bálint napi tréfa.doc

8/15/2019 Bálint napi tréfa.doc

http://slidepdf.com/reader/full/balint-napi-trefadoc 1/29

Bálint-napi tréfa

Amikor Reid megjelenik Jessie Neal fényképész műtermében, esze ágában sincs Bálint-napi romantikus képet rendelni. Jessie viszont ravaszötletet eszel ki, hogy megtréfálja a fiatal vezérigazgatót: egy genetikailag tökéletesített tenyészbika fényképe helyett saját egész alakos érzékifotóját csempészi Reid iratai közé. A jó hírű üzletember éppenséggel nem ilyen szemléltető eszközre számít fontos tárgyalásán...1. FEJEZET- Ha az érzékiség jól eladható, akkor ez biztosan az lesz.Jessie Neal egy csinos nő fényképét nézegette, akinekhosszú szőke haja ráomlott mélyen kivágott, piros szívveldíszített fekete ruhájára. Nagyon sok szeretettel Bálint-napalkalmából - állt a kép alsó szélén.- Linda igazán jó választás volt - tette hozzá Jessie, és aképet a műterem kirakatába rakta.Jessie és Bért fényképész műterme - hirdette egy fekete felirata bolt falán, alatta pedig ez állt: Varázslatos Bálint-napimeglepetés szerelmeseknek.- Én még mindig azt mondom, hogy a te fényképed jobblett volna - szólalt meg a barátnője, Bért a pénztár mögül.- Dehogy. - Jessie tett egy lépést hátrafelé, és a kirakatotvizsgálgatta, amelyet az alkalomhoz illően piros bársonnyalvont be, és fehér csipkeszívekkel díszített. - A szőkék jobbanfelkeltik a férfiak figyelmét, és különben sem lenne helyesígy szerepelnem. A végén még olyan fickók tévednének ide,akiknek helytelen elképzeléseik vannak a boltunkról.- Például az a férfi ott? - kérdezte Bért, és a pénztárgépnek támaszkodott, úgy bámult ki a kirakaton.- Kicsoda?Jessie megfordult, és észrevette, hogy egy fürkésző szempár éppen őt figyeli. A férfi a kirakat előtt állt, kezét feketebőrzakója zsebébe dugta. Gallérját felhajtotta, hogy védjemagát a csípős chicagói szél ellen.Végigjártatta tekintetét a Bálint-napi díszeken, egy ideigLinda képét nézegette, majd újra Jessie-re pillantott.Jessie-nek rögtön föltűnt a férfi erős járomcsontja, szögletes álla arcán megvoltak azok a markáns vonások, amitannyira szeretett a férfiakban. Szíve megdobbant, amikor az

igéző szempárba nézett, amely még mindig kitartóan fürkészte őt. Mintha Isten is fényképezőgép elé teremtette volna, gondolta.Ebben a pillanatban eszmélt rá, hogy a férfi nem azértnézi, mert a fényképészet iránt érdeklődik, hanem mert acsinos nőt vette észre benne. Pár pillanatig mozdulni sembírt az idegen tekintetétől. Aztán a férfi szája megmozdult,

mintha mondani akart volna valamit. Levette a szemét anőről, és elindult a műterem bejárata felé.Jessie azt kívánta, bárcsak ő lenne aznap a pultnál, és Bérta sötétkamrában. Berten egy jadezöld ruha volt, amelyelőnyösen emelte ki vörös haját, ő viszont a feliratos pulóverében és kopott farmerében úgy nézett ki, mint egy fiú, deez eddig nem zavarta. Beletúrt rövid, barna hajába. Hirtelenazt sem tudta, nem felejtette-e el reggel kirúzsozni a száját.A férfi benyitott a boltba, Jessie-re pillantott, majd a pulthoz lépett.- Láttam a kirakatban a Bálint-napi különleges ajánlatukat - szólt tiszteletet parancsoló baritonján Berthez. - Szeretnék most azonnalcsináltatni egy képet.A fenébe, dühöngött magában Jessie, van barátnője. Nyilván alig várja már, hogy legyen róla egy kombinés képe.Nagyon is könnyen el tudta a férfit képzelni, mint szenvedélyes szeretőt. Talán éppen ezt látta az előbb a szemében.- Természetesen, csak éppen most nagyon sok megrendelésünk van - hazudta Bért hivatalos hangon. - Jessie, tudnánk segíteni valahogyMr....

- Reid Halstead - segített sietve a férfi, miközben Jessiefelé fordult. - Szóval maga Jessie. És kicsoda Bért?- Én - válaszolta Bért mosolyogva.- Azt hittem, hogy a Jessie és Bért műtermet férfiakvezetik.- Nem - vágta rá Jessie.- Azt hiszem, végül is ez nem számítDÁUNT-NAPI TRÉFA- Épp ellenkezőleg, Mr. Halstead - vágott vissza Jessie.- Az ügyfeleinknek sokkal nagyobb könnyebbséget jelent,ha ezeket a romantikus képeket nők készítik. Ezenkívül Bértnagyon előnyösen tud kifesteni mindenkit. Azt hiszem,százszorta jobban tudunk vezetni egy ilyen üzletet, mint aférfiak.

- Lehet, hogy igaza van, de én nem nőről szeretnék képetkészíttetni.Jessie köhögött egyet, hogy elnyomja Bért csodálkozósóhaját. Ki gondolta volna, vúlant át az agyán, miközbenigyekezett közömbösségét megőrizni.Reid Halstead látható zavarral pillantott rájuk, aztán elvörösödött.- Hadd magyarázzam meg, mielőtt félreértenék a helyzetet. Egy bikát szeretnék lefényképeztetni.Jessie fölnevetett, aztán rájött, hogy talán nem kellett



volna, és valami bocsánatkérés-félét dünnyögött.- Egy bikát? - hüledezett Bért elkerekedett szemmel. - Bálint-napra?Jessie Bertre bámult.- És piros kombinéban legyen, vagy feketében? - kérdezte, és látta, amint Bért szemébe könnyek gyűlnek, ahogya nevetését próbálja visszafojtani.- Felejtsék el - dörmögte Reid Halstead, és az ajtó feléindult.- Ne! Várjon! - kiáltotta Jessie. Kiugrott a pult mögül éselkapta a férfi karját. - Igazán sajnálom. Ez nem volt széptőlem. Kérem, ne menjen el! - mentegetőzött attól való félelmében, hogy elveszíti a férfit, akire természetesen csakmint ügyfél mert gondolni, és ezt nem győzte mondogatnimagában.

- Biztos megvan rá az oka, hogy Bálint-napra egy...- Újra elfojtotta a nevetését, és megpróbálta gondolatait aműterem nyomorúságos számlaegyenlegére összpontosítAni. -... egy bikát akar lefényképeztetni - fejezte be a mondatot határozottabb hangon,de még mindig nem mert Bertrenézni.- Mondja el! - folytatta. Elengedte a férfi karját, és megköszörülte a torkát. - Mondja el, hogy gondolja!A férfi habozott.- Megígérem, hogy nem fogjuk újra kinevetni, Mr. Halstead - biztosította Bért a pult mögül.Jessie Bertre pillantott, és látta, ahogy barátnője azt tátogja neki, hogy legyen kedves.Reid Halstead sóhajtott, és Jessie-hez fordult.- Rendben. Először is ennek az egésznek semmi köze aBálint-naphoz. Nem vagyok érzelgős fajta.Ezt Jessie sem gondolta. A férfit erősnek találta. Talánérzékeny is tud lenni bizonyos esetekben, de semmiképpensem érzelgős.- Láttam a Bálint-napi szórólapjukat - folytatta Halstead. - És erről eszembe jutott valami. Holnapután tartokegy bemutatót. El tudnának készíteni, és alul felirattal ellátni egy képet negyvennyolc óra alatt?- Igen - jelentette ki határozottan Bért.- Hol a bika? - kérdezte Jessie, és az ajkába harapott,nehogy kitörjön belőle a kacagás. - Úgy értem, idehozza,vagy...- Természetesen nem - válaszolta a férfi, és körüljártattatekintetét a fehérre meszelt műtermen, a piros huzatú székeken és a feketére lakkozott asztalokon.A falon a műteremben készült képek lógtak bekeretezve,amelyeket Jessie most különböző méretű piros papírszívekkel díszített föl. A mennyezetről szintén piros papírból kivágott Ámor-alakok lógtakle. Az egyikük éppen ReidHalstead feje közelében függött, és úgy nézett ki, minthanyilával éppen rá célozna.- Elvinném valamelyiküket a kutatóállomásra - olytatDÁUNT-NAPI TRÉFAta Halstead. - El tudna most jönni velem valaki? Remélem,nem tart tovább két óránál.Jessie Bertre pillantott. A pulóver és a farmer most hasznosnak bizonyult.- Tudsz nélkülözni egy rövid időre? - kérdezte tőle.Bért nagyon csalódottnak tűnt.- Azt hiszem.- Akkor csak összekészítem a fényképezőgépet, és mármehetünk is. - Egy pillantást vetett az utcára a kirakatonkeresztül. - Szerencsénk van, jó az idő.- A bikát az istállóban kell majd lefényképeznie. Ritkánmehet ki a szabad levegőre.- Tényleg? - vonta össze a szemöldökét Jessie. - Kár.

Akkor talán nem ártana, ha ismerném az összes körülményt, hogy ki tudjam választani a megfelelő fényképezőgépet. Azt mondta, hogy alulfeliratozni kell.- Igen. Szeretném, ha az állna rajta, hogy A jövő agénsebészeté. Ez a bika a Chicagótól délre lévő genetikaikutatólabor egyik fő kísérleti állata. Pár éve van néhánylaboratóriumi részvényem, s ezeket kellene most megvennie a Magnitechnek. Bővítenünk kell a tevékenységi körünket.Jessie Bertre pillantott, aki lázasan integetett neki mindkét kezével. Azt próbálta magyarázni, hogy a Magnitech-házegy egész tömböt foglal el az utca másik oldalán. Egy velükkötött üzlet jócskán javítana a bolt anyagi helyzetén.- Ezek szerint maga a Magnitechnél dolgozik?- !gen.- Es mivel foglalkozik? - kérdezte Jessie, de már sejtettea választ.- A vezérigazgatója vagyok.

Jessie csodálta azt a természetességet, ahogy a férfi ezt atémft minden kertelés nélkül közölte. Hirtelen megszédült.Az ostoba vicceivel majdnem elszalasztottá Chicago egyik

legnagyobb cégének ajánlatát. Mit számít most, hogy a férfiúgy néz ki, mintha egy borotvapenge-hirdetésből lépettvolna ki, vagy hogy az ő figyelmét továbbra sem kerülték elolyan apró, titokzatos részletek, mint például a férfi finom



vonalú fülcimpája, hosszú szempillája, göndörödő haja anyakhajlatánál. Ez most mind csak másodlagos.- Hízelgő ránk nézve, hogy éppen ide jött, Mr. Halstead- mondta, és szinte érezte, hogy Bért elismerően mosolyog.- Tulajdonképpen nem is kellett volna idejönnöm. Vanegy külön fényképészeti osztályunk, ott elintézték volna adolgot, de az egész ötletet a maguk kirakata adta, különbenpedig a szakembereink most több dologgal is el vannakfoglalva. Biztos benne, hogy el tudják készíteni a képetnegyvennyolc órán belül?- Mindent el fogunk követni, hogy meg legyen elégedvevelünk - ígérte Jessie.

Most vette csak észre, hogy milyen világoskék a férfiszeme. Tetszettek neki a kis nevetőráncok az arcán, bár aférfi most nem mosolygott. Lenyűgözően jóképű volt, deegy kicsit túl szigorú. Jessie arra vágyott, hogy legalábbegyszer nevetni lássa a férfit. Vagy talán azoknak, akik ilyenmagas beosztást értek el, nincs is idejük nevetni?- Máris hozom a holmimat - szólt, és elment.Gyorsan csomagolt, s több tekercs filmet is tett a táskájábaarra az esetre, ha mégis meg tudná győzni Halsteadet, hogykivigye a bikát a szabadba. Már volt némi elképzelése aztilletően, hogyan lehetne egy díjnyertes állatot lefényképezni, de csak a szabadban. Egy bika sokkal tekintélyesebbneklátszik természetes háttérrel.Végül is felvette a síkabátját, vállára akasztotta a nehézfényképezőtáskát, a fényernyőt az egyik kezébe kapta, aháromlábú állványt pedig a másikba, és elindult. A boltbanBért a pultra támaszkodott, és a szemét meresztette az újügyfelükre.Dáunt-napi tréfaJessie összeráncolta a szemöldökét, de úgy tűnt, Halsteadnem vette észre, hogy Bért ki akar kezdeni vele.- Készen vagyok - szólalt meg Jessie olyan hangosan,hogy Bért felriadt az álmodozásból, Halstead pedig feléjefordult. - Indulhatunk a bikavadászatra.Amikor elhelyezkedett az ezüstös színű Mercedes ülésén,Jessie sejtette, hogy most fog valóra válni álmai utazása.Megszorította a karfát. Halstead, miközben kikerült kéttaxit és egy teherautót, szabad kezével fölvette a kocsitelefont.- Naylor? Szükségünk lesz egy képre a bikáról-mondtaa telefonba. - Mosd le, rendben? Kiviszek egy fényképészt.Körülbelül 40 perc múlva. Rendben - fejezte be a beszélgetést, majd visszatette a helyére a kagylót.- A műteremből is telefonálhatott volna - szólt Jessie, ésmélyet sóhajtott. - Tulajdonképpen jobban szeretném, ha...A telefon felberregett, és a férfi újra felvette a kagylót.- Halstead. Igen, Miké. Hát, tárgyalj velük. Tudom. Biztos vagyok benne, hogy el tudod intézni. Próbáld meg félmillióért. Rendben.Alig tette le a telefont, amikor újabb hívás érkezett. A férfimegfogta a kagylót, közben ügyesen kikerült egy lerobbantLincoln limuzint.Jessie becsukta a szemét, és elmondta magában az összesimát, amit tudott. Boldogan lemondott volna a fényűzőkocsiról és a jóképű igazgató társaságáról, csak visszamehetne a műterembe. A délutánja minden bizonnyal unalmaslett volna, de legalább az életét nem veszélyezteti semmi.

Az autó kerekei nyikorogtak az úttesten, amint Halsteadáthajtott egy forgalmas úton. Továbbra is a telefonnal voltelfoglalva.- Boldog lennék, ha átvállalhatnék valamit magától - ajánlotta Jessie furcsa hangon, miután a férfi a negyedik telefonbeszélgetést islebonyolította. - Kiváló autóvezető vagyok, ráadásul rendkívül jól tudok telefonálni.- Csak nem fél?- De igen. A következő telefont hadd vegyem föl én.- Nem tudja, mit kell mondani.- Dehogynem. Hogy is van? - Az öklébe beszélt, minthaaz telefonkagyló lenne. - Jó napot, Magnitech Vállalat, mozgó részleg. A nagyfőnök pillanatnyilag a kormánynál tartózkodik, hogy nagyrabecsült utasa, egy bizonyos JessieNeal, a kivételes tehetségű fényképész holnap is élvezhessea nap sugarát. Kérem, a sípszó elhangzása után hagyjonüzenetet.

A férfi halkan kuncogott.Jessie más körülmények között élvezte volna a dicsőséget, hogy sikerült megnevettetnie, de most túlságosan megvolt rémülve, és már csak egy piros lámpában reménykedett.- Szóval lehetek a részidős autóstitkárnője?A férfi megrázta a fejét.- A napom minden percét ki kell használnom. Csakúgyvihetem ki a laboratóriumbaha az oda- és visszaúton iselintézek egypár dolgot.



- Akkor vezethetnék. Tulajdonképpen csodálkozom rajta, hogy nincs sofőrje. Gondolkozhatna a dolgon.- Akkor unatkoznék. így sokkal izgalmasabb.Jessie már éppen szóra nyitotta volna a száját, hogyrosszallását fejezze ki az olyanfajta kalandokkal szemben,amikor mások biztonsága forog kockán, de a telefon újramegszólalt, és Reid Halstead ismét felvette hivatalos modorát. Jessie-nek el kellett ismernie, hogy a férfi ragyogóanvezet, akárhány telefont bonyolít is le közben. Izgalmas voltnézni, ahogy kormányozza a kocsit, bár Jessie jobban szerette volna ezt filmről végignézni, mint hogy ő maga veleutazzék.DÁUNT-NAPI TRÉFASokszor hallott már ilyen magas beosztásban dolgozóemberekről, de szemtől szembe még soha nem találkozott

eggyel sem. Nem győzte mondogatni magában, hogy egyilyen fickó, mint Reid Halstead, sok akadályt tudna elgördíteni a Jessie és Bért műterem sikeres működésénekútjából. A fenébe is, gondolta, ez a férfi megnyithatná előttünk Chicago üzleti császárainak az ajtaját is. No persze aza nap soha az életben nem fog elkövetkezni.A férfi több telefonbeszélgetést is folytatott egy bizonyosRosemaryvel, akivel kapcsolatban Jessie végül is azt a következtetést vonta le, hogy ő Reid Halstead titkárnője.Csak egyetlenegyszer változott el a férfi hangja, amikoréppen Rosemaryvel beszélt.- Hogy van Bobby? - kérdezte.Jessie annyira meglepődött a gyengédségtől, ami a férfihangjában csengett, hogy megfordult az ülésen, és ránézett.Reid az útra figyelt, így nem vette észre Jessie fürkészőtekintetét.- Szóval bárányhimlő volt - mormolta. - Biztos vagybenne, hogy jó helyen van a nővérednél? Persze, tudom, dekivehetnél egypár nap szabadságot, ha szükséged van rá.Végül is Les nincs a városban, te pedig... - Elhallgatott,csöndben figyelt. - Ez igaz, de most semmi sem fontosabb,mint hogy a kis öcskös meggyógyuljon. Rendben. Jelentkezz.Jessie elfordult, amikor Halstead visszatette a kagylót.Ezek szerint mégis van lelke, gondolta, és ettől a tudattólvalahogy jobban érezte magát. A több millió dolláros ügyletei intézése közben is tud figyelmet fordítani titkárnőjebeteg gyerekére. Nyilvánvaló, mennyire elfoglalt, mégisfelajánlja neki, hogy menjen el szabadságra. Jessie elmosolyr dott magában.A forgalom fokozatosan enyhült, ahogy elhagyták a várost. Jessie elengedte a karfát. Szeretett volna később egy

taxit hívni, amivel majd hazamegy, de félt, hogy Halsteadesetleg zokon veszi, és így ugrik ez az üzlet meg azok is,amelyeket a jövőben remélt. Muszáj megkockáztatnia hát avisszautat is. Bért igazán értékelhetné az áldozatot, amit aműterem érdekében hoz.A Mercedes letért egy kétsávos útra. Jessie hátradőlt azülésen, és érezte, hogy kezdi élvezni az erős autót, amelyetegy erős férfi vezet. Ha elkerülhetnék a forgalmas utakat,akkor egész szórakoztató lenne az utazás. Persze nem így,hogy Halstead továbbra is a telefonnal van elfoglalva. Jessie-t kezdte kifejezetten bosszantani a dolog.Amikor a férfi visszatette a kagylót, és azt mondta, ebbőlelég, Jessie őrült módon reménykedni kezdett, hogy mosttalán beszélgetni fognak, de Halstead épp ekkor közölte,hogy megérkeztek.Egy kis fehér felirat jelezte, hogy a Malone-telepen vannak, a genetikai kutatólaboratóriumnál. Beljebb volt egy

biztonsági kapu. Halstead megnyomott egy gombot, majdaz ablakon keresztül beszélt az ügyeletes őrrel. A kapukinyílt.Az út egypár geometrikus alakzatban elrendezett, fehérépülethez vezetett. A lakóházakat tökéletes derékszögbenépített kerítés választotta el a kutatóépületektől, a szarvasmarhák karámjai pedig különböző színekkel voltak megjelölve. Jessie nem látottegyetlen szál gyomot sem. Még azutat szegélyező fűsáv is kifogástalanul volt gondozva. Azállatokat ládákból etették, nem engedték őket a szabadbanlegelni. A parkolóban a legújabb szedánok álltak, nem pediglerobbant tragacsok.- Miért érzem magam úgy, mintha egy James Bond-filmkellős közepébe csöppentem volna? - kérdezte Jessie.- Pontosan ez az a hozzáállás, amitől az igazgatótanács

részéről is tartok - válaszolta a férfi, majd az irodaépület eléUÁUNT-NAPI TRÉFAhajtott. - Ha azt mondja, genetikai kutatás, mindenki valami hátborzongató kémtörténetre gondol.- Ami azt illeti, a biztonsági őr a kapuban éppenséggelnem oszlatja el ezt az érzést. Sosem láttam még ehhez hasonló állomást. Hol vannak a traktorok? Hol vannak a csirkék és az öreg nénik, akika kötényükből szórják nekik amagot?



- A traktorok a kocsiszínben vannak, amikor nem használjuk őket. Ezek az emberek pedig nem csirkékkel foglalkoznak, hanemszarvasmarhákkal.- Sikerült olyan hatékonyan foglalkozni velük, hogyezek az állatok úgy néznek ki, mintha most jöttek volna le agyári futószalagról.- Ez is egyfajta álláspont.A férfi leállította a motort.- Fogalmam sincs a maga igazgatói munkájáról, mindenesetre engem feldúl, amit itt látok, Mr. Halstead.- Reid.Jessie-nek tetszett a kiigazítás. Nem mindegyik igazgatótűrné, hogy a keresztnevén szólítsák.- Jessie - válaszolta.

- Rendben, Jessie, akkor kezdjük! - Reid Halstead kinyitotta az ajtót, és a hideg februári szél befújt a kocsiba.Jessie kiszállt, és kezdte előszedegetni a fényképezőgépegyes részeit, a férfi pedig segített neki, de olyan buzgalommal, ami szinte már zavaró is volt. A férfiak általában jelétadták annak, hogy észrevették női mivoltát, viszont úgytűnt, Reid Halsteadet a munkáján kívül az égvilágon semminem érdekli, kivéve talán Rosemary kisfiát. Nem minthaJessie azt akarta volna, hogy a férfi bármilyen lépést istegyen. Természetesen nem akarta. Igyekezett minden figyel nét újra a munkára összpontosítani.Falusi környezetre számított, amit majd háttérként tudhasználni, de a Malone-telepen körülbelül annyi romantikaHaRIEQWN BÁLW-NAPvolt, mint egy kórházi vizsgálóban. Reid átvezette ót azirodaépületen, ahol az egyik szobában azonosító jelvénytkaptak.- Valóban szükséges ez az óvatosság? - érdeklődött Jessie, amint kísérőjüket, Tomot követték az istállóba.- Persze. - Reid átvette a fényképezőgépet a másik vállára. Tom felajánlotta, hogy viszi, de Reid nem engedte. - Afelfedezések, amelyek itt születnek, akár több millió dollártis jelenthetnek.- Hűű! Most már látom, miért akarja, hogy a Magnitechis beszálljon az üzletbe.- Remélem, az igazgatói testületet is ilyen könnyű leszmeggyőzni. Nagyon beszűkült gondolkodású társaság. Éppen ezért gondoltam, hogy talán ha látnak egy hatalmasképet Victorról, az valami kézzelfogható dolgot jelent majda számukra, a szimbóluma a...- Victor?- A bika. Ez a neve. A rendkívüli génjei miatt.Jessie megkönnyebbülten nevetett föl.- Végre egy kis vidámság ezen a sivár helyen. Victor, agyőzedelmes, meg az ő rendkívüli génjei. Ez tetszik. Szívesen találkoznék azzal, aki ezt a nevet kiötlötte.Reid Jessie-re pillantott.- Már megtörtént.- Maga?- Hm. Igen.Ez aztán a meglepetés! Jessie imádta az ilyen meglepetéseket. Ilyenkor mindig többet akart tudni az illetőről, és azigazat megvallva, számos vonzó oka volt rá, hogy többetakarjon tudni Reid Halsteadről.A férfi rendkívül jóképű volt, és nagyszerű humorérzékkel rendelkezett, bár ezt próbálta titkolni. Ezenkívül természetesen gazdag - ami végül issenkit sem zavar -, nem isbeszélve arról, hogy a szívén viseli a titkárnője családi gondDáunt-napi tréfajajt is. A legjobban azonban az nyerte meg Jessie tetszését,hogy találta kia bikanaka Victor nevet. Ez a tény, valamint

az a hosszan tartó kíváncsi pillantás a műterem kirakatánkeresztül, mély hatást tettek rá.Amint a ragyogó fehér istálló felé lépkedett, Jessie elhatározta, hogy felhívja magára Reid figyelmét. Nem mintfenykepesz,nemismintüzleti ügyfél, hanem mintnőakartamegnyerni a tetszését.Azt mondják, hogy ezen anapon nemcsak telefononkívánnak egymásnak mindenjót a régi szerelmesek....DÁUNT-NAPl TRÉFA2. FEJEZETJessie csodálkozva nézett Reidre, amikor beléptek az ajtón. Az istállóban halk komolyzene szólt., - A bikák szeretik Beethovent?- A tudósok is állandóan ezt kérdezik tőlem.

Az istálló belseje nem hasonlított semmire, amit.Jessievalaha is látott, jóllehet falun nőtt föl, Illinois nyugati részén.Úgy képzelte, hogy a Marson nézhetnek így ki a marhaistállók.A falak patyolatfehérek voltak, s az épületben gyakorlatilag semmilyen szagot nem lehetett érezni, csak friss fenyőillatot, ugyanis fenyőfafűrészport használtak szalmahelyett.Az istálló központi részébe mentek, amely tisztább volt,mint egy fényképész műterem. Jessie lehúzta a dpzárat a



kabátján, mert kellemes meleg áradt a fűtőtestekből. Azongondolkozott, vajon kellett volna-e lábat törölnie, mielőttbelépett ide.Úgy tűnt, a zene az állatok nyugtatását szolgálja, a bikákét, amelyek mind külön rekeszben voltak, csak egy hatalmas, fekete Angus-bika álltegyedül az istálló végében. Egyférfi és egy nő igyekezett éppen szappannal lemosni.A hatalmas állat bőgött, és mindenfelé habot fröcskölverázta magát. Jessie-nek eszébe jutottak azok az esték, amikormakacs kutyákat próbált fürdetni, bár tudta, most ez egykicsit más helyzet. Egyotlen váratlan mozdulat, és a bikafelöklelhet valakit.- Ez Victor? - kérdezte Jessie, és Reidre pillantott.

- Igen, de úgy látom, még nincs készen. - Reid hangjaélesen csengett.- Igazán sajnálom - mondta Tom -, Victor ma nem túlHarixqujn báunt-napsegítőkész. Csak négyen bírtuk kihozni a rekeszéből. Aztakartuk, hogy jól mutasson a képen.Tom bemutatta Bettyt és Duane-t, akik még felpillantaniis alig tudtak a munka miatt.Jessie a falnak támasztotta a háromlábú állványt meg afényernyőt, és a műveletet figyelte. Victor újra felbődült,majd az egyik lábával kirúgott úgy, hogy a patája éppencsak elkerülte Bettyt, aki fémkefével súrolta az állatot.- Na nézd csak! - kiáltotta Betty, és hátraugrott. - Manincs jó kedvében.- Az nem kifejezés! - válaszolta Duane, egy alacsony,köpcös ember, aki a kötőféket tartotta. - Ha a fürdetést ilyenrosszul viseli, melyikünk fogja a patáját megtisztítani? Ésakkor a vesszőtokja még hátravan.Jessie elpirult. Jó ideje nem volt már falusi emberek között, de arra még emlékezett, mi az a vesszőtok. Reid tanácstalanságából viszontkitalálta, hogy neki halvány fogalmasincs róla. Jessie jól látta a férfin, hogy az már éppen megakarta kérdezni, úgyhogy - a helyzetet megmentendő - inkább megérintette Reid karját.- Beszélhetnék magával egy percet? Arról, milyennek isszeretné a fényképet.- Persze. - Reid letette a fényképezőgép táskáját a földre,és követte Jessie-t a szabadba.- Ugye nem tudja, mit jelent az, hogy vesszőtok? - kérdezte Jessie halkan.- Nem, de épp most akartam...- Gondoltam. Szerettem volna megkímélni egy kínosjelenettől - dadogta. Nagy igyekezetében, hogy segítsen aférfinak, ő maga került kellemetlen helyzetbe. Mély lélegzetet vett, és az ajtó kifényesített sarokvasát bámulta. - Szóvala vesszőtok az, ami a bika... nemi szervét takarja. - Érezte,hogy felforrósodik az arca, amint a férfira pillant.- Ö! - Reid zavartan megköszörülte a torkát. - Erre nemBáunt-napitréfais gondoltam. Főleg azért nem, mert Victor soha... úgyértem, nem engedik meg neki, hogy... Ó, a fenébe is! Aztakarom mondani, hogy sosincs dolga tehenekkel.Jessie eléggé összeszedte magát ahhoz, hogy mosolyognitudjon.- Ezek szerint csak kémcső-barátnői vannak?

- így igaz - vigyorodott el a férfi. - Ez pont úgy hangzik,mint a kilencvenes évek egyik menő slágere.Jessie érezte, ahogy oldódik a feszült légkör. Egy képzeletbeli mikrofont kapott maga elé, a szájához tartotta, ésugrándozni kezdett a nem létező zenére.- Sosem csókolunk - énekelte. - Sosem érintjük megegymást. Túlságosan sokra tartjuk a tisztaságot. - Lebigygyesztette az ajkát, és megrázta a csípőjét. - Ezért vagyunkkémcső-szeretők.Reid igazi, őszinte örömmel nevetett.Jessie elégedetten mosolygott rá vissza.- Maga más, mint a többi nő - mondta a férfi, és kékszeme fölvillant. - Köszönöm, amiért nem hagyta, hogybolondot csináljak magamból.- Igazán szívesen.- Honnan tud ilyesmit?

- Falun nőttem föl. Gondolom, maga viszont városban.- Igen, de be kell vallanom, hogy rajongok itt mindenért - mondta Reid, és körbemutatott az istállón.- Amit itt lát, az alig hasonlít egy igazi tanyához. Itt nemérezni... Végül is mindegy. Gondolom, úgysem vágyik rá,hogy öltönyben és nyakkendőben egy igazi tanyán legyen,és főleg nem ebben a szép fekete cipóben.A férfi lenézett a cipőjére, aztán újra Jessie-re pillantott.- Tényleg megmosnak... mindent azon a bikán?



- Biztosan, legalábbis azt mondták.- Csinált már valaha ilyesmit? Úgy értem, az egészet? - Reid kíváncsian szemlélte Jessie-t.HaRIEQUN BÁUhTT-NAP- Nem.- Miért nem? Undorodik tőle?Jessie érezte, hogy elpirul.- Egyszerűen csak nem szoktamReid újra nevetett, Jessie .pedig válaszképpen vágott egyfintort. Aztán lassan eltűnt a pajkos kifejezés a férfi arcáról,ahogy tovább nézte a nőt.- Magának van a legszebb barna szeme, amit valahaláttam.

Jessie rájött, hogy elérte, amit akart, a férfi észrevettebenne a nőt.- Pedig születésemtől fogva megvannak. - Élvezte,ahogy Reid nézi őt.Ez az egész dolog egy fekete Angus-bika bizonyos testrészétől indult ki. És mindezt nem is én akartam, gondoltaJessie, a dolgok csak megtörténtek velem.- Sosem hittem volna - kezdte a férfi halk, lágy hangon -, hogy miközben egy bikát akarok lefényképeztetni,olyan nőbe botlom, mint maga.Jessie szíve gyorsabban kezdett verni.- És ez jó vagy rossz? - kérdezte.- Ez magán múlik. A munkámra nézve rossz, viszontami más dolgokat illet, jó.Hát persze, gondolta Jessie. Tudhatta volna, hogy ReidHalstead ezen töri a fejét. Most semmiképpen nem szabadelveszítenie a józanságát.- Milyen más dolgokra gondol - dünnyögte.- Mintha nem is... - A férfi hangja szinte simogattaJessie-t. - Mintha a barna szeme nem arra biztatna, hogy...- A bika készen áll, Mr. Halstead - kiáltotta Tom.Reid elhallgatott, és mély lélegzetet vett.- Rendben - szólt még mindig Jessie-t nézve. - A veszszőtokját is megtisztították?- Igen, uram.ÁUNT-NAPl TRÉFA- Jó. Akkor kezdhetjük! - mondta, és Jessie-re kacsintott.Jessie megrázta magát, szerette volna visszanyerni józanítélőképességét. Képtelen volt elhinni, hogy ez ugyanaz arettentően elfoglalt üzletember, aki az ideutazásuk kerekennegyven percét a telefonra tapadva töltötte. Úgy látta, a férfisemmit sem csinál ímmel-ámmal.Nagy erőfeszítésébe került, hogy a munkára összpontosítson. Követte Reid Halsteadet, amikor az visszasétált abikához.Victor elégedetlenül horkantott, és patájával a földet kapálta. Fekete szőre szinte ragyogott a lámpák fényében.Jessie gyönyörűnek látta az állatot, de nem akarta bennaz istállóban lefényképezni. Csak a szabad kék ég alatt tudtaelképzelni Victort, hiszen oda való. Reidre pillantott. Kíváncsi volt, vajon a történtek után nagyobb befolyással bír-e aférfira.- Kivihetemakifutóra?Reid megrázta a fejét. Hogy érzékeltesse, nem menneksehová, levette a kabátját, és egy üres rekesz ajtajára akasztotta.- Akkor legalább el kellene oldoznunk. Feltételezem,maga is szeretné, ha Victor büszke állatnak tűnne a fényképen, olyannak, mint aki a tökéletesség megtestesítője, a

helyes táplálás királyi példája. Márpedig megkötözve nemfest túl fenségesen.Reid Duane-re pillantott, aki mellette állt, és a munkájában gyönyörködött.- Mit gondolsz?- Ha elengedjük, szerintem itt fog hemperegni, és kárbavész a munkánk.- Nem fog. Majd én beszélek hozzá.Duane felkacagott.- Gondolja, hogy hallgatni fog magára? Victor nagyoningerlékeny állat, és ma különösen nem szeret senkit.

- Maga sem szeretne senkit, ha be lenne szorítva egyilyen szűk helyre, és egy csomóan maga körül ugrálnának,hogy megfürdessék, amikor még lehetősége sem volt rá

egész életében, hogy egyáltalán bepiszkolódjék valahol.Duane újra nevetett, de most már gúnyosan.- Ó, igen, szegénynek szörnyű élete van. Az istálló hőmérsékletét szigorúan szabályozzák, nehogy megbetegedjen. A világ legjobb zenekaraithallgatja egész nap. Atakarmányát helyben termesztik, és különleges módon állítják össze. A rekeszét naponta háromszor takarítják, ésfriss fűrészporral szórják föl. Ennek a bikának jobb dolgavan, mint nekem!- Ez nem igaz - erősködött Jessie. - Maga szabadon jöhet-mehet, ahová csak kedve tartja.



- Azt hiszem, értem, mire gondol - mondta kedvesebben Duane -, de ha elengedjük, hemperegni fog, és akkornem látszik majd túl büszkének.Jessie Reidre nézett.- Nos? .- Csináljon egypár képet, amíg meg van kötve, aztánpróbáljuk meg elengedni - válaszolt Reid. - így legalábbbiztosan jutunk valamire.- Rendben.Jessie tisztában volt vele, hogy soha nem adná a nevétolyan képhez, amely egy láncokkal megkötött állatot ábrák zol. Ha jól értette Reid elképzeléseit, akkor ő sem akarhatjaezt, de végül is nem tart semeddig pár képet csinálni Victorról, legalább kicsit hozzászokik a fényképezőgéphez.Felállította hát a háromlábú állványt, a fényernyőt, és

mindenkit megkért, hogy menjenek hátrébb. Levette a kabátját, felakasztotta Reid kabátja mellé, aztán Victor rekeszéhez ment, és bemászott abikához.- Jessie! - szólalt meg Reid a háta mögött. - Jobban tenné, hanem...-NAPI TRÉFA- Pszt! Meg kell néznem közelebbről. Különben is Victormeg én jól elleszünk itt, igaz, öregfiú?A bika ráemelte a szemét, és horkantott. Jessie elmondtaneki, milyen híres lesz, ha csinálnak róla pár képet, és megígérte, hogy úgy fog festeni rajtuk, mint a világ legcsinosabbbikája. A vad fény lassanként eltűnt Victor szeméből.Jessie kimászott, de tovább udvarolt a bikának, miközbenpár közeli képet készített. Aztán újra Reidre pillantott, ésszemöldökét kérdőleg felhúzta.- Rendben. Megpróbálhatjuk - egyezett bele a férfi.A gondozók előreléptek, de Jessie felemelte a kezét.- Hadd csináljam én!Duane Bettyre nézett, és megvonta a vállát.Jessie visszamászott Victorhoz, s ott folytatta egyoldalúbeszélgetését a bikával. Victor feje és az övé közel egymagasságban volt. Jessie úgy gondolta, hogy az állat körülbelül egy tonnát nyomhat. Tudta, hogy Reid minden mozdulatát figyeli. Szakértőnekkellett mutatkoznia, jócskánmeglévő félelmét eltitkolva. Elhatározta, hogy úgy fog tenni, mintha a bika csupán egy nagyméretű, barátságos kutyalenne. No igen, elég nagy méretű.Eloldotta mind a két kötelet, Victor csak nézte őt. Jessieszemmel láthatóan megigézte az állatot, ahogy dúdolt neki.Kimászott, és gyorsan készített a bikáról pár képet. Victorkicsit elfordította a fejét. A hatás valóban jobb volt kötélnélkül, de ez még mindig nem az volt, amit Jessie elképzelt.Noha Jessie továbbra is a bikára nézett, Reidhez beszélt.- így már jobb, de nem a legjobb. Reid, nem vihetnénkki mégis? A kép százszorta jobb lenne ágy. - Jessie hallottamaga mögött a méltatlankodó dünr.yögést.- Tom mindjárt felhívja az irodát, és megkérdezi, hogyengedélyezik-e.Jessie felsóhajtott. Valami nagyon nincs rendben, ha engedélyt kell kérni ahhoz, hogy egy állatot kivigyenek a

szabadba. Most már nem is annyira a képek miatt akarta azegészet, hanem azért, hogy egy kis szabadságot csaljon kiVictornak.- Mr. Halstead, az iroda öt percre adott engedélyt azegyes kifutóra. Az kint, a hátsó ajtótól jobbra van - mondtaTom.

- Remek - válaszolta Jessie.- Jobb lenne, ha kicsit hátrébb menne, Miss Neal - figyelmeztette Tom. - Rá kell tennünk Victorra a köteleket, úgykell kivezetnünk.- Nem lehetne kivinni anélkül? Nem ártana, ha valamikis szabadságféle is érződne a képen.- Igaza van - állt mellé Reid. - Csak nyissák ki az istállóajtaját, lefogadom, hogy ki fog menni magától is.- Persze - szólt Duane -, de hogy hozzuk vissza? Hogyvesz rá egy egytonnás állatot arra, hogy olyasmit csináljon,amit nem akar?- Miután lefényképeztem, ráteszem a kötelet.Jessie árulónak érezte magát. Azt kívánta, bárcsak sohatöbbé ne kerülne Victor az őrei kezébe, de a bika nem az övévolt, és Reid azt mondta, hogy ez az állat akár milliókat is

érhet.- Hadd próbálja meg - hallotta újra Reid hangját. - Maguk is látták, milyen jól megértették egymást. Minden felelősséget vállalok.- Köszönöm - mondta Jessie, és hálásan a férfira mosolygott. Elvette a kötelet, amelyet Duane odaadott neki. - Hamegengedi, hogy előremenjek, mielőtt kiengedi Victort, eltudnék helyezkedni a megfelelő állásba, mire az állat kiér.Még egy utolsó pillantást vetett a bikára, és kisietett azistállóból. Izgalmában még a kabátját is elfelejtette fölvenni,pedig kinn hideg volt. Megborzongott, amint kilépett a



szabad levegőre.A kötelet a kerítésre hajította, és abba a sarokba helyezÁUNT-NAPI TRÉFAkedett, amelyet fényképezés szempontjából a legalkalmasabbnak gondolt. Lehetőleg nyílt háttér előtt akarta lekapniVictort, hogy az istálló ne is lógjon bele a képbe.- Kész vagyok - kiáltotta.Victor úgy vágtatott át a kapun, mint egy gőzös, szinterengett alatta a föld. Jessie egy pillanatra elbizonytalanodott, nem volt-e vakmerőség a részéről a kifutón belültartózkodni egy ilyen hatalmas erejű állattal, de aztán meggyőzte magát, és maradt.Victor, mintha így lett volna idomítva, megállt, fölemeltea fejét, és a tájra szegezte tekintetét. A napfény megvillantsötét szőrén, amely most olyan vörösesbarna árnyalatbanjátszott, ami az istállóban nem is látszott. Az izmai megfeszültek, mintha a szabadságért készült volna futni. Jessie

megnyomta a fényképezőgép gombját.- Bocs, Victor - suttogta könnyes szemmel.A bika nem rohant neki a kerítésnek, hanem körbejárta akifutót, mintha rést keresett volna a korláton. Jessie követteőt, és készített róla még néhány képet, bár tudta, hogy nincsmár rá szükség. Az igazit már megcsinálta.- Mindjárt lejár az öt perc - kiáltotta ki neki Tom a küszöbről.- Rendben.Jessie a kifutó végébe ment, a fényképezőgépet pedigkitette a kerítésen kívülre. Most már nem volt olyan biztosmagában, mint az előbb az istállóban. Nem tudta, hogyanfog viselkedni Victor, ha vissza akarja majd vinni a helyére.Kicsit összeszedte magát, és amikor visszapillantott, látta, hogy bár a többiek biztonságba helyezték magukat azistállón belül, Reid a kerítéshez állt. Sosem látott még férfitháromrészes öltönyben a kifutóban ácsorogni egy feketeAngus-bika társaságában. Csodálatos bika, csodálatos férfi,gondolta. Sajnálta, hogy nincs kéznél a fényképezőgépe.

- Gondoltam, hátha szüksége van segítségre - mondtaReid lágyan.Jessie Victorra pillantott. A bika bizalmatlanul nézte őket.- Elfelejtette fölvenni a köpenyét - mondta Jessie.- Majd fölveszem.- Nem tudom, Reid. Nem kellene összepiszkítaniamagát.- Nem számít.Jessie Reidre mosolygott.- Ahhoz képest, hogy maga városi, nagyon bátor.- Talán csak ostoba.- Nem baj, azért örülök, hogy itt van.- Gondoltam, hogy örülni fog. Szóval mit kell tennünk?Jessie elvette a kötelet a kerítésről.- Lassan menjünk oda hozzá mindketten. Talán ha kétfelől közelítjük meg, nem tudja, merre meneküljön. De vigyázzon, Reid, ha elindul magafelé, azonnal ugorjon át akerítésen, és ne akarjon hősködni.- De maga sem!- Rendben! Kezdjük!Jessie újra elkezdett Victorhoz beszélni. Igyekezett nyugodt maradni. Reid a másik oldalról közeledett.A bika a földet kapálta patájával, és felhorkant.Anélkül, hogy Jessie megváltoztatta volna a hangját, figyelmeztette a férfit.- Figyelje, Reid, figyelje a szemét!

- Figyelem.- Tud futni?- Egyetemi válogatott kerettag voltam rövid távon.- Örömmel hallom.Jessie már majdnem elérte Victor pofáját.- Most maradjon mozdulatlan. Mindjárt megvan. Ráteszem a kötelet.Jessie továbbra is óvatosan és lassan mozgott.UÁUNT-NAPí TRÉFA- Ne haragudj, hogy ezt teszem veled, Victor, de te tehetsz róla, mert ilyen tökéletes példány vagy. - A helyéretette a kötőféket.- Ezt jól csinálta - dörmögte Reid.- Kösz. Most bevezethetjük - válaszolta Jessie. - Menjenelőre, én majd viszem maga után Victort.- Jó. - Reid lassan hátat fordított a bikának, és elindult a

nyitott istállóajtó felé.Jessie csodálta, milyen biztos léptekkel megy, és egyszersem néz vissza.- Gyere, Victorkám! - Jessie halkan dúdolt, aztán elindult Reid mögött, és gyengéden meghúzta a kötelet. - Bentlegalább meleg van.Legnagyobb meglepetésére a bika elindult utána. Láthatóan megbízott benne.Amikor beértek az istállóba, a gondozók a rekesze feléirányították Victort. Jessie búcsúzóul még nyomott egy puszit a bika orrára.



- Nem akar itt egy állást? - kérdezte tőle Duane, miközben becsukta és bereteszelte a bika mögött az ajtót.- Köszönöm, de már van munkám - válaszolta Jessie.Ebben a pillanatban a térde hirtelen megremegett. Mostjött csak rá, milyen veszélyes feladatra vállalkozott. Kifelébotorkált az istállóból, hogy megfogódzkodhasson az ajtóban, de Reid ott volt, és egyik kezével elkapta a derekánál,a másik kezével pedig a könyökét fogfa meg.- Nyugodjon meg - suttogta a feniJessie-t hirtelen jóleső melegség öntötte el. Felnézett Reidarcába szinte még lélegezni is elfelejtett, a férfi ajka annyiraközel volt az övéhez.- Köszönöm - válaszolta alig hallhatóan.- Nem akarja letenni a gépet? - kérdezte Reid, és lassan,

nagyon lassan elengedte.Jessie még mindig érezte Reid érintését, arcszeszének

.agáfak a kép, akkor jobb, ha mdulurJ,- Rendben van. , . ut ét órántóSkét emugyanarra gondol...

-NAPI TRÉFA3. FEJEZETJessie félt, hogy megtöri a varázst kettejük között, így egyszót sem szólt, amíg a felszerelést berakták a Mercedesbe.Amikor Reid besegítette őt a kocsiba, a férfi érintését egésztestében érezte. A légkör éppolyan meghitt volt a kocsiban,ahogy azt Jessie titkon remélte. Reidre pillantott, és mosolygott. A férfi visszamosolygott rá, majd beindította a motort.Pár perc múlva megszólalt a telefon. Ne vedd föl! - gondolta erősen Jessie. A telefon újra megcsörrent, Reid mégmindig nem vette föl. Jessie a férfira nézett, és látta, ahogymegfeszül az állkapcsa. Amikor a telefon harmadszor ismegcsörrent, Reid kelletlenül fölvette a kagylót.Jessie az ülésbe süppedt. Ez a férfi képtelen kívül rekeszteni az üzleti életet, gondolta csalódottan, és kibámult azablakon. Hallgatta a nem túl kedves, hosszú beszélgetést.- Úton vagyok - mondta szárazon Reid. - Igen, egy kicsit tovább tartott, mint gondoltam. A fényképész nagyonalaposan dolgozott. - A férfi elhallgatott. - Igen, nő. Nagyszerű munkát végzett.Jessie a férfira pillantott. Reid levette a szemét az útról, ésmélyen a szemébe nézett.- Nagyszerű munkát - ismételte, miközben még mindigJessie-t nézte.Jessie már nem neheztelt rá. A kocsiba visszatért a barátságos hangulat. Talán most, gondolta, de Reid újra az útraés a beszélgetésre összpontosította figyelmét.Soha többet nem fog így nézni rám, gondolta Jessie, sfélúton már majdnem kihajította az ablakon Reid kocsitelefonját. Talán csak képzelődés volt, hogy a férfi érdeklődikiránta. Akár nyíltan meg is kérdezhetné tőle, mire célzott amegjegyzéseivel az istállóban, bár ezzel azt kockáztatná,

hogy kínos helyzetbe hozza magát, amennyiben a férfi aztválaszolja, hogy az égvilágon semmi szándéka nem volt. Demég mindig azt gondolta, hogy igenis volt. Huszonhét évalatt már megtanult egyet s mást a férfiakról.Ahogy közeledtek a műteremhez, Reid letette a kagylót,s megállt egy piros lámpánál. Kicsatolta a biztonsági övét,majd megfordult... Jessie visszatartotta a lélegzetét, és kíváncsian várta, vajon átöleli-e őt Reid. Ehelyett a férfi elvetteaz aktatáskáját a hátsó ülésről. ,

- Van a táskámban egy iratcsomó - mondta, amikor ajelzőlámpa zöldre váltott. - Megkérhetném, hogy kivegyenekem?Jessie-nek nem volt más választása, kinyitotta a táskát,miközben Reid áthajtott egy útkereszteződésen. Szóval egyiratcsomó! Bárcsak sose ajánlotta volna föl, hogy a titkárnőjelesz!- Melyiket? - kérdezte Jessie Reidre pillantva, mert atáskában a legnagyobb rendben sorakoztak egymás melletta különböző iratok, faxüzenetek mindegyik külön irattartóban.- A Reichert feliratút. Megígértem neki, hogy három óraelőtt felhívom, és megadok neki néhány adatot.Valószínűleg ez az egyetlen dolog, ami érdekli, futott átJessie agyán. Nagyobb lendülettel húzta elő az iratot, mint

szükséges lett volna, így egy színes szórólapot is kirántottvele. Odaadta az iratokat Reidnek, aki rögtön fölvette akagylót, és tárcsázott. Jessie épp vissza akarta tenni a szórólapot a táskába, amikor megakadt a szeme egy siklórepüléshirdetésén, a kaliforniai La Jolla-ban.Amikor Reid letette a kagylót, és visszaadta neki az irattáskát, Jessie meglobogtatta előtte a hirdetést.- A siklórepülés is a Magnitech tevékenységi körénekbővítéséhez tartozik?Íjáunt-napi tréfa



Reid úgy bámult a papírdarabra, mintha sosem láttavolna.- Siklórepülés? Nem. Ezt meg hol találta?- A táskájából esett ki. Két irattartó közé volt beragadva,azt hiszem.Reid összevonta a szemöldökét.- Ja, persze, emlékszem már. Egy repülőtéren nyomtáka kezembe a múlt héten. Gondoltam, szórakoztató lehet, dekétlem, hogy tudnék rá időt szakítani.- Miért?- Túl elfoglalt vagyok. - Egy saroknyira a műteremtől aférfi megállította a kocsit. - Itt kiteszem. Még nem megyek

vissza az irodába. Segíthetek a csomagjait bevinni? - kérdezte.- Azt hiszem, túl elfoglalt. - Jessie kinyitotta a kocsiajtaját.- Úgy látom, föl van dúlva.Jessie a férfira nézett, de a szavak a torkán akadtak.Hogyan is kérdezhetné meg tőle, miképpen lehet, hogy akutatóközpontban úgy tűnt, érdeklődik iránta, most viszontolyan távolságtartó vele szemben.- Egyáltalán nem vagyok földúlva - válaszolta ingerülten. - Ami azt illeti, sietnem kell. A gépet elbírom magam is.- Ha biztos benne... - Reid szemmel láthatóan meg voltelégedve Jessie válaszával.- Teljesen biztos. - Jessie kiugrott a járdára, kinyitotta ahátsó ajtót, és elkezdte kiszedni a kocsiból a holmiját.- Gondolom, be akar jönni holnap a műterembe, hogymegnézze a képet, mielőtt kinagyítjuk.- Igen. Ebédidőben átugrom. Persze csak ha ott leszakkor...- Természetesen. Úgysem ebédelek soha - mondta Jessie, és a járdára tette a táskáját. - Akkor viszlát holnap, Reid.

- Viszlát.Jessie becsapta a kocsi ajtaját, a vállára vette a fényképezőtáskát, a kezében pedig az állványt és az ernyőt vitte.Elindult a műterem felé. Nem nézett vissza. Nem akartalátni, ahogy Reid esetleg újra fölveszi a telefont, mintha márnem is gondolna rá többé.Másnap Jessie dolgozott a pultnál, Bért pedig a képekethívta elő. Jessie örült ennek a munkamegosztásnak. Arragondolt, talán ha Reid meglátja fehér pamut rövid szoknyájában és kék angórapulóverében, pár pillanatra elfeledkezikaz üzletről. Úgy érezte, hogy nem csak képzelte a férfiérdeklődését. Sajnos szegény Reid egyszerre csak egy dologgal tud foglalkozni, gondolta, ő viszont eltökélte, hogyeltéríti Reid figyelmét az üzleti életről valami másra. Aszerelemre.Bertnek előző este mindent elmesélt. Lakásuk padlójánültek kínai ételdobozok és a Victorról készült képek között.Bért azt tanácsolta neki, hogy felejtse el Reid Halsteadet, akia jelek szerint a munka rabja, de Jessie tudta, hogy erreképtelen lenne. Reid kihívás volt számára. Izgatta, hogyantudná újra oda varázsolni azt a kis szikrát Reid kék szemébe,amit az istállóban látott, amikor elkapta őt, nehogy elessen.A képek - főleg, amelyik az istállón kívül készült - jólsikerültek. Igaza volt, hogy ragaszkodott a szabadtéri felvételhez. Remélte, hogy Reidnek is legalább annyira tetszenifog, mint neki, de azt is remélte, hogy a férfi a fényképésztehetségén kívül másra is fölfigyel majd.

Délben fél egykor Reid besétált áz üzletbe. A hajában ésa vállán esőcseppek csillogtak. Jessie-re mosolygott, ő pedigmegbocsátotta neki az előző napi telefonsorozatot. Nemtudta, vajon jól értelmezte-e a férfi érzelmeit, de a sajátjaibannem kételkedett.

- Jó napot!-köszönt Reid, és zsebre tett kézzel Jessie-hezlépett. - Ezek szerint ma maga a pultos.- Igen. - Ahogy Jessie Reidre nézett, felfedezte szemében a szikrát. Tehát nem csak képzelődött. Úgy látta, minthaaznap a kis szikra nem hunyna ki olyan hamar. - Elkészültek a képek. - Jessie a pult alá nyúlt, és előhúzott egy borítékot. - Üljünk le, ésnézzük meg őket.- Persze.A férfi levetette a kabátját, s ezt Jessie jó jelnek vélte. Akabát alatt Reid sötétkék öltönyt viselt. A nyakkendője is

kék volt, éppen az az árnyalat, amelyik olyan jól illett aszeméhez. Nagyon csinos volt, és jól öltözött. Túlságosan isjól öltözött, gondolta Jessie, és erős kísértést érzett, hogymeglazítsa Reid nyakkendőjét, és összeborzolja nedveshaját.Kilépett a pult mögül, és élvezte a férfi kíváncsi pillantását. Most mindent bele, biztatta magát, miközben leült apiros bőrfotelba, és keresztbe tette a lábát. Szinte éreztemagán Reid forró pillantását.



Először az istállóban készült képeket adta oda neki kezeminden alkalommal hozzáért Reid kezéhez. A férfi bőrénekérintésétől az egész karja bizseregni kezdett. Észrevette,hogy Reid keze alig észrevehetően, de remeg, amint a képeket nézegeti, aztán visszaadja neki.- Milyennék találja őket? - kérdezte Jessie.- Nem rossz.- A legjobbat utoljára tartogattam. - Úgy mozdult mega széken, hogy a szoknyája egy kicsit följebb csússzon. - Ahatás kedvéért - tette hozzá, és tudta, hogy a férfi a combjátnézi. Sosem incselkedett még így egyetlen férfival sem, demost mindent be akart vetni. - Feltételezem, hogy a maga beosztásában tudja az ember, mit érhet egy ilyen látvány - mondta, s érezte, hogy aszíve egyre hevesebben

kalapál.

Reid megköszörülte a torkát, és Jessie szemébe nézett.- Igen, nagyon is tudom.Jessie élvezte, hogy a kis szikra még mindig ott bujkálReid szemében.- Szüksége lesz valamire, amivel az igazgatótanács tagjait leveszi a lábukról. - Odaadta az utolsó képet. - Ellenállhatatlan, nem?- De igen - válaszolta Reid fojtott hangon anélkül, hogyakár egy pillantást is vetett volna a képre.Most, amikor már meghódította a férfit, Jessie nem álltameg, hogy ne ugrassa egy kicsit.- Én a bika fényképére gondoltam.- Ja, igen, persze. Nagyon jó - válaszolta zavartan Reid,miközben a képre pillantott.Ebben a másodpercben Jessie rádöbbent, hogy óriási hibát követett el.- Nem készíthettem volna el ezt a képet, ha maga nemsegít - próbálta menteni a helyzetet. - Es igazán jólesett,hogy kijött a kifutóba, amíg a többiek az istállóban lapultak,nehogy...- Az a lényeg, hogy megvan, és hogy a kép nagyszerű - vágott a szavába Reid lelkesen. - Remek falikép leszbelőle. Az igazgatótanács el lesz bűvölve tőle, ha meglátja.Van egy ötletem.Jessie titkon remélte, hogy az ötlet vele kapcsolatos, devalahogy nem hitt benne igazán. Az volt az érzése, hogymég ennek a lelkesedésnek sincs köze hozzá.- Be kellene borítani valamivel. Aztán ha elmondtam aterveimet, leleplezném. Tudna valami ilyesmit tervezni?- Természetesen - válaszolta Jessie, miközben igyekezett tartani magában a lelket.Hát ezt eltoltam, gondolta. Amilyen gyorsan sikerült elterelnie a férfi figyelmét az üzletről, ugyanolyan gyorsanvissza is zökkentette a képpel.

- Ez a génsebészeti terv egyszerűen bámulatos-mondtaa férfi, belefeledkezve Victor fényképének tanulmányozásába. - Tudja, hogy egy ilyen bikával évente akár százezertehenet is meg lehet termékenyíteni?- Ezt talán inkább Victornak mondja. Biztos odalesz azörömtől.- Képzelje csak el, mit jelent ez a húsfeldolgozó iparnak! - Reid Jessie felé fordult, de nem azért, amiért Jessieremélte. - A genetikai kutatások legújabb eredményei révéna kedvező tulajdonságokat nemzedékről nemzedékre áttudjuk örökíteni. Ennek arányában nő a haszon is, amiből aMagnitech részesedést kap, és akkor ez még nem is minden.

Milyen gyorsan tud mindent elkészíteni?Jessie felsóhajtott.- Holnap délre jó lesz?- Jó. - Reid az órájára pillantott. - Mennem kell - mondta, és fölállt. Miközben az ajtóhoz igyekezett, fölvette akabátját. - Egyébként jó a szerelése - szólt még vissza aküszöbről, és elment.Jessie felnyögött.- Mi történt? - kérdezte Bért a sötétkamra ajtajából. - Mesélj, meghalok a kíváncsiságtól!- Nem sikerült! Azt hiszem, érdeklődik irántam. Illetvetudom. De képtelen megszabadulni a hivatalos, üzleti modortól.- Add föl, Jessie! Hagyd, hadd éljen a mozgó telefonjának és a többi mütyürkéjének. Mijd a Bálint-napi üzletünkkiveri Halsteadet a fejedből.- Feltéve, ha nem csinál mindig valami olyasmit, amivelreményt kelt bennem. Amikor először meglátott ebben a

ruhában, le sem tudta venni rólam a szemét. De amikorszóba került a drágalátos bikája... Várj egy percet! Várj csak!Támadt egy ötletem!Haklequin Bálint-nap- Jessie! Ne nézz így! Mindig megijedek, ha így nézel.Amikor legutóbb...- Nem, Bért. Bízz bennem! Ez most tényleg jó ötlet.Üzembiztos.



- Már megint valami gonosz tréfa, ugye? Ha kiötleszvalami csínyt, mindig azt mondod, üzembiztos. De Jessie - mondta Bért, és keresztbe fonta a kezét maga előtt -,egyetlen esetre sem emlékszem, amikor úgy bejöttek volnaa cseleid, ahogy tervezted.- Nem baj, ez most sikerülni fog. Meg kell csinálnom.Emlékezz csak vissza, mondtam, mennyire feloldódott,amikor azt az idétlen dalocskát énekeltem neki. Meg kellnevettetnem, ez a lényeg.- Jessie, tudod, hogy Reid fontos ügyfelünk. Nem szeretném, ha elijesztenéd.- Figyelj már egy kicsit - vágott közbe Jessie. - Elmondom, mit gondoltam ki. Emlékszel arra a Bálint-napi képre,amelyik rólam készült? Tudod, amit ki akartál tenni a kirakatba.- Jessie, ez nekem nem tetszik.

- Semmi baj nem fog történni, bízz bennem. Megcsináljuk a bika faliképét, és megcsináljuk az enyémet is a pirosruhában fehér szíves szőnyegen, azzal a felirattal, amit Reidkért: A jövő a génsebészeté.- Ezt nem teheted.- Miért ne? A bika képét is elkészítjük, de először azenyémet adom neki oda. Kíváncsi vagyok, mit fog csinálni.Aztán megkapja az igazi képet is. Hát nem jó ötlet? - kacagott Jessie.Bért a fejét rázta.- Nem. Ez egyszerűen őrültség. Mi lesz, ha nagyon megharagszik?- Nem fog. Van humorérzéke. Nézd, te nem tudsz rólaannyit, mint én. Megnevettetem, de meglesz a kép is aUÁUNT-NAPI TRÉFAbikáról. És ami a legfontosabb: rólam is lesz egy képe.Lefogadom, hogy azt is el fogja vinni. Az én csábos fényképem majd mindig emlékeztetni fogja arra, hogy vannak másdolgok is a világon az üzleten kívül.- Nem tudom, Jessie. Nem hiszem, hogy jól fog sikerülni.Jessie hallgatott egy pillanatig, majd újra Berthez fordult.- Ha közelebb kerülünk egymáshoz, egy csomó embernek be fog mutatni. A legfőbb gondunk az, hogy senki semismer minket. Egy ilyen kapcsolat csak jót tehet a műteremnek. Próbáld ebből a szempontból nézni a dolgot.- Ezért csinálod az egészet?- Hogy őszinte legyek, nem. Kíváncsi vagyok rá, és azthiszem, ő is érdeklődik irántam. Csak azt gondoltam, hogyaz üzleti érvek meggyőznek téged arról, érdemes egy kiskockázatot vállalnunk, ha sokat nyerhetünk.- Kis kockázat? Mintha azt mondtad volna az előbb,hogy üzembiztos az ötleted.- Jól van, nincs kockázat. Semmi kockázat az égvilágon.Bért felnevetett.- Ugyan már, Jessie! Hiszen tíz éve ismerlek, több mintöt éve együtt lakunk, és egy éve üzlettársak is vagyunk.Nekem is voltak ilyen ügyeim. Tisztában vagyok vele, mitörténhet.- Túl sokat aggodalmaskodsz - mondta Jessie. - Végülis mi történhetne?

4. FEJEZET- A fene egye meg!Jessie meggyorsította a lépteit. Utat próbált törni magának a Michigan körúton a gyalogosok tömegében. A közelitoronyóra éppen elütötte a háromnegyedet. Tizenöt percmúlva dél. Te jó ég! Mi lesz, ha Reid előbb érkezik a műterembe, mint ő?Fél tizenegykor fejezett be egy munkát, és azt gondolta,

még van ideje berohanni a Marshall Field áruházba, hogy aleértékeléseket kihasználva vegyen egy vörös tollboát.Aztán amint már visszafelé tartott a műterembe, az útjábaakadt egy bolt, ahol leszállították a selyemsálak árát, így odais betért, és vett egy pirosat meg egy fehéret kiegészítőnek.Arra viszont nem száixtított, hogy az eladó új, és emiattlassan dolgozik, s hogy ráadásul rengetegen lesznek azüzletben. A vásárlók úgy elárasztották az utcákat, minthalegalábbis karácsony közelegne, és nem Bálint-nap.Öt perccel dél előtt Jessie megérkezett a műterembe. Amikor belépett, körülnézett. Reid sehol. Megkönnyebbültensóhajtott föl, és Bertre mosolygott, aki a pult mögött állt.- Úgy látom, mégis időben érkeztem.- Nem egészen - válaszolta Bért. - Halstead arátod küldönce épp az előbb vitte el a képet.Jessie arcán megfagyott a mosoly.

- Melyiket?- Még kérdezed? - Bért hangjában rosszallás csengett. - Nem tudtam, mi a fenét csináljak. Ezért nem szeretekbelefolyni a dolgaidba, Jessie.- Jó, nem baj. De melyik képet adtad oda neki?- Végül is a tiédet. Tényleg nem volt időm gondolkodni.A bika fényképe még itt van.

Jessie felsóhajtott.



- Rendben. Jól tetted. Különben minden erőfeszítésemkárba veszett volna.- Lehet, hogy mégsem tettem jól. A bika képét kellettvolna odaadnom, és ezt az egész őrültséget jobb lenne elfelejtenünk. A- rossz képet adtam oda, pedig tudtam, hogynem helyes.- Tudom, Bért, és nagyon értékelem, amit tettél. - Jessiea pult mögé lépett, lerakta a csomagjait, és megölelte barátnőjét. - Tudod, hogy minden rendben lesz. Elviszem azirodájába a bika fényképét, és megmagyarázom neki, hogyegy kis tévedés történt. Addig is lesz ideje, hogy gyönyörködjön a beállásomon a fehér szíves szőnyegen. Tudni fogja,hogy csak tréfa volt. Akármibe lefogadom, hogy meghívebédelni.- Reméljük, hogy így lesz. De ne maradj el túl soká, jó?

Amíg a városban voltál, három megrendelés is érkezetttelefonon. Megbeszéltem a találkozókat, de most már nagyon sürget az idő. A jövő hetünk roppant sűrű lesz, mindkettőnknek itt kell majdlennünk végig.- Ne aggódj! - Jessie átnyúlt a pult fölött, és magáhozvette Victor faliképét. - Reid Halstead nem úgy néz ki, mintaki sokáig szokott ebédelni. Nagy haladás lesz, ha egy félórát el tudok rabolni az idejéből.- Sok szerencsét! - szólt Bért Jessie után.Jessie megállt a küszöbön.- Bámulatos vagy, Bért. Már kezdtem azt hinni, hogyneked is tetszik Reid, most meg tessék, még te segítesznekem.- Látod, ebben igazad van. Tényleg bámulatos vagyok.Reid viszont egyáltalán nem tetszik. Túlságosan el van merülve a munkájában. Viszont ha azt a fickót, aki nemrégköltözött a lakásunkba, rá tudnám vezetni, milyen bámulatos vagyok...UÁUNT-NAPI TRÉFA- Az a szőke, a társalgóval szemben? - kérdezte Jessie.Halványan emlékezett egy atlétatermetű férfira, aki mindigszürke pulóverben járt. - Igen, az tényleg egész jó pali.Dolgozzunk ki egy tervet, hogy fölfigyeljen rád.- Bízd csak rám - mondta nevetve Bért. - El tudom képzelni, milyen haditervekkel állnál elő.Jessie vágott egy fintort.- Miért? Ne mondd, hogy egy izgalmas kép rólad, azajtódon...- Azt már nem! Induljon, Jessie Neal, és vigye magávala bikáját is!Jessie nevetve csukta be maga mögött az ajtót. Mégvisszafordult, és integetett, azután átment az úton.Jó öreg Bért. Mindig úgy felhúzza magát az ilyesféleötleteken, gondolta Jessie, bár ilyen barátnőt, mint ő, nemsokat hord a hátán a Föld. De ezt a legújabb tervét mostakkor is végigcsinálja.A Magnitech előcsarnokában a falról vízesés zuhogott egykis medencébe, amely körül trópusi növények zöldelltek.Jessie figyelmesen szemlélte a gyönyörű márványpadlót, asárgaréz liftajtót, de már azzal a tudattal, hogy ezért mindReid felel. Most, hogy gyorsan körbejárta az előteret, márnem volt benne biztos, nem ment-e túl messzire. De astáneszébe jutott, mennyire tetszett Reidnek a dal, amit éneiéitaz istállóban, és ezzel meggyőzte magát. Legalább újra nevet egy jót, úgysem fog ártani neki, gondolta.A Magnitech igazgatói irodái az ötvenharmadik emeletenvoltak, az épület legtetején. Jessie nem is tudta volna máshol

elképzelni Reidet. Beszállt a liftbe, megnyomta a gombot, ésa tükörnél megigazította a haját.Ötvenhárom emelettel később az ajtók kinyíltak, és Jessieegy hatalmas teremben találta magát. A padlót puha, szürkeszőnyeg borította, a földtől a mennyezetig érő hatalmasablakokon át pedig egész Chicagót maga alatt látta.

Amikor kilépett a liftből, egy fiatal nő szólította meg egynagy diófa asztal mögül. Rosemary volt.- Segíthetek? - kérdezte.Jessie habozott. Talán nem is volt olyan nagyszerű azötlete. Egy olyan férfi, aki egy egész birodalmat irányít,gyerekes bolondságnak gondolhatja az egészet. Inkább itthagyja a jó képet Rosemarynél, gondolta, aztán visszamegyszépen a kis műtermébe. Talán soha többé nem hall Reid

Halsteadről.De akkor azt a kis szikrát sem látná többé a férfi szemében. Felidézte magában Reid arcát úgy, ahogy a kutatóközpontban látta. Gondolatbanmár elkezdte magyarázniRosemarynek, mi történt a képpel. Az a Reid, akit akkor ottmegismert, nem bátortalanította el úgy, mint az a Reid, akiitt dolgozik, és felügyelete alatt tartja Chicago belvárosánakjó részét.- Talán eltévesztette az emeletet? - kérdezte Rosemary.



- Szívesen visszavezetem.Jessie nem adta föl egykönnyen. Amit elkezdett, be is kellfejeznie.- Köszönöm, de jó emeleten vagyok. Mr. Halsteadet keresem. Van nálam valami, amit ő rendelt meg.- Sajnálom, de most nem tud vele beszélni.Jessie elkedvetlenedett.- Gondolom, ebédelni ment - mondta, és tudta, hogylemondhat a meghívásról, amire úgy számított.- Nem. Tulajdonképpen elment a városból, és holnaputánig nem is lesz bent. Őrömmel átadok neki egy üzenetet,vagy itthagyja inkább a csomagot?- Elment a városból? - Jessie-vel megpördült a világ.-De hát ma este lesz egy nagyon fontos megbeszélése, nem?

- De igen. - Rosemary most már figyelmesebben megnézte Jessie-t. - Éppen oda ment. Az igazgatótanácsi ülésre.Beszélnie kell vele valami miatt?

- Igen. - Jessie megrémült. - Igen, feltétlenül. Mikorment el? Talán még utolérem.Rosemary az órájára pillantott.- Valószínűleg most száll be a vállalat gépébe. Detroitbamegy.- A gépen el tudja érni? Tudom, mennyire ragaszkodika telefonhoz. Biztosan van egy a repülőn is.- Hát igen, van, talán el tudom érni. - Rosemary kelletlenül válaszolgatott Jessie-nek, akiről lerítt, hogy nem üzletikörökben forog a síkabátjában és farmerjében. - Milyenügyben keresi?Jessie próbálta gyorsan összeszedni a gondolatait. Detroitnincs messze Chicagótól, és még alig múlt dél. Nincs értelme fölhívni Reidet. Ezek szerint még meg sem nézte a képet,amit a küldönc adott oda neki. Akkor már telefonált volnaa műterembe. De megbízott benne, hogy ő azt adja neki,amire szüksége van, így hát nem élhet vissza a bizalmával.Azt találta ki, hogy délutánra a férfi után repül Detroitba,és odaadja az eredeti képet. Bért majd helyettesíti a boltban.Igaz, a jegy ára felemészti egész készpénztartalékukat, demajd visszafizeti valahogy.Rosemaryre nézett.- Meggondoltam magam. Mégse telefonáljon Mr. Halsteadnek. Nálam van az a kép, amire a ma esti megbeszélésenszüksége lesz. Ha megmondja, hol lesz a tanácskozás, odaviszem neki.Úgy tűnt, Rosemary megkönnyebbült.- Rendben. Mondta, hogy valami faliképet fog használnima este. A Plaza Szállóban lakik, a Reneszánsz Központban.- Köszönöm.Jessie a lifthez rohant. Amikor beszállt, lehúzta a kabátjacipzárját, mert az izgalomtól hirtelen melege lett. A kabátalatt a legszebb pulóvere volt rajta, arra az esetre, ha Reiddelebédelne. Most viszont pont jó lesz egy üzleti úthoz és egy

estére a Plaza Szállóban. Jessie mosolygott. Talán mégis jólfog végződni ez a kis vicc.Később, délután, Jessie bosszankodott, amiért nem kérdezte meg, hánykor kezdődik a tanácskozás. Közel egyórájába került, amíg a boltban meggyőzte Bertet, hogy ez azegyetlen módja annak, hogy jóvátegyék a hibát. Közbenmég néhány megrendelés is érkezett. Jessie végül egy vastagköteg pénzzel távozott.

Megpróbálta leküzdeni magában a lelkiismeret-furdalást. Felpattant egy buszra, amely egyenesen a reptérre vitte.Kisebb huzavona után sikerült helyet kapnia a detroiti gépre, és visszafelé is, az esti tíz óra tizenötös járatra. Amikormár biztosan tudta, hogy időben fog érkezni, megkönnyebbülten sóhajtott föl.Arra nem számított, hogy a köd miatt a gépek nem kapnak leszállási engedélyt így az a gép is, amelyiken ő ült, aleszállópálya fölött körözött, míg végre öt órakor felszállt aköd. Jessie imádkozott, hogy az értekezlet ne kezdődjönnyolc óra előtt.A repülőtér előtt fogott egy taxit. Ahogy közeledtek avárosközponthoz, a forgalom egyre sűrűsödött. Jessie márszinte kétségbeesett. Minduntalan az óráját bámulta.Negyed hétkor esett be a Plaza Szállóba, és az első alkalmazottól, aki az útjába került, megkérdezte, hogy hol fogjáka Magnitech igazgatói ülését tartani. Motyogott valamit egyanyagilag nagyon jelentős dologról a tanácskozással kapcsolatban, s megmutatta a faliképet. Könyörgő és zaklatotttekintete valószínűleg meggyőzte az alkalmazottat, aki végül elirányította őt a negyedik emeleti Raphael Tárgyalóteremhez.

Felrohant a negyedikre. A terem ajtaja csukva volt. Jessiea kulcslyukra tapasztotta a fülét, s meghallotta Reid hangját.A férfi nyugodtnak tűnt, ezek szerint még nem leplezte le aképet. Jessie résnyire nyitotta az ajtót, és bekukucskált. Reidegy hosszú asztal végénél állt, a lefedett kép pedig mellettevolt egy állványon. Az asztal körül mindkét oldalon azigazgatók ültek - csupa férfi -, előttük vizeskancsók és hamutartók.



Reid nagy lelkesedéssel magyarázta a tevékenységi koruk szélesítésével kapcsolatos terveit. Jessie úgy érezte, rögtön elájul. Nincs másválasztása, félbe kell szakítania azülést. Mély lélegzetet vett, és belépett a terembe. Ebben apülanatban Reid lerántotta a leplet a képről anélkül, hogyránézett volna.- Uraim, engedjék meg, hogy bemutassam önöknek azelső ajánlatomat.Jessie-ben meghűlt a vér.

Irfit- SZÍVF.S5 .

BUDAPEST ÉS KÖRNYÉKESzerkesztőségünk nemrég egy kitűnőszíves kalauzrabukkant, amelyet szívesen ajánlunkmindazoknak,akik nem OTTHONi,hanem inkább OTTHONoskörnyezetben akarják elkölteniBálint-napi vacsorájukat.Báunt-napitréfa5. FEJEZETHirtelen mindenki megdermedt. Jessie a fényképre meredt, melyen mellei szinte kibuggyantak a piros ruhából,ahogy a fehér szíves szőnyegen végignyúlt. Szájával csábítóan csücsörített. A kép alatt ott volt a felirat: A génsebészeté a jövő.- Figyelemre méltó indítvány - szólalt meg az igazgatótanács egyik tagja, miután megköszörülte a torkát.- Örülök, hogy egyetért velem - válaszolta Reid mégmindig mosolyogva, és lassan hátrafordult. Amikor a képrepillantott, elsápadt, és a mosoly az arcába fagyott.Jessie tisztában volt vele, hogy csak ront a helyzeten, hamost fölhívja magára a figyelmet, és kicseréli a képet. Ráadásul még föl is ismernék. Rémülten az ajtóhoz ugrott, éskiment. Az előtérben alig kapott levegőt az izgatottságtól.Ez nem lehet igaz, gondolta. Nem lehet, hogy ilyen szerencsétlenül sült el a tréfája, és most a Magnitech egész igazgatóitestülete az ő képén csámcsog.Pedig így történt. A saját szemével látta. Arra már nem ismert gondolni, mit érezhet most Reid, vagy hogy mit fogszólni Bért, ha mindezt megtudja. A műterem jó híréneklőttek, ami pedig Reiddel való kapcsolatát illeti... azt akárel is felejtheti. Egy csomó fontos ember előtt tette nevetségessé, márpedig a férfi ezt soha nem fogja megbocsátanineki.Ki kell találnia valamit, amivel tisztára moshatja Reidet.A titkárnő azt mondta, hogy holnaputánig lesz Detroitban,tehát talán-lesz még egy ülés. A képet a portán hagyhatná,aztán Reid bemutathatná a másnapi tárgyaláson, a felelősséget pedig a műteremre háríthatná.Jessie meredten bámulta magát a mosdó hatalmas tükrében. Gyáva megoldás lenne, hogyha a képet egyszerűen aportán hagyná. Egy igazi nő vállalná a felelősséget, és személyesen adná oda.Az órájára nézett. A gépe indulásáig még majdnem három órája van. Ha az ülésnek félórán belül vége lenne, akkortudna beszélni Reiddel, és mielőtt a férfi felmegy a szobájába, odaadhatná neki a képet. Utána még a repülőtérre iskiérne egy taxival.Nagyon óvatosan az ajtóhoz lopakodott, nehogy meglássák, és fölismerjék. Fölhajtotta a gallérját, és előreborzolta ahaját, aztán újra megnézte magát a tükörben. A gallér árnyékot vetett az arcára, így nehezen lehetett volna fölismerni.Különben pedig tisztában volt vele, hogy az igazgatók valószínűleg nem az arcát nézték. Várta, hogy Reid kijöjjön, őpedig odamehessen hozzá.

Teltek a percek, de semmi sem történt. Már kezdett fájnia lába, és izzadt a meleg kabátban, de nem volt más választása, várnia kellett tovább. Ha hallgatott volna Bertre, sosemkerül ilyen szörnyű helyzetbe.Végre-valahára kinyílt az ajtó. Jessie szíve szinte kiugrotta helyéből. Először két férfi jött ki a teremből, mindkettennevettek. Aztán még egy és még három. A jelek szerintmindegyikük jól szórakozott. A párbeszédjükből Jessiekitalálta, hogy a szálloda legfelső emeletén lévő bárbamennek.- Hé, Georges, Halstead is jön? - hallotta az egyik férfihangját.- Nem. Azt mondta, visszamegy a szobájába, mertfáradt.- Az után a kép után nem is csodálom - kuncogott egy

másik férfi. - Pedig nem hittem, hogy magánéletre is jutideje.A csoport többi tagja nevetett, és sikamlós megjegyzéseket tettek. Jessie befogta a fülét. Szegény Reid, gondolta.Szörnyen érezte magát.Aztán Reid is kijött a teremből. Egyedül volt. A képetösszecsavarva vitte a kezében, gondosan vigyázott rá, hogysemmi se látszódjon belőle. Jessie, időt sem hagyva magának a gondolkodásra, a férfihoz sietett. Lehajtotta a gallérját.



Reid először csodálkozva nézett rá, aztán összeszűkült aszeme.- Nálam van Victor képa - mondta Jessie, s maga elétartotta a fényképet. - Reid, hadd magyarázzam meg!- Csak ne itt, az isten szeremére! - A férfi karjánál fogvaelkapta Jessie-t, és a lifthez ráncigálta. - Két igazgató mégmindig bent van a teremben. - Továbbra is szorosan tartottaa lányt, így hívta a liftet azzal a kezével, amelyikben a képvolt. - Gyerünk már! - morogta türelmetlenül.Amikor megérkezett a lift, Reid berántotta Jessie-t a fülkébe, és megnyomta a harmadik emelet gombját.- Hová megyünk?- A szobámba, ahol elmondhatom, amit akarok.

- Akkor elengedhet - válaszolta Jessie, és kiszabadítottamagát Reid szorításából. - Sajnálom, ami történt, de ez mégnem jogosítja föl arra, hogy durván bánjon velem.- Valóban? - Reid meglazította a nyakkendőjét, és kigombolta az inge legfelső gombját. Jessie-re nézett. Szememost olyan volt, mint a gázláng belseje, olyan kék, és olyanforró is.- Azt csinálhatok magával, amit akarok, fel is négyeihetem, és nincs a világon az a bíróság, amelyik elítélhetne atörténtek után. Ne beszéljen nekem itt jogokról. Eszem ágában sincs... - Hirtelen elhallgatott, mert a lift megállt, és az- ajtó egy estélyi ruhába öltözött pár előtt nyílt ki.Jessie azon gondolkodott, hogyan használhatná fel a házaspár jelenlétét a menekülésre. Most már Reidnél van amásik kép is, illetve nála lesz, ha odaadja neki. A férfi arcáról

nem sok jót olvasott le. Nem is remélte, hogy bármi olyasmittud mondani, amivel kiengesztelhetné, neki pedig semmikedve sem volt végighallgatni egy szónoklatot. Különbenis, el kell érnie a gépét.De aztán eszébe jutott Bért. Ő biztosan azt akarná, hogytegyen meg mindent a férfi megbékítése érdekében, akármég azt is, hogy megígéri, korlátlan mennyiségben készítenek számára képeket élete végéig, csak hogy elnézze nekikezt a kis tévedést. Na jó, ezt a súlyos tévedést.Kiszálltak a liftből, és a férfi lakosztályába mentek. Reidbedugta a kulcsot a zárba, lenyomta a kilincset, aztán káromkodott egyet.- Fordítva tette bele - szólt Jessie.- Kedves magától, hogy figyelmeztet. - Most már jólillesztette a kulcsot a zárba, és kinyitotta az ajtót. - Befelé!- Ne parancsolgasson nekem! - csattant föl Jessie, deazért bement. A nappaliban álltak jól látszott, hogy a hálószoba balra nyílik.- Akkor most beszélgessünk kicsit. - Reid levette a zakóját, és egy székre dobta, aztán átment a szobán, majdmegállt Jessie mellett. Úgy nézett ki, mint egy bosszúállóisten. - Mi a fene történt a képekkel? És hogy merészelte azén mondatomat írni a saját képe alá?- Keveredés történt - válaszolta Jessie.Ez volt a legjobb védekezési mód. A szoba meghitt hangulatot árasztott. Victor képét a lány egy lámpának támasztotta, aztán lehúzta a cipzárata kabátján.- Keveredés? Ez minden, amit mondani tud azok után,hogy porig alázott az igazgatóim előtt?- Nagyon... nagyon rossz volt?- Rossz? - Reid az ablak felé fordult, és idegesen a hajábatúrt. - Attól függ, maga rossznak nevezi-e, ha egy tucatember, akiket egy fontos dologról akar meggyőzni, magánröhög. Maga szerint ez rossz?

Báunt-napi tréfa- Hátén...- Mondja - vágott közbe újra Reid, miközben felkaptaJessie fényképét -, el tudja képzelni, milyen az, ha összehívegy különleges ülést a maradi igazgatótanács meggyőzésére, és már éppen előadná nekik a génsebészet legújabberedményeit, amit egy díjnyertes bika képével akar szemléltetni, amikor azt veszi észre, hogy mindenki furcsán vigyorog, és tessék, amintmegfordul, meglátja... - hirtelenfelrántotta a leplet a képről - egy csinibaba képét, amintpiros ruhában kelleti magát egy fehér szívecskés szőnyegen.Maga szerint ez rossz?Jessie megpróbálta felidézni és kiegészíteni magában ajelenetet, és hirtelen kitört belőle a kacagás.- Maga ezt mulatságosnak találja?- Igen - válaszolta a szemét törölgetve Jessie. - Sajnálom, de ez tényleg nagyon vicces...

- Az igazgatótanács tagjai is úgy gondolták. - Reid viszont láthatóan nem ezen a véleményen volt. - Pedig afelirat nagyon tetszett nekik. Elmagyaráztam, hogy én egybika fényképét rendeltem, és nem egy vérmes nőszemélyét.- Nem vagyok vérmes nőszemély!- Nem hittek nekem! - folytatta a férfi, mintha nem ishallotta volna Jessie megjegyzését. - Azt hitték, hogyaz egészet én találtam ki a tréfa kedvéért. Tulajdonképpen - tette hozzá fenyegetően közeledve - nem is tudom,hogy egyáltalán komolyan vesznek-e még valaha.



- Tetszett nekik a kép?- Rettentően. De nem ez a lényeg. Azt akartam, hogycsodálják a tervemet, és helyeseljék a javaslatomat. Gondolja, hogy ezek után bele fognak egyezni, hogy a Magnitechgénsebészeti kutatásokban vegyen részt? Szerintem inkábba vezérigazgatójuk szerelmi életén csámcsognak.- Reid, ha lenne magában egy csöppnyi rögtönzőképesHarisqwn báunt-napség, a javára fordíthatná az egészet ahelyett, hogy felfújja atörténteket.- Maga nincs észnél! Minden tekintélyemet elveszítettem előttük, nem tudom, hogy gondolja, hogy most még...- Hallgasson meg! Semmit sem vesztett el! - Jessie rájött,hogy tévedett a férfi humorérzékét illetően. - Az igazgatókegyáltalán nem botránkoztak meg. Egyszerűen csak azt

hiszik, hogy viccelt.- Remek! Pontosan ez az a kép, amit ki akarok alakítanimagamról. Egy szépfiú, aki körül hemzsegnek a hiányosöltözetű nők, miközben több millió dolláros üzleteket bonyolít.- Ugyan már, Reid. Egy kicsit tényleg eltúlozza.- Komoly üzleti döntésekért felelős férfi vagyok, a fenébe is!Hát ez az. De ha Reid üvöltözhet és vádaskodhat, akkorő is megteheti.- Az üzleti részével egyetértek, de ami azt illeti, kíváncsivagyok, egyáltalán férfi-e maga - kiáltotta Jessie.- Ez meg mit jelentsen? - kiáltotta vissza Reid.- Azt, hogy maga pont olyan, mint az a bika. Mindenlegyen tiszta, biztonságos és kiszámítható maga körül. Egyapró nehézség, mint ez a kép, és rögtön úgy tombol, mintegy őrült. Nincs ideje a siklórepülésre, de még arra sem,hogy egy szép lábat észrevegyen!- Óh, igen? Azt hiszi, nem vettem észre tegnap azt aminiszoknyát?- Nem, mivel rögtön a terveiről kezdett beszélni.- Téved! - vágott vissza Reid, és kék szeme fölvillant,ahogy Jessie-hez közeledett. - Igenis észrevettem a combját,amit nem győzött mutogatni. Biztos vagyok benne, hogyszántszándékkal csinálta.- És ha igen? Csak kíváncsi voltam, képes-e egyáltalánérdeklődést mutatni valami más iránt is, mint az üzlet.BáUNT-NAPI TRÉFA- Jobb lesz, ha fölhagy a kísérletezéssel, Jessie. Amikortegnap ott illegette magát abban a rövid szoknyában, minden önuralmamra szükségem volt, hogy visszatartsam magam attól... - Hirtelenelhallgatott, és tett egypár lépésthátrafelé. - Attól, amit mindketten megbánnánk.- Megbánnánk? Miért? Talán mert megmutatná, milyenis valójában? Isten ments, hogy ilyet tegyen! Isten ments,hogy valaha is olyat csináljon, aminek nem gondolta átminden egyes apró részletét, a következményeivel együtt!- Én figyelmeztettem! - suttogta Reid, és közelebb lépettJessie-hez.Jessie szíve gyorsabban kezdett verni. Látta, hogy párolog el Reid dühe, és hogy keríti egy új érzés hatalmába, olyanérzés, melyet azonnal fölismert. A férfi kívánta őt.- Figyelmeztetett? Ugyan mire? Semmi sem fog történni.Reid hirtelen megragadta Jessie karját.- De igen, fog - mondta, és megcsókolta a nőt.

Jessie hasztalan próbálta kiszabadítani magát a férfi öleléséből. Mikor Reid újra megcsókolta, érezte, hogy mindendühe elszállt. A vágy furcsa melegsége öntötte el. KarjátReid nyaka köré fonta, és közelebb húzta magához.A férfi felsóhajtott, aztán lassan fölemelte a fejét.- A tűzzel játszik - súgta. Jessie az arcán érezte forróleheletét. - Vigyázzon, megégeti magát!Jessie kinyitotta a szemét.- Nem ijeszt meg, Reid Halstead.- Nem?Jessie megremegett izgalmában, amint a férfi feszülő testéhez húzta őt. Egy pillanatig sem hitt Reid őszinteségében.Biztos volt benne, hogy csak játszik vele, vagy bosszút akarállni a megaláztatásért, ez minden.- Nem ijedek meg olyan könnyen - tette hozzá, mélyena férfi szemébe nézve.

- Tényleg? - Reid Jessie pulóvere alá csúsztatta a kezét,és gyakorlott mozdulattal kikapcsolta a melltartóját.- Csak ugrat - mondta Jessie reszkető hangon.- Úgy gondolja? - Reid gyöngéden simogatta Jessie bőrét. - Talán be tudom bizonyítani, hogy férfi is vagyok, nemcsak üzletember. - Félrehajtotta Jessie melltartóját, és a mellbimbóját kezdte simogatni.- Mi a baj? - mormolta halkan a férfi. - Megnémult?Hadd lássam! - mondta, és újra megcsókolta Jessie-t.



Jessie föladta minden ellenállását. Tudta, hogy egy bizonyos pontnál Reid erőt fog venni magán, hogy ő aztán majda folytatásért könyörögjön. Nem volt kétsége afelől, hogy aférfi csak meg akarja büntetni és mégsem tudott ellenállnineki. Érezte a csókjait, a simogatását, és ez minden elképzelését fölülmúlta.Már nem tart sokáig, gondolta, és Reid újra az a ridegüzletember lesz, akit megismert. Egyelőre viszont úgy tűnt,a férfi neki szenteli minden figyelmét, ahogy ő a férfinak.Szeretkezni akart vele, és ennél jobban még soha semmitnem akart életében. A férfi Jessie szemébe nézett.- Elég volt?- Ha most azt hiszi, hogy sikítva kirohanok a szobából,nagyon téved.

- Rendben. - Reid elvette a kezét Jessie melléről.Bekövetkezett, amitől Jessie rettegett. Reid megbosszultaaz őt ért sérelmet. Most azt fogja mondani, hogy menjek el,és legyek erős, gondolta a lány. De nem fogok könyörögnineki, erősítgette magát. El fogom küldeni a...Ebben a pillanatban Reid a karjába kapta, és a hálószobába vitte.- Mit csinál? - kérdezte Jessie.Reid szeme megtelt forró vágyakozással, ahogy ránézett.- Csak azt akarom adni magának, amit megérdemel.

6. FEJEZETJessie még mindig képtelen volt elhinni, hogy Reid nemvicCel, bár a férfi igazán komolynak tűnt, amint gyöngédenletette őt a hatalmas ágyra. Csak feküdt, és csodálkozvanézte, ahogy Reid leveszi a nyakkendőjét, és kigombolja azingét.- Még mindig azt hiszi, hogy tréfálok?- Igen - válaszolta Jessie, de már nem tűnt olyan határozottnak a hangja, mint az előbb.- Téved - mondta a férfi, és levette hófehér ingét.Jessie-ben minden egyes pillanattal fokozódott a vágy, demég mindig arra gondolt, hogy ez a gyönyörű álom bármikor véget érhet.Reid lehúzta a cipzárat a nadrágján, és kicsatolta az övét.Jessie úgy érezte, elájul. Amikor a nadrág a földre csúszott,Reid arrébb rúgta az összegyűrődött ruhadarabokat, aztánnagyon lassú mozdulatokkal lehúzta az alsónadrágját is,miközben végig Jessie-t figyelte.Bármilyen játékot játszik is vele, gondolta magában Jessie, az biztos, hogy Reid nagyon akarja őt, és hogy neki isszörnyű lenne innen visszafordulnia. Ez a gondolat megelégedéssel töltötte el.- Most maga jön. Lássuk, elég bátor-e ahhoz, hogy levetkőzzék előttem.Erről van tehát szó: kihívásról, futott át Jessie agyán.Lassan fölült az ágyban, és lehúzta a cipőjét. Aztán kibujt akabátjából és a pulóveréből. Amikor a kicsatolt melltartót islevette, Reidre pillantott. Megigézte a vad vágy, me JJférfi szemében látott. Reid hevesen zihált, Jxúnütíiáibatkapna levegőt. Jessie érezte, hogy most már nem

meg, hiszen nem Reid kezdte az egészet, hanem ő, amikorazt a rövid szoknyát fölvette.Miközben Reid arcát figyelte, levette a zokniját, aztánkigombolta a nadrágját, és kibújt belőle. Reid arcán megrándult egy kis izom, de nem szólt egy szót sem. Nem tett

egyetlen mozdulatot sem, hogy megállítsa Jessie-t... Mozdulatlanul nézte, amint a lány leveszi a bugyiját, majd halkan felsóhajtott.- Mi a baj? - kérdezte Jessie értetlenül.- Gyönyörű... maga gyönyörű. - Reid tett egy lépést azágy felé. - Csodálatos. Ahelyett, hogy veszekszem magával,meg kellene köszönnöm. - Egyik lábával az ágyra térdelt,és a párnákra fektette Jessie-t. - Azt hiszem, most következik életem leggyönyörűbb éjszakája - suttogta. Arcszeszének illata izgatott testénekférfias illatával keveredett, és ezmég jobban felajzotta Jessie-t, amikor Reid gyöngéden kétkezébe fogta az arcát.- Azt hittem... tényleg nem csak játszik velem? - dadogta Jessie.A férfi meztelen testének melege biztonságérzettel töltötte el. Most már tudta, hogy valóban szeretkezni fognak. Úgykívánta a férfit, mint még soha senkit.Reid gyöngéden megcsókolta. Jessie érezte, hogy a férfimegbocsátott neki. Kezét Reid vállára tette, teste megfeszült. Még utoljára átfutott az agyán, hogy játék csak az

egész, de nem maradt ideje gondolkodni, már túl messzirementek. Reid a mellét csókolgatta, és a kezét becsúsztattakét combja közé. Jessie teste megrándult, amikor megéreztea férfi izgatottan kereső ujjait.- Nem akarom, hogy engem is úgy fegyelmezzenek,mint azt a bikát - suttogta Reid, majd megcsókolta Jessiefülét.- Lehet, hogy nem volt igazam - nyögte Jessie, és megmarkolta Reid vállát.



- Néha talán tényleg olyan vagyok, mint Victor. Túlságosan is uralkodom magamon. De most szabad akaroklenni. Ma éjszaka szeretni akarlak. - Felemelkedett, és kihúzta az éjjeliszekrény fiókját.- Reid! - kiáltotta Jessie, mert úgy érezte, hogy egy pillanatig sem tud meglenni nélküle.- Ez a szálloda külön szolgáltatása - mondta a férfi, ésegy apró csomagot vett elő.Jessie szégyenkezés nélkül nézte, ahogy a férfi fölhelyeziaz óvszert.- Még mindig azt hiszed, hogy csak ugratlak?Jessie megrázta a fejét. A kalandvágy csalta ide, de mostmár több forog kockán. Sokkal több.- Sosem viccelek - folytatta Reid. Jessie két combja közé

helyezkedett, és mélyen a nő szemébe nézett. - Soha - suttogta, és belehatolt. Jessie olyan természetességgel fogadtamagába, mintha egész életében erre a férfira várt volna.- Jessie - zihálta Reid -, óh, Jessie, nem reméltem, hogyennyire jó lesz veled.- Mit... mit gondoltál?- Nem tudom, de nem... nem ezt. - Reid becsukta aszemét. - Úgy érzem, hogy elveszek benned, és nem akarom, hogy véget érjen...Jessie vele mozgott, csókolgatta, simogatta. Soha senkivelnem érezte még ezt a teljességet, ezt a szenvedélyt. Reidhirtelen megállt. Jessie jól tudta, hogy csak az ő kedvéértpróbálja magát visszatartani, pedig erre már nem voltszükség.- Engedd el magad - suttogta.- Ne haragudj, nem tehetek róla - nyögte Reid, miközben egyre hevesebben mozgott. - Maradj velem - kérteJessie-t.- Veled vagyok - válaszolta Jessie már szinte magánkívül, és hagyta, hogy a férfi hihetetlen magasságokba röpítse,egészen a beteljesülésig.Miután elcsendesedtek, Jessie mozdulatlanul feküdt Reidkarjaiban. Most döbbent csak meg a saját viselkedésén. Mégsoha senkinek nem sikerült ennyire felkorbácsolnia az érzékeit, mint Reidnek, noha még alig ismerték egymást.Az utolsó komoly kapcsolata - tulajdonképpen a másolik az életében - egy évvel ezelőtt ért véget. Azóta a műteemnek szentelte minden idejét,egészen mostanáig. Olyanrősen vonzódott Reidhez, hogy ez az érzés minden másthomályosított. Gyöngéden megsimogatta a férfi hátát.- Azt hiszem, kezdettől fogva tudtam, hogy ennek így:ell lennie - mondta Reid.Jessie elmosolyodott. Biztonságot és békességet érzettnagában.- Rögtön beléd szerettem, amikor megláttalak a bolt kiakata előtt ácsorogni. Annyira bosszantott, hogy csak egyközönséges pulóver volt rajtam aznap.- Viccelsz? Az a szűk farmer majdnem megőrjített. Legjzívesebben azt tettem volna veled, amit az előbb.- Én pedig azt hittem, hogy Linda képét bámulod - nevetett Jessie.- iá az a Linda?- Az a szőke lány, akinek a képe kint van a kirakatban.- Észre sem vettem - mondta Reid vigyorogva.- Hazudsz.Reid újra megcsókolta Jessie-t.- Na jó, de most már biztosan nem venném észre.Jessie szíve megdobbant. Reid úgy beszél, mintha az, amiirtént, többet jelentene számára egy kalandnál.- Tényleg nem haragszol már rám a kép miatt?

- Talán dühösnek látszom?- Nem. Inkább boldognak.- Mert az is vagyok.Dáunt-napi tréfaJessie Reid ölelésében feküdt egészen addig, amíg a férfiföl nem kelt, és a fürdőszobába nem ment. Most, hogy a férfimeleg teste nem takarta be többé, hirtelen megborzongott.Becsavarta magát a takaróba, és várta, hogy Reid visszajöjjön. Eszébe jutott, hogy a gépét valószínűleg lekéste, de márezzel sem törődött... Majd valahogy hazamegy reggel, gondolta, bár semmi kedve nem volt otthagyni a férfit.- Valami nem hagy nyugodni - szólt Reid, amikorvisszatért.- A képpel kapcsolatban? - Jessie szerette volna, ha aférfi újra mosolyog, mint akkor, amikor kikelt az ágyból.- Részben. Van barátod, ugye?

- Micsoda? - kérdezte döbbenten Jessie. Mindenre számított, csak erre nem. - Miből gondolod?- A kép miatt - mutatott a másik szoba felé Reid. - Aztmondtad, keveredés történt, de csak most értettem meg, mitjelent ez. Azt a képet másnak csináltattad, és tévedésből azén mondatomat írtad alá. A küldönc pedig véletlenül a rosszképet hozta el, azt, amit annak a férfinak csináltattál, akitszeretsz. Tudni akarom, mennyire fontos neked.Most Jessie-n volt a sor, hogy mosolyogjon. Reid nem



kérdezne ilyesmit, ha nem lenne fontos számára a kapcsolatuk, gondolta.- Nincs barátom - válaszolta, és várta, hogy a férfi arcánmegkönnyebbült mosoly jelenjen meg. Ehelyett viszont aférfi összevonta a szemöldökét.- Nem értem. Akkor kinek készült a kép?- Neked.- Nekem?- Ó, Reid, de buta vagy! Nem jöttél rá, mit akartam? Azthittem, te fogsz eljönni Victor képéért. Először a rólamkészült felvételt akartam neked odaadni, hogy felhívjammagamra a figyelmedet. Ártatlan viccnek szántam az egészet. A másik képet is oda akartam adni. Csakhogy később

érkeztem a műterembe, mint számítottam rá, és addigraBért már odaadta a küldöncnek az én képemet. Úgy gondolta, hogy majd fölmegyek az irodádba, kicserélem a képeket,és nem lesz semmi baj. Te viszont akkor már a gépen ültél.- Ezek szerint nem is tévedés volt?- Igen is meg nem is.- Az egészet előre kitervelted?- De nem így - válaszolta Jessie az ágyra mutatva. Kezdte idegesíteni ez a kérdezősködés. - Egyszerűen csak szerettelek volna fölrázni egykicsit. Azt akartam, hogy nevess, ésvedd végre észre, hogy a kocsitelefonokon és a kutatólaboratóriumokon kívül más is van a világon. Azt hittem, sikerülni fog.- Hadd gondoljam át még egyszer. Szándékosan csináltál tehát mindent, amivel több millió dolláros üzletet veszélyeztettél, sőt talán még azállásomat is!- Azt hiszem, eltúlzod. Csak vicc volt az egész.- Vicc? - Reid egyre élesebb hangon beszélt. - A Magnitechnek több országban vannak képviseletei, ami azt jelenti,hogy szinte az egész világon vannak üzleti érdekeltségeink.Az évi nyereségünk több, mint sok kis ország egész évinemzeti jövedelme. Ennek ellenére valami csoda folytán azigazgatótanács engem bízott meg a vállalat vezetésével.Harminchat éves koromra én vagyok a világ legfiatalabbvezérigazgatója, aki egy ilyen hatalmas gépezetet irányít, éserre igenis átkozottul büszke vagyok! Nem tűröm, hogy egyakármilyen másodrangú fényképész műterem tulajdonosaeljátssza a nehezen megszerzett tekintélyemet az igazgatótanács előtt, és ráadásul még viccesnek is találja az egészet!A férfi sértettsége fokozatosan heves dühbe fordult. Jessienem számított ilyen kitörésre. Kiugrott az ágyból, és olyangyorsan, ahogy csak bírta, magára kapkodta a ruháit.- Azt hiszem, teljesen félreismertelek. Abban reménykedtem, képes vagy arra, hogy úgy viselkedj, mint bárkiBáunt-napi tréfamás emberfia, akinek van humorérzéke. De látom, te tényleg nem rendelkezel ezzel a tulajdonsággal. - Fél lábonugrálva próbálta fölhúzni a cipőjét, miközben könnyek öntötték el a szemét.- Te nem tudod, miről beszélsz! - kiáltotta Reid. - Fogalmad sincs róla, mekkora felelősséget kell nap mint napmagamra vennem! El sem tudod képzelni, milyen iszonyatos nyomás nehezedik rám állandóan, és akkor még aztvágod a fejemhez, hogy nincs humorérzékem! Ez egyszerűen nevetséges!- Nem! Egyáltalán nem az! - kiáltotta Jessie, és fölkaptaa kabátját. - Ez szégyen rád nézve! - Már alig látott akönnyeitől, amikor kirohant a hálószobából, át a nappalin,ki a folyosóra.Nem nézett vissza, csak egyetlenegyszer, de Reid természetesen nem ment utána. Először is pucéran hagyta ott,másodszor pedig a férfi haragudott rá. Jessie tudta, hogysoha többé nem akarja őt látni. Éppen ezért ő sem akartatöbbé látni a férfit.Míg hátrafelé nézett, nekirohant egy embernek.

- Ö, bocsánat - sikoltotta, és újabb könnyek szökteka szemébe. - Ne haragudjon, de nem láttam. Nagyon sietek - tette még hozzá, és a lift irányába vette lépteit.- Ne rohanjon úgy! - A férfi elállta az útját, és megfogtaa vállát.- Kérem, engedjen, hadd menjek!- Hova akar menni? Az az érzésem, hogy nincsen határozott úti célja, csak menekül valaki elől - mondta a férfi, ésfigyelmesen nézte Jessie arcát.Jessie letörölte a könnyeit. A férfi a nagyapjára emlékeztette köpcös termetével, hófehér nagy bajszával ésfémkeretes szemüvegével. Az idegen enyhe cigaretta- éskonyakszagot árasztott magából.

- Sietnem kell... hogy elérjem a gépemet - dadogtaJessie.- Mikor indul a gépe?

- Tíz óra tizenötkor.A férfi elengedte, és előhúzott egy aranyórát a mellényzsebéből, aztán Jessie elé tartotta, hogy ő is jól lássa a szám- lapot.- Jaj, nem!- Öt perc alatt semmiképpen nem ér ki a repülőtérre - mondta az öregúr, és visszatette az órát a zsebébe.- Hát ez nagyszerű - törölte meg újra a szemét Jessie. - Ezek szerint lekéstem a gépemet. Tökéletes befejezésegy ilyen szörnyű naphoz.- Élet-halál kérdése, hogy még ma éjszaka elhagyjaDetroitot?



Jessie úgy érezte, mintha forogna vele a világ. Megráztaa fejét.- Tudja mit? - folytatta barátságosan a férfi. - Azt hiszem, magának most igazán jót tenne egy csésze erős kávé.Menjünk, és igyunk egyet, aztán megbeszélhetjük azt is,hogyan tudna innen elutazni.- Jó - nyögte ki nagy nehezen Jessie. - De nem akaromföltartani. Biztos van ennél fontosabb dolga is.- Bolondság. - Az öregúr karon fogta Jessie-t, és a lifthezvezette. - A nevem Andrew Gentry. Es a magáé?- Jessie Neal.- Jessie... vagyis Jessica?Jessie bólintott. Úgy érezte magát, mint egy ötéves gyerek, de az öregúr higgadtsága némileg megnyugtatta. A

forró kávé ígérete csábítóan hangzott, azonkívül szükségevolt egy kis időre is, hogy kigondolja, mit tegyen. Tudta,hogy aznap már nincs több gép.Gentry nem kérdezett semmit, amíg a kávézóba nemértek.AlMT-NAPijRÉl.A- Két csésze kávét kérek, és egy szalonnás rántottát ahölgynek - adta le a rendelést a pincérnőnek.- Igazán nem kell etetnie is - mondta Jessie tétova hangsúllyal, hiszen reggel óta nem evett. Most, hogy már nyugodtabb volt valamivel, hirtelenrájött, milyen éhes.- Talán nem szereti a szalonnás rántottát? - kérdezteGentry.Jessie elmosolyodott.- De igen. De...- Lágyan vagy jól megsütve kéri?- Lágyan, de...- Hozza, legyen szíves! - intett Gentry a pincérnőnek.- Tulajdonképpen tényleg jól fog esni egy kis meleg étel,de nem fogadhatom el a meghívását, szeretném én fizetni aszámlát - mondta Jessie.Próbálta összeszámolni magában, mennyi pénze lehetmég. Talán a chicagói buszjegyre és erre a vacsorára semelég, gondolta, de majd csak kitalál valamit.- A vendégem - mosolygott Gentry. - Maga nagyon hasonlít az unokámra, úgyhogy megkérném, tegye meg nekem ezt a szívességet, és fogadja ela meghívásomat.Jessie a férfira nézett. Már azt sem tudta, mit gondoljon,mit hisz róla ez az ember. Egy rohanó nő a szálloda folyosóján, csomagok nélkül... Talán azt hiszi róla, hogy valamidurva vendég elől menekülő utcalány. Megköszörülte atorkát.- Meg kellene magyaráznom, mit keresek itt egyáltalán.- Ó, igazán nem szükséges - válaszolta Gentry.- De én szeretném. Fényképész vagyok. A barátnőmnekés nekem van egy műtermünk Chicagóban. - Egy ideig kotorászott a zsebében, aztán előhúzott egy névjegykártyát. - Tessék! - adta oda a kispapírdarabot Gentrynek. -Jessie és Bért fényképész műterem.

- Micsoda véletlen! - kiáltott föl a férfi. - Én is chicagóivagyok.- Tényleg? Mivel foglalkozik? Üzletember?- Befektető vagyok - válaszolta Gentry, és ő is elővettegy névjegykártyát. - Ezen a héten üzleti ügyben vagyok itt.És maga miért jött?

Az öregúr a Gentry Befektetési Vállalat elnöke és vezérigazgatója volt, ami még a Magnitechnél is tekintélyesebbcég.Jessie habozott. Végtére most már mindegy, gondolta, aférfi úgyis látta, hogy sírt.- Én szintén üzleti úton vagyok Detroitban.- Valóban? - kérdezte Gentry hitetlenkedő hangon. - Ésmilyen üzletről van szó? Persze csak ha nem vagyok túlkíváncsi.- Szóval... tudja... - Jessie a férfi kedves arcába nézett.Tudta, hogy ő biztosan meg fogja érteni, márpedig nekimost erre volt a legnagyobb szüksége.Anélkül, hogy akár Reid, akár a Magnitech nevét megemlítette volna, elmesélte Gentrynek a balul végződött tréfatörténetét. Közben kihozták a vacsoráját, amit úgy evettmeg, hogy szinte oda se figyelt. Mindent elmesélt, csak az

utolsó pár óra eseményeit hallgatta el.Amikor befejezte, Gentry méltatlankodva rázta meg afejét.- Milyen kár, hogy egy ilyen magas beosztásban dolgozófiatalembernek nincs egy csöppnyi humorérzéke sem. Nemis tudom, hogy tud vezetni egy vállalatot, ha képtelen egyjó viccen nevetni.- Ó, abban biztos vagyok, hogy a vállalatot tökéletesen



irányítja - vágta rá sietve Jessie. - Az igazat megvallva tényleg kellemetlen helyzetbe hoztam, és azt hiszem, ezt senkisem szereti.Báunt-napi tréfa- Egy olyan nő, mint maga, jobb, ha nem kezd ilyenbesavanyodott emberrel.- Én is azt hiszem.- Hát, ez nem hangzott túl meggyőzően - mondta kedvesen az öregúr.- Jó lenne, ha nem venné olyan komolyan, ami történt,bár azt hiszem, már sejtem, miért képtelen erre. Van bennevalami, ami valóban... úgy értem, amit mindezek ellenéreis...- Szerelmes belé, ugye?

Jessie zavartan pillantott föl. Nagyon jó emberismerőlehet az öregúr, gondolta.- Azt hiszem, igen - vallotta be.Gentry szinte felhorkant.- Az a kegyetlen ember a kezében tartja a maga szívét,és még csak észre sem veszi. Ennyire vak. Hálát kelleneadnia az istennek, hogy magát az útjába irányította, nempedig elküldeni... Azt hiszem, annak az embernek talánéppen ilyen nőre van szüksége, mint maga, Jessie.- Lehet, ő viszont egészen biztosan nem így gondolja.- Akkor átkozottul ostoba.- Most már nincs mit tenni. - Jessie eltolta maga elől atányért. - Köszönöm a vacsorát, és azt is, hogy meghallgatott, Mr. Gentry.- Andy. Magának csak Andy.- Köszönöm, Andy - mondta mosolyogva Jessie. - Mostmár viszont ideje elindulnom haza, bár azt sem tudom,hogyan menjek.- Hadd segítsek! Nekem most nincs szükségem a kocsimra, úgyhogy Fred elviheti magát Chicagóba, hiszenvissza is ér még holnap délelőtt.- Fred?- A sofőröm.- Mr. Gentry... Andy, ezt igazán nem fogadhatom el.

- Dehogynem. Nem is merek rágondolni, mit el nemkövetett volna kétségbeesésében, csak hogy el tudjonmenni. Talán még buszra is képes lett volna ülni, éjszaka,egyedül.- Igen, de igazán nem kell miattam aggódnia.A férfi átnyúlt az asztal fölött, és megfogta Jessie kezét.- Talán tényleg nem kell. Bocsássa meg nekem, hogyennyit aggodalmaskodom, de kérem, tegye meg a kedvemért. Öregember vagyok, és túl sok a pénzem. Sokkal több,mint amennyire szükségem lenne. Igazán nem ér gyakranaz a szerencse, hogy segíthetek egy gyönyörű, ámde elkeseredett fiatal nőnek. Nagy öröm lenne számomra, ha tudhatnám, hogy biztonságbanvan.Jessie érezte, hogy a férfi őszintén beszél.- Akkor köszönöm - mondta lassan. - De kérem, engedje meg, hogy cserébe én is tehessek magáért valamit. Hívjonföl bármikor, ha arcképet akar csináltatni valamelyik családtagjáról. Nagyon szívesen megcsinálnám, természeteseningyen.- Ezt megígérhetem. - Gentry fölvette a kártyát az asztalról, és a zsebébe tette. - De előre figyelmeztetem, hogyrengeteg unokám van - mondta somolyogva. - Most, hamegbocsát, hívom Fredet.

Andy kocsija, mint kiderült, egy mindennel fölszerelthatalmas limuzin volt. A hatórás út alatt Jessie képtelen voltakár egy percre is lehunyni a szemét. A Reiddel történteknem hagyták nyugodni. Szerencsére Bért sokkal megértőbben fogadta beszámolóját, mint Jessie várta.Másnap a lány nem akart tudomást venni fáradtságáról.Elszántan vetette bele magát a munkába. A Bálint-napiajánlatuk igazi sikert aratott, ami némiképpen Bertet is megnyugtatta. Jessie megpróbálta legyőzni magában a rosszérzést, amit a sok szerelmes ügyféllel való foglalkozás jelenÁUNT-N API TRÉFAtett. Végül is a Bálint-nap tényleg nem a legmegfelelőbb időa szerelmi csalódásra.Másnap Jessie éppen a pultnál dolgozott, amikor hirtelenkivágódott az ajtó, és belépett rajta az, akire a legkevésbészámított. Reid közeledett feléje fürge léptekkel.- A fejemet rá, hogy tudtad! - kiáltotta Reid, és fenyegetően fölemelte az ujját.

- Mit tudtam?- Ne tettesd az ártatlant! Tudtad jól, hogy AndrewGentry a Magnitech igazgatótanácsának legbefolyásosabbtagja!7. FEJEZET- Micsoda? - kiáltott föl Jessie rémülten. - Az lehetetlen!Reid fenyegetően összefonta maga előtt a karját.- De hát... Andy biztosan megmondta volna... - Jessie



zavartan dadogott.- Andy? - húzta föl a szemöldökét Reid. - Nem mondom, te aztán tényleg nem vesztegeted az idődet.- Ezzel meg mit akarsz mondani? - Jessie megkerülte apultot, de olyan vad indulat szikrázott a szemében, hogyReid tett egy lépést hátrafelé. - Csak nem arra célzói, hogybármi is lenne köztünk? Hogy merészelsz akár csak feltételezni is ilyesmit? Ha tudni akarod, fogalmam sem volt róla,hogy ő is az igazgatótanács tagja. Meg sem bíztam volnabenne, ha tudom. Az isten szerelmére, Reid, hát mit képzelsz mégis, ki vagyok én?- Pontosan erre próbálok rájönni - válaszolta a férfi.- Rendben, de valahol máshol gondolkozzál rajta, halehet. Rengeteg a munkám, igazán nincs időm veled foglalkozni - válaszolta Jessie, és dühösen elfordult.- Mi ez a kiabálás itt? Ó, jó napot, Mr. Hálstead - rohant

elő a sötétkamrából Bért.Reid feléje biccentett.- Mr. Hálstead épp indulni készült. Sajnálom, ha megzavartunk, Bért.- Ami azt illeti, eszem ágában sem volt még menni. Azértjöttem, hogy február tizennegyedikén estére elhívjam valahova Jessie-t - mondta Reid, miközben szemét a mennyezetre függesztette, minthaelőre betanult szöveget próbálnafölidézni.Jessie a férfi felé fordult, Bért pedig értetlenül nézett hol, az egyikre, hol a másikra.

- Szigorúan üzleti ügyről van szó - tette hozzá a férfi, éskezét zavartan zsebre dugta. Mindenhová nézett, csak Jessie-re nem.- No de miért mennék veled? - dadogta Jessie.- Gentry és a felesége Bálint-napi összejövetelt rendeznek. Gentry ragaszkodik hozzá, hogy magammal vigyelek.Azt mondta, nagy hibát követtem el, és hogy a vállalat isveszélybe sodródhat.- Én viszont azt hiszem, inkább az állásodról van szó, deakkor sem megyek - jelentette ki határozottan Jessie.- így is jó - válaszolta a férfi, és sarkon fordult.- Várjon egy pillanatot, Mr. Halstead. Hadd váltsak párszót Jessie-vel négyszemközt - kiáltotta utána Bért.Reid visszafordult.- Azt hiszem, Jessie elég világosan fejezte ki magát, énpedig nem fogok könyörögni neki.- Én sem. Csak beszélni szeretnék vele. Nem hiszem,hogy tudja, mit csinál.- Nekem ugyan beszélhettek - hadarta dühösen Jessie.-Én...- Nyugodj meg - csitította Bért, aztán újra Reidhez fordult. - Abban talán egyetérthetünk, hogy Jessie egy kicsit...szenvedélyes.Reid fölhorkant, Jessie pedig ingerülten leintette barátnőjét.- Roberta, ne erőltesd a dolgot. Azt akarom, hogy ez azember elmenjen. Most azonnal.Bért megfogta Jessie karját.- Gyere velem egy percre.- Minek? Úgysem gondolom meg magam.- Nem baj, akkor is gyere velem. Csak egy kicsit. Szeretnék mondani valamit.- Értelmes, felnőtt ember vagyok - zúgolódott Jessie,

miközben Bért a sötétkamra felé ráncigálta -, nem úgy, mint

egyesek - tette hozzá Reidre pillantva.Bért betuszkolta a szűk kis helyiségbe, és bezárta az ajtót.- Most pedig ide figyelj - kezdte, és elengedte Jessiekarját. - Elmész.- Mi? Azok után, ahogy tegnapelőtt bánt velem? Akkorinkább életem végéig száraz kenyéren élek.- De én nem! És egyáltalán nem tetszik, ami itt folyik.Tudod jól, mennyire elleneztem az üzembiztos tréfádat,ennek ellenére belementem, bár azt is megmondtam előre,hogy nem fog jól elsülni. Nem érdekel, hogy február tizennegyedike után találkozol-e még valaha Reid Halsteaddel,de azt nem tűröm, hogy elpuskázz egy ilyen sokat ígérőlehetőséget.Jessie még sosem tapasztalta, hogy Bért ennyire határozott is tud lenni.- Lehet, hogy igazad van.

- A fenébe is, persze hogy igazam van! El tudod képzelni, kik lesznek ott azon az összejövetelen? Ha AndrewGentry tényleg annyira kedvel téged, egész biztosan be fogmutatni egy sor fontos embernek. Egy ilyen este után csakúgy zúdulna ránk a sok megrendelés.- Igazad van, mint mindig - sóhajtotta Jessie.- Én csakannyit láttam az egészből, hogy egy olyan férfival kell töltenem az estét, aki gyűlöl engem.- Az a fontos, hogy te viszont nem gyűlölöd őt.Jessie már azt sem tudta, mit gondoljon. Feldúlta, hogy



Reid azt hitte, hátba akarta támadni. Ugyanakkor nagyonmegbántottnak is érezte magát.- Nem, tényleg nem gyűlölöm - ismerte el. - Képtelenvagyok elfelejteni azt az éjszakát. Csodálatos volt. Nagyonértékes kapcsolat is kialakulhatott volna köztünk, ha nincsez a képügy.Bért átölelte Jessie vállát.

- Még semmi sincs veszve.- Ugyan, ne viccelj már. Nagyon félhet, hogy elveszíti azállását, ha képes volt idejönni. Erről van szó.- Ez az érem másik oldala. Minden csak azért történt,

mert te mindig annyira ragaszkodsz a gyerekes ötleteidhez.De képzeld el, mi lenne, ha valóban elvesztené az állásátcsak azért, mert te nem vagy hajlandó elmenni vele egyösszejövetelre.Jessie megrázta a fejét.- Andy sosem tenne ilyet. Le merném fogadni, hogy csakkeríteni akar.- Ha így van, ez is csak az én igazamat bizonyítja. Valószínűleg Reid sem hiszi komolyan, hogy leválthatják. Mindenesetre meghívott, és ez alényeg. Szerintem Andy ezt azegészet csak azért találta ki, hogy Reidnek ürügyet szolgáltasson a közeledésre.- Ez őrültség - tiltakozott Jessie, bár kezdte úgy érezni,hogy Bertnek talán igaza van. De nem akart hiú reményekettáplálni magában. - Szerintem Reid el sem tudja képzelni,hogy egy olyan ember, mint Andy, viccelhet. Valószínűlegmeg van róla győződve, hogy minden azon múlik, elmegyek-e vele.- Majd elválik, melyikünknek volt igaza.Jessie még egy darabig tanácstalanul nézett Bertre, aztánkiment a sötétkamrából. Reid ugyanúgy állt ott, mint párperce kezét a zsebébe süllyesztette.- Rendben, elmegyek az összejövetelre - mondta Jessie,és figyelte, hogyan változik meg a férfi arca.Valami felvillant Reid kék szemében, de rögtön ki ishunyt, még mielőtt Jessie fölismerhette volna, mi volt az.- Jó. Estélyi ruhában gyere.- A fene vigye el! - Jessie gondolatban végigfutotta aruhatárát. - Nincs semmim, amit egy ilyen alkalomra fölBáUNT-NAPI TRÉFAlehetne venni. Nem mozgok ilyen körökben, de gondolom,erre már rájöttél.- Emiatt ne aggódj, Jessie, majd csak kitalálunk valamit.Most úgyis árleszállítás van mindenhol. Hadd legyen ez azén gondom.Jessie fölemelte a fejét.- Ó, nem. Azt már nem, Reid Halstead!A férfi tett egy lépést Jessie felé.- De igen - mondta halkan, ám nagyon határozottan.- Már csak az hiányozna!- Istenem, milyen nagylelkű ajánlat! - lépett közéjükBeit. - Harmincnyolcas méret.- Hogyan? - pislogott értetlenül Reid.- Hát Jessie mérete! Ruhát akar venni neki, vagy nem?

- Hát... én tulajdonképpen nem így... De igen - mondtahatározottabb hangon Reid. - Igen, mindenképpen akarokvalamit venni.Jessie Bért vállára tette a kezét.- Mi van, ha nem akarom, hogy ruhát vegyen nekem?Mi van, ha nem érdekel, mi tetszik neki? Mi van, ha...- Tizennegyedikén reggel elküldöm a ruhát - folytattaa férfi Berthez intézve a szavait, mintha Jessie ott sem lenne. - Hatra kell odaérnünk, fél hatra idejövök Jessie-ért, haígy jó. Én majd az irodában átöltözöm.- Nagyszerű! - lelkendezett Bért. - Ha már úgyis vásárol, beugorhatna egy cipőboltba is, és vehetne egy harminchetes cipőt.- Cipőt? - kiáltotta Jessie. - Nem kell a cipője! Ez egyszerűen nevetséges!- Harminchetest? - kérdezett vissza Reid, mintha nem ishallotta volna, amit Jessie mondott.- Igen.

- Jól elvagytok itt? - kérdezte Jessie, és Bért elé lépett.- Igen, azt hiszem - válaszolt Bért mosolyogva, aztán

újra Reidhez ordult. - Akarja, hogy segítsek a szín kiválasztásában?Reid Jessie arcát fürkészte.- Nem, köszönöm, azt hiszem, egyedül is menni fog.Akkor viszlát tizennegyedikén, Jessie - mondta, majd választ sem várva elviharzott.Február tizennegyedike nagyon mozgalmas nap volt a



műteremben, mivel a legtöbb megrendelő aznap ment el akész képekért. Jessie dolgozott a kiadópultnál, de néha,amikor a vásárlók hármasaval-négyesével rohanták meg azüzletet, Bertnek is segítenie kellett. Jessie-nek egész napgörcsölt a gyomra, annyira izgatott volt nem is mert azestére gondolni.- Ó, istenem, mennyire imádom a pénztárgép kattogásáthallgatni! - mondogatta Bért egész nap.- Most igen. De kíváncsi vagyok, hogy a rengeteg vendég közül hányan jönnek vissza, vagy hányan ajánlanakminket az ismerőseiknek. Ha nem változik semmi, akár beis zárhatjuk a boltot, vagy élhetünk tovább egyik napról amásikra, mint eddig - zúgolódott Jessie.

- Tudom, miért vagy ilyen morcos reggel óta. De ne félj,minden rendben lesz - nyugtatgatta Bért.- Te könnyen beszélsz.- Reid személyesen fog neked ruhát venni, ami azt mutatja, hogy igenis fontos vagy neki.- Ez egyáltalán nincs így. Csak pénzt akart adni rá, de tebeleszóltál, és ez nagy különbség.- A kettő majdnem ugyanaz, és emlékezz csak vissza,milyen lelkesen kapott az ötleten, hogy ő maga válasszonneked ruhát. Láttam rajta, mennyire örül.- Csak azért ment bele, mert így legalább vehet valamiirtózatos fortéimét, hogy abban virítsak egész este - morogta Jessie. - Öt dolcsiba fogadok, hogy szörnyű ruhát fogBáunt-napitréfa,ethfStgy éem, mtaden rossza, megérdemelegy ilyen lehetőséget, hogy törlesszen.

8. FEJEZETEgy órával később Jessie hátat fordított a műterem állótükrének, és odaadta Bertnek az öt dollárt.- Gyönyörű - lelkesedett Bért.- Tényleg nem rossz - válaszolta Jessie.A fehér selyemszoknya röpködött körülötte, és a lábátsimogatta, ahogy megpördült a tükör előtt. A mélyen kivágott ruha szabadon hagyta Jessie karjait és egyik vállát. Aszoknya alján és a ruha derékrészén piros szegély húzódottvégig, de csak közelről látszott, milyen szép kis szívekethímeztek bele.- Még mindig azt mondod, hogy nem érzelgős fajta? - kérdezte Bért, és a ruhaszegélyre mutatott. - Ez egyigazi Bálint-napi ruha. Nem emlékszem, hogy valaha isláttam volna ilyen szépet. Várjál, csöng a telefon, és úgyhallottam, mintha jött volna valaki. Csak kirohanok, aztánjövök vissza, és segítek.Mikor Jessie egyedül maradt, tüzetesen megnézte magáta tükörben. Sosem érezte még magát ilyen csinosnak éscsábítónak. Ha valóban Reid választotta ki ezt a ruhát, akkorvalószínűleg tervei vannak az estét illetően.Ha viszont Rosemaryt bízta meg a vásárlással, akkor azegésznek nincs különösebb jelentősége. Jessie szeretett volna hinni az első változatban, de a másodikat érezte valószínűbbnek. Reid túlságosanelfoglalt ahhoz, hogy ilyesmivelfoglalkozzék, gondolta. Biztos csak fölvette a telefonkagylót, és megbízott valakit a feladattal.Bért megjelent az ajtóban, kezében egy nagy csomaggal,amelyen egy másik, kisebb csomag feküdt.- Egy kifutófiú hozta - újságolta izgatottan. - A kisebb,gondolom, cipő. A másik viszont nem tudom, mi lehet. Már

megint csöng a telefon. Tessék, Hamupipőke! - nevetett, ésJessie kezébe nyomta a dobozokat.- Inkább megyek, és segítek neked ahelyett, hogy ittbillegetem magam a tükör előtt - kiáltotta utána Jessie.- Te csak ápold a kapcsolatokat Andrew Gentryvel - szólt vissza Bért -, az épp elég nagy segítség.Jessie egy asztalra tette a dobozokat, és kinyitotta a kisebbiket. Egy gyönyörű fehér cipő volt benne, épp, amilyen aruhához illik. Olyan jól állt a lábán, mintha ráöntötték volna.Félretette a cipőt, és maga elé húzta a másik dobozt. Alélegzete is elállt, amikor óvatosan kinyitotta, és meglátottbenne egy csodálatos fehér hermelin boát. Az első hiba, amitReid elkövet, gondolta. Ó ugyanis annyira szerette az állatokat, hogy sosem vett volna föl ilyesmit. Rögtön elhatározta, hogy visszaküldi ahermelint Reidnek.Éppen mikor erre gondolt, észrevette, hogy egy fehérpapírlap hever összehajtogatva a szőrme tetején. Jessie azt

hitte, a számla. Fölvette, és kinyitotta. Egy levél volt:Kedves Jessie!A boa nem valódi hermelin. Abból, ahogy Victorralbántál, tudom, hogy soha nem vennél föl igaziprémet. Viszlát este.Reid- Na, mi van a nagy dobozban? - kérdezte rögtön Bért,amikor visszajött.



Jessie kivette a csomagból a hermelint, és a vállára terítette.- Hű, ezt nevezem! Kár, hogy nem szereted a valódiszőrt.- Nem valódi. Reid kitalálta, hogy azt nem venném föl.- Akkor még inkább nevezem. Most már elhiszed, hogyfontos vagy neki?AUNT-NAFI ír- MéL1Wtett viszont tényleg-nSSbbvutastósnaklennének, gondolta abosszúntöriafejét. Tudom. !LLL, Bertnek.Jden

Fél hat előtt öt perccel Jessie-nek már úgy remegett a kezeaz idegességtől, hogy nem tudta bekapcsolni a gyémántláncot.- Gyere, segítek - ajánlkozott Bért. - Jó ég, olyan hideg akezed, mint a jég! Akarod, hogy melegebbre állítsam akályhát?- Nem, kösz. - Jessie összedörzsölte a kezét, és meglehelte. - Az idegességtől van.Bért bekapcsolta a nyakláncot, aztán tett egy pár lépésthátrafelé, hogy megnézze az összhatást.- Ha Reid meglát, rögtön meleg lesz itt, azt elhiheted.Őrült jól nézel ki.- Ez azért neked is köszönhető. Nagyon előnyösen festettél ki.- Nem erről van szó, és még csak nem is a ruháról vagya nyakláncról, bár nagyszerűen áll rajtad minden. Egyszerűen sugárzol.- Rettenetesen félek.- Mitől? Reid nem fog bántani, ez most már teljesenbiztos.- Bárcsak el is tudnám hinni. Tudod, mit szeretnék leginkább? Otthon maradni, és pizzát enni veled meg Lindával,úgy, mint tavaly.- Persze, egy romantikus pizza vacsora a lányokkal - gúnyolódott Bért. - Ha tehetném, én is azzal a fickóval töltenem az estét, aki a nappalivalszemben lakik, elhiheted, éseszem ágában sem lenne Lindával pizzázgatni.- Pótoljuk, amint túl leszek ezen - ígérte Jessie. - Én...- Folytatni akarta, de az ajtó váratlanul kinyílt. Tudta, hogyitt az idő. Reid megérkezett.Bért odaadta neki a boát, és kituszkolta a műteremből,akár egy menyasszonyt, aki most készül bevonulni a templomba. Jessie gyomra összeszorult.Reid a boltban ácsorgott. Kasmírkabátja ki volt gombolva, úgyhogy kilátszott alóla fekete szmokingja, fekete csokornyakkendője és hófehér inge. A látványtól Jessie szívemegdobbant.Reid is végigmérte őt, de nem szólt egy szót sem.- Jó a méret - szólalt meg Jessie zavartan -, mindentökéletesen illik rám.- Én... - kezdte Reid, és megköszörülte a torkát. - Látom.- Valami baj van?- Nem, dehogy. Elragadóan nézel ki.Jessie gúnyos hangot próbált felfedezni a férfi szavaiban,de hiába.- Biztos, hogy jól vagy? - kérdezte.- Igen, persze. Segíthetek? - kérdezte Reid, és kinyújtotta a karját a hermelinért.- Igen, köszönöm. - Jessie odaadta a prémet, és megfordult, hogy a férfi a vállára tudja tenni. Hirtelen megérezteaz arcszesz illatát. Megrohanták az emlékek. Eszébe jutott,

ahogy ölelték egymást, ahogy szeretkeztek. Reid ujjai végigsimítottak a bőrén, amitől Jessie megborzongott.- Szórakozzatok jól! - búcsúzkodott tőlük Bért.Jessie visszapillantott a műterem felé, és látta, ahogybarátnője mosolyogva áll az ajtóban.- Koszi mindent - mondta neki.- Én is köszönök mindent, Bért! - szólt Reid.Mielőtt kiléptek a bolt ajtaján, Jessie még egyszer visszanézett. Azt kívánta, bárcsak otthon lennének, és pizzát ennének, miközben várnák,hogy befusson Linda. De aztánBért tekintetéből kiolvasta, hogy meg kell hoznia ezt azáldozatot a műterem érdekében. Mély lélegzetet vett, éskilépett az utcára.A Mercedes a sarkon állt.- Szerencse, hogy ilyen közel találtál helyet - jegyeztemeg Jessie.

- Megkértem valakit, hogy foglalja le előre.Jessie meghatódott ezen az apró figyelmességen, de mégmindig várta, mikor fog bekövetkezni az, amitől tartott.A kocsiban halk zene szólt. Jessie kereste a kocsitelefont,de nem látta sehol. Arra gondolt, Reid talán zsebre dugta.Már egészen el is feledkezett arról az útról, amelyet Victorhoz tettek meg, most pedig itt egy újabb, ráadásul csúcsforgalomban. Milyenmulatságos, gondolta.



Reid a kormányhoz ült, becsukta az ajtót, és beindította amotort.- Elég meleg van? - kérdezte Jessie-re pillantva.- Igen - válaszolta Jessie -, de szeretnék kérni tőled egyszívességet. Tudom, mennyire szereted telefonon elintézniaz ügyeidet vezetés közben, de most csúcsforgalom van.Igazán örülnék, ha most nem...- A telefont az irodában hagytam.- Mit csináltál? - nézett Jessie csodálkozva Reidre. - Valami baj van? Egészen jól érzed magad?- Nincs semmi bajom. Legalábbis nem oiyan, amin orvossegíthetne.Jessie várta a folytatást, de amikor észrevette, hogy a férfi

már semmit sem akar mondani, ő szólalt meg:- Ertem. Ezek szerint lelki bajod van, és én vagyok azoka. Most, hogy fogva tartasz a kocsidban, elmondhatod,milyen szörnyű napokat éltél át a balul sikerült tréfám miatt.Rendben, bármit megérdemlek, csak legyünk túl rajta.Reid még mindig az utat nézte. Szokatlan körültekintéssel vezetett.- Szóval úgy gondolod, kifőztem ellened valamit? - kérdezte.Jessie-vel hirtelen forogni kezdett a világ.- Nézd, tisztában vagyok vele, hogy nagy visszavágásrakészülsz, hogy a ruha, a lágy zene és ez a szelíd vezetés mindBáunt-napi tréfacsak figyelemelterelésre szolgál. De engem nem rázol át, nehidd, hogy bármin is meglepődöm.- Ez aztán valóban izgalmasan hangzik - mondta Reid,miközben egy első osztályú étterem elé kanyarodott.- Hová mész? Azt hittem, Andyékhez viszel.- Nem. Itt vacsorázunk.- Nekem ez gyanús, Mr. Halstead.- Csak csendesen, mert a kidobóember még azt hiheti,róla beszélsz - mutatott Reid egy férfira, aki a kocsihozlépett, és kinyitotta az ajtót.Az étteremben Jessie piros terítős asztalokat pillantottmeg, rajtuk az alkalomhoz illően fehér szívek és piros selyemszalag. Egy nő jelent meg rövid, piros ruhában, kezében vörös rózsával teli kosarattartott.- Boldog Bálint-napot! - mondta, és egy szál virágotnyújtott át a lánynak.Reid is Jessie-re mosolygott, és intett neki, hogy kövessea főpincért. A szmokingos férfi, aki láthatólag jól ismerteReidet, az előre lefoglalt asztalhoz vezette őket, és udvariasan tartotta Jessie székét, de a lány nem ült le. Kezdett félni.- Megmondanád végre, mi folyik itt? Az összejövetelenkellene lennünk, egy csomó ember között. Hol vannak atöbbiek?- Megmagyarázom - válaszolta Reid -, csak ülj le, jó?- Nem, nem jó! Tudom, hogy készülsz valamire. Lehet,hogy valami méregerős mártást akarsz megetetni velem. Haazt hiszed, belemegyek bármibe is, akkor tévedsz.- Magunkra hagyna minket egy percre, Tom? - kérdezteReid a főpincért.- Természetesen, Mr. Halstead - válaszolta a pincér, azzal meghajolt, és elment.- Figyelmeztetlek, Reid... - Jessie az asztalra tette a rózsát, és összehúzta magán a hermelin boát, mintha védekezni akarna. - Egy lépést semteszek addig, amíg valami elfogadható magyarázatot nem adsz.

- Hát jó. - Reid Jessie-hez lépett, majd határozott mozdulattal magához ölelte, és megcsókolta, még mielőtt Jessiebármit is tehetett volna. - Ez volt a magyarázat első fele.Jessie-nek hirtelen eszébe jutott, hol is vannak. Az arcafölforrósodott, ahogy próbálta kiszabadítani magát Reidöleléséből, de a férfi nem engedte el.- Mit művelsz? - suttogta Jessie zavartan, és körbenézetta többi vendégen, akik mind kíváncsian fordultak feléjük.- Csak az érzelmeimet próbálom kifejezni. Annyirajó volt, amikor először próbáltam, hogy elhatároztam, rászokom.- Te tényleg megzavarodtál.- Igen, miattad, és csak te gyógyíthatsz meg. Ne kapálózz már annyit, inkább hallgass meg!- Na tessék, most elrontottad Bért művét.- Sajnálom, de ha nem maradsz nyugton egy kicsit, akkor még jobban elrontom. És rie mondd, hogy nem érdemled meg, mert nem igaz.Jessie szinte hallotta, ahogy a szíve kalapál, mikor Reid

kék szemébe néz.- Miről beszélsz?- Arról, hogy azt kapod tőlem, amit megérdemelsz.- Hol vannak Gentryék? - kérdezte Jessie idegesen. - Ésmi van az összejövetellel?- Azt mondtam nekik, hogy nem tudunk elmenni.- Tényleg ezt mondtad? De hát én azt hittem, ez mind azállásodért van.



- Sosem gondoltam komolyan, hogy Gentry ilyesmiértleválthat, még akkor sem, ha ostobának nevezett. Az egészetcsak azért mondtam, mert közelebb vitt a célomhoz.- Vagyis?- Hogy újra veled lehessek, Jessie.

- És hogy megkapjam, amit megérdemlek, ugye?- Igen.Jessie becsukta a szemét. Sírás fojtogatta. Most fogja Reidhazaküldeni egy taxival. Először hagyja, hogy Hamupipőkének érezze magát, aztán megszabadul tőle.- Itt van, amit érdemelsz. - Reid újra megcsókolta Jessie-t. - Egy férfit érdemelsz, aki örökké szeretni fog, akidédelget, aki képes megfeledkezni a gondjairól, hogy a

tapintásod varázsát érezze. - Hirtelen elhallgatott. - Engedd, hogy én legyek ez a férfi.Jessie kinyitotta a szemét. Csak álmodom az egészet,futott át az agyán. Ez nem lehet igaz.Reid mélyen a szemébe nézett.- Gyönyörű, gyönyörű Jessie-m! Gentrynek igaza volt.Őrült voltam, hogy nem mentem utánad már az első pillanatban, amikor észrevettem, hogy érdeklődsz irántam.Jessie próbált kinyögni valamit, de nem jöttek szavak aszájára.- Miután rád rontottam a boltban, és megvádoltalak,hogy összejátszottál ellenem Gentryvel, annyira elszégyelltem magam, hogy kimentem a kutatóállomásra, és sokáigcsak Victort bámultam. Arra gondoltam, amit mondtálhogy olyan szigorúan akarom irányítani az életemet, ahogyVictort irányítják. De igazából én sem akarom ezt, Jessie.- Reid mosolygott. - Megkértem a gondozókat, hogy ezentúl gyakrabban engedjék ki Victort a szabadba. Most, hogya Magnitech megveszi a Malone-telepet, ebbe is több beleszólásom lesz. A tréfád többet segített, mint ártott. Nagyonjólesik az érdeklődésed, én pedig éppen emiatt veszekedtem veled. Bocsáss meg, Jessie!Jessie-ben most már teljesen összekavarodtak a dolgok.- Nem inkább nekem kellene bocsánatot kérnem? - nézett bizonytalanul Reidre. - Én okoztam minden bajt.- De én voltam elvakult. Gentry ugyan mondta, hogy

hagyom elfutni életem legnagyszerűbb nőjét, de eltartottegy ideig, amíg a kemény fejemmel felfogtam, miről isbeszél az öreg. Végül megértettem, és most már csak ezszámít. Tudnom kell, hogy nem romboltam-e le mindentközöttünk.Ha ez álom, gondolta Jessie, akkor jó lenne soha többénem fölébredni.- Nem, még nem - dadogta.Reid mély lélegzetet vett.- Talán már ez is több, mint amit megérdemlek, de énmég ennél is többet akarok. Gyere hozzám feleségül.Jessie úgy érezte, mindjárt elájul, de Reid szorosan tartotta, nem hagyta, hogy elessen.- Feleségül? - ismételte. Alig tudta elhinni, hogy valóban ezeket a szavakat hallotta.- Tudom, hogy nagyon hirtelen jött, és hogy gondolkodási időre van szükséged. Azok után, ahogy viselkedtemveled, talán nem is akarsz férjedül, de megváltozom, ígérem. Már el is kezdtem. Jövő hónapban Kaliforniába utazom, és siklórepülő órákatveszek. Ha másképp nem megy,akkor mint a fényképészemet foglak magammal vinni hivatalos útra, csak hogy velem legyél. De jobban szeretném, haönszántadból jönnél. Mint a feleségem. Szeretlek, Jessie.- Menjen hozzá! - kiáltotta egy nő Jessie-nek a szomszédasztaltól.- Végül is Bálint-nap van! - hangzott máshonnan a

teremből, amit mindenféle biztató kiáltások és füttyök követtek.- Kérlek, Jessie. Tudnál szeretni? Csak egy kicsit.- Már szeretlek - vallotta be Jessie. - Es jobban, mintkicsit. Első pillanattól fogva szeretlek, mióta a kirakat előttmegláttalak.Reid becsukta a szemét.- Milyen ostoba voltam, micsoda barom...DÁUNT-NAPl TRÉFA- Ne bántsd Victort! - ugratta gyengéden Jessie, és kezébe fogta Reid arcát.- Igazad van - suttogta a férfi, és mélyen Jessie szemébenézett.- Végül is lehet, hogy a jövő tényleg a génsebészeté.- Nem, a jövő a miénk - válaszolta Reid. - Boldog Bálintnapot, Jessie!

bálint napi tréfa.doc

Documents