a magyar gyÓgynÖvÉnyek

8/15/2019 A MAGYAR GYÓGYNÖVÉNYEK

1/500


2/500

Ez a kötet készült az OTKA (nyilvántartási szám: T 047384) támogatásával aKároli Gáspár Református Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszékén.

Lektorálta: Jakab László

© Vörös Éva, 2007.

ISBN 978-963-473-084-2ISSN 1588-6433

Felelős kiadó: Dr. Hoffmann István

Készült a Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtárának sokszorosítóüzemében


3/500

BEVEZETÉS

A füvekkel, gyógynövényekkel való gyógyítás egyidős az emberiség törté-netével. Az emberiség igen sokáig nem is ismert más orvosságot, mint növényieredetű gyógyszereket. Ma, a korszerű gyógymódok mellett, mikor a gyógynö-vények hatóanyagainak jó részét vegyiparunk állítja elő, a növények szerepe agyógyászatban természetesen lecsökkent, jelentőségüket azonban mégsem sza-bad lebecsülnünk. E munka a Magyarországon hivatalos, közhasználatban lé-vő, valamint a régi, népies gyógynövények elnevezéseit dolgozza fel.

A magyar etimológiai szótárakban megtalálhatjuk néhány növénynevünketimológiáját, azonban ez a feldolgozott névmennyiség elenyésző a herbáriu-mokban, füveskönyvekben, korai szakácskönyvekben stb.-ben előforduló ne-vek mennyiségéhez képest. Mindmáig híjával vagyunk egy összefoglaló, szin-tézis jellegű munkának, egy az egész magyar növénynévállományt átfogótörténeti-etimológiai szótárnak. A hatalmas anyag feldolgozása meghaladja egyember erejét, ezért kisebb egységenként igyekszem a munkát elvégezni.

A magyar növénynevek szótárának a gondolata a 80-as évek végén, a 90-esévek elején vetődött fel. A gyű jtést egyetemi hallgatóként kezdtem Jakab Lász-ló irányításával, ennek első állomásaként jelent meg az Egzotikus gyümölcsökmagyar neveinek történeti-etimológiai szótára (Kossuth Egyetemi Kiadó, Deb-recen, 1996). 1997-ben Priszter Szaniszlóval közösen feldolgoztuk és megje-

lentettük Márton József Természethistóriai Képeskönyvének növényneveit (Adebreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Nyelvtudományi Inté-zetének kiadványai. 69. szám. Debrecen). Ezt követően egy Adattár elkészí-tését terveztük Priszter Szaniszlóval, a legjelentősebb 18. és 19. századi műveknövényneveit kívántuk feldolgozni 1775-től (Csapó József, Új füves és virágosmagyar kert... Posonban) 1813-ig (Diószegi Sámuel, Orvosi f űvész könyv minta’ magyar f űvész könyv’ praktika része. Debreczenbenn). Az Adattár anyagánévekig dolgoztunk, a növényneveket Priszter Szaniszló azonosította, nagy részeel is készült, de megjelenésére nem került sor.

Most egy újabb, jól körülhatárolható rész (a gyógynövények) feldolgozá-sának a végéhez értem. Arra törekedtem, hogy a feldolgozott gyógynövény-nevek eredetét, létrejöttének okát lehetőség szerint megmagyarázzam, hogy be-

mutassam szótörténetüket, és hogy dokumentáljam a magyar növénytani nó-menklatúra (nevezéktan) alakulását, fejlődését.

Szótárainkban sokszor tévesen azonosított növénynevekkel találkozhatunk,az adatok ellenőrzését, pontosítását, valamint az újonnan feldolgozott


4/500

4

növények régi és nyelvjárási elnevezéseit botanikus szakember, Priszter Sza-

niszló azonosította.A kézirat könyvvé formálásában sokat köszönhetek Jakab Lászlónak, aki ta-

nácsaival, részletekbe menő kritikai megjegyzéseivel mind a gyű jtött anyagfeldolgozása során, mind pedig a szótár szerkesztési elveinek és módszereinekkialakításában segítette munkámat. Külön köszönettel tartozom Priszter Sza-niszlónak, aki a 90-es évek óta óriási türelemmel támogatta munkámat, azo-nosította és ellenőrizte a történeti anyagban előforduló növényeket. Köszönetilleti Papp Gábort, a Magyar Természettudományi Múzeum Növénytáránakkönyvtárosát, aki lehetővé tette számomra a nehezen hozzáférhető történetianyag átnézését.


5/500

5

AZ ANYAG KÖRÜLHATÁROLÁSA, A FORRÁSOK ÉS AZANYAGGYŰJTÉS

1. A gyógynövény fogalma. — Gyógynövénynek nevezzük azt a növényt,legyen az fa, cserje, f ű, gomba vagy moszat, melynek valamely szervét, gyöke-rét, levelét, virágját, termését vagy más részét a benne levő hatóanyagáért agyógyászatban alkalmazzák. A gyógynövényeket ritkán használják friss, ter-mészetes állapotban, hanem rendszerint megszárítva. A gyógynövények hatóa-nyagtartalmú megszárított részét drognak nevezzük. A növényi eredetű drog

tehát nem más, mint a növénynek hatóanyagtartalmú része megszárítva. A dro-got hazai, vadon termő vagy itthon termesztett, vagy pedig külföldön termő gyógynövényekből nyerik (MagyGyógyn. 13).

A népies gyógyászat igen sok növényt tart számon, melyeket ma is több-kevesebb sikerrel használ, de amelyek ma már a közhasználatban nem ját-szanak szerepet. Ezért a régi népies gyógyszerül használt növények százaitmellőzik ma, részint kétes és bizonytalan hatóanyagaik miatt, részint mert akorszerű gyógyászat mellett teljesen feleslegesekké váltak.

A gyógynövényi alkalmazásmódok, javallatok között érthetően nagyon sokteljesen megalapozatlan, ellenőrizetlen, babonás jellegű és sok a veszedelmesis; a korai receptek, javallatok, középkori gyógymódok, teljességgel alkal-matlanok arra, hogy segítségükkel ma bárki bármilyen bajt meggyógyíthasson.

A növényi hatóanyagokról a korai szerzőknek, pl. Meliusnak nincs még tu-domása, a növények „természetéről” alkotott elképzelése a köré a minden tudo-mányos alapot nélkülöző ókori humorális elmélet köré épül, mely szerint anégy alapelemnek (tűz, föld, víz, levegő) és a négy alaptulajdonságnak (száraz,hideg, nedves, meleg) megvannak a megfelelői a négy testnedv (vér, fekete e-pe, nyálka, sárga epe) között. A betegséget az egyensúly megbomlása okozza,és ezt az egyensúlyt kell száraztó, hidegítő, melegítő vagy nedvesítő hatásúgyógynövényekkel helyreállítani (Szabó, Melius 44–45).

Feldolgoztam az ún. „hivatalosan elismert” gyógynövényeket, valamint szá-mos ún. „nem hivatalosan elismert” gyógynövényt, amelyeket elsősorban a né-pi gyógyászat használ. A „hivatalosan elismert” gyógynövények kiválasz-tásához: a Magyar Gyógyszerkönyv (Pharmacopaea Hungarica) VII. kiadását

(Bp., 1986.), az 1961 óta érvényes hazai drogszabványokat, az engedélyezettgyógynövénydrogok jegyzékét (6/1990. KeM. rendelet) használtam. A „hivata-losan elismert” minősítés kritériuma a gyógyszerkönyvekben való szereplés —ez országról országra és időről időre változó. A hivatalos gyógyszerkönyvek


6/500

6

gyógynövényei mellett a régi herbáriumok, füveskönyvek jelentősebb gyógy-

növényeit is feldolgoztam: pl. Melius Herbáriumának, a XVI. századi magyarorvosi könyvnek, valamint a XVII–XIX. századi orvosbotanikusok (pl. Csapó,Benkő) műveinek nem hivatalos gyógynövényeit.

A gyógynövényekkel foglalkozó szakirodalom bőséges, a gyógynövényeklistáját (jellemzésüket és felhasználásukat) elsősorban a következő művek alap-

ján állítottam össze: Jávorka Sándor, Magyar Flóra (Flora Hungarica). Magyar-ország virágos és edényes virágtalan növényeinek meghatározó kézikönyve.Bp., 1924–1925.; Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp.,1980.; Ingrid és Peter Schönfelder, Gyógynövényhatározó. Holló és TársaKönyvkiadó. é. n.; Zdenka Podhajská, Európa vadvirágai. Madách Könyv ésLapkiadó, Pozsony–Bratislava, 1991.; D. Aichele–M. Golte-Bechtle, Mi virítitt? Virágkalauz. Ciceró Könyvstúdió Kft. Bp., 1991.; Lesley Bremness, Fű-

szer- és gyógynövények. Panemex Kft. és Grafo Kft., Bp., 1995.; Grau–Jung–Münker, Bogyósok, vadon termő zöldségnövények, gyógynövények. Termé-szetkalauz. Magyar Könyvklub, Bp., 1996.; Bolliger–Erben–Grau–Heubl,Cserjék. Magyar Könyvklub, Bp., 1998.; Gyógynövényesek kézikönyve.Gyógynövény Szövetség és Terméktanács, Bp., 2004.; Nico Vermeulen,Gyógynövények enciklopédiája. Több száz különböző faj pompás fotói ésrészletes leírása. Ventus Libro Kiadó, Bp., 2005.

Egzotikus gyógynövényeket kis számban dolgoztam fel, mivel nagy részük(pl. gránátalma, füge, citrom) megtalálható az 1996-ban megjelent Egzotikusgyümölcsök magyar neveinek történeti-etimológiai szótára c. munkámban.

2. A növénynevek azonosítása. — A munkát elsősorban nemzetségnevekés fajnevek vizsgálatára korlátoztam. A történeti növénynévanyag azonosítását

Priszter Szaniszló végezte, ill. ellenőrizte. Ha az azonosítás bizonytalan, akkorezt a szótárban jeleztem, illetve feltüntettem azt, hogy ki azonosította a nö-vényt. A növénynevek vizsgálatához a botanikusok teremtették meg az alapotazzal, hogy meghatározták a növényeket, a növénynevek szövevényes renge-tegében az ő azonosításaik nélkül lehetetlen lenne eligazodni. A nyelvtörténetianyaggal különösen sok gond volt: ahogy haladunk a mától a múlt felé, úgyszaporodnak azonosítási gondjaink (ez természetesen valamennyi növény- ésállatnévre vonatkozik). Erről a problémáról más szótárírók is írtak: „Bizonyostekintetben külön probléma a növény- és állatnevek jelentéseinek a kérdése. ...Nem tudtam pl. mindig eldönteni, hogy a régi középkori latin nevek milyenmai növényekre (és állatokra) vonatkoznak” (Kniezsa, SzlJsz. 8). Az RMGl.szerzői így vélekedtek a kérdésről: „A szó jelentésének a pontos rögzítése kü-

lönösen nehéz a növénynevek és a kevésbé ismert állatnevek területén, mivelitt az elnevezés a valóságban is sokféle. E neveket gyakran összecserélik”(RMGl. 14).

Egyes forrásanyagok növényneveinek azonosítása megjelent nyomtatásban,


7/500

7

ezeket az azonosításokat — Priszter Szaniszlóval — általában fenntartás nélkül

elfogadtuk. Melius növényneveinek tisztázásával többen (Fialowski L., Gom-bocz E., Szabó A.) foglalkoztak; Szabó Attila munkájának Összehasonlító nö-vényjegyzékében találunk részleges hivatkozásokat és azonosításokat a XVI.sz.-i OrvK. növényneveire (és más korai művekre, szójegyzékekre stb.) vo-natkozóan. Gombocz Endre azonosította Clusius, Carolus–Beythe István, Stir-pium nomenclator Pannonicus (1583) című művének növényneveit (Gom-bocz, BotTört. 126–133). Szintén Gombocz azonosított még részeket külön-böző korai művekből pl. Lippai Posoni kertjéből (Gombocz, BotTört. 141–142)stb., ezeket az azonosításokat szintén elfogadtuk.

3. A szótár tartalma. — A szótár gyógynövények magyar elnevezéseittartalmazza.

Növénynevekkel számtalan forrásban (tudományos, szépirodalmi, ismeret-

terjesztő munkákban, újságcikkekben, tankönyvekben stb.) találkozhatunk. Négy típusba tartozó forrásműveket dolgoztam fel: 1. növénytani és orvosimunkákat; 2. gasztronómiai munkákat; 3. útleírásokat; 4. nyelvészeti anyago-kat. A négy típus közül legnagyobb mennyiségben növénytani forrásokkal fog-lalkoztam. Ez a négy forrástípus lehetővé teszi a növénynevek igen széles körű — nyelvészeti és művelődéstörténeti — vizsgálatát. Ezeket a teljességigényével egy ember aligha tudná belátható időn belül feldolgozni. Szükség-szerűen válogatnom kellett tehát a sok forrás között. Azokat a műveket dolgoz-tam fel, amelyek a növénynevek szótörténetének és szóföldrajzának megálla-pításához elengedhetetlenül szükségesek. De a feldolgozott források növény-nevei közül is sok kimaradt: pl. kimaradtak a teljesen azonosíthatatlan növény-nevek; a téves nevek zöme; a kerti, termesztett növények, ill. ezeket részletesen

nem elemzem (pl. borsó, alma, cukorrépa, körte, szilva stb.).Elsősorban növénytani és orvosi forrásokat dolgoztam fel. Az orvosikönyvek, pontosabban herbáriumok, füves könyvek a saját korukban valóbanorvosi célokat szolgáltak, de ma már legkevésbé sem sorolnánk őket a szorosértelemben vett orvosi könyvek közé. Szabó Attila Mélius Herbáriumához írtbevezető tanulmányában így fogalmaz: „választ kell keresnünk arra a gyakranvitatott kérdésre, hogy melyik tudományterülethez tartoznak a füveskönyvek: abotanikához-e vagy az orvostudományhoz? A kérdés ebben a formájában nyil-vánvalóan hibás: a füveskönyvek a növényismeret leghatásosabb előmozdítói,a növénymorfológia és a növényrendszertan megjelenésének előkészítői és elő-feltételei voltak, tudományos-társadalmi alapokat teremtettek a botanika kia-lakulásához. Arról azonban, amit ma általános botanika néven foglalunk össze

ezekben a könyvekben ... alig esett szó” (Szabó, Melius 20). A herbáriumok anépnek készült egyszerű, orvosi tanácsadók voltak, céljuk a gyógyászatbanhasználatos növények összeállítása és leírása volt. A szorosabb értelemben vettnövénytani munkák között, amelyeket forrásnak tekintettem, szerepelnek


8/500

8

növényhatározók, növényszótárak, természettudományi szójegyzékek, kerté-

szeti könyvek, dísznövény enciklopédiák, természethistóriák és természethis-tóriai képeskönyvek, amelyek gyerekeknek készültek, valamint kertészeti éstermészettudományos folyóiratok. Feldolgoztam a jelentősebb növénytaniszakirodalmat a kezdetektől egészen napjaink fontos és összefoglaló növényta-ni munkáiig.

Érdemes megnéznünk a herbáriumok modern változatait, a gyógynövé-nyekről írt mai tudományos és népszerűsítő műveket (pl. Augustin Béla–Jávor-ka Sándor–Giovanni Rudolf–Rom Pál, Magyar gyógynövények. Bp., 1948.;Rápóti Jenő–Romváry Vilmos, Gyógyító növények. Bp., 1980. stb.), ugyanisolyan részleteket tudhatunk meg a növények gyógynövényként való felhaszná-lásáról, amelyek forrásainkban esetleg nem szerepeltek, viszont az elnevezésekmotiválásában szerepük lehet. A növénynevek egyik legfontosabb motivációja

az lehet, hogy minek a gyógyításásra használják: pl. májf ű

, lépf ű

, tüd ő

f ű

stb.Nem elég tisztában lennünk egy növény neveivel, ismernünk kell magát a nö-vényt, mivel az elnevezéseket általában a növény külseje, termőhelye is moti-válta. A növénytani kézikönyvek legkülönbözőbb adatai segíthetnek egy nö-vénynév magyarázatában, sok érdekességet közölhetnek a növények felépíté-séről, leveléről, virágjáról, terméséről, régi és mai felhasználásáról, a hozzájukkapcsolódó hiedelmekről. Pl. Soó Rezső munkái (Soó Rezső, A magyar flóraés vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I–VII. Akadémiai Kiadó,Bp., 1964–1985.; Soó Rezső, A magyar növényvilág kézikönyve. Bp., 1951.stb). Az idegen nyelvi analógiák és a növénynevek lehetséges motivációi szem-pontjából igen értékes Marzell német növénynévszótára (Wörterbuch derDeutschen Pflanzennamen... Bearb. von Heinrich Marzell unter Mitwirkung

von Wilhelm Wissmann. I–V. Fünfter band. Register: AlphabetischesVerzeichnis. Leipzig, 1943–1958). Marzell flóraműve leírást ad a növényekről,részletezi a növények előfordulási helyét. A mű botanikai értékén túl azértrendkívül tanulságos számunkra, mert magyarázza a növény latin és görög ne-veinek eredetét, ezenkívül felsorolja a növény összes német elnevezését, a né-pies neveket minden változatukkal, pontos helymegjelöléssel, sőt magyarázza amotivációt és közli a növénnyel kapcsolatos hiedelmet.

A gasztronómiai források között egyrészt régi magyar szakácsköny-veket, másrészt néhány újabb szakácskönyvet vizsgáltam. Egyre nagyobb azérdeklődés a különféle nemzetek ételei iránt, és az ételekkel együtt, ezek alapa-nyagaként természetesen különféle f űszernövények is a szakácskönyvekbe ke-rültek, pl. kapri, oregánó. A szakácskönyvekben sok olyan f űszernövényt talá-

lunk, amelyeket gyógynövényként is használnak: pl. bazsalikom, metélő hagy-ma, majoránna stb.Az útleí rá so k mi nt fo rr ás ok feldolgozott száma nagyon kevés. Gondos

válogatás után bizonyos útleírásokat, naplókat, leveleket néztem át, csak olyan


9/500

9

felfedezők munkáit vizsgáltam forrásként, akiknek műveiben felbukkanhatnak

gyógynövények. Ilyenek pl. Kitaibel útinaplói, amelyek több száz magyar (va-lamint német, szlovák, ruszin stb.) népi növénynevet is tartalmaznak. Kitaibelútinaplói Gombocz posztumusz munkájában jelentek meg: Diaria itinerumPauli Kitaibelii. I–II. Bp., 1945–46.

A nyelvészeti források között elsősorban nyelvtörténeti anyagot dolgoz-tam fel: lexikonokat, szótárakat (értelmező, történeti, etimológiai, kétnyelvű szótárakat, tájszótárakat), nyelvtudományi folyóiratokat stb. A teljesség igényenélkül dolgoztam fel összefoglaló növénytani munkákat, amelyek népi növény-neveket is tartalmaznak: pl. Péntek–Szabó erdélyi gyű jtéseit, két etnobotanikaiútmutatójukat: Szabó Attila–Péntek János, Ezerjóf ű. Etnobotanikai útmutató.Bukarest, 1976.; Péntek János–Szabó Attila, Ember és növényvilág. Bukarest,1985; Hoffmann, Karl–Wagner János, Magyarország virágos növényei

(Atheneum. Bp., 1903.) című művét, ebben a Mágocsy-Dietz Sándor gyű jtöttenevekről van szó, amint ez az előszóból kiderül; Jávorka Sándor, Magyar Fló-ráját (Flora Hungarica) (Magyarország virágos és edényes virágtalan növénye-inek meghatározó kézikönyve. Bp., 1924–1925.), ebben Gombocz Endre ésMágocsy-Dietz Sándor gyű jtéséről van szó, amint ez a munka előszavából ki-tűnik stb.

Az adatok összegyű jtését és a növénynevek vizsgálatát számos körülménynehezíti. Nagy zavart okoz, hogy egy növénynek több, gyakran 10–20 neve islehet, és ugyanakkor egy név több, akár 5–6 növényhez is kapcsolódhat. Érvé-nyes ez mind a magyar, mind a forrásokban a magyar mellett található latin,görög, német nevekre, és általában minden nyelv növényneveire.

Nem tekinthetjük ezt a feldolgozást véglegesnek, lezártnak, az eddig nem

vizsgált források tanulmányozásával újabb adatok kerülhetnek elő. A növény-nevekkel foglalkozó vagy a növénynevek vizsgálatához felhasználható iro-dalom igen bőséges, a kérdés irodalma szinte kimeríthetetlen. Azért sem te-kinthetjük a témát befejezettnek, mert a f űszernövények, dísznövények, gom-bák stb. a témakör bővítésére késztetnek.


10/500

10

A MAGYAR NÖVÉNYNÉVADÁS VÁZLATOS TÖRTÉNETE

A tudományos növényismeret történetileg a népi növényismeretből sarjadtki. A következő áttekintés időbeli sorrendben a magyar növénynévszókincsmúltját kísérli meg vázlatosan bemutatni.

A magyarság első évszázadaiból származó növénynevekről igen hézagosakaz ismereteink. A könyvnyomtatás előtti időkben az oklevelek, kódexek, szó-

jegyzékek és kéziratos szótártöredékek azok a források, amelyekből az akkorinövénytani ismeretekről tudomást szerezhetünk. Összefüggő botanikai vagy ro-

kon tárgyú (orvosi, gyógyszerészeti) szöveget ezekben sajnos nem találunk. Amagyar növénynevek nyomtatásban való rögzítése és terjesztése a 16. század-ban kezdődött. Ekkor a növénynevek már nem elszigetelten (mint pl. a szó-

jegyzékekben), hanem szövegkörnyezetben fordulnak elő. A 16. század végénkészült az erdélyi Lencsés György Ars medica (1577 k.) című munkája, 1578-ban pedig Kolozsvárott Melius Juhász Péter Herbariuma.

1. A XVI. sz.-i magyar füveskönyvek; receptek, javallatok a XVI. sz.-ifüveskönyvekben. — A növények gyógyító ereje ősidők óta ismert az egészvilágon, és alkalmazásuk egymástól függetlenül alakult ki a különböző kul-túrákban. A népi ismereteknek, a népi tudásnak és a népi hitvilág egészének amindennapi lét gyakorlati kérdéseire kellett választ adnia. S mivel az embermindennapi létét éppen a testi bajok, a betegségek keserítik meg leginkább,

nem véletlen, hogy a XVI. században a gyógyítás számít a népi tudás és a tu-domány első területének. A növények alkalmazására vonatkozó ismereteket azún. füves- vagy füvészkönyvekben gyű jtötték össze. Az első ilyen jellegű, ma-gyar nyelvű munka Melius Juhász Péter Herbáriuma, 1578-ban jelent meg, amásik kéziratos mű, amely közel ugyanabból az időből származik (1577 k.): aXVI. századi magyar orvosi könyv. Bevezetéssel ellátva közzéteszi VarjasBéla. Kolozsvár, 1943. [Első kéz: 1577 k., második kéz: 18. sz. e.]. Ennek ösz-szeállítója Lencsés György, gyulafehérvári f őudvarmester volt. A két mű jelen-tősége, hogy összefüggő magyar nyelven növényleírásokat, gyógyjavallatokattartalmaznak. Melius Herbáriumában részletesen jellemzi a növényeket, majdkülönféle gyógyító eljárásokat ismertet. A XVI. századi magyar orvosi könyvtartalmában eltér a Herbáriumtól, az OrvK. részletes növényismertetéseket nem

tartalmaz (így a növénynevek botanikai azonosítása sokkal nehezebb), az or-voslás tudományának szakszerű, tudományos összefoglalása volt, szerző jegyakran hivatkozik híres külföldi orvosokra, de a népi gyógyítás módszereit isemlíti, sok testrész-, betegség-, tünet- és gyógyszer-, illetve gyógymódnevet ad.


11/500


12/500

12

is. Pl. „Hÿmlqrql” (OrvK. 470): „Repa magoth tqrÿ porra, reÅelÿ aranÿat

kq

Åÿben keweſ eth, ad megh ÿnnÿa, es takard aÅonnal be melegh ScarlathpoÅtoban” (OrvK. 471); torokgyíkról: „Feÿer wrmqth Saletrommal, Mę ÅÅelteorÿ eoÅwe, kqſ d aÅ Torok gÿkra” (OrvK. 129).

Az orrnak, fülnek, toroknak, gégének a betegségei is elsősorban gennyesfertőzések, ritkábban előkerülnek hallásjavításra szolgáló javallatok is, és aXVI. századi füveskönyvekben makacsul kísért az a hiedelem, hogy a fejen lé-vő nyílások betegségeit az alvás közben oda bejutott állatok, kígyók, békák,gyíkok, bogarak okozzák (Szabó, Melius 55). A „Fwlben valo Fergekrql” így íra XVI. századi Orvosi könyv: „Feÿer wrqmnek kÿ fachÿart leweth, awagÿBaraÅk fa lewelenek aÅ leweth tqlch melegqn bele ſ kÿ hoÅÅa aÅ f ę rgeketh”(OrvK. 92).

Az idegbetegségek közül fejfájás, szédülés, görcsös állapotok, álmatlanság,

lidérces betegség, reszketegség tűnik fel. Pl. a gutaütésről: „AÅ

Guta wte Ð benmÿkor aÅ Embqr vgÿ fekwÅÿk mÿnth egÿ holt Ð em keÅe Ð em laba nem moÅogh, Ð em lelqkÅetqth nem veÅqn” (OrvK. 41); a görcsről: „Æarwas Bogarath vÿ Ð elÿqnnala, aÅ Melÿ embqrth aÅ Gqrch fogh” (OrvK. 51).

Magas a nőgyógyászati esetekkel, születésszabályozással és általában a ne-mi felvilágosítással kapcsolatos receptek száma, megjelennek a nemi vágy sza-bályozását, serkentését, csökkentését célzó javallatok, a szeméremtest beteg-ségei, tökösség ’heresérv’, női és férfimagtalanság gyógyítására, francu ’vér-baj’ kezelésére vonatkozó gyógymódok. Közülük sok a mai olvasó számáragyakran megmosolyogtató, a nőgyógyászati jellegű gyógymódok pedig sokesetben hátborzongatóan primitívek és életveszélyesek (Szabó, Melius 55). Ta-lálunk javallatot menstruációs zavarokra, emlőbetegségekre, méhben meghalt

magzat eltávolítására, születésszabályozásra. Pl. „Ha à Varadiczot, vagy à nagyVaradiczot borba SÅereczen dio virággal meg f xzed. gyakran iſ Åod, azAſ Åſ Åonyállat mehét melegiti, vę rét ki tiſ Åtittya. A meg hólt gyermeket, vagy àgyermec tarto burokot ki hozza. Ezen haſ Åna à vizénec” (Melius 161a).

A XVI. század közegészségügyi körképének elmaradhatatlan részletei: feké-lyek, kelések, sebbe tört nyilak, vasak, tövisek eltávolítása, elmérgesedett se-bek kezelése, megmérgezett emberek védelme, kígyóharapás, méh-, darázs-,pókcsípés kezelése, fájó fogak, sebes szájak, csepegő vagy nem csepegő vi-zelet, nehéz vizelés, köszvény, farzsába, csonttörések. Pl. „Az Iſ ten faya f ×ſ tiKigyót, mérges állatot el ºz, A vize penig Póknak, Scorpióknac Kigyónacharapaſſ at meg gyogyittya” (Melius 160a).

A XVI. században — a köztisztaság hiánya miatt — komoly gondot jelen-

tettek a paraziták: bolha, tetű, rüh és bélférgek irtása. Pl. „Ha meg txrxd àmaguát és olayba meg f xzed, à Tet×t, koſ Åt az emberbe barombais el rontya”(Melius 156a).

A sok súlyos nyavalya mellett felbukkannak a férfi- és női hiúságot legyez-


13/500

13

gető egykori „kozmetika” receptjei és javallatai is. Ebben a csoportban leggya-

koribbak a hajnevelő, hajfestő szerek, de szerepel az arcbőr finomítása, arc-színesítés, szemöldökirtás és a szőrnevelés módja is.A XVI. században ezeket az orvosi feladatokat nagyrészt tudós asszonyok,

javasasszonyok, bábák látták el, akik a betegek gyógyításához és a varázs-láshoz használatos gyökereket és orvosi növényeket gyű jtögették. A gyógyítómunkában részt vettek még különféle kuruzslók is; ezek egy része vándorló(gyakran külföldi) kuruzsló volt, pl. sérvmetszők, borbélyok, vándorsebészekstb.

Ugyanennek a kornak a terméke Clusius és Beythe közös munkája, a Stirpi-um Nomenclator Pannonicus, amely 1583-ban Németújváron jelent meg. A ne-ves németalföldi botanikus, Carolus Clusius — 1574 és 1586 között gr.Batthyány Boldizsár vendégeként — tartózkodott Nyugat-Magyarországon. Itt

találkozott össze Beythe István protestáns prédikátorral és természettudóssal,aki elkísérte őt növénygyű jtő útjain, és közölte vele a növények magyar neveit(Kádár–Priszter 17).

A XVI. század végén jelent meg két, kisebb orvosbotanikai munka: Fran-kovith Gergely, Hasznos és fölötte szikseges könyv (Monyorókerék, 1588) ésBeythe András, Fiveskönyv (Németújvár, 1595) című műve. Frankovith ésBeythe István egymással tudományos érintkezésben állhattak, Frankovith egyi-ke lehetett azoknak a XVI. századbeli orvosbotanikusoknak, akik ismerték ésgyű jtötték a növényeket, de elsősorban nem magukért a növényekért, hanemazért, hogy gyógyászati gyakorlatukban felhasználják. Beythe András mun-kájának egy része Melius Herbáriumának szó szerinti átvétele, a többi pedigMatthiolustól vett fordítás (BotTört. 63).

Szemben a korábbi, kezdetleges szójegyzékekkel, kiemelkedő jelentőségű Szikszai Fabricius Balázs latin–magyar jegyzéke, amely 1590-ben jelent megDebrecenben, Szikszai Nomenclatúrája csaknem 500 növénynevet közöl.

2. Növénynévadás a XVII. sz. elejétől. — A XVII. század botanikai mun-káiban eligazodni — a növényrendszer kiforratlansága, a rendszertani kate-góriák határozatlansága és a nómenklatúra bizonytalansága miatt — a legna-gyobb nehézségekkel jár. A megoldásra egészen a XVIII. század közepéig kellvárnunk, ekkor jelenik meg Linné korszakalkotó munkája, a Species plantarum(1753).

A 17. század leghíresebb magyar kertje Lippay György esztergomi érsekpozsonyi kertje volt. A pozsonyi kert növényeit az érsek öccse három kötetesnagy munkában mutatta be: Lippay János, Posoni Kert. I–III. Nagyszombat,

[később] Bécs, 1664–1667. Ez a munka nemcsak a magyar kertészeti irodalomalapvetése, hanem egyben az akkori hazai virágkultúra és a korabeli magyarnövénynevek forrásműve is. Lippay azonban a vadon termő növényekre arány-lag ritkán hivatkozik (BotTört. 138–41).


14/500

14

A 17–18. századból szintén kiváló magyar füveskönyvek származnak, ame-

lyek szerzői az „utolsó orvosbotanikusok” (BotTört. 195). Voltak közöttükgyakorló orvosok, tanárok, lelkészek és más foglalkozásúak is. Az orvos-botanikusok olyan személyek voltak, akiknek szeme előtt a növény orvosifelhasználása, gyógyító ereje lebegett és nem a florisztika vagy a növény-földrajzi flórakutatás. Közülük a legjelentősebbek: Páriz-Pápai Ferenc (a Paxcorporis szerző je), Justi Joannis Torkos (az első magyar gyógyszerészkönyvszerző je), Csapó József (debreceni városi f őorvos), Benkő József (erdélyi re-formátus lelkész), valamint a XVIII. század második felének rejtélyes alakja,Veszelszki Antal.

A 18. század vége felé — elég hosszú szünet után — a magyar növénynév-szókincs gyarapodását is rögzítő több fontos könyv, ill. összeállítás jelenikmeg. A népi növényismeret is egyre fejlettebbé válik, de a botanika f ő célja

még mindig a növény orvosi felhasználásának, gyógyító erejének ismertetése,és nem a flórakutatás. Bizonyítja ezt a XVIII. század vége felé megjelenő néhány növénytani (orvosbotanikai) kiadvány. Számos — f őleg népi — nö-vénynevet ölel fel Csapó József debreceni f őorvos elsősorban gyógyászati céltszolgáló füveskönyve, az Új füves és virágos magyar kert (1775).

Az erdélyi református lelkész, Benkő József eredményei a korában nem vál-tak ismertté, munkája hazánkban elsőként mutatta be Linné rendszerét és nó-menklatúráját a pozsonyi Magyar Könyvház 1783. évi kötetében. A Linné-félerendszerben négy nyelven (latin, magyar, német, francia) ad 1000 fajról (kb.2500 magyar névvel) névjegyzéket (BotTört. 200–5), érdeme a népnyelvinövénynevek felkutatása, és ezekkel a magyar növénytani szaknyelv gazdagí-tása. 1791-ben jelent meg Lumnitzer István pozsonyi flóraműve, a Flora

Posoniensis (1791). A Lumnitzer-féle pozsonyi flóra jelentős számú (közel700) magyar népi növénynevet is tartalmaz. A hazai flórakutatás szempont- jából jelentős még Veszelszki Antalnak az 1798-ban megjelent „A’ növevényplánták’ országából való erdei, és mezei gyű jtemény, vagy-is fa- és f űszereskönyv” című műve, bár rendszere, nómenklatúrája már a maga korában is ela-vult volt.

A XVIII. század vége felé a fiatalon elhunyt, tehetséges debreceni orvos éstermészettudós, Földi János tervezte elsőként a magyar flóra megírását Linnérendszere alapján, Természeti históriájának azonban csak az első része, az álla-tok országa (Földi János, Természeti história. A Linné systémája szerint. I. Azállatok országa. Pozsonban, 1801) készült el. Bár Földi Természeti históriá-

jának növénytani része nem készült el, 1793-ban, Bécsben megjelent a szerző-

től egy kis füzetecske Rövid krítika és rajzolat A’ magyar f űvésztudományrólcímmel. A bevezetésben így ír: „A’ minémű zűrzavar vólt hajdan a’ DeákFűvésztudományban, a’ Linné Rendbeszedése, és Elnevezési előtt: szinte olyanzűrzavar, fogyatkozás, és tévedezés vagyon ma a’ Magyar Fűvésztudomány-


15/500

15

ban.... Minden eddig nevezhető Lexiconainkat (Szótárjainkat) Fűvész, Orvosi,

és Gazdaság író Könyveinket... gyom, gaz, Dudva és Burján lepte el... Mit kelltehát tselekedni? Krítikát kell írni, melly minden Tudománynak tökélletességrevitele. Krítikát, melly Törvényeket és Régulákat adjon a’ Növevényeknek elne-vezésekben, melly ki mutassa a’ rossz Neveknek hibáit, és azokat meg jobbít-sa...” (Földi 3–5). Földi János munkája az első olyan növénytani munka, amelykb. 840 növénynevet vizsgálva a magyar növénynevek részletes kritikáját tar-talmazza.

Ugyanerre az időszakra esnek a kor legnagyobb magyar botanikusának, Ki-taibel Pálnak (1757–1817) a magyar flórát feltáró utazásai. Kitabeil útinaplóitöbb száz népi növénynevet is tartalmaznak.

A 19. század kezdetétől jelennek meg Bécsben Márton József szótárai, rész-ben ezek, de még inkább Bertuch-fordításai (1805–13) az általa alkotott új ma-

gyar növényneveknek jelentős mennyiségét tartalmazzák. Ekkor lát napvilágotDebrecenben a magyar nyelvújításnak a botanika terén legnagyobb hatású mű-ve. A két szerző (Diószegi Sámuel prédikátor és Fazekas Mihály f őhadnagy)egyike sem volt képzett botanikus, könyvük mint növényhatározó, már megje-lenésekor sem volt korszerű; ugyanakkor munkájuk a magyar terminológia ésnómenklatúra alapvetése. Jelzi ezt az, hogy közel két évszázad elmúltával azáltaluk alkotott sok száz magyar szakkifejezés és növénynév jelentős hányadá-val még ma is találkozunk. Kitűnő nyelvérzékkel alkotott új szavaikat a 19.század egész folyamán használták. Külön ki kell még emelni az Orvosi f űvészkönyvet (1813), melynek függelékeként a magyar növényneveknek első szino-nimaszótára olvasható.

A szász nemzetiségű botanikus, Baumgarten az első, aki latin nyelvű mun-

kájában (Enumeratio stirpium Magno Transsilvaniae Principatui. Vindobonae, 1816) hat nyelven teszi közzé a gazdag flórájú Erdély 2500-nál is több nö-vényfajának neveit.

Szádler József, a pesti egyetem professzora elsőként adott ki hazánkban szá-rított növénygyű jteményt, exsiccatumot. 1823 és 1830 között megjelent kiad-ványainak „Magyarázat”-aiban közli 350 faj magyar és német népi neveit is(MNy. 79: 116–121). Nem sokkal ezután lát napvilágot (1833–36) Kassai Jó-zsef Származtató ’s gyökerésző magyar-diák szó-könyve, benne a szerző érté-kes népi gyű jtésével.

A reformkori nyelvújítás, a szaktudományok, különösen a természettudomá-nyok és az orvostudomány magyar nyelven való művelésének célja a botanikátsem kerülte el. Az 1840-es évektől egymás után megjelenő növénytani mun-

kákban merész újításokat találunk, legtöbbjük azonban igen rövid életű volt,nem vert gyökeret nyelvünkben. Számos új magyar növénynév található BarraIstván Növénytanában (1841), továbbá Tóthfalusi Miklós 3 kötetes kertészetiművében (A magyar gazda mint kertész. [1.] Gyümölcsbarát. [2.] Konyhaker-


16/500

16

tész. [3.] Virágkedvelő. 1847). A reformkori nyelvújítás — nem mindig sikeres

növényneveivel találkozhatunk Bugát Pál és Kováts Mihály (1845) könyvei-ben. 1843-ban az erőszakos szócsinálmányairól híres orvosprofesszor BugátPál, Természettudományi szóhalmaza lát napvilágot, amely sok más tudomány-ág új szava mellett növényneveket is tartalmaz. A botanikai nyelvújítás csúcsaalighanem Kováts Mihály Növénybölcsesség a’vagy, háromnyelvű fejtő nö-vénynév műszótára. A szerző ezt írja az előszóban: „Ezen munkában van 5921Magyar növénynév. ... Én magam csináltam 4860 új magyar növénynevet”(Kováts, Műszótár V–VI.).

A 19. század második felének elején nem sok újítással találkozunk, legfel- jebb Gönczi tankönyvei (Vezérkönyv a növénytan tanítására és tanulására.Pest, 1852. – 18592.) említhetők, valamint a tervezett (de csak töredékesen is-mert) Brassai–Kováts-féle Új Magyar Füvészkönyv (1858). Jelentősen fellen-

dült a magyar szótárirodalom: kiadták A magyar nyelv szótárát 6 kötetben(Czuczor Gergely–Fogarasi János 1862–74), megjelent a 3 kötetes Magyarnyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig (Szarvas Gá-bor–Simonyi Zsigmond 1890–1893) és a Magyar tájszótár is (Szinnyei József1893–1901). Mindezek jelentős számban tartalmaztak növényneveket is.Ugyancsak ekkor jelentek meg az első magyar növényhatározók: HazslinszkyFrigyes (1864, 1872), Simonkai Lajos (1882) és Cserey Adolf (1887) határo-zói. A szerzők még mindig a hiányzó magyar növényneveket igyekeznek pó-tolni, az addig csak latin nyelvű genusok és az új fajok számára próbálnak „hi-vatalos” magyar neveket alkotni (vö. Nyr. 117: 563).

Külön ki kell emelni a századforduló egyik legnagyobb magyar botaniku-sának, Borbás Vincének munkásságát, aki ugyan nem adott közre külön nó-

menklatúrai összeállítást, de ő írta a Pallas Nagy Lexikonának (1893–1897)összes botanikai címszavát. Sok cikkben foglalkozik a népi növénynevekkel,akárcsak kortársa, Fialowski Lajos is.

A XX. század kutatói közül Fialowski Lajos, id. Csapody István, WagnerJános, Mágocsy-Dietz Sándor, Gombocz Endre, Rapaics Raymund nevét említ-hetjük még. A század első felében Wagner János munkássága kiemelkedő:Hoffmann német növényatlaszának teljes átdolgozása során csaknem 6000 ma-gyar növénynevet sorolt fel könyvében (1903). Ugyancsak a század kezdetén,közel egyszerre jelentek meg Graumann (1909) és Cserey (1911) növényszó-tárai.

A XX. században a szervezett növénynévgyű jtést a Magyar Nemzeti Mú-zeum Növénytára számára Jávorka Sándor (Dr. Jávorka Sándor, Magyar Flóra

(Flora Hungarica). Bp., 1924–1925.) indította meg munkatársával Csapody Ve-rával; Jávorka Sándor flóraművében a régi és a népi növénynévanyagnak azaddig legteljesebb gyű jteménye rejtőzik.

A 20. század második felében látott napvilágot A magyar növényvilág kézi-


17/500

17

könyve (Soó Rezső–Jávorka Sándor 1951), a kétkötetes kézikönyv magyar nö-

vényneveit bizottság bírálta felül és korszerűsítette, ezek a nevek kerültek azu-tán a későbbi növényhatározókba. Csapody Vera több évtizeden át gyű jtötte ahazai fajok népi neveit, amelyeket egy kisebb terjedelmű szótárban jelentetettmeg (Csapody Vera–Priszter Szaniszló, Magyar növénynevek szótára. Bp.,1966.).

A sok évtized óta bizonytalan növénynévi helyesírás alapelveit az MTA He-lyesírási Bizottságának kiadványaként 1985-ben megjelent összeállítás rögzí-tette. Ennek alapján készült a magyar és a tudományos növénynevek szótára,amely a hazai és külföldi edényes növények (tehát a harasztok, a nyitva- és azárvatermők), valamint a mohok magyar és latin neveit tartalmazza, fontosabbtársneveikkel együtt (Priszter Szaniszló, Növényneveink. A magyar és tudomá-nyos növénynevek szótára. Bp., 1998.).


18/500

18

A NÖVÉNYNEVEK SZERKEZETI ELEMZÉSE

Növénynevek szerkezeti elemzéséről átfogó módszer nem készült, különfélerészelemzések jelentek meg, de a különböző művek különböző szemléletet tük-röznek; vö. Nagy Rózsa, Adatok a Baranya megyei Nagyváty... Kolozsvár,1943.; Halászné Zelnik Katalin, Moldvai csángó növénynevek (CsopNyelv-Dolg. 36) Bp., 1987. stb. A népi elnevezések kitűnő vizsgálatát végezte el Pén-tek János (Péntek János–Szabó Attila, Ember és növényvilág. Bukarest, 1985.173–195). Figyelembe vettem a növénynevek elemzésére vonatkozó rendsze-

reket, és alkalmaztam Hoffmann István „többszintű” helynévtipológiáját (vö.Hoffmann István, Helynevek nyelvi elemzése. Debrecen, 1993.) igazolva azt,hogy a helynevek és a növénynevek elemzése sok tekintetben hasonlóságotmutat.

1. Funkcionális-szemantikai elemzés. — A feldolgozott növényneveketvizsgálva azokat a tényezőket veszem számba, amelyek alapján a növényneveklétrejöttek, azt tekintem át, hogy a névadásnak mi volt az indítéka, tehát milyenszemlélet szülte őket. A fölsorolt típusok egyetemes jellegűek, Heinrich Mar-zell hasonló rendszert alkalmaz a német növényekre vonatkozóan; vö. Wörter-buch der Deutschen Pflanzennamen... Bearb. von Heinrich Marzell unter Mit-wirkung von Wilhelm Wissmann. I–V. Fünfter band. Register: Alphabetisches

Verzeichnis. Leipzig, 1943–1958.A növénynevek funkcionális névrészekből állnak, funkcionális névrésznektekinthető a növénynév hangsorának minden olyan egysége, amely a névkelet-kezés szituációjában a megjelölt denotátummal kapcsolatos bármiféle szeman-tikai jegyet kifejez. A névrészek névelemekből (lexémák és toldalékmorfémák)állnak, ennek bemutatása a növénynévelemzés lexikális-morfológiai szintjéntörténhet.

A növénynevek névrészeinek funkciói az alábbi rendszerben elemezhetők:A névrész

1. megjelöli a növény fa jt áj át (fa, f ű , fenyő , bokor, illetve nemzetségnevek:alma, szulák)

2. kifejezi a növény valamely saj át os sá gá t 2.1. a növény tu laj don ságát2.1.1. mérete

a név az egész növény méretére vonatkozik (apró-bojtorján, termetes medvetalp, nagy nyárfa)


19/500

19

a név a levél, a virág, a mag, a gyümölcs méretére u-tal (kicsinynadályvirág)2.1.2. alakja

a név az egész növény alakjára utal (harangláb) a név a növény valamely részének formájára, alakjá-

ra utal: pl. a levelére (szilvalevelű f ű , búzalevelű f ű ), agyökerére (hézaggyökér, gumós boglárka), a virág-

jára (bojtvirág, harangvirág), magjára (egymagvúgalagonya)

2.1.3. színe a név a növény egészének színére utal (fehér nyárfa,

fekete nyárfa) a név a növény virágának, virágzatának színére utal

(kékvirágú-ökörfark, kékibolya) a név a növény magtermésének színére utal (feketemák)

a név a növény gyümölcsének színére utal (fehérgyümölcsű eperfa, veressző lő )

a név a növény gumójának, gyökerének, hagymájá-nak színére utal (sárgahagyma, vöröshagyma)

2.1.4. illata a név a növény jó, ill. rossz illatára, szagára utal (il-

latos ábelf ű , büdös pipitér, nehézszagú pipitér) a név a növény jellegzetes szagára utal (hagymasza-

gúf ű )

2.1.5.

íze (édesgyökér, keser ű

f ű

) 2.1.6. a növény által kiváltott hang a név a növénytől hallatott, kiváltott hangra utal

(csengő f ű , csattogó szamóca) a név a növény leveleinek mozgására vonatkozik

(rezgő nyárfa, reszketeges nyárfa) 3. kifejezi a növény előfordulási helyét

3.1. a helyre utal, ahol a növény rendszerint él (ház helyén termett torma,mezei sülyf ű )

3.2. az országra utal, ahol a növény él, vagy ahonnan hazánkba érkezik(olasz kapor, németgyömbér)

4. kifejezi a növény valamely speciális idejét4.1. a virágzási idő (tavaszi szironták, nyári hérics, fehérhúsvét)4.2. a termő idő (egyéves vadárvácska)4.3. egyéb

a név jelölheti a növénynek valamely speciális, időhöz kötött tu-


20/500

20

lajdonságát, pl. télen is zöld (télizöld)

5.

kifejezi a növény él et módj át5.1. a növény vadon terem vagy termesztett (vadarticsóka, vadrózsa, kertiádáz, kerti angyélika)

5.2. a növény speciális életmódja, pl. a növény a nap után fordul (naprafor-góvirág)

5.3. egyéb6. kifejezi a növény ha tá sá t (tet ű rontóf ű , bolondítóf ű , prüsszent ő f ű )7. kifejezi a növény fe lh asznál ás át

7.1. a növény haszna (fest ő f ű , tálmosóf ű ) a növény állatok eledele (lúdfiak étke, méhek füve, tyúkhúr) egyéb

8. megnevezi a növény felha szná ló já t8.1.

a növény használata jellegzetesen valamilyen embercsoporthoz vagymesterséghez kötődik (vargák füve, kunok paréja)

8.2. a növény használója azért vált névadóvá, mert a hagyomány szerint(mintegy felfedezőként) elsőül vette hasznát (csabaíre, Gencius király

füve)9. kifejezi a növénnyel kapcsolatos hiedelmet

9.1. a növényt bizonyos szentekről nevezték el (Boldogasszony palástja, Boldogasszony tenyere, Szent Barbara füve)

9.2. a növényt képzelt lényről nevezték el (ördögszekér)9.3. egyéb

10. kifejezi a növény gyógyászati hatását (köszvényf ű , fekélyf ű , sülyf ű ,sebf ű , torokf ű )

11. kifejezi valamely másik növényhez való hasonlóságát (bizonyos nö-vényeket hasonlóság alapján egy másik növényről neveztek el: articsóka’Anthriscus cerefolium; zamatos turbolya’

12. egyéb: ide sorolhatjuk a mesterséges névadás tulajdonnévi típusát, amikora növényt személyről nevezik el (Kitaibel-mályva ).

13. bi zo ny ta la n (a névadás oka nem világos: nézsitf ű ).A magyar növénynévállomány döntően egy- és kétrészes nevekből áll.

I. Az egyré sz es neveknek két típusát különböztetem meg:a. Egyrészes a tejaltató, paponya, árvalányhaj, egérfül, kisasszonypa-

pucs, krisztustenyere, kutyatej, télizöld, csabaíre, Boldogasszony tenyere, Bol-dogasszony palástja, lúdfiak étke, fehérhúsvét, híd ő r, macskatalp, kakastaréj,

salamonpecsét stb., mert egyetlen funkció fejeződik ki benne, pl. a denotátumalakja ( paponya), a termés alakja (halálfejecske), a virág alakja (oroszlánszáj), felhasználása (tejaltató), virágzási ideje (ő szibánat). Ezek a nevek denotátu-mokról csupán egyetlen információt közölnek, a növénynévvé válás jelentés-,


21/500

21

valamint szerkezeti változás útján következett be. Ezen növénynevek sajátos-

sága, hogy semmiféle elem nem fejezi ki azt, hogy növénynévről van szó, ez atípusú névalkotás a nyelv közszói rétegét érinti, és a nevek közül sokat a köz-nyelv is használ nem növénynévi jelentéssel (pl. elefántormánya). Ezek az egy-részes nevek általában kéttagúak, az elő- és utótag közötti viszony elemezhető (részletesen a Szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek részben ismerte-tem). Közülük néhányat a hivatalos magyar növénynévadás nemzetségnévként,ill. fajnévként használ: pl. oroszlánszáj ’Antirrhinum’, oroszlánfog ’Leonto-don’.

b. Az egyrészes nevek másik csoportját az egyelemű növénynevek al-kotják (rózsa, boglárka, hérics, disznó). Ezen nevek egy része morfematikaiszerkesztéssel alakult (boglárka), más része pedig névátvétel (rózsa). Egy ré-szük hivatalos növénynévvé vált (zsurló), más részük kihalt (sikkantyú) vagy

megmaradt nyelvjárási szinten (sikár). II. A kétrészes nevekhez sorolom a köszvényf ű , bolondítóf ű , vadrózsa,nyári hérics stb. elnevezéseket , mert két funkcionális-szemantikai jegyet kife-

jező névrész különíthető el benne: köszvényf ű ’köszvény gyógyítására való (1)f ű (2)’; bolondítóf ű ’f ű (1), amely bolonddá tesz (2)’; vadrózsa ’rózsa (1),amely vadon terem (2)’; nyári hérics ’hérics (1), amely nyáron virágzik (2)’.Ezekben a nevekben mindig kifejezésre jut, hogy növénynévről van szó, az ele-mek (általában az utótag) valamelyikének növénynév vagy növényféle jelenté-se van. A kétrészes növénynevekben a név fajtájának megjelölésére bármilyen,általánosabb vagy speciális jelentésű növénynévi közszót felhasználhatunk(helynevek esetében ezeket földrajzi köznévnek nevezik). Utótagként állhat: 1.növénytani köznévnek (a földrajzi köznév analógiájára) tekinthető gyű jtőnévi

jellegű elem: fa, f ű

, bokor , lián, virág, kóró, fenyő

, kaktusz stb. (Priszter a hí-nár, kaktusz, moha, orchidea, páfrány, pálma, bambusz, fenyő , kosbor, perje növényneveket konkrét növényrendszertani jelentéssel nem rendelkező gyű jtő-nevek közé sorolja, vö. Priszter 15); 2. összefoglaló jelentésű nemzetségnév:bürök, szulák; 3. összefoglaló jelentésű nemzetségnév (pl. bab, gyöngyvirág), amely a névben téves, vagyis a növény másik génuszhoz tartozik (ebben ahasználatban a jelzőt egybeírjuk az utótaggal): a farkasbab ’Aconitum vulparia,farkasölő sisakvirág’, amely nem babféle, de az egész növény a lóbabhoz ha-sonlít, ezért a bab utótagot kapta; erdeigyöngyvirág ’Polygonatum’.

A kétrészes nevek névszerkezeti típusai tehát a következőképpen alakulnak:az alaprész funkciója a növény fajtájának (ez lehet a gyű jtőnévi jellegű fa, f ű ,bokor, virág stb. vagy nemzetségnév, pl. cseresznye, szulák ) kifejezése, a bő-

vítményrészé pedig a növény valamely sajátosságának megnevezése. Pl. búza-virág: az alaprész (v. utótag) a virág, a bővítményrész (v. előtag) a búza, azt fejezi ki, hogy ’a növény a búza között él’. A kétrészes nevek keletkezhettekszintagmatikus úton vagy jelentésbeli névalkotással vagy lehetnek névátvéte-


22/500

22

lek. A kétrészes növénynevek egy része hivatalos növénynév lett, más része

népi név vagy olyan név, amely napjainkban már nem használatos.A növénynevek nagyobb része kétrészes, a kétrészes nevek létrejöttét a hi-vatalos növénynévadás is elősegíti. A faj tudományos megnevezésének formá-

ja, a manapság használatban lévő ún. kettős nevezéktan (kettős nómenklatúra,binominális nómenklatúra) a XVIII. század híres svéd botanikusa, Linné(1707–1778) hatására terjedt el. Korszakalkotó munkájában, a Species planta-rumban (1753) Linné már nem vette át a korabeli botanikusok és orvosgyógy-szerészek által általánosan használt, több (vagy sok) szóból álló leíró fráziso-kat, hanem két latin szóval jelölt minden növényfajt. Az első ezek közül a nem-zetség (genus) neve (pl. Cornus), a második pedig a faji jelző (pl. mas). E kettő együtt alkotja egy-egy faj általánosan elismert nevét, esetünkben a Cornusmast, a húsos somot. Ugyanannak a nemzetségnek más fajai másféle jelzőket

kapnak: Cornus sanguinea, veresgyű

r ű

som.2. Lexikális-morfológiai elemzés. — A következőkben a lexikális elemek

azon típusait kívánom számba venni, amelyek a növénynevek, illetve a névré-szek felépítésében megjelennek: a névrészekbe foglalt szavak és a névalkotás-ban szerepet játszó morfémákat vizsgálom.

1. köznév 1.1. egyszerű köznév (rózsa, boglárka, hérics, kanálka)1.2. összetett köznév

1.2.1. egyrészes növénynevek: tejaltató, paponya, árvalányhaj,egérfül, kisasszonypapucs, krisztustenyere, kutyatej

1.2.2.

kétrészes növénynevek: köszvényf ű

, bolondítóf ű

, vadrózsa,szaporaf ű a) népnév

eredet, nemesítés helye (francia mustár) etnikai preferencia (pl. valamely csoportok kedve-

lik) (kunok paréja, tótok és barátok salátája)b) foglalkozást, címet, társadalmi szerepet jelölő szó

(paptök, papsajt, vitézvirág) c) rokonsági viszony, nem (leánykökörcsin, leányeper, anyaf ű ) d) állatnév

háziállat (bárányvirág, ebsző lő , kutyakapor,macskagyökér)

háziszárnyas (kotlóvirág, pipef ű , tyúkvirág) vadon élő állat (békavirág, kígyóf ű , farkasalma, farkascseresznye)

madár (kakukkvirág, kakukksaláta)


23/500

23

rovar (dongóvirág, méhf ű )

állatok testrésze (bikatök ű

f ű

, egérfarkf ű

, ökör- farkf ű )e) anyagnév (vasf ű , bársonyparéj)f) eszköz, tárgy (harangvirág, tölcsérvirág, szappanf ű , szeg-

f ű )g) öltözet, dísz (sisakvirág, kisasszonypapucs)h) élelmiszer (kásaf ű , pászkamorzsa, kenyérmorzsa, tésztala-

pu, túróf ű )i) emberi testrész, belső szerv (májvirág, pinavirág)

j) természeti elem (t ű zf ű )g) égitest (csillagvirág)h) egyéb

2.

tulajdonnév2.1. személynév2.1.1. családnév (Kitaibel-mályva, pongráccseresznye). Ez a típus a

vizsgált anyagban nem fordul elő.2.1.2. keresztnév (Áron szakálla)

becenév (Katika-répa) 2.1.3. többelemű személynév (jóhenrikfüve, bocérkata, kékilonka) 2.1.4. szentnév (szentgyörgyvirág)2.1.5. bibliai, kultikus név (Krisztus-pálma)2.1.6. egyéb személynév 2.1.7. köznevesült személynév (salamonpecsét, mózespecsenye,

ábrahámfa)

2.1.8.

földrajzi név (Bermuda-f ű

)3. melléknévi jellegű szó3.1. képzett melléknév (bécsikömény, illatos ábelf ű , lyukasgyöker ű f ű ),

tavaszif ű , tejesf ű 3.2. képzetlen melléknév (földfüst)3.3. folyamatos melléknévi igenév (nő sző f ű , párlóf ű , rántóf ű )3.4. befejezett melléknévi igenév (türtszirom, foganő tt, visszafordult-

sző lő )4. származékszavak

4.1. egyrészes képzett növénynév (boglárka, zsurló, keltike, geréz-des)

4.2. kétrészes képzett növénynév (tetvesf ű , üresgyökér) 5. szószerkezetek5.1. határozós szószerkezet (naprajáró)

5.2. igenévi szószerkezet (légyfogó, kecskerágó)5.3. szervetlen szókapcsolat (nefelejcs)


24/500

24

KELETKEZÉSTÖRTÉNETI VIZSGÁLAT

A növénynevek keletkezéstörténeti vizsgálatában Papp István rendszerét al-kalmaztam (Papp István, A szóalkotás problémái: MNyj. 9: 3–31), amely aszóalkotásnak két szintjét, a külső és a belső szóalkotást különbözteti meg, va-lamint figyelembe vettem Hoffmann István helynévtipológiai osztályait is(Hoffmann 57–58).

Növénynevek az alábbi rendszerben elemezhetők:

A.

BELSŐ

NÉVALKOTÁSA belső szóalkotás történhet a meglévő nyelvi elemek jelentésének átérté-kelésével (jelentésbeli szóalkotás) vagy alaki eszközökkel (szóösszetétel,szóképzés stb.).

1. szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek 1.1. egyrészes nevek (agármony, cigánypicsa, cickafark, csabaíre)

1.1.1. tárgyas (tökösséggyógyító, tejaltató) 1.1.2. határozós ( fülbecseppent ő )1.1.3. jelzős (vénuszhaj, cickafark )1.1.4. jelentéstömörítő (kankós)1.1.5. mellérendelő (élekhalok) 1.1.6.

szervetlen (engemnefelejcs)1.2. kétrészes nevek (sípf ű , sebforrasztóf ű , kanálf ű , sző rösf ű )

2. morfematikai szerkesztéssel alkotott nevek2.1. névszóképzővel (boglárka, bojtorjánka, sarkantyúka, sikkantyú, bá-

rányka)2.2. névutóval (naputánforgóf ű , naputánnéző f ű )

3. je lentésbeli névalkotá ssal keletkezett nevek3.1. jelentésbővüléssel vagy -szűküléssel (oroszlánszáj) 3.2. névátvitellel

3.2.1. metaforikus névátvitel (híd ő r, macskatalp, harangláb)3.2.2. metonimikus névátvitel (disznócska, üresgyökér) 3.2.3. szinekdoché (akácfa)

4. szerkezeti változással alakult nevek4.1. tapadással (angyalédes, napraforgó) 4.2. redukcióval (Szent Barbara füve) 4.3. kiegészüléssel (macskatalpf ű , mogyoróaljaf ű )


25/500

25

4.4. bővüléssel (barátfejű f ű , cserfalevelű f ű )4.5.

népetimológiával (kacsanyak, kálomistagyökér, atlaszér)

B. KÜLSŐ NÉVALKOTÁSA külső szóalkotás idegen elemek felhasználásával történik.

5. névátvétel5.1. jövevé nys zava k (menta, kökörcsin, atracél) 5.2. idegen szavak (nigella, benedikta) 5.3. tükörfordítások (salamonpecsét, pásztortarsoly)

1. Szintagmatikus szerkesztéssel alkotott nevek

A szintagmák és a szóösszetételek között nehéz pontos határt vonni, PéntekJános az összetett növénynevekről azt írja: „a szűkebb értelemben vett ösz-szetételek és a lazább szerkezetek részletesebb vizsgálatát együtt végezzük”(Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 177). Sokszor a szóösszetétel és a jelzősszószerkezet csupán helyesírás kérdése (pl. ezüstfenyő , de ezüst hárs), mivel anövénynevek írásmódja tükrözi a jelölt növény rendszertani besorolását, azegybeírásos forma a jelentésváltozást fejezi ki: pl. a kékliliom nem a Lilium,hanem az Iris nemzetséghez tartozik. (A növénynevek helyesírására vonatkozótudnivalókat A magyar növénynevek helyesírása c. fejezetben foglaltamössze.) E tekintetben elfogadhatjuk Hoffmann István nézetét, miszerint „a szin-tagmák és a szóösszetételek tagjainak szemantikai kapcsolattípusait azonos

grammatikai eszközök fejezik ki, a szintagmatikus szerkesztettséget mutató ne-vek névrészeinek alaki-funkcionális viszonyának megítélését nem befolyásoljaaz, hogy összetételnek vagy szintagmának fogjuk-e föl őket” (Hoffmann 59–60). Péntek János összetett növénynevekre vonatkozó rendszere (Péntek–Sza-bó, Ember és növényvilág 177) Károly Sándor (Károly, A szóösszetételek 271–328) műve alapján transzformációk segítségével állapítja meg a viszonyt azösszetétel tagjai között, így a lazább szerkezetek minősítését is lehetővé teszi.Péntek János 35 összetételtípust állít fel:

1. Akácfa-típus (rutafa, tujafa, f ű zfa, juharfa, bükkfa, porcsf ű , muharf ű ). Ezekben a növénynevekben az utótag (fa, f ű ) mindig általánosabb fogalmi kört

jelöl, az utótag általános jelentésű, megkönnyíti az előtag értelmezését.2. Birsalma-típus (birskörte).

3. Sárgadinnye, illetve fehér liliom-típus. Ez a leggyakoribb növénynév-típus, a hivatalos jelzős fajnév, amely megfelel a latin nómenklatúra jelzős faj-neveinek. A tömörebb (egybeírt) névtípusban az utótag nem nemzetségnévvagy nem annak a nemzetségnek a neve, amelyhez az illető faj tartozik (sár-


26/500

26

gadinnye), a lazább (különírt) névtípus utótagja nemzetségnév, a melléknévi

jelző pedig fajjelölő (fehér liliom, fehér zászpa, fehér hunyor).4. Kecskerágó-típus. Az alapmondat: A kecske rágja a bokrot ’olyan bokor,amelyet a kecske rág’, ebből alakulhatott ki a kecskerágó-bokor , amelybőltapadással lett a kecskerágó.

5. Csüngő fukszia-típus (álló rózsa, zörgő virág, ropogós f ű zfa, rezgő nyár- fa, bagzóf ű , vérehullóf ű ). Az alapmondat: A fukszia csüng ’olyan fukszia,amely csüng’, itt az igenévi előtag állítmány.

További összetételtípusok: 6. Légyfogó-típus; 7. Főzőtök-típus; 8. Oltotteper-típus; 9. Délignyíló-típus; 10. Napraforgó-típus; 11. Arannyalversengő-típus; 12. Gyógykaktusz-típus; 13. Csipkebogyó-típus; 14. Disznótök-típus; 15.Bonyavirág-típus; 16. Hadiburján-típus; 17. Vérfa-típus; 18. Sóvirág-típus; 19.Gyászvirág-típus; 20. Odúsfa-típus; 21. Barackfa-típus; 22. Útif ű-típus; 23.

Karós paszuly-típus; 24. Téli retek-típus; 25. Kanadai nyárfa-típus; 26. Káka-butyóka-típus; 27. Szálkás búza-típus; 28. Galagonyakert-típus; 29. Kígyóu-gorka-típus; 30. Pokolvarf ű-típus; 31. Tyúkvirág-típus; 32. Járomiharfa-típus;33. Sírvirág-típus; 34. Büröksíp-típus; 35. Síposkörte-típus.

Ennek a szemléletnek az előnye, hogy rekonstruálni lehet azt a kommuni-kációs helyzetet, amelyben egy-egy összetétel létrejön, azaz a 35 típusban vilá-gosan kimutathatók a növénynévadás indítékai, de a 35 típusba sok népi nö-vénynév nem sorolható be (pl. agármony, elefántormánya stb.).

A történeti növénynévanyag egy- és kétrészes nevekből áll.

1.1. Az egyrészes nevek (agármony, cigánypicsa, cickafark, csabaíre)

valójában közszói összetételek, szószerkezetek, sajátosságuk, hogy semmiféleelem nem fejezi ki azt, hogy növénynévről van szó. Az egyrészes nevek elő- ésutótagjának viszonya lehet:

1.1.1. tárgyas jelöletlen: tökösséggyógyító ’tökösséget gyógyító’ , tejaltató ’te-

jet altató’, hasindító ’hasat indító’1.1.2. határozós jelölt: fülbecseppent ő , naprajáró 1.1.3. jelzős minőségjelzős összetett növénynevek: vereshólyag, földikenyér birtokos jelzős összetett növénynevek jelöletlen (vénuszhaj, cickafark, szarkaláb, sárkánynyelv, kiasz-

szonypapucs) jelölt (papmonya, elefántormánya) 1.1.4. jelentéstömörítő: bolhahalál ’a bolhák halálát okozó növény’,

kankós ’kankó gyógyítására szolgáló növény’


27/500

27

1.1.5. mellérendelő (élekhalok) 1.1.6.

szervetlen (engemnefelejcs, temondád)

1.2. A kétrészes nevekben két funkcionális-szemantikai jegyet kifejező névrész különíthető el, ezeknek a szerkezeteknek mindkét tagja információtnyújt a növénynév denotátumáról, tehát funkcionális jegyet kifejező névrész-nek tekinthető. Ezekben a nevekben az utótag (különféle növénytani közszó ésnemzetségnév) kifejezi, hogy növényről van szó: pl. vízililiom ’vízben élő (1)liliom (2)’; tet ű f ű ’tetű irtására való (1) a növény (2)’; farkasölő f ű ’farkas el-pusztítására való (1) növény (2)’; tavaszi hérics ’hérics (1), amely tavasszal vi-rágzik (2)’; kígyónyelvf ű ’a kígyó nyelvéhez hasonló levelű (1) növény (2)’; útif ű ’növény (1), amely az út mellett nő (2)’.

A kétrészes nevekben jelentkező jelzős viszonyt a névrészek mint szerkezeti

egységek közti kapcsolatot értelmezhetjük.Az Akadémiai nyelvtan a minőségjelzőt így definiálja: „a jelzett szó je-lentését azáltal teszi teljesebbé, pontosabbá, hogy kifejezi a jelzett dolog külső vagy belső tulajdonságait (színét, ízét, alakját, nagyságát, anyagát stb.), kü-lönféle tulajdonságszerű körülményeit (állapotát, helyzetét, valamivel ellátott,valamivel el nem látott vagy valamitől megfosztott voltát, valakihez vagy vala-mihez való tartozását, a sorban elfoglalt helyét stb.)” (MMNyR. II. 265). Ez ameghatározás, csoportosítás növénynevek elemzéséhez nem elegendő (helyne-vek elemzéséhez sem, vö. Hoffmann 60–61), további szemantikai, funkcionálisszempontokra van szükség.

Problémát okoz a minősítő jelző típusainak elkülönítése. Az Akadémiainyelvtan a minősítő jelző két típusát különíti el: a megkülönböztető jelzőt („a

jelző a jelzett szó értelemkörét valamilyen tartalmas jegy hozzáadásávalszűkíti”) és a kiemelő jelzőt (a „jelző a jelzett szónak nem megkülönbözteté-sére, hanem kiemelésére szolgál”) (MMNyR. II. 266–267); említhetjük még akijelölő jelzőt, amely annyira leszűkíti a jelzett szó jelentéskörét, hogy csupánegy egyedre korlátozza.

A sajátos jelentésszerkezettel bíró növénynevek ugyanúgy nem sorolhatókbe a minőségjelzői kategória felosztásai alá, ahogyan a helynevek sem (vö.Hoffmann 61). A növénynevek névrészeinek funkcionális viszonyait a ko-rábban ismertetett funkcionális-szemantikai elemzés kategóriái összetettebben,szemléletesebben képesek bemutatni (részletesen l. a funkcionális-szemantikaielemzés részben). A hagyományos minőségjelzői kategóriákba nem fér bele asebforrasztóf ű , sepr ű f ű , tyúkvirág, imádságbokor stb. típus (definiálásukra és

jellemzésükre Péntek János külön csoportokat alkotott), de a korábbiakban is-mertetett rendszerekben jól elemezhetők ezek a növénynevek (szögletes zá-rójelben a névadási típus, ahová besorolható): sebforrasztóf ű ’a f űvel sebeketgyógyítanak’ [10.], varf ű ’a f űvel varat gyógyítanak’ [10.], tyúkvirág ’a vi-


28/500

28

rágnak rontó hatása van a tyúkra’ [9.], tálmosóf ű ’a növényt tálak mosására

használják’ [7.] stb.A jelzős szerkezetből létrejött növénynevek sajátos típusát alkotják a körülí-rásos növénynevek, ezt a módszert elsősorban a XV–XVI. században alkal-mazták. A magyar növénynévrendszer kiforratlanságát és hiányait körülírásosnövénynevekkel pótolták: hamis fekete magú nigellaf ű , mérges vad harapástgyógyító f ű stb.

2. morfematikai szerkesztéssel a lkotott neve k

2.1. név szó kép zővelA névszóképzővel történő növénynévalkotás megtalálható egyrészes és két-

részes növénynevekben is.Melléknévképzők:-i: tavaszif ű , földitök, égivirág; -s: gerezdes, töviseslapu, kankós, likasf ű , kontyosf ű , er ő sf ű ; Az -i/-s képzős melléknévi jelző f őnevesülhetett: tengeri (< tengeri kukori-

ca), angyalédes (< angyalédesgyökér ), besztercei (< besztercei szilva), daróci (< daróci szilva) stb.; vö. Péntek—Szabó, Ember és növényvilág 176.(Részletesen l. a tapadással keletkezett növénynevek c. részben.)

-ú/-ű : borjúfejű f ű , ebfejű f ű , búzalevelű f ű , barátfejű f ű , cserfalevelű f ű , lyu-kasgyöker ű f ű .

Kicsinyítő-becéző képzők:-cska, -cske: disznócska, kutyócska, angyalicska, borsocska, árvácska;

-ka, -ke: kutyóka, bársonyka, boglárka, bojtorjánka, sarkantyúka, szopóka-virág, angyalka, fúvóka;-i: katibolha.Melléknévi igenevek képzői:-ó/-ő (folyamatos melléknévi igenév képző je): borongóf ű , csábítóf ű , rán-

tóf ű , párlóf ű , nő sző f ű . Az -ó/-ő képzős növénynevek esetében ráértéses tapa-dásról is beszélhetünk, az -ó/-ő melléknévi igenévképzős növénynevekben az összetett növénynév jelző előtagja f őnevesült: pl. bolondító (< bolondító belén-dek), tátogó (< tátogóvirág), napraforgó (< napraforgóvirág) stb. (Részlete-sen l. a tapadással keletkezett növénynevek c. részben.)

-t/-tt (befejezett melléknévi igenév képző je): türtszirom, foganő tt. Más képzőkkel alkotott nevek:

-vány/-vény: gyujtovány, ragadvány, jövötény;-sdi: sósdi;-ár: folyondár;-r : csucsor stb.


29/500

29

2.2. névutó val

Névutóval keletkezett növényneveink száma nagyon kevés: pl. napután- forgóf ű , naputánnéző f ű .

3. jelentésbeli néval kotással keletkezett nevek

Papp István tanulmányában (A szóalkotás problémái: MNyj. 9: 3–31) a köz-szavak keletkezését vizsgálva a jelentésbeli szóalkotást a külső és az alaki esz-közökkel történő belső szóalkotási módok mellé állította. A jelentésbeli szóal-kotás a szókincs gyarapodásának gyakori módja, olyan típusok tartoznak ide,amelyek során az új jelentés kialakulása az alaki szerkezet változása nélkültörténik. A jelentésbeli névalkotás a növénynevek körében is igen gyakori,nyelvi gazdaságosságra törekvés nyilvánul meg benne; a jelentésbeli növény-

névalkotás körében az alábbi típusokat említhetjük:3.1. jele ntés bővülés vagy -szűkülésA jelentésbővülés, illetőleg szűkülés lényegében egymással rokon fogalmak,

közel áll a hasonlóságon alapuló névátvitelhez, de nem azonos vele, ez utóbbi-nál teljesen idegen fogalmak kerülhetnek egymás mellé (Hadrovics, Történeti

jelentéstan 150). Tehát olyan névalkotási folyamat, amelynek során egy nö-vénynévnek a meglevő mellé újabb jelentése is kialakul, és ezek azonos fogal-mi osztályba osztályba tartozó denotátumokra vonatkoznak (Hoffmann 99).Maga a növény szó is a növevény ’növőben levő, fiatal’ melléknévből szófaj-váltással és jelentésszűküléssel ’a talaj, a víz, a levegő szervetlen anyagaivaltáplálkozó élőlény’ jelentést kapott. Egyes növénynevek nemzetségnévvé vál-

tak, jelentésük bővült: az oroszlánszáj ’Antirrhinum majus’ a teljes Antirrhi-num nemzetség, a galamboc(f ű ) ’Verbena officinalis; vasf ű’ növénynév a ’Ver-bena; verbéna’ nemzetség elnevezése lett.

3.2. névátvitelKároly Sándor (Károly, Jelentéstan 164) a névátvitel típusának három jelen-

ségét különíti el, a metaforát, a metonímiát és a szinekdochét, vagyis a jelentés-viszony minősége lehet metaforikus, azaz hasonlóságon alapuló, metonimikus,azaz érintkezésen alapuló (a jelentések között helyi, időbeli, ok–okozati kap-csolat van, vagy rész–egész viszony), esetleg szinekdoché (nem–faj viszony).Ezen az alapon a növénynevekben is fellelhető típusokat említve, a következő-képpen végezhető el a magyar növénynevek osztályozása:

3.2.1. meta fori kus névá tvit el A metaforikus jelentésfejlődés a hasonlóságra épül, két képzet hasonlósága

alapján az egyik nevet átruházzuk a másikra. A metaforát a stilisztikai szakiro-


30/500

30

dalom olyan névátvitelnek tekinti, amely „két fogalom közt fennálló tartalmi

(külső vagy belső, néha funkcióbeli) hasonlóságon vagy hangulati egyezésenalapul” (Fábián–Szathmári–Terestyéni 90).Növénynevek esetében metaforának tekintjük azt, amikor a névadó szemé-

lyek ismerik a megnevezendő denotátum sokféleségét (méretét, színét, alakjátstb.), és ezek közül az egyiket, a legfontosabbat választják ki a megnevezéshez:oroszlánszáj ’a virág az oroszlán szájához hasonlít’.

A f őnevek metaforikus kapcsolatait vizsgálva, a következő típusok állapít-hatók meg:

1. személy → növény (híd ő r → híd ő r )2. emberi testrész → növény ( árvalányhaj → árvalányhaj) 3. állati testrész → növény (kakastaréj → kakastaréj, macskatalp → macskatalp) 4. tárgy → növény (harangláb → harangláb)

A melléknevek metaforikus kapcsolataira példát elsősorban a metaforikus

szemléleten alapuló, de szintagmatikus szerkesztéssel alakult kétrészes nevekközött találunk, mint pl.

1. fizikai tulajdonság → növényi tulajdonság: er ő sszagú zeller, nehéz-szagú zeller, er ő sf ű ;

2. szellemi, lelki tulajdonság → növényi tulajdonság: mérgesparaj.A metafora a jelentésváltozásnak igen elterjedt típusa, tartalmi hasonlóságon

alapuló névátvitelről van szó: a növényeket néha állatokhoz, személyekhez,tárgyakhoz hasonlítja, illetőleg azokkal azonosítja. A hasonlóság alapja az ál-latnak, személynek valamely jellemző tulajdonsága, vagy az, hogy a növényt kivagy mi használja, illetve annak milyen hatása van.

A tartalmi típusok közül feltűnőek az antropomorfikus elemek, az emberrevonatkozó terminusokat növénynévként használta föl a nyelv. Az antropomorfmetaforáknak számtalan tartalmi típusa mutatható ki: emberi szerv, testrész:árvalányhaj, paptök, császárszakáll; vallási asszociációkat tükröző emberi test-rész: krisztustenyere, istenszakálla; emberi cselekvés: tátingó; emberre jellem-ző állapot: árvácska; öltözet, dísz: kisasszonypapucs; életkor, foglalkozás, tár-sadalmi helyzet: vasúr stb. A metaforák másik nagy csoportját a zoomorf ter-minusok alkotják. Nagy számban szerepelnek növénynévként állatnevek: kol-dustet ű ; állatok testrészének neve: galambbegy, kakastaréj, libaláb, orosz-lánszáj; állatnak tulajdonított termék, tárgy (az előtag és az utótag szemanti-kailag összeférhetetlen, hangulati hatása ezért erősebb): madárkenyér, madár-morzsa, kutyatej; tárgyak: sepr ű , sarkantyú, pásztortáska; mitológiai személy-

nek tuladonított tárgyak: ördögbocskor, ördögborda; élelem neve: kenyérmor- zsa, papsajt; anyagnév: aranyka; idő járási jelenség: aranyeső stb.Növénynevek hasonlóságán alapuló névátvitel, névcsere. — A

species pro specie metafora esetében nagy szerepe van a tévesztésnek, a nevek


31/500


32/500

32

Metonimikus összefüggésként jelentkezik a növény része és egésze közötti

kapcsolat:— növény része (gyökér) → növény (üresgyökér ’Corydalis cava; odvaskeltike’)

— termés (bariska, disznócska) → növény (bariska, disznócska ’csattanómaszlag; Datura stramonium’).

A szűküléses metonímiához sorolják a tapadással keletkezett növényneve-ket, amelyekben a jelzői előtag f őnevesült: kecskerágó, napraforgó. Ezeket aszerkezeti változással alakult nevek című részben tárgyalom.

3.2.3. szinekdochéA tautologikus szűküléses szinekdoché típushoz tartozik pl. az akácfa, ahol

az utótag mintegy értelmezi, besorolja az előtagot. Ez a növények elnevezésé-ben több okból is szükséges lehet: az újonnan megismert növényeknek a már

meglevő ismeretrendszerbe való besorolását teszi lehetővé, a kevésbé ismertnövényt az általánosabb jelentésű utótag mintegy „értelmezi”, általánosan is-mert növények esetében az utótag a rövid (rendszerint egytagú) név használa-tának esetleges kommunikációs zavarait, félreérthetőségét küszöböli ki, pl.cserfa, f ű zfa, szilfa (Péntek–Szabó, Ember és növényvilág 188).

Az analitikus szűküléses szinekdoché esetében a jelzős növénynevek domi-nálnak. Elsősorban fajnevekről van szó, az ilyen nevekben a jelzők szűkítik azalaptag fogalmi körét, a megkülönböztetés általában nem a leglényegesebb,sokkal inkább a legfeltűnőbb tulajdonság megnevezésével történik (Károly, Je-lentéstan 238). A legfontosabbak az antropomorfizáló, perszonifikáló jelzők ésa színnevek. Pl. a megszemélyesítő előtag utalhat emberre jellemző cselekvés-re: vérehullóf ű ; emberre jellemző állapotra: árvacsalán; emberre jellemző lelki

tulajdonságra: mérgesparaj; emberre jellemző külső vonásra, testi tulajdonság-ra: kövérf ű stb. A növénynevekben előforduló színnevek elsősorban a virág(sárga boglárka, fehér liliom), de nagyon gyakran a levelek, a termés (mag, gu-mó) színére utalnak. Részletesen a funkcionális-szemantikai elemzés részbenvizsgáltam ezeket a típusokat.

4. szerkezeti változással alakult nevek

E névtípus egységét az adja, hogy a növénynév alakját érintő változás megyvégbe, miközben a denotatív jelentés változatlan marad.

4.1. tapa dásA növénynévből egy funkcionális-szemantikai egység, azaz az egyik név-rész eltűnik, a kétrészes növénynév egyrészessé válik. A név funkcionális név-résszel való csökkenését tapadásnak nevezzük.


33/500


34/500

34

4.5. népetimológia

A népetimológiával létrejött növénynevekben névszerkezeti változás tör-ténik, a növénynév alakszerkezete megváltozik. A népetimológiás változás okaa növénynév közszói értelmezhetőségének a hiánya, a nyelvérzék a számárahomályos jelentéstartalmat nélkülöző szavakat „értelmesítette”.

A közszói jelentésvonatkozás eleve hiányzik az idegen eredetű növényne-vekben, ezért ezek között gyakori a népetimológiás átalakulás. Ezeket az ide-gen növényneveket a nép átvette, de értelmetlennek találta, ezért elferdítve, va-lamely másik szóval hozta kapcsolatba, „értelmesítette”: jutka (< Yucca), ko-

pottnyak (< kapotnyak ), sárkerék (< sárkerep).

5. Névátvétel

Az átvett nevek csoportja rendszertanilag az előző négy kategóriával, mint abelső növénynévalkotás formáival áll szemben.

A civilizáció kialakulása és terjedése folytán a népek állandóan érintkeznekegymással, ennek megfelelően valamennyi nyelv több-kevesebb külső hatásnakvan kitéve.

5.1. jövevényszavak „Az idegen nyelvből már régebben átkerült, a mi nyelvünkben is már vi-

szonylag hosszú életre visszatekintő szavakat ... a magyar nyelvérzék már-márszokványos magyar szavaknak tekinti, idegen voltukat nem érzékeli. Ezekre a

jövevényszó elnevezést szokás használni” (MNytört. 265). A jövevényszavak,

tehát olyan idegen lexikális elemek, amelyek meghonosodtak az átvevő nyelvszókincsében. A jövevényszavak és az idegen szavak között igen nehéz határtvonni: „Általában jövevényszavaknak azokat az idegen nyelvből jött szavakatnevezzük, melyek már annyira meghonosodtak, hogy senki sem érzi őket ide-geneknek”, „Ha ellenben még érezzük rajtuk az idegenszerűséget, idegen sza-vaknak minősítjük őket” (Bárczi: Szók.2 45).

A jövevényszavak csoportjába sorolható pl. a szláv eredetű bab, barack, be-lénd, berkenye, bodza, cékla, csipke, cser, cseresznye, ösztör, galagonya, juhar,kapor, kapotnyak, konkoly, lapu, len, lencse, répa, repce; a latin eredetű céd-rus, cikória, ciprus, citrom, gyömbér, liliom, mályva, majoránna, menta, pet-rezselyem, rozmaring; a török eredetű alma, bors, borsó, búza, csalán, dió,gyopár, kender, kökény, kökörcsin, som, sző lő ; az olasz eredetű füge, mandula,

narancs, porcsin, saláta; a szlovák eredetű atracél, jegenye, káposzta, lednek; a bajor-osztrák eredetű gesztenye; a német eredetű kapornya; a bolgár eredetű pemet ; vándorszó a kömény, mustár, polaj, rebarbara, raponc, ruta, sáfrány ésaz ismeretlen, illetőleg bizonytalan eredetű bürök, üröm, peszerce.


35/500

35

5.2. idegen szavak

„Az újabban nyelvünkbe került, a laikus nyelvérzék számára is még idege-neknek, nem teljesen meghonosultaknak tűnő szavakat ... — melyek között ter-mészetesen nagyon sok a modern nemzetközi kultúrszó — idegen szavakkéntszokás emlegetni” (MNytört. 265).

Az idegen szavak csoportjába a ma is idegen, elsősorban latin növénynevektartoznak: pl. nigella, benedikta, laurus, diptamus ~ diktamus. Ezek az idegennövénynevek a XV–XVI. században gyakran körülírásos szerkezetben fordul-nak elő: hamis fekete magú nigellaf ű , földi laurusf ű stb.

5.3. tükörfordítások„Tükörszavaknak nevezzük az olyan szókölcsönzéseket, amikor az átvevő

nyelv nem az idegen nyelvi hangalakban veszi át a szót, hanem az átadó nyelvi

tartalmát saját nyelvi elemeivel tükrözteti vissza, mintegy szóról szóra lefor-dítja” (MNytört. 305) — írja Benkő Loránd. A tükörszavak megteremtésébenaz átadó és az átvevő nyelv speciális szóalkotó szerepe egyaránt érvényesül.Átvételüket a szükségszerűség szülte, az idegenből megismert új fogalmakmegnevezésére nyelvünkben új szót kellett teremteni, tudatos névadásra voltszükség.

A tükörfordítások vizsgálatát csak a botanikai forrásokra, herbáriumokra tá-maszkodva lehet elvégezni. Sok herbáriumban, növénynévszótárban a magyarnév mellett a latin és német, néha francia neveket is feltüntették a szerzők: pl.Melius, Grossinger, Benkő József vagy Márton József, aki a Bertuch-féle Ter-mészethistóriai Képeskönyvet fordította magyarra. Hasznos forrás volt a tükör-fordítások vizsgálatában Heinrich Marzell, Wörterbuch der deutschen

Pflanzennamen (I–V. Fünfter band. Register: Alphabetisches Verzeichnis.Leipzig, 1943–1958) c. szótára, amely a régi német növényneveket gyű jtötteössze a XX. sz. elejéig. A mai, frissebb tükörfordítások elemzésekor elsősorbanújabb, többnyelvű szótárakra támaszkodhatunk: pl. Elsevier’s Dictionary ofBotany. I.–II. ... in English, French, German, Latin and Russian compiled by P.Macura. Amsterdam–Oxford–New York, 1979.; Gareth Williams and KárolyHunyadi, Dictionary of Weeds of Eastern Europe. Bp., 1987.

A szótörténeti anyag alapján megállapíthatjuk, a latin mintára történő tükör-fordítás elsősorban a régiségben volt jellemző, ezzel párhuzamosan, ill. az eztkövető időszakban a német nyelv jut jelentős szerephez, napjainkban pedig an-gol mintára is keletkeznek tükörfordítások.

A tükörfordítások lehetnek teljesek vagy részlegesek, a teljes tükörfordítás

eredményeként az átadó nyelvi modell elemeit az átvevő nyelv saját nyelvi ele-meivel adja vissza morfémahelyettesítéssel anélkül, hogy bármilyen idegenmorféma kerülne az átvevő nyelvbe (ebszem, kicsinytövis). A morfémahe-lyettesítés lehet részleges, ha az átadó és átvevő nyelvi modell a tagok közötti


36/500

36

mondattani viszony alaki jelölésében kis mértékben eltér (pásztortarsoly, sala-

monpecsét, lúdláb), vagy ha a növénynevet a magyar nyelvben valamifélemagyarázó elemmel látják el (csillagf ű , véresf ű ). A részfordítás az átadó nyelvimodellnek részben morfemikus átvétele, részben pedig helyettesítése révén jönlétre. Az átvétel és a helyettesítés kombinálódásának eredményeképpen a rész-fordítás létrejöhet az összetétel előtagjának átvételével és utótagjának fordítá-sával (alantgyökér), vagy fordítva, az összetétel előtagjának szó szerinti fordí-tásával és utótagjának átvételével (mezei nárdus).

A tükörfordítások a következő rendszerben elemezhetők: 1. teljesek; 2.részlegesek.

1. Teljes tükörfordítások1.1. Az indukáló és az indukált teljesen megfelel egymásnak: ki-

csinytövis (< lat. Parua spina), tövisalma (< ném. Stechapfel), Krisz-tus tenyere (< lat. Palma Christi), galambbogyó (< ang. pigeon-berry), csillagf ű (< ném. Sternkraut).

1.2. Az indukáló és indukált a tagok között némiképp eltér:— mondattani viszony alaki jelölésében tér el: latinból: pásztor-

tarsoly (< Bursa pastoris ’pásztor tarsolya’), lúdláb (< Pes Anserinus ’lúd lába’), salamonpecsét (< lat. Sigillum Salomonis’Salamon pecsétje’);

— a magyarázó elem tér el: ujjf ű (< lat. digitális, a f ű magyarázóelem a magyar nyelvben került a növénynévbe), varf ű (< lat.scabiosa, a f ű magyarázó elem a magyar nyelvben került a nö-vénynévbe).

2. RészfordításokA nevet alkotó szóelemek közül egyiket nem fordítják le: alantgyökér (<ném. Alantwurz), parasztápium (< lat. Apium rusticum), mezei nárdus (<lat. Nardus agrestis), páternoszterborsó (< ném. Paternoster-Erbse).


37/500

37

A NÖVÉNYNEVEK SZÓKÉSZLETÉNEK EREDET SZERINTICSOPORTJAI

A magyar gyógynövénynevek vizsgálatának művelődéstörténeti, botanika-történeti és nyelvtörténeti jelentősége van.

Ha a feldolgozott növénynevek eredetét vizsgáljuk, három f ő réteget külö-níthetünk el: az alapnyelvi eredetű növényneveket, a magyar nyelv külön éle-tében keletkezett, valamint az idegen nyelvekből átvett növényneveket. Az ittemlített típusok jelentős részét a Keletkezéstörténeti vizsgálat című fejezetben

ismertetem részletesen, ezért itt csak utalni kívánok a növénynévszókincs ere-detbeli rétegeire.A növénynevek eredet szerinti rétegződésének feltárására szoros kapcso-

latban áll a növénynevek alakrendszerének leírásával, hiszen így különíthető elaz ún belső névalkotás (a magyar fejlemények, pl. szóképzés, összetétel) és azún. külső névalkotás (pl. idegen szavak).

A népi elnevezéseket vizsgálva Péntek János (Péntek–Szabó, Ember ésnövényvilág 173–195) négy szerkezeti típust különít el a növénynevek alakifelépítése szempontjából: I. Egyszerű növénynevek; II. Képzett növénynevek;III. Összetett növénynevek; IV. Szószerkezetek. A tényleges elemzés soránazonban már csak három csoportot ismertet a szerző: I. Egyszerű növénynevek,II. Képzett növénynevek, III. Összetett növénynevek; az összetett növény-

neveket és a szószerkezeteket együtt vizsgálja: „a továbbiakban a szűkebbértelemben vett összetételek és a lazább szerkezetek vizsgálatát együtt végez-zük” (i. m. 173–195), bár százalékos megoszlásukat mégis kimutatja a vizsgáltanyagon (összetételek: 50,3%, szószerkezetek: 23,3%) (i. m. 173–195). Ere-detüket tekintve arra a megállapításra jut, hogy az egyszerű nevek kis része ősieredetű, nagyobb része kölcsönelem, találunk jövevényszavakat és nemzetköziszavakat is.

1. Az alapnyelvi eredetű növénynevek (ősi szókészlet) az uráli, a finnugorvagy az ugor korból származnak: pl. uráli eredetű a nyár , a nyír , a finnugorkorból származik a fenyő , a hárs, szil, az ugor korból pedig az eper, a köles stb.

2. A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevek (belső kelet-kezésű szavak). — A magyar nyelv külön életében keletkezett növénynevekvalamilyen szóalkotási mód vagy jelentésváltozás eredményei, ez a legnépe-sebb csoport.


38/500

38

A. Belső szóteremtéssel létrejött alakulatok (h

a magyar gyÓgynÖvÉnyek

Documents