dravászögi népi épitészet

TUDOMÁNYOS DIÁKKÖRI DOLGOZAT

1

A DRÁVASZÖGI NÉPI ÉPÍTÉSZET MÚLTJA, JELENE, JÖVŐJE

Szerzők: Bácsalmásy Dóra, Mikuli Vera

ES III. Pécsi Tudományegyetem

Pollack Mihály Műszaki Főiskolai Kar Konzulens: Kondor Tamás


2

Tartalom

1. Bevezetés.............................................................................. 3

2. Az építészetet befolyásoló tényezők

2.1. A Drávaszög fogalma és települései ............................ 4

2.2. Történelmi áttekintés........................................................ 4

3. A drávaszögi népi építészet múltja

3.1. A lakóház ........................................................................... 7

3.2. Melléképületek ................................................................. 9

3.3. Falszerkezetek ................................................................. 10

3.4. Tetőszerkezete, tetőfedések ......................................... 12

3.5. Födémszerkezetek.......................................................... 14

3.6. Tüzelőszerkezetek és füstelvezetés............................... 15

4. A drávaszögi népi építészet jelene

4.1.A felmérő táborok létrejötte és célja ........................... 16

4.2 Nagybodolya, Fő utca 18. ............................................. 18

4.3. Pélmonostor, Vladana Desnice 27. ............................. 19

5. A drávaszögi népi építészet jövője................................. 20

6. Felhasznált irodalom ......................................................... 21


3

1. Bevezetés

„A Drávaszög népének életében mindenkor volt egy

látszólagos ellentmondás: amikor a külső szemlélő

legsanyarúbbnak ítélte a helyzetét, megmaradásának esélyeit

csekélynek látta, talpon tudott maradni, s mint a kagyló,

gyöngyöt izzadott ki magából, értéket teremtett.”1

A drávaszögi magyarság száma évről évre fogy: a 90-es

évek végén számlált 20000-es nagyságrendű népcsoport mára

kb. 16000 lélekre csökkent. Kultúrájuk, népi építészetük

megőrzésének segítésére 2007-ben másodszorra rendezte meg

a pélmonostori Magyar Egyesületek Szövetsége, a PTE-BTK

néprajz és PTE-PMMK építész kara a drávaszögi népi építészeti

felmérő tábort.

A népi építészet felmérésének célja elsősorban a

megőrzés. A fennmaradt, de már pusztulásnak indult népi

építészeti értékeket nem védi a műemlékvédelem, sok esetben

a társadalmi megbecsülés sem. Így a múlt századból ránk

maradt lakóépületek, górék, hombárok, csűrök papíron való

megőrzése különösen fontos és sürgető feladat.

1 Lábadi Károly: Drávaszög ábécé

Eszék-Budapest 1996 5.old.


4

2. Az építészetet befolyásoló tényezők

2.1. A Drávaszög fogalma és települései

Az 1918-ban Jugoszláviához (ma Horvátország) csatolt

egykori Baranya megye déli része, a Duna és Dráva folyók közti

terület szakirodalomban és népnyelvben elterjedt neve. A

valamikor Buda és Eszék között haladó hadiút a Drávaszöget

Külső- és Belső-Drávaszögre osztja. Belső-Drávaszöghöz

tartoznak az ún. Alfaluk ártéri területen lévő települései: Laskó,

Várdaróc, Kopács és Bellye, valamint Hegyalja falvai:

Vörösmart, Csúza, Hercegszöllős, Sepse, Kő és Karancs.

Az egykori római hadiút mentén lévő alfaluk lakói

elsősorban dunai halászatból és állattenyésztésből tartották el

magukat. Az 1970-es évektől a konyhakerti termesztés is

meghatározóvá vált, míg a Duna elterelése miatt a vízi

kereskedelem és halászat visszaszorult.

Hegyalja gazdálkodásának alapját még a rómaiak által

meghonosított szőlészet és borászat adja az állattenyésztés és

mezőgazdálkodás mellett.

2.2.Történelmi áttekintés

A Duna és Dráva folyók által határolt Drávaszög a XX.

század történéseiig a Magyar Királyság része volt, így

történelme szorosan összekapcsolódik Baranya vármegye

történelmével.

A Római Birodalom fennhatósága alatt Pannónia

provincia magába foglalta a Drávaszög területeit is, melyeken

áthaladt a Budát Eszékkel összekötő hadiút. Római leleteket

találtak a kor kiemelkedő településein: Csúzán, Hercegszöllősön

és Laskón.

A népvándorlások bizonytalan kora után a honfoglaló

magyarok foglalták el a területet. A fejedelmi birtokoktól


5

(későbbi Fejér, Veszprém, Tolna, Somogy megyék) délre eső

részeket (későbbi Bács-Bodrog, Baranya megye) a Botond

nemzetség kapta meg. Az őshonos magyarság leszármazottai

a mai Vörösmart, Csúza, Sepse, Kő, Hercegszöllős, Karancs,

Kopács, Laskó és Várdaróc településeken élnek a később

bevándorolt magyarsággal együtt.

Az államalapítás után egyházszervezést megkezdő

István király püspökséget hozott létre Pécsett, melyhez tartozott

Tolna, Somogy és Baranya megye, valamint a Dráva-Száva

köze. A középkori Baranyában a megyei élet első

megnyilvánulásai a drávaszögi Baranyavár várispánsághoz

kötődtek. A dél-baranyai területek később három nemesi

család fennhatósága alá tartoztak: a Tarai, a Maróti és a

Korógyi családok alá. A tatárok dúlása elől a környék lakói az

ártéri mocsaras, nádas területekre és a Báni-hegy erdőségeibe

menekültek.

A törökkel való szomszédság kezdetben kereskedelmi

fellendülést hozott a 90%-ban magyarlakta végvári

Baranyának. A magyarok nándorfehérvári sikereivel a Magyar

Királyság a kereszténység utolsó bástyája lett, befogadója a

törökök elől menekülő szlávoknak. Az 1667-es nagyharsányi

csata után Baranya vármegye felszabadult a török hódoltság

alól, de fejlődésnek nem indulhatott: hanyatlását 1683 és 1689

között hajdúk fosztogatása, az osztrákok és szolgálatukba álló

labancok valamint rácok portyázása, 1708-1709-ben Rákóczi

kurucainak ellentámadása, majd 1710-ben pestisjárvány

gyorsította. „Az alig két évtizeddel korábbi harmincegynéhány

kimondottan magyar faluból, az 1713-ban végzett összeírás

szerint 10 magyarlakta települést jegyeztek fel az összeírók (…)

A magyar falvak mellett ekkor már hét faluban laktak horvátok,

összesen 76 családdal. A szerbek ugyancsak hét faluban

telepedtek le 90 családdal. A következő 40 esztendő alatt már

egészen más kép tárul elénk. Az 1752-ben készült kimutatásból


6

az derül ki, hogy a Duna és a Dráva közötti háromszögben 543

szerb, 445 horvát, 220 német és 509 magyar család élt.”2

A reformáció tanainak elterjedése meghatározó volt a

drávaszögi magyarság szellemi megerősödésében,

kultúrájának megőrzésében. Az új tanok elterjedésének

központja Laskó volt, a vörösmarti gimnáziumba egész

Baranyából érkeztek diákok, Hercegszöllős református országos

zsinatnak adott otthont.

Dél-Baranya betelepítésével és újra felvirágoztatásával

telő évtizedek után a drávaszögiek lelkesen támogatták a 48-as

szabadságharcot, a jobbágyfelszabadítás után anyagi jólét

vette kezdetét. Virágzott a szőlő- és bortermelés, a halászat, az

állattartás. A gazdasági fellendülés a földet kiváltóknak jólétet

hozott, de dolgozó réteg bérei nagyon alacsonyak maradtak a

századfordulóra. Ekkor kezdődött meg a drávaszögiek

kivándorlása Amerikába, egy jobb életszínvonal reményében,

amely később folytatódott, más indokokból.

Az első világháború a baranyai népességet 4,6%-kal

csökkentette. A trianoni békediktátum 1914-ben a Szerb-Horvát-

Szlovén Királysághoz csatolta Baranya megye több mint 1/5

részét, 33 faluját. 1941-ben a központi hatalmak betörnek

Baranya háromszögbe és visszacsatolják az egykori magyar

területeket. A második világháború vereségét követően 1945-

ben a Drávaszög Jugoszláviához kerül, megkezdődik a szlávok

szervezett betelepítése a területre. A magyarság száma évről-

évre rohamosan fogy.

„Az 1991-es délszláv háború előtt a horvátországi

magyarságnak egyharmada élt ezen a területen, zömmel a

drávaszögi magyarság által lakott falvakban. E homogén

népességen kívül élő kétharmada szórványokban volt

kimutatható. A szerb csapatok elől a drávaszögi magyarságnak

2 Dunai N. János: Szülőföldem a Drávaszög

Zágráb 1999. 19. old.


7

több, mint egyharmada keresett oltalmat főleg külföldön, az

anyaországban vagy a világ más országaiban. Az elmenekültek

másik része a horvátországi felszabadított területeken talált

védelmet. A lakosság etnikai összetételére mindeddig ez a

háború volt a legpusztítóbb csapással, a Drávaszög

magyarsága diaszpórákba sodródott, s talpra állásának esélyei

először vesztek ködbe.”3

3. A drávaszögi népi építészet múltja

3.1. A lakóház:

A drávaszögi falvak paraszti építészetén a dél-dunántúli

népi építészet vonásain túl érzékelhetőek az alföldi ház és a

délszláv építkezések hatásai is. Megnehezíti a drávamenti

építészet behatárolását a tény, hogy a XVIII. századtól új

népcsoportok települtek a területre, új építészeti megoldásokat

hozva magukkal.

Az ősi

jegyeket mutatják az ún.

gádorok, vagyis a

löszpartba vájt,

lakószobának kialakított

pincék. „Legegyszerűbb

az egyosztatú, de

készítettek több helyiségből állót, ahol magas volt a löszpart, s

kedveztek az adottságok. Elsősorban Vörösmarton ástak ki

gádorokat, ahol 1989-ben hatot még laktak. Dongaboltozatúra

vannak kialakítva. Belmagasságuk 2-2,3 m, egy-egy helyiség

alapterülete 10-15 négyzetméter. A bejárati ajtó mellé

ablaknyílást is vágtak némelyik lakásra. A falak polyvás sárral


Eszék – Bp. 1996. 7. old.


8

vannak kitapasztalva, s fehérre meszeltek. (…) Fűtést rakott

tűzhellyel oldották meg. A füstöt csövekkel vezették a

szabadba.”4

A szoba-konyhás típusú épületek tájolása É-D irányú volt,

az utcafronton az első helyiség a konyha, majd a szoba,

melynek ablakai délre néztek. „a háznak szobának és

konyhának megfelelő két helyisége van. A konyhában a

szobafelőli fal mellett nagyterjedelmű, de alacsony

tüzelőpadka van s e fölött láncon csüng a réz főzőüst, a

lázsafáról vagy gerendáról. A füst elvezetéséről semmi

gondoskodás nincs, a füst az ajtón megy ki. Kémény csak az

újabb házakon van. Ez a

helyiség voltaképpen

még nem konyha, de

nem is igazi pitvar. Nem is

mondják annak, hanem

szenes háznak. Valamikor

ez a helyiség volt a ház,

az egysejtű állapot idején. Mikor kéthelyiségű lett a ház, a

szobába bekerült a csonkapiramis alakú kemence, mely azelőtt

alkalmasint az udvaron volt, éppúgy, mint az erdélyi házaknál.”5

Az egyre bővülő alaprajzi elrendezéseket

hagyományosan külön bejáratok jellemezték, melyre ma már

nem található példa. A különbejáratos elrendezést a

szabadkémény és a földalapú falszerkezetek elterjedése

szorította ki.

A hagyományos XIX. vagy XX. századi drávaszögi házak

udvari homlokzata előtt tornác húzódott, melyet gangnak

neveztek. A XIX. század favázas épületeinek gang fölött

tetőszerkezetét esztergált fa oszlopok tartották. A földalapú

falszerkezetek megjelenésekor még előfordult, hogy vert falú

4Lábadi Károly: Drávaszög ábécé

Eszék – Bp. 1996. 145. old. 5 Györffy István: Magyar falu – magyar ház Bp. 1943. 148-149. old.


9

házhoz fatornácot készítettek. A századfordulón terjedtek el a

falazott tornácok klasszicista vagy barokk jegyeket hordozó

vakolt oszlopaikkal, pilléreikkel. A gang utca felőli végére

beüvegezetlen ablak- vagy ajtónyílást vágtak, habár csak

ritkán használták ezeket.

3.2. Melléképületek:

A melléképületek elhelyezkedését a telken belül a

történelmi és gazdasági változások befolyásolták. Az egykori

Baranya megyében a

lakóház általában külön

épült, melyet közvetlenül az

istálló követett. A soros

beépítés általánosság

válásával az istálló és a pajta

épülete merőlegesen épült a

ház tengelyére. A gazdasági fellendüléssel vált jellemzővé,

hogy a módosabb portákon a teljes utcafrontot beépítették,

zárt udvart kialakítva. Az ólak a telek hátsó részén, a

trágyadomb mögött kaptak helyet, később a házzal szemben

az udvarkert hátsó

részén.

Az XIX. századi

istállók legtöbbje talpas

favázzal készült

sövényfalas épület, a

XX. században

terjednek el a vályog és

téglafalú istállók. Az istállók padlását szénatárolásra használták,

ami egyben hőszigetelésként is szolgált.

A kezdetben deszka vagy zakotált falú ólak tetejét

náddal fedték le, csak a XX. századtól terjednek el a vályogból

falazott ólak. A tégla megjelenése után a megemelt lábazatú


10

górék alját esetenként ólként használták. De „szokás volt a

vesszőből font szántalpas hambárok és tengerikasok

padlásterét is tyúkólnak berendezni. Az állatok olyankor látrán

v. az ajtóhoz támasztott deszkalapon közlekedtek.”6 Ahol elég

magas és jó állagú volt a lösz, előfordult, hogy pinceszerűen a

partba vájták az ólakat.

A mezőgazdasági terményeket tároló melléképületeket

tűzveszély miatt a lakóépülettől távolabb helyezték el. A

kukoricagórék, hombárok, vagy hambárok fala régebben

rekesztéssel készült, újabban bedeszkázták. A legrégebbi

hambárok méhkas alakúak voltak, alig 40-50 mérő gabonát

tároltak benne. Feltehetően a baranyai sokacoktól vették át a

szántalpas tornácról nyíló hombárok típusát, ahol a belső

térben zsilipelt vagy rekesztett részekben már nem csak

gabonát tároltak. A szántalpas kialakításnak köszönhetően

veszély esetén a hombárokat elvontatták.

3. 3. Falszerkezetek

A népi építészetben a tégla- és kőfalak XX. századi

megjelenéséig az építkezések anyaga fa és föld volt. A XVIII.

század végére szorult háttérbe a faépítészet. Habár az egykori

Baranya megye fában nem volt szegény terület, a török

hódoltság ideje nem kedvezett az erdőgazdálkodásnak.

A természeti adottságokból kifolyólag fontos építési

anyag volt a nád. Házak falaiként viszont csak a szegényebb

réteg használta. A nádból font fal, az ún. zakota készítésénél két

párhuzamos, vízszintes léc között a nádszálakat sással,

gyékénnyel vagy dróttal összefonták, aljához földet

tapasztottak.

Cölöpvázas falszerkezetekről az egész Dél-Dunántúlon

kevés feljegyzés maradt, feltehetően ezt az építkezési formát


Eszék – Bp. 1996. 347-350. old.


11

hamar felváltotta a fejlettebb talpas vázszerkezet. A

szegényebbek építkezési módja, valamint az ideiglenes

szállások, gazdasági épületek falszerkezete az ún. rekesztéses

vesszőfal, melyet a Drávaszögben prostyának neveznek. Két

fajtája létezett: 2,5-3 méterenként hegyes oszlopokat ásnak le a

földbe, melyek közé vízszintes hevederek kerülnek, a hevederek

közé dugnak függőlegesen rőzsét, vesszőt, vagy a 80-100 cm-

ként levert karók közé vízszintesen fűzik a fűzfavesszőt.

A talpas favázak szerkezete igen elterjedt a Drávaszögben.

Ennek építéséhez

már ácskötések

voltak szükségesek.

A faváz alapját

30x40 cm-es bárdolt

tölgyfagerendák

adták, melyeket

csapolással

kapcsoltak egymáshoz. A függőleges váz oszlopainak

vastagsága 10-20 cm. A gerendaváz kitöltése rekesztett

sövényfal, mindkét oldalán sártapasztással, később már

vályogot is használtak. A legtöbb fennmaradt talpas vázú

épület gazdálkodási célú: hombárok és górék. A

századfordulótól kezdve a csöves kukorica tárolására szolgáló

górékat a módosabbak téglalábazatra emelték, az így

kialakuló helyiségek nyári konyhaként vagy ólként működtek.

A vertfalas vagy tömött falas építkezés már a 18.

században megjelent Baranyában, de csak a 19. század végén

vált uralkodóvá. „A ház

helyén fundamentumot,

alapot ástak 80-100 cm

mélyen. Követ v. nedves

földdel elkevert szalmát

szórtak bele, s alaposan

ledöngölték. Ha az alap


12

elkészült, a fal két oldalán oszlopokat ástak le, amelyet kötéllel

összegúzsoltak, s közéjük deszkákat feszítettek ki. Az így

létrehozott sablonokba szívós, azaz nyirkos földből vékony

réteget szórtak, s alaposan lefurkózták, tömítették. Három ilyen

ledöngölt földréteg után mindig egy réteg szalma következett,

hogy az építmény erősebb legyen. A kész falba vágták az

ablak- és ajtónyílásokat. A földfalat sárral tapasztották be,

száradás után fehérre meszelték.”7

A vályogfal elterjedése valamivel később indult meg,

mint a dél-dunántúli falvak többségével, „a Dráva mentén a

jobbágyok azzal indokolják a faházakhoz való

ragaszkodásukat, hogy nem tudnak vályogot vetni.”8 A

vályogtégla elkészítéséhez legjobb agyag a hegyaljai

településekhez tartozó területeken volt megtalálható. A XX.

század elején még nagy méretű vályogokkal falaztak, később

terjedt el a téglával megegyező méretű vályog. A vályogvetést

általában a szegényebb réteg vagy a cigányság végezte. Az

alul-felül nyitott deszkakeret vályogvetőt a Drávaszögben

módlinak nevezték.

A tégla csak a XIX. század végével jelent meg a paraszti

építészetben. A drávaszögiek a siklósi uradalomból vásárolták a

téglát, kezdetben leginkább kémények, pincék, lábazatok

építéséhez. Az anyagi fellendülést követően már a legtöbb

házat tégla alapra vert vagy vályog fallal építették.

3.4. Tetőszerkezetek, tetőfedések

A magyarországi tetővázaknak két hagyományos

megoldása létezik: az ágfás-szelemes és szarufás tetőváz. A XIX.

század végén, XX. század elején a Baranya és Tolna megye


Eszék – Bp. 1996. 493. old. 8 Zentai Tünde: A parasztház története a Dél-Dunántúlon Pécs, 1991 58. old.


13

határától délre a szelemenes tetők terjedtek el, az ősibb

szelemenes szerkezeteket csak gazdasági épületeknél

maradtak fenn a Drávaszögben. A szarufás tető szarufáit

ácskötésekkel a ház falán végigfutó gerendakoszorúba, az ún.

vóróba kötik.

A tetőszerkezet lezárása legtöbbször oromfallal történt,

de ismert volt a kontyolt nyeregtetős megoldás is. Az

gazdagabb porták oromfalai „kiképzésükben a barokk paraszti

változatát jelenítették meg. Ebből előszeretettel használták fel a

kupolát utánzó, megtört ívű oromzatot, a két oldalát lezáró

csigavonalat, a volutát, valamint az egyéb elemek közül a

tornácíveket lezáró kosárívet. Ezzel párhuzamosan a

középparasztság körében

egészen a II.

világháborúig nagy

divatja volt a gazdag

vakolatarchitektúrának,

népi motívumokkal,

tulipánokkal, rózsákkal

felvirágozni és színezni,

valamint egyéb növényi ornamentikát v. rozettát tartalmazó

vakolatdísszel ellátni. (…) A legrégibb oromfalak anyaga fonott

rekesztés, amelyet sárral tapasztottak be, valamint a

deszkaorom, majd ezt a szilárd anyag, a vályog és a tégla

váltotta fel.”9 Az oromfal felső egyharmadában padlásablakot

helyeztek el, melynek a szellőzésen kívül esztétikai szerepe is

volt. A padlásablak körül, valamint fölötte mészből és

habarcsból kevert vakolatdíszt alakítottak ki, amelyben

szerepelt az építés dátuma és az építtető monogramja.

A leghagyományosabb héjazat a drávaszögi falvakban

a nádfedés. A jó minőségű, tetőfedésre alkalmas nád bőven

termett a folyómenti területeken, a nádtető csak a XIX. század

9 Lábadi Károly: Drávaszög ábécé Eszék-Bp. 354. old.


14

végi ármentesítésekkel kezd háttérbe szorulni a cserép mellett.

„A tető készítését az eresznél kezdik. Az első sor elterítése után

nádvarró tű segítségével régen gúzzsal, fűzfa vesszővel, ma már

dróttal a lécekhez rögzítik, majd nádverővel simára felverik.

Szokásos méretű tető és nádszálak esetén három sor nádat

terítenek. A gerincen a túlnyúló nádat áthajtják a másik

tetősíkra, és ott lekötik. A gerincet

sok helyen két deszkával és az

ezeket leszorító karókkal,

kalodákkal, újabban cseréppel

erősítik meg.”10

A

XX. században elterjedt

hagyományos cseréptető

hódfarkú cseréppel készült,

leggyakrabban kettős

cserépfedéssel.

3.5. Födémszerkezetek:

A Drávaszögben még a XX. század derekán

megtalálhatóak voltak az ősi padlástalan, vagyis födém nélküli

épületek. Az ún. szenes házakból vagy füstöskonyhákból a füst

az ajtón, az ajtó feletti ablakon, vagy később szabadkéményen

át távozott.

A XIX. és XX. századi

hagyományos mennyezetet

a vórógerendába csapolt

keresztgerendák adták. Két

legelterjedtebb fajtája a

deszka-, illetve a viklis födém.

10 Barabás Jenő – Gilyén Nándor: Magyar népi építészet Bp. 2004 75. old.


15

Viklinek a pólyás födémet nevezték a drávaszögiek, vagyis a

keresztgerendák közét szalmával és sárral becsavart lécek

tették ki. A keresztgerendákra merőlegesen, a szoba hosszában

a mestergerenda futott végig, amelybe a módosabbak

belevésették nevüket és az építés dátumát. A mestergerenda

leggyakrabban tölgyfa volt, melyhez a szlavóniai tölgyes

erdőkből hozattak.

3.6. Tüzelőszerkezetek és füstelvezetés

A korai egy-kéthelyiséges lakóépületek szobáiban a nyílt

tűzhely vagy a kemence füstjének elvezetése nem volt

megoldott. Ezekből az időkből valók a drávaszögben

füstöskonyhának vagy szenes háznak nevezett épületek. A

lakóhelyiségek füsttelenítésének első lépése a kívülfűtős

kemencék megjelenése volt. „A középkori eredetű kinyúló

kemencetípust is építették: ezek általában vályogboltozatúak,

lapos a tetejük, a

tűzterük jelentősen

a falba mélyed. A

füstöskonyhák

kemencéjének

tetején

szabadtűzhelyet

alakítottak ki.

Kívülről voltak

fűthetőek”11

A XVIII. Században kezdenek megjelenni a kályhával

fűtött szobák. „Laskón még emlékeznek olyan

banyakemencére, amit téglából építettek. (…) Alsó,

kockaformájú tűztere fölött kisebb, ugyancsak kocka alakú

fölső résszel rendelkezett, amely körben négy újnyival szűkebb


Eszék – Bp. 1996. 235. old.


16

alapterületű volt. Magassága megközelítette a két métert. A

konyhából fűtötték.”12

A konyha véglegesen a szabadkémények és a

kéményes kemencék megjelenésével füsttelenedett. A

drávamenti falvakban a XVIII. században jelentek meg először

a kémények. „A múlt század közepéig általános volt, hogy a

ház közepén álló konyha mennyezetébe építették be a nyílt

füstelvezetőt, a szabadkéményt. A szabadba vezető aknát,

amely a padláson kiöblösödött, majd beszűkült, legrégebben

nádból v. rekesztésből fonták, s kívül-belül vastagon

betapasztották. A XIX. sz. második felére a vályogból és

téglából épült kéményszerkezetek terjedtek el. (…) Benne húst

füstölnek, nyáron e szellős helyen tárolják a sonkát, szalonnát és

kolbászt, mivel ott jól megóvható a legyektől.”13

4. A drávaszögi népi építészet jelene

4. 1 A felmérő táborok létrejötte és célja

A népi építészeti felmérő tábor, amely immár két

alkalommal is

megrendezésre került,

egy a néprajz

tanszékkel közösen

létrehozott

kezdeményezés a

Magyar Egyesületek

Szövetsége

(Horvátország - Pélmonostor) felkérésére, mely szerint közösen

kutathatja a két tanszék hallgatói a népünk épített és

12 Zentai Tünde: A parasztház története a Dél-Dunántúlon Pécs, 1991 113. old. 13 Lábadi Károly: Drávaszög ábécé

Eszék – Bp. 1996. 235-237. old.


17

társadalmi történetét. Célja a népi emlékek megőrzése az

utókor számára dokumentálás útján, képekben, rajzokban,

felmérési tervekben. Valamint egyes épületeket teljes

valójukban megőrizni, felújítani, jövőképet biztosítani nekik.

Ebben a közös munkában

nekünk építész hallgatók

feladata a kijelölt épületek

felmérése és megrajzolása

volt. Azt a feladatot

csapatokra osztva végeztük

el. Pélmonostoron minden

csapatnak egy portát kellett felmérni, mely egy lakóházat és a

hozzá tartozó melléképületeket foglalta magába.

Pélmonostorról tudni kell, hogy területén viszonylag kevés

épület maradt fenn azok közül, melyek a népi építészet

szempontjából értékesnek számítanak. Horvátországon az 1990-

es években egy pusztító erő söpört végig a délszláv háború

személyében. Ez utáni újjáépítések során rengetek értékes

épület pusztult azért, hogy helyébe egyenrangú típusház

kerüljön.

Munkákkal több dolgot

is megcéloztunk, melyek

ezen épületek megóvását

hivatott sugározni. Azokon

a helyeken, ahol az

épületek a végóráikat élik,

próbáltuk dokumentálva

megmenteni az utókor

számára. Ugyanez igaz azokra az épületekre, amelyeknél

látható, hogy a fejlődés magával fogja sodorni. Vannak

épületek, melyek az idő folyamán ugyan kisebb átalakításokon

estek át, de megmaradtak eredeti formájukban

melléképületeikkel. Ezek felmérése nem okozott nehézséget.

Valamint volt egy épület a 2006-os felmérő tábor alkalmával,


18

melyet a MESZ (Magyar Egyesületek Szövetsége) hosszú távú

elképzeléseik céljából vásárolt meg, egy nyertes pályázat

segítségével. Ezt a házat úgy kellett felmérni, hogy az épület

felújítási terveit elkészítsük.

4.2 Nagybodolya, Fő utca 18

Nagybodolyán a falu

egyik legrégebbi épület,

lakója szerint akár két-

háromszáz éves is lehet,

és egész jó állapotban

maradt fenn Az épület a

mai formáját két ütemű

építkezés alatt érte el.

Először az utca felől haladva az udvar fele a szoba, a konyha a

füstölővel, valamint a tisztaszoba készült el. Majd kisebb

bővítéssel két kamrát is felhúztak mellé. Az első ütemben készült

házrész a konyha végéig tömött falból készült, míg az épület

többi részé vályogtéglából épült. A teljes házban döngöltföld

padló található eredeti állapotában.

Az épület fedélszékét tekintve torokgerendás fedélszék

mestergerendával, amely a

szobában és a konyhában

látható, valamint a ház többi

részén a belmagasság csökkenés

hatására láthatatlanná válik.

A külső homlokzaton teljes

egészében díszes pelyvás

vakolat található, bár nem

eredeti állapotában, hiszen az épület egyes részen, mint

például a pilléreken jól látható az újravakolás. A ház fedése a

felmérés idején már hullám pala volt, de a lakója elmondásai


19

alapján eredetileg nádfedéssel készült, csak később kapta a

jelenlegi fedést.

4.3 Pélmonostor, Vladana Desnice 26

Ez a családi ház elég jó állapotban megmaradt szép népi

építészeti motívumaival együtt. Az épület három osztatú, a

lakórészről, a góré és kis

ólak közös építményéből

áll. Ezt a három részt a

tetők fogják össze egy

tömeggé.

A hagyományos

elrendezésű, alaprajzú,

tornácos lakóház a két

konyhával, tisztaszobával régi lakóinak jómódjáról árulkodik,

csakúgy, mint a homlokzat díszítése. Az épület két fő

homlokzatán megjelennek a népi barokk motívumai, például az

utcai homlokzat ablakkeretezései és - a már befalazott -

ajtókeretezése. Szép részletek még az oromzat

vakolatkeretezése, valamint a tornác téglapilléreinek díszítése.

A főbb helyiségek bejárati közei boltívvel vannak kiemelve: a

legfontosabb bejárat a legdíszesebb, ahol a pilléreket

szőlőágak díszítik, fölöttük az építés éve, s a legfölső mezőben

pedig valószínűleg a gazda

monogramja látható. A

hátsókonyhánál egy boroskorsó és két

kéz jelenik meg.

Anyaghasználatában fontos

elemek még a léc- és

deszkaburkolatok, amelyek

gazdagítják az épület megjelenését.

Például a zárt ólak fölött megjelenő


20

góré funkcióinak kettősségéből következően, az alsó rész zárt

falazat, a felső pedig jól átszellőző faburkolat. Az épület fedése

hódfarkú kettősfedés.

Nagyon szép az udvari kerekes kút anyaghasználata, a

tégla és a beérett faburkolat együttese.

5. A drávaszögi népi építészet jövője

A felmérési táborok

sikerességét bizonyítja az is, a két

kiállítás mellett, hogy a

pélmonostori Magyar

Egyesületek Szövetségének a

Népfőiskolája a 2006-os

felmérések egyik felmérési

tervének a továbbfejlesztéséből

készül Nagy Viktor, Boldóczki

Róbert, Etlinger József, Keresnyei

Johanna és Bartkó Tamás tervei alapján, dr. Kondor Tamás

szakmai felügyeletével.

A helyszín kicsit ellentmondásokkal teli, ahol mindez

megvalósul, mert egy szerb ortodox templom mellett található

a szerb utcában.

Az elképzelés egy szabadtéri néprajzi múzeumba foglalt

népfőiskola, mely részben bemutatja a tájegységre jellemző

építészeti és tárgyi kultúra jellegzetességeit, részben pedig

szakmai továbbképző programoknak ad helyet egy népfőiskola

keretében.

A telken található főépületben, melléképületben és

góréban kap helyet az iskola. A főépületben található majd a

szellemi, oktató-továbbképző, magyar népfőiskola; a

melléképületben, pedig a műhelyek a gyakorlati oktatótérrel. A

mellette lévő telken található épületek hozzácsatolásával és


21

bővítésével a népfőiskola funkciói és lehetőségei is bővülnek

egyszer majd két felújított házzal, melyekben helyet kapna:

szerb építészet és népi kultúra bemutatóterei; átépített csűrben,

istállóba a táncház és közösségi tér. Mindezekre azért is szükség

van, mert a helyi magyarság a jelenlegi közösségi házát kinőtte,

amelyet bérel, valamint a határon túli magyarság lehetőségeit

szeretnék szélesíteni,

hogy legyenek

megélhetési

perspektíváik a

szakmák kitanulásával.

Az épületet, ahol a

népfőiskola

megvalósul, a 2006.

nyarán első alkalommal megrendezett felmérő táborban az

egyik öt fős csapat mérte fel. Az adott csapat felelősségteljes

feladatot kapott, mert tétje volt a pontosságuknak. Az

épületeket hatalmas odafigyeléssel kellett dokumentálniuk, és

minden egyes rendellenességet fel kellett jegyezniük, ami a

további tervek elkészítéséhez szükséges lehetett.

A 2007-es tábor anyagából készült kiállítást október közepén

már a főépületben rendezték meg, amely addigra már olyan

állapotba volt mind kívülről mind, pedig belülről.

A felújításokat igyekeztek úgy végrehajtani, hogy az épület

népi mivoltát is teljes egészében megőrizze a jövőnek. Ebből is

adódott, hogy a főépület egy tipikusan a térségre jellemző

oldalhatáron álló polgárház felújítva, a műhely egy pajtában

kapott helyet, a közösségi

helység és táncház,

pedig egy felújított

csűrben találna otthonra.

És az udvarban álló góré

is restaurálásra kerül.


22

6. Felhasznált irodalom

1. Lábadi Károly: Drávaszög ábécé HunCro Sajtó- és Nyomdaipari Kft. – Drávaszög Alapítvány Eszék – Bp. 1996

2. Magyar Néprajz Akadémia Kiadó Bp. 2001

3. Dunai N. János: Szülőföldem a Drávaszög Magyar Egyesületek Szövetsége – Horvátországi Magyar Tudományos és Művészeti Társaság Zágráb 1999

4. Zentai Tünde: A parasztház története a Dél-Dunántúlon Pannónia Könyvek Pécs, 1991

5. Györffy István: Magyar falu - magyar ház Turul Szövetség Könyv- és Lapterjesztő Kft. Bp. 1943

6. Barabás Jenő - Gilyén Nándor: Magyar népi építészet Mezőgazda Kiadó Bp. 2004

7. Szabó László: Népi építészeti gyökerek felmérése, kutatása diákjaimmal 1976-2001 Építésügyi Tajákoztatási Központ Kft. Bp. 2003

8. Barabás Jenő – Gilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához Műszaki Könyvkiadó Bp. 1979

dravászögi népi épitészet

Documents