a bgf kvifk kulturális – tudományos folyóirata 2009/4 · dr. kéri andrás főiskolai docens...

A BGF KVIFK kulturális – tudományos folyóirata2009/4

Az az Alma Mater folyóirat jogutódjaként jött létre.Az a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült.

Főszerkesztő:Hamar Farkas

Szerkesztőbizottság:Kéri AndrásSomogyiné Förgeteg KatalinSzőllős Péter Török HildaTörök Lajos

Szerkesztőség:1054 Budapest, Alkotmány u. 9-11.Tel: 374-62-40

Felelős kiadó: Zimányi Krisztina BGF-KVIFK dékán

Borító és lapterv: Czeizel BalázsTördelés: Tóth KatalinNyomda: BGF-KKFK HázinyomdájaFelelős vezető: Tóth ImreMunkaszám: 09-095Példányszám: 500 pldÍvszám: 16,2 a/5 ív

ISSN: 1789-2643

TartalomjegyzékNÉZŐPONT

Hámori Antal: Az erkölcsi nevelés és a gazdaság etikai aspektusa 7Jusztin Márta: Szent István és Szent Imre alakja a magyar idegenforgalomban a két világháború között 18Tóth Zoltán: Európa a szintetikus földrajzi szemlélet tükrében 29

HALLGATÓI KUTATÁSOK

Bulyáki Gergely: Juhételek a Nagykunságban 39Lippai Ágnes: Szatmári konyha 55Nagy Kinga: A magyar lakosság élelmiszer-fogyasztási szokásainak változása a XX. században 64Oravecz Titanilla Éva: Fajtamézek minőségi garanciája és felhasználása a vendéglátásban 77

ÉRZÉK-VILÁG

Antonio GarciaYedra: Versek (Kéri András fordításai) 86

TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK

Dévény Ágnes: Mit mérünk a nyelvvizsgán? 88Lőkös Dániel: Gyógyúszó kisiskolások mozgásos ügyességének és szorongásának vizsgálata 100

CIVILIZÁCIÓ

Drexler András: Az őslakók jogai Argentínában 110Lisányi Endre: Miért nézzük „így” a képeket? 119Kéri András: Indián költemények: Nahuatl nyelvű versek 131

Szerzőink

Bulyáki Gergely főiskolai hallgatóBGF KVIFK

Dévény Ágnes PhD, főiskolai docens, tanszékvezető-helyettesBGF KVIFK, Turizmus-Vendéglátás Szaknyelvi Intézeti Tanszék

Drexler András PhD, diplomata Magyar Köztársaság Buenos Aires-i Nagykövetsége

a KVIF egykori hallgatója

Hámori Antal PhD, főiskolai docensBGF KVIFK, Vendéglátás Intézeti Tanszék

az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának köztestületi tagja

Jusztin Márta PhD, főiskolai tanárBGF KVIFK Turizmus Intézeti Tanszék

dr. Kéri András főiskolai docensBGF KVIFK, Turizmus-Vendéglátás Szaknyelvi Intézeti Tanszék

Lippai Ágnes főiskolai hallgatóBGF KVIFK

Lisányi Endreaz Eventus művészeti iskola tanára

képzőművész, esztéta

Lőkös Dániel, főiskolai tanársegédBGF KVIFK Testnevelési Intézeti Tanszék, PhD hallgató

Nagy Kinga főiskolai hallgatóBGF KVIFK

Oravecz Titanilla Éva főiskolai hallgatóBGF KVIFK

Tóth Zoltán PhD, főiskolai tanárBGF KVIFK, Turizmus-Vendéglátás Intézet vezetője

7

vv

Bevezetés

A harmadik évezred elején, a mai világban is, látván a sok problémát, amelyek etikai refl exiót kívánnak, különösen etika- és jogta-nárként súlyos lelkiismereti kötelességgel kell szólnunk az erkölcsi nevelésről és a gazdaság etikai aspektusáról, annak jelentőségéről, fontosságáról.

Napjainkban, amikor óriási igazságtalansá-gok tanúi vagyunk, tapasztaljuk például, hogy nagyon nagy tömegek nélkülözik a legszüksé-gesebbeket is, míg mások dúskálva élnek és tékozolják a javakat, azaz egymás mellett él a fényűzés és a nyomor, igen nagy szükség van az etikára és a helyes erkölcsi nevelésre.

Az etika, annak művelője, az emberi maga-tartások helyes rendjét a végső, természetes alapelvekből fejti ki; ismereteit metafi zikai alapelvekre igyekszik visszavezetni; sajátos feladataként az erkölcsi rend természetét vizsgálja és kutatja; tárgya a tudatos és szabad akaratú emberi magatartás; sajátos tárgyalási szempontja, fő témája az emberi magatartás helyessége (a jó és a rossz megkülönbözte-tése) az erkölcsi rend tükrében.

Az etika tehát érték-tudomány, a metafi -zika alkalmazott „gyakorlati” tudománya.

Egyszerre analitikus és szintetikus tudomány: a rész és az egész folytonos kölcsönhatásának erőterében végzi feladatát. Az általános etika az alapelvekről és normákról, a speciális etika ezek gyakorlati alkalmazásáról szól. Erkölcsi normán az emberhez méltó, őt tökéletesítő magatartást belsőleg megkövetelő szabályt értjük.

Az erkölcsi rend, amely erkölcsi alapel-vekre vezethető vissza, azon létezők összes-ségét tartalmazza, amelyeknek erkölcsi léte és értéke van (lásd például jóság, erényes, felelős emberi élet, lelkiismeret szava). Azt is mondhatjuk, hogy az etika, mint fi lozófi ai tudomány az emberi élet azon minőségével foglalkozik, amit erkölcsnek nevezünk. A legáltalánosabb erkölcsi alapelv, hogy a jót tenni, a rosszat pedig kerülni kell. Ugyan-csak természetes erkölcsi törvény, hogy az életet, különösen az emberi életet védeni kell, valamint az is, hogy mindenkinek meg kell adni azt, ami neki jár. Az erkölcsi jó méltó az emberhez; az a magatartás, ami az emberi természet igaz céljára irányul (a cél nem szentesíti az eszközt) – actus humanus. Ha az ember magatartása – célját tekintve – nem felel meg a jó értelemben vett emberi termé-szetnek, akkor erkölcsileg nem jó (például a

Hámori Antal

AZ ERKÖLCSI NEVELÉS ÉS A GAZDASÁG ETIKAI ASPEKTUSA

8

részegség erkölcsileg rossz) – actus hominis, de nem actus humanus. A tisztességes emberi magatartás tehát meghaladja a merőben fi zi-kai természet rendjét (például az étel és az ital a fi zikai rendhez tartozik, de amikor alamizs-naként adják a rászorulók részére, akkor új jelentést kap).

Összefoglalóan, az etikát illetően elmond-ható: „Az etika a helyes tettek tudománya. A fi lozófi a nem az igazság szemlélete csupán, hanem az erkölcsileg jó életre való törekvés életmódja, amihez a hit hathatós segítséget nyújthat.” A kinyilatkoztatott erkölcsi igazsá-got (isteni törvényt, vö. Tízparancsolat) szem előtt tartó keresztény bölcseleti etika mód-szerét tekintve az értelem művét veszi alapul, alátámasztva lélektani, biológiai, történeti és társadalmi tapasztalattal (Bolberitz 2002, 399-405.; Bolberitz 2003, 7-23.; és Boda 2004, 63-77.; MKL, 374-375.)

Az erkölcsi nevelésről

Az etika meghatározását magában foglaló rövid bevezetés után az erkölcsi nevelés etikai aspektusairól szólok. Az erkölcsi nevelés alapja és célja az igazságra, a legfőbb jóra, a teljes és boldog tökéletességre, azaz az örök boldog-ságra való segítés. Az embernek már emberlé-tével adva van a nevelés ténye; ugyanis kiala-kulatlanul jön a világra, s így szüksége van testi és lelki képességeinek kifejlesztésére, azaz nevelendő (educandus); és elvben alapvetően alkalmas is rá, hogy kiművelődjék, fejlődjék, felnevelődjék, vagyis nevelhető (educabilis). Az educandus azonban kezdettől fogva bizo-nyos feszültségben él egyéni-személyes képes-ségeinek kifejlesztése és a konkrét-történelmi társadalom adottságai között, amelyekbe bele-keletkezik. Ez a közösség ugyanis bizonyos értékfogalmak, értékelképzelések, értékrend

alapján arra törekszik, hogy a maga rendjét, jogát és ezzel jövőjét is a neveléssel biztosítsa. A nevelés a történelmi emberlét áthagyomá-nyozása, így a történelmi ember mindig már educans is; azzal, hogy belefogan a mindenkori adott társadalomba, tagja lesz a mindig nevelő közösségnek. (Várnagy 367.)

Az ifj úság nevelésében a nevelő közösség kiemelt alanya az oktató, különlegesen jelen-tős eszköze az iskola, nemcsak az alsó- és a középfokú iskola, hanem a felsőoktatási intézmény is1 – előmozdítandó a szeretet és megbecsülés szellemét. (Várnagy, 369., 373.) Az oktatókkal kapcsolatban valóban kife-jezően a Gravissimum educationis kezdetű dokumentumban olvashatunk: „Szép és fele-lősségteljes mindazok hivatása, akik a szülők segítőiként és a társadalom megbízottaiként nevelői feladatra vállalkoznak az iskolákban; e hivatás sajátos szellemi és szívbéli adottságokat, nagyon gondos fölkészülést, állandó megújulási és alkalmazkodási készséget kíván.” 2

Az államnak, mint a társadalom részének, joga és kötelessége a nevelés, annál is inkább, minthogy feladata az evilági közjó biztosí-tása.3 A közjó azon társadalmi életfeltételek összessége, amelyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetővé teszik, hogy teljesebben és könnyebben elérjék tökéletes-ségüket.4 A nevelés alapját képezi az, hogy az embernek személyi méltósága folytán elide-geníthetetlen joga van a neveléshez.5 Viszont amennyire lényege és természete szerint egyén az ember, annyira közösségi, társadalmi lény is: családba születik, és közösség nélkül nem tud élni. Ezért a nevelés mindig közösségi szempontú, közösségi célzatú is. Segíteni kell az embert testi, erkölcsi és értelmi képessé-geinek harmonikus fejlődésében.6 Az igazi nevelés szeretetteljes, a személyt gazdagítja, az ember végső céljára irányul, s egyúttal javára

N É Z Ő P O N T

9

van annak a társadalomnak is, amelynek az ember tagja, s amelyben az ember feladataival szerepet vállal.7 A jó nevelés óvja az embert a világ veszélyeitől, de nem egyszerűen negatív óvással, hanem alkalmassá téve őt a pozitív, erkölcsös életalakításra, ami életre szóló út és feladat (szolgálat) mindnyájunk számára.8 (Várnagy, 371-372., 376.)

E szolgálat oktatói szabadsága és felelős-sége körében kiemelendő az emberi méltó-ság tisztelete. Ehhez persze elengedhetetlen annak ismerete a maga teljes valóságában: az emberi méltóság a szellemi és halhatatlan lélekkel, értelemmel és akarattal fölruhá-zott – önmagáért akart – emberi személy fogantatása pillanatától kezdve fennálló Istenre irányultsága, örök boldogságra („Jó”-ra, tökéletességre) való rendeltsége (ebben az értelemben: az emberhez méltó létezők összessége, az igazi emberi lét, valóság a maga – említettek szerinti – képességével és akti-vitásával),9 amely az embernek az Isten kép-mására és hasonlatosságára történt terem-tésében gyökerezik,10 az isteni boldogságra szóló meghívásban nyerve el beteljesedését.11 („A boldogságok tanítják a végső célt, melyre Isten hív minket: az Országot, Isten látását, az isteni természetben való részesedést, az örök életet, a gyermekséget és a nyugalmat Istenben.”12)13

Az ember tökéletességét a „Jó és az igaz keresésében és szeretetében” találja meg;14 lelke s szellemi képességei, értelme és akarata következtében szabadsággal fölruházott lény, ami „az istenképiség kiemelkedő jele”.15 Az erkölcsi élet gyakorlata tanúskodik az emberi személy méltóságáról.16 A tanítvány Megvál-tójával egyesülve eléri a szeretet tökéletessé-gét, az életszentséget; a kegyelemben meg-érett erkölcsi élet örök életbe, a mennyország dicsőségébe torkollik.17

Az, ami nem jó, ami nem tökéletesíti, nem bontakoztatja ki, és nem boldogítja az embert, nem méltó az emberhez, s ezért nem tartozik az emberi méltóság fogalmi körébe. Azt pedig, ami nem méltó az emberhez, nem szabad megtenni és megengedni.18 Ennek megfelelően a magyar alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésében szereplő emberi mél-tósághoz való jog, és az alkotmánybírósági értelmezés szerint is abból levezetett (annak szerves részeként tekintett) ún. „önrendel-kezési jog”19 nem foglalja magában az ártást (így az önártást sem). Az emberi méltóság-hoz való jog csak az emberhez méltó maga-tartásokra (lásd actus humanus, és nem egy-szerűen actus hominis) terjed és terjedhet ki. Az emberhez nem méltó magatartásra nem lehet igényt támasztani, mert ahhoz jog sincs.

Isten értelmesnek teremtette az embert, személyi méltósággal ruházta föl, ami azt jelenti, hogy ura magatartásainak és felelős értük. „Isten ugyanis az embert »saját dön-tésére akarta bízni«, hogy a maga elhatáro-zásából keresse Teremtőjét, és hozzá ragasz-kodva, szabadon jusson el a teljes és boldog tökéletességre”:20 „Az ember értelemmel van megajándékozva, s ebben hasonlít Istenhez, elhatározásában és cselekvésében szabad.”21

A szabadság – sajátosan emberi magatar-tások jellemzőjeként – az értelemben és az akaratban gyökerező hatalom: cselekedni vagy nem cselekedni, ezt vagy azt tenni, meg-fontolt magatartásokat önállóan tanúsítani. Az emberben a szabadság az igazságban és a jóságban való növekedés és érlelődés ereje; tökéletességét akkor éri el, amikor Istenre, a mi boldogságunkra irányul.22 Igaz szabad-ság csak a jó és az igazságosság szolgálatában lehetséges. Az ember minél inkább teszi a jót, annál szabadabbá válik. Az engedetlenség és

HÁMORI ANTAL · AZ ERKÖLCSI NEVELÉS ÉS A GAZDASÁG ETIKAI ASPEKTUSA

10

a rossz választása visszaélés a szabadsággal és a bűn rabszolgaságába vezet.23

A szabadság teszi felelőssé az embert maga-tartásaiért; olyan mértékben, amennyire szándékosak. A magatartás beszámíthatósága és az érte való felelősség csökkenhet vagy megszűnhet például a kóros elmeállapot, a tudatlanság, a fi gyelmetlenség, a tévedés, a súlyos szenvedély, a provokáció, az erőszak (kényszer, fenyegetés), a súlyos félelem, a súlyos kellemetlenség, a szükség és a jogos védelmi helyzet következtében.24 A szabadsá-got az emberek közötti kapcsolatokban gya-koroljuk; az ehhez való jog elválaszthatatlan az emberi személy méltóságától.25

Az ember szabadsága korlátolt és esendő; gyakorlása nem foglalja magában a bármit-mondás és a bármit-tevés „jogát”. Az embe-riség történelme kezdettől fogva a szabadság rossz használatából született elnyomásokról és szerencsétlenségekről tanúskodik. Az ember, ha elszakad az erkölcsi törvénytől, megkáro-sítja a saját szabadságát, önmagát kötözi meg, megszakítja a testvériséget a hozzá hasonlók-kal és föllázad az isteni igazság ellen.26

Az emberi méltóság, a szabadság és fele-lősség fogalmához szorosan hozzátartozik a lelkiismeret, amely az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Isten-nel, akinek szava visszhangzik bensőjében.27 Az ember lelkiismerete mélyén egy olyan tör-vényt fedez föl, amelyet nem ő ad önmagá-nak (hanem Isten); engedelmességgel tartozik iránta, s e törvény hangja a kellő pillanatban fölhangzik szívében; mindig arra szólítja, hogy szeresse és cselekedje a jót, kerülje a rosz-szat (az ember méltósága, hogy megtartja ezt a törvényt). A lelkiismeret tanúsítja az igazság tekintélyét, hivatkozva a legfőbb Jóra, akinek vonzását érzi az emberi személy, és elfogadja parancsait.28

Az erkölcsi lelkiismeret az értelem ítélete, aminek segítségével az ember fölismeri egy konkrét – következő, folyamatban lévő vagy már tanúsított – magatartás erkölcsi minő-ségét.29

Az emberi személy méltósága magában foglalja és megköveteli az erkölcsi lelkiisme-ret helyességét. Az erkölcsi lelkiismeret össze-tevői: az erkölcsiség alapelveinek ismerete (a szünderészisz), ezek alkalmazása a konkrét helyzetben az érvek és értékek gyakorlati megfontolása által, s az ítélet a tanúsítandó vagy már tanúsított magatartásokról.30

A lelkiismeret teszi lehetővé a felelősség vállalását a tanúsított magatartásokért. A lel-kiismereti ítélet állásfoglalása a remény és a megtérés záloga; tanúsítva az elkövetett bűnt, bocsánatkérésre, további jótettekre és Isten kegyelmével az erények szüntelen gyakorlá-sára késztet.31

A lelkiismeretnek biztosnak, az erkölcsi íté-letnek világosnak kell lennie. A helyesen for-mált lelkiismeret igaz és igazmondó; ítéleteit az értelmet követve hozza meg, összhangban a Teremtő bölcsessége által akart igaz jóval. A lelkiismeret nevelése, amely az egész emberi élet feladata, nélkülözhetetlen. Az okos nevelés erényre tanít; szabadságot ad és meghozza a szív békéjét.32

A lelkiismeret nevelésének folyamatában Isten igéje világítja meg utunkat, amit hitben és imádságban kell magunkévá tennünk és gyakorlattá váltanunk. Az Úr keresztjére tekintve vizsgálnunk is kell lelkiismeretün-ket; a Szentlélek ajándékai serkentenek, mások tanúságtétele és tanácsai segítenek, az Egyház hivatalos tanítása pedig irányít ben-nünket.33

Az ember kerül néha olyan körülmények közé, amelyek bizonytalanná teszik az erköl-csi ítéletet és megnehezítik a döntést. Ám

N É Z Ő P O N T

11

az embernek mindig azt kell keresnie, ami helyes és jó, s föl kell ismernie Istennek az isteni törvényekben kifejezett akaratát.34

Az embernek mindig engedelmeskednie kell lelkiismerete biztos ítéletének; ha tudva és akarva ellene cselekednék, önmagát ítélné el. Ám megtörténik, hogy az erkölcsi lelkiis-meret a tudatlanság állapotában van, és téves ítéleteket hoz tanúsítandó vagy már tanúsí-tott magatartásokról. Ez a tudatlanság gyak-ran beszámítható a személyi felelősségnek, például akkor, amikor „az ember nem fordít elég gondot az igaz és a jó keresésére, és a lel-kiismeret a bűn megszokása következtében lassanként szinte megvakul” (ilyen esetben az ember felelős a rosszért, a lelkiismeret elve-szíti méltóságát – mert vétkesen téves). Az erkölcsi lelkiismeretnek a tévedéseitől való megszabadulásért azonban akkor is fáradozni kell, ha az elkövetőnek nem számítható be az általa elkövetett rossz. A lelkiismeret szabad-sága soha nem az „igazságtól”, hanem mindig az „igazságban” való szabadság.35

A gazdaság etikai aspektusa

Az előzőekben kifejtettek fényében nyil-vánvaló, hogy a gazdaság nem független, és fogalmilag nem is lehet független az etikai valóságtól, hiszen a gazdasági és társadalmi élet középpontjában az ember áll. A gaz-dasági termelés feladata, hogy biztosítsa az embernek mindazon javakat, amelyekre ter-mészetes igényeinek kielégítése céljából szük-sége van. Nem az ember van a gazdaságért, a termelésért, az egyre nagyobb volumenű termelésért, az egyre csábítóbb termékek előállításáért, hanem fordítva: minden az emberért van, a gazdaság rendeltetése az egész ember és az egész emberi közösség szolgá-lata.36 Ez következik az ember egyedülálló

méltóságából, teljes hivatásából. A gazdasági élet célja az ember, az emberiség életkörülmé-nyeinek jobbá tétele, az, hogy az ember az általa termelt javak felhasználásával szellemi téren is egyre jobban kiteljesítse önmagát, végső soron: a teljes és boldog tökéletességre jutás.37 Így tehát a gazdasági tevékenységet saját módszerei és törvényei szerint az erköl-csi rend határain belül kell végezni.38 (Goják, 641-642.)

Az ember nem válhat a termelés rabszolgá-jává, nem veszhet el a termelésben (gazdaság-ban). E veszély nem csekély, és valamiképpen a termelés mechanizmusában rejlik. A termelt javak ugyanis mintegy szembefordulhatnak a munkát végző emberrel, szipolyozzák és maguk alá gyűrik, ami ellenséges érzelmeket szülhet a termelés mechanizmusa iránt. Ezt a fajta elidegenedést úgy lehet elkerülni, hogy a munkavállalót – személyesen vagy szaba-don választott képviselő útján – bevonják a termelés irányításába, így átéli, hogy ura a termelésnek, azaz felette áll; miképpen társa-dalmi síkon is jelentkezik az igény: a társada-lom tagjai aktív szerepet kívánnak játszani a közügyekben, igénylik a beleszólást a dönté-sek meghozásában.39 (Goják, 642.)

A gazdasági élet árnyoldalai közé tartozik, hogy miközben a gazdagok fényűzése foko-zódik, a szegények nyomora növekszik; nem kevesen valósággal a gazdasági élet bűvöletébe kerültek, annyira, hogy csaknem egész egyéni és társadalmi életüket a gazdasági szemlélet határozza meg. A gazdasági élet fejlődése, ha ésszerűen, emberségesen irányítanák és egybehangolnák, képes volna csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ehelyett azonban – miként a bevezetőben utaltam rá – rengetegen nélkülözik a „létminimumot” is, ugyanakkor mások fényűzően élnek és tékozolják a javakat. Valóban, a mai Magyar-


12

országon is egymás mellett él a fényűzés és a nyomor. Míg kevesek kezében rendkívül nagy hatalom összpontosul, addig sokaknak úgyszólván semmi lehetőségük sincs arra, hogy a saját kezdeményezésükből és a saját felelősségükre cselekedjenek, hiszen gyakran emberi személyhez méltatlan élet- és munka-körülmények között vergődnek40, s vannak, akik éhen is halnak, vagy hajléktalanként szó szerint megfagynak.

A kizsákmányolás azonban semmivel sem menthető, mivel sérti az emberi méltóságot, súlyos bűn. Az embertelen életkörülmények, a lealacsonyító munkafeltételek, amelyek a munkavállalókat a haszonszerzés puszta esz-közévé teszik, s nem szabad és felelős szemé-lyeknek tekintik, kétségtelenül szégyenletes gaztettek (ezeket az ún. gazdasági törvény-szerűségek semmiképpen sem igazolják). És miközben tönkreteszik az emberi civilizációt, inkább az elkövetőiket szennyezik be, mint azokat, akik elszenvedik a jogtalanságot.41 (Gojá 642.)

A Föld javai nem egyeseknek, hanem kivé-tel nélkül mindenkinek, az egész emberiség-nek ajándékoztatott, hogy azokat mindenki létfenntartására, egyéniségének kibonta-koztatására használja fel.42 (Goják, 643.) A gazdasági fejlődésnek tehát mindig az embe-rek javára kell irányulnia – egyetemesen; a dolgok rendjét kell a személyek rendjéhez szabni, nem pedig fordítva. Ezt a rendet úgy kell kibontakoztatni, hogy az igazság-ban legyen megalapozva, az igazságosságban épüljön, és a szeretet éltesse, a szabadságban pedig napról napra emberibb egyensúlyt kell találnia. Ennek megvalósításához azonban a gondolkodásmódot kell megújítani, a maga-tartást meg kell változtatni, és a társadalmat nagy mértékben át kell alakítani.43

A helyes erkölcsi nevelés tehát erről is szól.

Ehhez persze olyan példaképekre van szük-ség, akik a legnehezebb helyzetekben – akár két világháború viszontagságai között, sok gyermekkel – is képesek igaz embernek meg-maradni, nem feledkeznek meg rászoruló embertársaikról (a felebarátról), szeretik az életet, hálás szívvel elfogadják azt a Terem-tőtől, tisztelik az emberi méltóságot a maga teljességében, tisztességesek, becsületesek.

A mérce, mondható, igen magas. Isten segítségével az ember azonban képes legyőzni a kísértéseket, elkerülni a bűnöket, mert parancsaival együtt az Úr megtartásuk lehe-tőségét is nekünk ajándékozza,44 hogy való-ban angyali ételben részesülhessünk.45

Zárszóként álljon itt a dúsgazdag és a sze-gény Lázár története: „Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként leke-rült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meg-halt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Fel-kiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam – felelte Ábra-hám –, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasz-talásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarná-nak menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta újra –, küldd el leg-

N É Z Ő P O N T

13

alább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd fi gyelmeztessem őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem

hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.”46


v

14

HIVATKOZÁSOK

1 Lásd II. Vatikáni Zsinat, Gravissimum educationis kezdetű nyilatkozat a keresztény nevelésről, Róma 1965. október 28. (a továbbiakban: GE), 5. (vö. uo. 9.).

2 Lásd GE 5.3 Vö. GE 6.4 Lásd II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúció az Egyház és a

mai világ viszonyáról, Róma 1965. december 7., In Acta Apostolicae Sedis (a továbbiakban: AAS) 58 (1966) 1025-1120. (a továbbiakban: GS), 26.

5 Lásd GE 1.6 Lásd uo.7 Vö. GE Bevezetés, 1.8 Vö. GE 7.9 Ld. A Katolikus Egyház Katekizmusa (1997. augusztus 15.) (a továbbiakban: KEK), A latin

mintakiadás fordítása, Bp. 2002. Szent István Társulat (a továbbiakban: SZIT). 863, 1703-1706., 1711., 1730.

10 Ld. Kol 1,15 (vö. 2Kor 4,4); GS 6., 13-17., 22., 24.; KEK 1700-1702.11 Ld. Mt 5,3-12 (vö. Jn 17,3; Róm 8,18; Zsid 4,7-11); Szent Ágoston, De civitate Dei 22,

30; KEK 1700., 1716-1729.12 Lásd KEK 1726.13 Lásd KEK 1699-1876.; MKL III. 87-88.14 Lásd GS 15.; KEK 1704., 1711.15 Lásd GS 17.; KEK 1705., 1712.16 Lásd KEK 1706.17 Lásd KEK 1709., 1715. Az „emberi méltóság”-hoz ld. II. Vatikáni Zsinat, Lumen Gentium

kezdetű hittani rendelkezés (dogmatikus konstitúció) az Egyházról, Róma 1964. november 21., AAS 57 (1965) 5-71., 32.; GS 12-22. („az emberi méltóság megköveteli, hogy testében Istent dicsőítse, és ne engedje szíve romlott hajlamainak szolgálni” – 14.; „Az emberi méltó-ság lényeges része az Istennel való közösségre szóló meghívás.” – 19.; „Az Egyház vallja, hogy Isten elismerése egyáltalán nem ellenkezik az emberi méltósággal, mivel e méltóság Istenben alapszik és válik tökéletessé. Isten ugyanis értelmes és szabad, társas lénynek teremtette az embert, s mindenekelőtt meghívta, hogy gyermekként közösségben legyen vele és része-sedjék az ő boldogságában.” – 21.); GE 1.; II. Vatikáni Zsinat, Dignitatis humanae kezdetű nyilatkozat a vallásszabadságról, Róma 1965. december 7., In AAS 58 (1966) 926-946. (a továbbiakban: DH), 1.; KEK 2393. („Isten az embert férfi ak és nőnek teremtve mindkettőt azonos személyi méltósággal ajándékozta meg. A férfi nak és nőnek egyaránt föl kell ismernie és el kell fogadnia szexuális identitását.”); II. János Pál pápa, Veritatis splendor kezdetű encik-lika a katolikus Egyház minden püspökének az Egyház erkölcstanának néhány alapvető kérdé-séről, 1993. augusztus 6., In AAS 85 (1993) 1133-1228. (PM XXIV. Bp. 1993. SZIT 149, fordította: Diós I.; a továbbiakban: VS), 80.; II. János Pál pápa, Evangelium vitae kezdetű enciklika az élet védelméről, 1995. március 25., In AAS 87 (1995) 401-522. (PM XXVI.

N É Z Ő P O N T

15

Bp. 1995. SZIT 152, fordította: Diós I..a továbbiakban: EV), 44-45.; 1983. évi Codex Iuris Canonici (a továbbiakban: CIC) 208. k., Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium (a továbbiakban: CCEO) 11. k. /ld. Az Egyházi Törvénykönyv, A Codex Iuris Canonici hivatalos latin szövege magyar fordítással és magyarázattal, Szerkesztette, fordította és a magyarázatot írta: Erdő P., Bp. 42001. SZIT (ET) 220-221.; Erdő P.: Egyházjog, Bp. 42005. SZIT 204., 221.; Hollós J.: Jegyzetek a keleti egyházak törvénykönyvéhez, II, Téglás 2003. 8./; vonatkozó irodalom pl. Beran F.: A keresztény erkölcs alapjai, Bp. 2001. SZIT 15-20.; Tarjányi Z.: Az erkölcsteológia története és alapfogalmai, Morálteológia I. Bp. 2005. SZIT 46-61.; Weber, H.: Speciális erkölcsteológia, Bp. 2001. SZIT (fordította: Tuba I.) 78-89., 158., 165-170., 182., 196-203., 226., 232-235., 249.; Hámori A.: Az emberi méltóság védelme az egyházi jogban, I-II, In Magyar Bioetikai Szemle (a továbbiakban: MBSZ) 9 (2003/4) 12-20., 10 (2004/1) 9-18.; a léttani aspektushoz ld. Bolberitz P.: A keresztény bölcselet alapjai, 25-81.

18 Lásd pl. CIC 1397-1398. k., CCEO 1450-1451. k.19 Lásd pl. 8/1990. (IV. 23.) AB hat., 23/1990. (X. 31.) AB hat., 64/1991. (XII. 17.) AB

hat., 48/1998. (XI. 23.) AB hat., 22/2003. (IV. 28.) AB hat., 54/2004. (XII. 13.) AB hat., 43/2005. (XI. 14.) AB hat.

20 Lásd GS 17.21 Lásd Szent Ireneusz, Adversus haereses 4, 4, 3; és KEK 1730.22 Lásd KEK 1731-1732.23 Lásd KEK 1733.; vö. Róm 6,17.24 Lásd KEK 1734-1735., és 1736-1737.; vö. CIC 1321-1325., 1327-1328., 1343-1346.

kk., CCEO 1403., 1409., 1413-1415., 1418. kk. (ET 890-898., 912-913.; Erdő P.: Egy-házjog, 609-616., 628-630.; Hollós J.: Jegyzetek a keleti egyházak törvénykönyvéhez, II, 300-304.; valamint Hámori A.: Életvédelem a katolikus Egyház jogrendjében világi jogi összeha-sonlítással, Bp. 2006. SZIT 79-87., 101-108.).

25 Lásd DH 2., 7.; KEK 1738.26 Lásd KEK 1739-1740.; Hittani Kongregáció, Libertatis conscientia, In AAS 79 (1987)

559., 13. Lásd még KEK 1741-1748. Vonatkozó irodalom pl. Böckle, F.: A morálteológia alapfogalmai, A keresztény lelkiismeret és nevelése (Erkölcsteológiai Könyvtár 1., szerk. Tarjá-nyi Z.), Bp. 2004. JEL Kiadó. (fordította: Dallos A.) 34-37., 42-44.; Häring, B.: Krisztus törvénye, I, Általános erkölcsteológia, Pannonhalma–Róma 1997. (fordította: Németh M.) 120-140.; Pinckaers, S.: A keresztény erkölcsteológia forrásai, Módszere, tartalma, története, Bp. 2001. Paulus Hungarus / Kairosz K. (fordította: Turgonyi Z.) 335-465., 471-476.; Tarjányi Z.: Az erkölcsteológia története és alapfogalmai, 72-78., 88-93.; Weber, H.: Általá-nos erkölcsteológia, Hívás és válasz, Bp. 2001. SZIT (fordította: Tuba I.) 248-260.; továbbá Beran F.: A keresztény erkölcs alapjai, 36-43.; Boda L.: A keresztény erkölcs, alapkérdései, Erkölcsteológia I., Bp. 1997. Szent József K. 72-82.; Bolberitz P.: Az erkölcsi cselekedet feltéte-lei, In Emberismeret és etika, Szerk. Beran F., Bp. 2004. SZIT 42-49.; Bolberitz P.: Az etika alapelvei, 25-39.; Bolberitz P.: A keresztény bölcselet alapjai, 405-412.; Varga A.: Az erkölcsi élet alapjai, Teológiai Kiskönyvtár IV/6, Róma 1978. 17-30.; valamint Erdő P.: Szabadság és jog, In Távlatok 15 (2005/4) (70) 448-458.; Hámori A.: A „szabadság” mibenléte, erkölcs-


16

teológiai összefüggései, In uő., Életvédelem a katolikus Egyház jogrendjében világi jogi össze-hasonlítással, 27-34.; Hámori A.: „Lehetnek-e igényeink és lehetőségeink az abortuszra?” (egyházjogi aspektusok) I, In MBSZ 11 (2005/3) 118-122., (2005/4) 194-196.; Hámori A.:, A magzatvédelem kánonjogi aspektusai és az orvos lelkiismereti szabadsága, In Studia Wesprimiensia 7 (2005/I-II) 71-93. Az emberi magatartások erkölcsiségének témájához ld. KEK 1749-1761.

27 II. János Pál pápa Veritatis splendor kezdetű enciklikájának megfogalmazásában: „54. Annak a kapcsolatnak, mely az ember szabadsága és Isten törvénye között fönnáll, eleven székhelye a személy »szívében«, más szóval erkölcsi lelkiismeretében van…”; „58. …az erkölcsi lelkiismeret… az a szent hely és tér, melyben Isten beszél az emberrel.”.

28 Lásd Róm 2,14-16; GS 16.; KEK 1776-1777., 1795.29 Lásd KEK 1778-1779., 1796.30 Lásd KEK 1780.31 Lásd KEK 1781., 1797.; VS 61.32 Lásd DH 3.; KEK 1782-1784.33 Lásd DH 14.; KEK 1785.34 Lásd KEK 1786-1789. /„Soha nem szabad rosszat tenni azért, hogy abból jó származzék.”

„Az aranyszabály: »Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük« (Mt 7,12).” – lásd Lk 6,31; Tób 4,15; „Jobb, ha nem teszel olyat, »ami miatt testvéred megütközik, megbotránkozik vagy meginog« (Róm 14,21).”/, 1799.

35 Lásd GS 16.; KEK 1790-1794., 1800-1802.; VS 62-64. Vonatkozó irodalom pl. Beran F.: A keresztény erkölcs alapjai, 66-78.; Boda L.: A keresztény erkölcs, alapkérdései, 118-150.; Bolberitz P.: Az erkölcsi cselekedet feltételei, 53-58.; Bolberitz P.: Az etika alapelvei, 49-58.; Bolberitz P.: A keresztény bölcselet alapjai, 416-420.; Böckle, F.: A morálteológia alapfogal-mai, 70-81.; Häring, B.: Krisztus törvénye, I, 154-203.; Pinckaers, S.: A keresztény erkölcste-ológia forrásai, 280-281.; Tarjányi Z.: Az erkölcsteológia története és alapfogalmai, 102-126.; Varga A.: Az erkölcsi élet alapjai, 122-129.; Weber, H.: Általános erkölcsteológia, 177-245.

36 Lásd KEK 2426. Vö. II. János Pál pápa: Laborem exercens kezdetű enciklika, 1981. szept-ember 14., In AAS 73 (1981) 577-647., 6.; KEK 2428.

37 Vö. GS 63. és 64.38 Lásd GS 64., KEK 2426. Vö. Mt 16,26 („Mi haszna van az embernek, ha az egész világot

megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?”); Lk 16,1-31; Kol 3,17.

39 Vö. GS 68.40 Lásd GS 63.41 Lásd GS 27., 67-68.; VS 80.42 Vö. GS 69.43 Lásd GS 26., 63.44 Vö. Sir 15,19-20. Ld. VS 102-103., 107., 117. (vö. EV 29.).45 Lásd Mt 4,11; Mk 1,13.46 Lásd Lk 16,19-31.

N É Z Ő P O N T

17

FELHASZNÁLT IRODALOM

BODA L. (2004): Az etika megalapozása. In: BERAN F. (szerk)(2004): Emberismeret és etika. Szent István Társulat, Budapest. 63-77. o.BOLBERITZ P. (2002): A keresztény bölcselet alapjai, JEL Kiadó, Budapest.BOLBERITZ P. (2003): Az etika alapelvei. Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest DIÓS I. (szerk.)(1997): Magyar Katolikus Lexikon III., Szent István Társulat, BudapestGOJÁK J. (2000): Bevezetés a Gaudium et Spes kezdetű konstitúcióhoz. In: A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai (Szent István kézikönyvek 2.), Szent István Társulat, BudapestVÁRNAGY A. (2000): Bevezetés a Gravissimum educationis kezdetű Nyilatkozathoz. In: A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai (Szent István kézikönyvek 2.). Szent István Társulat, Budapest


18

v

Jusztin Márta

SZENT ISTVÁN ÉS SZENT IMRE ALAKJA A MAGYAR IDEGENFORGALOMBAN

A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT*

1031. szeptember 2-án vadászbaleset közben elhunyt I. István király fi a, ifj ú utóda, Imre herceg. A szentéletű „liliomos herceget” atyjával és nevelőjével együtt 1083-ban avat-ták szentté. Szent István a magyar államiság fundamentuma: alakja, szerepe történeti tanulmányok tárgya, irodalmi, képzőművé-szeti, zenei alkotások ihletője. Imre herceg személye érthető módon apjánál jóval kisebb mértékben foglalkoztatta a krónikásokat, a tudósokat, a művészeket.

Jelen dolgozat egyszerre – és egészen sajá-tos, majdnem profán kérdést felvetve – fordul a két első Árpád-házi szent felé. Szent Istvánt és Szent Imrét a két világháború közötti ide-genforgalom szempontjából közelíti meg, azt vizsgálva, milyen szerepet töltöttek be a korszak turizmusában. A válasz látszatra nem különösebben nehéz, elegendő a Szent Imre és a Szent István évre gondolnunk. Mindkét eseménynek nagy a történeti feldolgozott-sága. Ellenben egyik tanulmány sem fog-

lalkozott e két „megarendezvény” idegen-forgalmi vetületével, holott a szakmai sajtó mindkettőt kiemelten kezelte. Jelen dolgozat e két kiemelkedő fontosságú eseménysorozat rekonstruálására és hatásainak feltárására vál-lalkozik, valamint meghatározza helyüket a korszak idegenforgalmi palettáján.

A korszak turizmusának általános keretei

A 19. században Európa nyugati orszá-gaihoz hasonlóan Magyarországon is olyan utazási formák jelentek meg, amelyeket a 20. században kialakuló modern turizmus elő-futárainak tekinthetünk. Ilyen, a gazdasági életből eredő, szélesebb vidéki tömegeket megmozgató utazási motivációnak tekinthet-jük a vásárok, kiállítások látogatását, a rek-reáció és szabadidő területén a fürdőélet fel-lendülését és a Kárpátok felfedezését. Ennek megfelelően alakultak ki az idegenforgalmi központok is: mindenekelőtt Budapest, a

„Szent István … lelkileg is csodálatosan kiegyensúlyozott ember, mert viszonya mindig rendben volt Istennel, embertársaival és önmagával. Békében akart élni mindenkivel befelé és

kifelé. Soha nem kereste a harcot, de ha belekényszerítették, vitézül megállta a helyét. Mindig a maradandó javakat kereste, azért rendületlenül bízott az isteni Gondviselésben.” 1

19

kedvelt fürdőközpontok főként a Felvidéken és Erdélyben, valamint a Tátra. A fürdőhe-lyeken és a Tátrában jelentős, nagy anyagi erőket mozgósító fejlesztések történtek.

Az első világháború után az idegenforgalom szakemberei nemcsak azokkal a nehézségek-kel találták szembe magukat, amelyek Európa valamennyi országát sújtották (romokban heverő gazdaságok, szétdúlt infrastruktúra, infl áció, valutaválság, vízumkényszer, csak néhányat említve), hanem a trianoni kataszt-rófa következményeivel is. Az ország gazdasági egysége széthullott, külpolitikailag elszige-telődött, imázsa a külföld szemében rendkí-vül kedvezőtlen volt. A felháborító módon dilettáns és igaztalan területi elcsatolások és következményei mélyen sértették az emberek igazságérzetét, támadták meg önbecsülésüket és valóságos össztársadalmi sokkot váltottak ki. Ezek mellett eltörpülni látszott, hogy a zsenge, a háború előtt kialakuló idegenforga-lom a Budapest – gyógyfürdők – Tátra kíná-lati „portfóliójából” elvesztette annak utolsó két elemét. A szakemberek előtt óriási feladat állt: létre kellett hozni az új, a hazai közön-séget éppúgy megszólító, mint a külföld felé irányuló idegenforgalmi kínálatot, és olyan idegenforgalmi propaganda megalkotását kellett kidolgozni, amely hozzásegíthette az országot a külpolitikai elszigeteltségből való kitöréshez, majd a későbbiekben hozzájárul hírnevének javításához. Ez a hatalmas feladat megvalósítása a két világháború közti években megállás nélkül, hullámvölgyekkel megsza-kítva, de tendenciáját tekintve sikeresen folyt. A legnagyobb mélypontot az 1930-1933-as világgazdasági válság jelentette. Az 1929-re már némi eredményeket, nemzetközi beuta-zásokat is regisztráló magyar idegenforgalom drasztikusan visszaesett. A válság idejére esett Imre herceg halálának évfordulója.

A Szent Imre év

Az előkészületek

Szent Imre halálának 900 éves jubileumá-nak megemlékezéseire az 1930. évet jelölte ki a püspöki kar. A „Szent Imre év” 1930. április 5-től november 16-ig tartott, amely-nek rendezvényei elsősorban nem az egykori trónörökösnek, hanem a szentnek szóltak. Jól tükrözi ezt az egyházi hangsúlyú kettősséget a püspöki kar és Serédi Jusztinián közös pász-torlevele. „Az isteni tekintély elvetésével szük-ségképpen mindkét társaság, ti. az egyház és állam, alapjában rendül meg és zivatar támad minden isteni és emberi jog körül. Ezt pedig mint majdnem általános jelenséget, szomo-rúan panaszoljuk éppen napjainkban. Az emberi társadalomnak és magának az állam-nak orvoslása végett szükséges, hogy mind-két társaság végső forrását, Isten tekintélyét visszaállítsuk, és örök példájának idézésével az emberi nem szeme elé helyezzük.”2 Ezt a szellemet látjuk visszatükröződni a szervezők és a programok összetételében egyaránt. Az egyház részéről a 17 főszervező a magyar püs-pöki kar tagja volt, de a világi szervezőbizott-ságokban is szerepeltek az egyház képviselői.

A szent évet „rendező főbizottság” fogta össze, amelynek elnöke Hász István tábori püspök, két tagja pedig Huszár Károly volt miniszterelnök és egy országgyűlési képvi-selő, gróf Hunyady Ferenc voltak. Az érdemi munkát összefogó testület, a nyolc főt szám-láló központi szervezőiroda tagjai között egy egyházi személy (Dr. Knébel Miklós, pápai kamarás) neve szerepelt. A központi szerve-zőiroda alosztályai között külön albizottságot jelöltek ki a gazdasági ügyek, az orvoskong-resszus és az ifj úsági kongresszus szervezése számára. A kormány és Budapest részéről a

JUSZTIN MÁRTA · SZENT ISTVÁN ÉS SZENT IMRE ALAKJA A MAGYAR IDEGENFORGALOMBAN...

20

legmagasabb szinteken nevezték ki a felelő-söket: Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter, Klebelsberg Kuno vallás és köz-oktatási miniszter, Scitovszky Béla belügy-miniszter, Sitvay Tibor igazságügyminiszter, Ripka Ferenc Budapest főpolgármestere, Sipőcz Jenő polgármester.

A szervezők további névsora megelőlegezi a programokat és jelöli a nagyrendezvény szervezésének gyakorlati oldalait. A Magyar Tudományos Akadémia, a neves egyetemek tanárai, a Nemzeti Múzeum, kulturális egye-sületek, a „céhek” szervezése az előbbieket vetítik előre. Az országos főkapitányhelyet-tes, a rendőrfőfelügyelő, a koronaőr alez-redes, a MÁV üzletágigazgató a tömegek mozgatásáért, a rendezvények lefolyásának zavartalanságáért, és nem utolsó sorban a közbiztonságért feleltek. Ez utóbbira szük-ség is volt, mert a gazdasági válság hatására tüntetések, sztrájkok bontakoztak ki a fővá-rosban. Két főszerkesztő neve a propagan-damunka fi gyelemmel kísérését mutatja. E dolgozat szempontjából egy név különösen lényeges: Dr. Zilahy Dezső, a Budapest Szé-kesfőváros Idegenforgalmi Hivatalának igaz-gatója szintén a felsoroltak között található. A BIH feladatköre a szálláshelyek foglalása és a szent év eseményeinek bel- és külföldi propagálása volt.

A programok

A szent év programjainak megismerteté-sét a potenciális vendégekkel természetesen nem csak Budapest Székesfőváros Idegenfor-galmi Hivatala, hanem a maga kapcsolatain keresztül az egyház, és természetesen a sajtó is magára vállalta. Számunkra a turizmus sze-repvállalása érdekes. A Budapester Fremden-zeitung nemcsak részletesen beszámol a szent

év programjairól, hanem gyakorlati tanácso-kat is adott az utazóknak.

A folyóirat az ünnepi évről az 1930. feb-ruári számában tudósított először, az idegen-forgalom szemszögéből a legjelentősebb ese-ménynek nevezve azt. A cikk névtelen írója külön hangsúlyozta, hogy a központi ünnep-ségekre augusztusban az egész világból érkez-nek vendégek: az egyház magas méltóságai, egyházi és világi szervezetek, egyesületek, tár-saságok képviselői.

Az ünnepségsorozat eseményeinek ismer-tetését a Budapester Fremdenzeitung május hónappal kezdte, és szeptember 24-én a sze-gedi fogadalmi templom felavatásával zárta.3 Az ismertetések alapján változatos, vallási áhítatot, világi élményeket és kikapcsolódást nyújtó események követték egymást, egyházi méltóságokat, hívőket, vagy csupán a kultúra iránt érdeklődő, más felekezethez tartozókat is megszólítva.

A hívő katolikusok tömegei számára a val-lási tárgyú és célú rendezvények között első helyen az országon belüli zarándoklatok, valamint az ország valamennyi iskolájában és templomában Szent Imre tiszteletére tartott helyi ünnepségek jelezték az ünnepi évet. Világi programjaikban világkongresszusok (pl. katolikus pedagógusok, orvosok, jogá-szok, újságírók, ifj úsági vezetők, katolikus nők kongresszusa), nemzetközi katolikus szociális hét, nemzetközi katolikus irodalmi hét szerepelt a kínálatban.

A nem feltétlenül vallási töltetű és egyházi szervezésű programokban is bő volt a kínálat. Tudományos és irodalmi társaságok jubile-umi díszüléseket tartottak, és sorra nyíltak az ünnephez kapcsolódó kiállítások. Júliusban a Nemzeti Szalonban modern képzőművé-szeti, augusztusban a Nemzeti Múzeumban a keresztény Nyugat védelmét bemutató törté-

N É Z Ő P O N T

21

nelmi dokumentum, az Iparművészeti Múze-umban templomi művészeti kiállítás nyílt. A Szépművészeti Múzeum az Árpádház idejé-ből fennmaradt emlékeket, a népművészet pedig az Izabella főhercegnő által pártfogolt háziipari műremekeket bemutató kiállítással csatlakozott a művészeti seregszemléhez.

A vidék is kivette részét a programok szer-vezéséből. Ezek élén természetesen a helyi egyházi megemlékezések álltak, de az Árpád-ház történetében jelentős szereppel bíró Szé-kesfehérvár több önálló programot is kínált: egész napos emlékünnepet, több alkalommal koncertet az Árpád ház emlékére.

Közeledvén a főünnepségekhez, augusz-tus 16. és 20. között a rendezvényeknek nem csak a száma, hanem vallásos töltete és emelkedettsége is fokozódott. A külföldi protokoll-vendégek is erre a néhány napra érkeztek, és ezek programjai vonzották a legtöbb látogatót az elcsatolt területekről és külföldről. Ebben a néhány napban tartották a legtöbb kongresszust is. A katolikus világ-találkozó programjának egyike volt Szent Imre szobrának ünnepélyes felavatása Iza-bella főhercegnő, Horthy Miklós, bíborosok, kormánytagok, külföldi és magyar cserkészek részvételével.

Augusztus 16-án érkezett meg XI. Pius legátusa, Aloisio Sincero, valamint 5 bíbo-ros,4 több mint 100 külföldi püspök, köztük Giuseppe Roncali címzetes püspök, Bulgária apostoli vizitátora, a későbbi XXIII. János pápa. A legátus augusztus 19-én a Vérmezőn szabadtéri szentmisét celebrált a meghívott vendégek, a teljes püspöki kar, a kormány katolikus tagjai és közel 600 000 hívő előtt. Ezt követően délután az ünnepre érkezők anyanyelvük és foglalkozásuk szerint mint-egy 60 helyszínen miséken vehettek részt. Este ünnepi eucharisztikus dunai hajófelvo-

nulás zárta a napot, amelyet a pápai legátus vezetett. A délutánnak volt egy nem vallási élményt közvetítő rendezvénye, a Magyar Athlétikai Klub és a Magyar Királyi Autó-klub rallyversenye.

Augusztus 20-án a parlament két háza együttes ülést tartott, a hívők közös áldozá-son vehettek részt, majd ezt követte délelőtt a hagyományos körmenet. A körmenetről készült, és a Szent Imre albumban közölt fényképekből és aláírásaikból a látogatókra is következtetünk. Az egyházi és világi nobili-tások mellett kül- és belföldi látogatók a szó közvetlen és közvetett értelmében tarka cso-portjai jelentek meg. A külföldiek között ott voltak a lengyel, az osztrák, a belga, a svájci(!), a német, az olasz, az amerikai zarándokok. És ott voltak az elcsatolt területekről érkező magyar zarándokok is.

A határokon belül élő magyar résztvevők az ország valamennyi vármegyéjét, a tár-sadalom valamennyi rétegét képviselték: a mezőkövesdi népviseletben felvonuló fi ata-lokról 5 fénykép is bekerült az albumba, és képek sora örökítette meg – az album szö-vegírójának szavaival – az „iparos céheket” is: a bányászok, lakatosok, mészárosok, festők, kocsigyártók, borbélyok, halászok, tímárok, kárpitosok, hentesek, serfőzők, kéménysep-rők felvonulását is.

A Budapester Fremdenzeitung előzetese szerint ezekben a napokban színházi gálaelő-adások, misztériumjátékok, koncertek, sport-rendezvények gazdagították a programokat.

A BIH magyar és idegen nyelvű kiadvá-nyai tájékoztatást nyújtottak az elszálláso-lási, közlekedési lehetőségekről, és a kapható kedvezményekről. A külföldieknek jelentett könnyebbséget a vízum megszerzésének egy-szerűsítése. 6 pengőért 30 napra szóló beuta-zási igazolványt lehetett váltani, amelynek a


22

birtokában május 25. és augusztus 30. között vízum nélkül be lehetett lépni az országba. A határátlépést követő 48 órán belül viszont a II. kerületi Fő utcában tartózkodási enge-délyt kellett beszerezni. Az igazolvány 50%-os utazási kedvezmény igénybevételére is fel-jogosított a magyar vasút és hajótársaságok vonalain.

A szervezők a szálláskeresést is igyekeztek megkönnyíteni. A szállodák mellett egyéb elszállásolási lehetőségekről is gondoskodtak: privát szobákat kutattak fel, iskolák tanter-meit nyittatták meg, mint ahogy kolostorok is fogadtak be zarándokokat.

A MÁV kedvezményes menetjegy kibo-csátásával segítette a fővárosi ünnepségekre érkező vidékieket. A külföldi látogatók szá-mára a kedvezmények igénybevételére meg-alkották a Szent Imre kártyát, amelyhez az IBUSZ, a MÁV külföldi képviseletein, szer-ződött utazási irodákban, konzulátusokon lehetett hozzájutni. A széleskörű kedvezmé-nyek magukban foglalták a vízum- és utazás-költséget, egyes szállodák árait, és a belépő-jegyeket.

Az üzenet

A Szent Imre év ünnepségei a magyarság-hoz és az európai katolikus közösségekhez egyaránt szóltak. Elég csak arra gondolni, hogy a szent év alkalmából kiadott „Szent Imre album. A jubiláris ünnepségek törté-nete képekben” címet viselő reprezentatív fényképes összefoglalót öt nyelven jelentet-ték meg: a beköszöntő és valamennyi kép-aláírás magyarul, németül, franciául, olaszul, angolul és latinul szerepelnek. Az olvasótábor (inkább „nézegetőtábor”) tehát nem csak a magyar katolikusság volt, hanem az európai, sőt tengeren túli érdeklődő hívők serege is.

A beköszöntő szerzője az ünnep kapcsán megismételte azokat a gondolatokat, amelyek az ország hivatalos (és egyben idegenforgalmi) propagandájának pilléreit adták. Az egyik ilyen tényező a védőbástya szerep. „Mi magyarok a kereszténység hősei vagyunk Mikor a Nyugat fi ai már a keresztény egyetemek falai között művelődtek és építették az új világot a tudás fegyvereivel, mi a Nyugat kapuját védtük évszázadokon át a tatár és a török pogányság vad támadásai ellen. A mi keresztény fi aink a sáncokon állottak csillagtalan évszázados éjszakákban: - harcoltak, véreztek s meghaltak Krisztus nevében a keresztény Nyugatért és önmaguk lelki üdvösségéért.”5

A propaganda másik ilyen kedvelt, vissza-térő gondolata az ősi és a modern párhuzama, mint magyar sajátosság. „A modern világváros utcáin az indusztriális élet forgatagos város-ban százezrek kísérték ősi áhitattal a magyar szentek ereklyéit s egy csodálatos nyári éjsza-kán ezer éves múltunk bús folyama: a magyar Duna százezreket látott könnyezni partjain, mikor elibük ringatta ezüstös habjain a leg-felségesebb Oltáriszentséget hordozó hajót, hitünk és reményeink úszó templomát. […] Villanysugarak, ágyúdörgések, elektromos motorok, hangszórók és rádiók új világa szol-gálta alázattal Krisztus Király országának épí-tését. […] Összeforradás volt ez az ünnepség: a múlt és jelen, a hit és a technika, pompa és áhitat, a keresztény és a nemzeti erők össze-forradása.”6

Az előszó utolsó gondolata a reményé. A húszas évek első felének elszigeteltsége talán véget ért, az ország talán ismét beletartozhat abba a közösségbe, amelyhez mindig is tar-tozott: „[…] nyugodtan állíthatjuk, hogy a keresztény szimpátia és testvériesség felénk való áramlása sohasem volt oly bőséges és barátsá-gos, mint a Szent Imre ünnepek alatt.”7

N É Z Ő P O N T

23

Az idegenforgalom szakemberei átvették ezt a propagandát, és szakmai csatornáikon keresztül közvetítették azt országon belülre és kívülre. A rendezőbizottság – tehát a leg-magasabb egyházi és állami körök – vélemé-nyével cseng egybe a Budapester Fremden-zeitung szerkesztőinek véleménye, amikor a miniszterelnök beszédét leközölték. A beszéd röviden ismerteti Imre herceg életútját, szent életvezetését, amely az utókornak is például szolgálhat. „Der Heilige Vater, die katholis-chen Völker und die ganze Nation huldigen dem Idealbild seelischer Reinheit.”8 E gon-dolat az egész korszak általános kitaszítottság érzésében nyújtott némi vigaszt: van erkölcsi tőkénk méltányos megítélésünket és helyün-ket kérni a „művelt Nyugat” országainak közösségében.

A cikk itthonra is üzent: „In Budapest und im ganzen Lande werden grosszügige Feiern veranstaltet, damit das Leben des heiligen Emmerich als Vorbild diene, der Glaube sich vertiefe, die Familie geheiligt und die Nächstenliebe lebendig werde, die katho-lische Kultur neu erblühe und der Geist des Weltfriedens in Christi Namen die Seele der ganzen Menscheit erfülle.”9 Sajnálatos, hogy mindezen értékek a jámbor óhaj szintjén maradtak.

Szent István év

Az előzmények – a kettős szentév

Az évtized Szent Imre emlékével indult és Szent István halálának 900. évfordulójával közelített a végéhez. Nyilvánvaló volt, hogy 1938 Szent István ünnepi év lesz.

A magyar katolicizmust nagy megtisztelte-tés érte: 1936 novemberében Magyarország-nak ítélték oda a nemzetközi eucharisztikus

kongresszus megrendezésének a jogát. Buda-pesten először 1928-ban rendeztek nemzeti eucharisztikus kongresszust. Ezt követően vetődött fel az elképzelés, hogy Budapest pályázza meg a nemzetközi kongresszust. Ennek reális esélyét Serédi Jusztinián és a püspöki kar 1938-ban látta. Úgy vélték, hogy a pályázat esélyét erősítené szent királyunk halálának kerek évfordulója. A Szent Imre évet sok tekintetben az esetlegesen megren-dezendő nemzetközi kongresszus főpróbájá-nak tekintették.

Az Eucharisztikus Világkongresszus ren-dezési jogának odaítéléséről 1936 decem-berében Serédi Jusztinián hercegprímás ünnepélyes keretek között, szózatban tájékoz-tatta a magyar katolikus társadalmat. Beszéde meghatározta a kongresszus alaphangját: nem csak katolikus felekezeti, hanem össznemzeti ügyről van szó, és nem csak magyar érde-kekről, hanem a világ valamennyi istentelen eszméje, törekvése ellen fordulók érdekeiről is. A közös nemzeti érdek kiemelése termé-szetesen felvetette a protestáns felekezetek állásfoglalásának kérdését is.

Az össznemzeti koncepciót erősítette a Szent István jubileum is. Attól tartva, hogy a Szent István ünnepi év elhomályosítaná az Eucharisztikus Kongresszust, a kongresszus elé egy szent évet iktattak be. Így jött létre a kettős szentév: a fővédnökséget a külön-böző felekezetekhez tartozó kormányzói pár vállalta. Az eucharisztikus kongresszus fővédnöke a kormányzó katolikus felesége Purgly Magdolna, míg a Szent István évé a protestáns Horthy Miklós lett. A szerve-zés tényleges munkáját, a Szent Imre évhez hasonlóan bizottságokra, szervezetekre, egyesületekre, intézményekre, vállalatokra, köztük a BIH-re, a MÁV-ra és az IBUSZ-ra bízták.


24

Az Eucharisztikus Világkongresszus

„A jövő 1938-as év a magyar idegenforga-lom történetében olyan kimagasló események központja lesz, mely egyben erőpróbája lesz a magyar vendéglátóiparnak is.” – hangzott el a Magyar Szállodaigazgatók Körének rendez-vényén.10 Az Eucharisztikus Kongresszus az egész országot hatalmas feladat elé állította. A kongresszus fővédnöke Horthy Miklósné, elnöke pedig Serédi Jusztinián és Verseghi Ferenc lettek, szervezését bizottságok végez-ték. A bizottságok (szellemi előkészítő bizott-ság, belföldi propaganda bizottság, külföldi propaganda bizottság, hitbuzgalmi bizottság stb.) mellett megmozdultak a turizmus szer-vezetei, intézményei is. A Budapesti Székes-fővárosi Idegenforgalmi Hivatal a turisztikai előkészítést, a propaganda segítését vállalta magára, és a rendezők építettek az IBUSZ szervezési tapasztalataira is. A munkák meg-kezdéséről már 1937-ben rövid hírben tudó-sított a Budapester Fremdenzeitung.11

Ebben az évben megbízták az IBUSZ-t az utazási kedvezményeket biztosító jegyek áru-sításával, zarándokutak és belföldi kirándu-lások megszervezésével és lebonyolításával, a szállás és étkezési jegyek árusításával. Ebben a munkában külföldi partnerei voltak segítsé-gére. 24 ország közel félszáz utazási irodájával és katolikus szervezetével, valamint 5 nagy hajózási társasággal kötöttek ún. főképvise-leti szerződést a jegyek árusítására, és az utak, zarándoklatok megszervezésére. Ezeken kívül 1.500 plébániával, 3.500 községi elöljáróság-gal, néhány tőzsdével szintén jegyértékesítési szerződést kötöttek. 1937-ben jelentek meg az első német, angol és francia nyelvű hirde-tések is az idegenforgalmi sajtóban. Megszer-vezték az idegenvezetők képzését. A szállásér-tékesítésben 5.055 szállodai, 745 panzió, és

több ezer magán-, intézeti és zarándokszállá-son lévő ágy értékesítését vállalták.

A rendezők bíztak abban, hogy a kong-resszus után a vendégek közül még sokan időznek az országban. „A külföldiek a vidéki városokba is el fognak látogatni, úgy, hogy a jövő esztendőnek az ország csaknem egész területére kiterjedő idegenforgalma adja meg igazi alapját a magyar idegenforgalom teljesmértékű kifejlesztési lehetőségének.”12 Kirándulásokat szerveztek a vallási-törté-nelmi városokba (Esztergom, Székesfehérvár, Pécs, Szeged) a néprajzi, természeti kuriózu-mokhoz (Mezőkövesd, Bugac, Hortobágy), a Balatonhoz és természetesen Lillafüredre.

Az előzetes várakozások nem teljesedtek be. Számos országból nem, vagy a vártnál sokkal kevesebb vendég érkezett. Mindez a politikai helyzet alakulására vezethető vissza. Az Anschluss hatására egymás után érkeztek a lemondó levelek. A német csoportok távol-maradását a megsértődött „tolakodó törpe vezéregyéniségeinek” bojkottjával magyaráz-ták.13 A központi kézben lévő német idegen-forgalom nem tudta zarándokjait elutaztatni az eucharisztikus kongresszusra.

A sajtó a Budapestre érkező kül- és belföldi vendégek számát 300.000-re becsülte, a ven-dégéjszakák számát kb. egymillióra.14 A kong-resszus anyagi vonatkozásban sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A kalkulált bevételek elmaradása kedvezőtlenül hatott az idegenforgalmi szervezetekre is. „Az 1938-i rendkívüli terheket jelentő Szent-István és Eucharisztikus év, amely az ismert külpo-litikai események miatt idegenforgalmilag nem sikerülhetett, olyan kiadásokat okozott az OMIH-nek is, amelyek nemcsak a teljes költségvetést felemésztették 1939. VI. 30-ig, vagyis a költségvetési év végéig, hanem még olyan jelentősebb hiteltúllépések is történ-

N É Z Ő P O N T

25

tek, amelyeknek súlyos következményeit az OMIH ezidőszerűleg is viselni kénytelen.”15

Vitathatatlan volt viszont az erkölcsi siker. A május 23-29-ig tartó kongresszus rendez-vénytípusai a társadalom – és a külföldi ven-dégek – minden rétegéhez szóltak. A tömeg-méretű programok között nem csak egyházi, hanem világi események is voltak. A kisebb számú világi események között az ifj úsági nagygyűlést kell megemlíteni a Ligetben, vagy a népviseletbe öltözött lányok felvonu-lását a kormányzóné előtt. Vallási tömegren-dezvény volt a gyerekek és fi atalok tömeges áldozása, 150.000 férfi éjszakai szentségimá-dása a Hősök terén, a misztériumjáték, és természetesen a május 26-án tartott hajós körmenet és az azt követő tűzijáték. Réteg-programnak tekinthetők a kongresszus szak-osztályi ülései: az eucharisztia és a család, a keleti egyházak képviselőinek ülése, a magyar falu és az eucharisztia témákban.

A fenyegető világpolitikai helyzet állásfog-lalásra késztette a szónokok többségét: Serédi Jusztinián, Hóman Bálint, Pacelli bíboros a kongresszus megnyitóján elmondott beszé-deikben hitet tettek a humánus világ mel-lett. Pacelli bíboros beszéde arra a „magyar-ság a kereszténység védőbástyája” gondolatra épült, ami a korszak turizmus propagandá-jában is lépten-nyomon előbukkant. Ezt a metaforát továbbvíve Pacelli bíboros az „újpogánysággal” szembeni védelemre szólí-tott fel. Ez lett a Eucharisztikus Világkong-resszus üzenete a világnak.

Szent István év

Az Eucharisztikus Világkongresszus 1938. május 29-én véget ért. Május 30-án a Szent Jobb megtalálásának napján megkezdődött a Szent István jubileumi év rendezvénysoro-

zata. Az ünnepi év az ereklyének a Parlament épülete előtt állított oltárhoz történő szállí-tásával kezdődött, ahol a pápai legátus misét celebrált, amit ünnepi körmenet követett a Hősök Terére. Mivel az ünnep hétfőre, tehát munkanapra esett, sokkal kisebb tömegek vettek részt, mint a kongressszus alatti kör-meneten. Jelen voltak viszont a politikai élet képviselői: a kormányzó, a parlamenti kép-viselők, József és József Ferenc főhercegek, a klérus képviselői. Pacelli bíboros a Szent István év több programján már nem vett részt, 31-én elutazott.

A Szent István jubileumi év legfontosabb eseményei május 30. és augusztus 20. között zajlottak le. Nagy részüket már ismerjük a Szent Imre év és az eucharisztikus kongres-szust megelőző év programjaiból.

Május 31-én a Szent Jobbot hajón Eszter-gomba vitték, Szent István egykori, a közön-ségnek akkor átadott palotájához, majd az ereklyét még aznap délután Vácon keresztül Budapestre szállították. A Szent Jobb kiemel-kedő szerepet töltött be az ünnepi évben: erre a célra készített speciális vonaton az ország különböző részeibe vitték. Az ún. „Aranyvo-nat” három kocsiból állt: az első és a harmadik kocsiban a koronaőrök és kíséretük utaztak, a középsőben, amelynek fala üvegből volt, az ereklyét helyezték el, amit így az ország népe közvetlenül láthatott, ahogy a vonat az állo-másokon lassan áthaladt. A MÁV az „Arany-vonat” 19.000 pengő bekerülési összegéből 10.000 pengőt átvállalt.

A nem egyházi ünnepi programokban a zenéé volt a fő szerep: felemelő élmény volt a „Missa solemnis” szabadtéri előadása Pécsen, vagy az Országos Magyar Dalosszövetség hangversenye, amikor 10 000 dalos énekelte a szentmisét Budapesten, és egy kisebb előadás Veszprémben. A Máltai Lovagrend Budapes-


26

ten megtartott kongresszusa jelentős nem-zetközi esemény volt. Augusztus 15-e után sokasodtak az egyházi ünnepségek: országos Szent István-ünnepséget tartottak Eszter-gomban, majd a fénypontra, a Szent Jobb körmenetre 20-án ismét Budapesten került sor. A következő napon megemlékezést és országgyűlést tartottak Székesfehérváron.

A Szent István jubileum jelentősen hozzá-járult, hogy Magyarország elnyerte az Eucha-risztikus Világkongresszus rendezésének a jogát. Az ország a szervezésben, lebonyolítás-ban kiválóan helytállt. A rendkívül igényes programok után a Szent István évre kiemel-kedő jelentőségű eseményként a Szent Jobb országjárása maradt. És a hivatalos aktus, amely „Szent István király dicső emlékét” az 1938:XXXIII. tc.-ben örökítette meg.

Az üzenet

Szent István személye nevezetességekhez és a Szent István héthez kapcsolódva rend-szeresen visszatérő alakja az idegenforgalmi propagandának. Több üzenet közvetítésére is alkalmas volt. Az államalapítás kapcsán az ő személyével mutattak rá 1000 éves törté-nelmünkre a Kárpát-medencében. Különös jelentőséggel bírt ez Trianon után. A keresz-ténységet felvett, szentté avatott uralkodó a nyugati kultúrához való tartozásunkat is szimbolizálta. A fi ához intézett „Intelmek” is előbukkantak néha a külföldi vendégeknek szánt lapokban, jól érezhetően azért, hogy a cikk írójának alkalma legyen a magyarok lovagias, befogadó lelkületet bemutatni.

A „kettős szentévnek” külföldre és bel-földre egyformán volt mondanivalója. Az ünnepségek lelkes nemzetközi visszhangja az országot a külföld szemében nagyon kedvező fényben tüntette fel. A magyar konzul jelen-

téséből megismerhetjük (és joggal feltételez-hetjük, hogy ezzel a vélekedéssel Európában nem állt egyedül) Stepinac zágrábi érsek véleményét: „Annak dacára, hogy a politika szigorúan távol volt tartva a kongresszustól, ez nézete szerint hatalmas propaganda volt Magyarország mellett, melynek hatása úgy a Vatikánnal, mint általában a világ katoliku-sainál nagyobb lesz, mint annak a sok egyéb megnyilatkozásnak, mely eddig Magyaror-szág mellett történt.”16

Maga a pápa, XI. Pius is gratulált a fényes ünnepségekhez. Az üzenetet közvetítő Pacelli bíboros is elismerően szólt a magyar katoli-kus egyház törekvéseiről a házasság szentsé-gének megerősítésében, az ifj úság valláser-kölcsi nevelésében, de felhívta a fi gyelmet a keresztény értékek érvényesülésének fontos-ságára a törvényhozásban. Ez 1938-ban fél-reérthetetlenül neheztelő utalás volt az első zsidótörvényre.

Az itthonra szóló üzenetet legpontosabban Serédi Jusztinián foglalta össze a „kettős szent-évet” értékelő beszédében: „[…] köszönet azért a nagy egységért, szeretetteljes összefo-gásért, mellyel a legkülönbözőbb társadalmi osztályok és rendek, szegények és gazdagok együtt dolgoztak a siker érdekében! Áldoza-tot nem kíméltek, minden vitát félretettek! Bár ez az egység és összefogás, melyet Isten és a haza szeretete az elmúlt napokban lét-rehozott, állandósulna közöttünk, a nemzet javára és az egész emberiség irányítására.” Bel- és külföldre egyaránt szólt egy rendkívül fontos gondolat: a harc az új barbárság ellen, amelynek politikai töltetét sem Európában, sem a lassan érlelődő itthoni események tük-rében nem lehetett nem meghallani.

Szent Imre és Szent István alakja nem csak a nemzet, nem csak a katolicizmus, hanem a turizmus számára is szimbolikus jelentőség-

N É Z Ő P O N T

27

gel bírt. Szent Imrét az állhatatos, a hit mel-lett következetesen kitartó ifj ú példájaként állították a „neobarokk” társadalom ifj ai elé, bár említése szórványos csak. Szent Istvánt – történelmi jelentőségénél fogva is – gyakran és szívesen említik a propagandában, a fent már említett kontextusokban. Szent Imréhez a jubileumi év kapcsolódik, Szent Istvánhoz a „kettős szentéven” kívül a minden évben megrendezett Szent István ünnepi hét is.

A két szent év között jól érzékelhető hason-lóságok és különbségek fi gyelhetők meg.

Ugyanaz a vágy hozta létre mindkét ren-dezvényt: a méltó megemlékezés a nagy tör-ténelmi múlt jeles évfordulóiról, egy olyan korban, amikor nem csak az ország fi zikai dimenzióit törték össze, hanem a nemzet lelkét is. Ebben a kontextusban a két ünnep a vigasz eszközének, lelki támasz keresésnek is tekint-hető. Külföld felé irányulva pedig az ország képének a javításához járult hozzá. A turizmus a maga eszközeivel segítette az ünnepségek és a másodlagos üzenet közvetítését.

Az alapvető különbségek a történelmi környezetből adódnak. A Szent Imre év a politikai elszigeteltségből éppen kilábaló, a nemzetközi idegenforgalmi kínálatban éppen megjelenő országban zajlott, az üze-nete külföld felé halkabbra sikerült. Ennek oka a csekély látogatottság, hisz a gazdasági válság valamennyi országot sújtotta. A Szent István év ünnepségeit ellenben már egy olyan ország rendezte, amely kedvelt utazási

célponttá nőtte ki magát 1936-ra. Az ország nemzetközi megítélése javult, külpolitikai célját, a revíziót erősebben hangoztathatta – az idegenforgalom rendelkezésre álló pro-pagandaeszközeivel is. A szent év sikerét a politika árnyékolta be.

A Szent István és Szent Imre évfordulók a két világháború közötti korszak idegenfor-galmának emblematikus nagyrendezvényei voltak. Szent Imre kisebb vonzásintenzitású, Szent István jubileuma az Eucharisztikus Világkongresszussal vitathatatlanul Európa-méretűre (kis túlzással világméretűre) tere-bélyesedett. Ehhez hasonló jelentőségű ren-dezvény a gödöllői cserkészjamboree volt 1931-ben. Mindháromnak lényeges monda-nivalója volt a magyarság és a világ számára. Ormos Mária szerint „[…] Magyarország a két világháború korában öt alkalommal állt a nemzetközi politikai érdeklődés és fi gyelem előterében.”17 Ezen alkalmak vagy politikailag jelentettek problémát, vagy gazdasági vonat-kozása volt, vagy hamisítási, kriminalisztikai gyanú lengte körül az országot, tehát egyik sem használt különösen az ország imázsának. Ezért is volt jelentős a nagyrendezvények sze-repe, mert nem (csak) a politikusok, gazda-sági szakemberek és a közvélemény politizáló tagjainak fi gyelmét vonták magukra, hanem a társadalom szélesebb rétegét is megszólí-tották, eleget téve ezzel a turizmus egyik, a korszakban elvárt feladatának, a Magyaror-szágról alkotott kép alakításának.

v


28

HIVATKOZÁSOK

* Ez a tanulmány dr. Csizmadia László 70. születésnapja tiszteletére született, két évvel ezelőtt.

1 Serédi J. (1938): Szent István király nyugodtsága. In: Katholikus Szemle, LII. évf. I. kötet, január-június. Szent István Társulat, Budapest. 193-195. o.

2 Idézi Szabó M. (1978): Politikai évfordulók a Horthy-rendszerben. In: Lackó M. (szerk)(1984): A két világháború közötti Magyarországról. Vélemények, viták. Kossuth Kiadó, 488. o.

3 Budapester Fremdenzeitung, Februar, 1930. 7-8.old, Juni, 13-15. old., a márciusi szám-ban ugyanez angolul.

4 „Bourne Ferenc westminsteri érsek, Faulhaber Mihály, münhen-freisingi érsek, Hlond Ágoston gnesen-poseni érsek, Lengyelország prímása, Pfi ffl Gusztán bécsi, Lavitrano Alajos, palermoi érsek”. Szent Imre album 1930. Szent Imre jubileum rendező Főbizott-sága, Budapest.

5 Szent Imre album 1930. Imre jubileum rendező Főbizottsága. Budapest. 1. o.6 Uo. 2. o.7 Uo.8 A Szentatya, a katolikus népek, és az egész nemzet hódolattal adóznak a lelki tisztaság ide-

álképének. 9 Budapesten és az egész országban nagyvonalú ünnepségeket rendeznek, azért, hogy Szent

Imre élete követendő példaként álljon, a hit elmélyüljön, a család szentté és a felebaráti szeretet élővé váljék, a katolikus kultúra felvirágozzék, és azért, hogy a világbéke eszméje Krisztus nevében az egész emberiség lelkét betöltse.

10 A Szálloda, 1937. I. évf. 2. szám, november 6. 8. o.11 Budapester Fremdenzeitung, 1937, X. évf. Nr.1. 23. o.12 A Szálloda, 1937. I. évf. 2. szám, november 6., 8.o.13 Gergely J. (1988): Az Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten, 1938. Kossuth Kiadó,

Budapest. 81.o.14 Fürdőügyi Szemle, 1938. II. évf. 3.sz. 42.o.15 Mátéka Béla hagyatéka. Budapesti Levéltár, XIII. 7. 5.csomó 6. kötet Bizalmas jelentés „A

megváltozott viszonyok miatt milyen feladatok várnak az Országos Magyar Idegenforgalmi Hivatalra”. 1939. márc. 18. 2. o.

16 Gergely J. (1988): Az Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten, 1938. Kossuth Könyvki-adó, Budapest. 161. o.

17 Ormos M. (1999): Képek Magyarországról az első világháború után. In: Pataki F. – Ritoók Zs. (szerk): Magyarságkép és történeti változásai. MTA, Budapest. 49-59. o.

N É Z Ő P O N T

29

v

Tóth Zoltán

EURÓPA A SZINTETIKUS FÖLDRAJZI SZEMLÉLET TÜKRÉBEN1

A szintetikus földrajzi szemléletről

A szintetikus földrajz fogalma gróf Teleki Pál A földrajzi gondolat története címmel megjelent akadémiai székfoglaló előadása (1917) óta szélesebb körben is ismertté vált, e gondolat lényege szerint a földrajz nem korlátozódhat csupán a táj egyszerű (termé-szet-, vagy gazdaságföldrajzi megközelítésű) leírására; a földrajz a tájban lejátszódó vala-mennyi folyamatot, jelenséget, azok összefüg-géseit organikus egységben kell szemlélje – így vizsgálata szerves részét képezi a történelmi folyamatok földrajzi szemléletű elemzése is.

Gróf Teleki Pál mellett a két világháború közötti magyar földrajztudomány kimagasló képviselője volt Prinz Gyula, a Pécsi Tudo-mányegyetem egykori rektora és dékánja.

Kiváltképpen két nagy műve (Prinz Gyula: Hat világrész földrajza. 1943. és Prinz Gyula – Cholnoky Jenő – gróf Teleki Pál – Bartucz Lajos: Magyar föld, ... 1-4. kötet, 1936.) közöl a ma Európájának problémáit valamelyest jobban érteni kívánó „laikus érdeklődők és hivatásos művelők” számára olyan szintetikus földrajzi gondolatokat, amelyek – a szerző máig hatóan tanulságos megállapításaiban, szemléletében és lenyűgöző tárgyi tudását tükröző ismeretanyagában való elmélyülésen

túlmenően – szomorúan világítanak rá a szin-tetikus földrajzi szemlélet manapság tapasz-talható, elkeserítő hiányára az európai térbeli folyamatok vizsgálatával összefüggésben.

Prinz Gyula (és néhány tudós társa) műveit olvasva közelebb kerülhetünk Európa mai problémáinak jobb megértéséhez; ezt az ismeretanyagot az elmúlt mintegy 50 év során – sajnos még ma is – az iskolapadokban mély és gondos elhallgatás övezi. E dolgozat írója szerint nagyon nagy szükség lenne ma e földrajzi látásmódra, amelynek jellemzője: a mondanivaló lényegi és a megkívánt mélysé-gig aprólékos, történeti és politikai földrajzi vetületében is tárgyilagos jellege.

Az Európa-probléma - Európa általános képe és az emberiség elhelyezkedése a kontinensen2

A földrajz törvényei időben meg nem vál-toztathatóan hatnak; a velük szembeszegülő emberi magatartás következményeiben igen súlyos nehézségeket idéz fel, a földrajzi törvé-nyekkel harmonikus egységben való gondol-kodás és életszervezés remélhetően meghozza gyümölcsét.

Európa – az az Európa, amely kulturális és történelmi vetületben valójában az – töré-keny, apró, mintegy 3,5 millió km2 terüle-

30

tet felölelő, félszigetekkel tagolt partvonalú terület, egy vele egységet képező masszívum, Eurázsia nyugati, kicsi része, kelet felé telje-sen nyitottan.

Ha a 28. délkörig (cca. a Königsberg-Odessza vonalig) terjedő Európát szemléljük, az előbbi területnagyság valamelyest megnő, mintegy 4,7 millió km2-re.

Európa mai, 20. század végi, 21. század eleji állami berendezkedése és az organikus térfelosztás-kívánalma korántsem esik egybe; néhány történeti atlasz áttanulmányozásával ehhez különösebb nehézség nélkül adalékot nyerhetünk. Nemigen érthetjük meg Európa mai gondjait, a regionális folyamatok térbeli-ségét anélkül, hogy a földrajzot segítségül ne hívnánk. Hiszen az az É-ÉNy-Európa, amely nagyjából a London-Amszterdam-Frankfurt-Milano vonal mentén jelölhető ki a térképen, területéhez képest a kontinens(rész) erőfor-rásainak aránytalanul nagy részét ‘szívja le’, különösen a németalföldi és angol terüle-tekre igaz ez, míg az ún. perifériák (kérdés persze: mihez képest beszélünk centrumról és perifériáról) rövid távon megoldhatatlan problémákkal szembesülnek.

A szintetikus földrajzi gondolatkörbe tar-tozik annak meglátása is, hogy Európa mint életegység határa nem Gibraltár és a Föld-közi-tenger általában, hanem szerves részét képezi a kontinensnek délről Észak-Afrika (Marokkó, Algéria, Tunézia, részben Líbia) tenger felé néző, országaik belső szárazföldi és sivatagos részének hátat fordító parti terü-letsávja is; de Görögországgal átellenben a Kis-Ázsiának nevezett törökországi partsza-kaszról ugyanez elmondható.

Gibraltár nem elválaszt, hanem összeköt, miként a mediterrán tenger sem éles határvo-nal, hanem tápláló csatorna, hajósvíz, Szuez óta (1869) kiváltképpen az.

Dél-Spanyolország, Dél-Olaszország és általában a mediterránum előbb említett ‘centrumhoz’ képest elmaradottnak tekintett volta sem érthető meg akkor, ha fi gyelmen kívül hagyjuk Marokkó ugrásnyi távolságra lévő ikerterületét, amely jóval közelebb fek-szik Dél-Spanyolország egyes részeihez, mint emennek Spanyolország más, belső részeihez való távolsága; vagy, ha nem számolunk a Szicília partjaitól 140, Szardínia partjaitól 180-200 km-re fekvő Tunézia komplemen-ter szerepével olasz szempontból. Kis-Ázsia sem Törökország belső, anatóliai területe felé vonzódik a mintegy 400 km széles hegy-lánc okozta nehézségeket próbálva legyűrni, hanem vonzódik természetes életalkata sze-rint a görög (sziget)világ irányába.

Nehezen érthetjük meg Németország szerepét és gondjait is Európában, ha fi gyel-men kívül hagyjuk e kérdéskör földrajzi vonatkozásait: a németek nyugati óceánra való törekvésének két mesterséges, nagy-hatalmi önkény által életre hívott állam-alakulat általi elbuktatását a minden tekin-tetben Németország részének tekinthető Németalföldön, vagy északon Dánia néme-teket sakkban tartó szerepét a Balti- és az Északi-tenger közötti hajózási összeköttetés tekintetében, amely kiszolgáltatottságnak a németek a Kieli-csatorna megépítésével próbáltak véget vetni.

Az ún. Közép-Európa (az említett cca. 28. délkörig tartó, mintegy 1000-1500 km széles területsáv a Stettin-Trieszt és a Königsberg-Odessza [-Burgasz] vonalak által határoltan) problematikája is sokkalta több földrajzi szemléletet kíván meg, mint azt sokan gon-dolják: kezdve az egykori porosz területek mai lengyel és orosz uralmi fennhatóságától, érintve e tekintetben a mai Lengyelország kettős nyomás alatti, cseppet sem könnyű

N É Z Ő P O N T

31

helyzetét; folytatva a sort Magyarország tri-anoni feldarabolásának tragikus következmé-nyeivel, kiemelve a Kárpát-medence minden tekintetben középponti helyzetét Európában; majd vizsgálva tovább a Balkán „gyúlékony”, eleddig két világégést elindító, de abban leg-alábbis döntő szerepet vivő szomorú jellegét – hangsúlyozottan földrajzi szempontból: egyrészt az L-alakú aldunai Havasalföld és Moldva délorosz tér irányában való teljes nyitottságától Dalmácia szárazföldnek hátat fordító, minden ízében olasz jellegéig; más-részt a Konstantinápoly (Isztambul) - Égei-tenger felé vezető belső stratégiai útvonal menti apró medencék földrajzi realitásokkal nem mindig számoló, nagyravágyó népek által dominálni kívánt jellemzőiig.

Nyugat-Európában a XIX. század derekán már olyan népsűrűség állott elő, amellyel az élelem és ruházat nyersanyagának termelése lépést tartani nem tudott. Valóságos túltelí-tettség – tehát a lecsapolás elengedhetetlen kényszerűsége – csak a XIX. században állott elő. Összeadva a népvándorlásra vonatkozó számokat kitűnik, hogy az Európából a 2. világháborúig kivándorolt népesség összes száma megközelítette a 300 milliót, míg az akkori időszak egész európai népessége el sem érte a 450 milliót.

A túlnépesedett területekről a népszegény területek felé irányuló népvándorlást az álla-mok csak csekély mértékben tudják megaka-dályozni, illetve csak rövidebb időszakokban, mert ez természeti folyamat. Az akadályozás sikere főképp azért lehetetlen, mert a túlnépe-sedés első következményét, a munkanélküli-séget megszüntetni nem tudják, a munkanél-küliség pedig a helyben való elpusztulást vagy a mesterséges korlátok szétfeszítését okozza, s a tanulságok szerint e két utóbbi dolog rend-szerint együtt jár. (Prinz Gy. 1943)

A termelés fokozása az európai népesség munkaterületén valóban rohamosan előreha-ladt. Becslések szerint az európai élelemter-melés mennyisége 1650 óta legalább kétsze-res, az északnyugati országokban háromszoros lett. 1850-ig Európa így maga tudta élelmezni magát keleti országai gabonafeleslegének észak-nyugatra való eltolásával.

A túltelítettség határa – a német vegyészek munkája és a műtrágyaipar megteremtése következtében – 1914-ig felemelkedett 300 millióra, a 2. világégésig mintegy 350 milli-óra. (Prinz Gy. 1943)

Prinz Gyula hangsúlyozza azt is, hogy legalább 150 milliónyi európai népesség (hatvan évvel ezelőtti állapot szerint!), ebből 100 milliónál több a nagytőke-gazdaságnak Olaszországgal bővült északnyugati országa-iban, idegenből hozandó élelmezésre szorul. (Prinz Gy. 1943)

„A népszaporodás Európában 1900 óta egyetemlegesen – tehát kivétel nélkül vala-mennyi túlnépesedett országban – feltűnően megcsappant. Ebből nyilvánvaló, hogy a csökkenés oka gazdasági. A nagytőke gaz-daság szervezete segítségével Európa ellátása legalább időlegesen biztosítható lett. Kataszt-rófára csak az vezetett, hogy a politikai propa-ganda az életigények természetes növelésének vágyát túlságosan gyorsan és mértéken túl hozta lendületbe. A nagytőke gazdaság világ-szervezete ezzel a lendülettel és igénnyel nem tudott lépést tartani. A gazdasági világgépe-zet működése nemcsak gazdaságtudományi, hanem földrajztudományi kérdés is, mert ez a gépezet egész berendezésével és szállító útjaival a tájban van. Az egész Földet átfogó és elválaszthatatlanul egységes gazdasági világgépezetet államhatalmi harcok ebben a században már harmadszor állították meg, holott a gépezet egészséges működése hiányá-

TÓTH ZOLTÁN · EURÓPA A SZINTETIKUS FÖLDRAJZI SZEMLÉLET TÜKRÉBEN

32

ban Európa népességének teljesen tönkre kell mennie” – írja a földrajztudós Prinz Gyula 60 évvel ezelőtti állapotra utalva.

Továbbá: „A legtöbb földrajzi mű Európának öt

részéről, még pedig Közép-Európáról, és a négy világtáj szerint vett Észak-, Nyugat-, Dél-, és Kelet-Európáról beszél. Európa igazi határa ma már nem a Gibraltár, a Boszporusz és az Ural; Kisázsia a Kaukázusig és Kisafrika, vagyis az Atlasz-országok ma már teljesen bekapcsolódtak az európai élettérbe.

A közfelfogás szerinti európai területnek nem öt, hanem csak három nagytája van. Az egyik Nyugat-Európa, melybe minden véredényével és idegszálával beletartozik nemcsak Skandinávia és Finnország, hanem a magát egész irodalmában „közép” országnak szerepeltető Németország is, Lengyelország-gal és Magyarországgal közösségben. Terület-ben, földrajzi alkatban, életalkatban egységes testként áll vele szemben Kelet-Európa, s másik hasonló méretű és különböző alkatú testként Dél-Európa, melytől Kisázsiát és Kisafrikát elválasztani nem tudjuk. Nyugat-, Kelet- és Dél-Európa emberföldrajzi megíté-lésben Eurázsia nyugati szárnya.” 3

Eurázsia népsűrűségének alakulását is föld-rajzi tényezők irányították. Nyugat-Európa szívében átlag 250-300 ember élt a háború előtt egy négyzetkilométeren (Anglia 287, Belgium 265, Hollandia 232, a rajnai tarto-mány 314, Westfalen 250).

A népsűrűség innen minden égtáj irányá-ban rohamosan csökken(t), még nyugatnak, Írország felé is. Keleten, Európa derekán magas népsűrűség területnyelve nyomult előre Lengyelország és Magyarország akkori, 90 körüli értékszámai által jelezve.

Eurázsia egykori és mai képe alapján is elmondható: itt egy óriási élettér egysége

mutatkozik. Egyetlen óriási vályú a földrész, melyben a néptömegek összefolynak sűrű tömeggé az Atlanti-óceán felé lejtő teknő alsó végére. A világrész egyetlen közlekedésföld-rajzi egység is. Vasúti hálózata más világré-szekével csak a szíriai és mandzsúriai határon van kapcsolatban. Közlekedési hálója sűrű nyugaton. (Prinz Gy. 1943)

Eurázsiának 31 millió km2 terjedelmű tér-ségén a háború előtti utolsó népszámlálások és becslések szerint 542 millió ember élt. A világrésznek kétharmada a Szovjetunió biro-dalma volt 1939-ben, ma e területen a FÁK országai osztoznak. Az egykori Szovjetunió területén kívül levő harmadnak igen jelen-tékeny része a kinoausztráliai és indoafrikai határövezetben van. A kinoausztráliai határ-övezetre 3,615,000, az indoafrikai határöve-zetre 1,300,000 km2 jut. Az igazi Európára, a világrésznek jelleget adó országokra alig 5 millió km2 marad. De ezen utóbbi területen csaknem 350 millió ember élt a 2. világhá-ború előtt, az előbbi ötszörnél nagyobb terü-let alig 190 milliójával szemben. (Prinz Gy. 1943)

Az arányok az eltelt évtizedek során nem az „igazi Európa” javára módosultak.

Az európai országok földgömbi helyzete4

„Alig van ország, melynek földgömbi hely-zete a politikát annyira foglalkoztatná, mint a német birodalomé. Minden államot lehet bekeríteni«, de a bekerítéssel való megfojtás politikai célkitűzése csak a német birodalom-mal kapcsolatban érvényesült. Tudnunk kell, hogy a földgömbi helyzetnek a földrajzban két értelme van. Az egyik az éghajlati kihatá-sokban rejlik. A másik értelme a közlekedési földrajzi, s ezzel egyben a külkereskedelmi, valamint hadászati kihatás. Súlyos, végzetes

N É Z Ő P O N T

33

adottság lehet a földgömbi helyzetnek mind-két alakja. Az éghajlati tényezőktől függenek elsősorban az önellátás főfeltételei, a közleke-dési helyzettől pedig igen nagy mértékben az önvédeleméi. (…)

Érdekfeszítő annak látása, hogy miként küzdöttek a kontinentális hatalmak az óceáni kupáért. Történelmi távlatban úgy tűnik fel, mintha a német, vagy az elzártságnak még nagyobb fokozatában lévő orosz birodalmak hatalmas, élet által duzzasztott erős teste irtózatos erőfeszítéssel igyekeznék koron-kint lehámozni a térszíni elzártságot okozó polipkarokat. Hiábavaló itt minden szépít-getés, jogi és erkölcsi érvelés. Ezek sohasem változtathatnak azon a tényen és annak a ténynek igazságán, hogy az óceáni közleke-dés szabadságának élvezetében lévő területek puszta jelenlétükkel fojtogató polipkarok a belül levő országokon. A belsők és a külsők között őstermészetes ellentét van, akár kitör ez ellenségeskedésben, akár nem. Ebbe a vég-zetbe a belsők soha véglegesen belenyugodni nem fognak. Róma addig küzd, míg tenge-rének szemköztjét hatalmába nem kerítheti, míg tenger mentén kinyújtózkodni nem tud, míg abban a tudatban kell élnie, hogy szá-razföld börtönében van. Az óceáni hatalmak helyzeti előnyüknél fogva erejüket kétszeresre emelhetik, a szárazulatiakat azonban meg-semmisíteni nem tudják. Az itt mondottak érvényesek minden belföldbe zárt országra, tehát a magyar, szerb adriai, a bolgár, az orosz aegei nyomásra vagy akár Bolívia nagyóceáni kapcsolatára.

A vilmosi német birodalom 205 km széles-ségű kapun nézett ki az Atlanti-óceán egyik melléktengerére, melyet ettől a kaputól 5-800 km távolságban, 1200 km hosszú körön Nagy-Britannia zár el testével az óceántól úgy, hogy mindössze egyetlen 250 km-es és

egy másik szűk utat hagy szabadon a német és a balti államok hajói számára, sohasem titkolva, hogy e kijáratok feletti őrség jogát kezéből kiadni nem hajlandó. Egészen más a helyzet a másik német tenger oldalán. A Balti-tenger egészében beltenger, vagyis olyan nagy tó, melybe szűk szorosokon áramlik be az óceán vize. Az óceán felőli oldalon a dán szigetcsoport van. Ennek a szigetcsoportnak a népe sohasem vállalt közösséget a német élettérrel. Sokkal inkább átvette a brit lelkisé-get, a németség börtönőrének szerepét, ilyen értelemben nagyszerű földrajzi helyzetének fáradság nélkül való kamatoztatását, a Sund-vámszedést. Dánország egyike a német testre települt polipkaroknak, éppenúgy, mint Hol-landia és Belgium is az, a legmagasabb lénye-gükben voltaképpen a brit hatalom előőrsei, belső záróöve.

Germánia földgömbi helyzetére van a tengernek egy másik és távolabbi hatása is. Az északi és a déli tengerek, vagyis a Balti és a Földközi tengerek nem egyközűek egy-mással. Európa szinti tagoltságának nagyon jellemző képe van. Európa törzsének teste a nagy orosz lapály felől keskenyedik a Gibral-tárig. Keskeny végén két, egymástól nagysze-rűen elválasztott nagy ország, Spanyolország és Franciaország ül. Itt a kétoldali tengerek távolsága a spanyol nyakon az Ebro vona-lán alig 350 km, a francia nyakon Garonne irányában szintén csak kevéssel több. Ahol pedig legszélesebb ez az európai főfélsziget, mint például a La Manche és a Lion-öblö-zet között (750 km), ott is tengertől tengerig egy nemzetté tudtak összeolvadni a népek. A szélesebb és erősebb domborzatú Spanyolor-szágban az összeolvadás tökéletlenebb, mint azt a katalánok és a baszkok egymástól való idegenszerűsége mutatja. A két tenger között széles lapályokon átjáró franciák földjén az


34

összeolvadás tökéletesebb, s ez a bretonok, valamint a provánsziak közelebb állásában mutatkozik.

A németség, főleg vagy csaknem kizárólag bizonyosan az Alpok miatt nem tudta kitöl-teni északi és déli tengereinek csaknem 1000 km-es közét. A félszigeten haránt északról délre csak 900 km-ig jutott. Az utolsó 100 km megszállásában elfogyott a lélekzete. Elképzelni is nehéz volna olyan történelmi eseményt, mely annál a ténynél súlyosabb kihatású lehetne, mint hogy Germánia nem foglalja el testével a főfélsziget egész szélessé-gét. Az Alpok és az Adria közén kapu maradt Itália számára. Germániától keletre pedig, ahol a főfélsziget (Odessza és Königsberg között) legkeskenyebb derekán is 1200 km-re szélesedett, ott megtörtént a teljes ketté-válás. A főfélsziget északi és déli lejtőinek népei egymástól teljesen idegenek. A tér nagy terjedelme, ez a hatalmas földrajzi tényező, valamint a kétféle élettér egymástól annyira eltérő színpada a főfélszigeten egymás mellé itt már két nagy országot helyezett. Lengyel- és Magyarország kiemelkedett a kettős kör-nyezetben, de népeik a kettős tért egységes nemzetként egészen betölteni nem tudták. Sem a magyar, sem a lengyel nem tudott egészen a tengerig terjedni. A lengyelt egy német, a magyart egy horvát és oláh part-szegély választotta el a tengertől. Európa földrajzában a nagy hídon a lengyel-magyar kettősség alapvető vonás. Ezt a vonást úgy a tér nagysága, mint a Kárpátok gátvonala természetessé teszi. Belőle Germánia keleti szomszédságának főjellege nőtt ki.

Ilyen az európai szárazulat nagy földhídján az országok földgömbi helyzete. Messze észa-kon a német birodalom háta mögött már a sarkvidék felé való elszegényedés oldala van, gyenge, nyomás nélküli országaival, de még

itt is a hátán egy polipkarral, mely elzárja a tengertől. Délen hátgerinceiről feléje csillog a Dél ragyogása, de tengerének partszegélye nem az övé. Nyugaton örökellenség szom-szédja nyomja az oldalát, elfoglalva egész szélességében két tenger közét. Északnyuga-ton testéből lemetszett földsávval, a holland-belga partszegéllyel vágták el a tengertől, s itt hátul áll még a poliptestű Nagy-Britannia. Keleten két szomszéd, mely maga is sze-gény, bezárt, sorsában osztozó, amelyeknek a nagyvilág szabad levegőjéből még kevesebb jutott, s amelyek elzártságában éppen for-dítva, magának Germániának is része van. Ez az első sorsirányító, a földgömbi helyzet. Az európai államok, akárhogy szabják ki határa-ikat, a természet által alkotott életmedencék-hez, illetve országokhoz simulnak.

Az országokat a tenger rendekbe sorakoz-tatta. Az első sor az atlanti-óceáni országoké. Köztük, legnagyobb gazdagsága és középhely-zete folytán elvitathatatlanul Nagy-Britannia áll vezérhelyen, főképpen azért, mert csak egy rendeltetésű, csakis óceáni. A londoni délkör vonalán, helyesebben az európai nyu-gati partvonalon kialakul tehát egy országsor, Norvégország, Dánország, Portugália, Hol-landia és Belgium kiszakított politikai testei.

A második sor azoké az országoké, melyek-nek államai két arcvonalra néznek. Ezek Franciaország és Ibéria országának túlnyomó, Portugália kiszakítása után megmaradt része, valamint Marokkó. De ide tartozik Északnyu-gat-Németország is, melyet Ősnémetországnak nevezhetünk, s általa a négy földrajzi országból egyesült Német-birodalom is. A Német-biro-dalom csak területének negyedrészével áll be ebbe a második rendbe. Meg is látszik ez egész gazdasági és politikai életén. Másik megyedré-szét, a Rajnaországot, történelmi sora kitolta a második rendből. Az egységes Franciaor-

N É Z Ő P O N T

35

szág ellenben több mint kétharmad része által vezérlő államává lett a második rendnek. A spanyol állam éppenígy több mint kétharmad részével a szárazulat belseje felé néz, s így föld-gömbi helyzetében nagyobb a hasonlóság a Német-birodaloméhoz. Északon Svédország, délen Marokkó van a rendben. De Marokkó az óceán felé fordul, Svédország az ellenkező oldalra néz. Ahány mondat, annyi súlyos tényező ezeknek az országoknak történelmi alakulásaiban és munkaterveiben.

A harmadik sor az óceántól idegen orszá-gok testei által már teljesen elzárt országoké, de egyúttal azoké, melyek beltengereknek félig-meddig szabad útjai által, idegen orszá-gok által birtokolt kapukon keresztül ugyan, de az óceánnal közvetlenül érintkezésbe tudnak kerülni. Ilyenek a balti és a föld-közi-tengeri országok. De a „kapu” ebben a rendben elhatározó szerepű ám! Ezért két alrendbe kell őket sorakoztatnunk. A Német-birodalom Poroszország által éppen olyan mértékben tartozik a harmadik rendbe, mint a másodikba. Svédország ellenben lényegesen kisebb érdekeltségben van a harmadikkal. Teljesen baltiak Finnország és egy országként veendő három népállam, az észt, lett és litván államok területe.

A Földközi-tengeren csak a máltai kapun kívüli tenger országai, voltaképpen csak Olaszország tartozik a harmadik rendbe és Tunisz, valamint Algírország, de utóbbiak a francia-állami közösség következtében erősen helyet foglalnak a második rendben, mint Marokkót kiegészítő hátvédek. Illiria, Albá-nia, Görögország, Törökország, s hozzájuk társulva a nem európai, hanem indoafrikai Libia, Egyiptom, Szírország a harmadik tér-színi rend második alrendjének képviselői, s ide csatlakozik igen természetes törekvések által Bolgárország is.

A negyedik európai országrend tagjai tel-jesen és voltaképpen javíthatatlanul belföl-diek, ha valamennyi sóvárogva kacsintgat is az óceán felé. Ide tartozik a két dunai ország, a felsődunai Délnémetország, melyet magyarosabb Svábországnak nevezni, vala-mint Magyarország. A harmadik Lengyel-ország, míg a negyedik Ruménország. Még hátrébb állanak az orosz országok, Kaukázia és Örményország. Tulajdonságaiknál fogva utóbbiak a negyedik rendbe, távolságuknál fogva egy ötödik rendbe tartoznak, e mögött következnek Turkesztán és Szibíria még hát-rább való rendei.”

Államföldrajzi és történeti földrajzi elemzés

Államföldrajzi áttekintés5

„A gazdasági állam térigénye minden más jellegű államétól különbözik, mert egy meg-határozott törzsterület gazdagodását tekinti legfőbb céljának. Másrészt kétségtelen, hogy a gazdagodás és a terület mennyisége egyenes arányban vannak egymással, úgyhogy a nép-jólét a területmennyiségtől függ. Valóban az államterületek állandóan növekednek, úgy-hogy az egyetemes földleírások évszázadról-évszázadra kisebb számú és nagyobb területű államokról számolnak be.

Az államok védik területük épségét és létü-ket. De a gazdasági érdekek túlnőnek rajtuk.

A magyar királyság a maga 90.000 km2-ével tehát az európai nagygazdasági érdek-közösségnek alig 166-od része. Világpiaci szereplése ennek az adottságnak hatása alól ki nem bújhat. Az a gazdaságpolitikai nagy terület, melynek a mai államterület igen parányi része, alakjában és helyzetében a Római birodalom kibővült utódja, annak egysége és központja nélkül, de részeinek a


36

réginél aránytalanul erősebb forgalmi össze-tapadásaival.

Az azonban kétségtelen, hogy Európa gazdasági nagy területe, mely a Barents-tengertől Szudánig és a Germán-tenger-től Mezopotámiáig terjed, de át van szőve a Britbirodalom zsinórjaival és megrakva őrállomásaival, két gazdaságpolitikai részt alakít ki. Egy előeurópai gyarmatos államok-ból álló részt, melynek tagjai, ha különböző mértékben és eredménnyel vettek is részt a gyarmatosításban, Norvégiától Görögorszá-gig megszakítás nélkül terjednek, és egy bel-sőeurópai részt, Finnországtól Törökországig terjedve, melyeknek gazdaságpolitikai vonal-vezetésére erősen kihat az a tény, hogy gyar-mataik és ilyenek szerzésére irányuló szándé-kaik nincsenek. Nem lehet elhaladni itt azon látszat mellett, ami mögött mélyebb erők is vannak, hogy Belső-Európa államai itt szem-ben állnak Elő-Európa államaival a gazdasági érdekek nagy csoportjában, valamint amel-lett, hogy Belső-Európa államai gyarmatokra igényt sem tartottak, vagy ha ezt tették, azt nem a kellő időpontban, hanem későn és kevés sikerrel tették. Ebben is közös a sorsuk és állapotuk.

A gazdasági nagy területeken belül az egyes államoknak vannak külön érdekeik is, melye-ket helyzetük irányít. Minél kisebb az állam-területük, annál határozottabb valamilyen jellegük. A foglalkozási főcsoportok szerint történő osztályozásban feltűnik Elő-Európa és Észak-Amerika keleti államterületeinek ipari-kereskedelmi jellege, mely elsősorban óriási ipari nyersanyag- és tápanyagbehoza-talában mutatkozik. Ez a közös jelleg közel hozza egymáshoz a Britbirodalmat, az Uniót és Európa államai közül még néhányat, főleg a Németbirodalmat, Ausztriát, Belgi-umot, Hollandiát, Itáliát, a cseh államot és

a Franciabirodalmat. Európa többi államai ezáltal nagyon háttérbe szorulnak, egyrészt tápanyagszállító, másrészt egyszerű fogyasz-tópiac szerepet nyernek. De keleten Japán is erős léptekkel halad az ilyen, ipari-keres-kedelmi jelleg felé, úgyhogy két hatalmas megszakítással egy földrajzi szélességi körön gyűrű alakul ki belőlük. A magyar királyság az egyik megszakítás, hézag nyugati legvé-gén van, szinte beékelődve a cseh, ausztriai, és északitáliai ipari-kereskedelmi tájak közé, ami erős szálakkal kapcsolja azokhoz.

Azonkívül rá kell mutatnunk a fejlődés útjára, az ipar-kereskedelmi előrehaladás rohamos lépéseire is, ami azt árulja el, hogy a mezőgazdasági elsőbbség megszűnőben van, s így ennek a foglalkozási ágnak egyenrangú részként kell többiek sorába hátra állnia. Ez egymagában abból is kitűnik, hogy az általános népsűrűség a 100 fölé emelkedett, már pedig a mérsékelt éghajlati övön belföldi helyzetű és tisztán mezőgazdasági termelésre beállított állam a 60-as népsűrűség fölé érni alig tudhat.

A világháború hatalmas erővel vetette fel a gazdasági állam önellátásának kérdését. A földrajzi adottságnak az a tragikusnak mond-ható kihatása van, hogy az állam védelme és a gazdasági felvirágoztatás egymással hom-lokegyenest ellenkező gazdaságpolitikát követelnek. A gazdasági fejlődés, gazdagodás és népjólét azt írja elő, hogy az egyetemes világgazdaság minden államot a saját föld-rajzi adottságaiból folyó, sajátságos termelés feladatával bízzon meg, s így rendszerileg helyezkedjék el részgépezetként a világgaz-daság nagy gépezetébe. A leggazdaságosabb termelés egyoldalúságát azonban alig meri ma egyetlen állam, még a legvédtelenebb is magára vállalni. Valamennyi a legszélsőbb bizalmatlansággal a nagyhatalmak iránt, önellátásra rendezkedik be.

N É Z Ő P O N T

37

Olyan államok, a nyersanyaggal ellátás tekintetében túlnépesedtek, vagyis népessé-gük ellátását saját termelésükkel biztosítani nem tudják, az önellátás elvéről mindjárt kezdetben lemondhatnak. Európa, mint az egész földség, a mai mezőgazdasági leg-jobb termelési módszerek alkalmazásával el tud tartani közel 600 millió embert. Egyes országai ellenben igen nagy különbségeket mutatnak az önellátás tekintetében. Mint állam Svájc van a legfüggőbb helyzetben, mert táplálni csak 1.7 millió lelket tud, úgy, hogy 2.4-szer annyi a népessége, mint a termelése. Hasonló a helyzet Luxemburg-ban, Belgiumban (230%-os népesség), sőt Hollandiában (190) és Nagy-Britanniában (180) is. A sorban Ausztria következik (165), majd a Németbirodalom (140). A sort Nor-végia zárja be, mely a Németbirodalomhoz hasonló mértékben túlnépesedett. A népes-ség csekély mértékben (110-115%) a terme-lést felülmúlja még Itáliában és Csehszlo-vákiában, de utóbbi az egyensúlyt csupán a Kis-Alföld felének elbirtoklásával tudja fenn-tartani, mert anélkül önellátás tekintetében a Németbirodalom mellett áll.

Cornwallis-Párizs-Marseille-Nápoly-Fiúme-Bécs-Krakkó-Hamburg-Oslo vonala Európának túlnépesedett részét zárja be. E vonal előtt vannak azok a területek, melyek feltehetően néhány évtized alatt elérik a telí-tettség állapotát. A francia állam népességé-

nek európai részét annak saját termelésével addig tudja ellátni, míg ez az 50 milliót el nem éri, a magyar királyság eltartó képessége mai területén pedig mindössze a 10 millióig ér. A lengyel állam még a magyar királyságnál is hamarabb oda fog jutni, hogy saját népes-ségét termelése ellátni már nem tudja. Ezzel szemben Jugoszlávia 17, Románia 23, Bulgá-ria nyolcmillió lélekkel éri el a telítettséget, míg az Oroszbirodalom európai része is el tud látni 220 milliónyi népességet.

Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az önellátottság ténye, ahogy az a külkereske-delmi statisztikából tűnik ki és lesz megálla-píthatóvá, az államföldrajzi jelleget egymaga még nem világítja meg, mert abból három különféle jellemvonásra lehet bukkanni. Az egyik az elmaradottság, a másik a védelmi helyzetbe húzódás, a harmadik az ellátott-ság teljessége. A magyar állam is önellátó volt a XIX. századig elmaradottság folytán. Az előeurópai államoknál önellátóbb volt a természetes ellátottsága által. A világháború után pedig védelmi helyzetbe húzódva fej-lesztette önellátóvá gazdasági életét, s elért annyit, amennyit a Felföld és Erdély nélkül elérni tudhatott. Ezt csak belső ütközésekkel tehette.

Magyarország, mint gazdasági állam, egy pillanatra sem feledkezhetik meg arról, hogy földrajzi helyzetéből indul ki fejlődésének útja.”

v


38

HIVATKOZÁSOK

1 Prinz Gyula munkássága nyomán2 Bővebben ld. Prinz Gy.(1943): Hat világrész földrajza. Renaissance Könyvkiadóvállalat,

Budapest. 95. o. és skk 3 Idézett mű 127. o. és skk. (A szemelvényeket eredeti helyesírással közöljük.)4 Idézett mű, 147. o. és skk.5 Prinz Gy. – Cholnoky J. – gróf Teleki P. – Bartucz L. (1936): Magyar föld,... III. kötet.

Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest. A gazdasági állam földrajzi alkata című feje-zetből, 395. o. és skk.

N É Z Ő P O N T

39

v

JUHÉTELEK A NAGYKUNSÁGBAN

Bulyáki Gergely

Előszó

Dolgozatom a Nagykunság juhételeiről, valamint a juhhús jelentőségéről szól. Bemu-tatom a juhhús-fogyasztás jelentőségét az ételeken és a szokásokon keresztül. Betekin-tést nyújtok a sokszínű „juhpalettába”. Bebi-zonyítom, miért fontos annak ismerete, hogy a juh, amiből ételünket készítjük, milyen tájról, tartásból származik; hogy különbség van a pörköltek között aszerint, hogy juhunk a szikes Nagykun pusztaságon legelt, avagy a dúsfüvű, északabbra fekvő legelőkön élte életét. Bemutatom a hazánkban tenyész-tett egyéb juhfajtákat is, így többek között a cigáját és az awassit, amelyeket más okból tenyésztenek.

Fontosnak tartom, hogy a kun és török nép szoros etnikai kapcsolatban áll egymás-sal. Ugyanis a régi időkben e két nép egy közös helyről, Belső-Ázsiából érkezett, és útjuk csak a „közelmúltban” vált szét. Ezek miatt, ételeiket tekintve is sok azonos vonás fedezhető fel közöttük, amelyek közül dolgo-zatomban többet is megemlítek, ismertetve a köztük felfedezhető szoros összefüggést, rokonságot.

Tápanyagszámítással is igazolni kívánom, hogy elődeink jelentősebb juhhús-fogyasz-

tása táplálkozás-élettani szempontból is teljes mértékben megállja helyét, és ez is magya-rázza kevesebb egészségügyi, főként emésztő-rendszeri problémájukat. Jól kialakult a meg-felelő egyensúly a bevitt vitaminok, ásványi anyagok és a makroelemek között, ez biztosí-totta szervezetük számára az egészséges életet. Ennek titka leegyszerűsítve „csak” annyi, hogy tudták miből, mennyit és mikor szük-séges fogyasztani. Ezen összetett cselekedetük csupán azzal magyarázható, hogy a „régiek” hallgattak a megérzéseikre, tapasztalataikra.

A Nagykunság

A Nagykunság az Alföldön, Jász-Nagy-kun-Szolnok megye területén lévő tájegy-ség, a nagykunok ősi szálláshelye, ahová IV. Béla telepítette le őket, amikor behívta őket Magyarországra, hogy segítsenek kiűzni a tatárokat. A kun szintén keleti nomád nép volt, harcmodora rendkívül hasonlított a tatárokéra és jellemük is hasonló kultúrát tükrözött. Emiatt eleinte sok problémája akadt IV. Bélának is a kunokkal, ám később rájött, hogy nélkülük nem képes biztonság-gal kiűzni a tatárokat.

A kunok IV. Bélától jelentős kiváltságokat kaptak, amelyeket hosszú évszázadokon át

40

megőriztek. Néhány korabeli jászkun kivált-ság:

”1. Messze mögötte maradtak a nemesi privilégiumoknak.

2. Sohasem személyhez, hanem mindég helyhez, illetve a földhöz voltak kötve.

3. A kerületekben letelepedettek bármi-lyen jogi helyzetű egyének voltak is, ha a kiváltságos területen fekvőségeket szereztek, részeseivé váltak e feudális jognak. Azonban a törvény ezeket a kiváltságokat fi gyelembe sem vette eleinte, sőt sokkal nagyobb teher-rel sújtotta ezen területek lakóit. Joguk volt azonban ahhoz, hogy az adók meg-osztását önkormányzatilag állapítsák meg, illetve azt a lakosság vagyonára arányosan szétoszthatták. Mária Terézia biztosította számukra 1761-ben az 1756. évi kamarai rendelet szerint, hogy a szolnoki és a (Bán-halma melletti) kakati vámosok vámot ne szedjenek a jászoktól és a kunoktól, ha »azok maguk dolgában járnak, azonban ha nyereséggel összekötött kereskedés céljából utaznak, akkor csupán személyük szerint vámmentesek, de áruikért vámot tartoznak fi zetni”.1

Ma a Nagykunságot 9 település alkotja, amelyek közül Karcag, a Nagykunság fővá-rosa emelhető ki, ugyanis sok tekintetben évszázadok óta e település tölti be a köz-ponti szerepet ezen a tájon. A város neve egy néhai kun személynévből a „Qarsaq”-ból ered, amelynek jelentése pusztai róka. Itt született több nagy „kunkutató”, közöttük Györff y István néprajztudós, Mándoky Kongur István turkológus és az országszerte híres Kántor Sándor fazekas is. A város nevezetességei közül kiemel-kedik a Zádor-híd, ami „egy híd a semmi közepén”, amely alatt egykor bővizű folyó folyt, ám a Tisza szabályozásakor teljesen

kiszáradt. Nevezetesség a város szélén talál-ható „Sós-fürdő” is, amely nevét magas konyhasó tartalmú vizéről kapta a helyi lakosságtól.

Karcag az ország negyedik legnagyobb területű városa (360 km2). Címerállata, a juh is mutatja, hogy milyen fontos szerepet tölt be a nagykunok között ez az állat, mind az ételeket tekintve, mind pedig élő mivoltá-ban.

A magyarországi juhhús-termelés és fogyasztás

A juhhús fogyasztása hazánkban, napja-inkban évente csak mintegy 0,4 kg/fő, pedig a juhhúsnak számos olyan tulajdonsága van, ami a modern hazai konyhakultúrában is fontos szempont:

– a hús rostszerkezete rendkívül fi nom, színe élénkvörös, tapintata tömött,

– zsírban szegény, a zsír főleg az izmok között helyezkedik el, a víztartalom ala-csony,

– telítetlen zsírsavtartalmának jótékony hatása lehet a szív- és keringési, valamint agyi betegségek kivédésében.

Ez utóbbi tulajdonság a legeltetéssel függ össze, mivel a juh nagyon sok gyógynövényt is elfogyaszt, ami beleépül a szöveteibe. Különösen jellemző ez a tartási mód ma is az őshonos magyar fajtákra. Ezeknek a juh-fajtáknak a húsát konyhai feldolgozás előtt, életkoruktól függően hosszabb-rövidebb ideig érlelni kell. Ennek legjobb módszere a pácolás. A legkülönbözőbb összetételű pácok ismeretesek, ezekre egy-egy alapfűszernö-vény a jellemző (pl.: rozmaring, fokhagyma, babérlevél, bors). A juhhúsból főzött ételek legfi nomabb alapanyaga a 3-4 éves, legelte-tett nőivarú állat húsa.2

H A L L G A T Ó I K U T A T Á S O K

41

A magyarországi juhok általános, rövid bemutatása

A nyelvészeti és archeozoológiai vizsgálatok szerint a honfoglaló magyarság az Etelközben ismerkedett meg a juhtartással. Azért kedvel-ték ezt az állatot, mert rendkívül igénytelen viszonyok között is megélt, és gyakorlatilag minden részét hasznosítani tudták. A húsát ételekhez, a tejét feldolgozva vagy anélkül fogyasztották, belső részeit igazi csemegeként tartották számon, a bundájából pedig többek között subát készítettek.

A házi juh ősének a vadjuhot (Ovis ammon) tartják, de más vélekedés szerint a házi juhok összes fajtájának a Korzikán, Szar-dínián és Cipruson őshonos, de hazánkba is betelepített alfaj, a mufl on volt az őse. A jelenleg tenyésztett fajták, főként legelőn tartva, elsősorban különféle pázsitfüveket fogyasztanak. Sokhelyütt a juhokat csak azért engedik rá egy-egy területre, hogy az ne gazosodjon el.

A juhokat a magyar nyelv sokféleképpen nevezi meg, attól függően, hogy milyen nemű, illetve korú állatról van szó. A hím juhot kosnak nevezik, de ha ivartalanítva van, akkor ürünek hívják. A nőstény juh neve fi atalabb korában jerke, az első ellés táján előhasi anya, később pedig egysze-rűen csak anyajuh. A fi atal állatot kezdetben szopós báránynak nevezik, majd elválasz-tás után választott báránynak. Az egy évnél idősebb (másodfű) állatot toklyónak hívják, méghozzá ivar szerint kos-, ürü-, vagy jerke-toklyónak, s egyes vidékeken a két évesnél idősebb (harmadfű), de még nem előhasi anyát “apácának” nevezik.

Őshonos és egyéb juhfajtáink közül itt most csak a legjelentősebbek felsorolását adom.

Őshonosaink: cigája (Ovis ammon f. aries), fehér és fekete hortobágyi (magyar) racka (pödrött szarvú juh, rakaca), karakül. Más tenyésztett fajták: magyar merinó (a leg-nagyobb létszám), awassi.

A juh és a Nagykunság kapcsolata

A jószágtartás mindig nagy jelentőségű volt. Az állatokat őrző pásztorok szigorúan vett társadalmi rangsort alkottak. Élükön álltak a csikósok, majd a gulyások, a juhászok következtek, és a kondások zárták a sort. A Nagykunságban valamikor egész évben kint élő pásztorok – a rideg avagy más szóval szilaj pásztorok – őrizték meg a legtovább honfog-laló őseink szokásait és hitvilágát. Így írt erről Györff y István a pásztorélet kiváló kutatója, a 20. század első felében:

„Nagyapáink, szépapáink nem voltak föld-míves emberek. Annyit termeltek, amennyi kenyérnek éppen elég volt. Az utak rosszak voltak, a felesleget úgysem tudták volna értékesíteni. Így az állattartásnak sokkal nagyobb szerepe volt. Ahol máma zöld akácok között apró tanyák fehérlenek, ott hajdan a kövér füvű legelőmezőkön címe-res szarvú fehér marhák rázták a kolompot. Ahol a legelő szárazabb szikesbe csapott át, apró tippanos füvét juhnyájak borotválták. Ahol a lábnyom, vagy a szekérút a haragos zöld rétbe veszett, ott a konda bányászott. Ha a nyári forróság leperzselte a legelőt, beverték a jószágot a rétbe, ahol még mindig talált harapnivalót, s ha az évtizedes aszály ide is utánok jött, felcsendült a pásztor ősi pogány éneke:

Kiszáradt a tóbul mind a sár, mind a víz,A szegíny barom is csak a gazdára níz.Istenem, istenem, adj egy csendes esőt,A szegíny baromnak jó legelő mezőt”.3

BULYÁKI GERGELY · JUHÉTELEK A NAGYKUNSÁGBAN

42

E pásztorok élete annyiból állt, hogy ha látták, hogy állataik valahol elegendő élelem-hez juthatnak, akkor ott kunyhót ültettek maguknak nádból, és egy rövid ideig meg-telepedtek, ha nem így történt, akkor ván-doroltak, amíg biztos legelőt nem találtak állataiknak.

Télre 12-24 rackajuh bőréből készítet-tek maguknak subát, állataiknak pedig nádból karámot, szárnyékot húztak fel. Hű és segítő társaik voltak a kuvasz és a komondor kutyák, később a puli. A két nagytestű kutya közül a komondor a megbízhatóbb. A kuvasz nagyon kiszá-míthatatlan, olykor még a saját gazdáját sem engedi be a portára. A puli rendkí-vül okos, gyors, aprótermetű, fi gyelmes, kitűnő pásztorkutya.

A juhok elnevezésének különlegessége, hogy a Nagykunok a birka szót – amely csak a 15. századtól van jelen nyelvünkben és cseh-morva eredetű – csak a nyugatról érkező „juhokra” használják. Kizárólag a keletről érkező, és egyben számukra ere-detinek számítókat nevezik juhoknak. A kun konoksága abban is fellelhető, hogy a hivatalos megnevezést használja saját állat-fajtájára, és a köznyelvben elterjedt birkát pedig a nyugatira. A kun ugyanis, csak a sajátját vallja igazinak, az összes többi másolat, amely soha nem lehet teljesen tökéletes. Ez a szemlélet adódik a Magyar-országon IV. Bélától elnyert kiváltságos helyzetéből is, amelyből mind a mai napig nem enged.

Ételeiket bográcsban maguk főzték, amely-ből a hús soha nem hiányzott. A karcagiak szerint, igazi jó birkapörköltet csak Karcagon és annak 20 km-es körzetén belül lehet készí-teni, mivel itt a fű minősége kiváló a pörkölt készítésére szánt juhok számára.

A juhhús táplálkozás-élettani jelentősége

Kutatómunkám során a bárány, a birka, a közepes zsírtartalmú juh és a zsíros juh, valamint ezek belső- és egyéb részeinek táp-lálkozás-élettani számszerű adatait hasonlí-tottam össze a többi vöröshúsú állat (sertés, szarvasmarha, borjú) ugyanezen részeivel – a NutriComp Étrend 2.0 nevű szoftver Magyarországon elfogadott, hiteles adatbázi-sát felhasználva.

A hús, energia-tartalmát tekintve – a bárány kivételével – a nagy energiaértékűek között van. Több energiával csak a zsíros ser-téshús bír. A belső- és egyéb részek viszont – a zsír (faggyú) kivételével – alacsony ener-gia-tartalmúak. A hús fehérje-tartalma széles körben változik, a legmagasabb a bárányé, ami megközelíti a 20 g-ot (100 g-ra vonat-koztatva). Ugyanez a széles paletta jellemzi a belső- és egyéb részek fehérje-tartalmát is. Szénhidrát-tartalma elhanyagolható. A hús a belső- és egyéb részek zsírtartalma a fehérje-tartalom komplementereként értelmezhető, ugyanis a bárány esetében alacsony, míg a juh és a birka esetében magasabb értéket mutat. Koleszterin mennyisége a húsban közepesnek ítélhető, ám kiugróan magas az agyvelő esetében – meghaladja a 2150 mg/100 g-ot.

Nyomelemek közül a vasat érdemes kiemelni, mely a húsok és részei esetében egyébként is jelentékeny. Az összehasonlítás-ban szereplőkkel összemérve – a vese, máj, agyvelő tekintetében magas, míg a többi belső- és egyéb részben kisebb mértékben fordul elő. Makroelemeit tekintve, a húsré-szek nátrium és kálium értéke emelkedik ki a többi közül. A többi makroelem esetében kicsi, avagy átlagos mértékű azok kimutatha-tósága.


43

A faggyú és a zsíros juhhús esszenciális zsírsav tartalma jelentős mennyiségű. A birkahús (juh, bárány) jellegzetes íze éppen a különleges zsírsavszerkezetének köszön-hető, ez ugyanis a faggyúban olyan reakci-ókat vált ki, amely határozott ízt kölcsönöz az állat húsának. Az esszenciális amino-sav-tartalom a húsrészek esetében 6 – 7,5 g/100 g, amely alacsonynak mondható, ám a belső- és egyéb rész közül vese és a máj magas értéket ér el.

A húsrészekben, a májban és a vesékben található a legtöbb A-vitamin a vizsgált álla-tok között. A húsrészek tovább vitamin-tar-talma közül a B1, B2 és E-vitamin tartalom közepes értékű, míg a B6 és a D-vitamin jelentéktelenül alacsony mennyiségű. B6 és D-vitamin csak a májban mutatható ki – itt is csekély mennyiségben. E-vitaminnal is csak a faggyú, a máj és a vese „büszkélked-het”. Fontosnak tartom, hogy a vese B1-vita-min-tartalma – szinte minden vitamin tekin-tetében kiemelkedő – több, mint a májé. A juh májának A-vitamin-tartalma több mint kétszeres mértékben meghaladja a többi vizs-gált állat májában találhatót.

A híres juhételek – kitekintéssel a Nagykun-szokásokra

Abulghazi Bakabur kazak történész kuta-tásai szerint a közép-ázsiai lovaskultúrák ünnepi étkezésein minden vendégnek meg-volt a rangjának megfelelő helye, és a rang-jának megfelelő részt kapta a feláldozott állat húsából. „Az oguz törzsek nagygyűlésén (kurultáj) a középső aranysátorban Kün kán ült. A nemzetségek megegyezése szerint ő a juhnak a fejét és a gerincét kapta. Az ajtó mellett Erkül hodzsa ült, ő a juh oldalát kapta. A jobbszárnyon az első sátorban Kay,

Kün kán legidősebb fi a ült, ő a juh jobb lábá-ról a comb felső részét kapta.”4

A juh fogyasztásához kötődő hagyomány, hogy a legértékesebbnek tartott részt, a fejét, a leginkább tisztelt vendég kapja, ami teljes egészében megegyezik a közép-ázsiai kazak és kirgiz szokásokkal. Ha vendég megy a házhoz, a főtt juhfej, mint a legnagyobb tisztelet jele, kerül a vendég elé, s ő vagy a házigazda végzi a rituális osztást, külön odafi gyelve a szemre, fülre, nyelvre, s tokadarabokra. A juhfej ritu-ális osztásának halotti toron az ünnep jelle-géből adódóan még inkább nagy jelentősége van, hiszen ez esetben ételáldozatról van szó. A kisázsiai törököknél nem él ez a hagyo-mány.

A birkapörkölt fogyasztási szabályai manapság legfőképpen a lakodalmak esetében élnek tovább, és rendszerint a fejhez kapcsolódnak. A fej elfogyasztásának előjoga Kunhegyesen, Karcagon, Kisújszál-láson, Mezőtúron, Mesterszálláson, Öcsö-dön, Kunszentmártonban a násznagyot illeti meg. Más alkalmakkor, úgymint csa-ládi és egyházi ünnepeken – ami a Kunsá-gon elképzelhetetlen birka nélkül – az étel készítője, a gazdag vagy a legöregebb férfi szedhetett először az ételből.

A juh vágóhídi bontása: a nyakalt törzset, 24-48 órás hűtést követően, a gerincvonalban kettévágjuk. A juh részeit a következő módon lehet leírni: comb, amely alatt a teljes hátsó lábat értjük; a középső részén alul találjuk az oldalast és a dagadót, felül pedig a rövid- és hosszúkarajt. Az elülső részén az állatnak van a nyak – ami az első 5 nyakcsigolyáig terjed –, ez után a mellső lábak, felülről a lábtőig ter-jedő része a lapocka, a lábtőtől le a könyök-ízületekig pedig a lábszár. Ez alatt az úgyne-vezett lábat találjuk a körömmel, mind a 4 végtag esetében.


44

Vérből, belsőségekből készülő ételek a Nagykunságban

Hagymás vérHozzávalók 4 személyre:

1 juh vére (kb. 750 g), 4-5 vöröshagyma120 g sertészsír8 g só4 g bors Elkészítés: A felfogott vért alvadás után 10-

15 percig sós, forró vízben megabáljuk, majd darabokra vágva félretesszük. Ezután 4-5 vöröshagymát karikára vágva, bő sertészsír-ban megdinsztelünk, hozzá keverjük az abált vért, sózzuk, borsozzuk, és máris fogyaszt-ható.

Vesés rizsHozzávalók 4 személyre:

300 g rizs2 dl olaj200 g paradicsom1 csokor petrezselyemzöld8 db bárányvese150 g gomba1 kis fej vöröshagyma8 g só2 teáskanál őrölt bors Elkészítés: A rizst 1 dl olajon lepirítjuk,

majd megpároljuk. Ez idő alatt a vesét koc-kára vágjuk és az apróra vágott vöröshagy-mával együtt 1 dl olajon megpirítjuk. Sóval, borssal, apróra vágott petrezselyemmel, para-dicsomconcasséval és gombával ízesítjük, és készre pirítjuk. Végül összekeverjük a rizzsel és melegen tálaljuk.

Az egész juhból készíthető ételek

A három birkaétel, amelyhez az egész birkát felhasználjuk, a birkapörkölt, a birka-paprikás és a juhászos birka. Fontos tudni, hogy egy átlagos élősúlyú rackajuh (50-55 kg) földolgozva kb. 25-28 kg a fej, a lábak és a pacal nélkül.

BirkapörköltHozzávalók 56 adaghoz – ugyanis 1 racka

birkából ennyi készíthető el:

25 kg feldarabolt birkahús (a csontos részekkel együtt) – ez 1 egész birka1 perzselt birkafej4 perzselt láb a körömmel együtt1 megtisztított pacal360 g só2,2 kg vöröshagyma2 kg sertészsír400 g darált különleges és félédes paprika15-20 db vegyes (édes, erős) csöves, száraz pirospaprika

Elsőként a pacal (gyomor) gondos tisztítá-sát kell elvégeznünk. Miután a gyomor tar-talmát kiürítettük, váltott hideg vízben több-ször átmossuk. A külső részeit lehártyázva, faggyús göbeit leszedve, mészbe vagy mész-tejbe tesszük. Kb. 20-30 perc áztatás után (ha a mész jól „megszívta” a pacalt) nem túl éles késsel többször átkaparjuk, hogy leszedjük a gyomor belső, bolyhos részét. Majd vízben öblögetve addig tisztítjuk, amíg teljesen hófehér lesz. Tisztítás után kissé megabáljuk, hideg vízben többször átmossuk, és 1 cm széles, 6-8 cm hosszú csíkokra vágjuk.6

A fej és a körmök előkészítése: a fejről és a körmökről leégetjük a gyapjút, mialatt sűrűn kapargatjuk egy tompa késsel, hogy az égett


45

gyapjút eltávolítsuk. Majd a körömről a szaru részt lecsavarva az egészet (fej, körmök) feke-tére égetjük, ezután langyos vízbe tesszük, súrolókefével jól átdörzsöljük és késsel majd-nem sárgásfehér színűre kaparjuk.

A fej további előkészítése: elsőként a fület vágjuk hosszában ketté és eltávolítjuk a fültő fülmirigyeket. Majd a szájnyílást meghosz-szabbítva, csontig bevágjuk a bőrt mindkét oldalon és a fogaknál szétfeszítve levesszük az alsó állkapcsot. E rész perzselt bőrét lefejt-jük és feldaraboljuk. A kivágott nyelvet forró vízbe mártva megkaparjuk. Ezek után a fej orrcsontjáról egész a szemig lefejtjük a bőrt, melyet szintén feldarabolunk. Az orrcson-tot lefűrészeljük, és a két állkapoccsal, vala-mint a fogakkal együtt a hulladékba dobjuk. Az orrgödröket jól kikaparjuk késsel, majd kimossuk. A fejet alulról, középen hosszá-ban kettéfűrészeljük, ügyelve, hogy a fejte-tőn a bőrt ne vágjuk el. A szétnyitott fejből kivesszük a velőt, melynek az üregeibe sót, borsot és pirospaprikát szórunk, majd a velőt eredeti helyére visszatéve, a tetejét is ugyan-így sózzuk, fűszerezzük. Végül a két fél fejet összeillesztjük és gondosan összekötjük. Az összekötéskor az orrlukakba erős zsineget fűzünk, átvesszük a fültöveknél és kereszt-irányban összekötözzük.7

Elkészítés: Öntöttvas lábasban készítsük el a pörköltet, hogy igazi íze legyen. Elő-ször kenjük ki ½ kg zsírral az edényt, majd helyezzük bele fejet és köré a csontosabb részeket – hogy ne égjen le oly könnyen –, majd felfelé haladva tesszük a soványabb, ám még csontos húsdarabokat és a húsok közül utolsóként a színhúst, végül legfelülre a belső részeket a máj kivételével. A májat 25-30 perccel a befejezés előtt adjuk az étel-hez, hogy ne legyen túl kemény. Ám fontos, hogy ha egy kicsit is bizonytalanok vagyunk

a máj egészséges voltában, akkor az a jó, ha azt is rögtön bele helyezzük a többi húsrésszel és belsőséggel egyszerre, mert amíg az étel elkészül, biztosan elpusztulnak a benne lévő káros mikroorganizmusok is.

Tehetünk a tetejére úgynevezett juhász-hurkát, ami alatt a vékonybélbe töltött, zsíro-zott, fokhagymával, borssal, pirospaprikával bedörzsölt, 1-2 cm vastag pirított kenyércsí-kokat értjük.

Miután minden, az imént felsorolt szük-séges alapanyagot gondosan elhelyeztünk az edényben, megkezdjük a 10-15 percig tartó pörkölést. Eközben óvatosan, ám határozott mozdulatokkal keverjük meg néha, úgy, hogy az edény szélétől indulva az alját moz-gassuk át, de a fejet ne bántsuk. (Avagy, ha módunk van rá – például bográcsban főzés-kor – csupán az edény két fülénél fogva moz-gassuk, rázzuk a húst, így biztosak lehetünk benne, hogy nem törjük és nem is ég le.) A kb. negyedórás pörkölés után már enged annyi levet a hús, hogy nem fog lekozmálni. Ekkor kisebbre vesszük a lángot és hozzá-adjuk a sót, valamint a száraz, csöves piros-paprikát. Amíg a hús félig megfő, egy külön edényben az apróra vágott vöröshagymát 1 kg zsírban aranysárgára fonnyasztjuk, majd ha ez kész, a darált pirospaprika 2/3-át hoz-záadjuk. A húsok félig fövését úgy ellenőriz-hetjük, hogy megnézünk (kiemelve megszur-kálunk) néhány húsdarabot. Ha félig főttnek érezzük, hozzáadjuk az elkészített paprikás dinsztelt hagymát és óvatosan az ételbe nyom-kodjuk a maradék ½ kg zsírt. Ez a sorrend azért fontos, mert ekkor már a húsok rostjai félig bezáródtak, és így nem képes a hagyma, valamint a pirospaprika elvenni az enyhén faggyús birka ízt. Ezek után az ételt készre főzzük. Úgy állapíthatjuk meg, hogy készen van, ha megízleljük a szaftot és az oldalast,


46

néhány körömrészt és pacaldarabot. Az étel tetejére önmagától feljött fejbőr puhasága is elárulja, hogy kész van-e az étel.

Ha körettel tálaljuk, ez kizárólag sós vízben főtt, hasábokra vágott burgonya lehet, bármi-lyen savanyúsággal. Ám az igazi karcagi bir-kapörkölthöz eredetileg csupán friss, ropogós héjú kenyeret fogyasztunk. (Ez esetben adagon-ként 2 szeletet számíthatunk) Ezen állításomat igazolja egy régi nagykun mondás, miszerint: „Szereti a nagykun ember a birkát krumplival, de csak úgy, hogy egy birka, egy krumpli.”

A családom által készített birkapörkölt változat

Hozzávalói megegyeznek a fentebb leírt változat hozzávalóival. Az edényben szalon-nát olvasztunk, majd amikor kellő mennyiség felolvadt, kivesszük a maradék szalonnát és hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát. Jól ledinszteljük, majd hozzáadjuk a húsrésze-ket, valamint a belsőséget az előzőekben leírt módon, és mikor levet eresztett, megszórjuk darált pirospaprikával. Ez után sózzuk, csöves száraz pirospaprikát teszünk bele, és lassú tűzön készre főzzük. Vizet hozzáadni csak a legszükségesebb esetben szoktunk – ha túl idős a birka, mert akkor nincs elegendő kiengedett leve. A víz hozzáadásának eshetősége függ attól is, hogy téli, avagy nyári birkát főzünk, azaz száraz takarmányon, avagy legelőn nevel-kedett-e az állat. Azonban a jó pörkölt szaftja nem lehet a hozzáadott víztől, mert akkor inkább egy ízetlen leveshez fog hasonlítani.

Fontos, hogy pörkölt készítésre a legmeg-felelőbb a 3-4 éves ürü (amennyiben nem áll rendelkezésre, akkor kos), mert ennek van a leghatározottabb birka íze. Valamint ugyan-csak hasznos tapasztalat, hogy általában annyi óráig kell főzni a pörköltet, ahány éves volt az állat.

Birkapaprikás.Hozzávalói megegyeznek a birkapörkölté-

vel, csupán a készítés menete más, és szük-séges még hozzá 15-20 szem feketebors, amelyet a sóval egy időben teszünk az étel-hez. Ugyancsak jelentős különbség a birka-pörkölttel szemben, hogy adunk az ételhez ½ - ¾ liter vizet is.

Fontos megemlíteni, hogy ezen ételeken nem érződik oly mértékű birka íz, mint a pörkölteken, hisz itt az egyéb összetevőket rögtön hozzáadtuk, még mielőtt a hús rostjai elkezdhettek volna bezáródni.

Juhászos birka.A hozzávalók és az előkészítés szinte

ugyanaz, mint az előző két étel esetében, annyi különbséggel, hogy 400-500 g-mal kevesebb zsír szükséges hozzá, valamint, hogy annyi vízzel szükséges felönteni az ételt, hogy ellepje. Az igazat megvallva ez az étel köze-lebb áll a paprikáshoz, mint a pörkölthöz. Annak ellenére, hogy több vizet is öntünk rá, mégis érezhető birka íze lesz az ételnek, hiszen a húsrészek nem találkoznak azonnal a többi összetevővel, tehát nem veszik át az ízüket.

A juh különböző részeiből készíthető ételek

A birkagulyás vagy juhászlevesEhhez az ételhez, amely a húslevesek csa-

ládjába tartozik, a birka bármely csontos-húsos része felhasználható, de legjobb a nyak, a lapocka és a comb. Belsőség, valamint per-zselt fej és köröm nem való bele.

Hozzávalók 5 személyre:

1500 g birkahús (nyak, comb, lapocka)1 nagy vöröshagyma1 evőkanál édesnemes fűszerpaprika


47

1 kávéskanál só40 g sertészsír1 zöldpaprika1 paradicsom1 vastag petrezselyemgyökér1 vastag sárgarépa½ zellergumó½ kiskanál kömény4-5 közepes méretű burgonya100 g BL55-ös liszt1 db tyúktojás Elkészítése több féle módon történhet, de

a húst ugyanúgy készítjük elő, vagyis apró, egyforma darabokra vágjuk, mint a pörkölt vagy a paprikás készítésekor.

I. változat: A főzőedénybe zsírral együtt belehelyezett húsokra tesszük az apróra vágott vöröshagymát, és felöntjük annyi vízzel, hogy jól ellepje. Sózzuk, és erős lángon főzzük, amíg a habja meg nem jele-nik. Ekkor levesszük a lángot és végig lassú tűzön főzzük. A láng visszavétele után hoz-záadjuk a karikára vágott petrezselyemgyö-keret, paradicsomot, zöldpaprikát, piros-paprikával megszórjuk, valamint hozzáadjuk a köménymagot és a zellergumót. Ha a hús már kb. háromnegyed fövésben van, akkor adjuk hozzá a hasábokra vágott burgonyát és így főzzük készre. Csipetkével tálaljuk, amelyhez a lisztet tojással keményre gyúr-juk, 3-4 milliméteres darabokra csipkedjük, végül sós vízben kifőzzük.

II. változat: Annyiban különbözik az elsőtől, hogy a zöldségféléket zsírban lepi-rítjuk, és hozzáadjuk az apróra vágott vöröshagymát is, majd ez után kerül bele a hús. A többi készítési mozzanat megegye-zik az előbb leírtakkal. Ennek a változatnak a zöldségfélék lepirítása miatt töményebb íze lesz.8

Ahogyan a családban készítjük: A hoz-závalókat annyival változtatjuk, hogy 4 kg hússal számolunk, de ezen felül csak az alább felsorolt összetevők mennyiségét változtatjuk. 1 teáskanál köménymaggal, valamint sertés-zsír helyett sertésszalonnával készítjük. Ezen kívül kerül még bele 8-10 szem fekete szemes bors, valamint 3-4 gerezd fokhagyma is.

Elkészítés: Olvasztott szalonna zsírjában jól ledinszteljük az apróra vágott vöröshagymát, majd a tűzről levéve megszórjuk pirospapri-kával. Ez után azonnal hozzátesszük a húsokat és minden egyebet, majd rögtön felengedjük. Készre főzzük. Mielőtt elkészülne, a csipetkét beletesszük az ételbe és abban főzzük ki.

Megjegyzésként mondom, hogy artézi vízzel szoktunk mindent főzni, mert a család sokkal jobban szereti, mint a vezetékes vizet, és az artézi vízhez lakóhelyemen könnyű hozzájutni, ugyanis a városban 10 artézi kút üzemel.

Birkahúsos derelyeHozzávalók 6 személyre: 500 g darált birkahús (szegy, lapocka vagy comb)2 fej vöröshagyma2 gerezd fokhagyma½ kávéskanál morzsolt tárkony2 db zöldpaprika1 db paradicsom 250 g liszt3 db tojás8 g só20 g fűszerpaprika50 g juhsajt2 dl tejföl1 evőkanál olaj Elkészítése: 2 tojást kevés sóval és liszttel

összegyúrunk. Ha túl kemény lenne, akkor


48

kevés vizet öntünk hozzá, és kézzel addig gyúrjuk, amíg kezünkről leváló, puha, jól gyúrható tésztát kapunk. Késfok-vastagsá-gúra kinyújtjuk, és derelyevágóval 4x4 cm-es négyzeteket vágunk. Ez után elkészítjük a tölteléket, amelyhez kétszer – vörös- és fokhagymával együtt – darált birkaszínhúst ízesítjük a morzsolt tárkonnyal, sóval, kevés pirospaprikával és 1 db tojással, majd alapo-san összekeverjük. Minden tészta közepébe teszünk a töltelékből, háromszög alakúra hajtjuk, és a széleket összenyomkodjuk. Gyengén sós vízben kifőzzük a tésztát.

Olajban megpirítunk 1 fej apróra vágott vöröshagymát, amelyhez hozzáadjuk a kari-kára vágott paprikát és paradicsomot, és e mártásba keverjük a közben kevés pirospap-rikával összekevert tejfölt. Ekkor a kifőtt és vízzel leöblített tésztát tűzálló tálban felhal-mozzuk, és leöntjük a mártással. Tetejére juh-sajtot morzsolunk, és sütőben átforrósítjuk.9

Bárány nyárson sütveHozzávalók 12 személyre: Egy 8 kg-os tejesbárány120 g só2 fej vöröshagyma2 fej fokhagyma (+1/2 fej a léhez)1 csokor petrezselyemzöld3-4 paradicsom300 g füstölt szalonna1 nagy birs4 dl olaj150 g mustár4-5 babérlevél½ kávéskanál reszelt szerecsendió1 evőkanál őrölt gyömbér1 evőkanál borsikafű2-3 zöldpaprika

150 g petrezselyemgyökér150 g sárgarépa1,5 dl barna sör Elkészítés: A frissen levágott, fejétől,

lábszáraitól, belső részeitől megtisztított bárányt bedörzsöljük a sóban elkevert fűsze-rekkel (szerecsendió, gyömbér, borsikafű) és 1-2 napra, letakarva hűtőbe tesszük. Sütés előtt megspékeljük füstölt szalonnacsíkok-kal és fokhagymával, majd akácfa-nyárson, akáchasábok parazsa fölött forgatva, kb. 3,5 óra alatt megsütjük. A nyársra kötés előtt a bárány hasüregébe 1 nagy vöröshagymát, zöldségféléket, birset és paradicsomokat teszünk. Sütés közben kb. 10-15 percen-ként a következő lével locsolgatjuk, amelyet 1-2 nappal előre is elkészíthetünk: olajat, mustárral, babérlevéllel, fokhagymával, vöröshagymával és barna sörrel keverünk össze.10

Bárányhere-pörköltHozzávalók 4 személyre: 800 g gyenge bárányhere100 g sertészsír1 vöröshagyma 1 kávéskanál fűszerpaprika6 g só1 késhegynyi őrölt fekete bors1,5 dl fehérbor Elkészítés: A megmosott, lehártyázott

bárányheréket néhány percig enyhén sós vízben megpároljuk. Ez után hozzáadjuk a zsírban megdinsztelt, apróra vágott és pap-rikázott vöröshagymához a felszeletelt heré-ket és sózzuk, borsozzuk, valamint egy kevés borral megpároljuk.11


49

Nagykunsági menüajánlatok

Saját ballagási menüm Vegyes aprósüteményHázi vajaspogácsaKarcagi birkapörkölt sósburgonyávalRántott sertésszelet, rántott csirkePárolt rizs Ezen a nem mindennapi eseményen fel-

szolgált ételek sora teljes egészében nagykun alapokra épült, ám szükségesnek éreztük kiegészíteni – a többféle étkezési szokású vendég miatt – hagyományos, egyszerű étkekkel is. Azért nem volt leves és desszert sem, mert tudtuk, hogy sok vendég nem fog az étkezés végéig maradni, így inkább dön-töttünk e mellett, hogy ők is ehessenek a „tartósabb” fogásokból.

Lakodalmas• Vendégváró: csörögefánk• Leves: kötöttgaluska-leves és birsalmás

szárnyasaprólék-leves (liba vagy kacsa)• Főétel: bárány nyárson sütve és karcagi

csepleszes köleskásás májas pogácsa (fátyol-hájba töltött kölessel kevert májas hurka)

• Savanyúság: hordós, házi savanyú káposzta

• Desszert: vízen kullogó (hideg vízben kelesztett nagykun sütemény) és Karcagi Ferdinánd (vaníliás, édes, tejes, kelt tésztás karcagi desszert)

Pásztorok étkeA pásztorételek menüsort alkotnak,

ugyanis a pásztorok étkezési szokása ezt dik-tálja:• Vágott lé (a juh vékonybeléből készített

levesszerű étel)

• Öhön (kolbászhússal készített öregleb-bencs)

• Móring (újburgonyából készített paprikás krumpli)

Néhány juhétel Törökországból

A török konyhával való párhuzamot azért tartom fontosnak, mert a kunok eredetüket tekintve török népcsoport tagjai, és jól lát-ható, hogy sok helyütt megőrizték mind a mai napig hagyományaikat. Törökország konyhá-ját ma a változatosság jellemzi. Nagyon kedve-lik az édes ízeket, ezért sok mézet használnak. Húsok közül első helyen áll a juhhús fogyasz-tása, a juh minden életkorában és a legkülön-félébb ételekben. Ez abból is következik, hogy a törökök 99,8%-a iszlám vallású és ebben a vallásban tiltják a sertéshús fogyasztását.

Mentás birkahúsHozzávalók 4 személyre: 900 g tarja5 evőkanál olaj250 g mentalevél6 burgonya1 vöröshagyma12 g só3 kávéskanál őrölt fekete bors4 gerezd fokhagyma Elkészítés: A tarját szeletekre vágjuk,

sózzuk, borsozzuk, fokhagymázzuk, majd 1 órán át pihentetjük. Utána olajon mind-két oldalát elősütjük, és hozzátéve az apróra vágott vöröshagymát tovább pirítjuk, majd felöntjük 2 dl vízzel. Ez után beletéve az apróra vágott mentaleveleket és a szeletelt burgonyát, addig pirítjuk, amíg a burgonya megpuhul. Forrón tálaljuk.12


50

Mézben főtt bárányhúsHozzávalók 4 személyre: 700 g bárányhús (lapocka és szegy vegyesen)100 g méz4 g só½ csokor kapor200 g joghurt200 g rizs40 g olaj1 kis fej vöröshagyma Elkészítés: A lehártyázott, kockára vágott

húsokat mézzel együtt fazékban megfőz-zük. Amikor puhára főtt, kivéve a fazékból, megöntözzük a joghurtban elkevert fi nomra vágott kaporral. Párolt rizzsel fogyasztjuk.13

Joghurtos tésztalevesHozzávalók 6 személyre: A leveshez:250 g ürülapocka500 g joghurt1 tojás25 g liszt3 gerezd fokhagyma4 g sóA betéthez:75 g liszt1 tojás1 g só½ l olajA tálaláshoz:250 g vaj1 kávéskanál pirospaprikaA tésztához:1 tojás2 evőkanál víz1,5 g só125 g liszt, 5 g olaj

Elkészítés: A tészta alapanyagait összegyúr-juk, majd 20 percig pihentetjük és vékonyra nyújtjuk. Ezután 30 percig száradni hagy-juk, majd olajban kisütjük és lecsepegtetjük. Ekkor 7,5 dl forrásban levő vízbe tesszük a felkockázott ürühúst, amelyet lehabozás után sóval ízesítünk és egy órán át főzünk. Egy másik edényben lévő 1 liter sós-olajos vízben 20 percig főzzük az előzőleg megsütött tész-tát. Ezután a betét hozzávalóit összegyúrjuk, lencsényi darabkákra vágjuk, majd olajban kisütjük. Végül a joghurtot a tojással, liszttel összekeverjük és hozzáadjuk a sózott, leves levével elkevert pépesített fokhagymát, majd az egészet a leveshez öntjük a főtt-sült tésztá-val együtt és felforraljuk. Levesestálba szed-jük, tetejére öntjük a felhevített pirospapri-kás vajat, és rászórjuk a kisütött aprótésztát. Forrón tálaljuk.14

Nyárson sült bárányHozzávalók 16 személyre:

1 db 9 kg-os egész bárány (kb. 4 kg hús) 100 g báránymáj80 g bárányszív150 g bárányvese100 g mogyoróhagyma5 gerezd fokhagyma1 csokor petrezselyemzöld1 dl hagymaléA pácléhez:200 g joghurt100 g vöröshagyma5 gerezd fokhagyma6 g só600 g piláf (párolt rizs 200 g rizsből, 10 g

olajból)Elkészítés: A megnyúzott, kizsigerelt

bárányt kívül-belül bekenjük az elkészített páccal, majd a külsejét megtűzdeljük szele-


51

telt mogyoróhagymával és fokhagymával. A májat, szívet, veséket a bárány hasüre-gébe helyezzük, majd 2 óráig állni hagyjuk. Ezután rúdra húzva, parázs felett kb. 3 óra alatt megsütjük, és közben egy tálban felfog-juk a zsírját. Ha kész, a belsőségeit kis dara-bokra vágva az összegyűlt szaftba keverjük és a közben elkészített piláfra öntjük, amelyre helyezzük a bárányt. A bárány szájába hagy-malével összekevert petrezselyemzöldet téve tálaljuk.15

A receptek tápanyagtartalmának összefoglaló értékelése

A kutatómunkám16 során összegyűjtött ételeket a NutriComp Étrend 2.0 nevű táp-anyag-számító program segítségével értékel-tem. Ezzel is a juhételek mindennapi élet- és vendéglátásbeli fontosságát kívánom bemu-tatni.

Számításaim alapján jól láthatóan kiraj-zolódott előttem, hogy mennyire fontos az emberiség számára a juhból készült ételek összessége. E felismerés alátámasztására segítségül vettem a program egy táblázatát, amelyből kigyűjtöttem a napi tápanyag-szükségletet életkortól és nemtől függően. Ez alapján 2-10 éves kor között a napi átlagos energiaszükséglet 7115 kJ a fi úk, és 6434 kJ a lányok esetében. Az általam megvizsgált kun ételek többségének energia-tartalma 2000-3400 kJ/adag között mozog, ezért ki lehet jelenteni, hogy fedezi egy gyermek napi energiaszükségletét, vagy annak jelentős hányadát. A 10-18 éves fi úk esetében 11600 kJ, míg a lányok esetében 10566 kJ a napi energiaszükséglet; ez alapján szintén megál-lapítható, hogy a juhételek energia-tartalma elegendő e korosztály számára is. A nyugdíjas korosztály számára szintén jelentős energia-

szükséglet-kielégítő ételek közé sorolhatóak a kun juhételek. A török ételek esetében az energia-tartalom valamivel alacsonyabb – átlagosan 450 kJ-lal – de biztonsággal állítható, hogy ezek is hasonló módon elé-gítik ki a napi energia-szükségletet. A 19-65 éves korosztályra azon okból nem térek ki, mert náluk jelentősen befolyásolja az ener-gia- és minden féle tápanyag szükségletét, hogy milyen munkát végeznek mindennap-jaik során. Így, egy nehezebb fi zikai munkát végző ember számára lényegesen több táp-anyag szükséges, mint egy – ilyen szempont-ból könnyebb – szellemi munkát végzőnek.

Fehérje-tartalom tekintetében a 2-10 éves korosztály számára a vizsgált kun ételek 20%-a, valamint a török ételek 30%-a ele-gendő fehérjét biztosít. A 16-18 évesek, valamint a 65 év felettiek számára a legtöbb étel elegendő fehérjét biztosít. Szénhidrát tartalmuk szempontjából minden korosztály számára megfelelőek mind a kun juhételek, mind pedig a törökök, ugyanis a napi szén-hidrát szükséglet 3-5 szerese ezen ételek szén-hidrát-tartalmának. Zsírtartalmát tekintve a 2-10 éves korosztály számára a vizsgált ételek 65%-a elegendő mennyiséget biztosít napi szinten. Ám ez esetben jelentős különb-ség fi gyelhető meg a kun és a török ételek között. Ugyanis a török ételek zsírtartalma lényegesen kevesebb, mint a kun ételeké. Az idősebbek számára is elegendő mennyiségű zsírt biztosítanak a juhételek napi szinten. Az esszenciális zsír- és aminosavak kellően nagy mennyisége található a juhételek valamennyi változatában.

A nyárson sült bárány török változatának a kivételével, a felsorakoztatott ételek A-vita-min-tartalma alatta marad a napi minimális szükségletnek, amely 700-1000 μg közötti érték. D-vitamin-tartalmát tekintve ugyan-


52

csak valamennyi juhétel jelentősen alatta marad a napi szükségletnek. Ugyanis amíg a napi szükséglet 5-10 μg, addig ezek az ételek csupán 0-1 μg D-vitamint tartalmaznak. Az E-vitamin-szükségletet tekintve az ételek többsége alatta marad a szükségesnek, ám akad olyan is köztük, például a vesés rizs, vala-mint a birkanyelv sajtmártással, amelyeknek E-vitamin-tartalma 11-13 mg – ami elegendő a napi szükséglet kielégítésére, a korosztályok átlagát tekintve. A vízben oldódó vitaminok közül a B-vitaminok napi szükségletét nem fedezik teljes mértékben ezen juhételek 1-1 adagjai, ám nagy mértékben hozzájárulnak a szükséges mennyiség beviteléhez. A C-vita-min-tartalmat tekintve – hasonló módon a többi húsételhez – a juh ételek sem tartal-maznak önmagukban C-vitamint jelentős mennyiségben, ám a hozzájuk kínált köret, és egyéb ételalapanyag tartalmazhatja ezt. A napi vitaminszükségletet tehát nem fedezik ezek az ételek. Azonban fontos megjegyezni, hogy a májból készült ételeknek rendkívül magas a vitamintartalma.

Ásványianyag-tartalmát nézve a vizsgált juhételekről a fentiek alapján megállapít-ható, hogy nátrium-tartalmát tekintve a 10 év alatti korosztály számára már csekély mennyiség is fedezi a napi szükségletet, ám a felnőtt korosztály részére valamennyi juhétel alatta marad a napi átlagos szükségletnek, de egyes ételek elfogyasztása után már csak kis-mértékű pótlásra van szükségünk. A kálium vonatkozásában ugyanez mondható el. Kal-cium és magnézium esetében egyik juhétel elfogyasztásakor sem érhetjük el a napi szük-séges mennyiséget, még gyermekek esetében sem. Foszfor-tartalmat tekintve a vizsgált ételek nagy többsége átlagosan elegendő valamennyi korosztály számára a napi átla-gosan szükséglet fedezetére. A kun juhételek,

vastartalmukat tekintve általában kielégítik a napi szükségletet vagy annak jelentős részét, ám található köztük olyan is, amely jelen-tősen meghaladja azt. A török ételekben a vastartalom átlagosnak mondható, és nem nagymértékben, de meghaladja a napi szük-séges mennyiséget. A rézzel kapcsolatosan kiemelendő a báránymáj roston nevű kun étel, amely 11-szer több rezet tartalmaz, mint a napi szükséglet. A török ételek esetében a legtöbb is csupán 3-szoros érték. A cink-tartalmat megfi gyelve megállapítható, hogy csupán a juhételek kis százaléka biztosítja a napi szükséglet jelentős hányadát, ám kiváló kiegészítő a napi étrend összeállításakor.

Összességében megállapíthatom, hogy a juhból készült ételek egy-egy adagja sok tekintetben szinte önállóan képes fedezni a napi tápanyag-szükségletet. Ám mindegyi-kük jelentősen hozzájárul ehhez, ha szerepel-tetjük napi étrendünkben.

Zárszó, multidiszciplináris gondolatokkal

Dolgozatomban be kívántam mutatni a juh és a belőle készült ételek táplálkozásbeli fontosságát, mert tapasztalataim alapján azt vettem észre, hogy napjainkban egyre kevésbé jellemző a juhhús-fogyasztás Magyarorszá-gon. Véleményem szerint ezen változtatnunk kellene, hiszen a juhnak sok értékes és hasz-nos tulajdonsága van.

Állításomhoz néhány adalék kívánkozik. Elsőként említem, hogy a juhhúsból készült ételek, ételsorok régóta szakrális-rituális ételek, ugyanis az ember életének jelentősebb eseményeit – születés, ballagás, esküvő, halál – kísérik végig

Második gondolat, hogy a juh az egyet-len ma Magyarországon ismert haszonállat, amelynek fejlődését nem tudják a tudósok


53

sem – néhány kivételtől eltekintve – igazán sikerrel befolyásolni, manipulálni. Gondo-lok mindenekelőtt azon juhokra, amelyeket ősi, kun, magyar juhokként ismerünk (pél-dául: racka, karakul), amelyeket elkerült az intenzifi kálás, és döntő többségében ma is hagyományos módszerekkel tenyésztenek és tartanak.

A kunok – és természetesen a magyarság – ázsiai eredetét igazolja, hogy mindkét nép szívesen fogyasztja a számukra természetes-nek mondható, ázsiai jellegű alapanyagokat és ételeket, így mindenekelőtt a juhételeket. Ugyanis a gyomruk könnyebben emészti ezen

étkeket, mint a nyugat-európai népek által előnyben részesített ételek nagy többségét.

Záró gondolatként szeretném kiemelni, hogy az ázsiai eredetű emberek számára a juh a szabadságot jelképezi, mind fi zikai értelem-ben, amennyiben a juh szabadon, nem beke-rített, „háziasított” állatként él, mind pedig mentálisan, ugyanis a juh természete megle-hetősen jámbor, nyugodt, és ezen tulajdon-ságai régen a kunokat segítették a harcokban. Hiszen tőlük meg tudták tanulni, hogy a felfokozott intenzitású harcban is szükség van arra, hogy megőrizzék nyugodtságukat, átgondoltságukat.

v


54

HIVATKOZÁSOK

1 Scheftsik Gy. Dr. vitéz szolnoki (1935): Jász-Nagykun-Szolnok vármegye multja és jelene, Pécs. 178-179.o.

2 www.halasinfo.hu (letöltés ideje: 2008-11-02)3 Györff y I. (1984): Nagykunsági krónika, Hatkunság, Karcag. 5-6.o.4 Cey-Bert R. Gy. (2002): A magyar konyha ízei, Paginarum Kiadó, Budapest. 5 Cs. Kovács K. – Oláh J. – Kútvölgyi M.(2000): Nagykunsági ízek, hagyományos és mai

ételek, Timp Kiadó Kft, Budapest. 24. o.6 U.ott, 26-28. o.7 U.ott, 21-22. o.8 U.ott, 35 o.9 Cey-Bert R. Gy. (2002): A magyar konyha ízei, Paginarum Kiadó, Budapest10 Dr. Kukovics S.(2008): Juh és kecske ételeinkből, Magyar Juhtejgazdasági Egyesület, Her-

ceghalom. 35. o.11 Cs. Kovács K. – Oláh J. – Kútvölgyi M.(2000): Nagykunsági ízek, hagyományos és mai

ételek, Timp Kiadó Kft, Budapest. 44. o.12 Bodor A. (2004): A 100 legjobb bárány- és birkaétel, STB Könyvek Könyvkiadó Kft, Kis-

tarcsa. 63. o.13 Korpádi P. (2002): A 100 legjobb török recept, STB Könyvek Könyvkiadó Kft, Kistarcsa.

32-33.o.14 U.ott, 20-21. o.15 U.ott, 30. o.16 Bulyáki G.(2008): Juhételek a Nagykunságban. TDK-dolgozat, BGF-KVIFK, Budapest.


55

v

Lippai Ágnes

SZATMÁRI KONYHA

Ezen cikkben azért írok a szatmári ízek-ről, mert erről a területről származom. A szatmári konyha jelentőségét nem csak egy főiskolai TDK-dolgozat témájának szán-tam, hanem szerepét több szempontból is fontosnak tartom. A szatmári konyha nép-szerűsítése lendületet adhat a területen lévő vendéglátóhelyek forgalomnövekedéséhez és a falusi turizmus előretöréséhez. Nem csak egyszerűen a hagyomány fenntartásában és folytatásában kaphat szerepet, hanem ennek népszerűsítése a terület idegenforgalmát, és azon keresztül a régió fejlődését is elősegít-heti.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Magyar-ország legkeletibb megyéje, az Alföld nagy-táj része az Észak-alföldi régióban. Észak-keletről Ukrajna, dél-keletről Románia, dél-nyugatról Hajdú-Bihar megye, északról Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Szlovákia határolja.

Földrajzilag a megye változatos, dombság és síkság is található területén. Két fő tájegy-ségre tagolható, a Nyírségre és a Felső-Tisza-vidékre. Az Alföld legkeletibb részét alkotó Nyírség kb. 78%-a tartozik a megyéhez, a Felső-Tisza-vidék kistájai közül a Rétköz teljes mértékben, valamint a Szatmári-síkság, a Beregi-síkság és az Ecsedi-láp tartozik ide.

A megye legnagyobb folyója a Tisza, amely Tiszabecsnél lép Magyarországra, és a megyét Tiszadobnál hagyja el. A megye további jelen-tősebb folyóvizei a Szamos, a Túr, a Kraszna, valamint a Lónyai-főcsatorna (Keleti-főcsa-torna). Nagyobb állóvizei a Nagyvadas-tó (124 hektár), a Királytelki-tó (23 hektár), valamint Nyíregyházán a Bujtos-tó és a Sóstó.

A folyók és a régi medermaradványok oldalán az árvizek ismételt hordalékterítései nyomán 1- 3,5 m magas folyóhátak épültek, mint a Szamoshát, az Erdőhát, a Túrhát, és a Tiszahát. Ezek a relatíve magasabb hátak különösen fontosak az ember megtelepedé-sében, a hátakon épültek fel ugyanis a tele-pülések, és itt vált lehetővé a szántóföldi gaz-dálkodás is, míg a folyóhátakat megszakító

56

természetes, ritkábban mesterséges „fokok” levezették a folyók árvizeit az ártéri síkság alacsonyabb területeire. Területén két vul-káni eredetű kúp; a Nagy-hegy (164 m) és a Tipet (179 m) található.

A Nyírség domborzatilag tagolt homok-szigetei az Alföld egyik legszebb, legváltoza-tosabb hordalékkúp síksága. A tájak szépsége tekintetében nem marad el mögötte a Felső-Tisza vidék sem; különösen a Tisza folyót és a Túr folyócskát övező vidékek megkapó, sok helyen érintetlen tájait illetően. A mai megye az 1950-es megyerendezés során ala-kult ki három megye egyesítésével és a hatá-rok kiigazításával. Ezen a tájon a csapadék mennyisége is jóval meghaladja az országos átlagot, így érthető, hogy lefolyástalan terü-letein kiterjedt lápok és mocsarak alakultak ki. A természeti értékek védelmére 1982-ben hozták létre a Szatmár- Beregi Tájvé-delmi Körzetet, amelynek szatmári 110 km2-én folyó- és állóvizek, erdők és legelők mozaikját találjuk.

A híres szatmári szilva

A szatmári terület nagyon híres kiváló szilvájáról. Jellegzetes fajták: „nemtudom szilva”, berbencei szilva, veres szilva, fosó szilva, szagos szilva, paradicsom szilva. Szór-ványosan és gondozatlanul, de léteznek még a híres szatmári ősgyümölcsösök is. Ezek kórokozóknak ellenálló dió- , szilva- , alma- és körtefái egykor az egész Alföldet ellátták úgy gyümölcseikkel és aszalványaikkal, mint a belőlük (főként szilvából) főzött lekvárral és pálinkával. A keménymagvú gyümölcsök közt a szilváé az elsőség. Az 1895-ös országos összeírás szerint a szilvafák száma az összes többi gyümölcsfa együttes számát is felül-múlta. A Felső-Tisza és a Szamos alsó, torko-

lata fölötti szakaszának vidékét egyenesen a szilva hazájának nevezték (Luby M., 1939).

Szilva szavunk szláv eredetű, s benne kék színt jelentő szót kereshetünk. Az ősi fajták szókimondó nevei utalnak a termések színére, formájára és természetére: így a híres milotai dió-, a fosó és macskatökű szilva-, a sárgaédes alma-, vagy a pirosbélű és rúddal érő körte-fajták. A fajtákat országszerte elsősorban szín és alak szerint nevezték el: fehér, kék, sárga, vörös, zöld (ringló is), datolya, horgas (magú), hosszi, macskatökű, kökény, kettős, lómonyú vagy lószemű (kék és sárga), tojás, cseresznye, nyakas. Származás szerint: besztercei, bódi, beregi, csanádi, duráncai, durancai, erdélyi, gajdelli, gömöri, ungi, uri. Használat és más tulajdonság szerint: aszaló, húsos, magbaváló, lotyó, kutya, dobzó vagy dobzódó, hideglelő vagy fosóka, pisa, potyó. Az utóbbiak mind a könnyen hasmenést okozó sárga kökényszil-vára vonatkoznak. Érési idő szerint: boldogas-szonyi, búza, augusztusi, margitás, szentjános szilva.

A szilva igénytelensége miatt is mindenki számára hozzáférhető volt, éppen ezért a szegény emberek gyümölcsének is nevezték. Kemény fáját nagyra becsülték a faragók, gyenge ágaiból söprűt is kötöttek.

Szilva fajták:Kezdjük a „nemtudom” fajtával, amely

terem mindenütt: árokparton, házak udva-rán, a legelő szélén. Magját a Tisza több évszázaddal ezelőtt sodorhatta erre a vidékre, hiszen az első egybefüggő, vadon termő gyü-mölcsösök a folyó árterében alakultak ki. Magról is kikel, és ha egy fa termését nem szedik, néhány év alatt dzsungel nő belőle. A gazdák hamar rájöttek arra, hogy a kiváló aromájú, nagy cukortartalmú, de egyébként kisszemű, nem magvaváló szilvafajtából


57

kitűnő pálinka készíthető. Első írásos emlék a főzésről a XVII. század végéről ismert. Csak közepesre növő fa, könnyen szaporodik gyökérsarjakkal, ahogyan egyes meggyfaj-ták. Gondozást ugyanúgy nem kíván, nem ad nagy árnyékot, elég bőven terem, kárte-vőkre nem kényes, ezért került kerítésekbe, mezsgyékbe, kaszálók, szállások, kertek szé-lébe, utak mellé, szőlők közé és köré is, de legnagyobb számmal folyóink mentén az árteres ligetekben találjuk, valóságos erdőket alkotva: a Dráva mentén, a Szerémségben, Szatmárban a Szamos és a Tisza mentén.

Szatmárban négy fajta szilva emberemléke-zet óta vadon él. A kékszilva vagy macskatökű, tulajdonképpen kökényszilva, alig nagyobb a gyümölcse, mint a kökényé, de éretten mézédes, aszalásra, lekvárnak nem alkalmas, de kitűnő pálinkának. A penyigei vagy nem-tudomszilva tojásdad alakú, gyümölcse ham-vasabb és kétszer akkora, mint a kékszilváé, jó lekvárnak és aszalásra is. A boldogasszony-szilva nagyobb mint a penyigei, gömbölyű, setét-veres-kék színű, boldogasszony napjára (augusztus 15.) érik. A lotyó vagy fosószilva, a szilva- és barackfélék kedvelt vadalanya, tulajdonképpen a Mirabolán, a Szamos-háton csak pálinkának való. Ugyanitt fél-vadként tartják számon a duráncit, hoszúkás gyümölcse ízletes, nem magvaváló, evésre a legjobb. A berbencei (valószínűleg a beszter-cei névváltozata) magvaváló, aszalmánynak, lekvárnak jó. A veresszilva júliusban érik. A fecskeszilva a nemtudomhoz hasonló, de sárga, és a paradicsomszilva, amely színre és alakra, gömbölyű paradicsomhoz hasonló. Az emlí-tett, Szamos-háton ismert fajták magról kelve sűrű bozótot, csirittyát alkotnak az árterekben, töltések mentén a kubikgödrök-ben, és sokszor csak éppen felirtják, vagyis megritkítják, hogy egyesek fává növekedhes-

senek, mert a bokorban különben nem hoz termést.

Ugyanezek a fajták más és más néven és helyi változatban előfordulnak az egész országban és a magyarság nyelvterületén. A mi besztercei szilvánkat a németek egyszerűen magyar szilvának nevezik, bár a 17. században több magyar szilvafajtát is emlegetnek svájci és németországi kertekben. Így írja le Linné is: Prunus domestica var. hungarica. 1798-ban besztercei vagy vas szilvaként írja le egy híres gyümölcsész, Leibizer János. Ennek a beszterceinek változata a gömöri és a márama-rosi nyakas, valamint a cukorszilva, az Alföl-dön a nyári aszalószilva. A besztercei fajta valószínűleg damaszkuszi eredetű, aszalva gyógyszerként juthatott el a Római Biroda-lomba. A középkor végén újraéledt keleti kereskedelem megint behozza Európába, vele együtt más nemes szilvafajtákat is, ame-lyeket damaszkuszi néven foglaltak össze. A 16. században már Magyarországon is sokat aszaltak kivitelre. Valószínűleg Beszterce volt az a város, amelynek vidékén nagyobb mennyiségben termelték és aszalták, illetőleg ahonnan kiszállították. Külföldön a damasz-kuszi megnevezés helyébe lépett a magyar szilva, amelyet itthon még damaszkuszinak neveztek, Cordus szerint a 16. század köze-pén. Lippay János egy századdal később írja: „a besztercei vagy magvaváló kék szilva, öreg, hosszúkás, kit az autorok magyarországi szil-vának hínak azért, hogy Magyarországon a legjobb és egészségesebb és édesebb terem.” (Rapaics 1940b: 123 skk.)

Szatmári szilvalekvár

A szilvalekvár a történelmi Magyarország jelentős, csaknem szimbólum értékű áru-cikke volt. A híres, történetileg kialakult,

LIPPAI ÁGNES · SZATMÁRI KONYHA

58

több évszázados kiviteli cikkek mellett (mint amilyen a marhahús, a bor, a gabona és a méz voltak), a XIX. század közepétől a szilvalek-vár is egyre nagyobb mennyiségével hívta fel a fi gyelmet a szilva jelentőségére. Legneveze-tesebb magyarországi fajtája az úgynevezett besztercei volt, amelyik már a középkor végén feltűnt, de a legfi nomabb szatmári szilvalek-várt mégis a tájfajtájából, a penyigeiből főzték. A szilva – lekvárnak főzve is – fontos nép-élelmezési cikk volt. Mind a paraszti, mind pedig a nemesi-polgári étkezésben használ-ták, önmagában és más gyümölccsel együtt is főzték.

A szilvalekvár a kimagvalt gyümölcsből készült, lassú tűzön. Azért, hogy cukortar-talma ne karamellizálódjék, oda ne égjen, a forrón fortyogó lekvármasszát állandóan kavarni kell. Nagy öntöttvas üstökben, nyílt katlanon főzték. Az idős asszonyok között lekvárfőző szakértők voltak. Speciális kavaró fakanalakat és készülékeket használtak, az ún. keverő „lepkéket”, amelyekkel ide-oda mozgatva a lekvárt a főzőüstben megakadá-lyozták a leégést.

Az elkészült, sűrű lekvárt cserépedényekbe, az ún. lekváros szilkékbe, fa merőkanalakkal merték ki már a XVIII-XIX. században, majd

kihűlés után fehér vászondarabbal lefedték az edény száját, és zsineggel átkötötték. Hűvös kamrákban polcon raktározták, esetleg vásár-ban árulták az így készített lekvárt.

A héjastól megfőzött, nem passzírozott szilvának kiváló élettani hatása volt, ezért a népi gyógyászatban is használták.

A hagyományos technológia szerint készülő szilvalekvárhoz, előkészületként, a gazdák augusztus végén, szeptember elején lekaszálták a fák alatti füvet, hogy a hulló szilvát fel tudják szedni. A fa alá ponyvákat terítettek. Hosszú, de könnyen kezelhető rudakkal verték az ágakat. A válogatott gyü-mölcsöt megmosták.

A szilvával megtelt, rézből készült lekvár-főző üstöt a szabadban elkészített katlanra tették fel főzni. A katlan általában gömbölyű állású, vályogfalú volt, kívül-belül tapasztva, az egyik oldalon ajtóhelyet hagytak a tüze-lésre. A lassú tüzeléssel párhuzamosan meg-kezdődött a kavarás is. A házilag készített kavaró vitorlával állandóan, szünet nélkül kavarták a szilvát. A kavarás nehéz munka, az asszonyok váltották egymást. A szilvát addig főzték, amíg a magja ki nem vált és a héja össze nem sodródott. Ezt követően kiszed-ték a katlanból a tüzet, majd miután kihűlt a szétfőtt szilva - az ún. penyő - egy házilag készült szűrőn áttörték. A szépen kimosott üstbe visszatették a masszát, újra tüzet raktak, és kezdődhetett az öregítés, azaz a besűrítés.

A lekvárfőzés nehéz munkáját hagyomá-nyosan mulatozással kapcsolták egybe: cite-ráztak, énekeltek, vidám társasági élet folyt, miközben váltották egymást a munkában. A kész lekvárt cserépedényekben, ládákban tárolták.

A szatmári szilvalekvár sötét, csaknem fekete színű, keményre főzött, de még ken-hető, pasztaszerű állományú, cukor hozzá-


59

adása nélkül készült termék. Illata kellemes, íze zamatos, mindkettő a gyümölcsfajtára jellemző, intenzív. Szárazanyag-tartalma 60-61%, amely jó eltarthatóságot biztosít. Alapanyaga a Tiszaháton, Szatmár-Beregben évszázadok óta ismert, szeptember elején érő, apró szemű, gömbölyű alakú, hamvas, nem magvaváló, kék penyigei szilva. Hagyományos felhasználása elsősorban a különböző tésztafé-lékhez (pl. gombóc, derelye), süteményekhez (pl. bukta) kötődik. Szívesen eszik reggelihez, uzsonnához is, kenyérre kenve. Más elnevezé-sek: tarpai szilvalekvár, beregi szilvalekvár

Szilvából készült ételek (4 főre)

Levesek

Áttört tejszínes szilvaleves Hozzávalók: 50 dkg kimagvalt szilva, fahéj,

citrom, 20 dkg cukor, 2 tojássárgája, 3 dkg liszt, 3 dl tejszín, 1 dl bor, 5 dkg reszelt dió.

Elkészítése: a vizet cukorral, fahéjjal, reszelt citromhéjjal feltesszük főni. Belerak-juk a szilvát. Ha megpuhult, szitán áttör-jük, összekeverjük borral, újból felforraljuk. Forrás közben hozzáadjuk a liszttel, tojással, citromlével elkevert tejszínt. A tűzről levéve reszelt dióval megszórjuk. Fogyasztásáig hűtőszekrényben tároljuk, hidegen tálaljuk.

Borsos ciberelevesHozzávalók: 1,5 l cibere, tej, bors.Elkészítése: a téli, gyümölcshiányos idők-

ben gyakori étel volt. Ma is elkészíthető. Amikor a cibere megfőtt, megpirosodott, de még nem kemény, kiszedünk néhány befőt-tes üvegbe valót. Kihűlés után szalicilt hoz-záadva az üveget lezárjuk. Leves készítésekor egy megfelelő mennyiséget lábasba öntünk és felmelegítjük, azután öntünk hozzá felvize-

zett tejet, borssal ízesítjük. Ha felforrt, azon melegében fogyasztható.

Fekete cibereHozzávalók: 2 összmarék tengerikása, 2

maréknyi aszalt szilva, tej, szilvalekvár, só.Elkészítése: a ledarált tengerikását odatesz-

szük enyhén sós vízben főni. Teszünk bele megmosott aszalt szilvát és tejjel feltört egy-két kanálnyi szilvalekvárt. Igazi nagypénteki, böjti étel.

Kaszásleves aszalt szilvávalHozzávalók: 60 dkg füstölt hús, 3 marék

aszalt szilva, búzakorpa, só, cukor, a habarás-hoz: liszt, tej, tojás, tejföl.

Elkészítése: a leveshez dercelevet készítünk: hárommaréknyi búzakorpát beforrázunk, megcukrozunk. Lefedve egy hétig állni hagy-juk. A darabokra vágott füstölt húst a leszűrt dercelében puhára főzzük. Személyenként egy-egy félmarék aszalt szilvát teszünk bele. Ha ez megpuhult, tejfölös habarással besű-rítjük. Ha szükséges, sózzuk is.

Részeges aszalt szilva-levesHozzávalók: 5 marék aszalt szilva, 2 dl fehér

bor, kis darab fahéj, 3 púpozott evőkanál cukor, diónyi vaj, 1 pohár tejföl, 4 kanál liszt, só.

Elkészítése: az aszalt szilvát átmossuk, egy liter vízben feltesszük főzni. Hozzáadjuk a bort, cukrot, fahéjat, sót és puhára főzzük. Tejfölben a lisztet simára elkeverjük, hideg vízzel hígítjuk és a levesbe szűrjük. Tovább forralva a vajat is hozzáadjuk. Cukorral, borral tovább ízesíthető.

Szilvaleves Hozzávalók: 1 bő összmaréknyi szilva,

1 evőkanál szilvalekvár, 2 dl tej, cukor, fahéj, habaráshoz: liszt, tej, tojás, tejföl.


60

Elkészítése: a szilvát megmossuk, oda-tesszük főni annyi vízben, amennyi levest akarunk. Amíg a szilva fő, egy evőkanálnyi lekvárt tejben a tűzhely szélén feloldunk, elkeverünk. Hozzákeverjük a leveshez. Ezután habarást öntünk rá, sok tejjel. Fahéj-jal ízesíthetjük. Ha savanyú az étel, cukrot is tehetünk bele. Nagyon tápláló.

Húsételek

Aszalt szilvával töltött sertéssültHozzávalók: 60 dkg sertéskaraj, 20 dkg

kimagvalt, áztatott aszalt szilva, 2 evőkanál étolaj, 3 evőkanál konyak, 1 kanál liszt, 2,5 dl fehérbor, 1 szál sárgarépa, 1 gumó zeller, 1 fej vöröshagyma, 1 babérlevél, csipetnyi morzsolt majoránna, só, bors, cukor, cit-romlé ízlés szerint.

Elkészítése: A sertéskarajt középen felszúr-juk, hideg vízzel megmossuk, megszárítjuk. Az aszalt szilvát a felhasított húsba tesszük és hústűvel összetűzzük. Sóval, borssal bedörzsöl-jük. 2 evőkanál étolajat egy edényben felfor-rósítunk és a húst minden oldaláról jól átsüt-jük benne. 2 evőkanál konyakkal leöntjük. A zöldségeket összevagdaljuk, megmossuk, és a babérlevéllel, majoránnával a húshoz tesszük. Hozzáöntjük a fehérbort, és tovább pároljuk. Az elkészült húst felszeleteljük. Zöldségeket a húslével áttörjük. A lisztet két evőkanál-nyi vízzel elkeverjük, a pecsenyelevet ezzel sűrítjük. A mártást sóval, citromlével, cukor-ral, konyakkal ízesítjük és a húshoz tálaljuk. Vízben főtt sós burgonyát adunk hozzá.

Csirkecombok aszalt szilvávalHozzávalók: 10 db felső csirkecomb, szár-

nyas grill fűszersó, 20 szem aszalt szilva, tea.Elkészítése: A csirkecombokat fűszersó-

val bedörzsöljük, állni hagyjuk. A megmo-

sott aszalt szilvát teában feltesszük főni. Ha megpuhultak, kimagvaljuk, a comb bőre alá dugjuk. Az így előkészített húst sütőzacskóba tesszük és tepsiben, előmelegített sütőben, szép pirosra sütjük. Vajas törtburgonyával tálaljuk.

Göngyölt csirkemell tekercsekHozzávalók: 10 db csirkemell fi lé, 20 szem

aszalt szilva, 3 dl vörösbor, 1 kanál szilvalek-vár, 20 dkg trappista sajt, fehérbors, szere-csendió, panírozáshoz: só, liszt, tojás, zsem-lemorzsa, kisütéshez olaj.

Elkészítése: A megmosott aszalt szilvát vörösborban odatesszük főni. Sóval, fehér-borssal, pici szerecsendióval ízesítjük. Közben a húst felszeleteljük, kiklopfoljuk, sózzuk, és felhasználásig állni hagyjuk. A megfőtt szil-vát kimagozzuk, ledaráljuk, és összekeverjük a lereszelt sajttal. A masszát a szilvafőző lével ízesíthetjük tovább. Betöltjük vele a húst, feltekerjük és panírozzuk. Olajban kisütjük. Párolt almát és sült burgonyát adunk hozzá köretként.

Őzgerinc nyárson sütveHozzávalók: 1 kg kicsontozott őzgerinc,

15 dkg húsos szalonna, 0,5 kg szilva, 0,5 kg jonatán alma, 5 dkg reszelt vöröshagyma, 15 dkg vöröshagyma karika, evőkanálnyi mustár, késhegynyi bors, 2 dl étolaj, só.

Elkészítése: a megtisztított, kicsonto-zott őzgerincet felszeleteljük, megkenjük reszelt vöröshagymával, mustárral. Meg-hintjük sóval, törött borssal és fóliába rakva hűtőben érleljük néhány napig. Kivéve nyársra húzzuk vöröshagyma kari-kákkal, szalonnával, kimagvalt szilvával, felszeletelt almával váltogatva. Étolajjal megkenjük, parázs fölött forgatva puhára sütjük.


61

Tészták

Szilvalekváros derelyeHozzávalók: 1 összmaréknyi liszt, 3 tojás,

só, 25 dkg szilvalekvár, 2 evőkanál zsír, zsem-lemorzsa.

Elkészítése: 3 tojásból, lisztből, sóból és egy kicsi vízből tésztát gyúrunk. Jól tojásosra kell gyúrni, hogy a tésztája jól összeragad-jon a hajtogatásnál. Elnyújtjuk, és a széléről kezdve lekvárkupacokat rakunk rá késhegy-gyel. Felhajtjuk, a kupacokat körülnyomkod-juk az ujjainkkal. Derelyemetszővel kockára vágjuk. Ezt addig ismételjük, amíg a tészta el nem fogy. Sós vízben kifőzzük. Közben zsír-ban a zsemlemorzsát megpirítjuk. Leszűrjük a tésztát és összekeverjük vele. Ha szükséges sózhatjuk, vagy cukrozhatjuk is.

Szilvásgombóc Hozzávalók: 3 összmarék liszt, 2 tojás, só,

8 közepes nagyságú krumpli, 1 kg szilva, 2 evőkanál olaj, 3-4 evőkanál zsemlemorzsa, só, fahéjas porcukor.

Elkészítése: A szilvát kimagozzuk. A krumplis tésztát kinyújtjuk, kockára vágjuk. Mindegyik kockába egy szem szilvát cso-magolunk. Két tenyerünkkel gombócot formálunk belőlük, és sós vízben kifőzzük. A zsemlemorzsát olajban megpirítjuk, és a gombócokat beleforgatjuk. Fahéjas porcu-korral megszórva tálaljuk.

Mocskos tésztaHozzávalók: egy összmarék liszt, 2 tojás,

só, 20 dkg szilvalekvár, cukor, kevés víz.Elkészítése: Tojásból, lisztből, kevés vízből

só hozzáadásával tésztát gyúrunk. Laskára vágjuk, sós vízben kifőzzük, leszűrjük. Vízzel, vagy tejjel felhígított, összetört szilvalekvárt keverünk hozzá. Addig kavargatjuk, amíg az

összes tésztát el nem színezi (mocskolja) a lekvár. Cukorral ízesítjük.

Krumplilángos Hozzávalók: 1 kg liszt, 10-15 dkg kovász,

2-3 dkg élesztő, 4-6 krumpli, 1 tojás, 20 dkg szilvalekvár, olaj a kisütéshez.

Elkészítése: a krumplit megmossuk, héjá-ban megfőzzük, megpucoljuk és lereszeljük. A kovászt kevés élesztővel vízben feloldva állni hagyjuk. Összekeverjük annyi liszt-tel, amennyit felvesz, hozzáadjuk a lereszelt krumplit, ütünk hozzá egy tojást, sózzuk, dagasztjuk több percen át. Letakarjuk, ismét állni hagyjuk, hadd keljen. Utána lisztes táblán kisujjnyi vastagra elnyújtjuk. Kockára elvágjuk. Egyik részét szilvalekvárral meg-kenjük. Másik részét könyv alakban ráhajt-juk. Villával megszurkáljuk a tetejét. Forró olajban mindkét oldalát pirosra sütjük.

Sütemények

Diós-szilvás rétesHozzávalók: A tésztához: 60 dkg rétesliszt,

1 tojás, 2 dl tejföl, 2 evőkanál olvasztott zsír, 3 dl langyos víz, csipetnyi só. A töltelékhez: 1 kg kimagvalt szilva, 50 dkg darált dió, 30 dkg cukor, 2 evőkanál zsír, 1 kanál fahéj.

Elkészítése: liszttel összekeverjük a lan-gyos zsírt, csipetnyi sót, tojást és langyos víz hozzáadásával lágy tésztát gyúrunk. Akkor jó, ha nem szakad, ha kis hólyagokat vet, ha feljön a gyúrótábláról. Letakarva pihen-tetjük. Lisztezett abroszon, alatta tányéron kézzel kinyújtjuk, húzzuk olyan vékonyra, amilyenre csak tudjuk. A tésztának hártyavé-konynak kell lennie. Ezután a vastag széleket levágjuk. A kinyújtott tészta egyik része alá húzzuk a tányért, hogy az abrosz és a tészta közé levegő menjen és szikkadjon. Száraz ne


62

legyen, mert akkor törékennyé válik. Elké-szítjük a tölteléket: a kimagvalt szilvákat felnegyedeljük, a dió és cukor felével össze-keverjük. Tejföllel és zsírral meglocsoljuk a tésztát, a dió másik felével megszórjuk. Erre terítjük a tölteléket és meghintjük fahéjas cukorral. Abrosz segítségével felcsavarjuk, 3-4 gömbölyítés után megállunk, hosszában levágjuk. Így folytatjuk, amíg el nem fogy a tészta. Kisütjük, felszeleteljük, porcukorral meghintve tálaljuk.

Mézes-lekváros tekercsHozzávalók: 30 dkg rétesliszt, 10 dkg méz,

4 tojás, késhegynyi szódabikarbóna, 15 dkg szilvalekvár, 1 csomag vaníliás cukor, 10 dkg porcukor.

Elkészítése: a tojás fehérjéből kemény habot verünk. A tojássárgáját kikeverjük, és folytonos keverés közben hozzáöntjük a felolvasztott, de kihűlt mézet. Elkeverjük a tojáshabbal, hozzáadjuk a lisztet, a szódabi-karbónát és a vaníliás cukrot. Kikent, liszttel megszórt tepsiben, meleg sütőben sütjük. Porcukorral meghintett táblára borítjuk, és megkenjük feltört szilvalekvárral. Melegen összegöngyöljük és megszórjuk porcukorral.

Rácsos tésztaHozzávalók: 40 dkg liszt, 16 dkg cukor, 10

dkg zsír, 30 dkg szilvalekvár, 1 tojás, 1 kanál ecet, 1 csomag sütőpor, 1 dl tej vagy tejföl, 1 citrom reszelt héja.

Elkészítése: 40 dkg liszthez egy csomag sütőport keverünk. 10 dkg zsírral elmor-zsoljuk. 16 dkg cukorral, 1 egész tojással, 1 evőkanál ecettel, 1 citrom reszelt héjával, 1 dl tejjel vagy tejföllel jól összegyúrjuk. Egy kisebb és egy nagyobb részre vágjuk. A nagyobbik részt vékonyra kinyújtjuk, tepsibe téve lekvárral megkenjük. A félretett tésztá-

ból pálcikákat sodrunk, és a lekváros lapra téve rácsot készítünk belőle. Tojással leken-jük, majd kisütjük. Hűlni hagyjuk, majd a tepsiben szeleteljük fel.

Szilváslepény Hozzávalók: 60 dkg fi nomliszt, 10 dkg

porcukor, 10 dkg margarin, 3 dkg élesztő, 1 tojássárgája, 1 evőkanál zsír, csipetnyi só, tej, 60 dkg érett szilva, fahéjas cukor.

Elkészítése: a lisztet langyos tejben meg-futtatott élesztővel, tojássárgájával, sóval, és annyi langyos tejjel gyúrjuk össze, hogy könnyű kelt tésztát kapjunk. A margarint megolvasztjuk, a tésztával összedolgozzuk. Meleg helyen kelesztjük. Kizsírozott falú tep-sibe terítjük, kezünkkel ujjnyi vastagra elsi-mítjuk. Kimagvalt szilvaszemekkel kirakjuk, sütőbe toljuk. Csendes tűzön sütjük. Sütőből kivéve fahéjas porcukorral meghintjük.

Töröklepény Hozzávalók: 30 dkg liszt, 20 dkg zsír, 26

dkg porcukor, 2 dkg élesztő, 4 tojás, negyed liter tej, 1 csomag vaníliacukor, kevés só, 15 dkg szilvalekvár.

Elkészítése: negyed liter tejben felfutta-tunk 2 dkg élesztőt. 30 dkg lisztet, 20 dkg zsírt, 4 tojássárgáját, 6 dkg porcukrot, kevés sót összegyúrunk, és hozzáadjuk a felfutta-tott élesztőt, zsírozott tepsibe simítjuk, fél órát kelesztjük. Félig megsütjük. Szilvalek-várral megkenjük. A 4 tojásfehérje keményre vert habját elkeverjük 20 dkg porcukorral és egy vaníliacukorral, majd a lekvárra simítjuk. Készre sütjük.

Remélem az ismertetett terület, illetve az általam közölt receptek elnyerték az Olvasó tetszését. Bízom benne, hogy jó ötleteket adtam a szilva, valamint a szilvalekvár széles-körű felhasználására.


63


Hagyományok, ízek, régiók (2001): FVM AMC Kht., Budapest.SZIGETI A. (2003) : Népi konyha: A palócok, a matyók, a bodrogköziek, a Felső-Tisza vidékiek, a hajdúságiak, a nyírségiek és a sárrétiek ételei. Mezőgazda, Budapest. LIPPAI Á. (2008): Szatmári konyha. BGF KVIFK, TDK Dolgozatwww.tarpa.hutourinform.szabolcs.netwww.vendegvaro.hu www.szilvaut.hu


64

v

Nagy Kinga

A MAGYAR LAKOSSÁG ÉLELMISZERFOGYASZTÁSISZOKÁSAINAK VÁLTOZÁSA A XX. SZÁZADBAN

Bevezetés

„Azért eszünk, hogy élhessünk, vagy azért élünk, hogy ehessünk?” Napjainkban egyre aktuálisabbá válik ez a fontos kérdés, hiszen sajnos a mondat második fele sokkal jellem-zőbb a mai magyar társadalom jelentősebb részére. Ezzel egy időben viszont mindannyi-unkban felmerülhet a kétely: az elmúlt évszá-zadban is így volt-e ez mindig? Vajon előde-ink életében is központi szerepet játszott-e az evés, az étkezés? Hiszen dédszüleink, nagy-szüleink fi atalkorukban nem éltek olyan sze-rencsés helyzetben, mint mi manapság; akko-riban nem láthatott az ember úton-útfélen élelmiszerboltokat, hiper- és szupermarkete-ket, ráadásul nem voltak tele még a kisboltok polcai sem mindenféle földi jóval, az ő pénz-tárcájukról már nem is beszélve. Érdemes tehát végiggondolni ezt a felvetést, hiszen száz év leforgása alatt annyi minden történt hazánk területén; nemcsak igen jelentős poli-tikai, hanem ezzel egy időben és szoros össze-függésben gazdasági, és nem utolsó sorban szociális változások mentek végbe, amelyek nem elhanyagolható hatással voltak a társa-dalom és az egyszerű emberek hétköznapi életére, ebből következően a táplálkozásukra is. Gondoljunk csak a világháborúkra, világ-

égésekre, kivándorlásokra, válságokra és for-radalmakra! Politikusok, politikai hatalmak és államformák váltották egymást nagyon gyakran egyik napról a másikra, családok sza-kadtak szét, vagy semmisültek meg teljesen, emberi sorsok, életek mentek tönkre végér-vényesen. Ezen események sorozata gátolta leginkább a lakosság élelmiszerekhez való hozzájutását és kényszerítette őket nagyon gyakran éhezésre, valamint nem kielégítő táplálékok fogyasztására.

Nem szabad azonban megfeledkezni az egészség és a táplálkozás szoros összefüggésé-ről sem; elég csak abba belegondolni, hogy sok olyan jelenség van manapság színen, amely a XX. század elején még szinte teljesen ismeret-len volt: az úgynevezett „népbetegségek”, vagy más néven „civilizációs betegségek”, mint pél-dául a nagyarányú elhízás, magas vérnyomás és magas koleszterin-szint. Mindezek kiváltó oka a túlzott vagy helytelen összetételű táp-lálékfogyasztásból eredeztethető. Sajnos álta-lánosan elmondható társadalmunkról, hogy a „bőség zavarában” szenvedünk (kivéve természetesen a nélkülözőket). Éppen ezért manapság elengedhetetlen az egészségtudatos táplálkozás a hosszú, teljes élet érdekében; kis odafi gyeléssel és minimális energiaráfor-dítással csodálatos eredmények érhetők el,

65

egészségügyi szempontból megváltozhat az életünk egy csapásra.

Élelmiszerfogyasztás cikkenkénti bontásban

Búza A statisztikai évkönyvekben csak a század

első felében szerepelnek adatok a búzafel-használás tekintetében. A későbbiekben már különféle bontásban találhatóak adatok. A század első évtizedében látható emelkedés aztán hirtelen megtorpant az első világhá-ború és a trianoni békeszerződés negatív hatására, hiszen akkoriban nemcsak a búza-

termelés, de a felhasználás is akadályokba ütközött. Az ezt követő években lassú emel-kedés, javulás észlelhető, viszont a negyvenes évek zavaros eseményei után ismét visszaesés tapasztalható, azonban egyáltalán nem olyan jelentős mértékben, mint az első világhábo-rút követően.

Burgonya A század elejére vonatkozóan sajnos csak a

megtermelt burgonya mennyiségéről találtam értékelhető adatokat, a lakossági fogyasztásra nem terjedtek ki a statisztikai vizsgálatok, csak 1940-es évektől kezdődően.

1. ábraEgy lakosra jutó éves búzafelhasználás kg-ban kifejezve

2. ábraEgy lakosra jutó éves burgonyafogyasztás kg-ban kifejezve

NAGY KINGA · A MAGYAR LAKOSSÁG ÉLELMISZERFOGYASZTÁSI SZOKÁSAINAK VÁLTOZÁSA...

66

A negyvenes években elfogyasztott burgo-nyamennyiség az elmúlt 60 évben csaknem a felére csökkent. A lassú visszaesés az ötvenes években hirtelen drasztikussá vált, hiszen a hatvanas években elérte a burgonyafogyasztás a mélypontját. Azt követően lassú emelkedés, de leginkább a stagnálás jellemző.

Mindez azzal magyarázható, hogy a háború idején csak burgonyát tudtak fogyasztani az emberek, más élelmiszerhez nemigen jutot-tak hozzá, a burgonya pedig megtermett a kertjükben is.

Békeidőben pedig más élelmiszereket is fogyasztottak a burgonya mellett, ezért tapasztalható visszaesés. A kilencvenes évek-ben egyre divatosabbá váló diétás étrendek gyakran mellőzik a keményítő- és szénhid-rátfogyasztást, amelynek egyik legfontosabb forrása a burgonya. Valószínűleg ez a tényező is közrejátszott az elmúlt években tapasz-talható stagnálásban a burgonyafogyasztás tekintetében.

Cukor Megdöbbentő és drasztikus emelkedést

fi gyelhetünk meg, ha rápillantunk a cukor-fogyasztást reprezentáló diagramra. Hiszen

a század elején mért érték csaknem meg-tízszereződött az évtizedek során. Jelentős visszaesés érzékelhető az első világháborút követő időszakban csakúgy, mint a burgonya esetében. Ezután viszont lassan, de biztosan emelkedik a cukorfogyasztás hazánkban. Csúcspontját a kilencvenes években érte el, amikor az egy főre jutó éves fogyasztás elérte a 38,2 kg-ot. Ez az igen magas szám azóta csökkent és remélhetőleg a jövőben is meg-marad ez a tendencia. A túlzott cukorfo-gyasztás ugyanis rendkívül ártalmas az emberi szervezet számára: nemcsak elhízáshoz vezet, de nagyon gyakran egyéb betegségek kiváltó oka is lehet.

Hús A húsfogyasztás tekintetében is csak a

negyvenes évektől kezdődően találtam érté-kelhető adatokat. A negyvenes és ötvenes évekbeli stagnáló állapotot követően a hatva-nas években észlelhető a mélypont, aztán a hetvenes évekre olyannyira normalizálódott a helyzet, hogy a húsfogyasztás megduplázó-dott a kiindulási értékhez képest. Ezt köve-tően egyre csak emelkedett egészen 1990-ig, s jelenleg - minimális mértékben ugyan - ismét

3. ábraEgy lakosra jutó éves cukorfogyasztás kg-ban kifejezve


67

csökkenő tendenciát mutat. Mindemellett a húsfogyasztás szerkezete is teljes mértékben átalakult (5. ábra)

Legnagyobb arányban a sertéshúst fogyaszt-ják a magyarok; ez talán nem is meglepő, hiszen hazánkban a sertéstenyésztés nagy múltra tekint vissza. A marhahúsfogyasztás jelentősen visszaesett az utóbbi évtizedekben, a baromfi fogyasztás ezzel szemben több mint 10 %-kal nőtt, ami abszolút pozitív, mert nemcsak olcsón lehet hozzájutni, egészsé-gesebb a marhahúsnál, hiszen könnyebben emészthető. Az egyéb hús, belsőségfogyasztás egyaránt nagyon alacsony részarányt képvi-

selnek az összes húsfogyasztáson belül. A hal-fogyasztás nagyon lassan, mindössze néhány százalékkal, de mégis növekvő tendenciát mutat, ami szintén nagyon dicséretes, mert a hal rendszeres fogyasztása igen jó hatással van az emberi szervezetre.

Tej A negyvenes években tapasztalható érték

a következő évtizedben 30%-kal emelkedett, majd ismét csökkent, s ezáltal a hatvanas években elérte a negatív rekordot. Ezt köve-tően ismét emelkedni kezdett az egy főre jutó éves tejfogyasztás, ami a kilencvenes években

4. ábraEgy lakosra jutó éves húsfogyasztás kg-ban kifejezve

5. ábraA húsfogyasztás szerkezetének változása Magyarországon


68

volt a legmagasabb, hiszen ekkor kis híján 170 liter volt az érték, ami a kiindulási adat-nál 70 %-kal magasabb. Az ezredfordulón viszont ismét - kismértékben ugyan – vissza-esés érzékelhető.

Tojás A folyamatosan növekvő tojásfogyasztás az

ötvenes években tapasztalható minimális visz-szaesést kivéve egyedül a század végén mutat jelentős, 30 %-os csökkenést. Ez a jelenség nem túl pozitív, hiszen a tojás nagyon fontos fehérjeforrás. Akinek viszont magas a kolesz-terinszintje, oda kell fi gyelnie a tojásfogyasz-

tásra, mert a sárgájában igen magas a kolesz-terin-tartalom.

Zöldség – gyümölcs A zöldség- illetve gyümölcsfogyasztásról

szóló adatok sajnos csak a század végén szerepel-nek elkülönítve, az ötvenes és hatvanas években csupán összesített adatot találtam, ezért szerepel a két élelmiszercsoport egy fejezetben.

Egészen a hatvanas évek végéig viszonylag alacsony a zöldség- és gyümölcsfogyasztás hazánkban, s ezt követően is mindössze 40%-kal emelkedett az egy főre jutó éves fogyasztás értéke, ami viszont szinte 30 éven át válto-

6. ábraEgy lakosra jutó éves tejfogyasztás literben kifejezve

7. ábraEgy lakosra jutó éves tojásfogyasztás darabban kifejezve


69

zatlan maradt. Csupán a század utolsó évti-zedében emelkedett jelentősen ez az adat (a kiindulópont csaknem duplájára), ami való-színűleg arra vezethető vissza, hogy a lakosság körében egyre elterjedtebb az egészségtudatos táplálkozás, illetve a fogyókúrák egyik legfőbb alapelve a rendszeres (naponta legalább két alkalommal) zöldség- és gyümölcsfogyasztás. Mindezeken kívül arról sem szabad megfe-ledkezni, hogy nagyszüleink, szüleink fi atal-korukban nem juthattak hozzá csak az ország területén termő gyümölcsökhöz, zöldségek-hez (pl.: alma, körte, szilva, szőlő, sárgarépa, káposzta, paprika, paradicsom). Ez manap-ság már elképzelhetetlen számunkra, hiszen

a világméretben kiterjesztett kereskedelmi hálózatoknak köszönhetően Földünk bármely pontjáról beszerezhetőek a legegzotikusabb és legkülönfélébb zöldség- és gyümölcsfélék (pl.: papaya, mangó, licsi, physalis…stb.)

Zsír Sajnos csak a 70-es évek kezdetétől lehet

megvizsgálni a sertészsírfogyasztást hazánk-ban, ami egészen 1990-ig változatlan szinte, hiszen ez alatt a 20 év alatt végig 20 és 25 kg között mozog, s egyedül a század utolsó évtizedében mutat némi visszaesést, ami nagy valószínűséggel a sütéshez-főzéshez

8. ábraEgy lakosra jutó éves zöldség- és gyümölcsfogyasztás kg-ban kifejezve

9. ábraEgy lakosra jutó éves sertészsírfogyasztás kg-ban


70

használt napraforgóolaj nagyarányú elter-jedése miatt tapasztalható. Ezen jelenség is abszolút jó irányba mutat, mert a növényi zsiradékok sokkal egészségesebbek a szerve-zet számára, mert egyáltalán nincs koleszte-rintartalmuk.

Élvezeti szerek

Kávé Érdekes módon az élvezeti szerek vizsgá-

lata majdnem teljes körű volt a század folya-mán. Egyedül a 40-es években nem találtam a kávé- és teafogyasztásra utaló adatot. Tehát

ebben az évben nem nulla volt a fogyasztás, hanem hiányzik az adat.

Érdekes és változatos a kávéfogyasztás diagramja. Ugyanis a század elején, amikor a pesti kávézók még a virágkorukat élték, igen alacsony volt az egy főre jutó éves kávéfo-gyasztás. A 20-as évek elején jelentősen, több mint a felére esett vissza az egyébként sem túl magas fogyasztás, majd lassan emelkedni kezdett ugyan, de fi gyelemreméltó emelkedés csak a 70-es évek környékén jelentkezett.

Az ezt követő évtizedben érte el a 2,9 kg-os maximumot az egy lakosra eső éves kávéfogyasz-tás, ami 1990-re ismét visszaesett valamelyest, s jelenleg a fogyasztás ismét emelkedik.

10. ábraEgy lakosra jutó éves kávéfogyasztás kg-ban kifejezve

11. ábraEgy lakosra jutó éves teafogyasztás g-ban kifejezve


71

Tea A legnagyobb változást a teafogyasztás

esetében láthatjuk. Szembetűnő, hogy a század elején felmért adat az évtizedek során csaknem a 20-szorosára emelkedett. Sajnos a negyvenes évekből származó érték a tea tekintetében is hiányzik. A hatvanas évektől emelkedést mutat, hiszen jól láthatóan, évtizedről-évtizedre nagy-mértékben emelkedett az egy főre eső éves teafogyasztás. Ne feledkezzünk meg azon-ban arról a fontos tényről, hogy ezen adatok grammban értendők, s ha jobban belegondo-lunk abba, hogy egy manapság forgalomban lévő teafi lter 2 grammot tesz ki, akkor nem is olyan magas a 2000-ben mért 203 g. Az is nagy szerepet játszik a teafogyasztás hirtelen emelke-désében, hogy manapság reneszánszukat élik a kávézókon kívül a teázók is. A legkülönbözőbb típusú és ízesítésű teakeverékek közül választhat a kedves vásárló; de nem csak az erre specializá-lódott teázókban, hanem az élelmiszer-áruhá-zak polcain is széleskörű a választék.

Dohány A dohányáruk mindamellett, hogy a legká-

rosabb élvezeti szerek közé tartoznak, sajnos

a legelterjedtebbek is világszerte. Az utóbbi években szerencsére egyre több és erősebb az arra irányuló törekvés, hogy visszaszorítsák a dohányáru-fogyasztást világszerte. A külön-böző európai uniós kampányok és rendeletek mind a nemdohányzók védelmére születnek (pl.: dohányzásra elkülönített helyiségek, vagy területek kijelölése a közintézmények-ben, vagy az elrettentő feliratok a dohány-termékek dobozain stb.), hiszen a passzív dohányzás is káros az egészségre, akárcsak az aktív; és sajnos egyre nő azon tüdőrákban megbetegedett és elhunyt emberek száma, akik soha életükben nem gyújtottak rá.

A hetvenes évektől kezdődően vizsgált adatok azt mutatják, hogy az 1980-ig folya-matosan növekvő mértékű dohányáru-fogyasztás a század utolsó 20 évében – nem véletlenül a rengeteg negatív kampány hatá-sára - csökkenő tendenciát mutat, ám még így is magasnak mondható az egy főre eső évi 1,5 kilogramm elfogyasztott dohányáru. Az elfogyasztott mennyiségen kívül fontos tényező az is, hogy egyre fi atalabb korban kezdik a cigarettázást a mai gyerekek.

Remélhetőleg ez a folyamat kedvező irányba fordul, s a dohányzás egyre nagyobb mértékben csökken hazánkban.

12. ábraEgy lakosra jutó éves dohányáru-fogyasztás kg-ban kifejezve


72

Sör A teafogyasztás diagramjához hasonlóan

a sör esetében is óriási különbség érzékel-hető a XX. század elején és végén felmért adatok között. Egészen az ötvenes évekig nincsen kiugró év, hiszen 3,1 és 13,97 liter között mozog a mért érték. Ezt követően viszont minden évtizedben szinte a duplá-jára nőtt az egy főre eső éves sörfogyasztás. Csúcspontját – 105,1 literrel – 1990-ben érte el, ez 34-szerese az 1940-ben tapasz-talt negatív rekordnak. A század utolsó évtizedében ismét csökkenni kezdett a sör iránti kereslet, azonban még így is 71,6 litert tesz ki, ami azt jelenti, hogy átlago-san egy magyar lakos hetente 3 üveg sört iszik. Ezek az adatok nagyon megdöbben-tőek, hiszen ha jobban belegondolunk, a rendszerváltást követően rengeteg ember vált munkanélkülivé és sokan közülük az alkoholizmusba menekültek a problémák elől. S ez a folyamat mind a mai napig tart. Sajnálatos tény, hogy hazánkban nagyon nagy számban vannak jelen az alkoholbete-gek, s ezen betegség számos más társadalmi és szociális problémát és bonyodalmat hoz magával.

Bor A legtalálóbb kifejezés a XX. századi

magyarországi borfogyasztásra a rabszodi-kus. Hiszen nem olvasható le olyan egyér-telmű trend, mint a többi élelmiszercsoport esetében. A húszas és harmincas években megduplázódott a borfogyasztás a század elején mért adathoz képest. Az egy főre eső érték a negyvenes és ötvenes években meg-haladta a 30 litert. Majd a hatvanas évek ele-jére hirtelen visszaesés következett be. Aztán a hetvenes évek elejére elérte a maximumot, mely 37,7 liter. Ezt követően ismét csökkenő trend érzékelhető, egyedül a század végén mutatkozik nagyon enyhe, kis mértékű emelkedés.

A jó fajta, minőségi borok kismértékű fogyasztása akár még jó hatással is lehet az emberi szervezetre, bár ezt a kijelentést sokan cáfolják. Az viszont tény, hogy a francia lakosság körében végzett felmérés alapján azok az emberek, akik egyáltalán nem, vagy pedig túl sok alkoholt fogyasz-tanak, sokkal hamarabb betegszenek meg, mint azon társaik, akik minden nap isznak egy kevés alkoholt (leginkább francia vörösbort). Ezt nevezik francia paradoxon-

13. ábraEgy lakosra jutó éves sörfogyasztás literben kifejezve


73

nak. Nem hiába állítják az alkoholról, hogy „kismértékben gyógyszer, nagymértékben méreg”.

Égetett szeszesital

Az égetett szeszesitalok tekintetében sem lehet teljes körű az elemzés, mert csak a század második felében terjedtek ki a sta-tisztikai hivatal felmérései ezen területre. A lassú emelkedés után drasztikus változás állt be a nyolcvanas évek kezdetén. Ugyanis kis híján megduplázódott az egy főre eső éves égetett szeszesital-fogyasztás. Ebben az évben érte el a legmagasabb, 4,7 literes értéket is.

Ezt követően viszont ismét évről-évre egyre kevesebb az elfogyasztott égetett szeszesital mennyisége.

Összegzés – táplálkozási ajánlások a jövőre nézve

Jól látható tehát, hogy az elmúlt viharos évszázad eseményei milyen jelentős hatással voltak a magyar ember élelmiszerfogyasztási szokásaira is. A gyökeresen megváltozott, civilizálódott életforma magával hozta a táp-lálkozási szokások átalakulását is.

Úgy gondolom, hogy ma is érdemes meg-fontolni az alábbi örök érvényű szólást:

14. ábraEgy lakosra jutó éves borfogyasztás literben kifejezve

15. ábraEgy lakosra jutó éves égetett szeszesital-fogyasztás literben kifejezve


74

„Reggelizz úgy, mint egy király; ebédelj úgy, mint egy polgár; és vacsorázz úgy, mint egy koldus!”

S ha az előbb említett mondatot meg-szívleljük és betartjuk, biztos, hogy jelentős lépést tettünk saját egészségünk érdekében. Hiszen annyi meg annyi negatív hatás ér minket manapság, amelyeknek csupán kis része kivédhető. Gondolok itt például a munkahelyi ártalmak közül a legnagyobb mértékben károsító stresszre, ami nemcsak idegi, de nagyon gyakran fi zikai elválto-zásokat is okozhat testünkben. Ezen kívül jelentős mértékben befolyásolják életünket és egészségünket a lakóhelyi környezetünk negatív hatásai is, például a sok elektromos készülék által kibocsátott elektroszmog, vagy a környezetszennyezés, levegőszennyezés – ezen utóbbiak olyan világméretű, globális problémák, amiken egy ember nem, csak tömegek összefogva tudnak változtatni.

A szociális helyzetünk is rizikófaktor lehet életünk során, hiszen nem mindegy, hogy milyen iskolai végzettséggel rendelkezünk, milyen az egészségügyi helyzetünk, milyen lakásban élünk stb. Életmódunk is igen meg-határozó tényező egészségügyi szempontból: sportolunk-e egyáltalán, végzünk-e valami-lyen jellegű mozgást rendszeresen, dohány-zunk-e, fogyasztunk-e alkoholt, vagy drogo-kat.

És végül, de nem utolsó sorban, életmó-dunk szempontjából talán a legfontosabb dolog a táplálkozás, hiszen ezen a területen a legegyszerűbb változást elérni és ajánlatos is lenne az egész magyar társadalomra nézve, ugyanis a dolgozatban már felsorolt és rész-

ben említett hiányosságokon a saját érde-kükben kellene változtatni. Persze ebben az esetben sem szabad tízmillió emberre vonat-kozóan általánosítani, mert szerencsére egyre többen táplálkoznak tudatosan, egészségük megőrzése céljából, de sajnos a többség még mindig elavult étkezési szokások szerint főz és táplálkozik. Nekik üzenem, hogy sosem késő változtatni, új pillérekre helyezni az étkezést.

Segítségül szeretnék felsorolni néhány sar-kalatos pontot, következtetést, amelyeket a diagramok elemzése során vontam le:

– csökkenteni kellene a napi összes kaló-riabevitelt

– a bevitt legfőbb állati fehérjeforrások (hús, sajt, tej) rejtett zsírtartalma igen nagy, s erről sajnos kevesen vesznek tudomást

– a szénhidrátok összetétele nem kielégítő – a legfontosabb szénhidrátforrás a kemé-nyítő és diétás rost legyen

– túlzott koleszterin-bevitel is megbetege-déshez vezethet

– túl sok és rossz összetételű a zsírbevitel – kerülni kellene a zsíros ételek fogyasztását

– a sok só közrejátszik a magas vérnyomás kialakulásában, így amennyire lehet, kerül-jük az ételek utánsózását

– a lehetőségekhez mérten törekedjünk minél kevesebb édesség fogyasztására, csök-kentsük a cukorbevitelt is

– élvezeti szereket mértékkel fogyasszunk– a megfelelő mennyiségű rostbevitelre is

ügyelni kell (zöldség, gyümölcs)– naponta legalább öt alkalommal étkez-

zünk lehetőleg kis mennyiségeket.Zárszóként szívleljük meg az alábbi vers

sorait:


75

W. de la Mare: Miss T.(fordította Szabó Lőrinc)

Furcsa dolog, de úgy van –amit megeszikMiss T., az mind, mindMiss T.-vé változik.A kása, az alma,a sajt, a szalámi,ürücomb, a rétes,egyszóval: akármi,amit lenyel…az mind, mindMiss T.-vé változik.


76


BARNA É. és szerzőtársai (2000).: A táplálkozás egészségkönyve. Kossuth Kiadó, Budapest. BENCSIK K. – GAÁLNÉ LABÁTH K. (1999): Szakácskönyv az egészségért. Rittler-Jajczay, Budapest.BÍRÓ GY. (szerk)(1994): Az Első Magyarországi Reprezentatív Táplálkozási Vizsgálat (1985-1988): az eredmények áttekintése. Népegészségügy. 129-133.o.BÍRÓ GY. és szerzőtársai (1996):A magyarországi lakosság egy csoportjának táplálkozási vizs-gálata 1992-1994 között. Népegészségügy, 4. sz. 3-13.o.. DR. BÍRÓ GY. – DR. LINDNER K. (1995): Tápanyagtáblázat, 12. átdolgozott bővített kiadás, Medicina Könyvkiadó Rt, Budapest.KÁDAS L. – NÉMETH M. (1999): Táplálkozástan. Duál Kiadó, Budapest.KÁDAS L. – ZAJKÁS G. (2006): Táplálkozástani Fogalomtár. Kossuth Kiadó, Budapest.KSH (1957): Az élelmiszerfogyasztás alakulása Magyarországon. Budapest.KSH (1963): Az élelmiszerfogyasztás évszakonként, azonos jövedelmi viszonyok között és terüle-tenként: háztartásstatisztikai adatok alapján. Budapest.KSH (2004): Élelmiszermérlegek és tápanyagfogyasztás. Budapest. KSH (2006): Statisztikai Évkönyv 1914-2005. Budapest.MORAVA E.– ANTONI F. (1991): Az emberi táplálkozás alapjai. Akadémiai Kiadó, Budapest. MÓZSIK GY.– JÁVOR T.– SZAKÁLY S. (szerk.)(1983): A táplálkozástudomány helyzete és feladatai Magyarországon 1981. Akadémiai Kiadó, Budapest.RIGÓ J. (1995): Útmutató piramis a kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozáshoz és életmódvál-táshoz. Mind, Budapest.ROMSICS I. – KISBÁN E. (1997): A táplálkozáskultúra változatai a XVIII-XX. században. In: A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. SALAMON K. (1999): Történelem IV. a Középiskolák Számára. Nemzeti Tankönyvkiadó Rt, Budapest.SÓS J. (1942): Magyar Néptáplálkozás. SZABÓ M. (1998): A hazai élelmiszerfogyasztás szerkezeti változásai és tendenciái. Agrárgazdasági Kutató és Informatikai Intézet, 12. szám


77

v

A méhek sok millió éve élnek a földön, az első borostyánkőbe zárt méhmaradvá-nyok idősebbek a legkorábbi emberi marad-ványoknál, és jelentőségük a korukkal van szoros összefüggésben. A csiszolt kőszerszám idejéből maradt fenn a mézet szedő ember legrégibb ábrázolása a spanyolországi „pókok barlangjából”. A szikla falára a kőkorszak embere festette a méhek kifosztásának jele-netét, a képet 20 000 évesre becsülik.

Az emberek táplálkozása nagymérték-ben megváltozott a XXI. századra, rohanó életmódunk nem mindig teszi lehetővé az ételek megfelelő elkészítését és elfogyasztását. Manapság sokkal kevesebb a fi zikai munkát végzők száma, mint a szellemi munkát vég-zőké, energiaszükségletünk számottevően csökkent a korábbi évszázadokhoz képest, ezért egyre gyakoribb probléma a túlsúlyos-ság. A nem megfelelő táplálkozás és életmód jelentős mértékben hozzájárul a lakosság kedvezőtlen egészségi állapotához és a nagy-arányú halálozáshoz. A betegségeket sokkal kevesebb idő- és energia ráfordítással előz-hetjük meg, mint amennyit felemészt a kiala-kult betegség kezelése. Az egészséges táplál-kozás fogalma alatt sokan egészséges ételek fogyasztását értik. Az „egészséges étel” nem megfelelő kifejezés, hiszen a forgalomban

lévő élelmiszerek mindegyike egészségesnek tekinthető. Viszont vannak olyan ételek és italok, amiknek a fogyasztása gyakrabban, másoké jóval ritkábban ajánlott. Az egész-séges táplálkozás a különféle ételek és italok megfelelő arányban és mennyiségben, kellő változatossággal történő rendszeres fogyasz-tása. Ezáltal a betegségek kockázatát minimá-lisra csökkenthetjük. Napjainkban az egész-séges életmód folyamatosan egyre nagyobb hangsúlyt kap, egyre népszerűbbé válnak az egészséget támogató élelmiszerek.

Az élelmiszeripar a megváltozott igények-hez maximálisan próbál alkalmazkodni, támogatja a természeteshez való visszaté-rést. A méz már az emberiség kezdetétől fogva nagy tiszteletnek örvendett, az idő múlásával azonban elvesztette fontosságát, napjainkban viszont újra kezdi visszanyerni jelentőségét. Használata sokkal egészsége-sebb, mint a mesterséges édesítőszerek vagy a kristálycukor, a benne található egyszerű cukrok könnyedén és gyorsan felszívódnak. A méz, sok más természetes anyaghoz hason-lóan, csak akkor fejti ki jótékony hatását, ha rendszeresen fogyasztjuk. A modern ember sajnos egyre inkább azt igényli, hogy egy szer gyorsan és erőfeszítés nélkül hasson: beveszi a gyógyszert, s hamarosan érzi a hatást – de

Oravecz Titanilla Éva

FAJTAMÉZEK MINŐSÉGI GARANCIÁJA ÉS FELHASZNÁLÁSA A VENDÉGLÁTÁSBAN

78

a mellékhatást is. A megszokás és tévhit az elsődleges oka, hogy nem ismerik, becsülik elegen a mézet. A vendéglátásban különösen fontos, hogy egészséget támogató termékeket kínáljanak a fogyasztók számára. A méz erre kiválóan alkalmas és magas élvezeti értéke sem elhanyagolható tényező.

A méhészeti termékek közül legjelentő-sebb a méz, amelyet a mézelő (Apis mellifera - mézcsináló) méhek állítják elő, a növények szaporító szervében, a virágban termelődött nektárból. A cukortartalmú nedveket enzi-mek segítségével mézgyomrukban invertál-ják, az így kapott híg mézet szájukban besű-rítik, majd a viaszból készített lépekbe ürítik, ahol a méz tovább sűrűsödik, érlelődik. A szükséges sűrűség elérése érdekében többször felszívják, és újra szétkenik a nektárt a lép falán.

Különböző fogyasztás-statisztikai felméré-sek azt mutatják, hogy a hazai mézfogyasztás éves volumene mintegy 5000 tonna körüli. Ennek alapján az egy főre jutó éves fogyasztás 0,5 kg-ra tehető napjainkban, ez minimális növekedést jelent a korábbi évek adataihoz képest. Sajnos, ez nemzetközi viszonylatban meglehetősen alacsony (az európai átlag négy-szer-ötször több), pedig összetétel és íz tekin-tetében is világszínvonalúak a magyar mézek.

A hazai mézfogyasztás mintegy 90%-a lakossági fogyasztás. A méz 10%-át az ipar (sütödék, konzervgyárak, gyógyszergyárak, kozmetikai laboratóriumok) használja fel. A méhészeti termékek fogyasztása napjainkban szinte csak a mézre korlátozódik.

A többi méhészeti termék, élettani hatásuk alapján, szintén hasznos étrend kiegészítők illetve javítók lehetnének. A méhek testal-kotó tápláléka a szintén virágokból származó pollen illetve virágpor, ami a nyersroston kívül minden élettanilag szükséges tápanya-

got tartalmaz. A vérben növeli a vörösvér-testek számát, fokozza a szervezet edzettségi állapotát, hatására csökkennek a megfázások. A méhanya fejlődését a dajkaméhek garatmi-rigyének váladéka, a méhpempő biztosítja, ami az élettanilag fontos anyagok valóságos tárháza, hatékonynak bizonyult az érelmesze-sedés, az emésztési zavarok, a bőrbetegségek, a szövethiány és a kiválasztási panaszok gyó-gyításában. A méhlakás belső fertőtlenítését a rügyekről származó propolisz garantálja. A propolisz a méhek tömítő és ragasztóanyaga, elsősorban a kaptár repedéseinek betapasz-tására, felületi egyenetlenségének, idegen maradványok bevonására használják. Emberi szervezetben gyorsan felszívódik és könnyen bejut a szövetekbe, vérnyomásszabályzó, bak-térium-szaporodást gátló és frissítő hatású, növeli az ellenálló képességet. A méhek viaszmirigyének váladéka a méhviasz, ami a méhek egyedfejlődésének ad teret és környe-zetet. A méhméreg a viperaméreghez hasonló speciális állati termék. A gyógyászatban igen nagy hatékonysággal alkalmazzák reuma, ízületi gyulladás, idegzsába, szivárványhártya és ideghártya gyulladás esetén.

Az előírás szerinti méz az Apis mellifera méhek által, a növényi nektárból vagy élő növényi részek nedvéből, illetve növényi nedveket szívó rovarok által az élő növényi részek kiválasztott anyagából gyűjtött ter-mészetes édes anyag, amit begyűjtés után a méhek, saját anyagaik hozzáadásával átalakí-tanak, raktároznak, dehidratálnak, és lépek-ben érlelnek.

A mézek eredetük alapján virág- vagy édesharmatméz, előállítási és/vagy megjelení-tési módjuk szerint lépes-, darabolt-, csorga-tott, pergetett, sajtolt vagy fi ltárt méz elne-vezést kaphatnak. A termékek megnevezése kiegészülhet a növény nevére való utalással,


79

egy regionális, területi – földrajzi eredetre utaló névvel vagy különleges minőségi jellem-zőkkel, a fi ltrált és a sütő-főző méz kivételé-vel. A csak ipari felhasználásra alkalmas, sütő-főző mézeket külön kell elnevezni és kezelni. A fogyasztói forgalomba kerülő mézhez vagy az emberi fogyasztás céljára készült termé-kekben való felhasználás során nem adható a mézhez más élelmiszer-összetevő vagy mézen kívüli egyéb anyag. A méznek az összetéte-létől idegen szerves vagy szervetlen anyagtól mentesnek kell lennie. A sütő-főző méz kivé-telével a méznek nem lehet idegen íze vagy zamata, erjedése nem kezdődhetett meg, nem lehet mesterségesen megváltoztatott sav-tartalmú és nem melegíthető olyan módon, hogy a természetes enzimek elpusztuljanak, vagy jelentős mértékben inaktíválódjanak benne. A vizsgálataimhoz felhasznált minták-nál ezeket az irányelveket fi gyelembe vettem.

A méz, mint élelmiszer

A történelem első édesítőszerének, a méznek az ismerete még az ősidők kezdetére vezethető vissza. A méz nem csupán édes-ség, hanem annál sokkal több. Napjainkban, amikor az egészséges életmód folyamato-san egyre nagyobb hangsúlyt kap, gyógyító és kedvező táplálkozás-élettani hatásaiért fogyasztása egyre népszerűbb. A méz már régóta az emberiség gyógyítója. Szerves savai jótékony hatással vannak az emésztésre és az étvágyra. Szénhidrátjai serkentik az endorfi n termelését a szervezetben, így hangulatjavító hatással bír. A méz sokoldalú táplálék, segíti a máj működését, a vizelet kiválasztását, gyarapítja a hemoglobintermelést, tisztítja a légutakat és hatékonyan veszi fel a harcot a baktériumokkal szemben. Táplálkozás-élet-tanilag magas glükóz-, vitamin- és ásványi-

anyag-tartalma miatt sorolják az értékes táp-anyagok közé.

A méz kiváló gasztronómiai alapanyag, eltérő illat- és aroma anyagai változatos illa-tokat, ízeket biztosítanak a különböző éte-leknek és italoknak egyaránt. A hidegkony-hában saláták, öntetek, joghurtfélék, krémek és desszertek elkészítésére egyaránt alkalmas. Bár sütéskor és főzéskor a magas hő követ-keztében több értékes összetevője károsodik, sajátos hatása még így is jótékonyan érvénye-sül. Mézzel való főzéssel dzsemek és levesek, sütéssel pedig különböző sütemények és hús-ételek készíthetők, emellett számos ital kiváló alapanyaga is lehet.

A méz szépítő és gyógyító hatása

A méz az egyik legrégebbi szépítő és szép-ségápolási szer, már az ókori Egyiptomban is használták ilyen célokra. Kozmetikai és házi szépítőszerek alapanyaga. Tisztító, méregtele-nítő és ápoló hatása minden bőrtípuson kivá-lóan érvényesül. Tisztítja és nyugtatja a bőrt, antibakteriális hatású, erősíti a savköpenyt. Puhítja az ajkakat, ajakbalzsam-pótlékként is használják. Manapság számos sampon és öblítő balzsam tartalmazza, táplálja és ápolja a hajat, enyhe világosító hatással bír. Hajfor-mázáskor a kívánt eredmény eléréséhez igen elterjedt a méhviasz használata.

Már az ősi kultúrákban felfedezték a méz gyógyító hatását, amit a népi gyógyászatban a mai napig használnak. Kellemes, édes íze mellett váladékozó, tisztító, sebgyógyító és erősítő hatása van, mind külsőleg, mind belsőleg alkalmazható. Külsőleg közvetlenül hat, amikor érintkezésbe kerül a beteg test-résszel, belsőleg alkalmazva pedig közvetve fejti ki hatását, erősíti a beteg szervezetét, és ez által ellenállóbbá teszi azt.

ORAVECZ TITANILLA ÉVA · FAJTAMÉZEK MINŐSÉGI GARANCIÁJA ÉS FELHASZNÁLÁSA A VENDÉGLÁTÁSBAN

80

Fajtamézek

Magyarországon több mint 800 növényfajt látogatnak a méhek nektár- és virágporgyűj-tés céljából, de e fajoknak csupán töredékéből lehet fajtamézet előállítani, hiszen fajtaméz-ről kizárólag abban az esetben beszélhetünk, ha a készítéséhez használt nektár a megneve-zés szerinti növényről származik. A fajtamé-zek minősítése a méz virágpor-tartalmának vizsgálatával, valamint érzékszervi vizsgálat-tal történik. Amennyiben a méhek gyűjtési területén belül egyszerre több növényfaj is virágzik és ezeket a méhek egy időben láto-gatják, akkor a begyűjtött nektárból vegyes virágméz készülhet. A vegyes virágméz gyűj-tőnévként szolgál, nem önálló fajtaméz, de minden esetben kizárólag virágok nektárjá-ból készül.

A hazánkban termelt fajtamézek: az akácméz, napraforgóméz, repceméz, hárs-méz, selyemfű méz, gesztenyeméz, facé-liaméz, mézontófűméz, édesharmatméz, somkóróméz, aranyvesszőméz, pohánka-méz, hajdinaméz, őszirózsaméz, hangaméz, fenyőméz, édesköményméz, galagonyaméz, pusztai kutyatejméz, lucernaméz, rozma-ringméz, baltacimméz, lóhereméz, med-vehagymaméz, mustárméz, olajfűzméz, tavaszi virágméz, levendulaméz, kígyószisz-méz, ezüstfaméz, gyümölcsméz. Európá-ban is forgalmazott egzotikus jellegű méz a narancsméz, kakukkfűméz, eukaliptusz-méz, és a yucatan méz. Igazi különleges méznek számít a fagyalméz, a mentaméz, a tazmániai eukaliptuszméz, a provance-i levendulaméz, az olaszországi narancsvi-rágméz. A többféle ízesítés aszalt gyümöl-csökkel, dióval, mogyoróval, mandulával az élvezetek fokozását szolgálja, a méhészek ötletességét dicséri.

Anyag és módszer

A mézben ugyan csak kis koncentráci-óban találhatók tápanyagok, jelentőségük azonban mégis nagy az emberi táplálkozás szempontjából. Ez annak köszönhető, hogy különböző élelmiszerek egészségvédő hatása nem csupán az egyes összetevők mennyiség-ében, hanem a bevitt élelem teljes tápanyag-összetételén is múlik. Azt, hogy az emberi szervezet milyen módon tudja hasznosítani az adott élelmiszert, az alkotóelemek kom-binációja határozza meg. A méz számos olyan összetevőt tartalmaz, amik kölcsö-nösen jól kiegészítik egymást, így segítve az emberi szervezetben lejátszódó biológiai folyamatokat, az anyagcserét, ezért a kis koncentráció ellenére összességükben rend-kívül hatékonyak.

A különböző mézfajták cukorösszetevő-inek aránya nagymértékben meghatározza a méz minőségét, emészthetőségét, ezért a méz cukorkomponenseinek elemzésével támasztottam alá az emberi szervezetre kifej-tett jótékony hatásait. TDK dolgozatomban bemutattam a fajtamézek lehetséges felhasz-nálási módozatait és értékes szerepüket a vendéglátás területén.

Az előbbieken kívül különböző mézfé-leségek cukorösszetevőit vizsgáltuk több évjáratban. Az analízisek az ÁTK Gödöllői Kutatótelepén HPLC módszerrel történtek. A minták Magyarország különböző terüle-teiről és különböző évekből (2000, 2003) származtak. A vizsgálattal különböző akác jellegű, akác, galagonya, hárs, hárs jellegű, repce, tavaszi, nyári vegyesvirág, selyemkóró és napraforgó méz cukorösszetevőit, fruktóz, glükóz, szaharóz, turanóz, maltóz, izomaltóz, erlóz, melezitóz és maltotrióz tartalmát hatá-roztuk meg.


81

Eredmények

Méréseink alapján a vizsgált mézmintákban átlagosan 39,98 % fruktóz, 32,86 % glükóz, 0,3 % szaharóz, 2,51 % turanóz, 3,73 % maltóz, 1,17 % izomaltóz, 0,99 % erlóz, 0,46 % melezitóz volt jelen, az összes cukortarta-lom átlagosan 81,2 % volt (1. ábra).

A vizsgált akácmézmintákban átlagosan 42,40 % fruktóz, 24,23 % glükóz, 0,44 % sza-haróz, 2,42 % turanóz, 2,60 % maltóz, 2,10 % izomaltóz, 0,81 % erlóz, 0,48 % melezitóz, 0,55 % maltotrióz, 0,35 % rafi nóz és 0,84 % izomaltóz volt jelen. Az összes cukortartalom átlagosan 76.40 % volt (2. ábra).

Következtetések és javaslatok

A fajtamézek között szignifi káns különb-ség van a fruktóz és glükóz tartalomban, továbbá a fajtamézekre jellemző fi tovegyüle-tekben, amiknek sajátos ízüket és aromájukat köszönhetik. A vizsgálat eredményei útmuta-tóul szolgálhatnak a tápértékszámításokhoz, fi gyelembevételükkel pontosan kiszámítható az adott fajtamézek felhasználásával készült ételféleségek energiatartalma is.

Az élelmiszerek szénhidrát tartalmának összetétele nagyon fontos, meghatározza az adott élelmiszer emészthetőségét, illetve fel-szívódásának milyenségét. Az izolált szénhid-

1. ábraA minták cukorkomponenseinek aránya átlagosan


2. ábraAz akác minták cukorkomponenseinek aránya átlagosan

82

rátokkal (cukor, fehér liszt) ízesített ételek étvágygerjesztő hatásúak, a szükséges energia bevitelnél többre sarkallják a fogyasztót, gya-koribb étkezésre csábítanak. Fogyasztásuk után néhány perccel magasra szökik a vércu-kor szint, ellenreakcióként a hasnyálmirigy nagy mennyiségű inzulint bocsát ki, a túl-zott inzulintermelés pedig tovább növeli az édesség utáni vágyat. Ez a nagy mennyiségű, hirtelen felszabadult inzulin elősegíti, hogy a szervezet a felesleges cukormennyiséget zsírrá alakítsa és elraktározza, a zsírsejtekben meg-növekszik a zsíranyagok felvétele. A vércukor szint ezek után nem sokkal hirtelen leesik, nagyfokú éhségérzetet okozva ezzel. Ha nem teljes értékű táplálékot fogyasztunk, hanem csak úgymond nassolunk egy kicsit, akkor elindítunk egy ördögi kört, amiben az előbb leírt folyamat játszódik le, és mire észrevesz-szük, hogy bezárult a kör, addigra rengeteg felesleges kalóriát juttattunk be szerveze-tünkbe. Azonban, ha ételeinket és italain-kat mézzel édesítjük, szervezetünkben más reakciók zajlanak le, mint a cukor tartalmú élelmiszerek fogyasztása esetében. A mézben található gyümölcscukor lassabban szívódik fel a vérbe, mint a szőlőcukor és a szacha-róz, lebontása nem igényel inzulint. Mivel így számottevően kevesebb inzulin áramlik a vérbe, a mézzel édesített fogások nem idéz-nek elő farkasétvágyat, és hamarabb beáll a jóllakottság érzése. A vércukor szint lassab-ban süllyed, ezzel a teltségérzet is hosszabb ideig tart.

A mézben ugyan csak kis koncentráci-óban találhatók tápanyagok, jelentőségük azonban mégsem elhanyagolható az emberi táplálkozás szempontjából. Ez annak köszönhető, hogy a különböző élelmiszerek egészségvédő hatása nem csupán az összete-vők mennyiségében, hanem a bevitt élelem

teljes tápanyag-összetételén múlik. Azt, hogy az emberi szervezet milyen módon tudja hasznosítani az adott élelmiszert, az alkotó-elemek kombinációja határozza meg. A méz számos olyan összetevőt tartalmaz, amik jól kiegészítik egymást, így segítve az emberi szervezetben lejátszódó biológiai folyamato-kat, az anyagcserét. Így a kis koncentráció ellenére, összességükben rendkívül haté-konyak. A méz édesítőhatása a benne lévő szőlő- és gyümölcscukor arányától függ. A vizsgálatainkban szereplő összes minta fruk-tóz tartalmát a minta összes cukor tartal-mához viszonyítva az eredmény átlagosan 52,20% volt. Ebből és a fruktóz/glükóz arányából kiindulva készítettem el ezeknek a fajtamézeknek a felhasználási javaslatait és az ezekhez tartozó recepteket úgy, hogy az így elkészített élelmiszerek jótékony hatással legyenek az emberi szervezetre.

Néhány jótékony hatású ételjavaslat, a különböző fajtamézeknek vendéglátásban is alkalmazható felhasználására:

Akácméz – Pulykamell mézes-szezámos bundában, a bélműködés serkentésére.

Ez az étel bélműködést serkentő hatással bír. A pulykamell ananászos káposztaágyon tálalva kiváló eleme lehetne a különböző ven-déglátóhelyek étlapjainak.

Galagonyaméz – Szíverősítő és koleszterin-szint csökkentő galagonyamézes keksz

Az egészséges életmódot támogató ven-déglátóegységekben a sütőipari készítmények széles skáláját gazdagíthatja, kávézókban és teaházakban teasüteményként forgalmazható édesség.

Hársméz – Sajtos cikória saláta, a légúti fertőzések kezelésére

Salátabárok, hidegkonyhás vendéglátóhe-lyek kínálatát gazdagíthatja a gouda sajtos cikória saláta. Melegkonyhás éttermekben


83

önállóan fogyasztva előételként vagy egyéb fogásokhoz salátaként is fogyasztható. A hársméz különleges íze miatt kiválóan alkal-mas, de saláták fűszerezésére, a légúti fertőzé-sek kezelésére is kiválóan alkalmas.

Repceméz – Cékla-alma-sárgarépa saláta, a bélgyengeség és a gombás bélbetegségek kezelésére.

A különböző vendéglátóipari egységek-ben előételként vagy egyéb fogások mellé kínálhatják. A saláta bélgyengeség, gombás bélbetegségek kezelésére kíválóan alkalmas. Gyomornyugtató hatása bizonyított, az étvágytalanság elűzése érdekében a szállás-hely szolgáltatók vendéglátóipari egységeiben ajánlott forgalmazása.

Vegyes virágméz – Sárgarépás almasaláta pulykamellel, a belsőgyulladások csillapítá-sára.

Fogyasztása teljes kiőrlésű lisztből készült kenyérrel ajánlott. Hideg előételként vagy főfogások salátájaként ajánlom a különböző gyógy- és wellness szolgáltatók vendéglátó egységeibe, az egészséges életmódot követő és a természetes gyógymódokat előnyben része-sítő vendégek igényei kielégítése érdekében.

Selyemkóróméz – Gyömbéres sült alma, fejfájás ellen.

Előételként, esetleg desszertként fogyaszt-ható, fejfájás ellen kiválóan alkalmazható. A természetes gyógymódokat előnyben része-sítő vendégkörrel rendelkező szolgáltatók számára ajánlom.

Napraforgóméz – Bázeli mézeskalács, telje-sítményfokozó hatással.

Ünnepi alkalmakkor desszertként ajánlom. Kedves gesztus a vendégek megajándékozása ilyen alkalmakkor, egy mézeskalácsból készült apró ajándék kiváló erre a célra. Dekoráci-óként is alkalmazható. Teljesítményfokozó hatású, a gyermekek egyik kedvenc eledele.

Összefoglalás

A méz az egyik legősibb és legkedveltebb emberi táplálék, a természet ajándéka, ami sok évezred hagyományaként ma is csak természetes úton hozható létre. Az ember természettel való jótékony és gyümölcsöző kapcsolatának örök jelképe. A történelem folyamán mindig különleges táp- és gyógy-erőt tulajdonítottak neki. Ókori legendák szerelmi bájitalként és az örök élet elixírje-ként emlegették. A korábbi századokban a gazdagságot, a jólétet szimbolizálta, ma az egészséges táplálkozás elengedhetetlen kel-léke. Igen sokoldalú táplálék, számos feltét-lenül szükséges tápanyaggal látja el az emberi szervezetet, hozzájárul a számára optimális egyensúly eléréséhez és ennek fenntartásához. A szakemberek véleménye szerint fogyasztása napi rendszerességgel, néhány teáskanállal ajánlott. Érdemes tehát mindenkinek felülbí-rálnia a mézzel kapcsolatos képzeteit, hiszen nem csupán nyalánkságról van szó, hanem a természet legfi nomabb gyógyszeréről is.

A fajtamézek aromagazdagsága lehetőséget rejt a vendéglátás számára az ételek, italok ízesítésében. A vizsgálatok eredményeire alapozott ételeket ajánlott lenne beépíteni a vendéglátóipari egységek kínálatába, mivel a fajtamézek önmagukban, illetve a megfe-lelő alapanyagokkal kombinálva nem csak ízletesek, de számos betegség megelőzésére és kezelésére is alkalmazhatók. A helyes táp-lálkozásban fontos az elfogyasztott ételek mennyisége, minősége, összetétele, és nem utolsó sorban a változatosság. Figyelembe kell vennünk, hogy az étel, amit eszünk, legyen elegendő, tápláló, változatos, és az is fontos szempont, hogy fi nom legyen, hogy élvezettel tudjuk elfogyasztani. Az egészsé-ges étrendnek megfelelő mennyiségben kell


84

tartalmaznia a szervezetünk számára fontos energiát adó és energiát nem adó tápanya-gokat. Szem előtt kell tartanunk, hogy éte-leink minél többféle nyersanyag felhaszná-lásával, a lehető legtöbb féle készítési módot alkalmazva készüljenek el. Ezzel nemcsak ízletes ételek kerülnek asztalunkra, hanem sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy minden szükséges tápanyagot biztosítottunk a szervezet optimális működéséhez.

A vendéglátásban fontos, hogy lehetővé tegyük a fogyasztó számára a választást. Nem csupán a méz cukor helyetti választásának, de az egyes mézfajtákon belüli választás lehető-ségét is, hiszen az egyes fajtamézek egymás-tól jellegzetesen különböznek ízben, színben, valamint élettani hatásban is. Így a vendég hangulatának, egészségi állapotának megfe-lelően tudja kiválasztani a számára legkedve-zőbbet. Tény, hogy minél természetesebben táplálkozunk, annál kevésbé ártunk az egész-ségünknek. Az iparilag előállított fi nomított fehércukor közel sem mondható egészséges-

nek, és a mesterséges édesítőszerek mellék-hatásairól is meglehetősen ellentmondásos adatok állnak rendelkezésünkre. Így teljesen kézenfekvő, hogy az lenne a legegészségesebb, ha ezek helyett mézet használnánk édesítésre. Ennek az a magyarázata, hogy a mézből a cukor több mint 80%-a azonnal felszívódik a hasnyálmirigy megterhelése nélkül. Általáno-san elfogadott nézet szerint tanácsos lenne a napi bevitel jelentős részét az éjszakai pihenést követően, nyugodt körülmények között elfo-gyasztott, változatos, kiadós reggeli formájá-ban felvenni. Fel kell hívnunk a fogyasztók fi gyelmét arra, hogy ez a termék mind gyak-rabban szerepeljen a napi étrendjükben. Saj-nálatos módon a méz használata költségesebb, ezért sokan lemondanak róla, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy egyes betegségek megelőzésében és kezelésében nagyon fontos szerepe van. A vendéglátásban véleményem szerint kötelességünk hangsúlyozni az egész-séges élelmiszerek fogyasztásának fontosságát, és biztosítani ezeket a vendégek számára.

v


85


EBEL, M.– RINKE, S.(1996): Die Naturheilküche mit Honig. In: HAYNAL K. (2003): Mézeskönyv. Magyar Könyvklub, Budapest. FRANK R. (2005): Honig köstlich und gesund. In: MÉSZÁROS T. – BÖSZÖRMÉNYI P. (2006): A csodálatos méz. CSER Kiadó, Budapest.KASPERNÉ SZ. ZS. (2005): A selyemkóróméz kémiai vizsgálata és összehasonlítása az akác-mézzel. Doktori értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem, Élelmiszer-tudományi Doktori Is-kola.MAGYAR ÉLELMISZERKÖNYV (2002): 1-3-2001/ 110 sz. és 1-3-74/409 sz. előírás: Méz. Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság, Budapest.MAGYAR MÉHÉSZETI NEMZETI PROGRAM, 152/2004. (X. 18.) FVM rendelet a Magyar Méhészeti Nemzeti Program alapján a központi költségvetés, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap társfi nanszírozásában megvalósuló támogatások igénybevételének általános szabályairól. Melléklet a 152/2004. (X. 18.) FVM rendelethez MÉHÉSZETI TERMÉKTANÁCS (MT): A magyar méz. Mézfajták és egyéb méhészeti ter-mékek, Mézes receptek. Ingyenes kiadvány. Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, Magyar Közösségi Agrármarketing Centrum Kht.ORAVECZ T. (2008): Fajtamézek minőségi garanciája és felhasználása a vendéglátásban. TDK Dolgozat. BGF-KVIFKÖRÖSI P. Z. (1968): Méhek között. Hetedik, bővített kiadás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. RUDNAY J. – BELICZAY L. (1987): Mézkönyv. A méz és a mézeskalács története. Corvina Kiadó, Budapest. SEREGI A. (2006): Élvezeti szerek. Távoktatási tankönyv. BGF-KVIFK, Budapest.


86

v

Antonio García Yedra(Las Palmas, Gran Canaria, 1973)

VERSEK

Vakációs

Tüzestestedvágytól éga hullámok közöttcsodálomnap nyaldostaütemesen ringótop-lessedetszétfolyikmint a homokszájamrád szomjazik.

Opus X

Puszta jelenlétedengem éltets kiszívomtermésedízleteshúsátlassanvisszatartomlélegzetemajkaimajkaidonbuja együttlétben.

87

1*

A ház tágasabbmint bármely más sivatag,de belül nem férnek el a bútoroksem az érzelmek, minden csupa magány.

Az idő megtölti a hamutálakat,bár én már nem dohányzomés már senki sincs, aki meglátogasson.

Meg kellene nézni, hogy van-e élet a házbanés mielőtt mindent átgondolnékaz elhagyatottság hamutartóit kellene kiüríteni,s a házat a keringő emlékektől megtisztítani.

12**

Ma oly rosszul éreztem magamat magammal,hogy nem maradt más nekemmint leülni és megírni e költeményem.Tudja jól minden éj,hogy kevés a térvalahol keménnyé válniés elfogyasztania csapongó reményeket. Már csak a végtelen magányra gondolokmely állandóan körbevesz engemet.De tudom, hogy a világonvan más is,aki mindezt tudja.Bár a sors…mindig ilyen marad…hermetikus…

Kéri András fordításai

*„Túneles” című versciklusból **„Otros delirios” című versciklusból

ANTONIO GARCÍA YEDRA · VERSEK

88

v

Dévény Ágnes

MIT MÉRÜNK A NYELVVIZSGÁN?ÍRÁSBELI VIZSGAFELADATOK

VIZSGÁZÓI ÉS VIZSGÁZTATÓI SZEMMEL

Jelen tanulmányomban egy olyan feltáró jellegű kutatómunka újabb fázisáról számo-lok be, amelynek célja a szakmai nyelvvizs-gára való felkészítési-felkészülési munkával, és a vizsgafeladatokkal kapcsolatos vizsgázói és vizsgáztatói vélemények feltárása és össze-vetése1. A vizsgák egyenletes minőségének megőrzéséhez, illetve a nyelvvizsgára való fel-készítési munka eredményességéhez elenged-hetetlenül fontos, hogy a vizsga felhasználó-itól visszajelzést kapjunk a vizsga különböző paramétereivel kapcsolatban, hiszen a vizs-gafolyamat részvevőinek szubjektív megnyi-latkozásai erősen befolyásolják a vizsga külső hitelességét.

A kutatás háttere

A vizsgálat alapjául egy vizsgázói kérdőíves felmérés eredményei szolgáltak, amelynek célja az volt, hogy a BGF Nyelvvizsga- és Továbbképző Központ szakmai nyelvvizsgá-jának írásbeli részéről adatokat és véleménye-ket gyűjtsünk, közvetlenül az írásbeli vizsga lebonyolítása után. A vizsgafeladatok bizo-nyos jellegzetességeire, nyelvtudásmérésre való alkalmasságára, illetve autentikusságára vonatkozó vizsgázói vélemények összehason-líthatók egy másik kérdőívre adott válaszok-

kal, amelyben a vizsgáztatók nyilatkoztak ugyanezekről a kérdésekről.

Három kutatási kérdést fogalmaztunk meg, amelyek közül az első kettővel kap-csolatos eredményeket fogom ismertetni a továbbiakban.

Kutatási kérdések:1. Alkalmasak-e az írásbeli vizsgafeladatok

a nyelvtudás mérésére a vizsgázók és a vizs-gáztatók szerint?

2. Tükrözik-e az egyes vizsgafeladatok a valós nyelvi tevékenységeket a vizsgázók és a vizsgáztatók szerint?

3. Összhangban van-e a vizsgázók vizsgán nyújtott teljesítménye tényleges nyelvtudá-sukkal saját megítélésük szerint?

A vizsgázói önértékelés problematikájával (3. kérdés) kapcsolatban további kutatásokat folytattunk, és ezek eredményét, a téma sok-rétűsége miatt, külön publikációban jelen-tettük meg2, ezért jelen tanulmányomban ennek a kutatási kérdésnek elemzésével nem foglalkozom.

A kérdések egy részénél 5-fokú Likert skálát használtunk, más esetekben nyílt végű kérdéseket alkalmaztunk. Mivel számszerűsí-tett adatokkal dolgoztunk, a leíró statisztikai vizsgálatok mellett, t-próbát, korrelációs és kereszttábla számításokat is végeztünk.

89

A felmérésben összesen 42 vizsgáztató és 157 vizsgázó vett részt. A vizsgázók mindannyian középfokú vizsgát tettek. A kérdőívet közvetlenül az írásbeli vizsga után töltötték ki, amikor még nem ismer-ték eredményeiket. A vizsgáztatók mind-annyian a BGF NYTK akkreditált vizs-gázatói és egyben gyakorló nyelvtanárok voltak.

Tekintettel arra, hogy a vizsgálat fókuszá-ban a feladatok állnak, tekintsük át röviden a BGF írásbeli vizsgájának feladatait – külö-nös tekintettel arra, hogy a feladatok módo-sultak a vizsgálat elvégzése óta – egy olyan táblázat keretében, amelyben a vizsgafelada-tok megnevezése mellett a feladat célját és a feladatok által mért készségeket is láthatjuk (1. ábra).

Eredmények

1. kérdés: A feladat alkalmassága a nyelvtu-dás mérésére

Vizsgázók véleménye:Bár a grafi konon (2. ábra) a jobb összeha-

sonlítás céljából %-ban jelenítettük meg az adatokat, gyakorisági vizsgálattal megállapítot-tuk, hogy az Írásfeladatot (x=3,93), valamint az Olvasásértést (x=3,81) találják a vizsgázók a legalkalmasabbnak nyelvtudásuk mérésére. A másik három feladatot is alkalmasnak ítélik, de kissé alacsonyabb mértékben, az átlagok közötti eltérés látszólag nem túl nagy. Az Írásfeladatot a vizsgázók közel ¾-e (71%-a), az Olvasásér-tést 68%-a, a tesztet a vizsgázók 66%-a-a teljes mértékben, vagy nagyjából alkalmasnak találja nyelvtudása mérésére. A vélemények az Olva-sásértés feladatnál a legegységesebbek, a szórás 1 alatt van, a többi feladatnál 1,12 és 1,16 között mozog. A bizonytalankodók aránya a Közvetítés esetén a legmagasabb (22%), de az Olvasásértés és a Teszt feladatnál is a válaszadók

1. ábra Készségmérés és az írásbeli vizsga részei

Vizsgarész A feladat célja a „Vizsgatájékoztató” alapján

Készségek stb., amelyeknek mérésére a feladat módot adhat

Nyelvismereti teszt nyelvhelyesség,

szakmai terminológia,

frazeológia

nyelvismereti jártasság

szakmai terminológia

Írott szöveg értése szakmai szöveg értése

globálisan, részleteiben

írott (szak)szöveg értése

Szakmai szöveg írása adott szakmai szövegtípus

fogalmazása, nyelvhelyesség

íráskészség, nyelvismeret,

szakmai terminológia, szakmai ismeretek,

szakmai kompetencia

Írott szöveg közvetítése célnyelvre

a szöveg információtartalmának

közvetítése célnyelvre

közvetítő készség, jártasság, íráskészség

nyelvismeret, szakmai terminológia

Beszédértés globális megértés,

részinformáció kiszűrése

beszédértés

DÉVÉNY ÁGNES · MIT MÉRÜNK A NYELVVIZSGÁN?

90

kb. 20%-a bizonytalan a feladat alkalmasságá-nak megítélésében. A feladat alkalmasságában kételkedők aránya a Beszédértés esetén a leg-magasabb: 18%.

T-próbát végeztünk annak megállapítá-sára, hogy van-e szignifi káns különbség az egyes vizsgafeladatok alkalmasságának meg-ítélése között? A vizsgálat tanúsága szerint szignifi káns különbség mutatható ki a Teszt - Írásfeladat és az Írásfeladat - Beszédértés páros alkalmasságának megítélése között – az Írásfeladatot a Tesztnél (df=152; p=0,033) és a Beszédértésnél (df=152; p=0,008) szignifi -kánsan alkalmasabbnak tartják a vizsgázók nyelvtudásuk mérésére.

Azért, hogy számításaink megbízható-ságáról meggyőződjünk, nonparametrikus vizsgálatot is folytattunk, hogy kiküszöböl-jük az esetleges hibát, ami az adatok nem normális elosztásából származhatnak. A

Wilcoxon próba, illetve a Mann-Whitney U próba a szignifi kanciák vonatkozásában a fentiekkel tökéletesen azonos eredményre vezetett.

Amennyiben összevetjük ezeket a statiszti-kai eredményeket a készségeknek az 1. ábrán bemutatott felsorolásával, úgy igazolva lát-hatjuk, hogy az átfedések mellett, ezen fel-adatok között jelentős különbség mutatkozik a mért készségeket illetően.

Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy össze-függ-e a vizsgázóknak a feladatok alkalmassá-gáról alkotott ítélete azzal, hogy tényleges tudá-suknak megfelelően sikerült-e teljesíteniük a vizsgán, korrelációs vizsgálatot végeztünk (3. ábra). Annak ellenére, hogy a korreláció nem jelent ok-okozati összefüggést, kimutat-ható, hogy különösen a Közvetítés és az Írás-feladat esetében az alkalmasságról alkotott véleményük pozitív szignifi káns összefüggést

2. ábraA feladat alkalmassága a nyelvtudás mérésére (%) – Vizsgázói vélemények n=153

T U D O M Á N Y O S E R E D M É N Y E K

91

mutat azzal, hogy tudásuknak megfelelően sze-repeltek-e a vizsgán. Feltehetőleg tehát szerep-lésük minősége befolyásolja azt, hogy mérésre alkalmasnak ítélik-e a vizsgafeladatokat.

Vizsgáztatók véleményeAz átlagok tanulsága szerint a vizsgáztató

tanárok valamennyi írásbeli vizsgafeladatot rendkívül alkalmasnak tartják a nyelvtudás mérésére. Ráadásul a vélemények nagyon egységesek, a szórás minden esetben 1 alatt van (4. ábra).

3. táblázat Korrelációs vizsgálat – Vizsgázók véleménye

A feladat megfelelő volt arra, hogy nyelvtudásukról számot adjanak

Teszt Olvasásér-tés

Írásfeladat Közvetítés Beszédértés

A vi

zsgá

n ny

újto

tt tel

jesítm

énye

össz

hang

ban

volt

tényle

ges t

udás

ával

Teszt Pearson

Correlation,547**

Sig. (2-tailed) ,000

N 153

Olvasásértés Pearson

Correlation,543**


N 153

Írásfeladat Pearson

Correlation,649**


N 153

Közvetítés Pearson

Correlation,662**


N 153

Beszédértés Pearson

Correlation,537**


N 153

**Correlation is signifi cant at the 0.01 level (2-tailed)


92

A Tesztet (x=4,6) és az Írásfeladatot (x=4,57) mérésre rendkívül alkalmasnak találják, mind-két esetben a válaszadók elsöprő többsége: 93, illetve 88%-a teljes mértékben egyetért, vagy egyetért azzal, hogy a feladat alkalmas a nyelvtudás mérésére. Kételkedő egyáltalán nincs. A bizonytalankodók aránya elenyé-sző: 7-12%. A Közvetítés feladatot (x=4,36) is rendkívül alkalmasnak találják a tanárok a nyelvtudás mérésére: 83%-uk teljes mérték-ben egyetért, vagy egyetért ezzel. De hasonló a vélemény a Beszédértés (x=4,21; 81%-os egyetértés) és az Olvasásértés (x=4,24; 79%-os egyetértés) esetén is. A bizonytalankodók aránya, meglepő módon az Olvasásértésnél a legmagasabb, a válaszadók 21%-a. Külön vizsgálatot igényelne, hogy a nyelvtanárok miért pont a Tesztet tartják olyannak (93%), amely kiemelkedően legalkalmasabb a nyelv-tudás mérésére.

Ha azonban elvégezzük a t-próbát a különb-ségek szignifi káciájának megítélésére, akkor arra az érdekes eredményre jutunk, hogy a magas átlagok ellenére szignifi káns különbség mutatkozik a Teszt – Olvasásértés (p=0,023; df=41) és a Teszt – Beszédértés (p=0,003; df=41) páros esetén, mindkét esetben a Tesz-tet szignifi kánsan alkalmasabbnak találják a tanárok a nyelvtudás mérésére. Az Írásfeladat – Olvasásértés (p=0,007; df=41) és az Írásfeladat – Beszédértés páros (p=0,038; df741) esetén az Írásfeladatot szignifi kánsan alkalmasabbnak találják a vizsgáztatók a nyelvtudás mérésére.

Tehát a vizsgáztatók a Tesztet és az Írás-feladatot nem egyszerűen átlagosan alkal-masabbnak ítélik, hanem szignifi kánsan alkalmasabbnak, mint az Olvasásértést és a Beszédértést. Ez az eredmény különösen elgondolkodtató és okát érdemes lenne újabb vizsgálatokkal kideríteni.

4. ábra„A feladat alkalmas a vizsgázók nyelvtudásának mérésére.” (%).

Vizsgáztatói vélemények (n=42)


93

Az 5. ábrán láthatók a vizsgáztatók és a vizsgázók véleményének átlagai egy-egy fel-adattal kapcsolatosan. Minden esetben fel-tűnik, hogy a vizsgáztatók csoportja tartja alkalmasabbnak a feladatokat a nyelvtudás mérésére. Ez azonban önmagában nem sokat mond a vélemények különbségéről. Megnéz-tük tehát, hogy mutatkozik-e szignifi káns különbség a két csoport véleménye között. Az eredmények azt mutatják, hogy a vizsgáztatók és a vizsgázók véleménye között szignifi káns különbség van valamennyi feladat megítélése között: Teszt (df=192; p=0,000), Olvasásér-tés (df=192; p=0,009), Írásfeladat (df=192; p=0,001), Közvetítés (df=192; p=0,002), Beszédértés (df=192; p=0,007). Minden eset-ben a feladatokat a vizsgáztatók csoportja ítéli alkalmasabbnak a nyelvtudás mérésére.

A kérdőívben rákérdeztünk néhány egyéb, a feladatokkal kapcsolatos vizsgá-

zói véleményre, és kereszttábla vizsgálatot végeztünk arra vonatkozóan, hogy van-e szignifi káns kapcsolat ezen vélemények és az első kutatási kérdés között (6. ábra). Az, hogy a vizsgázó a feladatot alkalmas-nak találja a nyelvtudás mérésére mind az öt feladat esetében szignifi káns kapcsolatot mutat a feladatok megfogalmazásával, jelle-gével, nehézségével, hosszúságával, a meg-oldására kapott idővel és azzal, hogy szak-irányához tartozónak érezte a válaszadó a feladatot. Négy vizsgafeladat esetében szig-nifi káns kapcsolat mutatkozik azzal, hogy megfelelő mennyiségű gyakorló feladatot végeztek a felkészülés során, hogy a vizsgá-zók mennyire pontosan ismerték a vizsga követelményrendszerét a vizsga megkezdés előtt, illetve a feladat autentikusságáról és teljesítményük megítéléséről alkotott véle-ményükkel.

5. ábra„A feladat alkalmas a nyelvtudás mérésére.” (átlagok) –

Vizsgáztatók (n=42) és vizsgázók (n=152) véleményének összevetése


94

6. ábraKereszttábla vizsgálat (χ2)

TESZT OLVASÁS-ÉRTÉS

ÍRÁS-FELADAT

KÖZVE-TÍTÉS

BESZÉD-ÉRTÉS

Megfelelő mértékben sikerült felkészülnie az írásbeli vizsga feladataira

0,106 0,051 0,000 0,033 0,001

Megfelelő mennyiségű gyakorló feladatot végeztek

0,473 0,014 0,011 0,020 0,007

Ismerte a vizsga követelményrendszerét a vizsga megkezdése előtt

0,000 0,030 0,017 0,000 0,075

A feladatok megfogalmazása, az utasítások egyértelműek, világosak voltak

0,012 0,000 0,001 0,000 0,004

A feladat olyan jellegű volt, mint amilyenre készült

0,002 0,000 0,000 0,000 0,000

A feladat olyan nehézségű volt, mint amilyenre szá-mított

0,000 0,000 0,000 0,000 0,000

A feladat olyan hosszúságú volt, mint amilyenre szá-mított

0,005 0,000 0,000 0,000 0,003

Szakirányához tartozónak érezte a feladatot

0,000 0,000 0,000 0,000 0,000

A feladat megoldásához elegendő időt biztosítottak

0,000 0,000 0,000 0,000 0,000

A vizsgán nyújtott teljesítménye összhangban volt tényleges tudásával

0,000 0,000 0,000 0,000 0,000

A valós nyelvhasználat során hasonló feladattal fog találkozni

0,015 0,398 0,000 0,000 0,000

Tényleges tudásánál jobban vagy rosszabbul teljesített

0,186 0,001 0,005 0,001 0,017


95

2. kérdés: A vizsgafeladatok autentikussága

Vizsgázók véleménye:A vizsgázók az Írásfeladatot (x=4,26) teljes

mértékben autentikusnak találják, 82%-uk nagyjából vagy teljes mértékben olyannak találja, amilyennel a valós nyelvhasználat során is találkozni fog (7. ábra). A Beszédértést (x=4,05) 71%-ban, az Olvasásértést (x=3,90) 69%-ban találják a vizsgázók autentikusnak. A Közvetítést (x=3,69) a vizsgázók 62%-a tekinti olyannak, amelyhez hasonlóval majd munkahelyén találkozhat.

Meglepő azonban, hogy a Teszt feladatról (x=2,67) közel ¼-ük úgy véli, hogy a valós nyelvhasználat során találkozni fog ilyen fel-adattal, és bár itt a legmagasabb az elutasítók száma: 43%, a bizonytalankodók aránya is itt a legmagasabb: 33%. Vajon valóban azt

gondolják a vizsgázók, hogy nyelvismereti jártasságukat és szakmai szókincsüket egy teszt-szerű feladatban kell majd jövőbeni munkahelyükön bizonyítani?!

A t-próba elvégzésével arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e szignifi káns különbség az egyes vizs-gafeladatok autentikusságának megítélésében a vizsgázók véleménye alapján. A megkérdezettek az Írásfeladatot tartják a legautentikusabbnak – szignifi káns különbség mutatkozik az Írásfel-adat és a másik négy feladat autentikusságának megítélésében (df=152; p=0,000). Tehát nem csak önmagában a 7. ábrán láthatóan magas a százalékos elfogadottsága, hanem a többivel szembeállítva is ezt tartják a vizsgázók szignifi -kánsan a legautentikusabb vizsgafeladatnak. Az Olvasásértés és a Beszédértés (a gyakorisági vizs-gálatban magas százalékokat kaptak) megítélése között nincs szignifi káns különbség.

7. ábra„A feladat autentikussága.” (%) – Vizsgázók véleménye (n=153)


96

A vizsgálat arról is tanúskodik, hogy bár a 7. ábrán bemutatottak kétségeket vetnek fel a Teszt feladattal kapcsolatos vélekedé-sek tekintetében, a t-próba egyértelműen kimutatja, hogy a Teszt feladatot (df=152; p=0,000) szignifi kánsan kevésbé autentikus-nak tartják a vizsgázók a többi vizsgafeladat-nál.

Vizsgáztatók véleménye:A vizsgáztatók az Írásfeladatot (x=4,33)

kimagasló mértékben autentikusnak találják (8. ábra): 86%-uk véli úgy, hogy hasonló fel-adattal a vizsgázók majd találkozni fognak jövőbeni munkahelyükön. Bár a feladat autentikusságát senki sem utasítja el, 14%-uk bizonytalan a feladat megítélésében. Az Olvasásértés (x=3,79) és a Beszédértés (x=3,79) feladatokat egyforma mértékben tartják a tanárok autentikusnak (60-60%-ban teljes mértékben egyetértenek, vagy egyetértenek

autentikusságukkal). A bizonytalankodók és kételkedők aránya is szinte pontosan ugyanaz. A Közvetítés feladatot (x=3,69) a fenti kettőnél valamivel autentikusabbnak ítélik a vizsgáztatók (62%), alacsonyabb az elutasítók aránya (17%), a bizonytalankodók aránya viszont mindhárom feladatnál egy-forma: 21,4%. A Teszt (x=2,02), mint auten-tikus feladat elutasítása érthető a vizsgáztató tanárok részéről.

A t-próba tanúsága szerint a vizsgáztatók az Írásfeladatot tartják a legautentikusabbnak – szignifi káns különbség mutatkozik az Írás-feladat és a másik négy feladat autentikus-ságának megítélésében [Írás - Teszt (df=41; p=0,000), Írás – Olvasás (df=41; p=0,002), Írás – Közvetítés (df=41; p=0,005), Írás – Beszédértés (df=41; p=0,005)]. Az Olvasá-sértés, a Közvetítés és a Beszédértés, megítélése között nincs szignifi káns különbség. A vizs-gálat azt is kimutatta, hogy a Teszt feladatot

8. ábra„A feladat autentikussága.” (%) – Vizsgáztatók véleménye (n=42)


97

(df=41; p=0,000) szignifi kánsan kevésbé autentikusnak tartják a vizsgáztatók a többi vizsgafeladatnál.

A feladat autentikusságával kapcsolatban összevetettük a vizsgáztatók és a vizsgázók véleményét (9. ábra).

Az átlagok szemmel láthatóan csak a Teszt esetében különböznek jelentősen egymástól. Megnéztük tehát, hogy szignifi káns-e ez a különbség a két csoport véleménye között. A t-próba eredménye alapján megállapítható, hogy a vizsgázók és vizsgáztatók egy esetben ítélik meg szignifi kánsan különbözően a feladatok autentikusságát - Teszt (p=0,002). A vizsgázók tehát szignifi kánsan autentikusabb feladatnak tartják a Tesztet, mint a vizsgáztatók.

A kérdőívben ebben az esetben is rákér-deztünk néhány egyéb, a feladatokkal kap-csolatos vizsgázói véleményre és kereszttábla vizsgálatot végeztünk arra vonatkozóan, hogy van-e szignifi káns kapcsolat ezen véle-mények és a második kutatási kérdés között (10. ábra)

Az, hogy a vizsgázó a feladatot autenti-kusnak találja, mind az öt feladat esetében szignifi káns kapcsolatot mutat azzal, hogy a feladat olyan nehézségű volt, mint amilyenre számított. Négy esetben azzal, hogy szakirá-nyához tartozónak érezte a feladatot és, hogy a feladatot alkalmasnak találta arra, hogy nyelvtudásáról számot adjon, három esetben pedig, azzal, hogy a feladat olyan jellegű volt, mint amilyenre a vizsgázó számított.

Konklúzió

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a vizsga megfelelő külső validitással bír. A vizsgázók elfogadják a feladatokat, mint a mérés eszközeit (főleg: az Írás és Olvasásértés feladatot, de a többi feladat elfogadottsága sem sokban marad el), és valódi tevékenysé-geknek tartják azokat (főleg: az Írásfeladatot és a Beszédértést). Legkevésbé a Tesztet tartják autentikusnak, bár meglepő, hogy ¼-ük ezt a feladatot is életszerűnek ítéli. Ezek a preferen-

9. ábraA valós nyelvhasználat során hasonló feladattal fog találkozni a vizsgázó (átlagok) -

Vizsgáztatók (n=42) és vizsgázók (n=153) véleményének összevetése


98

ciák megerősítik azokat a vizsgálatokat, ame-lyek szerint a nyelvtanulók bár elsősorban a szóbeli interakcióra való képességük alapján ítélik meg a nyelvtudást, de fontosnak tartják az írás és a beszédértés készségét is.

A vizsgáztatók meglepően és elég riasztóan a Tesztet tartják a legjobb mérési eszköznek, az Írásfeladatot csak a második helyen jelöl-ték meg. Szintén érdekes momentum, hogy a Beszédértést tartják a legkevésbé alkalmasnak a nyelvtudás mérésére. Autentikusság szem-pontjából az Írásfeladat magasan kiemel-

kedik a feladatok közül. Az Olvasásértést, a Beszédértést és a Közvetítést közel egyforma mértékben tartják életszerű feladatnak. Bár a Tesztet tekintik a legjobb mérési eszköznek, ezt tartják a legkevésbé autentikusnak, és véleményük itt szignifi kánsan különbözik a vizsgázók véleményétől.

További vizsgálatot érdemelne, hogy mi magyarázza az Írásfeladat magas elfogadott-ságát mindkét vizsgálati csoportban, és miért tartják a vizsgáztatók a Tesztet kiemelkedően jó mérési eszköznek.

10. ábraKereszttábla vizsgálat (χ2)

TESZT OLVASÁS-ÉRTÉS

ÍRÁS-FELADAT

KÖZVE-TÍTÉS

BESZÉD-ÉRTÉS

A feladat olyan jellegű volt, mint amilyenre készült

0,061 0,417 0,000 0,000 0,000

A feladat olyan nehézségű volt, mint amilyenre számított

0,046 0,001 0,000 0,000 0,000

Szakirányához tartozónak érezte a feladatot

0,160 0,015 0,000 0,000 0,001

A feladat megfelelő volt arra, hogy nyelvtudásukról számot adjanak

0,015 0,398 0,000 0,000 0,000

A feladat megoldásához elegendő időt biztosítottak

0,856 0,234 0,818 0,032 0,042

A vizsgán nyújtott teljesítménye összhangban volt tényleges tudásával

0,467 0,330 0,004 0,004 0,332

v


99

HIVATKOZÁSOK1 A kutatás első fázisáról, amelyben a szóbeli vizsgafeladatokat vizsgáltuk, a IV. Országos

Neveléstudományi Konferencián 2004. október 20-án számoltunk be Dr. Loch Ágnessel közösen tartott előadásunkban, és az Iskolakultúra 2006. decemberi számában jelentettünk meg tanulmányt.

2 Dévény Á. – Loch Á. (2006): Teljesítmény-önértékelés a nyelvvizsgaeredmények tükrében. In: Porta Lingua - 2006. Utak és perspektívák a hazai szaknyelvoktatásban és –kutatásban. Debrecen, Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum.153-159. o.


BACHMAN, L. F. (2004): Statistical Analyses for Language Assessement. Cambridge University Press, Cambridge.FEKETE H. (2002): Szükség van-e Magyarországon kétnyelvű vizsgákra? Nyelvi Mérce, 2. évf. 1-2. sz.FEKETÉNÉ SILYE M. (2002): Az angol nyelv használatának gyakorisága: Nyelvtanári és fi atal diplomás munkavállalói vélemények. Nyelvi Mérce, 2. évf. 1-2. sz.LOCH, Á. (2002): A questionnaire as a research instrument. In: SEREGE, A. (szerk.) Új kihívások a nyelvoktatásban. BGF, Budapest. 77-90. o.MAJOR É. (2000): Milyenfajta angol nyelvtudásra van szükség a nyelvigényes munkakörök-ben? Modern nyelvoktatás. 6. évf. 1. sz.STURCZ Z. (2003): Nyelvtudás – gazdaság – innováció. In: F. SILYE, M. (szerk): Porta Lingua – 2003. DE ATC, Debrecen. 93-105. o.TEEMANT, A. – VARGA, Zs. – HELTAI, P. (1993): Hungary’s Nationwide Needs Analysis of Vocationaly-Oriented Foreign Language Learning: Student, Teacher, and Business Community Perspectives. Művelődési és Közoktatási Minisztérium, Munkaügyi Minisztérium, Egyesült Államok Tájékoztatási Hivatala, Európa Tanács Modern Nyelvek Szekciója, Budapest.


100

v

Lőkös Dániel

GYÓGYÚSZÓ KISISKOLÁSOK MOZGÁSOS ÜGYESSÉGÉNEK ÉS SZORONGÁSÁNAK VIZSGÁLATA

A vizsgálat célja

A gyógyúszás hazánkban az 1970-es évek-ben az asztmás betegek részére szervezett úszásoktatással kezdődött. 1973-tól műkö-dik a Dr. Gyene István által kidolgozott „Akarat – modell”1, nevelési programot is tartalmazó úszásterápia, amelynek újdonsága az volt, hogy a tünetmentes időszakban szer-vezték a foglalkozásokat. A módszer igazán eredményesnek mondható, mivel a rend-szeresen sportoló gyermekek légzésfunkciós értékei folyamatosan emelkednek, gyógy-szerszükségletük, illetve a tünetes napok száma csökken, állóképességük javul, fi zikai terhelhetőségük azonos lesz az egészséges társaikéval. Az asztma közgazdasági költsé-geinek vonatkozásában a két legkiemelen-dőbb tényező a tünetes napok számának és a gyógyszerfogyasztásnak a csökkenése, mivel az asztmára fordított kiadásokat világszerte magasabbra becsülik, mint a TBC és a HIV/AIDS együttes költségeit2. (WHO, 1998) Az úszásterápia mellett szólnak azok a tények is, hogy viszonylag olcsó, könnyen megszervez-hető, nincs ártó mellékhatása, és a terhelés következtében fellépő nehézlégzésnek mini-mális a kockázata. A gyógyúszás szolgáltatás fontossága tagadhatatlan: tekintve a későbbi

gyógyszerek, kórházi kezelések, esetleges műtétek költségvonzatát, a betegség miatti – a későbbi, keresőképes időszakban – munká-ból kieső napokat vagy akár a rokkantosítás esélyét társadalombiztosítási vonatkozásban.

A sikeres programok mintájára az 1980-as, ’90-es években bővítették az ellátottak körét: ortopédiai, belgyógyászati és neurológiai elváltozásokkal rendelkező betegek kezelé-sére, illetve megelőzésre.

Az egészségfi nanszírozást – szakértők bevonásával – bizonyos időközönként a kor tudományos eredményei és a társadalmi köz-megegyezés szempontjai szerint módosítják a szakpolitikusok. A testkultúrával, sporttal, sportterápiával foglalkozó szakemberek évti-zedekre visszanyúló küzdelmének az egyik fontos eredménye, hogy gyógymódként ismeri el a csoportos gyógyúszást az egészség-biztosító. Mindez komoly siker és érték, ame-lyet meg kell őrizni és tovább kell fejleszteni.

A mozgásszegény életmód és a szorongás egyre nagyobb arányban okoz a globalizált világ társadalmának a testi és a lelki egész-ségre káros és veszélyes elváltozásokat. Az ülő életmódra hajlamosító társadalmi elvá-rások következtében nő a tartáshibák kiala-kulásának az esélye. A tömeg- és mobilkom-munikáció fejlődésével arányosan kevesebb

101

időt és mozgásos energiát fordít a mai kor embere a közösségei tagjaival való kapcso-latba kerülésre. A közös séták helyett inter-neten keresztül beszélgetünk vagy virtuális szinten játszunk, szórakozunk a valódi össze-jöveteleket mellőzve. Mindezek mellett az egzisztenciáért folyó verseny egyre növekvő elvárásainak a kedvezőtlen lelki hatásai is hozzájárulnak a pszicho-szomatikus problé-mák növekvő gyakoriságához. Ezért fontos, hogy a gyermekeknek olyan mozgáskulturá-lis lehetőséget biztosítsunk, ahol hatékony egészségmegőrző és egészségnevelő munka folyik. Ez esélyt ad arra, hogy nem alakulnak ki vagy nem súlyosbodnak a tartáshibáik, vagy romlanak a keringési – légzési funk-cióik és komplexusmentes személyiséggel válnak nagykorúvá. Továbbá belső motivá-cióként, felnőtt korukban is meglévő igény-ként a személyiségük része legyen a testi-lelki egészségükkel való törődés.

A vizsgálat fő célja, hogy a csoportos gyógyúszás társadalmi szükségességét alá-támassza. Kisiskolás minták vizsgálatával mutatjuk be, hogy hogyan fejleszti az álta-lános mozgás készséget, és segíti elő a gyer-mekek szorongásmentesebb lelki fejlődését, szociális ügyességének kialakulását. A vizs-gált minták életkori jellemzőivel a korai fel-ismerés fontosságát kívánjuk hangsúlyozni. A kisgyermekkori csoportos gyógyúszás test-tartásra és motorikus fejlődésre gyakorolt kedvező hatásának igazolása mellett célunk, hogy rávilágítsunk szorongásmentesebb lelki fejlődést biztosító hasznára is.

Vizsgálati személyek

• 11 fő csoportos gyógyúszásban részt-vevő, 8,5 - 11 éves tartáshibás fi ú az újpesti Bajza József Általános Iskolából.

• 16 fő csoportos gyógyúszásban részt-vevő, 8,5 - 11 éves tartáshibás lány az újpesti Bajza József Általános Iskolából.

• 62 fő nem gyógyúszó 8,5 - 11 éves fi ú az újpesti Bajza József Általános Iskolából.

61 fő nem gyógyúszó 8,5 - 11 éves lány az újpesti Bajza József Általános Iskolából.

Módszerek

Annak érdekében, hogy kiderüljön, a csoportos gyógyúszás hogyan hat az alkati szorongására (State-Trait Anxiety Inventory for Children – STAIC), a szociális szoron-gás három mutatójára (SASC-H), valamint a vizsgaszorongásra (TAI-H), csoportos gyógyúszó programban résztvevő tartáshi-bások és az ugyanolyan életkorú egészséges kontroll csoportot alkotó gyermekeket vizs-gáltuk.

A gyerekek én-hatékonyság változóit (pl. Schwrzer-féle „rendszeres fi zikai aktivitásra való készenlét”), Tennessee-Én-kép skála „testi én-kép” értékével vizsgáltuk.

Farmosi-Gaál – féle motoros próbák segít-ségével (ritmusképesség, térbeli tájékozódó képesség, egyensúlyozó képesség, komplex ügyesség) vizsgáltuk decimális életkor, BMI szerint homogén csoportokban a csoportos gyógyúszó programban résztvevő tartáshibás és az ugyanolyan életkorú, nem gyógyúszó tartáshibával nem rendelkező kontroll cso-portot alkotó gyerekek motoros koordináci-óját, mozgásos ügyességét.

Elemeztük a személyiségtesztek és a moto-ros próbák közötti összefüggéseket.

Hipotézisek

• Valószínű, hogy a csoportos gyógyúszás-ban részt vevő tartáshibások szorongása ked-

LŐKÖS DÁNIEL · GYÓGYÚSZÓ KISISKOLÁSOK MOZGÁSOS ÜGYESSÉGÉNEK ÉS SZORONGÁSÁNAK VIZSGÁLATA

102

vezőtlenebb értéket mutat, mint az ugyan-olyan életkorú egészséges kontrollcsoportot alkotó gyermekeké.

• Vélhető, hogy a csoportos gyógyúszás-ban részt vevő tartáshibások testi énképe, fi zikai aktivitásra való készenléte kedvezőt-lenebb értékeket mutat, mint a tartáshibával nem rendelkező egészségesek.

• Feltételezzük, hogy a csoportos gyógy-úszásban részt vevő tartáshibások gyengéb-ben teljesítenek a fi zikai teszteken, mint a nem gyógyúszó, egészséges kontrollcsoport tagjai.

Eredmények

Az alkalmazott önértékelő skálák pont-számaik rész-egész korrelációs mutatói – a szociális szorongás distressz általában skála kivételével – magas megbízhatóságot mutat-tak. Ennek a skálának a belső konzisztenciája (Cronbach alpha = 0,32) marad csak el attól a szinttől, ami a nemzetközi irodalomban

egy-egy skála alkalmazhatósági kritériuma-ként megadnak. (1. táblázat)

A vizsgálati mintában szereplő fi úk és lányok között csupán egy motoros próbában (az egyensúlyozásban), és két szorongásmu-tatóban (a szorongásra való hajlamban, és a társak részéről jelentkező negatív értékelés-től való félelemben) fordult elő statisztiku-san jelentős eltérés. A lányok egyensúlyozási eredménye szignifi kánsan jobb volt mint a fi úké (** p < 0.008), ugyanakkor a lányok a fenti két szorongásmutató szerint jelentősen magasabb szorongással jellemezhetők (* p < 0.017) (2. táblázat).

A Bajza Utcai Általános Iskolában vizsgált iskolai testnevelésórán résztvevők (N=93) és a csoportos gyógyúszás-foglalkozásra járók (N=27) eredményei kettő futóteljesítmény-ben tértek el egymástól. A ritmusváltásos futás időeredménye és az akadálypálya tel-jesítésének időeredménye a gyógyúszóknál mutatkozott szignifi kánsan gyengébbnek (p < 0,017) (3. táblázat).

1. táblázat A pszichometriai skálák eredményei (TAI-H, SASC-H, and STAIC-H)

PSZICHOMETRIAI SKÁLÁK

Elem-szám

Mini-mum

Maxi-mum

Átlag Szórás Varian-cia

Cronbach alfa

Aggodalom 123 8,00 29,00 14,17 4,16 17,3 0,73

Emocionális izgalom 123 8,00 29,00 17,65 5,32 28,3 0,82

Vizsgaszorongás 123 24,00 70,00 39,98 9,8 96 0,88

Szociális szorongás - distressz új helyzetekben

121 6,00 30,00 16,2 4,67 21,8 0,64

Negatív értékeléstől való félelem 123 8,00 35,00 20,04 6,52 42,5 0,77

Szociális szorongás – distressz általában

123 4,00 18,00 8,33 2,74 7,5 0,32

Szociális szorongás – distressz összpontszám

121 24,00 70,00 44,46 10,88 118,4 0,79

Pillanatnyi szorongás 121 20,00 49,00 31,43 5,65 31,9 0,84

Szorongásra való hajlam 123 20,00 48,00 31,73 6,15 37,9 0,84


103

2. táblázat A fi ú és leány tanulók eredményeinek összehasonlítása kétmintás t- próbával

Változók Fiú / Lány Elemszám Átlag Szórás Átlag szórása

Decimális életkorfi úk 62 9,89 0,68 8,71

lányok 61 9,84 0,76 9,76

Ritmusváltásos futásfi úk 61 5,61 0,52 6,7

lányok 57 5,65 0,44 5,94

Akadálypályafi úk 62 22,39 2,94 0,37

lányok 57 23,21 2,87 0,38

Egyensúlyozás

fi úk 62 33,02 20,4 2,59

lányok 57 42,88** 19,17 2,53

Bumerángfutás

fi úk 62 18,75 2,98 0,37

lányok 57 19,7 3,75 0,49

Testi énkép

fi úk 62 29,8 3,54 0,44

lányok 57 28,7 3,93 0,52

Testtömegindex

fi úk 62 17,28 3,43 0,43

lányok 57 17,46 2,79 0,36

Pillanatnyi szorongás

fi úk 61 30,75 5,09 0,65

lányok 60 32,13 6,14 0,79

Szorongásra való hajlam

fi úk 62 30,4 6,38 0,81

lányok 61 33,098* 5,64 0,72

Vizsgaszorongás

fi úk 62 38,88 11,01 1,39

lányok 61 40,78 9,45 1,21

Vizsgaszorongás aggodalomfi úk 62 14,24 4,44 0,56

lányok 61 14,09 3,89 0,49

Vizsgaszorongás emocionális izgalom

fi úk 62 16,96 5,32 0,67

lányok 61 18,34 5,27 0,67

Szociális szorongás-distressz új helyzetekben

fi úk 61 16,29 4,76 0,61

lányok 60 16,11 4,62 0,59

Negatív értékeléstől való félelemfi úk 62 18,66 6,37 0,8

lányok 61 21,44* 6,43 0,82

Szociális szorongás distressz általában

fi úk 62 8,58 2,36 0,3

lányok 61 8,08 3,07 0,39

Szociális szorongás összpont-szám

fi úk 61 43,5 11,29 1,44

lányok 60 45,43 10,45 1,35

* p < 0.017 ** p < 0.008


104

3. táblázat Csoportos gyógyúszók és rendszeres iskolai testnevelésórán résztvevők eredményeinek

kétmintás t-próbával való összehasonlítása

Változók /variables Úszó / nem úszó

Elemszám Átlag Szórás Átlag szórása

Decimális életkorgyógyúszók 27 9,75 0,68 0,13

isk. tn. 96 9,9 0,73 7,46

Ritmusváltásos futásgyógyúszók 26 5,95* 0,55 0,1

isk. tn. 92 5,54 0,42 4,46

Akadálypálya gyógyúszók 26 24,05* 2,96 0,58

isk. tn. 93 22,43 2,83 0,29

Egyensúlyozásgyógyúszók 26 36,57 22,77 4,46

isk. tn. 93 38,06 19,74 2,04

Bumerángfutásgyógyúszók 26 19,85 3,43 0,67

isk. tn. 93 19,02 3,37 0,35

Testi énképgyógyúszók 26 29,19 3,68 0,72

isk. tn. 93 29,3 3,8 0,39

Testtömeg - indexgyógyúszók 26 18,11 3,76 0,73

isk. tn. 93 17,16 2,91 0,3

Pillanatnyi szorongásgyógyúszók 27 32,37 6,25 1,2

isk. tn. 94 31,17 5,48 0,56

Szorongásra való hajlamgyógyúszók 27 33,22 6,65 1,28

isk. tn. 96 31,32 5,98 0,61

Vizsgaszorongás gyógyúszók 27 42,4 10,99 2,11

isk. tn. 96 39,1 10 1,02

Viszgaszorongás aggodalomgyógyúszók 27 15,07 4,27 0,82

isk. tn. 96 13,91 4,12 0,42

Viszgaszorongás emocionális izgalom

gyógyúszók 27 18,96 5,89 1,13

isk. tn. 96 17,28 5,12 0,52

Szociális szorongás - distressz új helyzetekben

gyógyúszók 27 16,03 4,29 0,82

isk. tn. 94 16,25 4,8 0,49

Negatív értékeléstől való félelemgyógyúszók 27 21,55 6,02 1,15

isk. tn. 96 19,61 6,62 0,67

Szociális szorongás distressz általában

gyógyúszók 27 8,03 2,37 0,45

isk. tn. 96 8,41 2,84 0,29

Szociális szorongás összpontszám

gyógyúszók 27 45,62 10,17 1,95

isk. tn. 94 44,12 11,1 1,14

*p < 0,0 17


105

A gyógyúszó csoport tagjai a ritmusváltá-sos futás próbát szignifi kánsan hosszabb idő alatt teljesítették, mint az illesztett kontroll-csoport tagjai. Egyéb változókban statiszti-kusan jelentős eltérés nem volt kimutatható (4. táblázat).

A három szorongás skála eredményeit egy-mástól elkülönülő faktorokban találjuk. Érde-

kes, hogy a prepubertáskorú iskolai tanuló-nál az első faktort – a legmagasabb faktorsúly adatokkal – a vizsgaszorongás skálák alkot-ják. Ugyancsak magas faktorsúlyok jellemzik a 2. faktorban előforduló szociális szorongás skálákat. A futás teljesítmények időeredmé-nyei a 3. faktorban találhatók. A 4. faktor-ban a pillanatnyi (A-STATE) szorongás és a

4. táblázat A gyógyúszók csoportjába járók (N=27) és a teljes mintából (decimális életkor, BMI és

nemek szerint) kiválogatott illesztett kontrollminta eredményeinek összehasonlítása

Változók Csoport Elemszám Átlag Szórás Átlag szórása

Pillanatnyi szorongásgyógyúszó 27 32,37 6,25 1,2

kontroll 27 30,85 5,69 1,09

Szorongásra való hajlamgyógyúszó 27 33,22 6,65 1,28

kontroll 27 31,22 6,02 1,15

Aggodalomgyógyúszó 27 15,07 4,27 0,82

kontroll 27 15,03 4,71 0,9

Emocionális izgalomgyógyúszó 27 18,96 5,89 1,13

kontroll 27 17,48 5,15 0,99

Vizsgaszorongásgyógyúszó 27 42,37 10,27 1,97

kontroll 27 41,18 10,6 2,04

Szociális szorongás – distressz új helyzetekben

gyógyúszó 27 16,03 4,29 0,82

kontroll 26 16,65 4,22 0,82

Negatív értékeléstől való félelemgyógyúszó 27 21,55 6,02 1,15

kontroll 27 20,77 6,69 1,28

Szociális szorongás – distressz általában

gyógyúszó 27 8,03 2,37 0,45

kontroll 27 8,81 3,64 0,7

Szociális szorongás – distressz összpontszám

gyógyúszó 27 45,62 10,17 1,95

kontroll 26 45,76 11,28 2,21

Ritmusváltásos futásgyógyúszó 26 5,95* 0,55 0,1

kontroll 26 5,53 0,46 9,13

Akadálypályagyógyúszó 26 24,05 2,96 0,58

kontroll 27 22,49 3 0,57

Egyensúlyozásgyógyúszó 26 36,57 22,77 4,46

kontroll 27 43,37 17,55 3,37

Bumerángfutásgyógyúszó 26 19,85 3,43 0,67

kontroll 27 19,31 4,37 0,84

*p < 0,004 (t=2,982; df= 50)


106

szorongásra való hajlam (A-TRAIT) mellett – negatív faktorsúllyal – a Tennessee Énkép Skála testi énkép mutatója szerepel. A vizs-gáltaknál a szűk életkori sávban a decimális életkor és a testtömegindex (BMI) képezi az 5. faktort. Végül az egyensúlyozás időtartama valamennyi változótól független önálló fak-torként jelenik meg (5. táblázat).

Az eredmények értelmezése, összefoglalás

A teljes minta eredményei az egyensúlyo-zásban, a szorongásra való hajlamban és a társak részéről jelentkező negatív értékeléstől való félelemben mutattak nemi különbsége-ket. Ennek alapján a lányok jobban teljesítet-

tek a motoros próbában, de hajlamosabbak a szorongásra, mint a fi úk.

A gyógyúszó gyerekek egyedül a futótel-jesítménnyel összefüggő két próbában bizo-nyultak gyengébbnek a kontrollcsoporthoz viszonyítva. A vizsgálati és a kontrollcsoport a testtömegindex (BMI) és a szorongásmuta-tók szerint szignifi káns eltérést nem mutat-tak. Figyelembe véve, hogy sem a gyógyúszó csoport tagjai sem a többi mozgásos próba, sem pedig a pszichometriai skálák eredmé-nyei alapján nem maradtak el az egészséges gyerekekből álló kontrollcsoporttól, meg-állapítható, hogy a gyógyúszó programban hatékonyan valósult meg a testi-lelki egész-ségfejlesztés.

5. táblázat A vizsgálat változóinak faktorszerkezete a teljes mintára (N=123)

VáltozókKomponens

1 2 3 4 5 6

Vizsgaszorongás 0,96

Emocionális izgalom 0,89

Aggodalom 0,87

Szociális szorongás összpontszám 0,88

Szociális szorongás – distressz általában 0,76

Szociális szorongás – distressz új helyzetekben 0,72

Negatív értkeléstől való félelem 0,64 0,53

Akadálypálya 0,89

Ritmusváltásos futás 0,85

Bumerángfutás 0,6

Pillanatnyi szorongás 0,74

Testi énkép -0,74

Szorongásra való hajlam 0,68

Decimális életkor 0,73

Testtömeg index 0,64

Egyensúlyozás 0,9

v


107

HIVATKOZÁSOK1 MTA pályadíj, Dr. Csehák Judit egészségügyi minisztersége alatt került befogadásra a tár-

sadalombiztosítási támogatással ellátható szolgáltatások körébe. 2 Egészségügyi Világszervezet, WHO, Tények no. 206: asztma. 1998. december


BAKÓ J. (1986): Az úszás története. Széchenyi Nyomda, Győr. BATIZFALVI S. (1857): Házi Gyógytestgyakorlatok. Lamper Róbert Bizományában, Pest.BERNARD A. – CARBONELLE S. – DUMONT X. – NICKMILDER M. (2007): Infant swimming practice, pulmonary epithelium integrity, and the risk of allergic and respiratory diseases later in childhood. Pediatrics, 119(6). 1095-1110. o.BREDÁN L. (2009): A 19. századi, és 20. század eleji gyógytestnevelés mozgás és ismeretanyagá-nak összehasonlító elemzése a mai gyógytestnevelés mozgás és ismeretanyagával. TF szakdolgozatDOBOSNÉ NÁDHÁZI M. (2009): A gyógyúszás szolgáltatás és a biztosítás kapcsolata. Budapesti Corvinus Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intézet Egészségügyi biztosítási szakértő szak szakdolgozat.GERGELY GY. (2000): Gyógytestnevelés, gyógytorna, gyógypedagógia – fogalmak értelme-zése röviden. Új Pedagógiai Szemle, 10. 147-149. o.GYENE I. (2006): Asztmás gyerekek gyógyúszásának 30 éves tapasztalatai az Akarat DSE munkájának tükrében. Magyar Sporttudományi Szemle, 47-49. o.GYENE I. – LŐKÖS D. (2009): Koncepció a mozgásszervi betegségek leküzdésére a Csont és Izület Évtized jegyében. Vitaanyag hozzászólás JÁDY GY. (1996): Asztmás gyermekek úszásoktatásának alapelvei. Esszencia, 2. 22. o. JÁDY GY. (1997): A családterápia lehetőségei az asztmás gyermekek gyógyúszó programjá-ban. Budapesti Közegészségügy, 2. 152-153. o.JÁDY GY. – SZÁNTHÓ A. (1998): Speciális egészségvédelmi és nevelési feladatok az aszt-más gyermekek úszásterápiás programjában. Egészségnevelés, 3. 128-130. o. JÁROMI M. – DR. KISS S. (2003): Baranya Megyei Kerpel – Fronius Ödön Gyermekkórház pulmonológiai osztálya és a PTE ÁOK Mozgástani Intézet vizsgálata. LAKATOS K. (1994): A Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika módszer, Gyermekgyógyá-szat, 1994. 2. sz. mellékletLAKATOS K. (1999): A gyógyúszás foglalkoztató szakképzés előzményei, kialakulása, jövője. ETInfo, 5. 4-5. o.LAKATOS K. (2001): Korai szenzomotoros fejlesztés a BHRG Alapítvány Központjában. Család, gyermek, ifj úság, orvosi, szociológiai, családsegítő szakfolyóirat. 6. 4-12. o.LAKATOS K. (2001): Korai szenzomotoros fejlesztés. Fejlesztő Pedagógia, 6. 6-21. o.LAKATOS K. (2001): Szenzomotoros szemléletű tornatermi és uszodai fejlesztések az óvodás-korban. Óvónők Kincsestára, 1. 1-19. o.


108

LŐKÖS D. (2004): Dunakeszi város és Fót nagyközség gyógytestnevelés helyzetének feltáró elem-zése, TF szakdolgozatTISSIÉ Ph. (1898): Az elfáradás és a testgyakorlás. (ford. Csapodi I.) K. M. Természettudomá-nyi Társulat, Budapest.

JAVASOLT IRODALOM

BERNARD A. – CARBONELLE S. – DUMONT X. – NICKMILDER M. (2007): Infant swimming practice, pulmonary epithelium integrity, and the risk of allergic and respiratory diseases later in childhood. Pediatrics, 119(6). pp. 1095-1110. BUNDGAARD A. (1985): Exercise and the asthmatic. Sports Medicine, 2(4). pp. 254-66.DOBOSNÉ NÁDHÁZI M. (2009): A gyógyúszás szolgáltatás és a biztosítás kapcsolata. Buda-pesti Corvinus Egyetem Közgazdasági Továbbképző Intézet Egészségügyi biztosítási szakértő szak, szakdolgozatDONÁTHNÉ F. B. (2004): Gerincbetegségek gyógytestnevelése iskoláskorban, prevenció – kor-rekció – gyakorlatgyűjtemény. G-print nyomda, Budapest.ERDŐS I. (1992): Gimnasztika. Magyar Testnevelési Egyetem, Budapest.GÁRDOS M. – MÓNUS A. (2004): Gyógytestnevelés, Plantin-Print Bt., Budapest.GYENE I. (2006): Asztmás gyerekek gyógyúszásának 30 éves tapasztalatai az Akarat DSE munkájának tükrében. Magyar Sporttudományi Szemle, 47-49. o.GYENE I. – LŐKÖS D. (2009): Koncepció a mozgásszervi betegségek leküzdésére a „Csont és Izület Évtized” jegyében, Vitaanyag hozzászólás. JÁDY GY. (1996): Asztmás gyermekek úszásoktatásának alapelvei. Esszencia, 2. 22. o.JÁDY GY. (1997): A családterápia lehetőségei az asztmás gyermekek gyógyúszó programjá-ban. Budapesti Közegészségügy, 2. 152-153. o.JÁDY GY. – SZÁNTHÓ A. (1998): Speciális egészségvédelmi és nevelési feladatok az asztmás gyermekek úszásterápiás programjában. Egészségnevelés, 3. 128-130. o.JÁROMI M. – DR. KISS S. (2003): Baranya Megyei Kerpel – Fronius Ödön Gyermekkórház pulmonológiai osztálya és a PTE ÁOK Mozgástani Intézet vizsgálata. LAKATOS D. (2006): Az asztmás állapot tapasztalatai. Magyar Sporttudományi Szemle, 26. 47-49. o.LAKATOS K. (1994): A Hidroterápiás Rehabilitációs Gimnasztika módszer, Gyermekgyógyá-szat, 1994. 2. sz. mellékletLŐKÖS D. (2004): Dunakeszi város és Fót nagyközség gyógytestnevelés helyzetének feltáró elem-zése. SOTE Testnevelési és Sporttudományi Kar, szakdolgozatROSEMINI C. (2003): Benefi ts of swim training for children and adolescents with asthma. Journal of the American Academy of the Nurse Practitioners, 6. pp. 247-52.SCHOEFER Y. – ZUTAVERN A. – BROCKOW I. – SCHAEFER T. – KRAEMER U. – SCHAAF B. – HERBARTH O. – VON BERG A. – WICHMANN H.E. – HEINRICH J. (2007): Health risks of early swimming pool attendance. International Journal of Hygenie and Environmental Health, 5. 102-109.


109

WEISGERBER M.C. – GUILL M. – WEISGERBER J.M. – BUTLER H. (2003): Benefi ts of swimming in asthma: eff ect of a session of swimming lessons on symptoms and PFTs with review of the literature. Journal of Asthma, 5. pp. 453-64.WELSH L. – KEMP J.G.. – ROBERTS R.G.. (2005): Eff ects of physical conditioning on children and adolescents with asthma. Sports Medicine, 35. pp. 127-41.


110

v

Drexler András

AZ ŐSLAKÓK JOGAI ARGENTÍNÁBAN

Őslakónak1 lenni Argentínában mindig nehéz örökség volt. A spanyol hódítók nem tettek különbséget az itt lakók nyelve, tár-sadalmi berendezkedése, fejlettségi szintje, kultúrája és gondolkodásmódja között, alsóbbrendűnek tekintették őket és homo-gén csoportként egyszerűen bennszülöttnek nevezték őket. E népcsoporthoz való tartozás még száz évvel ezelőtt is elég indokul szolgált ahhoz, hogy üldözötté vagy áldozattá váljon valaki. Annak ellenére, hogy ma már alkot-mányban rögzített jogokkal rendelkeznek, az őslakók továbbra is a társadalom egyik leg-marginalizálódottabb rétege.

Argentínában az őslakók kulturális iden-titásának tagadása szoros kapcsolatban állt a nemzetállamok XIX. századi kialakulását megalapozó nemzetiségi elvvel, amely szerint minden állam alapja egy etnikailag aránylag homogén nép és egy egységes kultúra meg-léte. Az argentin politikai vezetők az 1853-60-as alkotmányozó folyamattól kezdve a nemzetállam létrehozása és a homogén nem-zeti identitás kialakítása érdekében átvették e nemzetiségi elven, nemzeti tudaton alapuló, az 1830-as évek európai romanticizmusához is kapcsolódó gondolatvilágot. E területen fontos szerepet játszott Bartolomé Mitre2 és Vicente F. López3, akik – főként történelmi

műveikben – az argentin nemzeti identitást terjesztették. Ebben az időszakban azonban még nem létezett valós argentin nemzeti identitás, hanem inkább egyfajta ameri-kai identitás – a spanyol ellenében – illetve csak helyi, provinciális identitás (Herrero [1986]).

A nemzetiségi érzés kialakítása vagy annak csak kitalálása fontos volt egyrészt a bevándor-lók megjelenése miatt, másrészt pedig a belső politikai megosztottság elkerülése érdekében is. E célból szükséges volt csökkenteni, vagy közvetlenül tagadni a társadalom hetero-genitását, vagy éppen nem venni tudomást arról. Ebből a szempontból koherensnek tekinthető az őslakos népekkel kapcsolatos politika, amely az 1953-60-as alkotmányban is megjelent: az alaptörvény implicit módon már nem utal a kulturális elnyomással járó uralomra, és nem rendelkezik a mezőgazda-sági export érdekében kialakítandó gazdasági projekt megvalósításához a „vadember” bir-tokában lévő területek integrációjáról (Abra-movich, Bovino).

A fenti gondolatvilágból kiindulva nem tűnik véletlennek, hogy néhány évvel később az ország vezetése a „sivatag meghódítása”4 címén lényegében népirtást vitt véghez az őslakók körében. E hadjárat megváltoztatta

111

azon indián népcsoportokkal folytatott poli-tikát is, amelyekkel korábban szerződéseket kötöttek, és nemzetként tekintettek rájuk.

Végeredményben az argentin nemzet elméleti megalkotása során – amíg a kreo-lok és a bevándorlók közötti különbségeket igyekeztek elmosni – az őslakókat kihagyták a nemzet fogalmából, akik ettől kezdve vagy „láthatatlanok” vagy protekcionista és asszi-milációs politika célpontjai lettek.

Az őslakos népek jogainak és identitásának elismerése

Az argentin alkotmány történetében az 1994-es módosítás előtt az őslakók jogainak megfogalmazása alapján az alábbi korszako-kat lehet megkülönböztetni.

1. Az 1819-es alkotmány5 az őslakos népek jogait az emberi jogok keretében kezelte. Az alkotmány 128. cikke rendelke-zett a következőkről: „az indiánok méltósá-gukban és jogaikban a többi állampolgárral azonos kiváltságot élveznek, és ugyanazon törvények vonatkoznak rájuk. A törvényho-zás, a törvények által, hatékonyan elősegíti a lakosok jólétét, addig javítva a feltételeiket, amíg az állam többi társadalmi osztályának szintjére nem kerülnek.” A 129. cikk egyide-jűleg megszüntette a rabszolgaságot az ország területén.

2. Az 1853-as alkotmány6 64. cikk 15. bekezdése kimondta, hogy a Kongresszus hatásköre a határok védelmének ellátása, az indiánokkal való békés kapcsolat megőrzése7 és a katolicizmusra való áttérésük elősegítése. A 15. és a 16. cikkben rendelkezett a törvény előtti egyenlőségről, a vérszerinti előjogok és a személyes kiváltságok eltörléséről, a rab-szolgaság és az emberkereskedelem megszün-tetéséről.

3. Az 1949-es alkotmánymódosítás8 38. cikke az 1853-as alkotmány őslakókra vonat-kozó 64. cikk 15. bekezdését helyettesítve kimondta, hogy a föld azé, aki megmű-veli. Emellett az indiánokkal kapcsolatban minden különleges bánásmódot fi gyelmen kívül hagyott, bár a 28. cikkben rendelke-zett arról, hogy nem lehet sem faji, sem tár-sadalmi megkülönböztetést tenni az ország lakosai között.

Ez alapján az argentin alkotmányozási folyamat 1994-ig nem fogalmazott meg sem-miféle különleges bánásmódot az őslakókkal szemben. Alapvetően két irányból közelítette meg a kérdést: egyrészt egy sajátos jogi kap-csolatot hozott létre az 1853-as alkotmány 64. cikke alapján, másrészt pedig kimondta az argentin lakosok törvény előtti egyenlősé-gét, és megtiltotta a rabszolgaságot.

Az 1853-as alkotmány az „indián proble-matikát” abban összegezte, hogy az indián marginális lakos, mind földrajzi (területi viták a fehér emberrel), mind pedig kulturá-lis (társadalmi felemelkedése a fehér emberrel való békés kapcsolatból és a (katolikus) val-lásra való áttérésből származhat) értelemben. Az alkotmány megfogalmazása elismerte az indiánnak a fehér emberrel azonos polgári jogait, kivéve a szabad vallásgyakorlatot. Ez utóbbi pedig azt jelentette, hogy kötelező integrációt akart elérni, nem kimondottan fegyverekkel, hanem a kultúrán keresztül, lehetőség szerint békés úton. (Rosatti).9 Annak ellenére, hogy a törvényhozó szán-déka a békés úton történő integráció volt, a gyakorlat mást hozott: a fehér ember fegyve-res akcióját.

Az indiánokkal kapcsolatos kormányzati stratégia hármas volt: 1. az intézményi út, amely területek elfoglalását jelentette, segítve a lakosság összetételének minőségi, európai

DREXLER ANDRÁS · AZ ŐSLAKÓK JOGAI ARGENTÍNÁBAN

112

bevándorlókkal történő megváltoztatását, 2. az integrációs út, amely azon a meggyőződé-sen alapult, hogy az indiánok kiirtása „sem nem igazságos, sem nem hasznos”, s „csak az idő és a békés bánásmód feledteti el velük barbárságukat és pogányságukat”, 3. a kato-nai (hódító) út, amely a lakosság pusztulását hozta (Rosatti).

Az uralkodó politikai és jogi rend stratégi-ája a körülményekhez alkalmazkodva külön-böző mértékben, de felszólítás volt a behódo-lásra, az asszimilációra vagy a kiirtásra. Volt, hogy az indiánt vadembernek tartották, aki ellen háborúzni kell, máskor pedig kihasznál-ható munkaerő volt, vagy éppen olyan, jogi képességekkel nem rendelkező lény, akinek szüksége van az állam védelmére a civilizált társadalomba való integrációjának felkészíté-séhez. Az esetek többségében e három elkép-zelés egyidejűleg jelent meg illetve valósult meg (Bronstein).

Argentína a demokráciához való 1983-as visszatérésével az őslakos népek jogaira vonatkozó nemzeti alkotmányos rendelke-zéseket törvényi szinten is szabályozta: Az őslakos közösségek védelméről szóló 23.302. sz. törvény (1985) 1. cikke nemzeti érdek-nek nyilvánította az országban élő őslakók és őslakos közösségek támogatását, védelmét és a nemzet kulturális és társadalmi-gazdasági folyamatában való teljes részvételük előse-gítését, tiszteletben tartva értékeiket és sajá-tosságaikat. Ennek érdekében lehetővé tette a földtulajdonhoz való jutásukat, a mező-gazdasági, bányászati és népművészeti ter-melésük támogatását, a kulturális normáik megőrzését a tantervekben, valamint tagjaik egészségének védelmét. A törvény 2. cikke jogi személyiségként ismerte el az országban élő őslakos közösségeket, amelyek alatt azon családok együttesét értette, akik őslakosnak

vallják magukat, abból a tényből kifolyólag, hogy a gyarmatosítás idején az ország terü-letén élt népesség leszármazottjai. A jogi személyiséget az alapján kaphatták meg, hogy regisztráltatták magukat az Őslakos Közösségek Nyilvántartásában. Az 5. cikke egyidejűleg létrehozta az őslakos politika alkalmazásáért felelős Őslakosügyi Nemzeti Intézetet (INAI)10 – amelynek működésében őslakosok is részt vesznek – az országban élő őslakos közösségek támogatása és fejlesztése céljából.

A földek őslakos közösségek tulajdonába történő odaítélése az egyes közösségek sajá-tosságai alapján történt, azon közösségeket részesítve előnyben, amelyek nem, vagy nem elegendő földdel rendelkeztek. Magántulaj-dont is lehetett szerezni azon őslakóknak, akik nem közösségben éltek, előnyben része-sítve a családban élőket (7. cikk). A földek11 megítélése ingyenes (9. cikk), a földek nem kobozhatók el és elévülhetetlenek (11. cikk). A törvény elismerte az őslakos közösségeknek a társadalom többi rétegéhez képesti egyen-lőtlenségét, támogatta kulturális örökségük megőrzését, biztosította az oktatásban az érdekeltek részvételét és a kétnyelvű oktatás lehetőségét.

A 24.071. sz. törvény (1992) pedig rati-fi kálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 169., a független országok őslakos és törzsi népeiről szóló egyezményét, amely 2000-ben lépett hatályba.

Az őslakos közösségeket érintő argentin törvényhozás alapvetően sporadikus volt és rendszerezetlen. Ehhez hozzájárult az ősla-kóknak a társadalmi életben játszott elenyésző szerepe, amely egyidejűleg növelte védtelen és kiszolgáltatott helyzetüket. A történelem sem kedvezett nekik, hiszen annak legfőbb jellemzője a szisztematikus leigázás (föld-

C I V I L I Z Á C I Ó

113

területek jogtalan kisajátítása) és a főként európai bevándorlásra vonatkozó „nyitott kapuk” politikája volt, amely a „civilizáció vagy barbárság” opcióját kínálta fel, amely-lyel az argentin állam megpróbálta egyesíteni az országot. A nemzeti egység létrehozása az ország nagy részében azonban az indián lakosság kiirtásával járt.

Az 1994-es alkotmánymódosítás és egyéb jogi aktusok12

Az 1994-es alkotmányos reform jelentős változást hozott Argentína őslakókkal kap-csolatos politikájában. Az alkotmány elis-meri, hogy az indiánok etnikailag és kultu-rálisan az ország őslakosai voltak. Emellett garantálja identitásuk tiszteletét, a kétnyelvű és interkulturális oktatáshoz való jogukat, elismeri közösségeik jogi személyiségét, a hagyományosan általuk lakott földterületeket közösségi tulajdonként, valamint szabályozza az emberi fejlődés számára alkalmas és elég-séges földekhez való hozzájutást, amelyeket nem lehet elidegeníteni, átadni illetve teher vagy embargó alá vetni. Biztosítja továbbá az őslakók részvételét a természeti erőforrásaik-kal kapcsolatos döntések meghozatalában.

Nehézségekbe ütközik ugyanakkor az alkotmányban rögzített jogok érvényesítése, hiszen például a kétnyelvű oktatáshoz való jog gyakorlati átültetése költséges lenne, akárcsak az ahhoz szükséges oktatói appará-tus létrehozása. Az alkalmas földek biztosítása is gondot jelenthet, mivel sokszor magánsze-mélyektől kellene kisajátítani földeket, hogy utána azokat az őslakos közösségek megkap-ják, vagy éppen azokat a földterületeket kel-lene visszavásárolnia az államnak, amelyeket elvett tőlük. Hasonlóképpen érdekes kérdést vet fel a földjeikben rejlő természeti erőforrá-

sok fölötti rendelkezés is, mivel nehéz elkép-zelni, hogy annak kiaknázásáról az állam lemondana.

Az őslakókra alkalmazott korábbi kifeje-zés, az „indios” (indián, bennszülött) helyett új kifejezést használ a jogalkotó: „indígenas” (őslakos), amely más értéket hordoz és tech-nikailag is pontosabb13.

Az alkotmány módosításával egyidejűleg a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) független országok őslakos népeiről és tör-zseiről szóló 169. egyezménye14 (1989) is megerősíti az őslakók jogaival kapcsolatos szemléletváltozást. Ebből a szempontból az őslakos népek és törzsek kulturális identi-tásának elismerése fontos lépés, mivel attól kezdve lehet meghatározni az egyéni és a kol-lektív jogok biztosítására vonatkozó politiká-kat. Amennyiben az őslakók saját kulturális identitással rendelkeznek, úgy egyértelmű, hogy más kultúrához tartozók nem határoz-hatják meg a velük kapcsolatos politikák tar-talmát. Az egyezmény 15. cikke az államok kötelezettségévé teszi az előzetes konzultációt az őslakos népekkel – meghatározva, hogy veszélyeztetik-e, s ha igen, milyen mértékben őket – mielőtt bármely, a földükkel kapcso-latos döntést (pl. természeti kincsek kiak-názása) meghoznának. Amennyiben ezek az eszközök nem bizonyulnak eredményesnek, az állam nem hozhat a fenti egyeztetés nélkül vagy azzal ellentétes intézkedést. Kiemelendő egy fontos változás az egyezmény szövege-zésében a korábbi, az ILO őslakos és törzsi népességről szóló 107. számú egyezményéhez (1957) képest: a 169. egyezmény már őslakos népekről beszél. E lexikai változtatás lényegi előrelépésnek tekinthető, mivel a népesség kifejezést az őslakosok pejoratívnak tartották, illetve mert olyan embercsoportot takar, akik nem feltétlenül rendelkeznek azonos identi-


114

tással. A nép kifejezés azonban egy szervezett társadalom létét feltételezi, saját kultúrával és identitással.

Tartományi szinten egyes helyi alkotmá-nyok is foglalkoznak az őslakók jogaival, bár nem egyforma hangsúllyal. Buenos Aires tarto-mány alkotmányában (36. cikk, 9. bekezdés) a szociális jogok között jelenik meg az ősla-kók joga. Garantálja a területén élő őslakos népek etnikai identitását, kultúrájuk fejlesz-tését és a legitim módon tulajdonolt családi és közösségi földek birtoklását. Több tartomány alkotmánya – Formosa (79. cikk), Neuquén (53. cikk), Salta (15. cikk) – hasonló módon rendelkezik az őslakos kérdésről: elismeri a területén élő őslakos népek létezését, vala-mint elismeri és garantálja az őslakók etnikai és kulturális identitását, a kétnyelvű és inter-kulturális oktatáshoz való jogukat, közössé-geik jogi személyiségét, a hagyományosan általuk lakott földekre vonatkozó tulajdon-jogukat, valamint a területükön lévő termé-szeti erőforrások tekintetében a döntéshoza-talban való részvételüket. Chaco alkotmánya (37. cikk) továbbá elismeri az őslakók részére – történelmi kárpótlás címén – az ingyenes földhöz jutás jogát és biztosítja az őslakók részvételét a természeti erőforrások védelme, megőrzése és a fenntartható fejlődés terüle-tén, valamint gazdasági-társadalmi felemelé-süket. Chubut alkotmánya (34. cikk) elismeri továbbá a hagyományaikból eredő elméleti és gyakorlati ismeretekre vonatkozó szellemi tulajdont és gazdasági terméket, amennyi-ben azt jövedelemszerzésre fordítják. Jujuy tartomány alkotmánya (50. cikk) rendelke-zik arról, hogy az őslakók integrációjához és gazdasági-társadalmi fejlődéséhez vezető megfelelő törvényalkotással védeni kell az őslakókat. La Pampa alkotmányosan (6. cikk) elismeri az őslakos népek etnikai és kulturá-

lis létezését. Río Negro alkotmánya őslakók jogaival foglalkozó része (42. cikk) szintén elismeri a területén élő őslakókat, biztosítva kultúrájuk használatát, fejlesztését és tovább-adását, valamint a tartomány többi lakosával azonos jogaikat és kötelezettségeiket.

A központi állami és tartományi alkot-mányos szabályozás mellett fontos az indián igazságszolgáltatás teljes elismerése irányába tett első lépés is, amely Neuquén tartomány büntetőjogi törvénykönyv-tervezetében fogal-mazódik meg. A tervezet két cikke foglalkozik az őslakos népekkel. A 25. cikk a kulturális diverzitást tárgyalja, amely szerint ha egy sajá-tos kulturális normákkal rendelkező társadalmi csoporton belül elkövetett tettről van szó, vagy a gyanúsított személyisége vagy élete érdekében kell részletesebben megismerni a vonatkozó normákat, a bírák speciális bánásmódot alkal-maznak, fi gyelembe véve a kulturális sokszínű-séget. A 40. cikk az őslakos közösségek vonat-kozásában rendelkezik arról, hogy amennyiben egy őslakos közösség jogi javait érinti a bűnügy, vagy a közösség egyik tagjának személyes javait, továbbá mint a gyanúsított, mint pedig az áldozat illetve annak családja elfogadja azt, hogy a közösség oldja meg a konfl iktust saját joga szerint, úgy az kikerül a büntetőjog alól. Ez alól kivételt képez a csalárd gyilkosság és a halált okozó súlyos bűncselekmény. Amíg a kulturális diverzitásról szóló 25. cikk nem említi külön az őslakos népeket, addig a 40. cikk implicit módon elismeri az őslakos népek bírói hatáskörét. Az utóbbi esetében egyrészt érdekes ellentét, hogy noha a kulturális diverzi-tást elismeri, egyben gátat is szab teljes érvénye-sülésének, egyes bűntetteket kizárva az őslakos igazságszolgáltatás hatálya alól. Másrészt pedig ez a megkötés ellentétesnek tűnik az ILO ősla-kos népekről szóló 169. egyezményével, amely-nek 8. cikk, 2. bekezdése szerint „joguknak


115

kell lenni ahhoz, hogy rendelkezzenek saját szokásaik és intézményeik fenntartásáról, ha az nem ütközik sem a nemzeti jogrendszerrel, sem pedig a nemzetközileg elismert emberi jogokkal”. A szerződés 9. cikk, 1. bekezdése továbbá kimondja, hogy „el kell fogadni azokat a módszereket, amelyeket az érdekelt népek hagyományosan alkalmaznak a tagjaik által elkövetett bűncselekmények elnyomására”. A nemzetközi szerződésben meghatározott nor-mákat egy törvény, amely alacsonyabb rangú, elvileg nem írhat felül. Ezzel szemben azonban megemlítendő az is, hogy az egyezmény szerint az őslakos igazságszolgáltatásnak kompatibilis-nek kell lennie a nemzeti és nemzetközi előírá-sokkal is, amelyet így törvényi szinten is lehet korlátozni. Gond egyúttal az is, hogy bizonyos, az őslakos kultúrában alkalmazott büntetések (halálbüntetés, kínzás stb.) a kulturális diverzi-tás ellenére konfl iktus helyzetet teremtenek az állami igazságszolgáltatással szemben.

Összességében megállapítható, hogy az 1994-es alkotmány-módosítás őslakos népek-kel kapcsolatban megfogalmazott alapvető normatív szabályozása jelentős előrelépés a XX. század végéig fennmaradt 1853-as alkot-mány rendelkezéseihez képest. Fontos lenne ugyanakkor annak biztosítása is, hogy az ősla-kos népek is részt vehessenek az őket érintő normák kidolgozási folyamatában. Manapság az argentin társadalomban egyre nagyobb nyi-tottságot lehet érzékelni az őslakókkal szem-ben, sőt „bennszülöttnek”, „indiánnak” lenni büszkeségre adhat okot. Az őslakók, mint „elfelejtett és diszkriminált népek”, szerve-zetten tovább folytatják a jogaikért folytatott harcot. Ebben a küzdelemben nagy jelentő-sége van a törvények által garantált földhöz jutás jogának, az etnikai és kulturális jelenlét elismerésének, az oktatáshoz, az anyanyelv használatához való jognak, valamint egyéb társadalmi-gazdasági kérdéseknek.

v


116

9 9

9

19

56

7

720 2122

23 4

4 23

3

3

1

1

1

1

1111

11 1312

2418

10

1014

1414

14

14

14

1415

15

15

17

16

16

3 7

8


Forrás: http://www.desarrollosocial.gov.ar/INAI/site/pueblos/pueblos.asp

117

HIVATKOZÁSOK1 Argentínában a Statisztikai Hivatal (INDEC) 2001-es népszámlálását kiegészítő, az ősla-

kos népekre vonatkozó 2004-2005-ös felmérés szerint jelenleg 600.329 az őslakos népek-hez tartozók vagy azok első generációs leszármazottainak száma. Ez az összlakosság 1,6%-át jelenti.

2 Bartolome Mitre (1821-1906): történész, politikus, hadvezér, kormányzó, Argentína elnöke (1862-1868)

3 Vicente F. López (1815-1903): történész, jogász, parlamenti képviselő, gazdasági miniszter (1890-1892)

4 Az argentin kormány 1879-ben kezdett katonai hadjárata a mapuche, tehuelche és ranquel népek ellen azzal a céllal, hogy a Pampa és Patagónia keleti részét elfoglalja.

5 Az 1819. május 25-én hatályba lépett alkotmányt Buenos Aires lelkesen fogadta, a tarto-mányok (főként föderalista szempontból) azonban elutasították azt annak egységes (uni-tárius) jellege miatt. Ezért a tartományok fellázadtak és sikeres háborút indítottak Buenos Aires ellen, amelynek következménye lett José Rondeau „főigazgató” bukása 1820-ban, válságot, anarchiát okozva Buenos Airesben és tartományában, valamint autonómiát biz-tosítva a tartományoknak.

6 Az 1853. május 1-én kihirdetett alkotmány elfogadása a tartományi kormányok általános támogatásával történt. Buenos Aires volt a kivétel, amely az Argentin Konföderációhoz csak 1859-ben csatlakozott.

7 A határok védelme és az indiánokkal való békés kapcsolat alapvetően ellentmondó, mivel ők fenyegették a határokat.

8 Juan Domingo Perón (1946-1952) első kormánya alatt történt módosítás során az alkot-mányba bekerültek többek között a második generációs jogok, és a férfi és nő jogi egyen-lősége. Az 1949-es alkotmányt az 1955. szeptember 16-i katonai puccsal hatalomra került kormányzat kiáltványa gyakorlatilag hatályon kívül helyezte.

9 Bár Rosatti értekezésében az “integráció” kifejezést használja, az tartalmilag asszimilációt jelent.

10 Instituto Nacional de Asuntos Indígenas, amely az Egészségügyi és Szociális Minisztérium alá tartozik.

11 Az őslakók összlakosságon belüli arányából, valamint főként a népművészeti tevékeny-ségre összpontosuló alacsony társadalmi-gazdasági súlyából adódóan a földtulajdon, illetve a földhöz jutás kérdése gazdaságilag nem kiemelt jelentőségű téma Argentínában, inkább elvi, eszmei jelentősége van.

12 1994. augusztus 22-én az alkotmányozó konvent 44 cikkből álló széleskörű alkotmányozó reformot hagyott jóvá. Főbb elemei: a környezetvédelemhez, az információhoz való jog, a fogyasztói jog elismerése, az alkotmánnyal és a demokráciával szembeni bűncselekmények meghatározása, a nemzetközi szerződések elsőbbsége, a közvetlen szavazás, az elnök egy-szeri újraválaszthatósága, mandátumának csökkentése 6 évről 4-re, a főváros áthelyezésé-nek lehetősége, Buenos Aires város autonómiája.


118

13 Az indios szó a felfedezők azon feltételezésből ered, hogy Indiába érkeztek. Az indígenas elnevezés a latinból jön, jelentése: „országból származó”.

14 Genf, 1989. június 7. Argentínában 2000. július 3-án lépett hatályba.


ABRAMOVICH, V. – BOVINO, A. (1990): Al margen de la ley o la ley en los margenes. El delito y las diferencias culturales. Un enfoque crítico. In: Revista Lecciones y Ensayos, No. 54., p. 242, Ed. Astrea, Buenos AiresA Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményei (107 (1957), 169 (1989)): http://www.ilo.orgArgentína alkotmányai (1853, 1949, 1994): http://es.wikisource.orgArgentin tartományok alkotmányai: http://www.argentina.gov.ar/argentina/portal/paginas.dhtml?pagina=425BAZÁN, V. (2004): La problemática indígena y sus mutaciones constitucionales en Argentina. La Revista de Derecho Constitucional Latinoamericano. Vol. VIII.BRONSTEIN, A. S. (1994): Hacia el reconocimiento de la identidad y derechos de los pueblos indígenas en América Latina: síntesis de una evolución y temas para refl exión. www.oit.or.cr/mdtsanjo/indig/Bronste.htm.CERIANI CERNADAS, P. (2001): La relación entre justicia indígena y estatal. Una aproxi-mación desde la colonia hasta la actualidad. In. Revista de Ciencias Jurídicas „Más derecho?”, No. 2., pp. 409-444. Ed. Di Plácido, Buenos AiresHERRERO, A. (1986): Algunas cuestiones en torno a la construcción de la nacionalidad argentina. Revista Estudios Sociales, Ano VI. No. 11., p. 58., Santa Fé, Argentina.Instituto Nacional de Asuntos Indígenas (I.N.A.I.): www.desarrollosocial.gov.ar/INAIROSATTI, H. (1994): Status constitucional de los pueblos indígenas. In. La reforma de la cons-titución, p. 191, Santa Fé, Argentina, Rubinzal-CulzoniSEGOVIA, G. – SEGOVIA, J. F. (1995): La protección de los indígenas. In Derecho constitu-cional de la reforma de 1994., p 317 y sig. Instituto Argentino de Estudios Constitucionales y Políticos. Ed. Depalma, Mendoza.


119

v

Lisányi Endre

MIÉRT NÉZZÜK „ÍGY” A KÉPEKET?

Természetessé vált számunkra, hogy körülvesznek, sőt elborítanak minket a képek. Miközben rápillantunk a számtalan elénk toluló változatra, nem is gondolunk arra, hogy az a mód, ahogyan ma a képe-ket nézzük és értelmezzük, ahogyan azok „beszélni kívánnak hozzánk”, az jól kimutat-ható és nyomon követhető művészettörténeti változás eredménye.

„A középkor…három nagy összegzést… alkotott:

a fi lozófi ában Aquinoi Tamásét, a költészetben Dantéét, a festészetben Giottóét.”1

„Elfogadjuk a… szentek ábrázolását és tiszteletét… minthogy ezeket Krisztus, a mi Istenünknek és Miasszonyunk, az Istenszü-lőnek, a szent angyaloknak és minden szen-teknek tiszteletére készítették..”2 A 787-es 2. niceai egyetemes zsinatnak ezt a határozatát közel 500 éves vita előzte meg. Elfogadott, támogatott, sőt hasznosnak tartott lesz a keresztény vallásban az ábrázoló művészetek jelenléte. A kezdetben egységes kereszténység két részre szakadása, a keleti és nyugati egyház egymástól való eltávolodásának egyik követ-kezménye az, hogy az ábrázolás is alapvetően

két féle képi látásmódra bomlik. A keletit leginkább a hagyományhűség jellemzi, ezzel szemben a nyugati festészetben a folyamatos változás dominál.

Körülbelül a XII. századig a nyugati val-lásos művészetben is elsősorban a bizánci stílus jellegzetességei érvényesülnek a freskó-kon, mozaikokon, táblaképeken egyaránt. Ez képezi a nyugati egyházi festészet számára a kiindulópontot. A 14. században, Észak-Itá-liában lezajló művészeti változás ezt, a már széles körben elterjedt és alkalmazott ábrázo-lást alakítja át. Valójában a változás gyökerei mélyre nyúlnak. Nagy Szent Gergely pápa (590-604) többek között „azért támogatja a vallásos képek elterjedését, hogy felkeltsék és táplálják az írni, olvasni nem tudó hívők val-lásos érzületét.”3 Ezzel átértelmeződik a kép bizánci felfogású funkciója és feladata. Ger-gely pápának ez a mondata arra utal, hogy a kép a szöveg helyére léphet, azt helyette-sítheti, „kiválthatja”, azaz a képek az írott történetet megjelenítésével képviselhetik és közvetíthetik a hitigazságokat a hívők felé. Ez a gondolat képezi az alapját a középkor-ban elterjedt biblia pauperumnak is. Képek a szöveg helyett!

Gergely azzal szintén hozzájárul a nyugati típusú ábrázoló művészet kialakulásához,

120

hogy a „…latin pragmatikus gondolkodás nyelvére fordította le a ...keleten …keletke-zett …teológiai spekulációkat (sic!). A Ger-gely pápának tulajdonított írásokból vált népszerűvé és elterjedt a középkorban az angyalokról és ördögökről, a mennyországról és pokolról kialakított kézzelfogható, egyszerű ember számára felfogható és érzékelhető kép, s váltak tudatformáló erővé a legabszurdabb csodákról szóló legendák.”4 Vagyis az ábrázo-lás témalehetőségeit kitágítja a keleti egyház-tól eltávolodó teológiai felfogása.

A neoplatonista Dionüsziosz Areopagitész megállapítása szerint a látható dolgok a lát-hatatlan szépség képei. Ez a gondolat beépül a nyugati keresztény világszemléletbe, és meghatározza az ábrázolásról (a képzőművé-szetről) alkotott felfogást.

Suger apát (1081-1151) – akinek nevéhez, többek között a gótika nyitánya fűződik – jelmondata: az „új a megszokottal szemben,” ugyancsak azt tükrözi, hogy nem a réginek a megőrzése a cél többé, hanem sokkal inkább annak meghaladása. A világ és az igazság megismerése a képeken (a tudományon) keresztül is lehetségessé válik.

A keleti művészetben ezzel szemben „nem az oktatás hatásos eszközét látták a festmény-ben, hanem szentséget”5. Kelet ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy a képeknek minden esetben szigorú, rögzített szabályok szerint kell készülni, amelyeknek megváltoztatására nincs szükség. Már csak azért sem, mert fel-adatuk szerint nem a szöveg helyére lépnek, hanem transzcendentális ablakként működ-nek. „Nem a szent történeteket szemléltető ábrák voltak, hanem a földön túli világ misztikus tükörképei.”6 Ebből következik, hogy nincs szükség arra, hogy kitágítsák vagy kutassák az ábrázolás lehetőségeit, természet-szerűleg kizárja a művészi invenciót, és az

egyéni látásmód, valamint a művészi szub-jektum fogalmát is. Egy 15. században festett Krisztus-ikon lényegében és funkciója szerint nem különbözik egy 500 évvel korábbi ikon-tól. Ezt az állandóságot a nyugati festészet-ben nem találjuk meg.

Fontos hozzátenni, hogy nem önmagában a témabővülés eredményezi a kétféle ábrá-zolási mód közötti különbséget… „magá-nak a művészi nyelvnek a grammatikája és szintaxisa változik meg korról korra” – írja Wölffl in.7 És ez a fordulat, ez a változás az itáliai trecento idején különösen látványosan történik meg.

Az 1300-as évek uralkodó korstílusa a gótika. A stíluskorszak születési helye és szellemi központja Franciaország, a „francia modell” sugárzik szét Európa legtöbb orszá-gába. Itália ezeket a hatásokat csak nagyon megszűrve, vagy egyáltalán nem engedi érvé-nyesülni. A „nagy változás” mégis itt történik meg.

Ennek okát, egyrészt, a folyton vetélkedő észak itáliai városállamokban kialakult társa-dalmi és gazdasági rendszerben találjuk meg. A leáldozó lovagi kultúra után, művészet-pártfogó szerepben, megjelenik az arisztok-rácia mellett a polgárság (Firenze 1292-ben polgári alkotmányt lépett életbe!). „És ami-képpen gazdasági rendszerük is… fejlődni tudott, a festményeknek is, amit megrendel-tek, súlyos realitásuk volt… Ez a művészet képes volt a növekedésre, fejlődésre, mivel három dimenzióban mozgott.”8

A festészet fellendülésének másik oka, hogy a klasszikus művészet esztétikai elvei nem merülnek feledésbe. Az egész ókeresz-tény művészet hellenista gyökerekből táplál-kozik. Az antik kor klasszikus, szenzualista esztétikája, a nyugati típusú művészetben él tovább, míg a bizánci művészet, saját


121

eltérő teológiai felfogásához igazítva kialakí-totta ennek spirituális, misztikus változatát, miként erre Lazarev is utal.9 A nagy áttörés Giottó művészetében fi gyelhető meg. Nevé-hez kötik egy új, a keletitől merőben külön-böző látásmód bevezetését, amivel kijelöli a nyugati festészet irányát.

Giottóval közel egy időben több más itá-liai festőművész is kísérletezik újításokkal, a bizánci ábrázolás átalakításával. Tevékeny-ségük bevezeti Giottó művészeti reformját, így akár előfutároknak is tekinthetjük őket. Közülük kiemelkedik a siennai Duccio di Buoninsegna, akit az antik művészet utolsó nagy mestereként is emlegetnek. Frey szerint azonban képfelfogása annyiban bizánci, hogy a képmező számára csupán a „képi jelek sta-tikus hordozója.”10 Az ő nyomdokain halad a szintén a siennai iskolához tartozó Simone Martini, aki fi guráinak rendkívüli fi nomsá-gával tűnik ki.

A Rómában felbukkanó művészi irány-zatok Pietro Cavallini festészetében összeg-ződnek. „Klasszicizmussal átitatott művé-szete kapcsolatot teremt az ókor és… Giottó között.”11 Giottó ismerte munkáit, ezért sokan Giottó festészetének közvetlen előz-ményét látják Cavallini tevékenységében.

A fi renzei festészet vezető mestere Cima-bue volt. Az ő festészetében is megfi gyelhe-tőek eltérések a bizánci ábrázolástól, de alap-vetően még a „régi példaképek kényszerítő befolyása” gátolta.12 A Vasari által ránk örökí-tett történet szerint ő volt az, aki „meglátta” a gyermek Giottóban a tehetséges festőt, majd maga mellé vette tanítványnak. Valójában nincs hiteles adat, ami azt bizonyítja, hogy a két művész között mester és tanítvány kap-csolat lett volna. Biztos, hogy mind a ketten dolgoztak Assisiben és Firenzében, megfor-dultak Rómában, tehát Giottó jól ismerhette

kortársai és a nála kb. 26 évvel idősebb festő munkáit.

A két művészről a kortárs Dante is meg-emlékezik az Isteni Színjátékban. Feltehetően övé a legrégebbi feljegyzés róluk.13 Az idézet már csak azért is nagy jelentőségű, mert jól mutatja, hogy a tizennegyedik század közön-sége mennyire gyorsan befogadta, sőt „ünne-pelte” a Giottó által bevezetett új ábrázolási módot.

Giottó jelentőségét nem csupán saját kora ismerte föl, és nem csak közvetlen környe-zetére gyakorolt hatást, hanem évszázadok múlva is hivatkoznak rá. „…Latinra fordí-totta a görög művészetet” – írta Cennini. Túllép a „maniera grecan” – mondta Ghi-berti. A már idézett Giorgo Vasari szerint is Giottó volt az, aki „kiutat talált a középkori tespedtségből.” Stendhal szerint a „tizenötö-dik század (azaz a reneszánsz) szeme Giottón csüggött.”14 Dvorák abban látja jelentőségét,

1. ábra

LISÁNYI ENDRE · MIÉRT NÉZZÜK „ÍGY” A KÉPEKET?

122

hogy művészete „nem a transzcendens világ tükörképe, forrása a művészi élmény.”15

Nem túlzás azt állítani, hogy Giottó művészete a Scrovegni kápolna kifestésében teljesedik ki. Erre utal Imdahl, amikor azt írja, hogy ezek a munkák a művészettörténet leghíresebb eseményképei közé tartoznak.16 Természetesen korábbi munkáin is már meg-fi gyelhetőek azok a változtatások, amelyek nagyban eltérnek kortársai hasonló témájú alkotásaitól. Egy szemléletes példa erre, ha összevetjük a fi renzei Santa Maria Novella templom számára 1290-1300 körül készített feszületét (2. ábra) Cimabue, Arezzoban talál-ható (1265, Sandomenico) feszületével (1. ábra). A legszembeötlőbb változás a corpus elvont ideájától való eltávolodás a valóságos emberi arc, test, testhelyzet felé. Viszont a felület, amin a kép megjelenik, még teljesen követi a hagyományos sémát. A sajátos össze-tett keresztforma nem is nyújt nagy lehető-

séget a kísérletezésre. Ehhez sokkal inkább megfelel a kápolna falfelülete.

Az 1304-1306 között készült freskók témája Jézus élete, valamint az utolsó ítélet. A képek üzenettartalmának, néző és kép viszonyának, sőt magának a kép fogalmának átalakulását fi gyelhetjük meg itt.

A hagyományos bizánci, italo-bizánci fes-tészet a képfelületre úgy tekint, mint hor-dozó felületre, amelyen a festő (akár ikon-, akár freskófestő) „nyomot hagy”. Vagyis a festő által használt síkfelület csupán hordo-zója azoknak a jeleknek, amelyek a képet alkotják. Ez a felület nem körülhatárolt és meghatározott a bizánci típusú képeken. Ellenkezőleg, jelkép értékű. Florenszkij sze-rint például a gyakran alkalmazott arany háttér a tiszta és keveretlen fényt kívánja kép-viselni.17 Felület és ábra (szereplők) között nem alakul ki dinamikus kapcsolat, illetve kapcsolati rendszer. Az „italo-bizánci kép, mint formula, inkább formulaként, mint forma-ként, nem képivé, inkább jelképessé tesz, sőt a benne jelképessé tett transzcen-dens lényegiséget ténylegesen képviseli.”18 A háttér valójában nem „tér”-szerű, legföljebb egy metafi zikai térnek a jelenlétére utal.

Giottónál fi gyelhető meg először a festői felület következetes átértelmezése, ami majd Albertinál a „kép, mint ablak” gondolatban teljesedik ki. A keretezett kép fokozatosan olyan ablakká válik, amin keresztül, mint valami színpadra, rálátunk a képen bemuta-tott eseményekre és ennek fi gyelembevéte-lével kell értelmeznünk azokat. A képmezőt háromdimenziós koordináta-rendszerré ala-kítja. Ebből következik, hogy a megjelenő képi elemek egymáshoz való viszonya is meg-változik. A mélység jelölésével kibővült látó-tér új kompozíciós „játékra” ad lehetőséget, hiszen a térbeli tömegekkel (szereplőkkel)

2. ábra


123

elbeszélt jelenetek másként szervezhetőek kiegyensúlyozott kompozícióvá, mint ha csak két dimenzió állna rendelkezésünkre. Ebben a rendszerben az elöl, hátul, középen, jobbra, balra helyhatározók átértékelődnek, mert a térbeliségen túl utalnak az adott helyet elfog-laló alak drámai szerepére is.

A térbeli helyzet pontos jelölése tehát saját narratívával bír. A festő a „…helyzetet és viszonyokat a történés szelleméből alakítja ki.”19 Azaz a képmező nem passzív jelhordozó felület többé, hanem saját belső energiákkal és feszültségekkel telítődik. Frey a képmező prospektív potenciáljában ismeri föl a fun-damentális eltérést attól, ahogyan a bizánci művészet építi föl képeit…”20 A jelenet elbe-szélése során a festő szubjektív látásmódja érvényesül. Ő „rendezi” a jelenetet, és ezt az általa rendezett jelenetet szemléli a néző. A néző úgy látja, ahogyan a festő közvetíti, aho-gyan láttatni kívánja. Valójában ezzel a néző helyét is kijelöli, mert a térbeliség bevonása rögzít a sok lehetséges nézőpont közül egy külső nézőpontot, ahonnan a közönség tanúja lehet a gondosan felépített jelenetnek. A kép térbeli viszonyainak meghatározásakor erre a külső nézőpontra elengedhetetlenül szük-ség van. Amikor ezt a pontot a néző elfog-lalja, szemléli a jelenetet, abban a pillanatban részese is lesz a látott jelenetnek. A közönség „bevonása”, a jelenet kialakítása során Giotto egyszerre rendező, dramaturg és szcenog-ráfus. Nem véletlen, hogy a festő képeinek, „jeleneteinek” gyakori jelzője a ”drámaiság”, a „drámai hatás”. (P. Toesca: „Giottó erőtel-jes drámai kompozíciói a cselekményt csúcs-pontjában foglalják össze”, G. Previtali: ”… minden másodrendű elemet alárendel az elbeszélés drámai középpontjának…”)21

Szükségszerű, hogy az átértelmezett tér szereplői is új formai megoldás szerint jelen-

jenek meg. A bizánci festészet síkfelületre komponált jelkép-, jelzés- és jelszerű, súly-talan, alakjaival nem lehet „berendezni” a Giottó által használt festői teret. A tér dimenziójának kitágítása megköveteli, hogy az alakokat is plusz dimenzióval ruházza fel. A dimenzióbővülés következtében érvénye-sül a képeken a tömeghatás, ahogyan egy-egy szereplő vagy tárgy súllyal is rendelkezik. A tömeg fi gyelembe vétele az egész kompozíci-óra kihat. A testek, a formák aff éle építőkö-vekként funkcionálnak. „Giotto elbeszélései: építészeti alkotások. Minden elemnek pontos értéke van, s világosan van a képbe beépítve, így objektív jelentése határozza meg ritmikai funkciójának módját és mértékét…”22

A térben megjelenő és tömeggel, térfogat-tal bíró formák megjelenítésének szándéka elkerülhetetlenné teszi a természethű, ter-mészetelvű festésmód alkalmazását. Alakjai nem „elvont ideák”, hanem a valóság meg-fi gyelésén alapuló leképezések. Modellként nem a festészeti hagyomány, az elődök képei, hanem a látható világ valósága szolgál, azaz a természet. Művészetét értékelő vélemé-nyek sokasága emeli ki, képeinek értékét abban látták, hogy megfi gyelte és leképezte a természetet. (Boccaccio: „… nem is hason-másnak, hanem inkább ama való dolognak tetszett…”, Poliziano: „Nincs a természet-ben, mit nem tudtam ecsettel…”, Vasari: „A természetutánzásban oly kiváló lett…”, Balduccini: „… egészen megközelítette a ter-mészetest…”, stb.)23 Megragadja a látványt és így tölti meg élettel festményeit.

A látszat-látvány szó napjainkra többé-kevésbé összefonódott az illúzió, az illúzió-keltés, tehát a nem valódi fogalmával, mert a látvány pillanatszerű, ezért mulandó és eset-leges. A 13. századtól viszont a látható világ (a látvány), a természet tanulmányozása és


124

leképezése a megismerés és a tudás már-már kizárólagos forrása volt és hosszú ideig az is maradt. 1500-as években Leonardo a nagyra tartott Giottóra emlékezve írta, hogy: „A festő nemigen fog jót alkotni, ha példaképül mások festészetét választja, de ha a természet dolgai-tól tanul, annak meg lesz a gyümölcse.”24 Ez a felfogás, amit először Goiottó festészetében látunk igazán érvényesülni, éppen ellentéte az italo-bizánci festészetfelfogásnak.

Átértelmeződik a művész és „modell” viszonya is. A tradícióra, hagyományra építő keleti festészet „modellje” (kiindulási pontja) az idea, amit jobb híján „anyag” segítségével (festék) jelölnek. A trecentó idején a modell az anyagi természet, amin keresztül Isten műve, a szellemi rész (idea) feltárható, bemu-tatható, tanulmányozható.

A szépség meghatározásakor is a termé-szettől indulnak és az ott fellelhető arányok megtartásában, megismétlésében látják a műalkotások szépségét. Lucca Pacioli (Divina Proporzione, 1509) az írja, hogy „Isten az arány révén fedi fel a természet tit-kait.”25 Ghiberti az arány-mérték megtartása miatt csodálja Giottót, aki…” anélkül tudott természetes és bájos lenni, hogy meghaladta volna a mértéket”.26

A természethűséghez való közelítés hatás-sal lesz a mozgás- és cselekvés-ábrázolásra is. A bizánci alakok jelképes gesztusa, az időben kimerevített, környezetétől, háttértől füg-getlen „mozdulatlanság” értelmezhetetlen háromdimenziós háttéren. A térbeli elrende-zés nagyobb mozgásteret kíván, és az egyre plasztikusabbá váló szereplőknek nagyobb a „mozgásigényük”. A természethű mozgás és a térbeliség fedésbe hozása, összejátszása további dimenzióbővítést jelent. Az ebben a formában ábrázolt cselekvésekhez társul az időbeliség kérdése, hiszen az elindított

cselekvés vagy cselekvéssor nem csak térben, hanem időben is zajlik. A mozdulat időigé-nyes. A természethűségnek megfelelően van kezdete, iránya és vége. Keletkezik és befe-jeződik. Giotto képei, időbeni felépítésüket tekintve a kettő között (kezdet és befejezés) foglalnak helyet. Ez adja a képek újszerű dinamizmusát, ami a régi festészetben nem fi gyelhető meg, mert ott nem a változó mozgás, hanem a statikus állandóság kieme-lésére törekedtek.

Azt nem állíthatjuk, hogy Giottó képein maradéktalanul egységet alkot a tér és az idő. Ez majd az érett reneszánszban történik meg. A festészetben még a quatrocentó idején is érvényesül az előző korszak elgondolása, hogy a festmény, illusztratív jellege miatt, egymás után következő fázisokat ábrázol az egymás utáni képeken, vagy akár egy képen belül.

Tovább közelít a természeteshez Giottó, amikor a cselekvés mellett azok emocionális mozgatórugóit is ábrázolja. Megjelenik az érzelem, az érzelemábrázolás, a lelki élet bemu-tatása. „..A cselekvő alakok különböző csele-kedeteit belülről lelkileg motiválja, és a néző számára közvetlenül átérezhetően ábrázolja, másrészt magukat a tetteket az idő szuggeszti-ójának értelmében, tehát az időbeli csúcspon-tokra kihegyezve jeleníti meg. Giotto lélektani intuíciója egyedülálló, mélyreható és kifi no-mult.”27 Jelenet elbeszélése során tehát nem eltávolít a külvilágtól (mint az ikon), hanem a látható világ tudatos beemelésével, annak „ter-mészethű” leképezésén keresztül, aktualizálja a témát. Az „itt és most” jelenidejűsége miatt, közelebb kerül a nézőhöz a látvány, vagyis Giottó képszerkesztése megváltoztatja a kép és néző viszonyát. „Az eseményeket átvezeti a pillanat aktualitásába, azaz a szemlélő köz-vetlen átélőkészsége számára aktualizálja.”28 Ez az aktualizálás nem azonos az érett rene-


125

szánsz precíz látványleképezésével. A cselekvő ember főszerepét kiemeli azzal, hogy az egyéb részletek, például a háttér épületei, növények és hegyek kidolgozottságban alul maradnak. Lyka szerint Giottó zsenialitása éppen ebben található. Hiba lenne egységesen kidolgozottá tenni az egész festői teret…,” mert elvesztenék az intuíció monumentális erejét.”29 A művész és a néző egyaránt beleéli-beleérzi magát a jelenetbe.

Ehhez a gondolathoz szorosan kapcsoló-dik, hogy a kép egyszerivé és egyedivé válik. Ebben a formában újra megismételhetetlen, illetve lemásolni lehetséges, de az valami már meglévő eredetinek lenne jobb-rosszabb változata. A kép műalkotássá válik, ami egy bizonyos festőhöz köthető, annak egyéni látásmódja érvényesül elsősorban.

A keleti festészet nem művészközpontú. Az ikonokról azt írja Florenszkij, hogy azok nem is műalkotások. „Nem önérvényű művé-szi tevékenység terméke, hanem a tanúságté-tel alkotása, aminek többek között a művé-sziségre is szüksége van.”30 Az ikontól nem áll távol a sokszorosíthatóság, a „tömegtermelés” fogalma, hiszen az egyediség nem szempont, festőit Florenszkij inkább mesterembereknek („iparosoknak”) tekinti. „Ha ez így van, az ikon, mint műalkotás lényegét nem érinti, hogy különböző mesterek készítik.”31 Giottó a kápolna falain az üdvösségtörténet esemé-nyeit mutatja meg. Az ábrázolás középpont-jában minden esetben valamilyen történet (cselekvés) áll. A festő a történet bemutatását tekinti elsődleges feladatának, nem pedig a középkori szimbólumok újraismétlését.

A művész számára a munka során a kiin-duló pont, vagyis a téma forrása az írott szöveg. Ebben az, a reneszánszra jellemző felfogás fi gyelhető meg, hogy a művészetek-nek meg van a maguk sorrendisége, az írott

szöveg (az irodalom, költészet) a képzőmű-vészet előtt áll. Ismeretére a szemlélőnek is szüksége van, hiszen a képeket ennek segítsé-gével azonosítja és erre vonatkoztatja vissza. Széles körben ismert, népszerű szöveg (tör-ténet) képi megjelenítésekor a festmények didaktikai szerepe érvényesült elsősorban. Az esemény, az eseményről tudósító szöveg, és az eseménykép hármas egységet alkot. „Az üdv-történeti eseménykép csak úgy vonatkozhat egy eseményre, ha egyszersmind egy szövegre is vonatkozik. A kép eseményreferenciája mindig egy szövegre irányuló referencia is, és ebben az értelemben szövegreferencia.”32

A festő tehát egy általa nem megélt ese-ményt fordít le a képek nyelvére. A festés (a fordítás) során újra értelmezi a felidézett tör-ténetet. A néző pedig, a képeket szemlélve jut el a felismerésen keresztül a megértéshez, az átéléshez.

Giottó nem egyetlen irodalmi forrásból merített a Scrovegni freskók festése során. Fel-tételezhető, hogy ha az adott témának több, számára is elérhető, irodalmi feldolgozása volt, akkor a festő valamennyit felhasználta. Mária életét bemutató freskósorozatnál a Jakab elő-evangélium, a Pszeudo Máté-evangélium, az Evangelium de nativitate Marié és Voragine: Arany legendája képezhette az irodalmi alapot. Jézus életét bemutató képeken, az evangéliu-mokon kívül, Pszeudo Bonaventura: Medita-tiones vité Christi hatása mutatható ki.

A különböző szövegek a képeken már egységes, egész ábrázolásként jelennek meg, mintha csupán egyetlen szövegre támaszko-dott volna a festő. Nem érzékeljük a háttér-irodalom sokszínűségét, eltérő közelítését. Ezért elmondhatjuk, hogy Giottó a szöveget alárendeli a festészet, a képi nyelv törvény-szerűségeinek.

v


126

A Scrovegni-kápolna az 1300-as évek elején épült. Rendkívül egyszerű építészeti megol-dása arra enged következtetni, hogy már a tervezéskor számítottak arra, hogy a gazdag belső dekoráció adja meg a kápolna belső pompáját. Az alig tagolt falfelületen sorokba rendeződnek el a freskók és szinte teljesen befedik a kápolna dongaboltozatos hajóját.

A falakon Joachim, Anna, Szűz Mária és Krisztus életének nevezetes eseményei eleve-

nednek meg. A bejárati falon pedig az Utolsó Ítélet egyetlen nagy jelenetbe komponált képe látható. Az egyes jeleneteket díszes sza-lagok keretezik.

A képek egységes színhatását többek között az Itáliában nagy hagyományokkal rendelkező freskótechnikai eljárás biztosítja. A használható, mészálló festékek színská-lája megközelítőleg sem olyan széles, mint például a tempera vagy olajképeknél. De

3. ábra


127

ez a behatárolt színválasztási lehetőség már önmagában is képes megszervezni a képek egységét, mert ugyanaz a néhány szín és szín érték ismétlődik valamennyi képen.

A freskótechnika nem teszi lehetővé az utó-lagos javítást. A festést minden esetben rend-kívül átgondolt tervezői munka előzi meg, a véletlen, vagy egy utólagos „művészi gondo-lat” nem érvényesülhet. Az előkészületek során kiinduló pont a rajz, amit többnyire négyzet-háló segítségével nagyítanak fel a megfelelő méretre és 1:1 méretarányban először jelenik meg a falfelületen (szinopia). Tehát a vonal-nak, a vonalvezetésnek, illetve a vonalrend-szereknek mindenképpen kiemelt jelentősége van. Ezért Giotttó jelenetei jól leírhatóak és értelmezhetőek, akár a színek fi gyelembevétele nélkül, pusztán a rajz elemzésével is.

Jó példa erre a Jézus bemutatása a temp-lomban című kép (3. ábra). Kiindulási szöveg Lukács 2: 25-32, illetve a Pszeudo Bonaven-tura: Meditationes. Imdahl szerint Giottó ábrázolása jobban megfelel a Meditationes szövegének, mert az inspirálja az olvasót vagy nézőt, hogy élje át a jelenetet, míg az evan-gélium inkább tudósít.33 A Meditationes-ben valóban találunk olyan jeleneteket, amelyek az evangéliumból hiányoznak, a freskón ellenben megfi gyelhetők (pl.: „A fi ú anyjá-hoz fordult, hogy jelezze Simeonhoz akar menni…..a fi ú anyja után nyújtotta kezét és visszatért hozzá.”34).

A jelenet hét szereplőt rendez kompozíci-óba. A kompozíció és térélmény szempont-jából egyaránt fontos elem a kép függőleges szimmetriatengelyén látható oltárcibórium. A tető háromszögeiből induló vonalak pira-misformába fogják össze a szereplőket. Mivel négy oldalra nyitott, ezért egyszerre mutat be külső és belső teret. Háromdimenziós szer-kezete az egész kompozícióra kihat, hiszen

a terek jelenlétéből kiindulva érzékeljük az alakok testtömegét. Valósággal bekeretezi a gyermek Jézus alakját, és tartóoszlopai masszí-van rögzítik Mária és Simeon fi guráját, tehát az épület kiemeli és megnevezi a főszereplő-ket. Ebben a stabilitást sugalló szerkezetben jelenik meg az a fi nom vonal-rendszer, ami élettelivé, mesélővé, mozgalmassá alakítja a jelenetet. A gesztusok, tekintetek, ruhasze-gélyek olyan vonalakkal gazdagítják a képet, amik megteremtik a szereplők kapcsolatát.

A Krisztus kinyújtott kezéből induló egyenes elkerüli Mária hasonló gesztusát, és József kezével találkozik, így bevonja őt a jelenetbe. Ezzel az egyenessel párhuzamos a Mária kinyújtott kezétől induló vonal, amely a jobb szélen álló szereplő (Anna) kéztartásá-val találkozik. A kép két szélén álló szereplő érdekesen zárja le a jelenetet, ugyanis a bal szélen álló alak ruhájának belső széle és a kép bal felső sarka által bezárt hegyes szög azonos nagyságú a kép jobb oldalán álló alak ruhá-jának külső széle és a jobb alsó sarok által közrefogott hegyesszög nagyságával. Az egyik fölülről lefelé, míg a másik alulról fölfelé nyílik ki. A két szélső alak feje és az oltárcibórium csúcsa egy olyan háromszöget alkot, aminek átfogó egyenese a kép mértani közepén halad át és közvetlenül fölötte láthatjuk valamen-nyi szereplő arcát. A vízszintes vonalak mel-lett az ívek játékát is megfi gyelhetjük. A két oldalra rendezett szereplők ruhájának, illetve köpenyének alsó széle megrajzolható egy-egy íves középre beforduló vonallal. A négy arany glória, mint valami gyöngyszemek, egy íves vonalra fűzhetőek. Balról jobbra olvasva az ég felé, az angyalhoz vezeti tekintetünket, aki Simeon és Anna fölött lebeg. Mindkét szöveg említést tesz arról, hogy Simeon a lélek által vezérelve megy a templomba. De az angyal (lélek) jelenléte Anna prófétaságára is utal.


128

Imdahl említést tesz a Hetzer-féle mezővo-nalrendszerről. Igaz, eldöntetlen marad, hogy a néző ezt tudatosan ismeri föl a szemlélés során, vagy „mintegy rejtve szerkeszti a kép kompozí-cióját.” Úgy véli: „elvontsága miatt a „Hetzer által kiemelt rendezési norma nem szcenikus.”35 Hetzer több képen megfi gyelte, hogy a képet határoló szakaszokat, ha nyolc részre osztjuk, olyan „eszmei koordinátahálót” kapunk, ahol a kiindulási és metszéspontokhoz igazodnak a kép „erővonalai”. Felmerül a kérdés, hogy vajon ez a négyzethálóba való képbeírás összefüggésbe hozható-e a freskófestészetnél használt hálózat-tal, ami a nyers vakolatra került, megadva a fes-tőnek a vonatkozási pontokat, illetve a nagyítás során használt négyzethálóval?

A bizánci festészet egyáltalán nem foglalko-zik a szereplők fi zikai helyváltoztatásával. „A bizánci ikon statikus volt és hieratikus; Giottó alakjai – sőt: személyei! – viszont élő teremt-mények. Egy középkori kifejezéssel szólva, alakjai „currunt is via Dei quasi sine ullo labore”: szaladnak Isten útján…”36

A Menekülés Egyiptomba című képen (4. ábra) Giottó az előre haladó, balról jobbra történő mozgást kívánja érzékeltetni. A kép alján vékony sávban egy árok vagy szakadék ismerhető föl. Utána következik az út, amelyen valamennyi szereplő halad. Mögöttük a kép középpontjában egy hegy, mögötte egy másik hegy látható, végül a kék ég adja a jelenet hátterét. Az árok, az út és a vonuló szereplők, József, Mária köpenyének alsó szegélye, a jobb oldali fi gura előre mutató keze, az angyal jobb keze, valamint a szamár hámjának széles világos csíkja a hegyek oldalának erősen jobbra lefutó lejtőivel diagonális kompozíciót alkotnak.

A középső hegy háromszögtömbje körül-fogja Mária alakját, aki a hegy függőleges szim-

metriatengelyén látható. A gyermek és az anya arca a kép optikai közepét foglalja el. A többi szereplő tőle jobbra és balra, kissé elkülönítve alkotnak csoportot. Valamennyien, beleértve a szamarat is előre lépnek. Hogy a kompozíció, a lépés mozdulata „tisztább” legyen, Giottó meg-változtatta az állat mozgását, ugyanis azonos oldali lábaival egyszerre lép előre. A valóság-ban ez, legalábbis szamárnál, nem fordul elő. Bal oldali lábai méginkább a bal szélén látható csoport felé, míg jobb oldali, előre lépő lábai, már a jobb oldali csoport felé mozdulnak el, a haladás irányának megfelelően. Mária a sza-máron ül, sokkal inkább lebegni látszik a sem-leges, szürkés háttér előtt. A haladás irányába néz, elszánt tekintete jelzi a mozgás irányát, hogy hová tart. Jézus tekintete az ellenkező irányba fordul, visszanéz. A nyolc szereplő fele előre, másik fele hátra pillant. Van tehát hova visszanézni, és van hova előre tekinteni, vagyis érzékelhető, hogy a mozgás valahonnan indul és valahova tart.

A táj, a háttér jelképes, mégsem érezzük, hogy a jelenet síkfelületen zajlana. Giottó a térélményt a színek segítségével teremti meg. Aranyozást már csak a glóriákon fi gyelhetünk meg. Az ég színéhez az azuritból készült hideg kéket használja. (Visszatérően ismétlődik ez Mária és Jézus köpenyén, igaz sok esetben napjainkra teljesen lekopott.) Az előtér fi gu-rái intenzív piros-vörös, narancsszínű ruhákat viselnek. A tüzes színeket tovább fokozza a színkontrasztok alkalmazása. Például a balol-dalon álló vörös ruhás alak mellett szorosan egy zöld ruhás áll, vagy Mária eredetileg kék köpenye alól lángoló piros ruházat látszik ki. József narancs-piros köpenye pedig alsóruhá-zatának szürkéskék árnyalatától lesz még ele-venebb. Az előtér tüzes színei és az ég, a háttér jéghideg kékje egy megfoghatatlan távolság két végpontja. A kettő közötti űrt a hegyek semle-

v


129

ges színével hidalja át. Jól megfi gyelhető itt is a színek téralakító funkciója, ugyanis a távo-labbi hegy nem csak kevésbé plasztikus, hanem színében közelít a háttérhez. Kékebb, mint a közelebbi, mintha csak a reneszánsz levegő és szín perspektíváját alkalmazná a festő.

Berenson – a nagy Giottó szakértő – „meg-oldatlan kérdésnek”, „bevehetetlennek” nevezi

az itáliai mester művészetét. „Mint ahogy ilye-nek a nagy képzőművészeti alkotások, ame-lyek megérdemlik, hogy abszolút értelemben egzisztenciális képeknek nevezzük őket… az ilyen művészet nem könnyíti meg az inter-pretációt… nem szól semmit,… csak egzisz-tál, létezik… Egyszerűbben szólva, Giottó fes-tészetének az a fi zikai alapvonása, hogy létezik és semmi több, s átemeli a művészetbe az élet-nek ugyan ezt a természetes erejét.”37

4. ábra

v


130

HIVATKOZÁSOK1 Vigorelli, G.(1984): Giotto. Corvina Kiadó, Budapest, 7. o.2 Félegyházi J. (1967): Az egyház a korai középkorban. Szt. István Társulat, Budapest, 284.

o.3 Corrain, L. (1996): Giotto és a középkor művészete. Cicero, Budapest. 4. o.4 Gergely J. (1986): A pápaság története., Kossuth Kiadó, Budapest. 56. o.5 Gombrich E. H. (1975): A művészet története., Gondolat Kiadó, Budapest. 103. o. 6 U.ott7 Wölffl in, H. (2001): Művészettörténeti alapfogalmak. Magyar Könyvklub, Budapest. 227. o.8 Clark, K. (1985): Nézeteim a civilizációról., Gondolat Kiadó, Budapest. 96. o.9 Lazarev, V. (1979): Bizánci festészet., Magyar Helikon, Budapest. 43. o.10 Imdahl, M. (2003): Giottó. Kijárat Kiadó, Budapest. 12. o.11 Petz Gy. (szerk)(2000): A művészet története. A gótika. Magyar Könyvklub, Budapest, 137. o.12 Imdahl, M.: Idézett mű, 12. o 13 „Lám a festészetben Cimabue tartott minden teret, és ma Giottot kiáltják: s annak híre éjsza-

kába hajlott.” (Alighieri, Dante: Isteni színjáték. Ford. Babits Mihály. Bukarest, 1985. 207. o.)14 Petz Gy. (szerk.): Idézett mű, 143-144. o.15 Imdahl, M.: Idézett mű, 13. o.16 Imdahl, M.: Idézett mű, 9. o.17 Florenszkij, P. (2005): Az ikonosztáz. Typotex Kiadó, Budapest. 124. o.18 Imdahl, M.: Idézett mű, 12. o.19 Imdahl, M.: Idézett mű, 11. o.20 Imdahl, M.: Idézett mű, 12. o.21 Vigorelli, G.: Idézett mű, 11.-12. o. 22 Imdahl, M.: Idézett mű, 10. o.23 Vigorelli, G.: Idézett mű, 9.-11. o.24 Vigorelli, G.: Idézett mű, 9. o.25 Tatarkiewicz, W. (2006): Az esztétika alapfogalmai. Kossuth Kiadó, Budapest. 139. o.26 U.ott 27 Imdahl, M.: Idézett mű, 13. o.28 Imdahl, M.: Idézett mű, 24. o.29 Lyka K. (é.n.): A művészetek története. Singer és Wolfner Irodalmi Intézet, Budapest. 156. o.30 Florenszkij, P.: Idézett mű, 140.o.31 U.ott 32 Imdahl, M.: Idézett mű, 9. o.33 Imdahl, M.: Idézett mű, 49-50. o.34 Imdahl, M.: Idézett mű, 50. o.35 Imdahl, M.: Idézett mű, 39-40. o.36 Vigorelli, G.: Idézett mű, 7. o.37 Vigorelli, G.: Idézett mű, 5-6. o.


131

v

Kéri András

INDIÁN KÖLTEMÉNYEK: NAHUATL NYELVŰ VERSEK

Hernán Cortés 1521-ben foglalta el Tenochtitlánt, az azték fővárost. Az első euró-paiak fi gyelmét felkeltették azok a könyvek, kódexek, amiket a főudvarmester felügyeletére bízva nagy könyvesházakban (könyvtárakban, amoxcalli) őriztek. Ezekből mindössze négy azték és egy-két egyéb nahuatl nyelvű élte túl a könyvégetést. 1530 novemberében, Texcoco piacán Juan de Zumarraga püspök vetette máglyára a könyvtárak felbecsülhetetlen érté-keit: csillagászati dokumentumok, festmé-nyek, kéziratok tömkelege vált a tűz marta-lékává. Néhány mű azonban túlélte a barbár pusztítást, ezekből néhány vers itt olvasható.

Virágok nyílnak

Virágok nyílnak, növekszenek, harmatosak, bontogatják pártájukat.Belőled fakadnak a dalvirágok:s te, ó költő, az emberekre szórod.

Költeményem1

Én smaragdot fúrok:én aranyat olvasztok:ez az én dalom!Gyönyörű smaragdot fűzök:ez az én dalom!

Örvendj 2

Örvendj szertelen ó Tecayehuatzin király,virágzó ékszerek értője!Tán újra élni ide visszatérünk-e?Szíved úgy tudja:csak egyszer jövünk a földi életbe!

A nyelv

Az aztékok a nahuatl (jelentése: elegáns beszéd) nyelvet beszélték – és leszármazottaik még ma is beszélik –, de más népek nyelve is ez volt az Anáhuac3 fennsíkon. Az itt sze-replő versek is az ő örökségük. Azt mondják, hogy a nahuatl nyelv a III. századig vezethető vissza, s azok az északról beözönlő vadászó „barbár” törzsek hozták magukkal, amelyek elözönlötték és lerombolták Teotihuacán birodalmát. Ezek közül a „barbár népek” közül az egyik a mexica vagy azték nép volt, amely a Texcoco-tó egyik szigetén megala-pította Tenochtitlánt. (Egy 2007-ben talált 1200 éves piramis alapján a kutatók a város alapítását a legendás 1325-ös évről a XII. szá-zadra módosították.) Terjeszkedésük is nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a térség számos nyelve – otomí, csicsimék, taraszk, zapoték, huazték, mixték – közül a nahuatl

132

legyen az uralkodó nyelv, ami több irodalmi-költészeti övezetet, régiót ölelt fel.

Hallottam egy dalt 4

Hallottam egy dalt arrafele: a tavasz derekán járokaz év fényeit fürkészve.Már a hajnalpírral társaloga kéktollú madár és a vetés madara,és a nap vörös madara:ő Monencauhtzin herceg maga!

Sír a szívem5

Merre menjünk hol halál nincsen?Ezért sír a szívem.Legyetek erősek: senki sem fog örökké élni!A halál még a hercegeket is magával viszi:ezért vigasztalan a szívem.Legyetek erősek: senki sem fog örökké élni!

Az írás

M. E. Smith írja, hogy „Az azték írás-rendszer a Mezoamerikában kialakult öt eltérő rendszer egyike volt, a maja, a mixték, a zapoték és az epi-olmék mellett. Az azték írás eredete Teotihuacan és Xochicalco jel- és szimbólumrendszereihez nyúlik vissza, de az azték és a mixték írás közti számos stílus-beli és képbeli hasonlóság arra utal, hogy a mixték írás fontos szerepet játszott az azték írás kialakulásában.”6 Az azték írás kétféle elemből – képből és jelekből – áll. Hierog-lifáik jelölhetnek egy szót, egy hangot vagy egy fogalmat. Az azték írás háromféle típusú jelet vagy hieroglifát használt: piktogram-mát (képes írásjel), ideogrammát (fogalom jele) és fonetikus jelet. Ez nem volt „teljes írás”, mert a majákon kívül egyetlen ameri-

kai indián népcsoport sem tudott komplex módon írni.

Az írás először piktogramok formájában, kövekbe vésve, agyagtáblán, fában, épületfa-lon, kerámián, fegyveren, ruhán és szöveten jelent meg. Majd a drága jaguár-, lamantin- vagy szarvasbőr lett az íráshordozó, amíg fel nem fedezték az „indián papírt”, amelynek minősége még a spanyolokat is meglepte. Az alapanyagot főként az amate vagy amatl, azaz a fügefafélék (agávé, Ficus benjamina vagy F. involuta), valamint a magüey (nahuatl nyelven metl, Agave americana) és az izote (nahuatl nyelven izotl, Yucca gloriosa, Y. fi lo-mentosa) is szolgáltatták. Készült még ún. selyempapír (amatltonotzi) is, amit többnyire könyvek borításához használtak.

A spanyolok érkezése egybeesett az első fonetikus írásjegyek megjelenésével. Az ideografi kus és hierografi kus írás az egyszerű-södés kezdetén volt. Francisco Esteve Barba írja7, hogy az európaiak jövetele a termé-szetes és lassú egyszerűsödési és fonetizációs folyamatot eltérítette, és újra visszatértek a piktografi kus ábrázoláshoz, például azért is, mert az új elemek ábrázolásához, mint a ló, a fehér ember stb., nem maradt más, érthető megjelenítési formájuk. Írásuk egyik érdekessége a színek használata, amik külön jelentéssel bírnak.

A legtöbb kézirat festett könyv (kódex, azaz amoxtli, kódexirodalom), ami hosszú, harmonikaszerűen (leporelló) összehajtoga-tott papírcsíkokból állt. Mindkét oldalára rajzoltak. A mezoamerikai festett könyvek a kódexek, bár nem minden kódex festett könyv. De volt köztük tekercs és (szarvas)bőr, sőt vászon is (pl. Tlaxcala városában). Sajnos alig maradt fenn ezekből valami Tenochtitlan és Texcoco hatalmas könyvtárainak felgyúj-tása után. Voltak köztük vallási jellegűek,


133

amiket a papok használtak a szertartásokon. Fray Toribio de Benavente8 ötféle hivata-los könyvet sorol fel: az időről és az évekről szólót, az év napjait és ünnepeit tartalma-zót, az álmokról, előjelekről, jóslatokról, a gyerekeknek adható nevekről és a házassági rítusokról szólót. A történelmi könyvekben (Mendoza kódex, Tira de la Peregrinación) a ciklusos naptár szerinti éveket és az egyes dinasztiák történetének fontos eseményeit jegyezték fel. A közigazgatással foglalkozó könyvekben az adózási listákat, a földbirto-kokkal kapcsolatos feljegyzéseket, a városál-lam területének térképeit láthatjuk. Ezeket az írnokok, a kódexfestők (tlacuilo) készí-tették. A bizonyíthatóan legrégebbi nahuatl kódexek i.sz. 600 körül készültek, de az elsők valószínűleg az olmékok nevéhez fűződnek i.e. 800 tájáról. Ezek olvasása (megfejtése, amoxohtoca) a képzett előkelők privilégiuma volt. A Tira de la Peregrinación (a Vándorlás Könyve, azaz tekercse) Boturini kódex néven is ismert. A mexikák történetének egy részét meséli el Aztlanból való elvándorlásuktól 1355-ig, amikor is Culhuacan ura Coxcoxtli leigázta, s a xochimilkák elleni háborúban használta fel őket. A Vándorlás könyve egy kódextekercs, amit nem hajtanak laponként össze, s a rajzok folyamatosak rajta. Az ilyen tekercsek általában bőr- vagy papírdarabok egymáshoz ragasztásával készültek. Az 549 cm hosszú és 19 cm széles amate kódex egyik oldalát festették csak be, s balról jobbra kell olvasni. A Borbon kódex Párizsban található. 36 lapból áll, oldalai 39 x 39 centimétere-sek. Harmonikaszerűen összehajtható amate lapokból áll, de csak az egyik oldalát festették be. 1541 körül készülhetett a Mexikói-fenn-sík tóvidékének valamelyik városában. Ez egy tonalpohualli (jelentése: „a napok szám-lálása”), azaz egy 260 napos szent vagy rituá-

lis naptár, amiből megismerhetjük a mexikák fő isteneit, ezért bizonyosan mexika vidékről származik. (A xihuitl volt a „civil”, 365 napos csillagászati vagy Nap naptár.) A Tonalámatl de Aubin nevét az egyik volt tulajdonosától, J. M. A. Aubintól kapta. Ma a Párizsi Nem-zeti Könyvtárban látható. 18 összehajtható lapból áll, de csak az egyik oldala festett. Mivel egy teljes tonalámatl, azaz a sors könyve (leporellószerűen összehajtott könyvek neve, amik csillagászati, naptári rendszereket is tar-talmaznak) 20 lapból áll, kettő belőle elve-szett. A kódexet jobbról balra kell olvasni, azaz hátulról előre. Ezeket csak az írástudók (tlacuiloanime) tudták értelmezni. Ezen még nem érzékelhető az európai hatás, ennek ellenére nem tudni, hogy hódítás előtti vagy utáni alkotás. Valószínűleg Tlaxcalából szár-mazik. A Magliabecchiano kódex a XVI. szá-zadban készült „európai” papírra, s a lapokon látható képeket spanyol nyelvű magyarázat kíséri. Ma Firenzében található. Valószínűleg Tepoztlanból származik. A Mendoza kódexet az 1540-es években rendelte meg Antonio de Mendoza, Új Spanyolország első alkirálya (1535-1550), hogy királyának, V. Károly-nak bemutassa az azték kultúrát. Egy indián festő (tlacuilo) és a nahuatl nyelvet beszélő spanyol pap közös munkája, aki magyaráza-tokkal látta el. A 71 lapos kódex három rész-ből áll. Az első rész egy régi mexikói krónika másolata, aminek eredetije eltűnt. Évről évre meséli el Tenochtitlan uralkodóinak történe-tét, s tartalmaz egy listát is, amelyen a város alapítása óta leigázott településeket sorolja fel a spanyolok érkeztéig. A második rész egy régi dokumentum másolata (Matrícula de Tributos de Moctezuma), amit ma a Mexikó-városi Antropológiai Múzeumban láthatunk. Agávé papírra készült és mindkét oldalára festettek. Részletesen szerepel rajta a több

KÉRI ANDRÁS · INDIÁN KÖLTEMÉNYEK: NAHUATL NYELVŰ VERSEK

134

mint 400 város által Moctezumának fi zetett adó. Ezek között füstölők, tengeri kagylók, ékszerek, zöld láncok, türkiz, rézcsengők stb. szerepelnek. A harmadik rész a kódex egyet-len eredeti fejezete, amit Mendozanak írtak. Elmeséli az aztékok akkori életét a születéstől a halálukig, különösen kiemelve benne a gye-rekek iskolai oktatását. A kódex ma Oxford-ban, az egyetemen látható. A Tlatelolco kódex (325 cm hosszú és 40 cm széles tekercs) az 1554 és 1562 közötti történéseket rögzíti. A Moctezuma kódex valószínűleg a mai Morelos állam területén született. A nahuatl nyelvű vidéken csak ezek a kódexek maradtak fenn.

A négy legfontosabb krónika szerzője (kró-nikairodalom), ami a Mexikói-fennsík népe-inek tanulmányozásához elengedhetetlen: a spanyolok részéről Durán, Sahagún, az indi-ánok részéről Alva Ixtlilxochitl (1578-1650), akinek ősei Texcoco királyai voltak, és Chi-malpahin Quauhtlehuantzin (1579-1660) Amecameca városából. Fray Bernardino de Sahagún (1500-1590) pap és etnográfus igen értékes munkája a ma ismert nahuatl iroda-lom alapja. Veinte poemas (Húsz költemény) című kézirata húsz, 1558 és 1560 között Tepepulcoban gyűjtött verset tartalmaz, ami Los cantares a los dioses (Énekek az istenek-nek) címen jelent meg. Diego Durán domon-kosrendi szerzetes Historia de las Indias de Nueva España y islas de tierra fi rme (1867-1880) című művében részletesen bemutatja Tenochtitlan ünnepeit és az úgynevezett „dal- vagy zeneházakat” (cuicacalli), ahol a fi atalok énekelni, táncolni, zenélni tanultak. Ezeket az „iskolákat” az azték birodalom minden városában a templom mellett építették fel. Itt együtt tanulhattak a nemesi származásúak és a köznépből jövők 12 és 15 év közötti fi úk és lányok. Nemcsak vallási célokat szolgáló énekeket és táncokat sajátíthattak el, hanem

a nép történelméről és vallási hiedelmeiről is kaptak ismereteket. A dal és a tánc számos szertartáson és rituálén is fontos szerepet töl-tött be. Kétféle tánc volt. Az egyiket kedv-telésből, szórakozásból ropták (netotiliztli), a másikat valakinek az „érdemére” (macehua-liztli) jártak el.

Nezahualcóyotlnak 9

Jade dobodon,kék és vörös csigakürtödönjátszol, Yoyontzin.

Ó, már megjött, már itt van a dalnok.

Élvezzétek ki e rövid időt:jelenjenek meg ittazok, kiknek fáj a szívük.

Már megjött, már itt van a dalnok.

Vigadjunk 10

Barátaim vigadjunk:jöjjenek az ölelések!A virágos földön bolyongunkés nincs ki ennek véget vetne.A virág és a dala Nap Házát tölti be.A földön csak rövid ideig élünk.Nem lesz mindig így: vár ránk a Másvilág rejtélye…Van ott vidámság? Van ott barátság?Á dehogy, csak itt e földönismertük meg önmagunk.


135

Szép virágokat keresek … 11

Hiábavaló buzgalom…Élvezzétek,élvezzétek barátaim az életet.Ne kellene élveznünk,ne kellene, ó barátaim, boldognak lennünk?Szép virágokat keresek, szép dalokat választok.

Tavasszal sosem teszem,itt vagyok én Cuacuauhtzinés fáj a szívem. Ne kellene élveznünk,ne kellene, ó barátaim, boldognak lennünk?Szép virágokat keresek, szép dalokat választok.

Örök áldozat 12

Mint vízililiom a pajzs úgy forog a szélben,mint füst a por úgy száll az égen,kezek csattanása visszhangzik itt Mexikó Tenochtitlanban.Ez a pajzsok háza,ez a csaták háza:kitárul a Sas szalonja,ez Tigris13 trónjának helye:vállukon a háborúk terhe.Furulya harsan, hív a harcba:a napban tündöklő Pajzs virágai ezek.Soha, de soha nem érhet véget!

Én vagyok Nezahualcóyotl, a király 14

Megérkeztem ide:Yoyontzin vagyok.Csak virágra vágyom,földre jöttem, hogy legyen virágom.Már az értékes virágokat vágom,már a barátság virágait szedem.Ó herceg, egyesüljetek ti ketten:Nezahualcóyotl vagyok, a király, én vagyok Yoyontzin.

…………………………………………Mint az aranyat,mint egy drága nyakláncot,mint egy gazdag ketzaltollazatot,oly nagyra tartom szép dalod,mely nekem gyönyört okoz.Ki az, ki a dobokmellett táncola tavaszi házban?Én, Yoyontzin, magam,ó szívem mily boldogságtól dobog!

Az irodalom

Az irodalmat a papság és a nemesség tagjai művelték. Az alkotásokat nem tudták leírni, az emlékezet őrizte meg őket számtalan vál-tozatban és sokszor töredékesen. Ezért sok az anonim mű. A nahuatl irodalom azon népek irodalma, amelyek ezt a nyelvet beszélték a Mexikói-fennsíkon, a mai Pueblában és Tlaxcalában. Ezek közé tartoztak például (zárójelben ismert költőikkel): Tenochtit-lan (Motecuhzoma, Itzcóatl, Axayacatzin, Cauhaltzin, Caucauhtzin, Cecepaticatzin, Tezcatzin, Macuilxóchitzin), Tlatelolco (Moquihuixtli), Tenayuca (Telitl), Tlacopa(n) (Totoquihuatzin), Azcapotzalco tepanék főváros (Oquitzin), Cuautitlan, Chalco csi-csimék város (Chalchiuhtlatónac, Ayocuan, Chichicuepon, Tlepetztic), Tezcoco csicsi-mék főváros (Netzahualcóyotl, Yoyontzin, Nezahualpilli, Cacamatzin), Huexotzingo (Monencuauhtzin, Xoyacamachan, Tecay-ehuatzin), Cholula, Tecamachalco, Tlaxcala (Tochihuitzin, Xicoténcatl), Tepechpan tepa-nék város (Cuacuauhtzin). A hódítás előtti nahuatl irodalom a XIII. században kezdő-dik és az európaiak megjelenéséig tart. Az ismeretlen szerzőtől származó Chimalpopoka kódex két szövegrészt tartalmaz. Az egyik az


136

Anales de Cuauhtitlán, a másik a Manuscrito de 1558 (1588-as kézirat) vagy a Napok legendája, amely a teremtésről szól.

A prózai alkotások (tlahtolli) főként tör-ténelmi jellegű, didaktikus elbeszélések. A versekben gyakori a refrén, a más szavakkal megismételt gondolat, és a fogalmak többé-kevésbé szinonimákkal való kifejezése. Ezért is lehet az olvasó számára olykor szokatlan a költemény felépítése, tartalma, sőt az esetek jelentős hányadában rímtelensége. A versek zöme zenei kísérettel elénekelt és eltáncolt mű, ezért jellegzetes, rövid és lényegre törő. A lírikus költészet fő témái a vallás, a hősies háborúk, a fi lozofi kus tartalom, a személyes vonatkozású események. Az epikáé pedig a történelmi események, legendák, mitológia (teremtésmítosz), az istenekhez köthető ritu-álék, a teogónia, a kozmogónia. A háborús epika a nahuatl költészet egyik legjellegze-tesebb műfaja, vezérek dicséretét vagy harci eseményeket énekel meg. Három típusa van: a Sas éneke (cuauhcuicatl), a harci ének (yahocuicatl) és a vezérek – ocelot vagy jaguár – éneke (ocelocuicatl). A színházi művek (vagy drámai költészet) nem tartalmaz párbeszédet, inkább rövid költemények sorozatából állt, s tánc, mimika, isteneknek álcázott alakok stb. jelennek meg bennük. A huehuetlatolli, „a vének beszéde” vagy „idősek intelmei” olyan irodalmi formát jelöl, amely a közösség erköl-csi normáinak átadását segítette. A huehuet-latolli jelentése: régi szó. Andrés de Olmos ferences rendi szerzetes 1547-ben készült kézirata 29 intelmet tartalmaz. Ugyancsak ő volt az, aki összegyűjtötte az idős nahuákat, hogy latin betűkkel írják le az emlékezetük-ben meglévő szövegeket.

Két ismeretlen személy gyűjteményében találjuk meg szinte az egész nahuatl kul-túra fennmaradt verseit. A Manuscrito

1628 (1628-as kézirat) a Mexikói Nemzeti Könyvtárban található, s Cantares maxica-nos (Mexikói énekek) címen ismert. 1582 és 1597 között gyűjtött verseket tartalmaz. A Romances de los Señores de la Nueva España (Új Spanyolország Urainak költeményei) ugyancsak egy XVII. századi gyűjtés ter-méke. Ma a texasi Austini Egyetem Könyvtá-rában őrzik. Úgy tűnik, hogy a lírai költészet (cuicatl) Tezcocoban virágzott legteljesebb pompájában olyan szerzőkkel, mint Yoy-ontzin, Nezahualpilli (1464-1515), és főként ez utóbbi apja, a királyköltő Nezahualcóyotl (1402-1470 körül). Acolhuacan és Tezcoco (Texcoco) kilencedik királya volt, nevéhez fűződik az ismert nahuatl költészet nagyobb része. Nagy területeket hódított meg, miután legfőbb ellenségét, a tepanékokat legyőzve elérte, hogy népe függetlenné váljon. II. Motecuhzoma Xocoyotzin (1468-1520), az utolsó azték uralkodó is számos költeményt hagyott ránk, akárcsak más királyok is. Ural-kodása alatt érték el virágkorukat az isten-kultusz énekei, a tavaszról, vígságokról szóló énekeik a xochicuicatl dalok (virágénekek), de a mexika líra legjellegzetesebb műfaja az elégikus ének, az icnocuicatl (szomorú ének: a veszteségek és panaszok éneke). A szomorú énekek, azaz a himnuszok a hódítással szü-lettek15, amikben arról panaszkodnak, hogy az istenek elhagyták őket, bizonytalanságban élnek, és elvesztett hozzátartozóikat, barátai-kat siratják. Voltak még szerelmes (ahuilcui-catl) és szexuális töltetű dalaik is (cuecuech-cuicatl).

Miguel León-Portilla történész az azték irodalmat négy műnembe sorolja: mítoszok, szent himnuszok, lírai versek és elbeszélések. A mítoszok az istenek világát idézik meg, a szent himnuszokat a szertartásokon az iste-nek tiszteletére adták elő. A lírai költészet „in


137

xochitl, in cuicatl” a „virág és a dal”. Külö-nös világ ez versbe foglalva, ahol a virág és a dal maga a költészet, s amelyben vissza-térő elemek még a madár, a drágakő, a pajzs (chimalli) és a szív. A költőket a társadalom legmegbecsültebb tagjai között tartották számon, s ezt olyannyira komolyan vették, hogy a szerzők műveik jelentős részében saját magukat is megörökítették.

Mezoamerika fennmaradt, Kolumbusz előtti indián költészetében hasonló vonáso-kat fedezhetünk fel. Mindegyikre jellemzőek a tömören kifejtett gondolatok, a gyakori szóképek és szimbólumok, amiket többnyire csak megfelelő előtanulmányok birtokában tudunk értelmezni. Mivel írott formájuk – írás hiányában – nem maradhatott fenn, általában rövidek, hogy könnyen megtanul-hatók legyenek. Funkcionális szerepük is más volt, mint az általunk művelt költészeté, ezért az indián költészetet, költői műfajt nem lehet a hagyományos műfaji besorolással osz-tályozni. Csak egy példa: ha a Biblia Genezis könyvében szereplő teremtésmítoszt össze-vetjük a maják Popol Vuh című könyvében leírtakkal, láthatjuk, hogy míg a keresztények számára a bibliai szöveg „szent szöveg”, addig az indiánok könyvében szereplő teremtésmí-tosz számukra nem az.

Az aztékoknak háromféle énekesük volt. A dalnok, aki a költemény szövegét is költötte, a dalkovács, aki a dalban a dallamot is sze-rezte, és a nép soraiból kikerülő táncos énekes (macehualcuicani), aki a maga szerezte dalt a maga szerezte dallamra el is táncolta. Dalaikat többnyire dobkísérettel adták elő. A két fő, szentnek tartott dobuk a rönkdob (huehuetl) és egy kisebb fadob (résdob vagy „hasított gong”, teponaztli) volt, amit olykor csörgő, csigakürt, csörgős dob, kerámiasíp és fuvola egészített ki. Rendszeresen dalversenyeket is tartottak.

Egy költőnek…………………………………………Kellj fel barátom,fogd virágaidat a rönkdob mellől.Szálljon el keserűséged:ékesítsd velük fel magad:magasba szökő virágok lettek,már beborítják őketa csodálatos arany virágok.Szépen énekel itta kék madár, a ketzal, az énekes rigó:az arapapagáj dalukat vezényli:és mindenki, csörgők és dobok válaszolnak neki.

Kakaót iszom:ezzel örvendezem:szívem gyönyört érez,szívem boldog lett.Sírjak vagy énekeljek,egész életemháza szegletében töltsem!

Ó már megittam habos kukoricás kakaómat:sír a szívem, tele fájdalommal:a földön csak szenvedek!

Mindenre emlékszem:semmihez sincs kedvem,nincsen boldogságom:a földön csak szenvedek!

Merre menjünk? 16

– töredékek –

…………………………………………Kölcsönvett dolgaink vannak csak itt a földön:egymás utánmegyünk oda, ahol a testnélküliek laknak.Legyek boldog a virágokkal,s velük ékesítsem fel magam!


138

Csak itt,ó barátaim!…………………………………………Merre menjünk, ó merre menjünk?Halottak vagyunk, vagy ott még élünk?Ahol megállt az idő? Idő tán van ott?Néhányan csak itt a földönillatozó virágokkal és dalokkal, valamint a világgal bizton igazzá válnak!

Élvezzétek az életet ó csicsimék hercegek:mindnyájunknak el kell mennünk!...Te, Popocatzin, most te következel:ó Acolihua, te távozol!Győztes senki sem lehet:a földön senki sem maradhat!...

A költő feladata 17

Kétség kívül te vagy isten vörös madara,kétség kívül te vagy az életet adó király!Ti, akik elsőként láttátok a hajnaltitt vagytok és énekeltek.Erősödjön szívem szeretni a pajzs virágait: ők a nap virágai!Mit tehet a szívem?Tán hiába jöttünk, s élünk a földön?

Én is éppúgy elmegyekmint a virágok, melyek elnyíltak.Egy napon semmi sem marad a nevemből!Senki sem emlékezik rám a földön!Tán csak a virágok, tán csak a dalok!Mit tehet a szívem?Tán hiába jöttünk, s élünk a földön?

Vigasztalanság 18

Szorongunk siralmas sorsunk miatt.Az utakon törött dárdák nyugszanak;a kukoricabajusz mindenfele szétszóródott.A tető nélküli házakoldalai vöröslenek.Az utcákon és a tereken férgek hemzsegnek,és agyvelők rondítják a falakat.Mintha befestették volna, a vizek is vörösek,és ha iszunk belőlük, salétromos az ízük.Félelmünkben a vályogfalakat ütlegeltük,s emiatt lyukak tömkelege maradt nekünk. Védelmünk a pajzsokon nyugodott,de a pajzsok nem állítják meg a vigasztalanságot.Ettünk korallfakenyeret,salétromos pázsitfüvet,rágtunk vályogdarabot, gyíkot, egeretés porrá törve még férgeket…

v


139

HIVATKOZÁSOK1 Totoquihuatzin – Tlacopa királyának – verse. 2 Xoyacamachan – Huexotzinco királyának – verse.3 Ma a Mexikói-fennsík déli részét a Meseta/Mesa Central vagy Meseta/Mesa de Anáhuac zárja

le a Sierra Volcánica Transversal (Eje Volcánico) kelet-nyugati vonulatával. „Földrajzi kiterje-dése” koronként változott, többnyire az azték birodalom által meghódított területeket, majd a nahuatl nyelv elterjedését „jelentette”, helytelenül. Ez utóbbi egészen Nicaraguáig ért el. Ma ezt a számos fejlett, piramisépítő kultúrát magában foglaló vidéket Mezoamerikának nevezzük.

4 Tecayehuatzin – Huexotzinco királyának – verse.5 Vers Tenochtitlanból, az azték fővárosból.6 Smith, M. E. (2004): Aztékok, Szukits Könyvkiadó, Budapest. 226. o.7 San José G. F. (1983): La literatura mexicana, Ed. Panorama, México, D.F. 174. o.8 U.ott 9 Cuacuauhtzin – Tepechpan urának – verse.10 Tecayehuatzin – Huexotzinco királyának – verse.11 Cuacuauhtzin – Tepechpan urának – verse.12 Vers Tenochtitlanból, az azték fővárosból.13 Értsd: Jaguár14 Yoyontzin, Tezcoco királyának (Nezahualcóyotl) másik neve.15 Reyes, L. A. (2008): El pensamiento indígena en América. Ed. Biblos, Buenos Aires. 54. o.16 A Tlaxcalával szövetséges Huetxotzinco államból való költemény.17 Vers Huexotzinco királyságból.18 Hódítás utáni alkotás ismeretlen szerzőtől. Egy 1528-as kéziratból előkerült töredék.


BAQUEDANO, E. (1987): Los Aztecas. Ed. Panorama, México, D.F.BROWN, DALE M. (szerk.)(1993): Az aztékok: A vér és csillogás birodalma. Gemini, Budapest.EL AUTOR Y SU OBRA (1974): Los Aztecas. Ed. Pueblo y Educación, La Habana.GUTIÉRREZ SOLANA, N. (1985): Códices de México. Ed. Panorama, México, D.F.KÉRI A. (2003): Indiánok világa I.: Az azték naptár – Az Antillák népe. Anno, Budapest. REYES, L. A. (2008): El pensamiento indígena en América. Ed. Biblos, Buenos Aires. SAN JOSÉ G. F. (1983): La literatura mexicana. Ed. Panorama, México, D.F.SCHOLZ L. (2005): A spanyol-amerikai irodalom rövid története. Gondolat, Budapest. SIMOR A. (1977) (szerk.): Sasok és kondorkeselyűk: Navatl és kecsua költészet. Magvető Kiadó, Budapest. SMITH, M. E. (2004): Aztékok. Szukits Könyvkiadó, Budapest.SOUSTELLE, J. (1996): El universo de los aztecas. Fondo de Cultura Económica, México, D.F.TORRES FLORES, C. (1972): Historia activa de México. Ed. Progreso S.A., México, D.F. (harmadik kiadás)VAILLANT, G. C. (1995): La civilización azteca. Fondo de Cultura Económica, México, D.F.


a bgf kvifk kulturális – tudományos folyóirata 2009/4 · dr. kéri andrás főiskolai docens...

Documents