makroökonómiaóraijegyzet2

Makroökonómia 2003-2004 ősz

Tartalomjegyzék

Tematika..................................................................................................................................3I. Fejezet...................................................................................................................................4A gazdálkodás oka és célja....................................................................................................4

1.1. Bevezetés........................................................................................................................................................41.2. Szűkösség és választás...................................................................................................................................51.3. Gazdasági tevékenység..................................................................................................................................61.4. Termelési tényezők........................................................................................................................................7

A modern gazdaság működési modellje..............................................................................82.1. Munkamegosztás............................................................................................................................................82.2. Gazdasági koordináció...................................................................................................................................9

II. Fejezet................................................................................................................................11A piac működési mechanizmusa.........................................................................................11

1.1. A piac működésének alapjai.........................................................................................................................111.2. Piaci mechanizmus.......................................................................................................................................11

1.2.1. Keresleti függvény................................................................................................................................121.2.2. Kínálati függvény..................................................................................................................................121.2.3. A kereslet, és a kínálat egyensúlya.......................................................................................................14

Piactípusok............................................................................................................................152.1. Versenypiac..................................................................................................................................................162.2. Monopolpiac................................................................................................................................................162.3. Oligopolpiac.................................................................................................................................................172.4. Monopolisztikus versenypiac.......................................................................................................................17

III. Fejezet...............................................................................................................................19Termelési tényezők piaca.....................................................................................................19

1.1. Pénz és tőkepiac...........................................................................................................................................191.2. Beruházási javak piaca.................................................................................................................................31

1.2.1. Beruházási döntések..............................................................................................................................321.3. A munkaerőpiac...........................................................................................................................................37

1.3.1. A munkanélküliség................................................................................................................................38IV. Fejezet..............................................................................................................................42Az infláció..............................................................................................................................42

1.1. Az infláció fajtái...........................................................................................................................................421.2. Az infláció okai, és típusai:..........................................................................................................................441.3. A fenntartható dezinfláció............................................................................................................................46

V. Fejezet...............................................................................................................................48A gazdaság működési modellje, a gazdasági növekedés mérése...................................48

1.1. A gazdaság négyszereplős modellje.............................................................................................................481.2. A gazdaság tevékenységének mérése...........................................................................................................50

VI. Fejezet..............................................................................................................................54A gazdasági szereplők.........................................................................................................54

1.1. A fogyasztó és a háztartás............................................................................................................................541.2. A vállalatok..................................................................................................................................................59

1.2.1. Költség, és profit...................................................................................................................................631.3. A külföld......................................................................................................................................................67

1.3.1. Árfolyamrendszerek..............................................................................................................................701.4. Az állam szerepe a modern társadalomban..................................................................................................72

1.4.1. Az államadósság:..................................................................................................................................77VII. Fejezet.............................................................................................................................81Nemzetközi gazdasági intézmények és intézményrendszerek........................................81

1.1. Az Európai integráció történeti áttekintése..................................................................................................811.2. Az IMF (Nemzetközi Valutalap) létrejötte, szervezete, tevékenysége........................................................871.3. A Világbank (WB) és leányintézményei (IDA, IFC)...................................................................................911.4. Multilaterális beruházási (fejlesztési) intézmények.....................................................................................951.5. Magyarország kapcsolata a nemzetközi pénzügyi intézményekkel.............................................................96

Előadó: MÁTÉ DOMICIÁN tanársegéd 1


A TANEGYSÉG

FA

JTÁ

JA

KÖ

T(E

LE

ZŐ

) V

AG

Y

VÁ

L(A

SZ

TH

AT

Ó)

HE

TI T

AN

ÓR

A

ÖS

SZ

ES T

AN

ÓR

A

EG

YÉ

NI M

UN

KA

ÓR

A

ÖS

SZ

ES M

UN

KA

ÓR

A

KR

ED

ITKÓDJA NEVE

SP -2 Makroökonómia K köt 2 30 30 60 2

TematikaElőfeltétel: Nincs.

A tanegység célja és tartalma

A félév során rendelkezésre álló rövid idő alatt a közgazdaságtan lényeges kérdéseit tárgyaljuk meg,

különös tekintettel az aktualitásokra, illetve M.o. helyzetének elemzésére a közelgő EU. csatlakozás

jegyében. Az irodalomnak, és a mikro,- illetve makro ökonómiának megfelelően, lépésről lépésre

elemezzük az egyes kulcsfontosságú közgazdasági kérdéseket.

A félév során a tantárgyban ismertetett témakörök:

A gazdálkodás oka és célja. A modern gazdaság működési modellje. A piac működési mechanizmusa.

Piactípusok (monopólium, tökéletes verseny). Termelési tényezők piacai I. (pénz-és tőkepiac,

beruházási javak piaca).Termelési tényezők piacai II.(munkapiac- munkanélküliség). A gazdaság

modellezése, a gazdasági növekedés elemzése. A gazdasági szereplők: A háztartás (fogyasztás,

megtakarítás). A vállalat (vállalkozási formák).A vállalati tevékenység területei. Az állam szerepe a

modern társadalomban (állam, államháztartás, költségvetés).A kétszintű bankrendszer.

Devizagazdálkodás alapfogalmai, árfolyamrendszerek. Az EU történeti fejlődése, EU kísérlete a közös

pénz létrehozására, EMS. rendszer, EURO bevezetése. Az IMF létrejötte, alapszabálya, szervezete,

tevékenysége, .A Világbank (WB) és leányintézményei (IDA, IFC). A WB kapcsolata

Magyarországgal.

Értékelés

Kollokvium, amelyet az utolsó foglakozáson írásban (nappali) teljesíthetik a hallgatók. Amennyiben

nem abszolválódik az érdemjegy, úgy a javításra szintén írásbeli. lehetőséget biztosítok a

vizsgaidőszakban.

Tantárgyfelelős: Máté Domicián főiskolai tanársegéd

Kötelező irodalom

D. Palinkó Éva- Solt Katalin - Szabó Márta: Gazdasági alapismeretek EKTF, 1997.

D. Palinkó Éva- Szabó Márta- Dévai Katalin: Vállalkozási ismeretek EKTF, 2001.

Ajánlott irodalom

Samuelson – Nordhaus : Közgazdaságtan I.-II.-III. 1996 Közgazdasági és Jogi kiadó

Solt Katalin: Makroökonómia, Tri- mester

Koppányi Mihály: Mikroökonómia, Műszaki kiadó, 1993.



I. Fejezet

A gazdálkodás oka és célja

1.1. Bevezetés

A közgazdaságtan kérdések széles körével foglalkozik, -üzleti szervezetek, háztartások és a

kormányzat- döntéseivel. A közgazdaságtan alapproblémája hogy:

a termékek, erőforrások szűkösen állnak rendelkezésre igényeinkhez képest, ezért az emberek

olyan mechanizmusokat hoztak létre, amelyek során ezeket a –szükséges- javakat termelik, és

elosztják egymás között.

A közgazdaságtan tehát különböző racionális döntések és választások tudománya. A következő

kérdésekre próbál választ adni, hogyan határozódik meg a gazdasági folyamatok során, hogy

mit termeljenek, azaz milyen javakat, és milyen mennyiségben állítsanak elő.

hogyan termeljenek, azaz az erőforrások milyen kombinációjának felhasználásával

termeljenek, és a mai döntések hogyan befolyásolják a jövőbeni lehetőségeket.

kinek termeljenek, azaz a társadalom tagjai, csoportjai között milyen elosztás érvényesül a

javak adott termelési feltételrendszere következtében, és milyen okok, tényezők határozzák

meg az egyes emberek és társadalmi csoportok jövedelmének alakulását.

A közgazdaságtan tárgya a gazdálkodás.

A gazdálkodás az emberek olyan tevékenységeinek összessége, amellyel a javak8termékek

szolgáltatások) termelésének, cseréjének, fogyasztásának lehetőségeit alakítják ki, illetve a

termékek előállításának és szolgáltatások nyújtásának konkrét módja.

Mivel is foglalkozik a közgazdaságtan?

1.1. sz. ábra: A közgazdaságtudományok osztályozása

Elméleti alaptudományok Ágazati tudományok Funkcionális tudományok

Elméleti közgazdaságtan

Mikroökönómia

Makroökonómia

Nemzetközi közgazdaságtan

Összehasonlító közgazd.tan

Ipargazdaságtan

Agrárgazdaságtan

Közlekedés

stb…

Pénzügyek

Számvitel

Marketing

Szervezés és vezetés stb…

Mi a mikro- és makroökonómiával foglalkozunk.

A mikroökonómia az egyes árak, és mennyiségek viselkedését kutatja, például hogy miként

emelkednek a gabonaárak, miközben a gyapot árak esnek. A mikroökonómia a termékek és

szolgáltatások közötti viszonyok -piaci mechanizmus néven ismert- bonyolult rendszerével foglalkozik.

A makroökonómia ezzel szemben a gazdasággal, mint egésszel -, annak viselkedésével, illetve a

gazdasági élettel átfogóbban – foglalkozik. Az egyes nemzetgazdaságok kibocsátásának,

foglalkoztatásának, munkanélküliségének és árainak általános szintjét tanulmányozza. Az általa

használt (aggregált) összevont gazdasági mutatók bonyolultabb elemzéseket, modelleket épít fel.



A gazdaságelemzés e két szintje természetesen jelentős mértékben összefügg, számos jelenséget

ezért nem lehet kategorikusan szétválasztani. (Pl.: vállalati bérnövekedés –mikroszinten- egyben

költségnövelő tényező is, amely makroszinten bérszínvonal illetve esetleg inflációt is okozhat.)

1.2. Szűkösség és választás

Minden emberi tevékenység kiindulópontja valamely meghatározott szükséglet kielégítése.

/Maslow szükséglet hierarchia/. A szükségletek legalsó szintje a biológiai szükségletek. A levegő a

víz, a táplálék a létfenntartás alapja. A mai modern társadalomban is jelentős szerepet játszanak ezek

a szabad javak a föld oxigénburka, tengerek, termőterületek.

Szükséglet: valamely termék megszerzésére, elfogyasztására való igény.

A szükségletek elégséges, minimális szintje társadalmilag meghatározott termékekből és

szolgáltatásokból áll. A társadalmi fejlődés során ezek folyamatosan bővülnek, és beépülnek közéjük

–lassan- a nem alapvető szükségletek is, amelyeket az adott társadalom fejlettsége, technikai

színvonala.

A megtermelt termékeket és szolgáltatásokat a gazdasági folyamatokban betöltött szerepük, illetve

jellegük alapján osztályozzuk. 1.2. sz. ábra.

Az emberi szükségletek a társadalmi feljődés során egyre sokrétűbbé váltak, bővültek. A céltudatos

szükséglet kielégítő tevékenység /munka/ során egyre több termék és fogyasztási cikk jelenik meg. Az

emberi tevékenység során létrehozott dolgokat anyagi javaknak nevezzük. Mivel a szabad javak

szűkösen állnak rendelkezésre, ezért a szükségleteinket csak úgy tudjuk kielégíteni, ha újra és újra

megtermeljük a szükséges dolgokat.

1.2. sz. ábra: A javak osztályozása

A javak döntő többsége a gazdasági javak körébe tartozik, előállításuk korlátozott mennyiségben

lehetséges, mert az előállításukhoz szükséges energia, gép stb. korlátozottan áll rendelkezésre. A

korábban is említett szabad javak körébe a természetből szabadon megszerezhető javak tartoznak,

amelyekért „nem kell fizetni”.

A gazdasági javak részei az anyagi és a nem anyagi javak. A különbség kettejük között, hogy a nem

anyagi javak megjelenési formája nem materializált, nem anyagias jellegű.


Fogyasztási javak

Javakk

Szabad javak

Anyagi javak Nem anyagi javak

Beruházásijavak

Szolgáltatások Vagyoni értékű jogok

Gazdasági javak, termékek


Az anyagi javak lehetnek: a fogyasztási javak a végső fogyasztók, a lakosság számára készített

termékek. A beruházási javak (vagy termelési eszközök) pedig új javak előállítására alkalmas

termékek (gépek, berendezések, anyagok).

A nem anyagi javak lehetnek: a szolgáltatás olyan munkafolyamat, amelyet mások számára végezne,

és a munkavégzés közvetlenül, elégíti ki valamelyik szükségletet. A vagyoni értékű jogok nem

tekinthetők terméknek, de nem is szolgáltatások. Ilyenek, pl. a tulajdonosi jogok (haszonélvezet,

szabadalmi jog), vagy egy tevékenység végzésének jogosultsága (koncesszió)

Az emberi szükségletek kielégítése során az emberek a lehetőségek közül, azt a megoldást

választják, amelytől a legnagyobb eredményt várják el. A termelők és a fogyasztók olyan gazdasági

döntéseket hoznak, amellyel megkísérlik optimalizálni helyzetüket, amelynek tartalma, céljai:

Egy háztartás, amely meghatározott jövedelemmel rendelkezik, maximálisan elégítse ki

szükségleteit.

Egy vállalkozás úgy használja ki gépeit, hogy tevékenysége nyereséget hozzon.

Egy állami szervezet gazdálkodása akkor jó, ha a feladatot minimális költséggel teljesíti.

A közgazdaságtan racionálisan gondolkodó embert feltételez (Homo öconómicus), aki választásai

során mérlegeli a nyert és feláldozott előnyt. Az alternatív lehetőségek egybevetése alapján dönt,

amelyek céljainak a legjobban megfelelnek.

Az alternatívák, avagy a választási lehetőségek mérlegelése során a gazdaság szereplői az ún.

alternatív költségeket, a feláldozott és a nyert előnyt vetik egybe.

Alternatív költség mindazon várható ráfordítások összessége, amelyek az által merülnek fel,

hogy a döntéshozó az adott döntéssel erőforrásokat von el más felhasználási területektől.

1.3. Gazdasági tevékenység

A gazdasági folyamatok során állítják elő azokat a termékeket, és szolgáltatásokat, amelyek a

szükségletek kielégítését szolgálják. Ehhez erőforrásokat használnak fel, amelyet inputtényezőknek

nevezünk. Az inputtényezőket a termelők outputtá: termékekké, szolgáltatásokká alakítják át.

Input Vállalat OutputHáztartás

ÁllamKülföld

Az input tényezők átalakítása a termelési folyamat során valósul meg. A javak termelésének célját

csak akkor éri el, ha az előállított termék a végső felhasználóhoz jut /Különben selejtet termelünk/. A

folyamatban szereplő „termelőket” gazdasági szereplőknek is nevezhetjük.

Gazdaságnak nevezzük az anyagi javak és szolgáltatások termelésével, elosztásával,

forgalmával összefüggő folyamatokat.

Az embereknek a szükségletek kielégítésére irányuló tevékenysége sajátos körfolyamat formájában

szerveződik meg: 1.3. sz. ábra:



1.3. sz. ábra: A gazdasági újratermelés körforgása

A gazdasági tevékenység területei:

1. Termelés. A termelés során, gépek anyagok, energia felhasználásával hozzák létre a termékeket

és szolgáltatásokat, új jószágot állítanak elő, amelyek a szükségletek kielégítését szolgálják.

2. Elosztás. Az elosztás során a megtermelt termékekből való részesedés meghatározása történik,

mivel a termékek értékesítés során pénzzé válnak, ezért az elosztás a jövedelemből való

részesedést határozza meg.

3. Csere. A csere (forgalom) biztosítja, hogy az előállított termékek és szolgáltatások eljussanak a

fogyasztóhoz. (Kereskedelemmel, áruszállítással kapcsolatos fogalmak kapcsolódnak ide.)

4. Fogyasztás. A szükségletek kielégítésének folyamata. A gazdasági tevékenység célja, hogy

hasznos dolgokat állítson elő. Egyúttal a gazdasági tevékenységek kiindulópontja, és egyben

állandóan megújuló –kielégítendő- célt szolgáltat.

A gazdasági körforgás folyamatos, szakadatlan újra termelődését újratermelésnek nevezzük. Az

újratermelés magába foglalja a szükségletek folyamatos újratermelődését, a termékek és

szolgáltatások folyamatos termelését és a gazdasági szereplők közötti kapcsolatok ismétlődését.

1.4. Termelési tényezők

A termelés megindításához, folytatásához munkaerőt, gépeket, anyagot, energiát, azaz a termelési

tényezőket, erőforrásokat használnak fel.

A termelési tényezők csoportjai:

Emberi erőforrás, vagy más néven munkaerő

Természeti erőforrás

Termelési eszközök vagy tőke

Vállalkozói szolgáltatás

A munkaerő az ember mindazon fizikai és szellemi képessége, amelyet a munkavégzés során

felhasználnak.

(Napjainkban a magasan képzett munkaerő iránti igény fokozódása figyelhető meg, ezzel szemben a

képzetlen munkaerő leértékelődik, amely nem jelenti azt, hogy a szakképzett (szakmunkás) munkaerő

iránt kevesebb igény lenne, ellenkezőleg ma már mindenki felsőoktatásban szeretne továbbtanulni, és

egyre kevesebben lesznek ezek a munkapiaci szereplők.)


Fogyasztás

CsereTermelés

Elosztás


A természeti tényezők mindazok a természeti kincsek, energiák, amelyet az ember a termelés

során felhasznál.

(Ércek, energiahordozók, víz, levegő: amelyeket az emberek még nem használtak fel termelésre.)

Termelési eszközök mindazon technikai gép, eszköz, berendezés, amellyel a természeti

erőforrásokat átalakítják termékekké, és szolgáltatásokká.

A tőke a termelésben alkalmazott termelési eszköz, valamint az ezek feletti rendelkezést

képviselő pénz.

A tőke magában foglalja a termelésben közvetlenül résztvevő tényezőket /működő tőke/. A

működésben lekötött tőkeelemeknek két nagy csoportja ismert, elhasználódásuk alapján:

Állótőke, vagy állóeszköz

Forgótőke, vagy forgóeszközök

Az állóeszközök közé az épületek, gépek, berendezések tartoznak. Ezek az eszközök hosszabb ideig,

több termelési periódusban vesznek részt (számviteli szempontból egy évig szolgálják az adott

termelőt). Az álló eszközök pótlására, cseréjére csak időszakonként kerül sor. A gyakorlatban ez a

folyamat összefonódik:

Beruházás (investment) olyan befektetés, amelynek során az álló eszközök pótlására és

bővítésére kerül sor.

Befektetés magába foglalja mindazon tranzakciókat, amelyek révén jelenbeni pénzt jövőbelire

cserélünk.

A forgóeszközök közé az anyagok, segédanyagok, félkész és befejezetlen termékek tartoznak.

Pótlásukról folyamatosan gondoskodni kell, amelyhez mindig szükség van egy bizonyos

készpénzállományra is.

Az egyes termelési tényezők tulajdonosai, birtokosai a használatuk ellenértékeként jövedelemben

részesülnek.

A munkaerő jövedelme: a munkabér.

A természeti tényezők birtokosáé a járadék.

A tőketulajdonos jövedelme: osztalék, kamat.

A vállalakozói szolgáltatás, mint termelési tényező az embereknek a többi termelési tényező

kombinálásában, a róluk hozott kockázatvállalással járó döntésekben megnyilvánuló

tulajdonosi, szervezési, vezetési üzleti tevékenységeit, illetve készségeit jelöli.

A modern gazdaság működési modellje

2.1. Munkamegosztás

A gazdaság zavartalan működése szempontjából nélkülözhetetlen az emberek együttműködése. A

termelők az egyes munkára történő specializációval (munkamegosztás) képesek a termelékenységet

(output/ input) növelni, és a ráfordításokat a legkisebb szintre leszorítani.

A munkamegosztás a társadalmi fejlődés több fokozatán keresztül alakult ki. A munkamegosztás

révén többet, jobbat és olcsóbban fogyaszthatunk, mintha mindent magunknak kellene előállítanunk.



A munkamegosztás fokozatai:

Háztartási munkamegosztás: elsősorban a férfiak és a nők közötti munkamegosztás.

Szakmai tagozódás: egyes tevékenységek önállósodásához bizonyos specializáció többlet

teljesítménye vezetett. Így jöttek létre az egyes szakmák, mesterségek.

Szakmák osztódása: önálló szakmákon belüli osztódás- kovács, lakatos, ötvös

Munkakörök felbomlása: a termékek előállítása résztevékenységekre bomlik.

A munkamegosztás esetében megkülönböztethetünk térbeli vonatkozását is. Eredetelig csak egy-egy

város, régióról beszélhettünk, majd később nemzeti keretek között történt a szakosodás, ma pedig

már egyre inkább nemzetközivé válik. (A gyarmatosítás megkezdésétől számítva vált nemzetközivé a

munkamegosztás.)

A gazdasági szereplők a munkamegosztás révén elkülönülnek egymástól ugyanakkor egymásra

utaltak, kölcsönösen függnek egymástól. Az egymásra utaltság szükségessé teszi a gazdasági

szereplők közötti kapcsolatteremtést, tevékenységük összehangolását, ennek kerete a gazdasági

koordináció.

2.2. Gazdasági koordináció

A munkamegosztás révén elkülönült termelők, munkavállalók tevékenységét össze kell hangolni,

koordinálni kell, amelyre a történelem folyamán különböző mechanizmusok, gazdasági rendszerek

épültek ki.

Gazdasági rendszer: a gazdasági szereplők között kialakuló kapcsolatok összessége, a

gazdasági körforgás megvalósulásának mechanizmusa.

A gazdasági tevékenységek koordinációja négy alapvető módon mehet végbe:

Hagyományok útján (hagyományos gazdaság)

Piaci koordinációval (piacgazdaság)

Tudatos, központi jellegű koordinációval (központosított gazdaság)

Vegyes koordinációval (vegyesgazdaság)

Hagyományos gazdaság

A hagyományos gazdaságban a szokás, és a hagyomány a meghatározó a gazdálkodásban. Annyit

és úgy termelnek, ahogy őseik is tették. A gazdasági szereplők mellérendelt viszonyban állnak

egymással, tevékenységük koordinálása hagyományokon, vallási, és erkölcsi értékeken alapul. (Ez

lehetett jellemző az emberiség őstörténetére, napjainkban a mormon közösségekre jellemző.)

Piacgazdaság

A piacgazdaságban a gazdasági körforgás megszervezésének, az elkülönült termelők és fogyasztók

összekapcsolásának fő színtere a piac.

A piacgazdasági modell ismérvei:

1. A termelők és a fogyasztók a piacon keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Az eltérő érdekük

összehangolása az árakon keresztül történik.



2. A gazdaság hajtó ereje az egyén nyereségre való törekvése. A gazdaság a magántulajdon

biztonságán alapul.

3. A termelők és a fogyasztók mozgása nincs korlátozva. A termelők között szinte korlátlan

verseny folyik.

A piac, mint központi koordinátor a legtisztább formában a XIX. Század ipari társadalmában jelenik

meg, amelyet szabad versenynek vagy tiszta piacgazdaságnak is nevezünk. Napjainkban egyre

bonyolultabbá válik a gazdasági szereplők egymáshoz való kapcsolata, amelyet a piac egyedül nem

képes megszervezni.

Központosított gazdaság

A központosított gazdaságban a gazdasági folyamatok megszervezése központilag, tudatosan, de

legtöbbször bürokratikus módon, az állami apparátus segítségével történik.

A központosított gazdálkodás ismérvei:

1. A gazdaságban alá és fölérendeltségi viszony áll fenn.

2. Központi irányító szerve dönti el, miből mennyit, hogyan és kinek a számára állítsanak elő.

Az ár, a költség, és a piac szerepe csak szűk területen érvényesül.

3. Az egyéni célok alárendelt szerepet játszanak a kollektív, állami, társadalmi célokkal

szemben.

4. A termelőeszközök döntően állami tulajdonban vannak, az egyéni tulajdon szerepe

korlátozott.

Az állam tölti be a gazdasági koordinátor szerepét. A központi hatalom utasítások, és törvények

segítségével szabályozza a termelők és fogyasztók magatartását, amelyek be nem tartása büntető

szankciókkal jár. Ennek jellegzetes megjelenési formája volt a szocializmus gazdaság rendszere, más

néven a központi tervgazdálkodás rendszer.

Vegyesgazdaság

A vegyes gazdaságban a gazdálkodás alapvetően piaci elvek alapján szerveződik, amely kiegészül az

állam gazdaságszervező szerepével.

A központosított gazdálkodás ismérvei:

1. A termelők és fogyasztók gazdasági tevékenységét a piaci mechanizmusok hangolják össze,

amelyet az állam gazdaságszervező szerepe egészít ki.

2. A gazdaság ösztönzője az egyéni nyereségre való törekvése, a magántulajdon a

meghatározó.

3. Az állam gazdaságszervezési feladatok mellett a jövedelmek egy részét is újra elosztja.

A napjainkban ez a gazdasági rendszer a fejlett és fejlődő országokra egyaránt jellemző. A gazdasági

koordináció a vegyes gazdasági rendszerekben összetetté vált, két fő centruma a piac és az állam.



II. Fejezet

A piac működési mechanizmusa

1.1. A piac működésének alapjai.

A piac fő feladata, hogy a felmerülő szükségleteket és a termelést összehangolja. A piacon a

fogyasztók és termelők, mint vevők és eladók kerülnek kapcsolatba. A háztartások a piacon szerzik be

a fogyasztási cikkeket, és a munkavállalás is a piacon keresztül valósulhat meg, a

pénzmegtakarítások pedig a pénzpiacon keresztül jutnak el a termelőkhöz.

A piac egyik alapvető funkciója a munkamegosztás révén elkülönült termelők és fogyasztók számára

találkozási „helyet” biztosítson. A piac másik közvetett funkciója, hogy az adás-vételen keresztül

egyúttal meghatározza a szűkösen rendelkezésre álló erőforrások felhasználását is. A termelők

termékük eladhatósága alapján döntetnek arról, hogy érdemes-e az adott termék termelését növelni,

több munkaerőt, tőkét felhasználni, vagy egyéb más területre lépjenek-e. /Eladásra termelni addig

érdemes, amíg az áruk piacon elérhető ára nagyobb a termelési költségeiknél./

A háztartások számára ezek a jövedelmek jelentik a szűkös erőforrást, így a termékkínálat és az árak

alapján döntenek ennek célszerű felhasználásáról.

A piac a vevők és eladók cserekapcsolatainak rendszere, az adásvételek helyszíne, valamint

olyan mechanizmus, amelynek során az árak a kereslet-kínálat hatására alakulnak.

1.2. Piaci mechanizmus.

A piaci mechanizmus során alakul ki az egyensúly a keresett termékmennyiség és a kínált

termékmennyiség között. A termelők és a fogyasztók a lehető legnagyobb eredményt akarják elérni.

Tehát a termelő magas árakon akar eladni, a vevő pedig alacsony árakon akar vásárolni. Az ellentétes

érdekeket a piac önszabályozó mechanizmusa hozza közös nevezőre.

A piaci mechanizmus alapelemei: a kereslet, kínálat és az ár.

A fizetőképes kereslet azt fejezi ki, hogy a fogyasztó hajlandó és képes valamely terméket vagy

szolgáltatást vásárolni.

A keresletre ható legfontosabb tényezők: (A termék piaci ára, a vásárló jövedelme, a vásárlók ízlése,

szokásai, a kapcsolódó termékek ára, reklám, időjárás stb.)

A kínálat a piacon eladásra felajánlott termék és szolgáltatás mennyiség.

A piacon megjelenő termékmennyiségre, a kínálatra ható legfontosabb tényezők: (A termék piaci ára,

a termelés költségei, a termelés technikai feltételei, a gazdasági konjunktúra (ciklikus változása a

nemzetgazdaság összteljesítményének) alakulása)

Az ár az a pénzmennyiség, amennyiért egy árut a piacon meg lehet vásárolni, illetve el lehet

adni.

A vevők az ár alapján döntik el, hogy megveszik-e a terméket, illetve mikor, hol és mennyit vásárolnak

belőle. A fogyasztók megváltoztatják viselkedésüket, ha az árak változnak. A fogyasztó számára az

áru ára jelenti annak költségét. Az eladók számára az ár határozza meg a bevételt, ezért ők a

csökkenő árakat fenyegetésnek tekintik.



Az árak változása mind a keresletet, mind a kínálatot alkalmazkodásra kényszeríti.

A magas ár arra kényszeríti a fogyasztókat, hogy kevesebbet vegyenek, a termelőket pedig arra, hogy

többet termeljenek. Ezért a szűkösen rendelkezésre álló termékek ára magas, de ha egyre többet

termelnek, megszűnik annak szűkössége, a kínálat tehát nagyobb a keresletnél.

Ugyanez a mechanizmus játszódik le ellentétes irányban is, ha egy adott termék piacán az alacsony

ár következtében hiány keletkezik az adott termékekből a növekvő kereslet miatt, a kereslet tehát

meghaladja a kínálatot. A két ellentétes hatás a piaci mechanizmuson keresztül egyenlíti ki egymást,

az árak változása így a kereslet és kínálat közeledését eredményezi.

A piaci mechanizmuson a kereslet és kínálat folyamatos egymásra hatását értjük, amelyben az

árak játsszák a közvetítő, koordináló szerepet.

1.2.1. Keresleti függvény.

A kereslet mozgásának pontosabb jellemzőit ismerjük meg, ha a keresett mennyiség és az ár közötti

kapcsolatot vizsgáljuk. Egy adott termék esetén függvényszerű kapcsolat van az ár, és a kereslet

mennyisége között.

A keresleti függvény megmutatja, hogy a különböző árak mellett a vevő mennyit hajlandóak az

adott termékből vásárolni.

PL: Az Opel Astra szgk piacra kerülése előtt a gyár megvizsgálta, hogy a különböző árakon a

magyarországi fogyasztók mennyit vennének meg a kibocsátást követő egy éven belül. (1.1. táblázat).

A kapott adatokat grafikusan is ábrázolhatjuk. A vízszintes tengelyen a keresett mennyiséget vesszük

fel (Q), a függőleges tengelyen az árat jelöljük (P) Az összetartozó kereslet ár, és mennyiség

pontértékek adják meg a keresleti függvényt (D) Demand. (1.1. ábra).

1.1. sz. táblázat: Az Opel Astra kereslet Magyarországon.

Keresett mennyiség Ár (M) Ft128654

1,41,61,82,02,2

1.1.sz. ábra: Az Opel Astra keresleti görbéje.



A keresleti görbe negatív lejtésű görbe, amely arra utal, hogy magasabb árakon a fogyasztók

kevesebb mennyiséget, alacsonyabb árakon pedig többet hajlandóak vásárolni. Ez a csökkenő

kereslet törvénye.

1.2.2. Kínálati függvény.

A kínálat elemzésénél ugyanúgy, mint a keresletelemzésékor -az első lépésben- csak az ár hatását

vizsgáljuk meg.

A kínálat törvénye azt mondja ki, hogy a kínált mennyiség nő az árak növekedésével, míg az árak

csökkenésével az eladók kevesebb árut akarnak eladni.

A kínálati függvény megmutatja, hogy különböző árak mellett milyen mennyiséget visznek a

termelők a piacra.

A kínálat jele: (S) Supply. A kínálati függvényt a keresletihez hasonlóan egy példán keresztül mutatjuk

be. Az Opel gyár szakemberei a költségek és a bevétel elemzése alapján meghatározzák, hogy

különböző árak mellett hány db. személygépkocsit érdemes értékesíteniük. (1.2 táblázat.)

A kínálati függvény jobbról, balra ereszkedő görbe, azaz a magasabb árakon a termelő többet akar

eladni, mint alacsony árakon (1.2. ábra.)

1.2. sz. táblázat: Az Opel Astra kínálat Magyarországon.

Kínált mennyiség Ár (M) Ft589

1011

1,41,61,82,02,2

1.2.sz. ábra: Az Opel Astra kínálati görbéje.

1.2.3. A kereslet, és a kínálat egyensúlya.

A keresleti és kínálati függvények együttesen jellemzik egy termék piacának egészét. E két függvény

felrajzolható közös koordinátarendszerben is (1.3. ábra).

1.3, sz. ábra: Az Opel Astra kereslet-kínálat egyensúlya



Ez az ábra a legegyszerűbb piaci kapcsolatot ábrázolja, amely Marshall-kereszt néven ismeretes.

Piaci egyensúlyról akkor beszélünk, ha a piacon kialakult ár mellett az eladók pontosan annyit

kínálnak, amennyit a vevők meg tudnak, és meg is akarnak venni.



A példánkban a vevők és az eladók szándéka 1,6 millió Ft-os ár mellett találkozik. Ekkora ár mellett

ugyanis a vevők, és az eladók egyaránt 8 ezer db-ot vennének meg, illetve kínálnának fel eladásra. A

piacon így se hiány, se felesleg nem, keletkezik.

Egyensúlyi ár az a piaci ár, amely mellett a termék keresett és kínált mennyisége egyenlő.

Az egyensúlyi árhoz tartozó keresleti-kínálati mennyiséget egyensúlyi mennyiségnek nevezzük.

A piac azonban ritkán van egyensúlyi helyzetben, sokkal jellemzőbb helyzet az egyensúlyi állapottól

való kisebb-nagyobb eltérés. Az egyensúlytól való eltérést a 1.4. ábrán mutatjuk be a Marshall kereszt

segítségével.

1.5. sz. ábra: Piaci felesleg és hiány

Első esetben, ha egy adott termék piacán az aktuális piaci ár (P2) nagyobb, mint az egyensúlyi ár

(P*), akkor a hozzá tartozó keresett mennyiség (Q1) kisebb lesz a felkínáltnál (Q4) –kínálathoz

tartozó- mennyiségnél, tehát a termékből felesleg (Q4-Q1) keletkezik. A piac továbbá túlkínálatos. A

termelők a feleslegre, a magas raktárkészletekre a termelés csökkentésével válaszolnak.

Ha az adott aktuális ár (P3) kisebb az egyensúlyi árnál, akkor a kereslet (Q3) mennyisége nagyobb a

kínálatnál (Q2), amely hiány (Q3-Q2) kialakulásához vezet. A piac továbbá túlkeresletes. A meglévő

termékeket magasabb áron is el lehet adni, így az árak emelkednek, amelyre a termelők utólag a

termelés növelésével válaszolnak.

Piactípusok

Az eddigiek során a piacot úgy tekintettük, mint egy tökéletes versenypiacot, ahol a kereslet-kínálat

hatására az árak szabadon mozoghatnak, a termelők döntéseit semmi sem akadályozza, szabadon

növelhetik termelésüket, amelyhez elegendő tőke áll rendelkezésükre

A mai gazdaságokban egyre kevesebb azoknak az ágazatoknak a száma, ahol igazi versenypiac van,

a legtöbb iparág monopólium és versenypiac keveréke.


P Túlkínálat

D

S

Q* Q

P*

P3

P2

Q1Q2 Q3

Q4

Hiány

Felesleg

Túlkereslet


A gazdaságban a következő versenytípusokat különböztetünk meg:

Versenypiac

Monopólium

Oligopólium

Monopolisztikus versenypiac

Attól függően, hogy mennyi a piaci szereplők száma többféle piaci helyzet létezik. Ha sok a szereplő a

piacon a verseny jellege is más lesz, mintha kevés lenne. Valamilyen formában azonban minden

szereplő alkalmazkodik a piachoz, s ebben a profitérdekeltségeknek döntő szerepe van.

2.1. Versenypiac

A piacot akkor tekintjük versenypiacnak, ha egy-egy eladó nem, vagy csak nagyon kis mértékben

tudja befolyásolni az árakat és a piac egyéb jellemzőit, illetve ha például nagyszámú termelő kínálja a

termékeket a piacon, így egy-egy termelő piaci részesedése csekély, ezért a termelőnek kell

alkalmazkodnia a piaci viszonyokhoz.

A versenypiac jellemzői:

Nagyszámú termelő kínálja termékeit. A vevők számára közömbös, hogy melyik eladótól

vásárolnak.

Az árak a termelőtől függetlenül a kereslet-kínálat nagyságától függően alakulnak ki. A

termelő árelfogadó, az ár számára külső adottság, amelyet nem tud befolyásolni.

A termelők csaknem ugyanolyan terméket kínálnak, ezek megjelenése minősége hasonló.

Egyik termék tökéletesen helyettesíthető a másikkal (cukor és méz, virsli és zsömle).

Nincsenek a termékek megkülönböztetve egyedi jellemzőkkel, pl. márkajelzés, vagy védjegy.

Az iparágba való belépésnek, és kilépésnek nincsenek akadályai: bárki szabadon létrehozhat

új vállaltot, vagy felhagyhat a termeléssel. A vállalatok nem tudják megakadályozni új termelők

belépését, a termelők versenyeznek egymással.

A versenypiacon a piaci árat a termék összes kereslete és összes kínálata határozza meg. Ha

egyetlen termelő megváltoztatja a kínálatot vagy az árat, ezzel az esetek többségében nem tudja

befolyásolni a piac egészét.

Napjainkban tiszta vagy tökéletes versenypiac csak néhány területen dominál, egyes mezőgazdasági

termékeknél (paradicsom), vagy ipari szolgáltatások (taxi) esetében.

2.2. Monopolpiac

A monopolpiac a piacon rendszerint egyedüli eladóként, vagy vevőként jelenik meg, képes

meghatározni az árat és egyéb feltételeket. A monopóliumról elméletileg akkor beszélünk, ha valamely

termelő által kínált árunak nincs alternatívája, nincsen olyan helyettesítő termék a piacon, amely

azonos módon tudna kielégíteni egy adott szükségletet.

A monopólium jellemzői:

A piacon rendszerint egyetlen résztvevő nyújtja az adott termék teljes kínálatát, vagy

keresletét, és nagy tőkeerővel rendelkezik.



A fogyasztó számára korlátozott a választás, pl. valamely termelő által kínált árunak

egyáltalán nincs más helyettesítője.

A monopóliumok rendszerint ármeghatározók.

A monopólium akadályozza a versenytársak megjelenését a piacon. A verseny kiiktatása,

korlátozása jellemző rá, és az erőforrások optimális felhasználását is akadályozza.

Napjainkban nagyon ritkán fordul elő, hogy egy termék piacán egyetlen termelő legyen. A természetes

monopólium olyan ágazatokban alakul ki, amely jelentős beruházásokat igényel, mert párhuzamos

kapacitások kiépítése értelmetlen. Ilyen monopóliumok a vasút, gáz és az áramszolgáltatás területén

alakulnak ki. (MÁV, MATÁV régebben a vezetékes telefonnál).

A természetes monopólium tevékenységét a legtöbb országban államilag szabályozzák, és szigorúan

büntetik is (Microsoft per USA). Az állami fennhatóság kiterjed a belépés engedélyezésére

(koncesszió), árakra, termelési mennyiségekre, és minőségre.

E két szélsőséges eset (monopólium és a versenypiac) tisztén modellezhetők, de a valóságban

többnyire a köztes helyzetek jellemzőek.

2.3. Oligopolpiac

Környezetünkben tehát kevés példát tudunk felsorolni, hogy egy terméket kizárólag egyetlen piaci

szereplő állít elő, vagy a termék más hasonló termékkel nem helyettesíthető. Annál gyakoribb, hogy

néhány nagyvállalat adja a termelés döntő részét. Pl.: autógyártás, acél, dohány, édesség, és

üdítőipar.

Oligopól piactípus esetén néhány viszonylag nagyvállalat működik a piacon, melyek tevékenysége

kölcsönösen nagymértékben befolyásolja az összes piaci résztvevő helyzetét. Az oligopolpiac

résztvevői nem csupán a kereslet várható alakulását próbálják felmérni, hanem a versenytársak

várható reagálását is. Élénken figyelik egymás K+F-i eredményeit, kínálatát, stratégiáját, marketing

tevékenységét.

Az oligopolpiac jellemzői:

Kevés piaci résztvevő, közöttük kölcsönös függés van.

A piaci ár alakulását és a kínálat nagyságát az oligopól vállalatok termékeinek ára, és

kínálata befolyásolja.

Meghatározzák, illetve korlátozzák a piacra való belépést.

A versenyben a termék minősége, a reklám, a jó hírnév fontosabb, mint az ár. Az árakat

egymáshoz viszonyítva állapítják meg. (Coca-Cola és Pepsi).

Oligopolpiac esetén a résztvevők kis száma miatt erős a kölcsönös függés, ebből adódóan az egymás

túlszárnyalása való törekvés mellett jellemző, hogy az oligopól vállalatok összehangolják döntéseiket.

A verseny csökkentése érdekében az iparág vállalatai között megegyezés születhet az árra, a termelt

mennyiségre vonatkozóan. Ezeket a megegyezéseket kartellnek nevezzük.

2.4. Monopolisztikus versenypiac

Monopolisztikus versenypiac esetén több vállalat van a piacon, és a piaci szereplők között nem alakul

ki kölcsönös függés.



A monopolisztikus versenypiac az oligopólium, a monopólium és a tiszta versenypiac bizonyos

tulajdonságait egyesíti. Az oligopolpiac-tól eltérően a vállaltok többnyire nem tudják figyelembe venni a

többiek várható magatartását, mert a piaci szereplők száma, vagy egyéb okok ezt nem teszik

lehetővé. Termékeik egyedi védjeggyel vannak megkülönböztetve, közöttük éles verseny van, de

együttműködés nincs az árak vagy a termelt mennyiségek rögzítésére. (Pl. farmer nadrágok piaca.)

A monopolisztikus versenypiac jellemzői:

A piaci szereplők száma viszonylag nagy, közöttük nincs kölcsönös függés.

Az ármeghatározásban a kereslet-kínálat alakulása a döntő.

A piacra lépésnek nincsenek akadályai.

A termékek legtöbbször egyedi megkülönböztetéssel rendelkeznek

Az alapvető piactípusok néhány jellemző vonását a 2.1. táblázatban foglaltuk össze.

2.1. sz. táblázat: Piactípusok

Piactípus Termelők száma, és tőkeereje

Termékek jellege Árak szerepe Versenypiacra lépés

Verseny Nagyszámú termelő, kis tőkeerő

Homogén Árkövető Erős verseny, piacra lépés akadálytalan

Monopol Egyetlen termelő, nagy tőkeerő

Egyetlen termék Ármeghatározó Verseny korlátozott, piacra lépés csaknem lehetetlen.

Oligopól Néhány termelő, nagy tőkeerő

Megkülönböztetett, de lehet homogén is

Árkereső Kölcsönös függés, piacra lépés korlátozott

Monopolisztikus verseny

Néhány termelő, nagy tőkeerő

Megkülönböztetett Árkövető A piacra lépés nem korlátozott



III. Fejezet

Termelési tényezők piaca.

A termelési tényezők a termelés erőforrásai, amelyek megkülönböztethetők egymástól aszerint, hogy

milyen funkcióval vesznek részt a javak és szolgáltatások előállításában. Négy alapvető termelési

tényezőt kell megemlíteni ismétlésképpen (lásd első fejezet): munka, természeti tényezők, tőke javak,

és a vállalkozói szolgáltatás).

Ebben a fejezetben a piacot a termelési tényezők, és az adásvétel tárgya szerint vizsgáljuk meg

részletesebben. Fontosabb piacformák tehát az adásvétel tárgya szerint:

1. Pénz- és tőkepiac

2. Beruházási javak piaca

3. Munkaerőpiac

4. Fogyasztási cikkek piaca

1.1. Pénz és tőkepiac

A pénz fogalma: az általános egyenértékes szerepét tartósan betöltő csereeszköz. Társadalmi

viszonyt fejez ki, csak az árutermelő gazdaság kategóriája.

A pénz csoportosítása:

Formáját tekintve:

-készpénz (bankjegy+érme), jegybank bocsátja ki kizárólagos joggal (emisszió).

-számlapénz (bankszámlapénz) lehet jegybankpénz és kereskedelmi bank pénz is, attól függően,

hogy ki teremti.

-kvázi pénz (pénzre szóló követelés), nem valóságos pénz. Azon betétszámlák, amelyeken nem

bonyolódik le fizetési forgalom; a felhalmozás eszközéül szolgál (takarékbetét).

Likviditás (fizetőképesség) szerint:

Egy vagyontárgy likviditása attól függ, hogy milyen gyorsan, és mekkora veszteség árán váltható át

egy másik vagyontárgyra. Ha az átváltás minél gyorsabban, és minél kisebb veszteséggel oldható

meg, annál jobban likvidebb az adott vagyontárgy.

- M1 pénz

Ez a szűk értelemben vett pénz. Ide tartozik a bankrendszeren kívül mozgó bankjegy és

érmeállomány (készpénz), és a bankokban elhelyezett látra szóló betétek.

Látra szóló betét az a betét, melyhez a betétes bármikor veszteség nélkül hozzájuthat, mert a

betét nincs lekötve.

- M2 pénz

Ez az M1 pénz + a határidős betétek

Határidős betét az a betét, amely bizonyos ideig le van kötve, tehát felhasználása veszteséggel

jár. (idő- és/vagy kamatveszteség)

- M3 pénz

M2 pénz + értékpapírok (pénzintézeti, és bankrendszeren kívüli értékpapírok). Az M3 már

nem tekinthető szorosan vett pénznek, inkább csak pénzhez közálló eszközöknek.



A fenti csoportosítás alapján a likviditás M1-től M3-ig csökken. Természetesen lehetett volna tovább is

részletezni az M-eket, de számunkra már ez nem annyira fontos.

Létezik még:

- Külföldi (valuta és a deviza), és a belföldi pénz

- jelenbeli (most esedékes) és jövőbeni (egy későbbi időpontban esedékes) pénz

A pénz funkciói:

1. Forgalmi eszköz funkció.

2. Fizetési eszköz funkció.

3. Kincsképző funkció.

4. Értékmérő funkció.

5. Világpénz funkció.

Világpénz funkcióban a pénz betölti az összes többi funkciót. Nem minden pénz töltheti be ezt a

szerepet. A fémpénz eleve világpénz volt (az arany, az ezüst, nem az érme!). A modern pénz nemzeti

valutaként keletkezik, utána válhat világpénzzé (SDR, Euró, $, DEM, JEN).

Értékmérő funkció:

Ez a funkció azt jelenti, hogy az egyes termékek ára már nem termékeken, hanem a pénzen keresztül

határozódik meg, tehát az egyes termelők által előállított áruk egymáshoz való aránya a pénz

bekapcsolódásával történik.

értéket értékkel mérünk (árupénznél)

papírvalutának nincs saját belső értéke, nem lehet értéket értékkel mérni; mert az áruk

értékének abszolút szintjét nem képes megmérni, csak viszonylagos értékarányokat tükröz

Forgalmi eszköz funkcióban a pénz közvetíti az áru cseréjét. Az áru és pénzmozgás egy időben,

párhuzamosan zajlik le. Az áruk forgalmában a tranzakciók a pénz segítségével és nem egyszerű

árucsere formájában bonyolódnak le. A tranzakció kettészakad vételre és eladásra, mivel a pénzt nem

akarják megtartani, ezért további cseréket hajtanak végre.

Fizetési eszköz funkcióban az áru és pénzmozgás időben eltérhet egymástól. Az áru eladása nem

feltétlenül jelenti az árbevétel egyidejű realizálását. Eredetileg a hitelrendszernek a „terméke”.

Felhalmozási eszköz funkció szerint a pénz alkalmas arra, hogy amennyiben nem akarják azonnal

elkölteni, akkor ezt későbbi időpontban is megtehetik. Ennek feltétele, hogy a pénzként szereplő

eszköz stabil, legalábbis tartósan nem csökkenő értékű legyen.

A modern pénz kialakulásának szakaszai

1.) A történelem előtti időkben a különböző termékek cseréje közvetlenül ment végbe, ami túl

bonyolult volt, így kiválasztódott egy különleges áru – az ún. általános egyenértékes - mely a

későbbiekben betöltötte a pénzfunkciókat. Jellemző rá, hogy pénzként való alkalmazása mellett

megmaradt eredeti rendeltetése is. Az általános egyenértékesnek a következő feltételeknek

kellett eleget tenni

tartósság,

oszthatóság,



szállíthatóság

egyszerűség, könnyen felismerhető legyen

egyneműség az egyes darabok azonos értéket képviseljenek,

fajlagosan nagy értéket képviseljen, de megfelelő mennyiségben és minőségben is

felelhető legyen

gazdasági szereplők elfogadják.

2.) A második periódus az aranypénzrendszer első szakasza, ekkorra az arany kiszorította pénz

szerepéből az egyéb árupénzeket. Térben és időben is az arany lett a pénz.

Tiszta nemesfémforgalomban az arany és/vagy az ezüst forgott, mindig csak annyi pénz volt

forgalomban, amennyi a forgalom lebonyolításához kellett.

A fölös pénzmennyiség itt érme, majd tömb formában kicsapódott, a hiányzó mennyiség pedig e

tartalékból feltöltődött. E mechanizmus működési feltétele, hogy a hiányt (kopás, növekvő

áruforgalom) képes legyen pótolni. A modell elméletben működik, de a nemesfémforgalom csak

szűk földrajzi helyen és kis tételben lehetséges (rablások, szállítás nehézségei, kopás).

Emiatt a megjelentek a bankok, amelyek szívesen fogadták az érmeletéteket, amelyekről

ellentételezésképpen jegyeket adtak ki.

Természetesen -a későbbiekben- az egyes országokban megjelentek más pénzrendszerek is

(kettős, sánta, stb.). Ezzel el is érkeztünk a harmadik szakaszhoz, melynek további jellemzője,

hogy az aranypénz forgása közben kopott, névleges értéke elvált tényleges értékétől, az

aranyérme fokozatosan saját maga részleges jelévé vált.

3.) Aranypénzrendszer második szakasza az arany + aranyra beváltható pénzhelyettesítők, melyek

csupán az arany képviselői, és csak annyiban tudnak pénzfunkciót betölteni, amennyiben

képesek aranyat helyettesíteni.

A pénzhelyettesítők első megjelenési formája a klasszikus papírpénz:

Aranyra szóló jegy (aranypénzt forgalmi eszköz funkciójában helyettesíti). Jellemzői

aranyra/ezüstre szóló jegyek, melyek garantálják a letét mindenkori felvételét

megkönnyítette a felhalmozást + nagy távolsági fizetéseket (biztonság)

ez egy egyszerű értékjel, melynek megjelenési igazolja, hogy a forgalmi eszköz szerep

betöltése nemcsak hogy megengedi, hanem igényli a nemesfém érmék értéktelen jelekkel való

helyettesítését

Második formája pedig az állami papírpénz

Ami a tiszta nemesfémforgalom feladását jelentette. Jellemzői

aranypénz névértékében megjelenő pénzhelyettesítő ez, csupán névleges értékű

kényszer-vásárlóértékű, állami akarat tudta elfogadtatni, ezért kibocsátásában az államnak

szerepet kellett vállalnia. (bevételeit meghaladó kiadásai finanszírozása érdekében egyezik bele

a kibocsátásba)

A pénzhelyettesítők következő formája a klasszikus bankjegy



Megjelenésének oka

ipari forradalom termelés nő forgalom pénzigénye nő, és aranymennyiség növekedése

nem elegendő relatív pénzhiány áruforgalom lebonyolítása korlátokba ütközött

Megoldás

a klasszikus váltó megjelenése (a váltó olasz találmány, XII.-XIII.)

hitelviszonyt testesít meg

még nem pénz, de rendelkezik korlátlan elcserélhetőséggel

kamatot tartalmaz

rögzítik a visszafizetés feltételeit

a termelő az áruért váltót kap, mellyel tovább fizethet. /váltó forgatás/

A folyamatba a biztonság miatt bekapcsolódnak a tőkeerős bankok, akik egy idő után saját magukra

szóló követeléseket, ún. bankárváltókat bocsátanak ki.

bankárváltó

ez is hitelnyújtás tulajdonképpen,

hitel visszafizetésével megszűnik,

kerek címletű,

eltűnik a lejárat + kamat 8leegyszerűsödik a váltó leszámítolás, a váltó jenértékének

kiszámítása) Érdekesség: a váltó viszontleszámítolást a központi bank, vagy más néven a

jegybank végzi a kereskedelmi bankokkal szemben a lejáratig fennmaradó időtartamra.)

szélesebb körben fogadják el, mint a kereskedelmi váltót,

akkor válik pénzzé, ha csak egy bank szerez jogot a kibocsátásra. Az a bank kapta meg e

jogot, amelyik a legmagasabb hitelt nyújtotta az államnak. Az állam szabályozta ennek a

banknak a működését.

Ezzel megszületik a klasszikus bankjegy (hitelpénz), ami a modern pénz alapja. Ezt már bank hozza

létre, nem az állam. Amikor lejárt a hitel, vissza kellett fizetni - a pénz kilépett a forgalomból, ezért

bankjegy.

4.) A pénz keletkezésének utolsó periódusa az ún. modern hitelpénz rendszerek. Ezeknek a

(aranystandard, arany deviza standard, modern pénzrendszerek) részletesebb tárgyalása a külfölddel

kapcsolatos fejezetben folytatódik.

A modern pénz

A tőkeforgalom terméke a hitelpénz mely értékre szóló követelés vagy adósság lehet.

A modern pénz keletkezésével kapcsolatban az előzőek alapján két megállapítást tehetünk:

- pénzt csak a bank, illetve a bankrendszer teremthet, a költségvetés csak a pénz forgalomba

hozásban vesz részt

- a hitelrendszer fejlődésével a pénzt egyre gyakrabban helyettesítik hitelműveletekkel

A készpénz visszaszorult a kiskereskedelemben, s a pénzforgalom túlnyomó hányada számlapénz. A

pénz teremtése mindig számlapénz formájában történik. Készpénz és számlapénz csak technikai

formái a modern pénznek: egyik a másikká bármikor átalakulhat.



A pénz jelen és jövő értéke.

Egységnyi jelenbeli pénz többet ér, mint egységnyi jövőbeni pénz. Azaz a pénznek időértéke van. A

jelenbeli pénz befektethető, és ebből jövedelem érhető el. A képletben szereplő diszkontráta az

alternatív pénzfelhasználás hozama.

Egységnyi biztos pénz többet ér, mint egységnyi bizonytalan. A racionális befektető kockázatkerülő.

A pénz jövő értéke:

FV = C0 (1+r)n ,vagy FV = PV (1+r)n

Ahol (FV: (Future Value) a pénz jövőértéke, PV: (Present Value) a pénz jövőértéke C0 az induló

befektetés összege, i: kamatláb, n: évek száma)

PL.: Helyezzük el 100.000 HUF-ot 4 évre az OTP-ben, ahol 15%-os kamatlábbal számolnak.

FV=100.000*(1+0,15)4=174.900 HUF

A jövőérték-számítás a mai jelenbeni pénzösszeg valamely jövőbeni időpontra vonatkozó

értékének meghatározását jelenti. A jövőérték-számítás a kamatszámítás módszerén alapul.

Kamat: a kölcsönadott pénz használati díja. K=FV-PV

A pénz jelen értéke:

Ahol (PV: (Present value) jelenérték, Cn az n. évben várható pénzbevétel.)

PL.: El akarjuk adni lakásunkat, egy vevő ajánlata a következő: 6,7 millió HUF azonnal, 1 millió HUF

egy év múlva, és 2 év múlva újabb egy millió HUF. Mennyit ér az ajánlat most, ha a betétek kamatlába

20%?

PV=6,7+1/(1+0,2)+1/(1,2)2=8,2 millió HUF

A jelenérték-számítás a jövőbeni pénzösszeg valamely jelenbeni időpontra vonatkozó

értékének meghatározását jelenti. A jövőérték-számítás a diszkontálás módszerén alapul.

Pénz és tőkepiac

A pénzügyi piacokon a jelenlegi és a jövőbeni pénzek cseréje zajlik.

A pénzügyi közvetítés alapsémája. 1.1. ábra.

1.1. ábra A pénzügyi közvetítés alapsémája.

1: pénzáramlás, 2: pénzügyi eszközök (betét, értékpapír)

A megtakarítók (háztartások, üzleti szervezetek, állam, külföld) a jelenlegi pénzüket jövőbeni pénzre

szóló követelésre váltják át. A pénz végső felhasználói (háztartások, üzleti szervezetek, kormányzat)


Megtakarítások Pénzügyi közvetítő

intézmények

Megtakarítások végső felhasználói

1 1

2 2


pedig a jövőben keletkezett megtakarításaikat cserélik át jelenlegi pénzre. A pénzek cseréje a

pénzügyi közvetítő intézménye segítségével a pénzügyi piacokon zajlik.

A megtakarítás egy adott időszak jövedelmének az adott időszakban fogyasztásra fel nem

használt része. (S=Y-C)

Gyakori tévedés a megtakarítás definícióját összekeverni a hétköznapi értelmezésével, amely azt az

el nem költött jövedelemnek tekinti. A beruházási célú befektetés igenis része a megtakarításnak.

Megtakarítási formák:

A megtakarítás a beruházónál képződik (önfimanszírozás)

A megtakarító pénze újraelosztással a beruházóhoz kerül

- Végleges újraelosztással, többnyire költségvetésen keresztül adók és támogatások

formájában.

- Közvetlen ideiglenes újra elosztással (értékpapírok)

- Közvetett ideiglenes újraelosztással valamely pénzintézeten keresztül, főleg lekötött

bankbetétek és hiteleken keresztül.

Hitelpénzrendszer esetén a kereskedelmi bankok pótlólagos pénzteremtése.

Pénzügyi közvetítő intézmények

Kétféle megközelítés szerint csoportosíthatjuk őket:

1. A gazdasági alapismeretek c. tankönyv szerint.

Bankok

1. Kereskedelmi bankok betétgyűjtést, folyószámla vezetést, hitelezést, értékpapír-

forgalmazást végeznek)

2. Finanszírozási társaságok (rövid lejáratú üzleti és fogyasztási célú hitelek), általában a

kereskedelmi bankok leányvállalatai.

3. Befektetési bankok (befektetések megszervezése, értékpapír kibocsátásra szakosodtak)

4. Betéti intézetek (takarékpénztárak, és hitelszövetkezetek), fogyasztási kölcsönök a

szövetkezet tagjainak, határidős betétek és lakásépítésre szolgáló jelzáloghitelek.

Értékpapírpiacok

A. Tőzsde

Az értékpapírok kibocsátása, és adásvétele az értékpiacokon történik az értéktőzsdén, illetve bankok,

brókercégek értékpapírosztályain.

A tőzsde olyan szervezet, illetve koncentrált piac, ahol az értékpapírok, devizák, meghatározott

áruk, és derivatívák (származékos termékek) adás-vétele folyik meghatározott módon, időben,

mennyiségben és meghatározott feltételek mellett.

BÁT Budapesti Árutőzsde: (búza, kukorica, deviza, nemesfémek stb.+ határidős szekció)

BÉT Budapesti Értéktőzsde (értékpapírok, + határidős szekció)

B. Tőzsdén kívüli forgalmazás OTC (brókercégek, bankok értékpapír osztálya végez.

Magyarországon nem meghatározó sajnos a tevékenysége.



2. Az 1996 évi Hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló tv. (HIT) szerint.

Pénzügyi intézmény, (pénzintézet):

Olyan gazdálkodó szervezet, amely a rá vonatkozó törvény rendelkezései szerint kizárólagos joggal

pénzügyi, vagy kiegészítő pénzügyi) tevékenységeket végez.

Hitelintézet:

Az a pénzügyi intézmény, amely kizárólagos joggal betéteket gyűjt, illetve fogad el a saját tőkéjét

meghaladó mértékben a nyilvánosságtól. Pénzeszközt, pénzforgalmi szolgáltatásokat nyújt, és egyéb

pénzügyi szolgáltatási tevékenységet végez. Típusai:

- bank:

Elvileg az összes pénzügyi szolgáltatást nyújthatja (univerzális), az ügyfél egy helyen minden

pénzügyi szolgáltatást megkaphat; nem forgalmazhat részvényeket és vállalati kötvényeket,

alapításhoz szükséges jegyzett tőkéje min. 2 milliárd forint.

- szakosított hitelintézet:

Külön törvény szabályozza a végezhető tevékenységet, vagy ügyfélköre, vagy tevékenysége,

vagy mindkettő korlátozott (JT min 1 MD HUF). Ilyen, pl. a lakástakarék-pénztár, vagy

jelzáloghitel-intézet, MFB

- szövetkezeti hitelintézet:

A takarékszövetkezetek, és a hitelszövetkezetek alapvetően a helyi lakosság és a

kisvállalkozások részére nyújt egyszerűbb pénzügyi szolgáltatásokat (JT min 100 millió HUF).

Pénzügyi vállalkozás:

Az a pénzügyi intézmény, amely egy vagy több pénzügyi szolgáltatást végez. A betétgyűjtésen,

számlavezetésen kívül valamennyi egyéb pénzügyi, illetve kiegészítő pénzügyi szolgáltatást

végezheti. A JT minimális összege 20 millió HUF.

A magyar bankrendszer szerkezete az 1.2. ábrán található meg.

1.2. ábra A magyar bankrendszer szerkezete

A pénzügyi piacokat az ügyletek jellege szerint a következőképpen csoportosíthatjuk:

- Pénzpiac

- Tőkepiac


MNB

Pénzügyi intézmények Pénzügyi vállalkozások

Hitelintézetek

Szövetkezeti hitelintézetSzakosított hitelintézetBANK


Pénzpiac

A pénzpiac a rövid lejáratú, a néhány órától az egy éves lejáratig terjedő ügyleteket, a tőkepiac

általában a hosszú egy évnél hosszabb lejáratú ügyleteket foglalja magába.

A pénzpiac a rövid lejáratú pénzügyletek piaca.

A pénzpiac forrásként a rövid időre keletkező megtakarításokat, átmeneti pénzfelesleget használ fel, a

rövid távú finanszírozási, likviditási problémák finanszírozására. Alapvetően a vállalati forgóeszköz

finanszírozást, valamint a költségvetés áthidaló hiteleit tartalmazza.

PÉNZPIAC ELEMEI

- pénz

- kamat

- pénzkínálat

- pénzkereslet

A KAMAT

A kamat a kölcsöntőke egységára, egyszerűen szólva a pénz ára. Mivel a kamat a pénz ára, ezért

befolyásolja a pénz keresletét és kínálatát. Csoportosítása:

Makroökonómia szempontjából a kamatnak két fajtáját különítjük el:

- nominál kamat: megegyezik az aktuális piaci kamatlábbal

- reálkamat: nominál kamat – infláció

A bankrendszer szempontjából a kamatnak két fajtája van:

- betéti kamat: a bank által a betétek után fizetett kamat

- hitel kamat: az adós által a hitelek után a banknak kifizetett kamat

(A hitel kamata mindig nagyobb, mint a betéti kamat, a kettő közti különbség a kamatrés (marge), ez a

bank haszna.)

A PÉNZKÍNÁLAT

A pénzkínálat a gazdaságban, a forgalomban lévő bankjegy (készpénz) és bankszámlapénz (tehát az

M1 pénz) mennyiségét jelenti. A forgalomban lévő pénz mennyiségét - tehát a pénzkínálatot - a

jegybank szabályozza, így a pénzkínálat a jegybank akaratától, és nem a gazdaság reáltényezőitől

függ. Tehát a pénzkínálat a kamatlábtól is független. Ebből az következik, hogy a kamatláb

függvényében ábrázolt pénzkínálati függvény a kamatláb (i) tengellyel párhuzamos egyenes.

A pénzkínálati függvény mindig reál pénzkínálatot (MS/P) mutat, a jegybank viszont a nominális

pénzkínálatot szabályozza. Ebből az következik, hogy a pénzkínálat a pénzkínálati függvénnyel úgy

ábrázolható, hogy a jegybank által szabályozott nominál pénzkínálatot (MS) osztjuk az árszínvonallal

(P).

A két függvény viszont csak akkor ábrázolható egy koordináta-rendszerben, ha azonos a dimenziójuk.

Nominál pénzkínálat (MS)

A gazdaságban, forgalomban lévő pénzmennyiség (M1).

Reál pénzkínálat (MS/P)



Az a termék és szolgáltatás mennyiség, melyet a gazdaságban lévő nominál pénzmennyiségből

meg lehet vásárolni.

Pénzkínálati függvény.

A kamatláb függvényében mutatja a reálpénz kínálat (MS/P) alakulását (1.3. ábra).

1.3. ábra A pénzkínálati és keresleti függvény

PÉNZKERESLET (MD)

A pénzkereslet az a pénzmennyiség, melyet a gazdaság szereplői valamilyen cél érdekében M1 pénz

formájában igényelnek. Mivel a gazdaság szereplőinek pénzigényét a gazdasági szereplők által

igényelt termék és szolgáltatás mennyiség határozza meg, ezért a pénzkereslet mindig reál

pénzkereslet.

A pénzkereslet motívumai (indítékai):

- Tranzakciós motívum

A szokásos kiadások fedezésére szolgáló pénzigény. Szokásos kiadásnak minősül a mindennapi

vásárlás.

- Óvatossági motívum

Az a pénzmennyiség, melyet a gazdaság szereplői előre nem látható kiadásokra igényelnek.

Előre nem látható kiadás például: javítási költség, gyógyszer költség stb.

- Vagyontartási, spekulációs motívum

A vagyon növelésére szolgáló pénzigény. A spekulációs pénzkereslet a kamatláb csökkentésével

párhuzamosan nő.

Összesített pénzkereslet (MD )

Az összesített pénzkereslet (MD) az előző három pénzkeresleti motívum összege. Az 1.2. ábrán

található a függvény ábrázolása. A két függvény metszéspontja az egyensúlyi –piaci- kamatlábat

határozza meg.

Tőkepiac

A tőkepiac a hosszú lejáratú pénzügyi ügyletek piaca.

A tőkepiac a hosszú lejáratú, egy éven túli ügyleteket foglalja magába. Forrásként a háztartások és

üzleti szervezetek tartós megtakarításait használja.


MS

Pi

M

MD

i*


A tőkepiac altípusai:

Hosszú lejáratú hitelek piaca

Értékpapírpiac

Ezen a piacon a vállalatok a hosszú távú befektetéseikhez keresnek pótlólagos forrásokat. A

tőkepiacon nyílik mód a kormányzat számára a költségvetési deficit finanszírozására, valamint a

háztartások lakásvásárlási, építési, és áruhiteleket vehetnek fel.

A tőkepiacon a megtakarítók általában a hosszabb lejárat miatt nagyobb jövedelmekre számítanak,

minta rövid lejárat esetén. Ennek alapvető oka a kockázatosabb befektetéstől nagyobb hozamot

várnak.

Értékpapírpiac

A pénztőke kölcsönzésének egyre elterjedtebb formája az értékpapírok kibocsátása

Az értékpapír fogalma:

Jogi értelemben az értékpapír olyan okirat, amely a benne tanúsított alanyi jogot úgy testesíti

meg, hogy azt a papír nélkül sem érvényesíteni, sem bizonyítani, sem átruházni nem lehet.

Közgazdasági megközelítésben az értékpapír valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot

megtestesítő forgalomképes okirat, vagy számlán megjelenő összeg, illetve elektronikus jel.

Az értékpapírok fajtái:

A. Az értékpapírban foglalt jog szerint

Követelést megtestesítő: az egyik fél által elismeri valamely másik féllel szemben annak

követelését, és vállalja, hogy azt meghatározott időben és módon az értékpapírban foglalt

feltételeknek megfelelően ki fogja egyenlíteni. Tipikus fajtái: váltó, csekk, a kötvény.

Részesedési jogot megtestesítő: azt igazolja, hogy a tulajdonosa valamely vállalkozás

alaptőkéjéhez járult hozzá, és befektetett pénze után jogosult –egyéb jogok mellett- a

kiosztásra kerülő nyereség arányos részére. Alaptípusa a részvény.

Áruval kapcsolatos jogokat megtestesítő. Valamely áru feletti rendelkezési jogot biztosítanak

tulajdonosoknak. E kategóriába tartoznak a jelzálog bejegyzések, hajó raklevelek,

közraktárjegyek.

B. Jogi szempontból, átruházhatósági lehetőség szerint.

Bemutatóra szóló: az értékpapír tulajdonosa élvezi a papírban foglalt összes jogot. Az ilyen

papír átruházása egyszerű átadással történik.

Névre szóló: mindig egy meghatározott személy nevére szól. Az átadáshoz lelépési

nyilatkozat szükségeltetik.

Rendeletre szóló. Az eredeti birtokos a papírban foglalt jogok élvezetét hátirat útján

forgatással átruházza más személyre. A rendeletre szóló papírok köre korlátozott: váltó, a

csekk és a névre szóló részvény lehet.

! Bár nem ide tartozik a felsorolás szerint, de nagyon gyakran összekeveredik: látra szóló

értékpapír. Ebben az esetben a lekötési idő nincs meghatározva.



C. Az értékpapírok hozama szerint

Formailag nem kamatozó értékpapírok: a diszkont kötvények, kincstárjegy, váltó

Fix kamatozásúak: az értékpapír adósa előre meghatározott, mindig ugyanakkora, a

névértékre vonatkozó névleges kamatlábnak megfelelő összeget biztosítja a hitelező

számára. (pl. fix kamatozású államkölcsönök (kötvény))

Változó hozamú: a vállalkozás hasznából a tulajdonos a befektetett tőkéjének nagyságának

megfelelően részesedjenek. Fő típusa a részvény.

Átmeneti formák. Egyrészt a fix kamatozású értékpapírok kötött feltételeinek oldására,

másrészt a változó hozamú papírok kockázatának mérséklésére jöttek létre. (változó

kamatozású kötvény, az átváltható kötvény (részvény), elsőbbségi részvény, opciós (lehívási

jogot tartalmazó) értékpapírok)

D. Lejárat szerint

Rövid lejáratúak: 1 év alatti lejárat, kincstári váltó, kereskedelmi értékpapír, betéti jegyek, letéti

jegyek.

Középlejáratúak: 1-5 éves lejáratú kötvények, pl. kincstárjegy

Hosszú lejáratúak: az 5 évnél hosszabb lejáratú kötvények, tipikus fajtája az államkötvény

Lejárat nélküli: részvény, és néhány örökjáradékos kötvényfajta

E. Forgalomképesség szempontjából

Vannak közforgalmú, nyilvános kibocsátású papírok, és csak meghatározott körben forgalmazottak

(zártkörű, magán kibocsátások)

F. Az értékpapír-kibocsátás iránya szerint: belföldi forgalomra, vagy külföldi piacra szánt.

G. Az értékpapír kibocsátója szerint: állampapírok, helyi önkormányzatok, valamint állami célalapok

jegyei, kötvényei. Pénzintézetek által kibocsátott kötelezvények. Társaságok, gazdálkodó

szervezetek által kibocsátott értékpapírok.

H. Másodlagos forgalom színtere szerint

Tőzsdén forgalmazott, de nem jegyzett (részvény, kötvény, az állampapírok, befektetési

jegyek, származékos termékek)

Tőzsdén jegyzett értékpapírok (szigorúbb feltételeknek tesznek eleget.) kárpótlási jegy

Két jellegzetes értékpapír részletesebb jellemzése:

Kötvény

A kötvény többnyire hosszabb lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapír

A kötvény sajátos formája a hitelezésnek. A kibocsátó arra kötelezi magát, hogy a kötvény lejáratakor

a kötvény névértékét visszafizeti, és meghatározott időközönként kamatot fizet. A kötvény tehát olyan

hitelviszonyt biztosító okirat, melynek tulajdonosa nem szerez tulajdonosi jogokat, a pénz

felhasználásába nem szólhat bele.

A kötvények lejárati idejét futamidőnek nevezzük. A kötvényen szereplő a lejáratkor visszafizetendő

összeget a kötvény névértékének nevezzük.

Néhány jellegzetes kötvényfajta a hagyományos mellett:

A rögzített kamatozás meghagyása mellet bizonyos előjogokat biztosít a tulajdonosának

(átváltható kötvények, opciós kötvények)



A másik csoportba tartozó fajtáknál a kamatozás rögzítettségét oldották fel (változó

kamatozású kötvények).

Részvény

A részvények a tulajdonosnak a vállalat tulajdonában való részesedését igazolják. A részvény abban

különbözik a kötvénytől, hogy nincs lejárati ideje, és a vagyon meghatározott részének tulajdonosává

teszi a részvény tulajdonosát.

A részvény lejárat nélküli értékpapír, amely a vállalati vagyon névértékének megfelelő hányadát

testesíti meg.

A részvény tulajdonosa beleszólhat a vállalat irányításába. A részvényes tulajdoni hányadának

megfelelően részesedik a vállalt profitjából: ezt a jövedelmet osztaléknak nevezzük.

Az osztalék a vállalkozás tulajdonosainak jövedelme, befektetett tőkéjük hozadéka.

A részvényeknél a névérték és az árfolyam különbözik egymástól. Az árfolyamot elsősorban a piaci

kamatláb és a fizetett osztalék nagysága határozza meg. Ezek alapján a részvény nyeresége= +/-

árfolyam nyereség/veszteség + osztalék.

A részvényest az osztalék kifizetésén kívül egyéb jogok is megilletik:

Vagyoni jogok: az osztalék mellett a társaság felszámolásakor jogosult a felosztandó vagyon

bizonyos hányadára, illetve tőkeemelés esetén a részvényeinek arányában jogosult további

részvények vásárlására.

Tagsági jogok: a részvénytársaság ügyeibe való beleszólás, szavazati, beszámoltatási,

megtámadási és kártérítési jogok.

Kisebbségi jogok: kisrészvényesek érdekeit védi, ide tartozik a közgyűlés összehívásának

joga.

Néhány jellegzetes részvény fajta:

Névre szóló részvény (a tulajdonos nevét bevezetik a részvénykönyvbe, a nevesítés miatt)

Azonos tagsági jogokat biztosító részvények (törzs, vagy közönséges részvény)

Eltérő tagsági jogokat biztosít:

o Elsőbbségi részvények (szavazatelsőbbségi, likvidációs -a vállalat megszűnésekor-

elsőbbségi)

Egyéb részvényfajták: (kamatozó –osztalékfizetésen túl- részvény, dolgozói részvény, saját

részvény, amelyet a cég vásárol meg.



1.2. Beruházási javak piaca

A beruházási tevékenység az állótőke pótlását és bővítését jelenti. A beruházások akár pótlásáról,

akár bővítéséről van szó, tőkét méghozzá pénztőkét igényelnek.

A vállalatok azzal a céllal fektetnek be tőkét különféle eszközökbe, folytatnak üzleti tevékenységet,

hogy jövedelemre (nyereségre) tegyenek szert, és ennek révén vagyonukat gyarapítsák. E célok

érdekében naponta számtalan döntést kell hozniuk.

A pénzügyi döntések alapvető jellemzője, hogy változást idéznek elő a cég eszközeiben, forrásaiban

vagy mindkettőben. Bár a pénzügyi döntések sokfélék lehetnek, azonban bizonyos alaptípusokba

besorolhatóak attól függően, hogy:

a cég eszközeiben vagy forrásaiban idéznek-e elő változást,

a cég hosszú élettartamú (tartós) vagy rövid élettartamú eszközeire és forrásaira

vannak-e hatással.

A befektetési és finanszírozási döntések közötti különbségek

1.3. ábra A pénzügyi döntések típusai

Befektetési döntések Finanszírozási döntések

Eszközök Források

hosszú távú

döntések

befektetett eszközök saját tőke

hosszú lej. köt-ek

rövid távú

döntések

Forgóeszközök rövid. lej. köt-ek

A befektetési döntések a vállalkozások eszközeinek nagyságát és összetételét alakítják. Ezen belül a

hosszú távú befektetési döntések alapkérdései, hogy milyen hosszú élettartamú eszközbe, mikor és

mennyit fektessenek be.

A finanszírozási döntések eredményeként alakul ki és módosul a vállalkozások pénzügyi szerkezete,

illetve tőkeszerkezete. Előkészítésük és meghozataluk során a vállalkozás valójában a

tőkeszükségletnek megfelelő tőkefedezeti tervet készíti el.

A két befektetési döntés összehasonlítása:

Befektetési döntés: Finanszírozási döntés:

sokkal nehezebb és költségesebb korrigálni, egyszerűbb korrigálni,

reálpiacon hozzuk (nem tökéletesen kompetitív), tőkepiacon hozzuk:

kollektív döntés, nem csak pü-i szakosodást igényel. viszonylag tökéletes döntési környezet:

- nincs korlát

- sok szereplő

- kamatfeltétel adott

- tökéletes informáltság,

a vezetõ egyedül dönthet.



Hosszútávú pénzügyi döntések

Az előző ábrán is látható hosszú távú pénzügyi döntésekkel foglalkozunk a továbbiakban.

Egy cég értéke jelentős mértékben függ attól, hogy mennyire sikeresek a hosszú élettartamú,

elsősorban a tárgyi eszközökbe történő befektetései. Ismétlésképpen az immateriális javak, a tárgyi

eszközök beszerzésére, létesítésére fordított tőkekiadásokat beruházásoknak nevezzük.

A beruházások célja:

a cég bevételeinek növelése: a meglévő kapacitások növelése, vagy új termékek

gyártásának, ill. szolgáltatások nyújtásának bevezetése,

a költségek csökkentése: az erre irányuló beruházások ált. nem eredményeznek

többletbevételt, viszont megtakarítás révén növelhetik a cég jövedelmét (pl.: eszközök

pótlása => olcsóbb őket működtetni),

jogszabályoknak, hatósági előírásoknak való megfelelés: környezetvédelmi,

egészségügyi, biztonsági előírásoknak való megfelelés

A beruházási javaslatok közötti kölcsönhatás alapján 3 kategória van:

független projektek: elfogadásuk, illetve elutasításuk független más beruházásoktól,

egymást kölcsönösen kizáró projektek: egy projekt elfogadása kizárja más, vagy a

többi javaslat elfogadását,

más beruházásoktól függő projektek: azon projektek, amelyek elfogadása attól függ,

hogy megvalósul-e egy másik beruházás.

A beruházások közös jellemzői:

jelentős pénzkiadással járnak,

a beruházás révén képződő hozamok időben később jelentkeznek, és teljes

bizonyossággal nem ismertek,

hosszú időre meghatározzák a cég műszaki-technológiai jellemzőit, gazdasági és

pénzügyi helyzetét,

a rossz beruházási döntések sok esetben visszafordíthatatlanok, vagy csak tetemes

költségekkel korrigálhatóak.

1.2.1. Beruházási döntések

A beruházási döntések alapos megfontolást igényelnek. Rendszerint több beruházási tervet

készítenek, és megvizsgálják ezek megtérülését.

A beruházási döntések folyamatának főbb lépései:

1) A különböző helyekről érkező beruházási javaslatok összegyűjtése. (igények felmérése)

2) A beruházási javaslatokkal kapcsolatos pénzáramok becslése.

3) A beruházási javaslatok értékelése és a megvalósításra javasolt beruházások kiválasztása.

4) A beruházások felülvizsgálata a megvalósításuk, és utólagos ellenőrzése a megszűnésük

után. (Monitoring)



A pénzáramok becslése

A beruházásokra az a jellemző, hogy nagy összegű kezdeti pénzkiáramlást követelnek meg = nettó

befektetés.

normális vagy konvencionális beruházás => melyek egy kezdő pénzkiáramlást

követően az élettartamuk során (+) nettó pénzáramokat eredményeznek. (- + + + + )

nem konvencionális beruházások => melyeknél a kezdő pénzkiáramlást (befektetést) a

becsült élettartam alatt különböző előjelű pénzáramok követik.

- - - + + +

- + + + - + + + (felújításra van szükség)

- + + + - (a projekt végén kiadás várható pl.: bányászat után környezetvédelem)

A pénzáramok típusai:

kezdő pénzáram,

működési pénzáram,

végső pénzáram.

Kezdő pénzáram: a beruházás érdekében (tervezéstől aktiválásig) felmerült kiadások. Eleme pl. az új

eszköz eredeti bekerülési ára.

Működési pénzáram: becslése során azt próbáljuk számszerűsíteni, hogy a beruházás üzembe

helyezése után, a befektetés eredményeként hogyan változnak a vállalkozás cash-flow-i –

pénzáramai- (= egy időszak alatt ténylegesen befolyt és kifizetett pénzösszegek különbsége) a

beruházás tervezett élettartama alatt.

Végső pénzáram: itt azt becsüljük, hogy a beruházás felszámolásával mekkora pénzösszeget

nyerhetünk vissza az eredeti befektetésből.

Beruházás gazdaságossági számítások

Döntési problémák a következők:

érdemes-e megvalósítani valamely egyedi beruházást? =>elfogadható/nem fogadható

el a projekt

több azonos célt szolgáló projekt közül melyik a legjobb? => az elfogadhatóak közül a

legjobbat kell választani

milyen az optimális beruházási terv tőkekorlát esetén, ha több jó projekt van? =>

legjövedelmezőbb kombinációt kell választani

mi az elfogadható beruházás élettartamának optimális ideje?

A gazdaságosság eldöntésére több módszer ismeretes, a közöttük legfontosabbakat ismertetjük.

statikus számítások: pénz időértékét nem veszik figyelembe =>

Megtérülési idő.

dinamikus számítások: figyelembe veszik a pénz időértékét =>

Nettó jelenérték számítás = NPV,

Belső kamatláb számítás (IRR),

Jövedelmezőségi index (PI).

STATIKUS MUTATÓK



Megtérülési idő

Hány év alatt kapjuk vissza az eredetileg befektetett pénzünket a beruházás eredményeként képződő

jövedelmekből.

Számítása:

ha a várható jövedelmek minden évben azonos nagyságúak =>

kezdő befektetés összege/ várható évi jövedelem

ha az évi várható jövedelmek nem egyenlők, meg kell keresni azt az időpontot, amikor a

halmozott jövedelmek éppen egyenlők lesznek a kezdő befektetés összegével

=> t + (b- c) / (d-c)

t = az utolsó teljes év, ahol a halmozott jövedelem kezdő befektetés összegével

b = kezdő befektetés összege

c = halmozott jövedelem t évig

d = halmozott jövedelem t+1 évig

A beruházási javaslat akkor fogadható el, ha a várható megtérülési idő rövidebb a megengedhető

(elvárt) maximális megtérülési. időnél. Egymást kölcsönösen kizáró beruházások esetén pedig azt kell

elfogadni, amelyik gyorsabban megtérül.

Előnyei:

egyszerű számítani, és könnyű megérteni

a javasolt beruházás a kockázatát is figyelembe veszi

Hátrányai:

figyelmen kívül hagyja a pénz időértékét

a megengedhető maximális. megtérülési. idő kiválasztása szubjektív (a vezetőség

döntésétől függ)

figyelmen kívül hagyja a megtérülési idő letelte után képződő hozamokat

DINAMIKUS MUTATÓK

Már a pénz időértékével is számolnak.

Nettó jelenérték (NPV)

különbség jellegű mutató

azt fejezi ki, hogy ha a beruházás teljes élettartama alatt képződő pénzáramok diszkontált

összegéből levonva a kezdő pénzáramot (C0): -ez mindig negatív, hiszen pénzkiadást jelent-,

mekkora nettó jövedelem (hozam) képződik

Számítása:

az a beruházás. fogadható el, melynek nettó jelenértéke pozitív (NPV 0), egymást kölcsönösen

kizáró beruházások esetén pedig az, amelyik NPV-je a legnagyobb.

Előnye:



teljes jövedelmezőséget figyelembe veszi, ami jó dolog inflációval küzdő gazdaság esetén.

csak 2 tényezőtől függ: a jövőbeni pénzáramlások nagyságától,

a befektetések tőkepiacon kialakult jövedelmezőségétől

az additivitás tulajdonsága (összeadhatóság), könnyen kiszámítható.

egymást kölcsönösen kizáró beruházások esetén ez a legjobb döntési szabály

Hátránya:

nehéz megérteni a nettó jelenérték pénzösszegek pontos jelentését

maximalizálja a vagyontömeget => tőkekorlát esetén nem alkalmazható

szintén nem alkalmazható: egymást kölcsönösen kizáró beruházások esetén, ha eltérnek a

futamidők (élettartam)

Ezek után alkalmazzuk is a megszerzett ismereteket:

Egy vállalkozó másológépet akar venni. Amely megítélése szerint 5 év múlva teljesen elhasználódik,

és akkor fel is számolja ezt az üzletágát. A fénymásoló ára 7 millió HUF. Kalkulációt végez a várható

befektetésekről és a felmerülő költségekről. Adófizetés utáni várható nettó eredménye a következő

lesz: 1 év végén 2 millió HUF, 2 év – 3 millió, 3 év – 4 év 3 millió, 5 év 2 millió HUF. Érdemes-e a

beruházást megvalósítani? Akkor is érdemes megvalósítani az üzletet, ha a vállalkozó három éven

belül szeretne, hogy a befektetése megtérüljön. (Ha alternatív lehetőségként a 7 millió HUF-ot a

bankba tenné, 18%-os kamatot érne el.

Megoldás:ÉV: 0 1 2 3 4 5

Pénzösszeg: -7 2 3 3 3 2

NPV=-7+2/1,18+2/1,182+3/1,182+3/1,183+3/1,184+2/1,185=1,1

A fénymásolás jó üzletnek néz ki.

A megtérülési idő:

Megtérülési idő= 2+ (7-5)/(8-5)= 2.666… tehát három éven belül is megtérül a vállalkozás.

Belső kamatláb (IRR)

Definíció: az a kamatláb, amellyel a beruházás révén képződő pénzáramokat diszkontálva, azok

együttes összege éppen egyenlő a kezdő pénzárammal, tehát NPV = 0.

Számítása:

Ha túl bonyolult a képlet (kettőnél több pénzáram keletkezik) => lineáris interpolációval, azaz

közelítéssel számolhatjuk ki az IRR-t

az a beruházás fogadható el, melynél: IRR r, (r = elvárt hozam)

Előnye: a pénz időértékével számol

teljes jövedelmezőséget figyelembe veszi



NPV szabállyal azonos döntést eredményez, ellenőrzésként szokták alkalmazni.

könnyebb értelmezni, mint az NPV-t

Hátránya:

érzéketlen a beruházások nagyságrendjére

nem alkalmazható az IRR-szabály:

egymást kölcsönösen kizáró, eltérő méretű beruházások között (mivel az IRR

érzéketlen a beruházások nagyságrendjére) => NPV szabály alapján kell dönteni

nem konvencionális pénzáramok esetén (hiszen itt több olyan ráta is kijön a

képletből, ahol a nettó jelenérték nulla) => NPV szabály alapján kell dönteni

egymást kölcsönösen kizáró beruházások időben eltérő szerkezetű

pénzáramokkal => NPV szabály alapján kell dönteni

Jövedelmezőségi index = hozam-költség arány (PI)

Definíció: olyan mutató, amelyben a beruházás révén képződő jövedelmek diszkontált értékét

(jelenértékét) a kezdő pénzáramhoz (C0) viszonyítjuk. Számítása:

Az a beruházás. elfogadható, ha: PI 1, ekkor ugyanis NPV 0.

Előnye: könnyű kiszámítani, tőkekorlát esetén, csak ez alapján kell dönteni

Hátránya: nehéz értelmezni, egymást kölcsönösen kizáró beruházások esetén félrevezetheti a

döntéshozókat

A három mutató alapján megfogalmazható a következő alapszabály:

Elfogadható az a beruházás, ahol NPV 0, IRR r, PI 1

HÁZI FELADAT

Azonos kockázatú, egymást kölcsönösen kizáró beruházási változatok adatai közül a következők

ismertek: Töltse ki a táblázat hiányzó adatait, és állítson fel közöttük rangsort!

Megnevezés (Beruházási változatok) A B C

A hozamok jelenértéke a beruházás élettartamára (E Ft.) 15000 9000 10000

A kezdő befektetés jelenértéke (E Ft.) 10000 10000 10000

Kalkulatív kamatláb /r/ (%) 20 20 20

Nettó jelenérték (NPV) 5000 -1000 0

Belső megtérülési ráta (IRR) (azonos, kisebb, nagyobb a kalkulatív kamatlábnál nagyobb kisebb Azonos

Jövedelmezőségi index (PI) 1,5 0,9 1

A megoldások az ábrán a dőlt betűs részben találhatók. Ezek alapján a beruházások rangsora: A, C.

B amelyet nem érdemes megvalósítani.



1.3. A munkaerőpiac

A munkaerőpiacon vagy munkapiacon a munkát vállalók (munkakínálat), és a munkát alkalmazók

(munkakereslet) azaz a munkaadók találkoznak. A munkaerőpiac eltérő sajátosságokkal rendelkezik a

termékpiacokhoz képest. A lényeges különbség abból fakad, hogy a munkavállaló társadalmi lény, a

munkavégző képesség nem választható el az emberi személyiségtől.

A piac másik sajátossága, hogy viszonylag zárt és nehezebben konvertálható. A munkaerő

mennyisége egy térségen belül kevésbé változtatható, az eltérő szakképzettség kevésbé alakítható át,

a munkakínálat nehezen alkalmazkodik a munka iránti kereslet változásához.

A munka kereslete

Egy adott munkafajta kereslete az összes olyan vállalat keresletéből tevődik össze, akik azt a munkát

alkalmazzák. A munka kereslete közvetlenül a legtöbb esetben a munkabértől függ.

A munkabér pénzben kifejezett formáját nominál bérnek nevezzük.

Ha figyelembe vesszük a nominálbérek vásárlóerejét – a nominálbéreket az aktuális inflációs rátával

korrigáljuk - a reálbért kapjuk meg.

A munka iránti kereslet közvetett tényezői:

azon termékek piaci kereslete, amelyhez a munkát felhasználják.

A termelés növekedésével a munkaerő iránti igény is nő, csökkenésével kevesebb munkaerőre

van szükség.

a munkatermelékenység alakulása.

A technikai fejlődéssel, a termelékenység növekedésével ugyanazt a termékmennyiséget

kevesebb munkás állítja elő, ezért csökken a munka iránti kereslet.

a többi termelési tényező.

Ha drágul a technika, akkor érdemes olyan termelési eljárást választani, ami az olcsóbb munkát

használja fel, ezért emelkedik a munka iránti kereslet.

A munka kínálata

Egy országban a munka összkínálatát számos tényező befolyásolja, pl. a munkaképes korúak

létszáma, a munkajogi előírások (18 év alatt nem dolgozhat senki) stb.

Az egyéni munkakínálat meghatározásakor a munkavállaló mérlegelési szempontjaiból indulunk ki. A

munkavégzés jövedelmet jelent, amellyel fogyasztási cikkek szerezhetők meg, ugyanakkor le kell

mondania az eddigi szabadidő egy részéről.

A döntése az egyén preferencia rendszerétől függ, amikor a munkavállaló is alapvetően a

megszerezhető javak hasznossága és a feláldozott szabadidő hasznossága között választ.

A munka kínálatára ható főbb tényezők:

1. A munkáért fizetett bér, juttatás reálértéke.

2. A munkavállalás feltételei, társadalmi megítélése.

Az általános bérszínvonal alakulására versenypiaci körülmények között a munkaerő iránti kereslet és

kínálat hat.



Az 1.4. ábra szemléltet egy egyszerű munkapiaci egyensúlyi helyzetet.

1.5. ábra A munkapiaci egyensúlyi helyzet

SL jelöli a munkakínálatot, DL jelöli a munkakeresletet, a tengelyek jelen esetben a munka mennyisége

(órabér), és a munka ára (munkabér) W. A munkakínálat felülről korlátozott, azaz maximális

nagyságát az adott országban meglévő aktív lakosság létszáma határozza meg (N*). Továbbá minden

egyén számára létezik egy minimálbér, amely alatt nem hajlandó munkát vállalni W*/P.

Amennyiben csökken a munkakínálat (esetünkben a kínálati görbe balra tolódik), a kevesebb

munkamennyiség relatív hiányt idéz elő, és a munka árát, a munkabért felfelé tolja (W1/P –ről W2/P

átlagbér szintre), és az egyensúlyi pontok is eltolódnak NE1/NE2. A kínálat csökkenése ellentétes hatást

fejthet ki.

A vállalatok a munka iránti keresletváltozása versenypiaci körülmények között szintén növelő vagy

csökkenő hatást fejt ki az átlagbérekre (ekkor a keresleti görbe DL tolódhat el.

Elvileg a bérek mozgása helyreállíthatja az egyensúlyt a munkakínálat és kereslet között. A

munkapiac azonban egyre jobban eltávolodik ettől a versenyhelyzettől, tartós bérdifferenciák jellemzők

napjainkban.

1.3.1. A munkanélküliség

A munkanélküliség alapvető probléma a mai modern társadalmakban. Amikor nagyarányú

munkanélküliség tapasztalható egy adott gazdaságban, akkor elsősorban erőforrások vesznek kárba,

és ekkor az emberek jövedelme is „nyomott” lesz. Az ilyen időszakban a gazdasági bajok mellett

mindez az emberek érzelmeit és családi életét is befolyásolja (deviáns viselkedések megjelenése).

A munkanélküliséggel szemben a legnyomósabb ellenérv az, hogy a gazdaság nem használja ki a

rendelkezésre álló kapacitásait. A gazdaság legnagyobb kára tehát az elveszett termelés. A

munkanélküliség okozta károkat egyéb módon is érzékelhetjük.

A gazdaság egészének a kiesett termelésen túl jóval nagyobb árat is kell fizetni: a megszűnt

jövedelem mellett, csökken a kormányzat adóbevétele is, továbbá megnövekszik az általa nyújtandó


DL

SL

A munka mennyisége (N)

W (munkabér)

W2/P

N*

W*/P

W1/P

NE1

NE2

SL2


támogatások mértéke is. Nem beszélve a probléma kezelésére fordított egyéb összegekről

(átképzések, új munkahelyteremtés, stb., azaz tovább kell növelnie a kormányzati kiadásokat.)

A megnövelt kormányzati kiadások viszont inflációt gerjesztenek, amellyel a következő fejezetben

foglalkozunk. Tehát amennyiben a kormány a munkanélküliséget kívánja orvosolni, a növekvő

inflációval is kell számolnia.

OKUN törvénye: ha a munkanélküliségi rátát 1%-al akarjuk csökkenteni a természetes rátánál,

az infláció 3%-al fog megnövekedni.

A munkanélküliség mértékét a munkanélküliségi ráta mutatja. (A jelenlegi magyarországi átlagos

regisztrált munkanélküliségi ráta 5,8% körül mozog).

MUNKANÉLKÜLISÉGI RÁTA = MUNKANÉLKÜLIEK SZÁMA / AKTÍV NÉPESSÉG x 100

Térjünk vissza a munkapiacra:

A foglalkoztatás alapján egy ország népességét milyen csoportokra oszthatjuk?

1. Munkaképesek

2. Nem munkaképesek

A nem munkaképes csoportba a még fiatalkorúak, és azok, akik valamilyen betegség miatt nem

vállalhatnak munkát, tartoznak.

A munkaképesek további felbontása:

Aktív: A munkaképesek azon része, akik akarnak dolgozni.

Foglalkoztatottak: akik ténylegesen kapnak is munkát.

Munkanélküliek: akik az adott időszakban nem rendelkeznek munkahellyel.

1. Önkéntes

2. Kényszerű

3. Súrlódásos

Inaktív: A munkaképesek, de valamilyen okból nem óhajtanak munkát végezni: tanuló, aki tovább

tanul, háztartásbeli, aki úgy gondolja, hogy nem keres munkát, mert már eleget dolgozott, vagy

már annyi pénze van az illetőnek, mert megnyerte a LOTTO 5-öst.

A lakosság munkavégzés szempontjából való felosztását az 1.6. ábra mutatja meg.

1.6. ábra A munkapiaci szereplők levezetése


Ország népessége

Munkaképesek Nem munkaképesek

Aktívak Inaktívak

Foglalkoztatottak Munkanélküliek


A munkanélküliség fajtái:

Önkéntes munkanélküliség:

Az illető mondott fel a munkahelyén, (nem megfelelő a jövedelme), továbbá gazdaságon kívüli egyéb

oka is lehet a felmondásnak. PL:

Keresési modell: azért választja, hogy több ideje legyen másik munkát keresni.

Hallgatólagos megállapodás rendszere: van olyan időszak, amikor sok, van amikor kevés a

munka. Amikor kevesebb, akkor elbocsátja a munkaadó a munkavállalót, amikor több

munka van, többet fizet neki.

Adott bérhelyzetben a munkavállaló úgy ítéli meg, hogy számára jobb, ha több szabadideje

marad, mintha dolgozna.

Az önkéntes munkanélküliek létszámát az adott reálbér mellett munkát kínálók aktív népesség

különbsége határozza meg.

Kényszerű munkanélküliség:

A dolgozót elbocsátották a munkahelyéről, a munkavégzés ellen nincs kifogása, de a cége gazdasági

okokból leépítést hajtottak végre. A kormányzatnak ez a fajta munkanélküliség nagy gondot okoz,

mivel a rossz munkaerő mellett a jó kvalitásúakat is elbocsátják.

Típusai:

Strukturális

A nemzetgazdaságban vannak üres munkahelyek, de mégis állás nélkül vannak az emberek:

szakmailag nem megfelelőek, földrajzi okok miatt.

A fejlődő országokban mindig jelen kell lennie egy bizonyos szintig.

Konjunkturális

A gazdaság éppen rossz helyzetben, azaz a recessziós ágban van. Magyarországon ez 1990-

92-ig volt ilyen helyzetben, mert a nagy vállalatok is arra kényszerültek, hogy számos

egységüket bezárják. 1993-94 között tetőzik a munkanélküliség 30-40%-ra. Jelenleg országos

szinten 6-7% körül mozog átlagosan a regisztrált munkanélküliek száma. Azaz ez nem a

tényleges adat, hiszen akinek egy év után már nem járt a munka nélküli segély, de még mindig

munkanélküli (de már nem regisztrált) volt az illető, továbbá rengetegen mind a mai napig is

feketén dolgoznak, és nincs bejelentve az államnak a munkaviszonyuk.

A konjunkturális munkanélküliség megoldására sokan próbáltak megoldást találni, pl. állam

bevonásával, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez egy természetes folyamat és jobb inkább

nem bolygatni.

Technológiai

Munka megtakarítással van kapcsolatban. Gépeket, berendezéseket fejlődésük során egyre

csak újabbakat, korszerűbbeket vesznek, melyek már egyre kevesebb munkaerőt igényelnek.

Súrlódásos munkanélküliség:

Lényegében nem is gazdasági ok miatt következik be. Pl.: lakóhely változtatás miatt, fiatal

munkavállalók gyakori munkahely változtatása ebbe a kategóriába tarozik.



1.7. ábra A munkanélküliek szemléltetése

A munkanélküliség szemléltetésekor ismét a munkapiaci Marshall-kereszthez fordulunk (1.7. ábra).

Kényszerű munkanélküliség munkapiaci túlkínálat esetén alakul ki, ahol a tényleges reálbér (W/P1)

magasabb az egyensúlyinál. Az ábrán a kényszerű munkanélkülieket az U1 szakasz prezentálja,

amely ND1 és NS1 közötti tartományban található meg. Ebben az esetben az önkéntes munkanélküliek

(U2) is megfigyelhetők, amelyek mindig az N* és NS1 pontok által határolhatók el, abban az esetben is,

ha nincs kényszerű munkanélküliség.

A foglalkoztatáspolitika eszközei:

Aktív eszközök:

arra irányulnak, hogy az emberek visszavezethetők legyenek a munkapiacra úgy, hogy tartósan

munkát is találjanak maguknak. (átképzések, munkahelyteremtések)

Passzív eszközök:

a bekövetkezett állapotot próbálják elviselhetőbbé tenni. (segély)


DL

SL

A munka mennyisége (N)

W (munkabér)

N*

W/P1

NS1ND1

U1

U2


IV. Fejezet

Az infláció

Az előző munkanélküliséggel foglalkozó fejezetben láthattuk, hogy az infláció, és a munka nélküliség

„kéz a kézben járnak egymással” lásd OKUN törvénye. Ezért most vizsgáljuk meg részletesen az

infláció működését.

Fogalma: az árszínvonal tartós emelkedése, amely a pénz vásárlóerejének romlásával jár

együtt.

Az árszínvonal megfelelően súlyozott nemzetgazdasági átlagár. Egyfajta árindex, amely két eltérő

időpontban, (ez általában egy év különbség) mutatja meg különböző termékek és szolgáltatások

árainak változását.

Tartós, mert

nem minden árszínvonal-emelkedés jelent inflációt (pl. télen a paradicsom ára a nyárihoz képest

magasabb, de ez csak idényszerű jellemző)..

Milyen folyamatokat és jellemzőkkel lehet érzékelni az infláció jelenlétét?

Áruhiány megjelenése.

Csúszópénz vagy árukapcsolás útján juthat a vevő az áruhoz.

Ha általános hiány van a termelők próbálnak burkolt áremeléssel segíteni a helyzeten

(minőségrontás).

A fogyasztók részéről megjelennek a következő „kellemetlenségek”:

sorban állás ténye.

általános hiány miatt adminisztratív úton kell beavatkozni, megjelenhet a

jegyrendszer.

kényszertakarékosság megjelenése, azaz jövedelmek keletkeznek, de nincs mire

elkölteni.

megjelenik a feketepiac, és a feketegazdaság.

Inflációs ráta és mérése:

a leggyakoribb mérőszám a fogyasztói árindex: kiskereskedelmi árindex, illetve fogyasztói

szolgáltatások árindexe. Általában valamilyen fogyasztói kosár változásait mutatja.

Fogyasztói kosár: tartalmazza az adott időszak fogyasztási szerkezetének megfelelően az adott

mennyiségben fogyasztott árukat; időnként változtatni kell (mivel a fogyasztói szokások, a jövedelmek

változnak)

1.1. Az infláció fajtái

Az infláció prognosztizálhatósága alapján lehet:

- előre látott infláció:

Problémát nem okoz, mert a gazdaság szereplői képesek vele előre számolni, tehát fel

tudnak rá készülni.



- előre nem látott infláció:

A nemzeti vagyon vissza elosztásával jár együtt. Akinek a vagyona pénzben van, azoknak

a vagyona leértékelődik, akinek pedig reálvagyon-tárgyakban van (pl.: arany, festmény,

ingatlan), azoknak a vagyona felértékelődik.

Az infláció az árakban történő megjelenése alapján lehet:

- kiegyensúlyozott infláció:

Ebben az esetben a termékek árai közel azonos arányban emelkednek.

- kiegyensúlyozatlan infláció:

Ebben az esetben a termékek ára eltérő arányban emelkedik.

Ez a gazdaság szerkezetében, jövedelmi viszonyaiban torzulást okoz, mert azokban az

iparágakban, ahol az árak gyorsabban emelkednek, ott a termelők gazdagodnak, más

iparágakban csődbe mennek.

Az infláció mértéke /fogyasztói árindex/ alapján lehet:

Inflációs ráta mértékeinek fokozatai:

1. Stabil állapot

2. Lassú vagy kúszó infláció.

3. Vágtató vagy galoppozó infláció.

4. Hiper-, vagy szuperinfláció.

Az infláció fokozatainak jellemzői:

1. Stabil állapot .

Ebben az állapotban létezik ugyan infláció (0%-2% között mozog), de nem gyakorol számottevő

hatást a gazdaság szereplőire.

2. Lassú vagy kúszó infláció :

alacsony árszínvonal-emelkedés (2-10%) miatt senkinek sem rossz ez az állapot. A

jövedelmek nem veszítik el értéküket. A hosszú távú megállapodásoknál sem kell

számolni vele.

jó, mert a konjunktúra –fellendülés- érzetét kelti az árszínvonal jövedelemnövelő hatásán

keresztül. Kedvezően hat a gazdaság szereplőire.

nem kell hozzá alkalmazkodni.

3. Vágtató vagy galoppozó infláció :

elég magas, (10%i-30%) ezért van, akinek jó, és van, akinek rossz lesz ez az állapot.

jó az adósoknak (mivel a régi árak mellett adósodtak el, és rossz pénzben kell

visszafizetni adósságukat)

rossz a hitelezőknek (veszítenek rajta, kevesebbet kapnak vissza, mint amennyit

adtak) és rossz a fix jövedelműeknek (mivel reáljövedelmük csökken)

átrendezi a jövedelmeket, és a vagyonokat. Egyre nagyobb lesz a társadalomban a

vagyoni szakadék a szegények és a gazdagok között.

megoldás lehet az indexálás, és az infláció beépítése a bérekbe, valamint a hosszú távú

megállapodásokba.


Mérsékelt infláció (2-30%)


4. Hiper- vagy szuperinfláció:

míg 2. és 3. esetben nem gyorsul az infláció, ebben az esetben ez a fő jellegzetesség,

hogy amellett hogy 3 szájegyű exponenciálisan növekedik. Ez a helyzet természetesen.

mindenkinek rossz.

komoly hiperinflációknál heti vagy napi szinten is mérik, mert gyorsan elvesztik értéküket a

reálkeresetek.

jellemző a háborúk után, nem pedig alatta. (A fiúk hazajönnek a háborúból, a zsoldot nem

tudják elkölteni, mert mindent lebombáztak, -a szomszéd országokban is-, ezért az import

sem működik. Kényszer megtakarítások keletkeznek, megjelenik a feketegazdaság, a

jegyrendszer stb. A különböző ún. „spirálok elkezdik kifejteni hatásukat

- ár-bér spirál: nő az ár és növelni kell a béreket is, hogy a reálbér ne csökkenjen

- bér-ár spirál: nő a bér, nő a költség a vállalkozóknak, növelik az árakat

- bér-bér spirál: ahol gyorsabban nő a munka termelékenysége, mint máshol nő a bér,

és ez kihat más területekre is

- ár-ár spirál: ha megváltozik egy termék ára, a piacok viszonyok miatt változik a többi

termék ára is.

azért nőnek az árak, mert túl sok pénz van a forgalomban, de ez a sok is kevés

a forgalomban lévő pénz nem elegendő az áruk megvásárlásához. Pénzt pumpálnak a

gazdaságba, megint nőnek az árak a pénzromlás miatt. Ez a BANKÓPRÉS. Kialakulnak a

különböző spirálok:

nem lehet hozzá alkalmazkodnia, a gyorsulás miatt (nagyon gyors, nem lehet követni).

Teljesen szétzilálja az infláció a gazdaságot, a pénz egyre kevésbé képes betölteni a

funkcióit (közvetlen csere lesz)

a helyreállítás módjai: új pénz kibocsátása (más néven vagy ugyanazon a néven), ki kell

cserélni a pénzt, mivel abban a bizalmukat elvesztették az emberek

1.2. Az infláció okai, és típusai:

1. Sokkok:

Keresleti sokk vagy kereslet-húzta infláció:

a kereslet megnövekedése szívást idéz elő a piacon, ez generálja az árszínvonal-

emelkedést. Váratlanul, nagymértékben növekszik a kereslet, ez a SOKK, amelynek

következtében eltolódik a keresleti görbe

(mindez akkor igaz, ha a gazdaság a teljes kapacitás kihasználása szintjén termel,

nincsenek tartalékok, nincs munkanélküliség, nem tudják miből növelni a termelés

mennyiségét; ekkor az árszínvonal fog csak megnőni, a kínálat marad).

Honnan van a pénz, ami sokkolja a gazdaságot?

jövedelmek nem tudnak hirtelen nőni, mivel a jövedelemnövekedéssel együtt

a kínálat is nő általában (dolgozik, termel az ember)

az állam költekezése nagymértékben megnő makroszintű kereslet

növekedés állhat elő, túlkereslet lesz a kínálat nem növelhető (pl. háborúk,



háborús készülődés időszaka, gazdasági válság) /beruházási, fogyasztási

kereslet elszaladása, kormányzati túlköltekezés./

a bankrendszer zavarai túlzott pénztömeg kiáramlását eredményezi.

A nemzeti valuta leértékelése esetén olcsóbb lesz az export, így nő a

termékek iránti külföldi kereslet

A kereslet-húzta inflációt az 1.1. ábrán láthatjuk. Az adott kínálat mellett a kereslet megnő, tehát a

keresleti függvény kifelé tolódik és így a piaci ár nő.

1.1. ábra A kereslet-húzta infláció

Fogyasztói árindex 1997: 18,41998: 10,31999: 11,22000: 10,12001: 9,22002: 4,5-5%

Kínálati sokk vagy költség infláció:

természeti csapások miatt (pl. a szőlő felét elveri a jég – a megnövekedett költség

(kevesebb szőlő terem ugyanazon a hektáron) felnyomja az árakat)

béremelkedések: a szakszervezetek béremelést harcolnak ki, így a költségek

növekednek, így az árak is növekednek, újabb bérharc; ár-bér spirál.

energiaköltség-emelkedések (a kőolaj hordónkénti árának változása).

valutaleértékelés hatására az import alapanyagok ára nő és így a költség nő.

kiválthatja még valamely fontos importelem árának megemelkedése, az emelkedő

költségek miatt csökken a termelés, és ennek hatására az árszínvonal emelkedik.

A kínálat csökken, a költségek növekednek, és ez felnyomja az árat (a nyomás és a szívás is emeli az

árakat). Adott kereslet mellett a kínálat csökken, a kínálati függvény felfelé tolódik, így az ár nő.

A költség inflációt az 1.2. ábrán láthatjuk.

2. Várakozások:

ha az emberek inflációt várnak, akkor lesz is (pl. beépül a hosszú távú szerződésekbe

– bér, bérleti díj stb.)

akkor is lesz emiatt infláció, ha egyébként nem lett volna


P

P1

P0

D

D’

S

Y


1.2. ábra A költség infláció

1.3. A fenntartható dezinfláció

A gazdaságpolitika olyan erőfeszítése az infláció, és az inflációs várakozások érdekében csökkentése

érdekében, amely helyességéről a piac szereplőit meg tudja győzni. A dezinflációs politika lehetséges

eszközei:

1. Költségvetési kereslet csökkentése,

2. Monetáris restrikció.

Mindkét esetben a hangsúly a piacon lévő kereslet csökkentésével lehet árcsökkentő hatást

elérni.

Monetáris restrikció a pénzmennyiség csökkentésével próbál keresletet csökkenteni. Hosszú távon a

pénzmennyiség meghatározza az árszintet. A kérdés az, hogy rövidtávon hogyan lehet ezt elérni. A

költségvetési kereslet visszafogásán pedig a költségvetési kiadások (főleg működési megszorítások)

leépítése lehet üdvözítő.

Az infláció elleni a legjobb politika a kamatlábak csökkentése. Ez csökkenti a hitel költségeit és

ez által az árakat.

Az árakat nem a hitel költségei határozzák meg, hanem a várakozások és a kereslet. Ha a kereslet és

az inflációs várakozások csökkentése érdekében a jegybank vagy a kormány nem tesz semmit, akkor

a kamatláb csökkentése az infláció szempontjából „hiteltelen” lesz. Az alacsonyabb kamatláb egyetlen

hatása a megnövekvő hitelfelvétel, és ezáltal a kiadások növekedése lesz. Ennek hatása inflációs,

mind közvetlenül, mind a várakozásokon keresztül.

A fenntartható dezinfláció feltételei:

1. Történeti feltétel: A hitelesség történetileg alakul ki, a piac a gazdaságpolitika tettei alapján ítéli

meg, hogy mennyire higgyen a deklarált célok megvalósulásában. Ha a politika el tudja hitetni,

hogy bármilyen költséget vállalni tud a célja megvalósítása érdekében, akkor hiteles lesz.


Y

P

P1

P0

D

S’

S


2. Egyensúlyi feltétel: ha a piac szereplői tudják a politikáról, hogy egyensúlyi helyzethez közeli

állapotban van (nagy a termelés növekedési üteme, munkanélküliség csekély, államháztartási

deficit és a külső államadósság kicsi), akkor könnyebben el tudják hinni, hogy eléri a céljait, hiszen

ha a piac ellenállna, lenne valamilyen eszköz a kezében a célok minden áron való elérése

érdekében.

3. Inflációs horgonyok: a költségvetési, az árfolyam- és a jövedelempolitika. E politikákon keresztül

demonstrálja céljait a monetáris politika. Ha következetesen betartja restrikciós elképzeléseit,

akkor a piac el fogja hinni, s kénytelen lesz alkalmazni ugyanezeket a technikákat. A horgonyok

közül az egyik legfontosabb a bér. A munkabér közgazdasági tartalma azonos az árral, hiszen az

a munka ára.

Inflációs ráta leszorítási módjai:

1. Ortodox módszerek

túl lassan fejtik ki hatásukat

monetáris politika, fiskális politika és az árfolyam-politika hagyományos módszereit

jelenti (pénztömeg szabályozó eszközök, valamint az adók)

rendszerint a kereslet visszafogására irányulnak, ez pedig vagy sikerül, vagy nem

2. Sokk-politika

ha gyors hatást akarunk elérni

ha egy sokk hatására tért rá egy magasabb inflációs rátára a gazdaság, akkor

adunk neki egy ellentétes sokkot

a várakozásokat akarja megváltoztatni, hogy megtörjön a korábbi várakozás; az

emberek higgyék el, hogy jövőre nem lesz akkora az inflációs ráta

3. Heterodox módszerek

A kettőt közösen alkalmazzák, általában ez a gyakorlatban alkalmazott technika.

(Bokros csomag).

Magyarországon a rendszerváltás után az előző rendszer „öngyilkos” gazdaság politikája

következtében 30 %-os inflációt is regisztráltak a 90-es évek elején. 1995-től fokozatosan lassuló

ütemben, köszönhetően a Bokros-csomag restrikciós elemeinek az infláció mértéke csökkenő

tendenciát mutatott.

Mára már a gazdaságunk lehetővé teszi az utolsó Bokros elem eltüntetését is, 2001. október 1.-én

megszűnik a forint csúszó leértékelése. Ezzel lehetővé válik az infláció további csökkentése. Az

infláció növekedési üteme köszönhetően az előző kormány antiinflációs politikájának 4-5% körülire

csökkent. Azonban a választásokat megelőző túlköltekezések, illetve a jelenlegi kormány „100 napos

programja” komolyan veszélyezteti az inflációs célkitűzéseke (3,5% +/-1%).

A folyamatosan növekvő államháztartási hiány, a gazdasági növekedés lelassulása, a nemzetközi

recessziós helyzet begyűrűzése nem kedvez az inflációs folyamatoknak. Ha szeretne Magyarország a

terveknek megfelelően az Uniós csatlakozás után az EURO övezethez is csatlakozni, várhatóan

komoly takarékossági, és megszorítási intézkedéseket kell bevezetnie. (Újabb Bokros csomag?)



V. Fejezet

A gazdaság működési modellje, a gazdasági növekedés mérése

1.1. A gazdaság négyszereplős modellje

Egyszerű gazdasági modelljeinkben az egyes gazdasági feladatokat, funkciókat gazdasági szereplők

képében személyesítettük meg. A gazdasági szereplők azonban az egyéneket, intézményeket jelöli,

amelyek jól elkülöníthető célokkal rendelkeznek, és e célok érdekében meghatározott eszközöket

tudnak felhasználni.

(A további fejezetekben a gazdaság szereplőit, a fogyasztókat, vállalatokat, az államot, és a külföldet,

valamint ezek gazdasági szerepét jellemezzük.)

Térjünk vissza a modelljeinkhez. Először is a kétszereplős gazdasági modellből induljunk ki.

Kétszektoros gazdaságban csak a magánszektor létezik, vagyis csak háztartások és vállalatok

alkotják.

Az első fontos azonosság azt fejezi ki, amelyből kiindulhatunk, hogy a megtermelt termékmennyiség

megegyezik az eladott termékmennyiséggel. (vagyis a megtermelt javakat elfogyasztják, vagy

beruházás. (Ez az árupiaci egyenlet, vagy más néven a makroökonömiai alapegyenlete.)

Y = C +I

Ezzel nem azt állítjuk, hogy a vállalatok mindig el tudják, és el is akarják adni az összes terméküket,

amit megtermelnek. Az eladatlan készletek a vállalatok nem szándékolt beruházásaivá válnak. Az így

keletkezett jövedelmet pedig majd fogyasztásra és megtakarításra használják fel.

Y = C +S

Az azonosságokból I=S

Ez az összefüggés a tőkepiacon olvasható le.

A modellt az 1.1. ábrán lehet követni, és értelmezni a logikai felvezetésnek megfelelően.

Jelmagyarázat. C-fogyasztás, S-megtakarítás, W-munkabér, I-beruházás, Y-jövedelem

1.1. ábra A gazdaság kétszereplős modellje


ÁRUPIAC

TŐKEPIAC

HÁZTARTÁS VÁLLALAT

SvSh

W

C

I

Y


A háromszereplős gazdaságban a kormányzat, mint harmadik gazdasági szereplő található meg. A

kormányzati jövedelem felhasználását, és keletkezését illesszük be. (Az adókat T-vel, a kifizetett

transzfereket Tr-el jelöljük (támogatások), G-kormányzati kiadás.)

A megtermelt termékmennyiséget most már három formában használjuk fel (az árupiac egyenlete).

Y = C +I+G

A háromszereplős modellt az 1.2. ábrán láthatjuk:

1.2. ábra A gazdaság háromszereplős modellje

Négyszereplős gazdaság esetén, a külgazdasági kapcsolatokkal is számolnunk kell. A

külkereskedelem hatására a kibocsátás és az eladások viszonya a következőképpen alakul.

X-export, IM-import.

Y = C +I+G+X-IM

A külföldi szektorral kiegészített négyszektoros modell a következőképpen néz ki. 1.3 ábra.

1.3. ábra A gazdaság négyszereplős modellje


SvTv

Th

C

G

Y

ÁRUPIAC

TŐKEPIAC


Sh

W

I

ÁLLAM

TRvTRh

Sá

X

SvTv

Th

C

G

Y

ÁRUPIAC

TŐKEPIAC


Sh

W

I

ÁLLAM

TRvTRh

KÜLFÖLD

Sá

Sk

IM


Az ÁRUPIAC (makroökonómia alapegyenlete) egyenlete: Y=C+i+G+X-IM

A TŐKEPIAC egyenlete: I=Sá+Sk+Sh+Sv

A HÁZTARTÁS egyenlete: W+TRh=Th+Sh+C

A VÁLLALAT egyenlete: Y+TRv=Tv+Sv+W

Az ÁLLAM egyenlete: TRv+TRh+Sá+G=Tv+Th

A KÜLFÖLD egyenlete: Sk+X=IM

1.2. A gazdaság tevékenységének mérése

A gazdaságstatisztika segítségével lehetővé válik a gazdaság tevékenységének mérése

számbavétele. Egy nemzetet megítélni összteljesítménye alapján lehetséges, amely aggregált árak

segítségével történik. Ezek a makrogazdasági mutatók nélkül egy nemzet kibocsátásának az

elemzésére alkalmasak.

Mit összesítsünk ahhoz, hogy ha egy ország összes teljesítményét akarjuk felmérni?

Kétféle mutatótípust ismerünk.

Vagyon (stock) állománytípusú mutató, pl. nemzeti vagyon (egy adott időpontban méri

fel az adatokat).

Jövedelem (flow) folyamattípusú, pl makrojövedelem mutatók. (Mi ezekkel a mutatókkal

foglalkozunk).

Makrojövedelem mutatók

A jövedelem megszerzéséhez időre van szükség. A jövedelmek a termelői tevékenységek során

keletkeznek.

Milyen jellegű tevékenységek hoznak létre gazdasági eredményt?

Kétféle válasz, és kétféle mutató létezik.

A gazdasági eredményt csak az anyagi termelő tevékenységek hoznak létre.

Minden társadalmilag hasznos tevékenységek létrehozhatnak gazdasági eredményt.

A tevékenységek felosztása:

Anyagi termelő tevékenység

Termék előállítás (TV gyártás)

Anyagi szolgáltatás (TV javítás)

Nem anyagi szolgáltatás (+bonus, grátisz)

A marxista közgazdaságtan szemlélete szerint igazi jövedelem csak az anyagi termelő tevékenységek

során keletkeznek.

A másik számbavétel szerint (nyugati kapitalista), ha a teljes nemzetgazdasági jövedelmet fel akarjuk

írni, akkor figyelembe kell venni a nem anyagi szolgáltatásokat is.

MPS-Material Product System (Anyagi Termelés Szisztémája/Rendszere)

SNA-System of National Account (Nemzeti Számlák Rendszere.)

Az SNA a nyugati országokban 1953 óta működik, az MPS kicsit korábban (a II. WH után).



Mindkét mutató rendszernek azonban figyelembe kellett venni a következő problémákat.

Először is. az országhatárokon átlépő jövedelemmozgásokat is figyelembe kell venni. Másodszor az

ország területén megtermelt, pl. bútor esetén vigyázni kell a kimutatásokban az esetleges többszöri

figyelembe vételre. Gondolok itt arra, hogy több rész munkafázison is végbe megy a bútorkészítés,

ezért amíg elkészül egy, több részből állítják össze. Azonban ezeket a részeket nem szabad

figyelembe vennünk a mutatónkban, mint jövedelmet (ne legyen többször is elszámolva), csak a

végső bútor árából megszerzett jövedelem.

A két rendszert egy összefoglaló táblázatba helyeztem el. (1.4. ábra)

1.4. ábra Az MPS és SNA mutatók

MPSSNA

Hazai Nemzeti

Bruttó Társadalmi termék Összes kibocsátás -

Félnettó Végtermék Bruttó Hazai

Termék

Bruttó Nemzeti

Termék

Nettó Nemzeti jövedelem Nettó Hazai

Termék

Nettó Nemzeti

Termék

MPS mutatók

A legátfogóbb MPS mutató a társadalmi termék.

Az egy év során az anyagi jellegű tevékenységben létrehozott javak és teljesítmények

összessége.

Ha a társadalmi termák mutatóból kivonjuk a folyó anyagfelhasználás értékét, megkapjuk a

végterméket. A végtermékből kivonva az amortizáció (értékcsökkenés) értéke akkor a nemzeti

jövedelmet kapjuk meg.

Nemzeti jövedelem: az anyagi termelő tevékenység során létrehozott új értékeknek az összege.

Ez tehát a legszűkebb mutató. A bruttótól indulva a nettóig fokozatosan szűkülnek a mutatók tartalma.

SNA mutatók

Az összes kibocsátás (Gross Output) nemcsak az anyagi termelő tevékenységet, hanem a nem

anyagi szolgáltatásokat is számba veszi. Gyakorlatilag minden tevékenység benne van.

Félnettó mutatók: GDP azaz Bruttó Hazai Termék

Az adott ország területén a vizsgált időszakban létrehozott végső felhasználásra rendelkezésre

álló termékek és szolgáltatások összessége.

GDP=GO-folyó anyagfelhasználás értéke

GNP-Bruttó Nemzeti Termék. A GDP nemzeti párja, a ki-be áramló jövedelem mozgásokkal

korrigálva. .Nettó mutatók: GDP-amortizáció=NDP, és NDP-amortizáció=NNP



Az új SNA rendszerben már a GDP-t korrigálják a munka és tőkejövedelmekkel. (1.5. ábra)

Így a GDP-ből megkapják GNI-t. (Bruttó Nemzeti Jövedelem. Ebből levonva az amortizációt kapjuk az

NNI-t. Tovább korrigálva a GNI-t az országhatárokat átlépő transzferekkel kapjuk meg a GNDI-t.

(Bruttó Nemzeti Rendelkezésre álló Jövedelem). Az amortizációval csökkentett párja a NNDI.

1.5. ábra Az új SNA rendszer

+/- Munka és tőkejövedelmek

- amortizáció

+/- országhatárt átlépő transzferek

- amortizáció

A legújabb közgazdasági gondolatokban még így is támadják az SNA rendszert. Szerintük -és

jogosan- a rendszer nem számol hosszú távú hatásokkal úgy, mint globális felmelegedés, ózonpajzs

elvékonyodása, környezetszennyezés stb..

A NEW (Nettó Gazdasági Jólét), és az ISEW (A fenntartható Gazdasági Jólét Indexe) céljai, hogy

kiküszöbölje ezeket a hibákat, és reálisabb képeket adjanak a valóságos jólétről. Számba veszi a

mutatók a fogyasztási egyenlőtlenségek jólétre gyakorolt hatását, és a környezeti károsodások

jelenértékének beépülését is.

Konjunktúra

Egy adott gazdaságra jellemző a hosszú távú vizsgálódásban, hogy a gazdaság jellege, ahogyan az

évek, évszakok ciklikusan változik. Egyszer növekvő fázisban, egyszer pedig hanyatlóban találhatjuk.

Napjainkban a modern elemzők fázisokra osztják ezeket az ún. konjunktúraciklust.

A kibocsátás az árak, a kamatlábak és a foglalkoztatás fel-le mozgásai alkotják a konjunktúra

ciklust.

Az üzleti életben állandó változás tapasztalható, a foglakoztatás, és a reáljövedelmek visszaesését a

recessziót jellemzik, amelyet követheti a megélénkülés a gazdasági expanzió. Ez lehet években is

mérve lassú, gyors, de lehet befejezetlen, és számos formátumú, vagy lehet olyan erős is, hogy egy

újabb konjunktúrához vezethet.

Egy görbéhez hasonlatosan (1.6. ábra) a fázisokat a csúcspontok, és mély pontok határolják. A

mélypontból a csúcsig tart az előbbiekben is említett expanzió. A csúcsból a mélybe tart a recesszió.

E két pont az ingadozások minimuma, és maximuma.

A recesszió kezdeti szakaszában általában felszámolják a raktárkészleteket, ezzel párhuzamosan esik

az üzemekbe és berendezésekbe való üzleti beruházás. Csökken a munkakereslet, esetleg a

munkahét is lecsökken, és kényszer-szabadságolások jelentkezhetnek, továbbá a munkanélküliség

megnövekedése is jellemző.


GDP

GNI NNI

GNDI NNDI


Az üzleti profitok meredeken esnek a recessziók során. A törzsrészvény-árak rendszerint zuhannak,

ezzel a hitelkereslet is csökken, azaz a kamatlábak általában ugyancsak csökkennek a recesszió

folyamán. A nagyobb depressziók évekig is eltarthatnak. Lásd nagy gazdasági világválság a

harmincas években, és az olajválságok a hetvenes években.

Az expanzió a recesszió tükörképe, ahol is fentiek mindegyike az ellenkező irányban működik: a

kamatláb, a profit és az érzékeny árak is emelkednek.

1.6. ábra Konjunktúra ciklusok

Az ingadozások mértékét nagyban gyorsító tényezők az akcelerátor, és multiplikátor kölcsönhatások.

Az akcelerátor hatásnál a beruházásoknak ahhoz, hogy szinten maradhassanak, az értékesítésnek is

ugyanazzal a sebességgel kell növekednie.

A multiplikátor hatást, pedig pl. ágazati szinten képzelhetjük el, ahol is egy gépgyártó ágazat

termelésének növekedése, vagy csökkenése más ágazatokra is hatást gyakorolhat.

(megtöbbszöröződő hatást fejt ki). E két folyamat együttes kölcsönhatása kumulatív recessziót, illetve

megélénkülést eredményez.

De vajon hogyan fejeződi be, illetve kezdődhet el a recesszió, illetve az expanzió?

Az önfenntartó megélénkülés gátja a teljes foglalkoztatottság elérése.

A beruházások esésének a minimum szintjét akkor éri el a folyamat, amikor már negatív beruházások

aligha lehetségesek az akceleráció hatására.

GDP növekedés %-ban:

1997: 4,6

1998: 4,9

1999: 4,2

2000: 5,2

2001: 3,8

2002: 2-2,5


Idő (t)

Kibocsátás (Y)


VI. Fejezet

A gazdasági szereplők

1.1. A fogyasztó és a háztartás

Ebben a fejezetben a fogyasztók, ezen belül is az egyéni fogyasztók gazdaságban betöltött

szerepével foglalkozunk.

A fogyasztók legfontosabb csoportjai:

Egyéni fogyasztók vagy háztartások, mint fogyasztók: amelyek szükségleteinek kielégítése végső

soron a termelés célja.

Termelő vállalalatok: mint fogyasztók: alapvetően termékeik előállításához vásárolnak beruházási

javakat.

Állami intézmények, mint fogyasztók: az állami intézmények működéséhez és a közösségi

szükségletek kielégítéséhez vásárolnak fogyasztási cikkeket és beruházási javakat.

A háztartásokat más kifejezéssel végső fogyasztóknak is nevezzük, az általuk megvásárolt termékek

elérik végső céljukat, az egyes egyéni szükségleteket elégítik ki.

Ezen kívül, ahogy a modellekből is láttuk a kereslet támasztó funkciója mellett, a háztartás adja a

munkaerőt a termelés számára, valamint megtakarításaikat a pénz- és tőkepiac segítségével

hasznosítják.

A háztartások fogyasztói döntései

A háztartások fogyasztói döntéseit meghatározó tényezők

A fogyasztó preferencia rendszere

A háztartások jövedelme

A fogyasztási sikkek árai

A fogyasztói magatartás elvei igen egyszerűek. Az egyének arra törekszenek, hogy adott

jövedelmüket úgy költsék el, hogy a megvásárolt javak a legjobban szolgálják szükségleteik

kielégítését, jólétük növelését (lásd hasznosság témaköre.)

Fogyasztói preferencia: a fogyasztók szükségleteinek rangsorolása, választás termékek

termékcsoportok között.

A fogyasztó preferenciarendszerét befolyásoló külső hatások:

1. Nyájhatás: a fogyasztó nem akar elmaradni a többiektől, a divatos fogyasztói tendenciáktól.

2. Sznobhatás: az előbbivel ellentétes hatás, a fogyasztó a különleges presztízs javakat keresi.

3. Minőségi hatás: a fogyasztók egyéb információk hiányában az árakból következtetnek a

minőség alakulására. Az árcsökkenést gyakran a minőség romlásaként értelmezik.

A preferenciarendszer és a közömbösségi térkép

A rendezett jószághalmaz, mint preferenciarendszer ábrázolható „térképhez hasonló formában. A

jószágok rendezett halmazát hasznossági, vagy közömbösségi térképnek is nevezik.



Közömbösségi görbe: az egymással közömbösségi viszonyban lévő jószágkosarakat

reprezentáló pontok mértani helye a fogyasztói térben.

A fogyasztók választási terét fogyasztó kosarak X, és Y különböző mennyiségeinek lehetséges

kombinációi alkotják (1.1. ábra).

Közömbösségi térkép: a közömbösségi görbék együttese, amellyel a fogyasztó ízlését,

preferenciarendszerét fejezzük ki közömbösségi görbék formájában.

1.1. ábra A közömbösségi térkép

A közömbösségi görbék jellemzői

A közömbösségi görbék nem metszhetik egymást, mert minden pont csakis egy görbén mehet

keresztül.

A görbék negatív meredekségű, origóra konvex görbék.

A fogyasztó mindig először csak az egyik jószág mennyiségét nézi, s csak ha ez azonos a két

kosárban, akkor válok a másik jószág mennyisége meghatározóvá a preferenciák

szempontjából. (lexikografikus elrendezés)

A közömbösségi görbéken található jószágok kombinációk egymással helyettesíthetőek (tehát

azonos hasznosságot képviselnek).

A helyettesítési határráta

A jószágok közötti helyettesítés lehetősége tehát a közömbösségi görbék negatív meredekségében

fejeződik ki, míg a helyettesítés konkrét, számszerű mértéke már a közömbösségi görbe konkrét

alakját, formáját határozza meg.

A közömbösségi görbe két pontjának egymáshoz viszonyított helyzetét az az arány határozza meg,

amely mellett a fogyasztó hajlandó elcserélni az egyik jószágot a másikra. Ez az arány a helyettesítési

ráta: MRS=dY/dX

Helyettesítési határráta (MRS): az egyik jószág (Y) azon mennyisége, amelyet a fogyasztó

hajlandó feláldozni a másik jószág (X) tetszőleges egységgel történő pótlólagos növelése

céljából.


Y jószág mennyisége

U1

X jószág mennyisége

U2

U3


(Az ábrán megfigyelhető, ha az X termék mennyisége folyamatosan növekedik a határráta értéke is

folyamatosan csökken.)

Gossen I. törvénye szerint egy jószág fogyasztását egyoldalúan növelve, (miközben a többi jószág

fogyasztása változatlan), a hasznosságérzet fokozatosan nő, egyre jobban és jobban érzi magát a

fogyasztó, de az a javulás egyre kisebb mértékű. Minél többet fogyaszt, annál kevésbé járul hozzá

boldogságérzete növeléséhez (1.2. ábra).

1.2. ábra A teljes haszon és a határráta függvénye

A teljes haszon függvény adott pontja azt mutatja meg, hogy a jószág adott mennyiségének

elfogyasztása mekkora hasznosságág érzetet okoz. Ez az érték a jószág fogyasztásának

növekedésével folyamatosan nő, de egyre kisebb mértékben (a függvény az origóra nézve konkáv).

A csökkenő élvezetek elvéből következően a határhaszon függvény folyamatosan csökken, az X

tengelyt pedig éppen a fogyasztó telítettségi pontja metszi, ahol a határráta értéke nulla, majd pedig

negatív értéket vesz fel (természetesen a teljes haszon nem lesz negatív. A csökkenő élvezetek elvét

nevezhetjük a csökkenő határhaszon törvényének.

A fogyasztás és megtakarítás

A háztartartások fogyasztását befolyásolja, hogy a rendelkezésre álló jövedelmekből mennyit

takarítanak meg, illetve mekkora hitelt vesznek igénybe.

Ebben a részfejezetben tehát azt vizsgáljuk meg, hogy mi határoizza meg a háztartások fogyasztási

terveit. Megismerkedünk a fogyasztás grafikus megjelenítésével is.


Telítettségi pont

q

MU

q0

q

TU


Fogyasztási függvény:

A fogyasztási függvény a jövedelem és a fogyasztási kereslet közötti kapcsolatot fejezi ki,

megmutatja, hogyan függ a fogyasztási kereslet a jövedelemtől. Általános képletben C=f(Y)

A makroökonómiában a következő alakú fogyasztási függvényt alkalmazzák:

C = Co+(c)kalap*Y

Co a fogyasztási keresletnek azon része, amely nem függ a jövedelemtől. (Autonóm fogyasztás). A

/c/*Y a jövedelemtől függő részét határozza meg a fogyasztásnak. /c/kalap a fogyasztási

határhajlandóság.

A fogyasztási határhajlandóság azt fejezi ki, hogy a jövedelem egységnyi növekedésével,

mennyivel nő a fogyasztás. /c/=dC/dY

A /c/kalap a fogyasztási függvény meredeksége. Bármilyen alakú is a fogyasztási függvény az mindig

igaz. Hogy /c/ értéke 0 és 1 közé esik.

A fogyasztási függvényt a 1.3. ábrán láthatjuk a megtakarítási függvénnyel egyetemben.

1.3. ábra A fogyasztási, és a megtakarítási függvény

Megtakarítási függvény:

A korábbiakból már tudjuk, hogy amit a háztartások nem költenek el fogyasztásra, azt megtakarítják.

S=Y-C

A megtakarítási függvényt ebből és az előző összefüggésből kifejezhetjük

S=Y-C

S=Y-(Co+/c/*Y)

S=-Co+(1-/c/)*Y

A megtakarítás tehát a jövedelem növekvő függvénye. A megtakarítás egy bizonyos jövedelemszintig

negatív. Ha a fogyasztás kisebb, mint a jövedelem akkor a megtakarítás pozitívvá válik.


YY0

C,S

C0

-C0


A megtakarítási függvény meredeksége kifejezi, hogy mennyivel változik a megtakarítás, ha a

jövedelem egységnyi mennyiséggel nő. Ez az együttható a megtakarítási határhajlandóság. /s/, ami

egyenlő (1-/c/)-vel.

A két függvény egy koordináta rendszerben való ábrázolásához egy segéd egyenest alkalmazunk.

Rajzoljuk be a kínálat alakulását kifejező függvényt. A kínálatról tudjuk, hogy adott árszínvonal mellett

bármekkora lehet, ezért a kínálat minden jövedelemszintnél azonos a jövedelem nagyságával. A

kínálati függvény tehát az origóból kiinduló 45o-os egyenes, aminek minden pontjában a kibocsátás

egyenlő.

Amikor a fogyasztási függvénygörbe a 45o-os egyenes felett halad, akkor a fogyasztó negatív

megtakarítást folytat. (Feléli tartalékait). Amikor a két görbe a fedezeti pontban metszi egymást, akkor

a család jövedelme éppen fedezi a fogyasztását. Amikor viszont alatta halad át akkor pozitív nettó

megtakarításról beszélünk.

A megtakarítási függvény kiindulópontja a –Co-ből indulva a fedezeti pont és vízszintes értéktengely

re leképezett pontot összekötő görbével szerkeszthetó meg

Térjünk vissza egy gondolat erejéig a mikroökonómia szintjére.

A társadalomban sok ember él és mindenki csereberélni szeretne, hogy fokozza a jólétét. Ennek a

logikának megfelelően meg kellett jelenjen egy új csereeszköz is ennek a lebonyolítására. A korábban

már megtanult pénz ebben a felfogásban elvont hasznosságot fejez ki. A hasznosságot, mint mérhető,

számszerűsíthető nagyságot határozza meg.

A pénz határhaszna azt a lehetséges hasznosságnagyságot jelenti, amely azokból a

jószágegységekből származik, amelyeket 1 pénzegységért meg lehet vásárolni.

Gossen II. törvénye szerint a fogyasztó adott jövedelmét akkor költi el optimálisan, ha az utolsó

pénzegység által nyerhető határhaszon bármely termékre vonatkozóan azonos, és egyenlő a

rendelkezésre álló pénzjövedelem egységének határhasznával.

Az adott áru hasznosságát tehát az adott áru ára fejezi ki:

Mux/Px= MUy/Py …= MUz/Pz



1.2. A vállalatok

A vállalkozás és a vállalat

A vállalkozás kockázatos feladat végrehajtására irányuló tevékenység. Üzleti, gazdasági

vállalkozásról beszélünk abban az esetben, abban az esetben, ha a kockázat és a siker alapvetően

anyagi jellegű.

A vállalkozás olyan üzletszerű gazdasági tevékenység, amelyet saját kockázatra, nyereség elérése

érdekében végzünk.

A vállalat (üzleti vállalkozás) szervezeti kerete:

Olyan jogilag és gazdaságilag önálló szervezet, amelyben a résztvevők tevékenysége

alapvetően jövedelem szerzés célja által vezérelt.

A modern gazdaság technikai, társadalmi alapegysége, amely erőforrásokat alakít át

termékekké, és szolgáltatásokká, hogy emberi szükségleteket elégítsen ki.

A gazdasági élet többi szereplőjével, a piac közvetítésén keresztül áll kapcsolatban.

Vállalatalapítás, megszűnés

A gazdasági életben vállalatok ezrei működnek, dolgoznak alapvető céljaik elérése érdekében. A

fogyasztói igények állandó változása érdekében a piac nap, mint nap:

életre hív vállalatokat,

ugyanakkor felszámolásra, megszűnésre ítéli az alkalmazkodásra képteleneket.

Új vállalkozás alapvetően kétféle módon jöhet létre:

Minden előzmény, előélet nélkül teljesen új vállalkozásként, vagy

Meglévő vállalatok szervezeti átalakulásával.

1. fúzió, amely esetben két (több) vállalat egyesül, ezáltal az eredeti (kettő vagy

több) vállalat teljesen megszűnik egy új vállalkozás létrejöttével

2. felvásárlás esetén, az egyik (nagyobb) vállalat meg vásárol egy másikat

(kisebbet), beolvassza a saját szervezetébe, saját ellenőrzése alá vonja.

Magyarországon az elmúlt években (a rendszerváltás óta) robbanásszerűen megnövekedett. Több

mint egy millió társas és egyéni vállalkozások száma, amelynek sajnos több mint egy negyede csak

regisztrált, de nem működő vállalkozás.

A vállalkozás megszűnésének módjai:

Egyesülés, vagy szétválás, illetve átalakulás: az adott szervezet mindhárom esetben teljesen

új szervezeti formában, tovább folytatja a tevékenységét.

Felszámolás: a vállalatok tartósan fizetésképtelenné válnak, azaz nem tudnak eleget tenni

esedékes fizetési kötelezettségeinek. Ebben az esetben a vállalt megszűnését az ún.

felszámolási eljárás során a bíróság rendeli el.



Végelszámolás: a vállalkozás nem fizetésképtelenség miatt, hanem az alapítók elhatározása

miatt szűnik meg. Ennek okai lehetnek: megszűnik a tulajdonosok érdekeltsége, más

kedvezőbb befektetési lehetőségek, esetleg más földrajzi régióban a befektetők előtt.

Vállalat típusok, vállalkozási formák

A vállaltokat számtalan jellemvonás alapján lehet megkülönböztetni. Az alábbi jellemzők alapján

néhány csoportosítási lehetőséget emeltem ki.

1. A gazdasági tevékenység jellege szerint: termelő, szolgáltató és kereskedelmi tevékenységet

folytató vállalatok.

2. Tulajdonforma szerint: a tulajdonos személyét vizsgáljuk. Ebből a szempontból

megkülönböztetünk magán, állami szövetkezeti, intézményi és egyéb közösségi tulajdonban

lévő vállalatok.

3. A vállalkozás jogi formája szerint:

Állami vállalat: amelyet az állam alapít, lát el alapító tőkével és gyakorolja a felügyeletet

felette (közüzemei, közszolgálati, tömegközlekedési vállalatok).

Szövetkezetek: az állampolgárok önkéntes társulása, amelyben vagyoni hozzájárulással

és személyes közreműködéssel vesznek részt, valamint kizárólag számukra nyújtanak

szolgáltatásokat.

Gazdasági társaságok: a gazdálkodó alanyok között üzletszerű gazdasági tevékenységet

folytatására létrejött gazdasági szervezet. A tagok együttműködési feltételeit a társasági

szerződés rögzíti.

4. Felelősség szempontjából megkülönböztetünk:

Korlátlan felelősségű társaság: a vállalt kötelezettségeiért, tartozásaiért a tagok a társaság

vagyonán túl személyes vagyonukkal is felelnek.

Korlátolt felelősséggel bíró társaság: a vállalat kötelezettségeiért a társaság vagyonával,

annak erejéig felel.

Vállalkozási tevékenység ma Magyarországon az alábbi jogi formákban folytathatók:

1. Egyéni vállalkozás

2. Társas vállalkozás

a. Közkereseti társaság

b. Betéti társaság

c. Korlátolt felelősségű társaság

d. Közhasznú társaság

e. Közös vállalat

f. Egyesülés

g. Részvénytársaság

3. Szövetkezetek

4. Alapítványok, más non-profit szervezetek



A vállalkozási forma kiválasztásához az alábbiakat érdemes figyelembe venni:

Felelősség

(korlátlan: egyéni vállalkozás, kkt. ,bt., egyesülés; korlátolt: kft., közös vállalat, rt., szövetkezet)

Induló tőke

Mivel a korlátolt felelősségű társaságokban a tagok csak teljes alaptőkéjük mértékéig felelősek a

Társasági törvény alaptőke minimumokat határoz meg a hitelezők érdekeinek védelemében. KFT

esetében 3 millió forint, amelynek 30% kötelező jelleggel készpénznek kell lennie, a többi lehet

apport. RT. Esetében ugyanez az összeg 20 millió forint hasonlóalapítási feltételekkel.

Adózási megfontolások

A vállalkozás tevékenysége után az egyéni vállalkozó esetében személyi jövedelemadóval, a

többi társasági formánál társasági adóval köteles adózni.

Könyvvezetési megfontolások

Jelen pillanatban a nem jogi személyiséggel rendelkező vállalkozások egyéni vállalkozás, kkt., bt

esetében az egyszeres könyvvitelt alkalmazzák, de a 2001.-es számviteli törvény szellemében

2004.-tól minden vállalkozási formának a kettős könyvvezetést kell alkalmazni.

Üzleti tevékenység

Általános követelmény a társasági forma kiválasztásánál, hogy a tartalomhoz kell igazodnia a

formának. Bizonyos társasági formákat nem szabad túlértékelni, mert egy adott vállalkozás

többféle vállalkozási formában is eredményes lehet.

A továbbiakban az egyéni vállalkozást, a betéti társaságot a korlátolt felelősségű társaság és a

részvénytársaságot vizsgáljuk meg részletesen.

Egyéni vállalkozás

Egyéni vállalkozás a belföldi természetes személy üzletszerű gazdasági tevékenysége.

A belföldi természetes személy magyar állampolgár, illetve azon a deviza jogszabály szerinti deviza

belföldiek, amelyek pl. letelepedési, munkavállalási engedéllyel rendelkeznek.

Egyéni vállalkozás keretében bármilyen üzletszerű tevékenység végezhető kivéve, amit a jogszabály

megtilt, vagy állami monopol tevékenység esetében.

Egyéni vállalkozás törvényi feltételei: cselekvőképesség, állandó lakhely az elérhetőség miatt.

Az egyéni vállalkozás előnyei, hátrányai:

Előnyök: könnyű alapítani, a profit teljes mértékben a vállalkozóé, a vállalkozás fenntartási költségei

alacsonyak, mozgékony és könnyen változtatható vállalkozási forma, teljes ellenőrzés lehetősége.

Hátrányok: korlátlan felelősség, alacsony hitelképesség, kisebb növekedési lehetőség, nagyfokú

függőség a vállalkozó személyétől.



Betéti társaság

A betéti társaság lényegében olyan társas vállalkozási forma. Amelyet magánszemélyek, jogi

személyek, és a kettő együtt is létrehozhatnak. Jellemzője, hogy ezek közös vagyonával

jövedelemszerzés céljából vállalkozik. A betéti társaságnak nincs kötelezően előírt minimális szintje.

Ez a vállalkozási forma elsősorban a közös munkavégzést helyezi a középpontba.

A betéti társaság sajátos vonása, hogy megkülönböztet ún. bel- és kültagot. Legalább egy beltag

szükséges az alapításhoz, akinek a felelőssége korlátlan, valamint kötelező jelleggel részt vesz a

vállalkozás tevékenységében. Legalább egy kültagnak is léteznie kell, akinek a felelőssége

korlátozott.

A betéti társaság olyan vállalkozási forma, amelyben a beltag felelőssége korlátlan, a kültag

felelőssége, pedig csak a vagyoni betétje erejéig terjed ki.

Gyakran baráti társaságok, illetve jó munkahelyi kapcsolatok hozzák létre a bt.-t. A bt.-ben történő

közreműködés ma már a beltagnak sem kötelező, ugyanakkor a társasági szerződés a kültagot is

feljogosítja a munkavégzésre.

A betéti társaság előnyei, hátrányai:

Előnyök: kisebb alapítási, működési költségek, nagyobb hitelképesség és növekedési lehetőség,

megosztott felelősség.

Hátrányok: korlátlan felelősség, profit megosztása, egyenlőtlen teljesítmény és felelősség megosztás.

Korlátolt felelősségű társaság

Az a vállalkozási forma, amelyet legkevesebb két magánszemély, vagy cég hozhat létre (kivéve az

egyszemélyes kft.). A kft. felelőssége korlátolt, és egyben jogi személyiséggel rendelkező társasági

forma. A kft.-t legkevesebb 3 millió FT törzstőkével jegyezhető be cégalapításkor. A törzstőke

üzletrészekre bomlik. Az üzletrészek határozzák meg a befizetendő pénz és apport nagyságát, a

nyereségből való részesedést, valamint a szavazati arányt is.

A kft. legfőbb döntéshozatali szerve a taggyűlés, ahol gyakorolható a tagok tulajdonosi jogai, valamint

itt döntenek a társaságot érintő lényeges kérdésekben is (nyereség felosztása, választások a

vezetésben, törzstőke emelés).

A korlátolt felelősségű társaság előnyei, hátrányai:

Előnyök: kedvezőbb hitelképesség és növekedési lehetőség, korlátolt felelősség, külső szakértők

bevonásának lehetősége.

Hátrányok: alapítási, és fenntartási költségek magasak.

Részvénytársaság

Előre meghatározott összegű és névértékű részvények kibocsátásával (a részvényjegyzéssel)

alakulhat meg. Az alaptőke minimum 20 millió FT, amelynek minimum 30%-a, de legalább 10 MFT

készpénznek kell lennie. A részvényesek felelőssége a részvények névértékéig terjed ki.

Részvénytársaság: az a tőkeegyesítő jellegű üzleti szervezet, amely vagyonát a részvények

kibocsátásával biztosítja.



Az Rt. Döntési szintjei:

Igazgató tanács: a komolyabb döntések meghozatala a feladata, pl. beruházási döntések.

Fizetett managerek: napi finanszírozási, beszerzési döntések.

Közgyűlés: A mérlegszerinti eredmény felosztása, részvény kibocsátás, beszámoltatás, és

visszahívás.

Felügyelő bizottság: ellenőrző funkciók külső szakértők bevonásával (adótanácsadó,

könyvvizsgáló stb.)

A részvénytársaság előnyei, hátrányai:

Előnyök: jelentős hitelképesség és növekedési (tőkebevonási) lehetőség, korlátolt felelősség, külső

szakértők bevonásának lehetősége, magas innovációs (újítási) lehetőség.

Hátrányok: alapítási, és fenntartási költségek magasak, nehézkes szervezeti felépítés.

1.2.1. Költség, és profit

A vállalkozások esetében számtalanszor felmerül a költségek, és a profitok (azaz a bevétel)

elszámolása, vizsgáljuk meg milyen költségeket ismerünk, és ezek milyen szerepet töltenek be a

vállalkozásoknál.

Költség:

A ráfordítás pénzben kifejezett értéke. Másképpen fogalmazva a ráfordítás mennyiségének és

egységárának szorzata.

A költségeket csoportosíthatjuk:

pénzügyi szempontok szerint

gazdasági szempontok szerint

termelési szempontok szerint

1. A költségek pénzügyi szempontok szerint lehetnek:

explicit (kifejezett) költségek

implicit (rejtett) költségek

Explicit költségek:

Azok a költségek, melyek a vizsgált időszakban (általában egy év) a vállalkozással kapcsolatban

felmerültek és valamilyen számviteli bizonylaton (pl.: számla, blokk, átutalási megbízás) megjelentek.

Implicit költségek:

Ezek a vizsgált időszakban a vállalkozással kapcsolatban felmerült, de számviteli bizonylaton meg

nem jelenő költségek.

Az implicit költségeknek két fajtája van:

Elszámolható implicit költségek

Az elszámolható implicit költségek azok a költségek, melyek számviteli bizonylaton ugyan nem

jelentek meg, de a számviteli törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a vállalkozás ezeket

költségként elszámolja. Ilyen költség az amortizációs költség.



El nem számolható implicit költségek

Az el nem számolható implicit költség nem más, mint feláldozott haszon. Tehát az a legnagyobb

haszon, melyről a vállalkozónak le kell mondania azért, mert a pénzét az adott vállalkozásba

fektette

2. A költségek gazdasági szempontok szerint lehetnek:

folyóköltségek

amortizációs költségek

számviteli költségek

alternatív költségek

gazdasági költségek

Folyó költségek:

A vizsgált időszakban felmerülő, számviteli bizonylaton megjelenő és a vizsgált időszakban meg is

térülő költségek. Pl.: anyagköltség, munkabér költség

Amortizációs költségek:

Értékcsökkenési leírás. Valamilyen befektetett eszköz beszerzési értékének adott időszakra eső

része, melyet költségként számolunk el.

Számviteli költségek:

A vizsgált időszakban számvitelileg elszámolható összes költség.

Számviteli költség = folyó költség + amortizációs költség

vagy

Számviteli költség = explicit költség + elszámolható implicit költség

Alternatív költségek:

Az alternatív költségek megegyeznek a gazdasági költségekkel.

Tehát:

Alternatív költség = gazdasági költség = az adott gazdasági tevékenységgel kapcsolatban felmerült

összes költség, tehát az explicit és implicit költségek összege.

Alternatív költség = gazdasági költség = explicit + implicit költség

vagy

Alternatív költség = gazdasági költség = számviteli költség + el nem számolható implicit költség

Az alternatív költség azért nevezhető egyben gazdasági költségnek is, mert ez a költség az adott

gazdasági tevékenységgel kapcsolatban felmerült összes költség.

3. A költségek termelési szempontok szerint lehetnek:

Teljes költség (TC)

A termelés összes költsége rövid távon két fő csoportra osztható: állandó költségek, és változó

költségek. Képletben TC=FC+VC

Fix költség vagy állandó költség (FC)



A vállalat rövid távon fix inputtényezőinek összege. Pl, munkabér, bérleti díj.

Változó költség (VC)

A termelés függvényében változó inputtényezők gazdasági költségeinek összege (1.4. ábra)

1.4. ábra A vállalat költségei rövid távon

Átlagos fix költség (AFC)

Átlagos változó költség (AVC)

Átlagos teljes költség (AC)

A három átlagos költség ( . ábra) az egy termékegységre jutó költségeket veszi számba. Képletben

AC=TC/q, AFC=FC/q, AVC=VC/q, és AVC+AFC=AC. Ezek lesznek az ún. U-alakú költségfüggvények

(kivétel az AFC, mert a ktg. tényező ebben az esetben állandó).

1.5. ábra Az U-alakú költséggörbék

Határköltség (MC)

A határköltség az az arányszám, amely megmutatja, hogy hány egységgel változik az összköltség

(TC) a termelés egységnyi növekedésével. MC=dTC/dQ. Ez a függvény a termelés, és a költségek

változásának kapcsolatát fejezi ki.

A határköltség görbe (MC) az átlagos változó költség (AVC), valamint az átlagköltség (AC) görbék

minimumpontjában metszi. E két pont, ahol az AC=MC az üzem technikai optimuma, mert ennél a

pontnál kisebb egységköltséggel nem lehet egy darabot, rövid távon, fix technológia mellett előállítani.


C

Q

FC

VC

TC

C

Q

AFC

AVC

AC

MC


Az AVC görbe minimumában lesz a vállalat számára a munka tényező optimuma, ez a termelési

méret lesz számára legoptimálisabb.

A könnyebb érhetőség kedvéért nézzünk meg egy számolási példát

1.1. táblázat A költségek számítása

Q FC VC TC AFC AVC AC MC

1 10 2 12 10 2 12 -

2 10 4 14 5 2 7 2

3 10 5 15 10/3 5/3 5 1

4 10 7 17 2,5 7/4 17/4 2

5 10 10 20 2 2 4 3

A feketével jelzett adatok az adottak!

Árbevétel és profit

Árbevétel: Eladott termékmennyiség és az egységár szorzata.

Profit: Az árbevétel és a gazdasági szempontok szerint kalkulált költségek különbsége.

Profitkategóriák:

bruttó profit

számviteli profit

gazdasági profit

normál profit

Bruttó profit = árbevétel – folyó költség

Számviteli profit = árbevétel – számviteli költség

Gazdasági profit = árbevétel – gazdasági költség (alternatív költség)

vagy

Gazdasági profit = számviteli profit – normál profit

Normál profit:

A normál profit tekinthető profitnak, de ugyanakkor tekinthető el nem számolható implicit költségnek is.

Az adott gazdasági ágazatban bárki által realizálható profit normál profitnak minősül.

Pl.: ha az almatermesztési ágazatban 100.000 Ft költséggel bárki képes 20.000 Ft gazdasági profitot

realizálni, akkor az alma-ágazat normál profitja 20.000 Ft.

Egy másik gazdasági ágazatban elérhető normál profit az adott gazdasági ágazatban el nem

számolható implicit költségnek minősül.

Pl.: ha a körtetermesztés normál profitja 30.000 Ft, akkor ez a 30.000 Ft az almatermesztésben el

nem számolható implicit költség.

(A munkabér és a banki kamat az egész gazdaságra jellemző normál profit, ami az egyes gazdasági

ágazatok tekintetében el nem számolható implicit költség.)



A költség és profit kategóriák az 1.6. ábrán találhatók meg összefoglaló jelleggel.



1.6. ábra A költség és profit kategóriák


A termelés költsége

Bevételek

Gazdasági profit

Számviteli profit

Normál profit

Számviteli költségek

Implicit költségekExplicit költségek


1.3. A külföld

Alapfogalmak:

Valuta. Nemzetközi fizetési eszköz (dollár, márka)

Deviza: Nemzetközi fizetési eszközre szóló követelés

Árfolyam egy meghatározott devizának egy másik devizára kifejezett ára.

Árfolyamfajták:

Devizaárfolyam: Valamely deviza egységének egy másik ország pénznemében kifejezett ára.

Valutaárfolyam: Valamely valuta egységének egy másik ország pénznemében kifejezett ára.

Általában nagyobb az eladási árfolyam a vételi árfolyamnál. A kettő közötti rés (marge), mert

szállítási, hamisíthatósági stb. költségek vannak.

Egyenes árfolyam: a dollárral szembeni árfolyamjegyzést jelenti, vagy a hivatkozási, vagy pedig

a hivatkozott deviza USD.

Keresztárfolyam: olyan árfolyam jegyzés, amely sem a hivatkozott, sem pedig a hivatkozási

deviza nem USD (1HUF = 128 DEM)

Közép árfolyam: a vételi és eladási árfolyam számtani átlaga

Rugalmas árfolyamok: Árfolyamok szabadon változnak kereslet-kínálatnak megfelelően.

Rögzített árfolyamok: Egy deklarált paritás körül 1-2%-os sávban ingadozhat az árfolyam. A

sávból való kilépést a jegybankok mesterséges kereslet vagy kínálat teremtésével

akadályozzák meg. Alulértékelt a valuta, ha a deklarált paritás hosszútávon a piaci árfolyam

alatt van, illetve túlértékelt, ha felette van.

Paritások:

Elméleti egyenértéket jelöl. Lehet deklarált paritás (érmeparitás, aranyparitás, valutaparitás) vagy

közgazdasági törvényszerűséget kifejező egyezőség (vásárlóerő-paritás, kamatparitás).

Érmeparitás: egyes országok aranyérméinek átváltását aranysúlyuk aránya szabta meg

Aranyparitás: bankjegyek átváltási arányát aranytartalmuk határozta meg, az csak a két

aranypont (behozatali és kiviteli) között ingadozhatott.

Valutaparitás: az aranypontok szerepét az intervenciós pontok, az önműködő

mechanizmust a jegybankok beavatkozása váltotta fel. Manapság a nemzeti valuták

értékét más valuták értékéhez szokás kötni.

Vásárlóerő-paritás: Lebegő árfolyamok esetén egyfajta árfolyamcentrumot jelent, ha ettől

eltérés van, akkor egy termék átszámított árai nem lesznek azonosak.

Kamatparitás: A prompt és a termin (határidős) devizaárfolyam, és a két ország

megfelelő kamatlábainak egyensúlyi viszonya.

A devizagazdálkodás fogalma:

A devizagazdálkodás azon módszerek, intézkedések, rendeletek előírások, tiltások összessége,

amelyek révén egy önálló valutával rendelkező ország belső pénzrendszere a nemzetközi pénzügyi

rendszerhez és egy másik nemzet pénzrendszeréhez kapcsolódik.



Kötött devizagazdálkodás: A devizagazdálkodás alapvetően kötelező jellegű szabályokon alapszik. A

nem konvertibilis valutájú országokra jellemző. Lehet centralizált (minden tartalékot és forgalmat a

jegybank kezel) és decentralizált (ilyenkor a központosítás kizárt). Olyan országokra jellemző, ahol

általános a passzív folyó fizetési mérleg. És ezért gyakori a külföldi hitel felvétel.

Alapvető szabályai:

deviza-bejelentési kötelezettség

deviza-beszolgáltatási kötelezettség

kötött pályás deviza-beszerzési lehetőség.

A devizatulajdonos köteles a devizát a jogszabályban meghatározott módon a

devizagazdálkodásra jogosult intézménynek adni, ahol azt a központilag megállapított

devizaárfolyamon beváltják.

Szabad devizagazdálkodás: Alapvetően piaci mechanizmusok érvényesülnek. A konvertibilis

valutájú országokra jellemző.

A devizapiac:

A külföldi devizák és valuták keresletének és kínálatának összessége a valuta- és devizapiac.

Deviza iránti keresletet az importigény és a külföldön való befektetés igénye határozza meg.

A deviza iránti keresletet megkapható, ha az összes importált áru keresleti függvényeiből adódó

aggregált keresleti függvényt korrigáljuk a tőkeexporttal és a fizetési mérleg egyéb tételeivel.

A kínálati függvény hasonlóan értelmezhető az export, egyéb külföldi bevételek és a tőkeimport

összegeként. A kettőből (kereslet, kínálat) adódik az egyensúlyi árfolyam.

A kereslet növekedése miatt az árfolyam felértékelődik, míg a kereslet csökkenése miatt

leértékelődés következik be.

Kereslet és kínálat összefüggése az árfolyammal:

Kötött devizagazdálkodás és árfolyam: Az árfolyamot hatósági úton rögzítik. Nem

a kereslet-kínálat határozza meg az árfolyamot, az eltérés a külföldi valuta többleteként vagy

hiányaként jelenik meg.

Flexibilis árfolyam: a valutakeresletet a kínálattal egyensúlyba hozó árfolyam

alakul ki.

Jegybanki devizapiaci intervenció révén rögzített árfolyam: a kereslet nem

feltétlenül egyezik meg a kínálattal, és a kereslet-kínálat egyensúlyától való eltérés irányától

függően az adott valuta túl-, illetve alulértékeltségéről beszélünk. A jegybank interveniál.

Leértékelés, felértékelés:

Leértékelés: Pozitív hatása, hogy ösztönzi az exportot, mert egységnyi

devizabevételnek megnő belföldi értéke és fékezi az importot. Előnyök egyben a felértékelés

hátrányai.

Felértékelés: Véd a külföldi árszínvonal-emelkedésekkel szemben, mivel a

megnövekedett deviza árakat a belföldi árakhoz igazítja. Előnyök egyben a leértékelés

hátrányai.



A fizetési mérleg:

A fizetési mérleg egy ország más országokkal lebonyolított kereskedelmi ügyleteinek és a

tőkemozgásokkal kapcsolatos műveleteinek könyvelési nyilvántartása.

Globálisan mindig nulla (null-szaldós) egyenlegnek kell lennie. Aktív, ha adott időszak devizabevétele

meghaladja a devizakiadást, míg passzív, ha fordítva.

Fő részei:

a.) Folyó fizetési mérleg (látható és láthatatlan folyó tételek)

külkereskedelmi mérleg: exportált és importált áruk egyenlege

áruforgalmon kívüli fizetések: különböző szolgáltatásokból származnak, pl. fuvarozás,

biztosítás, idegenforgalom, külföldi befektetések jövedelme, kormányzati kifizetések,

magán és állami transzferek

b.) Tőkeforgalom mérlege

tőkeszámlák

tőke típusa szerint: közvetlen befektetések, értékpapír-befektetések, egyéb kölcsönök

lejárat szerint: rövid, közép- és hosszú lejáratú

szektorbontás szerint: állami szektor, pénz- és monetáris intézetek, egyéb szektorok

monetáris műveletek (Alapvetően azt fejezi, ki, hogy a folyó fizetési mérleg passzívumát

mivel finanszírozták, illetve az aktívumot mire költötték. A folyó fizetési mérlegek

egyenlegét nullára egészíti ki.)

tartalékok (deviza, arany stb.)

c.) egyenlegező tétel, statisztikai felvétel hibái és hasonlók miatt

A konvertibilitás (a deviza átválthatósága):

Konvertibilitás: az egyik valuta átválthatósága másik valutára

Az aranystandard rendszer idején ez azt jelentette, hogy a valutát át lehetett váltani piaci árfolyamon

más valutára, illetve aranyra. Az állami gazdasági beavatkozás fokozódása miatt azonban a valuták

beválthatósága csökkent.

Teljes konvertibilitás: A fizetési mérleg minden területére kiterjed.

Korlátozott konvertibilitás: Csak a folyó tételekre terjed ki.

Külső konvertibilitás: csak a valuta-külföldiekre terjed ki.

Belső konvertibilitás: valuta-belföldiekre is kiterjed.

Jegybanki szintű konvertibilitás: ha csak a jegybankra terjed ki a konvertibilitás.

Részleges konvertibilitás esetén az átválthatóság a fizetési mérleg-egyenleg

meghatározott arányában lehetséges csak.

Az IMF szerint egy valuta akkor konvertibilis, amikor ez legalább a folyó fizetési

mérleg tételeire vonatkozik.

A forint átválthatóságának fontosabb jellemzői Magyarországon:

Magyarországon 2001 júniusától a teljes konvertibilitás érvényes.



1.3.1. Árfolyamrendszerek

Aranystandard rendszer

Az aranypénz - a pénz belső értékénél fogva - nemzetközi rendszert is jelentett, emiatt működési

feltételek kellettek. Az első nemzetközi pénzrendszer, az aranystandard-rendszer virágkora az I.

világháborút megelőző 30-40 évben élte, virágkora az első világháborút megelőző 30-40 év,

nemzetgazdaságokat átfogó világgazdasági rendszerként funkcionált,

Előzmények:

- az aranyfedezetbe beleszámított a külföldi váltó is, tehát az aranyfedezet már nem csak az

arany, hanem aranydeviza is

- a belföldi forgalomból az arany csaknem teljesen kiszorul

- a nagybani forgalom számlapénzben bonyolódik

- megszilárdul a bankokba vetett bizalom

Alappillérei a következők voltak

arany és papír alapú pénzhelyettesítők együtt töltötték be a pénzfunkciókat, ezek

bármikor átválthatóak nemesfémre (visszafelé is),

arany + pénzhelyettesítők nemzetközi forgalma megengedett volt,

az arany külföldre való kivitele és behozatala korlátlan mennyiségben szabad volt.

Hogyan lehetséges az automatikus árfolyam stabilitás?

- Nemzetközi viszonylatban az arany és a papírvaluta (pontosabban a váltók) együttesen

bonyolították a forgalmat.

- A valuták egymás közötti átváltási arányát hivatalos aranytartalmuk, az un. aranyparitás

határozta meg alapvetően.

- A tényleges piaci árfolyam eltérhetett ugyan a paritástól, de nem nagyon. Ennek oka az volt,

hogy az árfolyamok emelkedését és süllyedését az un. aranyautomatizmus korlátozta. A

valutaárfolyamok csak az aranypontok szűk határai között ingadozhattak. Az aranyparitás és az

aranypontok közötti rést azoknak a költségeknek a nagysága határozta meg, amelyek

aranyszállítás esetén felmerülhettek. (fuvarköltség, biztosítási díj, a belföldi érme beolvasztási

költsége, csomagolási költség, kamatveszteség, aranyfelár) Az aranypontok az aranyparitáshoz

képest kb. +/- 1 %-ra helyezkedtek el.

Azt a pontot, amikor érdemesebb aranyat kivinni, mint valutát vásárolni, és azzal fizetni, kiviteli vagy

felső aranypontnak nevezzük. Ez a helyzet akkor következik be, amikor a külföldi valuta árfolyama

az aranyszállítás költségeinél nagyobb mértékben emelkedik a paritás fölé. Behozatali vagy alsó

aranypontról beszélünk akkor, ha a külföldi valuta árfolyama a paritás mínusz arany szállítási

költsége alá csökken.

Arany-dollár standard rendszer

A második világháború után, Bretton Woods-ban fogatták el a dollár világpénzé válását. Egyben a

dollárt -egy unciában meghatározott mennyiségben- kötelezően beváltotta az USA kormánya.



Az arany jogilag is megszűnt, mint törvényes fizetési eszköz, a nemzetgazdaságokon belül

végérvényesen felfüggesztették az aranypénz-pénzhelyettesítő átváltást, egyszóval az aranyalapú

pénzrendszer véglegesen megszűnt az 1929-33-as világgazdasági válságot követő években.

Jellemzői:

- az arany érme formában a belföldi fizetési forgalomban nem szerepel

- a törvényes fizetési eszköz a papírvaluta

- az aranya belföldi forgalma és külföldre küldése korlátozott, a külföldi valutáival ill. devizával

való gazdálkodást szabályozzák

Azonban a második nagyobb gazdasági olajválság idején a hetvenes években ez a rendszer is

befuccsolt. Okai:

Túl sok dollár áramlott ki az USA-ból, ezáltal folyamatos hiánycikké vált elfogadottsága miatt,

de mi már tudjuk, hogy ez inflációhoz vezetett.

Továbbá már nem volt megfelelő aranyfedezet a megnövekedett pénzmennyiségre,

Az olajválságok teljesen szétzilálták a nemzetgazdaságokat.

Nem utolsó sorban a spekulációs tőke hatása felgyorsította a folyamatot

Az új árfolyam rendszerekben, pedig már az árfolyamok szabadon lebegtek, nem voltak kötve sem az

aranyhoz, sem a dollárhoz. Egyszerűen a jegybank látta el a valuták vásárlóerejének védelmi

feladatát, intervenciós tevékenységével. (eladott, vett valutát, devizát). Természetesen a devizapiaci

mechanizmusokat szabadjára engedték. Megfigyelhető még a piszkos lebegtetés is, mint ahogyan az

EU esetében is látni fogjuk, nem teljes mértékben a devizapiac szabályozza az árfolyamot, hanem

intervenciós sávhatárokat vezetnek be.



1.4. Az állam szerepe a modern társadalomban

Az állam gazdasági szerepét többféle szempontból lehet elemezni, az alkalmazott eszközökkel

csoportosítani. A közgazdaságtanban a legelterjedtebb a beavatkozás, és a célkitűzés szerinti

csoportosítás.

Az állam funkciói:

Adam Smith klasszikus angol közgazdász szerint:

az ország külső védelmének biztosítása

a belső rend és nyugalom védelme

olyan további közintézmények működtetése, amelyeket az egyéneknek nem érné meg

fenntartani

a modern államok funkciói:

az állam önfenntartása

a társadalom és a gazdaság jogi kereteinek biztosítása

allokáció

redisztribúció

stabilizáció

1. az állam önfenntartása:

fent kell tartania azt a szervezeti keretet, amelyben működhet

ugyanakkor az államnak ez a funkciója önmagban haszonnal nem jár, csak a működés

kereteit képezi, csak fix költséget jelent

jellemzője, hogy saját szervezetét gyakran ésszerűtlenül is igyekszik bővíteni

2. a társadalom és a gazdaság jogi kereteinek biztosítása:

a szabályrendszerek önkéntes betartása gyakorlatilag elképzelhetetlen, mert a rendkívül

szegmentált társadalomban a szabályok valaki részére biztos, hogy korlátozást tartalmaznak

a szabályok betartásáról gondoskodik a maga sajátos eszközeivel (bíróság, rendőrség, stb.)

fontos terület a gazdasági szabályozás, ami nem mindig hatékony

3. allokáció:

az állam azokat a javakat biztosítja, amelyeket a magánszféra egyáltalán nem, illetve csak

nagy hatékonysági veszteséggel lenne képes előállítani

az államnak célja, hogy elősegítse az erőforrások társadalom számára kívánatos allokációját

(juttatását, elosztását)

tiszta közjavak (nem lehetséges a piacosítás, nem érvényesül a rivalizálás, a kizárás lehetetlen),

egyes szereplők fogyasztása nem csökkenti mások fogyasztási lehetőségeit – pl. honvédelem)

4. redisztribúció:

társadalmi igény van arra, hogy az állam az igazságosság és a méltányosság érdekében a piaci

körülmények között létrejött eredeti jövedelemelosztás módosítsa

az állam beavatkozása nélkül a piac csak rendkívül egyenlőtlenül alakítaná ki a jövedelmek

eloszlását



ezt a társadalom ma már elfogadhatatlannak tartja, ezért egyesektől elvonja a megszerzett

jövedelem egy részét, míg másoknak rászorultságuk miatt bizonyos jövedelmeket juttat

az elvonás főként adó és illeték formájában történik, míg a juttatások a szociális ellátások

valamelyikén keresztül jutnak el a rászorulókhoz

5. stabilizáció:

1929-33-as gazdasági világválság után került előtérbe -Keynes nyomán, akinek az volt az

elgondolása, hogy a piaci mechanizmust jellemző spontán folyamatok mellett szükséges az

állam beavatkozása is-.

a gazdasági ciklusok nagy kilengései mindenképpen károsak, és nehezen korrigálható

torzulásokat okozhatnak

a piac önmagában nem képes biztosítani a kiegyensúlyozott fejlődést, ehhez szükség van az

állam beavatkozására; erre szolgál az ún. stabilizációs politika

célja a foglalkoztatás lehető legmagasabb szintjének biztosítása, a gazdasági növekedés

elősegítése, az árstabilitás elérése, a külgazdasági egyensúly elérése és megfelelő

valutaárfolyam kialakítása

két fő eszköze a monetáris politika, illetve a költségvetési (fiskális) politika

Költségvetési politika stabilizáló hatását a központi költségvetésbe épített automatikus stabilizátorok

szolgálják, illetve alkalmazni lehet még a diszkrecionális költségvetési politika eszközeit is

Monteráris politika: a Központi bank a pénzmennyiség, és ezen keresztül a pénzpiaci kamatlábak

alakításával hat a jövedelmekre, az összkeresletre.

Az államháztartás:

Az állam gazdálkodása, az a folyamatos tevékenység, amelynek során az állam anyagi javakkal

rendelkezik, illetve az állam saját feladatainak ellátását szolgáló gazdálkodási rendszerét

nevezzük államháztartásnak.

Az államháztartás alrendszerei:

központi költségvetés: a kormányzat pénzalapja, a kormányzat pénzügyi terve az adott évre

vonatkozóan.

elkülönített állami pénzalapok: konkrét gazdasági vagy közösségi cél megvalósítása érdekében

(árvízkár, szociálisan hátrányos helyzetűek megsegítésére)

helyi önkormányzatok: közösségi feladatokat látnak el, (szerveznek és finanszíroznak), az adott

település gazdaságának fejlődését befolyásolják. helyi szinten

Egészségügyi és nyugdíjbiztosítás az adott területen a szociális biztonság megteremtésére.

Az alrendszerek mindegyike önálló költségvetés alapján gazdálkodik



1.7. ábra A magyar államháztartás felépítése és viszonya a gazdaság egészéhez

Gazdaság

Állami szféra Non-profit szféra Magánszféra

MNB Államháztartás Állami vállalatok Háztartások Magánvállalkozások

Helyi önkormányzatok Központi Helyi önkorm. Központi korm.

kormányzat vállalkozásai vállalkozásai

Központi költségvetés Elkülönített állami pénzalapok Kötelező társadalombiztosítás

A négy alrendszer úgy lenne teljes, ha a helyi önkormányzatok „lejönnének”, de önálló gazdálkodási

jogköre miatt van fenn az 1.7. ábrán.

A költségvetés fogalma:

olyan pénzügyi terv, amely egy adott időszakra előre meghatározza az államháztartás

gazdálkodásának kereteit. Végrehajtása során ezen keretek alapján gazdálkodik az

államháztartás valamennyi szereplője

Az állami feladatok ellátáshoz szükséges forrásokat, és a források felhasználásának céljait, illetve

módját határozza meg

A központi költségvetés bevételei:

A Magyar Köztársaság területén működő, illetve jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi

személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá a jövedelemmel, bevétellel vagy

vagyonnal rendelkező belföldi vagy külföldi természetes személy kötelezhető arra, hogy befizetéseivel

hozzájáruljon az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatokhoz.

A költségvetési bevételek csoportosítása

adó, adójellegű (80-90%-a a költségvetés bevételének)

adó

vám, vámbiztosíték

állami monopóliumok

járulékok

hozzájárulások

nem adó jellegű

illették (vagyonátruházási, okirati, eljárási)

díjak

bírságok



állami tőkebevételek

tulajdon utáni részesedés

értékpapír-értékesítés

állóeszköz-, föld- és készletértékesítés

adományok, juttatások

természetes és jogi személyektől

államháztartás más szintjéről

külföldről

A központi költségvetés bevételeit képezik az előzőeken túl:

- a privatizációból származó,

- a koncessziós szerződésekből származó,

- a központi költségvetési szervek tevékenységéből származó,

- nemzetközi pénzügyi kapcsolatokból származó bevételek.

A központi költségvetés kiadásai

A központi költségvetésben kiadás irányozható elő a központi költségvetési szervek feladataira, az

állam nemzetközi, jogszabályi és szerződéses kötelezettségei ellátására; továbbá az államháztartás

más alrendszerei, jogi személyek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek, valamint a

természetes személyek részére.

A költségvetési kiadások csoportosítása

Rendes (rendszeres) kiadások:

- támogatások (adók, juttatások),

- fogyasztói árkiegészítések (katalizátor támogatása)

- felhalmozási kiadások (korház építése)

- társadalmi közös fogyasztás kiadásai (rendőrség, állami szervek stb.),

- adósságszolgálat,

- nemzetközi kapcsolatokkal összefüggő kiadások.

Rendkívüli kiadások:

A központi költségvetésben tételesen kell előirányozni a kiemelt jelentőségű beruházások és

felújítások előkészítésére és megvalósítására szolgáló összegeket. Kiemelt jelentőségű az, amelynek

tervezett összes költsége a jóváhagyás évében meghaladja a központi költségvetés kiadási

főösszegének 0,2 %-át; illetőleg amit az Országgyűlés, vagy a Kormány annak minősít.

Költségvetési tartalékok

A központi költségvetésben általános tartalékot kell képezni az előre nem tervezhető kiadásokra,

illetve az elmaradó bevételek pótlására. Az általános tartalék nem lehet több, mint a központi

költségvetés 2 %-a, de nem lehet kevesebb, mint annak 0,5 %-a.



Az adó definíciója, funkciója, az adóztatás módjai:

adó:

törvényi előíráson alapuló, egyszeri vagy folyamatos befizetési kötelezettség, amelyet az állam

felhatalmazása alapján különböző szervezetek szednek be, ha az adófizetésre vonatkozó

tényállás megegyezik a jogszabályban előírt teljesítése kötelezettséggel

csoportosítása:

közvetlen – direkt vagy egyenes adó, amelynél az adóterhet közvetlenül az adóalany viseli,

nincs lehetőség az adó terhét tovább hárítani, kedvezmények vehetők igénybe, pl.

jövedelemadók

közvetett – indirekt adó, általában a forgalomhoz, fogyasztáshoz kapcsolódnak; az adóalany

és az adó terhét ténylegesen viselő személye különválik; a fogyasztás tényével bárki

adóalannyá válik, pl. általános forgalmi adó (ÁFA)

központi – ezek beszedéséről valamely országos hatáskörű államigazgatási szervezet

gondoskodik (SZJA)

helyi – melyekről valamely helyi törvény, mint keretjogszabály rendelkezik, de bevezetésükről,

illetve mértékük megállapításáról a helyi önkormányzatok képviselőtestülete jogosult dönteni,

beszedésükről és ellenőrzésükről pedig az önkormányzatok által létrehozott helyi adóhatóság

gondoskodik (szemétkuka után)

Az egyes adónemek aránya:

(Megjegyzés: TA: Társasági adó: a gazdasági társaságok nyereségadója, Fogy adó: cigaretta, szesz,

benzin után.)



vám:

az állam által meghatározott gazdaságpolitikai célok megvalósításának speciális eszköze, a közvetett

adók különleges formája, amelyet a vámhatáron átszállított vámérték után az állam vámjogi jogviszony

keretében, meghatározott módon szed be

1.4.1. Az államadósság:

Egyrészt a mindenkori kormányzatok bevételeket meghaladó kiadásainak finanszírozására felvett

hitelekből, illetve az ilyen célból kibocsátott értékpapírokból áll,

Másrészt az állam egyéb (elsősorban gazdaságirányítási) feladatának ellátásával kapcsolatban

keletkező tartozásaiból halmozódik fel

Államadósság: minden olyan hitelviszonyon alapuló fizetési kötelezettség, amely az

államháztartás valamelyik alrendszerét terheli

Adósságtípusok:

Belső államadósság: az államnak a gazdaság szereplőivel szemben fennálló kamatozó, lejárattal

rendelkező tartozása, ami különböző értékpapírok formájában ölt testet

Eladósodás a külföld irányába: ennek gyakorlati formája a külföldi hitelfelvétel (külföldi

kormányoktól vagy magánbankoktól); ezeknél az ügyleteknél rendszerint a jegybank

megbízottként képviseli az államot

Bruttó adósság : A gazdaság jegybankon kívüli szereplőivel szemben fennálló tartozásokat

magában foglaló belföldi adósságból és a külfölddel szembeni tartozásokat is tartalmazó külföldi

tartozásból áll.

Nettó adósság : bruttó adósság – az állam mind belföldön, mind külföldön keletkező követelései

Az államadósság kialakulása Magyarországon;

Előzmények:

Az eladósodás korai időszaka:

- Magyarországon az eladósodás nem újszerű probléma.

- 1918 után az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása során hazánk átvállalta a közös

adósságteher ráeső területileg arányos részét.

- 1924-ben kaptuk az ún. Népszövetségi kölcsönt, melynek összege 250 millió aranykorona volt

- Az 1929-32-es világgazdasági válság hatása Magyarországon is jelentkezett, a mélypont

1931. nyarán következett be, amikor a fizetésképtelenség és az államcsőd közvetlenül fenyegette

az országot.

- 1939-ig sikerült leszorítani az államadósságot 2,3 milliárd pengőre, ami az 1938-39-es

költségvetési év nemzeti jövedelmének 40 %-a volt.

- A II. Világháború idején és az 50-es években (szocialista piacgazdaság, és a nagyfokú

autarchia –önellátás- miatt hazánk jelents mértékben elszigetelődtünk. Tovább tolódott az

adósságrendezés ügye.



Az eladósodás modern korszakának kezdete:

- A kedvező hitelek felvételének előfeltételévé tették, hogy Magyarország rendezze korábban

keletkezett adósságait. Minderre a 70-es évek elején került sor (elkezdődött a nemzetközi

pénzpiaci hitelfelvétel) és ezt követően lódult meg meredeken felfelé hazánk külföldi eladósodása.

1973. végére a nem rubel viszonyú bruttó adósságállomány 2,1 milliárd USD.

Első eladósodási hullám 1974-78.

- Magyar gazdasági reform szerepe az eladósodásban:

Döntő szerepe volt, mivel csak fél reformról beszélhetünk, mert érintetlenül hagyta a korábbi rendszer

lényegét, a tulajdonviszonyokat. az ország deviza-adóssága elkezdett szinte önmagától növekedni,

hitelt a törlesztések céljaira is fel kellett venni.

- Újabb probléma: A hitelek felvevője az MNB volt. A magyar valuta nem volt konvertibilis ->

élesen elváltak a forintban és a devizában végzett műveletek. A legfőbb problémát azonban az

jelentette, hogy nem látszott a nemzeti számlarendszerben, hogy valójában kinek a javára

történtek a hitelfelvételek, vagyis hogy ki volt ezen adósságok viselője.

- A bruttó adósságállomány 1978-ra 9,5 milliárd USD volt.

- 80-as évek eleje:

- Adósságválság kirobbanása. A devizában esedékes fizetésekre hitelt addig lehet szerezni,

amíg adnak. Addig adnak, amíg az export és az adósságszolgálat aránya bizonyos határon belül

tartható.

- A bajok e határ átlépése után kezdődnek, mert elzárják a hitelcsapot, vagy óriási árat kérnek a

hitelfolyósításokért. Magyarország erre a határra sodródott 1981-ben, amikor benyújtotta

hitelkérelmét a Nemzetközi Valutaalaphoz, mivel látta az államcsőd közeledését.

- Az IMF megtalálta a fő adóst – az állami költségvetést – amely bevételei között szerepeltette

az MNB-tól felvett hiteleket. A hiány belső finanszírozásúvá alakításához meg kellett volna

teremteni a konvertibilitást, amelynek akadálya a devizatartalékok alacsony szintje, illetve a teljes

politikai rendszer (szocialista tervgazdaság, KGST-kapcsolatok) volt. => Teljes politikai változásra

volt szükség.

- 1979 és 1984 között a felvett hitelek kamatterhei gyorsan nőttek, 1984-re elérték a GDP 3-4

%-át.

Második eladósodási hullám 1985-87.

- 1985-88: Konvertibilis külkereskedelmi mérleg passzív rubelkivitel gyors növekedése,

konvertibilis valuta behozatala nő. (A Szovjetunióval nem álltak szóba a konvertibilis valutával

rendelkező országok, de velünk igen.)

- 80-as évek vége: Gazdasági átalakulás megindulásának évei. Fellazítottuk a bevásárló-

turizmust. A lakosságnak bizonyos konvertibilis valutában keretet adtak, mindenki felvette a pénzt

és elindultak külföldre vásárolni.

- 1989. első felében az összes belföldi hitelállományon belül jelentősen – csaknem 1/5-ével –

nőttek a költségvetési szférával szembeni követelések. A központi állami költségvetési hiány a 80-

as évek elejétől 1987-re megtízszereződött.



- Az 1989-es évek végére az állapotok anarchikussá váltak. A fizetési fegyelem fellazult, a

vállalatok körbetartoztak egymásnak, ugyanakkor a bankok nem szorgalmazták a fizetésképtelen

vállalatoknál a csődeljárást. A magyar gazdaságvezetés nem tudta kisajtolni az adósság-szolgálat

és az adósság leépítés forintoldalát a jövedelem-tulajdonosok valamelyikéből.

A 90-es évektől

az új politikai berendezkedés lehetővé tette a jogi, szabályozási változtatások felgyorsulását. A

jegybanktörvény az MNB autonómiáját erősítette és eleget tett azon pénzügyi követelésnek, hogy

korlátozzák a költségvetési túlköltekezés pénz-emisszióval való finanszírozását. Óriási jelentősége

volt a privatizáció felgyorsulásának is.

Hamarosan újabb problémákkal kellett szembenézni: az elvesztett piacok, az elvesztett jövedelmek

nagymértékű visszaesést hoztak a GDP-ben. Ez a helyzet az államadósságok további drasztikus

emelkedését eredményezte. A forint mindezen hatások következtében leértékelődött és így egyre nőtt

a leértékelésből eredő adóssága is a költségvetésnek.

A kelet-európai kereskedelem összeomlott, korábbi külgazdasági kapcsolatok felbomlottak. Átmeneti

likviditási gondokat követően az ország külső pénzügyi helyzete javult. Dinamikus működésnek indult

a működő tőke behozatala. Piacgazdaságra történő átállás veszteséggel járt: a GDP 20-25 %-kal

csökkent, az infláció nőtt.

1993-94: erőltetett gazdasági növekedés. A belföldi kamatszint nem volt összhangban az inflációval. A

fogyasztás nőtt, a megtakarítás csökkent. Súlyos deficit, egyensúly-romlás.

1995: Bokros-csomag (ezt meg kellett lépni)

1994-es választások utáni alternatívák:

- növeljük a termelést, és ezzel a GDP-t (ez hosszú ideig tartana),

- megakadályozzuk az adósság növekedését és csökkentjük az abszolút összegét,

- átütemezés kezdeményezése nem kivitelezhető, mert Magyarország nem országoknak,

hanem bankoknak tartozik. Átütemezés következménye: jobban ellenőriznek, hiteleket

befagyasztják.

A 3 alternatívából egy kevert döntés született:

- a gazdaság dinamikus növekedése, de egyensúly-romlás nélkül, egyenlő legyen a

fenntartható növekedéssel; GDP-t növelni, abszolút adósságot csökkenteni.

1997. évi költségvetés tervezése:

- a költségvetés átvállalta a devizaadósságokat az MNB-tól,

- az addig nem kamatozó állományt is kamatozóvá alakította.

Így a leértékelések következtében megnövekvő forint-terhek nem befolyásolják az MNB mérlegét,

hiszen közvetlenül a költségvetésnél jelentkeznek.

Fő kérdés: Hogyan lehet az államháztartás kiadási oldalának lefaragásával teret nyerni az

adósságszolgálat teljesítéséhez anélkül, hogy a deficittel évről évre tovább növelnénk az amúgy is

tetem államadósságot?

A magyar gazdaság a fiskális és monetáris politika eszköztárának korszerűsítésével megteremtette az

EU-konform pénzügyi rendszer alapjait. A rendszerváltáskor megkezdett privatizációval az államcsőd



közvetlen veszélye elhárult. A nettó külföldi államadósság csökkent, a költségvetési hiány

finanszírozásának belföldi rendszere kialakult és úgy tűnik a megtakarításokból többé-kevésbé meg is

valósítható.

Hazai államadósság kezelése

A 90-es évektől az adósságkezelést egy független szervre kell bízni. Ez az Államadósság Kezelő

Központ, mely 1995 júniusában alakult. A teljes adósságállományt menedzseli. Kezdetben a teljes

belső adósság menedzselése volt a feladata, 1997-től a külföldi adósság is átkerült az Államadósság

Kezelő Központhoz.

Államadósság Kezelő Központ (a Kincstár szervezete) feladatai:

- kidolgozza az államadósság finanszírozási tervét,

- gondoskodik az állampapír kibocsátások és a hitelfelvételek megszervezéséről,

- gondoskodik az államadósság törlesztéséről.

Központi költségvetés bruttó adóssága (mrd

Ft):

1997: 5370

1998: 6165

1999: 6886

2000: 7226

2001: 7719

Központi költségvetés bruttó adóssága a GDP

%-ában:

1997: 63

1998: 61

1999: 60

2000: 55

2001: 52

Központi költségvetés bruttó deviza adóssága

(mrd Ft):

1997: 2219

1998: 2431

1999: 2536

2000: 2508

2001: 2322

Központi költségvetés bruttó Ft adóssága (mrd

Ft):

1997: 3151

1998: 3733

1999: 4350

2000: 4717

2001: 539



VII. Fejezet

Nemzetközi gazdasági intézmények és intézményrendszerek

1.1. Az Európai integráció történeti áttekintése

Integráció: szó szerint részek egyesülését jelenti, államok esetében integrációnak nevezhető az

olyan szabadkereskedelmi megállapodás, amely a tagállamok közötti áruforgalomban

megszünteti a vámokat és egyéb korlátozásokat.

Integráció azonban olyam államközösség is, amelyben a tagállamok döntési jogaik jelentős részét a

közösségi szerveknek adták át, így tehát például külön-külön nem köthetnek kereskedelmi

megállapodást a közösségen kívüli országokkal.

Az integrációval kapcsolatos idealisztikus elképzelések már léteztek a második világháború előtt is,

(Kant, Dante), azonban reális alapok az intézményesített Európa létrehozásához csak ekkor

keletkeztek.

A különböző nemzeti, nemzetközi mozgalmak általános jellemzője volt egy közös

intézményrendszeren alapuló egységes Európa létrehozása. Kezdetben az európai országok

többsége azonban nem kívánt ebbe az irányba határozottan elmozdulni, elsősorban lazább

kormányközi alapú együttműködés mellett foglaltak állást. Ebben a szellemben hozták létre az Európa

Tanácsot 1949. május 5.-én.

Az ET székhelye Strasbourg, olyan regionális kormányközi szervezet, amelynek fő célja a

demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok védelme, az európai kulturális identitás kialakulásának

támogatása és felélesztése, a társadalmi problémák kezelése. Fontos szerepet lát el az ET az emberi

jogi intézménye keretében az Emberi Jogok Európai Bírósága is.

Az ET azonban sem hatásköre, sem működése szempontjából nem tekinthető integrációs tömbnek,

inkább csak hagyományos értelemben vett integrációs nemzetközi szervezetnek.

A nyugat-európai integrációs törekvések fokozódásához jelentős mértékben hozzájárultak a közép-

kelet-európai folyamatok is. (A második VH után -ezekben a SZU által megszállt országokban- gyors

ütemben folyt a pártállami, kommunista rendszerek kiépítése. A gazdasági megosztottság

Európában az 1947-es Marshall-tervvel intézményesült.

A Marshall terv- Európa háború utáni újjáépítését célzó amerikai segélyprogram, amit az USA

minden EU államnak felajánlott, de a szovjet befolyás alatt álló országok nem fogadták el.

A programban résztvevő többi ország 1948-ban létrehozta az OEEC-t, az Európai Gazdasági

Együttműködés Szervezetét, melynek feladata az európai kereskedelem, a gazdasági stabilitás és

növekedés ösztönzése. 1961-ben pedig már az ipari országok együttműködési szervezetévé vált,

létrehozva az OECD-t. (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet).

1949-ben pedig megalakult szovjet-vezetéssel, a kommunista országok sajátos gazdasági integrációs

jellegű szervezete a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa a KGST (A szocialista országok

sajátságos gazdasági összefonódása). A KGST, az OEEC-t, és az OECD-t sem lehet klasszikus



értelemben integrációnak nevezni, azonban ezek az európai szerveződések már jelezték az

együttműködés igényét.

A kezdetek

A negyvenes-ötvenes évek fordulóján jelentős hiány mutatkozott mind szénből, mind acélból –a

háborúnak is köszönhetően-, így a készletek koordinált felhasználása gazdaságilag is indokolta e

területeken az integráció megvalósulását.

Franciaország, Németország, Olaszország ás a három Benelux állam (Belgium, Hollandia,

Luxemburg) végül 1951. Április 18-án írta alá Párizsban az Európai Szén és Acélközösségről

szóló szerződést. (ESZAK a továbbiakban 1952 az életbelépés.)

Azonban szükség volt olyan közösségi, intézményi struktúrára, amelyben a leendő integrációs

szervezet az általános politikai és a közös piac működéséhez kapcsolódó kérdéseket tárgyalhatja.

Az ESZAK tagállamok /Anglia elutasította a csatlakozást/ 1957. Március 15.-én Rómában aláírták az

Európai Gazdasági Közösséget, és az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) létrehozó

szerződéseket. 1958. Hatályba lépés

A EGK-t létrehozó szerződés a közösség általános céljaként a közös piac létesítését, és a tagállamok

gazdaságpolitikájának fokozatos egymáshoz közelítésével, az életszínvonal gyors emelkedését és az

államokat összekötő kapcsolatok szorosabbra fűzését jelölte ki.

Integrációs formák

Szabadkereskedelmi övezet: a terület országain belül a külkereskedelem liberalizált, de a

kívülállókkal szemben –azonban- minden tagország külön-külön nemzeti vámpolitikát folytat.

Vámunió: a terület országain belül a külkereskedelem liberalizált, de a kívülállókkal szemben már

közös külső vámokat és külkereskedelmi politikát alkalmaznak.

Közös piac: a vámuniónál annyival több, hogy az áruk és szolgáltatások mozgásának szabadságán

túl a termelési tényezők áramlását is liberalizálja.

Egységes belső piac: a közös piacnak olyan továbbfejlesztett változata, ahol a vámokon és

mennyiségi korlátozásokon túl, -az áruk, a szolgáltatások, a tőke és a munkaerő szabad áramlását

akadályozó-, nem vám jellegű (fizikai, pénzügyi, technikai) korlátokat is felszámolják.

Gazdasági unió: a közös piacon túl már a gazdaságpolitikák integrációját is megvalósítják, ami a

nemzeti gazdaságpolitikák harmonizálását, összehangolását, végcélként pedig azok közösségi szintű

egységesítését jelenti, a gazdasági unió közös eleme a közös valuta.

Politikai unió: a kormányzat és törvényhozás fokozatos átvitele közösségi szintre.

A hatvanas évek közepétől az integráció fokozódásával megtörtént a három integrációs szervezet

intézményeinek egyesítése. 1967 júliusára összevonták az ESZAK, EGK, és Euratom addig

párhuzamosan működő szerveit. Ettől az időponttól használatos az Európai Közösségek

elnevezés használata.



Az EK bővülései

1973. január 1. Dánia, Írország, és az Egyesült Királyság az EK tagja lett. Norvégia

népszavazáson elutasította.

1981 Görögország

1986 Portugália, és Spanyolország

1995 Ausztria, Finnország és Svédország lépett be az Európai Unióba, Norvégia újra nemet

mondott

2004: Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Észtország, Lettország, Litvánia,

Szlovénia, Ciprus, Málta

Az EK továbbfejlesztésének eredményeként a gazdasági, és politikai célok egységesítése vált

központi kérdéssé.

Az Európai Uniós szerződést 1992. Február 7.-én a hollandiai Maastricht városában írták alá. Az új

szerződés jelentősen módosította az eredeti szerződéseket, és alapvető változásokat hozott az

integráció jellegében.

A tagállamok a gazdasági integráció mélyítése érdekében elhatározták, hogy gazdasági és pénzügyi

unióra lépnek és közös valutát vezetnek be 1999-ig. /2002/ Bevezették az uniós állampolgárságot, és

a szabad munkaerő áramlást teljes körűen biztosította. Az EK elnevezést felváltotta az Európai Unió.

A Maastricht-i szerződés szerint a közös pénz övezetéhez csak azon tagállamok

csatlakozhatnak, amelyek gazdasága teljesíti egyes, a gazdaság stabilitását, érettségét

bizonyító feltételeket. (Maastricht-i Konvergencia kritériumok)

Árstabilitás: az infláció emelkedése a vizsgált évben 1,5%-nál jobban nem haladhatja

meg a három legalacsonyabb inflációs rátájú tagállam átlagindexét.

Kamatok konvergenciája: A hosszú lejáratú kamatláb a vizsgált évben 2%-nál többel

nem haladhatja meg a három legalacsonyabb inflációval rendelkező ország átlagát.

Árfolyamok stabilitása: az EMS árfolyam mechanizmusán belül a nemzeti valutát az

utóbbi két évben nem értékelik le.

Stabil kormányzati pénzügyi pozíciók: a vizsgált évben a költségvetési deficit a GDP

3%-át, az államadósság pedig a GDP 60%-át nem haladhatja meg

Kétszintű bankrendszer (Jegybank és kereskedelmi bankokat jelent. Mo-on 1987 január

1. óta)

1998-ban a keleti-bővítés keretében 11 országgal megkezdődtek a bővítési folyamatok

tárgyalássorozata, amely jelenleg is tart. Illetve az Athén-i ratifikációs szerződés aláírásával a

csatlakozás várható időpontja 2004.

Az EU kísérletei a közös pénz létrehozására:

Cél: a nyugat-európai integrációs szervezetek gazdasági, és politikai integrációja, saját pénzügyi

rendszer létrehozása, közös költségvetés, és az ezzel kapcsolatos elszámolások létrehozása.



EMS rendszer bevezetése:

Werner jelentés, 1970: közös valuta szándéka

1979, európai monetáris rendszer tervezete.

Viszonylag fix paritások, időközönként módosítva.

Kísérlet történt a gazdaságpolitikák összehangolására.

ECU bevezetése: A tagországok nemzeti pénzeiből kiinduló „kosár” alapján számított

elszámolási egység. A kosárban a valuták az adott ország gazdasági erejét tükrözik.

Viszonylagos stabilitása miatt hitelfolyósításra/felvételre, tartalékképzésre, országok

közötti elszámolásra használják.

Az EU árfolyam mechanizmusa:

Megadták az egyes országok valutáinak egymáshoz viszonyított keresztparitását.

Ha valamelyik valutát le-, vagy felértékelték, megváltozott az ECU-val szembeni paritása is.

A megváltozott árfolyamú valuták esetén a kormányoknak interveniálni kellett, hogy

megtarthassák az árfolyamot.

A monetáris unió:

Az I. Delors bizottság 1988-ban vetette fel a monetáris unió koncepcióját, az 1991-es

Maastricht-i csúcstalálkozón megegyezés jött létre a stratégiáról. Ez a szerződés

nemcsak gazdasági döntéseket hozott, hanem külpolitikai, biztonságpolitikai, belügyi,

igazságügyi koncepciókat is tartalmazott.

Cél: a folyó tőkeforgalom, és fizetések liberalizálása, tagországok gazdaságpolitikájának,

és gazdasági teljesítményének közelítése, és nem utolsó sorban a közös EURO

bevezetése 1999-ig.

Az EMS-rendszer:

1979. márciusában kezdődött el az alkalmazása.

A cél a monetáris stabilitás övezetének a megteremtése.

A rendszer három fő tartópillére:

az ECU,

az árfolyam (az intervenciós rendszerrel),

a hitelezési rendszer.

1. Az ECU:

a ’70-es években a tagországok nemzeti pénzei túl nagy mértékű árfolyamváltozásokon estek át a

lebegő árfolyamrendszer miatt

ezért egy kosár alapján számított elszámolási egységet hoztak létre, az ECU-t, amelyben a

nemzeti pénzek az egyes országok gazdasági erejének megfelelő súllyal szerepelnek

Az EU tagországok részaránya az ECU-kosárban:



Németország: 30,7%

Franciaország: 19,1%

Egyesült Királyság: 12,3%

Olaszország: 9,8%

Hollandia: 9,6%

Belgium: 7,9%

Spanyolország: 5,3%

Dánia: 2,5%

Írország: 1,1%

Portugália: 0,8%

Görögország: 0,6%

Luxemburg: 0,3%

Az ECU mint államközi fizetőeszköz:

elszámolási eszköz (az EK költségvetéséhez)

tényleges fizetőeszköz,

bankszámlapénz,

intervenciós eszköz,

tartalékvaluta,

értékmegőrző valuta lett, alkalmas a valutakockázatok terítésére

korlátozott forgalmi eszköz funkciója és kollektív mérőeszköz /árfolyam-indikátor/ funkciója is

van

viszonylag jelentős stabilitása az ECU-t alkalmassá tette arra, hogy ECU-ben

folyósítsanak és vegyenek fel hiteleket,

bocsássanak ki értékpapírokat,

határozzanak meg és utaljanak át segélyeket,

képezzenek tartalékokat,

az ECU teremtése:

hivatalos ECU: az EK-tagországok jegybankjai arany- és devizatartalékaik 20%-át az Európai

Monetáris Együttműködési Alapba helyezték és ezek ellenében jutottak ECU-követeléshez

magán ECU: értékpapír-kibocsátásoknál, hitelműveleteknél, külkereskedelmi üzleteknél stb.

használták, mint elszámolási egységet

2. Az árfolyam- és hitelmechanizmus:

a paritások gyakori változtatásának elkerülésére igen rövid lejáratú, 1-2 napos, illetve középlejáratú

hitelalapot hoztak létre, amelyek szerepe, hogy szükség esetén a tagországok árfolyamvédő piaci

beavatkozásait segítsék

az árfolyam-mechanizmus keretében alakították ki a központi paritást, amit valamennyi valutára a

központi bankok kölcsönösen állapítottak meg; a lebegtetési sávot kétoldalúan állapították meg

a valutakígyóban résztvevő központi valuták ±2,25%-os lebegtetési sávon belül ingadozhatnak; ha

kiléptek a paritásrácsból, a központi banknak interveniálnia kellett –a nemzeti valuta védelme

érdekében vásárolni, vagy eladnia kell a tartalékaiból) (az erősödő és gyengülő valutájú ország

központi bankjának egyaránt interveniálnia kellett), már akkor, ha az 1,7%-ot elérte az

árfolyameltérés

Az Európai Monetáris Rendszer 1992. szeptemberében összeomlott. Nagy-Britannia és

Olaszország határozatlan időre kilépett, a portugál, az ír és a spanyol valutát leértékelték. 1993.

augusztusában a lebegtetési sávot 15%-ra kiterjesztették. Szűkített sáv csak a német márka és a

holland forint között volt.



Legfőbb pozitívumai:

hozzájárult a monetáris stabilitáshoz

viszonylag rugalmas konstrukciójú

mérsékelte az inflációt, és erősítette az inflációs ráták közösségen belüli konvergenciáját

erősítette a gazdasági teljesítmények konvergenciáját

hatott a protekcionizmus ellen és erősítette a kormányok kooperatív magatartását

Negatívumai:

a kedvezőbb infláció lassította a gazdasági növekedést

nőtt a munkanélküliség

romlott a külgazdasági egyensúly

az intervenciós terhek a gyengébb valutájú országokat sújtották

3. Az Euró-valuta bevezetése:

Az Európai Tanács 1995. decemberi madridi csúcsértekezletén a következő menetrendet

fogadták el.

1. Szakasz: 1996. jan. 1. - 1999. jan. 1.

ET többségi szavazással dönt, hogy mely országok lehetnek az EMU tagjai

rögzítik a második és a harmadik szakasz kezdetét

megalapítják az Európai Központi Bankot (ECB)

Központi Bankok Európai Rendszerének (ECBE) megalapítása

az új pénz paramétereinek meghatározása, hogy mindenki felkészülhessen a

fogadására.

megkezdik az euró nyomását, és a váltópénz verését.

egyes tagállamok valutáinak átváltási arányát határozzák meg egymáshoz képest, és

ezek az átváltási arányok egyben az EURO átváltási arányát is meghatározzák

2. szakasz: 1999. jan. 1. - 2002. jan. 1.

a kezdetkor visszavonhatatlanul rögzítik a nemzeti valuták árfolyamát, ezáltal létrejön

a közös valuta

a pénz- és árfolyam-politika a közös valutára vonatkozik, ami kiterjed a bankközi, a

pénz- és tőkepiaci tranzakciókra is

a természetes és jogi személyek az üzleti elszámolásaikat Euró-ban is végezhetik

átmenetileg a nemzeti valuták is forgalomba maradnak, az adósságleveleket viszont

Euró-ban fogják kibocsátani, a nemzeti valuták és az EURO egymással párhuzamosan

lesz forgalomban

az Euró csak számlapénz formában működik

az Európai Központi Bank és a Központi Bankok Európai Rendszere átveszi a

monetáris politika irányítását

3. szakasz: 2002. jan.1.

a nemzeti fizetőeszközöket Euró-val váltják fel (július 1-től, addig: átmeneti szakasz)



a bankszámlákat Euró-ra szólókra fogják felváltani

az Euró törvényes fizetőeszközzé válik

kezdetben 11 ország fogja az EMU-t alkotni (nem lesznek tagok. Nagy-Britannia,

Svédország és Dánia, illetve Görögország)

döntéshozatali jogkörrel az EU gazdasági és pénzügyminisztereinek tanácsa / Ecofin /

rendelkezik

a szerződés nem tartalmaz hatékony szankciókat a nem teljesítő országokkal szemben,

de sikerült elfogadtatniuk a stabilitási paktumot, amely a GDP bizonyos %-ának

befizetésével sújtja az államháztartási fegyelem követelményeit megszegő országokat

(Franciaország ezt csak úgy írta alá, hogy bekerült a szerződésbe az ún. foglalkoztatási

fejezet, amivel a foglalkoztatási helyzet javítását és a tagállamok gazdasági növekedését

akarják előremozdítani.

1.2. Az IMF (Nemzetközi Valutalap) létrejötte, szervezete, tevékenysége

I. IMF = Nemzetközi Valutaalap- International Monetary Fund:

a létrejötte és feladatai: (1945)

szabályzatának elfogadása komoly viták eredményeként történt, a két benyújtott tervezet

(angol és amerikai) közül végül az amerikai álláspontot fogadták el, kihasználva az USA

gazdasági erőfölényéből eredő lehetőségeket. /Lásd Bretton Woods/

Az IMF olyan kormányközi együttműködés céljával alapított pénzügyi intézmény, amelynek az

alapokmánya határozza meg a tevékenységét és a politikáját is; az ENSZ szakosított

pénzintézete

célkitűzései:

a nemzetközi monetáris együttműködés elősegítése, konzultációs fórum lehetőségének

kialakítása

a nemzetközi kereskedelem bővítése és kiegyensúlyozottságának növelése

árfolyam-stabilitás megteremtése

a tagországok részére sokoldalú fizetési rendszer megteremtése a folyó műveletekre és a

devizakorlátozások megszüntetése

a fizetési mérleg egyensúlyhiányának rendezésére segítségnyújtás, pénzügyi erőforrások

biztosításával

a tagországok együttműködésének segítése a pénzügyi rendszer stabilitása a tartós

gazdasági növekedés érdekében

Az IMF tagjává csak azok (országok) válhatnak, akik a következő három feltételnek

megfelelnek:

csak országok lehetnek, és a tagfelvételt a kormányok kérhetik

vállalják az alapszabályban meghatározott kötelezettségek teljesítését

önálló külgazdasági tevékenységet folytatnak oly módon, hogy ennek feltételrendszerét is

önállóan alakítják ki.



az IMF szervezete:

Közgyűlés: évente ülésezik, a múltról és a jövőről számol be; feladata az új alapokmány-pontok

elfogadása

Kormányzótanács áll, amely a tagországok által kinevezett kormányzók és kormányzó

helyettesek (MNB-elnök vagy a pénzügyminiszter) testülete, évenként egy alkalommal a közgyűlésen

dönt a felmerülő kérdésekben, feladatai:

Tagfelvétel, kizárás

kvóta meghatározása

SDR kihelyezések meghatározása

az Alap vezetőjének, a vezérigazgatónak megválasztása, 5 évenként, aki egyben az

Ügyvezető Igazgatóság elnöke is

Ügyvezető Igazgatóság az alap rendszeres tevékenységet végző szervezeti egysége, amelynek

élén a vezérigazgató áll. Az Igazgatósága tagjainak annyi szavazati joga van, amennyivel az őket

delegáló ország kvótája alapján rendelkezik

a szervezet fontos részét jelentik az ad hoc bizottságok és az állandó bizottságok, amelyeket

meghatározott feladatok ellátására hoznak létre, hatáskörüket a Kormányzótanács határozza meg

A kvóta jellemzői és szerepe:

az IMF a döntéshozatalnál az ún. súlyozott szavazási gyakorlatot alkalmazza (a kormányzótanács

minden tagját 250 alapszavazat illeti meg, a változó rész a kvóták alapján határozódik meg); pl. USA

40%, Franciaország, Anglia 11-11%

Általában az egyszerű szavazati többség elegendő a döntésekhez, de meghatározott fontos

kérdésekben a minősített többséget alkalmazzák (mértéke 80 %), illetve a speciális minősített

többséget (mértéke 85 %)

a kvóta az IMF tagállamainak a Valutaalap alaptőkéjéből való részesedése, amelynek

meghatározásához a következő adatokra van szükség:

a bruttó hazai termék (GDP), illetve a nemzeti jövedelem alakulása

adott ország gazdasági teljesítménye, a nemzeti tartalékszint

a külkereskedelmi forgalom, fizetési mérleg alakulása

az alaptőkéhez való hozzájárulás meghatározását követően a kvóta befizetése teljes összegben

történik, 20%-ban szabadon átváltható valutában és 80%-ban a tagország valutájában

a kvóták felülvizsgálatára 5 évenként kerül sor, ekkor van mód a változások esetében a kiigazításra

A kvóta meghatározása a tagország súlyát jelzi az egyes testületekben, továbbá a következőket is

meghatározza:

a forrásokhoz való hozzáférés mértékét

a lehívható hitelek nagyságát

az SDR allokációból való részesedést

az adott ország szavazatainak súlyát a döntéshozatalban

Az SDR szerepe és működése:



SDR (1969)–Különleges Lehívási Jogok- Special Drawing Rights

Az SDR a nemzetközi likviditás hosszú távú és globális növelésének, és a nemzetközi tartalékok

kiegészítésének eszközeként hozták létre

Célja: hogy hozzájáruljon a nemzetközi kereskedelem és gazdasági tevékenység fejlődéséhez, a

multilaterális elszámolási (klíring) rendszer kibontakozásához, az árfolyamstabilitás kialakulásához, a

gazdasági anomáliák (túlkereslet, infláció) elkerüléséhez.

Az SDR tehát lényegében devizára szóló követelés, illetve olyan tartalékolási eszköz, amelyet az

IMF az SDR (Főosztály) munkájában résztvevő tagországai között a kvóták mértékben oszt szét,

illetve olyan elszámolási eszköz is, amelyet nemcsak az Alap számláin bonyolódó műveletek, hanem

számos nemzetközi szervezet, állam és magánintézmény közötti műveletek elszámolására is

használnak.

az IMF pénzügyi forrásai:

a valutaalap pénzügyi forrásai két részből tevődnek össze:

rendes vagy általános források, amelyek a tagállamok kvótabefizetéseiből adódnak (szabadon

felhasználható valuták és SDR-készletek), jelenleg kb. 135 md. SDR.

hitelforrások egészítik ki a rendes forrásokat, mert az IMF rendszeres jövedelmein kívül

idegen források bevonására is törekszik, általában jelentős és tartós fizetési mérleg hiányok

esetében. Pl.: 62-ben az általános hitelegyezmény (GAB General Arrengment to Borrow),

amely hitelkeretet biztosít az Alap számára, továbbá a nyersanyag robbanás idején (70-es

évek) az olajimportőr országok megsegítésére hozták létre az időlegesen rendelkezésre álló

forrásokat, illetve az arany demonetalizálódása idején (76 után) az ún. Letéti alapot

az IMF által nyújtott hitelek:

az IMF elsősorban a fizetésimérleg-gondok megoldására ad lehetőséget, mivel ezek a

kedvezőtlen gazdasági szerkezetből eredőek, azaz a reál- és pénzügyi folyamatok

egyensúlyhiányából fakadnak

az IMF által folyósított hitelek és pénzügyi támogatások határidős devizacsere ügylet formájúak

(swap ügyletként) működnek

az IMF hiteleit a tagországok a befizetett alaptőke-részesedésük (kvótájuk) arányában vehetik

igénybe, megállapodás alapján a következőképpen:

jogosult lehívni minden tagállam automatikusan, kamat és lejárat nélkül az első hitel tranche-t

(hitelszelvényt), amely a kvóta 25%-a, ez az un. (Reserve tranch, tartalék tranch)

a további szelvények (hitelsávokat 3*25%) lehívását az IMF feltételességhez köti, ami

különböző teljesítménykritériumok vállalását jelenti:

a feltételesség azt jelenti, hogy adott ország kötelezettséget vállal a korábban folytatott

és kedvezőtlen eredményt elért gazdaságpolitika kiigazítására

az IMF meg kíván győződni a hitel visszafizetésének realitásáról

a kötelezettségvállalás a gazdaságpolitika eredményeit jelző mutatószámokhoz

kapcsolódik (pl. költségvetés egyenlege, infláció mértéke, GDP és növekedése stb.)



az IMF jelenleg differenciált hitelpolitikát folytat (jóval nagyobb a kvótákhoz viszonyított hitelfelvételi

lehetőség mértéke valamely fejlődő ország esetében, mint a fejlett országoknál)

az IMF hitelek formái:

készenléti hitel-megállapodások (stand by arrangments)

makrogazdasági és pénzügyi stabilizációt szolgálnak

a megállapodások 12-24 hónapra szólóak, a tagállam a kvótája 90-1105-áig veheti igénybe

a tagország a megállapodásban rögzített feltételek mellett, meghatározott időszak alatt,

meghatározott összeg erejéig hívhat le hitelt

az igénybevétel negyedéves, illetve féléves bontásban történhet, a kritériumok betartása

mellett

kibővített megállapodás (EFF extended fund facilitiy)

1974 óta alkalmazzák

ez a megoldás kibővíti a készenléti hitelek rövidtávon megvalósítható feltételeit

arra épül, hogy mivel a gazdasági nehézségek hosszabb folyamat eredményeként

alakultak ki, a megszüntetés is stabilizációs folyamattal lehetséges

ezt teszi lehetővé a 36 hónap alatt lehívható, 5-10 éves futamidőre nyújtott hitel,

amelyet egyenlő részletekben kell törleszteni, (kvóta 300-320%-ig)

szerkezet-átalakító és egyensúlyjavító hitelek (SAF, ESAF) structural adjustment facility

a legalacsonyabb jövedelmű tagországok jutnak hozzá (GDP-jük alapján) főleg

trópusi afrikai országok

célja a makrogazdasági programok segítése az egyensúly megteremtése

érdekében

1986-tól működik, kvóta max. 70%-a, 5,5 év türelmi idő 10 éven belül féléves

részletfizetéssel, 0,5%-os kamattal.

kibővített szerkezet-átalakító hitel (ESAF) /-87- enhanced SAF

az előbbi hitel olyan megjelenése, ahol a legszegényebbek részére van mód az

igénybevételre (az 1 főre eső GDP-vel mérik, 400 dollár alatt) kamat 0,5%, kvóta

250%-áig vehetők igénybe

szerkezet-átalakításhoz nyújtott finanszírozás STF, Systemic Transformation Facility

átmeneti jelleggel 1993-tól működik-1995-ig

alapvetően a piacgazdaságra áttérő országok részére, illetve a multilaterális

elszámolásra történő áttérésekre nyújtott hitel, mivel az áttérés eredményeként

megnő az importköltség és lecsökken az exportbevétel

a hitelek lehívásakor egyszeri jutalékot, a le nem hívott rész után

rendelkezésre tartási jutalékot számít fel az IMF (a rendelkezésre tartási

jutalékot a hitel folyósítását követően visszatéríti)

(a kamatjövedelem azt a tagállamot illeti, amelynek valutájából az IMF hitelt nyújt, és az Alapnál lévő

összeg egy meghatározott szint alá süllyed)

Speciális fizetési mérleg problémákhoz kapcsolódó hitellehetőségek:



kompenzációs és feltételes finanszírozási hitel (CCFF) Compensatory and Contigency Financing

Facility /-63

jellemzője, hogy a tagország teljesítményétől független és váratlan külső tényezők

miatt az ország kedvezőtlen pénzügyi helyzetbe kerül

az exportárbevételek kiesését hivatott pótolni ez a hitel

ütközőkészlet-finanszírozás BSFF- Buffer Stock Finnacing Facility /-62

az egyes országokban a létrehozott ütközőkészletekre (árstabilizáló nyersanyag

egyezmény finanszírozására) biztosított hitel

a konjunkturális áringadozások csillapítására hozzák létre, amelyek jelentős

pénzigényűek (pl. kávé, kakaó stb.) 84 óta nem vették igénybe

adósság és adósságszolgálat csökkentésének finanszírozása

a készenléti, a kibővített, a szerkezet-átalakítási és a kibővített szerkezet-átalakítási

hitelekhez kapcsolódnak

részben a jóváhagyott összegeken belül különítenek el meghatározott részarányt a

tőketartozás csökkentését szolgáló műveletek finanszírozására, részben pótlólagos

forrásként működnek

természeti katasztrófákhoz kapcsolódó finanszírozás

1960 óta működik

mivel a természeti katasztrófák jelentősen megzavarhatják adott ország gazdasági

életét, ezért azonnali segítséget kaphat az IMF-től

a segítségnyújtás összegét 3 év türelmi idő után 5 éven belül kell visszafizetni

1.3. A Világbank (WB) és leányintézményei (IDA, IFC)

WB = Világbank:

a Világbank kezdetben a háborús károk helyreállítását, és a gazdasági növekedés beindítását

tűzte ki célként

mindig konkrét projekteket finanszíroz, amelyek általában kapcsolódnak egyéb ipari, illetve

szolgáltatási ágakhoz

a Világbank, mint szervezet nem egyetlen intézményt jelent, mivel az eltelt időszakban sok új

feladat jelent meg, így a feladatok megoldására egyre új intézményeket alakítottak ki

a Világbank-csoport tagjai:

Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (IBRD) vagy röviden ez maga a

Világbank, amely 1946 júniusától működik

Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC), amely 1956-tól dolgozik

Nemzetközi Fejlesztési Társaság (IDA), amely 1960-tól segíti a leggyengébbeket

Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID), amely 1966-ban alakult meg

segítséget a d a viták bírói eljárásának folytatására

Nemzetközi Beruházás-biztosítási Ügynökség (MIGA), amely 1988-ban alakult meg, a fejlődő

országokba irányuló magántőke-befektetések védelmére garancia-váltással, és

viszontbiztosítással



A.) Világbank = IBRD+IDA:

10 Mrd USD, 100.000 db. részvény volt az induláskor, Washington D.C.

működésének célja:

a második világháború utáni újjáépítés elősegítése

a magántőke befektetéseinek előmozdítása

a nemzetközi kereskedelem fejlesztése

a különféle kölcsönök összehangolása

a külföldi beruházások figyelemmel kísérése

tagjává válhat:

minden olyan ország, amely az IMF-nek tagja és elfogadja a Világbank Alapokmányában

foglaltakat

a tagság akkor jöhet létre, ha a tagállam lejegyzi az előírt részvényeket

a jegyzett tőke 1 %-át szabadon átváltható fizetőeszközben, 9 %-át hazai pénzben kell

befizetni

a fennmaradó rész a garanciahányad, amelyet csak akkor kell befizetni, ha valamilyen

rendkívüli ok miatt erre szükség lenne, és ezt kérné a Bank, de erre a fennállása óta nem

került még sor

a Bank részvénytársasági formában működő, eredményérdekeltségű intézmény, de nem fizet

osztalékot

szervezeti felépítése és a döntéshozatal megfelel az IMF-nél megismerteknek;

a Világbank tevékenységének finanszírozásához a következő forráslehetőségek biztosítják a

szükséges összegeket:

a tagországok befizetett tőke-hozzájárulásai és az alaptőke-emelések (a megalakulás óta

három általános alaptőke-emelés történt)

rendszeres tőkepiaci kölcsönfelvételek

az egyik a szokásos tőkepiaci feltételek mellett a kötvények kibocsátása és

elhelyezése a kereskedelmi és a befektetési bankoknál

a másik pedig fix kamatozású értékpapírok (kötvények, adósságlevelek)

kibocsátása és értékesítése kormányok, központi bankok és más hivatalos pénzügyi

intézmények részére

hiteltörlesztések

kinnlevőségek átruházása

üzleti tevékenység során elért nyereség (pénzpolitikája óvatos és körültekintő)



a hitelezési tevékenység feltételrendszere (igen körültekintően alakította ki):

meghatározott 1 főre jutó GNP teszi lehetővé a hitel igénybevételét

csak akkor vehető igénybe a bank szolgáltatása, ha a tervezett létesítmény

finanszírozására más eszközök nem állnak rendelkezésre

a megvalósítandó tervnek alapvető gazdasági jelentőségűnek kell lennie adott ország

esetében

kormánygaranciára van szükség a hitel igénybevételéhez

a Világbank a beruházások azon hányadát finanszírozza, amelynek beszerzése adott

országban nem lehetséges és a többi tagországtól meghatározott beszerzési eljárások

mellett tudja megszerezni

nem kötik a kölcsönt a létesítmény által megtermelt áru szállításához

a hitelek nem ütemezhetők át

a Világbank sajátos hitelfolyósítási mechanizmussal dolgozik, mert a hitel mindig utólag, a

ténylegesen megvalósított feladatok arányában bocsátja az adós rendelkezésére

társfinanszírozás jelentése: a projekt finanszírozása a Világbank részéről is két önálló kölcsönnel

valósul meg:

az ún. „A” kölcsönnek minősül a hagyományosnak tekinthető világbanki forrásból és feltétellel

nyújtott kölcsönrész

az ún. „B” kölcsön jellemzője, hogy a Világbank és a kereskedelemi bankok által megszerzett

társfinanszírozásból a Világbank által vállalt rész

a társfinanszírozásra akkor kerül sor, ha a Világbank közvetlenül nyújtott „A” hitelei és a tagország

forrásai együttesen sem elegendőek a beruházás költségeinek fedezésére, ekkor kiegészítő

jelleggel kerül sor a „B” hitelkonstrukcióra

a Világbank kölcsöneinek lejárata ország csoportok szerint 15-20 év, a türelmi idő 3-5 év

hiteleinek kamata 0,5%-kal magasabb, mint az általa felvett hitelek kamata (fix kamatozású

kötvényeket bocsát ki)

a Világbank által nyújtott hitelek:

beruházási kölcsönök (Célhitelek)

ezek felhasználására nagyméretű beruházások megvalósításakor kerül sor, amelyet

a bank közvetlenül a beruházó részére biztosít

olyan forma is gyakori e hitelezés területén, amikor a bank adott fejlesztési

pénzintézet számára keretjelleggel biztosítja a hitelezéshez szükséges forrást

(ennek kihelyezése a pénzintézet feladata)

ágazati szerkezet-átalakítási hitel (SECAL)

ebben az esetben a Világbank a jövedelmezőbb gazdálkodás elérése érdekében

biztosítja a hiteleket, mivel pontosan látszik, hogy a nehézséget valamely ágazat

nem megfelelő működése okozza

a hatás, amennyiben jól választják ki a hitelnyújtás területét, a gazdaság területén

multiplikáltan jelentkezik



átfogó szerkezet-átalakítási hitel (SAL)

ekkor a hitelnyújtás célja a nemzetgazdaság szerkezeti változtatásainak

támogatása, az IMF-el szorosan együttműködve nyújtja

lényegében véve a hitel a fizetési mérleg javítását szolgálja, gyorsan lehívható, az

általános importot finanszírozza

arra hivatott, hogy a nemzetgazdaság ágazatát, vagy valamely területét

korszerűsítse, s ezzel hatékonyabb, jövedelmezőbb gazdálkodást eredményezzen

szerkezetigazító kölcsönök

a gazdasági növekedés biztosítását célozzák meg, intézményi reformok és a

gazdaságpolitikák támogatásával., hatékony erőforrás allokáció, és fizetésmérleg-

helyzet javítása útján.

B.) Nemzetközi Fejlesztési Társaság = IDA:

önálló jogi személy, de saját apparátusa nincs

a szükséges feladatokat a Világbank munkatársai végzik

az IDA tagja csak az lehet, aki az IBRD-nek tagja

célja a nemzetközi tőkepiaci feltételektől eltérő, rendkívül előnyös hitelnyújtás, gyakorlatilag a

legszegényebb fejlődő országok pénzügyi támogatásának megvalósítása

tevékenysége során figyelembe kell vennie a Világbank által meghatározott alapelveket, azaz hogy

a finanszírozott objektum gazdaságosan működjön, és hozamot eredményezzen

a Világbank feltételeihez képest hitelnyújtási tevékenységében a következő eltérések jelennek meg:

kedvezőbb feltételek, azaz hosszabb lejárati idő (max. 40 év, ehhez 10 év türelmi idő

lehetősége), kamatmentesség, 0 % rendelkezésre tartási jutalék, csupán a kölcsönösszeg

0,75%-ának megfelelő kezelési és egyéb költséget számít fel

a legszegényebb országok juthatnak csak hitelhez, így a megállapított GNP alacsonyabb, mint

a Világbank által nyújtott hiteleknél

abban az esetben nem finanszíroz adott országot, ha az magánforrásokból kölcsönhöz juthat

megfelelő feltételekkel vagy a Világbank kölcsöneihez hozzáférhet

C.)Nemzetközi Pénzügyi Társaság = IFC:

alapvető feladatának tekinti a fejlődő országokba irányuló magántőke ösztönzését

a tagság előfeltétele, hogy adott ország a Világbank tagja legyen

önálló szervezetként működik, de igénybe veszi a WB adminisztratív és egyéb szolgáltatásait

támogatja a termelő magánvállalkozásokat a tagállamokban



tevékenységének területei:

részvétel a beruházási programok előkészítésében, fejlesztési programok pénzügyi

terveinek összeállításában segítségnyújtás

gyártási ismeretek átadása, ezek megállapodásainak előkészítése, műszaki és

gazdasági vezetésre vonatkozó megállapítások előkészítésében való részvétel

tanácsadó tevékenység, technikai segítségnyújtás, garanciavállalás

tagállamok szerkezet-átalakító és gazdasági-műszaki racionalizálási terveinek

előmozdítása

külföldi vegyes vállalatok létesítésének támogatása

belső pénzügyi források hatékonyabb felhasználása, és megszerzése

fejlődő országok tőkepiacainak létrehozása, szervezése

önálló kölcsönnyújtás (készenléti hitelnyújtás) és részvényberuházás, kölcsön

szindikátusok szervezése

a hitelei hosszú lejáratra szólnak, kamatai a pénz- és tőkepiaci feltételeknek megfelelőek (fix és

változó is lehet), kölcsönei kiegészítő jellegűek

1.4. Multilaterális beruházási (fejlesztési) intézmények

Európai Beruházási Bank (EIB –European Investment Bank)

Az első regionális fejlesztési bank, 58’ római szerződéssel jön létre, de független az EK-től.

Az EIB hitelnyújtási tevékenysége nagyrészt állami hiteleket rejt (elsősorban az infrastruktúra, az

energiaipar és a közlekedés területén)

Hiteleinek formája:

közvetlen hitelek meghatározott célokra ¾-e a kölcsönöknek

globális hitelek az adott ország valamely pénzintézetének nyújtja, amely további hiteleket nyújt

pl. kisvállalkozásoknak.

Mellette az EIB garanciát nyújt más intézményekkel együtt a tőkepiacon kötött

hitelszerződések finanszírozására

A hitelek feltétele: egy-egy beruházás költségének 25-50% ig nyújt kölcsönt, amelyek mindig hosszú

lejáratúak, 10-20 évig is terjedhetnek.

Európai Újjáépí6ési és Fejlesztési Bank (EBRD –European Bank for Reconstruction and

Development)

1991-ben kezdte meg működését.

Négy különböző típusú finanszírozást nyújt: hitelek, a JT fel nem töltött része, garancianyújtás,

valamint közös finanszírozás más nemzetközi intézményekkel.

Az EBRD hitelnyújtásának alapelvei:

Finanszírozást nyújt mind magánszektorban, mind az állami szektorban működő

vállalatoknak.



A kölcsönfolyósítás 40%-a a tagországok infrastrukturális beruházásait, 60%-a a

magánszektor vállalatait, és a privatizációs folyamatokat támogatja.

A nyújtott hitelek lejárata 5-15 év, 5 évig terjedő türelmi idővel

Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS Bank for International Settlements)

A BIS a legrégebbi nemzetközi pénzügyi intézmény, amely a különböző országok jegybankjait kívánta

összehangolni, és együttműködésüket folyamatossá tenni.

A BIS-nél elhelyezett betétek elsősorban jegybanki tartalékok (97%) a többi kereskedelmi bankoktól

származik. ezeket elsősorban rövid lejáratú hitelnyújtásra használja, átmeneti fizetési mérleg hiányok

finanszírozására. A hosszabb lejáratúakat swap ügyletekkel biztosítják. A BIS továbbá értékpapírokat

vásárolhat, illetve adhat el. (elsősorban rövid lejáratú amerikai diszkont kincstárjegyeket, lombard és

diszkontügyleteket köthet.

A BIS abban különbözik lényegesen más nemzetközi pénzügyi intézményektől, hogy a BIS tagjai

(részvényesei) központi bankok, nem kormányok tehát független a politikától, inkább technikai és

bankszerű szervezet.

1.5. Magyarország kapcsolata a nemzetközi pénzügyi intézményekkel

M.o. és a Bretton Woods-i intézmények

Csatlakozás 1982-ben. IMF, WB,/ 85 IDA, IFC/ 87 ICSID/ 88 MIGA

M.o. és a nemzetközi fejlesztési intézmények: Nem tagja az EIB-nek, EBRD tagja a megalakulása óta

Magyarország IMF, és Világbanki tagsága:

Az ország kvótája kb. 754 millió SDR, és ország csoportokhoz tartozunk.

kedvező lehetőségeket nyújtott hosszú lejáratú hitel felvételére,

Alapvetően készenléti hitel felvevő volt. 82, 84/ 90,91/ 96

lehetőség volt minden kölcsöntípus és kombinációjának felvételére,

nemcsak finanszírozási lehetőség volt, hanem beszállítási lehetőség is, konvertibilis

devizabevétellel,

javult a vállalati alkalmazkodóképesség, nőtt a szakmai tapasztalat, a versenyképesség a

világbanki programok hatására;

magyar szakértők konzulensként közreműködhettek,

műszaki-technikai segítségnyújtás voltak a fő pozitív tényezők (statisztikai

adatszolgáltatáshoz, költségvetés és adóreformok bevezetéséhez, bankközi devizapiac

megteremtéséhez)

de időközben Magyarország kedvezőbb hitelfelvételi lehetőségeket talált, így az utóbbi

években nem vett részt Világbanki programokban.

Főbb magyar (Világbanki) finanszírozási programok:

gabona program, szénhidrogén program

állattenyésztési program, erőmű rekonstrukciós program

ipari-szerkezetátalakítási program, agráripari-korszerűsítési program

pénzügyi rendszer korszerűsítése, emberi erőforrások fejlesztése



vállalati reform kölcsön, termékpiac fejlesztési kölcsön, közút és közlekedési program

energia és környezetvédelmi program, budapesti városi közlekedési program

Magyarország EBRD tagsága:

Az EBRD Kelet-EU-i tevékenységének keretében a gazdaság szerkezetátalakításában, a privatizáció

beindításában, és a pénzügyi rendszer fejlesztésében kíván elsődlegesen segítséget nyújtani. Így

hazánkat is támogatja hitelnyújtással, tőketársként való fellépésben, koncessziós projektek

finanszírozásában, a programokhoz kapcsolódó segítségnyújtásban.

A következő tevékenységekben kíván a jövőben segítséget nyújtani:

a bankrendszer működésének javítása, tanácsadás a privatizációban

bankárképzés, hitelnyújtás a helyi önkormányzatok projektjeihez.

Magyarország BIS tagsága:

A 30-as években már kaptunk segítséget, igazából a 50-60-as évek egyetlen kapcsolódási pontját

jelentette a nyugattal, majd később 82, 90-ben is a pénzügyi válságok feloldásában aktívan

közreműködött.


makroökonómiaóraijegyzet2

Documents