1

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK

54.

NYOMÁRKAY ISTVÁN

ELTE Fonetikai Tanszék 1998

2

Sorozatszerkesztő:

Bolla Kálmán

Technikai szerkesztő: Földi Éva

Munkatárs: Pávics Krisztina

Módos Péter

ISBN 963 463 193 2

© Bolla Kálmán

Kiadja az ELTE Fonetikai Tanszéke. Felelős kiadó: Dr. Bolla Kálmán. Hozott anyagról sokszorosítva. Amulett ’98 Nyomdaipari Kft., Budapest. F.v.: Lajtai Ferenc.

3

NYOMÁRKAY ISTVÁN

4

5

NYOMÁRKAY ISTVÁN VALLOMÁSA PÁLYÁJÁRÓL

Nagyon kockázatos és nehéz vállalkozás az embernek saját magáról pályaképet adnia, mert könnyen lehet, hogy amit én, mondjuk talán lényegesnek vagy fontosnak tartok a saját munkáim közül, az utókor – ha és amennyiben egyáltalában foglalkozik velük – nem azokat fogja fontosaknak tartani; de vál-lalva ezt a kockázatot, mégis megkísérlem néhány rövid pontban összefoglalni azt, amit hát pályámról mondani tudok, és amit mondani kívánok. Először is a gyerekkoromról. 1937-ben, március 16-án, Budapesten születtem, de gyerekkoromat, egészen 1948 őszéig vidéken töltöttem: Makón. Ez a nyugodt, vidéki gyerekkor azt hiszem, hogy későbbiek során is meghatáro-zó volt az életemben; talán ennek köszönhetem azt, hogy igyekszem mindig nyugodt és kiegyensúlyozott, sőt derűs is lenni. Csak sajnálni tudom azokat a kisgyerekeket, akiktől napjainkban az igen korai, erőltetett pályaorientáció foly-tán lényegében elveszik azt az időszakot, amelyik azután döntő hatást tud gya-korolni egész későbbi életükre. Elemi iskolába is ott jártam, azután 1948-ban költöztünk föl Budapest-re, úgyhogy tanulmányaimat itt folytattam, és 1955-ben érettségiztem az Eötvös József Gimnáziumban. '55-ben már felvételiztem az Eötvös Loránd Tudomány-egyetem akkor Nyelv- és Irodalomtudományi Karára, mert akkor még nem volt Bölcsészettudományi Kar, hanem külön két kar: egy nyelv- és irodalomtudomá-nyi és történettudományi. Akkor magyar és latin szakra jelentkeztem, nem nyer-tem felvételt, majd egy évre rá, 1956-ban magyar és szerbhorvát, vagy ahogy akkor mondták, magyar–délszláv szakon kezdtem meg tanulmányaimat. Ilyen-formán azzal az egy évvel tulajdonképpen kettőt vesztettem, mert akik 1955-ben kezdték meg egyetemi tanulmányaikat, azok számára a tanulmányi idő még nyolc félév volt, míg '56-tól kezdődően már tíz. Tulajdonképpen ezt nem bán-tam meg. Nem bántam meg azt sem, hogy kedves professzorom, később atyai jóbarátom, Hadrovics László tanácsára választottam a délszláv vagy szerbhorvát szakot. Ezt rendkívüli módon megszerettem, már egyetemi éveim alatt, annak ellenére, hogy amikor az első évfolyamot megkezdtem, szerbhorvátul egy szót sem tudtam. De egy nyelvet mindig meg lehet tanulni, és meg lehetett tanulni akkor is, amikor abban az időben nem volt lehetőség arra, hogy ösztöndíjat kap-junk és kimehessünk, ugye az akkori Jugoszláviába – politikai okokból nem volt erre lehetőség. Azután 1961-ben végeztem, és akkor elhelyezkedni nem volt könnyű, mert központilag irányították az embert – engem is, ha jól emlékszem, egy tata-bányai gimnáziumba irányítottak. Hát lévén akkor már tősgyökeres budapesti, ezt nem fogadtam el, hanem elhelyezkedtem Csepelen, a Kossuth Lajos Gépipa-

6

ri és Öntőipari Technikumban, ahol magyart tanítottam, és mellette oroszt is. Akkoriban ez az iskola csaknem elitiskolának számított: csak felvételi vizsga letétele után lehetett bejutni. Igaz, hogy elsősorban technikai érdeklődésű fiata-lokat tanítottam, de tekintettel arra, hogy valamennyien értelmes, sőt ambíciózus tanulók is voltak, lehetett az érdeklődésüket humán irányba terel-getni. 1964-ben doktoráltam Hadrovics professzor úrnál. Akkor, meg kell mondanom, hogy nem volt könnyű – ezt mindig mondom mai tanítványaimnak is –, mert 40 órában tanítottam akkor, nemcsak a nappali tagozaton, hanem es-tin, levelezőn, sőt még kihelyezett tagozaton is: a Csepel Vasműben meg Szi-gethalmon. Hadrovics professzor úr irányította bölcsészdoktori értekezésemet, amelyben a szlavóniai, a XVIII. századi szlavóniai horvát íróknak a szókincsé-vel foglalkoztam. Az említett technikumban töltöttem el közel tíz esztendőt, utána kerül-tem a szentpétervári (akkor leningrádi) egyetemre – Zsdanov Egyetemnek hív-ták – magyar lektornak, ahol egy tanévet töltöttem. Onnan visszatérve a zágrábi egyetem magyar lektora lettem, ahol szintén egy tanévet töltöttem, és 1975-től lettem az ELTE oktatója: a Szláv Tanszéken kezdtem meg munkámat mint egyetemi adjunktus, 1975. szeptember 1-jén. Akkor szerbhorvát leíró nyelvtant és nyelvtörténetet kezdtem el tanítani; tulajdonképpen ma is, kis változtatással és, hát speciális kollégiumokkal és szakszemináriumokkal bővítve, ezeket a tárgyakat adom elő. 1979-ben védtem meg kandidátusi értekezésemet, amely nyomtatásban is megjelent 1984-ben, annak az volt a címe, hogy Az idegen szavak morfológiai

és szintaktikai beilleszkedése a szerbhorvát nyelvbe. Tovább folytatván, és kissé ki is szélesítve kutatásomat, kutatási területemet, elkezdtem foglalkozni a bur-genlandi horvátok regionális irodalmi nyelvével; mellette azonban néhány ki-sebb terjedelmű tanulmányt közzétettem a magyar mondattan köréből is. 1987-ben védtem meg akadémiai doktori értekezésemet, amely az Aka-démiai Kiadó kiadásában, 1989-ben meg is jelent: A horvát nyelvújítás magyar

mintái (Ungarische Vorbilder der Kroatischer Spracher Neuerung) címmel. Ennek nagyon kedvező fogadtatása volt, elsősorban Horvátországban, de Auszt-riában, Németországban, sőt tengeren túl is. Hát nagyjából ezek voltak pályámnak a fő állomásai. Közben elkezdtem egy nagyobb munkának az anyaggyűjtését, mert elhatároztam, hogy nyelvtörté-neti szótár formájában feldolgozom a burgenlandi horvát, úgynevezett regioná-lis irodalmi nyelvnek a szókincsét. Ez több éves gyűjtőmunkát, később pedig hát szerkesztést igényelt, végül a munka az Akadémiai Kiadó és a Burgenlandi Horvát Tudományos Intézet közös kiadásaként 1996-ban jelent meg, Sprachhistorisches Wörterbuch des Burgenland Kroatisches címmel. Szlavisztikai munkásságomat, melynek súlypontja a kroatisztikára esett és esik is, inkább külföldi elismerések kísérték, semmint hazaiak. 1997-ben ért

7

az a megtiszteltetés, hogy a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia leve-lező tagjává választott. Közben több alkalommal voltam külföldi egyetemek vendége egy-egy előadásra, rendszeresen tartottam előadásokat annak idején, még 1990 előtt Belgrádban, Újvidéken, majd később Zágrábban, Ljubljanában. Gyakran voltam az Osztrák Tudományos Akadémia vendége Bécsben, az Osztrák Akadémia Balkanisztikai Bizottságának egyébként külső tagja is vagyok, részt vettem közös tudományos tervek – ma úgy mondják projektumok vagy prodzsektek – kidolgozásában. Ezen kívül több német egyetemen is adtam elő, egyebek mel-lett Münsterben, Kölnben, Mannheimban, Bambergben, Erlangenben, Trierben és így tovább. A tudományos élet másik részéből is, a tudományszervezésből vagy irányításból is igyekeztem kivenni a részemet. Jó néhány éve már társfőszer-kesztője vagyok Papp Ferenccel a Studia Slavica című akadémiai folyóiratnak; szerkesztőbizottsági tagja vagyok az Acta Linguisticanak, a Studia Slavica Saariensia című szombathelyi folyóiratnak, valamint a Radovi című Zadarban (Zárában) megjelenő horvát folyóiratnak is. Nem menekültem a tudományszer-vezés elől sem, így lettem a Nyelvtudományi Társaság Szlavisztikai Szakosztá-lyának titkára annak idején. Jelenleg, a társaság átszervezése után, a Modern Filológiai Szakosztály elnöke vagyok. Négy éve választottak meg a Modern Filológiai Társaság elnökének; ezen kívül kedves és tisztelt elődöm, Király Péter professzor úr után átvettem a Szláv Filológiai Tanszék, később pedig a Szláv Tanszékcsoport vezetését is. Ez a tudományszervező és részben -irányító munka, amelyet általában – kissé felületesen – adminisztratív munkának szok-tak nevezni, tulajdonképpen nem esik nehezemre, mert – és ez volt egyik fő haszna kicsit hosszas középiskolai pályafutásomnak – megtanultam a rendszeres munkát, és hozzászoktam a feladatok lehetőleg gyors és pontos megoldásához is. Tudományos munkáimról már szóltam, most néhány szóban talán terve-imről szeretnék beszélni. Újabban érdeklődésem a szláv nyelvtanok felé fordult, ugyanis egy kitűnő német nyelvész bebizonyította, hogy Vuk Karadžićnak – a szinte szentként tisztelt szerb nyelvújítónak és a szerbhorvát irodalmi nyelv megalapítójának – a grammatikája nem csupán óegyházi szláv vagy orosz min-ták alapján készült, hanem jelentős szerepet játszott mint követendő minta és példa az akkori híres, és az osztrák monarchia valamennyi országában használa-tos Anleitung zur deutschen Sprachlehre című tankönyv. Hát ennek kapcsán aztán igyekeztem áttanulmányozni a német nyelvtani irodalom tankönyvét, megnézni, hogy ezek a nyelvtanok szerkezet, felosztás, a grammatikai kategóri-ák meghatározása tekintetében hogyan és miképpen hatottak a monarchia szláv népeinek nyelvtanírására. Hát ezt szeretném bőven adatolva, talán egy kisebb monográfia formájában feldolgozni. Itt ugyanis arról van szó, hogy egyrészt ezeket a német nyelvtanokat lefordították szinte valamennyi, a monarchiában

8

élő nép nyelvére – ez az egyik. A másik az, hogy ezen nyelvtanok mintájára azután megírták a saját nyelvtanaikat: horvátot, szerbet és magyart is. Kevéssé kutatott téma, de rendkívül érdekes. Ez az egyik. A másik tervem az talán ennél kicsit nagyobb lélegzetű, még boldogult Hadrovics professzor úrral vettük tervbe egy összefoglaló áttekintés megírását a délszláv nyelvkérdésről. Azt terveztük, hogy ennek a címe az lesz, hogy Handbuch der Südslavistik. Hozzá is fogtunk mind a ketten először is a legfon-tosabb folyóiratok, monográfiák kicédulázásához, azazhogy az anyaggyűjtés-hez. Ebben a munkában sajnos most már egyedül maradtam, de szeretném be-látható határidőn belül ezt a munkát befejezni. Az első részben egy általános képet nyújtanék magáról a kérdésről úgy, ahogy az monográfiákban és folyóira-ti cikkekben látszik vagy megnyilatkozik. A második része lenne tulajdonkép-pen egy történeti nyelvtan, amelynek gyakorlati hasznát is látni vélem, tekintet-tel arra, hogy nem tudok a hallgatók kezébe adni egy olyan használható és ösz-szefoglaló jellegű kézikönyvet, amely eligazít a szerb, illetve a horvát nyelv történetében. Hát közben azért más kérdésekkel is foglalkoztam és foglalkozom. Most, nem olyan régen, egy kis tanulmányban a magyar--horvát irodalmi kap-csolatoknak egyik, eddig föl nem derített dokumentumát dolgoztam fel, neveze-tesen Padányi Bíró Márton, XVIII. századi veszprémi püspök és író egyik mun-kájának horvát fordítását, amelyet egy Hieronymus Lipovćik (Jerolim Lipovćik) nevű ferences fordított le, aki életének legproduktívabb részét Budán, a budai ferences rendházban töltötte: ott írt, ott működött. Ennek folytán azután természetesen bele kellett dolgoznom magam egy kicsit ebbe a kérdésbe is, tehát a ferencesek szerepébe a horvát kultúrában. Ez megint visszamegy már több mint 30 évvel ezelőtt folytatott tanulmányaimhoz, a szlavóniai horvát irodalmi nyelvhez, ilyenformán hát ez még élvezetesebb volt számomra, azonkívül természetesen elméletileg is tájékozódnom kellett a ba-rokk irodalom kérdéseiben: stilisztikájában és így tovább. Hagyományos nyel-vészeti iskolán nevelődtem, és ma is azt tartom a legfontosabbnak, hogy adatok, nyelvi tények nélkül ne általánosítsunk. Törekszem az elméleti és az általános megállapításokra, de mindig csak addig, ameddig ezt az adatok lehetővé teszik. Ez az egyik. A másik az, hogy kutatásaimban mindig csak odáig megyek, csak azokra a nyelvekre hivatkozom, amelyeken szövegeket tudok olvasni. Ezek gyakorlatilag a szláv nyelvek, azonkívül a német és a francia. Sajnos az én ge-nerációm angolul nem tanult, gyerekkorunkban minket németül tanítottak, majd később franciául, így ez számomra kimaradt. Hát olvasni szakirodalmat, azt meglehetős fáradsággal ugyan, de tudok, dehát aztán ez így a határát is jelenti nyelvismeretem ezen részének. Hálás vagyok viszont középiskolai tanáraimnak, akik rendkívüli alapossággal tanítottak egyrészt irodalomra, másrészt a hagyo-mányos iskolai nyelvtanra; és utoljára, de nem utolsó sorban latin nyelvre, amelynek rendkívüli hasznát láttam. Általában azt szokták mondani, hogy a magyarországi idegen filológiák – ideértve a szlavisztikát, de bizonyos tekintetben ideértve a germanisztikát is –

9

általában magyarcentrikusak, hungarocentrikusak. Én ezt a megállapítást teljes egészében a magam példáján nem osztom, mert hiszen magam is foglalkoztam sok olyan munkával, amelynek így magyar vonatkozása nem volt. Másrészt azonban ezt nem tartom sem hibának, sem valamiféle elítélendő hátránynak, ugyanis az, hogy itt, a Kárpát-medencében, az egykori monarchia területén élő magyar és szláv kölcsönhatásokat – amelyeknek számtalan rétegük van: nyelvi, irodalmi, néprajzi és így tovább – feldolgozzuk, ez másnak a feladata nem lehet, csak magyar kutatónak a feladata. Illetve hát lehetne, bizonyos más oldalról, horvát, szlovák vagy szerb kutatónak a feladata is. Azonban éppen úgy, ahogy nálunk – egészen a legutóbbi időkig, sőt talán most is, ugye – igaz az a régi mondás, hogy "Slavica non leguntur", ugyanúgy igaz ez szomszédos szláv né-peinkre, tudniillik, hogy "Hungarica non leguntur". Éppen ezért szolgált nagy örömömre az, hogy Horvátországban, a zágrábi egyetemen, néhány évvel ez-előtt, nagy érdeklődés övezte a hungarológia bevezetését. Remélhető, hogy megfelelő utánpótlás fog képződni ilyenformán, mert legjobb tudomásom sze-rint a hallgatók zöme nem az ottani magyar nemzetiséghez vagy kisebbséghez tartozik, hanem horvát. Ezen a területen élünk, és akarjuk, vagy nem akarjuk, kölcsönhatásokba ütközünk egész váratlanul is, akkor is, ha végső kutatási cé-lunk nem ez. Végül annyit, hogy igyekszem hallgatóimat arra szoktatni vagy arra tanítani, amit én is tanultam: a nyelvi tények abszolút tiszteletben tartására, de emellett a tipikus és általános vonások felfedezésére és kidolgozására is. Ezt teszem kollégáimmal együtt, nemcsak a graduális képzésben, tehát a – hogy úgy mondjam – normális egyetemi oktatásban, hanem a doktoriskola munkájában is. A felvétel 1998. február 3-án készült, szövegét Módos Péter jegyezte le.

10

NYOMÁRKAY ISTVÁN ÍRÁSAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA

1972. Tárgyas igék tárgy nélkül. MNy 68. 198–209.

1973. Érzelmi árnyalattal színezett mondást jelentő igék az összetett mondatokban. MNy 69. 48–51. Ein burgenländisch-kroatisches Evangelienbuch aus dem Jahre 1732. Studia Slavica Hung. 19. 391–401.

1975. Érzelemmel kombinált érzékelést, észlelést és gondolkodást jelentő igék az összetett mondatokban. MNy 71. 318–25. Stati po morfologiji, sintaksisu i semantike sovremennogo russkogo jazyka. Studia Slavica Hung. 21. 442–4.

1976. Fremdwörter in den slawischen Sprachen. Studia Slavica Hung. 22. 85–91. Deutsche Lehnübersetzungen im Serbokroatischen und im Ungarischen. Studia Slavica Hung. 22. 301–10. A. A.Bojko: Sočetanija s infinitivom nesoveršennogo vida v sovremennom russkom jazyke. Leningrad 1973. Studia Slavica Hung. 22. 180–3.

1977. Ein Versuch für den Vergleich nichtverwandter Sprachen. AUB Slingu 8. 119–24. Poređenje nesrodnih jezika sa gledišta građenja reči. Zbornik MSC 6. 461–7. Beszámoló "A Budai Egyetemi Nyomda szerepe..." című konferencia munkájá-ról. Helikon 4. 432–5. (Ism.) Rammelmeyer:Die deutschen Lehnübersetzungen im Serbokroatischen. Beiträge zur Lexikologie und Wortbildung. Wiesbaden 1975. Studia Slavica Hung. 23. 204–8. (Ism.)

1978.

11

Die deverbalen Adjektive auf -(a)ći im Serbokroatischen. Hungaro-Slavica 231–6. A -ban (-ben) ragos határozó. MNy 74. 37–44. Német tükörfordítások a horvátban és a magyarban. MNy 76. 436–47. Jerković: Jezik Jakova Ignjatovića. Novi Sad 1973. Studia Slavica Hung. 24. 191–3. (Ism.)

1979. L. Hadrovics: Schrifttum und Sprache der burgenländischen Kroaten im 18. und 19. Jahrhundert. Akadémiai Kiadó. Budapest 1974. Zbornik Matice srpske za filologiju i lingvistiku 22/1. 217–21. (Ism.)

1980. Révai Miklós ábécés könyvének horvát, szlovén (vend) és szlovák nyelvű vál-tozata. In: Emlékkönyv Dobossy László 70. születésnapjára. Budapest, 359–66. Najstariji rukopisni molitvenik gradišćanskih Hrvata. Zbornik MSC 8:229-233. Prijedložno-padežne sintagme s pridjevskim značenjem. Filologija 10. (1980-81), 21–9. Adaptacija stranih reči u morfološki i sintaksički sistem srpskohrvatskog jezika. In: Kontrastivna istraživanja. Zbornik radova. Novi Sad, 317–23.

1981. Magyar nyelvkönyv idegen ajkúak számára. Budapest. Melléknévi jelentésű elöljárós szerkezetek a szerbhorvátban és magyarra fordí-tásuk lehetőségei. In: Fordítás és nyelvoktatás. Szerk. Nyomárkay István. Buda-pest, 49–57. A kétnyelvűségről a békéscsabai "Anyanyelv és kultúra" című konferencia kap-csán. Beszámoló és hozzászólás. Modern Nyelvoktatás 18. 218–26. Strane reči u srpskohrvatskom jeziku. Zbornik MSC 7. 229–33. Neki problemi prevođenja sa srpskohrvatskog na mađarski. Zbornik MSC 10. 143–8. Sintaksička adaptacija stranih reči u srpskohrvatskom jeziku. Zbornik MSC 11. 199–205. Die wendische Übersetzung eines ungarischen Gebetbuches. Studia Slavica Hung. 27. 129–32. Fordítás és nyelvoktatás. Budapest. (Szerkesztés) M. Surdučki: Srpskohrvatski i engelski u kontaktu. Novi Sad 1978. Zbornik Matice srpske za filologiju i lingvistiku 23/2. 1980–81, 207–13. (Ism.) Papp Ferenc: Könyv az orosz nyelvről. Budapest 1979. MNy 77. 185–91. (Ism.) – németül: Studia Slavica Hung. 27. 303–7. Kontrastivna jezička istraživanja. Simpozijum. Novi Sad 7. i 8. XI. 1979. Zbornik radova. Novi Sad 1980. In: Fordítás és nyelvoktatás. Szerk. Nyomárkay István. Budapest, 185–91. (Ism.)

12

1982.

Szerb-horvát nyelvkönyv. Budapest. Igrokaz od Schauspiel? Jezik 29/3. 89–91. Neke jezične karakteristike kajkavskog rukopisa iz početka 19. stoljeća. Hrvatski dijalektološki zbornik 6. 265–7.

1983. Horvát-szerb (szerb-horvát) nyelvi jegyzet. Budapest. Opisna gramatika srpskohrvatskog (hrvatskosrpskog) jezika. Budapest. Der syntaktische Aspekt bei Erforschung der Fremdwörter. Hungaro-Slavica. 221–9. Izdanija Budajskoj Univerzitetskoj Tipografii na horvatskom jazyke. In: Typographia Universitatis Hungaricae Budae 1777-1848. Publié par Péter Ki-rály. Budapest, 201–7. Das erste handschriftliche Gebetbuch der burgenländischen Kroaten. Studia Slavica Hung. 29. 111–69. O srpskohrvatskim pridjevima tipa oraći – još jednom. AUB Slingu 14. 123–7. Uloga gramatičkog roda u preuzimanju stranih reči u doba ranog realizma. Zbornik MSC 13. 47–56 Erzählgut der Kroaten aus Stinatz. Hrsg. von Károly Gaál und Gerhard Neweklowsky. Wien 1983. Soproni Szemle 3. 281–4. (Ism.) – németül: Studia Slavica Hung. 31. 380–3.

1984. Strane riječi u hrvatskosrpskom (srpskohrvatskom) jeziku. Izdanje Demokratskog saveza Južnih Slavena u Mađarskoj. Budapest. Szerb-horvát (horvát-szerb) leíró nyelvtan és gyermekirodalom. Budapest. Opisna gramatika srpskohrvatskog (hrvatskosrpskog) jezika. Fonetika. Građenje reči. Morfologija. Budapest. Literarna obrada jedne biblijske istorije u mađarskoj i hrvatskoj književnosti. Narodni kalendar 194–202. Prilog proučavanju literarnih i jezičkih kontakata. Zbornik Matice srpske za filologiju i lingvistiku 26–27. (1984-85), 559–68. Areális nyelvészeti tanulmányok. Szerk.: Balázs János. Tankönyvkiadó. Buda-pest 1982. MNy 80. 493–9. (Ism.)

1985. Die ungarischen Muster der kroatischen Spracherneuerung. Der militärische Wortschatz. Studia Slavica Hung. 31. 329–46.

13

Typographia Universitatis Hungaricae Budae 1777-1848. Publié par Péter Ki-rály. Akadémiai Kiadó. Budapest 1983. Filológiai Közlöny 31. 284–7. (Ism.) A. Jembrih: Antun Vramec i njegovo djelo. Čakovec 1981. Studia Slavica Hung. 31. 375–7. Festschrift für Nikola Pribić. Hrsg. von J. Matešić. Mannheim 1983. Studia Slavica Hung. 31. 378–80. László Hadrovics fünfundsiebzigjährig. Studia Slavica Hung. 31. 1985, 425–6. (Ism.) László Hadrovics fünfundsiebzigjährig Studia Slavica Hung 31. 425–6.

1986. Mađarski elementi u jeziku umjetničkih djela o sigetskoj bitki. In: Zbornik o sigetskoj epopeji. Zadar, 85–9. Die ungarischen Muster der kroatischen Spracherneuerung. Beiträge zum Wortschatz der Verwaltung und des Rechts. Wiener Slawistischer Almanach Bd. 18. 233–50.

1987. Jambrešić szótárának magyar anyaga. In: Emlékkönyv Király Péter 70. szüle-tésnapjára. Szerk. Gregor Ferenc–Nyomárkay István. Budapest, 317–24. O hrvatskom državnopravnom nazivlju u drugoj polovici 19. stoljeća. In: Opća i slavenska terminološka problematika. Zagreb, 91–7. Uloga tvorbe reči u pokretu za obnovu jezika kod Hrvata u drugoj polovini 19. veka. Zbornik MSC 16. 35–42. Vuk Karadžić i jezička čistoća (Sličnosti i različitosti u shvatanju i praksi purizma u pokretu za obnovu jezika kod Srba, Hrvata i Mađara). Zbornik MSC 17. 365–73. Szlavisztikai tanulmány. Emlékkönyv Király Péter 70. születésnapjára. Buda-pest. (Társszerkesztő: Gregor Ferenc) M. Ivić: Lingvistički ogledi. Beograd 1983. Filológiai Közlöny 1986–87, 31–2. – németül: Studia Slavica Hung. 31. 1985, 384–92. (Ism.)

1988. Jedna nova, funkcionalna sintaksa. Jezik 36. 48–53. Die ungarischen Vorbilder der kroatischen Spracherneuerung im Spiegel der zeitgenössischen terminologischen Wörterbücher. Wiener Slawistischer Alma-nach Bd. 22. 131–41. Da li je poznavao Ambrozije Šarčević terminološke rečnike i ostala dvojezična izdanja svoga doba? Zbornik MSC 18. 137–42. A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása. Az újgörög nevek magyar helyesírása. Főszerkesztő Hadrovics László, szerkesztő Zoltán András. Budapest, 1986. MNy 84. 487–90. (Ism.)

14

1989.

Gramatika srpskohrvatskog (hrvatskosrpskog) jezika. Budapest. Ungarische Vorbilder der kroatischen Spracherneuerung. Budapest. A magyar és a szerbhorvát nyelv kapcsolata. In: Nyelvünk a Duna-tájon. Szerk. Balázs János. Budapest, 291–350. M. Jocić–V. Vasić: Školski rečnik standardnog srpskohrvatskog/hrvatskosrpskog jezika. Knjiga prva A–L. Novi Sad 1988. Wiener Slawistischer Almanach Bd. 24. 271–3. (Ism.)

1990. Neki neobrađeni rukopisi na gradišćanskohrvatskom jeziku. Croatica-Slavica-Indoeuropaea. Wiener Slawistisches Jahrbuch. Ergänzungsband 8. 137–42. A délszláv dialektológia tanulmányozásának jelentősége. (Egy új dialektológiai szótár megjelenése alkalmából). In: Studia in honorem K. Bolla. Budapest, 119–22. (Egyetemi Fonetikai Füzetek 3.) A burgenlandi horvátok irodalmi- és köznyelvének magyar elemeiről. In: Nem-zetközi Szlavisztikai Napok. Szerk. Gadányi Károly. Szombathely, 25–30. Istodobni hrvatski prevod religioznog dela palatina Pavla Esterházyja. Zbornik Matice srpske za filologiju i lingvistiku 33. 339–44. Bibliografija vengerskoj jazykovedčeskoj slavistiki. Budapest. (Szerkesztés) Slawische Handschriften in Ungarn I. Budapest. (Szerkesztés)

1991. Egy régi egyetemi pályatétel. In: Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik szüle-tésnapjára. Budapest, 484–7. Kalkovi kao odstupanja od oubičajenih modela u srpskohrvatskom jeziku. Zbornik MSC 20. 345–51. Flâneur - flâneurski - flanerija. In: IV. Nemzetközi Szlavisztikai Napok. Szerk. Gadányi Károly. Szombathely, 129–42. Hadrovics László: Vallás, egyház, nemzettudat. Budapest. (Szerkesztés) Tgolí chole Męstró. Gedenkschrift für Reinhold Olesch. Köln-Wien 1990. Wie-ner Slawistischer Almanach Bd. 28. 347–50. (Ism.)

15

1992. Die Wurzeln des kroatischen Purismus. In. Szlavisztikai tanulmányok - Studii po slavjanovedeniju. Szerk. Nyomárkay István. Budapest, 129–42. Mađarska građa u Jambrešićevu rječniku. Jambrešić: Lexicon latinum 1742–1992. Zagreb, LI–LV. Gradišćanskohrvatske isprave u Madžarskom državnom arhivu. Forum (Zagreb) 1-2. 239–54. Szlavisztikai tanulmányok – Trudy po slavjanovedeniju. Budapest. (Szerkesz-tés) I. Lehmann: Putni tovaruš A. K. Zrinska. München 1990. Studia Slavica Savariensia 2. 6–9. (Ism.)

1993. „Le cas du calque... est plus complexe” (B. Unbegaun) (Über die Lehnübersetzungen mit besonderer Rücksicht auf das Kroatisch(serbisch)e). Studia Slavica Hung. 38. 114–24. A tükörfordításokról – különös tekintettel a szerbhorvátra. MNy 89. 180–9. Jambrešićev Lexicon latinum. Studia Slavica Savariensia 1. 55–7. Beiträge zur kroatischen Spracherneuerung unserer Zeit. In: Im Zeichen der ungeteilten Philologie. Festschrift für Professor Dr. Sc. Karl Mollay zum 80. Geburtstag. Budapest 261–5. Einige Eigenschaften des Burgenlandkroatischen. Studia Slavica Savariensia 2. 3–8. István Nyomárkay: Sprachhistorisches Wörterbuch der burgenländischen Kroaten. Budapest. (Probeheft) – (Szerkesztés) Slawische Handschriften in Ungarn II. Budapest. (Szerkesztés) V. Brodnjak: Razlikovni rječnik srpskog i hrvatskog jezika. II. nepromijenjeno izdanje. Zagreb 1992. Wiener Slawistischer Almanach Bd. 31. 327–32.

1994. Ausgewählte Schriften von László Hadrovics. Hilfsbuch zu slawistischen Seminarübungen. Tankönyvkiadó. Budapest. (Szerkesztés) Ausgewählte Schriften von István Kniezsa. Hilfsbuch zu slawistischen Seminarübungen. Budapest. (Társszerkesztő: Kiss Lajos) M. Mamić: Temelji hrvatskoga pravnog nazivlja. Zagreb 1992. Wiener Slawistisches Jahrbuch 40. 198–201. (Ism.)

1995. "Van egy tercem, sose zongorázom". In: Emlékkönyv Szathmári István hetve-nedik születésnapjára. Budapest, 449–50.

16

A bécsi "Anleitung zur deutschen Sprachlehre" és a XIX. század eleji magyar grammatikák és fordításaik. In: Nemzetközi Szlavisztikai Napok. Szerk. Gadányi Károly. Szombathely, 34–43. Ausgewählte Schriften von Johann Melich. Hilfsbuch zu Seminarübungen. Bu-dapest. (Társszerkesztő: Kiss Lajos)

1996. Sprachhistorisches Wörterbuch des Burgenlandkroatischen. Budapest–Eisenstadt. Horvát–magyar szótár – Hrvatsko-mađarski rječnik. Budapest. Egy XIX. századi magyar–délszláv (bunyevác–szerb–horvát) műszótár. Nyr 120. 450–8. Slawische Handschriften in Ungarn III. Budapest. (Szerkesztés) Csíkhelyi Lenke: A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár szláv anyaga. Budapest. (Szerkesztés) Kiss Jenő: Társadalom és nyelvhasználat. Szociolingvisztikai alapfogalmak. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1995. 318 old. Nyr 120. (Ism.).

1997. Szerb–magyar szótár – Srpsko-mađarski rečnik. Budapest. Magyar–horvát szótár – Mađarsko-hrvatski rječnik. Budapest. Burgenlandi horvát sztenderd. In: Szavak – nevek – szótárak. Írások Kiss Lajos 75. születésnapjára. Budapest, 264–6. Ungarisch – Serbokroatisch. In: Kontaktlinguistik. Ein internationales Handbuch zeitgenössicher Forschung. Herausgegeben von H. Goebl–P. H. Nelde. Berlin–New York, 1731–8. Neka pitanja standardizacije gradišćanskohrvatskog jezika. Riječ 3. 57–62. A szerbhorvát nyelvkérdés Nyr 121. 204–13. Hadrovics László (1910–1997.) Megemlékezés. Magyar Tudomány 1118–20. Búcsú Hadrovics Lászlótól. MNy 93. 264–5.

17

BAŃCZEROWSKI JANUSZ NYOMÁRKAY ISTVÁNRÓL

Nyomárkay István Professzort több mint 20 éve ismerem. Akkor ismer-kedtünk meg igazából, amikor az MTA Nyelvtudományi Intézetéből 1982-ben az ELTE Lengyel Filológiai Tanszékére kerültem. Hamar kialakult közöttünk egy nagyon jó munka- és baráti kapcsolat, mivel mindketten mindig azon gon-dolkodtunk és munkálkodtunk, hogy hogyan lehet a magyarországi egyetemi szlavisztikát, illetve polonisztikát még magasabb szintre emelni. Minden kér-désben mindig sikerült egyetértésre, megegyezésre jutnunk, és nemcsak azért, mert hasonlóan gondolkodtunk, hanem azért is, mert Ő kiválóan tud vitatkozni, meggyőzően érvelni, valódi partnerként kezelni a beszélgető társát, mert ilyen az egyénisége, ilyen a magatartása. Nyomárkay Professzor az elmúlt évben betöltötte életének 60. évét. Amikor ebből az alkalomból a kollégai, barátai és tanítványai hozzám fordultak azzal a kéréssel, hogy vállaljam el a tiszteletére készítendő emlékkönyv szer-kesztését, nagy megtiszteltetésnek vettem azt, hogy rám esett a választás. Ez alkalmat is adott arra, hogy mélyebben megismerkedjem munkáival, tanulmá-nyaival, cikkeivel, de életrajzával is. Amit most írok Róla nem udvariassági gesztusból származó reflexió, hanem kizárólag a Róla bennem kialakult képnek a rövid írott vázlata. Nyomárkay István, mint köztudott, a nagy tekintélyű és szerte a világon híres magyar szlavista, Hadrovics László akadémikus tanítványa. Kitűnő tudós, egyetemi oktató és szervező, aki viszonylag fiatal kora ellenére elismert, tekin-télyre tett szert nemcsak a magyarországi tudományos közegben, és főként az egyetemi szlavisztika területén, hanem a nemzetközi tudományos életben is jelen van, mint elismert és nagyra becsült nyelvész. Erről tanúskodik a munkái-ra történő nagy számú hivatkozás, valamint a különböző külföldi egyetemekről jövő meghívások és felkérések előadástartásra. Nagy erudíciójú és munkabírású szakember. Érdeklődési köre messze túlmutat a szlavisztikán, nagyon közel áll hozzá a magyar, az általános és az alkalmazott nyelvtudomány is. Minden új elképzelést, elméletet csak akkor tud elfogadni, ha letisztulva látja az alkalmaz-hatóságát. Így egyesíti Ő a hagyományt és az újat, mert meggyőződése, hogy csak ezen az úton haladhat eredményesen tovább: megőrizni önmagunk tradíci-óit, és befogadni a tudományt előrevivő új gondolatokat. Eddigi életútja bizo-nyítja, nem lehetetlen és összeegyeztethetetlen a hagyományok megtartása és az új értékek összeházasítása. Nyomárkay István Professzor nem csak sikeres tu-dós, akinek tudományos teljesítménye tiszteletre méltó. Aki találkozott vele,

18

leült mellé beszélgetni csak egy rövid időre is, bizonyára egyetért velem, hogy Ő olyan ember, aki mindig segítőkész, észrevételei, bírálatai előrevivők, szak-mai értékelései mások munkájának is javára válnak. Magam is sokat tanultam Tőle. Munkatársai számára a kulturált viselkedés példája, olyan ember, aki sze-rénységéről és jóindulatáról ismert, amivel kivívta kollégái elismerését és tiszte-letét. Vállára vette az egyetemi szlavisztika gondjait, és a szakterület érdekérvé-nyesítése érdekében minden hazai fórumon hallatja a szavát. E tevékenységében fáradhatatlan. Mint kollégája és barátja, nagyon örülök neki, hogy 1997-ben egy külföldi állam legmagasabb tudományos intézménye, a Horvát Tudományos és Művészeti Akadémia elismerte és magasan értékelte az eddigi tudományos munkásságát, és levelező tagjává választotta. Tudom, hogy Nyomárkay Profesz-szornak nagy tudományos tervei vannak, és szívből kívánom Neki, hogy ezek mindegyike szándékai szerint valósuljon meg, mert ezzel sokat nyerhet nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi szlavisztika is.

RADOSLAV KATIČIĆ AKADÉMIKUS, A BÉCSI EGYETEM SZLÁV INTÉZETÉNEK PROFESSZORA NYOMÁRKAY IST-

VÁN SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁBÓL Hier stehen wir, versammelt um den Festband, mit dem wir den

sechzigsten Geburtstag von Professor István Nyomárkay begehen. Wir, seine Freunde und Kollegen, Schüler und Verehrer, die seine Persönlichkeit und sein Werk kennen und schätzen, drücken damit unsere Achtung, Anerkennung und Dankbarkeit aus, die wir für diesen bedeutenden Slawisten und liebenswerten Menschen empfinden. Der sechzigste Geburtstag ist, wenn man auf ein wertvolles philologisches Werk zurückblicken kann, ein schönes Jubiläum. Ohne Übertreibung kann man sagen, daß Philologen, ebenso wie Historiker, mit sechzig aufhören Jünglinge zu sein. Erst dann haben sie genug Stoff Erfahrung gesammelt, um in ihrem Fachbereich wirklich souverän auftreten zu können. Zu diesem Tag sprechen wir unsere Glückwünsche aus und bezeugen damit unsere Verbundenheit mit dem Menschen und mit seinem Werk, unsere Dankbarkeit für das Viele und Wertvolle, womit uns dieser Mensch und dieses Werk bereichern. In diesem Jubilar ist uns ein wirklicher und vollblütiger Philologe erwachsen, ein Forscher und ein Lehrer zugleich, der als Gelehrter profunde Kenntnisse aufweist und als Denker neuen Einsichten offen ist, durch sein Verständnis neue Bereiche seines Fachs erschließt.

In einer Zeit geboren, als sich vor genau sechzig Jahren, 1937, düstere Wolken über Europa zusammenzogen, hat er seine erste Kindheit im südostlichen ungarischen Tiefland verlebt. Zurückschauend kann es erscheinen, als hätte er von dort, aus dem Grenzland zum südslawischen Sprachraum, einen Anstoß mitgebracht, der sich nacher in der Ausrichtung seiner wissenschaftlichen Interessen geäußert hat. Sein geistiges Wachstum ist jedoch mit der Haupstadt verbunden, mit all den Bildungsschätzen, die in ihr

19

gespeichert sind. Entscheidend war natürlich das Studium des Slawistik un der Hungarologie. Entscheidend auch, und dies vor allem, war der Lehrer. László Hadrovics, ein Name der tiefe Ehrfurcht weckt, war für den angehenden Slawisten Nyomárkay die prägenden Persönlichkeit. Verkörperte doch dieser Lehrer geradezu die beiden philologischen Disziplinen, denen er sich gewidmet hatte. Doch nicht Hadrovics allein war entscheidend. Nyomárkay ist in die reiche und ehrwürdige Tradition der ungarischen Slawistik hineingewachsen, die in beispielhafter Weise Weltniveau mit enger Verbundheit zum heimatlichen Boden und dem spezifischen sprachlichen und kulturellen Kräftefeld des mittleren Donauraumes zu vereinen verstand. Und es ist ihm gelungen, diese Tradition fortzusetzen und weiterzuentwickeln. Ein Blick auf sein Werk genügt, um uns davon zu überzeugen.

Neben traditionellen Themen, wie die sprachliche Ausdruckswelt der Kroaten im historischen Westungarn, die heute als burgenlandische Kroaten bekannt sind und das Studium von Lehnwortschatz, im mittleren Donauraum ein geradezu unerschöpfliches Thema hat Nyomárkay einen neuen und speziellen Gegenstand zu behandeln begonnen: den terminologisches Ausbau in Ungarn und Kroatien in der zweiten Hälfte des vorigen Jahrhunderts, der Rolle des ungarisches, die es bei diesem Ausbau im Dreieck das es mit dem Deutschen und dem Kroatischen bildete, zu jener Zeit spielte. Hier entdeckt er auf Schritt und Tritt neues und wichtiges. Bezeichnend ist, daß er bereits 1965 mit einer Doktorarbeit über den Wortschatz der Aufklärung in der Sprache der kroatischen Schriftsteller in Slavonien summa cum laude promovierte. Den höchsten in seinem Land vorgesehenen wissenschaftlichen Grad erlagte er 1987 mit einer Dissertation über die ungarischen Vorbilder der kroatischen Spracherneurung. Sein unlängst (1996) erschienenes sprachhistorisches Wörterbuch des Burgenlandkroatischen ist die Erfüllung des Vermächtnisses seines Lehrers, dessen unvergängliche Verdienste für die burgenländischkroatischen Studien auf diese Weise durch die Arbeit seines Schülers abgerundet und abgeschlossen wurden. Es ist eine schöne Bestätigung des geistigen Zusammenhaltes der Budapester slawistischen Schule, wofür wir, über die rein wissenshaftlichen Verdienste hinaus, unserem Jubilar dankbar sein müssen.

Seine pädagogischen Sporen hat er sich als Gymnasiallehrer verdient. Danach hat er als Ungarischlektor an ausländischen Universitäten wertvolle Erfahrung gesammelt. Immer war es die ungarisch-slawische Dimension, mit der sich dabei konfrontiert sah. Dadurch ist dieser bedeutende Theoretiker immer praxisnah geblieben. In die wissenschaftliche Lehre seiner Loránd Eöt-vös Universität in Budapest ist er als Adjunkt, Dozent und Professor gleichsam schrittweise und organisch hineingewachsen. Heute leitet er als Vorstand den Lehrstuhl und das Institut für Slawistik und führt auch als einer der beiden Redakteure die hochangesehene Zeitschrift Studia Slavica Academiae

20

Scientiarum Hungaricae. Damit gehört er zum engsten Kreis der führenden Vertreter seines wissenschaftlichen Fachs in Ungarn.

Daß Isván Nyomárkay heute ein in der Welt angesehener Slawist ist, der zu Vorträgen und der Teilnahme an Konferenzen und Tagungen im Ausland nach vielen Seiten eingeladen wird, daß seine Mitarbeit an einschlägigen Programmen der österreichischen Akademie der Wissenschaften hoch geschätzt wird, daß er im wissenschaftlichen Leben seines Landes als Begutachter und Organisator von vielen Seiten herangezogen wird, das alles ist eine natürliche Folge des Wertvollen, das er geleistet hat. Beachtenswert ist auch sein Beitrag zur Betreuung der kulturellen Bildungsbedürfnisse der slawischsprachigen Minderheiten in Ungarn, nicht zuletzt der verhältnismäßig zahlreichen kroatischen. Damit im Zusammenhang hat er sich auch für die Kulturaußenpolitik seines Landes verdient gemacht. Seine wissenschaftlichen Verdienste hat unlängst die kroatische Akademie der Wissenschaften und Künste zu würdigen gewußt, indem sie ihn in diesem Jahr, gleichsam zu seinem sechzigsten Geburtstag, zu ihrem Mitglied gemacht hat.

Will man das, was uns István Nyomárkay bedeutet, in einem Wort zusammenfassen, dann kann man sagen, daß er wie wenige wertbewußt ist und daher aus einem inneren Wesen heraus als Träger von Werten auftritt. Das bewirkt sicherlich nicht zuletzt die edle Tradition seines Geschlechts, aber auch die in sich gefestigte Haltung seiner Persönlichkeit. Eines ist von anderen nicht zu trennen. Er versteht es mit der größten Selbstverständlichkeit, das Vorzüglichste anzustreben und dabei nie das Augenmaß für das Wirkliche und Mögliche zu verlieren. Nicht zuletzt deshalb wird der Umgang mit ihm, der wissenschaftliche und der persönliche, zu einem so unvergeßlichen Erlebnis. Deshalb sind wir auch hier jetzt um seine Festschrift versammelt.*

Es ist immer schwer, das wesentliche auszusprechen. Vor uns ist ein Gelehrtenleben, das nun seine volle Reife erreicht hat. In sich hat es nicht nur verwirklichte Möglichkeiten. Es verspricht noch reiche Früchte zu tragen. Wir sind da, um sie mit Dankbarkeit zu empfangen. Und wir sprechen unsere Wünsche aus, gute Wünsche für reichhaltiges Gedeihen. Es möge ihm und uns allen zum Reichtum gereichen. Es bleibt nur noch zu sagen:

quod bonum, faustum, felix fortunatumque sit!

Radoslav Katičić

* Die Bibliographie von István Nyomárkay siehe: Hungaro-Slavica 1997, Studia in

honorem Stephani Nyomárkay. Red. Janusz Bańczerowski. Budapest 1997, 6–10.

21

22

23

Magyar nyelvész pályaképek és önvallomások

Nem szokványos kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe a Magyar

nyelvész pályaképek és önvallomások című sorozatunkkal. Különlegességét az adja – egyebek között –, hogy írott szöveg, videofelvétel és hangkazetta együt-tesével mutatunk be félszáznál több hazai nyelvészt, továbbá a társtudományok néhány jeles képviselőjét, akiknek tudományos munkássága főleg a 70-es évek-ben teljesedett ki, ill. érte el csúcsát (amit tudományos fokozatok is hitelesítet-tek), jelentős szakmai irányító és közéleti szerepet töltöttek be, országosan is-mert és elismert személyiségekként tisztelték őket. 25 év elteltével igény jelent-kezett a felvételeknek az újabb generáció jeles képviselőivel való kiegészítésére. Ez tette szükségessé a sorozatunk nevének pontosítását. A pályaképeknek általunk választott formája – azaz a) hogy ki-ki sze-mélyesen önvallomásként szubjektíven beszélhessen pályájáról, szakmai tevé-kenységéről, megvalósított vagy csak megálmodott terveiről, b) hogy munkái-nak bibliográfiája hitelesítse a megrajzolt pályaképet, c) hogy kortársi méltatást is adjunk róla – reményeink szerint hozzásegít a tudós személyiségek objektív megítéléséhez, aminek ugyanúgy szükségét éreztük a felvételek elindításakor, mint napjainkban is, és feltehetően még a jövőben sem lesz másképpen. A kü-lönböző előjelű részrehajlásokra és elfogultságokra hajlamos társadalmi gyakor-lat és közélet számottevő ellensúlyozására persze nem gondolhattunk, de az erre irányuló szándékunkat sem titkoltuk. A szakma szeretete, a tudomány előbbreviteléért dolgozó, a szakmai eredmények megismertetésén fáradozó ember megbecsülése indított arra, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézetének fonetikai osztályán végzett munkám mel-lett, a kísérleti fonetikában használt kép- és hangrögzítő eszközeink felhasználá-sával pályatársaimról felvételeket készítsek. Így gyűlt össze az a jelentős videoanyag, melynek további feldolgozását és kiegészítését az ELTE Fonetikai Tanszékén végeztük, ill. végezzük még ma is. Elképzelésem megvalósításában munkatársaim közül többen működtek közre mind az Intézetben, mind az Egye-temen. Köszönet érte nekik éppúgy, mint nyelvész kollégáimnak, akik vállal-koztak egy-egy életmű méltatására. A képernyőről ránk villanó tekintetből, a külső megjelenésből, testtar-tásból és arckifejezésből, valamint az élőszó erejével kifejezett gondolatokból (néha érzelmekből is) megismerhető emberi habitus ránk gyakorolt hatása le-nyűgözőbb minden írásnál. Látva, hallgatva és olvasva a századunk utolsó ne-gyedének nyelvészeit ismeretekben gyarapodhatunk, páratlan élménnyel gazda-godhatunk. Ezt szeretném megosztani kortársainkkal és az utánunk jövőkkel. Budapest, 1994. november 15. – 1998. január 27. Bolla Kálmán

24

MAGYAR NYELVÉSZ PÁLYAKÉPEK ÉS ÖNVALLOMÁSOK

1. BALÁZS JÁNOS 27. KÁROLY SÁNDOR 2. BALOGH DEZSŐ 28. KERESZTURY DEZSŐ 3. BALOGH LAJOS 29. KIEFER FERENC 4. BÁRCZI GÉZA 30. KISS LAJOS 5. BARTÓK JÁNOS 31. KOVALOVSZKY MIKLÓS 6. BENKŐ LORÁND 32. LAKÓ GYÖRGY 7. BERECZKI GÁBOR 33. LŐRINCZE LAJOS 8. CZEGLÉDY KÁROLY 34. B. LŐRINCZY ÉVA 9. DEME LÁSZLÓ 35. MOLLAY KÁROLY 10. DEZSŐ LÁSZLÓ 36. MOLNÁR JÓZSEF 11. DOMOKOS PÁL PÉTER 37. NYÍRI ANTAL 12. DOMOKOS PÉTER 38. PAPP FERENC 13. ELEKFI LÁSZLÓ 39. PAPP LÁSZLÓ 14. ERDŐDI JÓZSEF 40. RÁCZ ENDRE 15. FÁBIÁN PÁL 41. J. SOLTÉSZ KATALIN 16. FOGARASI MIKLÓS 42. SZABÓ DÉNES 17. GREGOR FERENC 43. SZABÓ T. ATTILA 18. GRÉTSY LÁSZLÓ 44. SZATHMÁRI ISTVÁN 19. HADROVICS LÁSZLÓ 45. SZENDE ALADÁR 20. HAJDÚ MIHÁLY 46. TAMÁS LAJOS 21. HAJDÚ PÉTER 47. TELEGDI ZSIGMOND 22. HEGEDŰS JÓZSEF 48. TOMPA JÓZSEF 23. HERMAN JÓZSEF 49. VÉGH JÓZSEF 24. IMRE SAMU 50. VÉRTES O. ANDRÁS 25. JUHÁSZ JÓZSEF 51. ZSILKA JÁNOS 26. KÁLMÁN BÉLA 52. PÉTER MIHÁLY

*** 53. BAŃCZEROWSKI JANUSZ 54. NYOMÁRKAY ISTVÁN 55. GADÁNYI KÁROLY 56. PUSZTAY JÁNOS Eddig megjelent füzetek: 1., 4., 7., 8., 11., 19., 24., 28., 33., 35., 39., 40., 43., 48., 49., 54., 55.