növényvédőszer-maradványok élelmiszerbiztonsági kockázatai és
TRANSCRIPT
1
Növényvédőszer-maradványok élelmiszerbiztonsági
kockázatai és környezeti hatásai
Jurecska Laura, Turcsán Edit
környezettudomány, III. évfolyam
2
I.) Növényvédőszerek
1.) A növényvédőszerekről általában
Növényvédőszereknek (peszticideknek) nevezzük azokat a biológiailag aktív anyagokat,
amelyekkel a termesztett növények terméshozamára, valamint a háziállatok és az ember
egészségére káros állatokat, továbbá a művelt növények kórokozóit és a gyomnövényeket
sikeresen el lehet pusztítani. A peszticidek használatával elért terméstöbblet anyagai értéke 3-
4-szerese a növényvédelemre fordított költségeknek. A forgalomba hozott növényvédőszer az
aktív hatóanyagon kívül felületaktív anyagot, hordozót, oldószert és kísérőanyagokat
tartalmaz.
A növényvédőszerek alkalmazása több száz éves múltra tekint vissza: a nikotint, mint
dohányextraktumot már a XVIII. században alkalmazták rovaölőszerként, a XIX. században a
kőszénkátrány az arzén- és ciántartalma miatt bizonyult hatékony alapanyagnak. A múlt
század közepén kezdték a meg a foszfoészterek és a hírhedt DDT alkalmazását, az 1970-es
években fedezték fel a piretroidokat.
Hazánkban sokáig csak a vetőmagok csávázására korlátozódott a vegyszeres
növényvédelem, ám a burgonyabogár megjelenése már átfogó, országosan szervezett
vegyszeres növényvédelem bevezetését tette szükségessé. Később a kapásnövények
termesztésénél is szükségessé vált a herbicidek alkalmazása, majd a nagyarányú szőlő- és
gyümölcsös-telepítések sem nélkülözhették a vegyszeres növényvédelem által nyújtott
termésbiztonságot.
1. ábra A peszticid-felhasználás megoszlása Magyarországon (forrás: Pálmai, 2005)
0.00
2.00
4.00
6.00
8.00
10.00
termék kg/ha
1960 1963 1975 1990 1993 1996 1999
inszekticid fungicid herbicid
3
A növényvédőszerek alkalmazása világszerte gyors ütemben nőtt az elmúlt 20 évben.
2. ábra Növényvédőszerek forgalmazásának növekedése
(forrás: Kerényi, 2001)
A növényvédőszereket biológiai hatás szerint a következőképpen csoportosíthatjuk:
� rovarölőszerek (inszekticidek)
o atkaölők (akaricidek)
o levéltetvek ellen (aficidek)
o lárvaölők (larvicidek)
o tojásölők (obicidek)
o tojás- és lárvaölők (ovo larvicidek)
o fonalférgek ellen (nematicidek)
o riasztószerek (reperensek)
o csalogatószerek (atraktánsok)
� gyomirtószerek (herbicidek)
o algák ellen (algicidek)
o fákra (arbonicidek)
o lombtalanító szerek (defolions)
o fűfélékre (gramicidek)
o szárítószerek (deszikansok)
o növekedésbénítók (regulatorok)
� kórokozók elleni szerek
4
o baktériumok elleni szerek (baktericidek)
o vírusok elleni szerek (vinicidek)
o gombák elleni szerek (fungicidek)
� sterilizálószerek (sterilánsok)
� csigairtók (limacidok vagy molluszekticidek)
� rágcsálók elleni szerek (rodenticidek)
Az alkalmazás módja szerint a következő csoportosítás lehetséges:
� permetezőszerek (oldatok, emulziók, szuszpenziók)
� porozószerek (ásványi anyag finom pora és a por felületére rávitt hatóanyag)
� csávázószerek (porok, oldatok, szuszpenziók vetőmagvak gombamentesítésére)
� aeroszolok
� csalétkek és hatóanyagok keverékei (főképpen rágcsálók elpusztítására)
2.) Rovarölő szerek
A rovarölő szerek kémiai összetétel szempontjából sokfélék lehetnek. A szervetlen
vegyületek közül leginkább az arzén vegyületei voltak a legelterjedtebbek; ezek erős
gyomormérgek. Csak vízben rosszul oldódó vegyületeket alkalmaznak, mivel a vízoldhatóak
a növényekre is károsak lennének.
A növényi eredetű anyagok közül a piretrum-készítmények voltak az elsők, amelyek a
krizantémok virágaiból készültek, ezekből főleg háztartási rovarirtó szereket gyártottak.
A nikotint dohányból állítják elő extrakció útján. Kontakt- és légzőszervi méreg, melyet
levéltetű és pajzstetű ellen használnak, de emberre is veszélyes.
3. ábra A nikotin szerkezeti képlete
(forrás: Gerecs, 1995)
A természetes eredetű szénhidrogének közül az olajemulziókat téli permetezőszerként
használják.
5
A szintetikus szerves rovarölő szerek hatóanyagai a következő vegyületcsoportok közül
kerülnek ki: klórozott szénhidrogének, foszforsavészterek, szerves tiocianátok, dinitro-
fenolok.
A klórozott szénhidrogének közé tartozik az általánosan ismert rovarölőszer, a DDT
(diklór-difenil-triklór-etán). Kontakt- és gyomorméreg. 1941 óta gyártják, azóta több, mint 18
millió tonnát használtak fel belőle (ennek 80%-át a mezőgazdaságban). Kifejlesztéséért
Nobel-díjat adtak. Az Egyesült Államokban a termelés 1961-ben érte el a csúcsát, évi 72 ezer
tonnával. A hatóanyag gyártása Kínában is jelentős volt. Alkalmazása kapcsán súlyos
környezeti és ökotoxikológiai hatásokra derült fény, a hatóanyag forgalmának korlátozásához
mégsem ez, hanem a kártevők körében megjelent rezisztencia vezetett.
Idegi működést gátló hatását a sejtmembránon keresztül zajló ionvándorlást szabályozó
Na+-ionpumpa működésének akadályozásán keresztül fejti ki. Legfőbb környezeti hatása
azonban nem ebből adódik, hanem a molekula lipofil jellegének köszönhető, mely révén a
szövetekbe bediffundál, és onnan a későbbiekben nehezen oldódik ki.
Embereknél hosszú távon immunrendszeri zavarokat okoz, daganatkeltő hatása van.
Rachel Carson 1962-es Néma tavasz című könyve hívta fel a figyelmet a veszélyekre,
ennek következtében betiltották a fejlett országokban (elsőként Magyarországon, 1968-ban).
1995-ig negyvenkilenc országban tiltották be, és további hatban visszavonták az
engedélykérelmet.
A DDT kimutatott vízszennyező óceánokban és tengerekben az Egyesült Államokban,
Kanadában, Németországban, Hollandiában, Lengyelországban, Horvátországban,
Oroszországban, Törökországban, Kínában, Indiában, Egyiptomban, Brazíliában.
Talajszennyezõ az Egyesült Államokban, Kanadában, Németországban, Spanyolországban,
Oroszországban, Japánban, Indiában, Egyiptomban, Zambiában, Brazíliában. Tengermenti
üledékszennyezõ Japánban, Kínában és Vietnamban, levegõszennyezõ az Egyesült
Államokban, Európaszerte, Oroszországban, Indiában, sőt még az Antarktiszon is.
4. ábra A DDT szerkezeti képlete
(forrás: Gerecs, 1995)
A DDT-hez hasonló hatású a γ-HCH (γ-hexaklór-ciklohexán, lindán). Toxikusabb a DDT-
nél, de a zsírszövetekből előbb kiürül. Jelen van a zsírszövetekben (Japán és India), indiai
6
tejmintákban, esővízben (Egyesült államok), mérhető mennyiségben jelent meg apró
rákokban (krillekben), a fókákban, sarki rókákban (Grönland, Antarktisz). Emberre való
hatása: immunrendszert károsítja, légzőszervi, emésztőszervi betegségek, vetélés, koraszülés.
1990-től használatát korlátozzák.
5. ábra A γγγγ-HCH szerkezeti képlete (forrás: Gerecs, 1995)
Bár a klórozott szénhidrogének igen hatásos rovarölő szerek, de felhasználásuknak
komoly veszélyei vannak. Biológiai körülmények között nem, vagy rendkívül lassan
bomlanak le, felhalmozódnak az állati szervezetben, főképp májbántalmakat okozhatnak.
További probléma, hogy akadhatnak rezisztens fajok és fajon belül is gyorsan megjelennek az
ellenálló rasszok. Az 1950-es évek felétől ugrásszerűen növekszik a növényvédő szereknek
ellenálló ízeltlábú fajok száma. Ennek következtében egyre többféle vegyületet kényszerülünk
peszticidként alkalmazni.
6. ábra A növényvédőszereknek ellenálló, kártevő ízeltlábú fajok számának (N) növekedése
(forrás: Lean – Hinrichstein - Markham, 1990)
7
1. Táblázat Növényvédőszer-készítmények és hatóanyagok száma Magyarországon
(forrás: Thyll, 1996)
A foszforsavészterek kontakt-, gyomor- és légzőszervi mérgek. Amellett, hogy hatékony
rovarölő szerek, a melegvérűekre is veszélyesek, viszont a klórozott szénhidrogénekkel
ellentétben lebomlanak az állati szervezetben. Jelentőségük megnőtt a klórozott
szénhidrogének használatának korlátozása óta.
3.) Gyomirtó szerek
A gyomirtók lehetnek általános hatásúak (minden növényzetet elpusztítanak) vagy
szelektívek (csak a gyomot károsítják, a kultúrnövényt nem). Az előbbieket utak, vasúti
pályák, rakodóterületek gyommentesítésére alkalmazhatók, míg az utóbbiakat a
mezőgazdaság használja.
Ma már kizárólag szerves anyagokkal végeznek gyomirtást: olajemulziókat, klór-
fenolokat, nitro-fenolokat alkalmaznak. Egyes szerek a növények felületén fejtik ki hatásukat,
míg mások felszívódnak.
4.) Gombaölő szerek
A szervetlen anyagok közül a réz- és higanyvegyületeket használják, illetve az elemi kenet
használják gombaölő szerként. A rézvegyületek a hatóanyagai a „bordói lé”-nek, amit
szőlőperonoszpóra ellen használnak. (Réz-szulfát vizes oldatából és mészből készítik.)
Hasonló készítmény a „burgundi lé”, ami réz-szulfátból és szódából áll. A higanyvegyületek
8
közül a higany(I)- és higany(II)-kloridot alkalmazzák. Az elemi kén porozószerként vagy
permetezőszerként használatos.
A szerves fémsók közül a higany vegyületei emelhetők ki (pl. fenil-higany-acetát). Ezek
jó vetőmagcsávázók.
7. ábra A forgalmazott növényvédőszerek százalékos megoszlása
(forrás: Kerényi, 2001)
II.) A növényvédőszer-maradványok környezetterhelése
A környezetterhelés mértékének megítélése szempontjából fontos az egységnyi területre
juttatott növényvédőszer-hatóanyag mennyisége. Az egységnyi területre elhasznált kisebb
mennyiségű növényvédő szer azonban nem jelent automatikusan kisebb mértékű terhelést. A
növényvédőszer-hatóanyagok ugyanis nemcsak kémiai szerkezetüket és hatásuk módját
tekintve különböznek igen nagymértékben, hanem a környezetre is különbözőképpen hatnak a
felhasználás helyétől, technikájától és idejétől függően. Jelenlétük és megmaradásuk
(perzisztenciájuk), átalakulásuk (metabolizmusuk és degradációjuk) az élő szervezetekben
különböző biológiai reakciót, egyúttal különböző mértékű környezetterhelést jelent. A
perzisztens növényvédőszer-hatóanyag-maradékok talajban való megmaradása igen sok
tényezőtől függ. (A DDT általában 3-5 évig marad meg változatlanul, de bomlástermékei, a
DDD és a DDE 15-25 évig is kimutathatók ppb-s mennyiségben.) A talajba kerülő peszticid-
hatóanyag az eltérő szemcseméret, a más permetezés technika, valamint az egyes talajok
szerkezeti különbségei miatt igen egyenlőtlenül oszlanak el a felszínen és a mélyebb
rétegekben. A talajvíz szennyeződésének mértéke attól függ, hogy a talajvíz szintjéig történő
9
lemosódás ideje alatt a hatóanyagból mekkora hányad marad aktív állapotban. A talajvíz
szennyeződését a talajvízszint mélysége, a csapadék mennyisége, a hatóanyag és
metabolitjainak vízoldhatósága és illékonysága befolyásolja.
A növényvédőszerek talajban való lebomlása függ a vegyület típusától: a rovarirtók közé
tartozó klórozott szénhidrogének 2-5 évig is kimutathatók, a foszforsavészterek 1-10 hét alatt
degradálódnak. A fenoxiecetsav bomlása 1-5 hónapot vesz igénybe. A klórfenoxiecetsav
típusú vegyületek egyik bomlásterméke a klórfenol, az ortomonoklórfenol ízküszöbértéke
például 1 µg/L 30 °C –on, így már a csekély mértékben szennyezett víz íze is kellemetlen.
Emiatt ezen vegyületeket nem ajánlott vízgyűjtő területeken belül használni.
Hazánkban is végeztek vizsgálatokat a talajokban fellelhető növényvédőszer-
maradványokra vonatkozóan. Az ellenőrzés a következő vegyületcsoportokra terjedt ki:
klórozott szénhidrogének, triazin származékok, fenoxiecetsav származékok. 1200 pontból
történt reprezentatív mintavétel, a mintáknak csak 4,6%-ában volt növényvédő szer
maradvány, 5 mintában mértek határérték feletti értéket, ez az összes vizsgálat mindössze
0,07%-a.
III.) Növényvédőszer-maradványok élelmiszerbiztonsági kockázatai
1.) Miért fontos a zöldségek és gyümölcsök fogyasztása?
Ősidők óta táplálkozásunk fontos részét képezik a zöldségek, gyümölcsök. Már az
ősember is evett különböző magvakat, növényeket; de ez az általunk fogyasztott széles
zöldség-gyümölcs választékhoz képest elhanyagolható. Manapság már rengetegféle zöldséget,
gyümölcsöt megvásárolhatunk a boltokban vagy a piacon. Bár a választék rendkívül nagy,
nem csak a csábító külső a mérvadó, hanem az is fontos, mennyi vitamint tartalmaz az adott
zöldség vagy gyümölcs.
A zöldségek és gyümölcsök egyértelműen legértékesebb tulajdonsága a magas
vitamintartalmuk. A vitaminok olyan összetett szerves anyagok, melyek létfontosságúak a
szervezet számára, és ezért nap, mint nap hozzájuk kell jutnia. Egyes vitaminokat a szervezet
saját mechanizmusai segítségével elő tudja állítani, ám a vitaminok többségét kívülről kell
bejuttatni.
A vitaminok két csoportra bontatók, így megkülönböztetünk vízben és zsírban oldódó
vitaminokat. A vízben oldódóak gyorsan felszívódnak, ebből következően gyorsan ki is
ürülnek a szervezetből, ezért folyamatos pótlásuk igen fontos. A zsírban oldódó vitaminok
10
emésztőcsatornából való könnyű felszívódásához zsírokra és különböző ásványi anyagokra
van szükség. A szervezet ezeket a vitaminokat sokkal hosszabb ideig tárolja, mint a vízben
oldódókat, ezért a helyes vitaminszint könnyebben fenntartható.
A vitaminokat nem csak oldékonyságuk szerint különböztetjük meg, hanem eredetük
alapján is. Bár kémiailag a mesterséges vitaminok ugyanolyanok, mint a természetesek, mégis
kevésbé hatékonyak. A természetes vitaminok rengeteg egyéb, hatásukat erősítő anyaggal
együtt vannak jelen a természetes vitaminforrásokban, legyenek azok akár állati, akár növényi
eredetűek. Ezek az egyéb vitaminok, nyomelemek egymás hatását erősítik (akár
többszörösére is), ahhoz viszonyítva, mintha csak egy vitamint szednénk be egymagában pl.
tabletta formájában). A zöldségek és gyümölcsök olyan széles skáláját lefedik a vitaminoknak
és nyomelemeknek, amelynek a legkiválóbb tabletta is csak az utánzata lehet.
Régóta ismert tény, hogy a szív és érrendszeri betegségek, valamint az egyes daganatos
megbetegedések kialakulásának kockázata csökkenthető zöldségek és gyümölcsök
fogyasztásával. Ezt vizsgálták a Harvard Egyetem Közegészségtani Kutató Intézetének
kutatói, így 40 000 egészségügyi dolgozó zöldség- és gyümölcsfogyasztása, valamint a rákos
megbetegedések közötti összefüggéseket kutatták.
„Azoknál a férfiaknál, akik a legtöbb paradicsom tartalmú ételt (például párolt
paradicsom, paradicsomszósz, piros szószos pizza) fogyasztották, 35%-kal kisebb volt a
prosztatarák kialakulásának veszélye, mint azoknál, akik a legkevesebb ilyet ették”. A
karotinoidok (a sötétzöld és narancsszínű zöldségek színét adó pigmentek) segítenek megóvni
a sejteket, az egészségügyi problémákat (rák, szívbetegség, hályog) okozó sérülésektől.
Egy másik – 120 000 férfit és nőt vizsgáló – kutatás keretében a Harvard tudósai
kimutatták, hogy „a zöldségben és gyümölcsben gazdag étrend csökkentheti az agyvérzés
kockázatát is”, továbbá, hogy „30%-kal alacsonyabb volt a vérellátás csökkenése miatt
bekövetkező szöveti oxigénhiányos állapot (isémia) által okozott agyvérzés veszélye azoknál,
akik naponta legalább öt adag zöldséget, illetve gyümölcsöt fogyasztanak. A legjótékonyabb
hatással a következők bírnak: a keresztes virágú zöldségek (pl. brokkoli); a zöld, leveles
zöldségek (pl. spenót); valamint a citrusfélék gyümölcsei és levelei. Az isémia a leggyakoribb
kiváltó oka az agyvérzésnek, és a szívkoszorúér-megbetegedésekhez hasonlóan ezt a
betegséget, az erek elzáródása okozza.”
11
2.) Növényvédőszerek az élelmiszerekben
Az élelmiszer-biztonságot befolyásoló fő veszélyforrások közül a társadalmi tudatban
előkelő helyen szerepelnek a peszticid-maradványok. A növekvő világnépesség táplálásához
szükséges növényi eredetű élelmiszerek előállításához a következő 20-30 évben biztosan
szükség lesz termésfokozók és növényvédőszerek alkalmazására. A peszticidek veszélyessége
abban nyilvánul meg, hogy veszélyeztetik az ökológiai rendszerek egyensúlyát és rontják
azok önszabályozó képességét.
A peszticidek döntő hányada veszélyes anyagnak minősül, a helyes mezőgazdasági
gyakorlat egyik alapvető követelménye, hogy a termelés során és a termények tárolásakor
csak a minimálisan szükséges szermennyiséget használják fel. Az engedélyező hatóság ezt a
az alkalmazható maximális dózis, a várakozási idő és az engedélyezett maximális
szermaradék koncentráció meghatározásával biztosítja.
A növényvédőszerek veszélyességét fogyasztói szempontból a következő paraméterekkel
szokás jellemezni:
� MRL (megengedett növényvédőszer-maradék): az a maximális mennyisége a
hatóanyag ill. aktív bomlástermékei maradékának, amely a táplálékban (annak
felületén vagy belsejében) jogilag szabályozottan megengedett
� NOAEL: megfigyelhető ártalmas hatást nem okozó szint
� ADI érték: érzékelhető káros egészségügyi hatás nélkül a szervezetbe juttatható
átlagos napi felvétel
� ARfD (akut refernciadózis): egy étkezés alatt vagy rövid időn belül elfogyasztott
élelmiszerrel szervezetbe kerülhető maximális szermaradék-érték
A nem engedélyezett növényvédőszer-maradékát, illetve a határértéket meghaladó
szermaradékot tartalmazó tételről egy úgynevezett RASFF (Rapid Alert System for Food and
Feed) gyorsriasztási rendszeren keresztül értesül minden EU-tagállam. Ez a „forródrót” azért
fontos, mert az EU-ban alapvető a termékek szabad áramlása. Korábban a határon csak olyan
szállítmány juthatott át, amit élelmiszerbiztonsági szempontból is átvizsgáltak. Ma már, az
uniós tagállamból érkező szállítmány akadálytalanul érkezik hozzánk. Csak feltételezésekbe
bocsátkozhatunk, hogy a közös jogszabályok alapján a nem Uniós országból érkező árut már
előírásszerűen megvizsgálták, amikor először a tagállamok területére jutott.
A Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növényvédelmi Hatósága által végzett
vizsgálatok alapján a külföldi mintákban határérték feletti vegyszermaradékot, 4,6
százalékban sikerült kimutatni a laboratóriumokban, míg itthon jóval kisebb arányban 1,6
12
százaléknyi minta esetében mértek határérték feletti értékeket. Az importból származó citrom,
csemegeszőlő, grépfrút, körte, mandarin, narancs, paprika, paradicsom vizsgálatánál a
szermaradékot kimutatható mennyiségben tartalmazó minták száma, az összes mintaszámhoz
képest igen magas.
Vizsgált zöldség és
gyümölcs Összes mintaszám
(db) Kifogásolt minták
száma (db) %-ban kifejezve
Citrom 140 121 86,4 Csemegeszőlő 158 140 88,6 Grépfrút 84 82 97,6 Körte 54 41 75,9 Mandarin 99 88 88,9 Narancs 108 97 89,8 Paprika 151 106 70,2 Paradicsom 150 97 64,7
2. Táblázat Importból származó, kifogásolt zöldség-gyümölcs minták száma (forrás: Mezőgazdasági
Szakigazgatási Hivatal Növényvédelmi Hatósága, 2006)
Kifogásolt tételek (az összes vizsgálatból) Vizsgált zöldség és gyümölcs Hazai, piaci Import
Alma 53,7 86,8 Csemegeszőlő 65,4 88,6 Körte 29,4 75,9 Paprika 41,2 70,2 Paradicsom 57,0 64,7
3. Táblázat Hazai és import áruk vizsgálatának összehasonlítása (forrás: Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növényvédelmi Hatósága, 2006)
13
Vizsgált táplálékok
Hatóanyag olajtökmag tökmag burgonya szamóca
Aldrin+dieldrin
Esetszám db
28
Mért érték mg/kg
0,005- 0,2
Esetszám db
3
Mért érték mg/kg
0,005- 0,2
Esetszám db
Mért érték mg/kg
Esetszám db
Mért érték mg/kg
DDT izomerek
16 0,001- 0,01
6 0,007- 0,011
Lindán
HCH izomerek
32
38
0,001- 0,012 0,001- 0,008
6
6
0,001- 0,005
0,003- 0,007
3 0,002- 0,009
5 0,004
Toxafén (klórkamfén)
1 0,32
4. Táblázat 1985-2001 közötti szermaradék vizsgálat eredményei (forrás: Növény- és Talajvédelmi Központi szolgálat, 2003)
Az EU tagságunk óta a zöldségek és gyümölcsök termesztésénél engedélyezett
növényvédő szerek felhasználhatósága változott. A határértékek csökkentek, melyeket a
szakemberek úgy állapítottak meg, hogy az egészségre még ártalmatlanok legyenek. Azt nem
szabad elfelejtenünk, hogy ezek a számok az adott zöldségre vagy gyümölcsre vonatkoznak,
de még rengeteg mást fogyasztunk, amiben ugyanolyan kémiai anyagok vannak. Sajnos még
nincsenek olyan vizsgálatok, ami azzal foglalkozna, ezek a „határértékek” hogyan adódnak
össze, ha mondjuk egy meghatározott ideig ilyen „határértékes” gyümölcsöket és zöldségeket
fogyasztunk, amikben rejlenek szervezetünk számára a nélkülözhetetlen vitaminok. Ennek a
kutatásnak a bonyolultsága és kiszámíthatatlansága miatt nem születtek még elemzések arról
sem, hogy milyen határértékeket lehetne alkalmazni a gyerekeknél. A gyerekeknél azért ilyen
bonyolult a helyzet, ugyanis különböző életkorokra, testsúlyokra kell gondolnunk, de
kockázatbecslés ma már rájuk vonatkozóan is folyik.
14
IV.) Növényvédőszer-maradványok környezeti hatásai
� A táplálékláncokon keresztül a csúcsragadozók felé haladva fokozatosan
feldúsulhatnak az élőlények szervezetében. Például az Ontario-tó fitoplanktonjai a
víz poliklórozott-bifeniljeit (PCB) 250-szeresre dúsítják, a rájuk épülő tápláléklánc
végén elhelyezkedő halfogyasztó sirályokban a PCB-koncentrálódás mértéke 25
milliószoros.
� Feldúsulnak zsírgazdag szövetekben (pl. zsírszövet, emlőmirigy, herék,
petefészek, csontvelő), ahonnan fogyáskor vagy tejelési szakaszban
mobilizálódnak.
� A felhasznált vegyszereknek kb. a fele jut a célzott helyre, a többi élőlényeket
veszélyeztet, bemosódik a talajba, pl. az Északi-tenger halai nyirokszervi
daganatokban szenvednek, sok a torz fejlődésű ivadék is.
� Levegőszennyezést okozhatnak. A növényvédelemben használt metil-bromid 50-
szer hatékonyabban rombolja az ózonréteget, mint a freon. A párolgó
növényvédőszerek megjelenhetnek a csapadékban.
V.) A zöldségek és gyümölcsök nagy távolságra történő szállítása által
okozott környezetterhelés
A globalizált gazdaságban az áru már nem ismer határokat. A kínai fokhagymától a dél
afrikai körtéig a világ minden szegletéből találunk termékeket a magyar szupermarketekben.
A választék bővülése egyrészről örvendetes, másrészről viszont problémákat okoz, mind a
környezeti és társadalmi hatások tekintetében. Az élelmiszerek nagy távolságra történő
szállítása jelentős környezeti terhelést jelent.
A szállítás módja Légi Közút Vízi Vasút Üvegházhatású gáz kibocsátás Gramm/tonna-kilométer
1101,1 269,9 130,3 21,2
Forrás: Environment Canada
15
Zöldség/gyümölcs Származási hely Távolság (km) Egy kg gyümölcsre vagy zöldségre jutó
üvegház-hatású gázkibocsátás (kg)
Banán Costa Rica 10150 1,74 Grapefruit Dél-Afrika 8300 1,50 Szőlő Dél-Afrika 8300 1,50 Foghagyma Kína 7350 1,38 Paradicsom Spanyolország 2550 0,69 Saláta Spanyolország 2550 0,69 Brokkoli Spanyolország 2550 0,69 Paprika Marokkó 2700 0,49 Eper Marokkó 2700 0,49 Foghagyma Egyiptom 2200 0,43 Vöröshagyma Hollandia 1400 0,38 Sárgarépa Hollandia 1400 0,38 Cikória Hollandia 1400 0,38 Kaliforniai paprika Hollandia 1400 0,38 Padlizsán Hollandia 1400 0,38 Cukkíni Hollandia 1400 0,38 Sárgarépa Belgium 1400 0,38 Citrom Törökország 1350 0,36 Körte Olaszország 1250 0,34 Karfiol Olaszország 1250 0,34 Alma Lengyelország 500 0,13
Megjegyzés: A távolságok becsléséhez a különböző zöldségek és gyümölcsök származási helyének fővárosa és
Budapest távolsága az alap, majd erre a távolságra vetítettük a különböző szállítási módokhoz köthető üvegház-
hatású gáz kibocsátást. Az európai országok esetében valószínűsítettük a közúti szállítást, a többi ország
esetében a vízi és a közúti szállítás kombinációjával számoltunk.
VI.) Törvényi szabályozás
Magyarországon közel 800 db engedélyköteles növényvédő szert használnak, ezek
használata pontos szakértelmet és folyamatos ellenőrzést igényel. Forgalmazásukat törvény
szabályozza, ezért a különböző kategóriákba sorolt szerek nagyobb hányadához csak
megfelelő képesítés birtokában lehet hozzájutni.
A növényvédő szerek engedélyezése a szerek felhasználásával alakult ki, majd a
használatukkal fejlődött tovább. Nagy figyelmet fordítottak a környezeti és egészségügyi
veszélyek lehetőség szerinti minimalizálására, ennek következtében, az engedélyezések
16
követelményei szigorodtak a forgalomba került termékek növényvédő szer mennyiségének
függvényében.
A régen használat szervetlen vegyületeket (pl.: arzén, higany) a szerves hatóanyag
tartalmú készítmények váltották fel. A klórozott szénhidrogének, szerves foszforsav-észterek,
a karbamátok, ditiokarbamátok, triazinok, klóracetanilid, majd a késõbbi piretroid és triazol
típusú hatóanyagokat újabb vegyülettípusok követték, a ma legújabbnak számító szulfonil-
karbamid és piridil származékokig. A vegyszerek használata az egyre gyarapodó kártevők
miatt rohamosan növekedett, bár használatának csúcspontját csak a hetvenes évek környékén
érte el. Elsősorban a cél a termésnövekedés volt; jó terméshozamok születettek, így
növekedett a termésátlag is. Ennek nélkülözhetetlen feltétele az egyre növekedő eszköz és
energia-bevitel, ami az energia árrobbanás után komoly gondot okozott. A helyenként már
mértéktelennek tűnő vegyszer felhasználás környezeti hatásai is egyre nagyobb figyelmet
kaptak, így különböző szervezetek, intézmények egyre aktívabban léptek fel a környezetet is
károsító túlzott szerfelhasználás ellen. Mindezek következtében a növényvédő
szerengedélyezésre vonatkozóan még szigorúbb és kifinomultabb szabályozás vált lehetővé.
Az ötvenes-hatvanas évek elején az engedélyezés intézményi háttere gyenge volt; a lehetséges
veszélyek és ezek kivédési módja nem tudatosult igazán, a tudományos felmérések, a
tapasztalatok feldolgozása kezdeti stádiumban volt, az ehhez kapcsolódó fejlett intézmény-
rendszer is csak a következő évtizedekben fejlődött ki.
A magyar növényvédelmi szabályozás a nemzetközihez hasonlóan rögös utat járt be, jogi
intézménye 100 éves múltra tekint vissza. A földművelésügyi miniszter 1876. évi rendelet
már tartalmaz előírást a növényvédelmi feladatok elvégzésére, ám még nem foglalja magában
a növényvédő szerek engedélyezésére vonatkozó előírásokat. Az általános mezőgazdasági
jogszabályoktól elkülönült speciális növény növényvédelmi jogi szabályozás az utóbbi fél
évszázadban alakult ki. Az 1957-es FM-rendelet már elkülönítetten említi a „növényvédő
anyagok és eszközök előállításának, felhasználásának és forgalomba hozatalának”
engedélyezését, bár részleteiben ennek feltételeire nem tér ki. 1954-ben a helyzet már
változott, ekkor megjelent az átfogó növényvédelmi kódex, mely a korábbi külön-külön
rendeletekkel történő szabályozást egységbe foglalta, és későbbi kiegészítéseivel
nemzetközileg is korszerű rendelkezéseket foglalt magában. Az 1968-ban újrafogalmazott
jogszabályokban az engedélyezéssel kapcsolatos növekvő elvárások csak részben
tükröződnek, a benyújtandó adatok köre újabb követelményekkel egészült ki, így például a
hasznos élő szervezetek védelme érdekében szükséges tennivalók is előtérbe kerülnek. Az
1968. évi törvényerejű rendelet 1988-ig maradt érvényben. Majd kiadták az 1988. évi 2. sz.
17
törvényerejű rendelet, illetve ennek végrehajtási rendeletét, amelyek előtérben tartják a
nemzetközi követelményekhez igazodó, korszerű szabályozásokat is. Egyre nyilvánvalóbbá
vált, hogy a tovább lépés iránya a rendszer belső elemeinek és az engedélyezés
intézményrendszerének továbbfejlesztése lehet. Az Európai-uniós jogrendet átvevő hatályos
jogszabályainkban, a növényvédelemről szóló 2000. évi XXXV. törvényében, illetve a hozzá
kapcsolódó végrehajtási rendeletben is ez valósul meg.
VII.) Néhány példa az elmúlt évekből, a sajtó növényvédőszer-
maradványokkal kapcsolatos híreiből
� Az Európai Unió 2004-ben bírálta Ausztriát a növényvédőszer-maradványok
ellenőrzésének hiányosságai miatt. Az eljárás során 41 növényvédőszer hatóanyagot
vizsgáltak, vizsgált mintáknak mindössze 35 százaléka volt vegyszer-mentes, 8,4%-
ban a törvényben megengedett felső határ felett volt a peszticid-maradvány.
� Növényvédőszer-maradványokat találtak az Indiában forgalmazott üdítőitalokban. Az
indiai Centre for Science and Environment (CSE) 2003-as tanulmányában közölte,
hogy a megengedettnél nagyobb mennyiségben talált vegyszereket az üdítőkben.
� Németországban nem megfelelő a környezetre veszélyes metilbromid növényvédőszer
használatának ellenőrzése. Az Európai Bizottság állásfoglalása szerint évente 1000
tonnát lehet felhasználni az ózonkárosító vegyületből és évente jelentést kell készíteni
a használatáról. Németországon kívül figyelmeztetésben részeült még Belgium,
Franciaország, Görögország, Olaszország, Írország, Portugália, Spanyolország és
Nagy-Britannia is.
� Egy multinacionális növényvédőszer-gyártó vállalat évtizedekkel ezelőtt több ezer
tonnányi környezetre és egészségre veszélyes hulladékot szállított egy még kiépítetlen
dél-walesi hulladéklerakóba. Az angol Környezetvédelmi Ügynökség szerint a
legszennyezettebb területek megtisztítása mintegy 100 millió fontba kerülne. Az
illegális lerakóból 67 toxikus anyag jelenlétét mutatták ki, melyek között megtalálható
a dioxin is. Az föld alá temetett anyagok kiszivárogva mind a levegőt, mind a
talajvizet szennyezik.
18
8. ábra
� A növényvédőszerek miatt kisebb csecsemők születnek. New York szegényebb
negyedeiben már sikerült kimutatni az összefüggést az újszülöttek magassága és
tömege, valamint két világszerte elterjedt növényvédőszer (Chlorpyrifos és Diazinon)
használata között. Azok az anyák, akiknek vérében vagy a köldökzsinórjuk vérében ki
lehetett mutatni a növényvédőszerek nyomait lényegesen kisebb gyermeknek adtak
életet. A különbség egy kilogramm és egy centiméter volt átlagosan.
� A német Nemzeti Egészségügyi és Környezetvédelmi Kutatóközpont (GSF)
vizsgálatot indított a bébiételekben megtalálható vegyi anyagok hatásainak
megállapítására. Bizonyíték van arra, hogy a kadmium és a növényvédőszerek
befolyásolják az ösztrogén-receptorokat, a dioxinok pedig káros oxidációs
folyamatokat indíthatnak el a sejtekben. Ráadásul a kisbabák eleve nehezebben
szabadulnak meg a toxikus anyagoktól, mivel idegrendszerük, légző- és nemi szerveik
még nem fejlődtek ki teljesen.
VIII.) Mi lehet a megoldás? Bio- és ökotermékek
Magyarország lakóinak jelentős részét nem igazán foglalkoztatja, hogy mi kerül nap, mint
nap az asztalra. Manapság gyakran halljuk a „bio” illetve az „öko” jelzőt, amelyeket az
élelmiszerektől a napi használati tárgyakon, vegyipari cikkeken át a szórakoztató elektronika
eszközeihez kapcsolva alkalmaznak azok készítői, forgalmazói azért, hogy termékeiket
jobban el tudják adni. Sajnos gyakran ez a két szó csak reklámfogás, csupán csak üzenet a
19
fogyasztónak, hiszen, ahol a „bio” és az „öko” jelölés feltételei nem szabályozottak, a
termékek pozitív tulajdonságai viszonylagosak, vagyis egészen mást takarhatnak, mint amit a
fogyasztó mögéjük képzel.
Más a helyzet a mezőgazdasági alapanyagok és az élelmiszerek esetében, hiszen az EU-
ban, így Magyarországon is jogszabály írja elő, hogy milyen követelmények betartása esetén
lehet a termék „bio” illetve „öko” jelentésű.
A „bio” megjelölés a legismertebb Magyarországon, bár a hazai jogszabályok az
„ökológiai” szó használatát írják elő. Az EU országaiban saját nyelvükön ugyancsak ezeket a
kifejezéseket és rövidítéseket alkalmazzák az „organic” mellett.
Az ökotermék előállításának szinte teljes folyamatára vonatkoznak előírások. A
jogszabályok alapján kidolgozott feltételrendszer előírásainak teljesítését kizárólag a
Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által elismert szervezet ellenőrizheti. A
hazai ökológiai területeket, az ökoterméket előállító feldolgozókat, és forgalmazókat a
Magyar Biokultúra Szövetség tulajdonában álló Biokontroll Hungária Kht. ellenőrzi. A Kht.
minden évben jelentést készít előző évi tevékenységéről, melyben megtalálhatók a hazai
ökológiai gazdálkodás legfontosabb adatai (területnagyság, vállalkozások száma).
Hazánkban biogazdálkodást folytató üzem:
Még a 80-as évek tudatos fogyasztóiból kinőtt baráti társaság összefogásából jött létre a
mára elkészült nagyobb ökoterület. A projekt központi része az ökofalu, amit 300 hektáros
ökológiai gazdaság vesz körül egy oktatási központtal. A mezőgazdaságon kívül a helyi
gazdasághoz tartozó teljes körű élelmiszer-feldolgozás, az oktatás és turizmus.
A biotermékek nagy része a 90es években exportra ment, ez a 2001-es évvel bezárólag
megszűnt, így ma is csak hazai piacon történik az árusítás. Sajnos Magyarországon nem
eléggé elterjedt ezen ökofalu eszméje, bár ez azzal is magyarázható, hogy a köztudatban nem
mélyült el kellően a vegyszermentes gazdálkodás hosszú távú előnyei.
20
Irodalom:
� Kerényi Attila: Általános környezetvédelem (Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged, 2001)
� Gerecs Árpád: Bevezetés a kémiai technológiába (Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest,
1995)
� Pálmai Ottó: Hazánk talajainak környezeti állapota (Fejér Megyei Növény- és
Talajvédelmi Szolgálat, Velence, 2005)
� Thyll Szilárd: Környezetgazdálkodás a mezőgazdaságban (Mezőgazda Kiadó,
Budapest, 1996)
� A szerves kémiai ipar alapanyagai és közbenső termékei (www.kemtech.net)
� www.greenfo.hu
� EUfókusz – Európai Uniós információs hírlevél, 2007. december
� Darvas Béla: A Peponen esete a POP-vegyületekkel (Élet és Tudomány, 2004./16.)