Budapesti Corvinus Egyetem

Közigazgatástudományi Kar

Nemzetközi és Európai Jogi Tanszék

Speciális helyzetek és státuszok a nemzetközi jogban –

sarkvidékek, enklávék/exklávék, folyók és a világűr

Konzulens: dr. Tóth Norbert Készítette: Molnár Attila

Közigazgatási Mesterképzési Szak

Levelező Tagozat

2011

2

TARTALOMJEGYZÉK:

I. BEVEZETÉS: ........................................................................................................... 3 1. A nemzetközi jog .................................................................................................. 5 2. Speciális helyzetek és státuszok a nemzetközi jogban ........................................ 14

a. Sarkvidékek ..................................................................................................... 15 b. Enklávék/Exklávék ......................................................................................... 22 c. Folyók ............................................................................................................. 26

II. VILÁGŰR ............................................................................................................... 32 1. Elméletek a világűr, mint a világűrjog környezetének meghatározására ............ 37 2. A világűrjog jogforrásai: ..................................................................................... 41 3. Az öt alapvető egyezmény .................................................................................. 45 4. Az űrkutatás fontosabb szervezetei ..................................................................... 50 5. Az öt alapszerződésben lefektetet világűrjogi alapelvek megvalósulása az űrkutatásban ................................................................................................................ 53

a. Az űrhajósok, az emberiség követei ................................................................ 53 b. Az állam felelőssége és a kereskedelem célú űrtevékenység .......................... 56 c. A világűr, a Föld, és a bolygók természeti egyensúlya ................................... 59 d. A világűr „békés célú felhasználása”, a katona felhasználás tiltása ............... 65 e. Az „emberiség vállalkozása” és az „emberiség közös öröksége” ................... 68 f. Az Űrturizmus ................................................................................................. 71

III. ÖSSZEGZÉS: ..................................................................................................... 75 IV. MELLÉKLETEK: ............................................................................................... 79 V. FELHASZNÁLT IRODALOM: ............................................................................. 89

3

I. BEVEZETÉS:

A szakdolgozatban - melynek a témája a nemzetközi jog több speciális részét is

magába foglalja - csak érintőlegesen foglalkoznék a címben szereplő, speciális helyzetű

helyekkel és státuszokkal, úgy, mint sarkvidékek, enklávék/exklávék, folyók.

A témakör egy kis szeletével, a világűrrel, mint különleges hellyel, a nemzetközi jogban

elfoglalt helyével, a világűr joggal, annak kialakulásával, jelenlegi helyzetével

foglalkoznék kiemelten, valamint vizsgálat alá vonnám a napjainkban a világűrt, illetve

a világűrjogot érintő változásokat, és ezt elemezném részletesen, fejteném ki róla a

véleményem.

A választható témák közül ez állt hozzám a legközelebb, mert már kicsiny

gyermekkorom óta érdekeltek a kalandos, távoli helyek, a felfedezők leírásai. A világűr,

annak kutatása, az űrhajózás nagyon régóta a szívem csücske. Fiatalabb koromban

minden a világűrrel kapcsolatos téma érdekelt, és a legtitkosabb vágyálmom az volt,

hogy majd ha felnövök, űrhajós leszek. Persze a realitások talaján állva hamar rájöttem,

hogy ez csak álom marad. Úgy gondoltam azonban, hogy ha már űrhajós nem is

lehetek, és így nem tapasztalhatom meg első kézből a világűr hidegét, csillagász még

lehetek, és így ugyan csak a távolból, de tanulmányozhatom a világűrt. A sors azonban

másfelé sodort, habár az ELTE Természettudományi Karán, geofizikát és csillagászatot

hallgattam két évig. Napjainkba már csak hobbi szinten érdekel a világűr, és az ezzel

kapcsolatos események.

A szakdolgozatom első részében röviden bemutatnám a nemzetközi jogot, annak

fogalmát, sajátosságait, forrásait, alanyait, és alapelveit. Ezt követőn ismertetném a

speciális helyzetű és státuszú helyeket, azok helyzetét a nemzetközi jogban. A

sarkvidékeket, külön taglalva az Északi, és a Déli sarkvidéket, az Enklávékat és

Exklávékat, és a folyókat, a nemzeti és nemzetközi folyókat.

A második részben pedig a világűrrel, a rá világűrjoggal foglalkoznék. Bemutatnám

a világűr meghatározásával kapcsolatos elméleteket, a világűr jogforrásait, az öt

alapegyezményt, az űrkutatás és a világűrjog fontosabb szerveit. Végül pedig

megvizsgálnám, hogy az öt alapszerződésben lefektetet, világűrjogi alapelvek az

4

űrkutatásban hogyan valósultak meg, és napjaink problémái, változásai milyen

megoldást kívánnak. Ilyen problémák, változások alatt értem az űrhajósokkal

szabályozást, a velük kapcsolatos mentési lehetőségeket, a hatalmas erővel fejlődő

állami, vagy magán cégek által végzett kereskedelmi célú űrtevékenységeket. Írok még

az űrtevékenységek miatt bekövetkező környezeti károkról, környezetszennyezésről,

különös tekintettel az űrszemétre. Ha már a világűrről beszélünk, akkor mindenképpen

meg kell említeni az űreszközök békés felhasználását és a katonai felhasználás

lehetőségeit, valamint a világűrben található égitestekkel kapcsolatos, néha már

nevetséges tulajdonjogi, és területszerzési ügyeket.

Végezetül pedig összegezném tapasztalataimat a világűr és a világűrjog kapcsán.

5

1. A nemzetközi jog

(A nemzetközi jog fogalma és sajátosságai, forrásai, alanyai, alapelvei.)

A nemzetközi jog fogalma és sajátosságai

Jog alatt olyan, a jogalanyokra kötelező magatartási szabályokat kell érteni,

amelyeket az állam bocsát ki és betartását szükség esetén állami szankcióval biztosítja.

Az államok között fennálló és fenntartandó kapcsolatok alakították ki az egymás

közötti érintkezés szabályait, hozták létre a nemzetközi jogot, amely egyidős az államok

megjelenésével. A nemzetközi jog legtágabb értelemben azokat a szabályokat foglalja

magában, amelyek az állam és a más nemzetközi jogalanyok közötti kapcsolatokat

rendezik.

A nemzetközi jog azoknak a magatartási szabályoknak összessége, amelyek a

nemzetközi jog alanyai – elsősorban az államok - közötti kapcsolatok rendezését

szolgálják és az államok megegyezésével jönnek létre.

Az újkori jogelmélet történetén a XVI. századtól végigvonul, egymással küzd két

irányzat, a természetjogi és a tételes jogi vagy pozitivista irányzat.

- A természetjogi1 felfogás szerint a jog a természet, a társadalom rendjében rejlő

jelenség, amit az ember nem alkot, csak felismer és alkalmaz, vagyis: a jog függetlenül

az államtól követést igényel, az államok magatartását a nemzetközi kapcsolatokban is

akaratuktól, ill. megegyezésüktől független normák irányítják.

- A tételes jogi2 nézet az állam által alkotott jog szabályaiból kiindulva vizsgálja azok

lényegét, érvényesülésük módozatait. Felfogása szerint a nemzetközi jog szabályait is

az államok hozzák létre, mégpedig akarat-megegyezésükkel, vagyis az államokat csak

az általuk vállalt és részvételükkel létrejött szabályok kötik. A mai nemzetközi

kapcsolatokban ez az uralkodó felfogás érvényesül.

A nemzetközi jog jellegét és sajátosságait tehát az egymással kapcsolatban álló

államok határozzák meg.

A nemzetközi jog keletkezési módja is speciális, eltér a belső jog keletkezésétől.

Amíg az államon belüli jog mindig csupán egy állam akarata, addig a nemzetközi

jogszabály csak úgy jöhet létre, ha annak megalkotásában két vagy több állam vesz

1 Természetjog 2 Tételes jog

6

részt. Nemzetközi joggá egy szabályt mindig a keletkezési módja teszi, sohasem a

tartalma. A belső jogtól eltér a megszűnése is: ehhez szintén a résztvevő államok akarat-

megegyezése szükséges, ugyanez érvényes a nemzetközi jogszabályok módosítására is.

A nemzetközi jog tárgyát elsősorban az államok közötti olyan kapcsolatok képezik,

amelyek az államok, mint a főhatalom gyakorlói között jönnek létre. Lényeges azonban,

hogy nem minden államközi kapcsolat tárgya a nemzetközi jognak, hanem csak azok,

amelyekben az államok, mint a szuverenitás hordozói lépnek fel.

A nemzetközi jog kikényszeríthetősége is különleges. A belső jog

kikényszerítésére az államnak megfelelő erőhatalmi szervezet áll a rendelkezésére

(bíróság, rendőrség, katonaság, stb.) A nemzetközi kapcsolatokban nem létezik olyan,

hogy államok felett álló központi hatalom, amely mindenkor biztosítaná a nemzetközi

jog szabályainak betartását. A nemzetközi kapcsolatokban, mint a nemzetközi jogi

szabályok betartását biztosító erő – általános szabályként – maga az állam lép fel. Ez az

intézmény az önsegély. A nemzetközi jogban a jogalanyoknak mindenkor a

kompromisszumra kell törekedni.

A nemzetközi jog önmagán kívül minden más jogot belső jognak tekint. Ezért

nagyon fontos megvizsgálnunk a kettő egymáshoz való viszonyát, van e köztük

kapcsolat, ha igen, az milyen, és mi történik, ha például a kétféle jog szabályai

egymással ellentétben állnak.

Két különböző felfogás is kialakult ez ügyben, a dualista és a monista:

- A dualista felfogás szerint a nemzetközi jog és a belső jog elkülönült jogrendszert

alkot, vannak ugyan érintkezési pontjaik, de nem fedik egymást. Az állami szuverenitást

abszolút tiszteletben kell tartani, ugyanakkor követelmény van arra nézve, hogy a

nemzetközi jog és a belső jog között harmónia legyen. A belső jogba a nemzetközi

kötelezettségeket „át kell emelni”. A belső jogalkalmazó nem közvetlenül a nemzetközi

jogot, hanem az annak megfelelő belső jogot alkalmazza.

- A monista felfogás szerint a belső állami jogi és a nemzetközi jog együttesen egységes

jogrendszert alkotnak. Abban a kérdésben viszont, hogy az egységes jogrendszeren

belül a nemzetközi jogot vagy a belső jogot illeti-e meg elsőbbség (primátus) nincs

egységes álláspont.

7

• G. F. Hegel és követői szerint a nemzetközi jog csak a z állam belső jogának

meghosszabbítása, nem egyéb tehát, mint az állam külső joga. E felfogás szerint

a nemzetközi jog szabályainak kötelező ereje csak az állami jog rendelkezésein

nyugszik, tehát e felfogás a belső jog primátusát vallja, politikai célja: az állam

felsőségét hirdetni (porosz „totális” állam).

• A nemzetközi jog elsőbbségét hirdető H. Kelsen és az ún. bécsi iskola felfogása

szerint a nemzetközi jog minden jogrendszer alapja, azaz a nemzetközi jog az,

amely az állami jogot a nemzetközi jog szabályaiból vezeti le.

Napjainkban, egyrészt az intenzívebb államközi kapcsolatok nyomán egyre jobban

beszűkül az államok belső joghatóságának köre (azaz egyre több területen vállalnak az

államok egymással szemben kötelezettségeket), másrészt a nemzetközi jog szabályai

nemcsak az államok egymás közötti kapcsolatait, hanem az állam és a természetes

személy közötti viszonyt is érintik. Az államok ma is szabadon választhatják meg a

nemzetközi jog és a belső jog közötti összhang megteremtésének módozatait, azonban

nemzetközi felelősség terheli őket amiatt, hogy a nemzetközi síkon vállalt

kötelezettségeik és a belső joguk között ne álljon fenn ellentét. A nemzetközi szerződést

a belső jogrendbe egyedi belső jogszabállyal átemelhetik, illetve gondoskodhatnak

arról, hogy a belső jogszabályok megfeleljenek a nemzetközi síkon vállalt

kötelezettségeknek.

A nemzetközi jog forrásai

A nemzetközi jog forrásai azok a formák, amelyekben kifejezésre jut a nemzetközi

jogot alkotó államok összeegyeztetett akarata.

A nemzetközi kapcsolatok történelmében az államok megegyezésének két formája

alakult ki, a nemzetközi szokásjog, olyan szokások, jogok, melyeket az államok

gyakorlata alakított ki, és a nemzetközi szerződések, melyek megkötése során az adott

jogok határozott módon, és általában írásbeli formában jöttek létre. A nemzetközi jog e

két forrásának az államok megegyezése az alapja. A két jogforrás viszonya a történelem

során komoly változáson ment keresztül, és megállapítható, hogy napjainkra a

szerződések szerepe jelentősen megnövekedett, a szokásjogéhoz képest. A nemzetközi

kapcsolatok egyre sokrétegűbbé, összetettebbé, és bonyolultabbá váltak, ezért az

államközi kapcsolatok egyre jobban igénylik a határozottabb formában történő,

egyértelmű szabályozást.

8

Beszélhetünk ezen kívül még egyéb jogforrásokról is, mint például a nemzetközi

szervezetek határozatai, az államok egyoldalú aktusai, és a nemzetközi

udvariasság.

A nemzetközi szerződések, és a nemzetközi szokásjog, mint jogforrás viszonya a

történelem során komoly változáson ment keresztül, és megállapítható, hogy napjainkra

a szerződések szerepe jelentősen megnövekedett, a szokásjogéhoz képest. A nemzetközi

kapcsolatok egyre sokrétegűbbé, összetettebbé, és bonyolultabbá váltak, ezért az

államközi kapcsolatok egyre jobban igénylik a határozottabb formában történő,

egyértelmű szabályozást.

A nemzetközi szokásjog esetében az államok bizonyos időn keresztül ugyanolyan

helyzetben ugyanazt a magatartást követik Ehhez később társul az a meggyőződés, hogy

ennek a magatartásnak a betartása jogilag kötelező (opinio juris). Létrejöttéről

hallgatólagos egyetértés van az államok között.

Területi hatálya attól függ, hogy annak kialakításában mely államok vettek részt.

Ennek alapján beszélhetünk bilaterális (kétoldalú, két érdekelt állam), partikuláris,

illetve regionális (meghatározott államok körét érinti) szokásjogi normákról.

Itt kell megemlíteni az egyetemes (univerzális) nemzetközi jogi szabályokat, vagy

szokásjogokat, mely a múltban, hosszú idő alatt, szokásjogi úton keletkezett. Ilyen

például a diplomáciai mentességek. Ezen szokásjogi szabályok az államok

nemzetközösségi közösségének egészét érintik. Kialakulásuk hosszú, és bonyolult

folyamat. Egyrészt a sok szereplő miatt, másrészt hiába van sok érintett szereplő, nem

biztos, hogy egyformán érdekeltek, és aktívak. A passzivitás is jelenthet elfogadást.

Egyes államok érdekeltebbek lehetnek (például tengeri jog esetében a tengerparti

államok), illetve egyes államoknak nagyobb az érdekérvényesítő képessége

(nagyhatalmak akarata).

Napjainkban a nemzetközi szervezetek egyre jelentősebb szerepet játszanak az

egyetemes nemzetközi jog létrejöttében. A nemzetközi kapcsolatok szervezettségének

biztosítására nemzetközi szervezetek jöttek létre. Ezen szervezetek (különösen az

ENSZ) elősegítik a nemzetközi megegyezések létrehozását, a közreműködésükkel

létrejövő, a nemzetközi szervezetek határozataiban szereplő normák valamennyi

államra – vagy legalábbis azok nagy többségére – kiterjedő egyetemes szabályokká

válhatnak. Ezek lehetnek ajánlás jellegűek (soft law), vagy kötelező határozatok.

9

Az államok egyoldalú aktusai (egyoldalú jognyilatkozatai) szintén bizonyos

szerepet játszhatnak a nemzetközi kapcsolatokban, ha adott esetben nemzetközi jogok

és kötelezettségek fakadnak belőlük. Ilyen nyilatkozat például, mikor egy állam

megállapítja, hogy a területe feletti légtérben milyen magasságig kíván szuverenitást

gyakorolni.

Az egyoldalú jognyilatkozatoknak összhangban kell lenniük a nemzetközi jog

hatályos szabályaival, azaz nem sérthetik fennálló nemzetközi jogi kötelezettségeiket.

A nemzetközi udvariasság szabályai az államok egymás közötti érintkezésében

követett udvariassági előírások: az államok részéről hiányzik ebben az esetben a

magatartás, kötelező jogi jellegének elismerése. Ilyenek, pl.: a diplomáciai jegyzékben

alkalmazott formaságok, amelyek nem minősülnek jogilag kötelező szabályoknak ezért

figyelmen kívül hagyásuk legfeljebb udvariatlan magatartás, nem jelenti a nemzetközi

kötelezettség megsértését.

A nemzetközi szerződések a nemzetközi joga alanyai között létrejött megállapodás,

mely nemzetközi jogok és kötelezettségek létrehozására, módosítására, megszüntetésére

irányul. Fontos kiemelni, hogy e szerződések nem csak államok között jöhetnek létre,

továbbá hogy nemzetközi jogokra és kötelezettségekre vonatkoznak. Lehetnek kétoldalú

és többoldalúak. Rendszerint írásban kötik őket, elvileg létezhetnek szóbeli

megegyezésen alapulók is, de ezek jelentősége elenyésző. A gyakorlatban konkrét

szabályok alakultak ki a nemzetközi szerződések megkötésére, hatálybalépésére,

érvényességére, értelmezésére. Ezek a szabályok a nemzetközi szerződések joga, melyet

az 1969-ben Bécsben elfogadott egyezmény.3 Ezen egyezményben foglalt szabályok

hatása alól ma már egyetlen állam sem vonhatja ki magát.

A nemzetközi jogforrások hierarchiája különleges. Érdemes elgondolkodni, hogy

vajon van e egyáltalán. A fentebb felsorolt jogforrások a hierarchiában egyenrangú

szerepet töltenek be, egymás mellett helyezkednek el. Mára azonban kialakultak a

nemzetközi jognak alapvető, egyetemes érdekeket kifejező szabályai, a nemzetközi joga

általános alapelvei.4 Ezeket az általános alapelveket azok az államok is kötelezőnek

tekintik magukra nézve, melyek nem tagjai az ENSZ-nek.

A nemzetközi jog forrásainak hierarchiája végül a nemzetközi szerződések jogáról

szóló egyezményben konkrét, határozott formát öltött. Itt bevezetésre kerül a

3 Lásd 1987. évi 12. tvr. 4 Lásd később ENSZ Alapokmány 2. cikk

10

nemzetközi jog általános alapelvei kifejezés helyett a nemzetközi jog feltétlen

alkalmazását igénylő szabok megjelölésére a kógens szabályok (jus cogens) elnevezést.

Az egyezmény 53. cikke szerint a nemzetközi szerződés semmis, ha a megkötésének

időpontjában az általános nemzetközi jog valamely feltétlen alkalmazást igénylő

szabályába ütközik. A feltétlen alkalmazást igénylő szabály olyan normát jelent,

amelyet csak a nemzetközi jognak ugyanilyen jellegű későbbi szabályával lehet

megváltoztatni. Az ilyen jellegű szabályokból tehát az államok egymás közötti

kapcsolataiban nem „szerződhetnek ki”.

A szerződések jogáról szóló egyezmény azonban nem sorolja fel a kógens

szabályokat, ezek korunkban, az ENSZ Alapokmányában szereplő alapelvekhez képest

folyamatosan bővülnek (pl. alapvető emberi jogok köre). A kógens jellegű szabályok

kialakításában a nemzetközi bíróságok döntései valamint az egyetemes jellegű

nemzetközi szerződések játszanak lényeges szerepet. A kógens szabályok a

hierarchiában a nem kógens jellegű (diszpozítív) szabályok (szokásjog, szerződések)

felett foglalnak helyet.

A nemzetközi joga alanyai

Azok lehetnek jogalanyok, a nemzetközi jog szerint, akik a nemzetközi

kapcsolatokban saját jogok és kötelezettségek hordozói. A nemzetközi jog alanya pedig

az, akinek jogait és kötelezettségeit közvetlenül a nemzetközi jogszabályozza: azok

nemzetközi síkon érvényesülnek, vagyis nemzetközi jellegűek.

A nemzetközi jog legfőbb alanya az állam. Az államhatározza meg, hogy kiket

minősítenek további nemzetközi jogalanyoknak. Az államok közös megegyezéssel

további nemzetközi jogalanyokat hozhatnak létre: egyes esetekben részleges

jogalanyiságot, illetve szűk körű jogokat ismerhetnek el.5 Az állam a nemzetközi

kapcsolatok legfőbb szereplője, létrejöttével – függetlenül attól, hogy elismerik-e vagy

sem – a nemzetközi joga alanyává válik. Ez az állam eredeti nemzetközi jogalanyisága.

A nemzetközi jog teljes jogú alanyai, azaz bármilyen nemzetközi joggal és

kötelezettséggel rendelkezhet. Csak az állam szuverén – azaz rendelkezik saját területén

főhatalommal, és dönthet jogilag függetlenül minden más államtól, saját ügyeiben – és

kötelesek egymás szuverenitását tiszteletben tartani.

5 ENSZ Nemzetközi Bíróságának véleménye (Bernadotté-ügy)

11

Korunk globális világproblémái csak az államok összehangolt akaratával oldhatók

meg (környezeti szennyezés, túlnépesedés, egyenlőtlen gazdasági és társadalmi fejlődés,

stb.). Emiatt figyelembe kell venni a nemzetközi jog alanyainak vizsgálatakor az

államok nemzetközi közösségét. A nemzetközi jognak alanya az államok nemzetközi

közössége is, azonban nem önálló alanya, mivel a korunkban létező államok összessége

alkotja.

A nemzetközi jog alanyai a nemzetközi szervezetek is. Jogalanyiságuk azonban

nem eredeti, csak származékos, és jogképességük nem teljes körű. Jogalanyiságuk

terjedelme a létrehozó államok akaratától függ. Például nem gyakorolhatnak területi

főhatalmat. A jogalanyiságuk szubjektív, azaz a nem tagállamok vonatkozásában csak

elismeréssel szerezheti azt meg. Ez alól az ENSZ kivétel, ebben az esetben a

jogalanyiság nem tagállamok vonatkozásában is fennáll.

Korunk legújabb jelensége pedig az, hogy a nemzetközi kapcsolatok alanyainak

köre kibővült az egyénekkel is. Az emberi jogok védelmével összefüggésben olyan

nemzetközi megállapodások jöttek létre, amelyekben az államok egymás

vonatkozásában vállalták, hogy határaikon belül tiszteletben tartják a lakosság emberi

jogait, és ezáltal lehetővé vált ugyanis, hogy egyének jogaik megsértése esetében

nemzetközi fórumokhoz fordulhassak. (pl.: az Emberi Jogok Európai Egyezménye

értelmében – bizonyos feltételek fennállása esetében – természetes személyek panasszal

fordulhatnak az Emberi Jogok Európai Bíróságához, ha azt állítják, hogy az állam

megsértette jogaikat.)

A nemzetközi jog alapelvei (az ENSZ Alapokmányában rögzített alapelvek)

A nemzetközi kapcsolatokat szabályozó jogi normák között kiemelkedő

jelentőségűek, melyek meghatározzák a kapcsolatok struktúráját, az államok és egyéb

jogalanyok által követendő magatartás főbb kereteit. Ezek alkotják a nemzetközi jog

gerincét, ezekre támaszkodik az egész nemzetközi jogrendszer. Az alapnormák szorosan

összefüggnek, és részben át is fedik egymást. Ennek oka, hogy valamennyi alapnorma

ugyannak a társadalmi jelenségnek a decentralizált hatalmi struktúrán alapuló

nemzetközi kapcsolatrendszernek a különböző oldalait, összetevőit, elemeit írja körül,

illetve szabályozza.

12

„Az Egyesült Nemzetek Alapokmányát az Egyesült Nemzeteknek a nemzetközi

szervezet létesítésére összehívott Értekezlete fogadta el 1945. június 26-án San

Franciscóban. Az Alapokmány 1945. október 24-én lépett hatályba.”6

A nemzetközi jog alapelveit az Alapokmány I. Fejezet Célok és elvek alcím alatt, a

2. cikkben tartalmazza:7

• Az államok szuverenitása és egyenlősége tiszteletben tartásának kötelezettsége:

a Szervezet valamennyi tag szuverén egyenlőségének elvén alapszik.

• Az erőszak tilalma: A Szervezet összes tagjainak nemzetközi érintkezéseik során

más Állam területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen irányuló vagy az Egyesült

Nemzetek céljaival össze nem férő bármely más módon nyilvánuló erőszakkal való

fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniuk kell.

• A beavatkozás tilalma: A jelen Alapokmány egyetlen rendelkezése sem jogosítja

fel az Egyesült Nemzeteket arra, hogy olyan ügyekbe avatkozzanak, amelyek lényegileg

valamely Állam belső joghatóságának körébe tartoznak, és nem kötelezi a tagokat arra

sem, hogy az ilyen ügyeket a jelen Alapokmánynak megfelelő rendezési eljárás alá

bocsássák; ez az elv azonban a VII. fejezetben tárgyalt kényszerítő intézkedések

alkalmazását semmiben sem érinti.

• A viták békés megoldásának kötelezettsége: A Szervezet összes tagjai kötelesek

nemzetközi viszályaikat békés eszközökkel és oly módon rendezni, hogy a nemzetközi

béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe.

• A népek önrendelkezésének joga

• A Szervezet összes tagjai abból a célból, hogy a tagságból eredő jogokat és

előnyöket mindannyiuk számára biztosítsák, kötelesek a jelen Alapokmányban vállalt

kötelezettségeiket jóhiszeműen teljesíteni.

• A Szervezet összes tagjai az Egyesült Nemzetek részére a jelen Alapokmánynak

megfelelően folytatott bármely tevékenységéhez minden segítséget megadnak és

tartózkodnak attól, hogy segítséget nyújtsanak olyan Államnak, amely ellen az Egyesült

Nemzetek megelőző vagy kényszerítő intézkedéseket foganatosít.

• A Szervezet biztosítja, hogy amennyiben a nemzetközi béke és biztonság

fenntartása érdekében szükséges, azok az Államok is, amelyek az Egyesült

Nemzeteknek nem tagjai, ezeknek az elveknek megfelelően járjanak el.

6 Magyar ENSZ Társaság: Az ENSZ Alapokmányáról 7 ENSZ Alapokmánya

13

Az ENSZ Közgyűlésének 1970.-ben elfogadott határozata „az államok baráti

kapcsolatait és együttműködését szabályozó nemzetközi jogi elvekről”8 megemlíti még

az államok együttműködését kötelezettségét, valamint az államok által vállalt

kötelezettségek jóhiszemű teljesítésének elvét is.

Az ENSZ alapokmányának 103. cikkében leszögezik „Ha az Egyesült Nemzetek

tagjainak a jelen Alapokmányból folyó és bármely egyéb nemzetközi megállapodásból

eredő kötelezettségei összeütköznének, az Alapokmányból folyó kötelezettségeket illeti

elsőbbség.”9 A nemzetközi jognak ezen részét azok az államok is kötelezőnek tekintik

magukra nézve, amelyek nem tagjai az ENSZ-nek.

8 UN GA 2625 (XXV) (ENSZ KGY 2625 határozata) 9 ENSZ Alapokmánya 103. cikk

14

2. Speciális helyzetek és státuszok a nemzetközi jogban

A Földünk területi térségei, legyenek azok szárazföldiek, víziek, vagy légiek, két

nagy csoportba sorolhatók jogi szempontból. Egyrészt vannak olyan térségek, melyek

egyértelműen valamely állam területi felségjoga alá tartoznak, - ezek az államok

szárazföldi, vízi (folyók, tavak, tengeri csatornák, tengerek) és légi területei - és vannak,

amelyek nem állnak egyetlen állam területi felségjoga alatt sem. Így egy terület

nemzetközi jogi helyzetét alapvetően meghatározza az, hogy a két csoport közül

melyikbe tartozik.

A területi felségjog kapcsán nemzetközi jog akkor jelenik meg, ha azt korlátozni

akarja valamilyen szempontból. Ez történhet két-vagy többoldalú nemzetközi

szerződéssel, illetve a nemzetközi szokásjoga általános szabályaival. Ilyen különleges,

speciális helyzetű és státuszú területek, - ahol a nemzetközi jog közbeszól, - a folyók, az

enklávék/exklávék, és tulajdonképpen az Északi-sarkvidék is, habár itt nem lehet

egyelőre pontosan megmondani, hogy hol kezdődik, és hogy hol végződik az egyes

államok területi felségjoga.

Azokról a térségekről, melyek nem állnak egyetlen állam területi felségjoga alatt

sem, semmiképpen nem mondható, hogy uratlan területek. Ezek a területek, - a nyílt

tenger, a Déli-sarkvidék, és a világűr, - nem okkupálhatók, azaz egyetlen állam sem

terjesztheti ki területi felségjogát rájuk. A gazdasági, éghajlati változások, a technikai

fejlődés következtében az államok tevékenysége azonban egyre inkább ezekre a

térségekre is kiterjed. E térségek használata során az államok kapcsolatba kerülnek

egymással, azokat közösen, egymással együttműködve használják. E térségek közös

használatára így szükségképpen nemzetközi szabályok alakultak ki. Ezen térségek közül

speciális helyzetűnek mondható első sorban a helyzete, más államoktól való távolsága

miatt a Déli-sarkvidék, és a világűr.

15

a. Sarkvidékek

Északi sarkvidék – Arktisz

Az Északi-sark körüli területeket Arktisznak nevezzük. Legnagyobb része a Jeges-

tenger területére esik, melyet állandó jégtakaró borít, de tartoznak ide szárazföldi részek

is Oroszország, Alaszka, Kanada, Norvégia, Grönland és Izland területéről, melyeket az

év legnagyobb részében szintén hó és jég takar.

Az Arktisznak pontos határa nincsen, de általában a 10 °C alatti júliusi

középhőmérséklettel rendelkező területeket nevezzük így. Más definíciók az Északi-

sarkkörtől (É.sz. 66° 33’) vagy a hóhatártól (az a vonal, amitől északra már nincsenek

fák) északra eső területet értik alatta. Helyzete sok szempontból különleges. Egyes

részei állandóan lakott területek, stratégiai szempontból egyre jelentősebbek, és a

közvetlen közelében levő államok más, vele nem érintkező államokhoz képest a

használatában kimondottan érdekeltek.

A terület gazdasági jelentősége egyre hangsúlyosabb. A tengerfenék igen gazdag

olajban, földgázban, és egyéb ásványkincsekben. Ezek egy részének kiaknázása már

most is folyik, és ahogy újabbnál újabb ásványkincs lelőhelyeket fedeznek fel, a terület

használatának joga felértékelődik. A világ csökkenő és kimerülő természeti erőforrásai

miatt hosszú távon mindenképpen szükségünk lesz az Arktisz ásványkincseire, és

energiakészletére.

A természeti kincsek kiaknázása mellett a terület, jelenleg is, de a közeljövőben még

inkább, mint közlekedési útvonal is kiemelten fontos lesz. A rajta keresztül vezető légi

forgalom már most is nagymértékben növekszik, mivel a terület felett elhaladó

légifolyosók lényegesen lerövidítik az utat Európa, Ázsia, és Amerika között.

A klímaváltozás miatt felmelegedésnek „köszönhetően” a jégsapka mérete

csökkenőben van, a Jeges-tengert borító jég olvadása miatt az Atlanti- és a Csendes-

óceánt összekötő Északnyugati átjáró napjainkra teljesen hajózható útvonallá vált. Ez

olcsó hajózási útvonal alternatívát jelent a Panama-csatornával szemben. Az orosz

sarkvidéken át vezető Északkeleti átjáró még részlegesen elzárt, de várhatóan a

közeljövőben ez az útvonal is meg fog nyílni.

Itt kell még megemlíteni a katonai szempontokat is. A vastag jégpáncél tökéletesen

használható fel és leszállópályának, így stratégiai jelentősége a repülők tankolása,

felszerelése, esetleges állomásoztatása szempontjából kiemelkedő. A modern

technikának köszönhetően a mai nagy, taktikai, nukleáris fegyverek hordozására is

16

alkalmas atom-tengeralattjárók pedig képesek arra is, hogy a sarkot vastagon borító

jégpáncél alatt áthajózzanak, sőt akár hosszabb ideig ott állomásozzanak is. Ahol a jég

pedig elég vékony, és áttörhető, ott akár a felszínre is emelkedhetnek.

A terület felosztására először egyes érdekelt államok az un. „Szektorelméletet”

kívánták alkalmazni. Azaz a sarki terület részei (szektoronként) a sarkot körülvevő azon

államokhoz tartozik, melyek szárazföldi területe a sarkkörön túlnyúlik. Ezeket a

szektorokat pedig azok a körívek választják el egymástól, melyek az Északi-sarktól

kiindulva az érdekelt államok közös határának a tengerparton levő pontjához futnak. Ez

alapján az Északi-sarkvidék orosz, kanadai, amerikai (Alaszka), norvég (Spitzbergák),

és dán (Grönland) szektorokra oszlana. Természetesen ezt az elméletet érdeksérelmek

miatt nem fogadta el minden érintett, illetve saját maga szerint „érintett” ország. E

szerinti felosztás alapján egyes országoknak csak egészen kis terület jutott volna, vagy

mint például Izlandnak szinte semmi.

Tekintettel arra, hogy szárazföld nincs a Jeges-tengeren, a terület nem önálló

szuverén állam, így a térség esetében, mint irányadó jogra a nemzetközi jogra, azon

belül is a nemzetközi megállapodásokra, a tengerjogi egyezményekre (parti tenger,

szigetközi víz, tengerszorosok) valamint a gazdasági jogra (kontinentális talapzat)

támaszkodhatunk. Az ENSZ 1982-ben a parti vizek kiterjedését 12 tengeri mérföldben

(tm, 1 tengeri mérföld=1,85 km) jelölte meg. Az államok számára ezt követően a

további 188 tm-et engedélyezett kizárólagos gazdasági övezetként (különleges jog

ásványkincsek feltárására, halászatra, stb.) A tengerjog azonban a továbbiakban is

rugalmas, ugyanis ezt követően folytatódik a jogi exkluzivitás, az ún. kontinentális

talapzaton. A 200 m-es tengeri mélységig ez további jogot ad az érdekelt államok

számára, sőt ha a természeti erőforrások kiaknázásának lehetősége adott, akkor ezen túl

is.

A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy az Arktisz a határállamok számára szabad tér

a 200 tengeri mérföldös távon túl is, egészen addig, amíg nem ütközik egy vagy több

állam elsajátítási vágyával.

Oroszország komoly természetföldrajzi, biológiai, és geofizikai kutatásokat folytat a

területen, és e kutatások eredményeinek segítségével (pl.: az északi sark az eurázsiai

17

földrészhez tartozik) próbálja bizonyítani jogait egy kb. 1,2 millió négyzetkilométeres

„Arktiszi tortaszeletért”. Az általa bizonyítottnak tekintett jogait pedig ki is mutatja,

néha nagyon érdekesen. Ennek ékes példája volt, mikor 2007 nyarán két mini

tengeralattjáró segítségével az Északi-sarkponton, kb. 4000 méter mélységben a

tengerfenéken kitűzte nemzeti lobogóját, ezzel mintegy bejelentette igényét a területre.

Mindezen „békés” cselekedetek mellett Oroszország katonailag is felkészült, hogy

érdekeit érvényesítse egy esetleges sarkvidéki konfliktusban.

Kanada és az Egyesült Államok is érdekeltek a terület feletti ellenőrzési jogok

megszerzésében. 2007 nyarától komoly vita van a két ország között, mivel a sarki jég

egy részének elolvadása miatt újra megnyílt az Északnyugati átjáró, mely azt jelenti,

hogy a csatorna folyamatosan jégmentes, és így biztonságosan hajózható.

Az USA azt kívánja, hogy az új csatornát nyilvánítsák nemzetközi hajózási

útvonallá, míg Kanada továbbra is, mint saját beltengerként birtokolná ezt a területet.

Bizonyos területeken viszont az együttműködés figyelhető meg. A közös „ellenség

miatt”, mint például az orosz fenyegetés, Kanada, Dánia és az USA is egyre komolyabb

közös sarkköri kutatásokat folytat. Tudományos érvekkel bizonyították azt, hogy a

Jeges-tenger alatti sarkpont az észak-amerikai kontinentális platóhoz és Grönlandhoz

(amely szintén az amerikai kontinens része) tartozik. Emiatt persze az északi-

sarkvidékből 1,75 négyzetkilométernyi területre ők is igényt tartanának. A probléma

megoldás csakis a kontinentális talapzatok és a lemezek nemzetközi elhatárolása lehet,

ebben az esetben pedig erről ENSZ független szakértőinek kell kimondaniuk a végső

szót.

Habár az Északi-sarkvidék csak öt állammal határos (Dánia, USA, Kanada,

Norvégia és Oroszország), a geopolitikai érdekeinek érvényesítése miatt az Európai

Unió is bekapcsolódott a terület megszerzéséért folyó versenybe. Meggyőződése az EU-

nak, hogy az Északi-sark a „világközösség része”, jelentsen is ez bármit, nem pedig egy

izolált tér. Szerinte a sarkvidéket nemzetközi közösségi tulajdonnak kell tekinteni. Így

kialakulóban van az EU saját Arktisz politikája is. Pl.: 2008.11.20.-án kiadott

közlemény „Az Európai Unió és az Északi-sarkvidék10”. A térképen az európai arktiszi

országok mindegyike berajzolta a parti tengerek és a kizárólagos övezetek kiterjedését.

10 Az európai bizottság közleménye: Az Európai Unió és az Északi-sarkvidék

18

Területének kétszeresére tart igényt Norvégia, körülölelve a Spitzbergákat is. A

legdélebbi övezetet Izland rajzolta be, a gazdasági övezet kiterjedésével azonos a

szárazföldi területe. Dánia pedig a holdudvarát Grönland köré vonta, és ez csak a

Kanadai szigetvilágnál keskenyedik el. Természetesen minden ország jelentős

területekkel egészítette ki a „bejelentett és lehetséges területi igényeit”. Így is maradtak

vitás területek a sark körül, illetve Norvégia és Oroszország területeinek érintkezése

mentén.

Mivel várható, hogy az Északi-sarkvidék jégmentes lesz a közeljövőben, (az ESA,

és más kutatók szerint megközelítőleg 2040 körül)11 a sark iránti érdeklődés várhatóan

kiújul. Egyre több ország kezd érdeklődni a terület iránt, mondván mi is „sarki ország”

vagyunk, melyek távol fekszenek az Északi-sarktól. Például Franciaország, Kína, Málta,

sőt már Indiának is van az Északi-sarkkal kapcsolatos politikája.

Jelenleg az északi-sarkvidék nemzetközi területnek számít, azonban a sarkvidék

egyes részeinek elhatárolása az érdekelt tagállamok közötti kétoldalú megállapodások

alapján történik. A terület használatával kapcsolatban még nagyon sok kérdés vár

rendezésre, egy azonban kijelenthető, a terület semmiképpen nem tekinthető olyan

térségnek, amely nem áll területi felségjog alatt.

1. ábra Az Északi-sarkvidék területi felosztása12

A kép teljes méretben megtalálható a mellékletben.

11 Áthajózhatóvá vált az Északi-sark vidéke a felmelegedés miatt 12 Saját készítés, forrás http://www.dur.ac.uk/uk/resources/ibru/arctic.pdf alapján.

19

Déli sarkvidék – Antarktisz

Antarktisz (más néven Déli-sarkvidék) a déli szélesség 55. fokától délre fekvő

kontinens. Magába foglalja a szűkebb értelemben vett Antarktikát, valamint számos

szigetet (Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, Déli-Orkney-szigetek, Déli-Shetland-

szigetek). A kontinens (szárazföld) területe Európánál nagyobb, és nagy távolságra

fekszik az összes többi kontinenstől. A szárazföldi területet 98%-ban jég fedi, melynek

vastagsága a 2000 méter is meghaladja, így ez a „legvastagabb” kontinens. A szárazföld

körüli óceán egy részét is jég, úgynevezett selfjég takarja. A fagyos, zord, sarkvidéki

éghajlata miatt emberek állandó letelepedésére nem alkalmas, a terület lakatlan. Az

egyedüli lakott helyek a kutatóállomások, azonban ezek ellátása is máshonnan, légi és

vízi úton történik.

A Déli-sarkvidéket, a felfedezését követően egészen a XIX. század végéig szinte

minden állam teljesen természetesen, a maga sajátos földrajzi helyzete miatt, úgy

tekintette, hogy az nem áll egyetlen állam területi felségjoga alatt sem.

2. ábra Az Antarktisz térképe13

A kép teljes méretben megtalálható a mellékletben.

A XX. század elejétől azonban a kontinens iránti érdeklődés megnőtt. Az államok

egyre nagyobb érdeklődést kezdtek tanúsítani az ott lévő természeti kincsek iránt,

illetve stratégiai jelentősége is megnőtt a területnek. Antarktisz egyes területeire több

állam (számszerűleg 7) is bejelentett szuverén igényt. A terület nemzetközi jogi

helyzetét végül az 1959-ben, Washingtonban, eredetileg 12 állam által, határozatlan

időre kötött Antarktisz-szerződés14 rendezte. A Szerződést eredetileg megkötő 12 állam

a következő volt: Argentína, Ausztrália, Belgium, Chile, Franciaország, Japán, Új- 13 Saját készítés, forrás http://www.worldmapfinder.com/Hu/Antarctica/ alapján 14 Antarktisz-szerződés, ATS - Antarctic Treaty Secretariat

20

Zéland, Norvégia, Oroszország, Dél-afrikai Köztársaság, Egyesült Királyság, és az

Egyesület Államok. Az egyezményt napjainkig további 36 ország írta alá.15

(Magyarország 1984-ben csatlakozott.16).

Az Antarktisz-egyezmény egy, a földrész közjogi státuszát meghatározó nemzetközi

megállapodás, amelyet 1959. december 1-jén kötöttek meg, és 1961. június 13-án lépett

hatályba.

A Szerződésnek alapvető célja az volt, hogy biztosítsa, hogy az államok Antarktiszt

csak békés célokra, egymással együttműködve használják.

A szerződés kimondja, hogy az Antarktiszt kizárólag békés célokra szabad

használni. Minden katonai tevékenység, katonai támaszpontok létesítése,

hadgyakorlatok tartása, fegyverek kipróbálása, mindenfajta nukleáris robbantás,

radioaktív hulladékok elhelyezése szigorúan tilos! Nem tiltja azonban tudományos

kutatás, vagy egyéb békés tevékenység érdekében katonai személyzet, vagy felszerelés

használatát.

A szerződés fontos rendelkezése, hogy kimondja, a szerződő államok

„befagyasztották” az Antarktiszra támasztott területi igényeiket; nem mondanak le

ugyan korábban bejelentett igényeikről, de nem törekednek azok érvényesítésre, amíg a

szerződés hatályában van. (Ez alatt nem támasztható új szuverenitási igény sem).

3. ábra Az államok Antarktiszi el nem ismert

területi követelései, igényei17

A kép teljes méretben megtalálható a mellékletben.

15 A mellékletben 3. számú ábra alatti táblázatban megtalálható az összes ratifikáló állam 16 Magyar Közlöny, 1984. évi 27. száma 17 El nem ismert területi igények

21

A tudományos kutatás szabadságának jegyében az államok együttműködnek, a

kutatóállomások között személyzetet cserélnek, a kutatási terveikről, és az elért

eredményeikről lehetőleg tájékoztatják egymást.

A megfigyelők, valamint az expedíciók, és a kutatóállomások tudományos

személyzetének tagjai annak az államnak a joghatósága alá tartoznak, amelynek

az állampolgárai, minden olyan cselekményük, vagy mulasztásuk miatt, amelyet a

feladatuk érdekében az Antarktiszon elkövetnek. Az egyéb joghatósági kérdéseket a

szerződő felek konzultatív értekezleten rendeznek, melyeket a szerződés

rendelkezéseinek előmozdítása érdekében is tartanak.

A konzultatív értekezleten minden aláíró részt vehet, de az esetleges döntések

meghozatalában csak az eredeti 12 aláíró állam, és 16 olyan később csatlakozott állam

vesz részt, amelyek valamilyen érdemi tevékenységet is folytatnak a Déli-sarkon.

A terület természeti és gazdasági szempontból is fontos, így a Szerződés megkötését

követően felmerült, hogy szükség van a Déli-sarkvidéki élővilág védelmére, és az

ásványkincsek kitermelésének szabályozására. Londonban 1972-ben, és 1980-ban

egyezmények születtek, először az Antarktiszi fókák védelméről, majd pedig a teljes

tengeri flóra és fauna védelméről.

Az ásványkincsek kiaknázásának szabályozása azonban már nem volt ilyen

egyszerű, és könnyű. Wellingtonban 1988-ban megkötötték az ásványkincsek

kiaknázásának szabályairól szóló szerződést, azonban annak végrehajtása során már az

ENSZ keretében is komoly problémák merültek fel. Egyes államok tiltakoztak, mivel

attól tartottak, hogy a természeti kincseket kimerítik azok az államok, amelyek

rendelkeznek a körülményeknek megfelelő technika lehetőségekkel. Emiatt az

egyezmény soha nem lépett hatályba.

Ezt követően 1991-ban, Maridban létrehozták az Antarktisz-szerződés kiegészítő

jegyzőkönyvét (Környezeti Protokoll), amely kimondja, hogy Antarktisz területén az

ásványkincsek kiaknázása 50 évig moratóriumi tilalom alá esik. A jegyzőkönyv szerint

a kontinens olyan természetes tartalék, amely a békét, és a tudományt szolgálja.

Azaz kimondhatjuk, hogy az Antarktisz – akárcsak a nyílt tenger - a világnak olyan

térsége, amely nem áll egyetlen állam felségjoga alatt sem. Területére a nemzetközi jog

vonatkozik, azon belül is a nemzetközi szerződések az irányadóak, esetünkben pedig ez

az Antarktisz-szerződés, és az ehhez kapcsolódó egyezmények, szerződések.

22

b. Enklávék/Exklávék

Ha egy állam területét vizsgáljuk földrajzi szempontból, az államterület jelentős

része szárazföldből áll, mely jellemzően összefüggő terület. Ezen megállapítás alól

vannak kivételek. Ilyen területi kivételek az enklávék, és az exklávék.

A két fogalomra többféle meghatározást is találhatunk a nemzetközi

szakirodalomban. Robinson, Raton, Farran és még sokan mind definiálja valamilyen

formában a fenti fogalmakat, azonban ezek néha jelentősen eltérnek egymástól, nem

teljesen egyformák, sőt néhány esetben a fogalmakat felcserélve, keverve használják.

Egyes definíciókból az szűrhető le, hogy csak földrajzi területek esetében, más

definíciók alapján pedig akár államok esetében is beszélhetünk enklávékról.

Ha a politikai földrajzban használatos definíciókat nézzük, akkor az enklávé olyan

államterület, amely teljes egészében egy másik ország területén belül helyezkedik el,

míg az exklávé egy olyan terület, amelynek nem áll fenn területi folytonossága az

anyaországgal.

„A két fogalom a diplomáciai zsargonba a szakterület lingua francájából, a

franciából került át a többi nyelvbe. A francia szó története a latin inclavatusig

vezethető vissza, melynek jelentése: kulccsal bezárt (terület). Az exklávé szót az

előbbinek logikai kiterjesztéseként három évszázaddal később hozták létre.”18

Több olyan terület is van, mely egyszerre enklávé és enklávé, de a két fogalom nem

szinonima.

4. ábra19 C enklávéja A-nak és exklávéja B-nek. 5. ábra20 C exklávéja B-nek, de nem enklávéja A-nak.

18 Enklávé és exklávé - Wikipédia 19 Saját készítés 20 Saját készítés

23

Az enklávék kivétel nélkül történelmi, politikai vagy földrajzi kényszerűségből

jöttek létre. Az ott élő lakosság ügyeinek kezelése, mind a körülvevő ország, mind

pedig az anyaország számára kényelmetlen, kellemetlen. Az enklávé léte már

önmagában is egy sor megalkuvást igénylő helyzetet eredményez. A történelemben

soha senki nem törekedett és törekszik ilyen területek létrehozására, a részes államok a

meglévő enklávékat is inkább igyekeznek felszámolni, eltüntetni, akár területcserével,

akár az anyaországhoz kapcsolódó korridor létrehozásával.

Az anyaországtól való távolság miatt egyes exklávékban esetében, különösen,

amelyek az anyaországtól távol fekszenek, megfigyelhetők távolodási, függetlenedési

törekvések.

Vannak olyan enklávék és exklávék melyek valódi enklávék, de olyanok is,

amelyeket csak praktikus okokból tekintünk annak.

- Például valódi enklávéról beszélhetünk akkor, ha egy független ország esetében, annak

egy területe (szárazföldi területe) egy meghatározott országba való beutazás nélkül nem

érhető el, és nem rendelkeznek tengerparttal sem. Erre tökéletes példa volt Nyugat-

Berlin esete. A hely nem volt megközelíthető másképp, csak Kelet-Németországon

keresztül, azaz enklávéja volt Kelet-Németországnak Ebben az esetben azonban

Nyugat-Berlin még keleti exklávéja is volt Nyugat-Németországnak. De említhetnénk

saját jogukon önálló, független államokat is, amelyek esetében az egész állam valódi

enklávé, azaz egy olyan független országról beszélünk, amelyet teljes egészében egy

másik ország vesz körül. Fontos megjegyezni azt is, hogy ezek a területek, államok nem

exklávék.

Jelenleg három ilyen szuverén állam létezik:

• San Marino köztársasága Olaszország enklávéja.

• Vatikán egy Rómán belül fekvő ország.

• Lesotho királysága a Dél-afrikai Köztársaság enklávéja.

- Bizonyos területeket általában praktikus exklávéknak vagy kvázi-enklávéknak hívunk.

Ezek közül néhány földrajzilag hozzátartozik az anyaországhoz, mégis a terepviszonyok

miatt könnyebb a terület megközelítése egy másik országon keresztül. Az is

elképzelhető, hogy csak a másik országgal van az adott településnek jó minőségű közúti

24

összeköttetése. Ezeket a területeket általában csak egy rendkívül vékony földterület köti

össze az anyaország nagyobb területével. Ilyen például a ma Szlovákiához tartozó

somoskői vár is – a többszörös határváltoztatás következtében – magyar területről,

Somoskőről közelíthető meg könnyen.

6. ábra Somoskő vára21 A kép teljes méretben megtalálható a mellékletben.

Itt érdemes szólni bizonyos területekről, melyek az enklávékon belül is különösen

érdekesek. Ilyenek a területenkívüliséget élvező területek. A külképviseletek, egyes

nemzetközi szervezetek székhelyei és a katonai bázisok általában nem alanyai a fogadó

ország jogrendszerének, tekintettel arra, hogy nemzetközi szerződések értelmében a

fogadó ország részükre különböző szintű kiváltságokat és mentességeket biztosít. A

fogadó ország jogrendszere azonban rájuk is kiterjed, a terület vezetőjének kérésére a

fogadó ország a jogszabályban biztosított védelmet köteles biztosítani (például

rendőrségi nyomozás, tűzoltás stb.). Ezek a területek nem számítanak valódi

enklávéknak, mivel a fogadó ország területéhez tartoznak. Ilyenek például:

- Az Egyesült Nemzetek Szervezetének a központja az USA területén

- A NATO politikai központja Brüsszelben, Belgiumban

Különlegesek még a másik országnak átengedett területek. Akkor beszélhetünk ilyenről,

ha egy országon belül egyes meghatározott területeket valamilyen okból más ország

birtokol, és ezeknek a területeknek általában valamilyen privilégiumuk van, például

nem kell adót fizetniük. Ezek a területek nem szintén nem valódi enklávék és nem is

élveznek területenkívüliséget. Ezekre példa:

- Napóleon eredeti sírhelyét Longwoodon (Szent Ilonán) az Egyesült Királyság

Franciaország részére átengedte,

21 Somoskő vára

25

A fentiek alapján az figyelhető meg, hogy az enklávék/exklávék komoly

nehézségeket, kellemetlenségeket okozhatnak, mind az anyaországnak, mind a

körülvevő országnak. Problémát jelent általában az adott területeken való áthaladás

ügye.

Az ilyen esetekben érdemes figyelembe venni, hogy az államok területi felségjoga

nem abszolút. Azt korlátozhatják az állam két- és többoldalú nemzetközi szerződései,

illetve a nemzetközi jog, azon belül is a nemzetközi szokásjog általános szabályai. Az

esetekben többségében a probléma feloldható valamilyen kétoldalú nemzetközi

szerződéssel. Gond csak akkor van, ha valamelyik fél nem hajlik a megegyezésre.

Ekkor lehet segítségül hívni a nemzetközi szokásjog valamelyik általános szabályát,

például a nemzetközi jogi szolgalmat, vagy pedig a nemzetközi szomszédjogot.

- A nemzetközi szokásjog segítségével sikerült például 1960-ban megoldani egy

India és Portugália közötti peres ügyet, melynek tétje az India területén való áthaladási

jog volt. A vita során Portugália két portugál enklávé India területén való

megközelítésére nyújtott be igényt, szokásjog címén, amelyet végül is a Nemzetközi

Bíróság elutasított, mivel nem volt bizonyítható az áthaladás korábbi szokásjoga.

26

c. Folyók

A folyó, mint kifejezés egy olyan természetes víztömeget jelent, a szárazföldek

belsejében, ami az állóvizekkel ellentétben állandó mozgásban van. A folyók

rendszerint több forrásból erednek, ezek lehetnek források vagy tavak és egy másik

folyóba (fő- és mellékfolyó) torkollik, vagy valamely tóba, tengerbe, óceánba ömlik.

Vizük a gravitáció hatására a magasabb területekről az alacsonyabbak felé folyik. A víz

mozgási iránya a folyásirány. A legkisebb folyóvizeket ér, csermely, patak, a

legnagyobbakat folyam néven szokták megkülönböztetni. Az elnevezések között nincs

igazából éles határ, sokan csak akkor neveznek folyamnak egy vízfolyást, ha az

hajózható.

Nemzeti folyók

Egy államnak a vízi területe – akárcsak a szárazföldi – az állam területi

fennhatósága, felségjoga alatt áll. Az államok vízi területeinek azon része, melyeket

teljes körülölel, körülvesz egy állam szárazföldi területe, nem igényel nemzetközi

szabályozást. Ilyen vízi területek lehet tavak folyók. E szerint az un. nemzeti folyók

olyan folyók, melyek egy és ugyanazon állam területén folynak keresztül, vagy egy

állam szárazföldi területével körülvett tavak és csatornák.

Nemzetközi folyók

Az államok azon vízi területi részei, melyek más állam területével, illetve területi

felségjog alatt nem álló térséggel (nyílt tenger) érintkeznek, nemzetközi jogi

szabályozást igényelnek. Ezen belül azon tavak felosztását, és elhatárolását, melyeket

több állam szárazföldi területe is körülvesz, eseti megegyezéssel az érdekelt államok

végzik el. Ha pedig egy folyó több állam területén áthalad, vagy az államok közötti

határvonalat képezi, nemzetközi folyóról beszélünk. A nemzetközi tavak pedig

nemzetközi folyókhoz is kapcsolódhatnak. Az ilyen nemzetközi vízi területek

jelentősége nagy, ezért speciális szabályozást igényelnek.

A nemzetközi folyók egyes folyamszakaszai ugyancsak annak az államnak a

területéhez tartoznak, amelynek területén áthaladnak, mivel az állam területi felségjoga

teljes mértékben kiterjed a folyóvizeire.

27

A nemzetközi folyók használata hosszú időn keresztül a hajózással

kapcsolatban vált a nemzetközi szabályozás tárgyává.

Nemzetközi folyóból ez alapján két félét különböztetünk meg.

- közös érdekű: vagy másik folyóba ömlik, vagy ha tengerbe is ömlik, de nem

hajózható

- egyetemes érdekű: nyílt tengerbe ömlik és hajózható

A kereskedelmi hajózást a feudalizmus korában az uralkodók, hűbérurak különböző

rév- és vámjogai nehezítették meg, egyes állomok pedig saját folyamszakaszaikat

elzárták más államok hajói elől. A kereskedelem fejlődésével megerősödött az azzal

foglalkozó polgárság. A hasznot azonban lefölözték a helyi földesurak. Emiatt a

polgárság először csak az államokon belül követelte a földesurak vám-és révjogainak

eltörlését, később pedig e követeléseiket kiterjesztették a nemzetek határán túlra is,

ezáltal a nemzetközi folyók szabad használatának biztosítására törekedtek. Így látható,

hogy a folyami hajózás szabadságának kiharcolása a feltörekvő polgárságnak

köszönhető, s ez a francia forradalom egyik nagy vívmányának is tekinthető. 1792-ben

Franciaország kinyilvánította, hogy egyetlen nép sem sajátíthatja ki egy folyó

kizárólagos jogait saját maga számára.

Kereskedelmi szempontból különösen fontosak azok a nemzetközi folyók,

amelyeknek a tengerrel hajózható kapcsolatuk van. Ezen folyók zavartalan

használatának biztosítása nem csak a parti államoknak fontos, hanem a kérdéses

térségben érdekelt más államok számára is igen jelentős. Így a kereskedelmi hajózás –

utasok és áruk szállítása – biztosítása nem csak az államon belül, hanem az államközi

kapcsolatokban is szabályozást igényel.

E kérdések megfelelő rendezése a továbbiakban csak nemzetközi szerződések

megkötésével vált lehetségessé. E nemzetközi szerződésekben kifejezésre jut az a

szabály, hogy a nemzetközi folyó, ha tengerrel hajózható kapcsolata van, akkor nyitva

áll minden állam kereskedelmi hajói számára.

- 1815. bécsi kongresszuson elfogadottak szerint azok az államok, amelyek területét

ugyan az a folyó (nemzetközi folyók) szeli át, vagy választja el egymástól, a folyókon

való hajózás szabályait közösen rendezzék, és ahonnan az lehetséges, a parti államok

számára a hajózás ezeken a folyókon szabad lesz, egészen a torkolatig. Ez alapján

először a rajnai hajózást szabályozták, 1831-ben. Ezt követően több nemzetközi

szerződés jött létre, melyek a hajózás szabadságát biztosítják, mind Európában, mind a

28

többi földrészen. Ilyen volt például az 1885-ös berlini Kongó-akta, mely megengedte a

szabad hajózást a Kongó és a Niger hajózható mellékfolyóin is.

- Ezt követően a Nemzetek Szövetsége égisze alatt összehívott 1921. évi barcelonai

konferencián a nemzetközi folyók nemzetközi jogi helyzetét általános jelleggel kívánták

szabályozni. A konferencián 42 állam vett részt. A konferencián a nemzetközi folyó

helyett nemzetközi közérdekű víziút kifejezést próbálták bevezetni, mely egy tágabb

fogalmat takart (ebben a tavak is benne vannak). Ezzel kapcsolatban bebizonyosodott,

hogy az egyes nemzetközi folyók sajátosságaira való tekintettel kívánatosabb speciális,

egyedi egyezményeket kötni. Kimondták, hogy a területi főhatalom a nemzetközi

folyókon is érvényesül – a parti állam szuverenitása alá tartozik, de az köteles

karbantartani. Béke idején minden részes államot megilleti a hajózás szabadsága. A

hajózás díjtalan, csak a mederkotrásért kérhető díj. A parti állam kizárólagos joga a

cabotage (a parti állam két kikötője közti személy- és áruforgalom lebonyolítása). A

megalkotott egyezményt és szabályzatot azonban csak 21 állam fogadta el,

Magyarország is az aláírók között volt.22

- A következő jelentős szabályozás az 1966-os A Nemzetközi Jogi Társaság

Helsinki Szabályai (Helsinki Rules), mely a több ország területén fekvő tavakra és

folyóvizekre mond ki szabályokat.

- Továbbá ide tartozik még az 1977-es Mar del Plata – ENSZ konferencia: azonban

ez csak ajánlásokat tartalmaz.

Lehetséges megoldások a nemzetközi folyók hajózási célú hasznosítására:

- a szabad hajózás csak a parti államokat illeti meg (Észak- és Dél-Amerika, pl.

ilyen a Szent Lőrinc folyó, a Paraná, a Rio Grande stb.), vagy

- a szabad hajózás az adott folyóra vonatkozó egyezmény részeseit illeti meg,

függetlenül attól, hogy parti államok-e, és végül

- a szabad hajózás minden államot megillet (európai gyakorlat, de követi

többnyire Afrika és Ázsia is).

22 Lásd, az 1928. évi XXXIX. tc.

29

A nemzetközi folyók használatát, annak hasznosítási jogát vizsgálhatjuk nem

hajózási szempontból is.

Nem hajózási célú hasznosítása a folyóvizeknek a távoli múltba gyökeredzik, elég,

ha csak a földművelés egyik fontos ágára az öntözéses gazdálkodásra gondolunk. Már

az ókori társadalmak is használták a folyókat (ezek sokszor ma nemzetközi folyók)

öntözésre. Az utóbbi századokban a folyóvizek különféle célokra, akár ipari célokra

(pl.: vízierőművek) jelentősen megnőtt, ezért szükségessé vált az ezzel kapcsolatos

kérdések szabályozása. Gondot jelent a megfelelő vízminőség fenntartása, azaz a folyók

külföldi és hazai eredetű szennyeződésének megakadályozása, ez azért is kiemelten

fontos, mert a folyók vizeit azok tisztítása után a lakosság ivóvízzel való ellátására is

felhasználják. A kiemelt beruházású, nagyméretű és nagyteljesítményű ipari

létesítmények (gátak, erőművek, víztározók, duzzasztógátak) építése és fenntartása

államközi együttműködést igényel. Mivel a folyóvizek fizikai tulajdonságaiból

következően mind a vízminőség megőrzésében, mind a vizek sokoldalú hasznosításában

több állam is érdekelt egy adott földrajzi területen, és emiatt szükséges közöttük az

együttműködés.

A fenti célokból megkötött nemzetközi, vízügyi tárgyú szerződések általában

kétoldalú egyezményként jöttek létre, habár törekvések történtek általános jellegű

szabályozásra is (pl.: 1921. évi barcelonai konferencia). A téma jelentőségét igazolja az

is, hogy kiemelkedően a megkötött nemzetközi vízügyi szerződések száma. Ezek száma

napjainkra a több százat is meghaladja. A szerződések témája különböző, rendkívül

változatos, sokoldalú. Vannak általánosabb jellegűek, melyek a vízhasznosítás több

módját is szabályozzák (pl.: egyes határvízi egyezmények), de specifikusak is, amelyek

csak egy adott területtel foglalkoznak (pl.: öntözés, árvízvédelem, vízi energia

termelése, szennyezés elleni védelem). Ezen vízügyi szerződések bizonyos alapelveket

juttatnak kifejezésre, előirányozzák a nemzetközi együttműködés és az államok területi

felségjoga közötti összhang megteremtését.

A fenti szerződések esetében az un. Harmon-elvet,23 - amely szerint minden állam

szabadon, másokra való tekintet nélkül hasznosíthatja területének vizeit (ez az abszolút

szuverenitás koncepcióját hirdető elv) - soha nem talált széleskörű követőkre az államok

között. Minden olyan állam elvetette ezt az elvet, amelynek volt alkalma a kérdésbe

állást foglalni.

23 Judson Harmon

30

Napjainkra egyértelművé vált, hogy a vízügyi témájú kétoldalú nemzetközi

szerződések nem képesek megoldani a nemzetközi folyók nem hajózási célú

hasznosításának minden problémáját. Ezt csak valamilyen nemzetközi, általános

szabályozás lenne képes kezelni. Emiatt az ENSZ ajánlására a Nemzetközi Jogi

Bizottság a kérdéskör jogi kodifikálása kapcsán vizsgálatba kezdett, 1970-ben. A

vizsgálat során a Bizottság figyelembe vette két tudományos társaság (Nemzetközi Jogi

Intézet,24 és a Nemzetközi Jogi Egyesület)25 korábbi állásfoglalásait (1961-es „Nem

tengeri nemzetközi vizek hasznosítása a hajózáson kívül”, 1966-os „Helsinki szabályok

a nemzetközi folyók vizeinek hasznosítására”), továbbá az államok, a témával

kapcsolatos korábbi gyakorlatát.

Az ENSZ közgyűlése elfogadta a Bizottság előkészítése alapján 1997.05. hóban,

New Yorkban a „Nemzetközi folyóvizek nem hajózási célú használati jogairól” szóló

egyezményt.

E szerint különbséget kell tenni a víz mennyiségét nem befolyásoló, azt csak

közegként használó hasznosítás (pl. faúsztatás, halászat, vízi energia, vízi sportok) és a

vizet, mint anyagot használó, azt fogyasztó hasznosítás (pl. mezőgazdasági öntözés,

háztartási fogyasztás, ipari vízhasználat) között. Eltérő megállapodás hiányában ezek

egyike sem élvez elsőbbséget.

Az egyezmény értelmében a vízmegosztásnak ésszerű és méltányos részesedés alapján

kell történnie.

- ésszerű: az elérhető legnagyobb előnyöket kell biztosítani a lehető legkisebb

hátrány mellett (a vízhasználatra vonatkozik)

- méltányos: leginkább arányosságot jelent (a vízkivételre vonatkozik), ami lehet:

o köbméterben (1986. magyar-román határvízi egyezmény)

o keleti mellékfolyókkal az egyik, nyugati mellékfolyókkal a másik állam

rendelkezik (az Indus esetében India és Pakisztán osztozik így)

o időbeli megosztás (pl. a Vanera folyót Spanyolország péntek reggel 6 órától

hétfő reggel 6 óráig használja, a többi időben Franciaország)

24 International Law Institute 25 International Law Association

31

A vízenergia tekintetében két doktrína vetélkedett egymással:

- a felső országoknak az ún. abszolút területi szuverenitás elve (Harmon-doktrína)

volt szimpatikus: a területi állam vízhasznosítását a nemzetközi jog nem korlátozza,

szabadon rendelkezhet a területén levő folyó vízkészletével

- az alsó országok az abszolút területi integritás elvét vallják: a nemzetközi folyó

is része az állam területének, és így e vízi területek integritását is tiszteletben kell

tartania az államoknak.

Az egyezmény szerint a két elv összehangolása szükséges – eszerint nem lehet jelentős

károkat okozni a másik államnak.

32

II. VILÁGŰR

„A világűr, a legvégső határ”26

7. ábra Trifid-köd27 A kép teljes méretben megtalálható a

mellékletben.

Az emberiség egyik legősibb vágya volt az évezredeken át, csupán a Földről

szemlélt titokzatos, varázslatos, és félelmetes éjszakai égbolt örök szereplőinek, a távoli

kicsiny fénypontoknak, a csillagoknak az elérése, megismerése, és meghódítása.

Az emberiségnek az óta sem sikerült sem a csillagokat, sem más égitesteket

„meghódítania”, de azt mindenképpen kijelenthetjük, hogy 1957.10.04.-én egy új

korszakba léptünk, ezt szokás nevezni „világűrkorszaknak” is.

A világűr „meghódítása” az első 1957-ben az első Szputnyik fellövésével kezdődött,

mely a világ, és az űrtörténelembe is, mint a Föld első mesterséges holdja vonult be. A

kezdeti szovjet űrkutatási sikerek (első műhold - 1957.10.04. Szputnyik I, első holdra

szállás - 1959.09.14. Lunyik-2) után joggal gondolhatták az emberek, hogy a világűr

meghódítható.

A hatvanas évek űrkutatásba vetett bizalmát és féktelen optimizmusát tovább

fokozta, az első emberes űrrepülés (1961.04.12.), mely során Föld-körüli pályára

sikerült állítani a Vosztok-1-et, Jurij Gagarin űrhajóssal együtt, majd az első Holdra

szállások. Először ez csak űrszondák formájában valósult meg, végül hosszas

26 Space, the final frontier (Star Trek Universe) 27 A Trifid-köd

33

előkészületek (Apolló-1 - Apolló-10) után 1969.07.21.-én a Nyugalom Tengerén sikeres

emberes Holdra szállást hajtottak végre az amerikai Apolló-11 űrhajósai (Armstrong és

Aldrin). Ekkor hangzottak el, az azóta is oly sokat idézet mondatok. Először a

„Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt.”, majd a másik híres mondat „Kis

lépés ez egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.”

8. ábra A Föld,annak légköre, és egy

asztronauta28

A kép teljes méretben megtalálható a

mellékletben.

A kialakult optimizmus miatt az űrkutatás céljai már a futurisztikus elképzelések

határát súrolta, mind a két űrkutatással foglalkozó országban (USA, volt Szovjetunió) a

kutatások, és a tudományos fejlesztések gőzerővel folytak. A lehetőség, hogy

megismerjék és meghódítsák a világűrt, mindkettő nagyhatalmat felvillanyozta, -

melynek különleges pikantériája volt a két ország között fennálló politikai és ideológiai

ellentét – mely a kialakult versengési láz miatt kivételes mértékben lendítette fel a

világűrrel kapcsolatos tudományok fejlődését.

Azonban ha a realitások talaján próbálunk maradni, akkor elég csak arra

gondolnunk, hogy a mi viszonylag szerény 80 000 fényév átmérőjű galaxisunk valahol

100 milliárd napot (csillagot) tartalmaz, és ezek legközelebbikéhez, az Alfa Centauri-

hoz is a jelenlegi technikai felszereléseinkkel az út 42 000 évig tartana. Ez csak a mi

csillagrendszerünk, melyből a világegyetemben sok ezer kisebb, nagyobb található. Így

beláthatjuk, hogy az emberiség sajnos soha nem fogja „meghódítani” a kozmoszt.

28 A Föld és az ifjabb Bruce MacCandless

34

Ebben az űreseményekben gazdag, fantasztikus időszakban jelent meg a

világűrjog, mint a jogtudomány önálló jogága.

Az első időkben, sok más fiatal tudományterülethez hasonlóan, ez sem volt mentes a

realitásoktól kissé (vagy éppen teljesen) elrugaszkodott vízióktól. Egyesek a kezdeti

eufórikus hangulattól befolyásolva a világűrjogot „kozmikus jogként” értelmezték. Egy

olyan, a földi kötöttségektől mentes, az egész emberiségre kiterjedő normarendszert

álmodtak meg, mely a világűr meghódításának alkotmánya lesz. Sőt felmerült egy olyan

jog fogalma, egy olyan jogszabály-halmaz megalkotásának igénye és lehetősége, mely

az ember, és más, idegen égitesteken élő értelmes lények közötti kapcsolatokat

szabályozná. Ezt a kozmikus jog ötletet fejlesztette tovább, és dolgozta ki A. G. Haley29

amerikai jogász, és az általa elképzelt kozmikus jogviszonyok alapelvei „metalaw”30-

nak nevezte el. Mindezek a „kísérletek” a realitásra épülő és napjainkra egyre

kidolgozottabbá váló tételes világűrjog mellett ma a jogi „science-fiction” körébe

szorultak. Azonban ezen utópiák hatásait, a világűrjog fogalmával kapcsolatos nézetek a

mai napig magukon hordozzák. Ahogy „égi hódításokat” követő eufória csillapodásával

az emberiség hamarosan elfogadta, hogy az űrrepülés nem jelenti „az ember példátlan

győzelmét a természet erői felett”, úgy volt a világűrjog is egyre reálisabbá. Felvetődik

az a kérdés, hogy mi az a technikai vívmány, amely civilizációnknak új perspektívát, és

egy új, de továbbra is geocentrikus jogterületnek sajátos feladatokat szab? Az, hogy az

ember mesterséges égitesteket alkotott – szondákat, műholdakat, űrhajókat, és

űrállomásokat – olyan szerkezeteket, melyek égi pályájukon csillagászati

törvényszerűségeket követve haladnak.

A világűrjog feladata e szerint tehát az lett, hogy szabályozzon valami olyat, ami

egy soha korábban nem tapasztalt aktivitással és mozgással valósul meg, az emberiség

űrbéli, Földön kívüli tevékenységét.

Az űrtevékenységeket megelőzően, az űrkorszakig bezárólag a jognak - a klasszikus

jogterületeken a mai napig is - az volt az alaptétele, hogy minden mozgást és

tevékenységet ahhoz a térséghez kötött, amelyben az végbement. A szabályozás annak a

környezetnek a jogi természetéből indult ki, amelyben a szárazföldi, tengeri, vagy légi

29 A.G. Haley 30 Andrew G. Haley: Space law and Metalaw

35

közlekedés történt. Ennek a térbeli szemléletnek az érvényesítése az űrjogban azt

jelentett volna, hogy annak szabályai, normái is egy megadott térségben, a világűrben

végzett tevékenységekre vonatkoznak.

Ez a szemlélet teljesen logikus kiindulási pontja az űrjognak, azonban egyből

felvetődik egy alapvető kérdés: hol kezdődik ez a megadott térség. Hol végződik a

légtér, és hol kezdődik a világűr? A világűr és a légtér elhatárolása bizonyos esetekben

teljesen problémamentes, így a nyílt tengerek feletti légtér esetén a világűr elhatárolása

nem érdekes, hiszen teljesen azon a jogi helyzete a tengernek, a felette levő légtérnek,

és így a világűrnek is. Komoly gondban vagyunk azonban, ha a világűrt el akarjuk

határolni államterületnek minősülő légtér esetén. A korábbi kérdés a jog nyelvére

lefordítva úgy hangozna, hogy hol végződik a vertikális térség állami szuverenitás alá

tartozó rétege, azaz meddig terjed ki az adott állam területi felségjoga, melyre a légijog,

és hol kezdődik a világűr, melyre a világűrjog alkalmazandó – ha e két jogterület

elhatárolása ratione loci történik? Kezdetben ugyan történtek olyan kísérletek is, hogy

az űrkutatás eszközeit legalább részben a légijog alá vonják, de végül is ezek a

megoldások nem voltak elfogadhatók.

A „határ”, mely alapján a két jogterület (a légijog és az űrjog) pontosan

elhatárolható a mai napig nincs tisztázva, a probléma megoldása hosszú évek óta

napirenden van az ENSZ Világűrbizottsága31 előtt. A 2222/XXI. ENSZ közgyűlési

határozat, arra hívta fel a Világűrbizottság figyelmét, hogy tanulmányozza a világűr

fogalmának meghatározását. Azóta is számtalan javaslat került a bizottság elé, de a

bizottság a Tudományos-technikai Albizottság segítségével sem tudott valamiféle

megállapodáshoz eljutni. Egyik elmélet sem bizonyult sem jogilag, sem tudományosan

kielégítőnek. Az Albizottság már 1967-ben azt állapította meg, hogy ez idő szerint,

jelenlegi tudásunk szerint nem lehet meghatározni azokat a tudományos és technikai

feltételeket, amelyek lehetővé tennék a világűr pontos és tartős meghatározását.

Ez a megállapítás a napjainkban is érvényes. A légtér és a világűr

természettudományos ismérvek alapján nem választható szét, egybefüggő entitás. Az

ilyen jellegű atmoszféra, vonzási, aerodinamikai, biológiai, és egyéb elméletek éppúgy

31 Committee on the Peaceful Uses of Outer Space (COPUOS)

36

alkalmatlannak bizonyultak, mint a technikai adottságoktól függő hatékony ellenőrzés

elmélete.

Függetlenül attól, hogy a világűr „határának” meghatározási problémája a mai napig

foglalkoztatja a világűrjogászokat, és az ENSZ Világűrbizottságát, az államok gyorsan

túltették magukat ezen. Ma az a helyzet, hogy természetesen az ésszerűség határán

belül, minden állam maga határozza meg, hogy a saját biztonsági érdekeinek

megfelelően milyen magasságig kíván felségjogot gyakorolni. Ezt a magasságot az

államok többsége ma 80-90 km-ben állapítja meg, és saját belső jogszabályaival (légi-,

vagy világűrjogi) szabályozza.

37

1. Elméletek a világűr, mint a világűrjog környezetének

meghatározására

Habár arra a kérdésre, hogy jogi-tudományos szempontból elválasztható-e egymástól a

légtér és a világűr, jelenleg a válasz nemleges, érdemes azért áttekinteni a témában

publikált felvetéseket és elméleteket.

- Határtalansági elmélet: egyesek szerint az állam szuverenitásának nincsen felső határa,

az a végtelenségig, egészen a csillagokig terjed. Azaz a légtér korlátlan magasságig

tartozik az államhoz. Ez az álláspont elég nehezen védhető, és sok tudományos

problémát is felvet. Ezt nevezzük „usque ad coelum” elvnek.

- Vonzási elmélet: e szerint a légtér addig tart, amíg a Föld vonzási ereje érvényesül.

Azaz világűrnek azt a Földön túli térséget kell tekinteni, amelyben már nem érvényesül

a Föld gravitációs vonzása.

- Tevékenységi elmélet: ezen álláspont szerint az emberi életre, tevékenységre való

alkalmassághoz és képességhez kell kötni a világűr-fogalom definícióját és

körülhatárolását. Az állam szuverenitása addig terjed, ameddig az ember tevékenységet

tud kifejteni.

- Az atmoszféra elmélet: szerint a légtér addig tart, amíg levegőről beszélhetünk. Azaz a

légtért a világűrtől az alapján kell elhatárolni, hogy az előbbiben van levegő, utóbbiban

pedig nincs. Minthogy a levegőréteg fokozatosan ritkul és észrevétlenül megy át a

bolygóközi térbe, nem állapítható meg pontosan ennek alapján sem egy éles határvonal

a légtér és a világűr között.

- Az állam önvédelmének szemlélete értelmében a világűr ott kezdődik, ahol az állam

katonailag már amúgy sem tud ellenőrzést gyakorolni, tehát felesleges saját joghatósága

alá tartozónak tekintenie az adott vertikálisan elhelyezkedő területet.

- Legvégül pedig említést érdemel az aerodinamikai elmélet is. Az aerodinamikai

felfogás hívei szerint a világűr ott kezdődik, ahol a levegő felhajtóereje már nem

38

elégséges ahhoz, hogy a légi jármű azt kihasználva a levegőben maradhasson. Ezt úgy is

megfogalmazhatjuk, hogy a légtér felső határa az a magasság, ahol a levegő felhajtó

erejével közlekedő repülőgépnek még haladni tudnak. Ez a vonal fizikailag is

meghatározható, Healey mérései szerint ez nagyjából 83-100 km, és Kármán-vonalnak

nevezik, mivel az ezzel kapcsolatos elméletet Kármán Tódor dolgozta ki. A Nemzetközi

Repülő Szövetség (FAI) szerint ez a magasság 100 km, a NASA 122 kilométert tekint

visszatérési magasságnak. A kanadai Calgary egyetem tudósai 2009 áprilisában egy

szonda segítségével tudományos mérések során arra a megállapításra jutottak, hogy ez a

magasság 118 km.

Minthogy a felhajtóerő Bernoulli tétele32 alapján a sebesség és a nyomás közötti

összefüggésen alapul, a repülési sebességek növekedésével egyre nagyobb

magasságokon, egyre kisebb légnyomás mellett is lehet repülni és így a légtér felső

határa is kitolódik. Egy idő után elérhetünk ahhoz a magassághoz, ahol a levegő már

olyan ritka, hogy a sebesség további növelésével a repülőgép elérné az első kozmikus

sebességet és szárnyak nélkül is a levegőben maradna, tehát pályára állna. Ez az elmélet

tudományosan tökéletesen megalapozott, azonban mégsem vette át a gyakorlat, mert az

űrrepülőgép (Space Shuttle)33 megjelenése óta további bizonytalanságok merültek fel,

ugyan is az űrsikló nemcsak az első, de a második kozmikus sebesség elérésére is

képes, ami pedig már a Föld körüli pályától való elszakadást jelenti.

A Kármán-vonalat a nemzetközi jogtudomány a világűr határa gyanánt széleskörűen

elfogadja, de nincs egyetlen olyan nemzetközi szerződés, ENSZ határozat, amely ezt

kötelező érvénnyel megadná, vagy hivatkozna rá.

A „ratione loci” megoldást egyedül olyan nemzetközi megállapodás jelenthetné,

amely a part tengerhez hasonlóan, számszerűen határozná meg a légtér felső határát, és

egyben a világűr alsó határát. E látszatmegoldással a légijog és a világűrjog a Föld

felszíne feletti, két különböző jogi rendszer uralmát valósítaná meg. Sajnos ez is újabb

problémákat vet fel.

Ez azzal járna együtt, hogy a felbocsátás (indítás) és visszatérés fázisában az űrtárgy

(űrobjektum) egyes felbocsátó államok esetében idegen légtéren haladna keresztül.

Innen származik a Földhöz zárt állam – „earth locked state” – fogalma. Szerencsére ez

32 Bernoulli-törvény 33 Space Shuttle (Space Transportation System, STS)

39

azért jelenleg még nem olyan komoly probléma, mivel az űrtevékenységekben eddig

önállóan résztvevő államok általában olyan kiterjedésű szárazfölddel, vagy tengeri

területtel rendelkeznek, hogy az űrbe történő indulás és érkezés során nem viszik

igénybe más államok légterét, illetve a visszatérés során nemzetközi légtérbe,

nemzetközi jogállású tengerbe érkeznek. Emiatt nem is alakulhatott még ki olyan

szokásjogi szabály, amely a világűr szabad használatához az államok légterén való

szabad áthaladási jogot kapcsolná.

Többen, akik ezt a megoldást nem tartották ésszerűnek, elfogadhatónak, úgy vélték,

hogy a világűrjognak nem valamiféle elhatárolásból, hanem magából a szabályozott

tevékenységből kell kiindulni, azon kell alapulnia. Az előbbi esetben olyan űrtárgyakról

beszéltünk, melyek a kilövést követően, hosszabb, rövidebb idő után visszatérnek a

Földre. Vannak azonban az űrtevékenység alapjait képező természettudományos-

technikai tények, melyeket figyelembe kell vennünk, mivel ha bizonyos sebességgel

(7,9 km/sec) bocsájtunk fel egy űrtárgyat, akkor az nem zuhan vissza ballisztikus

pályán, hanem Föld körüli körpályára tér, ha pedig ez a sebesség ennél nagyobb, de a

szökési sebességnél kisebb, ellipszis pályán fog mozogni (ilyen pl. a mesterséges holdak

pályája). Ezek olyan tehetetlenségi pályák, amelynek hajlásszögétől függően a

mesterséges hold a Föld felületének meghatározott sávja, vagy az egész Föld-felszín

fölött elhaladva nem kerülheti meg a vertikális (függőleges) térségbe „kivetített” állami

szuverenitásokat.34

Azaz e szempontok alapján az űrtevékenység egy olyan egységes folyamat, amely a

felbocsátás pillanatával kezdődik, és amelynek jogi szabályozása nem függhet a légtér

és a világűr elhatárolásától. Így végül elérkeztünk a funkcionalizmusnak nevezett

elmélethez.

Ezen elmélet szerint a végtelen tér fogalmi képtelenség, az asztronautika tényei nem

szoríthatók a nemzetközi légijog hagyományos keretei közé. Az állami légtér és a

szabad világűr szintézise csak olyan nemzetközi megállapodásokkal biztosítható, amely

a mesterséges holdak, bolygók, űrhajók tevékenységének jellegén alapul.

34 Űrhajózási lexikon

40

A funkcionalista elmélet egyik hazai képviselője szerint: a világűrjog mindazoknak

a jogszabályoknak az összessége, amelyek az űrkutatással, illetve a világűr és az

égitestek felhasználásával (világűr-tevékenység) kapcsolatban keletkezett nemzetközi és

belső állami viszonyokat, valamint e tevékenységnek az egyes személyek jogait érintő

hatásait szabályozzák. Világűr tevékenység alatt pedig minden olyan vállalkozást kell

érteni, amelynek célja bármilyen tárgynak vagy szerkezetnek a Föld vagy Nap körüli

pályára juttatása, ezek ilyen pályán történő mozgása vagy onnan visszatérése, idegen

égitesteken leszállása, ott tartózkodása, és visszatérése.35 Ez a meghatározás a 2000

évek eseményei miatt kiegészítésre szorul, ugyan is az orbitális tevékenység már a Nap

körüli pályán túl is megvalósítható, mivel az 1972-73-ban felbocsájtott Pioneer-10 és

11, valamint az 1977-ben útnak indított Voyager-1 és 2 űrszondák elhagyták a

Naprendszer ismert bolygóinak távolságát, és kijutottak, vagy legalábbis

megközelítették a csillagközi teret.

Gál Gyula ezen meghatározását korábban több kritika érte azok részéről, akik a

világűrjogot csak, mint nemzetközi jogot értelmezték, kizárták e fogalomból a belső

állami joganyagot. Az idő azonban rácáfolt e kritikákra, a fejlődés oda vezetett, hogy

ma már éppúgy beszélhetünk nemzetközi és belső, állami világűrjogról, mint ahogy a

tengeri és a légijog esetében. Az állami jogalkotás azonban ettől függetlenül

elválaszthatatlan a nemzetközi jogi szabályozástól, amennyiben a nemzetközi űrjognak

való megfelelés biztosítása a célja.

A világűr szabadságát deklarálta az ENSZ Közgyűlésének 1971/XVI. számú

határozata 1961.12.20-án, anélkül, hogy azt elhatárolta volna. Ezt szükségszerűen, a

világűr-tevékenység ekkor már szokásjogilag elismert szabadságaként kell értelmezni.

A deklaráció óta eltelt öt évtized államközi gyakorlata, a nemzetközi és állami

jogalkotás iránya a funkcionalizmus érvényesülése felé mutat a világűrjogban.

35 Dr. Gál Gyula: Világűrjog; Dr. Gál Gyula: A világűrjog néhány alapkérdése az ezredfordulón

41

2. A világűrjog jogforrásai:

Az ENSZ 1971/XVI. sz. határozata deklarálta a világűrkutatás és –felhasználás

szabadságát, pontosabban felhívta az államokat arra, hogy az űrtevékenységüket ennek

az elvnek a figyelembevételével folytassák, a nemzetközi joggal összhangban. Ez a

deklaratív jellegű feltétel a világűrjog, mint speciális jog (jus speciale) megalkotása

előtt figyelmeztet arra, hogy a nemzetközi jog, mint általános jog (jus generale) az

államokat világűrbeli tevékenységükben is kötelezi. A Nemzetközi Világűrjogi Intézet

1963-as párizsi kollokviumán az egyik előadó megállapította, hogy a tengeri jog

megengedhette magának azt a luxust, hogy az alapelvei évszázadokon át formálódjanak,

a világűrjog azonban ezt nem teheti meg. A már korábban is említett hidegháborús

űrverseny miatt a gyors technikai fejlődés nem sok időt hagyott a világűrjog

kialakulásának. A világűrjogi jogalkotás próbált lépést tartani, egyes esetekben,

bizonyos vonatkozásokban még meg is előzte a technikai fejlődést. A jogalkotási

„gyorsaságot” mutatja az is, hogy nagyon rövid idő alatt jött létre, - 1967 és 1979 között

- az az öt nemzetközi szerződés, amely a mai napig a világűrjog szerződési

rendszerének a gerincét alkotja.

Ennek a jogalkotásnak a legfontosabb helyszíne az ENSZ Világűrbizottságának jogi

albizottsága volt. A szerződéstervezeteket az ENSZ Közgyűlése fogadta el, és a hold-

egyezmény kivételével mindegyiket egyhangú határozattal javasolta aláírásra a

tagállamoknak. Ez a törvénykezési eljárás „law-making” eredményezte a következő

nemzetközi szerződéseket:

- 1967. Alapszerződés,36 2222 (XXI)

- 1968. az űrhajósok megmentéséről,37 2345 (XXII)

- 1972. az űrfelelősségről,38 2777 (XXVI)

- 1974. az űrhajók regisztrálásáról,39 3235 (XXIX)

- 1979. Hold-egyezmény,40 34/68

36 Alapszerződés (Outer Space Treaty) 37 Az űrhajósok megmentéséről (Rescue Agreement) 38 Az űrfelelősségről (Convention on International Liability) 39 Az űrhajók regisztrálásáról (Registration Convention) 40 A Hold egyezmény (Agreement of the Moon)

42

Érdemes megfigyelni, hogy miközben a világban javában zajlott a hidegháború, a

két szembenálló nagyhatalom, az Egyesült Államok és a Szovjetunió a világűr

felhasználásának jogi szabályozásában sikeresen együtt tudott működni. Ennek oka

igazából az volt, hogy az emberek idealisták voltak, hittek benne, hogy a hidegháborút

nem szabad kiterjeszteni, miközben e reményeket táplálva a világ vezető politikusai

szokottnál nyitottabb politikát hirdettek meg a témában. Persze a katonai fejlesztések és

érdekek is jelentős szerepet játszottak, és játszanak, még napjainkban is. Ráadásul

kezdetben csak a két nagyhatalom volt képes az űrbe embereket és eszközöket juttatni,

így más országok is jogos igényt támasztottak arra, hogy egyenlő jogok illessék meg

őket a világűrben zajló kutatások, illetve annak erőforrásai kihasználásában.

Ha áttekintjük a ratifikációk, és az e nélküli, csak aláírások számát, feltűnik az

államok szerződési készségének csökkenése.41 Megfigyelhető, hogy a Világűr

Szerződést a nemzetközi közösség többsége ratifikálta, addig az utolsót, a Hold-

egyezményt már szinte senki.

9. ábra A szerződéseket ratifikáló, és csak aláíró államok száma42

Különösen figyelemre méltó, hogy a két nagyhatalom sem ratifikálta ezt az

egyezményt. Ennek az érdektelenségnek oka lehet, hogy az államok többsége

közvetlenül nem érintett a Holdon és más égitesteken történő kutatásban, továbbá a

nyolcvanas évek elejére elfogyott az a lelkesedés és bizalom, amely lehetővé tette a

világűr új szabályrendszerének a megszületését. Az idealista elképzelések helyébe a

realizmus lépett, az ENSZ erőt vesztett, a politikai helyzet megváltozott, s nem beszélve

arról, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi források is jelentősen csökkentek.

A világűrjogi jogalkotás megtorpanását jellemzi az is, hogy a világűr-tevékenység

jelentős területeire kidolgozott elvek – voltaképpen szerződéstervezetek – sok éve nem

jutottak túl a pusztán ajánlás jellegű, közgyűlési határozati szintjén. Főként három ilyen

ajánlás jellegű határozat érdemel említést:

41 IISL Standing Committee on the Status of International Agreements 42 Saját készítés, forrás http://www.iislweb.org/docs/2010_StandingCommittee.pdf alapján

Ratifikált Aláírt Világűrszerződés 100 25 Mentési Egyezmény 91 23 Kártérítési Egyezmény 87 24 Lajstromozási Egyezmény 53 4 Hold Egyezmény 13 4

43

- 1982. az államok által műholdak alkalmazásával folytatott közvetlen TV-

adások elvei43 37/92

- 1986. a Föld világűrből folytatott távérzékelésére vonatkozó elvek44 41/65

- 1992. a nukleáris erőforrások világűrbeli alkalmazásának elvei.45 47/68

Ugyan ez vonatkozik a magánjellegű, világűrjogász munkacsoportok által

kidolgozott szerződéstervezetekre is, mint például a „az emberes űrrepülés szabályai”46

és „a környezet űrtörmelékek által okozott károk elleni védelme”47 tárgyában.

A nemzetközi űrjog jogforrási rendszeréhez tartoznak azok a részben helyi

nemzetközi szerződések, amelyek a világűr-együttműködés céljait szolgáló különféle

szervezeteket létrehozták. Ilyen például az Európai Űrügynökséget (ESA) létesítő 1980

–as párizsi szerződés, az űrtávközlés Arab Egyesülésének (ARABSAT) 1976-os kairói

szerződése, vagy például a Nemzetközi Távközlési Műhold Szervezet (INTELSAT)

1971-es szerződése.

A Világűrszerződés VII. cikke szerint az az állam, melynek nyilvántartásában a

világűrbe felbocsájtott eszköz szerepel, megtartja a joghatóságot és ellenőrzési jogot az

eszköz és annak esetleges személyzete felett. Így a nemzetközi űrjog utat nyit a

felbocsátó állam belső állami jogának, az űrtárgyakra, űrállomásokra alkalmazása előtt.

A nemzetközi űrállomások esetében az alkalmazandó jogra nézve a részes államok közti

szerződés az irányadó. Ez alapján például a már felépült, mégis folyamatosan bővülő

Nemzetközi Űrállomás (ISS)48 létesítéséről szóló 1998.01.2-ai szerződés szerint a részes

államok saját maguk lajstromozzák az általuk szolgáltatott elemeket, modulokat. A

Világűrszerződésnek megfelelően a részes államok ezeken fenntartják a joghatóságot és

ellenőrzést, amit a szerződés rendelkezéseinek figyelembevételével gyakorolnak. Az

űrtevékenység széles körű piaci, gyakorlati hasznosítása, és a magánvállalkozások

ebben való profitorientált részvétele különösen szükségessé tette, hogy az érintett

államok belső állami világűrtörvényeket alkossanak. A belső állami jogon belül, ha a

43 Use by States of Artificial Earth Satellites for International Direct Television Broadcasting 44 Remote Sensing of the Earth from Outer Space 45 Use of Nuclear Resources in Outer Space 46 Draft for a Convention on Manned Space Flight 47 ILA Draft Instrument ont he Protection of the Enviroment from Damage Caused by Space Debris 48 International Space Station (ISS)

44

joghatóságot gyakorló állam rendelkezik ilyennel, az speciális jogként (jus speciale)

lesz irányadó.

A jogtudományban megoszlanak az arra vonatkozó vélemények, hogy a nemzetközi

űrjognak vannak-e szokásjogi normái, továbbá lehet-e valamely szabályát kötelező

érvényűnek (jus cogens) minősíteni.

Egyes nézetek szerint a világűr szabadságára és a foglalás ezzel összefüggő

tilalmára (res communis omnium jelleg) vonatkozó, a Világűrszerződésben

megfogalmazott szabályok ma már szokásjognak tekinthetők.

Ami a kötelező érvényt illeti, úgy tűnik a témában érintettek megfogalmazásai

alapján, hogy a Világűrszerződés I. és II. cikkében foglaltak „jus cogens”-nek

tekinthetők. Egy ilyen véleményt tükröz az amerikai C. Q. Christol óvatos

megfogalmazású válasza - „ha illetékes fórum feltenné a kérdést, vajon az említettek az

általános nemzetközi jog kógens szabályaivá lettek-e (peremptory norms), úgy

válaszom igenlő lenne” – mely a Nemzetközi Világűrjogi Intézet49 budapesti XXVI.

Kollokviumán hangzott el.

Felvetődik az a kérdés, hogy mennyire tud érvényesülni a világűrjog a való életben.

Mi történik akkor, ha vita támad a felek között a világűrben, milyen módon lehet

rendezni a helyzetet? A szerződések ezt csak minimális szinten kezelik. Első körben

nyilván az államok maguk között próbálják, tárgyalásos úton rendezni a problémát,

amely azért nagymértékben függ az adott államok „empatikus” hozzáállásától. Ha pedig

ez eredménytelen segítségül hívják az COPUOS-t, az ENSZ, világűr békés

felhasználásával foglalkozó bizottságát és magát az ENSZ főtitkárát, aki a közvetítésben

vesz részt. Amennyiben így sem sikerül megállapodásra jutni, a Nemzetközi Bíróság

(ICJ) az illetékes. Ügyek persze mindig is voltak, de ezeket ezen a szinten nem viszik a

legmagasabb fórum elé, ezért konkrét esetek ritkán látnak napvilágot. Kivételek persze

mindig akadnak, ilyen volt az ún. Clarke pályák (az egyenlítő körül futó geostacionárius

pályák) kiosztásának a vitája.

49 International Institute of Space Law (IISL)

45

3. Az öt alapvető egyezmény

1967. Alapszerződés, („Szerződés az államok tevékenységét szabályozó elvekről a

világűr kutatása és felhasználása terén, beleértve a Holdat és más égitesteket”) 2222

(XXI)

A szerződést 1967.01.27-én írták alá, Moszkvában, Londonban és Washingtonban,

és 1967.10.10-én lépett hatályba. Magyarországon kihirdette az 1964. évi 41.

törvényerejű rendelet, hatályba lépett a kihirdetés napján, 1967.12.24-én.

A szerződés a világűrjog alapelveit rögzíti. E szerint az égitestek és a világűr kutatását,

felhasználását az emberiség érdekében kell folytatni. Az égitestek és a világűr jogi

helyzete „res communis omnium usus”, azaz mindenki által szabadon használható

terület, nem okkupálható, azaz senki által nem vehető birtokba, az emberiség közös

öröksége. A felhasználás a nemzetközi joggal és az ENSZ Alapokmányával

összhangban történhet. A világűr csak békés célokra használható, ott katonai

támaszpont létesítése és fegyverkísérlet szigorúan tilos. Kötelező a kölcsönös

segítségnyújtás.

Főbb rendelkezései a következők:

- a világűr minden állam részéről szabadon kutatható és hasznosítható

- a világűrben szuverenitásigény, foglalás, kisajátítás nem érvényesíthető

- nukleáris, vagy más tömegpusztító fegyvereket Föld körüli pályára juttatni, vagy a

világűrben elhelyezni tilos

- a Holdon és más égitesteken kizárólag békés célú tevékenység folytatható

- az űrhajósok az emberiség követei, számukra minden segítséget meg kell adni.

1968. az űrhajósok megmentéséről, („Egyezmény az űrhajósok megmentéséről, az

űrhajósok hazaküldéséről és a világűrbe felbocsátott objektumok

visszaszolgáltatásáról”) 2345 (XXII)

A szerződést 1968.04.22-én írták alá, és 1968.12.03-án lépett hatályba.

Magyarországon kihirdette az 1969. évi 22. törvényerejű rendelet, hatályba lépett a

kihirdetés napján, 1969.08.09-én.

46

A szerződés tulajdonképpen az 1967-es megállapodásban szereplő segítségnyújtási

kötelezettségeket konkretizálta az űrhajósokra, és az általuk vezetett űrhajókra. Az

űrhajósok az egész emberiség küldöttei, és őket általános segítségben kell részesíteni.

Ha egy állam észleli, hogy a területén, vagy a nyílt tengeren egy űrjármű leszáll és az

űrhajósok bajba jutottak, kötelessége értesíteni (kényszer-) leszállás tényéről az ENSZ

főtitkárát, és az űreszközt felbocsátó államot.

1972. az űrfelelősségről, („Egyezmény az űrobjektumok által okozott károkért való

nemzetközi felelősségről”) 2777 (XXVI)

A szerződést 1972.03.29-én írták alá, és 1972.09.01-én lépett hatályba.

Magyarországon kihirdette az 1973. évi 3. törvényerejű rendelet, hatályba lépett a

kihirdetés napján, 1973.02.21-én.

A felelősség megállapítása minden káresemény esetén fontos, nincs ez másként a

világűrjogban sem. A felelősség esetei a következők lehetnek:

- Valamely légi járműben, vagy a Föld felszínén okozott kár esetén a felbocsátó

teljes, objektív felelősséggel bír, kivéve, ha a károsult állam szándékos vagy

súlyosan gondatlan magatartása is közrejátszott a károkozás során.

Például, ha egy műhold a Földre lezuhan, és tönkretesz valamilyen épületet, az okozott

kárért a műhold felbocsátója felel, kivéve, ha az mondjuk a károsult lelőtte valamilyen

fegyverrel.

- Vétkességen alapuló felelősség érvényesül a világűrben keletkezett károk

esetén. („Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni ..”)

Például, ha két űrobjektum összeütközik, akkor az felel, aki vétkes, ha mindketten

vétkesek, akkor a vétkességük arányában kötelesek a kárt viselni, és ha a vétkességük

aránya nem állapítható meg, akkor pedig egyenlő arányban viselik a kárt.

- A felelősség abszolút, azaz kimentésnek nincs helye jogellenes űrtevékenység

esetén, ilyen esetben mindig a jogellenes tevékenység folytatója fog felelni.

47

Kártérítésre főszabályként mindig az állam köteles. Amennyiben a károkozó egy

űreszköz felbocsátásával foglalkozó nemzetközi szervezet, akkor ez a nemzetközi

szervezet és a tagállamai egyetemlegesen felelnek, azonban a tagállamok ellen csak

abban az esetben lehet fordulni, ha a nemzetközi szervezet a kártérítési igénynek 6

hónapon belül nem tesz eleget. Az igényérvényesítési határidő az esemény

bekövetkeztétől számított 1 év.

Ha a károsult egy állam, úgy az állam jogosult a kárigényt előterjeszteni, a jogsértő

másik állammal, vagy nemzetközi szervezettel szemben. Ha a károsult természetes,

vagy jogi személy, ekkor is az állam léphet fel, a kárigény előterjesztésében,

elsődlegesen az állampolgárság szerinti álla, másodsorban a kár bekövetkeztének helye

szerinti állam, harmadrészt pedig az az állam, ahol a károsult állandó lakóhelye,

székhelye van. Ha pedig a károsult nemzetközi szervezet (mely űrobjektum

felbocsátásával foglakozik), ebben az esetben a kárigényt helyette valamely

tagállamának kell előterjesztenie. A szervezet akkor lesz jogosult kártérítésre, ha

előzőleg a kárfelelősségi egyezményt saját magára nézve kötelezőnek ismerte el.

A gyakorlatban eddig szerencsére csak egyszer kellet alkalmazni a felelősségi

egyezményt, a Kozmosz 954 számú orosz műholddal kapcsolatban. A felderítő műhold

1978.01.24-én lezuhant Kanada területére, és mivel az energiaellátását nukleáris

erőforrás biztosította, a becsapódás környezetében komoly radioaktív fertőzés

keletkezett. A terület teljes rehabilitációját Kanada végezte. Az ügy rendezése

érdekében diplomáciai tárgyalásokat folytatott egymással Kanada és Szovjetunió,

melynek a végén Szovjetunió kártérítést (3 millió kanadai dollárt) fizetett a károsultnak.

1974. az űrhajók regisztrálásáról, („Egyezmény a világűrbe felbocsátott objektumok

nyilvántartásba vételéről”) 3235 (XXIX)

A szerződést 1974.11.12-én írták alá, és 1976.09.07-én lépett hatályba.

Magyarországon kihirdette az 1978. évi 7. törvényerejű rendelet, hatályba lépett a

kihirdetés napján, 1978.04.02-án.

Az ENSZ által 1959-ben megalakított Világűrbizottság már 1962-től kötelezte a

tagállamokat, hogy az űrobjektumok könnyebb azonosíthatóságának érdekében a

lajstromozó államok nyilvántartást vezessenek az általuk felbocsátott űreszközökről, és

48

ezen űreszközök felbocsátásáról szóló információkat az ENSZ megfelelő szervének is

jelentsék be. Korábban a titkársági feladatokat ellátó ENSZ Világűriroda vezette a

kilövésekről szóló nyilvántartást, az ENSZ 1721 B (XVI) határozata alapján. Az

egyezmény elfogadását követően új, központi regisztrációs adatbázist hoztak létre.

Ebben szerepel minden olyan kilövés adata, amelyet a szerződést elfogadó államok,

vagy nemzetközi szervezetek végeztek el. A korábbi lajstromozást sem szüntették meg,

ebben szerepel minden olyan állam által rendelkezésre bocsájtott kilövési adat, amely

nem része az egyezménynek.

A nyilvántartásban50 szerepel a fellövő állam neve, az űrobjektum leírása, vagy

regisztrációs száma, a kilövés ideje és helye, a pálya alapadatai, és az űreszköz általános

funkciója.

1979. Hold-egyezmény, („Az államok által a Holdon és más égitesteken folytatott

tevékenység szabályozásáról szóló megállapodás”) 34/68

A szerződést 1979.12.18-án írták alá, és 1984.07.11-én lépett hatályba. Az

egyezményt csak igen kevés állam írta alá, illetve ratifikálta, azt is mondhatjuk, hogy

egy olyan állam sem iktatta a jogrendjébe, amely számít. Magyarország sem írta alá a

szerződést.

10. ábra A Hold51 A kép teljes méretben megtalálható a mellékletben.

50 Űrobjektumok nyilvántartása (Registry of Space Objects) 51 A Hold

49

Ez a szovjet kezdeményezésre elfogadott egyezmény a nevétől eltérően a teljes

naprendszerre és az azon túli égitestekre is érvényes, természetesen a Föld kivételével.

Külön pikantériája az egyezménynek, hogy ugyan azt a Szovjetunió kezdeményezte,

annak megszületésekor azt nem írta alá, és így nem is építhette be a saját jogrendjébe.

A megállapodás főbb elvei:

- Minden tevékenységet a nemzetközi joggal, valamint az ENSZ Alapokmányával és az

államok közötti baráti kapcsolatok elveivel összhangban kell folytatni.

- A Hold csak békés célra használható, azaz a Holdra teljes demilitarizációs

kötelezettség áll fenn. Ez alól egyfajta kivétel az a kitétel, hogy katonai személyek a

békés célú űrkutatásban részt vehetnek.

- A kutatásnak, kiaknázásnak az egész emberiség és minden ország javára kell történnie,

a természetes erőforrások az emberiség közös örökségének minősülnek.

- Kutatóállomások és berendezések létesíthetők, de ezek szuverenitást vagy

tulajdonjogot nem keletkeztethetnek, azaz a Hold nem okkupálható.

50

4. Az űrkutatás fontosabb szervezetei

- Világűr Békés Felhasználásának Bizottsága, vagy röviden Világűrbizottság -

COPUOS (UN Committee on Peaceful Uses of Outer Space).52 Az ENSZ Közgyűlés

1961-ben alapította, a bizottság egy tudományos-technikai, illetve egy világűrjogi

albizottságot működtet. Jelentős szerepet játszik az ENSZ űrtevékenységében,

különösen az űrtevékenységre vonatkozó nemzetközi szerződések előkészítésében és

törvénybe foglalásában.

- ENSZ Világűrrel Kapcsolatos Ügyek Irodája - OOSA (Office of Outer Space

Affairs)53 a Világűrbizottság titkárságának is nevezhetjük, a bizottság feladatainak

megoldását végzi.

- Nemzetközi Asztronautikai Szövetség - IAF (International Astronautical

Federation)54 amely nem-kormányközi szervezetként az asztronautika, de főleg az

űrtechnikának és alkalmazásainak fejlődését hivatott előmozdítani. Tagjai nagyrészt

nemzeti asztronautikai egyesületek, másrészt az űripar vállalatai és egyéb intézmények.

- Nemzetközi Asztronautikai Akadémia - IAA (International Academy of

Atronautics)55 az IAF kongresszusainak társrendezője Kármán Tódor javaslatára 1960-

ban alapították. Fő céljuk a világon folyó űrtevékenység támogatása az emberiség közös

céljainak megvalósítása érdekében. Kiemelten foglalkozik az űrhajózás jövőjével és a

nemzetközi együttműködés lehetőségeivel.

- Nemzetközi Világűrjogi Intézet - IISL (International Institute of Space Law)56 1960

óta működik. A világűrjogászok nemzetközi társasága. Évente szerveznek világűrjogi

kollokviumokat.

- Az űrkutatók nemzetközi tudományos uniója - COSPAR (Committee on Space

Research)57, melyet 1958-ban speciális interdiszciplináris bizottságként hozta létre a

Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsa azzal a céllal, hogy folytassa a Nemzetközi

Geofizikai Év sikeres programját. Célja az űrkutatási tevékenység támogatása.

52 United Nations Committee on the Peaceful Uses of Outer Space 53 United Nations Office for Outer Space Affairs 54 International Astronautical Federation 55 International Academy of Astronautics 56 International Institute of Space Law 57 COSPAR Home Page

51

- ASE (Association of Space Explorers)58 a világűrben járt űrhajósok nemzetközi

szervezete, 1985-ben alakult és már több mint 200 tagja van

- Interkozmosz: 1967-90 között a volt szocialista országok Szovjetunió vezetette

szervezete, melynek Magyarország is tagja volt.

Űrügynökségek:

- Európai Országok Űrügynöksége - ESA (European Space Agency)59 az európai

űrtevékenységet irányító szervezet, melynek feladata Európa közös űreszközeinek

kiválasztása, megvalósításának menedzselése, saját hordozóeszközök és űrjárművek

fejlesztésének támogatása, az európai emberes űrprogramok irányítása.

- Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Igazgatóság - NASA (National Aeronautical and

Space Agency)60 az Egyesült Államokban 1958-ban hozták létre országos szervként,

amely a legnagyobb és legrégibb űrügynökség a világon. Hozzá tartozik az állami

űrtevékenység minden polgári ágazata, a repülés is.

- Orosz Űrügynökség – RKA (Rosszijszke Koszmicseszkoje Agensztvo).61 Az egykori

Szovjetunióban nem volt egységes űrügynökség, a polgári és a katonai űrtevékenység

irányítása nem vált el egymástól élesen. Oroszország megörökölte a Szovjetunió

űriparának 85 %-át, ezért 1992-ben létrehozták a fenti ügynökséget, amely az orosz

nemzeti űrprogramért, a nemzeti kapcsolatokért felelős állami szerv. Mellette

megmaradt a Glavkozmosz, mely az űrtevékenység kereskedelmi hasznosításával

foglalkozik.

- CNES (Centre National d' Etudes Spatiales).62 A francia űrügynökség 1962-ben

alakult, és a nemzeti űrprogramot irányítja: hordozórakéták (Ariane) és műholdak

készítése, francia űrhajósok programjának összeállítása.

- DARA (Deutsche Agentur für Raumfahrtangelegenheiten) Németország

űrügynöksége.

- BNSC (British National Space Center): Nagy-Britannia űrközpontja.

- ASI (Agenzia Spaziale Italiana): Olaszország űrügynöksége.

58 Association of Space Explorers 59 ESA Portal 60 NASA Home Page 61 Russian Federal Space Agency - Roscosmos | 62 CNES Home - CNES

52

Üzleti alapon működő nemzetközi szervezetek:

Mivel az űrtávközlés gazdasági szempontból rendkívül nyereséges, így üzleti alapú

szervezetek is működnek ma már.

- Intelsat (International Telecommunications Satellite (Organisation):63 szinte az egész

világra kiterjedő szervezet, mely létrehozta saját távközlési műholdrendszerét és a hozzá

tartozó földi állomások hálózatát. 1973 óta jogi személy, amely a világrendszert alkotó

Intelsat holdak és a hozzá tartozó földi ellenőrző állomások tulajdonosa.

- Eutelsat (European Telecommunications Satellite (Organisation):64 az Intelsat európai

megfelelője, amely európai tagjainak biztosít kapacitást űrtávközlési feladataikhoz.

- Immarsat (International Maritime Satellite (Organisation):65 a tengerhajózás

biztonságának növelésére és a tengerészet céljaira történő hasznosítására alakult 1979-

ben. Az ESA-tól és az Intelsattól bérelt holdakkal dolgoznak.

- Eumetsat (European Telecommunications Satellite (Organisation):66 európai

meterorológiai alkalmazások miatt hozták létre, mely kormányközi szervezet és 16

ország számára biztosítja a meteorológiai műholdak használatát a Meteosat program

keretében.

- EARSeL (European Association of Remote Sensing Laboratories):67 a Távérzékelési

Laboratóriumok Szövetsége a távérzékelés területén koordinálja az európai

együttműködést.

63 Intelsat Home Page 64 Eutelsat 65 Inmarsat - The mobile satellite company™ 66 EUMETSAT - HOME 67 EARSeL, European Association of Remote Sensing Laboratories

53

5. Az öt alapszerződésben lefektetet világűrjogi alapelvek

megvalósulása az űrkutatásban

a. Az űrhajósok, az emberiség követei

A Világűrszerződés V. cikke szerint: „a szerződő államok az űrhajósokat az

emberiség követeinek tekintik, és nekik szükséghelyzetben, balesetben, más szerződő

államok területén vagy nyílt tengeren leszállásuk esetén minden segítséget megadnak.

Ilyen esetben haladéktalanul és sértetlenül visszajuttatják őket űrjárművük lajstromozó

államába. A világűrben vagy más égitesten űrhajósaik minden lehető segítséget

megadnak egymásnak.”

Ezt az alapvető kötelezettséget részletezi tovább az 1968-as mentési egyezmény. A

valamely állam területén földet ért űrhajósnak az illető állam, a nyílt tengeren

szükséghelyzetbe került űrhajósnak bármely állam, amely erre képes, köteles segítséget

nyújtani, az ENSZ Főtitkárát és a felbocsátó államot tájékoztatni. Mindez azonban nem

haladja meg a légijárművekkel kapcsolatos általános mentési kötelezettségeket.

Sajnos ez a szabályozás ma már nem elégséges, a jogalkotás jelentősen elmaradt az

űrtevékenység fejlődése mögött. Több tervezet is készült, melynek célja nemzetközi

vitát kezdeményezni a témáról, remélve, hogy ez az érdekelt államok közti

tárgyalásokhoz vezet az ENSZ Világűrbizottságában, vagy másutt. Ezek a tervezetek

azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, miközben egyre több

"emberes" űrrepülésre kerül sor anélkül, hogy az űrhajósokra a légijoghoz hasonlóan

egységes szabályok vonatkoznának.

Elsősorban meg kellene határozni az "űrhajós" fogalmát és világűrjogi státusát. Az

emberiség követe ("envoy of mankind") egyike azoknak a jó szándékú fogalmaknak,

amelyek a világűrjog kezdeti korszakát jellemezték. Az emberiség nem jogi személy,

nem alanya a nemzetközi jognak, amely követet küldhetne. Így az „emberiség követe”

csak egyfajta morális értékítélet. Az asztronauta legyen bármely ország polgára, az

egész emberiség vallja magáénak. A szerződések emelkedett hangú stílusa abból is

következhetett, hogy az űrrepülés a Világűrszerződés aláírásakor, 1967-ben még nem

volt rutinszerű vállalkozás, kevés ember járt a világűrben. Azóta ez a helyzet jelentősen

megváltozott, mivel napjainkig csak a Holdon 12 ember járt már.

54

Az űrhajós fogalmának meghatározásában segíthet nekünk a Világűrszerződés VIII.

cikke, mely szerint a felbocsátó és lajstromozó állam joghatósága az "űrhajó bármilyen

személyzete felett" fennmarad a világűrben is. Az bármilyen személy („any personnel”)

esetében a szerződés valószínűleg azokra a személyekre gondol, akik az űrtevékenység

végrehajtásának részesei: az űrobjektum legénységre, a („crew”-ra).

Napjainkban ez az értelmezés semmiképpen sem állja meg a helyét. Föld körüli

pályán, akár űrhajón, akár az 1983 óta sok küldetést teljesítő és idén nyugdíjba menő

űrrepülőgép (space shuttle) fedélzetén számos olyan személy járt a világűrben, aki nem

tartozott az űrrepülés szakszemélyzetéhez. Ezek a személyek utasként végeztek

kísérleteket anélkül, hogy a feladat technikai végrehajtásában részt vettek volna, sőt már

olyan személyek is jártak a világűrben, amelyek mint egyszerű „turisták” vettek részt az

űrutazáson.

Egyes országok belső állami világűrtörvénye ezt a különbségtételt érvényesíti.

- A NASA szabályzata szerint az STS programok esetén parancsnokból, pilótából és

három, ún. programfelelősből („mission specialist”) állt a legénység („crew”) és rajtuk

kívül rakományfelelős („payload-specialist”), valamint egyéb olyan személyek voltak

az utazás résztvevői, akik jelenléte az űrrepülés műveletéhez nem szükséges („space-

flight participants”).

- Az Orosz Föderáció 1993. évi világűrtörvénye szerint az emberes űrobjektum

legénységének parancsnoka felelős a legénység, valamint a repülés egyéb résztvevőinek

biztonságáért.

Mint az látható, az államok belső törvényhozása abban az irányban halad, mint a

légijog, amely különbséget tesz a légijármű fedélzetén a szakszolgálati engedéllyel

rendelkező hajózó személyzet és a merőben eltérő jogállású utasok között. Amíg

azonban ez a különböztetés a nemzetközi világűrjogban nem érvényesül, űrhajósnak

kell tekinteni mindenkit, aki az űrhajó fedélzetén tartózkodik.

Itt kell szót ejteni egy nagyon friss jelenségről, a magán-űrutazásról. Ez alatt

egyrészt azt kell érteni, hogy az űrhajózás állami monopóliuma megszűnőben van, már

léteznek olyan magáncégek, melyek rendelkeznek személyek szállítására alkalmas

űreszközökkel, kilövő- és leszállópályával, és ezek ellátásához megfelelő műszaki

személyzettel. Másrészt az „űrturizmust” kell itt megemlíteni, mely sokáig csak egyfajta

vágyálom volt, azonban az utóbbi években, aki vállalta utazása költségeit, illetve részt

55

vett a felkészítésben, az eljuthatott a világűrbe. Korábban erre lehetőséget nyújtott az

STS és az orosz űrprogram egy kvázi magáncég segítségével. Jelenleg azonban

amerikai részről az űrsiklót nyugdíjazták, és Oroszország is szünetelteti ilyen jellegű

tevékenységét, mivel a Nemzetközi Űrállomás kiszolgálása teljesen leköti a szabad

kapacitását. Várhatóan 2013-tól lesz ismét lehetősége Oroszországnak űrutasok

szállítására. A közeli jövőben, melyre nem kell túl sokat várnunk (egyes vélemények

szerint csak 2011 év végéig), majd a magáncégek által üzemeltett űrsiklók segítségével

is el lehet jutni a világűrbe. Jegyek már most kaphatok Föld körüli utazásra, és szóba

került egy esetleges Hold körüli utazás lehetősége is.

Amíg a nemzetközi megállapodások ezeket egységesen nem szabályozza az

űrrepülés szakszemélyzetére vonatkozó előírásokat, az államok belső jogára tartozik az

űrhajós-képesítés feltételeinek, az űrhajós jogállásának szabályozása. A világűrjogi

jogalkotásnak ez a fentiek miatt egyre sürgetőbb feladata.

Az űrhajósok esetében szót kell ejtenünk a mentési kötelezettségről is. A mentési

kötelezettség szerepel mind a Világűrszerződésben (V.cikk), mind pedig a mentési

egyezményben. Az egyezményben szereplő alapelvek a világűrben történt balesetek

esetében semmit nem érnek. Ahogy azt V. N. Kubászov szovjet-orosz űrhajós az IAF

bécsi kongresszusán megjegyezte: „A ti egyezményetek egy darab papír. Mi tudjuk fenn

az orbiton, hogy ha ott valami baj van, menthetetlenek vagyunk.” Ez a kijelentés 1972-

ben hangzott el, és akkor valóban igaza volt. Egy rövid időre azonban az űrrepülőgép

megvalósulásával lehetőséggé vált az STS alkalmazásával orbitális vészhelyzetbe került

űrhajósok megmentése is. Sajnos a rendszer nyugdíjba küldésével ez a lehetőség is

megszűnt. Nem mintha a Challenger katasztrófa után bevezetett biztonsági protokollok

megkönnyítették volna az STS vészhelyzeti felkészítését, és indítását. Ahhoz, hogy ez

az elképzelés működjön, az egyik űrsiklónak állandóan készenlétbe kellett volna lennie,

hogy baj esetén indítható legyen. Ez rengeteg pénzt, időt, és energiát emésztett volna

fel, ezért ez az elképzelés soha nem valósulhatott meg. Az űrhajósok nagyon jól tudják,

hogy ha valami komoly dolog történik velük ott fenn, igazából csak magukra

számíthatnak. Sajnos balesetek, katasztrófák valószínűleg a jövőben is elő fognak

fordulni, és a helyzetet csak tovább fogja bonyolítani, ha ténylegesen megvalósul, és

rutinszerűvé válik a magáncégek által üzemeltetett űrhajózás.

56

A világűrjog irodalmában a mentési kötelezettség ismételten felmerülő kérdés. Az

azonban látszik, hogy az ehhez szükséges készenlétet az emberiség követeinek

biztonsága érdekében csak hatékony nemzetközi összefogással és jelentős anyagi

áldozattal lehetne megteremteni – ez pedig nem jogi kérdés...

b. Az állam felelőssége és a kereskedelem célú űrtevékenység

Az államfelelősség elvén épülő, ma már hagyományosnak mondható világűrjogi

konstrukció alapjait érinti az űrtevékenység privatizálása és kereskedelmivé tétele.

Ezt a két fogalmat az irodalomban gyakran kezelik úgy, mintha azok együtt járnának,

sőt mintha az egyik feltétele lenne a másiknak. A kereskedelem: javak átruházását és

szolgáltatások nyújtását jelenti, mely közben profitszerzéssel is járhat, továbbá az

ezekkel járó tevékenységeket. Kereskedelmivé tétel („commercialization”) lehet például

egy non-profit tevékenység profitszerzővé alakítása is. Ha a világűr-tevékenység ilyen

értelemben vett kereskedelmi célt szolgál, úgy az kereskedelmi, függetlenül attól, hogy

a tevékenységet állami vagy magánszervezetek folytatják.

A kereskedelmivé tétel nem feltétlenül jár együtt privatizációval, azaz létező

programok és szolgáltatások állami kézből a magánszektorba vitelével. Profitra törekvő

jogalany maga az állam is lehet, vagy állami tulajdonban levő gazdasági társaság, azaz

olyan jogi személy, amely nem tartozik a magánszektorhoz. Mindkét jelenség - a

kereskedelmivé tétel és privatizáció - az űrtevékenység gazdasági hasznosításának

rohamosan fejlődő technikájával járt együtt.

Az általánosan elfogadott nézetek szerint a kereskedelmi világűr-tevékenység a

világűr hasznosításának („use of outer space”) körébe tartozik. Ez a Világűrszerződés I.

cikkének értelmében az államok által minden megkülönböztetés nélkül a nemzetközi

joggal összhangban, szabadon gyakorolható. Ezt a szabadságot komolyan soha nem

kérdőjelezték meg, pedig a szerződés szerint a világűr-tevékenység csak minden ország

javára és érdekében folytatható, a kereskedelmi tevékenység pedig nem ezt a célt

szolgálja. A nem-állami tevékenységre mondhatjuk azt is, hogy a Világűrszerződés

kompromisszumos megoldást tartalmaz. Kompromisszumos, mivel a két nagyhatalom

érdeke ebben a kérdésben eltért. A Szovjetunió érthetően az űrtevékenység jogát az

államoknak kívánta fenntartani, míg az Egyesült Államok ezt magánszervezeteknek is

57

biztosítani kívánta. A két különböző megközelítés a merőben eltérő gazdasági

rendszerekből következett, hiszen az Egyesült Államokban már ebben az időben is

léteztek olyan űrprogramok, amelyekben magáncégek is részt vettek.

A Világűrszerződésbe végül egy áthidaló szabályozás került: a szerződésben részes

államok nemzetközi felelősséggel tartoznak („international responsibility”) a világűrben

folytatott nemzeti tevékenységekért, függetlenül attól, hogy kormányszervek, vagy

nem-állami intézmények végzik azokat. Továbbá felelősséggel tartozik annak

biztosításáért is, hogy azokat az e szerződésben foglalt rendelkezésekkel összhangban

folytassák a szervek, szervezetek. A felbocsátó állam ugyancsak nemzetközi

felelősséggel („international liability”) tartozik az űrtárgy által a földön, a légtérben

vagy a világűrben okozott károkért. Utóbbit az 1972-es űrfelelősségi egyezmény

részletesen szabályozza.

A világűr-tevékenységet ténylegesen folytató magánszervezet és az állam közti

kapcsolatot a kötelező állami engedélyezés és folyamatos felügyelet biztosítja.

Mindezek a rendelkezések maguktól értetődően vonatkoznak a kereskedelmi célú

űrtevékenységre és ezt szolgáló űrtárgyra is.

A nemzetközi világűrjog alanyai az államok. A nemzetközi szerződések őket

kötelezi, és ők felelnek a nem-kormány szervezetek - ideértve a magáncégeket –

világűrbeli tevékenységéért. Fel kell tennünk azonban azt a kérdést, hogy vajon meddig

terjed ez a felelősség? Hol van a határ az engedélyező és felügyeletet gyakorló állam

felelősségi körébe tartozó, ténylegesen a magánszervezet által elkövetett jogsértés

továbbá a magánszervezet jogellenes, de az állam nemzetközi jogi kötelezettségeit nem

sértő magatartása között?

A Világűrszövetség, illetve a kiegészítő egyezmény alapján a kárfelelősség e

tekintetben vitathatatlan. Az űrobjektumok által okozott kárért az állam felel! Az

általános nemzetközi jogtól eltérően az olyan kárért is, amelyet nem valamely állami

szerv vagy szervezet okozott. Emiatt az államok belső űrtörvényei mindkét

vonatkozásban arra törekszenek, hogy az államnak visszakövetelési joga legyen azon

magánszervezet ellen, amelyért helytállni volt kénytelen.

A világűr-tevékenység jelenleg átalakulóban van. Az orosz űrhivatal

tevékenysége elég sokrétű, és korábban szinte teljesen kimerült abban, hogy kiszolgálja

58

az orosz „űrprogramot”, a különböző civil szervezeteket (műholdak, szondák), a

Nemzetközi Űrállomást, és egy orosz „magáncéggel” karöltve néhány minimális számú

űrturistát a világűrbe juttasson. 2009-ben a magánszemélyek űrutaztatását (eddig

összesen 7 űrturista volt) leállították, mivel túl nagy kapacitást foglalt le a Nemzetközi

Űrállomás ellátása. Mióta az Egyesült Államok nyugdíjba küldte az űrrepülőgép

flottáját, bizonyos szinten a NASA-t is ki kell szolgálni, persze jó pénzért. Emiatt

bővítik a kapacitásukat, és így lehetőség vált arra is, hogy 2013-tól ismét beinduljon a

magánszemélyek űrutaztatása. Itt fontos kiemelni, hogy ez valódi űrutazás, nem csak

pár percig tartó súlytalansági repülés. A NASA már korábban is teljesített magánjellegű

megbízásokat, itt is elsősorban szintén műholdakról, szondákról van szó, és kiszolgálta

az állami megrendelőket, - saját magát, a hadsereget, a légierőt, és mindenféle egyéb

állami szervet (pl.: hírszerző hivatalok). Ez most komolyan megváltozott, mivel az

űrsiklók kivonásával az űreszközök felbocsátására képes eszközök száma lecsökkent az

egyszerű hordozórakétákra. Sajnos ezek használata az űrrepülőgépekhez képest

lényegesen behatároltabb, és ami nagyon fontos, jelenleg a NASA nem rendelkezik

olyan űrhajóval, amely képes lenne űrhajóst szállítani. Ott van még az ESA, azonban

annak kapacitása jelentősen korlátozott, kimerül néhány műhold, űrszonda

feljuttatásában. A sorba tartozik még Kína, amely saját űrprogramot hirdetet meg,

amelynek nem túl távlati céljai között szerepel még a Holdra szállás is. Kína azonban

jelenleg csak állami űrtevékenységet folytat, persze ez a jövőben megváltozhat, ha

komoly hiány alakul ki a piacon, elképzelhető, hogy megfelelő díjazás ellenében beszáll

a magán cégekkel való üzletbe is.

Fontos azonban szólni a kereskedelmi piacon napjainkban gombamód szaporodó

űrtevékenységgel foglalkozó magánvállalkozásokról. Ezek között van, amely

felszállópályát biztosítana, van, amely rakétát, és van köztük olyan is (Virgin

Galactic),68 amely űrrepülős, emberes űrutazást ajánl. A ennek köszönhetően várható,

hogy a közeljövőben a kereskedelmi világűr-tevékenység civiljogi oldala, annak sajátos

feltételei és a belső állami jogok eltérései szükségessé teszik egyfajta egységes Űrjogi

Kódex „Codex Juris Spatialis” kidolgozását.

68 Virgin Galactic

59

c. A világűr, a Föld, és a bolygók természeti egyensúlya

Az elmúlt évtizedekben űrtárgyak tízezrei kerültek Föld körüli pályára, mesterséges

bolygók keringenek Napunk körül, sőt szondáink eljutottak naprendszerünk legtöbb

bolygólyára, vagy legalábbis annak közelébe. Ma már azt is elmondhatjuk, hogy

űreszközeink elhagyták naprendszerünk határait, és úton vannak a távoli mélyűr felé.

Űrhajókon és űrrepülőgépeken űrhajósok százai jártak a világűrben, lábunkat

megvetettük a Holdon, mesterséges bioszférájú űrállomásokon végeztünk kutatásokat

(MIR,69 Skylab70) és felépítettük az ISS-t, a Nemzetközi Űrállomást.

Eltelve csodás eredményeinktől, melyet az űrkutatás terén elértünk, nem szabad

azonban megfeledkeznünk arról, hogy az emberiség maga is egy gigantikus Föld-űrhajó

legénysége. Az „űrhajónak” természetes bioszférája van, föld, víz és légkör alkotta

életfenntartó rendszer. Nem szabad elfelejtenünk, hogy környezetünkre vigyáznunk

kell, mivel csak ez az egy van belőle. Sajnos az ember egy olyan űrhajós, aki nem

kíméli léte természeti környezetét.

A környezetvédelemmel a világűr-tevékenység kétfelől is összefügg. A földfelszín,

a vizek, a légtér és a Föld körüli térség kutatását végző mesterséges holdak minden más

eszköznél hatékonyabban járulnak hozzá környezetünk megfigyeléshez. Segítik azt

megérteni, védelmezni. Ez a pozitív irány. A másik, a negatív irány az a

környezetszennyezés, amit az ember űrtevékenysége folytán a Földön, és más idegen

égitesteken okoz. Az első, pozitív irány ma még sokkal, jelentősebb haszonnal jár, mint

amennyit az űrtárgyak okozta környezetszennyezés árt, egyéb civilizációs kártételekhez

viszonyítva negatív hatása elenyésző.

A környezetvédelem vonatkozásában a mai nemzetközi űrjog rendkívül szegényes. A

Világűrszerződés ugyan rendelkezik arról, hogy lehetőség szerint az államoknak a

világűrkutatását úgy kell végezniük, hogy elkerüljék annak káros szennyezését,

valamint a Föld környezetének földön kívüli anyag beviteléből eredő ártalmas

megváltoztatását. A szerződés további két, szubjektív megítéléstől függő elvárást

tartalmaz, melyek érvényesülése a szerződő felek jóhiszeműségét feltételezi.

Az elvárások az alábbiak:

69 Mir space station 70 The Skylab Project

60

- ha valamely államnak oka van feltételezni, hogy világűr-tevékenysége másokét

károsan befolyásolná, annak megkezdése előtt konzultációt kezdeményez

- ha más állam világűr-tevékenységéről okkal feltételezhető ugyanez, konzultáció

lefolytatását kérheti.

Az 1979-es Hold-egyezmény a Hold és más naprendszerbeli égitestek tekintetében

nem sokkal lép túl a Világűrszerződés keretein, annyit tesz csupán, hogy a környezet

káros megváltoztatása mellé behozza a természet egyensúlyának megbontását. A

világűrjogi publicisztika egyöntetű véleménye szerint a környezetvédelmi szabályozás a

nemzetközi jogalkotás fontos feladata. Abban azonban megoszlanak a nézetek, hogy ez

hogyan történjék. A Világűrszerződés kiegészítésével, vagy e tárgyban alkossanak

önálló nemzetközi szerződést.

A téma egyes speciális területein történt előrehaladás, azonban ennek komoly okai

voltak. Már korábban is szóba került a Kozmosz-954 felderítő műhold ominózus

balesete, mely 1978-ban kanadai területre zuhant. A lezuhanást követően, mivel a

műhold energiaellátását uránium 235 izotóppal dúsított uránium alkalmazásával

működő atomreaktor biztosította, a landolás nagy körzetében radioaktív szennyeződés

keletkezett. Szerencsére a műhold lakatlan területre (Északnyugati Terület, Alberta és

Saskatchewan) zuhant le. Ez az incidens komoly lökést adott, és kanadai

kezdeményezésre jogalkotási eljárás indult. A Világűrbizottságban sokéves előkészítő

munka folyt, mely oda vezettek, hogy elfogadták „a nukleáris erőforrások (NPS)

alkalmazásának alapelveit tartalmazó ENSZ közgyűlési határozatot. Az atomreaktorok

és radioizotóp generátorok műholdakon energiaforrásként használatának irányelveit

fogalmazza meg a határozat. A határozatot azonban számos kritika érte, az itt is

szubjektív megítéléstől függően megfogalmazott néhány feltétel miatt. Habár a pusztán

ajánlást jelentő szabályozást megalkották, az a mai napig nem emelkedett a nemzetközi

szerződések szintjére.

Napjaink nemzetközi világűrjogában több más űrtevékenységgel kapcsolatos

környezetszennyezésről beszélhetünk. Ezek között van olyan, mely már jelenleg is

komoly problémát okoz (űrszemét) és van olyan is, amely várhatóan csak a

közeljövőben fog jelentkezni (űrturizmus következtében a légkörbe kerülő korom

szennyeződés).

61

Az űrszemét

A mai napig rendezetlen az űrtörmelékekkel okozott orbitális környezetszennyezés

kérdése. A szaknyelvben megjelenő, és általánosan elfogadott kifejezés a "debri" ugyan

lefordítható törmeléknek, de ez a jogforrásokban sehol nem alkalmazott kifejezés a

legkülönbözőbb tárgyakat jelöli.

11. ábra A Föld és az űrszemét71 A kép teljes méretben megtalálható a mellékletben.

Ide sorolhatjuk a pályára állításhoz használt rakéták utolsó fokozatát, a hasznos

terheket védő orrkúp ledobott részeit, a különböző űreszközökről véletlenül leszakadt

alkatrészeket. De ide kell sorolnunk az elnémult, működését befejezett mesterséges

holdakat, űrállomásokat is. Érdekességként megemlíthetjük például a Hubble űrtávcső

javítása során az űrhajós által „elejtett” szerszámot is. Tehát minden, az emberiség által

a világűrbe küldött eszköz, tárgy előbb-utóbb űrszemétté válik.

12. ábra Az űrszeméttel körbevett Föld és a Hubble űrteleszkóp72 A kép teljes méretben megtalálható a mellékletben.

Számuk, attól függően, hogy milyen nagyságúakat veszünk tekintetbe, sok ezerre

tehető. Az amerikai NORAD73 szervezet jelenleg 18 000 db 8-10 cm-nél nagyobb

keringő tárgyat ismer és követ nyomon. Az ennél kisebb, de 1 cm-nél nagyobbak

számát jelenleg 30-70 000-re becsülik, az ennél kisebb törmelék száma pedig milliós

nagyságrendre tehető. A Stockholmi Nemzetközi Űrkutató Intézetben Bharath

71 A Föld és az űrszemét 72 Space debris and the Hubble 73 North American Aerospace Defense Command

62

Gopalaswamy Indiai rakétatudós az űrszemetet tanulmányozza.74 Becslése szerint

jelenleg Földhöz közeli pályán több mint 370 00 darab szemét és 1100 műhold kering.

És ennek a szemétnek a mennyiség egyre nő, és ezt a szemét mennyisége miatt egyre

gyakrabban bekövetkező balesetek tovább növelik.

Ilyen baleset volt például, amikor 2009-ben egy orosz Kozmosz műhold

összeütközött az Iridium cég kommunikációs műholdjával, és ennek következtében

1500 darab hulladék jött létre. De meg lehet itt említeni egyes felelőtlen és destruktív

kísérleteket is, mint például a kínai műhold ellenes rendszer (ASAT) 2007 próbáját, -

mely során, a világon először pusztítottak el egy műholdat földről indított rakétával -

amely 150 000 db repeszt, és 3000 db nagyobb darabbal gyarapította az űrszemét

állományt.

A földközeli pályák térségében az űrtörmelék már komolyan fenyegeti a jelenleg évi

250 milliárd dolláros bevételt produkáló űripart. A szemét veszélyt jelent a mesterséges

holdakra, az űrhajók (űrállomások) személyzetére nézve is. Ismeretes, hogy az űrszemét

miatt több riasztás is volt már a Nemzetközi Űrállomáson, mikor egy-egy nagyobb

törmelék vészesen megközelítette azt. Emberéletek, milliárdos értékek, sok száz ember

több évig tartó erőfeszítésének eredménye mehet veszendőbe az űrkutatás

„melléktermékei” miatt.

13. ábra Egy Delta-2 rakéta üzemanyagtartálya75 A kép teljes méretben megtalálható a mellékletben.

A nemzetközi világűrjog ma még nem kötelezi az űreszközöket felbocsátó

államokat az ilyen veszélyeket elhárító technikai intézkedésekre. Ilyen intézkedések

lehetnek a következők: az elnémult műholdak megsemmisítése alacsonyabb pályára

74 Bharath Gopalawarmy véleménye 75 Delta-2 rocket Space Junks

63

irányítással, magasabb "temetői pályára" állítás, ütközés elkerülése miatt új pályára

állítás, vagy a hajtóművel nem rendelkező tárgyak ma még megoldatlan "begyűjtése". A

mérnökök több egyéb megoldáson is folyamatosan dolgoznak. Terveztek már

mikrohullámú ágyút, mely elporíthatná a törmeléket, nagy teljesítményű lézerágyút,

mely kisebb darabokra vágná a szemet, és az így légkörbe érve eléghetne. Felmerül egy

pórszívó műhold ötlete is, amely a legsűrűbb zónákban takarítaná el a szemetet.

Szerencsénkre a természet is segít, a légkör is igyekszik az alsó rétegeket megtisztítani,

bolygónk vonzereje, a közegellenállás, és a Hold okozta periodikus zavar miatt előbb

utóbb minden űrszemét elég az alsóbb légkörben. Sajnos a nagy magasságban keringő

szemét esetében ez-az előbb utóbb inkább utóbb, akár 1000 év is lehet.

Napjaink feladatává vált a kérdés mielőbbi rendezése. A nemzetközi világűrjogi

"law-making" számára égető feladattá vált egy olyan nemzetközi szerződés létesítése,

amely a világűrtörmelék keletkezésének lehető megelőzését, az űrtárgynak az említett

módok valamelyikével történő eltávolítását a felbocsátó állam kötelességévé teszi. Az

űrszemét fenyegető veszélyét az űreszközöket felbocsátó államok egyre komolyabban

veszik, ezt az is mutatja, hogy a nemrég elfogadott amerikai űrstratégiai program76

kiemelt helyen kezeli az űrszemét problémáját. Habár konkrét nemzetközi szerződés

még nem született a témában, a Világűrbizottság folyamatosan ezen dolgozik.

A Világűrbizottság 2005-ös bécsi ülésén az alábbi a témába vágó irányelveket

fogadták el:77

- Rendeltetés szerinti működés során nem szabadulhat ki törmelék az

űreszközökről – de ha mégis, akkor az minimális mértékű legyen.

- Csökkentendő annak lehetősége, hogy a rendeltetésszerű működés során

feldarabolódjon (felrobbanjon) egy űreszköz.

- Kerülendő a törmelék-felszabadulással járó szándékos megsemmisítés és egyéb

veszélyes művelet.

- Korlátozandó az űreszközök működésének végeztével az alacsony pályán

maradás (pl.: rakétafokozatok).

- A geostacionárius pályán maradás is elkerülendő, a kikapcsolás után – ezek még

magasabb, úgynevezett temetőpályára emelendők.

- Kimerítendő minden energiaforrás a küldetések végére.

76 National Security Space Strategy 77 COPUOS reports from space debris 105/838

64

Légszennyezés az űrturizmus miatt?

Itt kell szót ejtenünk egy teljesen új szennyezési módról, amely azonban egyelőre

még nem fenyeget minket, várhatóan csak a közeljövőben fog károkat okozni. Ugyan

még el sem indultak az első kereskedelmi célú űrutazások (2011 év végére várhatóan az

első ilyen út) de már is megkongatták a vészharangokat. Azt eddig is tudtuk, hogy az

űrjárművek startja szennyezi a légkört, a kerozin típusú rakéták pazarolják az

üzemanyagot, azonban minimális a korom kibocsátásuk. A kereskedelmi űrutazás során

egyes cégek (elsősorban a Virgin Galactic) új típusú hibrid hajtóműveket használna,

melyek energiatakarékosabbak, biztonságosabbak, azonban sokkal jobban kormoznak.

Várhatóan lényegesen több kormot fognak juttatni a légkörbe, mint a repülőgépek. Ez a

koromszennyezés pedig erősíti a globális felmelegedést.

A probléma felvetése azzal kezdődött, hogy azt feltételezik, hogy a magánűrutazás

hamarosan sikerágazattá válhat. Ezt támasztja alá, hogy az Egyesült Államok

kongresszusa 2010-ben jóváhagyta azt a törvényt, amellyel a magánűrrepülés iránt

érdeklődő befektetők személy- és áruszállításra egyaránt alkalmas űrjárművek

fejlesztésébe foghatnak. E célra anyagi támogatást is nyújtanak. Tovább fokozta a

hangulatot, hogy 2010.10.22-én Új-Mexikóban átadták azt a kifejezetten űrturizmus

céljára épített kifutópályát, ahonnan a Virgin Galactic várhatóan napi két indítást hajt

majd végre.

A fentiek miatt várható, hogy ha az űrutazásokat lebonyolító cégek mintegy ezer

rakétát indítanak, akkor a kereskedelmi űrutazás jóval több kormot fog kibocsátani a

következő évtizedben, mint amennyivel jelenleg a polgári repülés szennyezi a légkört.

A kibocsátott káros anyag a légköri cirkuláció és az ózon eloszlásának megváltozásához

vezethet a légkör felső rétegeiben. Ez azt eredményezheti, hogy trópusokon, és a

szubtrópusokon megemelkedne az átlaghőmérséklet, de az igazi problémát az jelenteni,

hogy a sarkvidékek átlaghőmérséklete is megemelkedne, emiatt pedig több sarki jég

olvadna el. A cél a kereskedelmi űripar támogatása" - mondta el a kutatás hátteréről

Ross. A koromszennyezéssel kapcsolatos problémát kutatóknak, mérnököknek és az

űrrepülésben érdekelt cégek döntéshozóinak együtt kell megoldaniuk. Ez a téma

szerencsére egyelőre nem igényel jogi szabályozást, habár ha a jóslatok beválnak (évi

1000 indítás) akkor ez már olyan globális problémává válhat, amely az ENSZ, és a

tagállamok cselekvési felelősségét is felveti.

65

d. A világűr „békés célú felhasználása”, a katona felhasználás tiltása

A második világháborút követően, mikor kialakult az új világrend (a két

szuperhatalom, és csatlósainak ideológia szembenállása miatt) sokan úgy gondolták,

hogy a civilizáció túlélési esélye drámaian lecsökkent. Éppen ez vezette az embereket

arra, hogy a legalább a Földön kívül legyen egy békés hely, amely mindenkié és

mindenkinek az érdekeit szolgálja. Gyakorlatilag mindegyik egyezmény kimondja,

hogy a világűrt csak békés célokra felhasználni, ugyanakkor tételesen nem tiltja meg a

katonai irányú alkalmazást.

A béke azonban hiú remény maradt. Az öt világűr egyezmény megszületése előtt

nem voltak korlátok, s a két nagyhatalom hidegháborús félelmei mindenre kiterjedtek.

Az Egyesült Államok a csendes-óceáni magaslégköri térségben hidrogénbombát

robbantott 1962. július 9-én. A háttérsugárzás nagymértékben megnőtt, a robbantás

hatására mesterséges sugárzási övezetjött létre (az úgynevezett Starfish Belt), amely

zavart okozott a magaspályán keringő műholdak működésében. És amint az lenni

szokott, a két szemben álló fél hirtelen megijedt saját lehetőségeitől. Emiatt a

nagyhatalmak a légköri nukleáris robbantásokat a Részleges Atomsorompó

Egyezményben (1963) megtiltották.

A "világűr meghódítása" jelszavával együtt felmerült az a követelés, hogy az

űrkutatás eszközei csak békés célokat szolgáljanak.

A Világűrszerződés IV cikke szerint „nukleáris fegyvereket vagy másfajta

tömegpusztító fegyvert hordozó objektumot nem juttatnak Föld körüli pályára, ilyen

fegyvereket az égitesteken nem helyeznek el, illetve a világűrben semmilyen formában

nem állomásoztatnak”. Ezt a megfogalmazást sokféleképpen is lehet értelmezni. A

Szerződés csak a nukleáris és más tömegpusztító fegyvereket száműzte a mesterséges

holdak fedélzetéről és csak a Holdra és más égitestekre mondta ki, hogy azok kizárólag

békés célokra használhatók. Ezért mondhatjuk azt is, hogy a fentiek magukban rejtik a

további katonai felhasználás lehetőségét, hiszen azt nem mondja ki a Szerződés, hogy

más egyéb fegyvereket (pl.: az energiát magasan fokuszáló lézert) ne lehetne oda

telepíteni.

Túl az ezredfordulón sajnálatos módon el kell ismernünk, hogy jó szándékú naivitás

volt azt feltételezni, hogy a világűrjog az űrtevékenység militarizálásának

66

megakadályozásában hatékony eszköz lehet. Hisz azok az eszközök, amelyek a

rakétatechnika zseniális úttörőinek vívmányaként kozmikus sebességet tudtak elérni,

katonai fejlesztés eredményei voltak.

- A Szerződés értelmezése során egyes világűrjogászok úgy vélték, hogy a

Világűrszerződés kizárja minden katonai használat jogszerűségét. Ezt látszott

alátámasztani a Világűrszerződés több alapelve is. Az űrtevékenység "minden ország

javára és érdekében folytatható", továbbá, hogy az "az emberiség közös vállalkozásának

tekintendő". A katonai világűr-tevékenység ezekkel a célokkal teljes mértékben

ellenkezik.

- Egy másik része békés célúaknak minősítette azokat a katonai műholdakat, amelyeket

nem agresszív céllal bocsátottak föld körüli pályára, s ezért tevékenységük a

Világűrszerződés betűjével és szellemével szerintük összeegyeztethető. E szerint a

vélemény szerint az a lényeg, hogy a fegyverek védelmi célokat szolgáljanak. Ezt azzal,

ténnyel is próbálták alátámasztani, hogy a katonai és polgári célokat szolgáló

űrtevékenység többnyire nem választható el. A modern hadviseléshez nélkülözhetetlen

hírközlés ugyanis azonos űreszközökkel történik, mint a civil távérzékelés, geodéziai,

meteorológiai adatszolgáltatás. Legjobb példa erre az amerikai GPS szolgáltatás, amely

eredetileg katonai célokat szolgált, azonban napjainkra a civil élet szinte

elképzelhetetlen lenne nélküle.

A két nézet között éveken át folyt a vita a „békés cél” és a „békés felhasználás”

értelmezése körül. A tények azt mutatják, hogy a világűrt nem lehet teljesen

demilitarizálni. Ebben az esetben viszont felmerül a következő kérdés, hogy azt milyen

szintig lehet. Napjaink világűrjoga a katonai világűr-tevékenység tekintetében három

következtetést enged:

- A Hold és más égitestek olyan demilitarizált területek, ahol kizárólag békés

tevékenység folyhat. Tilos katonai berendezések létesítése, bármilyen fegyverkísérlet,

katonai gyakorlat.

- Tilos nukleáris és más tömegpusztító fegyverek elhelyezése Föld, Hold vagy más

égitestek körüli pályán.

- Minden egyéb vonatkozásban az olyan katonai tevékenység tilos, amely a nemzetközi

űrjogba vagy az általános nemzetközi jogba ütközik.

67

Ezen következtetések alapján például kémműholdakat lehet a világűrbe telepíteni,

mert azok nem támadó jellegű, hanem védelmi fegyverek, amelyek az adott állam,

államok védelmét, biztonságát szolgálják. Minden ehhez hasonló kritériumnak

megfelelő fegyvert lehet a világűrben alkalmazni. Nem feledjük azonban, hogy az adott

fegyverrel kapcsolatos értelmezés mindig a felek érdekeitől függ (agresszív fegyver

nem, védelmi fegyver igen). Ez tette például lehetővé - habár óriási nemzetközi nyomás

volt az amerikai kormányzaton - a reagani stratégiai védelmi kezdeményezés (Strategic

Defence Initiative – SDI),78 vagyis a csillagháborús elképzelések megvalósítását. Ez a

katonai rendszer is szabadon telepíthető volt, hiszen nem tartalmazott nukleáris

fegyvereket.

Az űrhadviselés, legyen az passzív, vagy aktív nem csak technológiai kérdés, hanem

gazdasági is. A fejlesztések hatalmas összegeket emésztenek fel. Jó példa erre, hogy bár

az USA az állami, polgári célú űrtevékenységekre egyre kevesebb pénzt fordít (idén a

NASA költségvetését rendesen lecsökkentették) a világűrben alkalmazott

haditechnológiára évi 21 milliárd dollárt költ. Közben a színen új űrhatalmak is

megjelentek, mint például Kína és India.

Moszkva már évek óta ellenzi az „űrfegyverkezési” versenyt. Oroszország ellenzi,

hogy fegyvereket helyezzenek el a világűrben. Azt kérik, hogy az érintett kormányok

olyan nemzetközi egyezséget dolgozzanak ki, amely hosszútávon megtiltja az

űrfegyverek alkalmazását. Természetesen ennek gazdasági okai vannak. A hadiipar

anyagi támogatása jelentősen lecsökkent, és ha el tudnák érni, hogy más államok se

fejleszthessenek ki űrfegyvereket, akkor mentesülnének ezen kiadások alól. 2005-ben

Kinával karöltve - melynek a stratégiája szintén az volt, hogy meg kell szüntetni az űr

militarizálását, és az űrtechnikák békés fejlesztését támogatta – megpróbálta az ENSZ-

ben e javaslatait elfogadtatni. Akkor ezt az USA ellenezte, mondván a téma szabályozva

van a Világűrszerződésben (ez erős csúsztatás). Kína álláspontja azonban az utóbbi

időben jelentősen megváltozott, ez feltehetően annak köszönhető, hogy jelentős

sikereket értek el az űrtechnikák hadi alkalmazásában (2007 műhold elleni

rakétavédelmi rendszer). 2009-ben már azt a nézetet vallották, hogy „a világűr

felfegyverzése elkerülhetetlen szükségszerűség”. Azaz Kínának összhangban a nemzet

78 Csillagháborús tervek (SDI)

68

és az űrkorszak fejlődésének szükségleteivel, immár az űrben is ki kell építenie katonai

hatalmát. Az USA jelenleg nem foglalt konkrét állást, az viszont egyértelmű, komoly

űr-haditechnikai fejlesztéseket folytat. Erre jó példa a legújabb mini űrsikló, az X-37B79

mely katonai fejlesztés.

Szerencsénkre a valódi "Csillagháború" mely egy fegyveres konfliktus a hadviselők

űreszközei közt a világűrben dőlne el, egyelőre még a tudományos fantasztikum

világába tartozik. Itt a földön azonban a modern hadviselés már ma sem képzelhető el

rendkívül intenzív katonai űrtevékenység nélkül. Jó példa erre az öbölháború, de elég,

ha csak a napjainkban zajló líbiai konfliktusra gondolunk. A NATO a modern műholdas

rendszerek segítsége nélkül egyáltalán nem lenne képes a helyzetet kezelni.

Ebben a csodálatos új évezredben a világűrjog „de lege ferenda” kérdése lehet a

fegyveres konfliktusok jogának és a semlegesség normáinak adaptálása az

űreszközökkel folytatott hadviselésre. Egy fontos tanulság mindenképpen levonható,

bár a világűr jogi szabályozását a béke és az emberiség köré szőtték, azért teret

engedtek a régi római alapelvnek is: ha békét akarsz, készülj a háborúra (Sic Vis Pacem,

Para Bellum!).

e. Az „emberiség vállalkozása” és az „emberiség közös öröksége”

A Világűrszerződésben a jogalkotók a Hold és más égitestek kutatása és

felhasználása kapcsán az emberiség vállalkozása „provice of mankind” jogintézményt

használták. E szerint a világűrben végzett munkát az egész emberiség közös

vállalkozásának kell tekinteni. Ezen vállalkozást a jövő generáció érdekeinek, a

fokozott együttműködés és kölcsönös segítség mentén, a nemzetközi béke és biztonság

fenntartásával kell végezni. A Hold Egyezményben a jogalkotók azonban tovább léptek

és egy új jogi koncepciót honosítottak meg. Ez maga „common heritage of mankind”

intézménye, azaz a Holdon és égitesteken található természeti források, kőzetek,

anyagok, mind az emberiség közös örökségének tekintendő. Így egy új területi státuszt

hoztak létre, hiszen az atmoszférán kívüli térség „az egész emberiség adománya”, azaz

79 A titokzatos X-37B űrsikló

69

bár el nem sajátítható, de a kiaknázása az emberiség érdekében megengedett, szabadon

felfedezhető és kizsákmányolható.

Az emberiség közös örökségének fogalma a tengerjogon keresztül vonult be a

nemzetközi jogba. Az 1982-es tengerjogi egyezmény az ún. Zóna, az állami

joghatóságon túli tengerfenék és altalaj kincseire mondja ki, hogy azok az emberiség

közös örökségét képezik. A tengerjogi párhuzam abban is megnyilvánul, hogy a Hold

egyezmény arra az esetre, ha majd a Hold természeti forrásait kiaknázni érdemes lesz,

olyan nemzetközi igazgatás létesítését irányozza elő, amely a kihozatalt méltányosan

elosztja.

A fogalom szószerinti jelentését épp úgy céltalan volna elemezni, mint az

"űrhajósok az emberiség követei" fogalmat. Ami a tengerjogot illeti, ott az emberiség a

tengereken esetleg tekintheti magát közös örökösnek. De hogyan tehetné ezt meg az

emberiség a világmindenséggel, amelyben minden bizonnyal értelmes lények számtalan

közössége él?

A világűr egyezmények alapján a következőket jelenthetjük ki:

- A Hold és más égitestek kutatása és használata az emberiség közös vállalkozása.

- A Holdat és más égitesteket minden állam szabadon, megkülönböztetés nélkül

kutathatja és használhatja.

- A Hold és más égitestek sem a szuverenitás igényével, sem használat vagy foglalás

útján, sem bármilyen más módon nem lehetnek nemzeti kisajátítás tárgyai.

Itt kell megemlítenünk pár nagyon tanulságos esetet, mely a Hold, és más égitestek

birtoklásával függ össze.

- Az első ilyen eset az úgynevezett holdtelkek ügye. Egy amerikai üzletember,

Dennis Hope vállalkozásáról van szó, aki a Holdat, sőt a Naprendszer bolygóit saját

tulajdonának nyilvánította, erről értesítést küldött az ENSZ-nek, az USA és a

Szovjetunió kormányának. Mivel azok nem válaszoltak erre a nyilvánvaló

képtelenségre, ezért ez állítása szerint elismerést jelent. A Holdat és a Marst

kiparcellázta és azokat, mint telkek árulja.

- De vehetnénk a német Martin Jürgen ügyét is, aki szerint a Hold az ő tulajdonát

képezi. Ezt azzal támasztja alá, hogy azt az egyik őse Nagy Frigyes porosz királytól

kapta.

70

- Angeles Duran, egy galíciai spanyol hölgy pedig azt állítja, hogy övé a Nap, és ezt

a tulajdonjogát be is jegyeztette a helyi közjegyzőnél. Szerinte ezt azért tehette meg,

mert a Világűregyezmény nem vonatkozik személyekre.

Az ilyen tulajdonszerzés az égitestek jogi helyzetének tételes szabályaival éppúgy

ellenkezik, mint a "művelt nemzetek által elismert általános jogelvekkel." Utóbbiakhoz

tartoznak a római jogban gyökerező olyan axiómák, mint hogy senki sem ruházhat át

másra több jogot, mint amivel maga rendelkezi. Azaz tulajdont átruházással csak

tulajdonostól lehet szerezni. Ha a Hold senki földje („res nullius”) volna, és

birtokbavétellel ott bárki eredeti tulajdont szerezhetne, úgy a tulajdonosi minőség

egyszerű kijelentése semmiképp sem az. Ráadásul hiába fejlett az űrkutatás, a

tulajdonos még jelenleg sem volna képes a tulajdonjog lényegét, a birtoklási jogot

gyakorolni.

A Világűrszerződés a bármi módon történő "national appropriation" tilalmával a

Hold és más égitestek tulajdonszerzéssel történő kisajátításának tilalmát is kimondja.

Ezt támasztják alá azok az ugyancsak e szerződésben foglalt általános elvek, amelyek a

Hold és más égitestek res omnium communis (= res extra commercium) státusát

alapozzák meg. A Hold-egyezmény kimondja, hogy a Hold felszíne és természeti

forrásai nem lehetnek valamely állam, állami szervezet, jogi vagy természetes személy

tulajdonai. Az ellenkező nézet hívei szerint erre azért volt szükség, mert a

Világűrszerződés a magánjogi tulajdonszerzést nem zárta ki.

A kozmikus teleküzlet a világűrjog számára merőben elméleti, azonban nagyon is

gyakorlati kérdés büntetőjogi szempontból.

Persze vannak komoly, államokat érintő, de mégis nagyon tanulságos esetek, mint

például a már korábban említett Clarke pályák kiosztásának ügye. Ezek

„geostacionárius”pályák az Egyenlítő síkja körül, s közös sajátosságuk, hogy az oda

feljuttatott műhold a Földnek mindig ugyanazon pontját látja. Ebben a magasságban a

pályára állítási lehetőség véges, mert figyelembe kell lenni arra, hogy sok műhold

esetén azok könnyen zavarhatják egymást. Miután a fejlett államok feljutatták ide a

maguk műholdjait, az egyenlítői országok tiltakoztak, és egy közös, az úgynevezett

Bogotai Nyilatkozatban – amit 1976-ban írtak alá – azt követelték, hogy e pályákra,

mivel azok az ő természeti kincsük (felettük húzódtak meg a pályák), és csak külön az ő

71

engedélyükkel lehessen oda műholdat fellőni. A nemzetközi világűrjog alapján a világűr

mindenkié, így a követelésük nem talált elfogadásra.

f. Az Űrturizmus

Egy új, napjainkban lassan valósággá váló fogalom, mely a magánjellegű űrutazásról

szól. A kezdetekben az űrkutatással, űrutazással állami cégek, vagy esetleg állami

megbízásból, állami irányítás alatt álló magáncégek foglalkoztak. A hidegháború alatti

űrverseny és minden ezt érintő téma megmozgatta az emberek fantáziáját. A

hidegháború befejeztével, és az állami támogatások szűkre szabásával a fejlődés

lelassult, az érdeklődés megcsappant. Ez viszont megnyitotta a lehetőséget, hogy

magánvállalkozások is belépjenek az űrhajózás kissé megüresedett „piacára”. Ma már

lehetőségünk van arra, hogy magáncégek segítségével jutassunk el tárgyakat a

világűrbe. Habár az űrkutatás iránti érdeklődés erősen lecsökkent, nem tűnt el teljesen.

Az emberiség nagy álma, hogy meghódítsa a világűrt nem múlt el. Ha lehetőségünk

lenne rá, hogy eljussunk a világűrbe, nagyon kevesen mondanánk nemet. Nos, itt a

lehetőség. A technika készen áll, a vágyak megvannak, most már csak meg kell azokat

valósítani. A magáncégek megjelenésével a megvalósítás is elérhető távolságba került.

Az utóbbi időkben komoly fejlesztések történtek az űrhajózás területén. Új

módszereket, technikákat, hajtóműveket, üzemanyagokat alkottak a tudósok, és a

mérnökök. A vágyálom valósággá vált.

Az űrturizmus az a tevékenység, melynek során pénzért élmények szerzésére vágyó

embereket szállítanak a világűrbe. Az utazásban résztvevő személy pedig az űrturista.

Az egész 2001-ben kezdődött, mikor a Space Adventures Ltd.80 nevű orosz cég az

orosz űrügynökséggel együtt lehetővé tette, hogy megfelelő kiképzés után egy polgári

személy (Denis Tito) turistaként kijuthasson a világűrbe, egy Szojuz Tm-32 típusú

űrhajóval és látogatást tehessen a Nemzetközi Űrállomáson. A cég sokféle űrutazási

lehetőséget nyújt, van egyszerű űrrepülés, mely során egy űrhajóval felviszik az embert

a világűrbe, majd visszahozzák, van komplett Föld-körüli utazás, mely során látogatást

lehet tenni a Nemzetközi Űrállomáson, sőt az űrsétát is ki lehet próbálni. Lehetőség van

arra is, hogy magaslégköri repülésben kipróbáljuk a zéró-gravitációt. A cég tervei

között szerepel egy a közeljövőbeli Hold-küldetés is, mely során az űrhajó megkerülné

80 Space Adventures Ltd

72

a Holdat. A későbbiekben pedig le is szállnának rá. Persze ez még nagyon távoli cél.

Sajnos ez a fajta űrturizmus jelenleg szünetel, mivel 2009-ben ideiglenes jelleggel

felfüggesztették az űrutaztatást, mivel az űrhajókat biztosító orosz űrügynökség

kapacitását teljesen leköti a Nemzetközi Űrállomás kiszolgálása. Ez idő alatt nem túl

sok űrturista (8 fő) jutott ki a világűrbe, mivel meglehetősen drága mulatság – a

legutolsó út 35 millió dollárba került - a körülbelül egy hetes utazás. A helyzet 2013-től

változni fog, és újra beindulhat az űrutaztatás, mivel komoly kapacitásbővítésbe fogtak.

Ez várhatóan az árak csökkenést is fogja hozni. A tervei között szerepel egy űrhotel

létrehozása is, mely a Nemzetközi Űrállomás egy moduljaként üzemelne.

A történet az oroszokkal kezdődött, és most pedig az amerikaiakkal folytatódik. Az

állami pályázatoknak, támogatásoknak köszönhetően Amerikában magáncégek komoly

kutatásokat végeztek, és űrhajózási fejlesztéseket végeztek. Jelenleg egy cég piacvezető,

a Virgin Galactic. A cég rendelkezik űrrepülőtérrel, személyzettel, és űrsiklóval. A

technológia teljesen kész, ugyan jelenleg még tesztelés alatt áll, de várhatóan már az

idei év végén lehetőség lesz annak éles kipróbálására. Meg kell jegyeznünk azonban,

hogy ez az utazás nem teljesen egyenértékű az oroszok által kínálttal. Jelenleg csak arról

beszélhetünk, hogy az űrsikló elhagyja a légkört (olyan 100 km magasra emelkedik) és

az utasok egy rövid ideig megtapasztalhatják a súlytalanságot, és megszemlélhetik a

világűrt. Természetesen a fejlesztések folynak, és a cél az, hogy az utasok valódi, akár

több napos űrutazáson is részt vehessenek. Ettől függetlenül az érdeklődés nagyon nagy,

persze ennek az is az oka, hogy ez az utazás, mely a kiképzést (nem igazi űrhajós

képzés) is magába foglalja csak 200 000 dollárba kerül. Idáig 410 jegyfoglalás történt.

A cég nem csak magánszemélyeket szeretne kiszolgálni, hanem lehetőséget kíván

biztosítani arra is, hogy tudományosok jussanak ki a világűrbe és ott kutatásokat is

végezhessenek.

Természetesen ez az új lehetőség sok egyéb, nem űrhajózási problémát is felvet. A

magáncégekre elsősorban saját államuk törvényei vonatkoznak. Azoknak a

magáncégeknek, amelyek viszont űrturizmussal foglalkoznak, számolniuk kell a

nemzetközi joggal, a világűrjoggal, mivel tevékenységük, és annak fő tere (a világűr)

nemzetközi szabályozás alá esik.

Ha megvizsgáljuk az öt alapegyezményt a magáncégek szempontjából érdekes

felfedezést fogunk tenni. A Világűrszerződésben egyetlen szót sem találunk, amely a

73

magáncégekkel függne össze. Nem véletlen, hisz eredetileg az űrtevékenységek állami

monopóliumok voltak. A szerződés természetesen nem zárja ki, hogy az államokon

kívűl más is végezzen ilyen tevékenységet. Ez megjelenik az űrtevékenységek iránti

felelősség esetében, mely szerint mindig az államé a felelősség, függetlenül attól, hogy

az űrtevékenységet állami, vagy magán vállalkozás végzi. A felbocsájtó állam

felelőssége szabályozás szintjén a felelősségi egyezményben is megjelenik. Ez alapján

az űrturizmus esetleges kockázatát, a felelősséget a felbocsájtó államnak kell viselnie.

Ez viszont elég komolyan érintheti az adott államokat. Egyetlen eszközzel tudnak ez

ellen élni, - ez a legrosszabb megoldás – a kötelező regisztrációval. Mivel a kilövéseket,

az űrhajókat kötelező regisztráltatni, és ezt a regisztrációt az államok végzik,

megtagadhatják a regisztrációt, és így minden gondjuk megoldódik. A másik megoldás

a belső jogi szabályozás. A felelősség az államé a nemzetközi jogszabályok alapján,

viszont ezt a felelősséget valamilyen szinten a helytállást követően tovább háríthatják a

magán cégekre, belső jogszabályok alapján. Itt látszik, hogy a nemzetközi szabályozás

idejétmúlt, nem elég rugalmas.

A felelősségi egyezmény egyértelműen szabályozza, hogy minden esetben, egyes

különleges esetek kivételével minden felelősség az államé. Ez komoly gond, hisz

általánosságban a jog szerint mindig a károkozónak kell viselnie a károkozás

következményeit. Ebben az esetben egy magáncég a károkozó, de mégis az államé a

felelősség. Ezt természetesen az államok saját belső szabályozással rendezhetik, de

sokkal jobb lenne, ha erre egységes, nemzetközi szabályozás vonatkozna.

A regisztrációs egyezmény szerint az űrutazások adatait nyilván kell tartani. Ez nem

gond, megvalósítható, hisz az adatok rendelkezésre állnak. A probléma akkor merül fel,

mikor már ez a tevékenység általános, gyakori lesz. Napi két repülés esetén ez a feladat

hatalmas terheket fog róni a cégekre, és a regisztráló szervekre is. Az is előfordulhat

még, hogy a kilövő állam nem tagja az egyezménynek. Általános jelentési kötelezettség

nincs, az egyezmény csak az aláíró államokat köti.

A Hold-egyezmény esetén az kell vizsgálnunk, hogy az esetleges nem túl

közeljövőben létrehozandó hol-bázisok helyzete vethet-e fel problémát. A szabályozás

egyértelmű. Létre lehet hozni létesítményeket a Holdon, és e létesítmények nemzeti

szabályozás alá esnek.

A mentési egyezmény olyan jellegű problémát vet fel, hogy csak az űrhajósok

szempontjából szabályozza a mentést. Nem szerepelnek benne utasok, mint mentendő

személyek. Ezt kétféleképpen is nézhetjük. Ha nem szerepelnek benne, akkor nm is

74

vonatkozik rájuk az egyezmény, nem élhetnek ezen jogukkal. De nézhetjük úgy is, attól

még, hogy nincsenek konkrétan nevesítve, vonatkozhat rájuk az egyezmény, hiszen

konkrét tiltás sem szerepel velük kapcsolatban. Ez egy komoly hiányosság, melyet

minél előbb orvosolni kellene.

A téma sok egyéb, érdekes kérdést is felvet. Mi történik bűncselekmény esetén?

Eddig ez viszonylag egyszerű volt, az űrhajósok komoly, felelősségteljes emberek, és

ha bármi gond merült volna fel, általában a misszió kapitányának parancsnoki, döntési

jogot adott a felbocsátó állam. Egy űrobjektum esetén az azt felbocsátó ország nemzeti

joga érvényesül. Azonban az is előfordulhat, hogy az elkövető más állam polgára. És

akkor arról még nem is beszéltünk, mi van akkor, ha maga az űrobjektum egy harmadik

állam tulajdonában van. Melyik állam joga fog érvényesülni. Aztán itt van biztonság

kérdése is. Az államok által üzemeltett űrkutatás esetén a saját biztonsági szabályozás

létezett. Az állami szervek ezeket be is tartották. Nemzetközi szabályozás nem létezik a

témában, habár ajánlások már évtizedeik óta vannak. Most e szerint minden érintett

államnak meg kell ezeket a szabályokat alkotnia. Sokkal egyszerűbb lenne egy egységes

nemzetközi szabályozás. Ráadásul ezt követően várhatóan az államokra hárul az ezzel

kapcsolatos ellenőrzés feladata is. Meg lehetne itt említeni a környezetszennyezés

kérdését is, mint például sok új űrszemét keletkezése, mely szintén nincs szabályozva a

világűrjogban.

Az mindenképpen egyértelmű, hogy a téma komoly figyelmet érdemel. A

nemzetközi jog látható módon nem tudja kezelni a változásokat, túl rugalmatlan. A

nemzeti jogok azonban belső jogok, nem egyformák, jelentős eltérések lehetnek köztük.

Ezért célszerű lenne, ha a korábban már megszületett ajánlások figyelembe vételével a

nemzetközi űrjogot új szerződésekkel újraszabályoznák, vagy kibővítenék, rugalmassá

tennék az érdekelt államok.

75

III. ÖSSZEGZÉS:

Szakdolgozatom első felében a nemzetközi jogot, az Északi és Déli Sarkvidéket, az

Enklávékat és Enklávékat, valamint a nemzetközi folyókat próbáltam bemutatni. A

téma feldolgozása során az alábbi következtetésekre jutottam.

Az Északi-sarkvidék egy minden szempontból (földrajzi, gazdasági, jogi) nagyon

különleges terület - elsősorban gazdasági kincsei miatt - amelyre minden vele

szomszédos állam igényt tart, kisebb, nagyobb részben. Jelenleg az északi-sarkvidék

nemzetközi területnek számít, azonban a sarkvidék egyes részeinek elhatárolása az

érdekelt tagállamok közötti kétoldalú megállapodások alapján történik. Egységes,

nemzetközi szerződésben a mai napig nem sikerült rögzíteni Arktisz hovatartozását. A

terület használatával kapcsolatban még nagyon sok kérdés vár rendezésre, egy azonban

kijelenthető, a terület semmiképpen nem tekinthető olyan térségnek, amely nem áll

területi felségjog alatt.

A Déli-sarkvidék szintén különlegesnek számít, mert míg az Északi-sark nagy része

tenger, melyet vastag jégtakaró borít, addig Antarktisz szárazföld. Azonban helyzete

azért is érdekes, mert nem sziget, mégis csak tengerek határolják, egyetlen állam sem a

szomszédja. Azt leszögezhetjük, hogy Antarktisz – akárcsak a nyílt tenger - a világnak

olyan térsége, amely nem áll egyetlen állam felségjoga alatt sem. Területére a

nemzetközi jog vonatkozik, azon belül is a nemzetközi szerződések az irányadóak,

esetünkben pedig ez az Antarktisz-szerződés, és az ehhez kapcsolódó egyezmények,

szerződések. A nemzetközi szabályozás előtt sok ország jelentett be területi igényt a

kontinens egyes részeire, ezen igényeiket a szerződés aláírásával felfüggesztették.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a területi igényeiket csak felfüggesztették, azokról

az államok nem mondtak le.

Alapesetben egy állam államterülete jelentős része szárazföldből áll, mely

jellemzően összefüggő terület. Ez megfogalmazás alóli területi kivételek az enklávék, és

az exklávék. Megfigyelhető, hogy az enklávék/exklávék komoly nehézségeket,

kellemetlenségeket okozhatnak, mind az anyaországnak, mind a körülvevő országnak.

Sokszor jelent problémát az adott területeken való áthaladás ügye. Az ilyen esetekben

76

érdemes figyelembe venni, hogy az államok területi felségjoga nem abszolút. Azt

korlátozhatják az állam két- és többoldalú nemzetközi szerződései, illetve a nemzetközi

jog, azon belül is a nemzetközi szokásjog általános szabályai. Az esetekben

többségében a probléma feloldható valamilyen kétoldalú nemzetközi szerződéssel.

Gond csak akkor van, ha valamelyik fél nem hajlik a megegyezésre. Ekkor lehet

segítségül hívni a nemzetközi szokásjog valamelyik általános szabályát, ha pedig ez

sem segít, ott van a Nemzetközi Bíróság, mely eldöntheti a vitát.

A nemzetközi folyókat két féleképpen is vizsgálhatjuk, hajózási szempontból és

nem hajózási szempontból. Hajózási szempont esetében nemzetközi szerződésekben

kifejezésre jut az a szabály, hogy a nemzetközi folyó, ha tengerrel hajózható kapcsolata

van, akkor nyitva áll minden állam kereskedelmi hajói számára. Sajnos a teljes körű

szabályozást nem sikerült egyetlen nemzetközi szerződéssel megoldani, a legutolsó

ilyen szerződés is csak ajánlásokat tartalmazott. Tekintettel arra, hogy minden folyó

egyedi, így olyan nemzetközi szerződést létrehozni - mely minden helyzetet képes

szabályozni - nem lehetséges. Ezért a különleges helyzeteket bi- és multi-laterális

szerződések szabályozzák.

Végül elérkeztünk a szakdolgozat fő témájához, melyben a világűrt és annak jogi

helyzetét próbáltam bemutatni. Ahhoz, hogy a világűrben zajló tevékenységeket, és az

ezekre vonatkozó normákat megállapítsuk, szükséges, hogy meghatározzuk a világűr

fogalmát. Ez sajnos a mai napig nem sikerült. Több elmélet is felmerült a témában, de

egyértelműen egyiket sem fogadták el, mint a világűr meghatározását. Abban azonban

mindenki egyetértett, hogy a világűr nem áll egyetlen állam felségjoga alatt sem. Ahhoz

képest, hogy a fogalmat nem sikerült megalkotni, a világűrben zajló tevékenységekre,

azok következményeire, és a tevékenység tárgyaira és alanyaira nemzetközi

szerződésekben szabályokat alkottak a részes államok. A világűrjog e szabályok

összessége. Öt nemzetközi szerződés az alapja a szabályozásnak, és ezeket egészítik ki

további egyezmények, szerződések, ajánlások.

Ahhoz képest, hogy az űrkorszak kezdetén, az elképzelések naivak, idealisták

voltak. A szabályozás nagyon gyors volt, hisz elég csak arra gondolnunk, hogy a

Világűrszerződést már 1967-ban elfogadták, míg a technika fejlődésének köszönhetően

ember csak 1969-ben léphetet a Hold felszínére. Mire odaérkeztünk világűrjog már

77

leszabályozta, hogy hogyan, és milyen tevékenységet folytathatunk ott. Sajnos

amennyire gyors volt a kezdetekben a szabályozás, napjainkra, annyira lassú lett. A

hidegháború végéhez közeledve mintha a nagyhatalmak elvesztették volna a téma iránti

érdeklődésüket. Megfigyelhető, hogy az időben előrefelé haladva egyre kevesebb állam

ratifikálta a nemzetközi szerződéseket, az utolsó Hold-egyezményt már csak 13 állam.

Ráadásul a világűrjog sem képes lépést tartani a technikai fejlődéssel, egyéb

változásokkal. Egyre több új technika jelenik meg az űrkutatás területén, ráadásul

komoly gazdasági és politikai változások is végbementek a szerződések megkötése óta a

világban. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a kezdetekben csak a két nagyhatalom

volt érdeket a világűr hasznosításában, a Szovjetunió felbomlása után Oroszország

szerepe jelentősen csökkent, Amerika ugyan megtartotta vezető pozícióját, azonban

sorra jelennek meg, újabbnál újabb érdekeltségek, mint például az Európai Unió, Kína,

India, sőt még Iránt is idesorolhatjuk.

A szerződések sok szempontból idejét múltak, a szabályozások csak államokra, és

azok (magán vagy állami) tevékenységére vonatkoznak. A technikai és gazdasági

változások miatt a „piac” megnyílt, és sorban jelennek meg rajta magánvállalkozások.

Mivel a szerződések megkötésének idejében senki nem gondolt arra, hogy az államokon

kívül más is (magáncégek) részt vehet űrtevékenységben, ezért azt nem is szabályozták.

Jelenleg az államok a saját belső világűrjogi szabályozásukkal próbálják feloldani

ezeket a problémákat. A magáncégek megjelenésével pedig újfajta űrtevékenységek

(pl.: űrturizmus) is megjelentek, amelyek szintén további megoldandó problémákat

vetnek fel. Az eredeti szabályozás is sok esetben homályosan, naivan fogalmaz. Sok

minden nincs szabályozva, például kik azok az űrhajósok, az utasok vajon szintén

űrhajósok, vagy nem azok? A károkért való felelősség, helytállás minden esetben az

államok feladat, de mi van, ha egy magáncég a hibás, és az állam nem tud, nem akar

helytállni. Aztán ott van a környezetszennyezés kérdése is. A felbocsátás során a

környezet csak minimálisan károsodik, azonban az űreszközök használatuk után, esetleg

közben szemétté válnak. Ki a felelős kérdezhetnénk? Ez sincs szabályozva. Pedig elég

egyértelmű, hogy aki a hulladékot létrehozta az is legyen köteles eltakarítani. Az

államok azonban nem lépnek, nem szabályozzák a kérdést.

78

A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy az űrkutatás hőskorában a világűrjog jó

nemzetközi szerződésekre, és egyezményekre épülő nemzetközi jogág volt. A felmerülő

problémák megfelelően szabályozva voltak, a jogág igyekezet minden felmerülő kérdést

szabályozni, lefedni. A jogalkotás sajnos lelassult, az államok érdektelenné váltak a

témában (vagy éppen az az érdekük, hogy ne legyen szabályozás). Az idő haladtával a

világűrjog nem volt képes haladni a korral, és így napjainkra egyre több olyan probléma

merül fel az űrkutatással, űrhajózással, és egyéb űrtevékenységekkel kapcsolatban,

melyek egy része nemzeti szinten, egy része pedig semmilyen szinten nincs

szabályozva. Az egységesítés, a korrekt, mindenkire vonatkozó szabályozás pedig csak

nemzetközi szinten oldható meg, és ebben az államoknak tevékenyen részt kellene

venniük az ENSZ égisze alatt.

79

IV. MELLÉKLETEK:

1. ábra Az Északi-sarkvidék területi felosztása81 (Teljes méret)

Ez a térkép csak a fontosabb elemeket tünteti fel, nem mutatja az egymást (területileg)

átfedő igényeket, a speciális területeket, a nem igényelhető területeket.

81 Saját készítés, forrás http://www.dur.ac.uk/uk/resources/ibru/arctic.pdf alapján.

80

2. ábra Az Antarktisz térképe82 (Teljes méret)

82 Saját készítés, forrás http://www.worldmapfinder.com/Hu/Antarctica/ alapján

81

Ország Az elfogadása Konzultációs státusz Környezeti Protokoll CCAS CCAMLR

Argentina 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X

Australia 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X

Austria 25 Aug 1987

Belarus 27 Dec 2006 15 Aug 2008

Belgium 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X

Brazil 16 May 1975 27 Sep 1983 14 Jan 1998 X X

Bulgaria 11 Sep 1978 05 Jun 1998 21 May 1998 X

Canada 04 May 1988 13 Dec 2003 X X

Chile 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X

China 08 Jun 1983 07 Oct 1985 14 Jan 1998 X

Colombia 31 Jan 1989

Cuba 16 Aug 1984

Czech Republic 14 Jun 1962 24 Sep 2004

Denmark 20 May 1965

Ecuador 15 Sep 1987 19 Nov 1990 14 Jan 1998

Estonia 17 May 2001

Finland 15 May 1984 20 Oct 1989 14 Jan 1998 X

France 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X

Germany 19 Nov 1974 03 Mar 1981 14 Jan 1998 X X

Greece 08 Jan 1987 14 Jan 1998 X

Guatemala 31 Jul 1991

Hungary 27 Jan 1984

India 19 Aug 1983 12 Sep 1983 14 Jan 1998 X

Italy 18 Mar 1981 05 Oct 1987 14 Jan 1998 X X

Japan 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X

Korea (DPRK) 21 Jan 1987

Korea (ROK) 28 Nov 1976 09 Oct 1989 14 Jan 1998 X

Monaco 30 May 2008 31 Jul 2009

Netherlands 30 Mar 1967 19 Nov 1990 14 Jan 1998 X

New Zealand 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X

82

Ország Az elfogadása Konzultációs státusz Környezeti Protokoll CCAS CCAMLR

Norway 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X

Papua New Guinea 16 Mar 1981

Peru 10 Apr 1981 09 Oct 1989 14 Jan 1998 X

Poland 23 Jun 1961 29 Jul 1977 14 Jan 1998 X X

Portugal 29 Jan 2010

Romania 15 Sep 1971 05 Mar 2003

Russian Federation 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X

Slovak Republic 01 Jan 1993

South Africa 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X

Spain 31 Mar 1982 21 Sep 1988 14 Jan 1998 X

Sweden 24 Apr 1984 21 Sep 1988 14 Jan 1998 X

Switzerland 15 Nov 1990

Turkey 24 Jan 1996

Ukraine 28 Oct 1992 04 Jun 2004 24 Jun 2001 X

United Kingdom 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X

United States 23 Jun 1961 23 Jun 1961 14 Jan 1998 X X

Uruguay 11 Jan 1980 07 Oct 1985 14 Jan 1998 X

Venezuela 24 Mar 1999

14. ábra Az Antarktisz-szerződést eredetileg aláíró, és az azokhoz később csatlakozott államok83

Magyarázat a táblázathoz:

Az elfogadása: A dátum, amikor a Szerződés hatályba lépett az adott ország esetében.

Ez az eredeti aláíró országok esetében, amikor a Szerződés először hatályba lépett,

1961.06.23.. A később csatlakozó országok esetében annak a dátuma, amikor az adott

ország a saját jogrendszerébe beépítette, és kihirdette a Szerződést.

Konzultációs státusz: Az a dátum, amikortól az adott országnak fenn áll a

konzultatív értekezleten való döntéshozatali joga. Ez az eredeti aláíró országok

esetében, akiknek e joga egyébként végleges, a Szerződés hatálybalépésének dátuma, a

83 Saját készítés, forrás http://www.ats.aq/devAS/ats_parties.aspx?lang=e alapján

83

többi ország esetében, amikor az ATCM84 elfogadta a konzultatív státuszát az adott

országnak.

Környezeti Protokoll: Az a dátum, amikor az adott ország a Környezetei Protokollt

hatályba léptette. A Protokoll először 1998.01.14.-én lépett hatályba.

ATCM: The Antarctic Treaty Consultative Meeting (Az Antarktisz-szerződés

Konzultációs Találkozója)

CCAS: Convention for the Conservation of Antartic Seals (A fókákkal kapcsolatos

egyezmény)

CCAMLR: Convention for the Conservation of Antarctic Marine Living Resources

(A tengeri flóra és fauna védelméről szóló egyezmény)

84 ATS - The Antarctic Treaty Consultative Meeting (ATCM)

84

3. ábra Az államok Antarktiszi el nem ismert területi követelései, igényei85 (Teljes méret)

Chile, Argentína és az Egyesült Királyság igényei néhány helyen átfedi egymást.

Argentína

Ausztrália

Chile

Franciaország

Új-Zéland

Norvégia

Egyesült Királyság

85 El nem ismert területi igények

85

6. ábra Somoskő vára86 (Teljes méret)

7. ábra Trifid-köd, 87 egy kép az általunk ismert világűrből (Teljes méret)

86 Somoskő vára 87 A Trifid-köd

86

8. ábra A Föld, annak légköre, és egy asztronauta88 a világűrből fotózva (Teljes méret)

10. ábra A Hold89 (Teljes méret)

88 A Föld és az ifjabb Bruce MacCandless 89 A Hold

87

11. ábra A Föld és az azt körülvevő űrszemét90 (Teljes méret)

12. ábra Az űrszeméttel körbevett Föld és a Hubble űrteleszkóp91 (Teljes méret)

90 A Föld és az űrszemét 91 Space debris and the Hubble

88

13. ábra Egy Delta-2 rakéta üzemanyagtartálya92(Teljes méret) A képen egy Delta-2 rakéta egyik üzemanyag tartályának 250 kg-os acélteste látható, mely 1997.01.22-én Georgetown (Texas) közelében csapódott be a talajba.

92 Delta-2 rocket Space Junks

89

V. FELHASZNÁLT IRODALOM:

Könyvek:

- BRUHÁCS JÁNOS: Nemzetközi vízjog 1986 293. oldal

- BRUHÁCS JÁNOS:Nemzetközi jog I. Általános rész 1998

- BODNÁR L: Nemzetközi szerződések és az állam 1987 264. oldal

- BOKORNÉ SZEGŐ HANNA: Az ENSZ helye a nemzetközi jogalkotásban 1976 179. oldal - DR. GÁL GYULA: Világűrjog 1964.38. oldal, 136-150. oldal, 365.oldal.

- DR. GÁL GYULA: A világűrjog néhány alapkérdése az ezredfordulón

- Űrhajózási lexikon 1981, 345-346. oldal

Folyóiratok:

- ANDREW G. HALEY: Space law and Metalaw

A Synoptic View, Harvard Law Record 23 (November 8, 1956)

- FARRAN, O. C.: International Enclaves and the Question of State Servitudes.

International and Comparative Law Quarterly, 4(April) 1955. p. 297-307.

- ROBINSON, G.W.S.: Exclaves.

Annals of the Association of Americal Geographers, 49(September), 1959. p. 283-95.

Internetes források:

- Természetjog fogalma

http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/jog/termjog.htm

- Tételes jog fogalma

http://lexikon.katolikus.hu/T/t%C3%A9teles%20jog.html

- 1969-es Bécsi egyezmény a szerződések jogáról (1987. évi 12. tvr.)

http://www.kulugyminiszterium.hu/kum/hu/bal/Kulpolitikank/Jogszabalyok/nemzetkozi_dipl_konzuli_jo

g/BE_szerzodesek_jogarol.htm

- ENSZ Nemzetközi Bíróságának véleménye (Bernadotté-ügy)

http://www.jegyzetportal.hu/download/nemzkozjog/bernadotte.doc

- Magyar ENSZ Társaság: Az ENSZ Alapokmányáról

http://www.menszt.hu/tudnivalok_az_egyesult_nemzetek_szervezeterol/az_egyesult_nemzetek_alapokma

nya

- Magyar ENSZ Társaság: Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya

http://www.menszt.hu/layout/set/print/content/view/full/186

- UN GA 2625 (XXV): Az 1970-es ENSZ közgyűlés határozata „az államok baráti kapcsolatait és

együttműködését szabályozó nemzetközi jogi elvekről”

http://daccess-dds-ny.un.org/doc/RESOLUTION/GEN/NR0/348/90/IMG/NR034890.pdf?OpenElement

90

- COM (2008) 763: Az Európai Bizottság közleménye a Tanácsnak és az európai Parlamentnek: Az

Európai Unió és az Északi-sarkvidék

http://ec.europa.eu/prelex/detail_dossier_real.cfm?CL=hu&DosId=197648 2011.03.10. 18.45.

- Durham University: Maritime jurisdiction and boundaries in the Arctic region

http://www.dur.ac.uk/resources/ibru/arctic.pdf. 2011.03.10. 18.59.

- Zöldtech: Áthajózhatóvá vált az Északi-sark vidéke a felmelegedés miatt

http://zoldtech.hu/cikkek/20070918-eszaki-sark-athajozhato 2011.03.10. 20.00.

- Az északi sarkvidék területi felosztása (1. ábra)

http://www.dur.ac.uk/uk/resources/ibru/arctic.pdf 2011.03.12. 18.40.

- Az Antarktisz térképe (2. ábra)

http://www.worldmapfinder.com/Hu/Antarctica/ 2011.03.12. 18.45.

- ATS - Antarctic Treaty Secretariat

http://www.ats.aq/index_e.htm 2011.03.12. 18.45.

- Wikipédia: Antarktisz

http://hu.wikipedia.org/wiki/Antarktisz 2011.03.12. 20.00.

- Az államok Antarktiszi el nem ismert területi követelései (3. ábra)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Antarktisz 2011.03.12. 20.05.

- Wikipédia: Enklávé és Exklávé

http://hu.wikipedia.org/wiki/Enkl%C3%A1v%C3%A9_%C3%A9s_exkl%C3%A1v%C3%A9

- Somoskő vára (6. ábra)

http://legikamera.blogter.hu/tag/somosko 2011.03.12. 20.15

- Az 1921-es barcelónai egyezmény (1928. évi XXXIX. Tc.)

http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=7758 2011.03.14. 16.00

- Judson Harmon élete, a Harmon-elv

http://legal-dictionary.thefreedictionary.com/Judson+Harmon 2011.03.14. 16.20.

- International Law Institute (ILA)

http://www.ili.org/

- International Law Association

http://www.ila-hq.org/

- Space, the final frontier (Star Trek Universe)

http://en.wikipedia.org/wiki/Star_Trek:_The_Original_Series

- A Trifid-köd (7. ábra)

http://www.origo.hu/tudomany/vilagur/20090826-trifidkod-rozsaszin-es-kek-csillagkozi-felhok-egy-

latvanyos-csillagbolcsonel.html

- A Föld, a légkör és egy űrhajós (A Föld és az ifjabb Bruce MacCandless – 8. ábra)

http://belsoseg.blog.hu/2007/07/26/egy_perc_ursiklo

- Wikipedia: A.G. Haley életrajza

http://en.wikipedia.org/wiki/Andrew_G._Haley

- ENSZ Világűrbizottsága, Committee on the Peaceful Uses of Outer Space (COPUOS)

http://www.unoosa.org/oosa/en/COPUOS/copuos.html

91

- Világlexikon: Bernoulli-törvény

http://www.vilaglex.hu/Lexikon/Html/BernTorv.htm

- Űrsikló, Space Shuttle (Space Transportation System, STS)

http://www.nasa.gov/mission_pages/shuttle/main/index.html

- Alapszerződés (Outer Space Treaty)

http://www.unoosa.org/oosa/en/SpaceLaw/outerspt.html

- Az űrhajósok megmentéséről (Rescue Agreement)

http://www.unoosa.org/oosa/en/SpaceLaw/rescue.html

- Az űrfelelősségről (Convention on International Liability)

http://www.unoosa.org/oosa/en/SpaceLaw/liability.html

- Az űrhajók regisztrálásáról (Registration Convention)

http://www.unoosa.org/oosa/en/SORegister/regist.html

- A Hold egyezmény (Agreement of the Moon)

http://www.unoosa.org/oosa/en/SpaceLaw/moon.html

- Beszámolók az nemzetközi egyezmények hatályosulásáról

http://www.iislweb.org/committee.html

- Táblázat a nemzetközi űrszerződések aláírásáról, ratifikálásáról (9. ábra)

http://www.iislweb.org/docs/2010_StandingCommittee.pdf

- 1982-es 37/92-es számú ENSZ közgyűlési határozat

http://www.unoosa.org/oosa/en/SpaceLaw/gares/html/gares_37_0092.html

- 1986-os 41/65-ös számú ENSZ közgyűlési határozat

http://www.unoosa.org/oosa/en/SpaceLaw/gares/html/gares_41_0065.html

- 1996-os 47/68-as számú ENSZ közgyűlési határozat

http://www.unoosa.org/oosa/en/SpaceLaw/gares/html/gares_47_0068.html

- Nemzetközi Űrállomás, International Space Station (ISS)

http://www.nasa.gov/mission_pages/station/main/index.html

- Nemzetközi Világűrjogi Intézet, International Institute of Space Law (IISL)

http://www.iislweb.org/

- Űrobjektumok nyilvántartása (Registry of Space Objects)

http://www.unoosa.org/oosa/en/SORegister/index.html

- A Hold (10.ábra)

http://astro.u-szeged.hu/ismeret/holdadat.html

- ENSZ Világűrrel Kapcsolatos Ügyek Irodája, Office of Outer Space Affairs.(OOSA)

http://www.unoosa.org/oosa/en/OOSA/index.html

- Nemzetközi Asztronautikai Szövetség, International Astronautical Federation.(IAF)

http://www.iafastro.com/index.html?title=Main_Page

- Nemzetközi Asztronautikai Akadémia, International Academy of Atronautics (IAA)

http://www.iaaweb.org/

- Az űrkutatók nemzetközi tudományos uniója, Committee on Space Resarch (COSPAR)

http://cosparhq.cnes.fr/

92

- A Világűrben járt űrhajósok szervezete, Association of Space Explorers (ASE)

http://www.space-explorers.org/

- Európai Országok Űrügynöksége, European Space Agency (ESA)

http://www.esa.int/esaCP/index.html

- Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Igazgatóság, National Aeronautical and Space Agency (NASA)

http://www.nasa.gov/

- Orosz Űrügynökség, Rosszijszke Koszmicseszkoje Agensztvo (RKA)

http://www.roscosmos.ru/main.php?lang=en

- Francia űrügynökség, Centre National d' Etudes Spatiales (CNES)

http://www.cnes.fr/web/CNES-en/7114-home-cnes.php

- Intelsat (International Telecommunications Satellite (Organisation)

http://www.intelsat.com/

- Eutelsat (European Telecommunications Satellite (Organisation)

http://www.eutelsat.com/home/index.html

- Immarsat (International Maritime Satellite (Organisation)

http://www.inmarsat.com/

- Eumetsat (European Telecommunications Satellite Organisation)

http://www.eumetsat.int/Home/index.htm

- EARSeL (European Association of Remote Sensing Laboratories)

http://www.earsel.org/?target=earsel/earsel

- Virgin Galactic

http://www.virgingalactic.com/

- MIR űrállomás (MIR Space Station)

http://www.russianspaceweb.com/mir.html

- SKYLAB űrállomás (SKYLAB Space Station)

http://www-pao.ksc.nasa.gov/history/skylab/skylab.htm

- A Föld és az űrszemét (11. ábra)

http://www.aero.org/capabilities/cords/index.html

- Űrszemét és a Hubble (12. ábra)

http://www.wyler.net/history-did-you-know.html

- North American Aerospace Defense Control (NORAD)

http://www.norad.mil/Home.html

- Barath Gopalawarmy Indiai rakétatudós véleménye

http://www.telegraph.co.uk/science/space/7766894/Space-so-full-of-junk-that-a-satellite-collision-could-

destroy-communications-on-Earth.html

- Egy Delta-2 rakéta üzemanyagtartálya

http://science.howstuffworks.com/space-junk.htm

- Amerikai Űrstratégiai Program, National Security Space Strategy

http://www.defense.gov/home/features/2011/0111_nsss/docs/NationalSecuritySpaceStrategyUnclassified

Summary_Jan2011.pdf

93

- 2005-ös Világűrbizottsági irányelvek 105/838

http://www.unoosa.org/pdf/reports/ac105/AC105_838Add1E.pdf

- Csillagháborús tervek, The Strategic Defense Initiative: Star Wars (SDI)

http://www.coldwar.org/articles/80s/SDI-StarWars.asp

- HarmoNet A titokzatos űrsikló (X-37B)

http://www.harmonet.hu/kutyu-es-tudomany/58595-a-titokzatos-ursiklo%3A-az-urfegyverkezes-uj-

fejezete?.html%26harmo%3D225982

- Space Adventures Ltd

http://www.spaceadventures.com/

Egyéb források:

- Az Antarktisz-szerződés magyar ratifikálása

Magyar Közlöny, 1984. évi 27. száma

- Nagy B. Az emberiség közös öröksége: a rejtőzködő jogosított.

Az államok nemzetközi közösségének változása és a nemzetközi jog. 1993. 113-42 oldal. (Jogtudományi

értekezések).