1. oldal Felsővárosi Harangszó 2018. november

2.oldal Felsővárosi Harangszó 2020. szeptember

A következő nap (szerda) az egyik kedvencem volt. Bár sajnos volt reggeli torna és persze ima is.(Az imát nemsajnáltam.) De a nagy részét a napnak a Balatonba töltöttük, amit nagyon élveztem. Még vízi biciklizni is voltunk.Miután visszamentünk a szállásra, vacsiztunk ami az egész napi strandolás után jól esett. Ezután esti program Misihonfoglalója volt, amit nagyon élveztem és szerintem mindenki más is. Majd mikor vége lett elmentünk kipihenni astrandot. Másnap (csütörtökön) ugyanúgy, mint eddig, reggeli tornával indítottunk. Aztán ima és reggeli. Ezután Panka ésGréti vezetésével kézműveskedtünk. Szép karkötőt csináltunk, én hordok is egyet. Ezzel el is ment a délelőtt. Azebéd chilis bab volt, amit Zsombinak és Áronnak meg persze Maresnek és Klári néninek köszönhettünk. Egy kispihenés után elmentünk métázni. A métázás után felköszöntöttük második ünnepeltünket, Misit is. Ezután hamaraludtunk ugyanis másnap volt a túra. Desedán voltunk megkerültük a tavat. 18 kilométert mentünk és sétahajókáztunk is. Majd vonatra ültünk. A vonatról leszállva gyalogoltunk még egy kicsit. Egy gyors pihenő után alányok egy részével és Ivettel röpiztünk egyet. Viccesre sikeredett, főleg, hogy a túra után voltunk. A röpi utánmegvacsoráztunk és megünnepeltük a harmadik ünnepeltet vagyis, engem. Mindenkinek köszönöm a csodás alma-kosaram, nagyon finomra sikeredett. Egy gyors fürdés és esti ima után már aludtunk is. Másnap (szombat) a már szokássá vált torna és ima után következett egy nagyon jó program, Ivi és Esztiprogramja a licit, amin szereztem egy unikornist. Ezzel el is ment a délelőtt, de senki nem bánta. Délutánszámháborúztunk. Utána a vacsora különleges volt, mert sütögettünk. Említettem már, hogy a lelkiest az egyikkedvencem a táborokban. De van egy valami, ami azt is felül múlja. A Gyertyázás. A sok arc a sötétben, aki körbenül, a tűz körül, amiket csak annyira lehet látni, hogy éppen felismerjük a másikat. De, amit a legjobban szeretekbenne az érzés, amikor viszem a gyertyát. Mindig élvezem, most sem volt másképp. Ez után én még kint voltamegy kicsit. Néztem a csillagos eget. Majd véget ért a nap. A vasárnap reggelt torna és ima után pakolással folytattuk. Utána számháborúztunk is. Majd mikor elérkezett azidő, elindultunk haza. Gondoltam szép zárás lenne, egy filmbe illő momentum, hogy hátra nézek, még egyszerutoljára. De nem tettem meg. Mert már magam mögött hagytam, ideje volt tovább lépni. Valahogy a visszaút mindigcsendesebb és halkabb. Talán azért, mert már mindenki fáradt az egész héttől. Vagy már éppen nincs mitmondania. Az emlékeit dolgozza fel. A kis pillanatokat, amik csak számára fontosak. Percek. Mondatok. Vagy akárcsak félszavak. Nem hallatszódik hangzavar, mindenki csendesen beszélget, szinte suttogva. Még annyi hangsincs, mint odafelé. Biztos, hogy a visszaút üresebb, mert nincs bennünk a kezdeti izgalom: Milyen lesz a tábor, aszállás és az udvar?Szerintem mindenkinek voltak olyan pillanatai, amit magával vitt a táborból. Amire jövőre is várhat. Háthamegismétli magát a "történelem". Emlékszem én annyira fáradt voltam, hogy szinte azonnal elaludtam a vonaton.Ivett keltett, hogy szállunk le. Kelenföldi pályaudvarra érkezve, nem csak én voltam álmos. Pedig hátra volt még kétfontos dolog egy agapé, amit a szülők készítettek nekünk. Amiért nagyon hálásak vagyunk/voltunk. Nagyon jó volt,tényleg. Illetve Ivett búcsúztatása. Erről nem tudok sok mindent mondani csak azt, hogy túl a személyes búcsúnelmondhatom, hogy tényleg nagyon- nagyon fogsz hiányozni. De majd figyelsz a padból és csúnyán nézel, havalamit elszúrtam. De ígérem neked is és Grétinek is, hogy majd igyekezni fogok. A tábort egy mise zárta le teljesen. Persze mi már Karádon lezártuk, egy privát búcsúval, de egy misénél szebbenlezárni, valljuk be nem nagyon lehet. Így telt a tábor. Sajnálom, ha valami kimaradt. De elmondhatom, hogy mindenpillanatát élveztem. A jót is és a nem teljesen pozitívat is. Köszönöm a tábort. Tényleg szuper lett.

Zupán Kinga

Ismerjük meg egymást! – Veress Szabolcs: Legyünk mi a világítótorony!Ha belépünk a templomba, ismerős arcokat látunk. Néha fejjel biccentünkegymásnak, vagy halkan köszönünk, holott csak kevesen és keveset tudunkegymásról. Pedig egy egyházközséghez tartozunk, lelki közösséget alkotunk. Ez ahiányérzet adta a gondolatot: tegyünk azért, hogy ismerjük meg egymást! AFelsővárosi Harangszó következő számaiban a jövőben bemutatjuk egy-egytestvérünket. Ezzel is erősíthetjük a közösséget, és bátoríthatjuk, segíthetjükegymást.

Tóth Zoli halála után te lettél az egyházközségünk elnöke. Így illendő, de indokoltis, hogy veled indítsuk ezt a beszélgetéssorozatot, hiszen a közösség vezetője,

József atya mellett neked kell leginkább a szíveden viselned az egyházközség gondját-baját. Tudom, hogy fogorvos ésgyógyszerész szülők gyerekeként nőttél fel. Mit jelentett számodra a hit a családban?Szüleim nem voltak minden vasárnap templomba járó emberek, de megélték a szeretetet. Édesapám volt katolikus,édesanyám pedig evangélikus. Így gyermekkoromban mindkét vallási közösség templomában megfordultam. Sőt, amígmeg nem tértem, inkább az evangélikus istentiszteletek vonzottak, a prédikációk és az énekek miatt. No meg az istetszett, hogy ott megszólítottak, hívogattak, szóba álltak velem!1998-ban tértem meg. Addig is „hívő” kereszténynek vallottam magam, de az igazi elköteleződés csak 23 éves korombantörtént. Ekkor kezdett el foglalkoztatni a halál, az örök élet kérdése, hogy jó vagyok-e, illetve elég jó vagyok-e ahhoz, hogy

3.oldal Felsővárosi Harangszó 2020. szeptember

a mennyországba juthassak. Az üdvösségtudat nem jött a családból, ezt nekem kellett megtalálnom, Jézust személyesmegváltómnak elfogadnom. Ekkortól csöppentem bele 100 százalékig a katolikus egyházba.Miért éppen a katolikus egyházba, hiszen inkább evangélikus környezetben nőttél fel?Azért, mert katolikusként vagyok megkeresztelve, és a megtérésem is egy katolikus közösséghez köthető. Szüleim azakkori szokás szerint megállapodtak, hogy a fiaik katolikusak, lányaik pedig evangélikusok lesznek. Három fiú született.Ez a családi kettősség azonban a nyitottságot is hozta…Abszolút. Bátyám evangélikus lelkész. Gyerekeim a Halacska óvodába jártak. A baptistáknál én terveztem a fűtést. Deigazi lelki otthonomat az Új Jeruzsálem Katolikus Közösségben találtam meg…Erre még visszatérünk. Bátyád miként lett evangélikus lelkész, hiszen a testvéreid is katolikusnak lettek keresztelve?Orvosnak készült, de színtévesztő, így ez nem sikerülhetett. Ez után kapta a lelki elhívást, de mivel ekkor már voltmenyasszonya, katolikus pap nem lehetett. Édesanyám vallása révén adódott, hogy akkor evangélikus lelkész legyen. Hatfalu lelki szolgálatát látja el a Balaton-felvidéken, a „Művészetek Völgyében”. Több mint húsz éve vagytok házasok Ritával, aki tanító-hitoktató. Öt gyermeketek van. Jó nézni, amikor bejöttök aszentmisére, és egy egész padsort elfoglaltok. Mi ösztönzött benneteket, a ma már oly ritka öt gyermek vállalására?Amikor Ritával ismerkedtünk, akkor megkérdeztem tőle, hogy hány gyermeket szeretne, mert én nagycsaládra vágyom(három gyermekre gondoltam). Rita azt mondta, ő is nagycsaládra vágyik. Mégis hány gyermeket szeretne – kérdeztem!Ötöt – válaszolta! Oké, mondtam, és ebben megegyeztünk. Ez azonban nem volt kényszer, nem egy polgári keresztényimagatartásnak való megfelelési szándékból adódott. A hitet számomra nem elsősorban gyermekszám, a keresztényelvárásoknak való mindenáron való megfelelés jelenti, hanem az, hogy Jézus Krisztussal mint személyes megváltómmalvagyok kapcsolatban. Mi talentumokat kaptunk a gyermekek vállalására, nevelésére. Még jó, hogy korán kezdtük, mertahogy múlnak az évek, a türelem már fogyóban, a nagycsaládnak pedig nem csupán örömei, nehézségei is vannak.Hogyan segítitek gyermekeiteket abban, hogy felnőtten Isten mellett döntsenek? Hogy remélitek őket egyházon belültartani? A nagyok a személyes megtérés előtt állnak, vagy már túl is vannak rajta.Botond 19, Marica 17, Csaba 15, Attila 10, Ákos 8 évesek. Valamennyien a Szent II. János Pál iskolaközpontba járnak.Botond és Marica egy-egy keresztény ifjúsági csoportot vezet az iskolában. Ugyanakkor nem hiszem azt, hogy csakegyházi iskolában lehet hívő keresztényeket nevelni. A legfontosabb a család. Amilyenek vagyunk mi szülők, olyanokkáválnak a gyermekek is. A személyes viselkedésünk pozitív és negatív oldalról is befolyásolja őket.Nem érzed ezt kevésnek? A gyerekek szemében a szülők egy sajátos „törzsfejlődésen” mennek keresztül. A picigyereknek a szülő az „Isten”, majd folyamatosan kopik a tekintély, a nagykamaszok már szükséges rossznak tartják aszülőket. Persze felnőtté válva egyre jobban megértik őket. Természetesen van egy kritikus pont, amikor a gyermekekre a barátok, a közösség már jobban hat, mint a szülő. Ezértfontos, hogy azokon a helyeken forduljanak meg, ahol olyan – a világ szemében – „őrültek” vannak, mint ők. Így a valódiértékekkel hatnak egymásra. A lényeg az, hogy a gyerek belenőjön abba a közösségbe, amiben a szíve ki tud nyílniIstenre. Ezt megtalálni nagyon nehéz. Ehhez talán csodák is kellenek. De vannak csodák, mert ezek nélkül akereszténység nem működne. Isten kezébe kell ajánlani az ő életüket is, és Isten majd gondoskodni fog róluk.Eljutottunk a Közösséghez! Több mint 20 éve vagy „szövetséges” (elkötelezett) tagja az Új Jeruzsálem KatolikusKözösségnek. Bizonyságtételedben említetted, hogy ez segített felnőttkori megtérésedben, és megalapoztaevangelizációs szemléletedet. Kifejtenéd ezt bővebben? Egyáltalán mit jelenthet egy kisközösség egy keresztényéletében?Ahogy egy egyház megköveteli a vasárnapi szentmisén a részvételt, úgy az elkötelezett keresztény élet megköveteli aközösségbe tartozást. Egyszerűen muszáj! Ez után válik a mise „habbá a tortán”. A közösségben lehet megélni aszemélyes kapcsolatokat, itt tudunk a leginkább odafigyelni egymásra. Jézus kérése, hogy arról ismerjenek meg titeket,hogy szeretitek egymást. Ez gerjeszthet vágyat a kereső emberekben, hogy jó lenne közéjük tartozni. Ez az evangelizáció.Rám erősen hatottak a közbenjáró imádságok. Megkérdezték, van-e valami, amiért közösen vagy párban imádkozzanak.Vannak olyan formák, amelyeket meg kell szokni, vagy meg kell tanulni. Én például kimondottan irtóztam a közösségialkalmak elején a dicsőítésektől. Inkább elkéstem, csak hogy ezeken ne kelljen részt venni. Azután a dicsőítésben isészrevettem Isten jelenlétét, és ma már érzelmileg is kapcsolódom hozzá.Már 10 éve is elmúlt, hogy Csobán Sacival több alkalommal is tartottatok Alfa kurzust itt a plébánián, ami azóta többkeresztény gyülekezetben is a hitre vezetés, a hit elmélyítésének eszköze lett. Ebből nőtt ki itt Felsővárosban a Bétaimacsoport. Mit ad neked ez a közösség?A Béta imacsoportba összegyűlt testvérek olyan dolgokról beszélgetnek, amelyekről e nélkül nem esne szó. Ezzelformáljuk egymást. Én is minden alkalommal kapok olyan tanítást vagy üzenetet a beszélgetések, az evangéliumtanulmányozása vagy az imádságok által, amelyeken elgondolkodom, és amely növel, fejleszt. Ami nekem nagyon fontos,hogy mennyire személyesen tudunk Mennyei Édesapánkhoz fordulni, és tudunk egymásért, másokért, azegyházközségért imádkozni. Sokszor a munka világából nagyon fáradtan érkezem a Bétára, de itt mindig felfrissülök. Jótudni azt, hogy nem csak ez a kis imacsoport hordozza a szívén és imáiban az egyházközség sorsát. A közösségeinketösszefoglaló füzetünk összeállításakor szembesültünk azzal, hogy nagyon sok közösség működik a Plébániánkon. Kell ez asokszínűség. Különbözőek vagyunk, nem ugyanaz a dolog érint meg mindegyikünket. Van, aki a költészetben találja meg

4.oldal Felsővárosi Harangszó 2020. szeptember

Istent, van, aki a művészet egyéb ágaiban, van, aki a tudományon keresztül, van, aki a bibliaolvasásban. A lényeg, hogymegtalálja. Volt valaki, akinek a bibliát ajánlották. Ő erős dohányos lévén a biblia lapjaiból cigarettát sodort, és aztelszívta. Húsz lapnak ez lett a sorsa. A huszonegyediket már elolvasta – végül megtért.Ha már a munka világát említetted: miként éled meg a hitedet a munkahelyeden? Műszaki egyetemet végzettokleveles gépészmérnökként vezető beosztásban embereket irányítasz. Tudják, hogy keresztény vagy?Nem hangoztatom, hogy hívő ember vagyok, de nem is titkolom. Néhány éve bevezettem, hogy péntekente nem eszem.A kollégáim eleinte megkérdeztek: jössz ebédelni? Mondtam, hogy nem. Miért – kérdezték. Mert böjtölök, válaszoltam.Persze el lehetett volna kerülni az egyenes választ, mondhattam volna féligazságokat, de a böjt megvallása a tanúságtételegy módja volt. Egy vezető találkozik olyan konfliktusos helyzetekkel, egyéni problémákkal, amikor be kell avatkoznia,vagy tanácsot kell adnia. Nagyon fontos ilyenkor a tapintat. Nem szabad a saját véleményemet ráerőltetni a másikra,amit mondok, abból úgyis kiderül, hogy én miként gondolkodom.Az utolsó kérdés: egy képviselő-testületi elnöknek kell legyen víziója az egyházközség fejlődéséről. Mik a te céljaid?Talán azt említem először, hogy a plébánia és a templom itt van a Magasház utcai Kísérleti lakótelep felett. Jó lenne, hami lennénk ennek a lakótelepnek a világító tornya. Ha az itt lakók közül valaki elbizonytalanodik, akkor azt mondhassa,hogy feljön ide a templomba, hogy megerősítést nyerjen. Jó lenne, ha sok fiatal is eljöhetne ide szalonnát sütni,pingpongozni, csocsózni, vagy csak egyszerűen beszélgetni. Azután a misékre is benéznének, végül itt ragadnának. Amiséket utóbb csak kihangosítva és pótszékekkel lehetne megtartani, mert nem férnénk be a templomba!Természetesen ehhez nekünk, az egyházközösség tagjainak is fel kellene ismernünk, milyen hatalmas dolog, hogy a világteremtője lehajol hozzánk, és vele eltölthető örök életre hív bennünket. Ez olyan végtelen öröm – és ezt a KatolikusEgyház gazdag liturgiája a szentmisében közvetíti is felénk –, hogy muszáj tovább adni. Ha tudnék egy helyet, ahol ingyenadnak egy autót, a legtermészetesebb, hogy először szólok a családtagjaimnak, menjenek oda, azután szólok aszomszédomnak, a barátaimnak, az ismerőseimnek. Hát az örök élet nem több, mint egy autó? Az életem végén a JóIsten meg fogja kérdezni: „te Szabolcs, hány embernek nem mondtad el, hogy az örök életet ingyen is elnyerheti”?Amikor Tóth Zoli megkérdezett a képviselő-testületi tagságról, akkor azt mondtam: „Te Zoli! Én tudom, hogy egyképviselő-testületben mit kellene csinálni, de az rengeteg időt igényel, és most nekem alig van szabad időm”. Azóta sincstöbb időm, de Zoli halálával rám szállt ez a feladat, és nem kis lelkiismereti gondot okoz számomra. A reményemugyanakkor az, hogy sok olyan hívő és elkötelezett tagja van ennek az egyházközségnek, akik elhívást kaptak egy-egy„szakterület” – tanítás, kisközösségek, ministránsok szervezése, karitatív munka, takarítás, kirándulásszervezés, stb. –gondozásra. Így a sok tagból összeáll a test. József atya feladata a plébánosi teendők ellátása, a lelki gondozás. Nem tőle kell várni, hogy megszólítsa a templombabetévedőket, hogy beszélgessen velük, hívogassa őket a legközelebbi alkalomra, hogy elkérje az e-mail-címüket, éskapcsolatot tartson velük. Az sem az ő tisztje, hogy tárgyaljon a kivitelezőkkel, ha valamit kijavítunk vagy felújítunk. HálaIstennek ezekben a teendőkben önkéntes alapon sokan besegítenek a közösség tagjai közül, de talán egyszer eljutunkoda, hogy valaki ezeket a feladatokat főállásban, hivatásszerűen végezheti, szervezheti. Ez lenne a munkája. Ennek anyagiháttere összeállhatna, ha a közösség tehetősebb 10 tagja beérné azzal, hogy csak jövedelme 90 százalékát költi el amegélhetésére, 10 százalékát, mint a bibliai tizedet, odaadja az egyházközségnek, vagyis az Istennek. Növekednünk kell. Ha a közösségeink nem gyarapodnak, ha nem lépnek be új tagok, nem jönnek új impulzusok, akkorbeszűkülhetünk. Kezdeményezőknek kell tehát lennünk, és tudom, ezt az aktivitást tőlem is elvárja a közösség.Köszönöm a beszélgetést. Kapronczai István

Öseink szokásainak nyomában... (9. rész – Szeptember)A régi promontoriak népszokásainak megismerésére, időutazásra indultunk a Felsővárosi Harangszó 2020. januáriszámában. Most pörgessük tovább kalendáriumunk lapjait, és nézzük, miről is tanítanak bennünket Szent Mihályhavának bejegyzései…Mielőtt fellapoznánk a kérdéses oldalakat, ejtsünk szót őseink mindennapjairól. Milyen is volt egy régi promontorilakóház? Erre idézzük fel Wittmann György (1930-1992) „Die Holzpuppe – A fabábú” c. írásának egy részletét:"Nagyszüleim háza kicsi volt, egy szobából és egy konyhából állt. A szoba ugyan tágas, de egyben a tisztaszoba is volt, ígyaz élet a konyhában zajlott. Milyen boldog is voltam, amikor kisgyermekként olykor a nagyszüleimnél alhattam, ahol azágyban zörögtek a kukoricalevelek.Az udvar kicsi volt, de volt benne három fa, egy árnyékot adó magas diófa és két göcsörtös körtefa a présház előtt, és azudvar végén volt a kisállatok lakhelye. …A legtágasabb azonban a présház volt, amely a lakóházhoz építve az ’L’-betű alsó részét képezte. A présháznak voltpadlózata, és a tetőgerendák alatt egy fecskepár lakott. Tavaszi érkezésüktől kezdve egészen míg el nem repültek, nyitvaállt a présház nagy ajtaja. Ezek a kis világutazók minden évben nálunk töltötték a nyarat, és évről-évre újfecskegenerációkat neveltek fel. …A présházban volt egy kis nyári konyha, nagy faasztallal, stelázsival, rengeteg szerszám nagypapa kádármesterségéhez,javítandó hordók, a nagy öreg prés és még számos a borászathoz szükséges eszköz. …

5.oldal Felsővárosi Harangszó 2020. szeptember

És ott volt a padlás! A kutatás birodalma…A már említett „tisztaszoba”, vagy ahogy a helybéliek nevezték: paradestube, a díszes szoba minden házbanmegtalálható volt. Itt állt az egyik sarokban a házioltár, egy díszes terítővel letakart sublóton, rajta legalább egy nagyfeszülettel, körülötte kisebb kegytárgyak, szobrocskák, keretezett szentképek, zarándokutakról hozott rózsafüzérek,ereklyék és a család nagy bibliája, imádságos könyvek, gyertyatartók szentelt gyertyákkal. A házioltár felett„oltárképként” egy nagyobb méretű festményt helyeztek el. Az utcára néző két ablak között, a falon függött a családinagykereszt, míg a háziáldás a szoba bejárati ajtaja felett kapott helyet.A régi Promontoron szokásban volt, hogy amikor egy építkezésnél a főfalak elkészültek, azokat a gleichni-ig felhúzták, azépület sarkára szalagokkal díszített lombos faágat tűztek. Ezen a bokréta-ünnepen (Straussfeiner) a gazda ünnepi ebédetadott a kőműveslegényeknek. Szokásban volt az is, hogy építkezésnél a bejárati ajtó fölé egy pénzérmét falaztak be,mondván, a majdani házból a pénz soha ne fogyjon ki. Pinceépítésnél pedig annak falába egy borral teli üveget falaztakbe, hogy onnan soha ne fogyjon ki a bor. A promontori népviselet hamar eltűnt a mindennapokból, hiszen a főváros közelsége, a filoxéra utáni iparodással járólakosság-felhígulás a városiasodás irányába változtatta meg a helybéliek öltözködési szokásait. A XX. század elején azöregek még ragaszkodtak a régi darabokhoz, mint ahogy a sajátos német nyelvükhöz is. Nagyon sokan közülük aharmincas években sem tudtak magyarul, soraikban gyakori volt az írástudatlanság is.Eleink a szabadidejüket jórészt közösségekben töltötték. A közösségi találkozások egyik kedvelt helye volt a vendéglő. Azegyes szakmáknak, családoknak saját törzsvendéglőik voltak. Érdemes felidézni ezek hangulatára egy 1894-ből való íráspár sorát: „…vannak itt szép mulató helyek, melyek nem nagy távolságra lévén egymáshoz, az ember csekély járkálássaloly helyre juthat, hol kivánalmaival öszhangzásban lévő, zene mellett, vagy a nélkül mulató társaságokra találhat és ottkedvére szórakozhat, mert az egyik mulató helyen katona zene, a másikon igazi czigány banda húzza a harmadikonnémet ajkak által fujt réz instrumentomok hangoztatják a polka-mazur, czeperli, margaretta, jessusná, henkts euch auf-ot stb. az ötödiken zongora, a hatodikon harmonika guitár, néhol pedig a béna kintornás hunyori arczkifejezéssel nyeggetiki ládikájából a nemritkán fületsértő, levegőt rontó zengeményeket és mindjárt a hajó kikötönél, egy csinos faalkotmányon ülve, harmonika szóval fogadja az érkező kirándulókat egy szánalomra méltó, világtalan impozáns alakja éskitudja hány féle zene mulattatja még (vagy némelyik elriasztja) ugy a járó kelőket, mint az itt-ott tarka csoportokban,zamatos jó bor és sör mellett mulató, legtöbbnyire tánczra perdülő társaságokat.”Szeptember 8. Szűz Mária születésének napja – Kisasszony napja. Szent Joachim és Szent Anna házasságában születettSzűz Mária, Jézus édesanyja. Már az V. században megemlékeztek Mária születéséről, a VII. században a szírek, abizánciak és a rómaiak is ünnepelték ezt a napot. Az ünnep csak lassan terjedt el és vált általánossá.A régi promontoriaknál ezzel a nappal kezdődött az őszi munkák időszaka és a felkészülés a közelgő szüretre. A nyár végétjelezték a fecskék is, akik ebben az időszakban keltek vándorútra. Mondották is az öregek: „Maria geburt fliegen dieSchwalben font!” (Mária születésnapján elrepülnek a fecskék!) Szeptember 11. A budaörsi Szeplőtelen Fogantatás (kőhegyi) kápolna búcsúja. Ezen a napon a budaörsiek a Kőhegyrevonultak, ahol szentmisét és prédikációt hallgattak. Erre a búcsúra a budafokiak is nagyobb csoportokban, keresztaljban,templomi zászlókkal vonultak fel, hogy együtt ünnepelhessenek a helybéliekkel.Ismereteink bővítésére, néhány fogalom: zarándoklat/búcsújárás a.m. katolikus hívők által, egy búcsújáró helyfelkeresése, vagy más kitűzött célhoz való eljutása. Alkalom az elmélyedésre, imádságra, bűnbánatra, ájtatoscselekedetekre és beszélgetésekre. Erőpróbája a testnek és a léleknek a gyaloglás, utazás, éjszakai virrasztás, böjtölés ésmás fáradalmak által. Indítéka lehet: vezeklés, hálaadás, kérés, közösségi élmény utáni vágy, világjárás, világlátás. Azarándok/búcsúcsoport neve sokfelé keresztalja vagy kereszt. Keresztalja, az egy plébániai közösséghez vagy településheztartozó zarándokok/búcsúsok egy körmeneti kereszt alatti gyülekezete. (Folytatjuk!) Bartos Mihály

MEGERŐSÖDÉSÜNKRE Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által,

akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.

Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, amelyet kiárasztott ránk

teljes bölcsességgel és értelemmel. (Ef 1,4-8)

6.oldal Felsővárosi Harangszó 2020. szeptember