Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Kar

Kortörténet

Jagersma

Izráel történeteII. kötet

KRE-HTK A 2004/05-s tanévben II. éves teológusok jegyzete a könyv alapján

1

Tartalomjegyzék

TARTALOMJEGYZÉK............................................................................................................... 2

1. FEJEZET – BEVEZETÉS...................................................................................................... 7

1.1 Magyarázatul......................................................................................................................................................................7

1.2 Források.............................................................................................................................................................................. 71.2.1 Az Ószövetség.............................................................................................................................................................. 71.2.2 Apokrífusok és pszeudepigráf írások............................................................................................................................71.2.3 Alexandriai Filó............................................................................................................................................................ 81.2.4 Flavius Josephus...........................................................................................................................................................81.2.5 Görög és latin szerzők.................................................................................................................................................. 81.2.6 A Holt-tengeri Tekercsek.............................................................................................................................................. 91.2.7 Az Újszövetség............................................................................................................................................................. 91.2.8 A rabbinusi irodalom.................................................................................................................................................... 91.2.9 Régészeti adatok...........................................................................................................................................................9

1.3 Az ország és lakossága........................................................................................................................................................91.3.1 Az ország...................................................................................................................................................................... 91.3.2 A lakosság...................................................................................................................................................................10

2. FEJEZET - A HELLENISTA KOR KEZDETE......................................................................10

2.1. A hellénizmus................................................................................................................................................................... 10

2.2. Az általános politikai és gazdasági helyzet....................................................................................................................102.2.1. Nagy Sándor birodalmának a kiterjesztése ...............................................................................................................102.2.2. Nagy Sándor politikai kormányzása..........................................................................................................................102.2.3. A gazdasági helyzet................................................................................................................................................... 10

2.3. Palesztina Kr.e. 333-323.................................................................................................................................................. 102.3.1. Júdea.......................................................................................................................................................................... 102.3.2. Samária...................................................................................................................................................................... 102.3.3. A samaritánusok temploma........................................................................................................................................11

3. FEJEZET - A DIADOCHUSOK KORSZAKA (KB. KR.E. 323-301)....................................11

3.1 Általános helyzet Nagy Sándor halála után................................................................................................................... 11

3.2 A Palesztina birtoklásáért folyó harc.............................................................................................................................. 11

3.3 Következmények az országra és népre........................................................................................................................... 113.3.1 Kr.e. 323-311.............................................................................................................................................................. 113.3.2 Kr.e. 311-301.............................................................................................................................................................. 12

3.4 A közigazgatási helyzet.....................................................................................................................................................123.4.1 Általános felosztás......................................................................................................................................................123.4.2 Jeruzsálem és Júda közigazgatása.............................................................................................................................. 123.4.3 Az ország többi részének közigazgatása.....................................................................................................................12

4. FEJEZET - A PTOLEMAIOSZOK ELSŐ FÉL ÉVSZÁZADA (KR. E. 301- 246)................12

4.1 A ptolemeida király helyzete............................................................................................................................................12

4.2 A politikai folyamatok Kr.e. 301-246 között...................................................................................................................134.2.1 I. Ptolemaiosz Szótér kora (323- 283)........................................................................................................................134.2.2 II. Ptolemaiosz Filadelfosz időszaka (Kr. e. 283-246)............................................................................................... 13

2

4.3 Társadalmi és gazdasági következmények Palesztinában............................................................................................ 134.3.1 Társadalmi következmények...................................................................................................................................... 134.3.2 Gazdasági következmények....................................................................................................................................... 13

4.4 A Prédikátor Könyve........................................................................................................................................................14

5.FEJEZET - A PTOLEMAIOSZOK URALKODÁSÁNAK MÁSODIK FÉLÉVSZÁZADA (KR.E.246-198).............................................................................................................................14

5.1 A harmadik szír háború (246-241).................................................................................................................................. 145.1.1 A háború lefolyása...................................................................................................................................................... 145.1.2 A jeruzsálemi helyzet a harmadik szír háború alatt.................................................................................................... 14

5.2 Az Oniádok és Tóbiádok..................................................................................................................................................14

5.3 József fellépése.................................................................................................................................................................. 15

5.4 A negyedik szír háború (221-217)....................................................................................................................................155.4.1 Az előjáték.................................................................................................................................................................. 155.4.2 A háború lefolyása...................................................................................................................................................... 155.4.3 Palesztina a negyedik szír háború előtt és után.......................................................................................................... 15

5.5 A Ptolemaioszok kiűzése Palesztinából...........................................................................................................................155.5.1 A politikai helyzet az ötödik szír háború előtt............................................................................................................ 155.5.2 Az ötödik szír háború (Kr.e.202-198).........................................................................................................................155.5.3 Palesztina az ötödik szír háború idején...................................................................................................................... 15

6. FEJEZET - A SZELEUKIDA URALOM KEZDETE (198-175)............................................16

6.1 Az általános politikai helyzet...........................................................................................................................................166.1.1 III. Antiochosz kora (222-187)................................................................................................................................... 166.1.2 IV. Szeleukosz időszaka (187-175)............................................................................................................................ 16

6.2 III. Antiochosz intézkedései Júdea javára......................................................................................................................166.2.1 III. Antiochosz levele Ptolemaiosz helytartóhoz........................................................................................................ 166.2.2 A templom rituális tisztaságáról szóló dekrétum........................................................................................................166.2.3 A hefcibai fölirat......................................................................................................................................................... 16

6.3 II. Simeon főpap............................................................................................................................................................... 16

6.4 Összeütközés a Tóbiádok családján belül...................................................................................................................... 16

6.5 Harc III. Óniás és Simon templomi elöljáró között...................................................................................................... 16

6.6 Palesztina többi részének helyzete.................................................................................................................................. 17

6.7 Jézus Sirák műve és helyzete...........................................................................................................................................176.7.1 A mű ...........................................................................................................................................................................176.7.2 Sirák helyzete............................................................................................................................................................. 17

7. FEJEZET – A FELKELÉS ELŐJÁTÉKA............................................................................ 17

7.1. IV. Antiochosz Epifánész (Kr.e. 175 - 164).................................................................................................................... 17

7.2. A főpap személye körüli harc......................................................................................................................................... 177.2.1 Jázon föllépése............................................................................................................................................................177.2.2 Menelaosz mint főpap................................................................................................................................................ 187.2.3 Jázon fölkelése............................................................................................................................................................18

7.3 IV. Antiochosz föllépése Jeruzsálem ellen...................................................................................................................... 187.3.1 A templom kirablása................................................................................................................................................... 18

3

7.3.2 IV. Antiochosz intézkedései Jeruzsálem ellen............................................................................................................ 19

7.4. A helyzet vallási téren......................................................................................................................................................197.4.1 A vallásról szóló dekrétum......................................................................................................................................... 197.4.2 A samaritánusok kérelme............................................................................................................................................197.4.3 A vallási üldözés oka és jellege.................................................................................................................................. 19

7.5 Az apokaliptika.................................................................................................................................................................20

7.6. A korszak irodalma......................................................................................................................................................... 207.6.1. Dániel könyve............................................................................................................................................................207.6.2. A kor egyéb irodalma.................................................................................................................................................20

10. FEJEZET A HASMÓNEUS PAPI-FEJEDELMEK KORA................................................. 20

10.1 Simon (Kr.e. 143/142-135/134).......................................................................................................................................2010.1.1 A nemzetközi helyzet................................................................................................................................................2010.1.2 Az adómentesség...................................................................................................................................................... 2110.1.3 Simon kinevezett főpap, hadvezér és fejedelem.......................................................................................................2110.1.4 Simon és a külföld viszonya.....................................................................................................................................2110.1.5 Simon halála............................................................................................................................................................. 21

10.2 I. Johannes Hyrkanus (Kr.e. 135/134-104)...................................................................................................................2110.2.1 Uralkodásának kezdete.............................................................................................................................................2110.2.2 I. Johannes Hyrkanus hódítása................................................................................................................................. 2110.2.3 Külföldi kapcsolatok................................................................................................................................................ 2210.2.4 I. Johannes Hyrkanus belpolitikája...........................................................................................................................22

10.3 A korszak fontosabb irodalma (150-100)......................................................................................................................22

11. FEJEZET - A HASMONEUS PAPKIRÁLYOK URALKODÁSÁNAK IDŐSZAKA............22

11.1 Arisztobulosz (Kr. e. 104-103)........................................................................................................................................22

11.2 Alexander Jannaeus (Kr. e. 103-76).............................................................................................................................. 2311.2.1 Uralmának kezdete................................................................................................................................................... 2311.2.2 Az általános politikai és társadalmi helyzet..............................................................................................................2311.2.3 Alexander Jannaeus első hódításai........................................................................................................................... 2311.2.4 Belső bajok............................................................................................................................................................... 2311.2.5 A nabateusok elleni harc........................................................................................................................................... 2311.2.6 Alexander Jannaeus vége..........................................................................................................................................23

11.3 Alexander Jannaeus uralmának politikai és gazdasági következményei.................................................................. 23

11.4 Messianizmus.................................................................................................................................................................. 24

12. FEJEZET - A HASMONEUS DINASZTIA HANYATLÁSA................................................24

12.1 A nemzetközi helyzet..................................................................................................................................................... 24

12.2 Salome Alexandra (Kr.e. 76-67).................................................................................................................................... 24

12.3 II. Aristobulus ( Kr.e. 67-63)..........................................................................................................................................24

12.4 Róma beavatkozása........................................................................................................................................................24

12.5 A júdeai állam újjászervezése........................................................................................................................................24

12.6 II. Hyrkanus (Kr. e. 63-40)............................................................................................................................................ 2512.6.1 Hyrkanus helyzete.................................................................................................................................................... 2512.6.2 Antipater szerepe...................................................................................................................................................... 25

4

12.6.3 Politikai és gazdasági folyamatok............................................................................................................................ 25

12.7. Antigonus (Kr.e. 40-37)................................................................................................................................................. 25

12.8. A zélóták......................................................................................................................................................................... 2512.8.1 A zélóták megjelenése.............................................................................................................................................. 2512.8.2 A terminológia.......................................................................................................................................................... 2612.8.3. Célkitűzésük............................................................................................................................................................ 26

13. FEJEZET - NAGY HERÓDES URALKODÁSA (KR. E 37- 4)..........................................26

13.1 A római birodalom helyzete...........................................................................................................................................2613.1.1 Vetélkedés Antonius és Octavianus között............................................................................................................... 2613.1.2 Octaviánus mint egyeduralkodó............................................................................................................................... 26

13.2 Nagy Heródes helyzete................................................................................................................................................... 2613.2.1 Jellemzése.................................................................................................................................................................2613.2.2 Viszonya Rómával....................................................................................................................................................26

13.3 Építkezései.......................................................................................................................................................................2713.3.1 Jeruzsálemben...........................................................................................................................................................2713.3.2 Jeruzsálemen kívül .................................................................................................................................................. 27

13.4 Társadalmi-gazdasági helyzet....................................................................................................................................... 2713.4.1 Adók......................................................................................................................................................................... 2713.4.2 Szegénység és gazdagság......................................................................................................................................... 27

13.5 Valláspolitikája............................................................................................................................................................... 27

13.6 Heródes föllépése családja ellen.................................................................................................................................... 27

13.7 Heródes vége................................................................................................................................................................... 28

13.8 Heródes-pártiak..............................................................................................................................................................28

13.9 Kr.e. I. század irodalma................................................................................................................................................. 28

14. FEJEZET - NAGY HERÓDES HALÁLÁTÓL I. AGRIPPÁIG (KR. E. 4 - KR. U. 41)......28

14.1 A Heródes halála utáni események............................................................................................................................... 2814.1.1 Fölkelések.................................................................................................................................................................2814.1.2 Heródes végrendelete............................................................................................................................................... 28

14.2 Palesztina kormányzása Heródes halála után............................................................................................................. 2914.2.1 Júdea és Samária.......................................................................................................................................................2914.2.2 Fülöp területe (Kr. e. 4-Kr. u. 33)............................................................................................................................. 2914.2.3 Heródes Antipász területe (Kr. e. 4- Kr. u. 39)......................................................................................................... 29

14.3 A társadalmi-gazdasági körülmények.......................................................................................................................... 2914.3.1 Az adók.....................................................................................................................................................................2914.3.2 Földbirtokosok és bérlők ....................................................................................................................................... 2914.3.3 A szegények helyzete................................................................................................................................................2914.3.4 Ipar és kereskedelem................................................................................................................................................ 29

14.4 A vallási helyzet...............................................................................................................................................................3014.4.1 A templom................................................................................................................................................................ 3014.4.2 A zsinagóga ..............................................................................................................................................................3014.4.3 A szanhedrin............................................................................................................................................................. 3014.4.4 A lelki vezetők.......................................................................................................................................................... 3014.4.5 A vallásos élet........................................................................................................................................................... 30

14.5 Jézus föllépése.................................................................................................................................................................30

5

14.5.1 Kronológia................................................................................................................................................................3014.5.2 Jézus korának irányzatai...........................................................................................................................................3014.5.3 A Jézus elleni per ..................................................................................................................................................... 3014.5.4 Jézus igehirdetése..................................................................................................................................................... 30

15. FEJEZET I. AGRIPPÁTÓL AZ ELSŐ ZSIDÓ HÁBORÚ KEZDETÉIG (41-66)................31

15.1 Az általános politikai helyzet.........................................................................................................................................31

15.2 I. Agrippa uralkodása.................................................................................................................................................... 3115.2.1 I. Agrippa viszony Rómához.................................................................................................................................... 3115.2.2 I. Agrippa egész Palesztina királya...........................................................................................................................31

15.3 Egész Palesztina közvetlen római kormányzás alatt...................................................................................................3115.3.1 A római procuratorok 44-66..................................................................................................................................... 3115.3.2 II. Agrippa (kb. 49-92)..............................................................................................................................................32

15.4 A társadalmi-gazdasági helyzet 41-66 között............................................................................................................... 32

15.5 Az ősgyülekezet...............................................................................................................................................................3315.5.1 A jeruzsálemi gyülekezet..........................................................................................................................................3315.5.2 A jeruzsálemi gyülekezet görögül beszélő tagjai......................................................................................................3315.5.3 Jakab halála.............................................................................................................................................................. 3315.5.4 Menekülés Pellába?.................................................................................................................................................. 33

16. FEJEZET - AZ ELSŐ ZSIDÓ HÁBORÚ (66-74)............................................................... 33

16.1 A harc kezdete.................................................................................................................................................................3316.1.1 Az okok.....................................................................................................................................................................3316.1.2 Békéltetési kísérletek................................................................................................................................................3416.1.3 Az első sikerek..........................................................................................................................................................34

16.2 A harc Galileában........................................................................................................................................................... 3416.2.1 Előkészületek ...........................................................................................................................................................3416.2.2 A római felvonulás Galileában................................................................................................................................. 34

16.3 A háború folyása 68-69-ben........................................................................................................................................... 3516.3.1 A jeruzsálemi helyzet ...............................................................................................................................................3516.3.2 Vespasianus további tevékenysége 68-69-ben..........................................................................................................35

16.4 Johanán ben Zakkai menekülése.................................................................................................................................. 35

16.5 Jeruzsálem ostroma és eleste......................................................................................................................................... 35

16.6 Harc az utolsó erődítményekért (70-74).......................................................................................................................36

16.7 Következmények.............................................................................................................................................................36

17. FEJEZET - A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT.............................................................................36

17.1 A politikai folyamatok Rómában.................................................................................................................................. 36

17.2 A társadalmi, gazdasági helyzet Palesztinában............................................................................................................37

17.3 A rabbik és a vallási folyamatok................................................................................................................................... 3717.3.1 A rabbik.................................................................................................................................................................... 3717.3.2 Jabne......................................................................................................................................................................... 3717.3.3 A zsinagóga új helye.................................................................................................................................................38

17.4 Az ún. Quietus-háború (115-117).................................................................................................................................. 38

6

17.5 A legfontosabb palesztinai irodalom............................................................................................................................. 38

18. FEJEZET - BAR KOCHBA FÖLKELÉSE (132-135)........................................................ 39

18.1 Az okok............................................................................................................................................................................ 3918.1.1 A politikai háttér....................................................................................................................................................... 3918.1.2 A gazdasági helyzet.................................................................................................................................................. 3918.1.3 Közvetlen okok.........................................................................................................................................................39

18.2 Bar Kochba személye..................................................................................................................................................... 3918.2.1 Neve és származása.................................................................................................................................................. 3918.2.2 Címe......................................................................................................................................................................... 3918.2.3 Bar Kochba mint vezető........................................................................................................................................... 39

18.3 Akiba rabbi és más rabbik szerepe............................................................................................................................... 40

18.4 A fölkelés lefolyása..........................................................................................................................................................4018.4.1 A harc színhelye........................................................................................................................................................4018.4.2 A fölkelés kezdete....................................................................................................................................................4018.4.3 A küzdelem további fejlődése...................................................................................................................................40

18.5 A fölkelés következményei............................................................................................................................................. 40

1. fejezet – Bevezetés1.1 Magyarázatul

Ebben a könyvben kísérletet teszünk Izráel Kr.e. 330 és Kr.u. 135 közötti történetének rekonstrukciójára. Az első kötet Kr.e. 330-cal zárult, innen folytatjuk, a másik határpont pedig Kr.u. 135, ekkor végződött be Izráel állami léte.

Sok bizonytalansággal és feltételezéssel kell megküzdenünk, amikor Izráel történetének ezt a szakaszát akarjuk rekonstruálni. Ennek legfőbb oka, hogy a rendelkezésünkre álló források célja gyakran nem történetírás úgy, ahogy azt mi értjük, vagy más esetekben egyáltalán nem lehet őket tárgyilagos történetírásnak jellemezni. Ezenfelül többször állunk szemben azzal a ténnyel, hogy egy bizonyos időszakra alig van, vagy egyáltalán nincs forrásunk, sem egyéb adatunk.

Feladatunk tehát, hogy gondos kritikával kezeljük ezeket a forrásokat, és törekedjünk annak megállapítására, mi is történt valójában. Közben nem korlátozhatjuk magunkat a politikai történésekre, hanem éppúgy figyelnünk kell a vallásos életre, a korszak különböző áramlataira, a kulturális és irodalmi vonatkozásokra és a szociális-társadalmi kérdésekre. Különösen nagy súlyt kell helyeznünk a gazdasági háttérre. Mielőtt erre rátérünk, teszünk néhány megjegyzést arról a területről és lakosságról, amelyről ez a könyv szól. Legelőször az általunk használt források rövid jellemzését adjuk.

1.2 Források1.2.1 Az Ószövetség

Izráel történtének itt tárgyalt szakaszával az ÓSZ csupán néhány részlete van kapcsolatban. Ezek közül kétségtelenül Dániel könyve a legfontosabb. Általában Kr.e. 165-re datálják. Egy elbeszélés-sorozaton (1-6) kívül magába foglal egy apokaliptikus részt is (7-12). Isten dicsőítésére írták, meg azért, hogy bátorítsák azokat, akik nehéz körülmények között is tovább bíznak ebben az Istenben. A történeti pontosság nem áll benne az első helyen. Ez kiigazítva jut benne szóhoz, annak a kornak a mértéke szerint, amikor a könyv keletkezett.

Dániel könyve mellett a Prédikátort is (kb. Kr.e. 250) valamennyire segítségül lehet hívni. A Prédikátor főleg korának szociális-gazdasági körülményeiről nyújt némi felvilágosítást.1.2.2 Apokrífusok és pszeudepigráf írások

Ezen művek legtöbbjének a történelmi értékét kevésre kell becsülnünk. Kivételt képez a Makkabeusok első és második könyve. Ezeknek a végleges szerkesztése kb. Kr.e. 100-ban történt.

Az első megközelítőleg a Kr.e. 175-135 közötti időszakot írja le. Ez a könyv azt a benyomást kelti, hogy az 1-2Sámuel és 1-2 Királyok mintájára íródott azzal a céllal, hogy a Hasmoneus dinasztia

7

legitimitását bizonyítsa. Mint ilyennek, polemikus jellege van. Ebben a fényében kell megítélni a könyv történeti értékét.

A 2Makkabeusok szerzője valószínűleg az egyiptomi Alexandriából származott. Könyvét egy bizonyos Cirénéi Jázon öt kötetes műve összefoglalásának nevezi (ld. 2Makk 2,23). A 2Makkabeusok középpontjában az isteni oltalom, a templom és a kultusz fontos helye és a Tórához való hűség áll. A 2Makkabeusok ua. az eseményeket tárgyalja, mint az 1Makk 1-7. A különbség az, hogy az előtörténet a 2Makkabeusoknál (3-5) sokkal részletesebben kerül sorra, mint az 1Makkabeusok (1,1-9) esetében. Ha különbség mutatkozik, általában az 1Makkabeust tekintik megbízhatóbb hagyománynak.1.2.3 Alexandriai Filó

Filó (kb. Kr.e. 20-Kr.u. 50) az alexandriai zsidó közösség tagja volt. Műveiből látszik, hogy széleskörű és kitűnő görög neveltetésben részesült, és a klasszikus ókor legjelentősebb zsidó filozófusának tekintendő.

Kb. Kr.u. 40-ben Filót megbízzák egy alexandriai küldöttség vezetésével, hogy az ottani zsidó közösség érdekeit képviselje Rómában Caligula császár előtt. Ez alkalommal szerzett tapasztalatait foglalta könyvbe Legatio ad Gaium címen. Ebben a könyvben sok adatot találunk I. Agrippa felől is, aki Kr.u. 37-től Galilea és Batanea tetrarchája volt, 41-44-ben pedig Júdea királya. A többi műve nem jelentős a mi számunkra.1.2.4 Flavius Josephus

Kétségtelenül Josephus művei alkotják a legfontosabb forrást, amelyből megismerhetjük Izráel Kr.e. 330 és Kr.u. 135 közötti történetét. Ez a zsidó történetíró kb. Kr.u. 37-100-ig élt, és ő volt a rómaiak elleni első zsidó háború idején Galilea parancsnoka, ahol 67-ben átállt Vespasianushoz. Ő írta a De bello judaicot (Zsidó háború). Ebben először megtárgyalja az előzményeket Kr.e. 175-től Kr.u. 66-ig (I-II. könyv), aztán főleg saját tapasztalatból beszámolót ad a Róma elleni küzdelemről (III-VII. könyv). Továbbá az ő kezétől származik az Antiquitates judaicae (Zsidó régiségek). A mi szempontunkból ennek a 2 könyvnek van a legnagyobb jelentősége.

Josephus könyveit vitairatoknak kell jellemeznünk. Zsidó Háborúja erős rokonszenvet árul el Vespasianus és Titus iránt. Ezért aztán méltán tekintik a Flaviusok afféle udvari történetírójának. Valamennyi munkájából kitűnik, hogy nézetét láthatólag meghatározza farizeusi származása és az a vágy, hogy igazolja a zsidó háború alatti magatartását.

Zsidó régiségek c. művében kényszerítve érzi magát, hogy a zsidó vallást megérthetővé tegye nem zsidó olvasói számára. Talán ebből lehet azt a törekvését magyarázni, hogy a zsidó vallást mint ’filozófiát’ ábrázolja.

Műveinek az elkészítésénél görög munkatársak segítségét kellett használnia. Josephus szerénysége egyébként nem volt oly mérvű, hogy ezt mindig hangsúlyosan említette volna.1.2.5 Görög és latin szerzők

Közülük csak a legfontosabbakat említjük meg.Polybius (kb. Kr.e. 203-120) írt egy (részlegesen fennmaradt) világtörténelmet 40 részben, amely a

Kr.e. 220-146 éveket tartalmazza. Meg volt győződve Róma világuralmának az elkerülhetetlenségéről.Diodorus Siculus (Kr.e.-i első század) írt egy (részlegesen fennmaradt) történelmi áttekintést.

Értéke attól függ, milyen forrásokat használt erre a célra.Strabo (kb. Kr.e. 64-Kr.u. 21). Részben elveszett munkái üzletembereknek és államférfiaknak

íródtak. Többek között földrajzi területek leírását tartalmazzák, ezek közül egyik Palesztina.Livius (kb. Kr.e. 59-Kr.u. 17) figyelmét Róma növekedésére és külpolitikájára fordította. Periochae

c. munkája rövid összefoglalásokat tartalmaz a Kr.e.-i utolsó század történetéről, ebben 2-szer szerepel Palesztina.

Plutarchos (kb. Kr.u. 46-120) életrajzokat közöl, többek között a következőkről Gracchus, Marius, Sulla, Pompeius, Caesar.

Tacitus (kb. Kr.u. 55-ben született). Annales-eiben az Augustus halálától (Kr.u.14) Néró haláláig (Kr.u. 68) terjedő időszakot tárgyalja. Historiae c. munkájából csak a ’négy császár esztendejé’-ről (Kr.u. 69) és a Kr.u.-i 70 esztendőről szóló könyvek maradtak fenn.

Suetonius (69-140) számos életrajzot írt, többek között a római császárokról Augustustól Domitianusig (81-96)

Appianus (Kr.u. 2. század). Könyveiből csak a Kr.e. 133-27 közti időszakot tárgyalók maradtak fenn.

8

Cassius Dio (kb. 155-235). Róma története c. művéből csak az a részlet maradt fenn, amelyik a Kr.e. 69-Kr.u 46 közötti időszakot tárgyalja.1.2.6 A Holt-tengeri Tekercsek

1947-től a Holt-tenger környékén nagyszámú teleírt tekercset, töredéket, papiruszt és osztrakont találtak, melyek a keresztyén időszámítás előtti utolsó századoktól a Kr.u. 135-ig tartó időből valók. Itt egy csoportról olyan értesülést kapunk, amely dokumentumok, magától a csoporttól származnak. Izráel vallásába is betekintést nyújtanak, főként arra a korszakra nézve, amelyben a Hasmoneusok kezében volt a hatalom.1.2.7 Az Újszövetség

Az Újszövetség iratait nem azért írták, hogy történelmi dokumentumokként szolgáljanak, hanem hogy tanúsítsák: Jézus a Krisztus (vö. Jn 20,30kk). Így és ebben a megvilágításban írják meg az evangélisták Jézus életét és üzenetét. Azért ezek a könyvek történeti jelleggel is bírnak, és különösen fontos az, hogy volt négy evangélium és hogy szinoptikusok, ezek adnak kapaszkodót Izráel történetének a rekonstrukciójához ebben az időszakban.

A Cselekedetek könyve és az ÚSZ többi könyve kevesebb felvilágosítást nyújt a számunkra.1.2.8 A rabbinusi irodalom

A rabbinusi irodalom Kr.u. 70 után keletkezett. Csak a célunk szempontjából használható könyveket említjük. Ezek: a Misna, a Tószefta, a Talmudok, a Midrások és a Targumok.

A Misna (végső formába öntése kb. Kr.u. 200) az ÓSZ-ből levezetett törvények, előírások és kazuisztika gyűjteményét tartalmazza. Hat részből áll.

A Tószefta (végső formába öntése kb. Kr.u. 500) beosztása ua., mint a Misnáé. A Tószefta (=függelék), úgy tekinthető, mint kiegészítés a Misnához.

A Tannaim időszaka után (kb. Kr.u. 200) kezdődik az Amóriám időszaka. Itt azokat a tudósokat értik, akik a Misna értelmezésével és magyarázatával foglalkoztak. Munkájuk irodalmi lecsapódását nevezik Gemarának. Két gyűjtemény keletkezett, egy Palesztinában és egy Babilonban. A Misna és Gemara kombinációját nevezik Talmudnak.

A Midrások órabbinusi kommentárok az ÓSZ-hez, melyek föltehetőleg a zsinagógában tartott előadásokra és beszédekre vezethetők vissza. Közülük a legrégebbiek a Mechilta, Sifré és Sifra, ezek az Exodus, Leviticus ill. Numeri-Deuteronómium egy-egy részletének a kommentárját tartalmazzák.

A Targumok az ÓSZ arám fordításai, gyakran parafrázisai.Meg kell még említeni a MegillatTa’anít-ot (a böjtre vonatkozó tekercs). Azoknak az emléknapoknak

a felsorolását tartalmazza, amelyeken tilos böjtölni. Ezek a napok a Makkbeusok korának örvendetes napjaira emlékeztetnek.1.2.9 Régészeti adatok

A régészet segítségével némi betekintést nyerhetünk abba, hogy bizonyos időszakokban milyen volt a településszerkezet, a városok és építmények tagolása, milyenek voltak az életkörülmények, a kulturális folyamatok. A legfontosabbakból sorolunk itt fel néhányat.

Vadi ed-daliyeh. Kr.e. kb. 375-335 közötti időből származó samaritánus papiruszok, melyeket Jerikótól 15 km-re az északra fekvő Vádi ed-daliyeh-ben találtak. Betekintést ad a Kr.e.-i 4. századi samáriai kormányzókról.

Zénon-papiruszok. 1915-ben Fajjumban, az egyik egyiptomi oázisban fölfedezték Zénon irattárát. A papiruszok betekintést adnak a Kr.e.-i 3. század Palesztinájának közigazgatási és gazdasági helyzetébe.

Maszadi leletek. Maszada sziklaerődítmény, Alexander Jannaeus (103-76) építette, Nagy Heródes (37-4) kibővítette. Itt írásos anyagot találtak, amely felvilágosítással szolgál Maszada történetére.

Bar-Kochba levelei. Ezeket a dokumentumokat Murabba’at barlangjaiban és Nachal-Chevernél találták. Ezek a levelek és érmék, amit ott találtak, kiszélesítették Bar-Kochba felkelésének idejét (Kr.u. 132-135).

1.3 Az ország és lakossága1.3.1 Az ország

Ebben az alpontban Júdeára és Jeruzsálemre esik a legfőbb hangsúly, hisz nemcsak ezen a területen játszódtak le a legfontosabb események, hanem mert innen van a legtöbb ismeretünk is. Mindazonáltal más területek is szóba kerülnek, úgy mint: Galilea, Samária; a Jordánon túli terület: Iturea, Idumea,

9

Gaulanitis, Dekapolisz, Perea. Ez az egész nagy vonalakban egybeesik azzal a birodalommal, amely I. Johannes Hyrcanus idejében a Hasmoneusok uralma alatt állt.1.3.2 A lakosság

Kétségtelenül laktak ebben az országban Júdeán kívül is júdaiak. Samáriát, Galileát és a Jordánon túli területeket is valószínűleg Izráel országa lakóinak a leszármazottai népesítették be. Azonban a hellenista és római időben más csoportok is telepedtek le az országban. Idegen uralkodók megszálló csapatai is voltak, akik családjukkal katonai kolóniákat alkottak. Így keletkeztek teljesen görögül és más nyelven beszélő városok.

2. fejezet - A hellenista kor kezdete2.1. A hellénizmus

Nagy Sándor hódítása után (333-332) a görög nyelv és kultúra uralkodó lesz az akkor ismert világban. Palesztinában is nyomot hagyott - hellénista városok jelennek meg. Célja az volt, hogy a görög szokásokat elsajátítsák, és ezért vezettette be az efébeia-t ami 1 évig a görög állampolgárságra való nevelést jelentette, és a gümnaseiont.

Már Nagy Sándor előtt is voltak görög gyarmatok. És bár ezeknek már megvolt a hatásuk, most mindez felgyorsult. A kereskedők karavánjaikkal egyre beljebb nyomultak.

Nagy Sándor győzelme a perzsák ellen azt eredményezte, hogy a görögök újra ráeszméltek kultúrájuk forrásaira.

2.2. Az általános politikai és gazdasági helyzet2.2.1. Nagy Sándor birodalmának a kiterjesztése

Nagy Sándor célja az isszoszi csata után Szíria és Palesztina. Elesett Tírusz, Gáza, így Egyiptomba tudott menni. 331-ben megalapítja Alexandriát. Később itt nagy és aktív zsidó közösség jön létre.

331: a perzsa III. Dáriusz fölött győzelmet arat Nagy Sándor.327-325 Indiáig jut el. Célja, hogy a világbirodalom fővárosa Babilon legyen. DE meghalt 323-ban

maláriában.2.2.2. Nagy Sándor politikai kormányzása

Nagy Sándor célja: a macedónokat és perzsákat egy néppé egyesítse, egy haderővé formálni.Ez nem sikerült. Túl nagy a szakadék a két nép között.Közigazgatásban átvette a perzsa satrapa rendszert. Poliszokat is létrehozott, amik stratégiai pontok

lettek, ahol helyőrséget szervezett.Valláspolitikájában a perzsák türelmességét fojtatta. Emiatt pl. Jeruzsálemben nem történt változás

semmiben.2.2.3. A gazdasági helyzet

Fontos volt kereskedő- és kikötővárosok megszerzése, hogy kizárhassa a görög kereskedők konkurenseit.

Pénzérmék bevezetése által gyorsan folyt a kereskedés.Macedónok vállalkozó szelleműek, jó kereskedelmi módszereik vannak, bankjaik ösztönzőek és

gerjesztették a gazdaságot.

2.3. Palesztina Kr.e. 333-3232.3.1. Júdea

Júdea ekkor = Jeruzsálem és közvetlen környezetével. A főpap kormányoz.ÓSz-ben: a Dán. 8,5 érvényes lenne a Zak. 9,1-8 –ra?? Nem tudunk semmit.Az oka ennek a hallgatásnak, hogy Júdeában ekkor semmi háború nem volt. Nem változott

Jeruzsálemben semmi, csak éppen most másnak fizetik az adót. Josephus szerint Sándor Gáza meghódítása (332) után tett látogatást Jeruzsálemben és találkozott Jaddúa főpappal (legendás jelleg). A Babilóni Talmud szerint találkozott a főpappal Sándor egy síkságon (csak az a baj, hogy későbbi főpapot említ).2.3.2. Samária

Samária helytartója, Szanballat segítette Sándort Tírusz ostrománál, írja Josephus Flavius.

10

Curtius Rufus + Eusébius szerint: a samáriaiak felkeltek Nagy Sándor ellen, aki leverte őket. Büntetésül Nagy Sándor fogságba vitt embereket, és helyükbe macedónokat telepített.

Mindezeket az adatokat kapcsolatba hozzák azzal, hogy Síkemet ebben az időben újjáépítették. (Nagy Sándor érkezése előtt már ismét lakott, vagy 330-tól lakott. Régészeti adatokkal nem lehet eldönteni.)2.3.3. A samaritánusok temploma

Josephus szerint Nagy Sándor engedélyt adott Szanballatnak. Ez nem valószínű. Inkább arról lehet szólni, hogy ez a templom megközelítőleg Síkem város újjáépítésével egyidejűleg és azzal kapcsolatban keletkezett kb. Kr.e. 330-ban. És akkor a várossal együtt építhették a templomot is.

Több templom legitim volt a Jeruzsálemin kívül. Fokozatosan válik el a samariánus a zsidóktól. A végén önálló élete lesz.

Síkem a samaritánusok kultuszának központja. Síkem az első hellenista város.

3. fejezet - A Diadochusok korszaka (kb. Kr.e. 323-301)3.1 Általános helyzet Nagy Sándor halála után

Amikor Nagy Sándor Kr.e. 323-ban meghalt nem volt megfelelő utóda. A tényleges hatalom az ún. Diadochusok (utódok) kezébe került. Ezek Nagy Sándor utódai voltak, akik elosztották maguk között a birodalmat, miután megölték Nagy Sándor valamennyi örökösét.

Egyiptomban a Ptolemaioszoké, Szíria-Palesztinában a Szeleukidáké, és az Antigonidáké pedig Kis-Ázsia és Európa. Palesztina először az Antigonidák és Ptolemaiszok, majd később a Ptolemaiszok és a Szeleukidák küzdelmének tétje lett.

3.2 A Palesztina birtoklásáért folyó harcKr.e. 322-ben érkezett Egyiptomba Ptolemaiosz és úgy viselkedett, mint egy önálló terület uralkodója.

Nagy pompával odahozatta Sándor holttestét.Jól látta, hogy Cöle Szíria (Palesztina, Szíria és Fönícia) alkalmas kiindulópontja az Egyiptom elleni

támadásoknak. Ezért uralma alá vonja Kr.e. 320-ban, de csak rövid ideig, mert Antigonosz Monoftalmosszal kellett szembenéznie.

Antigonosz Sándor halála után a Kis-Ázsia feletti uralmat kaparintotta meg, és elűzte a Babiloni satrapát, Szeleukoszt, aki Egyiptomba menekült Ptolemaioszhoz Kr.e. 317-ben. Antigonosz eközben meghódította Tíruszt, Joppét, Gázát. Mivel Antigonosznak dolga akadt Kis-Ázsiában, ezért fiára, Demetriusra bízta a Cöle Szíriában elfoglalt területek feletti uralmat. Őt kiszorította Szeleukosz és Ptolemaiosz – tapasztaltabb hadvezérek révén – a Közel-Keletről a gázai csatában (312). Így ismét Ptolemaiosz bírhatta a Palesztina feletti uralmat.

Nem sokkal ezután Szeleukosz Babilon ellen vonult, és Kr.e. 312. október 1-jén el is foglalta, ez a dátum a szeleukida időszámítás kezdete.

Azonban a gázai csata után fél évvel Demetrius meglepetésszerűen megtámadta és megverte Ptolemaioszt, és Antigonosz is betört egy hadsereggel Palesztinába, elfoglalva Akkót, Joppét, Samáriát és Gázát. Ptolemaiosz visszavonult.

Viszont Antigonoszt megverte Szeleukosz Kr.e. 301-ben a frígiai Ipszoszban és újraosztották a területeket. Szeleukosznak jutott Palesztina. Azonban amíg háborúzott Szeleukosz, Ptolemaiosz rátette a kezét Cöle Szíriára (301-198 közt az ő birtokuk). Ez lett a vetélkedés tárgya a Szeleukidák és a Ptolemaidák között a Kr.e. III. sz.-ban.

3.3 Következmények az országra és népre3.3.1 Kr.e. 323-311

Ezekben a vérzivataros időkben rengeteget szenvedett Palesztina, főleg Gáza, hiszen eléggé gyakran cserélődtek az emberek feje fölött a hatalmak.

Ebből az időből igen kevés adattal rendelkezünk, a görög írók is megemlítik, hogy Júdea és Jeruzsálem igen csekély jelentőséget képviselt, főleg gazdaságilag és politikailag. Az 1Makk. 1:10 is csak annyit mond, hogy a Diadochusok „megsokasították az országban a nyomorúságot”.

11

Josephus híradása szerint a gázai csata után sokan mentek Ptolemaiosz után Egyiptomba (közöttük volt a 66 éves Hizkijjá, a kor jelentős papi személyisége), de nem tudjuk, hogy mennyire megbízható ez a tudósítás.3.3.2 Kr.e. 311-301

Ez a pár év a béke korszaka volt, Antigonosz ebben az időben megerősítette a helyzetét.Antigonosz ebben az időben a nabateusokkal küzd, akik kulcshelyzetet foglaltak el a Szíriából a

Perzsa-öbölhöz vezető karavánutak mellett. Noha nem sikerült leigázni a nabateusokat, de sok katonai települést létesítettek. Antigonosz idejéből többet nagyon nem is tudunk Palesztináról.

Ptolemaiosz az ipszoszi csata után beveszi Jeruzsálemet, állítólag egy szombatnapon, mert ekkor a zsidók vonakodtak fegyverhez nyúlni. Sokukat magával hurcolt Egyiptomba (ezzel magyarázható az egyiptomi zsidóság magas száma). A kemény fellépésből következik, hogy sok szimpatizáns volt az Antigonidák iránt.

Gondolnak még arra, hogy a gázai csata után (Kr.e. 312) foglalja el Ptolemaiosz Palesztinát, de ez nem valószínű, mert a csata után Fönícia ellen vonult.

3.4 A közigazgatási helyzet3.4.1 Általános felosztás

Valószínű, hogy Antigonosz bizonyos mértékig bevezette Palesztinának a toparchiákra való felosztását, mely egy kormányzati székvárosból állt és a hozzá tartozó falvakból. Ez volt a legkisebb kormányzati egység és adószedő hatóság. Több toparchia alkotott egy hüparchiát. A közigazgatási tisztségeket többnyire görögök töltötték be, és a toparchia rendszer Nagy Heródes idejéig fennmaradt.3.4.2 Jeruzsálem és Júda közigazgatása

Bizonyosra vehető, hogy Jeruzsálem és Júda közigazgatása más volt, mint az ország többi részében. Ezt a területet már a perzsa kortól kezdve egy Tanácsnak kellett kormányoznia. Josephus kb. Kr.e. 200-ról szólva, ezzel kapcsolatban gerúziáról, vének gyűléséről beszél.

Ez a tanács csak korlátozott hatalommal rendelkezett, csak a belföldi bírói és végrehajtói hatalommal rendelkezett.

A tanács tagjai kiemelkedő papok és vének voltak, akiken a tekintélyes családfők az értendők, apáról-fiúra szállt a tisztség, de a hellenista korban voltak kivételek is.

Az Ószövetségben említett utolsó főpap Jaddúa (Neh. 12,22), III. Dáriusz és Nagy Sándor kortársa volt. Őt Josephus szerint, fia, I. Onias követett, akit Spárta királya (I. Arreus) is felkért az Antigonosz elleni harcra az 1Makk szerint. (Nem biztos ez a dolog.)

Nem tudjuk hogy viselkedett az épp aktuális hatalommal szemben, de az biztos, hogy fia, I. Simeon követte, de ez már a ptolemaioszi korszak, róla se tudunk szinte semmit.3.4.3 Az ország többi részének közigazgatása

Samária térsége ebben az időben többé-kevésbé önálló közigazgatási egységet (hüparchia) alkotott, talán Galilea is ide tartozott.

Transzjordániában még bennszülött sejkek laktak törzseikkel, akik nagyrészt megőrizték önállóságukat. Itt alakult meg egyre több független görög város, amelyek később a Dekapolisz nevet kapták, de ez csak földrajzi fogalom.

4. Fejezet - A Ptolemaioszok első fél évszázada (Kr. e. 301- 246)4.1 A ptolemeida király helyzete

Lényegében olyan, mint a fáraók uralmának folytatása. A királyt megillette az isteneknek kijáró tisztelet. Törekedtek az ó-egyiptomi mintára, hozzáigazítva az államról alkotott görög nézetekhez.

Királynak nagy a befolyása gazdasági és társadalmi téren. Minden föld az állam, vagyis a király tulajdona.

Egy részét bérbe adták a templomnak. Görögök is bérelhettek, albérletbe adták az egyiptomiaknak. Sok földet parasztok műveltek, királyi tisztviselők ellenőrzése alatt. Nagy bevételek a királyi birtokból.

Bevételek másik forrása a legfontosabb kereskedelmi áruk monopóliuma. A cserekereskedelem a király tulajdonában volt. Plusz az adók és vámok hozadéka. Így az ókori Közel-Kelet leghatalmasabb és

12

leggazdagabb uralkodói lettek. Viszont a bennszülött egyiptomiak leszegényedtek, a gazdagságból csak az uralkodónak és környezetének volt haszna (magasrangú makedón és görög katonák).

4.2 A politikai folyamatok Kr.e. 301-246 között4.2.1 I. Ptolemaiosz Szótér kora (323- 283)

A hellenista Egyiptom államának megalapítója, amely Kr. e. 30-ig maradt fenn. Királyi korona csak 305-ben került a fejére. A főváros Alexandria lett.

Szíria és Fönícia tartomány (Palesztina is ide tartozik) az ipszoszi csata (Kr.e. 301) után még nem volt teljesen a kezében, mert még Demetrius, Antigonosz fiának birtokában volt Tírusz és Szidón. (Eusebius szerint Demetrius Kr. e 296-ban palesztinai betörése alkalmával újra elpusztította Samária városát.) Annyi biztos, hogy a két említett város Kr. e. 286-ban már a Ptolemaidák kezében volt.

Akinek Palesztina a kezében volt, az uralta a kereskedelmi- és karavánutakat Mezopotámiából Egyiptomba és Mezopotámia-Szíriától az Akabai öbölhöz. Gazdaságilag és katonailag az egyiptomi felségterület védelmére előteret alkotott. I. Ptolemaiosz célja a katonaság és gazdaság megerősítése Palesztinában. Uralkodása végére sikerült.4.2.2 II. Ptolemaiosz Filadelfosz időszaka (Kr. e. 283-246)

Ekkor a Ptoilemaioszok hatalmának csúcspontja. Az 1. (Kr.e. 274-271) és 2. szír háborúban (Kr. e. 260-253) megvédi helyzetét Szíria és Fönícia területén a szeleukidák igényeivel szemben.

Házasság II. Ptolemaiosz lánya, Berenice és II. Antiochosz szeleukida király között. Nagy hozomány. Feltétel, hogy Antiochosz eltaszítja első feleségét. Ptolemaiosz halála után azonban ki akart vele békülni, de az első feleség kiirtotta az egész családot (Dán. 11, 6). Harmadik szír háborúnak oka.

Kr.e. 278. II. Ptolemaiosz a nabateusokat is megverte. Petrából É-Szíriába kereskedelmi utat átvágta. Innentől kezdve Dél-Arábiából való kereskedelem Gázán keresztül bonyolódott. Palesztina D-i és K-i határait megerősítik.

Palesztinában városokat újjáépített. Pl. Akkó, a Ptolemaiosz nevet kapta; Bétsán (Scythopolisz, Nyssa); val. az egykori Bét-Jerahból lett Philoteria, és Rabba, Ammón régi fővárosa, ettől kezdve Filadelfiának hívták.

4.3 Társadalmi és gazdasági következmények Palesztinában4.3.1 Társadalmi következmények

Új városok építése és benépesítése következtében a lakosság szerkezete Palesztinában megváltozott. Nagy Sándor óta felerősödött a folyamat, makedón és görög népcsoportok jöttek az országba. Főleg part menti városokban, és Transzjordániában telepedtek le. Ezek a területek katonailag és gazdaságilag jelentősek (karavánutak). Új lakosság a katonaság, kereskedők és kíséretük.

A hellenista életmódot a bennszülött lakosság felső körei fokozatosan vették át. Míg az ország belső részében, falvak és városok később is megtartották eredeti jellegüket. Kivétel Samária, mert már Nagy Sándor idején makedónok lakták. Júdeában és Jeruzsálemben lassan indult meg a hellenizálódás, valószínűleg gazdasági tényezők miatt.

I. és II. Ptolemaiosz alatt a béke és nyugalom korszaka volt. Polibiusz közlése szerint, Cöle-Szíria lakói rokonszenvet tanúsítottak a Ptolemaioszok iránt. Júdeai egységek részét képezték a Ptolemaioszok hadseregének.4.3.2 Gazdasági következmények

Uralkodásuk főleg gazdasági következményekkel járt. Az állam erősen érvényesült a gazdaságban. Hatalom azon volt, hogy az országokat a lehető legjobban kizsákmányolja. Görög állami bérlőrendszer bevezetése. Különösen a kisparasztok lettek áldozatai, a módos parasztok viszonylag független helyzetben voltak.

Az állami bérletek behajtására adóbérlőket bíztak meg, ezek az adott terület lakói közül voltak, de az összeg a központi hatalom javára folyt be. Tisztséget csak jómódúak vállalták, mivel sok pénz kellett, hogy az álláshoz jussanak. Versengésben ajándékokat adtak a hatalomnak, cserébe az állás elnyeréséért.

Ugyanakkor az uralkodó intézkedéseivel megakadályozta a féktelen rabszolga-kereskedelmet. Azokat a szabad parasztokat, akik az adósságaikat nem tudták fizetni, nem lehetett eladni.

Zénon - papirusz révén értesülünk a palesztinai gazdasági viszonyokról. Zénon, aki Apolloniusnak - II. Ptol. pénzügyminiszterének megbízottja, ellenőrző körutat kellett tegyen Palesztinában Kr.e. 261-258

13

között. Két papiruszban említi Tóbijját (erődítményben lakott Ammanitiszben, Transzjordániában), aki adományokat adott királynak és Appollóniusnak. Talán a Neh. 6, 17- 19 és 13, 4- 9. részben szereplő Tóbijjá leszármazottja?! Annyi bizonyos, hogy ennek a Tóbijjának leszármazottai fontos szerepet tölthettek be ekkor.

Júdea és Jeruzsálem egyházi államnak tekinthető. Főpap kormányozta, aki mellett tanácsféle állhatott. A főpap a nép nevében adót fizetett, amelyet különleges adónemként szedhették be. A főpap adóbérlő?! Valószínűbb, hogy az idegen uralkodók a főpap mellé egy júdeai templomi hivatalnokot állítottak, aki Júdea és a templom pénzügyeiért volt felelős.

Mindent összevetve nőtt a távolság arisztokrata körök és lakosság között. Ld Prédikátor könyve!

4.4 A Prédikátor KönyveFöltételezik a Kr. e 3. században, Jeruzsálemben keletkezett. Kohelet név- Prédikátornak fordítják,

amely a júdeai közösség fontos tisztségviselőjére mutat, később bölcsnek is nevezik (Préd. 12, 9 és 2, 15). Magasabb körök egyik alakja, így ennek a csoportnak nézetét foglalta szavakba. A fennálló társadalmi viszonyok elfogadására hív föl. A királlyal és a felsőbbségekkel való szembenállást elutasítja. A változás lehetetlen, minden változatlan, ezért el kell fogadni azt, ami van.

Bírálja azokat, akik csak gazdagságot gyűjtenek, anélkül, hogy célját elgondolnák 2, 4-8 és 5, 9k). Észrevehető a háttérben lévő ellentét, az idők folyamán növekedett a távolság az arisztokrácia és a köznép között. Makkabeusok idejében történt fegyveres felkeléshez vezetett.

5.fejezet - A Ptolemaioszok uralkodásának második félévszázada (Kr.e.246-198)

5.1 A harmadik szír háború (246-241)5.1.1 A háború lefolyása

Közvetlen indokát a Berenice (II.Antiockhosz szeleukida uralkodó 2. felesége) körüli bonyodalom képezte. Lényegében a Ptolemaioszok és Szeleukidák közötti régi ellentétről volt szó. A harcot III.Ptolemaiosz indította, aki kezdetben nagy sikereket ért el és egészen az Eufráteszig vonult előre. Kr.e. 245-ben valami oknál fogva haza tér és ez alatt az idő alatt II.Szeleukosz megerősödött. Végül 241-ben békét kötnek. Szeleukia, Antiochia kikötővárosa és Kis-Ázsia déli része III. Ptolemaiosz kezében maradt. II. Szeleukosz azért ment bele, mert harcolnia kellett bátyjával (Antiochosz Hierax), aki önállóan akart uralkodni a szeleukida birodalom egy részén. A 3. szír háború visszatükrözését láthatjuk a Dán 11,6-9-ben. II. Onias fellépése kapcsolatban ezen eseményekkel.5.1.2 A jeruzsálemi helyzet a harmadik szír háború alatt

A főpap II. Onias megtagadta az adófizetést a ptolemeida uralkodóknak. (Josephus ezt V. Ptolemaiosz Epifánész idejére teszi tévesen. Szerinte ezt a főpap gyengeelméjűsége és kapzsisága miatt teszi.) II. Onias val. azért teszi ezt, mert látta II. Szeleukosz sikereit. Háttérben még az is, hogy ezek az adók a népet súlyosan megterhelték.

Josephus elmondja, hogy III.Ptolemaiosz ekkor követeket küld a főpaphoz, hogy nyomást gyakoroljon rá.

József (Tóbijjá fia), aki egy jeruzsálemi csoportosulás vezetője a csoportjával ptolemaiosz-pártiak voltak val. gazdasági megfontolásokból. Végül minden politikai, társadalmi és gazdasági hatalom József kezébe kerül, bár II. Onias maradt a főpap kis befolyással.

Josephus legendás beszámolója arról, hogy Ptolemaiosz a templomban Egyiptom istenei helyett Istennek áldozott a háború szerencsés kimeneteléért. A látogatás megtörtént, csak más miatt val.

5.2 Az Oniádok és TóbiádokJózsef és II. Onias egy-egy meghatározott csoport képviselőjének tekinthető.Az Oniádok elnevezés Onias nevű főpap nevéhez fűződik. Az első, aki ezt a nevet viselte I.Onias kb.

Kr.e. 323-300 között töltött be főpapi tisztet. Ide tartozik még: II.Onias, II.Simeon, az Igaz, III. és IV. Onias.

A Tóbiádok eredete felől a sötétben tapogatózunk. Josephusnál a legtöbb említés: az ún. Tóbiádok regényében, de ezt kritikával kell olvasni. Képviselői József és fia, Hyrkanus. József biztos, hogy a

14

Zénon-papiruszban említett Tóbijjá fia. Transzjordániai székhellyel (Ammanitisz erődje) voltak, de Jeruzsálemben és Samáriában is nagy befolyásuk lehetett.

E két áramlat között a különbség az, hogy az egyik hellenista érzületű, a másik nem. Az előbbiek a Tóbiádok.

5.3 József fellépéseJózsef a Tóbiádok tevékenységét áttette Jeruzsélembe, ahol a város arisztokráciájához tartozott.

Józsefet megtették Palesztina, és talán Szíria és Fönícia adóbérlőjének (kb. 239-217). Kegyetlen és kemény. Jeruzsálem fellendül és pénzügyi - gazdasági központtá válik, a gazdagok betelepülése. Józsefen és a Tóbiádok életmódján látszik hellénbarát magatartásuk. Ez kitűnik Samáriával való kapcsolatában (vesztegetés a királynak), és hogy kevésre becsüli a zsidó törvényeket. A Tóbiádok később idejében állnak át a Szeleukidák oldalára, így befolyásuk megmarad.

5.4 A negyedik szír háború (221-217)5.4.1 Az előjáték

Kr.e. 223-ban III.Antiochosz a Szeleukidák birodalmának királya lesz. Felkészül az Egyiptom elleni hadjáratra azzal a céllal, hogy visszahódítsa Szíria-Föníciát. Egyiptomban IV. Ptolemaiosz Filopator(221-204) lesz az uralkodó, aki egy elhanyagolt hadsereget vesz át, a hatalom pedig a nagyvezér Sosibius kezében volt.5.4.2 A háború lefolyása

Eleinte III. Antiochosz jár sikerrel (Szeleukia, Antiochia kikötővárosa, Tírusz, Ptolemaisz, Fönícia és Palesztina kis városaival sokáig, Dóra erődítménye), de Sosibius megerősíti hadseregét (bennszülött egyiptomiak is) a 4 hónapos fegyverszünet alatt, és Kr.e. 217-ben Rafiánál (Gázától délre) legyőzi III. Antiochoszt. Béke, mely a háború előtti állapotot állítja vissza (a háború leírása: Dán 12,10b-12), és hagyták III. Antiochoszt visszavonulni.5.4.3 Palesztina a negyedik szír háború előtt és után

Palesztina a háború alatt nagyon sokat szenvedett. Polybius elmondja, hogy III. Antiochosz elfoglalta Filadelfiát és Samáriát. III. Antiochosz elsősorban a parti városokra és Transzjordániára fordította figyelmét.

IV. Ptolemaiosz nőtestvérével meglátogatta ezt a területet (joppéi és marisai feliratok erről) a rafiai csata után: városokat és szentélyeket látogattak meg.

A 3Makk arra enged következtetni, hogy Júdea és az uralkodó közt rossz volt a viszony.

5.5 A Ptolemaioszok kiűzése Palesztinából5.5.1 A politikai helyzet az ötödik szír háború előtt

A háború után a bennszülött lakosság befolyáshoz jut. A görög uralkodók elveszítik varázsukat. IV. Ptolemaiosz kormányzása meggyengült. III. Antiochosz a Rafiánál elszenvedett vereség után rendbe hozza ügyeit a birodalom keleti határainál. Szövetséget köt V. Makedón Fülöppel.5.5.2 Az ötödik szír háború (Kr.e.202-198)

Kr.e. 201-ben III.Antiochosz bevonul Szíriába és Föníciába. A Ptolemaioszok nem tanúsítanak ellenállást. Gáza városa (mint az Egyiptommal való arab kereskedelem végállomása) az egyetlen, ami hevesen tiltakozik (Polybius beszámol erről). III. Antiochosz helyőrséget hagyva elhagyja az országot. 201-200 telén Scopas, Ptolemaiosz parancsnoka visszahódítja a területek nagy részét. Azonban 200-ban Antiochosz döntő vereséget mér Scopasra Paniumnál (Caesarea Filippi). Két évvel később Szíria és Fönícia Egyiptom határáig a Szeleukidák kezében volt.5.5.3 Palesztina az ötödik szír háború idején

Az országnak szenvednie kell a háborús cselekmények miatt. A háború nem kímélte Samáriát, Abilát, Gadarát (Josephus ezeket emeli ki), Júdeát és Jeruzsálemet sem. A templom is súlyosan megsérült. II.Simeon főpap nagy helyreállítási munkát végzett.

Vannak utalások arra, hogy Jeruzsálemen belül volt egy szeleukida-barát csoport (a Tóbiádok átállása; Polybius töredéke Josephusnál arról, hogy a jeruzsálemiek átálltak; Dán 11,14).

III. Antiochosz elismerte a város előjogait, és egyelőre enyhítette az adókat.

15

Mindezzel véget ért a Ptolemaioszi uralom, amely több mint egy évszázadig (301-198) tartott. És a Szeleukidák jöttek, akik Antiochiából irányították Palesztinát. Meghagyták a főpap szellemi hatalmát. De csak saját érdekeik miatt.

6. fejezet - A Szeleukida uralom kezdete (198-175)6.1 Az általános politikai helyzet6.1.1 III. Antiochosz kora (222-187)

III. Antiochosz hozzálátott a korábban V. Makedón Fülöppel kötött szerződés alapján a Ptolemaioszok Egyiptomi birtokainak a felosztásához. Azalatt, míg Antiochosz meghódította Palesztinát, Róma végleg legyőzte Hannibalt. Ezzel Róma hatalma is igen megerősödött és 197-ben megtámadta és legyőzte a makedóniaiakat. A görög városok ezután Antiochoszt hívták segítségül a rómaiak ellen. Róma 190-ben Antiochosz csapataira döntő vereséget mért. Antiochosz kénytelen volt egy, a szeleukidák számára meglehetősen hátrányos békét kötni. 1500 talentum hadisarcot kellett Rómának 12 évi részletben kifizetnie, ami az ókorban hallatlan magas adó volt. Antiochosz a sarcot a templomokból igyekezett megszerezni, melyek akkoriban bankokként is működtek. Antiochosz kifosztotta Élámban Bél templomát, amivel lázadást idézett elő. A végeredmény az lett, hogy megölték őt rablótársaival együtt. 6.1.2 IV. Szeleukosz időszaka (187-175)

Az új király a még mindig kifizetetlen hadisarcot a jeruzsálemi templom kirablásával tervezte megoldani, ami nem jött neki össze. Szeleukoszt még egy ideig az egyiptomi V. Ptolemaiosz is fenyegette, majd 175-ben meggyilkolták.

6.2 III. Antiochosz intézkedései Júdea javára6.2.1 III. Antiochosz levele Ptolemaiosz helytartóhoz

Antiochosz a Ptolemaioszokon aratott győzelme után törekedett jól hangolni az új alattvalókat. Levelet írt Ptolemaiosz Cöle-Szíria helytartójához, melyben megbízásokat adott a Jeruzsálem városán és templomán végzett helyreállítási munkák végzésére. A levél Josephus Zsidó régiségeiben maradt ránk. 6.2.2 A templom rituális tisztaságáról szóló dekrétum

Josephus említést tesz Antiochosz dekrétumáról, melyben megtiltja az idegeneknek a jeruzsálemi szentélybe való belépést. A zsidó háború című művében Josephus megemlíti, hogy tisztátalan állatokat sem volt szabad Jeruzsálembe vinni, ami nem vált éppen előnyére a júdeai kereskedelemnek.6.2.3 A hefcibai fölirat

Galileában, Hefciba környékén találtak egy a 201-195 évekből származó feliratot, amely Antiochosz és Szeleukosz néhány dekrétumát tartalmazza.

6.3 II. Simeon főpapII. Simeon, II. Óniás fia volt 220-190 közt Jeruzsálem főpapja. Sirák a könyvében rátermett és politikai

és vallási vezetőnek mondja. Simeon fölismerte, hogy okos dolog a szeleukidákkal jó viszonyba kerülni.

6.4 Összeütközés a Tóbiádok családján belülKonfliktus keletkezett a Tóbiádok családján belül. Hyrkánus félre akarta tolni testvéreit. Míg Hyrkánus

hű maradt Ptolemaioszhoz, a többi Tóbiád biztosította a maga számára a szeleukidák kegyét. Miután az összeütközés a többi Tóbiád javára dőlt el, Hyrkánus eltávozott Jeruzsálemből. Nem maradt ez csak családi viszály, a szakadás a népre is kiterjedt.

6.5 Harc III. Óniás és Simon templomi elöljáró közöttII. Simeont III. Óniás követte a jeruzsálemi főpapságban. Ebben az időben a főpapság erős

támadásoknak volt kitéve, jellemző volt Jeruzsálemre is az adóprés megszorítása. Egy bizonyos Simon, aki a Tóbiádok egyik utóda volt, templomi elöljáró lett, ő lett megbízva a pénzügyek irányításával. Simon hírt adott Apolliniusnak, Cöle-Szíria akkori helytartójának arról, hogy a templomban nagy kincsek vannak. A király kísérletet tett ennek a pénznek a megkaparintására. Ezzel a céllal küldi miniszterét, Heliodorust Jeruzsálembe. Heliodorusnak viszont III. Óniás elmondja, hogy a pénz özvegyek és árvák

16

megtakarított pénzéből áll. III. Óniás valószínűleg Szeleukida-ellenes volt, de a Szeleukidák helyzete is kétséges volt, a ptolemaidák visszatérése is nagyon lehetségesnek látszott. Óniás pártja húzta végül a rövidebbet, soha nem is tért vissza Jeruzsálembe.

6.6 Palesztina többi részének helyzeteNem világos, hogyan volt ebben az időben Palesztina közigazgatásilag fölosztva. Júdea egyházi állam,

amellett Samáriának is biztosan különálló közigazgatási egységnek kellett lennie. Josephus szerint Samáriában ebben az időben jólét uralkodott. Sirák szerint a jeruzsálemiek elutasító magatartást tanúsítottak a samaritánusok iránt.

6.7 Jézus Sirák műve és helyzete6.7.1 A mű

Sirák a bölcsességtanítókhoz tartozott. Magát írnoknak nevezi, aminek már írástudó jelentése is van. A művet 190-re lehet tenni. Prológussal kezdődik, majd: mondások, dicsőítő énekek, utalások a bölcsesség eredetét és lényegét illetően, Isten magasztalása a természetben, az atyák dicsérete. A befejezés Sirák hálaénekéből és imájából áll. 6.7.2 Sirák helyzete

A hellénizmus formai hatásait megtalálhatjuk művében. Tartalmilag azonban erős ellenállás tapasztalható benne a hellénizmus ellen. Különösen a főpap alakja kerül nála előtérbe. Sirákot a III. Óniás főpap körüli csoport rokonszenvezőjének lehet tartani.

7. fejezet – A felkelés előjátéka7.1. IV. Antiochosz Epifánész (Kr.e. 175 - 164)

III. Antiochosz fia. Túszként Rómába viszik. 177-ben szabadon engedik IV. Szeleukosz fiáért. Athén. IV. Szeleukoszt megölték. Ekkor hamar a hatalom a kezébe kerül, de nem volt törvényes utóda IV. Szeleukosznak.

Rómaiak hallgatólagos jóváhagyásával mindez, hisz a tényleges hatalom már az ő kezükben volt. Minden sikert ennek fényében kell látnunk.

IV. Antiochosz kezdetben megpróbálta a szeleukida birodalom régi dicsőségét helyreállítani (Egyiptom elleni hadjáratok) – ennek hatása jeruzsálemi, palesztinai eseményekre.

Az első hadjárat 170-169-ben. (2Makk 4,21). Sikeres, eljut egész Alexandriáig. Ekkor nagy kedvező szerződést köt VI. Ptolemaiosszal (180-145).

A ptolemeida király hamar megszegte a szerződést. Emiatt újabb hadjárat 168-ban. Kezdetben sikeres, de ekkor beavatkozott a római szenátus, nehogy nagy befolyást szerezzen IV. Antiochosz Egyiptomban, aki elhagyta Egyiptomot.

Ezzel véget ért a szeleukida dominancia itt végleg.Vallási területen: Hosszú római és athéni tartózkodása alatt (188-175) főként a görög vallás tett rá nagy

hatást. Valláspolitikájára hatással van. Két újítás: 1. theosz epifánész (megjelenő isten) név felvétele. 2. Zeusz képére cseréli a pénzen Apollo képmását. Palesztinai eseményekre hatása lesz.

7.2. A főpap személye körüli harc7.2.1 Jázon föllépése

Amikor III. Oniás elment Antiochiába, testvére Jázon (Jésua görög alakja) lépett. Megvásárolta a királytól a főpapi hivatalt (kb. azután, hogy IV. A. trónra került). Fölajánlotta a királynak az adók önkéntes emelését, és egy összeget, hogy hozzájáruljon Jeruzsálemben egy gümnasium (torna- és küzdőtér) és efébeia (nevelési központ) létesítésére, ahol hellenista nevelést kaphatnak. Kérte, hogy Jeruzsálem lakói is („antiochiaiak” legyenek) élvezhessék azokat a kiváltságokat, amiket Antiochia polgárai.

Ettől még nem lett Jeruzsálem görög polisz. Jázon mögött val. volt egy csoport, aki támogatta. Hengel véleménye, hogy papok és előkelők alkották. Nagy számról van szó, és a Tóbiádok régi csoportja is ide tartozott.

Ez val. önálló közösség volt. Máshol is példa erre, pl. Alexandriában.

17

A jeruzsálemi földbirtokosok és kereskedők val. rokonszenvezetek ezzel a hellénista mozgalommal abban a reményben, hogy gazdasági virágzást fog kelteni és saját pénzverési jogot („antiochiaiak” felirattal volt más városokban).

Ez még lehet, hogy csak a hellénizálódásra való készséget jelentette akkor.IV. A. elfogadta pénzszűkében Jázon ajánlatát. Bizonyos csoportokban az ajánlat (Jer., Júdea)

felháborodást keltett. És csendesen, de terjedőben volt az ellenállás szelleme.171-ben véget ért Jázon főpapsága. Menelaosz (Simon templomi elöljáró testvére ment az adóval a

királyhoz akkor) elérte, hogy a király őt válassza főpapnak (300 talentummal többet fizet).IV. A. veszélyes lépese volt ez, mert Jázon cádokita volt, míg Menelaosz egy másik papi családból

származott. Ez tehát a hagyomány megsértése volt. IV. A. tehát láthatóan rosszul volt tájékozódva a vallási helyzetről. Jázon Transzjordániába menekült.7.2.2 Menelaosz mint főpap

172-162 közt volt főpap. A Tóbiádok támogatására ő számíthatott (míg korábban Jázon nem (?)) Josephus szerint. Jázon (Oniádokhoz tartozott) fellépése a Tóbiádok számára túl mérsékeltnek tűnt. Jázon bukásával az Oniádok hosszú uralmi helyzete véget ért.

Menelaosz egyik legnagyobb kérdése az volt, hogy hogyan tudja a megígért 300 talentumot megfizetni. Nem tudta megfizetni, de főpapi állását meg tudta tartani.

Amíg a királynál volt, testvére Lysimachosz volt helyettese, aki még lopott is a templomból kincseket. A feldühödött tömeg megölte. A panaszt közvetítő 3 jeruzsálemi küldöttet (Menelaosz elleni panasz) a király megöleti Tíruszban.

Menelaosz megvesztegeti IV.A. helyettesét Andronicust, hogy III. Oniást száműzetésében megölesse, ami meg is történik. IV. A. ezért Andronicust megöleti, de Menelaosz bántatlanul marad valószínűleg közös pénzügyi érdekeik miatt.

Ezen események miatt növekedett az ellenállás Menelaosszal szemben. Josephus szerint a lakosság a szeleukida-barát Tóbiádok oldaláról (Hyrkanus idején) elfordult Menelaosz idejére.

Ez érthető: Az apameai béke (188.) után az adóteher val. nagyobb lett, mint volt valaha a Ptolemaioszok idejében. Plusz a Ptolelmaioszok a vallás területén óvatosabb politikát gyakoroltak, mint IV.A..

Jázon bukását ebben a megvilágításban kell látni, ő a Tóbiádok számára val. túl mérsékelt volt, és gyanúsíthatták Ptol.-párti rokonszenvvel is (pl. egy korábban Ptol.-párti bástyába menekült). Menelaosz így val. egy eszköz volt a Tóbiádok kezében.7.2.3 Jázon fölkelése

2Makk 5,5kk-ben egy fölkelésről szó, amelyben Jázon megkísérli a főpapi állás visszaszerzését (1000 emberrel Jeruzsálembe; vérfürdő; Menelaosz a város fellegvárába menekül.)

Josephus is említi úgy, hogy a lakosság többsége Jázon mellett állt (ptolemeida-barát Oniádok).A két kép kicsit más. Következtetés: Volt egy lázadása Jázonnak Menelaosz ellen. Itt két vetélkedő

hellénista csoport ütközött meg. A nép többsége nem volt érdekelve (Dán, 1Makk hallgatnak). Azt sem lehet tudni, hogy mikor volt (169/168?). Jázon húzta a rövidebbet, menekülnie kellett, és nem talált menedéket (sem Aretasnál – arabok (nabateusok), sem Egyiptomban). Végül Spártában halt meg.

Azt sem lehet tudni, hogy ki űzte el. Teherikover szerint egy 3. csoport, a haszídok (vallási mozgalom). Nem támogatják a források. Val. a szeleukidák elől tért ki.

7.3 IV. Antiochosz föllépése Jeruzsálem ellen7.3.1 A templom kirablása

Három beszámoló erről. Első 1Makk 1: Kr.e. 169. Második 2Makk 5: IV.A. a templomot kifosztja Menelaosz közreműködésével. IV. A. második egyiptomi hadjárata és Jázon fölkelése után történt. A király úgy értelmezi a fölkelést, mint Júdea elszakadását, és így ostrommal beveszi a várost. Lakosok ezreit ölik meg, vagy rabszolgákká tették. A templom kirablása így 168-re tehető. A harmadik Josephustól: a templomot IV.A. kirabolta és ugyanezt az évszámot adja meg.

Kétszer rabolták ki a templomot?! Dán 11,28-31 és Josephus alapján úgy látszik kétszeri látogatásról van szó. Val. mindkétszer fosztogatással párosult. (Josephus legfontosabb forrása a 175-134 időszakra a 1Makk 27, ezért más forrásból kellett vegye, hogy 168-ban volt. Damaszkuszi Nikolaus történeti műve ez talán.)

18

7.3.2 IV. Antiochosz intézkedései Jeruzsálem ellenSzámos intézkedést tett (háttér: előbbi ill. az Egyiptomból való visszavonulás (168.). A város falait

lerombolták. Sion hegyével szemben egy citadellát építettek, az Akrát (helyőrség táborhelye, görög polisz, saját intézményekkel). Ír róla az 1Makk 1 (az adófelügyelő vonul be, aki val. Apollonius (2Makk 5)) és Josephus is (maga IV. A. vonul be).

Ebből látszik, hogy IV. A. politikai konfliktusnak tekintette Jázon fölkelését. Júdea a meghiúsult egyiptomi hadjárat miatt még fontosabb lett a szeleukida király számára (határterület lett).

7.4. A helyzet vallási téren7.4.1 A vallásról szóló dekrétum

Az 1Makk-ban van egy dekrétum, amit IV.A. adott, hogy „birodalmában mindeneket egy néppé tegyen” és „hogy mindenki adja föl saját szokásait”.

Azt várnánk, hogy nem zsidó forrásokban is nyomai ennek. De nem így van. A Dán 11 és a 2Makk sem szól róla. Josephus sem. Val. IV. A. soha nem adott ki ilyet, csak Júdeára vonatkozott.

Ebből az következik, hogy egyetlen érv sincs általános vallásüldözés mellett a szeleukida birodalomban IV. A. idején. Ellenkezőleg, sok utalás van a király türelmességére a kultuszokkal szemben.

Lebram szerint az 1Makk szerzője kísérletet tett arra, hogy a Dán 11,36-39-ben elmondottakat széles történelmi keretbe helyezze. 7.4.2 A samaritánusok kérelme

Josephus szerint levelet küldtek IV. A.-hoz, hogy ne tekintse őket júdeaiaknak és kímélje meg őket a zaklatástól. Kérték azt is, hogy a Garizim hegyén álló templomukat Zeusz Hellénioszról (vagy Xenioszról) nevezze el. IV. A. hozzájárult. Bickerman szerint kimutatható a hitelessége, de elképzelhető későbbi zsidó átdolgozás.

A „samaritánus” névről még nem esik szó Josephusnál ezen szakaszokban és a Sírák 50,26-ban. Még nem is ismert valószínűleg. S még Izráel részének tekintették.

Kérdéses, hogy a fenti kérelem kitől származik. Kippenberg: szidóniak kolóniájától jött. Antiochosz Jeruzsálemben és a Garizimon is kormányzókat hagyott hátra, hogy „a népet gyötörjék” – a samaritánusok és a szidóniak sem örültek a hellénizmusnak.

A Garizim körüli vallási csoportosulás azt is kéri, hogy zavartalanul ünnepelhesse a szombatot, amit Antiochosz teljesít is. Tehát nem nagyarányú vallásüldözés volt, inkább ez egy belső júdeai ügy. A levél célja val. csak annyi, hogy egy jeruzsálemi hellénista csoport hellénizáló kísérlete ellen támogatást nyerjen. 7.4.3 A vallási üldözés oka és jellege

Nem lehetett szó általános üldözésről, csak Júdeára korlátozódott. De mi az oka, hogy Antiochosz fellép? Tacitusnál olvasni: a zsidók babonáinak az eltörlése és a görög szokások közéjük való bevezetésére törekedett. (kérdéses ez is)

Dániel (11,30): a király egyiptomi hadjáratában kiábrándult, érdeklődés azok iránt „akik a szent szövetséget elhagyták”. Politikai és pénzügyi kérdés így Jeruzsálemben ez a csoport (párthívei).

Intézkedései valójában III. Antiochosz által tett kiváltságok korlátozását jelentették. Inkább a hellénista jeruzsálemieknek tulajdoníthatók ezen intézkedések: Menelaosz és az övéi – hellénista szellemben alakítsák át a zsidó vallást. Pl. „az ég Ura” helyett „Zeusz Olümposz”. Második oltár v. kő felállítása („pusztító utálatosság” – Dán.). Több helyen oltár Júdeában.

1 és 2 Makk-ban, hogy a júdeaiakat kényszerítették, hogy disznót áldozzanak. (Zeusznak a görögök szoktak így). Célja, hogy a zsidó vallás sajátos jellegét támadják ezzel.

Ez nem jöhetett a szeleukida királytól, inkább a jeruzsálemi hellénistáktól, még ha támogatták is őket a szeleukidák.

Nem volt tehát nagyszabású vallásüldözés, bár ezt sugallja az 1 és 2Makk, és Josephus (1Makk a fő forrása).

1Makk célja, hogy a Hasmoneus dinasztia legitimitását kimutassa. Nem voltak a főpapi család törvényes tagja, ezért kell úgy bemutatni őket, hogy a vallás védelmezői. Ezért a túlzások.

19

7.5 Az apokaliptikaEgyre előkelőbb szerepe lesz. Leleplezés. Gondolatok, elképzelések, képek a teológiai tudományban a

300 és 100 közötti írásművekben.Ézs 24-27 (Ézs apokalipszisa), Zak 12-14 és Dán nagy része. Eredete kérdéses. Prófétaság sarjának tekinthető (de a bölcsesség és a kultusz, vagy kegyes zsidók

konventikulumai szerepe is lehetőség). Virágkora 165-tel kezdődik. Sok mű: Dán, 1Énók, Jubileumok, IV.Ezsdrás, A tizenkét pátriárka

testamentuma, Jel (Úsz). A holttengeri tekercsek között is van számos irat. Jellemzői: pszeudonimitás, számszimbolika, titkos nyelvezet, angyaltan, utalások a jövendő üdvidőre,

a történelem periodizálása. Pszeudonimitás: látomásokat a múlt nagy alakjaihoz kapcsolják (pl. Énók, Mózes, Ézsaiás, Dániel),

akik feltárják a történelem titkait a hívőknek. A számok: 4 – teljesség. Támpontok, mert mindent a számok határoznak meg. Titkos nyelv: a múlt neveit, hogy saját uralkodóikat jelöljék vele. (pl. Jel: Babilon Rómára). Állatokat

emberekre, népekre (pl. a bárányok az igazak, Dán 7: a négy birodalom állatokként bemutatva).Az angyalok: (pl. Dán: Gábriel, Mihály, ezek máshol a 4 v. 7 arkangyal közé tartozik (Énók, Tóbiás)).

Dán-nél még nem kidolgozott. Időszakok: pl. Dán 7: négy világbirodalom, „e (gonosz) világ” – „jövendő (új) világ”. A jövendő világ

akkor, amikor elmúlik e világ, ahol a hívők elnyomatásban élnek. Messiás jelentősége nő. Néha nemzeti, néha mennyei alakban. A qumráni közösség 2-3 Messiás-alakot is megkülönböztet: király (Dávid háza), pap (Árontól), próféta (előfutár, vagy a visszatérő Illés).

Elnyomatás alatt jönnek előtérbe e mozgalmak. Az apokaliptika célja a bátorítás, hogy egyetlen világbirodalom sem marad meg, és végül az üdvidő jön el, Isten országa. Ezért kell a múltba nézni, ahol az idők jeleit felismerhetik saját korukra. Bizodalom így a jövőre nézve.

7.6. A korszak irodalma7.6.1. Dániel könyve

A kor legfontosabb irata 167-164-ből. Egy elbeszélő részből (1-6. fejezet) és egy apokaliptikus részből (7-12. fejezet) áll. Részben héberül, részben arámul írták.

Egy irodalmi egység. Különböző vélemények arra, hogy milyen környezetből származik Dániel. A kegyesek (aszideusok, vagy hászídok) köreiből, vagy papi körökből (a kultusz fontos a műben)? Talán e 2 nézetet nem kell szétválasztani.

A legfontosabb apokaliptikus irat (ezzel kezdődik a virágkora).Benyomást ad a Júdeában lévő feszült helyzetről 165 körülről. A szerző saját tapasztalataiból ismerte a

kor eseményeit. IV. Antiochosz, mint a nagy gonosztevő, aki felelős minden rosszért. A Makkabeusoknak nincs előtte nagy tekintélye. A végső megváltás Istentől fog jönni. Az aszideusok szerepe is „egy kis segítség” (11,34).7.6.2. A kor egyéb irodalma

Még néhány apokrif és pszeudoepigráf írás fontos ebből a korból.Pszeudoepigráfok: 1Énók (az etióp). Gen 5 Énókjának tulajdonítják. Néhány része biztos ebből a

korból: Őrállók könyve (6-36) és az Asztronómiai könyv (72-82). Sok arám töredéke a holt-tengeri tekercsek közt. Nagy hatása az apokaliptikára.

Apokrifek: 3Ezsdrás – kicsit későbbi, mint Dániel, bizonyos részeire emlékeztet a Dánielnek. Judit – kicsit későbbi ez is. Látszik, hogy a Makkabeusok idejének hatása alatt írták.

10. fejezet A Hasmóneus papi-fejedelmek kora10.1 Simon (Kr.e. 143/142-135/134)10.1.1 A nemzetközi helyzet

Kr.e. 145-től Tryfon kísérleteket tett, hogy elűzze II. Demetriosz szeleukida uralkodót a trónról (8.5.4), ami Kr.e. 142-ben sikerült és megkoronázta magát, de Kr.e. 138-ban VII. Antiochosz, II. Demetriosz

20

testvére őt is elűzte. A szeleukida birodalom szinte minden oldalról szakadozott. Azonban látnunk kell, hogy a Makkabeusok a sikereiket Rómának köszönhették, akinek érdeke volt a birodalom gyengülése.10.1.2 Az adómentesség

Amikor Jonatánt elfogatta Tryfon (8.5.4), a makkabeus fölkelés vezetése Simon kezébe került, aki még életben maradt az öt testvér közül. A II. Demetriosz és Tryfon közötti harcban az előbbi pártját fogta, mert az adómentességet ígért Júdeának. Ettől a pillanattól kezdve eltörölték a szeleukida időszámítást Júdeában.

Az adók eltörlése megkönnyebbülést hozott a vidéki lakosság körében, hiszen a legtöbbet ők szenvedtek a terhek miatt.10.1.3 Simon kinevezett főpap, hadvezér és fejedelem

Az 1Makk 14 elmondja, hogy népgyűlésen Simont megválasztották, főpapnak, hadvezérnek és fejedelemnek, és ez öröklődik a leszármazottai között, amíg „igaz próféta nem támad” (ez azok miatt volt, akik nem tudták elviselni, hogy a főpapi tisztet is örököljék a Hasmóneusok).10.1.4 Simon és a külföld viszonya

Simon hamarosan kapcsolatot keresett Rómával, hogy megerősítse független fejedelmi helyzetét. Lucius római konzul garantálta Júdea függetlenségét.

Eközben VII. Antiochosz Szidetész került hatalomra, akinek még le kellett számolnia Tryfonnal, ezért pénzverési jogot adott Simonnak, hogy támogatását biztosítsa. Nem vehető biztosra, hogy Simon élt volna ezzel a joggal, mert az érméken, amiket ebben a korban találtak, Jeruzsálem neve szerepel Simon helyett.

Mihelyt VII. Antiochosz legyőzte Tryfont, elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy föllépjen Simon ellen. Miután feltételeit nem teljesítette Simon (Gadara, Joppé, Akra visszaadása, 1000 talentum ezüst), VII. Antiochosz hadseregparancsnokát küldte Júdeába. Simon már öreg volt a harchoz, ezért fiai vezették a hadsereget, akik meg is verték az ellenséget, és Asdódot felgyújtották, ahová a szeleukidák menekültek.10.1.5 Simon halála

Jerikó parancsnoka, Ptolemaiosz (aki Simon veje volt), vendégségbe hívta Simont és fiait Dokba, egy Jerikó melletti erődítménybe. Ott legyilkolta őket, és Gadarába is küldött embereket, hogy megöljék Johannest. Csakhogy őt figyelmeztették és így Jeruzsálembe sietett megelőzve Ptolemaioszt. Ezzel a puccs nem sikerült.

Simon erőszakos vége jelzi a Makkabeusok korának nyugtalanságát. Az első nemzedékből mindenki erőszakos halált halt. A lakosság is szenvedett, noha az 1Makk. szerint nyugalom volt, de ez csak a szerző Simon iránt érzett rokonszenvből írja ezt. A Makkabeusok első könyve Simon halálával zárul.

10.2 I. Johannes Hyrkanus (Kr.e. 135/134-104)10.2.1 Uralkodásának kezdete

Az örökölhető címek alapján Simon egyetlen életben maradt fia lett a törvényes utód. Uralkodásának elején először Ptolemaiosszal számolt le, majd pedig VII. Antiochosszal kellett szembenéznie, aki végigpusztította Júdeát és ostrom alá vette Jeruzsálemet.

Az élelmiszerhiány miatt megegyezett Johannes VII. Antiochosszal. Johannes köteles volt 500 talentum ezüstöt fizetni, Jeruzsálem falait lerombolni és részt venni egy pártusok elleni hadjáratban. Egyébként a rómaiak közbeavatkozásának voltak köszönhetőek ezek az enyhe feltételek. Azonban Johannesnek volt egy titkos megállapodása a pártusok királyával, és a náluk levő II. Demetrioszt elengedték, hogy gyengítse VII. Antiochoszt. Antiochosz meghalt a pártusok elleni hadjáratban, így II. Demetriosz lett a szeleukida király, Kr.e. 128-ban.

I. Johannes szuverén uralkodóvá vált Kr.e. 129-től kezdve, de ez Rómának is volt köszönhető, hiszen jelentősen gyengítette a birodalmat, ill. támogatta Júdeát.10.2.2 I. Johannes Hyrkanus hódítása

Johannes uralkodását egy sor hódítás jellemzi. Először Transzjordánia ellen vonul, és 6 hónapi ostrom után beveszi Médebát, mely fontos kereskedelmi utak kereszteződésében volt.

Meghódította Johannes Idumeát, fővárosával, Marisával együtt, és mint minden meghódított terület lakosait, őket is körülmetélkedésre kényszerítette. Ez azért fontos, mert az idumeaiak később zsidóknak tekintették magukat, és így lép fel Nagy Heródes zsidóként, noha a vezető zsidó körök alacsonyabb-rendűnek tekintették őt.

21

Sikem elfoglalása mélyrehatóbb volt, mert a samaritánusokat leigázták és a Garizimon álló templomukat lerombolták. Így mérgesedett el a viszony a két nép között, mely a Kr.u. első századig kihatott. Egyesek szerint ez Johannes uralkodásának kezdetén történt, Kr.e. 128-ban, de egyesek szerint Kr.e. 108-ban volt, mert így Sikem elpusztítása egybeesne Samáriáéval.

Johannes hódításai olyan nagy kiterjedésűek voltak, melyek Salamon idejében voltak. Ezeknek a hódításoknak politikai céljai voltak, bizonyítja ezt, hogy zsoldosokkal harcolt Johannes.10.2.3 Külföldi kapcsolatok

Jó kapcsolatot ápolt Rómával Johannes, bizonyítja ezt két dokumentum, melyek Joppé és Gadara visszaadásáról szólnak Júdea részére, a szeleukidák kárára.

A ptolemaidákkal is jó kapcsolatra törekedett Johannes, valószínűleg ez köszönhető az Egyiptomban élő nagyszámú zsidó közösségnek is, melyek közül néhány embernek jó kapcsolata lehetett az egyiptomi udvarral.

A két nagyhatalommal való jó kapcsolatnak köszönhetően és a szeleukidák gyengesége miatt Júdea Johannes ideje alatt teljes mértékben független lett.10.2.4 I. Johannes Hyrkanus belpolitikája

Vannak olyan elméletek, hogy Johannes veretett volna pénzt, de a leletek alapján nem vehető biztosra.Politikai és katonai helyzetét tekintve erős volt I. Johannes, ezt köszönhette a képzett zsoldosainak,

akiknek azonban a zsoldjuk előteremtésére Johannes kifosztotta Dávid sírját. Ez a gyakorlat hellenista és szeleukida szokás volt, éppúgy, mint a zsoldosok alkalmazása. Ezek az események sokaknak szálka volt a szemében.

A farizeusokkal is megromlott a kapcsolata Johannesnek, mert nem tette le a főpapi hivatalt. Így viszont a szadduceusokhoz húzott inkább.

10.3 A korszak fontosabb irodalma (150-100)Kr.e. 100 körül keletkezett a 1 és 2Makkabeusok könyve, melyről már volt szó (1.2.2)Jubileumok könyve a pszeudoepigráf iratok közül az egyik legfontosabb. Az elnevezés onnan

származik, hogy a műben elbeszélt történet 49 éves Jóbel-év korszakokra van felosztva. A könyv egésze etióp nyelven maradt ránk, de a qumráni barlangokban találtak héber nyelvű töredékeket, mely azt bizonyítja, hogy eredetileg héberül írták. A hagyományos napévet használja, amit fokozatosan szorított ki a babiloni fogságtól kezdve a holdév. Tehát egy olyan csoport írhatta a könyvet, melynek fontos volt a hagyományok megőrzése, és a hellenizmussal való szembeni ellenállás.

Másik fontos mű a korszakból az Egyiptomból való Ariszteász levele, mely valójában elbeszélés. A Pentateuchosz görög fordításának legendájáról szól, mely szerint Izrael törzseinek száma szerint 72 fordító 72 nap alatt fordította le Alexandriában, és csodás módon ugyanazok lettek volna a fordítások. A lefordított műnek a neve a 72-es számból adódóan a görög Septuaginta lett (ha valaki nem tudta volna). Ez valószínűleg nem történeti adatokon alapszik. A mű célja, hogy legitimálja a görög fordítás legitimitását azáltal, hogy bemutassa, milyen csodás módon keletkezett.

11. fejezet - A Hasmoneus papkirályok uralkodásának időszaka11.1 Arisztobulosz (Kr. e. 104-103)

I. Johannes Hyrkanus akarata az lett volna, hogy legid. fia, Arisztobulosz lesz a főpap, és özvegye a kormányzó. Ehelyett Arisztobulosz börtönbe vetette anyját és testvéreit, kivéve Antigonoszt, akivel szövetkezett. Végül anyja meghalt, Antigonoszt pedig megölette.

Josephus szerint Ar. volt az első, aki felvette a királyi címet. (A fogság óta ezidáig Júdeában ellene voltak a királyság intézményének.)

Zsidó neve Júdás volt; hogy görög nevet használt, mutatja hellénista-barát beállítottságát.Legfontosabb tette, hogy meghódította Iturea nagy részét (É-Galileát), és az ottani férfiakat

körülmetéltette. Bizonyára a valamikori Izrael maradékáról volt szó, akik elhanyagolták már ezt a szokást.

Kr. e. 103-ban Ar. hirtelen meghalt.

22

11.2 Alexander Jannaeus (Kr. e. 103-76)11.2.1 Uralmának kezdete

Ariszobulosz özvegye (Salome Alexandra) kiszabadítja Ar. testvéreit, megházasodik Al. J.-sal, és megtette királynak és főpapnak. Főpapnak méltatlan volt: özvegyet vett el, és végig csak hatalmának kiterjesztésére összpontosított.11.2.2 Az általános politikai és társadalmi helyzet

Katonai sikerei erősen összefüggnek nemzetközi folyamatokkal. Egyiptomban III. „Vörös” Kleopátra Ciprusra küldi népszerű fiát, IX. Ptolemaioszt. A Ptolemaiszért és másért vívott csatákban is Al. J.-t segítette.

A rómaiak a polgárháború miatt (88, Sulla stb.) belső ügyeikkel voltak elfoglalva.VI. Mithridates, Pontus királya (IX. Ptolemaiosz segítségével) elfoglalja Kis-Ázsia nagyját, és

Görögország egy részét is. Sulla 84-ben belviszályok miatt békét köt vele.11.2.3 Alexander Jannaeus első hódításai

103-ban ostromolja Ptolemaiszt (Akkó). Ott IX. Ptolemaioszt hívták segítségül (Ciprusról), erre Al. J. III. Kleopátrát hívta segítségül. Így győzött Al. J.

Utána Transzjordánia következett: meghódítja Gadarát, árulás révén Gázát is, így Askelón kivételével az egész tengerpart az övé lett.11.2.4 Belső bajok

A farizeusok igen orroltak Al. J.-ra, hogy főpap létére a bátyja özvegyével házasodott (ezt a törvény tiltotta), és hogy ezt a hivatalt ilyen vad harcos töltötte be.

90-ben a lombsátor-ünnepen pl. Al. J. a szenteltvizet nem az oltárra önti, ezért citrommal megdobálják, erre a király állítólag hatezer embert kivégeztet. Később, egy I. Obodas elleni, elvesztett csata után fölkelés tört ki Jeruzsálemben ellene, amiből 50000 életet követelő polgárháború lett. A fölkelők még III. Demetriosz szeleukida királytól is kértek segítséget, aki meg is verte Al. J.-t.

Ez viszont hazafias szempontból ellentmondásos volt, ezért végül sokan visszaálltak Al. J. pártjára, Demetriosznak mennie kellett. Sokakat száműztek, 800-at keresztre feszítettek. Ezután belföldön viszonylag béke volt.11.2.5 A nabateusok elleni harc

Amikor XII. Antiokhosz Dionyzosz (84-87) szeleukida király megtámadta III. Aretas (85-62) nabateus királyt, egyszerűen átvonult Júdeán: Al. J. túl gyenge volt ahhoz, hogy az ilyesmivel szembeszálljon.

Miután Antiokhosz veszített, Aretas betört Júdeába, megverte Al. J.-t és elfoglalta Liddát (ez fontos út volt Joppe és Jeruzsálem között). De sikere nem volt túl szilárd, mert végül Al. J. kiegyezett, és Aretas elvonult.

83 és 80 között Al. J. transzjordániai görög városokat hódított, ezek többsége később az ún. Dekapoliszhoz tartoztak. Pella kivételével áttértek a zsidóságba, Pellát pedig elpusztították.11.2.6 Alexander Jannaeus vége

Transzjordániában, Ragaba ostromában halt meg. Halála előtt azt tanácsolta feleségének, hogy béküljön ki a farizeusokkal. Nagy pompával temették el Jeruzsálemben.

11.3 Alexander Jannaeus uralmának politikai és gazdasági következményeiNegatívumok. A területfoglaló háborúk idején a kulturális élet hanyatlott, a háborúk töméntelen kárt

okoztak, a görög városokban a görög kultúrát nemegyszer gyökeresen kiirtották, úgy a partvidéken, mint Transzjordániában. A polgárháború is sok pusztítást, szegénységet okozott.

Az ország megerősítésére erődöket erősített meg és épített: Éngedi, ill. Machareus, Alexandrium. Talán a Maszadát is ő építette.

Pozitívumok. A pénzverés megélénkül. Némelyikre horgonyt véstek: tengeri kereskedelem? A pénzeken felirat: Alexander király. Némelyiket újravertek ezzel a felirattal: Jonatán főpap és a zsidók közössége. Ezek vagy akkor születtek, amikor Al. J. engedményt tett a farizeusoknak, vagy a polgárháborúban verték Al. J. ellenfelei.

23

11.4 MessianizmusVárták, hogy Isten elérje végső célját népével. Ld. Jubileumok könyve, Salamon Zsoltárai (17).

Politikai messiást vártak, aki elhozza Izrael függetlenségét és határait kiterjeszti a föld végső határáig. Néha több messiás várásáról is szó van, pl. Qumránban.

A sokféle váradalomban egy közös vonás van: Isten szabadítása, akármilyen szorongatott helyzetben. Ebben eltér a zsidó apokaliptikától: ezekben a szerzők pesszimistán szemlélték a fennálló világot, a messiásvárók inkább remélték, hogy az üdvidő ezen a világon megvalósul. A messiási mozgalmak mindig az elnyomatás, szegénység válságos helyein jelentek meg (ilyen volt pl. Galilea) és felszabadító jellegük volt (zélóták, Bar Kochba stb.).

12. fejezet - A Hasmoneus dinasztia hanyatlása12.1 A nemzetközi helyzet

A nemzetközi politikát egyre inkább Róma uralja. Kr.e. 74-ben rabszolgalázadás tört ki, de leverték. Ázsiai birodalmi helyzetüket nagyon megerősítették. Pompeius a hadvezér, 66-ban sikeres Keleten. Örményországban is győzött, ami így Róma vazallus-állama lett, és ütközőállam is Róma és a pártus országok között.

Pompeius a Szeleukidák felé vette a figyelmét. 64-ben Szíriát is elfoglalta, és Palesztina is nemsokára az övék lett. Jeruzsálem főpapjának hatalmát még elismerték. A Birodalom az Eufráteszig terjedt. Júdea ügyeivel nyilvánvalóan el kezdtek behatóan foglalkozni.

12.2 Salome Alexandra (Kr.e. 76-67)Alexander Jannaeust özvegye követte a trónon. A főpap legidősebb fia lett.Josephus azt írja, hogy A. J. korában a farizeusok tartottak valójában a kezükben minden hatalmat. Salome idejében a gerúzia összetétele változott. Nemcsak papok és előkelő családok vezetői voltak

benne (jóformán csak szadduceusok), hanem Salome beemelte az írástudókat is.A farizeusok hatására számtalan menekült visszatért az országba. De a farizeusok el kezdtek bosszút

állni korábbi ellenfeleiken és A.J. hívein. Egyelőre még nem lett polgárháború. Salome idején viszonylagos nyugalom volt.

Aristobulus, a legfiatalabb fia azonban át akarta venni a hatalmat, és apja korábbi híveit maga mellé állította, akik támogatták őt azért, hogy ne a farizeusoké legyen a hatalom.

12.3 II. Aristobulus ( Kr.e. 67-63)A törvényes uralkodó a legidősebb fiú lenne, II. Hyrkanus, a főpap. De azt Aristobulus akarja ugyebár.

Hy. a farizeusok támogatását élvezte. Jerikónál ütköztek meg, Ar. győzött és megállapodtak, hogy Hy. megtarthatja birtokait. Hogy a főpapi tiszt melyiküké lett, nem tudjuk.

Nagy Heródes apja, Antipater jelent meg a színen. Ő volt a gazdag Idumea sztratégosza. Megpróbált hasznot húzni a Hasmoneus testvérharcból. Hy.-szal és III. Aretas nabateus királlyal szövetséget kötött Aristobulus ellen, aki erélyes uralkodó volt. Aretas legyőzte Aristobulust. Aretas megostromolta a jeruzsálemi templomot. Ekkor kértek segítséget a rómaiaktól.

12.4 Róma beavatkozásaScaurus 65 után Júdea felé fordult. Ekkor kérte Arist. és Hy. is a segítségét. Ekkor Arist. mellé álltak.

Aretast visszavonulásra szólították fel. 63-ban Pompeius is megérkezett és a zsidó nép képviselői a Hasmoneus din. eltávolítását kérték tőle. Pompeius később Jeruzsálem ellen fordult és megostromolta a várost. 3 hónapos ostrom után elfoglalták a rómaiak, és P. belépett a szentek szentjébe. Diadalmasan bevonult Rómába a foglyokkal.

12.5 A júdeai állam újjászervezése80 év függetlenség után ismét nem szabad Júdea. Elveszette a parti városokat Rafiától Dóráig és a

Jordántól keletre eső részeken a nem zsidó városokat. Jeruzsálem és Júdea adóköteles lett Rómának.Ekkorra tehető a 10 város szövetségének alapítása = Dekapolisz

24

Hyrkanus a rómaiak készséges eszköze. Antipater kezébe került a tényleges hatalom.

12.6 II. Hyrkanus (Kr. e. 63-40)12.6.1 Hyrkanus helyzete

II. Hy.-t Pompeius kinevezte főpappá. De a Szíriában élő római helytartó ellenőrzése alatt állt. Hy-nek joga volt a templom számára adót kivetni. Hy. helyzete erősödött Pompeius halála után, amikor Antipaterrel együtt átállt Julius Caesarhoz. Hy. lett valamennyi zsidó képviselője = zsidók etnarchája.12.6.2 Antipater szerepe

A hasmoneus Hy. teljes mértékben alá volt rendelve Antipaternek. A. két fia: Fazáél lett Jeruzsálem, Heródes (Nagy Heródes) pedig Galilea kormányzója lett. A. politikája: Jó egyetértés és békesség Rómával.

Heródes 47-ben kemény kézzel lépett fel Ezékiás és gerillái ellen Galilea vidékén. Mindenkit megöletett. Ez az eljárás nézeteltérést okozott Heródes és a szanhedrin között. Heródes végül Jeruzsálem ellen akart vonulni, de lebeszélték róla. Heródes megerősödött főleg akkor, amikor Sextus Caesar kinevezte Cöle-Szíria és Samária sztratégoszává.12.6.3 Politikai és gazdasági folyamatok

Antipater halála után láthatóan romlott a helyzet.Kr.e. 42-ben Antonius, - miután legyőzte Cassiust és Brutust – kezébe kerültek a keleti provinciák. És

bár több küldöttség is ment hozzá, amelyek kérték Fazáél és Heródes kiiktatását, Antonius ennek ellenére kinevezte őket Júdea tetrarcháiul.

Antonius kormányzása rossz időszak volt Palesztina számára. Sok pénzt követelt.Kr.e. 40-ben a pártusok invázióba kezdtek a Közel- Keleten. Antigonus, aki II. Aristobulus fia volt

felajánlotta szolgálatait, ha azok segítik a júdeai trón megszerzésében. A terv sikerült. Fazáélt és II. Hyrkanust elfogták, Heródes elmenekült. A pártusok beiktatták Antigonust a királyságba.

12.7. Antigonus (Kr.e. 40-37)Antigonus pénzt is veretett. De Antigonus a pártusok vazallusa maradt, tőlük függött. Ellenfele Heródes volt, akit 40-ben Antonius

Júdea királyának választotta. Heródes tehát maga mellett tudta a római segítséget. Heródes 39-ben elfoglalta Joppét és a Masadai erődítményt. Ventidius római hadvezér 38-ban megverte a pártusokat, így véget ért Antigonus hatalma. Heródes

egész Palesztinát meghódította Ventidius segítségével, és 37-ben Jeruzsálemet is. Antigonust lefejezték. Heródes megházasodott, II. Hyrkanus unokáját, Mariamnét vette el. Ebben az időben tett nagy

befolyásra a zélóták csoportosulása.

12.8. A zélóták12.8.1 A zélóták megjelenése

Josephus szerint Kr.u. 6-ban keletkezett egy „4. filozófia” a farizeusok, a szadduceusok, és az esszénusok mellett. A csoportosulás alapítójának Júdást említik, ill. a farizeus Cádókot. Josephus a zélóta elnevezést szinte kizárólag arra a csoportra használja, amely Eleázár pap vezetésével fontos szerepet játszott a Róma elleni zsidó háború vezetésében. J. írása jelenti az egyetlen forrást. S mivel Josephus erősen Róma-párti, a Róma elleni felkelőket rablóknak nevezi. Ezt a kifejezést láthatólag az Úsz. is használja. Találunk nála még egy elnevezést: szikárius. Olyan ember, aki tőrrel van felfegyverkezve. Ezeken Josephus Galileai Júdás követőit érti.

Általános az a felfogás, hogy a szikáriusok a zélóták szélsőséges szárnya. A csoport pedig azonos a Júdás által alapított 4. filozófiával, tehát Kr.u. 6-ban keletkezett.

Kohler azonban úgy látja, hogy a Makkabeusok korában, Klausnernél pedig a Hasmoneus időszakban keletkeztek. Driver és Roth a qumráni közösséggel azonosítja a zélótákat.

Menken azt mondja, hogy csak Kr.u. 66-tól beszélhetünk zélóta pártról. A korábbi lázadó mozgalmaknál más csoportokkal van dolgunk. Rendkívül kevés forrásunk van: az Úsz. és a rabbinikus

25

irodalom. Tehát azt mondhatjuk, hogy ha különböző csoportokról is van szó, nagyvonalakban ugyanarra a célra törekedtek. 12.8.2 A terminológia

A zélóta név héber eredetije buzgót jelent. Buzgólkodik Isten dicsőségéért és szentségéért. Példaképük Fineás pap és Illés próféta.

A zélóta szívvel-lélekkel buzgólkodott Isten ügyéért. Egyedül Őt akarták uruknak elismerni. Ezért szentelték magukat Izráelnek a római elnyomóktól való megszabadítására. Készek voltak életüket is feláldozni. Ezért törekedtek Isten uralmát a földön fegyveres erővel is megvalósítani. 12.8.3. Célkitűzésük

Izráel felszabadítása. Ez a szabadsággondolat kapcsolódik ahhoz a felfogáshoz, hogy Isten Izráel királya. Amikor ezt valaki megsérti és fenyegeti, a zélóták hevesen ellenálltak. Készek voltak inkább mártírhalált halni, mint meghajolni idegen uralom előtt. Maszada Kr.u. 73-as elesténél történtek mutatják ennek beszédes példáját.

13. fejezet - Nagy Heródes uralkodása (Kr. e 37- 4)Alexandrova Marianna jegyzete

13.1 A római birodalom helyzete13.1.1 Vetélkedés Antonius és Octavianus között

Antonius úgy viselkedett a birodalom keleti részén, mint egy hellén uralkodó. Kr. e. 36-ban elvette VII. Cleopátra egyiptomi királynőt. Eltaszította feleségét, Octaviát, aki Octaviánus húga volt, ezért Róma nem segítette csapatokkal pártusok elleni harcban.

Antonius sürgette Rómát, hogy Octaviánust űzzék el, ezalatt Octaviánus felhívta a rómaiakat büntető hadjáratra Antonius ellen. Actiumnál Kr.e. 31-ben csata. Antónius vereséget szenved és Cleopátrával együtt öngyilkosok lettek. Egyiptom Római birodalom része lett, Octaviánus helyzete megerősödött. 13.1.2 Octaviánus mint egyeduralkodó

A római szenátus az Augusztus (magasztos) címet adta neki. (Eddig csak isteneknek járt ez Lk. 2,l) Principátus, monarchikus az új államforma, melyben a császár Princeps civitatis-a polgárok között az első. Kr.e. 12-ben Lepidus meghal, így Augusztus a birodalom ura lett.

Területi növekedése: É-Afrikában és Közép-Európában nagy területeke hódítottak meg. De keleten nem csatolt új területeket. Utolsó idejében a békére törekedett.

Leghűségesebb szolgája a kormányzásban Nagy Heródes volt.

13.2 Nagy Heródes helyzete13.2.1 Jellemzése

Josephus három helyen említi nagynak. A jelző arra szolgált csupán, hogy megkülönböztesse fiaitól. Kormányzását a legnagyobb kegyetlenségek jellemezték. Saját gyermekeit sem kímélte. Mt. 2,16 - betlehemi gyermekgyilkosság.

Júdea fölötti hatalma csupán az elnyomáson alapult. Belpolitikája ennek megőrzésére irányult, bizalmatlan volt.

Könyörtelen, ld. Galileai felkelők ellen és a szanhedrinnel szembeni fellépését. Zsidó vallás felé türelmes, bár a hellénizmust segítette. Megbízásából vert pénzérméken nem volt kép, és a fontos épületeken sem voltak képek.

Kr. e. 25 körül a súlyos éhínség idején palotájának minden ezüstjét és aranyát gabonavásárlásra költötte, hogy a lakosságot élelemmel lássa el.

Külpolitikája arra irányult, hogy mindenáron megtartsa Róma barátságát. Ez sikerült is neki.13.2.2 Viszonya Rómával

Heródes nem volt herceg mikor választották, a rómaiak nem tűrték az örökletes monarchiákat. Hatalma korlátozott. Nem köthetett szerződéseket más országokkal, és nem viselhetett háborút.

Kötelezve volt háború esetén Rómát csapatokkal segíteni, pl. Aurelius Gallus sikertelen hadjárata a szabeusok ellen (25-24) 500 főnyi zsidó segédcsapatot küldött.

Korlátozott pénzverési joggal rendelkezett, saját kis hadsereggel, vethetett ki adókat is. Korlátlan hatalma volt alattvalói élete és halála felett.

26

Válság Kr.e. 32-31-ben, mivel Antónius pártfogoltja volt és veszélybe került a győztes császárral szemben. Szerencsére a polgárháborúban nem vett részt. Actiumi csata után Rodoszon meglátogatta a császárt és felajánlotta neki szolgálatai.

Octavianus neki adta Cleopátra palesztinai birtokait.

13.3 Építkezései13.3.1 Jeruzsálemben

A jeruzsálemi templomot átépítette és kibővítette. Heródes halála után Kr. u. 64-ben, II. Agrippa idején lett egészen kész. (6 évig állt még fenn ezután) Josephusnál és a Talmudban részletes leírása szerepel, ezek nagyvonalakban egyeznek.

A palotát a város nyugati részén egy dombra építette. Három tornya: északi oldalon Fazáél, Hippicus, Mariamne. Geva szerint Hippicus helyén volt Dávid tornya.

Antonia erőd a templomhegy észak-nyugati sarkán volt. Katonai vonatkozásban fontos. Jeruzsálem környékén amfiteátrumot is épített. 13.3.2 Jeruzsálemen kívül

Nem zsidó városokban templomokat épített a római császár tiszteletére. Samária városát újjá építtette, új neve Sebaste. Kr.e. 22-ben új kikötővárost épített, melyet Caesareának nevezett. Megalapította Antipartist, Áfek helyén (Józs. 12, 18). Brossi szerint Heródestől Kr.u. 70-ig a nem zsidó városok száma 12-ről 25-re nőtt.

13.4 Társadalmi-gazdasági helyzet13.4.1 Adók

Átvette a Hasmóneusok adórendszerét. Az adóteher az építkezések miatt magas volt. Az adóbehajtás kinevezett arisztokraták által történt. A vámszedők rendszere az ÚSz-ből ismert.

Visszanyúlik a Ptolemaiosok idejére, az adóbérlők rendszerére. Egyszer egy lázadás elkerülése végett az adók harmadát elengedte. Ebből is látszik milyen súlyosak

voltak a terhek. Nem tudjuk Heródes idejében volt-e számbavétel vagy cenzus. Schalit szerint igen, Kr.e. 20 és 14-ben,

mivel kappadóciai Archaleus királynál tudunk ilyenről. Azonban Josephus nem említi. Lk. 2,12 nem Heródes idejében történt.13.4.2 Szegénység és gazdagság

A gazdag negyedekben a házaknak víztárolóik, mozaik padlóik voltak. De e kis csoport mellett az országban nagy szegénység uralkodott. A terhet a vidéki és paraszt lakosságot sújtották.

Josephus szerint 37-ben, Jeruzsálem bevétele után Heródes kifosztotta a jómódúakat, főleg Antigonus híveit, Júdeában és Gallileában.

Uralkodása alatt viszonylagos béke volt.

13.5 ValláspolitikájaZsidók előtt zsidónak mutatkozott. Később azonban nem sokra becsülték a szanhedrinnel szembeni

magatartása miatt. Heródes arany sast helyezett a templom kapujára. Júdás és Matthias törvénytudók vezetésével leszedték, borzalmas bosszút állt rajtuk. Helyükre hozzá hűséges papokat választott, a papok megbecsülése hanyatlott.

Összeütközésbe került a farizeusokkal, mikor nem tettek esküt Heródesre és a császárra. Halálbüntetés helyett csupán bírságot vetett ki rájuk.

Ennek oka a csoport befolyása lehetett. 37-ben Jeruzsálem ostrománál két farizeus, Semája és Pollio tanácsára nyitották meg előtte a kapukat. Ők azonban vallási okokból cselekedtek, szerintük az Úr büntetésének eszköze volt.

13.6 Heródes föllépése családja ellenHeródes tartott a Hasmoneusoktól, ezért az egész családot kiirtotta. Ezzel ellentétes Josephus közlése: Kr.e. 40-ben Heródes kérte Antóniust, hogy tegye Júda királyává

Aristobulust. Azonban ez Heródes udvari történetírójától származik Damaskuszi Nicolaustól.

27

Házasságot köt Hasmóneus Mariamnéval, Aristobulus testvérével. Ezzel akarta királyságát legitimálni. Uralkodása elején Ananelt, ismeretlen személyt nevezett főpappá. Azonban Mariamne anyja,

Alexandra ezt fiának, Aristobulusnak szánta (a tisztet). Cleopátra segítségével sikerült is terve. Azonban Heródes Aristobulust a népszerűsége miatt vízbe fojtatta Kr.e. 35-ben a fürdőben.

Ezután gyors kivégzések következtek. Hűtlenség és összeesküvés vádjával Mariamnét, egy évre rá Alexandrát kivégeztette.

Kr.e. 23-ban Mariamne két fiát, Alexandert és Aristobulust Rómába küldte tanulni, öt év után visszatértek és házasságot szerzett nekik. Alexandernek Glaphyra, Archelaus kappadócia királyának lánya, Aristobulusnak Berenice, Saloménak, Heródes húgának lánya lett felesége.

Majd két fiát is vád alá helyezték Salomé közreműködésével. Sebastéban kivégeztette őket. Majd Kr.e. 4-ben Antipatert is kivégeztette (első feleségének Dorissának fiát).

13.7 Heródes végeKr.e. 4-ben betegségben meghalt. Josephus szövegét itt nehéz értelmezni. A Heródiumban,

Jeruzsálemtől délre temették el. Mindig mást nevezett ki örökösül. Halála előtt Archelaust nevezte ki.

13.8 Heródes-pártiakAz ÚSz-ben néhányszor van szó róluk. Szimpatizánsai és római érzelműek voltak. Nem biztos, hogy

már az ő idejében megvoltak. Leginkább Heródes dinasztiájának híveiként tekinthetők.

13.9 Kr.e. I. század irodalmaHatáreset a Jubileumok könyve. Ez Kr.e. 100 körül keletkezett.Ebből az időszakból Énok könyvének néhány része, pl. intelmek könyve (kivéve 17-es apokalipszist.) Salamon zsoltárai. 18 zsoltár görög és szír nyelven marad fenn, de héber eredetire mennek vissza. I. Báruk apokrif könyve. Báruk, Jeremiás próféta barátja és titkára. Hozzátartozott a liturgiához,

amikor a templom elpusztításáról emlékeztek meg. Damaszkuszi Irat, ebből törmelékeket találtak a qumráni barlangban. Végső formában öntése Kr.e. I.

században történt, bár egyes részek korábban is keletkeztek. Szövetségről van benne szó, amely a szent maradékra vonatkozik. Ez képezi az igazi Izraelt, amely képes betartani azt. Sok olyan elemet tartalmaz, mely egybevág a qumráni közösség felfogásával.

14. fejezet - Nagy Heródes halálától I. Agrippáig (Kr. e. 4 - Kr. u. 41)Kovács Enikő jegyzete

14.1 A Heródes halála utáni események14.1.1 Fölkelések

A Heródes halálát követő időszakot nem lehet békés korszaknak jellemezni. Rögtön Heródes halála után kitört Jeruzsálemben egy fölkelés, amit Archelaus, Heródes utóda és fia vérbe fojtott. Az újabb zavargásokat Varus, Szíria helytartója fékezte meg, aki a rend fenntartása érdekében egy légiót hagyott hátra. A légió parancsnoka (Sabinus) erőszakosan elnyomta a népet, ezért újabb zavargások törtek ki, immár Júdea területén kívül is. Varus visszatért és leverte a lázadást, 2000 lázadót pedig keresztre feszítettek.14.1.2 Heródes végrendelete

Heródes mindhárom fia a lehető legnagyobb hatalmat szerette volna megkaparintani, ezért Augustus császárnál próbálták érdekeiket érvényesíteni. Augustusnak kellett Heródes végrendeletét megerősítenie, amit részben tett meg: Archelaus Júdeát, Samáriát és Idumeát kapta, Heródes Antipásé lett Galilea és Perea, Fülöpé Auranitis, Trachonitis és Iturea. Archelaus etnarcha lett, a két másik tetrarcha. Ekkor tagoltak be három görög várost, Gadarát, Gázát és Hipposzt Szíria római provinciába. (A városok saját kérésére.)

28

14.2 Palesztina kormányzása Heródes halála után14.2.1 Júdea és Samária

Archelaus lett ezen terület etnarchája. Ez a cím magasabb, mint a negyedes fejedelem (tetrarcha), de alacsonyabb, mint a király. Heródes méltó utódja volt a kegyetlenkedésekben. Kormányzása rövid: Kr. e. 4- Kr. u. 6. Miután Archelaust bepanaszolták a júdeaiak, Augustus tisztségéből fölmentette és száműzte őt. Ezután a terület Szíria római provincia része lett és egy procurátor kormányozta. A procurátorok nem számoltak a zsidó vallás jellegzetességeivel, ezért állandóak lettek a zavargások, és a nagy jeruzsálemi ünnepeken volt gyakran feszült légkör. Procurátorok: Coponius (6-9), Marcus Ambilius (9-12), Annius Rufus (12-15), Valerius Gratus (15-26), Pontius Pilátus (26-36), Marcellus (36-37).

A Római Birodalomba való betagolás alkalmával adóösszeírást kellett tartani (Kr.e. 6-7), ez egyfajta népszámlálást is jelentett, ami ellen a zsidóknak súlyos vallási kifogásuk volt. (2Sám 24,1kk) A népesség egy része Júdás vezetésével fölkelt, de a rómaiak ezt a lázadást leverték.

Legnevesebb procurátor: Pontius Pilátus. Többször megsértette a zsidók vallásos érzéseit.A júdeaiaknak kiváltságaik is voltak, pl. mentesültek a római hadseregben való szolgálat alól, a

szanhedrin vezetőjét, a főpapot a rómaiak elismerték, a belső kormányzat képviselőjeként.14.2.2 Fülöp területe (Kr. e. 4-Kr. u. 33)

Fülöp területét főleg nem zsidó lakosság lakta. Viselkedése mérsékelt, a legrokonszenvesebb a Heródes fiak közül. Jelentősek építkezései pl. Caesarea Filippi átépítése. Halála után az országot Szíriához csatolták, majd 37-ben I. Agrippának adták.14.2.3 Heródes Antipász területe (Kr. e. 4- Kr. u. 39)

Tetrachája jelentős, mert itt működött elsősorban Keresztelő János (Perea) és Jézus (Galilea).Legjobban ő hasonlított apjára (nem nagy dicsőség), Jézus „rókának” nevezi. Legkiválóbb építkezése:

Tiberias város, Tiberius császárról elnevezve. Első felesége IV. Aretas nabateus király lánya, akit eltaszított Heródiásért, Fülöp volt feleségéért. Ez összeütközéshez vezetett, és a nabateusoktól súlyos vereséget szenvedett Heródes Antipás. Tiberius halála után kegyvesztett lett Caligulánál, az új császár száműzte őt 39-ben.

14.3 A társadalmi-gazdasági körülmények14.3.1 Az adók

Az adók két csoportba oszthatók: közvetlen adók és vámok. A közvetlen adók beszedéséért a szanhedrin volt a felelős. Az adóknak ismét két fajtája van: tributum soli – a föld termése után, és a tributum capitis – a fejadó. A fejadóval kapcsolatban kérdezték meg Jézustól, hogy kell-e adót fizetni a császárnak.

A vám magába foglalta a behozatali és kiviteli vámokat, továbbá az út- kikötő- és piaci helypénzt. A vámokat gazdag vállalkozók kibérelték a rómaiaktól majd alacsonyabb rangú vámszedőkkel végeztették a pénz behajtását. Az Újszöv.-ben legtöbbször róluk van szó, kivéve Zákeust, aki fővámszedő volt. Megvetett társadalmi réteg volt.14.3.2 Földbirtokosok és bérlők

A nagybirtokosok a városokban laktak, birtokuk felügyeletét intézőkre bízták. A tulajdonképpeni munkát napszámosok, rabszolgák és bérlők végezték. A földművelés volt a fő megélhetési forrás, a parasztság elszegényedése a vidék visszaesésével járt.14.3.3 A szegények helyzete

A napszámosok, bérlők sokszor csak idénymunkát kapnak, gyakori a munkanélküliség, lásd szőlőmunkások példázatát. Rabszolgák helyzete: adósrabszolgaság létezik, az adósság törlesztésének két módja van: 1. Az adóst családjával együtt eladták. 2. Az adóst börtönbe vetették, míg családja ki nem egyenlítette a tartozást. Az országban koldusok is voltak.14.3.4 Ipar és kereskedelem

40 különböző mesterember-csoport található ekkor Palesztinában. A papok, írástudók is mesterséget folytattak hivataluk mellett. A kereskedelmet először föníciaiak, később kánaániak űzték. A korban egyre több júdeai és samáriai kezdett kereskedelemmel foglalkozni. A kereskedelem forgalmát föllendítette az átmenő kereskedelem, a jeruzsálemi zarándoklatok és a városok piacai. A kereskedelemre káros hatással voltak a vámok.

29

14.4 A vallási helyzet14.4.1 A templom

A vallási élet súlypontja a jeruzsálemi templomi istentisztelet. Még a diaszpórában élő zsidók is fizették az évi fél siklus templomi adót, ünnepeken is sokan zarándokoltak el Jeruzsálembe.

A templomi kultusz része a naponkénti reggeli és esti áldozat. A templom pénzügyi intézményként is működött, tehát gazdasági szerepe is jelentős, sőt olykor háttérbe szorítja az elsődlegest, hogy Isten háza legyen.14.4.2 A zsinagóga

Eredetét a diaszpórában kell keresnünk, a Kr. e.-i 3-2. században. Csak a templom elpusztítása (Kr. u 70) után virágzik igazán. A zsinagógai liturgiában a Szentírás olvasásának és az imádságnak állandó helye van.14.4.3 A szanhedrin

A Nagy Gyülekezet és a Gerúzia folytatása. Illetékességi területe a hagyományos törvény magyarázata és alkalmazása, a profán és vallási jogszolgáltatás. Csekély politikai hatalommal rendelkezik. Tagjai: felső papság (sadduceusok), írástudók és vének (farizeusok). Elnöke: főpap.14.4.4 A lelki vezetők

Papok élén a főpap áll, ő a nép politikai vezetője, a szanhedrin feje. A főpapot ebben a korszakban a rómaiak nevezték ki. Jézus korának főpapja József, mellékneve Kajafás. Hivatalát 18-36-ig töltötte be.

A papokat 24 rendbe sorolták, mindegyik rend egy hétig végezte a templomi szolgálatot (szombattól szombatig). Zakariás Abia rendjébe tartozott. Mindegyik rend föl volt osztva „atyai házakra”. Az alacsonyabb papok vidéken laktak, mesterségükkel gondoskodtak megélhetésükről. A papok feladat a templomi áldozati cselekmény. A segédszolgálatokat a léviták látták el, akik énekesként és zenészként is szolgáltak a templomban.

Az írástudók feladata Isten üzenetének magyarázása és tanulmányozása. Kr.u. 70 után a farizeusokkal együtt alkották a rabbik csoportját. 70 előtt Sammai és Hillél iskolája versengett egymással. 70 után Hillél, a haladóbb nézet képviselője került vezető helyre.14.4.5 A vallásos élet

A köznép a templomi kultuszban csak passzívan vett részt, eluralkodott az intézményesség és a rítus. Előtérbe került a személyes érdekeltség és a kimondott szóra való figyelés. (Jézus is szóban tanított) A jeruzsálemi zarándoklatokon a népesség csak egy része tudott részt venni.

14.5 Jézus föllépése14.5.1 Kronológia

Jézus Augustus (Kr. e. 27- Kr. u. 14) és Tiberius (14-37) császárok alatt élt és működött.Mikor született Jézus? Heródes napjaiban (Máté)? Akkor legkésőbb Heródes halálának évében, Kr.e.

4-ben meg kellett születnie. Az adóösszeírás idején (Lukács)? Akkor Kr. e. 6-7-re tehető a dátum. Az asztronómia segítségével Kr. e. 7-ben állapították meg a születési évét.

A szinoptikusok szerint mintha 1 évig járt volna körbe, mert 1 páskát említenek. János szerint 3 év. Valószínűleg Jézus 30 vagy 33 áprilisában feszítették meg és temették el.14.5.2 Jézus korának irányzatai

Jézus inkább a farizeusokkal állt vitában, mivel ők közelebb álltak a néphez, mint a sadduceusok. Jézust a maga korában sokan zélótának tekintették.14.5.3 A Jézus elleni per

A szinoptikusok nem hozzák kapcsolatba a farizeusokat Jézus perével, de János igen. Valószínű, hogy nem játszottak aktív szerepet a perben. Később a farizeusok gyakran védelmező magatartást tanúsítottak a keresztyének iránt. Amikor sadduceus főpap elfogatja az apostolokat, a farizeus Gamáliel munkálkodik megszabadításukon. (Apcsel 5,17-42)

Ki ítélte halálra Jézust? A szanhedrin? Pilátus? Mindenesetre rómaiak feszítették keresztre.14.5.4 Jézus igehirdetése

Fő üzenete: üdvösség és ítélet hirdetése; Isten országa közel van.

30

15. fejezet I. Agrippától az első zsidó háború kezdetéig (41-66)

15.1 Az általános politikai helyzetAugustus halála után a következő császárok az egyeduralmukkal szembeni ellenállást nehezebben

tudták fenntartani.Tiberius császár (14-37) nem volt túl népszerű. Legfőbb hibája az volt, hogy túlságosan megbízott

Seianusban, a császári testőrség parancsnokában, aki miután kezdett császári allűröket felvenni, elfogták és kivégezték. Azonban Galliában Germániában és Örményföldön sikeres katonai hódítások történtek Germanicus vezérlete alatt, aki a császár unokaöccse volt.

Gaius, Germanicus fia követte Tiberius császárt a trónon, akit Caligulának (kiscsizma) neveztek. Trónralépése után betegség támadta meg az értelmét (megbuggyant), melynek következtében képtelen rendeleteket hozott, például isteni tiszteletben kellett részesíteni, melynek végrehajtása komoly következményekkel járhatott volna a zsidók életében.

Caligula után Claudius lett a császár, aki meglehetősen jó megítélést kapott az utókor részéről, mert hathatós közigazgatási rendszert hagyott maga után.

Nero következett Claudius után, aki mind a külpolitikát, mind a közigazgatást elhanyagolta. Kegyetlenségéről volt ismert, számos összeesküvést szőttek ellene, majd öngyilkos lett. Róma leégése az ő nevéhez köthető.

15.2 I. Agrippa uralkodása15.2.1 I. Agrippa viszony Rómához

Agrippa Nagy Heródes és Mariamne unokája, barátságban volt Caligulával, aki Fülöp tetrarchátusát adta neki (ld. 14.2.2). Agrippa megkapta Heródes Antipas területét is, miután eltávolították őt (14.2.3). Ez időben adott ki parancsot Caligula szobrának felállítására a jeruzsálemi templomban is. Az összeütközést elkerülendő, Petronius szíriai helytartó ezt a parancsot nem hajtatta végre, de szerencsére Caligula halála pontot is tett az ügyre.

Ezután Claudius kinevezte királlyá az egész terület (ti. Nagy Heródes által bírt) fölött Agrippát, mivel segített neki a trónralépésnél.15.2.2 I. Agrippa egész Palesztina királya

Claudius evvel a határozatával ismét elvált Szíria provinciától Samária és Júdea. Pilátus után Marcellus (36-37) és Marullus (37-41) helytartók következtek.

Agrippa Nagy Heródessel ellentétben népszerű volt a vezetők körében. Ez annak is köszönhető, hogy a Hasmóneus dinasztia legitim leszármazottját tekinthették benne anyja révén. Jeruzsálemben úgy viselkedett, mint egy kegyes, és törvényhű zsidó. Jeruzsálemen kívül mint a hellenista kultúra továbbvivője, például lány képeit felállítatta Caesareában, illetve játékokat is rendezett ott, valamint pénzt veretett (csak a nem jeruzsálemi érméken van a császár képe).

Belpolitikai téren próbált függetlenedni Rómától. Új falakat akart építeni Jeruzsálem északi részén, de nem engedték befejezni. Tibériásban megrendezte az öt római kliens-király találkozóját, hogy önállóbbak lehessenek, de ezt ismét megakadályozta Róma. Azonban kieszközölte Claudiusnál, hogy az alexandriai zsidók kiváltságokat kapjanak, amit kiterjesztettek később minden zsidóra a Római birodalomban.

Az Ap. csel. 12:1-9 szerint ő volt a keresztyének első üldözője, azzal, hogy kivégeztette Jakabot, Zebedeus egyik fiát, és Péter is majdnem hasonló sorsra jutott.

Csak rövid ideig uralkodott, Samáriában és Caesareában örömmel fogadták, úgy tűnik a nem zsidók nem kedvelték annyira I. Agrippát.

15.3 Egész Palesztina közvetlen római kormányzás alatt15.3.1 A római procuratorok 44-66

I. Agrippa halála után Claudius egész Palesztinát római provinciává tette, valószínűleg nem élvezett túl nagy bizalmat Agrippa király a birodalommal szemben (valószínűleg az önállóságra való törekvése miatt).

31

Először Cuspius Fadus lett a helytartó 44 és 46 között. Az ő idején lépett fel Teudás, aki magát prófétának nevezte (Ap. csel. 5:36). Sok követője követte őt a Jordánhoz, de Fadus rosszat sejthetett, mert iszonyatos vérfürdőt rendezett, miután rájuk küldte katonaságát.

Fadus utóda Tiberius Julius Alexander (46-48) lett, aki alexandriai volt, Filónak az unokaöccse. Az ő idejében nagy éhínség volt, és ő feszítette keresztre a galileai Júdás fiait, Jakabot és Simont (12.8.1). Csak rövid ideig volt helytartó, de 70-ben Jeruzsálem ostrománál ismét ott látjuk, mint római parancsnok tanácsadója.

Alexandert Ventidus Cumanus követte (48-52). Nőtt a nyugtalanság kormányzása idején. Galileaiak és samaritánusok csaptak össze egy zsidó férfi Samáriában történt meggyilkolása miatt. Miután Cumanus nem tette meg a kellő intézkedéseket, ezért a zsidók egy kis csapata megtorló akciót szervezett. A konfliktusnak Claudius vetett véget, megbüntetve a samaritánusokat (II. Agrippa közbenjárásának köszönhetően) és leváltva Cumanust.

A következő procurator Antonius Felix (52-60), aki fogva tartotta Pált Caesáreában. Az ő idejében nyugtalanság volt jellemző a lakosságra, köszönhetően a kegyetlen és ügyetlen fellépéseinek a problémákkal szemben. Nő a korrupció is (ld. Ap. csel. 24:26)

60-ban felmentette Nero Felixet, és Portius Festust (60-62) nevezi ki a helyébe. Vele szemben hivatkozik Pál a polgárjogára, erre Rómába küldi, hogy ítéljen fölötte a császár. Meglehetősen óvatos és mérsékelt kormányzó. II. Agrippa és a papok közötti konfliktusban (eltakarta a kilátását Agrippának a templomra a papok által épített fal, amit le akart rombolni Agrippa) ugyan Agrippának adott igazat, de megengedi, hogy a papok a császárhoz menjenek egy küldöttséggel, amiben végül is a javukra ítél Nero.

A következő procuratorok Albinus (62-64) és Gessius Florus (64-66). Mindketten a pénzéhségükről voltak híresek, Albinus idején minden fogoly pénzért megszabadulhatott, Florus pedig városokat rabolt ki. Az ő idején robban ki a felkelés.15.3.2 II. Agrippa (kb. 49-92)

Nem követte apját a trónon a római udvar bizalmatlansága miatt, de 49-ben kinevezték Chalkisz (Libanonban) királyává, majd megbízták a templom felügyeletével és megkapta a főpap kinevezésének a jogát. 53 körül megkapja Fülöp tetrarchájának területét is ami kibővül Abilénével. Később még kap négy várost.

Magánéletben azonban kedvezőtlen a megítélése, mert nála lakott Berenice húga is.Külpolitikai téren Róma hűséges vazallusa volt. A pénzt, amit veretett a római császár neve és felirata

van. Támogatta Festust és Rómát támogatta a pártusok elleni hadjáratban.Igyekezett megértésre törekedni a zsidósággal szemben, például a törvényekre vonatkozó kérdéseivel

Eliézer ben Hyrkanus rabbihoz fordult. Viszont a fal építésével kapcsolatos problémát is látnunk kell.A zsidó háború kitörésekor próbálja békíteni a feleket, de egyértelműen a rómaiak oldalán áll.

Valószínűleg még ezután kap területet, de a további sorsa nem ismeretes, valószínűleg 92-ben meghal, 65 évesen.

15.4 A társadalmi-gazdasági helyzet 41-66 között44 után a gazdaság folyamatosan romlott, köszönhetően a rossz közigazgatásnak, melyek a

pénzhajhászáson és a korrupción alapultak. Zavargások törtek ki sokszor, és az adót sokkal nagyobb mértékben hajtották be. A Róma-ellenes csoportok növekedtek, akik ellenezték a császárnak az adófizetést.

Jeruzsálem és Júdea szerepe megnőtt. Legaktívabb gazdasági, vallási központ volt Jeruzsálem: jelentős papi családok és arisztokraták éltek itt, megannyi kiválósággal.

Samáriában saját templomuk volt az ott élőknek a Garizim-hegyen. A zsidó háborúban viszont a zsidók oldalán álltak.

Perea viszonylag gyéren lakott terület volt, de ott jellegzetesen hellenista városok voltak.Galilea viszonylag gazdag terület volt, Tibériás II. Agrippáé volt, görög polisz jellege volt, de

valószínűleg sok zsidó is lakott ott. Ezen a területen volt a Róma-ellenes mozgalom bölcsője.

32

15.5 Az ősgyülekezet15.5.1 A jeruzsálemi gyülekezet

Nagyon kevés adattal rendelkezünk az ősgyülekezet működését illetőleg. Biztos, hogy János, Jakab és Péter fontos alakjai voltak ennek a gyülekezetnek.

Közösen birtokolták a javakat, ez más közösségeknél is kimutatható volt. Hűek maradtak a zsidó hithez is, ezért tekintették őket más részről egy kisebb csoportosulásnak. Részt vettek a templomi kultuszban is.

Valószínűleg vettek úrvacsorát és keresztelkedtek is (1Kor. 11:23). A tizenkét tanítvány képezte a gyülekezet magját, nagy jelentősége volt ennek a gyülekezetnek.15.5.2 A jeruzsálemi gyülekezet görögül beszélő tagjai

Jeruzsálem az idők folyamán jelentős várossá lett. A görögül beszélő zsidók is megjelentek a városban. Az ősgyülekezetben emiatt konfliktus támadt. Ezért hét férfit beállítottak diakónusnak, valószínűleg misszionáriusok lehettek (Apcsel. 8:4). Egy rövid üldözés idején egy diakónust megöltek (István), valószínűleg csak a görög nyelvűek ellen irányult, mert Péterék zavartalanul működhettek tovább. A görög nyelvűeket elüldözték Jeruzsálemből.15.5.3 Jakab halála

A gyülekezet vezetése Péternek és Jakabnak, Jézus testvérének a kezében volt. 62-ben, amikor még nem nevezték ki az új procuratort, Jakabot megkövezték. II. Annás beidézte a szanhedrin elé idézték, majd megvádolták, hogy megszegi a törvényt és ki is végezték (erről Flavius József tudósít). Mivel ez nem volt törvényes eljárás, az üldözés rövid lehetett, noha sok embert börtönbe vetettek, de ennek ellenére a farizeusok és a mérsékeltebb zsidók felháborodtak és bepanaszolták az esetet. Ennek hatására leváltotta II. Agrippa II. Annást.15.5.4 Menekülés Pellába?

Eusebius szerint sokan mentek a jeruzsálemi keresztyének közül Pellába a zsidó háború idején. Ez azonban nem valószínű, mert messze van Pella, valamint 66-ban kirabolták zsidó partizánok, ami arra enged következtetni, hogy nem valószínű, hogy befogadták volna őket oda. Valamint biztosra vehető, hogy rengeteg zsidókeresztyén osztozott a polgártársaik sorsában, de ez persze még jelentheti azt, hogy elmenekülhettek néhányan.

16. fejezet - Az első zsidó háború (66-74)16.1 A harc kezdete16.1.1 Az okok

Nyilvánvaló, hogy a római procuratorok korrupt és rossz kormányzása, meg a római megszállók ellen sokakban élő gyűlölet volt a harc kitörésének a közvetlen oka. Ezenkívül szerepet játszottak benne szociális, gazdasági, nacionalista és vallási indítékok is. Mégsem lehet ezek közül egyiket sem a háború döntő okának megjelölni. Meg kell ugyan állapítani, hogy különösen a szociális és gazdasági tényezők segítették elő az összeütközést, de nem lehet a 66-74 közötti eseményeket az osztályharc csúcspontjaként sem jellemezni. Éppígy nem lehet a görög és zsidó közösségek közötti ellentéteket sem a Róma elleni harc alapvető okának tekinteni. Sokkal inkább azt kell mondani, hogy az említett tényezők összefüggése vezetett végső soron az ellenségeskedések kirobbanásához.

Az események egybeesése lobbantotta lángra a harcot. Legelőször Caesareában. Ennek a városnak zsidókból és görögökből álló kevert lakossága volt. Amikor a görög lakosok beépítettek egy telekrészt, ami egy zsinagóga mellett volt, és ezáltal részben elzárták ezt a zsinagógát, konfliktus keletkezett a két csoport között. A konfliktust egyenesen Néró elé vitték, aki 61-ben a görögök javára szóló döntést hozott. Ezután megmaradt a nyugtalanság Caesareában, és ez vezetett 66-ban a városban utcai harcokhoz.

Ugyanebben az időben adott Florus procurator parancsot, hogy a templom kincstárából vegyenek ki tizenhét talentumot. Ilyesmi ugyan már korábban is történt, de most kihívólag hatott. A lakosság egy része úgy űzött gúnyt Florusból, hogy utcai gyűjtést rendeztek neki. Ez felkeltette Florus dühét, és ezért parancsot adott katonáinak, hogy büntessék meg a lakosságot. Az ellenállás azonban olyan nagy lett, hogy vissza kellett vonulnia Caesareába. A város vezetőit tette felelőssé a rendért és nyugalomért. Ez azonban nem sikerült nekik.

Ezek az események adták meg a jelt a sicariusok és zélóták csoportjai számára, amelyek a megelőző években mind nagyobb számúak lettek, hogy megkezdjék a harcot a rómaiak ellen. Júdea és Galilea

33

lakosságának legnagyobb része hamarosan csatlakozott hozzájuk, éppígy az idumeaiak és 67-ben a samaritánusok is.16.1.2 Békéltetési kísérletek

Nem mindenki örült a dolgok ilyen fordulatának. II. Agrippa, aki ebben az időben Alexandriában időzött, Jeruzsálembe sietett, hogy ott közvetítsen. Ez a kísérlet nem sikerült, főleg azért nem, mert Florus részéről kevés támogatást kapott Agrippa.

Nem Agrippa volt az egyetlen, aki megpróbálta az összeütközést elhárítani. A főpap, a sadduceusok, a farizeusok elégedettek voltak azzal a ténnyel, hogy a vallást alig korlátozták. Ők is és Heródes dinasztiájának a hívei is mindent megtettek a béke helyreállítására. Úgy látszik egyébként, hogy a farizeusok egy későbbi szakaszban részt vettek a harcban, de ami azt illeti, lelkesedésük mindig mérsékelt maradt. Az esszénusok magatartásáról nem tudunk semmit, bár föltehető, hogy ez a csoport meglehetősen távol tartotta magát az ellenségeskedésektől.

Eközben a zélóták már elfoglaltak különböző erődítményeket — köztük Maszadát — és Eleázárnak, a főpap fiának a vezetése alatt megszállták a templomot, és véget vetettek a császárért hozott naponkénti áldozatnak.

Ebben a helyzetben a fent említett csoportok, akik a konfliktusban közvetíteni próbáltak, II. Agrippa segítségét kérték. Ő háromezer főnyi csapatot küldött, hogy a zélótákat és híveiket kikapcsolja. Szándéka teljesen sikertelen maradt, és így a Róma elleni háborút nem lehetett többé elkerülni.16.1.3 Az első sikerek

Közvetlenül II. Agrippának ezután a sikertelen beavatkozása után a zélóták lángba borították Agrippa, Berenice és a főpap palotáját. Hamuvá tették a városi archívumot is. Ez utóbbi kapcsolatban van a zélótáknak és híveiknek azzal a szociális-gazdasági törekvésével, hogy elérjék a földtulajdon újrafelosztását, meg az afölötti elégedetlenséggel, hogy Jeruzsálem sokkal gazdagabb volt, mint az ország többi része. Néhány nappal később elfoglalták Antonia várát, és röviddel azután az egész várost fölszabadították a rómaiaktól.

Cestius Gallus, Szíria római helytartója meglehetősen hosszú előkészület után 66 őszén kezdte meg a palesztinai hadjáratot. Felvonult Jeruzsálem ellen, de hamarosan vissza kellett onnan vonulnia. Visszavonulása közben táborának legnagyobb részét megsemmisítették egy hegyszorosban Béthoronnál.

Főként ennek a győzelemnek lett a következménye, hogy sokan csatlakoztak a Róma-ellenes csoporthoz. Ebből az időből származhatnak az első pénzek, amelyeket a háború évei szerint kelteztek.

16.2 A harc Galileában16.2.1 Előkészületek

Gallus leverése után nagy sietve intézkedéseket tettek, hogy a rómaiak biztosan várható újabb támadásának ellent tudjanak állni. A jeruzsálemi vezető papok időközben rájöttek, hogy fontos helyüket el fogják veszíteni, ha nem állnak a Róma-ellenes pártba. Sokan tehát megtették ezt. A szanhedrint bízták meg a végrehajtó hatalommal, míg a legfőbb hatalmi szerv az újjászervezett népgyűlés lett, amely a kliens-királyok alatt minden jelentőségét elvesztette. Ennek vezetése az első időben még a papok és farizeusok magasabb osztályának a kezében volt.

Ez a népgyűlés bízta meg a későbbi történetíró Flavius Josephust a galileai csapatok főparancsnokságával.

A zélóták és főleg vezetőjük — Giscalai János — valószínűleg nem ok nélkül gyanúsították Josephust azzal, hogy inkább tárgyalásokba kívánt bocsátkozni a rómaiakkal, mint döntő küzdelembe bocsátkozni velük.

Josephus szerint Galileában egy másik ellentét is fennállott: a vidéki lakosság és a nagyobb városok között.

Ezek a tényezők mind nagy befolyással voltak a rómaiak ellen bekövetkező harc előkészületeire. A vázolt ellentétek azt a benyomást keltik, hogy ez az előkészület kereken kimondva: rossz volt.16.2.2 A római felvonulás Galileában

Néró Görögországban volt, amikor Palesztinában kirobbant a harc. Főparancsnoka, Vespasianus kapta a megbízatást, hogy helyreállítsa a rendet. 67-ben, mihelyt az évszak megengedte, Vespasianus felvonult. Mielőtt a harcokat megkezdték volna, a jelentős Szefórisz város már a kezére jutott.

34

Vespasianus 3 légióból álló hadsereggel vonult föl Galileában, kiegészítve II. Agrippa és II. Malchosz nabateus király segédcsapataival. Josephus ekkor visszavonult Tibériásba, míg hadseregének főereje Jotapat erődítményébe menekült.

Vespasianus 47 napig ostromolta Jotapatát. Árulás révén végül a rómaiak kezére került ez a védelmi állás. Minden lakóját megölték vagy rabszolgaságba hurcolták, míg magát a várost és védműveit a földdel egyenlővé tették. Ez az esemény 67 június-július körül történt. Jotapata elestével a rómaiak ismét birtokba vették Galilea egyik legfontosabb erődítményét.

Jotapata eleste után Tiberias kardcsapás nélkül megadta magát, és a rómaiak hamarosan elfoglalták Tarichaeat, Gamala erődítményét és a Tábor hegyét. Így 67 végére egész Galilea újra hatalmukban volt. Giscalai János ekkor követőivel Jeruzsálembe menekült.

16.3 A háború folyása 68-69-ben16.3.1 A jeruzsálemi helyzet

Vespasianus gyors galileai felvonulása után Jeruzsálemben véres összeütközések történtek. A zélóták ugyanis Galilea elvesztésének a kudarcát a régi vezetőknek tulajdonították, ezenfelül féltek, hogy azok nagyon hamar készek lesznek a Rómával való tárgyalásokra. Ezért nem nyugodtak, amíg ezeket a vezetőket félre nem állították. Jeruzsálem vezetése most már a zélóták kezébe került.

Kicsivel később, 69 nyarán azonban újabb nehézségek keletkeztek. Ekkor érkezett a városba egy másik zélóta vezető, Simon bar Giora, akit követőivel együtt Vespasianus üldözött el Idumeából. Ráadásul Jeruzsálemben még egy harmadik zélóta csoport is akcióba lépett. Ezt Eleázár ben Simeon vezette, annak a jeruzsálemi zélóta csoportnak a papi vezetője, amely Giscalai János pártjáról szakadt le. A három csoport hevesen küzdött egymással.

Amikor a római csapatok a városhoz közeledtek, a város valójában három erődítményre oszlott: Simon bar Giora kezében volt a felsőváros és az alsóváros nagy része, Giscalai Jánoséban a templomhegy, Eleázár ben Simonéban pedig a templom belső udvara. Ebben a helyzetben készült el Titus, Vespasianus fia, hogy a várost ostromzár alá fogja.16.3.2 Vespasianus további tevékenysége 68-69-ben

Vespasianus látva a belső harcokat, kivárt míg azok legyengítik egymást. Figyelmét ezért először Pereára fordította. Nem tartott sokáig, és az egész terület a kezébe került. Aztán elfoglalta Antipatriszt, Lyddát, Jabnét és Idumea területét. Ezután Samárián át Sikem ellen vonult, ahol leverte a samaritánusokat, akik 67-ben Róma ellen támadtak. Majd bevette Jerikót is.

Amikorra Vespasianus elkészítette a támadást Jeruzsálem ellen, kapta a hírt, hogy Néró 68. június 9-én meghalt. Ezután más dolgokkal foglalkozott.

Majd visszatért, hogy Jeruzsálem ellen vonuljon, de közben a hadsereg kikiáltotta a Római Birodalom keleti része császárának. Ez az esemény 69. július 1-én történt, ezért azonnal elhagyta Palesztinát, és Rómába utazott. Fia, Titus vette át a helyét a főparancsnokságban.

16.4 Johanán ben Zakkai meneküléseNeki nagy jelentősége volt az első zsidó háborúban, a következő fejezetben részletesen fogunk vele

foglalkozni. Egyébként a menekülését 69. május 15. és június közé helyezik.

16.5 Jeruzsálem ostroma és elesteTitus 70 tavaszán kezdte meg Jeruzsálem ostromát. Az ostromhoz 4 légióval és a segédcsapatokkal

rendelkezett Titus. Az ostrom néhány héttel a páska ünnepe előtt kezdődött. Még az ostrom alatt is harcolt egymással Eleázár, Simon és Giscalai János.

A rómaiak előbb megtámadták az északi oldalt, ez volt a leggyengébb oldal. Ennek következtében János és Simon abbahagyta a belső harcot, de ennek ellenére a belváros 3 héten belül a rómaiak kezében volt. Aztán a harc súlypontja átesett a templomhegyre az Antonia erőddel és a felsővárosra. Aztán egy éjszakai rajtaütés során elfoglalták az erődítményt. Ezután elfoglalták a templomot is és a tűz martaléka lett. Öt hónap ostrom után sikerült elfoglalniuk a felsővárost is, ezzel Jeruzsálem római kézre került.

A város eleste után 700 fiatalembert elhurcoltak Rómába, hogy részt vegyenek Titus diadalmenetében, másokat egyiptomi bányákba vittek munkára vagy rabszolgának adtak el, Simont kivégezték, János pedig egész életét börtönben töltötte.

35

Jeruzsálem majdnem teljesen elpusztult. Csak néhány szegényes maradvány emlékeztet ma már a második templom idejéből való Jeruzsálemre.

16.6 Harc az utolsó erődítményekért (70-74)Titus 71-ben tartotta diadalmenetét Rómában, ahol még Heródium, Maszada és Machaerus

erődítményét még nem foglalták el. A nagyszámú foglyon kívül ott vitték a hétágú gyertyatartó és a szent kenyerek asztalát. Titus Sextus Lucius Bassusra bízta a megmaradt erődítmények elfoglalását. Heródiumot minden fáradság nélkül 71-ben elfoglalták, Machaerus ostroma valamivel több időt vett igénybe, de itt sem volt gond, mert a fáradt védők megadták magukat. 72-ben Bassus meghalt, így utódjára Flavius Silvára várt a nagy feladat, hogy elfoglalja Maszadát. 73 kora tavaszán fogott hozzá.

A Maszadát megszállók vezetése Eleázár kezében volt. Ő Júdás Galileus unokája volt. Eleázár és hívei, már 66-tól Maszadában voltak, ezért mindenre fel voltak készülve, feltöltekezve élelemmel és vízzel, és megerősített erődítményfallal. Mivel nagy volt a hőség, ezért sürgetve voltak a rómaiak, hogy minél hamarább elfoglalják.

Silva egy 3500 méter hosszú falat épített, amelyet szembe helyezett az erőddel és innen lőtte azt. Amikor már úgy látszott, hogy elesik Maszada és elfoglalják az erődítményt, lejátszódott a falakon belül egy dráma. A bevonuló katonák látták, amint az ostromlottak családtagjaikkal együtt öngyilkosságot követnek el. Eleázár hívta fel őket erre, valószínűleg a Deut 6,5 alapján. Ez a tettük, Josephus szerint, a rómaiak csodálatát is kiváltotta. Az öngyilkosságból csak két asszony és öt gyermek menekült meg.

Általában úgy tartják, hogy 73-ban, de új leletek alapján valószínűsítik, hogy 74-ben esett el az erődítmény.

16.7 KövetkezményekEltekintve a nagy pusztításoktól és számtalan emberélet elvesztésétől, a Róma elleni vereségnek súlyos

következményei voltak vallási, politikai és társadalmi-gazdasági téren is.Vallási téren, hogy lerombolták a templomot, az emberek nem jöttek fel nagy ünnepeken

zarándokútra. Továbbá ezzel megszűnt az áldozati kultusz is.Politikai téren volt azonban a legsúlyosabb a helyzet. Júdea önálló római provincia lett. Ami azt

jelentette, hogy állandó megszálló hadsereg jött az országba. A római csapatok főhadiszállása Jeruzsálem lett.

A társadalmi-gazdasági következmények is rettenetesek voltak. Különböző helységek, köztük Jeruzsálem is majdnem egészen elpusztultak, több vidék teljesen elnéptelenedett. Sok földet elvettek és szétosztották a katonák között.

17. fejezet - A két háború között17.1 A politikai folyamatok Rómában

Vespasianus (69-79) a palesztinai hadjárat idején lett Róma császára. Vele kezdődik a Flaviusok uralkodása, akik nem patríciusok voltak.

Vespasianus adókkal oldotta meg a Néró alatt kialakult rossz pénzügyi helyzetet, javított a hadsereg fegyelmén is.

Fia, Titus (79-81) és testvére, Domitianus (81-96) követte. D. abszolutisztikus uralkodó volt. Vele végeződött a Flaviusok dinasztiája.

Utódja, Nerva (96-98), szociális irányú politikát folytatott.Trajanus (98-117) idején volt a Quietus-háború, a diaszpórákban élő zsidók felkelése, amely

Palesztinára is hatással volt.Utána Hadrianus (117-138) következet, alatta volt a második zsidó háború (Bar Kochba - felkelés).Trajanus és Hadrianus alatt jól szervezett közigazgatási apparátus. Ebben az időszakban nagy jólét a Római Birodalomban.

36

17.2 A társadalmi, gazdasági helyzet PalesztinábanA templom elvesztésével fontos társ., gazd., pénzügyi központ veszett el. Sok zsidó már nem jött a

diaszpórákból a nagy ünnepeken Jeruzsálembe. Az áldozati kultusz miatti gazdasági forgalom is teljesen megszűnt.

A lakosságban is változások történtek. A harc kitörése előtt Júdeában még szinte csak zsidók laktak, Galileában és Transzjordániában kevert lakosság volt.

Jeruzsálemben és környékén a város eleste után a tizedik légió állomásozott, akik hozták magukkal a családjaikat is és egy új népréteget alkottak a környéken. Caesareából minden zsidót elűztek. Új városokat alapítottak, pl.: Neápoliszt (Vespasianus) a régi Sikemnél.

Voltak, akik a pusztítások és a megnövekedett szegénység ellenére meggazdagodtak. Pl.: Tarfon rabbi, Eleázár ben Azarja, II. Gamáliél rabbi.

Néhány év elteltével megint van gazdasági fellendülés, új megélhetési módok.Trajanus idején a nabateusokkal vívott harc gazdasági visszaesést is jelentett. Ezután a rómaiak

hozzáfogtak egy kereskedelmi útvonal megépítéséhez a régi királyi út vonalát követve, ami fontos kereskedelmi útvonallá vált, viszont kikerülte a Jordántól K-re eső vidékeket, így azok hátrányos helyzetbe kerültek.

17.3 A rabbik és a vallási folyamatok17.3.1 A rabbik

A Róma elleni háború után a vallási csoportok közül csak a farizeusok maradtak meg és rajtuk kívül még néhány más vallási vezető. A farizeusok befolyásukat is tudták növelni, engedményeket kaptak vallási tevékenységük támogatására. Talán távol tudták magukat tartani a Róma elleni harcoktól, vagy a 66 utáni óvatos viselkedéssel tudták ezt elérni.

70 után a farizeusok új neve: rabbik. Fontos szerepük lesz a zsidóságban. Nevük jelentése: tanítóm. A rabbinusi zsidóság jelentős vezetőit később rabban, tanítónk címmel illetik. A rabbinusi tudósok neve: bölcsek.

Az írástudók korábban még külön rendet képviseltek, de később beolvadtak a farizeusok csoportjába.Rabbik célkitűzése: reformok a templom eleste után. Az írás tanulmányozását és a mindennapi életre

való alkalmazását hangsúlyozták. A szóbeli hagyomány továbbadóinak és követőinek tartották magukat. A hagyományt Mózesre vezették vissza. A Pirké Avót traktátus írja le a hagyományozók listáját, ez biztosítja legitimitásukat.

A rabbi tisztsége életforma, célja, hogy az áthagyományozott Tóra célkitűzése szerint éljenek és tanítsanak.

Legjelentősebb rabbik ekkor: Johannán ben Zakkai, Eliézer ben Hyrkanus, Izmael ben Elizeus, II. Gamáliél, Akiba, Tarfon.17.3.2 Jabne

Johannán ben Zakkai Jeruzsálemből való menekülése után iskolát alapított Jabnéban a Tóra tanulmányozására. Ez a hely a rabbinikus zsidóság központja lett 135-ig. Itt vetették meg a rabbinikus zsidóság alapját J. ben Zakkai és II. Gamáliél vezetésével.

Nem tudjuk meddig működött itt J. ben Zakkai, de valószínűleg ellenállásba ütközött és vissza kellett vonulnia. (Róma-párti magatartás?)

Más helyeken is voltak központok, pl.: Tiberiasban.Jabnéban telepedett meg a Bét Din (bíróság), a szanhedrin folytatása is. Nem tudni, ki viselte a nászi (a

Bét Din elnöke) címet.Hillél iskolája kerekedett felül II. Gamáliél idején, ebben az időben juthatott a Bét Din is némi politika

jelentőséghez. A 70 utáni első években a rómaiak kemény uralmat gyakoroltak, de folyamatosan ismét politikai szabadságot engedélyeztek.

Gamáliél idejére teszik az ószövetségi kánon rögzítését. Feltételezik, hogy 100 körül volt egy zsinat Jabnéban, bár vannak utalások, amelyek ezt megkérdőjelezik. Az Énekek éneke és a Prédikátor könyve vitatott marad. Schafer szerint a kanonizálás 132-135-ös események hatása alatt alakult ki.

Kanonikus = istentiszteleten használható. Kánon kialakulásának hosszú előtörténete van, végső szakaszán erős farizeusi-rabbinikus befolyás.

37

Ebben az időben jelenik meg az ún. eretnek áldás (birkat ha-mimim), eufémizmus az eretnek megátkozása helyett, amely a Tizennyolcas imádságban jelenik meg.

Gamáliél kb. 100 és 120 között halt meg, fia, Simeon nem közvetlenül követte. Ebben az időben talán Tarfón volt a Bét Din elnöke.

Egy másik nézet szerint 120-tól a Bar Kochba (132) lázadásig más jelentős tanházak: Akibáé a mai Tel Aviv környékén és Izmael ben Elizeusé.17.3.3 A zsinagóga új helye

Kr.u.-i első században a templom elpusztulása után jönnek létre zsinagógák. Legrégebbi a zélóták által használt maszadai zsinagóga.

70 után már nemcsak a diaszpórákban, hanem lassan minden közösségnek saját zsinagógája lett. Nagyobb helyeken több zsinagóga épült, amelyek a lelki élet központjai lettek.

A zsidó vallás religio licita (megengedett vallás) lett a rómaiaknál, élhettek saját vallási szabályaik szerint, ez együtt járt a tagok feletti joggyakorlás lehetőségével.. Ezt először Julius Caesar adja meg, majd Claudius kiegészíti: felmenti őket a katonai szolgálat alól.

17.4 Az ún. Quietus-háború (115-117)Ebben az időben zsidó felkelések vannak a diaszpórákban (Cyrne, Ciprus, Egyiptom, Mezopotámia).

Trajanus ekkor a párthusok elleni hadjárattal volt elfoglalva.Mezopotámiában a felkelést Lucius Quietus római tábornok verte le barbár módon, ahol zsidók ezreit

ölték meg. Trajanus ezért kinevezte Quietust Júdea procuratorává.Valószínűleg Palesztinára is átterjedt a felkelés de nincsenek biztos adatok, erre utal Quietius

kinevezése és az állomásozó légiók megduplázása.

17.5 A legfontosabb palesztinai irodalom70 után a rabbik tanítványaikkal együtt a Tóra tanulmányozásával és értelmezésével foglalkoznak. Az

így összeállt gyűjteményt nevezik Misnának (tan), írástudóknak pedig azokat, akik ezt összeállították. Első ezek közül Johannán ben Zakkai volt.

A misnagyűjtemény neve Misna, összeállításában nagy része volt Jehúda ha-nászinak 200 körül.Újszövetség: Jakab és Júdás levele Palesztinában íródhatott.Még néhány pszeudepigráf irat ekkorról: Mózes mennybementele (Kr.e. 4-Kr.u. 30 között), Ádám és

Éva élete (70 előtt), IV. Ezsdrás 3-14 (kb. 95), Paralipomena Ieremiae (II.sz. eleje).

38

18. fejezet - Bar Kochba fölkelése (132-135)18.1 Az okok18.1.1 A politikai háttér

Hadrianus nem törekedett további terjeszkedésre (pl. Partia felé), ezáltal Szíria és Palesztina fontosabbak lettek, mert a Római Birodalom keleti határához közel kerültek ezzel. A zsidó és görög lakosság viszonya volt Palesztina egyik jelentős problémája. Rómaiak békefenntartó eszköze erre: „Oszd meg és uralkodj!”, és ezen kívül a római katonai hatalom megerősítése Arabia provinciában (nabateusok országa). Ennek háttere lehet, hogy az volt, hogy jó szövetségi kapcsolat volt Júdea és Partia között az előtte lévő időszakokban, és ezzel a két ország között gát alakult ki.

Hadrianus átutazóban meglátogatta Palesztinát is kb. 130-ban. Itt is hellenisztikus épületeket emeltet (Caesarea, Tiberias). A zsidó Szefórisz város Diocaesarea lett (Zeusz nevéből). Nem örültek a zsidók, sem a vallási kérdések szóba kerülésekor.18.1.2 A gazdasági helyzet

Utalások, hogy rosszabbodott. Főleg a bérlők helyzete lett nyomorúságosabb (Rabbinikus forrásokból.) A földbirtokosok gyakran rómaiak voltak. Találtak bérleti szerződéseket, melyek a felkelés idején Bar Kochba és más zsidók kötöttek olyan földekről, amiket akkori tulajdonosaitól vett el.

A rossz gazdasági is táptalajul szolgáltak a 132-135-ös fölkeléshez. Feszültségre utal egy római légió áthelyezése is Szefóriszba.18.1.3 Közvetlen okok

1. Cassius Dio szerint a lázadás oka, hogy Hadrianus Jeruzsálem görög-római várossá való újjáépítését tervezte: Aelia Capitolina név alatt.

2. A Historia Augusta szerint az ok, hogy Hadrianus megtiltotta a körülmetélkedést. 3. Néhány forrás céloz arra is, hogy Hadrianus megígérte (később visszavonta), hogy újjáépítteti a

templomot. Az utóbbi két ok sokak véleménye szerint inkább a fölkelés következménye, mintsem oka.

Kézenfekvő, hogy látogatása során került képbe Aelia Capitolina alapításának a terve. Ez lehet legalább az egyik ok.

4. Schäfer szerint volt egy olyan zsidó csoport, aki támogatta Hadrianus hellenista politikáját. Később Hadrianus, mivel erre a csoportra van tekintettel terveinél, meglepődik a „törvényhű” zsidók lázadása miatt. (Hasonlóság a Makkabeusok felkelésére IV. Epifanész ellen). Az Oracula Sybyllina V,46-50-ben a Róma-barát zsidóknak az igenlő magatartása fejeződik ki, ami Hadrianust dicséri.

Reális ez a csoportosulás; azok között kell keresni őket, akiknek haszna volt a római megszállásból. Ez is hozzájárulhatott a fölkeléshez.

5. Sok ok lehetett, de a gazdaságira is gondoljunk.

18.2 Bar Kochba személye18.2.1 Neve és származása

Murabba’at vádi és a Nahal Héfer barlangjaiban talált számos okmány és levél, és a pénzleletek alapján.

Magát Simon ben Kozibának nevezte. A keresztyén hagyományban Bar Kochba (Csillag fia) a neve. A rabbinikus irodalom Ben vagy Bar Kozeba (Koziba)-nak nevezi (hazugság fia?!). Származásáról semmi megbízható adat nincs. 18.2.2 Címe

Sok pénz felirata, okmányok, egy levél „Izrael fejedelmének” nevezi. A „fejedelem” (nászi) címet 70 után a Bét Din vezetőjére, vagy a palesztinai zsidó közösség fejére alkalmazzák. Hillél utódai viselték ebben az időszakban. Vitatott, hogy ez a cím Bar Kochbával kapcsolatban mit jelent.

Nem találjuk a messiás vagy király címet neki tulajdonítva (sem okmányokban, levelekben, sem pénzeken, csak a rabbinikus irodalomban). Személyéhez és a fölkeléshez azonban messiási váradalmak kapcsolódtak. 18.2.3 Bar Kochba mint vezető

Személyéről van számos adatunk. A legfontosabb anyag a levelezésében található. Katonai, társadalmi-gazdasági, és vallási téren is érvényesítette hatalmát. A bérleti szerződések alapján földreformot hajtott

39

végre. Istentiszteleti élet szabályozásában szerepe jelentős. Tized behajtása, lombsátor ünnepe, a szombatév jelentősége. A vallási élet fontos lehetett a fölkelőknél – erre utal Eleázár pap említése számos pénzen. Ez arra utal, hogy a papi szolgálatot is helyreállították. Újra megkezdett áldozati kultusz. Eleázár val. vezető volt, de nem bizonyítható azonossága Eleázár ben Azaria rabbival vagy Modini Eleázárral (B.K. nagybátyja). Kétségtelen, hogy B.K. volt a fölkelés vezére ezen adatok alapján.

18.3 Akiba rabbi és más rabbik szerepeRabbinikus források szerint Akiba B.K.-t a „Jákóbból származó csillag”-nak látta (Num 24,17), és

„Messiás királynak” nevezte. Régi tradícióra nyúlik vissza ezzel.A legtöbb rabbi véleménye azonban a rabbinikus irodalomban ezzel ellentétes: „hazugság fia”. Ezek a

fölkelés után írattak le. Vannak listák a „tíz mártírról”, néhány rabbit is említenek pl. Akibát 135-ből. Általában azonban a rabbik nem voltak forradalmi beállítottságúak, ezért Akiba val. kivétel. A rabbik val. távol tartották magukat a fölkeléstől.

18.4 A fölkelés lefolyása18.4.1 A harc színhelye

Egész Palesztina? Bizonytalan, hogy Galilea, Samária és Transzjordánia érintett volt-e. Cassius Dio „egész Júdeáról” beszél, ami jelentheti az egész országot is. A Talmud alapján Büchler arra következtetett, hogy csak Jeruzsálem és környéke. Mások szerint nagyobb ennél a kiterjedése.

Föltehetőleg Júdea volt a fő színtér. Galilea tartózkodó magatartását az ott állomásozó erős római haderő magyarázhatja. 18.4.2 A fölkelés kezdete

132 tavaszán kezdődött a források alapján. Pénzek is erre utalnak. Háromfajta érmét találtak: a fölkelés első és második éve szerint datáltakat és egy datálatlan csoportot. Ezek val. a 3. évből. 3 év a fölkelés. A forgalomban lévő római pénzek legrégebbjei 131/132-ből valók, ez utal arra, hogy 132-ben kezdődött.

A fölkelők hamar megszálltak számos erődítményt (pl. Herodiumot), megerősített helyet, barlangot. Jeruzsálem is hamar a lázadók kezébe került (erre abból következtetnek, hogy Hadrianus beveszi és elpusztítja egyes kortársak szerint).

B.K. csapatai gondosan kerülték a nyílt küzdelmet. Heves gerillatámadásokat intéztek a stratégiai helyekről a rómaiak ellen.

A fölkelés kezdetén Tineius Rufus procurator a területen volt, de csapataival nem tudott helyt állni a fölkelőkkel szemben. Sikeres kezdet. B.K. tábora emiatt megnőtt. De hamar kiderült, hogy ez azért történt, mert kevés római csapat volt az országban. 18.4.3 A küzdelem további fejlődése

Hadrianus egyik legjelentősebb hadseregparancsnokát, Julius Severust bízta meg a fölkelés leverésével. A fölkelőket felhajtotta, és amikor elsáncolták magukat barlangjaikba, körülzárta őket, míg az élelmiszerhiány miatt megadták magukat. Nahal Héfer barlangjainak temetőhelyei utalnak szörnyű jelenetekre.

B.K. harcai részleteiről nincs pontos értesülésünk. Helyzete rosszabbodott. A harc utolsó szakasza Bétár ostroma és bevétele (nem messze Jer.-től). Fontos támaszpont volt (3 oldalról szakadék). Ismét véres jeleneteknek kellett lejátszódniuk (bár a későbbi leírások feltehetően túloznak). A megöltek között kellett lennie B.K.-nak és Akiba rabbinak is.

A zsidó hagyomány val. a teológiai motívum miatt datálja egy napra az első és második templom elpusztulásának emléknapjával (Áb 9.). Bétár elestével nem szűnt meg teljesen az ellenállás (barlangok).

18.5 A fölkelés következményeiA győzelem a rómaiaknak is veszteségekkel járt. Hadrianus elhagyta a szokásos formulát a szenátus

előtt: „Velem és a légiókkal minden rendben van.” Számtalan júdeai esett el, sokan adták magukat rabszolgának (az áruk egy lóval volt egyenlő, olyan nagy volt a kínálat.) Jeruzsálem pogány város lett: Aelia Capitolina. Zsidóknak tilos volt a bemenetel. Templom helyén Jupiternek szentély (Cassius Dio szerint). Rabbinikus források azt sugallják, hogy vallásüldözés lehetett. Tilos volt a körülmetélkedés (Antonius Pius vonja vissza (138-161)), a szombat megtartása, a Tóra tanítása.

40

A zsidó nép politikai értelemben megfosztatott hazájától. Csak a Tóra volt az egyetlen kötelék, ami összetartotta, de ez elég erősnek bizonyult a történelem során.

41