pasztorfaragasok

A dunántúli

pásztorfaragások

motívumainak

jellemzése

Készítette: Nagy Gábor

A dunántúli pásztorfaragások motívumainak jellemzése

1

Tartalomjegyzék

Tartalomjegyzék 11. A népművészet fogalma és jelentősége 22. A Dunántúli pásztorfaragások jellemzése 53. Motívumok eredete 7

3.1. Növényi eredetűmotívumok 83.1.1. Virág 83.1.2. Rózsa 83.1.3. Tulipán 93.1.4. Búzavirág és szegfű 93.1.5. Levelek és levélvirágok 103.1.6. Szár 10

3.2. Állati eredetűmotívumok 113.3. Emberábrázolás 113.4. Geometrikus díszítmények 123.5. Egyéb díszítmények 13

3.5.1. Szegélydíszek 133.5.2. Szív 14

4. Motívumok összeépítése 144.1. Hármas tagozódás 154.2. Szimmetria 154.3. Vonalvezetés 16

5. Motívumok alkalmazási helyei 185.1. Használati tárgyak 19

5.1.1. Birkafogó kampó 195.1.2. Sétabot 205.1.3. Pipaszár 215.1.4. Gyufatartó 215.1.5. Kobaktök 225.1.6. Bicska (kusztora) 225.1.7. Tükrös 235.1.8. Ivókanál, merítőcsésze 235.1.9. Borotvatok 24

5.2. Ajándéknak szánt tárgyak 245.2.1. Mosó lapicka 245.2.2. Mángorló 25

5.3. Esztétikai célt szolgáló tárgyak 255.3.1. Viráglétra 255.3.2. Deszkaszék 265.3.3. Tükörkeret 27

Utószó 28Köszönetnyilvánítás 29Felhasznált irodalom 30


2

1. A népművészet fogalma és jelentősége

A népművészet valamennyi művészeti ágazat (népköltészet, népzene, népi

tánc, díszítőművészet, népviselet) összefoglaló elnevezése. Sokan azt gondol-

ják, hogy csak a díszítőművészetre terjed ki (fafaragás, hímzés, agyagműves-

ség). Ezek olyan megfogható dolgok, melyekkel gyakran találkozunk múzeu-

mokban, népművészeti vásárokban, stb.

Az 1900-as évek-

től, az iparosodástól

kezdve egyre csök-

kent azok száma,

akik a népművészet,

a népi díszítőművé-

szet fogalmával és

annak tartalmával,

többé-kevésbé tisztá-

ban vannak. Ma a

népművészet már szinte kihalófélben van, már nagyon kevesen vannak, akik

ezt művelik. Régebben a nép egyenlővolt a parasztsággal, akik magát ezt a

fogalmat kialakították. A falusi és kis mértékben a városi kisiparosság sok-sok

foglalkozási ága vett részt a népművészet kialakításában, sőt voltak olyan ipar-

ágak, melyek maguk alkotnak egy külön népművészeti ágat, ilyen volt például

a fazekasság és a mézesbábosság. A népművészet fejlődése különbözővidékek

szerint különböző. Vannak vidékek, ahol a falvakban ugyanazt a stílusfejlődést

találjuk, mint az illetővidék városaiban és az ország különbözőterületein is

találunk hasonlóságokat, pedig nem is érintkeztek egymással, de az életmód-

ból, foglalkozásból következően hasonló technikát és motívumokat alkalmaz-

tak.


3

A fából készült termékek elkészítőik úgynevezett háziiparosok voltak, tehát

paraszti sorban élők, akik az országszerte keresett faragással díszített ácsolt

ládák készítői voltak. A népművészeti ágak egymáshoz kapcsolódtak, motívu-

maik között sok hasonlóságot találunk. A ruhák díszítésére szolgáló hímzések,

egyéb díszítések nagy hatással voltak más ágak díszítőstílusainak kialakulásá-

ban. Az iparosodás fejlődésével a kisiparosok (céhek) szerepe egyre csökken,

mivel a gyáripar több terméket tud nyújtani az emberek számára.

A népművészet alakulását nagy mértékben befolyásolta a hagyomány is,

amely egy szűkebb közösségre érvényes és az ország különbözőterületein elté-

rőek lehetnek. Egy-

egy falu népművé-

szetét állandóan ér-

ték kívülről érkező

hatások, melyek vál-

tozásokat idéztek

elő. Ilyenkor mindig

az ízlés változott

először, mely maga

után vonta a ha-

gyomány változását. De az ízlés nagyobb mérvűváltozásának éppen a hagyo-

mány a gátlója, vagyis egymásra hatásuk állandó, így szoros egységet alkot-

nak. A hagyomány a nép egész életének szabályzója, a népművészet minden

ágára egyaránt hat.

„A népművészet tanulmányozása közben, mind elfogadhatóbbnak találjuk

azt a föltevést, hogy a geometriai díszítésekben nyilvánuló örömérzet bizonyos

olyan ősrégi jelek és ábrázolások megszokásában leli magyarázatát, amelyek

valaha hasznossági okokból keletkezve és évezredeken át alkalmazva, annyira

befészkelték magukat az emberek lelkébe, hogy látásuk, ismerős voltuk örömet

szerzett akkor is, amikor hasznossági rendeltetésük már régen megszűnt.” A


4

kezdetleges házieszközök eredeti formáit s vonaldíszítéseit ma is alkalmazza a

nép, a primitív ízlésűember égetendőagyagedényeire is rákarcolja, rányom-

kodja azokat a mintákat, amelyeket fonott kosárba s kasba helyezett agyagedé-

nyein évezredeken át megszokott. A falusi ember elsősorban azokat a díszítési

elemeket alkalmazta, amelyek valamilyen vonatkozásban voltak az őfoglalko-

zásával és az őt körülvevőtermészettel. A fejlődés folyamán azonban mégis

marad minden nép művészetében valami sajátosan közös vonás, ami bizonyos

egységes jelleget mutat.


5

2. A Dunántúli pásztorfaragások jellemzése

A magyar pásztorművészet a magyar nép-

művészet terebélyes fájának egyik ága. Ide so-

rolunk minden tárgyat, amelyet gulyás, csikós,

juhász, kanász készített. Ők általában saját

használatra készítettek tárgyakat. Általában a

kezük ügyébe kerülőtermészetes alapanyag-

okból, például: fából, csontból, ökörnek, kos-

nak szarvából, tök terméséből stb., és úgy ké-

szítették el, hogy gyakorlati célt szolgáljanak.

Általában hivatásuk segédeszközeit készítették

el. Ilyenek voltak: a bot, az ostor, a balta. A

maga készítette tárgyak sorába tartoznak még

az olyan eszközök, mint a tarisznya, a bicska, a

faragókés, a sótartó, a gyufatartó, a vízmerítő,

a kulacs, a cigarettásdoboz stb. A sorozat vé-

gén állnak azok a tárgyak, melyeket a pásztor rendszerint nem hord magával,

hanem otthonában, vagy éjszakázóhelyén tart. Ezek: a borotvatok, a

borotválkozótükör, a fésűtartó, a csizmahúzó, az iszák, a kürt, a duda, a furu-

lya, a citera és még sok más szerszám. Vannak még olyan tárgyak, melyeket a

pásztor ajándékul szívesen készített. Általában a feleségének, kedvesének

szoktak ilyen dolgokat készíteni. Ilyen volt a mosófa, a mángorlófa, a rokkafa,

vetélő, a főzőkanál, a kanáltartó, a fűszertartó, a képráma. A gyerekeknek is

faragtak játékokat, meghalt szeretteinek sírjára faragott fejfát, vagy keresztet.

Egykoron Magyarország minden területén virágzott a pásztorművészet és

minden területen mással remekeltek. A pásztorművészet nyersanyagát főként a

fa, a csont, a szaru, a kobaktök termése és az állati bőr adta.


6

A nyersanyagok gondos előkészítést igényeltek és ezt a pásztorok nagy

gondossággal meg is tették, ami nagy szakértelmet igényelt. Tudni kell, hogy a

kiválasztott fát nem lehet azonnal faragni. A fának otthon a kamrában, a padlá-

son évekig száradnia kellett, amíg megmunkálhatóvá válik. A pásztor, nyári

legeltetés közben, kiszemelte a faragásra alkalmas fákat. Ősszel, lombhullás

után, levagdosta az alkalmas ágakat, elhasogatta és elrakta száradásra alkalmas

helyre. A fafélékről legalább annyit kellett tudniuk, hogy melyik milyen tárgy

elkészítésére alkalmas.

A legtöbb pásztor nem rajzolta előa munkájának mintáját, csak kézbe vet-

te, és mindjárt elkezdte faragni a virágot, a levelet, csak ahogyan eszébe jutott.

Ezért a pásztormunkák ornamentikájának nagy részét a pillanat kedve szülte.

Voltak nagyon kiemelkedőtehetségűek, kiknek híre messze földre eljutott és

sokan tanulni akartak tőlük és tárgyaikat is megvásárolták. A legtöbb pásztor a

maga találékonysága szerint farag, de he barátjánál vagy más vidékbeli pász-

tornál meglát egy-egy kedves virág- vagy levélalakzatot, azt szívesen utánoz-

za, de nem másolja. Még ha a mezőn nyíldogáló élénkszínűvadvirágot viszi is

rá tárgyára, azt sem másolja szolgailag, hanem nagy leleményességgel elvál-

toztatja, új meg új megoldást alkalmazva változtatja, módosítja, a vonalak gaz-

dag harmóniájának megteremtésével stilizálja, s így érdekesebbé teszi a díszí-

tések kompozícióját és fokozza azok szépségét. „Ha kérdezzük a pásztort, hogy

miféle virág az a gyujtótartóján, azt mondja, hogy az olyan kis sárga vagy fe-

hér virág, amelyik künn nyílik a mezőn…” Sokszor maga sem tudja, mi annak

a virágnak a neve, amelyet mintázott.

Képeinken látjuk, hogy a pásztor nem holmi uras, növényházi kényes virá-

gokat fogad szeretetébe, hanem azokat a virágokat, fákat, leveleket kedveli,

melyek társai neki a nyílt mezőn, és az erdőárnyában. És nemcsak hogy mást

nem utánoz kezdetleges művészkedésében a magyar pásztor, de a saját virág-

mintáit se ismétli meg szívesen.


7

A pásztorokról azt hinnénk, hogy tudatlanok voltak, nem tudtak írni, olvas-

ni, pedig tévedünk, mert voltak olyanok, akik könyveket, imádságkönyveket,

kalendáriumokat hordtak magukkal. Voltak olyanok, akiket hajtott a tudás vá-

gya, de voltak olyanok, akiket csak a nyáj, illetve a természet érdekelte. Valaki

a fákat ismerte jól, valaki az erdei, mezei növényeket tudta felismerni. Így volt

ez a faragásban is, valaki jól tudott faragni, valaki nem. Sokan a fa szereteté-

ből, megformálhatósága miatt faragtak, valaki pedig csak unaloműzésből.

A pásztorfaragásokban van valami jellegzetesség, ami megkülönbözteti

őket a hivatásos mesteremberek munkáitól. Látszik munkájukban az aprólé-

kosság, a kézi megmunkálás, a szerény eszközkészlet és a faragott tárgyfélék.

3. Motívumok eredete

Mint a magyar népművészetnek általában, úgy a balatonvidéki pásztormű-

vészetnek is legkedvesebb, legszeretettebb díszítő-motívumai a könnyűés fi-

nom virágok, amelyek legtöbb esetben a faragott tárgyak felületét gazdagon,

változatosan elborítják. A pásztorfaragásoknál is jellemzőa tér minél teljesebb

kitöltésére való törekvés, aminek

legkiválóbb példáit különösen a

gyújtótartókon és tükrösökön lát-

juk, amelyeken az ornamentika

tobzódik a formákban s a nép

szépérzékének legváltozatosabb

példái azok. A motívumok bámu-

latos gazdagsága mellett is, a pásztorművészet a virágdíszekkel óvatosan, mér-

téket tartó ízléssel bánik, kevés elemmel is igen eleven, hatásos, ízléses és ér-

telmes díszített felületeket teremt.


8

3.1. Növényi eredetűmotívumok

Ezeket a motívumokat tekinthetjük a legáltalánosabbaknak. A pásztorok is

szívesen alkalmazták az őket körülvevőnövényeket munkáikon. A növényi

motívumokat főként stilizálva, nem természetszerűen alkalmazták, csak hogy

éppen hasonlítsanak az eredeti növényre.

3.1.1. Virág

Ezek a motívumok állnak a középpontban, ezért központi motívumoknak

tekinthetjük őket. Csak igen ritkán használunk eredeti virágdíszítést, gyakran

leegyszerűsítjük őket és

új formaelemekkel gaz-

dagítjuk. Általában hat,

nyolc szirmú virágokat

alkalmazunk és a kü-

lönbségek főként a

szirmokban mutatkoz-

nak. A bibe és a szirmok

arányával is sok változa-

tot alakíthatunk ki. Több

azonos felépítésűvirágot pár vonallal teljesen mássá formálhatjuk.

3.1.2. Rózsa

A rózsa az egyik legősibb díszítőelemünk, főként központi díszként hasz-


9

náljuk, mivel elég bonyolultak nagy esztétikai hatással bírnak. Minden nép dí-

szítőművészetében megtalálható, de sehol sem olyan változatos, mint nálunk.

Több különböző, hasonló, vagy azonos virág összeépítésével alakultak ki.

3.1.3. Tulipán

Nagy előszeretettel használták és használjuk, a negatív területeket könnye-

dén ki tudjuk velük tölteni. A tulipán kifelé hajló

tűlevélformája a gyakoribb, azonban ezeket a le-

veleket gyakran lekerekítjük. Három szirmot ábrázolunk a középsőt szemből a

két szélsőt oldalról. A középsőszirom végződésének formálása a jellemző,

gyakran lekerekítjük, sokszor kicsúcsosítjuk.

3.1.4. Búzavirág és szegfű

A két típus nagyon hasonlít egymásra. A különbség a kiindulási pontban

mutatkozik. A búzavirág kör alakból, a szegfűkis tulipánból indul ki és a szeg-

fűszirmai kehely-szerűek, míg a búzavirág szirmai körben vagy körívben he-

lyezkednek el.


10

3.1.5. Levelek és levélvirágok

Különbözővirágmintákhoz különbözőlevelek tartoznak. Így vannak kü-

lönbözőrózsalevelek, tulipánlevelek, akantuszlevelek stb. Az akantuszlevele-

ket más népek is alkalmazták különbözőkorokban, ezért ez már egy nagyon

régi motívumnak tekinthető.

A levélvirágok levelek és virágok kombinációi. Ezeket ritkán alkalmazzuk,

mert már túlságosan eltérnek az eredeti virágoktól.

3.1.6. Szár

Ez a díszítőeszköz is fontos szerepet játszik, mivel a motívumelemeket va-

lamivel össze kell kapcsolni. Sokan nem szeretik alkalmazni, de szerintem na-

gyon fontos, hogy kialakítsunk valami vezetőszálat, ami összhangba hozza a

faragást.


11

3.2. Állati eredetűmotívumok

A pásztorfaragásoknál gyakran találkozunk állatformákkal. A pásztorok szí-

vesen megörökítették állattársaikat, az őt körülvevőerdei állatokat. A leggya-

koribb állatmotívumok:

kutya, róka, ló, madár, juh,

szarvas, nyúl és a kígyó,

melyet szívesen

alkalmaztak juh befogó

kampón és kampósboton.

A madarakat nem mozgás közben, hanem

nyugvó állapotban ábrázolják. A pásztor legszí-

vesebben a galambot ábrázolja, úgy hogy cső-

rében hajladozó virágszálat tart.

Ezeket az állatokat csak a pásztorok kedvelték, más faragók nagyon ritkán

használták díszítésként.

3.3. Emberábrázolás

Az emberábrázolásnak nincs olyan nagy jelentősége, mint a többi díszítés-

nek, de a pásztorok ezt is szívesen használták. Főként saját magukat, pásztor

barátaikat ábrázolták,

néha kedvesükkel

együtt is előfordulnak.

Különösebb tárgyalást

kívánnak azonban azok

a jelenetek, a melyek a

megkötözött zsiványt, a

járkálókat kísérőzsandárt, a csendőrnek agyonlövését, szóval amelyek a kül-

földön rémes vonatkozásokban ismert betyár-romantikát elevenítik meg előt-

tünk. A betyárélet ábrázolása a régi népművészetnek jellemzővonása volt.


12

„Ha beszélünk egy-egy pásztorral s kérdezzük tőle, kit ábrázol – tükrösén a

gatyás, puskás alak – igen természetes, őszinte hangon mondja, hogy a felesé-

ge öregapját, azt meg azt a hires betyárt, a kinek hőstetteit egyszeriben eléso-

rolja.”

Általában nagy pipával a szájukban, kalappal, botjukkal együtt ábrázolták

magukat. Nagyobb felületűtárgyakon találkozhatunk ezzel a díszítésmóddal,

mint a tükrösön, dobozon.

3.4. Geometrikus díszítmények

Ezek a díszítmények teljesen eltérnek az előzőektől. Nem csak formavilá-

gában tér el a többitől, hanem az elkészítésének a technikája is különbözik. A

legrégebbi díszítésmódunk, de még ma is nagyon sokan használják díszítőele-

mekként. A szakirodalomba ékrovás néven ívódott be, ami nagyon jó megne-

vezés, mert a technikára is utal. Lényegében fába vésett háromszögletűlapocs-

kák, melyek a faanyag síkjá-

val szöget zárnak be. A pász-

torok is nagyon kedvelték,

mert nem volt szerszámigé-

nyes, egy jó bicska és egy fa-

ragókés elég volt hozzá. Jel-

legzetessége, hogy teljesen

geometriára épül egyenesek, körök, körívek összeszerkesztésével alakul ki a

teljes motívum.

A főbb központi motívumai az úgynevezett rozetták (rózsák), melyek kör

alakúak és különbözőmódon lehet őket kialakítani. Legegyszerűbb változatai

csillagszerűek, a kör középpontja felől sugárirányban kifelé álló háromszögek.

Bonyolultabb esetben a sugarak ívesek és lehet a kör palástja ún. fűrészfog ki-

alakítású, de vihetünk bele még más esztétikai hatást növelőkiegészítést is pél-

dául több kört építünk össze más keresztirányú metszést hajtunk végre.


13

Nagy hangsúlyt kell még fektetnünk a szegélydíszítéseknek is. Hogy meg-

felelően kiemelkedjen a motívumunk valamilyen keretbe kell foglalnunk. Ezek

a díszítések általában nem túl bonyolultak, de mégis szilárd-

ságot, egy befejezettséget adnak a faragásnak.

E faragásnak a másik ága, ami-

kor nem geometrikus díszítménye-

ket faragunk, hanem a domború

faragás jellegzetes motívumait (vi-

rág, tulipán, levelek). Ezek rajzolá-

sa valamivel nehezebb, mert a vi-

rágot úgy kell megszerkeszteni, hogy csak háromszögek le-

gyenek benne. Itt a motívumokat nem kiemeljük, hanem „bedomborítjuk”.

3.5. Egyéb díszítmények

3.5.1. Szegélydíszek

A pásztorfaragásokon szegélydíszként megtaláljuk a fűrészfogasdíszt, a ba-

rázdaívet, a láncszem-sorozatot, a körökből,

körgyűrűkből álló sávot, az X alakra össze-

forduló két-két háromszögből álló szegélyt,

kötélfonást, a hullámvonalat; a szilvamagala-

kú soros ornamentumot, vízszintes, rézsútos,

függőleges barázdákat, a félholdszerűs félkö-

rös szalagokat. Tetszetős formákkal, tökéletes

véséssel, pontos, aprólékos rajzzal sokkal

hangsúlyosabbá tudták tenni a faragványukat, mivel a szegély kiemelte az álta-

la közrefogott alakzatokat.


14

3.5.2. Szív

A pásztorművészet tárgyain gyakran találkozunk a szívvel. A virágbokor

szívből nőki, a levélnek szív alakja van, a szegélydísz szívek sorozata, a ke-

ményfából készült szék hátának nyílásait szívalakra fűrészelik ki. A magyar

nép előtt a szív nagyon kedves jelkép. A magyar szívességet kér valakitől, szí-

ves vendégszeretettel fogadja az érkezőt, feleségét szívemnek nevezi. Sok, sok

nótája énekli a szerető, fájó, epedőszívet. Természetes tehát, hogy a szívnek a

virág és a madár mellett főhely jut a pásztorművészet tárgyain.

4. Motívumok összeépítése

Nagy jelentősége van annak is, hogy a motívumokat hogyan helyezzük el.

Egy megmunkálandó tárgyon belül nem használhatunk mindenfélét össze-

vissza. Minden virághoz másfajta levél illik, nem szabad túlságosan túlzsúfolni

faragványunkat. Nem jó, ha túl sok különbözőmotívumot helyezünk el rajta.

Vannak kötöttebb motívumok, mint például a rózsa, és vannak szabadabban

elhelyezhetők, mint például a tulipán. A motívumokat mindig a faragandó

tárgy méreteihez, alakjához kell igazítani.


15

4.1 Hármas tagozódás

A magyar nép művészetében sok helyen megfigyelhetjük gyakoriságát. A

Dunántúlon is jellemző, de nem bír olyan nagy jelentőséggel, mint az Alföld-

ön. Ez a hármasság a

szimmetriára épül, egy ág-

ból három azonos (hason-

ló) motívum ágazik ki,

amik általában levelek,

virágok, több összekap-

csolt motívum. A Dunán-

túl egyik legjellemzőbb

motívuma a tulipán is erre az elvre épül. A középágból két mellékág ágazik ki,

amelyek szimmetrikusak egymással. Nem csak a „három” bír olyan nagy je-

lentőséggel, hanem más páratlan számok is, mint például az öt felé ágazás.

4.2. Szimmetria

A fafaragásban nagy jelentősége van. Nagyon szíve-

sen használják, mert ez egy egységet, határozottságot

sugall. Ez a szimmetriára való törekvés már nagyon régi

múltra hajlik vissza, már évszázadokkal ezelőtt megje-

lent az építészetben és a faragásban is. A pásztorok is

törekedtek nagyobb felületűtárgyakon a szimmetria

betartására, de ők még nem körzővel és vonalzóval

szerkesztették meg előre az elképzelt alakzatokat, motí-

vumokat. Ők előrajzolás nélkül álltak neki a faragásnak,

már előre bent volt a fejükben, hogy mivel akarják dí-

szíteni azt a bizonyos tárgyat. Mégis megfigyelhetőez

az ízlés, még ha nem is mértani pontossággal, hogy ke-

cses, finom virágszálakat szép hajlásokban, szívből, virágcserépből vagy ko-


16

sárból szimetrikus kinövéssel szeretik ábrázolni. Kedvelik a bokrétás összeállí-

tást is úgy, hogy egyik virág a másik mellett szépen érvényesüljön. A legtö-

möttebb virágcsomók is nyugodt hatásúak, gyönyörűen arányosak.

A szimmetrián nem csak azt értjük, hogy a motívumkapcsolatok a szimmet-

riatengelyhez viszonyítva teljesen megegyeznek, hanem csak fővonalvezetés-

ükben és az egyes motívumok teljesen különbözőek is lehetnek. Például az

egyik oldalon egy hatszirmú margarétavirág van, a másik oldalán pedig egy

tulipán.

4.3. Vonalvezetés

A díszítmények elrendezését a szerkezeti érzékén kívül a vonalakban je-

lentkezőindulatok, érzésbeli törvények is meghatározzák. Ha a rugalmas vesz-

szőt meghajlítjuk az egyik irányba hajlani kezd, a feszesebb felé egyre kevésbé

hajlik. Ez is annál feszesebb, mennél laposabb szelethez tartozik. Ha a hajlás

nem egyenletesen gyorsul a feszes végétől a hajlékonyabb felé, hanem gyor-

sabb hajlás után megint meglassul, akkor elvész a rugalmasság, mert gyenge

törést érzünk a gyors hajlás helyén.

A virág súlya a szárat meghajlítja a valóságban is, így a díszítményeken is

indokolt a hajlás. A szár hajlódhat egyenletesen szabályos körívben a szár tö-

vétől a virágig, de lehet intenzívebb is a hajlás a virághoz közel, így egy törést

érzünk benne.

Ha törés nélkül, hibátlan gyorsu-

lással folytatjuk a rugalmas vessző

hajlását, akkor csigavonalat ka-

punk. Ezek a díszítmények zsúfolt hatásúak, de mégis nagy előszeretettel al-


17

kalmazták és alkalmazzák ezeket a barokk stílusból átvett díszítményeket. Itt

látszik igazán, hogy a vonallal játszás milyen szép formai elemeket jelenít meg

a faragásban. A csigavonal nem csak síkban, hanem térben is hajlik spirál

alakban.

A kettős hajlású vonal még mindig rugalmas, de

már nem olyan feszes, mint az egyszerűív, ez legin-

kább egy S betűre emlékeztet. Ez is a barokk kedvelt

motívuma.

Hármas hajlású vonal már egyáltalán

nem rugalmas hatású, csak lazán tekereg,

mint egy kígyó, de mégis ez adja a lágy-

ságot a faragványnak. Még különböző

hajlásokat, elágazásokat belevidve inda-

szerűmotívumképet kapunk.

Ágszerűvonalvezetésnél hirtelen töré-

sek is előfordulnak a csatlakozási pontok-

ban. Ahogy a hajlás változhat fokozatos

átmenettel, vagy zökkenőkkel, úgy a kiágazás is lehet fokozatos, sima leválású

vagy zökkenős. A sima szétfeslés lágyságra utal, nem bírhat el nagyobb terhet,

különben letörik. A zökkenős kiágazás keményebb kötésű, teherbíróbb.

A szétágazó vonalaknak nemcsak a szétválása lehet fokozatos átmenetű

vagy határozott szögű, hanem az egymással szomszédos vonalak iránya is le-

het fokozatos eltérésű, vagy pedig határozott az eltérése és határozott a párhu-

zamossága. A határozottabb eltérésűvonalcsoportok merevebbek, keményeb-


18

bek, teher emelésére alkalmasabbak, míg a fokozatosan szétomló szárak lá-

gyabbak csak egyhajlású feszes ívekből állnak.

A klasszikus irányú történelmi stílusok (görög, római, reneszánsz, barokk)

díszítményein a rugószerűindázat az első, ahhoz igazodik a levélkíséret (akan-

tusz) és mellékes hézagtöltőa virág. A magyar népművészetben viszont általá-

ban a virág az elsőés ezek összekötésére szolgálnak az indák, a szárak és a hé-

zagok kitömője a levél. A magyar díszítőstílusra jellemzőaz irányok váltako-

zása, mert így érvényesül a hézagtöltőhatása. Az ilyen kerülgetős természetű

inda részletei lehetnek eszményi sima hajlásúak, de nem lehet az egész rugó-

szerű, hanem úgy kell futnia tekeregve, meg-megzökkenve, mint a természet-

ben a kúszó növények. Ezek különösen a dunántúli pásztorművészet jellemzői.

Elágazásoknál a virágok tengelyvonala vagy párhuzamos vagy valamilyen

szöget zár be egymással, gyakran merőlegesek is egymásra. A dunántúli pász-

tormunkák simuló rendszerűdíszein természetesen kevesebb a virág és több a

levél, mint a kerülgetőrendszerűeken, de ezek a levelek laza szétfeslés helyett

sűrűpárhuzamokba sorakoznak.

A pásztorbotokon és más rúd alakú tárgyakon jellemzőek voltak a gyűrű

alakú és a spirális díszítmények ( körültekerőzőkígyó, borostyán stb.).A vona-

lak hajlásának csak síkban van jelentőségük, de a faragásban a tér minden irá-

nyát figyelembe kell vennünk. A motívumok térbeli vonalvezetése hozza ki

igazán az életszerűséget. Mélyebb kimunkálású munkák motívumai szinte „be-

szélnek, megmozdulnak”.

5. Motívumok alkalmazási helyei

A tisztán ornamentális jellegűdíszítés a leggyakoribb a pásztorok tárgyain,

kevesebb az állatok ábrázolása, de többször találkozunk emberi alakokkal. Ve-

gyesen is előfordulnak, természetesen nevekkel, felírásokkal együtt, gyakran a

készítés évszámával is. A pásztorok sok különbözőtárgyat készítettek, melyek


19

gyakran nélkülözhetetlen elemei voltak a pásztorkodásuknak. A dunántúli nép-

művészet nagy részét a pásztorfaragások teszik ki. Felhasználási céluk szerint

három főcsoportot különböztetünk meg.

5.1. Használati tárgyak

5.1.1. Birkafogó kampó

Nevezetes szerszám a juhász elma-

radhatatlan holmija. Ha a nyájban va-

lami baj van pl. egy birka beteg, a ju-

hásznak el kell kapnia és meg kell vizs-

gálnia, de az állat ezt nem hagyja, ezért

van szükség erre a kampóra, mert ezzel

a lábát elkapva az állatot megállásra

készteti. A hétköznapi kampóra nem

kell sok dísz, mert a gyapjú mocskos és

ettől a díszítések piszkosak lesznek.

Ezért a használati kampó díszei egysze-

rűek, tömörebbek, nehogy használat

közben letöredezzenek. Valami kis

dísznek azonban minden juhászkampón

kell lennie. Kosfej, tölgymakk, cser-

makk, csillag, rózsa a leggyakoribb. A

birka feje nem szép, mert nincsen szar-

va, nincsen koronája. Csak a kos, a

hím, az az igazán pásztoros. A parádés kampó ünnepre, vásárra, búcsúra való, s

ez már ékesebb, cifrább, finomabbak, gazdagabbak rajta a díszek.


20

5.1.2. Sétabot

A séta-, kampósbot a juhász címe, címere, a tekintély kifejezője. A bojtárok

maguk faragta szép kampósbotokkal kedveskednek egymásnak, némelyiknek

elég szép gyűjteménye van ezekből a faragásokból. A pásztorok szívesen fa-

ragnak sétabotokat, amelyek-

nek fogantyúja eltér a birkafo-

gó kampójától. A fogantyúk

alakja is nagyon változatos.

Legegyszerűbb a derékszögben

hajló, de a legmegszokottabb

forma a kampós fogantyú. A

fogantyúk alakja rendszerint

aszerint formálódik, hogy mi-

lyen volt a lemetszett faág for-

mája. Ha az ág T alakú, akkor a

pásztor a kampóból rendesen

madár-alakot farag. Mérete

mindig a gazdájától függ, a sa-

ját testmagaságához méretezi.

A birkafogó szárát nem díszí-

tik, mert hiszen a díszek a bot

használhatóságának ártanának. A sétabot azonban tűri a díszítést s a pásztor

pazarul ki is cifrázza. A bot nyele telis-tele van virággal, falevelekkel, állatok-

kal, nem ritkán egész bibliai jelenetekkel. A pásztor a botra legszívesebben a

körültekerőzőkígyót faragja, de farag más indanövényeket, borostyánt is.


21

5.1.3. Pipaszár

A pásztorok nagyon gyakran készítettek maguknak újat,

mivel sokat pipáztak és elhasználódtak. Szerették a hosszú

pipaszárat, melynek hossza a kezük hosszánál is nagyobb

volt. A pipaszárakat is díszítik, még pedig igen szépen, mert

azt mindig látja maga a pásztor is, de azok is, akikkel be-

szélget. A pipaszár csekély felületén a faragások rajzai

rendkívül aprók, gyengédek, finomak. A pipát juharfából,

kecskerágítóból, diófából, készítik, mert bennük ágas-bogos

minták látszanak, amelyek cifrázás nélkül is olyanok már,

mint a virág. Az ilyen pipára nem is lehetne faragni, mert, a

belseje szálkás, a minta kipotyogna belőle. Ha tiszta fából

készítik a pipát, akkor embert, őzet, kanászt, vadászt, szar-

vast, kost faragnak rá.

5.1.4. Gyufatartó

A pásztor, ennek a helyes kis holminak rendszerint téglaalakú, akkora fala-

pot szab ki, hogy kényelmesen bele-

férjen a mellényzsebbe, vagy a ta-

risznya kis zsebébe. A falap belsejét

azután kis fűrésszel úgy fűrészeli ki,

hogy három oldalán nyílás legyen raj-

ta. A gyufatartó elkészítése és faragá-

sa is nagyon aprólékos. Leggyakrab-

ban virágmotívumokat alkalmaznak,

melyeket könnyebb aprólékosan kifa-

ragni.


22

5.1.5. Kobaktök

Ez egy tökfajta elnevezése, melynek termése a lopó-

tökhöz hasonlóan palack alakú. A kobaktök célja víz táro-

lása volt. A kobak testét szépen kidíszítik. Mivel nagyon

vékony a héja, tehát igen kell vigyázni a díszítésnél, mert

könnyen bemetszhetik s akkor kiszivárogna belőle a fo-

lyadék. A kobakot nemcsak apró bemetszésekkel, hanem

spanyolviasz-berakásokkal is díszítik.

5.1.6. Bicska (kusztora)

A pásztorok csontból és fából készítették a nyelét. A szarvasmarha szarvá-

nak a csúcsát, a kos- és bivalyszarvat elviszik az esztergályoshoz, aki hengeres

nyelet készít belőle különbözőesztergályos mintázattal, ezután bevágja a pen-

gének való helyét és rézgyűrűt helyeznek a végére. Sokszor készítenek fából is

kusztorát, melynek nyelét saját kezükhöz igazították, faragást nem nagyon vit-

tek bele, ha faragták is spanyolviasszal kiöntötték, különben bántotta volna a

kezüket. A saját maguk által készített kusztorát nem csak evésre, hanem fara-

gásra is használták.


23

5.1.7. Tükrös

Nevezetes pásztoralkotás a tükörfa. Minden pásztor hord magánál tükröt,

tükröst, tükörfát.

A pásztor ugyanis maga borotválkozik. Sokat törődik csinos külsőjével. Szereti

a csinosan pödrött bajuszt, ezért van szüksége tükörre.

Rendszerint négyszögletes két falemezből készül. Az egyikbe mélyedést,

ágyat, üvegtartót vájnak a tükörüvegnek. Erre jön a tükörfa teteje, amelyet rá

kell tolni, s az róla köny-

nyedén lehúzható az

üvegtartó körül lévőbe-

vágásban. A fedél eleje

valamivel szélesebb,

mint a hátulja, azért,

hogy a beletolt tetőszo-

ruljon, s magától ki ne essen. A tükörtartó tehát trapéz-alakú. Van karikás, ke-

rek alakú tükrös is, amelynek födelét hasonlókép húzhatjuk le. A tükörfának

adnak még tojásdad és nyolcszögletes alakot is. Nagyon gyakori a kerek, fordí-

tócsapra járó tükörfa is. Ezt csak úgy nyithatjuk ki, ha a két tenyerünk közé

helyezzük és a tetejét erős nyomással elfordítjuk.

A gyújtótartókon és a tükrösökön nagyon nagy a magyar díszítőmotívumok

gazdagsága. Itt látszik, hogy a pásztoroknak milyen szép érzékük volt.

5.1.8. Ívó kanál, merítőcsésze

Némely pásztor a nagy legelőkön magával hordja a merítőcsészét, amivel


24

egy-egy forrásból vizet iszik.

A csésze kupás, homorú belsőrészét egyenes késsel természetesen nem lehet

kivájni, szerszám kell hozzá. A csészék ivórészének és fülének tömérdek, gaz-

dag változata van.

A fül tetszetős díszítésekkel van áttörve s a csésze oldalára virágokat, pásztor-

életből vett jeleneteket is faragnak.

5.1.9. Borotvatok

A pásztor borotvájának is saját maga készített

tartót, melyet nagyon lelemé-

nyes módon olyan technikával

készített el, melyet senki nem

tud kinyitni, mivel a borotva ké-

nyes szerszám, nem szabad

mindenkinek hozzányúlni. Mintáját és kialakítását tekintve hasonlít a gyufatar-

tókhoz.

5.2. Ajándéknak szánt tárgyak

5.2.1. Mosó lapicka

A mosó lapickákkal a beszappanozott, lú-

gozott ruhából a patakban kiverik a piszkot.

Ott a ruhát jól megöblögetik, s a

mosólapickával, mosósulyokkal keményen

megcsapkodják a mosópadon. Ezután kiterege-

tik a rétre, vagy a szárító kötélre.

Az asszony mosólapickája sem marad díszí-

tés nélkül; a bojtár is kedveskedik választottjá-

nak hímes lapickával. Azokban a falvakban,

amelyek körül pásztorok tanyáznak, majdnem minden házban találunk ilyen


25

díszített lapickákat, mert a pásztor szívesen lepi meg asszonyát, sógorasszo-

nyát, kedvesét, testvéreit ilyesmivel. A lapickának két szokásos alakja van.

Van amelyik mindkét lapján sima, de van hullámosan kivájt is. Az egyik felét

díszítik és nagyon gyakran írnak bele kedvesüknek idézeteket.

5.2.2. Mángorló

A kimosott, megszárogatott ruha kérges, gyűrődött. Így nem viselhetik,

mert a testet reszelné, dörzsölné, – a ruhát meg is kell puhítani, mángorolni.

Erre való a sodrófa és a mángorlófa. A ruhát fél nedvesen a sodrófára tekerik,

azután ráhelyezik a mángorlófát, s azzal többször meghengergetik, meggördí-

tik, közben-közben jól ráütnek. Ezt gyakran szokták ajándékba adni és gyakran

használt eszköz volt hamar tönkrement és újat kellett helyette csinálni. Rajta

leginkább geometrikus díszítmények fordultak elő.

5.3. Esztétikai célt szolgáló tárgyak

Ezek azok a tárgyak, melyeket a pásztor nem visz magával, az

éjszakázóhelyén, vagy az otthonában hagy, hogy legyen ott valami olyan díszí-

tés, ami saját munkájáról tanuskodik.

5.3.1. Viráglétra

A balatonvidéki magyar asszonyok nagyon szeretik a virágot. Kis kert, teli

virággal a ház előtt; az udvar padjain, elhasznált malomkőből, vagy lerogy-

gyant, megrokkant kocsikerékből rögtönzött asztalon cserepekben, ládikákban,


26

kilyukadt fazekakban leginkább élénkszínű, virító, tetszetős virágok bimbóz-

nak, nyiladoznak, s a leány, az asszony szeretettel öntözgeti, ápolgatja.

A balatonvidéki magyarság nem dug a virág mellé holmi dísztelen karót

vagy száraz ágat, hanem ékes viráglétrával, viráglajtorjával díszíti még a szép

virágot is. Teljék benne azzal is több öröme az asszonynak!

Nem olyan egyszerűkészí-

tésű tárgyak ezek. Oldalfái,

közfái, vagyis zápfái a szélü-

kön ki vannak csipkézve, el-

més tulipán sorozatokból vagy

egyéb formákból vannak ösz-

szeszerkesztve. Az oldalfa fel-

sővégére is jut rendesen díszí-

tés. A zápfákat karikás– és

csillagalakok törik át.

Legkedveltebbek a lakatos viráglétrák. Ezek között legjelesebb az olyan,

amelyről lecsüngőlakat-, szív-, csutora-, kolomp-, kobakalakok az oldalfával,

vagy zápfával együtt, ugyanazon fából vannak nagy gondosan faragva.

5.3.2. Deszkaszék

A balatonvidéki pásztorházakban, a falusi

lakokban még megvannak a keményfából készí-

tett deszkaszékek, és milyen sok különféle for-

májú! A szék hátának közepén, az újjak részére

az odábbvitelre szánt kimetszés a legtöbb eset-

ben itt is szív alakú. Egy-egy családot akár év-

századokig is kiszolgáltak. Sima székháttal a

pásztor be nem éri: faragja, füstöli, díszíti paza-

rul. Néha az ülőlapot is díszíti, de a kényelmet-


27

lenség miatt nem nagyon jellemző.

5.3.3. Tükörkeretek

Balatonvidéken a tükörnek is csak az üvegjét veszik a boltban és ahhoz kü-

lönféle változatos kereteket faragnak. Nemcsak lógó fali tükröt, hanem kézi,

álló, talpas forgós tükröket is készítettek a pásztorok. Vannak olyan tükrök is,

amelyeknek alja fiókos, az apróbb holminak.

A tükör alja borotvatartónak szolgál, mert dukál, hogy a tükör mellett, amikor

borotválkozni akarnak, kéznél legyen a borotva is!


28

Utószó

A mai rohanó világban már senki nem törődik a régi sajátos értékeink ápo-

lásával. A magyar népnek ezt a egyedi vonását pedig ápolni kellene. Az Euró-

pai Unióba belépve remélem a népművészet újra keresetté válik más országbe-

liek számára. Ma már senki nem foglalkozik ezekkel a dolgokkal, pedig ez te-

szi sajátossá ezt a kis országot.


29

Köszönetnyilvánítás

Szeretném megköszönni Szilágyi Jenőnek, hogy segített a szakdolgozatom

összeállításában és neki köszönhetem, hogy faragásban erre a szintre jutottam.

Nélküle biztosan teljesen más irányba terelődtem volna és nem ismerném ilyen

részletességgel a magyar népművészetet.

Köszönettel:


30

Felhasznált irodalom

1. Ardos Frigyes: Az ékrovás (kristálymetszés)

2. Bátky Zsigmond – Györffy István – Viski Károly: A magyarság tárgyi nép-

rajza

3. Bellon Tibor - Fügedi Márta - Szilágyi Miklós: Tárgyalkotó népművészet

4. Domanovszky György: A magyar nép díszítőművészete

5. Fáy Aladár: A magyarság díszítőösztöne

6. Malonyai Dezső: A magyar nép művészete I. és III. kötet

7. Manga János: Magyar pásztorfaragások

8. Tóth István: A magyar díszítés alapformái

pasztorfaragasok

Documents