ARRABONA

22—23

XÁNTUS JÁNOS MÚZEUM GYŐR, 1986

A GYORI XANTUS JANOS MÚZEUM EVKÖNYVE

1980—1981

LES ANNALES DU MUSÉE DE GYŐR (HONGRIE)

Szerkesztő: Rédacteur:

DÁVID LAJOS

ISSN 0571-1304

ARRABONA KÉSŐ RÓMAI TEMETŐI II. NÁDORVÁROS

A győri múzeumban fellelhető, korábbi ásatásokból származó publikálatlan, vagy részben közzétett temetők anyagának feldolgozása az Arrabona lapjain 1973 óta folyik.l Jelen cik­künkben a településtől D—DK-i irányban (Mogentiana irányába?) kivezető út mellett, illet­ve közelében megismert sírok, sírcsoportok anyagát szeretnénk közzétenni. Egyes esetek­ben a sírok anyagából semmi sem került a múzeumba, itt pusztán csak mint topográfiai adatot kezelhetjük a sírok meglétét. A Zrínyi utcai kórház környékén talált késő római sírokat mindössze irodalmi és régészeti adattári jelentésekből ismerjük. így a külső Lenin útról négy római sírt említ Lovas2, ugyancsak négy késő római temetkezésről tudunk a Zrínyi utcában, amelyek a század elején kerültek elő3. A Zrínyi utcában a rendőrség te­rületén 1953-ban kerültek elő sírok4, amelyeknek anyagát Mithay Sándor megszerezte a múzeum számára. Ezekből a mellékletekből (korsó, bögre, illatszeres üveg, bronz karpe­rec, csonttárgy) egyértelműen kiderül, hogy korai, II. századi gyermeksír mellékletei vol­tak. Óvatosnak kell tehát lennünk az említett többi sírokkal kapcsolatban is, amelyek nem biztos, hogy a késő római időszakra keltezhetők.

A településtől DK-i irányban, a mai Dimitrov sétányon az egykori Fernbach-ház telkén tudunk még késő római kori sírról. A Rómer győri működése alatt napvilágot látott téglasír­ról Méry közleménye alapján5 mindössze annyit tudunk, hogy a sírt alkotó téglákon bor­jú és kutya lábnyomokon kívül egy általa OFAR MU RISCIMO-nak olvasott bélyeges is előkerült. A bélyeg nagy valószínűséggel azonos egy szintén győri (Liszt F. u.) téglabé­lyeggel (OFARNVRSICINIMG)6. Ursicinus magister működését Lőrincz B. a 360-as évek végére keltezi, amely sírunk datálása szempontjából terminus post quemet jelent.

Még a helye sem azonosítható teljes biztonsággal a múlt század végén előkerült négy késő római sírnak. A régi belvárosi temető mögött fekvő területen és a mai repülőhíd nádorvárosi oldalán az ún. Hubert földön került elő négy, K—Ny-i irányban tájolt épített kősír. Aljukat téglával rakták ki, oldalaikat kisebb kövekből és tégladarabokból sok mész­habarccsal rakták. Tetejüket faragott kőlapok alkották7. A sírokban a csontokon kívül ,,egy szerű poharak és egy korsó" voltak, ezeket az edényeket előkerülésükkor a munkások összetörték, így feltehetőleg már akkor sem kerültek be a múzeumba. Közelebbi kormegha­tározásuk nem lehetséges.

5

1. ábra Római emlékek Győr területéről Késő római temetők II. 1. Zrínyi utcai kórház környéke

2. Ún. Hilbert-fóld 3. Gráb-gyári sírok

4. Serfőző dombi temető

6

GRÁB-GYÁRI SÍROK

A mai Fehérvári út és Mészáros Lőrinc u. sarkánál a század elején késő római sírokat találtak. Már több sírt tönkretettek a találók, mikor a leletekről az akkori bencés múzeumi szakembert Börzsönyit értesítették8, aki már úgy látszik semmi érdemlegeset nem talált a helyszínen, legalábbis ezeket a sírokat sehol nem említi. A terület 1948-ban vált ismét érdekessé, amikor a Gráb-gyári sportpálya építésénél Szőke B. folytatott itt leletmentést9. Ekkor szemtanúk mesélték el Szőkének, hogy a század első éveiben legalább három téglasír és néhány egyszerű földbe temetkezés került elő a területen.

Szőkének 1948. jún. 8-án jelentették a leleteket. Másnap megkezdte a mentő ásatást, addigra két sírt már szétdúltak. A munkások megfigyelése szerint az egyik K—Ny-i, a másik ennek a lábvégénél É—D-i tájolású volt. Az adatok ellenőrzésére húzott árok semmi­lyen megfigyelést nem eredményezett. A létesítendő sportpálya területén, ahol már meg­kezdték a terep rendezését, mindenütt szétszórt csonttöredékeket és néhány edénytöredéket talált (I. tábla, szórványleletek 1—3.). A planírozás közben a munkások a sírok anyagát szétszórva ugyanis a mélyebb helyekre betöltötték.

A temetkezések egy lapos domb legmagasabb részén feküdtek K—Ny-i irányban húzódó sávban.

2. ábra Gráb-gyár 1. sír

1. sír (2. ábra) A sír felső részét a területen dolgozó munkások már megbolygatták, mire az ásató a hely­színre érkezett. A láb felőli rész még érintetlen volt. A sírt téglákból állították össze, jobb oldalán a tég­lák között egy nagy terméskő is volt. Szőke helyszí­ni vázlatán a téglák között habarcsot is jelez, így feltehető, hogy a temetkezési helyet nem csak kibé­lelték téglákkal, hanem épített sírról van szó. Lefe­désére vízszintesen elhelyezett tegulákat alkalmaz­tak. Mélység (M): 70 cm, hosszúság (H): 186 cm, szélesség (Sz): kb. 60 cm. Tájolás (T): K—Ny. A csontok igen rossz állapotban voltak. A váz háton feküdt, a karok helyzetéről nincs adatunk. Mellékletek:

1. A váz fejénél (a találók bemondása szerint) bög­re. Magas talpon álló, kettőskónikus sötétszür­ke egyfülű bögre. Pereme kissé lehajló, két kö­rülfutó bordával tagolt. Szalagfüle perem­

magasságig felhúzott, agyaga érdes, szemcsés. Ma­gasság (m): 9,6 cm, szájátmérő (szá): 7,9 cm, talpátmérő (tá): 4,3 cm, ltsz.: 53—197.1. (I. tábla, 1/1).

2. A lábak környékén kisméretű vaskés, rátapadt szövetmaradvánnyal. H: 10 cm, legnagyobb sz: 2 cm, ltsz.: 53.197.2. (L tábla 1/2).

3. A lábvégeknél a sír jobb oldalán a helyszíni váz­lat szerint kétfülű , 20—22 cm magas üvegkorsó volt. Nem került be a múzeumba.

2. sír Szintén még Szőke helyszínre érkezése előtt került elő. Egyszerű földbe temetkezés volt. T: K—Ny. Melléklet

A koponya bal oldalán kis fazék. Színe szürke, agyaga kissé kavicsos. Kis fenékátmérőjű, meredeken emelkedő, majd erősen öblösödo oldalú kis edény. Nyakánál beszűkül, pereme ívesen kissé kihajlik. M: 9,2 cm, szá: 9,1 cm, tá: 3,5 cm, ltsz.: 53.197.4. (I. tábla 2/1).

3. ábra Gráb-gyár 3. sír

3. sír (3. ábra) Földsír, a sírgödör körvonalai nem rajzolódtak ki, koporsónyomokat nem lehetett megfigyelni. M:60 cm, t: K—Ny-i (fej K-re), váz h: 145 cm. Hanyatt fekvő, nyújtott helyzetben, karjai a medencére hajlítva, feje kissé megemelve, „alápárnázva". A mellékle­tek alapján nő. Mellékletek:

1. Bal combcsonton tálka. Sötétszürke színű, érdes agyagú, csonkakúpos formájú, kissé behúzott peremű, késő római típus. M: 5,7 cm, szá: 17,8 cm, tá: 8,7 cm, ltsz. : 53.197.6. (I. tábla, 3/1).

8

2. Jobb lábfejnél kis fazék. Vaskos, kézzel formált edényke. Széles feneke fölött kissé kiöblösödő körte alakú teste enyhén kihajló, alacsony peremben végződik. Sötétszür­ke színű, kavicsos agyagú. M: 10,3 cm, szá: 7,7 cm, tá: 6,2 cm, ltsz.: 53.197.5 (3. tábla, 3/2).

3. Jobb kulcscsont alatt kis vastöredék. Hosszúkás formájú, rendeltetése ismeretlen. H: 1,1 cm, ltsz.: 53.197.7. (I. tábla, 3/7).

4. Nyaknál lunula. A félhold alakú csüngő rossz ezüstlemezből készült. Akasztója visszahajlított lemezdarabka. Töredékes. Legnagyobb sz: 2,7 cm, ltsz.: 53.197.8. (I. tábla 3/3).

5. Alsó állkapocsnál bronzbulla. Kettős, vékony lemezből kialakított, hólyagos. Töredé­kes, deformált állapotban. Eredetileg szív alakú vagy kerek formájú lehetett. Átmérő (á): 2,3 cm, ltsz.: 53.197.9. (I. tábla, 3/4).

6. Nyak tájékán 17 db lencse alakú, apró, sötétkék üveggyöngy. A: 0,4 cm, ltsz. : 53.197.10 (I. tábla 3/5).

7. Jobb csuklóján bronz karperec. Bronzlemezből hengeresre hajlított, üreges. Végei felé elkeskenyedik. Zárszerkezetét külön, muffszerűen rászerelt lemezből alakították ki, valószínűleg stilizált állatfejet ábrázol. Töredékes, á: 5,8—6,7 cm, ltsz.: 53.197.11 (I. tábla 3/6).

8. Bal csuklón bronz karperec. Bronzhuzalból készült nyitott forma. A huzal irányára merőlegesen rovátkolt és díszítetlen mezők követik egymást. Végei elkeskenyednek.

Á: 6,1-6,4 cm, ltsz.: 53.197.12. (L tábla, 3/9).

9. Bal csuklón vas karperec. Csak töredékei kerül­tek a múzeumba. Vastagság: 0,3 cm, ltsz.: 53.197.13. (L tábla 3/8).

4. sír (4. ábra) Földsír. A sírgödör körvonalai és koporsónyomok nem voltak megfigyelhetők. M: 55 cm, t: DK—ÉNy (fej DK-re), váz h: 150 cm. A ha­nyatt fekvő nyújtott testhelyzetű váz alsó lábszárai erősen egymás mellett, karjai a medencén keresztbe fektetve feküdtek. A fejet erősen megemelték. A mellékletek alapján nő. Mellékletek

1. Bal csuklón bronz karperec. Négy huzalból sodrott hurkos-kapcsos záródású. Végei töredékesek. Á: 6,5 cm, ltsz.: 53.197.14. (I. tábla 4/1).

2. Bal kéz egyik ujján bvonzgyűrű. A vékony, kes­keny pántgyűrűből mindössze kis töredék ke­rült a múzeumba. Sz: 0,15 cm, ltsz.: 53.197.15. (I. tábla, 4/2).

Szőke a sportpálya területén húzott további árkai­ban több sírt nem talált. Szórványleletek a kihányt és már elplanírozott földből:

9

4. ábra Gráb-gyár 4. sír

1. Kissé behúzott peremű tál töredéke, felületén másodlagos égés nyomai. H: 6,7 cm, ltsz.: 53.197.18 (I. tábla, Szórvány/3).

2. Kis korsó magas talpon nyugvó, öblösödő fenéktöredéke. Az eredetileg mázas edény másodlagos égésnyomokat mutat. Töredékes, m: 3,8 cm, tá: 3,9 cm, ltsz.: 53.197.17 (I. tábla Szórvány/l).

3. Horpasztott pohár oldaltöredékei. Nyúlánk, szürke színű edényhez tartoztak. M t: 3,9 cm, m2= 4,2 cm, ltsz.: 53.197.18. (I. tábla Szórvány/2).

1967-ben a sportpálya Fehérvári útj szélén újabb leletek kerültek elő. A sportpálya beton­kerítésének alapozásával egy római sírt vágtak át. Gabler D.10 jelentése szerint ő a hely­színre érve a csontokat kidobálva, a leleteket pedig a gyár portáján leadva találta. A munká­sok elbeszélése alapján a sírról a következőket tudta rekonstruálni.

5. sír Földsír. M: 50—70 cm, t: Ny—K. (A fej irányát utólag már nem sikerült megállapíta­ni.) A hanyatt fekvő testhelyzetű váz mellékletei a lábak között voltak. Mellékletek:

1. Tál: vöröses szürke, érdes agyagú, csonkakúpos formájú, behúzott peremű. Égetése egyenetlen. M: 5,3 cm, szá: 17,5 cm, tá: 10,5 cm, ltsz.: 68.6.1. (I. tábla 5/1).

2. Korsó. Szürke, érdes agyagú, tojásdad testű, egyfülű. Pereme 1 cm magas, függőlege­sen álló. Szalagfüle a perem alól indul és a vállba köt be. Nyaka és pereme sérült.

M: 20 cm, szá: nem mérhető, tá: 7—7,5 cm, ltsz.: 68.6.2. (I. tábla 5/2). A Gráb-gyári sportpálya területén az elpusztult sírokkal együtt sem számolhatunk 15-20

sírnál nagyobb sírcsoporttal. A településközponttól való távolsága alapján egy kicsi, né­hány lelket számláló, viszonylag rövid ideig fennálló gazdasági egység (villa) temetőjét sejtjük a lelőhelyen.

A sírok mellékletei meglehetősen szegényesek. A kerámiaanyag a késő római időszakban teljesen általános és széleskörűen elterjedt formákat mutatja. Kivételt csupán a 3. sír kis fazeka képez, amelyhez hasonló formájú és kivitelű edények a IV. század második felében a tőlünk É-ra fekvő Barbaricumban — a mai Szlovákia területén — jelennek meg11, álta­lában nagyobb méretűek, és ott urnaként használják őket. Esetleg ezzel a közeli szomszéd­sággal magyarázható a kis edény megjelenése a sírban, amelynek többi lelete tipikusan provinciális formát mutat. A nyakban viselt bulla és lunula a késő római pannóniai női és gyereksírok gyakori melléklete12, a lunula még a IV—V. század fordulóján is megtalál­ható. Mindenképpen késő IV századi előfordulása ismert a pilismaróti temető 16. sírjából ékszerként viselt, átfúrt II. Constantius-éremmel13. Ugyancsak a 3. sír melléklete egy üreges bronz karperec. Hasonlókat — ha nem is nagy számban — a IV század második felére keltezhető sírokból ismerünk: a somogyszili 38. sírban 364—67, a 40-ben 355—61 és az 52-ben 367—75 között vert pénzekkel fordult elő14. Ugyanez a típus megtalálható a csákvári temető 61. sírjában15. Ez utóbbi temető sírjaiban éremmelléklet nincs, korát a publikálók a IV század legvégére, ill. az V század első évtizedeire teszik. Az említett üreges bronz karperecek összes ismert előfordulási helyükön a sok (kettőnél több) karpere­cet kedvelő női viseletben jelennek meg16.

A néhány megemlített érdekesebb leleten kívül feltűnő még sírcsoportunkban az érem­mellékletek hiánya. Természetesen néhány sírból nehéz általános következtetéseket levon­ni, de figyelemre méltó az a tény, hogy Szőke a sportpálya planírozásakor a teljes területet átvizsgálta, bejárta, szétszórt csontokról megemlékezik, a lelettöredékeket összegyűjtötte; ezek között pénzt nem talált. Ugyanígy a régebbi sírok ismerői, a század elején előkerült

10

temetkezésekről szemtanúként beszámoló idős emberek egyike sem emlékezett pénzmel­lékletekre. A pénzmelléklet teljes hiánya a következtetett 10—15 sír esetében már nem te­kinthető véletlennek. Magyarázata lehet az önellátásra berendezkedés, ami viszont egy jelentős IV. századi tábor közvetlen közelében csak a római uralom utolsó évtizedeiben képzelhető el. Olyan leletek, amelyek egyértelműen az V. századi keltezést bizonyítanák, nem voltak, de még ezt a késői datálást sem lehet egészen kizárnunk, ha tekintetbe vesszük, hogy a Győr, Széchenyi téri V. századi temetőben is mindössze két torzított koponya utal a temető korára, az előkerült mellékletek viszont annyira jellegtelenek, hogy az antropoló­giai anyag ismerete nélkül éppúgy keltezhetnénk a temetőt a IV., mint az V. századra.

SERFŐZŐ DOMBI TEMETŐ

A temető a mai várostól DK-re, a római tábortól és a körülötte lévő településtől légvonalban mintegy 2,5 km távolságban, a mai köztemető közelében került elő. Lovas E. 1926-ban 50 késő római sírt tárt fel itt, illetőleg figyelt meg a területen. A sírok homokbányászás következtében kerültek elő. A Serfőző dombi temetőt szintén nem tartjuk a tábor vagy a vicus temetőjének, inkább egy nagyobb villagazdaság temetkezési helyét sejtjük benne.

Lovas a Győri Szemle hasábjain17 számolt be röviden az ásatásáról. Munkánkban segít­ségünkre volt még az 1926-os év régiségtári naplója. Ebben a kéziratos feljegyzésben ásatásinapló-szerűen rögzítette Lovas a megfigyeléseit. Sajnos temetőtérkép vagy sírrajzok nem készültek el a feltárásról, Lovas E. egyéb elfoglaltságai miatt — pl. tanítási kötelezett­ség — nem is mindig tudott a helyszínen tartózkodni. A távollétében előkerült sírokról is igyekezett mindig pontos információkat szerezni. Beszámolója csak írásbeli, a tárgyakról fotókat, rajzokat sajnos nem közöl. Ez annál inkább sajnálatos, mivel a háború zavaros éveiben és később a bencés gyűjteménynek a Xántus János Múzeum törzsanyagába történő beolvasztásakor a leletek nagy része elkeveredett — az egyéb régi anyagokhoz hasonlóan.

5. ábra Serfőző dombi temető. Elveszett, de Lovas E. naplójában vázlatosan megörökített tárgyak

11

Ezek a tárgyak, mint ismeretlen lelőhelyű darabok lappanganak a múzeum gyűjteményé­ben, de fotó, rajz, vagy legalábbis a méretek pontos ismerete nélkül utólagos beazonosítá­sukról sajnos szó sem lehet. Meg kell tehát elégednünk a megmaradt adatokkal, valamint egyes — biztonsággal azonosítható — leletek közlésével.

A sírok leírása Lovas 1926. ápr. 28-án ment ki először a lelőhelyre, addigra 16—18 sírt elpusztítottak már a homokbányászás során. Három sírból tudott még leleteket összegyűjteni, illetőleg a sí­rokból előkerült tárgyak leltárát összeállítani.

19. sír Mellékletek: 1. fekete tálacska 2. bronzcsat 3. vascsat

20. sír — gazdag mellékletekkel eltemetett nő. Mellékletek:

1. Hurkos-kapcsos záródású több szálból csavart bronzhuzal karperec. Deformált. A: 5,6—6,5 cm, vastagság: 0,3—0,7 cm, ltsz.: 53.159.3. (II. tábla 20/1).

2. Bronz karperec. Az előbbihez hasonló töredékes V: 0,4 cm, ltsz.: 53.159.4. (II. tábla 20/2). -

3. Bronz karperec. Nyitott végű, domborúra kalapált szalagkarperec. Töredékes. Nyitott végénél stilizált kígyófej, majd vésett halgerincmotívum következik. Ezután üres me­zőt két téglalap alakú, bekarcolt átlókkal osztott, pontkörökkel díszített mező követ. A pontkörök elhelyezkedése: a téglalap négy sarkában egy-egy, az átlók találkozásá­ban, ill. alatta és fölötte összesen három. A karperec széleit finom rovátkolás díszíti. A töredék mérete alapján a minta a pontkörös mezőtől még egyszer ismétlődhet. Á: kb. 5 cm, sz: 0,8 cm, ltsz.: 53.159.2. (II. tábla 20/3).

4. Bronz karperec. Nyitott végű, poncolt díszítését függőlegesen álló vonalkötegek között elhelyezett 1—1 pontkör alkotja. A minta a karperec egész külső felületén ismétlődik. Á: 6,8 cm, sz: 0,8 cm, ltsz.: 53.159.1. (II. tábla 20/4).

5—6. Két darab öntött, négyszögletes átmetszeni kígyófejes bronz karperec 7 .Bronz hajtű 8 .Hat darab kék üveggyöngy 9 .Szürke korsócska

21. sír o Mellékletek: 1. 7 cm hosszú kovapenge a ,,halott markában" 2. Bronzérem: CONSTANTINVS MAXIMVS 3. Bronzérem

22. sír Kislány sírja, csontjai igen rossz állapotban kerültek elő. Mellékletek:

12

1. Üvegpohár — összelapult, eltört állapotban, a térdnél, bal oldalt került elő. Csonkakú­pos forma, kis talppal. (5. ábra 2.)

2. Fekete tálacska — a lábvégnél 3. Bronz hajtű, fejét üreges bronz gomb alkotta, szétmállott. 4. Bronz hajtű, feje lencse alakú kék üveggyöngy. A 3. és 4. lelet a fejnél került elő. 5. Bronzláncocska. \1 kerek láncszemből álló töredék. A láncszemeket lapos, 1 mm

széles szalagokból alakították ki. H: 3,3 cm, ltsz.: 53.159.5. (II. tábla 22/1). 6. Üveggyöngy, világoszöld, hatoldalú hasáb alakú. H: 0,7 cm, sz: 0,5 cm, ltsz. : 53.159.6.

(II. tábla 22/2). Az 5. és 6. leletet a koponya alatt találta Lovas E. ,,olyan anyagban, mintha haj volna".

23—24. sír Lovas távollétében kerültek elő, adatunk nincs róluk.

25. sír Szintén Lovas távollétében találták.

Mellékletek: 1. Illatszeres üveg. Halványzöldes árnyalatú, hosszúnyakú, nyújtott csepp alakú testet

négy horpasztás tagolja. Töredékes. Lovas naplóbeli vázlata alapján kis, visszahajlított, egyenes pereme volt. Töredékes, m: 9,3 cm, ltsz.: 53.159.7. (TI. tábla 25/1).

2. Agyagedény. Lovas vázlata alapján nyújtott formájú horpasztott pohár (2. ábra 1.)

26. sír Robosztus férfiváz, feje hiányzott. A lábaknál famaradványt figyeltek meg, feltehe­tőleg tehát koporsós temetkezés volt. T: K—Ny. Mellékletek:

1. Bronzcsat — a csípőnél bal oldalon került elő. A kerek átmetszeni, öntött hegedű alakú csatkeretet négyszögletes, lemezes szíjborítóra szerelték fel. A szíjborító széleit be­karcolt barázda, ezen kívül csipkés rovátkolás keretezi. Belsejében a csatpecek indu­lásánál sugárszerűen szétfutó három vésett vonal. Felerősítésére a négy sarkában el­helyezett szeghelyek utalnak. A csatpecek D keresztmetszetű, háromszögletűre vágott, kissé visszahajló végű. Tövénél a pecekre merőlegesen elhelyezett vésett hor-nyolásköteg. H: 4,1 cm, sz: 3,2 cm, ltsz.: 53.159.8 (II. tábla 26/1).

2. Bronz szíjvég. Amphora alakú, felületén keresztalakban elhelyezett 6 db pontkörös poncolt díszítéssel. Felső része a hátoldalon töredékes. H: 5 cm, legnagyobb sz: 2,8 cm, ltsz.: 53.159.9. (II. tábla 26/2).

3. Vaskés — a bal térd belső oldalán került elő. Töredékes, h: 13,7 cm, sz: 3 cm, ltsz.: 53.159.10. (5. ábra 3.)

4. Vasár — a vas kés közelében került elő. Hosszúkás, hegyes vastárgy négyszögletes szárátmetszetű nyéltüskével. H: 8,2 cm, legnagyobb sz: 1 cm, ltsz.: 53.159.11. (II. tábla 26/3).

27. sír A halottat 15 szabálytalan formájú nagy kővel rakták körül. T: K—Ny (fejjel K-re)

Mellékletek: 1. Vaskés — a csípő tájékán. A töredékes állapotban megmaradt, széles, hegyesedő végű,

pengéhez rozsdásodva szövetmaradványok láthatók. Töredékes, h: 10 cm, legnagyobb sz: 3,3 cm, ltsz.: 53.159.15. (II. tábla 27/4).

13

2. Bronz karperec — a bal felkaron. A díszítetlen, vékony D átmetszeni huzalkarperecből csak töredékek maradtak meg. Sz: 0,2 cm, Itsz.: 53.159.13. (II. tábla 27/1).

3. Bronzpénz — a fej fölött. 4. Csont karperec. D keresztmetszetű, díszítetlen csont karperec töredékei. Sz: 0,4 cm,

Itsz.: 53.159.14. (II. tábla 27/2). 5. Vasgyűrű zöld üvegkővel.

28. sír Egyszerű földbe temetkezés. T: K—Ny. Feje összenyomva. Melléklete nem volt.

29. sír A temetkezést korábban feldúlták. Mellékletek:

1. Vascsat töredéke, mindössze ovális csatkarikája maradt meg. Sz: 3,8 cm, Itsz.: 53.159.16. (II. tábla 29/2).

2. Vaskés töredékei. Három darabban került elő a bolygatásból. Töredékes, h: 12 cm, sz: 2,2 cm, Itsz.: 53.159.17. (H. tábla 29/1).

3. Négy darab CONSTANTINUS-erem. Bronz.

30. sír Csak a láb felőli végét bontották ki, a sír többi része nem került feltárásra. Melléklet Széttört talpas üvegpoharak darabjai.

31. sír Csontok nélkül, csak egy kis füles bögre került elő.

32. sír Bolygatott. Mellékletek:

1. Bronz pecsétgyűrű: karikája töredékes, az ovális fejen stilizált, geometrikus minta. Közepén vízszintes vonal, alatta és fölötte négy beböködött pontból álló sor. A gyűrű­fej alsó és felső részén fekvő v alakú 2x2 vonal után bebökött pont. Fej á: 0,9—1,2 cm, Itsz.: 53.159.19 (IL tábla 32/1).

2. Bronzpénz — a láb tájékáról. I. Constantinus, 330—333, Heraclea, RIC 117 A: CONSTANTINVSIVN NOB C, R: GLOR-IA EXERC-ITVS Ltsz.: 53.159.18. (II. tábla 32/5)18.

3. Gyöngyök: a/ hátoldalú, hasábos zöld üveggyöngy, 2 db. H: 0,9 cm, sz: 0,4 cm, ltsz.: 53.159.20.

(II. tábla 32/2); b/ kubooktaeder alakú sötétkék üveggyöngy, 1 db, éle: 0,6 cm, ltsz.: 53.159.21. (II. tábla

32/3); c/ nyomott gömbtestű, mézsárga üveggyöngy, 1 db, á: 0,9 cm, ltsz.: 53.159.22. (II. tábla

32/4). 4. Csont karperec töredékei.

33. sír. A sírban némi koponyamaradványokon kívül egyéb csont nem volt. Valószínűleg kisgyermek. Mellékletek:

1. Tojásdad alakú üvegpohár. Csak alsó részének töredéke maradt meg. Töredékes, m: 2,5 cm, tá: 3,3 cm, ltsz.: 53.159.23. (H. tábla 33/2).

14

2. Tányér, világosszürke színű, érdes tapintású agyagból készült csonkakúpos formájú, behúzott peremű.

M: 4,7 cm, szá: 15,7 cm, tá: 10 cm, ltsz.: 53.159.24. (II. tábla 33/1).

34. sír. Bolygatott. A koponya egyes részei a lábvégnél kerültek elő. A lábszárak in situ voltak T: Ny—K. Mellékletek:

1. Illatszeres üveg — törötten a sír Ny-i részén került elő. (5. ábra 5.) 2. Bronzpénz CONSTANTIVSIVN NOB CAESAR körirattal — a sír Ny-i részén a kopo­

nya felső részében. 3. Nagyobb üvegpohár darabja — az előbbi melléklettől K-re.

35. sír. Fakoporsós temetkezés volt, ezt bizonyítják a váz körül talált kb. 10 cm hosszú, nagyfejű szegek, amelyekből Lovas 16 db-ot talált. M: 150 cm, t: K—Ny. A „halott felhú­zott térdekkel, Ny felé forduló arccal ült". Állkapcsa a lábfejhez gurult egy VRBS ROMA pénzzel együtt. Mellékletek:

1. VRBS ROMA feliratú pénz — az alsó állkapocsnál. 2. Hagymafejes bronzfibula — a jobb vállnál. 3. CONSTANS-erem a bal alsó lábszárnál. 4. CipőcsatQ) maradványa. Sajnos elveszett. Lovas vázlatából tudjuk, hogy ovális bronz

lapocska volt két szegeccsel átütve, vastöredékhez korrodálva. (5. ábra 6.) 5. Üvegpohár — a lábnál került elő. Csonkakúpos, enyhén ívelő oldalú, fehér színű,

kis üvegfonálból kialakított talpon álló magas pohár. M: 10,3 cm, szá: 7,6 cm, tá: 3,8 cm, ltsz.: 53.159.25. (II. tábla 35/1).

6. ábra Serfőző dombi 36. sír (Lovas E. vázlatos rajza a régiségtan naplóból)

36. sír A halott jobb oldalán kissé zsugorítva feküdt, feje és felső teste magasabban volt. (6. ábra). M: 170—180 cm. Lehetséges, hogy bolygatott volt, mellékletei töredékesek. A -sír fölött 70—80 cm mélységben csontokat, edénytöredékeket talált Lovas, amelyeket egy korábbi a 36. sírral megbolygatott, átásott temetkezés nyomainak tartott. Mellékletek:

1. Üvegpohár töredékei — csípőtájon. 2. Bronzpénz, LICINIVS AVGVSTVS — a pohár közelében. 3. Bronzcsat töredéke, vaspecekkel — a vállnál (5. ábra 8.).

15

4. Sötétkék, korong alakú üveggyöngyszem — a fejnél (5. ábra 9.). 5. Fekete agyagtálka töredéke — a fej közelében.

37. sír. 8—11 éves kislány sírja. Mellékletek:

1. Gyöngysor maradványai a nyak tájékán. a) Sok lencse alakú sötétkék üveggyöngy. Ebből gyűjteményünkben 6 db lencse alakú,

1 db korongos, 4 db gömb alakú gyöngyszem található. A: 0,3—0,4 cm, ltsz.: 53.159.26. (II. tábla 37/1.).

b) 7—8 db részben törött borostyángyöngy, négyoldalú, hengeres és lapos formájúak. Jelen­leg gyűjteményünkben 1 db négyoldalú hasábos gyöngy, h: 0,9 cm, sz: 0,5 cm és 2 db hengeres formájú borostyángyöngy azonosítható, H: 1,1—1,2 cm á: 0,6 cm, ltsz. : 53.159.27. (IL ábra 37/2).

c) Zöld, kobooktaeder alakú üveggyöngy. d) Zöld, hatoldalú nagyobb üveggyöngy. e) Sötétkék nagyobb üveggyöngyök (2 db).

2. Bronz karperec — a bal karon találták. Huzalból készült, visszacsavart végű, csúszózá-ras. Á: 4,5 cm, huzalvastagság: 0,15—0,2 cm (5. ábra 10.).

3. Agyagpohár — a lábnál. Fekete színű, öt horpasztással készült. M: 11 cm, szá: 6,5 cm, tá: 3 cm (5. ábra 11).

38. sír. Épített kősír. Falait 30—35 cm hosszú, 25—40 cm széles, 15—20 cm vastag sza­bálytalan kövekből, erősen kavicsos mészhabarccsal készítették. Fenekét tenyérnyi méretű kövekkel rakták ki, a réseket habarccsal kitöltötték. Méretei: h: 200 cm, sz: 75—80 cm, m: 50—70 cm, falvastagság: 25—30 cm, t: Ny-ÉNy—K-Dk. A halott fekvésének irányát a sírban nem ismerjük. Kifosztott sír, a csontokból mindössze néhány apró töredék, egy felkarcsont és 2 db fog (a medence helyén) volt a sírban. Mellékletek:

1. Szürke korsó — a sír egyik végében került elő, „ökölnyi" méret, füle hiányzott. 2. Bronzérem, CRISPVS 3. Bronzérem CONSTANTINVS MAXIMVS 4. Sötétkék üveggyöngyszem.

39. sír. Egyszerű földbe temetkezés. A halott zsugorított testhelyzetben, jobb oldalán fe­küdt. Kézfeje az arcára volt borítva. Mellékletek:

1. Vaskarika töredéke — a törzs alatt került elő. 2. Üvegpohár nyomai.

40. sír. Egyszerű, földbe temetkezés, nő. Mellékletek:

1. 7 db Constantinus-dinasztia-beli érem 2. Szürke agyagkorsó — a lábnál került elő. „Mérete kb. Uteres". (5. ábra 7.).

41. sír. Lovas távollétében tárták fel. Tájolásáról, a halott és a mellékletek fekvéséről sem­mit sem tudunk.

16

Mellékletek: 1. Bronz hagymafejes fibula (5. ábra 12.). 2. Sötétkék üveggyöngy, 1 db. 3. Vaskés. Széles pengéjének csak töredéke maradt meg. Töredékes h: 3,8 cm, ltsz.:

53.159.28. (III. tábla 41/1.). 4. Nagyméretű, gömbhasú üvegedény (5. ábra 14.).

42. sír. M: 100 cm, t: K—Ny. Zsugorított, jobb oldalon fekvő férfiváz. Kézfejét arcára borították. Melléklet:

Kis ,,vasgyűrű darab, talán cipőcsat" a lábnál.

43. sír. Csak koponyát és „némi csontmaradványt" találtak. Melléklete nem volt.

44. sír. Lovas távollétében került elő. Mellékletek:

1. 1 db gyöngyszem. 2. Omega fibula vasból. Lovas leírása szerint lapos, 7,8 cm átmérőjű vaskarika, amelye­

ken a csatpecek nyomai voltak csak láthatók. (5. ábra. 15.).

45. sír. Épített kősír. Falait kőből rakták, közte peremes tégladarabok is előfordultak. Bol­tozata beszakadt. Az egész sír igen rossz állapotban volt, csak a láb felőli É-i sarkában maradt épen egy kb. 75x75 cm méretű falszakasz. M: 150 cm, t: Ny—K, h: 180—190 cm, sz: 55—60 cm, falvastagság: 20 cm. A sír belsejében legalább két halott (felnőtt és gyerek) csontmaradványai feküdtek összetörve. Melléklet:

Omega fibula. Vashuzalból készült, visszapödrött végein elkalapált. Egyik vége töre­dékes. Á: 4,3-4,9 cm, ltsz.: 53.159.36. (IIL ábra 45/1.).

46. sír. A bolygatott női sír láb felőli végénél kb. 30 cm magas kofalazás volt. A csontok a fejnél teljesen összebolygatva kerültek elő. Alul volt a koponya, fölötte az egyéb csontok. Mellékletek

Négy db sötétkék gömbölyű és egy db világoszöld csonkagúla alakú üveggyöngy a csontok között.

47. sír. Férfi sírja. A záporeső miatt leszakadt partoldalból került elő. Lábfeje a földből kifordult, innen kerültek elő az 1—3. sz. tárgyak. Mellékletek:

1. Vaskarika töredék. 2. Nagy CONSTANTINVS bronzpénz. 3. Vastárgy, hajlított végű, nagyméretű csatpecekhez hasonló, 15 cm hosszú (5. ábra 16.). 4. 2 db bronzpénz (I. CONSTANTINVS és valamelyik fia) — a bal alsó lábszáron került

elő. 5. Vaskés — a bal felső lábszáron találták. 6. Kisebb méretű bronz hagymafejes fibula — a mellnek a nyaktőnél levő részéről. 7. BTonzpecsétgyűrü — a kézen. A gyűrű gyöngyösen tagolt karikája a pecsételős fej

17

mellett kettős levélszerű taggal kapcsolódik. A kerek fejen vésett dísz: rovátkolt testű állat (?) és növényi dísz, negatív. Á: 2,2 cm, fej á: 1 cm, ltsz.: 53.159.29. (ül. tábla 47/1.).

48 sír. A sírt még feltárás előtt feldúlták. A csontok a sír két végében szétszórva feküdtek. Mellékletek:

1. Üvegpohár. Magas, tölcséres, kis talpon nyugvó forma. Zöldes színű üvegből készült. Több darabból ragasztott. M: 11,3 cm, szá: 7,8 cm, tá: 4 cm, ltsz.: 53.159.31. (III. tábla 48/1.).

2. Agyag edényfedő (5. ábra 17).

49. sír. Lábrésznél bolygatás érte. Mellékletek:

1. Vaskés — a combcsont mellett. Markolatát kb. 10 db rövid, nagyfejű szeg díszítette. (5. ábra 18.).

2. Bronz pecsétgyűrű félhold és csillag ábrázolással (5. ábra 19.).

50. sír. Mellékletek:

1. Egyfülű bögre — a lábnál került elő, kissé torzult állapotban, de törés nélkül. 2. CONSTANTINVS MAXWTVS-bronzpénz — az 1. lelet közelében. (Iovi Conservatori

tip. Siscia) 3. Két darab CONSTANTINVS MAXIMVS-bronzpénz — kisebb és nagyobb méretűek,

az oldal fekvő koponya mellől.' A további sírok Lovas feljegyzéseiben már nem szerepelnek, nyilvánvalóan 1928 után ke­

rültek elő (a régiségtári napló ezzel az évvel zárul). A leltárkönyvi bejegyzés 1932-es régi leltári számot említ.

51. sír. Mellékletek:

1. Agyagbögre. Magas talpon álló, körte formájú, egyfülű. Anyaga finoman iszapolt, szürke színű. Teste felső harmadán három sor körpecsételős díszítés. Pereme kihajló, vaskos szalagfüle kissé a perem fölé húzott. M: 10,6 cm, szá: 7,4 cm, tá: 4,5 cm, ltsz.: 53.159.49. (ÜL tábla 51/1).

2. Tányér. Barnásszürkére égetett, csonkakúpos formájú, szemcsés agyagú tányér. Meg­vastagított pereme az edény külsején és belsején egyaránt aláhornyolt. M: 4,8 cm, szá: 18,7 cm, tá: 9,4 cm, ltsz.: 53.159.52. (IB. tábla 51/2).

52. sír. Melléklet:

Bögre. Magas talpon álló, gömbölyded formájú, kissé megvastagított peremű, egyfülű bögre. Füle a perem fölé emelkedik. Színe szürke. Az edény felső kétharmadában besimított rácsminta. Anyaga finoman iszapolt. M: 9 cm, szá: 7,6 cm, tá: 4,6 cm,

ltsz.: 53.159.48. (BI. tábla 52/1).

Szórványleletek19

Kerámia

18

Tányér. Sötétszürke, érdes agyagú, csonkakúpos formájú. Pereme kissé behúzott. Kiegé­szített. M: 4 cm, szá: 18,6 cm, tá: 11,5 cm, ltsz.: 53.159.53. (Hl. tábla Sz/1). Tányér. Sötétszürke színű, érdes agyagú, megvastagodó, kissé behúzott peremű, csonkakú­pos formájú. Belsejében három koncentrikus körrel díszített. M: 4,3 cm, szá: 16,8 cm, ltsz.: 53.159.54. (ÜL tábla Sz/2). Korsó. Világosszürke, szemcsés agyagú, tojásdad testű, hosszúnyakú, kiöntős. ívelt nyakán kettős, körülfutó barázdadísz. Szalagfüle kissé a perem fölé húzott. Töredékes. M: 21,5 cm, szá: 8—8,8 cm, tá: 7,7 cm, ltsz.: 53.159.51. (ül. tábla Sz/3). Bögre. Magas talpon álló, körte formájú, egyfülű bögre. Füle szalagfül, pereme háromszo­rosan profilált. Szürke színű, érdes anyagú. M: 10,8 cm, szá: 8,00 cm, tá: 4,7 cm, ltsz.: 53.159.50. (ül. tábla Sz/4). Antropomorf egyfülű korsó. Az erősen hasasodó forma a női alak testét, nyaka a nő nyakát és fejét képezi. A nő hátán a korsó barázdákkal tagolt szalagfüle az edény leghasasabb részéhez csatlakozik be. A nő fején rozettadíszes, bekarcolt vonalakkal jelzett pártaszerű diadém. Arca primitív, plasztikusan megformált. Szemeit és füleit utólagosan applikálták. Nyakán fenyőmintaszerűen megformált, bevagdosott nyakék. Két vállán applikált, felis­merhetetlen formájú fibula. Rövidujjú ruhájából agyaghurkákból felrakott vékony karok nyúlnak ki, amelyeket 2—2 karperec díszít. Mellére hajtott jobb kezében pohár (?), baljá­ban orsó, orsógombbal és guzsaly szösszel. Kézfejei primitíven jelzettek. Hasán mázolás előtt bekarcolt felirat: IENVARIE PIEZESES. Az edény vörös agyagból készült, felületét világosbarna, helyenként zöldes, foltos, hólyagos, rossz minőségű máz borítja. Felszínén több helyen apró sérülések. M: 28 cm, szá: 6 cm, tá: 7,1 cm, ltsz.: 53.159.56. (IV. tábla). Mécses. Egylángú, igen elnagyolt forma. A kanócnyílással átellenes oldalon levélmintát utánzó fogantyú, kopottsága miatt szinte felismerhetetlen. Világosvörös agyagból, vöröses festéssel készült. H: 7,8 cm, m: 2,5, ill. 4,8 cm, diszkusz á: 5 cm, ltsz.: 53.159.45. (IQ. tábla Sz/8). Mécses. Firmamécses alsó része. Fenekén hármas koncentrikus körben VRSVS felirat. Agyaga vörös, a kanócnyüás alatt égésnyomok. H: 9,2 cm, m: 2,2 cm, diszkusz á: 5 cm, ltsz.: 53.159.46. (III. tábla Sz/5.). Üveg Pohár. Tölcséres forma, alja kissé homorú. Színe világoszöld. Töredékekben. Eredeti ma­gassága kb. 10 cm lehetett. Töredékes, m: 4,2 cm, tá: 3,0 cm, ltsz.: 53.159.43. (III. tábla Sz/7.). Pohár Az előbbihez hasonló, kissé karcsúbb példány. Fehér színű, buborékos üvegből ké­szült. Töredékes, m: 7,2 cm, ltsz.: 53.159.43. (Hl. tábla Sz/6). Vas Rúd töredéke Kerek átmetszeni vasrúd töredéke. Rendeltetése ismeretlen. Töredékes, h: 7,2 cm, vastagság: 1,4 cm, ltsz.: 53.159.37. Kés. Széles, ívelt pengéjű, lapos nyélnyújtványú kés, felületén rározsdásodott szövetmarad­vány. H: 12,5 cm, legnagyobb sz: 3,1 cm, ltsz.: 53.159.30. (IH. tábla Sz/12). Bronz Csat. Öntött, ovális formájú, négyszögletes keresztmetszetű csattest, laposra kalapált, tövé­nél hornyolt pecekkel. A lemezes, ovális szíjborítót két nittszeg üti át. Vésett díszítése: a szegek körül kettős, koncentrikus körök, vízszintesen a csatpecek folytatásában és a szíj­borítón keretszerűen körben finom, bevésett zeg-zug vonal. H: 4,4 cm, sz: 3,5 cm, ltsz.: 53.159.35. (m. tábla Sz/9).

19

Szíjvég. Többrétegű bronzlemezből készült, szívalakú szíjvég. Töredékes, h: 2,1 cm, sz: 2.3 cm, ltsz.: 53.159.39. (ül. tábla Sz/10). Hajtű. Kubooktaeder fejű, testén vízszintesen tagolt díszítés. Igen korrodált, törött. H: 3.4 cm, ltsz.: 53.159.41. (III. tábla Sz/11). Pénzek

1. I. Constantinus, 313, Siscia, RIC 232b A: IMP CONSTANTINVS PF AVG R: IOVI CONSERVATORI AVGG NN ltsz.: 53.159.32.

2. I. Constantinus, 315—316, Sisçia, RIC 15 A: IMP CONSTANTINVS PF AVG R: IOVI CONSERVATORI ltsz.: 53.159.33.

3. I. Constantinus, 313—315, Siscia, RIC 7 A: IMP CONSTANTINVS AVG R: IOVI CON-SERVATORI ltsz.: 53.159.34.

4. I. Constantinus, 320—321, Siscia, RIC 165 A: IVL CRISPVS NOB C R: CEASARVM NOSTRORVM VOT X ltsz.: 53.159.55.

A temetkezések rítusa A Serfőző domb területén előkerült sírok közül Lovas szerint kb. 18 elpusztult, mikorra ő a helyszínre ért. A továbbiakban is említ távollétében előkerült temetkezéseket, amelyek­ről nincsenek adataink, legfeljebb a mellékleteket adták át Lovasnak. Az ilyen sírok száma öt. Nincsenek adataink továbbá az 51. és 52. sírról, amelyek 1926 után kerültek elő. Tehát az 52 sírból, mindössze 27-ről van valamilyen adatunk a temetkezés formáját illetőleg.

Az általános a hanyatt fektetett, egyszerű földbe temetés lehetett, legalábbis így gondol­juk, Lovas ezeket külön nem is említi.

Fakoporsó használatát két esetben tekinthetjük bizonyítottnak. A 19. sírban a lábnál fa-maradványt figyeltek meg, a 35-ben pedig 16 db nagyméretű, kb 10 cm hosszú, nagyréjű vasszeg került elő a váz körül. A kősírok közül a 38. sír építésénél erősen kavicsos mészhabarcsot használtak a kövek kötéséhez, alját habarcsba ágyazott kövek alkották, lefe­déséről nincs adatunk. A 45. sír boltozott volt, építőanyagában a kő mellett teguladarabokat is találtak.

A sírok irányítását mindössze nyolc esetben ismerjük, közülük négy a legáltalánosabb K—Ny-i, három Ny—K-i, egy pedig Ny-ÉNy—K-Dk tájolású volt.

Ki kell még térnünk a temetőben különleges testhelyzetben talált vázak tárgyalására. A 39. és 42. sír esetében Lovas világosan megírja, hogy a halottakat, mindkét esetben férfit, jobb oldalra fektetve, zsugorított helyzetben temették el, úgy, hogy kézfejét az arcára borították. Ugyancsak jobb oldalra fektetett, zsugorított helyzetűnek írja a 36. sír halottját. A sírról vázlatos rajzot is készített (6. ábra). A zsugorítva temetés azonban ebben az esetben nem olyan biztos, mint az előző két sírnál. Feltűnő, hogy a sírhoz tartozó mellékletek töredékes állapotban kerültek elő, valamint az, hogy a sír fölött kb. 1 m-rel csontokat, edénytöredékeket talált Lovas. Ezeket ő egy másik, , ,átásott" — a 36. sír halottjának teme-

20

tésekor szétdúlt — temetkezés maradványainak tartja. Ha ezt elfogadjuk, akkor a temető egyetlen szuperpozíciójával van dolgunk. A korábban említett, két zsugorítva eltemetett halott (39 és 42) szegényes melléklettel került sírba, ill. a sírban talált tárgyak nem egyértel­műen mellékletek voltak. A 39. sírnál a törzs alatt vaskarika töredék a sírföldben pedig „üvegpohár nyomai" voltak megfigyelhetők. A 42. sírban a lábnál „kis vasgyűrűdarab, talán cipőcsat" került elő. Ezzel szemben a 36. sírt öt darab melléklete — Serfőző dombi viszonylatban — már a gazdag sírok közé sorozza.

Pannóniai, sőt birodalmi viszonylatban is az jellemző a zsugorított temetkezésekre, ame­lyek szórványosan előfordulnak a késő római temetőkben, hogy az ilyen sírok általában a temetők szélén kerülnek elő, melléklet nélkül, vagy igen szegényes mellékletekkel20. A birodalom területén kívül, térben és időben közeli temetőkben a Barbaricumban szintén előfordulnak szórványosan zsugorított temetkezések21. A kutatók többsége megegyezik abban, hogy nem keresnek etnikai sajátosságokat a zsugorított temetkezés hátterében, in­kább a halott alávetett társadalmi helyzetével, vagy a közösségben elfoglalt alárendelt szere­pével magyarázzák.

Külön meg kell említenünk a 35. sír ülve eltemetett halottját. Az „ülve temetés" sem a római, sem egyéb korú sírok esetében területünkön nem tekinthető bizonyítottnak. Hite­lesen feltárt és dokumentált ilyen sírt eddig nem ismerünk. Különösen valószínűtlen a szögelt koporsóban ülve eltemetett halott. A 35. sír esetében véleményünk szerint kissé zsugorítva, felhúzott térdekkel eltemetett személyről lehet szó, ahol talán éppen a koporsó méretei miatt kényszerültek az eltemetők a halott lábainak felhúzására. A lábszáraknál előkerült alsó állkapocs magyarázható a kissé magasabbra fektetett fejből — amely általá­nos a késő római temetőkben — de lehet oka állati vagy emberi bolygatás is22

Koponya nélküli csontvázat talált Lovas a 26. sírban. Nincs adatunk arra, hogy a sír bolygatott lett volna, az viszont elképzelhető, hogy a homokbányászásnál már korábban elérték a sír fej felőli végét és a függőlegesen bányászott partoldalban a koponya egyszerűen legurult, Lovas már nem találta meg. A csonka sírra tehát egészen egyszerű, természetes magyarázatot találhatunk.

A mellékletes és melléklet nélküli sírok arányát vizsgálva az 52 sírból 20-ról nincs ada­tunk. A maradék 32-ből melléklet nélküli 2, csak viseleti tárgyak maradványait találták 4-ben. (Tulajdonképpen ezek is melléklet nélkülinek tekinthetők.) 26 sírban volt kerámia, üvegedény, eszköz vagy pénzmelléklet.

A temetőben a férfi és női sírok arányát pontosan meghatározni nem tudjuk. Lovas csak néhány esetben említi a halott nemét, egyes temetkezéseknél a mellékletek jellege egyértel­műen meghatározhatóvá teszi a halott nemét. Azonban még ez sem nyújt teljes bizonyossá­got, hiszen a halottak életkorát nem ismerjük, lehetséges, hogy egy hatéves kislányt női mellékletekkel temettek el. A vizsgálható 32 sírból 7 férfi és 7 női sírt tudunk elkülöníteni. Két esetben tudunk egyértelműen kisgyermek sírról. A népesség ilyen aránya egy közelben lévő kis település képét tükrözheti, feltehetőleg egy városközeli villagazdaságét, ahol 80—100 év alatt 50—60 halottal számolhatunk.

Mellékletek Kerámia. 15 sírban volt, az összes sírokhoz köthető agyagedény szürke házikerámia. Leggyakrabban előforduló forma az egyfülű bögre (5 db). Formája rendkívül általános, elterjedése a IV. századi temetőkben szokványosnak mondható. Az általunk vizsgált késő római temetőkben pénzzel datált sírokban Gerulatán23 a legkésőbbi érem a 140. sírban

21

egy Crispus-veret 337-ből, a győri vasútállomási temetőben II. Constantius érmei a 2., 7., és 8. sírokban24.

Külön megemlítjük az 52. sírból származó sima, jól iszapolt agyagú, gömbölyű hasú kis bögrét, amelyet besimított hálóminta díszít. A formára és díszítésre pontos analógiát nem találtunk. Besimított díszű egyfülű bögrét találtak a keszthely-dobogói temető25 10. sírjában Valens 364—67 között vert pénzével. A soproni, Deák téri temető 86. sírjából előkerült besimított hálómintás bögre, a vele együtt lévő korsó típusa alapján inkább az V. század elejére keltezhető26. Ottományi K.27 függőleges besimítással díszített körte for­májú bögréket a IV. század közepétől keltezi, viszont szerinte a besimított hálóminta — igaz, hogy korsókon — már a IV—V. század fordulójára ill. a hunkorra tehető. Az 52. sír kis bögréje a Serfőző dombi temető egyetlen ilyen késői lelete lenne. Sajnos a sírból több tárgyat nem ismerünk, de így is valószínűbbnek tartjuk a IV. század végi keltezést. Még mint ilyen is a temető legkésőbbi darabjának számít.

A csonkakúpos, kissé behúzott peremű tányérokból 4 db került elő a temetőből. Haszná­latuk a késő római korban általános. Egyes temetőkben igen gyakran fordul elő pénzmel-lékletes sírokban: pl. Gerulatán az I. sz. temetőben Maximianus, illetőleg Nagy Constantin és fiai uralkodása alatt vert pénzekkel. A somogyszili temetőben28 rendkívül gyakori melléklet a fenti tányér, viszont pénzzel datált sírban ritkán találjuk, inkább a szegényesebb temetkezések anyagára jellemző (17., 27., 39., 42., 43. stb.). A 31. sírban I. Constantinus, a 81-ben viszont a Valentinianus-dinasztia 364—75 között vert pénzével került elő. A győri, vasútállomási temető 7. sírjában II. Constantius 355—61 között vert aes 4-gyel találjuk. A csonkakúpos tányérkáról általánosságban elmondható, hogy előfordulása az egész késő római időszakban általános.

Legalább ennyire általános sírmelléklet a fenti időben a kiöntős szürke korsó vagy a horpasztott pohár (a temetőből előkerült mindkét példány elveszett), megjelenésük már a IQ. századra tehető. A IV. század második felében sírban való előfordulásuk már ritka.

A temetőből előkerült egyetlen érdekes, különleges agyagedény sajnos szórvány. Lovas naplójában az anthropomorph korsó múzeumba kerüléséről a következőket olvashatjuk:

,,1926. október 26. A napokban ifj. Fehér Mihály győrszabadhegyi fuvaros a Serfőző dombi római temetőből egy mázas emberarcú korsót hozott. Holttest ottlétéről nem tudott, csontokat nem látott."

Az edénnyel részletesen foglalkozott Thomas E.29. A női alak kezében tartott guzsaly-ról és a fején lévő diadémról Klotho párkát véli felismerni az ábrázolásban. Az érdekes, latin betűs, a személynév latin vocativusát is magába foglaló görög szövegű felirat meglehe­tősen gyakori formula a késő római kori feliratos edényeken30. Nagy L. kereszténynek tartja31. Thomas a korsóban pogány házassági ajándékot lát, amellyel Ianuariusnak ked­veskedtek.

A minden tekintetben részletes ismertetésből számunkra nem tűnik érthetőnek, hogy miért éppen párkát ábrázoló korsót kapott Ianuarius házassági ajándékul. Ha női név szere­pelne a korsón, az még érthető lenne. Maga Thomas írja: ,,a párkák segítségét szülő és gyermekágyas asszonyok szokták kérni, ilyenkor a párkáknak és nem az újszülöttnek ked­veskednek" — ilyen alapon veti el a születési ajándék elképzelést is. Ha viszont házassági ajándék, akkor csak nő részére adott ajándékként lenne elfogadható, Ianuarius viszont férfinév.

Mint említettük, a szöveg keresztény formulaként is értelmezhető. Amennyiben a párka-ábrázolást elfogadjuk, úgy a keresztény szövegmagyarázatnak nyilvánvalóan semmi értel-

22

7. ábra A Serfőző dombi antropomorf edény és párhuzamai (O. Harl alapján): 1. Győr, 2. Pachfiirth, 3. Rusovce (Oroszvár), 4. Mautern, 5. Müllendorf

me. A legutóbbi évekig Győrből hitelesen keresztény emlékként értelmezhető római kori tárgyat nem ismertünk. Az 1981-es káptalandombi ásatáson előkerült viszont egy márvány oltártöredék, ugyanolyan karélyos beosztással, mint a donnerskircheni32, vagy aquileiai33. Ezzel nem akarjuk a korsó keresztény voltát bizonyítani, csupán mint valószí­nűsíthető lehetőséget vetjük fel azt.

Ugyancsak megkérdőjelezi edényábrázolásunk Klothoval való azonosítását az a tény, hogy az utóbbi években a miénkhez hasonló, ezzel biztosan azonos műhelyből származó edények több helyről is előkerültek34. A győri, orosz vári, (Rusovce), pachfurti (Nieder­österreich), mauterni (Niederösterreich) és müllendorfi (Burgenland) darabok különleges­ségük és egyben nagyfokú hasonlóságuk miatt (7. ábra) okvetlenül egy műhely termékeinek tekintendők. Erre utal az alaki hasonlóságon kívül a technika hasonlósága is (beböködött, bekarcolt díszítések, agyaghurkákból kialakított vézna karok stb.). A analógiaként említett példák közül három darab nagyjából ép, és a három egyikénél sem találhatók párkákra jellemző attribútumok, noha hasonló kéztartásuk alapján ez várható lenne, ha csakugyan sorsistennőket ábrázolnának. A gerulatai példány jobb kezében poharat tart, bal kezében azonban semmi sincs. A mauterni darab hasán a SAT felirat töredéke maradt meg, feltehe­tőleg személynév része. Az említett példák közül a töredékes müllendorfi lelőkörülményei ismeretlenek, a többi késő római sírok.mellékleteként került elő.

Az edények mindenképpen provinciális munkák. Ebben az eddigi kutatók is megegyez­nek, a gyártási helyben a nézetek különbözők. Thomas arrabonai gyártásra gondolt kor­sónk esetében, Harl az előkerült példányok lelőhelyei alapján a centrális elhelyezkedésű Carnuntumban sejti a műhelyt. Az öt különböző lelőhelyű darab esetében a gyártó műhely megállapítása rendkívül nehéz és bizonytalan. Ehhez természettudományos vizsgálatok és műhelyek további feltárása lenne szükséges.

A datálásban elsősorban a sírokban előforduló leletegyüttesek segíthetnek. Éremmel

23

csak a gerulatai 18. sírban fordul elő35, azonban ezek is teljesen kopottak, olvashatatla­nok. A győri korsót felirata alapján keltezik a IV. század második felére.

A serfőződombi temető egyéb kerámia szórványleletei vagy a sírokhoz tartozó anyagok­kal egyeznek, vagy annyira általánosak, semmitmondók, hogy további következtetésre al­kalmatlanok. Üvegedények. Két illatszeres üvegről és egy nagyobb méretű — Lovas vázlatos rajza szerint — urnaformájú edényről történik említés (5. ábra 5 és 14). A tárgyak elvesztek, így korhatá­rozás szempontjából nem jöhetnek számításba.

Az üvegpoharak (9 db) minden esetben a csonkakúpos típust képviselik, kis gyűrűs talppal vagy anélkül készített változatban. A típust Barkóczi L.36 Brigetioban a IV. szá­zad második felére tartja jellemzőnek. Az általunk vizsgált 13 temető vagy temetőrészlet pénzzel datált sírjait tekintve úgy tűnik, hogy a talpas kivitelű forma használati ideje vala­mivel megelőzi a talpatlan változatot. A talpasak közül a legkorábbi éremmel keltezett a somogyszili temető 31. sírjából származik, ahol 324—330 közti verettél találjuk, a legké­sőbbi az ugyancsak somogyszili 33-as és a ságvári 17. sírból II. Constantius 355—361 között vert pénzével37. A Constantinus-dinasztia utáni időből származó pénzzel egyetlen esetben sem találtuk ezt a pohárfajtát. Ezzel szemben a talpnélküli változat a somogyszili 32-es sírban 341—46 közti verettél, a 81. sírban 367—75 köztivel került elő38. Általában öt esetben Valentinianus-dinasztia-beli, hat esetben pedig II. Constantius-pénzzel.

Vizsgálatunk alapján tehát azt mondhatjuk, hogy a csonkakúpos poharak talp nélküli változatának használata csak a IV. század közepén indul és ez az a fajta, amelynek példánya­it V századi leleteink között is megtaláljuk39

Eszközleletek tekintetében temetőnk nagyon szegényes. A 21. sír halottjának „markában" Lovas kovapengét talált. Ez nem nevezhető megszokott tárgynak késő római kori temetők­ben, mivel azonban a darab elveszett, semmi továbbit nem mondhatunk róla. A 26. sír vasár melléklete elég gyakori Somogyszilban, a 129. női sírban 335—37 között vert pénz­zel, a keszthely-dobogói temető 47—48-as sírjában 330—335 között, a 80-as sírban 351—54, a 90-ben 341—46 között vert pénzekkel fordul elő40 A legkésőbbi a bogádi 20. sír, ahol Julianus érmével került elő vasár41.

A vaskések előfordulása a Serfőző dombon már valamivel gyakoribb. Öt sírból ismerjük ezt az eszközfajtát. Ezek közül a 26., 41. és 47. férfisír, a 26. női, a 49. sír halottjának nemét nem ismerjük. Vaskések férfi és női sírokban egyaránt gyakoriak a késő római teme­tőkben. Általában a férfisírokra a nagyobb méretű, szélesebb pengéjű, a női sírokra a kisebb, babérlevél alakú késfajta a jellemző. Gyakran a szegényesebb, egyéb mellékletek­ben kevésbé gazdag sírokban fordul elő a kés, viszonylag ritkán pénzmelléklettel. (Pl. a Keszthely-dobogói temető 11 késes sírjából csak 4-ben volt pénz.) A pénzek uralkodók szerinti megoszlását vizsgálva a késes sírokban az egész IV század képviselve van I. Cons-tantinustól Valentinianusig.

A bronzleletek a Serfőző dombi temetőben minden esetben viseleti tartozékok. A sírok általában szegényesek, különösen szembetűnően mutatkozik ez a női ékszerek

tekintetében. Csupán négyféle női ékszert: karperecet, gyöngysort, gyűrűt és hajtűket is­merünk e temetőből, ezek is meglehetősen kis számban szerepelnek és a késő római idő­szakra jellemző tömegáruk.

A női viseletre legjellemzőbb ékszer a karperec. Bronzból és csontból készített változata fordul elő. Sok karpereces viseletet csak a 20. sírban figyeltek meg, ahol a halott nő karján 6 bronz karperec volt. Közülük kettő több bronzhuzalból csavart, hurkos-kapcsos záródású

24

forma, amely rendkívül gyakori a késő római temetőkben. Pénzzel datált sírokból is szép számban került elő. A legkorábbi ilyen érem a somogyszili temető 93. sírjában Vespasianus pénze, nyilvánvalóan nem keltező értékű42. Keszthely-Dobogón a 100. sírból Licinius-érmével került elő, leggyakrabban a Constantinus-dinasztia tagjainak vereteivel találjuk43. Az intercisai DK-i temető 36. sírjában Valens érem jelzi, hogy a IV. században gyakorlatilag folyamatosan a század végéig használják ezt az ékszertípust44.

Nyitott végű, kígyófejes záródású, öntött típusú két további karperec is volt a 20. sírban, ezek azonban elvesztek. Létezésük legalább annyira általános, mint az előbb tárgyalt típusé.

A 20. sír két díszített, nyitott szalagkarperece közül a töredékes példány gazdagabb díszí­tésben. Ennek csaknem pontos analógiája Bölcskéről a 4. sírból származik45. A sírban érem nem volt, a temető korát az ásató I. Constantinus és Iulianus uralkodási ideje közé helyezi. A másik példányhoz hasonló darab a ságvári 191. sírból került elő, amelyben 360—375 között vert pénzt is találtak46.

A 27. sírban lévő bronz huzalkarperecnek csak töredékei maradtak meg, a 37. sírban lévő pedig elveszett, csak Lovas kéziratából ismerjük vázlatos rajzát (5. ábra 10.). Ezen látszik, hogy csúszózáras huzalkarperec volt. Típusát a somogyszili 133-as, a Keszthely­dobogói 111-es és az intercisai DK-i temető 962-es sírjából ismerjük.47

A temetőből ismerünk még két darab csontkarperecet, mindkettő díszítetlen és töredékes állapotban került elő. Típusukat pénzzel datált sírokban szinte kizárólag II. Constantius pénzeivel találjuk (Intercisa DK-i temető 8., Somogyszil 40., 69., Keszthely-Dobogó 102, Bogád 11. sír48). Valentinianus-kori véretekkel két esetben (Somogyszil 68. és 75. sír49).

A karpereces sírokban minden esetben előfordult más ékszermelléklet is, ezek között leggyakoribb a gyöngysor viselete. Nyakláncaikat kék, zöld és barnás színű üveggyöngyök, ill. a 37. sír kislány halottjának nyakában borostyángyöngyök alkották. A gyöngysor visele­te a késő római temetők női sírjaiban általánosnak mondható. A leggyakoribb gyöngytípu­sok közül a sötétkék, lencse formájú legkorábban I. Constantinus alatt vert pénzekkel for­dul elő a vizsgált temetőkben (Keszthely-Dobogó 19., 94., 110. sír, Somogyszil 37. sír50). A legkésőbbiek a Valentinianus-dinasztia érmei a lencsegyöngyök mellett (Intercisa DK-i temető 36., Somogyszil 52., 75., Ságvár 191. sír51). A zöld, hasáb alakú üveggyöngyök I. Constantinus érmeivel Keszthely-Dobogón fordulnak elő (89., 98. sír52), gyakoribb azonban a IV. század második felében. A Valentinianus-dinasztia vereteivel az intercisai DK-i temető 458-as sírjában, a somogyszili 52. sírban, Keszthely-Fenékpusztán a 6., Pilis-maróton a 10., Ságváron a 200., 201., és 305. sírban53.

Talán valamivel későbbi a sötétkék kubooktaeder formájú üveggyöngy, amely csak Keszthely-Dobogón található a IV. század első feléből származó érmékkel (89., 98., 102. sír), Somogyszilban és Ságváron a Valentinianus-dinasztia pénzeivel54.

Ugyancsak nyaklánctartozéknak gondoljuk a 22. sírból származó kis bronz láncocskát. A rövid kis töredékről nem lehet eldönteni, hogy önálló nyaklánc volt-e, vagy gyöngyökkel együtt viselték, ugyanis vele együtt egy szem zöld üveggyöngyöt is talált Lovas. Hasonló bronzláncok — gyöngy nélkül — a somogyszili 129. sírból 335—337 között vert érem­mel és a mucsfai A sírból kerültek elő55. Ez utóbbiban I. Constantinus, Constans és II. Constantius veretei voltak.

Temetőnkben a női ékszerekhez tartoztak még bronz hajtűk — csak egyetlen, szórvány­ként előkerült, kubooktaeder fejű töredékes példány maradt meg belőlük.

Két női sírban talált Lovas gyűrűt, a 27. sírban vasból, zöld üvegkővel, ez elveszett. A 32. sír pecsétgyűrűjéhez hasonlót a győri vasútállomás környéki temetőben, az R22

25

jelű sírban találtak56. Férfisírból került elő a temető másik pecsétlős gyűrűje (47. sír). Hozzá hasonló vésettél ellátott gyűrűket ismerünk késő római temetőkből, pontos analógiát azonban nem találtunk. A gerulatai I. sz. temető 12. sírjában Valens57, a mucsfai A sír­ban a Constantinus-dinasztia tagjainak pénzeivel került elő58. Hasonló darabokat isme­rünk Intercisából a XXIII. temetőrész 157. sírjából, Sági K. szerint bogár, a 191. sírból pedig sas ábrázolással59. Dombay a zengővárkonyi II. temető 17. sírjából említ hasonlót60.

A férfisírokban köpenyviseletre utal a hagymafejes fibula és az azzal azonos funkciót betöltő omegafibula. Ha a sírokban való előfordulási helyüket nézzük, általában mindegyi­ket vállon — gyakrabban a jobb vállon találjuk. A megvizsgált sírok közül egy esetben sem találtunk hagymafejes és omegafibulát egyazon sírban a viselet tartozékaként. Nagy általánosságban úgy tűnik, a fiatalok és a szegényesebb kiállítású sírokban eltemetett fel­nőttek között gyakoribb az omegafibula61. A hagymafejes fibula viselése tehát a felnőtt és jobb módú férfiakra jellemző. Helyi érdekesség, hogy a Serfőző dombi temetőben a 36. omegafibulás, a 44. omegafibulás és a 41. hagymafejes fibulás sírban, tehát biztosan férfiaknál 1—1 szem gyöngyöt is találtak. Lehetséges, hogy ez is valamilyen viseleti tarto­zék. A temetőben előkerült hagymafejes fibulák közül egy darab sincs meg a múzeum mai gyűjteményében. A 41. sír hagymafejes fibuláját Lovas egykori vázlatáról ismerjük, ez alapján a Keller féle 4. típusba soroljuk, amelynek keltezését 350—380 közé teszi62.

Öves férfiviseletre kevés adatunk van. Két sírban említ Lovas vascsatot. Ezek közül az egyik a 19. sír, ahol bronzcsat is előfordult, a másik a feldúlt 29. sír. A csat elhelyezkedé­séről a sírban egyik esetben sincs adatunk, sőt maguk a leletek sincsenek meg. A bronzcsa­tok közül a 19. sírból százmazó nincs meg a gyűjteményünkben. A 26. férfisírban a bronz­csaton kívül bronz szíjvég is volt, itt egyértelmű az övviselet. Az ovális csat és az amphora alakú szíjvég viselete a IV. század közepétől általános a provinciában.

Dotálás Végigérve a temetőből előkerült jellegzetesebb tárgyak értékelésén, meglehetősen nehéz

helyzetbe jutunk a korhatározásnál. A sírokból előkerült leletanyagot áttekintve meg kell állapítanunk, hogy összességükben a IV. század egészére keltezhetők. Kivételt képez az 50. sír besimított bögréje, a talpatlan üvegpoharak és a szórványleletként ismert ún. ,,Párka korsó", amelyek egyértelműen csak a IV század második felére keltezhetők.

Ezzel szemben a temetőből előkerült érmek, szám szerint 30 db — Lovas meghatározása szerint — egyetlen példánya sem származik a Constantinus-dinasztia utáni időkből, sőt nagyobb részük I. Constantinus kori. Ugyanez mondható el a ránk maradt néhány darabról. Még a pénzek terminus post quem datáló értékét figyelembe véve sem tekinthetjük véletlen­nek, hogy egyetlen Valentinianus-dinasztia korabeli veret sem került elő. Ezt a jelenséget csak azzal magyarázhatjuk, hogy a IV század hatvanas éveiben, de talán már a század közepén sem használták rendszeresen. Esetlegesen 1—1 halottat még a IV század végén is eltemethettek a temetőben, ez a későbbi leletekre magyarázat lenne. A Serfőző dombon feltárt temetőt a Gráb-gyárinál korábbinak, azt korban közvetlenül megelőzőnek tartjuk.

T. Szőnyi Eszter

26

DIE SPÄTRÖMISCHEN GRÄBERFELDER VON ARRABONA //. Nádorváros (Palatinusstadt)

Im Artikel werden die Gräber, Gräbergruppen und Gräberfelder, gefunden südlich, süd-östlich von dem castrum und vicus von Arrabona, dargelegt.

In wenigen Fällen haben wir keine anderen Belege ausser dem Bestehen, eventuell dem Ritus der Begrabung. Über die in dem vorigen Jahrhundert und Anfang diesen Jahrhunderts gefundenen Begrabungen haben wir nicht mehr als nur lakonische Informationen, es sind keine Funde ins Museum geraten. Solche sind die Gräber, gefun­den in der Umgebung des Krankenhauses in der Zrinyi-Strasse, unter denen es gewiss auch spätrömische gibt (nur deren Material ist ins Museum geraten!). Über das Grab, gefunden in der Dimitrov-Promenade wissen wir nicht mehr, als dass es ein Ziegelgrab war, unter den Ziegeln wurde auch einer gefunden, auf dem auch der Stem­pel von Ursicinus magister zu sehen ist. Der erwähnte magister betätigte sich um Ende der 360-er Jahre, das be­deutet terminus post quem aus der Hinsicht der Entstehung des Grabes. Hinter dem alten innenstädtischen Fried­hof, auf dem sog. Hilbert-Feld, auf näher nicht zu bestimmendem Platz sind vier gemauerten Gräber zum Voschein gekommen. Ihre Beigaben waren „einfache Gläser und ein Krug". Über eine grössere, zusammenhän­gende Gräbergruppe haben wir Kenntnisse auf dem Gebiet des Sportplatzes der Graboplast-Fabrik. Die ersten Gräber sind Anfang diesen Jahrhundertes, während der Museumstätigkeit von Börzsönyi zum Vorschein gekom­men. Damals sind wenigstens drei Ziegelgräber und eine einfache Erdgrab zugrunde gegangen. 1948 hat B. Szőke Fundrettung hier geführt, in derer Laufe er 4 Gräber (ein Ziegelgrab, 3 Erdgäber) ausgegraben hat.

1967 ist noch ein Grab auf dem Gebiet hervorgekommen, dessen Beilagen ins Museum geliefert worden sind. Aufgrund der Grösse des Gebietes, der Entfernung der Gäber voneinander können wir auf dem Sportplatz der Graboplast-Fabrik mit einer kleineren — etwa 15—20 Gräber zählenden — Gräbergruppe rechnen. Die in den Gräbern gefundenen Beigaben sind ziemlich ärmlich und zeigen das habituelste Fundmaterial der spätrömischen Gräberfelder. Interessantere Stücke sind das kleine handgeförmte Tongefäss des 3. Grabes — das mit den Gefässen in dem nahen Barbaricum eine Beziehung aufweist, weiterhin ein hohler Blecharmring aus Bronze, ähnliche zu dem wir aus Somogyszil und Csákvár kennen. Auffallend ist es noch in den Gräbern der Mangel an Münzenbeiga­be. Die Erklärung dafür sehen wir in der Einrichtung auf Autarkie einer Villawirtschaft, die aber in der Nähe eines spätrömischen castrums nur in den letzten Jahrzehnten der römischen Herrschaft vorstellbar ist. Dieser Da­tierung widersprechen auch die hervorgekommenen Funden nicht, darum sind die Gräber auf dem Gebiet der Graboplast-Fabrik zum letzten Ende des IV. Jahrhunderts, zu der Wende des IV. auf das V Jahrhunderte zu datie­ren. In 2,5—3 Kilometer Entfernung in der Luftlinie südlich vom castrum und vicus hervorgekommenes Grabfeld auf dem Serfőződomb konnte zu einer für längere Zeit gebrauchten, und von mehreren Seelen bestehenden Sied­lung gehören. Die Gräber sind im Laufe einer Sandförderung 1926 und in den nachfolgenden Jahren hervorge­kommen, die Einsammlung der Funden und die Ausgrabungsbeobachtungen hat E. Lovas an Ort und Stelle geführt. Einen kurzen Bericht hat er an der Spalten der Zeitcehrift Győri Szemle über die Ausgrabung gegeben, aus seinem an uns gebliebenen Tagebuch der Antiquitätensammlung haben wir neue Angaben kennenge­lernt.

Es steht das ganze Fundmaterial des Grabfeldes zwar nicht zu unserer Verfügung, doch aufgrund der erhalten­gebliebenen Gegenstände und der Verzeichnungen von Lovas waren vielerlei Sachen zu rekonstruieren. Auf dem Serfőződomb wissen wir von dem hervorkommen von 50 und noch einigen Gräbern, über 27 davon haben wir ausführlichere Kenntnisse.

Es war allgemein unter den Begrabungen die einfache Bestattung in die Erde des in Rücklage gedehnt gelegten Toten. Der Gebrauch des Holzsarges ist in zwei Fällen als beweisbar zu betrachten. Gebaute Steingräber gab es zwei auf dem Gebiet. In zwei Fällen sind wir sicher dessen, dass die Toten — in beiden Fällen je einen Mann — in an die rechte Seite gelegten, in zusammengekauerter Stellung begraben worden sind.

Über ein drittes, durch Lovas als Hockergrab bezeichnetes Grab (36.) ist es nicht eindeutig, ob es nicht um ein gestörtes Begräbnis handelt? Solche sind im Grabfeld hervorgekommen! Lovas hat noch einen in einem Holz­sarg sitzend begrabenen Toten erwähnt (35.), diese Begräbnisart betrachten wir nicht als bewiesen.

Unter den Beigaben ist Keramik am häufigsten, innerhalb denen die grauen, einhenkelige Töpfchen, kegel-stutzförmige Teller, Krüge mit Ausguss und Faltenbecher erscheinen. Ein selteneres Stück ist ein einhenkeliges rundkörpiges Töpfchen aus gut geschlämmtem Ton mit einer Verzierung von eingeglättertem Netzmuster.

Es zählt zu den Besonderheiten ein, als Streufund hervorgekommenes antropomorfes Gefäss, das eine Frau­enform nachbildet. Das Stück wurde von E. Thomas, als ein die Parze (Moire) Clotho schilderndes Gefäss nieder­geschrieben. Nach der griechsprachigen, lateinbuchstäblichen Aufschrift hält sie es für ein Hochzeitsgeschenk für Januarius. In den letzteren Jahren sind mehrere Paralellen unseren Gefässes auf dem Gebiet von Nord-West-Pannonien hervorgekommen. An keiner der sonst fast völlig übereinstimmenden Analogien sind Attributen, die auf Parzen hinweisen, nicht zu finden. Das ist sonst auch auf dem Győrer Exemplar nicht eindeutig, die Darstel­lung von Spindel und Spinnrocken ist für uns auf einer Reihe von pannonischen Grabsteinen bekannt, als Arbeits­werkzeug in den Händen einfacher „irdischer" Frauen. Wir halten also die Parzendarstellung für sehr zweifel­haft. Dieser Interpretierung wiederspricht auch der Männername in der Aufschrift, denn es pflegen vor allem die Gebärerinnen die Parzen, hauptsächlich Clotho um Hilfe zu bitten, die Moire des Lebens ist, im Gegensatz von Athropos, die die Moire ist, die den Faden des Lebens durchschneidet. Es ist üblich, den Text der Aufschrift als den von christlicher Art zu interpretieren, dass würde die Darstellung der heidnischen mythologischen Person

27