkozó egy olyan módszert és szempontrendszert ismer meg, amelynek segítségével – az egyes alapvető kérdések tekintetében – azonosítani tudja vállalkozása fő erősségeit és gyengéit a vizsgált összefüggésekben.

359

Leltárt tud készíteni azokról a hiányosságokról, amelyek mielőbbi megismerése, beszerzése vagy teljesítése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a vállalkozása sikerrel nézzen szembe az EU-tagság új környezetrendszerével.

Ezek alapján meghatározhatja azon feladatok fontossági sorrendjét, amelyeknek a következő időszakban – saját megítélése szerint – kulcsszerepük van, illetve lesz a vállalkozás sikeres működése érdekében.

Saját vállalkozása sajátosságainak figyelembevételével tovább tudja fejleszteni az önvizsgálati módszert. Az általunk felvetett 80 kérdés csak egy minta, és nem terjedhet ki több százezer vállalkozás minden egyedi, helyzetére, piaci és versenykövetelményeire.

Kérdéseket, szempontokat kap ahhoz, hogy összehasonlíthassa a helyzetét olyan más vállalkozásokkal, amelyeket természetesen nem ismer részletesen, de a helyzetük, helyzetmegítélésük fontos a számára.

Nem utolsósorban, ha a tesztet nemcsak egyszer végzi el, hanem többször megismétli (pl. három- vagy hathavonként), akkor időről időre lemérheti a saját fejlődését. Meglátja, megéri! Erre szolgál az alábbi, összefoglaló kiértékelési séma.

Összefoglaló kiértékelés az 1-9 kérdéscsoportokra kapott válaszok alapján

Az Ön válaszai alapján kapott

pontszámok

Kérdéscsoport

Most Három

hónappal később

Hat hónappal később

1 Termékek, szolgáltatások 2 Versenyhelyzet 3 Vevők, ügyfelek, marketing 4 Piacismeret, piaci alkalmazkodás 5 Pénzügyek, gazdálkodás 6 Üzletpolitika, menedzsment 7 Logisztika, raktározás, szállítás 8 Alkalmazottak, munkavállalók 9 Információszerzés

Összes pontszám

B/ Aktív szakasz

Amint bevezetésként már jeleztük, az EU-tükör – különösen a teszt – elkészítése a vállalkozás EU-érett működtetése szempontjából még csak a passzív szakasz. Mit tartalmaz az aktív alkalmazkodás? 1. Nyisson egy EU-dokumentációs dossziét a vállalkozásáról! Ennek most már itt a legfőbb ideje! Vállalkozása EU-dokumentációjának arra kell szolgálnia, hogy rögzítse cége EU-tagsággal összefüggő problémáit, tapasztalatait, feladatait. Ne hagyatkozzon az emlékezetére: napról napra merülnek fel a konkrét problémák, a (sokszor nem várt) tapasztalatok és a felismert feladatok. Ezeket alkalmanként „össze kell seperni”, rendszerezni kell, a következtetéseket pedig le kell

360

vonni. A „tükörkészítés” ennek a rendszerezésnek és a következtetések levonásának az egyik fő eszköze. 2. Mérje föl a vállalkozása „stratégiai sarokpontjait” – tekintettel az EU-tagságra! A stratégia sarokpontjai: az elvárások, a lehetőségek, a veszélyek és a feladatok feltárása. Egy célszerű eljárás például az 1. sz. mintában foglalható össze. Az alábbiak szerint jegyezze fel magának a megfelelő válaszokat:

Tudom, vagy rendben van a vállalatomnál: OK Nem tudom megválaszolni a kérdést, utána kell nézni: - Teljesen bizonytalan, alaposan meg kell vizsgálni a kérdést: ?

1. sz. minta Stratégiai kérdések:

elvárások és feladatok az EU-csatlakozással kapcsolatban • O

K -

?

a) Milyen változások adódnak a vállalata számára az EU-viszonylatú üzletpolitikájának kialakítása során? Például:

• a hazai (belföldi) szabályozás részéről, • a külkereskedelmi szabályozás terén, • a külpiaci szabályok/rendtartások következtében, • az üzleti, illetve partnerkapcsolatok változása miatt, • egyéb, éspedig:

b) Milyen új lehetőségeket tudna valóra váltani? Például:

• új piacok tekintetében, • új vevők tekintetében, • új források tekintetében, • új együttműködési lehetőségek tekintetében, • egyéb, éspedig:

c) Milyen új konkurensekkel kell számolni? Például:

• termékek/szolgáltatások vonatkozásában, • árak tekintetében, • szállítók (fuvarozók) tekintetében, • egyéb, éspedig:

d) Kell-e intézkedéseket hozni a vállalkozásánál?

• azonnal, • középtávon.

e) Milyen intézkedéseket kell hozni?

• felülvizsgálni érvényben lévő intézkedéseket, • aktív intézkedéseket, • védelmi jellegű intézkedéseket.

f) Adottak-e a feltételek a vállalatánál az ilyen jellegű stratégiai megfontolások számára?

361

• Szükség van-e ehhez a menedzsmentben szervezett tevékenységre?

• Milyen lépéseket kell tenni a vállalat jövőképének kialakítására az EU-csatlakozás következtében?

Javaslatunk: a stratégiai felmérés elkészítése után a munkatársaival értékelje ki a megállapításokat, és együtt fogalmazzák meg azokat a feladatokat – és szükség esetén a további kérdéseket –, amelyek mentén a saját vállalkozásuk EU-felkészítése célszerű és gyakorlatias irányt vehet. Ha a vállalkozás jellegzetességeinek megfelelően új kérdések, szempontok figyelembevételét tartja szükségesnek, akkor az ismétlődő, újabb felméréseknél is következetesen alkalmazza ezeket! 3. Készítse el vállalkozása jövőképét! A „jövőkép” azt jelenti, hogy Önnek van stratégiai elképzelése, sőt ennek megvalósításához programja, elvárásai az EU-tagság feltételrendszerében. Ebből a szempontból a jövőkép kidolgozása magában foglalja:

– az egyes rész-, illetve szakterületek EU-felkészültségének, ezen túl pedig várható teljesítményének a figyelembevételét,

– a vállalkozás egészének aktuális és perspektivikus helyzetértékelését a piaci és a szabályozói környezettel összefüggésben,

– a vállalkozó (illetve munkatársai) elképzeléseinek, törekvéseinek integrálását egymással, valamint az előbbi tényezőkkel.

• • VÁLLALATI JÖVŐKÉP

Igen

Nem

Rendelkezik-e a cég jövőképének kialakításához szükséges ismeretekkel az EU-tagság környezetrendszerében?

Rendelkeznek-e az illetékes munkatársai az ehhez megfelelő ismeretekkel?

4. Készítse el a végzett vizsgálatok rövid, áttekinthető összefoglaló dokumentációját!

2. sz. minta

EU-tükör – Összefoglaló leltár Helyzetem Erősségeim Problémáim

Stratégiai szempontok és elvárások 1 2 .. .. n

Működési kulcsterületek és -szempontok (az EU-tükörteszt alapján) 1

362

2 .. .. n

Következtetések Teendők Megbízott személy: Határidő:

5. Vizsgálja meg a megállapítások és feladatok tartalmi összehangoltságát és a felmért, illetve tervezett folyamatok egymásra épülését! Erre nézve a 2. sz. ábra ad útmutatást.

2. sz. ábra

Hogyan tehető hasznossá a vállalkozói EU-tükör készítése? Tíz gyakorlati jó tanács a felhasználók számára:

363

1. Következetes és ismétlődő alkalmazása esetén ez a módszer a vállalkozásnak

gyakorlatilag egy átfogó „EU-dokumentációt” eredményez. A dokumentáció visszatérő eleme a „tükör” alapján egy rendszeres alkalmanként elkészített „összefoglaló leltár”.

2. Az átvilágítást szolgáló kérdések legyenek érvényesek a vállalkozásra. Ne erőltesse, ha a fentiek közül egyes kérdések nem alkalmazhatók, viszont ha más kérdések, vizsgálati szempontok fontosak, azokat feltétlenül vegye figyelembe.

3. A vizsgálatot rendszeresen meg kell ismételni (kb. félévenként), elsősorban ugyanazon szempontokból, de szükség szerint új kérdések figyelembevételével is.

4. Az egyes részterületeket tartalmazó fejezetek tartalmi átfedéseket tartalmazhatnak. Ha már valamennyit feldolgozta, célszerű tisztázni a válaszok összhangját és/vagy az esetleges ellentmondásokat is. Csak ekkor állapítsa meg a nyitva vagy megválaszolatlanul maradt kérdések fontossági sorrendjét.

5. Az EU-dokumentáció adjon helyet további jegyzetelésre, kérdések, észrevételek bejegyzésére. Válasszon olyan, megfelelő módszert, amellyel megkülönbözteti egymástól az Önnek fontos, illetve kevésbé fontos kérdéseket, feladatokat.

6. Vonja be a munkatársait a kérdések megválaszolásába! A vállalkozásban az „együttgondolkodás” a stratégiai megközelítés sikerének egyik legnagyobb ereje: különösen a vállalkozás „jövőképének” közös kidolgozása jelent önmagában véve is mobilizáló, ösztönző erőt.

7. Használja ki a feladatkijelölésre fenntartott helyeket! Az ismételt, újbóli felhasználásnál pótolhatatlan, hogy ez a rovat következtetéseket, elvárásokat tartalmazzon.

8. Ne riadjon vissza attól, hogy esetenként nem rövid időre kell előretekinteni! Ha valamit nem tud megválaszolni, azt jelezze például úgy, hogy ezzel a későbbiekben foglalkozni kell! Ezeket a kérdéseket célszerű külön is nyilvántartani!

9. Ne riadjon vissza attól, ha sok kérdésre nem tud választ adni, sőt azt sem tudja, honnan kaphat érdemi választ.

10. Tegyen fel új kérdéseket, küldje el azokat a szakmai, érdekképviseleti szervezetekhez, vagy jelezze e kiadvány szerkesztőségének! Ezek alapján szorgalmazza szakértők bevonását, és a felmerülő problémák szervezett formában történő, együttes megvitatását (pl. szakmai fórumokon, kamarai rendezvényeken stb).

C) Demonstráció

Az EU-tükör készítésének hasznos kiegészítője olyan demonstrációs módszerek alkalmazása, amelyek a vállalkozónak és a munkatársainak, illetve a partnereknek vizuálisan mutatják be egyrészt az adott helyzetet, másrészt az időközben (két tükörkészítés között) meghozott és végrehajtott intézkedések eredményeit.

364

Az EU-tükör teszt ismétlődő elvégzése önmagában véve alkalmas arra, hogy a vállalkozó – elsősorban önmagának és munkatársainak – számszerűen és/vagy tetszés szerinti módon prezentálva mutassa be az EU-alkalmazkodás során elért előrelépéseket. Például az A) fejezetben bemutatott – az 1-9. kérdéscsoportok válaszai alapján –, egymás után elkészített, összefoglaló kiértékelések mérhetően egyre jobb eredményeket hozhatnak. Az első alkalommal esetleg mért, alig 50% helyett elérheti, majd meghaladhatja a 60%-ot és így tovább. A fenti összefoglaló leltár mintája alapján például a vállalkozás adott vetületekben felmért erősségei és problémái egy, a 3. sz. mintával jelzett táblázatban, illetve egy hasonló táblázat időről időre történő összehasonlításával is bemutathatók. (A következő jelzések csak példa jellegűek.)

3. sz. minta Erősségek ** Problémák** Szakterület, illetve

tényező, jellemző + 1 0 - 1 +1 0 -1

Fontosság a vállalat

működésében* Vevőkapcsolatok 1 !?! Technológiai helyzet 2 OK+ Versenyképesség 3 OK Marketing 2 ?!? Pénzügyi helyzet 2 !!! Személyzet 2 V.) OK Információ 3 !!! .. Stb. * Az adott terület, illetve jellemző „fontosságát” a vállalkozó, illetve a cég vezetése állapítja meg (célszerű legfeljebb 3 fokozatba „sorolni” a vizsgált kérdéseket). ** Az alkalmazott fokozatokat célszerű a vizsgálat részletességének függvényében mérőszámokkal jelölni (pl. sok részelemre kiterjedő vizsgálat esetén akár +/- 5-ig terjedő minősítéssel). Egy további demonstrációs típus arra alkalmas, hogy – bizonyos vizsgálati szempontokból – mennyiségileg értékelje a vállalkozás helyzetét, amit összességében fejez ki. Ha például 0 és 100 között (%-osan) állapítjuk meg a legfontosabb szempontok szerinti tükörkészítés során kapott válaszokat, akkor ezt jól kifejezheti a 3. sz. ábrán is bemutatott csillaggrafikon. Az itt bemutatott eset például azt fejezi ki, hogy miként minősíti a vállalkozás a felkészültségét egyrészt a mindenkori piaci környezethez, a szabályozókhoz, valamint az intézményi környezethez való viszonyában, másrészt mindhárom vetületben megkülönbözteti a hazai, illetve a külföldi követelményekhez mérhető jellemzőket. Az ábrából első látásra kiolvasható, hogy az adott cég – a három vizsgált szempontból – a hazai környezetben 50–70% közötti szinten értékeli saját helyzetét, a „külföldi” környezeti szempontokból viszont (külföldi piac, EU-szabályozók, illetve nemzetközi intézmények) csaknem ugyanilyen arányú a „nem tudom” válaszok részaránya, és szintén jelentős azoké a kérdéseké, amelyeket egyértelműen feltárandónak ítélnek meg.

365

3. sz. ábra

Az adott helyzet vizuális bemutatásán túlmutató helyzetértékelést segíti elő, ha magát az egész EU-alkalmazkodást – folyamatában és elemeiben – kíséreljük meg mérni és kiértékelni. Az EU-alkalmazkodás a vállalkozó azon tevékenysége, amelyben igazodik az EU-tagsággal járó követelményekhez, nagymértékben a helyzetelemzésre és -értékelésre (például az EU-tükör készítése során nyert megállapításokra) alapul, amelyhez szükségszerűen csatlakozik egy sor egyéb operatív feladat, tevékenység is. Az esetek túlnyomó többségében ugyanis enélkül reménytelen – egyszerűen csak ábrándozás –, vállalkozói szempontból használhatatlan marad a „jövőkép”. Az átállás célszerű folyamatábráját – amely ugyancsak tartalmazza a fenti három, fő tényező (stratégia, operatív feladatok és jövőkép) egységét – a 4. sz. ábra tartalmazza. Figyelembe kell venni, hogy az operatív vállalatműködtetés szokásos feladatain kívül, az új feltételrendszerben való működés érdekében olyan további feladatokra is célszerű figyelmet fordítani, mint a cégen belüli oktatás és tréning.

366

4. sz. ábra

Az, hogy a három fő területen – és azokon belül a részkérdésekben – miként halad előre valamely vállalkozás alkalmazkodása, megfelelő mérőszámokkal számszerűen is minősíthető (5. sz. ábra). Az alábbi minta annak bemutatására szolgál, hogy az EU-hoz történő alkalmazkodás egyes összetevői – és e tényezőcsoportokon belül az egyes feladatok végrehajtása – miként járulnak hozzá a vállalkozás EU-korszakra szóló modelljének működőképességéhez.

367

5. sz. ábra

Azt, hogy adott vállalatnál – az egyes tényezőcsoportokon belül – mely feladatok milyen súllyal szerepeljenek az alkalmazkodási stratégiában és annak „menetrendjében”, azt – a fenti fő arányokon belül – a cég sajátosságainak megfelelően kell megállapítani. Idetartozik például, hogy a stratégián belül mekkora szerepet kap a cég saját erősségeinek vagy éppen a külső környezeti tényezőknek a figyelembevétele, vagy hogy milyen területeknek ad elsőbbséget (vevőkapcsolatok, technológia, marketing, szállítók stb.) az operatív helyzet- és feladatelemzés és -kijelölés. A jövőképhez pedig hozzátartozhat például az olyan feladatmeghatározás, mint a cég erőteljesebb lobbitevékenysége, bizonyos információforrások rendszeres igénybevétele, a cégen belüli, célirányos felkészítő oktatás stb. Az időről időre – például félévenként – elkészített EU-tükör és annak alapján a kijelölt feladatok végrehajtásának elemzése hasznos és átfogó tájékoztatást adhat a vállalkozás EU-alkalmazkodásának helyzetéről, aminek – nem utolsósorban – komoly marketingértéke is van. Irodalom, források: Osztrák vállalati stratégiák az EU-csatlakozás küszöbén (BKIK, „Irány az EU” sorozat 7. szám, 1997.) Vigyázz, kész, rajt! (Bevezető kézikönyv kis- és középvállalkozóknak, BKIK, 1998.) „EUROFIT” sorozat a WIFI (Ausztria) kiadásában, 1990–93 között www.eufit.hu: a vállalkozói tükörkészítés módszerét részleteiben is tartalmazó és alkalmazását ismertető internetes-szolgáltatás

368

XXVIII. Üzleti partnerközvetítés, a kereskedelmi tevékenység elősegítése

Hazánkban a magyar kis- és középvállalkozói réteg kereskedelmi tevékenységének elősegítésére több pályázati lehetőség, partnerkereső és egyéb üzleti szolgáltatás is elérhető. 1. A központi költségvetésből finanszírozott, kereskedelem- fejlesztést célzó pályázatok, programok 1.1. Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program A kis- és középvállalkozásokról és fejlődésük támogatásáról szóló, 2004-ben módosított törvény határozza meg a Kis- és Középvállalkozói Célelőirányzat (KKC) fő elemeit. A célelőirányzat egyik fontos területe a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kezelésében lévő Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program. A Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program (korábban Széchenyi Terv) 2004. évi pályázatainak keretében a kis- és középvállalkozások 3 féle – közel 600 millió forint értékű – pályázati felhívásra pályázhatnak. A keretösszeg csökkenésének oka, hogy az európai uniós társfinanszírozással meghirdetett pályázati felhívások az előző évben a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Programban még szerepelt témák nagy részét lefedik. A Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program elemei 2004-ben:

• a mikro- és kisvállalkozások internetes megjelenésének támogatása, • a háziorvosi működtetési jog megvásárlását vagy az egészségügyi

közszolgáltatás nyújtását segítő kamattámogatás, • a hazai roma mikro-, kis- és középvállalkozások piaci esélyeit javító

fejlesztések és beruházások támogatása. 1.2. A GKM kezelésében lévő, egyéb pályázati lehetőségek

• Smart Hungary – környezetvédelmi szempontú technológiaváltás • Széchenyi Turizmusfejlesztési Program • A magyar találmányok külföldi bejelentésének támogatása

1.3. Kereskedelemfejlesztési pályázatok A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium kezelésében lévő célelőirányzat határozza meg a kereskedelemfejlesztési pályázatok fő elemeit. Ezek támogatást biztosítanak a külpiaci megjelenésre, a központi kezdeményezésű projektekre, valamint meghatározott kereskedelemfejlesztési célokra. A 2004-re meghirdetett pályázatok számára rendelkezésre álló költségkeret mintegy 1 milliárd forint volt. A célelőirányzat vissza nem térítendő támogatással segíti a magyar vállalkozókat külföldi kiállításokon való részvétel, marketingeszközök készíttetése, hirdetések megjelentetése, külföldi vállalati iroda létesítése, kiállító- vagy bemutatóterem bérleti díja, megfelelőségtanúsítási eljárás

369

elvégeztetése, exportot elősegítő oktatás költsége, nemzetközi szervezeti tagdíjak fizetése, valamint dömpingeljárás esetén szakértő, illetve ügyvéd foglalkoztatása kapcsán. Külön támogatási formát hoztak létre az I. és II. kategóriás külföldi kiállításokon való részvétel támogatására. Az I. kategóriás kiállításokra a hazai szervezők (kollektív magyar kiállítási részvétel, nemzeti standon, központi rendezvényekkel) a kiállításon való részvételre adhatnak be pályázatot. A II. kategóriás kiállítási listán szereplő rendezvényekre pedig közvetlenül a részt vevő cégek adhatják le pályázataikat. A támogatást 2004-ben is kétféle pályázati rendszerben juttatják el az érintettekhez. (Lásd e fejezet 3.1. pontja alatt.) A központi költségvetési forrásból támogatott egyéb programok és pályázatok koordinálását más szaktárcák végzik. 1.4. Hitel- és garanciakonstrukciók A különböző hitel- és garanciakonstrukciókat is a vállalkozások támogatására hozták létre. 1.4.1. Hitelkonstrukciók: A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által támogatott hitelkonstrukciók

• mikrohitel-program, • Széchenyi-kártya (500 ezer Ft-tól 10 millió Ft-ig terjedő hitelkeret, 2004-ben 3%-os

kamattámogatással), • midihitel-program, Lánchíd Faktoring, • Európa Technológiai és Felzárkóztatási Beruházási Hitelprogram, • kis- és középvállalkozások támogatása tőkejuttatással.

A pályázati kiírásokról a GKM honlapján olvashatnak részletesen (www.gkm.hu). Egyéb hitelkonstrukciók

• beruházási, fejlesztési hitelek, • tőkebefektetési programok, • energiatakarékossági/hatékonysági programok, • mezőgazdasági vállalkozásoknak kínált konstrukciók, • exportfinanszírozó hitelkonstrukciók, • kockázatvállalást/megosztást szolgáló banki termékek exportáló vállalatoknak, • egyéb banki kölcsönök.

1.4.2. Garanciakonstrukciók:

• a Hitelgarancia Rt. készfizető kezességvállalása, • az Agrár-Vállalkozási Hitelgarancia Alapítvány készfizető kezességvállalása, • előleg-visszafizetési garancia, • hitelfedezeti garancia, • jólteljesítési garancia, • tendergarancia, • az Eximbank által folyósított export-előfinanszírozási hitel mögé forint- és

devizagarancia.

2. Üzleti partnerközvetítés

370

Országos szinten az érdekképviseleti szervek, valamint a kereskedelemfejlesztéssel foglalkozó szervezetek végeznek nemzetközi üzleti kapcsolatot építő tevékenységet. A külföldi partnerektől (ITDH kereskedelmi irodák, kamarák, EIC-hálózat, külképviseletek), illetve közvetlenül a cégektől érkező ajánlatok – magyarra fordítva – több szervezet hírlevelében és honlapján is megjelennek (kamarai hírlevelek, Üzleti Hírek, on-line hírlevél stb.). A külföldi szervezetekkel való kölcsönös együttműködés eredményeként a partnerek is folyamatos lehetőséget biztosítanak a magyar partnerkereső kérések hírlevelekben történő közzétételére (külföldi kamarák és kereskedelemfejlesztéssel foglalkozó szervezetek hírlevelei). A magyar exportot célzó megkeresés esetén a szervezetek adatbázisokból, saját ügyfélkörükből válogatnak partnert a külföldi fél számára, illetve a szakszövetségek segítségével kutatják fel a potenciális magyar gyártókat, beszállítókat. Fontos megemlíteni az Európai Bizottság Vállalkozási Főigazgatósága által üzemeltetett és a közelmúltban korszerűsített Üzleti Együttműködések Adatbázisát (Business Cooperation Database-BCD), amely a hazánkban működő, kilenc Euro Info Központon keresztül érhető el. (Listájukat lásd a következő fejezetben.) Az üzleti kapcsolatot kereső magyar vállalkozók profilja – a konzulens segítségével – felkerül a partnerkereső adatbázisba, igény esetén pedig a naprakész adatbázisból válogatnak ajánlatokat az ügyfél számára. A kis- és középvállalkozások kereskedelmi tevékenységét segítő szervezetek feladatai közé tartozik hazai és külföldi, szektorspecifikus üzletember-találkozók szervezése. Ezek a találkozók sok esetben szakkiállításokhoz és vásárokhoz kapcsolódnak. A magyar vállalkozók kedvező feltételekkel vehetnek részt az ilyen típusú rendezvényeken, amelyeken aztán hosszú távú üzleti együttműködéseket is kialakíthatnak az adott szakma külföldi képviselőivel. A vállalkozások számára nagy jelentőséggel bír a hazai kiállításokon való részvétel is, ahol a magyar vállalatok a szakma bel- és külföldi képviselőivel találkozhatnak. (Lásd a „Vállalkozásfejlesztési akciók" című fejezetet.) A kiállítások listája az MKIK gondozásában jelenik meg.

A magyar importvámokkal kapcsolatban a VPOP ügyfélszolgálatától lehet beszerezni információt. • VPOP Információ

1143 Budapest, Hungária krt. 112–114. Nyitva: 8–16-ig Tel.: 470-4119, 4121, 4122 Fax: 470-4120 Zöld-szám 0-24-ig: 06-80/203-723 E-mail:vam.info@mail.vpop.hu Internet: www.vam.hu

Külkereskedelem-technikai és vámtanácsadást a Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. (ITDH) Beszállítói és Tanácsadó Központja folytat. Importvám-tanácsadást a területi kereskedelmi és iparkamarák ügyfélszolgálatai is végeznek. (Lásd a következő fejezet 5. pontja alatt.)

371

ITDH Beszállítói és Tanácsadó Központ (BTK) (Lásd a következő pont alatt.)

Az Európai Unió egységes belső piacát érintő jogszabályokkal és az áruk szabad mozgásával kapcsolatban a magyar Euro Info Központ hálózat végez tanácsadói tevékenységet. (Lásd a 3.1.4. pont alatt.) 3. A KKV-k kereskedelmi tevékenységét elősegítő szervezetek

3.1. ITDH Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht.

Az ITDH Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium és a Külügyminisztérium felügyelete alatt működő, nonprofit kormányzati szervezet, amelynek egyik fő feladata a magyar export ösztönzése. Az exportfejlesztő tevékenység stratégiai célja az, hogy minden lehetséges eszközzel hozzájáruljon a magyar vállalkozói kör exportképességének növeléséhez, a hazai vállalkozók, elsősorban a KKV-k termékeinek külpiacra juttatásához. Az ITDH feladata az exportfejlesztés irányainak kidolgozása, a külföldi kiállítások és rendezvények megszervezése, piaci információk gyűjtése és terjesztése, tanácsadás, valamint exportfejlesztést szolgáló, bemutató kiadványok és kommunikációs projektek megvalósítása. Az ITDH kapcsolatot teremt a belföldi vállalkozók, az állami és regionális közigazgatási intézmények és a külföldi partnerek között. Az ITDH keretei között működik a budapesti Euro Info Központ, amely az Európai Bizottság Vállalkozási Főigazgatósága által létrehozott, nemzetközi Euro Info Központ hálózat tagja. Feladata, hogy segítséget nyújtson a hazai kis- és középvállalkozásoknak az egységes belső piaci versenyképesség javításában, valamint tájékoztassa a vállalkozásokat a közösségi jogszabályokkal és programokkal kapcsolatban. A feladatok megvalósítása érdekében a központ különböző tevékenységeket folytat, köztük különös tekintettel olyanokat, amelyek a KKV-k szempontjából különösen fontosak:

• tanácsadás és tájékoztatás, • szemináriumok szervezése és információs standok üzemeltetése, • kiadványok megjelentetése, • üzleti partnerközvetítés.

3.1.1. Az ITDH kereskedelemfejlesztéssel kapcsolatos tevékenysége

• Az ITDH a magyar részvételt a külföldi kiállításokon, önálló magyar árubemutatókon (I. és II. kategóriás kiállítások) – amelyekhez esetenként üzletember-találkozó is kapcsolódik – a Külügyminisztérium kezelésében lévő Kereskedelemfejlesztési Célelőirányzatból vissza nem térítendő támogatással segíti. A támogatást 2004-ben is pályázati úton juttatta el az érintettekhez. A kiállításokkal és a részvétel feltételeivel kapcsolatban az ITDH Kiállítási Igazgatósága nyújt bővebb információt. (Tel.: (1) 472-8162, fax: (1) 472-8132, e-mail: kiallit@itd.hu.) A támogatott kiállítások listája, pályázati felhívás és támogatási kérelem az ITDH honlapján (www.itdh.hu) található.

372

• Az ITDH külföldi kereskedelmi irodái (28 országban működő 33 iroda) egyrészt a magyar kis- és középvállalkozásoknak nyújtanak segítséget az üzleti kapcsolatépítés, a kereskedelemfejlesztés és a befektetésösztönzés területén. Másrészt az irodák a potenciális befektetőknek, a magyar vállalkozásokkal üzleti kapcsolatot kereső külföldi vállalkozóknak adnak információkat. A kereskedelmi irodák szolgáltatásai és kontaktadatai az ITDH magyar nyelvű honlapján (www.itdh.hu) találhatók meg.

• Az ITDH széles körű rendezvénykínálattal áll a vállalkozók rendelkezésére. Évente több mint 200 tájékoztató szeminárium, konferencia, valamint üzletember-találkozó szervezését végzi. A belföldi rendezvényeken a részvétel ingyenes, a külföldi eseményeken pedig a magyar vállalkozások kedvezményes feltételekkel vehetnek részt. Az üzletember-találkozókat sok esetben szakkiállításokhoz és vásárokhoz kapcsolódva rendezik meg.

• Üzleti partnerközvetítés.

3.1.2. Külföldi partnerkeresés/érdeklődések Az ITDH a kereskedelemfejlesztési tevékenységen belül kiemelten foglalkozik exportösztönzéssel. A külföldi beszállítást és egyéb, kivitelt célzó megkeresések esetén a Beszállítói és Tanácsadói Központ felkutatja a lehetséges magyar partnereket, és az „Üzleti Hírek” hírlevélben heti rendszerességgel közzé is teszi ezen üzleti ajánlatokat. Az ITDH továbbítja a hírlevelet a regionális irodáknak, kamaráknak stb.

3.1.3. Magyar vállalkozások partnerkeresésének elősegítése

• A magyar cégek üzleti hirdetései számos európai és tengerentúli országban, különféle szaklapokban (pl. kamarai lapok) jelenhetnek meg (ITDH Beszállítói és Tanácsadó Központ).

• Jelenleg előkészítés alatt van egy on-line partnerkereső adatbázis, amely exportképes magyar vállalkozások ajánlatait tenné közzé a világhálón. A adatbázisba bekerülés feltétele, hogy a cégnek legyen angol nyelvű honlapja.

• E-kereskedelmi tanácsadás: Az ITDH új szolgáltatásának az a célja, hogy

segítse a hazai kis- és középvállalkozások részvételét a nemzetközi internetes B2B (business to business, azaz vállalatközi) kereskedelemben. Az ITDH a megfelelő internetes kereskedelmi megoldás kiválasztásában és az e-kereskedelmi stratégia kialakításában nyújt segítséget már exportáló, ám új lehetőségeket kereső, illetve a külpiaci megjelenést még csak fontolgató vállalatoknak. Az ITDH az e-Market Services magyarországi kontaktpontja. Az e-Market Services egy nemzetközi nonprofit projekt, amelyet különböző országok kereskedelemfejlesztési ügynökségei működtetnek. 2004. január 1-jétől az Európai Unió Bizottsága társfinanszírozóként – 2 évre – szintén belépett a projektbe, ezzel az e-Market Services az EU hivatalos e-piactér információs portáljává vált (www.itdh.hu, www.emarketservices.com).

• Az ITDH honlapján rendszeresen megjelennek EU közbeszerzési tendereinek

ajánlatai (ITDH Euro Info Központ).

373

ITDH Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht.

1061 Budapest, Andrássy út 12. Tel.: (1) 472-8100, fax: (1) 472-8101

3.2. A kereskedelmi és iparkamarák kereskedelemfejlesztéshez kapcsolódó tevékenységei

Az országos lefedettségű, 23 területi kamarát magában foglaló kereskedelmi és iparkamarai rendszer nagyon sokféle szolgáltatással áll a vállalkozók rendelkezésére. (A területi kamarák listáját lásd a „Dokumentumtárak, könyvtárak és egyéb információs források" című fejezetben.) A legfontosabb szolgáltatások a kereskedelemfejlesztés területén a következők: • gazdasági és jogi tanácsadás; • vám- és kereskedelemtechnikai tanácsadás; • üzletember-találkozók, szakmai rendezvények és kiállításokon való részvétel

szervezése, lebonyolítása bel- és külföldön; • szemináriumok, workshopok, konferenciák szervezése (a kilenc magyarországi Euro

Info Központból hat a kamarai rendszerben működik); • üzleti partnerközvetítés (bel- és külföldi címlisták összeállítása); • kiadványok szerkesztése, árusítása; • tájékoztatás a Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Programról, segítségnyújtás a

pályázatok elkészítésében; • tájékoztatás a Széchenyi hitelkártyáról: adminisztratív ügyintézés, előminősítés;

• okmányhitelesítés, kereskedelmi nyomtatványok kibocsátása, hitelesítése: – származási bizonyítványok (Original, Form „A") hitelesítése, – ATA Carnet-igazolványok hitelesítése, – kereskedelmi számlák és egyéb, árut kísérő dokumentumok, valamint

kereskedelmi szerződések láttamozása, hitelesítése, – EUR szállítási bizonyítvány és az egységes vámáru-nyilatkozat (EV SAD)

árusítása. Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK)

Rendezvények: Szemináriumok, workshopok, konferenciák szervezése, üzletember-találkozók, gazdasági fórumok szervezése a kereskedelemfejlesztés érdekében. Magas szintű állami és üzleti delegációk fogadása Magyarországon, illetve magas szintű magyar delegációk üzletember-kíséretének szervezése. Kiadványok: Tájékoztató kiadványok megjelentetése, például „Kiállítások, vásárok és rendezvények Magyarországon", „Vállalkozók Európában" szektorspecifikus sorozat a vállalkozások európai uniós alkalmazkodásának elősegítésére, „Adótanácsadó", „Vállalkozók Európában” szektorspecifikus sorozat a vállalkozások európai uniós felzárkózásához és az integrációs szabályok megismeréséhez. Az MKIK mellett szervezett Állandó Választott Bíróság: Gyors, hatékony vitarendezési lehetőség a vállalkozások részére a hazai és a külföldi partnerekkel felmerült jogvitákban. ATA-Carnet-reklamáció: A vámhivatalok által indított, nemzetközi vámokmányokkal kapcsolatos reklamációk tisztázása.

374

Kárbiztosok Testülete: A nemzetközi szállítmányozás során bekövetkezett árukárok felmérése, és – a jegyzőkönyvezés után – a biztosítási kötvények alapján a kárérték megtéríttetése a külföldi biztosítóktól. (Az MKIK, a területi kamarák és a kamarai EIC-irodák elérhetőségét a

„Dokumentumtárak, könyvtárak és egyéb információs források” című fejezet tartalmazza.)

Üzleti partnerközvetítés: Business Update néven negyedévente hírlevél jelenik meg, amely a magyar vállalkozások külföldre irányuló export-import és befektetési partnerkereséseit és együttműködési ajánlatait tartalmazza. 3.3. Magyar Agrárkamara (MAK)

Országos hatáskörű köztestület, amely az agrárgazdaság fejlesztésével, támogatásával, az EU-integrációval és regionális fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységeket lát el. További tevékenysége:

• jogszabályalkotás és azok megismertetése, ágazati szabályok kialakítása; • agrártámogatási pályázatok, kérelmek elbírálása; • részvétel a termelők uniós alkalmazkodásában; • vásárok, szakmai kiállítások szervezése; • foglalkozás minőségvédelmi kérdésekkel; • szakképzések, mesterképzések szervezése; • kétoldalú kapcsolat kiépítése az EU-tagországok releváns szervezeteivel, a

Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) magyar tagozatának alapító tagja. Magyar Agrárkamara

1119 Budapest, Etele út 57. Tel.: (1) 371-5517 Fax: (1) 371-5510 E-mail: info@kozpont.agrarkamara.hu Internet: www.agrarkamara.hu

3.4. Nemzetközi Kereskedelmi Kamara Magyar Nemzeti Bizottsága (ICC Hungary)

Az ICC Hungary 1996-ban alakult, és közhasznú egyesületként működik Magyarországon. Tevékenysége:

• vállalkozók nemzetközi kereskedelmi ismereteinek bővítése, előadások, konzultációk, konferenciák útján;

• nemzeti szokványok hazai terjesztése; • „Nemzetközi Választott Bíróság” működtetése.

3.5. Vegyes kamarák

Több mint 20 kereskedelmi kamara, gazdasági klub, nemzetközi szervezet, képviselet tevékenykedik Magyarországon. Feladataik:

• segítségnyújtás a Magyarországon működő külföldi vállalatoknak, • kétoldalú üzleti kapcsolatok elősegítése (üzletember-találkozók, tájékoztató

konferenciák szervezése). 3.6. Vállalkozásfejlesztési központok hálózata

375

3.6.1. Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (MVA) és Helyi Vállalkozói Központok (HVK)

Az MVA tevékenységét a „Vállalkozások részvétele az EU- programokban" című fejezetben részletesen ismertettük. (Az MVA és a HVK elérhetőségeit lásd részletesen a „Dokumentumtárak, könyvtárak és egyéb információs források" című fejezetben.)

3.6.2. Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány (BVK)

A BVK célja a fővárosi kis- és középvállalkozások felkészítése az EU-integrációra különféle programok, például információátadási és oktatási programok segítségével. További, megvalósult programok: beszállítói célprogram, mikrohitelprogram, kisvállalati hitelprogram.

Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány

1072 Budapest, Rákóczi út 18. Tel.: (1) 269-6869 Fax: (1) 268-1800 E-mail: info@bvk.hu Internet: www.bvk.hu

3.7. Magyar Termelékenységi Központ Közalapítvány

A központot a magyar kormány 1994-ben azzal a céllal alapította, hogy korszerű termelékenységnövelő eljárások elterjesztésével fejlessze a hazai vállalkozók versenyképességét. Tevékenysége:

� kedvezményes technológiaátadási programok és benchmarking-szolgáltatások annak érdekében, hogy felkészítsék a vállalkozókat az EU versenykihívásaira;

� oktatási és tréningprogramok.

Magyar Termelékenységi Központ Közalapítvány

1055 Budapest, Honvéd u. 20/A, VI. em. Tel.: (1) 474-9750 Fax: (1) 373-0188 E-mail: hpc@hpc.hu Internet: www.hpc.hu

3.8. Érdekképviseletek, alapítványok

3.8.1. Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ)

Az IPOSZ közel háromszáz ipartestület és országos szakmai szövetség demokratikus érdekvédelmi szervezete. Az egész országot lefedő 278 tagszervezetével – amelyből 228 területi, 20 megyei szövetség, 30 országos szakmai ipartestület – közel nyolcvanezer, egyéni vállalkozói formában tevékenykedő mikro- és kisvállalkozót tömörít.

Tevékenysége:

376

• érdekképviselet, érdekérvényesítés, • gazdaságbarát irányítási rendszer, adórendszer, jogszabályrendszer kialakítása, • a vállalkozói kör forráshoz juttatása, hitelkonstrukciók, garanciarendszerek stb., • a vállalkozók piaci helyzetének javítása, általában versenyhelyzetének javítása, • szakmai képzés, duális oktatás, • európai uniós felkészítés, • ipartestületek, szakmai szövetségek ellátása információval, • szakkönyvek, szakmai folyóiratok, szakmai újságok megjelentetése, • képviselet nemzetközi szövetségekben, bizottságokban • a vállalkozói kört érintő keretszerződések megkötése, • értékesítési, beszerzési hálózat kialakítása.

IPOSZ

1054 Budapest, Kálmán Imre u. 20. Tel.: (1) 354-3140 Fax: (1) 269-2957 E-mail: iposz@iposz.hu Internet: www.iposz.hu

3.8.2. Magyar Iparszövetség (OKISZ)

A Magyar Iparszövetséget 30 területi, illetve szakmai tagszövetség és társult érdekképviselet alkotja. Célja, tevékenysége:

� a vállalkozások adminisztratív és üzleti környezetének javítása, � a kis- és középvállalkozók versenyképességének elősegítése, � tanácsadás, oktatás és továbbképzés a tagvállalatai számára.

OKISZ

1146 Budapest, Thököly út 58–60. Tel.: (1) 343-5140, 5570 Fax: (1) 343-5521 E-mail: okisz@okiszinfo.hu Internet: www.okiszinfo.hu

3.8.3. Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége (ÁFEOSZ)

Az ÁFEOSZ 1990-ben alakult, országos érdekképviseleti szövetség, amelynek tagszervezetei szövetkezetek és azok társaságai, zömében kis- és középméretű, önálló kereskedelmi vállalkozások. Tevékenysége, céljai:

• tagszervezetei verseny- és esélyegyenlőségének, erős piaci pozíciójának megteremtése, többek között az európai uniós csatlakozásra való felkészítéssel;

• szakmai információk nyújtása és a tanácsadás mellett konkrét gyakorlati problémák megoldása, üzleti ügyek képviselete, fejlesztési koncepciók kidolgozása a tagszervezetek részére;

• országos és regionális szakképzés, továbbképzés, nemzetközi kapcsolatok fenntartása és bővítése.

ÁFEOSZ

377

1054 Budapest, Szabadság tér 14. Tel.: (1) 353-4222 Fax: (1) 312-0642 E-mail: afeosz@afeosz.hu

3.8.4. Kis- és Középvállalkozói Érdekképviseleti Szövetség (KÉSZ)

A KÉSZ-t alkotó érdekképviseleti szervezetek (KISOSZ, IPOSZ, ÁFEOSZ, OKISZ) a magyar mikro-, kis- és középvállalkozókat tömörítő szektor érdekeit képviselik. A KÉSZ együttműködést folytat a Vállalkozásfejlesztési Tanáccsal, az MVA-val, valamint a Regionális Fejlesztési Holdinggal. Fő feladata a kis- és középvállalkozások fejlesztése, középtávú stratégiájának megvalósítása.

3.8.5. SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány

A SEED 1989-ben alakult azzal a céllal, hogy segítse a kisvállalkozásokat, és növelje a súlyukat a gazdaságban. Feladata a kisvállalkozások versenyképességének növelése, amit személyes tanácsadó tevékenység, kiadványok szerkesztése és üzleti képzési programok segítségével valósít meg. Az alapítvány hitelnyújtással nem foglalkozik.

SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány

1024 Budapest, Rómer Flóris u. 22–24. Tel./fax: (1) 316-4987, 315-0195, 212-2179 E-mail: info@seedalapitvany.tk Internet: www.vallalkozo.hu/seedcom

3.8.6. Fenntartható Fejlődésért Alapítvány (FFA) A Fenntartható Fejlődésért Alapítvány 1994-ben a környezeti kultúra és gyakorlat ösztönzésére jött létre. Az alapítványt kiváló belföldi és külföldi tudósok előadásokkal, szakmai tanáccsal, kutatási eredményeik rendelkezésre bocsátásával és projektekben való részvételükkel támogatják. Tevékenysége:

• tudományos és tudományos ismeretterjesztő rendezvények szervezése (konferenciák, barátikör-estek, tudományos ülésszakok),

• kapcsolattartás külföldi nonprofit szervezetekkel, • kis- és középvállalkozásoknak a bel- és külföldi kooperációs

tevékenység elősegítése (az Európai Bizottság Vállalkozási Főigazgatóságának adatbázisa, valamint egyéb, külföldi konzultáns cégektől kapott üzleti megkeresések felhasználásával).

Fenntartható Fejlődésért Alapítvány

1121 Budapest, Zsigmondy u. 10/A Tel.: (1) 249-3104 Fax: (1) 249-0787 E-mail: fsustdev@elender.hu vagy: ffa@klebelsberg.hu Internet: www.klebelsberg.hu/ffa

3.8.7. Kis- és Középvállalkozások Egyesülete (KKVE) A KÉSZ-t alkotó érdekképviseleti szervezetek (KISOSZ, IPOSZ, ÁFEOSZ, OKISZ) a magyar mikro-, kis- és középvállalkozókat tömörítő szektor érdekeit képviselik. A KÉSZ

378

együttműködést folytat a Vállalkozásfejlesztési Tanáccsal, az MVA-val, valamint a Regionális Fejlesztési Holdinggal. Fő feladata a kis- és középvállalkozások fejlesztése, középtávú stratégiájának megvalósítása. 3.8.8. Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) A legszélesebb vállalkozói kört összefogó kis-, közép- és nagyvállalatokat tömörítő szövetség. Szolgáltatásai:

• Széchenyi hitelkártya igénylése, • banki szolgáltatások közvetítése, • finanszírozási tanácsadás, • pályázati lehetőségek figyelése, tanácsadás, • pályázatkészítés, • projektmenedzsment.

Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége 1107 Budapest, Mázsa tér 2–6. Tel.: (1) 414-2181, 2182, 2183 Fax: 414-2180 Internet: www.vosz.hu E-mail: center@vosz.hu 3.8.9. Vállalkozói Inkubátorok Szövetsége Feladatai:

• a meglévő inkubátorházak tevékenységének támogatása, • új vállalkozói inkubátorházak létrehozása, • tagjai érdekképviseletének ellátása.

Vállalkozói Inkubátorok Szövetsége 8000 Székesfehérvár, Seregélyesi út 113. Tel.: (22) 514-126 Fax: (22) 314-387 E-mail: titkarsag@visz.hu Internet: www.visz.hu 3.8.10. Magyar Vállalkozásfejlesztési Közhasznú Társaság A magyar állam és a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány által 1999-ben létrehozott kht. feladata a magyar kis- és középvállalkozói réteg fejlődésének elősegítése. A társaság közreműködő szervezetként vesz részt a Gazdasági Versenyképesség Operatív Program alábbi pontjainak végrehajtásában:

• kis- és középvállalkozások műszaki-technológiai hátterének fejlesztése, • vállalkozói kultúra és ismeretek fejlesztése, • az együttműködés fejlesztése a vállalkozói szektorban.

Magyar Vállalkozásfejlesztési Közhasznú Társaság 1016 Budapest, Krisztina krt. 99. Tel.: (1) 488-2000, fax: (1) 375-3991

379

E-mail: mvf@mvf.hu Internet: www.mvf.hu

XXIX. Dokumentumtárak, könyvtárak és egyéb információs források

1. Országgyűlési Könyvtár Az Európai Unió Letéti Könyvtára (Depository Library) Az Európai Bizottság – 1999. június 22-i döntése alapján – Magyarországon az Országgyűlési Könyvtárnak adott megbízást az EU Letéti Könyvtárának kialakítására. E döntéssel az unió tagállamainak területén kívül az első alkalommal Magyarországon hoztak létre letéti könyvtárat. A széles nyilvánosság számára is hozzáférhető dokumentumgyűjtemény intézményesen biztosítja az uniós jogszabályok, irányelvek és egyéb szakirodalom megismerését. A könyvtár és az új szakolvasóterem 2001. január 30-tól áll az érdeklődők rendelkezésére. Országgyűlési Könyvtár, EU Letéti Könyvtár

1055 Budapest, Kossuth tér 1–3. Tel.: (1) 441-4326, fax: 441-4853 E-mail: info@ogyk.hu Weboldal: http://www.ogyk.hu Olvasótermi bejárat: Parlament XXV-ös kapu Hivatalos dokumentumokkal ellátja: Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóság Könyvtárak, Európai Dokumentációs Központok (European Documentation Centres) 2 rue de la Loi Brussels, Belgium Mr. Nevil Keery

Weboldal: http://www.library.law.uu.nl/edc-eu/index.htm 2. Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ (OMgK) 1966 óta az OMgK – az ország legjelentősebb mezőgazdasági gyűjteményeként – az agrárágazat elsőként megalakult EU-gyűjteményének birtokosa. A gyűjtemény célja, hogy az uniós alkalmazkodás elősegítése érdekében hagyományos és elektronikus eszközökkel egyaránt gyorsan és szakszerűen tájékoztassa az ágazat szakembereit, oktatóit, kutatóit és a vállalkozókat. Hagyományos könyvtári szolgáltatások: Az EU-gyűjtemény külön olvasóteremben, szabadpolcon, tematikusan elhelyezett, több mint ezer dokumentummal, közel ötvenféle periodikus EU-s kiadvánnyal áll az olvasók rendelkezésére. A gyűjtemény rendelkezik az EU legjelentősebb CD-ROM adatbázisával. Internetes – on-line – keresési lehetőség is biztosított.

380

Kiadói tevékenység: Az OMgK 1996 óta havonta – Az Európai Unió Agrárgazdasága című folyóiratban – tájékoztatja a magyar mezőgazdaságban dolgozó szakembereket, vállalkozókat az uniós csatlakozás kérdéseiről, a legújabb jogszabályokról és az unió agrárvonatkozású eseményeiről. A folyóirat a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásának köszönhetően térítésmentesen kerül az olvasókhoz. Egyéb szolgáltatások: Lehetőség van témafigyelést és irodalomkutatást kérni, továbbá a könyvtár dolgozói uniós témákban szakfordítást is vállalnak. Az Agrárszakirodalmi Szolgáltatóházban az érdeklődők megvásárolhatják a legfrissebb uniós mezőgazdasági könyveket, emellett igénybe vehetik a teleház szolgáltatásait. A könyvtár havonta szervez uniós rendezvényeket, amelyeken neves szakemberek járnak körül egy-egy aktuális agrárkérdést. Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ

1012 Budapest, Attila út 93., telefon: 489-4963, telefax: 489-4939 Főgazgató: Gulácsiné Pápay Erika Kapcsolattartók EU-kérdésekben: Lükőné Örsi Gabriella osztályvezető Kripner Veronika szaktájékoztató Weboldal: www.omgk.hu E-mail: vkripner@omgk.hu

3. KOPINT–DATORG Szakkönyvtár Fő tevékenységei a könyvtári szolgáltatás és pénzdíjas szolgáltatások. Az Európai Unióval kapcsolatos információs és tanácsadási szolgáltatások tárgyköre pedig az európai uniós szakkiadványok és statisztikák. Előfizethető szolgáltatások:

• EU-jogszabályok tartalomjegyzékének másolata, • jogszabálymásolatok, • témafigyelés kívánt tárgykörökben.

KOPINT-DATORG Szakkönyvtár

1081 Budapest, Csokonai utca 3., tel.: (1) 459-4235, fax: (1) 459-4200/2181 Kontakszemélyek: Mervel Myra, Gyöngyösiné Cseh Krisztina E-mail: konyvtar@kopdat.hu, mervel@kopdat.hu Internet: www.kopdat.hu

4. Magyarországi Euro Info Központ (EIC) hálózat Az Euro Info Központ (EIC) hálózatot 1987-ben az Európai Bizottság égisze alatt (a volt XIII. Főigazgatósághoz tartozóan, jelenleg Vállalkozási Főigazgatóság) alapították. Ezek a

381

központok Magyarország kilenc városában állnak – információval és tanácsadással – a kis- és középvállalkozók rendelkezésére. Tevékenységükkel a kis- és közepes vállalkozások versenyképes megjelenését segítik az európai uniós piacon. A hálózat feladata a személyesen, telefonon, hagyományos vagy elektronikus levélben az Európai Unió egységes belső piacát érintő jogszabályokról, a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó uniós előírásokról, az áruk és szolgáltatások mozgásával kapcsolatos szabályozásról, az unió közösségi programjaiban való részvétel feltételeiről, aktuális közbeszerzési tenderekről érkező kérdések megválaszolása. Az Euro Info Központ hálózat a következő szolgáltatásokkal áll ügyfelei rendelkezésére:

• tanácsadás, tájékoztatás; • szemináriumok szervezése, információs standok üzemeltetése; • üzleti partnerkeresés; • dokumentumtárak, saját kiadványsorozatok.

Az EIC-k legfontosabb információs területei: euró, finanszírozás, versenypolitika, kutatás-fejlesztés, adószabályok, környezetvédelem, egészségügy és biztonság, belső piac, közbeszerzés, szabványok, CE-jelölés, minőség, információs társadalom, üzleti partnerközvetítés. A nemzetközi hálózat internetes elérhetősége: http://europa.eu.int/comm/enterprise/networks/eic/eic.html A magyarországi Euro Info Központok (EIC) kontaktadatai: ITDH Euro Info Központ (EIC Budapest) HU 727

Vezető: Dobos Erzsébet (mb.) 1061 Budapest, Andrássy út 12. Tel.: (1) 472-8130, fax: (1) 472-8131 E-mail: euroinfo@itd.hu Internet: www.eicbudapest.hu

Nógrád Megyei KIK Euro Info Központ (EIC Salgótarján) HU 728 Vezető: Sztanek Olga 3100 Salgótarján, Pf. 145, Alkotmány u. 9/A Tel.: (32) 520-866, fax: (32) 520-866 E-mail: eurocenter@nkik.hu Internet: www.ccinograd.com

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei KIK Euro Info Központ (EIC Szolnok) HU 729

Vezető: Rácz Péter 5000 Szolnok, Verseghy park 8. Tel.: (56) 510-932, fax: (56) 510-931 E-mail: eic@jnszmkik.hu Internet: www.jnszmkik.hu/eic/eic.html

Pécs-Baranyai KIK Euro Info Központ (EIC Pécs) HU 730 Vezető: Dr. Kota György 7625 Pécs, Majorossy I. u. 36. Tel.: (72) 507-116, 507-162, fax: (72) 507-170 E-mail: eic@pbkik.hu Internet: www.pbkik.hu/eic/

382

Csongrád Megyei KIK Euro Info Központ (EIC Szeged) HU 731

Vezető: Juhász Csilla 6701 Szeged, Tisza Lajos krt. 2–4. Tel.: (62) 486-987/146, fax: (62) 426-149 E-mail: eicszeged@csmkik.hu Internet: www.csmkik.hu/eic/

Tolna Megyei KIK Euro Info Központ (EIC Szekszárd) HU 732

Vezető: Schweizerné Rendás Ágnes 7100 Szekszárd, Arany. J. u. 23–25. Tel.: (74) 529-253, 411-661, fax: (74) 411-456 E-mail: eic@tmkik.hu Internet: www.tmkik.hu/eic/

PRIMOM Alapítvány Euro Info Központ (EIC Nyíregyháza) HU 733

Vezető: Barátné Haraszti Andrea 4400 Nyíregyháza, Pf. 215, Víz u. 21/B Tel.: (42) 414-188, 502-104, fax: (42) 414-188 E-mail: primomth@chello.hu Internet: www.users.broadband.hu/primomth/main.htm

Zala Megyei MVA Euro Info Központ (EIC Zalaegerszeg) HU 734

Vezető: Kókai Miklós 8900 Zalaegerszeg, Köztársaság u. 17. Tel.: (92) 310-800, fax: (92) 310-800 E-mail: Info_zmva@zalaszam.hu Internet: www.zmva.hu/eic

Fejér Megyei KIK Euro Info Központ (EIC Székesfehérvár) HU 735

Vezető: Buda Zsoltné 8000 Székesfehérvár, Hosszúsétatér 4–6. Tel.: (22) 510-316, fax: (22) 510-333 E-mail: eic@mail.fmkik.hu Internet: www.fmkik.hu

Az Euro Info Központ „Európa füzetek” sorozatban megjelent kiadványai: • Az Európai Unió közlekedési rendszere • Élelmiszerminőségi előírások az EU-ban • Az EU belső piaca és Magyarország • Az EK versenyjoga • Közbeszerzés az EU-ban • Európai technikai jogharmonizáció a villamossági termékeknél • Kulcs Európához (5. kiadás) • Számoljon az euróval • Európai technikai jogharmonizáció a gépiparban • Ipari termékek tanúsítása Európában • Alapvető tudnivalók a CE-jelölésről • A tudás, az innováció!

383

• CE-jelölés az ipari termékeken

Alapvető tudnivalók Gépek biztonsági követelményei Villamos termékek biztonsági követelményei (LVD) Elektromágneses összeférhetőség (EMC) Gázfogyasztó készülékek Melegvízkazánok Orvostechnikai eszközök Játékszerek biztonsága Nyomástartó berendezések biztonsági követelményei Robbanásbiztos berendezések, védelmi rendszerek biztonsági követelményei

(ATEX) Rádióberendezések és távközlő végberendezések (R&TTE) Nem automatikus működésű mérlegek (NAWI) Egyéni védőeszközök (PPE)

• Fogyasztóvédelem az Európai Unióban és Magyarországon vállalkozóknak • Felkészülés az Európai Unióra a környezetvédelem területén – vállalkozóknak • Előkészületben: Kulcs az Európai Unióhoz (a Miniszterelnöki Hivatal EU Koordinációs

Titkársága és az EIC közös kiadványa) A Baranya megyei KIK EIC HU 730 kiadványa:

• Európai uniós ismeretek vállalkozóknak

A PRIMOM Alapítvány és az Euro Info Centre HU 733 kiadványai:

• Gyümölcsészet • Minőségi almatermesztés • A meggy és a cseresznye integrált termesztése • Almaszakácskönyv • Őstermelő • Business Guide • Kis- és középvállalkozók tanácsadási kézikönyve • Forrásügynök (folyóirat) • Forráskoktél • EIC-hírlevelek, szórólapok

Az EIC-hálózat közös kiadványai:

• Minőségügyi Kalauz • Kulcs az e-kereskedelemhez • Alapvető tudnivalók a CE-jelölésről • Tudás, innováció • Euro Info Centre network

5. Kereskedelmi és iparkamarák

384

Fő tevékenység: Az Európai Unióval kapcsolatos információk gyűjtése és szolgáltatása a vállalkozások, elsősorban a kis- és középvállalkozások részére. Az EU-tagság jegyében szemináriumok, workshopok, konferenciák szervezése, valamint kiadványok megjelentetése. A kilenc magyarországi Euro Info Központból hat a kamarai rendszerben működik (lásd a 4. pont alatt található listát). Gyűjtőkör: Az Európai Unió hivatalos kiadványai, az ISM kiadványai, az ITDH kiadványai, az EU-bizottság Budapesti Képviselete kiadványai, a Wirtschaftskammer Österreich kiadványai, az Európai Unióval kapcsolatos egyéb, magyar és idegen nyelvű kiadványok. Szolgáltatások (területi kamaránként eltérő):

• könyvtárhasználat; • internetes források használata – hozzáférés EU-adatbázisokhoz és CD-ROM-

okhoz; • részvétel konferenciákon, szemináriumokon; • tanácsadás; • naprakész tenderinformációk; • vállalati átvilágítás készítése; • európai uniós témákban vállalatokhoz kihelyezett előadások; • brüsszeli tárgyalások és találkozók megszervezése – lobbizás; • uniós jogszabálymásolatok.

Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK)

Nemzetközi Igazgatóság Bender Szonja, EU-referens 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 6–8., tel.: (1) 474-5143, fax: (1) 474-5149 E-mail: intdept@mkik.hu Internet: www.mkik.hu

• • Területi kereskedelmi és iparkamarák A kamarai tagok, illetve a hazai és külföldi üzletemberek tájékoztatására kiépült a területi kamarák ügyfélszolgálati hálózata: Területi kamarák Telefon Fax Bács-Kiskun megyei KIK 6000 Kecskemét, Árpád krt. 4.

76/501-500 76/501-538

Békés megyei KIK 5600 Békéscsaba, Penza ltp. 5.

66/451-775 66/324-976

66/324-976

Borsod-Abaúj-Zemplén megyei KIK 3530 Miskolc, Szentpáli u. 1.

46/328-539 46/328-642

46/328-722

Budapesti KIK 1016 Budapest, Krisztina krt. 99.

1/488-2110 1/488-2111

1/488-2119

Csongrád megyei KIK 6721 Szeged, Szilágyi u. 5.

62/423-451 62/486-987

62/426-149

Fejér megyei KIK H-8000 Székesfehérvár, Hosszúsétatér 4–6.

22/510-339 22/510-310

22/510-312

Győr-Moson-Sopron megyei KIK 96/520-202 96/520-291

385

9021 Győr, Szent István út 10/A 96/520-200 Hajdú-Bihar megyei KIK 4025 Debrecen, Petőfi tér 10.

52/500-721 52/500-710

52/500-720

Heves megyei KIK 3300 Eger, Faiskola út 15.

36/429-612

36/323-615

Jász-Nagykun-Szolnok megyei KIK 5000 Szolnok, Verseghy park 8.

56/510-610 56/510-613

56/370-005

Komárom-Esztergom megyei KIK 2800 Tatabánya, Fő tér 36.

34/312-300 34/312-400

34/316-259

Nógrád megyei KIK 3100 Salgótarján, Alkotmány u. 9/A

32/520-860 32/520-862

Pécs-Baranyai KIK 7625 Pécs, Majorossy I. u. 36.

72/507-150, 72/507-100

72/507-152

Pest megyei KIK 1056 Budapest, Váci u. 40.

1/317-7666 1/317-7955

1/317-7755

Somogyi KIK 7400 Kaposvár, Anna u. 6.

82/501-012 82/501-046

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei KIK 4400 Nyíregyháza, Széchenyi u. 2.

42/416-074 42/311-544

42/311-750

Tolna megyei KIK 7100 Szekszárd, Arany János u. 23–25.

74/411-661 74/411-456

Vas megyei KIK 9700 Szombathely, Honvéd tér 2.

94/312-356 94/331-369

94/316-936

Veszprém megyei KIK 8200 Veszprém, Budapest u. 3.

88/429-008 88/412-150

Zala megyei KIK 8900 Zalaegerszeg, Petőfi u. 24.

92/550-510 92/550-514

92/550-525

Dunaújvárosi KIK 2400 Dunaújváros, Vasmű út 39.

25/402-601 25/408-551

25/402-601

Nagykanizsai KIK 8800 Nagykanizsa, Szent Imre u. 5.

93/516-670 93/516-671

93/516-670

Sopron Megyei Jogú Városi KIK 9400 Sopron, Deák tér 14.

99/523-580 99/523-570

99/523-580

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara „Vállalkozók Európában" kiadványsorozata:

• Az európai uniós csatlakozás felkészülési területei • A textil- és ruházati ipar versenyképessége az EU belső piacán • A bútorgyártás és -forgalmazás feltételei az EU belső piacán • Üzleti környezet az Európai Unióban (frissített, átdolgozott kiadás) • Hulladékgazdálkodás az Európai Unióban és Magyarországon • Közúti árufuvarozás és személyszállítás az Európai Unióban • Regionalizmus az Európai Unióban (tanulmánykötet) • Termékfogalmazás az Európai Unióban és Magyarországon • Gondoljon az euróra! • Könnyűipari ágazatok az Európai Unióban és Magyarországon: textil-, ruházati,

bőr-, és cipőipar • Könnyűipari ágazatok az Európai Unióban és Magyarországon: nyomdaipar • Építőipar az Európai Unióban és Magyarországon • Építőanyag-ipar az Európai Unióban és Magyarországon • Ingatlangazdálkodás az Európai Unióban és Magyarországon • Utazásszervezés és Time Sharing-tevékenység az Európai Unióban és

Magyarországon

386

• Kül- és intrakereskedelem az Európai Unióban • A magyar borászat és az Európai Unió • Beszállítói piac az Európai Unióban • Gépipar az Európai Unióban és Magyarországon • Veszélyes hulladékokkal kapcsolatos tevékenységek az Európai Unióban és

Magyarországon • Üzleti környezet az Európai Unióban (frissített, átdolgozott kiadás) • Az EU-csatlakozás feladatai az élelmiszeriparban (frissített, átdolgozott kiadás)

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara „Irány az EU” kiadványsorozata: (A kiadványok letölthetők a http://www.bkik.hu honlapról.)

1. Ausztria – Tapasztalatok és vélemények az első évről* 2. EUROPACTOLUS – EU közösségi finanszírozású programok * 3. Az EU strukturális alapjai és a közösségi kezdeményezések * 4. EU-közeledés – EMU-távolodás?* 5. Német vállalatok véleménye a közép-kelet-európai térségről (a kiadvány elfogyott) 6. Osztrák érdekképviseletek álláspontja az EU keleti kibővítéséről * 7. Osztrák vállalati stratégiák az EU-csatlakozás küszöbén* 8. Részvétel az EU-tagállamok közbeszerzési pályázatain 9. Minőségirányítás, minőségügyi rendszerek és az ISO alkalmazása a kis- és

középvállalatoknál* 10. Az EK/EU Kutatási- és Technológia-fejlesztési politikája, valamint Magyarország

részvétele az EU, illetve tagállamai által támogatott K+F-programokban* 11. CE megfelelőségi jelölés (Az ipari áru útlevele az Európai Unió országaiba) 12. Az európai jogharmonizáció és az iparjogvédelem újraszabályozása

Magyarországon* 13. A környezetvédelem jogi szabályozása az Európai Unióban* 14. Környezeti hatástanulmány – Előzetes környezeti összeférhetőségi vizsgálatra

kötelezett közületi és magántervek 15. Kisvállalkozások és az euró 16. Az ipar versenyképességének javítása az Európai Unióban a benchmarking

alkalmazásával * 17. EU a világhálón – Gyakorlati útmutató az internet hatékony használatához az EU

témakörében 18. Az Európai Unió strukturális alapjai, közösségi kezdeményezések és egyéb

programok, különös tekintettel a Magyarország számára is nyitottakra 19. Vállalatalapítás és munkavállalás az Európai Unióban 20. Döntéshozatali folyamat és a lobbizás az Európai Unió intézményeiben és

Brüsszelben 21. Munkavédelmi és egészségügyi normák magyar vállalatok számára az Európai

Unió követelményeivel összhangban 22. A magyar vállalatokkal szemben támasztott alapvető követelmények és az Európai

Unió* 23. Ismerkedés az EU-tagállamokkal vállalkozói szemmel (Franciaország, Belgium,

Hollandia, Luxemburg) 24. Ismerkedés az EU-tagállamokkal vállalkozói szemmel (Ausztria, Németország,

Nagy-Britannia, Írország) * 25. Ismerkedés az EU-tagállamokkal vállalkozói szemmel (Dánia, Finnország,

Svédország)

387

26. Ismerkedés az EU-tagállamokkal vállalkozói szemmel (Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország)

„Felkészülés a Belső Piacra” c. alsorozat

27. Autóipari vállalkozó 28. Építőanyag-kereskedő 29. Villanyszerelő 30. Épületgépész 31. Informatikai vállalkozó 32. Víz-, gázszerelő 33. Ács-állványozó 34. Asztalos 35. Optikus 36. Fogtechnikus 37. Élelmiszer-kereskedő 38. Tartós fogyasztási cikk kereskedő 39. Vegyesáru-kereskedő 40. Szálláshely-szolgáltató 41. Vendéglátó 42. Pék 43. Szakács, cukrász 44. Könyvelői, számviteli és adótanácsadó vállalkozások* 45. Oktatási, szakképzési vállalkozások 46. Építési és szerelési vállalkozó* 47. A vállalatok szociális és környezetvédelmi felelősségvállalása* 48. „Harmadik országokkal” folytatott kereskedelem és az importrezsim* 49. Szitanyomó és nyomdaipari vállalkozások 50. Művészi kézműves 51. Női szabó 52. Fényképész 53. Biztosításközvetítő* 54. Szállítási vállalkozó* 55. Belsőépítész* 56. Virágkötő* 57. Őrző-védő vállalkozó*

*A jelölt kiadványok felhasználói jelszóval tölthetőek le a www.bkik.hu honlapról. A kiadványok ára egységesen 800 Ft + 5% áfa.

TÁJÉKOZTATÓ a minősített európai uniós vállalkozó- és tanácsadóképzésről

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 1996 óta élen jár a vállalkozások európai uniós felkészítésében. Az „Irány az EU” sorozat keretében számos, általános ismeretet tartalmazó kiadványt jelentetett meg, és szemináriumot szervezett. Az Európai Unió egységes belső piaci kihívásainak ismertetése érdekében a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium támogatásával csoportos szakmai felkészítéseket szervez. A 2002. évben mintegy 700 vállalkozás látogatta a rendezvényeket. Jelen képzési programunkat a

388

vállalkozások kérésére állítottuk össze. A program alapján a résztvevők képet alkothatnak a közös európai gondolkodás főbb vonalairól, és ez minden bizonnyal hozzájárul versenyhelyzetük megőrzéséhez. • • A program összeállításakor messzemenően támaszkodtunk a Gazdasági és Közlekedési

Minisztérium által a vállalkozások EU-integrációs felkészítéséhez javasolt program- csomag ajánlásaira, amelyet – a tapasztalataink szerint szükséges – további ismeretekkel egészítettünk ki.

• A képzés elméleti és gyakorlati ismeretek megszerzésére és elmélyítésére irányul. Az elméleti ismeretek tekintetében nem teszünk különbséget tanácsadó és vállalkozó között, hiszen az alapismeret elsajátítása mindenkinek egyaránt fontos. A képzés specialitását a gyakorlati (vizsga) feladatok megoldása adja, ami hatékonyan járul hozzá az egyéni készségek fejlesztéséhez a sikeres pályázatírás érdekében.

• A képzésben való részvétel előfeltétele az érettségi (tanácsadói szinthez főiskolai vagy egyetemi diploma).

• A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara minősített vállalkozó, illetve minősített tanácsadó látogatási bizonyítványát az a résztvevő veheti kézhez, aki elsajátította az elméleti tananyagot, és sikeresen megoldotta a gyakorlati feladatokat (alkalmanként 3–5 oldal terjedelmű beszámoló). Tekintettel arra, hogy a résztvevők elfoglalt vállalkozók, az előadásokra minden második héten péntek délután 14:00 és 19:00 óra között kerül sor, így két hét áll rendelkezésre az írásbeli feladat megoldására.

• A részvétel a képzésen önköltséges, a BKIK tagjai kedvezményesen vehetik igénybe, modulonként 7490 forintért (a tanfolyam 15 modulos). Egyéb esetben a részvételi díj 14 980 Ft/modul, amit a képzés megkezdése alkalmával, egy összegben kérünk megfizetni. Egyedi esetekben – megbeszélés alapján – a részvételi díj a szakképzési hozzájárulás terhére elszámolható.

Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK)

Euro Információs és Dokumentációs Szolgáltató Központ Kontaktszemély: Gyúró Erzsébet Bernáthné dr. Kaszala Lilla Bedő Katalin 1016 Budapest, Krisztina krt. 99. Telefon: (1) 488-2179 Telefax: (1) 488-2180 E-mail: euinfo@bkik.hu; zso@bkik.hu Weboldal: www.bkik.hu

6. Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány Elérhetőség: Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány

1115 Budapest, Bartók Béla út 105–113. Tel.: (1) 481-4600, fax: (1) 481-4601 E-mail: info@mva.hu Internet: www.mva.hu

Helyi Vállalkozói Központok

389

A kis- és középvállalkozói szektor fejlesztését szolgáló Phare-, kormány- és egyéb programok végrehajtásának alappillérét a Helyi Vállalkozói Központok (HVK) országos hálózata jelenti. A HVK-k alapítványi, sok helyen közhasznú formában működnek, és a helyi vállalkozásfejlesztésben érdekelt szervezetek (megyei és helyi önkormányzatok, kamarák, bankok, érdekképviseletek, vállalkozók) széles körét tömörítik. A HVK-hálózat az egész országot lefedi, minden megyeszékhelyen és Budapesten is megtalálható, számuk összesen húsz. Az MVA és a helyi vállalkozói központok alapfeladata a különböző vállalkozói rétegek időben és szakszerűen történő informálása. Az MVA rendszeresen tájékoztatja a tevékenységéről a Gazdasági és Közlekedési Minisztériumot és az érintett kormányszerveket, az Európai Uniót, az alapító tulajdonosokat, a forrásgazdákat és más együttműködő partnereket is. A HVK-hálózat Alapítvány a Vidék Kis - és Középvállalkozásainak Fejlesztéséért (Baranya megye)

7600 Pécs, Felsőmalom u. 13. Tel.: (72) 214-050, 311-685 Fax: (72) 210-849 E-mail: bmvk@axelero.hu

Bács-Kiskun megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány

6000 Kecskemét, Vörösmarty u. 12. Tel.: (76) 485-505 Fax: (76) 485-504 E-mail: info@bacs-lea.hu

Békés Megyéért Vállalkozásfejlesztési Közhasznú Közalapítvány

5600 Békéscsaba, Árpád sor 18. Tel./fax: (66) 442-520 E-mail: info@bmva.hu

Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány

1072 Budapest, Rákóczi út 18. Postacím: 1364 Budapest 4, Pf. 226 Tel.: (1) 269-6869, fax: (1) 268-1800 E-mail: info@bvk.hu Web: www.bvk.hu

Budapesti Mikrohitel Iroda

1115 Budapest, Bartók Béla út 105—113. Tel.: 481-4612, 481-4613 Fax: 481-4633 E-mail: bpmikrohitel@freemail.hu

Dél-Borsodi Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (BAZ megye)

3400 Mezőkövesd, Szent László tér 17. Tel./fax: (49) 413-632 E-mail: delb@axelero.hu

Progress Vállalkozásfejlesztő Alapítvány (Csongrád megye)

6722 Szeged, Tisza L. krt. 63.

390

Postacím: 6701 Szeged, Pf. 118 Tel./fax: (62) 483-683 E-mail: info@lea-szeged.hu Web: www.lea-szeged.hu

Székesfehérvári Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (Fejér megye)

8000 Székesfehérvár, Budai út 9–11. Tel.: (22) 518-010 Fax: (22) 518-013, 518-021 E-mail: ftoth@fejer-hvk.hu Web: www.fejer-hvk.hu

Kisalföldi Vállalkozásfejlesztési Alapítvány (Győr-Moson-Sopron megye)

9022 Győr, Czuczor Gergely u. 30. Tel.: (96) 316-188, 511-120 Fax: (96) 511-121 E-mail: info@kva.hu Web: www.kva.hu

Hajdú-Bihar Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány

4024 Debrecen, Csapó u. 26. Tel./fax: (52) 500-330, 500-340 E-mail: info@hbmvk.hu Web: www.hbmvk.hu

Heves Megyei Vállalkozás- és Területfejlesztési Alapítvány

3300 Eger, Dobó tér 6/A Tel.: (36) 410-724 Fax: (36) 413-265 E-mail: info@hmvk.hu Web: www.hmvk.hu

Jász-Nagykun-Szolnok megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány

5000 Szolnok, József A. u. 83. „B” épület Fax: (56) 423-134/12 Ügyfélszolgálati Iroda: „A” épület Tel.: (56) 412-315, 412-316, 412-317, 412-318 Fax: (56) 412-319 E-mail: info@mail.jnszvfa.hu

Komárom-Esztergom Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány

Vállalkozói Központ 2800 Tatabánya, Fő tér 4. Tel./fax: (34) 311-662 E-mail: info@kem-hvk.hu Web: www.kem-hvk.hu

Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány

3100 Salgótarján, Mártírok út 1. Tel.: (32) 520-300 Fax: (32) 520-304 E-mail: nmva@hu.inter.net Web: www.nmrva.hu

391

Pest megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány

2100 Gödöllő, Tessedik Sámuel út 6. Postacím: 2100 Gödöllő, Pf. 108 Tel.: (28) 521-110 Fax: (28) 521-119 E-mail: titkarsag@pmva.hu Web: www.pmva.hu

Somogy Megyei Vállalkozói Központ Közalapítvány

7400 Kaposvár, Ondvezér u. 1. Postacím: 7401 Kaposvár, Pf. 223 Tel.: (82) 500-700 Fax: (82) 500-787 E-mail: csordas@somogy-hvk.hu Web: www.somogy-hvk.hu

PRIMOM Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vállalkozásélénkítő Alapítvány

4000 Nyíregyháza, Váci Mihály u. 41. Tel.: (42) 502-133, 502-104, 414-188 Fax: (42) 502-103 E-mail: primomvk@nyirinku.hu

Tolna megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány

7100 Szekszárd, Tinódi u. 7. Tel.: (74) 312-333, 319-166, fax: (74) 312-333 E-mail: tmva@tmvallkozp.hu Web: www.tmvallkozp.hu

Vas Megye és Szombathely Város Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány

9700 Szombathely, Petőfi S. u. 1/B Postacím: 9701 Szombathely, Pf. 372 Tel./fax: (94) 326-049, 326-050 E-mail: vas-lea@savaria.hu

Veszprém Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány

2000 Veszprém, Komakút tér 3. Tel.: (88) 424-033, 424-044, 424-055 Fax: (88) 403-970 E-mail: info@veszprem-hvk.hu Web: www.veszprem-hvk.hu

Zala megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány

9000 Zalaegerszeg, Köztársaság u. 17. Postacím: 8901 Zalaegerszeg, Pf. 116 Tel.: (92) 316-033 Fax: (92) 316-062, 310-800 E-mail: info_zmva@zalaszam.hu Web: www.zalaszam.hu

• 7. Európai Tájékoztatási Központ (ETK)

392

Az Európai Tájékoztatási Központ (ETK) az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének információs központja, amely 1998. december 1-jén nyitotta meg kapuit. A központban az érdeklődők díjtalanul juthatnak hozzá az Európai Unióra vonatkozó információkhoz. Dokumentumtár: A szabadpolcos dokumentumtár az Európai Unió intézményeinek kiadványait, folyóiratait tartalmazza, de a gyűjteményben megtalálhatók az integrációval foglalkozó legfontosabb, magyar nyelvű publikációk is. A központ az Európai Unió történetét, felépítését, működését és közösségi politikáit bemutató, ingyenes kiadványok gazdag kínálatával várja a látogatókat. Internetes hozzáférés: Az ETK két terminált biztosít a nagyközönség számára, amelyeken térítésmentesen elérhetők az Európa Szerver szolgáltatásai és egyéb uniós adatbázisok. A lekérdezett anyagok letölthetők. Csoportos látogatások: A központ előadásokkal, videovetítésekkel egybekötött csoportos látogatást szervez a hozzá forduló intézményeknek, szervezeteknek. A központ sajtórendezvények lebonyolítására is alkalmas. Rendszeres kiadványok:

• EU info – az Európai Tájékoztatási Központ hírlevele, • EU naptár – az Európai Unióval kapcsolatos rendezvények Magyarországon.

ETK – Európai Tájékoztatási Központ Igazgató: Benedek Attila

1052 Budapest, Bárczy István u. 1–3. Telefon: (1) 327-1711 Telefax: (1) 327-1716 E-mail: etk@etk.info.hu Web: www.eu.hu

8. Európai Dokumentációs Központok Magyarországon

Az Európai Dokumentációs Központok hálózatába tartozó központok olyan egyetemeken és főiskolákon nyíltak, ahol európai integrációs képzés folyik. A központok a közösségi adatbázisokhoz ingyenes hozzáférést kapnak és biztosítanak. Ingyenesen kapják az Európai Unió kiadóhivatalának publikációit. Az akadémiai körön (oktatók, kutatók és hallgatók) túl bármely érdeklődőnek ingyenes szolgáltatást biztosítanak. Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Európai Dokumentációs Központ

9700 Szombathely, Berzsenyi tér 2. Tel./fax: (94) 512-680

393

E-mail: edc@fsd.bdtf.hu Web: www.ises.hu Felelős: Dr. Miszlivetz Ferenc Könyvtárvezető: Horváthné Varga Tímea, vtimi@bdtf.hu Könyvtáros: Gerencsér Judit, gjudit@bdtf.hu Balazsiné Szabó Judit, szjutka@fsd.bdtf.hu Alapítás éve: 1997. Gyűjtőkör: teljes

Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Európai Dokumentációs Központ (szept. 1-jétől Budapesti Corvinus Egyetem, Európai Dokumentációs Központ)

1093 Budapest, Fővám tér 8. Tel./fax: (1) 218-0796 Felelős: Lőrinczné dr Istvánffy Hajna Könyvtáros: Mayer Anita E-mail: anita.mayer@bkae.hu Web: www.bkae.hu Alapítás éve: 1994. Gyűjtőkör: jog, gazdaság, szociológia

Eötvös Loránd Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar, Európai Dokumentációs Központ

1053 Budapest, Egyetem tér 1–3. Tel./fax: (1) 411-6527 Felelős: Dr. Király Miklós Könyvtáros: Dr. Erdős István Alapítás éve: 1998 Gyűjtőkör: jog, szociológia, általános témák

Szent István Egyetem, Európai Dokumentációs Központ

2103 Gödöllő, Tessedik S. u. 6. Tel.: (28) 521-133 Fax: (28) 521-139 E-mail: agooz@gtk.gau.hu Web: http://www.gau.hu/eutk/ Felelős: dr. Kocsis Károly Könyvtáros: Goóz Ágnes Alapítás éve: 1997. Gyűjtőkör: teljes

Pécsi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar Európai és Nemzetközi Jogi Tanszék, Európai Dokumentációs Központ

7622 Pécs, 48-as tér 1. Tel./fax: (72) 501-599/3246 Vezető: Dr. Bruhács János Európai jogi referens: Dr. Karoliny Eszter, karoliny@ajk.pte.hu Könyvtáros: Dr. Saághy Ferencné, tucsi@ajk. pte.hu Web: www.law.jpte.hu Alapítás éve: 1991. Gyűjtőkör: intézményi kérdések, általános anyagok, jog, külkapcsolatok, gazdaságpolitika, szociálpolitika, környezetvédelem, statisztika

394

Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar Könyvtár, Európai Dokumentációs Központ

6720 Szeged, Tisza L. krt. 54. Tel.: (62) 544-193 Fax: (62) 544-184 E-mail: kati@lib.juris.u-szeged.hu Web: http://lib.juris.u-szeged.hu/lib/edc.html Felelős: Forrásné dr. Török Katalin könyvtárvezető Könyvtáros: Franczia Judit Alapítás éve: 1993. Gyűjtőkör: jog, szociológia, általános anyagok

Budapesti Gazdasági Főiskola, Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolai Kar Könyvtára, Európai Dokumentációs Központ

1055 Budapest, Alkotmány u. 9–11. Tel./fax: 374-6218 Felelős: Medvéné Dr. Szabad Katalin Könyvtárvezető: Somogyiné Förgeteg Katalin E-mail: forgeteg@kvif.bgf.hu Web: www.kvif.hu 1051 Budapest, Markó u. 29–31. Elektronikus Könyvtár Tel.: 301-3413, 301-3400/391,392 Fax: 374-6218 Könyvtárvezető: Poós Lászlóné E-mail: vpoosne@bgf.kvif.hu Web: www.kvif.hu Alapítás éve: 1992., 1999. Gyűjtőkör: szociológia, politológia, jog, gazdaság, turizmus, környezetvédelem, általános anyagok.

Debreceni Egyetem, Európai Dokumentációs Központ

4010 Debrecen, Egyetem tér 1. Tel./fax: (52) 316-666/2081 Könyvtárvezető: Dr. Bánfalviné Csukás Judit E-mail: jcsukas@lib.unideb.hu Web: www.lib.unideb.hu Alapítás éve: 1999. Gyűjtőkör: általános anyagok, területfejlesztés, szociálpolitika, környezetvédelem,

jog Miskolci Egyetem, Európai Dokumentációs Központ

3515 Miskolc, Egyetemváros Tel.: (46) 565-111/1658 Fax: (46) 563-489 E-mail: kontem@gold.uni-miskolc.hu Web: www.uni-miskolc.hu Felelős: dr. Nagy Aladár egyetemi tanár, rektorhelyettes E-mail: reknagya@gold.uni-miskolc.hu Könyvtáros: Kovács Beáta

395

E-mail: kov11039@iif.hu Web: http://www.lib.uni-miskolc.hu/

Veszprémi Egyetem, Európai Dokumentációs Központ 8200 Veszprém, Wartha V. u. 1. Tel.: (88) 422-022/4369 Fax: (88) 422-022 E-mail: iszilagyi@almos.vein.hu Felelős: dr. Szilágyi István Könyvtáros: Salamon Katalin Web: http://www.vein.hu/ Alapítás éve: 1999.

Gyűjtőkör: versenypolitika, mezőgazdaság, regionális politika, környezetvédelem, jog, intézményi kérdések, gazdaság

396

Európa-tanulmányi Központok Magyarországon

Intézmény neve ETK szakmai vezető koordinátor, asszisztens

Telefon, fax E-mail Cím Honlap

Berzsenyi Dániel Főiskola

Dr. Miszlivetz Ferenc Horváthné Varga Tímea

Tóth Tímea

K.: (94) 512-680 T.: (94) 329-918 F.: (94) 329-918

edc@fsd.bdtf.hu vtimi@.bdtf.hu

europa@bdtf.hu

9700 Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4.

www.ises.hu

Budapesti Gazdasági Főiskola

Dr. Iványi Károly Ferkelt Balázs

T.: (1) 467-7802 T.: (1) 467-7897 F.: (1) 407-1571

foigtit@kkf.hu ferkelt@yahoo.com

bferkelt@kkf.hu

1165 Budapest, Diósy L. u. 22–24.

www.bgf.hu

Budapesti Közgazdaságtudományi

és Államigazgatási Egyetem

Dr. Palánkai Tibor Bató Márk

T.: (1) 218-6855/6257 F.: (1) 215-2990 Egy.kp.:(1)216-1850

tibor.palankai@vg.bke.hu m.bato@chello.hu

1093 Budapest, Fővám tér 8.

www.etok.bke.hu

Debreceni Egyetem Dr. Mazsu János Györkös Attila

Bíró Éva

T.: (52) 512-700/7468 F.: (52) 430-471

jmazsu@dragon.klte.hu gyorkosa@matavnet.hu ekerekes@delfin.klte.hu

4010 Debrecen, Egyetem tér 1.

www.etk.unideb.hu

Eötvös Loránd Tudományegyetem

Dr. Boros László Dr. Kormány Attila

Illés Olga

T.:(1) 267-0820/2853 F.: (1) 266-3415

pal.sonnevend@keh.hu olga@ludens.elte.hu

1056 Budapest, Szerb u. 21–23.

www.elte-etk.hu

Modern Üzleti Tudományok

Főiskolája

Dr. Kruppa Éva Oszoli Renáta

T.: (34) 512-932 F.: (34) 512-951

kruppa@mutf.hu oszoli@mutf.hu

2800 Tatabánya, Stúdium tér

www.mutf.hu/etk

Miskolci Egyetem Dr. Nagy Aladár Koleszár Ágnes

T.: (46) 565-111/1018 F.: (46) 365-174

rektno@gold.uni-miskolc.hu

rekagnes@gold.uni-miskolc.hu

3515 Miskolc-Egyetemváros

www.uni-miskolc.hu/uni/dept/

etkhonlap

Nyíregyházi Főiskola Dr. Révay Valéria Zohány Ágnes

T.: (42) 599-400/2072 F.: (42) 404-092

revayv@nyf.hu zohanya@nyf.hu

H-4400 Nyíregyháza, Sóstói út 31/B

www.zeus.nyf.hu/etk

397

Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Dr. Botos Máté Dr. Szalai Márta

Rigó Ágnes

T.:(26) 375-375/2056

botosm@mail.com vkelemen@jak.ppke.hu

1088 Budapest, Szentkirályi u. 28–30.

www.florka.hu/etk

Pécsi Tudományegyetem

Dr. Andrássy György Matis Judit

T.:(72) 211-433/3179 F.: (72) 501-554

andrassy@ajk.pte.hu matis@ajk.pte.hu

7622 Pécs, 48-as tér 1.

www.law.pte.hu/szerv

ezet/eutszekhot.html Szegedi

Tudományegyetem Dr. Anderle Ádám

Bárdos Dánszki Mónika T.: (62) 544-242 F.: (62) 544-135

phare@eutk.u-szeged.hu

6722 Szeged, Feketesas u. 28.

www.u-szeged.hu/etk

Szent István Egyetem Dr. Kocsis Károly Rednágel Erika

T.: (28) 521-134 F.: (28) 410-804

kocsis@gikk.gau.hu rednagel@gtk.gau.hu

eutk@gtk.gau.hu

2103 Gödöllő, Páter Károly u. 1.

www.gtk.szie.hu/eutk

Széchenyi István Egyetem

Dr. Milassin László Udvaros Istvánné

T.: (96) 503-478 F.: (96) 503-472

milassin@szif.hu balazs.horvaty@freemail.hu

9026 Győr, Hédervári út 25.

www.xenia.szif.hu/etk

Veszprémi Egyetem Dr. Szilágyi István Dr. Gergó Zsuzsanna

T.: (88) 423-852 F.: (88) 423-852

iszilagy@almos.vein.hu 8200 Veszprém, Wartha V. u. 1.

www.vein.hu

398

9. EU Tájékoztatási Szolgálat – www.meh.hu • EU-vonal 06-80-EU-2004, azaz 06-80-38-2004 (ingyenesen hívható szám) Az Európai Unióról és tagországairól, az unió tevékenységéről és Magyarország európai uniós lehetőségeiről és kötelezettségeiről nyújt információt. Emellett nagy hangsúlyt fektet a tagsággal járó, a lakosság mindennapi életét közvetlenül befolyásoló tények bemutatására, a hétköznapokban felhasználható és szükséges praktikus ismeretek átadására. Célja: választ adni az Európai Unióval és a Magyarország tagságával kapcsolatban felmerülő minden kérdésre. Az érdeklődőkkel nem száraz jogszabályokat és elemzéseket ismertet, hanem gyakorlati információkat nyújt a mindennapi életünket közvetlenül befolyásoló változásokról. Az EU-vonalhoz bárki intézhet kérdéseket az Európai Unióval és Magyarország csatlakozásával kapcsolatban:

telefonon a 06-80-EU2004 (06-80-38-2004) ingyenesen hívható telefonszámon, hétköznaponként 8-18 óra között, e-mailben az info@eu2004.hu címen, az EU-vonal honlapján: www.eu2004.hu, www.euvonal.hu.

A tanácsadók lehetőség szerint azonnal válaszolnak a kérdésekre. Ha a válasz további kutatást igényel, az EU-vonal három munkanapon belül – igény szerint telefonon, faxon, postán vagy e-mailben – küldi el a válaszát. A leggyakoribb kérdéseket az EU-vonal honlapja is közzéteszi, ahol azok – téma szerint rendszerezve – mindenki számára hozzáférhetők. A www.eu2004.hu honlap az Európai Unióval és a tagországokkal kapcsolatos alapinformációkat, ismertetőket, tanulmányokat és gyakorlati információkat közöl. A honlap rovatai (Aktuális, Tények, Csatlakozás, Mindennapok, Kérdések-válaszok) rövid ismertetőkben foglalják össze a tényeket, a csatlakozást követő, a mindennapi életünket meghatározó változásokat és a leggyakrabban feltett kérdéseket.

• Európai Információs Pontok (EIP-k) Az 1998 óta szerveződő és napjainkra az egész országot átfogó Európai Információs Pontok (EIP) hálózat elsődleges célja a közvélemény naprakész, közérthető és a regionális sajátosságokat is szem előtt tartó tájékoztatása az uniós tagságunkból eredő előnyökről, teendőkről és kihatásokról. Megalakulásától fogva a Külügyminisztérium, 2003 decembere óta pedig a Miniszterelnöki Hivatal támogatja a tevékenységét. A MeH az uniós csatlakozásunkból adódó tájékoztatási feladata ellátásában hangsúlyosan támaszkodik az EIP-k munkájára. Az EIP-k kiadványok terjesztésében vesznek részt, és helyi szinten – szem előtt tartva a kormányzati kommunikációs stratégia szempontrendszerét (helyi rendezvények, képzések, klubok, EU-tanórák, önálló kiadványok, road show-k stb.) – önálló kommunikációs tevékenységet folytatnak.

399

Az EIP-k szakemberei – uniós tájékoztatási tevékenységük mellett – elősegítik a pályázat-készítési gyakorlatot is, a lakosság ezen igényének kielégítésére is felkészültek. Az irodák tevékenysége:

• EU-témájú kiadványok terjesztése, saját kiadása. • EU-val foglalkozó szakmai rendezvények, konferenciák szervezése. • A tanuló ifjúság tájékoztatása az uniós tagságunkról, jelenlét a tanintézetekben,

EU-tanórák, vetélkedők szervezésével. • Az EU-ismeretek átadása érdekében a lakosság – célcsoportokra bontott –

megszólítása. • EU-finanszírozású pályázatok figyelése, közzététele, segítség a pályázni kívánó

szervezeteknek, vállalkozóknak. Kapcsolattartás a megyei állami intézményekkel, szakmai szervezetekkel, NGO-kal, a kulturális élet képviselőivel.

• Jelenlét a regionális médiában, EU-s műsorok, írások, cikksorozatok kezdeményezése.

• A lakosság EU-val kapcsolatos kérdéseinek megválaszolása saját adatbázisból, valamint a MeH EU-vonal, az Európai Bizottság Magyarországi Delegációja, a szaktárcák és más, EU-tájékoztatással foglalkozó intézmények segítségével.

• EU Közkönyvtári program és hálózat. EU-témájú könyvgyűjteménnyel rendelkeznek, és uniós témákban fórumokat szerveznek. • Kiadványok Az EU Tájékoztató Szolgálat a lakosság tájékoztatására évente 20–40-féle kiadványt jelentet meg. Ezek – letölthető formában – megtalálhatók a Miniszterelnöki Hivatal honlapjának EU Tájékoztató Szolgálat oldalain. Kiemelhető a „Telefon az Európai Unióról – információk, ügyfélszolgálatok” című kiadvány, amely elsősorban a minisztériumok és háttérintézményeik, valamint egyéb közhivatalok telefonszámait és e-mail-címeit tartalmazza.

400

Európai Információs Pontok (EIP) listája Megyei Telefon Fax • E-mail, Web Békés Megyei EIP (66) 530-215 (66) 530-209 eip.bekes@euvonal.hu

eupont.bmk.hu 5600 Békéscsaba, Derkovits sor 1. Postacím: 5601 Békéscsaba, Pf. 35

Hajdú-Bihar Megyei EIP (52) 532-704 (52) 532-705 eip.hajdu-bihar@euvonal.hu www.hbmo.hu

4026 Debrecen, Kálvin tér 2/A

Heves Megyei EIP (36) 520-400/3092 (36) 520-499 eip.heves@euvonal.hu 3300 Eger, Egészségház út 4.

Somogy Megyei EIP (82) 316-452 (82) 508-156

(82) 316-452 eip.somogy@euvonal.hu www.europont.somogy.hu

7400 Kaposvár, Csokonai u. 3.

Balaton Régió EIP (83) 314-717 (83) 511-132

(83) 314-717 (83) 511-132

eip.balaton@euvonal.hu www.europapont.hu

8360 Keszthely, Helikon utca 3., Pf. 74

Nógrád Megyei EIP (32) 520-300 (32) 520-302

(32) 520-304 eip.nograd@euvonal.hu www.nmrva.hu

3100 Salgótarján, Mártírok út 1.

Csongrád Megyei EIP (62) 425-506 (62) 425-506 eip.csongrad@euvonal.hu 6720 Szeged, Victor Hugo u. 1. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei EIP

(56) 510-110 (56) 510-114 eip.jasz-nagykun-szolnok@euvonal.hu www.vfmk.hu

5000 Szolnok, Kossuth tér 2. Postacím: 5001 Szolnok, Pf. 139

Veszprém Megyei EIP Kht. (88) 411-204 (88) 411-204 eip.veszprem@euvonal.hu 8200 Veszprém, Komakút tér 3., Pf. 326

Zala Megyei EIP (92) 599-341 (92) 599-341 eip.zala@euvonal.hu 8900 Zalaegerszeg, Dísz tér 7.

Baranya Megyei EIP (72) 515-938 (72) 514-814 (72) 514-815

(72) 515-938 eip.baranya@euvonal.hu www.bmeip.hu

7621 Pécs, Mária u. 9.

Komárom-Esztergom Megyei EIP

(34) 312-419 (34) 333-146

(34) 312-419 eip.komarom-esztergom@euvonal.hu 2800 Tatabánya, Fő tér 4.

Fejér Megyei EIP (22) 340-479 (22) 340-479 eip.fejer@euvonal.hu www.datatrans.hu/eip

8000 Székesfehérvár, Piac tér 12–14.

Bács-Kiskun Megyei EIP (76) 500-560 (76) 500-560 (76) 500-570

eip.bacs-kiskun@euvonal.hu www.kjmk.hu

6000 Kecskemét, Piaristák tere 8.

Tolna Megyei EIP (74) 505-647 (74) 510-295

(74) 510-296 eip.tolna@euvonal.hu www.tolnamegye.hu

7100 Szekszárd, Szent István tér 11–13., I. em. 138.

BAZ Megyei EIP (46) 501-060 (46) 501-066 eip.b-a-z@euvonal.hu Európa Ház, 3525 Miskolc, Városház tér 13. (Almássy-kúria)

Pest Megyei EIP (1) 485-6962 (1) 485-6960 eip.pest@euvonal.hu

www.pmtkht.hu/eip 1052 Budapest, Városház u. 7.

GyMS Megyei EIP (96) 522-212 (96) 511-122

(96) 522-212 (96) 511-123

eip.gyor-moson-sopron@euvonal.hu 9021 Győr, Árpád út 32. (Megyeháza) 9022 Győr, Czuczor u. 30.

SzSzB Megyei EIP (42) 599-690 (42) 599-691 eip.sz-sz-b@euvonal.hu 4400 Nyíregyháza, Egyház u. 13–15. Vas Megyei EIP (94) 326-048 (94) 326-049 eip.vas@euvonal.hu 9700 Szombathely, Petőfi S. u. 1/B

10. Europe Direct - az Európai Bizottság szolgáltatása • Az Európai Bizottság információban gazdag http.//europa. eu.int honlapja az EU minden

hivatalos nyelvén elérhető. • A vezetékes telefonról ingyenesen hívható telefonszám: 00 800 67891011. Az EU

valamennyi tagállamából és valamennyi nyelvén elérhető. 11. Euro Info Service (EIS) • Az Európai Unió, az OECD, a Világbank, az IMF, az Európa Tanács, valamint az Északi Tanács

hivatalos kiadványainak magyarországi forgalmazója. • Az Euro Info Service tevékenységének prioritása az EU Hivatalos Kiadója által kiadott

publikációk, előfizetéses rendszerben működő adatbázisok – különös tekintettel a 2004 májusától magyar nyelven is megjelenő Hivatalos Lapra (Official Journal) és az EU hivatalos jogtárára – forgalmazása. Az irodában minden hivatalos EU-kiadvány (könyvek, folyóiratok, elektronikus adatbázisok) megtekinthető és megrendelhető (magyar és idegen nyelven). Az Euro Info Service az EU-publikációk mellett az OECD, a Nemzetközi Valuta Alap (IMF), a Világbank, az Európa Tanács és az Északi Tanács kiadványait is forgalmazza. Az EIS Magyarországon az EU-publikációk egyedülálló, folyamatosan gazdagodó gyűjteményével rendelkezik.

Az idegen nyelvű kiadványok forgalmazása mellett saját kiadói tevékenysége is van. A megjelent kiadványok kiemelkedően sikeres, a hazai piacon hiánypótló alkotások. Néhány példa: Euromarketing, Európa a katedrán, Európa számokban, Őszinte könyv az Európai Unióról, Európa 2010 – Gyakorlati kézikönyv az Európai Unió jelenéről és jövőjéről, E mint Európa, Hétköznapi Európa CD-ROM „Európa 2002" folyóirat. 1998 óta működteti Magyarország első, a mai napig legnagyobb és legsikeresebb magyar nyelvű internetes EU-adatbázisát, a több mint tízezer oldalnyi szakmai anyagot tartalmazó Európa Szervert (www.euroinfo.hu/EurópaSzerver). Az Euro Info Service a kiadója az Inotai András professzor által fémjelzett, „Európa 2002" elnevezésű EU-integrációs folyóiratnak is. 1137 Budapest, Szt. István krt. 12., III. emelet 1/A, tel.: 329-2170, 329-2487 Igazgató: Madari Ákos Postacím: 1245 Budapest, Pf. 1039, fax: 349-2053 Internet: www.euroinfo.hu E-mail: euroinfo@euroinfo.hu 12. Az agrárkamarák címjegyzéke

Bács-Kiskun 6000 Kecskemét, Tatár sor 1/A Elnök: Dr. Kecskés László Titkár: Kőváriné dr. Barta Ágnes Tel.: (06-76) 497-072 Fax: (06-76) 481-035 E-mail: bakamara@axelero.hu www.bacsmagrarkamara.hu

Heves 3300 Eger, Trinitárius u. 2., III. emelet Elnök: Dr. Magda Sándor Titkár: Vágner Ákos Tel.: (06-36) 427-000 Fax: (06-36) 428-200 E-mail: hemak@agrarkamara.hu

Baranya 7622 Pécs, Nagy Lajos kir. út 9. Elnök: Nyári Gyula

Komárom-Esztergom 2892 Tata, Ady Endre u.29., Pf. 213 Elnök: Dr. Marton László Titkár: Sashalmi Béla

402

Titkár: Huszti Zoltán Tel.: (06-72) 211-110 Tel./fax: (06-72) 227-166 E-mail: bmagrark@axelero.hu www.bmagrar.hu

Tel.: (06-34) 587-050 Fax: (06-34) 587-051 E-mail: kemagrar@agrarkamara.hu

Budapest 1073 Budapest, Dob u. 90. 1241 Budapest, Pf. 12 Elnök: Dr. Rózsás Attila Főtitkár: Dr. Jelen Tamás Tel./fax: 322-9078, 322-5661 E-mail: budapest@agrarkamara.hu www.budapesti-agrarkamara.hu

Nógrád 3100 Salgótarján, Alkotmány u. 9/A, Pf. 24 Elnök: Holman József Titkár: Dr. Körmendy József Tel./fax: (06-32) 317-579 Fax: (06-32) 421-614 E-mail: nmak@agrarkamara.hu

Borsod-Abaúj-Zemplén 3501 Miskolc, Csabai kapu 62., Pf. 19 Elnök: Koncz György Alelnök: Dr. Osvas György Titkár: Mészáros Péter Tel.: (06-46) 304-633 Fax: (06-46) 304-882 E-mail: bomak@agrarkamara.hu

Pest 1105 Budapest, Szent László tér 16., 1475 Pf. 295 Elnök: Göndöcs Gábor Titkár: Dr. Szántó István Tel.: 260-5929/119, 129 Fax: 261-1768 E-mail: pestmak@axelero.hu

Békés 5600 Békéscsaba, Szabadság tér 11–17. Elnök: Dr. Szántosi Antal Titkár: Törökné Rácz Erzsébet Tel./fax: (06-66) 441-017 Fax: (06-66) 454-423 E-mail: bemak@agrarkamara.bekescsaba.hu www.agrarkamara.bekescsaba.hu

Somogy 7400 Kaposvár, Bajcsy-Zs. u. 25., Pf. 306 Elnök: Megyeri Gábor Titkár: Mészáros József Tel./fax: (06-82) 310-044 Tel./fax: (06-82) 512-792 E-mail: smak@axelero.hu

Jász-Nagykun Szolnok 5000 Szolnok Baross u. 20., III. em. Elnök: Dr. Gyuricza Béla Titkár: Papp László Tel.: (06-56) 420-437 Fax: (06-56) 510-181 E-mail: jnszmak@agrarkamara.hu

Szabolcs-Szatmár-Bereg 4400 Nyíregyháza, Arany J. u. 7. Elnök: Lakatos András Alelnök: Biró Miklós Titkár: Demendi László Tel.: (06-42) 501-131 Fax: (06-42) 501-132 E-mail: szagrarkamara@chello.hu

Csongrád 6722 Szeged, Kossuth L. sgt. 17. 6701 Szeged, Pf. 947 Elnök: Hódi Pál Titkár: Haskó Pál Tel.: (06-62) 423-360 Fax: (06-62) 423-352 E-mail: agrarkamara@csmak.hu www.csmak.hu

Tolna 7100 Szekszárd, Keselyüsti út 9., II em. Elnök: Kővári László Titkár: Halmosi Edit Tel.: (06-74) 510-030 Fax: (06-74) 510-031 E-mail: tmak@terrasoft.hu

Fejér 8000 Székesfehérvár, Honvéd u. 1. Elnök: Dr. Bódizs Tamás

Vas 9700 Szombathely Kőszegi u. 2., Pf. 277 Elnök: Bolfán László

403

Titkár: Turcsányi Sándor Tel.: (06-22) 541-280 Fax: (06-22) 348-451 E-mail: fmak@agrarkamara.hu www.datatrans.hu/agrar

Titkár: Imre János Tel.: (06-94) 316-930 Fax: (06-94) 330-069 E-mail: vasagrar@axelero.hu

Győr-Moson-Sopron 9021 Győr, Árpád út 2., Pf. 220 Elnök: Dr. Roszik Péter Titkár: Modok Jenő Tel.: (06-96) 517-380 Fax: (06-96) 517-381 E-mail: gymsak@agrarkamara.hu

Veszprém 8200 Veszprém, Mártírok útja 11., Pf. 462 Elnök: Ebele Ferenc Titkár: Téli Róbert Tel.: (06-88) 560-550 Fax: (06-88) 560-551 E-mail: vemak@agrarkamara.hu www.agrarkamara.veszprem.hu

Hajdú-Bihar 4032 Debrecen, Tessedik S. u. 1., Pf. 65 Elnök: Dr. Forgács Barna Titkár: Dr. Kiss Valéria Tel.: (06-52) 485-749 Fax: (06-52) 485-689 E-mail: info@cmbr.date.hu

Zala 8900 Zalaegerszeg, Petőfi S. u. 24., 8901 Pf. 537 Elnök: Nagy László Titkár: Torma Gyula Tel.: (06-92) 511-390 Fax: (06-92) 511-389 E-mail: zamak@agrarkamara.hu

13. A KSH megyei igazgatóságai

KSH Budapesti és Pest Megyei Igazgatóság 1119 Budapest, Andor u. 47-49. Postai cím: 1518 Budapest, Pf. 169, 118 Központi telefonszám: 06-1-229-8000 Telefaxszám: 06-1-205-9801, 205-9791 A számjelkiadás telefonszámai: 06-1-229-8402, 229-8120

Ügyfélfogadás: Hétfő-kedd: 8:30-15:00 Csütörtök: 8:30-12:00

KSH Baranya Megyei Igazgatóság

7623 Pécs, József Attila u. 10/A Postai cím: 7601 Pécs, Pf. 371 Központi telefonszám: 06-72-533-300 Telefaxszám: 06-72-311-386 A számjelkiadás telefonszáma: 06-72-533-302

Ügyfélfogadás: Hétfő-kedd: 9:00-12:00 Szerda: 8:00-12:00, 13:00-16:00 Péntek: 9:00-12:00

KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatóság

6000 Kecskemét, Irinyi u. 17. Postai cím: 6000 Kecskemét, Irinyi u. 17. Központi telefonszám: 06-76-484-820, 481-887, 484-540 Telefaxszám: 06-76-482-248 A számjelkiadás telefonszámai: 06-76-484-820, 481-887, 484-540 Ügyfélfogadás: mindennap, munkaidő alatt

KSH Békés Megyei Igazgatóság

5600 Békéscsaba, Kinizsi u. 4–6. Postai cím: 5601 Békéscsaba, Pf. 98 Központi telefonszám: 06-66-322-144 Telefaxszám: 06-66-327-565

404

A számjelkiadás telefonszámai: 06-66-322-144 Ügyfélfogadás: Hétfő-csütörtök: 8:00-11:30, 12:30-16:00

KSH Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatóság

3527 Miskolc, Katalin u. 1. Postai cím: 3501 Miskolc, Pf. 115 Központi telefonszám: 06-46-518-200 Telefaxszám: 06-46-518-295 A számjelkiadás telefonszáma: 06-46-328-412/132

Ügyfélfogadás: Hétfő-csütörtök: 8:00-16:00 Péntek: 8-14

KSH Csongrád Megyei Igazgatóság

6726 Szeged, Jobb fasor 6–10. Postai cím: 6701 Szeged, Pf. 410 Központi telefonszám: 06-62-592-850 Telefaxszám: 06-62-592-805 A számjelkiadás telefonszáma: 06-62-592-805

Ügyfélfogadás: Hétfő-kedd-péntek: 9:00-12:00 Szerda: 9:00-12:00, 13:00-15:00 Csütörtök: szünnap

KSH Fejér Megyei Igazgatóság

8002 Székesfehérvár, Gyümölcs u. 38. Postai cím: 8002 Székesfehérvár, Pf. 67 Központi telefonszám: 06-22-511-830 Telefaxszám: 06-22-511-466 A számjelkiadás telefonszáma: 06-22-511-842, 511-831 Ügyfélfogadás: Kedd-csütörtök: 9:00-11:30, 12:30-14:30

KSH Győr-Moson-Sopron Megyei Igazgatóság

9024 Győr, Bem tér 19. Postai cím: 9002 Győr, Pf. 37 Központi telefonszám: 06-96-427-666 Telefaxszám: 06-96-427-033 A számjelkiadás telefonszáma: 06-96-427-666/145 Ügyfélfogadás: mindennap, munkaidő alatt

KSH Hajdú-Bihar Megyei Igazgatóság

4001 Debrecen, Faraktár u. 29/B Postai cím: 4001 Debrecen, Pf. 145 Központi telefonszám: 06-52-414-644 Telefaxszám: 06-52-412-136 A számjelkiadás telefonszáma: 06-52-414-644 Ügyfélfogadás: Hétfő, kedd, csütörtök, péntek: 8:00-12:00

KSH Heves Megyei Igazgatóság

3301 Eger, Grónay Sándor u. 3. Postai cím: 3301 Eger, Pf. 59 Központi telefonszám: 06-36-511-140 Telefaxszám: 06-36-511-149 A számjelkiadás telefonszáma: 06-36-511-140 Ügyfélfogadás: mindennap, munkaidő alatt

KSH Komárom-Esztergom Megyei Igazgatóság

2800 Tatabánya V., Mártírok útja 81/A Postai cím: 2801 Tatabánya, Pf. 1233 Központi telefonszám: 06-34-316-155 Telefaxszám: 06-34-330-592 A számjelkiadás telefonszáma: 06-34-316-155 Ügyfélfogadás: Hétfő-szerda: 8:00-12:00, 13:00-15:30

405

Péntek: 08:00-12:00 KSH Nógrád Megyei Igazgatóság

3101 Salgótarján, Múzeum tér 1. Postai cím: 3101 Salgótarján, Pf. 69 Központi telefonszám: 06-32-312-189 Telefaxszám: 06-32-311-434 A számjelkiadás telefonszáma: 06-32-310-299 Ügyfélfogadás: mindennap, munkaidő alatt

KSH Somogy Megyei Igazgatóság

7402 Kaposvár, Rákóczi tér 9–11. Postai cím: 7401 Kaposvár, Pf. 157 Központi telefonszám: 06-82-527-000 Telefaxszám: 06-82-512-019 A számjelkiadás telefonszáma: 06-82-527-061

Ügyfélfogadás: Hétfő-csütörtök: 8:00-12:00, 13:00-16:00 Péntek: 8:00-12:00

KSH Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatóság

4401 Nyíregyháza, Vasvári Pál u. 3. Postai cím: 4401 Nyíregyháza, Pf. 151 Központi telefonszám: 06-42-406-857, 406-858, 406-855 Telefaxszám: 06-42-407-030 A számjelkiadás telefonszámai: 06-42-406-857, 406-858, 406-855

Ügyfélfogadás: Hétfő, kedd, csütörtök: 9:00-12:00 Szerda: 13:00-15:00

KSH Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Igazgatóság

5000 Szolnok, Kellner Gyula u. 2–4. Postai cím: 5001 Szolnok, Pf. 30 Központi telefonszám: 06-56-422-604 Telefaxszám: 06-56-422-604 A számjelkiadás telefonszáma: 06-56-422-604

Ügyfélfogadás: Hétfő-csütörtök: 9:00-16:00 Péntek: 9:00-12:00

KSH Tolna Megyei Igazgatóság

7101 Szekszárd, Wesselényi u. 17. Postai cím: 7101 Szekszárd, Pf. 1 Központi telefonszám: 06-74-528-290 Telefaxszám: 06-74-528-467 A számjelkiadás telefonszámai: 06-74-528-290

Ügyfélfogadás: Hétfő, szerda: 8:00-15:30 Péntek: 8:00-12:00

KSH Vas Megyei Igazgatóság

9700 Szombathely, Széll Kálmán út. 54. Postai cím: 9701 Szombathely, Pf. 72 Központi telefonszám: 06-94-314-430 Telefaxszám: 06-94-312-396 Számjelkiadás telefonszámai: 06-94-314-430

Ügyfélfogadás: Hétfő-Csütörtök: 9:00-16:00 Péntek: 9:00-12:00

KSH Veszprém Megyei Igazgatóság

8200 Veszprém Radnóti tér 2., II. em. Postai cím: 8201 Veszprém, Pf. 76 Központi telefonszám: 06-88-420-611, 420-843, 420-056 Telefaxszám: 06-88-420-806 A számjelkiadás telefonszáma: 06-88-420-611, 420-843, 420-056 Ügyfélfogadás: Hétfő-csütörtök: 8:00-12:00, 13:00-15:00

406

Péntek: 8:00-12:00 KSH Zala Megyei Igazgatóság

8901 Zalaegerszeg, Mártírok u. 42–44. Postai cím: 8901 Zalaegerszeg, Pf. 18 Központi telefonszám: 06-92-313-780 Telefaxszám: 06-92-313-784 A számjelkiadás telefonszáma: 06-92-313-780

Ügyfélfogadás: Hétfő-csütörtök: 9:00-16:00 Péntek: 9:00-12:00

Magyar Szabványügyi Testület (MSZT)

1091 Budapest, Üllői út 25. Telefon: 06-1-456-6800 Fax: 06-1-456-6823 Internet: www.mszt.hu Szabványinformációs Központ Telefon: 06-90-490-103 Fax: 06-1-456-6879 E-mail: s.pali@mszt.hu Szabványbolt Telefon: 06-1-456-6892 Fax: 06-1-456-6884 E-mail: i.roczkov@mszt.hu Tanusítási Titkárság Telefon: 06-1-456-6928 Fax: 06-1-456-6940 E-mail: cert@mszt.hu Oktatási Központ Telefon: 06-1-456-6923 Fax: 06-1-456-6989 E-mail: mvarga@mszt.hu

407

TÁRGYMUTATÓ

, Á „acquis communautaire" 21 adózási kötelezettségek 226 Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) 192, 197 aktív feldolgozás 59 Állami Foglalkoztatási Szolgálat 103 Állandó Választott Bíróság 373 Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége 376 általános forgalmi adó 231, 242 árujelzők oltalma 117 áruk és szolgáltatások ára 167 áruk és szolgáltatások belső forgalmazása 47 ATA-Carnet-reklamáció 373 audit 141 autonóm korlátozás 31 B baromfihús- és tojástermelés szabályai 220 Békéltető Testület 162 beszámolási időszak 253 biztonságos áru 161 biztosítási rendszer, járulékok 238 borpiaci rendtartás 211 C, CS CE-jelölés alkalmazása 136, 137, 138 Cégtörvény 105 Cordis 312 családtagok jogosultságai 100 Csatlakozási Okmány 17 Csatlakozási Szerződés 17 D diplomák és szakképesítések elismerése 98, 270 E, É

e-Europe 347 e-gazdaság 340 egyéb szántóföldi növények rendtartása 205 egységes belső piac 113, 118 egységes vámazonosító szám (VPID) 51 egyszeres felügyelet 31 elektronikus adatcsere 343 elektronikus cégeljárás 105 elektronikus fizetési folyamat 343 elektronikus üzletmenet 343 előzetes felügyelet alá eső vas- és acéltermékek 33 erdőgazdálkodás szabályozása 221 esélyegyenlőség 280 EU általános vámelőírásai 50 EU-dokumentációs dosszié 359 EU Tájékoztató Szolgálat 398 EURES számítógépes munkaerő-közvetítési rendszer 96, 97 Euro Info Service 402 Európai Bíróság 17, 83 Európai Charta kisvállalatok részére 314 Európai Dokumentációs Központok 392 Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) 150 európai gazdasági egyesülés (EGE) 108 Európai Gazdasági Térség 91, 114, 123 Európai Információs Pontok 398 Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap 189 Európai Regionális Fejlesztési Alap 189 európai részvénytársaság (SE) 109 Európai Szabványügyi Bizottság 149 Európai Szociális Alap 281 európai szövetkezet 111 Európai Tájékoztatási Központ 391 Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI) 150 Europe Direct 402 EU-tükör 351 EU-vonal 398 exportellenőrzés 44 F Fehér Könyv 152 feldolgozás vámfelügyelet mellett 62 felnőttek képzése 269 Foglalkoztatási Hivatal 103 fogyasztási és jövedéki adók 234 fogyasztóvédelem 160

408

fogyasztóvédelmi bírság 164 fogyasztóvédelmi felügyelőségek 166, 169 fogyasztóvédelmi szabálysértések 164 formatervezési minták oltalma 117 földrajzi árujelzők oltalma 118 G gabonafélék rendtartása 202 GATT 22 Gazdálkodói Törzsadat-nyilvántartó Rendszer (GTR) 51 gazdasági reklámtevékenység 166 gazdasági vámeljárások 56 Gazdasági Versenyhivatal 172 Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) 185, 190, 193 H haditechnikai eszközök és szolgáltatások 43, 45 Halászati Orientációs és Pénzügyi Keret 189 harmonizált európai szabvány 23 határokon túlnyúló jogérvényesítés 168 hatósági eszközrendszer 28 hazai támogatások rendszere 177, 185 házaló kereskedés 166 hulladékra vonatkozó szabályok 290 Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) 191, 194 I ideiglenes behozatal 62 Ifjúság 2000–2006 Program 307 illetékek 239 Információs Társadalom Technológiái Program 299 innovációközvetítő központok 312 innovációs nemzeti kapcsolattartók 313 Intelligens Energia – Európa (IEE) Program 315 internetalapú termék- és szolgáltatáskínálat 343 Intrastat 258 iparjogvédelem 113, 114, 116, 118 IPOSZ 375 Irányítási rendszerek tanúsítása 141

ITDH Magyar Befektetési és Kereskedelemfejlesztési Kht. 180, 371 J jogkimerülés 114, 118 juh- és kecskehús támogatása 218 K K+F-projektek 301 kábítószerek és pszichotrop anyagok 41 kalózkodás és bitorlás 119 Kárbiztosok Testülete 374 kereskedelemfejlesztés 371 kettős ellenőrzésű felügyelet 30 kettős ellenőrzési rendszer kvótával 29 kettős ellenőrzési rendszer mennyiségi importkorlátozás nélkül 35 kiegészítő oltalmi tanúsítvány 116 Kis- és Középvállalkozói Célelőirányzat 173 kis- és középvállalatok közbeszerzése 132 kis- és középvállalati nemzeti kapcsolattartók 313 kollektív kutatási projektek 312 konzorciumépítő pályázat 313 Kooperatív Kutatási Program (CRAFT) 312 KOPINT-DATORG Szakkönyvtár 380 környezetközpontú irányítási rendszer 295 környezettudatos működés 288 környezetvédelem 287 Környezetvédelmi és Infrastruktúra Operatív Program (KIOP) 191, 195 közbeszerzés 124, 133, 187, 188, 320 Közbeszerzési Döntőbizottság 126 közbeszerzési törvény 123 közös agrárpolitika 199 közös jogkezelés 114, 116 közösségi adószám 242 közösségi árutovábbítási eljárás 53 közösségi jogkimerülés 114, 119 közösségi munkavállaló 92 közösségi szabadalom 116 közösségi vállalkozó 92 Közösségi Vámkódex 50 közösségi versenyjog 174 Kultúra 2000 keretprogram 316 kutatás-fejlesztés, innováció 297 külföldi partnerkeresés 372

409

L Leonardo da Vinci-Program 273, 305 letelepedés egyéni vállalkozóként 97, 104 levegőtisztaság-védelem 290 LIFE-program 316 lobbizás 332 M Maastrichti Szerződés 83 Magyar Agrárkamara 374 Magyar Iparszövetség 376 Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 182, 373, 383 magyar SOLVIT-központ 81 Magyar Szabadalmi Hivatal 120, 121 Magyar Szabványügyi Testület 140, 145, 147, 155, 406 Magyar Termelékenységi Központ 375 Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány 180, 388 magyar versenyjog 177 magyarok munkavállalási lehetőségei 101 Magyarországi Euro Info Központ (EIC) Hálózat 380 MAP 313 marha- és borjúhús támogatási rendszere 213 megbízható vámadós 57 megfelelőségi nyilatkozat 136 megfelelőségi tanúsítvány 136 mérlegfordulónap 253 mezőgazdasági piacszabályozás 199 mezőgazdasági termékek import- biztosítéka 40 mezőgazdasági termékek importengedélyezése 36 minőségbiztosítás 24 modulrendszer 24 munkahelyi biztonság 285 munkajog 278 munkavállalás és vállalkozás feltételei 95 N nem harmonizált engedélyezési területek 42 nem textiltermékek importszabályozása 32 Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) 321 nemzeti támogatás az agrárszektorban 225

Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság 149 Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) 149 NFT operatív programok 330 növényfajták oltalma 117 Nyilvánossági irányelv (1. sz. irányelv) 9 nyugdíjasok és diákok letelepedési joga 98 O, Ö Országos Képzési Jegyzék (OKJ) 267 Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ 379 Országos Szakképzési Tanács 274 Országgyűlési Könyvtár 379 Ökotérképezés 292 P pályázati dokumentumok 324 passzívbérmunka-korlátozás (textil) 32 passzív feldolgozás 63 piacfelügyeleti eljárás 163 Pink Book (Rózsaszín Könyv) 19 preferenciális tarifális vám 72 R Regionális Fejlesztési Operatív Program (ROP) 192, 195, 196 Római Szerződés 20, 82, 104, 105, 184 S, SZ Schengeni Egyezmény 93 SOCRATES II. Program 273, 306 SOLVIT - vitarendezési mechanizmus 77, 78, statisztikai hivatalok 263, 404 szabad forgalomba helyezés 52 szabad letelepedés joga 93 szabad mozgás korlátai 94 szabadalmi jog 116 szabványosítás 148 szabványosítási eljárás 151 szakképzés 267 számítógépes találmányok 116 számvitel 250 szántóföldi növények rendtartása 202

410

szavatosság, jótállás 167 Széchenyi Kártya Program 179 Széchenyi Vállalkozásfejlesztési Program 68 szellemi tulajdon 113 szellemi tulajdonjogok megsértése 119 személyek szabad mozgása 91 személyi jövedelemadó 237 személyzettanúsítás 145 szerzői jog 113, 114, 115, 116, 120 szociális biztonság 283 szociális juttatások 99 szociális párbeszéd 279 szociális ügyek 277 szupranacionális társasági formák 108 T tagállami jog 23 TARIC 67, 68, 69 társasági törvény 107 társaságok adóztatása 235 TEÁOR 260 tej- és tejtermék forgalmazási szabályai 216 TEMPUS Közalapítvány 273 termékfelelősség 165 terméktanúsítás 137 természetvédelem 290 textil- és ruházati termékek importja 29 tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás 165 Többéves Vállalkozási és Vállalkozói Program 18 tőke szabad áramlása 82 tőkejövedelmek adóztatása 237 tőkemozgások fő fajtái 84

tőkevédelmi irányelv (2. irányelv) 107 U, Ü új megközelítésű irányelvek 25, 153 új számítógépes árutovábbítási eljárás (NCTS) 54 unión belüli állami támogatások 174 uniós polgárság 92 ügyfélregisztráció, ügyfélazonosítás 51 Üzleti Együttműködések Adatbázis 370 üzleti partnerközvetítés 369, 364 V vállalkozásfejlesztési központok hálózata 375 Vállalkozói Európa 18 vámeljárások 52 vámkezelés folyamata 64 vámkontingensek az Európai Unióban 72 vámraktározás 58 vas- és acéltermékek importja 33 védjegyek oltalma 117 versenyszabályok 172 veszélyes anyagok, ipari kockázatok 290 vidékfejlesztési támogatás (NVT) 223 VIVACE 120 víz- és talajvédelem 291 Z zaj- és rezgésvédelem 290 zöldség- és gyümölcspiaci szabályozás 209

411

K é r d ő í v Kedves Olvasó/Vállalkozó! Szeretnénk, ha kiadványunk a lehető legnagyobb mértékben megfelelne az Ön igényeinek, ezért kérjük, hogy az alábbi kérdőív kitöltésével legyen segítségünkre a könyv továbbfejlesztésében. Véleményét akkor is szívesen fogadjuk, ha nem kívánja felfedni kilétét. Kérjük, hogy a megfelelő helyeken X-szel jelölje válaszát! 1.) Hogyan jutott a kézikönyvhöz? � Közvetlenül a GM-től � Kamarától � Érdekképviselettől � Szakmai szövetségtől � Egyéb helyről kapta, éspedig:............................................................................................................................................ 2.) Kérjük, hogy a felsoroltakkal kapcsolatban az alábbi ötfokozatú skálán osztályozza elégedettségét! Az 5-ös jelenti a maximális elégedettséget. 1 2 3 4 5 Nem tudja Milyen mértékben kapott választ az Önt érdeklő kérdésekre? � � � � � � Mennyire volt részletes a tájékoztatás? � � � � � � Mennyire könnyen találta meg az Önt érdeklő témaköröket? � � � � � � Mennyire tartja közérthetőnek a nyelvezetet? � � � � � � Mennyire tartja megfelelőnek a terjedelmet? � � � � � � Mennyire tartja megfelelőnek a formátumot? � � � � � � 3.) Milyen jellegű információkat olvasna még szívesen a kézikönyvben, és mit hiányolt?............................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................ 4.) Mennyire tartja hasznosíthatónak a kapott információkat a gyakorlati munkájában? (szintén az 5-ös a legmagasabb pont) 1 2 3 4 5 Nem tudja � � � � � � 5.) Véleménye szerint milyen körben kell a kiadványt terjeszteni? � minden vállalkozásnak eljuttatni � csak a vállalkozások meghatározott csoportjának � egyedi megkeresésre rendelkezésre bocsátani 6.) Véleménye szerint leginkább kiknek nyújt hasznos információkat a kézikönyv?................................................................................................................................................................................................................................................... 7). Egyéb megjegyzések, javaslatok a kézikönyvvel kapcsolatban:...............................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................................

412

8). Ön milyen típusú szervezetet képvisel? � vállalkozás � érdekképviselet � közjogi kamara � szakmai szövetség � államigazgatási szerv � vállalkozás-fejlesztési intézmény � egyéb......................................................................... 9). Ha vállalkozást képvisel, annak milyen a jogi formája? � egyéni vállalkozás � kkt. �bt. �kft. �részvénytársaság � egyéb:............................... 10.) A vállalkozás foglalkoztatottainak létszáma: � alkalmazott nélküli �10 fő alatt �11–49 fő � 50–249 fő � több mint 250 fő 11). Kérjük, hogy jelölje meg a cég fő tevékenységi körét! �kereskedelem � szolgáltatás �ipar �mezőgazdaság � egyéb:................................................ 12.) Ajánlotta már valakinek, hogy szerezze be ezt a kiadványt? �igen � nem A kitöltő személyes adatai: Nem � nő � férfi Életkor � 20 év alatt � 20–35 �35–49 �50–65 � 65 év felett A település, ahol vállalkozása, lakóhelye van:.............................................................................................. Név:........................................................................................................................................................................ Cím:........................................................................................................................................................................ Köszönjük megtisztelő figyelmét, együttműködését. Kérjük, hogy vágja ki, és az alábbi címre vagy faxszámra juttassa el a kitöltött kérdőívet:

Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Kis- és Középvállalkozások Integrációs Felzárkóztatását Koordináló Főosztály

1055 Budapest

Honvéd u. 13–15.

Fax: (1) 269-3479