p p

D i c s é r j é t e k a z Úr n e v é t ! Gör. kath. egyházi zsolozsmás könyv a nagy Horologion feljes anyagával, a szentek rövid életrajzával, az ünnepi és közös ménea szükséges részeivel bőr-kötésben tokban, havi mellékletekkel

arany metszéssel 30*. vörös metszéssel 25*-

Énekeljetek a mi Istenünknek! Az előbbinek kivonata. Teljes nép* énektár, a régi hajdudorogi szövegekkel

csinos vászonkötésben

Görög kath. Szer lar lástan Papnövendékeknek, kántortanító-jelöl-teknek kiválóan alkalmas. 227 oldal.

Fűzve 3*80 P

A görög kntholikus Szertartásion Elemei. Az előbbinek 120 oldalas bő kivonata.

Fűzve 2*40 P

Ünnepi o f f ic iumok görög szertartás szerint, m a g y a r u l :

Az Űrnap, Jézus Szíve és a Fájdalmas Boldogasszony ünnepi officiuma, együtt. Fűzve —'60 P

Krisztus király és a Boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatásának officiuma együtt. Fűzve ^ ' 4 0 P

Megrendelési cím: Ludvig István könyvnyomdája, Miskolc, Rákóczi*u. 18. Tel,:25*69

KELETI EGYHÁZ U N I Ó S S Z E M L E

T U D O M Á N Y O S ÉS E G Y H Á Z P O L I T I K A I FOLYÓIRAT

CIKKEK.

Kozma Ferenc: Isten u j j a észak-ra mutat . Német József S. J . : Szolovjov pédabeszéde a templomépítésről. Massalskij Miklós herceg: Unió és világbéke. Vucskits Jenő : Egy ú tmuta tó uniós könyv. (Rademacher: Die Wiedervereinigung der christ-lichen Kirchen.)

UNIÓS SZEMLE.

A püspöki kar a Szent Miklós Szövetségről.

KRÓNIKA.

K. J . : Kormányzónk jubileuma.

FIGYELŐ.

Dr. Sz. Görög Liturgikus köny-vek német nyelven.

ADATTÁR. Az egyesült keleti egyházak Ma-gyarorszzágon kívül. -— Bulgária.

IRODALOM. UNÍO Cleri Missionibus.

FŐSZERKESZTŐ:

S Z Á N T I Y - S Z É M Á N I S I V Á N dr. SZERKESZTŐ:

mm János M E G J E L E N I K H A V O N T A . JULIUS ÉS AUG. KIVÉTELÉVEL S Z E R K E S Z T Ő S É G E S K I A D Ó H I V A T A L : M I S K O L C . H U N Y A D I - U . 3. ELŐFIZETÉSI ÁR ÉVI 6 P. K Ü L F Ö L D R E ÉVI 8 PENGŐ POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI BEFIZETÉSI LAP SZÁMA: 45595

VII. ÉVF. 4. (64.) SZÁM 1940. Á P R I L I S H Ó

Ecclesía Orientális Annus VII. Nr. 4. (64.) Április 1940. Periodicum menstruum S. ünionis. — Redactio et Administrate

Miskolc, Hungaria. Hunyadi-u. 3. — Pretium annnum 8 pengő aurea.

SUMMARIUM. Nova situatio Ecclesiae Carelorum

in Finnia. — Parabola Solovioviana de aedificatione Ecclesiae. — S. Unio et pax mundi. •—• De libro Ar-noldi Rademacher: De renovatione unionis Ecclesiarum Christianarum.

— Confe'rentia vernalis Episcoporuni Hungáriáé edidit litteras recomenda-toris de associatione nostra unionisti-ca: Liga Unionistica S. Nicolai. — Versiones germanicae liturgicorum librorum Ecclesiae Orientális.

„Hogy mindnyájan egyek legyünk." Uniós vezérkönyv az egyházak egyesüléséért imádkozni ós dolgozni kívánó katholikusok (papok és világiak) szá-mára. Alapvető ismeretek. Bő imádságos rész az egyház keleti és nyugati liturgikus imáiból.

Ara két pengő Szent István Társulat — Budapest Vili., Szentkirályi-utca 28-3Q. sz.

FELVÉTEL A KŐSZEGI ÉS BUDA-TÉTÉNYI MSSSZIÓSHÁZAKBA

Az Isteni Ige T á r s a s á g a mis sz iós szerzetes-rend ezen ké t m i s s z i ó s h á z á b a f e l v é t e l t n y e r h e t n e k a g i m n á z i u m n a k m i n d a n y o l c o s z t á l y á r a o lyan jó, jól t anuló é s e g é s z s é g e s f iúk, a k i k a z Isteni Ige Tár-s a s á g á b a n hithirdető p a p o k a k a r n a k lenni. É r e t t s é g i b i z o n y í t v á n n y a l je lentkezők azonna l a r e n d n o v i c i á t u s á b a nyerhetnek felvételt . A fe lvéte lre vonatkozó lag b ő v e b b felvilá-gos í t á s t nyújt a

S Z E N T I M R E M I S S Z I Ó S S Z E M I N Á R I U M H Á Z F Ö N Ö K S É G E

K Ő S Z E G

Í S T E N U J J A É S Z A K R A M U T A I

Irta: KOZMA FERENC.

Isten súlyosain megpróbálta a finn népet. S mikor egy egész világ bámulata kísérte azt a hősi, ú j eposzt író küzdelmet, melyet Isten nevé-vel kezdtek s mikor egy egész világ részvéte áll mleltettük most, mikor megcsonkított hazában, megint Isten nevében, megkezdik az ú j életet, nemcsak méltó, hanem kötelességszerű is, hogy a csodálatban is, rész-vétben is előljár junk mii magyarok, ment hiszen ez a világnak ma legcso-dáltabb népe nekünk magyaroknak rokonunk. Mint görögikatolákusok-nak pedig, akiknek kötelességünk, hogy egyre több reménnyel, egyre tóbb imával, egyre több akarással és végre egyszer talán már egyre több munkával és tettél is várjuk vissza azokat a testvéreinket, akik Péter hajóját otthagyva bolyonganak biztos kormány nélkül a tengeren — még különösebb okunk vasn odafigyelni Északra, mert Suomi meg-próbált népe között — ha arányfog kis számmal is, — de ott élnek azok a testvérek is, akik most jóformán mind, kivétel nélkül otthonuktól, tü/íhelyüktÖ., sírjaiktól és oBtáraiktól elszakítva, idegenben készülnek el éneke; ni most következő húsvétjukon a diadalmas vigasztaló, bátorító himnuszt, hogy: Föltámadt Krisztus. A finn nép soraiban is élnek léháit olyanok, a!kik a mi ősi szertartásaink szeri nlt dicsérik az Urait, bár Péter hajóján kívül, mert az orosz nagy egyházszakadás őket is lesza-kította az egyetlen biztos és szilárd alapról.

Adataink ugyan egy évtizedesek — hiszen Finnországban is ez év-ben lesz az ú j népszámlálás — azonban az- ú j adatok sem fogják meg-változtatni a képét az egész ország lakosságára nézve. így a tízéves hiva-talos adatokra támaszkodva is helyes és reális képet nyerhetünk.

Ezek szerint pedig Finnország 3 millió 634 ezer lakosából 61.653 lakos követte mint sikiizimlaitikus keresztén}- a görög szertartást. A lakos-ságnak tehát 1.69 százaliéka, vagyis aránylag valamivel kisebb százalék-ban, inimt ahogy Csonka-Magyarországban volit képviselve görög-kaitolikus egyház, amelynék arányszáma 2—3 százalék volt. Kreikkalais-Katolisia, görög katolikusok-maik nevezték és nevezik magukat. Az orosz uralom alaitt egyetlen egyházmegyéjük voilt s püspökük székhelye a mos-tani háborúban romhalmazzá válllt és a szovjet kezére jutott Viipuni vobt. Egy íparochiána tehát mintegy 1600 hívő esett, ami még akkor is komoly paszitorációs nehézségeket jelentene, ha e szám 2—3 községben lenne elosztva. Azonban a kis finn falvakból egész tömeg jutott egy-egy pa-rochiia területére.

Finnország politikai függetlenségével együtt függetlenítette magát a finn kreikktilais-kcttolisici kirkko, a finn görögkeleti egyház is. S e füg-getlenség következménye vollt, hogy meghagyván a viipuri püspökséget előbbii helyzetében, a finn-karéiliad határ közelében az orosz patriarcbá-tól elszakadt finn egyház Sortavala-tban exarchaltust létesít, mely a konstantinápolyi patriarchát ismeri el fejéül. Hogy ezt a megoldást vá-lasztották, igen nagy, komoly és örvendetes okból tették.

73

Mielőtt ez okkal foglalkoznánk, ismertetnünk kell a finnországi görögkeletiek — milyen szívesen neveznők mi lis, ha joggal nevez,hetnök úgy őket, ahogy ők nevezik magukat: görögkaitolikusoknak — földrajzi elhelyezkedését,

A 60 ezernyi finn görögkeleti egy aránylag 'hosszú, de mégis ösz-szefüggő területen helyezkedett etti a finn-szovjetikaréilfiai határ közelében. Legnagyobb részük, mintegy 45 ezer, a Viipuri-i politikai kerületben élit. Egy kisebb rész, mintegy 11 ezer, az ezzel a kerülettel összefüggő Kuo-pio-i kerület legkeletibb részén. Két és félezernyi görögkeleti élt Helsin-kiben, míg a többi Turkutól kezdve Petsamoig, a vidékről a városba szakadt népesség volt, négy, aránylag kis létszámú parochia gondozása alatt. A finn (görögkaitoliikus lakosságiból egy kis ifez, aí'ig 3 ezer volt az orosz anyanyelvű, míg a többi a finn hivatalos statisztika szerint finn nemzetiségű. Tényleg azonban nagyobb felében karélek. De a karédeket azért nem itünlteti ki külön népfajnak a finn, sitatiszícka, mert a karéi tényiieg nem; külön nemzetiség, nincs külön nyelve s legfeljebb annyi a különbség a finn és karéi között, mint a magyar és székely között. Fontos ezt tudnunk nemcsak Finnország miatt.

Itt k e l elmondanunk azt is, hogy a finn görögkeletieknek iskoláik nincsenek. De Finnországban ma ¡már a lakosság 95 százalékát követő evangélikusoknak is aliig van néhány élemii iskolájuk. Intelligenciájuk éiég nagy, mert ugyanakkor, amikor a felnőtt evangélikus lakosság 5.3 százaléka végzett (közép vagy középfokú iskolát, a görögkeleti felnőtt lakosság közül 5.4 az iskolázott. Az analfabétizmus azonban, sajnos, a görögkeletieknél igen nagy. Mert amíg Finnország összes felnőtt lakosai-bál csak 1 (egy) százalék nem tud írni-olvasni, addig a görögkeletiek közüli 23.2 százalék az analfabéta.

1920-tóil kezdve Finnországban ők szaporodtak a leggyorsabban: majdnem kétszer olyan mértékben, mint az ország 95%-os többségét jelentő evangélikusok, akiknek 6% szaporodásával szemben az ő 10% szaporodásuk áll Életképességükről tesz ez tanúbizonyságot. Bár ez nem mind természetes szaporodás, mert egy része a szovjet uralom alatt levő karéliai hit- és fajtestvéreik átszivárgásábói adódott. Viszont ez meg bizonyos lelki közösségre mutat.

Az egyházi nevelés a monostorokban folyt. A magasabb teológiai képzés pedig német és skandináv protestáns teológián. (Vájjon a buda-pesti egyetem katholikus teológiájára nem jöttek volna-e olyan szívesen, mondjuk azért, mert magyar, mint a német protestáns teológiákra, ha valaki hivta volna őket?) Az orosz uralom megszűntével a liturgikus nyelv a finn épúgy, mintahogy a szintién rokon s ¡miinftegy negyedmillió főt számláló észt görögkeleti egyház tliurgikus nyelve az észt lett.

Volt 3 luostareja, ahogy finnül a la ura után elneveznék a bazilita monostorokat. Az egyik Sz. Bazi!-rendű monostor Viipuriban, a másik Sortavaiiában volt. Ezek voltak a kisebb jelentőségű monostorok. De messze földön híres volt már a cári uralom ailatt is az, mely Sortavala közelében a Ladoga-tó egyik szigetén állt s melynek elpusztulásáról érkeztek hírek a most lefolyt háború alatt.

Az isteni Gondviselés különös kegye volt az, hogy amikor a finnek

74

1925—26. évben az északi kikötő várost, Petsamo-t létesítették, akkor az idetelepített lakosok egy harmada görögkeleti volt, akiknek Miki gondo-zására iá finn egyház bazilitákat küMötlt, akilk felállatoititák a rövid pár év alatt is híressé vádit petsamo-i ,,luostareja"-lt, a peítsamoi (monostort, mely-ről a most 'lefolyt háború alatt (sok cikk és riport jelenít meg ¡a nyugati és amerikai lapokban is.

A Gondviselés keze volt az, mé;y őket Petsamoba elvezette. Abba a Petsamoba, mely a finn-szovjet Iníke szeri nlt Finnországé marad akkor, mikor elveszett, elpusztult a másik három, ősi bazilita monostor, mikor az egész terüllet, ahol a finn 'görögke'etiek laktak, uitolsó talpalatnyi földig szovjet kézre jutott. Hontalan a sortavalai kareliai, hotalan a viipuri püspök, hontalan három monostor minden szerzetese, hontaian 60 ezer finn (görögkeleti. Csak 7 parochia. meg a petsamoi monostor maradt meg. A 60 ezer hívő pedig pásztoraival, főpászltoraival keres ú j helyet, ú j ¡letelepedést, — mert egv sem maradt dfct a Szovjet kezébe át-ment területen — és ki tudja-, mikor állnak majd az ú j otthont nyújtó falvakban és városokban új ra a templomok, melyekben újra felcsendül-hetnek az örökszép himnuszok s melyekben Aranyszájú Szent János és Nagy Szent Bazil liturgiája szerint újna bemuitaítíhaitják az engesztelő áldozatot, hogy vegye el felőlük az Isten sújtó ostorát és könyörüljön rajtuk. Könyörüljön tahiban is, hogy vezesse őket igaz örvényeire, hogv necsak nevükben, de tényleg is kréikkalais katolisia, görögkatdiikusok legyenek.

Odia Sortavala, az exarcha székhellyel És oda mindaz a remény, oda mindaz a cél, amiért nem Viipuri lebt az exaröhaitus székhelye, hanem Sortavela! Viipuri ugyanis finn vidéken, míg Sortavala karélek Lakta vidéken fékiildt. Viipuri aránylag messze, Sortavala pedig közéi volt az északi jeges tengerig nyúló finn és szovjet-karéliai határhoz. Mert Finn-ország mellett, a Ladoga-tótól kezdve fel egész északig ott nyúlik el Szovjet-Karélia, az autoncm Karéi - S z ov jetköztá r saság, mélynek rend-kívül gyéren népesült hatalmas földjén igen kevesen, mindössze 400 ezren laknak, de ezek közül 350 ezer kairól is szinltén Kreikkalais-katoli-sia, szintén finn görögkeletiek. Akiknek egyházi életét szintén feldúlta a szovjet s akiknek lelki vezetését — nem nyilvánosan ugyan — a soirta-valá-i exarchátus voilt hivatott ellátni. S ez sikerült is valamennyire. S Karéi-iánál át tudott valamennyire hatni a szabadon eiő exarchátus a határokon túl s azokhoz csatlakozva óriási területen élő fürjénekre, akik-nek 600—700 ezernyi lakosa mind szintén finn-ugor nyelvű görög-kelteti volit.

*

S ha ¡a világ jobbik (lelkiismerete fájó lélekkel néz: a finn test-véreinknek kijutott sorsat, nem kellene-e mindennél és mindenkinél job-ban bennünk magyarokban feltámadni a segíteni akaró részvétnek és a maigyarok között is elsősorban bennünk, görögkauholikusokban azoknak az érzelmeknek, melyek nemcsák ia szánkra adják az igét: „Szánom a sereget", hianem amelyik akaratra támáad fél, mert hiszen a digitus Domini a mi számunkra is mutat észak felé.

Akiknek fegyverük van, fegyvert küldtek Északra, akiknek pénzük,

75

pénzt. Akiknek 'könnyűik, azok könnyet. Akiknek lelkük van, azok küld-jenek ihat lelket. (Akiknek pedig kötelességük van, adjanak kötelességet.)

Mikor eljön az araltás ideje, az Isten ad; munkásokat. Gsalk a mun-kások engedelmeskedjenek az elihivatásnak és kötelességnek!

*

Finnország görögkeleti egyházának súlyos megpróbáltatásai kell, hogy teremjenek Istenhez, Isten egyházához utat egyengető gyümölcsöket. Az Igazságnak az a rettenttoeltetken hirdetése, amelyei Szentséges Atyánk állit ki a finn nemzet igazsága mellé — amelyben híve csiak ezer főnyi van — az apostol úttörő munkája volt.

És oiiiyen apostoli munka kezdete! Finnország görögkeleti egyhá-zának katoMzálása nem 60 ezer főnyi nyereséget jelent az Egyháznak! De jelenti azt, hogy a legműveltebb, ia ¡többi finn-ugor népek ákital vezető-nek és példának elismert finn nép lellkielklben is ultat mutat Jelenti és jeleníthetné az észt görögkelleti egyház — ahol imiár észlelték katolizálási hajlamot — visszatérését, jelenheti az orosz népelemet Finnországtól kezdve az Uraiig ós Urálon túl is egy megsizakítialtllain láncban körülölelő s ma kizárólag görögkeleti vallású sok milliónyi finn-ugor nép Péter hajójába visszatérésének első lépését.

Finnország ¡megostorozott, megpróbált görögkeleti népeinek vissza-vezetése jelentené, hogy feltűnt a nubicula parva, quctsi vestigium homi-nis, amely azonban mégis messze földeket harmatozna be aiz üdvösség áldásával.

Akinek fülei vannak a hallásra,, hallja meg!

S Z O L O V J O V P É L D A B E S Z É D E A T E M P L O M É P I T É S R Ö L

Francia eredetiből fordította NÉMETH JÓZSEF S. J.

Egy kis részletet közlünk Vladimír Szergejevics Szolovjovnak La Russie et l'Eglise universelle (Paris, 1889.) c. munkájából. Rövid a részlet, de annál tartalomdúsabb, mert egy nagy katolikus keresztény szellemnek világátala-kító eszméjét és az Egyház egész történetét tartalmazza. Szolovjov, akit M. d'Herbigny orosz Newmannak nevez, egyesítette magában a keresztény Kelet és Nyugat egész műveltségét. Newmanhoz hasonlóan ő is kiemelkedett az ál-lamegyház szűk köréből és Krisztus világegyháza végtelen távlatainak lett a szerelmese. Mindamellett megmaradt a dicső múltú keleti egyház és Oroszor-s'zág hűséges fiának. Mint katholikusul gondolkodó keleti és orosz, megérezte, hogy a szakadár kelet újraéledéséhez és Oroszország történelmi kötelességé-nek teljesítéséhez a Rómával való egyesülésen át vezet az út .Ez az út és csakis ez az út Kelet és Oroszország számára az igazság és élet útja. Ennek a gondolatnak lett prófétájává honfitársai között. Sajnos, ő is úgy járt, mint Izrael prófétái. Életében nem sok megértője akadt. Mégis kitartott az igazság mellett és nem szűnt meg inteni népét arra, hogy álljon be ú j ra az Isten tem-

76

plomát építő Krisztus munkájának folytatásába. A Krisztustól vetett alap, Péter, most is megvan. Az épület egy része is kész már. Csak össze kell fog-niok az építő mester tanítványainak, hogy az egyszerű épület egyre jobban kibontakozzék Isten dicsőségére. Példabeszéde végén Szolovjov magának és a keleti szlávságnak nevében megható hitvallást tesz a templomnak rendíthetet-len alapja mellett. Bebocsátást kér Krisztus Kulcshordozójától a nagy katho-likus egységbe, hogy végre az orosz nép is élő, átlelkesített köve lehessen az Isten templomának.

Egy híres építész hosszú ú t ra indult. Ezért összehívta tanítványait és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azért jö t tem ide, hogy újraépít-sem ennek az országnak f ő szentélyét, melyet földrengés rombolt szét. A művet megkezdtem: az általános tervet fölvázoltam, a telket rendbe-hoztam, az alapot leraktam. Távollétem alat t helyettesítsetek engem. .Biztosan visszatérek, csak nem tudom megmondani, hogy mikor, ű g y dolgozzatok hát , mintha csak az egész munkát nélkülem kellene elvé-geznetek. Most mutassátok meg azt a tudományt, amelyre t i teket taní-tottalak. Bízom bennetek, azért nem hagyok meg mindent apróra. Csak a művészetünk szabályaira ügyeljetek. Egyébként i t t hagyom nektek a templom rendíthetetlen alapját , amelyet magam raktam le és az ál-talános tervet, amelyet fölvázoltam. Ennyi elég lesz nektek, ha hívek maradtok feladatotokhoz. Én magam nem hagylak el benneteket. Lé-lekben és gondolatban mindig veletek leszek." Odavezette őket az ú j templom helyére, megmuta t ta nekik az alapot és á tad ta nekik a tervet.

Elutazása után tanítványai egyetértéssel lát tak munkához. Rövi-vídesen majdnem egyharmada állott az épületnek. De nagyon sok és roppantul bonyolult volt a munka. Az első társak nem voltak hozzá ele-gen. ú j a k a t kellett felvenni. A fő munkavezetők közti súlyos nézetelté-rések nem soká várat tak magukra.

Egyesek úgy vélekedtek, hogy a két dolog közül, amelyet a távol-levő mester r á juk hagyott , az épület alapja és az általános terv közül, csak az utóbbi fontos és kötelező; ellenben semmi akadálya sincs annak, hogy a lerakott alapot elhagyják és más telken építsenek. A társaság többi t ag ja i azonban erélyesen szembeszálltak velük, úgyannyira, hogy az előbbiek a vita hevében odáig mentek, hogy (sa já t nézetük el-lenére, amelyet ismételten hangoztattak) azt állították, hogy a mester soha le nem rakta, sem ki nem jelölte a Templom alapját, hogy ez sem-mi más, mint ellenfeleik találmánya. Emezek között viszont többen akadtak olyanok, akik csak azért, hogy az alap fontosságát megvédjék, más végletbe estek és azt erősítgették, hogy az egész műben csupán a mester által elhelyezett épületalap igazán fontos; az ő feladatuk csak abban áll, hogy megőrizzék, kijavítsák, erősítsék az épület már fenn-álló részét, anélkül, hogy az egésznek kiépítésére gondolnának, mert , szerintük, a mű befejezése kizárólag magának a mesternek van fennta r tva a r r a az időre, amikor vsszatiér.

A végletek találkoztak. A két ellentétes pár t csakhamar megegye-zett abban, hogy az épületet nem kell befejezni. Egyedül az a párt , amelyik jókarban akar ta t a r tan i az alapot és befejezetlen hiajót, adta

77

magát ebből a célból rengeteg mellékes munkára és muta to t t f á radha-tatlan munkabírást . A másik pár t azonban, amelyik azt hi t te , hogy nél-külözni lehet a Templomnak egyedüli alapját, miután más telken ered-ménytelenül pazarolta e re jé t az építkezésre, kijelentette, hogy minden erőlködést abba kell hagyni: szerinte az építészet lényege az elmélet, szemlélődés a mintákról, elmélkedés a szabályokról, nem pedig egy meghatározott terv kivitele; és h a mesterük r á j u k is hagyta a Tem-plom tervét, egyáltalán nem azért tette, hogy közös munkájuk által megvalósíttassa azt, hanem csak azért, 'hogy ezt a tökélees tervet ta-nulmányozva, mindegyikük önmagában tökéletes építész lehessen. Ép-pen ezért a legbuzgóbbak közülük a r r a szentelték életüket, hogy az esz-ményi templom tervrajzáról elmélkedjenek, hogy megtanulják és min-dennap kívülről elmondják a tervra jznak azokat a magyarázatait , ame-lyeket a mester szavai nyomán némely régi munkatárs készített. Leg-többjük azonban beérte annyival, hogy hetenkint egyszer rágondolt a Templomra; összes többi idejét pedig egyéb ügyleteire fordította.

Mégis találkoztak néhányan a kivált munkások között olyanok, akik tanulmányozva a mester tervét ós annak hiteles magyarázatait , szabatos mondásokat vettek észre azokban, melyekből azt következtet-ték, hogy a Tempkwn alapja valóban letétetet t és az soha meg nem vál-toztatható; egyebek közt a nagy építésznek ezekre a szavaira is rá-bukkantak: „I t t a rendíthetetlen alap, iamelyet én magam tet tem le; erre kell épülnie Templomunknak, hogy képes legyen ellenállni a földrengésnek és minden romboló törekvésnek." Ezek a szavak annyira meglepték őket, hogy a jóravaló munkások elhatározták, hogy búcsút mondanak szakadásuknak és nyomban csatlakoznak az alap őrzőihez, hogy ők is részt vegyenek a fenntar tó munkában. Egy olyan munkás is akadt, aki azt mondotta: „Valljuk !be tévedésünket, i smer jük el régi munkatársaink igazát és ad junk meg nekik minden tiszteletet, egyesül-jünk velük a megkezdett nagy építkezésben, amelyet hitványul elhagy-tunk. Az ő mérhetetlen érdemük az, hogy vigyáztak rá és jó állapotban megtar tot ták azt. De mindenek előtt a mester gondolatához kell hívek-nek Lennünk. Márpedig a mester nem azért t e t t e le az alapot, hogy senki hozzá ne nyúljon, hanem azért, hogy ráépítsék templomát. Ne-künk tehát ú j r a össze kell fognunk, hogy a megadott alapra felhúzzuk az egész épületet. Lesz-e időnk vagy sem a befejezésre a mester vissza-térése előtt, ez más kérdés, amelyre ő maga sem akar t megfelelni. De azt kifejezettem meghagyta nekünk, hogy mi többre visszük mint ő." Ennek a munkásnak buzdító szavai idegenül csengtek legtöbb tá r sa fülében. Egyesek álmodozónak nevezték, mások kevélységről és önhitt-ségről vádolták. De lelkiismeretének szava világosan mondta neki, hogy a távollevő mester vele van lélekben és igazságban.

N. B. Mint az igazi és tiszteletre méltó, igazhitű, keleti vagy görög-orosz Egyház tag ja , nem azé, amely egy kánonellenes szinódus és a vi-lági hatalom által nyilatkozik, hanem amely nagy Atyái és Tudósai ál-tal szól, elismerem legfőbb bírámnak vallási ügyben azt, akit ilyennek elismert Szent Irén, Nagy Szent Dénes, Nagy Szent Atanáz, Arany-szájú Szent János, Szent Cirill, Szent Flávián, Boldog T/heodorit, Hit-

78

valló Szent Maxim, Studita Szent Tódor, Szent Ignác, stb., tudniillik Pé te r apostolt, aki utódaiban él és aki nem hiába hallotta az ú r szavát: „Te Péter vagy és er re a kősziklára építem Egyházamat. Erősítsd meg testvéreidet. Legeltesd juhaimat, legeltestd bárányaimat."

Te, ó szent apostolnak halhatat lan szelleme, az ú r n a k láthatat lan szolgája látható Egyházának kormányzásában, te tudod, hogy annak földi tes t re van szüksége ahhoz, hogy látható legyen. Kétszer adtál már neki szociális tes te t : előbb a görög-római, később a római-germán világban, a lá ja vetetted Konstantin birodalmát és Nagy Károly biro-dalmát. Ezen két ideiglenes megtestesülés után v á r j a harmadik és utol-só megtestesülését.

Egy egész világ zörget a világtörténelem kapuján. Egy világ, mely tele van erőkkel és vágyakkal, de nincs rendeltetésének világos tudatá-ban. Mi a jelszavatok, ó népei az igének? Tömegetek még nem tudja , de hatalmas hangok emelkedtek körötökből és azok már kihirdették azt. Két évszázaddal ezelőtt egy horvát pap prófétai lélekkel meghir-dette, napjainkban pedig ugyanannak a nemzetnek egy püspöke kiál-tot ta ki ismételten csodálatos ékesszólással. Ahhoz, amit a nyugati szlávok képviselői, a nagy Krizanic' és a nagy Strossmayer kimondták, semmi más nem kell, mint a keleti Szlávok egyszerű ámenje. Eljöt-tem, hogy kimondjam ezt az áment a keresztény oroszok százmilliói ne-vében. Erősen, tökéletesen hiszem, hogy nem tagadnak meg engem.

A ti jelszavatok, ó népei az igének, a szabad és általános theokrá-cia, minden népnek és minden osztálynak igazi szolidaritása, keresztény politika; minden elnyomottnak szabadsága, a gyengék támogatása; társadalmi igazságok és áldott keresztény béke. Nyiss há t a j tó t Krisz-tus Kulcshordozója, hogy a történelem kapu ja legyen számukra és az egész világ számára az Isten Országának kapuja.

U N I Ó É S V I L Á G B É K E Irta: MASSALSKIJ MIKLÓS herceg

„ . . . d i c Ecelesiae!" Matth. 18. 17.)

Az egyházra e földön háramló feladatokat különböző időkben és kü-lönböző helyeken egészen küiönféleképen fogták fel s vitték át a megva-lósításba, miközben e feladatok elhatárolása figyelemre méltó módon csu-pán az össztartalom egy részére korlátozódott.

így a protestáns hitközösségek az egyéniség kialakítását s a lelkek üdvössége elérésének lehetőségét tekintik feladatuknak s ezáltal az em-beriség sorsától való teljes függetlenítést, különösen az állammal, mint politikai életformával szemben, ami szükségképen a vallási élet tökéletes elszigetelődésére vezet az állami és népi élettől. Innen már csak egy lépést kell tenni tovább, hogy elérkezzenek ahhoz az atheista-istentagadó fel-fogáshoz, mely szerint egyetlen vallási közösség sem bír több jelentőség-gel, mint bizonyos azonos törekvésű egyének magán-szervezete, mint valami klub vagy más efféle.

79

Az orthodox egyház álláspontja, bár ettöi jelentékenyen különbözik is, mégis bizonyos egyoldalúságban szenved, amennyiben az egyházra háramló feladatok főterlhét egészen a jelenre helyezi, s az „Ecclesia Triuimphans"-t az „Ecclesia Militans"-nak áldandó előtérbe helyezésével hátra szorítja. Az orthodox egyház elsiklik a maga földi feladatai mellett, melyek az ideigvalókra vonatkoznak s ezáltal küzdő egyház helyett pusz-tulóvá válik, hogy a híres bölcselő Solovjov Wlad'iimir szállóigéjével éijek. kiről még szó lesz. Az Istennek tetsző élet eszményét abban az aszkézis-ben és contemplatióban látja, melynek legridegebb megnyilatkozása az áthoszhegyi remeteélet és a kolostori élet, melyben a remeték és szerze-tesek minden tevékenységüket „Tábor hegye teremtetlen világosságának szemléletére korlátozzák. Mindkét esetben az egyik ténykedésnek túlér-tékelése szerepel a másiknak és többieknek semmibevevésével szemben.

Ettől az egyoldalúvá való fejlődéstől egyedül a katholikus Egyház maradt megóva, mely az egyházra háruló feladatok egyedül héiyes érté-kelésével a jövőről való gondoskodást, a lelkek üdvén való fáradozást a jelenért való munkával a maga küldetésében egybekapcsolnak tartja. Már ez az egy tény is arra a következtetésre késztet, hogy isteni aiiapító-jának akaratával maradéktalanul teljes összhangzásban működik, azon-ban a kérdés vizsgálata még sokkal messzebbre vezet.

Az egyház földi vonatkozású feladatainak meghatározása nemcsak elméleti, hanem főíieg a jelenben, igen messzire ható gyakorlati jelentő-séggel bír, úgy hogy annak röviden való kifejtése csak hasznunkra lehet.

Azok közül, kik e kérdéssel szemben állást foglaltak, ha nem is a leg-ismertebbek, de minden esetre a legjelentékenyebbek közé tartozó böl-cséiő Solovjev Wladimir, ki „Sz. Wladimir és a keresztény állam" c. tanulmányában foglalkozik e kérdéssel. Abból indul ki, hogy Krisztus egyházat s nem államot alapított, s ezért az isteni hivatás és segítség ér-zete ebben és nem az államban van meg. Szavai: „Adjátok meg a császár-nak, ami a császáré és Istennek, ami Istené," olyan időre vonatkoztak, mikor az állam élén egy pogány Caesar uralkodott és e főhatalom keresz-ténnyé létele után, mint ahogy mondásának alapja is megszűnt, e szavai eredeti jelentésüket is elvesztették. A keresztény uralkodónak az egyház hű gyermekének kell lennie s hatalmát mint egyetlen Krisztus-alapította szervezettől, csakis ettől kölcsönözheti. Ebből önként következik, hogy az egyíház az ideigvaló hatalmasságok fölé van rendelve s annak emerre jelen-tős befolyása van. Solovjov modem formában megismétli, amit a közép-kor egyházi politikusai majdnem mindannyian szemük előtt tartottak, habár keresztülvinniök akkor csak részben sikerült. Érdemes megjegyez-ni, hogy Solovjov élete vége felé (1900-ban húnyt éi) azon indokolással tért az orthodoxiáról a kath. egyházba, hogy ez az egyetlen, mely az ideigvaló dolgoknak helyes irányban való gondozásával is törődik.

A középkorban és az újkor elején való megnyilatkozásokból kihang-zó azon törekvéseket, hogy a világi ügyek vezetésében is az egyházé le-gyen a döntő szó és hogy az előfordulható konfliktusokat ez intézze efl, általában igen áldásosaknak tekintették. Csak arra az egy esetre kell gon-dolnunk, mikor Spanyolország és Portugália között egy csomó újonnan fölfedezett szigeten és gyarmaton való osztozkodás miatt támadt nézet-eltérés, mikor minkét fél a pápai közbeavatkozás útját választotta. Egy

80

térképet 'helyertek VI.. Sándor pápa (1492—1503) elé, mely a vitás te-rületet ábrázolttá, mind a két fél előterjesztette a maga érveit, mire a pápa egy tollat vett a kezébe, meghúzott egy határvonalat s kijelentette, hogy az ettől jobbra eső szigetek Spanyolországot, a balról esők Portugá-liát illetik. Bizonyára azt mondhatnók erre, hogy ez az ítélet talián önké-nyes volt, mert a Vatikánnak módja sem lehetett a kérdést tanulmányoz-ni, — erre azonban csak azt felelhetjük, hogy a Vatikán a történelem fo-lyamán tudvalevőleg legtöbbnyire igen jól volt értesülve a dolgok való képéről és ha a szigetek elosztásában vagy a pápa ítélkezésében lehetett is valami csekély hiba, — ki ebben az esetben egyébként se nyilatkozha-tott volna „ex cathedra" — annak következményei sokkai kevésbbé le-hettek végzetesek, mint egy esetleges bekövetkező véres háborúé.

A világkonfliktusok ilyen békés elintézésének megismétlésére a gya-korlati lehetőségét az egész földkerekségen előbb a XI. században bekö-vetkezett egyházszakadás döntötte meg, melyhez a XVI. században a pro-testáns vallási közösségek visszaesése járult. A gondolat azonban, hogy az államok közötti nézeteltérések békés megoldására módot kell találni, to-vábbra is fennmaradt és arra a törekvésre vezetett, hogy ha épen a mul-takra való tekintettel a Vatikánt ilyes célból már föl nem kérhetik, egy másik fórumot teremtsenek. így jutott napvilágra I. Pál orosz cárnak (ki egyébként a souverain máltai lovagrend nagymestere volt) az a kívánsá-ga, melyhez ő nagyon ragaszkodott, hogy minden államközi nézetelté-rést a két államfő párbajának kell eldönteni s ő maga is ezt követelte az angol uralkodótól, kivel nézeteltérése támadt. (Meghalt, mielőtt követe-lésére választ kaphatott volna.) Álláspontját azzal indokolta, hogy helye-sebb és gyakorlatibb dolog valamely vitát istenítéletnek vetni alá, mint az alattvalók életét és vagyonát a háborúnak áldozni föl. Önkéntelenül (lehet azonban, hogy tudatosan) egy nagy igazságot mondott ki ezzel, mihez csak annyit kellett volna még hozzáfűznie, hogy van egy Isten-rendelte fórum is, melyet csak fölkérni és igénybe venni kéd.

Egy másik orosz cárnak, a szerencsétlen II. Miklósnak kezdeménye-zése ennek ia törekvésnek egy további eredményeként tekintendő. A hágai döntőbíróság megalkotása azonban sem összeállításában, sem törekvései-ben szintúgy nem vezethetett az óhajtott célhoz, úgy hogy ismét arra a következtetésre kellett jutni, hogy emberi intézmények nem léphetnek isteni intézmény helyébe s nem tölthetik be annak rendeltetését.

Mindjáirt a hágai koniferencia összeülése után fölhangzott az óhaj, hogy minden történéimi szempontból célszerűbb volna a tervezett döntő-bíráskodási hatáskört egy készen álló, minden országban, a felekezetek-től függetlenül, tekintélynek örvendő szervre, a Vatikánra ruházni, ahe-lyett, hogy egy ú j szervezet «megteremtésével bajlódnának. E tervnek, főleg a protestánsok között sok ellenkezője akadt, kik azt „Róma előre törésének" tekintették és így jött létre 'az az ideologikus elmélet, mely szerint a kereszténységnek háromfelé való tagozódását figyelmen kívül hagyni nem szabad. Ennek egyik legfőbb exponense Nikolaj báró volt, ki Viborg közelében, Finnországban fekvő Monrepos elnevezésű majorá-tusán ezt a gondolatot hirdette. Az ő felfogása szerint az emberiség (Európában a legkevésbbé) feloszlik: olyanokra, kiknek szükségük van egy erős kormányzó akaratra és azért szívesen alávetik magukat a kath.

81

egyháznak; továbbá olyanokra, kik az elméleti irányítás és az „értelem" befolyására hivatkoznak és ezért a protestáns felfogást teszik magukévá, végül pedig olyanokra, kiknél az érzelmek játsszák a vezető szerepet, ezek az orthodoxok, kiknél az istentisztelet mind az öt érzékhez szól. Már csak ez a dúsan kiművelt elmélet sem engedi, hogy a Vatikánt mint a nemzetközi viszályok döntőbírójaként elfogadják.

A problémának megoldására Bensőn tesz elfogadható javaslatot „The Dawn of Ali" c. figyelemreméltó művében, melyben mint a theokna-tikus gondolatnak megvalósításra méltó eszményét állítja oda, hogy az összes népeknek minden államközi kérdésben legfőbb bíróul a Vatikánt kell elismerniök s ezzel minden háborús összetűzést lehetetlenné tennáök. Ez a gondolat, ha végső kifejlődésében talán utópisztikusnak is látszik és ezen szélsőséges formájában a pápa nemzetközi döntőbírói tekinté-lyének elismerését követélií mégis megvalósítható és csak egy régi szo-kásnak kívánatos felújítása és újra való életbeléptetése volna.

És itt tűnik elő a kereszténységnek legfőbb nehézsége és ba ja igen sajnosan: a széttépebtség és az, hogy ennek következtében enneik a döntő-bíróságnak megvalósítása mindig csak lehetőség marad, mindaddig, míg Krisztus helytartóját az egész kereszténység, mint ilyen, el nem ismeri. Ha ez az állapot egyszer, egy ma még csak kezdetleges törekvésnek ered-ményéként be fog következni, akkor a nagy terv kiviteléhez is hozzá lehet fogni. A f ő tehát, hogy az egyházi egység létrejöjjön. Ehhez első lépcső a keleti egyházzal való egyesülés. Ez hatalmas lépés volna az egész kereszténység fölzárkózása felé annak a gondolatnak megvalósítására, hogy a Vatikán döntőbírói tekintélyének és hivatásának elismerése m á r a közeljövőben megvalósulhasson. Ez pedig egy óriási lépés volna maga a világbéke és a háborúk lehetetlenné tétele felé, tehát egy oly cél irányá-ban, melynek eredményei mindenkire ¡nézve fölötte kívánatosaknak látszanak.

E G Y Ü T M U T A T Ó U N I Ó S K Ö N Y V .

Dr. Arnold Rademacher: Die Wiedervereinigung der christlichen Kirchen. ')

Irta: VÜCSKITS JENŐ

A bornd egyetemnek teológus-tanára a szerző, aki erről a főbenjáró kérdésről hatalmas készültséggel, de italán, még hatalmasabb benső eknie-rüliés&eü írta meg ezt a ¡nagyszerű könyvet.

Lényege: megrendítő őszinteséggel siratja a kereszténység kétfelé-szakadását és bensőséges meggyőződéssel áhít ja Krisztus digaizi szellemé-ben az egymásratalálést. Ezért egész éfetmunkájáit rászánta arra, hogy a csomó (kibogozása megindulhasson. Persze a kibogozó útnak hatal-mas szakaszai varrnak, amelyeket minjdienekelött tisztán látnunk kell.

A könyv valóban kivételesen mély, -alapos és aktuális, azért ismertetésé is kikívánkozott az irodalom-rovatból.

82

És a láttatásban van a ikönyv Legnagyobb művészete. Itt mindenek-eJíött a logikum épül fel kristályos egyszerűséggel: az egyMz egyet fen-sége, mint minden újraegyesülésnek alapfeltétele. Aztán, ugyancsak mély intuícióval az akadályokra mutat rá : a vallási közömbösségre, a mindkét részen bőven burjánzó előítéletekre (mesteri fejezet, csupa lelkiismeretvizsgálatra készt!), a nemzeti érzések soviniszta túlzásaira. Bátor igazságászeretettel elemzi a katolicizmus formákbamerevedését, a Nec Ave iis dixeritis teljes félreértlését, szűkkeblű magunk távoltartását atyánkfiától, (hiányos felelősségérzetünket. Majd az egyesülés képzel-hető útjait vizsgálja; először a nem megfelelőket: az á'Ifiamrend beleavat-kozásált, a hitvallások között való tárgyalásokat, alkár laza összekötteté-sek teremtése révén, akár hittételiek összeegyeztetése révén, alkár a liiít-tartalom érzelmes felhígítása révén. Bőven és alaposan megtárgyalja, milyen eredménye lehet a teológusok vitáinak és megbecsüléseinek. Mikor végül arra az eredményre jut, hogy mindez nem megfelelő útja az előkészítésnek, akkor per extensionem rámutat az egyetlen helyes útra: az egyesüllés bensőséges vágyával általános uraüomra kell jutnia, a kereszténységnék: itt is, ott is valóban az evangélium szellemében kell élnie, hogy remélhessünk és várakozhassunk egymásra. Végül okos számvetéssel rámutat, hogy van okunk a reménykedésre: mert az egy-ségesülés gondolata fölébredt és mertt az egyházak bensejében a legjob-bak igen komoly mozgalmakat vezetnek, hogy valóban az evangélium szelleme éltessen bennünket.

Legszebb fejezete, amelyben a hit és az élet lényege iránt akarja fölébreszteni szunnyadó és fonmákbai merevedett érzületünket. Mennyi újsizerű, mennyi rugalimas megállapítása készt itt bennünket innen is, onnan is a magunk revíziójára! Az únió vágya a kereszténység tény-nyéhez tartozó hatalmiak vágyakozás. Kiki annál közelebb van Krisztus-hoz, mentől élőbb és tevékenyebb benne az egység komoly, szent és fő-benjáró állítása.

í r junk ide a könyvből néhány csak úgy kiragadott idézetét, hogy kiki lásisa, milyen tartalmas, milyen létekismeretre valló mélységek tárul-nak elénk a könyvből.

„A Mesternek az írástudók és farizeusok fejére mondott jaj-a min-denütt érvényes, ahol a puszta dogma-hilt, amely magában véve még nem teljes értékű hit, nagyobb, ¡minit a szeretet, amely egyedül teszi a hitet élővé. Az Isten országához vezető ösvény az ú j ©rétnek keskeny ú t ján és szoros kapuján át vezet, nem pedig egy magát semmire nem kötelező elméleti hitnek széles útján, széles kapuján keresztül." 18. ¡1. „Sem a vér, sem a puszta hitvallás nem döntő tényezők. Egyedül az a hit a döntő, mely a szeretetben válik tevékennyé." 18 ¡1. „Isten ítélete számonkérés s nem lephetné meg boldogabb órábian az embert, ¡minit a vallásos igazság és igaz élet keresésének órájában. Mert a kereső nem keresné az igaz-ságot, ha valamiképpen már meg nemi találta volna." A léleknek minden énkórságtól (Sehsucht!) mentess egyszerűsége, a szívnek tisztasága az, amely tisztán láttatja meg a lélekkel az isteni titkokat." 20. 1. •— „Míg az ellenkező bizonyítva .nincsen, addig a szeretetből folyó kötelesség, hogy a hitiben tévedők ártatlanságát föltételezzük. Egyébiránt a hit tudás-

14

elemeiben való tévedés nem szükségképp! tévedés magáiban a hitben, amely értékesebb, mint a íhiftnek tudás-elemei. Senlkit sem hagy el az Isten, aki előbb el inem hagyta az Istenit." Isten a hilfcrekószséget ott, laJhol az megvan és nem tud teljes hitté érlelődni, egynek veszi magával a hit-tel, tehát a komoly akarást egynek veszi a téttei." 23. 1. „A múltbeli foly-ton viszatérő zsidóüldözések és eretnek-pörök világosan mutatják, mennyire nem juitott uráliamra a keresztény szeretet a ¡különböző hitű emberek együttélésében." 28. 1. „A szakadás oka az isteni Gondviseléstől megengedett kereszténységnek cserbejutása, amely a hit egységét nem őrizte meg; a szakadás Itováhbtartásának értelme tehát nem lehet más, mint az egyesítő szeretet újraébiresztiáse." 31. 1. ,.Az élet és a szeretet ke-rülték előbb csődbe, s csak aztán mondta féi a szolgálatot a hit, csak aztán hullott szét Krisztus testének egysége. Élet, szeretet és hit martad teháit a keresztény emberiség elvitathatatlan életfeladata." „Nem azért ítéltetünk kárhozatra, mert nem tudjuk, vájjon a Szentlélek származása a két isteni Személyből történik-e, vagy nem, de senki el nem kerüli a fcárhozatot, aki nem fáradozik azon, hogy részes (legyen a Léiék aján-dékaiban." 33. 1. — „Ha a megújhodás mozgalmait a reformáció előtt idejében komolyan vették volna és helyes irányba terelték volna a veze-tők, nem kellett volna sornak kerülnie sem a keresztre, sem a szaka-dásra." 33.1. „Mindenképpen világos, hogy az egészben Való egység: tehát embereik, népek, egyházak egysége Krisztus követésében értékesebb, mert a dogmatikai tanok puszta megvallásában való egység." 36. 1. „A mai ember fővétke a természetellenesség és Isten-elenesslég, és ez az oka min-den szenvedésének.'' 41. 1. „Az egyház sokszor nem nevelt olyan embere-ket, akikben a Szent és Isteni egészen beléoivadt volna; az egyház szolgái közül sokan pusztán kívülről, pusztán technikai módszerekkel ne vélitek az embereket és éppen ezáltaii nyomorították meg bennük az örök gyer-mékdedséget, pedig a igyermek annyi közvetlen készséget hoz magával az élet iránt." 43. I. „A tannak és életnek széthasadása farizeusság hírébe keveri az egyháznak híveit és így magát a vallást is." 44. 1. Ugy keletkez-nek hamis vélemények a kereszténységről és az egyházról, hogy híved összevetik az egyszerűséget az együgyűséggel, a nagyságot a komplikált-sággal, a csudá'Jandót a csudaszerűséggel, mint az uítóbbit különösen a szentekről való népies felfogásban tapasztalhatjuk." „A szellemi ember, akinek észbeli és szívbeli szükséglete, hogy egységes világnézetből éljen, a hitvallás és élet kétfeléhasadását nem bír ja el." 45. 1. „Kereszténység a heroikus leik ék ügye; de ha az, ami nagy, emberkezekben kicsinnyé vál-tozott, akkor természete ellenére a tömeg haltaiméba kerül és az a vesze-delem fenyegeti, hogy a legértékesebb emberéket löki el magától és el-veszíti őket." 45. i. „Félreértések bőséges forrásai bizonyos egyoldalúan kiélezett állítások: p&. a sola fides justificat, pecca fortiter, sed crede fortius, (nálunk, amott laz egyedülüdvözítő egyháziról, a kereszt imádásá-ról, a búcsúról, vagy a szerzetességről, mint a „tökéletesség állapotáról" szóló kiélezett tan tétélek." 43. 1. „A katholikusok és protestánsok egymás-tól való idegenkedése, kölcsönös elzárkózottsága által felekezetieskedés •támadt, amely az Una, sancta, catholioa lényegével gyökeresen ellenke-zik." 49 1. — „Uniórakész keresartények panaszai a katholikusok ellen,

84

s ezek a panaszok nem. irányulnak szükségképpen a kath. egyház, mint egyház ellen, körülbelül erre a 3 okra vezethetők vissza: utcai formák-hozkötötítség, pusztán negatív védő állásfoglalás a más keresztény egy-házakkal szemben és a komoly felelősségérzet hiánya," „A római egy-háznak a tekintélyi élv alfcúlozását, a papság hatalmi állását, az egyház-jog jelentőségének túlbecsülését vetik a ¡szemére; szemére vetik, hogy miesrev és rugalmatlan sok, egészen a tulajdonképpeni dogmák keretén kívüileső kérdésekben, mint pl. a liturgiáiban, a celibátusban, bizonyos helyi és territoriális igények kielégítésében. Ez a szemrehányás egyálta-lán nem arra irányul, hogy van törvény, vam jog, vlam dogma, hanem arra, hogy a formák az élet fölé kerekedtek, az egyházi törvény a keresz-tény szabadság fölé, a merev dögma az élő hi t fölé. E nehézségek kelllő értékelésére nézve tudni kell, hogy fonna és élet, törvény és sz/abadság, dogma és hit egymás mellé rendelt élettársak. Az élet maga alkotja meg a maga formáját, minit a léiek a maga testét; mint tétlen erő porlanék széjjefl a térben, 'ha forma nem tartaná és nem fékezné őt. Nemes sza-badság saját maga számára maga teremt korlátokat, itökéleltes szabadság önmaga számára törvény.. A Lélek, a Pneuma, nem az egyes emberé, hanem a közösségé, a 'hivatalhoz köti magát. Az élő hit, ha ki akarja magát fejezni, ha kérdezni köteles önmagát, h a igazolni akar ja magát a kérdéseket támasztó ész eflőitt, ha e világ ellenséges haitailmaivail szemben helyit akar állami, nem tudja magát másképpen kifejezni, mint képékkel, hasonlatokkal, vagy szavakkal (nb: a szavak is csak képek és hasonla-tok!) és ez a kifejezés, 'ha a felelősségérzetből, a közösség erejéből, nem pedig egyes emberéből történik, ez a dogma. Evangélium és keresztény-ség úgy viszonylana'k egymáshoz ebben az életben, mint lényeg és jelen-ség. A keresztények 'keresztény nép. Ez az „idők teljéig" fog taTtani, fcrmíkor az egyház Isten országává Gesz, amikor az Atyát az Ö igaz imá-dói már nem Jeruzsálemben, nemi is a Garizim hegyén, hanem minde-nütt Lélekben és igazságban fogják imádni. — De ez a két elem (t. i. forma és élet) ezenközben nemcsak egymás mellé vannak rendelve, hanem harcolnak is egymássa l . . . Az élet és forma között hullámzó küzdelem, már a szerves életben is (amely puszta szemmel nem figyelhető meg, de mikroszkopi nagyítással, vagy lassított filmfölvételekkéi pompásan meg-rögzíthető!), alapelve a megmaradásnak és a növekedésnek, eszerint még ezen félül a haladásnak általános érvényű törvénye a természet világá-ban éppen úgy, mint a szellemvilágban. Ahol aiz élet gyengének mutatko-zik, ott előtérbe kerül a íorma, ahol az élet erőssé ¿esz, ott a forma önként hátrább szorul, mindig annyirla, amennyire ezt a másák fél megengedi. Bölcs (törvény ez, merít hiszen az életnek, legcsekélyebb mértékét is meg-menti a forma altitól, hogy szét ne porladjon, az erős élet pedig csak azért veti szét az alacsonyabíbrendű formát, hogy amagasaibbrendüt teremt-sen magának. — Nem az hát a baj, hogy létezik forma, létezik törvény, létezik dogma, hanem ezeknek laz elemeknek túlsúlyrajutásában. És itt kezdődik a panasz az egyház, különösen a kath. egyház ellen. Ki volna az a vakmerő, hogy az ilyen panaszok jogosságát csiak úgy kézlegyintés-sel intézze el? Hiszen ezek a panaszok minden időben jogosultaik lesznek: mert az életnek ebben az éon-ban mindig szüksége lesz a megőrző foi-

85

mára, s a tökéletlen szabadságnak minidig szüksége lesz a törvényre, mint „Krisztus felé fegyelmezöre", csak a kényszerítő örvény értelme a magasabbrendü szabadság elérése maradjon! Mindig lesznek az embe-rek között, akik nemcsak szeretni, hanem gyűlölni is tudnak s ezért kell őrt állania a jogmaSk a szeretet oldalán, ihoigy a gyűlölet nyakló nélkül ne érvényesülhessen a szeretet rovására. A dogmának ¡mindig meg kod vé-delmeznie a veszélynek ikiitett hitet, hogy herezis éc hitetlenség meg ine hamisíthassák. De nagyon tanulságos volna gondolkodni és kutatni afe-lől, vájjon a jelenben a forma az életet, a törvény a szabadságot, a jog a szeretetet, a dogma a hitet nem nyomta-e el. Hiszen olyan korszakiban éiünk, amelyben vallás és élet nagyon szétestek egymástól, és kapcsolat nélkül állanak egymás mellett, mert hiszen minden szellemi terület (tudo-mány, művészet, irodalom, gazdasági élet, társadalmi élet, politikai ma-gatartás) elvilágiasításánalk korszakában élünk. A kis gyereknek szüksége van járószíjra, a betegnek ápolásra. De megtörténhetik, hogy sok lesz a járószíj, sok az ápolás: amaz a növekedés, a fejlődés menetét lendítés helyett megakadályozná, emez a beteget gyógyítás helyett a sok orvosság adagolásával még betegebbé tenné. Az egyház emberei csak néhezen véd-hetnék meg magukat attól a szemrehányástól, hogy sokkal többre tart-ják a vallásos gyakorlatokat a vallásos élet lényegénél, és 'hogy a peri-ferikus ügyek jobban 'belékerültek a, köztudatba, ment a centrális titkok: Isten, Krisztus, egyház. Ezért a kívülállónak szeme is a lényegtelenen akad meg és ezt tar t ja lényegesnek, mikor pedig az egyház lényegét sze-retné megismerni és éppen ezért nem tud a lényegesre rábukkanni. Az egész katholiikus akciónak kevés az értéke, h a csak a világ módszereit teszi a magáévá és n e m az Isiten Lelkéből, mintegy magától borúi virágba, ha nem zsendül, hanem csinálják, iha nem élet, hanem mechanikus nagy-üzem. Ali ugyan az egyházra is az a törvény, hogy aki sokat ad, sokak-nak fog valamit adni; de lelkek számiára mindig csak a legjobb lesz elég jó. A német katholiikusoknak régóta megvannak nagy szervezeteik, vi-rágzó egyesületeik, számos szerzetesük és kongregációjuk, valiiásos nép-nevelésük szintje is viszonylagosan imagas, amelyet kiváló pasztorációs módszereiért is sokan magasztalnaik. És mégis az a kérdés, hogy meg-állhatnánk-e nyugodt méltósággal az isteni Mester előtt, ha visszajönne közibénk; az a kérdés, nem tar tana elénk is tükröt, imint vajaimkor a farizeusoknak. Azon fordul meg a donög, — és ebben az érteüemíben keresztény éis n e m keresztény embertársaink feddéseit nem utasítjuk gőgösen vissza, hanem meggondolva, hálásan elfogadjuk őket, —- hogy az egyiházi formák isméit és mentől jobban az isteni élet formái legyenek, a törvény út legyen a szent szabadsághoz, a megszokottságaimk egy belső lelki maga tar tásnak legyenek Iküllső kifejezői, a hitvallásunk pedig az Isten ügyével valló teijes szolidárisságunk kinyilvánítása legyen a földön, amely semmiféle földi ha ta lmak előtt nem adia meg magát, hogy az egy-háznak minden ténykedése Isten országának megnyilatkozása legyen. Hogy az Isten valóban a. .mi Atyánk, minket pedig az ö fiainak hívnak, és azok is vagyunk, hogy Jézus Krisztus igazán a mi testvérünk, ember-társaink pedig a mi testvéreink (és nővéreink, hogy aiz Isten LeOke való-ban bennünk laikik. Amíg mindezt csak elméletiben tudjuk, de bensőnk-

86

ben ¡hittel á t nem éljük, addig semminő olyan erő nem áradhat beLőlüink a közösségünkbe, amely a kívülállók számára Istennek megnyilatkozása v o l n a . . . Az elméletileg könnyen világos, gyakorlatilag azonban annál nehezebben megvalósítható életeuv szerint kell eljárnunk. Törvény, jog, betű és forma csak annyi legyen, amennyi szükséges ; szabadság, szeretet, lélek és élet annyi, amennyi csak lehetséges. A hierarchikus haj lamúak ne járjanak él úgy, mintha, Isten országa ebből a világból való volna, mintha a megkereszteltek már szentek társasága, az egyház pedig már amelyben élünk; a spirituális hajlamúak pedig ne viselkedjenek úgy. mint ha a megkereszteltek már szentek társasága, laz egyház pedig m á r elérkezett országa volna az Istennek. Nem a revolúció, hanem az evolú-ció az az út, amelyen a szellem halad. Nem a csak ¿élkesülő, de meg nem világosodott s a tapasztalatok révén szellemessé lett forradalmiság, amely minden eddigvalót föl akarna forgatni, hogy romokon építse föl az újat, .amely csak hasadásokat, de nem életképes újat tud létrehozni, hanem a lelkes reform-akarat az út, amely a benső életi erejével robbantja szót a merevvé és halottá lett burkokat, hogy teret alkosson az ú j élet számára és új, jobb formákat tegyen életképessé." 61 1. „A katholikusság fogalma ilyen rosszul használt alkalmazások következtében sokszorosan vak vágányokra tolódott. Vissza kell állítanunk eredeti jogaiba. Ment a katolicizmus nem szektárius lezártságot jelent, hanem jelent inkább tel-jes kinyíltságoit az isteni kinyilatkoztatás egészével szemben, és igazsá-kot. Vissza, kell tehát térnünk a katholikumnak teljes eszméjéhez. Akinek az egész van birtokában és azt át is tudja tekinteni, annak a rész is bir-tokában van és azt is látja. Az igazán kaltlhoilikus ember megért (minden igaz értéket, amely »valamely hitvallásban van, merít hiszen az övéhez is hozzátartoznak. Ezért méltán követellhetni az igazán kath. embertől, hogy ő jobban megértse a protestánst, mint a protestáns őt, mert az egészből a részit jobban lehet méltányolni, (mint a részből az egészet. Persze minden ikatholilkus nem jélenti a, katholikus embert; a kaithoiíikus lehet ¡kaiból ikustalam katholikum-mimeflö is, aki egy lé járt hitvallás tag-jának érzi magát, amelyhez hű akar tenni, más hitvallások mellett, ameiydkhez sem születésénél, sem szabad válaiszitásániáil fogva nem érzd magát hozzátartozónak, s aki alapjában véve éppen olyan heretikus, mint aiz egyházon kívül állók, anélkül, hogyy tudná. Nagyon üdvösséges volna, az egyesülés eszméje érdekében is, ha a katholikumnak, mint egye-temiesnek a fedekezetiességgel, mirut elhatárolttail és rész-szerűvel szemben valló önmegbecsűiés mélyebben 'kerülne belé a kaitíhaliiku-sok hit-ftudatáha-mint a mai gyakorlat engedi." 66. 1.

. . . Ezek csak kikapott részletek. Ideírhatnám jóformán az egész könyvet, hogy rámutassak, milyen eredeti, ¡bátor, ú j utakon járó termé-keny szempontok vezetők a szerzőt, hogy fogalmakat tisztázzon, gondo-latokait ébresszen és a kattholikum lényegét mutassa meg.

Nálunk ma még kemény beszéd ez a könyv. De talán mégis ¿bt az ideje, hogy legikényebb kérdéseinkről is bátran, fönntartás nélkül, bi-zalommal és jószándékkel szóljunk. Mert a könyv nem sok-könyvből való betűkivoruat, hanem egy sokat átélt, világos fejű és nemes szívű pap-tanárnak hatalmas, sokszor talán gyötrelmes átélései. Az intelligens em-

87

ber pedig — s haj, ezek között van a legtöbb szellemi aposztata! — olyan könyvet, olyan írószavakat keres, melyek mögött vér csorog, neon excerptum. Az excerptum mindörökre bénaság marad. A vér az élet, az áidozat, a hűség, a vér az élet, s ez hozza vissza az Élet ú t jára az élet szomorúan ténfergő karavánját.

— —

lm

UNIÓS SZEMLE IIIII I M I M H i I l l l H B IBI IIIII IBI I • IIII IMI I I III m m II11.111 I l i i

A SZENT MIKLÓS M A G Y A R O R S Z Á G I U N I Ó S S Z Ö V E T S É G K Ö Z L E M É N Y E I

A püspöki kar a Szent Miklós Szövetségért.

Őszinte örömmel közöljük olvasóinkkal, hogy az uniós szervezkedés ügye hataliimiais lépéssel haladt előre a nm. Püspöki Kar ezidei tavaszi konferenciáján, amelyen a teljes felkarolás és megértés jegyében történt a döntés a r ra nézve, hogy a nm. Püspöki Kar uniós szövetségünket aján-lani fogja. Ennek az örvendetes ténynek ékesen szóló bizonyítéka Bíboros Hercegprímás Urunknak ügyvezető elnökünkhöz intézett alábbi leirata, amtelyet örvendetes tudomásul és a munkára való buzdítás jegyében szó-szerint közlünk és amelyért Őeminentiá jónak ezúton is a leghálásabb fiúi köszönetünket és hódolattunkat nyilvánítjuk. A leirat szövege sz aszerint a. következő:

„Magyarország Hercegprímása. 951/1940. szám. Méltóságos és Főtisztelendő Praelátus Ur! A nagyméltóságú Püspöki Kar 1939. október 3-iki ülésén jóváhagyta a Sz. Miklós Uniós Szövetség alap-szabályait, 1940. március 13-iki ülésén pedig elhatározta, hogy pap-jainak ajánlani fogja a Szövetség (tagságát és céljainak felkarolását. Midőn tehát ezt az ¡ajánlásit a nagyméltóságú püspöki kar megbízásá-ból szíves örömmei megadom, azon reményemnek adok kifejezést, hogy a szövetség virágzásából sok áldás fakad az Untíió iránt érdeklődő és érte dolgozó mindkét szertartású 'hívekre és papolkra egyaránt, de

88

különösen azokra, akiket e mozgalom remélhetőleg visszavezetni fog iaz 'Egyház üdvözítő egységébe. Sajnos azok közül, kiket őseink buzgó-sága és szeretete hazánkban az Apostoli Szentszékkel egyesített, az idegen uraioml alatt sokan ismét elszakadtak. Ezeknek megnyerése legyen az első feladat. De törekedni kell ra j tuk túlmenően imával, fel-világosító előadásokkal és nyomtatványokká!, tudományos és nép-szerű formában egyaránt előkészíteni a hozzánk földrajzilag is közéi-fekvő elszakadt keleti keresztény testvéreik visszatérést is, hogy így megvalósulásihoz segítsük az Űr főpapi imáját, hogy mindnyájan, akik benne hisznek és őt szeretik, mihamarább eggyé 'legyenek. Egyébként magamat ájtatos imáiba ajánlottan vagyok Esztergom, 1940. Nagy-péntek napján. Méltóságod jóakarója: Serédi Jusztáinián sk. bíboros hercegprímás, esztergomi érsek. — Méltóságos és Főtisztelendő dr. Szántay-Szémán Isitván úrnak, praélátus Miskolc."

KRÓNIKA

Kormányzónk jubileuma.

Magyarország kormányzója, vitéz nagybányai Horthy Miklós úr Ö Főméltósága március hó 1-én kormányzói működésének 20 éves jubi-leumát ünnepelte.

Csak a közszólam szerint szólunk, miikor kormányzónkról írjuk, hogy jubileumot ünnepelt. Az ünnep igazában nem az övé, hanem az országé, a nemzeté volt, melyet húsz év előtt az ő hatalmas, uralkodásra, országépítő munkára termett és hivatott egyénisége, sok gondja, sok fáradozása, egyben (történelmi távlatokat áttekintő és történeimet alkotni tudó kormányzati bölcsesége emelt k i abból a romlásból, melyet a keresz-ténytelan destrukcióval szövetkezett idegen hatalmi őrület és kapzsiság rázúdított. Az a húsz év, mely vitéz nagybányai Horthy iMikiós kormány-zói tevékenységéit látta és érezite, sóikban hasonlított a Muhit, Mohácsot követő évtizedekhez s a munka, meiynek teljesítését a történelem a kor-mányzónk nevével díszített aranyHapon megörökített, a pusztulásból elő-varázsolt ú j éiet, az elnyomatásból bekövetkezett föltámadás, az erőtélen-ségből kifejlett s európai jelentőségűvé nőtt nemzeti erő és gazdasági föl-emelkedés a magyar történélem legdicsőbb korszakait juttatják eszünkbe.

Bármint akarta is csöndben, minden feltűnést kerülve áthaladni az évfordulót, a nemzet hálaérzetét, az ország csöndes ünneplő örömét visz-szafojtani nem lehetett Március 1-én minden templomban megkondultak

89

az ünnepi harangok, minden oiitáron föllobbantak a hálaáldozatok láng-jai, minden lélekből előtört a nemzeti imádság: „Isían áldd meg a ma-gyart!" És amikor ez a fohász 12 millió ajakról ég felé szállott, mind-annyian az első, a (legelső magyar emberre, vitéz nagybányai Horthy Miklósra gondoltunk.

A mi oltárainknál is ,fölhangzott az érette ég felé szálló könyörgés. A mii híveink ajkáról is utat talált az isteni trónus felé az „áldó

imádság", — és nem ok nélkül. A görögfcatlholikusságnafc sokszoros oka van rá, hogy örülive örüljön Horthy Miklós húsz éves kormányzóságá-nak, melynek utolsó jéve félmillió hittestvérünket csatolta vissza Sz. Ist-ván birodalmának törzséhez s állította helyre azt az ezeréves kapcsola-tot, melyet Trianon vad erőszakkal szétszaggatott. Főpásztorainik kör-levélben híviák föl papjaink és híveink figyelmét az évfordulóra.. Mind-három magyarországi gör. kath. egyházmegye templomaiban ünnepélyes szent liturgiákat mutattak be a jubileumi ünnepen. Főpásztorainik szék-helyeiken végezték szent liturgiáikat a kormányzóért, áldást kérve további békés építő és országihelyreállító munkájára . Dudás Miklós dír., hajdudorogi püspök úr az ország fővárosában, a budapest-balparti pa-ro'dhiális templomban pontifikált ünnepélyes szentmisét a jubileum alkalmából.

Mi, hivatásunkhoz híven, szintén szeretnők egy levéllel dúsítani azt az arany babérkoszorúit, melyet a nemzet hálá ja és szeretete kormány-zónk homloka köré font, megköszönni neki, almát kormányzata uniós szempontból használt.

Trianon után a Felvidék és Kárpátalja népét, hogy magyar áliam-hűségétőii elvonják, magyar nemzethűségét lelkéből kitépjék, megpróbál-ták hialtailmi támogatással elvonni az Egyház kebeléről és szakadásiba vinni. Közel százezer lélek került így pusztító veszedelembe s veszett volna el teljesen számunkra és a kath. egyíház számára, iha Isten meg nem áldja vitéz nagybányai Horíhy Miklós kormányzását s vissza nem adija áltaíia a Felvidéket és Kárpátalját a imiagyarsáignak s véle az Egyháznak is. Mert a megtévesztett lelkek imáris ráeszmélnek megtévesztőik csalárd-ságára s a tévedés fölismerése okvetlenül a helyes útra való viszatérést fogja eredményezni. Krisztus varratlan köntösének egy aiddig még ép darabját tépte meg Trianon és az azt követő csehszlovák uralom. A Fel-vidék és Kárpátalja visszatérése, mely kormjányzónk nevéhez fűződik, s amely ősi gör. kath. kuiitúrközpontjainkat: Ungvárt, Munkácsot s vele jelentékeny kultúrhelyeket: Kassáit, Beregszászt, Nagyszőllőst sitib. adta vissza nékünk, ú j távlatokat nyitott meg előttünk, ú j erőforrásokat tárt föl, hatalmas teret nyitott az uniós tevékenység számára s ú j pilléreket épített a szent egyesülés aranyhíd!ja számára. Uj reményt szerzett, hogy a Krisztus köntösén támadt szakadást helyreszőhetjük.

Ezért vagyunk mi is 'eltelve őszinte hódolattaii, forró hálaérzettel kor-mányzónk iránt; ezért száll föl a mi lelkünkből is a fohász a költő sza-vaival: „Fény nevére, áldás életére!"

K. J.

90

— A HAJDUDOROGI PÜSPÖK, Dudás Miklós dr. január hó második felében Rómába utazott s hosszabb időt töltött az Örök Városban, hol az egyházmegye további kiépítésével kapcsolatos ügyekkel foglalkozott. Az ú j püspök fölszentelése óta már má-sodik izben látogatott el Rómába, ho vá theologus-éveinek emlékei is fűzik, ö Szentsége XII. Pius pápa a püspök urat hosszabb magánkihallgatáson fogadta.

— A HIATTERJESZEÉS PÁPAI MÜVE jövedelmének 4.85 százalékát ezentúl a Keleti Kongregációnak bo-csátják rendelkezésére. A Propagan-da Congregatio bíboros elnökének er-ről szóló rendelkezését Papp Antal érsek, miskolci ap. kormányzó körle-vélben közölte papságával.

— A JANUÁRI UNIÓS IMANYOL-CADOT a konstantinápolyi hamel-bacisi j Szentháromság-templomban is megtartották. A szolgálatokat latin, görög és örmény szertartás szerint vé gezték. A szentbeszédeket és ismertető előadásokat olasz, francia, német, tö rök, görög és örmény nyelven tartot-ták.

Az imanyolcad sikeréről és a K. E.-ban is ösmertetett kongregációi buz-dító leirat kedvező fogadtatásáról a kongregáció titkára ö Szentségének is jelentést tett. ö Szentsége válaszul hosszabb levelet intézett a kongregá-ció bíboros titkárához, annak a rebé-nyének adva kifejezést, hogy az ima-nyolcad állandósulása a szent egyesü-lést hatahtósan előre mozdítja és mi-előbb az óhajtott eredményre vezet. A kongregáció bíboros t i tkára a hoz-zá intézett pápai iratot az összes fő-pásztorokkal közölte. (Jövő szá-munkban egész terjedelmében hozzuk a lapzártakor érkezett magas leirat szövegét.)

— SVÁJCI PROTESTÁNSOK UNIÓJA, egyelőre csak egymásközti értelemben, nagy lépést tett előre egy közös protestáns énekeskönyv kiadá-sával, mely 300 éneket tartalmaz.

— A SZOVJET ÉS A KÖNYV cí-men tartott érdekes felolvasást dr. Szántay Szémán István prelátus a Szent István Akadémia rendes tagja, az irodalmi osztálynak március hó 29-én tartott ülésén. A szláv iroda-lommal és az uniós kérdésekkel évek óta foglalkozó szerző dolgozata beve-zetésében az orosz egyház, állam és társadalom kapcsolatából kiindulva fejtegette azt a lelki kielégületlensé-get, amely az „istenkereső" orosz né-pet fogékonnyá tette a forradalom eszméi iránt. Majd a könyvről, mint a forradalom hatékony fegyveréről értekezett. Vázolta a forradalom előt-ti orosz könyvtermelés sorsát, majd a forradalmat megelőző kor rohamos termelését és szovjet könyvtermelés gigantikus adatait ismertette. A szov-jet könyvtermelés keresztmetszeté-nek bemutatásából szinte önként kö-vetkezik annak óriási szerepe a szov-jet-állam védelmében és felépítésé-ben, valamint annak gazdasági jelen-tősége is. Mindezeket hivatalos ada-tok alátámasztásával világította meg az előadó. Befej.ezésül szentpáli fel-adatnak minősítette az orosz lélek megmentése érdekében kifejtendő munkát, amelynek hatása Ázsia szí-vébe nyúlik.

— A RÓMAI UNIÓS IMANYOLCA-DOT a keresztény világ fővárosának népe nagy buzgalommal ülte meg. Az ügy kiváló fontosságát ö Szentsége XII. Pius azzal is megjelölte, hogy személyesen is részt vett az imanyol-cad alatt tartott ünnepségeken.

— A MALABÁRI EGYHÁZBÓL a közelmúltban már a negyedik főpap tért az unióra Mar Thomas Dioscuros személyében, ki épen a legősibb ma-labár egyházrész püspöke volt, kik még a IV. században ott letelepedett szírek utódainak tar t ják magukat.

— V. KRISTÓF alexandriai pátri-árkának II. György görög király a Megváltó-rend nagykeresztjét adomá-nyozta.

91

+ A SZOMBATHELYI OLTÁR-EGYESÜLET és a Katholikus Férfili-ga dr. Szendy László ismertető szent beszédei után lelkesen vállalta a ja-nuári imanyolcad megtartását fiz unió szent ügyéért. Latin szertartású hí-veinknél sem a megértés, sem a jó szándék nem hiányzik a bekapcsoló-dásra, ha figyelmüket lelkipásztoraik reá irányít ják Krisztus Egyháza megtépett egysége kérdésére. Intelli-gens hívek előtt, mint a szombathelyi példa mutatja, nagy lelki haszonnal és a testvéri egység érzésének elmé-lyítésével beszélhetünk uniónk ügyé-ről. Szombathelyen sok unitus él a esendőriskola tanulójaként, kiknek hitbeli buzgósága épülésére szolgál a laton szertartású híveknek is.

— A ROMÁN PÜSPÖKÖK RÓMÁ-BAN. Nikoleszku Sándor balázsfalvai érsek Hosszú Gyula kolozsvár-sza-mosújvári püspök és Frenc Valér nagyváradi gör. szert. kath. püspök társaságában február 17-én Rómába érkeztek.. Román lapok közlése sze-rint a pápai udvar részéről ünnepé-lyes fogadtatásban részesültek a ter-mini pályudvar királyi várótermében, hol Arborio Mella és Saní Ellia vati-káni szertartásmester, Gesarini keleti kongr. assessor, Commen vatikáni és Bossy quirináli román követ je-lentek meg a főpap üdvözlésére. Feb-ruár 25-én ünnepélyes parasztázt vé-geztek Klein Ince, a Rómában el-hunyt román érsek sírja fölött, már-cius 3-án pedig a római román kollé-gium végzett növendékeit szentelték papokká. Március 4-én őszentsége ünnepélyes kihallgatáson fogadta a főpapokat, kiknek hódolatát Niko-leszku metropolita tolmácsolta.

— ROMÁN ORTHODOX PAP AZ UNIÓRÓL. A Curentul c. román lap február 15-i számában V. Popa Ni-coara slobozia-botosáni görögkeleti es-peres tollából érdekes cikk jelent meg az unióról. A cikket egyik köze-lebbi számunkban hozni fogjuk.

— A ROMÁNIAI GÖRÖGKATHO-LIKUSOK STATISZTIKÁJA. Az EPOL egyik legutóbbi számában ér-dekes cikk jelent meg „Az erdélyi magyarság és a román stat iszt ika ' címen. Á cikk szerint az erdé-lyi magyarság száma minden vissza-szorító törekvés dacára is, 1930-ban még mindig 1 millió 678 ezer volt, je-lenleg pedig 1 millió 800 ezer körül van. Az imperium-változás óta mint-egy 200 ezren költöztek ki, sokan pe-dig a regátba mentek át, főleg Buka-restbe. Az 1930. évi népszámlálás ada-tait feldolgozó román évkönyv népi eredet alapján 1,353.276 magyart mu-tat ki, anyanyelvi alapon pedig 1,480.711-et. A görögkatholikusokat és görögkeletieket azonban kevés ki-vétellel mindenütt a románok közé sorozták, magyarokként semmi eset-re sem fogadták el, holott a Romániá hoz csatolt területeken az imperium-változás előtt 84.000 gör. kath. és 24.000 gör. keleti magyar is élt. A magyarajkú görögkatholikusoknak 67.4, a görögkeletieknek 56.7 száza-léka a magyaron kívül más nyelven egyáltalán beszélni sem tudott. Ez a magyarázata annak, hogy a román statisztikai adatok szerint a román görögkatholikusok és keletiek száma az utolsó 20 év alatt az országos átla-gon jóval felülálló szaporodást mu-tat. Á görögkatholikusok szaporodási száma abszolút számokban 1910— 1930 között csak 260.000, ezzel szem-ben a „román" nemzetiségüeké én nyelvüeké 404.000.

— A DELTION című ciprusszigeti görög egyházi folyóirat, mely közel két éven át szünetelt, február hóban ismét megjelent. A februári számmal a lap XII. évfolyamát kezdi. A lap Kallonéban jelenik meg, mint a met-ropolita hivatalos lapja. Ugyancsak ismét megjelenik a szintén régebben szünetelő APOSTOLOS BARNABAS is, Cyprusban, Leukosiában. Ezt a la-pot már harmadszor kezdik újból. Az ú j számokat III. periódus, I. évfolyam jelzéssel látták el.

92

— EGYSÉGES KATEKIZMUST ké-szített Amerikában a Katholikus Tan-terjesztő Társulat. A katekizmusnak jóváhagyás végett Rómába is fölter-jesztett tervezetét március hóban mu-tatták be a társulat ötödik évi köz-gyügvülésén.

— A GRODNOI PRAVOSZLÁV PÜSPÖK székhelyéről Romániába menekült. Március 9-én pedig Kon-stantinápolyba érkezett, hol 15 napig maradt a pátr iarka vendége, majd visszatért Rómába.

— TÍZÉVES FENNÁLLÁSA alkal-mából a lapunkat előállító Ludvig-nvomda színes re'klámlapokból álló albummal lepte meg klienseit. Az öt-száz számozott példányban készült, műlapgyűjteménynek is beváló rek-lámalbum rajzait Czókoly István gra-fikai művész és építész készítette s metszette linóleumba. A nyomdai ki-vitel finomságát és szépségét a szak-tanok egyhangú elismeréssel honorál-ták. " I

— AZ UNGVÁRI GÖR. KATH. KULTUREGYLET úi alapszabályokat alkotott és úi vezetőséget választott. Egyházi elnökké Ortutav .Tenő paro-ohust. világi elnökké Szulincsák László dr. gimnáziumi igazgatót, fő ti tkárrá Ortutav Tivadar számv. fő-tanácsost választották.

— A JERUZSÁLEMI SZENTSIR-TEMPLOM helyreállítási munkálatai során Hadrián császár korából való értékes emlékekre bukkantak. A mun kálatok különben a befejezéshez kö zelednek s ígv a legszentebb földi helv, temploma mihamar régi díszében fog pompázni.

— BELGRÁDBAN Szent Száva tisz-teletére hatalmas templomot építe-nek, mely méreteiben a Hagia Sophiá-hoz lesz hasonló. Alapkövét már meg-áldották. Itt említjük meg, hogy Jugo-szláviában erősen reménykednek a katholikus és orthodox egyházak vi-szonyának javulásán, amennyiben a ielenlegi kormányzat hat tagia katho-likus. — A gö.rögkatholikusok szá-ma Jugoszláviában ötvenezer körül van, kik a körösi püspökség kor-mányzata alatt állanak.

— AZ ANTIOCHIAT PATRIAR-CHAI EGYHÁZ történetét, melyet Papadopulosz Krizosztom athén' ér-sek írt meg, az antiochiai görög pát-riarka. Pazászant Bazil sajtó alá rendezte. A terjedelmes történelmi mű nemsokára megjelenik.

— LITURGIKUS ÉRDEKESSÉG gyanánt jegyezhetjük föl, mennyire ragaszkodik a görögországi orthodox egyház minden ősi előíráshoz. Az athéni érsek március 19-én, kedden ünnepelte nevenapját a székesegyház-ban, minthogy e nap már az orthodox naptár szerint is a nagyböjtbe esett, — előre megszentelt áldozatú szent liturgiát (lit. praesanctificatorum) vé-geztek s azon vettek részt a szuffra-gán-egvházmegyék püspökei és az athéni hatóságok. (A görög tipikon szerint a nagyböjtben nemcsak szer-dán és pénteken végzik az előre meg-szentelt áldozatú liturgiát, hanem ak-kor is, ha nagy szent esik valamely böjti napra. Ügv látszik, ezen az ala-pon végeztek Szent Krizánt napján is ilven szertartást.)

Április hó folyamán szétküldjük a SzEMISz taggyűjtő lapjait. Szá-mítunk az unió minden igaz barátjának anyagi, erkölcsi és agitatív tá-mogatására az egyesület munkájának megindításában. Isten és az Egy-ház ügyéről van szó.

93

F I G Y E L Ő

Görög liturgikus könyvek — német nyelven.

Az irodalmi rovatba kívánkoznék ez a pár sor, de az a nemes vállalko-zás, amely az alább ismertetett műveket megjelentette, megérdemli a külön ismertetést.

A gerlevei Szent József bencés-apátság szerzetesei elhatározták, hogy <a keleti liturgia egyes részeit görög eredetiből német nyelvre fordítva köny-nyen hozzáférhetővé teszik a német hívő közönség számára. így született meg a „Heilige Feilern der Ostkirche" c. kiadvány-sorozat első két füzete, ame-lyet ígéretük szerint bizonyos időközökben több is fog követni. A vállalat indokolása az I. füzet előszavában ezen. szavakkal nyer kifejezést: „A jám-borságnak és a theologiának amaz igen gazdag kincseit, amelyek a keleti li-turgiában vannak felhalmozva, — sajnos, — igen kevesen ismerik és igen csekély mértékben használják ki," — ezért vállalkoztak a gerlevei Szent Jó-zsef apátság szerzetesei arra, hogy eme liturgiák válogatott részeit egy-egy be-fejezett füzetben német nyelven közrebocsátják. Az első füzet címe: „Taufe und Firmung."' A keresztség és bérmálás szentségének (amelyet a keleti ritusu pap egyszerre szolgáltat ki) kiszolgáltatási rendjét tartalmazza, amelyet Leo von Rudloff bencés atya fordított le a Rómában 1873-ban kiadott nagy Euchologionból s ahol annak szüksége mutatkozott, Goár Euchologionját is felhasználta. (Velence, 1730.). A füzet végén a szövegben előforduló litur-gikus kifejezéseket, valamint az egész szertartás lényegét, gondolatmenetét és felépítését is megmagyarázza a fordító.

A sorozat második füzete 1939-ben „Die Totenfeiern der byzantinischen Kirche" címen, P. Paulus Matzerath O. S. B. fordításában közli a világi fel-nőttek, gyermekek, ;a szerzetesek és az áldozópapok temetési szertartásának rendjét. A füzet végén a fordító itt is értékes magyarázatot és útbaigazító jegyzeteket ad olvasóinak és külön közli a szövegben előforduló szakkifeje-zéseket és tulajdonneveket. Ez a fordítás is az említett római Euchologion szö vegéből készült, de figyelembe vette a Velencében 1877-ben kiadott Eucholo-giont, valamint Goár említett müvét is.

Mindkét füzet ízléses nyomdai kivitelben készült. (Ferdinánd Schöningh, Paderborn). A temetési szertartásokat 1898-ban már paleoszláv és német pár-huzamos szövegben kiadta Berlinben A. v. Matzew volt berlini orosz főpap (protojerej), de ez a kiadás már elfogyott és a kettős szöveg miatt nehezen volt kezelhető. A fordítás is bizonyos javításra szorult.

Magyar nyelven megvannak már a görög ritusú szertartási könyvek, de ezek mint egyházi kiadványok nehezebben szerezhetők be és jegyzetekkel sincsenek ellátva és így a nagyközönség számára mint ritus-ismertető művek nem alkalmasak. Nálunk is célravezetők volnának a gerlevei vállalkozáshoz hasonló kisebb magyarázatos füzetek, amelyek révén egyrészt a keleti rítus szépségei válnának közkinccsé, másrészt pedig annak dogmatikus mélysége mutatná az uniós alapot is, dr. Sz.

94

ADATTÁR

Az egyesült keleíi egyházak Magyarországon kívül. Bizánci vagy görög szertartás.

Bulgária.

A finn-ugor eredetű bulgárok ősha-zája a Don és Volga közötti hatalmas térság volt, honnan a VII. század fo-lyamán Besszarábiába, majd Dobrud-zsába telepedtek át s végül egészen az Egei tengerig lehúzódtak. Folytono-san szlájv népekkel levén érintkezés-ben, nyelvüket egészen elfelejtették s a szlávot vették át. A kereszténysé-get Sz. Cirill és Metód fáradozásai nyomán a IX. században vették föl. Első keresztény királyuk Borisz volt, ki 865-ben megkeresztelkedvén, or-szágát a konstantinápolyi pátriarka joghatósága alá rendelte. Már kezdet-től oda törekedtek azonban, hogy egyházitag is függetlenek legyenek.

Minthogy a konstantinápolyi pátri-árkák erre irányuló törekvéseiket hátráltatták, Róma felé fordultak. Valószínű, de nem bizonyos, hogy Ró-] ma a bulgárok főpapjának 924-ben;1

megadta a pátriárkái címet s kivált-ságokkal is ellátta. Ezt a címet 945-j ben Konstantinápoly is elismerte. Ez volt az első bulgár pátriarkátus, mely 914-től 1019-ig tartott. A pátriaka székhelye többszöri ide-oda hányatás után Ochrida lett s három szuffragán-püspökséggel bírt.

II. (Bulgárölő) Bazil 1020-ban Bul-gária függetlenségét elnyomta s 1020-ban az ochridai pátriarkátusból egy-szerű érseki egyházmegye lett. Pát-riárkái címét elvesztette ugyan, de bi-zonyos mértékben még mindig füg-getlen maradt a konstantinápolyi pát-riárkától. A főpapi trónokra azonban lassanként görögök kerültek. Az 1393-al kezdődő török korszak alatt is sikerült ezt megőrizni, noha egyéb-ként a pátriarkátus igen sok viszon-

tagságon ment át. 1767-ben azonban végleg elveszett ez is és Ochrida egy-szerű metropoliája lett a konstanti-nápolyi pátriarkátusnak.

A második bulgár pátriarkátus kez-dete 1185 és szoros összefüggésben áll a bulgár függetlenségi harcokkal. A sikeres szabadságküzdelmek vissza-vívták a pátriárkái cíímet is. Mint hogy Konstantinápollyal ellenséges viszonyba kerültek, Rómához fordul-tak. III. Ince pápa 1204-ben Bazil ternovói érseket Bulgária prímásává nevezte ki. A Rómával való egyesülés 1232-ig tartott, mikor szemben a kon-stantinápolyi császárral, a bulgárok a görögök pár t jára állottak és a ni-ceai görög császárhoz csatlakoztak.

| II. Germán konstantinápolyi pátriar-ka 1235-ben viszonzásul elismerte

| Bulgária egyházi függetlenségét és a ternovói érseknek megadta a pátriár-kái címet. 1393-ban a török betörés után a két főegyházmegye egyesült s a ternovói pátr iarka hatalmát a ro-mánokra is kiterjesztette .A ternovói pátriarka befolyása eredményezte, hogy a románok elfogadták az ószláv oltári nyelvet, sőt közigazgatásukba is bevitték a szláv nyelv használatát.

Nehéz eldönteni, hogy az ochridai érsekség mikor csatlakozott a Cae-rularius-féle szakadáshoz, mert a sza-kadás idején nem állott összekötte-tésben Konstantinápollyal s még a XII. században is összeköttetést tar-tottak Rómával, noha püspökeik megerősítése iránt nem fordultak oda. Ternovót a politikai viszályon mihamar belesodorták a szakadásba.

1767-ben a görögök fölénybe kerül tek a bulgárok fölött s hatalmas kul-

95

turális fejlődésnek indullak, mely a bulgárokra is kihatott. A XVIII. sz. második felében és a XIX. sz. elején iskolákat, nyomdákat alapítottak. Az 1856. évi politikai reform, melyet a török birodalomban végrehajtottak, azonban ismét erőhöz juttatta a bul-gárságot. Az idegen püspököket eltá-volítva, a főpapi székbe a bulgárok jutottak, a templomba visszahozták a görög helyébe a szláv nyelvet. Elein-te nem igen gondoltak a pátriárka-tustól való függetlenségük kivívására, mikor azonban a görögök a bulgár nemzeti törekvéseket akadályozni próbálták, ez alkalmul szolgált a sza-kadásra közöttük. (1830.) Független bulgár exarcliatust állítottak föl, me-lyet 1870-ben a török porta is elis-mert. A görögök erre zsinatot hívtak egybe és 1872-ben a bulgárokat az egyházból kiközösítették. A többi ke-letiek azonban a kiközösítéshez nem csatlakoztak s a testvéri közösségei

úgy a görögökkel, mint a bulgárokkal továbbra is fenntartották. Ez a sza-kadás még ma is tart. A bulgár ex-arclia székhelye kezdetben Konstanti-nápoly volt, utóbb — az 1912—13. évi balkáni háború után •—- Szófiá-ba helyezték át. 1878-ban, Bulgária függetlenségének proklamálása után s főleg 1885 után, mikor Kelet Rumé-ba is Bulgáriához csatlakozott, az ex-archátus joghatósága Macedóniára is kiterjeszkedett, melynek népessége igen kevert.

Az első bulgár exarcliának, József-nek 1916-ban történt elhunyta után ner.i választottak exarchát. A bolgár politikai határok által meghatározott egyházterület kormányzására a szó-fiai metropolita elnöklete alatt szinó-dul alakult. Tizenegy metropolia tar-tozik alá szuffragán püspökök nél-kül. A vegyes területeken a metropo-litáknak görög segédpüspökeik van-nak. (Folytatjuk.)

I R O D A L O M

* Az Unió Cleri Pro Proinisslonibus XIV. évkönyvét most vették kézhez a tagok. A hatalmas évkönyv első he Ivén Ö Szentsége XII. Pius pápa krisztuskirálv-ünnepi homiliáját hoz-za, melyet 12 missziós püspök föl-szentelése után tartott. A további cik-kekben Bubnics Mihály rozsnyói püs-pök és Ajtai Kálmán dr. az 50 éves jubileumát ünneplő Sz. Péter-művet és ennek megalapítóját méltatják.

Kiváló értékei a könyvnek az orszá gos missziós gyűlésen elhangzott elő-adások. Uniós szempontból érdekessé-ge e műnek az a néhány sor, mely beszámol a kassai egyházmegyei misz-sziós tevékenységet ismertető cikk-ben Zelenv Menyhért kanonok tollá-ból) arról, hogy az .egyházmegyében az uniós célú Sz. Cirill és Metód apostolatus is meg van szervezve.

Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi-utca 3.

Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. szám.

96

D i c s é r j é t e k a z Ur n e v é t ! Gör. kath. egyházi zsolozsmás könyv a nagy Horologion teljes anyagával, a szentek rövid életrajzával, az ünnepi és közös ménea szükséges részeivel bőr-kötésben tokban, havi mellékletekkel

arany metszéssel 30'— P vörös metszéssel 25*— P

I Énekeljetek a mi Istenünknek Áz előbbinejk kivonata. Teljes nép* énektár, a réjgi hajdudorogi szövegekkel

csinos vászonköíésben 7*— P

kath / Szertartástan /

Papnövendékeknek, kántortanító-jelöi-teknek kiválóan alkalmas. 227" oldal.

Fűzve 3 8(3 P

A görög kntholikus Szertartásion Elemei. Az előbbinek 120 oldalas bő kivonata.

Fűzve 2-40 P

Ünnepi officiumok görög szertartás szerint, m a g y a r u l :

Az Űrnap, Jézus Szíve és a Fájdalmas Boldogasszony ünnepi officiuma, együtt. Fűzve —*60 P

Krisztus király és a Boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatásának officiuma együtt. Fűzve —'40 P

Megrendelési cím: Ludvig István könyvnyomdája, Miskolc, Rákóczi-u. 18.Tel.: 25-69