2015/1

HONISMERETA HONISMERETI SZÖVETSÉG FOLYÓIRATA XLIII. ÉVFOLYAM

HONISMERETXLIII. évfolyam • 1. szám

2015. februárKiadja a

HONISMERETI SZÖVETSÉG

Szerkesztõbizottság:ANDRÁSFALVY BERTALAN

BARTHA ÉVADEBRECZENI-DROPPÁN BÉLA

FEHÉR JÓZSEFGÁLNÉ JÁGER MÁRTA

HALÁSZ PÉTERHÁLA JÓZSEF KOVÁTS DÁNIEL

SEBESTYÉN KÁLMÁNSZABÓ FERENC

SZÉKELY ANDRÁS BERTALANTOLNAY GÁBOR ZIKA KLÁRA

Szerkeszti:SELMECZI KOVÁCS ATTILA

•Szerkesztõség:

Budapest V., Magyar u. 40.Levelezési cím: 1370 Budapest, Pf. 364

Tel/fax: 36-1-327-7761Internetes elérési cím:www.honismeret.huINDEX 25387 E-mail:

selmeczikovacs@gmail.com

Megjelenik

azEmberi Erõforrások Minisztériuma

aNemzeti Kulturális Alap

és aMagyar Nemzeti Múzeum

támogatásával.

Elõfizetési díj egy évre 1980 Ft,fél évre 990 Ft,

az egyes számok ára 460 Ft.Elõfizetésben terjeszti

a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletága1008 Budapest, Orczy tér 1.

Elõfizethetõvalamennyi postán, kézbesítõknél

a 11991102-02102799 számlán,e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu,

faxon: 303-3440.További információ: 06 80/444-444

•Olvasószerkesztõ:

Balahó Zoltán•

Nyomdai munkák:Opticult Bt. (Kovács Gyula),

mondAT Kft.ISSN 0324-7627 (nyomtatott)

ISSN 1588-0672 (online)

E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI

Bagyinszky Marianna gimnáziumi tanár,Békéscsaba

Ballagi Mór (1815–1891) teológus, nyelvész,akadémikus

Balogh Mihály ny. tanár, könyvtáros,Kunszentmiklós

Baráthi Ottó ny. szakközgazdász, szakíró,Salgótarján

Bodó Imre agrármérnök, helytörténész, DombóvárBrassai Erika XI. D. osztályos tanuló

Salamon Ernõ Elméleti Líceum, GyergyószentmiklósBudai Györgyné ny. tanár, Szentlászló

Csiha Kálmán dr. erdélyi református püspök,prédikátor

Dömötör Józsefné könyvtáros, tanár, SzekszárdErdõs Zoltán történész PhD-hallgató, VillányFehér Zoltán dr. ny. fõiskolai adjunktus, Bátya

Fülöp László dr. CSc. ny. fõiskolai tanár, KaposvárHála József dr. etnográfus, Budapest

Halász Péter ny. fõtanácsos, GyimesközéplokJancsó Árpád dr. mérnök, Temesvár

Kellei György író, újságíró, BalatonfüredKisbán Eszter dr. DSc. professor emeritus, Pécs

Kolics Pál ny. iskolaigazgató, SzigetvárKovács Anett történész, doktorandusz hallgató,

Szegedi TudományegyetemKúti István dr. helytörténész, Salgótarján

Lanczendorfer Zsuzsanna dr. néprajzkutató,egyetemi docens, Gyõr

Mándics Mihály dr. ny. tanár, helytörténész, CsávolyNagy Katalin XI. D. osztályos tanuló

Salamon Ernõ Elméleti Líceum, GyergyószentmiklósNemes Lajos dr. ny. levéltár igazgató, Eger

Örsi Julianna dr. habil PhD. ny. múzeumigazgató,Túrkeve

Sebestyén Kálmán dr. CSc. történész, BudapestSiket István László helytörténész, Makó

Sonnevend Imre dr. okl. erdõmérnök,ny. botanikai felügyelõ, Veszprém

Surján László dr., a Charta XXI MegbékélésiMozgalom alapítója, Budapest

Szecskó Károly dr. történész, ny. levéltáros, EgerTitkos Sándorné ny. középiskolai tanár,

helytörténész, MiskolcUrbán Viola építõmérnök-hallgató, Szabadka-Pécs

Udvarhelyi Nándor geológus, MiskolcVarga Gábor dr. ny. fõiskolai tanár,

HajdúböszörményVasi Ferenc Zoltán költõ, Tata

Voigt Vilmos dr. DSc. professor emeritus,ELTE, Budapest

A címlapon:IV. Béla csuklyája a traui Szent Lõrinc székesegyházban

(Udvarhelyi Nándor felvétele)

TARTALOM

ÉVFORDULÓK

„Nagy lélek szállott el közülünk.” Herman Ottó halála és halálának 100. évfordulója (Hála József) 3

Méltó fejhajtás a nagy tudós elõtt. Györffy István emlékezete (Örsi Julianna) ................................. 5

Ötvenéves a nógrádi honismereti mozgalom (Baráthi Ottó)............................................................... 7

ISKOLA ÉS HONISMERET

Tanítómestereink

Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára (Elõszó, részlet) ..................................................... 10

Wenckheim Krisztina tevékenysége a gyermekvédelem területén (Kovács Anett) ............................. 11

Miskolci iskolák a Herman Ottó Emlékévben (Titkos Sándorné) ....................................................... 15

Nemzeti hagyományaink megismerése tanórákon kívül (Dömötör Józsefné) .................................... 16

HAGYOMÁNY

„Sok kéz hamar kész”. Kaláka, avagy önkéntesség, összefogás (Brassai Erika – Nagy Katalin) ...... 17

Bunyevácok és a tambura (Mándics Mihály) ...................................................................................... 20

EMLÉKHELYEK

IV. Béla nyomában Dalmáciában (Udvarhelyi Nándor)...................................................................... 22

SORSKÉRDÉSEK

Csiha Kálmán: A történelem sodrában Erdélyrõl, magyarságról (Lejegyezte Vasi Ferenc Zoltán).... 27

TERMÉS

A Szársomlyó középkori vára és birtokosai (Erdõs Zoltán) ................................................................ 29

Zrínyi Miklós házassága a cseh Eva Rosenberggel (Fülöp László) .................................................... 33

Reggeli ebéd, délebéd: az étkezési szokások átalakulása a kora újkorban (Kisbán Eszter)................ 36

A temesvári csillagvár magyar nyelvû térképe (Jancsó Árpád) .......................................................... 40

A múlt jelene: a szabadkai Szent Rókus-kápolna története (Urbán Viola) ......................................... 42

To My Dear Mother – From Your Loving Son (France 1914–1918).Selyemhímzéses katona-levelezõlapok (Voigt Vilmos)................................................................ 45

Még egyszer a Csak egy éjszakára címû Gyóni-költemény születésének történetérõl(Szecskó Károly)........................................................................................................................... 48

A Nagy Háború katonanótái (Varga Gábor)........................................................................................ 51

A harangok a háború mártírjai (Siket István László) ........................................................................... 52

„Szabadka, Zombor, Újvidék, Honvéd sereg virágra lép”.Jászfi János tartalékos hadnagy naplója 1941-bõl (Fehér Zoltán) .............................................. 53

A salgótarjáni acélgyár 1944-ben (Kúti István) ................................................................................... 55

Gútai magyarok Medgyesegyházán. Egy emlékmûavatás gondolatai (Bagyinszky Marianna).......... 58

KRÓNIKA

Dr. Vargha Károly emlékmû Szentlászlón (Budai Györgyné) ............................................................. 63

Emlékezés Fekete Istvánra. 115 éve született a nagy magyar író (Bodó Imre) ................................... 64

Emlékezés egy fiatalon elhunyt természetvédõre. Palkó Sándor (1959–2002) (Sonnevend Imre) ..... 65

In memoriam

Csiffáry Gergely (1948. június 17. – 2014. december 17.) (Nemes Lajos) ................................. 67

Ács Attila (1948–2014) (Kolics Pál) ........................................................................................... 68

KÖNYVESPOLC

Morajos? Halk?? Halotti??? Gondolatok Székely András Bertalan Dunának, Oltnak...Dunãrea, Oltul... címû könyvének olvasásakor (Surján László) ................................................. 70

Hála József: Tudósok, kutatók, gyûjtõk.Néhány fejezet a magyar néprajztudomány és muzeológia történetébõl (Halász Péter) ............ 71

Gerõ Gyula könyvtártörténeti kronológiája (Balogh Mihály) ............................................................. 72

Egy bakonyi erdõmérnök gazdag szakmai hagyatéka.Emlékkönyv Dobó Jenõrõl (Sonnevend Imre)............................................................................. 73

Sz. Tóth Teréz: Édesapám, egy bakonyi pásztor élete és mûvészete (Lanczendorfer Zsuzsanna) ..... 74

Kalotaszeg tudós krónikása (Sebestyén Kálmán) ................................................................................ 76

Füredi évszázadok 70 kötetben (Kellei György).................................................................................. 77

HONISMERETI BIBLIOGRÁFIA (Összeállította: Halász Péter)..................................................... 78

A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület rendezvényei 2015. I. félévében................................... 80

Tisztelt Szerzõink!Kérjük, hogy a folyóiratunkba szánt írásaikat lehetõleg elektronikus úton egyszerû Word for-

mátumban szíveskedjenek megküldeni a selmeczikovacs@gmail.com címre. Továbbá kérjük,hogy a terjedelem kötöttségére való tekintettel a megküldött írás ne haladja meg a 4–5 oldalt (15ezer leütést), az esetleges hivatkozások esetén lábjegyzetelést kérünk, a képmellékleteket szinténelektronikusan, lehetõleg 300 DPI felbontásban kérjük megküldeni. A szerzõi korrektúrát szinténelektronikus úton küldjük meg. Lapzárta minden páratlan hónap 5-én, megjelenés minden pároshónap 10-én. A közlésre szánt cikkeket a szerzõ nevének és címének feltüntetésével tudjuk fogad-ni.

a Szerkesztõbizottság

A Honismeret folyóirat megvásárolható:

MNM VERÁNÓ Könyvesbolt (1053 Budapest, Magyar u. 40.)

Néprajzi Múzeum Boltja (1055 Budapest, Kossuth tér 12.)

„Nagy lélek szállott el közülünk”1

Herman Ottó halála és halálának 100. évfordulója

Ahogy „a magyar néprajzi tudomány, állattan és politikai élet kitûnõsége”,2 a magyar néprajz „atya-mestere”,3 „alapvetõ mestere”,4 a XIX. század „legnagyobb polihisztorainak egyike”,5 „az utolsó ma-gyar polihisztor”,6 Herman Ottó születésének 125. évfordulóját 1960-ban, úgy halálának 100 éves jubi-leumát is emlékévvé nyilvánították 2014-ben. Ennek keretében gazdag és sokszínû programok (konfe-renciák, kiállítások, vetélkedõk, koszorúzások, szobor- és emléktábla-avatások stb.), valamint egytöbbrészes tévéfilm és kiadványok emlékeztettek a kiváló természettudósra, az alapvetõ kutatásokatvégzõ, klasszikus mûveket létrehozó etnográfusra és az elvhû, a magyar függetlenséget szolgáló politi-kusra.

Kereken a 100. évfordulón, 2014. december 27-én 7 óra 30 perckor a Budapest XII. kerület Magyarjakobinusok tere 1. számú házzal szemben, a Vérmezõ szélén a felkelõ nap elsõ sugarai megcsillantakSipos Mihály hegedûjén, amelybõl a Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas Muzsikás Együttes prímásabús népi dallamokat varázsolt elõ, megnyitva ezzel az aznapi megemlékezések sorát, s egyben megadvaazok alaphangját.

Ezt követõen, 9 órakor kezdõdött az az ünnepség, ame-lyen felavatták Herman Ottó utolsó lakhelyének, halálahelyszínének, a fent említett háznak a falán elhelyezett em-léktáblát. (A kapualjban az ott élõk már évtizedekkel ezelõttelhelyeztek egy táblácskát, amely mellett egy kis kiállítás isemlékeztet az egykori híres lakóra.) Ünnepi beszédet RáczAndrás, a Földmûvelésügyi Minisztérium helyettes állam-titkára és Vásárhelyi Tamás, a Magyar Természettudomá-nyi Múzeum nyugalmazott fõtanácsosa, a Herman OttóEmlékév tudományos kurátora mondott, majd Rácz And-rás, Biczó Imre László, a Nemzeti Környezetügyi Intézetfõigazgatója és a Magyar Bajusz Társaság Szilágyi Pétervezette kis küldöttsége koszorúzta meg az emléktáblát. Azünnepség Lantos Zoltán hegedûmûvész mûsorával zárult.

Ugyanaznap 10 órára szép számú érdeklõdõ gyûlt összeBudapesten a Múzeum utca 7. szám alatt lévõ Kossuth Klubelõadótermében a Vezényi Elemérnek, Herman Ottó egyikjeles illusztrátorának unokája, Vezényi László által szerve-zett megemlékezésen. Ezen Déri János, a Hortobágyi Ma-dárkórház igazgatója, Száraz György, a Magyar Lovar-egylet elnöke és Halmos Gergõ, a Madártani Egyesület el-

3

ÉVFORDULÓK

1 Chernelházi Chernel István: Herman Ottó 1835. június 27. – 1914. deczember 27. Budapest, 1915. XXV.2 Herman Ottó halála. Ethnographia XXV. 1914. [347–349.] 347–348.3 U. o. 348.4 Czakó Elemér (sajtó alá rendezte): A magyarság néprajza I. Bp., 1933. oldalszámozás nélkül.5 Péter László: Herman Ottó és Szeged. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXV–XXVI. Miskolc, 1988.

[365–384] 365.6 Lambrecht Kálmán: Herman Ottó. Az utolsó magyar polihisztor élete és kora. Bp., 1920.

Az évfordulón felavatott emléktábla(Hála József felvétele)

nöke tartott elõadást. Különbözõ hangszereken játszva és énekek elõadásával közremûködött PálmaiÁrpád karnagy és egyházzenész.

A két délelõtti program résztvevõi, valamint egyéb érdeklõdõk gyûltek össze a Magyar NemzetiMúzeum kertjében Herman Ottó szobránál, Horvay János és Csúcs Ferenc 1930-ban felavatott mûvé-nél, ahol a szervezõk meleg teával és süteményekkel fogadták a 11 órakor kezdõdõ megemlékezésre ér-kezõket. Beszédet mondott és az emlékmûnél koszorút helyezett el Rácz András, Biczó Imre László,valamint Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum fõigazgatója. Ugyanott 11 óra 30 perctõl aHerman Ottó Vándorösvényt mutatták be az érdeklõdõknek.

Ugyanazon a napon, tehát kereken a 100. évfordulón 12 óra 20 perctõl volt látható a Duna Televízió-ban a Herman Ottó élete címû filmsorozat elsõ része (rendezte: Kázsmér Kálmán; a további részek2015 januárjának szombatjain voltak megtekinthetõk).

Délután 16 órától pedig az Ökológiai Intézet és a Fenntartható Fejlõdésért Alapítvány szervezésébenfáklyás menet vonult Miskolcon Herman Ottónak a Felsõhámori temetõben lévõ sírjához, ahol HevesiAttila földrajztudós mondott beszédet.

* * *

A nagy tudósnak már fiatal korában megtompult a hallása, ami idõvel szinte teljes süketséggé foko-zódott.7 Ez volt az egyik oka öregkori baleseteinek, s tulajdonképpen, áttételesen a halálának is. 1910.február 13-án Budapesten, a József körút és a Baross utca sarkán elütötte egy villamos.8 Szerencséjérenem történt nagyobb baj, azonban hamarosan, 1913-ban gyenge agyvérzést kapott. Ebbõl is felgyógy-ult. Viszont a Budapest egyik legforgalmasabb útkeresztezõdésében, a Múzeum körút és a Kossuth La-jos utca sarkán 1914. december 15-én9 történt balesetét (egy teherkocsi elütötte) már nem tudta kihever-ni. Halálát a hûséges tanítvány, az elhunyt tudós elsõ biográfusa, Lambrecht Kálmán a következõkép-pen örökítette meg.

Az 1913-ban történt szélütés után „Másfél év sem pereg le – miközben nagy mûve szótárát rendeztesajtó alá és befejezte Petényi-akciójának utolsó felvonását, az emléktáblát – amikor egy borus téli es-tén, a Muzeum-körut és Kossuth Lajos-utca sarkán, 1914 december közepén, a háborus Budapestchaotikus zürzavarában, egy teherkocsi elüti. Az a végzetes kocsi, amely egy Curiet már sirba döntött!

A mentõk a Rókusba viszik. Jobb lába eltörött. Gipszpólya. »Ha már csizmát huztak rám, verjenekreá sarkantyut is« tréfálkozik az orvossal és régi hivével, Gaal Gaszton-nal. A miniszteriumból felkeresiKrenedits Ferenc és közli, hogy szanatóriumba óhajtja kisérni. »Én a nép fia vagyok, itt a helyem.«

A láb gyógyul, de a 80 éves tüdõ nem birja a fekvést: gyulladás lép föl. Csak haza, mondják az orvo-sok és szombaton, december 26-án reggel, Krisztina-körut 91. alatti lakására szállitják. Délután felke-resi hü barátja, Szily Kálmán, aki elõtt végrendelkezik. Könyvtára a Természettudományi Társulaté ésaz Ornithológiai Központé, néprajzi gyüjteménye a Mezõgazdasági Muzeumé, levelezése az Akadémi-áé, kéziratai a Természettudományi Társulaté. A két hü barát örökre elbucsuzik.

1914. december 27-én az utolsó vasárnap virrad föl »Az ablakhoz.« Odatolják. Bucsúzik a napsu-gártól. És félóra mulva, ½ 8 órakor megbénul meleg szive.”10

Herman Ottó tragédiája után bõ húsz évvel a két világháború közötti idõszakban Gyula diák névenpublikáló és versei, történelmi és világháborús regényei, színmûvei révén igen népszerû vitézSomogyváry Gyula (1895–1953) így emlékezett vissza a XX. század elsõ évtizedének vége felé történtmegismerkedésükre:

„Rövidnadrágos kisfiú voltam, amikor a sors páratlan kegyelme összesodort áldott-emlékû HermanOttóval.

Akkor volt ez, az 1910-es évek körül, amikor Herman Ottó a József-kõrúton tanyázott azOrnithológiai Központtal.

Mi ugyanakkor két házzal feljebb laktunk.

Megismerkedésünkig is gyakran láttam a cilinderes, fehérsörényû, nagyszakállú öregurat. Ott sétál-gatott a körúton talán minden alkonyatkor, a Baross-utcától az Üllõi-útig, meg vissza.

4

7 Lambrecht i. m. 7.8 Lambrecht i. m. 93.; Lányi György: Herman Ottó élete és munkássága. Bp., 2002. 10.9 Chernelházi Chernel i. m. XXV.

10 Lambrecht i. m. 93–94. Az idézetben említett „nagy mûve szótára”: A magyarok nagy õsfoglalkozása. A ma-gyar pásztorok nyelvkincse. Bp., 1914.

Történt egy tavaszi napon, hogy én a körút túlsó oldaláról vágtam át a Csepreghy-utca felé. Betûfalókamasz lévén, az utcán is olvasva jártam. Szerencsésen át is értem a Csepreghy-utca sarkára, s hajszál-nyira zúgott el mögöttem a villamos.

Abban a pillanatban vállonragadott valaki s rámreccsent egy jellegzetes, nazális hang:– Megõrült, öcsém, megõrült?Fölnéztem.A szakállas bácsi állott elõttem s ingerülten mutogatott a tovarobogó kocsira.– Majdnem eltaposta az a kocsi. Hogy lehet olvasva átmenni az úttesten?Hebegtem valamit.Az öregúr lehiggadt s gyors mozdulattal kifordította kezembõl a könyvet. Ha jól emlékezem,

Flammarion Uránia-ja volt.Megnézte a címet s visszaadta a könyvet.Még mindig mérges volt, de már megenyhülten mondotta:– Vigyázni kell az utcán. Vigyázni kell!”11

Vitéz Somogyváry a számára emlékezetes esemény leírása után zárójelben megjegyezte: „(Minthasejtette volna szegény, hogy néhány esztendõ mulva utcai baleset áldozata lesz.)”12 Megsejtette volna?Nehezen hihetõ, de a Somogyváry-féle történet Herman Ottó halála módjának ismeretében – legalábbiselgondolkodtató...

Hála József

Méltó fejhajtás a nagy tudós elõttGyörffy István emlékezete

A tanítványok feladata tanítóik értékteremtõ munkásságánaktovábbadása a jövõ nemzedék számára. Ebben a szellemben ren-dezte tudományos emlékülését és kiállítását a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Egyesület 2014. március 7-én Kar-cagon. Györffy Istvánra emlékezni születésének 130. évfordulójánnapjainkban különösen aktuális, hiszen õ volt a magyar néprajz el-sõ budapesti professzora (1934–1939), aki azon túl, hogy az utánakövetkezõ néprajztudósoknak hasznos szellemi útravalót adott anéprajzi tárgyak gyûjtéséhez, a kutatáshoz, de a magyar oktatás éskultúra irányítóinak is programadó könyvet írt Néphagyomány ésnemzeti mûvelõdés címmel. Györffy István tudományos munkás-ságának bemutatására ezúttal nemcsak azért vállalkoztak a szerve-zõk, hogy tisztelegjenek a Nagykunság jeles szülöttének emlékeelõtt, de azért is, hogy ráirányítsák a figyelmet a Györffy István ál-tal is kutatott néprajzi értékek megõrzésére és beépítésére a maimagyar kultúrába. Ennek vizuális megjelenítésére vállalkozott aNemzeti mûvelõdés megújulása címû vándorkiállítás, amely a kon-ferencián került elõször bemutatásra.

A szülõvárosban rendezett emlékülés elõadói Györffy István tu-dományos munkásságának olyan eredményeit emelték ki, amelyekmindmáig meghatározóak. Számos olyan adatra, összefüggésreirányították a figyelmet, amely eddig nem volt köztudott. SelmecziKovács Attila Györffy biográfusa alapvetõ munkáját egészítette kiÖrsi Julianna új források (történeti dokumentumok, anyakönyvek,

5

11 Vitéz Somogyváry Gyula: Herman Ottó szanyi bábujától a Gyöngyös Bokrétáig. Búvár I. 1935. 6. sz.[368–370.] 368.

12 Vitéz Somogyváry i. m. 368.

Az emlékkiállítás leporellója

levelezés stb.) tükrében. Az alföldi pásztormûvészet összehasonlító elemzésére tett kísérletet S. KovácsIlona, míg H. Bathó Edit a felelevenített jász viselet történelmi hátterét világította meg. Az alföldi tele-pülésrendszer hungarikum jellegére irányította a figyelmet Novák László, Tóth Albert pedig a táj ter-mészeti értékeit mutatta be.

Györffy István a Nagykunságból származó, ahhoz kötõdõ tudós volt, aki az Alföld tárgyi kultúrájátkutatta különbözõ módszerekkel: járt a falvakba, mezõvárosokba tárgyakat gyûjteni, faggatta az ott la-kókat emlékeikrõl, életükrõl, de sok idõt töltött városi levéltárakban térképek, régi feljegyzések lemá-solásával is. Egyik nagyszabású fiatalkori vállalkozása volt a fekete-körösvölgyi magyarság életének ésmúltjának kutatása. Errõl számolt be Granasztói Péter, aki egyébként a Néprajzi Múzeumban fellelhetõGyörffy-gyûjtésbõl (tárgyak, fotók) kiállítást is rendezett a Néprajzi Múzeumban. (Ez a kiállítás ebbenaz évben még Szegeden és Karcagon is bemutatásra került.) Györffy pályája kezdetétõl fontosnak tar-totta a népi kultúra emlékeinek összegyûjtését és múzeumokban való elhelyezését. Erre hozta fel példa-ként Nagy-Molnár Miklós a Nagykun Múzeum alapítására való felhívást 1906-ban, amely nyomán jöttlétre az elsõ karcagi gyûjtemény. Györffy István térképészeti munkáira hívta fel a figyelmet GyörffyJános, amelyhez jól illeszkedett Bartha Júlia Györffy balkáni kutatásairól szóló elõadása. Szabó Zoltánés Hála József Györffy felvidéki gyûjtésébõl hozott ízelítõt. Ugyancsak fontos népességtörténeti adato-kat dolgozott fel az az 1939-ben Budapesten megrendezett kiállítás, amelyet idejekorán bezártak. E ki-állítás megrendezésének hátterébõl villantott fel képeket és adatokat Hajdu Virág. Györffy István nem-csak aggódott a parasztságért, de a népi írókkal egyetemben a parasztságból kikerülõ ifjakban látta amagyar nemzet jövõjét. A népi tehetségmentésrõl szólt Pap István kutatása.

Az emlékülésen elhangzottakat a népes közönség számára a magyar néprajztudomány egészébenhelyezték el Paládi-Kovács Attila, Barna Gábor levezetõ elnökök. Bodó Sándor pedig azt hangsúlyozta,hogy Györffy István szellemi hagyatékának õrzõi, továbbvivõi a Magyar Néprajzi Társaság és másszervezetek, intézmények, személyek, akik e jeles emlékülés megrendezésében is közremûködtek, véd-nökséget vállaltak. A szülõváros ezúttal is bizonyította, hogy méltón õrzi neves szülöttének emlékét.Erre utalt Dobos László polgármester is köszöntõjében. A helyi sajtó és a szervezõk áldozatos munkájaeredményeként a karcagi városháza díszterme színültig megtelt érdeklõdõkkel, Györffy István tisztelõi-vel. A leszármazottak is szép számmal megjelentek az eseményen. Györfi Sándor szobrászmûvész ezalkalomra készített egy Györffy kisplasztikát, amelyet a közremûködõ szervezetek, intézmények kap-tak. A program része volt a Györffy István Nagykun Múzeumnál 1994-ben felavatott Györffy Istvánszobor megkoszorúzása. Rendhagyó órákra is sor került a Györffy István Tagiskolában és a ReformátusNagykun Gimnáziumban.

Az emlékezés tovább folytatódott a többi nagykun városban (Kisújszállás, Kunhegyes, Karcag,Túrkeve), ahol ugyancsak bemutatásra került A nemzeti mûvelõdés megújulása címû kiállítás, amelyetÖrsi Julianna rendezett. Az emlékülés és kiállítás megvalósulását a Magyar Nemzeti Hálózat, a Nem-zeti Kulturális Alap és a Pro Renovanda Kultúra Alapítvány támogatta.

Örsi Julianna

6

A Györffy rokonság és leszármazottak a karcagi városháza elõtt (Forgács Éva felvétele)

Ötvenéves a nógrádi honismereti mozgalomKözismert, hogy országos szinten elõbb jelentkezett a honismeret iránti igény és a tudományos tevé-

kenység, a honismereti kutatómunka, mint ahogy a honismereti mozgalom megindulhatott. Így volt ezNógrád megyében is, ahol a helytörténeti tudományos tevékenység kezdetei Nagy Iván nevéhez fûzõd-nek, de meg kell említeni Mocsáry Antal és Borovszky Samu munkásságát is. Nagy Iván vezetõ szere-pét – többek között – a Nógrádvármegyei Múzeumi Társulat 1891. március 15-ei balassagyarmati meg-alapításával vívta ki. Az alapszabály szerinti cél: „Felkutatni és egybegyûjteni mindazt, ami történelmi,régészeti, természet- vagy néprajzi tekintetben kiváltképpen Nógrád vármegyére vonatkozik.”1 A társu-lat létrehozásával a történész lerakta a balassagyarmati múzeum alapjait, amely az 1950. évi államosításután kapta a Palóc Múzeum nevet. A Nógrád megyei honismereti tudományos tevékenység feltételeielõször itt teremtõdtek meg, Manga János (1949. évi) vezetõi kinevezésével.

Ezzel szemben a salgótarjáni múzeum csak 1959-ben nyílt meg a látogatók számára, és a tudomá-nyos tevékenység csak ezt követõen bontakozhatott ki. Nem így a honismereti mozgalom, amelyre Ba-lassagyarmatnál alkalmasabbá tette a megye akkori szocialista iparvárosát, Salgótarjánt történelme, po-litikai-ideológiai háttere és munkásmozgalmi múltja. Így aztán a városban az 1960-as évek elején – azországos kezdemények után – meg is indult a mozgalom szervezése. Ez idõtõl, pontosabban 1964-tõl aHazafias Népfront Nógrád Megyei Elnöksége mellett mûködõ honismereti bizottság irányításával, a Jó-zsef Attila Megyei Mûvelõdési Ház szakemberei révén szervezett keretek közé került a mozgalom.Mindez megerõsítést nyert egy 1967-ben megjelent újságcikkben, miszerint az említett honismereti bi-zottság (szakbizottság) célja és feladata a honismereti mozgalom szakmai irányítása, a helytörténetigyûjtések szervezése, a falukrónika-író körök megalakítása.

Ebben az idõben a Salgótarjánban már mûködõ nógrádi honismereti kör tagjai számára a szakbizott-ság továbbképzéseket szervezett. Utóbbiak országos figyelmet kapnak, követésre méltónak minõsíttet-nek. E rendezvények egyikén a salgótarjáni vasút 100 éves évfordulója alkalmából Szakács Ottó, MÁVtanácsos találkozott a kör tagjaival. Egy másik programon Várkonyi Ágnes, az MTA Történettudomá-nyi Intézetének osztályvezetõje, Salgótarján szülötte, a Rákóczi-kor kutatója a legújabb kutatási ered-ményeirõl számolt be.

A mozgalom keretei között több országos tanácskozásra is sor került Salgótarjánban. A TörténelmiTársulat a TIT és a megyei honismereti kör szervezésében az üzemtörténet-írás idõszerû kérdéseirõl ta-nácskoztak a résztvevõk. Hanák Péter, Berend T. Iván és Ránki György az ipartörténet-kutatás új útjairamutattak rá elõadásaikban. A helyi mozgalom irányítóinak a terveiben szerepelt, hogy intenzívebbenfolytatják a falukrónika-írás szervezését, támogatják a földrajzi nevek gyûjtését. Továbbképzési prog-ramjaik színvonalát neves szakemberek meghívásával kívánták biztosítani.2

Minthogy a honismereti mozgalom koordinálása, szervezése a kezdetektõl fogva nem tartozott aközgyûjteményi intézmények hatáskörébe, így sem a salgótarjáni múzeum, sem a megyei múzeumiszervezet adattárában nem lelhetõk fel a mozgalommal kapcsolatos eseményekrõl, történésekrõl szólóbeszámolók, közvetlen információkat tartalmazó dokumentumok. Legalábbis a különbözõ néprajzi,hely- és honismereti pályázatok meghirdetéséig, 1968-ig. Ez idõtõl a pályázatok kiírását a megyei mú-zeumi szervezet vette át, amelybe késõbb más intézmények is bekapcsolódtak.

Az 1960–70-es években a Nógrád c. megyei újság rendszeresen tájékoztatta olvasóit a mozgalomeseményeirõl. Egyik 1969. októberi lapszámában az ötéves mozgalom tapasztalatait összegezi (mint-egy visszaigazolva a mozgalom 1964. évi nyitányát). Többek között üdvözli, hogy a mozgalom kitere-bélyesedett, és már magába foglalja a falukrónika-írókat, a honismereti szakkörvezetõket, a helytörté-neti kutatással foglalkozókat, a néprajz- és nyelvjárásgyûjtõket, és mindazokat, akik tehetséget és ked-vet éreznek magukban arra, hogy lakóhelyük múltjával és jelenével foglalkozzanak. Munkájukat a mû-velõdési központ, a múzeum és levéltár szakemberei is segítik. A cikkíró külön kiemeli Kovács János ésSzabó Béla muzeológus mozgalmat támogató tevékenységét.3

1975-ben Nógrádi Honismeret címmel külsejében szerény, de tartalmában gazdag füzet jelent meg aHazafias Népfront Nógrád Megyei Elnökség honismereti bizottsága és a József Attila Megyei Mûvelõ-dési Központ gondozásában. A kiadvány közel hároméves szünet után jelent meg újra, és mindjárt alap-

7

1 Múzeumtörténet a Palóc Múzeum honlapján. http://palocmuzeum.hu/a-muzeumrol/a-muzeumrol/ Letöltve2014. március 16.

2 Tóth Elemér: A honismereti mozgalom… Nógrád, 1967. december 18., 4.3 Sz. E.: Ötéves a honismereti mozgalom Nógrád, 1969. április 5., 5.

vetõ ismertekrõl ad tájékoztatást. Így például a válogatott bibliográfia jó eligazítást nyújt az érdeklõ-dõknek Nógrád megye (hely)történeti irodalmából. Részletes felvilágosítást ad a Hazafias NépfrontNógrád Megyei Bizottsága és a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága által meghirdetett helytörté-neti pályázat feltétételeirõl.4

1976. június 21–30. között Balassagyarmaton megrendezték az elsõ nógrádi honismereti ifjúsági tá-bort. A tábor vezetõje Szûcs László, a megyei múzeumi szervezet közmûvelõdési elõadója, szakmai ve-zetõje Leblanc Zsoltné levéltáros és Kapros Márta muzeológus volt. A táborban való részételre az ille-tékes középiskolák igazgatóinak, valamint a KISZ járási és városi bizottságainak segítségével II-III.osztályos középiskolai tanulók, valamint kezdõ pedagógusok és népmûvelõk kaptak meghívást, mint-egy 30-an. A tábor programjában az elméleti ismereteken túl a gyakorlati tudnivalók körében egy tele-pülés tárgyi és szellemi kincseinek összegyûjtése szerepelt.5

1979 nyarán Salgótarjánban rendezték meg a VII. Országos Honismereti Akadémiát A tanácsköz-társaság történelmi tapasztalatai címmel. Az ekkor már éles vitákra, különbözõ értelmezésekre és ál-lásfoglalásokra okot adó témájú akadémiát, dr. Horváth István múzeumigazgatónak és kiváló kollégái-nak köszönhetõen, országszerte jól megszervezett rendezvényként ismerték el. Kiváltképp azért, mert atanácskozás a címében foglalt tárgyán kívül gazdag programmal szolgálta a honismereti mozgalom cél-jainak megvalósítását. Mint ahogy azt a megyei napilap 1979. július 10-ei lapszámának elsõ oldalas,nagy képes beszámolójában beharangozta, majd egy késõbbi, vasárnapi lapszámának vezércikkében ismegírta: eredményesen járult hozzá az ismeretek bõvítéséhez, személyes élmények nyomán a megyejelenkorának széleskörû, valóságos megismeréséhez. Berki Mihály, a megyei tanács elnökhelyettesezárszavában kiemelte a honismereti mozgalom jelentõségét az emberi gondolkodás és erkölcs formálá-sában.6

1981-ben Salgótarjánban az 1960-as évek kezdeményei után újraszervezõdött a Nógrádi TörténetiMúzeum Baráti Köre, elsõsorban a múzeum szakmai munkáját segítendõ célkitûzéssel. Ugyanakkor akör tagjai alaposan kivették részüket a honismereti mozgalom támogatásából. Gyûjtõmunkájuk révéntöbb ezer értékes tárggyal, dokumentummal, fényképpel, diával gyarapodott a múzeum. Kiemelkedõmunkát végeztek: Baráthy István, Bihary Lajos, dr. Gáspár János, dr. Kúti István, dr. Várkonyi József,Gedeon János, Huszár Lajos, Jóvári Tibor, Kádasi Pál, Liptay B. Jenõ, Lukácsy Dezsõné, P. Tóth Lász-ló, Stark Ferencné, Szabó János, Tóth Pálné, Zeisler György. A kör számos tagja áldozott szabad idejé-bõl heteket, hónapokat arra, hogy dolgozatot készítsen a Nagy Iván Honismereti Pályázatra. (A pályá-zati kiírás 1984-tõl „fut” ezzel az elnevezéssel.) Értékes munkáikkal sokan közülük többször is szere-peltek a díjazottak között.7

1982. július 5–14. között Salgótarjánban került megrendezésre – az országos bányászattörténeti ku-tatás feladataihoz kapcsolódva – a VII. Nógrád Megyei Honismereti Ifjúsági Tábor, amelynek a Strom-feld Aurél Diákotthon volt az összkomfortos székhelye. A rendezvény a honismereti munka középpont-jába az Etes és környékére kiterjedõ adatgyûjtést állította. A megye középfokú oktatási intézményeibõljelentkezett 30 tanuló nyelvészeti, mûvelõdéstörténeti, munkásmozgalom-történeti, életmódkutatás ésnéprajzi munkacsoportban végzett vizsgálatokat és felméréseket. A szakcsoportok a megyei muzeoló-gusok vezetésével a terepmunka során a bányatelepeket, a bányászok lakta falvakat kerestek fel, és töb-bek között a gazdasági-technikai és társadalmi-politikai tényezõk összefüggéseit kutatták és elemez-ték.8

1984-ben a honismereti mozgalom keretében is gondozott helytörténetírás a 20. jubileumi évébenjárt. Ebbõl az alkalomból a megyei lap a múzeumi népmûvelõk Salgótarjánban megtartott háromnaposországos konferenciájáról számol be. Fõ programként a Nógrádi Történeti Múzeumban Vörös Károly, aMagyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos fõmunkatársa elõadásáthallgatták meg a múzeumi szakemberek és érdeklõdõk. Az elõadó többek között arra figyelmeztetett,hogy a jövõben kisebb témákat nagyobb elmélyüléssel kutassanak az arra vállalkozók. A háromnapos

8

4 Megjelent a Nógrádi Honismeret. Nógrád, 1975. április 23., 8.5 Sch. M.: Honismereti Ifjúsági Tábor Nógrádban. Honismeret, 1976/1. 20.6 Befejezõdött Salgótarjánban az országos honismereti akadémia. Nógrád, 1979. július 15., 1.7 Hidváry István: A Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Körének 15 éve, 1981–1995. 1995. 283–290.

www.arcanum.hu Letöltve: 2014. április 30.8 Balázs László: VII. Nógrád Megyei Honismereti Tábor. Múzeumi Mozaik. Nógrádi Történeti Múzeum, Salgó-

tarján, 1982/5.

konferenciát dr. Selmeczi László, a Mûvelõdési Minisztérium múzeumi osztályának vezetõje zárta,hasznosnak és eredményesnek ítélve azt.9

1989. október közepén újabb tudományos tanácskozást tartottak a salgótarjáni múzeum elõadóter-mében. A konferencia a történelemtanítást állította középpontjába, amelynek helyzetérõl és aktuális fel-adatairól Balogh Sándor történész tartott elõadást, majd kérdésekre is válaszolt. A tudományos konfe-rencia további részében – többek között – dr. Horváth István megyei múzeumigazgató a helytörténet-írás historiográfiáját tárta fel.10

A Nógrád megyei honismereti mozgalom megyeszékhely központú irányítása és rendezvény-centri-kussága az idõk során fokozatosan csökkent, mozgalmi jellege lassan háttérbe szorult. Mind nagyobbteret kapott a helyi kezdeményezéseken alapuló, önállóságra épülõ honismereti tevékenység, amelyneka rendszerváltás után már a törvényes civil szervezeti formák adták a mind életképesebb keretet, és amegye városaiban és községeiben a jól átlátható, pontosan körülhatárolt terepet. Számos civil szervezõ-dés jött létre, amelyek közül a Nógrádi Történeti Múzeum Baráti Köre után még két nagyszerûen mû-ködõ szervezetet van módom – mintegy példaképként is – kiemelni.

A Szécsényi Múzeum Baráti Köre 1977-ben alakult meg, és aki bõvebb információkat szeretne meg-tudni a szervezetrõl, mûködésérõl, tagjainak tevékenységérõl és elért eredményeirõl, annak szíves fi-gyelmébe ajánlhatom a kör negyedszázados történetét feldolgozó igényes kiadványt.11 Egy évvel ké-sõbb, 1978-ban a balassagyarmati lokálpatrióták is megalakították a Balassagyarmati HonismeretiKört. „Az akkori politikai viszonyok között ez volt az a szûk mezsgye, amin egy civil szervezet elindulha-tott, mely azóta is a Madách Imre Városi Könyvtár keretein belül mûködik. A Balassagyarmati Honis-mereti Kör évadnyitó rendezvénye az alapítókra való emlékezés jegyében zajlott a Helytörténeti Gyûjte-ményben. Az ünnepi alkalomra jelent meg a Balassagyarmati Honismereti Híradó 34. száma, mely aMadách Imre Városi Könyvtár évkönyve. A kötetet Debreczeni-Droppán Béla, a Honismereti Szövetségelnöke méltatta és mutatta be a hallgatóságnak.”12

Nógrád megyében a honismereti mozgalom fél évszázada végzi a kezdetekben felülrõl vezérelt, ál-lami irányítású, 1990-tõl önkormányzati intézményekben és civil szervezetekben megvalósuló értékfel-táró, értékmentõ és értékõrzõ, a helyi kötõdést és identitást erõsítõ szolgálatát. A nógrádi honismeretitevékenység, legyen az tudományos, mozgalmi vagy civil jellegû, megérdemli, hogy az elért eredmé-nyekre alapozva az eddiginél is többet és behatóbban foglalkozzunk vele. Ezért vállaltam fel – Nógrád-ban elsõként – a megyei honismereti mozgalom és tevékenység félévszázados tükörcserepeinek össze-illesztését és a teljesség igénye nélkül közzétételét. Dolgozatomból még így is kitûnhetett, hogy a nóg-rádi honismereti tevékenységnek integráns része volt a pályázati rendszer, amely 1984-tõl Nagy Ivánnevét vette fel. Ez azonban már egy másik történet, amit a késõbbiekben ugyancsak szeretnék a Honis-meret c. folyóirat olvasóival megismertetni.

Baráthi Ottó

9

9 A helytörténetírás 20 évérõl. Véget ért a múzeumi népmûvelõk konferenciája. Nógrád, 1985. október 31., 7.10 Tudományos tanácskozás a salgótarjáni múzeumban. Nógrád, 1989. október 14., 1–2.11 A Szécsényi Múzeum Baráti Kör negyedszázados története (1977–2001). Szécsényi Honismereti Kiskönyvtár

10. Szécsényi Antal Károly Honismereti Alapítvány, Szécsény, 2001.12 A Balassagyarmati Honismereti Kör ünnepi évadnyitó rendezvénye 2013. szeptember12. http://www.agt.bme.

hu/balassi/HonismeretiKor_30ev.html Letöltve: 2014. március 16.

Tanítómestereink

Ballagi Mór:

A magyar nyelv teljes szótára(Elõszó, részlet)1

Több mint huszonöt éve, hogy a magyar szótárírással foglalkozván, nyelvünk szókincse összehordá-sában, ennek értéke meghatározásában és körülírásában fáradozom. E magában véve hosszú idõ rövid-nek mondható a feladat nagyságát és annak azon sajátságát tekintve, hogy a szótári anyagot mondvacsinálni nem, hanem csak alkalmilag ellesni lehet. Ez alkalmi ellesést elõsegítendõ, tanulmányoztamirodalmunkat elsõ zsengéitõl kezdve a legújabb korig, ügyeltem a különféle vidékeken divatozó élõnyelvévre, az alréteg parlagain fölsarjadt vadontermékekre, közmondásokra, népregékre, mesék és nép-dalokra, és buzgó gondot és szeretetet fordítottam a nyert anyag minden oldalú értékítésére. Mondha-tom is, hogy aluig múlt egy-egy nap, mely jegyzéseimet némi adalékkal nem gazdagította volna; mertvagy eddigi szótárainkban nem találtató, irodalmilag ismeretlen kifejezésekre akadtam, vagy ismert ki-fejezéseknek a szokottól eltérõ értelmû használatát észleltem, vagy egyén olyas közönségesen fitymáltapróságokat fedeztem fel, melyek összegébõl, mint sok egyes cseppekbõl az áldást hozó esõ, alakul anemzeti szellem szóbeli kifejezésének kincse. Egy negyed századon keresztül így more apis matutinae2

folyvást gyûjtögetvén, lassanként oly halmaza gyûlt össze nálam a feldolgozandó nyelvanyagnak, hogyannak irodalmi közhasználatra való egybeállítását és rendbe szedését elõhaladt koromnál fogva továbbhalasztanom bûn lett volna.

Az volt eleinte a tervem, hogy „Adalékok a magyar szótárhoz” cím alatt egy 15-20 ívnyi pótlékszó-tárt állítok össze, és csak az volt a kérdés, találkozik-e oly munkára vállalkozó kiadó. Éppen ezen tépe-lõdtem, midõn magyar-német szótárom nagyérdemû kiadója, Heckenast Gusztáv úr buzdíttatva a né-metek példája által – hol alig múlik egy-két esztendõ, hogy új és ismét új értelmezõ szótár világot nelásson – engem felszólított, írnék egy, a magyar nyelv szókincsét lehetõ teljességgel felölelõ értelmezõszótárt, mely nyomdai ügyes beosztás mellett könnyen kezelhetõ terjedelmû egy-két kötetben közhasz-nálatra alkalmas könyvet képezzen.

Óhajtásaink találkozván, igen természetes, hogy hamar meg volt az alku. Három éve, hogy hozzá-fogtam a kidolgozáshoz, egy éve, hogy elkezdõdött a nyomtatása, s íme ezennel munkám elsõ kötetétmutatom be a tisztelt közönségnek azzal az ígérettel, hogy legkésõbb 1869 folytán az egész befejezveés kinyomtatva lesz.

Hogy munkám a Magyar Tudományos Akadémia nagy szótárával versenyre lépni nem kíván, magá-tól értetik; valamint célja más, úgy kivitele és külsõ terjedelme is sokkal szerényebb, semhogy amanemzeti nagy mûvel vetekedhetnék. Az én célom csupán az volt, hogy ami kifejezések akár a köznyel-ven, akár csak régi nyelvemlékeinkben elõfordulnak, vagy egyes tájakon divatoznak, akár újonnan al-kotva vagy idegen nyelvekbõl kölcsönözve közhasználatban vannak, szóval az egész szókincset ábécé-

10

ISKOLA ÉS HONISMERET

1 Kétszáz éve született Ballagi Mór, eredeti nevén: Bloch Móric (Inóc, Zemplén megye, 1815. március 18. – Bu-dapest, 1891. szeptember 1.) teológus, nyelvész, királyi tanácsos, a pesti református teológiai akadémia tanára,a Duna-melléki református egyházkerület és a pesti egyházmegye tanácsbírája. A Magyar Tudományos Aka-démia rendes tagjává választották, a zsidó származásúak közül elsõként. 16 nyelvet beszélt. A vallási tudomá-nyok mellett nyelvészettel foglalkozott, legismertebb munkája a kétkötetes „A magyar nyelv teljes szótára”. Ittmost e mûnek 1867. július 16-án kelt elõszavát közöljük. A szöveget a mai helyesíráshoz igazítottuk, a kiha-gyásokat három pont [...] jelzi (Kováts Dániel rovatszerkesztõ).

2 A méhek módjára.

rendbe szedjem és megmagyarázzam, tartózkodván mindazon hangtani és származtatási elemzésektõlés hasonlítgatástól, melyek az Akadémia szótára nagy és jellemzõ részét teszik. Nem kevésbé ki lettekszótáramból zárva mind olyan összetételek, melyek az összetételt alkotó elemekbõl önként érthetõk.Ezek helyett én inkább a kifejezések különbözõ jelentéseire, azoknak sajátos, szójárásos használatairafordítottam legtöbb figyelmet; mert mi haszna tudnom pl. a bálvány szó származását és alapértelmét, hameg nem mondatik, miféle tárgyak elnevezésére használják életben és tudományban ama kifejezést;hasonlóképp korántsem tudom, mi értelmet tulajdonít a nyelvszokás pl. e szójárásnak: hasad az agyara,ha az agyar szót származása és alakja szerint tökéletesen értem is. [...]

Hogy térnek az anyag gazdagságához képest bõségben nem voltam, könnyen gondolhatja, aki azt asokféle mesterkedést a cikkek összeszorításában észleli. [...]

Remélem egyébként, hogy eljõ az idõ, midõn egyetemes szókincsünk egybeállításának e gyönge kí-sérletét többek összemûködése folytán elõállított nagyobbszerû munka háttérbe szorítandja; addig élj,tisztelt hazafi, ezzel, amit szíves igyekezetem ezennel kezedbe szolgáltat.

Wenckheim Krisztina tevékenységea gyermekvédelem területén

A XIX. században az az egyéni kezdeményezéseknek nagyobb szerep az árvaellátás területén, mivela modern állami gyermekvédelem rendszere csak a XX. század elején bontakozott ki. Az árvaság agyermek szempontjából az egyik legrosszabb élethelyzet. A túléléshez szükség volt támogatókra és tá-mogatásra. Jellemzõ tendenciaként jelentkezett az árvák számának növekedése járványok idején. Ez afolyamat zajlott le Gyulán is, amikor 1873-ban kolera tombolt és szedte áldozatait, ennek következté-ben sok gyermek, szülõk nélkül maradt. Wenckheim Krisztina is árván nõtt fel, így át tudta érezni, hogya gyerekek milyen helyzetbe kerültek és hogyan érezhetik magukat.

Tanulmányomban azt vizsgálom, hogyan próbált segíteni az árvákon az általa alapított árvaházban,milyen nevelõ és oktatói munka folyt ott. A kérdések megválaszolása során megkísérlem bemutatni egyXIX. századi árvaház mindennapjait és belsõ életét is egyben.

Árvaház létrehozásaAz 1873. évi kolerajárvány megfékezése érdekében tett óvintézkedések ellenére Gyulán több száz

volt a halottak száma, pontosan 461 fõ. A meghalt vagyontalan szülõk után 63 árva maradt. Segélyezé-sükre gyûjtést szerveztek, amelyben Göndöcs Benedek gyulai apátplébános emelkedett ki, aki 200 fo-rintot adományozott és a hívei között is gyûjtést kezdeményezett, ennek eredményeként 214 forintgyûlt össze a nemes célra.1 A segítõ munkálatokba Göndöcs Benedek egyik leggazdagabb neveltje,Wenckheim Krisztina is bekapcsolódott, aki négy éves kora óta szintén árva volt. A nevelés folyamánaz apát fontosnak tartotta a jellem és jóindulat fejlesztését. Ennek is köszönhetõ Wenckheim Krisztinakaritatív tevékenysége, amely révén országosan ismert lett. Göndöcs sokszor mondta neveltjének: „Aki-nek Isten sokat adott, az felebarátjának is sokat adhat; ha te adsz, neked még sok marad, és meg sem ér-zed, míg a szegénynek a kevés is végtelenül sok, és áldásaiban dúsan kamatozik számodra az Istennél.”Ilyen és ehhez hasonló elvekkel nevelte fel.2 Krisztina korán megtanult „együtt érezni a szenvedõkkel sabban találni az örömét, ha a mások könnyeit letörölheti”.3

Neveltetésének megfelelõen úgy döntött, hogy esküvõje napján – amikor megszabadul az árvaságá-tól – százezer forintos alapítványt hoz létre, amelynek célja az árvák megsegítése megfelelõ otthon, ne-velés és ellátás biztosításával. „Megemlékezett a kegyes grófnõ azokról, kiknek a jó Istenen kívül senki-jük sincs e világon; megemlékezett azon a napon, melyen õt Isten az árvaságtól megszabadítvánWenckheim Frigyes gróf nejévé tette.”4

11

1 Dr. Scherer Ferenc: Gyula város története. Gyula M. Város kiadása. II. köt. Gyula, 1938. 180.2 Gyulafi: Emlékirat méltóságos gróf Wenckheim Frigyesné született gróf Wenckheim Krisztina a Békésmegyei

Árvaház alapítója tiszteletére 1891. évben, 5. p.3 Emlék-album nagyméltóságú gróf Wenckheim Frigyes valóságos belsõ titkos tanácsos és neje Wenckheim

Krisztina Grófnõ õ excellentiája ezüst mennyegzõjére. Bp., 1897. 15.4 BML XIV. 76.b. A gyulai Árvaház 1875.

Az árvaház részére házat vásárolt, és a megyei köz-gyûléshez fordult ügyének támogatására, melyrõl ígyszámolt be a korabeli sajtó: „A gyûlés fénypontját képeztegrf. Wenckheim Krisztina úrhölgynek azon megkeresése,miszerint az általa építendõ megyei árvaház telke mellettiszabad tért az árvaház nagyobbítása céljából neki enged-né át. A felolvasott megkeresés többszörös éljenekkel kí-sértetett, a kért telek készséges átbocsátása végzésileg ki-mondatott, és a nemes grófnõ nagylelkûségéért egy kö-szönõ küldöttség kiküldése elhatároztatott.”5 A grófné akor egyik legnevesebb és legelismertebb építészét keres-te meg ötletével, Ybl Miklóst. Nemcsak a Békés MegyeiÁrvaház építése, amelyben Ybl aktívan részt vett aWenckheimek kérésére, hanem az õ tervei alapján épültfel a Dél-Alföld egyik legszebb kastélya, a Wenckheimcsalád szabadkígyósi otthona is. A korabeliek az Árva-házra is kisebb kastélyként tekintettek. A kétszintes épü-let a város központjában megfelelõ helyett biztosított azegyedül maradt gyermekek számára. 1874-ben kezdtékmeg az Árvaház építését Ybl tervei alapján. Egy év alattsikerült felépíteni. 34 ezer forintból készült el, és ebbõlaz összegbõl sikerült berendezni is. „Gyula városábanegy magas büszke épület áll, gyönyörû kerttel körülvéve,

szabad térségen; kastélynak néznénk, ha nem lenne felírva reá egy szó »Árvaház«. Sokaknak lett meg-mentõjévé, oltalmazójává, hajlékává ez a ház.”6

Nogáll János püspök szentelte fel az árvaházat 1875. október 20-án. Bemutatták a paulai szentVincze irgalmas nõvéreit, akiknek gondozására bízták az árvákat. Az eseményen ott voltak a már felvettárvák is, akik szüleiket jórészt az 1873-ki kolera alkalmával vesztették el. Az üdvözlések között fel-

12

5 Békés, 1873. máj. 18. 1. Kivonat Gyula városa 1872. május 10-én tartott képviselõ gyûlése jegyzõkönyvébõl.6 Emlék-album, 38–40.

A Békés Megyei Árvaház (Képeslap, 1920)

Wenckheim Krisztina(Vasárnapi Ujság, 1897. 433.)

hangzott a kápolnában a legkisebb fiú, a hat éves Bartha István verse is, mely meghatotta a jelenlévõközönséget. S ezzel az eseménnyel a Békés megyei árvák házát ünnepélyesen átadták és felszentelték.7

Az árvaház megalapítása azért is volt fontos, mert bizonyítékként szolgált arra, hogy egyéni kezde-ményezések révén is lehet társadalmi problémák megoldásához hozzájárulni, azonban mindehhez kel-lett a megyei közgyûlés és az állam támogatása és jóváhagyása. Teljesen egyedül nem lett volna lehet-séges ezeket a filantróp elveket megvalósítani. Az ilyen jellegû karitatív szervezetek és árvaházak amodern állami gyermekvédelem elõzményeinek tekinthetõk, ami a XIX. század végén, még inkább aXX. század elején alakult ki. A polgárosodás és a kapitalizmus Magyarországon késve bontakozott ki anyugat-európai országokéhoz képest. Ez a társadalomra is hatással volt. A kibontakozó társadalmi hatá-sok mellett a feudális jelleg továbbra is érvényesült.8 1901-ben két törvényt is elfogadtak, amely az álla-mi gyermekvédelem megalapozását jelentette. Az 1901:VIII. tc. a hét éven aluli árvák védelmére Buda-pesten és az ország különbözõ vidékein gyermekmenhelyek (lelencintézetek) felállítását határozta el. AXXII. tc. szerint azok a hét évet betöltött volt állami gondozottak, akik magánárvaházakban vagy másjótékonysági intézményben nem helyezhetõek el, 15 éves korukig állami menhelyeken maradnak.9 Arendelkezések következtében az állami gyermekvédelem dualista rendszere jött létre. Az állam egyháziés társadalmi szervezetekkel osztotta meg a gyermekvédelem feladatait, egyedül nem tudta volna ellát-ni azt.10

Azok a jótékonysági szervezetek, amelyek az állami gyermekvédelemmel összhangban tevékeny-kedtek, elõírták az állami gyermekvédelem szellemiségének a követését is: „a gyermekeket úgy kell ne-velni, hogy azok hazafias, erkölcsös, vallásos s munkás polgáraivá váljanak a hazának.”11 A Wenck-heim Krisztina által alapított árvaházban a kor szellemének és elvárásainak megfelelõ nevelõi és oktatóimunka folyt.

A Szeretet Lányai és az Árvaház

Wenckheim Krisztina az árvák felügyeletét és nevelését az Irgalmas nõvérekre vagy más néven aSzeretet Lányaira bízta. A korabeli dokumentumok Paulai Szent Vince-rendi irgalmas nõvéreknek hívtaõket. Az alapító Szent Vince a harmincéves háború, a nyomor hatására és az árvák tömegeinek megjele-nése miatt úgy érezte, hogy az õ küldetése ezeknek a szegényeknek a támogatása. Szeretetegyesületekethozott létre Franciaországban, melyeknek munkáját gazdag hölgyek segítették adományokkal.1633-ban alapította meg az Irgalmas Nõvérek rendjét a szegények és betegek gondozására. Az otthon-fekvõ, szegény betegekkel foglalkoztak, késõbb kórházakban is dolgoztak és kisgyermekek és árvákoktatását is vállalták. Az elmebetegek és rabok között is tevékenykedtek. Az alapítók halála után a nõ-vérközösségek az egész világban elterjedtek. Magyarországra Széchenyi Franciska hívta meg a nõvére-ket, akik Grazból érkeztek 1852-ben.12 Több elõkelõ hölgy is követte a példáját, így Wenckheim Krisz-tina is, aki az általa alapított Árvaházba invitálta õket. A nõvérek elsõsorban a társadalom perifériájáraszorult, marginális helyzetben lévõ embereken próbáltak meg segíteni, így szolgálva Istent, így követvea keresztény erkölcs egyik alaptételét a felebaráti szeretetet és az alapító Szent Vince hitvallását, amelyígy szólt: „Az irgalmas szeretet emeli fel a világot”.13

Oktatói és nevelõi munka az Árvaházban

A Békés Megyei Árvaházban törekedtek arra, hogy a növendékek egész életre kiható nevelésben ré-szesüljenek. „A lelket nemesíteni, a testet edzeni, e szempontok vezetik a nevelésben az irgalmas nõvére-ket. Azt talán említeni kell, hogy a vallásosság szent tûzétõl áthatott, nemes, hazafias érzést éleszteni,táplálni, fenntartani a jó nõvérek soha meg nem szünnek.”14

Az árvaházban állandóan huszonnégy árvát neveltek, hároméves kortól tizenkét éves korig. Az isko-lai tanulás mellett házi- és kézimunkára is tanították õket. Tizenkét éves korukban mesterségre oktatták

13

7 Emlék-album, 38–40.8 Hanák Katalin: Társadalom és gyermekvédelem. Akadémiai Kiadó, Bp., 1978. 20–21.9 Állam és gyermekvédelem 1981–1918. História, 1997/5-6. 36–39.

10 Hanák i. m. 22–23.11 Gergely Ferenc: A magyar gyermekvédelem története (1867–1991). Püski Kiadó, Bp., 1997. 11.12 www.uj.katolikus.hu; lexikon.katolikus.hu13 www.lazaristagimnazium.hu14 BML XIV. 76.b. A gyulai Árvaház 1875.

õket, szolgálatba vagy örökbe adták, a tehetségesebbeket pedig a grófné tovább tanítatta.15 1891-ben agrófné megnövelte az árvaház javadalmát, 6000 forintért vett az árvaház közelében öt hold kertet és aztezer forint költséggel bekeríttette.16 Wenckheim Krisztina célja a kerttel az volt, hogy az itt megtermeltzöldségekbõl és gyümölcsökbõl biztosítsák a békésmegyei árvák táplálékát, és emellett a gyerekek aveteményes munkákban is gyakorlatot szerezhessenek s testileg is jobban fejlõdjenek. A cél érdekébenGöndöcs Benedek közbenjárt a polgármester úrnál. Levelében arra kérte az árvák nevében, hogy ado-mányozzon – több száz gyümölcsfa telepítéséhez – a város gyümölcsöskertjébõl néhány nemesített al-ma, körte és szilvafát. A gyümölcstenyésztésben és kertészetben való jártasság a tanulók használhatótudását növeli, érvelt Göndöcs.17

Az árvák szigorú napirend szerint töltötték a mindennapjaikat az árvaházban. Korán keltek: nyáron5, télen fél 5-kor és beosztás szerint elvégezték a házi teendõiket, majd a nappaliban tanultak. Idõnkéntköznapokon is hallgattak szentmisét. Rendszerint 6 órakor mondták el reggeli imájukat, utána reggeliz-tek. A kötelezõ ima és házi feladatok elvégzése után következett a napi rendszerû iskolai oktatás.

Nyáron fél hétkor, télen pedig fél nyolckor mentek iskolába a nõvérek felügyelete mellett s ugyan-csak így jöttek haza 11 órakor. Ebédig, azaz fél 12-ig szabadidejük volt. Ebéd után fél 2-ig szintén pi-henhettek, ezután újra iskolába mentek. Délután fél ötkor mentek vissza. Ezután uzsonnáztak és rövidszabadidõ után tanultak. Hat órakor volt a vacsora, amit szórakozási és pihenési idõ követett fél nyol-cig. Az esti ima után tértek nyugalomra. Alvás elõtt még egy rövid imát mondtak, hogy a Jó Isten õketés a házat minden veszélytõl megvédje. Csütörtökön az elõadás szünetelt, ekkor az idõt házi dolgokraés ruhák javítására fordították. A növendékekre való felügyeletet s egyéb házi teendõket három irgal-mas nõvér végezte. Az Árvaházban még öt irgalmas nõvér kapott lakást, akik a hitközségi iskolákbantanítottak.18

Az árvaház fenntartását és folyamatos mûködését Wenckheim Krisztina az alapítvány kamataibólbiztosította. Ezen kívül anyagi erõforrást biztosított az épület javítási költségeire, az árvák karácsonyi,alkalmi ajándékaira is. A grófnõ új kápolnát hozott létre az árvaház fennállásának 25 éves jubileuma al-kalmából.19 „Nagy áldás városunkra az árvaház, nagy áldás a hazára, hogy az elhagyatottak-kik tán azintézet nélkül elzülöttek, családaik szégyene lettek volna” – számolt be a Békés címû lap az Árvaház ér-demi munkájáról.20

Összegzés

A XIX. században a szociális gyermekvédelem, árvaellátás területén kimutatható az egyházak és ajómódú magánszemélyek által létrehozott karitatív szervezetek, árvaházak releváns tevékenysége. Amodern állami gyermekvédelem csak a XX. század elején alakult ki, így az azt megelõzõ idõszakban aszociális problémák kezeléséhez a jótékonykodó emberek szerepe és tevékenysége is felértékelõdött,mint ahogyan azt láthattuk a Békés Megyei Árvaház esetében is. Szükség is volt filantróp elveket valóemberekre, hiszen a szociális problémák megoldásában, így a gyermekvédelem tekintetében is a XIX.században az állam nem tudott teljes körû, általános megoldásokat biztosítani.

„Nemes szív, nemes lélek nagy tettekre kész. Gyámolítani az elesetteket, enyhíteni a szenvedõk fáj-dalmát, letörölni a bánat könnyeit, menedéket nyújtani azoknak, kik a szeretetlen világban az árvaság-nak igen sokszor panaszos kenyerét eszik – mind ezek a nagy tettek, áldozatok csak a szenvedésben rész-tevõ szívtõl, nemes lélektõl származhatnak, Krisztusi szeretet kell ehhez. Az emberiség javát keresõ ésszolgáló s a nemes tettekben Istent dicsõítõ szeretet hozta létre a Gyulai Árvaházat is, mely a megyébenimmár negyedik évtizede terjeszti a jótékony szeretet áldásait.”21

Kovács Anett

14

15 Dr. Scherer i. m. 206.16 BML XIV. 76.b. A gyulai Árvaház 1875.17 BML V. B: 173. b 36/1891. Göndöcs Benedek levele a polgármester úrnak.18 BML XIV. 76.b. A gyulai Árvaház 1875.19 Dr. Scherer i. m. 206.; Békés, 1900. okt. 14.20 Békés, 1890. dec. 28.21 BML XIV. 76.b. A gyulai Árvaház 1875.

Miskolci iskoláka Herman Ottó Emlékévben

2014-ben Herman Ottó tudós, politikus, újságíró, az utolsó ma-gyar polihisztor halálának 100. évfordulója alkalmából számos or-szágos rendezvénysorozatot szerveztek a különbözõ intézmények,civil szervezetek. Tizenkét hónapon át kiállításokkal, rajzpályázat-tal, túrákkal, elõadásokkal, beszélgetésekkel, vetélkedõkkel emlé-keztek a természettudósra, gazdag életmûvére Miskolcon is. Szer-veztek túrasorozatot Herman Ottó nyomában a bükki õsemberbarlangokba, Lilla-napi vonatozást a Lil-lafüredi Állami Erdei Vasúton, tájékozódási futóversenyt, Herman Ottó szülõházához kerékpártúrát,Herman Ottó emléknapot, konferenciákat (XV. Magyar Pókász Találkozó, Nemzetközi PaleolitkutatóTudományos Konferencia, Néprajzi kutatások Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Tudományos isme-retterjesztõ konferencia).

Miskolc város kötõdése jelentõs Herman Ottóhoz, ezért készültünk külön programsorozattal aHerman Ottó Emlékévre. A tudós a Miskolc területén lévõ Alsó-Hámort vallotta szülõhelyének (valójá-ban Breznóbányán született 1835-ben, ide tizenkét évesen került). Miskolcon járt középiskolába, azavasi templomban kötött házasságot, élete alkonyán a lillafüredi Pele házban töltötte a nyarakat, többjelentõs mûvét itt írta. Miskolc országgyûlési képviselõje volt, õ indította el a bükki õsemberkutatást.Nevét a város múzeuma, általános- és középiskola, emlékpark, utca viseli. Sírja a miskolc-felsõhámoritemetõben van.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Honismereti Egyesület örömmel csatlakozott Miskolc város fel-hívásához a Herman Ottó Emlékév kapcsán. Örültünk annak, hogy a Miskolc város Önkormányzata ál-tal szervezett eseménysorozat részeseként hirdethettük meg programjainkat. A Herman Ottó és kora cí-mû helytörténeti vetélkedõ, amelyet a Zrínyi Gimnáziummal közösen szerveztünk meg, internetes elõ-döntõvel kezdõdött. Háromfõs csapatok jelentkeztek nemcsak a megyénkbõl, hanem a Felvidékrõl is.Ebben a fordulóban tesztet oldottak meg a diákok, valamint el kellett készíteniük Herman Ottófacebook profilját. A kérdéssorokat, feladatlapokat dr. Bodnár Mónika, a Herman Ottó Múzeum törté-nésze állította össze, elvégezte a számítógépes adatfeldolgozást, a beérkezõ tesztek, feladatok értékelé-sét. A vetélkedõ nagy érdeklõdést váltott ki, még általános iskolások is jelentkeztek, így 2014. novem-ber 19-én nekik tartottunk egy külön fordulót. A legjobbak a Szilágyi Dezsõ Általános Iskola (felkészí-tõ tanár: Czankné Szûcs Ágnes), a Bársony-Hunyadi Általános Iskola (felkészítõ tanár: Varga Ágnes), aHomrogdi Görögkatolikus Általános Iskola (felkészítõ tanár: Zsíros Zoltán) és a Magyar TannyelvûAlapiskola és Gimnázium Szepsi (felkészítõ tanár: Zborai Beáta) tanulói voltak.

Az általános iskolások vetélkedése után a középiskolai csapatok döntõjét 2014. november 24-énrendeztük meg a Herman Ottó Múzeum–Pannon-tenger Múzeum konferenciatermében. Hat feladattalkellett megbirkózni a csapatoknak, amelyekben bebizonyították, hogy Herman Ottó életét, tudományosés közéleti tevékenységét jól megismerték. Legnehezebb a vaktérkép kitöltése volt, ahol követniük kel-lett Herman Ottó utazásait. A diákok számára legérdekesebbnek bizonyult az a feladat, amelyben ide-genvezetõként mutatták be a Pele házat, Herman Ottó kedvenc tartózkodási helyét. A középiskolásokközül a legjobbak a Fáy András Görögkatolikus Szakközépiskola tanulói (felkészítõ tanár: TóthnéSzarka Beáta), a Miskolci Herman Ottó Gimnázium csapatai (felkészítõ tanár Szopkó Róbert és VályGyörgy), a Miskolci Fazola Henrik Szakképzõ Iskola tanulói (felkészítõ tanár Fürjészné Borbély Judit)és az Irinyi János Református Szakközépiskola és Kollégium Kazincbarcika diákjai voltak (felkészítõtanár: Lõrinczné Rási Enikõ).

A szóbeli döntõ minden résztvevõje oklevelet kapott, értékes könyvjutalomban részesült, emellettmég az elsõ helyezett csapat múzeumi belépõket kapott, két iskolának éves elõfizetést juttattunk a Hon-ismeret folyóiratra. Egy csapat részt vehet felkészítõ tanárával együtt 2015 õszén a Lakitelken megren-dezésre kerülõ háromnapos XIX. Ifjúsági Honismereti Akadémián.

A Herman Ottó és kora vetélkedõ megszervezését támogatta Miskolc város Önkormányzata, aHerman Ottó Múzeum, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár és a Honismereti Szövetség. AzEmlékévet fáklyás menet és koszorúzás zárta Herman Ottó felsõhámori sírjánál december 27-én, halá-lának évfordulóján.

Titkos Sándorné

15

Nemzeti hagyományaink megismerésetanórákon kívül

„A hagyományt nem õrizni, ápolni kell, hanem átélni, apáról fiúra örökíteni.Nem nekünk kell õrizni a hagyományt, hanem a hagyomány az, ami õriz ben-nünket, növelve a közösség, a nemzet fennmaradásának esélyeit.„

(Halász Péter)

A TÁMOP-3.1.4-12/2-2012-0028 nemzeti hagyományok megismeréséhez kapcsolódó tanórán kí-vüli tevékenység projekt segítségével iskolánk, a szekszárdi Szent László Szakképzõ Iskola Egészség-ügyi–Szociális Tagintézménye 120 tanulója kirándulást tett Tolna megyében. Kuruc hõseink nyomábaeredtünk, Kölesden, Simontornyán, Dunaföldváron, Dunakömlõdön és Szekszárdon jártunk. 2014. áp-rilis 4-én és szeptember 26-án, szép tavaszi és õszi idõben eredtünk útnak, a projektnek köszönhetõenbõséges elemózsiával ellátva, kényelmes buszokkal úti céljaink felé.

Szekszárdon megkoszorúztuk az un. Béri Balogh Ádám fájánál lévõ emlékmûvet. 1710. október28-án itt fogták el Béri Balogh Ádámot, a szekszárdi legenda szerint a mai emlékmû mellett álló fánál,mert híres lovával, a Murzával egy árokból nem tudott kiugratni az õt üldözõ rácok elõl. A fejedelemmindent elkövetett, hogy szeretett brigadérosát kiválthassa, császáriakra kicserélhesse, de az osztrákhatalom a „dezertõr” Béri Baloghot nem cserélte ki, hanem a hadbíróság rövid idõ alatt halálra ítélte éskivégezték.

Következõ állomáshelyünk Kölesd volt, Béri Balogh híres csatájának színhelye. Az emlékmûnél akölesdi születésû Balogh Attila kollégám mesélt nagyon színesen a diákoknak a csatáról, a brigadéroshíres cselvetésérõl, a Tabódi mezõrõl, a Harc-hegyrõl és az un. halálmocsárról, amelybe beleszorítottáka kurucok a labancokat. Itt is megkoszorúztuk az emlékmûvet, és indultunk tovább Simontornyára.

A kuruc szabadságharc idején a simontornyai vár volt sok éven át Bottyán János támaszpontja. Hoz-záértõ, lelkes és igazán hivatott tárlatvezetõk mutatták meg a vár kiállításait. Mint megtudtuk, a vár anevét a Döröcske nemzetségbeli Salamon fia, Simon alországbíró után kapta, aki itt az elsõ várat épít-tette. Ekkor volt egy északkeleti tornya, a Simon-tornya, amelynek némely fala még a vár pincéjébenlátható. Sok kézen megfordult a vár az idõk folyamán: volt a Laczkfiaké, Ozorai Pipoé, aki a sárvári vá-rért cserélte el a simontornyait, a Garáké, a törökök szandzsák székhelye, s 1704-ben kuruc kézre ke-rült. Vak Bottyán tábornok egyik székhelye volt – innen irányította dunántúli hadjáratait – sok ostromonesett át, itt õrizték az áruló Bezerédjet a Rákóczi szabadságharc alatt.

Megköszöntük az érdekes tárlatvezetést és indultunk tovább a következõ állomáshelyünkre,Dunaföldvárra a Csonka-toronyba, amelyért a Rákóczi szabadságharc idején – igaz, hogy nem ilyencsonka mivoltában – nagy harcok folytak a kurucok és a labancok között. Itt is barátságos és felkészültkísérõink voltak, diákjainkat nagyon érdekelte a Rákóczi szabadságharcról szóló kiállítás, a fiúkat fõ-ként a kuruc-kori fegyverek, a terepasztal és a várbörtön.

Kirándulásunk utolsó állomáshelye kuruc hõseink nyomában Dunakömlõd volt. Itt található egymagaslat, az 50–60 méter magas kömlõdi Sánc-hegy, amely már a római korban is megfelelt megfigye-lõbázis és erõdítmény kiépítésére. A hely megerõsítését Rákóczi és hadvezérei is fontosnak tartották. Ahelyszín olyan jelentõséggel bírt, hogy a fejedelem maga is megjelent. Itt épült fel az a hídfõ, amelyBottyán várának jobb parti hídfõjeként szolgált. Ma gyönyörû kilátóról csodálhatják meg az arra járók akörnyéket. Természetesen mi is felmásztunk rá, és igen boldogan integettünk, hogy túléltük a meredekkaptatót.

A diákok a kirándulás kezdetén kaptak egy kis munkafüzetet, amelyben leírhatták, mit láttak, mi tet-szett nekik az út során, hogyan értékelik a kirándulást. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, tanulóinkleírták, hogy máskor is szívesen részt vennének ilyen kirándulásokon, és nagyon jól érezték magukat,sokat tanultak nemzeti hagyományainkról a tanórákon kívül, megismerték hõs elõdeik életét, látták csa-táik színhelyeit.

Dömötör Józsefné

16

„Sok kéz hamar kész”Kaláka, avagy önkéntesség, összefogás1

Venczel József szociológusként minden olyan tevékenységet kutatott, amely a közösséget vagy azegyén és a közösség viszonyát tanulmányozza. Az õ munkásságához csatlakozva jártunk utána annak,hogy a kalákának milyen formái ismertek azokon a településeken, ahol élünk, illetve melyek azok a jel-legzetes épületek, amelyek a falvakban kaláka útján épültek részben vagy egészben.

Dolgozatunk elsõ részében általánosságban beszélünk a kalákáról, a második részben a Gyergyó-remetén és Gyergyóalfaluban végzett terepmunkát mutatjuk be, az alfalvi egyházközség DomusHistoriája, illetve mindkét község idõseinek visszaemlékezései alapján. A harmadik részben pedig aSalamon Ernõ Líceum diákjai között végzett felmérést közöljük, arról, hogy ismerik-e a kalákát, résztvettek-e benne, s ha igen melyekben.

A kalákáról általában

Tudományos definíciója így hangzik: nagyobb munka (pl. házépítés) elvégzésére önkéntes segítõtársakból összeállt munkaközösség. Ebben végzett ingyenes munka.2 Az idõsek definíciója: „Ésszegyûltünk, mikor munka vót, s éggyütt hamar mént a munka. Osztán mulattunk.” A kaláka, különbözõ,elsõsorban gazdasági tevékenységhez kapcsolódott, ilyen a közösségi gazdálkodás a faluban, a közös-ségi használatban levõ földeken, fõleg legelõken való irtások (bozót, fûzfa, rekettye). Az állattenyész-téssel kapcsolatos tevékenységek (juhnyírás), termés-betakarítás (közös cséplés). Építkezésnél ilyenvolt a tapasztókaláka és az istállóépítés. Kármentés: tûzvész, árvíz esetén a megrongált épületek elsze-dése. Egyéb alkalmakkor tollfosztó, fonó.3 Helyenként máig eleven gyakorlat a házépítõ kaláka, ésmegannyi más formája a kalákának, a vidám együttes segítõ munkálkodásnak.4

A kaláka lehetett magánkezdeményezés, szervezhette a helyi vezetõség, bíró vagy akár falurészekis. Az 1837-es évbeli bírói „beesketési”, „hütlési” formulából idézünk néhány sort: „A porgolátokatmaga idejében megcsináltatom, az utakat, hidakat is megigazíttatni, jól tartani, és tartatni igyek-szem....”

A kaláka azért volt fontos, mert hamar elvégezték a munkát, emellett megtudták, hogy kire lehet szá-mítani, és szórakoztak is. Sõt mi több, egy becsületes ember birtokosa lehetett valami többletnek, amiaz életet elviselhetõbbé tette.5 A kaláka hírét a falu minden központi részén kidobolták. Gyergyó-remetén Puskás Albert tette mindezt, mégpedig úgy, hogy megfújta a kürtöt és a közelben lévõket tájé-koztatta a következõ kaláka színhelyérõl.

A faluközösség a szokások világa. Kaláka Gyergyóremetén

Elsõsorban Gyergyóremete idõseit kerestük fel. Megkérdeztük õket a falu kisebb-nagyobb kalákái-ról. Az öregek elmondása szerint a faluban, minden nagyobb munkára kalákát hívtak össze: a mezei-er-dei utak feljavításához, a termény betakarításához és feldolgozásához.

17

HAGYOMÁNY

1 Csíkszeredában a Magyar Tudomány Napjához kapcsolódva 2014 novemberében immár másodízben rendez-ték meg az erdélyi középiskolások részére a Venczel József Társadalomtudományi Vetélkedõt. Az elsõ díjat,valamint Székely András Bertalan által felajánlott különdíjat is ezzel a dolgozattal a gyergyószentmiklósi Sa-lamon Ernõ Elméleti Líceum tanulói nyerték el. Témavezetõ tanár: Erdõs Annamária.

2 Magyar ételmezõ kéziszótár. Akadémia Kiadó, Bp., 1978. 637.3 Dr. Kós Károly: Tájak, falvak, hagyományok. Kriterion Kiadó, Bukarest, 1976. 53.4 Imre István: A rendtartó székely falu. Kriterion Kiadó, Bukarest 1973. 103.5 Imre i. m. 33.

Régen Remetén több malom is mûködött, a malom melletti patakot pedig gyakran kellett tisztítani avíz hordalékaitól. „Nálam nagyon sok volt a fõdelõ kaláka”– nyilatkozta Góga Rózsika néni, aki régenmolnársággal foglalkozott Remetén. A patak vizét elrekesztették, a halakat kiszedték, a kisebbeket át-vitték egy másik helyre. Itt általában 30-35 ember volt jelen, többek között a rokonságot és szomszédsá-got hívták. Elmondása szerint töltött káposzta és vendégperec volt az eledel. A munka tánccal, éneklés-sel zárult, és Rózsika néni visszaemlékezése szerint ezt a nótát is énekelték: „A molnárné tyúkjai / megtanultak táncolni, / mert jól laktak a vámból / az ellopott búzából. / Zereg a malom, zúg a gát, / megbo-londult a molnár”. Ez a nóta 1958-ból való.

Ott sem maradhatott el a kaláka, ahol férjhez menõ leány volt. Ugyanis a lefosztott tolluval béleltéka paplant, párnát. A tollfosztó kaláka hagyományos étele a fõtt kukorica volt cukorral. „Elesett az orsómnincs, aki feladja” – ilyen csújogatást hallhattunk, ha betértünk egy 1949-es évekbeli fonóba. A leányokkülön fonóba jártak, ahová elmentek a legények is ismerkedni, szórakozni. A hosszú, téli estéket ígyszórakozva és hasznosan töltötték ki.6 A lányok szöszt fontak tilóból, amibõl két gombolyagot kelletthaza vinni, ez más néven huszki, ezért otthonról egyet elloptak. A leányok, ha elejtették az orsót, a legé-nyek feladták egy csókért. Éjfélig tartott a mulatság, ahol különféle csújogtatások hangzottak el. A leg-régibb mind közül egy 1893-ból való ének: „Jó fonó, jó fonó délig alvó, egy, kettõ, három, négy sokáigleány ne légy” – ezt Juliska néni a nagyanyjától tanulta. Egy jellegzetes közös munka a tapasztó kalákavolt, ahol agyagos földdel betapasztották a házak falait, a hidat és padlót. „Egyszer a frissen szántottföldet megöntöztük, s lapáttal addig vertük, míg olyan lett, mint a finom tészta” – Bözsi néni elmondásaszerint. Itt csak az vett részt, aki nehéz munkát tudott végezni. Töltött káposztát, melléje pánkót ettek. Apálinka sem maradhatott el. Ezért énekeltek és tréfálkoztak munka közben. Az asszonyok a kezükkeltapasztották a falat. Ha a nõk belefeledkeztek a munkába, akkor a férfiak megdobták õket egy marékagyaggal, és így csúfolódtak: „Az asszonyok megállva, és nagy szájuk kitátva”. Bözsi néni elmondásaszerint az utolsó tapasztó kaláka 1960-ban volt.

Idõseink megemlítették a cséplõ, a tiló és a kaszáló kalákát is. A cséplõben betakarították a gabona-termést. A búzát kévékbe kötötték és kazalokba, majd sorba rakták. Minden kazal mellett volt egy kádvíz. Itt 20–30 ember segített. Nem mulattak, mivel nagy volt a zaj és a por, ezért nem énekeltek. Azasszonyok zsákoltak, volt öt-hat úgynevezett „hanyító”, aki a szekérre fölhajította a zsákokat. Legtöbb-ször töltött káposzta volt „bécsinált” levessel. A kaszáló kalákák takarékosabbak voltak, mint napjaink-ban, mert akkor hat-hét ember egy nap alatt egy hektárt lekaszált, ami nem került pénzbe. „Ehhez nemkellett csak egy üveg pálinka és egy jó adag túróspuliszka”– említette Lénárd bácsi, 81 éves falubeli la-kos.

Gyergyóremete kiemelkedõ épületei is részben a kalákák eredménye. Ilyen az 1926-ban épült papilak, az 1962-ben épült központi iskola, és a régi kultúrotthon. A kultúrotthon 1971–1974-ben épült,amihez a közmunkások, meghirdetésre önkéntesek, kalákások gyûltek össze.

A kaláka a falubeli idõs emberek megélése alapján

Dolgozatunk következõ részében Gyergyóalfalu idõseit kerestük meg, és megkérdeztük a falu régikalákáiról. A falu nagy részének a mezõgazdaság jelentette a megélhetõséget.

Hogyan értesültek a kalákáról?„Valaki szólott, hogy na, most már nem tudnátok-e segíteni, mert a családban valami olyan történt,

hogy nincs férfi munkaerõ, vagy beteg lett. A rokonságból vagy a szomszédságból valaki azt mondta,na, most én föltétlen megyek segíteni, hogy haladjon õ is” (Kiss Gáborné Márta 72 éves).

Kiket hívtak?„Rokonok, szomszédok, ismerõsök, baráti kör, ha olyan vót, akkor ezek mentek segíteni, reggel men-

tek. Osztán ebéd vót s vacsora. Ha tavasszal vagy õsszel ganyézás vót, akkor kisegítették egymást, mertúgy-e akkor nem volt traktor” (Budai Andrásné Borbála 79 éves).

Az igaz-e hogy minden kalákának megvolt a maga sajátos étele?„Igen, meg vót. Ha kaszáló kalákába mént az ember, ott bérelt túros puliszka vót. Pityókaásásnál az

étel szalonna, túró, vereshagyma, kenyér, jó hideg kútvíz, és fõtt pityóka. Hát a ganyézó kalákában reg-gelre tejberizs vót, ebédre fuszulykaleves, s ha az estét megérték, s biza megérték, akkor majorság vótpuliszkával. Csépléskor üvecset vagy berbécset vágtak s tokányt fõztek belõle. A tollfosztóban mindigfõtt kukorica leves vót” (Nagy Dénesné Veronika 70 éves).

Tudna-e mesélni a falu jellegzetes kalákáiról?

18

6 Dr. Kós Károly – Dr. Faragó József: Népismereti dolgozatok, Kriterion Kiadó, Bukarest, 1978. 192.

„Sokat jártunk tollat fosztani leánkorunkba. Összegyûltek a leánykák, asszonyok, fõztek kukoricát,fosztották a tollut, aztán ha fiatalság vót mulattak, ha komoly legény vót, az zenélt s táncoltak. Osztán,még jártunk csépelni. A házigazdánál reggeliztük, s mikor úgy vót, hogy a gép, házhoz vót víve este, s bévót állítva, akkor már reggel neki fogtunk a munkának, de ha csak reggel hozták oda, akkor csak azután.Neki fogtunk csépelni. A kollektív után már nem vót cséplõ kaláka. Mindennapos volt a lakodalmas ka-láka. A lakodalom olyan volt, hogy a szomszédok vagy a rokonok mentek, az én idõmben, otthon háználvót, nem a kultúrotthonba, saját maga állította elõ, csak megfogadta azt a szakácsnõt, akkor kellettmenni neki segíteni, majorságot, disznót vágtak. Közelebbi rokonok tyúkot levágva s tojást vittek”(Magyari Andrásné Margit, 76 éves).

Meddig tartott egy kaláka, ha a házépítés egy hétnél tovább tartott, akkor muszáj volt menni?„Ha tudott menni, akkor ment, s ha nem akkor csak egy-két nap. Hívtak egy mestert, aki irányított, a

kalákások adták a mesternek az anyagokat, a téglát, a maltert. S vót hogy ma mentem s holnap is, s hol-napután nem, mert dolgom vót. Volt olyan, hogy édesapám elküldött tégla hordani, mert édesapámékkellett menjenek báláztatni, én elmentem a szekérrel. Édesapám mondta, hogy az emberek majd fognaksegíteni, felrakni, és leszedni” (Lõrincz Kálmánné Erzsébet 66 éves).

Kaláka a gyergyóalfalvi gyakorlatban

,,Gyergyóban az alfalvi templom köríves portáléja eldönti, hogy a medence õsi központja ebben aközségben keresendõ” – írta egykor Venczel József szociológus.7 Dolgozatunknak ebben a részében agyergyóalfalvi római katolikus templom elmúlt százéves történelmét is kutattuk. A templom számosfelújítási folyamaton ment át az évek során, melyben fontos segítséget nyújtott a faluközösség.

1930-ban az egyházközség elhatározta a templom bõvítését, mivel zsúfolásig telt. A templom melléépítettek egy mellékhajót. A templom javítására már 1924-ben elkezdték a gyûjtést. Az 1924-es évben„mûsoros est” került megrendezésre a templomfestés javára. 1939 õszén a bukaresti pápai nunciusmeglátogatta az alfalvi 700 éves templomot, mint Gyergyó legrégibb templomát. Fogadására rendbenakarták hozni a templomot, és az új vakolatot lefestették. Megtörtént az állványfák és deszkák össze-gyûjtése. 1958-ban templomfestésre adományokat, anyagokat, munkasegítséget, fuvart, élelmet ada-koztak a falubeliek. Az állványozásban szükséges kapcsokat, csavarokat és több más vasanyagot, amiszükséges volt, a falubeliek készítették. Például Nagy Antal 970 szám alatti lakos anyagbeli támogatásaöt méter „bányafa” és két darab négy méteres deszka, két kertfa, egy szál deszka, élelem liszt, két tojás,szalonna.8 György Ignác 171 szám alatti lakos anyagbeli támogatása egy deszka, és két léc, élelemliszt.9 Az 1930-as építkezéssel a templomunk új tetõt kapott, valamint esõcsatornákkal is ellátták. Be-vezették a villanyt és felújították a kerítést.10 Mindezt a falubeliek, az egyháztanács közös összefogássalvitte végbe.

„Együtt a munkában, együtt a bajban.” Önkéntes Tûzoltó Alakulatot is hoztak létre Alfaluban1940-ben. Harmincnyolc ember szolgálta a falut, akik tûzvész, árvíz esetén bátran kiálltak a faluért. Hi-dak épültek önkéntességgel, amelyeket még ma is használnak a falubeliek. Ilyen híd volt a Békény-híd(Borzont felé) 1930-ban.11

A kaláka napjainkbanA kaláka manapság háttérbe szorul, az utóbbi idõben a lakosság egyre inkább elvárja, hogy különbö-

zõ megvalósításokat pályázatokból végezzenek el (például Uniós kormánypénzek), ezért hálás dologvolt, hogy néhány éve Hargita Megye Tanácsa által kezdeményezett „kaláka mozgalom”, amelyek so-rán nagyon sok településen civil összefogással sok szép tervet valósítottak meg. A kaláka háttérbe szo-rulásának fõ oka, a modernizáció.

Végül, de nem utolsó sorban, az iskolánkban végzett kérdõíves felmérés eredményét szeretnénk fel-tüntetni. 150 diákot kérdeztünk meg a kalákával kapcsolatosan. A diákok ismerik a kaláka fogalmát, vi-szont közülük csak 60-an vettek részt különbözõ kalákákban. Ez az összlétszám 40 százalékát jelenti. Amegkérdezettek 38%-a pityókaszedõ, 24%-a disznóvágó, 23,33%-a farakó, 20,66%-a takaró, 18%-aépítkezés, 10%-a gyümölcsszedés, 8,66%-a kaszáló, 5,33%-a trágyázó, 0,66%-a hagymafonó kalákák-ban vett részt.

19

7 Fülöp Sándor: A Gyergyóalfalvi 800 éves római katolikus mûemlék templom rövid története. Mark House,2013. 6.

8 Domus Historia 1864–1940, 1958–1998. 119.9 Ua. 89.

10 Ua. 47.11 Magyari András: Gyergyóalfalu a történelem sodrában. Pallas Akadémia Kiadó, Bukarest, 1997. 357.

Dolgozatunk nem a teljesség igényével készült, de reméljük, hogy sikerült élõvé tenni általa a lakó-helyünk régmúlt pillanatait, és a kedves olvasót ugyanúgy bevonzzák ezek az emlékek a kor légkörébe,mint minket.

Brassai Erika – Nagy Katalin

Adatközlõk: Gyergyóalfalvi lakosok: Kiss Gáborné Márta 72 éves, Budai Andrásné Borbála 79 éves, NagyDénesné Veronika 70 éves, Magyari Andrásné Margit 76 éves; Gyergyóremetei lakosok: Puskás Júliánna 70 éves,Laczkó Zs. Lénárd 81 éves, Góga Rózália 78 éves, Brassai Erzsébet 67 éves, Brassai Tibor, 43 éves, Brassai Ibolya39 éves, Laczkó-Szentmiklósi Endre 60 éves, Portik-Bakai Ádám 46 éves, Nagy-György Teréz 63 éves.

Bunyevácok és a tamburaA szülõföld összefügg az anyanyelv, a család, a pajtások, az ember magára találásának felejthetetlen

élményeivel. Itt születtem Csávoly faluban. Itt élnek leszármazottaim, rokonaim, barátaim, ismerõseim,itt áll a temetõben szüleim, feleségem síremléke. Négy népi kultúra él itt békésen egymás mellett. A ha-zai bunyevác-horvátok (késõbbiekben bunyevácok) metropolisa Baja város, mely nagy kisugárzó erõ-vel rendelkezik, mint ahogy a déli szomszédjainknál Subotica, vagyis Szabadka. A két települési körzetegymással való kapcsolata folyamatos, egy néprajzi csoportnak, kulturális egységnek tekinthetõ. A má-ig jellemzõ etnikai összetétel a XVII–XVIII. században alakult ki. Megyénk legnépesebb délszláv nép-csoportja a déli határ mentén – bunyevácok, sokacok, szerbek, s magukat rácoknak vallottak által is la-kott – mintegy tíz településen szórványokban (a szétszórtan élõ etnikumnak nyilvánvaló jövõje) élegyütt magyarokkal, németekkel.

E helyütt nem célom annak a bõséges történeti irodalomnak interpretálása, amely a bunyevácok ere-detkérdését és betelepülésének körülményeit vizsgálja. Annyit azért meg kell jegyeznem, hogy a bu-nyevácoknak három nagy csoportját szokták megkülönböztetni, melybõl kettõ a Balkánon él, a harma-dik Szerbia vajdasági részében, valamint Magyarországon.

A jelzett településeken nem volt ismeretlen sohasem az óhazából hozott „gajda” (duda) és a tambu-ra. Sõt a XIX. század második felében már megalakultak saját tamburazenekaraik is, mely a másodikvilágháború végéig folyamatos volt. Néprajzkutatásunk még adós a hazai tamburazenekarok feldolgo-zásával, értékelésével. Az itt megfogalmazottak saját szülõfalumban, Csávoly községben szerzett ta-pasztalataimra és adatszolgáltatóim visszaemlékezéseire épül. Én még nem találkoztam olyan bunye-váccal, aki ne kedvelte volna a tamburazenét. Ma hazánkban reneszánsza van a tamburának ott is, aholrégen nem is tudták, hogy létezik!

Anélkül, hogy részletezném, vagy a teljességre törekednék, néhány alkalmat felsorolok, melyek azesztendõ naptári évéhez kötöttek, amellett, hogy gazdag népszokás is fûzõdik hozzá, mely sohasem le-hetett tamburazene nélkül. mint például újév köszöntése, a húsvéthétfõi locsolkodás, pünkösdölés, far-sangi maszkajárás. A gazdasági élethez kapcsolódó kalákamunkák, valamint az „élet három szüksége”és más családi események is alkalmat adtak a mulatságra. Csávolyon a „dádés” Ivanac tamburazenekarkíséretével történt Páncsics Máté juhászlegény temetése 1948-ban. Ez volt az utolsó ilyen temetés. Al-kalomhoz kötött a névnapköszöntõ, a disznótor, búcsúi bál, aratóbál, szüreti bál. Dömötör napján csak ajuhászok ünnepeltek, de egykor sok volt közöttük a bunyevác.

Elmaradhatatlan jeles nap a „materice”, az anyák napja a karácsony elõtti második vasárnapon. A fi-atal házasok esküvõjüket követõen ekkor látogatnak a szülõi házba zenekarral, elõször jelenik meg avõ. Ilyenkor fehér inget és szép szõttes tarisznyát kap ajándékba az anyósától. Ez szimbolikusan azt je-lenti, hogy a családba fogadták, szívesen látott! A leány pedig új ruhát kapott. Ekkor együtt volt a csa-lád. Az esetleges haragosok is kibékültek (uzimaæu – befogadó). Ezt a szokást a szerbek is tartják, a ma-gyarok is átvették falunkban. A felsorolt alkalmakkor a legények 3–4 fõs csoportokba verõdve zenekarikísérettel gyalog, fiákeren vagy lóháton mentek. Csávoly község kétszer volt szerb hatás alatt, elõször1849–60 között a „Császári Szerb Vajdaság és Temesi Bánság helytartósága” alá tartozott, majd az elsõvilágháború után 1919–21 közötti megszállás alatt. A népdalok és táncok közül ma sem tudják sokan,hogy melyik a bunyevác, melyik a szerb.

A tambura a hangszerek királynõje, a hosszúnyakú lantok családjába tartozó pengetõs hangszer. Avilág számos országában ismerik különbözõ változataiban. Európában leginkább a magyarok, a horvá-tok és a szerbek használják. Horvátországban leginkább Szlavóniában épült be a népzenébe, mint nem-zeti hangszer. A szerbiai Vajdaságban hasonló a helyzet. A tambura virágkorát a XIX–XX. századbanélte. Magyarországon leginkább Bácskában terjedt el, nálunk újra kezd feléledni a tamburás hagyomá-nyok ápolása.

20

A tambura a déli szlávok közvetítésével jutott Magyarországra. Kezdetben inkább csak a déli me-gyékben, fõleg a Duna két partján vált népszerûvé. Régi idõktõl fogva azonban tudjuk, hogy a magya-rok is kedvelték ezt a hangszert. Úgy tudom, hogy éppen Baja és környéke az a terület, ahol ma is a leg-több ápolója akad a tamburazene hagyományának. Országosan gomba módra szaporodnak – kiemeltena horvátok lakta településeken – a tamburazenekarok. Fõleg általános iskoláskorúakból verbuválódnakössze egy-egy fiatal, zenéhez értõ felnõtt szakember vezetésével. Vannak fiatal nõkbõl összeállt tambu-razenekarok is. E nélkül nincsen Horvát Kisebbségi Önkormányzati közmûvelõdés! Ezek a tamburásokmuzsikálnak és énekelnek is.

Nálunk a lakodalmakban, falusi, városi mulatságokban ugyanolyan rangja volt a tamburazenekar-nak, mint a cigányzenekarnak. Vegyes lakosságú területen természetes dolog volt, hogy egyszerre há-romféle (bunyevác, magyar, sváb) repertoárt játszottak. A legújabb hazai helyzetrõl Stipan Krekiæ (ta-nár, zeneoktató) Tambura i tamburaši címû írásából informálódhatunk (Hrvatski Kalendar, 2006). Ta-nulságos írás! Leírja tapasztalatait, mint zeneoktató tanár, az országos tamburaoktató tábor vezetõje.Hazánkban az õ tamburaiskolája az egyedüli! A tamburica = bisernica magyar földre jutásáról szól,mint a mi legnépszerûbb hangszerünkrõl. A szomszédos Horvátországban és Szerbiában egyaránt tam-burás találkozókat, fesztiválokat, tudományos üléseket tartanak, az utóbbi idõszakban egyre gyakrab-ban. Ezekrõl általában különbözõ kiadványok tudósítanak, de ezek sajnos a mi régiónkban nem ismer-tek, vagy ha igen, csak magánemberként jutottak hozzá külföldön. Fontosnak tartom megemlíteni,hogy nekünk hazánk déli végein szerencsénk van hallani és látni a szomszédos szerbiai és horvátorszá-gi rádió és televízió mûsorszámait. Tamburica szóra ébredhetünk és térhetünk nyugovóra.

Régebben a fõ hangszer a duda (gajde) volt. Származási helye Ázsia, ahonnan az egész világon el-terjedt. Különösen Skóciában, Írországban becsülték, Ausztráliában pedig fontos hangszer a katonai ze-nekarokban. A tömlõt vagy szájjal-tüdõvel fújják fel, vagy fújtatóval. Énekes kísérõ hangszer. A dudá-sok rendszerint maguk is énekelték, improvizálták a szövegeket meg a táncokat. A dudásoknak speciá-lis, egyéni fogásaik, trükkjeik vannak. Híres gajdás volt a mohácsi tambura és gajde készítõ Ivo Janèiæ,már kisgyermek korától. Olykor a pécsi rádió felvételeként ma is élvezhetjük szívünknek kedves zené-jét. Újabban a fiatalok is ismerkednek a hangszerrel! A nemzetközi hírû pécsi „Tanac” NéptáncegyüttesSzávai József vezetésével ápolja a bunyevácok hagyományát is. Az elmúlt évben a csávolyiakat is meg-tisztelték a pünkösdi „kraljice” szokás bemutatásával a Vizin tamburazenekar kíséretével. Karácsonyelõtt pedig „betlehemezési játékukkal” tiszteltek meg bennünket, ezúttal „gajde” kísérettel. Felejthetet-len élményt jelent ez nekünk.

A Baja környéki egykor híres tambura-zenekarok prímásai: Baján Petrovácz Béla (1862–1915), id.Petrovácz Antal (1872–1928), Bálint Iván tamburica; Bácsalmáson Kulisity Mihály (Mijó), Priki-dánovics Simon hegedû; Csávolyon Vidovity István (Bebák) hegedû, tangóharmonika, Ivánácz János(Dádés) tamburica; Bácsbokodon Tomity Sándor (Galyos) hegedû; Felsõszentivánon Polyák József(Dzsinó) tamburica, Piukovics József (Kádár) tamburica; Garán Barity József (Jokica) tamburica,Babity Jakab (Jásó) hegedû, Krékity István tangóharmonika; Katymáron Gyurákovics János (Ivus) he-gedû, Tumbász Péter (Berber) hegedû; Vaskúton Mozsár János (Toma) hegedû, Ribár József (Josza)tamburica; Hercegszántón Sokac zenekar: Rókus Mátyás hegedû, Balatinácz Ljubomir hegedû, Pra-voszláv zenekar: Siskovity Csedimir hegedû, Gálity György (Gyuka) tangóharmonika; Bátya rác prí-másai Illés Jákó tambura és Palucsek Péter (Rakiás) tambura; Dusnok rác prímásai Kelc János (Szege-di) tambura és Milkovics György tambura (pravoszláv). Valószínûleg többen is lehettek, akikrõl a hírnem jutott el hozzánk.

Akikrõl a hír még eljutott hozzánk: Vujicsics Együttes Budapest, Eredics Gábor vezetésével,Söndörgõ Eredics Áron vezetésével, Tökölön két zenekar: Halász László vezetésével a Kóló, illetveAgatity Krunoszláv vezetésével a Zora zenekar; Baján a Èabar zenekar Tiszai Jakab vezetésével; Pé-csett az Új Vizin zenekar Vízvári Zoltán vezetésével és Baranya Zenekar; Garán a Bácska Tamburaze-nekar Bende Erhard vezetésével; Dusnokon Zabavna Industrija Pozsonyi Dávid vezetésével és a Racke�ice; Mohácson Sokadija Horváth Zoltán vezetésével; Orašje Versenden Kovácsevics László vezetésé-vel; Bajai Tamburazenekar; a Hosig Tamburazenekara átmenetileg szünetel, mivel vezetõjük, a Zágráb-ban végzett kiváló szakember, Páncsity István tanár váratlan hirtelenséggel meghalt.

Befejezésül köztudott, hogy a bunyevác nép lelkét az eleven érzelmi élet jellemzi. Szereti a dalt, azenét, szenvedélyesen a táncot és a vígságot. Mulatozás, öröm és bánat egyaránt ok és megkönnyebbü-lés a jó hangulat egyetértésében. Régiónkban a lakodalmak „prélók” még ma is hetedhét országra szól-nak. Népszokásuk gazdag tárházából szinte sohasem hiányzik a tamburazene és a fijáker, a szép lófogat.Itt teszek említést, hogy Magyarországon nemcsak a horvát, szerb és szlovén nemzetiségieknek vannaktamburazenekaraik. Kiváló magyar tamburazenekarokról is tudunk (pl. Bátmonostoron Csurai Attilavezetésével, Nagybaracskán, Madarason).

Mándics Mihály

21

IV. Béla nyomában Dalmáciában„Az Úr 1241-ik esztendejében Béla uralkodása alatt a mongolok, vagyis a tatárok ötszázezer fegyve-

ressel betörtek Magyarországba. Béla király a Sajó folyónál hadakozott ellenük, de legyõzték. Ebben acsatában szinte Magyarország egész vitézi népe odaveszett. Maga Béla király a tengerig menekült, s atatárok kegyetlenül egész odáig üldözték. A tatárok három esztendeig maradtak Magyarországon, ésmiután a magyarok abban az idõben nem vethettek, ezért amazok kivonulása után sokkal többen haltakéhen, mint ahogyan fogságba estek, vagy kard élétõl haltak. Ezután Béla király visszatért a tengerpartirészekrõl.”1 Így ír szûkszavúan a tatárpusztításról a Képes Krónika szerzõje. IV. Béla király muhi csatautáni meneküléséhez számos helyi monda, hagyomány fûzõdik elsõsorban Felsõ-Magyarország vidé-kein. Mi most e visszavonulás végállomását, a dalmáciai Tengermellék ide kapcsolódó emlékeit szeret-nénk bemutatni.

A muhi csatavesztés után a tatárok a királyt akarták megölni vagy foglyul ejteni. Ezért IV. Béla kerü-lõ utakon, a Sajó mentén Gömörbe, majd Nyitra várába menekült, ahonnan már népesebb kísérettel ér-kezett Pozsonyba. Innen hívta Frigyes osztrák herceg a „biztonságosabb” Hainburg várába, ahol azon-ban segítség helyett megzsarolta és kifosztotta a magyar uralkodót. A menekülõ király kénytelen voltátadni magával vitt kincseit, sõt három határ menti megyét, Sopront, Mosont és Pozsonyt is zálogbakellett adnia. Frigyes ezután útjára engedte Bélát, de kihasználva a kínálkozó lehetõséget hadaival mégGyõrt is elfoglalta.

A király Szlavónia felé vette útját, de elõbb családját is biztonságba helyezte. Ezért „elküldte tehátembereit Székesfehérvárra, s miután felvétette Szent István király testét, s felrakatott még sok egyházikincset is, mindezt Mária úrnõvel, a feleségével s a még csak két éves kisfiával, Istvánnal együtt leküldtea tengerpart mellé, kérte és parancsolta, hogy a spalatóiak megõrzésre fogadják be ezeket, a királynétpedig kisfiával együtt tartsák ott hûségük oltalmában. De amikor a királyné asszony megérkezett, aspalatóiak némely irigyeitõl meggyõzve, nem akart Spalatóba belépni, hanem felkerekedett, és a királyikincsekkel megtelepedett Klisszia (Klissza) várában. Vele jött nagyon sok nemes asszony is, akik a tatá-rok miatt özvegységre jutottak” – írja Tamás spalatói fõesperes.2

1241 májusában a király már Zágrábból írt segélykérõ levelet IX. Gergely pápának és II. Frigyes né-met császárnak. Õk azonban éppen egymással álltak harcban, s miután a tatárok a Duna vonalánál meg-álltak, nem is gondoltak komolyan megsegítésünkre. A következõ év elején azonban igen kemény volta tél, februárra a Duna is befagyott, így a tatárok átkeltek a folyón és a Dunántúlt is pusztítani kezdték.Ennek hírére IV. Béla egész kíséretével elhagyta Zágrábot, és õ is a dalmát partvidéken remélt menedé-ket. Kádán (Kajdán) kán seregével gyors menetben követte a királyt. A téli hadjárat fõ célja továbbra isa király kézre kerítése volt, a tatár vezér be akarta keríteni a királyt és híveit, a terv azonban nem sike-rült.

„A király pedig és a maradék magyarság színe-virága a spalatói részek felé vette útját. A királyi kí-séretben ugyanis sok fõpap s még több országnagy és zászlósúr volt, a mindkét nembeli és mindenfélekorosztályhoz tartozó köznép tömegét azonban szinte nem is lehetett számba venni. Mikor aztán királyurunk a város kapujához közeledett, ünnepélyes körmenetben kivonult eléje az egész papság és a nép, sa köteles tisztelet hódolatával fogadva õt, annyi szállást adtak neki falaik között, amennyit csak õ magakívánt. Vele jöttek még a következõ országnagyok is: István zágrábi püspök és egy másik István, a vácipüspök, aki egyszersmind az esztergomi érsekség jelöltje is volt; Benedek fehérvári prépost, a királyiudvar kancellárja és választott kalocsai érsek; Bertalan pécsi püspök és még sok mások is a püspökikarból. Ugyancsak vele volt Ugrik cesmai prépost, Achilles prépost, Vince prépost, Tamás prépost ésmég több más prépost is, de felsorolásukat feleslegesnek tartjuk. Udvari fõembereik a következõk vol-

22

EMLÉKHELYEK

1 Képes Krónika. Bp., 1971. 122.2 Spalatói Tamás: A salonai és spalatói fõpapok története. In: A tatárjárás emlékezete. Bp., 1987. 228–229.

tak: Dienes bán, László országbíró, Máté tárnokmester, Roland lovászmester, Demeter, Móric és mégsok más elõkelõ férfiú, mindnyájan feleségestõl, családostul. Garganus podeszta pedig, aki a király kö-rüli szolgálatban igen szorgalmasan és hûségesen járt el, nagy igyekezettel gondoskodott arról, hogyegyrészt a polgárok készségesen teljesítsék a királyi parancsokat, másrészt pedig hogy a királyi kegye-lem a szeretet és hála érzetével a polgárság egészére melengetõen szétáradjon. Meg is tettek a királykedvére a spalatóiak mindent, kivéve azt, hogy egy gályát nem tudtak neki olyan gyorsan elkészíteni,ahogy azt a tatárok dühe elõl kitérni szándékozó király tõlük megkívánta. Ezt a dolgot eléggé méltány-talan lélekkel viselte a király. Nem is akart tovább Spalatóban maradni, hanem feleségével és mindenkincsével eltávozva Trauban idõzött, úgy vélve, hogy ott az ellenséges támadás ellen a szigetek közelsé-ge miatt biztosabb menedéket talál. Felkerekedett tehát egész udvarával, és a közeli szigeten állapodottmeg” – olvassuk tovább Spalatói Tamás leírását.3

Amikor meghallotta Kadán kán, hogy a király biztonságba került, dühében a magával hozott foglyo-kat mind lemészároltatta, és seregével Spalató (Split) alá vonult. A városi polgárok elõször azt hitték,valamelyik horvát hegyi törzs támadt rájuk, de a menekült magyarok megismerték jelvényeiket, s a sá-tortáborból a városfalak nyújtotta biztos menedék alá tódultak. „A spalatóiak pedig nagy emberi jósá-got tanúsítva vendégekként fogadták be õket, s amennyire tehették, enyhítettek nyomorúságukon. Ámakkora volt a menekülõk áradata, hogy a házak helyiségei már nem tudták befogadni õket, és kint kellettmaradniuk az utcákon, az utakon. A templomkerítés körül még nemesasszonyok is aludtak szabad égalatt; egyesek a kályhák sötét zugaiba rejtõztek, mások a sikátorok, pincék szennyét takarították ki, atöbbiek meg, ahol lehetett, még sátrak alatt is tartózkodtak. A tatárok pedig mindazokat, akiket a mezõntaláltak, kardélre hányták; nem kímélték sem a nõket, sem a gyermekeket, sem az öregeket, sem a bete-geket, sõt barbár vadságukban még az is örömet szerzett nekik, hogy fegyverükkel a bélpoklosságbanszenvedõk életét kiolthassák. Aztán egy osztaguk a városfalhoz közeledett, de miután az egész várostmindenfelõl megszemlélte, még azon a napon visszavonult.”4

Spalatói Tamás leírásából láthatjuk, tévesek azok a vádak, miszerint a város a királyt ellenségesenfogadta, és nem akarta beengedni falai közé. Az 1200-ban Spalatóban született pap nagy tiszteletbenállt egyszerûsége, szigorú erkölcsisége és igazságérzete miatt. 1239 körül csaknem egyhangúan válasz-

23

3 Uo. 230–231.4 Uo. 232–233.

Klissza vára

totta érseknek a káptalan, ellenfelei azonban támadást indítottak ellene, s a címekre nem vágyó férfi ön-ként lemondott az érseki székrõl. A magyarok és királyuk iránt feltûnõ rokonszenvvel viseltetett a min-denkit szigorúan ítélõ történetíró. Leírását tehát hitelesnek vehetjük.

Kádán kán nem kezdett Spalató ostromába, hanem továbbra is Bélát kereste. „A tatárok azt hitték,hogy a király Klissza várában tartózkodik, elkezdték hát mindenfelõl ostromolni a várat, nyilakat lövöl-dözve és dárdákat hajigálva, de mivel ez a hely már fekvésénél fogva is erõs volt, csak csekélyke kárttudtak benn tenni. Akkor leszálltak lovaikról, és kézzel kapaszkodva elkezdtek fölfelé mászni. A várbeli-ek azonban hatalmas köveket zúdítottak le rájuk, néhányukat sikerült is megölniük. A balsiker miattmég vadabbak lettek a tatárok, és kézitusában egészen a magas sziklákig jutottak fel; a házakat kirabol-ták, s nem csekély zsákmányt vittek el magukkal. De amikor megtudták, hogy a király nincs ott, abba-hagyták a vár ostromlását, lovaikra ültek és elvágtattak Trau felé.”5 A királyné azonban gyermekeivelKlissza várában maradt, egészen szeptemberig. A tatárok által körülzárt várban pestis járvány tört ki,ennek lett áldozata két gyermeke, a 6 éves Katalin és a 16 éves Margit.

Klissza (Klis) Dalmácia egyik legfontosabb vára. Spalató közelében, magas sziklaormon áll. A XII.század eleje óta, Dalmácia magyar kézre kerülése után királyi vár lett. II. András akkor adományozta el,amikor 1217-ben a Szentföldre indult. A templomosok kapták meg. Hamarosan Sebenico ispánja,Domald kezébe került, aki rettegésben tartotta a vidéket. A Szlavónia élére került Béla herceg 1224-bensereggel indult ellene, megfutamította Domald hadait, s rendet teremtett a Tengermelléken. SzámunkraKlissza elsõsorban a tatárjárás során betöltött szerepe miatt vált ismertté. A király István fia felügyeleté-vel Osl fia Herbort ispánt bízta meg, amint az egy 1248-ban kiadott oklevélbõl kiderül: „nagy bizalom-mal rendeltük kedves elsõszülöttünk, István jeles király mellé, õt jelölve ki, hogy Klissza várában amondott fiúnkkal szomszédos házban lakjon, s az akkortájt fenyegetõ veszély esetére, mint valami biztosvédõbástya legyen a közvetlen közelében.”6 A király a hûséges szolgálatáért Zala megyei birtokkal ju-talmazta.

A járványban elhunyt két gyermek iránt érzett fájdalmat talán enyhítette, hogy a királyné hamarosanújabb gyermeknek adott életet. Klisszában született kilencedik gyermekük, aki szintén a Margit nevetkapta. A szülõk fogadalmat tettek, hogy ha az ország megszabadul a tatár veszedelemtõl, gyermeküketIstennek ajánlják fel. Így is tettek, s három éves korában a veszprémi domonkos apácákhoz adták. Ár-pád-házi Szent Margitot a horvátok Klisszai Szent Margit néven tisztelik. A spliti magyarok régóta sze-retnék emléktáblával megjelölni a klisszai várat, a tatárjárásban betöltött szerepére és Szent Margit szü-lõhelyére utalva. Sajnos eddig nem jártak eredménnyel.

IV. Béla Klisszában meghalt két leányát a spalatói Szent Domnius székesegyházban temették el. A113 cm hosszú és 51 cm széles szürke koporsót eredetileg egy márványlappal takart ablakmélyedésbenhelyezték el. A márványtáblán a következõ felirat állt latin nyelven: „Ebben a sírban fekszenek élettele-nül a nevezetes Katalin és ragyogó Margit, IV. Béla király és Mária Lascaris görög királynõ leányai. Azistentelen tatárok elõl menekültek, meghaltak Klisszában, és ide hozták õket Spalatumba, az Úr 1200.évében, és adj hozzá még 42-t, amikor ezt olvasod.”7 A velencei uralom során azonban a koporsót eltá-volították és a kõlap helyére Velence szárnyas oroszlánját tették. Ezután került a fõkapu párkányára he-lyezett szarkofágba.

1884-ben bizottság vizsgálta meg a tetemeket, s megállapították, hogy a két csontváz minden való-színûség szerint IV. Béla lányaival azonos, de a csontok hiányosak, tehát már korábban megbolygattáka koporsót. Ezután áthelyezték a püspöki palota kápolnájába, majd a közeli keresztelõkápolnába. Ekko-riban Simor János esztergomi érsek kérte a spalatói püspöktõl a maradványok kiadását, de kérését el-utasították. 1908-ban, a templom renoválása után a szarkofágot visszatették korábbi helyére, a fõbejáratfölötti párkányzatra. Az egyszerû koporsón a következõ felirat olvasható latinul: „Bélának, Magyaror-szág királyának leányai nyugosznak itt, akik a tatárok elõl menekülve 1242. március 13-án hunytak el.”

A székesegyház bejáratánál még egy magyar emlék található. Az oszlopokat õrzõ oroszlánok melletteredetileg három-három alakból álló szoborcsoport állt. A bal oldali ma is teljes. Középen LaszkariszMária, IV. Béla felesége áll, két magyar nemes társaságában. A jobb oldalon középen maga a király állt,õt azonban a megszálló velenceiek eltávolították. Így akarták az emlékezetbõl is eltüntetni a magyarfennhatóság bizonyosságait. Helyén ma egy görög álarc látható.

24

5 Uo. 233–234.6 IV. Béla Osl fia Herbort ispánhoz. In: A tatárjárás emlékezete. Bp., 1987. 422.7 Bedécs Gyula: Horvátország és tengerpartja. Ami az útikönyvekbõl kimaradt. Magyar emlékek és látnivalók.

Szombathely, 2004. 173.

25

Szoborcsoport Laszkarisz Máriával, Spalato

Szoborcsoport a hiányzó IV. Béla királlyal (Udvarhelyi Nándor felvételei)

Trau (Trogir) kapcsán idézzük tovább Tamás fõesperest: „A tatár csapatok istentelen vezérükkel atraui parton állapodtak meg. Amikor a király látta, hogy a tatár sereg az õ bujdosásának menedékhelyeelõtt szállt meg, nem tartotta elég biztonságosnak a közel fekvõ szigeten tartózkodni, ezért a királynét fi-ával és minden kincsével együtt bérelt hajókra szállíttatta, õ maga pedig beült egy csónakba, s miköz-ben ide-oda evezgetett, figyelte az ellenség csapatait, és várta a dolgok kimenetelét.”8 Kádán hírvivõtküldött a városba, és a király és kísérete kiadására szólította fel Trau lakóit. A kapuõrség azonban nemis válaszolt, készült a védelemre, s egy hajót állandóan készenlétben tartott, hogy ha a tatároknak mégissikerülne bejutni a szigeten álló városba, a király tovább menekülhessen. A támadás azonban elmaradt,a tatár sereg váratlanul tovább indult Dél felé. Batu kán ugyanis elrendelte a hadjáratok félbeszakításátés csapatai visszavonulását.

A hagyomány szerint IV. Béla a várost hûségéért, kitartásáért megajándékozta koronázási palástjá-val. A Szent Lõrinc székesegyház kincstárában több más egyházi emlék között õrzik IV. Béla koronázópalástjának kámzsáját. Az igazgyöngyökkel díszített, hímzéses pajzs alakú csuklyán Pannónia védõ-szentje, Szent Márton látható, amint köpenyét kettévágja, és egy koldusnak adja. Bár egyes kutatók sze-rint a kámzsa csak a XIV. vagy a XV. században készült, a hagyomány erõsen él (lásd: a címlapon).

Ugyanígy a szájhagyomány õrizte meg, hogy a közeli kis Kraljevac-sziget IV. Béla királyról kaptanevét, aki itt várta meg a tatárok elvonulását (kralj = király). Béla királyhoz az Adria partján több helyihagyomány is fûzõdik. A Trau melletti Bua (Èiovo) szigetén is úgy mondják, oda menekült át a királyTrauból. A távolabbi Cres sziget (Kvarner-öböl) Beli nevû települése úgy tartja, hogy a tatárok elõl me-nekülõ és itt megpihenõ királyról kapta nevét. Egy kissé megkopott, kõbõl faragott szoborfejet IV. Bélaarcmásának vélnek.

Visszatérve Trau székesegyházába, még egy magyar vonatkozást kell megemlíteni. A fõoltár alá te-mették 1242 áprilisában a király kíséretében tartózkodó unokaöccsét, Omeri Vilmost. A sír az oltár elõttjelöletlen, és egykori felirata sem olvasható már. Több mint egy évszázaddal ezelõtt így írták le a sírver-set:

„E sírkõ alatt nyugszik a nemes Vilmos,Nyugszik a derék hõs, kit a föld takar.III. Bélának a magyarok királyának unokája,Margitnak a görögök úrnõjének szülötte:A mondott király leányának,Aki a görögök fejedelemnõje volt,Konstantinápolyban jogarral uralkodott.Az elvetemedett barbártól, a mérhetetlen számúTatároktól, a hadi balszerencse folytán szorongatva,IV. Bélát az õ unokabátyját kísérvénVégre a Dalmát tengerig jutottAhol a felsõbb élettel egyesülendõ,A teremtõ rendelésébõl a halál adóját lerótta.1242 esztendõ tûnt el, mint olvasgatva számítom,Április 20-ik napjának nyugtával,Melyen Vilmos lelke visszatért az egekbe.”9

Trau, Spalató és Klissza szerepe vitathatatlan a tatárjárás eseményei során. A városok késõbb is bi-zonyították a Szent Korona iránti hûségüket, ragaszkodásukat. 1387-ben Trau vezetõi így írtak a Velen-cének küldött oklevelükben: „mi egész tehetségünkkel iparkodtunk a Magyarország Szent Koronájairánti hûségünket tettekkel is romlatlanul és mocsoktalanul megtartani, és iparkodni fogunk, amíg léleklesz testünkben; s annak felmagasztalásáért személyünket és vagyonunkat szándékozunk kockára tenniés magunkat semmiben sem kímélni az említett korona gyarapodására, mintegy a mi természetes urunkérdekében. És vajha oly nagy hatalmunk lenne, hogy Magyarország koronáját felemelhetnõk, mivelmost szenved, bármennyire is mocsoktalanul megõriztük vele szemben tiszta hûségünket.”10 A két dal-máciai város 1420-ig játszott szerepet a magyar történelemben, ekkor közel négy évszázadra Velenceuralma alá került. Klisszát 1537-ben a törökök foglalták el. Ezután innen fenyegették a tengerparti vá-rosokat, de szerencsére azokat nem sikerült megkaparintaniuk.

Udvarhelyi Nándor

26

8 Spalatói i. m. 234.9 Közli: Bedécs i. m. 166.

10 Eckhart Ferenc: A Szentkorona eszme története. Bp., 1941. 133.

A történelem sodrában Erdélyrõl,magyarságról

Néhai D. dr. Csiha Kálmán kolozsvári református püspök 2003. március3–9-éig tartó böjti evangelizációs héten (Megkeresni és megtartani, ami elve-szett – jelmondat címmel) lelki magánbeszéde Vasi Ferenc Zoltán költõvel, Ta-tán, nõnapkor (Melléd ül Krisztus – Csel. 8.26-38.)

Az erdélyi kérdésErdély – a magyarság egy része, de egy különös és külön világ is. Tulajdonképpen minden családnak

van lelkisége, hasonlóképpen minden városnak, ha jó az a város, ha kialakult az a város. Éppen úgyminden nemzetnek, de minden tájegységnek is van szellemisége. Honnan is formálódik ez? A történe-lem viharaiban Erdély mindig megpróbált volt, és sokkal inkább meg kellett küzdenie létéért, mint amagyarországi magyarságnak, eltekintve talán a török világtól.

Mi jellemzi tehát az erdélyi lelkiséget? 1568-ban, a tordai országgyûlésen mondták ki elõször azegész világon a vallásszabadságot. Éspedig úgy, hogy a hit Isten ajándéka. Mindenki szabadon választ-hatja meg, melyik egyházhoz tartozik, azonban a másik egyház sérelme nélkül. Ez biztosította Erdély-ben a hagyományos toleranciát. Ezenképp fakadnak az erdélyi lelkiség forrásai a református fejedel-mek idejébõl. Pl. Bocskai István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György 28-szor, 29-szer olvasták el a Bibli-át. Mert Istenhez közelálló, bibliás hitû emberek voltak. S ha egy-egy jelmondatot veszünk tõlük, akkorBocskai, amikor 1606-ban ratifikálták a bécsi békét Kassán, az akkor Erdélyhez tartozott; és már halá-los méreg volt a testében, beszédében azt mondta: „Õseink hite és nemzetünk szabadsága mindenaranynál és ezüstnél többet ér, csak azért küzdöttem, hogy meglegyen, és mivel ezt sikerült megvéde-nem, boldogan halok meg”. Bethlen Gábor, amikor haldoklott, már nem tudott beszélni, intett, papírt ésceruzát kért, és ráírta a Bibliából a Rómabeliekhez írott levél 8. részébõl származó verset: „Ha isten ve-lünk, kicsoda ellenünk”. Az öreg Rákóczinak pedig a graduáléja az én régi gyülekezetemben, a maros-vásárhelyi Gecse utcai gyülekezetben megvan az eredeti aláírással, latinul írta bele: „Sem azé, aki akar-ja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülõ Istené”. Bocskai hagyományában benne van a felhívás õse-ink hite és nemzetünk szabadságának megõrzésére, Bethlen Gábor jelmondatában a hit bizonyossága,és az öreg Rákócziéban az Istenhez kapcsolódó alázatosság és bizalom. Ez a három fejedelmi hagyatékötvözõdik az erdélyi prédikátorok szolgálatában, s ezekbõl sugárzott ki árva Bethlen Kata élete, sorsa,valamint az õ udvari papja, Bod Péter történetírása.

Ez hát az erdélyi lelkiség: az Isten-közelség és a melegség. Erdélyben általában most is nagyobb atemplomlátogatás, mint Magyarországon. A változás után ugyan az életnívó legalább ötször kisebb, demégis 218 új egyházi épületet emeltünk, semmit vissza nem kaptunk, ám 34 az új templom. Erdélybentudjuk azt, hogy nem mi tartjuk meg a templomainkat, hanem templomaink tartanak meg bennünket.Ami biztos, a reformátusok között mindenki magyar, más nincs, csak magyar. Úgy is mondják ezt a ro-mánok, hogy „magyar vallás”.

A Kárpátok mezsgyéjén Sajnos, szétszórattunk, mert Ceausescu idejében magyarok nem nagyonkaphattak már állást a Kárpátokon belül, és a Kárpátokon kívülrõl hozták, telepítették be a románokat,de azelõtt is, 1848 után is sok magyar menekült pl. Bukarestbe. Sõt, II. Rákóczi Ferenc után is. (Buka-restben van Ocskay-negyed, nem is tudják már azt ott az elrománosodottak és a románok, hogy volt egyOcskay brigadéros Nagy Rákóczi Ferenc seregében.)

A kommunizmus ideje alatt elvették az iskoláinkat, ami nálunk nagyon nagy jelentõséggel bírt, mertegyrészt hitet, öntudatot õrzõ intézmények voltak, másrészt biztosították a magyar nyelv oktatását és akultúrát. Elvették a karitatív intézményeinket is, és teljesen visszaszorítottak bennünket a templomok-ba. Amikor a teológiára felvételiztem, azt mondták, hogy 15 év múlva nem lesz egyház. De az egyházezt is kibírta. Azért, mert istenfélõ emberek voltak a híveink. Megvolt az öntudatuk.

27

SORSKÉRDÉSEK

Börtönélmények

Georghiu Dej börtöne volt, kiszabadulásom után jött Ceausescu. A magyar forradalom után va-gyunk, 1956 után. S akkor Romániában mindent elkövettek, hogy mindenkit megfélemlítsenek, kez-dõdtek a nagy bebörtönzések. Természetesen a magyarokra inkább esett a súly, s azokra még inkább va-dásztak, akikre hallgatott a nép, akik valamibõl kitûntek, akik nem voltak hajlandók fejet hajtani. Én eb-ben az idõben segédlelkész voltam Aradon, oda neveztek ki, és ott szerveztem meg az önálló gyüleke-zetet egy külvárosi részen. Letartóztattak. A vád szervezkedés Románia és a kommunista rend ellen. Ésígy elítéltek tíz év nehéz börtönre, amibõl végeredményben hat és fél évet töltöttem le. A nehéz börtönfogalmához hozzátartozott, hogy nem volt jogunk kapcsolatot tartani a családdal. Se levelet írni, és nemis látogathattak. Feleségem háromhónapos terhes volt, amikor letartóztattak, és a kislányomat elõszörhatéves korában láttam.

Nekem három erõforrásom volt ebben az idõben, nem fontossági sorrendben: az egyik az, hogy na-gyon szerettük egymást a feleségemmel, tudtam, hogy megvár. Kint ugyan kényszerítgették az asszo-nyokat, nem adtak nekik állást. S az volt az utolsó lélektani döfés, amikor valaki nem tudott levelezni acsaládjával, és egyszer csak kiáltották a nevét és benyújtották az iratot, hogy írja alá: elvált tõle a felesé-ge. A másik, hogy nyugodt volt a lelkiismeretem. Az ember mindent el tud viselni, ha belül rendbenvan. A külsõ dolgok is fontosak, de azok mind eltörpülnek amellett, hogy a lelke nyugodt. Nem vádoltsemmiben sem a lelkiismeretem. A harmadik pedig az, ami mindent aláhúzott, hogy mi hiszünk a pre-desztinációban. Ez az örök életre is vonatkozik, de ugyanakkor a földire is. Nem véletlenül születünkoda, ahova. Annak, aminek születtünk, s akkor, amikor! Hogy az Úristen kirendelt egy utat. Ez nem fa-talizmus, mert az Isten rám bízza, hogy ezt az utat hogyan járom, ez az én felelõsségem, de az utat Istenrendeli. Én végig úgy éreztem, hogy ha azt akarja, hogy börtönbe kerüljek, ez azért is van, mert ott isszükség van lelkipásztorra. Megnyomorított lelkû emberek között hirdetni az Igét. Természetesen, eznem volt ott szabad, ezért súlyos büntetés járt, de azért mi tartottunk istentiszteletet. Még konfirmáltamis bent a börtönben, aki azelõtt ateista volt, olyant is. És úgy éreztem, nem élek hiába. Isten azért küldöttoda, hogy másokat vigasztaljak. Ez a három dolog adott erõt: az otthoni hûség, a lelkiismeret nyugodt-sága és az isteni küldetés.

Erdély mai válaszútjai

Sajnos, az erdélyi magyarságnak most megint elég nehéz helyzete van. Politikailag kicsit enyhülteka dolgok, de egyházilag még mindig nem kaptuk vissza intézményeinket. A másik baj, nincsen munka-alkalom. Nagyon alacsony az életszínvonal. Tehát a fiatalok elindulnak kenyeret keresni, és Magyaror-szágra jönnek sokan, vagy esetleg még tovább is mennek, a románok is persze, csak az bennünket nemvigasztal. Mert kétmillióan voltunk, mára nem vagyunk egymillió 800 ezren sem. És nagyrészt a fiata-lok mennek el. És majd az öregek a fiatalok után. Ha egyesül Európa, akkor légiesednek a határok, éstalán akkor jobb lesz a mi sorsunk és megmaradásunk. Csak addig ki kell bírni! Annyi mindent kibír-tunk mi már a történelmünk során, remélem, ezt is ki fogjuk bírni. Egy nemzet megmaradása és egyegyházé is függ a politikai-gazdasági helyzettõl, de függ hite erõsségétõl, a Lélek erõsségétõl.

Ezért fontos Magyarországon is a szellemiség, az egészséges szellemiség erõsödése. Ez alatt egyál-talán nem soviniszta gondolatokat értek. Nem abból él, hogy másokat gyûlöl, hanem tudja, kötelességbízatott rá, feladata van ezen a világon, tehát Isten szerinti magyarságot értek. Ha Magyarország belépaz Egyesült Európába, még kisebb kisebbség lesz, mint mi vagyunk Romániában. Nem az elnyomásfogja szétszórni, mert nem lesz elnyomás, hanem a nagy keret fogja szétszórni. Ha nem lesz összetartólelkülete, akkor a fellazult világ fogja szétszórni, mint polyva, szét fogja fújni a szél: a történelem.

Nagyon lényeges! Kegyelmi idõben élünk, – hogy a magyarság megtalálja saját lelkületét. És ez el-sõsorban az értelmiség feladata. De kétfajta értelmiség van. Az egyik az értelmiségi bérmunkások, akikazért végeztek iskolát, azért kaptak diplomát, hogy ne kétkezi munkát végezzenek. Ledolgozzák anyolc órát annak, aki megfizeti, és többet õket nem érdekli semmi, esetleg a nyaralójukon kívül az,hogy hová mennek kirándulni a nyáron. Az értelmiség másik része, amelyik mindig volt és mindigmegtartotta a nemzetet, arra azt lehetne mondani, hogy egy „láthatatlan szellemi lovagrend”! Amibenem csak diplomás emberek tartoznak bele, mert kétkezi munkások is beletartoznak. Ma már változik avilág, mert ma már lehet olvasott és intelligens ember egy kétkezi munkás is, és nem is csak egy vanolyan! És ebbe a szellemi lovagrendbe, akik beletartoznak, azok tudják, hogy nem csupán önmagukértélnek, azoknak van öntudatuk, és azt továbbadják. Itt a nemzet történelmét mindig a szellemi lovag-rendben élõk tartották meg. És ez az értelmiség feladata most is!

Lejegyezte: Vasi Ferenc Zoltán

28

A Szársomlyó középkori vára és birtokosaiSzársomlyó vára és birtokosai a középkor századaiban meghatározó szerepet játszottak Villány és

Siklós vidéke, sõt az egész dél-baranyai térség történetének alakulásában. Ugyan a festõi környezetben– és kiemelkedõen értékes természetvédelmi területen – fekvõ vár régészeti feltárása híján csak az ok-iratos és elbeszélõ forrásokra, illetve a néphagyományokra támaszkodhatunk, mégis érdemes összefog-lalni a vár történetét.

A vár története a XIII. század közepéig nyúlik vissza. A vidék legnagyobb befolyású családja ekkora Kán nembeli Siklósi család volt; birtokaik központját a Siklós és Beremend közti síkság alkotta, de jó-szágaik feküdtek a Tenkes északi oldalán, az Okor völgyében, és a Dráván túl is. A família tagjai a XIII.század elsõ felében ispáni, szlavón báni és asztalnokmesteri címeket viseltek.1 Rajtuk kívül a vidékencsak kisebb, egy-egy falut birtokló nemzetségek éltek: a Budmér, a Lippó, a Mojz nemzetség, valaminta Villányi család.2

A tatárjárás utáni években azonban a vidék politikai egyensúlya szinte egyik évrõl a másikra felbo-rult, miután a király 1249-ben Miklós dubicai ispánnak adományozta a Szársomlyót és a hozzá tartozóuradalmat, összesen 23 falut.3 Az oklevelekben Balog (Sinister) Miklósként említett ispán részt vett atatárokkal a Sajó mellett vívott ütközetben, ezután a menekülõ királyi család mellett maradt, majd IV.Béla fontos diplomáciai küldetést bízott rá. Miklós ugyancsak jó katona lehetett, hiszen a boszniai eret-nekek és a Frigyes osztrák herceg elleni háborúban is kitüntette magát. Az adományozás közvetlen okaazonban Miklós érdemein túl az volt, hogy „jóváhagyásunkkal saját költségén ott [a Szársomlyón] vá-rat épített”.4 A vár tehát 1249-ben már állt, vagy legalábbis részben elkészült.

A Szársomlyó stratégiailag ideális pontot jelentett: a csúcs a meredek hegyoldalakon nehezen meg-közelíthetõ, ugyanakkor hatalmas területet lehetett innen belátni. A vár felépítéséhez szükséges mész-követ szinte korlátlan mennyiségben lehetett kitermelni a hegy lábánál. Faanyag viszont a közelbenfekvõ településeken nem állt rendelkezésre kellõ mennyiségben és minõségben, azt távolabbi erdõkbõlkellett a helyszínre szállítani.5 A másik problémát az okozta, hogy a hegyen, tágasabb fennsík híjáncsak kis alapterületû, viszonylag kevés katona befogadására alkalmas várat lehetett építeni: a tervezõkmindössze egy kb. 140 m hosszú és 40 m széles platóval számolhattak.6

Az új vár azonban ekkor a térség legjobban megerõsített pontja volt. Nagyhatalmú birtokosa tehátközvetlenül fenyegette a Siklósi család pozícióit; az 1270-es évektõl ezért azok saját erõsséget kezdteképíteni a siklósi Vár-hegyen.7 A térséget uraló erõk tényleges összecsapása azonban csak a XIII. század

29

TERMÉS

1 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, I. kötet. Akadémiai, Bp., 1987. 256.; Né-meth Béla: Baranya Szent Istvántól a jelen korig. In: Baranya múltja és jelenje II. kötet. Szerk.: Várady Ferenc.1897. 247–248.

2 A Villányi családra: Anjou-kori oklevéltár II. kötet. 1311–1314. Szerk.: Kristó Gyula. Bp.-Szeged, 1994. 34.;Kovács András, dr.: Villány község élete a múltban és a jelenben. Pécs, 1970. 25.; A Budméri család a megyeközépszintû, de tekintélyes famíliája volt, tagjai több alkalommal szerepeltek fogott bírákként és szolgabíró-ként. Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a 14. század közepéig I. kötet. Bp., 1900. 311–312.; A vidéktöbbi családjára Györffy i. m. 256., 406.

3 Lajber Imre, dr.: A villányi régió története. Pécs, 1995. 25.4 III. András megerõsítõ oklevele az 1249. évi adománylevél átiratával, 1291. nov. 28. Közli Várnagy Péterné:

Okleveles források a XIII–XV. századból. In: Baranyai Helytörténetírás, 1970. h. n., é. n. 99.5 A Zichy és Vásonkeõi gróf Zichy-család idõsb ágának okmánytára V. kötet. Szerk.: Nagy Imre – Nagy Iván –

Véghely Dezsõ. Bp., 1888. 400–403.6 Vö. Papanek, Georgius: Geographica descriptio comitatus Baranyensis. Quinque-Ecclesiis, 1783. 155.7 Font Márta: Siklós középkori története. In: Város a Tenkes alján. Siklós évszázadai. Szerk.: Vonyó József. Sik-

lós, 2000. 59.

végén következett be. A Szársomlyó várának birtokosa, a Siklósiak, és a valamivel távolabb birtokosÓvári Konrád a királyi hatalom gyengülését kihasználva törekedtek egymás hatalmának visszaszorítá-sára, és saját jószágaik gyarapítására.

A várat ezekben az években a befolyásos, katonáskodásban jártas és rendkívül erõszakos Keménymester szerezte meg. A vár egykori birtokosa, Balog Miklós fia, Mihály ugyanis fiúörökös nélkül haltmeg, lányát pedig Lõrinc nádor fia, Kemény mester vette feleségül. Bár a Szársomlyó és a hozzá tartozóbirtok a királyra háramlott, 1289-ben IV. László mégis Keménynek adományozta azt. Úgy tûnik, Ke-mény féltette a birtokot, mivel két évvel késõbb az új királlyal, III. Andrással is megerõsíttette az ado-mányozást. András király igen hálás lehetett Keménynek, hiszen az okirat szerint hathatósan támogattaa királyválasztáskor, öccsét pedig egy lengyelországi hercegség átvételében segítette, majd részt vettAlbert osztrák herceg betörésével szembeni hadmozdulatokban is.8 A Szársomlyó várához tartozó bir-tok ekkor nyerte el legnagyobb kiterjedését: összesen 23 falu tartozott hozzá, köztük Harsány, Virágos,valamint a ma már nem létezõ Babócsa, Keresztes és Perecske.9

A birtok megszerzése után Kemény azonnal hozzálátott, hogy visszaszorítsa a Siklósiak befolyását,és ennek során nem riadt vissza a legdurvább jogsértésektõl sem. 1293 decemberében várnagya, Kop-pány tört rá Siklósi Gyula jobbágyaira, akik éppen a vásárba igyekeztek, és halat, sót, ruhanemûeket,ökröket és lovat vettek el tõlük. Gyula mester egyik jobbágyát meg is ölték, özvegyen maradt feleségé-nek pedig három ujját vágták le. A pécsi káptalan elõtt lefolyt vizsgálat során elmarasztalták Keményispánt és embereit.10 Az eset azonban sajnos nem maradt egyedi jelenség, olyannyira, hogy a tarto-mányurak meg-megújuló hatalmaskodásai során több falu vált pusztasággá, mint a tatárjárás idején.11

Az Árpád-ház kihalása után meginduló trónharcokból Károly Róbert került ki gyõztesen; fokozato-san megszilárdította a királyi hatalmat, felszámolva a XIII. század végén kialakult tartományuraságo-kat. A megerõsödõ uralkodói hatalom pillérei az elkobzott vagy visszafoglalt várak voltak. 1319 elõttKároly Róbert ostrommal foglalta el Szársomlyó várát Kemény fiaitól, és ugyanekkor került az õ, illet-ve hívei kezére Dél-Baranya többi erõssége is: Kõszeg (a mai Kiskõszeg, Batina), Szekcsõ és a Drávántúli Rahóca vára.12 Szársomlyó vára, valamint a hozzá tartozó Harsány, Perecske és Nagyfalu (a maiSiklósnagyfalu) a korszak egészében a király kezén maradt, egészen 1380-ig: ekkor a vár és Harsányfalu Horváthy János macsói bán kezén tûnik fel.13

A térségben csak a Siklósiak voltak Károly Róbert ellenlábasai, akik képtelennek bizonyultak alkal-mazkodni az új korszak követelményeihez. Siklósi Péter az elõzõ korszak erõszakos és telhetetlen kis-királyainak hatalomgyakorlási stílusát követte; mivel azonban ekkor már a hatalmaskodás a legelítélen-dõbb bûncselekménynek számított, a család szinte folyamatos perekbe bonyolódott, vagyonuk megfo-gyatkozott, és semmilyen jelentõsebb tisztséget sem sikerült elnyerniük. A térség politikai és birtok-szerkezete így a század végére a család jelentéktelenné válásával, majd kihalásával gyökeresen átala-kult.14

A XIV. század végén a térség politikai szerkezete ismét teljesen átrendezõdött. A Nagy Lajos halálátkövetõ években Luxemburgi Zsigmond kemény harcot vívott hatalma elismertetéséért: a Délvidéken aHorváthyak lázadásával kellett szembenéznie, akik az Anjou-ház másik ágából származó Kis Károlyt,majd Nápolyi Lászlót támogatták. A lázadók katonai veresége, majd Horváthy János pécsi kivégzéseután birtokait Zsigmond saját hívei között osztotta szét. A család egykori jószágai közül a Szársomlyóvárát és a hozzá tartozó uradalmat – mely ekkor már csak nyolc falut: Harsányt, Keresztest, Perecskét,Szántót, Babócsát, Virágost, Nagyfalut és Baranyavárt foglalta magában – Kórógyi István baranyai fõ-ispán kapta meg,15 aki a Horváthyak elleni harcok során fogságot is szenvedett királyáért. A Kórógyiak

30

8 III. András megerõsítõ oklevele, 1291. nov. 28. Közli Várnagy i. m. 98–100.9 Csánki Dezsõ: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában II. kötet. Bp., 1894. 455.

10 A pécsi káptalan ítéletlevele, 1294. nov. 30. Közli Várnagy i. m. 101. Az eset értékelésére Font i. m. 58., 72.11 Györffy i. m. 259.; Más példák a megyébõl a tartományurak hatalmaskodásaira és magánháborúira: Németh i.

m. 263–266.12 Györffy i. m. 259., 314.13 Zichy-okmánytár IV. kötet. 187.; Kápolnay Zoltán: Szársomlyó 750 éves vára. Várak, kastélyok, templomok

2006/3. 38.; Reuter Camillo: A Szársomlyó és vára. In: Mecsek Egyesület évkönyve a XLII. egyesületi évrõl.Szerk.: Kiss József. Pécs, 1933. 5.; Németh i. m. 294.

14 Zichy-okmánytár II. kötet. 168–169.; Font i. m. 60–61.15 A várhoz tartozó uradalomból 1393-ban Hédervári Kont István is kapott egy részt, ám ezt a birtokát már nem

tudta elfoglalni: a király elleni fellépése miatt Budán lefejezték. Szita László: Nagyharsány. Bp., 2001. 24.

ekkor a térség legbefolyásosabb politikusai voltak, a család tagjai közt akadt pécsi püspök, királyi ka-marás és bolgár bán is. A környék másik hatalmi centrumát, Siklóst és számos hozzá tartozó falutugyanekkor Zsigmond király egyik legfontosabb politikai támasza, a Garai család szerezte meg.16

A Zsigmond halálát követõ politikai válság alig érintette a várat és a hozzá tartozó uradalmat; jelen-tõsebb átalakulás csak Mátyás király uralkodása alatt következett be. A Kórógyi család itteni ágaugyanis 1472-ben fiúágon kihalt, birtokaikat ezután Laki Kis Tamás királyi kamarás kapta meg. Õazonban nem sokkal késõbb hatalmaskodást követett el, ezért az uralkodó megfosztotta a Szársomlyóvárától.17 Ezután az erõsség a Daróczi család kezére került (1484-ben már õk birtokolták), majd1486-ban Mátyás király Geréb Péternek adományozta. A Geréb család rokonságban állt a Hunyadiak-kal, Péter pedig több alkalommal is bizonyította hûségét és rátermettségét: 1485-ben Bécs ostrománál,két évvel késõbb pedig Németújvár alatt tüntette ki magát. 1490 után országbíróvá, majd nádorrá vá-lasztották. Testvére, Mátyás ezekben az években a horvát báni méltóságot viselte, a török elleni védeke-zésben kamatoztatta tudását és erejét; jutalmul a Dráva melletti Valpó várát kapta Mátyástól.18

1496-ban a várhoz tartozó uradalmat a bajnai Both család vásárolta meg a Gerébektõl. Bár a birtok-lás tényét többször is megerõsítették, Kisharsány határainak tisztázatlansága súlyos villongásokat oko-zott a szomszédosokkal.19 Ugyanezekben az években azonban Siklóst is Both András vásárolta meg,aki ráadásul – miután 1505-ben elnyerte a szlavón bánságot – itt rendezte be rezidenciáját. Két évvelkésõbb azonban Perényi Imre nádor, Both lázadására hivatkozva körülzárta a várat, és arra kény-szerítette, hogy nyomott áron adja el neki az uradalmat.20 Nem lehetetlen, hogy a Perényiek ekkor jutot-tak a szársomlyói vár birtokába is; 1539-ben mindenesetre már Perényi Péter kezén találjuk az erõssé-get.21

A vár tehát állandó viszályok tárgyát jelen-tette, annak ellenére, hogy hadászati jelentõsé-ge (vékony falai és kis létszámú õrsége miatt)gyakorlatilag nem volt, jóllehet az oszmán for-rások, jellegzetes túlzásokkal és szóvirágokkal,hatalmas várként írják le. A katonaság az1532-es török hadjárat során megadta magát aSiklós felé vonuló török seregnek. DzselálzádeMusztafa szerint: „Ezen a vidéken magas tor-nyú várak és hozzáférhetetlen erõsségek van-nak. Arsán várának, mely a Kafhoz és aSahakhoz hasonló magas hegyen épült:

Vár, magas tornyokkal és falakkal,Palotáinak magasságával az égbe nyúlik;Oly magas a hegy, hogy lakói mintegyBeszélhetnek a hetedik szféra csillagaival.E várnak lakói a világot beszáguldó sereg

mennydörgésszerû zajától megijedvén és resz-ketvén, mint a fûzfa levele, egy reggel a vár kulcsait a gyõzedelmes udvarba hozták és átadva azt meg-hódoltak.”22

A Szársomlyó várának katonai funkcióját a néphagyomány szerint a Villány déli, Harsány felõli ha-tárában emelt kisebb erõsség vette át, mely Siklós elõvédjeként szolgált. Ennek a kastélynak a helyéreutalna az Alte Schloss-äcker dûlõnév.23 Az 1543 után a térségben berendezkedõ török hatalom ugyan-

31

16 Font i. m. 68.; Németh i. m. 298., 304–306., 309–310.17 Reuter i. m. 5.; Szita i. m. 24.; Egyedül Kápolnay Zoltán állítja, hogy Laki a várat már 1440 körül megkapta

volna. Kápolnay i. m. 38.18 Kápolnay i. m. 38–39.19 Szita i. m. 27.20 Font i. m. 69–70.21 Az erre vonatkozó utalást ld. Lajber i. m. 64.22 Dzselálzáde Musztafa: Az országok osztályai és az utak leírása. In: Török történetírók II. kötet. Ford., jegyz.

Thúry József. Bp., 1896. 200–201. Id: Veress D. Csaba: Várak Baranyában. Bp., 1992. 62.23 Baranya megye földrajzi nevei, II. kötet. Szerk.: Pesti János. Pécs, 1982. 728.

A Szársomlyó vára Lázár deák térképén, 1528.(Országos Széchényi Könyvtár)

akkor egy ideig talán a he-gyen álló várat is használta.A legkisebb török közigazga-tási egységek, a náhijékszékhelye ugyanis általábanegy-egy kisebb erõsség volt;így nem lehetetlen, hogy éppa Szársomlyó vára lett aharsányi náhije központja.24

Ez ellen szól azonban, hogymaga az épület nem sokkalkésõbb már düledezett, és le-gendás történetek keringtekróla. A sztambuli követként avidéken átkelõ VerancsicsAntal azt mesélte útitársá-nak, hogy a vár kútja össze-köttetésben van a Drávával:egyszer egy szalaggal megje-lölt récét dobtak bele, és néhány nap múlva az állatot már a Drávánál látták.25

A vár a XVII. század elsõ felében már romokban állt, legalábbis a pécsi születésû Ibrahim Pecseviígy emlékezett meg róla.26 Utoljára a Harsány-hegyi csata idején, 1687. augusztus 12-én jutott fonto-sabb szerephez. A hagyomány szerint maga Lotharingiai Károly szemlélte és irányította innen a had-mûveleteket.27

A török kiûzése után a Szársomlyó Nagyharsány tartozékaként elõbb Aeneas Sylvius Caprara, majda Batthyányi család birtoka lett; maga a romos vár ekkor már lényegében semmilyen önálló értéket nemképviselt. Az utazók azonban ekkor fedezték fel a romantikus hangulatú várromot, ahonnan páratlan ki-látás tárul a szemünk elé. Fényes Elek megállapítása szerint a Szársomlyón „láthatni egy régi vár omla-dékait, honnan egyszersmind Bács, Baranya, Verõcze vidékeire felséges kilátás esik.”28 A hegyet csak-nem öt évtized múlva az Osztrák-Magyar Monarchiát bemutató monumentális sorozat is megemlítette:„ormán egy várrom ül, mely valamikor Konté, a pártosé volt. Szûk váracska lehetett ezen a minden síknélkûli csúcson. Falaiból az éjszaki oldalon egy félkörszerû alapzat látszik még.”29 A hegy és a várrom-ok ekkor egy írót is megihlettek: 1895-ben jelent meg Bartha Kálmán meseszerû története a Szár-somlyó várát birtokló középkori rablólovagról.30

Napjainkban ugyan már csak néhány málló falszakasz látható a várból, mégis a turisták kedvelt cél-pontja, de a helyiek történeti tudata és identitása szempontjából is nagyon fontos szerepet játszik. Azemberek legnagyobb kegyelettel Lotharingiai Károlyra gondolnak, de mindenki ismeri többek közt avár feneketlen, a Drávával, vagy mások szerint a siklósi várral összeköttetésben álló kútjához kapcsoló-dó történeteket is.

Erdõs Zoltán

32

24 Németh i. m. 418.; Szita i. m. 29–30.25 Verancsics Antal útinaplóját id. Haas Mihály: Baranya. Emlékirat. Pécs, 1845. 178.26 Török történetírók i. m. 201. (lábjegyzet.)27 Az adatot Kápolnay Zoltán közli. Megemlíti, hogy a várban egy ma már nehezen meghatározható katonai egy-

ség is szolgálatot teljesített, amit az egykori várudvar egyik mészkõtömbjén olvasható felirat is igazolni lát-szik. Kápolnay i. m. 39. A kõtömb vésett felirata azonban a valóságban a XIX. századból származik, és Bat-thyány Gusztávra és Kázmérra utal. A feliratot említi Baksay Sándor: A Mecsek környéke. In: Az Osztrák-Ma-gyar Monarchia írásban és képben. Bp., 1896. [http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/osztrak-magyar/ch16s08.html] (2014. 11. 14.)

28 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. [http://www.fszek.hu/digitdoc/fenyes/] (2014. 11.14.)

29 Baksay i. m.30 Az ördögszántotta hegy. Baranyai mondák, hiedelmek és történetek. Szerk., bev. Pesti János. Bp., 2002.

117–119.

Siklós ábrázolása, a háttérben a Szársomlyón álló várral, 1686.(Bécsi Hadi Levéltár)

Zrínyi Miklós házasságaa cseh Eva Rosenberggel

A szigetvári hõs életének egy olyan részletével foglalkozik Zsilinszy Mihály a Történelmi Tár1878.1 évi számában, amelyrõl mi, történelmünket tanuló magyarok sem nagyon hallottunk, vagy leg-többünk nem is találkozott ezzel az érdekes eseménnyel. Mindennek a lényege, hogy Zrínyi legkisebbfia Csehországban nõtt föl, cseh bárónõt vett feleségül, s ott élt haláláig.

Zrínyi V. Miklós (horvátul Nikola Zrinski) Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánja 1508-banszületett, és 1566. szeptember 8-án halt hõsi halált Szigetvár elestekor. Apja IV. Miklós, anyja pedig(Korbáviai) Karlovics Ilona grófnõ volt,2 mindketten 1490 körül születtek, melynek pontos idejét nemismerjük. Elsõ házasságát a híres és gazdag Frangepán Ferdinánd leányával, Katalinnal kötötte. Ebbõl afrigybõl tizenkét (!) gyermekük született: János, Ilona, Katalin, György, Dorottya, Orsolya, Borbála,Margit, Magdolna, Anna, Kristóf és Miklós. Felesége halála után (†1561)3 újra megnõsült. Azonban er-rõl a kapcsolatról a magyar genealógiák sehol sem tesznek említést. A késõbbiek fontosságára való te-kintettel Zsilinszky mondatát idézem „második nejét Széchy Margitot egybekelésök után csakhamar el-taszította magától”.4 (A szakítás valódi okát és annak egyházi vonatkozásait nem ismerjük. Korabeliadatok hiányában állítását sem igazolni, sem bizonyítani nem lehet.) Ezek után 1563-ban feleségül kér-te Eva Rosenberget (a családnév cseh alakja: Ro�berg vagy Ro�berk), az egyik leghíresebb cseh nemesfamília leányát.

Mielõtt az életrajzi történetet folytatnánk, röviden ismertetem, mit ír Zsiliszky ismertetõje bevezetõ-jében, majd a késõbbiekben milyen adatokra, s mely személyekre hivatkozik. A Csehországban lévõNeuhaus5 városának úgynevezett Czernin-féle levéltárából a Magyar Történelmi Társulat másoltatott legróf Széchen Antal közvetítésével hat okmányt. Ezek latin, olasz, német és cseh nyelvûek, s köztük ta-lálhatók azok is, amelyek Zrínyi leendõ házasságára vonatkoznak. A harmadikat cseh nyelvrõl fordítot-ták le magyarra, s teljes terjedelmében közli azt cikkében.

Zrínyinek ezt a házasságát a véletlenek folytán nagyon sok bonyodalom elõzte meg. Egyrészt a ma-gyarországi történelmi események, hisz Zrínyi folyvást várakat védett, épített-erõsített, harcolt a törö-kökkel, s gyermekei miatt is szüksége lett volna egy mielõbbi házasságra. Csehországban pedig az ifjúara családjában és környezetében történtek olyan gyászos események, amelyek mindezt hátráltatták.

Rosenberg Éva szülei már nem éltek. A családfõ, azaz egyben a gyámja is a nagybátyja, Wilhelm(Vilmos) volt. Ezért neki kellett volna a leendõ házasságkötés körülményeit irányítania és intéznie.Nem tudjuk a valós okát, de mindezt áthárította sógorára, Hlubokai Hradeczi Joachimra, akinek teljesnémet neve Joachim von und auf Neuhaus volt.6 (Felesége Jobst III. von Rosenberg Anna nevû leánya.)Ez utóbbi személynek a rokoni kapcsolaton kívül talán éppen a rangja miatt került sor a feladat átvételé-re. Néhány mondatot megér az õ élete is az itteni szerepe miatt. Neve több alakban is olvasható a leve-lekben, ezért személyének azonosítása néha megzavarja az olvasót. Például a német neve elõfordul arövidebb Joachim von Hradec alakban is (csehül Jáchim z Hradce). 1526–1565 között élt. 1546–1555között várgróf volt, majd ezután õ lett a Német-Római Birodalom csehországi fõkancellárja. Ez a rangott és akkor körülbelül a magyar nádornak felelt meg. A haláláról is érdemes említést tenni: 1565. de-cember 13-án kocsin hajtottak át Bécs mellett egy hajóhídon (fahídon), amikor a szekér a Dunába for-dult, s a kocsisával mindketten belefulladtak a folyóba. Öt gyermeke közül a legfiatalabbat, AnnátUlrich Felix von Lobkowitz (Oldrich Felix Lobkovic na Kosti) gróf vette feleségül, személyérõl azalábbiakban még szólunk.

Visszatérve a tervezett házasságra, részletesen meg kell ismernünk a menyasszony családját is, hogya késõbbi körülményeket megérthessük. Éva apja Jobst II. von Rosenberg (†1539), anyja pedig Anna

33

1 Zsilinszky Mihály: Gróf Zrínyi Miklós csehországi rokonairól. Történelmi Tár. 1878. 963–967.2 Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal XII. Pest. 1865. 438–439. Kötete

szerint Zrínyi anyja a korbovai gróf Karlovicz Károly leánya Janka vagy Ilona volt. Más családfák szerint: Ilo-na de Corbavia volt a neve.

3 Szentilonán temették el. Ez a kis falu Csáktornyától néhány kilométerre található, itt volt a család hatszögletûsírboltja, amelybe elsõként õt helyezték örök nyugalomra. Horvát neve: Šankovec.

4 Zsilinszky i. m. 963.5 A város mai neve Jindøichùv Hradec (röviden csak Hradec), németül Neuhaus. Dél-Csehországban található,

ma kb. 23 ezer fõvel. A XVI. században német lakossága volt. A gróf Czernin akkor élõ híres német nemesicsalád volt.

6 Hluboka mai neve: Hluboká nad Vltavou. Èeské Budìjovicétõl északra található, körülbelül ötezer lakossal.Német neve: Frauenberg.

Freiin von Rogendorf volt. Hét gyermekük született, közülük öt érte meg a felnõttkort (Ferdinánd ésUlrich kisgyermekkorban meghalt.). Mivel mindannyian szerepelnek valamilyen formában a házasság-ról szóló levelekben, felsoroljuk õket: Elisabeth (1539–1576) – férje: Heinrich Freihert von Schwam-berg; Wilhelm (1535–1592) – második felesége: Sophie Brandenburg (1541–1564. június 27.);Bohunka (Beatrix) (1536–1557) – férje: Johann IV. Popel Lobkowitz; Éva7 (1537 Tøeboò8 – 1591) –férje: Zrínyi Miklós; Peter Wok (1539–1611) felesége: Katharina Freiin Ludanicz.

Zrínyi az elsõ levelét 1564. május 9-én írta Szigetvárról „sógorához”,9 Neuhausi (Hradeci) Joachim-hoz. Mentegetõzik is, hogy az nem német, hanem latin nyelven íródott. Ebbõl az derül ki, hogy a családaz esküvõt Szent Bertalan napja (augusztus 24.) elõtti vasárnapra, azaz az akkori naptár szerint augusz-tus 20-ra tûzte ki. A helye pedig az elsõ elképzelés szerint Krumlov10 városa lenne, amely a XII. századközepétõl a Rosenberg család tulajdonában volt (csak 1611-tõl lett a Habsburg és a Schwarzenberg csa-ládé), s itt volt a birtokközpontjuk, illetve az egyik lakhelyük. Amint a következõ levélbõl kiderül, ha-marosan el kellett halasztani az esküvõ idõpontját, s annak a helye is bizonytalanná vált.

A bán második levelét Csáktornyáról írta 1564. július 25-én. Mivel mellette volt a titkára, ez a levélmár német nyelven íródott az õ közremûködésével. Ebbõl tudjuk meg a gyászhírt, hogy a leendõ sógo-rának, Vilmosnak az imádott neje, Sophie Brandenburg június 27-én szülés közben elhunyt. Az akkoribirodalom egyik legtekintélyesebb és leggazdagabb õrgrófjának a leánya, amely egyben azt jelentette,hogy a gyászév letelte elõtt nem illett a családban esküvõt, illetve lakodalmat tartani. Pedig Zrínyi márelküldte a megjelenõ vendégeinek, barátainak és azok hölgyeinek a névsorát is. A gróf azt kéri, hogy azesküvõ tartassék meg akkor szeptemberben mindenféle „lakodalmi zaj és pompa” nélkül. Ezen levélírásakor még nem tudhatta, hogy épp ezen a napon, július 25-én pedig meghalt Habsburg Ferdinánd né-met-római császár, aki 1526-tól egyben magyar király is volt. Ezért lesz érthetõ majd a részletesen le-fordított harmadik levél tartalma. A kettõs haláleset miatt a Rosenberg család végképp nem gondolha-tott Éva férjhezmenetelének mielõbbi megrendezésére. Még akkor sem, ha Zrínyit, a gazdag bánt szíve-sen látta volna tagjai között a Rosenberg família.

A harmadik levelet Lobkowitz János írta testvére apósához, Hradeczi Joachimhoz, akinek a felesége– mint fentebb említettem, – szintén a Rosenberg családból származott. Valószínûleg Zrínyi nem tudottennek a tartalmáról. Már a megszólítása is feltûnõ, hisz nagyon komoly kérést tartalmaz: „Legkedve-sebb barátom, sógorom és komám” – így kezdi a hosszú leírást Lobkowitz. Aprólékosan kidolgozotthaditervet tár elõ, hogy sógornõjének, Évának az esküvõjét miként lehetne „titokban” megtartani Zrí-nyivel. A levelet kastélyában, Krumlovban írta, ez pedig a késõbbi terv miatt lényeges.

Elképzelése szerint a férfi sógorok és rokonok mindannyian meglátogatnák a mély gyászban lévõVilmost. Véletlenszerûen más-más idõpontban, sõt, több napos eltéréssel érkezne hozzá Joachim,Schwambergi Henrik, Rosenberg Péter, Zrínyi Miklós (nem nagy kísérettel), és maga a levélíró is, ter-mészetesen hölgyek nélkül. Mintha csak meglátogatnák a sógorukat. Közben Hradecben megtörténné-nek az elõkészületek (ételek, állatok, fûszerek, halak, italok stb.), hogy ellássák ezeket az embereket.Így Vilmos véletlenül ott lehetne, minden lelkiismeret-furdalás nélkül a „kézfogón”. S fölteszi a kérdéstszinte önmagának, hogy aztán mi lesz majd a gróf (Zrínyi) akarata: mindjárt magával akarja-e vinni ajövendõ nejét, vagy máskorra fogja-e halasztani az esküvõt – ezt õ dönti el.

Érdekes és jellegzetes a levél befejezõ része is: „Kelt Krumlow Sz.-Prokóp koronaörökös napja utá-ni szerdán11 urunk 1564-ik esztendejében: hû barátja, sógora és komája a fõvárgróf” (mármintLobkowitz). A lábjegyzet magyarázatából kiderül, hogy e levél július 23-án íródott, azaz két nappal acsáktornyai Zrínyi levél elõtt. Tulajdonképpen a család tagjai Zrínyi sürgetõ okaira hivatkozva megtar-

34

7 A gyermekek mind megkapták anyjuk családnevét is, pl. Eva Freiin von Rosenberg.8 Èeské Budìjovicétõl keletre fekvõ kisváros. A XII. századtól a Rosenberg család tulajdona. Németül:

Wittingau. Mint késõbb említem, 1611-tõl a Habsburg és a Schwarzenberg családé lett.9 A sógor szó fordításával van némi problémánk. Ugyanis Joachim nem számít Zrínyi sógorának. Tudniillik

Johann Lobkowitznak, a leendõ sógor fiútestvérének volt az apósa. Igaz, hogy a levélíró és a címzett között akorkülönbség csak kb. tíz év volt. Valójában a magyarban is csak körülírással tudjuk ezt a kapcsolatot pontosí-tani. Ismert, hogy minden nyelvben problémát jelent a különbözõ rokonsági fokok pontos megnevezése. Való-színûleg a levelet latinra fordító egyén is ilyen gondokkal küzdött. Maga a sógorom megszólítás viszont nemvolt sértõ, ellenkezõleg, a leendõ jó rokoni és családi kapcsolatra utalhatott.

10 Mai neve: Èeský Krumlov. Németül: Krumau an der Moldau. Kisváros a folyó partján (14 ezer fõ). 1302–1601között a Rosenbergek birtokolták ezt a városkát is.

11 Szent Prokop cseh szent, remete, késõbb a bizánci rítusú sázavai kolostor alapítója és vezetõje volt. 971 körülszületett, és Sázavában halt meg 1053. március 25-én. 1204-ben III. Ince pápa avatta szentté. Ünnepét július14-én tartják Csehországban.

tották volna szeptemberben az esküvõt. Ha nem is Krumlovban, mint ahogy elõzetesen tervezték, ha-nem a rágalmak elkerülése végett Hradecben.

A továbbiakban nincsenek az eseményekrõl biztos forrásaink. Csak elképzelni tudjuk, hogy ez amegszervezett találkozó létrejött. Vilmos ott lehetett a kézfogón, azonban valószínûleg Csehországban,a menyasszony családjánál rendezendõ mielõbbi esküvõben nem tudtak megegyezni. Úgy véljük, hogyehhez épp Vilmos nem volt hajlandó hozzájárulni. Bizonyára ekkor maga Zrínyi döntött úgy, hogy ma-gával hozza a jegyesét Magyarországra, s itt tartják meg az esküvõt és a lakodalmat.

Mint tudjuk, erre 1564. szeptember 21-én került sor Zrínyi birtokán, mégpedig az egyik legnyuga-tibb magyar várkastélyban, Monyorókeréken.12 Szokatlan dolog volt ez akkor, hogy a menyegzõt nem amenyasszony családja rendezte, és nem Krumlovban (esetleg Hradecban) valamelyik kastélyukban, –ám a gyászév még nem telt le, tehát kénytelenek voltak a köztes megoldást elfogadni.

Sok kérdést vet föl ez az idõpont, s maga a helyszín is. Vajon kik kísérhették el az ifjú menyasszonyt,és kik lehettek jelen a Rosenbergek közül az esküvõn? Ki volt Éva tanúja? Hogyan tudta Zrínyi ilyenrövid idõ alatt megszervezni (megszerveztetni) a lakodalmat, s mekkora vendégsereget fogadott? Ki es-kethette õket össze és melyik vallás szerint, ha Zrínyi második, feltételezett felesége még élt? Az is-mert, hogy Zrínyi Miklós és idõsebb fiai (György, Miklós) a protestantizmus hívei voltak. Ám az egy-házak az esketés szertartását hasonló esetekben nem vállalhatják. Vajon megérezte-e Zrínyi a hamaro-san bekövetkezõ halálát, hogy ennyire sürgette az esküvõt, s nem volt hajlandó belemenni a további ha-logatásba? Sorolhatnánk tovább kérdéseinket a le nem írt adatok ismeretének hiányában.

Az ifjú feleség a házasságkötés után hamarosan megfogant. S a gróf még megérhette azt az örömtelieseményt, hogy 1565-ben megszületett a 13. gyermeke, mégpedig egy kisfiú, János. (Zrínyi ekkor 57éves volt, ami abban a században már szép életkornak számított.) Amint tudjuk, hamarosan bekövetke-zett Zrínyi életében a döntõ csata. Szigetvár elestekor maga választotta a hõsi halált, amely számos hor-vát és magyar mûvészt ihletett meg. Felesége ekkor visszaköltözött Csehországba kisgyermekével, akiakkor talán még az egyéves kort sem érte el. Német ajkú családi környezetben nevelkedett föl csehnyelvterületen. Hogy milyen rangot, méltóságot ért el, nem tudjuk, csupán nagybirtokosként említik.Édesanyja, Eva Rosenberg 1578-ban újra férjhez ment, mégpedig az olasz Paul von Gassold (PauloGassoldo) grófhoz. Mantuában halt meg 1591 augusztusában.

35

12 Monyorókerék (ma Ausztia, Burgenland; Eberau). Erdõdy Péter 1556-ban adta zálogba a monyorókeréki ura-dalmat Zrínyi Miklósnak. A Zrínyiek 1613-ig birtokolták azt. Jelenleg újra az Erdõdy család tulajdona.

A szigetvári hõs és Eva Rosenberg korabeli portréja

Jan Zrinski (csehül elõfordul a neve Jan zu Serinu13 alakban is) házasságának idõpontját is pontosanismerjük: 1600. november 7-én, 35 évesen vette feleségül Maria Magdolna zu Kolowrat bárónõt.14

Èesky Krumlovban éltek. János építette át az alsó Ro�enberg-kastélyt reneszánsz stílusúvá. Rövid ideigõ volt a hohenfurti kolostor pártfogója, nevét Johann Zrinský a Serin formában örökítették ránk a mo-nostor történetírói. Házasságukból gyermek nem született. 1612. február 24-én hunyt el Hohenfurt-ban,15 a zárda templomában temették el, s a szûkszavú leírások szerint teteme ma is ott nyugszik. Velekezdõdött, s személyével egyben ki is halt a Zrínyiek csehországi ága.

Fülöp László

Reggeli ebéd, délebéd: az étkezési szokásokátalakulása a kora újkorban

A XVII–XVIII. század fordulóján korszakváltó átalakulás indult a hazai társadalmi elit étkezési kul-túrájában. A napot tagoló állandó étkezések száma, azok súlya és jellege, a teríték és az asztali illem, az-az az étkezés kerete, egyetlen generáció életében változott meg. A kortársak idõsebb nemzedéke írás-ban is rögzítette a változásokat, azok egyik-másikánál – nem alaptalanul – francia és bécsi minták áttö-résérõl szólt, az új formákat az életmód más területein is megnyilvánuló hazai „nájmódi” (’neue Mode’,’új divat’) körébe sorolta be. A folyamat jelei sok forrásfélében tetten érhetõk, a leíró forrásokból megtudjuk szólaltatni három egymásra következõ nemzedék képviselõit. Egymást nem olvasták, kézirataiknyomtatásban csak a XIX. században jelentek meg.

„Invitála másnapra tíz órára ebédre”, Bécsben 1630Kemény János (1607–1662), késõbben röviden maga is erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor udvarában

tanulta fiatalon a diplomáciát. Amikor a fejedelem halála után özvegye küldte Bécsbe követségbe(1630), egyik nap gróf Dietrichstein államminiszter meghívta õt bécsi házába vendégségbe, másnapdélelõtt tíz órára ebédre. Az ebéd órája nagyon is mindennapi volt mindkét fél számára, az epizód nemezért került Kemény Önéletírásába késõbben. Az ebédnek korai órája Európa szerte szokásos volt a ké-sõ középkor óta, s lám a császárvárosban, a legmagasabb körökben, meg Erdélyben is, még mindig ígyvolt. Szokásosak voltak egyébként tíz óránál korábbi idõpontok is. Kemény János egy kínos félreértésfolytán írt az esetrõl késõbb, ugyanis akkor tapasztalta meg, hogy a vendéghívás formájának-érvényé-nek odahaza és Bécsben eltérõ a rendje. A megismételt, azaz kétszeri meghívás magyar szokása Bécs-ben ismeretlen. „Ezen Bécsben lételemben egy vendégséggel meg is tréfálódtam vala; mert császár pa-lotáján lévén, az ide hátrébb említett, Erdélyben követségben járt comes De Tristein invitála másnapratíz órára vendégségben, s én is elígírkezém […]. Eljüvén az idõ, az magyar szokás szerént szállásomonvárom vala az újabb hivatalt [’hívást’] kiben semmi nem telék; elmúlván az tíz óra és már tizenegy felélévén…” Kemény még a szállásán várt, de saját emberével diszkréten felderíttette, mi történik ott, aho-vá meghívták: „s hát immár ott régen hozzáültenek az ebédhez”. Magyar segítõje egyúttal „megizenémind az szokást, hogy az volna: az hivatalos az nevezett órára és az mennyid magával hívattatik, akkor-ra és annyid magával tartozzék az ebédhez [megérkezni], több hivatalt nem várván; és hogy már ott ré-gen hozzátelepedtek volna, azért mennék õhozzája: melyet megcseleküdvén, ott valóban magyar módonis lakánk.”1

36

13 A cseh nemesi családnevek eredetileg a család eredetét jelölték a z, ze (-ból, bõl) elõtaggal. Lehetett kettõs névis: z...a; azaz -ból és; vagy za a na, ami a németben a von und zu megfelelõje. Az itt említett családoknál mind acseh, mind a német változat elõfordult.

14 Szülei: Wolf Novohradský z Kolowrat és Judita ze Šternberka. Zrínyi János halála után Mária még kétszerment férjhez. A harmadik házasságából született egy leánya s két fia.

15 Hohenfurt város a Moldva partján. Mai neve: Kloster Vyšší Brod. Dél-Csehország kulturális és szellemi köz-pontja.

1 Kemény János Önéletírása és válogatott levelei. Szerk.: V. Windisch Éva. Bp., 1959. 165. és http://mek.niif.hu/06100/06166/html/kemeny0010001.html is, a [Brandenburgi Katalin uralma 1629–1630] szakaszban.– Megismételt meghívás Apor Péter lakodalom leírásában is szerepel két emberöltõvel késõbben, és a XX.századba nyúlva szokásos volt falusi lakodalmakban. Kemény esetét hallva a folklorista Ortutay Gyula az ún.Kossuth-nótában megszólaló kétszeri hívásra is gondolt: Kossuth Lajos azt üzente / Elfogyott a regimentje /Ha még egyszer azt üzeni, / Mindnyájunknak el kell menni / Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! (1849)

„Gyermekségembõl kikelvén, ebéd s vacsorát ettem csak”, Bethlen Miklós 1708–1710Az ebéd nevét és idejét tudjuk már a XVII. század elejérõl, a következõ Önéletírás pedig a vacsorá-

ról, felnõttekrõl és gyermekekrõl, meg egy fölöstököm nevû étkezésrõl is megemlékezik.2 Bethlen Mik-lós (1642–1716) erdélyi fõúr, államférfi, kancellár az 1691–1704 idõszakban, korának legmûveltebb,európai horizontú közszereplõje. Hetvenedik életévéhez közeledve, bécsi fogságban vetette papírra ön-életírását 1708–10-ben, amelyben a szûkebb haza és a nagyvilág megélt eseményei mellett személyessorsa, életmódja is helyet kapott.

Saját „ételbeli rendtartásáról” szólva felidézi mind a felnõtt férfi, mind a gyermekember jellemzõmindennapjait. A felnõttek kétszer esznek naponta, délben nincsen étkezés. „Gyermekségembõl kikel-vén, ebéd s vacsorát ettem csak – megéheztem ugyan igen, ebédre kivált, s nehezen vártam, néha szitko-zódtam is, hogy az étket hamar el nem hozták – de hamar megelégedtem: az elsõ fogásbeli vastag étkek-kel úgy laktam, hogy osztán akármi szép étket, csemegét csak néztem, vagy erõvel ettem bennek,feleségim kedvekért is, akik affélével kedveskedtek; meg is hagytam aztán, hogy az afféléket mondjákmeg, hogy a káposzta vagy tehénhús ne foglalja el a helyeket elõttök –Vacsorán kevesebbet ettem –Ebédidõ 11, vacsora 7 óra volt rendszerint.”

Ezenkívül csak gyermekként járt neki harapnivaló, kora reggel. 12 éves korában, 1654-ben történtekkapcsán beszéli el, hogy Keresztúri Pállal, elsõ gyulafehérvári mesterével (tanítójával) Radnóton töltöt-te a nyarat II. Rákóczi György fejedelem magánbirtokán, akinek a mester udvari prédikátora volt. „Ittén mint gyermek, gyakran kaptam fölöstökömre egy darab fejér cipót, elmentem véle a kertbe, s egyne-hány fõ foghagymát kihúztam s megettem, s osztán jó radnóti bort ittam reá; akkor is, ebéd és vacsoránis, mert mesterestõl tanítványostól abban bõvelkedtünk.”

A nap két állandó étkezése, az ebéd és vacsora fogásaira megjegyzést téve, az „elsõ fogásnál” Beth-len hallgatólagosan elárulja, hogy maga nem vezette be a mai értelemben vett leves önálló ételt, amelyaz idõ tájban éppen helyet csinált magának, s rövidesen kötelezõ étel lett a menü legelején. Az, hogy a„káposzta vagy tehénhús” említõdik az elsõ fogások ételei közül, teljesen egybevág az 1603-tól kezdvea királyi Magyarországról fennmaradt étlapokkal, ahol szinte nincsen nap, hogy káposztás hús vagy fõttmarhahús valamelyik vagy mindkét étkezésnek az elején ne szerepeltek volna.

Egy hideg falatot kapott a serdülõkorú fiúcska fölöstökömre, a délelõtti ebédet megelõzõ reggeli ét-kezésre. Leülni ezzel nem szoktak, elsétálhatott hagymáért az ott lévõ veteményes kertbe. Fõtt, melegeleme nem volt ennek az étkezésnek, a bor ital a háztartás jó körülményeinek köszönhetõ.3

Egy másik forráscsoport, az élelmezési költségek napról napra haladó XVI–XVII. századi számadá-sai megerõsítik, hogy fölöstököm nem tartozott a napi étkezések mindenkire kiterjedõ sorozatába. Fel-nõttek akkor kapták, amikor tudni lehetett, hogy ebédidõben nem jutnak majd ebédhez. Életkorára te-kintettel a serdülõ gyermek ott is kivételt képezhetett.

„Nem francia módon, mint most, hanem tíz órakor ettenek ebédet,hat órakor vacsorát”, Apor Péter 1736

A fenti közlés Apor Péternek (1676–1752) az Erdély változása c. írásából való. A MetamorphosisTransylvaniae nem önéletrajz, hanem a régi szokások és új szokások moralizáló, a változásokon keser-gõ szembeállítása 12 kérdéskörben. Végül megtoldotta még eggyel, amelyben saját iskolás éveirõl szól,10–17 éves korában Kolozsváron (1686–1693), a jezsuiták elemi és középiskolát magában foglaló in-tézményében. A teljes mûvön hosszan dolgozott, hatvanéves korában zárta le (1736). Társadalmi látó-körét körülírja, hogy õ maga a hivatalnok nemesség kúriában élõ társadalmi rétegébõl nézte a világot,felnevelõ nagybátyja azonban Erdély leggazdagabb fõura, Apor István (1638–1704) kincstartó volt. Aziskolás élet leírása idõhöz köthetõen forrásértékû, a másik 12 fejezet több idõsíkban mozog. A régi rendaz eszménykép, az írás kifejtett célja a hagyományos életmód megörökítése. Az étkezésekre szûkítvemost, a régi szokások tekintetében vannak benne szóbeszédbõl való, túl régi idõkre való hivatkozások(Nem értem, de a régi emberektõl hallottam, hogy azelõtt még villájok sem volt a magyaroknak külön,

37

2 Gróf Bethlen Miklós Önélet írása. Bev., szerk.: Tolnai Gábor. Bp. [1943] 115-116, 124., és http://mek.oszk.hu/06100/06152/html/bethlen0020001.html.

3 A fölöstököm/felestekem (elõször 1395 k.), és a früstük/ frustuk (1759) ugyanannak a német szónak átvételei. Anémet minta összetett szó, a ’nap eleje’/ ’reggel’ és a ’darab’ szavak rejlenek együtt benne, együtt pedig ’a napelején, reggel elfogyasztott darab kenyérfélét’ jelentett. A jelzõbõl fõnevesült reggeli ételnév elsõ írásbeli fel-bukkanása 1792. TESZ, A magyar nyelv történeti etimológiai szótára, I-III. Bp., 1967–1976. a früstök és reggelcímszavak. – Dél-franciaországi kutató elõadásában hallottuk, hogy a helyi hatóságok küzdelme ellenére kisis-kolások bort vittek a tízórai mellé az iskolába a 2000-es évtizedben is.

hanem egy vagy két villa volt az asztalnál, azt elébb s meg elébb adták, úgy vettek húst az tányérra).Legnagyobb számban vannak az Apor által jól ismert, megélt jelenségek, többé vagy kevésbé akár mégaz írás lezárása idején is élõ gyakorlatban. A velük maró gúnnyal szembeállított új megoldások, az újdivat, a náj módi felemlített esetei az írás idején ugyancsak többé vagy kevésbé vonultak még vagy márbe a mindennapi gyakorlatba a bemutatott magasabb társadalmi körökben. Az 1720-as évekre városbanminden esetre elérték már a felsõ polgári középosztály köreit is. Az idõs nemzedékek tagjai az újításokelítélése nélkül is maradhattak a régi, megszokott megoldásoknál. Erre példa Bethlen Miklós esete is,de Apor magáról is azt mondja, hogy „a régi szokásoknál megmaradott”. Írásában kijelölt egy jelképespontot a régi jó erkölcsök, jó szokások hanyatlása és a cifra, költséges új szokások megjelenésének ha-tárán, éspedig az 1687. évet, „az mely esztendõben a német legelsõbben bejöve”, azaz amikor Buda fel-szabadítása után, a török uralmak visszaszorítása idején a Habsburg udvar erdélyi berendezkedése meg-kezdõdött. „Azoltától fogva minden esztendõben új-új mód, avagy amint az német mondja, náj módivagyon.” Apor a választott határévben még csak tíz éves iskolásfiú volt. Mindennapi dolgokról szólvánaz egyébként Habsburg párti szerzõ az „azon idõbeli bécsi szokás” térhódításáról számol be keserûen.Ezeknek egyik területe volt az étkezés is: „és már az atyáink szokott eledelit meg sem ehetjük, hacsaknémet szakácsunk nincsen, és különbféle drága étkeket nem fõz”. Saját gazdag, akkor már kincstartónagybátyja is „most utoljára, az németek kedviért tartott híres német szakácsot is”. Maga a császárvárosBécs egyébként büszke volt a korstílus rangjára emelkedett francia étkezési kultúra ismeretére, ez üt átApor megjegyzésében, amikor a bécsit a franciával összekapcsolva is említi.4

„Ez mostani módi: Náy módi”, Palocsay György 1704A mindennapi élet dolgaiban a frissen nyugatról érkezett új elemek honosulása olyannyira sûrûsö-

dött a századfordulón, hogy mértékük kigúnyolása gyorsan megkezdõdött az „új divat” német megne-vezésének használatával, ami a magyarban elég feltûnõen hangzott (náy módi, náj módi, nájmódi). Leg-nagyobb számban az öltözet, étkezés, udvariassági formák példáit emlegetik. A kifejezés legkorábbiírásbeli elõfordulásaként Palocsay György ilyen címû költeményét ismerjük 1704-bõl. Palocsay (1670k.–1730) elõkelõ köznemesi család tagja Sáros vármegyébõl. A század végén Pozsonyban szolgált amagyar királyi kamaránál. Így közel élt Bécshez, és olykor meg is fordult a császárvárosban.

Náy módi címû, 152 soros versébõl (1704) öt sor foglalkozik kifejezetten az étkezéssel. Leghosszab-ban kifejtett témái a nõi és férfi öltözködés, az új ruhadarabok: „Ezeknek a nevek német és franczia /Magyar nyelv nem tudja ezt kimondania”. Erre a tényre épültek késõbben Apor Péter csúfondáros szó-játékai is. Palocsay szövegébõl:5

NAY MODI

29. Most módira esznek, módira feküsznek,Az napbul eyczakat, ebbûl napot tesznek.

„Régi szokás és náj módi”, Apor Péter 1736

Apor felsorol néven nevezett közismert hazai ételekbõl egy gyûjteményt, jól érzi viszont, hogy elsõ-sorban az étkezési kultúra kereteiben mutatkozó változások sora az, ami új korszak nyitánya felé mutatezen a területen. A felnõtt társadalom napi étkezéseinek száma, idõpontja; a kivételes helyzetek; az ál-landó étkezések menüjének szerkezete; új meleg italok megjelenése a nap elején – ezek azok a kérdé-sek, amelyekre többször visszatér a munka különbözõ helyein.

„Volt egy nagy kétfülü fazakok, két deák tíz órakor ebédre felvitte”, Kolozsvár 1686–1693. Aporkolozsvári kollégiumában tíz órakor ült ebédhez mindenki, bár két helyen fõztek. Az „urak és nagy-

38

4 Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae, azaz Erdélynek változása (1736). Szerk.: Tóth Gyula. Bp., 1972.és http://mek.oszk.hu/06100/06187/html/mei16_180030020001/mei16_180030020001.html. Az idézetekApor i.m. 9., 12., 14., 19. Az étkezésrõl többnyire a 3. Az vendégségrõl és ebédrõl és vacsoráról, 4. A Fejede-lem ebédirõl és vacsorájáról, 9. A régi erdélyiek lakadalmiról és házasságiról és 13. Az katolika religióról c.fejezetekben szól.

5 Badics Ferenc: B. Palocsay György „Nay modi”-ja [1704]. Irodalomtörténeti Közlemények 22 (1912) 1–10.http://epa.oszk.hu/00000/00001/00095/pdf/ITK_00095_1912_01.pdf

1. Új idõ, új világ, új élet, mind Újság,A jó régi rend most kopott írás, s óság,Elfordult a világ, nincs a régi jóság,Ez mostani módi lesz ebben bizonyság.

28. Már az étkekben is Urak asztalánálAz sok naymodi közt majd étlen maradnál,Cave, Csukaladi és herbaté BornálJobb volna, ha otthon jó magyar Bort innál.

urak” fizetõ gyermekeinek bent a kollégiumban négy-hat fogást ebédre, vacsorára, a polgárok támoga-tásával tanuló szegény vidéki diákoknak kint a városban, családoknál felváltva, egy-egy egytálételt.Azt két-két diák hozta be minden alkalommal az iskolába.

„Jó reggel is kenyerek vagy sajt vagy valami felestököm csak kijárt, borral.” A fizetõ tanulók,gyermekek és serdülõk, kora reggel is kaptak egy falat kenyeret, esetleg valami más hideg harapnivaló-val, és hasonló uzsonnát délután. Bor rendszeresen járt hozzá, akár Bethlen Miklós diáksága idején egyemberöltõvel korábban. Apor iskolájában „felestökömre, osonnyára sült kolbász s azféle” csak ünnep-napokon, „kivált fársáng farkán” készült.6

Felnõtteknek készült felestökömrõl csak nem mindennapi helyzetben szólt Apor. A két helyszínes,gyakran két különbözõ településen folyó úri lakodalom elsõ felében két alkalommal fõztek feles-tökömre. Egyszer a võlegény násznépének, akik elõzõ éjszaka már egy közeli településen szálltak meg,s másnap hosszas eseményeket kellett kivárniuk, míg a lányos házhoz indulhattak. Tudva hogy késõnlesz az ebéd, szálláshelyükön fõztek nekik felestökömre. Másodszor a lakodalom másodnapján, ahovámindenkit újra elvártak egész napra. „Az ebéd volt estve felé” ismét, ezért a lányos háznál friss melegétellel felestökömhöz ültették vendégeket a mulatság elõtt.7

„Az reggeli italt hívták aquavitának – kávé, herbathé, csukolátának híre sem vala” – ezzel kezdteApor az asztalterítésrõl, az asztalhoz ülésrõl, ebédrõl, vacsoráról szóló fejezetét. Asztalt elõször a koraiórában tálalt ebédhez terítettek a nap folyamán. Az egészségtudatos gondolkodásnak része volt viszonta nap egy pohárka égetett szeszes itallal, pálinkafélével való indítása. A kontinensen végigvonuló hul-lámban akkoriban érkeztek térségünkbe az új meleg italok, a kávé, tea, csokoládé. Ezek valamelyikeköré szervezõdött egy napi harmadik állandó étkezés. A magyar társadalom a kávét korábban törökszimbólumnak tekintette és kerülte, az oszmán jelenlét elmúltával azonban nyugati mintára fogadhattamár be. A meleg italok közül Közép-Európában elsõsorban ez lett a nap új, harmadik, állandó étkezésé-nek magja, az ebédet megelõzõ idõpontra helyezve.

A rendszeres reggeli étkezés bevezetésével késõbbre, a déli órákra tolódott el az ebéd ideje, s a ko-rábbinál késõbbre a vacsora is. A napi három állandó étkezéssel, közepén a déli fõétkezés ebéddel ottvolt az új szerkezet, a „francia módon” étkezés. Noha Apor így nevezte, Közép-Európa déli vidékeiszámra a bécsi császárváros volt ebben is a közvetlen minta. Elõzõleg, mint Apor többször elmondta,„tíz órakor ettenek ebédet, hat órakor vacsorát” a régi szokás szerint: családi körben, iskolában, ven-dégségben és I. Apafi Mihály fejedelem asztalánál is.

„Amint most levest esznek elsõbben, akkor fõtt, sós káposzta vala az elsõ étek, akibõl ettenek.” Afenti mondattal mutat rá Apor kora étkezési szokásainak egy másik feltûnõ változására, amely a fõétke-zések menüsorának átalakulása. Ekkor alakult ki az újkori leves fogalom, a hígabb vagy sûrûbb, de fo-lyékony halmazállapotú, kanalazandó étel jelentésben, és a menünek az az elrendezése, hogy a leves azelsõ fogás étele, az étkezést leves: levesfogás vezeti be. Amikor ellentétbe állítja az új helyzetet a koráb-bival, a régi bevezetõ ételként Bethlennel egybehangzóan õ is a káposztás (hús) ételt említi (a „sós ká-poszta” savanyú káposztát jelent).

Az asztal terítése kapcsán három helyen is, uraknál és kifejezetten a fejedelem asztalánál, meg lako-dalomban ismét elmondja, hogy a régi szokás szerint egyéni evõkanalat nem használtak. Sokszemélyeshosszú asztalok egyik végére készítettek két darab kanalat arra az esetre, ha valaki olyan húsételnél,aminek van „leve” azaz mártása is, a lébõl is szeretne venni-enni. „Ha valaki leves ételt kalánnal akartenni, amint feljebb írám hogy a fõhelyre egy vagy két kalánt tettek, onnan lekérte s evett vele, s megvisszaadta.” A magyar nyelvhasználatban a lé és a jelzõbõl fõnevesült késõbbi leves szavak jelenésbeliszétválásának a kezdetén járva, Apor az új „leves” önálló étel megjelölésére német szó változatát hasz-nálta (irodalmi német Suppe >suppon). Ez egyúttal gúnyolódó, csúfondáros szójátékainak egyike, me-lyekbõl újdonságok kapcsán bõven van a munkájában. „Nem vala akkor híre a supponnak, sõt hasuppont kértél volna, talán azt gondolta volna, hogy zsúpon akarsz feküdni”.

„A kerek asztalnak híre sem vala, hanem négyszegletû asztal vala az embereknek eleinél.” Aszembetûnõ változások közé sorolja Apor az intimebb kerek étkezõasztalforma megjelenését is, amelyalternatívát kínált a régi forma, a szögletes, kihúzható, azon túl is sok-sok személy számára megtolhatóhosszú asztalok mellett. A kétféle asztalhoz ülõbútor is más-más tartozott.8

39

6 Idézetek az iskolából Apor i. m. 85., 87.7 Apor i. m. 53., 59.8 A reggeli italról, a levesfogásról és leveses kanálról, hosszú szögletes és kerek asztalokról Apor i. m. 14–15.,

19., 55.

„Csigaleves, drága étel volt ez”, Szentes 1800–1825Az 1690–1720 idõszakban belépett újítások további sorsa az újkori magyar táplálkozáskultúra törté-

netének egyik fontos szála, ami elemenként és társadalmi csoportonként más és másképpen alakult. Ahosszú történetbõl egyetlen pontot emelek most ki. Az az elem, amely az egész társadalmi skálán leg-gyorsabban végigfutott, a fõétkezéseket megújult módon indító levesfogás volt. Városi kézmûvesek ün-nepi lakomáin a XVIII. század elején még nem, de a közepén már leves nyitotta a menüt.9 Parasztlako-dalomban az 1790-es évek nyomtatott võfélykönyvei jelentik, hogy a tálalás levessel kezdõdött. Meg-erõsíti ezt Kiss Bálint, Szentes mezõváros református lelkészének hosszú résztvevõ tapasztalata és le-írása a helyi gazdalakodalom ünnepi asztaláról. A sokfogásos, gazdag menüt csigaleves, erõs marha-húsleves csigatésztával, nyitotta minden esetben. Ezt a levest és a muzsikusok fogadását tartották a ven-déglátók a legköltségesebbnek a háromnapos, akár 100–150 vendéges lakodalomban, ugyanis igen sokbort megittak azok a segítõ asszonyok, akik egy héten át csinálták a csigát ennyi vendégnek.10

Kisbán Eszter

A temesvári csillagvármagyar nyelvû térképe

Város- és vártörténeti kutatásaim során a temesvári várnak több tucat –Temesváron, Bécsben, Buda-pesten és Bukarestben õrzött – térképét néztem át, vizsgáltam meg részletesen. Mindegyikük németnyelvû, hisz a Habsburg monarchiában a katonaság nyelve az 1800-as évek végéig kizárólag a németvolt. Ennek ellenére találtam egy kivételt is, mely eddig – tudomásom szerint – elkerülte a figyelmet. ATemesvári Megyei Levéltárban õriznek egy nagyon szép kiállítású magyar szövegû vártérképet Temes-vár váráról. Ennek másik érdekessége, hogy a térképlap alját egy városképpel díszítették. E hiteles képszintén ritka ikonográfiai emléke a Bega-parti városnak. A térképet 1836-ban rajzolta Buchwald Károlyföldmérõ gyakornok.

Ezekben az években fordult a város fõleg német lakossága a magyar nyelv és kultúra felé, tekintettesaját hazájának Magyarországot. Ebben meghatározó szerepe volt a magyarországi reformtörekvések-nek, amelyek egyenlõ jogokat, fejlõdést, anyagi gyarapodást ígértek az ország minden lakosának. A„Schwarzgelb” (fekete-sárga), a Habsburg-család színe egyre jobban veszített presztízsébõl és vált azelnyomás, a haladás kerékkötõjének jelképévé. A Széchenyi István által képviselt iparfejlesztés, a köz-lekedési hálózat megteremtése, a vasútépítési elképzelések, a kereskedelem szabadsága és fejlesztésemegnyerték a temesvári polgárság tetszését. Lelkesen felkarolták az ország fejlesztésére tett törekvése-ket amelyekre, mint saját jólétük és gyarapodásuk letéteményesére tekintettek. A reformokkal szembenott álltak a magyarországi iparfejlesztést gátló régi Habsburg-törvények, amelyek az országot olcsónyersanyag- és munkaerõforrásnak, az osztrák termékek felvevõpiacának akarták továbbra is megtarta-ni. Ne feledjük: a kiegyezésig az osztrák politika nem engedélyezte nagyobb üzemek létesítését Ma-gyarországon. Legfeljebb csak a helyi igények kiszolgálására hivatott kisebb gyárak épülhettek. A pestiegyetemet végzett diákok forradalmi eszmékkel jöttek vissza városukba, a növekvõ, a haladás útjáratért Pest-Budán pedig elsajátították az ország nyelvét, barátkoztak a nemzet íróival, költõivel, vitáztak akávéházakban, jövõt álmodtak, demokráciáért lelkesedtek és nem utolsó sorban Széchenyi jövõképét ismagukévá tették. És csodák csodája: hazatérve, mind több üzletre került magyar felirat a német mellévagy helyére. Temesváron a vármegye is a haladó és nemzeti eszmék mögé sorakozott. E hangulatnakköszönheti e ritka temesvári vártérkép is a létrejöttét. Címe: „TEMES = VÁR / Belsõ ÉpítésénekRajzolatya”. A TEMESVÁR felirat betûiben a rajzoló aranyfestékkel ajánlást fogalmazott meg, melyígy hangzik: „NAGYSÁG= / DERCZEI / DER= / CSÉNYI / IÁNOS / KIRÁLYI / KAMARAI / TA-NÁCSOS / ÉS HELYTAR= / TÓ / ÚRNAK”. A cím elõtt karcsú iránytû jelzi az észak-déli irányt.

A térkép alján, bal felõl a térképen lévõ színek magyarázatát találjuk: „Szín Fejzés / – Császári Királ:Hadi Emeletek / – Királyi Kamarai Épületek / – Templomok és Papi Lakások / – Megyei Paloták / – Vá-

40

9 Kisbán Eszter: Egy bokor hegedûs, egy veder bor, nyolc tál étek: Kézmûves asztalok a kora újkorban. In:Muskovics Andrea Anna (szerk.): Szõlõ, bor, termelés, fogyasztás, társadalom: Borkultúra és társadalom,visszatekintve a 21. századi Magyarországról. Bp., 2013. 391–400.

10 Filep Antal: Szokásleírások a 18. és a 19. századból. Népi kultúra – Népi társadalom V–VI. Bp., 1971. 130.

ros és Polgári Házok”. A térképlap jobb alsósarkában, három hasábban a térképen lévõszámok magyarázatát láthatjuk „SzámokFeitése” címmel. Mindegyik hasáb kétoszlo-pos. Az elsõ oszlopban van a sorszám(„Szám”), a másodikban pedig a megjelöltépület megnevezése („Nevezet”). A térképrajzolója a következõ létesítményeket tartot-ta említésre érdemesnek: „1. Hunyadi Vár ésFegyvertár 2. Lõpor tornyok 3. Csász: Kir:Nagy Kaszárnya 4. Királyi Harmintzad ésSóház 5. Csász: Ezredes fõ tiszti ház 6.Csász: Ezredes ház 7. Csász: FõhadiKórmány 8. Csász: Patantyus Kaszárnya 9.Királyi Terv Tár 10. Hadi földmérõk tárra 11.Kegyelmes Baráti Korház 12. Polgári Kor-ház és Fõ Posta 13. Csász: Vár. Kormánya14. Nagy Eör 15. Nevendék ház és Templom16. Kir: Kamar: Épület 17. Új megye ház 18Római Püspök 19 Királyi Kamarai Épület 20Csász: Kir: Bisztosság 21. Város ház 22. Áj-tatos Baráti Oskola 23 Csász: Katonai Kor-ház 24 Zsidó Szinagoga 25 Királyi Kam:Helytartóság 26 O megye ház 27 Négy Káp-talan Ház 28 Kir: Kamar: Tisztartóság 29Csász: Kir: Élelm. Tár 30 Ágoston vallásuSzentegyház hellye 31 Római Káptalan 32.Görög nem Egyesült Plébánia, Püspök és os-kola Ház 33. Csász. Kir: Kis Kaszárnya”. A

színek magyarázata alatt látható a „Száz tíz bétsi Öles Mérték” feliratú grafikus lépték (115 mm = 100bécsi öl).

A rajzoló neve és az évszám a két jelmagyarázat között jelenik meg, a térkép alatt: „Buchwald Kár-oly / Földmérõi Gyakorlo / 1836ik Esztend:”.

A térképen nemcsak számok, hanem feliratok is vannak a megfelelõ helyeken: „Káptalan Tér” (aDóm-tér, vagy Losonczy-tér, ma Piaþa Unirii), „Dísz Tér” (melyet 1848. március 18-án, a forradalomtiszteletére neveztek el Szabadság-térnek; késõbb lett Jenõ herceg tér, ma Piaþa Libertãþii), „NevendékTér” (késõbb és napjainkban is Szent György tér), „Bétsi kapu”, „Pétervári Kapu” (helyesen Péter-váradi), „Erdélyi kapu”, „Kut Csatornya”.

A térkép alján, a térkép keretének négyszögû kiterjesztésében csodálhatjuk meg a vár látképét aBega bal partjáról nézve, délrõl északi irányba tekintve. A látkép címe: „Temesvárnak SzemléléseDélrül”. Az elõtérben a Bega-csatorna tûnik fel, rajta felirat: „Bega Flus”. A folyásirányt nyíl jelzi. Ajobb parton fasor emeli ki a vársík zöldje mögött megjelenõ városképet. A fûvel fedett vármûvek elta-karják az épületek földszintjét, a házak csak az emelet magasságától felfelé látszanak. Balról jobb feléhaladva kilenc tornyot vehetünk észre. Az elsõ a polgári kórház elõtt lévõ kegyelmes barátok templo-

41

A térkép, 1836-ból

A térkép szegélydísze, Temesvár korai hiteles ábrázolása

mának tornya, a második a ferencesek templomának (mely a Dísz-téren állt) tornya, a harmadik toronya belvárosi Szent Katalin templomé, a negyedik torony az 1960-as években lebontott Erdélyi kaszárnyakapujának díszes barokk tornya, az ötödik és legmagasabb a Szent György tér oldalán állt (szintén le-bontott) jezsuita templom tornya, majd a hatodik és hetedik torony a görögkeleti székesegyház (maszerb ortodox székesegyház) ikertornya, jobb oldalt pedig a nyolcadik és kilencedik tömzsi torony a ka-tolikus székesegyház, a dóm ikertornya.

A térképlapot vászonra kasírozták. A lap mérete 53,5 x 71,5 centiméter, a térkép belvilága 46,8 x61,0 centiméter. A Temesvár-kép mérete 17,0 x 3,5 cm. A magyar feliratok felett mára már nagyon el-mosódott, piros tintával írt, kézírásos gótbetûs, német nyelvû magyarázat késõbb került a térképre.

A szép rajzolatú térképlap örökségünk értékes darabja. Magyar feliratának és a Temesvárt ábrázolóhiteles látképnek köszönhetõen pedig még becsesebb fehér holló.

Jancsó Árpád

A múlt jelene:a szabadkai Szent Rókus-kápolna története

Amikor Szabadka szecessziós építészetérõl elhíresült központjában sétálunk, álljunk meg egy pilla-natra a régi villamoskocsik mellett, a fõ tértõl karnyújtásnyira, és tekintsünk az út túloldalára. Ott állegy valamikor barokk, ma reneszánsz stílusú kicsi kápolna. Autós forgalom veszi körül, csupán néhánynégyzetméternyi terület van alatta, egyik oldalán alacsony díszkerítés jelezi határait. A szabadkai törté-netírók szerint, ez a városon kívülre esõ terület, valamikor az elsõ római katolikus temetõ volt. Miutánaz 1690-es években az ellenség (török-kuruc idõszak) által legyilkolt népet is, valamint az 1738–39. évipestisben elhunyt áldozatokat is ide temették, hamar megtelt. Ezért felszámolták, és arrébb helyezték,majd idõvel onnan is áthelyezték. Ma semmi nem õrzi annak emlékét, hogy itt valamikor temetkeztek.

Vegyük közelebbrõl is szemügyre a kápolnát. Az északi és déli homlokzaton két-két négyszögletûféloszlop között boltíves ablakok nyílnak, ahol szárnyas angyalok leskelõdnek. A bejárati ajtó melletszintén kettõ féloszlop jobbról és kettõ ballról figyeli, kik járnak-kelnek arra. A faloszlop vagyféloszlop, ún. pilaszter (eredeti olasz: pilastro – oszlop, pillér) egy építészeti kifejezés és olyan falosztódíszítõelemeket takar, amelyek az ókori görög-római oszloprendszerek arányával és díszítésével bírnak.A vertikális falosztó elemek tipikusan a barokk építési stílust jellemzik, reneszánsz jegyekkel. Itt, ezek anem tartópillérek, a görög oszloprendszernek megfelelõen, attikai ión részleteket tartalmaznak. Láthatóa páros, spirál alakban haladó görbe vonal (ún. voluta), amelyek között ismétlõdõ tojásalak húzódikkeskeny sávban. A fejezet megnyúló része, a nyak korinthoszi stílusban indás, növénymotívummal dí-szített. Akantusz, ill. pálmalevelet kellene, hogy ábrázoljon, de sokkal inkább hasonlítható a magyarostulipánhoz ez a forma. Nincs vájatolt (kannelúrázott) törzs, sem kidolgozott lábazat. A falból kiemelke-dõ, négyszögletes pilaszterek nem szolgálnak a keskenyen jelzett arhitráv (áthidaló gerenda) és az ürestümpanon (háromszög alakú homlokzati díszítõforma) megtámasztására, csupán stilizált elemei az épü-letnek (háromszög-timpanonos reneszánsz oromforma). A dombormûfríz (oszlopok közötti áthidalásdomború díszítése) helye is ki van hagyva, de semmilyen történetet nem mutat. Kívülrõl szemlélveolyan, mintha egy reneszánsz kupolás, de antik görög templom fõhomlokzati részét ismételve ragasz-tották volna össze, több oldalról. Ez megközelíthetetlenséget, az örökös körforgás érzetét kölcsönzi akápolnának. A kupolatetõ egyszínû fémborítású, héjazása központosan elforgatott négyszögeket min-táz, bordázott kialakítású erõsítésekkel. Tetején, kiemelkedõ csúcsban (laterna) áll a feszület. Ez jelzi,hogy egyházi épületet méregetünk, de üvegezett ablakaival a belsõ tér megvilágítását is szolgálja. Arrais következtethetünk, hogy itt foglal helyet egy harang. Elõtte állva, csupán találgatni tudunk a belsõ térelrendezésére. A bejárati ajtóval szembeni fal félköríves alakja (apszisa), arra utal, hogy ott egy kicsi ol-tár lehet. Ezen a részen, a kivágott ablakok szemöldökpárkánya (ablaknyílás feletti díszítõ sáv) nem fél-köríves, és oldalsó keretdísze keskeny faloszlopot tartalmaz. Az ablakok méret és stílusbeli különbségearra utal, hogy nem ugyanakkor készültek. Ha belépünk az épületbe, csupasz falak fogadnak, ami elég-gé megdöbbentõ a külsõ cifrázások után. A talapzatról egy lépcsõfokkal kiemelkedõ, díszítetlen oltármögött látható egy Szent Rókust ábrázoló festmény, a falra akasztva és az elõtte magasodó félkörívenegy felirat: DOMINE, DILEXI DECOREM DOMUS TUAE (Ps 26,8) – Uram, szeretem házad rejté-lyét (Zsolt 26,8).

42

A tetõ boltozatának tartópillérei (négy oszlop a négy sarokban) alkotják a hajótestet. Az egyterû épü-let közepérõl felnézve látható a laterna (világító kupolacsúcs) is, de a harang nem. A bejárati ajtó küszö-bérõl felnézve, látszik egy kötél, ami valahonnan fentrõl, egy kis fa négyzetbõl lóg ki. A szûk nyílásonát lehet megközelíteni a harangot, ami olyan hatást kelt, mintha az be lenne falazva a padlástér-szerû ki-csiny helyen. Nem tudni, hogy miért számûzték a harangszót a falváz sötétjébe. A padló cementbeágyazott, régi, festett betonlapokkal van kirakva. Ilyet ma már nem gyártanak és ritkán használnak, he-lyüket az égetett kerámialapok veszik át, amilyen a szentély padlózatát is burkolja. Az egyetlen belsõlépcsõ, a kopásokból ítélve mûkõbõl készült.

1738 júniusától Szabadkán is fertõzött és szedte áldozatait a pestis, ahogy akkor nevezték, mirigyha-lál. A „szabadkai barátok” vezette halotti anyakönyvekbõl tudjuk, hogy fél év alatt a 20.000-bõl többmint 300 szabadkai halt bele (Czékus, 2013). Megszûnésére hamarosan sor kerülhetett, hiszen Szabad-ka száz évre ünnepélyesen megfogadta, hogy ezen túl Szent Rókus (aki a fertõzõ betegek védõszentje)napján, augusztus 16-án, minden munkától tartózkodik, és a megelõzõ napon böjtöl. Ekkor körmenetetés szentmisét is tartottak. Valamint egy fogadalmi kápolna építésébe fogtak, amely alapkövének letéte-lére 1738. szeptember 5-én került sor, ahova Szent Venancius (római vértanú, helyenként a vadászokvédõszentje) ereklyéjét is elhelyezték, hogy óvja az ott kegyetlen halált haltak lelkét. A nép saját kezû-leg hordta össze az építõanyagot és munkálta meg az épületet, majd felszentelték Szent Rókus tisztele-tére. Valószínûleg gyorsan felépítették a kápolnát, hiszen 1739-ben már ott fohászkodtak a hívek, a fe-rencrendi szerzetesek vezetésével (õk a „szabadkai barátok”) az ismételten kitört járvány gyors meg-szûnéséért. Tornyába Vojnich Lukács ajándékozta a harangot, amit az oláhországi (romániai) hadjárat-okból hozott magával. Felépülésének idején a kápolna egy kétvizes (nyeregtetõs) tetõszerkezettel fe-dett, négyszög alaprajzú félkörívben végzõdõ, fa harangtoronnyal kiegészített földépület volt. Oldalánkét kicsi ablakkal, a harang alatt bejárati ajtóval.

Ilyen típusú fogadalmi kápolnák sok helyen épültek az alföldön, a nép keze munkájából. Hasonló amai napig is áll, a nem túl távoli Bátaszék (Tolna m.) környéki Szõlõ-hegyen. A Rókus-kápolnát, már1753-ban restaurálják (Cvijin, 1977). Erre nyilvánvalóan azért lehetett szükség, mivel az aktív és állan-dóan használatban lévõ fogadalmi kápolna mind szerkezeti, mind az ezzel együtt járó esztétikai állapo-ta megrongálódott. Az idetemetett testek miatt is süllyedésre hajlamos, de amúgy is porhanyós, sárostalaj semmiképpen sem jó alap, egyetlen épületnek sem. Abban az idõben az alapozás módja az úgyne-vezett döngöltföld alapozás volt. Az épületek talajnedvesség elleni szigetelésérõl, csak a XX. századelején kezdenek gondoskodni. Ezért, ahogyan a kápolna falazata is, a nedvesség hatására ezek gyorsanelveszítették stabilitásukat és teherhordó képességüket. A város lélekszámának növekedése miatt, má-sik alkalmas templom nem lévén, ez a kis kápolna szolgált plébánia-templomul. 1773-ban (amikor a„világi” papok átveszik a városban az egyház ügyeit) kibõvítik, ideiglenes szerkezettel, „deszkasátor-ral”, a befogadó készség növelése céljából. Majd ezt 1804-ben lebontják, miután 1797-ben nagy nehe-zen elkészül az új plébánia templom, a Szent Teréz Székesegyház. Ismételt felújítások, újjáépítések tör-ténnek a Rókus kápolnán. 1838-ban (a nép fogadalmának és a Szent Rókus kápolna fennállásának 100.évfordulója évében) vélhetõen teljesen lebontják, és ugyanúgy építik fel újra, de ekkor már téglából észsindely tetõburkolattal. 1854-ben Skultéty János építész tervezi meg a kápolna ismételt újjáépítését éskibõvítését a barokk formavilághoz hûen, amirõl a fennmaradt (ötlet) tervbõl pontos adatokat isme-rünk. Pénzhiány miatt nem került sor erre az elnagyoltnak titulált tervmegvalósításra, csupán 1856-bantörténtek részleges fal- és toronyjavítások. 1884-ben Macskovity Titusz építész tervezi át, „új stílus-ban” (ez akkor a reneszánsz formavilágot takarta) a már megrajzolt terveket. A megkezdett építkezéssorán derült ki, hogy a falszerkezet igen gyenge és omlásnak is indult, ezért visszabontották azt az ala-pokig és ismét teljesen újjáépítették. Így egy 4,16 x 4,28 méteres, majdnem négyzet alakú belsõ tér ke-letkezett, belsõ oszlopokkal alátámasztott kupolafedéssel. Ekkor került elhelyezésre a bejárati ajtó fe-letti kronosztikon (ez az épületek homlokzatán elhelyezett, az építésre, építtetõre utaló, általában latinnyelvû felirat, ahol a kiemelt betûk, római számokként összeadva az építés évszámát adják) is: VotIVaheaC e fVnDaMentIs a senatV CIVICo sIbI et posterIs restabILIta — Ez a fogadalmi épület az alapok-tól kezdve a városi tanács által lett újjá építve a saját és az eljövendõ nemzedékek javára. Mindez látha-tó ma is. Az átépítés gyorsan befejezõdhetett, hiszen 1885-ben Szauer Károly festész által kiadott szám-la szerint elvégezte a „Deák utczai Szent Rochus kápolna” kifestését. A számlán szereplõ tételek közöttszerepelnek a „Sanctuarium” boltozatra olajfestékkel a Szent Háromság kép, a négy Evangélista „olaj-festékû mellképe” az oszlopokra, a „Sanctuarium” ívre aranyozott felirat és a hajó boltozatra 30 db ara-nyozott csillag.

A tetõkupola borítás ekkor festett betonlapokból készülhetett, amit már 1899-ben bádogra cseréltek.A városi mérnöki hivatal meghívásos pályázatot hirdetett a közeli iparosok között, amit Abrasits és

43

Malatinszky bádogosmesterek nyertek el. Azáltaluk 1900-ban kiadott számla szerint elké-szítették a kupola, a toronylámpa és a szen-tély pikkelyfedését horganyzott bádogból,aranyozott él-díszekkel és párkányokkal, va-lamint a szintén aranyozott gömbalapon a ke-resztet. A második világháború után a bejáratfelett elhelyezett kronosztikon szinte teljesenmegsemmisült (Beretiæ, 1991). Az újabb res-taurációra 1959-ben került sor, amikor is azeredeti belsõ falfestmények még megvoltak(KMI, 414-3/13). Sajnos ezeket akkor nemés az óta sem állították helyre. Az utóbbi idõ-ben is került sor felújításokra. 2007-ben ki-cserélték a beázott tetõt, a külsõ homlokzatijavítások mellett bevezették a villanyáramotés látványos megvilágításra alkalmas reflek-torokat is elhelyeztek az épületen. Ezek mel-lett, kívül-belül újra festették, az eredetihezvalószínûleg hasonló rózsaszínûre. Az újítá-sok, amit az idõ múlásával történõ fejlõdéshozott magával, amilyen az ereszcsatorna, atalajba épített és falra helyezett világítóesz-közök nem zavarják a szép látványt, amit eza kis épület nyújt. Az utolsó felújításra2010-ben került sor, amikor az önkormány-zat és az egyház tataroztatta, újravakolták ésújrafestették. Ekkor megújult az oltár is, va-lamint a székesegyházból kölcsönzött padokhelyett székek várják a híveket.

Ma kerékpárosok, autósok és gyalogosok tömege kerülgeti napról napra, sokszor ügyet sem vetvearra, hogy ott magasodik. Vagy azért, mert már olyan sokszor látták munkába, iskolába menet, vagyazért mert nem látnak semmi érdekeset benne. Talán nincs is, de az akkor is csodálatra méltó, hogy túl-élte az elsuhanó századok minden hányattatását. Ahogyan maga is, körülötte is minden megváltozott ésváltozik folyamatosan. Ami ugyanaz maradt, hogy útban van. Folyton belebotlanak, zavarja a kilátást, aforgalmat, a város növekedésének gátja. A városi tanács elõször 1803-ban, majd 1878–80-ban ismét leszerette volna bontani, vagy áthelyezni. A terv a nép ellenzését váltotta ki, ezért annak kegyeletébõlmegmaradhatott. Az egyszerû szemlélõdõ számára általában zárva tartanak kapui (évrõl évre megtart-ják a Szent Rókus nyolcadot, augusztus 16-a és 23-a között és a kápolna csak a nyolcad idején, a reggelhét órai szentmise és a délután hat órai ájtatosság ideje alatt szokott nyitva lenni). Annak ellenére, hogya szabadkai Szent Rókus-kápolna, a valamikori Deák, majd Jelacsity és most Matkó Vukovics utcában1991 óta a Köztársasági Mûemlékvédelmi Intézet 155 nyilvántartott nagy jelentõségû kulturális mûem-lékének egyike, az erre járó turistának semmi nem ad információt róla. Volt idõ, amikor piac övezte,volt olyan, amikor szép sorba ültetett fák alkotta sétánnyal emelték ki a város forgatagából. Most is ottáll, a Városháza árnyékában és a parkoló autók rengetegében fuldoklik. Ne menjünk el mellette sohaúgy, hogy nem emelünk kalapot elõtte és köszönünk neki: „Dícsértessék!”

Urbán Viola

Források: Bátaszék város holnapja (www.bataszek.hu) 2014.10.21.; Beretiæ, Stjepan: 250 godina subotièkezavjetne kapele Svetoga Roka, In: Subotièka Danica, Kalendar LXX. 1991.; Beszédes Valéria: Hol volt... Néprajziés mûemlékvédelmi tanulmányok. Verzál Nyomda. Újvidék, 2011.; Clemens J./Christopher Kerstjens: Építészetistílusok az ókortól napjainkig. Terc Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Bp., 2001.; Czékus Géza: Az 1738-39-es pes-tisjárvány szabadkai áldozatai. In: Ex Pannonia 17.1. 2013.; Ivaniæ, Ivan: Bunjevci i šokci u Baèkoj, Baranji i Lici.D. Dimitrejevity Nyomda. Beograd, 1899.; Iványi István: Szabadka szabad királyi város története I-II. BittermannJózsef könyvnyomdájából. Szabadka, 1892.; Kaæa, Cvijin: Szabadka építészeti öröksége a XIX. századig. In: Lé-tünk 1977. 02.07.; Községközi Mûemlékvédelmi Intézet Szabadka (414-3/13) és Szabadkai Történelmi Levéltár(III., 149/1897); Tormásy Gábor: A szabadkai római katholikus fõplébánia története. Pertits Simon Könyvnyomdá-ja. Szabadka, 1883.

44

A Szent-Rókus kápolna bejárata és felettea kronosztikon (Urbán Viola felvétele)

To My Dear Mother –From Your Loving Son (France 1914–1918)Selyemhímzéses katona-levelezõlapok

Az elsõ világháború emlékeit is olyan elmemozdítóan kutató Kovács Ákos(1943–2014) emlékére.

Egy évszázad már olyan távlat, amikor visszamenõleg „néprajzinak” nevezhetünk egy tényt, illetvemegállapíthassuk: az ilyen múltú jelenségekrõl a folklorisztikának/néprajznak meg lehet a saját véle-ménye.

Mára több helyen is felismerték, hogy az elsõ világháború katonái által hazaküldött levelek külön ésérdemes témát képviselnek. Elsõsorban külföldön adtak ki ilyen szövegeket, foglalkoztak elemzésük-kel. Ám ez igen széles körû adatanyag, és a „katonaleveleknek” is számos olyan csoportja van, amelyekeltérnek egymástól. Tudtommal már a nagyszerû erdélyi levéltáros, Kelemen Lajos gyûjtött elsõ világ-háborús, „rózsaszín” katonaleveleket (és hozzájuk kapcsolható más írásbeli dokumentumokat), és errõlImreh István adott rövid hírt. Ujváry Zoltán az 1960-as évek legelején megírta, hogy a paraszti kézira-tos szövegek közt több és sokféle az elsõ világháborúval van kapcsolatban. Megemlíti, hogy bizonyosHegedûs István „Damaki háborús levelek” címmel közölt a Sárospataki Ifjúsági Közlöny LIX. (1934)71–74. hasábjain. A magyar történészek közül Hanák Péter már 1973-ban közölt húsz ilyen összeválo-gatott levelet (a budapesti Hadtörténelmi Levéltárban megmaradt, egykor a katonai cenzúra által elkob-zott néhányszáz levélbõl), és ezeket mûvelõdéstörténetileg kommentálta. Felhívta a figyelmet „conditiosine qua”-ként az egyszerû nép körében a XIX. század végén elterjedõ írásbeliségre, a háború idején akatonai cenzúrára (ily módon is maradtak ránk katonalevelek a bécsi és budapesti archívumokban). Hi-vatkozott arra is, hogy 1914–15-ben a reformkatolikus „Élet” Kiadó megjelentett egy Tábori levelek cí-mû (egyébként nem praktikus, inkább fellengzõ) mintalevél-sorozatot. Írása elég széles visszhangotváltott ki. A magyar történészek és néprajzkutatók (mint Viga Gyula, majd Szalipszki Péter) nagyobbösszefüggésbe is helyezték ezt az emlékanyagot. Noha hamar és többször közöltek világháborús vagykésõbbi katonaleveleket, meg hasonló leveleket, ám teljességre törekvõ áttekintést nem adtak. Különö-sen az utóbbi idõben egyre újabb, tanulságos levél-gyûjteményekrõl értesülhettünk. Minden külön utá-najárás nélkül is tudhatjuk, hogy Magyarországon is több tízezer családban õriztek ilyen leveleket.Most mégsem a magyar katonalevelekkel foglalkozom.

Azt is érdemes figyelembe vennünk, hogy a „front” túloldalán is emberek, sõt levélíró katonák isvoltak. Az õ leveleikrõl azonban nálunk eddig nem sok szó esett. A Világirodalmi Lexikon „katonale-vél” címszavában (VI. kötet, 1979. 117.) viszont már említettem néhány, mára „klasszikusnak” tekint-hetõ külföldi (olasz, román) publikációt. (Lásd a mostani új kiadást.) Dolgozatomban éppen egy ilyencsoporttal, sõt ezen belül is igazán különös példányokkal foglalkozom: a nyugati frontról (Franciaor-szágból) hazulra (Angliába) küldésre készített postai levelezõlapokkal, amelyek közlési oldalán több-színû, fényes selyemfonal-hímzések találhatók. Ezeken a képek hangsúlyozzák a szövetséges nemzetekegyüttmûködését (ez az entente cordiale). Mind a díszhímzés technikája, mind a kartonlapok keretezé-se korábbi, és nemcsak levelezõlap-mintákat követ: a kompozíció elõzményeként jól elképzelhetjük ahímzésminták gyûjteményét, illetve a szentképek keretezését.

A bemutatandó lapokon ötféle mintát találunk.1.) A dombormûvû kereten belül egy vékony fonalkeretben színes virágkompozíció látható, alatta

egy futó virágfüzér befonásával, ezüstszürke színnel TO MY DEAR MOTHER felirattal. Ez voltakép-pen tematikusan motiválatlan üdvözlet, amelynek hátlapján a szokott módon szerepel a címzés(Adresse), illetve a személyes levél helye (Correspondance). A levelezõlap nyomdai felirata kétnyelvû:Carte Postale – Post Card. Szerencsére még azt is rányomtatták: Fabrication Française, illetve ModèleDéposé – vagyis kiderül, hogy az ilyen levelezõlap Franciaországban készült, sõt szabadalmazták is.Viszont a hímzés mintái és a felirat számára egyéni megoldást tettek lehetõvé. (Lásd: a hátsó borítón,felsõ kép.)

2.) Egy másik levelezõlapon egy idillikus falusi templom látható, a hozzávezetõ kerti úttal, és egyazonosíthatatlan, nagy, szürkéskék madár érkezik a toronyhoz, amellett egy kis házikó van, fenyõk elõ-terében és az egész képet virágok keretezik. Alul az ezüstszürke felirat: TO MY DEAR WIFE. Ezt a le-velezõlapot is Párizsban készítették (nyilván több nyomda is adott ki ilyeneket) valódi levelezõlapként,francia, olasz és spanyol nyelven. Ezt a példányt meg is írtak: To wish /?/ my dear wife very many happy

45

return of her birthday Tom szöveggel. Még datálták is 12–12–20 formában (amit igazában nem értek).Az aláírás alá 8 X-betût írtak, ami a csókok egyezményes jele volt. Közvetlenül nincs utalás a világhá-borúra – ám éppen ez jelzi, hogy a nyíltan háborús tematika milyen postai környezetben alakult ki.

3.) Szövetségi egységet fejez ki a következõ levelezõlap, amelynek hátlapján P.R. FABRICATIONFRANÇAISE nyomtatott jelzés van, sõt e levelezõlap-típus is le volt védve (Modèl déposé). Itt a vilá-goskék felirat TO MY DEAR MOTHER FROM YOUR LOVING SON. Alatta, a lap két sarkában kétkisebb, rózsaszín virág van. Felül, a megszokott, aranyos szalagot idézõ keretben három kinyílt (fehérés rózsaszín) virág között a négy szövetséges ország zászlója látható: Belgium, Egyesült Királyság,Hollandia, Egyesült Államok. A zászlók sorrendje, illetve az, miért hiányzik éppen a francia lobogó –talán nem is érdemel külön magyarázatot. A hátlapon nincs üzenet. (Lásd: a hátsó borítón, alsó kép.)

4.) Igen szép – harlekinszerû – grafikai megoldás látható a következõ lapon. A lila színnel hímzettGREETINGS FROM FRANCE felirat fölött fehér színû fonalkeretben 1914 1918 nagy számok látha-tók, mégpedig a virágos keretben az egyes számje-gyek színezése a nemzeti színeket adja ki: angol,francia, amerikai (sõt a piros-fehér-zöld trikolórralaz olasz is). A számok körül és a lap sarkaiban kisvirágok láthatók. Az általános ’üdvözlet Franciaor-szágból’ felirat mellett az évszámok és a nemzetilobogók utalnak a háborúra. Minthogy az 1918-asévszám is szerepel, már a döntõ harcok végére ké-szülhetett. Ez is megcímzett levelezõlap, ceruzásírással „With best wishes From Your LovingBrother” olvasható „20 J” aláírással. A címzettMiss D. Jose brookhill Farm Ryton on TyneDurham England volt. Maga a levelezõlap ugyanolyan, mint az 1.) példány volt. A hátlapon még a ViséParis is szerepel, és a címzett nevének elsõ betûjét (M) is kinyomtatták.

5.) Sajátos hiedelemhátterû a következõ lap. Ez nem vízszintes (mint az eddigiek), hanem függõle-ges képbeosztású. Egy nagy szürke szerencsepatkó mögött két össze-kötött virágszál és hosszú kék zászlónyélen négy lobogó látható: abelga, egy brit nemzetközösségi, egy arany lobogó és a holland. Alulpirossal „the Allies” szöveg olvasható. Ez is francia postai termékvolt. Nincs rajta írás.

Bizonyos további észrevételeket is tehetnénk a felsorolt szövetsé-geseket, illetve a háborúnak már a végét (1914–1918) illetõen. Mint-hogy ezek a lapok Angliában maradtak meg, nem véletlen, hogy ahímzett szövegek is angol nyelvûek. Jellemzõ, hogy 7-8 színû se-lyemcérnát használtak, vagyis a fõbb színeket mind alkalmazták. Ahímzések igen szabályosak, hibátlanok. A kis méret sem tette lehetõ-vé, hogy arcképek vagy jelenetek szerepeljenek. Nagyságuk az akkoris, ma is szabványos postai levelezõlap-méret: 9 x 14 cm, ebbõl adomborúan nyomtatott keret kb. 1,5 centiméteres.

Arra vonatkozóan, hogyan is készültek a hímzések, úgy tudjuk,hogy szinte azonnal, mihelyt a szövetséges (elsõsorban a Brit Nem-zetközösségbõl való) katonák francia földre érkeztek, díszesebb haza-

46

küldendõ postát is igényeltek. A helybelieknek a levelezõlaponként 1-3 frankos ár magas volt, ám azexpedíciós hadsereg katonái ünnepi alkalmakra megvásárolhatták ezeket. Ezt a keresletet hamar felis-merve Franciaországban és Belgiumban a posta rendelt ilyen hímzéseket. Ezek a tábori postán hozzá-férhetõk voltak, és onnan postai küldeményként továbbították is ezeket. Minthogy megíratlan példá-nyok is ránk maradtak, nyilván ezek díszítmény-értékét is észrevették, és a katonák így vitték õket haza,szeretteik így õrizték meg. Néhány más megoldású levelezõlapok is készültek: s feliratot utóbb is ráte-hették egy ilyen lapra, vagy a díszítés egy borítékon volt, amelybe a valódi levelet lehetett tenni.

Ami a készítõket illeti, a legutóbbi idõkig úgy tudtuk, hogy háború kitörésével nehéz anyagi helyzet-be került asszonyok – akik számára e munka némi jövedelmet biztosított – készítették a hímzéseket.Ám kiderült, hogy hasonló hímzéseket már a XIX. század második felében Svájcban, St. Gallenbangéppel állítottak elõ, és noha igyekeztek a konkurencia elõtt titokban tartani az újszerû technikát, már1905-ben Calaisban mûködött ilyen gép, amely „pantográf” módszerrel dolgozott, és összesen 12-féleszínt tudott felhasználni (ám általában csak 6-8 színt alkalmaztak, a korábbi technikával pedig még csak3-4 színes selyemfonallal tudtak hímezni). A világháború elõestéjén már Németországban is volt ilyengép. A francia-belga selyemhímzéseket Schiffli típusú gépel készítették. Ez jól magyarázza milyen sok-féle, egyes részeiben hasonló, másban eltérõ mintát tudtak elõállítani. Kezdetben férfiak dolgoztak ahímzõgépen, ám a besorozott férfiak helyébe hamar nõk kerültek. A kereslet a háború egész ideje alattcsak nõtt. Elképzelhetõ, hogy a háború idején tíz millió levelezõlapot küldtek Franciaországból Angliá-ba. (Természetesen nem mind volt selyemmel hímzett.)

Ami az ábrázolásokat illeti, a szentképekre hasonlító dombornyomású keret példáinkban mind kü-lönbözik, és nyilván ennél sokkal több formában is készültek. A hímzés technikája egyszerû, általábanlaposöltés, az alapszíneket használják. Ha hangsúlyozzák a szövetségesek állami színeit: a kék, fehér,piros színek dominálnak. Az, hogy mely nemzetek lobogói szerepelnek, az egyes országok hadbalépéseidejének felel meg, és nyilván központi irányítást követett. A feliratok ehhez képest a másodlagos szí-nûek (zöld, lila, szürkés), mivel az elsõdleges színek a zászlókban már „foglaltak” voltak. A növényi or-namentika egyszerû: piros szalaggal összefogott két zöld virágszál – zöld ágakon fehér és rózsaszín,kék és piros vagy sárga virágok – zöld alapon piros bimbók – lila virágocskák. Mindezzel a hímzéskul-túrában már jól ismert megoldásokat vettek át. A viszonylag egyszerû virágmintás üdvözlõlapok márkorábban is közismertté váltak. Már a XIX. század vége elõtt is díszítettek selyemcérna-hímzésekkel iskülönösebb levelezõlapokat, ám igazi népszerûségre csak a világháborús hímzések tettek szert. Máig agyûjtõk (nemcsak levelezõlap-gyûjtõk) féltett, számon tartott kincsei.

Nyilvánvaló, hogy nemcsak a szerencsepatkó, a falusi templom és a virágzó minták nyújtanak idilliképet a szörnyû véráldozatokkal és pusztítással járó világháborúban. A felvonultatott lobogók ugyan át-tételesen hadijelvények, ám a hímzett levelezõlapokon nem látni ágyút, tankot, sõt fegyvereket és kato-nát sem. Ezek persze a hivatalos propaganda más grafikus termékeiben igazán gyakran és változatosmódon szinte mindenhol láthatók voltak. Ezeken kívül azt is észrevehetjük, hogy nincs vallásos ábrázo-lás sem, és hiányoznak az uralkodók vagy a hadvezérek arcképei. Mindennek viszont szintén megvol-tak más, igen kiterjedt megnyilvánulásai a világháborúban.

A levelek hímzett szövegei a közvetlen családot említik, ez ugyan privát jelleg, ám ugyanakkor „elõ-re készített” és elnagyolt. Csak az anya és a feleség szerepel. A most bemutatott képeken nincs szó acsaládról, apáról, testvérekrõl. Ám elképzelhetõ, hogy voltak ilyen szövegû lapok is. Vagyis e különöslevelezõlapok csak egyetlen „színfoltot” adnak a világháború tömegkultúrájához: amely leginkább adekoratív emléktárgy megoldásait követi. Ehhez azt is érdemes hangsúlyozni, hogy az egyes hadsere-gekben, noha különbözõ mértékig, de a besorozott katonák jó része írástudatlan volt – vagyis egy színesés hosszabb szöveg nélküli levelezõlap jobban megfelelt a küldõ (meg a címzett) szellemi horizontjá-nak. Egyébként jól ismerjük azt a megoldást, hogy a katona valakinek diktálta a levelet, vagy egyene-sen sztereotip szövegeket készítettek és másoltak. A frontok mindkét oldalán a szövetségesek zászlóiszerepeltek a hadi propagandában, a diplomákban és emléklapokon. (Ilyen képeket többször közöltek –Magyarországon is.) Az általunk bemutatott leveleken nincs nyoma cenzúrának – de nincs is olyan szö-veg, amit ellenõrizni kellett volna. Ha írtak a hátoldalra (ceruzával vagy tollal) szöveget, ez igen egy-szerû és „magánjellegû” volt. A hivatalos és hosszabb katonaleveket inkább tintaceruzával kellett írni.

Ebben a rövid közlésben nem adhatom az ilyen hímzéses levelezõlapok történetét. Ám számuk ésváltozatosságuk jóval nagyobb, mint gondolnánk. Ian Collins könyvében 270 lapot közöl és 2.600 ilyenlapról tud. Az angol régiségpiacon „Embroidered Silk Postcard” néven ismert darabok mindmáig igenkedveltek, Újabban 3.559 darabot jegyeztek fel, és összesen mintegy 6.158 változatot ismerünk.Egyébként a Csatornán át Angliába (majd onnan tovább) küldött katonalevelek száma körülbelül 2 mil-liárd (!) lehetett. A katonai posta személyzetét a háborúban mindvégig növelték.

47

Nemcsak a francia-belga területekhez kapcsolhatók, például a bemutatottakhoz hasonló gibraltáripéldányról is tudunk: a „Souvenir from Gibraltar” szöveg fölött már 7 szövetséges lobogója látható(köztük a japán is). Egy másik lapon a The Allies – „Onward to Victory” szöveg felett is 7 zászló van,közte a görög is. Az egyes évek külön is szerepelhetnek a hímzéseken, már 1915 is megjelenik ilyenmódon, sõt nemcsak az 1918-as évet, még az 1919-es évet is külön feltüntették – nyilván az akkor érke-zõ, majd a még le nem szerelt vagy megszálló egységekre gondolva. Mind a szövegek, mind a képimegoldások sok változatban kerülnek elõ (mint például a harlekinszerû évszámok). Több lelkesítõ jel-szót hímeztek (In Honour Bound – United we stand – Union is force, Right is Might), és igen sokféleszerencsekívánat (Christmas Greetings – A happy Easter – Happy Birthday – Good Luck) vagy akárszentimentális üzenet (Don’t forget me) is elõfordul (az utóbbi felett egy színes pillangóval). Az egyeskatonai egységek, pontosabban nevük betûrövidítései is elõfordulnak. Vagyis széleskörû piaca volt e la-poknak, nyilván pontos megrendelésekkel és gazdag választékkal. Ezek „ideológiai” vizsgálatát azon-ban csak nagy anyag alapján lehet bemutatni.

Biztos vagyok abban, hogy a mostani centenárium során e téma többször is szóba kerül majd.Voigt Vilmos

Válogatott irodalom: Imreh István: Katonalevelek az elsõ világháborúból. Korunk XXIII (1964) 7. szám,996–998.; Ujváry Zoltán: Népköltészet és irodalom népi kéziratos könyvekben. In: Népszokás és népköltészet. Deb-recen, 1980. 425–556 (a minket érdeklõ részek: 448–461, 500–503).; Hanák Péter: Népi levelek az elsõ világhábo-rúból. (Elõször: Valóság XVI. 1973/3. 62–87. Jobban hozzáférhetõ tanulmánykötetében: A Kert és a Mûhely. Bp.,1988. Gondolat, 222–274, 298–302.); Viga Gyula: Néhány kisgyõri katonalevél az elsõ világháborúból. A MiskolciHerman Ottó Múzeum Közleményei 23 (1985) 89–95.; Szalipszki Péter: Háborús anziksz. Herman Ottó MúzeumÉvkönyve 39 (2000) 554–574.; Voigt Vilmos: „katonalevél”. In. A folklorisztika alapfogalmai. Szócikkek. Bp., 2014.equinter – Argumentum, 181.; Radley, C.: History of Silk Postcards. Barking, 1975, 1977. Radley.; Collins, Ian: AnIllustrated History of the Embroidered Silk Postcard. 2001.; Saunders, Nicholas (ed.): Matters of Conflict: MaterialCulture, Memory and the First World War. London, 2004. Routledge. (Ebben Pat Tomczyszyn tanulmánya 123–133.p. az ilyen levelezõlapokról); Collins, Ian: Latest Research of Embroidered Silk Postcards (2010).

Még egyszer a Csak egy éjszakára címûGyóni-költemény születésének történetérõl

A Honismeret 2014. évi 4. száma közölte Valentyik Ferenc Verscentenárium. A „Csak egy éjszaká-ra” címû Gyóni-költemény születésének története címû írását. Ebben a következõk olvashatók: „Nyom-tatásban elõször a várvédõk lapjában, a Tábori Újságban jelent meg december 10-én (1914. – Sz. K.) aLengyel mezõkön, tábortûz mellett címû kötet elõfizetési felhívásának lelkesítõ mutatványaként. A verskedvezõ fogadtatását, mely az elõjegyzések minden várakozást meghaladó gyarapodásával is megmu-tatkozott.”

A szerzõ azonban nem írt arról, hogy a Tábori Újság megjelentetése kinek a nevéhez fûzõdik. Levél-tári és könyvészeti kutatásaim során bukkantam rá arra, hogy Molnár Kálmán egri jogakadémiai tanárötlete volt a lap kiadása. A professzor életének fontosabb mozzanatai: Nagyváradon született 1881. áp-rilis 7-én. 1903-ban a Budapesti Tudományegyetemen jogtudományi, 1904-ben államtudományi dokto-ri oklevelet szerzett. 1904–1905 között a berlini és a heidelbergi, 1905–1906 között pedig a párizsiegyetemen tanult. 1907-tõl az Egri Érseki Jogakadémián a politika, a magyar közjog, a nemzetközi jogs enciklopédia nyilvános rendes tanára volt. Ebben az idõszakban, az elsõ világháborúig a következõkönyvei jelentek meg Egerben: Kormányrendeletek (1911); Döntvényeink jogi természete (1913);Nemzetiségi kérdés (1914). 1914–15-ben a körülzárt Przemyœl várában teljesített katonai szolgálatot.

A lengyelországi várat az orosz cári csapatok 1914. szeptember 22-én körülzárták s az erõdítmény-ben lévõk elszigetelõdtek a külvilágtól. Idõközben a várparancsnokságról kiszivárgott az a hír, hogy azoroszok már magyar földön járnak, s átkeltek az uzsoki és duklai hegyszorosokon. Beszéltek arról is,hogy Máramaros sziget és Eperjes már a kezükre került. A hírhozó radiogrammokat azonban csak keve-sen látták, s az károsan befolyásolta a várõrség lelkiállapotát. Fõként az oroszok által fenyegetett terüle-tekrõl érkezett csapatok (például a sátoraljaújhelyi népfelkelõ ezred) hangulata volt rendkívül nyomott.

A várparancsnokság, hogy az elterjedt kósza híreket elnémítsa, saját égisze alatt szeptember hó utol-só napjától kezdve Kriegsnachrichten címmel hivatalos lapot adott ki, amelyben minden megjegyzésnélkül közreadta a parancsnoksághoz érkezõ radiogrammok nyilvánosságra hozható részeit. Mivel azõrség javarésze magyarokból állt, így nem értették a német nyelvû újság szövegét.

48

Október 2-án a magyar királyi 23. honvéd gyaloghadosztály tiszti étkezdéjében merült fel az a kí-vánság, hogy a radiogrammokat magyar nyelven is kinyomtassák. Ezt követõen gyors döntéssel a had-osztályparancsnok Molnár Kálmánt bízta meg a feladattal. Õ késõbb így írt errõl: „Készséggel vállal-tam a megbízatást, de kissé elgondolkozva a dolgon úgy éreztem, hogy az a félszázezernél több magyarkatona, akinek elõreláthatólag hosszú idõn át ez a magyar újság lesz az egyetlen szellemi tápláléka,többet várhat lapjától, mint a hadihírek száraz közlését. Támpontokat nyújtani a világpolitika esemé-nyeinek megértéséhez, azok józan megítéléséhez, a lehetõségek mérlegeléséhez, s ez alapon, – a harcté-ri helyzet kedvezõtlensége mellet is – ébren tartani az önbizalmat, s a végsõ gyõzelem biztos reményét,mindez olyan feladatnak látszott, ami a körülzárt vár újságjának magára kellett vállalnia.

Ebéd végével ily irányban tettem hát újabb elõterjesztést, s kifejtettem, milyen jó hatást tehetne a ha-zájuktól és övéiktõl hosszú idõre elzárt magyar katonákra egy megfelelõ szellemben szerkesztett ma-gyar újság. Tervem eleinte aggályosnak tûnt fel a vezetõség elõtt, amint hogy kétségtelen is, hogy aharctér és ostromlott vár helyzete nem éppen alkalmas arra, hogy a harcokban résztvevõ és sok mindentsaját szemükkel látó katonák elõtt újságcikkekben tárgyaltassanak. Mégis hamarosan az a véleményalakult ki, hogyha a lap szelleme megfelelõ lesz, akkor nem fog kárt tenni, sõt: a katonákra jó hatássallehet, – s azt a választ kaptam, hogy hallani akarják az elsõ vezércikket.

Írjam meg, s addig megvárnak az étkezdében. Egy óra múlva felolvastam hát az elsõ cikket egy lel-kesítõ felhívást a magyar honvédekhez, amely föleleveníti azoknak az õsi kapcsoknak emlékét, ame-lyek az Árpádok és Anjouk alatt eleinket Halicshoz (Galíciához) fûzték, s rámutat arra, hogy GalíciátMária Terézia a Magyar Szent Korona jogcímén szerezte vissza. Utalt a cikk arra is, hogy ez a magyarújság majdan a magyar történelem lapjaivá válik, s ezekre a lapokra a magyar katonák most vérrel ésvassal írhatják fel örök emléküket. Az aggályok eloszlottak, s felhatalmazást kaptam arra, hogy a terve-met megvalósíthassam. Így született meg a ’Tábori Újság’, amelynek elsõ száma 1914. október 4-én je-lent meg. Ez az újság rövid idõ alatt a várbeli magyar élet központjává lett és hamarosan sokoldalú na-pilappá fejlõdött.”

Hamarosan megjelentek a lapban „a katona-költészet mû- és vadvirágai”. A katonák fogékonyakvoltak a versek iránt s több maradandó költemény jelent meg a lapban. Közismert a krasznojarszki ha-difogolytáborban elhalt jeles magyar költõ, Gyóni Géza neve. Költeményei elõször a Tábori Újságbanjelentek meg, s csak késõbb (december 15.) egy füzetben összegyûjtve Lengyel mezõkön, tábortûz mel-lett címmel.

Molnár Kálmán Gyóni Gézáról egy beszélgetés alkalmával azt mondta, hogy: „Az õ költeményeiazonban annyira közismertek, hogy ezekbõl nem szükséges szemelvényeket felolvasnom. De gondol-junk megilletõdéssel a melegszívû költõre, a ki Szibéria fagyos földjében alussza örök álmát.” SzerinteGyóni mellett a versírók közül Kacskovics Tibor Bélát illeti az elsõ hely, majd két versét idézte, ame-lyek a Tábori Újságban jelentek meg, az egyik a Kórházban (1915. február 11.), a másik a Tavasz (feb-ruár 18.) címû. Molnár Kálmán felolvasott két költeményt „amelyek Gyóni Géza és Kacskovics TiborBéla világnézésének és költészetük alaphangjának egészen ellentétes színét tükrözik vissza”. GyóniGézának A boreki sáncokban címû költeménye nincs benne a verskötetében, mert késõbb írta az újságszámára:

Hat lábnyira a föld alattÉrik a Jövõ, pajtás;Vérbõl majd szebben kél a magS dúsabban hajt a hajtás.Hat lábnyira a föld alattMár nem soká tart már, pajtás!

(Tábori Újság, 1915. márc. 6.)

49

Hat lábnyira a föld alattA mécsek gyéren égnek.Fölöttünk egyre szántanakA vasfejû legények. –S hat lábnyira a föld alattMég lánggal ég az élet.

Hat lábnyira a föld alattKis úr az ember, pajtás.Az élet egy-két pillanatS a halál egy sóhajtás.Hat lábnyira a föld alattMégis megélünk, pajtás.

Hat lábnyira a föld alattMégis vidám az élet.Még nóta is szól, hallga csak:Ó, drága magyar lélek!Hat lábnyira a föld alattDalolnak a legények.

Hat lábnyira a föld alattCsak kiteleljünk, pajtás. –A harcok majd lezajlanakS megenyhül minden sajgás.Hat lábnyira a föld alattLesz még öröm-kurjantás.

Kacskovics Tibor Béla költeményét Przemyœl várának feladása elõtti napon küldte be a Tábori Új-ságnak Este a Kazamatákban – Gyóni Gézának küldöm címmel, s így az már nem volt közölhetõ:

Molnár Kálmán 1915-ben orosz hadifogságba került, s csak 1918-ban tért haza egy Kelet-szibériaihadifogolytáborból, s folytatta tevékenységét egri munkahelyén. Ezt követõen a következõ önálló mun-kái láttak napvilágot: Az Egri Érseki Jogakadémia tanári karának felirata a nemzetgyûléshez a jogfoly-tonosság tárgyában (Eger, 1919.), Jogfolytonosság követelményei és a kibontakozás útja (Eger, 1920),Magyar közjog I. (Eger, 1921), Parlamenti illem (Bp., 1922). 1923-tól alelnöke volt az Egri GárdonyiGéza Társaságnak, ahol 1924. február hó 17-i felolvasó ülésen székfoglaló elõadást tartott: Magyar életés magyar irodalom Przemyslben 1914/15-ben (A Tábori Ujság).

Molnár Kálmán 1925-tõl a pécsi egyetemen a magyar közjog nyilvános rendes tanára, 1929-30-banés 1941-42-ben a jog- és államtudományi kar dékánja volt. A Magyar Tudományos Akadémia1942-ben levelezõ tagjává választotta, de az akadémia átszervezésekor, 1949. november 29-én csak ta-nácskozó tagnak minõsítették.

1944 õszén a nyilasok a nagykanizsai internálótáborba zárták. 1944-45-ben a Polgári DemokrataPárt tagjaként az Ideiglenes Nemzetgyûlés képviselõje lett. A budapesti egyetemen 1945-tõl 1949-ig amagyar alkotmányjog nyilvános rendes tanára volt nyugdíjba vonulásáig. 1961. március 29-én hunyt ela fõvárosban, a Farkasréti Temetõben helyezték örök nyugalomra.

Szecskó Károly

Irodalom: Gyóni Géza: Az Élet szeretõje. Bp., 1984.; Az Egri Érseki Jogakadémia Évkönyvei 1907-tõl1925-ig.; Molnár Kálmán: Magyar élet és magyar irodalom Przemyslben 1914/15-ben (A Tábori Újság). Eger,1924.; Új Magyar Életrajzi Lexikon IV. Bp., 2002. 828.; Szecskó Károly: Molnár Kálmán élete és munkássága. Eger,2013. (Kézirat); Valentyik Ferenc: Verscentenárium. A „Csak egy éjszakára” címû Gyóni-költemény születésénektörténete. Honismeret 2014/4. 41–45.

50

Szomorú mostan odakünnaz alkony szürkületje,mely ráborítja fátyoláta hamvas védmûvekre.Szomorú most az alkonyat,a lomha téli alkonyat!S szomorú fent az öblös ég;boltján mogorva vész ül,a San-vidéki végekenhogy új legenda készül:gránit-oroszlány küzködik,aggott oroszlány küzködik!Vad hordák dúlják mindenütte bús, lengyel vidéket;féléve már ide s tova,hogy volga-menti népektanyáznak itt a vár tövén,elárvult sziklaszál tövén…… Beszáll az est a föld üregparányi ablakán átés fent, a vasbeton-tetõndübörgve hull a gránát;robajos érc-csapás alattinognak félöles falak.Míg csattog fent a vasgolyókcsókos csatája, vésze, –»hat lábnyira a föld alatt«,vitézek Hádeszébebesurran nesztelen a Mult,véres tusákkal teli Mult.

S megnépesülnek sorba minda földalatti tárnák,hol falba-vájt üreg ölénalussza csöndes álmátsok szép, szilaj-szivû legény.kunfajta, éjszemû legény.És jönnek árnyék-daliák,ködszerû, holt vitézek,kiket elmúlni láttak itttriumfos, harci vészekaz õszi ostrom idején,tavalyi ostrom idején.Kik vérrel ittak áldomástvad dáridók torábanés mostan nyirkos bolt alatt,poternák gátorábankószálnak szerte lelkeik,nyughatlan sóhaj lelkeik.Multán a nagy Idõknek óhfeltámadnak e hõsök,dalokba szedjük nevüketmi igricek, regõsök,ha egykor hazakerülünk,ha majdan hazakerülünk……Elhallgat künn az ágyúszó;már éj borul a várra;a mécs is pislákolni kezd –s a némuló gitárraálmosan hajtom fejemet,szomorú szatir-fejemet…

A Nagy Háború katonanótái1918 január havában Nagybecskereken (Szerbia) látott napvilágot Gömöri Jenõ A Nagy Háború ka-

tona nótái címû gyûjteményes kötete. A könyv kiadója a 12. cs. és kir. gyalogezred Rokkant Alapja, ateljes bevételt pedig a sebesült és rokkant bajtársak megsegítésére szánták. Szép és nemes gesztus!

Gömöri Jenõ (1890–1967) irodalmi szerkesztõ, kiadó, költõ és sakkozó volt. Kiadóként õ indította ela siker útján Kosztolányi Dezsõt, segítette a karrierje kezdetén Karinthy Frigyest és Nagy Lajost, nép-szerûsítette elsõként a XX. század elejének számos külföldi íróját. Az általa megindított és szerkesztettModern Könyvtár hatszáz kötetével minden idõk legsikeresebb hazai könyvsorozata volt. 1919-benBécsbe emigrált, 1945 után itthon, az irodalmi élettõl visszavonultan élt.

A gyûjteményes kötet tanúsága szerint részt vett az elsõ világháborúban, mégpedig a 12. (komáro-mi) császári és királyi gyalogezred tartalékos hadnagyaként, ebbéli minõségében tüntette fel magát akönyv címoldalán. Feltehetõen az ezred katonái körében végzett gyûjtõmunka eredménye a több mintháromszáz dalszöveget tartalmazó könyv, melyet az ezred legfõbb vezetõinek: Magerl Károly ezredes-nek, és a négy fõtiszt mellett öt századosnak és hét hadnagynak – köztük a híres Freud-tanítvány SzondiLipótnak – ajánlotta. Továbbá „mindazoknak, akik kivirágoztatták és ébren tartották drága bakáink nó-tázó kedvét”.

A birtokomban lévõ példány legfõbb értékemégsem a nyomtatott ajánlás, hanem a követke-zõ sajátkezû dedikációja: „Bölöni György Dr-nakigaz tisztelettel és szeretettel ajánlja Nagy-becskerek, 12-es pótzászlóalj, 1918. ápr. GömöriJenõ.” Bölöni György neve nem ismeretlen azirodalombarátok elõtt, Szilágysomlyón 1882-benszületett író, újságíró, Ady Endre egyik legjobbbarátja (a „hepe-hupás vén Szilágyból”). A barát-ság nem véletlenül Párizsban szövõdött. Bölönifelesége Márkus Otília (Itóka) a nagy költõ ver-seiben is szerepelt, de talán kevesebben tudják,hogy a legszellemesebb francia író, AnatoleFrance titkárnõjeként vált igazán ismertté.Bölöni 1919 után Bécsben a Bécsi Magyar Újsá-got szerkesztette. Legismertebb mûve Az igazAdy 1934-ben Párizsban jelent meg, és több ki-adást ért meg. 1945 után Hollandiában nagykö-vetünk volt, késõbb az Élet és Irodalom fõszer-kesztõje. 1959-ben halt meg Budapesten.

Gömöri Jenõ katonanóta gyûjteményében 305dal szövegét közli, abban a reménységben, hogyvalaki egyszer majd a szöveggyûjteményt a dal-lamok kottáival együtt jelenteti meg. Tudomá-som szerint a legismertebbek több gyûjtemény-ben is hozzáférhetõek. Szerencsére a döntõ több-ségük évszázadok alatt csiszolódott igazi népdal-lá.

A 184 oldal terjedelmû kötetben közölt katonanóták jó részét máig megõrizte a kollektív emlékezet,amint errõl bizonykodik, hogy szerepelnek például a hajdúböszörményi Varga Lajos Kultúrkör és a ci-tera-énekegyüttes mûsorában is. Legfeljebb már nem ismerünk annyi strófát közülük. Így például a Ka-pitány úr azt mondja… kezdetûnek van harmadik szakasza is:

„Kapitány úr arra kérjük, nem másra,Kísérjen el minket az állomásra.Már mi értünk jön a gõzös sebesen, de sebesen,Ti meg lányok sírjatok keservesen!”

Varga Gábor

51

A könyv belsõ címoldala

A harangok a háború mártírjaiA makói görögkatolikus hívek régi óhaja teljesült, amikor Mária Terézia királynõ segítségével, a vá-

lyogfalú helyén építették fel új templomukat az 1776-78. évek között. A szép barokk építmény osztrákmesterek keze munkáját dicséri. A Sarkadi Matuz parochus idejében emelt templom az „orosz fertály”lakóinak szent helye, amelyet az Oltalmazó Istenszülõ tiszteletére szentelt fel Dragon Mózes nagyvára-di püspök. A torony három harangjának köszönõ éneke messze szállt az Égiek felé.

Az istenháza fejlesztése, belsõ alakítása folyamatosan történt. A sekrestye után elkészült a toronyfel-járó, az ikonosztázionnal kialakult a végleges templombelsõ. A szép padsor az asztalos mester kezemunkájának eredménye. Az eltelt évszázad alatt a harangok állaga, összhangzása megromlott, cseréjükszükségessé vált. Az egyházközség új harangok vásárlását határozta el 1882 õszén. Harangbeszerzõ Bi-zottság alakult Fejérváry Imre vezetésével. Felvették a kapcsolatot Seltenhoffer Frigyes és Fia soproniharangöntõ gyárossal. Írásban nyolc pontba foglalták a megállapodást, amely szerint a cég elkészít ésleszállít három megfelelõ súlyút. A harangok a feltételek szerint elkészültek, amelyeket a cég vaspályána szõregi indóházig leszállított. Szentiványi Sándor gondnok az egyház képviseletében vehette át az újharangokat, a két kisebbet (szola), az egy nagyot (campana) és adta le az „ócskákat” kilónként nyolc-vanöt krajcárért. A toronyba felszerelt három új szerzemény hangpróbájára, a szép számban megjelenõhívek és a bíráló bizottság jelenlétében került sor még december 16-án, amikor Juhász György parochusáltal a felszentelés is megtörtént. Az örömmel fogadott harangokról a szakértõk megállapították, hogymindegyik „tiszta csengéssel bír, valamint együtt, akár egyenként jól használhatók”. Mindezt megerõsí-tette Török Imre zeneértõ és Kovács István a református egyház kántora. A technikai oldalról, mûködésközben Nagy Dániel és Lipták Dániel lakatosmesterek vizsgálták meg a berendezést, akik nem találtakhiányosságot.

A kistemplom harangszava emlékeztet, a szívemhez közel áll, mert a harangok kötelét anyai déd-apám, Felberbauer János, a görögkatolikus egyház hûséges sekrestyése és harangozója húzta huszonötéven át, 1929-ben bekövetkezett elhunytáig. Munkájában gyermekei és unokái segítették. A mindenkiJános bácsija hetvenéves korában, váratlanul, a halotti szentségek buzgó felvétele után hagyta itt szeret-teit. Temetése a templomból történt, a Kisorosz utcai gyászháznál történt beszentelés után. A nagy csa-lád és a hívek sokasága kísérte utolsó útjára a görögkatolikus temetõbe, ahol dr. Rohály Ferenc esperesbúcsúztatta. A gyászének messze szállt a sírhalmok felett.

A torony lakói sokáig élték békés életüket, szolgálták az egy-házat és híveiket. A csend és nyugalom után a következõ század-nak már az elején, egyes országok között forrósodtak az indula-tok. A vélt történelmi igazságot erõszakkal oldották meg, kitört aháború, amely világméretûvé vált. Hazánk is belesodródott, pe-dig az egyszerû polgárok nem kívánták a megpróbáltatást. Azemberi áldozatok mellett az anyagiak is fogytak. Az élelmiszert,ruházatot és lõszert pótolni kellett. Ez utóbbi készítéséhez a had-vezetés elrendelte a harangok begyûjtését. A békés idõszak után aszegény harangok az elsõ háború áldozatává váltak a húzóikkalegyütt. Móra Ferenc ezt az állapotot így fogalmazta meg: „A ha-rangot behívják katonának, hogy mint ágyú hirdesse Isten dicsõ-ségét”.

A mi toronylakóink is rettegésben éltek, nem ok nélkül, sajnosközülük egyet, durva módon, akarata ellenére hadianyaggá vál-toztattak, többé nem tért vissza. Errõl az eseményrõl tudósít aMakói Újság 1916. júliusban: „A templomból egy harangot elvit-tek hadi célra, a parochus úr búcsúztatta, a hívek siratták”. A ha-rangok bevonulásáról írt az Érdekes Újság 1916. augusztus20-án: „A falu kincse a harang, a haza kérte, a falu és város oda-adta. Jobb esetben csigán engedték le, vagy kitolták a torony ab-lakán, utolsót kongott, azután lezuhant”.

A görögkatolikus fertály lakói megérezték harangjuk hiányát, már a háború után közadakozásbólújat öntettek, amely reményeik szerint sokáig fogja szolgálni egyházát, hordozza a földi élet örömét ésbánatát, Isten örök gyõzelmét hirdeti a bûn és a halál felett.

Siket István László

52

A makói görögkatolikus templom

„Szabadka, Zombor, Újvidék,Honvéd sereg virágra lép”1

Jászfi János tartalékos hadnagy naplója 1941-bõl

Micsoda a mi testvértelen népünk,Hasztalan szívünk, agyunk, lelkünk, vérünk,

Hasztalan gyémántcsúcsokra törésünk,Legázol a világtörténelem.

És megéreztük: mi harctér vagyunk.Örökkön örökké két másiké,

Mindegy – és mégsem mindegy, hogy kié.(Reményik Sándor: Bács, kis község)

Jászfi János dusnoki2 tanító megjárta az elsõ világháború poklát. 1917-ben a fronton kapta meg had-nagyi kinevezését. 1940-ben a magyar–román viszony kiélesedése idején július 2-án behívták, majd au-gusztus 19-én leszerelték. A II. bécsi döntés idején – 1940. augusztus 25-én – újból behívót kapott, smint a 105. hadtáp zászlóalj tisztje részt vett az észak-erdélyi bevonulásban. Október 25-én leszerelt.1941. április 14-én megint szüksége volt rá a hazának, s hasonló minõségben a visszaszerzett Bácská-ban teljesített szolgálatot. Tartalékos tiszti élményeirõl kockás „tanítói füzetében” naplót vezetett, ame-lyet az 1990-es évek végén rokonaitól kölcsön kaptam, lemásoltam,3 s az erdélyi bevonulásról szólórészt közöltem a Honismeretben.4

A naplótöredék egy javarészt öreg tartalékosokból álló, nem harcoló alakulat ugyancsak tartalékostisztjének szemével láttatja a visszafoglalt soknemzetiségû Délvidéket. A települések és a táj szépsége-it, imitt-amott azok történelmi múltját, a háborús romokat, az üressé vált falvakat, a kitelepítettdobrovojácok szörnyû menetét, a helyükre érkezõ bukovinai székelyeket, a munkaszolgálatos és a ki-fosztott zsidókat, a volksbundista németeket, a barátkozó horvátokat, és egy orvlövész csetnik akciót.Mindezt katonásan, katonai rövidítésekkel, röviden, talán abban a tudatban, hogy a lejegyzett szavakalapján írója majd bõvebben fog minderrõl mesélni.

Mikor évek múlva a délvidéki naplót is közölni akartam, rádöbbentem, hogy abból néhány lap hi-ányzik, s a fénymásolat pedig egyre halványul. Hiába mentem a Hadtörténeti Múzeumba, hogy keres-sék ki a nekik is eljuttatott naplót, ott annak nyomát sem lelték. Így elhatároztam, hogy legalább a mara-dék részt bemutatom, az is rendkívül tanulságos. Íme:

„1941. év (Bácska) NaplóÁpr. 13. Husvétvas(árnap) SAS behívó Kiskõrösre.Ápr. 14. Bevonulás a 105/2 hadt. szd-hoz. Zlj. parnok Gencsy Géza õrgy, szd. parnok Pátz Gyula

fhdgy.Ápr. 20. Vasárnap d.u. berakodás 21 h indulás Kkhalas, Kkfélegyháza, Szeged felé.Ápr. 21. 12 h Szegedre érünk. A város szélén hatalmas bombatölcsér a mezõn. Közel hozzá egy kis

ház, fele összerombolva.Ápr. 22. Várakozás a vasúti állomáson kocsikban. A szállónk mellett is robbant rep. bomba. A házat

javítják. A vasúti töltés aljára esett rep. bomba.Ápr. 24 . Délután tisztálkodás, mosakodás a Tiszán.1941. ápr. 25. pént. 12 h indulás Szegedrõl Óbecse felé. 14 h Átlépjük a trianoni határt. Kisebb-na-

gyobb erõdök mindenfelé. A hidak legtöbb helyen fölrobbantva. Drótakadály is van bõven. 21 hÓbecsére érünk.

1941. ápr. 26. (szomb.) Hiv. ügyben az áll. parnoksághoz megyek. Óbecse nagy község. Olyan mintBaja. Szép, rendezett utcák. A fõtéren I. Péter kir. szobra letakarva. 14 h. indulás gyalogmenetben. (I.szak. és szd törzs)

53

1 Az ún. Délvidéki induló kezdõ sorai.2 Dusnok község a Kalocsai Sárközben található javarészt rác-horvátok lakják. Közülük való volt, a „rácul” jól

beszélõ, eredetileg Jagicza nevû Jászfi hadnagy.3 A napló a rokonoknál elveszett.4 Fehér Zoltán: Biharpüspökinél átléptük a magyar határt. Honismeret 2000/1.

(Innen hiányzik az a néhány oldal.)

(,segéd)kezik az erõdök szétbontásánál. A csatorna partja mentén végig épülõ félben lévõ erõdök.Néhol csak az erõd helye van kiásva. Ma Degyenác Izidor Szt. István u. 25. sz. házából átköltöztem Dr.Keller Lõrinc ügyvéd Szt István u. 19. sz. a. házába. Nagyon kedvesen fogadnak.

1941. máj. 2. (pént.) 18 h-kor 15 fõ Sokolac telepes község õrségének megerõsítésére indul.1941. máj. 3. (szom.)1941. máj. 4. (vas.) 6 h Újvidékre indulok a G.h.-hoz elszámolás végett. Régi város benyomását te-

szi. Új negyed a város szélén épült elszórva. Egy-két nagy új palota modern stílusban a központban islátható. A báni palota óriási ovális épület több száz ablakkal. A fõbejárat csarnoka 4 vörös márvány-oszlopon nyugszik. Az oszlopok b. 8 m magasak. Itt a falak és a padlózat is márvány. Az épület egyikszélén csonka torony emelkedik. Ez kb 6 em. magasságú. Maga az épület 3 em. lehet.

Utána megnéztem a Dunát. A vasúti és a közúti híd föl van robbantva. A vasúti híd roncsai nem islátszanak ki a vízbõl. Fölöttük bátran mehetnek a hajók. Éppen láttam, amint egy hajó áthaladt. Szem-ben Péterréve régi vára. Lent a Duna Partján erõdszerû kaszárnyák.

Megnéztem még a báni lakást. Csarnoka kb. egyezik a báni palotával. A termek belseje még nincsbevakolva. A szokolházat (?) is láttam. Étkezde van most benne. Nagy épület ez is. Majdnem mindennagy épület egyforma stílusban épült. A vonaton, autóbuszon úton sokfelé látni szerb katonaruhát. Jön-nek haza szerb hadsereg katonái.

1941. máj. 7. (szer.) Óbecsére mentem. A zsoldot és étk. pénzt vittem a II. szk-nak. Mert már nincsannyi katona Óbecsén, mint a múlt héten. Megnéztem a zsilipõrséget. A Tisza óriási nagy. Másik partjátnem lehet látni. Sok földet elöntött.

Most is látni szerb ruhában rendõröket nemzetiszínû szalaggal a sapkán. Itt a községben sokfelé ja-vítják az utakat. Az országúton pedig zsidó alakulatok végzik ugyanezt a munkát katona felügyelet mel-lett.

1941. máj. 8. (csüt.) 10 h 30: Sokolac telepes szerb község lakossága kb. 1500 személy gyalogmenet-ben átvonult Kulán. Újvidékre mennek. Mindenki csak annyi ingóságot vihet el, amit gyalogosan a ke-zében elbír. A gyerekeket kocsin vitték. Nagyon sok a gyerek. Utánuk ment kb. 50 kulai ember. Ezek fog-ják a kocsikat visszahajtani.

15 h 30-kor Cservenkáról is ment ilyen menet kb. 400 személy. Siralmas látvány a menet. Ezek minddobrovojácok, akiket Szerbiába küldenek vissza, mert 1918 elõtt nem laktak itt. Ugyancsak ma hallot-tam, hogy a zsidó lakosoktól elvették a készpénzt. Csak kevés kötési pénzt hagytak náluk. Ilyen módoncsak Kulán néhány százezer P. gyûlt össze.

1941. máj. 9. (pént.) 11 h: Parancs jön, hogy fogdaõrségen kívül mindenki Sokolacra megy, mert azelhagyott telepet fosztogatják a szomszédos tanyabeliek. 25-en megyünk ki.

A községben síri csend. Néhány katona õrt áll. Néhány tehén, ló és disznó maradt csak. Egy-két ház-ba bementünk. Szerteszét minden. A toll a párnákból kiszórva. Olyan néhol a föld, mintha zúzmara vol-na. Szép nagy egészségházuk is volt nagy színházteremmel. Innen 16 h-kor átmegyünk Újverbászra. Ezis dobrovojác település. Ezek a házak általában szebbek, általában téglából épültek. Itt is ugyanaz a képSokolacon. Folytattuk utunkat Cservenkán keresztül. 14 h-kor hazaértünk.

1941. máj. 17. (szom.) 7 h: Sokolacra indulok kocsival, hogy vissza (?) bevonjam az õrséget ésegyúttal mindjárt Cservenkára küldjem, hogy a csendõrség segítségével házkutatást tartsanak azoknál,akik Újcservenka volt szerb telepes község házaiból egyes ingóságokat elvittek. Ide Sokolacra az új la-kók Istensegíts bukovinai községbõl jöttek. Mindnyájan jól beszélnek magyarul, pedig az iskolábancsak románul tanultak. Megnéztem egy gyermek irkáit és könyveit is. Bírájuk neve Gyõrfi. Ezeken kívülVarga, Szabó, Pál neveket hallottam.

1941. máj. 23. (pént.) 16 h.: Gencsy õrgy. Zlj parnok szemléje.1941. máj. 24. (szom.) Pátz fhdgy 5 napi szabadságra megy. Ez idõre átveszem a századparságot.1941. máj. 25 (vas.) Hõsök napja. Néhány házon (ügyvéd Dr. Kurz Henrik, posztógyáros Dentsek)

horogkeresztes zászló. A bundisták is horogkeresztes zászlóval vonultak föl, néhány ifjú barna ingben,fekete sapkában, a férfiak õsi germán viseletben, csizma, fekete nadrág, fekete mellény, fehér ing, a lá-nyok ternó féle hosszú szoknyában, ugyanilyen mellényben és fehér ingben. A magyar himnusz után anémetek az õ himnuszaikat énekelték el kinyújtott kartartással. A magyar üdvözlõbeszéd után egybundista német nyelven mondott beszédet. Az ünnepélyre fölvonultak az istensegítsi csángók is. A csán-gó lányok ruhája olyan, mint az erdélyieké, a férfiaké kevert, alig hasonló a székely férfiakéhoz. Az ün-nepély után 20/II. zlj. Díszmenetben vonult el.

1941. máj. 29. (csüt.) Reggel Cservenkán megtekintem a cukorgyári õrséget.

54

1941. máj. 30. (pén.) 5 napi szabadságot kapok. Kuláról Mávauton mehettem Zomborig, innen Ba-jáig vonaton. A kb. 5 km-es utat 4 óra alatt tette meg a vonat. Az utazás alatt láttam Bezádn és Béregvasútállomásainak helyét. Az állomást ugyanis a szerbek teljesen felrobbantották.

1941. jún. 7. (szom.) Az éjszaka az egyik fhdgy-ra valaki revolverbõl rálõtt. A támadó eltûnt az éjsza-ka sötétjében. Ezért a zárórát este 10 órában állapították meg. Délelõtt megnéztük az itteni posztógyá-rat. Kb. 75 szövõszékkel dolgozik 200 munkással.

1941. jún. 8. (vas.) Palánkára megyek. Bácsnál láttam a régi vár romjait. Palánka tiszta német la-kosságú. Utcái szépek, tágasak, fásak. Átmentünk Mikus hdgy-gyal és házigazdájával (Brenker Béla)minden igazolvány nélkül egy méneskari hdgy-gyal Ilokra, tehát Horvátországban jártunk. Az iloki (új-laki) vár egy vártornya még ép most is. A Fer. R-i [Ferenc-rendi] barátok kolostora van most a régi várhelyén. A bástya ma könyvtárszoba. Megnéztük a Kapisztrán S. János lakosztályát, ez most kis kápolna.Temetkezési helye ismeretlen, mert a törökjárás alatt a szerzetesek ismeretlen helyre szállították. Ezutánmegnéztük Odeslachi herceg kastélyát. A kastély magasan emelkedik a part fölött. Egy basa sírja 4 osz-lop alatt. Szép innen a kilátás Magyarország felé. A kastély folyosóit sok dámszarvasagancs díszíti. Ittõrzik Ince pápa krémszínû ruháját, amelyet akkor hordott, mikor itt járt. Ezt a birtokot ugyanis öccsekapta Lipót királytól, mikor a törököt kiûzték.

Innen a ny. horvát jegyzõhöz mentünk. Nagyon szívesen fogadott. Ezután Brenbeker szõlõjében meg-ebédeltünk. A szõlõ (kb. 35 hold) szép termést igér. Ebéd után Lerner fõintézõhöz mentünk. Itt is nagyonszívesen fogadtak. Lerner jól beszél magyarul, a cselédség is. Megnéztük az arabs tenyészetet is.

A horvátok tisztelettudók, ezt tapasztaltam, elõre köszöntek. Katonáink is minden igazolvány nélküljöttek át. A zsidóknak ellenben sárga karszalaggal szabad csak az utcán mutatkozniok. A szerbeket isnagyon gyûlölik. Este 7 h-kor jöttünk vissza Palánkára.

1941. jún. 12. (Úrnap) Belgrádba indultunk. Szireg (Szõreg pta [?] volt dobrovojác) községben sokház leégett. Golyók nyoma sok házon. Itt lõttek elvonuló katonáinkra a dobrovojácok.

8 h: Átérünk a horvát partra, Péterváradra. Régi vár. Valamikor erõs vár lehetett. Nagy árkok, falakmindenfelé. Kazamaták és laktanyák a föld színe alatt. Karlovitz (Karlóca) és Indián keresztül vezetettutunk. India elég nagy hely, német és szerb lakosok lakják. 9 30-kor Pazován vagyunk. 10-kor pedigZimonyban. Itt a repülõ parságnak szép nagy palotája van. A Száván 2 pontonhidat építettek, egyet anémetek, egyet pedig a mi hidászaink, a rendes híd ugyanis itt is föl van robbantva.

Belgrád! Hegyes-dombos terepen épült. Sok új modern palotát látni, mind a világháború után épült.Mellettük éktelenkednek a kis viskók.

Szép a Moszkva szálló. Kissé megrongálódott a bombázás alatt. Balkán kávéház, Albán palota. A ré-gi kir. palota közepes, egyemeletes épület. Egy szárnya rombadõlt. Itt gyilkolták meg Milán királyt ésDraya kir-nét. A szkupstina egyemeletes, a középen kupolás épület. A városban sok a rombadõlt ház anémet stukák bombázása folytán.

Délután Dedinjére megyünk. Az új királyi palotát azonban nem láttuk, mert ott német parság székel.Ez a rész Belgrád villanegyede. Hegyes-dombos rész. Szép modern új villák vannak. A budai Rózsa-dombra emlékeztet a tájék. Visszafelé megálltunk Karlován. Fõbb épületei a patriarkáé. A templom két-tornyú, a tornyok üres vasgúlában végzõdnek. Még nem láttam ilyen tornyokat. Közel van hozzá a pirostéglából épült gimnázium. Itt jó ideig elbeszélgettem egy horvát tiszttel.”

Fehér Zoltán

A salgótarjáni acélgyár 1944-benEseményekkel teli év volt az 1944-es esztendõ. Március 19-én megszállták Magyarországot a néme-

tek, október 15-én kezdõdött a nyilas uralom, és az 1939. szeptember 1-én kitört II. világháború a végé-hez közeledett. A magyar kormány már a háború elején megkezdte a hadi állapotra a felkészülést. Agyárakat, amelyek a haditermelés szolgálatába állíthatók voltak, hadiüzemmé nyilvánították, ennek kö-vetkeztében a gyár vezetõi fölé katonai parancsnokot rendeltek. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmû RT(röviden RMST, vagy RIMA) Salgótarjáni Acélgyár katonai parancsnoka Kovács Nándor százados lett,aki a front megérkezéséig látta el ezt a feladatát. Az elsõ tevékenysége volt a dolgozók üzemi munkásalakulatokba sorolása. Minden dolgozónak fényképes személyazonossági igazolványt állított ki.

A gyár termelésének nagy részét a háborús rendelések kötötték le. A hadi termeléshez szükséges lét-szám a katonai bevonulás alól mentességet kapott. A katonai behívó akkor vált hatályossá, amikor a

55

gyárban a termelés végleg leállt. A nyilas hatalomátvétel után (1944. október 15.) a gyár bénítása, le-szerelése egyre sürgetõbbé vált.

A gyár bénításaA gyárbénítás az a tevékenység, amivel meg lehet akadályozni a termelés további folytatását, illetve

el lehet odázni a termelés újraindítását. Ennek módjai: a termelõ berendezések „lelkének” eltávolítása(hajtómotor, fõtengely, mérõmûszer, regisztráló mûszer, stb.); a feldolgozáshoz szükséges alapanyagokelszállítása; a termelõ berendezések leszerelése, elszállítása (esetleg a szerelõ és kezelõ személyzettelközösen), hogy valahol újra üzembe állíthatók legyenek és termeljenek; drasztikus módja a termelõ be-rendezések felrobbantása.

A RIMA Központ 1944. október hónapban kapott értesítést az iparügyi minisztertõl, „hogy az üze-meket az orosz front elõretörése miatt 6 hónapra meg kell bénítani”. November 19-én kiürítési és béní-tási feladat végrehajtásának ellenõrzésére állandó gyári tartózkodásra kirendeltek két német katonatisz-tet, majd a feladat végrehajtásának gyorsítása érdekében a katonai létszámot késõbb emelték. A legfon-tosabbnak tartották az energiatermelõ és szolgáltató egységek leszerelését, bénítását vagy megsemmisí-tését. Ezzel lehetett elérni, hogy áramellátás hiányában a termelés minél késõbb indulhasson meg.

Itt szükséges megemlíteni, hogy a gyárban nem mindenki értett egyet a gyár leszerelésével, a béní-tással és az elvonulással. Ezért egyéni, vagy kisebb csoportok kezdeményezésére a leszerelt gépek, mo-torok, mûszerek, kapcsolók elrejtésébe kezdtek. Nagyon óvatosnak kellett lenni, hiszen a gyárban vol-tak besúgók (nyilaskeresztes párt tagjai, németekkel szimpatizálók), nyilas fegyveresek, sõt német ésmagyar katonák is állomásoztak a gyár területén. A legsikeresebb ilyen akció (akkor, ha felfedezik, biz-tosan „szabotázs akció”-nak minõsítik, tragikus következményekkel) a gyár egyik turbógenerátoránakelrejtése volt. Karattur Antal gyárigazgató népbírósági ítélete tartalmazza, hogy, „a villanytelep meg-mentésére burkolt formában utasítást adott”. Az elrejtõ csoport Hlinka János villamos mester vezetésé-vel a gyár kavicsbányájába rejtette el a berendezések ládáit. A vasúti kocsikra ócskavassal rakott ládá-kat tettek.

Természetesen voltak egyéni elrejtõk is, pl. András István esztergapadot, Koncz Sándor villanymo-torokat, Pozsik János a nagy gyalugépet rejtette el. Csurda Kálmán a népbírósági tárgyaláson tanúkéntelmondta, hogy utasítás nélkül is rejtettek el anyagokat, berendezéseket, Molnár Sándor is szól elrejtés-rõl. A turbina elrejtésében közremûködõ szakmunkások emlékére a 40. évforduló alkalmából avillamosközpont falára emléktáblát helyeztek el (1984. december 12-én) a gyár dolgozói.

A hálás utókor Karattur Antal gyárigazgató tevékenységének elismeréseként a volt lakása falán (azAcélgyári út 73. sz. épületen), emléktáblát helyezett el 1992 novemberében. A villamosközponton és aKarattur-épületen lévõ tábla után szükség lenne még egy táblát elhelyezni az „ismeretlen gyárbénítástakadályozó, gép-, anyag- és szerszámelrejtõ munkásoknak is”. Így lenne teljes a kép, de sajnos márnincs hová.

Az acélgyárból a szállítmá-nyokat Érsekújvár és Gyõr címreadták fel, de a németek eltérítet-ték, és nagy része Plauenba, aVOMAG cég (VogtlandischeMa-schinenwerke AG.) üzemé-be lett irányítva, ahová a dolgo-zók két szerelvénye is érkezett.Ebben a hatalmas üzembe gyár-tották a speciális hegesztõpálcát,amelyet az U-2-es tengeralattjá-rók gyártásánál használtak fel,valamint a „Tigris” típusú nehézharckocsikat, és a harckocsik kí-sérésére rendszeresített „Ferdi-nánd” rohamlövegeket. 1944.december 8-án leállt a termelésaz acélgyárban és a Losonconszékelõ miniszteri biztos utasí-tást adott a gyár kiürítésére.Ment a gyárból kifelé minden és

56

Karattur Antal emléktáblája az Acélgyári út 71. sz. ház falán(Liptay Péter felvétele)

mindenki: gépek, anyagok, eszközök és a dolgozók is. Az anyagi kár az acélgyárban 12 378 242 Pengõvolt (1938-as Pengõ-árfolyamon számolva). Egy másik lista szerint 456.890 kg gépet, alkatrészt, szál-lítottak el. Ezek közt volt 485 villanymotor, 2 turbógenerátor (egy használt és egy új), 44 szerszámgép,463 egyéb termelõgép, 2 villamos kemence, lágyító üstök, hengerállványok, ládaszámra mûszerek ésmérõórák.

A dolgozók elvonulásaA német hadvezetõség követelésére a magyar honvédelmi és üzemi szervek parancsot adtak a mû-

szakiaknak és a szakmunkásoknak az evakuálására. A mûszakiaknak, a szakmunkásoknak, a gépek ke-zelõinek azért kellett elvonulni, hogy az új helyen a gépeket üzembe helyezzék, majd termeljenek, illet-ve hadi munkát végezzenek (ez volt a németek érdeke). A vállalatnak pedig az volt az érdeke, hogyszemmel kísérhessék, hová kerülnek a termelõeszközök és az áttelepülõ emberek. A nyugatra távozás-nak volt természetesen egyéni oka is: aki németbarát volt és ezt hirdette is, vagy belépett a nyilaskeresz-tes pártba és ott aktívan tevékenykedett, jobbnak látta, ha nem várja meg a frontot.

A gyári ácsok, asztalosok végezték a tehervagonok „lakájossá” tételét. Emeletes ágyakat készítettek,amiket hevenyészett szalmazsákokkal láttak el. A tûzhelygyárból beszerzett tûzhelyeket a vagonok kö-zepén helyezték el, és a kéménycsövet a vagon oldalán vezették ki. Válaszfallal kialakították a nélkü-lözhetetlen mellékhelyiséget. Minden igyekezetük ellenére sem érték el, hogy a csoportokba beosztot-tak elõtt a kiutazás (áttelepülés) vonzó legyen.

Fedett marhavagonok hosszú sora indult el a gyárból a dolgozókkal. Ki egyedül, ki családjával menta bizonytalanság felé. Három vasúti szerelvény indult Németország felé, az elsõ 1944. december 12-énWlaszlovits József üzemfõnök vezetésével, a második csoportnak a vezetõje Moticska Rezsõ mûhely-fõnök volt, ez a szerelvény 1944. december 18-án indult. A harmadik szerelvény 1944. december 19-éneste indult el 41 fõvel Bres-lau (Wroczlaw) irányába, vezetõjük Réti Vilmos kohómérnök volt. Feladatautolérni az elsõ szerelvényt. A szerelvényt azonban Katowicznél eltérítették Leipzig felé. További állo-mások: Nürnberg – Neumarkt – Regensburg – Deg-gendorf. Neumarktban fényképes igazolványt kap-tak, melyet két évre érvényesítettek. Deggendorfban Réti Vilmos javaslatára munkát vállaltak. Õket ittérte el nyugatról a háború szele és ezzel véget is ért a „németországi” munkájuk. A második szerelvénya karácsonyt Hohensalzában élte meg. Reichenbachban érték utol az elsõ szerelvényt és itt már együttszilvesztereztek, majd utaztak tovább Plauenba. Plauenban a pályaudvaron egy ideig vagonlakók vol-tak, majd az egyedülállókat a nagy csarnok manzárdszobáiba helyezték el, a családosoknak pedig egybarakkban alakítottak ki lakásokat.

Az emberek szakmájukba, de legalább ahhoz közel megfelelõ munkahelyekre kerültek: lánctalpakkovácsolása, edzése, esztergályos munkák, részlet-szerelési feladatok, stb. A fizikai munkán dolgozómagyarok részérõl tapasztalt hozzáállás sokkal aktívabb volt a hazaiakénál, akik látván a „magyaros”tempót, nyugtatták a kollégáikat a szállóigévé vált német csendesítéssel: „Nur langsam Kamerad, nurlangsam!” (Csak lassan bajtárs, csak lassan!) Az étkezés volt a kritikus pont. Ebéd minden dolgozónakjárt az üzemi étkezdében. Szerény mennyiségben, és még gyengébb kivitelben. Reggeli, vacsora meg-oldása mindenkinek saját feladata. (Az étkezési jegyek egy részét levágta az üzem, a megmaradtakra le-hetett vásárolni az üzletekben. Az élelmiszerjegyekre szûkösen tejet, sajtot, sok marmeládét, mûmézetés cukorpótlót lehetett kapni.) 1945. április 5-én vagy 6-án délelõtt 10-11 óra között teljesen lebombáz-ták a gyárat. Hullott a bomba jó félórán keresztül, mint a záporesõ. A légiriadó lefúvásához már a sziré-na sem mûködött. A gyár nagycsarnokát rengeteg bombatalálat érte, de a családoknak átalakított barak-kot is telibe találta egy bomba. Szinte minden odaveszett a lakásokban, a nagycsarnok pincéjében, lá-dákban, kofferokban tárolt holmikkal egyetemben, az épület romhalmazzá vált. Ekkor a csoport egy ré-szét a közeli falucskába (Strassberg), míg a másik részét a nyári szórakozás céljára fából épült objek-tumba (Festhalle) irányították.

1945. május 9-én megérkeztek az amerikai katonák. A megszállóknak szükségük lett a magyarokszálláshelyére, ezért a polgármester áttelepítette a csoportot Kloschwitz falu iskolájába. Ide már aFesthalleban elhelyezettek is átköltöztek. Kloschwitzból a csoportot teherautón Jenába, egy nagy kon-centrációs táborba szállították az amerikaiak. Az amerikaiak megmondták, hogy a megállapodás szerintnekik ezt a területet el kell hagyni, mert orosz zóna lesz („Ez maguknak nem lesz jó!” – mondta az ame-rikai tiszt). 1945. július 6-án vagy 7-én el is mentek, és július 12-én megjelentek az oroszok. Mindennagyobb vizsgálódás nélkül átvették a lágert. A parancsnok közölte, hogy õk igyekeznek minél hama-rabb megszabadulni ettõl a nagy tömegtõl, és visszairányítani az embereket hazájukba. Hosszas huza-vona után az elsõ szerelvénnyel, melyen zömmel erdélyiek voltak, sikerült a salgótarjániaknak is haza-indulni július 22-én. (Szerencsére az elsõ két szerelvénnyel Plauenba érkezettek névsora megmaradtmely szerint 148 dolgozó és 38 családtag utazott ki akkor Németországba.)

57

Katonai bevonulásokAz a katonaköteles férfi, aki nem vállalta a németországi áttelepülést, a hadiüzem leállása után köte-

les volt katonának bevonulni (statárium volt). Két nagy csoport bevonulásáról van feljegyzés. Az egyikcsoport az acélgyári leventék csapata, amely két részletben indult, vezetõjük Bedõ Albert õrmester volt.Bedõ Albert 1944. december 20-án indult a síelõ leventékkel, a nem síelõk késõbb indultak utánuk(mindkét csoport gyalogosan). A nem síelõ leventék a bombatámadások miatt szétszóródtak és a frontközelsége miatt többen visszafordultak. A gyári munkásszázad Salgótarjánból 1944. december 22-én és23-án indult két vagy három csoportban és a visszacsatolt csehszlovákiai területen vonult gyalogosanvégig. Gyõrig jutott el egy részük (voltak, akik a zûrzavarban elszöktek, vagy kelet felé vették útjukat),ahol a gyõri rabbi házában nyertek elszállásolást. Addig nem volt semmi dolguk, míg a gyõri katonaiparancsnok rá nem jött, hogy itt van 80 katona, akik csak vételezik a kosztot, de semmit nem csinálnak.Ekkor felszólította Váraljai Lászlót (a parancsnokukat), hogy vállaljanak munkaszolgálatot, vagy agyõri gyár leszerelt sebességváltó gépsorával utazzanak Ausztriába, és ott helyezzék üzembe. A csoportegy része az utóbbit választotta, így a sebességváltó gépsorral utaztak Ausztriába. A gyõri dolgozókörültek, mert így õket nem kényszerítették a nyugatra való utazásra.

Krumauba (teljes nevén Krumau am Kamp) telepítették át a sebességváltó-üzemet, és ott érte õket anyugati front. A háború vége után a csapatból többen elhatározták, hogy hazaindulnak. Váraljai Lászlóazt a tanácsot adta, hogy a szlovák területen jöjjenek, mert Magyarországon az oroszok letartóztathat-ják, illetve hadifogolyként elszállítják. Akik útnak indultak, szerencsésen hazaérkeztek.

* * *Befejezésül idekívánkozik, hogy a termelés leállítása után Karattur Antal gyárigazgató elindult

Szlovákián, Csehországon keresztül Németországig keresni, az elszállított gépeket, berendezéseket ésembereket. Végül Prágából irányította a keresést gyári mérnök segítõivel, és a RIMA Központ Kucseraigazgatójával együtt. Innen tájékozódott a Plauenba, Deggendorfba került dolgozókról is 1945. május9-ig. Talán az sem lebecsülendõ tény, hogy az útnak indított dolgozói szerelvényeket pénzügyi ellát-mánnyal látta el, hogy ne függjenek a németektõl, és ha szükséges a dolgozóknak elõleget tudjanak ad-ni.

Kúti István

Felhasznált források: Lizsnyánszky Antal: A Salgótarjáni Kohászati Üzemek 100 éve 1868–1968. Salgótarján,1968.; Balassagyarmati Népügyészség Nü. 276/1945. 1945. október 10-i vádirata Karattur Antal ügyében; Balassa-gyarmati Népbíróság Nb. 192./1945-5. 1945. november 30-i fõtárgyalás jegyzõkönyve Karattur Antal ügyének tár-gyalásáról; Balassagyarmati Népbíróság Nb. 192/1945-7. 1945. december 20-i felmentõ ítélet Karattur Antal ügyé-ben; továbbá Ampli Árpád, Berczeli Miklós László, Csics György, Evinyik György, Karattur Antal, Molnár Sándor,ifj. Pozsik János, Vertich József írásos és Enreiter Béla, Hangonyi Zoltán, Holes István, Nickel Géza, Patakfalvi Zol-tán, Pataki Gusztávné szóbeli visszaemlékezése.

Gútai magyarok MedgyesegyházánEgy emlékmûavatás gondolatai

A Gútáról Medgyesegyházára áttelepült dédszüleim, rokonaim, elsõsorban azanyai nagyapám Kiss Kálmán és a medgyesegyházi tót nagyanyám, KissKálmánné született Számel Mária emlékére.

Az emberiség történetét számos tragikus esemény kíséri végig, ezen események egyike aMedgyesegyháza települését is közvetlenül érintõ csehszlovák-magyar lakosságcsere. Medgyes-egyháza szülötteként, a településen élt és élõ gútai és szlovák felmenõkkel rendelkezve, közvetve isérintettek az események.

A csehszlovák-magyar lakosságcsere, a szlovákiai magyarság történetének legtragikusabb, közvet-lenül a második világháborút követõ idõszaka, sok tekintetben még ma is feltáratlan, évtizedeken ke-resztül hallgatás övezte az akkori üldöztetéseket. A „szocialista történetírás” az antifasiszta harc része-ként értékelte a német és a magyar kisebbségeket sújtó intézkedéseket. A csehszlovák-magyar lakos-ságcserérõl az 1970–80-as évek fordulóján, majd különösen a rendszerváltás, azaz 1989 óta eltelt közelkét évtizedben nyílt nagyobb lehetõség arra, hogy nemcsak hazánkban, hanem Szlovákiában is meg-kezdõdjön az események objektív feltárása, jóllehet a benesi dekrétumok eltörlése, hatálytalanítása amai napig várat magára. A kutatók elõtt megnyíltak a levéltárak, az események szenvedõ alanyai is szá-

58

mos visszaemlékezésben idézték fel üldöztetésük szomorú idõszakát, ezért a magyar és szlovák szer-zõktõl egyaránt több monográfia, tanulmány, tanulmánykötet és konferenciakötet látott napvilágot. Aszerzõk többségénél megfigyelhetõ ugyanakkor, hogy elsõsorban a lakosságcsere politikai hátterének,diplomáciatörténetének és részben a lebonyolításának feldolgozására fordítják a figyelmet. A lakosság-csere lokális lebonyolításának és következményeinek napjainkig ható integrációs, etnokulturális,akkulturációs folyamatok vizsgálata, és a mikrotörténeti, oral history vonatkozásai háttérbe szorultak.1

A szlovák-magyar lakosságcsere folyamán ezen vizsgálatok különösen fontosak, hiszen a két évszáza-don át Magyarországon élõ szlovákok cserélnek helyet Csehszlovákia évezredes magyar lakosságával.De míg a Csehszlovákiában élt magyarok népi és kulturális tekintetben integráns részei voltak amagyarságnak: ugyanolyan volt a nyelvük, hitük, szokásaik, erkölcseik, hagyományaik stb., addig aXVIII. században Magyarországon történt szlovák telepítések az összefüggõ szlovák etnikumtól távol,elszórt kisebb-nagyobb szigetekben a többi etnikumba beékelõdve jöttek létre. A szlovákság merõbenúj körülmények közé került a szülõföldi viszonyaikhoz képest. Ennek következtében az õsi anyagi ésszellemi kultúrájukban új elemek jelentek meg, azaz megkezdõdött a szlovák és a magyar lakosság kul-turális értékeinek kölcsönös kicserélõdése.

Magyarország évszázadok óta multikulturális, több nép által lakott állam volt. A Monarchia számáravereséget hozó elsõ világháborút lezáró békeszerzõdések értelmében pedig, a történelmi Magyarországelvesztette területének több mint kétharmadát, lakosságának több mint felét.2 Az újonnan megszületettnemzetállamokban a magyarság kisebbségbe, míg Magyarországon a 92%-kal számbeli fölénybe ke-rült. A saját nemzetállamukat építõ országok nem nézték jó szemmel az immár kisebbségbe került ma-gyarok jelenlétét az országhatáraikon belül. A „problémát” a második világháborút lezáró békeszerzõ-dések után különbözõ módon igyekeztek megoldani. Míg Csehszlovákiában körvonalazódni kezd aBenes-féle kitelepítési terv,3 megkezdõdtek a Csehországba történõ deportálások, az országból való ki-toloncolások, addig Magyarországon kultúrpolitikai intézkedésekkel próbálták felgyorsítani az asszi-milációt.

A kisebbségellenes intézkedések megszüntetése érdekében ezért, a magyar kormány 1945 decembe-rében tárgyalásokat kezdett a csehszlovák féllel. Több hónapig tartó tárgyalások után Gyöngyösi Jánosmagyar külügyminiszter és Vladimir Clementis csehszlovák külügyi államtitkár 1946. február 27-én,Budapesten aláírták a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt. A lakosságcsere-egyezményaláírását, míg Magyarországon „kényszer szülte” egyezségként fogadták el, addig a csehszlovák kor-mány és sajtó nagy gyõzelemként ünnepelte.4 A csehszlovák kormánynak hat hét állt rendelkezésére1946. április 14-ig, az áttelepítendõ magyarok kiválasztására. A kijelöltek megkapták az ún. „fehér la-pot”, amely bizonyos mértékben menlevélnek számított olyan intézkedésekkel szemben, amelyek atöbbi kisebbségi magyart tovább fenyegették, mint a széttelepítések, vagyonelkobzások, stb.5

Az egyezmény végrehajtását a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság (CSÁB) és a Magyar ÁttelepítésiBizottság (MÁK) végezte. A csehszlovák kormány 1946. július 14-én adta át a magyar kormánynakazoknak a szlovákoknak vagy szlovák származású személyeknek a 92-97 ezer fõt számláló névsorát,akik át kívántak települni Magyarországról Csehszlovákiába. 1946. augusztus 26-án, pedig átadta Ma-gyarországnak a kitelepítésre kijelölt szlovákiai magyarok jegyzékét, amely 105-106 ezer nevet tartal-mazott. A csehszlovákok eredeti terve azonban 180 ezer magyar kitelepítésérõl szólt. Az áttelepülésrejelentkezõk száma Magyarországon megdöbbenést, Csehszlovákiában csalódást keltett. A csalódás okacsehszlovák részrõl az a felismerés volt, hogy a lakosságcsere nem oldja meg véglegesen a szlovákiaimagyar problémát, hiszen legalább félmillió magyar marad Csehszlovákiában, magyar részrõl viszontennél jóval kevesebb jelentkezõre számítottak. A szlovák propagandisták maguk is meglepõdtek azon,hogy a több mint kétszáz éve magyar közegben, de szlovák etnikai tömbben élõ, nemzettudatukat meg-õrzött szlovákok az elsõ felhívásokra alig reagáltak.6

59

1 Popély Árpád: A lakosságcsere területi szempontjai és etnikai következményei. In.: Adatok, források és tanul-mányok a Nógrád Megyei Levéltárból. 57. „Vonatok északnak és délnek” A második világháborút követõszlovák-magyar lakosságcsere története és következményei. Salgótarján, 2010. 66.

2 Köztes-Európa 1763–1993. Térképgyûjtemény. Összeállította: Pándi Lajos. Osiris Kiadó, Bp., 1997. 374.3 Jelentések a határon túli magyar kisebbségek helyzetérõl. Bp., 1988. 187.4 Angyal Béla: Gúta 1945–1949. Lilium Aurum. Dunaszerdahely, 2007. 12.; Vadkerty Katalin: A belsõ telepíté-

sek és a lakosságcsere. Kalligram Kiadó, Pozsony, 1999. 95–101.5 Janics Kálmán: A hontalanság évei. A szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után. 1945–1948.

Illyés Gyula elõszavával. Hunnia Kiadó, Bp., 1989. 185.6 Angyal i. m. 12.

Miután sikerült megegyezni az ingóságok kérdésében, 1947. április 11-én megkezdõdött a lakosság-csere, mely kisebb-nagyobb megszakításokkal 1948. december 22-ig tartott. A csehszlovák fél általösszeállított, ingatlancsere vagy ikresített névjegyzékek7 szerint történt a transzportok összeállítása,melynek értelmében a megközelítõen egyforma nagyságú és értékû ingatlanokkal bíró családokat páro-sították. Az egyezmény értelmében a szlovákok önként vállalták az áttelepülést, míg a magyar családoknagy részét a telepítési hivatalok összeírása alapján jelölték ki, és kényszeríttették az áttelepülésre.Csehszlovákiából ugyan sokan jelentkeztek önként áttelepülésre Magyarországra, de ennek elsõsorbanaz évekig tartó magyarüldözés, a létbizonytalanság volt az oka. Az áttelepülésre jelentkezett szlovákokközül – mivel Magyarországon 1947-ben a gazdasági helyzet stabilizálódott – egyre többen visszalép-tek.8

A lakosságcsere lebonyolítására elõkészített üres vasúti szerelvényeket, az úgynevezett berakodó ál-lomásra (Érsekújvár, Galánta, Vágsellye, illetve Békéscsaba, Tótkomlós, Mezõberény stb.) irányítot-ták. Egy-egy szerelvénnyel általában 20-30 családot (80-120 személyt) szállítottak ingóságaikkalegyütt egyik országból a másikba. A 300-500 km-es utat jelentõ átköltözés 2-3 napig tartott,9 míg aszlovákiai magyarok csak Szobnál vagy Pesten tudták meg, hova irányítják õket, ellentétben a Magyar-országról elköltözõ szlovákokkal, akik pontosan tudták, hogy melyik szlovákiai település lesz az új ott-honuk.10

Az elsõ magyar, illetve szlovák telepeseket szállító szerelvény 1947. április 12-én lépte át az ország-határt.11 Az országhatár átlépésekor, a csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény értelmében,Csehszlovákiából kitelepített magyarok ekkor kapták meg harmadik okiratukat, a „fehér lap” és avisszamaradt ingatlanvagyonról készült leltár mellé, a MÁK kirendeltsége által kiállított személyi nyil-vántartó lapot, az úgynevezett „kék lapot”. E három okirat együttes megléte igazolta a késõbbiekben,hogy valakit az egyezmény keretében telepítettek át, így „áttelepítettnek” minõsült, vagy csak a „fehérlappal” rendelkezik, és ebben az esetben menekültként kellett kezelni.12 Végeredményben, a ma-gyar-csehszlovák lakosságcsere hivatalos számadatai szerint 76 616 fõ települt be Magyarországra, és60 257 fõ települt át Csehszlovákiába.13 Ehhez csatlakozott még az a mintegy 6000 személy, akik hiva-talosan, önként távoztak Csehszlovákiából Magyarországra, azonban ténylegesen ennél nagyobb volt ahazánkba érkezõk száma.14

Békés megyébe az elsõ gútai kitelepített családokkal érkezõ szerelvény 1947. június 3-án indult elaz érsekújvári vasútállomásról, és még aznap Párkánynál elhagyta az ország területét. Magyarországikirakodóállomása Pitvaros és Tótkomlós volt, a június elejétõl folyamatosan érkezõ gútaiakat pedig azújonnan megüresedõ helyekre (Pitvaros, Kondoros, Medgyesegyháza stb.) irányította a kormánybizott-ság.15 Ugyanezen a napon érkezett meg a gútai vasútállomásra az elsõ mezõberényi áttelepülõ szlová-kokat szállító szerelvény. Ezután naponta indultak a szerelvények. Nemcsak a jegyzékeket, hanem atranszportokat is ikresíteni próbálták, azonos számmal látták el az indulókat és érkezõket. 1947 nyaráraazonban Magyarországon az ikresített névjegyzékeket nem tudták tartani. Ennek oka elsõsorban az ér-kezõ és induló családok vagyona közti különbség volt.16 A magyarországi kitelepülõ szlovákok ugyan-

60

7 Napjainkban az ikresített névjegyzékeknek csak töredéke lelhetõ fel a hazai levéltárakban.8 Angyal i. m. 15.9 Kugler József: A csehszlovák-magyar lakosságcsere lebonyolítása Békés és Csanád megyében. In.: Regio

1996/4. 117.10 Kugler i. m. 52–53.11 Kugler József: Lakosságcsere a Délkelet-Alföldön. MTA Kisebbségkutató Mûhely. Osiris Kiadó. Bp., 2000.

114. ; BML – Medgyesegyháza község iratai. V.352.14. 1947/580. A kitelepülésre jelentkezett csehek és szlo-vákok bérleményeinek elõzetes összeírása.

12 BML – Fh. Ir. XXIV. 201/a/31. Általános iratok/Csehszlovák és német telepítéssel kapcsolatos iratok.13 Szabó A. Ferenc: A második világháború utáni magyar-szlovák lakosságcsere demográfiai szempontból.

Regio 1991/4. 61.14 Magyarország története 1918-1990. Bp., 1995. 194.15 Angyal i.m. 165., Kugler i. m. (1996) 48–49.16 Az áttelepítésre kijelölt magyarok által hátrahagyott és a szlovákok által Magyarországon visszamaradt ingat-

lan vagyon közötti értékkülönbség tükrözõdik a hátrahagyott föld mennyiségében, ugyanis a magyarok általCsehszlovákiában hátrahagyott földbirtok nagysága 109.294 kataszteri hold, míg a magyarországi szlovákoké38.372 kataszteri hold volt, mely a két ingatlan közötti értékkülönbség majdnem háromszorosát jelentette.Vadkerty i. m. 168.

is, olyan kevés ingatlant hagytak hátra, hogy gyakran 3-4 kitelepülõ szlovák szerelvény után tudtak egybetelepülõ szerelvényt fogadni Magyarországon. Az ikresített jegyzékek felborulása miatt történt megaz, hogy a gútaiak egy részét nem Mezõberénybe, Medgyesegyházára és Pitvarosra „ikerpárjaik” ingat-lanjaiba telepítették.17 A magyar kormány, miután a lakosságcsere-egyezmény nem rendelkezett a kite-lepítésre jelölt csehszlovákiai magyarok társadalmi, vagyoni összetételérõl, és tapasztalván, hogy acsehszlovák fél kitelepítésre elsõsorban a módosabb magyarokat jelöli, követelte a fejkvóta maximálá-sát, melyet késõbb 2,37 kataszteri holdban állapítottak meg. A csehszlovák fél azonban a megállapo-dást nem tartotta be, mely ismét az ikresített jegyzékek felborulását eredményezte.18

Az 1947-es és az 1948-as áttelepítések során végeredményben, Kugler József kutatásai szerint, 472gútai családot, azaz 2026 személyt telepítettek Magyarország különbözõ településeire: Pitvarosra,Mezõberénybe, Medgyesegyházára, Kondorosra, Tótkomlósra, Békéscsabára.19 A levéltári kutatásokalapján, 1947 és 1948-ban összesen 77-78 családot, azaz 323 személyt telepítettek Gútáról Medgyes-egyházára, azonban ehhez jön még 32 személy, akik egyéb szlovákiai településrõl érkeztek a település-re, ezért a Gútáról Medgyesegyházára telepítettek számát 355 személyben lehet meghatározni. Ezenszámadatok azonban nem tartalmazzák az áttelepítések után történt településcsere által beköltözött, to-vábbá a nem hivatalos úton érkezõ családokat, illetve hogy több együtt élõ generációt egy családnévalatt tüntettek fel, ezért a 2014. szeptember 26-án felavatásra kerülõ emlékmûvön, 98 család neve ol-vasható.20

A beilleszkedés megkönnyítése érdekében, 1947 õszétõl szinte mindegyik településen vagy térség-ben, ahol jelentõsebb számú felvidéki magyar élt, megrendezték az áttelepítettek napját. Az elhelyezke-dési nehézségek, az új élet gondjai a felvidéki magyarokat arra ösztönözték, hogy érdekeik védelméreösszefogjanak és szövetkezetbe tömörüljenek. 1947 május elején Budapesten megalakult az OtthonSzövetkezet, amely a Szlovákiából érkezett magyarok anyagi és szellemi erejét hivatott egyesíteni és

61

17 Vadkerty i. m. 40.18 Vadkerty i. m. 140–145.19 Kugler i. m. (2000) 202.20 Bagyinszky Marianna: Gútai magyarok Medgyesegyházán. Disszertáció. Kézirat. Bp., 2015. 118–121.

A medgyesházi emlékmû. Györfi Sándor karcagi szobrászmûvész alkotása, 2014.(Horváth Ferenc felvétele)

hasznosítani. A szövetkezet hetilapja, az Új Otthon pedig az áttelepült magyarok legismertebb újságjá-vá vált.21

Az integrálódás évtizedei, azonban nem voltak könnyûek. Az eseményeket évtizedekig hallgatásövezte, megemlékezésekre a fennálló politikai rendszer támogatása nélkül, az eseményeket átélõkneknem volt lehetõsége. Magyarországon és Szlovákiában országszerte megemlékezésekre elõször a rend-szerváltozás után került sor, a lakosságcsere 50. évfordulója kapcsán, melyet a 60. és a 65. évfordulómegemlékezései, illetve az évenkénti megemlékezések követték. Az eseményeket átélõk többsége ek-kora már elhunyt, így nem lehettek jelen. A leszármazottak elsõ generációja napjainkban ezért egyrefontosabbnak tartja az eseményekrõl való megemlékezéseket, szobrok, emlékmûvek, emléktáblák,kopjafák állítását, ünnepségek, találkozók szervezését, mondván az emlékhelyekkel a halottaknak ad-ják meg a tisztességet, az élõknek pedig szükségük van egy helyre, ahol elhelyezhetik az emlékezés kö-veit és mécseseit a felejtés ellen. Ezen törekvéseket erõsíti a Benes-dekrétumok napjainkban is tartó ér-vényessége, az erkölcsi és anyagi kárpótlások meg nem történte, illetve hogy a politikai és nacionalistaerõk egyre inkább igyekeznek saját politikai céljaikra kisajátítani e sokak számára fájdalmas történelmiigazságtalanság emlékezetét.22 Mindezek ellensúlyozására, a magyar országgyûlés 2012. december4-én április 12-ét, a magyar lakosság Felvidékrõl való kitelepítésnek kezdõnapját, országgyûlési emlék-nappá, a Felvidéki Kitelepítettek Emléknapjává nyilvánította.

A rendszerváltozás után Magyarországon és Szlovákiában, így Medgyesegyházán és Gútán is meg-nõtt az emlékezõhelyek és a megemlékezések száma, mely az emlékezet eltûnésével és az emlékeket át-élt emberek elhalálozásával vált meghatározóvá. Medgyesegyházán és Gútán a testvérvárosi kapcsola-tok kiépítése mellett a leszármazottak fontosnak tartják az eseményekrõl való megemlékezéseket, em-léktáblák és jelen esetben egy olyan emlékmû állítását, amellyel emlékezhet, elõdeinknek a hontalan-ság éveiben elszenvedett teljes társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális jogfosztottságára, illetve in-tõ példaként a jövõre nézve, nehogy a történelem megismételje önmagát, akár ellenkezõ irányból, hogya nemzetiségi ellentéteket nem lehet erõszakkal megoldani.23 A sokszínû Kárpát-medencében nem egy-más ellen, hanem együttmûködve, a nemzetiségiek létének, nyelvének, kultúrájának, nemzeti identitá-sának elismerésével, – legyen az szlovákiai, romániai magyar, vagy magyarországi szlovák, román –egy olyan jövõt kellene felépíteni, melyet büszkén, nyugodt szívvel hagyhatnánk utódainkra.24 Nem el-felejtve, hogy a nemzeti identitás erõsítése, a hagyományok õrzése, nem nélkülözheti a nemzetiségiekelfogadását és tiszteletét.

Bagyinszky Marianna

62

21 Kugler i. m. (2000) 131.22 L. Juhász Ilona: A kitelepítés és a lakosságcsere emlékezete. Új szó. 2013. április 27. http://ujszo.com/napi-

lap/szalon/2013/04/27/a-kitelepites-es-a-lakossagcsere-emlekezete.23 Bagyinszky i. m. 165.24 Részlet Nagy Béla Medgyesegyháza volt polgármesterének ünnepi beszédébõl. Kézirat. 1997.

Dr. Vargha Károly emlékmû SzentlászlónA Baranya megyei Szentlászló településen nevezetes eseményre került sor az elmúlt évben. 2014.

október 25-én dr. Vargha Károly tiszteletére emléknapot szerveztek.Vargha Károly az 1960-as évektõl majd három évtizeden keresztül a Baranya megyei honismereti

munka szorgalmazója, irányítója volt, a Baranya Honismereti Egyesület örökös tiszteletbeli elnöke,akit 1992-ben a Honismereti Szövetség Bél Mátyás díjjal tüntetett ki. Szentlászló Község Önkormány-zata már régóta tervezte, hogy a falu e neves szülöttének emlékmûvet állítson. Erre most nyílt lehetõ-ség, születésének 100. évfordulója alkalmából.

A szobrot a Nemzeti Kulturális Alap pályázati támogatásával Márkus Péter Munkácsy-díjas szob-rászmûvész készítette el trieszti márványból. Életnagyságú mellszobor, amely posztamensen áll, a Zse-licre jellemzõ növényi motívummal díszítve, belevésve a név, valamint születésének és halálának az év-száma. Az emlékmûvet a temetõhöz tartozó parkban állították fel.

A rendezvény ünnepi szentmisével kezdõdött, ahol dr.Simor Ferenc, a Baranya Honismereti Egyesület örökös tiszte-letbeli elnöke emlékbeszédet mondott, ismertette dr. VarghaKároly gazdag életútját (fõiskolai tanár, tanszékvezetõ, szöveg-író és zenei mûfordító, helytörténész, néprajzkutató, Zselic-ku-tató, a megyei honismereti munka irányítója stb.).1 Innen a te-metõbe vonulva Benchea Celestin, a község plébánosa meg-szentelte a felújított síremlékét, majd az ünneplõk fõhajtás mel-lett koszorúkat helyeztek rá. Ezután következett a szoboravatás.Avatóbeszédet dr. Andrásfalvy Bertalan professzor emeritus,néprajzkutató mondott. Az ünnepi mûsorban Vargha Károlyszövegével Fasang Árpád és Kodály Zoltán kórusmûvei hang-zottak el, valamint az általa helyben gyûjtött monda verses fel-dolgozása. Ezután a Dr. Vargha Károly díj átadása következet,amelyet a Baranya Honismereti Egyesület hozott létre azok ré-szére, akik a megyében kiemelkedõ honismereti munkát végez-nek, illetve azok részére, akik segítik e tevékenységet. Itt adtákát elõször e díjat, amelyet ebben az évben dr. Simor Ferencnekés Bognár József leköszönõ polgármesternek ítéltek oda. Azemléknap résztvevõi a szoboravatás után megtekinthették aVargha Károly emlékkiállítást, a község két gyûjteményét (Táj-ház – Helytörténeti és Néprajzi Gyûjtemény, Csuhémúzeum ésNépmûvészeti Alkotóház), majd vendéglátásban részesültek.Este színvonalas kulturális mûsorral folytatódott a nap, kórusokés néptánccsoportok léptek fel.

A rendezvényen sokan vettek részt: Vargha Károly rokonai,volt munkatársai, tanítványai, a megyei honismereti egyesületi tagok és a német nemzetiségi képvise-lõk, a közvetlen környék és a megye egyéb meghívott vendégei, a horvátországi testvértelepülésünk,Szentlászló (Laslovo) és Brezovac települések küldöttei és a falu lakói.

Nagy öröm ez Szentlászlónak. Büszkék vagyunk Karcsi bácsira és a róla készült szoborra. Emlékétígy is tovább õrizzük. Példája kötelez!

Budai Györgyné

63

KRÓNIKA

1 Bõvebb életrajzi adatokat közöl Dr. Nádor Tamás: Dr. Vargha Károly. Honismeret 1992/6. 7.; Dr. Simor Fe-renc: Emlékezés dr. Vargha Károlyra, a polihisztorra. Honismeret 2003/4.110–111.

Az emlékmû, Márkus Péter alkotása(Budai Kinga felvétele)

Emlékezés Fekete Istvánra115 éve született a nagy magyar író

A Somogy megyei Göllében született 1900. január 25-én,a dombóvári származású Fekete Árpád kántortanító és SiposAnna elsõ gyermekeként. Életének legfogékonyabb korsza-kát, az elsõ tíz évet töltötte szülõfalujában, mely idõszakmeghatározta késõbbi életét is. Itt szerette meg a természetet,a növényeket, az állatokat és a falu egyszerû, de értékes em-bereit, ahogy azt életrajzi regényében (Ballagó idõ) is olvas-hatjuk. De itt került kapcsolatba a vallással és mély istenhit-ének köszönhetõen élete legnehezebb korszakában is a Te-remtõben mindig vigaszt talált. A faluban ismerhette megélete elsõ Matula bácsiját, Puska András uradalmi csõsz sze-mélyében, akitõl sokat tanult a természetrõl és az idõjóslás-ról. Az õ beceneve valóban Matula is volt, mivel sok Puskanevû család élt a településen. Az elemi iskolát Göllébenkezdte, de már Kaposváron fejezte be, mert a gyermekek to-vábbtaníttatása miatt a városba költöztek. Fekete Istvánnakhárom húga volt: Ilona, Katalin és Anna. Ott végezte el a pol-gári, majd a Felsõkereskedelmi Iskolát is. A polgáriban taná-ra, Vajthó Jenõ felfigyelt diákjára és egy alkalommal a követ-kezõt mondta: „Egy jó tollú van köztetek, a Fekete Pista!”1917-ben a Zászlónk címû cserkészlapban jelent meg elsõverse. Katonai szolgálatra is Kaposvárra vonult be. Azutánelvégzett egy tartalékos tiszti iskolát és nyolc évig katonás-kodott. Mint katona iratkozott be a debreceni GazdaságiAkadémiára. 1925-ben átkérette magát Mosonmagyaróvárra,és ott fejezte be az akadémiát.

1926-ban végleg leszerelt, és a Baranya megyei Bakócára került segédtisztnek, azaz gyakornoknakMajláth grófhoz. Ott ismerte meg lelendõ feleségét, Piller Edithet, akit 1929-ben feleségül vett. EzutánAjkára költöztek, ahol 12 évig vezetõ gazdatiszt lett Nierse Ferenc birtokán. 1930-ban e településenszületett Edith lánya, 1932-ben pedig István fia. Írói munkássága is ott bontakozott ki. 1936-ban a Gár-donyi Géza Társaság regénypályázatán A koppányi aga testamentuma c. történelmi regényével futottbe, mely 1937-ben meg is jelent. Két évvel késõbb a Zsellérek c. regényével kiérdemelte az EgyetemiNyomda Nagydíját. Elbeszéléseit a Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idõk, vadásztörténeteit pedigKittenberger Kálmán vadászlapja a Nimród közölte. A háború elõtt és alatt még öt könyve jelent meg.

Ajkát 1942-ben hagyta el és családjával Budapestre költözött. A Földmûvelési Minisztériumban he-lyezkedett el. 1948-ban a minisztériumból eltávolították. Elsõsorban a Zsellérek, másodsorban mélyvallásossága miatt. 1953-ig nem volt állandó munkája. Uszálykísérõként dolgozott a Dunán. Egyedülaz Új Ember katolikus hetilaptól kapott írásaiért némi honoráriumot. 1953-tól Kunszentmártonban taní-tott egy halászmester-képzõ iskolában. Itt írta meg a Halászat c. tankönyvét. 1958-tól a Kis-Balatonnálhelyezkedett el, ahol a Tüskevár c. ifjúsági regényén is dolgozott. 1960-ban nyugállományba vonult és1970-ben bekövetkezett haláláig, mintegy tíz könyve jelent meg. Halála után megjelent könyvekkelegyütt közel félszáz mûvét olvashatjuk. Jókai után a legnépszerûbb magyar írónak tartják. Könyveinnemzedékek nõttek fel. Nemcsak író, ifjúsági író, de költõ is volt. Eddig 168 versét ismerjük. Írt film-forgatókönyveket, színdarabokat, mezõgazdasági, halászati és vadászati szakíróként is számon tartják.

45 éve, 1970. június 23-án hajnali fél háromkor hunyt el. Elõször a Farkasréti Temetõben búcsúzhat-tunk Tõle, június 25-én. És már elmúlt tíz éve, hogy a szülõfalu temetõjébe végleg hazatért. A csecse-mõkorukban elhunyt kistestvérek (Antal és Erzsébet) mellett, a Szent Vendel kápolna tövében találtvégsõ nyughelyet feleségével, Piller Edithel és Bogáncs kutyájával együtt. Jókai Anna az Írószövetségrészérõl a következõ sorokkal zárta búcsúbeszédét: „Nézem a sötétséget, de látom a csillagokat – õ írta,õ hagyta ránk ezt a gondolatot. Erre bíztat minket, minden rendû és rangú jóakaratú embert. Nem lehetolyan sötét, hogy ne keressük a felhõk mögött a csillagok rezzenéstelen fényességét… Nyugodjanak bé-kében csontjai, de lelke igenis járjon közöttünk, nyugtalanítóan, termékenyítõen és vigasztalóan.”

64

Nincs még egy magyar író, akinek annyi emlékhelye van, mint Fekete Istvánnak. Négy helyen talá-lunk emlékmúzeumot az országban: Gölle, Dombóvár, Ajka, Kis-Balaton (Diás sziget). Keszthelyen ta-valy avatták fel a Matuláriumot, ahol Túri-Török Tibor szobrász alkotásai is megtekinthetõk. Folyamat-ban van a bakócai emlékszoba megvalósulása is. Számtalan emléktábla hirdeti azokat a helyeket, aholéletében megfordult. Itt jegyezném meg, hogy a szülõfaluban és Kaposváron két-két emléktáblát isavattunk emlékére és tiszteletére. Legutóbb a Balatonfenyveshez tartozó Imre majorban (2013) leplez-tük le emléktábláját. Több tucat iskola, vadásztársaság és óvoda is viseli nevét. Öt településen láthatjukbronz, illetve kõbõl készült szobrát: Dombóvár, Gölle, Ajka, Ádánd és Bakóca.

Amit még fontosnak tartok megemlíteni az, hogy 2013-ban eladták a tízmilliomodik Fekete Istvánkötetet. Könyveit az orosztól a németen, angolon és az eszperantón át a vietnámiig mintegy tizenkétnyelvre fordították le. Több mûvét megfilmesítették. Úgy gondoltam, hogy a XX. század legnagyobb éslegnépszerûbb írója kiérdemelte a Magyar Hungarikum elismerést. Éppen ennek érdekében felterjesz-tettem kérésemet a Tisztelt Bizottsághoz. Minden elfogultságtól mentesen vallom, hogy Fekete Istváníró munkássága és példás élete igazi Hungarikum!

Bodó Imre

Emlékezés egy fiatalon elhunyttermészetvédõrePalkó Sándor (1959–2002)

Már 12 éve nélkülözzük Zala megye örökmozgó madará-szát, természetvédelmi mindenesét, Palkó Sándort. Õ volt azaz ember, akinek a legfontosabb élettevékenysége a termé-szettel való foglalkozás volt. Ebben számára nagyon sokminden, nagyon bõven bele tartozott. Minden évszakban,esõben, hóban, rekkenõ melegben vagy hasító szélben, a ma-gát nem kímélõ programsorozatok maga elõtti görgetésében,az éjjel-nappali jövés-menésekben, madármegfigyelés ügyé-ben, egy-egy ismeretterjesztõ elõadás megtartása, ritka nö-vényfaj felbukkanásának dokumentálása, egy érdeklõdõ fa-lusi szakkör meglátogatása terén Sanyit nem lehetett leköröz-ni vagy utolérni. Õ egy személyben volt a „Palkó Mûvek”,egy valóságos perpetum mobile, a Zalában bárhol felbukka-nó „zöld” garabonciás diák. Nem hiába született az oroszlánjegyében, Tolnában, Zomba-Szentgál-pusztán 1959. augusz-tus 4-én. Hatalmas elánnal és kitartással, konok elszántsággalés sokszor küzdelemmel, ugyanakkor határtalan derûvel vé-gezte a legtöbbször maga megszabta munkáját, ami ugyanak-kor mindig egybevágott a természetvédelem írott-íratlan cél-kitûzéseivel, elvárásaival.

Középiskolába Szekszárd-Palánkra járt, és már 14 éveskorától madarászott, majd 1983-ban, a Lenti-zajdai katonáskodása után Zalát választotta hazájának. Jó-magam a Közép-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság Veszprémben székelõ igazgatójaként 1992-ben ismertem meg õt. Füzi Ferenc zalaegerszegi erdõmérnök kollégám, aki akkor Zala megye nagy ré-szének a felelõse volt, mutatta be nekem. Feri nyugdíjba készült 1993-ban, így kellett egy utód ottEgerszegen. Mivel Sanyi meg már akkor túl volt a katonáskodásán, a gellénházi albérletezésén, a nõsü-lésével kapcsolatos zalabéri tartózkodásán, sõt évek óta a Magyar Madártani Egyesület zalai titkára isvolt, így a megyét már keresztül-kasul bejárta és megismerte.

Egy mandulaszemû, mosolygós, nyílt tekintetû, sötét fekete dróthaját félrefésülõ, célszerûen jó tere-pi ruhában megjelenõ fiatalembert ismertem akkor meg. Pont krisztusi korban volt, 33 évesen keresettéppen egy állást, mert a MME-nél leginkább társadalmi munkában dolgozott, ami legfeljebb az éhenha-lásra elegendõ „jövedelmet” biztosított a számára. Én nagyon örültem Sanyi felbukkanásának, és rög-

65

tön megegyeztünk abban, hogy felveszem zalai felügyelõnek. Szerencsére akkor még nem kellett pá-lyáztatni a jelölteket.

Sajnos akkor sem, és a késõbbiekben sem szereztem tudomást arról, hogy õ tulajdonképpen bukovi-nai székelyek leszármazottja, s innen a tolnai születés és a számos pozitív emberi tulajdonság, a tettre-készség, a küzdeni tudás. Mint Erdélyt és Moldvát 1969-tõl sûrûn járó ember, ezt a tájékozatlanságomatma már nagyon sajnálom. Lett volna mit kérdeznem tõle ebben a témában is. Õ elsõsorban tehát ráter-mettsége folytán került a természetvédelem „katonái” közé. Azért is szívesen fogadtam Sanyit a zalaitájakra, mert nem tartozott a régi elvtársi világot dörzsölten kiszolgáló, kiérdemesült pörköltfõzõ bajno-kok közé.

Úgy hallottam, hogy õ szombat-vasárnap is terepen van, magasleseken, vízügyi megfigyelõ bódék-ban, vagy akár egy ladikban is megalszik éjjel, ha olyan az idõ. Akkoriban, amikor hozzánk került, úgyemlékszem, hogy éppen az egerszegi Zala menti Parkerdõben lévõ, az erdészet által korábban épített„lakatlan” faépületben „lakott”, ültetett tölgyesek, erdei fenyvesek között, kedvenc kockás kotú lilio-mos rétjei szomszédságában. Ezt a szállását persze gyakran feltörték a pózvai honpolgárok, ami éppenelég gondot okozott neki, de errõl sem beszélt soha, nem panaszkodott ilyenek miatt. Két végén égetteaz élete gyertyáját.

Már akkor országos hírnévre tett szert: több madárfaj elsõ hazai adata is tõle származtak (Bonelli-fûzike, fenyõ sármány, berki poszáta). Teli volt jó ötlettel. Még Tolnában õ találta ki, hogy a gemencirétisasok téli táplálékát úgy pótolják ki, hogy a zajló Duna jégtábláira a dunaföldvári hídról elhullott ba-romfiakat szórtak, melyeket aztán lennebb a sasok nyugodtan felszedhettek. 1995 táján már a termé-szetvédelemnél dolgozva Sanyi ötletére vízzel teli pille palackokat helyeztek a megfogyatkozott számúlisztes kankalin tövekhez a lesencetomaji lápréten, amely akkor a kiszáradás jeleit mutatta. A lassú csö-pögésre állított és ismételten újratöltött mini víztartályokból hetekig öntözést kaptak a virágtövek, ígytöbb tõ fokozottan védett kankalin élte túl a hatalmas szárazságot és tudott bõ magtermést hozni.1995-ben ornitológiai és természetvédelmi tevékenységéért, abban az évben egyedüliként, megkapta aCherner István Emlékérmet.

1997-ig voltam igazgatója Sanyinak, addig mindig szívesen „menekültem” egy-egy fél nap erejéighozzá, hogy mutassa meg az általa olyannyira ismert és szeretett zalai ritka növény élõhelyeket. Így jár-tam többször is a csödei erdõben kakasmandikót fotózni, kockás kutú liliomot nézni a hajdani faházaszomszédságában a Park-erdõben, aztán Zalakaroson a szõlõhegy felett az erdõben a lónyelvû csodabo-gyóst megcsodálni. Nélküle nem jutottam volna ezekre a helyekre. Szívesen meghívtam ilyenkor egyegyszerû falusi vendéglõbe ebédelni, hiszen tudtam, hogy nem várja otthon meleg étel (mert a szünte-len terepezés miatt házassága is felbomlott). De õ legszívesebben olyan helyekre irányított, ahol jó sü-temény választék is volt, mert az volt a kedvence. Szerinte a fõfogást is legszívesebben elcserélte volnaa plusz süteményekért.

Bámulatosan ismerte a megyét. Egyszer, mint ritkaságot, egy hatalmas dárdás vesepáfrány tövetakart megmutatni az Egerszeget elkerülõ út közelében, az ültetett erdei fenyvesekben. Elsõre odatalált,pedig a fenyves volt vagy 15 hektáros. És egyforma szeder-dzsungel aljnövényzet borította az erdõt. Deõ rálelt azonnal a kazalban rejtõzködõ gombostûre. Ugyanígy volt mindennel, amihez hozzákezdett. Jóérzékkel megtalálta a megoldás nyitját. Nem volt õ a hivatalos procedúrák embere, nem szeretett ható-sági tárgyalásokra menni, pedig azok száma egyre szaporodott tevékenységünk során. Ilyenkor a hihe-tetlen terepismerete segítette ki õt, mindig volt tarsolyában egy-két senki által nem ismert védett nö-vény elõfordulás, ami a javunkra billenthette a tárgyalás kimenetelét.

Nem tiltakozott a Zala megyei közvéleményben róla élõ képzetrõl, ami nagyjából így hangzott: ter-mészetvédelmi ügy = Palkó Sándor. Széleskörû ismertsége és ismeretsége folytán képletesen mindenüttbetette lábfejét a küszöb és az ajtó közé. Ez persze egy kicsit „civil” viselkedés volt, de õ azt vallotta,hogy a cél szentesíti az eszközt. Jó példa erre az a két remek és részletes turista térkép (a 60 ezres méret-arányú „Dél-Zala” 1993-ban és a „Zalai-dombság” 50 ezres méretarányú térképe 1994-ben), amelyekrePalkó Sanyi rácsempésztette a tervezett védett területek határait is! Ha jól megszemléljük pl. a Dél-Zalalapot, az akkor még csak tervbe vett Mura-menti Tájvédelmi Körzet határainak apró piros pöttyei is ottsorakoznak a folyó mentén. De ugyanígy mély felháborodást keltett az erdõgazdaság szakembereinekkörében a tervezett (és pont az õ kemény ellenállásuk és lobby-munkájuk miatt soha meg nem valósult)un. Oltárci Tájvédelmi Körzet térképen tanulmányozható határvonala is. Mindkettõ Sanyi „mûve” volt.Õ úgy gondolta, hogy rárakatja a térképre a szerkesztõvel mindkét tervezett határvonalat, lesz ami lesz.Mert a turista térképet hosszú évekig fogják használni, új kiadása nem egyhamar várható, így hát legye-nek rajta a tervezett területek is. Nagy mûgonddal rakatta rá pl. a Zalai-dombság lapra a szõlõhegyeköreg gesztenyefáit és egyéb látnivalóit, természeti értékeit. Nem volt „egészen” hivatalos pl. az a felírat

66

sem, amit a Dél-Zala lapra, az ún. Zalakomári Madárrezervátum Természetvédelmi Területbe íratottbe: „Madárrezervátum, zárt terület!”. Biztos, ami biztos: bár nem vezetett arra jelzett út, de mégse té-vedjenek be oda illetéktelenek.

Mivel éjjel-nappal elõfordult a védett területeken is, volt olyan kollégája a Kis-Balatonon, akinekegyre terhesebb lett Sanyi mindent látó szeme. Már az 1997-es leváltásomat követõen történt, hogyegyik hétvégén Sanyi a Kis-Balaton fokozottan védett területén, még a falusi orvhalászok számára ismegközelíthetetlen vízen madárfelmérést végzett. Csónakjával egy letett hálóba akadt. Drága, finomszemû, import olasz háló volt. Mindenki tudta, hogy a hálót csak az egyik magas természetvédelmi ki-tüntetést is viselõ kolléga tehette le, a neki „jogosnak” vélt halász zsákmánya kifogása céljából. Oda bese tudott volna menni senki, csak Palkó Sanyit hagyta ki a számításból. Sanyi jelentette a felháborítóügyet az igazgatójának. Az nem rendelt el vizsgálatot, ad acta tette az ügyet. Itt már Sanyi tudománya isfelmondta a szolgálatot. Megalázó volt, hogy utána csak külön bejelentés után mehetett be Sanyi aKis-Balatonra, éppen az ominózus hálótulajdonos „engedélyével”.

Másik híres története volt, amikor a Nagykanizsa alatti Mórichelyi halastavakon tilalmi idõben liba-vadászaton kapta a megyei vadásztársadalom ismert személyiségeit. A megyei sajtó is foglalkozott azüggyel, de végül is „természetesen” nem Sanyinak adtak igazat, hanem magasabb helyen elsimítottákaz ügyet. Utólag elmondhatjuk, hogy talán ezek a sikertelenségek, a nyilvánvaló igazságot elmázolóügyek is alááshatták Sanyi egészségét.

Szerencsére a Fenék-pusztai Madárgyûrûzõ Bázis mûködött szakadatlan, már betegen is ott mindigmenedéket talált. A 2002. július végi halála is itt történt, s hamvai is itt nyugszanak a nádasban. Halálaelõtt, még 2001-ben a Pro Natura díjjal jutalmazták addigi életmûvét.

Emlékét Zalában a Gyenesdiáson megépült madárbarát természetvédelmi tanösvény és tanpark, va-lamint a Fenék-pusztai madárgyûrûzõ táborban felállított kopjafa õrzi. A mindig felszállásra és magas-röptû, messzire tekintõ körözésekre kész Palkó Sanyit végül is itt, a szeretett Balaton partján ölelteörökre magához a magyar anyaföld.

Sonnevend Imre

In memoriam

Csiffáry Gergely(1948. június 17. – 2014. december 17.)

„Csak ülök és mesélek…” Kedvenc idézete volt!Egész életében vallotta, hogy úgy kell elõadni és írni,hogy azt mindenki értse. Elment csendesen, nagy ûrthagyva maga után. Egerben született, értelmiségi családharmadik gyermekeként. Szenvedélyesen szerette szülõ-városát. Általános iskolai tanulmányait 1954–1962 kö-zött a II. számú Gyakorló Iskolában, középiskolai tanul-mányait az egri Dobó István Gimnáziumban végezte.Már ekkor megtanulta szüleitõl, hogy „sok mindent el le-het venni az embertõl, csak a megszerzett tudást nem”.1966-ban felvételt nyert a Debreceni Kossuth Lajos Tu-dományegyetem történelem-földrajz szakára, amit 11 hó-napos katonai szolgálat letöltése után kezdhetett el.1972-ben középiskolai tanári diplomát szerzett, majd azegri Dobó István Vármúzeumban lett történész-muzeoló-gus. Jól érezte meg, hogy a múzeum az a hely, aholegyütt dolgozik a régész, a néprajzos, a mûvészettörté-nész, a történész muzeológus, a paleontológus és a resta-urátor. Lehetõsége volt belelátni a más szakterületen dol-gozók munkájába, s ilyen módon egyfajta univerzális lá-tásmódra, sokoldalú tudásra tett szert, amit a késõbbiek-

67

ben is jól hasznosíthatott. Kedvelt kutatási témája lett a helyi ipartörténet. Több tanulmány után,1977-ben jelent meg elsõ önálló kötete Az egercsehi szénbánya története 1901–1976 címen. 1979-ben adolgozatot kibõvítve, Debrecenben szerzett kisdoktori címet. Ez az eredmény elindította az ipartörténetszisztematikusabb kutatása irányába. Recsk 650 éves. Képek a település és az ércbányászat múltjából,Az egercsehi bányászok életkörülményei 1907–1946, Egri céhemlékek, XVIII. századi órásremekek, Azegri Baross nyomda mûködése, Az egri szûrszabó iparról, A XVIII–XIX századi szénbányászati kezde-ményezések a Bükk-hegységben, A hatvani posztó-manufaktúra története és még számtalan tanulmányfémjelezte érdeklõdését. 1979-ben a múzeum tudományos titkára is lett. Muzeológusként kiállításoksorát rendezte. 1983-tól munkahelyet váltott, s 2012-es nyugállományba vonulásáig a Heves MegyeiLevéltárban dolgozott, mint levéltáros, majd fõlevéltáros, 2008-tól tudományos osztályvezetõ-fõlevél-táros. Kutatásaihoz kapcsolódott A Heves Megyei Levéltárban õrzött gazdasági szervek iratai1846–1956 címmel megjelentetett repertórium kötete is. Foglalkozott az üvegipar történetével is pl. AXVIII–XIX. századi üveggyártó telepek szerepe a magyar ipar fejlõdésében, Magyarország üvegipara.

1991-ben a Magyar Tudományos Akadémián megvédte kandidátusi értekezését „A szovjetunióbelimagyar hadifoglyok, antifasiszták sorsa és tevékenysége 1941–1945 között c. értekezésével. A dolgozataz 1980-as évek második felének, az 1990-es évek elsõ éveinek közvéleményét különösen foglalkozta-tó téma: a szovjet fogságba került magyarok, a Szovjetunióbeli magyar emigráció és a magyar-szovjetII. világháború alatti politikai kapcsolatok megválaszolatlan kérdései.

Az 1970-es évektõl tudományos igénnyel foglalkozott a honismerettel. Az 1980-as években a HevesMegyei Honismereti Bizottság elnöke. Az 1982-ben indult Hevesi Honismeret 1–11. számának szer-kesztõje. Az 1990-ben létrehozott Heves Megyei Honismereti Egyesület egyik alapítója, 1990–2006között elnöke, az Országos Honismereti Szövetség elnökségi tagja. Módszertanilag is próbálta elérni ahonismereti munka fejlesztését. Tanulmányt írt A honismereti mozgalom szerepe a történelmi tudat ésnemzeti önismeret fejlesztésében címmel. Ugyancsak nagyon hasznos A helytörténetírás levéltári, mú-zeumi és könyvtári forrásai c. tanulmánya is. A honismereti mozgalomban is törekedett arra, hogy a tu-dományosság és a közérthetõség legyen az elsõdleges.

Sokrétû munkásságának eredményeként kiegészítette – a Gárdonyi József által közzétett – az1552-es várvédõ egri harcosok neveit és életsorsuk alakulását. Megírta Varkocs Tamás volt egri várka-pitány életrajzát és tevékenységét. Kutatott Mekcsey István, Bornemissza Gergely, Móré László és Do-bó István után is. Írásaival hiányt pótolt!

A kutatási témáihoz a legkisebb, a részletekig lemenõ kérdés-sorokat állított össze, melyek adatfel-vétele során sok összehasonlítási lehetõséget biztosítottak munkáihoz, és ezen keresztül olvasóinak. Avizuális magyarázatokra is nagy súlyt fektetett, és ezzel szinte az adott környezetbe helyezte az olvasófantáziáját. Szövegmagyarázatai, lábjegyzetei, egyértelmûvé teszik azokat a kifejezéseket, fogalmakat,amelyeket írásaiban felhasznált. Sok esetben elõadásain keresztül tesztelte munkáit. Sokrétû kutatásiterülete, és az Egerhez fûzõdõ lokálpatriotizmusa nemcsak az egri vár történelmi helyszínét tárja olva-sói elé, de összefüggéseiben láttatja azokat a területeket, amelyek a köznapi emberek mindennapos te-vékenységét befolyásolják és befolyásolták.

A mindennapok „szürke eminenciásai” a köznapi emberek munkáját, életkörülményeit, eseményeit,kapcsolatait ugyanolyan történelmi részletességgel tárta fel, mint a kiemelkedõ személyiségekét. „Ami-képpen meghalnak az emberek, megy feledésbe tetteik emléke. Ezért szükséges, hogy ami az utódok fele-dékenysége következtében kitörlõdne, az írás segítségével éledjen fel.” A Csiffáry Gergely által írt húszönálló kötet és a több mint százhúsz tanulmány erõsíti azt, hogy az ember, ha maradandót alkot, az írássegítségével él tovább. Utolsó posztumusz megjelenõ kötete Dobó István életét dolgozza fel.

Nemes Lajos

Ács Attila (1948–2014)Az elmúlt évben ismét szegényebb lett Szigetvár, 2014. június 23-án 66 éves korában elhunyt Ács

Attila tanár, lokálpatrióta, a Baranyai Honismereti Egyesület tagja.1948. április 30-án született Magyarlukafán, egy kicsi dél-zselici faluban. Édesanyja Graffits Olga, a

vásárosbéci néptanító leánya volt. Édesapja Ács János kántortanítóként szolgált ebben a gyönyörû ter-mészeti környezetben lévõ, de a világtól elzárt községben. Attila Nagydobszán járt általános iskolába,mert édesapja ekkor már az ott kialakított körzeti általános iskola igazgatója lett. A pécsi Nagy LajosGimnázium elvégzése után a sorkatonai szolgálat következett, majd az akkori Szigetvári Járási Tanácsalkalmazását követõen Somogyapátiban és Ibafán nevelõsködött. 1976-ban földrajz-rajz szakon szer-

68

zett diplomát Pécsen. 1976–1984 között a szigetvári 1.sz. (ma Tinódi Lantos Sebestyén) Általános Iskola ta-náraként, osztályfõnökként és ifjúságvédelmi felelõs-ként végezte munkáját. 1984-ben megnõsült, SzabóKlárával kötött házasságából született Brigitta leányama is ennek az iskolának a tanára.

1984-tõl a Szigetvár Város Tanácsa tanulmányi fel-ügyelõje, majd csoportvezetõje. Az önkormányzat lét-rejöttét követõen fõtanácsosként a Polgármesteri Hiva-talban a város kulturális életének, nemzetközi kapcso-latainak irányítója, koordinátora volt 1999-ig. Igen sok-színû munkát végzett városunk értékeinek megismerte-tése érdekében, részese volt a várostérkép és a Magyar-ország városai címû könyv elkészítésének, valamint avárost bemutató idegenforgalmi film létrehozásának.Szervezõje volt a város szimbólumává vált OroszlánEmlékmû felújításának, a Hõsi Kereszt és az Országal-ma avatásnak. Közremûködött a Magyar–Török Barát-sági Park létrehozásában, amelyben Zrínyi Miklós ésSzulejmán szultán emlékmûve egyaránt helyet kapott.Hosszú idõn át elnöke volt a Magyar–Török Baráti Tár-saság helyi szervezetének. Évrõl-évre nagy gonddalszervezte a Zrínyi Emlékünnepséget és a város másprogramjait (Vígadó téri vasárnapok, Szomszéd várakvetélkedõje). Részt vállalt a városi krónika írásában is.

1999-ben visszatért a katedrához ismét a Tinódi Lantos Sebestyén iskolában, ahol igazgató-helyet-tesként dolgozott. Aktívan segítette a roma felzárkóztatási programok megvalósulását, közremûködöttaz iskolamúzeum létrehozásában, az iskola centenáriumi évkönyve megszerkesztésében és a nagy pe-dagógus elõdökrõl elnevezett tantermi rendszer kialakításában. Közben állandóan képezte magát, kul-turális menedzseri szakképesítést szerzett és közoktatásvezetõi szakvizsgát tett.

Nyugdíjazását követõen is igen aktív maradt: tagja volt a Várbaráti Kör vezetõségének, segítette amegszûnt kisiskolák történetének feldolgozását. Dióspusztán hagyományteremtõ szándékkal falunapo-kat szervezett. Nagy gonddal ápolta néptanító édesapja emlékét: a Nagydobszán létrehozott életmû ki-állítást felújította, testvérével Ács János Pedagógiai Díjat alapított, amelyet az édesapja életútját köve-tõk kapnak meg.

Egyik visszaemlékezésében a következõt írta: „1962 karácsonyára a következõkkel bocsájtotta eltá-vozásra a nevelõotthon lakóit kollégiumi igazgatóm: »Vigyétek a fényt a kis falutokba!« Ez az intelemtöbbször eszembe jutott, de csak késõbb, felnõtt fejjel értettem meg igazi lényegét. Ha valamit tettem en-nek érdekében, már nem éltem hiába.”1 Amikor 2014. július 4-én Szigetváron, a Turbéki temetõbenigen sokakkal együtt búcsúztunk Attila barátunktól, Arany János sorai lebegtek a szemünk elõtt: „Nemhal meg az, ki milliókra költi / Dús élte kincsét, ámbár napja múl”.2

Kolics Pál

69

1 Kolics Pál: Lámpások Szigetvár és vidékén 2. Szigetvár, 2008. 7.2 Arany János: Széchenyi emlékezete. In: Arany János összes költõi mûvei III. Franklin-Társulat, Bp., 1932. 34.

70

Morajos? Halk?? Halotti???Gondolatok Székely András Bertalan Dunának,Oltnak… Dunãrea, Oltul... címû könyvénekolvasásakor

Ha kimondjuk ennek a könyvnek a címét: Dunának,Oltnak…, legalább magunkban azonnal hozzátesszük:egy a hangja. Ezáltal bennünk születik meg, pontosab-ban erõsödik meg a Pannónia és Olténia, pars pro toto,Magyarország és Románia összetartozásának érzése.Olyan érzés ez, amelyre felettébb nagy szükség van, mi-közben a körülmények nem kedvezõk. Az erdélyi ma-gyarság porlad, mint a szikla, és bár vannak kedvezõ je-lek, az oly igen kívánatos kiengesztelõdés, Tamási Áronszép szavával a szívbéli barátság, még csak pislákoló, tá-voli remény.

Ha a szerzõ nemcsak ezt a két szót írja a könyvénekelejére, hanem az egész verssort: Dunának, Oltnak egy ahangja, az automatikus kiegészítés a következõ sorraltörténnék: Morajos, halk, halotti hang. Az összetartozásöröme helyett baljós, komor szavak redõzné homlokunk.

A rövid cím tehát jobban kifejezi a könyv üzenetét,az egy hangon beszélést, de haloványan, háttérbe szorít-va ott a jelzés: ebbe az egyszólamú éneklésbe belezavar-nak még disszonáns hangok is. Ezért gondoltam, hogyne kerülgessük a forró kását, nézzünk szembe Ady erõ-teljes jelzõivel: morajos, halk, halotti. Persze nem vers-elemzés következik, és nem is napi politikai értékelés.Csupán Székely András Bertalan szép gyûjteményes kö-tetérõl akarok beszélni.

Morajos volna? A moraj szónak van némi figyel-meztetõ, fenyegetõ jellege. Nem annyira a kötetbe fog-lalt írásokból, hanem a mottóul szolgáló Németh Lászlóidézetbõl fejthetjük meg, hogy mirõl van szó. „… mi Du-na-népek ott tartunk, ahol a háború elõtt, itt élünk egysorsközösségben, egymásról mit sem tudva. Igazán itt azideje, hogy megismerjük tejtestvéreinket, akikkel egysors száraz emlõjét szoptuk” (Németh László, 1932).

A tejtestvérek szó hordozza az összetartozást, a szá-raz emlõ emlegetése pedig a kínokat, amelyek miatt jo-gos a moraj. Ez az idézet nagyon alátámasztja a ChartaXXI törekvéseit, rámutat, hogy nem ismerjük a szom-széd népeket, s akit nem ismerünk, nem is szerethetünk.Ebben az összefüggésben nem fenyegetésként kell Né-meth Lászlót értelmezni, hanem figyelmeztetésnek, amittöbb mint nyolc évtized alatt sem fogadtunk meg.

A morajhoz sorolhatjuk még azokat a részleteket,olykor csak egy-egy jelzõt, vagy közbevetõleg beszúrtgondolatot, amelyek a két nemzet közötti feszültségeket,gondokat tárják fel. Ebben a gyûjteményes kötetbenolyan írások találhatók, amelyek nem az ütközést kere-sik, hanem értékeket felmutatva a közeledést szolgálják.Ám minden mosoly-diplomácia vigyorrá torzul, ha a té-nyekre nincs tekintettel. Nem a nézeteltérések helyett,hanem azok tudatában lehet és kell egymásra mosolyog-ni. Ezt a tényszerû háttér-morajlást olykor a szerzõ sajátszavai fejezik ki, olykor pedig idézetek az általa bemuta-tandó szerzõktõl. Ilyen moraj, amikor megtudjuk, hogy

egy határ menti település polgármestere „a mostoha kö-rülmények dacára is eltökélt a természetes szálak újrakö-tésében”. Székely András Bertalan, csak úgy, mint a kö-tetben sokszor elõkerülõ Roxin László, nem kerüli meg akényes kérdéseket sem. Ha nem így tenne, ha hiányoznaa kellõ moraj, akkor hiteltelen lenne az egész kiadvány.Más kérdés, és ebben szerzõnk sokaknak példa lehet,hogy a legkényesebbekrõl is úgy tud beszélni, hogy nemsért. Nehéz mûfaj ez, de mindannyiunknak, akik feszült-ségekkel terhelt kapcsolatok javulásán akarunk dolgoz-ni, el kell sajátítanunk. Tanuljuk meg és gyakoroljuk abékés egyetnemértést. Miért kellene ellenségeknek len-nünk azért, mert bizonyos dolgokat másképp látunk?Aki leckét akar venni ebbõl, olvassa el A román-magyaregyüttélés évszázadairól – dióhéjban címû kis tanul-mányt. Székely tanít, de nem kitanít. Tényeket sorol, vé-leményeket értékel. Morajlik, mint egy hegyi patak vize,de nem rombol, mint a pusztító áradat.

Persze, nemcsak kényes témák, megoldatlan szakmaiviták kerülnek elénk. A román népi kultúra, irodalom,képzõmûvészet hatalmas, ám halk, seregszemléje ez akötet, s a benne lévõ írások legtöbbje a Belváros-Lipót-városi Nemzetiségek Házában hangzott el eredetileg.Lehetetlen fel nem tenni a kérdést, hogy miért itt találko-zom velük elõször? Hihetetlen értékekrõl van szó ezek-ben az írásokban, amelyek közül sok egy-egy irodalmiest bevezetõje vagy éppenséggel egy kiállítás megnyitóbeszéde volt. Kultúra illegalitásban – provokálok, nohatudom, nincs szó semmiféle illegalitásról, hanem arról,hogy a mai túlkínálatos világban szerencse kell ahhoz,hogy valaki eljusson oda, ahová valójában vágyódik.Nem tudom, hányan tudják, hogy van Nemzetiségek Há-za a Belvárosban, hányan tudják, hogy hol van, és há-nyan jártak már a rendezvényein. Nem akarom sem azo-kat kritizálni, akik nem jártak még ebben az intézmény-ben, amúgy önkritika volna, sem az intézményt, hogynem verte hangosabban a dobot. Ám, hogy mennyirehalk ez a hang, mi sem jellemzi jobban, mint az alábbi2010-bõl származó idézet: „Nemzetiségek Háza megala-pítását javasolja a kisebbségek asszimilációjának meg-állítása, kulturális értékeik megóvása érdekében KállaiErnõ magyar ombudsman.” Úgy ír az egyik internetesportál errõl, mintha Budapesten nem lenne több kerület-ben is Nemzetiségek Háza, mintha az ország számos másteleülésén is ismeretlen volna ez az intézmény. Pedig ittvannak, bizonyára változó színvonalon, de mûködnek,és ha a Belváros-Lipótvárosi Nemzetiségek Házának azelmúlt tíz évben csak azok a rendezvényei lettek volna,amelyekrõl ebben a kötetben szó van, már volt értelme afenntartásának. Az interneten megtaláljuk a nyomát akötetben nem szereplõ rendezvényeknek is, de egészé-ben igaz, ha a halk hang kifejezéssel jellemezzük mind-azt, ami ott elhangzott. Ez a gyûjteményes kötet talánhozzájárul, hogy ez a hang, erõsödjék, amit szívbõl kívá-nok.

Végül tegyük fel a kérdést: Dunának, Oltnak halot-ti-e a hangja? Halknak ugyan halk, de halkul vagy erõsö-dik? Egy kisebbségi kultúra számára két dolog nagyonfontos: részese-e az illetõ nemzet egységes kultúrájának,

KÖNYVESPOLC

71

és részese-e a többségi nemzet kulturális életének? Amagyarországi románok már 1915-ben megfogalmazták,hogy az egységes román nemzet részének tekintik magu-kat, ahogy mi is, államhatároktól független, egységesmagyar nemzetrõl beszélünk. A nemzetrészek közötti vi-szonyt döntõen változtatta meg Trianon, „amely nem-csak az új határon kívül rekedt magyarságra, hanem töb-bek között a magyarországi románságra is súlyos, kihe-verhetetlen csapást mért nemzeti szempontból” – idéziSzékely András Bertalan Petrusán György írását. Halku-ló morajlás és a szórványban élõ kisebbségek beolvadá-sa, azaz halála következik, vagy viruló nemzetiségi kul-túra a rohamosan légiesedõ határ mindkét oldalán? Errea kérdésre nincs felelet ebben a kötetben, de olvasóibanokvetlenül megszületik a szándék, hogy segítse élni, se-gítse megmenteni régiónk minden országában a kisebb-ségi kultúrát, nem mint valamiféle idegenforgalmi kurió-zumot, hanem mint nemzetmegtartó erõt, és egyben atöbbségi nemzet kultúráját is gazdagító elemet. Érezzükát a felelõsséget: rajtunk is múlik, hogy a Dunának,Oltnak halotti lesz-e a hangja, vagy éppen éltetõ csobo-gás.

(Székely András Bertalan: Dunának, Oltnak… Ro-mán-magyar kulturális találkozások Budapesten.Dunãrea, Oltul… Întâlniri culturale româno-maghiare laBudapesta. Euro-Etnikum Alapítvány, Budapest, 2014.232 p.)

Surján László

HÁLA JÓZSEF:Tudósok, kutatók, gyûjtõkNéhány fejezet a magyar néprajztudományés muzeológia történetébõl

Úgy gondolom, hogy a néprajztudomány szakembe-rei számára is hallatlanul értékes, sok új ismeretet nyújtóolvasmány Hála József legújabb tanulmánykötete. Hi-szen a szerzõ kibányászott a levéltárak és a könyvtárakmélyérõl számos olyan tudománytörténeti adalékot, amihozzájárul a vázolt témák jobb megértéséhez. Egy-egytémakör kutatástörténeti forrásvidékének feltárása hatal-mas nyereség minden tudományág mûvelõi számára.Még jelentõsebbnek érzem az itt bemutatott anyagot ahonismereti mozgalom markáns szeletét jelentõ, úgyne-vezett önkéntes néprajzi gyûjtõk számára, akiknek tudo-mánysegítõ munkáját egyértelmûen támogatják, szak-mai tudásuk alapjait eredményesen szélesítik Hála Jó-zsef adatokban gazdag, szemléletet formáló írásai.

Annál is inkább, mert a kötetbe foglalt tanulmányokjelentõs része éppen abból a korszakból – a XIX. századelejérõl, derekáról – való, amikor a néprajztudomány ki-nõtt a jórészt társadalmi kezdeményezések világából,amikor egyik fõ felhajtóerejét jelentõ – és elõnyére szol-gáló – nemzetépítõ tényezõbõl mindinkább tudományo-san megalapozott, de nemzeti elkötelezettségét még elnem vesztõ, magyarságismereti tudományágként kezdettmûködni.

Bár a szerzõ nem bíbelõdött a szám szerint 31,hosszabb-rövidebb tanulmány nagyobb fejezetcsopor-tokba tagolásával, a figyelmes olvasó számára szinte ön-maguktól rendezõdnek a kötet írásai. Általában is ked-venc „mûfaja” Hála Józsefnek az, amikor a „mester éstanítványa” keretbe foglalja a tudománytörténet két vagy

több személyiségét, és egymással való kapcsolatukelemzésével mutatja be õket. Aztán – mint kiderül – a’mester’ és a ’tanítvány’ hol imádta, hol/vagy utálta egy-mást. Ezekben a kapcsolatokban kerül sor Herman Ottó,Herrmann Antal, Katona Lajos, valamint Jankó János,Finta Sándor és Lambrecht Kálmán élesen megrajzoltalakjának bemutatására. Ide lenne sorolható még a nép-rajztudomány néhány nagyszívû mecénásának, mintSemsey Andor, Zichy Jenõ és Szily Kálmán, valamintpártfogoltjaik termékeny kapcsolata is.

Más csoportba kerülhetnének a különbözõ hazai nép-csoportokkal foglalkozó írások. Mindenekelõtt a palóc,valamint a cigány etnikumot kell megemlítenünk. HálaJózsef leginkább azt a bevált módszert alkalmazzaegy-egy témakör kibontásánál, tanulmányai felépítésé-nél, amit leginkább „rárepülõs eljárás”-nak mondanék,amikor földrajzilag és tematikailag szûkülõ körökkel kö-zelíti meg a kiválasztott témát. Jó példa erre a XIX. szá-zadban tevékenykedõ Hõke Lajos Hont vármegyei palócnéprajzi kutatásainak feltárása és bemutatása. Akkoribannem ritkaságszámba menõ életpályája során a politikaiközéletbõl egyre inkább kiszorulva, fõispánná lett volttanítványa segítségével a Hont megyei levéltárhoz ke-rült, de pártfogójával meghasonlottan hamarosan hátatfordított a megyének. Ám csak fizikailag távolodott el,érzelmileg és érdeklõdés tekintetében továbbra is ide kö-tõdött, s ezt a kapcsolatot a megye palóc hagyományai-nak gyûjtésében és közlésében élte meg. Amatõr kutató-ként úgyszólván minden érdekelte, ami a múlthoz kap-csolta: források meséje, búcsújáróhelyek leírása, idõjós-lás, szokásvilág, eredetmagyarázatok, falucsúfolók ke-rültek tollára és szóródtak szét különbözõ sajtótermékeklapjain, vagy gyûltek össze Hont vármegyérõl folyama-tosan, de apránként készülõ, szerencsétlen sorsú, „telje-sen be nem fejezett monographiájá”-ban. A Hála Józsefáltal összegyûjtött és itt közölt, csaknem kétívnyi anyagtalán felkelti valamelyik Nógrád megyei kiadó érdeklõ-dését Hõke Lajos munkássága iránt.

A másik népcsoport, ami nagyobb szerepet kapott atanulmánykötetben, a cigányság. A XIX. század utolsóévtizedeiben megalakult Magyar Néprajzi Társaságbankét jeles személyiség is szívügyének tekintette a cigá-nyok népi kultúrájának, elsõsorban folklórjának és nyel-vészetének kutatását: József fõherceg a társadalmi,Herrmann Antal pedig a tudományos súlyával képviseltea cigánykutatás ügyét. Persze ennek a valósággal egzoti-kus népségnek a kutatása akkoriban igen sajátos mód-szertani megközelítést igényelt, amit Herrmann Antalszinte tökélyre emelt, és bõséges alkalmat nyújt az anek-dotikus helyzetek iránt amúgy is mélységes vonzalom-mal dolgozó szerzõnek a cigányok közé „beépült” álru-hás néprajzgyûjtõhöz fûzõdõ, vegyes valóságtartalmútörténetek sorba állítására. De talán azt is kevesen tud-ják, hogy a hazai ciganisztika egyik elindítója nem ki-sebb személyiség, mint a világ „hírhedett zenésze” LisztFerenc volt, aki egy félreértésen, vagy stílszerûen: félre-halláson alapuló megállapításával, aminek során össze-keverte a cigányzenét és a cigány zenét, s ezzel együttkétségbe vonta a magyar zene létezését. Lisztnek ez abalfogása keltette fel Herrmann érdeklõdését a cigánykultúra iránt, megerõsítve a tételt, mely szerint „a zseni-nek még a tévedései is fontosak”.

Mint ismeretes, a tanulmánykötet szerzõje már et-nográfusi diplomájának megszerzése elõtt geológusi ké-

72

pesítéssel is rendelkezett. Tanulmánykötetét forgatvajólesõ érzéssel állapíthatjuk meg, hogy ezt a látókörénekdimenzióit gyarapító „elõéletét” le sem tagadhatja, denem is akarja elhallgatni. Sõt! Témáinak sokszínûségét,érdeklõdési körének bõvülését, szakmai mûveltsége hát-terének gazdagodását köszönheti ismereteinek geológi-ai, ásványtani, paleontológiai alapozásától. Nemcsak azolyan írások megszületését, mint tiszai halászok hálóibaakadt mamutcsontok és más õslények fosszilis maradvá-nyaival foglalkozó dolgozat; vagy a Földtani Intézetbenõrzött és az egész Kárpát-medence agyagainak gyûjte-ményérõl, s azoknak a népi kerámiakészítésben valóhasznosításáról szóló, Kalecsinszky Sándor és KreszMária munkásságához kapcsolódó tanulmányt; aztán azirodalomban és a néphitben kígyókõnek nevezett geoló-giai képzõdményekkel, vagy a hazai bányászfolklórralfoglalkozó írást; de a messzi tájak magyar kutatóinakmegfigyeléseiben is meglátja és fölismeri a geológiaifontosságú elemeket.

Az ismertetett tanulmánykötet utolsó harmada kétnagy fejezetbõl áll. Ennek kisebbik része, mintegy har-mada a néprajzgyûjtõkkel és a néprajztudománnyal fog-lalkozó anekdotákat és más, tanulságos történeteket tar-talmazza, nagyobb része pedig a tanulmánykötet írási-nak bibliográfiáját. A szerzõt régóta érdeklik, a XIX.században és a XIX–XX. század fordulóján megjelentnéprajzi munkák keletkezésének körülményei. Az,„hogy a gyalog, lóháton, szekéren, szánon, gyakran ne-héz fényképezõgépet is cipelõ, az országot és a világotjáró elõdeink hogyan gyûjtöttek, milyenek voltak a mód-szereik, milyen eszközöket alkalmaztak, hogyan szólal-tatták meg az adatközlõket, és kik, hogyan segítették,vagy akadályozták munkájukat?” Különc professzorok-ról, gyûjtés közbeni, sokszor kacagtató félreértésekrõl,értetlen adatközlõkkel való kilátástalan küzdelmekrõl,prikulicsnak, adóhivatalnoknak, katonai felderítõnek éski tudja még miféle istencsudájának nézett néprajzkuta-tókról, önmaguktól gyûjtõ etnográfusokról szólnak ezeka félig-meddig már folklórizálódott, gyakran humoros,de mindenkor tanulságos történetek.

A tanulmánykötet utolsó 55 oldala, az egész anyagcsaknem negyede az irodalomjegyzék. Ami megítélésemszerint ebben a formában kissé túlméretezett terjedelmû.Különös tekintettel arra, hogy a fejezetek szövegeinekolvasása során bizony többször hiányoltam a felvetett té-mák bõvebb, részletesebb kifejtését. Az irodalomjegy-zék jelenlegi formájában és tördelésével indokolatlanulhelyigényesnek tûnik, hiszen minden fejezethez különcsoport irodalmat gyûjtött a szerzõ, ami óhatatlanul is-métlésekre és az igen szellõs tördeléssel indokolatlan„helypocsékoláshoz” vezetett. Ami természetesen nemföltétlenül a könyv szerzõjének, inkább a tördelõszer-kesztõnek róható fel.

Végezetül és általánosságban megállapíthatjuk,hogy a magyar néprajztudománynak abban az irányzatá-ban, amelynek fõ hajtóereje valóban a népnek, vagymondjuk úgy: a honnak a jobbítás szándékával való tel-jesebb megismerése volt a célja, a tudomány legjobbjaitmindig és mindenhol megérintette, a hagyományos népimûveltséget rohamosan romboló idõ sürgetése. Vagyisaz idõvel való versenyfutás, ami néprajztudomány irántfelelõsséget érzõkben újra és újra a társadalom minélszélesebb körû bevonásának vágyát keltették. Ezt pedig

bizonyos elégtétellel, mindenképpen egyetértéssel ol-vashatják a honismereti mozgalom munkatársai.

(L’Harmattan, MTA BTK Néprajztudományi Intéze-te, Bp., 2014.)

Halász Péter

Gerõ Gyula könyvtártörténeti kronológiájaAz események idõbeli viszonylatait rendszerezõ

történeti segédtudomány, a kronológia az ókor lelemé-nye. Kitalálói, a görögök a négy éves olimpiász ciklusaiszerint szakaszolták saját történetük idõrendjét. A római-ak átvették, majd közvetítették az utókor számra a ma-guk kronológiaszemléletét. Õk konzuli évekre tagoltákeseménytörténetüket, s az annales (évkönyvek) mûfajá-ban jelenítették meg a múló idõt. Az európai zsidó-ke-resztény kultúra gyakorlati hasznossága okán vette át azantikvitásból a kronológia tudományát. A modernitásbana máig legismertebb átfogó idõrenddé a történeti krono-lógia vált.

Kristó Gyula történész szerint „A történeti kronoló-gia (az idõrendi összeállítás) szikár és ösztövér mûfaj.Nem tûri a részletes taglalást, az okok és okozatok kifej-tését, a nagy összefüggések bemutatását. A mûfajnakegyetlen, ám annál kérlelhetetlenebb rendezõ elve van –az idõrend.” Ez a történészi kijelentés jellemzi a négykötetes Magyar könyvtártörténeti kronológiát is, ame-lyet a honi könyvtáros társadalom doyenje, Gerõ Gyulaszerkesztett.

A mû elsõ három kötete – az impresszumban 2009-esdátummal! – 2010 elején jelent meg, s a magyar könyv-tári világ 996-tól 2007-ig terjedõ több mint ezer eszten-dejének SMS tömörségû szócikkekbe sûrített eseménye-it tartalmazza. Csaknem öt évvel késõbb 2014 õszén ke-rült ki a nyomdából a mû negyedik kötete, amely a 2008és 2010 közötti könyvtári kronológia mellett közli az el-sõ három kötet hibáinak javításait, valamint a kronológiakiegészítéseit, pótlásait. Mind a négy kötet az OrszágosSzéchényi Könyvtár gondozásában jelent meg. A szer-kesztõt a monumentális mû összeállításában Rácz Ágnessegítette.

Gerõ Gyula neve, személye nem ismeretlen a honis-merettel, helytörténettel foglalkozók táborában sem. AMagyar Könyvtárosok Egyesületének egyik dinamiku-san mûködõ szakmai csoportosulása a HelyismeretiKönyvtárosok Szervezete, amelynek prominens, irány-adó személyisége Mándli Gyula az Országos Honisme-reti Szövetségnek is alelnöke. Az idén kilencven évesGerõ Gyula, a Könyvtáros és a Könyvtári Levelezõ/Lapnyugalmazott fõszerkesztõje szintén tagja a helyismeretikönyvtáros szervezetnek, több elõadást is tartott az el-múlt évtizedekben a helyismereti könyvtárosok tanács-kozásain, konferenciáin.

A 2001-es kaposvári konferencián Kiáltvány (kiál-tás) a hétköznapi könyvtártörténet-írásért! címû, az érte-lemre és az érzelmekre egyaránt ható elõadásában mégarra bíztatta szakmatársait, hogy az eseményeket krono-logikusan regisztrálva, folyamatosan dokumentálják in-tézményük történéseit, a 2010-es jászberényi konferen-cián pedig már maga adott követendõ példát a kollégák-nak, miközben – kezében az „etalon mûvel” – tett jelen-tést az akkor még háromkötetes Kronológia megvalósí-tásáról, kiadásáról.

73

A Kronológia összes tételeinek száma meghaladja atizennyolc-ezret, a megemlített személyek teljes számatöbb mint ötezer-hétszáz, a különféle szervezeteké többmint háromezer-hatszáz, a könyvtári vonatkozású szak-mai kiadványoké pedig meghaladja a kétezer-ötszázat. Atételekben megjelenõ információk visszakeresését há-romféle (személyi, intézményi-földrajzi és tárgyszavas)mutató segíti.

A mû kivételes adatgazdagságát híven reprezentáljáka mutatói. A csaknem ötezer tételes Személynevek muta-tója Abafi Lajostól Zsolt Pálnéig tartalmazza a Kronoló-giában szereplõk nevét. Az Intézmények, szervezetek, te-lepülések, földrajzi nevek mutatójában Abától Zsám-békig, s az I. István Gimnáziumtól a Zsigmond király fõ-iskoláig kereshet, böngészhet a használó. A válogató jel-legû, hetven oldalas Tárgymutató az adatbázisoktól a ze-nei könyvtárakig kalauzolja a keresõt.

A negyedik kötet záró részében egy százhúsz oldalas,mintegy 2.500 tételre rúgó, idõrendbe sorolt, (évenkénti,azon belül betûrendes) bibliográfia is található. A jegy-zék a teljes Kronológia összes tételében említett kiadvá-nyokat veszi számba, a legfontosabb könyvtári vonatko-zású, a könyvtárügyet érintõ dokumentumokat, amelyeka magyar könyvtárügy történetében a könyvtárosokmunkáját bármikor is segítették. A bibliográfiát a GerõGyula munkáját segítõ Rácz Ágnes szerkesztette, igé-nyesen és nagy pontossággal. A jegyzék deklarált célja,hogy a kutatókat – így a honismereti, helytörténeti anya-gok gyûjtõit, kutatóit is – segítse eligazodni egy-egy kor-szak könyvtárügyének „eszmei-gondolati háttérvilágá-ban”.

A huszonegy gyûjtési szempont alkalmazásával szer-kesztett Kronológia „egymondatos naplója”, diáriumatöbb mint ezer év magyar könyvtártörténetének. A mûkvalitásaiból adódóan természetes, hogy a magyarkönyvtártörténet-írásnak – az intézménytörténetektõl anemzeti szintézisig – a jövõben alapvetõen fontos doku-mentuma, megkerülhetetlen forrása lesz. Ugyancsakfontos azonban, hogy Gerõ Gyula munkáját forgassák,megismerjék a honismereti mozgalomban tevékenyke-dõk, a helytörténészek is, hiszen egy-egy régió, megye,járás, kistérség vagy település történetének megírásához,továbbírásához mostantól nélkülözhetetlen segítségetnyújtanak majd ezek a kötetek.

Utóbbi állításunkat – a hivatkozások bõséges sorolá-sát mellõzve – elégséges hely híján csak néhány adattalhadd igazoljuk: az intézmények, szervezetek mutatójapéldául az MKE helyismereti könyvtáros szervezetétharminckét tételre hivatkozva említi meg, sõt még aHonismereti Szövetség is szerepel itt egy tétellel. A sze-mélynevek mutatója szerint hat tételben fordul elõMándli Gyula neve, a földrajzi nevek között pedig öt-venhatszor kerül szóba Vác városé.

Gerõ Gyula könyvtáros, szerkesztõ „a könyvtári kro-nológia nagymestere” a 85. születésnapjára készülõdvénlepte meg a honi könyvtáros társadalmat a Kronológiahárom kötetével. Most, a 90. születésnapjához közeledvehasonló meglepetésként rukkolt elõ a kézikönyv negye-dik kötetével. Könyvében latinul és magyarul is olvasha-tó a maga választotta mottó:

„Quod potui, feci // Finivi quod incepi”„Ami erõmbõl telt, megtettem // Amit elkezdtem,

bevégeztem”

A szerkesztõ számos szakmabéli barátja ismerõse hi-szi és kívánja is, hogy öt év múlva újra összetalálkozhatmajd ezzel a mottóval a Kronológia újabb kötete élén –Gerõ Gyula saját szerkesztésében.

(Gerõ Gyula: Magyar könyvtártörténeti kronológia,996–2007 / Összeáll. - - ; [közrem. Rácz Ágnes]; [közre-ad. az] Országos Széchényi Könyvtár. – Bp.: OSZK,2009. [2010!]- 3 db.

Gerõ Gyula: Magyar könyvtártörténeti kronológia2008–2010: Pótlások és javítások 996–2007. / Összeáll.- - ; [közrem. Rácz Ágnes]; [közread. az] Országos Szé-chényi Könyvtár. – Bp.: OSZK, 2014. - 428 p.; 30 cm.)

Balogh Mihály

Egy bakonyi erdõmérnök gazdag szakmaihagyatékaEmlékkönyv Dobó Jenõrõl

Csak ámul, leveszi a kalapját és a távolból csendesengratulál az olvasó, amikor kezébe veszi a farkasgyepûierdõkben szinte egész pályafutását eltöltõ kitûnõ erdõ-mérnök, Dobó Jenõ (1873–1956) életútjáról kiadott pa-rádés kötetet, amely 2014 októberében jelent megVeszprémben, méghozzá családi kiadásban és a Bakony-erdõ Zrt. (Pápa) segítségével.

Üdv az Erdésznek – Nagyapánkról és a Bakonyról cí-met viselõ 436 oldalas, keménykötéses, kitûnõ papírranyomtatott, színes fényképekkel is sûrûn megrakott kö-tet méltó emléket állít annak az egész életében csendesenalkotó erdõmérnöknek, akinek tevékenysége a Bakony-hoz, nevezetesen Farkasgyepûhöz köthetõ.

Dobó Jenõ még a ’boldog békeidõkben’, az 1890-esévek legelején iratkozott be a selmecbányai Akadémiára.Nem tartozott azok közé a diákéletüket színesen megélõ„burschok” közé, akik inkább a „korcsmákat” látogattákaz elõadások helyett. Õ a selmeci évei alatt is szorgalma-san jegyzetelt, rajzolt és fõképpen tanult, amint azt a kö-tetben ízelítõként leközölt térmértani és szabadkézi raj-zok, indexének és jegyzettömbjeinek oldalai is bizonyít-ják. És itt meg kell állnunk egy kicsit, ugyanis a könyvképei, a régi dokumentumok fotói kivételesen gazdagoninterpretálják Dobó Jenõ életútját. Hogyan maradhatottmeg százszámra fénykép, irat, tervrajz és levél ennyi év,két háború és zabrálások után? Fontos tudni: a családszeretõ nõtagjainak köszönhetõ, hogy most elénk tárul-hat ez a gazdag és tevékeny erdõmérnöki pálya. UgyanisDobó Jenõ négy gyermeke közül az egyetlen leánya,Magdolna (Ágh Zoltánné) mentette a rekvirálások ésosztályidegenné alázások éveiben is konok szívóssággalédesapja hagyatékát, majd ennek a mindent megõrzõasszonynak a leánya, Ágh Magdolna vette át és õrizte to-vább a Nagyapa örökségét, amibõl aztán több évi odaadómunkával most könyvet készített.

A Vácon született, de felvidéki gyökerekkel rendel-kezõ Dobó Jenõ 1897-ben államvizsgázott, majd utánaaz Esztergomi Fõkáptalan kesztölci, késõbb somogy-szobi erdõbirtokán dolgozott. 1914–1916 között katonavolt a balkáni (albániai) harctéren. Itt már saját fényké-pezõgépével fotózott is (!), különösen Skutariban ésKruja-ban. Itteni hadi és népismereti jegyzetei megnyit-ják azoknak a páratlanul gazdag dokumentumoknak asorát, amelyeket egész élete során kivételes szorgalom-

74

mal magának, családjának, de legfõképp az utókornak iskészített. Megjegyzendõ, hogy albániai kézzel írott nap-lója rengeteg néprajzi, helytörténeti megfigyelést is tar-talmaz.

1918-tól 1946-ig erdõgondnokként tevékenykedett aVeszprémi Püspökség farkasgyepûi erdõbirtokán, ame-lyet mesterien felvirágoztatott. 1926–1933 között hosszúnyomvonalú kisvasutat, majd fûrészüzemet tervezett ésépített. Roth Gyula professzorral 1936-ban megrendeziaz IUFRO (Erdészeti Kutatóintézetek Nemzetközi Szö-vetsége) magyarországi kongresszusának farkasgyepûibejárását. Ugyanakkor mûködési területén korszerû er-dõmûvelõ is volt, a püspökség zömmel bükkösökbõl állóerdeit sikerült gazdaságilag „csúcsrajáratni” úgy, hogyazok minõsége nem sínylette meg ezt a gazdálkodásimódszert. Dobó Jenõ tevékenységének köszönhetõ,hogy az 1945-ös államosítást követõen Farkasgyepû to-vábbra is az erdészeti kutatások egyik fellegvára maradt,képviselve az erdõk kezelésének legmagasabb színvona-lát.

A kötet elsõ 114 oldalán az életrajz mellett számos iz-galmas levél is olvasható. Ezt követi mintegy 110 oldalkorabeli fotó-, irat-, tervrajz- és naplómásolat (köztüksok színes). A kötetet az az egyedülállóan érdekes doku-mentum zárja az 1920–1956 közötti évekbõl (!), – egyteljes vendégkönyv másolat 220 oldalon –, amelybeminden náluk járt, vagy az akkor még alig ismert „falusivendéglátás” keretében náluk üdülõ személy beírt vagyrajzolt valami érdekeset. Néhány nevet kiemelhetünk az„erdõmérnöki nyaraló” vendégei közül: gróf AlmásyLászló Afrika-utazó, Albrecht fõherceg, Joussouf Kamalegyiptomi királyi herceg, Hohenlohe Ágost herceg,Somogyszob-kaszói földbirtokos, vitéz báró SzurmaySándor tábornok, Jány Gusztáv tábornok, Laczkó Dezsõmúzeumalapító igazgató, piarista tanár, Vitális Istvángeológia-professzor, Kittenberger Kálmán híres vadász,a Nimród fõszerkesztõje, Réthly Antal meteorológusprofesszor, Pettko-Szandtner Aladár államtitkár, Si-korski Zsolnay Miklós pécsi porcelán mûvész és gyáros,Aba Novák Vilmos festõmûvész, Germánusz Gyula ori-entalista professzor és sokan mások. A cserkészet törté-netét kutatóknak különösen érdekes lehet az a számos vi-dám rajz, beírás és névsor, amelyet 1937 és 1944 közöttjegyeztek be a naplóba az itt táborozók.

Dobó Jenõ tevékeny, mindig tenni akaró és mindentfeljegyezni szándékozó, idõs korában is sportos alkatáraálljon itt egy nyugdíjas napjának vázlata a semmi vigasztsem nyújtó 1951-es év júliusából. 78 évesen reggel fél4-kor kel, ivóvizet hord a kútról, majd a hajnali busszalVeszprémbe utazik, tiszteleg Laczkó Dezsõ néhai múze-umigazgató – a hajdani jó barát – eltávolított szobránakhelye elõtt a múzeum mellett. Utána a Károly templom-ban egy „gyors” csendes misét hallgat, majd „vikkend”jeggyel, vonattal lemegy a Balaton partjára, megfürdikaz egyik szabad strandon, és így felfrissülve felballag atihanyi Óvár meredek hegyoldalába, ahol a Barátlakásokszámos zegzugos üregét mérnöki pontossággal millimé-ter pauszra felméri, s a nap végeztével hazautazikFarkasgyepûre. Erõt és példát ad ez az életút, ugyanak-kor számos értékes adatot nyújt a régi Bakony minden-napjaihoz, érdemes belemélyedni! A kötetet erdészetiszakmai szempontból Bús Mária erdõmérnök, hadtörté-neti vonatkozásban pedig Földesi Ferenc nyugállomá-nyú ezredes gondozta.

(A címlapot lásd a hátsó belsõ borítón. – A kötet kap-ható a szerzõnél: aghmagdolna@globonet.hu, telefon:89/358-032 vagy 20/921-78-04.)

Sonnevend Imre

SZ. TÓTH TERÉZ:Édesapám, egy bakonyi pásztor életeés mûvészete

Magyarországon az 1930-as évektõl kezdõdõen telje-sedett ki az egyéniségkutatás, mint a folklorisztika egyikjelentõs irányzata. Lényege, hogy „a folklór alkotásaibannem valami személytelen alkotó erõ megnyilvánulásátlátja, hanem a nép körében élõ alkotó személyiségek tu-datos tevékenységét kutatja, és azt alkotás-lélektanilag,esztétikailag, ritkábban társadalomtörténetileg is vizs-gálja”, tehát a folklórjelenségeket az elõadója felõl köze-líti meg (Voigt Vilmos: Egyéniségkutatás címszó. In:Magyar Néprajzi Lexikon. Bp., 1977. 643.). Ez az irány-zat módszertani alapelve az 1940-tõl megjelenõ Új Ma-gyar Népköltési Gyûjteménynek, amely fõleg a mese-mondókra és a hagyományozódás alkalmaira, valamintfalvak, tájak teljes meseanyagára helyezte a hangsúlyt.Nem véletlen, hogy „ez az egyetlen olyan folklorisztikaiáramlatunk, amelynek metodikája nemzetközileg elis-merést nyert” magyar, illetve budapesti iskola néven –vallja Voigt Vilmos. Az egyéniségvizsgálat a mese-re-pertoárkutatás után a folklór más mûfajaira is kiterjedt ésösztönzõen hatott. A népi hitélet kiemelkedõ tudásúegyéniségei is megjelennek tanulmányokban, a népzene-kutatók pedig az elõadók dallamanyagával, repertoárjá-val, az elõadó stílusának vizsgálatával is foglalkoztak. Anéptánc-kutatásban felfedezik például Mátyás István,Karsai Zsigmond táncrepertoárját. Az egyéniségvizsgá-lat kiterjed további mûfajokra, így a tárgyalkotó mûvé-szetre, népmûvészetre is. Bemutatják id. Kapoli Antal,Király Zsiga fafaragásait, a fazekasok egyéni alkotásait.Madarassy László a fafaragó egyéniségekrõl jelentetettmeg önálló kötetet.

2013-ban a gyõri Hazánk Kiadó jóvoltából egy újkönyvvel gazdagodhatott ez a kutatási irányzat, mivelmegjelentette Sz. Tóth Teréz: Édesapám, egy bakonyipásztor élete és mûvészete címû könyvét. A szerzõ kuta-tási alanya édesapja, egy bakonyi pásztorember, a nép-mûvészet mestere cím tulajdonosa. A magyar folklorisz-tikában ez idáig csak Istvánovits Márton választotta ku-tatási témájául édesapja meserepertoárját és egyéniségét,azonban nem említi szakdolgozatában, hogy adatközlõjesaját édesapja, mivel az pestimrei Maróczi (Stefanovics)Márton néven szerepel. Leírásából csak azt tudjuk meg,hogy „közeli kapcsolataink nagymértékben elõsegítet-ték” kutatását. (Istvánovits Márton: Egy magyar mun-kásmesemondó. Kézirat. Szakdolgozat. ELTE FolkloreTanszék, Bp., 1955. V.) A gyûjtõ és adatközlõ közöttibensõséges és õszinte viszony elõsegíti a gyûjtés mene-tét, megbízhatóságát. Rolf Wilhelm Brednich írja, hogy:„az életrajzi módszer alkalmazásához mindenképpenszükséges az, hogy a kutató és beszélgetõpartnere köztegyfajta bizalmas viszony alakuljon ki” (Rolf WilhelmBrednich: Az életrajzi módszer alkalmazása a néprajzianyaggyûjtésben. In: Küllõs Imola (szerk.): Az életrajzimódszer. Dokumentatio Ethnographica 9. Bp., 1982.69.).

75

Úgy gondolom, hogy ez a jó szülõ-gyermek kapcso-latban valósulhat meg igazán, igazolja ezt doktoridisszertációm is, amit édesapám személyiségérõl ésfolklórtudásáról írtam (Lanczendorfer Zsuzsanna: „Min-dent apámról…” Egy sokoróaljai iparos emlékei. Akadé-miai Kiadó, Bp., 2007. 376 p.). 2010-ben jelent megBarsi Ernõ édesapjának, Barsi Lajosnak írásait, beszéde-it tartalmazó kitûnõ könyve (Barsi Ernõ: Hagyaték: Apá-ról fiúra. Magyar Kultúra Kiadó, Bp., 201. 568 p.).

Sz. Tóth Teréz könyve folytatja ezt a sort, és bemu-tatja a kiváló népmûvész édesapát. A szerzõ köszönet-nyilvánításában nem feledkezik meg mesterérõl, dr.Barsi Ernõrõl, aki, mint írta, fõiskolás korában irányítot-ta rá figyelmét fafaragó édesapja mûvészetére. Sz. TóthTeréz tanítóképzõsként kiválóan szerepelt az OrszágosTudományos Diákkörön, majd X. Néprajzi és Nyelvjárá-si Gyûjtõpályázaton elsõ helyezés ért el ezzel a témával.

A kötetet családi vállalkozásnak is nevezhetjük, mi-vel az anyaggyûjtésben (tárgyi anyag és visszaemlékezé-sek) segítették a szerzõt családtagjai, rokonai. A férje,Szabó József a kiadást, fotózást, Dávid gyermekük ti-pográfiai és tördelési munkájával segítette e csodálatoskiadvány megszületését. Megjegyzem, köszönettel,hogy a Hazánk Kiadó több évtizede karolja fel és adja kia néprajzi témájú kéziratokat, így például áldott emlékûMesterem, – akinek köszönhetem, hogy néprajzos lettem– Barsi Ernõ könyveit is. Bár Õ sajnos nem érhette meg akötet megszületését, de mégis ott van ajánló soraival.Barsi Ernõ személyesen is ismerte a „nagy tehetséggelmegáldott fafaragót”, aki, mint írja a „mesterséghezszükséges minden technikai tudással rendelkezett”,emellett ismerte az õsi magyar világképet, jelképrend-szert és „sajátos látásmóddal tudta ezt fába faragni”.

Sz. Tóth Teréz kutatása széleskörû, az adatgyûjtés-hez megkereste még a múzeumokat is (veszprémi LackóDezsõ Múzeum, zirci Reguly Antal Múzeum), aholédesapja fafaragásainak egy része található. Idézi azédesapjáról szóló írásokat, újságcikkeket, képeslapokírásait, interjúkat készített a szeretett édesapáról és mû-vészetérõl.

A szerzõ elõször bemutatja a szülõfalut, Szentgált,ahol õ is gyermekkorát töltötte és kapta élményeit. Édes-apja, Tóth József pásztor, fafaragó iparmûvész is itt szü-letett 100 éve és itt is hunyt el 1983-ban. A faluról szólóélvezetes leírásból azt is megtudhatjuk, hogy dr.Lõrincze Lajos nyelvészprofesszor is itt született, tájházõrzi ma már a népi tárgyi emlékeket, sõt még azt is, hogyaz Országház építéséhez ebbõl a faluból szállították a ti-szafákat. A szerzõ gyerekkori emlékei, élményei (ebéd-vivés, nyúlkenyér ajándék, cserfa víznyerés) és az édes-apja élvezetes stílusú visszaemlékezései segítségével ír acsalád múltjáról, édesapja tanulságos életútjáról (kanász-bujtár, levente, katonaság, hadifogság, kitelepítés, Nép-mûvészek Háziipari Szövetkezete, bikabaleset, megren-delések, kiállítások). Külön érdeme a kiadványnak, hogya tájszavakat dõlt betûvel jelöli a kutató (eccer, bujtá-roskodott, borgyus gyerek, szatyma, borzézni). Kordo-kumentum értékû megrázó képet kapunk az életút bemu-tatása során a csecsemõhalandóságról, a hadiárvaságról,a kitelepítésrõl, az amerikás rokonokról vagy a hadifog-ság borzalmairól. Megtudjuk, hogy a család felmenõimindkét ágon pásztorok voltak, sõt, a tárgyalkotó, mûvé-szetet teremtõ tehetséget sokan örökölték a családban.

Az életútvizsgálat során bepillantást nyerünk a Népmû-vészek Háziipari Szövetkezete mûködésébe, megismer-hetjük Tóth József szerepléseit (Röpülj Páva, 1978), elis-meréseit (Népmûvészet Mestere díj). Azt is megtudhat-juk, hogy kik kutatták a híres népmûvész munkásságát,kik írtak róla és mûvészetérõl (Bajor Nagy Ernõ, dr.Barsi Ernõ, Boldizsár Iván, Lengyel Györgyi, SzapudiAndrás), sõt azt is, hogy személyesen találkozott MangaJánossal, Kádár Jánossal és Aczél Györggyel. Sz. TóthTeréz arra is figyel, hogy számba vegye, mely szakköny-vekben szerepel alkotásaival édesapja, például BékefiAntal: Munkaritmus, munkarigmus, munkadal, Bakonyinépdalok címû könyv borítóján, valamint több alkotásaszerepel a könyvben (tükrös, karikásostor, doboztetõ).Igényes képekkel szemlélteti azt, hogy milyen tárgyakszerepeltek a faragó „listáján” (ostornyél, kampósbot,szipka, türelemüveg, ivócsanak, dobozok, bölcsõ, butel-la, tükrös). Kiderül a könyvbõl, hogy ha igény volt rá fa-ragott sétabotot, vagy akár karmesteri pálcát, képkeretetis.

A szerzõ kitér az édesapa faragási témáira, motívum-kincsére (Szedri báró balladája, szentgáli templom), éslegkedvesebb dalát is közli. Megemlékezik a kiadvány a„fafaragó mesterrõl”, Takács János kanászról és a fafara-gó mûvészet elsajátításának történetérõl. A könyv továb-bi részében Tóth Terézia módszertani precízséggel, igazirajztanári elemzéssel mutatja be a fafaragás eszközeit,menetét, típusait, díszítõelemeit, amelyeket fényképek-kel, rajzokkal szemléltet. Az is kiderül, hogy a szerzõrajzszakos tanárként csodálatosan tudta kamatoztatni akapott szellemi örökséget.

A könyv olvasása során azt lehet megállapítani, hogya Tóth család egy kreatív mûvész család. Sokan örököl-ték a nagypapa talentumát, tehetségét. A fafaragás to-vábbélése, illetve a mûvészet iránti fogékonyság a csa-ládban mindig jelen volt: megható, hogy az édesapa sír-emlékét egyik fia, János faragta a szentgáli katolikus te-metõben, Pósáné Deli Andrea foltvarrásban jeleskedik,ifjabb Tóth János egyedi rajzoló a porcelángyárban, Sza-bó Dávid a Fafaragó Kör tagja és Tóth Teréz keze mun-káját viseli számos míves alkotás.

A könyv értékét növeli, a sok szép életrajzi fotó, al-kotásokat szemléltetõ fénykép, dokumentációs anyag(pl. birtoklevél, népmûvészeti tagsági könyv). A Kép-mellékletben a Lackó Dezsõ Múzeumban õrzött tárgyakfotói sorjáznak, amelyeket Oszkó Zsuzsanna készített,de itt láthatjuk a családtagok faragásait, kézimunkáit, al-kotásait megörökítõ képeket is.

Úgy, ahogy Ernõ Bácsi írta ajánló soraiban, én isrendkívül fontosnak tartom, hogy a monográfia napvilá-got látott és bõvítette a méltán híres egyéniségvizsgála-tokat, s nem utolsó sorban a száz éve született híres édes-apáról, Tóth Józsefrõl is egy méltó megemlékezés. Kö-szönöm, hogy a gyõri Könyvszalon rendezvényen2013-ban méltathattam ezt az értékes és kiváló könyvet,és fejet hajthattam a csodálatos fafaragó pásztor, TóthJózsef életmûve – lányát és könyvét is beleértve – elõtt,és kedvenc dalát közösen elénekelve idézhettük meg Õt.Ha tehetném, még nagyobb szeretettel simogatnám mega Barsi lakás elõszobafogasát, amelyet annyiszor meg-csodáltam, de alkotóját korábban nem ismertem.

76

Tóth József a könyvformájú pálinkás butykosra eztírta: „Élj és virulj szép hazám örökké!” Kívánom, hogyörökké viruljon a „szentgáli faragó ember” emléke!

(Hazánk Kiadó, Bp., 2013. 176 p.)

Lanczendorfer Zsuzsanna

Kalotaszeg tudós krónikása

Jelentõs alkotással bõvült Kalotaszeg gazdag honis-mereti irodalma, megjelent Morvay Pál (1914–1990) ta-nár, lelkipásztor, író a vidék krónikása írásainak gyûjte-ményes kötete. A szerzõ az erdélyi magyarság legnehe-zebb idõszakában – a diktatúra éveiben – tudósított a ka-lotaszegi eseményekrõl, krónikáshoz illõen beszámolt atáj népmûvészeinek munkáiról, kulturális eseményekrõl,amatõr színjátszókról, képzõmûvészekrõl, Kalotaszegmúltját, hagyományait feltáró tudományos kutatásokról.

Morvay Pál megfigyeléseinek, írásainak középpont-jában a kalotaszegi ember állt Istenadta szépérzékével,tehetségével. Ezért is kívánkozik kötete élére Bartók ésKodály kalotaszegi nótafájának, a sárvásári Ambrus Ka-ta Morzsa bemutatása, aki csodálatos népdaléneklésemellett szép varrottasokat, gyöngyös pártákat ésbujkákat készített. Bartók és Kodály felvételei ország-szerte ismertté tették dalait, Sárvásár a vidék népzeneiközpontja lett, Sárosi Bálint, Madarász Katalin, Vass La-jos gyûjtõk, énekesek gyakori vendégei voltak e kis falu-nak, és Ambrus Kata pedig állandó vendége volt a Kecs-keméten tartott nemzetközi folklórfesztiválnak, aholmindig nagy sikerrel énekelt.

Krónikájának lapjain megelevenednek Kalotaszegolyan népmûvészei, mint Albert János népi táncos,Nádasmente „figurása”, aki utánozhatatlan figuráivalkápráztatta el a lakodalmak sokaságát, Bokor Katabánffyhunyadi híres bujkakészítõ, Kudor Ferenc Bandóneves fafaragó. A Bánffyhunyadra látogató a város õsitemplomában megcsodálhatja a neves fafaragó háromnagy facsillárját, amelynek mindegyike tizenkét karú, atizenkét apostolt jelképezve, a középen lévõ tartóoszlopKrisztus szimbóluma. Minden kar és tartóoszlop egy-egy kalotaszegi falu jellegzetes kopjafájának utánzata.

Morvay Pál írásaiban beszámol Bánffyhunyad kétországosan ismert amatõr képzõmûvészének kiállításai-ról: Boros Lajos olajfestményein megjelenõ kalotaszegitájról, Kalotaszeg öreg házairól, a hagyományos világbólitt maradt gazdasági épületekrõl, bivalyszekerekrõl és aKalló Gyula fametszetein fénytõl csillogó Körös, Almásvizérõl, a vidék havasi tájairól.

A kötet törzsanyagát a kalotaszegiek mûvelõdé-si-színjátszó tevékenységérõl tudósító írások alkotják. Abánffyhunyadiak legnagyobb sikerüket Szentimrei JenõCsáki bíró leánya címû balladajátékának (a halálra tán-coltatott lány története) bemutatásával aratták, amelynekkeretében az inaktelki táncosok fergeteges lakodalmitáncot és legényest mutattak be. Az elõadást, amelyetVasas Samu és tanárcsapata: Balogh Anna, Lõrinczi Edit,Morvái Erzsébet rendezett, bemutatták a Székelyföldön,Kolozsváron, Magyarországon, Kiskunfélegyházán éstöbb alkalommal a televízió is közvetítette. Morvay Pálírásában felfedi az együttes nagy sikerének titkát: a Csá-ki bíró lánya játékban beleszõtték a kalotaszegi gyönyö-

rû énekeket, táncokat, a párját ritkító pompás népvisele-tet, amely mindenhol elkápráztatta a közönséget.

A kötet beszámol a kalotaszegi színjátszók másik si-ker-együttesérõl: a magyarbikaliakról is, akik a Naszódiházaspár vezetésével bemutatták Valkai András deákXVI. századi históriás énekét az Õs-Bánk bánt. A kalota-szegi folklórral, viselettel gazdagított színmû sikere ezesetben is rendkívüli volt. A sikerhez hozzájárultak abikaliak segítségére sietõ kolozsvári mûvészek: Be-reczky Júlia színmûvésznõ, Búzás Pál zongoramûvész,Kovács Ildikó rendezõ, Kötõ József dramaturg ésVermesy Péter zeneszerzõ.

Krónikásunk pennájával mindenütt jelen van, ahol akalotaszegiek összegyûltek, 1971 nyarán a kolozsváriNapsugár gyermeklap által a Riszegtetõn (Körösfõ mel-lett) szervezett író-olvasó találkozóról tudósít. A kalota-szegi falvak ifjúsága, gyermekei a hegyen neves írókkal,képzõmûvészekkel: Bálint Tiborral, Fodor Sándorral,Kányádi Sándorral, Árkossy Istvánnal, Soó Zöld Mar-gittal találkozhattak. A következõ években ezek a talál-kozók rendszeressé váltak.

A kötet drámai hangvételû írása arról a küzdelemrõlszól, amelyet a kalotaszegiek a Kalotaszegi Múzeumfennmaradásáért vívtak. A Kalotaszegi Református Egy-házmegye által 1933-ban létrehozott bánffyhunyadi mú-zeum a második világháború alatt szinte teljesen elpusz-tult. 1946-ban dr. Kós Károly etnográfus, az ErdélyiMúzeum-Egylet megbízásából felkérte Morvay Pált,hogy kísérelje meg a múzeum újjászervezését, akinekegy éves kemény munkával és a hunyadi ifjúság segítsé-gével ez sikerült. 1947 õszén a múzeumot megnyitották,és az elsõ években az intézmény sikeresen mûködött.Késõbb a hatalom megvonta az anyagi támogatást, majd1967-ben a kalotaszegiek megdöbbenésére a múzeumotmegszüntette. A néprajzi anyag egy kis részét a csúcsaiGoga emlékházba vitték, nagyobb része megsemmisült(a kopjafákat pl. elégették), a történelmi anyag a Kolozs-vári Történelmi Múzeum raktáraiba került. Kalotaszeg-nek azóta sincs múzeuma!

Morvay Pál önálló tudományos kutatásokat is vég-zett, összeállította Kalotaszeg íróinak adattárát 1557-tõlNagyfalvi György és Valkai András deáktól DebreczeniMárton (1802–1851) írón a „Kiovi csata” hõskölteményszerzõjén át Gyarmathy Zsigánéig (1843–1910), akineka regényein és novelláin keresztül a kalotaszegi népéletbevonult a magyar irodalomba.

Szerzõnk figyelemmel kísérte kortársai tudományoskutatásait is, nagyra értékelte a magyargyerõmonostoriSinkó Kalló Katalin Kalotaszegi nagyírásos címû var-rottas albumát (Bukarest, 1980), Végh Olivér A kalota-szegi fazekasság címû monográfiáját (Bukarest, 1977) ésSalamon Anikó – Vasas Samu Kalotaszegi ünnepek címûmunkáját (Bp., 1987).

Az 1970-es években szerzõnket súlyos betegségemeggátolta abban, hogy az idõközben megjelent mû-veket ismertesse, értékelje. Krónikájából sajnos hiányzika kolozsvári Korunk folyóirat kalotaszegi számának(1973/11.) méltatása, amelynek terjesztésében a kalota-szegi magyar értelmiség többsége részt vett, valamint aMûvelõdéstörténeti Tanulmányokban (Bukarest, 1979)megjelent Kalotaszeg népoktatása a XV. századtól1848-ig címû úttörõ jellegû tanulmány ismertetése.

77

Összességében elmondhatjuk, hogy Morvay Pál írá-sainak gyûjteményes kötete nagy nyeresége Kalotaszeghonismereti irodalmának. Írásainak elsõsorban hírértékevolt, nyílván azok számára, akik abban az idõben Kalo-taszegen éltek, de a mai nemzedék is nagy haszonnal for-gathatja, mert belõle megtudhatja, hogyan élt e vidékenegy csoport kalotaszegi értelmiségi, aki a diktatúra em-bertelen körülményei között dolgozott, ápolta anya-nyelvét, hagyományait és megõrizte hitét a magyarságjövõjében, úgy ahogy lehetett.

(Morvay Pál: Kalotaszeg krónikása. Mûvelõdés –Szentimrei Alapítvány Kiadása. Kolozsvár, 2014. 175p.)

Sebestyén Kálmán

Füredi évszázadok 70 kötetben

Páratlan könyvsorozattal büszkélkedhet Balatonfü-red. A képviselõ-testület 1996-ban hozta létre a Balaton-füred Városért Közalapítványt, amely a közelmúltban je-lentette meg 70. kiadványát. A sorozat elindításátZákonyi Ferenc helytörténész 1988-ban kiadott Balaton-füred címû vaskos monográfiája inspirálta. Zákonyi mû-ve elsõsorban a település üdülõkultúrájával foglalkozott,más területeket csekély mértékben érintett, és csupán1945-ig dolgozta fel a múlt eseményeit. Ezért késõbbfelvetõdött egy átfogóbb monográfia elkészítése. Az öt-let az alapítvány kuratóriumának tagjától, Gubicza Fe-renc agrármérnöktõl származott, aki 1976-tól 2010-ig anemesvámosi székhelyû Balatonfüred-Csopak Tája Ter-melõszövetkezet elnöke volt. Õ már ekkor nagy rutinnalrendelkezett a könyvkiadás szervezésében és lebonyolí-tásában, ugyanis elnöksége idején a szövetkezet kezde-ményezésére és a Veszprém Megyei Levéltár szakmaifelügyeletével 14 kötet jelent meg. Ebbõl 12 falumono-gráfia; ezekben a termelõszövetkezet területén találhatóközségek történetét és életét mutatják be. A köteteket an-nak idején minden lakoshoz eljuttatták.

A füredi alapítvány kuratóriuma és az önkormányzatképviselõ-testülete végül új, kibõvített monográfia ki-adása mellett döntött. A Balatonfüred és Balatonarácstörténete címû kötet Lichtneckert András történész, le-véltáros szerkesztésében 1999 karácsonyára jelent meg.A mû 23 szerzõ terjedelmes tanulmányát tartalmazza.

2000-ben Gubicza Ferenc lett a kuratórium elnöke,és 12 éven keresztül látta el feladatát. Irányításával sor-jázni kezdtek a tartalmas, a város határain túl is kurió-zumnak tekinthetõ honismereti kiadványok. Szerkeszté-süket, írásukat gondos kutatások elõzték meg, amelyekközéppontjában az értékek feltárása, megõrzése és meg-ismertetése állt. Ez az igényes koncepció folyamatos,nem tört meg az eltelt másfél évtizedben. A fõbb téma-körök Balatonfüred speciális helyzetébõl adódóan a vá-ros történelmi, természeti, idegenforgalmi, gyógyászatiés kulturális örökségét és jelenét ölelik fel. S emellett je-lentõs teret szentelnek a település kitüntetettjeinek és azott élõ, illetve oda kötõdõ meghatározó személyiségek-nek. A füredi halhatatlanokkal külön kötet foglalkozik. Ahelyi díjazottakat eddig négy kiadványban méltatták. Adíszpolgárok életútját és munkásságát (a külföldiekét is)önálló kötetekben dolgozták fel, és továbbra is ezt a gya-korlatot követik.

A fürdõélet és az 1702-ig visszanyúló savanyúvízigyógyfürdõ, valamint a szívgyógyászat kiemelkedõ sze-repet tölt be Füred történetében és jelenében. Mindezzeladekvát értékûnek kell tekintenünk a szõlõ- és borkultú-rát, amely szerves egységet alkot az irodalommal és akülönbözõ mûvészeti ágakkal. Az alapítvány könyvsoro-zatának szerzõgárdája figyelemmel kísérte és megörökí-tette a reformkor eseményeit, hiteles „tudósításokban”számolt be az akkori életrõl, kiemelve a pannonhalmi ésa tihanyi bencés apátság közremûködését a vonzó kör-nyezet kialakításában. Olvasni- és látnivaló egyarántmegtalálható a kínálatban. A régi Füredet képeskönyvtárja az érdeklõdõk elé, akik többek között megismer-kedhetnek Écsy László fürdõigazgató 1850-tõl 1892-igvezetett naplójával, egy fiatal hölgy 1841-es társasági,reformkori élményeivel, a helyi színházak és színészethistóriájával (1831–1861), a fürdõbizottság (1855–1917) jegyzõkönyveivel és a város nevezetes épületei-vel. A Széchényi és a Széchenyi család, valamint DeákFerenc helyi kapcsolatára is kitérnek a sorozatban.

Széleskörû az a választék is, amely a szõlészet és bo-rászat máig tartó legendáját idézi fel. Az alaphangot a hí-res szõlõnemesítõrõl, Csizmazia Darab Józsefrõl szólóösszeállítás adja meg. Füred kétségtelenül a szõlõ és abor nemzetközi városa, terménykiállításai és borünnepeiemlékezetesek. A 70 kötetbõl kettõ az arácsi, illetve a fü-redi szõlõhegy és szõlõhegyi önkormányzat történetétfoglalja össze. A sorozat darabjai közé egyedi témájúmunkák is ékelõdnek. Ilyen például az észak-balatonivasút (1909–1999), a halászat, a polgári iskola (1906–1948), a valamikor 1.500 dolgozót foglalkoztató hajó-gyár (1881–1996), a füredi malmok, a zsidó lakosok és aSzívkórház (1913–2013) története. De a Rákóczi sza-badságharc Veszprém megyei mozzanatai is megeleve-nednek egy kötetben.

A kiadványok közül több mint tíz irodalmi, mûvésze-ti jellegû. Ezek zömét Praznovszky Mihály irodalomtör-ténész, Ács Anna irodalmi muzeológus és a közelmúlt-ban elhunyt Matyikó Sebestyén József költõ, irodalmárírta, szerkesztette. Az „Oh Füred, drága Helikon…”(Füred a magyar irodalomban I-II.) 1711-tõl 2011-ig vá-logat a települést említõ mûvekbõl. A Magyar TengerPoétáját, Pálóczi Horváth Ádámot, Keresztury Dezsõt,Sava Babic mûfordítót, Protiwinsky Ferenc festõmû-vészt, Lipták Gábor írót, Balázs Árpád zeneszerzõt, to-vábbá a Salvatore Quasimodo nemzetközi költõversenytés Déry Tibor füredi életét, Illyés Gyula és Németh Lász-ló „jelenlétét” különálló kötetek õrzik meg az utókornak.Krúdy Gyula „füredi holdas estéi” színesítik a palettát. Ahetvenes listán (egy-egy mû 400–600 példányban jelentmeg, a város iskoláiban és a könyvtárban hozzáférhetõk)összefoglaló köteteket is forgathatunk. A tájékozódástsegítik Bándi László Balatonfüred emlékjelei, Baán Beá-ta Balatonfüredi életrajzi lexikon címû kötetei ésTóth-Bencze Tamás névmutatókat, évszámokat tartalma-zó munkái.

Két éve Molnár Judit tanárnõ tölti be a kuratóriumelnöki posztját. A könyvsorozat új formát kapott, na-gyobb méretben és színes borítóval jelennek meg a kiad-ványok. A közalapítvány 2008 óta Tempevölgy címmelfolyóiratot és hasonló elnevezésû sorozatában könyveketis kiad.

Kellei György

78

Tallózás a honismereti irodalombanNegyvenen innen, negyvenen túl! A 40 éves Lajtha

László Néptáncegyüttes jubileumi kiadványa. Szabó Pé-ter kiadása. Sopron 2012. 80 old.

Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság Tájé-koztatója. Szerk.: Hála József és Máté György. Bp. 2012.2. 96 old. – A tartalomból: Fejõs Zoltán: A Néprajzi Mú-zeum elhelyezése és szakági kapcsolódásainak néhánykérdése; Baksa Brigitta: Földrajzkönyvek néprajzi isme-rettartalmai; Teszler Vendel: Az újragondolt Átány; Ba-logh Jánosné Horváth Terézia: Dorogi Márton emlék-nap; Paládi-Kovács Attila: Benkõ Loránd emlékezete;Barna Gábor: Megemlékezések Gryneus Tamás 80. szü-letésnapjáról; Bihari Nagy Éva, Szilágyi Miklós: UjváryZoltán 80 éves; Szilágyi Miklós: Köszöntjük a hatvan-éves Viga Gyulát.

Néprajzi Hírek. A Magyar Néprajzi Társaság Tájé-koztatója. Szerk.: Hála József és Máté György. Bp. 2013.3. 96 old. – A tartalomból: Virágné Juhász Nyitó Klára:A néprajz helye és szerepe a tanítóképzésben; Iancu La-ura: Domokos Mária köszöntése; Somfai Kara Dávid: Ahetvenéves Hoppál Mihály köszöntése; Kiss Réka: Kö-szöntjük a hetvenéves Kósa Lászlót; Szilágyi Miklós:Köszöntjük a 80 éves Hajdú Mihályt.

A nyíracsádi görög katolikus templom 200 éve.Szerk.: Kedves Györgyné Zilahi Enikõ. Görög KatolikusEgyházközség. Nyíracsád 2009. 27 old.

Nyakas Miklós: A hajdúk letelepítése Böszörmény-ben. Önkormányzat. Hajdúböszörmény 2010. 153 old.

Nyakas Miklós: Ismeretlen adatok Derecske hajdúmúltjából. Városi Mûvelõdési Központ és Könyvtár. De-recske 2010. 76 old.

O’sváth Pál: Bihar vármegye Sárréti járása leírása.Bev.: Seres István. Helikon. Bp. 2009. 605 old. – O’sváthGyörgy: Bevezetõ; Seres István: O’sváth Pál és fõ mûve;O’sváth Pál: Bihar vármegye Sárréti járás leírása [Nagy-várad 1875.].

O’sváth Pál: „Pandurkorom emléke” … és egyébírások. Vál., jegyz.: Seres István. Helikon K. Bp. 2010.591 old. — A csengerújfalusi O’sváth és vele rokon csa-ládok története, dokumentumai és írásai.

Ökrész Károly: Együtt másfél századon át. Atemerini zsidók története. Temerini MúzeumbarátokEgyesülete. 2013.

Örsi Julianna: A hagyományõrzés útján. TúrkeveiKulturális Egyesület. Túrkeve – Karcag. 2012. 248 old.

A Pannonhalmi Bazilika felújítása. Szerk. VargaMátyás. Bencés Kiadó. Pannonhalma 2012. 95 old.

Pap Dénes: Okmánytár Magyarország független-ségi harczának történetéhez, 1848–1849, 1-2. (Reprint)Historiantik Könyvesház. Bp. 2010. 424 old.

Pállfy Géza: Gyõztes szabadságharc vagy sokfélesikert hozó felkelés – A magyar királysági rendek ésBocskai István mozgalma, 1604–1608. Századok füzetek3. Magyar Történelmi Társulat. Bp. 2009. 70 old.

A pályi parasztság hagyományos kultúrája. Nép-rajzi gyûjtések és kutatási eredmények Hosszúpályiból.

Szerk.: Bihari-Horváth László. Hosszúpályi KultúrájáértAlapítvány. Hosszúpályi 2010 351 old. – A tartalomból:Bihari-Horváth László: Hosszúpályi település- éstársadalomnéprajzi viszonyai a 18. szd. közepétõl a 20.szd. közepéig; Papp László: Talajjavítás és talajmûvelésHosszúpályi paraszti gabonagazdálkodásában a 20 szd.elsõ felében; Bõdi István: Kaszás betakarítás és gépiszemnyerés Hosszúpályi paraszti gazdálkodásában a 21.szd. elsõ felében; Bihari-Horváth László – Bodnár Lász-ló: Szõlõ- és borkultúra története Hosszúpályiban; BõdiIstván: Hagyományos szõlõmûvelés Hosszúpályiban a20. szd. elsõ felében; Aranyos Sándor: Adatok Hosszú-pályi népi táplálkozásához; Bõdi István receptgyûjtemé-nye; Simon Krisztián: Struktúra a bihari betlehemes játé-kokban – különös tekintettel a hosszúpályi betlehemesre;Bõdi István betlehemes gyûjtéses; Papp László: A gyer-mekélet és játékai; Hosszúpályiban; Kavecsánszky Máté:Hosszúpályi gyermekjátékdalok; Bihari-Horváth Lász-ló: A párválasztás és a házasságkötés szokásai Hosszú-pályiban; Kavecsánszky Máté: Táncfolklorisztikai jegy-zetek a házasságkötés Hosszúpályi szokásrendszeréhez;Kavecsánszky Máté: Hosszúpályi zenei élete a Bõdi-nép-dalgyûjtemény tükrében; Papp László: A hosszúpályinépnyelv í és e’ hangjai; Bõdi István földrajzi név-gyûj-tése; Bõdi István ragadványnév-gyûjteménye.

Pándy Tamás: Krepuska Géza életmûve: a modernmagyar fülgyógyászat megteremtõjének és családjánaktörténete. Kiadja a Budapest VIII. kerülete, Pestszent-lõrinc-Pestszentimre Önkormányzata, Pedagógiai Inté-zet és Helytörténeti gyûjtemény. Bp. 2012. 332 old.

Péter László: Kërësztapám nadrágja. Vajdasági Ma-gyar Mûvelõdési Intézet. Zenta 2012.

Pilisi Neÿ Béla: A magyar Országház, Steindl Imrealkotása. (Hasonmás) Országgyûlés Hivatala. 2012. 46old.

Pintér Lajos: „Gyûjtsd a termést kalangyába”. AKalangya története (1932–1944). Életjel Könyvek. 2013.

Portrék Dorog történetébõl. Szerk.: Kovács Lajos.Kiadja Dorog Város Barátainak Egyesülete. Dorog2013.177 old. – Menyhárt Csaba: A Drasche család tör-ténete (akik megkezdték Dorogon a szénbányászatot);Kovács Lajos: Egy „irredenta dzsentri”: KomoróczyMiklós; Kovács Lajos: Salamon Imre kántortanító-isko-laigazgató; Kovács Lajos: Dorog és a szaléziak; KovácsLajos: Kételyek és tények hatvan évvel Schmidt Sándorhalála után.

Prágai Tükör. Közéleti és kulturális lap. Kiadja aCseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége. Fõszerk.:Kokes János. Prága 2013. 1. 80 old. – A tartalomból:Kokes János: Középpontban a Beneš-dekrétumok;kjz..Prága és Pozsony elutasítja a Beneš-dekrétumok fe-lülvizsgálatát; Mózes Szabolcs: A szlovákiai magyarságkét évtizede; Cséfalvay Ildikó: Prága [magyar vonatko-zásai]; Ozogány Ernõ: Férjek felesége – KomnénoszJánosné Árpádházi Szent Piroska, a kórházak megalapí-tója; ms: Tragédia a Don-kanyarban – A magyar hadtör-ténet legnagyobb veresége; Pálfy M. Hajnalka: Magyar

Honismereti Bibliográfia

79

emlékek a Hofburgban – A Bocskai-koronától a SzentIstván-rendig.

Prágai Tükör. Közéleti és kulturális lap. Kiadja aCseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége. Fõszerk.:Kokes János. Prága 2013. 4. 80 old. – A tartalomból:Poljaková Tatjána: Makóiak Észak-Morvaországban;Kiss László: Széchenyi István és a csehek; Kokes János:Magyar-cseh testvérvárosi találkozó Tatán; Kokes János:Kezd öntudatra ébredni Morvaország; Csáky Pál: Ho-gyan tovább, felvidéki magyarok?; Varga Béla: Kamera-rendszer vigyáz a vereckei honfoglalási emlékmûre; D.Rác Éva: Gombaszög és Martos; Cséfalvay Ildikó: Nyu-gat-Csehország; Ozogány Ernõ: Férjek felesége – Rákó-czi Györgyné Báthory Zsófia, a Nagyságos Fejedelemnagyanyja; Lacza Tihamér: Bethlen Gábor emlékezete;Filipovits Klára: Ha Pécs, akkor Zsolnay-kerámia;Kokes János: Lesz kettõs állampolgárság [2014-tõlCsehországban].

Prágai Tükör. Közéleti és kulturális lap. Kiadja aCseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége. Fõszerk.:Kokes János. Prága 2013. 5. 80 old. – A tartalomból:Kokes János: Brünni magyarok a fiatalság jegyében;Prágai megemlékezés az aradi vértanukról; Magyar ál-lampolgárság egyszerûsített honosítási eljárás; KissLászló: Csehország 1825-ben egy magyar orvos szemé-vel; Tóth László: Konferencia a magyar diaszpóráról;Pietsch Lajos: Javult a magyar érdekérvényesítés; Csé-falvay Ildikó: Dél-Csehország; Ozogány Ernõ: Férjek fe-lesége – Jókai Mórné Laborfalvi Róza, a nemzet színész-nõje; D. Rác Éva: Múltismeret a jövõ érdeke; Lacza Ti-hamér. Száz éve hunyt el Vámbéry Ármin, a nagy ma-gyar keletkutató; Pietsch Lajos: Ki volt Nyírõ József?;ifj. Kokes Zoltán: Gundel Károly vendéglõs 50 éve haltmeg; Lacza Tihamér: Brandenburgi Katalin férjhezmegy; Kokes János: Vita a csehek „elûzésérõl” a Szudé-ta-vidékrõl.

Pusztay János: Gyökereink. A magyar nyelv elõtör-ténete. Milyen áfium ellen kell orvosság? Nap Kiadó.Bp. 2011. 211 old.

Rajsli Ilona: Vajdaság helységeinek földrajzi nevei15. Bánáti földrajzi nevek. Bölcsészettudományi Kar.Újvidék 2011.

Rákóczi emlékmû, Abda. Szerk.: Somogyi Éva. II.Rákóczi Ferenc Kulturális Alapítvány. Abda 2012. 24old.

Redemptio. A jász és a kun települések honismeretilapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a JászMúzeumért Alapítvány. 2013. 3. 24 old. – A tartalomból:Kucsity Ruszlán (összeáll.): Az oszét asztal hagyomá-nyos szokásai III.; Bognár Mária: Kunok a Dunántúlon;dr. Bagi Gábor: Jász-Nagykun-Szolnok megye és a Kis-kunság régészeti gyûjteményei száz esztendõvel ezelõtt;Szabó László dr.: A jász ember mentalitása; Hortiné dr.Bathó Edit: A Jász Világtalálkozó.

Redemptio. A jász és a kun települések honismeretilapja. Fel. szerk.: Hortiné dr. Bathó Edit. Kiadja a JászMúzeumért Alapítvány. 2013. 5. 24 old. – A tartalomból:Sugárné Koncsek Aranka: 150 éve született dr. Kele(Kléger) József, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye fõ-ügyésze; Vincze János Farkas: „Teroraj tagoj en Jászbe-rény” – Egy eszperantista cikk 1919-bõl; Wirth István:Megjelent Adam Bartosz Siedmiogrodzka - Erdélyi Kör-kép - Transylvanian Panorama könyve; KE: Jászberényúj testvérvárosa Lajosmizse; Papp Izabella: Hatvan éve

szüntették meg a kitelepítéseket – Emlékünnepség Jász-boldogházán; Fodor István Ferenc: Újra áll a jákóhalmikakasos Jézus; Tóth Tibor: Egy méltóságteljes [SzentIstván-napi] emlékezés margójára; Mizsei Tibor: Atápiószelei vérbükk; Séllei Zsolt fotói Bene Sándor nagy-kunkapitány és Lajtos Katalin esküvõjérõl; Kiss Erika:[Dr. Horváth László Csaba], a Móra Ferenc-díjas múze-umigazgató; dr. Fehér Zoltán: Emlékeink sublótjából –Kocséron történt 1944-ben; dr. Farkas Ferenc: Ipoly-balogi zarándokút a hit és a magyarságtudat szolgálatá-ban.

A reformáció, mint európai debreceni nemzeti ér-ték. Hol a helyünk Európában? Szerk.: Koncz István ésFürj Zoltán. Professzorok az Európai MagyarországértEgyesület. Debrecen-Bp. 2008. 160 old. – A tartalomból:Bölcskei Gusztáv: Debrecen egy XXI. századi püspökszemével; Kósa Lajos: A cívisváros ereje; Orosz István:Debrecen a történelemben; Imre László: Debrecen iro-dalmi hagyományai és az európai értékek.

Salamon Nándor: Kisalföldi mûvészeti lexikon.Festõk, szobrászok, építészek, mûgyûjtõk, mûvészetiírók, mûvészeti csoportok, egyesületek, galériák XVI–XXI. század. Magyar Nyugat Könyvkiadó. Vasszilvágy2012. 406 old.

Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészíté-se a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején.Chronica Bekensiensis 3. Békéscsaba 2010. 277 old.

Simányi Frigyes: Kisalföld: tájházak, népi épületek,emlékházak. Cser K. Bp. 2013. 111 old.

Sipos Sándor: Caput Pannoniae. Ravazd helytörté-nete. Béla Kútja Közhasznú Kulturális Egyesület.Ravazd 2012. 189 old.

Soós Lajos: Négy évtized a Múzeum körút mentén:életképek a Pesti Egyetemrõl és a Magyar Nemzeti Mú-zeumról a XIX. szd. fordulóján. Jókai Városi Könyvtár.Pápa 2012. 169 old.

A Szabad Közép-Európa múltja és jövõje. Emlék-kötet Andrzej PrzewoŸnik tiszteletére. Szerk.: DánielErzsébet, Zombori István. Kiadja a Historia EcclesiasticaHungarica Alapítvány. Bp. 2011.121 old. – MészárosAlajos: Elõszó; Bauer Edit: Sobieski János, keresztény-ség, Európa; Jolanta PrzewoŸnik: Magyar barátainkhoz;Molnár Imre: Andrzej PrzewoŸnik és a magyarok; Sza-kács Lajos: A szabad Európáért vívott, török elleni küz-delmek; Gyõrfi Lajos: III. Sobieski János lengyel királykülpolitikája; Vojtech Dangl: a török hódoltság végénekkezdete Magyarországon és Sobieski János; Dániel Er-zsébet: a Párkányi csata 325. évfordulója – az emlékmûtörténete; Duka Zólyomi Árpád: Közép-Európa jelene ésjövõje; Sógor Csaba: Szabad Közép-Európa múltja ésjövõje; Szesztay Ádám: Szabad Közép-Európa múltbanés jövõben: Újfalusy Gábor; Arkadiusz Adamczyk: Kö-zép-Európa térben és politikában: lengyel és magyar el-képzelések a régió geopolitikai szerkezetének átalakítá-sában a XX. szd.-ban; Kovács István: Akik az évezredesbarátság szellemében cselekedtek; Popély Gyula: Ma-gyar, szlovák és rutén politikai erõvonalak 1938 õszétõl1939 õszéig és a lengyel háború; Csombor Erzsébet:Lengyel menekültek Esztergomban és Dömösön a II. vi-lágháború idején; Popély Gyula: Magyar alattvalók éspolgárok a Felvidéken; Arkadiusz Adamczyk: EszterházyJános alakja lengyel visszaemlékezések és a lengyel tör-ténetírás megvilágításában.

Összeállította: Halász Péter

80

A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület rendezvényei2015. I. félévében

FEBRUÁR

3. (kedd) 18.00 A Baltikum és magyar emlékei (III.) Lettország és magyar vonatkozásai.Meghívott vendégeink: Lettország nagykövete, Balogh László a Közszolgálati Alapítvány elnöke.Elõadás filmvetítéssel, a sikeres Litvánia és Észtország magyar emlékei címû elõadások után, abaltikumi barangolás folytatásaként.

17. (kedd) 18.00 Magyar emlékek Törökországban (IV.) Magyar rabok, emigrációk, alkotóknyomában… Az egyesületi tagok (Gondos Béla, Gáspár János, Messik Miklós) vetített elõadása.Meghívott vendégünk: a Török Köztársaság volt katonai attaséja és Szickné Tóth Kornélia aRodostó Alapítvány elnök asszonya.

MÁRCIUS

3. (kedd) 18.00 Nemzeti és történeti emlékhelyeink, nevezetes történetekkel. Az Egyesület tag-ságának vetített elõadása. Meghívott vendégünk: Radnainé dr. Fogarasi Katalin a Nemzeti ÖrökségIntézetének elnöke.

17. (kedd) 18.00 Magyarok a Föld körül (I.) Jeles magyar utazók és felfedezõk Kínában, aTávol-Keleten. Dr. Kubassek János a Magyar Földrajzi Múzeum igazgatójának vetített elõadása.Közremûködnek a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnázium és Két Tanítási Nyelvû IdegenforgalmiSzakközépiskola diákjai (folytatás).

ÁPRILIS

7. (kedd) 18.00 Rómer Flóris emlékezete. 200 éve született a „magyar régészet atyja”, mûvé-szettörténész, bencés tanár. Herczeg Renáta mûvészettörténész, egyesületi tag elõadása. Meghívottvendégünk: A Magyar Régészeti Társaság és a Bencés Rend képviselõi, és a Rómer Flóris cserkész-csapat diákjai.

21. (kedd) 18.00 Magyar sikerek a világban (V.) A magyar játék híre a világban. KempelenFarkas 225 éve szerkesztett beszélõ gépétõl Rubik Ernõ kockájáig. A „7 fivér” játék készítõi. SipkaLászló technika-történész elõadása, a Kiss Áron Magyar Játék Társaság és a kecskeméti Szóra-katénusz Játékmúzeum köszöntõjével.

MÁJUS

5. (kedd) 18.00 Magyar emlékek Itáliában, itáliai emlékek hazánkban (II.) Nápoly középkoriemlékei. Prokopp Mária professzor asszony és Horváth Zoltán elõadása. Nápoly újkori magyaremlékei. Az Egyesület tagsága elõadása. Közremûködnek a Kosztolányi Dezsõ Gimnázium olaszosdiákjai.

19. (kedd) 18.00 Magyar emlékek Lengyelországban (III.) Krakkó és Dél-Lengyelországmagyar emlékeinél. Az egyesületi tagság elõadása, Gondos Béla szerkesztésében. Közremûködnek:a Lengyel Nemz. Iskola diákjai. Meghívott vendégünk a Lengyel Kulturális Intézet Igazgatója ésMolnár Imre volt varsói tanácsos.

JÚNIUS

2. (kedd) 18.00 Magyar emlékek Franciaországban (III.) Emlékeink nyomában a franciavidéken… Sediánszky János és Messik Miklós elõadása. Tanulmányok, képek Lyon és környékemagyar emlékeirõl. Közremûködnek naplórészletekkel, versekkel a Budapesti Egyetemi KatolikusGimnázium diákjai.

16. (kedd) 18.00 Semmelweis Ignác pályája, emlékezete. 150 éve hunyt el az „Édesanyák meg-mentõje”. Dr. Gazda István a MATI igazgatója, tudománytörténész elõadása, az Egyesület vetítettképeivel. Közremûködnek a budapesti Semmelweis Ignác Humán Szakképzõ Iskola és Gimnáziumdiákjai.

Az elõadások helyszíne:Magyarság Háza, Deák-terem (1014 Budapest, Szentháromság tér 6. I. emelet)

MEVE, H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6. III. 366.+ 36-20-476-9718 www.magyaremlekekert.hu, promeh@hotmail.com

460 Ft

EMBERI ERÕFORRÁS TÁMOGATÁSKEZELÕ

Selyemhímzéses katonalevelezõlapok (Voigt Vilmos cikkéhez)