tartalom - állami számvevőszék · pdf fileherich györgy:...

Tartalom

CSAPODI PÁL: A 2008. évi 1. szám elé... ______________________________________5

EURÓPAI INTEGRÁCIÓKÖLTSÉGVETÉSI ÖSSZEFÜGGÉSEK

INOTAI ANDRÁS: Gondolatok az Európai Unió költségvetésének jövõjérõl és a magyar mozgástérrõl ______________________________________________7

KUTASI GÁBOR: Az EU8+2-országok költségvetési teljesítménye az integrációs folyamat során __________________________________________23

NÖVEKEDÉS, DEMOGRÁFIAI HATÁSOK

BOTOS KATALIN: Európa kettõs szorításban__________________________________42

MARJÁN ATTILA: Az öregedés és az európai nyugdíjrendszerek ________________53

KÖZPÉNZÜGYEKSTARK ANTAL: Kultúra és finanszírozása ____________________________________64

FEJLESZTÉSPOLITIKAOSMAN PÉTER: Az üzleti angyalokról ______________________________________83

FELÜGYELET ÉS ELLENÕRZÉSJOANNA RICHARDSON: Az Európai Unió költségvetése – az integrált

ellenõrzési rendszer kialakítása ________________________________________100

MÛHELYPHD-HALLGATÓK ÍRÁSAI

NOVÁK ZSUZSANNA – VÁMOS IMRE: Az ESA 95 módszertanának alkalmazása a költségvetésben __________________________________________________107

MÁRKUS GÁBOR: Marketingstratégiák adózási megítélése az autókereskedelemben ____________________________________________122

NAGY ZOLTÁN: A faktoring tipizálásával kapcsolatos elméleti alapvetések________130

SZAKIRODALMI SZEMLEKÖNYVEKRÕL

KOVÁCS ÁRPÁD (szerk.): Az ellenõrzés rendszere és módszerei (Mészáros Tamás) __________________________________________________152

„Kis adótani könyvszemle”GALÁNTAINÉ MÁTÉ ZSUZSANNA: Adó(rendszer)tan: EU-konform magyar adókHERICH GYÖRGY: AdótanSZAKÁCS IMRE: Az adózás nagy kézikönyveVÉGHELYI MÁRIA: Az Európai Unió jogalkalmazása a forgalmi adózás területén

(Botos Katalin – Ivicz Mihály) ________________________________________155

„Kijózanító leckék az EU-fóriáról”LOSONCZ MIKLÓS: A magyar EU-tagság gazdaságpolitikai kihívásai

(Zsugyel János) ____________________________________________________162

PÉNZÜGYI SZEMLE

Közpénzügyi szakfolyóiratMegjelenik negyedévenként

Alapító, laptulajdonos: Pénzügyminisztérium 1954. májustólÁllami Számvevõszék 2005. júliustól

A folyóirat célja, hogy hiteles képet adjon a pénzügyi rendszerrõl, valamint – a legfontosabb pénzügyi összefüggések tükrében – a közszféra

és a nemzetgazdaság mûködésének fõbb vonásairól, a felzárkózási, jövõépítési törekvésekrõl és a kapcsolódó szakmai vitákról.

A SZERKESZTÕBIZOTTSÁG TAGJAI

Akar László, Asztalos László György, Auth Henrik, Báger Gusztáv, Bod Péter Ákos, Botos Katalin, Chikán Attila, Csapodi Pál (fõszerkesztõ), Erdei Tamás (társelnök), Fazekas Károly,

Gidai Erzsébet, Halm Tamás, Hetényi István, Katona Tamás, Kósa Lajos, Kovács Árpád (elnök), Kupa Mihály, Mészáros Tamás, Nagy Zoltán, Palócz Éva, Parragh László, Roóz József,

Schweitzer Iván, Székely Péter, Terták Elemér, Török Ádám (társelnök), Varga Mihály, Veress József, Voszka Éva

A SZERKESZTÕSÉG

Csapodi Pál (fõszerkesztõ), Lévai János (felelõs szerkesztõ), Asztalos László György, Báger Gusztáv, Halm Tamás, Schweitzer Iván, Török Ádám (rovatvezetõk),

Nagy Ildikó (szerkesztõ), Görgényi Pálné (szöveggondozó), Palló Éva (tördelõszerkesztõ)

A Pénzügyi Szemle a szerkesztõbizottság tudományos minõsítéssel rendelkezõ tagjai által lektorált cikkeket közöl.

A kiadványról kereskedelmi célú másolat készítésevagy más formában való felhasználása a kiadó engedélye nélkül tilos.

Pénzügyi Szemle – közpénzügyi szakfolyóirat Szerkesztõség: 1052 Budapest, Bécsi u. 5., telefon: 484-9104, 235-4075, e-mail cím: [email protected] Szakfordítás: L.C. Bt. Kiadja a Magyar Hivatalos Közlönykiadó, 1085 Budapest, SomogyiBéla u. 6., telefon: 266-9290 Felelõs kiadó: dr. Kodela László elnök-vezérigazgató Nyomja a Magyar Hivatalos Köz-lönykiadó Lajosmizsei Nyomdája. Felelõs vezetõ: Burján Norbert igazgató. HU ISSN 0031-496-X., www.hknyomda.hu

Példányszámonkénti ár: 5775 Ft

E számunk szerzõi

BOTOS KATALIN

egyetemi tanár,Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Szegedi Tudományegyetem

INOTAI ANDRÁS

a közgazdaságtudomány doktora,a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója

IVICZ MIHÁLY

egyetemi adjunktus,Pázmány Péter Katolikus Egyetem

KUTASI GÁBOR

egyetemi tanársegéd, PhD-hallgató,Budapesti Corvinus Egyetem

MARJÁN ATTILA PHDkabinettag,Európai Bizottság

MÁRKUS GÁBOR

egyetemi tanársegéd, PhD-hallgató,Pécsi Tudományegyetem

MÉSZÁROS TAMÁS

egyetemi tanár,a Budapesti Corvinus Egyetem rektora

NAGY ZOLTÁN

egyetemi adjunktus, PhD-hallgató,Miskolci Egyetem

NOVÁK ZSUZSANNA

egyetemi tanársegéd, PhD-hallgató,Budapesti Corvinus Egyetem

OSMAN PÉTER

a közgazdaságtudomány kandidátusa

RICHARDSON, JOANNA

vezetõ tanácsadó, Belsõ Ellenõrzési Szolgálat, Európai Bizottság

STARK ANTAL

a közgazdaságtudomány doktora,miniszteri tanácsadó, Oktatási és Kulturális Minisztérium

VÁMOS IMRE

gazdasági szakértõ

ZSUGYEL JÁNOS PHDfõiskolai docens,Heller Farkas Gazdasági és Turisztikai Szolgáltatások Fõiskolája

5

22005 õszén, több mint fél évszázados hagyományait is õrizve, megújult tartalommal ésformával, magyar és angol nyelven jelent meg a Pénzügyi Szemle. Az azóta eltelt idõ-ben igyekeztünk megfelelõ problémaérzékenységgel megkomponálni az egyes lap-számok tartalmát, felépítését. Ennek jegyében foglalkoztunk – egyebek mellett – a kon-vergenciaprogrammal, a közpénzügyi rendszer korszerûsítésével, az európai integráci-ós kapcsolatok pénzügyi és fejlesztési összefüggéseivel és újabban – tágabb horizontonközelítve a nemzetgazdaságra, valamint a pénzügyi rendszerre ható tényezõket – a tár-sadalom, a politika és a gazdaság kölcsönhatásaival is.

2007-ben összesen 43 tanulmányt, cikket jelentettünk meg, 10 szakkönyvet is érté-keltünk. A közpénzügyi rendszer megújításának kérdéseit, a szabályalapú költségveté-si szisztéma mûködését és hatásmechanizmusát külön tematikus számban is „körüljár-tuk”. A jövõépítést szolgáló szakmai viták körében két ízben is foglalkoztunk a költ-ségvetési felelõsség szakkérdéseit feldolgozó MNB–ÁSZ–PM-konferenciával. A felzár-kózást elõmozdító szakmai gondolatcserét szolgálta az az újszerû kezdeményezés is,hogy szerkesztõségünk a Magyar Közgazdasági Társasággal karöltve nagy érdeklõdéstkiváltó szimpóziumot is rendezett, ahol a Hogy jutottunk ide: a magyar költségvetés,2000–2006 címû, a költségvetéssel foglalkozó tematikus számban megjelent tanulmányszolgált vitaalapul.

Nemcsak az olvasók, hanem – akadémikusoktól, egyetemi tanároktól kezdve, mi-nisztériumi szakértõkön át PhD-s hallgatókig és külföldi szakírókig terjedõ sorban – aszerzõk is növekvõ érdeklõdéssel fordultak, fordulnak a mindinkább ismertté és elis-mertté váló közpénzügyi szakfolyóiratunk felé. Erre utal az is, hogy „sorban állnak” aközlésre alkalmas szakcikkek, és ezért az utóbbi idõben a tervezettet jóval meghaladóterjedelemben adtuk közre a Pénzügyi Szemlét.

A közeljövõben a hazai vonatkozások, a szorosabban vett közpénzügyi, költségveté-si szakkérdések mellett olyan témákra is fokozott figyelmet fordítunk majd, mint azEurópai Unió költségvetésének jövõje, az amerikai hitelválság hatásai, a NemzetköziValutalap és a Világbank politikája, a demográfiai folyamatok kihívásai az uniós or-szágokban stb.

Szerzõinket arra kérjük, hogy lehetõleg az eddigieknél korlátozottabb terjedelembenfejtsék ki értékes gondolataikat annak érdekében, hogy a rendelkezésünkre álló kere-tekben minél több, sokszínû és tartalmas publikációval állhassunk olvasóközönségünk

A 2008 évi 1. szám elé …

rendelkezésére és továbbra is teljesíthessük a folyóirat alapvezetõ célját, „küldetését”,azaz hiteles képet adjunk a pénzügyi rendszerrõl, valamint – a legfontosabb összefüg-gések tükrében – a közszféra és a nemzetgazdaság mûködésének fõbb vonásairól, a fel-zárkózási, jövõépítési törekvésekrõl és a szakmai vitákról.

Engedjék meg kedves olvasóink és szerzõink, hogy folyóiratunk ötvenharmadik év-folyama elsõ számának megjelenése alkalmából a szerkesztõbizottság és a szerkesztõ-ség nevében is tisztelettel köszöntsem Önöket.

Csapodi Pál fõszerkesztõ

6

EURÓPAI INTEGRÁCIÓ

7

Inotai András

Az Európai Unió költségvetésének jövõje és a magyar mozgástér

KKöltségvetés készítése mindenkor és minden szin-ten – az egyéni háztartásoktól a nagyvállalatokonát az egyes országokig – az egyik legkritikusabbfeladat. Nemcsak az általános célokban kell meg-egyezésre jutni, hanem a rendelkezésre bocsátan-dó pénz összegét, nem kevésbé pedig kívánatosmegosztását illetõen is. Akár a célok kijelölése,akár az egyetértéshez vezetõ folyamat jellegemessze túlterjed a közvetlen gazdasági kérdésekenés jó metszetét adja az adott közösség interdiszcip-lináris gondolkodó képességének éppúgy, mintkompromisszumkészségének.

ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK: CÉLOK ÉS ESZKÖZÖK

Fokozottabban igazak a fenti megállapítások azEurópai Unió költségvetésére, hiszen itt – elvi-ekben – nemzetek feletti célokról kell nemze-tek közötti egyezségre jutni. Közismert, hogy anemzeti költségvetések – az európai integrációszámos területen elért jelentõs haladásának el-lenére – a tagállamok legérzékenyebb „szuve-rén” döntési szférájába tartoznak. Ezért az EU-szintû költségvetés tetõ alá hozása az egyik leg-összetettebb integrációs feladat. Ez azonbannem új jelenség, hiszen a közös agrárpolitikanélkül, ami – leegyszerûsítve – a hatvanas évek-ben kötött francia–német megállapodásra ve-

zethetõ vissza, és ami a közös költségvetés leg-nagyobb tételévé tette az ezzel járó kiadásokat,aligha lenne ma mûködõképes európai integrá-ció. Más kérdés, hogy az évtizedek során, fõlegazonban a legutóbbi években megváltozott glo-bális és európai körülmények között éppen ez aterület vált a közös költségvetés átalakításánaklegnagyobb fékjévé.

Az EU-szintû költségvetés elkészítésének,majd elfogadásának számos buktatója van.

Mindenekelõtt, egyre nagyobb hányadbanolyan tagállami hozzájárulásokból kell létre-hozni a bevételi oldalt, amelyek egyébként atagállamok nemzeti költségvetését „gazdagít-hatnák”. A szuverén saját bevételek részesedé-se az integráció induló idõszakának meghatá-rozó tételébõl marginális befizetéssé vált,ugyanis a harmadik országokkal folytatott ke-reskedelemben kivetett vámok és lefölözésekjelenleg a teljes bevétel alig 10 százalékát adják.A jelenleg legnagyobb összeget képviselõ hoz-záadottérték-alapú és a bruttó nemzeti jövede-lem (GNI) alapján számított befizetések végsõsoron az egyes tagállamokban megtermelt jö-vedelem és az ott beszedett – ezért elviekbenotthon is felhasználható – adókból tevõdnekössze.

Másodszor, jelentõsen bõvült azoknak a te-rületeknek a száma és részben finanszírozásiigénye is, amelyeket az egyes tagállamok a kö-


8

zösségi költségvetés kereteibe szeretnénekutalni (vagy ott szeretnének tartani). Ez rész-ben nyilvánvalóan annak a következménye,hogy az EU egy évtized alatt 15-rõl 25 tagúrabõvült, ami automatikusan magával hoztaújabb érdekek megjelenését (mindenekelõtt astrukturális és kohéziós alapok tekintetében,hiszen az újonnan belépõk átlagos jövedelmenem érte el az EU-15 átlagát, legnagyobbrésztpedig annak 75 százalékát sem). De megjelen-tek a globális kihívások is, amelyek a jövõori-entált feladatok kiemelt kezelésének szüksé-gességére hívják fel a figyelmet. Hasonlókép-pen új finanszírozási szükségleteket támaszta-nak azok a közös politikák, amelyek körvona-lai az utóbbi idõben kezdtek egyre világosab-ban kirajzolódni.

Harmadszor, jól körülhatárolható célkonf-liktusok jöttek létre két vonatkozásban is. Egy-részt a kívánatos finanszírozandó célok pénz-igénye és az EU-költségvetés bevételi oldalaközött, másrészt pedig – éppen a bevételi oldalszûkösségének következtében – a megfogalma-zott közösségi célok között.

Végül negyedszer: a közösségi költségvetéselfogadásának egyhangúlag kell történnie. Va-gyis minden tagállamnak vétójoga van, ami gya-korlatilag azt jelenti, hogy mindegyik sajátosérdekeit – legalábbis a kompromisszumképes-ség alsó határáig – ki kell elégítenie a közösköltségvetésnek. Ez a konstrukció annak kö-vetkezménye, hogy a költségvetést ugyan a tag-államoktól független Bizottság dolgozza ki ésterjeszti elõ, a döntés a Tanács és a Parlamentkezében van. A kettõ között meghatározó a Ta-nács súlya, hiszen itt egyhangú szavazásra vanszükség. A Parlament – mint végsõ jóváhagyószervezet – tehet ugyan javaslatokat kisebb vál-toztatásokra, befolyása azonban korlátozott,hacsak nem meg akarná torpedózni a többévespénzügyi programokat. A végsõ változatot aParlament egyszerû többséggel fogadja el, ami-kor a „csomag” már kiállta a tagállami hozzájá-rulás próbáját. (Ez alapvetõ eltérés a nemzeti

költségvetések elfogadási mechanizmusávalszemben, hiszen ebben az esetben nem lehetegyszerû vétóval megakadályozni a költségve-tés elfogadását.)

Már a 2000–2006 közötti, még inkább azon-ban a 2007–2013 közötti közösségi költségve-tést két új vonás jellemzi.

Egyrészt a finanszírozandó célok és a finan-szírozásra rendelkezésre álló eszközök közöttalapvetõ „filozófiai” váltás ment végbe. Amígkorábban az elérendõ célok pénzigénye alapjánhatározták meg a finanszírozáshoz szükségesbevételi oldalt, addig a legutóbbi két költségve-tésben már a bevételi oldal korlátai határoztákmeg, hogy mit és milyen mértékben lehet kö-zösségi eszközökkel támogatni (részletesenlásd Caesar, 2006). Ez a „gondolkodási és ma-gatartási minta”, amely nemcsak a legmagasabbszinten, de a vállalatok és a potenciálisan finan-szírozó bankok közötti mikroszintû együtt-mûködésben is megjelenik, jellemzõen európaiés alapvetõen eltér az amerikaitól. Az utóbbiugyanis mindig abból indul ki, hogy az ígéretes(profitábilis) vállalkozásoknak nem lehet pénz-ügyi korlátja, hiszen a jogosan várt bevételekmegfelelõ fedezetet nyújtanak a hitelre. Ezzelszemben az uralkodó európai hozzáállás a bi-zonytalanság, a kockázatvállalástól való mene-külés és a sokáig biztosnak hitt status quo pre-ferálása (csak ne történjék semmi). Az európaiköltségvetés bevételmeghatározó korlátozásá-ban és az egyébként rendkívül fontos és Euró-pa jövõjét építõ céloknak a költségvetési korlá-tok alá rendelésében egyértelmûen ez a szemlé-letmód él tovább.

Másrészt az EU abban is szakított korábbigyakorlatával, hogy a költségvetés mérete ésaz integráció bõvítése közötti pozitív korrelá-ciót nem vette figyelembe. Minden korábbibõvítés a közösségi költségvetés jelentõs nö-velésével járt együtt, miután új célok finanszí-rozási igénye jelent meg a kibõvülõ integráci-óban. Ez már az 1973. évi angol–dán–ír belé-péskor nyomon követhetõ, teljes egészében


9

azonban a mediterrán bõvítés következtébenöltött testet, amikor a kevésbé fejlett orszá-gok támogatási kereteit részben létrehozták,részben a korábbiakat tetemesen megemelték.Még a három fejlett országot (Ausztria, Finn-ország, Svédország) az integrációba beemelõ1995. évi bõvítés is megnövelte a közös költ-ségvetés kiadásait (természetesen a bevételeitis). Az EU történetének elsõ (és utolsó) „tö-meges” bõvítése ugyanakkor kezdettõl fogva aköltségvetés szûkítésének jegyében zajlott.Már a 2000–2006. évi költségvetésen belülszükség volt a berlini kompromisszum soránkialkudott kereteken belüli újraelosztásra, mi-vel az eredeti tervektõl eltérõen nem hat, ha-nem tíz ország csatlakozhatott 2004-ben(igaz, az eredetileg feltételezett 2002-nél kétévvel késõbb). Emellett forrásokat kellett te-remteni a közös mezõgazdasági politikán be-lül mûködõ közvetlen agrártámogatások szá-mára, mégha az EU-15-öknél jóval kisebb ösz-szegben (25 százalékos indulóbázis) is.A 2007–2013 közötti költségvetés pedig még

fukarabbnak bizonyult, miután nemcsak a fi-nanszírozási hajlandóság plafonja vált koránismertté, hanem az a törekvés is, hogy a csök-kenõ költségvetés fokozottabb figyelmet for-dítson jövõorientált és ténylegesen közösségifeladatok támogatására. Más szóval: meg le-hessen nyirbálni – többek között – a felzárkó-zást finanszírozó strukturális és kohéziós ala-pokat. Mindennek ellenére nem kétséges,hogy az új tagállamok viszonylag jól jöttek kiaz éveken át húzódó alkuból, és modernizáci-ós törekvéseik történelmi összehasonlításbanis (de nem a korábban csatlakozott és kevésbéfejlett tagállamokhoz viszonyítva) páratlankülsõ támogatásra számíthatnak.

Mindettõl függetlenül a jövõbeli uniós költ-ségvetés alapvetõ dilemmája mit sem válto-zott. A kulcskérdés az, hogy lehet-e a tagál-lamok bruttó nemzeti jövedelmének 1 száza-lékából a XXI. században versenyképes Euró-pát (európai integrációt) teremteni és finan-

szírozni. E vonatkozásban többféle összeha-sonlításra lehet hivatkozni. Az egyik a föderá-lis berendezkedésû államok költségvetése,amelyen belül tekintélyes hányadot, eseten-ként a nemzeti jövedelem mintegy 10 százalé-kát képviselik a kifejezetten közösségi, ezenbelül elsõsorban az eltérõ fejlettségû régiókközötti különbségek közvetlen költségvetésikompenzálására szánt kiadások. Nem hagyha-tó azonban figyelmen kívül, hogy ezekben azesetekben politikai unióról van szó (USA,Ausztrália, Kanada, de Németország, Auszt-ria, Belgium vagy Spanyolország is). A másiklehetséges mérce az EU tagállamainak nemze-ti költségvetésével való összevetés. Amíg atagállamok bruttó nemzeti jövedelmük 30–50százalékát központosítják a nemzeti költség-vetésben, majd osztják el újra különbözõ cé-lokra, addig az EU-nak mindössze 1 százalékjut, ami a nemzeti költségvetés 2–3 százaléká-nak felel meg. Ezen az arányon csak akkor le-hetne változtatni, ha a tagállamok képeseklennének újraértékelni a nemzeti és az (ugyan-csak saját célok megvalósításához hozzájáru-ló) uniós prioritásokat, a jövõbeli és fenntart-ható fejlõdés szempontjai alapján elsõbbségetbiztosítva a közösségi céloknak. Harmadikösszehasonlítási mérce lehetne mindazon tu-dományos munkáknak és szakértõi dokumen-tumoknak összegyûjtése és értékelése, ame-lyek több évtizeden át érveltek a mainál jóvalmagasabb közös költségvetés mellett. Ezek ál-talában az európai integráció nemzeti jövedel-mének 3-7 százalékában határozták meg a kö-zösségi költségvetés kívánatos volumenét.Nem szükséges hangsúlyozni, hogy vala-mennyien az integráció közös értékeibõl éscéljaiból indultak ki, nem pedig a ténylegesenrendelkezésre álló pénzbõl. Vagyis alapvetõmegközelítésük az volt, hogy a szükséges kö-zösségi feladatoknak kell meghatározniuk aköltségvetés bevételi oldalának nagyságát ésszerkezetét, nem pedig a tagállamok hozzájá-rulási hajlandóságának.


10

A KÖZÖSSÉGI KÖLTSÉGVETÉS ALAPVETÕ CÉLJAI

A Bizottság a Tanács 2004. júniusi kérésére aközösségi költségvetés három alapvetõ kritéri-umát határozta meg:

megvalósíthatóság (effectiveness), ami azt je-lenti, hogy bizonyos esetekben csak közösségifinanszírozástól várható az adott célok elérése,

hatékonyság (efficiency), vagyis az, hogy aközösségi kiadások jobb eredményhez, na-gyobb értékteremtéshez vezetnek, mint amit anemzeti költségvetések igénybevételével el le-hetne érni,

szinergia (synergy), ami arra utal, hogy azuniós pénzekbõl finanszírozott projektek tova-gyûrûzõ hatásokat érlelnek, illetve javítják anemzeti programok megvalósításának keretfel-tételeit akár úgy, hogy ilyen programokat ösz-tönöznek, akár úgy, hogy nemzeti programokatkiegészítenek (European Commission, 2004).

Az integráció alapvetõ dokumentumai leszö-gezik, hogy a közös költségvetésnek valójábanolyan közösségi célokat kell finanszíroznia,amelyek vagy a tagállamok közösen vallott ésképviselt alapvetõ értékeire vonatkoznak, vagyamelyeknél megvalósult a közös politika.Ugyanakkor azt is rögzítik, hogy a közös költ-ségvetés nem szolgálhat (alapvetõen) újraelosz-tási célokat. A mára kialakult uniós kompeten-ciák alapján három terület fenntartás nélkül jo-gosult a fenti értelmezés szerint közösségi pén-zek befogadására:

• az alapvetõ szabadságjogok biztosítása, be-leértve az „európai értékeket” is,

• a versenypolitika,• valamint a külgazdasági politika.Az „európai értékek” alapján idesorolható

azonban a jelenlegi költségvetés második legna-gyobb tétele, a különbözõ fejlettségû országokközötti eltérés mérséklése, a kevésbé fejlettekfelzárkózási-modernizációs törekvéseinek tá-mogatása, amire a strukturális és kohéziós pén-zek hivatottak. Jóval kevésbé felel meg az ere-

deti céloknak a mezõgazdasági politika közös-ségi támogatása, annak ellenére, hogy itt is iga-zi közösségi politikáról van szó. Ez azonban azesetek nagy részében nem fejlesztést, hanemkifejezetten újraelosztást jelent.

KITÖRÉSI LEHETÕSÉG AZ „ÚJRAELOSZTÁSI CSAPDÁBÓL”

Egyrészt az eredeti célok és az uniós költségve-tés ténylegesen kialakult szerkezete közötti el-lentmondás, másrészt a költségvetés alárende-lése a tagállamok befizetési hajlandóságánaknapjainkra csapdahelyzetet teremtett. Miköz-ben több területen minõségi változások men-nek végbe az európai integráció közösségi terü-leteinek fejlõdésében, továbbá újabb és újabbkihívások jelennek meg a globalizáció követ-keztében, az uniós költségvetés egyre kevésbéalkalmas ezek megfelelõ kezelésére. Ezért 2013után vissza kellene térni az eredeti célokhoz.Erre azonban jelenleg semmi sem utal. Sokkalinkább az elõzõ évtizedben megszokottá váltkicsinyes politikai alku továbbélésével és ese-tenként további élezõdésével számolhatunk.Nem kétséges, hogy az áttörés egyik alapvetõfeltétele a költségvetés hosszú távú finanszíro-zásának biztosítása, ami a bevételi oldal gyöke-res átalakítását követeli meg. Ebben az egyen-lõségnek, a hatékonyságnak és a szolidaritásnakegyaránt tükrözõdnie kell, még akkor is, ha azelvek esetenként csak egymás rovására valósít-hatók meg.

Ma még a fantázia világába tartozik, mégis ér-demes foglalkozni az esetleges áttörés másik té-nyezõjével, amit globális, európai, de tagállamifejlemények is a figyelem középpontjába állít-hatnak a következõ évtizedben. Ilyen áttörésegyes országok – az EU-n belül alapvetõen askandináv országok – filozófiájában az elmúltévekben végbement. Lényege, hogy az államklasszikus, hagyományos újraelosztó funkcióigyengülnek, miközben az állam messze nem vo-


11

nul ki a gazdaságból, hanem annak fejlesztésé-ben, hosszabb távú céljainak megvalósításábantevékeny részt vállal. Így jön létre a „fejlesztõállam” modellje. Elképzelhetetlen-e, hogy azEU költségvetésében is végbemenjen ilyen vál-tozás, vagyis, hogy a klasszikus újraelosztásifunkciók helyett az integráció költségvetése jö-võorientálttá, fejlesztési célközpontúvá váljon?Nyilvánvaló, hogy az ehhez nélkülözhetetlenszerkezeti változások (mindenekelõtt az agrár-kiadások drasztikus visszaszorítása, de a struk-turális és kohéziós pénzek világosan körülhatá-rolt célokhoz rendelése is) nem csekély tagálla-mi ellenállást váltanának ki. Az is kétségtelen,hogy a „fejlesztõ integráció” költségvetésének amainál jóval jelentõsebb bevételi forrásokkalkellene rendelkeznie. Bár a két feltétel egyikesem adott ma, a „fejlesztõ költségvetés” irányá-ba való elmozdulást kikényszerítõ tényezõk –több szinten – erõsödõben vannak.

Tagállami szinten mindenekelõtt azokról atörekvésekrõl van szó, amelyeket a nettó befi-zetõ államok fogalmaztak meg nem elsõsorbana költségvetéshez való hozzájárulás befagyasz-tására, mint inkább a kiadási szerkezet lényegiátalakítására vonatkozóan. A lisszaboni célok-kal összhangban szükség lenne az innovatívkörnyezet integrációszintû erõsítésére, az ok-tatás és képzés minõségi javítására, valamint akutatás-fejlesztés közös költségvetésbõl valóegyre jelentõsebb támogatására. Hozzá kelltenni: ezeket a célokat nemcsak a nettó befize-tõknek kell támogatniuk, hanem mindazontagállamoknak, amelyek alapvetõ érdeke az eu-rópai versenyképesség erõsítése. További jogosigényként jelenik meg a kevésbé fejlett orszá-gok dinamikus felzárkóztatása, hiszen ez épp-oly fontos eleme a fenntartható versenyképes-ségnek és stabilitásnak, mint az elõbbiekbenfelsoroltak. Ugyanakkor nem kétséges, hogy afelzárkóztatási pénzeknek alapvetõen nem új-raelosztási, hanem fejlesztési jelleget kell kap-niuk, vagyis éppen azon célokhoz való gyorsí-tott közeledést kell biztosítaniuk, amelyeket a

lisszaboni program megfogalmaz. A kevésbéfejlett új tagállamokban meglévõ innovatív erõ-forrásokat nemcsak a felzárkózás, hanem azösszeurópai versenyképesség érdekében is cél-szerû mozgósítani és mielõbb bekapcsolni azintegráció vérkeringésébe. Harmadik – egyelõ-re leginkább spekulatív – elemként egyes tagál-lamok nemzeti költségvetésének (államháztar-tásának) reformja, pontosabban ezek részbenközösségi pénzekbõl való – természetesen át-meneti jellegû – finanszírozása említhetõ. Ezelsõ látásra ellentmond a „fejlesztõ integráció”alapvetõ célkitûzésével, mert az újraelosztáslátszatát kelti. Ugyanakkor egyes esetekben ép-pen ez mozdíthatja ki a tagállamok költségve-tését a hagyományos újraelosztó funkcióból ésgyorsíthatja fel az átmenetet a „fejlesztõ tagál-lam” felé. Közismert, hogy a nagyszabású re-formok (nyugdíj, oktatás, egészségügy, köz-igazgatás) a megvalósítás elsõ idõszakában nemhoznak még többletbevételt, de még a kiadáso-kat sem feltétlenül csökkentik. Ellenkezõleg,esetenként a kormányzati kiadások növekedé-sével lehet számolni, részben a változások kö-vetkeztében jogilag kötelezõ, ezért teljesítendõkifizetések (végkielégítés stb.) miatt, részbenpedig azért, mert a társadalom bizonyos része-inek a reformmal szembeni ellenállását csak bi-zonyos többletterhek átmeneti vállalásával le-het megtörni (ha ez nem következik be, nagy avalószínûsége annak, hogy a reform megbicsak-lik vagy végérvényesen kudarcot vall). Nemkétséges, hogy az EU-ban több olyan tagállamvan, amelynek államháztartása átfogó, gyors ésradikális reformra szorul. Ha ezek a reformokelmaradnak vagy felemásan és igen lassan való-sulnak meg, fennmaradnak a „fejlesztõ integrá-ció” térhódítását akadályozó tényezõk.

Az európai integráció szintjén egész sorolyan jövõorientált feladat adódik, amelynekmegvalósításában kívánatos vagy kifejezettennélkülözhetetlen a közösségi költségvetésszerepvállalása. Ezek két nagy területen azo-nosíthatók.


12

Az egyik a folyamatban lévõ integrációs (kö-zösségi) politikákhoz kötõdik, amennyibenezek fejlõdésük során újabb és újabb közösségivívmányokkal gazdagodnak, illetve rokon terü-letek fokozottabb „közösségesítését” követelikmeg. Ebben a folyamatban, részben az ellent-mondások és konfliktusok feloldásában, rész-ben a folyamat egészének felgyorsításában, to-vábbá az esetleges és átmeneti többletköltségekvállalásában meghatározó szerephez juthatnaka közösségi források. Ilyen egyrészt az egysé-ges belsõ piac fejlõdése, a liberalizáció kiter-jesztése a ma még mindig nemzeti „szent te-hénként” kezelt területekre, mint az energia, aközlekedés-szállítás vagy a pénzügyi szolgálta-tások egyes vonatkozásai. Másrészt – és minde-nekelõtt – lényegi változások szükségesek amonetáris unió környezetében. Egyfelõl alighatartható hosszabb távon az a kettõsség, ami maaz európai integrációt pénzügyi vonatkozásbanjellemzi, nevezetesen, hogy egyrészt 13 tagál-lam részvételével mûködik a monetáris unió,miközben a fiskális politikák változatlanulnemzetállami fennhatóság alá tartoznak. A kö-zös pénz fenntarthatósága egyre inkább igénylia fiskális politikák koordinációját, olyan gazda-ságpolitikai konvergenciát, amelynek lényegielemei messze túlterjednek a maastrichti (belé-pési) kritériumok nominális konvergencia-mezõjén. A legnagyobb kihívás azonban az le-het a közösségi költségvetés számára, ha a mo-netáris unióban részt vevõ országok közöttireálkonvergencia nem következik be, vagyis azegyes tagállamok közötti versenyképesség-kü-lönbség eljut arra a kritikus szintre, amikor azintegráció választási kényszer elé kerül:

• vagy létrehoz egyfajta kompenzációs me-chanizmust annak érdekében, hogy a mo-netáris unió ne bomoljon fel, vagy leg-alábbis egy vagy néhány (jelentõsebb gaz-dasági súlyú) ország ne lépjen ki belõle,

• vagy vállalja a felbomlás kockázatát, ami-nek beláthatatlan következményei lenné-nek az európai integráció jövõjére éppúgy,

mint Európa világgazdasági szerepére. (A legutóbbi néhány évben a német és azolasz egységnyi termelési költségek kö-zött kialakult, egyes számítások szerint 20százalékos különbség figyelmeztet arra,hogy ez a kritikus szint belátható idõn be-lül jelentkezhet.)

Miután valamennyi monetáris unió különbö-zõ fejlettségû és versenyképességû országokattömörít, a különbségek kezelésére nem mindenesetben alkalmasak kizárólag piaci mechaniz-musok. Ezért szükség lehet kompenzációkra,amit a szövetségi államok költségvetési gyakor-lata is alátámaszt. Márpedig az utóbbiak politi-kai uniót is képviselnek, amibe a monetárisunió ágyazódik. Másrészt viszont igaz, hogyéppen a politikai unió és az ezzel együtt járóközös költségvetés meg is könnyíti a kompen-zációs transzferek alkalmazását. Összefoglaló-an azt jelezzük, hogy a monetáris unió jövõjelehet az egyik olyan „idõzített bomba”, amelyaz EU költségvetésének alapvetõ újragondolá-sát kényszerítheti ki.

A másik területet, ahol fokozódik a közössé-gi költségvetéssel szembeni támogatási igény, aközösségi politikák erõsödése. Ez természete-sen magában foglalja a további bõvítés(ek) vár-ható költségeit is. Ennél lényegesebb és idõbenis reálisabb igények fogalmazódhatnak megolyan kérdésekben, mint a környezetvédelem, aközös energiapolitika, a bel- és igazságügyiegyüttmûködés erõsítése, a közös határõrizet, aszomszédságpolitika felértékelõdése, a közöskül- és biztonságpolitika tartalmi bõvítése,esetleg akár közös védelmi politika elsõ lépcsõ-inek kiépítése, nem is beszélve a több tagállamrészérõl már korábban megfogalmazott és rész-ben a 2007–2013. évi pénzügyi kerettervben ismegjelenõ kutatás-fejlesztésrõl, oktatásról,képzésrõl vagy a – sorozatosan mostohagye-rekként kezelt – transzeurópai közlekedési há-lózat gyors ütemû kiépítésérõl.

A közösségi költségvetés jövõjével kapcsola-tos vélemények és viták nem hagyhatják figyel-


13

men kívül a globális kihívások egyre nagyobbszerepét. A költségvetési vonzatokat is érlelõeurópai válaszok két szinten valószínûsíthetõk.Egyrészt passzív alkalmazkodás formájában,ami bizonyos negatív jelenségek vagy válság-helyzetek kezelését jelenti, legyen szó gazdasá-gi krízishelyzetrõl vagy a nemzetközi migráci-óval szembeni egységes fellépésrõl. A passzívlépések sorába tartozik a 2007–2013. évi költ-ségvetésben máris helyet kapott „szolidaritásialap”, amely évi 500 millió euró összeghatárighivatott finanszírozni azoknak a vállalatoknaka gyors átalakítását, amelyekrõl egyértelmûenmegállapítható lenne, hogy a globalizáció fõvesztesei. Nem kevésbé fontosak azonban azaktív lépések, amelyek egyre inkább elvárhatókattól az integrációtól, amely – gyenge növeke-dése ellenére – a világgazdaság egyik meghatá-rozó pillére, a nemzetközi kereskedelem, tõke-áramlás és segélypolitika kulcstényezõje. Ha azEU meg kívánja õrizni világgazdasági pozíció-ját a jövõben, úgy ennek óhatatlanul tükrözõd-nie kell a közös költségvetésben is. Vagyis szá-mottevõen erõsítendõ azon közösségi felada-tok finanszírozása, amely a global player státuszmegõrzését, sõt erõsítését ígérik. Idetartozik aspeciális európai értékként számon tartott softbiztonságpolitika, a nemzetközi segélypolitikaújraértékelése, az elõbbiekben említett környe-zetvédelem és szomszédságpolitika, amelynektermészetszerûen vannak globális vonatkozásaiis. De idesorolható az „európai értékek” világ-méretû terjesztésével kapcsolatos feladatok fi-nanszírozása éppúgy, mint egy sajátos „európaiimázs” kialakításának igénye.

Összefoglalva: számos tagállami, közösségiés globális tényezõ határozható meg, amelyelõsegítheti a közös költségvetésnek a „fejlesz-tõ integráció” irányába történõ áttörését. A ré-gi rendszer fenntartásához ragaszkodó struktú-rák, valamint a közösségi költségvetés bevételioldalát gúzsba kötõ parciális („nemzeti”) érde-kek ismeretében azonban nem lehet megjósol-ni, hogy erre az áttörésre egyáltalán sor kerül-e,

és ha igen, mikor és milyen mélységben. Min-denesetre Európának – ezen belül pedig Ma-gyarországnak – alapvetõ érdeke lenne e folya-mat felgyorsítása és sikerre vitele.

VESZÉLYFORRÁSOK MAGYARORSZÁGRA(ÉS A NETTÓ HASZONÉLVEZÕKRE) NÉZVE

Akár a ma valószínûbbnek tetszõ muddlingthrough forgatókönyvnél maradunk, akár a fej-lesztõ integráció pozitív meglepetést rejtõszcenáriója alapján képzeljük el a közösségiköltségvetés jövõjét, Magyarországnak (és atöbbi nettó haszonélvezõ országnak) számosveszélyforrással kell szembenéznie és ezekremegfelelõ válaszokat kell adnia abból a célból,hogy jelenlegi pozícióját legalább középtávonfenn tudja tartani. Ezzel kapcsolatban bizonyosreálfolyamatokra és azok következményeireéppúgy választ kell adni, mint számos ország ésszakértõ – szerintünk téves – következtetései-re, ajánlásaira, esetenként pedig a nettó befize-tõként nyilvántartott országok társadalmának,közvéleményének hiedelmeire, sõt nem egyesetben berögzõdött „hitelemeire”.

Az elsõ kérdés, amely tisztázást igényel,az hogy mennyire hatékony és egyáltalán haté-kony-e a kevésbé fejlett országok felzárkózta-tására kialakított közösségi finanszírozás.Több szakértõ, jöjjön akár az EU-ból, még in-kább pedig egyéb nemzetközi szervezetektõl(jelesül a Világbanktól), úgy véli, hogy a jelen-legi forrás-újraelosztás kifejezetten rossz haté-konyságú, nem segíti a felzárkózást, helyetteazonban széles körben szubvenciós mentalitástés viselkedést alakít ki. Több évtized tapaszta-lata szerint a források felhasználásaként cél-pontként meghatározott régiók között a fej-lettségi különbségek a tetemes transzferek elle-nére alig változtak, sõt nem egy esetben a ko-rábbi állapotok rögzõdtek (Extremadura ésKatalónia között, Észak-Olaszország és aMezzogiorno között, nem is beszélve Kelet-


14

Németország sajátos helyzetérõl). Vagyis a re-gionális transzferek megszüntetendõk, a prog-ramok renacionalizálására van szükség. Ezért –a radikális átalakítást követelõk álláspontja sze-rint – minden tagállam legyen felelõs saját fej-lesztési politikájáért abban a keretben, amit anemzeti költségvetés és a fejlettségi szint ép-penséggel megenged. A másik, jóval kiegyensú-lyozottabb nézet azt hangsúlyozza, hogy a re-gionális pénzeket (vagy azok csökkentett há-nyadát) mindenfajta feltétel teljesítése nélkülkapja meg az arra rászoruló ország, és használ-ja fel úgy, ahogy akarja. A renacionalizáció ere-deti gondolata ugyan az agrárkassza tapasztala-taiból származtatható, de kétségtelen, hogymára már átterjedt a közösségi költségvetésegyéb, újraelosztással kapcsolatos területeire is.A regionális kiadások radikális átalakítása mel-letti további érv a keletnémet területek rendkí-vül gyenge felszívóképessége, hiszen másfél év-tizede évente gyakorlatilag olyan mennyiségûnémet–német transzferben részesülnek, mintaz EU teljes éves költségvetése (természetesenés pótlólagosan az utóbbiból is részesednek),miközben strukturális és versenyképességiszempontok figyelembevételével alig mutatjáka felzárkózás jeleit.

Magyarország alapvetõ feladata annak cáfo-lata, hogy a regionális és kohéziós pénzeketnem lehet hatékonyan felhasználni. Ennek kap-csán utalni szükséges arra, hogy:

• egyes országok és egyes régiók igenis je-lentõsen tudtak profitálni az uniós forrá-sokból (Írország, Burgenland, Katalónia,Lisszabon és környéke stb.);

• amíg adott ország régiói között esetenkéntvalóban nem csökkent a különbség, a tag-államok közti fejlettségbeli szakadék (leg-alábbis az egy fõre jutó jövedelemben mér-ve) érezhetõen csökkent, vagyis az uniójövedelmi (és valószínûleg társadalmi) ko-héziója erõsödött;

• az egyes országok és régiók erõforrás-hasznosítási képességét nem szabad egy

szinten kezelni, hiszen közöttük számosok miatt alapvetõ különbségek lehetnek;

• bizonyítandó, hogy Magyarország (ésegyes régiói) jóval nagyobb és hatékonyabberõforrás-felszívó kapacitással rendelkezik(rendelkeznek) mint más országok és régi-ók. E vonatkozásban külön hangsúlyozan-dó minden összehasonlítás eleve elhibá-zottsága a keletnémet régiókkal. Másodszor: konkrét adatokkal kell bizo-

nyítani, hogy a nettó haszonélvezõ új tagál-lamok hatékonyabban tudták már eddig is fel-szívni az EU-forrásokat, mint a korábban csat-lakozott kevésbé fejlett országok. Ki kell enneksorán térni arra, milyen tényezõk tették lehetõ-vé a hatékonyabb pénzfelhasználást (és arra is,melyek csökkentették a hatékonyságot). Különérdemes megvizsgálni a gazdasági nyitás jelle-gét és gyorsaságát, az átalakulás sebességét, atársadalom tûrõképességét, a külföldi tõkerendkívül hatékony értékesülését (ez egyesévekben messze meghaladta a GDP 4 százalé-kát, amelyben az EU meghatározta a közösségitranszferek felsõ szintjét, mondván efelettiösszegeket az egyes országok úgyis képteleneklennének hatékonyan felszívni). Minden nettóforrásfelhasználó ország közös felelõssége aleghatékonyabb forrásfelszívás, az intézmény-rendszer mûködtetésétõl a vállalati szféra fel-készültségén keresztül a programok multip-likátor-hatásainak lehetõ leggyorsabb és legszé-lesebb körû érvényre juttatásáig. Bármely or-szág bukna el ezen a „vizsgán”, negatív követ-kezményei lehetnének a többiekre nézve is. Nelegyen illúziónk: a nettó befizetõ, valamint azúj tagállamok irányában megnövelt transzferekkövetkeztében relatív vesztesnek számító ko-rábbi nagy haszonélvezõk alig várják, hogyilyen példákat tudjanak találni, amelyekkel alá-támaszthatnák a költségvetés regionális és ko-héziós alapjának csökkentése melletti érveiket.

Harmadszor: az elosztási-hatékonyságivitában mindvégig hangsúlyozni kell, hogy akettõ nem feltétlenül és nem minden esetben


15

egymás ellentéte. Ellenkezõleg, sokszor éppenegymást feltételezõ két követelményrõl vanszó. Továbbmenve: a hatékonyság relatív kate-gória, eredménye mindig attól függ, milyenmás célok elérhetõségének függvényében mér-jük. Legegyszerûbb és legsarkosabb megközelí-tésben mérhetõ közvetlen vállalati megtérülésformájában, ami azonban alapvetõen különböz-het a makrogazdasági, nem is beszélve a nemgazdasági hatékonyságtól. Másik mérési mód atranszferek gazdaságon túlmutató, társadalmihatékonysága. Ha a fejlesztések jelentõsebb jö-vedelemnövekedéssel, ezen keresztül pedig fo-gyasztásbõvüléssel is járnak, úgy az nemcsak atársadalmi kohéziót és a fenntartható fejlõdésterõsíti, de pótlólagos piacot is teremt a nettóbefizetõ országok cégei számára (is). Ezzel pe-dig az integráció egészének jólétét növelheti.Még nehezebben kvantifikálhatók a pénzügyitranszfereknek a politikai stabilitásra és bizton-ságra kifejtett hatásai. Nem kétséges, hogyegyes transzferek könnyen idézhetnek elõolyan szubvenciós mentalitást, amely – az EU-nbelül is szerzett tapasztalatok szerint – a hossz-abb távú fejlõdés komoly gazdasági-társadalmi-mentális gátjává válhat. Ugyanakkor a minimá-lisan szükséges politikai-társadalmi stabilitáshiánya jóval jelentõsebb válságmenedzselésiösszegeket igényelne, valójában mindenfajtareális kibontakozási lehetõség nélkül (lásd aNyugat-Balkán eddigi történetét és tapaszta-latait). Végül, de nem utolsósorban a transzfe-rek a globális kihívások összefüggésében iselemzendõk. Minden olyan transzfer, amely anegatív hatásokat kiszûri, ugyanakkor haté-kony felkészülést jelent a globális versenyre,támogatandó, függetlenül attól, hogy azt fej-lettebb vagy kevésbé fejlett EU-tagállam vesziigénybe.

Negyedszer: megfelelõ választ kell találniarra az érvre, amely szerint igaz ugyan, hogy aközösségi költségvetés szerény, de éves növe-kedési üteme még mindig meghaladja több tag-állam nemzeti költségvetésének bõvülési üte-

mét, vagyis a növekedés üteme visszafogandó,ezzel pedig a nemzeti hozzájárulás mértékecsökkenthetõ. Ezzel kapcsolatban egyrészthangsúlyozni kell, hogy a közösségi és nemze-ti költségvetés – márcsak az eltérõ összegek,még inkább pedig a GDP-arányok miatt is – kétösszehasonlíthatatlan kategória. A közösségiköltségvetés alacsony összegének gyorsabb nö-velése mellett abszolút számokban az EU-költ-ségvetés jóval kevésbé bõvül, mint a nemzeti.Másrészt hivatkozni lehet az ismertetett új kö-zösségi célokra, valamint az EU belsõ kohézió-jának fontosságára a globális verseny körülmé-nyei között.

Ötödször: minden alkalommal tudatosíta-ni kell a különbözõ célcsoportokban, hogy anettó befizetõi (és haszonélvezõi) pozíciókszûk látókörû értelmezése alapvetõen hibás ki-induló szemléletbõl táplálkozik. Egyfelõl az in-tegráción belül sokcsatornás jövedelem-újrael-osztási folyamatok zajlanak, amelyeknek csakegyik, igaz nagyon is látható és a nyilvánosságszámára – különbözõ színezettel és üzenetek-kel – leginkább kommunikálható formája a net-tó költségvetési pozíciók bemutatása (ezt érde-kes módon, bár különbözõ célzattal, a nettóbefizetõ és nettó haszonélvezõ országok politi-kusai egyaránt messzemenõen kihasználják).Nem lehet azonban elfeledkezni a jóval fonto-sabb egyéb csatornákról, mint a kereskedelem,a külföldi tõkeberuházások, egyéb magán-transzferek (fõleg a jelentõs emigrációt tükrö-zõ országokban), de akár a nemzeti borítékok-ban le nem osztott EU-pénzek felhasználása is.A kereskedelemmel kapcsolatban egyetlenmegjegyzés: Magyarország 7 év alatt folyósí-tandó transzferígérvénye 22,6 milliárd euró,ami egyharmada az egyéves importnak és feleaz EU-ból származó éves behozatalnak! Egy-részt tehát konkrét számításokra van szükségaz egyes országok, ezen belül Magyarországminden lényegi pénzáramlásra kiterjedõ transz-ferhelyzetét illetõen. Másrészt pedig végighangsúlyozni kell, hogy az európai integráció


16

win-win-game, amelyben mindenki nyer, és akiebbõl a játékból ki akarna maradni, nagy való-színûséggel jelentõs makrogazdasági (és egyéb)veszteségeket lenne kénytelen elkönyvelni.

Hatodszor: a közös költségvetés bevételioldalát, ezúton pedig mozgásterét jelentõsenszûkítette már az elmúlt években is a maas-trichti kritériumok betartására való hivatkozás.Érdekes módon azonban ebben a 2003. decem-beri levelet jegyzõ hat nettó befizetõ országugyancsak eltérõen volt érdekelt. Ezért a hivat-kozás közös jogalapja erõsen kétségbe vonható.Igaz, hogy Franciaország és Németország küsz-ködött a maastrichti költségvetési kritérium be-tartásával (pontosabban tetemes nem betartásá-val), de Ausztriának és Hollandiának ilyenproblémája nem volt, Nagy-Britannia és Svéd-ország pedig eleve kimaradt a monetáris unió-ból, miközben minden maastrichti kritériumotfolyamatosan teljesített. Vigyázni kell arra,hogy egyetlen EU-ország se moshasson egybeolyan tényeket vagy trendeket, amelyek közöttvagy semmiféle konkrét viszony/kölcsönhatásnincs, vagy ilyen helyzet bekövetkezte eleve el-hibázott uniós politikák következménye.

Hetedszer: minden lehetséges esetben el-kerülendõ, hogy a nettó haszonélvezõ orszá-gok az uniós pénzeket kifejezetten szociális új-raelosztásra, ne pedig fejlesztésre fordítsák.Minden esetben hangsúlyoznunk kell, hogy azuniós források nemcsak a fejlettségi rés szûkí-tésében segítenek (ezt ugyanis – statisztikaialapon – egyszerû újraelosztással is el lehet ér-ni, lásd a volt NDK „ékes-éktelen” példáját), deolyan modernizációs folyamatokat indítanakbe, amelyek egyrészt a hosszabb távú fejlõdésfenntartását biztosítják, másrészt – és ettõlnem függetlenül – hozzájárulnak az egész euró-pai integráció globális versenyképességéneknöveléséhez. Ezért (is) fontos a legtöbb transz-fer közvetlen vagy közvetett hozzákötése alisszaboni célokhoz, és ennek a „filozófiának”mindennapos kommunikálása a nettó befizetõországok és az EU nemzetközi versenyképes-

ségének erõsítésében érdekelt vállalati szektor,üzleti közösségek felé.

Nyolcadszor: csak konkrét, hosszabb távúés világos koncepciót (illetve különbözõ, demindenképpen világos szcenáriókat) tartalma-zó dokumentumokkal, javaslatcsomagokkal ér-hetõ el, hogy a 2014-tõl induló költségvetési vi-ta ne váljon túszává az elõzõ két periódus „sza-tócsüzleti alkuinak”. Már most világossá kelle-ne tenni valamennyi tagállam számára, hogy azilyen dicstelen politikai játékok egyetlen országhelyzetét sem erõsítik (még ha az éppen aktuá-lis politikusok „gyõzelmi jelentésekkel” térnekhaza egy-egy tárgyalásról), miközben az EUegészének nemzetközi hitelét, az integrációvalszemben táplált – ma még széles körû, sõt ese-tenként erõsödõ – bizalmat is aláaknázhatják.

Kilencedszer: az új tagállamok, köztükMagyarország egyik legbonyolultabb feladata,hogy ne váljon az uniós költségvetés hagyomá-nyos haszonélvezõi struktúrájának foglyává,még akkor sem, ha néhány évig az adott struk-túrából nem csekély hasznot is tudott húzni.Ez alapvetõen a közös mezõgazdasági politiká-ra, azon belül is a közvetlen támogatásokra vo-natkozik, amelyet – idõbeli késéssel, ugyanak-kor egyre nagyobb mértékben – éppen a jelen-legi költségvetési idõszak vége felé fognak aleginkább érezni a gazdák. Vagyis éppen akkor,amikor a 2014 utáni költségvetéssel kapcsola-tos hivatalos tárgyalások megindulnak. Nemkétséges, hogy ennek leginkább ingó (mozgat-ható) eleme a közvetlen támogatások fenntar-tása, amire – még radikális költségvetési reformhiányában is – a 2013 utáni idõszakban minimá-lis esély látszik. Alapvetõen elhibázott lenne,ha a nettó haszonélvezõ Magyarország éppen eterületen szeretné megtartani 2013-ig – auto-matikusan – kiteljesedõ egyenrangú pozícióját,ahelyett, hogy a közösségi költségvetés egyébés sokkal fontosabb tételeire összpontosítana,beleértve természetesen a jelentõs nettó ha-szonélvezõi státusz fenntartását (de nem a me-zõgazdasági kifizetések oldaláról).


17

LEHETSÉGES VARIÁNSOK A 2014 UTÁNIKÖLTSÉGVETÉS MOZGÁSTERÉRE ÉS SZERKEZETÉRE

Az EU jelenlegi költségvetési idõszakában sorkerül ugyan egy úgynevezett felülvizsgálati sza-kaszra (2008–2009-ben), ez azonban – jelenlegiismereteink szerint – aligha változtatja érdem-ben a 2013 végéig érvényes struktúrákat és ke-retösszegeket. A felülvizsgálat eredményeisokkal inkább kihathatnak a 2014-gyel kezdõ-dõ új költségvetési periódusra. Ezért célszerûmár a felülvizsgálati tárgyalások során is elsõ-sorban ezeket, a 2013-on túlmutató elképzelé-seket, célokat és lehetséges eszközöket vita tár-gyává tenni. Ez pedig azt jelenti, hogy a felké-szülést már most meg kell kezdenünk.

Ehhez keretül szolgálhatnak a következõ fel-tételezések és javaslatok.

Abból indulunk ki, hogy a jelenlegi költ-ségvetést újabb ország vagy országok belépésenem változtatja érdemben. A felvételi tárgyalá-sok, illetve a bõvítési elképzelések alapján egye-dül Horvátország csatlakozása tûnik reálisnak2013 elõtt, ennek pénzügyi fedezete pedig épp-úgy adott, mint a 2007. évi bolgár–román csat-lakozásé, mégha a 2009 utáni idõszakra ezutóbb sincs nemzeti borítékokba leosztva.

Az erõsödõ kritikák ellenére nem várjuk,hogy a jelenlegi költségvetési perióduson belülérdemi váltás következik be a közös mezõgaz-dasági politika jelenlegi és a francia–németkompromisszumként 2013-ig kialkudott rend-szerében. Egyébként az agrárpolitika minden-fajta és teljes körû renacionalizációja Magyar-ország számára annál elõnyösebb lenne, minélkorábban következne be. Ez ugyanis azt jelen-tené, hogy a régi tagállamok akkor vesztenék ela direkt támogatásokat, amikor Magyarországmég nem érte el annak EU-konform határát(70 százalék plusz a maximum 30 százalékosnemzeti kofinanszírozás). Valószínû, hogy re-latív (bár az utóbbi években erõsen lemorzso-lódó) agrárszektorbeli versenyelõnyeink ebben

a helyzetben lennének a leginkább – legalábbisrövid távon – kihasználhatók. Ez azonban alig-ha reális feltételezés, így azzal kell számolnunk,hogy az agrárszektor – költségvetési szem-pontból értékelt – teljes vagy részleges rena-cionalizációjára csak 2013 után kerülhet sor (akövetkezményeire azonban már most fel kellkészülnünk).

Ma úgy látszik, hogy a 2014 utáni költség-vetés két alapvetõ, az EU hosszabb távú straté-giáját meghatározó kérdésben vár tisztázást:

• a rendelkezésre álló pénz elosztása hatá-rozza-e meg a célokat, avagy a részben újcélok megvalósításához rendelõdjön hoz-zá a költségvetés jövõbeli befizetési rend-szere,

• mit finanszírozzon a közös költségvetés,mit hagyjon, illetve utaljon vissza nemzetiköltségvetési keretekbe.Milyen idõtávot fogjon át a 2014 utáni

költségvetés: maradjon meg a legutóbbi két év-tized hét éves menetrendje mellett vagy térjenát rövidebb, ötéves periódusra?

Milyen feltételek alapján kell újraszer-keszteni az „automatikus” pénzhez jutás sza-bályrendszerét? Maradhat-e a jelenleg érvényes75, illetve 90 százalékos jogosultsági küszöb (aregionális, illetve a kohéziós pénzek igénybevé-telére), avagy – többek között a bevételek ala-kulásától, az újabb közösségi célok megállapí-tásától, valamint az egyre nagyobb súlyt képvi-selõ kevésbé fejlett országtól és régiótól függõ-en – a kritériumok változtatásra szorulnak? Ezrészben annak függvénye, milyen alapokon fogszervezõdni a közös költségvetés bevételi olda-la, vagyis hogy sikerül-e megfelelõ és stabil(fenntartható) kereteket biztosítani a hosszabbidõn át tervezhetõ bevételek esetében. Mindenjogos kritika (és nem kevésbé jogos elvi ellen-kezés) ellenére nyitottnak tartom azt az opciót,hogy – meghatározott esetekben – az EU költ-ségvetése nettó hitelfelvevõvé váljék, amennyi-ben ezeket a hiteleket az integráció „házibank-ja”, az EBB nyújtja.


18

A nettó támogatott országoknak kettõsstratégiát kell kialakítaniuk. Egyrészt termé-szetesen nem mondhatnak le a minél jelentõ-sebb támogatások fenntartásáról. Ugyanakkorazt is mérlegelniük kell – részben már a 2007utáni tapasztalatok függvényében –, hogy mi-lyen „hatékonysági függvény” áll fenn az elvi-ekben igénybe vehetõ támogatások és azokigénybevételének feltételei között. Könnyenlehetséges ugyanis, hogy a pénzhez jutás felté-teleinek javítása nagyobb haszonnal kecsegtet,mint a kialkudott nagyobb összeg nehezebb le-hívási feltételek mellett.

Amit nem sikerült keresztülvinni (mégmegpróbálni sem) a 2007–2013. évi költségve-tés tárgyalásakor, meghatározó pénzfelhasz-nálási (újraelosztási) szemponttá teendõ a2014-gyel kezdõdõ költségvetés már legko-rábbi tárgyalási szakaszában. Arról van szó,hogy a 2004-ben, majd ezután belépett orszá-gok nemcsak kevésbé fejlettek, mint az EU-15, hanem arról is, hogy az európai integráci-ónak nem a földrajzi perifériáját képezik(mint valamennyi korábban csatlakozott éslegalábbis a csatlakozás idõszakában méggyengébben fejlett ország), hanem összefüg-gõ, többszörös közös kontinentális határok-kal rendelkezõ országcsoportról van szó.Ezért a felzárkóztatás nem korlátozódhat„nemzeti borítékokra”, hanem szükség vanegy olyan regionális, határokon átnyúló fej-lesztési alap létrehozására az EU új költségve-tésében, amely kifejezetten ezeket a nagysza-bású infrastrukturális és részben környezet-védelmi beruházásokat támogatja. Mindaddig,amíg a transzeurópai közlekedési folyosókfejlesztése az EU-költségvetés perifériájánmarad, nagy a veszélye annak, hogy a szüksé-gessé vált kurtítások elsõsorban ezeket a felnem osztott alapokat érintik kedvezõtlenül.Ennek – többek között – egy ilyen regionálisfejlesztési alap létesítésével és annak az EU-költségvetésbe való szerves beépítésével (va-gyis új, független költségvetési tétel teremté-

sével) lehetne elejét venni. Ez az alap csök-kenthetné ugyan a nemzeti borítékokban lévõpénzeket, de több szempontból is pótlólagoshasznot érlelne. Egyrészt növelné a korábbannemzeti keretekben folyó infrastrukturálisfejlesztések hatékonyságát, ami kedvezõbbkereteket teremtene az EU-n belüli kereske-delmi és tõkemozgások számára. Másrészterõsítené az új tagállamok közötti kohéziót,aminek kétségtelen összeurópai kedvezõ ha-tásai is vannak, a gazdasági multiplikáto-ref-fektusoktól a társadalmi-politikai stabilitásszilárdításáig. Harmadszor nehezen lennemegkérdõjelezhetõ más tagállamok részérõl,hiszen itt olyan föld-rajzi-történelmi-gaz-dasági szituációról van szó, ami az EU-ban amúlt alapján példa nélküli, a jelenben pedigmegismételhetetlen. Végül negyedszer, a regi-onális infrastruktúra-fejlesztés – márcsakföldrajzi, de stratégiai megfontolásból is –magában foglalná azokat a nyugat-balkáni or-szágokat, amelyek felé Brüsszel ugyan csatla-kozási ígéretet tett, de amelyek teljes jogútagságának idõpontja legalábbis kérdõjeles.Éppen ezen a hálózaton keresztül lehetnenemcsak a csatlakozási reményeket ébren tar-tani, hanem annak konkrét feltételeit (példáulkereskedelem, beruházások) is érezhetõen ja-vítani. Ebbõl a projektbõl egész Európa profi-tálhatna, messze nem csak azok az országok,amelyek közvetlen részesei a beruházások-nak, hiszen – és éppen ez adja meg a projektkülönleges jelentõségét – olyan szárazföldihatárokkal jellemezhetõ országokról van szó,amelyek alapvetõen tranzitszerepet töltenekbe az európai integráción belül éppúgy, mintaz EU és a szomszédos országok közötti ke-reskedelmi és tõkekapcsolatokban (döntõenKelet-Európa, de a Közel-Kelet felé is).

A felkészülési idõszak egyik fontos elem-zési területe lehet a közvetlen átutalások rend-szerére való esetleges áttérés elõnyeinek és hát-rányainak felmérése. Ma nem lehet egyértelmû-en állást foglalni azzal a javaslattal kapcsolat-


19

ban, amely felvetette a jelenlegi regionális költ-ségvetési rendszer közvetlen támogatási struk-túrává való átalakítását. Azt sem tudjuk, egyál-talán milyen támogatásra találna a tagállamokrészérõl ez a javaslat. Mégis érdemes lenne veleelõny–hátrány-mérleg felállításának keretébenfoglalkozni.

Végül Magyarországnak is ki kell dolgoz-nia a költségvetés bevételi oldalával kapcsolatoselképzeléseit. Célszerû elemezni az európai fó-rumokon eddig megismert javaslatokat arra vo-natkozóan, hogyan lehetne az uniós költségve-tést minél nagyobb mértékben függetleníteni anemzeti költségvetésektõl (pontosabban azutóbbiak szempontjából lényeges két jelenlegibefizetési formától, az áfaalapú és a GNI-alapúhozzájárulástól).

RÖVIDEN A LEHETSÉGES ÉRDEKSZÖVETSÉGEKRÕL

Nyilvánvaló: a 27-tagú EU-ban egyetlen országsem rendelkezik olyan mozgástérrel, hogy el-képzeléseit el tudja fogadtatni, még kevésbé pe-dig olyannal, hogy rá tudná erõltetni a többiek-re. Ugyanakkor, miután a költségvetés elfoga-dását tekintve egyelõre a nemzeti vétórendszervan érvényben, bármelyik ország meg tudjaakadályozni az esetenként 26 ország által kidol-gozott és egyeztetett tervezetek elfogadását is.Egy-egy nagy országtól eltekintve (akár a nettóhozzájáruló Németország és Nagy-Britannia,akár a nettó támogatott Spanyolország vagyLengyelország kivételével) aligha valószínûsít-hetõ ilyen forgatókönyv. Az eddigi tapasztala-tok és az EU-ban kialakult kompromisszum-kultúra alapján már a következõ költségvetéskidolgozásának kezdeti idõszakában is arra szá-mítunk, hogy különbözõ érdekszövetségek je-lennek meg. Ezek alapvetõen néhány meghatá-rozó ismérv mentén azonosíthatók.

Változatalanul megjelennek a fejlett-fejlõ-dõ, vagyis a nettó költségvetési pozíció alapján

szervezõdõ érdekcsoportok. Nem biztos azon-ban, hogy ezek homogének lesznek. Egyrésztugyanis az azonos elõjelû nettó pozíciók kö-zött is tetemes eltérések vannak, hiszen egyesországok jóval nagyobb mértékben nettó befi-zetõk, mint mások, és hasonló a helyzet a net-tó támogatottak oldalán is. Arról nem is szólva,hogy egyik ország nettó pozíciója sincs kõbevésve, sõt nagyon valószínû, hogy a 2014-benkezdõdõ idõszakban lesznek változások (min-denekelõtt a jelenlegi nettó támogatotti kör-nél). Másrészt az uniós költségvetés szerkeze-tének megváltoztatása jelentõs mértékben ár-nyalja a nettó pozíciók alapján kialakuló szer-vezõdéseket.

A kibõvült EU-ban a korábbiaknál jóvalnagyobb szerephez juthatnak a regionális alap-ra építkezõ érdekközösségek. Regionális szem-pontok az uniós politika szintjén a mediterránkibõvülés után jelentek meg (lásd az EU medi-terrán politikáját, valamint a Barcelona-folya-matot). Második regionális kör a finn–svéd be-lépés után rajzolódott ki (északi együttmûkö-dés). A „keleti bõvülés” két hulláma újabb regi-onális kooperációs formációk kialakulásáhozvezetett. Idetartozik a visegrádi együttmûkö-dés, de a Duna-medencei országok jóval lazábbformában tapasztalható kooperációs szándékais. Számos országot fog át a szélesen értelme-zett közép-európai kezdeményezés. A követ-kezõ években – részben globális, részben euró-pai fejlõdés eredményeként – további olyan tar-tós vagy taktikai érdekszövetségek létrejöttevárható, amelyek regionális alapon szervezõd-nek (például az atlanti irányzat megerõsödése,a Nyugat-Balkánnal kapcsolatos érdekek ki-kristályosodása).

További szövetségalakításokat generálhat-nak a különbözõ közösségi célok mentén meg-húzódó tagállami érdekek. Ennek legismertebbés a 2014 utáni költségvetés struktúráját nagy-mértékben meghatározó eleme a mezõgazdasá-gi politika fenntartásában, illetve megszünteté-sében érdekelt csoportok küzdelme. E kérdés


20

azonban egyre kevésbé önmagában, hanem másköltségvetési prioritásokhoz, mindenekelõtt alisszaboni programhoz (mindenekelõtt annakversenyképességi csomagjához) köthetõ célok-hoz kapcsolódva alakít ki érdekcsoportokat.Ahogy a közösségi politikák fejlõdnek, ésahogy az egyes politikaterületek acquis commu-nautaire-je „gazdagodik” – akár az integrációönmozgásának eredményeként, akár globális,külsõ hatások következményeként –, úgy vár-ható újabb és újabb érdekcsoportok és -szövet-ségek megjelenése. Jelenlegi ismereteink sze-rint erre elsõsorban a következõ területekenkerülhet sor:

• a közös energiapolitika,• az egyre erõteljesebb (fõként déli irányú)

migráció kezelése,• a schengeni határokkal érintett országok

közötti együttmûködés,• környezetvédelem,• végül, de mindenekelõtt pedig a lisszaboni

stratégiához köthetõ valamennyi prioritás(a kutatás-fejlesztéstõl az oktatáson át aszociális kérdésekig és a munkaerõ-piacireformokig).

Mindezek alapján aligha lehet olyan érdek-szövetségeket azonosítani, amelyek tagságiösszetétele viszonylag állandó lenne. Az egyesterületeken igen eltérõ összetételû szövetségekjöhetnek létre, ami – fõként a költségvetés ter-vezésének kezdeti idõszakában – megnehezít-heti a tisztánlátást. Ugyanakkor éppen ez a tar-ka struktúra teszi lehetõvé, sõt kötelezõvé azértelmes kompromisszumkeresést. Ez a kije-lentés természetesen arra alapozódik, hogy va-lamennyi ország pontosan fel tudja mérni rövidés hosszabb távú érdekeit, és jól ismeri a part-nerek hasonló vagy eltérõ érdekeit is.

A taktikai és stratégia érdekszövetségek ki-alakítása során nem lehet elfeledkezni a Bi-zottság tevékenységérõl, amely a költségvetésátfogó reformjában, ezen belül a bevételekstabilizálásában (a nemzeti költségvetésektõlvaló lehetõ legnagyobb mértékû függetleníté-

sében), valamint a jövõorientált és szolidari-tási (kohéziós) célok prioritásában érdekelt.Magyarországnak is alapvetõ érdeke, hogy ér-dekeinek védelméhez és megvalósításáhozmesszemenõen igénybe vegye a Bizottság tá-mogatását.

ITTHONI FELADATOK

A közösségi költségvetés vonatkozásában Ma-gyarországnak két alapvetõ és idõben csakrészben elkülönülõ feladata van. Az egyik a2007–2013. évi költségvetéssel kapcsolatos ésaz abban rendelkezésre álló pénzügyi erõfor-rások leghatékonyabb felhasználását jelenti. A másik a 2013 utáni költségvetés kialakításáravonatkozik, amelyben Magyarországnak kez-deményezõ (aktív) szerepet célszerû vállalnia.Nemcsak azért, mert a nettó kedvezménye-zetti pozíció fenntartása alapvetõ érdekünk,hanem azért is, mert a 2014-ben kezdõdõújabb pénzügyi keretterv elsõ konkrét változa-tai éppen a 2011. évi magyar elnökség idején je-lenhetnek meg.

A legfontosabb feladatok a következõkbenösszegezhetõk.

Nem csak a magyar társadalmi-gazdaságifelzárkózás és a modernizáció sikere miattfontos alapvetõen az uniós források lehetõlegnagyobb mértékû lehívása és leghatéko-nyabb felhasználása. Ez gyengítheti a struktu-rális és kohéziós pénzek „feleslegességével”kapcsolatos nézeteket és erõsítheti az ilyenjellegû támogatások fenntartása melletti érve-ket. Ebben az összefüggésben valamennyi net-tó támogatott ország egy hajóban evez, bár-melyik sikere kedvezõen, sikertelensége pedigkedvezõtlenül hathat a strukturális alapok jö-võjére. Magyarországnak azt kellene bizonyí-tania, hogy az uniós pénzek nem egyszerûenfelszívhatók, hanem hogy segítségükkel átfo-gó fejlesztések valósulnak meg, amelyeknekegyértelmû és pozitív kisugárzása van a gazda-


21

ság és a társadalom más, az uniós erõforrásokáltal közvetlenül nem is érintett területek fej-lõdésére is. Emellett végig hangsúlyozandó,hogy a sikeres magyar pénzfelhasználás regio-nális és európai célokat is szolgál (például fej-lettségbeli különbségeket országok között iscsökkent, javítja az EU versenyképességétstb.). Ezért a projektek elbírálása során azok-nak kell elsõbbséget biztosítani, amelyek nagyvalószínûséggel képesek lesznek viszonylagrövid idõn belül multiplikátor-hatásokat(spill-over) kiváltani. Önmagában a pénz el-költése nem lehet a sikeres felhasználás mér-céje. De olyan projektek sem, amelyek teljesí-tik ugyan az elõre megfogalmazott célt, decsak akkor életképesek, ha továbbra is fenn-marad az uniós finanszírozási köldökzsinór.Végül – az ismertetett koordinátarendszerben– azok a projektek sem értékelhetõk sikeres-nek, amelyek ugyan az elsõ idõszak uniós tá-mogatását követõen önjáróvá, önfenntartóváválnak, de szigetszerûen léteznek az õket kö-rülvevõ gazdasági-társadalmi környezetben,vagyis képtelenek spill-overhatásokat érlelni.E vonatkozásban feltétlenül hasznos és célsze-rû lenne a spanyol, portugál, ír és keletnémetpéldák elemzése, különös tekintettel azokra,amelyek spill-over hatásokat tudtak generálni.Vizsgálandó lenne az a társadalmi-gazdasági-jogi-intézményi környezet, amely erre képes-sé (vagy képtelenné) tette az uniós költségve-tésbõl is támogatott vállalkozásokat. Nem ke-vésbé fontos az idõtényezõ elemzése, az, hogymennyi idõre volt szükség az egyes országok-ban (az egyes projektek szintjén) a pozitívmultiplikátor-hatások megjelenéséhez.

Az összegszerûen leosztott „nemzeti bo-ríték” mellett vannak olyan uniós költségvetésikeretek, amelyekre valamennyi tagállam pá-lyázhat és nem képezi részét a nemzeti keret-nek. Amellett, hogy a „nemzeti boríték” tartal-mazza a meghatározó összeget – és ennek fel-használására kellett kidolgoznia minden or-szágnak a saját nemzeti fejlesztési tervét –,

helytelen lenne, ha figyelmünket csak erre a te-rületre összpontosítanánk. Magyarországnakaktív szerepet kell játszania valamennyi közös-ségi politikában (nemcsak többletpénzek szer-zésének szándékával, de a költségvetéssel kap-csolatos tanulmányban természetesen eztemeljük ki).

Hasonlóan fontos más országok „nem-zeti borítékainak” és fejlesztési terveinek is-merete, hiszen a megvalósítandó projekteklegnagyobb részére közösségi versenypályá-zatokat kell kiírni. Ahogy a „magyar boríték-ban” lévõ pénz nem kis része különbözõ meg-rendelések formájában más uniós országokvállalataihoz „vándorol” (márcsak ezért semhelyes a nettó pozíciót kizárólag a költségve-tés alapján megítélni), úgy részesülhetnekmagyar vállalatok más országok uniós támo-gatásaiból. Ennek mindenekelõtt az új tagál-lamok irányában kell erõsítenie a magyar tö-rekvéseket (amelyeket az intenzív kereskedel-mi, újabban pedig a tõkekapcsolatok is meg-alapozni látszanak).

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv(ÚMFT) keretében nagy hangsúlyt kell kapni-uk azoknak a fejlesztéseknek, amelyeknek ha-tárokon túlterjedõ, regionális vonzatai vannak.Miután az EU jelenlegi költségvetésében nemszerepel az új tagállamok közötti infrastruktú-ra átfogó fejlesztése, ezt a feladatot a nemzetifejlesztési terveken belül és azok állandó éstöbboldalú egyeztetésével célszerû – legalábbrészben – felvállalni. Ez pedig feltételezi, hogya szomszédos országok hasonló terveit foko-zottabb mértékben koordináljuk a regionálisfejlesztési érdekek mentén.

Végül, de nem utolsósorban már mostmeg kell kezdenünk a felkészülést a 2013 utániköltségvetési idõszakra. Igaz, hogy az elsõkonkrét elképzelések – akár tagállami, akár bi-zottsági szinten – csak 2011-re várhatók, de eznem jelenti azt, hogy az egyes országok csakakkor – vagy röviddel 2011 elõtt – fognak hoz-zá az érdekelemzõ munkához. Legkésõbb 2008

CAESAR, R. (2006): Das Budget für eine erweiterte Union zwischen Solidaritaet und Effizienz, In: Hasse, R.H. und Kunze, C. (Hrsg.) Die erweiterte Europaeische Union zwischen Konvergenz und Divergenz,Transformation, Leipziger Beitraege zu Wirtschaft und Gesellschaft, No. 19. Leipziger Universitaetsverlag

European Commission (2004), Communication of 14 July 2004 to the Council and the European Parliament„Financial Perspectives 2007–2013”. COM(2004) 487 és http://europa.eu/scadplus/ leg/en/lvb/134004.htm


22

elején Magyarországnak is meg kell kezdenie astratégia kialakításával kapcsolatos elemzõ-feltáró-információgyûjtõ, majd nem sokkal ké-sõbb az értékelõ munkákat. Ez a tevékenységhárom lényegi területet érint:

• az uniós költségvetés jövõjével kapcsolatosmagyar érdekek meghatározása különbözõszcenáriókat feltételezve és az egyes érde-kek „átválthatóságát” figyelembe véve,

• valamennyi (számunkra és a költségvetésszempontjából) lényeges tagállam érdeke-

inek hasonló szerkezetû és tartalmú vizs-gálata,

• e két vizsgálat eredményei alapján a lehet-séges érdekszövetségek és érdekkonflik-tusok azonosítása, beleértve azt az elem-zési szempontot is, hogy milyen érdek-szövetségek mennyire tartósak, illetve mi-lyen engedmények esetén bonthatók meg,valamint teremthetõk újra a meghatározómagyar érdekek védelme és érvényesítésecéljából.

IRODALOM


23

Kutasi Gábor

Az EU8+2-országok költségvetési teljesítménye az integrációs folyamat során*

AA keleti EU-tagországok gazdasági teljesítményétés az egységes európai piacon való részvételénekeredményességét jelentõsen befolyásolja, hogy mi-lyen költségvetési és reformpolitikát folytattak azEU- és az EMU-csatlakozást megelõzõ felkészü-lési idõszakban. A tanulmány áttekinti ezt a fo-lyamatot, hogy megtalálja az EU8+2-országok1999 és 2006 közötti idõszakra vonatkozó fiská-lis politikai sikereinek és kudarcainak okait.

A TÉRSÉG ÁLTALÁNOS FISKÁLISPOLITIKAIJELLEMZÕI

A közép- és kelet-európai országokban 1989és 1992 között lezajlott politikai rendszervál-tozást követõen a gazdaságot szervezõ rend-szer átalakulására is szükség volt. Ilyen szem-pontból mindegyik vizsgált ország nagyjábólazonos háttérrel fogott hozzá a piacgazdaságiátmenetnek, és ezért azonos problémákkalkellett szembenézniük gazdaságpolitikai té-ren. A volt kommunista költségvetési rend-szerek a következõ szerkezeti hibákkal kísér-ték a kelet-európai országok gazdasági átmen-tének indulását.

Nem különült el egyértelmûen az államiköltségvetés, az állami vállalatok költségvetéseés a jegybank pénzügyi tartaléka egymástól.

A költségvetési szervek alárendelt szere-pet játszottak. A termeléstervezés eleve megha-tározta a pénzügyi tervezés mozgásterét.

Az adórendszer jelentõsen kedvezménye-zett bizonyos adófizetõi csoportokat másokkalszemben, ezért egyáltalán nem érvényesült asemlegesség elve.

Az állami és a magánvállalatokat eltérõenkezelték.

Az államháztartás számára könnyû bevé-telforrást jelentettek az állami vállalatok, mertgyenge volt az információs aszimmetria – azazkönnyen ellenõrizhetõ volt az információáramlás– az állami vállalti vezetés és az adóhivatal között,továbbá az állami vállalatok a központi banknálvezették a számláikat. Így gyakorlatilag ez egyláthatatlan – a gazdaság szereplõi számára érzé-kelhetetlen – adóforrás volt. (Bönker, 2006)

Mindehhez hozzájárul további teherként,hogy a szociális ellátórendszerek finanszírozásimechanizmusai alkalmatlanok voltak arra, hogykivédjék a mindenkori befizetõk számának re-latív csökkenését a mindenkori ellátandókkalszemben.

Egy jelentõs különbség adódott: Bulgária,Magyarország és Lengyelország jelentõs adós-ságterhet örökölt a tervgazdasági rendszerbõl,

* Készült az NI 68085 OTKA kutatás keretében,kutatásvezetõ Palánkai Tibor akadémikus, egyetemitanár.


24

míg a többi ország minimális államadóssággalindult, ami miatt számukra az 1990-es évekgazdasági átmenete puha költségvetési korlátokmellett mehetett végbe.

Számos terület említhetõ az oktatási rendszerfinanszírozásával kezdve a közigazgatási kar lét-számán keresztül az állami vállalatok privatizá-ciójáig, amely esetben alapvetõ átalakításokatkellett végrehajtani minden EU8+2-országbanakár a gazdasági átmenet, akár a változó világ-gazdasági és technológiai környezet miatt. Akét legnagyobb kiadási tételt jelentõ, mindenországban jelentkezõ, a társadalom széles réte-geit érzékenyen érintõ és ezért sokszor évekighalogatott probléma a szocialista egészségügyiés nyugdíjrendszer átalakításának folyamata. Azegészségügyi rendszerben a szabad hozzáférés-bõl adódó erkölcsi kockázat okozta túlk-eresletet, a nyugdíjrendszerben pedig a megta-karítási jelleg teljes hiányát kellett kizárni.

A szociális ellátórendszerek reformja

Csehország kivételével mindegyik EU8+2-országban a hárompilléres nyugdíjrendszert ve-zették be, amely azt jelenti, hogy bizonyos idõ-sebb, még aktív, illetve a reform kezdetekormár nyugdíjas korosztályok számára a felosz-tó-kirovó rendszerbõl fizetnek nyugdíjjáradé-kot. Ennek mindenkori fedezete az éppen ak-tuális aktív munkavállalók által befizetett nyug-díjjárulék egy része. A második pillér a kötele-zõ magánnyugdíjpénztár, amelybe általában kö-telezõvé tették a belépést bizonyos év után szü-letetteknek vagy a pályakezdõknek. Ennek lé-nyege, hogy már tõkefedezeti elven mûködik,azaz a megtakarítások jövõértéke lesz nyugdíj-ba vonuláskor az alapja egy örökjáradék-számí-tással kalkulált nyugdíjkifizetésnek. Mivel egy-ben ezek a megtakarítók az aktuális járulékfize-tõk is, ezért jól érzékelhetõ az a költségvetésifeszültség, hogy a járulékbefizetést meg kellosztani az állami nyugdíjalap és a magánnyug-

díjalapok között, miközben a reformot követõjó pár évben még kizárólag az állami nyugdíj-alapból kell finanszírozni a nyugdíjkifizetése-ket. A felosztó-kirovó és a tõkefedezeti rend-szer közti különbség az, hogy elõbbinél a tör-vény által meghatározott járadékkifizetés arögzített pénzáramlás, míg utóbbinál a járulék-befizetés a fix, a járadék pedig a megtakarításokés a hozamok volumenétõl függ.

A harmadik pillér az önkéntes magán-nyug-díjpénztári megtakarításokat fedi. Utóbbi je-lentõsége, hogy a magasabb jövedelmûeketmegtakarításra ösztönözze. Lengyelországbanpéldául a harmadik pillér egyben életbiztosítástis tartalmaz. (Wagner, 2005)

A cseh kétpilléres megoldás nem gondolko-dik a tõkefedezeti rendszer bevezetésében, ha-nem fenntart egy kötelezõ tagságú és egy ön-kéntes befizetésû felosztó-kirovó alapot. (Lásd1. táblázat)

A nyugdíjalapok közötti átcsoportosítás kö-vetkeztében keletkezõ állami alap bevételkiesé-sét az adóbevételekbõl és hitelekbõl pótolhatjaki a kormányzat, ami átmenetileg többlethiánytokoz a nemzeti költségvetésekben. Ezt az átme-neti strukturális hiányt méltányolja a módosí-tott Stabilitási és Növekedési Paktum (SNP)annyiban, hogy 2008 végéig a túlzott költségve-tési hiány számításakor nem kell figyelembevenni a nyugdíjreform okozta bevételkiesést.Ezzel együtt természetesen a deficithatás tom-pítására az országok fokozatosan megemelték anyugdíjkorhatárt. Nagyon valószínû, hogy avárható élettartam növekedése hosszú távon ki-kényszeríti az európai országokban a 65-70 évközötti nyugdíjkorhatár kialakítását. Csillag ésMihályi (2006) például már 2012-ig 65 éves kor-ra javasolja felemelni a magyarországi korhatárt.

Az egészségügyet tekintve olyan rendszertörököltek a volt szocialista országok, amelybenaz állampolgárok ingyenesen és korlátozás-mentesen vehették igénybe a szolgáltatásokat.Ennek fedezetére a személyi jövedelem és amunkáltatók által fizetett járulékok szolgálnak.


25

Ennek a rendszernek több alapvetõ pénzügyikockázata van. Egyrészt az igénybe vevõ (be-teg) nem szembesül a költségekkel semmilyenformában, hanem abban a fiskális illúzióban él,hogy mindenre van fedezet. Így nem ösztönzisemmi a finanszírozási közösség érdekeinek fi-gyelembevételére. Ezért azzal sem érdeke tö-rõdni, hogy valós költségelszámolást készíte-nek-e a kezelésérõl. Ezt a központi kormány-zatok elsõ lépésben szigorúbb ellenõrzésselpróbálták kivédeni. A rendszer igénybevé-telének csökkentésére pedig több helyen beve-zették a brit–amerikai példa alapján az irányí-tott betegellátási rendszert.

Másrészt a szocialista típusú finanszírozó in-tézmény se biztosítóként, se pénzügyi alapkéntnem mûködik igazán, hiszen forrásaiból bár-mely állampolgár kezelése finanszírozható a já-rulékbefizetéstõl, illetve nem fizetéstõl függet-lenül. Továbbá nincs rákényszerítve a hatékonygazdálkodásra, azaz a források felhasználásánakszigorú ellenõrzésére, mert a központi költség-vetések garantálják az állami egészségügyi ala-pok hiányának fedezetét. Ezért kezdenek kísér-letezni – az EU8+2-országok közül elõször2005-ben Szlovákiában – azzal, hogy nyugat-európai minták alapján egyrészt bevezessék a

vizitdíjat a szolgáltatásokat igénybe vevõk költ-ségérzékenységének erõsítésére, másrészt a bi-zonyos mértékben versenyzõ, magántõke be-vonásával létrehozott több-biztosítós rend-szert, hogy erõteljesebben jelenjen meg finan-szírozási oldalról a gazdasági racionalitás és azüzleti költséghatékonyság.

Az integrációs folyamat költségvetésiszakaszai

A gazdasági és gazdaságpolitikai átmenet elsõszakasza 1995 és 1999 közötti idõszakban lezá-rult, amely idõszakban minden EU8+2-országban végre kellett hajtani egy-egy jelentõsköltségvetési kiigazítási programot akár a nem-zeti finanszírozási rendszerek belsõ feszültségemiatt, akár nemzetközi pénzügyi válságok mi-att. Elõbbi inkább a közép-európai országok-ban jelentkezett, utóbbi jellemzõen a balti or-szágokban, az 1998-as orosz pénzügyi válsághatására. Költségvetési szempontból ennek azidõszaknak az eredménye szinte mindegyik or-szág esetében az, hogy a költségvetési egyen-súly megteremtésével lehetõséget adott a kor-mányzatoknak a fenntartható gazdaságpolitika

1. táblázat

NYUGDÍJREFORM AZ EU8+2-ORSZÁGOKBAN

Ország Tõkefedezeti rendszer bevezetésének éve Nyugdíjkorhatár, nõ/férfi, évesBulgária 2003 57,5/62*

Csehország nem vezették be 53–57/60

Észtország 1997 63

Lengyelország 1998 60/65

Lettország 1998 61/62

Litvánia 2004 60/62,5

Magyarország 1998 62/62

Románia 2005 58/63

Szlovákia 2005 62/62

Szlovénia 1999 58–63/58–65

Megjegyzés: intervallum esetén a nõknél gyerekszámtól függõen, illetve mindkét nemnél a befizetési idõtõl függõen

*2009-tõl 60/63

Forrás: Wagner, 2005; Radula és Staehr, 2003; Benkovskis, 2006; EUROSTAT: kormányzati honlapok, www.ssa.gov


26

kialakítására és arra, hogy megindítsák a költ-ségvetési szempontból jelentõs tételeket képe-zõ szociális támogatási (és szociális beruházási)rendszerek finanszírozásának középtávú re-formját. Egyes kormányzatok éltek ezzel a le-hetõséggel, mások nem. Az átláthatóság hiá-nyát, amelyet a tervgazdasági rendszerbõl örö-költek, az IBRD (2004) úgy jellemezte, hogyszámos fehér folt volt a számviteli keretben, aköltségvetési tervezés és a szakpolitikák megal-kotása teljesen szétválasztva történt, egyáltalánnem volt középtávú tervezés. Továbbá számosköltségvetésen kívüli alap létezett és nagy ará-nyú volt a feltételes kötelezettségvállalásokszáma, teljesen hiányzott a feladat- és teljesít-ményorientált finanszírozás, szétaprózódott apénzforgalom és az adósság kezelése, teljeseninputorientált volt a költségvetés. Bizonyoselemek egy-egy ország esetében a 2004 és 2007között született elemzésekben is újra és újraelõfordulnak még, ami jelzi, hogy az állami fi-nanszírozási rendszerek átalakítása nem fejezõ-dött be. (Lásd 1. ábra)

Az elsõ szakaszban végrehajtott költségve-tési kiigazítások létrehozták a stabilizált kiin-dulási állapotot minden EU8+2-ország eseté-ben. Nem az az érdekes 2007-ben ezzel kap-csolatban, milyen közvetlen hatásokkal járt,hanem az a kérdés, hogy ezt követõen hogyanhasználták fel a stabil alapot a nemzeti kor-mányzatok és mit tettek az EU-csatlakozásfelkészülési idõszakában és az EU-tagság kez-deti éveiben. Érdemes ezt két külön idõszak-nak tekinteni, ugyanis az EU-tagság szigorúbbköltségvetési kötelezettséget jelent a tagál-lamoknak, hiszen a csatlakozási szerzõdésbenkötelezettséget vállaltak a gazdaságpolitikaikonvergenciára.

Eszerint tehát a gazdaságpolitikai átmenetmásodik szakasza nagyjából 1999-tõl 2004-ig,illetve Románia és Bulgária esetében 2007-ig ha-tározható meg. Ebben az idõszakban lehetõségevolt a csatlakozni kívánó országoknak, hogy azelõzõ idõszak egyensúlyteremtõ eredményérealapozva középtávon, költségvetési kötöttségeknélkül, a kezdeti években akár növekvõ költség-

1. ábra

AZ EU8+2-ORSZÁGOK NETTÓ ÁLLAMHÁZTARTÁSI EGYENLEGÉNEK ALAKULÁSA, 1995–2006[a GDP százaléka (központi kormányzat+önkormányzatok+tb-alapok]

Megjegyzés: BG = Bulgária, CZ = Csehország, EE = Észtország, LA = Lettország, LI = Litvánia, HU = Magyarország, PL = Lengyelország, RO = Románia, SI = Szlovénia, SK = Szlovákia

Forrás: EUROSTAT


27

vetési egyensúlytalanságot is okozva megkezd-jék az államháztartás kiadási és bevételi rendsze-rének fenntarthatóvá tételét. Azaz megalapoz-zák a hosszú távú költségvetési egyensúlyt.

A második szakaszban egyúttal lezárult a piacgazdasági átmenethez kapcsolódó privatizá-ció nagy volumenû hulláma is. Ennek következ-tében az állami vállalatok további értékesítésébõlszármazó nagy összegû bevételekre nem lehetszámítani az éves hiány és a növekvõ adósság el-lentételezéseként. Ezért De Novellis és Parlato(2005) megfontolandónak tartja, hogy ha a pri-vatizációs idõszakban deficites volt a költségve-tés, akkor az utána következõ idõszakban nemárt, ha az adóbevételek növekednek. Nem feltét-lenül szükséges ehhez adókulcsemelés. A cél el-érhetõ a kedvezmények szûkítésével vagy azadóalap kiszélesítésével is, mint ahogy az történtSzlovákiában vagy a balti országokban csökkenõadókulcsok mellett is. (Lásd 2. ábra)

A harmadik szakasz 2004-tõl, Románia ésBulgária esetében 2007-tõl számítandó, amely-ben már meg kell felelni a konvergenciával kap-csolatos közösségi elvárásoknak. A költségve-tési politika számára azonban a túlzott költség-vetési hiány korlátján túl más kihívásokat is je-

lent az EU-tagság. Hozzá kell járulni a közös-ségi költségvetéshez és a közösségi támogatá-sokból megvalósított projektekhez. (Köhler-Töglhofer et al., 2003)

Persze az EU8+2-országok nettó haszonél-vezõi a közösségi költségvetésnek, de csak ak-kor, ha képesek 25–50 százalékos mértékû társ-finanszírozásban lehívni a támogatási keretet.Azért kívánatos eleve strukturális deficitténye-zõk nélkül, egyensúlyi vagy akár többletet isfelhalmozni képes nemzeti költségvetésselcsatlakozni a Közösséghez, mert máskülönbenvagy az elegendõ önrész, vagy a konvergenci-akritériumok teljesítése csúszik (Gáspár, 2002).(Lásd 2. táblázat)

A politikai ciklus jelentõsége azEU8+2-országok költségvetési politikájában

Az IBRD (2007) és Staehr (2007) elemzésemegállapítja, hogy az EU8+2-országok költ-ségvetési politikájára általánosan jellemzõ,hogy szembemennek a gazdasági ciklussal. A 2006-os évben például annak ellenére széles

2. ábra

AZ ÁLLAMADÓSSÁG ALAKULÁSA AZ EU8+2-ORSZÁGOKBAN, 1997–2006 (a GDP százaléka)

Forrás: EUROSTAT


28

körben romlott a költségvetési egyenlegük,hogy erõsödött a gazdasági növekedés a régió-ban és felfutóban vannak az adóbevételek is.Feltételezhetõ tehát, hogy a legtöbb keleti EU-tag nemzetgazdasága költségvetési okok miatttúlfûtött, ami gazdasági kockázatokkal jár.(Lásd 3. táblázat)

A költségvetési pozíciók

A fõbb költségvetési politikai jellemzõk alapjánkét csoportba oszthatók az EU8+2-országok.Az elsõ csoport a viszonylag stabil költségveté-si pozícióval és a GDP-hez mérten viszonylagszerény mértékû államadóssággal és kis kor-

2. táblázat

AZ EURÓ BEVEZETÉSÉNEK CÉLDÁTUMA AZ EU8+2-ORSZÁGOKBAN

Ország ERM-2-csatlakozás Az euró bevezetésének céldátumaBulgária 2007 közepe 2010

Csehország** 2008 vagy 2009 (eredetileg 2007, de elhalasztva) 2010

Észtország 2004. június 2009 (eredetileg 2007 lett volna)

Lengyelország Nincs céldátum Nincs céldátum

Lettország 2004. június 2009

Litvánia 2004. június 2009 (eredetileg 2007 lett volna)

Magyarország 2008* 2010

Románia 2012* 2014

Szlovákia 2005. január 2009

Szlovénia 2004. június 2007. január 1. (megvalósult)*= tervezett ERM-2-csatlakozás

** forrás: Ministry of Finance of the Czech Republic & Czech National Bank (2006)

Forrás: nemzeti konvergenciaprogramok

3. táblázat

EU8+2-ORSZÁGOK KORMÁNYZATI ÖSSZETÉTELE ÉS STABILITÁSA, 2000–2007

Ország Koalíciós pártok száma általában Megjegyzés

Bulgária 3

Csehország 3 2006–2007, sokáig patthelyzet a parlamentben

Észtország 3 2007. márciusi választások kormányváltást hoztak

Lengyelország 3 Instabil koalíció, 2007 júliusában az egyik koalíciós partner kilépett a kormány-

ból, a kormány kisebbségben maradt, választás valószínûleg 2007. október

Lettország 3

Litvánia 4 2006-ban egy ideig hárompárti kisebbségi kormány mûködött

Magyarország 2 Nagyon alacsony népszerûség az erõteljes konszolidáció miatt 2006 közepétõl

Románia 3 Ingatag koalíció, 2007-ben egy párt kilépett a koalícióból

Szlovákia 3 2006-ban a reformokat és a költségvetési egyensúlyt lendületesen megvaló-

sító koalíció elvesztette a választást. A költségvetési lazítást ígérõ korábbi el-

lenzék alakított koalíciót

Szlovénia 4 Választás 2008-ban legközelebb

Forrás: IBRD, 2006b; IBRD, 2007


29

mányzati költségvetéssel rendelkezõ országo-ké, amelybe a három balti ország, továbbá némikéséssel felzárkózva, Szlovákia és Bulgária, il-letve erõs fenntartásokkal, de Románia sorol-ható. Ugyan Szlovéniában jelentõs a kormány-zati újraelosztási szint, de emellett is képes sta-bil költségvetési pozíció fenntartására ésugyancsak sikeresen valósítja meg a költségve-tési és monetáris konvergenciát, ezért a költ-ségvetési politika hatékonysága szempontjából– amennyiben az egyensúlyteremtést tekintjükannak – nem érdemes külön csoportba sorolni(lásd 1. ábra). A második csoport esetében,amelybe Csehország, Lengyelország és Ma-gyarország sorolható, a költségvetési pozíciókgyengék, méretes államadóssággal rendelkez-nek és jelentõs mértékû a kormányzati újrael-osztás.

Az országok egy része – Szlovákia, Románia,a balti országok – bevezette az egykulcsos adót.Árendás et al., (2006) szerint az egykulcsosadórendszer egyszerre igazságos, ha a társadal-milag elfogadott terhelést tükrözi, hatékony ésmegõrzi a progresszivitást, amennyiben meg-szünteti az adókedvezményeket és kivételeket,továbbá egyszerû is, ami nagyobb fokú átlátha-tóságot és kiszámíthatóságot biztosít az adó-alanyok számára. Ez utóbbi tulajdonság az,amely egy ország számára elõnyt is biztosít azEU keleti tagállamai közt kialakult adóverseny-ben. Ugyanis úgy képes megõrizni a bevételekvolumenét az adóalap kiszélesítésével, hogy azegyes külföldi beruházók számára egyszerûbbés alacsonyabb terhet jelentõ adózást kínál.

A KÖLTSÉGVETÉSI EGYENSÚLY MEGTEREMTÉSÉBEN ÉLENJÁRÓ KELETI EU-TAGÁLLAMOK

A törekvõ országok közé tartozik tehát Észt-ország, Lettország, Litvánia, Szlovénia, Szlová-kia és – természetesen az európai integráció fo-lyamatában hároméves hátrányukat is figye-

lembe véve – Bulgária és Románia. A törekvõkcsoportjában a fiskális konvergencia nem jelentgondot. Alapvetõ kockázat az árstabilitás ese-tén merül fel, ez esetben is leginkább világgaz-dasági és felzárkózási okokból. Egyrészt a XXI.század elsõ éveiben nagyon dinamikusan emel-kednek az energiaárak, másrészt – Szlovénia ki-vételével – jelentõs az árszínvonalbeli és bér-színvonalbeli elmaradás az EU-15-höz képest,de a gazdasági felzárkózás következtében ezekemelkedése is elkerülhetetlen A sikeres kon-vergenciához tehát meg kell találni azt a gazda-ságpolitikai mixet, amely ezen országok számá-ra biztosítja a monetáris konvergenciát is.(Festiè és Bekõ, 2006, 82. oldal) Ezért fordulelõ számos kritika és javaslat az alapvetõenegyensúlyi balti, szlovák, sõt szlovén költség-vetési politikákra vonatkozóan nemzetköziszervezetek részérõl (lásd IBRD, OECD),mert részben a kormányzati fogyasztás szerke-zetétõl, a háztartások és vállalatok fogyasztásiés beruházási döntéseit befolyásoló adórend-szertõl és támogatási rendszertõl is függ az ár-színvonal alakulása.

Az elsõ befutó – Szlovénia

Az EU8+2-országok pozíciójának 2007-es állá-sa alapján úgy tûnik, a leghatékonyabb gazda-ságpolitikai mixet Szlovénia alkalmazta, hiszen2005. év végére teljesítette a konvergencia-kritériumokat és 2007. január 1-jén bevezette azeurót. Pedig ugyanazokkal a költségvetési ésstrukturális gondokkal kellett szembenéznie,mint a többi országnak. Igaz, hogy a balti orszá-gokkal szemben annyi elõnye volt – de ez alap-vetõen nem fiskális kérdés –, hogy a kiindulásiárszínvonala közelebb volt az EU-15-höz, ezértkisebb mértékû felzárkózási hatás érvényesültaz árszínvonal-változásban. Ugyanúgy kezelniekellett a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerbõlvagy a növekvõ közalkalmazotti bérköltségbõladódó finanszírozási problémákat, mint bár-


30

mely más EU8+2-országnak. Az 1990-es évekpiacgazdasági átmenete során számos sebezhe-tõ pont alakult ki a költségvetésben. A közal-kalmazotti bérköltségek folyamatosan növekvõtendenciát mutattak, a szociális kiadásokbanegyre nagyobb relatív és abszolút kiadást jelen-tett a munkanélküli-segély és a korkedvezmé-nyes nyugdíjazás járadékfizetése, a vállalkozá-soknak nyújtott támogatások egyre bõvültek,és az így keletkezõ hiány miatt egyre többetkellett adósságszolgálatra is fordítani a költség-vetésbõl (Cvikl és Gaspari, 2004). Roter (2003,132–134. oldal) statisztikái alapján 2001-ben akiadások 22 százaléka volt közalkalmazotti bér,40 százaléka szociális kiadás, 30 százalékanyugdíj. Ebbõl a felsorolásból kitûnik, hogy – amunkanélküli-segélyt kivéve – a ciklikus költ-ségvetési komponens aránya jelentéktelen volta szlovén költségvetésben, azaz nem érvénye-sülhetett az automatikus stabilizátorok egyen-súlyteremtõ hatása, és a hiány fõleg strukturá-lis okok miatt keletkezett. Az EU-csat-lakozást megelõzõ felkészülési idõszakban te-hát ezen a rugalmatlanságon kellett változtat-ni. (Cvikl és Gaspari, 2004) Nagyon fontosfelismerés volt ez egy olyan ország számára,amelyik a monetáris integráció elõtt állt, hi-szen a közös valuta és ezzel együtt a közösmonetáris politika bevezetésével a gazdaság-politika számára kizárólag a költségvetési ki-igazítás áll már csak rendelkezésre az orszá-gonként eltérõ hatású világgazdasági változá-sokhoz való alkalmazkodáshoz.

A kiadások csökkentése mellett az adórend-szerben is átalakításokat vezettek be. A Szlové-niában csak 1999-tõl alkalmazott 19 százalékosés 8 százalékos áfakulcsokat 2002-ben 20 szá-zalékra és 8,5 százalékra emelték. Továbbá akedvezmények csökkentésével kiszélesítettékaz adóbevételek alapját, viszont a munkát ter-helõ jövedelemadók kulcsa így csökkenthetõvévált. (IBRD, 2004) Az államadósság csökken-tésben nagy elõrelépést jelentett a 2002-esbankprivatizáció 500 millió eurós bevétele.

Ezen kívül bevezették a kétéves költségvetésitervezést, ami alapján minden évben görgetve akét következõ évre tervezik meg és fogadják ela költségvetést. Természetesen a második évitaz azt megelõzõ évben újratárgyalják, tehátnem lehet mellõzni minden második évben aköltségvetés tervezését és vitáját, de ekkor márnagyon korlátozott mozgástér van a módosítá-sokra. (Kraan és Wehner, 2005)

Szlovénia sikere esetében fontos szerepetjátszott a középtávú célokat és reformokat tá-mogató széles politikai és társadalmi konszen-zus. Ez tette lehetõvé, hogy 1997-tõl kezdvegraduális gazdaságpolitikát folytatva óvatosanhajtsa végre a reformokat. (Šušteršiè, 2004) Eza lehetõség már nem áll fenn azoknak, akik1999–2004 között elmulasztották megindítaniaz alapvetõ átalakításokat az államháztartástérintõ finanszírozási rendszerekben, mert je-lentõs idõbeli veszteséget szenvednének el amonetáris integráció folyamatában. Ez egybengazdasági felzárkózási veszteséget is jelentene,hiszen évtizednyi távlatban sem tudnának élniaz egységes valuta elõnyeivel, miközben egyes,tényleges versenytársak számára ez a lehetõség2007-tõl (Szlovénia) és valószínûleg 2009-tõl(Szlovákia, Észtország, Litvánia, Lettország)rendelkezésre áll.

A politikai konszenzus persze nem zárta kiaz addigi ellenzéki pártokat a hatalomból, hi-szen a 2004. októberi szlovéniai választásokután a korábbi ellenzék alakíthatott kor-mányt.

Minimális állam, költségvetési fegyelem – a balti országok

A balti államok számára a Szovjetunió felbom-lása után maradt örökség egyik eleme a na-gyon alacsony államadóssági szint. Nagyjábóla GDP 5 százaléka, ami a politikai döntésho-zók belátható idõhorizontján belül szinte kor-látlan költségvetési mozgásteret jelenthetett


31

volna. Azonban a balti kormányok – nagyonhelyesen – nem a költségvetési lazításra és sza-vazatszerzõ támogatásosztogatásra használtákfel ezt a lehetõséget, hanem az EU8+2-orszá-gok mindegyike közül élenjáró módon a szo-ciális támogatások finanszírozási rendszeré-nek átalakítására, illetve elsõdleges költségve-tési többlet felhalmozására. A gazdasági és jó-léti növekedést az FDI-beáramlásra alapoz-zák. Ezek az országok a 2006 és 2011 közöttiidõszakban már abban versengenek egymással,melyikük tudja a legalacsonyabb jövedelem-adó- (azaz munkát terhelõ adó) és társasági-adó-mértéket kínálni az EU-ban. Látszólagúgy tûnik, hogy nem a balti államok, hanemSzlovénia eddig a legsikeresebb a konvergencia-folyamatban, hiszen 2007. január 1-jétõl egye-dül õ vezethette be az eurót. Azonban a baltiországok az inflációs kritérium miatt marad-tak le. Költségvetési egyensúly és államadós-ság szempontjából utóbbiak költségvetési po-zíciója biztosítja a legnagyobb mozgásteret az

EU-27 országai közül. A nemzetközi jelenté-sek – IBRD (2007), Deutsche Bank (2006a),IMF, EBRD, Európai Bizottság – leginkább akülsõ egyensúlytalanságra hívják fel a figyel-met, mint kockázati tényezõre. Ez mind a tízország esetében fennáll, viszont a balti orszá-gok esetében egyre romló tendenciát mutat.(Lásd 3., 4. ábra)

A balti államok annyiban is különböznek atöbbi EU8+2-országtól, hogy az export-im-port szerkezetükben nagyobb a súlya a FÁK-országoknak, ezért kevésbé függenek növeke-dés szempontjából az európai egységes piactól.

Az IBRD (2007) is kiemelten felhívja a fi-gyelmet arra, hogy a balti államok gazdaságajelentõsen túlfûtött, ami ott is kimutatható,hogy a maginfláció növekvõ tendenciájú. A megoldási javaslata alapvetõen arra vonat-kozik, hogy hagyjanak fel a balti kormányokaz adócsökkentésen keresztüli fiskális lazítás-sal és lépjenek elõre a munkaerõ-piaci liberali-záció terén.

3. ábra

A FIZETÉSI MÉRLEG EGYENLEGÉNEK ALAKULÁSA A BALTI ORSZÁGOKBAN

Forrás: IBRD, 2007


32

Észtország és Litvánia 2007-ben kívánta ere-detileg bevezetni az eurót, ami hivatalosan azárstabilitási feltétel néhány tized százalékpon-ton múló nem teljesülése miatt halasztódott el2009-re. Úgy tûnik, mintha a költségvetési po-litika az euró bevezetése szempontjából a baltiországokban teljesen rendben lenne – hiszenLettország is hasonló egyensúlyt mutat, mintLitvánia, Észtország pedig, mint az többszörkiemelésre került, folyamatosan többletet ter-mel, – és csak az infláció terén kellene javítani-uk a gazdasági környezeten. Persze szerepetjátszott a tervezettnél magasabb inflációs szint-ben a külföldi közvetlen beruházások felfutásá-nak hatása és a gazdasági felzárkózási folyamatinflációs hatása is.

Ugyanakkor az egykulcsos jövedelemadócsökkentése, még ha a költségvetési egyensúlytnem is veszélyezteti, az árstabilitást igen, hi-szen bõvül a háztartások vagy a vállalatok el-költhetõ jövedelme. (Lásd 5. ábra)

Korrupt kiskirályságból a reformok éllovasa – Szlovákia

Szlovákia gyökeres fordulaton ment keresztülköltségvetési szempontból az EU-csatlakozástmegelõzõ felkészülési idõszakban. 1998 elõtt aMeciar-kormányzat lojalitásközpontú politikátfolytatott, amely háttérbe szorította a költség-vetési fegyelem kérdését. (Mathernová ésRenèko, 2006) Könnyen tehette ezt, hiszenSzlovákia 1992-ben alacsony államadósságú or-szágként indult, ami mozgásteret adott a kö-zéptávú költségvetési lazításra. Azonban az1998-ban két ciklusra hatalomra kerülõDzurinda-kormány alapvetõen új gazdaságicélkitûzéseket határozott meg, ami a költségve-tési egyensúly elvén és a piaci racionalitás érvé-nyesülésének megteremtésén alapul. Nemcsaka gyors EU-csatlakozást, hanem az euró mi-elõbbi bevezetését is célul tûzték ki, amelyneklényege, hogy így Szlovákia a legteljesebb mér-

4. ábra

MAGINFLÁCIÓ ALAKULÁSA A BALTI ORSZÁGOKBAN (CPI az energia és feldolgozatlan élelmiszerek nélkül)

Forrás: IBRD, 2007


33

tékben képes kihasználni az egységes európaipiac nyújtotta versenyképességi és felzárkózásielõnyöket.

Az 1998 és 2002 közötti elsõ Dzurinda-kor-mány hárompilléres reformot indított el, ami aköltségvetési stabilizáción, a vállalati szektorstrukturális reformján és az intézményi refor-mon, ezen belül is fõleg a korrupció lebontásánalapult. (Mathernová és Renèko, 2006)

A 2002 és 2006 között hatalomban lévõ má-sodik Dzurinda-kormány volt az, amelyik iga-zán radikálisan hozzányúlt a költségvetést érin-tõ tételekhez úgy, mint a nyugdíjrendszer átala-kítása hárompilléres tõkefedezeti finanszírozá-súvá, a szociális juttatások visszavágása, mun-kaerõ-piaci liberalizáció, az egészségügyi rend-szerben a több-biztosítós modell és a vizitdíjbevezetése. A bevételi oldalon nagymértékbenegyszerûsítették az adórendszert. Egyrészt be-vezették az egyetlen és azonos kulcsot az áfá-nál, az szja-nál és a társasági adónál, ugyanak-kor eltörölték az adókedvezmények nagy ré-szét, továbbá az adójogcímek számát is csök-

kentették azzal, hogy megszüntették az ingat-lan-, az ajándékozási és az örökösödési illeté-ket. (Mathernová és Renèko, 2006; Árendás etal., 2006)

A szlovák adórendszer elõnye nem az egyet-len kulcsban rejlik, hanem az egyszerûségben, akivételek megszüntetésében, az adóalap kiszéle-sítésében, az államháztartás bevételi oldalánakátláthatóbbá válásában, továbbá, hogy a tõkejö-vedelmek adója alacsonyabb, mint az szja, amimegtakarításra, illetve beruházásra ösztönöz.

A szlovák adóreform fontos kitétele volt,hogy az adóbevételek ne csökkenjenek. Az adó-kulcs csökkentése és a kiszélesített adóalap mel-lett az is biztosította a költségvetési egyensúlyfenntartását, hogy óvatosságból alultervezték azszja-bevételeket. A társasági adónál pedig azbiztosította csökkenõ kulcs mellett a fenntart-hatóságot, hogy a társaságok adózás elõtti bevé-tele növekedett és csökkent az adócsalás és -elk-erülés rentabilitása. (Árendás et al., 2006)

Szlovákia úgy volt képes elõnyére fordítaniazt a helyzetet, hogy gyakorlatilag 1998-ig

5. ábra

A BALTI ORSZÁGOK JÖVEDELEMADÓ-CSÖKKENTÉSI TERVE

Forrás: IBRD, 2006b; IBRD, 2007


34

semmilyen strukturális és finanszírozási re-form nem indult el, hogy számára már kész„forgatókönyvek” álltak rendelkezésre a többiország példája alapján. Ugyanakkor, hogy azüzleti környezet javításában felzárkózzon, nemválaszthatott graduális reformot, hanem csak asokkterápia eszközét. E program végrehajtásá-val viszont megfordult a felállás, és az EU-csat-lakozást követõen már Szlovákia szolgáltathatpéldát más, a reformok terén halogató stratégi-át követõ közép-európai országoknak a folyta-tásban. A második Dzurinda-kormány akkor isképes volt a reformokat továbbvinni, amikor2004-ben koalíciós viták miatt egy idõre elvesz-tette a parlamenti többségét. Igaz ugyan, hogy2005-ben elvesztette a választásokat. A Fico-kormány pedig félig-meddig a visszarendezõ-dés, a költségvetési lazítás híve.

A késõn jövõ törekvõk – Bulgária ésRománia

Bulgária a szigorú költségvetési fegyelem poli-tikáját követi. Gyakorlatilag számára nem isvolt más választási lehetõség, hiszen a balti or-szágok példáját másolva a monetáris mozgáste-ret, mint a világgazdasági sokkhatásokhoz valóegyik alkalmazkodási csatornát teljesen meg-szüntetõ valutatanácsot választotta árfolyam-rendszernek.

A költségvetési hiány lefaragását elsõsorban azúgynevezett kvázi költségvetési kiadások csök-kentésével, a jegybankon keresztüli közvetlenköltségvetés-finanszírozás megszüntetésével és abevételi politika szigorításával érte el, akárcsakRománia. (IBRD, 2007, 41. oldal) A DeutscheBank (2006b) e tagállamok esetében – ahogy abalti országok esetében is – inkább a fizetési mér-leg egyensúlytalanságára hívja fel a figyelmet.

Szintén közös vonás Románia és Bulgáriaközött, hogy a korrupció továbbra is súlyos ésmegoldatlan probléma, amely jelentõsen gyen-gíti az intézményrendszer hatékonyságát.

A közigazgatás ilyen szempontból is moderni-zációra szorul. (IBRD, 2007, 43. oldal)

Románia esetében a költségvetési kiadások a2005-ös 33,6 százalékos GDP-arányos szintrõla román konvergenciaprogram szerint 39,8 szá-zalékra fognak felfutni 2009-ig, továbbá a költ-ségvetési fegyelem is elmarad a többi, élenjáró-nak nevezett országtól, ami erõsen megkérdõ-jelezi az ország besorolását a törekvõk közé.Mivel azonban a tervezett adóbevételek felzár-kóznak a kiadásokhoz, és a konvergenciaprog-ram alapján a két államháztartási konvergencia-kritériumot nem veszélyezteti a költségvetésipolitika, a költségvetési hiány valószínûleg nemfogja 2009-ig meghaladni a GDP 3 százalékát,illetve az államadósság a 60 százalékát. Habárkedvezõtlen fejleménynek kell tekinteni, hogya román kormány tervei szerint így is jelentõ-sen romlik a költségvetési egyensúly.

Románia költségvetési politikából eredõországkockázatát tovább növeli az, hogy 2007-tõl leállították a privatizációt a bank- és az ener-giaszektorban (Romgaz, Petrom), értékesítés he-lyett inkább feltõkésítik a CEC Bankot államiforrásokból.

A két ország eltérõ euróbevezetési stratégiátdolgozott ki: Bulgária 2010-es, Románia 2014-es céldátumot tûzött ki. Bulgária, mint már em-lítésre került, a balti országok stratégiáját má-solja a valutatanács alkalmazásával és a 2007 kö-zepén végrehajtott ERM-2 csatlakozással. Ro-mánia viszont elõször a gazdasági teljesítményEU-átlaghoz való közelítésével kívánja megala-pozni a monetáris és fiskális konvergenciát.Azonban mindkettõt érdemes fenntartásokkalfogadni, noha nem a költségvetési politika je-lenti az alapvetõ kockázatot. Bulgária a legala-csonyabb árszínvonalú és bérszínvonalú országaz EU-ban és Románia sincs sokkal magasabbszinten, ugyanakkor mindkettõ nemzeti jöve-delme és belsõ hazai fogyasztása dinamikusannövekszik. Ráadásul mindkettõ a nagyon inten-zív FDI-beáramlással kívánja a felzárkózást ispárhuzamosan megvalósítani. Ez egyfelõl pozi-


35

tív hatás, hiszen azt jelenti, hogy a két országelindult a felzárkózás útján, másrészrõl ennekmellékhatásaként fokozottan jelentkezik a bal-ti államok integrációs terveit megtörõ –Balassa–Samuelson-hatásként ismert – felzár-kózásból adódó inflációs nyomás. Ez pedig ve-szélyezteti az inflációs kritérium teljesíthetõsé-gét. Ráadásul Románia esetében úgy tûnik, apénzügyi kormányzat fel is erõsíti ezt az inflá-ciós hatást a növekvõ deficitfinanszírozási igé-nyével (konvergenciaprogramok, IBRD, 2007).A balti és visegrádi országok példáján tapasztal-va viszont elmondható, hogy a nem teljesítettcélkitûzés hitelességveszteséget okoz, ami bi-zonyos addigi rövid távú gazdaságpolitikai erõ-feszítéseket értelmetlenné tesz.

Az IBRD (2007, 43. oldal) jelentése szerint akét országban a „kormányzati intézményi keretkonszolidációja lassúbb a vártnál”, ami nem csak aközigazgatási költségek lefaragását, hanem a kö-zösségi támogatások hatékony, lehetõleg 100 szá-zalékos lehívási arányú fogadását is megnehezíti.

A KÖLTSÉGVETÉSI EGYENSÚLY MEGTEREMTÉSÉBEN ELMARADÓ ORSZÁGOK

Az EU-csatlakozást megelõzõen nem voltakkönnyû helyzetben a közép-európai költségveté-si döntéshozók. 2000 és 2003 között Németor-szág, a visegrádi országok legnagyobb felvevõpia-ca gazdasági lassulással küzdött. A negatív keres-leti sokk észlelhetõ volt a beszállító országokadóbevételein is. A fiskális egyensúlytalanságraráerõsített az, hogy a kedvezõtlen gazdasági cik-lusra a döntéshozók diszkrecionális költségvetésilazítással reagáltak. A politikai ciklusok a válasz-tásokhoz közeli szakaszba érkeztek, illetve olyanstrukturális tényezõk okoztak növekvõ kiadáso-kat, mint az ebben az idõszakban lezajló csehbankkonszolidáció vagy az ekkor még mindenvizsgált országban rendezetlen nyugdíj- és egész-ségügyi finanszírozási rendszer. (Gáspár, 2002)

Egyensúlyteremtés visszafogottan –Lengyelország és Csehország

A lengyel gazdaságpolitikának 2001-ben azzalkellett szembesülnie, hogy a középtávú költ-ségvetési terve tarthatatlan. Konkrétan:

•alulbecsülték a nyugdíjreform költségeit,így a nyugdíjalap átmeneti hiányrése na-gyobb lett a vártnál;

•a decentralizációs reform következtébenjóval több önkormányzat jött létre, minttervezték;

•az szja-bevételek 35–41 százalékát kellettaz egészségügyi alap hiányának finanszíro-zására fordítani (lásd 6/b. ábra);

•A belföldi kereskedelem növekedése las-sult, ezért az áfabevételek elmaradtak a ter-vezettõl;

•az oktatási reform keretében közalkalma-zotti fizetésemelést hajtottak végre;

•2001-tõl kezdve megnövekedett a rövid tá-von rögzített kiadások aránya (lásd 6/a. áb-ra). Ennek eredményeképpen 2001-benmegfordult az addig csökkenõ államadós-ságtrend.

A kritikus gazdasági szituációra hivatkozvaa lengyel kormányzat úgy döntött, hogy elha-lasztja a reformok megvalósítását, mindösszekisebb kiigazítást hajtott végre a hitelességvisszaállítására 2002-ben. Viszont bevezette akiadási plafont, amely szerint a kiadások nemhaladhatták meg 1 százaléknál nagyobb mér-tékben az elõzõ év szintjét. 2004-ben pedig azalkotmányban rögzítették, hogy az államadós-ság szintje nem haladhatja meg a GDP 60 szá-zalékát. Mivel a gazdasági növekedés ütemetartósan alacsony szinten, 1 százalék és 2 szá-zalék között maradt – akárcsak a cseh gazdaságesetében, – a strukturális reformokat az EU-csatlakozás utánra, a követezõ politikai ciklus-ra halasztották. Ezen kívül 2003-ban megszeg-ték a kiadási plafon szabályát. (Golik ésJêdrzejovicz, 2003) Nem teljesültek a privati-zációs célok sem.


36

A költségvetési fegyelem helyreállításáramég 2004-ben, az addigi kormány bukását ho-zó választások elõtt elindították a Hausner-ter-vet. Igaz, 2007-ig ez sem számolta volna fel atúlzott költségvetési hiányt (lásd 4. táblázat).

A cseh költségvetési hiány és államadósságaz 1996-os kiigazítás után újra növekvõ ten-denciájúvá vált. 1999 és 2003 között egyre szé-lesebbre nyílt az olló az adóbevételek és az el-sõdleges kiadások között (lásd 7. ábra).Matalík és Slavik (2003) arra a megállapításrajutottak, hogy középtávon a legnagyobbországkockázatot a növekvõ államadósságokozza. A cseh államadósság 1998 és 2002 kö-zött csaknem duplájára nõtt, amely mögöttdöntõen a nyugdíjrendszerbõl, az egészségügyfinanszírozásából és a közszféra foglakoztatásiés bérezési politikájából következõ strukturá-lis problémák álltak.

Ugyanakkor, ha a 7. ábrát megvizsgáljuk, a2000 és 2003 közötti idõszakban ugyanez a szé-lesedõ rés volt jellemzõ Lengyelország és Ma-gyarország esetében is. Csakhogy, amíg 2004-tõl Lengyelországban és Csehországban bekö-vetkezett bizonyos korrekció, amely a bevételi-kiadási rést szûkítette, addig Magyarország ese-tében nem csak, hogy nem csökkent a rés, ha-nem a kiadások növekedésnek indultak – a2002-rõl 2003-ra való átmeneti mérséklõdéslátszólagos, mert csupán a 2002-es választásiévbe sûrített egyszeri többletkiadások eltûné-sérõl van szó –, míg az adóbevételek a 2006-osadóemelésig nem követték a kiadásokat.

Az EU-csatlakozás Csehország esetében fe-gyelmezõ erõként jelentkezett költségvetésiszempontból. A 2004-ben elindított konszoli-dációnak köszönhetõen abban az évben 3 száza-lékra mérséklõdött a költségvetési hiány. Ehhez

4. táblázat

A HAUSNER-TERV VALÓSZÍNÛSÍTETT HATÁSA A LENGYEL ÁLLAMHÁZTARTÁSI HIÁNYRA, a GDP százaléka

2004 2005 2006 2007Változtatás nélkül –8,2 –7,2 –6,5 –6,1

Hausner-terv esetén –8,2 –5,6 –4,5 –4,1

Forrás: IBRD, 2004, 6. oldal

6/a. ábra

A LENGYEL KÖZPONTI KÖLTSÉGVETÉSKIADÁSI SZERKEZETE RUGALMASSÁG

SZEMPONTJÁBÓL, 1997–2003

Forrás: Golik és Jedrzejovicz, 2003, Table 7

6/b. ábra

A LENGYEL SZJA-BEVÉTEL FELHASZNÁLÁSÁNAK

SZÁZALÉKOSOS MEGOSZLÁSA

Forrás: Golik és Jedrzejovicz, 2003, Table 4


37

viszont jelentõs mértékben hozzájárultak azélénkülõ gazdasági növekedés eredményekép-pen bõvülõ adóbevételek is. (ONB, 2005) Ek-kor azonban évekig elhúzódó politikai patthely-zet kezdett kialakulni. Elsõ lépésben 2004-ben akormányzó koalíció elvesztette parlamentitöbbségét, majd az elõrehozott választásokon aparlamenti helyek száma 100–100 fõvel oszlottmeg a két politikai tábor között, úgy, hogy átjá-rásra nem volt hajlandó egyik párt sem.

A patthelyzet miatt egészen 2006 közepéig abizonytalan politikai háttérre hivatkozva elha-lasztották a nyugdíjrendszer és az egészségügyfinanszírozásának átalakítását. (IBRD, 2004;IBRD, 2006b) Továbbá elhalasztották a 2007-retervezett ERM-2 belépést is. Csupán az adóre-formra fókuszált 2004-tõl a kormányzat, amely-nek keretében csökkentették az áfa- és társasági-adó-kulcsot, továbbá a vállalatoknak kedvezvelerövidítették az értékcsökkenési leírási idõ mi-nimumát, amelynek vállalati szinten a számvitelieredményhatása negatív, azaz csökkentette az

adózás elõtti eredményt, vagyis a társasági adóalapját. A kiadási oldalon csupán közigazgatásiköltségeket próbáltak megtakarítani, ami termé-szetesen nem biztosíthatja a fenntarthatóságot.

A halogatás ára – Magyarország

Orbán és Szapáry (2006) megállapítja, hogy2001-ben és 2002-ben a kedvezõnek tûnõ kon-junkturális feltételek ellenére a gazdaságpoliti-ka lazított a költségvetési fegyelmen, ami elsõ-sorban olyan diszkrecionális lépésekben jelent-kezett, mint a közalkalmazotti béremelés, atranszferek növelése, a nyugdíjindexálás, és azadócsökkentés. A 2003-as és 2004-es évben el-maradt a szigorítás – azaz a kormányváltás utána politikai ciklikusság sem érvényesült. 2005-ben negatív konjunkturális hatások jelentkez-tek, de a kormányzat ezek ellenére is továbbilazításokat tervezett a késõbb visszavont adó-csökkentési program keretében.

7. ábra

NYÍLÓ BEVÉTELI-KIADÁSI OLLÓ A CSEH, A MAGYAR ÉS A LENGYEL KÖLTSÉGVETÉSBEN, A DEFICIT OKA, 1996–2006

Forrás: EUROSTAT


38

Az OECD (2006) intézményi és tervezésihibákra is felhívta a figyelmet. Többek közöttarra, hogy 2000 és 2006 között a pénzügymi-nisztérium rendszeresen túlbecsülte a gazdasá-gi növekedést, a kiadási lehetõségeket és azadócsökkentési lehetõségeket. Ezért alakulha-tott ki a Csehországénál is szélesebbre nyílóbevételi-kiadási olló, amelynek hatására 2000-tõl 2006-ig a kiadások a GDP 48,8 százalékáról51,2 százalékára növekedtek, viszont az adóbe-vételek a GDP 46 százalékáról 44,4 százalékáracsökkentek. (ESA 95, eredményszemléletben,OECD, 2006, 261. oldal)

Az 1999 és 2006 közötti években, azEU8+2-országok esetében mind közül a 2001-es és 2002-es évben Magyarországon érvénye-sült legerõsebben annak hatása, hogy a politikaiciklus országgyûlési választásokhoz érkezett.Az OECD (2006, 261–264. oldal) összesítéseszerint az alábbi kiadásbõvülés következett be ekét évben: ártámogatás 30 százalékkal, helyi be-ruházások 44 százalékkal, az állami bérkifizeté-sek 23 százalékkal növekedtek. Az utolsó tételoka, hogy a közszférában foglalkoztatottakszáma 1,5 százalékkal bõvült és 50 százalékosközalkalmazotti béremelést hajtottak végre.Tovább súlyosbította a helyzetet, hogy az elhi-bázott 2003-as forint-középárfolyam leértéke-lése okozta további leértékelõdési nyomásGDP-kiesést okozott. A 2002-es 9,2 százalékosés a 2003-as 7,2 százalékos deficit hatására akormányzat tett lépéseket arra, hogy lefaragja akiadásokat – például a lakáshitelek kamattámo-gatását szûkítették, az elõzõ évrõl tartalékoltmaradványokat zárolták – de ez messze nemvolt elegendõ az egyensúly helyreállítására és arohamos mértékû eladósodás megállítására.

Még a közösségi kötelezettség, azaz a 2004-es konvergenciaprogram sem jelentett semmi-lyen fegyelmezõ erõt. Sõt annyira nem vette apénzügyi kormányzat komolyan ezt a nyilvá-nos középtávú tervet, hogy kétszer olyan prog-ramot adott be, amit az Európai Bizottság két-szer is megvalósíthatatlannak tartott.

A 2004-es eredeti konvergenciaprogram még2007-es euróbevezetéssel számolt, ami már2004-ben sem tûnt megvalósíthatónak, de a2007-es inflációs és költségvetési elõrejelzésekalapján teljesen komolytalan is volt. A 2006-osharmadik változat 2009 végére számol a konver-genciakritériumok teljesítésével, ami eszerintlegkorábban 2011. január 1-jei euróbevezetéstjelenthet, amennyiben maradéktalanul teljesül akormányzat minden, a 2006-os konvergencia-programban rögzített várakozása.

2004-ben sikerült a deficitet 5,4 százalékraleszorítani, azonban ekkor még hátra volt azEurópai Bizottság EUROSTAT Fõosztályánakazon eljárása, amely más országokkal együttMagyarországot is arra kényszerítette 2005-ben, hogy hagyjon fel a kiadási tételek költség-vetésen kívülre való szervezésével, mint az pél-dául a public-private partnership keretében tör-ténõ beruházások kiadásai esetében történt,amelyet a magyar pénzügyminisztérium az ál-lamháztartás helyett a Magyar Fejlesztési Bankeredményében mutatott ki. Így 2005-ben a ter-vezett 3,6 százalék helyett 6,1 százalékos lett aGDP-arányos deficit.

A 2006-os választási évben is jelentõs kiadás-növekedésre és adócsökkentésre lehetett szá-mítani, pedig a hiánycél a költségvetési törvényszerint 4,7 százalék lett volna, amit 0,3 száza-lékkal utóbb ki kellett egészíteni a Gripen va-dászrepülõgép-vásárlás EUROSTAT által he-lyesbített elszámolása miatt. A 2005-ben beter-jesztett és elfogadott, majd 2006-ban vissza-vont adócsökkentési törvény a GDP 4 százalé-kával növelte volna meg a hiányt. (OECD,2006, 267. oldal) E nélkül is „sikerült” 9,2 szá-zalékot elérni 2006-ban.

A megoldás Orbán és Szapáry (2006) követ-keztetései alapján összefoglalva:

•visszafordíthatatlanná kell tenni a kiigazítá-si folyamatokat, azaz az adórendszer és a tá-mogatási rendszer átalakítására van szükség;

•szükség van az aktivitási ráta növelésére,amely a költségvetési egyenlegre is pozitív


39

hatással lenne. Ehhez a munkavállalást ösz-tönzõ szociális támogatások rendszerérevan szükség;

•az egészségügyi rendszer finanszírozásátfenntarthatóvá kell tenni. A nyugdíjkorha-tárt emelni kell;

•javítani kell az önkormányzati finanszíro-zási rendszer átláthatóságán és kontrollál-hatóságán;

•a központi költségvetés átláthatóságánakbiztosítása is szükséges. Elsõsorban a költ-ségvetésen kívüli tételek újabb és újabb ki-szervezésének gyakorlatával kell felhagyni.Erre az Európai Bizottság is figyelmeztetteMagyarországot;

•törvényi szinten kell fiskális szabályokatrögzíteni, hogy jóval erõsebb legyen a fe-gyelmezõ erõ.

Magyarországon a 2000 és 2006 közötti idõ-szak legfõbb költségvetési gyengesége az volt,hogy „túlságosan nagy szerep jutott az egyszeri in-tézkedéseknek”, azaz a diszkrecionális lépések-nek „és a nem konkretizált megtakarításoknak”,mint a jegybanki alapkamat-csökkentésre vagyaz adóbevételek és a nemzeti jövedelem növeke-désére vonatkozó eltúlzott várakozások. Emel-lett pedig alig történt valami elõrelépés a struk-turális reformok terén, ami a deficit strukturálisokait szüntethette volna meg. (OECD, 2006,267. oldal) Továbbá hiányzik a költségvetésikorlátokra vonatkozó törvény vagy jogszabály.Ehelyett a kialakult gyakorlat alapján akár éven-te újraírható konvergenciaprogramban jelenikmeg a középtávú „elkötelezettség”.

A 2007 ÉS 2009 KÖZÖTTI IDÕSZAK VÁRHATÓ FISKÁLISPOLITIKAI FEJLEMÉNYEI

A konvergenciaprogramok alapján Lengyelor-szág, Csehország eléri a 3 százalékos deficit-kritériumot, illetve Magyarország is megköze-líti azt, de ezek esetében lehet szkeptikus az

elemzõ. 2006-ban az EU8+2 közül kizárólagLengyelország és Bulgária költségvetésiegyenlege javult, igaz, hozzá kell tenni, hogyÉsztország hosszú évek óta folyamatosanköltségvetési többletet ér el, továbbá, ha szi-gorúan a maastrichti kritériumrendszerbengondolkodunk, akkor Lettország, Litvánia,Szlovákia esetében az államháztartásra vonat-kozó kritériumok teljesítésével nem lenneprobléma. Az IBRD, az IMF és az Európai Bi-zottság azért hívja fel a figyelmet mégis a 3 százalékos GDP-arányos deficitkorláton be-lül lazító fegyelmezetlenségre is, mert azonkívül, hogy kezdete lehet a további egyensúly-rontásnak, ami országkockázatot növelõ lé-pés, az árstabilitást is veszélyezteti a növekvõmértékben adósságból finanszírozott kor-mányzati kereslet. Mint az Észtország és Lit-vánia esetében tapasztalható volt, kizárólag azárstabilitási feltétel néhány tized százalékpon-ton múló nem teljesülése miatt halasztódott ele tagállamokban az euró bevezetése.

Az IBRD (2007, 29–30. oldal) várakozásaialapján Magyarország esetében a bevételek nö-velése1 és a kiadások csökkentése2 lehetõvé te-szi, hogy a kormányzat elmozduljon a súlyosmértékû deficit pozíciójából a költségvetésiegyensúly felé. A szlovák és a cseh kormányzata javuló költségvetési egyensúlyra alapozva nö-vekvõ szociális támogatásokat tervez, amelyfelerõsíti a konjunktúrát.

Noha Bulgária költségvetési többletet tervez, atársasági adó mértékét 15 százalékról 10 százalék-ra csökkentették és elhalasztották a 2007-re ter-vezett csökkentést a szociális kiadások esetében.Igaz ugyan, hogy mindezt a jövedéki adók emelé-sével kívánják ellensúlyozni. Mindezek mellettvalószínûleg eléri a költségvetési többletet.

Észtország továbbra is többletes költségve-tésû lesz. Litvánia 2009-re várhatóan teljesmértékben felszámolja a költségvetési hiányt.A lett kormányzat, fenntartva a költségvetésifegyelmet, kénytelen volt elhalasztani 2009-rea 2007-re tervezett adócsökkentést.


40

Jellemzõen a magas újraelosztási aránnyalrendelkezõ kormányzatok, így Magyarország,Lengyelország és Szlovénia esetében várhatójelentõs kiadáscsökkentés. Ebbõl a szempont-ból Csehország kivétel marad. Az alacsony ki-adási szintû országok esetében vegyes a kép.Észtország esetében várhatóan erõsödik a költ-ségvetési fegyelem, de Litvánia, Bulgária, Ro-mánia és Szlovákia esetében összességében akiadások GDP-arányos szintjének növekedésevárható. Ahol kiadáscsökkentés várható, ott el-sõsorban a szociális kiadások további visszafo-gására alapozható az elõrejelzés.

A balti országok és Szlovákia 2009-re terve-zik az euró bevezetését, ami azt jelenti, hogy2007. év végére teljesíteniük kell a kritériumo-kat. Csehország, Lengyelország és Magyaror-

szág esetében (már) nincs határozott céldátum,de az aktuális konvergenciaprogramok alapján2010–2011 lehet az az idõszak, amikor ezek azországok hiánytalanul teljesítik a konvergencia-feltételeket. A bolgár céldátum 2010, amelynekegyetlen akadálya a felzárkózási hatások miattkeletkezõ többletinfláció lehet. A románeurócélkitûzés a 2014-es bevezetés, ami viszontkétséges, mert a költségvetés jelenlegi szerke-zete alapján valószínûtlen, hogy a költségvetésihiányra vonatkozó 3 százalékos GDP-arányosfeltétel teljesülne.

Az IBRD (2004) alapvetõen azt ajánlja azEU8+2-országok számára, hogy mindenképpalkalmazzanak középtávú tervezést, program-alapú finanszírozást és a kiadási döntéseket ér-tékelõ mechanizmusokat.

1 Áfaemelés, különadó, tb-járulék emelése

2 Közalkalmazotti létszámcsökkentés, e-kormányzáselterjedése, az egészségügyi rendszer reformja ke-retében a kezelések és gyógyszerfelírások szigo-

rúbb kontrollja, illetve a költségek egy részének át-terhelése a fogyasztókra, a nyugdíjrendszer re-formja, az oktatatási rendszer finanszírozási re-formja és a szociális támogatások célzottabb kifize-tése

ÁRENDÁS CS. – DUDÁS T. – ILLÉS G. – SZINEK

KÉNESY M. (2006): A szlovákiai adóreform 2004-ben –a 19% egy éve, Fórum Társadalomtudományi Szemle,1. szám, www.foruminst.sk

BENKOVSKIS, K. (2006): The effect of LatvianPension Reform on Savings and Government Budget,Baltic Journal of Economics, Spring/Summer

BÖNKER, F. (2006): The Political Economy of FiscalReform in Central-Eastern Europe, Hungary, Polandand Czech Republic from 1989 to EU Accession,Edward Elgar Publisher, Cheltenham/Northhampton

CVIKL, M. M. – GASPARI, M. (2004): Fiscal Policyand Public Finance Reform, In: Mrak et al., chapter 12

CSILLAG I. – MIHÁLYI P. (2006): Kettõs kötés. A sta-bilizáció és a reformok 18 hónapja, Globális Tudás Ala-pítvány, Budapest

DABROWSKI, M. – ROSTOWSKI, J. (2006): TheEastern Enlargement of the Eurozone, Springer,Dordrecht

DE NOVELLIS, F. – PARLATO, S. (2005): FiscalPolicy in the Accession Countries, In: Bernandi etal., pp. 72–95

Deutsche Bank (2006a): Estland, Lituanen,Slowenien: Der Euro-Beitritt rückt näher zu den mit-tel- und langfristigen Konvergenzsperspektiven, EU-Monitor no. 33, Deutsche Bank Research

Deutsche Bank (2006b): Rumänien und Bulgarienauf dem Sprung in die EU, EU-Monitor no. 32,Deutsche Bank Research

FESTIÈ, M. – BEKÕ, J. (2006): Economic Policy Mixin Slovenia and the Road to the European MonetaryUnion, Eastern European Economics no. 2, pp. 71–90

IRODALOM

JEGYZETEK


41

GÁSPÁR P. (2002): Csatlakozó államok: növekvõköltségvetési problémák, ICEGEC Vélemény, no. 2,www.icegec.hu

GOLIK, M. – JÊDRZEJOWICZ, T. (2003): FiscalPolicy Challenges in the Face of Poland's Integrationwith the European Union, In: ONB, 2003, pp.121–130

IBRD (2004): World Bank EU-8 QuarterlyEconomic Report, April, World Bank, www.ibrd.org

IBRD (2006a): World Bank EU-8 QuarterlyEconomic Report, May, World Bank, www.ibrd.org

IBRD (2006b): World Bank EU-8 QuarterlyEconomic Report, September, World Bank,www.ibrd.org

IBRD (2007): World Bank EU8+2 RegularEconomic Report, January, World Bank, www.ibrd.org

KÖHLER-TÖGLHOFER, W. – BACKÉ, P. – SCHARDAX,F. (2003): Fiscal Developments in Central andEastern European EU Accession Countries – AnOverview One-and-a-Half Years Before the May 2004Enlargement of European Union, In: ONB, 2003, pp.84–111

KRAAN, D-J. – WEHNER, J. (2005): Budgeting inSlovenia, OECD Journal on Budgeting, volume 4, no.4,OECD, Paris

MATALÍK, I. – SLAVIK, M. (2003): Fiscal Policy in theCzech Republic, In: ONB, 2003, pp. 112–120

MATHERNOVÁ, K. – RENÈKO, J (2006): „Reformo-logy”: the Case of Slovakia, Orbis, Autumn, Elsevier,www.elsevier.com

Ministry of Finance of the Czech Republic andCzech National Bank (2006): Assessment of theFulfilment of the Maastricht Convergence Criteriaand the Degree of Economic Alignment of the CzechRepublic with the Euro Area, A joint document of theMinistry of Finance of the Czech Republic and theCzech National Bank approved by the Government ofthe Czech Republic on 25 October http://www.mfcr.

cz/cps/rde/xbcr/mfcr/Assesment_Maastricht_Criteria_2006_en_pdf.pdf

MRAK, M. – ROJEC, M – SILVA-JÁUREGUI, C. edit.(2004): Slovenia, From Yugoslavia to the EuropeanUnion, The World Bank

NEMEC, J. – WRIGHT, G (1997): Public Finance:Theory and Practice in Central European Transition,NISPAcee

OECD (2006): Költségvetés-tervezés Magyaror-szágon, Pénzügyi Szemle, 3. szám, Állami Számvevõ-szék, Magyar Államkincstár, Budapest

ONB (2003): Focus on Transition, 2003/1,Oesterreichische Nazionalbank, Vienna, www.oenb.at

ORBÁN G. – SZAPÁRY GY. (2006): Magyar fiskálispolitika: Quo vadis? MNB-tanulmányok, no. 49, Ma-gyar Nemzeti Bank

RADULA, R. – STAEHR, K. (2003): Pension Reformsand Taxation, In: Estonia Baltic Journal of EconomicsAutumn/Winter, pp. 64–92

ROTER, M. (2003): Public Finance in Slovenia:General Information, In: ONB, 2003, pp. 131–137

RUFFNER, M. – WEHNER, J. – WITT, M. (2005):Budgeting in Romania, OECD Journal on Budgeting,volume 4, no. 4, OECD, Paris

STAEHR, K. (2007): Fiscal Policies and BusinessCycles in an Enlarged Euro Area, CESifo WorkingPapers, no. 1933, CESifo, www.cesifo-group.de

ŠUŠTERŠIÈ, J. (2004): Political Economy of Slovenia'sTransition, In: Mrak et al., 2004, chapter 24

WAGNER, H. (2005): Pension Reform in the NewEU Member States. Will the Three-Pillar PensionSystem Work? Eastern European Economics, volume43, no. 4., July–August, pp. 27–51

WERI (2004): Poland, International EconomicReport 2003/2004, World Economic ResearchInstitute, Warsaw School of Economics, Warsaw

42

Botos Katalin

Európa kettõs szorításban

AAz öreg kontinens az egy fõre jutó GDP szintjé-ben az elmúlt években több mint 25 százalékkalelmaradt az USA GDP-szintje mögött. Európanyugati fele lényegesen lassabban fejlõdik, mintaz USA, s messze Kína mögött marad a növeke-dési ütem tekintetében. Ha az okokat keressük,látható, hogy az európai jóléti államok magas új-raelosztási szintje komoly terhet ró az üzleti szfé-rára, ami rontja a versenyképességet. A megszorí-tási kísérletek – érthetõen – politikai nehézségeketokoznak.

Hosszabb távon bizonyos, hogy a nemzetközikörnyezetben változások várhatók. Az USAolyan költségvetési eladósodási pályán van, ame-lyet maga Greenspan, a FED volt elnöke is fenn-tarthatatlannak nevezett. Az ok: maga az USA iselöregszik. Várhatóan ott is növekedni fognak –az egyébként ma még nemzetközi összehasonlítás-ban relatíve alacsony – szociális járulékterhek. A költségvetési deficit az USA-ban egyelõre nemoperatív gond, mert Kína hatalmas devizatartalé-kait amerikai államkötvényekbe fekteti, s így fi-nanszírozza a hiányt.

A kínai csodált növekedésnek is lesznek hosz-szabb távon korlátai. Mindenek elõtt a környe-zetszennyezés okozta problémák fognak hatalmaspénzekbe kerülni. Az sem lesz fenntartható, hogya piaci fejlõdéssel párhuzamosan nem alakult kiaz intézményes társadalombiztosítás, s Kína isrendkívül gyorsan elöregszik. Ez szükségessé tehe-

ti a devizatartalékok felélését a közösségi fogyasz-tás céljaira, ami kihathat az USA finanszírozásihelyzetére is.

Mindebbõl fakadóan a nemzetközi pénzügyirendszer s a fejlett, illetve gyorsan fejlõdõ ázsiaiországokban tapasztalható elöregedési folyamatfigyelemmel kísérése kulcsfontosságú lesz a világés Európa jövõjét tekintve.

VERSENY ÉS KOHÉZIÓ

Európa napjainkban a világ harmadik legjelen-tõsebb gazdasági súlyt képviselõ régiója. Or-szágainak egy csoportja nem csupán az EU ré-sze, de közös valutával bíró, szoros gazdaságiegységet alkot. Ehhez az egységhez kell elõbb-utóbb a kibõvült EU többi gazdaságának iscsatlakoznia. Ezért az összehasonlításban azeuróövezetet vesszük alapul.

A világ GDP-jébõl az euróövezet 15 száza-lékkal részesedik, míg az USA tartja 20 százalé-kos súlyát – már nagyon hosszú ideje. Az ázsiaikét nagygazdaság – Kína és India – a hozzájukkapcsolódó országokkal azonban már 27 száza-lékot tesznek ki, az elmúlt idõszaki gyors gaz-dasági növekedés eredményeképpen.

A nemzetközi kereskedelemben Európa kö-zös valutájú régiója 30 százalékkal vesz részt.Az USA és a két ázsiai nagyhatalom részesedé-



43

se kisebb: 10, illetve 12 százalék. Ez azt is jelzi,hogy Európa nagyon is nyitott gazdasági régió,ezért a világ jelenségei igen hamar tükrözõdnekaz európai gazdaság versenyképességének ala-kulásában.1

Szinte napjainkig három világgazdasági cent-rumot regisztrált az Európai Központi Bankstatisztikája. Ázsiából azonban igazán csak Ja-pánra figyelt. Rendszeres adatgyûjtésében a kínai adatok nem is szerepelnek – nagy valószí-nûséggel azért, mert megbízható, rendszeresforrások nem is állnak rendelkezésre. Másrészta központi bank elsõ sorban a valutákat kísérifigyelemmel a nemzetközi pénzpiacokon, s etéren valóban a yen játszik Ázsiából számotte-võ szerepet.

A statisztika szerint az euróövezet lakosságameghaladja az Egyesült Államok lakosságát, azEU egésze pedig 170 millióval több polgártreprezentál. Japán lakossága az euróövezet lét-számának 40 százaléka alatt marad. Az egy fõ-re jutó GDP azonban a PPP alapján számolva2006 végén a következõ képet mutatja:euróövezet – 25,5 ezer euró, USA – 35,4 ezereuró, Japán – 26,3 ezer euró.2

Azaz mindkét vezetõ valutájú gazdaság fö-lötte van az euróövezet teljesítményének. AzUSA fölénye nyilvánvaló. Nem csoda, ha az eu-rópai politikusok keresik az utolérés titkát.

Közben, mint láttuk, már nem is elég Japánrafigyelni. Megjelentek az új kihívók, Kína és In-dia is. Európa satuba szorult. Súlyánál, nagyság-rendjénél fogva még úgy-ahogy megbirkózotteddig Japánnal. Ha azonban a nagy lélekszámúázsiai gazdaságok képesek lesznek a megkezdettdinamikus pályán maradni, ez a beszorultság na-gyon komoly problémát fog jelenteni.

Egyik oldalról a magas technika, a másik ol-dalról a tömegtermelés dömpingje fenyegeti azeurópai munkahelyeket. Holott a munkanélkü-liség s egyáltalán az aktivitás szintje már így isgond Európában.

Az aktivitási ráta a következõt mutatja:euróövezet – 69,9 százalék, USA – 75,4, illetve

Japán – 72,2 százalék. Kevesebben dolgoznakEurópában a munkaképes korúak közül, mint aversenytársaknál. Ha azt nézzük, hogy a fiatalés az idõskorúak egyesített aránya a munkaké-pes korúakhoz képest hogyan alakul, kísérteti-es egyezést találunk a számokban: mindháromrégió, illetve ország esetében az adat 49,4 száza-lékot tesz ki! Igaz, ha megbontjuk a számokat,Amerikában magasabb lesz a fiatalkorúak ará-nya, s ez a jövõt tekintve valamivel kedvezõbb.Európában és Japánban kevesebb a gyerek, ígyfõleg az idõsek eltartása nehezedik az aktívakvállára. A középkorosztályra, a munkaképeskorúakra egyre komolyabb terhet ró, hogy mû-ködtetniük kell egy gazdaságot, amely gyerme-keik eltartását, önmaguk eltartását és a márnem aktív korúak eltartását is lehetõvé kell te-gye. Jó lenne, ha világosan megértenénk: akár-milyen társadalombiztosítási rendszer van is ér-vényben, az aktívak munkájától függ az idõseb-bek jóléte. A tõkefedezeti rendszerekben ismeg kell termelni azt az árumennyiséget, amelymajd a nyugdíjasok fogyasztását biztosítja, s ezsem lehetséges meghatározott mennyiségû ésminõségû munkaerõ-utánpótlás nélkül. Akkorsem, ha a tõkefedezeti rendszerek erõteljesenhozzájárulnak vagy legalább is járulhatnak atechnikai fejlõdéshez, a termelékenység emel-kedéséhez. Bizonyos idõszak után éretté válikminden társadalombiztosítási rendszer, s ekkorátalakul felosztó-kirovó jellegûvé a tõkefedeze-ti rendszer is.

Európában az idõs korúakról való gondosko-dás a kiépített szociális rendszerben a kötelezõtársadalombiztosítás révén valósul meg. AzUSA-ban a nyugdíjbiztosítás ugyancsak ró bi-zonyos terheket az államra, mert ott is kiépülta nyugdíjbiztosítás, de ezt a vállalati nyugdíj-pénztárak rendszere egészíti ki. Emellett azegészségügyi ellátás nem teljes körû, s az egyébszociális juttatások is szerényebbek. Amerikaalapvetõen önellátásra berendezkedett gazda-ság. Ennek következtében az államháztartásbabefolyó társadalombiztosítási járulék sokkal


44

szerényebb arányú a GDP-hez képest, mintEurópában. A kötelezõ befizetések alacso-nyabb szintje mindenképpen versenyképesebbéteszi az amerikai gazdaságot, hiszen a bérekbennincs számottevõ differencia, azt pedig a válla-lati nyugdíjpénztári befizetésekkel együtt szá-mítják. A központi befizetések aránya Japán-ban is alacsonyabb. S bár kínai adattal nem ren-delkezünk, bátran állíthatjuk, hogy ott is ver-senyképesebb a járulékos bérköltségek terén agazdaság, amellett, hogy e feltörekvõ gazdasá-gokban maga a bérköltség is töredéke a nyuga-ti szintnek. E tények értékeléséhez meg kellfontolni, hogy az ázsiai civilizációban a családikapcsolatok szerepe más, mint az individualistanyugati civilizációban. Nem merülnek fel társa-dalombiztosítási költségek, mert eltartja a csa-lád idõs hozzátartozóit, ápolja, gondozza ésfelneveli a gyermekeket is a család jövedelmé-bõl. Mondjuk ki nyíltan: vállalják a szerényebbéletszínvonalat, az ellenszolgáltatás nélkülimunkát, így nem jelent pénzben kifejezettköltséget a gazdaság számára ez a tevékenység.Igen: a versenyzést ténylegesen vállalt áldoza-tokkal nem tiltja a nemzetközi kereskedelem sza-bályozása. Az valóságosan olcsóbb termelést je-lent. A nyugati világnak szembe kell néznie az-zal a ténnyel, hogy a gazdasági verseny a civili-zációk, rendszerek versenye is.

Van azonban probléma ezen a téren a dina-mikusan fejlõdõ kínai gazdaságban is. Így pél-dának okáért az, hogy a jelenlegi rendszer egyvegyes szisztémát jelent. A múlt hagyományaitnem egységesen váltja fel a tõkés termelésimód, amelyben a profitorientált vállalatok nemvállalják fel azt, amit a korábbi szocialista álla-mi tulajdonú vállalatok: az élethosszig tartógondoskodást munkavállalóikról. A hagyomá-nyos szocialista állami vállalat szociális funkci-ót is betöltött. A beáramló külföldi tõke nyil-ván nem ezen az alapon mûködteti vállalkozá-sait. Egyelõre nem világos, hogy hogyan alakulmajd a jövõ gazdasági rendszere Kínában. A '90-es évek közepén került sor az idõskorúak

egészségügyi biztosításának megszervezésére.A nyugdíjbiztosítás azonban még nem épült ki.Ezért – figyelembe véve a gyors kínai elörege-dési folyamatot – nagy teher lesz a munkaképeskorú kínaiakon a XXI. század elsõ harmadánakvégére. Nagy kérdés, hogy ezt a tehertételt eltudja-e viselni a társadalom pusztán a konfuci-ánus hagyományok alapján. Várható, hogy lét-re kell hozni egy állami nyugdíjrendszert, aminyilvánvalóan meg fogja növelni a vállalatokközterheit. Mindez azonban a jelen idõszakéles versenyében még nem jelentkezik.

Európa versenyképessége tehát e kétirányúkihívás következtében nagy próbatételnek vankitéve. Nagy kérdés ezek után, hogy mikéntbiztosíthatók a lisszaboni stratégiának a ver-senyképes, de szociális kohéziót biztosító tár-sadalom és gazdaság kiépítésével kapcsolatoselvárásai.

DEMOGRÁFIA ÉS VERSENYKÉPESSÉG

A korosodás jelenségét vizsgálva megnéztük –az OECD jelentésére alapozva – 9 vezetõ ipariország idõskori helyzetének alakulását. Kana-da, Finnország, Németország, Olaszország, Ja-pán, Hollandia, Svédország, Nagy-Britannia ésaz USA adatait elemeztük.3

Ezekben az országokban magas a születés-kor várható élettartam mind a férfiak, mind anõk körében: 2000-ben 75,2, illetve 81,2 esz-tendõ (súlyozatlan átlagadatok). Ez az elõrejel-zések szerint mindkét nemnél várhatóan to-vább növekszik 2030-ra (78,5, illetve 84,1 esz-tendõre). A 65 év fölötti korosztály aránya anépességen belül 2000-ben 15,4 százalékot tettki, ami 2030-ra várhatóan 25 százalékra emel-kedik. A 65 év fölüliek aránya a munkaképeskorú népességhez viszonyítva a 2000. évi 23százalékról 42 százalékra fog emelkedni. Külö-nösen rossz a várható adat az olaszoknál, ahol amutató 2030-ra majdnem 50 százalékra nõ – bi-zony, elmarad az olasz bambinók sok-sok


45

kohorsza! Ehhez közeli az adat a japánoknál is:46 százalék. Itt különösen gyorsan nõ a magaséletkort megértek aránya, így a 80 év fölöttikort elérõk részesedése a népességbõl a 2000-es3,7 százalékról 10,2 százalékra fog emelkedni.De 8 százalék fölötti arány várható a svédeknélés az olaszoknál is!

Ezt az idõskorú népességarányt aligha leszképes jelentõs reform, változtatás nélkül finan-szírozni Európa, illetve az amerikai gazdaság. A társadalombiztosítási kiadások már most ko-moly gondot okoznak az USA-ban, tekintettelarra, hogy most megy nyugdíjba a baby-boomgenerációja. Alain Greenspan, a FED volt elnö-ke röviddel visszavonulása elõtt azt nyilatkoz-ta, hogy az amerikai államháztartás hiányafenntarthatatlan pályára vitte a gazdaságot.4

Ebben pedig egyik fontos tényezõ a társada-lombiztosítási kiadások emelkedése. Európá-ban az elmúlt évtizedekben jelentõsen megnõttaz újraelosztás mértéke, emelkedett az adók ésjárulékok GDP-hez viszonyított aránya. A leg-nagyobb mértékben éppen a társadalombiztosí-tási járulékok növekedtek. Most, hogy a máremlített kihívások a versenyképesség terén egy-re jobban érintik az EU-t, kénytelen visszafog-ni a járulékemelést, ugyanakkor az államháztar-tás hiánya is súlyos probléma számos európaiországban.

Az euró értékállandóságára ügyelni hivatottEurópai Központi Bank nem gyõzi hangsú-lyozni, hogy strukturális reformok szüksége-sek a nagy rendszerekben, s ezen mindenekelõtt a nyugdíjrendszert értik.

Látnunk kell, hogy itt nem elsõsorban arrólvan szó, hogy át kell térni a tõkefedezeti rend-szerekre, noha ez jól kitapintható európai ten-dencia. Nyilvánvalóan az a magyarázata, hogyfûzõdtek illúziók a tõkefedezeti rendszerekheza közvéleményben, de még a szakértõk köré-ben is. A rendszer fenntarthatóságához járulhozzá – vélték. Ez azonban csak nagyon korlá-tozott mértékben igaz. Valójában ott, ahol átkell állni egy korábbi felosztó-kirovó rendszer-

rõl a tõkefedezetire, az új szisztéma nemigenbizonyul hatékonyabbnak, mint az elõzõ, haegyéb feltételeket változatlannak tekintünk, hi-szen az átállás költségeit hozzá kell adnunk amûködési költségekhez. Hogy az átállás költ-ségei mit jelentenek? Ugyanazt, amit itthon,Magyarországon megtapasztaltunk az 1998-asáttéréskor. A költségvetésbõl át kell utalni a hi-ányzó összeget a korábbi rendszerben maradó,még a juttatásokat a szerint kapó nyugdíjasokjövedelmének biztosításához. Ha az a jövede-lemarány, amelyet korábban garantáltak, nemváltozik, akkor a reform csak pénzügytechnikaijellegû. Igazi reformlépéseket az jelent, hahosszabb ideig kell dolgozni, hogy a nyugdíjjo-gosultságot elérjük, alacsonyabb a garantált jö-vedelem aránya a dolgozói bérekhez képest, sha a különbözõ korai nyugdíjba vonulási lehe-tõségeket a minimálisra szûkítjük. Az is azegyensúly irányába hathatna elvileg, ha a járulé-kot emelnénk meg, ezt azonban a nemzetköziversenyképesség követelménye nem teszi lehe-tõvé. Általában tanúi vagyunk egyfajta átrende-zõdésnek az elvonási csatornák között. Csök-ken az államháztartás bevételei között a társa-sági adók és járulékok aránya s nõ a fogyasztá-si adóké. Az elõzõek a vállalkozókat, tehát a tõ-két érintik kedvezõen, a második meg döntõena lakosságot – kedvezõtlenül. Jól mutatja, hogya végsõ teherviselõ mindig maga a polgár. Hogynálunk a nyugdíjreform kapcsán csökkentettüka járulékterheket, annak indokoltságát csak anemzetközi verseny szorításában, a vállalkozók– ezen belül is a külföldi tõke – elvárásaiban ta-lálhatjuk meg. Abban nem, hogy az új rendszerhatékonyabb lenne. Magyar elemzések mutat-ták, hogy a kötelezõ tõkefedezeti nyugdíjrend-szerbe átlépõk várható járadéka az elmúlt né-hány év adatai alapján számítva kisebb lesz,mint amit a mai felosztó-kirovó rendszer sza-bályai szerint számolhatnánk. Kedvezõtlenülalakult a pénztárak hozama. Ebben egyrésztszerepet játszott az új rendszer kiépítésénekköltsége, a viszonylag magas mûködési költség-


46

hányad s a befektetések alacsony hozama is. Eza legutóbbi idõben megjavult kissé. De ne örül-jünk neki nagyon! Hiszen azért javult meg,mert a nagy költségvetési hiányunk miatt nõt-tek az államkötvények kamatai. Hiszen a pénz-tárak gyakorlatilag ebbe a kockázatmentes pa-pírfajtába fektethetik be a pénzüket. Vagyis amegnyugtató jövedelem a nyugdíjpénztárnálvalójában idegesítõ makrogazdasági jelenségettakar, amelynek terhei az adófizetõ állampol-gárokra nehezednek végsõ soron. A nyugdíj-pénztárra való áttérés hiányt okoz a költségve-tésben, mert a tb-nél pótolni kell a kiesõ bevé-teleket, de sebaj, ezt lejegyzi a létrehozott nyug-díjpénztár. (Megoldja a problémát, amelyetokozott.) Megnõ a hiány – s az addig implicitadósság explicitté válik a költségvetés számára.Nem csupán majd a rendszerbe átlépõknek fo-lyósítandó nyugdíjjáradékok esedékességekorjelenik meg a költségvetés felé a követelés, ha-nem már korábban, most, a mai nyugdíjasoknakkifizetendõ összegek kapcsán. Fordított folya-mat ment végbe, mint azokban a gazdaságok-ban, amelyek az adósságokat maguk elõtt gör-getve, jövõbeni jövedelmeik terhére a mai idõ-ben növelik meg költekezésüket. Mi ezzel azimplicit adósság explicitté tételével a mai kiadá-sainkat akartuk beszûkíteni. Nem ment, csupánaz államadósságainkat növeltük meg vele.

Nehéz azon vitát nyitni, hogy szükséges-e,indokolt-e a járulékok csökkentése itt, Magyar-országon. Az igaz, hogy a százalékarányt te-kintve fölötte voltak a társadalombiztosítási járulékok a rendszerváltozás után a nyugati ará-nyoknak. Most már azonban nagyon is ver-senyképes szintre szorítottuk le, s ne feledjük,sokkal alacsonyabb bérekre vetülnek, mint anyugati gazdaságokban. Mégis, kinek az élete ami életünk? Milyen alacsony szintre állítsuk bea nyugdíjasok fogyasztását a Lajtán túli boldo-gabb társadalmakhoz képest? Nagyon is kilóg alóláb, hogy ez mindenek elõtt a külföldi tõkenagyobb profitlehetõségeinek biztosításátszolgálja. Aligha azt, hogy a kisebb járulékte-

herrel kifehéríthetünk számottevõ fekete gaz-daságbeli tevékenységet. A semmihez képest a16 százalék is sok… Az sem állja meg a helyét,hogy az alacsonyabb járulék nagyobb foglal-koztatást eredményez. Ezt Magyarországon azOrbán-kabinet alatti növekvõ foglalkoztatásiadatokkal igazolták. A post hoc azonban nemfeltétlenül jelenti, hogy propter hoc. A meg-növekedett foglalkoztatottság oka nem a járulék-csökkentés, hanem a lakástámogatási rendszervolt. Gyakorlatilag egy ágazatban, az építõipar-ban jelentkezett a létszámnövekedés, érdembensehol másutt.5 Ez pedig – bár kétségtelenül jóljött a vállalkozások számára a járulékcsökkentés–, alapvetõen az értékesítési lehetõségek javulásá-val függött össze, amit a támogatási rendszer ki-terjesztése segített elõ. Nincs ingyen vacsora,hiszen a járulékcsökkentés ára a támogatásoknövekedése volt. A szektorból származó pro-fitnövekedés korántsem volt elegendõ ahhoz,hogy ezt a növekvõ kiadást – mármint a támo-gatásokat – fedezze.

Más kérdés, hogy ha keleti szomszédainkhozviszonyítjuk magunkat s a tõkevonzás verse-nyére gondolunk, lehetséges, hogy nincs máslehetõségünk. Tapasztalati tény, hogy az FDI –a direkt tõkeáramlás – a fejlett országok közöttvolt intenzív, s ehhez képest mi, magyarok azelmúlt két évtizedben viszonylag jól álltunk. A globalizáció legújabb szakaszában azonbanjele van annak, hogy a tõke érzékeny a jövedel-mek alakulására. Noha, mint kutatások bizo-nyítják, nem az adóterhelés kulcsa volt, amirealapvetõen reagált.

Nem lehet a demográfia és a társadalombiz-tosítás összefüggéseinek vizsgálatakor megke-rülni azt a kérdést, hogy akkor mi a helyzet: azelöregedõ lakosság fenntarthatatlanná teszi anyugdíjrendszereket, vagy a nagyobbik baj,hogy nincs elegendõ növekedés, nem kínál abõvülõ gazdaság nagyobb arányú foglalkozta-tást, s ebben rejlik a probléma gyökere.

A tõkevonzó képesség fokozása ebbõl aszempontból aligha jelent megoldást. Közis-


47

mert tény, hogy a külföldi tõketulajdonú vállal-kozások, amelyek mintegy 50 százalékát adjáka társaságoknak, a foglalkoztatottaknak csakmintegy 20 százalékára tartanak igényt. A kül-földi tõke magas termelékenységgel dolgozik,de a statisztikai adatok szerint nem emeli ezzelarányosan a bérek színvonalát. Így a társada-lombiztosítási kasszába befolyó bérarányos já-rulékösszeg mindenképpen szerényebb lesz.

Természetesen, ha figyelembe vesszük, hogyEurópa aktivitási rátája alacsonyabb, mint aversenytársaié, s a magyar adatok még ezt isalulmúlják, akkor azt hiszem jogos a felvetés:nem lehetne-e nagyobb foglalkoztatottságratörekedve, az így elérhetõ gazdasági növekedésfelgyorsításával „kinõni” a demográfiai problé-mát?

A rövid válasz: nem. A problémát nem lehet„kinövekedni”. Enyhíteni természetesen lehetés kell is. Az valóban igaz, hogy súlyos problé-ma Európa elkényelmesedése. A jól kiépítettszociális háló következtében – meg talán amunkalehetõségek korlátozottsága következ-tében – egyre kevesebb dolgozóra terhelõdik anyugdíjasok eltartása. Míg Németországbanminden két dolgozóra, Olaszországban 1,4 dol-gozóra jutott egy nyugdíjas, addig az USA-ban3,3 dolgozóra esett egy nyugdíjas 2000-ben. Ér-dekes módon, Japánban is közel három aktívraesik egy inaktív személy, s ez a helyzet Kanadá-ban is. A (súlyozatlan) átlag azonban 2,4 körü-li e fejlett országok csoportjában. A felvázolha-tó szcenáriók mindenütt jelentõs rosszabbo-dást jeleznek. A legrosszabb esetben az ola-szoknál a vizsgált érték 0,8 lesz, míg az átlagosadat is csak 1,4 aktív személyt mutat egy nyug-díjasra.

65 éves korukban – 1998-as adatok szerint –még átlagosan (kerekítve) a férfiaknak 16, anõknek csaknem 20 évük volt hátra az életük-bõl, tehát ilyen idõtartamra kellett biztosítaninyugdíjas jövedelmüket. Feltéve, hogy csak 65éves korukban vonultak vissza a munkából. Ezazonban korántsem volt jellemzõ. Szinte min-

den fejlett társadalombiztosítási rendszerû or-szágban igyekeztek a korai nyugdíjba vonuláskülönféle lehetõségeivel élni az emberek. Nemis csoda, hiszen a legtöbb országban a nyugdíj-számítás módja erre nem ösztönöz. A várhatónyugdíjvagyon – vagyis a nyugdíjjárulékokdiszkontált értéke, levonva megszerzésük költ-ségeit – romlik, ha a polgár a továbbdolgozástválasztja. Nyilván e mögött az a meggondolásvan, hogy ha kevés a munkahely, akkor inkábba fiataloknak biztosítsunk munkalehetõséget.Ez végsõ soron méltányolható szempont. Ezenazért lehet megfelelõ aktuáriusi megoldásokkalsegíteni. Az alapvetõ gond az, hogy nincs mun-kalehetõség.

Ha megkérdezzük az egyéneket, akkor álta-lában azt válaszolják, hogy szívesen dolgozná-nak nyugdíjas korukban is, de a statisztika ta-núsága szerint ezt mégis kevesen teszik. Ezrészben azon múlik, hogy a vágyak és az egész-ségi állapot nem mindig esik egybe, részben,mert a nyugdíjasoknak alkalmas rugalmas mun-kaidejû foglalkoztatás megszervezésével kevés-bé törõdnek a munkáltatók. Pedig ez más hát-rányos helyzetû csoportok számára is fontoslenne, fogyatékosok, gyermekes anyák, na-gyobb távolságokról bejárni kényszerülõk szá-mára is lehetõséget jelentene a munkára. Fel-adat tehát a gazdaságpolitikusok számára, hogya munkáltatók erre való ösztönzését megold-ják.

Egyébként ebben a kérdésben határozottanerõsödõ igényeket tapasztalhatunk. Az USA-ban például egy 20 évvel ezelõtt végzett felmé-rés szerint a nyugdíjba menõk fele szeretettvolna félállásjelleggel dolgozni, ma 70 százalékvenne szívesen egy ilyen lehetõséget. Ha lenne.A felmérés szerint arról panaszkodnak a meg-kérdezettek, hogy kevés alkalom adódik szá-mukra.

A szociális rendszerek nagylelkûsége is lehetaz oka annak, hogy a szegényebb rétegek nemis foglalkoznak sokat a nyugdíjba vonulás céljá-ból történõ megtakarítással. Ahol bizonyos


48

szegénységi küszöb alatt automatikusan belép aszociális ellátórendszer, ott egyértelmûen meg-szûnik a takarékoskodás. A korai nyugdíjba vo-nulási sémák lehetõségeivel is sokkal többen él-nek, mint az adott esetben mondjuk egészségiokokból indokolt lenne.

Jó példa erre egyébként a hazai gyakorlat is.A rendszerváltás utáni nehéz foglalkoztatásihelyzetet azzal oldotta meg a társadalom, hogytömegesen választották nálunk is az elõnyugdí-jazást, rokkantnyugdíjazást. (Aminél nem kellfeltétlenül korrupcióra gondolni. Nem voltminden alap nélküli a leszázalékolás a legtöbbembernél, hiszen annyira agyondolgozták ma-gukat a két-három mûszakban a magyar polgá-rok, hogy könnyû volt maradandó károsítástkimutatni szinte akármelyiküknél.)

A nyugdíjkorhatár viszonylag kis emelésenagy lépést jelenthet az egyensúly irányába,ugyanakkor nyilvánvalóan a korábban említetttársadalompolitikai célokkal – például ifjúságfoglalkoztatása – ellentétes lehet. Az is nagykérdés, hogy vajon minden területen képesek-ea munkavállalók idõs korukban a modern köve-telményeknek megfelelni. A számítástechnikacsodáit már bizonyos kor után nehéz elsajátíta-ni, míg a fiatalság „belenõ” a jelenségbe, észresem veszi annak nehézségét. Természetesen, haa nyugdíjkorhatár-emelés párosul a korai nyug-díjazás megnehezítésével, maga a nyugdíjrend-szer fenntartható állapotba kerülhet, de a társa-dalmi problémák automatikusan nem oldódnakmeg. Erre is van aktuális hazai példa: a döntés-hozók a politikai kezdeményezésre lehetõvétették a 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjbavonulást, korhatártól függetlenül.

Azt bizonyosan mondhatjuk, hogy át kellgondolni a mûködõ rendszereket, s be kell épí-teni olyan ösztönzõket, amelyek az egyénimérlegeléseket a továbbdolgozás irányába len-dítik. Japánban azt tervezik, hogy 2025-tõl csak65 év fölött lehet majd nyugdíjat kapni. Csak-nem mindenütt valami bonusszal jutalmazzák atovábbdolgozást. Angliában például különbsé-

get tesznek, ha valaki maga megy nyugdíjba,vagy ha elküldik a munkából. Svédországban 60százalékkal nõhet a nyugdíjad, ha 70 éves koro-dig dolgozol.

Mindezzel együtt úgy tûnik, a társadalom-biztosítási rendszerek nem orvosolják a rend-szer egy alapvetõ igazságtalanságát: a gyermek-nevelés költségeinek figyelembevételét.6 Mintaz a liberális társadalmi rendszerekben politika-ilag elfogadott: a gyermeknevelés magánügy. Eza társadalombiztosítási reform szempontjábólfelülvizsgálandó nézet.

Természetesen mindenki maga döntheti el amodern jogrendben, hogyan éli le életét. Azazonban meglehetõsen egyértelmû, hogy azanyagi tõke mellett humán tõkére is szükségvan ahhoz, hogy a gazdaság mûködõképes le-gyen. A humán tõke pedig – habár bizonyosformájában már meg lehet vásárolni a munka-erõpiacon – nem jöhet létre anélkül, hogy agyermekek szeretõ családokban felnevelked-ve, megfelelõ készségeket el ne sajátítanának.Ez és a gyermekkort követõ képzés is komolyanyagi áldozatokat jelent az ezt felvállaló csa-ládok, személyek számára. Mindenki számára,aki a statisztika elemi ismeretével rendelkezik,világos, hogy mennyivel magasabb az egy fõrejutó jövedelem a gyermektelen vagy kevésgyermeket nevelõ családokban, mint ott, aholsok gyermek elfogadására vállalkoznak. Eztnem lehet, nem helyes és nem igazságos egy-szerûen azon az alapon elintézni, hogy a hat-gyerekes anyának és apának hatszor akkoraörömérzet jut osztályrészül, mint akineknincs, netán nem is lehet gyermeke. Való igaz,hogy a sors sose teljesen igazságos. Sok ifjúhölgy szeretne kiegyensúlyozott családot svállalna gyermeket is, de nem adatik meg szá-mára a megfelelõ társ, a megfelelõ élethelyzet.Ez az emberi létünkben benne rejlõ igazságta-lanság, amelyet nagy lélekkel kell elviselnünk.De miért kell mesterségesen megnövelnünk?!Amit a társadalom megtehet, annak érdeké-ben, hogy az egyének szabad kibontakozását


49

lehetõvé tegye, azt meg is kell tennie. A gyer-mek vállalása: szabad döntés. Márpedig, haigazságtalanul nagy terhet rakunk a gyermeketvállalók vállára, miközben ugyanazt az anyagiáldozatot várjuk el nyugdíjas éveik biztosítá-sához, mint a gyermektelen polgároktól, nema társadalmi igazságosság jegyében szervezzükmeg a dolgokat. Ezért javasolta már korábbanBotos József, hogy differenciált kedvezmé-nyekben részesüljenek a társadalom számárakvalifikált munkaerõt felnevelõ, s annak áldo-zatát felvállaló családok a nyugdíjba vonulás-kor. Nem áll gondolatával egyedül: az ameri-kai Acton Institute kutatója, J. R. Morse ha-sonló következtetésekre jutott egy közelmúlt-ban megjelentetett írásában.7

Mondhatja erre valaki: ez a megoldás zártrendszert tételez fel. Hiszen csak így értelmez-hetõ a munka-tõke összekapcsolása, hosszabbidõszak átlagában. Ha a modern globális világ-ban gondolkodunk, akkor a humán tõkét lehetakár importálni is, mint ahogy a pénztõkét isbehozzuk a hazai gazdaságokba s direkt invesz-tíciók formájában tárgyiasítjuk. Lehet tehát,hogy nem kell ösztönözni hazai utódok szüle-tését, megoldja a kérdést a migráció.

Persze, ebben az esetben is másra terhelnénka nevelés költségeit, de hát ennek elemzése márnagyon messzire vezetne. Felvetõdik a kérdés,hogy globális világunkban teljesen közömbös-e,hogy ki áll a munkapad, az eladópult, a mérnö-ki rajzasztal, a számítógépes fal vagy képernyõmögé? Képesek vagyunk-e, leszünk-e beláthatóidõn belül a világ bármely részérõl származómunkaerõt befogadni, megkötni, s valóbanmindegy-e a lokális közösség alakulása?Multikulturálissá válik egészében Európa, s avilág minden részén jellemzõ lesz ez? Használ-evajon a hatékonyabb termelésnek, a gazdaságinövekedésnek és fejlõdésnek?

S ha minderre pozitív válaszokat kapunk is,akkor is marad még egy érdekes probléma,amellyel szinte csak napjainkban szembesülteka pénzügyi szakemberek.

DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÁSOK HATÁSA A PÉNZÜGYI PIACOKRA8

Az öngondoskodáson, a tõkefedezeti rendsze-reken alapuló nyugdíjrendszereken azt értik,hogy az aktív korban lévõ polgárok eszközökethalmoznak fel, amíg azt folyó munkajövedel-meik lehetõvé teszik, majd, amikor már nincsmódjukban dolgozni, ezen eszközöket eladjákaz utánuk következõknek, akik befektetéseketkeresnek – hasonló célból. Azaz, a következõgenerációk is szeretnék biztosítani saját jövõjü-ket, nyugdíjas éveiket. Így a felhalmozott be-fektetések visszaalakíthatók jövedelemmé azidõskorúak által, s az õ fogyasztási szintjük ilymódon változatlan maradhat.

S valóban! Az OECD közelmúltban készí-tett összefoglalója szerint a megvizsgált 9 or-szág idõskorú népességének rendelkezésre állójövedelme gyakorlatilag nem marad el az aktívévekétõl. Ezt különbözõ módszerekkel érik el.Egyrészt az állami nyugdíjrendszerek, másrésztaz azt kiegészítõ magán- vagy vállalati pénztá-rak által biztosított jövedelmek, az esetlegesnyugdíj melletti munkavállalás, az állami szoci-ális juttatások, illetve a felhalmozott befekteté-sek értékesítése is szóba jöhet. Amit még hoz-zá kell tenni: az életmód megszervezése. Ezenazt értjük, hogy a nyugdíjasok egyes országok-ban rendszerszerûen együtt élnek vagy idõsebbkorukban összeköltöznek a fiatalabbakkal. Ilymódon a rezsiköltségek kevesebb terhet jelen-tenek számukra és sok egyéb kiadást is megta-karítanak, amit az egyedülálló idõseknek megkell fizetniük: gondozást, takarítást, fõzést. A rendelkezésre álló jövedelmük ily módon le-hetõvé teszi korábbi fogyasztási szokásaikfenntartását, kulturális, szabadidõköltségek fi-nanszírozását, utazgatást. Igaz, ennek a megol-dásnak ára van: az együtt élõknek alkalmazkod-niuk kell egymáshoz. Ezt a modellt követik azolaszok és a japánok a vizsgált fejlett ország-csoportból. Az olaszoknál még az is elõfordul,hogy fordított helyzet alakul ki: az idõsekkel


50

való összeköltözést az ösztökéli, hogy a fiata-labbaknak nincs munkajövedelmük, s mind-nyájan az idõskorúak garantált jövedelmeinosztoznak…

Vizsgáljuk meg közelebbrõl azt a – nálunknegyedik pillérként említett – megoldást, hogyvalaki befektetéseket alakít át jövedelemméidõs korában.

Jeremy Siegel, egy jeles amerikai professzor, akövetkezõ kérdést veti fel ezzel kapcsolatban:„Eladjuk! De kinek?” Rendben van, eladjuk abefektetéseinket. A demográfiai folyamatokalakulása következtében azonban kisebb a kö-vetkezõ generáció létszáma, s így túlkínálat ala-kulhat ki. Az eszközök ára csökkenhet a vára-kozásokhoz képest. A megtakarított összeg ki-sebb lesz a vártnál! (“A fészekben a várt tojás-nál kevesebb lesz”.) Ez a félelem nem alaptalan,de nem is vezet törvényszerûen az eszközárakkomoly eséséhez. Az emberek ugyanis nem fel-tétlenül dobják piacra megtakarításaik egészét.Jó esetben örökül akarják hagyni leszármazot-taiknak, vagy – amerikai szokásoknak megfele-lõen – alapítványok vagyonát gazdagítják vele.Természetesen, ez attól függ, mennyire ésmennyiben a befektetések függvénye az idõs-kori jövedelem. Ahol ez az alapvetõ forma, ottáltalában „tankönyvszerûen” viselkednek arészvényárfolyamok, illetve az ingatlanárak, haa lakosságnak nagyobb csoportja (a baby-boomgeneráció) egyszerre megy nyugdíjba.

Még egy tényezõ térítheti el ettõl a modell-tõl az áralakulást: a nemzetközi tõkeáramlás.

Ha vannak olyan, még nem elöregedett né-pességgel rendelkezõ országok a világgazdaság-ban, ahol nem elegendõ az eszközkínálat amegnövekedett megtakarítási hajlandóság lefe-déséhez s a nemzetközi tõkeáramlás szabad,akkor elõfordulhat, hogy ezek a megtakarítá-sok megfelelõ keresletet támasztanak és szin-ten tartják az eszközárakat.

Az elõbbiekben utaltunk a globális világgaz-daság azon jelenségére, hogy a fiatal munkaerõátáramolhat a fejlett országokba, mivel ott

nincs elegendõ demográfiai utánpótlás. Mintkitûnik, éppen ennek a jelenségnek tudható beaz is, hogy nincs elegendõ kereslet az eszkö-zökre, tehát a tõke is „utána vándorol” amigráns fiataloknak… A magasabb termékeny-ségi rátájú országok polgárai tehát elfoglalják aFöldet.

De ha csak azt nézzük, milyen nagy szerepelett a nyugdíjalapoknak egy-egy országon belüla befektetési tendenciák alakulásában, akkor isérdemes megvizsgálni a demográfia és a mone-táris politika kapcsolatát. Ha ugyanis elöreg-szik a lakosság, változik az alapok kockázatke-zelési politikája. Minél közelebb áll ugyanis anyugdíjas tömeg a kifizetésekhez, annál óvato-sabbá válik az alapok politikája. Még ha megen-gedi is a szabályozás adott esetben a nagyobbhozamú, ámbár éppen ezért kockázatosabb be-fektetéseket is a nyugdíjalapoknak, érthetõmódon a kockázatvállalási hajlandóság csök-kenni fog. Ez pedig adott esetben valóban a vá-zolt jelenséghez, vagyis az eszközárak „elolva-dásához” fog vezetni, vagy legalább is valószí-nûbbé teszi annak bekövetkezését. A nyugdíj-alapoknak alapvetõen két formája van: a garan-tált járadékok, illetve a kötött befizetésekenalapuló forma. Az elsõ megoldásnál egyre ne-hezebb teljesíteni az ígéreteket, hiszen ez azeszközárak „leolvadása” esetén pótlólagos befi-zetések válnának szükségessé. Terjedõben van-nak ezért a fix befizetéseken alapuló nyugdíj-konstrukciók. Ebbõl fakad, hogy az alapoknakmind nagyobb figyelmet kell fordítani a kocká-zatkezelésre. Nagyobbat, mint a befizetõk ér-dekeinek védelmére, a pénztártagok jogainakbiztosítására, amire a korábbi idõszakban el-sõdlegesen koncentráltak a nyugdíjkonstrukci-ók létrehozói. A pénzügyi derivatívák képesekszámos probléma megoldására, a kamat – vagyinflációs kockázat „terítésére”. Nehéz helyzet-ben van azonban a pénztárszektor, ha az úgyne-vezett longevity risk megoldását keresi. Ma amenedzserek nem tudják meghatározni és le-fedni az életkor meghosszabbodásából eredõ


51

kockázatokat, mert nincs piaci partner a kocká-zatok felvállalásához. Az öregedésbõl vannakugyan piaci szereplõk, amelyek profitálnak,ilyen például a gyógyszeripar. Ez a piaci szeg-mens azonban elenyészõen kicsi a felmerülõkockázatnagyságokhoz képest. Itt a piaci meg-oldás egyelõre még várat magára.

Jelentkeznek azonban bizonyos megoldá-sok, legalább is az egyéni megtakarítók számá-ra. Az annuitások piacán az egyének problémá-jára kínálnak bizonyos megoldásokat. Ilyen azúgynevezett fordított jelzálog intézménye.

A magánmegtakarítások egy jelentõs részeugyanis a lakásvagyonba „fagy bele”. Figyelem-be véve az atomizálódott társadalmat, ahol nemlehet arra számítani, hogy a gyerekek együttlaknak a szülõkkel, vagy hogy a várható örök-ség fejében támogatják a szülõket, intézményesmegoldást kell keresni. Ilyen lehetõséget kínál-nak a komoly megtakarításállománnyal rendel-kezõ pénzintézmények, amelyek az ingatlanva-gyon megszerzése fejében vállalkoznak járadékbiztosítására az idõs korúak számára, anélkül,hogy lakásvagyonukat el kellene adniuk. A já-radék a várható élettartamok figyelembevételé-

vel meglehetõsen jól kalkulálható és így bizto-sítható az idõs korúak számára. Elég, ha a ha-zai példákból a Hild-életjáradékra gondolunk.Az feltehetõen nyilvánvaló, hogy a bankok éspénzügyi intézmények ezeken a megoldáson iskeresni akarnak, tehát nem nonprofit vállalko-zásokról van szó. Az individualizmus árát min-dig meg kell fizetni! Furcsa, de azt mutatjákmég a fejlett országokban végzett felmérésekis, hogy a polgárok, a háztartások pénzügyi tu-datossága nem túlságosan magas.

Van tehát tere a pénzügyi ismeretek oktatá-sának, a pénzügyi kultúra magasabbra emelésé-nek.

Mindez azonban aligha fog változtatni azon atényen, hogy Európának szembe kell néznie anemzetközi verseny és a demográfiai problémákmiatt saját önzésével. Lehetséges, hogy ha fennakarjuk tartani a nyitott világgazdaság koncep-cióját, nekünk is kell egyet és mást eltanulnunka társadalmat nem kizárólag az individualizmus,de a közösségi, civil értékek alapján megszerve-zõ ázsiai civilizációktól. Még nem kizárt, bár na-gyon kétséges, hogy Európa képes-e önmagá-nak ilyen mélyreható megreformálására.

1 Jürgen Stark: Die Bedeutung des Euro-raums in derWertwirtshaft (Elõadás az Európai Központi Ban-kok tanácsának ülésén, München, 2006. október 26.)http://www.ecb.int/press/key/date/2006/html/sp061026_2.de.html

2 ECB Statistics, Pocket book, 2006 October

3 Ageing and Income.OECD, 2004. A továbbiakbanminden, e 9 országra vonatkozó adat az idézett kiad-ványból származik.

4 Ron Paul: How Government Debt Growshttp://lewrockwell.printthis.clickability.com/pt/cpt?action=cpt&title=How+Governm, United Stetespublic debt http://www.ansewers.com/topic/united-states-public-debt

5 Saját számítások a Magyar Statisztikai Zsebkönyvalapján

6 Botos József: A magyar társadalombiztosítás kiala-kulása és gazdasági kérdései (Osiris Kiadó, Budapest,1999. p 120)

7 Jennifer Roback Morse, Ph.D., Senior Fellow inEconomics: A Catholic Alternative to Europe'sSocial Model http://www.acton.org/ppolicy/com-ment/article.php?article=307

8 José Manuel González-Páramo: The ageing prob-lem: its impact on financial markets and possible pol-icy responses, Speech on 'Funding social securitysystems - international experiences' Würzburg, 1 December 2006. http://www.ecb.int/press/key/date/2006/html/sp061201_1.en.html

JEGYZETEK


52

IRODALOM

ANDO, A. – MODIGLIANI, F. (1963): The „life-cycle”hypothesis of saving: aggregate implications and tests,American Economic Review, Vol. 53, pp. 55–84

BOERSCH-SUPAN, A. – WINTER, J. K. (2001):Population aging, savings behaviour and capital mar-kets, NBER Working Paper No. 8561,http://www.ecb.int/press/key/date/2006/html/sp061201_1.en.html

DELLA VIGNA, S. – POLLET, J. (2005): Attention,demographics, and the stock market, NBER WorkingPaper No. 11211

FEHR, H. – JOKISH, S. – KOTLIKOFF, L. (2006): WillChina eat our lunch or take us to dinner? Simulatingthe transition paths of the US, EU, Japan and China,mimeo, http://www.ecb.int/press/key/date/2006/html/sp061201_1.en.html

FISCHER, B. – LENZA, M. – PILL; H. – REICHLIN, L.(2006): Money and monetary policy: The ECB expe-rience 1999–2006, paper presented at the 4th ECB cen-tral banking conference, 9–10 November in Frankfurthttp://www.ecb.int/press/key/date/2006/html/sp061109_1.en.html

GONZÁLEZ-PÁRAMO, J. M. (2006): Caveat investor,The Economist, 12 January

GONZÁLEZ-PÁRAMO, J. M. (2006): How to live forever, The Economist, 23 February

G10 report (2005): Ageing and pension system re-form: implications for financial markets and econom-ic policies, September, http://www.ecb.int/press/key/date/2006/html/sp061201_1.en.html

GUISO, L. – JAPPELLI, T. – PADULA, M. – PAGANO,M. (2005): Financial market integration and economicgrowth in the EU, Economic Policy, 19(40),http://www.ecb.int/press/key/date/2006/html/sp060918_1.en.html

ISSING, O. (2005): The role of money in the mone-tary policy strategy of the ECB”, workshops speechon: „What central banks can learn from money andcredit aggregates”, Eltville, 28 October, http://www.ecb.int/press/key/date/2006/html/sp061109_1.en.html

JACKSON, R. – HOWE, N. (2004): The graying of theMiddle Kingdom: the demographics and economics ofretirement policy in China, CSIS and PrudentialFoundation, http://www.ecb.int/press/key/date/2006/html/sp061201_1.en.html

JUST, T. (2006): More long-term care property for anageing society, Deutsche Bank Research, September,http://www.ecb.int/press/key/date/2006/html/sp061201_1.en.html

LEVINE, R. (2004/1): Finance and Growth, NationalBureau of Economic Research, Working Paper, No 10766

LEVINE, R. (2004/2): The significance of capital mar-kets for dynamic economies in Europe, A comparativeempirical study by the Institute for Advance Studies,(IHS), http://www.ecb.int/press/key/date/2006/ html/sp061026_2.de.html

MODIGLIANI, F – BRUMBERG, R. (1954): Utilityanalysis and the consumption function: an interpreta-tion of cross-section data, in Post-KeynesianEconomics, Kurihara K. (ed.), Rutgers University Press,New Brunswick: New Jersey

MODIGLIANI, F. (1986): Life-cycle, individual thrift,and the wealth of nations, in American EconomicReview, Volume 76, pp. 297–312

SAPIR, A. (2005): Globalisation and the reform ofEuropean social models, also recently discussed inBrown, G – Nuder, P. (2006): Social bridges: meetingthe challenges of globalisation, http://www.ecb.int/press/key/date/2006/html/sp060918_1.en.html

SIEGEL, J. (1998): Stocks for the Long Run,McGraw-Hill, New York

STARK, J. (2006): The role of money: Money andmonetary policy in the twenty-first centuryIntroductory remarks, Fourth ECB Central BankingConference Frankfurt am Main, 9 November,http://www.ecb.int/press/key/date/2006/html/sp061109_1.en.html

TUMPEL-GUGERELL, G. (2006): Speech on theSwedbank's Economic Outlook Conference, Stock-holm, 18 September, http://www.ecb.int/press/key/date/2006/html/sp060918_1.en.html


53

Marján Attila

Az öregedés és az európainyugdíjrendszerek

EEurópának olyan demográfiai változásokkal kellszembenéznie, amelyek nagyságrendjüket és je-lentõségüket tekintve példa nélküliek. Természe-tes népességgyarapodása történelmi mélypontonvan, gyakorlatilag egyenlõ a nullával, és számosországban a bevándorlás lett a népességnövekedésbiztosításának legfontosabb vagy kizárólagos for-rása.

A termékenység mindenütt a népesség szinten-tartási küszöbe – 2,1 gyermek egy nõre számítva– alá süllyedt, sõt sok tagállamban ez az arány ke-vesebb mint 1,5 gyermek. Furcsa módon a család-centrikusabbnak tartott déli tagországokban(Olaszország, Görögország, Spanyolország) alegalacsonyabb ez a mutató.

A század közepére Európa népessége drámai-an csökken, a népesség fogyása öregedést jelent,az öregedés pedig az EU növekedési potenciál-jának csökkenését!

A nyugdíjkorúak arányának növekedése mi-att az unió GDP-növekedési kapacitása a mai2–2,25 százalékról 2040-re 1,25 százalékracsökkenhet.

Európának nincs könnyû dolga: növelniekell természetes szaporulatát, meg kell találnia anemzedékek közötti társadalmi egyensúlyt és agenerációs igazságosságot, valamint meg kell ta-lálnia a forrásokat a nyugdíjhoz és az egészség-ügyhöz kapcsolódó rohamléptekben növekvõkiadásokhoz.

DEMOGRÁFIA

Az Európai Unió népessége a bevándorlásnakköszönhetõen elõreláthatólag 2025-ig csekélymértékben növekszik majd, de ezt követõencsökkenni kezd: 2005-ben a lakosság száma 458millió, 2025-ben (a bõvítések hatását nem szá-molva) 469,5 millió (+2 százalék), 2030-banpedig 468,7 millió lesz. 2000 és 2030 között azeurópai népesség aránya a világ népességéhezmérten 12-rõl 6 százalékra fog csökkenni. A visszaesés még gyorsabb és jelentõsebb azaktív korú népesség (15 és 64 év közöttiek) kö-rében: 2005 és 2030 között az aktív korúak szá-ma 21 millió fõvel fog csökkenni.

A várható átlagéletkor folyamatosan növe-kedni fog, ami az európai egészségügyi ellátásés az életminõség javulásának következménye,az európaiak várható, egészségben megélt élet-kora folyamatosan nõ. A folyamat elõrelátha-tóan a jövõben is folytatódik, a férfiak és nõkvárható életkora közötti eltérés csökkenni fog,a születések száma pedig tartósan alacsony ma-rad. A baby-boom nemzedékeinek kevesebbutóda született, mint a korábbi generációknak.Az alacsony születési arányszámok számos té-nyezõvel magyarázhatók: a szakmai beilleszke-dés nehézségeivel, a lakáshiánnyal és magas la-kásárakkal, a szülõk magasabb életkorával az el-sõ gyermek születésekor, illetve a továbbtanu-


54

láshoz, karrierhez és családi élethez való hozzá-állás változásával. Az unió elvesztette demográ-fiai motorjait: azoknak a tagállamoknak, ahol2050-ig nem várható a népesség csökkenése,igen kicsi az aránya a teljes európai népességhezképest. Az öt legnépesebb tagállam közül 2005és 2050 között várhatóan csak a brit és francianépesség növekszik majd (+8 százalék, illetve+9,6 százalék). Egyes tagállamok népesség-csökkenése már 2015 elõtt megindul, és mérté-ke egyes esetekben 2050-re meghaladja a 10százalékot vagy akár a 15 százalékot is. A be-vándorlás a közelmúltban számos országbanenyhítette az alacsony születési arány követ-kezményeit, de komoly társadalmi problémá-kat vetett fel. A két új tagország (Bulgária ésRománia) helyzete tovább élezi a demográfiaikülönbségeket, és a rájuk vonatkozó elõrejelzé-sek a negatív tendenciákat erõsítik (2030-ig 21,illetve 11 százalékos népességcsökkenés), akár-csak az ENSZ EU-tagjelölt Horvátországra vo-natkozó statisztikái (–19 százalék). A töröknépesség viszont 2005 és 2030 között várható-an több mint 19 millió fõvel nõ (+25 százalék).

Az igazi problémát azonban nem az EU-25össznépességének csökkenése jelenti, hanem akorszerkezetben várható jelentõs változások. A 2010-tõl kezdõdõ 40 évben a munkaképeskorú népesség (15-tõl 64 éves korig) 48 millió-val, azaz 16 százalékkal esik vissza, miközben a65 felettiek száma 77 százalékkal emelkedik.Így a 65 év felettiek száma megduplázódik,2050-re már õk alkotják a népesség 51 százalé-kát. Nem számítva a még nem munkaképes ko-rú fiatalokat, döbbenetes és a gazdasági, illetvetársadalmi fejlõdésre nézve rendkívül veszélyestrend látszik kibontakozni: míg jelenleg négydolgozó jut egy idõsre, 2050-re ez az arány ket-tõ az egyhez lesz, vagyis az eltartottsági aránymegduplázódik. Érthetõ nyelven ez annyittesz, hogy jelenleg négy dolgozó tart el egynyugdíjast, a század közepére már csak kettõ!

A népesség csökkenésének vannak pozitívvonásai is: kevesebb ember kevesebb területet

foglal és kisebb a tülekedés az élelemért, az erõ-forrásokért. A népesség öregedése azt is jelen-ti, hogy az emberek hosszabb ideig élnek, leg-inkább a jó egészségi állapotuknak köszönhe-tõen. A népesség fogyása a jólét következmé-nye, illetve a jólétbõl eredõ megváltozott társa-dalmi viszonyoké. A jólét azonban messze töb-bet jelent, mint a magas életszínvonal. Korunk„minden lehetséges, tehát mindent akarok”nyugati társadalma sok tekintetben csapdábakerül saját fejlettsége miatt. Sok nõ a karrierjemiatt nem vállal gyermeket, de a családi kötelé-kek lazulása, a turbóglobalizáció korához kap-csolódó „általános életérzés” szintén azt ered-ményezi, hogy sokkal kevesebben vállalnakgyereket, mint néhány évtizeddel ezelõtt. Azeurópai társadalomban tehát egyre kevesebbember él egyre tovább, más szóval egyre öre-gebbek leszünk.

Az öregedés többszörös kihívást jelent. Egy-részt gyengíti a gazdaság teljesítõképességét, anövekedési potenciált. Másrészt tetemes költ-ségeket okoz az államnak a nyugdíj- és azegészségügyi kiadások megugrása miatt, ve-szélybe sodorva a nemzetgazdaságok finanszí-rozhatóságát. Harmadrészt jelentõs átalakulásteredményez a társadalmi viszonyokban és akárkomoly feszültségeket is okozhat a generációkközött, hiszen az egyre fogyatkozó fiatal gene-rációknak egyre több terhet kell vállalniuk azegyre népesebbé váló idõs generációkért.

Hogyan tudja Európa kezelni a hatalmas de-mográfiai változásokat? A század közepére Eu-rópa népessége olyan drámaian csökken, hogymég egyre több bevándorló érkezése is csakrészben tudja ellensúlyozni az öregedési tren-det. A népesség fogyása öregedést jelent, azöregedés pedig az EU növekedési potenciáljá-nak csökkenését! Az öregedés, vagyis a nyug-díjkorúak arányának növekedése miatt az unióGDP-növekedési kapacitása a mai 2–2,25 szá-zalékról 2040-re 1,25 százalékra csökkenhet.Ez pedig egyet jelent Európa marginalizálódá-sával. Ha a globális versenytársak növekedési


55

üteme a többszöröse a miénknek, könnyen be-láthatjuk, hogy lemaradásunk folyamatosan ésgyorsuló ütemben nõ velük szemben.

A legtöbb ember számára már egyértelmû,hogy Európa népességének elöregedése komo-lyan veszélyezteti a legtöbb EU-tagország ál-lamháztartását. Ugyanakkor nem figyelünkkellõen az öregedés gazdasági hatásaira. Az EUfoglalkoztatási rátája az elõrejelzések szerint2003-as 63 százalékról 2010-re 67 százalékraemelkedik és 2020-ban eléri a lisszaboni célki-tûzésekben meghatározott 70 százalékosarányt. A növekedés annak lesz köszönhetõ,hogy a nõk foglalkoztatottságának aránya ma-gasabb lesz, a mai 55 százalékról 65 százalékraemelkedik. Az idõsebb munkavállalók foglal-koztatottsága is növekedni fog, míg jelenleg az55 és 64 év közöttiek 40 százaléka marad mun-kában, 2025-ben már 50 százalékra számítha-tunk. Ez természetese pozitív fejleménynek te-kinthetõ, de ezek a változások egyben Európagazdasági növekedési potenciáljának csökkené-sét eredményezik. Az EU-15-ben a GDP jelen-legi éves átlagos potenciális növekedési rátája2,3 százalékról 2010 és 2030 között 1,8 száza-lékra csökken, majd ezt követõen 2050-ig 1,3százalékra esik vissza. A csökkenés még erõtel-jesebb lesz a tíz új tagállamban: a jelenlegi 4,3százalékról 3 százalékra 2011–2030-ig, majd 0,9százalékra 2031 és 2050 között. Mindezek azelõrevetített változások jelentõs gazdasági ésköltségvetési kihívásokat állítanak az EU elé.

A bevándorlás lesz a népességpótlás fõ esz-köze, de a munkaerõpótlásban betöltött szere-pe ennél kisebb lesz, hiszen a bevándorlók kö-zött általában az átlagnál jóval magasabb amunkanélküliség. Ezért a bevándorlás a társa-dalmi feszültségeken túl anyagi terheket is ró akormányokra. A nõi aktivitás növekedése szin-tén komoly potenciális erõforrás: a munkaké-pes korú lakosság már 2010-ben csökkenni fogaz EU-ban, de a tényleges foglalkoztatás ennekellenére 2017-ig nõni fog, ami kétharmad rész-ben a munkaerõpiacra lépõ nõknek lesz kö-

szönhetõ. Ezzel kapcsolatban pedig azt kell ki-találnia Európának, hogy a fokozódó nõi mun-kavállalás miként valósítható meg a gyermek-vállalás további csökkenése nélkül. A megválto-zó európai életforma miatt a nõk egyre késõbbvállalnak gyereket, gyakran addig várnak, amígtúl késõ lesz, és a párkapcsolatok egyre széle-sebb körében szorul ki a gyermekvállalás a kö-zéppontból. Egyedül Nagy-Britanniában évi 90 000 – amúgy kívánt – gyermek nem születikmeg azért, mert az anyák alapvetõen anyagiokokból a szülés elhalasztását és a karrier to-vábbfolyatatását választják. Minden harmadik,húszas éveinek elején szülõ brit nõ visszatérvea munka világába, rosszabbul fizetett állást tudcsak szerezni magának. A becslések szerint egy24 éves korában szülõ asszony mintegy 560ezer fontos anyagi veszteséget szenved életesorán, összevetve egy hasonló képesítésû, degyermektelen nõvel.

Az uniónak ugyanakkor tudatosítania kell,hogy az ifjúság egy olyan ritka kinccsé válik,amely nincs eléggé megbecsülve. 2004 decem-berében a munkanélküliek aránya a 25 év alatti-ak között 17,9 százalék volt, míg a 25 év felet-tiek között ugyanez az arány 7,7 százalék. A fi-atalok különösen ki vannak téve a szegénységkockázatának, vagyis az átlag 60 százalék alattijövedelemszintnek. A 16 és 24 év közöttiek 19százaléka sorolható ebbe a kategóriába, a 25 és64 év közöttiek 12 százalékával szemben. Ez azarány meghaladja még a 65 év feletti, idõs kor-osztálynál tapasztalható arányt is (17 százalék).

A generációk közötti feszültség fokozódásaegyáltalán nem lebecsülendõ társadalmi problé-ma. A nyugat-európai baby-boom generáció,vagyis a háború után születettek korosztályaegy sosem látott ütemben fejlõdõ gazdaságikörnyezetben nõtt fel, megnyerte a '68-as forra-dalmat és nagylelkû nyugdíjazásra számíthat. Eza generáció az európai aranykor generációja,amelyik ráadásul az anyagi felemelkedés köze-pette „elfelejtett” elegendõ számú utódról gon-doskodni. Az õket követõ generáció tehát erõ-


56

sen megfogyatkozva kénytelen jómódú felme-nõi nyugdíjáról gondoskodni. De a feszültségetnemcsak a generációs jövedelemtranszferegyensúlytalansága okozza, hanem az is, hogy aközéposztály új generációja számára a zsugoro-dó jóléti viszonyok közepette az idõs generációelállja az érvényesülés útját. A legnagyobb gene-rációs probléma Franciaországban mutatkozik,ahol a mai 20–40 éves generáció az elsõ a mo-dern történelemben, amelynek a szüleinél ala-csonyabb életszínvonalra kell felkészülnie.1973-ban csak minden tizenötödik friss diplo-más volt munka nélkül, ma már több mint min-den negyedik! A fizetések messze nem tartot-tak lépést az elmúlt két évtizedben a kétszeresé-re vagy háromszorosára dráguló ingatlanárak-kal, ami rendkívül nehézzé teszi a fiatalok lakás-hoz jutását. Mindez a jólét csökkenésén túl atársadalmi viszonyok megmerevedését, a gene-rációs mobilitás befagyását és a fiatal generációkegyre fokozódó elkeseredését eredményezi.Denis Jeambar, a neves francia újságíró – aki ma-ga is a baby-boom generáció tagja – könyörtelenszókimondással fogalmazott híres cikkében: „agyermekeink gyûlölni fognak minket.”

Az öregedés jelentõsen növeli az egészség-ügyi és gondozási kiadásokat is, de a társada-lom egyre öregebbé válása nemcsak a költség-vetéseknek, de a vállalati nyugdíjalapoknak ésaz életbiztosítóknak is igen komoly gazdaságikihívást jelentenek. Mivel ezek a vállalatok ha-talmas összegû szerzõdéseket kezelnek, másszóval hatalmas összegû fizetési ígérvényekettesznek ügyfeleiknek, a demográfiai változá-soknak rendkívül jelentõs anyagi vonzatai van-nak. A BAE nevû ûrtechnológiai cég például,amikor 2005-ben, tíz évvel az elõzõ felülvizsgá-lat után újraértékelte a vállalati nyugdíjalapjakilátásait – bekalkulálva a demográfiai kilátá-sokban bekövetkezett változásokat – 2,1 milli-árd fonttal (3,7 milliárd euró!) megemelte anyugdíjalap várható kiadásaira vonatkozó elõ-rejelzéseit. A londoni tõzsdén a top 100 vállalatközött jegyzett cégek közül a Rentokill volt az

elsõ, amely 2005 végén bejelentette, hogy befa-gyasztja fix nyugdíjat ígérõ vállalati nyugdíj-alapját, mert az majd félmilliárd eurós hiánnyalküzd. A top 100 angol cég nyugdíjalapjának hi-ányát a Deloitte and Touche több mint 100 mil-liárd fontra becsülte!

A foglalkoztatottság szintje a romló demog-ráfiai trendek ellenére az elkövetkezõ tíz évbenkellõen magas lesz ahhoz, hogy Európa gazda-sági növekedése ne szenvedjen végzetes csa-pást. Ennek feltétele az, hogy a munkanélküli-ségi tendenciák megforduljanak és még idõbenbeinduljanak a reformok. A csökkenõ munka-erõbázis miatt Európának az egyetlen lehetõsé-ge a gazdasági növekedésre, ha gazdaságánakhatékonyságát, vagyis versenyképességét növe-li. Az öregedés néhány évtizeden belül a felérecsökkenti az európai országok növekedési po-tenciálját, de a legrosszabb a kelet-közép-euró-pai országok helyzete lesz, mert a jelenlegi 4,5százalékos növekedési ütemük 2030-ra egy szá-zalék alá fog csökkenni. (Lásd 1. táblázat)A társadalom öregedésébõl eredõ talán legna-gyobb gazdasági veszélyforrás az európai nyug-díjrendszerek fenntarthatatlansága, ezért a kö-zeljövõ egyik legnagyobb feladata a nyugdíjre-form végrehajtása.

A „NYUGDÍJBOMBA”

Európa egy ketyegõ nyugdíjbombán ül, vagyisa jelenlegi európai nyugdíjrendszerek fenntart-hatatlanok. Az ellátásra szorulók aránya roha-mosan nõ, fõleg a legidõsebbek szegmensében(ami egyébként komoly kihívás a biztosítók ésa magánnyugdíjalapok számára is). Ennek többoka is van: a világháború utáni baby-boom ge-neráció most kerül nyugdíjas korba, az európainépességnövekedés ugyanakkor meredekencsökkenõ tendenciát mutat, és a várható élet-kor is egyre inkább kitolódik az egyre korsze-rûbb egészségügyi ellátás miatt, ami az idõs el-tartottak arányának megduplázódását eredmé-


57

nyezi 2050-re (50 százalék, szemben a mai 24százalékkal).

A népesség rohamos öregedése katasztrófá-val fenyegeti az európai államháztartásokat is,ha a tagállamok nem hajtanak végre radikális re-formokat jóléti ellátórendszerükben. A népes-ség öregedése a közkiadásokat 2050-re GDP-arányosan 3–7 százalékponttal növeli meg. A közkiadások növekedésének oroszlánrészét2010-tõl kezdõdõen a nyugdíjak emelkedéseteszi majd ki. Az idõsödõ népesség eltartásánakköltségvetési terhei alapvetõ reformok nélkülolyan pénzügyi terheket rónak a fejlett ipari or-szágokra, hogy néhány évtizeden belül a legna-gyobbak adóskockázati besorolásai is a jelenle-gi elsõrendû befektetõi szintrõl a spekulatívsávba süllyedhetnek – áll a Standard & Poor's2005 elején készült elemzésében. A hitelminõ-sítõ számításai szerint – amelyek a költségekemelkedésének jelenlegi ütemét vetítik ki a kö-vetkezõ évtizedekre, feltételezve, hogy a nyug-díj-finanszírozási rendszerekben nem lesz ér-demi változás – 2050-re az USA államadósságaa jelenlegi 65 százalékos GDP-arányos szintrõl239-re nõ, Franciaországé 66-ról 235-re, Né-metországé pedig 68-ról 221 százalékra duz-zad. Ha ez valóban így történik, a négy vezetõipari hatalom mai AAA-szintû, legmagasabbadóskockázati osztályzata 2035 elõtt a BBB-sávalatti spekulatív kategóriába süllyed.

2030-ra az öt legnagyobb EU-tagállam(Egyesült Királyság, Franciaország, Németor-szág, Olaszország és Spanyolország) lakosságá-nak 25 százaléka lesz 65 év fölötti. Németor-szágban például a nyugdíjkiadások a GDP 18,5százalékát fogják elszívni 2035-ben, amikor alakosság 36 százaléka 60 éven felüli lesz. E fel-ismerés nyomán azokban a tagállamokban is el-kezdték kiépíteni a piaci alapokon nyugvónyugdíjsémákat, ahol eddig még nem vezettékbe. A német kormányzat az államháztartásbólfizetett járadék garantált szintjének csökkenté-sével, illetve egy adókedvezményekkel és államitámogatással megerõsített, ám nem kötelezõtõkefedezeti pillér bevezetésével igyekszik ha-tástalanítani a demográfiai idõzített bombát.

Az európai döntéshozók helyzetét továbbbonyolítja a stabilitási és növekedési egyez-mény is, amely a közös pénz biztonsága érde-kében a GDP 3 százalékában maximálja a tagál-lamok államháztartási hiányát, korlátot szabvaa nyugdíjrendszerek eladósodásának is. A probléma gyökere abban rejlik, hogy jelenlega tagállami nyugdíjrendszerek döntõen az álla-mi nyugdíjon alapulnak (amelyek a munkábanlévõk járulékbefizetéseibõl finanszírozzák azaktuális nyugdíjakat). Kizárólag Nagy-Britan-niában és Hollandiában mondható elég fejlett-nek a magánnyugdíjszegmens a jelenlegi tagál-lamok közül. A brit nyugdíjalapok már régóta

1. táblázat

EURÓPAI DEMOGRÁFIAI TRENDEK (EU-25)(százalékváltozás)

2005–2050 2005–2010 2010–2030 2030–2050Össznépesség –1,9 1,2 1,1 – 4,2

Gyerekek (0–14 év) –18,6 –3,1 –8,5 –8,2

Fiatalok (15–24 év) –24,3 –4,1 –12,0 –10,2

Fiatal felnõttek (25–39 év) –25,0 –3,9 –15,6 –7,5

Felnõttek (40–54 év) –19,0 4,1 –9,8 –13,8

Idõsebb munkaképes korúak (55–64 év) 9,1 9,5 15,3 –13,6

Idõskorúak (65–79 év) 44,5 3,4 37,3 1,8

Legidõsebb korúak (80+ év) 171,6 16,5 54,0 50,8

Forrás: EUROSTAT, 2004


58

szívesen fektetnek részvényekbe is, a hollan-dok csak az utóbbi idõben kezdtek elpártolni abiztosabbnak tartott kötvényektõl. (Részvény-befektetéseik aránya 2003-ben már elérte a 40százalékot.) Ezek az országok a magán-nyugdíjpénztárak befektetéseinek további EU-szintû liberalizálását javasolják, de az ezredfor-dulós tõzsdei buborék látványos kipukkanása,vagyis tõzsdei befektetések elértéktelenedésesokakat óvatosságra int.

Két típusú nyugdíj létezik: az egyik eszközö-ket akkumulál, vagyis az egyén megtakarításaitkamatoztatja, a másik, a hagyományos államinyugdíj, aminek az alapja adóbevétel, vagyis amunkavállalók és a munkaadók nyugdíjjárulék-befizetése. A hagyományos nyugdíjmegoldás-ban az állam megadóztatja a munkát, hogynyugdíjat tudjon fizetni a már nem dolgozónyugdíjasoknak. Ahogy növekszik a nyugdíja-sok aránya, úgy csökken a számukra rendelke-zésre álló pénz, vagy úgy növekszik a dolgozókbefizetése, esetleg mindkettõ egyszerre. Haalacsonyak a befizetések, az eredmény szegény-ség, ha magasak, túl nagyok a társadalmi költsé-gek. De tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy azakkumuláló nyugdíjakra, vagyis a saját magunkszámára külön számlán gyûjtött és a nyugdíj-alapok által befektetett nyugdíjakra nincsenkedvezõtlen hatással az általános öregedés.Ahogy csökken az aktív és keresletet generálómunkavállaló, úgy csökken azok száma, akik anyugdíjalapok által befektetni szándékozotteszközöket (vagyis a nyugdíjasok nyugdíjátmegtestesítõ értékpapírokat) megvásárolják éspiaci értékét növelik. A torta mindenképpencsökken tehát, igaz, az akkumulatív nyugdíjsokkal immunisabb az öregedésre. Ha ehhezmég azt is hozzávesszük, hogy a nyugdíjprob-lémával rendelkezõ országok éppen a magas jö-vedelmû országok, amelyek az új félelmetesversenytársak megjelenése miatt nem engedhe-tik meg maguknak, hogy adóikat – legyen azakár a nyugdíjjárulék – tovább emeljék, világoslesz, hogy az igazi megoldás hosszú távon az

egyenlet másik oldalán keresendõ: fel kellemelni a nyugdíjba vonulás korhatárát.

Németország már 2001-ben elkezdte Eu-rópa legrégebbi nyugdíjrendszerének, a 130 éveBismarck által létrehozott német rendszernek amegreformálását, de a demográfiai elõrejelzé-sek olyan drámaiak (2050-re a 80 éven felüliekaránya a jelenlegi 4-rõl 12 százalékra emelke-dik), hogy ezek a lépések messze nem bizonyul-tak elegendõnek. A nyugdíjreform bevezetéseFranciaországban és Ausztriában is elementáristársadalmi ellenkezést váltott ki az elmúlt idõ-szakban. A hagyományos nyugdíjrendszerekfenntarthatóságát az adott demográfiai trendekmellett vagy a hozzájárulások növelésével, vagya nyugdíjak csökkentésével, vagy a nyugdíjkor-határ kitolásával lehet megoldani. Lehetetlentehát egyszerû és népszerû megoldást találni. A hiányzó munkaerõ pótlása szintén fogas kér-dés, amit az is mutat, hogy a bõvítés után szin-te minden régi tagállam évekre lezárta munka-erõpiacát az új tagországok elõtt. Nyilvánvaló,hogy az aktuálpolitikai megközelítés, illetve ahosszú távú demográfiai trendek elemzésénalapuló stratégiai gondolkodás egyelõre nemfér meg egymás mellett. A helyzet azonbanolyan súlyos, hogy ha recsegve-ropogva is, demindenhol beindult a reformgépezet.

Nagy-Britanniában – ahol csakúgy, mintszerte Európában – a második világháborút kö-vetõ demográfiai hullám generációi megkezd-ték nyugdíjba vonulásukat. 1950-ben még min-den nyugdíjasra öt munkaképes korú személyjutott, 2050-re azonban már csak két aktív ke-resõ jut majd egy nyugdíjasra. Ennek megfele-lõen – dacára a fejlett piaci alapú nyugdíjpillér-nek – Nagy-Britanniában is a nyugdíjválság szá-mít az egyik legnagyobb gazdasági-társadalmiproblémának. A kérdés kezelésére több reform-elképzelés is született már és merült feledésbe.A neves szakértõkbõl álló nyugdíjbizottság2005-ben hozta nyilvánosságra nagy érdeklõ-déssel várt reformjavaslatát, ami fokozatosanemelné és egységesítené a nyugdíjkorhatárt,


59

amely most 65, illetve 63 év. 2030-tól 66, 2050-tõl pedig 68 éves kortól mehetnének nyugdíjbaa dolgozók. Az új javaslat szociálisan érzéke-nyebb lesz, mert bevezeti a mindenki számáraelérhetõ alapnyugdíjat, ezáltal azonban nõnifognak a kincstár nyugdíj jellegû kiadásai, jólle-het a brit kormány még így is csak fele annyitfog nyugdíjakra költeni (a GDP 8 százalékát2050-ben), mint a kontinentális szociális piac-gazdaságok, mint például Németország. Nagy-Britannia egyébként az USA és Mexikó melletta legszûkmarkúbb ország a nyugdíj- és egész-ségügyi kiadások tekintetében. Hosszú távonez, továbbá az a tény, hogy a piaci alapú nyug-díjalapok ott a legfejlettebbek – ismerve, hogya brit ellátórendszer sok tekintetben szegénye-sebb a kontinentális országokénál – a költség-vetési fenntarthatóság fontos záloga. Komolyfinanszírozási gondokkal küszködnek a britvállalati és magánnyugdíjpénztárak is, amelyeksikere alapvetõen a tõzsdei árfolyamok alakulá-sától függ, így megsínylik, ha a tõzsdék rosz-szabbul teljesítenek. A vállalati nyugdíjalapoktetemes hiányt halmoztak fel, így kénytelenekvoltak visszavenni a tagoknak tett ígéretekbõlis. A fix nyugdíjat ígérõ vállalati magánnyugdíj-alapok tagsága 1995-ben még több mint ötmil-lió fõ volt, 2005-ben már csak kétmillió.

A német társadalom gondja hasonló: ha atrend nem változik, 2030-ban minden harma-dik német állampolgár nyugdíjas lesz. Súlyosgenerációs konfliktusoktól lehet tartani, hiszena szociális reformokért – vagyis a nadrágszíjmeghúzásáért – fõként a fiataloknak kell majdáldozatokat hozniuk. A kereszténydemokrata-szociáldemokrata nagykoalíció az eddigi 65 év-rõl fokozatosan 67 évre emeli a nyugdíjkorha-tárt, ami várhatóan az 1970 után született gene-rációt fogja elõször érinteni. A reform befa-gyasztja a nyugdíjak összegét és fél százalékkalfelemeli a nyugdíjjárulékot, ami idõlegesenmegoldja a horribilis összeggel – évi 230 milli-árd euróval – gazdálkodó nyugdíjkassza gond-jait, amit az is tovább súlyosbított, hogy az új-

raegyesítés után az üres keletnémet nyugdíj-kasszát is a nyugatiaknak kellett feltölteniük. A bismarcki nyugdíjbiztosító rendszert folya-matosan reformálgatták már az utóbbi idõk-ben: a legjelentõsebb változás – mint már emlí-tettem – 2001-ben történt, amikor bevezették atöbbpilléres nyugdíjrendszert. A legfontosabbpillér továbbra is a kötelezõ nyugdíjbefizetésenalapuló pillér. Egyre népszerûbb azonban amunkavállaló és az állam befizetéseibõl felépü-lõ kiegészítõ pillér – a Walter Riester pénzügy-miniszterrõl elnevezett – Riester-nyugdíj, és lé-tezik számos, fõként adójóváírással támogatottmagánnyugdíjpénztár is.

2003 tavaszán Párizs utcái újra megteltekdemonstrálókkal, akik akkor a készülõ nyugdíj-reform ellen tiltakoztak. A reform, amely meg-emeli a nyugdíjkorhatárt és az öngondoskodásirányába tolja el a rendszert, mégis megszüle-tett. A francia törvény azonban a francia tradí-cióknak megfelelõen megállapít egy nyugdíjmi-nimumot is, amelyet mindenképpen meg kellkapnia a nyugállományba vonult állampolgár-nak. A bérbõl élõknek és a mezõgazdasági dol-gozóknak, valamint a kisiparosoknak és a ke-reskedelmi dolgozóknak minimum 534 eurótkell kapniuk, ha negyven év munkaviszonyt feltudnak mutatni. Hasonló a helyzet a köztiszt-viselõk és a közalkalmazottak esetében. A ma-gas beosztású hivatalnokok, a magánszektor-ban dolgozók, a vállalkozók és a menedzserekmár huszonöt éves pálya után megkaphatják aminimális 945 eurót. Ugyanakkor a törvényalapján a nyugdíj a mindenkori minimálbérhezis kapcsolódik: eszerint 2008-tól minden nyug-díjasnak meg kell kapnia a mindenkori mini-málbér minimum 85 százalékát. A korhatár 65évre emelkedik, de hatvanéves kortól is nyug-díjba lehet menni, ha bizonyított a negyvenévesmunkaviszony megléte. Franciaországban istöbb lábon áll a nyugdíjrendszer, így járulékfi-zetés önkéntes alapon is lehetséges a magasabbnyugdíj reményében, de maximum a jövedelem50 százalékáig. Az állami kezelésben lévõ hatal-


60

mas nyugdíjalap, az FRR, amelyet 1999-bennagy ovációval indítottak az útjára a gyenge lá-bakon álló hagyományos állami nyugdíjrend-szer kisegítése céljából, a tervezett 150 milliárdeurós tõkének csak a felét tudja majd vélhetõenösszegyûjteni. Az alap hízlalásának forrásátgyakorlatilag állami támogatások képezik adók-ból és privatizációs bevételekbõl. A kudarc is-mét világossá teszi, hogy a torta mérete nemnõ, hanem csökken és lehetetlen a forrásokpuszta átnevezésével új bevételekhez jutni.

Az olasz lakosság egynegyede 2015-re 65éven felüli lesz, miközben az átlagos életkor aférfiaknál és a nõknél is kezdi túllépni a nyolcvanévet. A nyugdíjreform szükségessége tehát nemis kérdés. A 2008-tól életbe lépõ reform alapjána nyugdíjkorhatár 65 év vagy negyven év munka-viszony lesz, de aki ezután is állásban marad,nettó 32 százalékos bértöbblethez is juthat. A reformok úgy kellenek, mint egy falat kenyér,hiszen az olasz nyugdíjpénztárak az összeomlásszélére kerültek, és az ország költségvetési kilá-tásai sem rózsásak. Az idõsek mégsem szegé-nyek, hiszen még mindig a hatvan-hetven évesekélnek a legjobban. A mai fiatalokkal ellentétbenaz õ generációjuknak biztos munkahelye volt,pénzt tudott félretenni, lakást tudott vásárolni: a'70-es, '80-as évek dolce vitája után stabil és je-lentõs nyugdíjat kapnak.

A portugál kormány 2006 tavaszán fogad-ta el az Európában páratlanul mélyrehatónakszámító nyugdíjreformot, amelyben az is szere-pel, hogy a kettõnél kevesebb gyermekkel ren-delkezõ családok magasabb nyugdíj-hozzájáru-lást kötelesek fizetni az államnak a generációsszolidaritás elvének jegyében. A munkavállalókválaszthatnak: vagy tovább dolgoznak, vagytöbb nyugdíj-hozzájárulást fizetnek. Az újrendszer része lesz egy „fenntarthatósági koef-ficiens” is, aminek a lényege az, hogy a nyugdíjösszege folyamatosan változhat, követve a vár-ható élettartam növekedését. Például, ha a kö-vetkezõ tíz év alatt egy évvel nõ a várható élet-kor, akkor a tíz év múlva nyugdíjba vonulók

nyugdíja öt százalékkal csökkenni fog. A refor-mokra égetõ szükség volt, hiszen a nyugdíj-rendszer olyan nagylelkû volt (esetenként egyember magasabb nyugdíjat kapott végsõ fizeté-sénél), hogy 2015-re anyagilag összeomlottvolna. Ehhez hozzá kell még venni azt is, hogya megszületõ gyermekek száma is drámaian (35százalékkal) csökkent az elmúlt harminc évben.Jelenleg a 65 felettiek aránya 7 százalék, de2050-ben már minden harmadik portugál ebbea korosztályba fog tartozni.

Akadnak, akik tagadják a nyugdíjbomba lé-tezését, és nem látnak problémát a társadalomöregedésében. A Tomorrow's Company nevûangol kutatóintézet tanulmánya szerint az egyrenövekvõ produktivitás ellensúlyozza a társada-lom elöregedése miatti negatív hatásokat. Sze-rintük nem a 65 év felettiek és a dolgozó korú la-kosság számát kellene összehasonlítani, ennélsokkal mélyrehatóbb következtetéseket lehet le-vonni abból, ha a dolgozó emberek számát anem dolgozókéval vetjük össze. Elismerve, hogya módszertani felvetésben van némi igazság, ha-misnak és veszélyesnek is tartom az optimistamegközelítést. A kormányoknak igenis komo-lyan kell venniük az öregedés problémáját, ésmélyreható reformokat kell végrehajtaniuk anyugdíjrendszerekben és a többi ellátórendszerterületén egyaránt. És ez nem csak Európábanvan így, Kínában is fejvesztve próbálják megerõ-síteni az egyelõre embrionális állapotban lévõnyugdíjrendszert. A hagyományos, az állami ad-minisztrációra és a vállalatokra építõ nyugdíj-rendszer szétesett és még nincs megfelelõ alter-natíva. A régi egy tényleges befizetések nélkülikifizetési, kiutalási rendszer volt, amelyet egybefizetõ-kifizetõ rendszer kiépítésével próbál-nak helyettesíteni. Elindították a személyesnyugdíjszámlák rendszerét is, amelybe igyekez-nek beterelni az önfoglalkoztatókat, a migránsmunkásokat és a parasztokat is, de a legtöbb do-log egyelõre csak a szándék szintjén létezik. Ja-pán nyugdíjrendszere is nagy változásokon esikát: 2001-ben amerikai mintára bevezették a fix


61

befizetésekre alapuló magánnyugdíjalapokat,amelyekbe négy év alatt másfél millió munkavál-laló lépett be.

A LEHETSÉGES MEGOLDÁSOK

Rendkívül fontos, hogy az európai tagállamokszembenézzenek az öregedés kihívásaival. A kormányoknak ehhez javítaniuk kell költség-vetési pozícióikat, jelentõsen csökkenteni kellállamadósságukat, és feltétlenül szükség van anyugdíj, illetve az egészségbiztosítási rendsze-rek átfogó reformjára. A munkaerõ-piaci refor-mok során figyelembe kell venni, hogy a várha-tó élettartam megnõ (a 2003-as átlagos 61,5 év-rõl 2050-re 62,4 évre), így el kell mozdulni astatikus nyugdíjkorhatártól és dinamikusan kellkezelni, hogy meddig maradjanak a munkavál-lalók gazdaságilag aktívak. Ehhez természete-sen szükség van a kor szerinti megkülönbözte-tés elleni lépésekre, a megfelelõ bér- és adó-rendszerre és az élethosszig tartó tanulás elõ-mozdítására.

Az 55 év felettiek aránya a munkaerõpiaconfolyamatosan nõni fog, a vállalatoknak ezért fo-kozottan támaszkodniuk kell majd az „idõsö-dõ” munkavállalók alkalmazására, megtartásáraés továbbképzésére. A vállalati innovációs stra-tégiák kialakítása során egyre fontosabb faktorlesz a társadalom öregedésének ténye, legyenszó a közlekedési, a turisztikai vagy a pénzügyiszolgáltatási szektorról. Az idõs korosztály ará-nyának jelentõs növekedésével a társadalmi fo-gyasztás szerkezete is megváltozik, ami elõtérbehelyezhet bizonyos termékeket és szolgáltatá-sokat. Az egyik legfontosabb cél, hogy az idõs-korúak tovább folytathassák a munkájukat vagya nyugdíj mellett részidõs munkát is vállalhassa-nak, mint ahogy azt az Egyesült Államokban ki-alakuló tendencia is mutatja. Míg a 65 és 74 évközöttiek munkavállalási aránya (2003-ban) azEU-ban mindössze 5,6 százalék volt, addig azUSA-ban 18,5 százalék.

A munkaerõpiac reformja kulcsszavának arugalmasságnak kell lennie, a fiatalok szem-pontjából is. Elõfordulhat, hogy az aktív fiata-lok több idõt szeretnének fordítani gyermeke-ikre; ugyanakkor életük egy másik szakaszábantöbbet kívánnak majd dolgozni, ezért a munka-körök, illetve a foglalkoztatás rugalmasabb,újabb szervezési módjának elterjedésére vanszükség. Már csak azért is, mert a fiatalok ta-nulmányainak idõtartama folyamatosan nõ. A legfontosabb feladat azonban az 55 év felet-tiek munkavállalási kedvének és lehetõségénekjavítása. Ez csak akkor lesz lehetséges, ha a je-lenlegi szabályokat, amelyek a korai nyugdíjbavonulást a munkaerõpiacon maradásnál kívána-tosabb választássá teszik, megváltoztatják atagállamok, például adózási, továbbképzési ésbérpolitikai koncepciójuknak az öregedést fi-gyelembe vevõ áthangolásával. Fontos az is,hogy jelentõsen javuljon az idõsek testi és men-tális egészségét szolgálni hivatott egészségügyiszolgáltatások minõsége. Ennek egyik fontoseszköze lehetne a valódi egységes európaiegészségügyi piac megteremtése, vagyis az,hogy a betegek bármely európai egészségügyirendszer szolgáltatásait igénybe vegyék ahhozhasonlóan, ahogy már évtizedek óta vásárolnakkülföldi fogyasztási cikkeket, és vesznek igény-be külföldrõl számtalan szolgáltatást. Óhatatla-nul ki kell tolni a korhatárt is jó néhány évvel,és valószínûleg be kell vezetni a korhatár fixmeghatározása helyett egy olyan rugalmasrendszert, amelyben a korhatár figyelembe ve-szi az átlagéletkorban bekövetkezõ változást,vagyis annak folyamatos növekedését.

A nyugdíjrendszer átalakításakor érdemes fi-gyelembe venni azt is, hogy a tradicionális tár-sadalmakban évszázadokon keresztül a gyer-mekek gondoskodtak megöregedett szüleikrõl,vagyis a fiatal generációk felnövekedve erõfor-rásokat csatornáztak vissza a már munkaképte-len szüleik számára. A modern felosztó-kirovórendszerek lényege tulajdonképpen ugyanez,azzal a fontos különbséggel, hogy megszûnt a


62

családi kapcsolat jelentõsége a rendszerben. Ezazonban nem változtat azon a tényen, hogy mi-nél több fiatal van a rendszerben, annál többerõforrást lehet az idõsek rendelkezésére bo-csátani. A nagycsaládra alapuló generációstranszferhez való visszatérés természetesennonszensz lenne, de annak figyelembevétele anyugdíjjogosultság mértékének megállapítása-kor, hogy az adott szülõ hány gyermekkel járulhozzá a társadalmi munkaerõbázishoz, egyálta-lán nem az ördögtõl való gondolat. Láttuk,hogy Portugália be is vezette ezt a logikát a re-formja során.

A magánnyugdíj-megoldásoknál el kell moz-dulni a fix nyugdíjat ígérõ szerzõdésektõl a fixbefizetést meghatározó szerzõdések irányába,mivel a nyugdíjaskor rendkívüli meghosszab-bodása miatt már képtelenség garantálni a fixkifizetéseket. Át kell gondolni a vállalati nyug-díjalapok relevanciáját is egy olyan világban,ahol a munkavállalók már régen nem egy cégnéltöltik el teljes munkás életüket, hanem a fel-gyorsult és egyre változó világ körülményeihezalkalmazkodva számtalanszor váltanak munka-helyet akár egy évtized alatt is. A munkahelyigondoskodás a nyugdíjba vonult munkavállaló-ról idejétmúlt koncepció, és az Enronhoz ha-sonló esetek arra is figyelmeztetnek: nem biz-tos, hogy nyugdíjunk jó kezekben van fõnöke-inknél.

Európának nincs könnyû dolga: növelni kelltermészetes szaporulatát, meg kell találnia anemzedékek közötti társadalmi egyensúlyt és agenerációs igazságosságot, és meg kell találnia aforrásokat a nyugdíjhoz és az egészségügyhözkapcsolódó, rohamléptekben növekvõ kiadá-sokhoz. A növekvõ kiadások nem vezethetnekköltségvetési túlköltekezéshez, mert az nem-csak a közös európai valutát, de a nemzetgazda-ságok egyensúlyát és ezen keresztül a társadal-mi békét is veszélybe sodorná. Az „elõremene-külés” legfontosabb eszközei a gyermekvállalásösztönzése, az európai munkavégzés, vagyis azeurópai munkaerõ hatékonyságának növelése,

az emberek minél idõsebb korig való munká-ban tartása a munkaerõ-piaci és egyéb szabá-lyok korszerûsítésével, illetve a nyugdíjrend-szerek reformjának végrehajtása. A népesedés-politikában új, az öregedést, illetve a csökkenõnépszaporulatot figyelembe vevõ horizontálismegközelítés szükséges. A negatív demográfiaitrendektõl sújtott országok különbözõ eszkö-zökkel próbálnak segíteni a helyzeten. Japán-ban a házasságok számának növekedését azegyedülállók számára szponzorált randevú- éskirándulási szolgáltatásokkal segítik. Francia-ország 2005-ben bejelentette, hogy „pénzjuta-lomban” részesíti a harmadik gyereket is bevál-laló anyákat. A skandináv országok ennél némi-leg szofisztikáltabb politikát folytatnak és agyermekgondozás, illetve a szülési, gyermek-gondozási szabadság rendszerét fejlesztik. Van-nak olyan országok is, amelyekben nehezebb a„népesedéspolitikai” reformok sorsa. Spanyol-országban a francói, Németországban pedig anáci múlt emléke miatt, Angliában pedig ami-att, mert ott az államnak a magánéletbe való be-leszólása évszázados politikai tabu.

Az Európán kívüli bevándorlás ellensúlyoz-hatja a 2025-ig bekövetkezõ népességcsökke-nés mértékét, noha ez önmagában nem jelentteljes megoldást az öregedés által okozottproblémákra, illetve nem helyettesítheti a gaz-dasági reformokat. A bevándorlás lesz min-denesetre az oka annak, hogy az európai társa-dalom nem fog fogyatkozni a következõ évti-zedekben, ami egyben azt is jelenti, hogy Eu-rópának 2050-re egy 70–80 milliós moszlimkisebbséggel kell megtalálnia a normálisegyüttélés receptjét, ami valószínûleg nemlesz a világ legegyszerûbb feladata.

A munkakedv, vagyis a munka világában va-ló részvétel ösztönzése a másik módja a gazda-sági növekedés biztosításának. A számításokszerint a munkavállalási szint 7 százalékkal va-ló növelésének gazdasági elõnyei éppen akko-rák, mint ha 1,3 millió bevándorlót fogadna beEurópa.


63

BLANCHARD, O. (2004): The Economic Future ofEurope, NBER (National Bureau of EconomicResearch), Working Paper n° 10310, February

Centre for European Reform (2006): EU 2010 – A programme for reform, Manifesto, Brussels

European Commission (2005): Confrontingdemographic change: a new solidarity between thegenerations, Green Paper, COM (2005) 94, 16March

International Monetary Fund (2004): AdvancingStructural Reforms – World Economic Outlook, April

MARJÁN A. (2005): Európa pénzügyei, Sanoma, Bu-dapest

MARJÁN A. (2006): Az Európai Unió gazdasága, II.kiadás, HVG Kiadó, Budapest

MARJÁN A. (2007): Európa sorsa – Az öreg hölgy ésa bika, HVG Kiadó, Budapest

PISANI-FERRY, J. – SAPIR, A. (2006): Last exit toLisbon, Bruegel Policy Brief, 14 March

SAPIR et al. (2004): An agenda for a growing Europe:The Sapir Report, Oxford University Press

IRODALOM

KÖZPÉNZÜGYEK

64

Stark Antal

Kultúra és finanszírozása

AA kultúra a társadalom ismereteinek, erkölcsinormáinak, szimbólumainak, életmódbeli voná-sainak, tanult viselkedési mintáinak összessége. A kultúra a társadalom életstílusa, az elõzõ gene-rációktól átvett örökség, a gondolkodás, a világ-szemlélet módja, tanulással, mûvelõdéssel meg-szerezhetõ szellemi színvonal. A kultúra nagyonsokféle módon meghatározható kategória, talánlegáltalánosabb értelmezése, hogy a mûveltség te-rületeinek összessége. Meghatározza mindennapiéletünket, alapja a társadalmi, gazdasági fejlõdés-nek. Közvetlen társadalmi, gazdasági hatása aligvagy egyáltalán nem számszerûsíthetõ, de szerepea társadalom és gazdaság folyamataiban nyomonkövethetõ. A kulturális felemelkedést minden po-litikai eszmerendszer zászlajára tûzi és abban ál-talános közmegegyezés van, hogy ezt az államnakelõ kell segítenie.

A KULTURÁLIS FEJLÕDÉS NÉHÁNY JELLEMZÕJE

Az államháztartás reformja, az ország konver-genciaprogramja elkerülhetetlen feladattá tesziaz állami szerepvállalás újragondolását a társa-dalom és a nemzetgazdaság minden területén.Vannak területek, ahol az állam szerepe vitatha-tatlan, legfeljebb a mértékek, módszerek vitat-hatók. Ilyen az oktatás, egészségügy, szociális

ellátás. Vannak területek, ahol a társadalmi igé-nyek kielégítésében komoly szerepe van a piac-nak, az öngondoskodásnak, a társadalmi ön-szervezõdésnek is az állam mellett. Idetartoziktöbbek között a kultúra mint termék és szol-gáltatás.

Választ kell találni arra, hogy a kultúra, aközmûvelõdés melyik szelete igényel államigondoskodást és milyen mértékût, melyik te-hetõ ki a piac szabályozó erejének. A válaszhozszükséges felmérni az ország kulturális állapo-tát, annak rendszerváltás után bekövetkezettváltozásait. Fel kell tárni a kultúra hordozói-nak, közvetítõinek helyzetét, fogyasztásánaktendenciáit. Ezek, valamint az elérendõ célokalapján alakítható ki az aktív kultúrpolitikátmegalapozó állami cselekvési program.

A társadalom kulturális kereslete folyamato-san változik, a hagyományos kultúrahordozókszerepébõl egyre többet vett át – vitatható szín-vonalon – a vizuális média, a televízió, majd azelektronikus szolgáltatások sokfélesége. Rész-ben ezek, részben a társadalmi fejlõdés hatásáraformálódik a kulturális kereslet, amelynek né-hány fõ változási irányát az alábbiakban próbá-lom nagyon vázlatosan érzékeltetni.

A kultúra leghagyományosabb közvetítõ-je az irodalom, illetve anyagi megjelenítõje akönyv. A könyvkiadás és a könyvtárak néhányjellemzõ mutatója az 1. táblázat szerint alakult.

KÖZPÉNZÜGYEK

1. táblázat

KÖNYVKIADÁS, KÖNYVTÁR

Megnevezés 1980 1990 2000 2005Kiadott könyvek

száma db 8 241 7 464 8 986 12 898

példányszáma ezer db 94 700 113 112 35 246 40 974

Könyvtárak száma db 10 498 7 350 4 491 4 838

ebbõl: országos db – – 12 17

települési db 4 915 4 179 3 132 3 230

munkahelyi és egyéb db 5 583 3 171 1 340 1 591

Könyvtári látogatások száma ezer fõ 19 988 18 939 23 029 28 056

Könyvtárosok száma fõ 3 535 3 976 5 979 6 972

Költségvetési kiadás millió forint 715 3 469 17 573 28 482

2. táblázat

LEVÉLTÁRAK

Megnevezés 1980 1990 2000 2005Levéltárak száma db 29 35 73 85

Kutatók száma fõ – 5 219 10 997 11 965

Ügyfelek száma fõ – 10 060 19 970 38 666

Alkalmazottak száma fõ 610 816 978 1 129

Költségvetési kiadás millió forint – – 2 776 6 179

3. táblázat

MÚZEUMOK

Megnevezés 1980 1990 2000 2005Múzeumok száma db 487 754 812 772

Egyedi mûtárgy ezer darab 7 695 10 354 12 739 28 374

Látogatók száma ezer fõ 16 217 13 977 9 895 11 335

Alkalmazottak száma fõ 5 115 6 514 5 931 4 477

Jegybevétel millió forint – 259 2 362 2 098


4. táblázat

SZÍNHÁZAK

Megnevezés 1980 1990 2000 2005Színházak száma db 33 43 52 55

Nézõk száma ezer fõ 5 635 4 991 3 938 4 412

Fõfoglalkozásúak száma fõ 5 420 6 345 4 962 5 123

Jegybevétel millió forint 119 – 2 629 6 713


KÖZPÉNZÜGYEK

66

1990–2005 között a kiadott könyvek száma1,7-szeresére emelkedett, a kínálat sokszínûsé-ge rendkívüli módon nõtt. A példányszám vi-szont 2001-ig fokozatosan visszaesett évi 30millió körüli darabra. 2005-ben következett benövekedés, de ennek tartósságára még nem le-het következtetni.

1990-ben a kiadott mûvek átlagos példány-száma 15 ezer darab volt, 2005-ben már csak3200 darab. Mindez a versengõ kiadók, a szer-zõk anyagi ellehetetlenülésével, a könyvárakfolyamatos emelkedésével jár.

A könyvtárak száma folyamatosan csökkenta '90-es évek közepéig, kisebb mértékben a te-lepülések, nagyobb mértékben az üzemi, mun-kahelyi könyvtárak drasztikus felszámolása mi-att. Ugyanakkor a látogatók száma folyamato-san és örvendetesen emelkedik. Sajnos ezzelnem tartott lépést a könyvállomány gyarapodá-sa, legalábbis a települési könyvtárakban.(Könyvállományuk 1990-ben 51 608 ezer,2005-ben 45 048 ezer könyvegység.)

A látogatókkal arányosan nõtt a könyvtá-rosok száma, a könyvtárak költségvetési kiadá-sa 1990–2005 között 8,2-szeresre emelkedett,de miután ezen idõszakban a fogyasztói árak8,4-szeresre nõttek, a támogatás reálértéke né-mileg csökkent.

A könyvtárakhoz szervesen kapcsolódik aközgyûjtemények másik nagy csoportja a levél-tári hálózat. (Lásd 2. táblázat)

Az adatok tanúsága szerint nagyarányúszemléletváltozás következett be a levéltári for-galomban. 15 év alatt a látogatók száma közelnégyszeresre emelkedett. Míg korábban a láto-gatók száma a kutatók kétszeresét, most márközel négyszeresét teszik ki. Mintegy 40 száza-lékkal emelkedett az alkalmazottak száma.

Az 1990-re kialakult múzeumi hálózat azévek során kisebb változásokkal ugyan, de sta-bil maradt. Mûtárgyvagyonuk rendkívüli mér-tékben gazdagodott. (Lásd 3. táblázat)

A már a '80-as években megkezdõdött láto-gatók számának csökkenésében megtestesülõ

folyamat a '90-es évek végéig tartott. Ezt köve-tõen a szakma komoly erõfeszítései (külön ki-állítások, rendezvények stb.) eredményeként azérdeklõdés növekedésének lehetünk tanúi.

Sajátos a személyi és pénzügyi helyzetük ala-kulása. 15 év alatt az alkalmazottak száma egy-harmaddal csökkent, a jegybevétel 8,1-szeresé-re, a költségvetési kiadás 15,4-szeresére, reálér-téken 1,8-szeresére emelkedett.

A mûvészetek legõsibb megjelenési for-mája a színház. A nézõk száma az elmúlt másfélévtized során ugyan hullámzott, de a visszaesésmértéke viszonylag alacsony. Az élõ elõadásokvarázsát a televízió nem tudja pótolni, igaz azutóbbi évtizedben nem is törekedett erre.(Lásd 4. táblázat)

A színházak számának növekedése 1990 utánsem állt meg, ugyanakkor a fõfoglalkozású al-kalmazottak száma csökkent. Értelemszerûennõtt jegybevételük, de ez 2005-ben sem érte ela költségvetési kiadás egyötödét. A költségve-tési ráfordítás egyébként 15 év alatt 10,3-sze-resre, reálértéken egynegyedével emelkedett.Az állam anyagi segítsége tehát nem maradt el.

Szorosan kapcsolódik a színházhoz a sza-badtéri játékok rendezése. (Lásd 5. táblázat)

A számok érdekes ellentmondást mutatnak.1990–2005 között a szabadtéri játszóhelyekszáma emelkedett, a nézõk száma csökkent. Azösszes jegybevétel is közel 30 százalékkal csök-kent reálértéken, de a költségvetési kiadást2005-ben így is egyharmaddal meghaladta.

Sajnálatos módon csökkent az 1980-as ésaz 1990-es évtizedben is a hangversenyek és ahangversenylátogatók száma, bár 2000 utánstabilizálódni kezd az érdeklõdés. Az igényeszene mûvészeti hatása felbecsülhetetlen társa-dalmi szükséglet és miután a magyar zenei kul-túra képviselete bõségesen biztosított, az ál-lamnak lényegesen többet kellene mecenatúrá-ra költenie. (Lásd 6. táblázat)

Örvendetesen alakult a hivatásos népiegyüttesek fellépéseinek és a rendezvények láto-gatóinak száma. Feltehetõen ebben szerepe van

KÖZPÉNZÜGYEK

67

5. táblázat

SZABADTÉRI JÁTÉKOK

Megnevezés 1980 1990 2000 2005Játszóhelyek száma db 18 20 18 35

Nézõk száma ezer fõ 196,9 286,6 110,6 124,3

Jegybevétel millió forint 12,3 67,7 170,0 403,0

Költségvetési kiadás millió forint – – 277,3 303,1

6. táblázat

HANGVERSENYEK

Megnevezés 1980 1990 2000 2005Elõadások száma db 2 505 1 723 1 281 1 355

Látogatók száma ezer fõ 1 205 749 426 454

7. táblázat

HIVATÁSOS NÉPI EGYÜTTESEK

Megnevezés 1980 1990 2000 2005Elõadások száma db – 135 441 601

Látogatók száma ezer fõ 129,0 57,0 163,9 211,5

8. táblázat

MOZIK

Megnevezés 1980 1990 2000 2005Száma db 3 624 1 960 564 466

Látogatók száma ezer fõ 60 718 36 220 14 294 12 093

Jegybevétel millió forint 499 1 510 7 687 9 763

Bemutatott új filmek db 220 258 199 220

9. táblázat

KÖZMÛVELÕDÉSI INTÉZMÉNYEK, KÖZÖSSÉGEK

Megnevezés 1980 1990 2000 2005Közmûvelõdési intézmények

száma db 2 554 2 391 3 265 3 778

fõfoglalkozású alkalmazott fõ 11 416 13 454 15 959* 17 710

Alkotó mûvelõdési közösségek

száma db 10 274 8 203 6 023 9 842

tagok száma ezer fõ 206,6 176,8 149,5 194,2

Klubok, körök, szakkörök

száma db 5 714 4 537 4 664 9 629

tagok száma ezer fõ 237,3 236,3 182,3 361,1

* 2001-ben

KÖZPÉNZÜGYEK

68

a kétségtelenül eredményes közmûvelõdésimozgalmaknak is. (Lásd 7. táblázat)

Drasztikus csökkenés következett be a mo-zik és mozilátogatók számában. Itt okozta a legna-gyobb visszaesést a televízió, videó, DVD és aházimozirendszer. 15 év alatt a látogatók számaegyharmadára esett vissza. (Lásd 8. táblázat)

Lecsökkent és egyben a több mozitermetmagába foglaló létesítményekkel átalakult afilmszínházak hálózata. A jegybevétel reálérté-ke másfél évtized alatt személyenként 2,3-sze-resére emelkedett, de teljes tömege egynegye-dével csökkent.

A bemutatott filmek száma hullámzóan vál-tozott, de nagyságrendjét tekintve viszonylagállandó volt. A bemutatott magyar filmek szá-ma 20–30 között ingadozott.

A magyar kulturális politika nagy eredmé-nye a közmûvelõdés terén elért látványos fejlõ-dés. Ennek kézzelfogható jele a közmûvelõdésiintézmények számának, fõfoglalkozású alkal-mazotti létszámnak érzékelhetõ növekedése.(Lásd 9. táblázat)

Jelentõsen bõvült az alkotó mûvelõdési kö-zösségek, a klubok, körök, szakkörök száma, atagok, a résztvevõk létszáma. Az adatok egyér-telmûen mutatják, hogy megmozdult valami aközösségi életben, amit óvni, védeni kell és azállam feladata fejlesztésükrõl gondoskodni afeltételek biztosításával.

Az elmúlt 15 év során látványosan nõtt a nép-mûvészeti rendezvények és látogatóik száma,hullámzóan alakult, de végsõ soron bõvültek aszórakoztató rendezvények. (Lásd 10. táblázat) A mûvészeti események visszaesése azonban fi-gyelmet igényel annak ellenére, hogy 2000 utánnõtt a résztvevõk létszáma. A közösségi rendezvé-nyek alakulása a statisztikai számbavétel bizonyta-lansága miatt felelõsséggel nem minõsíthetõ.

A közmûvelõdés nagyon fontos területe azismeretterjesztés, a kiállítások, elõadások, tan-folyamok szervezése. (Lásd 11. táblázat) Ezekmindhárom területén érdemi elõrehaladást si-került elérni, fõleg a 2000 utáni években.

A bemutatott adatok jól szemléltetik,hogy milyen változás következett be a kultúrahagyományos területein, a kulturális kínálatbanés keresletben. A változásokban meghatározószerepe a médiának volt. Végül ezek közül aközszolgálati mûsorszolgáltatás néhány adatávalszemléltetem a rádió és a televízió utóbbi évekmûsorstruktúráját. (Lásd 12. táblázat)

A két nagy közszolgálati médium mûsoride-je csaknem azonos és enyhén növekvõ. Az iro-dalom és szórakoztatás mûsorideje a rádiónálcsökkent, a televíziónál nõtt, de a számok nemtükrözik ezek kulturális értékének változását.

A médiapiacot egyébként a kereskedelmiadások uralják, amelyek kulturális színvonala, asugárzott magatartásminták erõs kétségeket tá-masztanak.

A kulturális feladatrendszer fontos feladataa magyar kultúra külföldi képviselete. Természe-tesen erre számos szervezet, vállalkozás speciali-zálódott. Intézményeink, együtteseink széleskörû nemzetközi kapcsolatokkal rendelkeznek.A magyar kultúra hivatásos külföldi követségei akülföldi magyar intézetek.

Jelenleg 18 magyar intézet mûködik, vannakközöttük széles tevékenységi spektrumot át-ölelõ cultura hungarikumok és vannak szûk fel-adatcsoportot ellátó tanácsosi hivatalok.

A két legnagyobb – bérleményi díj nélkül –250–300 millió forintos nagyságrendû gazdál-kodást folytató intézetünk a Berlini és a PárizsiMagyar Kulturális Intézet. Közel hasonló nagy-ságrendû a két legrégibb magyar intézet a bécsiés a római intézet.

A következõ, 130–180 millió forinttal gazdál-kodó intézetek csoportjába tartozik a londoni,stuttgarti, brüsszeli, New York-i, prágai és a bu-karesti magyar intézet. A 80–120 millió forintosköltségvetési csoportba tartozik a helsinki, po-zsonyi, varsói és a delhi magyar intézet. 30–50millió forint nagyságrendû pénzeszközzel gaz-dálkodik a szófiai, tallinni és a kairói intézet.

A magyar kulturális politika sarkalatos tételeMagyarország, a magyar kultúra megismerteté-

KÖZPÉNZÜGYEK

69

10. táblázat

RENDEZVÉNYEK

Megnevezés 1980 1990 2000 2005Szórakoztató rendezvények

száma db 41 677 23 973 25 631 23 425

résztvevõk száma ezer fõ 9 000 5 012 7 341 5 921

Mûvészeti események

száma db 63 168 78 323 53 233 36 879

résztvevõk száma ezer fõ 6 678 6 242 3 669 4 702

Népmûvészeti rendezvények

száma db 7 031 1 141 1 846 8 820

résztvevõk száma ezer fõ 6 772 414 671 5 211

Közösségi rendezvények

száma db 8 395 – 43 944* 40 690

résztvevõk száma ezer fõ – – 1 399* 5 211

* 2001-ben

11. táblázat

ISMERETTERJESZTÉS

Megnevezés 1980 1990 2000 2005Kiállítások

száma db 6 937 5 433 8 331 14 689

látogatók száma ezer fõ 6 735 3 495 4 188 6 251

Ismeretterjesztõ elõadások

száma db 111 715 24 136 16 742 29 550

résztvevõk száma ezer fõ 4 655 1 072 885 1 408

Tanfolyamok

száma db 7 975 13 065 6 320 6 965

résztvevõk száma ezer fõ 210,2 281,2 156,5 240,8

12. táblázat

KÖZSZOLGÁLATI MÛSORSZOLGÁLTATÁS

Megnevezés 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005Rádiós mûsoridõ (óra) 22 845 24 583 24 671 24 575 25 360 26 078 26 063

ebbõl: hírek, információ 7 765 7 691 6 776 7 557 7 773 7 363 6 810

irodalom, szórakoztatás 2 445 2 777 2 957 2 582 2 333 2 102 1 970

zene 9 112 10 489 11 099 10 577 10 317 10 410 10 417

Televíziós mûsoridõ (óra) 20 969 23 573 23 577 23 369 25 354 25 607 25 664

ebbõl: hírek, információ 6 307 7 497 7 671 7 993 9 066 9 110 9 066

irodalom, szórakoztatás 6 890 6 514 5 920 6 279 6 382 7 355 7 128

zene 778 1 023 1 019 794 1 195 889 817

KÖZPÉNZÜGYEK

70

se a világgal, a nemzetközi kulturális kapcsola-tok szélesítése. A nagyobb nyitás a világra ak-kor lesz hasznos a magyar társadalom számára,ha az a kultúra szélesebb értelmezése alapjántörténik. Vagyis, ha a kultúra fogalmába bele-értjük az oktatást és a tudományt is.

A szélesebb értelemben vett kulturális nyi-tásnak számtalan formája és módja van, ame-lyekkel élnünk kell. Így fontosak a nemzetközirendezvények, fesztiválok, a kulturális mûhe-lyek együttmûködése, az oktatási, kulturáliscsereprogramok, a közös tudományos kutatá-sok stb., de talán legfontosabb feltétel a nem-zetközi kapcsolatokat generáló intézményirendszer fejlesztése.

A külföldi kulturális intézményhálózat bõví-tését korlátozzák a rendelkezésre álló költség-vetési lehetõségek. Ezért fontos olyan megol-dások keresése, amelyek adott keretek közöttis alkalmazhatók. Ilyen például a késõbbi kul-turális intézetek magvát képezõ kulturális atta-séi hálózat, amelynek elsõ elemei a sanghaji, tel-avivi, belgrádi attasék.

Bekapcsolhatók a külföldi magyar intézetekmunkájába a külföldi egyetemek közép-kelet-európai tanulmányi központjai, valamint szo-ros kapcsolat alakítható ki a jelenleg 11 állo-máshelyen mûködõ tudományos és technológi-ai külképviseleti tevékenységet folytató, úgyne-vezett TéT-attaséi hálózattal is.

Természetesen nem állnak rendelkezésre ob-jektív adatok arról, hogy a rendszerváltást köve-tõ idõszakban miként változott a lakosság kultu-rális színvonala, milyen szerepe van a kultúrának,a tudásnak a nemzeti össztermék növelésében.Azt azonban tudjuk, hogy a lakosság iskolázott-sága látványosan javult. 1990-ben 7,6 százalékottett ki a felsõfokú és 33,2 százalékot a középfo-kú végzettségûek aránya. 2005-ben a felsõfokúvégzettséggel rendelkezõk részesedése már 14,3százalék, a középfokú végzettségûek aránya 46,5százalék volt. E látványos és örvendetes változásmellett ugyanakkor tudjuk, hogy különösen ifjú-ságunk körében jellemzõvé vált a plázakultúra, a

mediatizáció, az internetfüggõség. Jellemzõ köz-állapotainkra a szemetelés, a rongálás, az erõszak.Ezek megváltoztatása szemléletformálást igé-nyel, amiben meghatározó szerepe van a család ésaz iskola mellett a kulturális ráhatásnak.

Noha a kultúra számszerûsítésére nincs lehe-tõségünk, de rendelkezésünkre állnak a lakos-ság kulturális kiadásaira, a kulturális vállalkozá-sok árbevételére a nonprofit szervezetek bevé-teleire és mindenek elõtt az államháztartás kul-turális kiadásaira vonatkozó adatok.

KULTURÁLIS RÁFORDÍTÁSOK

A lakosság kulturális ráfordításai az elmúltévek során dinamikusan emelkedtek. A KSHrendelkezésre álló háztartás-statisztikai adataiszerint az egy fõre jutó mûvelõdésre, üdülésre,szórakozásra fordított kiadás a 13. táblázat sze-rint alakult.

13. táblázat

EGY FÕRE JUTÓ MÛVELÕDÉSRE, ÜDÜLÉSRE,SZÓRAKOZÁSRA FORDÍTOTT KIADÁS

Ft/fõ Részesedés az összes kiadásból, százalék

1993 8 457 6,11998 18 972 6,2

2002 36 432 7,0

2005 54 968 8,1

Tizenkét év alatt a kiadások 6,5-szeresreemelkedtek, ami az idõközben bekövetkezett4,1-szeres áremelkedés miatt reálértéken 1,6-szeres növekedést jelent és így lényegesen nõtta kulturális kiadások részesedése a lakosság tel-jes kiadásain belül. A szélesebb értelemben vettkulturális ráfordítás fontos jellemzõje a kiadá-sok jövedelemérzékenysége, vagyis az a sajátos-sága, hogy növekedése sokkal gyorsabb, mint ajövedelmek emelkedése.

2005-ben például az átlagos kulturális ráfor-dítás 54 968 forint volt, de a háztartások legna-

KÖZPÉNZÜGYEK

71

gyobb jövedelmû 10 százalékánál ez 152 437forint, a legalacsonyabb jövedelmû 10 százalék-nál 18 442 forint, vagyis a legalacsonyabb éslegnagyobb jövedelmek ráfordításának különb-sége 8,3-szeres. A kiadásokon belüli részesedésis közel kétszeres, ugyanis a legalacsonyabb jö-vedelmû háztartásoknál az arány 5,9 százalék,míg a legmagasabbaknál 10,9 százalék.

Mindez azt is jelenti, hogy a jövedelmi viszo-nyoktól fokozottan függ a lakosság bekapcsoló-dása a kulturális szolgáltatások teherviselésébe,vagyis közvetlen kapcsolat van a jövedelmek ésaz államháztartás kulturális kiadásai között.

A háztartásstatisztika fenti összevont adata-it a KSH nemzeti számláit bemutató kiadványasegítségével bonthatjuk meg részleteire. Esze-rint 2005-ben a lakosság teljes körû kiadásábólaz oktatásra, üdülésre és kultúrára fordított ki-adás a 14. táblázat szerint alakult.

14. táblázat

MÛVELÕDÉSRE, ÜDÜLÉSRE, SZÓRAKOZÁSRAFORDÍTOTT ÖSSZES KIADÁS 2005-BEN

(millió forint)

Oktatási szolgáltatások 139 757

Szervezett társasutazások 97 300

Kulturális szolgáltatások 294 641Összesen 531 698

Az összesen 523 milliárd forintos kiadás ösz-szegszerûségében teljesen megfelel az elõzõ ház-tartás-statisztikai adatok alapján számított össz-lakossági kiadásnak. Szûkebb értelemben vettkulturális kiadásnak a kulturális szolgáltatásokvásárlására fordított kiadás tekinthetõ, vagyis295 milliárd forint. Ez azonban kiegészíthetõ azújság, könyv és írószer vásárlására fordított ösz-szeggel, így 2005-ben a lakosság kulturális szol-gáltatások vásárlására és újság, könyv, írószer vá-sárlására fordított összes kiadás a következõ:

Kulturális szolgáltatási kiadás 294 641 millió forint

Újság-, könyv-, írószer-vásárlási kiadás 185 308 millió forintÖsszesen 479 949 millió forint

Összességében tehát a tényleges kulturáliskiadás 2005-ben lakosonként mintegy 48 000forintra tehetõ.

Ezzel még nem vettük figyelembe a kulturá-lis beruházásokra fordított kiadást, vagyis azaudiovizuális, fotóoptikai és információfeldol-gozó berendezések és egyéb tartós kulturálisjavak vásárlására fordított kiadásokat, amely-nek összege 2005-ben 202 031 millió forintvolt, vagyis lakosonként mintegy 20 000 forint.

A kulturális javak vásárlására fordított ösz-szeg gyors ütemû növekedését jól szemlélteti,hogy amíg 100 háztartásra 1993-an 70 színestelevízió jutott, 2005-ben ez az arány 140 da-rab, a személyi számítógépek 100 háztartásrajutó száma ez alatt 6 darabról 43 darabra emel-kedett. Így az a sajátos helyzet alakult ki, hogymíg Nyugat-Európában a színestelevízió-telí-tettség 90–100 százalékos, Csehországban,Lengyelországban, Szlovákiában 80–90 százalé-kos, Magyarországon 140 százalékos. A szemé-lyi számítógépek tekintetében más a helyzet,Nyugat-Európában a telítettség 50–80 százalékLengyelországban olyan, mint Magyarorszá-gon, Csehországban ennél nagyobb, Szlovákiá-ban kisebb a telítettség mértéke.

A lakosság kulturális kiadásainak emelke-désével szoros kapcsolatban van a kulturálisvállalkozások teljesítményének gyors növeke-dése. (Lásd 15. táblázat)

A kulturális vállalkozások árbevétele nehezenhasonlítható idõben össze a belsõ strukturális ésszámviteli változások miatt, de az mégis megálla-pítható, hogy fantasztikus növekedés követke-zett be az elmúlt évek során. A szórakoztató- éskulturális vállalkozások árbevétele tizenhárom évalatt 31-szeresre, reálértéken 5,2-szeresre emel-kedett. A vállalkozások száma 2004-ben 22 198volt. A kiadói és részben nyomdai tevékenységetvégzõ vállalkozások árbevétele 15-szörösre, reál-értékben 2,5-szeresre nõtt. A vállalkozások szá-ma 2004-ben 8036 darabra emelkedett.

A vállalkozások erõteljes térhódítása össz-hangban van a lakossági jövedelmek, illetve a

KÖZPÉNZÜGYEK

72

fogyasztás szerkezetváltozásával. A jövõre vo-natkoztatva figyelembe kell venni, hogy a kon-vergenciaprogramnak megfelelõen mind a la-kossági fogyasztás, illetve jövedelem, mind azállamháztartási kiadások volumenében átmene-tileg ütemcsökkenés következik be és ez nyil-vánvalóan a vállalati árbevételek növekedésiütemében is megtorpanást fog elõidézni.

A lakosság társadalmi fogyasztásának, ígykulturális igényeinek kielégítésében növekvõszerepe van a nonprofit szektornak. A nonprofitszervezetek száma 1992-tõl 63 százalékkal nö-vekedett és 2005-re 56 694 darab lett. Ebbõl22 255 alapítvány és 34 439 nonprofit társasszervezet, illetve kht. Az alapítványok 32 szá-zaléka oktatási, 15 százaléka szociális ellátássalfoglalkozik, 13 százaléka, vagyis mintegy 2900a kulturális alapítványok száma.

A nonprofit szervezetek 26 százaléka szabad-idõs, 18 százaléka sporttevékenységgel foglal-kozik, jelentõs számú szakmai képviselet lát el.

A nonprofit szektor bevétele 2005-ben 854milliárd forint volt, 1992-höz képest ez reálér-téken 76 százalékos növekedésnek felel meg.2000-ben a 495 milliárdos bevétel 28 százalékavolt állami támogatás, ami 2005-ben már 40százalékra, 345 milliárd forintra emelkedett. A magántámogatások aránya ugyanezen idõ-szakban 16 százalékról 13 százalékra csökkent.

Állami támogatásban fõleg a kht.-k és a köz-alapítványok részesültek, az egyéb alapítvá-nyok, egyesületek bevételeinek egyharmadátsem érte el az állami támogatás. Pontos száma-ink ugyan nincsenek, de körülbelül ezek az ará-nyok jellemzõk a nonprofit kulturális szerveze-tekre is.

A bevétel szolgált a nonprofit szervezetekszakmai mûködésének és az általuk nyújtott tá-mogatásoknak a fedezetéül. A nyújtott támo-gatás összege 2005-ben 128 milliárd forint volt,aminek 70 százalékát szervezetek, 30 százalé-kát magánszemélyek kapták. A bevételek szak-mai területek szerinti összege és megoszlását a16. táblázat mutatja.

16. táblázat

NONPROFIT SZERVEZETEK BEVÉTELE 2005-BEN SZAKÁGAK SZERINT

Szakterületek Bevétel Százalékos(milliárd forint) részesedés

Kultúra 115 13,5

Szabadidõ 51 6,0

Sport 43 5,0

Oktatás 107 12,5

Településfejlesztés 102 12,0

Szakmai érdekképviselet 98 11,5

Szociális ellátás 85 10,0

Gazdaságfejlesztés 81 9,5

Egészségügy 64 7,5

Környezetvédelem 34 4,0

Kutatás 26 3,0

Egyéb 48 5,5Összesen 854 100,0

Összességében tehát a kulturális nonprofitszervezetek bevétele 2005-ben mintegy 115milliárd forint volt, aminek jelentõs része álla-mi támogatás. A magánszféra pontos részese-dését nem ismerjük, de az általános tendenciákalapján megállapítható, hogy a nonprofit szférahelyzete nincs rendben, hiszen alapvetõ felada-tát a közösség, a társadalom anyagi forrásainakés tevékenységének közvetlen tevõleges bekap-

15. táblázat

KULTURÁLIS VÁLLALKOZÁSOK ÁRBEVÉTELE

Megnevezés 1991 1996 2001 2004Szórakoztató-, kulturális és sportvállalkozások 17 572 129 010 363 671 545 122

Kiadói és nyomdai tevékenységet folytató vállalkozások* 33 446 107 916 450 192 510 415Összesen 51 019 236 926 813 863 1 055 537

* 1991–1996 között csak kiadók

KÖZPÉNZÜGYEK

73

csolódását közösségi céljaink elérése érdekébencsak részben sikerült megvalósítani.

2005-ben a Pénzügyminisztérium állam-háztartási zárszámadása szerint a kulturális te-vékenységekre és szolgáltatásokra fordítottkonszolidált, vagyis halmozódásmentes állam-háztartási kiadás 165,2 milliárd forint volt. Eb-bõl a központi költségvetés 69 milliárd forin-tot, azt önkormányzatok 96,2 milliárd forintotköltöttek kultúrára. Az önkormányzati összeg-bõl azonban 32,7 milliárd forint központi költ-ségvetési juttatásból származott, így ténylege-sen az önkormányzatok saját forrásból, illetveátvett pénzeszközbõl fedezett kulturális kiadá-sa az ilyen irányú ráfordításaiknak mintegy két-harmada.

A KSH 2005. évi Statisztikai Évkönyve sze-rint az államháztartás kulturális ráfordítása2005-ben 169,8 milliárd forint volt a 17. táblá-zatban közölt szakmai megoszlás szerint.

Az adatokból nyilvánvaló, hogy az átlagostmeghaladó mértékben bõvült a közmûvelõdésés radikálisan csökkent a mûvészeti tevékenysé-gek állami támogatása az utóbbi években. 2005-ben a teljes támogatás 38 százaléka jutott a köz-gyûjteményeknek, vagyis a könyvtáraknak, mú-zeumoknak, levéltáraknak. 26 százalék képezte

a mûvészeti tevékenységek támogatását, amely-nek kétharmada színház, egyharmada zene- éstáncmûvészeti támogatás és 18 százalékos tá-mogatás jutott a közmûvelõdési intézmények-nek. Ugyancsak 18 százalékot fordítottunkegyéb kulturális célokra, amelyen belül rendkí-vül alacsonynak tekinthetõ a könyv-, zenemû-és lapkiadás támogatására fordított összeg.

Az államháztartási elszámolások kulturálisráfordításnak tekintik a szûk értelemben vett,2005-ben 165,2 milliárd forint összegû kulturá-lis tevékenység támogatása mellett a közösségiés szórakoztató tevékenységek, a mûsorszórásés a kiadói tevékenység, a sport- és szabadidõstevékenység, a hitéleti és a párttevékenység rá-fordításait is. Ezekkel együtt a széles értelem-ben vett kultúrára az államháztartás 2006-ban355,6 milliárd forintot, vagyis a GDP 1,51 szá-zalékát fordította.

Az államháztartás kulturális ráfordításainakrészletes alakulását a 18. táblázat foglalja össze.

A széles értelemben vett kulturális ráfordítá-sok az elmúlt másfél évtized során rendkívülimértékû hullámzást mutatnak. A GDP-hezmért ráfordítás a rendszerváltás elsõ éveibenmindenek elõtt a GDP csökkenése miatt emel-kedett, ami 1993-ig tartott. Ezt követõen folya-

17. táblázat

A KÖLTSÉGVETÉS KULTURÁLIS KIADÁSAI(millió forint)

Megnevezés 2002 2003 2004 2005Könyv, zenemû, lapkiadás 2 623 3 872 4 282 3 561

Rádió, tv-mûsorszolgáltatás 1 695 2 095 1 777 1 775

Közmûvelõdési tevékenység 72 082 86 521 93 502 98 935

ebbõl: mûvelõdési központok 23 072 25 886 27 644 30 038

könyvtárak 23 196 27 268 27 380 28 482

múzeumok, levéltárak 25 814 33 367 35 294 36 261

Mûvészeti tevékenység 54 771 49 073 48 688 44 061

ebbõl: színházak 22 606 26 157 26 368 26 520

zene- és táncmûvészet 12 762 15 076 15 343 14 088

Állat- és növénykertek, parkok 7 692 8 602 9 318 9 913

Egyéb kulturális és szórakoztató tevékenység 9 219 13 222 12 818 11 693Összesen 148 082 163 385 170 385 169 838

KÖZPÉNZÜGYEK

74

matos csökkenés következett be 1997-ig, majdújabb növekedési szakasznak lehettünk tanúi,ami 2004-ig tartott. 2005-ben és 2006-ban aGDP-arányos kulturális ráfordítás azonosanalakult, majd 2007-ben a konvergenciaprogramhatására elõirányzatait tekintve a ráfordításokaránya érzékelhetõen csökken.

Végül is az államháztartás teljes körû kultu-rális ráfordítása 1989 és 2006 közötti idõszak-ban 13,4-szeresére emelkedett, ami figyelembevéve a 11,1-szeres inflációnövekedést, végsõsoron reálértéken 20 százalékos bõvülésnek fe-lel meg. Ennél is gyorsabb növekedés követke-zett be a szûk értelemben vett kulturális tevé-kenység ráfordításainál, ahol az államháztartástámogatása reálértéken mintegy másfélszeresreemelkedett.

A kulturális ráfordítás GDP-hez mért arányaMagyarországon kifejezetten kedvezõ, hiszen azEU-országok átlaga ebben az idõszakban 1 szá-zalékos részesedés volt, igaz, hogy jelentõs or-szágonkénti szóródással. Így például az 1 száza-lékos átlagon belül a nyugat-európai országokközül az arány Görögországban 0,4 százalék,Nagy-Britanniában 0,5 százalék, Németország-ban 0,7 százalék, Portugáliában 1,2 százalék,Spanyolországban 1,4 százalék, Franciaország-ban 1,5 százalék volt. A volt szocialista országokközül a kulturális ráfordítások GDP-aránya Len-gyelországban 0,9 százalék, Szlovákiában 1,2százalék, Csehországban 1,3 százalék volt.

Az államháztartás alrendszerei közül a köz-ponti költségvetés és az önkormányzatok játsza-nak meghatározó szerepet. A központi költségve-

18. táblázat

AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS KULTURÁLIS RÁFORDÍTÁSA* (milliárd forint)

Év Kulturális Közösségi és Mûsorszórás, Sport-, Hitéleti Párttevé- Kultúra, GDPtevékenység szórakoztató kiadói szabadidõs tevékenység kenység sport száza-

tevékenység tevékenység tevékenység összesen lékában

1989 – – – – – – 26,6 1,54

1990 – – – – – – 32,9 1,57

1991 17,2 4,0 14,6 6,0 0,3 0,7 42,8 1,71

1992 22,8 4,9 21,2 7,8 3,2 1,1 60,9 2,07

1993 26,9 4,9 27,1 9,3 5,9 1,3 75,4 2,13

1994 31,3 6,1 31,9 10,1 6,8 1,1 87,3 2,00

1995 32,1 7,4 35,4 10,6 6,8 1,0 93,3 1,68

1996 42,3 8,0 30,2 14,5 7,3 1,3 103,6 1,50

1997 50,8 11,0 7,0 17,6 7,3 1,7 95,3 1,12

1998 62,7 13,9 8,2 23,4 10,6 2,1 120,8 1,20

1999 73,6 10,9 13,2 26,6 15,6 2,3 142,2 1,24

2000 92,6 11,9 11,3 23,2 17,3 2,5 158,9 1,21

2001 91,0 11,3 11,6 32,3 21,9 2,5 170,6 1,15

2002 145,4 14,8 27,3 72,6 25,4 2,5 237,9 1,42

2003 131,4 18,3 44,4 44,8 31,0 2,5 272,5 1,48

2004 142,2 19,6 44,0 85,3 33,9 2,5 327,6 1,60

2005 165,2 18,7 46,8 61,6 29,8 2,5 324,7 1,49

2006 179,5 19,4 52,0 71,5 30,6 2,6 355,6 1,51

2007** 167,2 17,7 53,3 62,5 34,3 2,5 337,5 1,33

Megjegyzés: * konszolidált (halmozódás nélküli) adatok** elõirányzat

KÖZPÉNZÜGYEK

75

tés kulturális ráfordításainak döntõ része az Ok-tatási és Kulturális Minisztérium, illetve jogelõdje-inek költségvetési elõirányzataiban jelenik meg.Nem elhanyagolható azonban a többi költségve-tési fejezet sem, ahol egy-egy közgyûjtemény, il-letve kulturális együttes elõirányzata szerepel.

A Mûvelõdési, majd a Nemzeti KulturálisÖrökség, végül az Oktatási és Kulturális Mi-nisztérium kulturális költségvetési elõirányza-tai 1989–2007 közötti idõszakban rendkívülhektikus képet mutatnak. (Lásd 19. táblázat)

19. táblázat

AZ OKTATÁSI ÉS KULTURÁLIS MINISZTÉRIUMÉS JOGELÕDJEINEK

KULTURÁLIS KÖLTSÉGVETÉSI TÁMOGATÁSA

Év Millió forint1989 2 793

1990 3 537

1991 4 387

1992 9 111

1993 10 189

1994 10 053

1995 13 155

1996 14 129

1997 16 505

1998 18 156

1999 32 618

2000 40 347

2001 43 856

2002 58 626

2003 52 495

2004 62 507

2005 66 620

2006 60 014

2007 56 059

Az 1989–1991-es évek során a kultúra támo-gatása mai árakon számítva évi 30 milliárd fo-rintnak felelt meg a 2006. évi 60 milliárd forint-tal szemben. A ráfordítások háromnegyedét azországos közgyûjtemények és mûvészeti intéz-mények támogatása tette ki. Az egyedi célfel-adatok támogatása a központi költségvetésbõlnem volt jellemzõ.

A késõbbi években a ráfordításokon belülfokozatosan nõtt a fejlesztési támogatások és afejezeti (cél-) támogatások aránya. A miniszté-rium kulturális támogatása 1992–1993-ban maiáron 47,43 milliárd forintra emelkedett, döntõ-en az országos intézmények támogatásának bõ-vülése miatt.

1994–1998 között folyó áron az intézmé-nyek támogatása 6,3 milliárd forintról 10,5 mil-liárd forintra emelkedett, de a magas inflációmiatt a támogatás reálértéke csaknem a felére(53 százalékra) esett vissza. Ennél is nagyobbértékvesztés következett be a fejezeti kezelésûelõirányzatoknál.

A stagnáló fejlesztési ráfordítások 1995-ben– az elkezdõdött múzeumi rekonstrukció miatt– többszörösére emelkedtek, majd újabb jelen-tõs növelést idézett elõ a Nemzeti Színház be-ruházásának elkezdése.

A fejezeti kezelésû elõirányzatok – szinteévenként változó – címrendjébõl nehéz a támo-gatott célokra következtetést levonni. A támo-gatás mértéke 1992-tõl 1996-ig nominálisanemelkedett, amiben komoly szerepe volt a köz-mûvelõdési céltámogatás, a Magyar Alkotómû-vészeti Alapítvány és a honfoglalási ünnepsé-gek elõirányzata növekedésének. 1997-ben ki-sebb, 1998-ban már drasztikus támogatáscsök-kentés következett be.

1999–2002-ben ugrásszerû növekedés követ-kezett be az önállósult kulturális tárca költség-vetési elõirányzatait illetõen. Már 1999-ben re-álértéken is több mint másfélszeresre emelke-dett a támogatás összege. A mai áron számított1999-es 49 milliárd forintról 2002-re a támoga-tás 70 milliárd forintra nõtt. Az intézményektámogatási szintje nominális értéken megdup-lázódott, nem utolsó sorban az 50 százalékosbéremelés hatására.

Többszörösére emelkedett a fejlesztési támo-gatás. Érzékelhetõen nõtt a múzeumi rekonst-rukcióra fordított összeg, gyors ütemben folyt azúj Nemzeti Színház építése. Milliárdos nagyság-renddel jelentek meg a millenniumi beruházások.

KÖZPÉNZÜGYEK

76

A fejezeti kezelésû céltámogatások összegetöbbszörösére nõtt. A hagyományos támogatá-si célok olyan új célokkal bõvültek, mint példá-ul az ezeréves államiság, a kulturális szaktörvé-nyek támogatása, a kulturális kht.-k támogatá-sa és nem utolsó sorban a nemzeti örökségprogramja.

2003–2007 között az ágazat támogatottságá-nak mérséklõdése következett be. Az intézmé-nyi támogatás 2004-ig emelkedett, majd nomi-nálisan stagnált, reálértéken csökkent. Draszti-kusan csökkent a fejlesztési támogatás. Kivétela 2004-es év, ahol a támogatást jelentõsen meg-növelte a Millenniumi Kulturális Központ 7,9milliárd forintos beruházási elõirányzata.

A fejezeti céltámogatások 2005-ig emelke-dést, majd abszolút összegben is érzékelhetõcsökkenést mutatnak. Ha ez a tendencia tartós-sá válik, szigorúan újra kell gondolni az államitámogatáspolitikát, valamint a központi költség-vetés, az önkormányzati költségvetés és a Nem-zeti Kulturális Alap közötti feladatmegosztást.

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium fi-nanszírozásához szorosan kapcsolódik, aztmintegy kiegészíti a Nemzeti Kulturális Alap, il-letve egy idõben Alapprogram, ami jelentõsmértékû többletforrást jelent a kulturális ága-zatnak. (Lásd 20. táblázat)

A kulturálisjárulék-befizetési kötelezettség-bõl táplálkozó alap elõirányzatai függnek a já-rulékfizetésre kötelezett áruk és szolgáltatásokkörének változásától, a kulcsok mértékétõl éstermészetesen a forgalomtól. Ez utóbbi mér-séklõdése indokolja a 2007. évi elõirányzatvisszafogottságát. Az alap forrásainak felhasz-nálását a 21. táblázat mutatja be.

Az adatok tanúsága szerint az alap felhaszná-lási struktúrája jelentõs változáson ment ke-resztül. Új támogatási területek jöttek be, mintaz építõmûvészet, mûemlékvédelem, ismeret-terjesztés, a kiemelt programok támogatása. Je-lentõsen bõvült a múzeumi, levéltári, népmûvé-szeti, csökkent a szépirodalmi, színházi pályá-zatok súlya.

20. táblázat

A NEMZETI KULTURÁLIS ALAP KÖLTSÉGVETÉSI ELÕIRÁNYZATAI

(millió forint)

Év Bevétel Kiadás1992 2 350,0 2 170,0

1993 250,1 200,9

1994 2 043,0 1 983,0

1995 2 269,3 3 079,1

1996 1 537,3 1 513,7

1997 1 457,0 1 457,0

1998 3 713,9 3 332,6

1999 4 628,0 1 628,0

2000 4 600,0 4 600,0

2001 5 550,0 5 500,0

2002 6 000,0 6 000,0

2003 7 250,0 7 250,0

2004 8 887,0 8 887,0

2005 9 600,0 9 600,0

2006 10 215,0 10 215,0

2007 86 15,0 8 615,0

Az állami költségvetés mérséklõdõ támoga-tása szükségessé teszi az alapból finanszírozotttevékenységi kör újragondolását, struktúrájá-nak további alakítását.

Az államháztartás kulturális ráfordításai-nak legnagyobb hányada az önkormányzati szfé-rában van.

Az önkormányzatok nettó (saját bevétel nél-küli) mûködési kulturális kiadása 1994-ben17 214 millió forint volt. Ebbõl a költségvetés5327 millió forintot fedezett, vagyis az önkor-mányzatok saját, illetve átvett forrásaiból11 887 millió forintot, ráfordításuk mintegy 70százalékát fedezték.

2006-ban az önkormányzati ráfordítás 105 458millió forint, amibõl az állami támogatás 30 704millió forint, vagyis lényegében a korábbi arányváltozatlan. Tizenkét év alatt a ráfordítás 6,1-szeresére emelkedett, ami – figyelembe véve,hogy ez idõ alatt az árak 3,6-szeresre nõttek –,70 százalékos reálérték-növekedést jelent. A szûk értelemben vett kulturális tevékenységés szolgáltatás támogatásához szorosan kapcso-

KÖZPÉNZÜGYEK

77

lódik az önkormányzatok sport-, szabadidõs ésegyéb közösségi tevékenysége, aminek összege2006-ban 52 767 millió forint volt. A szélesebbértelemben vett kulturális ráfordítások utóbbiévek szerinti arányát a 22. táblázat szemlélteti.

A táblázat adataiból mindenek elõtt az álla-pítható meg, hogy az önkormányzati ráfordítá-son belüli arányok lényegesen eltérnek a költ-ségvetési arányoktól, hiszen míg a központiköltségvetésben a szûk értelemben vett kultu-

21. táblázat

NEMZETI KULTURÁLIS ALAP MEGOSZLÁSA(millió forint)

Megnevezés 1998 2005 2006 2007Mûemlékvédelem – 426 412 390

Múzeumok 145 363 403 510

Levéltárak 67 361 321 300

Könyvtárak 172 710 364 329

Iparmûvészet 140 235 261 248

Építõmûvészet – 138 107 104

Fotómûvészet 59 130 137 131

Képzõmûvészet 204 209 350 330

Színház 243 366 331 280

Zene 200 402 453 450

Tánc 131 216 211 200

Filmmûvészet 252 372 399 400

Szépirodalom 435 395 403 356

Népmûvészet 98 255 247 270

Közmûvelõdés 262 419 464 410

Ismeretterjesztés – 371 307 268Szakmai keret összesen 2 408 5 468 5 170 4 976

Kiemelt programok – 1 462 350 852

Miniszteri keret 990 1 493 1 840 1 959Összesen 3 398 8 423 7 360 7 787

Mûködési költség . . 930 869

Tartalék . . – 48Mindösszesen . . 8 290 8 704*

* ebbõl 204 millió forint 2006. évi többletbevétel

22. táblázat

ÖNKORMÁNYZATOK KULTURÁLIS RÁFORDÍTÁSA(millió forint)

Megnevezés 2005 2006 2007*Kulturális tevékenység és szolgáltatás 96 256 105 440 99 105

Sport- és szabadidõs tevékenység és szolgáltatás 43 939 47 357 45 910

Mûsorszórási és kiadói tevékenység 1 547 1 510 1 676

Egyéb közösségi és kulturális tevékenység 4 152 3 830 4 396

Összesen 145 894 158 137 151 087

* elõirányzat

KÖZPÉNZÜGYEK

78

rális kiadások, valamint a sport- és szabadidõ-kiadások aránya háromnegyed-egynegyed, azönkormányzatoknál e két tétel aránya kéthar-mad-egyharmad.

Az önkormányzati ráfordításokban meghatá-rozó szerepe van a központi költségvetésbõlszármazó támogatásoknak, amelyek elmúlt évekszerinti alakulását a 23. táblázat foglalja össze.

Az önkormányzati kulturális kiadások köz-ponti támogatása az évek során sokat változott.A támogatási címek közül egyedül a színházakés zenekarok támogatása jelenik meg mindenévben. A többi támogatási forma idõtartama el-térõ. A helyi és megyei közmûvelõdés norma-tív támogatása 1999-ig, majd 2004-tõl újra alegnagyobb összegû támogatás. 1998-tól funk-cionál a helyi ráfordításokat kiegészítõ közmû-velõdési érdekeltségi támogatás. Külön nevesít-ve támogattuk központilag 2003–2006 közöttaz Art mozikat és az állatkerteket, 2004–2006között a múzeumokat.

23. táblázat

A KÖZPONTI KÖLTSÉGVETÉS ÖNKORMÁNY-ZATI KULTÚRÁRA FORDÍTOTT TÁMOGATÁSA

Év Millió forint1992 4 431,0

1993 5 200,2

1994 5 326,8

1995 5 952,2

1996 3 611,6

1997 6 180,4

1998 13 672,9

1999 15 989,3

2000 6 543,5

2001 6 997,6

2002 7 640,5

2003 13 243,6

2004 30 931,2

2005 32 667,7

2006 30 704,2

2007 29 555,0

Az önkormányzati mûködési támogatásmellett jelentõs szerepe van a kultúra részese-

désének a fejlesztési célokat szolgáló címzetttámogatásokban. Ebbõl a kultúra részesedése2006-ban 7449 millió forint, 2007-ben 6642millió forint volt.

Az összesített államháztartási kulturálisráfordításokból is jól látszik a mûsorszórás éskiadói tevékenység támogatásának esetlegessé-ge, 1995-ig nominálisan nõtt a támogatás, majd1997–1998-ban töredékére esett vissza. Majdújabb növekedéscsökkenés váltja egymást, mígtöbb évi stagnálás után 2007-ben ismét emelke-dik a média támogatása.

A központi költségvetés médiatámogatásielõirányzatainak összesített adatait a 24. táblá-zat szemlélteti.

24. táblázat

A KÖZPONTI KÖLTSÉGVETÉS MÉDIATÁMOGATÁSA

(millió forint)

Év Támogatás1991 1 134

1992 2 432

1993 7 854

1994 5 073

1995 7 842

1996 5 374

1997 4 625

1998 8 861

1999 10 393

2000 11 129

2001 13 980

2002 17 638

2003 42 396

2004 46 858

2005 44 564

2006 46 464

2007 52 242

Az elmúlt másfél évtizedben a médiatámoga-tás reálértéken is sokszorosára növekedett. Kevésolyan elõirányzat van az államháztartásban, aholilyen mértékû támogatásbõvülés ment végbe.

Különösen nagymértékû változás követke-zett be 2003-ban, amikor az üzemben tartási díj

KÖZPÉNZÜGYEK

79

költségvetési kompenzálása 20, majd 25 milli-árd forinttal több, megduplázva a korábbi elõi-rányzatokat.

A kultúrafinanszírozás jövõjét elsõsorban akultúra társadalmi, gazdaságfejlesztést megala-pozó szerepe határozza meg. Az állam szerep-vállalása a kultúra minden területén fontos, dekülönbözõ funkcióban eltérõ mértékû. Egyér-telmû az állami szerep a kultúra jogi kereteinekalakításában, a kultúra nemzetközi megjeleníté-sében, a kulturális örökség ápolásában.

Állami feladat a kultúra finanszírozásábanvaló részvétel, de szakmai területenként diffe-renciáltan jelenik meg a pénzügyi támogatásbanvaló feladatmegosztás az állam, önkormányzat,helyi közösségek, szponzorok és az igénybe ve-võ lakosság között. Az arányok meghatározásaegyaránt gazdasági és politikai feladat.

Az állami feladatok pénzügyi finanszírozásá-nál meg kell különböztetni az

•intézmények és a •szakmai programok, fejlesztések finanszí-

rozását.Az állami költségvetés keretei végesek, a jö-

võben inkább költségvetési korlátokkal, mintbõvülési lehetõségekkel kell számolni. Ezért azállami támogatások differenciálására, a súly-pontok kijelölésére kell törekednünk.

Az intézmények mûködésének teljes körû fi-nanszírozása most sem lehetséges, ami joggalokoz feszültséget, félreértést. Ezen úgy lehetváltoztatni, hogy kiválasztjuk az úgynevezett„kiemelt intézményeket”, amelyek számárabiztosítjuk

•a mûködés több évre garantált anyagi fel-tételeit,

•a gazdálkodási kötöttségek érzékelhetõ ol-dását.

A kiemelt intézményi körbe tartozás fõ is-mérve a kultúra mûvelésében betöltött orszá-gos szerepkör, a szakmai színvonal, valamintszakmai segítségnyújtás vállalása a hasonló te-rületen mûködõ központi vagy önkormányzatiintézményeknek.

Világossá kell tenni, hogy a nem kiemelt in-tézményi kör állami támogatásának mértékenem garantált, szükség esetén e körben szerve-zeti változtatásokra is sor kerülhet.

Részben az intézménytámogatás, de fõleg aszakmai programok, fejlesztések finanszírozásasorán érvényesíteni kell a kultúrpolitika szak-mai céljait, amelyek közül kiemelhetõk a teljes-ség igénye nélkül a következõk:

•a múzeumok oktatási, képzési szerepénekerõsítése az oktatási intézményekkel valóegyüttmûködéssel,

•az olvasáskultúra fejlesztése készséget segí-tõ módszerekkel,

•a veszélyeztetett levéltári anyagok megóvása,•a kulturális örökség intézményrendszeré-

nek modernizációja,•a mûvészeti intézmények, mûvészeti együt-

tesek (zenekarok, énekkarok, tánckarok)anyagi ellátottságának stabilizálása,

•a színházi törvény kidolgozása,•az alkotómûvészetek (irodalom, képzõ- és

iparmûvészet stb.) egységes ösztönzésirendszerének megteremtése,

•a nagyrendezvények, fesztiválok rendezése,•az élõ népi kultúra támogatási rendszeré-

nek egységes kialakításával a helyi közössé-gek aktivitásának fokozása,

•a magyar kultúra nemzetközi képviseleté-nek bõvítése.

Az elérendõ, mérlegelendõ célok nyilván to-vább sorolhatók, de tudomásul kell venni, hogya célirányos, súlypont alapján megítélt támoga-tás azzal bõvíthetõ, ha a feladatellátás haté-konyságát javítjuk.

A hatékonyság javításának egyik módja amûködési forma célszerû megválasztása. Anali-zálni kell például hogy egy–egy mûvészeti vagyközmûvelõdési tevékenység költségvetési in-tézményként, vállalkozásként, alapítványi vagyegyesületi formában végezhetõ-e leghatéko-nyabban.

Célszerû újragondolni az államháztartás al-rendszerei közötti munkamegosztást is. Fel-

KÖZPÉNZÜGYEK

80

adatok alapján kellene elhatárolni és így a pár-huzamosságokat elkerülni, hogy mit kell a köz-ponti költségvetésbõl, mit önkormányzatipénzbõl vagy a Nemzeti Kulturális Alapból fi-nanszírozni.

Végül elkerülhetetlen olyan távlati programelõkészítése, ami elõrevetíti a tartós állami fel-adatvállalás és a piacorientáltság mértékét, ará-nyát, ütemét.

EGYHÁZI KAPCSOLATOK FINANSZÍROZÁSA

Az egyházak hagyományosan fontos szerepetvállalnak a társadalmi együttélés normáinak ala-kításában, az erkölcs, a magatartás formálásá-ban. Ilyen értelemben az egyházi hitélet része akultúrának. Az egyházak jelentõs szerepet vál-lalnak az oktatásban, szociális ellátásban; köz-gyûjteményeik, mûemléképületeik részei a ma-gyar kulturális örökségnek.

Mindezek alapján természetes, hogy az államrendszeres támogatásban részesíti az egyháza-kat. A jelenlegi támogatási rendszer kereteit az

•1990. évi IV. törvény a lelkiismereti és val-lásszabadságról, valamint

•az 1997. évi CXXIV. törvény az egyházakhitéleti és közcélú tevékenységnek anyagifeltételeirõl

szóló törvény teremtette meg. Meghatározó volt ez utóbbi törvény alapját

képezõ 1997. június 20-án Vatikánvárosban alá-írt Megállapodás, amit az 1999. évi LXX. tör-vénnyel hirdettek ki.

Az egyházak tevékenységének anyagi fel-tételei közül meghatározó összegû az ingatlan-megváltási járadék. Az egyház által vissza nemkért vagy át nem adott volt egyházi ingatlanokután az állam a járulékalap valorizált (árfolyam-vagy inflációváltozással korrigált) összegének1998–2001. között évi 4,5 százalékát, 2001 utánévi 5 százalékát fizeti járadékként az igénylõegyház jogutód nélküli megszûnéséig.

Figyelmet érdemlõen szabályozott az egy-házak jogosultsága a rendelkezõ nyilatkozatottett magánszemélyek által befizetett személyijövedelemadó 1 százalékára. A vatikáni megálla-podást kihirdetõ törvény 4. cikkének (2) be-kezdése szerint amennyiben a rendelkezõk általjuttatott összeg nem éri el az elõzõ évi prog-resszív adóbevétel 0,5 százalékát, azt 2001-ig azállam erre a szintre kiegészíti.

Az egyházak hitéleti és közcélú tevékenysé-gének anyagi feltételeirõl szóló 1997. éviCXXIV. törvény 4. §-a már úgy rendelkezik,hogy amennyiben az egyházakat megilletõ ösz-szeg együttesen nem éri el a nyilatkozattételévében tervezett személyi jövedelemadó 0,5százalékát, az átutalandó összeget 1999-tõlkezdve négy éven át a központi költségvetésbõlki kell egészíteni.

A törvényi határidõ lejárta elõtt 2003-banaz anyagi feltételekrõl szóló törvény 4. §-átmódosították, amelynek értelmében a kiegé-szítés mértéke határidõ nélkül 0,9 százalékraemelkedett.

Az említett két forrás az egyházi hitélet, azegyházi gyülekezeti munka, adminisztráció,szeretetszolgálat, média- és sajtóköltség stb. ál-lami támogatására szolgál.

Az egyházi tevékenységek anyagi fel-tételeirõl szóló törvény külön rendelkezik ahittantanítás finanszírozásáról, így: „7. § (3) Azállami költségvetés fedezetet nyújt az egyházihitoktatás támogatására, a mindenkori átlagospedagógus óradíj figyelembevételével.”

2006-ban 46 egyház 44 686 tanulócsoportjá-ban 486 361 tanuló vett részt hittanoktatásban– az egyházi elszámolások alapján. Ez azt jelen-ti, hogy ez a létszám az összes közoktatásbantanuló 29 százaléka, illetve az általános iskolák-ba járókra vetítve 59 százalék.

Az 1997. évi CXXIV. törvény 7. §-ának (4)bekezdése szerint „Az egyház által ellátottalap- és egyéb közcélú tevékenység elõsegítésé-re további központi költségvetési támogatás isadható, amelyet az Országgyûlés az egyház ál-

KÖZPÉNZÜGYEK

81

tal meghatározott célokra, az éves költségveté-si törvényben állapít meg.” Ez alapján került fo-lyósításra korábban például a Millenniumi Val-lási Alap vagy az utóbbi években a nemzetközikapcsolatok támogatása, a kistelepülések lelké-szeinek bérkiegészítése.

Kistelepülési bérkiegészítésben 2006-ban4381 hazai és 640 határon túli lelkész részesült.Miután ennek igénybevételére a MAZSIHISZ-nek nincs módja, ellentételezésként kerül fi-nanszírozásra 13 vidéki temetõ gondozása aZsidó Örökség Alapítvány keretében.

Összesen az egyházak hitéleti, fejlesztési ésközfeladat-vállalási támogatása a 25. táblázatszerint a következõképpen alakult, az OKMnyilvántartása szerint.

Az egyházi támogatás 1995–2007 között vé-gül is 8,3-szeresre nõtt, a fogyasztói árak há-romszorosra emelkedése mellett ez reálértéken2,8-szoros növekedés. Ezen belül a hitéleti tá-mogatás reálértéken kétszeres lett. A fejleszté-si támogatások a különbözõ, fõleg mûemléki

épületek rekonstrukcióit finanszírozták. 2004-tõl a fejlesztési támogatások a minimálisracsökkentek. Igen jelentõs mértékû emelkedéskövetkezett be a közfeladat-ellátásban. Az ok-tatás, szociális ellátás és a kulturális támogatásreálértéken több mint négyszeresre emelke-dett, de ezzel arányosan nõtt az átvállalt köz-feladat is.

A közfeladatok egyházi finanszírozásáról, azegyházak hitéleti és közcélú tevékenységnekanyagi feltételeirõl szóló törvény úgy rendelke-zik, hogy „5. § (1) Az egyházi intézményfenn-tartók által ellátott nevelési, oktatási, felsõokta-tási, kulturális, szociális, egészségügyi, sport,illetõleg gyermek- és ifjúságvédelmi tevékeny-ségek központi költségvetési finanszírozása azállami és önkormányzati intézményekre vonat-kozó általános szabályok alapján, azokkal azo-nos mértékben történik.”

A törvény értelmében az egyházakat kiegé-szítõ támogatás is megilleti, amit az önkor-mányzatok adott ágazati kiadásainak, a saját be-

25. táblázat

EGYHÁZI TÁMOGATÁS(millió forint)

Megnevezés 1998 2005 2006 2007Hitéleti támogatás 4 164,8 10 902,2 24 507,4 24 491,1

ebbõl: ingatlanjáradék – 5 417,8 7 767,0 8 710,0

szja, illetve alapintézmény támogatása 2 050,0 3 615,0 11 829,8 10 819,0

hitoktatás 753,9 1 809,4 3 305,4 3 305,4

bérkiegészítés – – 1 535,2 1 620,7

egyéb támogatás 1 360,9 60,0 70,0 36,0

Fejlesztési támogatás 1 715,0 5 057,4 120,0 140,0*

Közfeladat-ellátási támogatás 5 715,6 26 022,3 65 631,5 71 414,9

ebbõl: közoktatás 3 687,6 18 082,0 43 164,2 45 010,0

felsõoktatás 1 062,5 3 821,9 8 943,7 10 260,0

szociális ellátás 800,0 3 700,0 11 518,0 15 000,0

kulturális támogatás 165,5 418,4 2 005,6 1 044,9

Egyházi támogatás összesen 11 595,4 41 981,9 90 263,9 95 946,0

Ingatlanrendezési kiadás 4 025,0 5 994,0 4 543,8 7 125,8

* a Mátyás templom beruházása nélkül

KÖZPÉNZÜGYEK

82

vétellel és a központi támogatás összegévelcsökkentett része arányában kell megállapítani.

Az egyházak tulajdonában lévõ közcélú tevé-kenységet szolgáló ingatlanok, mûvészeti alko-tások megõrzéséhez, gyarapításához, az egyhá-zi közgyûjtemények mûködéséhez az évesköltségvetésbõl meghatározott összegû támo-gatásra jogosultak.

Az ingatlanrendezési kiadás a kormánydön-tésekkel rendezett ingatlanok költségvetésivonzata, ami az egyházat megilletõ ingatlanokátadásával kapcsolatban merül fel. Például a2007. évi 7,1 milliárd forint elõirányzatból 4,2milliárd forint az egyházaké, 2,4 milliárd forintaz önkormányzatoké, 0,5 millió forint az egyéb(állami) szerveké.

Az egyházak hitéleti, fejlesztési és közfel-adat-ellátási tevékenységének költségvetési tá-mogatása a jövõben sem kérdéses. A támogatásjogcímei és mértéke azonban több területen el-tér a vatikáni megállapodástól. Ezért idõszerû atámogatási rendszer felülvizsgálata és az 1997-esmegállapodáshoz igazítása.

ÖSSZEGZÉSKÉNT megállapítható, hogy a kul-túra állami finanszírozása a rendszerváltást kö-vetõ években rapszodikus, de összességébenkielégítõ mértékû volt. Érzékelhetõ, hogy nemrendelkezünk kormányzati ciklusokon átívelõ,politikai konszenzuson alapuló finanszírozásistratégiával. Ennek kidolgozása mára elkerül-hetetlenné vált szakmai és politikai feladat.

FEJLESZTÉSPOLITIKA

83

Osman Péter

Az üzleti angyalokról

MMár nálunk is ismert – bár korántsem elegendõ-en széles körben és kielégítõ mértékben – az aszerep, amelyet a kockázatitõke-cégek betölte-nek a pénz- és tõkepiacon. Nemzetgazdaságiszempontból ennek különösen fontos része a je-lentõs növekedési képességû kis- és közepes vál-lalkozások (a továbbiakban: kkv-k) kockázatifinanszírozása. Sokkal kevésbé ismeretes vi-szont, hogy ez utóbbiban még nagyobb gazdasá-gi jelentõsége lehet az úgynevezett üzleti angya-loknak. Õk a tõkepiacon megjelenõ magánsze-mélyek, akik a kockázati tõkéhez hasonló vál-lalkozásfejlesztõ és -finanszírozó tevékenységetvégeznek. Elnevezésük az angolszász szakiroda-lomból származik (business angels). Vállalko-zásoknak adnak kockázatitõke-típusú finanszí-rozást és azzal összefüggésben rendszerint sze-mélyesen is bekapcsolódnak a vállalkozás stra-tégiai irányításába, szükség szerint annak mû-ködtetésébe, hogy ezzel is elõmozdítsák annakfejlõdését, megerõsödését. A befektetéseiket ésegyéb közremûködésüket mindig üzleti alaponés konstrukcióban nyújtják, de az indítékaik eb-ben szélesebbek és összetettebbek, mint a kock-ázatitõke-cégeké. A vállalkozások fejlesztésébenés kockázati finanszírozásában tevékenységükkiegészíti az utóbbiakét és azzal gyakorta összeis kapcsolódik, ami számottevõen javíthatja a jónövekedési képességû kis cégek tõkéhez jutásiesélyeit.

A KKV-K FINANSZÍROZÁSI PROBLÉMÁI

Világszerte jelentõs súlyú probléma, hogy a jónövekedési képességû kkv-k és különösen azújonnan indulók sokkal kevésbé jutnak hozzákülsõ finanszírozáshoz, mint ahogyan azt anemzetgazdaság érdekei megkívánnák. Ezek-nek a cégeknek igen fontos szerepe lehet anemzetgazdaság alkalmazkodó képességénekés vele együtt versenyképességének fenntartá-sában, jelesül abban, hogy a megtermelt javak– termékek és szolgáltatások – kínálatábaneredményesen tudjon alkalmazkodni a lehetõ-ségek, valamint a külsõ és belsõ feltételek vál-tozásaihoz. Ismeretes az is, hogy a gazdasági-lag fejlett országokban is a kkv-szektor bizto-sítja a foglalkoztatottság nagy hányadát, va-gyis az tartja fent a munkahelyek igen jelentõsrészét. A brit Treasury 2003 áprilisában ki-adott, A finanszírozási rés áthidalása címûkonzultációs dokumentuma egyenesen kije-lenti, hogy „a kisvállalkozások életerõt adnaka gazdaságunknak – növelik a termelékenysé-get, foglalkoztatást és jólétet teremtenek, fel-pezsdítik az életet a közösségeinkben”. E szektornak pedig jelentõs részben a jó növe-kedési képességû kkv-k tartják fent a mûkö-dõképességét, a termelési kapcsolatok át-tételei révén. A felmérések azt is megmutat-

FEJLESZTÉSPOLITIKA

84

ták, hogy a kkv-k túlnyomó hányada nem,vagy csak szórványosan végez innovációs fej-lesztést. Új fejlesztési eredményekhez a leg-többjük termelési kapcsolataik révén, más-honnan történõ átvétel útján jut hozzá, és ígyveszik azokat maguk is hasznosításba. Ebbenforrásként igen jelentõs része lehet azoknak ajó növekedési képességû kkv-knak, amelyektevékenységüket részben-egészben innovációsmunkára és az eredményeik hasznosításáraalapozzák.

Az újonnan induló cégek „gyermekkori ha-landósági rátája” azonban még a jól mûködõgazdaságokban is nagyon magas, a piaci ver-seny feltételei között csupán viszonylag kishányaduk bizonyul tartósan és számottevõennyereségesnek, életképesnek. Hasonlóképpenmérsékelt a siker aránya azoknak a vállalkozá-soknak a körében, amelyek új növekedési pá-lyára igyekeznek állni. Ez természetesen aztis jelenti, hogy az ilyen cégek sokszor nehe-zen – vagy egyáltalán nem – jutnak hozzá kül-sõ finanszírozáshoz, mivel a pénztulajdono-sok és még inkább a pénz- és tõkepiaci közve-títõk tisztában vannak azok kilátásainak bi-zonytalanságával, jelesül annak kockázataival.Hiteltípusú finanszírozásnál ez a kockázatabban rejlik, hogy a cég nem lesz képes telje-síteni az adósságszolgálati kötelezettségeit.Tõkebefektetéskor pedig a befektetõ kocká-zata kétágú: egyrészt abban áll, hogy a cégnyereségtermelõ képessége elmarad a várttólés nem lesz képes a befektetett tõkére megfe-lelõen nagy hozamot biztosítani, másrészt ab-ban, hogy a várt növekedés elmaradása miattmaga a befektetett tõke is részben-egészbenodavész. Ez utóbbi veszteség még akkor isbekövetkezik, ha a cég ugyan nem veszíti el amûködõképességét, ám a továbbiakban nemválik a befektetni szándékozók számára ele-gendõen vonzóvá ahhoz, hogy a korábbi be-fektetõ el tudja adni az abban birtokolt tulaj-doni részesedését és így ki tudja vonni belõlea tõkéjét.

A nagy növekedési képesség rossz hitelfedezet

Jól mûködõ és fõként erõs alapokon álló gazda-ságban a kereskedelmi bankok hitelbírálatidöntéseikben meghatározó jelentõségû ténye-zõként kezelik, hogy várhatóan hogyan alakul ahitelt kérõ cég tevékenységének tényleges jöve-delmezõsége és pénzforgalma abban az idõ-szakban, amelynek során teljesíteniük kell akért hitelhez kapcsolódó adósságszolgálati kö-telezettségeiket. A nagy növekedési képességígéretét hordozó kkv-k ebben a tekintetbenmeglehetõsen kedvezõtlen helyzetben vannak.Rendszerint annak köszönhetik sajátos pozitívadottságaikat, hogy az átlagostól eltérõ gazdál-kodási alapokkal, felkészültséggel rendelkez-nek, amely képessé teheti õket a hasonló tevé-kenységet folytató piaci szereplõkét lényegesenmeghaladó gazdasági teljesítmény elérésére.Hitelkérelmük elbírálásánál tehát a banknakezeket az adottságaikat kellene kiértékelnie an-nak megítéléséhez, vajon milyen lesz e cég vár-ható jövedelme és pénzforgalma, végsõ soronpedig a fizetõképessége. Magától értetõdik,hogy ehhez magának a banknak is megfelelõtudással kell rendelkeznie a kérdéses gazdálko-dási területen, erõsen kérdéses lehet azonban,vajon megéri-e neki azzal felszerelkeznie.

A jelentõsebb kereskedelmi bankok üzletpo-litikája és az azt megvalósító üzleti tevékenysé-ge a szakterület fejlõdésével világszerte kétirányban polarizálódott. Ezek egyike az ügylet-központú, míg a másik az ügyfélközpontú te-vékenység. Az elõbbi keretében a bank arra tö-rekszik, hogy minél több ügyletet bonyolítsonle, minél nagyobb legyen a forgalma és az ek-ként elért nagy forgalom segítségével jussonminél nagyobb jövedelemhez. Az utóbbinakmegfelelõen viszont az igyekezete arra össz-pontosul, hogy minél teljesebb kiszolgálástnyújtson az ügyfelének, minél jobban kielégít-se annak az igényeit, és az így eladott termékeiés szolgáltatásai révén érjen el minél nagyobb

FEJLESZTÉSPOLITIKA

85

hasznot. A vázoltakból is világos, hogy a szó-ban forgó cégek hitelkérelmeivel való behatófoglalkozás inkább csak az ügyfélközpontúbanki üzletpolitika keretei közé fér be. A mé-retgazdaságosság és a hatékonyság követelmé-nyei szerint viszont ilyen bánásmódban csakolyan ügyfeleket kifizetõdõ részesíteni, ame-lyekkel a bank nagy üzleteket tud bonyolítani,amelyeken sokat tud keresni, és amelyek ma-guk is eléggé nagyok és tõkeerõsek ehhez. Eb-be tehát kevéssé fér bele az olyan ügyfél, amely-nek szükségletei a bank számára viszonylag ki-csi forgalmat jelentenek és amely csak kevesetképes fizetni a neki nyújtott szolgáltatásért –mint amilyen a fejlõdése vagy a pályamódosítá-sa korai szakaszában lévõ kkv.

Különösen nehéz e tekintetben a technológia-alapú kkv-k külsõ finanszírozáshoz jutása, tehátazoké, amelyek a tevékenységüket elsõsorbaninnovációs fejlesztésre és az új innovációs ered-mények hasznosítására alapozzák. Ez világszer-te probléma. Az innovációs munka legbensõ lé-nyege, hogy a fejlesztõk és a hasznosítók addigjáratlan utakon, többé-kevésbé ismeretlen terü-leteken igyekeznek elõre jutni, ezzel igyekez-nek versenyelõnyre szert tenni, majd abból je-lentõs gazdasági eredményt kovácsolni. A ban-ki hitelbírálathoz tehát ennek az esélyeit, koc-kázatait és fõként a cégnél meglévõ mûszaki,gazdasági és szervezeti alapjait kell(ene) kiérté-kelni. És itt még a hitelezés „végsõ menedékét”jelentõ hitelbiztosítékokkal, azaz a vagyoni fe-dezettel is többnyire fokozottan baj van: azilyen cégeknek még a materiális vagyona isnagyrészt olyan eszközökben van, amelyekerõsen specializáltak, következésképpen nehe-zen értékesíthetõk, tehát többé-kevésbé alkal-matlanok arra, hogy szükség esetén jól likvidál-ható hitelfedezetül szolgáljanak. Még inkábbigaz ez az ilyen cégek szellemi vagyonának ele-meire, amelyek rendszerint a cég vagyonánaknagy részét teszik ki.

A technológiaalapú kisvállalkozások finan-szírozásának problémáit összegzõ egyik leg-

fontosabb dokumentum a Bank of England1996-ban kiadott, A technológiaalapú kisebbcégek finanszírozása (The Financing ofTechnology-based Small Firms) címû jelentése,amely többéves vizsgálati és elemzõ munkáratámaszkodik, és olyan idõszakban készült, mi-dõn a brit gazdaságirányítás különösen nagy fi-gyelmet fordított a jó növekedési képességûkkv-k fejlõdésének elõmozdítására. Ez a jelen-tés egyebek közt kiemelte: „A fejlõdésük mag-vetõ, induló, illetve korai szakaszában lévõtechnológiaalapú cégek megkülönböztetõ sajá-tossága, hogy valódi kockázatitõke-finan-szírozásra van szükségük. A számukra szüksé-ges tõke viszonylag kicsi is lehet, a befektetésvárható futamideje viszont meglehetõsen nagy.Ezt a szerepet a hagyományos kockázati tõké-nek kellene betöltenie. Az Egyesült Királyság-ban azonban a kockázatitõke-iparág az utóbbiévekben mindinkább a már megállapodott vál-lalkozások további fejlesztését, valamint a kivá-sárlási ügyletekbe történõ befektetéseket ré-szesíti elõnyben, és elfordul a korai szakaszbanlévõkbe – különösen pedig a technológiai fej-lesztésbe – való befektetéstõl. A korai szakasz-ban lévõ technológiai alapú cégekbe való befek-tetés iránt megnyilvánuló húzódozást több té-nyezõ is növeli: magas kockázattal jár, az ilyenbefektetéshez célszerû megérteni a szóban-forgó technológiát, valamint viszonylag ala-csony ezeknek a befektetéseknek az átlagosmegtérülése.”

A kilencvenes évek második felében számosgazdaságilag fejlett országban történtek ko-moly erõfeszítések annak érdekében, hogyszervezett tõkepiacot hozzanak létre a kkv-klegjobbjai számára, ahol azok külsõ finanszíro-záshoz juthatnak. Ilyen volt a nagy lendülettelés reményekkel elindított EASDAQ (EuropeanAssociation of Securities Dealers AutomaticQuotation System), az egyetlen tartósan sikeresilyen piac, az amerikai NASDAQ európai klón-ja; a vele párhuzamosan indított úgynevezettEuro NM-piacok, a japán próbálkozás JAS-

FEJLESZTÉSPOLITIKA

86

DAQ vagy éppen a brit AIM (AlternativeInvestment Market). A kkv-k finanszírozásábana tõlük várt fellendülést azonban egyikük semhozta meg, amiben jelentõs része lehetett an-nak a hatásnak, amelyet az évezredvégi hatal-mas tõkepiaci internetbuborék összeomlásatett a befektetõkre.

A fejlesztéshez rendszerint külsõ tõke kell

Meghatározó jelentõségû probléma mind akkv-k, mind a nemzetgazdaság szempontjából,hogy a fejlesztéshez rendszerint külsõ tõkekell! A növekedni szándékozó kkv-k túlnyomóhányada eleve csak akkor tudja megvalósítani amaga elé tûzött célokat, ha fejlesztései finanszí-rozásához külsõ forrásokat is be tud vonni. Kü-lönösen igaz ez az induló, valamint az új növe-kedési pályára álló vállalkozásokra. Ennek okamindenekelõtt abban áll, hogy

• az esetek nagy hányadában azok saját va-gyona nem elegendõ ahhoz, hogy dinami-kus fejlesztést valósíthassanak meg belõle.Ennek következtében a fejlesztés elevecsak külsõ tõke bevonása segítségével hajt-ható végre;

• a fejlesztések a vállalkozások igen számot-tevõ részénél csak hosszabb távon hozzákmeg a jövedelemtermelõ képességnek azt anövekedését, amely már megteremti a fej-lesztésre visszterhes konstrukcióban, azazhitelként vagy kötvénykibocsátással be-vont külsõ tõke visszafizetésének forrását.Ha pedig a tõkebevonás a futamidõ soránkamatfizetési kötelezettséggel is jár, azadósságszolgálat teljesítésével járó jövede-lemkivonás elviselhetetlenül nagy terhetjelenthet a növekedésük vagy a pályamó-dosításuk kezdeti szakaszában lévõ vállal-kozásoknak;

• a vállalkozások tulajdonosai gyakorta nemtudják vagy nem akarják teljes mértékben

maguk vállalni azokat a kockázatokat – az-az végsõ soron nem akarják maguk viselniazokat az esetleges veszteségeket –, ame-lyek abból következhetnek, ha a vállalkozásvégül is nem hozza meg a tõle várt gazdasá-gi eredményt. Ezért azután csak akkor vál-lalkoznak fejlesztésre, illetve a cég új növe-kedési pályára állítására, ha találnak olyanbefektetõt, amelyik hajlandó e kockázatokbizonyos hányadát tõlük átvállalni.

Mindezekbõl törvényszerûen következik,hogy az új kkv-k jelentõs részének indításáhozés úgyszintén a már meglévõk növekedési pá-lyára állításához nélkülözhetetlen, hogy az üz-leti világnak legyenek olyan szereplõi, amelyekképesek is, hajlandók is az ezzel járó üzleti koc-kázatokat legalább részben magukra vállalni. Eza probléma nálunk is érezteti a hatását és jelen-tõs akadálya gazdaságunk fejlõdésének. Éppenezért számunkra is alapvetõ fontosságú, hogyerre mûködõképes megoldást hozzunk létre, delegalább is annak irányába történõ jelentõs po-zitív hatással járó elõrelépést tegyünk.

NÉLKÜLÖZHETETLENEK AZ ÜZLETI ANGYALOK

A külföldi, mindenekelõtt az Egyesült Államokés a Egyesült Királyság tapasztalatai azt mutat-ják, hogy inkább az üzleti angyaloktól, mintsema kockázatitõke-cégektõl várható, hogy a fejlõ-désük korai szakaszában lévõ vállalkozásoknakmegadják az azok számára kritikus jelentõségûmagvetõ tõke-, illetve indulótõke-finanszíro-zást. Ez utóbbiak hajlandók arra, hogy éppenolyan helyzetekben fektessenek be, amelyekbenaz intézményi befektetõk vonakodnak ettõl –így például a technológiaszektor induló vállal-kozásaiba. Vállalkozásfejlesztõ és -finanszírozótevékenységük emellett jelentõsen növekszik ésnövekvõ figyelmet kap más országokban is.

Arra, hogy az üzleti angyalok tevékenységenem csak az angolszász országokban számotte-

FEJLESZTÉSPOLITIKA

87

võ, érdemes megemlíteni, hogy szakértõk vi-szonylag jelentõsnek ítélik azt Finnországbanis. Tényleges statisztikai adatok ebben a tekin-tetben sem állnak rendelkezésre. A századvégtáján szakértõk felmérése és becslése szerintmintegy 1500 ilyen befektetõ mûködhetett.

A kilencvenes években stagnált a japán gaz-daság, csökkent az újonnan induló vállalkozá-sok száma. A kormányzat gazdaságpolitikusaiés a magánszektor ezért fokozott figyelmetfordítottak az új vállalkozások létrejötténekösztönzésére, ennek eszközeként pedig az üz-leti angyalok részvételének elõmozdítására is.Ennek érdekében 1997 áprilisában bevezettékaz úgynevezett „üzleti angyalokra vonatkozóadószabályokat”.

Az Európai Unió szintén mind nagyobb fi-gyelmet fordít annak elõsegítésére, hogy az üz-leti angyalok tevékenysége erõsödjék az unióországaiban és ezzel is javuljanak a vállalkozá-sok indulásának és növekedésének feltételei.Ezt számos program részeként ösztönzi, támo-gatja. Jelentõs erõfeszítéseket tett egyebekközt az Európai Üzleti Angyal Hálózat létre-hozására. Ennek rendeltetése, hogy elõsegítseaz üzletiangyal-hálózatok terjedését és erõsö-dését. Ezt egyebek közt azzal szolgálja, hogy

• képviseli azok érdekeit a nemzetközi in-tézményekkel szemben,

• elõsegíti a tapasztalatok cseréjét tagjai kö-zött,

• terjeszti az üzletiangyal-koncepciót olyanrégiókban és országokban, ahol az mégnem teljesen honosodott meg,

• statisztikai adatokat gyûjt az üzleti angya-lok európai tevékenységének jelentõségérevonatkozóan.

A kockázati tõke szerepvállalása

A kockázatitõke-iparág az utóbbi két évtizedsorán igen nagy léptékû növekedést ért el. Ezenidõszak során ugyanakkor a vállalkozásfinan-

szírozó tevékenységében mindinkább a fejlõdé-sük késõbbi – fejlettebb – szakaszaiban lévõvállalkozásokba történõ befektetések felé for-dult. Ennek oka jelentõs részben abban rejlik,hogy a kockázati tõke éppen úgy igyekszik ész-szerû mértékre leszorítani a maga tevékenységikörében vállalt kockázatokat, mint bármelymás üzleti vállalkozás. Valójában már maga análunk használatos elnevezése is téves és félre-vezetõ: ezek a piaci szereplõk egyáltalán nem akockázatvállalásba fektetik a pénzüket, hanemarra érdemesnek ígérkezõ vállalkozások fejlesz-tésébe, és az ezzel járó kockázatvállalás szá-mukra csupán egy sajátos eszköz – némileg sar-kítva, a szükséges rossz. Arra szakosodtak,hogy képesek legyenek jól kezelni olyan befek-tetési kockázatokat, amelyek viselésétõl a ha-gyományos befektetõk inkább elzárkóznak –ezzel teremtettek maguknak egy új szegmensta tõkepiacon, amelyet sikeresen kiaknáznak.Az induló, valamint a fejlõdésük korai szaka-szában járó cégekbe történõ befektetés azon-ban e keretek között tekintve is olyan nagykockázattal jár, amelyet e befektetõk zöme márnem vállal fel. Hozzájárult ehhez az is, hogy akockázatitõke-cégek közvetítõ szerepet tölte-nek be a pénz- és tõkepiacon, ami jelentõs tel-jesítményelvárásokat állít velük szemben. A forrásgyûjtést tekintve versenyezniük kell azegyéb befektetési lehetõségekkel, és a pénztu-lajdonosok nyilvánvalóan csak akkor bízzák rá-juk a pénzüket, ha kellõen jó hozamok eléréséttudják felmutatni. Mindez arra ösztönzi õket,hogy a maguk területén a biztonságosabb ésegyben megfelelõ hozamot ígérõ befektetéseketkeressék, amit a fejlettebb szakaszban lévõ vál-lalkozásokba történõ befektetések jelentenek.

Az utóbbiak felé fordulásuk másik jelentõsindítéka a méretgazdaságossági követelményekérvényesülésében rejlik. Mint minden más nye-reségérdekelt vállalkozásnak, a kockázati tõké-seknek is be kell tartaniuk a maguk vállalkozás-finanszírozó és -fejlesztõ tevékenységében ahatékonyság követelményeit, és ezért nem cél-

FEJLESZTÉSPOLITIKA

88

szerû kicsiny ügyleteket felvállalniuk. Ritka ki-vételektõl eltekintve a kockázati tõkések min-dig nagyon alapos és szerteágazó elemzéssel ésértékeléssel (due diligence) alapozzák meg azt adöntésüket, amely végül is meghatározza, be-fektetnek-e pénzt egy vállalkozásba, és ha igen,milyen feltételekkel hajlandók azt megtenni.Az ehhez szükséges tájékozódás, az elemzésekés értékelések elvégzése hónapokat is igénybevehet és kiemelkedõen jó felkészültségû szak-emberek bevonását is szükségessé teheti. Szük-ségszerû jellemzõje az ilyen döntés-elõkészí-tésnek, hogy annak a munkának mennyisége ésköltségvonzata, amely ezzel jár, nem arányos avizsgált vállalkozás nagyságával – egy két-há-romszázezer dolláros tõkebefektetésre vonat-kozó döntés elõkészítése nem igényel sokkalkevesebb munka-, idõ-, és költségráfordítást,mint egy öt- vagy akár tizenötmilliósé, viszontrendszerint még a siker esetére is sokkal kisebbhozamesélyeket hordoz. Idekapcsolódik az is,hogy a kockázati tõke – a maga üzleti tevékeny-ségének fontos elemeként – részt vesz a befek-tetésével mûködõ vállalkozások stratégiai irá-nyításában és a saját erõforrásai szükség szerin-ti felhasználásával is segíti azok fejlesztését. A viszonylag kis vállalkozásokba történõ be-fektetések rendszerint ebben a vonatkozásbanis felidézik a méretgazdaságosság problémáit,hiszen nincs arányban a vállalkozások méreté-vel az sem, mennyi munkát és egyéb erõforrástkell a kockázati tõkésnek arra fordítania, hogytevékeny részt vállaljon azok irányításában.

ÜZLETI ANGYALOK A VÁLLALKOZÁSFINANSZÍROZÁSBAN

Hiányt pótolnak a tõkepiacon

Az üzleti angyalok tevékenységének nemzet-gazdasági jelentõségét legfõképpen az adja,hogy a tõlük kapható finanszírozás igen szá-mottevõ hiányt enyhít a tõkepiacon. Az elõzõ-

ekben vázoltuk, milyen nehézségekkel kerülnekszembe a külsõ finanszírozást keresõ kkv-k.Közülük az üzleti angyaloktól is csak azok jut-nak finanszírozáshoz, amelyeket a befektetõkellõen ígéretesnek ítél, némi egyszerûsítésseltehát csak a jók legjobbjai, ez utóbbiak számá-ra viszont az angyalok a vállalkozásfinanszíro-zásnak éppen azt a szeletét adják, amelyet nemfed le a kereskedelmi bankok hitelezési tevé-kenysége és jórészt kívül esik azon a körön is,ahová a kockázatitõke-cégek fektetnek be.

A Bank of England már említett jelentésemegállapítja: „Fel kell tárni annak az okait,hogy az üzleti angyalok miért töltenek be ki-sebb szerepet a vállalkozásfinanszírozásbanaz Egyesült Királyságban, mint az USA-ban.A piacnak ez a szegmense kritikus jelentõségû le-het a technológiaalapú kisvállalkozások sikerében.(Kiemelés a szerzõtõl) Fejlesztésének egyik le-hetõségét az olyan helyi, valamint országos há-lózatok kínálják, amelyek rendeltetése, hogy se-gítsék a vállalkozások és a finanszírozók egy-másra találását. ... Az Egyesült Államokban in-kább az üzleti angyaloktól, mintsem a kockáza-titõke-cégektõl várható, hogy a fejlõdésük koraiszakaszában lévõ vállalkozásoknak megadják azazok számára kritikus jelentõségû magvetõtõ-ke-, illetve indulótõke-finanszírozást. Hajlamo-sak arra, hogy éppen olyan helyzetekben fektes-senek be, amelyekben az intézményi befektetõkvonakodnak ettõl – így például a technológia-szektor induló vállalkozásaiba.”

Kiegészítik a kockázati tõkét

A dolog természetébõl következik, hogy az üz-leti angyalok, akik a saját magánvagyonukbólfektetnek be tõkét, viszonylag kis befekteté-sekkel dolgoznak. Ez egyaránt jelenti azt, hogya tõlük várható finanszírozás meglehetõsen ke-mény korlátok közt marad, de ezzel összhang-ban azt is, hogy nekik elfogadható befektetésicélpont lehet az olyan kis és közepes vállalko-

FEJLESZTÉSPOLITIKA

89

zás is, amelynek tõkeigénye túlságosan kicsiahhoz, hogy a kockázatitõke-cégeknek megér-je foglalkoznia velük. A Treasury említett do-kumentumának megállapítása szerint: „Nehézszámszerûen megállapítani, mekkora finanszí-rozás származik az üzleti angyaloktól, de abecslés azt sugallja, hogy az összesített éves be-fektetésük a 0,5–1 milliárd angol font nagyság-rendben van. A becslés szerint az ismert befek-tetéseik 75 százaléka 100 ezer angol font alattmarad, és csak 8 százalékuk haladja meg a 250ezer angol fontot.

Befektetéseiknek igen fontos sajátossága azis, hogy õk sokkal inkább hajlandók indulóvagy a felépülésük igen korai szakaszában lévõvállalkozásokba tõkét fektetni, mint a kockáza-titõke-cégek. Az üzleti angyaloktól származótõke így kiegészítheti a kockázatitõke-iparágtevékenységét azáltal, hogy egyrészt kisebb vo-lumenû finanszírozást nyújtanak, másrészt pe-dig a vállalkozás indításának, illetve felfejleszté-sének olyan korai stádiumában fektetnek be,amelytõl a legtöbb kockázatitõke-cég még tá-vol marad. Igy az üzleti angyalok vállalkozás-fejlesztõ tevékenységének gazdasági – és nem-zetgazdasági – jelentõségét határozottan növe-li, hogy a tõlük származó tõke gyakorta segít-het elvinni a vállalkozásokat addig a pontig,ahol azok már elegendõen vonzóvá válhatnakahhoz, hogy esélyük legyen a kockázati tõkebevonására.

A vázolt szereposztásból az is világosan kö-vetkezik, hogy az üzleti angyalok nem szem-benálló versenytársak a kockázati tõke számá-ra, hanem sokkal inkább potenciális szövetsé-gesek. Azzal, hogy „felnevelik” számukra a vál-lalkozásokat, jelentõsen bõvül az a kör, amely-bõl a kockázati tõke a befektetéseihez válogat-hat. Emellett az üzleti angyalok meglehetõsengyakran maguk kínálják fel a kockázati tõkéneka szindikált befektetés lehetõségét és a részvé-telük ilyenkor (is) egyben többé-kevésbé biz-tosítékul szolgál a szóbanforgó vállalkozásmegfelelõ minõségére is.

Felkészítik a cégeket, hogy meg tudjanak felelni a banki finanszírozáskövetelményeinek

A következõkben foglalható össze annak a sze-repnek a lényege, amelyet az üzleti angyalok etekintetben betöltenek.

A jelentõs növekedési képességû kisebb vállal-kozások nagy hányada nem tud megfelelni a ke-reskedelmi bankok hitelbírálati követelményei-nek, ezért azok finanszírozása a bankok számáratúlságosan kockázatos lenne. Ennek következté-ben ezek nem tudnak banki finanszírozáshozjutni. Különösen érvényes ez az induló, valaminta fejlõdésük viszonylag korai szakaszában lévõvállalkozásokra. Könnyen belátható az is, hogyez nemcsak az érintett vállalkozásokra nézvekedvezõtlen, hanem a bankoknak is. A bank ak-kor tud egy ügyfélen keresni, ha ügyletet bonyo-lít vele. Ha nem fogadja, az megóvhatja a veszte-ségtõl, de hasznot nem hozhat neki.

Az üzleti angyalok hozzásegítik a befekteté-sükkel mûködõ vállalkozásokat, hogy sikeresenvégighaladjanak azon a fejlõdési pályán, amely abanki hitelbírálat szempontjából elfogadhatat-lan és ezért a nem hitelezhetõ vállalkozástól ahitelképesig vezet. A dolog természetesen nemúgy mûködik, hogy az üzleti angyal odaáll avállalkozás mellé, odaadja a vagyonát és/vagybeburkolja azt a maga üzleti jó hírnevébe, és ez-zel az utóbbi rögtön hitelképessé válik a bankszemében. Az esetek többségében az üzleti an-gyal részben-egészben biztosítja azt a külsõ tõ-két, amelynek segítségével a vállalkozás el tudrugaszkodni – akár a kezdõponttól, akár egygazdaságilag fejletlen és ezért erõtlen állapottól– és meg tudja kezdeni a nagy menetelést amegerõsödés és az arra támaszkodó hitelképes-ség felé. Az utóbbiban pedig, amint már utal-tunk rá, szintúgy segíti az üzleti angyal.

Vannak ugyanakkor olyan esetek is, midõn avállalkozás az adottságai jelentõs részét tekintvemeg tudna felelni a banki hitelbírálat követel-ményeinek, de nem mindenben bizonyul ele-

FEJLESZTÉSPOLITIKA

90

gendõen jónak ahhoz, hogy a bank vállalja an-nak hitelezését. Ilyenkor az üzleti angyal bekap-csolódása adhatja meg azt a többletet, amely át-hidalja a hitelképtelenség és a hitelképesség kö-zötti rést. Jellegzetes példái lehetnek ennek azolyan cégek, amelyek vezetése a mûszaki témákkezelésében valóban nagyon jó, sõt kiváló telje-sítményre képes, azonban többé-kevésbé gyen-ge a pénzügyi menedzselés és sokszor a marke-ting terén. Ne gondoljuk, hogy ez csak a mi és ahozzánk hasonló helyzetûek sajátos gyengeségelenne. Az említett Bank of England-jelentés iskiemeli: a brit technológiaalapú kisvállalko-zások gyenge pontja gyakorta abban áll, hogy avezetésük brilliáns technológiai felkészültségé-hez nem párosulnak hasonló képességek apénzügyi menedzselés és az üzletvitel terén.

A vállalkozások hitelképességének megítélé-sében gyakorta kritikus jelentõsége van annak,hogyan értékeli a bank azok várható üzletme-netét, jövedelemtermelõ és fizetõképességükvárható jövõbeli alakulását. Ebben megint csaksorsdöntõ szerepet játszhat az, hogy milyen acég menedzsmentje – akár még olyan értelem-ben is, mennyiben képes valóban jó, tehát jólmegalapozott üzleti tervet készíteni és arról ismeg tudja-e gyõzni a banki hitelbírálókat, hogya cég az üzleti tervében foglaltakat meg is tud-ja valósítani, hozni tudja a tervezett jövedelmet,tehát egyebek közt képes lesz arra is, hogy azadósságát rendben visszafizesse. Van, hogy avállalkozás vezetésében nincs meg kielégítõmértékben az erre való képesség, a szükségesfelkészültség, és az üzleti angyal az, aki kipó-tolja ezt a hiányosságot és ezzel a bank számá-ra elfogadhatóvá, hitelezhetõvé teszi a céget.

Azt, hogy mindez milyen jelentõséggel bíraz üzleti gyakorlatban is, meggyõzõen bizo-nyítja, hogy a National Westminster Bank – azegyik legnagyobb piaci részesedéssel bíró banka brit kkv-k és különösen a jelentõs növekedé-si képességû vállalkozások hitelezésében – igenaktív szerepet vállal az üzleti angyalok vállalko-zásfinanszírozó, „elõnevelõ” tevékenységének

segítésében, és ennek érdekében még saját Üz-leti Angyal Szolgálatot is létrehozott. A National Westminster Bank, amint azt magais kinyilvánította, úgy tekinti: ez hasznos esz-köz a bank jövedelemszerzési lehetõségeinekbõvítésére. A vállalkozások és az üzleti angya-lok egymásra találásának elõmozdításában ab-ból indul ki: azok a vállalkozások, amelyek azutóbbiaknak köszönhetõen megerõsödnek, atovábbiakban már alkalmassá válhatnak arra,hogy bekerüljenek a bank ügyfeleinek, termé-kei vásárlóinak a sorába. Bevallott céljuk: az ígymegerõsödõ vállalkozásokkal bõvüljön az ügy-félkörük és az ügyletforgalmuk, és ezért na-gyon is számítanak arra, hogy az üzleti angya-lok tevékenysége hitelképessé fejleszt számos,addig hitelezésre alkalmatlan vállalkozást.

Az e körbe tartozó vállalkozások sajátossá-gai, ideértve a technológiaalapúakat is, általábanazt igénylik, hogy az adottságaikhoz, helyze-tükhöz és az elõttük álló fejlõdési pályához il-lesztett, összetett finanszírozási csomagot kap-janak. Ebben a csomagban rendszerint tõkebe-fektetésnek is lennie kell. A NatWest tapaszta-latai megerõsítik: ha az üzleti angyalok bizto-sítják az ilyen vállalkozások számára e finanszí-rozási csomag egyes kritikus elemeit – külö-nösképpen a tõkebefektetést –, akkor a bank azesetek jelentõs hányadában már be tud kapcso-lódni azok finanszírozásába és ehhez ki tud ala-kítani sajátos finanszírozási csomagokat.

Közvetlenül befektetõ tehetõs magánszemélyek

Az üzleti angyalok megkülönböztetõ jellemzõ-je, hogy magánemberként – tehát nem valamelycég keretei között – és a saját vagyonukból fek-tetnek be tõkét viszonylag kicsi, rendszerinttõzsdén nem jegyzett vállalkozásokba. (Az aszerep, amelyet így betöltenek, valójában egyál-talán nem idegen a mi korábbi hagyományaink-tól sem: nyelvünkben ott él a tõkéstárs fogal-

FEJLESZTÉSPOLITIKA

91

ma, ami ugyan tágabb kategória, de jól lefediõket is.) Befektetéseiknél közvetlenül lépnekkapcsolatba és jogviszonyba a vállalkozással.Tevékenységük meghatározó vonása, hogy álta-lában gazdagok, de legalább is határozottan te-hetõsek, és ezért számukra nem létkérdés azilyen ügyleteikkel elért nyereség vagy veszte-ség. Túlnyomó hányaduk befektetéseiknél – akockázati tõkéhez hasonlóan – a jelentõs tõke-nyereség elérését keresi. A kockázatitõke-cégekhez hasonlóan õk is többnyire úgy adnaka vállalkozásoknak tõkét, hogy ennek ellentéte-leként tulajdoni részesedést kapnak azokban ésõk is az olyan vállalkozásokat választják, ame-lyekben meglátják annak lehetõségét, hogyazok viszonylag rövid idõ alatt kifejezettennagy növekedést érnek el, és ezzel a vállalko-zást keretbe fogó cég értéke igen jelentõs mér-tékben megnövekszik.

Honnan jönnek, mit adnak a vállalkozásnak

Nem állítható fel általános érvényû szabály arra,hogy az élet mely területeirõl jönnek az üzletiangyalok és milyen elõélet kell ahhoz, hogy sike-ressé váljanak. Hasonlóképpen az sem általáno-sítható, mennyiben ered – a pénzüket és egyéberõforrásaikat vállalkozások fejlõdésének finan-szírozásába fektetõ – hajlandóságuk abból, hogymaguk is rendelkeznek számottevõ felkészült-séggel, ismeretekkel, tapasztalatokkal az üzletiéletben, jelesül vállalkozások szervezése és veze-tése terén. A gyakorlati tapasztalatok azonbanazt mutatják: az üzleti angyalok többnyire olyanemberek, akik mögött sikeres üzleti múlt áll,akár sikeres vállalkozók voltak, akár korábbanvezetõ beosztásban irányították jelentõs gazda-sági súlyú vállalkozások üzleti tevékenységét.

A kockázatitõke-cégekhez hasonlóan az üz-leti angyalok sem passzív pénzügyi befektetõ-ként kezelik azokat a vállalkozásokat, amelyek-be a pénzüket befektették, hanem többnyire a

saját személyes közremûködésükkel, valamint arendelkezésükre álló erõforrások mozgósításá-val is igyekeznek elõmozdítani annak fejlõdésétés növekedését. Mindezzel a tõkén túlmenõenis jelentõs értéktöbbletet teremtõ közremûkö-dést nyújthatnak a vállalkozásnak. Ebben jelen-tõs szerepet kaphat annak a tudásnak és üzletitapasztalatnak a felhasználása is, amelyet az elõ-életük során felhalmoztak. Erõforrásaiknak to-vábbi fontos eleme emellett az a kapcsolatrend-szer, amelyet korábban kiépítettek és amelyetfelhasználnak annak érdekében, hogy az érdek-körükbe vont vállalkozásokat elõbbre vigyék.

Rejtõzködõ életmód

Az üzleti angyalok fontos jellemzõje: többsé-gük nem szereti potenciális befektetõkéntmegmutatni magát a nagy nyilvánosságnak. In-kább csak azok kivételek ebben, akik e szere-pük révén társadalmi megbecsülést szeretnénekkivívni maguknak. Többségük e tekintetben„rejtõzködõ életmódot” folytat: igyekszik úgyalakítani a tevékenységét, hogy õ tudomást sze-rezzen a befektetési lehetõségekrõl, ám a be-fektetést keresõk csak akkor érjenek el hozzá,ha ezt õ akarja. Ennek technikai megoldása agyakorlatban: közvetítõ rendszerekre támasz-kodnak, olyan intézményekre, szervezetekre,adatbázisokra, ahová a befektetést keresõkmegküldik az igényüket, ajánlatukat és ahon-nan az üzleti angyal tájékozódik ezekrõl anél-kül, hogy már ekkor megmutatná magát. Azilyen közvetítõ rendszerek létesítése és mûköd-tetése költségekkel jár, amelyek fedezetét vala-kiknek, valahonnan elõ kell teremteniük.

Szindikált befektetések

Az üzleti angyalok markáns jellemzõje, hogy vi-szonylag kisebb befektetésekkel dolgoznak. Ezértelemszerûen elzárná õket olyan ügyletektõl,

FEJLESZTÉSPOLITIKA

92

vállalkozásoktól, amelyek az adottságaik szerintmegfelelnének az õ befektetési preferenciáik-nak, ám amelyek tõkeigénye meghaladja az üz-leti angyal lehetõségeit és/vagy a kockázatválla-lási hajlandóságát. Ennek áthidalására terjedõ-ben vannak az olyan konstrukciók, amelyek ke-retében több üzleti angyal közösen fektet beegy nagyobb ügyletbe. Például valamelyikükmegismerkedik ilyen lehetõséggel, részben-egészben elvégzi annak kiértékelését, és ezekalapján felajánlja a közös befektetést másoknak.Jellegzetes az is, hogy angyalok ebben olyan tár-sukhoz csatlakoznak, aki kellõképpen otthonvan a szóban forgó vállalkozás területén, aki eb-ben náluk jobb felkészültséggel vagy éppen kap-csolatokkal rendelkezik. Fontos szerepe lehet aszindikált befektetések létrejöttében az üzleti-angyal-hálózatoknak is, hiszen annak révén azangyalok ismerik egymást és a potenciális társ-befektetõk könnyebben egymásra találnak.

AZ ÜZLETI ANGYALTÓL KAPOTT BEFEKTETÉSEK LEGFONTOSABB JELLEMZÕI

A külsõ finanszírozást keresõ vállalkozások né-zõpontjából az üzleti angyaloktól kapott be-fektetés legfontosabb jellemzõi a következõk.

Magukra vállalják a kockázat egy részét

A vállalkozásban rejlõ kockázatok megosztásatekintetében az üzleti angyalok befektetése ha-sonlóan viselkedik, mint amit a kockázattõke-cégek adnak. Annak érdekében és reményében,hogy részesedjenek a befektetésükkel mûködõvállalkozás hasznából, õk is magukra vállaljákazoknak a kockázatoknak bizonyos részét, ame-lyek a vállalkozás további mûködésében rejlenek– jelesül annak gazdasági eredménye elmarad avárakozástól, nem lesz eléggé sikeres, fejlõdésemegreked vagy netán tönkre is megy. Az üzletiangyal bekapcsolódása ezzel nyilvánvalóan meg-

könnyíti a vállalkozás többi tulajdonosánakhelyzetét, és ezzel értelemszerûen növeli azokteherbíró és kockázatviselõ képességét. A tulaj-donosok így az üzleti angyallal összefogva ésrészben rá támaszkodva olyan fejlesztésekre istudnak és mernek vállalkozni, amelyek ugyanvalóban ígéretesek, de az angyal részvétele nél-kül meghaladnák az erejüket és/vagy túlmenne akockázatviselõ hajlandóságuk határain.

Nem terhelik meg adóssággal a vállalkozást

Ugyanúgy, mint a kockázati tõkétõl kapott be-fektetés esetében, az így kapott pénz sem terhe-li adósságként a vállalatot, azt nem kell úgy visz-szafizetni, mint egy hitelt, és kamatot sem kellfizetni érte. Ha a vállalkozás nem hozza meg avárt gazdasági eredményt, akkor azt ebbõl ere-dõen nem terheli visszafizetési kötelezettség. Azüzleti angyal osztozik a vállalkozás kockázatá-ban, és ezzel együtt természetesen részesedikannak hasznából is. Éppen ezért a sikertelen vál-lalkozás számára ez a pénz rendkívül olcsó – ér-demben valójában ingyen van –, a sikeresnek vi-szont számottevõen drágább lehet, mint a hitel.Ebbõl már nyilvánvalóan következik az is, hogyaki egészen biztos a vállalkozása sikerében,emellett pedig képes hitelhez jutni, képes viselniaz azzal járó adósságszolgálati terheket, és mind-ehhez még hajlandó is maga viselni a kockázato-kat, annak pusztán finanszírozási szempontbóltöbbnyire nem érdemes az üzleti angyalt a vállal-kozásában beengednie. (Érdemes lehet viszontmegtennie azért, hogy a vállalkozás hozzájussonaz üzleti angyaltól kapható egyéb segítséghez.)

Nem a hitelképesség alapján finanszíroznak

A kockázati tõkéhez hasonlóan befektetéseik-nél az üzleti angyalok sem a vállalkozások hitel-

FEJLESZTÉSPOLITIKA

93

képességét vizsgálják. Nem azt nézik, vajon ké-pes lesz-e az a jövõ egy meghatározott pontjánvagy szakaszán arra, hogy visszafizesse a nekiadott tõkét és tudja-e addig is fizetni annakhasználati díját, a kamatot. Az õ üzleti stratégi-ájuk szerint a befektetett tõkéjüket és annakhozamát majd attól kell megkapniuk, aki meg-vásárolja tõlük a vállalkozásban, az azt keretbefoglaló vállalatban lévõ részüket. (A késõbbiek-ben kitérünk arra, hogy vannak, akik a befekte-tésükért, valamint a vállalkozás mûködését ésfejlõdését segítõ esetleges egyéb közremûködé-sükért folyó jövedelemre is igényt tartanak.)Mindennek köszönhetõen, tõlük az olyan válla-lat is kaphat finanszírozást, amely a piacon nemtud hitelhez jutni, mert nem tud a banki hitelbí-rálati követelményeket is kielégítõ bizonyossá-got szolgáltatni arra, hogy jövõbeni üzletmene-te képessé teszi majd az adósságszolgálati köte-lezettségek teljesítésére, továbbá mert nem ren-delkezik sem a hitelképességhez elegendõ va-gyoni fedezettel, sem pedig megfelelõ kezessel– már amennyiben a kérdéses vállalkozás várha-tó növekedési képessége és egyéb sajátosságaimegfelelnek az üzleti angyal elvárásainak.

A tõke kivonása sem terheli meg a vállalatot

Az üzleti angyaloktól kapott finanszírozásnakis nagy gazdasági jelentõségû jellemzõje, hogyaz még akkor sem növeli a vállalkozás terheit,amikor a befektetõ kivonja abból az oda befek-tetett tõkéjét. A befektetés üzleti konstrukció-jának megfelelõen a tõkekivonás nem azon azúton valósul meg, hogy az üzleti angyal vissza-fizetteti magával a vállalkozással az abba befek-tetett tõkéjét, hanem olymódon, hogy egy má-sik befektetõnek eladja azt a tulajdonhányadot,amelyet a bevitt tõkéje ellenértékeként a vállal-kozásban kapott. A vállalat szemszögébõl néz-ve ez nem jelent tõkekivonást, csupán a tulaj-donos személye változik.

Szorosabban kötõdnek a vállalkozáshoz

A kockázati tõke meglehetõsen nagy bukásiaránnyal és ennek megfelelõen viszonylag nagybefektetési portfólióval dolgozik. Ezért jólleheta kockázati tõkés számára nagyon is fontosminden egyes vállalkozás, amelybe a pénzét ésesetleg annak fejlõdését segítõ közremûködésétbefektetette, az érdekeltsége végsõ soron még-iscsak ahhoz kötõdik, hogy a befektetési port-fóliója egészében véve milyen teljesítményt érel, összességében milyen hasznot hoz neki. Eg-zisztenciája ettõl függ, és csak ennek áttételénát az abban lévõ egyes vállalkozásoktól; legalábbis abban az értelemben, hogy bármelyik vállal-kozás bukását könnyedén elviseli, ha azt kellõ-en ellensúlyozza mások sikere. Alapvetõ üzletistratégiájából és mûködési módjából már elevekövetkezik: az egyes befektetéseinél nem vállalolyan mértékû kockázatot, hogy bármelyik cé-gének bukása önmagában veszélybe sodorhatnáaz õ egzisztenciáját.

Mindezekkel szemben, az üzleti angyalok ál-talában egy idõben csak egyetlen vagy legfel-jebb igen csekély számú befektetéssel dolgoz-nak. Õk ezért még sokkal kevésbé engedhetikmeg maguknak, hogy a siker tekintetében, azaza befektetéseik megtérülése vonatkozásában ar-ra hagyatkozzanak, hogy a viszonylag sok esé-lyes között lesznek, amelyek majd csak bejön-nek és azok majd ellensúlyozzák a vesztesége-ket, és ezen felül meg is hozzák a nyereséget.Éppen ezért õk sokkal erõsebben is kötõdhet-nek a vállalkozáshoz, amelybe befektettek.

Nem nyomasztja õket külsõ eredetûteljesítménykényszer

Ellentétben a kockázatitõke-cégekkel, az üzletiangyalok sokkal szabadabban, mások vélemé-nyétõl és értékítéletétõl sokkal inkább függet-lenül hozzák meg a maguk üzleti döntéseit. Eb-béli mozgásterüket, döntéseik szabadságát nem

FEJLESZTÉSPOLITIKA

94

korlátozza annak a veszélye, hogy befektetõik-nek elfogy a türelme, nem teljesül a hozamelvá-rása vagy hogy elveszítik a potenciális befekte-tõk bizalmát – hiszen nem támaszkodnak be-fektetõkre. Nem kevésbé meghatározó súlyútényezõ emellett, hogy míg a kockázatitõke-cégek számára szó szerint a túlélés vagy tönk-remenetel kérdése az üzleti siker, õk általábanaz egzisztenciájukat illetõen nem függnek a vál-lalkozásfinanszírozó tevékenységük gazdaságieredményétõl, sõt valójában a befektetés ku-darca még csak nem is jár reájuk nézve olyankövetkezményekkel, amelyektõl komolyabbantartaniuk kellene. Igen jellemzõ módon jut ezkifejezésre abban a szófordulatban, hogy aszakirodalom azt a pénzt, amelyet az üzleti an-gyalok így befektetnek, gyakorta félig-meddigkomolyan játszópénznek (play money) nevezi,abban az értelemben, ahogyan a tehetõsebbekszerencsejátékban tesznek fel olyan pénzeket,amelyek esetleges elvesztését valójában nem ér-zik meg.

AZ ÜZLETI ANGYALOK INDÍTÉKAIRÓL ÉSAZ ÖSZTÖNZÉSÜK LEHETÕSÉGEIRÕL

Ahhoz, hogy megértsük az üzleti angyalok vál-lalkozásfinanszírozó és -fejlesztõ tevékenysé-gét, értenünk kell az ebben szerepet játszó in-dítékaikat. Még inkább szükséges ez ahhoz,hogy átlássuk, milyen eszközökkel ösztönöz-hetõ e tevékenységük.

A kockázatitõke-cégek esetében teljesenegyértelmû, milyen indíték áll a tevékenységükmögött. Az azt mozgató érdekeltségük mindigegy és ugyanaz. Abból következik, hogy magukis nyereségérdekeltségi rendszerben dolgozógazdálkodó szervezetek, mint az árutermelésmás szereplõi, és ezért a tevékenységük végsõindítéka mindig az üzleti haszon szerzése.Azoknál, amelyek a piacról szerzik be a szüksé-ges forrást, versenyben az egyéb pénzügyi köz-vetítõkkel, ehhez kapcsolódik még az elõzõek-

ben vázolt teljesítménykényszer is. Az üzletiangyalok tevékenységének mozgató rugóit te-kintve viszont a kép már egyáltalán nem ilyenegyszerû, egysíkú. Azok az indítékok, amelyekaz õ befektetési döntéseiket hajtják, és amelyekalapján aktív szerepet is vállalnak vállalkozásokfejlesztésében, felvirágoztatásában, már kevés-bé kötõdnek csupán egyazon célhoz.

Tõkenyereségért – amint a nagyobbtestvér is teszi

Az üzleti angyalok esetében is a vállalkozásfej-lesztõ tevékenységük legerõsebb hajtóerejét al-kotó indítékot a leggyakrabban az a törekvésjelenti, hogy haszonra tegyenek szert. Ennekeszközeként szolgál számukra a tõkenyereségelérése. A kockázati finanszírozás általánosmûködési módjával összhangban ezt a tõke-nyereséget õk is annak révén szerzik meg, ha apénzükkel – és többnyire az aktív részvételük-kel – mûködõ vállalat megerõsödik és ennekköszönhetõen az abban birtokolt, a befekteté-seik fejében szerzett tulajdonhányaduk felérté-kelõdik. Reájuk is érvényes azonban, hogy e tõ-kenyereséghez csak akkor juthatnak hozzá, hatalálnak is olyan vevõt, aki, illetve amely a szó-ban forgó tulajdonhányadot ennek megfelelõáron megvásárolja.

Az elemzések egybehangzóan megerõsítikugyanakkor azt is, hogy az üzleti angyalok szá-mottevõ hányadát egyéb, az elõzõtõl eltérõ in-dítékok is hajtják.

Folyó jövedelemért

Vannak közöttük olyanok, akiknél fontos vagyéppen alapvetõ indíték lehet, hogy folyó jöve-delmet húzhassanak a vállalkozásból. Attólfüggõen, hogyan építik fel, milyen jogi keretek-be ágyazzák a kérdéses céggel fennálló kapcso-lataikat, ennek többféle lehetõsége is megnyíl-

FEJLESZTÉSPOLITIKA

95

hat elõttük. Ilyen lehetõséget teremt, ha a cégnyereségesen mûködik, és nyereségébõl a gaz-dasági társaság mûködési szabályai szerint osz-talékot fizet a tulajdonosainak. Ha az üzleti an-gyal a befektetése fejében a cégben tulajdonhá-nyadot szerzett és így maga is tulajdonossá vált,ebben a minõségében jogosult az osztalékra.Más, szintúgy a céggel kötött megállapodás jo-gi keretei között megvalósítható mód, hogy azüzleti angyal az annak mûködését/fejlõdésétsegítõ közremûködéséért díjazást kap attól.Jogcímként szolgálhat, ha az üzleti angyalmunkaviszonyt létesít a céggel, de kaphat aközremûködéséért díjazást más jogviszony ke-retében is. Magától értetõdik emellett, hogy haaz üzleti angyal bizonyos közremûködéséértdíjazást kap a cégtõl, ez semmiben sem érintiazt a jogát, hogy tulajdonosi minõségében ré-szesedjék annak nyereségébõl is, vagyis oszta-lékot is kapjon.

Nem mindig csak a pénzért teszik

Az elemzések kiemelik, hogy az üzleti angya-lokat e tevékenységükben hajthatják olyan in-dítékok is, amelyek a kockázatitõke-cégek ese-tében általában fel sem merülhetnek. Ezek kö-zös vonása – amely egyben a kockázatitõke-cégektõl el is választja õket –, hogy mögöttüknem a haszonszerzésre való törekvés áll, ha-nem az emberi természet sajátosságaiban gyö-kereznek.

Meglehetõsen sokak számára fontos hajtóerõ– és így egyáltalán nem ritka indítékul szolgál aza törekvés –, hogy az üzleti angyal tevékenységerévén élményekre tegyenek szert. Különösenfontos lehet e tekintetben – és az elemzõk meg-lehetõsen gyakori indítéknak is tekintik azt azigényt – a sikerélmény. A lényeg itt mindenkép-pen az, hogy a vállalkozás sikerében a saját üz-leti tehetségük látványos bizonyságát keresik.Az erre törekvõk között vannak, akik elsõsor-ban önmaguknak akarják megmutatni, hogy ké-

pesek ilyen jelentõs eredmények elérésére. Má-sok ezt fõként a környezetük elõtt vagy éppen avilág szemében akarják bizonyítani.

Hasonlóképpen emberi – és az intézményeskockázati tõkétõl idegen – indítékként hajt bi-zonyos üzleti angyalokat szerepvállalásukkaljáró izgalom, amely azzal jár, hogy részt kapnakegy vállalkozás irányításában, ennek révén lehe-tõségük nyílik döntések meghozatalára, illetvemások döntéseit befolyásolják és viselik az ez-zel járó felelõsséget is. Többségük számára eznem újdonság. Mint utaltunk rá, az üzleti an-gyalok nagy hányadát olyanok teszik ki, akikmögött sikeres üzleti múlt áll. Vagy sikeres vál-lalkozók voltak, vagy annak köszönhetõen,hogy korábban vezetõ beosztásban irányítottákjelentõs gazdasági súlyú vállalkozások üzleti te-vékenységét. Õket az az igény hajtja, hogy is-mét a küzdõtéren érezhessék magukat, érezzékaz ütközetekre való felkészülés feszültségét, acsata izgalmát, a gyõzelem örömét. Mások vi-szont, akiknek ebben még nem volt része, an-nak lehetõségét keresik, hogy mindezt mostmegízlelhessék.

Szintúgy az emberi indítékok sorába tarto-zik: vannak, akik magát az értelmes és tartalmaselfoglaltságot keresik, jelesül annak a lehetõsé-gét, hogy számukra vonzó üzleti/szakmai tevé-kenységgel tölthessék az idejüket.

Az üzleti angyalok tevékenységében sajátosindítékul szolgálhat a szociális érzékenység is –derül ki a kutatásokból. Ennek érvényesülése-ként hajthatja õket az a törekvés, hogy a befek-tetésükkel olyan vállalkozás elindulását, illetvefejlõdését mozdítsák elõ, amely a társadalomszámára hasznos terméket, szolgáltatást állítelõ vagy számottevõen javítja az élet jó minõsé-géhez fontos termékekbõl, szolgáltatásokbólaz ellátást. Hasonlóképpen lehet indíték az is,ha a szóban forgó vállalkozás léte és tevékeny-sége a társadalom szempontjából kedvezõ hatá-sokat hoz létre. Jellegzetes példája lehet enneka munkahelyteremtés vagy éppen bizonyos hát-rányos helyzetû csoportok, rétegek munkához

FEJLESZTÉSPOLITIKA

96

jutási lehetõségeinek javítása. Jelentõs erejû in-díték lehet az is, ha a kérdéses vállalkozás léte,fejlõdése kedvezõ hatással van arra a közösség-re, amelyben maga az üzleti angyal is él. (Való-jában teljesen érdektelen lenne azt elemezni,hogy az itt vázolt, a szociális érzékenységhezsorolt indítékok mögött mindig valódi önzet-lenség áll, vagy éppen így akar az üzleti angyalolyan elõnyökhöz jutni, mint a jó hírnevének,tekintélyének erõsödése vagy éppen a befolyá-sának a növekedése. Ha a segítségével mûködõvállalkozás fejlõdik, ha annak tevékenysége éspiaci magatartása tisztességes, akkor az angyalebben játszott szerepe hasznos a társadalomszámára, és ezen nem változtat, hogy vajon ön-zetlensége makulátlan-e.)

A vázoltakból az is nyilvánvaló: az üzleti an-gyalok indítékai között számottevõ szerepevan annak az igénynek is, hogy a közösség,amelyben élnek, elismerje és megbecsülésselövezze a teljesítményüket.

Ösztönzés, támogatás

Az üzleti angyalok vállalkozásfejlesztõ és -finan-szírozó tevékenységére is maradéktalanul ér-vényes: ha optimális mértékben ki akarjukbontakoztatni annak a nemzetgazdaságra gya-korolt kedvezõ hatásait, akkor ezért tenni iskell. Más országok gyakorlata azt mutatja: eb-ben szükség van a közösségi szektor és az an-nak megjelenítõjeként eljáró kormányzat sze-repvállalására, ösztönzõ és segítõ közremûkö-désére is. Ennek célszerû eszközeit nyilvánva-lóan az üzleti angyalok indítékaiból lehet leve-zetni.

Érdekeltségük legáltalánosabb eleme a be-fektetésük megtérülésébõl származó vagyonigyarapodás. Az ehhez illeszkedõ eszköz azilyen befektetéseket ösztönzõ adókedvezményekrendszere. Adókedvezmény nyújtása azonbanmindig és mindenütt igen kényes kérdés, hi-szen a költségvetés elosztása végsõ soron zéró

összegû játszma, és a kedvezményezett csakmások rovására juthat ilyen elõnyhöz. A kriti-kus kérdés, hogy a közvetlen bevételekrõl valóilyen lemondás milyen elõnyöket – például ké-sõbbi bevételeket – hoz a közösség számára.Érdemes ehhez megvizsgálni más országok ta-pasztalatait, és ebben valószínûleg az EgyesültKirályság a legjobb példa. A kilencvenes évek-tõl az ottani pénzügyi, valamint a kereskedelmiés ipari tárca kéz a kézben keresték a gazdaságifejlõdés ösztönzésének célszerû eszközeit, ésennek keretében ilyen adókedvezményeket isrendszerbe állítottak.

Amint utaltunk rá, az üzleti angyalok mûkö-déséhez és szintúgy ahhoz, hogy az ilyen be-fektetést keresõ cégek rájuk találjanak, létfon-tosságúak azok a kapcsolatteremtõ hálózatok, in-formációs rendszerek és az ezeket mûködtetõszervezetek, amelyek rendeltetése, hogy segít-sék ezt az egymásra találást. Az üzleti angyalokszámára ugyanakkor komoly terhet jelenthet-nek az ezekkel járó költségek és számottevõenmegnövelnék a tevékenységük tranzakciósköltségeit. Arra sem igen mutatkozik mûködõ-képes megoldás, hogy a befektetést keresõ cé-gekre lehessen ráterhelni e költségek részét-egészét. A közösségi ösztönzõ/segítõ eszkö-zök között ezért igen fontos és hatékony lehet,ha a központi és/vagy a helyi szervek pénzzelés/vagy más eszközökkel támogatják ezeknek akapcsolatteremtõ szervezeteknek, intézmé-nyeknek a mûködését, vagy éppen részben-egészben maguk ellátják annak feladatait. Pél-dákat és tapasztalatokat ehhez is viszonylag bõ-ven találhatunk az Egyesült Királyságban éstermészetesen számos más országban is.

ADÓZÁSI MORÁL, TELJESÍTMÉNYELTITKOLÁS

Mint láttuk, az üzleti angyalok elsõ számú be-fektetési indítéka, hogy a cég megerõsödésével,gazdasági teljesítménye, jövedelemtermelõ ké-

FEJLESZTÉSPOLITIKA

97

pessége erõteljes javulásával tõkenyereségre te-gyenek szert. Erre azonban leginkább csak an-nak révén van esélyük, ha a cég növekvõ telje-sítménye olyannyira nyilvánvalóvá válik másokszámára is, hogy azok érdemesnek ítélik befek-tetni abba, azaz megvásárolni az üzleti angyal-tól az õ részesedését. Itt kerül az üzleti angya-lok érdekeltsége, befektetési hajlandósága köz-vetlen kapcsolatba vagy éppen konfliktusba azadott területen érvényesülõ adózási morállal.Nekik a tõkenyereség eléréséhez az kell, hogy acég a könyveiben kimutassa a növekvõ teljesít-ményét. Ha viszont a cég inkább részben-egészben el akarja kerülni az adózást, akkor ér-dekelt lehet a teljesítményének eltitkolásában.Természetesen egyáltalán nem kizárt, hogy egy(látszólag) kevéssé nyereséges cégre is akad be-fektetõ, az üzleti angyal számára azonban ez aváltozat többnyire sokkal rosszabb hozamesé-lyeket ígér.

AZ INFRASTRUKTÚRA JELENTÕSÉGE

Az üzleti angyalok befektetési döntéseibennagy jelentõséget kaphat az is, milyen az or-szág vagy a szóban forgó országrész infrast-ruktúrája. A jelentõs növekedési képességûvállalkozások számára a tevékenységük sikeré-nek elengedhetetlen – bár önmagában termé-szetesen nem elégséges – feltétele, hogy köny-nyen, hatékonyan és minél ésszerûbb költség-ráfordítással tudják kiépíteni és mûködtetnigazdasági, fõként termelési kapcsolataikat. Ezegyaránt megköveteli a köztük és a tényleges,valamint a továbbiakban számításba jöhetõ ér-tékesítési és beszerzési piacaik közötti jó szál-lítási és közlekedési lehetõségeket, valamintazt, hogy hasonlóképpen jók legyenek a kom-munikációs lehetõségeik valamennyi, számuk-ra érdekes piac valamennyi számukra érdekesszereplõjével. Ez természetesen minden vállal-kozásra érvényes, amelynek üzleti tevékenysé-ge nem marad meg a szûk környezete keretei

között, s nem pedig az üzleti angyalok részvé-telével mûködõk sajátossága, viszont olyan té-nyezõ, amely meghatározó szerepet játszikabban is, milyenek lehetnek a várható mûkö-dési és növekedési esélyei annak a vállalkozás-nak, amelyet az üzleti angyalnak befektetésrefelkínálnak.

Az üzleti angyalok számára azonban továbbisajátos jelentõsége is van annak, milyen a szó-ban forgó térség infrastruktúrájának minõsége,és ez önmagában is nagy szerepet játszhat a be-fektetési döntéseikben. Amint arra utaltunk,nagy hányaduk valamilyen módon és mérték-ben segíti a befektetésével mûködõ vállalat te-vékenységét, fejlõdését és növekedését. Cse-kély kivételtõl eltekintve megkövetelik: folya-matosan figyelemmel kísérhessék annak mûkö-dését, megfelelõ betekintést kapjanak abba.Nagy hányaduk szintúgy megköveteli: résztvehessen annak irányításában, s különösen azt,hogy beleszólást kapjon a stratégiai döntésekmeghozatalában. Mindezen igények teljesülé-sében értelemszerûen elengedhetetlen feltétel:közte és a vállalkozás között az infrastruktúrakielégítõen jó közlekedési és kommunikációslehetõségeket biztosítson. Hiába hajlandók akérdéses vállalkozás tulajdonosai arra, hogybiztosítsák a befektetõ számára ezeket a jogo-kat, megosszák vele a vállalkozás irányítását ésfelügyeletét, ha az infrastruktúra túlságosanmegnehezíti a kapcsolattartást vagy éppen azt,hogy az üzleti angyal személyesen is ott tudjonlenni a döntések meghozatalánál, valamint –szükség vagy a saját igényei szerint – a vállalko-zás tevékenységeinek színhelyein. Ha úgy látja,ez a számára túlságosan nehézkesnek, megbíz-hatatlannak vagy ésszerûtlen mértékben idõ-rablónak, illetve költségesnek ígérkezik, ez ele-gendõ lehet ahhoz, hogy ne fektessen be ebbe avállalkozásba.

Magától értetõdik: senki nem fog jelentõ-sebb ráfordítással infrastruktúrát fejleszteni azüzleti angyalok aktivizálásának kedvéért. A döntések meghozatalánál viszont érdemes

FEJLESZTÉSPOLITIKA

98

lehet számolni azzal is, az infrastruktúra-fej-lesztéseknek lehet ilyen hozadéka is, az üzletiangyalok tevékenysége pedig segítheti a gazda-ságfejlesztési célok elérését.

A jogbiztonság kritikus jelentõsége

A befektetõ és a pénzével mûködõ cég kapcso-latában elkerülhetetlenül megjelenik az úgyne-vezett megbízó-ügynök viszony problematiká-ja, jelesül az, hogy a cég vezetõi mintegy a be-fektetõ ügynökeként gazdálkodnak az õ pénzé-vel. Maradéktalanul érvényes ez az üzleti an-gyalokra is. Ezért számolniuk kell annak eshe-tõségével is, hogy olyan vitába keverednek a be-fektetésükkel mûködõ céggel vagy annak veze-tõivel, amelynek eldöntéséért bírósági úthozkell folyamodniuk. Ez a befektetési hajlandósá-gukat illetõen kritikus jelentõségû tényezõvéteszi számukra a jogbiztonság és a jogszolgálta-tás minõségét. Nekik természetesen már az iselfogadhatatlan, ha a bírósági út hosszan elhú-zódik, ha az ellenérdekû félnek módjában állazt hosszan elnyújtani, hiszen ezzel hosszúidõre elesnek attól, hogy érvényesíthessék vita-tott követeléseiket, jogaikat, és eközben szá-mukra kedvezõtlen, visszafordíthatatlan válto-zások is bekövetkezhetnek a befektetésükkelmûködõ cég sorsában, teljesítményének, jöve-delemtermelõ képességének, értékének alaku-lásában. Még inkább elfogadhatatlan, ha úgy

látják, megtörténhet: a bírói döntést nem a gaz-dasági összefüggések, tényezõk szakszerû ésalapos értékelése vezeti.

A társadalmi értékítélet szerepe

Mint vázoltuk, az üzleti angyalok egy részénekmotivációjában jelentõs szerepe van annak a tö-rekvésnek is, hogy társadalmi megbecsüléstvívjanak ki maguknak. Ez azonban csak olyantársadalmi környezetben teljesülhet, amelynekértékrendje komoly megbecsülést biztosítazoknak, akik jelentõs gazdasági teljesítménytérnek el, valamint akiknek tevékeny részük vanilyen teljesítmények létrehozásában. Ha õszin-tén magunkba nézünk, könnyû megítélni,mennyiben teljesül ez itt és most, és milyenközmegbecsülésre számíthatnak azok, akik je-lentõs befektetési kockázatok vállalásával ésesetleg kemény munkával járulnak hozzá cégeksikerre viteléhez. Könnyû megítélni azt is, mi-lyen nagy szerepe van a médiának a társadalmiértékrend formálásában, a szerepmodellekrangsorában – így egyebek közt abban, hogy azértékrendben hol helyezkednek el például azigen erõteljes marketingmunkával felépítettsztárok és hol a sikeres vállalkozók, befektetõk.Az értékrendrõl viszont tudjuk, hogy alakítha-tó. Ehhez koncepció kell, sok szaktudás – amivitathatatlanul megvan nálunk is –, és (sajnos)nem kevés pénz.

Benchmarking business angels, Best Reports No 1,2003, European Commission

BENJAMIN, G. A. – MARGULIS, J. (2005): AngelCapital – How to Raise Early-Stage Private EquityFinancing, John Wiley & Sons

HARRISON, R. T. – MASON, C. M. (1996):Developments in the promotion of informal venturecapital in the UK, International Journal of

Entrepreneurial Behaviour & Research, Volume 2. No.2., pp. 6–33

KOSZTOPULOSZ A. (2006): A bankszektor és az in-formális kockázatitõke-piac, A Bankszektor és stake-holderei, SZTE Gazdaságtudományi Kar Közleményei,206–231. oldal

MASON, C. M. – HARRISON, R. T. (2002): Is itworth it? The rates of return from informal venture

IRODALOM

FEJLESZTÉSPOLITIKA

99

capital investments, Journal of Business Venturing 17, pp. 211–236

MASON, C. M. – HARRISON, R. T. (2004): Doesinvesting in technology-based firms involve higherrisk? An exploratory study of the performance oftechnology and non-technology investments by busi-ness angels, Venture Capital, October–December,Volume 6, No. 4, pp. 313–332

MASON, C. M. – HARRISON, R. T. (2002): Barriers toinvestment in the informal venture capital sector,Entrepreneurship & Regional Development, 14, pp. 271–287

MASON, C. M. – HARRISON, R. T.: Stimulating 'Bu-siness Angels', Venture Capital and Innovation,OCDE/GD(96)168, pp. 54–79

MANSSON, N. – LANDSTRÖM, H. (2006): BusinessAngels in a Changing Economy: The Case of Sweden,Venture Capital, October–December, Volume, 8, No. 4,pp. 281–301

OSMAN P. (1998): Az üzleti angyalok tevékenységeés befektetéseik szerepe a kis- és kisebb közepes vállal-kozások létrehozásában, fejlesztésében, Országos Mû-szaki Fejlesztési Bizottság

Tisztelt Szerzõ!

Megköszönjük, hogy publikációjával hozzájárul megújuló szakfolyóiratunk céljainak való-ra váltásához. Szíves figyelmébe ajánljuk a kéziratok megjelenésére vonatkozó elvárása-inkat.

A Pénzügyi Szemlében megjelenõ cikkek, tanulmányok terjedelme legfeljebb 50 000 leütés lehet (szóközzel), alsó határt nem szabunk meg.

A szöveget megfelelõ tagolással (címek, alcímek szerepeltetésével) kérjük. Nélkülözhetetlen a felhasznált irodalom, a hivatkozások gondos összeállítása, amely tar-

talmazza • a szerzõ(k) nevét (külföldieknél a vezetéknév után, vesszõvel elválasztva, a keresztnév-

nek csak a kezdõbetûjét),• a megjelenés évszámát, • a hivatkozott mû, publikáció teljes címét, • (szak)könyvként vagy más kiadványként, illetve azok részeként való megjelenés esetén

a kiadó megnevezését, a kiadás helyét, • (szak)folyóiratban közreadott mûnél értelemszerûen a folyóirat megnevezését, a meg-

jelenés hónapját (vagy éven belül a sorszámát, amelyiket a folyóirat használja), • minden esetben azt, hogy hányadik oldalra (oldalakra) történik a hivatkozás.Mind a táblázatokat, mind pedig az ábrákat szíveskedjen címmel ellátni és folyamato-

san számozni (a hivatkozást a szövegen belül is megjelentetni), valamint feltüntetni amennyiségi értékek mértékegységét. Az ábrák, diagramok adatsorait Excel-programbanmellékelje. Az adatok forrását és a táblázatokra, ábrákra vonatkozó megjegyzéseket köz-vetlenül a táblázatok, ábrák alatt kérjük elhelyezni.

Tisztelt Szerzõ! Szíveskedjen közölni foglalkozását, munkahelyét, esetleg beosztását, tudományos fokozatát és olyan további szakmai-tudományos jellegû ténykedését, tisztsé-gét, amelyek megjelentetését igényli az e számunk szerzõi címû összeállításban.

A publikációkat e-mailen, Word-fájlban tudjuk fogadni.

FELÜGYELET ÉS ELLENÕRZÉS

100

Joanna Richardson1

Az Európai Unió költségvetése– az integrált ellenõrzési rendszer kialakítása

AALAPOK ÉS FEJLEMÉNYEK

Az Európai Unió költségvetése, jogi és mûkö-dési környezete összetett és egyedi. A pénz-ügyi és ellenõrzési keretrendszer a költségveté-si eszközök egységesítésével, a közös politikákfejlõdésével és az intézményközi harmonizáci-ójának alakulásával összhangban alakult ki.

A költségvetési eljárásban részt vevõ felek(Tanács, Parlament és a Bizottság) az alapítószerzõdések2 eredményeképpen jöttek létre. A Luxembourgi Szerzõdés rendelkezett a költ-ségvetési döntéshozói hatalomról, amelyet ké-sõbb, 1975-ben a Brüsszeli Szerzõdés,3 módo-sított, amely a jelenleg érvényben levõ szabá-lyokat fektette le. A Brüsszeli Egyezmény aköltségvetés ellenõrzését az Európai Számve-võszék feladatkörébe utalta.

A költségvetési és pénzügyi keretrendszertovábbi fontosabb módosítására 1988-ban4 ke-rült sor a költségvetés rendjérõl szóló intéz-ményközi megállapodás (IIA) keretében. En-nek az intézkedésnek célja az intézményköziegyüttmûködés fejlesztése, a költségvetési rendés irányítás javítása volt úgy, hogy a költségve-tési rendért a Parlament, a Tanács és a Bizottságközösen vállal felelõsséget. A megállapodásmegállapítja a pénzügyi keretrendszert az aztvégrehajtó rendelkezésekkel együtt, valamintismerteti az együttmûködési és egyeztetõ eljá-

rásokat a költségvetéssel kapcsolatos kérdése-ket illetõen. A reformokat részben a közösség1986-ban történõ bõvítése (Spanyolország ésPortugália) és a bõvítéssel járó ambíciók – mintpéldául az egységes piac és a társadalmi kohézió– motiválták.

A 2007. ÉVI EU-KÖLTSÉGVETÉS STRUKTÚRÁJA

Az Európai Unió általános költségvetését aszerzõdések és a költségvetési rendelet5 rendel-kezéseinek megfelelõen hajtják végre. 2007-benkészül elõször a többéves pénzügyi keretrend-szer szerinti költségvetés a pénzügyi terv (pénz-ügyi keretterv) keretében, amely a 2013-ig tartóidõszakot öleli fel, és ez lesz a kibõvített, 27tagállamból álló EU elsõ költségvetése. A 2007.évre vonatkozóan az Európai Unió éves költ-ségvetésében a kötelezettségvállalási elõirány-zatok 126,5 milliárd eurót tesznek ki [amely akibõvített EU bruttó nemzeti jövedelmének(GNI) 1,08 százaléka]. A költségvetés lehetõvéteszi, hogy az EU a tagállamok által meghatáro-zott tevékenységeket, programokat és projek-teket finanszírozza. (Lásd 1. ábra)

Bár mértéke csökkenõ, a legnagyobb költség-vetési kiadás a közös agrárpolitikával kapcsola-tos. Az EU fõ prioritása a növekedés és foglal-


101

koztatás; a lisszaboni stratégia által meghatáro-zott programot a költségvetés is tükrözi. Prog-ramok új generációját indították el a szabadsá-gon, a biztonságon és a jog érvényesülésén ala-puló európai térség megvalósítása érdekében, ésaz uniós polgársághoz számos olyan programkapcsolódik, amely elõsegíti az EU jobb megér-tését és amely az uniós polgárok napi problémá-ival foglalkozik. Az EU globális partneri szere-pének köszönhetõen egyre nagyobb összegeketszánnak olyan területekre, mint például a huma-nitárius segítségnyújtás, a közös kül- és bizton-ságpolitika és a stabilitási eszköz.

A 2006. május 17-én elfogadott, a 2007–2013közötti idõszakra vonatkozó pénzügyi terv akövetkezõ három prioritást határozta meg.

Az egységes piac integrálása a fenntartha-tó növekedés tágabb célkitûzésébe (beleértve afoglalkoztatással, a kutatással és oktatással kap-csolatos versenyképességre és kohézióra vonat-kozó politikákat is).

Az uniós polgárság koncepciójának kidol-gozása (szabadságokra, biztonságra és jogérvé-nyesülésre irányuló politika).

Koherens szerep kialakítása Európa – mintglobális játékos – részére (beleértve a külsõ fel-lépéseket és az elõcsatlakozási eszközöket).

A KÖLTSÉGVETÉSI ELJÁRÁS

Az EU költségvetésével kapcsolatos döntésho-zási és végrehajtási eljárásban részt vesz az Eu-rópai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és azEurópai Bizottság. A költségvetés végrehajtásaés az ellenõrzési ciklus 3 éves idõszakra vonat-kozik. (Lásd 2. ábra)

Elkészítés és elfogadás

Az EK szerzõdései6 meghatározták a költség-vetési eljárást, és a költségvetési hatóságon be-lül két egységet állapított meg: a MiniszterekTanácsát és az Európai Parlamentet. A költség-vetési eljárás elsõ lépéseként a Bizottság meg-kezdi a költségvetés tervezetének elkészítését.A Bizottság elkészíti a költségvetés elõzetestervezetét a stratégiai tervezési ciklus része-ként. Az eljárás célja a politikai prioritások és aforrásfelosztás kapcsolatának erõsítése. A par-lamentáris orientációs vita eredményeképpenelfogadott és a biztosok testülete által érvé-nyesnek talált éves politikai stratégiával össz-hangban a Bizottság megállapítja az elõzetesköltségvetési tervezetet.

1. ábra

AZ EU 2007. ÉVI ÁLTALÁNOS KÖLTSÉGVETÉSE

Adminisztráció 5,5%Szabadság, biztonság ésjogérvényesülés 0,5%

Kompenzáció 0,4%

A természeti erõforrásokmegõrzése és kezelése 44,4%

Versenyképesség a növekedésértés foglalkoztatásért 7,4%

Uniós polgárság 0,5%

Kohézió a növekedésért és foglalkoz-tatásért 39,5%

Az EU mint globálispartner 5,4%


102

Az elõzetes költségvetési tervezetet meg-vizsgálja a Tanács. Ezt követõen elkészítik aköltségvetési tervezetet. A kötelezõ kiadáso-kat, azaz a szerzõdésekbõl vagy az azokkal kap-csolatosan elfogadott jogi aktusokból szükség-szerûen felmerülõ kiadásokat mindhárom in-tézménynek (Bizottság, Tanács és Parlament)jóvá kell hagynia, de a végsõ döntést a Tanácshozza.

A tervezeti szakaszban munkához lát a Par-lament. Az elsõ olvasat a nem kötelezõ kiadá-sokra vonatkozóan módosításokat, illetve a kö-telezõ kiadásokra vonatkozóan javasolt módosí-tásokat eredményezhet. Ezt követõen a Tanácselvégzi a költségvetési tervezet második olvasa-tát és a Parlament által az elsõ olvasat soránmegszavazott módosítások és javasolt módosí-tások figyelembevételével változtatásokat hajt-hat végre. A tervezetet ekkor második olvasatcéljából visszaadják a Parlamentnek, ahol amunka nagy részét – elsõsorban a nem kötele-zõ kiadásokra vonatkozóan – a KöltségvetésiBizottság végzi.

Ha a Parlament megszavazza a költségvetéstervezetének elfogadását, akkor azt végre lehethajtani. Ha nem szavazza meg, a Parlament kér-

heti egy új tervezet benyújtását, illetve – szük-ség esetén – átmeneti intézkedések végrehajtá-sát az új költségvetési évvel kapcsolatosan aharmadik olvasat lezárásáig. Az egész eljárásháromoldalú egyeztetésen alapul, amelyet azintézményközi megállapodás (IIA) határozottmeg a három intézmény kommunikációja ésegyüttmûködése javításának céljából.

Végrehajtás és irányítás

A költségvetés elfogadását követõen az Euró-pai Bizottság elkezdheti annak végrehajtását.Az éves politikai stratégia felsorolja a fõbb po-litikai kezdeményezéseket, és ismerteti a célki-tûzések megvalósítására elõirányzott erõforrá-sokat. A politikai prioritásokat és a fõ kezde-ményezéseket a Bizottság szolgálatainak évesirányítási terveiben fogalmazzák meg operatívmódon. Míg az Európai Bizottság átfogóan fe-lelõs a költségvetés végrehajtásáért (EK Szer-zõdés, 274. cikk), a kiadások több mint 80 szá-zalékát ténylegesen a tagállamok, harmadik or-szágok és egyéb nemzetközi intézmények hajt-ják végre. A tagállamok együttmûködnek a Bi-

2. ábra

A KÖLTSÉGVETÉSI CIKLUS

Számvevõszék: a pénz-ügyi számlákat és tranz-akciókat ellenõrzi, kibo-csátja a megbízhatóságinyilatkozatot (248 ECT)

EK ÉVES BESZÁMOLÓJA

(n+1 július)

ORIENTÁCIÓS VITA

(n–2 december)

APS-HOZZÁJÁRULÁS

(n–1 január)

ÉVES POLITIKAI STRATÉGIA

(n–1 február)

ELÕZETES KÖLTSÉGVETÉSI TERVEZET

(n–1 március)

MUNKAPROGRAM

(n–1 november)

VÉGREHAJTÁS ÉS NYOMONKÖVETÉS

(n. év) A Bizottság végrehajtja a költségvetést, ésátfogó felelõsséget vállal a végrehajtásért

• Az EP mentesítést ad aBizottság részére (276ECT)

• A Tanács és az EP elfo-gadja a költségvetést.


103

zottsággal annak érdekében, hogy az elõirány-zatok felhasználása a hatékony és eredményespénzgazdálkodás alapelveinek megfelelõen tör-ténjen.

Az EU költségvetési rendelete különféle irá-nyítási módot határoz meg a költségvetés leg-hatékonyabb módon való végrehajtására vonat-kozóan a következõk szerint.

Központi irányítás, amely tovább bontha-tó közvetlen központi irányításra (ahol a pénztközvetlenül a Bizottság szervezeti egységeiköltik el) és közvetett központi irányításra (ahola költségvetés végrehajtása végrehajtó hivatalo-kon és nemzeti tagállami közintézményekenkeresztül történik).

Megosztott irányítás, ahol a költségvetést atagállamok irányítják (például az Európai Me-zõgazdasági Orientációs és Garanciaalap és aStrukturális Alapok esetében).

Nem központosított irányítás, ahol a költ-ségvetés irányítását átruházzák a harmadik or-szágokra, mint például külsõ fellépések és elõ-csatlakozási támogatások esetén.

Közös irányítás, ahol a végrehajtásértnemzetközi intézmények felelnek.

A megosztott és a nem központosított irányításesetén a végrehajtást a tagállamokra vagy harma-dik országokra bízzák, és a Bizottságnak megkell gyõzõdnie arról, hogy a költségvetést a ha-tékony és eredményes pénzgazdálkodás szabá-lyainak és alapelveinek megfelelõen hajtják vég-re. Az EU-források további védelme érdekébenpénzügyi kiigazítási mechanizmust alkalmaznaka szabálytalanságok helyesbítése céljából.

Költésgvetési mentesség

A ciklus a Parlament által adott költségvetésimentességgel zárul, amely felmenti a Bizottsá-got a költségvetés irányításával kapcsolatos további kötelezettségei alól. A Parlament jogo-sult arra, hogy felhívja az EU-intézményeketés -testületeket, hogy számot adjanak a költ-

ségvetés elköltésérõl, valamint megvizsgálja azEurópai Számvevõszéknek a költségvetés vég-rehajtásáról szóló éves jelentését. A Parlamenteldönti, hogy jóváhagyja-e azt, hogy a Bizott-ság miként kezeli az elõzõ pénzügyi év költ-ségvetését.

A BELSÕ ELLENÕRZÉSI ÉS AZ AUDIT-KERETRENDSZER

2000-ben a Bizottság széles körû adminisztra-tív reformot7 vezetett be. Az adminisztratív re-formmal foglalkozó fehér könyv öt fõ alapelvetjavasolt: nyitottság, részvétel, elszámolhatóság,hatékonyság és koherencia. Egy független Bel-sõ Ellenõrzési Szolgálatot, valamint belsõ ellen-õrzési részlegeket (IAC) hoztak létre a Bizott-ság egyes szolgálatain belül annak érdekében,hogy a belsõ ellenõrzés megfelelõen mûködjönés értékelése rendszeresen és független módontörténjen.8

A cél az elszámolhatóságnak a felelõs szerve-zeti egységhez való hozzárendelése volt. A 2002-ben érvénybe lépõ szabályok eltörölték a köz-ponti elõzetes pénzügyi ellenõrzési funkciót. A fõigazgatók – mint felhatalmazás által enge-délyezésre jogosult tisztviselõk – teljes körû fele-lõsséget vállalnak a területükön végrehajtotttranzakciókért, a számvitelért felelõs tisztvise-lõ felelõs a számviteli szabályok megállapításá-ért, a számviteli rendszerek jóváhagyásáért ésaz intézményi pénzügyi kimutatások elkészíté-séért. Minden egyes fõigazgató vagy szolgálat-vezetõ éves tevékenységi jelentést ad ki a fõ-igazgatóság/szolgálat környezetérõl, a megva-lósított célkitûzésekrõl, illetve az irányítással ésellenõrzéssel kapcsolatos kérdésekrõl is számotad. A jelentés kiadásakor az engedélyezésre jo-gosult tisztviselõ aláír egy nyilatkozatot, amelyszerint saját megítélése és a rendelkezésére állóadatok (belsõ ellenõrzés, utólagos ellenõrzés,belsõ ellenõrzési részleg munkája, IAS és aSzámvevõszék jelentései) alapján


104

•kellõ bizonyosságot szerzett arról, hogy abeszámolóban szereplõ információk meg-bízható és valós képet adnak a fõigazgató-ság vagy a szolgálat helyzetérõl, valamint

•az erõforrásokat az eredetileg kitûzött cé-lokra a hatékony és eredményes pénzgaz-dálkodás alapelveinek megfelelõen használ-ták fel, illetve

•az alkalmazott ellenõrzési eljárások bizto-sítják a szükséges garanciákat az alapulszolgáló ügyletek jogszerûségéért és sza-bályszerûségéért.

A Belsõ Ellenõrzési Szolgálat (IAS) függet-lenségét a pénzügyi rendelet mondja ki, és ezszerepel az IAS alapszabályában is. AZ IAS fel-adata az Európai Bizottságon belül létezõ belsõellenõrzési rendszerek auditálása azok haté-konyságának, illetve a Bizottság szervezeti egy-ségei teljesítményének felmérése céljából a po-litikák, programok és tevékenységek végrehaj-tását illetõen a folyamatos fejlõdés megvalósí-tását szem elõtt tartva. Az IAS alapszabályánakértelmében a szolgálat bármilyen szükségesnekvélt ellenõrzési megközelítést alkalmazhat(pénzügyi ellenõrzés, operatív ellenõrzés, in-tegrált ellenõrzés, informatikai ellenõrzés stb.)az Európai Bizottság munkájának bármely te-rületén a belsõ ellenõrzés minden aspektusára ki-terjedõen.

A Bizottság évente jelentést készít az Euró-pai Parlament és a Tanács részére az elvégzettbelsõ ellenõrzési munkával és a meglevõ ajánlá-sok alapján történõ nyomon követési tevé-kenységgel kapcsolatosan. A Bizottság általnyújtott bizonyosság mellett az Európai Szám-vevõszék szintén végez ellenõrzési munkát aköltségvetéssel kapcsolatosan. Fõ feladata azuniós tevékenységek finanszírozásának ellen-õrzése, valamint az EU költségvetése megfele-lõ módon történõ megvalósításának biztosítá-sa, azaz az EU bevételeinek és kiadásainak jog-szerûségét és a hatékony és eredményes pénz-gazdálkodás keretében történõ megvalósulásátvizsgálja. A Szerzõdés elõírja, hogy a Számve-

võszék az elszámolás megbízhatóságát, vala-mint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerûsé-gét és szabályszerûségét igazoló nyilatkozatot(DAS) bocsásson ki az Európai Parlament és aTanács részére.

A BELSÕ ELLENÕRZÉS FEJLÕDÉSE – AZ EGYSÉGES ELLENÕRZÉS MEGVALÓSÍTÁSA FELÉ

A Bizottság átfogó pénzügyi keretrendszeré-nek fejlõdésével párhuzamosan alakultak a bel-sõ ellenõrzési eljárások, amelyek célja a költ-ségvetési kiadások megbízhatóságának és sza-bályszerûségének biztosítása. (Lásd 3. ábra)

2004-ben az Európai Számvevõszék vélemé-nye9 szerint további fejlõdésre van szükség azEU-források belsõ ellenõrzési keretrendszerétilletõen. A javaslat a költség-haszon arányosságfigyelembevételével meghatározott minimáliskövetelmények felállítását támogatja. A Szám-vevõszék javasolta, hogy a belsõ ellenõrzésirendszer alapját az ellenõrzési eljárások egylánca képezze, amelynek „minden szintjéhezkülön meghatározott, a többi szinten végzettmunkát is figyelembe vevõ célkitûzéseket ren-delnek”. A Számvevõszék azt is javasolta, hogya Bizottság legyen felelõs a belsõ ellenõrzésirendszer támogatásáért a tagállamokkal mintpartnerekkel együtt.

Ezen javaslatokra reagálva a Bizottság kidol-gozta az integrált belsõ ellenõrzési keretrend-szer ütemtervét10 (2005). A Számvevõszék vé-leményét figyelembe véve az ütemterv megálla-pítja a belsõ ellenõrzés terén szükséges fõbb in-tézkedések körét, illetve kitér a Tanács, az Eu-rópai Parlament és a tagállamok szerepére amegbízható és integrált belsõ ellenõrzési keret-rendszer megvalósítását illetõen. Az EurópaiSzámvevõszék véleményével összhangban azintézkedések négy csoportját határozták meg,amelyek terén további fejlesztésre van szükség:

•egyszerûsítés és közös ellenõrzési alapelvek,


105

•vezetõi nyilatkozatok és az ellenõrzés meg-bízhatósága,

•egységes ellenõrzési megközelítés: a költ-ség-haszon arány elõtérbe helyezése,

•ágazatspecifikus hiányosságok. Az egységes ellenõrzési modell elõnyei kö-

zé tartozik az ellenõrzési tevékenységek le-egyszerûsítése és a hatékony információáram-lás biztosítása – a közös felelõsségek, mintpéldául a jogszerûség, a szabályszerûség és ahatékonyság koordinált felügyeletének egy-idejû biztosítása mellett. Ebben a struktúrá-ban minimálisra csökkenthetõ a párhuzamosmunkavégzés és az átfogó ellenõrzési költsé-gek. Az Európai Közösséget tekintve az egy-séges ellenõrzés elve a Bizottság és a tagál-lamok illetékes nemzeti hatóságainak (helyi

végrehajtó szervek és ellenõrzési intézmé-nyek) produktív együttmûködését vonja magaután. Ez egyértelmûen hasznos a tagállamok-kal való, több adminisztrációs szintet eredmé-nyezõ közös irányítás területein – a Bizottságszolgálataitól kezdve a tagállami központi, re-gionális és helyi igazgatáson át az egyes ked-vezményezetteknek való uniós kifizetésekig.Ebben a tekintetben a modell célja a decentra-lizáció és dereguláció által jellemzett környe-zettel járó akadályok leküzdése.

Politikai szinten reméljük, hogy az ütemtervmegvalósításával egy megfelelõen integrált kö-zösségi ellenõrzési keretrendszer jön létre,amely lehetõvé teszi, hogy a Bizottság pozitívtartalmú igazoló nyilatkozatot kapjon az Euró-pai Számvevõszéktõl.

3. ábra

A KÖZÖSSÉGI KIADÁSOK ÉS A PÉNZÜGYI ELLENÕRZÉS FEJLÕDÉSE

ESZAK, EFA és egyébKutatásKülsõ fellépésAdminisztráció

2005 az integrált belsõ ellenõrzési keretrendszer ütemterve

2004 az egységes ellenõrzés elve (ECA)

2003 új költségvetési rendelet

2001 belsõ ellenõrzési szolgálat

2000 reform fehér könyv

1991 belsõ ellenõrzés (FC)

1977 költségvetési rendelet

1975 Európai Számvevõszék

1968 pénzügyi ellenõrzés FC)

Strukturális AlapokEMOGA-GaranciaalapÖsszesen (2000. évi árak)


106

JEGYZETEK

1 A cikkben szereplõ állítások a szerzõ véleményéttükrözik, és nem feltétlenül esnek egybe az EurópaiBizottság álláspontjával.

2 Az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) létre-hozó szerzõdés, 1951. április 18.; az Európai Gazda-sági Közösséget (EGK) létrehozó szerzõdés, 1957.március 25. (amely Római Szerzõdésként is ismert);az Európai Atomenergia-közösséget (Euratom) lét-rehozó szerzõdés, 1957. március 25.; Európai Uniótlétrehozó szerzõdés, 1992. február 22.

3 Az Európai Parlamentnek nagyobb hatalmat biztosí-tó és a Számvevõszéket létrehozó Szerzõdést írtakalá. 1977-ben lépett hatályba.

4 HL L 185., 1988. 07. 15., 33. oldal

5 HL L 356., 1977. 12. 31., 1–30. oldal

6 1970. évi költségvetési szerzõdés (Szerzõdés az Euró-pai Közösségeket létrehozó szerzõdések, valamint az

Európai Közösségek egységes Tanácsának és egységesBizottságának létrehozásáról szóló szerzõdés egyesköltségvetési rendelkezéseinek módosításáról), Lu-xembourg, 1970. április; 1975. évi költségvetési szer-zõdés (Szerzõdés az Európai Közösségeket létrehozószerzõdések, valamint az Európai Közösségek egysé-ges Tanácsának és egységes Bizottságának létrehozá-sáról szóló szerzõdés egyes költségvetési rendelkezé-seinek módosításáról), Brüsszel, 1975. július

7 Fehér könyv [COM(2000)200]

8 H.L. 1498.-9.9. pont, Belsõ ellenõrzési részleg létre-hozásának feltételei a Bizottság egyes szolgálatainbelül

9 A Számvevõszék 2/2004 véleménye az egységes ellenõrzési modellrõl (és javaslat a közösségi belsõellenõrzési keretrendszerre), (2004/C 107/01)

10 A Bizottság közleménye az integrált belsõ ellenõr-zési keretrendszer ütemtervérõl, COM(2005) 252

MÛHELY

107

Novák Zsuzsanna – Vámos Imre

Az ESA 95 módszertanánakalkalmazása a költségvetésben

KKorunk társadalomtudományi vitairatai szünte-len taglalják a regionalizmus, a globalizáció és agazdasági integráció újszerû kérdéseit, a nemzet-állami szuverenitás mára kiüresedett fogalommávált. A nemzetközi szervezetek ajánlásokkal, ja-vaslatokkal halmozzák el a tagállamok döntésho-zóit, a hozzájuk fûzõdõ tagság gyakran a teljesjogrendszer átalakítását vonja maga után és teszivisszavonhatatlanná. Magyarország az unióscsatlakozási szerzõdés aláírásával egyidejûleg kö-telezettséget vállalt arra vonatkozóan, hogy gaz-daságpolitikáját a Gazdasági és Monetáris Uniókövetelményeihez igazodva alakítja ki és felké-szül a majdani belépéssel járó kötelezettségekre.Vállalásai nem kímélték az ország számviteli-sta-tisztikai rendszerét sem, a felkészülés ezen a térentalán még nagyobb lendülettel indult meg, hiszenBrüsszel a konvergenciafolyamatról szóló jelenté-seket atyai szigorral kezeli, bírálja a gazdaságpo-litika vitelét és a gazdaság teljesítményét bemuta-tó elszámolásokat is.

Az Európai Unió országainak és tagjelölt or-szágainak a költségvetési folyamatokról ESA95-módszertan szerint összeállított beszámolótkell készíteniük, amelynek alapján összehason-lítják – többek között – a GMU-tagországok és-tagjelöltek konvergenciakritériumai közöttszereplõ költségvetési hiányra vonatkozó ada-tokat is. A számviteli-statisztikai elszámolá-sokkal szemben támasztott nemzetközi és eu-

rópai követelmények meghonosítása komolyterhet ró az egyes nemzetállamok állami hivata-laira. Jelen tanulmány az egyes nemzetköziszámviteli és statisztikai rendszerek bemutatá-sa után igyekszik feltárni azokat a nehézsége-ket, amelyek a konvergenciafolyamat kapcsán,az államháztartás adatainak számbavétele soránjelentkeztek és amelyek várhatólag sokáig elkí-sérik majd a szakma beavatottjait, és rutinoskezelésük valószínûleg csak egy hosszabb al-kalmazkodási idõszak után válik lehetõvé.

A NEMZETKÖZI SZÁMVITELI ÉS STATISZTIKAI BESZÁMOLÓK

Az úgynevezett általános pénzügyi beszámol-tatás célja nem az egyedi igények kiszolgálása,hanem a széles körû tájékoztatás, felhasználóiköre kiterjed az adófizetõkre, a törvényhozásés végrehajtás intézményeire, a hitelezõkre, azüzleti partnerekre, a médiára és a foglalkozta-tottak egész sorára. Ezen belül a közszférábankiemelt cél, hogy a pénzügyi beszámoló megfe-lelõ tájékoztatással szolgáljon a döntéshozatal-ban érintettek számára és a szervezetek igazol-ni tudják, hogy megfelelõen gazdálkodnak a rá-juk bízott erõforrásokkal. Az ezt alátámasztókülönbözõ statisztikai és számviteli modellekaz egyes gazdasági szereplõk tevékenységének,

MÛHELY

108

pénzügyi folyamatainak leírását és nemzetköziszinten való összehasonlítását és értelmezésétsegítik elõ.

A számviteli kimutatások egységesítésénekigénye elõször a versenyszférában jelentkezettés elsõsorban a tõzsdei cégek körét érintette.Ezt a feladatot volt hivatott betölteni az IFRS-ek (nemzetközi pénzügyi beszámolási standar-dok) megjelenése, amelyeket az IASB (Nem-zetközi Számviteli Standardtestület) folyamato-san felülvizsgál, bõvít és pontosít. A kormány-zati szervek számláinak elszámolását megköny-nyítõ nemzetközi költségvetési számviteli stan-dardok (IPSAS-ek) kidolgozását a Könyvvizs-gálók Nemzetközi Szövetségének Költségveté-si Bizottsága (IFAC–PSC) végzi, hogy lehetõvétegye azok alkalmazását kormányzatok és másközszférába tartozó intézmények számára. AzIPSAS-ek valójában az IFRS-ekben megfogal-mazott követelményeket honosítják meg az ál-lami szektorban, a költségvetési számviteli stan-dardok a jelenkor igényeihez történõ igazításaaz IFRS-ek fejlesztésével lépést tartva megyvégbe. (2000 óta mintegy 20 standardot készí-tettek el és használnak az államháztartási pénz-ügyek elszámolásánál.) Azokon a területeken,ahol az állami számviteli standardokban hiá-nyosságok tapasztalhatók, ott az IFRS-ekbenfoglaltakat kell alkalmazni, azok iránymutatása-itól az IPSAS-ek vonatkozásában amúgy is csakindokolt esetben kell eltérni. A standard egy-aránt vonatkozik az egyes szervezetek egyedi,valamint egy gazdálkodási szervezet, csoportösszevont (konszolidált) pénzügyi beszámolói-ra, mint amilyen a kormányzati szintû beszámo-ló. 2005-ös kezdettel maga az Európai Bizottságis áttért az alkalmazására, meghonosítván azelhatárolásalapú könyvvezetést az EU költség-vetésének elszámolásaiban és ezáltal követendõpéldát állítva a tagállamok kormányzati szerve-zetei elé, amelyeknek jelenleg még igen eltérõ aszámviteli politikája.

A statisztikai modellek terén is komoly lé-pések történtek a nemzeti statisztikai adatok

információtartalmának közelítése érdekében. A nemzetgazdasági statisztikák jól ismert,mikro- és makrogazdaságot átfogó modelljé-nek, a nemzetközi számlák rendszerének(SNA 1993) kidolgozásáért az ENSZ, az IMF,az Európai Közösségek Bizottsága, az OECDés a Világbank együttesen vállalt felelõsséget.Átdolgozásuk jelenleg is folyamatban van,2008-ra várhatólag lezárul teljes felülvizsgála-tuk. A kormányzati szektor pénzügyi-statisz-tikai elszámolásainak egységesítése érdekébena Nemzetközi Valutaalap külön kézikönyvetszerkesztett (Government Finance StatisticsManual, 2001), amelynek szabályzórendszeré-ben (a továbbiakban: GFS) foglalt gazdaságiés statisztikai koncepciók, számviteli szabá-lyok, az államháztartási szektor mûködésiadatainak rendszerezésére szolgáló irányelvekaz egész – az állami vállalatokat is magába fog-laló – közszférát felölelik.

Az Európai Unióban is komoly erõfeszíté-sek történtek a nemzeti statisztikai hivatalokhagyományosan sokszínû adatszolgáltatásigyakorlatának közös alapokra helyezése érde-kében, amelynek eredményeképpen megszüle-tett a kormányzati deficitre és adósság egységeskezelésére szolgáló ESA 95-módszertan, amelyjelenleg ugyancsak folyamatos átdolgozás alattáll1. Mind a GFS, mind pedig az ESA 95 össz-hangban van a nemzeti számlák rendszerével(SNA).

A már érvényben lévõ nemzeti és nemzet-közi szabályozások máig fennálló eltéréseinekkiküszöbölése érdekében nemzetközi munka-csoportokat állítottak fel (Task Force onHarmonization of Public Sector Accounting,TFHPSA), amelyeknek célja a pénzügyi be-számolókhoz szükséges számviteli és statisz-tikai modellek közti eltérések vizsgálata ésazok lehetõség szerinti kiküszöbölése. A kü-lönbözõ számlarendszerek egységesülése ah-hoz is hozzájárul, hogy az egyes nemzetálla-mok költségvetési helyzetét és adósságállomá-nyának alakulását össze lehessen hasonlítani,

MÛHELY

109

amely a gazdasági konvergencia vizsgálatánakelengedhetetlen elõfeltétele, hiszen napjaink-ban az államháztartás számos országban aGDP gyakran több mint 50 százalékának fel-használásáért felel.

AZ EURÓZÓNA A STATISZTIKAI ELSZÁMOLÁSOK TÜKRÉBEN

Az EU-hoz újonnan csatlakozott tagállamokkonvergenciafolyamatát nemcsak a tagországokés az EMU központi bankjai figyelik állandórendszerességgel, hanem egyben a leggyakrab-ban tárgyalt és legtöbb vitát kiváltó kérdésekközött szerepel a közép-kelet-európai államokközgazdasági szakirodalmában. A gazdaságitrendek és a különbözõ gazdaságpolitikai in-tézkedések elemzésénél sokkal kevesebb szóesik arról, hogyan történik a konvergenciamu-tatók statisztikai számbavétele.

A nemzeti statisztikai hivatalokkal szembenaz Európai Bizottság komoly elvárásokat fogal-maz meg mind intézményi, mind pedig mód-szertani szempontból, amely utóbbi kiterjed aharmonizált fogyasztóiár-index (HICP), az ár-folyamok, a hosszú lejáratú kamatlábak alaku-lásának, valamint a közösségbeli nemzeti és re-gionális számlák európai rendszerének (ESA95) elõírásai által érintett terület – az államház-tartási szektor pénzügyeinek – vizsgálatára. A fiskális folyamatok mérésével kapcsolatosfõbb tudnivalókat az ESA 95 és az adósságrólszóló 1993. november 22-i 3605/93/EK tanácsirendelet, valamint a Stabilitási és NövekedésiEgyezmény kapcsolódó rendeletei2 és azokmódosításai tárgyalják részletesen.

Az ESA 95 megadja az államháztartási sta-tisztikák fogalmainak pontos magyarázatát,elõírja a kormányzati szektor sajátos tranzak-cióinak harmonizált kezelését (például tõke-mûveletek, értékpapírügyletek). Az elszámolá-soknál használt tételek és szabályok összhang-ban állnak a nemzeti számlák 1993. évi rend-

szerével (SNA). Számviteli szempontból azeredményszemléletû, elhatároláselvû számvi-telhez közelít.

Az ESA 95-ben megfogalmazott „államház-tartási szektor” magában foglalja a központikormányzatot, a regionális és helyi önkor-mányzatokat, valamint a társadalombiztosításialapokat is. Az államháztartás alszektorain be-lül zajló legtöbb tranzakció konszolidációjarészleges, néhány kivételtõl eltekintve – példá-ul tõketranszferek – nem alkalmazzák. A rend-szerben használt államháztartási hiány, illetvetöbblet fogalmak pedig megegyeznek az összesbevétel és kiadás különbözetébõl adódó „nettófinanszírozási képesség (+)/nettó finanszíro-zási igény(–)” mutatók, valamint a „csereügy-letek és határidõs árfolyam-megállapodásoknettó kifizetése” aggregátumok összegével. Azígy számított elsõdleges egyenleg – a GFS-rendszerben megszokott módon – nem tartal-mazza a kamatkiadásokat. A túlzott hiány ese-tén követendõ eljárás (EDP) során az állam-adósságot nominális értéken veszik számba,amely megegyezik néhány elõre meghatáro-zott ESA 95-kategória összegével, de nem azo-nos az ESA 95 mérlegeiben szereplõ piaci érté-ken vett adatokkal. Az ESA 95 kézikönyve kü-lön kitér a tõkefedezeti nyugdíjrendszerekosztályozásának kérdésére kormányzati fele-lõsség és garancia esetén, valamint a katonai ki-adások elszámolására.

AZ EURÓÖVEZET KÖLTSÉGVETÉSI ELSZÁMOLÁSA

Ha áttekintjük az Európai Unió éves és negyed-éves költségvetési adatait – amely az EU költ-ségvetéssel együtt tartalmazza a kormányzatiszektor nemzeti számláit és tranzakcióit mind anemzeti, mind pedig az EU egészére nézve,szemléletes példáját kapjuk az ESA 95 elvei ésmódszertana gyakorlati alkalmazásának. A nem-zeti statisztikai hivatalok által elõállított, pénz-

MÛHELY

110

ügyminisztériumi és jegybanki becslésekkel ki-egészített adatokat az EUROSTAT (negyed-éves adatok) gyûjti össze, az ESA 95 adattováb-bítási (transzmissziós program) és az éventekétszer esedékes túlzottdeficit-eljárással kap-csolatos beszámoltatás (notifikáció) keretében.Ezen felül az Európai Bizottság, valamint azeurórendszer központi bankjai rendszeres, GFSszerinti statisztikai adatszolgáltatást végeznekaz EKB felé az EKB GFS iránymutatása szerint.Az így továbbított adatokat évente kétszer fe-lülvizsgálják és attól függõen, hogy éves vagynegyedéves idõszakra vonatkoznak az EKBmegfelelõ havi jelentésében adják közre.

Költségvetési hiány

Az ESA 95 által meghatározott teljes államház-tartási szektor hiányára vonatkozó adatot a máremlített nettó hitelezõi (+), illetve nettó adós(–) pozíció kiszámítása révén adják meg, amelymegegyezik az általános kormányzati bevételekés kiadások vagy másképpen a pénzügyi eszkö-zök állománya nettó növekményének és a köte-lezettségek nettó növekményének különböze-tével. A bevételi és kiadási tételeket továbbrészletezik folyó és tõke jellegû adatok elkülö-nítése révén. Az egyes tagállamok esetében ki-mutatott hiány-, illetve többletadatok megadá-sánál az EU költségvetésével kapcsolatos bevé-teli és kiadási tételeket beszámítják, majd ellen-tételezik a nemzeti és az EU-s költségvetés kö-zötti nettósított transzfer értékével.

A teljes államháztartási szektoron belüliegyéb folyó transzferek, kamatok és tõketransz-fertételek konszolidált módon szerepelnek a ki-mutatásokban, de az áru- és szolgáltatásvásárlás-sal kapcsolatos kiadásokra, adókra és támogatá-sokra vonatkozó adatokat nem vonják össze.

Ezen eljárás során mind az adattartalom,mind pedig az értékeléssel és az idõbeli elszá-molással kapcsolatos számviteli elvek az ESA95-ben foglaltakat tükrözik.

Államadósság

Az euróövezetben nyilvántartott államadósságszámításánál – mint ahogy arról már szó esett –az ESA 95-tõl részben eltérõ módszertant al-kalmaznak. Az egyes pénzügyi számlák köny-velésénél a névleges értéket veszik alapul, és azígy számított bruttó adósság az ESA 95-benmeghatározott kategóriáknak csak egy részétfedi le. Likviditási és jogi jellemzõik alapján hétpénzügyi eszközcsoportot különböztetnekmeg az ESA 95-ben, amelyek a következõk:

•monetáris arany és speciális lehívási jogok,•fizetõeszközök és betétek,•értékpapírok részvények és pénzügyi

derivatívák nélkül,•kölcsönök,•részvények és más tulajdonosi jogot meg-

testesítõ értékpapírok,•biztonsági technikai tartalékok,•más követeléseket, illetve fizetési kötele-

zettségeket tartalmazó számlák.A fentiek közül a túlzott hiány esetén köve-

tendõ eljárás (EDP) során használt adósságadatkiszámításához csak a következõ kategóriákatveszik figyelembe: „fizetõeszközök és beté-tek”, „értékpapírok részvények és pénzügyiderivatívák nélkül” (például állami váltók, álla-mi adóslevelek és államkötvények), valamint„hitelek”. Az EDP keretén belül használt álta-lános ESA 95 szerinti számviteli adatokat to-vább bontják lejárat, valutanem és az eszköztu-lajdonos székhelye szerint.

Az adósságtörlést mint gazdasági mûveleteta hitelek állományváltozása között számoljákel, amelynek ellentétele általában egy kormány-zati tõketranszfer, kivéve, ha privatizációs be-vétellel kívánják az adósságot csökkenteni,ilyenkor az ellentétel egy gazdasági mûvelet.

Az államháztartási hiány és államadósságmértékét az ESA 95 szerint számított GDPszázalékában adják meg. A kettõ változásaközötti eltérést az ESA 95 pénzügyi számlái-nak teljes rendszerével kell alátámasztani a

MÛHELY

111

„hiány-adósság korrekció” keretén belül (akülönbözet összetevõi lehetnek például:pénzügyi aktívák nettó beszerzése, az állam-adósság átértékelésébõl adódó változások, ál-lami vállalatok privatizációjából származó be-vételek stb.).

NÉHÁNY GYAKORLATI PÉLDA

Néhány példán keresztül mutatjuk be a privati-zációval és a közcélú létesítmények vállalatiszektor bevonásával történõ megvalósításának,mûködtetésének elszámolásait, illetve hatásu-kat a kormányzat nettó hitelnyújtására/nettóhitelfelvételére.3 Ezen esetek vizsgálata az ESA95-kézikönyv alapján különösen indokolt azátmeneti gazdaságoknál.

A vizsgált esetek szemléletes példáját adják astatisztikai eljárásban megjelenõ pénzügyi ésnem pénzügyi eszközök között meglévõaszimmetriának. A nem pénzügyi eszközökgazdasági mûveletek miatt bekövetkezõ válto-zásait ugyanis a tõkeszámlán kell elszámolni,így ezek módosíthatják a nettó hitelfelvé-tel/nettó hitelnyújtás egyenlegét. A pénzügyieszközök változásai ezzel szemben nem befo-lyásolják az egyenleg alakulását.

Pénzügyi eszközök közvetlen értékesítéseA kormányzat a közcélú vállalatban z értékûrészvénypakettel rendelkezik, amely a vagyon-mérlegében is megjelenik. Privatizációs döntésértelmében részvénypakettjébõl x (a pénzügyiszámlán F.5 – ESA-kód) értékû részt értékesít.Az értékesített részvénytulajdon ellenértéke xértékû (F.2 – ESA-kód) növekménnyel hat apénzügyi eszközökre. A közvetlen értékesítéssorán a kormányzat nettó hitelnyújtás/nettóhitelfelvétel pozíciója (B.9 – ESA-kód) az ügy-let kapcsán nem mutat változást. (Lásd 1. ábra)

Pénzügyi eszközök közvetett értékesítéseA pénzügyi eszközök közvetett értékesítésé-nek esetében a kormányzat nem a rendelkezé-sére álló tulajdonrészét értékesíti, hanem a köz-célú vállalat pénzügyi eszközállományának ér-tékesítésén keresztül (például a közcélú vállalatkormányzati tõkerésze egyéb értékpapírok át-adásával létesült, majd egy késõbbi idõpontbana tõkerész értékesítésével és a közcélú vállalatsaját tõkéjének leszállításával) valósul meg aprivatizációs folyamat. Az értékesített pénz-

I. PÉLDA: PRIVATIZÁCIÓS ÜGYLETEKKEL KAPCSOLATOS

ELSZÁMOLÁSOK

1. ábra

KORMÁNYZAT KÖZCÉLÚ VÁLLALAT

Nyitó vagyonmérleg

E F E F

AF.5 z AF.5 z

Pénzügyi számla

E F E F

F.5 –x

F.2 +x B.9 0

Záró vagyonmérleg

E F E F

AF.5 z–x AF.5 z

AF.2 +x B.90 0 B.90 0

MÛHELY

112

ügyi eszközök ellenértéke a kormányzat pénz-ügyi számláján jelenik meg, amely a közcélúvállalat saját tõkéjének azonos mértékû csökke-nésével jár. A közvetett értékesítés során a kor-mányzat nettó hitelnyújtás/nettó hitelfelvételpozíciója (B.9 – ESA-kód) az ügylet kapcsánváltozást nem mutat. (Lásd 2. ábra)

Nem pénzügyi eszközök közvetlen értékesítéseA nem pénzügyi eszközök közvetlen értékesí-tése esetében az x értékesített nem pénzügyieszköz ellenértékeként kapott pénzügyi eszköz(Pénzügyi számlán F.2 – ESA-kód) a tõkeszám-la értékét növeli, ezért a közvetlen értékesítéssorán a kormányzat nettó hitelnyújtás/nettó hi-telfelvétel (B.9 – ESA-kód) pozíciójára az ügy-let pozitív hatást gyakorol. (Lásd 3. ábra)

Nem pénzügyi eszközök közvetett értékesítéseA nem pénzügyi eszközök közvetett értékesí-tésekor az értékesített nem pénzügyi eszközökellenértéke a kormányzat pénzügyi számlájánjelenik meg, amely a közcélú vállalat saját tõké-jének azonos mértékû csökkenésével jár. A közvetett értékesítés során a kormányzatnettó hitelnyújtás/nettó hitelfelvétel pozíciója(B.9 – ESA-kód) az ügylet kapcsán változástnem mutat. (Lásd 4. ábra)

A privatizációs bevételt megtartó közösségi tulajdonú holding eseteA közösségi tulajdonú holding privatizációs ügy-let kapcsán értékesíti egy A leányvállalat 100 egy-ség értékû részvényeit (AF.5 – ESA-kód). A ka-pott bevételbõl 20 egységnyi pénzügyi eszközt

2. ábra

KORMÁNYZAT A KÖZCÉLÚ VÁLLALAT


E F E F

AF.5 z AF.5 y AF.5 z

Pénzügyi számla

E F E F

F.5 –x F.5 –x F.5 –x

F.2 +x B.9 0 B.9 0


E F E F

AF.5 z–x AF.5 y–x AF.5 z–x

AF.2 +x B.90 0 B.90 0

3. ábra

Nyitó vagyonmérleg Pénzügyi számla

E F E F

AN z F.2 +x

B.9 +x

Tõkeszámla Záró vagyonmérleg

E F F F

AN eladása –x AN z–x

B.9 +x AF.2 +x B.90 0

MÛHELY

113

(F.2 – ESA kód) átad B leányvállalat részére. Mi-vel a holding megtartja, mûködése során kezeli aprivatizációs bevételeket, így a kormányzat köz-vetlenül nem számolhatja el a privatizációs bevé-telt. A kormányzat nettó hitelnyújtás/nettó hitel-felvétel pozíciója (B.9 – ESA-kód) a privatizációs

ügylet kapcsán változást nem mutat. Azonban a20 egységnyi pénzügyi eszköz ellentételezés nél-küli átadása kormányzati kifizetésnek minõsül,ezért a kormányzat nettó hitelnyújtás/nettó hitel-felvétel (B.9 – ESA-kód) pozíciójára az ügylet ne-gatív hatást gyakorol. (Lásd 5. ábra)

4. ábra

KORMÁNYZAT A KÖZCÉLÚ VÁLLALAT


E F E F

AF.5 z AN y AF.5 z

Tõkeszámla

E F E F

AN –x

B.9 +x

Pénzügyi számla

E F E F

F.5 –x F.2 +x–x F.5 –x

F.2 +x B.9 0 B.9 +x


E F E F

AF.5 z–x AN y–x AF.5 z–x

AF.2 +x B.90 0 B.90 0

5. ábra

KORMÁNYZAT HOLDING B LEÁNYVÁLLALAT


E F E F E F

AF.5 x AF.5 z AF.5 x AF.5 z

Nem pénzügyi számlák

Forrás Felh. Forrás Felh. Forrás Felh.

D.39 –20 D.39 –20

B.9 –20 B.9 +20

Pénzügyi számlák

E F E F E F

F.2 +20 F.2 +100 F.5 –20 F.2 +20

F.2 –20 F.2 –20

F.5 –20 B.9 –20 F.5 –100 B.9 0 B.9 +20


E F E F E F

AF.5 x–20 AF.5 z–100 AF.5 x–20 AF.2 +20 AF.5 z

AF.2 +80

B.90 –20 B.90 0 B.90 +20

MÛHELY

114

esetAmelyben•a létesítményt a vállalkozás építi meg (1000

egység értékben);•a kormányzat rendszeres kifizetéseket teljesít

a hasznosítás idõszakában (100 egység/év), ésa létesítmény a vállalat vagyonmérlegébenoperatív lízingként kerül elszámolásra;

•a létesítményt a vállalkozás 200 egység ma-radványértéken adja át a hasznosítási idõ-szak végén. (Lásd 6. ábra)

Az operatív lízing feltételeinek megfelelõena tulajdonosi kockázatok a vállalkozást terhe-lik. A kormányzat nettó hitelnyújtás/nettó hi-telfelvétel (B.9 – ESA-kód) pozíciójára csak azéves díj gyakorol negatív hatást. (Lásd 7. ábra)

Az idõszak végén a létesítmény a kormány-zat tulajdonába kerül, az elõzetesen meghatáro-zott 200 egység értékben.

esetAmelyben•a létesítményt a vállalkozás építi meg (1000

egység értékben);•a kormányzat rendszeres kifizetéseket tel-

jesít a vállalkozásnak a hasznosítás idõsza-kában, és a létesítmény a kormányzat va-gyonmérlegében pénzügyi lízingként kerülelszámolásra. (Lásd 8. ábra)

A pénzügyi lízing feltételeinek megfelelõen atulajdonosi jogokat a kormányzat gyakorolja, akockázatok is a kormányzatot terhelik. A kor-mányzat nettó hitelnyújtás/nettó hitelfelvétel(B.9 – ESA-kód) pozíciójára a beruházás teljesösszegében negatív hatást gyakorol.

esetAmelyben•a kormányzat átadja a létesítményt a vállal-

kozásnak, tulajdonosi részesedés fejében(1000 egység értékben);

•a vállalkozás tulajdonosi részesedést fizet akormányzatnak (100 egység/év);

C)

B)

A)

II. PÉLDA: KÖZCÉLÚ LÉTESÍTMÉNYEK VÁLLALATI

SZEKTOR BEVONÁSÁVAL TÖRTÉNÕMEGVALÓSÍTÁSA, MÛKÖDTETÉSE

6. ábra

A LÉTESÍTMÉNY ÉPÍTÉSI ÉS ELSŐ ÉVI HASZNOSÍTÁSA

KORMÁNYZAT VÁLLALKOZÁS


Felh./ E Forrás/ F Felh./ E Forrás/ F

P.3 100 P.51 1 000 P.12 1 000

B.9 –1 00 P.11 100

7. ábra

A LÉTESÍTMÉNY ÁTADÁSA A KORMÁNYZATNAK A HASZNOSÍTÁSI IDŐSZAK VÉGÉN


Tőkeszámla

E F E F

P.51 200 D.99 +200

B.9 0


E F E F

AN.11 200

MÛHELY

115

•a létesítmény a hasznosítási idõszak végén akormányzathoz kerül 200 egység marad-ványértéken. (Lásd 9. ábra)

Az ügylet kapcsán a kormányzat nettó hitel-nyújtás/nettó hitelfelvétel pozíciója (B.9 –

ESA-kód) változást nem mutat. A kormányzata vállalkozásban tulajdonosi jogot szerez. (Lásd10. ábra)

A vállalkozás által kifizetett tulajdonosi jö-vedelem azonban megjelenik a kormányzat

8. ábra

A KORMÁNYZATI BERUHÁZÁSKÉNT ELSZÁMOLT LÉTESÍTMÉNY ÉPÍTÉSE




P.51 1 000 P.11 1 000

B.9 –1 000

Pénzügyi számla

E F E F

F.4 1 000

B.9 –1 000


E F E F

AN.11 1 000 AF.4 1 000

9. ábra

MEGLÉVŐ LÉTESÍTMÉNY HASZNOSÍTÁSA



E F E F

AN.11 1 000

Eszközök egyéb volumenváltozása számla

E F E F

AN.11(K.12.1) –1 000 AN.11(K.12.1) 1 000 AF.5(K.12.1) 1 000 AF.5(K.12.1) 1 000


E F E F

AN.11 0 AN.11 1 000 AF.5 1 000

AF.5 1 000

10. ábra




D.45/D.29 100

B.9 +100

MÛHELY

116

számláin. A kormányzat nettó hitelnyúj-tás/nettó hitelfelvétel (B.9 – ESA-kód) pozíci-ójára az éves díjak pozitív hatást gyakorolnak.(Lásd 11. ábra)

Az idõszak végén megtörténik a létesítményátadása a kormányzat javára. A kormányzatnettó hitelnyújtás/nettó hitelfelvétel (B.9 –ESA-kód) pozíciójára a vagyon átadása nemgyakorol hatást.

A 2005. évi ESA 95-kézikönyv melléklete rö-vid összefoglalását adja azon tényezõknek,amelyek meghatározzák, hogy egy gazdaságimûvelet pénzügyi vagy operatív lízing-e. A döntéshozatalnál olyan kérdéseket érdemesvégiggondolni, amely a lízingidõszak során azeszközzel, valamint annak finanszírozásávalszorosan összefüggnek. Ezek közül különösenfontos, hogy

•ki határozza meg az eszköz felépítését éshasználatát,

•ki felel annak karbantartásáért, biztosításáért,•ki fizeti vissza az adósságot a szerzõdés le-

járta elõtt, •ki viseli a maradványérték kockázatát stb. Olyan esetekben, ahol mindkét megoldás

indokolt lehet, az egyes kérdések viszonyla-gos fontossága alapján kell megítélni az adottesetet.

AZ ESA 95 ÉS A MAGYARORSZÁGI KÖLTSÉGVETÉSI SZÁMVITEL GYAKORLATA

Hazánkban az államháztartási beszámoló-készítési kötelezettségre vonatkozó elõíráso-kat egyelõre nem standardok, hanem törvény-ben adott felhatalmazás alapján jogszabály, a249/2000. kormányrendelet (az úgynevezettáhsz) határozza meg.4 A magyar számvitelitörvény5 176. §-a értelmében nemzeti számvi-teli standardokba kell foglalni azokat a törvé-nyi elõírásokat kiegészítõ részletes szabályo-kat, módszereket, eljárásokat, amelyek a meg-bízható és valós kép bemutatásához szüksé-gesek. A kialakítandó nemzeti számvitelistandardok nem lehetnek ellentétesek a tör-vény céljával és alapelveivel, mindemellett kö-vetniük kell az európai uniós jogharmonizá-ció eredményeit. A költségvetési számvitelreformja az elhatárolásalapú számvitel felétörténõ közeledéshez elengedhetetlenülszükséges.

Az európai uniós költségvetési felügyeleti el-járásra való felkészülés idõszakában Magyaror-szágnak 2001-tõl kezdve már az ESA 95 köve-telményeivel összhangban kellett elkészítenie

III. PÉLDA: AZ OPERATÍV ÉS A PÉNZÜGYI LÍZING KÖZÖTTI

MEGKÜLÖNBÖZTETÉST BEFOLYÁSOLÓTÉNYEZÕK

11. ábra

A LÉTESÍTMÉNY KORMÁNYZATNAK TÖRTÉNŐ ÁTADÁSA A HASZNOSÍTÁSI IDŐSZAK VÉGÉN


Tőkeszámla

E F E F

P.51 +200 D.99 +200 P.51 –200 D.99 –200

B.9 0


E F E F

AN.11 200

MÛHELY

117

fiskális politikai beszámolóját az Elõcsatlako-zási Gazdasági Program (PEP) keretében. Azállamháztartási törvény 2002. évi módosításamár elõírta, hogy az éves költségvetési törvé-nyekben figyelembe kell venni az ESA 95 sza-bályait.6 A költségvetés GFS32-típusú adataitkellett oly módon kiegészíteni, korrigálni és át-sorolni, hogy az ESA 95 szerinti államháztartá-si hiány-, illetve adósságadatokat megkapják. A kormányzati pénzügyi-statisztikai rendszerterületén komoly módszertani, információs-rendszer-fejlesztési feladatokat kellett ellátniahhoz, hogy a Pénzügyminisztérium a notifiká-ciós jelentés elkészítése folyamatában, az MNBa pénzügyi számlák és a KSH a kormányzatiszámlák összeállítása során az EUROSTATelõírásainak megfelelõ adatszolgáltatást végez-hessen.

A költségvetési elszámolásoknál a magyargyakorlat továbbra is a GFS-modellben megfo-galmazott elveket követi, az Európai Bizottságfelé továbbított adatok esetében alkalmazza azESA 95 szerinti számbavételt.

A GFS-rendszerben elszámolt pénzforgalmiadatoknál a bevételek és kiadások közül figyel-men kívül hagyják a finanszírozási tételeket (abel- és külföldi hitelfelvételbõl és az értékpapír-kibocsátásokból származó összeget, illetve a ko-rábban felvett bel- és külföldi hitelek adott évitörlesztését, valamint az adott évi értékpapír-visszavásárlásokat, az elõzõ év végéig felhalmo-zódott betétek tárgyévben felhasznált részét, il-letve a tárgyévi betétállomány-növekedést).

Az elmúlt néhány évben a Pénzügyminiszté-rium által a fentiek alapján becsült és közzétett

államháztartási mérlegadatok7 (helyi önkor-mányzatok nélkül, illetve a teljes államháztar-tás vonatkozásában) az 1. táblázat szerint ala-kultak.

Az államháztartás ESA 95 eredményszemlé-letû8 adatai a pénzforgalmi bevételek kiigazítá-sának módszerével készülnek, amelynek céljaaz, hogy – a pénzforgalmi teljesítés idõpontjá-tól függetlenül – csak az adott évre ténylegesenvonatkozó tételeket tartalmazzák. Ebbõl adó-dik a két elszámolás közötti fõ eltérés, amelyelsõsorban az adók, a társadalombiztosítási já-rulékok, a vállalati támogatások (például államigarancia), a társadalmi juttatások és a kamatfi-zetések terén jelentkezik. Az adatok ered-ményszemléletû korrekciójához három mód-szertani eljárás nyújt segítséget:

•az úgynevezett full accrual segítségével aberuházási statisztikák adatait korrigálják(a ténylegesen megvalósult beruházásoknálminden tranzakció a kötelezettségvállalásidõpontjában kerül elszámolásra),

•a time adjusted cash a mûködési költségve-tésnél alkalmazandó kiigazításokat teszi le-hetõvé (például bérelszámolások),

•a mûködési és felhalmozási adatok esetébenegyüttesen is alkalmazott mixed accrual pe-dig az elõzõ kettõ ötvözeteként fogható fel.

A túlzott hiány eljárás

A túlzott hiány eljáráshoz kapcsolódó statiszti-kai jelentéseket gyakran felülvizsgálják, mivel atúlzottan optimista elõrejelzések és kedvezõbb

1. táblázat

ÁLLAMHÁZTARTÁSI HIÁNYADATOK, 2002–2005(a GDP százalékában)

2002 2003 2004 2005GFS (helyi önkormányzatok nélkül) –9,28 –5,70 –6,29 –4,52

GFS (teljes államháztartás) –9,90 –5,87 –6,45 n. a.

ESA 95 –8,40 –6,40 –6,60 –7,50

MÛHELY

118

adatokat eredményezõ könyveléstechnikai fo-gások ezt szükségessé teszik. Ez idáig több al-kalommal került sor módszertani felülvizsgá-latra mind a mûködési, mind pedig a felhalmo-zási kiadások számbavételekor. A 2003. és a2004. évi adatokat jelentõsen javította az áfa-visszatérítések pénzforgalmi lassítása. A tavalyiévi második beszámoló, a 2005. szeptemberiEDP-notifikáció keretében az EUROSTAT ál-láspontját figyelembe véve további két lényegikorrekció történt: a közszféra egyhavi többlet-illetményének egységes kezelése, valamint azautópálya-konstrukció átminõsítése következ-tében felfelé módosították a 2004. és 2005. évihiány adatait.

Az 1. táblázatban található szembeszökõenmagas ESA 95 szerinti deficitadatok már azidén (2006) szeptemberben közreadott ered-ményeknek felelnek meg. A korábbi jelentés-ben foglaltaknál (2005. december) magasabbköltségvetési hiány magyarázata (Lásd 2. táb-lázat) többek között az, hogy – figyelembevéve az EUROSTAT 2004. szeptember 23-i ál-lásfoglalásában (EUROSTAT News Release,117/2004) biztosított átmeneti idõszakot – azeredeti programban a kötelezõ, tõkefedezetielven mûködõ nyugdíjpénztárak eredményétaz államháztartás részeként mutatták ki (egé-szen 2007-ig). A 2006. szeptemberi EDP-notifikáció során azonban a nyugdíjrendszerkötelezõ tõkefedezeti pillérét már az állam-háztartási körön kívül számolták el és azEUROSTAT 2006. márciusi sajtóközleményealapján újraértékelték a katonai beszerzésekköltségvetési hatását. A kormány szerint

strukturális hatással nem járó katonai kiadá-sokat (amely fõként a Gripen vadászgépekbeszerzését érintette) a korábbi, decemberikimutatás nem tartalmazta. Az EUROSTATazonban valamennyi lízing- és részletfizetésikonstrukcióban megvalósuló katonai beszer-zésre vonatkozóan kiadott, 2006. márciusisajtóközleményében megfogalmazottak alap-ján ezeket a gazdasági mûveleteket pénzügyilízingként a fizikai szállításhoz kell elköny-velni. A már meglévõ adatok módosításagyakran függ össze az úgynevezett „…kreatívkönyvelés jellegû mûveletekkel, azok egy ré-sze ugyanis utólag visszakönyvelésre kerül,amikor költségei már a hiányban is jelentkez-nének.”9

A két jelentés hiányadatai és elõrejelzéseiközti eltérést jól szemlélteti a 2. táblázat.

A 2005. decemberi és a 2006. szeptemberi je-lentésben tapasztalható eltérések alapján meg-állapítható, hogy komoly lépésekre van szükséga számviteli-statisztikai módszertan közelítéseérdekében.

A konvergenciaprogramban megadottadatok és elõrejelzések

A fiskális politika jövõbeli intézkedéseit ésirányszámait a makrogazdasági elemzést és agazdaságpolitika középtávú célkitûzéseit isbemutató konvergenciaprogram tartalmazza,amely 2008-ig kívánja megvalósítani a stabilmakrogazdasági pályához, az ESA 95 szerintszámított hiány eléréséhez szükséges állam-

2. táblázat

KÉT JELENTÉS KÖZÖTTI ELTÉRÉSEK(a GDP százalékában)

2004 2005 2006 2007ESA 95 (2005. decemberi) 5,4 6,1 4,7 3,3

ESA 95 (2006. szeptemberi) 6,6 7,5 10.1 6,8

Forrás: Pénzügyminisztérium

MÛHELY

119

háztartási kiigazítást. A költségvetés reformjaa szükséges strukturális intézkedéseken túlszigorúbb elszámolástechnikai elvek beveze-tését is jelenti, ez – a már említett nyugdíj-pénztárak kérdésén túl – érinti többek közötta PPP-konstrukcióban megvalósuló autópá-lya-fejlesztések államháztartási kiadásként va-ló kimutatását, valamint más vitatott területe-ket is.

A magasabb kiinduló szint következtébenazonban a túlzott deficit megszüntetéséhez2006-tól a kormányzati szektor hiányánakévente 2-3 százalékpontos csökkentésére vanszükség, ez nagyobb annál, mint amit a koráb-bi programokban feltételeztek. Az államadós-ság utóbbi négy évben megfigyelhetõ bõvülésenagymértékben köszönhetõ a megnövekedettkamatterheknek.

Az államadósságra az elsõdleges egyenlegenés a gazdasági növekedésen felül ható tényezõ-ket úgynevezett egyéb tényezõk (stock-flowadjustment) néven számszerûsítik. Ezek az

egyenleg alakulását évente akár 1–2 százalékkal–, az elkövetkezõ években az elõrejelzések sze-rint pozitív irányban – módosíthatják (árfo-lyamhatás, átértékelés hatása, egyéb statisztikaikorrekciók). (Lásd 3. táblázat)

A 2006. évi második (decemberi aktualizált)konvergenciaprogram, amely ötéves kitekin-téssel készült számos gazdaságpolitikai intéz-kedés hatásának figyelembevételét követõen,tovább pontosította a kormányzat pénzügyihelyzetének várható alakulását. A szeptembe-ri konvergenciaprogramhoz képest itt a GDPszázalékában kifejezett mutatók módosultakjelentõsebben. Ez azonban elsõsorban azzalfügg össze, hogy az aktualizált makrogazdasá-gi prognózisban – nagyrészt módszertaniokokból – a folyó áron számított GDP-érté-kek a korábbinál nagyobbak. A felfelé módo-sított folyó áras GDP-hez viszonyítva kisebba bevételek és a kiadások aránya, így erõteljes-ebben csökken a kiadás/GDP-arány.10

A jól ismert (a költségvetési hiány 3 százalé-

4. táblázat

AZ AKTUALIZÁLT KONVERGENCIAPROGRAM FÕBB ELÕREJELZÉSEI(a GDP százalékában, 2006. december)

2007 2008 2009 2010 2011Államháztartási egyenleg –6,8 –4,3 –3,2 –2,7 –2,2

Elsõdleges egyenleg –2,4 0,0 0,9 1,1 kb. 1,5

Elsõdleges kiadások EU-transzfer nélkül 43,7 40,5 39,7 38,5 kb. 38,0

Adó- és járulékbevétel 38,1 37,8 37,3 37,0 36,5–37,0Bruttó államadósság 70,1 71,3 69,3 67,5 65,0–66,0


3. táblázat

A KORMÁNYZATI SZEKTOR FÕ MUTATÓI (a GDP százalékában, 2006. szeptember)

2004 2005 2006 2007 2008Deficit 6,6 7,5 10,1 6,8 4,3

Elsõdleges egyenleg –2,2 –3,4 –6,3 –2,4 –0,2

Strukturális deficit 5,4 7,8 9,6 5,7 3,5Bruttó államadósság 60,2 62,3 68,5 71,3 72,3


DÖMÖTÖRFYNÉ – GURNIK – HADI – HOPKA –LILLINÉ – LÕRINCZI – LUCZNÉ – DR. NAGY –NÉMETHNÉ – PERESZTEGI – SZAMKÓNÉ (2006): Mér-legképes továbbképzés, 2006, Államháztartási szak

European Central Bank (2006): ECB Monthly Bulle-tin – Euro area statistics methodological notes, Section6 – Government finance, 10 August, www.ecb.int

Európai Központi Bank (2006): ECBKonvergencia-jelentés, 2006, május, www.mnb.hu

IMF (2004): Working Draft of Research report – forPSC Review Nov 04, Task Force on Harmonization of

Public Sector Accounting Mandate, http://www.imf.org/external/np/sta/tfhpsa/2003/100303.pdf

Központi Statisztikai Hivatal (2005): ESA 95,Kézikönyv a kormányzati hiányról és adósságról,Nemzetközi statisztikai dokumentumok 17.,www.ksh.hu

Központi Statisztikai Hivatal (2005): Magyar sta-tisztikai évkönyv, 2004

LEHMANN M. (2005): Költségvetési felügyeleti eljá-rás az Európai Unióban, Európai Füzetek 60., a Kor-mányzati Stratégiai Elemzõ Központ Kiadványa

MÛHELY

120

1 Körülbelül 2010-ig

2 1997. július 7-i 1466/97. számú EK Tanácsi rendelet,1997. július 7-i 1467/97. sz. EK Tanácsi rendelet, eze-ket a megelõzõ, illetve kiigazító rendelkezéseket tar-talmazó tanácsi rendeleteket 2005. június 27-én az1055/2005. és 1056/2005. számú tanácsi rendeletek-kel módosítottak.

3 A nettó hitelnyújtás/hitelfelvétel pozíció változásátaz ESA 95 útmutatásainak megfelelõen a példákbanmindvégig a B.9-kód jelöli.

4 A számviteli és államháztartási törvényen alapul, azúgynevezett módosított teljesítésszemléletû számvi-teli elszámolást írja elõ.

5 A számvitelrõl szóló 2000. évi C. törvény

6 Áht 8. § (4) bekezdés: „Az államháztartás alrendsze-rei költségvetési egyenlegének (többletének vagy hi-ányának) összefüggését és kapcsolatát ki kell mutat-ni az Európai Unió túlzott hiány eljárás keretében

elõírt és jelentendõ mutatóval: a kormányzati szek-tor hiányával (maastrichti deficitmutató).”112. § (3) bekezdés: „Az államháztartás alrendsze-rei államadósságának összefüggését és kapcsolatátki kell mutatni az európai Unió túlzott hiány eljá-rás keretében elõírt és jelentendõ mutatóval: a kor-mányzati szektor hiányával (maastrichti adósság-mutató).”

7 A KSH által közzétett államháztartási és GDP-ada-tok alapján. Forrás: KSH

8 Forrás: Pénzügyminisztérium

9 MNB (2005): Jelentés a konvergenciafolyamatokról

10 Ezeket a változásokat az idézte elõ, hogy a Közpon-ti Statisztikai Hivatal (KSH) az EUROSTAT, illet-ve az OECD elõírásai (ajánlásai) alapján jelentõsebbés több tételt érintõ módszertani változást vezetettbe a nemzetiszámla- (SNA-) statisztikában. A mód-szertani változások a magyar nemzeti számlák EU-harmonizációját szolgálják.

JEGYZETEK

IRODALOM

kos és az államadósság 60 százalékos GDP-ará-nyos küszöbértékét meghatározó) maastrichtikonvergenciakritériumok teljesülése azonbanezek alapján sem biztosított 2011-ig, bár a kor-mányzati elõrejelzések szerint az államháztar-tási hiány 2010-tõl már elfogadható szintrecsökkenthetõ. (Lásd 4. táblázat)

Általánosságban megállapítható, hogy Ma-gyarországon mind a gazdasági, mind pedig aszámviteli konvergencia területén komoly erõ-feszítéseket kell tenni a felzárkózás felgyorsítá-sa érdekében, amelynek legkritikusabb pontja afiskális folyamatok kézbentartása, ez jelenti alegnagyobb gazdaságpolitikai feladatot.

MÛHELY

121

Magyar Köztársaság Kormánya (2005): Magyaror-szág aktualizált konvergenciaprogramja, 2005–2008,Budapest, december, www.penzugyminiszterium.hu

Magyar Köztársaság Kormánya (2006): Magyaror-szág Konvergenciaprogramja, 2005–2009, Budapest,szeptember, www.penzugyminiszterium.hu

Magyar Köztársaság Kormánya (2006): Magyaror-szág aktualizált konvergenciaprogramja 2006–2010, Bu-dapest, december, www.penzugyminiszterium.hu

Magyar Nemzeti Bank (2005): Jelentés a konver-genciafolyamatokról, november, www.mnb.hu

Magyar Nemzeti Bank (2005): A túlzott hiány eljá-rás és annak Magyarország esetében történõ alkalma-zása, www.mnb.hu

Menedzsment Fórum (2003): Egységes számvitelinyelv szükséges a költségvetési szférában is, március11., Menedzsment Fórum online, menedzsmentújság,www.mfor.hu

Prim Online (2005): Az Európai Bizottság az SAPsegítségével alakította át számviteli gyakorlatát, május20., http://hirek.prim.hu

SCHEIBELHOFFER, M. (2003): Egységes számvitelinyelv az unióban, Piac-profit, március 11.

MÛHELY

122

Márkus Gábor

Marketingstratégiák adózási megítélése az autókereskedelemben

AA kereskedelem extenzív bõvítésének két alapvetõstratégiáját (pull és push) vizsgáljuk meg adózásiszempontból egy-egy esettanulmány kapcsán.Ezekben olyan eseteket mutatunk be, amelyekvállalati szempontból az értékteremtés eddig Ma-gyarországon nem általánosan megszokott útjátkövetik – példaként a 0% THM (teljeshiteldíj-mutató) -konstrukciókat említhetjük. Ennekadózási kihatásainál azonban az adóhatósággyakran kétségbe vonja az adóalap szûkítésénekjogosságát az egyik oldalon, míg az ügylet ellenol-dalán az adóalap bõvítését nem vitatja. Ennekeredményeképpen a vitatott megállapítások lezá-rása végén – függetlenül attól, hogy végül melyikfélnek ad a jogorvoslat igazat – az össz-adóbevételben nem keletkezik változás, miköz-ben az adóhatóság a piac mûködésében különbö-zõ irányú és erõsségû zavarokat gerjeszt.

Globalizálódó gazdaságban számtalan piaconmegfigyelhetõ, hogy a hullámzó kereslettelszemben általában stabil túlkínálat áll. Ez azteredményezi, hogy a bizalmi termékek (példáula tartós fogyasztási cikkek) piacán az eladás-ösztönzés kiemelt szerepet kap az értékesítésifolyamat során. Az eladásösztönzés irányulhata fogyasztóra – tipikus példaként említhetjük a0% THM-û hitelkonstrukciók megjelenését –vagy az értékesítési csatorna valamely résztve-võjére. Mivel a csökkenõ reálbérek ellenére semcsökken, sõt az MNB adatai alapján növekszik

a lakosság eladósodottsága, így esetünkben ez averseny még további élezõdését jelenti, ami vé-leményünk szerint az elõbb említett tendenciáterõsíti.

E marketingakcióknak azonban jelentõsadózási vonatkozásai vannak, elsõsorban az áfaés a társasági adó tekintetében. Mivel ez a kétadónem a kormányzati bevételeknek jelentõshányadát adja, így a piac szereplõi számára lé-nyeges kérdés, hogy az adóhatóság ellenõrzéseisorán milyen álláspontra helyezkedik, különö-sen az adóalap-csökkentési lehetõségek terén.Ez a kérdés a fekete gazdaság elleni küzdelemjegyében egyre bõvülõ létszámmal és várhatóana korábbinál sûrûbb ellenõrzések mellett mégfontosabbá válik. A következõkben egy konk-rét gazdasági ágazatot – nevezetesen az újautó-kereskedelmet – kiválasztva szeretnénk bemu-tatni, hogy az állam – adópolitikáján keresztül –szándékoltan vagy – éppen a jogszabályi elõírá-sok diszharmonikus értelmezésén keresztül –akaratlanul milyen zavarokat indíthat a piacmûködésében.

AZ ÚJAUTÓ-ÉRTÉKESÍTÉS HELYZETE

Az új közlekedési eszközök értékesítésébenaz 1990-es évek végén, 2000-es évek elejénigen dinamikus fejlõdés bontakozott ki. Ez

MÛHELY

123

elsõsorban mennyiségi növekedést jelentett,amely azonban 2002-ben megtört. 2005-igfolyamatosan csökkenõ ütemû bõvülés fi-gyelhetõ meg, amelyet 2006-ban enyhe növe-kedés követett. Ennek eredményeképpen a2002-ben még évi 22,1 százalékos bõvülés2005-re már a jóval szerényebb 1,6 százalék-ra apadt, míg 2006-ban 4,1 százalékra nõtt.(Lásd 1. ábra)

Ilyen körülmények között a verseny élesedé-sével kell számolni, amely új, Magyarországoneddig nem megszokott marketingstratégiákmegjelenését és elterjedését eredményezi. Eztermészetesen közvetlenül érinti az értékesítésicsatorna szereplõit is. Magyarországon az újgépkocsik értékesítése – az uniós csatlakozástmegelõzõen – tipikusan úgy szervezõdött, hogyegy nemzetközi autógyár létrehozott egy ma-gyarországi leányvállalatot, amely a jármûvekbehozatalát és elosztását végezte. A leányvállalatszerzõdött magyarországi kiskereskedõkkel,akik pedig a fogyasztónak értékesítettek. A ke-reskedõk évi tervszámok alapján szerzõdtek, ajutalmazásuk és az esetlegesen adott kedvez-mény ezek teljesítésétõl függött és függ ma is.1

Az értékesítés növekedésének visszaesésévelés a verseny élezõdésével a kereskedõk is – azértékesítési csatorna részeként – a gondolkodáshomlokterébe kerültek. A nagykereskedõ le-ányvállalat elõtt két fõ stratégia áll a verseny-elõny fenntartására. Az elsõ az úgynevezettpull stratégia, amikor is a fogyasztót ösztönziarra, hogy a terméket megvásárolja. Ennek tipi-kus megjelenési formái lehetnek az árleszállí-tások, különbözõ kapcsolt termékek hozzáadá-sa,2 illetve a könnyített fizetési kondíciójú hi-tel. A másik lehetséges irány az úgynevezettpush stratégia, amely a kereskedõre kíván hatni,hogy az nagyobb erõfeszítéseket tegyen a terv-számok teljesítése érdekében.

Mindkettõnél természetesen adóvonzatai isvannak az ügyleteknek, amelyekkel kapcsolatbanaz utóbbi idõszakban figyelemre méltó adóható-sági megállapítások születtek. Ezek közül kettõtmutatunk be, egyet-egyet mindegyik marketing-stratégiára. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogymindkettõ valós, megtörtént eseteket vázol, tehátnem egy-egy lehetséges elméleti gonodolatkísér-letrõl van szó. Ezzel együtt azonban a levonhatóvégkövetkeztetések általános érvényûek.

1. ábra

ÚJAUTÓ-ÉRTÉKESÍTÉSÉrtékesítés volumenindexe (elõzõ idõszak=100)

Forrás: KSH

MÛHELY

124

Pull stratégia: eladásösztönzés csökkentett kamatokkal

Egy gépjármû-kiskereskedõ olyan tartalmúszerzõdést kötött partnerbankjával, amelynekkövetkeztében kettejük között kétirányú pénz-mozgás zajlott. Egyrészrõl a kiskereskedõt le-bonyolítási díj illette meg a bank részérõl, mi-vel õ az általa értékesített gépkocsik finanszíro-zásában oly módon vett részt, hogy kifüggesz-tette a bank ajánlatát, azt az ügyfelek figyelmé-be ajánlotta és szerzõdést kötött velük stb.Másrészrõl a bank a kiskereskedõ ügyfeleinek anormál piaci kamatozásnál alacsonyabb kamat-tal – sõt esetenként kamatmentesen – nyújtotthitelt. A pénzintézetnek a kiesõ bevételt a kis-kereskedõ megtérítette, mégpedig akciónkéntikülön megállapodásban rögzített áron, amely agépjármû bruttó árának egy meghatározott szá-zaléka volt. Mindkét tevékenységet mint szol-gáltatásnyújtást számlázta.

A revízió ezen ügyleteket kifogásolta és kétfõ állítást fogalmazott meg. Eszerint a másodikügylet – tudniillik a bank kiesõ bevételeinekmegtérítése – nem minõsül szolgáltatásnyújtás-nak (és persze termékértékesítésnek sem), mi-vel nem sorolható be a Szolgáltatások Jegyzé-kébe (a továbbiakban: SZJ). Így viszont – szóla revízió megállapítása – nem tartozik azáfatörvény hatálya alá, vagyis a kiskereskedõáfa-visszaigénylése a pénzintézet számlája alap-ján jogosulatlan volt.

A kereskedõ álláspontja ezzel szemben azvolt, hogy egyrészrõl a szolgáltatás áfatörvény-ben meghatározott fogalma nem egyezik astatisztikai értelemben vett szolgáltatásfoga-lommal – az elõbbi jóval tágabb annál –, így eza kérdéskör nem is befolyásolja az adóztatha-tóságot. Másrészrõl viszont a bank – azzal,hogy vállalta, részt vesz az akció lebonyolítá-sában – kötelezettséget vállalt arra, hogy a ke-reskedõ ügyfelei a normál piaci kamatlábnálolcsóbban vegyenek fel tõle hitelt, ami termé-szetesen kamatkieséssel jár. Az áfatörvényszerint viszont szolgáltatásnyújtásnak minõ-sül a kötelezettségvállalás – amelynek ellenér-téke a fizetett kompenzáció volt –, így jogosvolt az áfa feltüntetése és annak levonásba he-lyezése.

A kialakult helyzetet foglalja össze az 1. táb-lázat.

Az adóhatósági eljárás során a felmerült kér-déseket érdemben nem vizsgálták, mivel a fel-lebbezés során a kereskedõ hivatkozott az adó-zás rendjérõl szóló törvény (a továbbiakban:Art.) 130. §-ára, amely szerint: „Az adókötele-zettséget érintõ jogviszony (szerzõdés, ügylet)alanyainak ellenõrzése során ugyanazon jogvi-szonyt az adóhatóság nem minõsítheti adózón-ként eltérõen, a jogviszony egyik alanyánál tettmegállapításait hivatalból köteles figyelembevenni a jogviszony másik alanyának ellenõrzésesorán.” Az érintett pénzintézetnél azonbanmár volt elõzõleg adóellenõrzés, és ott a revízió

1. táblázat

A PULL STRATÉGIA MEGÍTÉLÉSE

• Az áfatörvény szerinti szolgáltatásfo-galom nem egyezik a statisztikai foga-lommal.

• A bank részérõl külön pénzért (ellenér-tékért) kötelezettségvállalás történt, ígyez szolgáltatásnyújtás.

• A tevékenység nem sorolható be azSZJ-számok alá, így nem minõsülszolgáltatásnyújtásnak.

• Nem minõsül szolgáltatásnyújtásnak,így nem lehet az áthárított áfát vissza-igényelni.

A bank a kereskedõ ügyfeleinek piaci ka-matnál kedvezõbb feltételekkel nyújt hi-telt, a különbözetet a bank számára a ke-reskedõ megtéríti.

Adózó álláspontjaRevízió álláspontjaGazdasági esemény

MÛHELY

125

nem emelt kifogást a kérdéses ügyletekkel kap-csolatban, így végül az érintett kereskedõt semmarasztalták el. Az alapkérdés azonban – tud-niillik az ügylet adójogi megítélése – nyitottmaradt.

A push stratégia: eladásösztönzés a kereskedõ motiválásával

A második eset arra a lehetséges stratégiáraépül, amikor is a kiskereskedõt ösztönzi anagykereskedõ arra, hogy több terméket akar-jon eladni. Ebben a konstrukcióban tehát amárkakereskedés és a nagykereskedõ közöttjön létre a szerzõdés, amelynek értelmében: haa kereskedõ több, egymással összefüggõ para-métert teljesít, úgy jutalékot kap az idõszak vé-gén. Ezek a paraméterek egyrészrõl a határidõelõtti fizetéshez, másrészrõl bizonyos mennyi-ségi határértékek teljesítéséhez kötõdnek.

Ellentétben az elsõ esettel, az adóhatóság ittmár nem vitatta a szolgáltatásnyújtás tényét,azonban kiemelte, hogy a fizetési határidõ elõttiteljesítés feltétele a döntõ, így felveti a skontó ésaz árengedmény megítélésének problémáját.

A számviteli törvény3 85. §-a (3) bekezdé-sének o) pontja szerint: „A pénzügyi mûvele-tek egyéb ráfordításai között kell kimutatni aszerzõdésben meghatározott fizetési határ-idõn (esedékességen) belül történt pénzügyirendezés esetén adott – legfeljebb a késedelmikamattal arányos, nem számlázott – enged-mény összegét.” Ez alapján az adóhatóság úgyítélte meg, hogy az esedékességi idõn belüliteljesítésnél ügyletenként – egy általa kidolgo-zott matematikai módszerrel – szét kell vá-lasztani az engedmény azon részét, amely akésedelmi kamattal arányos – és így skontó-nak minõsül –, illetve az azzal nem arányos,fennmaradó részét – amely árengedménynekminõsül.4

A nagykereskedõ ezzel szemben arra az ál-láspontra helyezkedett, bár igaz az adóhatóság

azon álláspontja, hogy a fizetési határidõ elõttipénzügyi teljesítés elõfeltétele volt a jogosult-ság megszerzésének, azonban ennek fordítottjais igaz, miszerint ugyanez elmondható a konst-rukció bármely más paraméterérõl. Ennekmegfelelõen ezek a feltételek egymással egyen-rangúak, azok közül nem lehet egyet sem kira-gadni és perdöntõnek minõsíteni.

A kialakult helyzetet foglalja össze a 2. táb-lázat.

Összefoglalva: az alapügyletben a kiskeres-kedõ értékesítette a nagykereskedõ által beho-zott új autókat – ez az áfatörvény szerint ter-mékértékesítésnek minõsül. A nagykereskedõa feszített tervszámok teljesülése érdekében ju-talmat, bónuszt helyezett kilátásba, ha a kiske-reskedõ hajlandó többlet-erõfeszítéseket tenni.Ez az áfatörvény szerint szolgáltatásnyújtásnakminõsül – tudniillik a többlet-erõfeszítés –,amit az adóhatóság sem vitatott. Mindkét ügy-let ezek alapján adóztatható, a felek az adótegymásra áthárították, majd ezt levonásba he-lyezték. A revízió viszont a nagykereskedõtvizsgálva vitatta a szolgáltatásnyújtás adója egyrészének levonhatóságát, holott a kiskereske-dõnél – ugyanezen ügylet másik oldalán – a be-fizetés jogosságát már nem. Így a fellebbezéseksorán ugyanaz a helyzet állt elõ, mint az elõzõesetben: az Art. 130. §-ára hivatkozva a nagyke-reskedõt felmentették a vádak alól. A kérdésektisztázására tehát nem került sor.

ELMÉLETI MEGFONTOLÁSOK

Az adóztathatóság kérdése

A két vázolt konstrukció több érdekes tanul-sággal is szolgál. Az elsõ az adóztathatóság kér-dése. Egyszerûen fogalmazva azt kell mindengyakorlati esetben vizsgálni, hogy az elvégzettmunka és a kapott pénz között van-e ok-oko-zati összefüggés. Erre azért van szükség, mert amunkavégzés mást jelent köznapi, mást statisz-

MÛHELY

126

tikai értelemben és mást az áfatörvény alapján.Köznapi értelemben tudatos, célszerû (ter-melõ)tevékenység, erõkifejtés,5 vállalati szem-pontból értékteremtés, az áfa szempontjábólviszont az ellenérték kérdése a döntõ, ami mi-nõségi ismérv. Az áfatörvény 13. §-a (1) bekez-désének 1. pontja szerint: „ellenérték: a tarto-zás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték, ide-értve a meglévõ követelés mérséklésére elis-mert vagyoni értéket, de ide nem értve a kárté-rítést. Apport esetén annak könyvvizsgáló általelfogadott értéke, ennek hiányában a tagot ter-helõ nem pénzbeni hozzájárulás értéke.” A kér-dés tehát az, hogy azért kaptam-e a pénzt, mertdolgoztam érte, illetve azért dolgozom-e, mertpénzt fogok kapni érte. Ha ez a reláció fennáll,úgy a kérdéses ügylet adóztatható.

Munkavégzés – az áfatörvény értelmében –két helyen is megjelenik a csökkentett kamato-zású hitelek esetében. Az egyik, hogy a pénzin-tézet kidolgozott egy olyan hitelkonstrukciót,amely a piacinál kedvezõbb kamatozású hitelki-helyezést tett lehetõvé,6 másrészt kötelezettsé-get vállalt, hogy a szokásos piaci kamatnál ala-csonyabb díjat számíthat fel az ügyfélnek. En-nek ellenértékét térítette meg a kereskedõ, ésígy végeredményben két oldalról is fennáll amunkavégzés, van ellenértéke, és a kettõ kö-zött szoros ok-okozati összefüggés áll fenn, te-hát a tényállás adóztatható.

Persze fel lehet tenni a kérdést, hogy mi tör-ténne, ha a bíróság az elõbbi levezetéssel ellen-tétesen ítélne. Ez esetben kikerülne azáfatörvény tárgyi hatálya alól és a levonásba he-lyezett adót be kellene fizetnie a kereskedõnek,a pénzintézet önellenõrzéssel visszaigényelné abefizetett adót és az államnak végeredménybencsak a bírság és a pótlékok összege maradna.Viszont a bíróság egy adott ellenõrzéssel kap-csolatban mond ítéletet, és annak birtokábanmindkét adózó önellenõrzéssel helyesbítené abevallásait, a továbbiakban pedig adó feltünte-tése nélkül zajlanának a tranzakciók. Vagyis azállam csak a kiszabott pénzügyi szankciók „be-vételére” számíthat.

A skontó megítélése

A második esetben a skontó problémájával ke-rültünk szembe. A számviteli törvény egyértel-mûen fogalmaz abban a tekintetben, hogy leg-feljebb mekkora összeg számolható el a pénz-ügyi mûveletek egyéb ráfordításaként. A jog-szabályhely azonban két dologban nem teljesenegyértelmû. Az elsõ probléma, hogy a „legfel-jebb” kifejezés csak felsõ korlátot ad az elszá-molhatóságra, azt nem mondja ki, hogy annyitviszont el is kell számolni. A második problé-ma: vajon a fizetési fegyelem hangsúlyozása je-

2. táblázat

A PUSH STRATÉGIA MEGÍTÉLÉSE

• Szolgáltatásnyújtás történt, mert atervteljesítéshez kifejtett többlet-erõfe-szítést jutalmazta így a nagykereskedõ.

• A több feltétel együttes teljesülése ahangsúlyos, abból nem lehet egyet ki-ragadni.

• Bár matematikailag lehetséges a meg-bontás, az ügyletet egészében kellvizsgálni.

• Szolgáltatásnyújtás történt.

• Bár több feltételnek kell teljesülnie ajogosultság megszerzéséhez, a döntõa határidõ elõtti pénzügyi teljesítés.

• A számviteli törvény szerint szét kellválasztani a skontót az árengedmény-tõl és eszerint kell megbontani az ügy-letet.

A nagykereskedõ több paraméter (határ-idõ elõtti fizetés, mennyiségi küszöbérté-kek) teljesítése esetén jutalékot fizet a ke-reskedõnek.


MÛHELY

127

lenti-e azt, hogy skontóval van dolgunk. Meg-oldást nyújthat a számviteli törvény, amely ki-mondja a valódiság elvét, a 4. § (4) bekezdésealapján el lehetne térni az adott szabálytól, haannak alkalmazása nem ad valós képet.

Az adóhatóság véleménye szerint a határidõelõtti fizetés esetén kapott engedmény összegétszét kell bontani a késedelmi kamattal arányos(skontó) és azzal nem arányos (árengedmény)részre.7 De vajon mely szereplõ mit nyerne ésmit veszítene, ha az adóhatósági megbontás lo-gikáját alkalmaznánk?8 Matematikailag gyorsanbelátható, hogy ha egy egymillió forintos szám-la végösszeget, 30 napos fizetési határidõt és 15napos skontóhatáridõt választunk 2 százalékskontóval, akkor 3200–3300 forintos (!) nagy-ságrendû adóösszegek megítélésérõl beszélünk.A helyzet iróniája az, hogy e meddõnek tûnõ vi-ta végén az adóhatóságnál maradó adó összegenem változik, amelyet a 3. táblázat foglal össze.

Látható, hogy csupán a jogcím változik, ösz-szességében sem a társasági adó, sem az áfa ösz-szege nem módosul. Az egyik fél esetében a re-vízió meg fogja állapítani a jogsértést, a megál-lapítás címzettje vagy az Art. 130. §-ára fog hi-vatkozni, vagy módosítják a számlákat és azadóhatóság legfeljebb a bírságokkal és késedel-mi kamatokkal lesz „gazdagabb”.

VÁLLALATI ÉRTÉKTEREMTÉS INNOVATÍVMÓDON

A törvény – miszerint nincs ingyenebéd –ezekben a jogügyletekben is érvényesül. Le-hetséges, hogy a fogyasztót sikerül meggyõz-ni arról, hogy õ akciósan irreálisan alacsonyvagy éppenséggel 0% THM-mel juthat nagyösszegû hitelhez, de a gazdasági racionalitásezen ügyleteknél is megvan. A bank hiteleittermészetesen nem kamatmentesen helyezi ki,hiszen ez irreális magatartás lenne, felélné tõ-kéjét, vállalati értéket semmisítene meg. Az õmegtérülése igenis tetten érhetõ: a kereskedõfizeti meg, aki viszont eladásainak növekedé-sével, készleteinek gyorsabb forgatásával és akapcsolódó szolgáltatások (például szerviz)felfuttatásával teremti meg a tulajdonosok és atársadalom számára az értéket. Tehát tényle-gesen értékteremtés zajlik mindkettejük mun-kája során. Ez az értékteremtési út azonbanelemeiben eltér a hagyományosnak számítóutaktól.

A skontó esete nem ennyire innovatív. Itt„csupán” arról van szó, hogy a nagykereskedõsaját forgalmának növelése érdekében a kiske-reskedõt ösztönzi többlet-erõfeszítésre, aki –ha ezt sikeresen teljesítette – kedvezménye-

3. táblázat

100 FORINT SKONTÓ MEGÍTÉLÉSÉNEK ADÓVONZATAI

A befizetett/befizetendõ társasági adó és az áfa összege nem változik.

Az anyagjellegûráfordítások és azáfa összege nemváltozik, a pénz-ügyi mûveletek

eredménye nõ 100forinttal.

Az árbevétel és azáfa összege nemváltozik, a pénz-ügyi mûveletek

eredménye csök-ken 100 forinttal.

A helyesbítettszámlát befogadja,anyagjellegû ráfor-dításait 100 forint-tal csökkenti, a ko-rábban levonásbahelyezett 20 forintadót most befizeti.

A számlát helyes-bíti, árbevétele 100forinttal csökken, akorábban befizetett

20 forint adótmost levonásba

helyezi.

A szolgáltatásnyújtója, 100 forint

árbevétel-növekedés mellett

20 forint adót befizet.

A szolgáltatásigénybe vevõje,

100 forint anyag-jellegû ráfordítás

növekedése mellett20 forint adót

levon.

KiskereskedõNagykereskedõKiskereskedõNagykereskedõKiskereskedõNagykereskedõ


MÛHELY

128

ket kap, amely az õ mûködési költségeit csök-kenti. Itt is tetten érhetõ az értékteremtés. A nagykereskedõ a forgalom növekedésével,készletei nagyobb forgási sebességével képesvállalati értékét növelni, míg a kiskereskedõerõfeszítéseinek jutalmaként költségeit tudjacsökkenteni, ami szintén vállalati értéket hozlétre.

Tehát mindkét jogügyletnél könnyen belát-ható, hogy racionális vállalati értékteremtészajlik. Ennek természetesen adózási vonzatai isvannak, hiszen a többletérték után forgalmi éstársasági adót kell fizetni a világ szinte összesországában. Közös jellemzõjük, hogy az ügyle-tekben részt vevõ felek közötti gazdasági ese-mények során olyan helyzet áll elõ, amelybenaz egyik fél jogot formál az adóalapja csökken-tésére, ezzel párhuzamosan az ügylet ellenolda-lú fele ugyanezen adónemek tekintetében azadóalapját növeli. Ilyen formán az össz-adóbevétel változása zérus9.

A revízió következetesen az adóalap szûkí-tése ellen tett megállapításokat, amelyeket aterhelt fél vitatott és végül a bíróság hozottítéletet. Az ítéletek közös jellemzõje, hogy azArt. 130. §-a alapján kellett volna az ellenõr-zés során eljárni, amelynek során egy össze-függõ egészként kellett volna a kérdést vizs-gálni. Bármely lehetséges megoldási módotfogadnánk el minden további ügyletre nézvekötelezõnek, a közgazdasági tartalom nemváltozik: újabb és újabb értékteremtési utakkidolgozását kényszeríti ki a piac. Ha kon-szenzusra sikerül jutni a tekintetben, hogyegy bizonyos ügylet nem adóztatható, úgy azkikerül a látókörünkbõl, míg ha adóztatható,akkor el kell fogadni, hogy az egyik fél adó-alap-növelése a másik fél adóalap-csökkenésétvonja maga után.

Végsõ soron tehát nem az a probléma, hogyegy új kérdés megítélése során vita támad.Fejlett nyugati országokban is sokszor évek-évtizedek kellenek ahhoz, hogy a szakmamindenki által elfogadható konszenzusra jus-

son. A problémát az egyoldalú szemléletbenlátjuk: nem vitatjuk, ha valamely fél az adó-alapját növeli, de azonnal vitatjuk, ha a másikfél ezzel párhuzamosan adóalapját csökkenti.Ez nem kívánatos zavarokat kelt a piac mûkö-désében, a meddõ pereskedés pedig nemcsakvállalati, hanem társadalmi értéket is megsem-misít.

Az ügyleteket összességében kellenemegítélni

Az elõzõekben bemutattunk két lehetséges –az autókereskedésben használt – marketing-stratégiát: a pull és a push változatot. A pullstratégiával a fogyasztókat ösztönözték több-letfogyasztásra a csökkentett kamatozású, illet-ve eseteként 0%-os THM-mel rendelkezõkonstrukciókkal. A push stratégiával a nagyke-reskedõ a kiskereskedõt ösztönözte jutalom ki-látásba helyezésével.

Mindkét eset közös tanulsága, hogy nemelégséges az a magatartás, amely az ügyletbenrésztvevõk közül csak az egyik felet vizsgálja,míg a másikat figyelmen kívül hagyja. Ennekoka, hogy amennyiben az adóztathatóság kerülmegítélésre, akkor az egyik fél adóalapjánaknövelése a másik fél adóalap-csökkenését vonjamaga után, ha adóztatható a kérdéses jogügylet,míg az adóztathatóság kizárásával a kérdés ér-telmét veszti.

Az egyes adóhatósági megállapításokat szét-bontottuk elemeire, megvizsgáltuk a felek ál-láspontját, és igyekeztünk határozott véle-ményt kialakítani. Azonban ennél fontosabberedmény, hogy sikerült belátnunk: nem azegyes konkrét vállalkozás konkrét ügye a dön-tõ. Szemléletbeli probléma van, amely során azadóalap-növelést nem, míg a -csökkenést vitat-juk, holott az ügyleteket összességében kellenemegítélni, annál is inkább, mivel az össz-adóbevétel a konszenzusos megállapodásunk-tól független.

MÛHELY

129

1 Az uniós csatlakozással a kizárólagos nagykeres-kedõi státusz ugyan megszûnt, és ma már auditáltmárkakereskedõk és szervizek mûködnek, azon-ban az elõbb említett ellátási lánc struktúrája nemváltozott.

2 Jelen esetben például tavasszal az ingyenklíma,õsszel a téli gumi.

3 2000. évi C. törvény

4 Amennyiben skontónak minõsül, úgy az nemérinti az áfa alapját, illetve összegét, ha viszont ár-engedménynek minõsül, úgy helyesbítõ számla ki-bocsátásával az adó mérsékelhetõ [45. § (1) a)].

5 Magyar Értelmezõ Kéziszótár

6 Természetesen az is elõfordulhat, hogy a hitel-konstrukció már létezik, és „csak” annyi történik,hogy ezentúl az adott kereskedõ ügyfeleit is enge-di hozzájutni ehhez a konstrukcióhoz.

7 Vegyük észre, hogy az elõzõ esetben tárgyalt szol-gáltatásnyújtás kérdésköre itt már fel sem vetõdött!

8 Fontos megjegyezni, hogy nem áll a szerzõ rendel-kezésére az eredeti adóhatósági módszer, így a leg-kézenfekvõbb megoldást vizsgáljuk.

9 Matematikailag elõállítható olyan eset, amelyben abruttó összeg néhány ezred, illetve tízezred száza-lékos mértékéig eltérés mutatkozik, és ezek kö-zött található olyan is, amelyben éppen a revízióáltal javasolt út rövidítené meg az államot.

JEGYZETEK

MÛHELY

130

Nagy Zoltán

A faktoring tipizálásávalkapcsolatos elméletialapvetések

AA faktoring jelentõsége az utóbbi évtizedekbenrendkívüli mértékben nõtt, különösen a nem-zetközi fizetési gyakorlatban terjedt el. A forga-lom megoszlásában azonban jelentõs eltérésekvannak – földrajzi értelemben. Az összes faktor-ingforgalom 860 milliárd euró volt, amelybõlEurópa 612 milliárd euróval részesedett, azaz avilág faktoringforgalmának 71 százalékát adta.1

A jelentõs európai forgalomhoz azonban a kö-zép-kelet-európai térség kismértékben járulthozzá, még Oroszországot is a térséghez számít-va a forgalom nem érte el a 15 milliárd eurót,amelybõl Magyarország csak 1,1 milliárd euró-val részesedett.

Ebbõl is látszik, hogy komoly növekedésipotenciál van a hazai faktoringtevékenységben,különösen a nemzetközi faktoringban, hiszenaz utóbbi évekig szinte ismeretlen volt a hazaivállalkozások számára. A faktoring intézmé-nyének „felfedezése” és az egyre gyakoribbáváló alkalmazása két területen különösen fon-tos. Egyrészt a kis- és közepes vállalkozásokforráshiányát mind a belföldi beszállítói piaconés nemzetközi kereskedelemben egyaránt meg-oldhatja. Sok esetben akár a gazdálkodási adata-ik, akár a hitelhez szükséges biztosítékok hiá-nya komoly akadályt jelent számukra a hitel-forráshoz jutásnál. Másrészt az európai uniósforrások elõfinanszírozását is lehetõvé tehetika faktoringgal foglalkozó pénzügyi intézmé-

nyek. Ahhoz azonban, hogy a faktoring irántibizalom növekedjen mind elméleti, mind gya-korlati szinten, a közgazdaságtan és a jogtudo-mány területén egyaránt tisztázni kell az intéz-mény fogalmát, típusait és mûködési mecha-nizmusát. A jelen tanulmány e két utóbbi téma-kört öleli fel.

A FAKTORING TÍPUSAI NÉHÁNY JELENTÕSEBB ELMÉLETI ÁLLÁSPONTALAPJÁN

A faktoring tipizálása legalább olyan sokrétû ésösszetett probléma, mint a fogalom meghatáro-zása és tisztázása, ezért fontos a típusok elem-zése és értelmezése, amely elvezet minket a fak-toring mûködésének megértéséhez. Többszempontból többféle tipizálást találhatunkmind a hazai, mind a külföldi szakirodalombanés a gyakorlatban egyaránt. A különbözõ típu-sok kialakulása részben történelmi fejlõdéseredményei, részben a piaci igények változásarévén valósultak meg. Az ügynök, bizományos– aki piackutatást és egyéb adminisztratív szol-gáltatást nyújtott – feladatköre olyannyira átala-kult, hogy a finanszírozás egyik vállfaja jött lét-re, ahol a faktorcég a vevõk hitel- és fizetõké-pességének vizsgálata, illetve a finanszírozásmellett esetenként átvállalja a kockázatot, intéz-

MÛHELY

131

kedik a követelés beszedése iránt.2 Gyakorlati-lag azt mondhatjuk, hogy a komplex szolgálta-tás hármas jellege érvényesül (a szolgáltatási, fi-nanszírozási és a kockázatátvállalási jelleg), ésezen funkciók teljes vagy részleges érvényesülé-se határozza meg a különbözõ típusokat. A szakirodalom tanulmányozása során azonbanazzal a nehézséggel találjuk szembe magunkat,hogy a különféle szerzõk más és más elnevezésthasználnak ugyanarra az ügylettípusra, illetvemást értenek egy-egy típus alatt.3 Ezért célsze-rû megvizsgálni részletesen a tipizálás szem-pontjait és a fogalmakat pontosan definiálni.

A faktoring tipizálását az angol szakiroda-lomban Salinger készítette el, ez a külföldi éshazai szerzõk számára is iránymutatást jelen-tett és jelent mind a mai napig.4

Az 1. táblázat megmutatja, hogy Salinger afaktoring hét fõ típusát két nagy csoportba so-rolja, így megkülönböztet úgynevezett „noti-fikált”, „kiértesítéssel járó”, illetve „nem noti-fikált”, „kiértesítés nélküli” faktoringot. A hét„változatot” a faktoringhoz kapcsolódó szol-gáltatások alapján különbözeti meg.

A csoportosítás alapján pontosíthatjuk a fak-toring tipizálásának lényegére vonatkozó meg-állapításokat. Az egyik legfontosabb észrevétel,hogy a finanszírozás alapvetõ szolgáltatása vala-mennyi típusnak a „maturity faktoring” kivéte-lével, ahol jellegébõl adódóan csak esetlegeselemként vehetjük figyelembe.

A faktoring elméleti fogalmánál felmerült –mint legfontosabb faktoring szolgáltatás – akockázatvállalás. A kockázatvállalást kettõs ér-

1. táblázat

FAKTORÁLÁSI VÁLTOZATOK TÁBLÁZATOS ÖSSZEFOGLALÁSA

Finanszí- Kétes köve- Adósok Követelés- Beszedésrozás telések elleni kiértesítése nyilvántartások

védelem* vezetése

I. Teljes szolgáltatás

(Full service)5 A A A A A

Faktorálás visszkeresettel

(Recourse factoring)6 A N A A A

Teljes forgalmú faktorálás

(Bulk factoring)7 A N A N N

Határidõs faktorálás

(Maturity faktoring)8 N A A A A

Ügynöki faktorálás

(Agency factoring)9 A S U S N

II. Számlaleszámítolás

(Invoice Discouting)10 A N N N N

Rejtett faktorálás

(Undisclosed factoring)11 A S N N N

* Bármely, ezt az elemet tartalmazó faktorálás említhetõ úgy, mint „visszkereset” nélküli faktorálás.A táblázatban található jelek értelmezése:A: mindig nyújtott szolgáltatásU: általában nyújtott szolgáltatásS: néha nyújtott szolgáltatásN: soha vagy csak ritkán nyújtott szolgáltatásI.: A típusok bármelyike „nyílt faktorálásnak” vagy „kiértékesítéses faktorálásnak” is nevezhetõ (notification factoring or disclosed factoring)II.: A típusok bármelyike „bizalmas faktorálásnak” vagy „kiértékesítés nélküli faktorálásnak” is nevezhetõ (confidential factoring or non-notification factoring)

MÛHELY

132

telemben vehetjük figyelembe, egyrészt önma-gában az ügylet – akár vállal „del credere” azadós nem fizetésébõl eredõ kockázatot a fak-torcég, akár nem – jellegébõl adódóan kocká-zatot hordoz, hiszen a követelés eredeti jogo-sultján sem biztos, hogy behajtható a vevõtõlbe nem szedett követelés, ad abszurdum minda szállító, mind a vevõ is kerülhet fizetésképte-len helyzetbe. Másrészt vállalt és szolgáltatás-ként nyújtott kockázatvállalásnak tekintjük,amikor a faktorcég kifejezetten felvállalja a ve-võ nemfizetésébõl eredõ kockázatot. Eztszokták a szakirodalomban „del credere” koc-kázatvállalásként emlegetni, amely párosul az-zal, hogy a faktorcég lemond a visszkereseti jo-gáról. Jelen esetben a kockázatvállalást a „kéteskövetelések elleni védelem” fogalmával jelölimeg a szerzõ és „visszkereset nélküli fak-torálásról” beszél, azaz del credere kockázatát-vállalásról van szó.

A csoportosításnál egyébként eléggé zavaró,hogy a szerzõ a „kiértesítés” nélküli faktoráláskét külön típusaként kezeli a „számlaleszámí-tolást” és az úgynevezett „rejtett faktorálást”,holott közöttük csak egyetlen különbséget ta-lálunk a szolgáltatások megkülönböztetésealapján, ez pedig a „kétes követelések elleni vé-delem”, amely az egyiknél „néha nyújtott szol-gáltatás”, míg a másiknál „soha vagy csak ritkánnyújtott szolgáltatás”. Ez a megkülönböztetésnem indokolja a külön típusba sorolást, mivelvalójában ez nem is különbség, hiszen elvilegmindkettõnél nyújtható a szolgáltatás. A másikszembetûnõ probléma, hogy jelentését tekintvea „rejtett faktorálás”, a „bizalmas faktorálás”, il-letve a „kiértesítés nélküli faktorálás” megjelö-lés egyaránt egyet jelent, fogalmi azonosságottakar, mégpedig azt, hogy az adós nem kap ér-tesítést a faktorálásról. Ezt a gyakorlatban, il-letve a szakirodalomban is – véleményem sze-rint helytelenül – „csendes faktorálás” elneve-zéssel is illetik.12 Szerintem helyes és pontosmegjelölést a kiértesítés nélküli faktorálás je-lentene, illetve nem sorolható külön típusba a

fenti indokok és a salingeri felosztás alapján aszámlaleszámítolás és a rejtett faktorálás.

A tipizálás problémájának tartom még, hogykülön típusként kezeli a visszkereseti joggaltörténõ faktorálást, amely véleményem szerintnem külön típus, hanem a faktoringszolgáltatá-sok egyikéhez, a korábban említett kockázat-vállaláshoz kapcsolódik. Ezt támasztja alá aszerzõ megjegyzése is a kétes követelések elle-ni védelem elnevezésû szolgáltatásnál, ahol ki-mondja, hogy ez gyakorlatilag visszkereset nél-küli faktorálást jelent. Nem indokolja továbbákülön típusként való feltüntetését az sem, hogyszintén a kockázatvállalásra visszautalva különmás faktoringtípusok szolgáltatása, illetve jel-lemzõje lehet, például érvényesül a visszkerese-ti jog a „teljes forgalmú faktoring” vagy a szám-laleszámítolás” esetén is.13

Salinger említést tesz a nemzetközi faktor-ingról, illetve két speciális konstrukcióról, ame-lyeket szintén nem tekint külön típusnak, ilyena hitelbiztosítással kombinált faktoring, illetvea hitelintézetek által finanszírozott faktoring-ügyletek. Ez utóbbi esetben az ügyfél és a fak-torcég mellett a bank is belép a jogviszonyba,hiszen a finanszírozást õ biztosítja az ügyfélszámára a faktorcégen keresztül.14

Salinger nyomdokain járva, de a nemzetközigyakorlatra is figyelemmel alakítja ki a „faktor-ingváltozatok” csoportosítását Martinkó Károly.15

A csoportosítás alapjának tekinti a szerzõ afaktoring jellemzõit, amelyet véleményem sze-rint a faktorcég által nyújtott szolgáltatáskéntkell felfognunk.16

Ezen szolgáltatások megvalósulása vagy hiá-nya alapján tipizál a szerzõ. Szintén összevonttáblázatba foglalja ezeket a szolgáltatásokat,ahol azonban már eltérést is találunk a salingeriszolgáltatástípusokhoz képest.17

Fontos különbség, hogy a szerzõ gyakorlati-lag két nagy csoportba osztja a faktoring típu-sait, beszél belföldi faktoringról és nemzetközifaktoringról, megkülönböztetve az exportfak-toringot és az importfaktoringot az utóbbi tí-

MÛHELY

133

puson belül, tehát az osztályozás szempontja aföldrajzi jelleg és nem a vevõ kiértesítése a fak-toringról.

Fontos kiemelni, hogy a szerzõ rosszul hasz-nálja a „visszterhes faktoring” kifejezést, mivelezt a visszkeresetes faktoringgal azonosítja,amely sem a külföldi, sem a hazai terminológi-ának nem felel meg. A visszterhesség fogalmaaz ügyletek ingyenességével szemben az ellen-szolgáltatás meglétét tételezi fel, és gyakorlati-lag megállapíthatjuk, hogy ellenszolgáltatásnélküli faktoringról nem beszélhetünk.18

A tipizálásnál Salinger felfogásával szembenösszevonja a „teljes forgalmú faktorálást” a „le-számítolással” és úgynevezett „állományfinan-szírozó faktoringról” beszél. Ezt két érvvel in-dokolja. Egyik érve, hogy a számladiszkontá-lást hibás elnevezésnek tekinti és véleményeszerint rossz kifejezés rögzülne a hazai szakiro-dalomban, illetve a brit faktoringszakma is csakazért használta az invoice discounting kifeje-zést, mert ezt a tevékenységet ki akarták vonniaz angol banki szabályozás alól. A másik fontosérve, hogy a „számlaleszámítolás” a gyakorlat-ban a „teljes forgalomra” kiterjed, így a kettõegyben összefogható az „állományfinanszíro-zó” faktorálás elnevezéssel.19

A faktorcég által nyújtott szolgáltatások te-kintetében Salingerhez képest annyit változtat,hogy a „kétes követelések elleni védelmet” a„hitelbiztosítással” helyettesíti. Véleményemszerint a két szolgáltatás nem azonos. A kéteskövetelések elleni védelem, amelyet Salinger isvisszkereset nélküli faktorálásnak tekint, a fak-torcég kockázatvállalását takarja a korábban el-mondottak szerint. A hitelbiztosítás nem a fak-torcég által nyújtott szolgáltatás, ezt a szerzõvéleménye szerint is az ügyfél közvetlenül vagya faktorcégen keresztül a hitelbiztosítóval szer-zõdve veszi igénybe.

Megállapíthatjuk, hogy Martinkó gyakorlati-lag a Salinger-féle felfogás alapján alakítja ki acsoportosítást hasonlóképpen, mint GellértAndor teszi ezt egyik mûvében.20

Beszél a szerzõ a nemzetközi faktorálásról,amelyen belül megkülönböztet import- ésexportfaktorálást21, de ezt nem tekinti önállószerzõdéstípusnak. Több új típust említ a fak-toring tipizálásánál, többek között a mai finan-szírozási (credit) faktoráláson belül helyezi el amaturity és az advance faktorálást.22 Az ügyletmeghatározásánál azonban gyakorlatilag a tel-jes szolgáltatású faktorálásra ismerhetünk rá.23

Az advance vagy finanszírozási faktorálásnála faktorbank a számlát megelõlegezi piaci ka-matlábon számítva. Ez a faktorálás történhetvisszkereset nélkül, illetve visszkeresettel.24

A garanciafaktorálás az 1920-as években ala-kult ki az Egyesült Államokban, gyakorlatilag ahitelbiztosítás egyik formája volt, mivel a fak-torcég vagy megelõlegezte a számlát, vagy vál-lalta a kockázatot a vevõ nemfizetéséért. Ez atípus az amerikai biztosítótársaságok tiltakozá-sa miatt az 1930-as években megszûnt.25 RéczeiLászló a garanciafaktorálást eltérõen határoztameg annyiban, hogy véleménye szerint a fak-torcég egyáltalán nem teljesített fizetést csakakkor, ha az adós fizetésképtelenné vált. Véle-ményem szerint ez utóbbi meghatározás job-ban megfelel a garanciafaktorálás jellemzõjénekés ez valóban joggal váltotta ki a biztosítótársa-ságok „ellenérzését”, hiszen itt semmiféle fi-nanszírozás és egyéb szolgáltatás sem történika garanciavállaláson kívül.

A garanciafaktorálás megszûnése váltotta kia vételi (purchase) faktorálás megszületését, mi-vel itt már a szolgáltatók megvásárolták a köve-teléseket és a fizetési kockázatot visszkeresetnélkül átvállalták.26, 27

Gellért támaszkodik tipizálásában RéczeiLászló tanulmányára.28

Réczei a faktoring osztályozását részbenszerzõdéses oldalról, részben a faktor tevé-kenységének oldaláról közelíti meg. Mindkétmegközelítést külföldi szakirodalmi állás-pontokra alapozza.29

Az osztályozás áttekintésekor találunk telje-sen új típusokat, de olyanokat is amelyek csak

MÛHELY

134

elnevezésben különböznek az eddig ismertet-tektõl.

A valódi (standard vagy old-line) faktoringalatt az ügylet legáltalánosabb formáját érti aszerzõ, amely gyakorlatilag egybeesik a teljesszolgáltatástípusú faktoringgal.

A behajtási faktoring esetén sem elõfinanszí-rozásra, sem a felelõsség átvállalására nem kerülsor, a faktoringtársaság tehát a követelés besze-désén kívül semmilyen szolgáltatást nemnyújt.30

A del credere nélküli faktoring a korábbanemlített visszkereseti faktorálással, míg a rejtett(stilles) faktoring a korábban említett rejtettfaktorálással vagy a mai szakzsargonban hasz-nált úgynevezett „csendes” faktoringgal egye-zik meg, azaz a szállító üzleti megfontolásbólnem akarja a vevõ tudomására hozni a faktor-ingügylet létrejöttét, inkább csak egy elkülöní-tett számla kerül megjelölésre, ahova a vevõnekteljesítenie kell a kötelezettségét.

Az export- és importfaktoringot összefüggõtranzakcióként kezeli, amelyre a korábban em-lített nemzetközi faktoring kifejezés rögzült,és amely egybefogja a két ügyletet.31 A tevé-kenységi oldalról történõ megközelítéssel kap-csolatban a garancia- és vételi faktorálás már de-finiálásra került. A garanciafaktoráláshoz ha-sonló konstrukció a day-to-day faktoring, ahol afaktorcég vállalja, hogy ha bizonyos határidõiga vevõ nem fizet, õ fog helyette teljesíteni.

A pay-as-paid típusnál nem történik elõfi-nanszírozás, hanem a faktoringtársaság akkorfizet, amikor a követelést behajtja a kötelezet-tõl. Ezzel szemben a loan-faktoring esetén aszámla összegének 85–90 százalékát kifizeti afaktor, de a követelés kockázatát nem vállalja átaz ügyféltõl, így ha a követelés behajthatatlan, akövetelés ellenében nyújtott kölcsönt vissza-követeli.

A split faktoring a kockázat megosztásánakmódjára hívja fel a figyelmet. A nagy faktor-ingtársaságok a jelentõsebb összegû finanszíro-zás és kockázatvállalás esetén megosztják a

kockázatot, és együtt kötnek szerzõdést azügyféllel. Hasonló megoldást találunk a ban-kok hitelfinanszírozása során, amikor konzor-ciális hitelezés keretében több bank együttesennyújt hitelt az ügyfél számára.

Az információs tevékenységet nem tekinthet-jük önálló típusnak, hiszen a faktoringszolgál-tatás részét képezi. A pénzügyi intézmény fo-lyamatos kapcsolatban áll az ügyféllel, amely-nek révén informálhatja a piaci helyzetrõl, eset-leg egyes vállalkozások fizetési képességérõl éskészségérõl.

Szintén példálódzó jelleggel csoportosítja afaktoringot, ötvözve az eddig is ismertetett an-gol és amerikai tipizálást Halustyik Anna32.A tipizálást szintén nem zárt rendszerben ke-zeli, inkább csak a meglévõ típusok közül a leg-ismertebb formákat emeli ki. Hasonló felosz-tást találunk még az osztrák, német szerzõknél,(Binder-Degenschild33, Horbach34), akik gya-korlatilag szintén a salingeri felfogás alapjánközelítik meg a faktoring típusait, illetve aosztrák gyakorlat is ezt vette át.35

A hazai szakirodalomban is többféle felfogáskörvonalazódik a faktoring típusaival összefüg-gésben. Az egyik már korábban is említett fel-fogás átveszi az angolszász rendszert, és enneksegítségével tipizál, amelynek hátránya, hogy ateljesség igénye nélkül a szerzõdési formákat,illetve a faktorcég tevékenységét elemzi.36

A másik álláspont szerint a faktoring kétalaptípusa határozható meg. Az álláspontokazonban eltérnek a tekintetben egymástól,hogy melyik az a szempont, ami alapján a kétalaptípus meghatározható. Három szempontalapján történik meg a tipizálás a hazai szakiro-dalomban, egyrészt a követelés lejárata szerint,másrészt a kockázat átvállalása alapján, harmad-sorban pedig az adós kiértesítése szerint.

A követelés lejárata szerint megkülönböztet-jük a lejárt és a le nem járt követelések fak-torálását. A faktorálás ilyen tárgyú felosztásátSzentiványi Iván alapozta meg.37 Megítéléseszerint a faktoringügylet magában foglalja a kö-

MÛHELY

135

vetelések „megelõlegezését” és „megvásárlását”egyaránt, amely közötti különbségtételt az ad-ja, hogy lejárt vagy le nem járt követelések fak-torálásáról van szó. A követelés „megelõlegezé-se”, vagyis a faktoring „hitelfunkciója” akkorkerül elõtérbe, ha le nem járt követelésrõl vanszó. Ha a követelés lejárt, csak a „követelésmegvásárlása” jöhet számításba. A faktor-ingtevékenység lényegesebb formájának a lenem járt követelések megvásárlását tekinti, ésez áll közelebb az ügylet pénzügyi szolgáltatásijellegéhez.

Ezzel szemben áll Gárdos István álláspontja,aki szerint a lejárt követelések megvásárlásátkell szûkebb értelemben faktoringnak tekinte-ni, mivel ez viseli magán az ügylet speciális jel-legét, a le nem járt követelések „engedménye-zését” csak egy kölcsön jellegû ügylet megvaló-sítási eszközének tekinti.38

A le nem járt követelések faktorálásának to-vábbi osztályozása is lehetséges. A le nem jártkövetelések faktorálása történhet eseti jelleggel,valamelyik vevõvel szembeni konkrét követelésmegvásárlása útján vagy keret jelleggel, amikormeghatározott vevõkkel szemben folyamato-san keletkezõ követelések vásárlására kerülsor.39

A kockázat átvállalása alapján mind a hazaiszakirodalom40, mind a bírósági gyakorlat41 kétalaptípust határoz meg: a valódi és a nem való-di faktoring kategóriáját. Nyilvánvalóan a szak-irodalmi felfogás képezõdött le a bírósági gya-korlatban, amely hazai felfogásnak német gyö-kerei vannak.42 Nochta Tibor szerint a valódivagy „old-line” faktoring lényegét az adja, hogya követeléssel együtt a követelés behajtatatlan-ságának úgynevezett del credere kockázata át-száll a faktortársaságra. A fizetett díjat vételár-nak kell tekinteni és az egész konstrukció egy„sajátos hitel-, illetve követelésvételként” hatá-rozható meg. Ezzel szemben a nem valódi fak-toring esetében a faktor nem vállal át delcredere kockázatot, azt a hitelezõ viseli, ezért aszerzõ szerint egy engedményezési hitelrõl van

szó, mivel ha az adós nem fizet, akkor a köve-telés engedményezõjének vissza kell fizetnie akapott összeget annak kamataival együtt. A nem valódi faktoring tehát a szerzõ szerintegy követelés fedezete mellett nyújtott hitel-nek tekinthetõ.

A csoportosítás mind a külföldi, mind a ha-zai szakirodalomban megalapozott, de az elne-vezést aggályosnak tartom, mivel a hazai gya-korlatban az a jellemzõ, hogy a faktorcégeknem vállalják át a fentebb említett del crederekockázatot és igazából ezt a konstrukciót te-kintik faktoringnak, azaz az „igazi” faktoringaz úgynevezett „nem valódi faktoring” lesz.Másrészt a kockázatvállalás véleményem sze-rint nem lehet fõ csoportosítási szempont,mert nem fogja át az ügylet teljes jellemzõit ésjellegét.

A harmadik szempont az adós kiértesítése,amely alapján megkülönböztetünk „csendes”,„bizalmas” faktoringot, amelyet a szakirodalom„zártkörû faktoringnak” is titulál, illetve azúgynevezett nyílt faktorálást, amelyet „nemzártkörû faktoringnak” is neveznek.43

Az elsõ esetben az adóst nem értesítik a fak-toringról, a szállító továbbra is maga vezeti akövetelés nyilvántartását, illetve az adós is köz-vetlenül a szállítónak teljesít, legtöbbször egyelkülönített számlára.

A különbözõ szempontok szerinti csoporto-sításokat jól integrálja és egybefogja BozsikSándor.44

A különbözõ, általa megkülönböztetett tí-pusok közül csak azokat emelném ki, amelyek-rõl eddig nem esett szó, vagy eltér a szakiroda-lom eddigi álláspontjától. A vevõkre vonatkozómegállapodás szerint keretmegállapodás vagyegyedi megállapodás megkötésérõl beszél aszerzõ.45 A keretmegállapodás a szerzõ szerintazt jelenti, hogy egy bizonyos összeghatárig aszállító összes követelését megvásárolja a fak-torcég – feltéve, ha a szállító fizetõképessége jó– és garantálja a vevõ kötelezettségét. Ezzelszemben az egyedi megállapodás esetén a vevõ

MÛHELY

136

fizetõképessége a referencia, és csak egy meg-határozott vevõre vonatkozó követelés megvá-sárlására kerül sor.

A hazai faktoringgyakorlat alapján azonbanettõl eltérõen is értelmezhetõ a keretmegál-lapodás fogalma.46 Általában a faktorcég elsõ-sorban nem a szállítót, hanem a vevõt minõsíti,és vevõlimiteket állapít meg. Nyilvánvalóan alimitek megállapítása során szerepet játszik aszállító is (összes forgalom, visszáruszámlákgyakorisága stb.), de a faktorkeretek mértékétalapvetõen a vevõ bonitása határozza meg. (Sokesetben nem a teljes forgalmú faktorálásra kö-tik a keretmegállapodást, hanem a vevõkre limi-tált keretekre.) A megállapodásban felsorolja afaktorcég, hogy milyen vevõket hajlandó fak-torálni és milyen keretösszegig, legtöbb eset-ben egyéves futamidõt meghatározva.

Sajátos csoportosítása az ügyletnek a földraj-zi helyzet szerinti felbontása belföldi és külföldifaktoringra.47 Belföldi faktoring alatt érti aszerzõ azt az esetet, amikor mind az eladó,mind a vevõ devizabelföldi és az ügylet hazai fi-zetõeszközben bonyolódik, míg külföldi fak-toring esetében vagy a vevõ, vagy az eladó kül-földi és az ügylet pénzneme is általában valami-lyen idegen valuta. Hasonló felosztást ugyantöbb helyen találunk a szakirodalomban, de afentiektõl több szerzõ értelmezése eltér.48 He-lyesebb tehát a belföldi és nemzetközi faktoringszerinti felosztás, ahol a nemzetközi faktoringexportfaktoring és importfaktoring összefüggõrendszerébõl áll.49 A belföldi faktoring eseté-ben belföldi szállítások faktorálásáról van szó,ahol a szállító és a vevõ szerzõdéses viszonyá-ban a termék vagy szolgáltatás belföldön kerülteljesítésre, míg a nemzetközi faktoringnálmindez külföldön realizálódik vagy külföldrõlbejövõ termék, vagy a szolgáltatás teljesítésihelye belföld a faktorálásra kerülõ felek vi-szonylatában. (Természetszerûleg egy másikvevõ tekintetében kikerülhet a külföldre a ter-mék vagy szolgáltatás, de ez már nem érinti afelek közötti faktoringjogviszonyt.)

Sajátos új fogalmat találunk a faktoring tipi-zálása során a szerzõdés szerinti felosztásnál azúgynevezett kockázati faktoring fogalmát.50 Itta már lejárt, fizetésképtelen gazdálkodószerve-zetekkel szembeni követelés megvásárlásárólvan szó, és a követelés beszedésének idõpontjaés a kielégítés mértéke is bizonytalan, ezértnyilvánvalóan csak alacsony mértékû vételár el-lenében kerülhet sor a követelés megvásárlásá-ra a szerzõ szerint.

A FAKTORING ÚJ OSZTÁLYOZÁSA ÉS AZ OSZTÁLYOZÁS SZEMPONTJAI

Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy sok-féle szempont és elképzelés alapján történt afaktoringtípusok osztályozása, de a szerzõkcsak egy-két esetben tudtak koherens rend-szert felállítani, legtöbb esetben csak példáló-dzó felsorolásra vállalkoztak. A szakirodalom-ra és a gyakorlati tapasztalatokra alapozva, ösz-szefoglalva ennek eredményeit véleményemszerint az 1. ábra szerint csoportosíthatjuk afaktoringot.

Az 1. ábra alapján törekedtem koherensegészként bemutatni a faktoring osztályozását,illetve a tipizálás szempontjait. Megjegyzendõazonban ezek a faktoringnak a fõbb típusai ésnyilvánvalóan a gazdasági élet újabb és újabbkonstrukciókat dolgoz ki, de a csoportosításelõnye, hogy ezek besorolhatók ebbe a rend-szerbe, vagy továbbfejleszthetõ a rendszeranélkül, hogy alapvetõ módosulásokon mennekeresztül.

A korábban említett szerzõk többségénélmegtaláljuk a faktoring felosztásának szem-pontjaként a belföldi–külföldi, illetve belföl-di–nemzetközi faktoring típusú felosztást. Ez amegkülönböztetés egyes szerzõknél földrajzielkülönítést jelent,51 míg mások esetében a fak-toring technikai lebonyolításának módját jelen-ti, úgynevezett „kétfaktoros” rendszernek te-kintve a nemzetközi faktoringot.52 Mindezek

MÛHELY

137

mellett azonban ki kell emelni a jogi különbsé-get is, hiszen míg a belföldi faktoringra a bel-földi jogszabályok, addig a nemzetközi faktor-ingra az UNIDROIT Egyezmény53, a külön-bözõ gyakorlatban kialakult nemzetközi szok-ványok a szerzõdésekben kikötött jog, illetveaz egyes országok joga az irányadó. A nemzet-közi faktoring import- és exportfaktoringraosztható fel, amelyek elvileg külön-külön is lé-tezõ formák, de a gyakorlatban szorosan össze-függenek egymással.

A belföldi faktoring osztályozására két alap-vetõ szempont kínálkozott, a szerzõdés szerin-ti54 és a szolgáltatások jellege szerinti55 tipizálás.A szerzõdések a faktoringnál jellemzõen ke-retjellegûek, azaz meghatározásra kerül azonvevõk köre, akikkel szembeni számlák megvá-sárolhatók, illetve a vevõlimit alapján a keret-összeg, ameddig hajlandó finanszírozni a fak-torcég a követeléseket.56 Ezenkívül azonbanelõfordul a gyakorlatban, hogy egy-egy köve-

telés finanszírozására kerül sor, amikor nemkészül csak egyedi szerzõdés. Ez általában ak-kor fordul elõ, ha például a pénzügyi intéz-mény ügyfele valamelyik jelentõs, multinacio-nális vevõjével köt szerzõdést egyszeri szállí-tásra és a bank hitel formájában nem tudja fi-nanszírozni az ügyletet.

A másik kategorizálásra alkalmas szempont aszolgáltatások jellege. Azt az eddigi elemzésekalapján rögzíthetjük, hogy a faktoring egykomplex szolgáltatás, amely szolgáltatáscso-mag az évek folyamán fejlõdött, változott. MárSalinger is öt szolgáltatás alapján tipizálta a fak-toringot.57

Véleményem szerint a szolgáltatás jellegeszerint két alapkategória állítható fel a teljes kö-rû szolgáltatású és a nem teljes körû szolgáltatásúfaktoring. A teljes körû szolgáltatású faktoringvalamennyi szolgáltatást felölel, amely a salin-geri felosztás szerint legalább öt ilyen szolgál-tatás jelent. Ez a szolgáltatáscsomag azonban

1. ábra

A FAKTORING OSZTÁLYOZÁSA

Import-faktoring

Export- faktoring

– faktorálás visszkeresettel– visszkereset nélküli faktorálás

– rejtett, kiértesítés nélküli– nyílt vagy kiértesítéses

– keretszerzõdés– egyedi szerzõdés

– ffinanszírozási (advance)– határidõs (maturity)

Egyéb járulékos szolgáltatások alapján

Belföldi faktoring Nemzetközi faktoring

FAKTORING

Szolgáltatások jellege szerint

Szerzõdés szerint

Adósok kiértesítéseszerint

Finanszírozás módjaszerint

Kockázat átvállalása alapján

Teljes körûszolgáltatás

Nem teljes körûszolgáltatás

MÛHELY

138

az ügyfelek igényei, illetve a faktorcégek piac-orientált magatartása alapján folyamatosan bõ-vül, változik.58, 59

A történelmi fejlõdés és a korábban kiemeltszakirodalmi álláspontokat elemezve vélemé-nyem szerint rögzíthetjük, hogy a szolgáltatá-sok két csoportra oszthatók, úgy mint alapvetõszolgáltatások és egyéb járulékos szolgáltatások.

Az alapvetõ szolgáltatások azok, amelyekegyrészt a történelmi kialakulás és fejlõdés so-rán meghatározták az ügyletet, másrészt jogiértelemben határozottan elkülönítették a típu-sokat egymástól. Ilyen alapvetõ szolgáltatásnaktekintem a kockázatátvállalást, vagyis a kéteskövetelések elleni védelmet, a finanszírozást, il-letve az adósok kiértesítését.

Az egyéb járulékos szolgáltatások ezekhez azalapvetõ szolgáltatásokhoz kapcsolódnak, azalapvetõ szolgáltatások léte vagy nemléte ese-tén esetleges szolgáltatásként. Ilyennek tekint-hetõ a követelések nyilvántartása, kezelése, be-szedése, hitelbiztosítási szolgáltatás, hitelké-pesség-vizsgálat stb.60

Az egyéb járulékok szolgáltatások kategóriá-ja szerinti megosztást szabadon hagytam a táb-lázatban, ide olyan speciális típusok sorolhatókbe, amelyeket ez jellemez és különböztet meg atöbbi típustól. Mivel csak példálódzó jelleggellehetne idesorolni egyes konstrukciókat, ezértez a kategória üresen maradt, mintegy lehetõvétéve a tipizálás további bõvítését, fejlesztését.61

Az alapvetõ szolgáltatásokon belüli katego-rizálás az elméleti megközelítéseket összegezvekerült kialakításra. Két esetben a szolgáltatásmegléte az elhatárolási szempont, így a kocká-zatátvállalás alapján megkülönböztetünk vissz-keresetes, illetve visszkereset nélküli faktorálást,míg az adósok kiértesítése szerint rejtett vagykiértesítés nélküli, illetve nyílt vagy kiértesítésesfaktorálást. Ez utóbbi esetben helyesebbnektartom egyes szakirodalmi felfogásoktól és agyakorlattól eltérõen a rejtett vagy kiértesítésnélküli jelzõ használatát, mivel ez jobban rámu-tat az ügylet lényegére, mint a „csendes” kifeje-

zés.62 (Sajnos a gyakorlati szakemberek köré-ben is a csendes faktoring kifejezés terjedt el.)

A finanszírozás módja szerinti felosztásnálaz elhatárolás alapja a finanszírozás idõpontja.A finanszírozási (advance) faktorálás lényege azügyfélnek az azonnali forráshoz juttatása, így aszerzõdéskötést követõen az abban meghatáro-zott feltételek szerint folyósít a faktorcég.

Ezzel szemben a határidõs (maturity) faktor-ing nem jelent azonnali finanszírozást, mivel afaktorcég vagy egy megállapított határnaponvagy a követelés lejáratakor teljesít csak fize-tést.

AZ EGYES FAKTORINGTÍPUSOK ÉS SZABÁLYRENDSZERÜK

A teljes szolgáltatású faktoring

A belföldön végzett faktorálás alaptípusánaktekinthetjük a teljes szolgáltatású faktoringot,amely a klasszikus angol jogfejlõdés eredmé-nyeként jött létre63 és jelenleg is a modern fak-toring szolgáltatás alapját képezi. Ennél a típus-nál a követelések tulajdonjoga átszáll a faktor-ingtársaságra visszkereseti jog nélkül. A teljesfaktoringszolgáltatás keretében az ügyfél fi-nanszírozáshoz jut, mentesül a követelésekkelkapcsolatos adminisztrációtól, és védve van akétes adósokkal szemben is.64, 65

Az adminisztratív teendõknél kiemelendõ,hogy a faktorcég feladata és egyben felelõsségeis a könyvelések, nyilvántartások vezetése és akövetelés beszedése egyaránt. (Úgy is tekint-hetjük ebben az esetben ezeket a szolgáltatáso-kat, hogy gyakorlatilag a faktoringvállalkozássaját maga számára teljesíti, hiszen a követeléstmegvásárolta.66)

A kétes adósokkal szembeni védelem a kocká-zatvállalás hatékony eszköze, a teljes szolgálta-tású faktoringszerzõdés, mivel a faktorcégvisszkereseti jog nélkül vásárolja meg a követe-léseket, átvállalva a nemfizetésbõl, illetve a ve-

MÛHELY

139

võk fizetésképtelenségébõl eredõ kockázatot.A kockázatvállalás azonban korlátozott, mivelcsak olyan követelésekre vonatkozik és csakaddig a mértékig, ameddig a faktorcég jóvá-hagyta a keretösszeget. Kétféle limitrõl van te-hát szó, az úgynevezett „szállítmánylimitrõl”,amely behatárolja a követelésállományt havivagy heti keretben, illetve az úgynevezett „álta-lános hitellimitrõl”, amely az egyes adósokravonatkozó kereteket rögzíti.67

A kockázatvállalás korlátozott a követelésekjogi problémamentessége szempontjából. Ezazt jelenti, hogy a faktorcég nem vállal felelõs-séget:68

•az ügyfél árujának, szolgáltatásának a vevõáltali elfogadásáért;

•a vevõvel szemben vállalt kötelezettsége-kért;

•a számlák helyességéért;•az ellenkövetelésekért.A korlátozásokat per-, igény- és tehermen-

tességre vonatkozó klauzulákkal, illetve a be-számítási igény és a kellék- és jogszavatosságkizárásával szabályozzák a hazai szerzõdésesgyakorlatban.

A kockázatvállalás mérséklésére szolgáligénybe vehetõ plusz szolgáltatásként a hitel-biztosítás intézménye, amely a faktor és a hitel-biztosító között jön létre vagy az ügyfél magaköt külön szerzõdést a hitelbiztosítóval.69 Vanolyan hazai elméleti felfogás, amely ezt tekintiteljes szolgáltatású faktoringnak.70 A külföldielméletek azonban a visszkereseti jog kikötésé-vel létrejött szerzõdéseknél elõforduló elem-nek tartják a hitelbiztosítást, illetve ezt az ese-tet is a teljes szolgáltatású faktoringgal egyen-értékûnek tartják.71, 72

Összevetve az álláspontokat azonban megkell állapítanunk, hogy az ügyfél számára a koc-kázatok kizárása és mérséklése szempontjábólelõnyösebb a teljes szolgáltatás, hiszen a hitel-biztosítók nem vállalnak a teljes követelésrebiztosítást. Ezen kívül, ha az ügyfél köt hitel-biztosítást, több probléma is jelentkezhet:73

•a biztosítási kötvények alapján sok esetbenaz igény csak akkor elfogadható a biztosítószámára, ha a követelés az ügyfél behajtha-tatlan követelései között szerepel,

•bizonytalansági tényezõ a faktorcég számá-ra, hogy az ügyfél eleget tesz-e a biztosításifeltételeknek,

•a biztosító sok esetben a hitelellenõrzés ésa beszedés terén feltételeket támaszthat azügyféllel szemben, és nem ismeri el a faktorjogát erre a tevékenységre,

•az ügyfél fizetésképtelensége esetén a fel-számoló nem biztos, hogy teljesíti a biztosí-tási szerzõdésbõl eredõ kötelezettségeket.

Mindezekre tekintettel: vagy a faktorcégnekkell a követelés állományára hitelbiztosítástkötni, és ezáltal az egyes ügyfél követelésállo-mányát is biztosítani, vagy össze kell kapcsolnia ügyfél által kötött hitelbiztosítást a fak-torálással, amelynek a módja az úgynevezett„faktorálási záradék”.74 A faktorálási záradék abiztosítási kötvényben szerepel, amely ki-mondja, hogy a faktorcég a követelések tulaj-donosa és elismeri a faktorcégnek a követelé-sekkel kapcsolatos jogait. A záradékban megfo-galmazásra kell, hogy kerüljön a biztosítás át-ruházása a faktorcégre.

A másik megoldás, amikor a faktorcég „tár-sult biztosított” lesz.75 Ennek elõnye, hogy abiztosítási kötvény alapján fennálló kötelezett-ségeket (díjfizetés, lejárt követelések bejelenté-se stb.) a faktorcég is teljesítheti azzal, hogyennek költségét az ügyfélre terheli.76

A finanszírozási kérdésekkel kapcsolatban kikell emelnünk, hogy a gyakorlatban ennek vana legnagyobb jelentõsége, és véleményem sze-rint a faktoring célja és haszna a finanszírozás-ban testesül meg. Sok esetben a faktoringot ahitelfinanszírozás alternatívájaként használ-ják. A finanszírozás azonban nem teljes mér-tékû, hiszen úgynevezett „faktorbiztosíték”kalkulására kerül sor, amely többféle mód-szerrel történhet:77

•az összes követelés százaléka;

MÛHELY

140

•az elfogadott lejárati határidõn belüli köve-telések százaléka;

•az el nem fogadott követelések teljes egé-szében, illetve az elfogadott követelések bi-zonyos százaléka.

Mindez a visszatartás vagy tartalék gyakorla-tilag a korábban említett és felmerülõ, a kocká-zatvállalással kapcsolatos problémák fedezetéreszolgál. (Mértéke változó, a gyakorlatban 10 és30 százalék között mozog.) A teljes szolgálta-tású faktoring folyamatát a 2. ábrával szemlél-tettem.78, 79

Az egyes folyamatok sorrendje változhat,vagy párhuzamosan folyhat egymás mellett, dea gyakorlat az ábrán látható sorrendet részesítielõnyben. Sok esetben például elõfordul, hogya faktorcég nemcsak értesíti a vevõt, hanem kü-lön elismerõ nyilatkozatot kér a számla el- ésbefogadásáról. Egyedi faktoringszerzõdés ese-tén nem kötik meg vagy csak feltételesen kötikmeg a szerzõdést, ha nincs ilyen elismerõ nyi-latkozat a követelésrõl.

A kockázat átvállalása alapján elkülönülõ ügyletek

A faktoring másik nagy csoportja a nem teljeskörû szolgáltatású ügyletek köre, amelyen belül akockázat átvállalásának kérdése a legproblema-tikusabb az összes szolgáltatás közül. A kocká-zat átvállalása alapján megkülönböztetünkvisszkereseti jog kikötésével, illetve visszkeresetijog nélküli faktorálást. Ez utóbbi kérdéskörrel ateljes körû szolgáltatású faktoringoknál foglal-koztam, kifejtve azt a szakirodalommal alátá-masztott álláspontot, hogy a visszkereseti joghiánya esetén is van bizonyos felelõsségi eset-kör, amelynél az ügyfél felelõssége érvényesül akövetelésért.

A kockázatátvállalás kérdéskörét mindenszerzõ jelentõsnek tartotta, sõt ahogy koráb-ban említettem, a faktoring két alapvetõ típu-sának elkülönítésére is felhasználták. (Valódiés nem valódi faktoring megkülönbözteté-se.80, 81, 82)

2. ábra

A TELJES SZOLGÁLTATÁSÚ FAKTORING FOLYAMATA

SZÁLLÍTÓ

VEVÕ HITELBIZTOSÍTÓ

1. Á

rusz

állít

ás h

alas

ztott

fizet

ésse

l

7. K

árté

rítés

nem

fizet

és e

seté

n2. Faktoringszerzõdés

5. Elõleg a számla benyújtásakor

3. H

ITEL

BIZT

OSÍT

ÁSI S

ZERZ

ÕDÉS

4. Ért

esítés

a fakt

oring

szerzõ

dés m

egköté

sérõl

6. Tel

jes es

edékes

ségkor

vagy

beszed

és enn

ek elm

aradás

a eset

én

FAKTORCÉG

8. Fennmaradó összeg átutalása a költségek levonása után

MÛHELY

141

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a fak-torcég számára minden faktoringügylet kocká-zatvállalással jár, hiszen pénzügyi közvetítõ-ként pénzt helyez ki, amelynek beszedése min-dig hordoz bizonytalansági tényezõket, így be-szélhetünk ország-, ágazati és ügyfélkockázat-ról egyaránt.83 Sõt megállapíthatjuk, hogy avisszkereseti jog fennállása esetén is van kocká-zata a pénzügyi intézménynek, hiszen fizetés-képtelenné válhat az ügyfél, a szállító is, így avisszkereseti jog érvényesíthetetlenné válik.

A kockázatátvállalás megjelölésére a szakiro-dalom három szinonimaként használt kifeje-zést említ: a del credere kockázatátvállalást84, avisszkereseti jogot85, illetve az adós fizetéskép-telenségébõl eredõ kockázatátvállalást86, ame-lyeket kiegészíthetjük a magyar jogban hasz-nált kezességvállalással.87 (A „kockázat átválla-lása” általános kifejezést pedig a hitelintézetek-rõl és pénzügyi vállalkozásokról szóló jogsza-bály is használja.88)

A del credere kockázat azt jelenti, hogy a köve-telés behajthatatlansága esetén a pénzügyi intéz-mény fizeti ki a számlát, amely a kezességnél eny-hébb felelõsséget jelent. Az enyhébb felelõsségialakzat azért indokolt, mivel csak az adós csõdje,a követelés behajthatatlansága, az adós fizetés-képtelensége esetén támasztható igény, a fizetésmegtagadása esetén nem.89 (Továbbá ez a felelõs-ség korlátozott és nem terjed ki arra az esetkörre,amelyre utaltam a teljes körû faktorálásnál.) A visszkereseti jog megléte vagy hiánya tehát en-nek a del credere kockázatnak az átvételét vagy átnem vételét jelenti, azaz a visszkereseti jogú fak-toringot a del credere kockázat átvétele nélkülifaktoringként határozhatjuk meg.90

Mit takar azonban a visszkereseti jog és ho-gyan érvényesíthetõ? Ezzel kapcsolatosantöbbféle jogi megoldást kínál a szakirodalom ésa hatályos jogi szabályozás, rámutatva a problé-ma összetettségére. Azonban azt le kell szö-geznünk, hogy itt nemcsak az adós fizetéskép-telensége esetén áll fenn a visszkereseti jog, ha-nem egyszerû nemfizetés esetén is.

A német jogi megoldás a megtérítési igény ér-vényesítése mellett teszi le a voksot, azaz ha azadós nem fizeti meg tartozását, akkor az ügy-félnek vissza kell fizetni járulékokkal együtt akapott összeget a faktorcég részére.91

A megtérítési igény érvényesítése nem ütkö-zik különösebb akadályba, ha folyamatos szer-zõdéses kapcsolat áll fenn a faktorcég és az ügy-fél között, hiszen a jogosult levonhatja a nála lé-võ pénzeszközökbõl a tartozást vagy beszámít-hatja az ügyféllel szembeni tartozásába. A prob-léma az egyedi szerzõdéseknél van, ahol a köve-telést nincs mibõl levonnia a pénzügyi intéz-ménynek. Ebben az esetben azonban mind azegyenes adós, mind az ügyfél ellen fordulhat akövetelés vásárlója, azaz mindkettõn behajthatjaa követelést. (Természetesen, ha az ügyfél meg-téríti a tartozást, a követelés tulajdonjoga itt isvisszaszáll, de csak az ellenérték kifizetése után.)

Az angolszász jogban a visszkereseti jog alatta fizetés garantálását, illetve a követelés ügyfél ál-tal visszavásárlását értjük.92 A fizetés garantálá-sa inkább csak lehetõség a visszavásárlást meg-elõzõen. A faktorcég eltekint egy meghatáro-zott idõpontig visszkereseti jogának érvényesí-tésétõl, az ügyfél pedig további „addicionálisköltség” kifizetését vállalja. A módszer azon-ban azzal is jár, hogy további biztosíték felaján-lását követeli meg a követelés vásárlója, elsõ-sorban akként, hogy magasabb visszatartásiösszeget állapít meg a faktorcég a soron követ-kezõ számlákból, illetve az ügyfél részére fize-tendõ összegeket visszatartja.93

A visszavásárlás kötelezettségének elõírásánála követelést köteles az ügyfél visszavásárolni ésa teljesített kifizetéseket járulékaival együttvisszatéríteni a pénzügyi intézménynek.

A hazai jogszabályban lefektetett megoldást amögöttes jogviszonyként alkalmazott engedmé-nyezési szabályok között kell keresnünk.94 Pol-gári Törvénykönyv a visszkereseti jogot kezesi fe-lelõsségként fogalmazza meg a visszterhes enged-ményezésnél. A szabályozás a kezesi felelõsséget– azaz a visszkereseti jogot – azonban nagymér-

MÛHELY

142

tékben korlátozza, mind a felelõsségvállalás mér-téke, mind a követelés bizonytalansága oldaláról.A kezesi felelõsség csak a követelésért adott el-lenérték erejéig áll fenn,95 illetve ha a követeléstaz engedményezõ kifejezetten bizonytalan köve-telésként ruházta át vagy felelõsségét egyébkéntkizárta, ez a felelõsség nem is áll fenn.

A magyar szerzõdéses gyakorlatban mind ahárom megoldás elõfordul, néhány kritikaimegjegyzést azonban ki kell emelnünk a vissz-kereseti joggal kapcsolatban. A megtérítésiigény esetén fontos részletes szabályokkal kö-rülírni a jogintézményt, meghatározva az igénymértékét, érvényesítési módját stb.

A visszavásárlási kötelezettség elõírásánál isnehézségekkel találjuk szemben magunkat, hi-szen a hazai szabályozás csak visszavásárlási jo-got ismer, visszavásárlási kötelezettségetnem.96 (Nem kizárva a polgári jog egyéb lehe-tõségeit, amely révén az eredeti állapot vissza-állhat.) Természetszerûleg nem zárható ki ezenintézménynek a korrekt szerzõdéses szabályo-zása, de ennek a konstrukciónak több hátrá-nyos következménye lehet. Az egyik ilyen kö-vetkezmény, hogy a kötelezettek száma, azazha az ügyfél visszavásárolja a követelést, a fak-torcég már csak az ügyféllel áll szemben, hiszenaz egyenes adóssal szemben nincs követelése.Ezzel szemben a megtérítési igény érvényesíté-se esetén fordulhat mindkét kötelezett ellen ajogosult, azaz a vevõn és a szállítón egyarántkövetelheti a számla ellenértékét.97

A másik probléma, ha nem tesz eleget avisszavásárlási kötelezettségének az ügyfél. Eb-ben az esetben a szerzõdéses gyakorlat úgyne-vezett azonnali automatikus visszaszállást sza-bályoz, azaz az adós nemfizetése esetén a köve-telés tulajdonjoga a faktoringszerzõdésben sza-bályozottak alapján visszaszáll az eredeti jogo-sultra, azaz helyreáll az eredeti állapot. Ezt ösz-sze szokták kapcsolni még a beszámítási joggal,azaz a visszaszármaztatott követelés ellenér-tékét járulékokkal együtt a faktorcég beszámít-hatja tartozásaiba.

Az engedményezésnél indokolt lenne egyszigorúbb felelõsségi alakzat beiktatása a törvé-nyi szabályozásban, a kezesség helyett készfi-zetõ kezesség rögzítése révén. A készfizetõ ke-zességet alkalmaznak egyébként több esetben afaktoringszerzõdésben a pénzügyi intézmé-nyek, de nem látom akadályát annak, hogy eztörvényi szinten is rögzítésre kerüljön.

A finanszírozás módja alapján elkülönülõ ügyletek

A finanszírozás a mai modern faktoring elen-gedhetetlen elemévé vált, gyakorlatilag a fak-torálás napjainkban történõ elterjedésének leg-fontosabb oka.98 Véleményem szerint a faktor-ing hármas funkciójából (kockázatátvállalási, fi-nanszírozási, szolgáltatási funkció) az idõk so-rán a finanszírozási funkció erõsödött meg leg-jelentõsebben. A finanszírozási funkció révén akülönbözõ pénzügyi konstrukciók váltak meg-határozóvá.99 Már Salingernél is láttuk, hogy afinanszírozás valamennyi faktoringtípus elen-gedhetetlen eleme, kivéve a határidõs (maturityfactoring) faktoringot, amelynél azonban szin-tén szerepet játszik a finanszírozás csak nemazonnali finanszírozásként.100 Van olyan szer-zõ, amely modern „credit” faktorálásról101 be-szél, de a legelterjedtebb elnevezés a finanszíro-zási (advance) faktorálás.102, 103 Ennél a faktor-ingtípusnál a pénzügyi intézmény a számlákmegvásárlását követõen azonnali finanszírozástnyújt, azaz a számlák lejártáig, illetve a követe-lés beszedéséig finanszírozza a szállítót. Sokesetben az elmélet a hitellel történõ finanszíro-zás alternatívájának tartja ezt a típust, bár elõ-nyösebb a bankhitelnél és attól eltér.104

A finanszírozási konstrukciók másik vég-pontja a határidõs (maturity) faktoring. A ha-táridõs faktoring esetében a szakirodalombannémi ellentmondást fedezhetünk fel. Egyesszerzõk álláspontja szerint itt teljes értékbenhiányzik a finanszírozás,105 míg más felfogás

MÛHELY

143

alapján csak az elõfinanszírozás hiányzik.106

Az álláspontok összevetésébõl az a következ-tetés vonható le, hogy itt sem hiányzik a fak-toring finanszírozási funkciója, hanem csak azelõfinanszírozás hiányzik, azaz a számla meg-vásárlásakor történõ „azonnali” finanszírozás.Emiatt és a faktoring finanszírozási jellegénekelõtérbe kerülése folytán ez a típus nem jel-lemzõ a hazai faktoringpiacon, de mintegy azadvance faktorálás, ellenpólusként kiemelen-dõ. Ez a típus, mivel az elõfinanszírozás hi-ányzik, a hitelbiztosítás alternatívájaként ala-kult ki.107

A szolgáltatáscsomag magában foglalja a kö-vetelés kezelését, beszedését, rossz követelé-sekkel szembeni védelmet egyaránt, gyakorlati-lag minden szolgáltatást, amelyet a teljes körûszolgáltatású faktoring magában foglal.108

Adósok kiértesítése szerinti típusok

Az adósok kiértesítésének jelentõségére többszerzõ is rámutat, mikor ezt tekinti alapvetõena faktoringügyletek osztályozási szempontjá-nak.109, 110

Az adósok kiértesítése alapján két típus kü-löníthetünk el: a rejtett vagy kiértesítés nélküli,illetve a nyílt vagy kiértesítéses faktoringot. Azelõbbit sokszor „csendes” faktoringnak neve-zik, illetve ezt a kifejezést használják egyesszerzõk is.111 (Korábban is említettem, hogyhelytelenítem a „csendes” kifejezés használatátelterjedtsége ellenére, mert nem takarja az ügy-let lényegét a kifejezés, sõt valamiféle „nemjogszerû” ügyletet takar. Helyesebb a kiértesí-tésre utaló fentebb említett kifejezések haszná-lata.) A gyakorlatban egyébként a kiértesítésesforma terjedt el.112

Elõfordul a gyakorlatban, hogy a faktorcégnemcsak értesíti az adóst, hanem tartozáselis-merést kér a kötelezett részérõl. Ez legtöbbszöraz egyedi és nagy értékû szerzõdéseknél fordulelõ, amikor egyedi szerzõdéses viszony van a

szállító és a vevõ között. A tartozáselismeréstkérõ levél tekinthetõ értesítésnek. Tartozás-elismerésre kerül sor abban az esetben is, ami-kor a faktorcéget bank finanszírozza, és a bankkér zálogjogot a követelésre, illetve ennek tu-domásulvételét kell visszaigazolnia a kötele-zettnek. A visszaigazolás tartalmilag a tar-tozáselismerés elemeit is magában foglalja.

Az adós kiértesítésének elmaradása eseténbeszélünk a rejtett, illetve a kiértesítés nélküli fak-toring típusáról. A gyakorlatban a korábban em-lítettek miatt jellemzõen nem elõforduló típusalkalmazására inkább üzleti megfontolások mi-att kerül sor.113 Bár az ügyfelek részérõl kedveltlenne, hiszen el tudnák „titkolni” finanszírozásinehézségüket a vevõ elõl, de a faktoringtársasá-gok a hazai gyakorlatban ragaszkodnak az ügy-fél kiértesítéséhez, nyilvánvalóan az ügylet koc-kázatának mérséklése miatt is. A szakirodalomezt a típust a teljes forgalmú faktoring esetébenemlíti, amikor az ügyfél a teljes számlaforgalmátfaktoráltatja, azaz számlánként nem kerül kiér-tesítésre az adós.114 Erre vonatkozóan kialakí-tásra került egy sajátos rendszer a hazai gyakor-latban, amely alapján már nem beszélhetünk eb-ben az esetben sem kiértesítés nélküli faktor-ingról. A nagy áruházláncok egy külön megálla-podásban megegyeznek az ügyféllel és a faktor-céggel abban, hogy az adott meghatározott idõ-ponttól kezdõdõen a faktorcég megvásárolja azügyfél valamennyi kötelezettel szembeni köve-telését, illetve a kötelezett minden számla ellen-értékét a faktorcég számlájára utalja át, csök-kentve azt a szükséges levonásokkal. Egyidejû-leg a kötelezett a számviteli-pénzügyi rendsze-rébe új jogosultként bevezeti a faktorcéget ésautomatikusan utal a részére.

Faktoringtípusok egyéb járulékosszolgáltatások alapján

Az elmélet és a gyakorlat sokféle faktoring-szerzõdési formát és típust alakított ki, ame-

MÛHELY

144

lyek azonban nem az eddig említett alapvetõszolgáltatások alapján különíthetõk el, hanemvalamilyen egyéb járulékos szolgáltatást nyúj-tanak, vagy valamilyen specialitással rendelkez-nek a faktoringügyletek között. E kategóriáttehát nem lehet lezárt rendszerként kezelni, hi-szen az idetartozó típusok folyamatosan vál-toznak, megszûnnek és újak jönnek létre. Né-hány típust azonban a szakirodalmi jelentõségemiatt kiemelnék. Idetartozónak tekintem a kö-vetkezõket:

•teljes forgalmú faktorálást,115

•ügynöki faktorálást,116

•hitelbiztosítással kombinált faktorálás,117

•behajtási faktoring,118

•pay-as-paid,•guaranty faktoring,•purchase faktoring,•loan faktoring,•day-to-day faktoring,•split faktoring,•információs tevékenység,•bank és faktorcég közötti megállapodások.Nyilvánvalóan ez a felsorolás nem teljesség-

re törekvõ, hanem csak bemutatja az e cso-portba tartozó típusok sokszínûségét. Azegyes korábban említett szerzõk esetében afelsorolt típusok említésre kerültek, illetve ahitelbiztosítás kérdéseivel a teljes szolgáltatá-sú faktoringnál részletesen foglalkoztam. Kéttípusról, az ügynöki faktorálásról, illetve azúgynevezett bank és faktorcég közötti megál-lapodások kérdésérõl nem esett szó. Az egyiktörténelmi jellege miatt érdemel kiemelést,míg a másik a nemzetközi és hazai gyakorlat-ban elterjedt finanszírozási és szerzõdéskötésimódot jelent.

Az ügynöki faktorálás a faktoring kialakulásá-nál és kezdeténél elõforduló típusként a jelen-legi szerzõdéskötési gyakorlatban elvesztettejelentõségét.119

A faktor szó eredetileg ügynököt, bizomá-nyost jelentett és elsõsorban az exportügyle-teknél volt nagy jelentõsége. A faktor az expor-

tõr és az importõr között helyezkedett el, is-merte a helyi szükségleteket, a vevõk pénzügyihelyzetét. Ezen kívül a faktor vállalta a nemfi-zetés kockázatát, hiszen kezeskedett a vevõ fizetéséért vagy megelõlegezte az eladónak a le-szállított áru ellenértékét.120 Szolgáltatás olda-láról közelítve az ügynöki faktoring azt jelenti,hogy az adminisztrációt és a beszedést tulaj-donképpen az ügyfél végzi, mint a faktortársa-ság ügynöke. A konstrukciónál a visszkeresetijog kikötése is elõfordul a faktor részérõl.121

Az ügylet célja tehát kizárólag a finanszírozás amai értelemben, míg korábban a nemfizetés el-leni védelem érdekében jött lére ilyen típusúügylet.122

A bankok és faktorcégek közötti megállapodá-sok napjaink piaci fejlõdésének az eredménye.A bankok egyre inkább érdeklõdni kezdenek ahazai pénzpiacon a faktoring iránt és ez a fejlõ-dés a 90-es évek végével felgyorsult. Egyre többbank aktivizálja tevékenységét a faktoringpia-con több-kevesebb sikerrel.123 A faktoringazonban eltérõ üzletmenetet és szolgáltatást je-lent a hagyományos banki üzletágakhoz ké-pest, ezért több hitelintézet külön faktor-ingtársaságot alapít, és azon keresztül látja el atevékenységet.124, 125 A külön, de banki tulaj-donú faktoringtársaságok finanszírozását pedigaz anyabank látja el, mivel az üzletmenethezképest alacsony tõkeforrással látták el ezeket apénzügyi vállalkozásokat.

Ezzel a fejlõdéssel párhuzamosan az 1990-esévek elején létrejöttek kisebb, nem banki tulaj-donú faktoringtársaságok, amelyek szintén for-ráshiánnyal küzdenek, ezért egy-egy bank fi-nanszírozásának segítségével végezhetik tevé-kenységüket.

A hazai gyakorlatban a bankok keretszer-zõdés révén finanszírozzák a faktor-ingcégeket. Ezek a szerzõdések vagy szabadfelhasználású faktoringkeretek, vagy kötött fel-használású keretek. Az elõbbi esetben a bankmeghatározza, hogy faktoringfelhasználáscéljára milyen összegû keretet használhat fel a

MÛHELY

145

pénzügyi vállalkozás teljesen szabadon. A ke-reteket nagy tõkeerõs faktoringtársaságok, il-letve leánycégek finanszírozásánál használjákkizárólag. Elõfordulhat olyan eset is, amikor akeretet szabad felhasználású keretként hatá-rozza meg a bank, de a faktorálásra kerülõügyfeleket egyedileg vizsgálja és csak azonügyfeleknek teszi lehetõvé a finanszírozást,amelyek hitelképessége megfelelõ. Nyilvánva-lóan itt enyhébb elbírálásról van szó, mint ahitelezésnél, hiszen a faktorcég is felel a köve-telés behajthatóságáért.

A másik módszer a kötött felhasználású kere-tek kialakítása. A bank a faktorcéggel kötöttkeretszerzõdésben pontosan felsorolja, melycégekkel szembeni követeléseket hajlandó fi-nanszírozni és milyen összeghatárig. Az ügy-félkeretek nem átjárhatók és pontosan tükrö-zik a banki kockázatvállalás mértékét. Termé-szetszerûleg ez esetben is fennáll a faktor-ingcég felelõssége a követelésekért. A bank akockázatok mérséklése érdekében nemcsak afaktorcég ellen fordulhat, hanem az ügyfelekenis beszedheti a követelést. A tartozás beszedé-sének lehetõségét két konstrukcióval tették le-hetõvé a bankok. Az 1990-es évek végén a kö-vetelés bankra történõ engedményezéséhez ra-gaszkodtak, majd 2001-tõl kezdõdõen a köve-telés feletti zálogjogot kötötték ki biztosíték-ként. Ennek az az oka, hogy az új zálogjogi sza-bályozás lehetõvé tette jövõbeli vagy feltételeskövetelésekre zálogjog alapítását.126

Szerzõdések alapján történõ tipizálás

A faktoringszerzõdés létrejöhet eseti jelleggelés úgynevezett keretmegállapodás alapján. A szakirodalom a keretjellegû megállapodáso-kat tekinti a jellemzõnek, de nem zárja ki azegyedi szerzõdések létrejöttét sem.127, 128

Tény, hogy a gyakorlat alapján az 1990-esévek vége felé már ritkábban kötnek egyedi

megállapodást, a hosszabb távú ügyfélkapcso-lat miatt is törekednek a keretmegállapodásoklétrehozására.129

Jellemzõen az egyedi szerzõdések nem folya-matos szállító-vevõ kapcsolatból jönnek létre,sok esetben egyedi szállítások vagy egyedi be-ruházások egy-egy számlakövetelésének fak-torálását jelentik. Nyilvánvalóan ez munka-igényesebb, illetve a folyamatos kapcsolat hi-ánya miatt kockázatosabb a faktorcégek szá-mára, illetve nehezebben tudják beillesztenifinanszírozási rendszerükbe és természetsze-rûleg akadályozza a pénzügyi folyamatok ter-vezését.

Ezzel szemben a keretmegállapodások soránaz ügyfél egyes meghatározott – vagy teljes for-galom faktorálása esetén valamennyi – vevõjé-vel szemben keletkezõ követeléseit megvásá-rolja a faktorcég.130 Ez a forma elõnyösebbmindkét fél számára, hiszen az ügyfél a folya-matos kapcsolat miatt gyors kiszolgálásra ésstabil fizetõképességre számíthat, míg a pénz-ügyi intézménynek egyszerûbb a kapcsolattar-tása vevõkkel, illetve az ügyféllel történõ folya-matos kapcsolattartás is csökkenti a kockázat-vállalást.131 (Elõfordulhat, hogy az egyik szám-la nem folyik be, vitatott, akkor a faktorcég azegyéb számlára képzett, visszatartott összegbõllevonhatja a tartozást.)

A keretmegállapodás hasonlóan mûködik,mint a bank és faktorcég közötti megállapodá-sok, azaz a pénzügyi intézmény vevõkereteketállapít meg, és ezen belül végzi a faktorálást. Kikell emelnünk, hogy ha keretmegállapodás jönlétre a felek között, akkor eseti jelleggel nemtörténik szerzõdéskötés, a számlákat a pénz-ügyi intézmény automatikusan faktorálja akeretmegállapodásban rögzítettek szerint.

A nemzetközi faktoring

A belföldi és nemzetközi faktoringfelosztásnem volt mindig jellemzõ a szakirodalomban,

MÛHELY

146

sokkal inkább említést tesznek az exportfak-torálásról132 a belföldi ügyletek mellett, sõtvolt olyan felfogás, amely az exportfaktoringotazonosította a nemzetközi faktorálással.133

A modern jogi felfogás azonban határozottanelkülöníti a belföldi és a nemzetközi fak-toringot, az utóbbi felosztásaként az export- ésimportfaktoring kategóriáját.134

Belföldi faktoringról akkor beszélhetünk, haaz alapügylet, a szállítási, illetve egyéb szerzõ-dés belföldi illetõségû vállalkozási alanyok kö-zött jön létre. Ez esetben a faktor illetõségenem releváns, bár jellemzõen a belföldi fak-toringot belföldi pénzügyi intézmények bo-nyolítják a nyelvi, jogi, kereskedelmi ismere-tekre és információkra tekintettel.135

Nemzetközi faktoring definiálásában kitisz-tult felfogás érvényesül napjainkban, amelybenjelentõs szerepe volt az UNIDROIT Egyez-ménynek. Az egyezmény használja a „nemzet-közi követelésvétel”, azaz a nemzetközi faktor-ing kifejezést és egyben meghatározza ennek afogalmát, azaz nemzetközi faktoringról beszél-hetünk tehát, ha olyan követelés faktorálásárólvan szó, amikor a szállító és a vevõ székhelyekülönbözõ államban van.136 A nemzetközi fak-toringon belül elkülöníthetünk importfak-toringot és exportfaktoringot,137 illetve a kétkategóriát egymással összefüggõ tranzakció-ként is kell kezelnünk.138

Az exportfaktoring az exportõrszállító és apénzügyi intézmény között létrejött megálla-podás, amelynek keretében az exportõr a pénz-ügyi intézményre engedményezi a külkereske-delmi szerzõdéseibõl eredõ, halasztott fizetésûköveteléseit.139

Importfaktoring esetén az ügylet vagy kétfaktorcég között jön létre, az úgynevezett„kétfaktoros rendszerben”140, vagy az exportõrés az importõr székhelyén eljáró pénzügyi in-tézmény között.141 Az elõbbi a jellemzõ a gya-korlatban, míg az utóbbi ritkán elõforduló jog-viszony. A terjedelmi korlátok miatt a nemzet-közi faktoring részletes szabályrendszerével,

mechanizmusával külön tanulmányban foglal-kozom, így ennek részletes ismertetésétõl jelenesetben eltekintek.

ÖSSZEGZÉS

A tanulmány a tipizálás segítségével igyekezettbemutatni a faktoringtevékenység sokszínûsé-gét és összetettségét. A felvetett, részben szer-zõdéses, részben közjogi szabályozási hiányos-ságok azonban akadályozzák a faktoring szük-ségszerû elterjedését. A követelések adásvételegyógyír lenne a körbetartozások, a fizetési ké-sedelmek orvoslására, a forgóeszközhiány ki-küszöbölésére elsõsorban a kis- és közepes vál-lalkozások számára. Az uniós csatlakozás révénpedig új piac nyílhat meg a faktoringtársaságokszámára az önerõ biztosítása és a beruházásokelõfinanszírozása területén.

Mindezek a lehetõségek bekorlátozódhatnak ajogi szabályozás hiányosságai miatt. Érthetetlenpéldául a jogalkotók ódzkodása attól, hogy akárkülön törvényben, akár a Polgári Törvény-könyvben korrekt módon szabályozzák a jogin-tézményt, hiszen az engedményezés kereteit márszétfeszítette a hazai szerzõdéses és bírói gya-korlat egyaránt. De a probléma nemzetközi szin-ten sem kevésbé sürgetõ. A nemzetközi faktor-ing szabályrendszerét az UNIDROIT Egyez-mény, a faktorláncok közös szabályai, a standar-dizált szerzõdési feltételek és az egyes országokbelsõ joga rendezi. A jogviszonyok bonyolultsá-ga igényelné a részletesebb és pontosabb szabá-lyozást, amelyre a jövõben az UNIDROITEgyezmény továbbfejlesztése jó lehetõséget te-remtene. Jól látszik a tanulmányból, hogy a gya-korlat az elmélet és a jogi szabályozás elõtt jár,ezért igyekeztem a két területet ötvözni és rend-szerezni az olvasó számára, hogy pontosan eliga-zodhasson a faktoring típusai között. Igaz, hogyaz elméleti rendszerezettség nem pótolja a jog-szabályi hiányosságokat, de elõsegítheti a jogin-tézmény lényegének megértését.

MÛHELY

147

1 Factors Chain International által készített kimuta-tás alapján. In: HVG, 2005. október 1., Terjedõfaktorálás, 35. oldal, A forrás a 2004-es adatokattartalmazza. Magyarországon a faktoringforgalom1,1 milliárd euró volt, amely 2007-re elérte a 700milliárd forint összegû forgalmat (Farkas Barbara:Felemásan nõtt a faktorpiac, Világgazdaság, 2007.január 16., 14. oldal)

2 Martinkó Károly: Faktoring – a vállalatfinanszírozáshamupipõkéje, Saldo Rt., Budapest, 2002, 28. oldal

3 Ugyanezt a felfogást osztja Martinkó Károly is, vö.Martinkó, ugyanott 28. oldal.

4 Freddy Salinger: Factoring law and practice, Sweet &Maxwell, London, 1995, 24. oldal Ugyanezt a felosztást találjuk meg a Heller FactoringÖsterreich Aktiengesellschaft által készített A fak-torálás lényege és gyakorlata címû tanulmányban(kézirat, Magyar Nemzeti Bank könyvtára, 22.oldal).

5 Salinger (1995) ugyanott 14–17. oldalA teljes szolgáltatás keretében az ügyfél finanszíro-záshoz jut, mentesül az adminisztráció alól és a koc-kázatot is áthárítja a faktortársaságra.

6 Lásd ugyanott 17–19. oldal A visszkeresetes faktoring esetén minden szolgálta-tást megkap az ügyfél, ami a teljes szolgáltatású fak-toringgal jár, kivéve az adós nemfizetésébõl eredõkockázatátvállalást, azaz ügyfél a kétes követelések-kel szembeni védelmet nem kap. Ebben az esetbentehát az ügyfélnek vissza kell fizetnie a faktor által afizetetlen követelésekért adott vételárat.

7 Lásd ugyanott 17–18. oldalEz a típus gyakorlatilag csak finanszírozást biztosítaz ügyfelek számára, a faktorcég nem vállal felelõssé-get a követelések adminisztrálásáért és behajtásáértés a faktorálás teljesen visszkereseti alapon mûködik.

8 Lásd ugyanott 19–20. oldalA maturity faktorálásnál az elõfinanszírozás hiány-zik, így a hitelbiztosítás egyik alternatívájaként ala-kult ki, amely magában foglalja nyilvántartások veze-tését, a beszedést és a rossz követelésekkel szembenivédelmet. Azért nevezik „határidõs” faktorálásnak,mivel a megvásárolt követelésekért a fizetés a követe-lések faktorcégre való átruházásától számított meg-határozott idõtartam után vagy az adósok teljesítésé-vel egyidejûleg történik.

9 Lásd ugyanott 18. oldal Az ügynöki faktorálás azt jelenti, hogy az admi-nisztrációt és a beszedést tulajdonképpen az ügyfélvégzi, mint a faktor társaság ügynöke, illetve a vissz-kereseti jog is fennáll. A megoldás célja a finanszíro-zás biztosítása olyan ügyfélnél, aki sok kis adóssaláll szemben, de nem felel meg a számlaleszámítoláspénzügyi és nyilvántartási feltételeinek.

10 Lásd ugyanott 18–19. oldalAzon ügyfelek részére nyújtott szolgáltatás, akikcsak hiteligényük finanszírozására törekszenek,egyéb szolgáltatásra nem tartanak igényt. Az adó-sok kiértesítésére nem kerül sor.

11 Lásd ugyanott 19. oldal A számlaleszámítolási megállapodás speciális for-májának az elnevezése, amelynél a faktor védel-met nyújt a kétes adósokkal szemben egy megha-tározott mértékig. Az adósok kiértesítésére nemkerül sor.

12 Martinkó (2002), ugyanott 28. oldal

13 Martinkó Károly a „számladiszkontálás” elneve-zés használatától óv, inkább az állományfinanszí-rozó vagy bizalmas faktoring elnevezést tartja he-lyesnek. Javaslata szerint a „számladiszkontálás”hibás elnevezést honosítana meg a hazai faktor-ingban. Véleménye szerint a diszkontálás a lejára-tig esedékes kamatok levonásával történõ számla-vásárlás, míg jelen esetben a faktorcég kamatotszámít föl a finanszírozásért. Álláspontja az, hogya brit faktoringszakmában azért nevezték el disz-kontálásnak ezt a szolgáltatást, hogy ne legyen ér-vényes rá a banki szabályozás.

14 Salinger (1995), ugyanott 20–22. oldal

15 Martinkó (2002), ugyanott 29–34. oldal

16 Lásd ugyanott 28. oldal

17 Lásd ugyanott 33. oldal, 1. táblázat

18 Gellért György (szerkesztõ): A Polgári Törvény-könyv Magyarázata, KJK-Kerszöv Kft., Budapest,2002, 1070. oldal: „Az engedményezés lehet vissz-terhes és ingyenes, történhet ellenszolgáltatás fejé-ben vagy ellenszolgáltatás nélkül.”


JEGYZETEK

MÛHELY

148

20 Gellért Andor: Banküzletek, KJK, Budapest, 1991,148–151. oldal



23 Lásd ugyanott 150. oldalA faktorálás mai korszerû formája a finanszírozási(credit) faktorálás. Az exportõr azért hajlandó afaktordíjat megfizetni, mert ezáltal a nyitott, azaznagy kockázatokat jelentõ szállításai nemfizetési ri-zikóját a faktorra terheli, egy-egy megállapodott vi-szonylatban az összes nyilvántartási munkától men-tesül és a számla keltétõl a tényleges befolyás napjá-ig piaci kamatlábak mellett finanszírozhatja rövid le-járatú forgótõke-szükségletét.


25 Réczei László: A factoring ügyletrõl, JogtudományiKözlöny, 1988. január, 12. oldal

26 Gellért A. (1991), ugyanott 150. oldal

27 Réczei (1988), ugyanott 13. oldal


29 G. Schepers, Factoring Handbuch, Fritz KnappVerlag Frankfurt, 1982, 67. oldal, In Réczei (1988)ugyanott 13. oldal

30 Réczei (1988 ), ugyanott: 13. oldalA többi típus meghatározását is ezen az oldalon ta-láljuk meg a tanulmányban, ezért külön egyenkéntnem hivatkoznék rá! Fontos még kiemelni, hogyRéczei László a típusokat a teljesség igénye nélkülsorolja fel, és a tipizálást szerzõdésfajták szerintiosztályozásnak tekinti.


32 Petrik Ferenc: Bankjog, HVG-ORAC Kft., Buda-pest, 2003, 296–297. oldal

33 Leo Binder-Degenschild: A modern faktoring fejlõ-dése, különös tekintettel az export-faktoringra,Bécs, 1984, kézirat, MNB Könyvtár

34 Hans Janberg: Finanzierungs-Handbuch,Betriebswirtschaftlicher Verlag Dr Th. Gabler,Wiesbaden, 1970, 544–555. oldal Horbach már szélesebb kategóriákat állított fel. A gyakorlati tapasztalatok alapján egyrészt belföldi

és külföldi faktorálást különbözet meg, másrészt afaktoring természete alapján „notifikált”, illetve„nem notifikált”, faktorálást különböztet meg.

35 Heller Faktoring Österreich Aktiengesellschaft: Afaktorálás lényege és gyakorlata, kézirat, fordítás,MNB könyvtár, 1988, 7. oldal

36 Ezt az álláspontot képviseli többek között RéczeiLászló, Halustyik Anna, Martinkó Károly a koráb-ban hivatkozott és ismertetett mûvek alapján.

37 Ezt az álláspontot képviseli Szentiványi Iván,Gárdos István és Umenhoffer Ferenc is, vö.Szentiványi Iván: A faktoring és ami mögötte van,Gazdaság és Jog, HVG-ORA Kft., 1995, január,11–12. oldal; Petrik Ferenc. Bankjog a gyakorlat-ban, ECONOMIX Rt., Budapest, 1990, 34–35.oldal; Umenhoffer Ferenc: A hitel, a lízing, a fak-toring és kapcsolatuk a társasági adóval és a szám-vitellel, Adó, XVIII. évfolyam, 2004/3. szám, 21.oldal

38 Szentiványi Iván: Lakossági pénzügyek – pénzinté-zeti tevékenység, KJK, Budapest, 1985, 278–280.oldal

39 Umenhoffer (2004), ugyanott 21. oldal

40 Nochta Tibor: Vázlatok a faktoringszerzõdés ma-gánjogi alapkérdéseihez, Magyar Jog, 1996/12. szám715–716. oldal

41 BH 2005/72. A Szegedi Ítélõtábla Gf.I.30.511/2003.számú ítélete

42 Gerhard Stoppok: The Factoring Contract-Factoring Handbuch, Frankfurt am Main 1987, 94.oldal; Serick: Rechtsprobleme des Factoring-Geschäftes BB, 1976, 425. oldal; Larenz/Camaris:Lehrbuch des Schuldrechts 86–87. oldal, In Nochta(1996) 715–719. oldal

43 Zolnai László: Faktorálás, Marketing & Menedzs-ment, 1988/3. szám, 41–42. oldal

44 Bozsik Sándor: Banküzemtan, Miskolci EgyetemiKiadó, 1999, 75. oldal


46 Reke Barnabás: A faktoring egy évtizede, Bank-szemle, 1997/2. szám, 69. oldal

47 Bozsik (1999), ugyanott 76. oldal

MÛHELY

149

48 Eltérõ álláspontot képvisel a korábban említett szer-zõk közül Martinkó Károly, Gellért Andor, RéczeiLászló, Leo Binder-Degenschild.




52 Salinger (1995), ugyanott 116. oldal; Martinkó(2002) ugyanott 33. oldal; Réczei (1988), ugyanott13. oldal

53 1997. évi LXXXV. törvény a nemzetközi követelés-vételrõl szóló, Ottawában, 1988. május 28-án keltUNIDROIT Egyezmény kihirdetésérõl. A törvénynemcsak elnevezésében, hanem hatályában is a nem-zetközi faktoringot szabályozza. 2. cikk, 1–2. be-kezdése

54 Bozsik (1999), ugyanott 75. oldal; Nochta (1996)ugyanott 715. oldal; Umenhoffer (2004), ugyanott21. oldal; Reke (1997) ugyanott 69. oldal



57 Salinger (1995), ugyanott 24. oldalEzek a szolgáltatások a következõk: finanszíro-zás, kétes követelések elleni védelem, adósok ki-értesítése, követelésnyilvántartások vezetése, be-szedés.

58 www.cib.hu/A faktoringról

59 www.hvbfactor.hu/klasszikus faktoring


61 Lásd ugyanott 13. oldal Idesorolható többek között Réczei László általmeghatározott „split factoring”, „információs tevé-kenység”, guaranty factoring”, vagy az „ügynöki(agency) faktoring” is.

62 A csendes kifejezést használja többek közöttMartinkó Károly [Martinkó (2002) ugyanott 32.oldal]; Halustyik Anna [Petrik F.(2003): ugyanott297. oldal], illetve Bozsik Sándor is [Bozsik (1999)ugyanott 75. oldal]

63 Petrik F. (2003), ugyanott 296. oldal


65 Ugyanezt a felfogást vallja a Heller Factoring AG,ugyanott 1. oldal


67 Heller Factoring AG, ugyanott 3. oldal


69 www.cib.hu.

70 Martinkó (2002), ugyanott 30. oldal, 32. oldal

71 Salinger, ugyanott 20–21. oldal

72 Heller Factoring AG, ugyanott 16–19. oldal

73 Lásd ugyanott 17–19. oldal





78 www.cib.hu


80 Stoppok (1987), ugyanott 94. oldal

81 Serick (1976), ugyanott 425. oldal

82 Larencz/Canaris (1981), ugyanott 86–87. oldal

83 Petrik F. (2003), ugyanott 16. oldal, 21. oldal


85 Binder-Degenschild (1984), ugyanott 9. oldal

86 Salinger (1995), ugyanott 24. oldal

87 Gellért Gy. (2002), ugyanott 1070. oldal; 1959. éviIV. törvény (Ptk.) 330. §

88 1996. évi CXII. Törvény a hitelintézetekrõl és apénzügyi vállalkozásokról (hpt) 2. számú mellékle-tének 10.2. B. pontja


MÛHELY

150

90 Binder-Degenschild (1984), ugyanott 9. oldal

91 Nochta (1996), ugyanott 716. oldal



94 Ptk. 330. § (1) bekezdés

95 Gellért Gy. (2002), ugyanott 1071. oldal Természetszerûleg a járulékokért is fennáll a felelõs-ség, ahogy erre utal a Ptk. magyarázata, hiszen a 273.§ (2) bekezdés alapján a kezes felelõssége kiterjed akezesség elvállalása után esedékes mellékszolgáltatá-sokra egyaránt.

96 Ptk. 374. §


98 Kurt F. Schaer: Factoring – eine neue Dienstleistungfasst be uns Fuss, Der Monat in Wirtschaft undFinanz 10/1982, 16–18. oldal



101 Binder-Degenschild (1984) ugyanott 10. oldal A szerzõ itt Biscoe meghatározására hivatkozik (Lawand Practice of credit Factoring, London, 1975)

102 Gellért Gy. (1991), ugyanott 149. oldal

103 Bozsik (1999), ugyanott 75. oldal, 76. oldal

104 Reke (1997), ugyanott 69. oldal




108 Martinkó (2002), ugyanott 32. oldal A szerzõ egyébként ezen faktoring típus elnevezé-seként az esedékességi vagy lejárati faktoring elne-vezést használja.


110 Janberg (1970), ugyanott 544. oldal


112 www.cib.hu





117 Ugyanott 20–21. oldal; Martinkó (2002), ugyanott32–33. oldal



120 Gellért A. (1991), ugyanott 149–150. oldal




124 www.cib.hu

125 www.hvbfactor.hu

126 A 2000. évi CXXXVII. törvény a zálogjoggal kap-csolatos polgári jogi szabályozást módosította, atörvény 2001. szeptember 1-én lépett hatályba.

127 Szõcsik Edina: A faktorálási üzletág, Befektetés,1988, 4. szám, 46. oldal



130 Szõcsik (1988), ugyanott 46. oldal


132 Szõcsik Edina: A faktorálási üzletág, Befektetés,1988, 4. szám, 47. oldal

133 Szántó András: Faktoringtevékenység, CO-NEX-TRAINING Bt., Budapest, 1994. február 23-i elõ-adásról készült kiadvány



136 1997. évi LXXXV. törvény az UNIDROIT Egyez-ményrõl: 2. cikk 1. bekezdés

MÛHELY

151

137 Kónya (2001), ugyanott 151–152. oldal; Bette-Brink (1997), ugyanott 314. oldal; Gellért A.(1991), ugyanott 145–146. oldal


139 Kónya (2001), ugyanott 151. oldal


141 Kónya (2001), ugyanott 152. oldal

BINDER-DEGENSCHILD, L. (1984): A modern fak-toring fejlõdése, különös tekintettel az exportfaktor-ingra, Wien, Kézirat, MNB Könyvtár

BOZSIK S. (1999): Banküzemtan, Miskolci EgyetemiKiadó

FARKAS B. (2007): Felemásan nõtt a faktorpiac, Vi-lággazdaság, január 16.

GELLÉRT A. (1991): Banküzletek, KJK, Budapest

GELLÉRT Gy. (szerkesztõ) (2002): A Polgári Tör-vénykönyv magyarázata, KJK-Kerszöv Kft., Budapest

Heller Faktoring Österreich Aktiengesellschaft(1988): A faktorálás lényege és gyakorlata, kézirat,fordítás, MNB könyvtár

JANBERG, H. (1970): Finanzierungs-Handbuch,Betriebswirtschaftlicher, Verlag Dr Th. Gabler,Wiesbaden

MARTINKÓ K. (2002): Faktoring – a vállalatfinanszí-rozás hamupipõkéje, Saldo Rt., Budapest

NOCHTA T. (1996): Vázlatok a faktoring-szerzõdés magánjogi alapkérdéseihez, Magyar Jog,12. szám

PETRIK F. (1990): Bankjog a gyakorlatban,ECONOMIX Rt., Budapest

PETRIK F. (2003): Bankjog, HVG-ORAC Kft., Bu-dapest

REKE B. (1997): A faktoring egy évtizede, Bank-szemle, 2. szám

RÉCZEI L. (1988): A factoringügyletrõl, Jogtudomá-nyi Közlöny, január

SALINGER, F. (1995): Factoring law and practice,Sweet & Maxwell, London

SCHAER, K. F. (1982): Factoring – eine neueDienstleistung fasst be uns Fuss, Der Monat inWirtschaft und Finanz 10

SCHEPERS, G. (1982): Factoring Handbuch, FritzKnapp Verlag, Frankfurt

SZÁNTÓ A. (1994): Faktoring tevékenység, CO-NEX-TRAINING Bt., Budapest, 1994. február 23-ielõadásról készült kiadvány

SZENTIVÁNYI I. (1985): Lakossági pénzügyek –pénzintézeti tevékenység, KJK, Budapest

SZENTIVÁNYI I. (1995): A faktoring és ami mögöttevan, Gazdaság és Jog, HVG-ORAC Kft., január

SZÕCSIK E. (1988): A faktorálási üzletág, Befektetés,4. szám

UMENHOFFER F. (2004): A hitel, a lízing, a faktor-ing és kapcsolatuk a társasági adóval és a számvitellel,Adó, XVIII. évfolyam 3. szám

ZOLNAI L. (1988): Faktorálás, Marketing & Me-nedzsment, 3. szám

www.cib.hu/A faktoringról

www.hvbfactor.hu/klasszikus faktoring

1959. évi IV. törvény (Ptk.)

1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekrõl és apénzügyi vállalkozásokról

1997. évi LXXXV. törvény az UNIDROIT Egyez-ményrõl

IRODALOM

SZAKIRODALMI SZEMLE – Könyvekrõl

152

HHa valaki úgy gondolná, hogy van fogalma azellenõrzésrõl, netán olyan pozícióban van, hogygyakorolnia is kell, és ezt megfelelõen teszi, ve-gye kezébe e komoly szerzõi kollektíva általmegírt, Kovács Árpád szerkesztette könyvet.

Már valószínûleg a mérete, súlya elgondol-kodásra készteti korábbi meggyõzõdésérõl,még inkább megerõsödik benne tévedésénekténye a tartalomjegyzék fellapozása során. Hátigen, foglalja össze magában képzeletbeli be-képzelt egyénünk a tanulságokat, én bizony ed-dig az ellenõrzésnek egy piciny szeletére kon-centráltam, azzal foglalkoztam, és valóbanmost látom csak, még mennyi minden tartozikhozzá.

Az ellenõrzés rendszere és módszerei címelég általános ahhoz, hogy a könyvben e kate-góriának sok-sok metszete terítékre kerüljön,az államháztartástól a vállalkozásig, a XIX. szá-zad gyakorlatától szinte a legutóbbi jogszabá-lyokig, az intézményrendszertõl az egyes ellen-

õrrel szemben támasztott követelményekig, a folyamatszervezéstõl az infokommunikációig.

Már-már az ellenõrzésrõl szóló kézikönyvrõlbeszélhetünk, amelyik igyekszik a legszélesebbösszefüggésekre kitérni, a teljességre törekedniszemben az egy-egy részterület elmélyült be-mutatásával. A következõ kiadásnak egy jótárgymutatója talán még tovább segítheti az el-igazodást.

A szerkesztõ a bevezetõ Ajánlásban a könyvtankönyv jellegét hangsúlyozza. „A vállaltanegy befogadható, megtanulható terjedelemrekoncentráló könyv célja, hogy a gyakorlati,szakmai-eljárási, technikai ismeretek mellettkitekintést nyújtson az ellenõrzés és kiemeltena pénzügyi ellenõrzés legfontosabb történeti éselméleti meggondolásaira, valamint funkcioná-lis és szervezeti elhelyezkedésére a magángaz-daság és az állami szféra területén” (9. oldal). E célkitûzést a mû kiválóan teljesíti, talán egydolog, a könnyen tanulhatóság kivételével. Faj-

Az ellenõrzés rendszere és módszereiSzerkesztette: Kovács Árpád

PERFEKT KIADÓ, 2007


153

súlyos kérdésekrõl és szerteágazó témáról vanszó ugyanis, amin az olvasónak át kell rágniamagát, ha a tanultakat a vizsgán vagy a gyakor-latban kívánja alkalmazni.

Ez így is van jól, pontosabban így lenne jó,ha mindenkivel szemben, aki valamilyen mó-don kapcsolatba kerül az ellenõrzéssel, azt akövetelményt támasztanák, hogy annak min-den területéhez egyformán értsen, vagyis iga-zodjon el például egy magántársaság ügyveze-tésének ez irányú feladataiban éppúgy, mint azállami alapok Állami Számvevõszék (ÁSZ) általtörténõ rendszeres átvilágításában. Nyilvánilyen követelmény nem támasztható, de nincsis rá szükség. Arra viszont igen, hogy ki-ki vi-szonylag gyorsan rátaláljon az õt érdeklõ isme-retanyagra és arról komplett, használható tu-dást szerezzen anélkül, hogy a könyv mindenfejezetét áttanulmányozná.

Félreértés ne essék, a recenzor nem lebeszél-ni kíván bárkit is a közel 42 ív áttanulmányozá-sáról, hiszen ez így együtt is rendkívül hasznos.Arra az igen pozitív strukturális és tartalmi vo-nására viszont feltétlenül rá kívánja irányítani afigyelmet, amely szerint az egyes fejezetek vagyfejezetcsoportok a témájukat illetõen zárt ésteljes körû ismereteket foglalnak magukba. Pél-dával élve, ha valaki a tulajdonosi és belsõ ellen-õrzési téma iránt érdeklõdik, annak legfonto-sabb elemeit megtalálja a 9. fejezet több mint40 oldalán, és „elégedett” lesz anélkül, hogy azMNB ellenõrzési kötelezettségeit is áttanulmá-nyozta volna.

Itt érdemes most már néhány mondatbanutalni a könyv felépítésére. „Tankönyvhöz mél-tóan” az elsõ rész, az elsõ 50 oldal elméleti vagyinkább általános bevezetésnek tekinthetõ.Azért elméleti, mert fogalmakat tisztáz, tipog-ráfiát ad, és azért általános, mert olyan elveket,követelményeket rögzít, amelyek minden típu-sú ellenõrzésre érvényesek. Így tehát ezen elsõrészben található négy fejezetet azoknak is ér-demes áttanulmányozniuk, akik a kézikönyv-szerû használatot részesítik elõnyben, hiszen –

bár elemei a késõbbiekben is fel-felbukkannakvagy a szûkebb témakörrel kapcsolatban részle-tesebben kibontásra kerülnek – ilyen egységesszerkezetben csak itt találhatók meg.

A második rész Magyarország ellenõrzésirendszere címet viseli és hét fejezetbõl áll. Rö-vid történeti áttekintetés után az állam-államháztartás-államigazgatás kategóriái kerül-nek az ellenõrzés szempontjából a középpont-ba, bemutatva a legfontosabb szervezeteket,szerepüket, feladataikat (6. Az államhatalmiszervek törvényességet ellenõrzõ szerepe).Meglehetõsen részletes leírást olvashatunk azállamháztartás és a hozzárendelt vagyon mû-ködtetésének külsõ és belsõ pénzügyi ellenõr-zési rendszerérõl a 7. fejezetben.

Egyrészt itt jelenik meg legmarkánsabban azáltalános bevezetésben már tárgyalt tipográfia abelsõ és külsõ ellenõrzés, valamint azok szerve-zetei és technológiái, másrészt az államháztartásmûködésének külsõ „ellenõre”, az Állami Szám-vevõszék szerepe, feladatai kerülnek részletes ki-bontásra. Beleértendõk – mint külsõ ellenõrzésicélpontok – e csomagba az önkormányzatok ésaz úgynevezett nonprofit szervezetek is.

Az eddigiekben tárgyalt, de a késõbbi téma-körök kifejtése is dicséretesen naprakész akönyvben. E fejezetnek az állami vagyonrólszóló részeit ugyanakkor már a megjelenéskormeghaladta az idõ, hiszen az Országgyûlésmegalkotta a vagyontörvényt, létrehozta aNemzeti Vagyon Tanácsot és a három vagyon-kezelõ szervezet összevonásával a Nemzeti Va-gyonkezelõ Zrt.-t, amely 2008. január 1-jétõlkezdte meg munkáját.

Az ÁSZ mûködésének részletes leírását ismertszervezetek (APEH, Vám- és Pénzügyõrség,MNB, PSZÁF) csak részben közismert ellenõr-zési tevékenységének bemutatása követi (8. feje-zet). Külön megemlítendõ, hogy itt, de más ese-tekben is a tárgyalt szervezetek organigramjánakbemutatása nagyon informatív, önmagában is sokújdonsággal szolgál. Az ellenõrzésnek természe-tesen fontos terepe a vállalkozások, amelyeknél


154

részben a tulajdonosok akarnak folyamatosan tá-jékozódni befektetett tõkéjük mûködtetésérõl,részben a hatóságok, illetve partnerszervezetek(vevõk, beszállítók) számára fontos annak igazo-lása, hogy ez a mûködtetés a jogszabályoknakmegfelel, a cég üzletileg megbízható. Mi több,magának a menedzsmentnek is szüksége vantervszerûen mûködõ, a vezetés munkáját segítõbelsõ ellenõri szervezetre. Hogy mindez hogyanrealizálódik, azt megtudhatjuk A tulajdonosi és abelsõ ellenõrzés a vállalkozásokról címû fejezet-bõl, amely meglehetõsen részletesen taglalja atársaság irányító testületeinek szerepét, a könyv-vizsgálót – mint független külsõ ellenõrt –, majdrészletesen, a vállalkozás funkcionális területeirekoncentrálva találunk jó eligazítást a belsõ ellen-õrzésre vonatkozóan.

Tekintettel a könyvvizsgálat fontosságára, azkülön fejezetben is kiemelésre kerül, majd amásodik részben az európai uniós tagsággal já-ró ellenõrzési feladatok valóban újszerû, ki-emelkedõen fontos, de sokak által nem ismertkibontása következik (11. fejezet), beleértve azellenõrzés intézményrendszerének – többekközött a szemünk elõtt zajló uniós pályáztatásintézményeinek – bemutatását is.

A könyvet, az indításhoz hasonlóan, önál-ló harmadik részbe foglalt, általánosabb isme-retanyag fejezi be részben az ellenõrzés techni-káival, módszertanával, részben magával az ellenõrzési folyamat szervezésével foglalkozva.Szerencsésen illeszkedik ezek közé a napjaink-ban már semmibõl ki nem hagyható informá-ciótechnológia, mint az ellenõrzést támogatóeszközrendszer.

E rövid, tartalmi ismertetés után érdemes fel-hívni a figyelmet a könyv egyéb pozitívumaira.

A tankönyv jellegnek megfelelõen, de kicsita korábbiakban már megemlített tárgymutatótmintegy helyettesítve használhatók a fejezetekvégén lévõ fogalmak és ellenõrzõ kérdések. A témához kapcsolódó jogszabályok felsorolá-sa szintén nagy segítség a közvetlen alkalmazókszámára.

A könyvet 20 fõs szerzõi kollektíva írta, né-ha egy-egy alfejezet is több személy produktu-ma. A szerkesztõ gondos és alapos munkájátdicséri, hogy ennek ellenére szinte teljesen egy-ségesnek tekinthetõ a stílus, vagyis az egész mûegységes egésznek minõsíthetõ.

Mészáros Tamás

A


155

Az alábbi hasábokon a szerzõk, akik maguk azállamháztartástan és az adóztatás kapcsolódása-inak oktatásával is foglalkoznak, csokorba köt-nek néhány adózási szakkönyvvel kapcsolatosgondolatot. Amit az olvasónak ajánlunk többmint egy recenzió, de kevesebb mint egy tanul-mány. Nem korlátozódik a munkák puszta tar-talmi ismertetésére, de nem is áll szándékukbankomplett tanulmány készítése az adók „taná-ról”, – amivel mind a négy kiválasztott munkavégsõ soron foglalkozik. A közérdeklõdésreszámot tartó, az adótannal/adózással kapcsola-tos ismereteket tartalmazó négy mûvet – ame-lyek célkeresztbe vétele a szakirodalom kiter-jedt voltára tekintettel majdnem önkényesnekminõsíthetõ – a szerzõk a felhasználó szemszö-gébõl kísérelik meg összehasonlítani. Így akönyvek aprólékos ismertetése helyett felhív-ják a figyelmet az egyes munkák sajátos nézõ-pontjára, eltérõ mélységére és a súlyozásbanmeglévõ differenciákra.

Az áttekintett mûvek (alfabetikus rendben)a következõk:

•GALÁNTAINÉ MÁTÉ ZSUZSANNA (2004):Adó(rendszer)tan: EU-konform magyaradók, Aula, Budapest

•HERICH GYÖRGY DR. (2007): Adótan,Penta Unió, Pécs

•SZAKÁCS IMRE DR. (2007): Az adózás nagykézikönyve, CompLex, Budapest

•VÉGHELYI MÁRIA (2004): Az Európai Uniójogalkalmazása a forgalmi adózás területén,KJK-Kerszöv, Budapest

Mind az átfogott téma nagyságát, mind aszerzõk által deklarált célokat figyelembe véveszámottevõ eltérés van a könyvek között. Azösszehasonlítási szempontok között a ma-gunk részérõl elsõ helyre tettük az oktatást.Mennyire használható a könyv tananyagkéntés milyen a célközönség számára? Persze min-den elmélet annyit ér, amennyi abból a gya-korlatban hasznosítható, így a gyakorlati

„Kis adótanikönyvszemle”

„Az adózás olyan, mint a libatépés,annak tudománya, hogyan lehet

a legtöbb tollat alegkevesebb gágogás árán megszerezni.”

(Colbert)


156

szakemberek szempontjairól sem feledkezhet-tünk meg.

Lényegében arra kerestük a választ e köny-vek kapcsán, hogy igaz-e a mottóul választottColbert-i idézet. Arról van-e szó, hogy azadóztatás kizárólagos célja az adóalanyok fájda-lommentes megkopasztása a mindig feneketlenhordót jelentõ állami költségvetés számára?

Galántainé Máté Zsuzsanna és Herich Györgyáltal közreadott adótani munkák ebbõl a szem-pontból messzebbrõl indítanak, mint a másikkét, szûkebb értelemben vett „adós” szak-könyv. Egy-egy konkrét adónem szakszerû is-mertetésén túl ugyanis arra vállalkoznak, hogyaz adózást egy bõvebb logikai keretbe helyez-zék el. Megjegyzendõ, hogy ez a felfogás jel-lemzõ a nyugati szakirodalomra is, ahol a köz-pénzügyek irányából közelítenek az adózás-hoz, mint az államháztartás mûködésének fun-damentumához. Mi ennek az oka? Az, hogy aközpénzügyek per definitionem nem jelente-nek mást, mint „a közfeladatok ellátása érdeké-ben végzett pénzügyi tevékenységet” (Herich,2007, 6. oldal). Ennek egyik ága kétségtelenülaz adóztatás, amely részben vagy egészben fi-nanszírozza a közfeladatok megvalósítását. Ígynem meglepõ, ha a közvélekedés szerint azadóztatás legfõbb célja az állami feladatok ellá-tásához szükséges adóbevétel biztosítása. Azmár nagyobb baj, ha maga a jogalkotó is ebbenlátja a legfõbb célt. Márpedig ahogyan az 1995.évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadó-ról 1. §-ának (2) bekezdésében olvasható: a„…törvény célja (…) az állami feladatok ellátá-sához szükséges adóbevétel biztosítása.”

Célként azonban ennél jóval többet kell ki-tûzni magunk elé. Az adóztatás általános céljaiugyanis nem állhatnak csupán fiskális szem-pontokból, hanem a célok szélesebb körét szol-gálják.

Herich Adótanában ezt a következõképpenfoglalja össze:

•elosztáspolitikai cél,•növekedéspolitikai cél,

•ösztönzési cél (például exportösztönzés),•foglalkoztatáspolitikai cél,•allokációs cél (a lakosságtól és gazdálkodó

szervezetektõl a központi költségvetésbe) és•egyéb (Herich, 2007, 21. oldal).Más szóval, az adózás nem puszta pénzbe-

söprés, hanem a gazdaságpolitika fontos instru-mentuma.

Annál is inkább indokolt erre felhívni a fi-gyelmet, mert globalizált világunk egyik leg-fontosabb kihívása, hogy a nemzetállam olyanfiskális politikát folytasson, amely növeli ver-senyképességét és elõsegíti gazdasági növeke-désének dinamikáját. Ezért egyre gyakoribb azadójogszabályok „menet közbeni” változtatásaés/vagy „testreszabása” (jó példa erre az úgyne-vezett „Lex Audi”), aminek következtében azadókikerülés tendenciája felerõsödhet. Aztegyébként, hogy mi is a pontos különbség azadóelkerülés, az adókikerülés és az adócsalásközött, megtudhatjuk az Adó/rendszer/tan cí-mû könyvbõl. (Galántainé, 2004, 14. oldal)

Az adónemek tartalmának változtatgatásamellett az adókivetés hagyományos gyakorlatá-nak felülvizsgálatára is világszerte sor kerül. A kelet-közép-európai régió országai élen jár-nak a nemzetközi szinten megfigyelhetõ adó-versenyben. A külföldi mûködõ tõke becsaloga-tása érdekében az EU-csatlakozásig az adóked-vezmények szerepe értékelõdött fel, a csatlako-zás után pedig az adócsökkentés és az átlátha-tóbb, egyszerûbb adózási rendszerek kerültek averseny fókuszába. Az adójogszabályok állandóváltoztatása azonban – amint éppen a régiónk-ban végzett empirikus kutatások igazolják –nemhogy vonzaná, hanem kifejezetten taszítja akülföldi befektetõket. Készültek ezzel kapcso-latos elemzések, amelyek: „Ökonometriai mo-delljükben a szokásos magyarázó változók mel-lett az adórendszer változásának és az adótör-vény következetességének mérõszámait is be-építették. Az utóbbi két területet a következõváltozókkal közelítették: speciális adókulcsokszáma, az adóalapot leíró törvényszöveg hossza,


157

az adójogi nyelv homályossága, az adókulcsokváltozásának száma a vizsgált periódusban és alegmagasabb nyereségadókulcs. Arra a konklú-zióra jutottak, hogy a következetlen változtatá-sok, a jogi szabályozás kiszámíthatatlansága, va-lamint a homályos jogi megfogalmazások szig-nifikánsan negatív hatással voltak a külföldi be-fektetõkre.” (Katona, 2006, 988. oldal) Lehet,hogy az adórendszerek piacvezérelt harmonizá-ciója (adóverseny)1 a megoldás a politikaorien-tált, nehézkes próbálkozások helyett?

Bizonyos, hogy e felismerés lassan, de bizto-san érvényre jut. Egyelõre azonban a hazai gya-korlatban a jogi szabályozás kiszámíthatatlan,mert az adórendszer „a ludak tépése” céljábólfolyton változik, olyannyira, hogy a változásokmár-már a gyakorló szakembert is megzavarják.Ezért a „felhasználók” polcáról nem hiányoz-hat az olyan precíz magyarázatokkal és példák-kal társított szakkönyv, mint Az adózás nagykézikönyve (Szakács, 2007), amely minden év-ben összegyûjti a változásokat is.

Idõrõl-idõre azért megjelenik a változtatásoksorán olyan átfogó reformgondolat is, amelymár az adófilozófiát érinti. Maga az EurópaiUnió is évtizedek óta foglalkozik a tagállamokadórendszereinek harmonizálásával, bár a fo-lyamat még messze nem érte el célját.

Az önálló fiskális politika a nemzeti függet-lenség fontos eleme. Olyan sok terület került átközös irányítás alá, kicsúszva ezáltal a honi po-litika hatáskörébõl, hogy nem is csoda, ha a tag-államok ragaszkodnak ahhoz, hogy saját hatás-körben dönthessenek adóztatási kérdésekben.Az elégedetlen választópolgárok ugyanis min-denképpen a hazai gazdaságpolitika felelõseinverik el a port, akár azért, mert túl magasak és aversenyt hátráltatók az adók, akár azért, mertnem jött össze elegendõ forrás a kiadási oldalonégetõen szükségesnek vélt intézkedések finan-szírozására.

„A közvetlen adózás területén az egyhangúszavazás követelménye2 egyébként is lehetet-lenné tette a kívánt harmonizációs szint eléré-

sét, noha ennek hiánya akadályozza a belsõ pi-ac mûködését és visszafogja a gazdasági növe-kedést. (Javaslatba is vették a minõsített több-ségre való áttérést.) A Bizottság számos meg-oldási javaslatot dolgozott ki az elmúlt évek-ben (az Adóztatás Magatartási Kódexe – Codeof Conduct for Business Taxation; anyavállalatszabályai szerinti adókivetés a kis- és közép-vállalatok számára – Home State Taxation forSMEs; Közös Konszolidált Társasági Adóalap– Common Consolidated Corporate TaxBase). Ezek gyakorlati megvalósítása azonbannagyon lassan halad.” (Erõs – Ivicz, 2006,203–204. oldal)

Más a helyzet a közvetett adók területén. Bára „közösségi adóharmonizációnak nem célja egyszövetségi adórendszer létrehozása. A cél anemzeti elbánás követelményének maradékta-lan alkalmazása a termékek és szolgáltatásokmozgásának adóügyi megítélése során. (…) A közösségi adóharmonizáció tehát egy olyanjogközelítési folyamat, amelynek során a közöspiac megfelelõ mûködéséhez szükséges közös-ségi, illetve tagállami adószabályozás megterem-tését kell elérni. Ezt segítette a közös áfarend-szer bevezetése, illetve a jövedéki szabályozásközösségi szintû egységesítése. (…) A forgalmiadók, jövedéki adók és egyéb közvetlen adókterén a közösségi szintû harmonizáció kötele-zettségét a RSZ 93. (99). cikke mondta ki. (…)A RSZ aláírásának idõpontjában a Közösségetalapító államok, Franciaország kivételével, azún. kumulatív, többfázisú (kaszkád) forgalmi-adó-rendszert alkalmazták, melynek jellegze-tessége, hogy a termékeket minden értékesítésipontnál, azaz minden ügylet után adófizetésikötelezettség terheli. Az így keletkezõ adóhal-mozódás (kumuláció) versenytorzító hatású, s akívánatos adósemlegesség sem biztosítható.”(Véghelyi, 2004, 50–52. oldal) Az ár-, illetveversenyhátrány csökkentése érdekében a kö-zösségi hozzáadott értékadó valamennyi tagál-lamban történõ bevezetését már 1967-ben elha-tározták. A tagállamok eltérõ áfarendszereinek


158

harmonizálásában a valódi elõrelépést az áfa-harmonizáció alapvetõ jogforrásának tekintett,1978. január 1-jén hatályba lépett HatodikIrányelv (77/388/EGK számú ügy) jelentette.

Míg a megelõzõ öt irányelv csupán az egysé-ges áfaszabályozás alapjait teremtette meg, a ha-todik célja a belsõ piac mûködõképességénekbiztosítása volt. Az irányelv 33. cikke elõírja,hogy a tagállamok csak egy forgalmi típusú adótvethetnek ki. Ugyanakkor e rendelkezés a rész-ben a forgalmi adóhoz hasonlító további adókbevezetését nem tiltja. Az EK Bíróság gyakorla-ta alapján a következõ feltételek mindegyikénekeleget tevõ adó minõsül forgalmi adónak:

•az adót általánosan kell alkalmazni mindentermékre és szolgáltatásra,

•az adó a termék, illetve a szolgáltatás árávalarányos,

•az adó a termelés és a forgalmazás mindenszakaszában felszámításra kerül és

•az adóalanyok levonhatják a megelõzõ fázi-

sokban fizetett adót, és így az adó kizárólaga végsõ fogyasztót terheli.

„A hatodik irányelv bevezetése óta számosrészletében módosult. Ezek között a legjelentõ-sebb az egységes piac bevezetésével kapcsolatosátmeneti rendszer szabályait rögzítõ irányelv,amely az adóhatárok nélküli rendszer kereteit vá-zolta fel. A rendszer túlzott bonyolultsága egy-szerûsítési eljárások elfogadását tette szükséges-sé, ami 1992. december 18-án, a hatodik irányel-vet módosító, az átmeneti rendszerhez kapcsoló-dó egyszerûsítési eljárásokat bevezetõ irányelvelfogadásával történt meg. A felmerült gazdaságiés kereskedelmi gondok hatására a Bizottság to-vábbi egyszerûsítési javaslatokat terjesztett elõ1994-ben, amelyeket a Tanács 1995. március 20-án fogadott el.” (Véghelyi, 2004, 58. oldal) Teháttöbb mint másfél évtizedet vett igénybe az a fo-lyamat, aminek következtében a tagországokáfarendszerei alapjában véve harmonizáltnak te-kinthetõk. Mégsem volt hiábavaló az erõfeszítés,

1. ábra

A MAGYARORSZÁGI TERMÉSZETES SZEMÉLYEK SZEMÉLYIJÖVEDELEM-ADÓZÁSÁNAK SÉMÁJA

Forrás: Herich, 2007. 101. oldal, 118. oldal

Vállalkozói jövedelem

VagyonátruházásVegyes jövedelmek

Tõkejövedelmekkamatértékpapír-kölcsönzésosztalékárfolyamnyereségvállalatból kivont jövedelemtermészetbeni juttatáskamatkedvezményadómentes kifizetések

Összevonandó adóprogresszív módon

18% – 36%

Különadózó jövedelemlineáris módon

25%, esetleg 0%

JÖVEDELEM


159

ha figyelembe vesszük azt a nem jelentéktelentényt, hogy a tagországi költségvetések legna-gyobb bevételét jelentõ áfa meghatározott részéta tagországok kötelesek átutalni Brüsszelnek.

Az adóztatásnak a gazdasági dimenzión túljogi, társadalmi és politikai dimenziói is van-nak. Civilizációnk deklarálva e tényt, az utóbbiidõben egyre fogékonyabbnak mutatkozik atársadalmilag igazságos adóztatás iránt. Erõs azigény arra, hogy a túlreprezentált jövedelem-adóztatásról áthelyezõdjön a hangsúly a terme-lési tényezõk szerinti kiegyensúlyozottabbadóztatásra, azaz: hogy a munka, mint termelé-si tényezõ, ne viseljen nagyobb terhet, mint atõke. Ezt több olyan tagország, amelyik 2004-ben, illetve 2007-ben csatlakozott az unióhoz,forgalmi adó módján mûködõ adórendszerreloldotta meg. Nálunk egyelõre marad a termé-szetes személyek meglehetõsen differenciáltadóztatása, amit az 1. ábra jól reprezentál.

Ez a struktúra nem jó, mert nem felel meg A. Smithnek a „jó adórendszer”-rel szemben tá-masztott követelményeinek, amelyek a követ-kezõ:

•igazságos (equity): a fizetõképességhez ará-nyosan igazodó,

•egyértelmû (certainty): átlátható és kiszá-mítható, világos és közérthetõ,

•megfelelõ (convenience): az adózó számáragazdaságilag alkalmas idõben és módon fi-zetendõ,

•gazdaságos (economical): az adóztatás és azadózás teljesítésének költsége minimális.(Galántainé, 2004, 19. oldal)

Az általa lefektetett alapelvek olyan kikristá-lyosodott rendszert alkotnak, amelyeknek csakegyüttes alkalmazása vezet eredményhez, mivelaz adórendszer szinergiája az alapelvek együt-tes alkalmazása esetén biztosítható. Azonbankétségtelen tény, hogy ezek az elvek Hamurapihíres oszlopának tartalmával szemben nincse-nek kõbe vésve. Han Fei-ce3 szerint a törvé-nyeknek változniuk kell a korral. Bekerülhet-nek új elvek, amelyek tovább tökéletesítik a

rendszert. Itt van példának okáért a hatékony-sági elv (Herich, 2007, 21. oldal) vagy a meg-bízhatóság elve (Galántainé, 2004, 21. oldal) amodern adórendszerrel szemben támasztottkritériumok közül.

A már idézett Han Fei-ce szerint a törvény(és az elv – kiegészítés a szerzõktõl) semmilyenállandó tekintélyen nem alapul, akkor helyesvolta csakis a hatékonysággal igazolható,ugyanis „aminek jó az eredménye, az szükség-képpen jó is”. (Kulcsár, 2007, 14. oldal). Amipedig a megbízhatóság elvét illeti, ennek az elv-nek a szem elõtt tartása ajánlható leginkább apolitikusoknak. „A túlságosan magas közter-hek gátolják a hatékony tevékenységeket, azésszerûtlen adóteher »pszichológiai« oldalrólaz adózási hajlandóság csökkentését idézhetielõ. (…) Jonathan Swift „adózási egyszeregy-nek” nevezte azt a jelenséget, amikor az adó-mértékek kétszeresére emelése már nem jár azadóbevételek megduplázódásával, sõt a bevételesetleg még vissza is eshet a túlzott adóterheléskövetkeztében.” (Galántainé, 2004, 21. oldal)

Ezért az adórendszernek mindenekelõttigazságosnak kell lennie. „A jogbeli igazságos-ságnak a rómaiak nem annyira a iustitia, hanemaz aequitas fogalommal fejezték ki a lényegét ésennek az aequitasnak kettõs értelmet tulajdoní-tottak. Az aequitas egyik jelentése – és ez az ál-talánosabb – az egyenlõség. (…) Mindazonáltalvan a latin aequitas fogalmomnak egy másodikértelme is, és nem véletlen, hogy éppen a jo-gásznép nyelve fejezi ki ezt a két fogalmatugyanezzel a szóval. Az aequitas méltányossá-got is jelent. (…) A társadalomnak éppen a szo-lidaritás rendjén törõdnie kell a gyengébbekkel,a jog elsõsorban ezek védelmét szolgálja. A jogeszközeivel kell törekedni arra – mondja a Ma-gyar Köztársaság Alkotmányának 70/A szaka-szának 2. fordulata –, hogy az emberek közötthibájukon kívül fennálló esélyegyenlõtlenségeta jog rendjén megpróbáljuk csökkenteni, vagyegyensúlyba hozni.” (Zlinszky, 1998, 60–61. ol-dal) Ez adóelméletileg „az ún. vertikális méltá-


160

nyosság (vertical equlity), amelynek értelmé-ben a nem egyenlõeket különbözõképpen kelladóztatni, például a magasabb jövedelmûeknek– az újraelosztó hatás kívánatos mértékénekmegfelelõen – több adót kell fizetniük.”(Galántainé, 2004, 20. oldal) Ne feledjük, azegyenlõség és a méltányosság csak együtt teszia teljes igazságot!

A jogbeli igazságosság mellett a közgaz-dászok valamiféle optimumot keresnek, amely-nek kritériuma nem biztos, hogy egybeesik apolitikusok elképzeléseivel. Mindannyian vá-lasztópolgárok vagyunk, akik végsõ soron arraa politikai erõre szavaznak, amelytõl helyzetükoptimalizálását remélik. Tudják ezt a politiku-sok is, akik ezért a „jó adórendszert” – leg-alábbis a választási ígéretek megtételekor – úgyalakítgatják, hogy természetes választóbázisuk-nak minél jobban kedvezzenek.

* * *Mind a négy behatóbban vizsgált mûvet magasfokú igényesség jellemzi. A két adótani könyv –(Galántainé, 2004) és (Herich, 2007) – hasonlófelépítésén nem csodálkozhatunk, hiszen hason-ló szándék vezette a két szerzõt. Mielõtt rátér-nének az államháztartás bevételi oldalára (adók,illetékek, járulékok), pontosan definiálják azadótanhoz szükséges terminus technicusokat,bevezetik az olvasót az adózással összefüggõalapfogalmakba, az adóztatás alapelveibe, azadózás rendjébe stb. Galántainé könyvének nagyelõnye a közérthetõ, világos stílus, valamint amegértést lemérõ, minden fejezet végén megta-lálható úgynevezett Kérdések. Herich Adótanaugyanakkor rendkívül plasztikusan rajzoljaelénk az adók sokszor bonyolult struktúráját.Segítséget nyújt az adótervezésben, világossá te-szi, hogy az adószabályok részletes és pontos is-merete éppoly fontos a vállalati tevékenységoptimalizációs tervezésében, mint a termelésirá-nyítás logisztikai menete. Emiatt a könyv méltánnépszerû a gyakorlati szakemberek között is.

Az adózás nagy kézikönyve (Szakács, 2007)mindkét adótani mûvet szerencsésen egészíti

ki. Joggal kapta a „magnus” jelzõt, mivel a 32„elvonásfajta” mellett még a 2003. évi XCII.törvény az adózás rendjérõl (a továbbiakban:Art.) is helyet kapott benne. Nagyon hasznos,hogy a szerzõ minden adónemhez és adó mód-ján viselkedõ egyéb bevételhez fejezetenkénthozzáveszi az Art. vonatkozó részeit. De ezentúlmenõen a 2000. évi C. törvény a számvitelrõlkapcsolódásait is bemutatja, hiszen minden fe-jezet tartalmazza az elvonásnem fõkönyvikönyvelésének fontosabb tételeit. Így a számvi-tellel küzdõ diákok mellett nélkülözhetetlenazok számára is, akik nap mint nap pénzügyiszolgáltatást végeznek, de fárasztja õket, „hogyegy jogszabály olvasásakor hol elõre, hol hátrakell lapozni, amíg egy konkrét szabályösszeáll…” (9. oldal). A könyv felépítése ha-sonlít az elektronikus CompLex Jogtárhoz, dea bibliapapíron való olvasás élménye és a jogal-kotói/adóhatósági értelmezések sallangmentescitálása felülmúlja azt. Rendkívül hasznos az is,hogy Szakács Imre minden adónemnél jelezte,ha év közbeni módosítás lép hatályba, illetve ki-egészül a mû egy „bevallási naptárral”, így akönyv a gyakorló szakemberek bibliája. A „tip-pek” hozzáfûzése a joganyaghoz sikamlós terü-let: a jog határain belül adódó kiskapukra hívjafel a figyelmet. Végsõ soron ez is az adóterhekoptimalizálását szolgálja, figyelembe véve, hogyaz adóalanyok milyen mikrogazdasági célfügg-vényeket tûznek maguk elé.

Végül, de nem utolsó sorban méltatnunk kellazt a vállalkozást, amelynek eredményekéntmegszületett az a mû (Véghelyi, 2004), amely –a másik három szakkönyvvel szemben – látszó-lag a legkisebb szeletét dolgozta fel az általunktaglalt területnek. Itt egyetlen adónem, az áfakerült górcsõ alá, de úgy, hogy a szerzõ európaikontextusba helyezi azt. A könyv a forgalmiadózás harmonizálását jelentõ legfontosabbjogforrást, a 77/388/EGK számú ügyet (közis-mertebb nevén a hatodik irányelvet) elemzi se-bészi precizitással úgy, hogy közben számosfontos jogesetet mutat be. Kétségtelen, hogy az


161

anyagi és eljárási szabályok ismerete nélkülöz-hetetlen az adózás bonyolult világában, de agyakorló szakemberek és a pénzügyi jog ezenterületével csak most ismerkedõ hallgatók jog-értelmezését könnyíti meg az Európai Bíróságforgalmi adózással kapcsolatos gyakorlatátszinte teljességében felölelõ esetjognak a be-mutatása. Konkrétabban fogalmazva olyan, acsatlakozást követõen ma már „mindennapi”ügyletek kerülnek bemutatásra, amelyek mégissok fejtörést okozhatnak. Példának okáért agazdasági életben gyakran elõfordul olyan hely-zet, amikor a termék nem közvetlenül jut el avevõhöz, hanem közbeiktatott személyen ke-resztül. Ez az ügylet, bár háromszereplõs, nemfeltétlenül minõsül háromszögügyletnek. A há-romszögügylet megértéséhez és típusainak be-mutatásához bõséges arzenált sorakoztat fel aszerzõ. S akkor még nem is említettük a soro-zat- vagy láncügyletek egyik jellemzõ esetét, anégyszögügyletnek is nevezett tranzakció-sorozatot. De nincs szükség feltétlenül több-szereplõs ügyletre ahhoz, hogy kezünkbe ve-

gyük a könyvet. Ma már éppúgy a minden-napok része az elektronikus számla továbbítá-sa, mint a közösségen belüli árufuvarozás vagyaz ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások, s ak-kor még csak néhány konkrétumot említet-tünk. A mû elméleti jelentõségét fokozza amellékletben közreadott lista a hatodik irányelvegyes rendelkezéseit érintõ bírósági esetekrõl,ezért úgy gondoljuk, hogy a jogszabály-alkal-mazók szélesebb körén belül a könyv elsõdle-ges célcsoportjának a jogászképzésben résztvevõ hallgatóknak kell lenniük.

Látható, hogy az adózás – amelyet mindnyá-jan teherként élünk meg – milyen sokszínû ar-cát mutatja az elemzõnek. Óriási a választék azadóval foglalkozó publikációkban. Mindenkép-pen szerencsés, ha az ember olyan köny-vet/könyveket vesz a kezébe, amelyek túlmu-tatnak a közlöny száraz szövegén, amelyekbõlmagyarázatot kapunk a jogalkotói szándékra, samelyek rámutatnak az adórendszer és adóne-mek evolúciójára, netán rávilágítanak az össze-függésekre más területekkel.

1 Az EU 25-ök mintegy 60 százalékában alacsonyabb az áfa normális kulcsa, mint hazánkban. (Véghelyi, 2004,272. oldal)

2 Treaty Establishing the European Community, Article 94.

3 Han Fei-ce legista, Kr. sz. X. század – Kína

ERÕS A. – IVICZ M. (2006): Egykulcsos adórend-szer, IAS, 1–2. szám

GALÁNTAINÉ MÁTÉ ZS. (2004): Adó(rendszer)tan:EU-konform magyar adók, Aula, Budapest

HERICH GY. DR. (2007): Adótan, Penta Unió, Pécs

KATONA K. (2006): A magyarországi tõkeimportotbefolyásoló tényezõk újraértelmezése, KözgazdaságiSzemle, 11. szám

KULCSÁR K. (2007): Kína a világpolitikában, Akadé-miai Kiadó, Budapest

SZAKÁCS I. DR. (2007): Az adózás nagy kézikönyve,CompLex, Budapest

VÉGHELYI M. (2004): Az Európai Unió jogalkalma-zása a forgalmi adózás területén, KJK-KERSZÖV,Budapest

ZLINSZKY J. (1998): Keresztény erkölcs és jogászietika, Szent István Társulat, Budapest

JEGYZETEK

IRODALOM


162

LLosoncz Miklós a hazai európai integrációs szak-irodalom megkerülhetetlen tekintélye. Tudomá-nyos kutatóként, egyetemi oktatóként és köz-íróként folyamatosan vizsgálja Magyarországfelzárkózási folyamatát az európai és a világgaz-daság fõ áramlataihoz. Publikációi sorában meg-találhatók mind a gazdaság reál- és monetáris fo-lyamatainak alakulását, mind a gazdaságpolitikamozgásterét elemzõ tanulmányok, szakmai fó-rumokhoz és a szélesebb közvéleményhez szólónépszerûsítõ írások. Az aktuális helyzet indítta-tására született írások mellett ezért különös fi-gyelmet érdemel, ha szerzõjük idõrõl-idõre ösz-szefoglaló kötetbe rendezi gondolatait. A leg-utóbb megjelent Európai uniós kihívások és ma-gyar válaszok, Az EU-csatlakozás várható hatá-sai Magyarország nemzetközi versenyképessé-gére címû kötet 2004. évi megjelenését követõenalig 3 évvel már a csatlakozás elsõ tapasztalatait sa várható kilátásokat taglaló írás kerülhet az ér-deklõdõ olvasó kezébe. A mû a szerzõ korábbi

hasonló tárgyú összefoglaló jellegû írásainak so-rába illeszkedik. Közvetlenül a legutóbbi könyv-ben „felvetett kérdéseket folytatja egyrészt másnézõpontokból, mondanivalóját a gazdaságpoli-tika köré csoportosítva, másrészt feldolgozza azazóta eltelt újabb fejleményeket.” (10. oldal)Ezen kívül hasznos olvasmányként kíván szol-gálni nemcsak a közgazdasági tanulmányokatfolytató egyetemi és fõiskolai hallgatóságnak,hanem az Európai Unió felépítésérõl és mûkö-désérõl már elméleti ismereteket és gyakorlatitapasztalatokat szerzett államigazgatási és üzletiszakembereknek is. A könyv tehát tankönyv éskézikönyv is egyben, amely a makrogazdaságikérdések iránt érdeklõdõk számára közvetlenülhasznosítható ismereteket tartalmaz, míg az üz-leti élet szereplõi „a gazdaságpolitikai mozgástérés a különféle gazdaságpolitikai intézkedésekvárható hatásainak értékelése révén profitálhat-nak a könyvbõl”, s „a szerzõ reményei szerint akötetben közölt ismeretek közvetve hozzájárul-

„Kijózanító leckék az EU-fóriáról”

Losoncz Miklós

A magyar EU-tagság gazdaságpolitikai kihívásai

TRI-MESTER KIADÓ, TATABÁNYA, 2007


163

hatnak mindennapi munkájuk színvonalának ja-vításához.” (10. oldal)

A kötet 4 fõ fejezetre tagolja mondanivalóját. A logikailag szoros kapcsolatban álló elsõ

két fejezet a versenyképesség és a gazdaságpoli-tika fogalmának értelmezésével kezdõdik, majda közösségi és a tagállami gazdaságpolitikai cél-kitûzéseket, ezen belül Magyarország mozgáste-rét és hazánk érdekérvényesítési lehetõségeitelemzi. Arra a következtetésre jut, hogy az Eu-rópai Unió jelenlegi – a lisszaboni stratégiábanmegfogalmazott – 28 fõ célt és 120 másodlagoscélkitûzést megfogalmazó célrendszere egyrészttúldimenzionált, másrészt részben belsõ ellent-mondásokkal terhelt, hiszen a versenyképességés a foglalkoztatás egyidejû növelése, valamint atársadalmi kohézió erõsítése sem a közösségi ál-dozatvállalás, sem a célok érvényesítésének me-chanizmusa által nincs kellõen alátámasztva. A lisszaboni stratégia sikere ugyanakkor a tagál-lami gazdaságpolitikák sikerességének a függvé-nye, s így hazánk számára elengedhetetlen az eh-hez illeszkedõ gazdaságpolitikai stratégia kiala-kítása és követése. A magyar célok megfogalma-zásakor a közösségi célokhoz képest szûkebb,koncentráltabb célrendszer kiválasztása indo-kolt. A fenntarthatóság követelményét ki kellegészíteni „a kis nemzetgazdasági dimenziókbólés nagyfokú világgazdasági nyitottságból adódóexportorientációval. A fenntartható növekedés-nek ezért Magyarországon beruházás- és ex-portvezéreltnek kell lennie.” (65. oldal) A cél-rendszer meghatározó fogalma a nemzetköziversenyképesség, de szervezeti innovációra isszükség van. A tervgazdaság intézményrendsze-rének indokolt felszámolása mellett a gazdaság-irányítás elhanyagolta a makrogazdasági tervezéspiacgazdaságban is létjogosult stratégiai tervezé-si mûhelyeinek megõrzését, ezért az operatív ér-dekérvényesítéssel foglalkozó államigazgatásikeretek között történik a gazdaságfejlesztésstratégiáinak kidolgozása. Javasolja a kormány-zati kereteken belüli független stratégiai cent-rum felállítását a hosszú távú társadalmi-gazda-

sági folyamatokra vonatkozó interdiszciplináriselemzések elvégzésére, a nemzetgazdasági prog-nózisok készítésére, a kormányzati gazdaságpo-litikai döntések egyeztetésében való részvételre,mivel „a túlcentralizált államigazgatás nem képesegységes stratégia végrehajtására, sõt egyre job-ban veszélyezteti a magyar gazdaság versenyké-pességét.” (46. oldal)1 A stratégiai központ felál-lítása nem tekinthetõ eretnek gondolatnak, külö-nösen annak a ténynek a fényében, hogy „egyesszakértõk régóta hiányolják egy, a közös cselek-vést elõsegítõ Európai Tervezési Központ felállí-tását, amely az összeurópai átfogó gazdasági-tár-sadalmi együttmûködés, dinamizálódás, valamintaz USA-hoz és a fejlõdõ országokhoz fûzõdõ vi-szony stratégiai céljait, eszközeit, lehetõségeithatározná meg és koordinálná.” (42. oldal)2

A kötet gerincét alkotó három fejezetbena szerzõ a gazdaságpolitika néhány kevésbé lát-ványos, elhanyagolt részterületével, illetveegyes, meghatározó szerepet játszó szeleteivel,nevezetesen a szervezeti és szektorális politiká-val, a K+F-politikával, valamint a bérpolitiká-val, a külgazdasági politikával és a befektetésipolitikával foglalkozik.

A szervezeti és szektorális politika területénexportképességünk szempontjából meghatáro-zó, a nemzetközi munkamegosztásba történõbekapcsolódás hajtóerejét képezõ nagyvállalatiszektor jelentõségét hangsúlyozza, amely tá-mogatás és preferálás nélkül mûködhet, mind-össze az átláthatóságot és kiszámíthatóságotigényli a gazdasági és jogi környezetben. Emel-lett a kis- és közepes vállalati szektor foglal-koztatási szerepét emeli ki, amely a beszállítóiklaszterek szerepének erõsítésével képes lehet amagyar gazdaság követõ jellegét oldani, illetve akövetési távolságot csökkenteni. Ehhez szük-séges a támogatáspolitika mozgásterének ki-használása, valamint a munkaadói járulékokcsökkentése, illetve a politikai és népszerûségiszempontok alapján történõ – versenyképessé-get erodáló és szürkegazdaságot erõsítõ – mini-málbér-meghatározás eltörlése.


164

A K+F-politikát érintõ érdekes javaslat a kö-zösségi K+F-programokban való részvétel koc-kázatát mérséklõ állami támogatás, amely hoz-zájárulást nyújtana a pályázatok elkészítéséhezkapcsolódó költségekhez a tõkehiányos magyarvállalatoknak és intézményeknek, és összegétéppen a támogatást elnyerõknek kellene vissza-fizetniük. (102. oldal) Ez a lehetõség valóbanösztönözhetné a visszautasítás kockázata miattnem pályázókat, de feltehetõleg megmozgatná apályázati üzletek körül forgolódó „vállalkozók”széles tömegének fantáziáját is. Feltétel nélkültámogatható azonban a nagy számú külföldi tu-lajdonú vállalkozás K+F-részlegeinek Magyar-országra telepítését ösztönzõ javaslat, amelytõljelentõs szinergikus és tovagyûrûzõ hatásokvárhatók, vagy az innovációs és technológiaihídképzõ intézmények létrehozásának és fenn-tartásának állami támogatásának ötlete, amely aközösségi támogatáspolitika elõírásaihoz talán alegjobban illeszkedõ területet jelenti.

A bérfelzárkóztatás rövid távú hajszolása he-lyett a szerzõ a nemzetközi versenyképességszempontjainak alárendelt bérpolitikára hívjafel a figyelmet – ez megvalósíthatatlannak tû-nik a kormány és ellenzék hosszú távú kon-szenzusa nélkül. A megalapozatlan bérkövete-léseket politikai szempontok által nem generá-ló egyetértés egyébként a munkavállalók érde-keivel összhangban lévõ foglalkoztatáspolitikaszempontjából is eredményesebb lehet, mint amunkaerõpiacon állandósuló konfrontáció aszociális partnerek között.

A külgazdasági politika terén a szerzõ kiemeliazt a tényt, hogy „a kivitel több mint 80 százalé-kát külföldi részesedésû vállalatok adják. E válla-latok nagy része esetében az üzleti stratégiára vo-natkozó döntéseket nem Magyarországon hoz-zák, a döntésekben a magyar gazdaságpolitikátólfüggetlen tényezõk sora játszik szerepet.” (114.oldal) Az egységes belsõ piac következtében azEU-csatlakozást megelõzõ idõszakhoz képest akorábbi külgazdasági megfontolások nagy részebelsõ piaci mechanizmusok hatása alá került, míg

a Közösségen kívüli külgazdasági feltételek alakí-tása közösségi szinten zajlik. Ez természetesen amagyar piac sebezhetõségét csökkentette, s aKözösségen kívüli partnerekkel a magyar tárgya-lási alkuerõt felértékelte, ami kedvezõen befolyá-solja a külsõ piacokra történõ bejutás feltétel-rendszerét, a magyar gazdaság versenyképessé-gét. Az így kialakuló elõnyösebb befek-tetésösztönzõ feltételekre támaszkodva Magyar-ország megcélozhatja a Balkán, tágabb értelem-ben a közel-kelet országai felé irányuló földrajziés technológiai közvetítõ központi szerepkört,amelynek megszerzéséért a kelet-közép-európairégió egyéb országaival áll versenyben.

A nemzetközi versenyképesség elemeinek fel-tárása keretében a kötet kiemelten foglalkozik akülföldi mûködõtõke-befektetéseket meghatá-rozó tényezõkkel a külföldi befektetõk szemszö-gébõl. A módosított jelenérték (adjusted presentvalue) formula alapján a beruházás összege és azebbõl származó jövedelemáramlások (cash flow)diszkontált értéke mellett számba veszi a befek-tetéssel kapcsolatos pénzügyi kockázatokbóleredõ pénzügyi hatás diszkontált értékeit is, s en-nek alapján értékeli a befektetõk fejlesztésselkapcsolatos döntéseit. Megállapítja, hogy a kö-zösségi kereskedelempolitikai szabályozások ésaz egységes belsõ piac miatt versenyelõnyökrenemigen lehet szert tenni a tagállamok körében.A munkabérekre vonatkozó költségterhek Ma-gyarországon kiemelkedõen magasak, ami a ver-senyhelyzetet nem fokozza, a jelenlegi rövid távúgazdaságpolitikai intézkedések hatása pedig in-kább rontja az amúgy sem kedvezõ helyzetet.Versenyképességünket leginkább a közvetlenkörnyezetünkben lévõ országokkal kialakultadóversenyhez történõ alkalmazkodás jelentheti,bár a közösségi szabályozás ezen a területen kor-látozó jellegû. Mozgástér a regionális fejlesztésikülönbségek leépítésére irányuló támogatásokmegszerzésében, illetve a decentralizált (önkor-mányzati) támogatásokban lehet.

A kötet befejezõ részét a szerzõ a pénzügyipolitikának szentelte. Kétségtelen, hogy napja-


165

ink lehangoló gazdaságpolitikai aktualitásai kö-zepette ez a tematika számíthat a legnagyobb ér-deklõdésre, ugyanakkor a könyv fejezeteineksorrendje is azt a vitathatatlan tényt erõsíti meg,hogy hazánk pénzügyi kilátásait legerõteljeseb-ben a vállalkozási szférában zajló alkalmazkodá-si folyamatok eredménye befolyásolja, s a reálfo-lyamatok eredõjeként létrejött felzárkózás hatá-rozza meg a költségvetési és monetáris konver-gencia ütemét is. Magyarország mozgásterét aStabilitási és Növekedési Paktum jelöli ki, amely– a költségvetési politika tagállami hatáskörbenmaradása dacára – igencsak megkérdõjelezi azeuróövezeten kívüli tagállamok fiskális autonó-miáját is. Bár az egyezmény célszerûségét és je-lenlegi szigorát több oldalról is támadják, elmé-leti alapjait vitatják, gyakorlati konzekvenciáitpedig éppen a bevezetéséhez ragaszkodó befo-lyásos tagállamok pillanatnyi érdekeinek megfe-lelõen alakítgatják, a rendszer alapjainak módo-sítása a jelenlegi közösségi szerzõdéses keretfennmaradása esetén valószínûtlennek tûnik,ezért hazánk számára adottságnak tekinthetõ. A szerzõ óv annak a gazdasági növekedésre gya-korolt beláthatatlan következményeitõl, hogy aszûkülõ gazdaságpolitikai mozgástér és a költ-ségvetési szerkezeti reformok elmaradása miatta Gazdasági és Monetáris Unióhoz való csatla-kozás érdekében a közszféra beruházásainakvisszafogásával érjük el a maastrichti szerzõdés-ben elõírt költségvetési konvergenciakövetelmé-nyeket. Elengedhetetlennek tartja a politikaipártok közötti konszenzus létrejöttét a Gazda-sági és Monetáris Unióhoz való csatlakozásról,valamint a kívánatos forintárfolyamokról, bár el-ismeri, hogy a „jelenlegi feszült, konfrontációraépülõ belpolitikai légkör nem kedvez a konszen-zuskeresésnek, ez azonban rövid idõn belülmegváltoztatható.” (217. oldal)

A nemzeti monetáris politika önállóságánakmegtartása az egyik döntõ érv azok szemében,akik az euróövezetbe történõ belépésünket nemkívánják siettetni. A szerzõ a jelenlegi monetáriskörnyezet elemzésével, ellentmondásai követ-

kezményeinek feltárásával arra hívja fel a figyel-met, hogy a nemzeti monetáris politika önállósá-ga már ma is korlátozott. Ezek között megemlí-ti, hogy a kamatláb-konvergencia megvalósításá-val lakossági megtakarítások kritikus szintrecsökkentek, s a lakossági szféra túlzott eladóso-dásának folyamatát tovább fûti a háztartások cse-kély mértékû kamatérzékenysége, amely irreáli-san magas kamatterhek ellenére sem képes racio-nális hitelfelvételi szokásokat kikényszeríteni.Az euró spontán elterjedése, az „euróizáció”szintén a monetáris politika hatékonyságát mér-sékli. A lakossági devizahitel-felvételnek az árfo-lyamkockázatokra fittyet hányó általános elter-jedtsége, a vállalkozások devizahiteleinek 70 szá-zalékos részaránya arra inti a monetáris politikát,hogy nélkülözhetetlenségének tudata ne hatal-masodjon el túlzottan rajta. „Végsõ soron tech-nikai szempontból azzal a lehetõséggel is lehetszámolni, hogy az euró elterjedése elér egy olyankritikus tömeget, amelynek alapján a Gazdaságiés Monetáris Unióhoz való csatlakozás nélkül isspontán módon gyakorlatilag bevezetésre kerül.”(138. oldal)3 Az árstabilitásra törekvõ restriktívmonetáris gazdaságpolitika paradox módon hataz államháztartási hiány alakulására is, hiszen amagas kamatlábak az államháztartás kamatterhe-it növelik, s így az államadósság magas szintjénekfenntartását, illetve növekedését eredményezik.A monetáris és a költségvetési politika kölcsönösfüggésébõl azonban a Magyar Nemzeti Bank és aPénzügyminisztérium közötti kooperatív straté-gia kényszere vezethetõ le. Bár ez a megállapítása jövõre nézve bizakodással töltheti el az olvasót,„az utóbbi évek fejleményei arra engednek kö-vetkeztetni, hogy az MNB, illetve a kormány,pontosabban a fiskális politikáért felelõs Pénz-ügyminisztérium nem a másik fél együttmûkö-dési szándékából indult ki, hanem mindkét félazt feltételezte, hogy a másik félnek az õ céljátnem támogató döntései mellett kell saját célkitû-zéseit megvalósítania.” (248. oldal)4 Ennek a tor-zsalkodásnak áldatlan következményei az olvasószeme elõtt épp napjainkban teljesednek ki.


166

Az utóbbi két évtized közgazdasági gondolko-dásában meghatározó szerepet játszott az európaiintegrációs folyamatra történõ felkészülés. Enneka folyamatnak kísérõ jelensége volt az európai in-tegrációs ismeretek széles körben folytatott ter-jesztése. Megszámlálhatatlan könyv, kiadvány, fo-lyóirat, tanulmány és újságcikk foglalkozott azEurópai Unió mûködésével, Magyarország csat-lakozási esélyeivel. A publikációk jelentõs része aszakmai és civil közvélemény információs igénye-it elégítette ki, s így egy fél évszázados elzártságkövetkezményeként elõállt ismerethiány felszá-molásával történelmi küldetést teljesített. Az ez-redfordulóig a tényközléssel általában együtt jártaz európai integrációban való részvétel iránti vá-gyakozás, a sokszor kritikátlan lelkendezés is. Acsatlakozás reális közelségbe történõ kerülése mi-att az új évezred elsõ éveiben már hangot kapottaz elõnyök és hátrányok reális mérlegelése, az újtípusú versenyben történõ helytállás kockázatátólvaló félelem is. Az Európai Unió tagjává vált Ma-gyarországon pedig az európai integráció tényé-nek és kihívásának felismerése, az alkalmazkodástörténelmi kényszerének elfogadása, a tagsággalkapcsolatos illúziókkal történõ leszámolás azegyedüli járható út. Losoncz Miklós könyve eb-bõl a szempontból is példamutató: a reálgazdaság,a költségvetési és monetáris szféra tárgyilagos,higgadt elemzésével, ajánlásainak kiegyensúlyo-zottságával kijózanító hatást gyakorol olvasóinakesetleges, megalapozatlan várakozásokkal terhelteurópai eufóriájára.

A kötet egyik legfontosabb üzenete, hogy asikeres felzárkózás nem lehetséges a politikai és

társadalmi legitimáció és széles körû társadalmitámogatottság nélkül. „Ennek létrehozása el-képzelhetetlen anélkül, hogy konszenzus jöjjönlétre a fõbb politikai pártok és gazdasági szerep-lõk (a kormány, a munkavállalók és a munka-adók, illetve érdek-képviseleti szerveik) közötta fejlesztésstratégia és a gazdaságpolitika hosszútávú prioritásairól, elveirõl és célkitûzéseirõl.Az utóbbi évtizedek gazdaságtörténeti példáiarra utalnak, hogy demokratikus politikai rend-szerekben társadalmi konszenzus segítségévelteremthetõk meg a gazdasági felzárkózás (Íror-szág, Spanyolország) és a különféle rövid távúkiigazítási és hosszabb távú szerkezeti reform-programok (Svédország, Finnország) feltételei.A gazdasági stratégia fõ célkitûzéseirõl és alap-elveirõl a gazdasági szereplõk között kialakítottkonszenzus helyettesíti a diktatórikus rendsze-rekben a felzárkózás szolgálatába állított erõ-szak-mechanizmusokat.” (66–67. oldal)

A recenzens a szerzõ gondolataihoz csakannyit tehet hozzá: a felsorolt – korábban Euró-pa hátsó udvarához tartozott – országok pozitívpéldája is kijózanodásra inti az önös érdekeikfoglyává vált (gazdaság)politikusi osztály tagjait,hogy nincs joguk az utóbbi két évtized társadal-mi erõfeszítéseit semmivé foszlatni, a felzárkó-zás esélyét a politikai küzdelmek oltárán újabbnemzedékekre feláldozni. Az út iránya LosonczMiklós könyvének józan számvetése alapján (is)felismerhetõ, az utazás folytatásához szükségte-len az EU-fória.

Zsugyel János

JEGYZETEK

1 A szerzõ itt Sárközy Tamás: Kiút az állami labirin-tusból cimû cikkére hivatkozik. Népszabadság, 2005.március 5., Hétvége, 4. oldal

2 Hivatkozással Kádár Béla: A gazdaságpolitikaikoordináció és a monetáris politika új dimenzióicímû cikkére, Európai Tükör, 2004, 1. szám, 22.oldal

3 Itt a szerzõ Kun János: Lopakodó euró. Az euró ma-gyarországi bevezetésének lehetõsége címû cikkérehivatkozik. Élet és Irodalom, 2006. július 28. 6. oldal

4 Hivatkozással Antal László: Hol volt, hol nem volt.Egyensúly, stabilitás a magyar gazdaságban az ezred-forduló után címû cikkére. Mozgó Világ, XXX.évfolyam, 8. szám, augusztus, 31. oldal

tartalom - állami számvevőszék · pdf fileherich györgy:...

Documents