868 o Michel Foucaulc A diskurzus rendjc

Michd Foucau]t: Á diskurzus rendje r 869

A DISKURZUS RENDJETtiriik Gábor fordítása

Észrevétleniil szerettem vol.rna belopakodni mai elóadásomba, valamjnt azokba az elé.adásaimba is, amelyeket talán hoíszri évek során fogok itt ia.ta,,i. Nem felsz6lalniakartam, inkább azt szerettem volna, hogy beburkolján a sző, és magával ragadjon,tril minden lehetséges kezdésen. Szeretteá vo\na aztlszlelni, ho5y ariito. *Jgstu-lok, már réges--rég megelózÖtt egy névtelen hang: így csak továbbLilett volna frznÖma mondatot, folytatnom, arr.1lkil hogy észrevennZk, beÍészkelnem magam réseibe,mirrtha csak.egy pillanatra elhalgafuájelt adna. Nem volna kezdet teháí, nem tólemszármazna a beszéd, csupán véletlen eleme volnék, aprÓ hézag' az elnémulás lehetsé-8es tere.

Szerettem volna, ha mÖgÖttem.egy másik hang (amely már régőta beszél, jő előremegkettózve mindazt, amit rnondani fogok; ezt.mondaná : ,,rot1Ltni kell, rwm tud,un[o.b.ta.yl' íot2tatni hell, futu1,t fot1tatom, ki kelí monnani a szaaah'at,. omíg ,,ak el nen fogynak,hi kell tnondani óket, ruíg rárn rurn tatátn^ak, és eI nen nundana}' ;;,^ hiiliiniis"uiika*,k,!yó' kú,n, fo\ntni keII, ta|lin mlir mindez meg is t rtint, talán illir ehnundtak nefum,talÁ,n rruir eluiJtek a tirrtinefurn kijsziibére, az ajti ítt, anay a jrténetemre nyíkk, csod,átkoi-nék, ha kinyílna.,.,'*

Azt hiszem, sokakban. é1 a vágy, |9sy .'. kelljen elkezdeniiik a beszédet, legszí-vesebben mindjárt a diskurzus loldJan lennének, mert nem akarnak szembeke-riilrri mindazzal, amj a diskurzusban egyedtiláilő, ijesztő, sot ta]an rosszindulatri is.

t Samuel Beckett: A urcnr'vrzxr-rtrrr'N. Magvető, 1987. 54l ' o.

Lefegyverzóen megválasz olhatatlan|Nem a honorárium végett, az biztos,egyesek éhen is ha]nak ktizben. Nem,van va]ami hajtoeró a kézben,távirányított' valamifele hajlama az agynak,talán egy megkésett iidv<lzító vagy toiémáilat,formális priapizmus a tartalom szátnlájára,nllván elmrilik majd,de ma a mondatfiizésaz els dleges.

,,Azon kevesek, aki.k felismertek belóle valamit'' _ (Goethe) -miból is?Gondolom: a mondatÍiizésból.

Michel Foucault

I so.tat<1ban éló Óhajra ironikusan vá]aszol az intézmény, mivel tinnepélyessé teszi akezdeteket, fesziilt figyelemmel, csenddel óvezi óket, és, amint ma3á kesobb.jelez.ztik, sz ertartá sos formá-k'at erőszakol rájuk'

A,lágy így beszél: ,,Nem akarok a diskurzus veszedelmes rendjébe merészkedni;nem szeretnék tisszerit}'Özésbe keriilni lozáró, eld<intó elemeivel. Inkább azt szeret-ném, ha a diskurzus rigy fogna kÖriil, mint va]ami nyugodt, mély, á átszó, hatarta-Ianu'l nyitott kőzeg, amelyben a tőbbiek viselkedése megfelel várakozásomnak, ésamelyból egyik igazság a másik után bontakozik ki; ekképp csak rá hag.yatkoznék,szerencsés haj roncsként sodrődva hullámain'''

Am az intézmény váIasza így hangzik: ,,Ne fé|j, kezdd csak el a beszédet; mi majdmegmutaqjuk neked, hogy a diskurzust tórvények rendszere szabáiyozza; hogy rég-őta ván.rnk már felhangzasára; hogy helyet biztosítottunk neki, amely megtisztel-i,de le is feg1verzi; és ha van benne némi hata]om, valami eró, akkor azt tőltink éscsakis tólrjnk k"pja.''

De ta]án ez az intézlg;'ény és ez a vágy nem más, csa} két ellentétes válasz ugyan-arra a.nyrrgtalanságra: nyugtalanít minket, hogy mi is a diskurzus a masa elhangzővagy írott *Iug' valőságálan; nyugtalanítő a diskur2us kétségkíviil átmeneti jeÍe.E.,.-: hogy késégkívtil el kell trinnie, és hog7 nem a mi idonk szerint fog ireg-szrinni; nyugtalanít benntinket, hogy ennek az egyébként hétkoznapi es szti.ke té-vékenyÉgnek mélyén olyan eróket és veszedelrnei<et fedezrin]< fel, amelyeket nemlátnak világosan; npgtalanít a tomérdek sző mogott ftilsejlő harc, gyózé|em, sére.lem, ura]om, szolgaság, a tomérdek szÓ mÖgott, amelyeknék a hasziá]at már olyanrégőta elvette az élét.

De hát miért olyan veszélyes, hogy az emberek beszélnek, és diskurzusaik szaka.datlanul sokasodnak? Hol itt a veszély?

Ma este a kiivetkező hipotézist bocsátom elóre, hogy kijeloijem munkám helyét_1^q ta]án csak nugy9l i| átmeneti jellegri színpadál: ftiÍtéteiezem, hog}' mindentársada]omban ellenőrzik, kiválogatjá-k, oo.g.'.u.iik a diskurzus termeléiét, majd atermékeket rijra eloszsák, mégpedig bizonyos számri e|járás szerint, amelyeknei aza sze-reprik, Jrogy csokkentÉk a diskurzus veszélyeit, uralmukba kerítsék vélet]en.szerri me gjelenését, kikiiszÖbolj ék srilyos, fenye ge tó anya giságát.. olyan társadalomban,.mint a miénk, jal isáe4ut a kizirt e"5arásokat. A legszem.betrinőbb, legktizismertebb a ti]altm. Tudjuk jőÍ, hogy mindint kimondanrnincsjogunk, nem lehet bárhol mindenről beszélni, uegiil Éaig nem minden]<i beszélhetbármiről..A táIry, a kÖrtilmények és a beszéló dány kierrielt vagy kizarőlagos jogá-3k tabyja: itt h:írom tila]om egyrittes fellépésérői van sző, aíelyek l.."..'Liíl,Fo.lerősítik vagy kiegyenlítik egyáást, álland arr vát)tozó, bonyolult iosÉIyt alkotva.Megjegyzem továbbá, hogy nápjainkban a szexuali|ás cs a pá tika terülétén a leg.'.iTbb a rostély' illetve itt szaporodnak meg legjobban a fekete kockák: rrrintha'adiskurzus egyáltalán nem is iz az át]átsző ú8:yLmleges elem volna, amelyben aszexuali|ás leteszi . ft.slug:-t,'a politika pedig.megbéiél, hanem olyan hely, aholelószeretettel gyakorola.k félelmétes haá..'uiat. Á diskurzus !áuizőlág t"t^',.1.t.,'-téktelen d.ol"q,.de jellemző tilalmai hamar felfediI.kapcsolatát avágwa] es a-hata.|omma]. Es ebben nincs semmi meglepó' Hiszen u ái.k.,.,u. _ a-lizichoanalízistanriságá szerint - nem csupán egyszer en megmuta{a (vagy elrejti) a vágyat, ha-nem a uágy tÁrgya is. A tőrténelem szÍinteleniil arra oit"t *I"t.t, ÉogyíTd]it,,.,u,nemcsak egyszerr1en tolmácsolja a ktizdelmeket és az ura]mi ...'dsze"íÉEéi,-hanem

II

870 r ffi6[61 Foucault: A.tiqkurzus rendjeMichel Foucault. Á ítiskurzus rendje o 87I

i,ttr i i j .

ii:

érte folyik a harc, álta]a d l a kiizdelem; tehát a diskurzus a2 2 |3tal9a1, amelyetaz emberek igyekeznek megkaparintani.Társada]munkban egy m?sif tizaro elv is létezik : ez már nem ti.la]om, hanemmegoszLís és elutasítás. A jőzan ész és az őriilet szemb.flríei;B"ndolok. Á koraikÖzépkor őta a bolond az,-akinek a szava;."' *h;;;ii|iáa." a uírsadalmikÖrforyásban, mint miísoké:.előfordul, hogy ,z"uat semmisnék tekintik, nem fulai-donítva nekiigazságot, sem. fontosságát, rn1vel jogilag nem hitelesíthet cselekedetétvagy szerzódést, sót a mise áLdoíatában

.' atre'iy9giilést sem teljesítheti be.amennfben nem a.lkothat a-kenyérból testet' viszont,el3fo.a,,i- i.,-r'ág'y-ffia.;zel szemben kiilcinleges h.ata]maítulajdoníának n.eki, péIdául a í nogyrejtett igaz-ságot mond ki, ismeri "

j.'Y5-!...s-yűg}riségében "ry*.iit

ia,, ;;; "

mások bcilcses-sége képtelen észrevenni-. Kiilőn'Ös, í,ogy tu.apában a uoto.,Jl,uu át évszázad,okjgmeg sem hallottrík, vagy ha m.eghallotti[, ."i"á;'in "-,

i g^;;;;';;;^ké;t h"x;ta:Mihelyt felhann ott e-iző,.3iná.;4 u ,.--,o. Yeszett, vagy naiv és fondorlatosértelmet tulaidőnítottak neki, értJlme'.uu^Z...r,'.t, mint az értékes emberek beszé-dének. Mindlnesetre, akár kirekesztette --i.t.l.*, a}ár mag:ihoz hasonította, szi-gorri értelemben véve nem létezett. Á bolond szavaiből ismJrtek rá a bolond bo-londságiára; a szava}' szintjé.n hajtotuík ;J;. "

megosztást, de soha nem jegyeztékftil és igazábzrn meg '"*.tiultgutiat . ''"ut".' a xVlll' ,ia,ua,ig.-elótt egyetlenorvosnak sem jutott *:9|,:higy megviz'gáljl] "'i

h;*rr. .rTi"iond beszédében(miképp hangzik eI, miért épp."" u' t'"u.'g,L .l), jőlleheiaz '"r, "

*.gtiil<inbciztetésalapja. Á bolond esész ha 'nas disku..zusa. a zÖrej szinqjén harrgzott eI; és csakszimbolikusan adrálimeg neki a szőt, " -il"i^l2i.y: ffi;till.ffi...,,. és meg-békítette, hiszen ott az ácáaott igazság.'...p., .;u*,o,o.Azt mondiák maid, hogy .,,.,Ék *i *í u:g:,.u.usy legalábbis hamarosan végelesz; a bolon-d szavá már i',i....

" -.go;Á triiátaa.,aí; ,".í r.irJgák, meghallgit-jiík, sót kittintetó fixyelemben .é''..?tik;;a már értelmet kerestink benne, vala.mely mri vázlatat va=á roncsait; v"b.ag;Jietten érttik a bolond beszédét mindab-ban, amit mi mazuni mondunk, abbai"az aprő hasadétuu', !.ttil. tetten, amelyenkereszttil elilan éIottink, amit '.,o.,au,,f o! .:.i ;;$, fisly;i;i .'..n bizony'$a,hogy a régi megosz* *á|

". *uktid'.; gondo!.unki,.É,u ...aa, feg1werzetére,amelynek segítségével megfejtik a bolond,sz.auat; áo'dou.''tl, iite,..,enyek háJő.zatÁra, amely lehetővé tesii j orvosnak, p*i.t..ou',l"ldk;"';; -' n.r' meghallgassaezt a beszédet, és ue-yana.k'kor a betegn'ek is lehetőve i.'li. ni,ry elmondja (vagyelkeseredetten elhall"gassa) szánalmas i,auuit; -i',E;; Íbffi#;?anri ébred ben-

l)i!: hogy e -.go''ltá egyáltalán .,.- l,.n.,, *eg, csak másként mrikÖdik, miísholhtiztiá.k' me8 a vá.lasztővonáakat, más intézménye"k." k.;;;;tii^fu.'l.io.'a], nem arégi mődon fejti ki hatását' És3áuenet, - o*o, szerepe csak annyi, hogy meghall.8assa a végre felszabadított besiédet, e szavak -.8h"xa;';;;Jig a cezrira fenn-tarrásána.k jegyében zajlik.'olyan diskurzus *5ghaxg"]íáo .,, "'.,.tyuen vág-y él, ésamely _ Íéktelensége űqy épp.: ,,o..o.,g.í,u .

" - ';;;"y.i i'"Lj^"l birtokoxinakhiszi magát. Ha a1' értelem ixi.,aje.e van sztikség

" .1,,,tiitlni.i gyógyítasához,akkor e csÖndnek készenlétben r.il a]''ii.. megosztiís pedig fennmarad.Tálán kockázatos az igaz és a ha*i,áe.'tétét a harmadik klzáró rendszernektckinteni, az em]ítettek ut.án. MiÍéle ésszertiség sugallauíra r,",.'rl.r'"* ánk az igaz.ság kényszerítő ereiét olyan megos.'q'.kh;', J*.t'y.k.t"p'.iá.' ákényesek, vagylegalábbis tÖrténel;li .'é.i.g.''Eg.k ;i;;;*ezódnek; amelyek nem csupán mő.

dosíthat k, de szakadatlan! vá-lt9zta$ak a helyiiket, és intézmények egéw rendszeretartja fenn őket, foganatosítva q'. .1j; érvényesítve ..*.go;;*kat; végtil pedigtudjuk, hogy a kényszer erejével hainak, sőt a'.erőszak sem teljesen idegen tóliik.Persze hl .gy dikr11us i{*.'r ki;.elentésének szintjére helyezkedtink, akkoraz igaz és a hamis kozőtti megkrilÖntcizietés nem cinkényes, nem mődosíthatő, nemintézményes és nem is erósáos' De ha más szinten r"glJilk hayet, ha feltesszrika kérdést, hogy milyen' u.l,.:: milyen most diskurz'i'.'kr".,-., az igazságvágy,igazságakarás+ (volmlté *,*), amály.a. olyan régőta eleven tcirténelmiinkben,vagy nagyon á]ta]ános formában milyen

" t".a.i"uagyi.*"i, ."á"i u.tu*i,.,,'r.utloilontÍ de savoir) szabáIyozó,megoszusi,típus, akkor .áÍa''

"a"*ir.r. ,6,,á..ó (tÖrténel-mi,:nődosíthatő, intézménye"sen tenyiz..ita; rendszer tei*."áa, hqjuk kirajzo-

,tvtt1d9n bi1onnyal,tcirténelnr1..............]eg létrehozott megosztásről van szÓ. Mert a VI.század gÖrÖg kÖltőiné| az igaz disi,urzus még - a sző határozot't és minősítő értel-mében _ az yo\t, u-:ll:t a Teljogosítoi| v.*ety mondott el, meghatározott szertar-uás alapján; ezt tisztelték s enál ietteg,.t u' .át...i.;;; i;tték alá maguka!mert ez uralkodott.'Ez-tett-koztiik ilazságot, megmondva, kinek mi jár. Ez a dis-kurzus, megjősolva a jcivőt, nem csupán be1ele.,teite, -i to*J"ir..ajd, hanem hoz-zájáru|t megva]ősítiísához, az embeiek c,alda.kozokedvét hordta magában, ekképpemelkedett a sors ran giiíra. Éi . gy evszazaáaa l.e'aul ; i.g"';;;il.;; '"';már nem abban reilett, hog. m7. ez a diskurzus, vagy mi't taz, hanem abbán, amittnand_: elji5tt a nap' ami|1r JJ,;g-.af ffirilya a kijelentés (monciatinn)hatiísos és1og;szerri szertar|ásos aktusáről-magá." ".kijá.ntésie .h,;,;)-;;iódott: értelmére,

|?:::ju^,ÍrgYira, r;{eie1ci$ava".*oátiu,,onyára' Hésziodosz és Piatőn kÖzÖttblzonyos választővona] hriződik, amely elválas.,,1^Lgy^a'tá|-i;-és a hamis dis-kurzust; ez pedis rii megosztás, mert ezentril az igaz diskurzus ,iá. .'e. azonos azi#ff T'Yffi1T;:H*.'.'* ;;J;;; .,.- t kapcsolődik a hata]omn,J;

KétségkívÍil ez a torténelrni megosztás adott általános formát tudásvágyunknak.De állandőan változtatta^l;rr5., u.""gy i;Jományos átalakulásokat néha talán ér-l:lT.:h.,.éi| .sy:.sy fefáezés r.oiá*.,-c,,yéte.,t, de értelmezhe${ik óket az:g^T:1gágy rij megjelenési formáiként is. A xl*. szazaail*"J*"'"' sem formfitt'eKntve' sem tárgyai szemponqjáből, sem alka.lmazott technikái d'olgában nem azo-nos a klasszikus kultrira t"aaiua8-yáuu]. Menjrink vissza kissé idóben: a XVI. ésXVII. század fordulőján (elsósorbiír Áglia;""l olyan tudásvágy jelent meg, amely,Ilunte8-y elólegezve a témákat, kijelolte a.lehetsegeí, .e.hoo, ií.,sfigyelhetó, oszt,á-lyozhatí uárgyak u...:.Í! .'

"-,".'aa*a8.y-|-,',de,,n.mri tapasztalatot megelózve)sante ráerósza.k'olt a megismeró ata"y.a"6izo1ros p9ziciőt, egyfajta szempontot, bi-zonyos szerepet (inkább látni kellett, mint olvasni, inkább bizonyítani, mint kom-menrálni). E tudásváqyat a m szaki ''i.'uo.,a'i.á'.'.6; 'Ji.u" átalánosab-ban, mint bármelv .i.-gr'.",i.*"i;;;il'), ;elyen alkalmazni kellett az ismerete-ket, hogy ellenőrizhetóf ;'

r'"'1""'"fi.g'y..*t. Mintha a platőni nagy megosztástőll.^l:'.'1

'ryzs|sv.áqrnat me'volna a áaga tcirténete, áely nem azonos a kény-szentl tgazságok torténetével: á *egisme.áao 'a.gyJJ"l7".tlo"enete, a meg-

. Nemjogi, hanem logi}'. r igazságt t van szÓ. (A ford.)

872 o Michel Foucault: A diskurzus rendieMichel Foucault: A diskurzus rcndje . 873

foT..|ó. alany funkciőinak és pozíciÓinak t<lrténete, az ismeretek anyas, mriszaki,eszktizjellegri alkalmazásána.k' tÖrténete.

Marpedig ez az igazságvágy is, csa} gy, mint a tÖbbi kizarő rendsze1 intézmé-nyes alapok9l. ny'ugszit.: egy egész 'o. É l.;.'féle gyakorlat mozdíqja .tá e. .lii6umeg, mint például a pedagőgia, a kÖn1vek, a kiadÓ[, a konyvtáral< ...,d,z..., ,i'ii,taz egykori tudős t'ársaságok és a mai hboratőriumok. De igazán csak az a mőd rijí1pmeq' .ahogy a tudást yaame|r társadalomban mrikÖdtetii, értékelik, feloszqák] á-osz{ák s bizonyos mértékig \isajátítják. Idézziik fel itt, jelképesen csupánja régigÓrtig elvet: a demokratikus iillamokLan azértlétezhetett áritm.etika, mert aZ eg.yen.lóségi viszonyokat okta{a, de geometriát csak a zsarnokoknál volt szabad ok"tatni,mert egyenlótlen arányokat mutat ki.

Végril pedig azt hisám,.}.ro.gy ez az intézményes alapri igazságvág1(még mindiga mi uírsadalmunkrőI beszélek) a tribbi diskurzuson -a.--],i. ké'nyü.erítő érejri halta]mat gyakorol' Arra a mődra gondolok, uhogy a nyugati iroda]omnak évszázadokőta.a természetességre, a valősierrire, az ősziiieseg'.i'ót a tudományosra, szővalaz ip'z diskurzusra kell' uímaszkodnia. Meg ar1a ii, ahogy az előírásként, recept-ként, esetleg morlilként kodifikát gazdaságigyakorlatok ."kvl. szánad, óta igyekLz-l:l."j"u"k

és a termelés elméletéIn -.g.".oiba"i, racionalizálődni és ig*o"lá,t t..lahl. L's a-rra a mődra is gondolok, ah.ogy 9gy olyan elóírő jellegri jelen*gkomple-xum, mint a biintetőrendve[ akarta igáol;í e5,arásait, p.i,,. ?roiu

" jo"g.máer

ben,.majd a XIX' száaadtóI a szociolőiiai, lélekiani, o*ási, pszichiátriai tudásban:mintha a tcirvény s'avának már nem v"olna elég tekintélye drsadalmunkban, ezértszorulna az igazságdiskurzu sra.

' Á diskurzust srijtő

|fo:: nagy k.lzaró rendszer (a tiltott sző, a megktilÖnbÖztetettóriilet.és az igazságvágy) kÖztiÍ a }rarmadikről beszéltem a legt bbet. Mivel a kéterczo evsz^zadok Óta egyre inkabb efelé sodrődik; a harmadik mindjobban kiter-jeszti uralmát a két elsőre, mődosíqja, ugyanakkor.megaJapozza őket, iagyis az e|sókettő.folyvást.sy9.lg"],-bizonytahnább léiz: azigazságiág7 *o,, mrár sziiíe teljesenau2tj1 őke t, és állandőan erósÖdve, mélyti lve a"onto ienlyezóve valk...

E; éRq." erról alig beszéltink. Mintha az igazságvágvát, valamint viszontagságos

i.^.jul.j::luF" -jsazsíg sztikségképpen tafarniel éíotti"t. megjelenési ní^iia-

Dan. .E'nnek oka talán a kÖvetkezó: ha az igaz diskurzus a gÖrÖg<iliő ta már.,.* á,,T-.]l::*lel

a vág.yrrak, v.asy nem az, ámelyik a hatalirat }akoro|ja, akkor azt8azságvásyban' az őhajb*' l'ory elmondjuk ezt az igaz diskur}ust, mi"egyéb mun-kál, ha nem a vágy es á hatalorii a' igu'"ai't,'.,,,,, l*.ty..}l.*i.""t kényszere

megszabadít -a

llágytőLés a hata]omtől] nem ismerheti az 3t áthatólpzságvásat; amár régőta benniink éló igazságvágy természetére jellemzó, hogy "a

hoi ot4tottigazságot csak elkendózheti'

Ekképp előttiink csupán egy gazdag, termékeny, sze]ídített erejri és hamisan

'.g^.^'.,T_.,. igazságjeleni| *..s.Viszont *it '.* tudunk azígazságvigyről, e kr.ilcjn-

leges' krzáró rendeltetésti gépezetről. Mindazok, akik torténélmtiik soran megprő-bált.ík minden oldalről

T.{n;t'l ezt az igazságvágyat- hogy aztán minden Pon-::::'.-.Í:::::1.Í

i.gazsággal, éspedig éppén az-otű. "

po.,t"oio.,, ahol az igLságIgazo|nl lg-yeksztk a trla]makat, és meghatározni igyekszilraz őruletet - t.Jieps;t'eta[fuoY9-i át- Bataille-i g szol gáIjanak iitm u tat6kéií, fenylo ri qjelzókén t m i ndenn apimunkánk vé5zéséhez.

A diskurzusnak persze más el]enórzó és korlátoző e|járásai is ,annak' Azok, ame-

lyekról eddig beszéltem, min;gg.y kíviilről hatnak; kiziárő rendszerként mrikodnek;a diskurzusnak arra a részére vonatkoznak, amelyben a hatalom és a vágy dolgoziJ<.

Azt hiszem, elktiloníthetlic-k egy másik csoportot is, a beiső e!árásoli csop .t3at;azért belsók, mert itt 6{; m;3-uk a diskurzusok ellenórzik onmagukat; ezek.inkábbosztályozó, rendszerező, elosnő elvként fejtik ki harásukat, mintha ezritta] a d.iskur-zus más dimenziőján akan nak uralkodni, mégpedig az esemény és a véletlendimenziőján.

E]ósztir is: a kommentár. Feltételezem, bár bizonyos nem vagyok benne' hog7nincsen olyan uírsadalom, ahol nem volrriínak elsódleges fontosiagri elbeszélése"k,amelyeket meséInek, ismétel"ek és ktilónféle változatokbaa előadnak; megharáro-z.ott kortilmények k<izÖtt elnondott formulák, szÖvegek, szertartáshoz ka|aolodődiskurzuscsopoltok; e8.yszer elhangző dolgok, amelyJket megjegyeznek, mert gya-ní{ák, logy 1alami titok.vagr érték rejtózik benntik. RÖviden szÓlva sejthető, hágya társadalmatban eg{ajta vjntkiilonbség van a hjlÖnféle diskurzusák kozott: áhétkóznapok során varrna.k "onmagukat elmondő" diskurzusok, amelyek szintemegpzrinnek az aktussal, ame1y elmondásukhoz vezet, és vannak rij beszédaktusoka]apjául .szolgrálÓ diskurzrrsol.amelyeket az a'ktusok ismételnek, átalakítanak vag1beszélnek rőluk, szőval olyan diskurzusok, amelyeket, megfogalmazásukon minte[7trilmutatva, állandőan moncirak, mondanak és mondani is fog.'ak' Ezek kózismeítek kultriránk rendszerében: ilyenek a vallási vagy jogi szÖv-egek, vagy az alaposszemtigyrevétel után kii]Önos s|átuslinal nevezhető ,,i.bda'oin.zovegét; bizonyosmértékig a tudományos szovegek is ilyenek.

Bizonyos, hogy a szinrkiilÓnbség, az eltolÓdás nem stabil, nem állandő 6 nem isabszolÚrt. Nincsenek eg.yszer s mindenkorra adott kategőriák, nincsenek alapvetővagy teremtó/alkotő diskura:sok az egyik oldalon; s nincsen csupán ismédől ma-gyarázó és kommentálő emberek tÖmege a másikon. Nagyon *k fo.,to, voveg aháttérbe kényszertil, eltrinik, és néha kommentárok fogla]]ak el az első helvet. Ámaz ilkaJllaazási pontok váJtoz|atrrak, a szerep' a funkciÓ m-egmarad; és az jmlÓdáselve szakadatlanul mriktidik. E szintkiilcinbség radikális elru"ntetése nem lehet' más,csak játékos

.manipuláciő,. utopia va8'y szorongás. valamelr kommen|ár Borges-félejátékos.manipuláJása, a.ni nem más lesz, mint annak szőiől szőra ismételt [ezuttaltiyep9.ly9s és várt) megjelenese, amit kommentál; e5y kritika mesterkedése, a:nel,vlÍ.q nélkiilb-eszél eg'y nem láez6 mriről. Lírai álom égy minden ponqján ánat]anultijirásziiletó diskurzusről.. ameiy a dolgokban, az érz{|rnekben és a g-ondolatokbanfo-lrto1vadonat j formában jel9nik még jra meg rijra. ÉsJanet betJgének szoron-gá.sa'.3...............kine| a legjelentéktelenebb ktiaei iJbelathátatlan kj.ricseket rejí6,,evangítiumiszőua],' ért fol, ami megiegyzendő, ismét]endó és állandőan kommen-táa.rr dő.',,Ekzo-rul a s.zíaem., ha, rneggondolon - mondogatta, amikor elolvasott vagy meghallg-atottvalamit _: fugl ez! a manlalot nl n rnirtl'tirokre etn1eli az ihijkkéualőság, e' * ne! csa},||ug seÍtl értzttern igazÁn.,,

De ki ne látná, hogy-itt mindig csak a viszony egyik ug!át semmisíti'k meg ésli-.T"''.

a.viszonyt. Ez a liszony sziintelentil mÓáosul "i

iaot soriín; rzlaáel,vadott korszakban sokféle és egymástől 11sytan eltéró formákat Ölt magára. a joászovegek értelmezése igencsa.k kÍilonbtizik(ő ideje már) a vallási komrrrenlároÉtő.í;egy és.ugyanaz az iroda]mi m'j egyidejrileg roppánt kti]onbozó típusri diskurzusok-na]< adhat helyt: az ooÚsszrH-t, -in1 p'i*.. szÖveget .gy^,oi korszakban meg-

874 o Michel Foucault: A dishurzus rcndje T_ismétlik Bérard fordíuásában' megszám]áIhatatlanul sok sz vegmagyarázatban ésJoyce Urvssn's-ében.

. - Pillanatnyila8 arra szorítkoznék, hogÍ abban, anit 8lobáisan kommentárnak|rívn1k' a primer és a mfuodlagos sz veg kőzÖtti eltérés iettós, egymástől elválaszt-l'"?93 szerepet játszik. Egyrészt lehetóve teszi rij diskurzusol e"pitcset, mégpedigkorlátlanul: nyitott beszédlehetőséget biztosít a pri"mer szÖveg t.t.i.'tty., an"i.ao'alg.u,

T, hogy- mindig aktuatiz61161Ó, sokféle vagy rejtett éfte e, ^, .gL,, neki tulaj-donított h{eos gazdagság' Másrészt a kommenrárnak nincs más-szerepe _ bd-milyen technikát alka]rmaz is -, csak az, hogy uégre e|mondja, ami a mé$ben má,rcsondesen.megfogalmaződott. A kommentáiia-t ] egy helyéi áiland óan íáftoztato,ám'állandőan érvényes rraradoxon szerint * mindig óÍos i'l." kell elmond aria azt,amtt pedig elmondtak má4, és sza.kadatlanul isméÉLrie kell, amit pedig még sohánem mondtak ki. A kommentárok vég nélktili hulliímveréset belilről a, áÍ1;á61ottismétlés á]ma ha$a áu ennek az álomna-k a láthauírán ta]án semmi egyéb sincs, mintami kezdetben is ott volt, vagys a.szóveg egyszeni felmondása. A k1mment'ár rigyhárí$a el a diskurzus.kockázauát, hogy o .iágu is beépr.il a diskurzusba: lehetóvéteszi, hogy mást mondj1nuk,

Ti''t.Paga a szoieg , de a)za| a feltétellel, hogy magata szÖveget mondjiík, mintegy kiteljesíwe azt. A [ommentár elve az ismétléi kocfa-

1?y:'"\"P,,,:o|.fte;egt!nt, alcaként viszi át az ismétlések mennyiségére, formájára,á,9]1,?.és kőrÍilményeire. Az rijdonság nem abban rejlik, amít m-ond, haneá is-métlÓdésének eseményében'

Azt hiszem, a diskurzus ritkíuásának Yan e8.y másik elve is. Bizonyos fokig kiegé-szíu az elsót. A szerzóról van szÓ. A szerzőről,"áe Persze nem mint bászéló .iye.'."at,]H. 9-:"{.t| vagy írt egy szÖveget, hanem a szerzőről, mint a diskurzus csoporto-sításínak elvéról, mint a diskurzus jelentéseinek eredetéról és egységéről, koheren-ciájának kozpon$ár6|. Ez az elv nem mindeniitt hat és nem i''á"iaoao' Nagyonsok olyan diskurzus van kcinil ttiin'k', amelyek nem feltételezett szerzóiknek kÖszÖn-herik értelmiiket, hatékonyságukat: -o...1 feledésbe mertiló hétkÖznapi szavak,nyilatkozatok vagy szerződések, amelyeknek a]áírőra van sztikségrik, nem szerzóre,1fvt9|enségbe meriilő mriszaki leírások stb. De azokon a teriilJteken _ irodalom,filozőfia, tud.om{ny _,-ahol kÖtelező a szetzó megnevezése, nem mindeniitt ugyanazu

::..:..ry; a kÖzépkorban atudományos diskurzirs rendjében a szerzó megnőezésenélktilÖzhetetlen volt, mivel az igazság jelzésétil szolgáli. Valamely kijelerités tudo-mányos értékét szerzójének személyén mérték. a x'Útl' száuladtói eia funkciÓ fo-kozatosan elmosődott a tudományos diskurzusban: most már csa-k azért mrikÖdik,|.'sy."..]:, adjon egy teorémánák, effektusna}, példának, szindr6mána.k. Az iro-Í^T-1-1':*y1zus

rendjében.viszont ugyanettől a korszaktől a szerzó szerepe egyretontosabb lett: mindazon.kÖlteményekről, elbeszélésekről, drámákről uu8.y n";'c.diákről, .1nel.yek a kÖzé'pkorban _ legalábbis viszonylag - a szerző nélkril"iéteztek,most tudni akarják, kitől származnak-, ki írta óket;.as"zerzó adjon számot szovegeegysé8éról, amely alá odaírja a nevét; azt kérik tőle, hogy fedje fol vagy legaláűb

"1l4j'u szcivegei rejtett értelmét, egyeztesse ossze magárÉietévá e' 'o.[ctt tipu,,-

talataival, a valőságos torténelemmii, amelyben megsirilettek. A szerzó-biztosi6a afikciő ayugtalanítő nyelvé":|

:'{y'ég.ét, a k,oherenciát, ő illeszti be a valőságba."^.Ti9*' hogy most ezt felelik:

"Úgy beszél a szerzóról, ahogy a kritik.Jutőlagfeltalála' a halála után' amiko. Tál iem egyéb, mint egy halofr osszekuszá]ődottiromány; ilyenkor valami rendet ke]l rakni á,hagatekbaí. r.*"l, r.r'erenciát, te-

Michel Foucault: A diskurzur :endje o 875

matikát tulajdonítani a szerzó tudatának vags éleGnek, minden bizonn-J némileg

fiktív eljárás. De azért a val ságos szerző meg;.scsak létezett, egy ember, aki berob-bant az elhaszniílt szavak kózegébe, beléjtik o:rva zsenijét vagy zilr.zavarzt.,,

Természetesen képtelerrség volna tagadni az írő, az (ljat alkotő szemé.7 létét. De

rigy gondolom, hogy - legalábbis bizonyos iieje - az egyén, aki irni kezd egy szo-váget, amelynek láthauírán a mri lehetősége selik fel, magára valla-lja z szerzí sze-repét, vagyis a kiilonbségtételeknek azt a játékát, amelyet a korsza]< szer:ői funkciÓ.ja e|óír, és amelyet maga a szerzó még esetleg mődosíu van, amit leír é: amit nemir le, egyes dolgokat felvázol, akar csa-k átmeneti jegpetként is, mint rrÍve részétegyebet meg egyszer en hét}ijznapi szőnak min$5i1, fel sery j.gyá. }{ert bízvástfelforgathaqja a kÖztudatben a szerzóról alkoton hagyományos képet' és ba ez meg.tÖrtént, a szerzí rij koncepciőja alapján iajzolja} ki m ve bizonytalan iorvonnlzitmindabban, amit mondhatott volna vagy mond a hétkÖznapok során.

A kommentár a diskurzr.rs véletlenszer ségének kockázatát egy id,riuis játékari$án korlátozza, me|ynek két formája az bwt]cs és az azotwssá,g. A szerzó el.veugyanez| a kockázatot olyan identitás játéka ii$án korlátozza, ame|ynei formái azindivilnnlil s és az én.

A harmadik korlátoző elvet nem a tudomá'ryokban, hanem az gynerezett ,,disz-ciplínákban'' kell felismerniink. Ez ug7ancsa.k viszonylagos és rugalmas elv. Lehe-tővé teszi az alkotást, ám szrikre szabott hautok kÖzÖtt.

A diszciplínák szerveződése szemben áll mind a kommentá1 mind pedig a szerzóelvével. A szerzó elvével azétt ál7 szemben, mert egy diszciplínát tárg,E} tartomá-nya, mődszerek csopor$a, igaznak tekintett k.ijelentések korpusza, szabályok, defi-níciÓk, technikák és eszkÖz<ik sszessége határoz meg: mindez egyt:u névtelenrendszert alkot, amely annak rendelkezésére áII, aki használni akarja vagy tudja,anélktil hogy a rendszer értelme vagy érvénressége feltalálőja nevéhez ijződne. Dea diszciplína elve a kommentár elvével is szemben á]l: a kommentárra-l ellentétbenvalamely diszciplínában nem tételeznek fel eleve egy értelmet (sens), z:rtdlryet rijrafel kell tárni, sem azonosságot, amelyet meg kell ismételni, hanem rij kijelentésekmegalkotása a kÖvetelmény. Á diszciplína léu''ejottéhez tehát j meg rij rijelentésekállandÓ megfogalmazásának lehetósége szriL.eges.

De tÓbbről van sző; tÖbbről azért, hogy minden bizonnyal kevesebt:ől lehessensz6 egy diszciplína nem mindazon igaz kijelenrések Összessége, arnit nondhatunkvalamiről, még csak nem is mindazon dolgok egyÍittese, amit a koherencia yagy arendszeresség elve alapján elfogadhatunk eev tárgyban, Az orvostudcmányt nemazon igaz kijelentések osszessége alko$a, amit a betegségról el lehet mondani; abotanika nem ha|ározhatő meg a ntlvényekre vonatkoző valamennyi igazság tisz-szességeként. Két okből scm; a botanikát \agv az orvostudomán;t, ri:nt mindenegyéb diszciplínát, nemcsak igazságok, hanem tévedések is alkoqják' s ezek nemcsokevények vagy idegen testek a diszciplínaban, hanem olyan tételek, rmelyeknekpozitív funkciÓjuk, tÖrténelmi hatékonyságuk, gyakrarr az igazságok s:erepétól el.választhatatlan szerepiik van. Ezenkívii| yz!:mely kijelentésnek, ha a 5otanikáhozyagy a pato|ógsához akarjuk sorolrri, bizonvos értelemben szigonibb és bonyolul-tabb, de mindenesetre másféle feltételeknek keil megfelelnie, mint a: egvszer éstiszta igazság' Á kijelentésnek megha|ározolt tárgyak szin$én kell elhargzania: pél-dául a XYI|. század végétőI kezdve ha egr. kijelentést ,,botanikai'' bjelentéskéntakartak elfogadtatni, akkor a novény láthatÓ szerkezetére, ktizeli és Éroli hasonlő-

876 r Michel Foucault: A diskurzus rcndieMichel Foucault: A diskurzus rendie o 877

sáBainak rendszerére va8.y nedveinek mechanikájára kellett vonatkoznia (a kijelen-tés már nem tarthat? *é8, mint a XVI' századúan, szimbolikus értékeit vagy eré-1y'.fr

é.' tulajdonságait, amelyekkel az őkorban látrák .' D;;; kijelentésnek mégakkor is megharározo.l {P|:ű fogalmi eszkcizoket vagy i..l'"ifá"í rcu r'"J"ai'.r"lha nem tartozik diszciplínáho'; á xlx' szánadtóI rJ,aue .gy ti.1et.ntes már nemvolt orvosi, nem ta-rtozott az orvostudományhoz,

"gy#;;"á;ának vagy néphi-edelemnek minósiilt, ha metaforikus, minóségi és íábsztan.i'ai, rogur'"a.k'at hasz.nált (mint például az eldugulás, a felhevített"folyadékok ;;'' "

kiszárított szitardanyagok fogalma;; Persze uímaszkodhatott, sőt rámaszkodni? is kellett "gy;;;y:nyire metaforikus fogalmakra, de ezek másként éptiltek iJ, r""ia""átis és fiziolő-giai alapokon (mint petaau'az irritáciő, a.szÖvetek gyulladása vagy elhalása). To-vább.á: ha

^eg./ kijelentést valamely diszciplínáho' "ff;J;ohi, akkor be kellillenie egyfajta elméleti képbe: eálékeztésstink arra, t,ogy ;i,,,yelv kuta|ásán,amely a XVIII' századig tőtéletesen elfogadott rc"y,n"rii," ítx. szazad másodikfelében minden diskurzirs, ha nem bukotÍ is- meg, ái"a.i'*.*. tegu.., térbe ke-rtilt, és iálmodozásnak, nyelvészeti agyrémnek minósiilt'

Halírain belril minden igaz és hiiris di:z9rplin1 iguz e, hamis ki;.elentéseket is-mer el; ugyanakkor a tudás egész teratobg*áJat h;";rqj"^i.rtileterot' Egy tudo.mány ktilteriilete népesebb és kévésbé nepes]rriint go.,aoÍ.,a.*l kcizvetlen taPasz.talat, a képzeletbeli ie-.it természetese,,.fot1no.' ia?tr." r'i.J.r.ek sokaságát hor-dozzátk és vetik a felszínre; de szigorri értelemben taran .'i.'.s.nek is tévedések,hiszen a tévedés csak eg-y meghau'"ozott gyakorlaton belril ',,..,ut,.. fel és ítélhetőmeg; igaz, másfelól olyan torzizÍ'ilottek nyizsÖgnek itt, "-.Iy.I.',lk

formája a tudástÖrténetével egyiitt vá]tozi'k'. Rcividen szÓíva: |i:"' kí.l.*á;

";mely diszciplíná-hoz akarunk sorolni,.akkor nehéz és bonyolult k3í.;I'";;;;i"Jl. t.1r megfele1nie.A kijelentésnek, mielótt jsaznat vagy hámisnak minósít}ré-eJ, ',ig"a'z tertileten,,kell elhangzania, ahogy cLguilher; p.or.rrro. .o.il;.

"""-'^^

Sokat gondolkodta.k yfu i:?", y*ipp lehet, hogy. xix' század'botanikusai ésbiolőgusai nem látták-, hogy Mende| i[uzat mond' E kérdésre így viítaszolhatunk:azért, mert Mendel olyan tlarg7akről bészélt, .';;jJ;..t.iiur'"azott, olyanelméleti láthatárra heiyezkedéi! amelyek idegenek '" .i.;;;iiolőgitájátől 'Igu'',,Naudin már ót meselázve azt a tételt á]litotdfa, .".ry ''.J"i*"J t,.ol.t.,u vonásokdisz}rétpk; ám akárriily." Íj''*.,ug-y l.,iiá.,.'. vo|t ez azelv, mégis a biolőgiai dis-kurzus részét képezhétte,'iegalá'bbis"íejtélyké"'. u."áJ"i;;.".1 ÖroklÖtt vonásttelj;se1]ij biolőgiai t]írgykéit a.lkotja írei addig még sohasem a]kalmazott szriréssegítségével: e vonást.elváavqa a,rájtat.oti e.|.ví,ÁztjaZzíÖ;ÖL;".mtói, és gene-ráciők,folyto"":-."/':?:t sorJzauábJn figyeli meg,"ahot . uo.,],-,t'tisztikai szabály-szer ségek szerintjelenik meg és trinik.í.,a'.'i; tÁrgy tljfoga]rni;ko-,á '#;:i;valamint rij elméleti alapokat. Tehát Mendel ifr,"tíoiaoi.-á...* l.o." biolőgiaidiskurzusán*- .i*'az teriiletén'': ',e* ilye., .zilayot

"]"pjá;"kítottá.k' ki akkori-ban a biolőgiai táigyakat Í'

.'*4*íiJ.;.. szi-nrvá]tásra, biolőgiai tÁrgyakrij sík-jára volt sztikség "nn:'t }.,"LMendel

iga'z teniletre lépjen és ii;etentcsei (nagy-részt) igaznak bizonyuljanak' IvÍendel ,,i"gazmondő torziitlltitt,, nbtt, u tudománvezért nem beszélheteit iőla; Schleiá." "í''."".

minteg-y harminc éwel elótte, a XIX.század kellós kozepén. ta8ad.va a nd-vényi szexuulir;í, a- ' lio1Jgi"i diskurzus sza-báYai szerint, ..upá., - téiedést fo galma;;;;.g a d i szci plína nyelvén.Bármikor mondhatunk igazat"valamely *a.ttirt.-.tir.í;;;j.,'g;' tertileten csak

akkor lehettink, ha engedelmeskedrink egy diszkurzív ,,rendőrség'' szabályzatának,amelyet minden egyes diskurzus.ában aktivizálnunk kelt'

A diszsiplína a diskurzus termelését ellenőrző. elv. Mepzabja határait, mégpedigegyfajta identitás mriktÍdése folytán, amelynek formája a" sz. alyok folytonoi,alrula]tzál,ása,

Egy szerzó termékenységében, a kommentárok sokféleÉgében, egy diszciplínafejlódésében átalában a disku rzu sok létrehozásának kiap adh ita ttan foírasai t g ak.Talán lgy is van. De azért ezek mégis kényszerítő elvek is, és valőszínrileg ,i.*|9sh]tjuk fel pozitív, megtermékenyító szerepriket, ha nem Jesszl.ik tekintetbe kor-|átoz6 és kényszerító funkciőikat'

Azt hiszem, a diskurzusok ellenórzését lehetóvé tevó eljárásoknak egy harmad.ik cso.por1ja isvan. Ezrittal nem aberrnri| rej|ő hatalom korláioásaről van"iző, nem is meg-jelenésiik vélet]en szeszélyeinek elkertiléséról, hanem a]kalmazásuk kortilményein&meghatiírozásáről' Vagyis.arr6l, hogy a diskurzusokat tartő eg-yéneknek bizonyts szá-m't. s1abá1írna.k eló, ekképp nem.engedik meg mindenkii.k

" di,ku.,usok hasz-

ná]atát. Ebben az esetben tehát a beszéló alanyok iitkíuísa kap nyomatékot. Senki semhatolhat be a diskurzus rendszerébe, ha bizonyos ktivetelméiryJl''.t eleget nem tesz,vagy már eleve nincs feljogosítva arra, hogy eíeget tegyen. Pontosabban szőlva: a ciis-kurzus nem minden terrilete.egyformáníyitot*t, neil mindenhová lehet behato]rri;vannak. szigorrian tiltott (megkiiltinbÖztetó és megkrilrinboztetett) teríiletek , mÍg má-sok majdnem te|jesen nyitottnak látszanak mindá irányban, és élózetes megszorírásnélkiil minden beszéló alanynak rendelkezésére állnak..

.Ezzel kapcsolatban egy anekdouit szeretnék felidézni, amely olyan szép, hogymindent megadnék, csak igaz legyen. Á diskurzust srijtő v']"-!nnyi kényszert _ ahatalmát korlátoző kényszeieket,íéI.t]..'.,.rri megjelJnését korlátozÓkat, a beszélő

*'l:* it-t<1.trisat - egyetlen elemre vezeti vissza' e}vll' század' elején a sőgun azt

|-o.ta'. I7ogy az eurőpaiak folénye -.a hajőzásban, kereskedelemb"en, poiiÍulan;s

a h,ady1do*l.vb.* - *at.m"tik"i ismeieteiknek tulajdoníthu,Z. s,......t vo]nallyen értékes tudás birtokába jutni. Mivel hallott egy angol tengerészr.ól, aki ismerie csodiílatos diskurzusok titkát, meghívta palotrájáűá, e,"ott

"Já;gtii il;. T;a;vett tőle, négyszemkozt. Megtanulta a mátemuűtat. Megtarrona Íratalmát, és na-gyon magas kort ért meg' Japán matematikusok csak a XIX' századbanjelentek

meg. De a tÖrténetrre| *és nincs vége: eur'őPai vetrilete is van. Ez az angó|tenge-rész, Will Adams, tÖrténetesen autodldakta vált: hajőács, u}i . ;.;;etriát hajőépfuómrihelyben tanulta -.q..VujT'tekintheqjtik-: ezt a tÖrténetet eg-y nag}' eurőpai5:]j::*.

mítosz kifejezésének? A keleti zsárnokság *o.,opou'a. á! .i,to. tudásáva]luropa az rsmeretek es-yetemes kommunikáciőját a disÉurzusok folponos és sza-bad cseréjét állította ''.'.'b.'

","l:9]í..'^1!J:l:i.u' ":T + T.B u lábán. A csere és a kommunikáciő pozitívaraKzalok' amelyek bonyolult korlátoző rendszerekben hatrrak, és ezek neÉrit ui-:"":* -:Í}.odésképtelenek lennének. E korlátoző rendszerek legfelszínibb, )eg-;::::.:"T?: -Í-ormáját

olyan jelensé gek adják, a'melyeket .,,.,.'i-t,ís'' (ri ruáE;:Tij'T^1

alatt csoportosít}ratnánk; a szertartÁs hatÁrozla, meg azt a minősítést,ameuyel a beszélő esyéneknek rendelkeznirik kell (és atrit<ne{aiaÓgusban, meg-hallgatásban, elóadás"ban egy bizonyos pozíciőt kell elfoglalniok, és bizon1.os típusrikijelentéseket kell megfogiímaz.'loi;, .u-,).,o,os

meghatiírozza a gesztusokat, a

878 r Michel Foucault: A dislurzus rendieMichel Foucau,lt; A dis)<urzus rendje r g79

viselkedést, a kÓriilményeket és a diskunust kíséró jelek eBész csoportjáu végtilmeghatiírozza a szavak feltételezett v.agy elóírt hatékonyságát] a hal8-ataJag." gi"-korolt hatásukat, kényszerító értékiik határait. A vallási, jóg,, gyagÉszati"és b.iio-nyos fokig a politikai diskurzusok nem vá]aszt]ratők el

"gy ;.J;És mrik<idtetésé.

tól, amely a beszéló alanyoknak bizonyos egyéni tulajdoiságokat és megh atározottszerepeket ír eló.

Részben másként mrikodnek az is,gynevezett ,,diskurzustársaságok'', amelyek sze-rePe a diskurzus megőrzése vagy előállíuása, érn zárt térben, szig"orri szabályok sze-rint.osz1jái el óket, nehogy a birtokosokat ma8a az elosztás k?rosíxa. Archaikusmodellt adnak erről ama rapszodoszok csoportJai, akik ismerték a felmondandőkÖlteményeket, s esetleg azt is tudták. r'9ryá" éU.nek változataikkal, hogyan for.má{ják át óket; ám ezt az ismeretet, jouehéi célja*végsó soron szertarrásos elóadásvolt, eg.y meghauírozott csoPorton ueitit ottatmaireb iedtek és őrizték meg, gyakor-ta roppant bonyolr''.|t memőriagyakorlatok ritján; a tanulÓévek utan belépiek ewcsoportba, ugyanakkor 9ff titok birtokosai le1tek, amelyet az elóadás uá"át"?íde nem tárt fel; az előadők és az elóadiás hallgatői kt'zotí nem lehetett felcserélni aszerepeket.

. M3 1ár persze nincsenek ilyen ,,diskurzustársaságok'', a titok és a feltárás kétér.telmri j.atékterével. De ne fuÍ'Y.k ma8unkat: u, {p', diskurzus rendjében is, akőzreadott és minden szertaruístÓl *..,L. diskurzus"rendjében is mrikádnek méga titok kisajátításána-k'' és a szerepek felcserélhetetlenségéíek formá. Meglehet, ikrinyvben írás intézményesített aktusa, a konyvkiadá, ..'id,,..., az í16 szelí,éllségeegy ta]án szétszőrt, d;

11d1n bizonnyal kényszerító erejri ''diskurzustársaságoi''beltil mrikÖdik. Az írő ktilÖnbÉge, amit ő mága folytonásu' ,z.*b.állít mindenmás. beszéló vagy ít6 alany tevékenységével, a diskuásának tulajdonított intranzi.tív jelleg, ,,írás:ínak'' ...sot" hangsrilyozott alapvetó egyedisége,.az .alkotás'' és anyelvi rendszer bármely más mrikodietése kózÖtt dissz]mmetria téte]e már a meg.fogalmazásban is bizonyos-,,diskurzusuírsaság- létére utal, azt igyekszik megho.'ofi-tani a nyelvi gyakorlatok játékaiban. De mer*óben máshogy muioaa kjzárőés titkotmegőrző rendszerek is vannak: gondoljunk a mriszaki Éi tudományos titokra, azorvosi d.':|"Y:: terjesztési és kÖzlési formfira, vagy azokra, amelyék a gazaasagivagy politikai diskurzust sajátították ki maguknak. "

Első piliantásra a (vallási,.politikai, aozaaa4,,doktrínák'' valamely ',diskurzusuír-saság'' ellentétének lászanak: a ,,diskurzustársaságban'' a beszéló szlmélyek számát.ha- nem is szabták meg eleve, korlátoztiík; a diskrirzus csakis kozotttik k<izlekedett'A doktrína

'viszont jellege' szerint szertesugárzik, és a beszéló személyek, akiknek:,?.^^ tetszóIegesen nagy is lehet, egy és ugyarrazon diskurzus egytittes kozos vál-lalása alapján határozzák meg egytivé ta'to"ásukat. Látszó|ag

"'?gy.tJe,, kovetel-

.19"y :szTazon igazságok elismerése s annak a - t<'bbé-keiésbé ruqa]nas - sza-!á|rryl 9tosa{ása, uT9ly dsszhangban van aZ érvényes ai'ku.z.,,okiJ a'" r'.ldoktrínák mindÖssze ebból á]lnának-, nem ktilÖnbÖznéá.k oly,okbu'a tudományosdiszciPlínáktől, és a dis.zkurzív ellenórzés csupán a kcizlés foimájáravagy tartalmáravonatkozna,.leT P-ediB a beszélő alan1'ra' Márpedig a doktjnarroz valő tartozáseg7dejriteg kérdójelezi meB a kózlést és.a beszéld utJy,, éspedig.gyil., a miísikonkeresztril. A beszéló alanyt a kÖzlésen keresztril, ."*t

"iapja." ié.dó;.l.,i *.g,

:T"::j,. .: 5 zár ó, eljfu ások és el u ta sítő m e cha niz m u so k b iz onfr qj iík, a m elyek .,yo.i-

ban m kcjdésbe lépnek, amint egy beszéló dany egy .''ugy.táub eirogaanatáuan

i kÖzlést fogalmazottme8;.az'erelnekség és ortodoxia egyáltalán nem doktriner me-chanizmusok fanatikus t lzásáből származik, a lenyeg kbor to'"*.at. É'.;;gfb.díwa: a doktrína a kőzléseket a beszélő alanyokon leie,zttil kérdójelezi *.c;#b;a mértékben, amennyire a doktrína mindig jelértékri, egy elózetes hovatartozásmegnyilvánulása és eszkÖze; e hovatartoza' á'ltaty-, Á"8ár''i helyzet, t6i, n.*-zetiségi vagy érdekjellegri, form{ja lehet harc, lezááas, ell"nál.is vagy etfoladás' ed:|ffil az egyénekel'!i:"-:y".' típu1ri krizlésakrusokhoz kÖti, kÖ;;*ezé;képPe-leltiitja őket az Összes ttibbitőI; viszont bizonyos típusri kÖzlésaktusokat arra haszná]fel, hogy ÖsszekÖsse az. eg-yéneket, ,'gy"rruí.kor megktiJonb'L* óket mindenkimástÓl. A doktrína kettós uralmat vatasit meg: a disliura.rsokét a beszélő alanyokonés a.beszéló -9gyé1* legalábbis virtuális csoportjáét a diskurzusokon.- .vcs"J p..9is' sokkal t.árybb értelemben, ra rcu ismerntink ;;"gy viílasztÓvona-lakat mindabban, amit a diskurzusok t.ársadalmi kisajátít.ás:ának nevezhetnénk' Ázoktatiís hiába oly1n ,'7\i)1, amelyne} révén a mi társa]dahunkban jog szerint min-den eg7es egYén hozaíferhet barmi]yen- tíPusti d.iskura:shoz, i"á;"i,io$, ;r.';-. sában, va]amint mindabban, amit lehetővá tesz és

"*it -.gí'dáryoz, a tiirsadal-uri

k l<inbségek, elientétek, kíizdelrnek rá]ta] kialakított ',í]"s,t.őuonJ"ut kÖveti. Min-den oktatási rendszera di1kyr1uso| kisajátításának pori,it"i r..*o*a.u vagy m&dosírása, mindazon tudássa] és hata]omm"al egyútt' "i* "

ai't"''usok birtoklásáva], já,'

Magam is tudom, hogy igen elvont dolog a beszéd szertartásainak, a d.iskurzus.társasiígoknak, a doktrinális csoportoknak éi a rársad"]-i ki*jil;snak ilyetén szét-vá]asztÁ*a, Ezek tóbbrryire. egymáshoz kapcsolődaak, nagy Épit.e,,y.tet alkotva,3m$yek biztosíqják:

!:''..]:4Ty9t elosztiísát kú]Ö"iéÉ&;uíiltn,.,.,sokba, va-lamint a diskurzusok'kisqjátítását alanyok bizonyos I."t.go.i.ái ., a^^,^. Mondjuk kirÖviden, }rogy itt talá]k92u'1 a diskuizus ura]rnarrak dÖ"''tó;iá.ásaival.Végtil is mimás az oktatrísi rendsze4, ha nem a beszéd egyfrju .im*'arj'u, a ue,zetda",,yotszerepének minősítése és kijeltilése; ha nem- égy Letvo.t doktrinalis .,opo.t tete-hozfua, a diskurzus hatalmának és tudásának .iá'',áJ.; ki.;j;tiii,al pri más lenneaz ,,írás,, (az ,,írók,, írása), mint az elóbbihez hasonlő u.a*i,.e.,dsze4 amely talánnémiképp más formákat Ölt, mint -az elóbbi, a. og.iá.i ;"dju.o"gy vonala}ban-Íg..|=?"]ő ? Vajon a jogrend sze i, ugy - o*o,* jomany int"áményes rendszere- Iega]ábbis bizonyos uqp.lt,'.bÓl -

".í a diskurars ti*ijtlt^a"a.k hasonlÓ rend-szere-e?

Felteszem a kérdést, hogy.bizonyos számri filozőfiai tétel vajon nem a korlátozrísnakés a kizárásnak eme játékara viá]aszol-e, vagy talán éppen "i

.*rii.u k.l.zárástés kor.Iátozást erősíti-e?Előszcir ís azza]' váIaszol, hogy ideális igazságot téte]ez a diskurzus t<irvényekén!valamint immanens racionaliÉ"si, ami levJzetéstikb.., mindeniitt kimutathatő, hogFa megismerés olyan etikáját j'Y.F.ul érvényre, am9|r csak magának az igazság vá-

ry$ik és az igazvg etgondotasi Écp.s,.gé.,.k ígéri az is,azsáíot,iuasoclszor pedis tagadás révén erősíti őket, ézutta]

"I at"ju''o' értelemben te-kintett diskurius'i..ifit.,, va]ősá gát on"au..

, Aszofisták játékainal és tizelrnánek"kirekesztése őta, amiÓta tcibb-kevesebb biz-tonsággal sikeriilt elhallgattatni paradoxonjaikat, a

"y"gJ ;;"d.lkodás a látszatszerint elsósorban arra rigyelt, hágy a leheio legi.i,ebÉ 'll'.i?';;; a d.iskurzusnak

880 o Michel Foucault; A diskurzus rendie

,f-! lI

III Michel Foucault: A diskurzus rendie r ggl

a gondolkodás és a beszéd. kazÖtt; a nyugati gondolkodás, rigy tetszik, arra vigyá-zott, hogy a diskurzus csak-olyan. színben t ;j n fel, minthi.csupán segéd..iko,volna a gondolkodás számára a beszédhez' Észerint a diskurzus .,.,pá jelekbe<iltiiztetett gondolkodás, amelyet a szavak tesznek láthatővá, vagy meg{oidíw"a: nemegyéb, mint mrjk désbe hozott, bizonyos értelmet teremtő .'yJtui 't..'tt,i.at.

Á diskurzus valőságának kikrisző,btilése a tÖrténele* ,o.á igen sok formábanjelent meg a frIoz fiai gondolkodásban. E kiktiszÖbÖléssel mosánában is ta.lálko-zunk szilmos ismerós tétel aspektusában.

.{ *:sd-.tqzó alany tétele talán arra szolgál, hogy lehetóvé tegye a diskurzusvalőságanak kikiiszÖb<ilésu,..{

P:*'upoző alány oly=án embe6 aki"t<epes rá, hogy'1.1.Ti erejével kÓzvetlentil feltoltse á nyelv iirés formáit; ó az, aki -..i.., dolg;ís- rriségén vagy tehetetJenségén áthatolva az intuíciőban ragadja me1 az ott rejtázóértelmet; ugyancsak ó, tril az idón, megteremti ajelentése[

"á" hoiizonqját, áme-

lyet a ttirténelemnek .rnár csak explicitáakra kell-hoznia, és ahol a kijele"ntések, a

tudományok, a deduktív. rendszerek végiil megtalálják alapjukat. A'megalapozőalany az értelemhez fiiződó viszonyában;etettet, ismérvett<et"cs kiilcinféle ismerte-tójegyekkel rendelkezik, de ahhoz, hogy ezeket me8mutassa, nem kell a diskurzussajátos elarásához folyamodnia

' Y"''9"l.ő werepet játszik a fentinek megfelelő téte|, az eredendó tapasztalás téte-le. Feltétele-zi, hogy a tapasztalat szin$én, mielótt ez még megragadní Önmagát egyco.girn alak.Jában, elózetes, valamilyen mődon már kimo"ndott jeientések haÜ;k át";világot, elrendezik kÖrtilottrink, és eleve egyfajta eredendó ÉIismerés szá;1tára te-szik nyitotuí. Ekképp a világgal valő eredeiáó"cinkosság a)apozná meg számunkra3"".ut a lehetőségét, hogy beszélhessrink rőla, benne, r"á*uiathassunk", megnevez-hessiik, megíté|jtik és végri1megismerjiik azigazságformájában. Ha létezikliskur-zus, vajon mi egyéb lehet legitimit.ísában, ha nem egyfajá diszkrét olvasat? A dol-gok már mor.moln.k

!1zo1ros értelmet, nyelvhasznáIaluát""t csupán meg kell fej-tenie; ésc nyelvhasznáJat legtciredékesebb elemei is arről a léaól bászélnek"nek n[,amelynek mintegy bordázatÁt alkoqja.

' Azt hiszem, a1 .es-yetemes kózvetítés tétele ugyancsak annak mődja, hogy a dis-

kurzus.valősiíga kikÍiszobciltessék. Alátszat e["ié.e is az. Mert elso iillantásra rigytrinik, hogy mindent.itt egy lo.g.os1 mozgásával találkozunk, ame|y ai egyedi vo#-:"5* -' f9salom rangjára emeli, és leheiővé teszi a kozvetlen tudátnak,íogy végiill: Y,hi"-.ly*ze.a vi1T, racionalitását, ekképp magát a diskurzust helyezve a'z elrn"él-Recles kozpont3ába. Am ez.a logosz voltaképpen csak egy már elhangzott diskurzus,vagy inkább maguk a dolgok és események teremtenek észrevétlenril diskurzustonmagukből, kihrivelyezve. tulajdon lényegtik titkát. Így a diskurzus már nemegyéb,

TTt .sy Ípp..' sziiletó igazság tiik;Özódése o.'.iága szemében; és amikorvégre minden a diskurzus formáját Öltheti fel, amikor mind"en elmondhatő, és min.denról diskurzust lehet tartani, .iut'í.' már minden megnyilvánult és értelmet cse-rélt, visszatérhet az tintudat csondes bensóségébe

Á diskurzus - alcír a.megalapozó 'l.any, az-eredendó tapasztalás vagy az e8-yete-mes kÖzvetítés filozőfrájában - nem .gyéb, mint funkcioi;ta,; * írásé az e\só, azolvasaté a második, a cseréé a harmad]L esetben, és ez a....., oluuot és írás min-dig csak jeleket mrikodtet. Így semmistil meg a diskurzus valősága a jel<iló szinq.érehelyezkedve.

Melyik civi]izáciő becsÍilte tobbre a diskurzust, Iegalábbis }átszatra, mint a miénk?

Hol részesítették nagyobb tiszteletben? Hol szab:.dítotrák meg jobban - látszatra _a kényszerektőI? Melyik civiIizáciőban tették egyeemes-ebbé? Fé'aig.1g-y trinik, hogya diskurzu.s látszőlagos tisztelete, e lászőlagos .ogofilia mogÖtt frÉi.rn ."jtozt'Mintha e ti]a]makat, gátakat, kiiszÖboket és hatá:okat azért léiesítettrik voha] hogylegalábbis tobbé-kevésbé.szabíJyozzuk a diskurzr:-* trilburjánzását, gazdagságí *.ífosszuk legveszedelme sebb részétól, rendet l.i gr:nk reid ezetlens?seb e] r;é gpedisaz ellenőrizhetetlenséget leginkább kiktiszoboló eljárások szerint; mint}'a ásuk .jakartuk volna tÖrolni a gondolkodás és a nyelv lrékterében kimutathatő behatolá-sá1ak min{gn jegyét. Társadalmunkban mindei.esetre mélységes logofőbia ura]ko-dik, és azt hiszem, más tiírsadalrnakbarr ugyancs:.k _ ha ezákei eltér:ő profil és másrirmika jellemzi is -, homáJy-os frlelem ezektől az:seményektől, a kimondott dolgoke tÖmegétól, a kijelentések felszínre bukkaná<átd, mindáttől, ami ebben erőszaios,Összeftiggéstelen, harcos és rendezetlen, tehát r.::zé).yes, vagyis a diskurzus folyto-nos és rendezetlen morajátől.

És -ha megsziintetni rÉ.n igyeksziink is, d'e e,mezni aka.{uk ezt a Íélelrnet, kÖ.rÍilményeit, m kódését és hatását, akkor, azt hi.sem, hárorídolgot kell elhaÉroz-nunk, amelyeknek mai gondolkodásunk né'.iL:pp ellenáll, és

"amelyek az elóbb

említett funkciők három csoporqiának felelnek meg; vagyis; keraa;etezztit megigazságvágyunkat, állísuk vissza a diskurzus escaénljele!ét, végtil fredig sztinteslstik meg a jeltiló egyeduralmát.

A kÖvetkező években ilyen feladatok, azaz il'.ren :ondolatok vezérelnek majd mun.kámban. Mindjárt meg is jelÖlhetiink néhány ve}:r jár6 mődszerk<ivetelméiyt.. Elsóként 9sÉ"jtu megfordíais elvét: ott, aho] a Lagyomány szerint rigy $onáoljuk,hogy megtalátuk a diskunus forrását' burjánzá.ats fol1t,onossága elvét, azokbanaz a|akzatokban, amely.ek látszőIagpozitív sárepetjátszaíak, minipetaaui a szerzó,a

'diszciplína, az igazságvágy, inká6b a diskuri. ";ttiui.a.'"t

.,.g"tiu hatását kellfelismerntink.

. De ha eS-yszer már felismertiik e ritkítási e]reket, ha már nem tekin{rik óket*:l.:::9 ::,1Y.ő'

e|járásnak, mit fedezÍink fe. a]attuk? Fogadjuk el a íolytonosdtskurzus vttágának virtuális teljességét? E téren aás mődszeielvéket kell mriktides-be hozni.

Adisz},onrinuitas elve: a ritkíási rendszerek-]éte nem jelenti azt, hogy alattuk vagyrajtuk tril határtalanul nagy, folytonos és hallg-a.=g diíkurzus uratoánet, *.ry?ia ritkítási rendszerek elnyomnaÍ< vagy elfojtaial ?s amelyet nektink kell felszaba-$í3nunk végre. visszaadva neki a sá' xJnog;. clyan kiÁondatlan vagy elgondo-latlan szoveget képzeljtink, *.ly át- meg áth;tj: u

"irago,, 'u'?; minden formá-

Jj,:,-:: .*Tényét, amelyet végiil ki kell monda:unk vágy el kell gondolnunk. Aotskurzusokat megsza.k.ított-(.d2c1nti.nu)' egymást kereszteió, néha egymást erósító,máskor egymásről nem tudÓ és kÖlcsonoön kizárő gyakoríatkeni kell kezelntink.A speciakttis elve: a diskurzust nem kell fe}ol<j':.ni éíő,.t., jelentések terében; ne

F::1:*.|' n:ry, u világ olvashatő arccal fordrr. felénk,

"*É';;"pán meg kell

:.j:T:11 " világ nem tudatunk cinkosa; a d:.kurzus előtt nincs prediszklurzív

Sondvlselés' amely a világot kedviink szerint' láÓvá alalítaná' A disiur,,,,t oly"',erószakként }ell- feJfognunk, amit a <iolgokon kcvetiink el, mint va]ami á'lta]unk aaolgokra erosza.k'olt gyakorlatot, és a diskurzrrs eseményei e gyalorlatban találjákmeg szabályszerriségíik elvét.

882 r Michel Foucault: A diskurzus rendje III

i

Michel Foucauh: A diskurzus rendie o 883

Negyedik szabály: egÉjta kiikólcgesség: nem keu a diskurzustÓl annak belsó ésrejtett magva felé haladnunk, valamely be''ne megnyilvánulő gondolat vagy jelen-!q: Enlege felé; hanem 1.d'j\l*".: alapján, megjelencseből éJszabály''..íleicuarkiindulva haladjunk a ktilsó lehetőségfeltételek íelé, amelyek helyet adnak az ese-mérryek véletlenszeni sorozatának, határaikat kijel<ilve.

Tehát négy fogalom szolgáljon az elemzés sza:bályozó elvéiil: az esemény, a soro-zat, a szabá|yszerriség és. a lehetőÉgfeltétel fogalmai. Mint láttuk, ezek pontrőlPontra szemben állnak a kovetkezőkkel: az ese'né''y az alkouíssal' a soroza[ az egy-.és.F:l' a szabályszertisé8 az eredetiséggel és a lehet.óségfeltétel a jelentéssel. E

"Eé-/utÓbbi !c"]o* (elentés, eredetiÉg, égy:éq, alkotás) "meglehetás

egyiintetriséggá}.4P....h"gyományos eszmet rténetet, ahol, álta]ában, e} mri, koiizak, téma"á-kotői jelle5zetességeit kutatták, az egyéni eredetiség j.gy.Ií, a rájtett jelentések ki.meríthetet]en kincseit.

Még két megiegyzést.tennék..Egyik a torténelemtudományra vonatkozik. Gyak-ran a mai tórténelemtudomány javára

iiak, hogy megfosztotia' az egyedi .,".é.,ythajdani.kiváltságaitÓl, és rámutatott a hosszri uivri stÁktrirákta' Eiígaz. Bar neárgyo|.b:l". bizonyos, hogy a t rténészek e meghatározott iránybán dolgoztak.Vagy inkabb nem hiszem, hog.y mintegy fordított irány volna az esemény Éli.*.-rése és a hosszri t.rívri elemzés k<iztitt. Ellenkezóleg. inkább rigy trinik, minha acsatákon, a dekrétumokon, dinasztiákon, országgy:riléseken trií evsz.azados vagyakár tobb évszázados tartős jelenÉgek éppen a lé}'zoro'abb értelemben vett ,,eséTé"y'..'' Összpontosítva rajzolődtak vohá-ki: v^gyi' . tÖrténelmi elemzés haámátkitdesztették egésze1-" piTi árakig, a legjeleiícktelenebb feljegyzett aktusokig,éwól é'.e, sőt hétról hétre kÖYerv.."

"''yuko.,yvi bejegyzés.t.t,"táig.,garási jeg;-

zőkÖnyveket, egyhiízkőzségi regiszterekei, a teveua.áÉinformáciőit. A ttirténelem-tudomiány,

"]'9sy ma gyakoro!ák, nem fordul el az eseményektől; ellenkezőleg:

szakadat]anul bővíti az-események mezejét; állandőan rij meg í; .étegeket fedez fe"l,hol felszínieket, hol mélyrétegeket; állandőan űj T.s .ij .'.i'e'.'y.so!o.tokat szige-tel el, amelyekben néha szám-os srir , egymá''j f.l.J..éthető, néha ievés, ám dön-19

.':Té"T t.ár íe|: például az árak szi''te hétkÖznapi viíltozásaitől az évszázad,on.ként jelentkező infláciÓkig jut el. De az a fontos, hos.y a torténelemtudomány nevizsgáljon egy eseményt ama sorozat meghatÍrozá'uíéktil, amelyhez ta,to.,.l, azelemzési mőd megha|ározása.nélkiil, u^élybot a sorozat származík, anélktil hogyne prőbálná a jelenségek szabályszerriségét, felbukkanásuk valőszínriségi hat.árítmegismerni, minden esetben s1e1ntigyre v.gy.

"z esemény gÖrbejének iiáltozásait,

kanyarg:ísát, lendiiletét, és mindenio. *.g,elupitsa letrejátténJk ko.til.,'ényeit.Persze a ttirténelemtudomány már régőta nem az okok és őkozatok kÖlcsÖnhat.ása.ként prÓbá]ja megérteni az.eseményiegy nagy átalakulás bizonytalanul homogénés durván hierarchizií]t, alaktalan .gy'égéb..'. Ezt a mődszert aionban nem azértveti el, hogy megtalá ja 7;z eseményi megelőzó, idegen és ellenséges struktrirákat,han-em avégett,.hogy.kÍilÖnféle, egymást-keresztezó| gyak.an szétvlílő, d. nem au.tonőm sorozatokat álapítson meg, amelyek lehetóvé iészik az esemény ,,helyének''ktirti]írását, véletlenszer sége hatlírÖvezetének, megjelenési feltételein;k méghatá.rozását.

Az alapvető fogalma} most már nem a tudat és a folytonosság fogalmai (mind-azon problémfikka], amelyek a szabadságga] és az oksággal kapc"solatosak), nem isa jel és a struktrira fogalmai, hanem ai-esemény és a"iorozai fogalmaii a veltikÖsszefiiggó fogalmakkal egytitt a szabályszerriségre, a véletlenre, a diszkontinuitás.

ra, fiiggóségre és transzformáciőra gondolok; az a diskurzuse)ernzés, amelyr.ól be-szélek, ilyen fogalomcsoportokra tagolÓdik, s minden bizonn}c nem abban a ha-gyományos tematikában, amelyet a tegnapi frlozőfusok még , élő'' tórténelemnektekintenek, hanem a tijrténészek tényleges tevékenységében.

.í'rn.z az elemzés éppen ezért olyarifilozőfial vagi:elméletj kérdéseket vet fel,amelyek alighanem ijesztó kérdések. Ha a diskurzusokat elsósorban diszkuráv ese-ménycsoportokként kell kezelni, milyen s|átust adjunk az esemény fogalmának,amelyet a. Íilozőfuso\ .lyql ritkiin vettek tekintetbe? Áz eseméoy p.-.''. .,.*szubsztancia és nem is akcidencia, nem minőség és nem is fo)vamat; az eseménynem a testek szin$én helyezkedik el. Pedig egyáltalán nem anragtalan; mindig azanyagiság, az anya9szerriség szintjén fejti ki hatását, innen száirnazik; helyJ azanyagi elemek viszonyában, koeg.zi sz tenci4jában, sző rőd ásában, tagolásában, mna.moződásában és válogatásában van; az esemény nem va]amely test aktusa vagy fu-lajdonsága; okozat}.ént jiin létre, éspedig anyagszer szőrődásban. Mondjuk" azt,hogy az esemény fr|ozófrájának a testet]en anyagszerriség látsző)ag paradof irányá.ban kell haladnia.

Másrészt: ha a diszkurzív eseményeket homogén, ám megszakított (discontinu)sorozatként kell felfognunk, milyen s|átust adjunk ennek a rnegszakítottságnakiNyilvánvalőan lem a.z.id. pillanata.inak egymásurániságáről van iző, '.* páig.kiiliinbclzó gondolkodÓ alanyok sokféleségéról; hanem blyan cez rákrot, ámelieks"|ttorik a pillanatot, és az alanyt pozíciők és lehetséges funkciők sokaságába siőr-j* :1é' .Eftéle megsz1kit9t11ig QiscontinuilÍ) srijtja és be"iga a hag-y-omáa}osan leg-kisebb eiismert vagy legalábbis legkevésbé vitathatő egyJgekec á piilanatot és iz4"'y.. Es alattuk, tóliik filggetlentil e megszakított soroiatol ko.ott.olyan viszonyo.kat kell kialakítanunk, amelyekre nem az egymásutániság (vag'.y .giia.j,i'eg1j.t-lemző, egy (vagy tÖbb) tudatban; az alany és áz idő filozőfiáján li'til'Ía Éu aáigo'-nunk a megszakított rerrdszeresség elméletét. végiil pedig, ha igaz, hogy mináenilyen diszkurzív és megszakított sorozat bizonyos harárokon be):l szabil}izerri, ak-kor már nem lehet mechanikus oksági és ideá.lis szukségszerrlség5 kapcsolatokatlétesíteni alkotÓelemeik kÖzÖtt. Be kell vezetniink a véledén @I,:fl|, trintaz esemé-nyek létrehozásának kategőriáját'' Itt szintén érezhetó egy olran elmélet hiánya,am"ely lehetóvé tenné a gondolkodás és a vélet]en kapcsol-ataini elgondolását'. Igy hát abban az aprő eltolÓdásban' amelyet be keil vezetntini az eszmetórténet-be,.é.s. amely abban áll, h.ogy nem a diskurzusok mÖgott ftilse;.1ő képzetekkel kellfoglalkoznunk, hanem a diskurzusokka], mint uz ese*Ények sábá.v-szerri és kÍilon-nemri sorozataival, tehát ebben az aPrÓ eltolÓdásban, attál tartok, áami kisebb (éstdán gyalánatos) gépezetet vagyunli kénytelenek ftilismerni, arnely lehetőve teszi,hog-y a gondolkodás alapjaiba bevezessiik a aélet]a , a megsza,kíÍ;ttságot és az an)ag-szcrűség1!. Egy bizonyos'típusri tÖrténelemtudomány az idealis szikÉgszerri.ég fod-tonos lejátsződását hirdewe igyekszik elkeriilni ezt a hármas veszélyt. E háIom fo-galomnak kellene lehetővé tennie, hogy a gondolkodás rendszereinek torténetét atÖrténészek.gyakorlauíhoz kapcsoi]-ák. E harom irány't kell majd kóvetnie az elmé-Ieb a]apvetés munkájának.

tF"d elvek figyelembevételével az áttalam javasolt elemzések két csoportba osztha-

l.*':g'.,;ttikai''.csoportba:.ame.ly a megfoidites elvét hozza m::kódésbe: igyekszikxoriilhaLirolni a kizárás, korlátoás és kisajátírás imént említett fcrmáit; *.g!iou.a3u

884 o Michcl Foucault: A aiqkurzus rendje

\imu.tatni, log.yan alakultak ki, miféle sztikségletek kielégítése cé|jáből, miképp mő-dosultak, tolődta} el, milyen kényszert alkalmaztak, milyen mértckben téveiziettekc9lt.. Ts egy..gene1lÓgiai''.csoportia, ?mely a három másik elvet mrikodteti: hogyanalakultak ki a diskurzussorozatok e kényszerító rendszereken keresztiil, eilenlii..yagy fjuk támaszkodvailily..' speciEkus normáik voltak, melyek a megjelenési, fej-lódési' variáciős feltételeik.

Elóbb nézziik a kritikai csoportot. Az elsó elemzési csoport azzal foglalkozhatna,amit kizarÓ funkciőkként.jeltiltem meg. Egyszer már tanulmányozdm egy ilyenfunkciőt, meghatározott korszakban: az órÍilet és ész megosztlsáről vol"t szá aklasszi]<us korban. Késóbb meg lehetne prőbálkozni a nyelvitilatom rendszerénekelemzésével, annak a rendszernek elemzésével, amely a XVI. száaadtó|a XIX' szá-zadig a sz-exualitás nyelvi tilalmát szabá)yozta' Nem azt kellene megvizsgáni, hogye tilalom !ogyu'' szrint meg fokozatosan (és szerencsére), hanem u;, nigy -ikéiPtolődott el és artikulálődott rijra a győnás gyakorlauítől kezdve, .ely.'JÉ soran atilalmas viselkedési formákat megnevezték, osztÍtly ozták. rangsoroluík, mégpedigegé.s.ze.n explicit mődon, egészen a szexuáI.is tematika előbb bátortalan késÉiedő]majd határozott meFielenéséig a XIX. század orvostudományában és pszichiátriá-jában. Ezek persze némile'8szimbolikus rámpontok csak, de ázmá,ris világosan lát-szik, hogy a váasztővonalak nem ott hrizÓdnak, ahol hitttik, és a tilalieak nemmindig voltak olyanok, amilyennek képzelttik óket'

Most a harmadik ktzáró rendszerról szeretnék szőlrri néhány szót. EztkétÍélekép-pen fogom viz-sgáni. ElószÖr azt szeret'ném szemtigyre venni, mi mÓdon jtitt létie,h-osz* maradt fenn, milyen viiltozásokon ment keresztril az igazsíg, ámelybenéltink és amelyet mi magunk rijítunk meg állandőan; előszor

" 'áE''űk. szin1jé.e

helyezkedem, a kezdeti szőkratészi szintre, vagy legalábbis a platőni filozőfiábi ésazt vizsBiá]om, hogyan jÖtt létre a h2tás95, szeita.tlí-sos diskuriusban a hatalmi, ve-szedelmes diskurzusban apránként a megosztás az igaz és a hamis diskurzus kőzÖtt.Maj.d a XVI' és XVII. század fordulÓján allapodom meg' abban a korszakban,amikor - els.ósorban Ángliában -

1egjelenik a tekintet, a rrregfigyelés, a meg"állapí-6 :syfoj.o.tudománya, természetfilozófrája, amely elválaszthatatlan az rij p"olitikaistruktrirák hata]omra jutásátől, valamint a va]lási ideolőgiátőI: itt és ekkái kétÉg-kíl..il.a iu.dásvágy rij formaja -sziiletett meg. A harmadik uímpont végril a XIÍ.század eleje lesz, a modern tudomány nagy, alapvetó aktusaivj, egy ipári uírsada-lom kiala}ulásával és ?z azL kÖvet.ó pozitivista ideolÓgiávaJ' Ilyeri volna tudásvá-gyunk morfolőgiajának hárorn metszete, ,,polgiirosodáiunk'' háom szakasza.

Meróben más szempontbÓl is szeret'ném megvizsgálni ezt a kérdésu mérlegelnie.gy. tudományos igényri - orvosi, pszichiátriai, szociolőgiai - diskurzus hatását ton9|óírlisos gyakorlatok csoportjára, amelyet a biintetőrádszer alkot. A pszichiátriaikíÉrletek tanulmányozása és a btintetés gyakorlatában valÓ szerepe lesz ennek azelemzésnek kiindulőpon1ja és anyaga.

.. Yés mindi8 ebben.a. k.ritikai perspektívában, de más szinten kell elvégezni adiskurzust korlátozó eljarások elemzését, vagyis azon elvek elemzéÉt, amélyekrefentiekben mutattam rá.. a szerz6, a kommentár és a diszciplína elveinek elemzéséregondolok. Itt is szőhoz juthat a vizsgálődás jő néhány iránya' Például a XVI-XIX.századi orvostudomány tőrténetének elemzése; nem is ányira a felfedezésekróllenne sző, vagy az rijonnan alkalmazott fogalmakről, inkabb az orvosi diskurzus

Michel Foucauh Á diskurzus rendie o 885

szerkezetében, továbbá az orvosi diskurzust alátámasztő, hagyományozÓ, erósító in-tézményben kellene,me8r18a.dni. azt,.aho8.yan a szerzó, a k-om*en.tár és a diszcip-lína elvét alk:]mazpift; kideríteni, miképf.m kódőtt a nagy a.lkotő elve: nemcsakHippokratészra, Galenusra gondolok, di.Par'acelsusra, syd"e,nhaÍnra vag'y Boerhaa-véra is. Hogyan mríkÖdÖtt még a XIX. század végén is - ^ro;o,^és a kommentárgyakorlata, hog7an szorította ti ezt apr.ánként az esettanu]mánJ', a dokumenfum, a{9ku19n1umffitemény gyakorlata; végiil pedig milyen -od.ll alapján igyekezettdiszciplínává ,M

-orvostudomány, eldszrir a térméizetrudományri] m 4'á - ^n^-tőniá,ra és a biolÓgiára támaszkodvá.

Szemiigyre lehetne venni azt a mődot is, ahogy a kritika és az iroda]omttirténeta XVIII. és XIX. században felépítette a szerzó-izemélyét, létrehozta a mri fogal-mát, felhasználva és mődosítva a valásos exegézis, a uiutia.trltta, a szentek élete, atÖrténeti vagy legendá1

9l:trajz, az onéletrajz" és a memoárok o'őds,...it. Egyszertanulmányozni keu *'"j-d.I.:yd szerepét is á pszichoanalitikai tudásban, am!íy bi-zonyára sokban kril<inbÖzik Newtonnák a fizikaban betÖltÖtt szerepétól (és mindendi:z.ciplínaalapít szerepétól), mint ahogy attÓl a -szereptől is erósen elté4' amelyeta fr|oz'fiu diskurzus te5n

1z.9r1ó egya|áan jatszhat (aiár KantétőI is, aki pedi! a. fiIo-zofílásnak egészen rij mődját alapozta meg.

FÖIviízoltunk néhány kritikai t..u.t "

diszliurzív ellenőrzés eli:írásainak elemzé-'-é.:. 1 gerrealőgrai aspektus a diskurzus tényleges kia]aku]ását éi.inti vagy az ellen-őrzés hat'árain beltil, vagy ezen kívrfl' am a íegtl;tuszor mindkét olda.lon. A kritikaa diskurzusok ritkítási folyama t elemzi, de csoportosításukat és egységesítésriketszintén; a genealőgia szétszőrt, megszakított és izabályszerri kialakulásukat tanul-mányozza. (Jszintén szőlva e két feladatot soha-nem lehet te|jességgel elválasztanieg.ymást6l; nem arről van.sző',

'h9sy 9c}nl. oldalon á\\nak; elutasítás formái, aklzÁrás,.a csoportosítás, a kis{árít"s'a"izLta',a miásikon P.dic.$' mélyebb szintentalálhatők a diskurzusok spontan forrásai, amely disku;';k iíeg megjelenéstikelőtt vagy uuána min4jart jávettetnek

" váogat.ásnak és az ellenórzésnek. A diskur-zus szabályszer ala-kulása.bizonyos kÖriilméiyek kÖzott és bi;"'; határig beépít-heti mag:íba az ellenórzési eljárásokat (ez toríénik példáuj akkoi, amikor egy disz-

:1|]T::*Tiy": d'iskurzu-s fo.rmájí;és stiítusát át.i;; e, o,egto.diwu: az ellenór-zesr alaxzatok testet <ilthetnek valamely diszkurzív képzódménl belsejében (például

az irodalomkritikában, mint a szerzőt létrehoző diskurzu,b".,;. Ekképp tehát min.den kritikai fe1adatna-k', amely az el]enórzés 9liarásait kérdójelezi meg, ugyanakkorelemeznie kell a diszku rzív sLabályszerriségekÉt i,, a*.ly.kÉ" r...,.ttir az említettellenórzési euárások kialakulnak; c' mind!., genealőgiai leírásnak figyelembe kellvennie a valős alakulásban szerepet.játsző hátarokat: A kritikai és a genealőgiaieljárás kőzótt a kÜIÖnbség .'..

"...'yii" " 'a.gyu"'' vagy a tertiletben rejlik, inkabbtapadási pontjaik, p..'p&tíuá.i k és íra táraik kiilonboznek'

,''"*']IÍ1.:1)l.Il.-Té.ges_ vizss"álatot említettem: a szexualitás diskurzusát srijtő

.*ff'T. TlT*y-á.i: y:|é.' és igencsak elvont lenne ezt a vizsgálatot arriazl.i'tiT:]1l'.''

oq etitai, biolőgiai és orvosi, jogi diskurz.,,.,opo.tok elemzéseItelKul végezni, amelyekben a szexua]irásről sző eiik, amelyekben a szexua.Iirástmeg.nevezik, leír}ák, metaforikusan fejezik ki, magyari,,a|,,Á,g,telik. Igen rávol

:?"?::"T:L..,T]In:sy mega.lkottuIivolna a szexua]itás egyseg"es és szabiílyszerrjutsxurzusát; meglehet. soh.asem jutunk el odáig, ta]:ín nerri,is éub"., az iránybanha]adunk. N.- izamií. A tila].,,"i .,.. .ffi.*á]< és nem ugyaa gy mrikodnek az

886 o Michel Foucault: A di.skurzus rendje

iroda]mi diskurzusban, mint az orvostudományiban, a pszichiátriaiban nem rigy,mint a lelkiismeret vizsgilatában. És megfordíwa: e kiilonféle diszkurzív szabálysie.rriségek nem ugyanítgy erósítik, k rvona]azzák, helyezik át a tilalmakat' A vizsgála-tot tehát csak ama sorozatok sokaságának alapjan lehetne elvégezni, ahol a tilalrnak,legalábbis részben, minden eg-yes Sorozatban más és miás m6don hatnak.

Szemtig.yre vehetnénk a XVI. és XVII. századi gazdagságot és szegénységet leírődiskurzussorozatokat is, arnelyek a pénzze|, termeléssel és a kereskedelemmel fog-lalkoznak. E téren felettébb heterogén kijelentéscsoportokkal van dolgunk, amelye-ket gazdagok és szegények, tarrultak és tanulat]anok, protestánsok és katolikusok,kirrályi tisztviselók, kereskedők vagy moralisták fogalmaztak meg. Minden kijelen-téscsoportnak megvan a maga szabályszer ségi formája, valamint kényszerítő rend.szere. Egyetleneg'y sem vetíri elóre azon diszkurzív szab{Jyszerriség másik formáját,amely késóbb a ,javak elemzése'', még később a ,,politikai gazdaságtan'' nevri disz-ciplína lesz. Pedig éppen az említett kijelentéscsoportok alapján a]akult ki egy rij.fajta szabályszerriség, megismételve vag-y kizárva, a]áuimasztva vag-y elrejtve e cso-portok egyi.k'-másik kijelentését'

Áz <iroklódéssel foglalkozÓ diskurzusok tanulmányozására is gondolhatnánk,ahogyan azok a XX, század elejéig a ktil nbÖző diszciplínákban, megfigyelésekben,technikakban és leírásokban megnyilatkoztak; azt kellene kimutatrri, hogy milyenszerkezeti mődosulásokon átesve szervezódtek rijjá ezek a sorozatok az intézményáltal elismert és ismeretelméIetileg Összefiiggó genetikai aLakzattÁ' E munkát Fran-Eois Jacob mostanában végezte el, éspedig példátlan tudományos tcikéletességgel'

A kritikai és genealÓgiai leírásnak így kell egymásra rámaszkodnia, így kell kiegé-szítenie eg'yrnást. Az elemzés kritikai része a diskurzus bekerító rendszereihez csat.la}ozik; megprőbáJja kijel lni, kÖriilharárolni a rendezó és kizárő elveket, a diskur-zus ritkításának elveit. A szavak játékának kedvéért mondjuk azt, hogy alkalmazottnemtoródomÉggel dolgozik. Az elemzés genealőgiai része viszont a diskurzus tény-leges képzódményének sorozataihoz tartozik: e diskurzust igenló hatalmában igyek-szik megragadni, és itt nem olyan hatalomra gondolok, amely a tagadás hatalmáva]állna szemben, harrem a tárgyak tert.iletét megalkotő hatalomra, amelynek alapjarÓligaz vagy hamis kijelentéseket állíthatunk vagy tagadhatunk. E tárgyi teruleteketnevezziik pozirivirásnak. S hogy ismét eljátsszunk a szavakkal, mondjuk azt, hogyha a kritikai stíust a tudős nemtoródÖmségjeliemzi, akkor az Öromteli pozitivizmusjellemzője a genealőgiai kedve lesz.

Egy dolgot mindenesetre hangs lyoznunk kell: a diskurzus ekként felfogottelemzése nem leplezi le egfajta értelem (sens) egyetemességét, hanem napvilágrahoz - mégpedig az igerrlés alapvetó hatalmáva] - egy elóírt ritkítási mriveletet. Rit-kíuís és igenlés, végÍil pedig az igenlés ritkí|ása, de rávolrÓl sem az értelem folytonosnagylelk sége és egyáltdán nem a jelÖlő egyeduralma'

Mindazok, akiknek hiányos a szőtÁra, azt fogják mondani - mert ennek a szÓnaka csengése fontosabb számukra, mint a jelentése -, hogy ez strukturalizmus.

Nem váIlalkozhattam volna a fentiekben vázolt kutatásokra, ha ebben a munkíbannem rámogatnak példaképeim. Azt gondolom, sokkal tartozom Dumézil professzorrirna.k, mert már fiata] koromban munkára osztcinzott, amikor rnég azL hittem, hogyaz irás gycinyÖr. De mrivének is sokat koszonhetek; bocsássa meg, ha eltértem m veszellemétől vagy sz vegei szigorri pontosságátÓl, amelyek ma mindannyiunknak pél.

daértékriek; ó tanított 3"c lá: hogy egészen másként végezzemvalamely diskurzus

belsó <ikonőmiájana\ ele=:::' ".*

a hagyományo'.*.[é,i, uagy a fo.áa]ista nyel-vészeti mődszerekkel; ő tanított meg rá, hogyan .igadja; *.g u.h,.,k.ionális tjssze-ftiggés9k- rendszerét egy diskurzusről a misikra oiszJhasonliások riqján; ő tanítottmeg rá,' hogya3 í{am. l-e egy diskurzus transzformáciőit és az intézményhez F1zódóviszonyát. Ha ilyen mődszert akartam alkalmazni, ám nem legendák vugy -ititus el-beszélések elemzéséhez, akkor a tudomiá'nytcirténészek, de e'lsősorbarr"Canguilhemprofe;1z91 rir munkáiből merítettem; o értétte meg velem, hogy a tudományTorténetnem feltétlentil foglya annak az alternatívának, me"ly szerint biiánytatan erje.. uugy- kívÍilről szemlélt - visszaesései olda]án a tudományt a felfedezésJk krőnikája, u goi,-dolatok és kril<inféle vélemények leírása haiárolja,,hanem a tudoma',yto.t?.'"tJt *. elméleri modellek és a fogalmi eszkcizők koheiens és transzform a,\háta Összességea}apján lehet és kellmrivelni.

. De a legtribbet, azt hiszem, Jean Hyppolite professzor rirnak kriszőnhetem. Tu.dom, sokak szerint az ő mrivére a t'.egili uefotyás nyomta .a ucty.get, és azt istYd9P' hogy egész korsza]<unk ig7ekszik kitérni,Hegel eloi a logiká ágy ismeret-elmélet riqján, akár Marx, akár Nietzsche segítségéiel: és amitoaz imé1ít magamprőbáltam elmondani a diskurzussal kaPcsolaüu.,,"ige.,csuk hri,L" a hegeli log?,,.hoz.

.Á- ry tényleg el akarunk fordulni Hegeltől, akkor előszrir fel kell becstilniink,mit veszíttink, ha elszakadunk tóle; ennek-előfeltétele tudnu.,t, hogy Hegel _ talána.lattomban _. men1/i5e' ktizelített meg minket; továbbá t.,d.,u.,k r.á, r,Jgy a.méghegeli elemek teszik lehetóvé számutikra a Hegel ellen valő gondolkodást. És felkell mérnrink: talán a Hegellel valő szembeszá]lás is nektink ajttott hegeli csapda,hogy aztán végtil megint csak a mozdulatlan Hegellel ,.rá.;"r ''.^be magunkat,csak másutt.

' Már.p-edig, ha igen sokan tartozunk há]áva] Jean Hyppolite.nak, akkor azért,mert elóttiink és érdekiinkben f;áradhatatlanul ,égi6á,tá,á, --,o,, amelyen eltá-volodhatunk Hegeltó], és.vissza is jutunk hozzá, é,ík *á,ké.'t, }rogy azutiln ismételhagyni kényszeni|junk őt.Jean Hyppolite elószo-ris arről gondoskodott, hogy jelenJevővé tegye a roppanthegeli.árnyat, amely a XIX. száaaá őta kísértetq ésáriellyel ktizd tttink' Egy for-dítás, A ''FLLEM FENoMENoLTclÁJe fordítása litian tette jelenlevővc; és hogy magaHegel mennyire jelen van ebben a fiancia szóiegben, Jrra bizonyság, hogy néhamég németek is tanulmányozták a fordítást a német sztiveg pontosabb megértésecéljáből'

, '.J.T !ryp9lite e szoveg Ti"d:| ritját megkereste, végigjárta, mintha csak ak<ivet-kező kérdések nyugtalanították voina: vaj"on leheie 'ift_nil'"rani ott, aholHegel rnár nem lehetséges? Iétezhet-e egyáiáan filozőfia, h.u *a. nem hegeli aÍiloző6a? Ami gondolkodiísunkban nem tiegeli, az sztiksctÍc;;;.".," is filozőEaigondolkodás? És ami filozőfiaellene.,l' .l"..,r."r'il nem hegeli? E hege|i formánaknemcsa}' aprÓlékos és torténeti leírását akarta adni, haneri ennek alapján a'kartafelvázolni á modernség tapasztalatának sémáját (elgondolha{uk.e hegeli mődon atudom:inyokat, a tórté-nel'*.t, u politikát c'

" leitB,.,upi ,iJ.,n.Jest?); és megfor-dítva: modernsértinket

**t *ig'.""i "

;egelianizmus és ekképp a filozÓfia prő-batételének. SzáÁára aHegelhez i"]ő ni.,o.,y.egy tapasztalatot, egyfajta cisszetit}'o-zést jelentett, és egyáltalá.'"''.* nolt bizo.'yo. benne, hogy ebból a harcből a frioző.

Michel Foucault: A diskurzus rendie . gg7

888 o ltliqh6l Foucault; A dishur-zus tendjc Michcl Foucault: Á is,i<urrrrs rendic o 889

!a. te|il ki győzteskénl A hegeli rendszert távolről sem meBnyugtatÓ univerzum.ként hasznáIta; a F.il.ozóBa á]tal vállalt roPPant kockázatot Htá úenne'

Azt hiszem, ez az okz a mődosításot.'uk, amelyeket nem is a hegeli filozőfiaszerkezetén eszkÖzrilt, hanem. ma84 a.hegeli frtozőfrán, a filozőfián, uh."ogy azt He-gel felfog@; ez az oka a témák ..gf".aitá;ana} is. Jean Hyppolite, ahelyiit hogy anoi9!a1

-a fogalom mozgásában énmagát elgondáIni e',.í.ji. -.g'ugáa.,i káP.,totaliuásként értelmezte

.no]'Y, végtelen Iatr'"tá.t teremtett belóle, slona, veg.t .,,emérő feladattá tette. Mivel elÖ,lről [ezdte a frIozífrát, soha nem tudta befejeá' Filo-z. frája véget nem érő, tehát m1$s rűjrakezdett feiadat lett, az ismétlés iormájánakés paradoxonának szentelve; a filoiÓfiaJean Hyppolite számára a totalitiíst soha elnem éró gondolat volt, mindaz, a-i ismételhető á.tapasztalat rendkívÍili szabálysze-rritlenségében. Filozőfia az, arorri az életben, a halálban, az emlékezetben szakadat-lanul ismétlódő' Kérdésként.Érul-fel, és rejtőzik el; Jean Hyppolite így az Öntudatbefejezettségének hegeli tételét szintén az áilandőariismét]ődá kérdésfeltevés téte-Ievé viiltoztatta. Szerinte, mivel a frIozófiaismétlés, nem késóbbi a fogalomnií], tehátnem alkalmazkodnia kell az abwtrakciő építményéhez, hanem távols"ágteremio *o-don kell viselkednie vele szemben, szakíiania kell eliogadott általán"osságaivai, éskapcsolatot teremteni mindazzal, ami nem fi|ozófra; a fi]ozőfiánJ nem ahhoz kell

I9-'.5:::.-i.befejezetté teszi, hanem ami megelózi, aminek jelenléte még nem

"{"4d1"iU". Ujra kell g""dgl"T: nem.pedig reduká]nia a tÖrté-nelem egyedlségét,

a ktilÖnÍéle tudomiínyok regionális raciánali-tását, az emlékezet mélységZi u t,,jut-

|:::"|'*Í:: !fl jae"

F:óI ly's."lan filozÓfia sziiletik, amely álland óan mozgótapcsolatban ál] a nem.filozófru dolgokkal, egyszersmind nekiÍ kciszÖnheti a létEt,és feltárja, hogy mit jelent nekiink á flozonáí kíviiliség. rrla.p.álg ha a filozőfiáéppen a nem filozőfiávat valő ismétlődő kapcsolat*íban a.áo$, akkor hol kezdódik?Il1"^l

már o;t lappang mindenben, ami nám ó, félhangon már a dolgok mormo-lasában megÍogalmaződik? De ebben az esetben a filozőfiai diskurzusnak talan

:T::,1',.lé:.Ii1u^lr' "..* .sZ cinkényes és.abvo]rit alapon kezdődne? Ekléppszonua ru a kcizvet]enre jellemző mozgás hegeli tételét a filbzőfiai diskurzus és fái-má]is strukt rája megalapozásának téiele.

Végtil pedig.l.ean Hyppolite utols mődosíuísa a hegeli filozőfián: ha a fi.lozőfiá-nak abszolrit diskurzusként }.ell kezdódnie, ai<kor mit j"etent ez a tortcnetemben, ésmi az a kezdet, amit egy individuum indít ritjára valarirely ta',Jao-u u,, ,gy i--das-ági o-sztáyon beltil, harcok kÖzepette?

. . Jea'' lyPPotite ezt az őti9aosrta1t a hegeli fr|ozífraszélsó hauírfig vive mindenbizonnyal tulajdon harárain kÍviil helyezte Lt, felidézte a modern flázőFra megha-f":9 {*j"il. és rijra meg rijra szem.beállította óket Hegellel: Marxot a ttirténelmikérdésekkel, Fichtét a fr|oiíia ab''olrit kezdetének p.obíe..,a;avJ, n.ry*.,. a nemf'J'ozí.frához friződő kapcsolat tételével, Kierkegaard-i az ismetjcs és az iiazság prob-lémájával, Husserlt a filoz fia mint a racionJrásunk t<irténetéhez kÖtÖtt végtelenfeladat tételével. És mindezen gondolkodőkoa és témákon tril Jean Hyppolite atudás minden teriiletén.feltrint sáátos kérdéseivel: hogyan *'úktiát avágy kiilÖnÖsl"gk1i: a. pszichoanalízisben? Miiyen Összefriggés n-iu *ut.-atika és a diskurzusformal-izálása koz<itt? Hogyan akámazhatő ai"informáciőelmélet az élővilág elem-1é:Íb,::1Mi:d:"

olyan terÍileten ott volt tehát, ahol egy állandőan tisszefonődő ésszewa]o lo$ka és a létezés kérdése ftilvetődhet.

Ugy gondolom, hogy ez a néhány nagy jelentóségri k<inyvre szorítkoző m ,

amely azonban ott munká] a kutatásban és az oktarásban, a héti5znapok éber fi-gyelme és egy |átsz6lag adminisztratív, valamint pedagőgiai fele)Ísség kíséretében(vagyis valőjában kétszeresen is politikai mődon), korsza-k'unk lerzJapvetóbb prob-|émáit érintette és fogalmazta meg' Sokunkat kÖtelezett végtelen záiára.

Mivel valőszínrileg tőle kaptam mindannak értelmét és lehet&égég amit csiná-lok, mivel gyakran segített, amikor vakon tapogatőztam, munká:rat az ő védnÖk-sége aJá helyezem, s fontosnak tartottam, hogy terveimről beszá-rlva megidézzemszellemét. ohozzá, az ó hiányához _ amelyet távolléte és a magam =yongesége okránegyaránt átélek _, hozzá fordulnak elóbbi kérdéseim.

Sokkal tartozom neki, értem háL hogy e megtiszteltetés, az, hor' meghívtak errea tanszékre, nagyrészt ót illeti; mélységesen háJás vagyok e merjszteltetésért, deazért nemkÍilcinben, hogy válaszuísukkal őt is megtisztelték. Ha mátat}annak érzemis magam.arra, hogy az ő helyébe lépjek, tudom, hogy ha minciettőnknek meg-adatott volna ez az cirÖm, a-k'kor ma este az ó elnézó tiirelme bárrítana.

És most már jobban értem, miért kezdtem olyan iiggyel-bajjal e.őadásomat. Mostmár tudom, mi is az u |*g, amelyről szerettem volna, hogy meeelőzzÖn, magávalragadjon, beszédre szőIítson fel, beÍészkelje magat szavaimba. lríost már azt ii tu-dom, miért volt olyan nyomasztő beszélnern itt.. azért, mert éppen itt beszéltem,ahol egykor őt hallgattam, és ahol ó már nem lehet jelen tobbe. hogy hallgassonengem.

(Sz/hfoglaln beszéd, a Collége d,e Francc.ban' El)nngzatt 1970. dzcmtln 24r'. - Á: el^fu,&Ís nedrtichtv: IJoB.oxn DU DIscoURs. A francia-<ngol discours szá (illetue foga|nn) naar fordítása ruhéz-séget oho1 minthog1 hnl e|6ad,as, hol beszéda, ho| kijilésr, sót ol1hm szóv.g.. 1,t,,x. Áz. .jabb na-Q"| M,!"los n1claben a discours.Í, kilűlt a foutauJt-i discours{ _ aligia"l,n eppcn azln, jobbhÍján _ tiibbnyin bet szcrint dlskurzuvw)r, fordítjőt; ci a mego|dást val^asttonui. n; i á ambtn lí sokhcly 'tt a tanul:rtűn1ban, mlr csah aaéqett is, hog1 illcsz}.edjiink ehluz a g1a*orb|'oz. E mcgo|dás há,!-r!ry+ hog! a szőha.sznáIntfu,n ncm. .lefutt tth bljesen hiiaetkzeteseh, a dÍcours-; nz,n nitátaua fn-dt]wnuk diskurzusnaá, íg1 nindján az ab6 mon,dalban sziilségképpm - érte!'nszrnin _ e|óaáásthelba tmunh, mellózve a visszalnalást a tn,nulmány c|mhe.)