dravászögi népi épitészet
TRANSCRIPT
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
1
A DRÁVASZÖGI NÉPI ÉPÍTÉSZET MÚLTJA, JELENE, JÖVŐJE
Szerzők: Bácsalmásy Dóra, Mikuli Vera
ES III. Pécsi Tudományegyetem
Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kar Konzulens: Kondor Tamás
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
2
Tartalom
1. Bevezetés.............................................................................. 3
2. Az építészetet befolyásoló tényezők
2.1. A Drávaszög fogalma és települései ............................ 4
2.2. Történelmi áttekintés........................................................ 4
3. A drávaszögi népi építészet múltja
3.1. A lakóház ........................................................................... 7
3.2. Melléképületek ................................................................. 9
3.3. Falszerkezetek ................................................................. 10
3.4. Tetőszerkezete, tetőfedések ......................................... 12
3.5. Födémszerkezetek.......................................................... 14
3.6. Tüzelőszerkezetek és füstelvezetés............................... 15
4. A drávaszögi népi építészet jelene
4.1.A felmérő táborok létrejötte és célja ........................... 16
4.2 Nagybodolya, Fő utca 18. ............................................. 18
4.3. Pélmonostor, Vladana Desnice 27. ............................. 19
5. A drávaszögi népi építészet jövője................................. 20
6. Felhasznált irodalom ......................................................... 21
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
3
1. Bevezetés
„A Drávaszög népének életében mindenkor volt egy
látszólagos ellentmondás: amikor a külső szemlélő
legsanyarúbbnak ítélte a helyzetét, megmaradásának esélyeit
csekélynek látta, talpon tudott maradni, s mint a kagyló,
gyöngyöt izzadott ki magából, értéket teremtett.”1
A drávaszögi magyarság száma évről évre fogy: a 90-es
évek végén számlált 20000-es nagyságrendű népcsoport mára
kb. 16000 lélekre csökkent. Kultúrájuk, népi építészetük
megőrzésének segítésére 2007-ben másodszorra rendezte meg
a pélmonostori Magyar Egyesületek Szövetsége, a PTE-BTK
néprajz és PTE-PMMK építész kara a drávaszögi népi építészeti
felmérő tábort.
A népi építészet felmérésének célja elsősorban a
megőrzés. A fennmaradt, de már pusztulásnak indult népi
építészeti értékeket nem védi a műemlékvédelem, sok esetben
a társadalmi megbecsülés sem. Így a múlt századból ránk
maradt lakóépületek, górék, hombárok, csűrök papíron való
megőrzése különösen fontos és sürgető feladat.
1 Lábadi Károly: Drávaszög ábécé
Eszék-Budapest 1996 5.old.
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
4
2. Az építészetet befolyásoló tényezők
2.1. A Drávaszög fogalma és települései
Az 1918-ban Jugoszláviához (ma Horvátország) csatolt
egykori Baranya megye déli része, a Duna és Dráva folyók közti
terület szakirodalomban és népnyelvben elterjedt neve. A
valamikor Buda és Eszék között haladó hadiút a Drávaszöget
Külső- és Belső-Drávaszögre osztja. Belső-Drávaszöghöz
tartoznak az ún. Alfaluk ártéri területen lévő települései: Laskó,
Várdaróc, Kopács és Bellye, valamint Hegyalja falvai:
Vörösmart, Csúza, Hercegszöllős, Sepse, Kő és Karancs.
Az egykori római hadiút mentén lévő alfaluk lakói
elsősorban dunai halászatból és állattenyésztésből tartották el
magukat. Az 1970-es évektől a konyhakerti termesztés is
meghatározóvá vált, míg a Duna elterelése miatt a vízi
kereskedelem és halászat visszaszorult.
Hegyalja gazdálkodásának alapját még a rómaiak által
meghonosított szőlészet és borászat adja az állattenyésztés és
mezőgazdálkodás mellett.
2.2.Történelmi áttekintés
A Duna és Dráva folyók által határolt Drávaszög a XX.
század történéseiig a Magyar Királyság része volt, így
történelme szorosan összekapcsolódik Baranya vármegye
történelmével.
A Római Birodalom fennhatósága alatt Pannónia
provincia magába foglalta a Drávaszög területeit is, melyeken
áthaladt a Budát Eszékkel összekötő hadiút. Római leleteket
találtak a kor kiemelkedő településein: Csúzán, Hercegszöllősön
és Laskón.
A népvándorlások bizonytalan kora után a honfoglaló
magyarok foglalták el a területet. A fejedelmi birtokoktól
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
5
(későbbi Fejér, Veszprém, Tolna, Somogy megyék) délre eső
részeket (későbbi Bács-Bodrog, Baranya megye) a Botond
nemzetség kapta meg. Az őshonos magyarság leszármazottai
a mai Vörösmart, Csúza, Sepse, Kő, Hercegszöllős, Karancs,
Kopács, Laskó és Várdaróc településeken élnek a később
bevándorolt magyarsággal együtt.
Az államalapítás után egyházszervezést megkezdő
István király püspökséget hozott létre Pécsett, melyhez tartozott
Tolna, Somogy és Baranya megye, valamint a Dráva-Száva
köze. A középkori Baranyában a megyei élet első
megnyilvánulásai a drávaszögi Baranyavár várispánsághoz
kötődtek. A dél-baranyai területek később három nemesi
család fennhatósága alá tartoztak: a Tarai, a Maróti és a
Korógyi családok alá. A tatárok dúlása elől a környék lakói az
ártéri mocsaras, nádas területekre és a Báni-hegy erdőségeibe
menekültek.
A törökkel való szomszédság kezdetben kereskedelmi
fellendülést hozott a 90%-ban magyarlakta végvári
Baranyának. A magyarok nándorfehérvári sikereivel a Magyar
Királyság a kereszténység utolsó bástyája lett, befogadója a
törökök elől menekülő szlávoknak. Az 1667-es nagyharsányi
csata után Baranya vármegye felszabadult a török hódoltság
alól, de fejlődésnek nem indulhatott: hanyatlását 1683 és 1689
között hajdúk fosztogatása, az osztrákok és szolgálatukba álló
labancok valamint rácok portyázása, 1708-1709-ben Rákóczi
kurucainak ellentámadása, majd 1710-ben pestisjárvány
gyorsította. „Az alig két évtizeddel korábbi harmincegynéhány
kimondottan magyar faluból, az 1713-ban végzett összeírás
szerint 10 magyarlakta települést jegyeztek fel az összeírók (…)
A magyar falvak mellett ekkor már hét faluban laktak horvátok,
összesen 76 családdal. A szerbek ugyancsak hét faluban
telepedtek le 90 családdal. A következő 40 esztendő alatt már
egészen más kép tárul elénk. Az 1752-ben készült kimutatásból
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
6
az derül ki, hogy a Duna és a Dráva közötti háromszögben 543
szerb, 445 horvát, 220 német és 509 magyar család élt.”2
A reformáció tanainak elterjedése meghatározó volt a
drávaszögi magyarság szellemi megerősödésében,
kultúrájának megőrzésében. Az új tanok elterjedésének
központja Laskó volt, a vörösmarti gimnáziumba egész
Baranyából érkeztek diákok, Hercegszöllős református országos
zsinatnak adott otthont.
Dél-Baranya betelepítésével és újra felvirágoztatásával
telő évtizedek után a drávaszögiek lelkesen támogatták a 48-as
szabadságharcot, a jobbágyfelszabadítás után anyagi jólét
vette kezdetét. Virágzott a szőlő- és bortermelés, a halászat, az
állattartás. A gazdasági fellendülés a földet kiváltóknak jólétet
hozott, de dolgozó réteg bérei nagyon alacsonyak maradtak a
századfordulóra. Ekkor kezdődött meg a drávaszögiek
kivándorlása Amerikába, egy jobb életszínvonal reményében,
amely később folytatódott, más indokokból.
Az első világháború a baranyai népességet 4,6%-kal
csökkentette. A trianoni békediktátum 1914-ben a Szerb-Horvát-
Szlovén Királysághoz csatolta Baranya megye több mint 1/5
részét, 33 faluját. 1941-ben a központi hatalmak betörnek
Baranya háromszögbe és visszacsatolják az egykori magyar
területeket. A második világháború vereségét követően 1945-
ben a Drávaszög Jugoszláviához kerül, megkezdődik a szlávok
szervezett betelepítése a területre. A magyarság száma évről-
évre rohamosan fogy.
„Az 1991-es délszláv háború előtt a horvátországi
magyarságnak egyharmada élt ezen a területen, zömmel a
drávaszögi magyarság által lakott falvakban. E homogén
népességen kívül élő kétharmada szórványokban volt
kimutatható. A szerb csapatok elől a drávaszögi magyarságnak
2 Dunai N. János: Szülőföldem a Drávaszög
Zágráb 1999. 19. old.
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
7
több, mint egyharmada keresett oltalmat főleg külföldön, az
anyaországban vagy a világ más országaiban. Az elmenekültek
másik része a horvátországi felszabadított területeken talált
védelmet. A lakosság etnikai összetételére mindeddig ez a
háború volt a legpusztítóbb csapással, a Drávaszög
magyarsága diaszpórákba sodródott, s talpra állásának esélyei
először vesztek ködbe.”3
3. A drávaszögi népi építészet múltja
3.1. A lakóház:
A drávaszögi falvak paraszti építészetén a dél-dunántúli
népi építészet vonásain túl érzékelhetőek az alföldi ház és a
délszláv építkezések hatásai is. Megnehezíti a drávamenti
építészet behatárolását a tény, hogy a XVIII. századtól új
népcsoportok települtek a területre, új építészeti megoldásokat
hozva magukkal.
Az ősi
jegyeket mutatják az ún.
gádorok, vagyis a
löszpartba vájt,
lakószobának kialakított
pincék. „Legegyszerűbb
az egyosztatú, de
készítettek több helyiségből állót, ahol magas volt a löszpart, s
kedveztek az adottságok. Elsősorban Vörösmarton ástak ki
gádorokat, ahol 1989-ben hatot még laktak. Dongaboltozatúra
vannak kialakítva. Belmagasságuk 2-2,3 m, egy-egy helyiség
alapterülete 10-15 négyzetméter. A bejárati ajtó mellé
ablaknyílást is vágtak némelyik lakásra. A falak polyvás sárral
3 Lábadi Károly: Drávaszög ábécé
Eszék – Bp. 1996. 7. old.
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
8
vannak kitapasztalva, s fehérre meszeltek. (…) Fűtést rakott
tűzhellyel oldották meg. A füstöt csövekkel vezették a
szabadba.”4
A szoba-konyhás típusú épületek tájolása É-D irányú volt,
az utcafronton az első helyiség a konyha, majd a szoba,
melynek ablakai délre néztek. „a háznak szobának és
konyhának megfelelő két helyisége van. A konyhában a
szobafelőli fal mellett nagyterjedelmű, de alacsony
tüzelőpadka van s e fölött láncon csüng a réz főzőüst, a
lázsafáról vagy gerendáról. A füst elvezetéséről semmi
gondoskodás nincs, a füst az ajtón megy ki. Kémény csak az
újabb házakon van. Ez a
helyiség voltaképpen
még nem konyha, de
nem is igazi pitvar. Nem is
mondják annak, hanem
szenes háznak. Valamikor
ez a helyiség volt a ház,
az egysejtű állapot idején. Mikor kéthelyiségű lett a ház, a
szobába bekerült a csonkapiramis alakú kemence, mely azelőtt
alkalmasint az udvaron volt, éppúgy, mint az erdélyi házaknál.”5
Az egyre bővülő alaprajzi elrendezéseket
hagyományosan külön bejáratok jellemezték, melyre ma már
nem található példa. A különbejáratos elrendezést a
szabadkémény és a földalapú falszerkezetek elterjedése
szorította ki.
A hagyományos XIX. vagy XX. századi drávaszögi házak
udvari homlokzata előtt tornác húzódott, melyet gangnak
neveztek. A XIX. század favázas épületeinek gang fölött
tetőszerkezetét esztergált fa oszlopok tartották. A földalapú
falszerkezetek megjelenésekor még előfordult, hogy vert falú
4Lábadi Károly: Drávaszög ábécé
Eszék – Bp. 1996. 145. old. 5 Györffy István: Magyar falu – magyar ház Bp. 1943. 148-149. old.
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
9
házhoz fatornácot készítettek. A századfordulón terjedtek el a
falazott tornácok klasszicista vagy barokk jegyeket hordozó
vakolt oszlopaikkal, pilléreikkel. A gang utca felőli végére
beüvegezetlen ablak- vagy ajtónyílást vágtak, habár csak
ritkán használták ezeket.
3.2. Melléképületek:
A melléképületek elhelyezkedését a telken belül a
történelmi és gazdasági változások befolyásolták. Az egykori
Baranya megyében a
lakóház általában külön
épült, melyet közvetlenül az
istálló követett. A soros
beépítés általánosság
válásával az istálló és a pajta
épülete merőlegesen épült a
ház tengelyére. A gazdasági fellendüléssel vált jellemzővé,
hogy a módosabb portákon a teljes utcafrontot beépítették,
zárt udvart kialakítva. Az ólak a telek hátsó részén, a
trágyadomb mögött kaptak helyet, később a házzal szemben
az udvarkert hátsó
részén.
Az XIX. századi
istállók legtöbbje talpas
favázzal készült
sövényfalas épület, a
XX. században
terjednek el a vályog és
téglafalú istállók. Az istállók padlását szénatárolásra használták,
ami egyben hőszigetelésként is szolgált.
A kezdetben deszka vagy zakotált falú ólak tetejét
náddal fedték le, csak a XX. századtól terjednek el a vályogból
falazott ólak. A tégla megjelenése után a megemelt lábazatú
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
10
górék alját esetenként ólként használták. De „szokás volt a
vesszőből font szántalpas hambárok és tengerikasok
padlásterét is tyúkólnak berendezni. Az állatok olyankor látrán
v. az ajtóhoz támasztott deszkalapon közlekedtek.”6 Ahol elég
magas és jó állagú volt a lösz, előfordult, hogy pinceszerűen a
partba vájták az ólakat.
A mezőgazdasági terményeket tároló melléképületeket
tűzveszély miatt a lakóépülettől távolabb helyezték el. A
kukoricagórék, hombárok, vagy hambárok fala régebben
rekesztéssel készült, újabban bedeszkázták. A legrégebbi
hambárok méhkas alakúak voltak, alig 40-50 mérő gabonát
tároltak benne. Feltehetően a baranyai sokacoktól vették át a
szántalpas tornácról nyíló hombárok típusát, ahol a belső
térben zsilipelt vagy rekesztett részekben már nem csak
gabonát tároltak. A szántalpas kialakításnak köszönhetően
veszély esetén a hombárokat elvontatták.
3. 3. Falszerkezetek
A népi építészetben a tégla- és kőfalak XX. századi
megjelenéséig az építkezések anyaga fa és föld volt. A XVIII.
század végére szorult háttérbe a faépítészet. Habár az egykori
Baranya megye fában nem volt szegény terület, a török
hódoltság ideje nem kedvezett az erdőgazdálkodásnak.
A természeti adottságokból kifolyólag fontos építési
anyag volt a nád. Házak falaiként viszont csak a szegényebb
réteg használta. A nádból font fal, az ún. zakota készítésénél két
párhuzamos, vízszintes léc között a nádszálakat sással,
gyékénnyel vagy dróttal összefonták, aljához földet
tapasztottak.
Cölöpvázas falszerkezetekről az egész Dél-Dunántúlon
kevés feljegyzés maradt, feltehetően ezt az építkezési formát
6 Lábadi Károly: Drávaszög ábécé
Eszék – Bp. 1996. 347-350. old.
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
11
hamar felváltotta a fejlettebb talpas vázszerkezet. A
szegényebbek építkezési módja, valamint az ideiglenes
szállások, gazdasági épületek falszerkezete az ún. rekesztéses
vesszőfal, melyet a Drávaszögben prostyának neveznek. Két
fajtája létezett: 2,5-3 méterenként hegyes oszlopokat ásnak le a
földbe, melyek közé vízszintes hevederek kerülnek, a hevederek
közé dugnak függőlegesen rőzsét, vesszőt, vagy a 80-100 cm-
ként levert karók közé vízszintesen fűzik a fűzfavesszőt.
A talpas favázak szerkezete igen elterjedt a Drávaszögben.
Ennek építéséhez
már ácskötések
voltak szükségesek.
A faváz alapját
30x40 cm-es bárdolt
tölgyfagerendák
adták, melyeket
csapolással
kapcsoltak egymáshoz. A függőleges váz oszlopainak
vastagsága 10-20 cm. A gerendaváz kitöltése rekesztett
sövényfal, mindkét oldalán sártapasztással, később már
vályogot is használtak. A legtöbb fennmaradt talpas vázú
épület gazdálkodási célú: hombárok és górék. A
századfordulótól kezdve a csöves kukorica tárolására szolgáló
górékat a módosabbak téglalábazatra emelték, az így
kialakuló helyiségek nyári konyhaként vagy ólként működtek.
A vertfalas vagy tömött falas építkezés már a 18.
században megjelent Baranyában, de csak a 19. század végén
vált uralkodóvá. „A ház
helyén fundamentumot,
alapot ástak 80-100 cm
mélyen. Követ v. nedves
földdel elkevert szalmát
szórtak bele, s alaposan
ledöngölték. Ha az alap
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
12
elkészült, a fal két oldalán oszlopokat ástak le, amelyet kötéllel
összegúzsoltak, s közéjük deszkákat feszítettek ki. Az így
létrehozott sablonokba szívós, azaz nyirkos földből vékony
réteget szórtak, s alaposan lefurkózták, tömítették. Három ilyen
ledöngölt földréteg után mindig egy réteg szalma következett,
hogy az építmény erősebb legyen. A kész falba vágták az
ablak- és ajtónyílásokat. A földfalat sárral tapasztották be,
száradás után fehérre meszelték.”7
A vályogfal elterjedése valamivel később indult meg,
mint a dél-dunántúli falvak többségével, „a Dráva mentén a
jobbágyok azzal indokolják a faházakhoz való
ragaszkodásukat, hogy nem tudnak vályogot vetni.”8 A
vályogtégla elkészítéséhez legjobb agyag a hegyaljai
településekhez tartozó területeken volt megtalálható. A XX.
század elején még nagy méretű vályogokkal falaztak, később
terjedt el a téglával megegyező méretű vályog. A vályogvetést
általában a szegényebb réteg vagy a cigányság végezte. Az
alul-felül nyitott deszkakeret vályogvetőt a Drávaszögben
módlinak nevezték.
A tégla csak a XIX. század végével jelent meg a paraszti
építészetben. A drávaszögiek a siklósi uradalomból vásárolták a
téglát, kezdetben leginkább kémények, pincék, lábazatok
építéséhez. Az anyagi fellendülést követően már a legtöbb
házat tégla alapra vert vagy vályog fallal építették.
3.4. Tetőszerkezetek, tetőfedések
A magyarországi tetővázaknak két hagyományos
megoldása létezik: az ágfás-szelemes és szarufás tetőváz. A XIX.
század végén, XX. század elején a Baranya és Tolna megye
7 Lábadi Károly: Drávaszög ábécé
Eszék – Bp. 1996. 493. old. 8 Zentai Tünde: A parasztház története a Dél-Dunántúlon Pécs, 1991 58. old.
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
13
határától délre a szelemenes tetők terjedtek el, az ősibb
szelemenes szerkezeteket csak gazdasági épületeknél
maradtak fenn a Drávaszögben. A szarufás tető szarufáit
ácskötésekkel a ház falán végigfutó gerendakoszorúba, az ún.
vóróba kötik.
A tetőszerkezet lezárása legtöbbször oromfallal történt,
de ismert volt a kontyolt nyeregtetős megoldás is. Az
gazdagabb porták oromfalai „kiképzésükben a barokk paraszti
változatát jelenítették meg. Ebből előszeretettel használták fel a
kupolát utánzó, megtört ívű oromzatot, a két oldalát lezáró
csigavonalat, a volutát, valamint az egyéb elemek közül a
tornácíveket lezáró kosárívet. Ezzel párhuzamosan a
középparasztság körében
egészen a II.
világháborúig nagy
divatja volt a gazdag
vakolatarchitektúrának,
népi motívumokkal,
tulipánokkal, rózsákkal
felvirágozni és színezni,
valamint egyéb növényi ornamentikát v. rozettát tartalmazó
vakolatdísszel ellátni. (…) A legrégibb oromfalak anyaga fonott
rekesztés, amelyet sárral tapasztottak be, valamint a
deszkaorom, majd ezt a szilárd anyag, a vályog és a tégla
váltotta fel.”9 Az oromfal felső egyharmadában padlásablakot
helyeztek el, melynek a szellőzésen kívül esztétikai szerepe is
volt. A padlásablak körül, valamint fölötte mészből és
habarcsból kevert vakolatdíszt alakítottak ki, amelyben
szerepelt az építés dátuma és az építtető monogramja.
A leghagyományosabb héjazat a drávaszögi falvakban
a nádfedés. A jó minőségű, tetőfedésre alkalmas nád bőven
termett a folyómenti területeken, a nádtető csak a XIX. század
9 Lábadi Károly: Drávaszög ábécé Eszék-Bp. 354. old.
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
14
végi ármentesítésekkel kezd háttérbe szorulni a cserép mellett.
„A tető készítését az eresznél kezdik. Az első sor elterítése után
nádvarró tű segítségével régen gúzzsal, fűzfa vesszővel, ma már
dróttal a lécekhez rögzítik, majd nádverővel simára felverik.
Szokásos méretű tető és nádszálak esetén három sor nádat
terítenek. A gerincen a túlnyúló nádat áthajtják a másik
tetősíkra, és ott lekötik. A gerincet
sok helyen két deszkával és az
ezeket leszorító karókkal,
kalodákkal, újabban cseréppel
erősítik meg.”10
A
XX. században elterjedt
hagyományos cseréptető
hódfarkú cseréppel készült,
leggyakrabban kettős
cserépfedéssel.
3.5. Födémszerkezetek:
A Drávaszögben még a XX. század derekán
megtalálhatóak voltak az ősi padlástalan, vagyis födém nélküli
épületek. Az ún. szenes házakból vagy füstöskonyhákból a füst
az ajtón, az ajtó feletti ablakon, vagy később szabadkéményen
át távozott.
A XIX. és XX. századi
hagyományos mennyezetet
a vórógerendába csapolt
keresztgerendák adták. Két
legelterjedtebb fajtája a
deszka-, illetve a viklis födém.
10 Barabás Jenő – Gilyén Nándor: Magyar népi építészet Bp. 2004 75. old.
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
15
Viklinek a pólyás födémet nevezték a drávaszögiek, vagyis a
keresztgerendák közét szalmával és sárral becsavart lécek
tették ki. A keresztgerendákra merőlegesen, a szoba hosszában
a mestergerenda futott végig, amelybe a módosabbak
belevésették nevüket és az építés dátumát. A mestergerenda
leggyakrabban tölgyfa volt, melyhez a szlavóniai tölgyes
erdőkből hozattak.
3.6. Tüzelőszerkezetek és füstelvezetés
A korai egy-kéthelyiséges lakóépületek szobáiban a nyílt
tűzhely vagy a kemence füstjének elvezetése nem volt
megoldott. Ezekből az időkből valók a drávaszögben
füstöskonyhának vagy szenes háznak nevezett épületek. A
lakóhelyiségek füsttelenítésének első lépése a kívülfűtős
kemencék megjelenése volt. „A középkori eredetű kinyúló
kemencetípust is építették: ezek általában vályogboltozatúak,
lapos a tetejük, a
tűzterük jelentősen
a falba mélyed. A
füstöskonyhák
kemencéjének
tetején
szabadtűzhelyet
alakítottak ki.
Kívülről voltak
fűthetőek”11
A XVIII. Században kezdenek megjelenni a kályhával
fűtött szobák. „Laskón még emlékeznek olyan
banyakemencére, amit téglából építettek. (…) Alsó,
kockaformájú tűztere fölött kisebb, ugyancsak kocka alakú
fölső résszel rendelkezett, amely körben négy újnyival szűkebb
11 Lábadi Károly: Drávaszög ábécé
Eszék – Bp. 1996. 235. old.
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
16
alapterületű volt. Magassága megközelítette a két métert. A
konyhából fűtötték.”12
A konyha véglegesen a szabadkémények és a
kéményes kemencék megjelenésével füsttelenedett. A
drávamenti falvakban a XVIII. században jelentek meg először
a kémények. „A múlt század közepéig általános volt, hogy a
ház közepén álló konyha mennyezetébe építették be a nyílt
füstelvezetőt, a szabadkéményt. A szabadba vezető aknát,
amely a padláson kiöblösödött, majd beszűkült, legrégebben
nádból v. rekesztésből fonták, s kívül-belül vastagon
betapasztották. A XIX. sz. második felére a vályogból és
téglából épült kéményszerkezetek terjedtek el. (…) Benne húst
füstölnek, nyáron e szellős helyen tárolják a sonkát, szalonnát és
kolbászt, mivel ott jól megóvható a legyektől.”13
4. A drávaszögi népi építészet jelene
4. 1 A felmérő táborok létrejötte és célja
A népi építészeti felmérő tábor, amely immár két
alkalommal is
megrendezésre került,
egy a néprajz
tanszékkel közösen
létrehozott
kezdeményezés a
Magyar Egyesületek
Szövetsége
(Horvátország - Pélmonostor) felkérésére, mely szerint közösen
kutathatja a két tanszék hallgatói a népünk épített és
12 Zentai Tünde: A parasztház története a Dél-Dunántúlon Pécs, 1991 113. old. 13 Lábadi Károly: Drávaszög ábécé
Eszék – Bp. 1996. 235-237. old.
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
17
társadalmi történetét. Célja a népi emlékek megőrzése az
utókor számára dokumentálás útján, képekben, rajzokban,
felmérési tervekben. Valamint egyes épületeket teljes
valójukban megőrizni, felújítani, jövőképet biztosítani nekik.
Ebben a közös munkában
nekünk építész hallgatók
feladata a kijelölt épületek
felmérése és megrajzolása
volt. Azt a feladatot
csapatokra osztva végeztük
el. Pélmonostoron minden
csapatnak egy portát kellett felmérni, mely egy lakóházat és a
hozzá tartozó melléképületeket foglalta magába.
Pélmonostorról tudni kell, hogy területén viszonylag kevés
épület maradt fenn azok közül, melyek a népi építészet
szempontjából értékesnek számítanak. Horvátországon az 1990-
es években egy pusztító erő söpört végig a délszláv háború
személyében. Ez utáni újjáépítések során rengetek értékes
épület pusztult azért, hogy helyébe egyenrangú típusház
kerüljön.
Munkákkal több dolgot
is megcéloztunk, melyek
ezen épületek megóvását
hivatott sugározni. Azokon
a helyeken, ahol az
épületek a végóráikat élik,
próbáltuk dokumentálva
megmenteni az utókor
számára. Ugyanez igaz azokra az épületekre, amelyeknél
látható, hogy a fejlődés magával fogja sodorni. Vannak
épületek, melyek az idő folyamán ugyan kisebb átalakításokon
estek át, de megmaradtak eredeti formájukban
melléképületeikkel. Ezek felmérése nem okozott nehézséget.
Valamint volt egy épület a 2006-os felmérő tábor alkalmával,
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
18
melyet a MESZ (Magyar Egyesületek Szövetsége) hosszú távú
elképzeléseik céljából vásárolt meg, egy nyertes pályázat
segítségével. Ezt a házat úgy kellett felmérni, hogy az épület
felújítási terveit elkészítsük.
4.2 Nagybodolya, Fő utca 18
Nagybodolyán a falu
egyik legrégebbi épület,
lakója szerint akár két-
háromszáz éves is lehet,
és egész jó állapotban
maradt fenn Az épület a
mai formáját két ütemű
építkezés alatt érte el.
Először az utca felől haladva az udvar fele a szoba, a konyha a
füstölővel, valamint a tisztaszoba készült el. Majd kisebb
bővítéssel két kamrát is felhúztak mellé. Az első ütemben készült
házrész a konyha végéig tömött falból készült, míg az épület
többi részé vályogtéglából épült. A teljes házban döngöltföld
padló található eredeti állapotában.
Az épület fedélszékét tekintve torokgerendás fedélszék
mestergerendával, amely a
szobában és a konyhában
látható, valamint a ház többi
részén a belmagasság csökkenés
hatására láthatatlanná válik.
A külső homlokzaton teljes
egészében díszes pelyvás
vakolat található, bár nem
eredeti állapotában, hiszen az épület egyes részen, mint
például a pilléreken jól látható az újravakolás. A ház fedése a
felmérés idején már hullám pala volt, de a lakója elmondásai
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
19
alapján eredetileg nádfedéssel készült, csak később kapta a
jelenlegi fedést.
4.3 Pélmonostor, Vladana Desnice 26
Ez a családi ház elég jó állapotban megmaradt szép népi
építészeti motívumaival együtt. Az épület három osztatú, a
lakórészről, a góré és kis
ólak közös építményéből
áll. Ezt a három részt a
tetők fogják össze egy
tömeggé.
A hagyományos
elrendezésű, alaprajzú,
tornácos lakóház a két
konyhával, tisztaszobával régi lakóinak jómódjáról árulkodik,
csakúgy, mint a homlokzat díszítése. Az épület két fő
homlokzatán megjelennek a népi barokk motívumai, például az
utcai homlokzat ablakkeretezései és - a már befalazott -
ajtókeretezése. Szép részletek még az oromzat
vakolatkeretezése, valamint a tornác téglapilléreinek díszítése.
A főbb helyiségek bejárati közei boltívvel vannak kiemelve: a
legfontosabb bejárat a legdíszesebb, ahol a pilléreket
szőlőágak díszítik, fölöttük az építés éve, s a legfölső mezőben
pedig valószínűleg a gazda
monogramja látható. A
hátsókonyhánál egy boroskorsó és két
kéz jelenik meg.
Anyaghasználatában fontos
elemek még a léc- és
deszkaburkolatok, amelyek
gazdagítják az épület megjelenését.
Például a zárt ólak fölött megjelenő
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
20
góré funkcióinak kettősségéből következően, az alsó rész zárt
falazat, a felső pedig jól átszellőző faburkolat. Az épület fedése
hódfarkú kettősfedés.
Nagyon szép az udvari kerekes kút anyaghasználata, a
tégla és a beérett faburkolat együttese.
5. A drávaszögi népi építészet jövője
A felmérési táborok
sikerességét bizonyítja az is, a két
kiállítás mellett, hogy a
pélmonostori Magyar
Egyesületek Szövetségének a
Népfőiskolája a 2006-os
felmérések egyik felmérési
tervének a továbbfejlesztéséből
készül Nagy Viktor, Boldóczki
Róbert, Etlinger József, Keresnyei
Johanna és Bartkó Tamás tervei alapján, dr. Kondor Tamás
szakmai felügyeletével.
A helyszín kicsit ellentmondásokkal teli, ahol mindez
megvalósul, mert egy szerb ortodox templom mellett található
a szerb utcában.
Az elképzelés egy szabadtéri néprajzi múzeumba foglalt
népfőiskola, mely részben bemutatja a tájegységre jellemző
építészeti és tárgyi kultúra jellegzetességeit, részben pedig
szakmai továbbképző programoknak ad helyet egy népfőiskola
keretében.
A telken található főépületben, melléképületben és
góréban kap helyet az iskola. A főépületben található majd a
szellemi, oktató-továbbképző, magyar népfőiskola; a
melléképületben, pedig a műhelyek a gyakorlati oktatótérrel. A
mellette lévő telken található épületek hozzácsatolásával és
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
21
bővítésével a népfőiskola funkciói és lehetőségei is bővülnek
egyszer majd két felújított házzal, melyekben helyet kapna:
szerb építészet és népi kultúra bemutatóterei; átépített csűrben,
istállóba a táncház és közösségi tér. Mindezekre azért is szükség
van, mert a helyi magyarság a jelenlegi közösségi házát kinőtte,
amelyet bérel, valamint a határon túli magyarság lehetőségeit
szeretnék szélesíteni,
hogy legyenek
megélhetési
perspektíváik a
szakmák kitanulásával.
Az épületet, ahol a
népfőiskola
megvalósul, a 2006.
nyarán első alkalommal megrendezett felmérő táborban az
egyik öt fős csapat mérte fel. Az adott csapat felelősségteljes
feladatot kapott, mert tétje volt a pontosságuknak. Az
épületeket hatalmas odafigyeléssel kellett dokumentálniuk, és
minden egyes rendellenességet fel kellett jegyezniük, ami a
további tervek elkészítéséhez szükséges lehetett.
A 2007-es tábor anyagából készült kiállítást október közepén
már a főépületben rendezték meg, amely addigra már olyan
állapotba volt mind kívülről mind, pedig belülről.
A felújításokat igyekeztek úgy végrehajtani, hogy az épület
népi mivoltát is teljes egészében megőrizze a jövőnek. Ebből is
adódott, hogy a főépület egy tipikusan a térségre jellemző
oldalhatáron álló polgárház felújítva, a műhely egy pajtában
kapott helyet, a közösségi
helység és táncház,
pedig egy felújított
csűrben találna otthonra.
És az udvarban álló góré
is restaurálásra kerül.
TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT
22
6. Felhasznált irodalom
1. Lábadi Károly: Drávaszög ábécé HunCro Sajtó- és Nyomdaipari Kft. – Drávaszög Alapítvány Eszék – Bp. 1996
2. Magyar Néprajz Akadémia Kiadó Bp. 2001
3. Dunai N. János: Szülőföldem a Drávaszög Magyar Egyesületek Szövetsége – Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaság Zágráb 1999
4. Zentai Tünde: A parasztház története a Dél-Dunántúlon Pannónia Könyvek Pécs, 1991
5. Györffy István: Magyar falu - magyar ház Turul Szövetség Könyv- és Lapterjesztő Kft. Bp. 1943
6. Barabás Jenő - Gilyén Nándor: Magyar népi építészet Mezőgazda Kiadó Bp. 2004
7. Szabó László: Népi építészeti gyökerek felmérése, kutatása diákjaimmal 1976-2001 Építésügyi Tajákoztatási Központ Kft. Bp. 2003
8. Barabás Jenő – Gilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához Műszaki Könyvkiadó Bp. 1979