innovation for business 2013/2

Innovationfor business

Felsőoktatás – Ipar - Régió

2013. III. évfolyam 2. szám |

Kis-és Középvállalatok és az Innováció

innovationfbusiness4_uj_cikkek.indd 1 2013.07.10. 13:05:24

SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSEK

Egyéves képzések diplomásoknak a legelismertebb gyakorlati szakemberek közreműködésével:

• Online marketing• Kulturális menedzser• Határon átnyúló fejlesztési szakreferens• CRM menedzser-ügyfélkapcsolati vezető• Desztináció menedzsment• Rendezvény menedzsment• Piackutatás gyakorlata• Létesítménygazdálkodó • Üzletfejlesztési menedzser

Kiemelt felnőttképzési ajánlatunk:• Keresőmarketing specialista• Rendezvényszervezés kulturális szakembereknek

OKJ KÉPZÉSEK, TANFOLYAMOK

Tatabányán, Budapesten és Felnőttképzési Partneriro-dáinkkal együttműködve az ország egész területén az alábbi szakmacsoportokban:

• Általános műszaki képzés• Energetika, elektromosság• Gépészet• Idegenforgalom• Közgazdaság, ügyvitel• Közművelődés• Marketing és reklám• Menedzsment és igazgatás• Nagy- és kiskereskedelem• Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás• Informatika (kezdőtől a Cisco képzésekig)• Nyelvi képzések minden szinten

EDUTUS FELNŐTTKÉPZÉSI AKADÉMIA KÍNÁLATA 2013-BAN

Cégeknek személyre szabott szervezetfejlesztési- és vezetési tréningek, coaching!

A képzéssel kapcsolatos részletes információ:Edutus Főiskola1037 Budapest, Bécsi út 324. 6. épület2800 Tatabánya, Stúdium tér 1.www.edutus.hu, [email protected]

Tudást adunk a munkához!Felnőttképzési nyilvántartási szám: 11-0021-06

Intézményi (FAT) akkreditációs lajstromszám: ALF-012


Innovation for Business

Felsőoktatás – Ipar – RégióKiadja: EDUTUS FőiskolaFelelős kiadó: Dr. Bartók IstvánFőszerkesztő: Orosz GyörgySzerkesztőbizottsági tagok EDUTUS:dr Deés Szilvia, dr Garaj ErikaFatér Márta, Briber GáborKülső szerkesztőbizottsági tagok:Papp Zoltán, AGC Glass Hungary Kft.,gyárigazgató,Szép Lilla, Eruditio Kft.,ügyvezető-helyettesTanácsadó testület tagjai:Szögi Zoltán Edutus Zrt. Vezérigazgató;Dr. Szabó Gábor, MISZ, elnök;Minárovits János, Albacomp Zrt., vezérigazgató;Horváth Tamás, Eruditio Kft., ügyvezető;Marc Van den Neste, AGC Glass Europe,Vice-president, CTONyomdai előkészítés és terjesztés:DFT – Hungária Kft.Nyomda: Szel-Ker NyomdaHU ISSN 2062-8595Szerkesztőség: 2800 Tatabánya,Stúdium tér 1.E-mail: [email protected]: iforb.edutus.huA szerzőinknek szóló publikációs követelmény,valamint tudományos cikkeink teljesterjedelmű, hivatkozásokkal kiegészítettváltozata a weblapon megtalálható.

Jelen számunk szerzői:

Németh János Pál ¤ Némethné dr. Gál Andrea ¤ Dimák Csilla ¤ Losoncz Miklós ¤ Cservenák Kitti ¤ Kovács Anett ¤ Nagy Márta ¤ Hercz Ágnes ¤ Dr Jandala Csilla ¤ Dr Keszthelyi Csaba

Impresszum | Tartalomjegyzék |

FelsőoktatásAporia-The Valuable Focus of LeadershipProject-based talent-selection and fostering in the field of sciences and technology

4.

Innováció

Magyar Kis-és Középvállalatok és az Innováció 6.

Innováció a Neuzerban hallgatói szemmel 9.

PénzpiacokBankunió: Válasz a szuverén adósságválságra?Banking union: Response o the sovereign debt crisis?

10.

IparHelyi termelői piacok a főváros agglomerációjában – Egy kérdőíves felmérés eredményei

13.

TurizmusA gasztronómia szerepe Magyarországon és Olaszország turizmusában 18.

3


Summary

The mission and responsibility of corporate management is to steer the company to reach its goals. This is a big task and involves the supervision of different aspects of all business areas. The complexity of the task is obvious. The work of management teams is supported by a range of business information technology applications. Yet the available business applications also shrink and eventually misplace the focus of management, especially that of top managers, business leaders. This paper describes a concept based on the notion of aporia that could be a guideline to valuable management thinking and strategic decision making. The concept focuses the work of management on a higher purpose and helps to rethink the philosophical foundations of management and the work of leadership.

Challenge

During an era of recession or slowing growth, in global corporations where operation is complex and influenced by different interests, finding the right focus of management thinking and ensuring that ma-nagement decisions are executed as they are meant is essential to hold companies on the right track. This is even more so if you have to take into account the different shareholder and stakeholder expectations, like revenue/profit growth, sustainability and value creation.To highlight how complex the situation is we have to mention all the tools and applications that are aimed to assist managers and leaders in their supervisory and decision making activities. These tools can be a great help and a major distraction at the same time. By using the business information tools managers can get detailed insight into the whole operations of their company. Choosing the wrong set of data or sticking to data to much can distract managers from what they really should be focusing on.

Problem

It is not by accident that Stephen Covey’s book, The 7 habits of Highly Effective „1” People became and still is a top-selling business book. His first major statement is that the focus of management in the second half of the 20th century shifted into a wrong direction. The leadership thinking in the 150 years before World War II. focused on “character ethic” attributes such as integrity, humility, courage, patience and the Golden Rule. These basic principles of effective living and true success depended on integrating these principles into one’s character. One of Covey’s favorite authors was Ben Franklin, whose autobiography was representative of this kind of literature. Covey noticed a significant shift in the leadership success ideas published after World War II. He realized the world had moved away from the character ethic toward what Covey calls the “personality ethic”, where success was more based on personality, technique, appearance and having a positive mental attitude. In my understanding the personality ethic shift also involves what leaders take responsibility for and how. Covey’s last book addresses this question and highlights the need of thriving for greatness, beyond being effective.

While vision is emphasized by leaders a lot, their real focus is on quarter by quarter execution and figures. There lies the catch of mana-gement information systems and their misuse. MIS gather immense volumes of information about the company and present it to higher management in a clear and understandable way. It is so irresistible to be informed about everything in the company and to be presented with the most important issues of business that MIS data and especially Balance Score Cards become the sirens of top managers and board directors. They know that their role and responsibility is to govern the corporation being liable to all stakeholders but analyzing excel charts, making decisions on red/green fields on management reports is so comfortable and risk avoiding. The management consultancy industry has great responsibility in sustaining this situation. Instead of confronting their clients with essential questions the majority of consultants share “best practice” advice based on red/green excel tables. The generation and analysis of these excel tables isn’t just resource consuming at all levels of the company, in most cases it is unnecessary and distracting for top managers if done in such extent.

Solution

„To be or not to be: that is the question” is the opening line of Hamlet’s monologue and one of the most famous and most often used quotes in literature. Besides describing a human drama and a faithful son’s fight this question relates profoundly to the real dilemma of every leader.Ancient Greeks called aporia a figure of speech in which the speaker expresses real or simulated doubt or perplexity. In classical rhetoric, aporia means placing a claim in doubt by developing arguments on both sides of an issue. In business life an aporia can be any decision situation where all the available arguments of both sides of the given business decision have equal weight thus make it impossible to decide based on pure data.In our view the valuable focus of leadership must be an aporia concerning the companies current business issues or strategic plans. By finding and answering these big questions, leaders will be able to give guidance to their colleagues and the corporation they lead. Answering the questions should be based on a positive approach, guided by positive psychology’s business application. The approach we believe is the most efficient is Appriciative Inquiry, used succesfully in solving organizational deadlocks. If combined with real empowerment in the execution of the plan, these organizations will outperform hierarchical ones especially those with red/green focus.We believe that leaders, bord directors should focus on organizational, business and strategic issues where questions like the following arise.Tradition or change? Vision or reality? Freedom or responsibility? Logic or emotions? Plan or improvisation? Discussion or reflections? Justice or compassion? Creativity or concentration? Confidence or consideration?We call this way of adressing corporate issues the aporia approach. Finding these issues is not an easy task but it can be facilitated with the systematic safeguarding of the company’s business interest.For example, the usual reaction to declining figures is the ever increasing data collection at all levels of the company. That is good and

Aporia-The Valuable Focus of LeadershipProject-based talent-selection and fostering in the field of sciences and technology

4

Felsőoktatás |


necessary for the first line managers who can use these data to focus on areas that need more resources or commitment. But the self-justifying mechanisms of regional management shift the focus of higher mana-gement from value issues to red/green excel ones. So in case of slowing sales top management deals with how to trim headcount and operational expenditure instead of finding the underlying value question, like for example confidence or consideration, freedom or responsibility.The aporia approach helps organizations and their leaders find valuable questions the answering of wich will advance the busi-ness of the company. We believe that the aporia approach is a good tool in the decision making process of top level manage-ment. Questions that can be answered based on red/green excel

tables should be answered and taken responsibility for by lower level managers who gathered the information into those tables. Top level managers should focus on questions that imply values.

Németh János Pál

5

| Felsőoktatás


Abstract

The Lisbon Community Program for the realization of the updated Lisbon strategy was set up in 2005 and its aim was to make knowledge transfer and innovation the key drivers of the Europe-an development and growth. To strengthen the prime goals of the strategy, the project ’Europe 2020’ program, further strengthened the strategy by giving the name ‘Innovative Union’, to one of the highlighted initiatives of the ‘Intelligent Growth’ program, which is among the three most important priorities. Both R&D activities and innovation play a significant role in EU strategy, without them it is not possible to reach the main goals of increasing the employment and inspiring growth. SMEs being the core participants of the Euro-pean economy are impossible to be missed out from these activities either. That is why it is really important how to describe the efficiency of the European R&D&I, more precisely how to characterize our country’s, and our main competitors’, Central and Eastern Europe’s SME sector in this respect. This study tends to analyze the answer to these questions regarding the years between 2005 and 2010.

Abstract

Már a 2005-ben megújult lisszaboni stratégia megvalósítására létre-hozott Közösségi Lisszaboni Program is célul tűzte ki, hogy a tudás és az innováció legyen az európai növekedés mozgatórugója. Tovább erősíti ezt az „Európa 2020” stratégia azzal, hogy a három prioritása közül az „Intelligens növekedés” prioritás egyik kiemelt kezdemé-nyezése az „Innovatív Unió” nevet kapta. A K+F és innovációs tevé-kenység fellendítése ezzel kiemelt helyet kapott az EU stratégiájában, mint ami nélkül nem képzelhető el a fő célkitűzés, vagyis a növekedés és a foglalkoztatás fellendítésének megvalósítása. Ezzel együtt nem lehetséges az sem, hogy az európai gazdaság gerincét képező kis- és középvállalati szektor kimaradjon ebből a tevékenységből. Ezen a háttéren kulcsfontosságú kérdés, hogy mit mondhatunk az európai kkv-k K+F+I teljesítményéről, és ezen belül hogyan jellemezhetjük hazánk, és a fő versenytársainknak számító közép-kelet-európai or-szágok kkv-szektorát ebből a szempontból. A tanulmány ezekre a kér-désekre keresi a választ a 2005-2010 közötti időszakra vonatkozóan.

1. Bevezetés

„A kis- és középvállalatok alkotják az európai gazdaság gerincét. Vi-rágzásuk alapvető feltétele a további növekedés elérésének, valamint a több és jobb munkahely megteremtésének, ezért a kkv-politika kulcsfontosságú a megújított lisszaboni növekedési és foglalkozta-tási partnerség 2005-ös újraindítása óta.” (COM(2007)592final:3) – olvasható az Európai Unió egyik 2007-es dokumentumában. Az Eu-rópai Unió kis- és középvállalatok szerepével kapcsolatos felfogása azóta sem változott meg, viszont felerősödött az a meggyőződés, hogy a kkv-szektor csak akkor tud sikereket elérni, és ezzel hozzájárulni országa, valamint egész Európa fejlődéséhez, ha a „tudás” főszerepet kap a vállalkozói gondolkodásban, a kutatás-fejlesztési és innová-ciós tevékenység pedig szervesen beépül a vállalatok működésébe.

2. Innováció és versenyképesség – az Európai Unió szemléleteAz Európai Unióban mára kialakult versenyképesség felfogás egyik

legfőbb megalapozója az 1993-ban megjelent Delor’s jelentés, azaz a növekedés, a foglalkoztatás és a versenyképesség alapkérdése-it áttekintő Fehér Könyv volt. A jelentés leszögezi, hogy a verseny-képesség növelése nem öncél, hanem a jólét, az életszínvonal nö-velésének eszköze. Ez a cél csak megfelelő foglalkoztatási szint mellett valósulhat meg, ezért az a gazdaság versenyképes, amely ma-gas gazdasági növekedés mellett elegendő munkahelyet tud teremteni. Az ezt követően a témában született számos közösségi dokumen-tum nem hozott lényeges változást a versenyképesség fogalmának meghatározása terén. A következőkben idézett 2001-es dokumen-tumban található definíciót változatlan formában alkalmazták a következő években is: „A versenyképesség az életszínvonal fenn-tartható növekedését jelenti, miközben a kényszerű munkanélküli-ség szintje a lehető legkisebb.” (EC 2001a: 9). Az Európai Unió ver-senyképesség felfogása azonban mégis változott az évek során, azonban ez a változás nem a definíció szintjén, hanem a versenyké-pességet – lényegében a termelékenységet és a foglalkoztatást – be-folyásoló legfőbb tényezők megjelölésében érhető tetten. A hang-súlyeltolódás legalább két terület javára biztosan megfigyelhető:2001-től kezdve egyértelműen látszik a „tudás” versenyképességet foko-zó szerepének felértékelődése, 2005-től kezdve kiemelt figyelem övezi a kis- és középvállalatok versenyképességét, valamint annak a nemzetgazdaságok és az EU versenyképességére gyakorolt hatását.A változás egyik legfőbb eleme, hogy a korábbiaknál nagyobb hang-súly helyeződik az információs és kommunikációs technológia (IKT), a kutatás-fejlesztés (K+F) és innováció, és ezzel összefüg-gésben az oktatás és szakképzés versenyképességet befolyásoló szerepére. A 2001-2004. években publikált versenyképességi je-lentések kiemelkedő jelentőséget tulajdonítanak a felsorolt ténye-zőknek a termelékenység javítása (EC 2001a: 10-11), a tudásalapú gazdaság megteremtése (EC 2002: 15), a kis- és középvállalatok fej-lesztése és a régiók közötti fejlettségbeli különbségek mérséklése (EC 2003a: 11) terén, valamint megjelenik a kormányzati szektor ezirányú tevékenységének (kormányzati K+F ráfordítások és inno-váció) gazdaságélénkítő szerepének hangsúlyozása is. (EC 2004a: 10) A 2005-ben megújult lisszaboni stratégia megvalósításá-ra létrehozott Közösségi Lisszaboni Program célul tűzi ki, hogy:a tudás és az innováció legyen az európai növekedés mozgatórugója,Európa befektetési és munkavégzési szempontból még vonzóbbá váljon,több, és jobb minőségű munkahely teremtése váljon lehetővé Európában,és minden eddiginél jobban hangsúlyozza a fenntarthatóság kö-vetelményének szem előtt tartását. (COM(2005)330final: 3-4)Figyelemre méltó, hogy a tudás és az innováció nö-vekedést serkentő – és ezzel együtt versenyképes-séget javító – szerepe itt is az első helyen szerepel.A K+F, az innováció és az IKT-használat fontosságát tovább erősítik a versenyképességi jelentések is. A 2006-os jelentés (COM(2006)697final) a gazdasági reformok fontosságára hívja fel a figyelmet, míg a 2007-es jelentés (COM(2007)666final) a terme-lékenység növekedésének fokozását jelöli meg fő célként. Azonban az ismertetett európai uniós célkitűzések megvalósítása önmagá-ban nem fog együtt járni a versenyképesség növekedésével akkor, ha továbbra is jellemző marad az ún. „európai paradoxon”, vagyis a tudomány és gyakorlat között meglévő szakadék. Az egyetemi ku-tatások – néhány kivételtől eltekintve – elavult, a piaci igényeket kevéssé figyelembe vevő rendszere, valamint a nehézkes és drága

Magyar kis- és középvállalkozások a pályázatok világában

6

Innováció |


szabadalmaztatási eljárások megakadályozzák, hogy a kutatások eredményei gyorsan kézzelfoghatóvá váljanak. (Papanek 2003: 62)Ezen a háttéren nagy jelentőségűnek tekinthető a lisszaboni straté-gia 2008-2010-ig tartó új ciklusát elindító dokumentum, amely az elkövetkező időszak fő feladatainak egyikeként a következőt jelöli meg: „Az oktatás-kutatás-innováció háromszög megerősítése az Eu-rópai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) és a Közös Techno-lógiai Kezdeményezések (JTI) létrehozásával és működtetésével.” (COM(2007)803végleges: 3) Ugyanezt a gondolatot erősíti az Európai Bizottság által 2005-ben nyilvánosságra hozott, és a 2007-2013-ig tartó időszakra szóló Versenyképességi és Innovációs Keretprogram (COM(2005)121final). A program egyik fő célkitűzése a versenyképes és innovatív információs társadalom fejlődésének felgyorsítása, szo-ros összefüggésben a kkv-k versenyképességének előmozdításával.A 2010-ben elindított „EU 2020 – Innovatív növekedés keretprog-ram” szintén nagy hangsúlyt helyez a vállalatok, kiemelten a kkv-k K+F+I tevékenységének előmozdítására. A stratégia három priori-tása az „intelligens, a fenntartható és az inkluzív növekedés”, melyek közül az „intelligens növekedés” prioritás mindkét kiemelt kezdemé-nyezése foglalkozik a kkv-k és az innováció kapcsolatával. Az „Inno-vatív Unió” kiemelt kezdeményezés célul tűzi ki a kutatás-fejlesztési és innováció források könnyebb elérhetőségének megvalósítását a vállalati szektor számára, a tudáspartnerség erősítését az oktató és kutató intézmények, valamint a vállalatok között, valamint a vállal-kozói készség és innovatív szemléletmód tantervekbe való beépí-tését. Az „Európai digitális menetrend” kiemelt kezdeményezés annak fontosságát hangsúlyozza, hogy a modern IKT elterjesztése alapvető fontosságú a kkv-k versenyképességének javítása és nem-zetközivé válásuk segítése tekintetében. (COM(2010) 2020 végleges)

3. Az innováció szerepe a kkv-k verseny-képességében – nemzetközi összehasonlításA vállalati versenyképességet befolyásoló külső tényezők egyik része a vállalat makrokörnyezetéből, mindenekelőtt a telephelyül szolgáló or-szág által biztosított feltételrendszerből származik. Ennek a feltétel-rendszernek a bemutatására, a hatótényezők csoportosítására az egyik legteljesebb és legkönnyebben alkalmazható modell megalkotása Phi-lip Kotler nevéhez fűződik. Kotler a vállalat marketingkörnyezetének részeként mutatja be a makrokörnyezet elemeit. Ezek – nézete szerint – olyan külső erők és hatások, amelyeket a vállalat nem képes befolyá-solni, de folyamatos figyelésük és a hozzájuk való alkalmazkodás elen-gedhetetlen feltétele a sikeres piaci működésnek A makrokörnyezet elemei Kotler-Keller (2006: 79-95) alapján a következők: demográfiai, gazdasági, társadalmi és kulturális, természeti, technológiai, valamint politikai és jogi környezet. A fenti csoportosításon alapul a hazai szak-irodalomban gyakran alkalmazott STEEP-elemzés, ami a Kotler-féle rendszerezés kisebb átalakításának tekinthető. A STEEP-tényezők az alábbiak: társadalmi (social), technológiai (technological), gazdasá-gi (economical), természeti (ecological) és poltikikai-jogi (political) tényezők. (Józsa 2003: 50.) Ezek közül témánk szempontjából a tech-nológiai környezetnek van kiemelt jelentősége, mivel ezen belül nagy jelentőségű elem a K+F és innovációs tevékenység adott országbe-li fejlettsége, mint a vállalati versenyképességet befolyásoló külső makrotényező. Ez valóban tekinthető külső hatótényezőnek, hiszen a vállalatok innovációs tevékenységére nyilván hatással van, hogy mi-lyen „innovációs miliőben” tevékenykednek, ugyanakkor kölcsönha-tás figyelhető meg a vállalatok és környezetük között, hiszen ez a te-vékenység a vállalati szféra aktív közreműködése által befolyásolható. Az előbbiekből egyértelműen következik, hogy a vállalatok innovációs aktivitása nem, sőt nem elsősorban külső tényezők függvénye, hanem versenyképességük belső hatótényezője (mennyire jellemző a vállalat-

ra az innovatív gondolkodásmód és annak ösztönzése) és eredménye (milyen eredményességű K+F+I tevékenységet képesek folytatni) is.A fenti megfontolásokat figyelembe véve e fejezet keretében nem-zetközi összehasonlításban vizsgálom azt, hogy a magyar kkv-szektor innovációs teljesítményét mennyire segíti vagy gátolja a hazai gazdaságra jellemző innovációs aktivitás (makroszint), majd a következő fejezetben térek ki a hazai kkv-k kutatás-fejlesz-tési és innovációs teljesítményének bemutatására (mikroszint).

Az Európai Unió a lisszaboni stratégia meghirdetése óta az össz-európai és a tagállami K+F és innovációs teljesítmény értékelé-sére a benchmarking módszerét alkalmazza, aminek keretében számos indikátor nemzetközi összehasonlítására kerül sor. Az in-dikátorokat az Összesített Innovációs Index (Summary Innovation Index – SII) foglalja össze, amit az Európai Bizottság 2001 óta évente közzétesz. Az SII struktúrája az évek során változott ugyan, de a legfőbb mutatócsoportok1 minden változatban szerepelnek, és átfogó képet adnak a tagországok kutatás-fejlesztési és inno-vációs tevékenységének színvonaláról. (Pakucs-Papanek 2006: 181) Az SII 2006-2010 közötti alakulását az 1. ábra szemlélteti.

1. ábra: Az Összesített Innovációs Index (SII) alakulása

Az ábra alapján megállapítható, hogy a vizsgált országok K+F és in-novációs teljesítménye ugyan enyhén növekvő tendenciát mutat, de számottevő mértékben elmarad az Európai Unió átlagától. Ennek nyilvánvaló oka a régi tagországok jobb teljesítménye, amelyek közül a legmagasabb SII-vel Svájc rendelkezett a teljes vizsgált időszakban. Magyarország, Szlovákia és Lengyelország adatsora szinte egybeesik, vagyis ezek az országok közel azonos teljesítményt nyújtottak, amihez képest Csehország teljesítménye lényegesen magasabb, Romániáé pe-dig alacsonyabb volt. Ugyanakkor Románia esetében figyelhető meg a legnagyobb mértékű javulás 2006 és 2009 között, aminek eredménye-ként lemaradása csökkent. Összességében tehát a vizsgált országok kö-zül Csehország vállalatai rendelkeznek versenyelőnnyel az őket körül-vevő makrokörnyezet K+F és innovációs teljesítménye szempontjából.Ezek után fontos megvizsgálni, hogy az egyes országok kis- és közép-vállalatai mennyiben járulnak hozzá a vállalati szféra K+F+I teljesít-ményéhez (bár a rendelkezésre álló nemzetközileg összehasonlítható adatok köre igen szűkös). Az SII-hez használt indikátorok között sze-repelnek a kkv-körre vonatkozó mutatók is, amelyek közül az innovatív kkv-k aránya és a nem technológiai innovációt bevezető kkv-k aránya mutatókat emelem ki. Az előbbi mutató azoknak a vállalatoknak a tel-jes kkv-szektorhoz viszonyított arányát fejezi ki, amelyek egyedül vagy más vállalatokkal, intézményekkel kooperálva valamely új termék vagy eljárás kifejlesztésében, bevezetésében tevékenykedtek (az innováció szűkebb értelmezése), az utóbbi pedig azoknak a kkv-knak az aránya, akik szervezeti vagy marketing jellegű újítást vezettek be. (2. ábra)

1 A 2008-as innovációs eredménytábla az erőforrások (humán erőforrás és K+F finanszírozás), a vállalati innovációs aktivitás, és az alkalmazás outputjai (megvalósult innovációk és gazdasági eredmények) területekhez kapcsolódó 30 mutatót tartalmaz. (EC 2008: 5)

00,05

0,10,15

0,20,25

0,30,35

0,40,45

0,50,55

2006 2007 2008 2009 2010EU27 Magyarország Csehország Szlovákia Lengyelország Románia

Forrás: EC: Innovation Union Scoreboard 2010. 71. o. alapján saját szerkesztés

7

| Innováció


2. ábra: Az innovatív kkv-k és a nem technológiai innovációt bevezetőkkv-k arányának alakulása (%)

Az ábra alapján szembetűnő, hogy a nem technológiai innovációt bevezető vállalatok aránya minden országban – Szlovákia időszak eleji adatainak kivételével – magasabb, mint az új termék vagy el-járás kifejlesztésében résztvevő kkv-ké. Ez annyit jelent, hogy a vállalatok innovációs teljesítményének értékelésén sokat „javít”, hogy napjainkban az innováció tágabb értelmezése az elfogadott.Az egyes országok adatait 2008-2009-ig – azaz a gazdasági világvál-ság kitöréséig – összehasonlítva megállapítható, hogy Csehország kkv-szektorának innovációs teljesítménye az európai uniós átlag körüli, és messze felülmúlja a többi vizsgált országban működő kkv-két. Magyarországon az innovatív kkv-k aránya 10-15% körüli, és ez az arány nem tér el lényegesen Szlovákia, Lengyelország és Ro-mánia mutatóitól, sőt a legfrissebb adatok szerint éppen a magyar innovatív vállalatok aránya a legalacsonyabb. A szervezeti és mar-keting újítást bevezető kkv-k aránya a 2009-es magyar adat szerint 25% körüli volt, amitől egyedül a szlovák arány marad el a térségben.Nagyon szembetűnő a 2008-2009-ben elkezdődött gazdasági világ-válság negatív hatása a kkv-k innovációs teljesítményére, különösen a nem technológiai innováció területén. Úgy tűnik, hogy a vizsgált országok között vannak „nyertesek” és „vesztesek”. Az előbbi cso-portba tartozik Csehország, ahol a nem technológiai innovációt be-vezető kkv-k aránya 2010-ben jóval meghaladta az európai uniós átlagot, valamint Szlovákia, amely ország kkv-szektora ugyanezen mutató alapján a „sereghajtó” pozícióból a második helyre lépett előre a vizsgált országok körében. Sajnos hazánk – Romániához és Lengyelországhoz hasonlóan – jelentősen veszített pozíciójából, a kkv-k innovációs teljesítménye visszasüllyedt a 2006-os szintre.Mindezek alapján egyértelmű, hogy a K+F+I területén korábban be-mutatott cseh versenyelőny a kkv-szektor innovációs teljesítményé-nek vonatkozásában is igaz. Hazánkra nézve kedvezőtlen viszont, hogy míg az ország és az összvállalati szektor K+F és innovációs ak-tivitása alapján többnyire megelőzzük a Csehországon kívüli verseny-társainkat, addig a kkv-szektor innovációs teljesítményére ez nem igaz, sőt komoly versenyhátrány állapítható meg ezen a területen.

4. A magyar kkv-szektor K+F+I teljesítményeTöbb hazai kutatás is alátámasztja azt a megállapítást, hogy a válla-latok kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenysége nagyban függ a vállalat méretétől. Az egyik a Versenyképesség Kutató Központ által 2004-2006 között végzett felmérés2 , ahol a vizsgálatba bevont mint-egy 300 vállalat esetében a vállalatméret pozitív irányú szignifikáns összefüggést mutatott egyrészt a marketinginnováció versenytársak-hoz viszonyított intenzitásával, másrészt pedig az újdonságnak szá-mító terméket bevezető vállalatok arányával. (Chikán-Czakó (szerk.) 2009: 237, 245) A másik a GKM 2007-es reprezentatív felmérése. A kutatási eredmények alapján a vállalati működés valamely területén fejlesztést, újítást végrehajtó (tág értelemben innovatív), valamint a K+F tevékenységet végző vállalatok arányát mutatja az 1. táblázat.

1. táblázat: Az innovatív és a K+F tevékenységet végző vállalatok ará-nya 2007-ben Magyarországon (%)Forrás: GKM (2007a: 26-27) alapján saját szerkesztés

Itt is határozott pozitív korreláció figyelhető meg a vállalatméret va-lamint az innovációs és K+F aktivitás között3 . Ez ugyan az eddigiek után nem meglepő eredmény, de meg kell jegyezni a következőket:Az innovációs tevékenységet végző kisebb és nagyobb vállalatok aránya közötti különbség a valóságban nagy valószínűséggel kisebb, mint amit a vállalati megkérdezéseken alapuló felmérések adatai mutatnak. Ennek oka, hogy a mikro- és kisvállalatok jelentős része anélkül végez innovációnak minősíthető tevékenységet, hogy tudna róla. (Például az egyedi igények szerint tervezett bútorokat készí-tő asztalos, az új jogszabályokat alkalmazó könyvelő, stb. innovál, noha nem feltétlenül nevezi ezt így.) Tovább nehezíti az innová-ciós tevékenység számbavételét, hogy a kisebb vállalatoknál sok-kal kevésbé jellemző a munkafolyamatok sztenderdizáltsága és az írásbeli szabályozottság, mint a nagyobbaknál, így nincsenek meg azok a viszonyítási alapok, amelyektől való eltérés – a nagyobb vál-lalatok gyakorlatának megfelelően – kimutatható lenne, vagyis ami-vel az innováció ténye dokumentálható lenne. (GKM 2007a: 27)A magyar kkv-k K+F intenzitása lényegesen alatta marad – az egyéb-ként nemzetközi összehasonlításban alacsony – innovációs teljesít-ményüknek. Kutatási eredmények alapján ennek legfőbb oka, hogy a magas kockázattal és költségekkel járó K+F tevékenység önálló finan-szírozására a kkv-k döntő többsége nem képes, a nagy- és multinacioná-lis vállalatokhoz kapcsolódó kis cégek nagyrészt „bérmunkázó” jellegű tevékenységet végeznek, ahol jóval nagyobb szerepe van az adaptáci-ónak, a technológia egyszerű átvételének, mint a kutatás-fejlesztés-nek. (Artner 2004: 4) Emellett az is tény, hogy – az innováció tágabb értelmezését alapul véve – a szervezeti- vagy marketinginnovációk je-lentősebb K+F kiadások nélkül is megvalósíthatók. (Szanyi 2009: 70)

Ezek után érdemes megvizsgálni a magyar vállalati szektor K+F adata-inak vállalatméret szerinti megoszlását, amit a 2. táblázat szemléltet.

2. táblázat: A vállalati kutató-fejlesztő helyek adatai Magyarországon 2008-ban

A kutatóhelyek száma tekintetében megállapítható, hogy az összes kutatóhely közel több mint 85%-a kkv-knál működik. Ugyanakkor, ha megnézzük, hogy az összes adott méretű vállalat számához hogyan aránylik a kutatóhelyek száma, akkor a nagyvállalati kör messze ki-emelkedik a kkv-khoz képest a 15,3%-os aránnyal. A nagyvállalatok előnyét méginkább mutatja az e területen foglalkoztatottak számából való részesedésük: az összes K+F területen foglalkoztatott munka-vállaló 45,5%-át nagyvállalatok foglalkoztatják. Ettől is szembetű-nőbb a kkv-szektor lemaradása a K+F ráfordítások esetén: a kkv-k és nagyvállalatok részesedése ez esetben 1/3-2/3, természetesen a

Vállalat jellemzőjeMikro

Kis Közép Együtt0 fő 1-9 fő

Innovatív 8,3 20,4 41,7 60,0 14,2

K+F tevékenységet végez 4,5 6,2 12,3 20,0 5,5

Forrás: EC: Innovation Union Scoreboard 2009 és 2010. alapján saját szerkesztés

0

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

Innov

atív k

kv-k 20

0420

0520

0620

0720

0820

0920

10

Nem te

ch. I

nnov

.20

0420

0520

0620

0720

0820

0920

10

%

EU27* Csehország Magyarország Szlovákia Lengyelország Románia

Vállalat-méret

Kutatóhelyek száma

Kutatóhelyek/Vállalatok

(%)

K+F foglalkoztatottak K+F ráfordítások

db % fő % millió Ft %

Ismeretlen 52 4,5 - 116 1,02 961,1 0,69

Mikro 488 42,3 0,07 1559 13,71 11937,9 8,52

Kis 260 22,5 0,90 2175 19,12 16553,7 11,82

Közép 209 18,1 4,05 2351 20,67 17931,3 12,80

Nagy 146 12,6 15,3 5172 45,48 92657,9 66,16

Együtt 1155 100,0 0,16 11373 100,0 140041,9 100,0

Forrás: KSH: Kutatás és fejlesztés 2008.89. o. alapján saját szerkesztés

2 A felmérés a „Versenyben a világgal” kutatási program harmadik fázisa keretében készült. A vizsgálatba bevont vállalatok többsége (57,2%) középvállalat és nagyvállalat (37,7%) volt, a többi (5,1%) kisvállalat, mikrovállalatok nem szerepeltek a mintában. (Chikán-Czakó (szerk.) 2009: 93)

3 Ugyanezt az összefüggést kimutatta már egy 2003-as kutatás is (Inzelt-Szerb 2003: 1004), amely a fentieket – egyebek mellett – azzal a kutatási eredménnyel egészíti ki, hogy a technológiai innováció inkább a nagyobb, míg a termékinnováció inkább a kisebb cégekre jellemző. (Inzelt-Szerb 2003: 1015)

8

Innováció |


4 Jean Pisany-Ferry and Guntram B.. Wolff: The fiscal implications of a banking union. Bruegel Policy Brief, 2012/2, 2012. szeptember, 3-4. o.5 Az Európai Tanács következtetéseinek (Brüsszel, 212. június 29. EUCO 76/12 CO EUR CONCL 2) vonatkozó része „A cél a valódi Gazdasági és Monetáris Unió”, Herman Van Rompuynek, az Európai Tanács elnökének a jelentése (Brüsszel, 2012. június 26., EUCO 120/12, PRESSE296, PR PCE 102) című dokumentumon alapul. 6 Jean Pisany-Ferry and Guntram B. Wolff: i. mű, 2. o. 7 Ennek értelmében „Az Európai Parlamenttel és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag eljárva elfogadott rendeletekben az Európai Központi Bankot a hitelintézetek és – a biztosítóintézetek kivételével – az egyéb pénzügyi szervezetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politi-kákkal kapcsolatban külön feladatokkal bízhatja meg.”

Némethné dr. Gál Andrea

9

| Innováció

nagyvállalatok javára. Mindez egyrészt természetesnek mondható, hiszen a K+F tevékenység viszonylag nagy forrásigénye nem ked-vez a kisebb méretű vállalatok ezirányú tevékenységének, ugyanak-kor az is látszik, hogy a szektor nem használja ki az ezen a területen különösen hasznosnak értékelhető együttműködési lehetőségeket.

KövetkeztetésekA magyar kkv-szektor K+F+I teljesítményére vonatkozó adatelemzé-sek összegzéseként elmondható, hogy a magyar kis- és középvállalatok kutatás-fejlesztési és innovációs teljesítménye – ami a „változáské-pesség”, a környezeti kihívásokhoz való alkalmazkodás képességének egyik legfontosabb mutatója – európai összehasonlításban igen sze-rénynek mondható. A vizsgált versenytársak közül az országos K+F+I eredmények tekintetében csak Csehország előzi meg Magyarorszá-got, ugyanakkor a hazai kkv-szektor teljesítménye – a lengyel és a román kkv-kéval együtt – a leggyengébbek közé tartozik Európában. Mivel a versenyképesség javításának alapvető feltételét képező „tu-dás” a K+F és innovációs tevékenység közvetítésével – időigényessé-ge miatt általában néhány éves késéssel – hasznosul a gazdaságban (Smahó 2008: 149), ezért e tevékenységek elégtelen színvonala alap-jaiban veszélyezteti a hazai kis- és középvállalatok jövőbeli verseny-képességét, illetve versenyképességük javításának lehetőségét is.A szuverén adósságválság felszínre hozta az EU, azon belül főként a GMU intézményi és működési gyengeségeit. A leglényegesebbek közé

tartozik az, hogy a GMU-tagállamok nem alkotnak optimális valuta-övezetet és a monetáris uniót fiskális unió nélkül hozták létre. A ter-vezett bankunió az optimális valutaunió egyik kritériumának kíván eleget tenni és a fiskális uniót kívánja helyettesíteni, illetve annak hiányát enyhíteni. A tanulmány azt elemzi, hogy a bankunió, amely-nek része az európai uniós szintű bankfelügyelet, bankszanálási me-chanizmus és betétbiztosítás létrehozása, mennyiben járulhat hozzá a szuverén adósságválság kezeléséhez az EU-ban, illetve a GMU-ban.

The sovereign debt crisis brought the intuitional and the functional weaknesses of the EU in general and those of the EMU in particular to the surface. The most important deficiencies are related to the fact that member states of the EMU do not form an optimum currency area and the monetary union was established without a fiscal union. The planned banking union is likely to meet one of the criteria of the optimum currency area and ease the absence of the fiscal union. The paper analyses the contribution of the banking union (that includes single supervision in the EU, a bank resolution mechanism and common deposit guarantee) to the management of the sovereign debt crisis in the EU and the EMU, respectively.

Dimák Csilla (főiskolai hallgató, INNOVORG Rese-arch Szakkollégium)

2013. március 28-án sikerült interjút készítenünk Elekes Szil-veszter csoporttársammal együtt Neuzer Andrással a Neuzer Kerékpár Kft megalapítójával és tulajdonosával, Koller Zoltán termelési igazgatóval, valamint Varga Mihály designerrel. Az interjú fő vezérfonala az innováció volt, mi-vel ez áll TDK szakdolgozatunk középpontjában.

A garázsműhelyből létrehozott cég 16 év alatt annyira kinőtte magát, hogy mára már 3,5 milliárdos bevételt sikerült elérnie az utóbbi évek-ben. A cég fő profilja a sajátmárkás, illetve a nagykereskedéseknek gyártott kerékpárok készítése. Évente mintegy 100 000 kerékpárt ál-lítanak elő, mely 50-60%-át exportálják hazánkból. Fő felvevő piaca a nyugat-európai országok, mint Hollandia, Belgium, Németország.

Neuzer András igazgató szerint a piacvezető szerepüket az újabb és újabb ötleteknek, folyamatos termékfejlesztéseknek, fogyasztói igé-nyek és trendek figyelésének, a minőségi ár-érték arányú termékek gyártásának, az egyedi dizájnok létrehozásának, a rugalmas, illetve azonnali probléma megoldásnak, továbbá a tehetséges fiatal munkaerő-nek köszönhetik. Ezek a komponensek adják a vállalkozás erősségeit is.A cég állandó versenyben van önmagával, mely egy kötelező érvényű hajtóerő, amit a határidők betartása generál. Szerinte a jó és sikeres vezető tudja, hogy mikor kell beavatkozni a termelés felgyorsításá-ba, hogy az esetleges csúszással a teljesítés határidejét ne lépjék át. A munkavállalók között megjelenő személyes szociális érzéke-ket túl erősnek tartja, például az elbocsátás előtt álló munkás kap még egy esélyt, mert tudják róla, hogy rossz az otthoni helyzete.

Ahhoz hogy minél költséghatékonyabban tudjanak termel-ni a gyártási folyamat során nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a készleten levő termékeket felhasználják, ezzel is taka-rékoskodjanak, fejtette ki Koller Zoltán termelési igazgató. Az alkatrészek nagy részét Távol-Keletről importálják, de meg-próbálják egy részüket hazai beszállítóktól beszerezni, még ha ezek drágábbak is. A cég nagy figyelmet fordít arra, hogy a tőke egy részét kutatásba és fejlesztésbe fordítsa vissza. Ezt támaszt-ja alá a 600 milliós összeg is, amit eddig invesztálásra költöttek.

A cég benyújtotta pályázatát a BuBi-tender néven meghirdetett közbeszerzési eljárásra, erről Varga Mihály designerrel beszélget-tünk. A budapesti közösségi kerékpáros tenderre több jelentke-ző is van, ám bíznak benne, hogy ők lesznek azok a szerencsések, akik működtethetik majd ezt a kerékpár-kölcsönzési rendszert. A pályázóknak referenciaként egy már jól működő rendszert kel-lett bemutatniuk, ezért egy angol céggel kooperációt hoztak lét-re, akik 99,8%-os megbízhatóságú szoftverrel rendelkeznek.

Az interjú során hasznos információkhoz sikerült hozzájutnunk,melyért szeretnék köszönetet mondani Neuzer Andrásnak, Koller Zoltánnak, Varga Mihálynak, hogy lehetőséget kaptunk az interjúra, valamint az INNOVORG Research szakkollégium vezetőjének: Dr. Garaj Erika főiskolai tanárnak a kutatási munkánk támogatásáért.

Dimák CSilla

Innováció a Neuzerban hallgatói szemmel


BANKUNIÓ: VÁLASZ A SZUVERÉN ADÓSSÁGVÁLSÁGRA?Banking union: response to the sovereign debt crisis? szuverén adósságválság bankválsággal kap-csolódott össze a Gazdasági és Monetáris Unióban. A bankok és a kormányok között létrejött, kölcsönös függőségen alapuló össze-fonódás nyomán mindkét gazdasági szereplő másiktól való sérülékenysége fokozódott. A kormányok sérülékenysége arra vezethető vissza, hogy a pénzügyi stabilitást veszé-lyeztető bankcsődök elkerülése, a bankok feltőkésítése a tetemes költségek miatt csak közpénzből lehetséges. A bankok kimenté-se megterheli a tagállamok államháztartá-sát: növeli a deficitet és az államadósságot, aminek következtében megkérdőjeleződhet az érintett országok államháztartásának fenntarthatósága. A bankok sérülékenysége azzal kapcsolatos, hogy nagyszámú GMU-tagállamban számottevő a bankok portfolió-jában lévő állampapírok súlya. Ez különösen az eladósodott GMU-tagállamokra jellemző, ahol – nem utolsó sorban kormányuk nyo-mására – a bankok vásárolták meg azokat a kockázatos állampapírokat, amelyek a többi gazdasági szereplőnek nem kellettek. A ban-ki portfoliókban lévő állampapírok árfolya-mának az erőteljesebb csökkenése (például hozamemelkedés miatt) a bankrendszer stabilitását gyengíti. Szélsőséges esetben, azaz államcsőd esetén a bankok portfolió-jában lévő állampapírok elértéktelenednek, ami bankválsághoz vezethet. A bankok eme kockázataihoz és potenciális veszte-ségeihez adódnak még hozzá a hazai gaz-dasággal szembeni kitettségből származók. Modellszámítások szerint a sérülékeny országokban a bankok piaci megítélé-se és a szuverén adósságkockázat közötti korreláció szoros. Ez jellemezte az utób-bi években Spanyolországot és Olaszor-szágot, míg Németországban a két ténye-ző között lényegében egyáltalán nem volt korreláció. Gyenge volt a korreláció az USA-ban és az Egyesült Királyságban is.4

A tervezett bankunió fő vonásai

A bankválság kezelésének jegyében az Eu-rópai Unióban három felügyeleti intéz-ményt állítottak fel 2010-ben a kockázat-kezelés javítására. A makroprudenciális felügyelet erősítése érdekében hozták létre az Európai Rendszerkockázati Tanácsot (European Systemic Riks Board – ESRB), a mikroprudenciális felügyelet javítása vé-gett az Európai Bankfelügyeletet (Europe-an Banking Authority – EBA) és az Európai Értékpapír- és Piacfelügyeletet (European Securities and Markets Authority – ESMA). Ezek az intézmények fontos szerepet játszot-tak a pénzügyi szabályozás megerősítésében. A szuverén adósságválság, főként pedig a bankválság enyhítésének jegyében fogadta

el az Európai Tanács 2012. június 28-29-i ülése az ún. integrált pénzügyi keretet a pénzügyi stabilitás biztosítására, amelyet bankunió néven is emlegetnek.5 E mögött az a felismerés húzódik meg, hogy a bankok és a szuverén adósok egymásra utaltságából adó-dóan pénzügyi kockázatokkal jár, ha a ban-kok a pénzügyileg gyenge szuverének, azaz kormányok felügyelete alatt vannak, illetve kizárólag a nemzeti kormányok viselik a fele-lősséget a területükön székhellyel rendelkező bankok kimentéséért. A bankunió ezeknek a kockázatoknak a minimalizálására hivatott.6 A bankunióról szóló európai tanácsi állás-foglalás értelmében európai uniós szintre kívánják emelni a felügyeleti hatáskört, va-lamint szintén európai uniós szintű közös mechanizmusokat irányoznak elő a bankok szanálására és az ügyfélbetétek biztosításá-ra. Mindehhez közös forrásfedezetet rendel-nek. A bankunió e négy pillére szorosan ösz-szefügg egymással. Az európai uniós szintű irányítást nehezíthetik az egyes pillérekre vonatkozó eltérő tagállami szabályozások. A bankunió kinyilvánított átfogó célja a GMU pénzügyi rendszere sérülékenysé-gének a csökkentése a pénzügyi integráció erősítése révén, valamint a bankcsődök európai polgárokra háruló költségeinek a mérséklése. Az említett integrált pénz-ügyi keret mellett integrált költségvetési és gazdaságpolitikai keretet is előirányoztak, valamint a GMU keretében történő döntés-hozatal demokratikus legitimitását és elszá-moltathatóságát is erősíteni kívánják. Ettől a bankunióval együtt négy pillértől várják a GMU hosszú távú stabilitását. Az emlí-tett három pillérrel itt nem foglalkozunk. Ami a bankunió egyes elemeit illeti, az Eu-rópai Központi Bank égisze alatt, az EKB elkülönült feladataként 2012. végéig létre-hozni kívánt integrált bankfelügyelet (Single Supervisory Mechanism – SSM) elenged-hetetlen a prudenciális szabályok hatékony alkalmazásához és a kockázatkezelésnek és a válságmegelőzésnek az EU egészében történő biztosításhoz. E mögött az a helyzet-értékelés húzódik meg, hogy amíg a bankok transznacionálissá váltak, addig a szabá-lyozás jórészt megmaradt tagállami keretek között. A globális pénzügyi és gazdasági vál-ság során ez az ellentmondás kiéleződött. Nagyszámú negatív példa igazolja, hogy a koordináció önmagában kevés ennek az el-lentmondásnak az áthidalásához. Ha erősebb és konzisztensebb felügyelet lett volna, akkor valószínűleg több bankcsődöt meg lehetett volna előzni a GMU-ban, illetve az EU-ban. Az Európai Tanács 2012. júniusi állásfoglalá-sában rögzített eredeti elképzelések szerint az EKB az EU-tagállamok összes bankjára felügyeleti és megelőzési beavatkozási jog-kört kapna. A beavatkozás mértéke európai

uniós szinten a bankok méretétől és típusától függne. Ehhez a jogi lehetőségeket az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cik-kének (6) bekezdése adja.7 Az elképzelések szerint a bankok felügyeletéért végső soron az integrált bankfelügyelet lenne felelős, amely viszont a felügyeleti feladatokat megosztaná a tagállami felügyeletekkel. Az Európai Bank-felügyelet feladat- és felelősségi köre meg-maradna (beleértve a felügyeletek közötti viták esetén történő hatékony beavatkozást). Az európai szanálási alap (amelynek forrását a pénzintézetek hozzájárulásai képeznék) támogatást adhatna az európai uniós bankfel-ügyelet alá tartozó bankok szanálásához a nem életképes bankok szabályos felszámolása és az adófizetők pénzének védelme érdekében.

Az EKB által fizetésképtelennek mi-nősített bankok szanálása ugyan-akkor a tagállamok feladata lenne. A közös betétbiztosítási rendszer szin-tén európai uniós szintű lenne. Megerő-sítené a meglévő konstrukciók hiteles-ségét, és garanciát nyújtana arra, hogy valamennyi hitelintézet biztosítható betétei elegendő mértékben biztosítottak legyenek. A betétbiztosítási rendszert és a szanálási alapot közös szanálási hatóság felügyele-te alatt kívánják létrehozni. Egy ilyen keret csökkentené a betétbiztosítási rendszer al-kalmazásának szükségességét. Emellett hite-lességi megfontolásokból szükség van pénz-ügyi védőhálóra is, amit a GMU-tagállamok esetében az európai stabilitási mechanizmus (ESM) biztosítana, azaz meg kívánják te-remteni annak a lehetőségét, hogy az euró-pai uniós bankfelügyelet létrehozása után az ESM nyújtson forrásokat a bankoknak. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozandó, hogy egy-részt az ESM közös intézmény, GMU-szintű pénzügyi forrásokkal rendelkezik, másrészt eredetileg a pénzügyi forrásokat közvetle-nül, a tagállami költségvetés megkerülésével kívánták eljuttatni az érintett bankokhoz. Az Európai Tanács 2012. júniusi állásfogla-lása arról is döntött, hogy az EFSF, majd az ESM forrásai rugalmasan használhatók olyan tagállamok államkötvényeinek vásárlására, amelyek eleget tesznek az országspecifikus ajánlásoknak és a Stabilitási és Növekedési Paktum és a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében vállalt egyéb kö-telezettségeiknek és az azokban szabott ha-táridőknek. Mindez arra enged következtetni, hogy a hitelező tagállamok a bankok ESM-forrásból történő közvetlen feltőkésítésének feltételéül szabták a felügyelés szigorítását.

A koncepció értékelése és vitatott pontjaiBár a részletek még kidolgozásra várnak, a pénzügyi szolgáltatások egységes piacának fragmentációját elkerülendő a bankuniónak

10

Pénzpiacok |


ki kell terjednie az EU mind a 27 tagállamá-ra. Az Európai Unión belül azonban indokolt a GMU-tagállamok és a kívülállók megkü-lönböztetése, mert a bankunióra vonatkozó javaslatok egy része a GMU működéséhez és stabilitásához kapcsolódik, nem pedig az egységes piachoz. A bankunió koncepci-ójában elsőbbséget kap a GMU működése az egységes piaccal szemben. A felügyeleti mechanizmusnak viszont az egységes piac pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos jogszabályaival összhangban kell lennie. Miként arról korábban szó volt, az európai uniós forrásokat közvetlenül a bankok kap-nák, azaz az ESM jogosult lenne a bankok közvetlen, tehát a tagállamok megkerülésével történő feltőkésítésére. Ennek egyik követ-kezménye az lenne, hogy a feltőkésítés nem emelné az érintett ország államadósságát. Ezáltal csökken a nemzetközi hitelminősítő intézmények szerepe, ami szintén nem el-hanyagolható a válságkezelésben. Az ESM államkötvények vásárlására is jogosult lenne a másodpiacokon a piac stabilizálása végett.A közös betétbiztosítási rendszer mérsékelné a bankpánikok kockázatát a sérülékeny tagál-lamokban. Ha ugyanis megnő annak a kocká-zata, hogy egy ország ki akarna lépni a GMU-ból, és euróban denominált bankbetétei európai uniós szintű garanciát élveznek, ak-kor nincs akadálya annak, hogy a háztartások saját országuk bankjaitól kölcsönözzenek, vagy megtakarításaikat saját országuk bank-jaiban helyezzék el. Országuk GMU-ból való kilépése esetén adósságukat redenominálják, euróban denominált megtakarításaik viszont védelmet élveznek. Alkalmazása esetén a közös betétbiztosítási rendszer így a GMU többi részéből a földrajzi periféria felé tör-ténő közvetlen transzferként is felfogható.8 Lényeges kérdés az, hogy mekkora a közös betétbiztosítási rendszer forrásigénye. A Barclays számításai szerint a betétbiztosí-tási alapnak 11 ezer milliárd euró betétál-lományt kellene garantálnia. Ahhoz, hogy a pénzügyi eszközök 1,4 százalékára ter-jedjen ki a garancialap, a GMU bankrend-szere éves nyereségének egyötödét kellene elvonni öt éven keresztül. Konzervatívabb becslés szerint több mint 100 milliárd eu-róra lenne szükség.9 Kérdés, hogy a GMU pénzintézetei képesek-e, illetve hajlan-dók-e az említett összegek előteremtésére. Viták folynak arról, hogy a bankok milyen körére terjedjen ki az európai uniós szintű felügyelet hatásköre. Az Európai Bizottság elképzelése az, hogy a felügyelésnek lehető-ség szerint teljes körűnek kell lennie, azaz minden banknak az integrált felügyelet alá kellene tartoznia. Németország állás-pontja ezzel szemben az, hogy a közös fel-ügyelet hatálya alá csak a GMU pénzügyi rendszerére kockázatot jelentő nagybankok (ebből 20-25 van) tartozzanak. Ehhez kap-csolódik az az érv, hogy egy európai uniós szintű bankfelügyelet nehezen képes 6.000 bankot felügyelni, legalább is közvetlenül. Ezzel összefüggésben megjegyzendő, hogy a GMU bankjainak egyharmada német. Ezek között sok a csekély tőkeerejű helyi

bank, amelyek viszont erős érdekképvisele-ti szövetségekbe tömörültek. Az 1.200 szö-vetkezeti és 400 takarékbankot képviselő szövetség ellenzi, hogy európai uniós szintű felügyelet alá tartozzon. Ha a közös bank-felügyelet kizárólag a legnagyobb bankokra terjed csak ki, akkor fennállna az a veszély, hogy sok kisebb, de a pénzügyi stabilitás szempontjából kockázatos bank kimarad-na az európai uniós szintű felügyeletből. Így például a csődbe ment, illetve kimentésre szorult Northern Rock, a Dexia és a Bankia nem tartozna a közös felügyelet hatálya alá. A nagy bankoknál jóval súlyosabb probléma a nagyszámú alultőkésített regionális bank, amelyeket olyan emberek vezetnek, akik nin-csenek teljesen tisztában az általuk vállalt kockázatokkal.10 Nem kizárólag a határon átnyúló műveleteket folytató nagybankok lehetnek kockázatosak, hanem a kisebbek is, miként arra a spanyol takarékpénztárak esete (cajas) is utal. Az állami-közületi tu-lajdonban lévő német bankok és takarék-pénztárak a közös felügyelet ellen lobbiznak, mert az szöges ellentétben van a bankok és az ipar közötti, gyakran átláthatatlan kölcsö-nös kapcsolatokon alapuló üzleti modellel. A német kormány legfeljebb 25, a pénzügyi rendszer stabilitása szempontjából releváns bankot vonna a közös felügyelet hatáskörébe.A német álláspontot az a tény is alakíthatta, hogy a francia pénzügyi rendszer meghatá-rozó szereplője kisszámú nagybank. A német koncepció szerint ezekre a nagybankokra kiterjedne a központi felügyelés, viszont a német kereskedelmi bankok nagy részére nem. Ez valószínűleg csupán presztízskérdés.Végül is nem a 20-25, illetve a 6.000 bank a két szélsőérték. Az EKB adatai alapján 2010. év végi állapot szerint a 200 legnagyobb bankra jutott a banki eszközök 95 százaléka a GMU-ban. Figyelmet érdemel, hogy a 25 legnagyobb bank aránya 68,6 százalék volt. Ez utóbbi adatot tekintve valószínű, hogy csak a legnagyobb bankokra kiterjedő bankunió nagyságrendi összefüggések miatt nem szün-tetné meg a bankok és a szuverén adósok kö-zötti, korábban említett kölcsönös összefonó-dást és ördögi kört. Emellett a 20 legnagyobb bank központi ellenőrzése azzal a veszéllyel is jár, hogy torzul a verseny a GMU bankpiacán. A teljes körű bankfelügyelet feltételez bizo-nyos mértékű decentralizációt. Optimális esetben az összes bank felügyeletének a joga az Európai Központi Bankot illetné. Ennek gyakorlása azonban úgy történne, hogy a ki-sebb bankok felügyelete a tagállami hatósá-gok feladata lenne. Ez hasonlít az Euró-rend-szerben vagy a versenypolitikában kialakult munkamegosztáshoz.11 Az kérdés az, hogy ebben a munkamegosztásban hol fog össz-pontosulni az igazi hatalom. Más szavakkal: képes lesz-e az EKB bármely bankot vizsgálat alá vonni, és lesz-e kizárólagos hatásköre a bankengedélyek kiadására és visszavonására. Valamilyen formában kezelni kell azt a prob-lémát is, hogy az EU-ban a közös szabályozó jelenleg az Európai Bankfelügyelet (EBA). A GMU-n kívüli nemzeti felügyeletek az in-tegrált felügyelet ellenőrzése alatt ugyanúgy

fognak működni, mint eddig. Ezzel szemben az eurózóna tagállamainak a felügyeleti in-tézményei az EKB keretében működő intéz-mény hatálya alá fognak tartozni. Ugyanak-kor az SSM jogosítványai sokkal erősebbek, mint az EBA-éi, mert mélyebbre áshat az egyes bankok könyveiben és végrehajthat-ja a saját stressz-tesztjét a GMU-ban, ami valószínűleg sokkal szigorúbb lesz, mint a korábbi EBA-stressz-teszt.12 Ezen túlmenő-en megnő az EKB súlya az EBA igazgató ta-nácsában, aminek nyomán a legjelentősebb kívülálló országok érdekei (főleg az EU-ban a legnagyobb pénzügyi szolgáltató központ-tal rendelkező Egyesült Királyság) könnyen háttérbe szorulhatnak a határokon túlnyúló banki jogszabályok és a vitás kérdések rende-zése terén (ez utóbbinak a fóruma az EBA).13 A betétbiztosítással kapcsolatban Németor-szágban attól is tartanak, hogy a határokon átnyúló elven szerveződő közös betétbiztosí-tási rendszer potenciálisan német megtaka-rításokat használna fel más országokban be-jegyzett bankok ügyfeleinek kártalanítására. A bankunióhoz a bankokat ki kellene venni a tagállami joghatóság alól, de legalább is har-monizálni kellene a bankokra vonatkozó tag-állami jogszabályokat. Az EKB-nak korlátlan államkötvény-vásárlásait egy valódi bank-unióról való megegyezéshez kellene kötnie.14 Csehország és Lengyelország nem lelkese-dik a bankunió iránt. A két ország kormánya attól tart, hogy a bankrendszerben elfog-lalt magas külföldi tulajdonosi részesedés (Csehországban 90 százalék, Lengyelor-szágban kétharmad az alaptőkéhez képest) nyomán egységes európai uniós felügyelet esetén könnyebb lesz az anyabankoknak likviditást kivonni közép- és kelet-európai érdekeltségeikből, ami gazdasági-pénzügyi problémákat idézhet elő. A jól feltőkésített közép- és kelet-európai bankokat ez a veszély elsősorban akkor fenyegeti, ha valamelyik más országban válság tör ki. Ezek az aggo-dalmak Magyarországra is vonatkoztathatók. A kívülálló országok bankrendszere verseny-hátrányba kerülne a bankunió megvalósításá-val abban az értelemben, hogy nem férhetnek hozzá az ESM forrásaihoz, míg az eurózónában bejegyzett bankok igen. A problémát ár-nyalja, hogy csak azoknak az országoknak a bankjai részesülhetnek az ESM forrásaiból, amely tagállamok hozzá is járultak azokhoz.

Az eredeti elképzelések módosítása

A 2012. júniusi európai tanácsi állásfog-lalásból (meg kívánják törni a bankok és a kormányok közötti ördögi kört) az követke-zett, hogy az ESM forrásai a spanyol bankok feltőkésítésére is bevethetők (bár technikai okok miatt az a hatályos jogszabályok mel-lett kezdődne meg, azaz a forrásokat az ESM létrejöttéig az EFSF biztosítaná) anélkül, hogy a támogatás szenior kategóriába soro-lódna. Ebben az esetben a feltőkésítés nem Spanyolországot, hanem az ESM-et terhelné. 2012. szeptember végén azonban kiderült, hogy Angela Merkel német kancellár és pénz-ügyminisztere Wolfgang Schäuble eltérően

11

I Pénzpiacok


értelmezi a júniusi európai tanácsi állásfog-lalást. A német értelmezés egyik hangsúlyos eleme, hogy a bankuniónak nem az örökölt kockázatokkal kell foglalkoznia, hanem azokkal, amelyek a jövőben jelentkeznek. Az ESM addig nem használható bankok feltő-késítésére, amíg a bankunió létre nem jön, ami pedig akár évekre is elhúzódhat.15 Ez azt jelenti, hogy a spanyol bankok feltőkésítésé-nek programja a spanyol kormány feladata. A német álláspont bizonyos mértékben köz-gazdasági érvekkel is alátámasztható. A mél-tányosság azt kívánja, hogy az öröklött problé-mákat azok a kormányok oldják meg, amelyek felügyeletei felelősek valamilyen mértékben azokért. Ezt azonban árnyalja, hogy vannak olyan elemek is, amelyek az európai uniós szintű fellépés elmaradásából adódnak. Köz-ponti felügyelés hiányában a szabályozási ar-bitrázs lehetősége például több tagállam fel-ügyeletének a mozgásterét növelte. Az eltérő szabályozási előírások kaput nyitottak azok kijátszására azáltal, hogy a több országban jelen lévő bankok egyes ügyleteiket azokba az országokba telepítették, ahol a szabályo-zás a leggyengébb volt. Szabályozási arbitrázs azonban egy-egy országon belül is lehetséges, mivel a szabályok az új termékekre sokszor nehezen értelmezhetőek. Így például nagy kockázatú követeléseket azért alakítanak komplex derivatív értékpapírokká, hogy el-tüntessék a hozzájuk kapcsolódó kockázat egy részét, amivel a szabályozó hatóságokat kí-vánják megtéveszteni. Szabályozási arbitrázs az is, amikor egy pénzügyi közvetítői a valósá-gosnál alacsonyabbnak tünteti fel kockázatát a szabályozási beavatkozás elkerülése érde-kében. Mindennek alapján valószínűleg el-kerülhetetlen az öröklött költségek egy részé-nek európai uniós szintű társadalmasítása. A német álláspont határozottabbá vált a bankunió kiterjedését illetően is, amennyi-ben a német kormány a közös felügyeletnek a szűkített értelmezését támogatja. Ennek értelmében az csak a határokon átnyúló mű-veleteket folytató nagybankokra vonatkozna. A német kormány ideális felügyeleti intéz-ménynek nem az Európai Központi Bankot tartja. Ha más megoldás hiányában mégis az EKB-hoz telepítenék ezt a funkciót (ez a megoldás kapott többséget), akkor az eu-rópai tanácsi állásfoglalásban szereplőknél erősebb biztosítékok kellenek annak a garan-tálására, hogy a monetáris politika független marad a felügyelettől, azaz az EKB monetáris politikai és felügyeleti funkcióit elválasztják egymástól. A német álláspont szerint nincs szükség továbbá közös betétvédelemre sem.16

Az Európai Tanács 2012 októberében ponto-sította a bankunió megvalósításának ütem-tervét és néhány pontját. Ami az ütemtervet illeti, az eredeti szigorú határidőt kitolták, lényegében 2013-ban hajtják végre az első szakaszt. Eredetileg 2013. január 1-jéig kí-vántak megállapodni a jogi keretekről. Az időhúzás kockázata az, hogy a megvalósítás során újabb problémák jelentkezhetnek. Ami a tartalmi kérdéseket illeti, az Euró-pai Tanács döntött arról, hogy az eurózóna tagjai és az eurót nem használó EU-tag-

államok közös elbírálás alá fognak esni. Összefoglalás, következtetések

Az integrált pénzügyi keret vagy bankunió koncepciója mögött az a megfontolás hú-zódott meg, hogy fiskális unió hiányában a bankrendszer segítségével enyhíthetők a reálgazdaságban létrejött egyensúlyhiá-nyok. A GMU-tagállamok közötti költség-vetési transzfereket, amelyeket az alap-szerződés ki nem mentési klauzulája tilt, a tagállamok bankrendszerén belüli, azaz a bankok közötti transzferek helyettesíte-nék, például integrációs szintű betétbiz-tosítás vagy a bankok feltőkésítése révén. A bankuniót alkotó integrált felügye-let, közös betétbiztosítási és szanálási rendszer, illetve mechanizmus, valamint GMU-szintű forrásfedezet arra utal, hogy a tagállamok újabb területeken monda-nak le nemzeti szuverenitásukról. Ez a feltétele olyan közjavak létrehozásának, amelyekből mindegyik tagállam profitál. A bankunió létrehozása körül sok a kérdőjel és a homályos pont. Nem zárható ki, hogy a javaslatok egy része a megvalósítás során fel-puhul, az utóbbi hetekben erre is volt már pél-da. További kockázat, hogy a bankunió újabb törésvonalat vihet az EU-ba, megoszthatja az EU-tagállamokat attól függően, hogy GMU-tagok vagy nem, illetve a GMU-tagokat is. Ennek ellenére az elképzelésekből levonható az a következtetés, hogy következetes megva-lósítása esetén a bankunió alkalmas eszköz lehet a kormányok és a bankok közötti össze-fonódás megszüntetésére, ezáltal stabilabb pénzügyi környezet megteremtésére az EU-ban. Ez mindenekelőtt a közös felelősség- és kötelezettségvállalás révén érhető el, a bank-unió az ebbe az irányába tett első lépésnek te-kinthető. A bankunió, illetve a mögötte meg-húzódó mechanizmus a közös, európai uniós szintű felelősségvállalás szempontjából meg-feleltethető az eurókötvényeknek, de sokkal átfogóbb intézményi háttér van mögötte. A bankunió ugyanakkor rejtett transzfer me-chanizmusnak is tekinthető, amely például a spanyol bankokat az észak-európai adófi-zetők pénzén tőkésítené fel. A megfelelően kialakított bankunió tehát végső soron a fis-kális unió fiskális unió egyes elemeit átté-telesen vagy közvetlenül is magába foglalja, függetlenül attól, hogy azt minek nevezik. A teljesség igénye nélkül a fiskális unió attri-bútumai közé tartozik jellegétől függően a tagállamok közötti pénzügyi transzfer lehető-sége például aszimmetrikus sokkok kivédése végett, jelentősebb nagyságrendű, például újraelosztási funkció ellátására és konjunk-túraszabályozásra alkalmas közös költségve-tés, illetve közös felelősségvállalást tükröző közös kötvénykibocsátás (eurókötvények). A Gazdasági és Monetáris Unió súrlódás-mentes működéséhez elengedhetetlen a fis-kális unió, a bankunió az ehhez vezető út első állomása lehet. A jelek szerint Németország jelenleg minden fajta fiskális transzfer me-chanizmust ellenez, azaz a bankunió eredeti koncepcióját is felhígítja. A német kormány ezt nem mondta ki nyíltan, de az általa támo-

gatott módosító javaslatok (a bankunió meg-valósítási határidejének kitolása stb.) erre engednek következtetni. A német álláspont a 2013 őszi parlamenti választások után, a vá-lasztási eredmények függvényében változhat. A német kormányzati álláspont következe-tes végig vitele veszélyeztetheti az Európai Központi Bank 2012 szeptemberében indí-tott MOT-programját (Monetary Outright Transactions) is, amelynek keretében az EKB korlátlan állampapír-vásárlásra vál-lalt kötelezettséget a másodlagos piacon. Ez feltételezi a bankunió létét, illetve mű-ködését. Az EKB által biztosított likviditás a bankoknak nyújtott garancia, míg a MOT a szuverén adósságot garantálja. E progra-mok kifutásával a GMU-nak szüksége lesz olyan intézményrendszerre, amely képes kezelni a bankok és a szuverén adósok ösz-szefonódásával kapcsolatos kockázatokat.17

Losoncz Miklós

12

Pénzpiacok |


Cservenák Kitti – Kovács Anett – Nagy MártaEDUTUS FŐISKOLA, HÉLIA Szakkollégium

Kurzusvezető:Prof. Dr. Vörös Mihály László

„Válság és Növekedés – 20 éves az Edutus” című nemzetközi tudományos konferencia

Helyi élelmiszerláncok fejlesztése HÉLIA SzekcióTatabánya, 2012.november 22.

Bevezetés

A HÉLIA, teljes nevén a Helyi Élelmiszerláncok Fejlesztése és Inno-vációja Szakmai Műhely 2011. november 21-én alakult az EDUTUS Főiskolán. Ennek keretében jött létre és működik a HÉLIA Szak-kollégium, amely a 2011-2012. tanév tavaszi félévében tartotta első kurzusát. A kurzus fő témája a helyi élelmiszerláncok szervezése, a helyi termékek közvetlen, „rövid csatornás” értékesítése. Ezen belül kiemelten foglalkozik az új törvényi szabályozásnak köszönhetően lendületes fejlődésnek indult helyi termelői piacok szervezésének nemzetközi és hazai ismereteivel. A több területet felölelő szerteágazó téma egyik fontos ága a piacon vásárlók tudatosságának, vizsgálata, a piac és az egészséges táplálkozás kapcsolata, a fogyasztói tudatformá-lás. Egy másik ágon kapcsolódik ide a helyi, hagyományos élelmisze-rek, és gasztronómia turizmussal való kapcsolata. A helyi élelmiszer ugyanis egyre fontosabb turizmusvonzerőként jelenik meg. A hallga-tók a helyi „rövid” élelmiszerláncok, a helyi élelmiszerrendszerek és a gasztro-turizmus fogalmának megértéséhez, egyéni és a csoportos kutatómunkák keretében felfedezik saját lakóhelyük hagyományos és tájjellegű mezőgazdasági termékeit. A kutatómunkák és a kapcsolódó terepmunkák révén saját tapasztalataikat, élményeiket és véleménye-iket dolgozzák fel esszé tanulmányaikban. Így nemcsak az alapfogal-makat és alapösszefüggéseket sajátítják el, hanem közben megértik a tágabb összefüggéseket, megtanulnak „rendszerben” gondolkodni, csiszolódik a fejlesztő gondolkodásuk, kialakul a projekt szemléletük. Jelen előadás célja a helyi termelői piac, mint élelmiszer ellátási csa-torna szerepének vizsgálata Budapest agglomerációjában. Ennek ne-hézségei, korlátai és lehetőségei. Egy konkrét település, Fót példáján annak bemutatása, milyen szerepet tölthet be ez az itt élők életében és milyen igényeket támasztanak vele szemben.

A helyi élelmiszerláncok korlátai és lehetőségei az agglomerá-cióban.

Az első felvetődő kérdés, hogyan változott a települések helyzete és az életmód a főváros körzetében lévő településeken. Másrészt meny-nyire fontos az itt élők számára az élelmiszer vásárlási hely megvá-lasztása, fontos-e és mennyire, hogy ellenőrzött, nyomon követhető forrásból származó zöldségek-gyümölcsök kerüljenek az asztalukra. Az agglomerációs településeken régebben elterjedtebb volt, a saját veteményes kert művelése. A mainál jóval többen termesztettek zöld-séget- és gyümölcsöt, sőt volt, aki még baromfit is tartott a háznál. A gyümölcsökből lekvárt és kompótot készítettek télire a család részé-re, vagy a felesleget kivitték a piacra. Voltak olyan helyek, ahol komo-lyabban foglalkoztak árutermeléssel, és kialakítottak heti piacokat és vásárokat. Ezek a piacok és vásárok lettek az idők folyamán a városok piackörzetei. Hosszú időn keresztül a piackörzeti kapcsolatok tartot-ták fenn a települések közötti kapcsolatrendszert. A piac összehozta az embereket, kialakult egy kisebb közösség, ahol az emberek vásárlás közben szívesen érdeklődtek egymás felől, és beszélték meg a heti ese-ményeket. A helyi gazdáknak és kistermelőknek is megérte zöldséget, gyümölcsöt termeszteni, tejtermékeket és tejet árusítani, valamint az állati húst feldolgozni, mivel a helyieknek igényük volt rá. Sokan a helyiek közül, leginkább az idősek nem is lépték át a falu határt, így számukra nagyon fontos volt a helyi működő piac.1 Ezzel párhuzamo-

1 Beluszky Pál: Magyarország településföldrajza, 1999, Dialóg Campus Kiadó,

san egy másik meghatározó tendencia is megjelent a vidék és a város közötti munkamegosztás megszervezése. Már az első világháborúig létrejöttek a főváros későbbi közvetlen ellátó területei, mint pl. Fóton a területek 30%-án paradicsomot termesztettek, amit a főváros piacain értékesítettek A városi és falusi települések, településrészek közötti sokrétű szerves kapcsolatok kiaknázását sok esetben alulról kezdemé-nyezett, spontán folyamatok alakították, ugyanakkor óriási lehetősé-geket rejt magában a jövő területfejlesztése, vidékfejlesztése számára. A fővárosi agglomeráció fejlődésében fontos dátum 1950. január 1-e, amikor 23 környező község és szomszédos város határának eltörlésé-vel létrejött a „Nagy – Budapest”, és ezzel megszűnt az agglomeráció belső gyűrűjének széttagoltsága. Az ötvenes – hatvanas években to-vább fokozódott a népességnövekedés az agglomerációs területeken, a helyiek továbbra is ingáztak a lakóhelyük és a munkahelyük között, a további kiköltözések miatt megkezdődik a lakóövezetté válás. A fő-városi agglomerációs változások másik szakasza a nyolcvanas évekre tehető. Ebben az időszakban a főváros munkaerőhiánya nem emelke-dett tovább, kapcsolata az agglomerációval kiegyensúlyozottabbá vált, ellenkező folyamat indult. Megkezdődött a fővárosiak kitelepülése a szomszédos településekre. Ám a kiköltözők magas száma nehéz hely-zetbe hozta az agglomerációs településeket, mivel ezeknek az embe-reknek megfelelő mennyiségű lakásra és jól működő infrastruktúrára volt szükségük. Tovább nehezítette a helyzetet a földtörvény, mely átfo-góan védte a mezőgazdasági művelés alatt álló területeket, így az épít-kezés a települések belterületeire koncentrálódtak. Ez az oka annak, hogy az építkezések messze elnyúltak a vasútvonalak mentén, akár 50-70km távolságra is. Súlyos problémaként vetődött fel az infrastruktú-ra hiánya (burkolatlan utcák, csatorna és vízvezeték hiánya), a lakások alacsony száma és a kisebb területen való összezártság. A dinamikus növekedés nehézségei ellenére a századfordulóra már mutatkoztak jelek arra, hogy ezeknek a településeknek sikerül településsé és közös-séggé formálódni. Létre hoztak iskolákat, tűzoltóságokat, fejlesztették az egészségügyet és megkezdték a közművesítést is. Napjainkban a budapesti agglomerációhoz 81 település sorolható. Az itt élők száma 2010-es adat alapján 2 millió 529 ezer fő.2 Sok ezek között a kiköltö-ző, akik leginkább a város zajaitól és zsúfoltságától szerettek volna megszabadulni, gyermekeiket nyugodt környezetben és friss levegőn felnevelni. Ennek ellenére ragaszkodnak a várostól megszokott fejlett infrastruktúrához. Sok új utat építettek, hogy az agglomerációban la-kók autóikkal gyorsan meg tudják közelíteni a fővárost. Fejlesztések történtek a tömegközlekedésben is, egyre több volán busz közlekedik a városhatáron túlra, és a vasúti közlekedést is korszerűsítették. Ezeken a területeken az építőipar is rohamos fejlődésnek indult. A konyhakert fogalma – leszámítva az „őslakosokat – már teljesen ismeretlen szá-mukra. Nincsenek rászorulva arra, hogy zöldséget és gyümölcsöt ter-messzenek, hiszen a közelben lévő bevásárlóközpontokban, diszkont üzletekben, vagy a helyi szupermarketben megvehetik azokat. A kuta-tások azt mutatják, hogy nemcsak az „exvároslakók”, hanem a helyiek is szívesen látogatják ezeket a vásárlóhelyeket. Ennek következtében teljesen megváltoztak a vásárlási és étkezi szokások a vidékiek köré-ben is. Ezzel ellentétes példák is vannak. Lehetnek olyan kiköltözők, akik direkt a kertművelés lehetősége vonzott. Többségük azonban hobbikertész, aki nem járul hozzá a 3 helyi termelői piac kínálatbő-vítéséhez. Az alábbiakban vázlatos áttekintést adunk néhány agglo-merációs település helyzetéről, jellemzőiről, az életmód alakulásáról.

Felsőgöd

Jelenlegi helyzetét összetett folyamatok alakították, de mindenképp fontos látnunk az összefüggéseket, miért tartunk ma ott, ahol. Volt egy időszak, amikor sokan hagyták el a fővárost és költöztek az agg-lomerációba egy élhetőbb település reményében, ami pozitívumok-

Budapest - Pécs2 http://www.terport.hu/kiemelt-tersegek/budapesti-agglomeracio, megtekintés: 2013. február 12. 17:30

Helyi termelői piacok a főváros agglomerációjában – Egy kérdőíves felmérés eredményei

13

I Ipar


kal és negatívumokkal egyaránt járt. A mai helyzetkép a következő:• a fővárosból kiköltözők miatt sok szán-

tóföldet lakóparkká alakítottak;• az eladott területekből kertes családi házak let-

tek, az egykori városlakók számára azonban a kert sok helyen díszkert, pázsitos terület, esetleg virágos-kert, a konyhakert fogalma viszont ismeretlen;

• a multinacionális tulajdonú bevásárlóközpontok sora települt az agglomerációs települések közelébe, ennek egyértelmű oka, a potenciális vásárlótömeg, részben a kiköltözők révén, ill. olyan helyen épültek, ami Budapestről is könnyen megközelíthető.

• Mindannyian ismerjük az Auchant, a Corat - ami már Auchan- a Tescot, a Lidlt az Aldit. Nem idegen a kisebb diszkontáruhá-zak neve sem számunkra, mint Penny Market, Spar, Match. Gondolkodjunk el rajta, hogy ez a sok egymással versenyző külföldi tulajdonú vállalat, hogyan is képes profitot elérni? Az adókedvezményeket kihasználva betelepültek, különböző marketing eszközeikkel, eladási praktikáikkal (például: idő-szakos akcióikkal) valamint szlogenjeikkel (például: Legkisebb is számít! Tesco vagy Ahol a minőség olcsóbb! Lidl) több ezer embert csábítottak el és ösztönöznek ma is arra, hogy náluk vásároljanak, amivel folyamatosan rontják a helyi termelők esélyeit. A bevásárlóközpontok nemcsak a volt budapestieknek vonzó, hanem az agglomerációban élőknek is, ezáltal megvál-toztak az itt élők vásárlási szokásai. Néhány pozitívumot azért elkönyvelhetünk a külföldi tulajdonú bevásárló központokkal kapcsolatban: javítja az ország gazdasági növekedési muta-tóit, és munkahelyeket teremt, könnyíti a munkaerő piaci helyzetet. Az elsődleges jövedelmek szintjén, a társadalmon belüli polarizáció enyhülését. A negatívumokból azonban lényegesen több sorolható fel, csak a legfontosabbakat említve: olcsó áraikkal szemben, a kis és középvállalkozók nem tudnak versenyben maradni, így a „multik” bekebelezik őket;

• az egykori mezőgazdasági termelők közül sokan felhagy-tak a gazdálkodással, mert már nem érte meg időt, pénzt és munkát fektetni a zöldség- gyümölcstermesztésbe, ál-lattenyésztésbe, hiszen a „multik” akcióikkal, fogyasztói és eladói szemmel is árban sokkal jobbnak bizonyultak;

• a rengeteg külföldi áru importálása gyengíti a ma-gyar piacot, rontja a minőségi áruk vásárlásának le-hetőségét (magyar termék vs. külföldi termék);

• a gazdasági- elitet (ahová ezek a multinacionális vállalatok tartoznak) érintő adókedvezmény- rendszer sajátossága, hogy a döntően külföldi tulajdonban lévő nagyvállalatok adóterhelése az elért bevételre vetítve évről- évre jelentősen alacsonyabb, míg a hazai kis- és középvállalkozásokat plusz adóterhekkel sújtják;

• a külföldi munkakultúra ráerőltetése a magyar dol-gozókra furcsa helyzeteket generál, melynek követ-kezménye a folyamatos fluktuáció, érdekellentétek és a munkaügyi szabályok gyakori megsértése;

• az agymosás következményeképpen a híres magyar ész, találékonyság kiveszőben van, hiszen a „multiknak” nem gondolkodó ember kell, hanem egy robot, akinek nincs akarata, véleménye, csak teszi a dolgát/ amit a „multi” diktál, a jelszavuk pedig a magyarországi magas munkanélküli-ség miatt: „Ha nem tetszik, el lehet menni, van a helyedre több 100 jelentkező, aki vígan megteszi, amit mondunk”;

• társadalmi problémák is nehezítik az agglomerá-ció és tulajdonképp az egész ország helyzetét;

• az elöregedő társadalom problémát jelent, a gazdák egy-re idősebbek, a tudást pedignincs kinek átadni, mert minden fiatal a felsőoktatásba vágyik manapság.

Egyre erőteljesebb méreteket ölt a „plázakultúra” térhódítása. Nem-csak a fővárosban lakók szoktak hozzá a plázabeli mű dolgokhoz, ha-nem az agglomerációban élők is, de szépen lassan a falvakban élők is megismerkedtek a „plázázás” fogalmával sokaknak már nem az szá-mít, hogy honnan származik a termék, hogy miből készül, hogy milyen vegyszerekkel kezelték (például a tartósítás során), hanem a küllem és az ára. Az önkormányzatok helyzete is egy fontos pont, a pénztelenség, ugyanakkor a közpénz alacsony hatékonyságú felhasználása, a szak-

emberhiány, a hozzáállásbeli problémák. Ezek jellemzik a mai önkor-mányzatokat, ami a települések életében rengeteg konfliktushoz vezet. Budapest körzetében vannak olyan települések, ahol találkozhatunk a helyi élelmiszer ellátást javító önellátó kertészkedés, vagy a bevásárló közösségek szervezése frontján, egy-egy jó ötlettel, kezdeményezéssel. Van olyan település, ahol sikeres helyi termelői piacot szerveztek be-ruházás nélkül. Míg másutt önkormányzati finanszírozású beruházási program kezdődött állandó helyen működő helyi piac létrehozására

.Dunakeszi3

A Diófa Nagycsaládosok Egyesülete szervezésében meghirdettek egy akciót a gyümölcsök leszüretelésére és befőzésére. 25 három vagy többgyermekes család vesz részt ebben a kezdeményezésben, ahol a cél, hogy minél kevesebb gyümölcs kerüljön a szemétbe. A gyü-mölcs felét kaphatja meg a fa tulajdonosa, ha pedig befőzik, akkor a befőtt/ lekvár 30%-át. A cukrot, az eszközöket és a munkát a Gyü-mölcskör biztosítja, megbízható családokkal, két koordinátorral. .

Göd

A Jobbik Magyarországért Mozgalom Gödi Alapszervezete a Virágzó Dunakanyar Kertészet segítségével egy új programot indított Gödön, melynek célja, hogy a gödi kertekbe újra zöldségeket, gyümölcsöket és haszonnövényeket ültessenek a tulajdonosaik, a fű helyett. A kony-hakert program megpróbálja ösztökélni a lakosságot, hogy termeljék meg maguknak és családjuknak a mindennapokhoz szükséges első-sorban zöldségeket. ,,Az elmúlt évtizedekben azt sugallták a különféle médiák a lakosság felé, hogy nem éri meg a konyhakerttel foglalkozni, mert drága a vetőmag, a vegyszer, a műtrágya és jönnek a különféle növénybetegségek, melynek következtében nem lesz olyan a termés, mint amit az ember elvárna. Ennek a médiapropagandának köszön-hetően sajnos a lakosság jelentős része a kerteket fűvel borította le, ugyanakkor a család mindennapjaihoz szükséges élelmiszert multi-nacionális áruházak zöldségosztályán szerzi be. Ezeken a pultokon nem ritkán agyonpermetezett, génkezelt és a fél világot átutazott szeméthez jut a vásárló. Úgy tűnik azonban, hogy szerencsére az el-múlt évek sorozatos élelmiszer-botrányai elkezdték visszafordítani ezt a kedvezőtlen folyamatot.4” – gondoljunk csak a tavalyi németor-szági uborkabotrányra, melynél az EHEC bélbaktérium halálos ál-dozatokat is szedett vagy a pár évvel ezelőtti Marokkóból származó mérgezett paprikára. A gödi kezdeményezés lényege, hogy 30 lakó, aki megfelel a feltételeknek, ingyenes vetőmagcsomagot kap. A kez-deményezést követően Gödön a szervezők egy versenyt is hirdettek a ,,Legszebb konyhakert” címért. A program sikeresnek bizonyult, ezért a jövőben is folytatják és még több vetőmagcsomaggal próbálkoznának

Nagymaros5

A helyi piac szervezésének ötlete Bertényi Gábortól származik, aki az Eötvös Loránd Tudomány Egyetem tanára, egyben a Szimpla Kert tulajdonosa. „Padlón van a magyar agrárium, és ebben felelőssége van mindenkinek - a politikai döntéshozóktól a termelőkön át a vásárló-kig, - akik a helyi zöldséges boltok vagy a piacok helyett inkább a szu-permarketekben vásárolnak” – nyilatkozta egy interjúban. Nemcsak felismerte a lánckereskedelem terjedésének problémáját, de tett is valamit, hogy változzon a helyzet. Szülőhelyén, Nagymaroson meg-alapított egy őstermelői piacot az AgriKulti Kft. szervezésében, amely ernyőszervezete lett a piacszervezésben közreműködő egyéneknek és civilszervezeteknek. Miben rejlik a sikerességük titka? A szerve-zők felismerték, hogy a termelői piac egyik legfontosabb jellemzője, bensőséges viszony kialakítása a vásárlók és az őstermelők között. A vásárlók tudják, hogy amiket itt megvásárolnak nem tett meg ezer ki-lométereket országrólországra hanem termelőtől került közvetlenül a vásárló asztalára. Vásárolhatunk itt tejterméket, füstölt húsárut, lekvárt, bio-gyümölcslét, házi készítésű ételízesítőket, mézet, tojást, 3 http://noe.dunakeszi.hu/index.php?option=com_content&view=frontpage

4 http://www.mezogazdasaginfo.hu/?tag=jobbik&paged=5 5 http://agrikulti.hu/nagymarosi-piac.htm, http://www.magyarhirlap.hu/hullamter/mozgas_nagymaroson.html,http://index.hu/kultur/2012/11/24/szimplapiac/http://agrikulti.hu/nagymarosi-piac.htm

8 Bankers of the euro area, unite! The Economist, June 30th 2012, p. 72. 9 Ibid., 72. o.

10 Wolfgang Münchau: Here is my one piece of advice for Mr Draghi. Financial Times, 2012. szeptember 3., 9. o. 11 Jean Pisany-Ferry and Guntram B. i. mű, 5. o.

12 The union movement. Euro-zone banking union. The Economist, 2012. szeptember 15., 62. o. 13 Ibid. 62. o.

14 Wolfgang Münchau: i. mű, 9. o.

14

| Ipar


15 Wolfgang Münchau: Welcome back – again – to the eurozone crisis. Financial Times, 2012. október 1., 11. o. 16 Ibid., 11. o. 17 Ibid., 11. o.

frissen sütött süteményt, de pékárut, befőtteket és házi pincészetből származó borokat is. További sajátja ennek a piacnak, hogy kézműves termékeket (kosárfonó, bőrműves, fazekas, keramikus, szappanfőző és ékszerkészítő) is lehet kapni. A piacon árusító termelők többsége helyi vagy a környező falvakból érkezett. Egyedisége a piacnak, hogy mindent megkérdezhetünk a termelőtől, készségesek és hiteles in-formációval szolgálnak a termőhelyről, technológiáról és a termék-ről. Az árak reálisak, nem mindig olcsók, de kifejezik a minőséget és a nyomon követhetőséget, a feldolgozott termékek „kézműves” jellegét. Nem lehet reális célja ennek a piacnak a hipermarketekben kapható alacsonyabb minőségű és olcsóbb tömegáruk vagy a Kínából érkező bóvlik kiiktatása, de a mérséklésük, az egyensúlyteremtés igen. A piac minden szombaton 7 és 12 óra között, 60-70 árus részvételével kerül megrendezésre közel a Duna parthoz. A kellemes környezeten kívül a hangulathoz még élő zene és számos olyan színes program is hozzájá-rul, mint pl. gyermekszórakoztatás gólyalábon közlekedő bohócokkal. Mindezekkel együtt a kultúra is kezd ismét elterjedni Nagymaroson, amire napjainkban valóban nagy szükség van, mikor a fiatalok érdeklő-dési köre csak arra terjed ki, hogy a közösségi hálókon milyen változá-sok történtek, vagy hol lesz a következő buli helyszíne. Klasszikus iro-dalmi felolvasóesteket, író-olvasó találkozókat tartanak egy, a városi önkormányzattól térítésmentesen kapott helyiségben. Nagymaros Város Önkormányzata és az Agri Kulti Polgárjogi Társaság által szer-vezett termelői és kézműves piac egy remek példája annak, hogy igenis van igény egy ilyen piacra a környéken is. Megszervezhető és működ-tethető is, csak egy kis összefogás kell. Országos minta lett, sokan ke-resik fel az üzemeltetőket, hogy tanácsaikat kérjék. Nem túlságosan kedvezőek a legfrissebb hírek a valaha példa érékű „Nagymarosi Piac” működéséről. Az „AgriKulti-csapat” másfélévig üzemeltetette és szer-vezte a piacot, de a múlt évben az önkormányzat átvette a piacfelügye-letet. A változás miatt szinte mindenki panaszkodik. A termelők, hogy a piacfelügyelet nem szelektálja az árusokat, a hangsúly a helypénz lett. A vásárlók, hogy eltűntek a kínálatból olyan megbízható terme-lők, akikkel tartós közvetlen jó kapcsolat alakult ki a korábbiak során.

Jelenlegi helyzet és fejlesztési perspektívák Fóton67

Fóton is megvalósult egy összefogás, ahol kisgyermekes családok szervezték meg, hogy helyi termékekhez juthassanak, a Fóti Kosár. Ez egyfajta bevásárló közösség, ahol kapcsolatot építenek ki és fel-keresik a környékbeli termelőket, megszervezik a megrendeléseket, a szállítást, majd az a termékek eljuttatását a fogyasztókhoz. Fóton is elindult egy kezdeményezés egy helyi termelői piac kialakítására, amihez nagy segítséget nyújtanak a Fóti Kosár által kialakított terme-lői kapcsolatok, amelyek jelentős része elérhető távolságra termel. A helyi termelői piac fogalma teljesen új, nemrég jelent meg az új keres-kedelmi törvényben8: „….a helyi termelői piac olyan piac, ahol az ős-termelő, ill. a kistermelő, a piac fekvése szerinti megyében, vagy a piac 40 km-es körzetében, - vagy Budapesten fekvő piac esetében az ország területén bárhol - működő gazdaságából származó mezőgazdasági-, illetve élelmiszeripari termékét értékesíti”. Egy helyi termelői piac létrehozása olyan, többcélú, hosszabb távra kiható projektet testesít meg, amelynek megvalósítása kiemelt jelentőségű Fót Város számára: • a helyi gazdaságfejlesztés • a lakosság életminőségének javítása • a hagyományok újjáélesztése valamint az „imázs teremtés” • a helyben termelt, jó minőségű, friss élelmiszerek kínálatának,

forgalmazásának és fogyasztásának növelése a település lakos-sága körében

• a település és a térsége élelmiszer előállító őstermelőinek, kister-melőinek a piachoz juttatása

• hozzájárulás a település városellátó mezőgazdasági (kertészeti) hagyományainak újjáélesztéséhez, ill. a helyi agrár- és élelmi-szertermelő tevékenységek élénkítéséhez, a természeti erőforrá-sok kiaknázásához településen és térségében9.

A piac kialakításának során nagy hangsúlyt kell fektetni a létesítmény 6 http://fotikosar.ivanov.eu/ 7 http://www.fot.hu/hirek/helyi-piac-fotonhirek-cikkek-velemenyek8 A kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV törvényt módosító 2011. évi CXXXV. törvény.9 Vörös Mihály, 2012, http://www.fot.hu/hirek/helyi-piac-fotonhirek-cikkek-velemenyek

esztétikájának kidolgozására, az infrastruktúrára és a minőségre. Ezek a fontos tulajdonságok határozzák meg, hogy a jövőben sikeres lesz –e, a piac működése. A piac hasznossága nem csak abban mutat-kozna meg, hogy a vásárlók friss helyi termékeket tudnának vásárolni, hanem egyben egy találkozóhely lenne a helyiek számára, mely fontos szempont a mai széthúzó világban. Különböző kiegészítő szolgálta-tásokat alakítanának ki a piaccal összefüggően, mellyel kellemeseb-ben történhet a bevásárlás (sétáló utca, kávézó, fagylaltozó, étterem), illetve ezek a szolgáltatások hozzájárulnak a város képének szebbé tételéhez is. Továbbá elengedhetetlen egy jól működő és fejlődőké-pes piac számára egy korszerű parkoló kialakítása, ami elősegíti azt, hogy nem csak a helyiek lennének képesek könnyen megközelíteni a piacot, hanem a szomszéd településekből autóval, tömegközlekedés-sel illetve kerékpárral érkező vásárlók is. Fót Város Önkormányzatá-nak hagyományteremtési törekvéseit fémjelzi az a két fesztivál, ame-lyeket 2011-ben indítottak útjára. A Fóti Paradicsom Fesztivál 2012. augusztus 25-én második alkalommal került megrendezésre, a fóti buszállomással szemben lévő nagyobb kiterjedésű füves területen. A fesztivál Fót Város paradicsomtermesztési hagyományait kívánja feleleveníteni, ill. a tájfajtaként bejegyeztethető „Fóti Gerezdes Pa-radicsom” népszerűsítéséhez és a termesztés elterjesztését járulhat hozzá a génbankkal való együttműködés keretében. A másik a Fröccs Fesztivál. A legenda szerint ezt a „Hungarikumként” is jegyzett tipikus magyar italféleséget Fóton találták fel Fáy András pincéjében szü-retkor. Sikerült ezt a másik szintén gasztro-turisztikai rendezvényt, a múlt évben egy szerencsés időpont megválasztásával 2012. szept-ember 16-án a 44.Fóti Szüreti Napokkal együtt megszervezni. A Fóti Szüret igen nagy múltra visszatekintő esemény, a városlakó helybéli-ek és a turisták számára is eléggé ismert. Kellemes kikapcsolódásra, ínyenc ételek és italok fogyasztására nyújt lehetőséget a lenyűgöző panorámával rendelkező Fáy Présház mellett lévő dombos területen. Mindkét rendezvény tartalmi továbbfejlesztése jól kapcsolódhat Fót turisztikai vonzerő-leltárának erősítéséhez, olyan tipikus helyi gaszt-ronómia értékek felvonultatásával, amely a fővárosi lakosokat esetleg külföldieket idevonzó helyi piachoz is kapcsolódik. Következésképp a piac létesítésének projektje nemcsak a helyi gazdaságfejlesztés, de a lakosság életminőségének javítása, a hagyományok újjáélesztése va-lamint a turizmusfejlesztés szempontjából is kulcsfontosságú (Vörös Mihály, 2012). Az agglomerációs település véleményünk szerint olyan ma még feltáratlan és kiaknázatlan turisztikai értékekkel rendelkezik, amely az alábbi „fejlesztő gondolatok” megfogalmazására ösztönöz: • A város arculata radikális javításra, szépítésre szorul. Különös

figyelmet kell fordítani az utcák tisztaságára, a parlagfű-mente-sítésre, és a virágosításra;

• Az egyik legfontosabb szempont, Fót kiemelt építészeti értékeire való figyelemfelhívás, amely leginkább egy országos, kiemelt ren-dezvénnyel érhető el, amely egyúttal kihangsúlyozza Fót reform-kori város jellegét; - A helyi termelői piac végleges helyszíneként kijelölt (a SHELL kút, a Mogyoród patak és a Czuczor Gergely ut-cával körülhatárolt) 7500 m² nagyságú területen a piacon kívül közösségi tereket lehetne tervezni;

• A Fáy présház feletti terület átalakításával ideális helyszínt nyújthatunk különböző kulturális és gasztronómiai események megrendezéséhez. Ehhez szükséges egy uniós pályázat stratégia és projektterv készítése;

• A Károlyi István Gyermekközpont kezelői jogát a funkciók alap-ján a Gyermekközpont, a Fóti Károlyiak Alapítvány és az Ön-kormányzat számára kell biztosítani a jövőben. A szociális, az oktatási, a kulturális és a turisztikai tevékenység felerősödne és a település javát szolgálná. A Károlyi kastélyparknak a helyi ter-mészetvédelem alá helyezése, amennyiben az, az Önkormányzat részére nem jár anyagi megterheléssel;

• A Németh Kálmán Emlékház teljes renoválásra szorul. Az épü-let egyedülálló turisztikai vonzerőt jelent a város számára. Itt található még a régi kúriából kialakított fiókkönyvtár és közös-ségi ház, amely a jövőben művészeti alkotótáborok helyszínéül is szolgálhat;

• A kiskastély – uradalmak felújítása és célszerű hasznosítása, nagy mértékben szolgálná a turizmus ágazat lendületes fejleszté-sét Fóton; - Az egészségturizmus, ezen belül a gyógy- és fogászati

15

Ipar |


turizmus kiemelt szerepet kap az új Széchenyi-tervben. A fővá-ros közeli Fóton az önkormányzatának érdemes lenne fokozott figyelmet szentelnie ezekre a lehetőségekre;

• Infrastruktúra fejlesztése: utak állapotának ellenőrzése, közle-kedés korszerűsítése, parkolók kialakítása;

• Helyi termelői piac kialakítása, ahol lehetőség nyílik friss helyi, magyar termékek vásárlására, illetve kikapcsolódásra, egy közös-ségi tér fokozatos fejlesztésével a kiválasztott piaci helyszínen;

• Gróf Károlyi Sándor (1831 – 1906) tiszteletére emlékszoba kiala-kítása;

• Marketing eszközök fejlesztése: a helyi fesztiválok, programok szélesebb közönség felé való reklámozása, figyelem felhívás.

Gróf Károlyi Sándorra, gazdag hagyatékára tekintettel érdemes rész-letesebben is kitérni. 1886 decemberében alakult meg a Károlyi Sán-dor által vezetett Pestmegyei Hitelszövetkezet. A rákövetkező évben már megkezdték a községi fiókok szervezését. Később indult meg a fogyasztási szövetkezetek működése a szintén Károlyi által alapított Hangya – szövetkezetek. Ez a szövetkezeti forma kezdetben súlyos nehézségekkel küzdött, lassan mégis megerősödve messze túlélte alapítóját, s a két világháború közötti Magyarországon már az egész országot behálózó szövetkezeti mozgalommá szélesedett. A hangya-szövetkezet előzménye és „ szülője” a Magyar Gazdaszövetség volt, ennek keretében hozták létre 1898 január 23-án a Hangyát, mint a Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezeti Köz-pontját. Ez a központ fogott hozzá, kezdetben Károlyi Sándor hat-hatós anyagi támogatásával, az első vidéki szövetkezetek és boltjaik megszervezéséhez. Kérdésként vetődik fel, hogy napjainkban hogyan tudnánk alkalmazni, adaptálni a „Hangya-stratégiákat” egy termelői piac létrehozásának lebonyolításában? Erre igennel válaszolhatunk! A kilátásba helyezett új szövetkezeti törvény tükrében, sikeres projekt-fejlesztéssel, helyi együttműködéssel, a piac sikeres megnyitásával, közös marketing munkával az újraélesztett HANGYA mozgalom is-mét a vidékfejlesztés motorja és garanciája lehet!A termelői piac lét-rehozásának fontos elem egy együttműködő, összetartó csoport, ami bármi lehet, például szövetkezet, egyesület, kör. „A szövetkezeteket karoljuk föl s alakítsunk belőlük ezreket, mert ezek útján olcsóbb lesz a hitel. Korlátozzuk az áruuzsorát a fogyasztási szövetkezetek révén. Terjesszük a termény-, a bor- és húsértékesítő szövetkezeteket … Ter-jesszük az együttműködés szellemét” (Károlyi Sándor 1831 – 1906).

A helyi piaccal szembeni elvárások a kérdőíves felmérés alap-ján.

Az Önkormányzat a helyi termelő piac létesítésével kapcsolatos la-kossági vélemények megismerése céljából 2011. nyarán kérdőíves felmérést szervezett. „A felmérés súlyponti következtetése, hogy Fót lakosságának döntő többsége (a válaszadók 96 %-a) egyöntetűen és egyértelműen a helyi piac létesítése mellett voksolt. A kérdőívet kitöl-tő lakosok több mint fele (57%) szerint szükség lenne rá, mert ameny-nyire csak lehet, helyben termelt élelmiszert szeretnének vásárolni az ismeretlen eredetű termékek helyett. Ez a tudatos vásárlók meglepően nagy számára enged következtetni, ami reményt keltő a helyi élelmi-szerellátó rendszer fokozatos kiépítése, perspektívái szempontjából Fóton”.10 A piac mellett voksoló válaszadó közel egy ötöde, közölte, hogy a helyi zöldségboltok árait túl magasnak tartja, további közel egy ötödük már eddig is nagy hiányát érezte a helyi piacnak. A válaszadók csak mindössze 3%-a nyilatkozott úgy, hogy van elég hely Fóton az élelmiszervásárláshoz. Elenyésző hányaduk (mindössze 1%) válaszol-ta, hogy közömbös a helyi piac iránt és a bevásárló központokat, zöld-ségboltokat preferálja. Töredéke a lakosoknak, tartaná feleslegesnek a helyi piacot Fóton (Vörös Mihály, 2011). A 2. Fóti Paradicsomfesztivá-lon és a fóti szürettel együtt szervezett 2. Fóti Fröccsfesztiválon, mint a HÉLIA Szakkollégium hallgatói – a 2011. évi felmérés folytatásaként – részvettünk a 10 Vörös Mihály (2011): Milyen piacot szeretnénk? - A fóti lakosok döntő többsége szerint szükség lenne helyi termelői pi-acra. Fóti Hírnök 1. évfolyam 7. szám. 2011. október. p.6. 9 kérdőíves felmérésben. Mint hoszteszek, a rendezvényre látogatóknak tettük fel a kérdéseket, arról, milyenek a vásárlási szokásaik és milyen igényeket

10 Vörös Mihály (2011): Milyen piacot szeretnénk? - A fóti lakosok döntő többsége szerint szükség lenne helyitermelői piacra. Fóti Hírnök 1. évfolyam 7. szám. 2011. október. p.6.

támasztanak a leendő termelői piaccal szemben. A kapott eredmények önmagukért beszélnek. A fótiak várják a termelői piacot, a piaccal szembeni elvárásaik közül az alábbiak tekinthetők tipikusnak:• Állandó, jó minőségű, szermaradvány mentes, ellenőrzött erede-

tű áruk, parkolási lehetőség, és megbízható eladók.• Az élelmiszervásárlásnál fontos szempontok: Ár, íz, zamat, ma-

gyar termék, minőség;• A termékek, amelyet szívesen vásárolnának: legtöbben a zöldség,

gyümölcs és a tojás;• Mennyire ügyel a táplálkozásra kérdés: 154 válaszadó közül 11

jelölt meg 7-9 egészséges alapanyag használatot, ami azt jelenti, hogy a „kifejezetten ügyel” aránya elég alacsony, mindössze 7%. Az olívaolaj a legnépszerűbb egészséges alapanyag;

• Piacműködés gyakorisága: Legtöbb válasz a „Heti 1 vagy 2 alka-lommal” és a „Szombat” az a nap, amit a legtöbben említettek.

A kérdőíves megkérdezés eredményei jól tükrözik, hogy a fogyasztók ismét figyelnek arra, hogy magyar, helyben termelt élelmiszerek kerül-jenek az asztalaikra. A piac elindításával, tovább gondolásával közös-ségi helyként, egy termelő-beruházást (egy paradicsom feldolgozással foglalkozó manufaktúra megalapítását) is érdemesnek tartanánk meg-valósítani Fót város határain belül, ami kapcsolódhat a helyi termelői piachoz. Ehhez a gazdakör, a paradicsomtermesztők és befektetők összefogása szükséges. A manufaktúra kialakítás ötletének ismerteté-se előtt a fóti paradicsomtermesztésről. A termelés sajnos a mostani időkben háttérbe szorult. Ennek egyik oka, hogy csökkent a termelők száma a régebbi időkhöz képest. A fiatalok többség sem folytatja to-vább az ősöktől öröklött hagyományt, nem látják benne a jövőt, a biz-tos jövedelemforrást, nem tudnak rá építeni. A másik ok lehet, a fóti gerezdes paradicsom hozamcsökkenése. Ennek oka, hogy a termesztés technológia nem igazodik a helyi viszonyokhoz, és a szaporító anyag minőségi romlása. A nagyméretű gyümölcsből, a helyiek elmondása szerint kevesebb terem egy bokron, az íze viszont különleges és kiváló, ami alkalmas befőzésre és ipari feldolgozásra egyaránt.

SWOT elemzés.

A továbbfejlesztés útjainak, megoldásainak módszeres keresése fon-tos feladat a HÉLIA Szakkollégiumon belül. A fejlesztő gondolkodás, a projekt készítés gyakorlására kiváló lehetőséget nyújt a fóti helyzet felmérése a helyi élelmiszer és a turizmus frontján. Választ szeret-nénk kapni arra a kérdésre, milyen tényezők nehezíthetik, ill. hátrál-tathatják a helyi piac létrehozását, hatékony beindítását és működte-tését? Ehhez egyik legalkalmasabb módszer a SWOT analízis – a helyi termelői piac kialakításának feltételrendszerében az erősségek és a gyengeségek, valamint a lehetőségek és a veszélyek meghatározása és elemzése.

Egy helyi „lánc” fejlesztési ötlet: paradicsomtermesztő- és fel-dolgozó szövetkezet.

FFót városában működik egy gazdakör, amelynek feladata a helyi termelők összefogása, informálása, koordinálása. Jelen állapotában a szervezet irányítása fiatalításra, munkája megújításra szorul. Tö-rekedniük kellene arra, hogy a fiatalabb generációt bevonják, aktivi-zálják a helyi gazdálkodók összefogásában. Olyan helyzetet kellene teremteni, hogy az idősebbek át tudják adni tapasztalataikat, amely elősegítené a földhasználat, a mezőgazdaság fellendítését az agglome-rációs településen és környékén. Továbbá az irányító gazdacsoport na-gyobb hangsúly fektethetne rendszeres összejövetelek szervezésére az ismeretátadás, a tanácsadás, az oktatás és a közösségépítés céljából. A fóti háztartások közül a jelenleginél jóval többen tudnának, foglalkoz-ni mezőgazdasági termeléssel, a házi kertek megművelésével, és ami a rendelkezésre álló területeket illeti nemcsak önellátása céllal. Elsősor-ban a kihasználatlan területekre lehetne összpontosítani, amelyeken a fóti nagyméretű gerezdes paradicsom mellett más zöldségnövények és gyümölcsök termesztésével is lehetne foglalkozni. Ennek nyilvánvaló előnye, nemcsak a növénytermesztés, a kertészet fellendítése, hanem a helyi foglalkoztatás javítása, a munkahelyteremtés. A kezdeményezés a piaci beruházást finanszírozó önkormányzat kezében kellene, hogy legyen. Elsősorban a közmunka programban résztvevő munkanélkü-li emberek számára tudnának munkát biztosítani. A mezőgazdasági

16

Ipar |


Évek 2006 2007 2008 2009 2010

Termésmennyiség (t/ha) 4,85 4,42 5,35 5,02 2,38

termelési program beindításához a föld adott, hiszen Fót határában kihasználatlan, mezőgazdasági művelésre alkalmas területek vannak. A fóti paradicsom nagyobb területen és üzleti céllal történő termesz-téséhez a szükséges szaporító anyagok, palánták a város határain belül előállíthatók. A városban üzemelő Fóti Közszolgáltató Kft. 11 kerté-szetvezetője a HÉLIA mintaprojekt keretében szervezett fórumon el-mondta11, hogy adott feltételek megléte esetén képesek lennének közel 1500 palánta felnevelésére és értékesítésére. Ha ezt sikerülne megva-lósítani, akkor gazdakör a helyi termelőket - kerttulajdonosok, őster-melő háztartások, kis- és középvállalkozások stb. – egy szövetkezetbe tudná szervezni, egyesíteni, hogy nagyobb erővel, összefogással, és na-gyobb jövedelem reményében tudjanak dolgozni a jövőben a természe-ti erőforrások és a családi munkaerő hasznosításával. A szövetkezet első számú feladata lehetne a Növény Diverzitás Központtal összefog-va, a helyi tájfajta, a fóti gerezdes paradicsom bejegyeztetése a nemzeti fajtajegyzékbe és paradicsomtermesztés népszerűsítése Fóton terme-lésének növelése. A szövetkezet magára vállalhatná a helyi termelői piaci „láncépítését”, helyi termelőkből és széles körben való megis-mertetését. A szövetkezet nemcsak az alaptevékenységgel foglakozna, hanem létrehozhatna egy paradicsom feldolgozó manufaktúrát, amely feldolgozná a tagok által termesztett, vagy más termelők által beszállí-tott nyers paradicsomot és ebből különböző végtermékeket – sűrített paradicsom, paradicsomlé, paradicsom alapú szószok stb. - állítaná-nak elő és értékesíthetnék közvetlenül. Ennek kézzelfogható gazda-sági előnye, hogy a hozzáadott érték, a haszon nem a kereskedőknél csapódna le, hanem a gazdálkodók zsebében maradna. Termékfejlesz-tést is tudnának végezni, például szárított paradicsom is előállításra kerülhetne, ami a mai gasztronómiában egyre szélesebb körben elter-jedt. A szövetkezet segíthetné a manufaktúra működését azáltal, hogy egy értékesítési láncot próbálna számára találni. Itt lehet gondolni Fót Város határain belül működő közétkeztetéssel foglalkozó intézmé-nyekre, éttermekre, valamint a szerveződés alatt álló helyi piacra, ahol a helybeli lakosság is vásárolhatna a termékekből. Ennek a paradicsom manufaktúrának a létrehozásával a fóti termelők számára olyan lehe-tőség adódna, hogy többlet jövedelem reményében tudnák folytatni a korábban több évig hagyományos paradicsomtermesztést. Továbbá a fiataloknak talán motiváció lenne ahhoz, hogy vállalkozásba kezdje-nek a mezőgazdaságban, nem feltétlenül főállásban, hanem kiegészítő jövedelem megszerzése céljából. Végül fontos szempont, hogy manu-faktúra új munkahelyek teremtésére nyújt lehetőséget a településen..11 „A fóti gerezdes paradicsom múltja, jelene és jövője, a tájfajták jelentősége a helyi élelmiszer ellátásban”című szakmai tájékoztató és tapasztalatcsere. Fót, Művelődési Ház. 2012. november

Szakirodalmi források

Beluszky Pál: Magyarország településföldraj-za, 1999, Dialóg Campus Kiadó, Budapest - Pécs

Balázs Bálint és Simonyi Borbála: Együtt a helyi élelmiszer-rendsze-rekért – Civil összefogás a kistermelői rendelet módosítására (2009)..

Cservenák Kitti (2012): Helyi élelmiszerlánc kezdemé-nyezések, közvetlen termelői piac szükségessége, léte-sítésének lehetőségei, esélyei Gödön és térségében. He-lyi élelmiszerláncok – Hálózatépítés” Szakkollégium, 2012.

Nagy Márta (2012): Tiszavalk és térségének jelenlegi adottságai, értékei és lehetőségei a helyi élelmiszerláncok és a kapcsolódó tu-rizmus fellendítésében - Látványpiac szervezése Mezőkövesden. „Helyi élelmiszerláncok – Hálózatépítés” Szakkollégium, 2012.

Kovács Anett (2012): Helyi élelmiszerláncok fejlesztési lehetőségei fi-gyelemmel a kulturális értékekre, mint turizmus vonzerőkre a budapes-ti agglomerációban. „Helyi élelmiszerláncok – 11 „A fóti gerezdes para-dicsom múltja, jelene és jövője, a tájfajták jelentősége a helyi élelmiszer ellátásban” című szakmai tájékoztató és tapasztalatcsere. Fót, Műve-lődési Ház. 2012. november 7. 12 Hálózatépítés” Szakkollégium, 2012.

Nagy Tímea - Kész Alexandra (2012): Integrált helyi gazdaság és vi-dékfejlesztés Kozárdon. Szakkollégiumi tanulmányút tapasztala-tai. „Helyi élelmiszerláncok – Hálózatépítés” Szakkollégium, 2012.

Vörös, M. – Gemma, M. (2011): Current Status, Future Trends & Real-life Cases from Japan. In: Intelligent Agrifood Chains and Networks. M. Bourlakis – V. Zeimpekis – I. Vlachos (Ed.) WILEY-BLACKWELL Publishing. pp.227-248, ISBN 978-1-4051-8299-7.

Vörös Mihály (2011): Milyen piacot szeretnénk? - A fóti la-kosok döntő többsége szerint szükség lenne helyi terme-lői piacra. Fóti Hírnök 1. évfolyam 7. szám. 2011. október. p.6.

Vörös Mihály László (2012): „Helyi élelmiszerláncok – hálózatépítés”. HÉLIA Szakmai Műhely és Szakkollégium előadás anyagai. Kézirat.

Vörös Mihály (2012) Helyi termelői piac. http://www.f o t . h u / h i r e k / h e l y i - p i a c - f o t o n h i r e k c i k k e k - v e l e m e n y e k

17

| Ipar


A GASZTRONÓMIA SZEREPE MAGYARORSZÁG ÉS OLASZORSZÁG TURIZMUSÁBANABSZTRAKT

A gasztronómia, mint turisztikai vonzerő ill. az arra épülő kínálat egy-re fontosabb szerepet játszik a világturizmusban. Elsősorban azok az országok lehetnek versenyképesek, ahol a gasztronómiának eddig is nagy tradíciói voltak, éppen ezért választottuk Olaszországot kiindu-lásként hazai kutatásunkhoz. Magyarországon a téma az örökségturiz-mus keretén belül került be a Nemzeti Turizmus Fejlesztési Stratégi-ába, illetve az elmúlt évek során a 2006-ban megrendezett tematikus évben vált a nagyközönség számára is ismertté. Azóta hagyomány lett a Torkos Csütörtök megrendezése, és egyre több gasztronómiai feszti-vál szervezésére kerül sor az ország egész területén. A tanulmány azt feszegeti, lehet-e még új terméket kialakítani a gasztronómia segítsé-gével.

SUMMARY

The gastronomy –as an attraction or an important basic element of the product- plays a more and more important role in the world tourism. First of all that countries could be competitive, where the gastronomy has well-known traditions that is why we have chosen Italy as a best-practice to our research. In Hungary the gastronomy is a part of the heritage tourism that is one the most important tourism product to be developed according to the National Tourism Development Strategy. It became known to the public in 2006 when a thematic year was launched focusing on gastronomy. Since then a lot of gastronomical festivals are organized and “Torkos Csütörtök” special day -when restaurants give 50% discount- became a tradition. The study asks whether there is a possibility to develop new tourism products with the help of gastronomy or not.

1. HÁTTÉR: A GASZTRONÓMIA SZEREPE A TURIZMUSBAN

A turizmusban a gasztronómiának mindig is fontos szerepe volt: egy-részt egyik eleme a turisztikai kínálatnak, hiszen az embereknek –így a turistáknak is- létszükséglete az evés-ivás, másrészt meghatározó sze-repet játszik/játszott egy-egy desztináció imázsának kialakulásában ill. fennmaradásában.Az étkezések és az élvezet, szórakozás az ókor óta összekacsolódó fogalmak, már ebben a korban is többet jelentett egy-egy étkezés egy-szerű szükséglet kielégítésnél. A kulináris élvezetek azután szép las-san egy új turisztikai termék alapjait rakták le. Napjainkra kétség sem férhet hozzá, hogy a gasztronómiai- és borturizmus létező utazási mo-tivációk, a fesztiválok közül sokszor a legnépszerűbbek a gasztronómi-ához, kulinaritáshoz kötődő események.A nemzetközi turizmusban ráadásul még további hatása is van a gaszt-ronómiai tényezőknek. Az utazás során nagyobb részben szolgáltatá-sok, kisebb részben árucikkek exportálására és importálására kerül sor. Ez az adás-vétel ugyanakkor igen sajátos módon megy végbe: nem az árucikkek, hanem a fogyasztó (a turista) „mozgatásával” valósul meg. Következésképpen a turista külföldi utazása során számos olyan terméket is megvásárol (köztük élelmiszereket), melyeket az adott or-szág nem tudna exportálni - vagy azért, mert az áru természete folytán az nehézkes lenne, vagy azért, mert a magas szállítási költségek, illetve az áru alacsony minőségi színvonala folytán a piacon nem lenne ver-senyképes. Ráadásul a helyszínen történő értékesítés magasabb áron

történik (kiskereskedelmi áron), mint amekkorát exportálás esetén realizálni lehet (nagykereskedelmi ár). Végül, de nem utolsó sorban előnyösebb a turizmus segítségével értékesíteni a különféle terméke-ket, mivel az így keletkező jövedelem a gazdaság más területeinek fej-lődésére is kedvező hatással van.18 A turizmus során a látogatók motivációjuktól függően étkezésüket vagy vendéglőkben, vagy rokonoknál, barátoknál oldják meg, illetve élelmiszereket vásárolnak a kiskereskedelmi bolthálózatban, és saját maguk készítik el azt. A folyamat során értékesítésre kerülő helyi ter-mékek egyértelműen hasznot eredményeznek a helyi gazdaságnak, an-nak fennmaradását szolgálják. Ez különösen fontos a fejlődő országok számára, ahol gyakorlatilag a turizmus az egyetlen gazdasági tényező, az egyetlen jövedelem-forrás, így a helyi termékek értékesítése egy-ben a helyi gazdaság motorját, fennmaradásának lehetőségét teremti meg.19 Ahogy az a hazai lakosság körében végzett felmérésekből is kiderül, a fesztiválok népszerűsége mellett egy-egy ország/régió imázsát is jelentősen befolyásolja annak gasztronómiája. Ahogy mi magyarok büszkék vagyunk hazánk konyhájára, és reméljük, hogy alapanyagaink, ízeink meghódítják a világot, úgy tudunk mi is örülni egy-egy külföldön megsimert íznek, melyet azután itthon is keresünk, színesítve ezzel mindennapjainkat. Az, hoyg a tanulmányban hazánk turizmusa mel-lett Olaszország gasztronómiai elemzésére helyeztük a hangsúlyt, két okra vezethető vissza. Egyrészt az olasz konyha, az olasz borok világ-szerte elismert népszerűségére, másrészt arra a kutatási tapasztalatra, hogy hazánkban is az olasz konyha jut eszébe a legtöbb megkérdezett-nek először, ha a gasztronómia és turizmus kapcsolatára kérdezünk rá.A vizsgálat végül jól beleillik abba a kutatási sorozatba is, mely a helyi termékek turisztikai kínálatban való hangsúlyozott jelenlétének gaz-dasági hatásait vizsgálja.A kutatás tapasztalata egyértelműen alátámasztotta azt az előzetes el-képzelést, hogy – habár a magyar utazós körében a gasztronómia, mint önálló utazási motiváció elsősorban a fesztivál látogatásokra korláto-zódik – az úticél kiválasztásánál mégis szempont a térség gasztronó-miai kínálata, és az utólagos emlékek között is meghatározó szerepet játszhatnak a kulináris tapasztalatok. Így elmondhatjuk, hogy turiszti-kai élménylánc nem lehet teljes a felkeresett térségek gasztronómiájá-ban való alapos elmélyülés nélkül.

2. A GASZTRO-TURIZMUS MINT A VILÁGTURIZ-MUS ÚJ TRENDJE

A világturizmus XXI. századi trendjei között a gasztronómiai túrák, körutak, tematikus utak is markánsan megjelennek. Ebben óriási szerepük van a gasztronómia kiadványoknak, folyóiratoknak, sza-kácskönyveknek, az egy-egy híres, neves szakácsra, ill. színészre épülő TV-sorozatoknak, vagy éppen azoknak a filmeknek, szépirodalmi mű-veknek, melyekben az utazás és az adott desztináció gasztronómiája egyaránt fontos elem.Ebben a folyamatban kitüntetett helyet kapnak a gasztro-kulturájukról híres francia és olasz régiók, de mögöttük felsorakoznak svájci, hol-land, spanyol, görög fogadó területek is Az UNWTO szerint a gasztro-nómiai utazás definíciója a következő:20 „A gasztronómiai út egy olyan utazás, melynek célja egy gasztronómiai régió megismerése rekreációs ill. szórakozási célból, melynek során elsődleges ill. másodlagos helyi termelőket, gasztronómiai fesztivá-

18

Turizmus |


lokat, élelmiszer-kiállításokat, eseményeket, termelői piacokat, főző-bemutatókat, főző-iskolákat keresnek fel a látogatók. Az utazás során megismerik a különféle kultúrákat, élet-stílusokat…”A gasztronómiai utazások többféle módon is csoportosíthatóak, egy lehetséges tipizálás a következő: 1, Egy-egy híres, különleges vendéglátóhely felkeresése2, Gasztrotúrák, melyek egy-egy régió gasztronómiai értékeinek komplex megismerésére törekednek (ideértve a regionális borutakat is)3, Egy-egy speciális (általában kézműves) élelmiszeripari termék előállításának tanulmányozása, kóstoló programokkal, ezek egyfajta gasztronómiai tematikus útnak is tekinthetőek (sajttúrák, teautak, csokoládé utak, Whisky-túra, stb.)4, Gasztronómai fesztiválokon való részvétel5, Főzőkurzusokon való részvételA felsoroltakon kívül napjainkban olyan különleges kínálat is megje-lenik, mint például a gasztro-színház, ahol éttermekben, miközben a vendégek ebédjüket, vacsorájukat fogyasztják, az asztalok között zajlik a színházi produkció. Természetesen nem öncélúan, hanem a témá-hoz, tartalomhoz igazodóan.A lakásétterem szintén új elem a turisztikai kínálatban, jóllehet a fo-galom az 1990-es évek óta ismert, gyökerei Kubába vezetnek. Először itt nyíltak illegális családi étkezdék, később Spanyolországban, majd New York-ban is egyre bővült ez a kínálat. Magyarországon 2007-ben nyílt meg az első lakásétterem Budapesten. Manapság amatőr vagy profi szakácsok készítik az ételeket, s az a cél, hogy a vendég ne csupán különleges gasztronómiai élményhez jusson, hanem, hogy az adott „la-káson” keresztül bepillantást nyerjen a helyi lakosság életébe is.

3. OLASZORSZÁG MINT A GASZTROTURIZMUS MEGHATÁROZÓ DESZTINÁCIÓJA

Méltán mondhatjuk, hogy Olaszország mind a turizmus, mind a gaszt-ronómia területén jelentős tradíciókkal és óriási értékekkel rendelke-ző nagyhatalomnak számít. Főiskolánk - immár tradicionálisan - min-den évben tanulmányi kirándulást szervez hallgatóink és oktatóink számára Olaszországba. Ilyenkor a résztvevők izgatottan várják, nem csak a felejthetetlen látnivalókat, de az olasz konyha finomságait is.Olaszország minden szempontból kiváló úti célnak számít, lett légyen szó örökség-, üdülő-, kulturális, sport-, falusi-, gyógy-, vagy éppen gasztroturizmusról. Kevés ország dicsekedhet olyan kiváló turisztikai adottságokkal, mint Itália. Szerencsés földrajzi fekvésének köszön-hetően, több mint 3000 km hosszú tengerparttal rendelkezik. Magá-énak mondhatja a Földközi-tenger két legnagyobb szigetét, Szicíliát és Szardíniát, számos kisebb, de a turisták által nem kevésbé kedvelt szigetet, mint például Elba, Capri, Ischia, Stromboli stb. Északon az Olasz-Alpokban, a francia határon találhatjuk Európa legmagasabb hegycsúcsát, a Monte Biancót (4810 m), Dél-Olaszországban pedig földrészünk legnagyobb működő vulkánját, az Etnát (3200), a festői Vezúvot (1270 m) és az állandóan füstölgő, kicsi Strombolit. Édes-vizű tavai (Lago di Garda, Lago Maggiore, Lago di Como) fürdésre és vízisportokra egyaránt alkalmasak. Az ország az erőteljes vulkanikus és posztvulkanikus tevékenységnek köszönhetően termálvizekben és gyógyfürdőkben is igen gazdag. Mindezekhez a páratlan természeti adottságokhoz járul a több mint 3000 év alatt felhalmozódott hatal-mas kulturális örökség, amely mágnesként vonzza a látogatókat, akiket antik romvárosok (Agrigento - Templomok-völgye, Siracusa, Pompei, Ercolano stb.), a középkor hangulatát árasztó városközpontok (Velen-ce, Firenze, Siena, Pisa, Lucca, Bologna, Verona, Padova, Ferrara stb.) és kisvárosok (Assisi, San Gimignano, Orvieto, Cefalú, vagy éppen az Örök Város (Urbi aeterna): Róma várnak.

Itt található a világ legjelentősebb b múzeumi gyűjteményei közül is jó néhány, pl. Vatikáni Múzeumok, firenzei Uffizi Képtár, Nápolyi Arche-ológia Múzeum, velencei Szépművészeti Múzeum stb.Mindehhez kapcsolódik még a kellemes, az Alpokat leszámítva, medi-terrán éghajlat, a hosszú, márciustól október végéig tartó idegenfor-galmi szezon.Nem beszéltünk még az olaszokról mint vendéglátókról, akik barát-ságosak és vendégszeretőek, és a római ősöktől örökölt fantasztikus mediterrán életöröm árad belőlük. A turizmus terén azt mondhatjuk, Olaszország sajátos helyzetben van, a bőség zavarával küzd. Az idegenforgalmi bevételek Olaszország GDP-jén belül mintegy 7-8%-ot tesznek ki, de ne feledjük, az ország a világ egyik legfejlettebb gazdasága, a G8 csoport tagja. Ez azonban meglehetősen egyenetlenül oszlik el, hiszen a fejlett gazdasággal bíró Észak- és Közép-Olaszor-szágban, a tengerparti üdülőhelyeket leszámítva, az emberek nagy része nem a turizmusból él. Észak- és Közép-Olaszország városai az év 9 hónapjában szinte fuldokolnak az őket ellepő turistaáradattól. Nem véletlen, hogy itt újabban mindent elkövetnek, hogy a látogatók számát korlátok között tartsák, indirekt módon valamelyest vissza-szorítsák (idegenforgalmi adók, autóbusz-forgalom korlátozása, vagy teljes kitiltása, számos korábban ingyenes attrakció, vagy szolgáltatás fizetőssé tétele stb.)Ezzel szemben Dél-Olaszország a „Mezzogiorno” igencsak rászorul a turizmusból származó bevételekre, ezért mindent elkövetnek, hogy odacsábítsák a vendégeket. Nápolytól délre az autópálya ingyenes, nincsenek azok az adók, vagy illetékek, amelyeket északon fizetni kell, és a turisták autóbuszai is szabadabban mozoghatnak.A fentiekből következően a gasztronómiai tényező perspektiviku-san inkább a Dél turizmusában jelentkezhet turista csalogatóként. Olaszország a gasztronómia terén is nagyhatalomnak számít. Az olasz konyha méltán világhírű. A világ öt kontinensének számos városában az olasz éttermek a legkeresettebbek közé tartoznak. Az olasz konyha igen változatos. Minden régiónak megvannak a tipikus fogásai, és az ételek sajátos elkészítési módja, melyeket elsősorban az adott helyen termelt élelmiszerek határoznak meg. Az észak-olasz konyha sok va-jat és rizst használ, és itt több húst esznek, és jóval kevesebb halat. A közép-olasz régiókban az ételeket szinte kizárólag olíva olajjal főzik, akárcsak délen, sok kenyeret és tésztát esznek, míg délen és a szige-teken nagyon sok halat, tenger gyümölcseit, rizst, zöldséget és gyü-mölcsöt fogyasztanak. Az olasz konyha világhírét minden bizonnyal a tésztaféléknek köszönheti, amelyet ők általában leves helyett esz-nek tavasztól késő őszig. Ismerik a húslevest („brodo”), zöldséglevest („minestra”), hallevest („zuppa di pesce”), de nagyon ritkán fogyaszt-ják, nyáron szinte sohasem. A világszerte ismert spagetti északon szü-letett: Bolognában, Milánóban, Velencében. A hosszúmetélt: fettucine, rövid metélt: tagliatelle és a penne közép-olasz találmány. A makaróni és a lasagne viszont kétségtelenül dél-olasz eredetűek. A pizzát egész Olaszország magáénak vallja, elődjét a régészeti leletek tanulsága sze-rint már az ókorban is sütötték, a termopóliumokban, az akkori gyors-éttermekben.Az olasz étkezés fontos kiegészítői a kiváló sajtok (parmezán, gor-gonzola, pecorino, bel paese stb.), valamint a desszertek (pl. a szárd eredetű tiramisu, amelynek jelentése „dobj fel engem”, valamint a vi-lágszerte kedvelt fagylaltok. Az olasz konyha másik világszerte ismert jellemzője a bármely nyelvre nehezen fordítható „cuocere al dente” (fogra főzni), ami azt jelenti, hogy semmit nem főznek egy másod-perccel sem tovább, mint amikor már nem nyers, és még őrzi eredeti állagát, a vitaminokat, ásványi anyagokat stb. Ezért egyes külföldiek olykor keménynek találják az olasz ételeket. Az étkezésekhez kitűnő olasz borokat kínálnak (Olaszország bortermelésben a mennyiség tekintetében világelső). Ezek közül talán legismertebbek az északi

| Turizmus

19


Lambrusco, és Sangiovese, a toszkán Chianti, a déli Lacrima Christi, valamint a szicíliai Corvo, Messiás. Az étkezéseket pedig mindig kitű-nő minőségű kávéval zárják.Az olaszok nagyon megadják az étkezések módját, ha valami nem friss, hanem fagyasztott áruból készül, azt fel kell tüntetni az étlapon. Egyes városkákban, vagy nagyvárosok negyedeiben egy-egy népszerű szent, vagy éppen a város védőszentje ünnepén utcabálokat és gasztronómiai bemutatókat tartanak. Ilyenkor a környékbeli termelők hozzák a kós-tolót: sonkát, sajtot, kolbászt, süteményeket, bort, amelyeket kiraknak az asztalokra, és azokból mindenki ingyen fogyaszthat. (Rómában ilye-nek a Via Giulia napok május utolsó hetében.)

4. A HAZAI LAKOSSÁG VÉLEMÉNYE A GASZTRO-NÓMIA ÉS TURIZMUS KAPCSOLATÁRÓL

4.1 A kutatás módszereA gasztronómiai hazai jelentőségének elemzéséhez egy 300 fős mintán végzett kutatást végeztünk, mely részben online, részben véletlensze-rű, szóbeli megkérdezés segítségével zajlott. A megkérdezés időpontja: 2012. októbere. A megkérdezés célja annak felmérése volt, hogy a belföldi lakosság mennyire tartja fontosnak egy adott desztináció gasztronómiai kíná-latát az utazásaik során, illetve a mindennapi életükben, lakóhelyükön keresik-e a gasztrnómiai fesztiválokat. A vizsgála során igyekeztünk felmérni a hazai lakosságban a magyar gasztronómiáról kialakult imázst is, hiszen, illetve azt, hogy a nemzetközi konyhák közül melyek azok, melyek a legnagyobb hatást tették rájuk, és melyeket a minden-napi, otthoni étkezéseik részévé tettek. A kutatás során összehasonlí-tásokat végeztünk a Torkos Csütörtök népszerűségéről21 , valamint a lakosság kulturális fogyasztási szokásairól22 végzett 2010-es felmé-résekkel, illetve a 2005-ös, a hazai lakosság fogyasztási szokásait és gasztronómiai imázs23 vélekedését vizsgáló kutatással.

4.2 A kutatás eredményei

A kutatási eredmények alapján általánosan levonható következtetés, hogy a gasztronómia, mint téma a válaszadók jelentős részének gon-dolatait megmozgatta. A témához való kötődés lehet az egyik legfőbb magyarázata annak, hogy a kifejtendő kérdések jelentős részét is meg-válaszolták a kitöltők, sokan a rendelkezésre álló helynél jóval hosz-szabban fejtették ki véleményüket, és ezek a vélemények valóban a téma feldolgozása szempontjából relevánsnak tekinthetőek. Ebben a tekintetben nem mutatható ki jelentős különbség demográfiai ténye-zők alapján sem, talán csak annyi, hogy a fiatalabbak (18-39) hajla-mosabbak voltak kerek mondatokkal, egész bekezdésekkel válaszolni a kérdésekre, míg a közép-és idősebb korosztály inkább rövid, tömör kulcsaszavakat használt a válaszadás során.

4.2.1 Gasztronómia szerepének megítélése

A kérdések első csoportja arra vonatkozott, hogy mennyire tartják fon-tosnak az adott desztináció gasztronómiai kínálatát az utazás terve-zése során, utaznak-e kimondottan agsztronómiai céllal, illetve mely ország esetében tekintik a gasztronómiát kimondottan a turisztikai vonzerő részének. Ugyancsak ebben a kérdéskörben vizsgáltuk a kü-lönböző gasztronómiai fesztiválok ismertségét, népszerűségét is.Habár az utazásoknak csak alig több mint 40%-ánál játszik szerepet a desztináció kiválasztásában a térség gasztrokulturális kínálata, és 30%

alatt van azok aránya, akik kimondottan egy fesztiválon való részvétel céljából kelnek útra (ők is az esetek 80%-ában belföldi helyszíneket keresnek fel), mégis azt tapasztaljuk, hogy a agsztronómiai, a kuliná-ris értékek meghatározóak az utazási élmény, és a hazahozott emlékek tekintetében is. Ezt igazolja, hogy a válaszadók 85%-a fontosnak tartja utazásai során, hogy a felkeresett régió ízeivel megismerkedjen, sőt közel 40%-uk akár extrém ételek és italok megkóstolására is vállalko-zik, és 45%-uk számára jelentett már olyan kulináris élményt egy-egy utazás, hogy az ott megismert ételeket vagy italokat az itthoni kínála-tukba is felvették. Az első vizsgált kérdéskör arra kereste a választ, hogy mely országok gasztronómiai kínálat tekinthető egyben turisztikai attrakciónak is. Két kérdést tettünk fel ezzel kapcsolatban a válaszadóknak, egyrészt, hogy volt-e már olyan utazásuk, melyet kimondottan a felkeresett térség gasztronómiai kínálata motivált, illetve hogy ha szabadon utaz-hatnának, mely térségeket keresnék fel annak gasztronómiai értékei miatt. Habár az első két helyet mindkét kérdéskörben Olaszország és Franciaország foglalja el, a következőkben a kép sokkal árnyaltabb a megvalósult és az „álom” utazások tekintetében.Az országok gasztronómiai rangsorát magasan vezeti Olaszország, ahova a megvalósult gasztronómai célú utazások 39,6%-a irányult, és mely a megkérdezettek 42,6%-ának legfontosabb gasztronómai deszinációja lenne egy jövőbeli utazás során. Franciaországnál már sokkal nagyobb az eltérés, hiszen a megvalósult utazások 17,0%-a, míg a tervezett utazások 30,2%-a irányulna ide. A grafikonon jól látszik, hogy a jövőbeli elképzelésekben az első két helyezett utána lapvetően olyan távoli desztinációk következnek (Kína, India, Japán, Mexikó, Thaiföld), melyek valóban híresek kulináris kínálatukról, és melyek közé már csak két európai ország, a szintén egyedi konyhával rendel-kező Spanyolország és Görögország tudott bekerülni. Ha a megvalósult utazásokat tekintjük, akkor itt az európai desztinációk dominanciájával találkozhatunk, a már említett térsége-ken kívül a Benelux államok (15,1%) és Németország (9,4%) kerültek be az első öt rangsorába.

Forrás: Kutatási eredmények alapján, saját szerkesztés

Mindenképpen említést érdemel Magyarország említése, hiszen a válaszadók 7,6%-a – habár a kérdés elsősorban a külföldi országokra vonatkozott – fontosnak tartotta megemlíteni, hogy hazánk bizonyos régióit és borvidékeit is felkereste már kimondottan a térség étel- és italkínálatának megismerése céljából.Ugyancsak az olasz konyha vezeti a rangsort abban a vizsgálatban is, hogy mely utazásoknak köszönhetik legtöbbet a magyar turisták. Az olaszországban megszerett ízek közül a borok és habzóborok, a Limoncello, az olasz sonkák és tészták kerültek be a válaszadók

20

Turizmus |


18 Dr. Jandala Csilla: A turizmus közgazdasági elemzése, egyetemi jegyzet, Veszprémi Egyetem, 2001 19 Communicating Heritage – A Handbook for the Tourism Sector, UNWTO, 2011 20 Global Report on Food Tourism, UNWTO, 2012

20%-ának otthoni asztalára, míg 17% esetében a görög konyha ízei let-tek itthon is keresettek (ouzo, tzatziki, muszaka). Ugyancsak 5% feleltti említést kaptak az indiai ételek (melyeket sok esetben nem Indiából, hanem más ország indiai étterméből ismerik a turisták), és az Erdélyi konyha ízei is (padlizsánkrém, sült paprika, stb.). Sokan említették az italok közül a Sangriát és a Metaxát, az ételek közül a különböző sajt-különlegességeket (kemény sajtok, francia sajtok, holland sajtok...), a tengeri halakat- és egyéb tenger gyümölcseit, a csevapcsicsát, a bajor kolbászokat, az osztrák gőzgombócot, valamint az olivaolajat és olaj-bogyót, az oreganót is.

4.2.2 Gasztronómiai fesztiválok ismertsége

A megkérdezettek körében a legismertebb fesztiválok Magyaror-szághoz kötődtek, csupán egyetlen olyan nemzetközi fesztivállal találkoztunk, mely alapvetően országrszerte ismertnek tekinthető hazánkban, ez a Müncheni Sörfesztivál, azaz az Oktoberfest. Habár a fesztiválok összesített rangsorát látszólag ez utóbbi vezeti, a kép mégis csalóka, hiszen a válaszadóknak számos hazai fesztivál közül kellett válaszatniuk az elsőket ami eszükbe jut, míg külföldi fesztivál össze-sen 15 került megnevezésre a közel 600 említés között. A belföldi fesz-tiválok közül összességében 137 különböző rendezvényt nevesítettek a válaszadók. A legismertebb fesztiválok rangsorát az alábbi táblázatban szemléltejük.


4.2.3 Gasztronómiai fesztiválokon való részvétel

A kérdések második körében azt vizsgáltuk, hogy a válaszadók meny-nyire aktív látogatói a különféle gasztronómiai eseményeknek, feszti-váloknak. Mivel a hazai települések jelentős részén (kisebb települséek esetében esetleg csak annak közvetlen környezetében), rendeznek valamilyen gasztronómiához kötődő fesztivált, így először a közvetlen környezet-ben megtartott események látogatottságára kérdeztünk rá. A válaszo-kat az alábbi ábrán szemléltetjük.


Ahogy a diagramon is látszik, lakókörnyezetének fesztiváljait, rendez-vényeit a megkérdezettek 72%-a látogatja, és csupán 19% válaszolta azt, hogy habár vannak ilyen események, ezeket sosem keresi fel. A kérdés második felében arra kérdeztünk rá, hogy utazási során, la-

kóhelyétől távolabb látogatja-e a bor- és gasztronómiai rendezvénye-ket. Ahogy az alábbi ábrából is látható, a turizmus és gasztronómiai fesztiválok látogatottsága szoros összefüggést mutat, csupán a válasz-adók egynegyede nem keresett még fel kulináris rendezvényt utazásai során. A többség természetesen a belföldi rendezvényeket látogatja (71%), de a megkérdezettek 20%-a már külföldön is vett részt ilyen rendezvényen. Érdekesség, hogy még azok sem neveztek meg minden esetben nemzetközi feszivált a szabad említések során, akik egyébként már saját maguk is vettek részt ilyen eseményen. Ennek magyarázata lehet az is, hogy ők belföldön is több fesztiválon vettek már részt, így – mivel csak 3 fesztivál megnevezésére kaptak lehetőséget – a belföldi kínálatból is sokkal nagyobb választék állt rendelkezésükre.


A gasztronómiai események között, immár évek óta nagy népszerű-ségnek örvend a számos településen megrendezett Torkos Csütörtök. Az esemény látogatottságát, ismertségét már több kutatás is vizsgálta, mi most itt csak az esemény látogatásának gyakoriságára kérdeztünk rá. A jelentős árkedvezményeket biztosító fesztivál népszerűségét mi sem jelzi jobban, mint hogy a válaszadóknak több mint fele (52%), már legalább egyszer részt vett ennek programján.


| Turizmus

21


4.2.4 A hazai gasztronómia megítélése

A megkérdezés során arra is kiváncsiak voltunk, hogy a hazai konyhát hogyan értékelik a megkérdezettek, hiszen a népszerűsítés egyik fon-tos záloga, hogy mi is megfelelően tudjuk „eladni” gasztronómiánk kü-lönlegességeit a külföldiek körében. Ha úgy érezzük a magyar konyha értékes, a külföldieknek érdemes megismerkednie vele, akkor tudjuk csak ezt megfelelően közvetíteni feléjük is, akkor van esélyünk étele-ink és italaink népszerűsítésére is.Éppen ezért örvendetes, hogy a válaszadók 95%-a úgy gondlja, hogy ajánlané a magyar konyhát külföldi vendégeinek. A szabad asszociá-ciók során számos jelző elhangzott gasztronómiánkkal kapcsolatosan, a megkérdezettek 85%-a szavakban is megfogalmazta gondolatait, és átlagosan több mint 3 jelzőt is találtak a hazai ételek és italok jellemzé-sére. A leggyakrabban elhangzott kifejezéseket csoportosítottuk és az alábbi táblázatban mutatjuk be:


Az ábrából is látszik, hogy továbbra is nehéz szabadulnunk azoktól a sztereotípiáktól, hogy konyhánk fűszeres, nehéz, csípős, paprikás-hagymás, de ennek ellenére azt mondhatjuk, hoyg a felsorolásban a pozitív asszociációk dominálnak, konyhánkat ízletesnek, gazdagnak, változatosnak tartjuk, és jellemzőek ránk az ízletes borok és finom pá-linkák is. Akik részletesebben is kifejtették véleményüket, sok esetben hangsűlyozták, hogy ellőnyösnek találják a házias ízek megjelenését a vendéglátóipari kínálatban, de egyre inkább találkoznak a megújítú törekvésekkel is. A megkérdezettek 2,5%-a már kifejezetten modern-nek, megújulónak nevezte gasztronómiai kínálatunkat, ami azért előre vetíti annak lehetőségét, hogy szép lassan a világ is úgy gondljon ránk, mint egy ízeiben hagyományörző, de alapanyagaiban, technológiájá-ban modern konyhára. Végezetül azt is megkérdeztük, vajon hová vinnék el külföldi ven-dégeiket azok, akik a magyar agsztronómiával szeretnék őket megsimertetni. A válaszok között egyértelműen a borvidékek domi-nanciája figyelhet meg (Tokaj – 36,4%, Eger – 27,3%, Villány – 21,7%, Badacsonyi Borvidék – 11,2%), melyeket akár egy borút program, akár egy szüreti fesztivál, vagy csak egy egyszerű pincelátogatás keretében mutatnának be az érdeklődőknek, egyéb gasztronómiai fesztiválra 30% kísérné el szívesen külföldi vendégeit, míg 8,6% az alföld gaszt-ronómiáját, egy-egy hagyományos magyar csárdát mutatna meg, és halételekkel népszerűsítené kulináris értékeinket a válaszadók 8,1%-a. Régióink közül az Alföld mellett a Balaton-felvidék (6,6%) és az Őr-ség lenne még alkalmas arra, hogy koncentrált kínálatával bepillentást engedjen hazánk kínálatába. A legismertebb vendéglátóhelyeink nem

kerültek fel erre a listára, éttermeink közül a legtöbb említést a Trófea Grill hálózata kapta (3%).5. ÖSSZEGZÉSAhogy a tanulmányból is kiderült, a gasztronómia és turizmus kapcso-lata napjainkban egyre sokoldaldalúbbá válik. Az étkezés, a kultúrált italfogyasztás, a kóstolók, a gyártási/készítési folyamatok megisme-rése, más népek kulináris kínálatának megismerése, és ételkészítési módjainak elsajátítása csakúgy önálló turisztikai termékké váltak, mint a különböző gasztrokulturális fesztiválokon való részvétel. Nap-jainkban a turisták többségének fontos, hogy utazásai során minél kö-zelebb kerüljön a felkeresett desztináció népességének kultúrájához, melynek a gasztronómia is szerves részét képezi. Más aspektusból, a fenntartható turizmusfejlesztés, a hatékony desztináció menedzsment feltétele a helyi mezőgazdasági és élelmi-szeripari termékek hangsúlyozott jelenléte a térség gasztronómiai kínálatában, a helyi vendéglátóhelyeken csakúgy, mint a hazavihető, megvásárolható ajándékok között. Hiszen a megsimert, megkedvelt ízek egy-egy különleges csomagolásban „tálalva” a legnépszerűbb ajándékok közé tartoznak. Salzburgból Mozartkugel nélkül hazatér-ni szinte ugyanannyira elképzelhetetlen, mint Észak-Olaszországból Parmezán, vagy Tokajból egy üveg Tokaji nélkül. Éppen ezért a kuli-náris értékek megfelelő „tálalása” az utazások során multiplikátor hatásai révén egy adott desztináció gazdaságának fejlődéséhez is hoz-zájárulhat.Végezetül, a gasztronómia a turisztikai imázsnak még azon turiszti-kai termékeknél is fontos részét képezi, melyek nem kimondottan a kulináris értékek megismerésére építenek. Ahogy kutatásunk is bizo-nyítja, a turisták jelentős része fontosnak tartja, hogy utazásai során a helyi ízekkel megismerkedjen, az utazási fotók között is egyre gyakrab-ban jelennek meg különféle megkóstolt ételek- és italok képei, egy-egy különleges tálalás, egy hangulatos vendéglátóhely. Így válnak lassan a turisták konyhánk nagyköveteivé, akik akarva-akaratlanul „nekünk dolgoznak”. Hazánkban jelenleg még nem tekinthető kiemelkedő je-lentőségűnek a gasztronómiai turizmus, de lehetőségeink adottak arra, hogy a különleges ízek, helyi kultúra, jó borok és kiváló gasztro-nómiai szakemberek egyre változatosabb lehetőségekkel csábítsák ide a téma iránt érdeklődő bel- és külföldi látogatókat.

Hercz Ágnes; Dr Jandala Csilla; Dr Keszthelyi Csaba

21 Gondos Borbála – Hercz Ágnes: A gasztronómiai rendezvények hatásai a Torkos Csütörtök vendégkörének elemzése alapján (Turizmus Bulletin, XIV. Évf. 3.) 22 Hercz Ágnes: A kulturális tevékenységek megjelenése a mindennapokban és az utazási motivációkban (Határok nélküli Tudomány, 2011)

23 M.Á.S.T. Piac- és Közvéleménykutató: A magyar lakosság étkezési és alkoholfogyasztási szokásai és Magyarország gasztronómiai imázsa 2005-ben (Turizmus Bulletin, 2006/1. szám)

22

Turizmus |


Innovation for business


innovation for business 2013/2

Documents