T E H E T S É GXVIII. évfolyam 2010/1. szám

A Magyar Tehetséggondozó Társaság kiadványa

A tartalomból:

„A kutatások azonban arra mutatnak rá, hogy a tehetség kibontakozásában

jóval nagyobb szerepe van a gyakorlásnak, mint ahogy azt sokan vélik.”

(Dr. Tóth László: A tehetség kibontakozása)

„A gyermekben mocorgó energiát, kreativitást rosszaságnak látni: bűn.”

(Szák-Kocsis Kata: Hogyan segítettek tehetségem

kibontakoztatásában?)

„Mindez összegezve talán úgy fogalmazható, enyém a kitörés lehetősége.”

(Horváth László: Az Arany János Tehetséggondozó

Program egy végzős diák szemével)

„Világhírét alapvetően genetikusként szerezte, de személye megjeleníti a tehetséges

gyerekekért felelősséget érző, humánus pedagógust is.”(Balogh László:

Köszöntjük a 75 éves Czeizel Endre professzort)

Az Apáczai Csere János Tehetségkutató Komplex Természettudományi Tanulmányi Verseny pillanatképei

Tehetség 2 2010/1. szám

80 évesenhunyt el Kr. e. 347-ben Platón görög fi lozó-fus, a szervezett tehetséggondozás talán el-ső kigondolója. Az első volt, aki a tanulók oktatását három, egymástól elválasztható csoportban képzelte le. Ezzel a módszer-rel kívánta elkülöníteni a tehetséges diáko-kat, szavaival élve „az aranyat érő szívvel és értelemmel bíró embereket”. Számukra a legnívósabb képzést és nevelést kívánta biztosítani, hogy a legmagasabb szintű ál-lamirányítási feladatokat is el tudják majd látni az uralkodók mellett. A kiemelt szín-vonalú képzést azért tartotta elengedhe-tetlennek, mert álláspontja szerint enélkül még a legokosabb fi atal sem nőhet fel a rá váró államigazgatási feladatokhoz.

Az általa ideálisnak tartott három szin-tű közoktatás közös elemi iskolát, szelek-tív felvételű középiskolát és még szelek-tívebb állami egyetemet foglal magába. A tananyag is eltért volna a szinteknek megfelelően. Az elemiben irodalmat, ze-nét és állampolgári ismereteket; középfo-kon matematikát, mértant, csillagászatot és összhangzattant tanultak volna a diákok, kiegészítve katonai és polgári foglalkozá-sokra való felkészítéssel. Az 5 éves egye-temen már az önálló véleményalkotás is jelentős szerepet kapott, és akik jól teljesí-tettek, azokra még 15 év tanulás, gyakorlati képzés várt. Belőlük lettek volna az állam hivatalnokai, így különféle felügyelői posz-tokat tölthettek volna be, vagy rendőri, ka-tonai vezetői posztokat kaptak. A gyakor-lati élet vezetői mellett az elmélet vezetői is 15 éves képzés után fi lozófusokká vál-hattak volna Platón tervei szerint. Belőlük lehettek volna az ideális állam fi lozófus ki-rályai vagy király fi lozófusai.

Platón – szakítva az addigi gyakorlat-tal – a nők képzését is fontosnak tartotta. Még harci kiképzésben is részesíteni akar-ta a nőket. Tervei szerint a jó képességű nők ugyanolyan posztot tölthettek volna be, mint a férfi ak. A fi lozófi a mellett Platón nagyra értékelte a matematikát. Úgy vélte, ez az a tudomány, amely az értelmi erőkre a leginkább hat, élesíti az elmét, és leköti a fi gyelmet. Azonban a magasabb matemati-kában való jártasságot csak azoknak ítélte fontosnak, akikre a jövőben uralkodói fel-adat vár. Nekik alaposan el kellett mélyül-niük ebben a tudományban. Véleménye szerint erre csak azok a diákok alkalma-sak, akik összefüggéseket tudnak felfedez-ni a tananyag különféle területei között. Ha a diák az elméletben és a gyakorlatban bi-zonyította kiválóságát, akkor 30 éves korá-ra a tudományok fejedelme, vagyis fi lozó-fus lehetett.

Forrás: Tehetség-kalauz, Kossuth Egye -temi Kiadó, Debrecen, 1996.Fordította, összeállította, és szerkesztet-te: Dr. Tóth László

Magyar TehetséggondozóTársaságBalogh Lászlóelnök www.mateh.hu

Aktuális2010. február 10-én ülésezett a Magyar Tehet-séggondozó Társaság Elnöksége és Választ-mánya. A fő napirendi pont az MTT 2009. évi gazdálkodásáról szóló jelentés megtárgyalása volt. A Felügyelő Bizottság pozitív vélemé-nyével ezt az Elnökség és a Választmány is egyhangúlag elfogadta. Ezen túl mindkét fó-rum foglalkozott – a lapot megjelentető Apá-czai Kiadó kérésére – a Tehetség újság jövőjé-vel. A Választmány kialakította állá spontját, a részletekről a tárgyalások tovább folynak. Át-tekintettük az MTT Elnökségének munka-megosztását, valamint bizottságai nak műkö-dését az elmúlt választások óta. Ezt és az elnö-ki szóbeli tájékoztatót is egyhangúlag fogadta el mindkét fórum.

Az Elnökség jóváhagyta a 2010. évi konfe-renciák helyszínét és időpontját. Az MTT ha-gyományos évi Konferenciáját és Közgyűlé-sét Mezőkovácsházán a Csanád Vezér Általá-nos és Művészeti Alapiskola rendezésében tartjuk szeptember 24–25-én. A következő ECHA-Műhely Konferenciáját Székesfehér-várott rendezzük április 16–17-én az MTT Művészeti Szekciója vezetőjének, Berta Jó-zsefnek a koordinálásával: „Tehetséggondo-zás a művészetoktatásban” témakörben. (A részletes program és jelentkezési lap az MTT honlapján olvasható március elejétől: www.mateh.hu.) Itt is köszönetet mondunk a mádi Koroknay Dániel Általános Iskola veze-tésének, kiemelten Szepesi Józsefné igazgató asszonynak, valamint a település Önkor-mányzatának, kiemelten Galambos Imre pol-gármester úrnak a novemberben nagy sikerrel megren dezett, nemzetközi rangra emelt ECHA-Konferencia szervezéséért, lebonyolí-tásáért.

A Magyar Géniusz Programiroda 2010. március 27-én rendezi meg az I. Országos Tehetségnapot Budapesten, a Millenáris Teátrumban. Az egész napos rendezvényen Sólyom László köztársasági elnök úr rész-vételével ünnepi konferenciára és Tehet-ségfesztiválra kerül sor. (Részletek: www.tehetsegpont.hu)

December közepén jelent meg a Nemzeti Tehetségprogram keretében az Oktatásért Közalapítvány két pályázata: a kiírások az oktatásban, közelebbről a köz- és felsőokta-tásban működő tehetséggondozó műhelyek tevékenységének segítését tűzték ki célul. Ezen két pályázat benyújtási határideje 2010. január 25-e volt. Ugyanakkor a tervek szerint az OKA a közeljövőben újabb pályázatokat hirdet meg a tehetséggondozás segítésére, ja-vasoljuk fi gyelni ezeket a pályázati lehetősé-geket is.

A közelmúltban ketten is magas kitünte-tésben részesültek az MTT tagjai közül. Az oktatási és kulturális miniszter több évti-zedes kimagasló színvonalú, példaértékű te-hetséggondozó munkájáért, a törökszentmik-lósi tehetségmodell kidolgozásáért Arany Ka-tedra Emlékplakett kitüntetést adományozott Nagy Kálmánnak, a törökszentmiklósi Beth-len Gábor Református Általános Iskola nyu-galmazott igazgatójának. Pappné Gyulai Ka-talin, Debrecen város Polgármesteri Hivatala Oktatási Osztályának vezetője az Apáczai Ki-adó Szakértői és Szaktanácsadói Comenius-díja arany fokozatának kitüntetésében része-sült. Mindkét kitüntetettnek szívből gratulá-lunk, s további sikereket kívánunk a hazai te-hetséggondozás felvirágoztatásában.

Dr. Balogh László

Dékány Ágoston képzőművész gondolata a tehetségről

Tehetség 3 2010/1. szám

A tehetség kibontakozásaDr. Tóth László

Ma már egyetlen szakember sem fo-gadja el azt, hogy a tehetség kibon-takozása bizonyos tesztekben elért pontszám alap-

ján megjósolható. A tesztpontszámok ugyanis csak a mérés során talált állapo-tot tükrözik. Természetesen a tesztpont-számok is fontosak, hiszen adalékként

szolgálnak a tehetség azonosításához, de témánk szempontjából fontosabb, hogy a képességek idővel fejlődhetnek. Pedagógusok a megmondhatói annak, hogy egyes tanulók az iskolai évek alatt szokatlanul jó képességekről tesznek ta-núbizonyságot például a zene, matema-tika, természettudomány, számítástech-nika, írás vagy éppen valamilyen sportág területén. Sokan – észrevéve az e te-rületeken megnyilvánuló tehetséget –úgy vélik, hogy a specifi kus tehetség ve le született jellemző, vagyis adottság, ennél fogva magától ki fog bontakozni. A kutatások azonban arra mutatnak rá,

kor azonban a tanuló úgy is dönthet, hogy ezzel nem elégszik meg, tovább akarja fej-leszteni az adott területen mutatott képes-ségét.

Az ábra bal oldalán látható keretben három olyan ösztönzőt láthatunk, melyek a tehetsége kibontakoztatására késztetik a tanulót: (1) kedvét leli abban, amit csinál, (2) értékes dolognak tartja az addig kedv-telésből kialakított készségének továbbfej-lesztését, (3) külső támogatás. A kedvtelés-ből végzett tevékenység akkor állandósul, amikor egy feladat végrehajtása optimális élményt nyújt a számára, például el tud ját-szani egy nehezebb zongoraművet, és ez örömmel tölti el. A belső értékké válást az jelzi, amikor a tanuló azért akarja például a fogalmazási készségét tökéletesíteni, hogy jobban tudjon írni, nem pedig azért, hogy jobb érdemjegyet kapjon. A külső tá-mogatás a források hozzáférésének bizto-sítását, valamint a társas támogatást, mint például a tanár részéről való biztatást je-lenti.

A célirányos gyakorlás szerepeA tökéletesítés iránti vágy felébredése ter-mészetesen önmagában nem elég, e vágy realizálásához sok-sok órás célirányos gyakorlás szükséges. A célirányos gya-korlás olyan tevékenység, amelynek a fő célja, hogy a tanuló egyre magasabb szint-re fejlessze az adott területen meglévő ké-pességét. Nem célirányos a gyakorlás ak-kor, ha valaki például többet zongorázik. Célirányos gyakorlásról akkor beszélünk, ha a tanuló a megtanulandó zongorada-rab egy-egy elemét kigyakorolja, például készségszinten megtanulja az adott elem-nél alkalmazandó ujjrendet. Az ábra alján lévő négy szövegdoboz azt mutatja, hogy mit csinál a tanuló a célirányos gyakorlás során. Rengeteg órát tölt azzal, hogy fi no-mítsa a készségét. Ezen órák alatt a tanu-ló minden erejét arra összpontosítja, hogy a feladat azon elemeit, amiket még nem tud tökéletesen végrehajtani, a tökéletes-ségig csiszolja. Sok órát kell fordítani az

A tanuló egy számára új tevékenységbe kezd

A tanuló figyelemre méltó teljesítményt ér el

Felébred benne a tökéletesítés

iránti vágy

Sok-sok órát fordít célirányos

gyakorlásra

A tökéletesítés iránti vágy forrásai: 1. A tevékenység kedvelése 2. A kedvtelésb l történ tevékenység tökéletesítésének bels értékké válása 3. Küls támogatás

Órák a készség finomítására

Órák az önreflexióra

Órák a tanításra és a vissza-

jelzésre

Órák az obszervációs

tanulásra

A teljesítmény rutinszer vé,

automatikussá válik, nem n

tovább

hogy a tehetség kibontakozásában jóval nagyobb szerepe van a gyakorlásnak, mint ahogy azt sokan vélik.

Az 1. ábrán látható modell azt mutat-ja be, milyen szerepet játszik a tapasz-talat és a gyakorlás a tehetség kibonta-kozásában (O’Donnell, Reeve, Smith, 2009).

Amint az ábra tetején látható, az isko-lai tanterv a tanulótól új és új tevékeny-ségeket követel, például meg kell tanul-

ni a szépírást, az írásbeli szövegalkotást, a számítógéppel való munkát és így to-vább. Aki egy adott területen tehetséges, legtöbbször a többieknél hamarabb eljut egy olyan szintre, amire a tantervi követel-ményekhez viszonyítva azt lehet mondani, hogy „több mint elegendő”. Ezután a telje-sítménye rutinszerűvé válik, további javu-lást alig mutat, vagyis a tanulónak az adott területen való tehetsége megreked. Példá-ul a tanuló azt gondolja, hogy az írásának külalakja tetszetős, minek fektessen több energiát abba, hogy még szebben írjon. Az események ilyen módon való alakulá-sát az ábra szaggatott vonallal jelzi. Oly-

1. ábra. A tehetség kibontakozásában közreműködő tényezők

Tehetség 4 2010/1. szám

önmagára refl ektálásra is. Ezen „gondol-kodási idő” alatt a tanuló mentálisan szi-mulálja, hogy mit tehetne a technikája tökéletesítése érdekében. Mentálisan ösz-szehasonlítja az aktuális teljesítményét az ideális előadásmóddal, és megpróbálja ki-találni, hogyan hidalhatná át a kettő közöt-ti különbséget. A célirányos gyakorlásra fordított órák egy további részét a taní-tás és a visszajelzés adja. Ahhoz ugyanis, hogy valaki megtanulja, hogyan kivitelez-ze azt, amit jelenleg nem tud, egy hozzá-értő személy útmutatása és visszajelzése szükséges. Végül sok óra fordítódik arra, hogy a tanuló megfi gyeli a jól felkészült előadók teljesítményét. Ezen obszerváci-ós tanulás ideje alatt a tanulónak alkalma nyílik a művészi szintű előadás közvetlen megfi gyelésére, s az így szerzett új infor-máció útmutatást jelent a számára, hogy a gyakorlás során mire összpontosítson.

A fentieket Ericsson, Krampe és Tesch-Romer (1993) kutatási eredményeivel il-lusztráljuk. A szerzők amatőr és profi szin-ten zongorázókat hasonlítottak össze. Azt találták, hogy az amatőrök 16 éves korukig heti 3 órát gyakoroltak, míg a profi szin-ten zongorázók 8 éves korukig heti 5 órát, 14 éves korukig heti 12 órát, 18 éves ko-rukig heti 23 órát gyakoroltak. Joggal fel-tételezhető, hogy a gyakorlásra fordított rengeteg óra volt az, ami a tehetség kibon-takozását elősegítette.

Az erőfeszítés hasznaMiképpen megy végbe az, hogy a cél-irányos gyakorlás következtében olyan jelentős különbség jön létre adott tanu-ló és mások között, hogy a pedagógusok számára minden kétséget kizáróvá válik a tanuló tehetsége? A célirányos gyakorlás megváltoztatja a tanuló kognitív képessé-geit és testi működését. Például egy kezdő sakkozó felméri a fi gurák állását, mérlege-li öt-hat lehetséges lépés előnyeit, aztán ki-választja a legjobbnak tűnőt, és lép. Egy gyakorlott sakkozó viszont temérdek leját-szott sakkparti sémáját tartja fejben – kö-szönhetően a sok-sok órás célirányos gya-korlásnak. Így amikor ránéz a táblára, igen gyorsan felfedez 40–50 lehetőséget, érté-kelni tudja mindegyik következményét, kiválaszt 5-6 igazán jónak tűnő lépést,

majd ezeket újra értékeli, és a legjobbat lé-pi. Lényegében ugyanezen a történéssoron megy keresztül egy kezdő és egy tapasz-talt tanár, amikor arról kell dönteni, hogy a tanórán egy adott szituációban mi legyen a következő lépés.

A célirányos gyakorlás megváltoztatja a test működését is: a zongorázó egyén sa-játos izomműködési mintázatokat fejleszt ki, mint például ujjmenet előre és vissza, a futamok végrehajtásához szükséges gyors izommozgások, a billentyűk leütésének ereje vagy éppen puhasága, a lábizmok működésének átszervezése és így tovább. Ezen kognitív és testi eszközök kidolgozá-sa révén válik a tehetség kiválósággá.

Korai tehetség és kibontakozott te-hetségMint korábban említettük, az iskolába be-kerülő diákok különböző területeken elég-gé eltérő képességeket mutathatnak. Kinek a matematikához van jobb érzéke, kinek a zenéhez, kinek a fogalmazáshoz, kinek va-lamilyen sportághoz és így tovább. Még mielőtt hozzákezdenének a célirányos gya-korláshoz, a természetes tehetségük alap-ján már valószínűsíthető, hogy adott terü-leten igen magas teljesítményre lehetnek képesek. Ahogy azonban a célirányos gya-korlásra fordított órák száma növekszik, ez a tényező teszi egyre inkább bejósolható-vá a jövőbeni teljesítményt, a veleszületett érzék predikciós szerepe pedig csökken. Világos, hogy a veleszületett érzék önma-gában csak az alapot adja, a tehetség kibon-takozásához a célirányos gyakorláson ke-resztül vezet az út, ennek híján a tehetség nem lesz más, mint nem realizálódó ígéret. A tehetség kibontakozása végeredmény-ben három fázison megy keresztül. Az első fázisban a jó képességűnek született tanu-ló csak a szárnyait próbálgatja. Különö-sebb erőfeszítés nélkül is jól teljesít, olykor messze jobban, mint a többiek. Az adott te-rületen való jó teljesítményt játéknak fog-ja fel, különösebb biztatásra, motiválásra nincs szüksége. Van, aki verseket ír, mert ez szórakoztatja, mást örömmel tölt el, hogy mindenkinél távolabbra tud ugrani és így tovább. A második fázisba a tanuló ak-kor lép be, amikor azt a képességét, amiben jó, tökéletesíteni akarja, és ehhez felvállal-

ja a célirányos gyakorlást. A célirányos gyakorlás intenzív koncentrálást, komoly erőfeszítést, motivációt, és számos dolog-ról való lemondást igényel, ami probléma lehet. Cserébe viszont a tanuló folyama-tosan tapasztalja, hogy a képessége mind erőteljesebben fejlődik. A harmadik fázis-ba az egyén akkor lép át, amikor úgy dönt, hogy lehorgonyoz az adott területnél, elkö-telezi magát mellette. A célirányos gyakor-lás folytatódik, de ezt már az elköteleződés vezérli. E fázisokon keresztül válik a tehet-séget mutató gyermekből olyan felnőtt, aki kiváló mestere az általa művelt területnek.

Az előbbiekben felvázolt fejlődésme-net egyúttal a pedagógusok szerepére is rávilágít. Az első fázisban nem igazán fej-lesztő munkára van szükség, mint inkább a tehetségre való felfi gyelésre, a tehetség azonosítására, iránymutatásra s arra bizta-tásra, hogy a tanuló ne elégedjen meg az-zal, amire játszva képes, hanem kezdjen intenzív gyakorlásba. Az igazi fejlesztés a második fázisban veszi kezdetét, hiszen a célirányos gyakorláshoz extra és folya-matos oktatásra, visszajelzésre, motiválás-ra, kitartásra, buzdításra, versenyekre való felkészítésre, eszközök biztosítására, to-vábbá a szülők partnerségének megnyeré-sére van szükség, hogy a tanuló mindenfé-le vonatkozásban megkapja mindazt, ami a tehetsége kifutásához szükséges.

Összességében az mondható, hogy a tehetség realizálása nem csupán veleszü-letett hajlam, érzék kérdése, sokkal inkább azon múlik, hogy ez a jellemző mennyi-re párosul kitartó célirányos gyakorlással, a képesség tökéletesítésére való motivált-sággal és bátorítással.

Felhasznált irodalomERICSSON, K. A., KRAMPE, R. T., TESCH-

ROMER, C. (1993): The role of deliberate practice in the acquisition of expert performance. Psychological Review, 100, 363–406.

O’DONNELL, A. M., REEVE, J., SMITH, J. K. (2009): Educational psychology. New York: John Wiley & Sons.

A szerző egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Pedagógiai-Pszichológiai Tan-székének vezetője.

Tehetség 5 2010/1. szám

Hogyan segítettek tehetségem kibontakoztatásában? Szák-Kocsis Kata

– Azért kerestelek meg húsz év után, hogy emlékezzünk szakmunkástanuló éve idre. – Szívesen gondolok azokra az évekre, mert egy életre megváltoztattak engem.– Hogy kerültél a kereskedelmi és ven-déglátó-ipari szakmunkásképzőbe?– Rossz volt a bizonyítványom a 8. osz-tályban, a magatartásommal is baj volt. Hiába jelentkeztem volna anyukám kí-vánsága szerint gimnáziumba, nem vet-tek volna fel. – Kívülről szemlélve magadat próbálj beszámolni a zűrös évekről.– Az alsó tagozatban minden rendben volt, jeles voltam. A tanító néni tudta, hogy miként kell a szeszélyes megnyi-latkozásaimat kezelni. A felsőben már nem volt meghitt a viszony diákok és pedagógusok között. Ettől dacos lettem, visszautasító. Egyre türelmetlenebbek lettek hozzám a felnőttek, és én még ke-zelhetetlenebbé váltam, a tanárok réme lettem. Azóta is töprengek azon, hogy nem akadt, aki megérezte volna, hogy velem csak meg kellene beszélni a dol-gokat. – A középiskolában sem próbáltál újat kezdeni? – Próbáltam, mert sajnáltam édesanyá-mat, aki kétségbe volt esve miattam. – Mennyi ideig voltál jó kislány?– Igazán jó kislány egy percig sem, csak viszonylag elfogadható, nem túlzottan kirívó viselkedésű. Mindig utáltam az egyhangú, sablonos dolgokat. Az iskola unalmas hely volt számomra. Úgy érez-

tem magam a tanteremben, mint egy ün-neplőbe öltözött gyermek a pocsolyá-ban. Vészjeleket adtam le, de a felnőttek rendre félreértették a megnyilvánulásai-mat. A tanárok szemében az elutasítást láttam, hogy nem értenek, nem fogad-nak el. – Mit éreztél, gondoltál akkor anyukád iránt? – Szánalmat, dühöt. Úgy érzékeltem, hogy neki azért kellemetlen az egész, mert megszólják őt a gyereke miatt. Te-hát nem én vagyok a fontos. Valamikor nagyon sokat biztatott, álmodozott ve-lem a jövőmmel kapcsolatban. Ahogy jelentkeztek a gondok, a tanárokkal azo-nosult. Sosem tette fel a kérdést, hogy miért vagyok olyan nyugtalan. Csak a tanárok elvárásait szajkózta. – Mi jelentette a mélypontot számodra ebben az időben?– Bejutottam az „Édes anyanyelvünk” szép kiejtési verseny országos döntőjé-be. Vonattal utaztunk a színhelyre. Ket-ten voltunk a magyartanárnővel egy ku-péban és ő beszélgetni kezdett velem. Közölte, hogy neki köszönhetem ezt a lógós napot, mert az osztályfőnök nem akart elengedni, a sok igazolatlan mu-lasztásom miatt. Most akkor legyek há-lás magának? – kérdeztem hirtelen. – Hogyan reagált erre a szemtelen mon-datra?– Az volt a tartalma, hogy igazat ad a pedagógusoknak, akik nehezen viselik aszociális viselkedésemet. A szülők is panaszkodnak, hogy rosszra csábítom

a gyerekeiket. Egy démon vagyok, aki után mennek a gyenge akaratú lánykák. Úgy felhúztam magam, hogy a követ-kező megállónál leszálltam a vonatról. A tanárnő rendőrökkel kerestetett. Óri-ási botrány volt, kétségbeejtő helyzetbe kerültem. Ezután következett a mi közös történetünk.– Magyaróráról leküldtek 15 kötet Ró-meó és Júliáért a könyvtárba. Jó benyo-mást tettél rám, mert nem úgy viselked-tél, ahogyan a tanórákon szoktál. – Miért lettem volna rossz, amikor olyan kellemes volt a könyvtárban körülnézni. Te voltál az első olyan felnőtt, aki úgy szólított meg, ahogy már nagyon vár-tam. Mosolyogtál, kedvesen, termé-szetesen viselkedtél. Mondtad, milyen bátor lány volt Júlia, hogy tizenöt éve-sen képes volt abban a korban szembe helyezkedni a szülei akaratával. Nem a szerelemről kezdtél közhelyes dol-gokat mondani, hanem a felnőtté válás gyötrelmeiről. Ilyen nyitott és őszinte légkörre vágytam mindig. A sablonok-tól mentes, független, szabad légkörre. Úgy éreztem bilincsek hullottak le ró-lam. Más életet akartam élni. Csende-set, normálist, amihez a könyvtár meg a te stílusod remek keretet kínált. Kivo-nultam az addigi életből, és bevonultam a könyvek közé. Rengeteget olvastam, valami rendkívülire vágytam. Úgy érez-tem, hogy többre születtem. – Aztán kitaláltuk a színjátszó szakkört. – Pontosabban szólva, te rendezted a Mikulás-napot az iskolai dolgozók gye-

A szerző a Baár-Madas Református Gimnázium, Általános Iskola és Diákotthon pedagógusa

A Hubay Jenő Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és Pedagógiai Szakkönyvtár – Hubay Tehetségpont és a Magyarországi Pedagó-gusok Egyesülete „Tehet a tehetségért” címmel konferenciát szer-vezett, amelyen a témához kapcsolódó pályázat díjait is kiosztották. Az alábbi írás szerzője a Magyar Tehetséggondozó Társaság Kü-löndíját kapta. Margittal, alulteljesítő tehetségnek bizonyult egyko-ri problémás diákjával készített beszélgetést, akinek élete a tapinta-tos pedagógiai ráhatás, a könyvtári és színjátszó köri foglalkozások hatására egészen más irányt vett. A beszélgetés rövidített változatát közöljük.

Tehetség 6 2010/1. szám

rekeinek. Ez volt az első élmény, ami életre hívta a mi kis színjátszó csopor-tunkat.– Óriási sikered volt. Énekeltél, tán-coltál és nagyon szépen szavaltál. Minden kisgyerek a te kezedet akarta megfogni. Ekkor az egész tantestület véleménye megváltozott rólad.– Döbbenetes volt a változás. A ta-nárok kedvesek lettek hozzám, egy-re jobb jegyeket kaptam. Hihetetlen volt, hogy milyen gyorsan el tudom sajátítani a tudnivalókat. Harmadik év végére kitűnő lettem. Közben bekap-csolódtam a színház stúdiójának mun-kájába, és gyakran statisztáltam is. – Minden szavalóversenyt megnyer-tél. Ekkor még könyvtáros szeretnél volna lenni.– Igen, haragudtam is rád, amiért biz-tattál, hogy menjek előadói pályára. – Utólag igazat tudsz adni nekem? – Már látom, hogy igazad volt, de ak-kor azt gondoltam, félreismersz, vak-vágányra vezetsz.– Azután elballagtál az iskolából, de sokáig bejártál hozzám.

– Biztattál, hogy érettségizzek le és fejlesszem magam tovább. Jelentkez-zek a színművészeti főiskolára. – A színjátszó szakkörben meggyő-ződhettél nem mindennapi adottsága-idról. – Ez igaz, de édesanyám aggodal-maskodott. Örült, hogy kevesebbet panaszkodnak rám a tanárok. Ren-desebb, kezelhetőbb lettem azáltal, hogy a színjátszó csoportban a könyv-tár nyugalmát átvéve felléptem. Az iskolai ünnepségek állandó szereplője lettem. A színházban is kisebb dara-bokban, néhány mondattal felléptem. Némi önálló keresetem is volt. Ám anyut sokkolta a hír, hogy színész-nő szeretnék lenni. Megint gyötrő-dött, sírdogált, fenyegetett. Nehéz lett a helyzetem, és elköltöztem otthon-ról egy tíz évvel idősebb színészhez, akinek a biztatására leérettségiztem, majd jelentkeztem a színművészeti főiskola musical szakára. – Ma sokat foglalkoztatott, sikeres színésznő vagy.– Igen, de legfőképpen egy boldog

anya. Vidéki színész vagyok, nem lettem országosan ismert. A legfon-tosabb, hogy jól érzem magam a bő-römben. Boldog a házasságom, 9 éves kislányom pedig életvidám, kiegyen-súlyozott, de ő is nehezen bírja a kö-töttségeket, mint az anyja. – Lehet, hogy ő is színész lesz?– Az lesz, amit ő szeretne. Egy do-logra megtanított az élet: nem szabad a gyereket belső meggyőződése ellen nevelni. – Mit jelentett számodra a könyvtár, a színjátszó kör?– Egy évig mindent. Az életet, azt a közeget, amelyben élni tudtam. A tel-jes elfogadást, a biztatást, amit sze-gény édesanyám és tanáraim meg-vontak tőlem. A könyvtár támogató közegében újra fogalmazhattam ma-gamban mindent. Nagy példaképem voltál. Mindent el akartam olvasni, amit te szerettél. – Mit üzennél az akkori pedagógusa-idnak?– A gyermekben mocorgó energiát, kreativitást rosszaságnak látni: bűn.

Az MTT Közgyűlési beszámolójának összefoglalója (2008. október 21-i Közgyűléstől a 2009. szeptemberi Közgyűlésig végzett munkáról)

BevezetésAz elmúlt évben Tokajban megtartott Közgyűlés óta vég-zett munkáról az alábbiakban az Elnökség által elfogadott, a Választmány által véleményezett beszámolót ismertetem. A beszámoló négy nagy területre terjed ki.I. Az Elnökség, Választmány mun kájaAz Elnökség öt alkalommal ülésezett, minden alkalom-mal választmányi ülést megelőzően. Ezeken az üléseken a feladatkörnek megfelelő napirendek szerepeltek: előké-szítettük a választmányi ülések napirendjét, megtárgyal-tuk a Választmány és Közgyűlés által ránk ruházott felada-tok teljesítését, valamint megbeszéltük a Társaság aktuális ügyeinek alakulását, intézését. A Választmány ugyancsak öt alkalommal ülésezett, az elnök ségi üléseket követően, a főbb napirendek a következők voltak:– A Választmány új tagjainak feladatai, az Elnökség mun-kamegosztásának áttekintése.– Az MTT kiemelt feladatai a 2008/09. évben.– A 2009. szeptemberi jubileumi konferencia programjá-nak kidolgozása, a megvalósítással kapcsolatos szervezé-si tennivalók.– Az MTT közreműködése a tehetség-programokhoz ké-szített tantervekben.

– A „Tehetségekért” kitün-tetés megalapítása, az oda-ítélés szempontjai, mecha-nizmusa.– A TÁMOP-pályázatok-kal kapcsolatos tennivalók, a tanácsadás lehetőségei.A témakörökkel kapcsolatosan a Választmány 19 határozatot hozott, amelyek vezérelték munkánkat az elmúlt évben.

II. A tartalmi munka főbb elemei, eredményeiA tartalmi munkában az előrelépés kereteit – hasonlóan az elmúlt évhez – egyfelől gazdagodó külső szakmai kapcso-lataink, más szervezetekkel lebonyolított közös programja-ink, valamint több szekció tartalmas tevékenysége adta.

Ezek közül a következőket kell kiemelnünk:– Területi, szakmai szervezetek munkája.– A Nemzeti Tehetségsegítő Tanáccsal való együttműkö-dés főbb elemei.– A MTT és az Apáczai Kiadó együttműködése. – Szakmai együttműködés az OKM-mel.– Határon túli kapcsolatok: Vajdaság, Erdély.

Tehetség 7 2010/1. szám

III. Tájékoztató az MTT anyagi helyzetéről (Külön la-pon kapták meg a tagok.)

IV. Tervek, főbb tennivalók– A szervezettség további erősítése: a taglétszám növelése.– A szekciók munkájának további erősítése. – A nyertes TÁMOP-pályázatok sikeres lebonyolításának segítése.– A most induló Nemzeti Tehetség Program munkálataiban való közreműködés. Határozati javaslatok:1. A Közgyűlés fogadja el az Elnökség beszámolóját az elmúlt évi munkáról.

2. A Közgyűlés fogadja el a gazdálkodásról szóló tájékoz-tató jelentést.3. A Közgyűlés fogadja el a jövő évi főbb feladatok kerete-ként a IV. pontban jelzett tervet.4. A korábban az MTT által alapított, de évek óta nem mű-ködő „Tehetségekért Alapítványt” szüntessük meg.

Záró megjegyzés:– A Felügyelő Bizottság javasolta a Közgyűlésnek a gazda-sági tájékoztató elfogadását. A Közgyűlés a négy határoza-ti javaslatot egyhangúlag elfogadta.2009. szeptember 25. Az Elnökség nevében: Dr. Balogh László

elnök

Az Arany János Tehetséggondozó Program egy végzős diák szemévelHorváth László

Én az Arany János Tehetséggondozó Program döntéshozási hierarchi-ájának legalján állok, de a program értem és általam is működik.

A programban részt vevő ötödik évfolyam tanulójaként életem minden percét befolyásolta a tény, hogy AJTP-s vagyok. Mindenek-előtt az, hogy kötelező kollégiumban lakáshoz van kötve a részvétel. Az öt év alatt láttam, milyen a közösség az olyan osztályokban, ahol a diákok jelentős része bejárós, míg kisebb része kollégista. Sokszor a kolisok jobb kapcsolatot ápolnak a szobatársaikkal, illetve a töb-bi szintjükön lakóval, mint a saját osztálytársaikkal. Ez teljesen ter-mészetes. Azt is észrevettem, hogy az AJTP-s osztályok közössége erősebb, több mindenre képes, és sokkal közelebbi viszonyt tart fönn a többi aranyos évfolyammal. Ennek egyik következménye, hogy az aranyosok sajátos közösséget alkotnak az iskolában. Összeköti őket az „aranyosság” tudata. Mert van ilyen. Már a programba jelentkező diák is megérzi ezt, amikor januárban besétál a kollégiumba, és ott di-ákok regisztrálják érkezését, diákok szervezik az esti vetélkedőt, ők segítenek, ha kérdésük van, és beszélgetnek a beválogatásra érkezők-kel. Egy kész társaság várja őket. Egy összeszokott csapat.

Ez a csapat tudja, hogy a tanárok többet várnak el tőlük, és elfo-gadják ezt. S tudják azt is, hogy sokan rossz szemmel néznek rájuk, hiszen „ingyen” kapnak mindent, utaznak minden hónapban, de már beletörődtek ebbe, és tudják, hogy a nem-aranyosok elenyésző hánya-dát teszik ki ők, a gáncsoskodók. És valóban, sokat utaznak együtt, az osztállyal a bennmaradósok, a többi AJTP-s évfolyammal jutalom-kirándulások keretében. Ezek mellett „szimplán” együtt élnek, reg-gel együtt kelnek, együtt töltik a napjaikat (iskola, szakkör, önisme-ret, szilencium). Ilyen társaságba érkeztem én öt évvel ezelőtt. S én is szerves részévé lettem. A kezdetekben az idősebbek segítettek nekem, később én segítettem a fi atalabbaknak beilleszkedni.

Az öt év alatt én is megtanultam, már egyértelmű a válasz, ha meg-kérdezik tőlem, mi is az az AJTP. És ugyanúgy elhárítom a felele-tet, ahogy minden más aranyos, mikor ezután rögtön jön a kérdés: „Miben vagy tehetséges?” Persze egymás között tudjuk: ki ebben, ki abban (zene, sport, a különféle tudományok). S kreatívak vagyunk. Külön-külön nem kreatívabbak, mint mások, viszont épp, mert egy kivételesen erős közösséget alkotunk, összeadódnak az ötletek, s így nyújthatunk mindig frappáns megoldásokat. Mint közösség értük el a legjelentősebb sikereinket. Mint AJTP-s közösség. Közvetve vagy közvetlenül, de a barátaimat is annak köszönhetem, hogy a program tanulója voltam. És nemcsak a sárospataki barátaimat, hanem a nyír-egyháziakat, a veszprémieket, a kőszegieket is.

Mert nemcsak bennünk él az aranyosság-tudat, hanem az összes AJTP-s diákban. Zánka, Pécs, Nyíregyháza, Mezőberény a helyszí-nek, ahol az országon átívelő közösség épült, barátságok köttettek, amelyek mind a mai napig élnek. Persze lehetne több alkalom is, sőt, kellene, hogy legyen több alkalom, amikor a teljes évfolyamok talál-kozhatnak, de ehhez az is kell, hogy az iskolák az Árpád Vezér Gim-názium és Kollégiumhoz hasonlóan a program alapkövei között sze-replő kapcsolatépítésnek segítői, ne gátjai legyenek.

Azt hittem, könnyebb lesz összefoglalnom, mit is jelentett nekem az AJTP, mit kaptam tőle, mennyivel lettem gazdagabb. Különbö-ző dolgok jutnak az eszembe, minden egyes pillanatban más tűnik a legértékesebbnek. Egyszer az ECDL-vizsga, ami manapság minden munkahelyen alapelvárás, máskor a jogosítvány, ami nélkül mozgá-sunk határok közé van szorítva. Néha a tény, hogy bejártam Európát, hisz ha nem vagyok AJTP-s, erre sosem lett volna lehetőségem. Vagy éppen, hogy Magyarországot bejártam, keresztül-kasul. Néha a sike-rek, amiket aranyosként értem el: itt szereztem középfokú nyelvvizs-gáimat angol és német nyelvből, itt jelentek meg az első verseim, s itt mérhettem össze magam másokkal. Mindez összegezve talán úgy fogalmazható, enyém a kitörés lehetősége. Hogy én irányítom az éle-tem, nem az a tény, hogy hová születtem.

Az élet, amit aranyosként éltem, gazdag volt. S úgy érzem, az élet, amit élhetek, még gazdagabb lesz, mert aranyos voltam. Mert sok mindent láttam, és sok mindent megismertem. Sok minden vagyok, ami máskülönben nem lehetnék. Egyvalami nem vagyok már. Az Arany János Tehetséggondozó Program részese. De a két húgom az, és remélem, néhány év múlva, mikor mindketten végeznek, ők is úgy érzik majd, csak nyertek a programmal.

Köszönjük azoknak, akik adójuk 1%-ának felajánlásával eddig is segítették Társaságunk tehetséggondozó munkáját. Kérjük, álta-lunk továbbra is támogassák a hazai tehetségeket!Kedvezményezett neve: Magyar Tehetséggondozó TársaságKedvezményezett adószáma: 19654487-1-09A Társaság és a felajánlott összegekből segített ifjú tehetségek ne-vében köszönöm támogatásukat!

Dr. Balogh László elnök

1%

Tehetség 8 2010/1. szám

Köszöntjüka 75 éves Czeizel Endre professzort

Ezen a fórumon is nagy tisztelettel kö-szöntjük a 75 éves Czeizel Endre profesz-szort, akinek neve és a magyar tehetség-gondozás ügye elválaszthatatlanul kötő-dik egymáshoz. Genetikusként aratta el-ső sikereit: a genetika legújabb eredmé-nyeit ismertette a televízióban a hetvenes években, s vált azonnal igen népszerűvé gazdag tudásával, színes, lenyűgöző elő-adásmódjával. Már akkor is érintett olyan kérdésköröket, amelyek kapcsolódtak a tehetség-problémakörhöz, de ebben a té-makörben tevékenysége akkor vált ki-emelkedővé, amikor a rendszerváltással egy időben nálunk is egyre nagyobb fi -gyelmet kapott a tehetséggondozás, egyre több iskolai program indult, civil szerve-zetek jöttek létre a tehetséges fi atalok fel-derítésére és fejlesztésére.

Néhány évtizedes csendes időszak után elindult a tehetségügy hazai felvi-rágzása, s ebben jelentős szerepet vállalt az 1989-ben alakult Magyar Tehetség-gondozó Társaság, amely a tehetséggon-dozás első hazai civil szervezeteként ver-buválta egy szervezetbe a hazai tehetség-kutatókat és gyakorlati szakembereket. Nem véletlen, hogy Czeizel professzor is

csatlakozott ehhez a mozgalomhoz, hi-szen a genetika egyik bázisa a tehetség-témakörnek, s amikor lendületet vett a te-hetséggondozás elméleti alapjainak feltá-rása és a gyakorlati fejlesztő munka ki-munkálása, Czeizel professzort is moz-gásba hozták ezek a kihívások. A téma-körben megjelent könyvei, sikeres elő-adásai alapján az MTT megválasztotta el-nökének, s ebben a funkcióban tíz éven át segítette a hazai tehetséggondozás dina-mikus fejlődését. Szakmai és emberi te-kintélye jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy egyre többen kapcsolódtak be mun-kánkba, s az oktatásügy irányítása is egy-re nagyobb szerepet szánt szervezetünk-nek.

Nagy hozzáértéssel irányította a Tár-saságot; gazdasági szakembereket, okta-táspolitikusokat nyert meg az ügynek, és egyre több sikeres konferencián került te-rítékre a tehetség-témakör. Ezek közül ki-emelkedő az 1997-ben megrendezett „Tehetség és társadalom” című, amelyen a magyar tehetséggondozás európai ösz-szevetésére is sor került: egyfelől M. Vorbeck, a Strassburgi Európa Parlament szakreferense elemzésében, másfelől F. J. Mönks professzornak, a European Council for High Ability elnökének elő-adásában. Itt fogalmazódtak meg a hazai tehetséggondozás előrelépésének főbb irányai is, amelyek ma is aktuálisak.

Szerepe volt abban is Czeizel profesz-szornak, hogy magyar kutatók, gyakorló szakemberek kapcsolódtak be a Euro-pean Council for High Ability munkájá-ba. Vezér-előadója volt több ECHA-konferenciának, s különösen jelentős sze-repe volt a Debreceni Egyetemen 2000-ben megrendezett 7. ECHA-kon ferencia sikerében. Szép számmal jelentek meg könyvei a tehetség-témakörben, különö-sen kiemelkedő a „Sors és tehetség” cí-mű, amely több kiadást ért meg 1997 óta, s amely a korszerű tehetséggondozás ge-

netikai alapvetését adja. A művészekről, tudósokról írt nagysikerű könyve a speci-ális tehetség egy-egy területén elemzi a tehetség kibontakozásának komplex fel-tételrendszerét, az elkallódás veszélyeit. Nemcsak könyveivel vállalt meghatározó szerepet szakembereink tudásának fej-lesztésében, hanem továbbképzések elő-adójaként is hozzájárult ahhoz, hogy az új kutatási eredmények eljussanak hozzá-juk. Mint debreceni lokálpatrióta büszke-séggel említem, hogy a kilencvenes évek közepétől jelentős szerepet vállal a Deb-receni Egyetemen a „tehetségfejlesztési szakértő” pedagógusok képzésében, és előadásokat tart a Peda gógiai-Pszicho-lógiai Tanszék által szervezett nemzetkö-zi és országos konferenciákon, és kurzu-sokat vezetett a pszichológiai doktori programban. Az ELTE-n is közreműkö-dik az utóbbi években a tehetségfejlesztő szakpedagógus képzésben. Az ügy iránti lelkesedése, elhivatottsága, személyes va-rázsa által igazi vezéralakja lett a magyar tehetségügynek. Vonzza magához a te-hetség-témakör iránt érdeklődő kutató-kat, pedagógusokat. Világhí rét alapvető-en genetikusként szerezte, de személye megjeleníti a tehetséges gyerekekért fele-lősséget érző, humánus pedagógust is.

Köszönjük mindazt, amit évtizedeken át tett a tehetségügy felvirágoztatásáért! Isten éltesse a 75 éves Czeizel Endre pro-fesszort, a Magyar Tehetséggondozó Tár-saság Örökös Elnökét! Tagságunk, szám-talan tisztelője nevében kívánom és ké-rem, hogy sokáig erőben, egészségben se-gítse a magyar tehetségügy további felvi-rágoztatását!

Debrecen, 2010. április 3.

Dr. Balogh Lászlóa Magyar Tehetséggondozó

Társaság elnöke

Tehetség 9 2010/1. szám

Genetika és festészet

Az elmúlt év végén jelent meg Czeizel Endre orvosgenetikus legújabb könyve, amelyben a kimagasló magyar festőmű-vészek életét, művészetét, sorsát elemzi, a tőle már megszokott olvasmányos stí-lusban és tudományos igénnyel. A szí-nes képekben gazdag, hatszáz oldalas, súlyra és tartalomra tekintélyes kötet-ben negyven egykori festő személyisé-gét, betegségeit és halálát tárgyalja a ne-ves szerző a genetika szemszögéből. Czeizel professzor ezúttal is jó és érde-kes könyvet írt, amiben elmélyedhet a művészet, a művészi sors iránt érdeklő-dő olvasó, pedagógus és diák egyaránt.

A szerző a kötet egy önálló fejezeté-ben genetikai és művészettörténeti szempontok alapján megkísérli rendsze-rezni a kiválasztott művészek jellegze-tességeit, keresve géniusszá válásuk okait. Nem könnyű feladat kvalitatív je-gyeket kvantitatívvá formálni, vagyis egzakt módszerrel nem mérhető jelen-ségeket úgy átalakítani, olyanná tenni, hogy azok minőségi besorolásra alkal-mas jegyekkel bírjanak, tehát mérhető-ek legyenek. Persze van erre egyfajta matematikai módszer, a főleg mezőgaz-daságban használatos eljárás, a boni-tálás, amikor pontrendszert alakítanak ki, és a különféle minőségi elemeket sorrenden alapuló skálába (ordinális skálába) sorolják be. (Pl. a föld aranyko-rona-értékét vagy a gyapjú szálfi nomsá-gát is ilyen módszerrel teszik viszonyla-gosan mérhetővé, ami persze nem jelent

teljesen egzakt megoldást.) Ilyen megol-dás persze egy művészeti alkotásnál nem nagyon hozna eredményt, mert egy Munkácsy-festményt és egy Vajda-gra-fi kát igencsak nehéz lenne ilyen módon összemérni, annyiféle szempont szerint kellene besorolni a látvány elemeit. Ha esetleg bonitálással kívánnánk minősí-teni képzőművészeti alkotásokat (ha ne-tán mégis sikerülne valamiféle általáno-san elfogadott rendszert kialakítani), akkor felmerülne annak a veszélye, hogy egy ismeretlen festő műve na-gyobb pontszámot kapna, mint egy százmilliós értéket (dollárban) képvise-lő van Gogh-festmény. Mi lenne akkora műkincspiac által alaposan túlértékelt különféle művekkel? Czeizel professzor nem ment el idáig a minősítésben, és ez nem is baj. Miként a labdarúgópályán, úgy a művészetben – legyen az bármely ág – meg kell hagyni a szubjektivitás hatalmát és élményét. A precizitás ma-radjon a tudományé, a műélvezet pedig a szubjektumé. Szabadon, saját vélemé-nye, belső igénye, kultúrája és élmény-világa, ízlése döntse el, hogy egy Lacza Márta-kép nyűgözi-e le az embert, vagy egy vándorfestő tó szélén kószáló gólyapárja. A műélvezet varázsa éppen abban áll, hogy nem egységes az ítéle-tünk – még ha abban olykor a divat is szerepet kap –, s nem ritkán úgy kerül-nek jelentősnek kikiáltott alkotások bankok trezorjaiba, hogy a vevő meg se nézte. Amikor pedig eljön az idő, kive-szik a rejtekből, és mehet az aukcióra. Az érték nagy úr, és leginkább az, ame-lyik pénzben mérhető, és nem a művészi kvalitással.

Czeizel professzor értékelése alapve-tően nem művészettörténeti alapú (a művészek kiválasztásában ezúttal is jobbára a lexikonokra épített), hanem természetesen genetikai. Bemutatja és évtizedek óta magas szinten művelt tu-dománya segítségével elemzi a művé-szek életét, elmondva mindent róluk, ami fontos és ami számunkra is érdekes. Az érdekesség külön erénye ennek a kö-

tetnek is, ami tudományos népszerűsítő műnél elengedhetetlen, de hát ehhez a szerző már hozzászoktatott bennün-ket, nem véletlenül népszerűek egyre sorjázó munkái.

Sok érdekességet megtudhatunk az alkotók életéről, furcsaságaikról és ha-lálukról. A kötetben tudományos igé-nyű, statisztikákkal is dúsított elemzés olvasható azzal a céllal, hogy a festők egyedi sorsa valamiféle tanulságként le-gyen értelmezhető. A tehetség családi halmozódását is vizsgálta a szerző, a sorsfaktor szerepét tetten érni akarván a talentum megjelenésében. Megállapí-tása szerint számottevő a családi halmo-zódás a festők esetében (az utódok har-mada apja hivatását választotta). A ge-netikai kód mellett a környezet, a neve-lés fontosságát is kiemeli. Személyiség-vizsgálatai is sok érdekességet fednek fel. A szellemi képességek mellett főleg a kreativitás szerepét hangsúlyozza. Az elfogadott, a jó pénzért alkotók (főleg az arcképfestők) nem mindegyikére volt jellemző a kreativitás. (Picasso arcképei igencsak kreatívak, de nem a valós lát-vány visszaadására törekvők.) A kreatí-vokat újítóknak nevezi, akik nem a ha-gyományos, akadémikus formavilágot, témát tartották megörökítésre méltónak. Ők nem tetszeni akartak, nem a látottak élethű rögzítésére törekedtek, hanem belső világukat vitték vászonra, érzel-met formáltak színbe és alakba.

A szerző sok szempont alapján jel-lemzi a művészeket. Érdekes és eredeti megoldás, s jól használható a személyi-ség jellemzőinek megítéléséhez. Mint minden Czeizel-kötet, ez is érdemes mindenki fi gyelmére. Olvassák bátran, szálljon a híre egykori festőink talentu-mának, hisz ők sem voltak kisebbek, mint a nagy országok nagynak kikiál-tott, divattá emelt mesterei.

Dr. Czeizel Endre: A magyar festőmű-vész-géniuszok sorsa, Galenus Kiadó, 2009.

(százdi)

Tehetség 10 2010/1. szám

Miként volt fél évszázada?Imre Sándor szentlőrinckátai mérnök emlékezik

Oktatás és állam

– Akkor voltak sikerek itt az iskolában, amikor bizonyos dolgok élére odaállt va-laki. Ballai Aladár odaállt a Röpülj Páva Kör, a sport élére, Turza Lajos a futball-csapat élére, most Zombori Gábor vagy Babos tanító néni a színjátszók élére. Ezek az emberek megszállottak voltak, egy fi llért nem kaptak mindezért. Kelle-nek a húzóemberek. Ha olyan világot él-nénk, akkor az ilyen pedagógusokat a le-hetőséghez mérten díjazni kellene. – Az önkormányzatnak nincs pénze. – Panaszolják a pedagógusok, hogy a mi-nőségi bérpótlék mindenkinek egyforma.

Én azt mondom, hogy aki produkál egy jó színdarabot, vagy létrehozza a színját-szó kört, annak az összes minőségi bér-pótlék 60%-át odaadom. Sajnos mára megszűnt a régi szemlélet, pénz nélkül nem megy a dolog. A pedagógus nővé-remmel sokat vitatkozunk, hogyha vala-mit akarnak csinálni, honnan lesz rá pénz. Túró Rudira meg üdítőre. Gyermekko-romban nagy esemény volt május 1-je, április 4-e. Ott volt az egész falu. Azt mondta neked a tanár, hogy ezt a verset elmondod, tanuld meg. Megtanultad, föl-mentél a színpadra, elmondtad, kimentél

az udvarra a csapra és ittál. Nem volt Tú-ró Rudi, kis dobozos üdítő, csoki. Nem volt semmi, csak színvonalas műsor. – Más ez a világ. – Tudod az a baj a tantestületekben, hogy kialakulnak a klikkek. A gazdagabbak, a fi atalabbak klikkje, ennek vagy annak a klikkje. Nincs összetartás és nincs ön-becsülés. Odajutottunk, hogy a szülők mondják meg, hogy mi legyen. Sokszor ártanak a szülők az iskolának, a gyere-keknek, a pedagógusoknak. Sokuknak jobb lenne, ha elkerülnék az iskolát.

Udvarhelyi András

Fogadják kérem fi gyelmükért hálás kö-szönetem kinyilvánítását, munkálkodá-sukhoz pedig melegen kívánok sok sikert – olvasom oktatástörténeti gyűjtemé-nyem egyik darabján, az éppen 80 éve írt, miniszteri papírra vetett sorokat. A leve-let gróf Klebelsberg Kunó vallás- és köz-oktatásügyi miniszter írta a komáromi polgári iskola tantestületének, megkö-szönve, hogy új iskolaépületükben meg-tartott első értekezletük alkalmával táv-iratban üdvözölték. Az üdvözlet egyben köszönet volt, mivel a nagy iskolaépítő miniszter jóvoltából épülhetett fel a ko-máromi iskola is.

Azidőtájt ezerszám épültek az iskolák falvakban, tanyákon, közülük sok még ma is áll. (Az ötezredik népiskolai épüle-tet Horthy kormányzó avatta fel Szege-den.) Az elmúlt években, mint tudjuk, ép-pen fordított volt a helyzet: sorra szűntek meg a kistelepülések iskolái. A magyar azonban találékony, így ennek elkerülé-sére különböző kedvezményekkel csá-bítják településükre az önkormányzatok

a több gyermekes családokat. Valahogy túl kellett élniük az előttük álló éveket, hátha a szerencse és az elmúlt évek tanul-sága megállítja végre az ország romlását. Amit a magyar közoktatás-történet legsi-keresebb minisztere, dr. Klebelsberg tető alá hozott, azt a sűrűn változó miniszte-rek sorjában teszik semmivé. Ebben a tár-sadalmi, oktatási trianonban nem csak közoktatási intézmények szűnnek meg, hanem a klebelsbergi szellemiség is az enyészetté válik, márpedig ez a sokrétű életmű példaértékű. Az ország, amely el-vesztette területe 2/3-át, népessége 1/3-át és kifosztva, legyengítve, folytonos fe-nyegetettségben élve kellett tovább vinnie történelmét. A tragikus helyzetben azon-ban új fejlődési irányt szabott jövőjének: mindaddig példátlan mértékben fejlesz-tették az oktatást. Felismerték, hogy más út nincs, a jövőbe kell beruházni. A költ-ségvetés állapota, a gazdaság teljesítőké-pessége akkor sem volt jobb, mint manap-ság. Annyi eltérés azért volt a mai zilált gazdasági (és köz)állapotok, illetve az ak-

kori sanyarú pénzügyi körülmények kö-zött, hogy abban az időben nem a hozzá-értés, vagy a jóhiszeműség hiánya miatt állt elő a maihoz hasonló gazdasági krí-zis. Klebelsberg minisztersége idején volt év, hogy a nemzeti össztermék 10%-át fordították az oktatásra, és éveken keresz-tül hasonló volt az arány. Ma ennek a tö-redékét. Pedig bevált megoldás az oktatá-si ágazat kiemelt fejlesztése válság, gaz-dasági recesszió, elszegényedés idősza-kában. Így tettek az ázsiai kistigrisek is a 60-as, 70-es években, és lám náluk is eredményt hozott. Igaz, ehhez vissza kell szorítani az állami kiadásokat, s ez ná-lunk nem megy. Ha jól és számonkérhető módon gazdálkodó állam lenne a mienk, akkor nem lenne akadálya annak, hogy ne csak a jelenre, hanem a közeli jövőre is gondoljon a hatalom. Márpedig ha a jövő-re gondolunk, akkor a bizony az oktatásra kell gondolnunk. Ez az a terület, amelyet átgondolt fejlesztéssel kell korszerűvé, hatékonnyá tenni. Más alternatíva nincs a nemzet előtt. – százdi –

Tehetség 11 2010/1. szám

Első Tematikus Tehetségkutató Közösségi PortálA mindennapok tehetségeiért

Új közösségi oldal látott napvilágot az interneten. A http://sargacsik.hu-t el-sősorban a 14–35 év közötti fi atalok számára fejlesztették ki az ötletgaz-dák. Mindenkinek segít, aki tanul vagy tanulni akar, szórakozik vagy szórakozni akar, valamint „láthatóvá” kívánja tenni a tehetségét barátai és is-merősei számára.

Az ötlet gazdái így fogalmazták meg a portál célját, létrejöttének hátterét:

A Sárgacsík portál célkitűzése, hogy a jelenlegi szokásokat, életmódot fi gyelembe véve tehetséges embereket keressen, és ezeknek olyan lehetősé-geket biztosítson, amelyek segítik a karrierjüket, fejlődésüket. Eközben, részben a közösségen keresztül, rész-ben tanácsadó szakemberek közremű-ködésével olyan információk és isme-retek birtokába jussanak, amelyek se-gítségével képessé válnak önmaguk menedzselésére. Gyakorlati tapaszta-lataink azt igazolják, hogy a belső fé-lelmek, frusztrációk, téves beidegző-dések, identitásproblémák oldásával javul az önértékelés, erősödik az önbi-zalom. A személyes értékek megta-pasztalásával önmegvalósítás-orien-tált, együttműködésre képes, érzelme-it felvállaló, sikeres emberek szület-hetnek újjá. A rendelkezésünkre álló és folyamatosan fejlesztett módsze-rekkel és technikákkal olyan progra-mot dolgoztunk ki, amely életkortól függetlenül közelebb visz a személyi-ségben rejlő értékek meglátásához és megéléshez. Jelenleg is dolgozunk azon, hogy az informatika világában felnövő nemzedék számára olyan le-hetőségeket találjunk, ami a rendelke-zésre álló technikai eszközök haszná-

latával lehetővé teszi az egyedi kom-petenciák fejlesztését és a kibontako-zás lehetőségét, fi gyelembe véve az adott korosztály motivációit, életvite-lét és lehetőségeit.

A mai szokások és életmód fi gye-lembevételével ennek felülete a közös-ségi portál, ahol a tagok érdeklődési kör és kompetencia alapon kategóriák-ba tudják besorolni magukat. A kate-góriákat szakértők állították össze, és arra törekedtek, hogy az élet minden területét lefedjék. A portál szellemisé-gének lényegét a Sárgacsík menü ad-ja. Ebben választhatja ki a felhasználó azokat a kategóriákat, amelyekben tehetségesnek, jobbnak érzi magát. A Sárgacsíkok hat fő kategóriából választhatók: Tudomány, Művészet, Sport, Hobby, Szakmák, Ezotéria. A fő kategóriákon belüli alkategóriák-ban a felhasználó valószínűleg talál olyan területet, amelyet magáénak érez, ha mégsem, javasolhatja egy újabb kategória felvételét. Miután be-jelölte a Sárgacsíkjait, a felhasználó minden egyes bejegyzését, feltöltött tartalmát aszerint jelöli, hogy azt ép-pen melyik Sárgacsíkjával kapcsolat-ban publikálta. A többi felhasználónak módjában áll megítélni, hogy az adott bejegyzés/tartalom tényleg össze-függ-e az adott sárgacsíkkal, és azon belül milyen értéket képvisel. A meg-ítélést kifejezhetik osztályozással (rating) 1-5-ig, illetve megjegyzéseket (kommenteket) fűzhetnek hozzá, vi-tatkozhatnak. A kapott osztályzatokat a rendszer minden felhasználónál ösz-szesíti, súlyozza. Egy-egy felhasználó népszerűségét, tevékenységét mutatja, hogy mennyi a súlyozott osztályzata egy-egy Sárgacsíkkal kapcsolatban.

A Sárgacsík portál célja, hogy a fi ata-lok igényeire, szokásaira, szemléletére épülő felületet ad olyan szempontok szerint, amelyek egyrészt tudományos

megalapozottsággal bírnak, másrészt új elemeket és talán trendeket visznek a fi atalok közé. A Sárgacsík portálon lehetőségük van a felhasználóknak ar-ra, hogy személyes profi loldalt alakít-sanak ki, mint a többi, ismert portálon, (iwiw, facebook stb.). Emellett rendel-kezésükre állnak azok a közösségi kapcsolattartást segítő eszközök (üze-nőfal, belső levelezés, „beszólások”, megjegyzések), amiket már megszok-hattak korunk oldalain. A felhaszná-lóknak lehetőségük van „szociális” kapcsolataikat megmutatni a virtuális térben, ám erre – az iwiw-vel ellentét-ben – nem egy „kétirányú, kölcsönös elfogadáson” alapuló kapcsolati rend-szer áll rendelkezésre, hanem az oldal profi ljába jobban illő, „követő-köve-tett” stílusú ismeretségi hálózat. A fent nevezett rendszer lényege, hogy a fel-használó szabadon megjelölhet bárkit, akit követni szeretne, és őt is megjelöl-heti bárki

A közösségi portálok gyakorlatán túlmutatva, a Sárgacsík portál tanács-adói háttérrel, kidolgozott fejlesztési és versenyprogramokkal, folyamato-san bővülő szponzori, képzési és to-vábbtanulási kapcsolatokkal lépett ki az internetre. Terveink szerint új elem, hogy az interneten kialakult és össze-szokott közösségeket érdeklődési te-rületének megfelelően kimozdítjuk a virtuális világból, és a közösségi por-tálon kialakult klubok tagságának le-hetőséget teremtünk a való világban való találkozásokra. Ezzel erősítjük a kollektivitás és a személyközi kapcso-latok elhanyagolt rendszerét, valamint a hálózatos kapcsolatokat, tanulást. Tervezett rendezvényeinken bemutat-kozhatnak a legnépszerűbb tagok, szakmai fórumaink a tanácsadói mun-kát hivatottak erő síteni.

Szuhai Nóra humán vezető

http://sargacsik.hu

Tehetség 12 2010/1. szám

Példát mutatni Európának – Csermely Péter professzor életéről, a tudományról, a tehetséggondozásról,

egy csodálatos új világ felfedezéséről –

– Nagyra becsülöm Csermely Pétert és munkásságát – hallom egyszer csak a rá-dióban Ferge Zzuzsa professzor szavait. A kijelentés nem lep meg, hiszen Cser-mely Péter professzor személye és munkássága valóban érdemes a fi gyelemre és a megbecsülésre. Az ötvenedik évét nemrég betöltött biokémikus mögött sokrétű és sikeres tudományos múlt áll. Stressz fehérjékkel, sejtekkel, az öregedés jelensé-gével, gyógyszerkutatással, napjainkban pedig jobbára hálózatkutatással foglal-kozik. Nemzetközi viszonylatban is jegyzett tudományos eredményeit 16 könyvben és több mint 200 tudományos publikációban rögzítette, amelyek idézettsége igen-csak imponáló. Évekig kutatott külföldi egyetemeken, így Németországban, Ja-pánban, Franciaországban és az USA-ban, de igazán csak idehaza érzi jól magát. A tehetséggondozásban is kiemelkedő sikereket ért el, miként azok a diákok is si-kerre ítéltettek, akik neki köszönhetően részt vesznek a kutató diákok mozgalmá-ban, amit másfél évtizede szervezett meg. Ennek a nagyszerű ötletnek köszönhe-tően mára már tízezernél több hazai és határon túli magyar diák számára nyíltak meg egyetemi kutatóhelyek, ahol bekapcsolódhatnak a kísérletekbe, egyetemi ok-tatók mentorként segítik önálló kutatásaikat. A szakmájukban kutatni kívánó ta-nároknak hasonló lehetőséget teremtett. Ezek a megoldások a tehetséggondozás igazi terepei. Csermely professzor a hazai tehetségmozgalom legnagyobb szerve-ződésének, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanácsnak az elnöke, a köztársasági elnök úr által létrehívott Bölcsek Tanácsának tagja. Sokoldalú és társadalmilag hasz-nos tevékenységéért számos elismerésben, így az EU Descartes-díjában, legutóbb pedig Magyar Örökség díjban részesült, de nevét a világűr is őrzi, hiszen tudomá-nyos ismeretterjesztő munkája elismeréseként csillagot neveztek el róla. Pihenés-képpen szeret elmélkedni, beszélgetni, tanítani – kiváló előadó –, de a mosogatás-ban is megtalálja a szépséget. Jól úszik, és szívesen hallgatja kedvenceit: Händelt, Mozartot és Bachot. Külföldi rendezvényeken szívesen ölt atillát. Jól áll sudár ter-metén.

– Kérem, beszéljen szüleiről, a gyermek-koráról. – Édesapánk mérnökemberként végtele-nül nagy precizitást hagyott ránk a bá-tyámmal, Gyurival. Terveit megvalósító, de emellett álmodó ember is volt. Valahol a halála napjáig gyermek maradt, aki a legkisebbek legtisztább hitével feszítet-te ki és teremtette meg azt a világot, ame-lyet ő akart. Anyánk, Bognár Ibolya ebbe az állhatatos, következetes, konok szi-lárdságba szeretett bele, mert erre alapoz-ni lehetett egy életet. Édesanyánk apja ka-tolikus papnak tanult. A felszentelési szertartását hagyta ott azért, hogy elszök-tesse a lányos háztól a nagymamát. A szöktetés után azonnal vándorszínész-nek álltak. Az új keresése, a lázadás tehát már a család ezen ágán, a nagyszülőknél

is megjelent. Anyánk tehát beleszületett a színházi világba, és már ötévesen a színpadon szerepelt – nagy sikerrel. A negyvenes évek közepén már híres énekesnőnek számított; ha Karády Kata-lin lemondta valahol a fellépést, anyámat hívták helyette. A háború utáni első, híres Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett osztálynak a legjobbja volt.

A gyermekkorom egy óriási játék volt. Ha én voltam a Tenkes kapitánya, akkor anyám volt a labanc. De azt is élvezettel játszotta el, hogy milyen elképesztően fi -nom a homok, amit a homokozóban „sü-töttem”. Hajlandó volt egész nap a kony-hában lenni azért, mert a konyha egyetlen bejáratánál az összes edényét feltornyoz-va várat építettem. Ezek után nem csoda, hogy amikor apám úgy döntött: „A gyer-

meknek óvodában a helye, hogy be tudjon illeszkedni majd az iskolába!”, akkor csak a nyolcadik óvodánál hagytam abba a lá-zadási kísérleteket…– A gondtalan gyermekévek után követ-keztek az iskolai évek. Hol végezte az ál-talános iskolai és középiskolai tanulmá-nyait, és miként emlékszik azokra az idők-re és tanáraira?– Az általános iskola felső tagozatát és a gimnáziumot az Apáczai Csere János iskolában végeztem el. Ez nagyon jó isko-la volt. Holics László volt a fi zika taná-rom, aki Tóth Eszterrel (aki akkor még ta-nárjelölt volt) Marx György balatonfüredi villájának a kertjében tanította nekünk a kvantummechanikát – 14 évesek vol-tunk. Nem tartottam azonban magamat kiemelkedően jó fi zikusnak. Márpedig fi -zikusból valaki vagy nagyon jó, vagy semmilyen. Harmadikos gimnazista ko-romban fordult az élet. Nagy meglepeté-semre bekerültem az OKTV-n a kémia döntőbe. Nem is akárhogyan, a második helyen. Aztán a döntőn annyira elszúr-tam a gyakorlati feladatokat, hogy vissza-csúsztam a tizenegyedik helyre. Akkori-ban az első tízet vették fel felvételi nélkül az egyetemre. Még abban az évben beke-

Tehetség 13 2010/1. szám

rültem a kémiai diákolimpiai válogató versenyre is. Négyfős volt a csapat, az ötödik volt a tartalék. Én voltam a hato-dik… Majdnem megütött a guta. Negye-dikes gimnazista koromban mindennap a Duna-parton utaztam be az iskolámba. Útközben láttam az akkori Hotel Ifjúsá-got Budán, ahol az OKTV első három he-lyezettjének a díjait adták át. Minden ál-dott reggel megnéztem az épületet, és azt mondtam magamban: „Jövőre ott veszem át a díjamat.” Tettem mást is ennek érde-kében. Negyedikben négyezer kémiapél-dát (és a biztonság kedvéért, ha mégis fel-vételiznem kellene), háromezer fi zikapél-dát és kétezer matematika példát oldot-tam meg. Elkísérleteztem az egész szertár összes vegyszerét az Apáczaiban. Orosz György mögött (aki az egyetemen a leg-jobb barátom lett és aki ma a Reanal Zrt. stratégiai igazgatója) a második lettem. A Hotel Ifjúságban vettem át a díjamat, és a diákolimpián is ezüstérmes lettem. Sose felejtem el azt a napot, amikor a második díjam hírével felhívott a kémia tanárom, a szeretve tisztelt Varga Ernő. „Péter! Má-sodik lettél! – mondta – Gratulálok!” „Ez fantasztikus, tanár úr! Nagyon örülök, és köszönök mindent!” Aztán visszaültem a fi zika és matematika példákhoz. Tíz perc is eltelt, mire rájöttem: „Nekem sem-mi szükségem már a fi zika és kémia pél-dákra, mert felvettek az egyetemre!!!”– Ezzel megkezdődtek az egyetemi évek, és, gondolom, a honvédség sem marad-hatott ki.– A kémiai sikerek után elég egyértelmű volt, hogy az ELTE kutató vegyész sza-kán a helyem. Igen ám, de jött a katona-ság. Nagy szerencsémre azonban egy örökletes kollagén-betegség miatt rend-szeresen vízhólyagos lett a lábam. Ez nem lett volna önmagában leszerelési ok, de a honvédség legnagyobb tekintélyű bőr-gyógyásza, Pastinszky professzor úr élete első tudományos közleményét ebből a rit-ka betegségből írta, és nyugdíjaztatása évében második ilyen betegként eléje ve-zetett a sors. Annyira megörült, hogy ad-dig keresett okokat, amíg le tudott szerel-tetni. Lett egy szabad évem! Ezt az ELTE Szerves Kémiai Tanszékén töltöttem el, ahol a hidrazino-propionsav szintézise

volt a feladatom. Nem véletlenül, ugyanis ez a lábszag egyik legfontosabb alkotó-eleme. Ezt elfelejtették nekem elmonda-ni… Így, a siker pillanatától kezdve min-denem hónapokig lábszagú volt… Nem-csak emiatt, engem inkább a biokémia ér-dekelt. 1978-ban úgy döntöttem, hogy el-megyek oda, ahol az általam addig szinte-tizált vegyületeket felhasználják: Somo-gyi János professzor kutatócsoportjába a Semmelweis Orvostudományi Egye-tem I. sz. Biokémiai Intézetébe.– A munka évei következtek, ami lényegé-ben a kutatást jelentette.– A kutatásaimat tehát Somogyi profesz-szor csoportjában kezdtem el, ahol memb-ránkutatással foglalkoztak. A hetvenes évek végén Magyarországon még nem volt olyan nagy hatékonyságú, jól terve-zett tudományos kutatás, mint manapság. Akkoriban sok helyen még inkább csak amolyan „művészkutatás” folyt, nem vol-tak egyértelműek azok a normák, szabá-lyok és szokások, amelyek viszonylag ha-mar sikeres kutatóvá tehetnek valakit. Magyarország akkor még el volt zárva a világ fő tudományos áramlataitól. Így a kezdetek kezdetén igazán hatékonyan kutatni még nem tudtam (ahogy ma mon-danánk: nem sajátítottam el a kutatási ipart), de megtanultam valamit, ami ennél sokkal fontosabb. Somogyi professzor azzal fogadott: „Jegyezd meg fi am, a jó kutató lusta!” Hoppá – gondoltam ma-gamban –, hova kerültem én? Azt mond-ták nekem, hogy ez egy híres labor. És itt lógás van munka helyett? A magyarázat-ból derült ki a számomra az, hogyan is ér-tette Somogyi János mindezt. A jó kutató ötször annyit gondolkodik azon, hogy mi is legyen az, amit tesz, mint az az idő, amire a cselekvéshez a végén szüksége van. Ez életre szóló tanulság lett a szá-momra. Már rögtön az elején megtanul-tam, hogy mi az, ami igazán fontos, mi az, ami igazán új, ami igazán előrevivő. Megtanultam, hogy mi az igényes, a hosz-szú távú gondolkodás. – Miként született meg az a remek ötlete a tehetséges diákok és tanárok segítésére, bevonásukra a kutatásba?– A diákmozgalom ötlete valamikor gyer-mekkoromban születhetett meg. Amiatt,

hogy unatkoztam az óvodában, az iskolá-ban és még az Apáczai Csere János Gim-náziumban is, ami pedig már akkor sem volt Pest legrosszabb iskolája. Akkor nem unatkoztam először, amikor a kémiai di-ákolimpiára készülve, a kétéves egyetemi kémia anyagot két hét alatt kellett megta-nulnunk. Végre valaki annyi munkát adott – és tegyük hozzá: érdekes, vonzó munkát, aminek eredménye volt –, ami lekötötte az energiáimat. Ez az érzés na-gyon belém ivódott, és amikor kutatásba fogtam, azonnal éreztem, hogy ez az a munka, ami a gimnazista, a magamhoz hasonló diákokat még sokkalta jobban lázba hozná, mint a kémiai diákolimpia. Miért? Mert a kutatás szabad és végtelen. Nem egy könyvet kell megtanulni hozzá, nem a mások által már ezerszer elpróbált kísérletet kell ezeregyedszer elpróbálni nekem is, nem arról szól a történet, hogy „sikerül” vagy „nem sikerül”, hanem ar-ról, hogy egy csodálatos, új világot ho-gyan kell felfedezni. Nagy szerencse, hogy immáron több mint ötven éve él és virul Magyarországon a tudományos di-ákköri mozgalom, ami egyetemistáknak ad kutatási lehetőségeket. Ez hungarikum. Amikor 2006-ban megkerestem az első háromszáz kutatótársamat azzal, hogy hajlandók lennének-e a műhelyükbe fo-gadni egy nagyon okos középiskolást, mégis féltem. Kölyköket a tudomány megszentelt helyeire? De a visszajelzés minden várakozásomat felülmúlta. A kol-légák megértették, és fontosnak tartották, hogy a diákokat felnőttként kezeljék. És elindult a mozgalom. Tizennégy év után elmondhatjuk, hogy több mint tízezer di-ákkal ismertette meg a kutatás szépsége-it. Idehaza, Felvidéken, Erdélyben, a Vaj-daságban. A diákok közül minden évben félezernél is többen mutatják be komoly kutatási eredményüket. A legjobb nyolc-van immár tizenegyedszer gyűlik össze Káptalanfüreden, ahol az ország legjobb tudósaival, művészeivel, vállalkozóival, sportolóival, közéleti személyiségeivel ta-lálkoznak, azaz olyan emberekkel, akik egy életre szóló példát adhatnak a szá-mukra.– Gondolom, sokféle tudományos problé-mán dolgozik jelenleg is professzor úr, de

Tehetség 14 2010/1. szám

melyik az a terület, ami most a legjobban foglalkoztatja?– Jelenleg a sejtben megtalálható hálóza-tok átalakulásai foglalkoztatnak a legin-kább. Hogyan válaszol egy hálózat a stresszre? Mi lesz vele, ha ezek a válaszok már nem olyanok, mint régen, mert a há-lózat gazdája megöregedett? Az e folya-matokban nyerhető tudás kiválóan alkal-mazható a mindennapi társadalmi hely-zeteink megoldására is. Választ kapha-tunk olyasmi kérdésekre, hogy „Vajon el-öregedett a baráti hálózatom szerkezete?” „Vajon megöregedett a magyar társada-lom kapcsolatrendszere?”, de új irányok nyílhatnak ma még nem ismert gyógy-szermolekulák megtalálására is.– A tudósok életének nagy részét a kuta-tás köti le, és bizonyára többet vannak a laboratóriumukban, az egyetemi elő-adókban, konferenciákon, mint odahaza, pedig a jó családi háttér nagyon fontos.– Büszke vagyok a fogadott fi amra, Ist-vánra, akit eredetileg Regős Istvánnak hívnak, és tizenöt éves, félig roma szár-mazású, állami gondozott kamasz volt, amikor hozzám került. Ennek tizenhat

éve. István, akit akkoriban enyhén értel-mi fogyatékosnak tartottak (amiből épp-úgy egyetlen szó sem volt igaz, mint aho-gyan nagyon sok más roma és/vagy álla-mi gondozott fi atal esetén sem), a kisegítő iskola után először elvégezte az általános iskolát. Utána gimnáziumba ment volna, de az akkor még nagy ugrás volt neki. Így szakmát tanult. Kettőt is. Műbútoraszta-los lett, és e mellett személy- és vagyonőr. Majd fontosnak tartotta, hogy érettségit szerezzen. Megszerezte. Jelenleg csak-nem végzős hallgató a Wesley János Főis-kola szociális munkás szakán, és igen jó úton jár, hogy azoknak az állami gondo-zottaknak a sikeres és nagyon hatékony segítője legyen, akikhez egykoron ő is tartozott.– Milyen további tervei vannak a tudomá-nyos munkában és a tehetséggondozás-ban?– Melyek az álmaim? Ha sikerül a háló-zatkutatásban néhány olyan általános jelenséget alaposan megértenünk, mint az, hogyan változnak meg a hálózatok a stressz folyamán, hogyan tanulnak és ho-gyan öregszenek, akkor, azt hiszem, na-

gyon sokat használhatnánk a tudomány-nak és a világnak. Ha sikerülne a 2003-ban alapított, LINK–Group névre hallga-tó kutatócsoportomat nemzetközileg is híres műhellyé tenni, akkor ennek a ha-tásnak a folyamatossága is biztosított len-ne. Ha néhány év múlva ezer Tehetség-pontunk lenne az országban, és ezek kö-zött jó néhány a leghátrányosabb helyzetű térségekben működne, ha a csillogó sze-mű roma tehetségek tanárok, orvosok és ügyvédek lehetnének, ha a magyar tehet-séggondozási modellért sorban állnának az EU más tagországai, akkor azt hiszem, ezt a hajót is sikerült révbe kormányoz-nunk. Ha szétnézek azokon a hihetetlen elkötelezettségű óvónőkön, tanítókon, ta-nárokon és sok-sok más tehetséggondo-zón, aki a hétvégéit, az estéit nem kímélve segítenek egymásnak, akkor úgy érzem, menni fog. Ez az ország példát fog mutat-ni Európának. Megmutatjuk majd, hogy a válságokra van hosszú távú, felelős vá-lasz, és ennek egyik legfontosabb eleme éppen az, amiben mi magyarok mindig is jók voltunk: a sokrétűségen alapuló túl-élés, a tehetség és a tehetséggondozás.

Diákjogok és pedagóguskötelességek Nem érvényesülnek teljes körűen a diák-jogok a magyar iskolákban – állapította meg az állampolgári jogok országgyűlési biztosa. Szerencsére – állapíthatjuk meg, mi pedagógusok, minden külön vizsgálat nélkül. Éppen elég kárt tett már az okta-tásban az utóbbi évektől törvényben ga-rantált szabadosság, semmi szükség azt még tovább fokozni.

A rendszerváltás után a csodált nyu-gattól lényegében azokat az értéktelensé-geket vettük át, amelyekért felesleges volt liberalizálódnunk. A hamburgeres kultú-ra szemléletének és bóvlijainak beáram-lása megtette hatását az iskola falain belül is. Aki régtől tanít, tapasztalhatja, meny-nyit romlottak az iskolai közállapotok, milyen szinten van a diákok nagy részé-nek neveltsége, ismeretszerzéshez való hozzáállása. A rendszerváltás előtti ideo-logizált, etatista államhoz poroszos iskola dukált, ami az eredményességet valame-

lyest garantálta. Egy tekintélyelvű állam iskolája mindig tekintélyelvű, de egy nyitottá váló állam iskolájának nem biz-tos, hogy a miénkhez hasonlóan túllibe-ralizált elvekre kell épülnie. Az ameri-kaiak régen felismerték a túlzott liberali-zálás zsákutcáját, s még Clinton elnök hatalmas összeget szavaztatott meg a képviselőházzal az oktatás modernizáci-ójára, így az iskola belső életének szigo-rítására is. Az iskolai élet fellazulása a tanulmányi eredményességet is vissza-vetette. Némely területen már a balkáni országok is megelőznek bennünket. A diákjogok kiterjesztése csak zavart okozott az iskolában. Miért kell az isko-laszék ülésein részt vennie a diákképvi-selőnek, amikor az a diáknak is kényel-metlen? Miért véleményezik a diákok a vezetői pályázatokat? Hogy egymás ke-zéből kapkodhassák vihogó kamaszok a pályázók önéletrajzát, vezetői prog-

ramját, s a szünetben kommentálják az ol-vasottakat? Miért kell beültetni az érett-ségi vizsgabizottságba a diákképviselőt és a szülőt? Mit keresnek ott, amikor az iskolában mindenkinek meg van a tradi-cionális helye, szerepe?

A feszült légkörben a túlhajszol, alul-értékelt pedagógusok egy része neuro-tizálódik. Az állampolgári biztos erre utalva a pedagógusok alkalmassági vizs-gálatának bevezetését ajánlja. Az oldja meg a problémát, hogy idegileg teherbí-róbb pedagógusok kerülnek a pályára, akik majd jobban el tudják viselni a mai állapotokat? Nem kellene inkább a dön-téshozókat, a politikusokat hasonló, men-tális megfelelőséget vizsgáló kutakodás alá vetni? Politikai karrier végzettség nél-kül is befutható, és ezáltal lehet értelmes, alkotó embereket lehetetlen helyzetbe hozni. Változás kell, de gyökeres! A lehe-tőség hamarosan adott lesz! (százdi)

Tehetség 15 2010/1. szám

Hogyan őrizhetjük meg Kodály nevelési elveit? – Konferencia a Psalmus Humánus Művészetpedagógiai Tehetségpont műhelyben –

Hegedűsné Tóth Zsuzsanna

A Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesület Tehetség-gondozás az integrált művészetpedagógia eszközeivel címmel rendezett országos

művészeti nevelési konferenciát, azzal a szándékkal, hogy minél több szakem-berhez és érdeklődőhöz eljusson az egye-sület üzenete: szükséges Kodály Zoltán zenepedagógiai hagyományának ápolá-sa; a kor nevelési elvárásait fi gyelembeve-vő pedagógiai kezdeményezések, kutatá-sok segítése; a tapasztalatok összegezése, nyilvánossá tétele. A konferencián nagy szakmai gyakorlattal rendelkező, nem-zetközileg is elismert szakemberek tartot-tak előadást. Az eseményt Kovácsné Bí-ró Ágnes, a Magyar UNESCO Bizottság főtitkára nyitotta meg, majd K. Udvari Katalin, az egyesület elnöke mondott kö-szöntőt, és egyúttal beszámolt a civil szer-vezet majd 10 éves munkájáról, a közel-múltban megnyílt Psalmus Hu manus Konzultációs Központról; az egyesület közhasznú tevékenységeiről, amelyek ki-terjednek a nevelés, oktatás, ismeretter-jesztés területére, a kulturális örökség megóvására. Bepillantást adott az egye-sület művészeti műhelyeket bemutató DVD-jén keresztül dr. Nagyné Kovács Barbara, Zircher Ilona, Durányik László, Bubnó Tamás, dr. Mezei János, Vass Ve-ronika, Dombóné Giegler Ildikó, Baráth Zoltán, valamint a nem látó, mozgássé-rült, illetve értelmileg korlátozott gyer-mekek művészeti nevelésével foglalkozó Büki Rita, Őrfalvy Katalin és Vető Anna magas színvonalú nevelő-oktató tevé-kenységébe.

A konferencián elsőként Lányi And-rás, az ELTE Társadalomtudományi Ka-rának docense tartott előadást Kreativitás és fenntarthatóság címmel. Beszédében rávilágított arra, hogy az ember csak azo-

kat a dolgokat tudja igazán szeretni, amit maga alkot és munkál meg, s csak abban a közegben tud alkotni, amit szeretni is képes. Az alkotáshoz tudnunk kell he-lyünket a világban, hiszen „a világ meg-munkálása” bensőséges viszonyt feltéte-lez az egyén és környezete között. A tech-nológia mindenek feletti uralma, a média-rendszer alapvetően csalárd módon ha-mis tükröt tart elénk. Az egyéni választás szabadsága, az ész törvénye, a történeti haladás elve Lányi András megállapítása szerint csak egymás erőszakos elnyomá-sával érvényesülhet. Úgy véli, nincsenek igazi felfedezések, alkotások a ma embe-re számára, minden információ és tudás könnyen elérhető. Az, hogy mindent ké-szen kapunk, sivárrá teszi alkotó képzele-tünket. A korlátlan növekedés illúziójáért cserébe feláldozzuk a természet és a kul-túra világának gazdag változatosságát: ettől azonban nem a hatalmunk nő, ha-nem a kiszolgáltatottságunk. Ahogy fo-galmazott: „Azt tudjuk megérteni, amit el tudunk képzelni.” Ez felveti a kérdést, hogy a 21. század gyermekének képzelő és képalkotó tevékenysége, tehetsége ho-gyan alakul. E gondolatok mentén jutott el az előadó a művészeti nevelés jelentő-ségéig, oktatásban betöltött nem elhanya-golható szerepéig, s vonta le a végső kö-vetkeztetést: „Az élet minőségével össze-függ az, hogy a művészeti oktatás milyen nagy hangsúlyt kap oktatási rendsze-rünkben.” Lányi András bizonyítékát ad-ta a kodályi gondolatnak, amit a konfe-rencia megálmodói mottóként választot-tak: „…a tudomány és művészet sem lehet el egymás nélkül. A tudós annál különb, minél több van benne a művészetből és vi-szont.”

A konferencia előadói között jelen volt az idén váratlan hirtelenséggel elhunyt dr. Kokas Klára is, aki elsők között ismerte fel, hogy a Kodály-módszer a gyerekek tanulási képességeinek fejlesztésében

nem csak a zenei területeken nyilvánul meg. Bebizonyította, hogy a fogyatékkal élő gyerekek fejlesztésében segítség lehet a Kodály-módszer. Azt vallotta, hogy a gyerekeket tanítani méltóság, a tanítás pedig a művészetek egyike. Kokas Klára, zenepedagógus, a Kecskeméti Kodály In-tézet nyugalmazott docense az életét, munkásságát szentelte annak, hogy ki-bontakoztassa a mindenkiben benne rejlő tehetséget. Előadásának címe is ez volt: Minden gyermek tehetséges. Módszeré-nek, pedagógiai elképzelésének célja, hogy a zene erejével éreztesse meg a gyermekekkel és felnőttekkel, épekkel és mássággal élőkkel, hogy milyen „szaba-don lenni”, megvalósulni. A gyermekek sajátja a fokozott fogékonyság – vallotta, és egy megengedő, befogadó légkörben könnyen képesek énekkel, mozgással, tánccal kifejezni érzéseiket, gondolatai-kat. Kokas Klára videofelvételekkel adta tanúságát az átlényegülés, befogadás, ön-kifejezés gyermeki megjelenéseinek.

Dr. Heimann Ilona, az ELTE Peda-gógiai és Pszichológiai Kar főiskolai do-cense, a tehetség szakirányú képzésének referense, a tehetséggondozással kapcso-latos pedagógusszerepet helyezte gondo-latainak középpontjába. Előadását kísérő prezentációja látványosan szemléltette azt a pedagógiai problémát, hogy vajon kik fejlesztik, fejleszthetik hatékonyan a tehetséges gyermekeket, milyen szak-mai tudás birtokában tehetik azt. Kérdé-seket tett fel, hogy tanulható-e, tanítha-tó-e a tehetséggondozás, és milyen peda-gógiai segítségre van szükségük a tehet-ségeknek. Meglátása szerint a tanárkép-zés és továbbképzés során szerezhető meg az a szakmai tudás, amely útmuta-tást ad a pedagógusoknak a tehetségek felismeréséhez és fejlesztéséhez. A tehet-ségpedagógiai kompetenciákkal bíró szakemberek közreműködésétől várható a tehetségesek elkallódásának megakadá-

Tehetség 16 2010/1. szám

lyozása; a potenciális tehetségek korai fel-ismerése; képességeik harmonikus fej-lesztése; segítségadás a társadalomba va-ló beilleszkedésükhöz. A tehetséges gye-rekeknek szükségük van számtalan lehe-tőség felkínálására a tanítás-tanulás so-rán, valamint kellő bátorításra és segít-ségnyújtásra.

Pinczésné dr. Palásthy Ildikó, a Köl-csey Ferenc Református Tanítóképző Fő-iskola tanszékvezető tanára a tehetség-gondozást a drámapedagógia felől közelí-tette meg, abból kiindulva, hogy a dráma-játék sajátos személyiség- és közösségfor-máló csoportmódszer, amellyel a gyer-mek önmagát és a körülötte lévő világot cselekvéssel tudja felfedezni. A drámajá-ték során is tetten érhető mindazon sajá-tosság, mely a játékot specifi kusan jel-lemzi, a szabadságtól, önkéntességtől, a tér-idő uralásától, az élmények feldolgo-zásáig, a cselekvésbe ágyazott gondolko-dásig stb. Kiemelte a saját élmény jelentő-ségét, a valóság és képzelet kettősségét, amely utat nyit a kreativitásnak, szabad önkifejezésnek, a tehetséges személyiség egészséges fejlődésének.

Dr. Pásztor Zsuzsa, az ELTE-LFZE tanára a tehetség kibontakozásának a munkaképességbeli tényezőit ismertette. Leszögezte, hogy a jó munkabírás nem tekinthető a tehetség tartozékának. Szá-mos példát hozott arra, hogy megerőlte-tés, túlterhelés vagy más okok miatt kivá-

lóan tehetséges tanulók munkabírása is meggyengülhet, ami a teljesítmény rom-lásában is megnyilvánulhat. A munkaké-pesség gondozásában jelentős tartalékok rejtőznek, és ezek kiaknázására az iskola különösen alkalmas. Szükségesnek érzi a munkaképesség-gondozáshoz, vagyis a Kovács-módszer elsajátításához a mód-szer iránt elkötelezett pedagógusok kép-zését az eddiginél nagyobb létszámban. Véleménye szerint mindez jelentősen hoz zájárulna az egyéb tehetségsegítő tö-rekvések sikeréhez is.

A konferencián lehetőséget kaptak be-mutatkozásra az egyesület szellemiségét tükröző, ám kevéssé ismert pedagógiai műhelyek tanulói és tanulócsoportjai is. Így ismerhették meg a konferencia láto-gatói Bertalan Edit intézményvezetőt, aki ismertette a Somogy Megyei Önkor-mányzat Hétszínvirág Egységes Gyógy-pedagógiai Módszertani Intézménye programját, mely lehetővé teszi a gyer-mekek számára az örömszerző, személyi-ség építő és -erősítő művészeti tevékeny-ségekben való aktív részvételt. Tíz éve fo-lyó munkájuk eredményeként szakmai bázist hoztak létre. Megosztják szakmai tudásukat másokkal, és a térség iskolái-nak sajátos nevelési igényű gyermekek egyéni személyiségfejlődésének kiteljesí-tése érdekében segítik a térségben dolgo-zó pedagógusok munkáját, átadva nekik módszereiket.

A konferencia-előadásokat követően a Psalmus-program által támogatott intéz-mények, szakmai műhelyek élményt szerző hangversenyen mutatkoztak be. Az egyesületnek sikerült a konferencia nagyszámú, és az ország minden részéből érkező résztvevője fi gyelmét felhívni a művészeti nevelés személyiségformáló hatására és arra, hogy a művészeteknek mind az átlagos, mind a kiemelkedő te-hetségű gyermekek oktatásában és neve-lésében meghatározónak kell lennie a 21. században is.

A szerző az ELTE Tanító- és Óvóképző Kara, Ének-zenei Tanszék főiskolai ta-nársegéde, doktorandusz.

Iskolabezárások, összevonások – sokszor hallani ilyenekről manapság. Egy régi történet is hasonló veszélyt idézet fel egy iskolaigazgatóban. Tör-tént, hogy a már idős Ferenc József császár Fiumébe látogatott, és prog-ramja végén kihallgatáson fogad-ta a helyi előkelőségeket. Sorba áll-tak, a császár pedig ellépdelt előttük, és mindenkinek egyetlen kérdést tett fel, amire röviden kellett válaszolni-uk. Amikor a gimnázium bölcsesség-ben megőszült igazgatóját mutatta be a szárnysegéd, az uralkodó megkér-dezte:

– Sok a gyermek, igazgató úr?A derék direktor örömmel vette,

hogy az uralkodó a családjáról fag-gatja, így aztán kihúzta magát és büszkén válaszolt:

– Öt, felséges uram! Őfelsége kissé meglepett arcot vá-

gott, majd megjegyezte, hogy ennyi gyerekért kár fenntartani a gimná-ziumot, és továbblépett a következő személyhez. Az igazgató úr igencsak megrémült, hogy a félreértés miatt még bezárják az iskoláját. Rövid gon-dolkodás után példátlan tettre szánta el magát: a császár után iramodott, és mielőtt az feltette volna újabb kér-dését a soron következőnek, megszó-lította:

– Bocsánat, felséges uram, a gyer-mekek száma kettőszázötven!

A császár elképedve mérte végig a megilletődött igazgatót:

– Kétszázötven gyermek?! Egy ilyen tisztes külsejű úrnak? – mond-ta, majd továbblépett. Az igazgató úr-ban teljes lett a zavar, de több kísér-letet nem tett a helyzet tisztázására. A gimnáziumot mindenesetre nem zárták be. - dia -

Félreértések

„Az egyik tanárom azt mondta nekem a katonaiskolában, hogy soha nem lesz belőlem semmi. Né-hány év múlva meg-hívtam a koronázá-somra. Az első sorba ültettem.”

Napóleon (1769–1821)

Tehetség 17 2010/1. szám

Magyar Tehetséggondozó Társaság(alakult: 1989-ben)

4010 Debreceni Egyetem,Debrecen 10., Pf. 28

Elnök: Balogh LászlóÖrökös tiszteletbeli elnök:

Czeizel EndreAlelnökök:

Herskovits MáriaPolonkai MáriaSarka Ferenc

Titkár: Szénási IstvánnéÜgyvivő: Bohdaneczky Lászlóné

Elnökség tagjai:Balogh László, Herskovits Mária

Polonkai Mária, Sarka FerencSzénási Istvánné, Bohdaneczky Lászlóné

(Állandó meghívott: Százdi Antal)

Felügyelő Bizottság:Tóth Tamás (elnök)

Titkó IstvánGönczi Sándor

Szakáll Istvánné

Szekciók és vezetőik:Tanítói szekció: Németné Dávid Irén

Felsőoktatási szekció: Bodnár GabriellaSzakértői szekció: Heimann Ilona

Kémia és környezetvédelmi szekció:Török Istvánné

Óvodai szekció: Szilágyi IldikóNyugat-dunántúli szekció:

Mentler MariannaMűvészeti szekció: Berta József

Gyermekvédelmi szekció:Kollmann J. György

Kelet-magyarországi szekció:Nagy Kálmán

***

TEHETSÉGA Magyar Tehetséggondozó Társaság

időszakos kiadványa.Szerkesztőbizottság:

Almási Judit, Heimann Ilona, Mező Ferenc,Százdi Antal, Tóth László

Felelős szerkesztő: Százdi AntalRovatvezető: Almási Judit

Írásokat lemezen vagy e-mailen várunk:mtttehetseg@freemail.hu

ISSN 126-8084Korábbi lapszámok elérhetők:

www.mateh.hu

A címlapon Dékány Ágoston munkája

Kiadja az Apáczai Kiadó Kft.Celldömölk, Széchenyi u. l8.

Telefon: 95/525-000; fax:95/525-014E-mail: apaczaikiado@apaczai.hu

Internet: www.apaczai.hu

Megjelenik évente négyszer. Előfi zethető a Kiadó címén.

Előfi zetési díj: 1000 Ft.

RejtvényA 2009/6. számunkban megjelent rejt-vény megfejtése:

Osvát Ernő

A szerencse ezúttal Nagy László bu-dapesti olvasónknak kedvezett. Az Apáczai Kiadó könyvajándékát pos-tán kapja meg.

– Életmeleget nem az ábrándok adnak, hanem a cselekvési tehetség – mondta az a 150 évvel ezelőtt elhunyt gróf, aki reformokkal akarta megújítani a ma-gyar gazdaságot, közéletet. Kiről van szó? A megfejtéseket email címünk-re várjuk. A kisorsolt nyertesnek az Apáczai Kiadó felajánlásaként értékes könyvet postázunk.

Művészpalánták sikereA főváros XXI. kerületében működő Művészpalánták Alapítvány „Szeretném magam megmutatni” címmel immár hatodik alkalommal hirdette meg vers-, mese- és novella-író pályázatát általános iskolások és középiskolások részére. Jól gondoltuk, hogy lesz-nek elhivatott kollégák, akik felismerik e különleges lehetőséget tehetséges tanítványa-ik fejlesztésére, alkotókedvük felkeltésére. Az ilyen kollégák közül többen az ünnepé-lyes díjkiosztó gálán is megjelentek a Gróf Széchenyi Általános és Kéttannyelvű Iskola színházteremmé alakított aulájában.

Az alapítvány elnöke felolvasta Esztergályos Jenő úr, az Apáczai Kiadó igazgatója meleg hangú, rendezvényt üdvözlő levelét. Török Ildikó, az iskola igazgatója is köszön-tötte az immár hagyományos rendezvényt, amelyen drámakörös tanulóik olvasták fel az öttagú zsűri véleményezte legjobb jeligés alkotásokat: három korosztály három ka-tegóriában született első három helyezett műveit. A kollégák, Komenczi Lenke és Hidvégi Erika ügyességén múlott, hogy a rendezvény mindvégig érdekes, izgalmas tu-dott maradni. Két tehetséges néptáncos pár a Kis-Csepel Táncegyüttesből improvizáci-ók előadásával oldotta a várakozással teli légkőrt. A jutalomkönyvek és az oklevelek átvétele a gála végére maradt. Mindenki érdeklődésének megfelelően választhatott az Apáczai Kiadó és az önkormányzat oktatási ágazata vezetője, Vukovich Zoltán úr által felajánlott értékes kötetek közül.

A díjazottak: Vers: Alsó tagozat: I. Szűrös Márton Péter, II.Horváth Zsolt

Felső tagozat: II. Tamás Noémi, III. Musatics Anita (I. díjat a zsűri nem adott ki.)

Mese: Alsó tagozat: I. Hegyi Balázs, II. Hegedüs AnnaFelső tagozat: I. Bódy Ákos, II. Al-Hajjar Ilham

Novella: Alsó tagozat: I. Bagi Barbaba, II. Csörge MarcellFelső tagozat: I. Ölei NikolettKözépiskola: I. Nyisztor Szidónia, II. Szabó Krisztina

A Kvalitás Tehetséggondozó Alapítvány különdíját Hegyesi Tünde, a Fodor József Szakközépiskola tanulója kapta. A díjazott munkákat a Gróf Széchenyi István Két Ál-talános és Kéttannyelvű Iskola tanulói mutatták be a közönségnek.

Kreiszné dr. Paál Sára, kuratóriumi elnök

Tehetségnap Nyíregyházán

A Fiatal Tehetségekért Alapítvány Tehetség-pont és a Magyar Tehetséggondozó Társaság Tanító Szekciója március 19-én tartotta meg-emlékezését a Kazinczy Ferenc Általános Is-kolában. Hajdúszoboszlói, debreceni, derecs-kei és nyíregyházi tehetséggondozók, kolle-gák találkoztak a jeles nap alkalmából.

Az iskolavezetés köszöntője utáni megem-lékezést Bartók születésnapjáról, a tehetség napjáról Sz. Pálkövi Mária közoktatási szak-értő tartotta. A kilenc csodaszarvas – Bartók Béla hangfelvétele – és Bartók duók elhang-zása után Némethné Dávid Irénnek, a Tanító Szekció vezetőjének az IQ-club foglalkozásán vehettek részt az alsó tagozatos tehetséges Kazinczysok. Bemutatkozott a Kazinczy Is-kola és a Fiatal Tehetségekért Alapítvány Te-hetségpont.

A programot szakmai tanácskozás, kötet-len megbeszélés követte.

Tehetség 18 2010/1. szám

Géniusz Országos Tehetségnap– Konferencia a tehetséggondozásról –

A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács jogi képviseletét ellátó, közhasznú egyesületként működő Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége szervezésében március 27-én egész napos rendezvényen vehettek részt a hazai tehetséggondozás szakembe-rei. A nagyszabású program ünnepi konferenciával kezdődött, délután pedig Tehet-ségfesztiválon vehetett részt a több száz résztvevő. A rendezvényen megjelent és be-szédet mondott Sólyom László köztársasági elnök úr is, aki a legkiválóbb tehetség-gondozóknak elismeréseket adott át.

A különféle szerveztek képviselői mellett a konferencia szakmai előadásaiból ki-vették részüket a Magyar Tehetséggondo-zó Társaság (MTT) vezető szakemberei is. Elsőként dr. Polonkai Mária alelnök, a Magyar Géniusz Program (MGP) elmé-leti és módszertani munkacsoportjának vezetője ismertette az egyre bővülő Te-hetségpontok szerepét, felelevenítve a szerveződések első időszakának szakmai dilemmáit, mindenekelőtt azt, hogy mi-ként is határozzák meg működésük tar-talmát. A hálózatszerűen működő és egy-re kiterjedtebb működésű Tehetségpon-toknak kiemelkedő szerepük van a tehet-ségek ügyének segítésében. Szeretnének regisztert összeállítani az országban mű-ködő tehetségsegítésről, a szakmai műhe-lyekről, tehetségtérkép összeállításával segíteni a munkát.

Mentler Marianna, az MTT szekció-vezetője és választmányának tagja, az MGP képzési és képzésszervezési mun-kacsoportjának vezetője szakterületéről, a képzésekről tartott előadást. Célként je-lölte meg a Nemzeti Tehetséghálózat lét-rehozását, aminek sejtjeiként működnek majd a Tehetségpontok. Eddig közel 6500 szakember képzését szervezték meg sok-féle profi lú program keretében, fi atalokét és felnőtt vezetőkét egyaránt. A képzé-sekre – amelyek ingyenesek – a követke-ző tanévben is lehet jelentkezni.

Csermely Péter professzor, az MTT tagja, a Magyar Tehetségsegítő Szerveze-tek Szövetségének elnöke, a nemzetközi rangú kezdeményezés, a kutató diákok és tanárok mozgalmának elindítója és veze-tője, a köztársasági elnök úr által létrehí-vott Bölcsek Tanácsának tagja, a négy

éve elindított, egyre jelentősebbé váló szövetség munkájáról elmondta, hogy azt 14 szervezet hozta létre (köztük az MTT), s azóta már 210 – s tovább bővülő – Te-hetségpont működését koordinálják. Ez-zel a magyar tehetséggondozás új pályára állt – jelentette ki, s hogy ez megtörténhe-tett, abban számos szakember szervező-munkájának szerepe van. Így például Kormos Dénes tanár úrnak, országgyűlé-si képviselőnek (évek óta az MTT aktív tagja), aki sokat fáradozott azért, hogy or-szággyűlési határozat mondja ki mindazt, ami ma már szinte napi gyakorlattá vált. Csermely professzor hangsúlyozta, hogy izgalmas évszázad áll előttünk, kihívások várnak az emberiségre, s a várható világ-méretű nehézségek megoldása csak tehet-séges emberekkel lehetséges.

Dr. Balogh László, az MTT elnöke, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács alelnö-ke, a projekt szakmai vezetője a Magyar Géniusz Program szakmai irányairól és a most akkreditációs folyamatban levő kép-zésekről szólt. Bemutatta egyfelől, hogy melyek azok a szakmai paraméterek, ame-lyekkel összhangban kívánják fejleszteni a magyar tehetséggondozó gyakorlatot. Másfelől szólt a továbbképzés fontosságá-ról, és főbb csoportokba szedve ismertette a tehetséggondozó szakemberek részére készített több mint nyolcvan új továbbkép-zési programot, kiemelve a korszerű tarta-lom fontosságát, a gyakorlatban is hasz-nosítható ismeretek közkinccsé tételét. Minél több országos kitekintésű képzési projektet szeretnének ajánlani a tehetség-gondozásban részt vállaló szervezetek-nek, hogy eredményes munkát végezhes-senek a tehetséggondozó szakemberek.

Sarka Ferenc, az MTT alelnöke a te-hetséggondozás jogszabályi hétteréről és a Tehetségfejlesztő Közalapítvány által támogatott nyári tehetségfejlesztő tábo-rok szervezéséről adott tájékoztatást. Jö-vőre Magyarország tölti be az EU soros elnökségét, így lehetségesnek tartotta, hogy 2011-ben EU-Tehetségnap megszer-vezésére kerülhet sor.

Sólyom László köztársasági elnök úr beszédében elégedetten említette a Te-hetségpontok gyors elterjedését, és üdvö-zölte a tehetségmozgalom kettősségét, amelyben helyet kap az elitképzés is. Ki-fejtette, hogy az oktatás értékalapú újjá-szervezése mellett szükség van a jó taná-rokra, mentorokra, akiknek döntő szere-pük van ebben a munkában. Megemléke-zett egykori iskolája, a pécsi Széchenyi István Gimnázium ciszter paptanáráról, a 99 évesen elhunyt Horváth Adolf Oli-vérről, a kiváló botanikusról, aki tudásá-val, személyiségével, pedagógiai látás-módjával maradandó hatással volt tanít-ványaira.

A konferencián több szakembertől hallhattunk még előadást. Az eseményen láthattunk gyermekműsort és Mága Zol-tán hegedűművész virtuóz előadását is. A köztársasági elnök úr négy szakember-nek Tehetségek szolgálatáért kitüntetést adott át kiemelkedő tehetséggondozói, szervezői munkásságuk elismeréseként, közöttük Kormos Dénesnek és Mentler Mariannának.

Szép, felemelő és szakmailag hiteles előadásokat hallhattunk ezen a fontos és emlékezetes konferencián mindenkitől, így az MTT tagjaitól is.

(százdi)

Elérhetőségek: www.tehetsegprogram.hu; www.tehetsegpont.hu

Tehetség 19 2010/1. szám

Az Apáczai Kiadó mellékleteRovatvezető: Almási Judit

Apáczai Csere János Tehetségkutató Komplex Természettudományi Tanulmányi Verseny

Akik 2010. március 27-én, szombaton reggel 8 és 10 óra között az Apáczai Kiadó Budapesti Központjának közelében jártak, nem mindennapi nyüzsgésre lehettek fi gyelmesek. 13-14 éves fi úk és lányok gyülekeztek, vállukon gyönyörű népvisele-ti ruhák, néhányan pedig be is öltöztek. Kísérőikkel az Apáczai Kiadó által szer-vezett országos természettudományi verseny döntőjére érkeztek.

Mit is kell tudni erről a versenyről? A meghívott 30 csapat több fordulón túljutva került a döntőbe. A döntőre való felkészülésnek része volt a lakó-hely népviseletének bemutatása, illet-ve egy otthoni feladat elkészítése.A döntő otthon elkészítendő feladata:„Minden csapat otthon, a felkészülés során válasszon egy olyan fi zikai je-lenséget, melyet egyszerű, bárki szá-mára beszerezhető eszközök és anya-gok vagy saját készítésű kísérleti esz-köz segítségével mutat be! A bemuta-tás során meg kell adniuk a látott fi zi-kai jelenség pontos magyarázatát is! A kísérletek bemutatására és a ma-gyarázatra egy csapatnak 3 perc áll rendelkezésére.Az értékelés szempontjai:• a kísérlet eredetisége (egyéni ötletek);

• a kísérlet eredményessége (sike-rült-e a kísérlet; jól szemléltette-e az adott fi zikai jelenséget);

• a magyarázat szakszerűsége;• az előadás módja; nyelvhelyesség;

szép magyar beszéd.”

10 órakor a kísérletek bemutatásával indult a verseny. Minden csapatnak sikerült nagyon érdekes bemutatóval elkápráztatni a többieket és a zsűrit. Kisebb-nagyobb izgalmak közepette nagyon érdekes fi zikai problémákat mutattak meg, majd adták meg a je-lenség magyarázatát is a versenyzők. Felkészültségük, lelkesedésük magá-val ragadó volt, a zsűri tagjait is kel-lemes meglepetés érte. Ez a 2 óra volt a verseny legszórakoztatóbb része. Rövid szünet után, a verseny második

részében feladatlapot oldottak meg a versenyzők 45 perc időtartamban. A feladatlap több részből állt, a tanu-lóknak biológia, informatika, fi zika, földrajz, kémia és technika tantár-gyakból megszerzett ismereteikről kellett számot adniuk.

Ha ezek után még nem lettek volna eléggé elfáradva, következett a „vil-lámfeladat”.

A csapatoknak, bevonva kísérő ta-nárukat is, rövid számítógépes bemu-tatót kellett készíteniük egy adott táj-egység népviseletéről, illetve magá-ról a versenyen való szereplésükről. A prezentációhoz szükséges informá-ciókat, képeket az internetről kellett letölteniük, illetve a verseny során sa-ját maguk által készített fényképeket kellett felhasználniuk.

Ezzel véget is értek a verseny fel-adatai, a zsűri visszavonult kijavítani, értékelni a feladatokat. Amíg a ver-senyzők várakoztak, a csapatok a színpadra vonultak, és meg-, illetve bemutatták egymásnak népviseletü-ket.

Közben a zsűri is javított, „osztott, szorzott”, és nagyon elégedett volt. Rendkívül izgalmas kísérletek bemu-tatóit láthatta, jól kitöltött feladatla-pok sokaságát nézhette át, és kiemel-kedően jól sikerült prezentációkkal találkozott. A megszerzett pontok alapján végül kialakult a végered-mény. A csapatok és felkészítő taná-raik átvehették az Apáczai Kiadó ér-tékes díjait.

A zsűri nevében köszönettel tarto-zunk a versenyzőknek, a felkészítők-nek és a verseny valamennyi szerve-zőjének! - viola -

Tehetség 20 2010/1. szám

A versenyről… Az első helyezést elért csapat felkészítő tanárának véleménye

„Előtted a küzdés, előtted a pálya,Az erőtlen csügged, az erős megállja.Tudod-e az erő micsoda? Akarat,Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat.”

Arany János

Iskolánkban már hagyomány, hogy te-hetséges és lelkes tanulóink megmére-tik magukat az Apáczai Csere János Tehetségkutató Komplex Természettu-dományi Tanulmányi Versenyen, hisz iskolagyűléseink kiemeltjei között év-ről évre látják elődeiket, és a velük való beszélgetés kapcsán többen igazi kihí-vást éreznek az izgalmas, mindig meg-újuló, valóban komplex ATTV-re.

Nálunk a PTE Deák Ferenc Gyakorló Gimnázium és Általános Iskolában igazi team-munka zajlik a természet-

tudomános tantárgyakat tanítók között, így a közös beszélgetések után több ol-dalról próbáltuk felkészíteni a gyereke-ket a kijelölt nagy témákkal kapcsolat-ban. Bennünket is átgondolásra ösz-tönzött és várakozással töltött el, hogy az idén milyen újdonságokkal áll elő a versenybizottság az egyes fordulók-ban.

Úgy érzem, hogy a 2009/2010-es tanévben is rengeteg élményt kaptunk a verseny kapcsán.

A gyerekek megtapasztalhatták a kö-zös munka tudományos jellegét, vala-mint az emberi kapcsolatok szintjén ér-vényesülő felelősséget, önzetlenséget és a másik általi előrelépést.

Nem kis gondot, de mindannyi-unknak nagy élményt jelentett az or-

szágos forduló követelménye: a népvi-selet, a modern technika biztosítása, valamint az Öveges-kísérlet helyi pre-zentációja, de öröm volt együtt látni a színes ruhákban és mögöttes tartalom-ban megjelenő múltat, a gyerekekben látható jelent és talán a szellemi jövőt.

Véleményem szerint ez a verseny kellemes légkörével, korrekt szervezé-sével és sokszínű, élményt nyújtó fel-adataival valamennyi résztvevő szá-mára maradandó élményt jelent évről évre, ezért köszönet az Apáczai Kiadó munkatársainak.

dr. Örkényiné Mostbacher Zsuzsanna

biológiatanár

PTE Deák Ferenc Gyakorló Gimnázi-um és Általános Iskola

Kossuth-díjas tanár, fi zikai szakíró, a természettudományos ismeretter-jesztés kiemelkedő alakja.

1895. november 10-én született a Zala megyei Pákán, tanítócsaládban. Győrött, majd Kecskeméten járt gim-náziumba.

1919-ben matematika–fi zika sza-kos tanári oklevelet szerzett a buda-pesti egyetemen, 1946-ban a Közgaz-dasági Egyetem fi zikatanára lett, 1948-tól 1955-ös nyugdíjazásáig a Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára volt.

Első könyvét Tatán írta 1929-ben, Időjóslás és időmeghatározás cím-mel. Az 1950-es évek első felétől írá-saival, könyveivel, rádió- és televízi-ós sorozataival megalapozta az új ma-gyar természettudományos ismeret-terjesztést.

A teljesen képzetlenek számára is érthetően magyarázta el a bonyolult kísérleteket, sokat egyszerű eszközök-kel, egy konyhaasztalon is el lehetett végezni. 1957-ben televíziós műsorá-nak igen jó visszhangja lett. Ezután 12 éven át mutatta be közérthető, ízes magyar nyelven fi -zikai kísérleteit a képer-nyőn a fi zikai jelenségek iránt érdeklődőknek.

1946-os megalapítá-sától szerzője, később szerkesztője volt az Élet és Tudomány című lap-nak. 1948-ban kapott

Kossuth-díjat fi zikai kísérleti eszkö-zök olcsó előállításáért. Több mint harminc kötete jelent meg, válogatott írásai Nagy Öveges-könyv címmel 1989-ben láttak napvilágot.

Az 1979. szeptember 4-én elhunyt Öveges József nevét több iskola és in-tézmény viseli, Tatán szobra áll, em-lékét őrzi az Öveges József fi zikai ta-nulmányi verseny, melyet az általá-nos iskolák nyolcadik osztályosai és gimnazisták számára hirdetnek meg.

Öveges József

Tehetség 21 2010/1. szám

Élménybeszámoló az Öveges-kísérletekrőlA háromtagú tagú zsűri nagy örömmel fi -gyelte a kísérletezőket, akik jó színész módjára szerepeltek a színpadon. Ügye-sen, talpraesetten, viccesen adták elő há-romperces műsorukat a gyerekek. Népvi-selet és ízes magyar nyelv színesíttette az előadásmódot.

A 30 csoport frappánsan előkészült a bemutatóra, s pergően követték egymást.

A háromfős csapatok egyik szereplő-jének fényképet kellett készítenie a kísér-letről, mert a fotóra szükség volt a követ-kező feladatnál. A kézzel rajzolt magya-rázó ábrák jól olvashatóak voltak. Néha a felkészítő tanárok is bekapcsolódtak az előadásba; mikor átvették az irányítást, az már hibának minősült.

Az Öveges-könyvekből, fi lmekből vett ötletek alapján mutatták be az otthon-ról hozott eszközökből készített kísérlete-iket a csapatok. Örömmel néztük újra Hekit és a Szikrázó széket, valamint a Búvárt. Jobbnál jobb elektromos harang-játékokat láthattunk. Az eredeti megoldá-sok közül a nyomáskülönbségen alapuló kísérletek sikerültek a legjobban. Össze-roppant a konzervdoboz, felemelkedett a léghajó, táncolt a labda, ugrott a béka. Sajnos a „róka szájából” kiesett a pénzda-rab, mert elpattant az üveglemez. Az egy-

szerű kellékekkel bemutatott „Hol van a seprű súlypontja?” című kísérlet sikert aratott. Új technikákat is alkalmaztak a gyerekek, bemutatták az eszközök kap-csolatát a mindennapi életünkkel, majd sok fi zikatörténeti érdekességet hallhat-tunk. Igazán látványos kísérleteket mu-tattak be a diákok a precízen elkészített egyszerű eszközeikkel. Pl.: Bűvészmutat-ványt két pohárral, vödörrel; elektromos mérőműszereket, rakétát, porlasztót. Nagy hangsúlyt fektettek az újrahaszno-sításra, az energiatakarékosságra és a környezetvédelemre. A legérdekesebb kí-sérleteknél néhányan újítást is láthattunk. Emlékezzünk a Grapefruit-elem órával, az Uborkatelep, az 500 Ft-os fűtésre, Az új energiaforrások, A szökőkút lufi -val, vagy a Fanta kiadó automata című bemutatókra.

A közönségdíjat a Pöff-pöff hajó érde-melte ki, mert sok manuális munka volt benne. A 7-es csapat minden tagja egy Galilei-féle távcsövet és egy Planiszférát kapott ajándékba.

A csapatok által kiérdemelt pontszá-mok között nem volt nagy különbség, mert valamennyi kísérlet érdekes volt. Köszönjük a felkészítő tanárok támogatá-sát. Hisszük, hogy a jó pedagógus tanít-

Az Öveges-kísérlet bemutatása

ványai szívében, azok tudásában és ered-ményeiben tovább él.

Öveges professzor büszke lett volna, ha látja, mennyi lelkes diák foglalkozik a természet titkainak megismerésével, hi-szen minél többet tud már valaki, annál inkább gyönyörködteti a kísérletek egy-szerűsége és a bennük megnyilvánuló je-lenségek nagyszerűsége.

Zsoldos Tamásné

Tehetség 22 2010/1. szám

Az Apáczai Kiadó képzési ajánlata

TehetséggondozásA tehetség gondozása 6–18 éves korban ………………………………………………………………………… OKM-4/293/2009

KépességfejlesztésKépességfejlesztés az alsó tagozaton …………………………………………………………………………… OKM-3/101/2007

Konfl iktuskezelésKonfl iktuskezelés a pedagógiában – a kommunikáció és az önismeret fejlesztése segítségével ………………… OM 175/62/2005

KreativitásfejlesztésKreativitásfejlesztés az iskolában ………………………… OKM-3/56/2008 (ezen a számon van fent a jegyzéken OKM-2/78/2006)

Differenciált fejlesztésA tanulók egyéni képességeihez igazodó differenciált fejlesztés ………………………………………………… OKM-4/270/2009Tanórai differenciálás heterogén csoportban …………………………………………………………………… OKM-1/38/2010

Differenciált fejlesztés SNIA tanórai differenciálás megvalósításnak lehetőségei a sajátos nevelési igényű tanulók integrált oktatásában … A: OM 175/139/2005………………………………………………………………………………………………………………… I: OKM-3/363/2009

Sajátos nevelési igényű tanulók együttnevelése a középfokú intézményekben:a prevenció lehetőségei a lemorzsolódás kockázatának korai felismerése és az idő előtti iskolaelhagyás megelőzésére ………………………………………………… A: OKM-3/359/2009………………………………………………………………………………………………………………… I: OKM-3/359/2009

Hatékony tanuló-megismerési technikákHatékony tanuló-megismerési technikák …………………………………………………………………… A: OM 173/77/2005………………………………………………………………………………………………………………… I: OKM-3/361/2009Hatékony tanulásszervezésHatékony tanulásszervezés (differenciált individuális tanulás, tevékenységközpontú tanulásszervezés, projektmódszer, kooperatív tanulás) ……………………………………………………………………………………………………… A: OM 175/105/2005………………………………………………………………………………………………………………… I: OKM-3/358/2009

Továbbképzés a tanítási-tanulási folyamatok megújítására: a Nemzeti Alaptanterv követelményeinek teljesítése és kompetenciafej-lesztés a közoktatási intézményekben …………………………………………………………………………… OKM-3/199/2008

Kooperatív tanulás – az együttműködésen alapuló tanítási eljárások ………………………………………………OKM-1/39/2010

Változáskezelés, projektmenedzsment, vezetői ismeretekKözoktatás-vezetői ismeretek …………………………………………………………………………………… OKM-4/174/2009Változáskezelés és projektmenedzsment a közoktatásban ……………………………………………………… OKM-4/250/2009

Pedagógusok felkészítése a mentori szereprePedagógusok felkészítése a mentori szerepre, feladatokra ………………………………………………………… OKM-4/5/2009

Új módszerekÚj módszerek és lehetőségek az alsó tagozatos tanítási gyakorlatban az Apáczai tankönyvcsalád használatával OKM 298/83/2006Újszerű tanulásszervezési módszerek …………………………………………………………………………… OKM-4/335/2009

Iskolai egészségnevelésIskolai egészségnevelés ………………………………………………………………………………………… OKM-4/334/2009

Tanítók Apáczais Nyári AkadémiájaTANYA Az ismerethordozók szerepe a tanítási gyakorlat és módszertani kultúra fejlesztésében ……………… OKM-3/40/2007

Tevékenységközpontú pedagógiákTevékenységközpontú pedagógiák a mindennapi nevelés-oktatás folyamatában ………………………………… OKM-1/66/2010

További részletekért érdeklődjön megyei szakreferenseinknél: www.apaczai.hu/szakreferensek

Tehetség 23 2010/1. szám

ÉRTÉKELŐLAP A TEHETSÉG ÚJSÁGRÓLKérjük, hogy az állításokat 1-től 10-ig terjedő skálán értékelje!

A címlap(ok) értékelése 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

A Magyar Tehetséggondozó Társaság elnökének írásai hasznos információkat tartalmaznak

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Dr. Tóth László írásainak értékelése 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

A lapban található interjúk– interjúalany választása, aktualitása

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

A tehetséggondozáshoz nyújtott gyakorlati segítség értékelése 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

A tehetséggondozáshoz nyújtott elméleti segítség értékelése 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10

Szerintem az eddigi legjobb írás az újságban:_____________________________________________

A szerző, akitől a legszívesebben olvasnék ezután is: _______________________________________

A szerző, akitől még nem olvastam, de szívesen olvasnék a lapban: ___________________________

Állandó rovat témájának el tudnám képzelni: _____________________________________________

További javaslataim: ________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________

Javaslataim az Apáczai Kiadó oldalairól: ________________________________________________

_________________________________________________________________________________

_________________________________________________________________________________

A VISSZAKÜLDÉS HATÁRIDEJE: 2010. június 15.fénymásolatban vagy beszkennelve az mtttehetseg@freemail.hu e-mail címre.

A visszaküldő neve: ___________________________________________________________Postacíme:Irányítószám: _______ Település: _________________________Utca, hsz.: ______________Telefonszám: __________________E-mail cím: ____________________________________